Világirodalmi lexikon A - Cal. 1. kötet [1]

Citation preview

I

I

A Akadémiai Kiadó

1

VILÁGIRODALMI

LEXIKON

Hat kötetben Főszerkesztő Király

István

Szerkesztő Szerdahelyi

István

I. kötet: A - C A L E kézikönyv időben és térben egyaránt tekint közelre és távolra: nemcsak a klasszikus múlt irodalmának kiemelkedő alakjait, hanem korunk szárnyat bontó fiatal íróit is bemutatja, s nemcsak az úgynevezett nagy irodalmakkal foglalkozik, hanem beszámol olyan irodalmakról is, amelyekről keveset vagy éppen semmit sem tudtunk, sőt, az irodalomelmélet kérdéseiben is eligazít, összeállításában mintegy 450 belés külföldi munkatárs működött közre. Az egyes cikkek nemcsak meghatározást vagy életrajzot adnak, hanem ismertetik és értékelik a műveket és az életmű egészét, s gazdag bibliográfiát nyújtanak, amely a külföldi írók munkáinak magyar fordítását és a róluk szóló műveket is tartalmazza. A szöveget érdekes képanyag egészíti ki.

AKADÉMIAI

KIADÓ

BUDAPEST

VILÁGIRODALMI ELSŐ

LEXIKON

KÖTET

VILÁGIRODALMI LEXIKON

,1828

II II V—--u j - j ;

A K A D É M I A I KIADÓ,

BUDAPEST

VILÁGIRODALMI LEXIKON ELSŐ

KÖTET

A — C a l

1 AKADÉMIAI KIADÓ,

BUDAPEST,

1970

FŐSZERKESZTŐ

KIRÁLY FELELŐS

ISTVÁN

SZERKESZTŐ

SZERDAHELYI ISTVÁN

SZERKESZTŐK

Á H I JOLÁN, BOGNÁR TIBOR, F R I G Y E S N É V É G H KATALIN, H A R A S Z T I S Á N D O R , K O C H LÁSZLÓ, K U K L I S IVÁN, K U K L I S N É SZŐGYI ZSUZSANNA, LÁZÁR GYÖRGY, MUZSLAY LÁSZLÓ, N A G Y TÖHÖTÖM, N I R S C H Y OTT A U R É L , P Á L F F Y ILONA KÉPSZERKESZTŐ

IvOROKNAY ISTVÁN MŰSZAKI

SZERKESZTŐ

MÁTÉ K Á R O L Y SEGÉDSZERKESZTŐK

ILLÉS LAJOSNÉ, K E R E S K É N Y I BARNÁNÉ, SZELECZKY JÓZSEFNÉ

© Akadémiai

Kiadó,

Budapest,

1970

FŐMUNKATÁRSAK

KEMÉNY ISTVÁN (irodalomszocioBELIA GYÖRGY (román) lógia) BERNÁTH ISTVÁN (skandináv nyelvek, Németalföld, Belgium, KESZTHELYI TIBOR (Fekete-Afrika) KOMORÓCZY GÉZA (akkád, arameus, Hollandia) hettita, ókori héber, sumer) BÖGÖS LÁSZLÓ (Barma, Kambodzsa, KOZOCSA SÁNDOR (bibliográfia) Laosz, Thaiföld, Vietnam) BOJTÁR ENDRE (lengyel, lett, litván) KULIFAY GYULA (Fekete-Afrika) MÁDL ANTAL (német nyelvű irodalBORZSÁK ISTVÁN (ókori latin) mak) BUDA BÉLA (irodalompszichológia) CSONGOR BARNABÁS (klasszikus MÁDY ZOLTÁN (kelta) MARÓTH MIKLÓS (Etiópia) kínai, .3apán) ERNYEY GYULA (Indonézia, Ma- MILISAVAC, ZIVAN (jugoszláv) NAGY ILDIKÓ (koreai) laysia) ORSZÁGH LÁSZLÓ (angol nyelvű FALUS RÓBERT (ógörög) irodalmak) FÓNAGY IVÁN (stilisztika, verstan) PAPP ÁRPÁD (újgörög) GALLA ENDRE (modern kínai) GOMBÁR ENDRE (finnugor nyelvek) PÁRICSY PÁL (Fekete-Afrika, afrikaans) HAHN ISTVÁN (föníciai, szír) PÓTH ISTVÁN (jugoszláv) HAZAI GYÖRGY (török nyelvek) HERCZEG GYULA (olasz, rétoromán) RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS (publicisztika) HERMANN ISTVÁN (irodalomelméRÓNAI PÁL (brazil, portugál) let, irodalomesztétika) KORÁNYI MÁTYÁS (spanyol nyelvű RÓNA-TAS ANDRÁS (tibeti, csuvas) SCHEIBER SÁNDOR (középkori és irodalmak) újkori héber, ivrit) HORVÁTH JÁNOS (középkori latin) SCHÜTZ ISTVÁN (albán) HUTTERER MIKLÓS (jiddis) ISTVÁNOVITS MÁRTON (kaukázusi SCHÜTZ ÖDÖN (örmény) SIMÓ JENŐ (olasz) nyelvek) SIMON RÓBERT (arab) JEREMIÁS ÉVA (iráni nyelvek) STAUD GÉZA (színháztudomány, JUHÁSZ PÉTER (bolgár) drámaelmélet) KAHÁNA MÓZES (moldován) KÁKOSY LÁSZLÓ (egyiptomi, kopt) SZALMÁSI PÁL (örmény) KAPITÁNFFY ISTVÁN (középkori SZÁVAI NÁNDOR (francia nyelvű irodalmak) és bizánci görög) SZERDAHELYI ISTVÁN (eszperantó) KARA GYÖRGY (mongol) KARIG SÁRA (Fekete-Afrika) SZIKLAY LÁSZLÓ (szlovák) V

URAY GÉZA (tibeti) VARGYAS LAJOS (verstan) VEKERDI JÓZSEF (ind nyelvek) VOIGT VILMOS (folklór) ZÁDOR ANDRÁS (cseh)

TASNÁDI ANDRÁS (bibliográfia) TEMESI ALFRÉD (malgas) TÖRÖK ENDRE (belorusz, orosz, ukrán) ÚJHELYI SZILÁRD (film)

L E K T O R O K ÉS K O N Z U L T Á N S O K A N D R Á S LÁSZLÓ (spanyol) B A R N A J Ó Z S E F (esztétika) B A R T H A D É N E S (zene) B E R C Z I K Á R P Á D (német) B E R N Á T H ISTVÁN (irodalomelmélet) B O J T Á R E N D R E (belorusz, orosz, ukrán, cseh, irodalomelmélet) D E B R E C Z E N I ISTVÁN (indonéz) E C K H A R D T SÁNDORI (francia) F A B I A N I M R E (zene) FALVY Z O L T Á N (zene) F O D O R ISTVÁN (francia) G E R A G Y Ö R G Y (francia) G Y E R G Y A I A L B E R T (francia) GYŐRY J Á N O S (francia) H A D D E R I N G , A L B E R T (francia-belga) H A L L A ISTVÁN (japán) H A N I K J O K O (japán) H E L L E R A N N A (német) H O R V Á T H L Ó R Á N T (német) I L L É S LÁSZLÓ (német) I M R E K A T A L I N (német) I N O T A I A N D R Á S (spanyol) J E R E M I Á S É V A (arab) KALOCSAY K Á L M Á N (eszperantó) K A R D O S T I B O R (olasz) K Á R P Á T Y ZOLTÁN (irodalomszociológia) K E C S K É S A N D R Á S (verstan) K E R E S Z T U R Y DEZSŐ (német) K O R D Á S F E R E N C (portugál, brazil) K R A M M E R J E N Ő (német, rétoromán) L I G E T I L A J O S (csuvas, mongol, tibeti) LUKÁCS G Y Ö R G Y (esztétika) MAGYAR B Á L I N T (film) MAJOR ISTVÁN (indiai) MAJOR LÁSZLÓ (portugál, provanszál)

VI

MANUABA, I D A BAGUS ANOM ASRAMA W I W E K A (bali) M A R T I N , A U R É L (román) MÁTRAI LÁSZLÓ (irodalompszichológia) / ~ v~7í M I K L Ó S P Á L (irodalomelmélet) MOLLAY K Á R O L Y (német) MORAVCSIK GYULA (középkori és bizánci görög) N É M E D I L A J O S (német) - ' N Y I R Ő L A J O S (irodalomelmélet) P O L O N Y I P É T E R (kínai, koreai) P O S Z L E R G Y Ö R G Y (esztétika) P R I A D I W I D J A J A (szunda) R A D Ó G Y Ö R G Y (lett, litván) SALYÁMOSY M I K L Ó S (német) S C H E R V E R A (belorusz, ukrán) S I V I R S K Y A N T A L (Belgium, Hollandia) S U P A R M A D I S U K A R D J A (jávai) SZABÓ K Á L M Á N (újgörög) SZABÓ M I K L Ó S (kelta) S Z É L L ZSUZSA (német) S Z E P E S S Y T I B O R (irodalomelmélet) S Z I G E T I J Ó Z S E F (esztétika) T E L E G D I ZSIGMOND (iráni) T Ő K E I F E R E N C (kínai, műfajelmélet) V A J D A G Y Ö R G Y M I H Á L Y (német) VARGA LÁSZLÓ (irodalomelmélet) VARGA M I H Á L Y (orosz, ukrán, belorusz) VAVRINECZ V E R O N I K A (zene) V E K E R D I J Ó Z S E F (Délkelet-Ázsia) V I Z K E L E T Y A N D R Á S (német) VOIGT VILMOS (irodalomelmélet) W E S S E L Y LÁSZLÓ (orosz) Z Á D O R A N D R Á S (szlovák) ZOLTAI D É N E S (esztétika)

S Z E R Z Ő K ÉS M U N K A T Á R S A K A jegyzékben azonos nevű munkatársak esetében megkülönböztetés végett szakterületüket is feltüntettük

ABÁDI NAGY ZOLTÁN ÁHIJOLÁN ALMÁSI MIKLÓS ANDRÁS LÁSZLÓ ANGYAL E N D R E ANTAL GÁBOR APOR ÉVA ARDÓ MÁRIA ÁRKOS ANTAL ASZTALOS E N I K Ő ASZTALOS J Ó Z S E F BÁCSI T Ü N D E BÁDER DEZSŐ BAJOMI LÁZÁR ENDRE BAKCSI GYÖRGY BALASSA P É T E R BALOGH MIHÁLY BÁN I M R E BARABÁS ÉVA BARBARLC, GTEFAN BARNA J Ó Z S E F BARTA LAJOS BAUER BÉLA BELIA GYÖRGY BELITSKA-SCHOLTZ HEDVIG BÉLLEY P Á L BENCZÚR MARGIT BENE EDE B E N E D E K ANDRÁS BENYHE JÁNOS BERCZIK Á R P Á D B E R E C Z K I GÁBOR BERÉNYI GYÖRGYNÉ B E R G E R GYÖRGY BERNÁTH ISTVÁN BIKFALVY P . SÁNDOR B. MÉSZÁROS VILMA BÖDEI J Ó Z S E F BODOKY DOROTTYA BODROGLIGETI ANDRÁS BOGA ISTVÁN BOGLÁR LAJOS BOGNÁR T I B O R BŐGŐS LÁSZLÓ BOJTÁR E N D R E BOLLÓK JÁNOS BONYHAI GÁBOR BOR KÁLMÁN BORONKAI IVÁN BORZA LUCIA BORZSÁK ISTVÁN BOSKOV, Z I V O J I N BOSNYÁK ISTVÁN BOZŐKY E D I N A BRÓDY M I K L Ó S BRÓDY P Á L BUDA B É L A CARUHA VANGELIA CERVENKA, MIROSLAV CHMEL, R U D O L F C H R U D I N Á K ALAJOS CSATÁRI D Á N I E L

CSÉP ATTILA CSERÉS MIKLÓS CSETRI LAJOS CSOMA SÁNDOR CSONGOR BARNABÁS CZUTH BÉLA DALOS GYÖRGY DÁN RÓBERT DE BRECZENI ÁRPÁD DEME LÁSZLÓ DÉNES MAGDA DIENES LÁSZLÓ DOBOSSY LÁSZLÓ DOMOKOS PÉTER DOMOKOS SÁMUEL DÖMÖTÖR TEKLA ECSEDY ILDIKÓ E. F E H É R PÁL EGRI PÉTER ELBERT JÁNOS EÖRSI ISTVÁN ERDŐDI JÓZSEF ERNYEY GYULA ERŐSS LÁSZLÓ FÁBIÁN LÁSZLÓ FALUBA KÁLMÁN FALUS RÓBERT F E H É R FERENC FEIN JUDIT FEJÉR I R É N FEKETE SÁNDOR FÉLEGYHÁZY JÓZSEF FENDLER KÁROLY FERENCZI LÁSZLÓ FERENCZY MÁRIA FODOR ÁGNES FODOR ISTVÁN (nyelvészet) FODOR ISTVÁN (francia) FÓNAGY ERZSÉBET FÓNAGY IVÁN IFORGÁCS LÁSZLól FRANK KATALIN FRIGYESNÉ VÉGH KATALIN FÜVES ÖDÖN GÁLDI LÁSZLÓ GALLA E N D R E GARAMI ZSUZSA GÉHER ISTVÁN GERA GYÖRGY GERENCSÉR ZSIGMOND GERGELY ÁGNES GESCHEK PÉTER GLASNER ISTVÁN GOMBÁR ENDRE GÖRGÉNYIFERENC GRÉTSY LÁSZLÓ GULYA JÁNOS GYERGYAIALBERT GYÖRGY JÓZSEF GYŐRI JUDIT

GYŐRY JÁNOS GYURKÓ LÁSZLÓ H A H N ISTVÁN H A J D Ú ERZSÉBET HALÁSZ ELŐD H A L L A ISTVÁN

KICSI SÁNDOR KIRÁLY E R Z S É B E T KIRÁLY ISTVÁN KIRÁLY T I B O R KISS LÁSZLÓNÉ KOCH LÁSZLÓ KOLOSI TAMÁS KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL KOLOZSVÁRI P A P P LÁSZLÓ KOMÁROMI SÁNDOR KOMORÓCZY GÉZA KONC J Ó Z S E F KÖPECZI BÉLA KORDÁS F E R E N C KOROKNAY ISTVÁN KOSARAS ISTVÁN KOTZIÁN TAMÁS KOVACEK, BOZIDAR KOVÁCS E N D R E (lengyel) KOVÁCS E N D R E (verstan) KOVÁCS ISTVÁN KOVÁCS J Ó Z S E F (angol) ^ KOVÁCS J Ó Z S E F (német) KOVALOVSZKY MIKLÓS KOVÁTS ALBERT KRAMMER J E N Ő ^ K R E T Z O I MIKLŐSNÉ K U K L I S IVÁN K U K L I S N É SZŐGYI ZSUZSANNA KULIFAY GYULA K U L I N KATALIN KURCZ ÁGNES

IHAMVAS BÉLA ~| HANKISS ELEMÉR HARASZTHY GYULA HARASZTI SÁNDOR H A R G I T A I GYÖRGY HARMATTA JÁNOS H Á R S I N G LAJOS HAVAS LÁSZLÓ H A Z A I GYÖRGY H E G E D Ű S TIBOR H E L L E R ÁGNES H E L L E R ANNA H E R C Z E G GYULA H E R M A N N ISTVÁN H E S Z K E BÉLA H O R Á N Y I MÁTYÁS HORVÁTH I R É N HORVÁTH JÁNOS HORVÁTH KÁROLY HORVÁTH LÓRÁNT HOVÁNYI JÁNOS H U T T E R E R MIKLÓS ILIÖ, VOJISLAV J . ILLÉS ENDRE I M R E KATALIN INOTAI ANDRÁS ISTVÁNOVITS MÁRTON IZSÁK J Ú L I A J A N E Z , STANKO JÁVOR OTTÓ J E N C S MÁRTA J E R E M I Á S ÉVA J . H A J D Ú HELGA J U H Á S Z MÁRIA ILAKITS P Á L 1 JUHÁSZ PÉTER LAKOS K A T A L I N J U L O W VIKTOR LATOR LÁSZLÓ K Á D Á R ZOLTÁN LAY BÉLA K Á F E R ISTVÁN LÁZÁR GUY K A H Á N A MÓZES LÁZÁR GYÖRGY KÁKOSY LÁSZLÓ LENGYEL BÉLA KALMÁR ÉVA L. IGNÁCZ P I R O S K A KALOCSAY KÁLMÁN LŐRINCZ Á R P Á D N É KANYÓ ZOLTÁN LŐRINCZ J E N Ő ICAPITÁNFFY ISTVÁN LŐRINCZE LAJOS K A R A GYÖRGY LUKÁCS GYÖRGY K A R D O S LÁSZLÓ LUKÁCSY SÁNDOR K A R D O S TIBOR MÁDL ANTAL KÁRPÁTY ZOLTÁN MÁDY ZOLTÁN K A R S A I LUCIA MAJOR ISTVÁN K A R S A I ORSOLYA MAJOR LÁSZLÓ KASSAI GYÖRGY MAKK F E R E N C KATONA ANNA MÁNDOKY ISTVÁN KATONA IMRE MARGITTAY K E M E N E S INEZ KATALIN K E N E S E Y ISTVÁN ' MARINKOVLO, K E N E S S E Y MÁRIA BORIVOJ K E R É N Y I GRÁCIA MAROSI ANDRÁS K É R Y LÁSZLÓ MARÓTH MIKLÓS KESZTHELYI TIBOR

VII

MARÓTHY JÁNOSNÉ MARTH HILDEGARD MARTIN, AURÉL MIHÁLY LÁSZLÓ MIHÁLYI GÁBOR MIKLÓS PÁL MILISAVAC, ZlVAN MITROVICS RÉKA M. JÁSZKA ZSUZSA MOHAY BÉLA MOLLAY KÁROLY MOLNÁR ANTAL MOLNÁR ERZSÉBET M. PÁSZTOR JÓZSEF MUNDLOCH MAGDA MUZSLAY LÁSZLÓ M. VÁSSÁNYI ILDIKÓ NAGY BÉLA NAGY FERENC NAGY GÉZA NAGY ILDIKÓ NAGY PÉTER NAGY SÁNDORNÉ NAGY TÖHÖTÖM NÉMEDI LAJOS NÉMETH BÉLA NÉMETH GYULA NÉMETH LAJOS NIRSCHY OTT AURÉL NOVAKOVIŐ, BOSKO NYERŐ LAJOS OLAJOS TERÉZ O. NAGY GÁBOR ORBÁN OTTÓ ORSZÁGH LÁSZLÓ ŐSZ EDIT OSZTOVITS LEVENTE PÁLFFY E N D R E PÁLFFY ILONA PÁLFI LAJOS PÁLFY ISTVÁN PÁLYI ANDRÁS PÁNCZÉL ÉVA PAPP ÁRPÁD PAPP FERENC PÁRICSY PÁL PASSUTH LÁSZLÓ PÉTER MIHÁLY PETŐFI S. JÁNOS PÓK LAJOS POLONYI PÉTER PÓR PÉTER PŐSA PÉTER POSZLER GYÖRGY PÓTH ISTVÁN

PUSKÁS I L D I K Ó R A B ZSUZSA RÁBA GYÖRGY RADNÓTI SÁNDOR RADÓ GYÖRGY RADOJIŐIC, D J O R D J E SP. RAJ FERENC R A J N A I LÁSZLÓ RÁSONYI LÁSZLÓ R E D J E P , DRASKO R É V MÁRIA RÉZ HENRIK R É Z PÁL RITOÓK ZSIGMOND RÓNA ÉVA R Ó N A I MIHÁLY ANDRÁS RÓNAI PÁL RÓNA-TAS ANDRÁS RÓNAY GYÖRGY RÓZSA ZOLTÁN RUBIN PÉTER RUBOVSZKY ÉVA RUTTKAY KÁLMÁN RUZSICZKY ÉVA SÁFÁR J U D I T SALLAY GÉZA SALYÁMOSY MIKLÓS SÁNDOR LÁSZLÓ SÁNDORFIJÓZSEFNÉ SARKADY JÁNOS S C H E I B E R SÁNDOR SCHÜTZ ISTVÁN SCHÜTZ ÖDÖN SCHWE1TZER JÓZSEF S E B E S T Y É N MÁRIA SEBŐ ATTILA SLMÓ J E N Ő SIMON J Ó Z S E F SIMON R Ó B E R T SIMOR ANDRÁS SÍPOS ISTVÁN SLODNJAK, ANTON SOMLÓ VERA SOMOGYIZQLTÁNNÉ SÓS E N D R E | STAUD GÉZA STENCZER F E R E N C STÉPÁNEK, VLADIMÍR SÜKÖSD MIHÁLY SZABÓ B. ISTVÁN SZABÓ E D E SZABÓ GYÖRGY SZABÓ KÁLMÁN

SZABÓ LÁSZLÓ SZABÓ L. GYÖRGY SZABÓ MIKLÓS (kelta) SZABÓ MIKLÓS (szociológia) SZABOLCSI MIKLÓS SZÁDECZKYKARDOSS SAMU SZALATNAI REZSŐ SZALMÁSI PÁL SZÁNTÓ GÁBOR ANDRÁS SZAPPANOS BALÁZS SZÁSZ FERENC SZAUDER JÓZSEF SZÁVAI JÁNOS SZÁVAI NÁNDOR SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY SZEGHY ISTVÁNNÉ SZÉKELY ÉVA SZEKERES GYÖRGY SZEKERES ZOLTÁN SZEKFŰ ANDRÁS SZÉLL JENŐ SZÉLL ZSUZSA SZENCZEILÁSZLÓ SZENCZI MIKLÓS SZENDE TAMÁS SZENTE GYÖRGY SZÉPE GYrÖRGY SZEPESSY TIBOR SZERDAHELYI ISTVÁN (eszperantó) SZERDAHELYI ISTVÁN (esztétika stb.) SZEREDÁS ANDRÁS SZIGETI JÓZSEF SZIKLAY LÁSZLÓ SZILÁGYI ÉVA SZILÁGYI ISTVÁN SZILI JÓZSEF SZ. MOLNÁR ÁGNES SZŐKE GYÖRGY SZÖRÉNYI LÁSZLÓ SZŰCS ÉVA SZŰCS ISTVÁN TAMÁS ATTILA TANDORI DEZSŐ TAR IBOLYA TARDY LAJOS TÁRKÁNYI GYULA TARNÓI LÁSZLÓ TASNÁDI ATTILA

TASNÁDI E D I T TAVASZY SÁNDOR TEGYEY I M R E T E L L É R GYULA XEMESI A L F R É D TEMESI A L F R É D N É T É T É N Y I MÁRIA TIMKÓ IMRE TOLNAI GÁBOR TOMPA JÓZSEF TÖRÖK E N D R E TÓTFALUSI ISTVÁN TÓTH FERENC TRENCSÉNYIWALDAPFEL I M R E U. KŐHALMI KATALIN ULLMANN, S T E P H E N UNGVÁRI TAMÁS URAY GÉZA VAJDA GYÖRGY MIHÁLY VAJDA MIHÁLY VAJDA MIKLÓS VARGA KÁROLY VARGA LÁSZLÓ VARGA MIHÁLY VARGYAS LAJOS VÁRKONYINÁNDOR VÁSÁRY ISTVÁN VÁSZOLYI E R I K V É G H GYÖRGY VÉGH PÉTER V E K E R D I JÓZSEF V É K O N Y BÉLA V É R ANDOR V E R E S ANDRÁS V I D O R PÁLNÉ VIRÁGOS ZSOLT VITÁNYI IVÁN VIZKELETY A N D R Á S VOIGT VILMOS W A C H U L I K BÉLA W A L K Ó GYÖRGY WESSETZKY VILMOS ZACHÁR ZSÓFIA ZÁDOR ANDRÁS ZAICZ GÁBOR ZAKARIÁS KLÁRA ZALÁN P É T E R ZIEME, P E T E R ZLVANÖEVIÓ, MILORAD ZIVKOVIÖ, DRAGISA ZÖLDHELYI ZSUZSA ZOLTAI D É N E S ZSOLT ANGÉLA

és több mint hetven technikai munkatárs A lexikon munkáiban részt vevők közül azok neveit tüntettük fel, akiknek közreműködését a szerkesztés eddigi szakaszában biztosítani tudtuk, függetlenül attól, hogy cikkeik melyik kötetünkben jelennek meg.

A cikkek lektorlásában, illetve az adat- és anyagszolgáltatósban segítségünkre volt Argentína Budapesti Nagykövetsége, Belgium Művelődési Minisztériumának kulturális kapcsolatok titkársága, a Bolgár Tudományos Akadémia Bolgár Irodalmi Intézete, a Bolgár Enciklopédia Szerkesztősége, Chile, Columbia, Costa Rica Külügyminisztériumának kulturális osztálya, a Csehszlovák Újságíró Szövetség, a Dél-afrikai Köztársaság, Franciaország, Fülöp-szigetek, Irán, Írország és Izland Külügyminisztériumának kulturális osztálya, Jordánia Londoni Nagykövetsége, a Jugoszláv Enciklopédia Szerkesztősége, Laosz Londoni Nagykövetsége, a Lengyel Enciklopédia Szerkesztősége, a Lengyel Újságíró Szövetség, a magyar Külügyminisztérium, Marokkó Külügyminisztériumának kulturális osztálya, a Matica Srpska (Jugoszlávia),

a Német Demokratikus Köztársaság Kulturális és Tájékoztató Központja (Budapest), Nicaragua Külügyminisztériumának kulturális osztálya, az Osztrák Irodalmi Társaság, az örmény SZSZK Kulturális Kapcsolatok Bizottsága, Portugália Külügyminisztériumának kulturális kapcsolatok titkársága, a Román Enciklopédia Szerkesztősége, Spanyolország Külügyminisztériumának kulturális kapcsolatok titkársága, Szaúd-Arábia Londoni Nagykövetsége, a „Szovjet Enciklopédia" Kiadó, Venezuela Kulturális és Szépirodalmi Intézete. Értékes közreműködésükért ezúton mondunk köszönetet. Külön köszönet illeti a szerkesztőségünknek nyújtott folyamatos támogatásért az Akadémiai Könyvtár, az Egyetemi Könyvtár és az Országos Széchényi Könyvtár tájékoztató szolgálatát.

VITT

ELÖSZÖ

A magyar irodalomtudománynak ez a negyedik kísérlete egy világirodalmi lexikon létrehozására. 1927-ben jelent meg az első Benedek Marcell szerkesztésében (Irodalmi Lexikon). Ezt követte 1930 és 1933 között DézsiLajos háromkötetes Világirodalmi Lexikona. Végül 1947-ben Révay József és Kőhalmi Béla rendezett sajtó alá egy ily típusú munkát (Hungária Irodalmi Lexikon). Több mint húsz esztendő telt el a legutolsó mű megjelenése óta is. Indokolttá teszi tehát az új vállalkozást az azóta felhalmozódott új ismeretanyag: új művek megjelenése, új írók feltűnte, s az irodalomtudomány számos új kutatási eredménye, köztük nem utolsósorban az, hogy azóta vált uralkodóvá hazai kritikánkban a marxista látás. Kiadványunk — az A kadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségének terveibe illeszkedve — az 1963 és 1965 között megjelent háromkötetes Magyar Irodalmi Lexikon folytatásának tekintendő. Ez érteti meg, hogy a magyar irodalom a maga címszavaival nem szerepel külön is a műben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem igyekeztünk gonddal figyelembe venni az áltála diktált szempontokat. Ellenkezőleg: egyik legfőbb feladatunknak tekintettük annak a megmutatását, hogy milyen erős szálakkal kötődött irodalmunk mindig a világfejlődéshez, s mennyire idegen volt tőle — legalábbis legtermékenyebb időszakaiban, legjobb képviselőiben — mindenféle elzárkózó provincializmus. Ebből a meggondolásból kiindulva, ezt mintegy dokumentálni akarva, igyekeztünk minél gondosabban számon tartani a különféle magyar vonatkozásokat: fordításokat, kritikai visszhangokat, szellemi hatásokat és kapcsolatokat. Nagyobb alkotók tárgyalásánál a magyarországi utóélettel külön is foglalkoztunk. Az irányzatokat, irodalomelméleti kérdéseket taglaló, átfogó, összegező címszavak esetében pedig kiváltképp ügyeltünk reá, hogy minél nagyobb számban legyenek jelen az illusztrációk közt hazai példák. Külön magyar irodalmi címszavak nélkül is magyar irodalmi, illetve kultúrtörténeti adattárnak szántuk egyben lexikonunkat. A világirodalom fogalmát (a kidvány természetének megfelelően) nem. a maga szűkebb — kritikai, értékelő —, de tágabb — enciklopédikus-összegező — értelmében vettük. A legjelentősebb, valóban világirodalmi méretű s hatású alkotók mellett beletartozónak ítéUünk tehát ebbe a fogalomba minden olyan szerzőt, aki az egyes irodalmakban (függetlenül attól, hogy nagy vagy kis, fejlett vagy fejletlen nép irodalma-e az) esztétikai avagy történeti értéket jelent. S hozzátartozónak véltük ehhez a tágabb, enciklopédikus értelemben vett világirodalomhoz az ún. marginális és alkalmazott irodalmat is (ifjúsági irodalom, szórakoztató irodalom, rádió-, film-, tévéirodalom stb.). Természetszerűleg a világirodalom szerves tartozékának tekintettük az irodalmi élet eszközlőit (fontosabb folyóiratokat, társaságokat, akadémiákat, irodalmi szalonokat stb.), s főképp annak tekintettük az irodalmi tudat kialakításában központi szerepet játszó diszciplínákat: az irodalomtudományt és a kritikát. A világirodalom részének vettük a művészetek ősi alapját, a népköltészetet: a lehetőségekhez képest behatóan tárgyaljuk a folklórnak az irodalmi fejlődés szempontjából leglényegesebb jelenségeit. S felvettük végül a címszavak közé — ha speciális, irodalomcentrikus tárgyalásban is — az ún. rokon területek (publicisztika, szónoklat, tx

történetírás, szociológia, nyelvészet, lélektan, filozófia stb.) alkotói közül mindazokat, akiket eszmei hatásuk vagy művészi írásmódjuk alapján az irodalomhoz tartozóknak ítél a köztudat. Terjedelmi okok miatt — de a nemzetközi hagyományt is követve — mellőztük viszont a tématörténeti cikkeket és az ismert szerzőjű műveknek sem szenteltünk önálló címszót. Az ilyen élvek alapján összeállított címszavak megszerkesztésében — megrostálásukban, terjedelmük meghatározásában — részben arra az értékrendre támaszkodtunk, melyet a hasonló típusú kiadványok — lexikonok, világirodalomtörténetek — beosztása sugall, részben pedig igyekeztünk érvényesíteni a mi sajátos viszonyainkból adódó külön szempontokat. Alapelvet jelentett számunkra az időnek és a helynek a parancsa: az a tény, hogy a huszadik század második felében és Magyarországon szerkesztjük lexikonunkat. Századunk alkotóit vettük fel tehát viszonylag a legnagyobb számban, tudva, hogy minden lexikonnak elsősorban saját kora visszatükrözőjének, enciklopédikus egybe foglalójának kell lennie: ott kell, hogy éljen benne a maiság igénye. S a planétában, földgömbben gondolkodó huszadik század követelményeinek engedelmeskedtünk abban is, hogy a hasonló típusú, régebbi magyar kiadványok európai kizárólagosságával szakítva (amennyiben az irodalmi kutatás jelenlegi helyzete ezt megengedte), a maguk valóságos értékeinek megfelelően kívántuk szerepeltetni a távolabbi országok, főképp pedig az ún. harmadik világ országainak, a ázsiai, afrikai és latin-amerikai népeknek az irodalmát is. A szót a maga valóságos értelmében véve világ irodalmi lexikont kívántunk szerkeszteni. S az irodalmi fejlődés fő tendenciáját figyelembe véve, természetszerűleg súlypontozási alapelvet jelentettek számunkra a szocialista irodalom külön szempontjai. Mind a felvételt, mind a terjedelmet illetően előnyben részesítettük az ebbe az irányba mutató jelenségeket. A nagyobb lexikális hangsúly révén is érzékeltetni kívántuk ennek az irodalomnak fokozott történelmi értékét, jövőbe mutató, úttörő voltát. Minden más szemponton túl azonban a magyar olvasóközönség, a magyar tudományosság s a magyar kultúrtörténet szempontjai voltak számunkra leginkább mérvadóak. Arra törekedtünk, hogy lehetőleg minden olyan számottevő írót tartalmazzon a mű, aki valaha Magyarországról írt, aki hatástörténetileg szerepet játszott az irodalmunkban, vagy akitől valaha valamiféle magyar fordítás megjelent. A magyar fejlődés kívánalmainak ez a szem előtt tartása késztetett arra is, hogy a nagy, valóban világ jelentőségű irodalmak mellett különös figyelmet fordítsunk azokra, amelyek számunkra, mint magyarok számára kiváltképp fontosak. Ezért igyekeztünk behatóbban tárgyalni a kelet-európai népek irodalmát, hisz az analóg történelmi körülmények miatt sokban a mi fejlődésünket is megvilágítja ezeknek az útja. S ezért ügyeltünk arra is, hogy a különféle rokon népi irodalmak, a finnugor irodalmak megfelelő súllyal legyenek képviselve. Hisz nyelvünk szerkezete leginkább az övékével rokon, s így stílusalakításunk, verselésmódunk szempontjából is tanulságos múltjuk ismerete. Végül a magyar fejlődés problémáinak figyelembe vétele vezetett abban is, hogy túlzottan esszéisztikusan s történetcentrikusan fejlődő irodalomtudományunk egyoldalúságát pótolni akarva, különös súlyt vessünk egy viszonylag elhanyagolt területre, az irodalomelméletre: a módszertani, esztétikai, poétikai, verstani, stilisztikai stb. kérdésekre. A lexikonoktól elválaszthatatlan orientáló, hézagkitöltő, igényt ébresztő szerepet ebben a vonatkozásban kívántuk elsősorban érvényesíteni. A magunk munkájával is szerettük volna elősegíteni irodalomtudományunknak azt a törekvését, hogy a különféle terminus technicusok történelmileg kialakult jelentését tisztázva, a tudományszak fogalomhasználatát pontosabbá, árnyaltabbá téve, az elméleti kutatásokat előbbre vigye. S kiváltképp ügyeltünk az esztétikai vonatkozású címszavak lelkiismeretes feldolgozására. A filozófiai-esztétikai és az irodalomtudományi kutatások közti távolság feloldásának az igénye vezetett ebben. S nem utolsósorban az, hogy ezen a réven is minél szélesebben kerülhessenek be irodalomtörténeti-kritikai közgondolkodásunkba azok a X

teoretikus vívmányok, melyeket a nemzetközileg is rangot jelentő magyar marxista esztétikai iskola ért el. Az egyes cikkek megformálásában minden lexikon alapkövetelménye, az adatszerűség volt elsődlegesen iránytmutató számunkra. De emellett, főleg jelentősebb alkotókról szólva — már pusztán a szerzők felkérése, megválasztása révén is — arra törekedtünk, hogy a legjobb magyar irodalmi lexikonok hagyományainak megfelelően önmagukban is helytálló, kis, sűrített esszék, tömör tanulmányok legyenek egyben ezek a cikkek; olyan írások, melyek nemcsak ismertetnek,de értékelést adva orientálnak is, s már pusztán meg formálásuk révén alkalmasak arra, hogy kedvet keltsenek az írókkal való további foglalkozásra. Az egyes cikkek belső szerkezeti elrendezésében a nemzetközi hagyományt követtük. A jellegzetesen lexikográfiái-definiáló bevezetés után, a részletes tárgyalás során először az író életével, majd művészi pályájával, fejlődésével, esztétikai jellemzésével foglalkozunk. Ezt az értékelő-ismertető részt követik a még szükséges adatközlő és bibliográfiai részek, végül az íróról szóló jelentősebb külföldi s magyar kritikai irodalom felsorolása zárja a cikket. Fogalmi címszavak esetében minél gazdagabb utalórendszer kialakítására törekedtünk, a személyi címszavak névváltozatait azonban csak a legfontosabb esetekben emeltük ki külön utalókban, egyébként a záró kötethez társuló névjegyzék igazít el majd közöttük. A szerkesztési alapelvekről számot adva a leglényegesebbről, a munkatársak megválasztásáról szükséges végül szólanunk. Nyilvánváló, hogy egy ilyen típusú, ennyi különböző területet átölelő mű létrehozása csak kollektív alkotás, kollektív vállalkozás, számos kutató s számos tudományéig együttes erőfeszítésének eredménye lehet. A legfontosabb belső szerkesztői feladatnak éppen ezért azt tekintettük, hogy megnyerjük munkatársül — társszerkesztőnek, szerzőnek, lektornak, külső szakértőnek — a legkiválóbb szakembereket, írókat. Amennyiben a nyelvi nehézségek s a technikai lehetőségek engedték, külföldi tudósokat és intézményeket is igyekeztünk bevonni munkánkba. Mindenekelőtt azonban a magyar szákemberek hozzáértésére s odaadására számítottunk. S ha bármely kis mértékben betöltheti ez a lexikon vállalt feladatát, ha sikerül az irodalom iránt érdeklődő magyar olvasók szívesen használt kézikönyvévé válnia: ez elsősorban azoknak az idősebb és fiatalabb, külföldön és idehaza élő magyar kutatóknak az érdeme, akik átérezve a feladat fontosságát, átérezve azt, hogy egy lexikon nem pusztán segédkönyv, nem pusztán adattár, de egyben a nemzet szellemi arcának tükre, formálója is, — használni akarón és segítőkészen — vállalták azt a sokban hálátlan feladatot, amelyet lexikoncikkek írása, szerkesztése s szakmai ellenőrzése jelent. Értékes, felelős munkájukért itt mondunk őszinte, igaz köszönetet. S itt mond végül köszönetet a főszerkesztő közvetlen munkatársainak, a Lexikonszerkesztőség világirodalmi részlegének is. A kiadvány alapvető elvi szempontjait ez a kis — válóban szellemi műhelyként dolgozó — együttes alakította ki, érlelte, vitatta meg. Az ő hozzáértő, lelkiismeretes szervező, ellenőrző és feldolgozó munkájuknak eredménye végső soron az, hogy ez a mű létrejöhetett. Király I s t v á n

XI

ÜTMUTATÖ

1. A címszavak

sorrendje

az ábécé r e n d j é t követi. Tekintettel arra, hogy címszavaink túlnyomó többsége idegen név, ill. szó s ezek a legkülönbözőbb ékezeteket, diakritikus jeleket tartalmazzák, a sorrend meghatározásakor csak a latin ábécé alapbetűit vettük figyelembe; nem teszünk t e h á t különbséget pl. o, ó, o és ö, u, ú, ü és ü között sem, és a m a g y a r ábécé kettős betűit (cs, gy, sz stb.) elemeikre b o n t v a külön b e t ű k n e k tekintjük. 2. A címszó és szeréléke H a a címszó írásmódja ós m a g y a r olvasása lényegesen eltér, szögletes zárójelben felt ü n t e t j ü k (magyaros írással) a kiejtést, kurzív betűvel jelezve a hangsúlyos magánhangzókat. E z t hegyes zárójelben a jelentést, etimológiát közlő rész követi, m a j d a címszó variánsok következnek kurzív betűkkel, s mellettük (ha nem egyszerű átírásváltozatról v a n szó) zárójelben t á j é k o z t a t j u k az olvasót arról is, milyen funkciót tölt be a variáns. Végezetül a személyek élethatáradatait, ill. a m ű v e k keletkezésének időp o n t j á t közöljük kerek zárójelben. H a itt az a d a t mellett kérdőjel áll, úgy az kétes; a vesszővel elválasztott kérdőjelek az a d a t hiányát jelzik. 3. A könyvészeti

adatokat

a cikk értékelő részében t á r g y a l t művek esetében a m ű címének első említési helyén találja meg az olvasó, az i t t nem említett műveket a cikkek végén levő — szelektív — rovatokban csoportosítottuk. Magyarra n e m fordított művek esetében a kurzív betűkkel szedett cím u t á n zárójelen belül az esetleges társszerző nevét, m a j d jelentésjelek között a cím magyar tükörfordítását, a m ű m ű f a j á t és megjelenési évét tüntetjük fel. Magyar műfordítás esetében a cím tükörfordítása elmarad, s az eredeti megjelenési év u t á n kettőspontot téve a fordító nevét, a fordítás címét ós megjelenési évét közöljük. H a ugyanazon műről t ö b b magyar fordítás is készült, az elsőt és az utolsót t ü n t e t j ü k fel; a közéjük eső fordítások közül csak kiemelkedő műfordítóink munkáival t e t t ü n k kivételt. N y o m t a t á s b a n meg nem jelent színművek, rádió- és tévéjátékok esetében a b e m u t a t á s helyének és időpontjának rögzítése mellett a fordítások archívumokban Őrzött kéziratainak lelőhelyére is utalást találhat a k u t a t ó . Olyan fordítói összeállításoknál, amelyek nem felelnek meg eredeti nyelven publikált összeállításoknak, az eredeti cím helyén a magyar cím áll a zárójelen kívül, kurzív szedéssel; ugyanígy j á r t u n k el, ha valamely magyarul megjelent m ű v e t nem t u d t u n k eredetijével azonosítani. H a az Önálló kötetként megjelent fordításokat nem t a r t o t t u k elegendőnek ahhoz, hogy az idegen nyelvet nem ismerő közönség behatóbban megismerkedhessék a szerzővel, a folyóiratokban, antológiákban publikált fordítások közül is f e l t ü n t e t t ü n k m ű f a j o n k é n t általában három lelőhelyet, amelyet legfontosabbnak ítélt ü n k . Ilyenkor a fordítások számának és m ű f a j á n a k közlése u t á n zárójelben a fordító vagy — t á r s í t o t t fordítások esetében — a három legrangosabb, ill. legtöbbet fordító neve u t á n a publikáció lelőhelyét és megjelenési a d a t a i t n y ú j t j u k . A könyvészeti

xn

a d a t o k mellett g y a k r a n a m á s m ű f a j r a t ö r t é n ő átdolgozások a d a t a i n a k is teret e n g e d t ü n k , a h o g y a n f o n t o s a b b esetekben ilyen a d a t o k a t az ismertető-értékelő cikkrész u t á n összesítve is k ö z ö l h e t ü n k . A cikkeink végére h e l y e z e t t szakirodalmi jegyzék a j á n l ó jellegű. F o l y ó i r a t p u b likációknál — mind a m ű j e g y z é k b e n , m i n d a szakirodalmi jegyzékben — á l t a l á b a n a megjelenés évét igyekeztünk rögzíteni s n e m az ó v f o l y a m s z á m o t ; az óv m e l l e t t álló a r a b szám a folyóirat s z á m á t jelöli, s h a ehelyett a l a p s z á m o t t u d t u k csak megadni, ezt külön jeleztük. Ahol a folyóirat egy éven belül t ö b b s z ö r ú j r a k e z d i s z á m a i n a k s o r r e n d j é t (mint a N y u g a t ) , a r ó m a i s z á m jelzi a megfelelő k ö t e t e t . A szövegkiadások, g y ű j t e m é n y e s m u n k á k kiadóit, szerkesztőit á l t a l á b a n n e m t ü n t e t t ü k fel; kivételt t e t t ü n k olyan esetekben, a m i k o r a k i a d v á n y t a filológiai h a g y o m á n y különölegesen szorosan összefűzi k i a d ó j á v a l , szerkesztőjével (mint ezt a klasszika-filológia teszi). 4. Átírási

rendszerünk

a z a k a d é m i a i helyesírási rendszer elveihez igazodva a n e m l a t i n betűvel író nyelvek s z a v a i t m a g y a r o s transzliterálással közli. K i v é t e l t ez alól csak a j a p á n n y e l v esetében t e t t ü n k , melynek nemzetközileg e l f o g a d o t t l a t i n b e t ű s írása is v a n . 5.

Utalórendszerünk

f ő k é n t a z o k b a n az esetekben emeli ki k ü l ö n utaló jellel a lexikon m á s helyein szereplő c í m s z a v a k a t , h a az olvasó ezek a l a t t részletesebb i n f o r m á c i ó k a t n y e r h e t az a d o t t összefüggésben. Fogalmi cikkek végén zárójelbe t e t t u t a l á s o k k a l a z o k a t a címs z a v a k a t is f e l t ü n t e t j ü k , a m e l y e k a f o g a l m i hierarchiában az a d o t t címszó fölér e n d e l t kategóriái.

XIII

RÖVIDÍTÉSEK (A közismert, közérthető rövidítések felsorolását mellőztük)

AAnt AArch AEthn AfO AG A JA AJPh AkÉrt AKöv Ala. Alas. Alb. Alf ALG ALingu ALitt alm. ANET AnSt AnthGr anto. AntTan AOr AP

Ali _ ArchÉrt Ariz. Ark. ArOr ARW ASZSZK AT Ath Aur BASOR B. C. bem. BiOr BJRL BLM Brockelmann, GAL BSOAS BZ CAE Cal. CBQ CHM Colo. Conn. CRE Csill CT D D. C. Del.

Acfei Antiqua Aeta Archaeologica Acta Ethnographica Archív für Órientforschung Anthologia Graeca epigrammatum Palatina cum Planudea American Journal of Archaeology American Journal of Philology Akadémiai Értesítő A Könyv Alabama Alaszka Alberta Alföld Anthologia Lyrica Graeca Acta Linguistica Acta Litteraria almanach Ancient Near Eastern Texts relating to the Old Testament (szerk. J. B. Pritchard, 2. kiad., 1955) Anatolian Studies, London Anthologie Grecque antológia Antik Tanulmányok Acta Orlentalia Epigrammatum anthologia Palatina, cum Planudeis et appendice nova epigrammatum veterum ex libris et marmoribus ductorum The Asiatic Review Archeológiai Értesítő Arizona Arkansas Archiv Orientálni Archiv für Religionswissenschaft Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság Autonóm Terület Athenaeum Aurora Bulletin of the American Schools of Orientál Research Brit Kolumbia (British Columbia) bemutatta, bemutatták, bemutató Bibliotheca Orientális Bulletin of the John Rylands Library Bonniers Litteráre Magasin C. Brockelmann: Geschichte der arabischen Literatur ( 1 9 3 7 - 1 0 4 9 ) Bulletin of the School of Orientál and African Studies Biblische Zeitschrift Comicorum Atticorum fragmenta California Catholic Biblical Quarterly Caliiers d'Histoire Mondiale Colorado Connecticut Comicorum Romanorum fragmenta Csillag Cuneiform Texts klasszika-filológiai szövegekben a Diehl-féle töredékszámozás jele (ALG) District of Columbia Delaware

EAK EGF egyfelv. Egyht EgyKrL El (19131942) El (1960-) Él ékv elb. életr. Élk emlkv EPhK ErdHel ErdlSz ErdMúz ErdSz ért. EsztSz Ethn EvFr évkv faksz. FGrlIist FHG FilÉrt filmfkv EK Fia. FPeplyr Ga. GAE GEer GVA HasznMul Hel Hi. Hölgyf Hond HRF HRR HSz HThR 1IUCA la. Ibn Qutaiba (1904) Idh. IEJ IF IK 111. IMITÉ Ind. írod.: írod. és ford.: ISz It ItFüz ItFüzCsászár

XIV

ItK

Egyesült Arab Köztársaság Epicorum Graecorum fragmenta egyfelvonásos Egyháztörténet Egyetemes Kritikai Lapok Enzyklopaedie des Islam The Encyclopaedia of Islam Élet és Irodalom énekeskönyv elbeszélés, elbeszélő életrajz(i) Életképek emlékkönyv Egyetemes Philológiai Közlöny Erdélyi Helikon Erdélyi Irodalmi Szemle Erdélyi Múzeum Erdélyi Szemle értekezés Esztétikai Szemle Ethnographia Evangelische Freiheit évkönyv fakszimile Fragmente der griechischen Ilistoriker Fragmenta Historicorum Graecorum Filozófiai Értesítő filmforgatókönyv Filológiai Közlöny Florida Fragmenta Poetarum epicorum et Lyricorum praeter Ennium e t Lucilium Georgia Görög Anthologiabeli epigrammák A görög epigrammák eredete Görög virágok az Anthologiából Hasznos Mulatságok Helikon Hawaii Hölgyfutár Honderű Historicorum Romanorum fragmenta Historicorum Romanorum reliquiae Huszadik Század Harvard Theological Review Hebrew Union College Annual lowa Ibn Qotaiba: Liber poesis et poetarum (Kitáb as-Si'r wa's-Su 'ara') quem edidit M. J. de Goeje (1904) Idaho Israel Exploration Journal Irodalmi Figyelő Irodalomtörténeti Könyvtár Illinois Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve Indiana Irodalom (bibliográfia) Irodalom és fordítás Irodalmi Szemle Irodalomtörténet Irodalomtörténeti Füzetek Irodalomtörténeti Füzetek (szerk. Császár E.) Irodalomtörténeti Közlemények

IŰ j. JAOS

Irodalmi Újság járás;összetételekben játék (pl. hangj.) Journal of the American Orientál Society JAS Journal of Asian Society JBL Journal of Biblical Literature JCS Journal of Cuneiform Studies JEOL Jaarbericht E x Oriente Lux JHL Journal of Hellenistic Literature JKF Jahrbuch für kleinasiatische Eorschung JNES Journal of Near Eastern Studies JQR Jewish Quarterly Review Jr. Junior (ifj.) JRAS Journal of the Royal Asiatic Society JSS Journal of Semitic Studies JThS The Journal of Theological Studies K klasszika-filológiai szövegekben a Kinkel-féle töredékszámozás jele (EOF) k. körül Kans. Kansas KatSz Katolikus Szemle KB Központi Bizottság(a) KBo Keilschrifttexte aus Boghazköi KelN Kelet Népe kézikv kézikönyv ' KisfTÉ Kisfaludy Társaság Évlapjai Kitáb al-agháni Abü'l-Farag al-l?fahanl: Kitab al(1962) aganí. Ediderunt 'Abd Allah al'Alábeli et Ahmad Abü Sa'd (3. kiad., 1962) KKK Klasszikus kínai költők (antológia, 1967) klny. különlenyomat KNDK Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Ko Koszorú kom. komédia, komikus Kor Korunk Kort Kortárs köz. közelében Közt. Köztársaság KP Kommunista Párt(ja) krit. kritika(i) KrL Kritikai Lapok ktár könyvtár KUB Keilschrifturkunden aus Boghazköi Ky. Kentueky kzt. körzet La, Louisiana ]ev levél LKA E. Ebeling: Literarisehe Keilschrifttexte aus Assur m. megye Man. Manitoba MAOG Mitteilungen der altorientalischen Gesellschaft Mass. Massachusetts MBibSz Magyar Bibliophil Szemle MCsill Magyar Csillag Md. Maryland MDOG Mitteilungen der Deutschen OrientGesellschaft Me. Maine MÉlk Magyar Életképek mell. melléklete) MEmlL Magyar Emléklapok mesej. mesejáték ME Magyar Figyelő MFilSz Magyar Filozófiai Szemle MG Monumenta Germaniae Historica Mich. Michigan Min Minerva MindGyűjt Mindenes Gyűjtemény Minn. Minnesota MIO . Mitteilung des Instituts für Órientforschung Miss. Mississippi MKRadó Magyar Könyvtár (szerk. Eadó A.) MKsz Magyar Könyvszemle MKultsz Magyar Kultúrszemle MMus Magyar Museum Mo. Magyarország

m0

'"' Moi. Mont. MParn MSzépirodSz MTA I. OK MTA II. OK MTud MűvN MZsAlm Nagyv Napk N. B. N. C. N. Dak. NDK Nebr. Nev. N. F. L. N. H. N. J. NK nla 2J. M. NRTh N. S. NSZK N. W. T. N. Y. Nyűg OOECT Oh. öhltL Okla. ÓKTCh OlSz OLZ Ont. Or Ore. ORElRp OrSuec OrVil összeáll. OSZDMP OSZK OSZSZSZK OTS Pa. PAPS PárttK PB P. E. I. PG PhalmSz PhTJb' PJ PL PLG PLM ProtSz PRVR Ptűz Q. RA RB R. Blachére

XV

magyarországi Missouri Montana Magyar Parnasszus Magyar Szépirodalmi Szemle A Magyar Tudományos Akadémiai. Osztályának Közleményei A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának Közleményei Magyar Tudomány Művelt Nép Magyar Zsidó Almanach Nagyvilág Napkelet Új-Brunswick (New Brunswick) North Carolina North Dakota Német Demokratikus Köztársaság Nebraska Űj-Fundland és Labrador (New Foundland and Labrador) New Hampshire New Jersey Nemzetiségi Kerület novella New Mexico Nouvelle Revue Théologique Új-Skócia (Nova Scotia) Német Szövetségi Köztársaság Északnyugati Területek (Northwest Territories) New York (állam) Nyugat (folyóirat) ország (csak országnévvel) Oxford Editions of Cuneiform Texts Ohio összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok Oklahoma Ökori Keleti Történeti Chrestomathia (szerk. Harmatta J., 1965) Olasz Szemle Őrien talistisehe Literatuxzeitung Ontario Orientalia Oregon Oratorum Romanorum fragmenta liberae Reipublicae Orientalia Suecana Ország—Világ összeállította Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Országos Széchényi Könyvtár Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság Oudtestamentische Studién, Leiden Pennsylvania Proceeding of the American Philosophical Society Párttörténeti Közlemények Politikai Bizottság(a) Prince Edward-sziget (Prince Edward Island) Patrologiae cursus completus, Series Graeca Pannonhalmi Szemle Philologiae Turcicae Fundamenta Preussische Jahrbücher Patrologiae cursus completus, Series Latina Poetae Lyrici Graeci Poetae Latini Minores Protestáns Szemle Poetarum Romanorum veterum reliquiae Pásztortűz Québec Revue d'Assyriologie Revue Biblique R. Blachére: Histoire de la littérature arabé des origines á, la fin du XV. siécle de J.-C, ( 1 9 5 2 )

RE rec. reg. REG RegPDL RH RHA RhG RhetGr RHPhR RHR R . I. RMDE RMKT RQ RSO Sa. S. C. SMSR S. Dak. SpPüz Sr STT StudSlav Symp Száz SZDP SzépirodF SzépirodL SzépLitAj Szí SzínhÉIet SzJH SZKP SZSZK SZU tan. TAPS TársSz tart. TASJ Tenn.

Paulys Real-Encyclopádie der classischen Áltertumswissenschaft recenzió, recenzálta regény (es) R e v u e des Études Grecques Regélő Pesti Divatlap R e v u e Historique R e v u e Hittite et Asianique Rhetores Graeci (szerk. Chr. Walz) Rhetores Graeci (Bibliotheca Teuhneriana) R e v u e d'Histoire et de Philosophie Religieuses R e v u e de l'Histoire des religions Rhode Island Régi Magyar Drámai Emlékek Régi Magyar Könyvek Tára R e v u e de Qumrán Rivista degli Studi Orientali Saskatchewan South Carolina Studi e Materiali di Storia delle Religioni South Dakota Sárospataki Füzetek Senior (id.) O. R . Gurney: The Sultantepe Tablets Studia Slavica Symposion Századok Szociáldemokrata Párt(ja) Szépirodalmi Figyelő Szépirodalmi Lapok Szép-Literaturai Ajándék Színháztudományi Intézet Színházi Élet Szerzői Jogvédő Hivatal Szovjetunió Kommunista Pártja Szocialista Szovjet Köztársaság Szovjetunió tanulmány Transactions of the American Philosophical Society Társadalmi Szemle tartomány Trans-Asian Journal Tennessee

ter. Tex. TGF ThLZ ThZ TudGyűjt Tudtár Tük ÚH Ül ÜjH ŰjMMúz ŰjMSz UNESCO ur. USA Ut. üti. Va. YDI VDK ViF Vig vígj. Vság Vt. YŰ Wash. Wis. W. Va. Wyo. VVZKM Yu. ZA ZAS ZAW ZDMG ZNW ZRGg ZThK ZWT

XVI

terület Texas Tragicorum Graecorum fragmenta Theologische Literaturzeitung Theologische Zeltschrift Tudományos Gyűjtemény Tudománytár Tükör Űj Hang Űj írás Űjhold Űj Magyar Múzeum Űj Magyar Szemle United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization uralkodott, uralkodása Amerikai Égyesült Államok Utah útleírás Virginia Vesztnyik Drevnyej Isztorii Vietnami Demokratikus Köztársaság Világirodalmi Figyelő Vigilia vígjáték Valóság Vermont Vasárnapi Űjság Washington (állam) Wisconsin West Virginia Wyoming Wiener Zeitschrift für die Kundé des Morgenlandes Yukon Zeitschrift für Assyriologie Zeitschrift für Ágyptische Sprache und Altertumskunde Zeitschrift für die Alttestamentliche Wissenschaft Zeitschrift der Deutschen Morgenlándischen Gesellschaft Zeitschrift für die neutestamentliche Wissenschaft Zeitschrift für Religion- und Geistesgeschichte Zeitschrift für Theologie und Kirclie Zeitschrift für wissenschaftliche Theologie

A Aafjes [áfjesz], B e r t u s (írói név); L a m b e r t u s Jacobus J o h a n n e s Aafjes (családi név); (Amszterdam, 1914. m á j . 12. —): holland költő, író. Teológiai, m a j d régészeti t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t Leuvenben (Belgium) és R ó m á b a n . O Vallástalan istenszeretet, az élet mitologikus koncepciója, bibliai egzotikumok szeretete, árkádikus érzékiség h a t j a á t írásait, ezért h a z á j a ós a környező külföld polgári-kispolgári rétegeiben igen népszerű. O F ő b b művei: Zanduur van den dood ('A halál homokórája', költ.-ek, 1941); Een voetreis naar Romé ('Gyalogos utazás R ó m á b a ' , költ.-ek, 1946); Het Koningsgraf ('A Királysír', költ.-ek, 1948)]Egyptische brieven{'Egyiptomi levelek', útirajzok, 1949); In den beginne ('A kezdetben', költ.-ek, 1940); Arenlezers achter de maaiers ('Marokszedők az aratók n y o m á b a n ' , modernizált bibliai történetek, '1950); Vorstin onder de landsckappen ('Minden t á j a k hercegnője', izraeli útikönyv, 1952); De karavaan ('A karaván', költ.-ek, 1954); Morgen bloeien de abrikozen ('Holnap virágzik a barack', nlák, 1954); De wereld is een wonder ('Csoda a világ', útirajzok, 1959). O írod.: K . Jonckheere: Bertus A a f j e s , de dichter van der poezie (1952). Bernáth István Aakjaer [ókjer], J e p p e (írói név); Jensen (családi név); (Aakjaer, Skive mellett, Jylland, 1866. á p r . 22. — Jenle, Skive mellett, 1930. ápr. 20.): dán költő, író. J ü t zsellércsaládban született, p a raszti m u n k á t végzett kora gyermekségétől fogva, közben sokat olvasott. Baráti segítség j u t t a t t a néhány évre népfőiskolába. Előbb (1885 — 1887) grundtvigiánus (lásd N. F . S. Grundtvig) lett, m a j d G. Brandes vonzásában polgári radikális, de már 1887-ben szocialista kiállásáért szenved t ö b b hónapos vizsgálati fogságot. E z u t á n előadói b "'rutákból, újságírásból élt, 1907-ben íróként B parasztként telepedett meg azon a j ü t landi t a n y á n , melyet hívei gyűjtés ú t j á n vásároltak számára. O Aakjaer a század végi d á n agrárszegónység küzdelmeinek 1 Világirodalmi Lexikon I.

ós fölemelkedésének ösztönösen szocialista írója. Munkásságára — baráti kapcsolatuk révén is — n a g y hatással volt M. Andersen Nexo. Regényei és elbe szélései patetikus és naturalista jelle gük miatt m a kevéssé h a t n a k , részié teikben viszont h ű kortörténeti adaló kok. Leginkább lírája él: népköltészeti ihletésű patrióta versei, többnyire j ü t t á j nyelven írva, magukkal ragadóak, inele gek és dallamosak. O F ő b b m ű v e i : Vad melsfolk ('Daróeruhások', reg., 1900) Vredens b&rn (reg., 1904: H a j d ú H., A harag fiai, Népszava, 1934, 171 — 238.) Rugens sange ('A rozs dalai', költ.-ek 1906); Under aftenstjernen ('Az ee+ viliág alatt', költ.-ek, 1927); Studier fra hjern stavnen ('Tanulmányok szülőföldemről', 1930—1932). O G y ű j t , kiad.: Samlede vaerker ('Összes művei', 1918 — 1928). O Magyarul: 1 vers (Hajdú H . , Népszava, 1930, 100.); 2 vers ( H a j d ú H . , Skandináv költők, anto., 1964); 1 vers (Bern á t h I., Világirodalmi antológia, 6/2. köt., 1962 és Skandináv költők antológiája, 1967). O írod.: M. Andersen Nexö: Jeppe Aakjaer (Kultur og Barbari, 1955). Bernáth István Aal [ál], J o h a n n e s (Bremgarten, Aargau kanton, 1500 k. — Solothurn, 1551. máj. 25.): svájci n é m e t költő, író. Katolikus p a p volt. O Mint korának legtöbb svájci német írója, főleg a vallásos lírát művelte és népi játékokat (tragédiákat) írt. A dortmundi J . Schöpert követve lélektanilag megalapozott, hatásos vallásos d r á m á k a t írt. Tragédiáiban a hangszeres zenét ós a kart is alkalmazta, s ezzel a modern énekes játék egyik előf u t á r a lett. O F ő b b m ű v e i : Sankt Ursen-Lied ('Szent Ursula-dal', költ., 1543); Tragoedia Johanni des T -ufers ('Tragédia Keresztelő Szent Jánosról', dráma, 1549). O írod.: L. G o m b é r t : Johannes Aals Spiel von J o h a n n e s dem Táufer und die álteren Johannes-Dramen (Germanische Abhandlungen, 31. köt., 1908). Bérezik Árpád Aalbaek Jensen [ólbek jenszen], Erik; Erik Aalbaek Jensen (Ballerum, Thy ker.,

AANRU 1923. aug. 19. —): dán regényíró. Tanító fia, 1949-től — teológiai diplomával — 1950-ig újságíró, 1950 —1959-ben t ö b b hel y ü t t káplán, 1959-től a televízió dramaturgiai osztályának helyettes vezetője. O Korszerű problémákat boncol, a civilizatorikus fejlődést kísérő felszínes optimizmust bírálja, de merőben valláserkölcsi alapokon. Stílusa színes, mozgalmas, gyakran szürrealista jelképiségű. O F ő b b regényei: Daemningen ('A gát', 1952); Drommen om det glemte ('Az álom arról, amit elfeledtünk', 1954); Gertrúd (1956); I heltespor ('Hősök n y o m á b a n ' , 1960); Perleporten ('A gyöngykapu', 1964). Bernáth István Aanrud [ónrü], H a n s (Ánrud, Vestre Gausdal, Oppland, 1863. szept. 3. — Oslo, 1953. jan. 9.): norvég író. Kisparaszti családból származott, évekig kecskepásztor, 1882-ben megkezdett jogi, m a j d filológiai tanulmányait megszakítja, átmenetileg házitanító, 1884-től Kristianiában (ma Oslo) ólt íróként. O Műveinek világa a gudbrandsdali parasztoké ós az ottani robusztus t á j é . Éles figyelem, bensőséges lélekábrázolás, pazar leírókészség és helyenként jóindulatú irónia jellemzi. A kisemberek csendes, p r o d u k t í v életét ábrázolja, mondván, hogy ,,a hétköznapiság egyáltalán n e m hétköznapi", ós ennyiben P. Chr. Asbjomsen és J . Lie folytatója. Ugyanez politikai szemléletében is: gyűlöli ós kifigurázza az eszmék üresjáratát, az általános igénnyel fellépő, de részérdekeket képviselő nacionalizmust. Mindez tételszerűen leginkább színműveiben csapódott le. Legsikeresebbek novellái. O F ő b b művei: Fortaellinger ('Elbeszélések', 1891); Storken ('A gólya', színmű, 1895); En vinternat og andre fortaellinger (elb.-ek, 1896: H e t y e y J . , Téli éjszaka és m á s elbeszélések, 1931); Hanen ('A kakas', színmű, 1906); Sidsel Sidsaerk (elb.-ek, 1903). O G y ű j t , kiad.: Samlede verker ('Összegyűjtött m u n k á i ' , 1914—1915). O írod.: P . Hallberg: H a r monisk realisme (1962); A. Bolckmanns: The stories of H . Aanrud (1960). Bernáth István Aapeli [ópeli] (álnév); Simo Puupponen (családi név); (Kuopio, 1915. okt. 23. —): finn író. Intéző fiaként egyetemi tanulmányokat f o l y t a t o t t n é h á n y évig, m a j d újságíró lett. A Savon Sanomat hasábjain megjelent írásai t e t t é k nevét ismertté. O Eredeti humora, derűs bölcsessége, a társalgás nyelvéhez közel álló stílusa a rövidebb terjedelmű prózai m ű f a j o k b a n a v a t t a jelentékeny íróvá. O F ő művei: Siunattu hulluus ('Áldott bolondság', reg., 1948); Meidan Herramme

muurahaisia ('Miurunk hangyái', nlák, 1954); Pikku Pietarin piha ('A kis Péter udvara', reg., 1958). Lőrincz Jenő Aarestrup [órösztrup], E m i l (írói név); Carl Ludwig Emil Aarestrup (családi név); (Koppenhága, 1800. dec. 4. — Odense, 1856. júl. 21.): dán költő, orvos. 1808-ban árvaságra jutott, kereskedő nagyapja nevelte. 1827-ben orvosi diplomát szerzett, ós egyre emelkedő tekintéllyel praktizált élete végéig. O Mozgalmas kapcsolatban k o r a honi és külföldi irodalmával, főképp mégis Heine és Rückert munkásságától ösztönözve, u t ó b b igen nagyra tart o t t szerelmi, m a j d politikai verseket írt. Szerelmi versei az ironikus érzékiségtől a metafizikáig m i n d e n t felölelnek. Az 1840-es évek időszerű politikai áramlatairól, j o b b á r a heinei modorban, de kétkedőbben vall. Külön említendő nagy formakészsége, és t ö b b keleti versforma (ghazal, maqáma stb.) meghonosítása. O Művei: Digte ('Versek', 1838); Efterladte digte ( ' H á t r a h a g y o t t versek', 1863). O G y ű j t , kiad.: Samlede digte ('Összeg y ű j t ö t t versek', 1877, G. Brandes előszavával); Samlede skrifter ('Összegyűjtött írások', 1922 — 1925). O Magyarul: 1 vers (Eörsi I., Szerelmes ezüst kalendárium, anto., 1967 és Skandináv költők antológiája, 1967). O írod.: H . Brix: Emil Aarestrup (1952). Bernáth István Aarne [árne], A n t t i A m a t u s (Pori, 1867. dec. 5. — Helsinki, 1925. febr. 5.): finn folklorista, mesegyűjtő. A helsinki egyetemen a népköltészet docense, később professzora lett. O A f i n n folklorisztikában ő a történeti-földrajzi módszer megalapítója. Legnagyobb érdeme a finn és más népek alapvető népmesetípusainak számbavétele ós az -»- AaTh elkészítése. O Főbb m ű v e i németül jelentek meg: Vergleichende Marchenforschungen ('Öszszehasonlító mesekutatások', tan., 1907); Finnische Márchenvarianten ('Finn mesevariánsok', tan., 1911). O írod.: K. Krohn: A n t t i Aarne (Folklore Fellows Communications, 1926, 64.). Gombár Endre Aaron [áron], Vasile (Kisgalgóc, 1770 k. — Nagyszeben, 1822): r o m á n költő. Papcsaládból származott, a balázsfalvi teológián és a kolozsvári egyetem jogi karán .tanult, m a j d Nagyszebenben az orthodox egyház ügyésze volt. O Az ún. erdélyi iskola egyik neves alakja. Művei a felvilágosodás eszméinek jegyében születtek. Az antik irodalom több értékes alkotását népies f o r m á b a n dolgozta á t . Vallási témájú eposzát (Patimile si moartea Domnului si

ABADZ Aavik, J o h a n n e s (Saaremaa szigete, K ő i g u s t e j., 1880. dec. 8. —): az észt n y e l v ú j í t á s n a k V. Veskive 1 e g y ü t t legk i e m e l k e d ő b b egyénisége, a Noor-Eesti irodalmi i r á n y z a t egyik vezéralakja. A t a r t u i egyetemen t a n u l t , u t á n a középiskolai t a n á r , m a j d 1926-tól a t a r t u i egyet e m észt lektora. 1944 ó t a emigrációban él. O F ő b b művei: Eesti Öigekeelsuse opik ja grammatika ( ' É s z t nyelvhelyességi t a n k ö n y v és n y e l v t a n ' , 1936); Keeleline kcisiraamat ('Nyelvi kézikönyv', 1932). O írod.: Fazekas J . : É s z t nyelvművelő és n y e l v ú j í t ó törekvések (1935). Bereczki Gábor

Mintuitorului nostru Is. Hr., 'A m i U r u n k és Megváltónk J. K r . ^ i s z t u s ) szenvedése ós h a l á l a ' , 1805) Klopstock Der Messiasa ihleti, P y r a m u s és Thisbe tragikus történetét (Piram §i Tisbe, ' P y r a m u s és Thisbe', 1807) Ovidius nyom á n énekli meg. Vergiliushó\ is fordít. O E g y é b m ű v e i :Leonat si Dorofaia ('Leon á t u s és D o r o t t y a ' , elb., 1815); Istoria lui Sofronim si a Haritei cei frumoase ('Sofronim és a szép H a r i t a t ö r t é n e t e ' , elb., 1821). O í r o d . : Bornemisza S.: H á r o m hazai r o m á n költő (1914); D. Popovici: L a l i t t é r a t u r e r o u m a i n e á l'époque des Lumiéres (1945); P á l f f y E . : A r o m á n irodalom t ö r t é n e t e (1961); A. Piru: L i t e r a t u r a r o m á n a p r e m o d e r n á (1964). Pálffy Endre

Abád, J ü a n (Manila, 1880—?): F ü l ö p szigeteki tagal író. A t a g a l d r á m a i r o d a l o m k e z d e t é n e k ós az amerikai megszállás elleni küzdelemnek — b ö r t ö n b ü n t e t é s t is s z e n v e d e t t — ismert képviselője. O Szűkebb hazáján túl terjedő munkásságával — P . A. Paterno m e l l e t t — a Fülöp-sziget e k d r á m a i r o d a l m á n a k is egyik ú t t ö r ő j e ós a szimbolikus-allegorikus iskola mega l a p í t ó j a . Q F ő b b m ű v e i : Sueno de Mala Fortuna ('Álom a balszerencséről', vígj., 1895); Mabuhay ang Pilipinas ('Éljenek a Fülöp-szigetek', d r á m a , 1903); Mapanglaw na Alaala ('Szomorú emlékezések', d r á m a , é. n.); Tanikalang Guinto ( ' A r a n y R a b l á n c ' , színmű, é. n.). Ernyey Gyula—Páricsy Pál

Aasen [ószen], I v a r (írói n é v ) ; I v a r A n d r e a s Aasen (családi név); (0rsta, Sunnmore, 1813. aug. 5. — Kristiania, m a Oslo, 1896. szept. 23.): norvég nyelvtudós, költő. Szegényparaszti családból származott, ö n m a g á t m ű v e l t e . 1833 — 1842között t a n y a s i t a n í t ó k é n t ólt, a t t ó l k e z d v e — a m u n k á s s á g á n a k szóló országos elismerés közepette — élete végéig a norvég parlam e n t ó v j á r a d ó k o s a volt. O H a z á j a művelődéstörténetének egyik legnevesebb a l a k j a . Sok évtizedes szorgalommal ós t u d o m á n y o s körültekintéssel egységesít e t t e a 14 —19. sz.-i d á n u r a l o m a l a t t szétzilálódott n o r v é g t á j n y e l v e k többségét. Az á l t a l a m e g a l a p o z o t t nyelv a nynorsk ( ' ú j n o r v é g ' ) nyelv, m e l y e t m a kb. egymillió n o r v é g használ. Szépirodalmi m u n k á s s á g a (egy verseskötet és egy népszínmű) korabeli népszerűsége ellenére is j o b b á r a csak nyelvi-dokument a t í v jellegű. O F ő b b m ű v e i : Norsk grammalik ('Norvég n y e l v t a n ' , 1864); Norskordbog ('Nox*vég szótár', 1872). O G y ű j t , kiad.: Skrifter i samling ('Összegyűjtött írásai', 1926). O M a g y a r u l : 1 vers (Fodor A., S k a n d i n á v költők a n t o l ó g i á j a , 1967). Bernáth István

Abadilla [abadilja], Alejandro G. (Fülöp-szigetek, 20. sz.): tagal n y e l v e n a l k o t ó Fülöp-szigeteki költő. O A h a g y o m á n y o k , a k ö t ö t t f o r m á k ellen l á z a d ó a v a n t g a r d i s t a t a g a l írócsoport (Panitikan) vezető egyénisége, teoretikusa. Művészi elvei s kifejező, vizuálisan is l á t v á n y o s verseinek formai megoldásai a m o d e r n e u r ó p a i és amerikai, s részben a j a p á n költészet jegyeiből a l a k u l t a k ki. Legjelent ő s e b b m ű v e i az 1920-as években a t a g a l költészetről írt éves kritikai szemlói és a t a g a l költészetet b e m u t a t ó s p a n y o l n y e l v ű antológiája, a Parnasong Tagalog ( ' T a g a l P a r n a s s z u s ' , 1922). Ernyey Gyula—Páricsy Pál

AaTh, olykor ATh, esetleg AT: a nemzetközi m e s e k a t a l ó g u s típusszámjelölése. A m e s e k a t a l ó g u s t a f i n n A. A. Aarne és az amerikai S t . Thompson készítették el, a b e t ű j e l n e v ü k kezdőbetűiből való. A jel u t á n következik az illető mese típusszáma. P l . : A a T h 935 „ A tékozló fiú visszatérése". A mesék nemzetközi elterjedtsége k ö v e t k e z t é b e n a típusszámozás rendszerint b o n y o l u l t a b b , mellékjeles. Pl.: A a T h 301 B* „Az erős ember és erős társai ú t o n az a r a n y o r s z á g felé". O (-'-mese,típus) O írod.: A. A a r n e — S t . T h o m p s o n : T h e T y p e s of t h e Folktale (1961). Voigt Vilmos 1*

Abadžiev [abadzsijev], D j o r d j i (Djorj a n , 1910. o k t . 7. — Skopje, 1963. a u g . 2.): m a c e d ó n író, történész. 1918-tól 1948-ig Bulgáriában élt. Szófiában jogot v é g z e t t , i t t jelentek m e g első i r o d a l m i m ű v e i . H a z á j á b a való visszatérése u t á n S k o p j é b e n a N e m z e t i Történeti I n t é z e t b e n dolgozott. O F ő k é n t történelmi t á r g y ú m ű v e i szigorúan tényszerűek. O F ő b b m ű v e i : Izgrev ('Napkelte', elb.-ek, 1950); Posledna sredba ('Utolsó találkozás', elb.ek, 1953); Aramisko gnezdo ( ' H a r a m i a fészek', reg., 1954); Pustinja ( ' S i v a t a g ' , 3

ABAEL k é r d é s r e v o n a t k o z ó a n az e g y h á z a t y á k egymással ellentétes m e g n y i l a t k o z á s a i t á l l í t j a össze; ezzel kétkedésre és gondolk o d á s r a indít. Alaptótele: ,,Intellego, u t c r e d a m " ('Megértem, hogy h i g g y e m ' ) , ellentétben a Tertullianustól származó tétellel: „credo, q u i a a b s u r d u m " . ('hiszem, m e r t a b s z u r d u m ' ) . R a c i o n a l i z m u s a a z o n b a n nem következetes, h a d a k o z i k az egyoldalú dialektikusok ellen is. Szám o s logikai, dialektikai m ű v e t , k o m m e n t á r t írt; teológiai m u n k á i k ö z ö t t t a l á l h a t ó k elméleti, hitvódelmi művek, k o m m e n t á r o k (a Miatyánkhoz, az apostoli levelekhez stb.), és az első önálló középkori e t i k a is, amely szerint az erkölcsi cselekvés értéke az érzülettől függ, v a l a m i n t 35, Héloise-n&k a j á n l o t t prédikáció. Legf o n t o s a b b prózai m u n k á j a a História calamitatum (1132 u t á n : H o r v á t h J . , Szerencsétlenségeinek t ö r t é n e t e , részlet, Világirodalmi Antológia, 2. köt., 1955); e z t száműzetésében írta. Ö n é l e t r a j z és önigazolás, nem ö n v á d ; a szabad gondolk o d á s m á r t í r j á n a k , kicsinyes f é l t é k e n y ségek áldozatának m u t a t j a be ö n m a g á t : vonzó, jelentékeny, képességeinek t u d a t á b a n levő embert ismerünk m e g b e n n e . E z az önéletrajz a n y i t á n y a Héloise-zal f o l y t a t o t t levelezésének, s n o h a e szerelmi regény századokon á t h í r e s e b b é t e t t e , m i n t művei, regényeket, d r á m á k a t í r t a k róla, a g y ű j t e m é n y v a l ó d i s á g á t ú j a b b a n ismét v i t a t j á k . M a r a d t a k r á n k teológiai és filozófiai levelek is. O A H é l o i s e részére összeállított prédikációgyűjtem é n y elé helyezte h i m n u s z a i t (Liber hymnorum vei sequentiarum, 'A h i m n u szok vagy szekvenciák könyve'). E z e k ből 93 m a r a d t fenn, 3 k ö n y v r e o s z t v a ; ú j sor- és s t r ó f a f a j t á k jelennek m e g az egyszerű ének k í v á n t a egyszerű f o r m á k b a n . K ö z ö t t ü k legismertebb az 0 quanta qualia ('Ő milyek és m e k k o r á k ' ) k e z d e t ű S z o m b a t e s t i himnusza, melyet Babits M. ezzel a címmel f o r d í t o t t m a g y a r r a (Ámor Sanctus, 1932, egy másik A b a e l a r dus-himnusz fordításával együtt). R i t m i kailag még érdekesebb 6 Planctusa ('Siralmas ének'); ezekben különösen a versfelópítés ú j s z e r ű : a strófaszerkezet egy versen belül is változik. Ó t e s t a m e n t u m i t é m á j u k kiválasztása is bizon y í t j a , hogy e liturgián kívüli énekek erős érzelmeket szólaltatnak m e g (Dávid s i r a t j a Sault és J o n a t h á n t , I z r a e l szüzei s i r a t j á k J e f t ó l e á n y á t stb.). F e n n m a r a d t az énekek d a l l a m a is. O I s m e r j ü k 519 -+•disztichonbó1 álló t a n í t ó k ö l t e m é n y é t fiához: Ad Astrolabium ('Astrolabiushoz'). A salamoni ós senecai bölcsességet és a Gató n a k t u l a j d o n í t o t t m o n d á s o k t a n í t á s a i t sok korszerű bölcses-

reg., 1961). O írod.: D. M i t r e v : P o v o e n n i m a k e d o n s k i prozaisti (1960). Vojislav I. Ilié Abaelardus [abólardusz], P e t r u s ; Pierre Abélard; Abailard; Abeilard (Palais, Franciao., B r e t a g n e , 1079 — Cluny, 1142. ápr. 21.): latinul író francia filozófus, költ ő . Nemesi családból származott, Párizsb a n t a n u l t , d e a klasszikusokban s a dialektikában c s a k h a m a r olyan j á r t a s s á g r a t e t t szert, hogy túlszárnyalta nagy hírű mestereit. E z e k e t a filozófiai fokozatú t a n u l m á n y a i t a legfelsőbb f o k o z a t n a k számító teológiával is kiegészítette, m a j d m a g a is e l ő a d á s o k a t k e z d e t t t a r t a n i Melunben és Corbeilben. K é s ő b b visszat é r t Párizsba s a főiskolán olyan sikerrel t a n í t o t t , hogy egész E u r ó p á b ó l özönlöttek hozzá a t a n í t v á n y o k . E g y i k ü k , Fulbert k a n o n o k tehetséges u n o k a h ú g a , Hélo'ise i r á n t szerelemre l o b b a n t : a viszonzott szerelemből fia született. Titokb a n házasságot is k ö t ö t t a lánnyal; ekkor Fulbert felbérelt emberekkel megf o s z t a t t a férfiasságától. Abaelardus 1118b a n a párizsi S t . Denis kolostorba vonult be, felesége p e d i g az argenteuili apácaz á r d á b a . 1121-ben perbe fogták a szentháromságról í r t m ű v é é r t , s a z t elégetésre ítélték, őt m a g á t pedig szigorú felügyelet alá helyezték. N a g y nehezen, királyi pártfogással sikerült a N o g e n t környéki v a d o n b a v o n u l n i a ; i t t a szabad ég a l a t t t a n í t o t t a h a l l g a t ó i t . Egyszerű remetek á p o l n á j a , m e l y e t Paracletumnak (görög paraklészisz 'vigasztalás' szóból) nevez e t t el, kolostorrá fejlődött. I t t l e t t később a p á t n ő Hélo'ise, ő pedig elfogadta a St. Gildas-apátságot. Ú j a b b száműzetés u t á n , 1136-ban ismét a párizsi főiskolára került, előadásait t ö b b e k között Johannes Sarisberiensis is h a l l g a t t a . 1141-ben h í v t a össze Clairvauxi Szent Bernát a z t a zsinatot, a m e l y A b a e l a r d u s Theologia christiana c. m ű v é t volt h i v a t v a elítélni. A b a e l a r d u s a zsinaton vereséget is szenv e d e t t , ezért a p á p á h o z fellebbezett és m a g a is elindult R ó m a felé, de megtört e n csak a clunyi kolostorig j u t o t t el. I t t érte a halál; előzőleg a z o n b a n még kibékült Szent BemáttsX. O Mint merész gondolkodó, lebilincselő előadó, v i t a t kozó, m i n t a racionalizmus e l ő f u t á r a a legkiválóbb skolasztikus filozófusok közé tartozik. Az egyházzal is a z é r t k e r ü l t ellentétbe, m e r t n a g y f o n t o s s á g o t t u l a j d o n í t o t t az észnek, a d i a l e k t i k á n a k . A teológiát a filozófiához közelítette, a m e g o l d h a t a t l a n n a k látszó ellentéteket a dialektika segítségével a k a r t a megoldani. L e g n a g y o b b h a t á s s a l korára Sic et non ('Igen és n e m ' ) c. m ű v e volt; ebben 150 4

ABASE seggel vegyíti i t t , s e n g e d m é n y e k e t tesz a z élet örömeinek. T a n á c s o k a t ad a családi életre vonatkozólag, a hasznossági szemp o n t a l a p j á n beszél az erényről és a bűnről. Antik költőktől is kölcsönöz, a filozóf u s o k közül Seneca és Cato mellett Szókratészt, Arisztotelészt és Platónt is említi. O K i a d . : V. Cousin: Petri Abaelardi Opera (1 — 2. k ö t . , 1 8 4 9 - 1 8 5 9 ) ; E . L. T. H e n k e — G . S. Lindenkohl: Sic et non (1851); R . Stölzle: De unitate et trinitate divina (1891); B . H a u r é a u : Ad Astrolabium (Notices et e x t r a i t s des m a n u s c r i t s de la Bibliothéque Nationale, 1895); G. M. Droves: Liber hymnorum (Analecta H y m n i c a , 1905); B . Geyer: Logica „Ingredienlibus''' (Beitráge zur Geschichte der Philosophie und Theologie des Mittelalters, 1919—1927); H . Ostlender: Theologia summi boni (uo., 1939); G. Vecchi: Planctu* (Notices et extraits des m a n u scrits de la B i b l i o t h c q u e Nationale, 1951); L. M. R i j k : Dialectica (1956); J . M o n f r i n : História calamitatum (Bibliotheque des t e x t e s philosophiques, 1959). O írod.: Carriere: Abailard und Heloíse, ihre Briefe und Leidensgeschichte (1853); A. H a u s r o t h : P e t e r Abaelard (1893); Czakó L. A . : Abaelard E t h i k á j a (1909); Schneller I . : Abélard P é t e r (Theológiai Szaklap, 1910); Gábriel A . : Abélard (1942). Kurcz Ágnes Abaginszkij, A r h i p (írói név); A r h i p Georgijevics Kudrin (családi név); (Abaga szállás, Olekminszki ker., J a k u t i a , 1907 — uo., ,1960): j a k u t költő. 1939-ben a j a k u t írószövetség t i t k á r á v á választott á k . O Költészetében fő h e l y e t k a p a hazai t á j , a t a j g a vadjaival, az északra n y ú l ó s z t y e p p legelésző állataival. V i t á k a t v á l t o t t ki Kök ( ' K é k ' , 1927) c. versciklusa, amelyben rímes ütemes verseléssel kísérletezik. O F ő b b m ű v e még: Törüöbüt szir ('Szülőföld', versek, 1950). O G y ű j t , kiad.: Iriahoszon ('Összegyűjtött m ű v e k ' , 1947); oroszul: Izbrannoje ('Válogatott m ű v e k ' , 1953). U. Kőhalmi Katalin Abaj Kunanbajogli, I b r a h i m ; I b r a h i m Abaj Kunanbajev (oroszos n é v v á l t o z a t ) ; (Csingisztanszkij ker., m a : A b a j e v s z k i j ker., Szemipalatyinszkij ter., 1845. aug. 10. — uo., 1904^ júl. 6.): k a z a h költő és zeneszerző. A k a z a h írott irodalom ós irodalmi nyelv m e g t e r e m t ő j e . Mohamed á n papi iskolában t a n u l t . 35 éves korától csak a versírásnak élt. O A száműzött orosz d e m o k r a t á k h o z f ű z ő d ő b a r á t sága végleg m e g s z a b t a költői i r á n y v o n a lát. H a l a d ó eszméi m i a t t sokszor kellett elszenvednie a hatóságok z a k l a t á s a i t . Költészete mesterien ötvözi eggyé a klasszik u s keleti i r o d a l m a k h a g y o m á n y a i t az

akinók. versrögtönző t e c h n i k á j á v a l . Versei s z ó b a n t e r j e d t e k , k ö t e t b e n csak h a l á l a u t á n jelentek meg. O G y ű j t , kiad.: Sigarmalarinin bir tomdik tolik zsinagi ('Költem é n y e i n e k egykötetes teljes k i a d á s a ' , 1961). O Magyarul: 1 vers (TrencsónyiW a l d a p f e l I., Szovjet K u l t ú r a , 1954, 7.); 1 v e r s (Radó Gy., Világirodalmi A n tológia, 4. köt., 1956); 1 vers (Grigássy E . , A világirodalom a r s poeticái, a n t o . , 1965). O írod.: M. Sz. Szilcsenko: T v o r c s e s z k a j a biografija A b a j a (1957). Tasnádi Edit Abakarov, A h m a t k a n ; Abu Bakar (névváltozat); (Kubacsi, Dagesztáni A S Z S Z K , 1931 — ): szovjet dargin író, k ö l t ő . A Gorkij I r o d a l m i I n t é z e t b e n t a n u l t Moszkvában, írásai 1949-től jelenn e k m e g . Lírai és epikus versek m e l l e t t a dargin falu életét rajzoló elbeszéléseivel v á l t ismertté. Legjelentősebbnek t a r t o t t m ű v é b e n , a Hunila dublab cselda ( ' E m l é k m ű a z ú t mentén', 1958) c. g y ű j t e m é n y e s k ö t e t é n e k címadó elbeszélésében szülőf ö l d j é n e k messze földön híres f e g y v e r kovácsairól ír friss, h u m o r o s s t í l u s b a n . O E g y é b fő m ű v e : Anrucs ('Virradat', k ö l t - e k , 1954). Abán al-Láhiqí,ibn A b d a l - H a m í d ; I b n A b d al-Hamíd Abán al-Láhiqi (Baszra, ? — ?, 815 k.): a r a b költő. Az első A b b á szidák a l a t t m i n d e n h a t ó iráni vezírcsalád, a B a r m e k i d á k u d v a r i költője volt, aki dicsverseivel Hárún ar-Basíd k e g y é t is elnyerte. Ellenfelei, így Abú Nuvász is — valószínűleg a l a p t a l a n u l — manicheizm u s s a l vádolták. O Költői m u n k á s s á g á n a k jelentőségét az a d j a , hogy ind és i r á n i e r e d e t ű népszerű t é m á k a t egy ú j s z e r ű elbeszélőformában, a p á r o s r í m ű muzdavidzsh&n dolgozott fel. í g y megverselte a Kalila va Dimnát ('Kalila és D i m n a ' ) , a Kitáb Bilauhar va Budászáfot ('Bilauhar és B u d á s z á f könyve'), a Kitáb Szindbádot ( ' S z i n d b á d könyve'), a Kitáb Mazdaqot ( ' M a z d a q könyve'), a Szír a Ardasírt ( ' A r d a s í r élettörténete') és a Szira Anúsarvánt ('Anusarván élettörténete'). Néh á n y eredeti d i d a k t i k u s k ö l t e m é n y t is í r t muzdavidzs f o r m á b a n . Műveiből csak tör e d é k e k m a r a d t a k fenn, a l e g t ö b b — m i n t e g y 550 p á r v e r s — asz Szvlí: K i t á b a l - a u r á q c. m ű v é b e n . O írod.: K . A. F a r i q : The p o e t r y of A b a n a l - L a h i q i ( J o u r n a l of t h e R o y a l Asiatic Society, Bóbert 1952); E l (1960 — ). Í< ; Simon f

Abaseli, Alekszandre (írói név); Aleks z a n d r e Gsocsia (családi név); (Szacsocsio, A b a s a köz., 1884. a u g . 15. — Tbiliszi, 1954. szept. 27.): s z o v j e t grúz k ö l t ő . H á n y a t o t t , viszontagságos i f j ú s á g á b a n

ABASI volt hajósinas, rikkancs, n y o m d a i segédm u n k á s , levélhordó. Szegényparaszt a p j a a leendő k ö l t ő t a n í t t a t á s á t n e m biztos í t h a t t a . Az 1905-ös f o r r a d a l o m idején részt v e t t a b a r i k á d h a r c o k b a n ; a forrad a l o m leverése u t á n Oroszo. különböző t a r t o m á n y a i b a n élt száműzetésben. 1908b a n t é r t vissza Grúziába, ettől kezdve csak az i r o d a l o m n a k élt. O Első versesk ö t e t e ( M z i s z szicili, 'A n a p mosolya') 1913-ban jelent meg, a hivatalos kritika n a g y megbecsüléssel f o g a d t a . R o m a n tikus-misztikus szimbolizmus jellemzi ezek e t a verseket. Művészetének hosszú évekre t e r j e d ő első k o r s z a k á b a n a sorsáb a n e l b i z o n y t a l a n o d o t t kispolgári értelmiség költője volt. 1921-ben, a grúz s z o v j e t h a t a l o m m e g t e r e m t é s é n e k esztendejében A b a s e l i t d u r v á n t á m a d t á k az elhibázott k u l t ú r p o l i t i k a nevében, közeledési kísérleteinek hitelt n e m a d t a k , kényszerű h a l l g a t á s r a k á r h o z t a t t á k . A szocialista építés konszolidációjának éveiben költészetének i r á n y a , alkotó módszere m e g v á l t o z o t t : pátosszal á b r á z o l t a a társadalom ú j j á s z ü l e t é s é n e k valamennyi m o z z a n a t á t . A d e k a d e n s életérzés teljesen e l t ű n t költészetéből. O G y ű j t , kiad.: Thzulebata krebuli or tomad ('Összeg y ű j t ö t t m ű v e k k é t k ö t e t b e n ' , 1958 — 1960). O írod.: V. D . Zsgenti: Alekszandr Abaseli (1958). Istvánovits Márton

m ó d s z e r é t . F o r d í t á s a i közül népszerűség és m ű v é s z i színvonal t e k i n t e t é b e n kie m e l k e d n e k önálló k ö t e t b e n is t ö b b kia d á s t megért Peíő/i-átültetései. O G y ű j t , k i a d . : Erttomeuli ('Válogatott m ű v e k ' , 1953). O Magyarul: 3 vers ( K a r d o s L., V á l o g a t o t t m ű f o r d í t á s a i , 1953); 2 vers (Somlyó Gy., Heller P . , A szovjet költészet antológiája, 2. köt., 1955); 1 vers ( R a b Zs., N a g y v , 1966, 8.). Q írod.: G. H e r h e u l i d z e : Grigol Abasidze (Ciszkari, 1966, 7.). Istvánovits Márton Abasidze, I r a k l i (Daba H o n e , m a : Culukidze, 1909. n o v . 29. — ): szovjet g r ú z k ö l t ő , publicista. 1930-ban szerzett dipl o m á t a tbiliszi egyetemen, s az Oktombreli c. folyóirat m u n k a t á r s a , c s a k h a m a r szerkesztője lett. 1939-ben a g r ú z írószövetség elnöke, 1947 és 1955 k ö z ö t t a z írószövetség központi f o l y ó i r a t á n a k , a Mnatobinak. szerkesztője volt, 1953-tól az írószövetség f ő t i t k á r a ; 1954-től t ö b b ízben t a g j a az SZU Legfelsőbb T a n á c s á n a k . O A 20-as évek végén jelentkezett első verseivel. A 2. v i l á g h á b o r ú előtti é v e k b e n keletkezett művei problémamentes, harm o n i k u s (vagy ilyennek elképzelt) valóság lírai apoteózisát n y ú j t j á k , legfeljebb f o r m á b a n előlegezik a 60-as években elé r t költői életműve m a g a s s z i n t j é t . H á b o r ú u t á n i művészetében az ú j j á é p í t é s lendületes ábrázolása, a béke ós a n é p e k közti b a r á t s á g v á g y á n a k kifejezése m e l l e t t m i n d erőteljesebben b o n t a k o z o t t ki e g y ú j t e n d e n c i a (intellektuális ós érzelmi elmélyülés, az elmúláson való t ö p rengés), amelynek s o d r á b a n e k ö l t é s z e t eddigi c s ú c s p o n t j á t érte el Rusztavelisz nakvalebze ('Rusztaveli nyomdokain', 1959) ós Miahloeba ('Közeledés', 1966) c. k ö t e t e i b e n . O G y ű j t , kiad.: Rcseuli lekszebi(' Válogatott versek', 1954). O M a g y a r u l : 1 vers (Somlyó Gy., A béke e r d e j e , 1951); 2 vers (Hegedűs G., A s z o v j e t k ö l t é s z e t antológiája, 2. köt., 1955); 1 v e r s (Bella I., A u r o r a , anto., 1967). O írod.: G. Aszatiani: Miahloeba m c v e r v a l e b t a n (Mnatobi, 1967, 3.).

Abasidze, Grigol (Csiatura, 1913. aug. 1. —): szovjet g r ú z költő, író, m ű f o r d í t ó . A tbiliszi e g y e t e m bölcsészeti k a r á n szerz e t t diplomát 1936-ban; 1938-ig Moszkváb a n f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t . 1951-től 1960-ig a Drosa c. t á r s a d a l m i - p o l i tikai—művészeti l a p n a k , 1960-tól a Grúz írószövetség k ö z p o n t i f o l y ó i r a t á n a k , a Mnatobinak főszerkesztője. T a g j a a Grúz írószövetség elnökségének. O Első verse 1934-ben, v e r s e s k ö t e t e 1938-ban jelent meg, ettől k e z d v e csaknem m i n d e n évben ú j a b b önálló m ű v e l (verskötet v a g y regény) jelentkezett. A jelen közéleti eseményeire következetesen visszhangzó t é m á i t a nemzeti m ú l t h á t t e r é b ő l b o n t j a ki; múltszemlólete n e m nélkülözi a romantikus, olykor k r i t i k a nélküli p á t o s z t . 1957ben a d t a ki első regényét (Lasarela), amelyben a r e n d k í v ü l i politikai és társadalmi feszültségekkel terhes 13. sz.-i Grúziát á b r á z o l t a . E n n e k m i n t e g y folytat á s a az 1962-ben m e g j e l e n t Didi game ('A n a g y éjszaka'), a grúziai t a t á r j á r á s korszakának irodalmi feldolgozása. Mindkét regényre jellemző a történelmi a n y a g bizt o s kezelése, s a némileg felületes művészi megjelenítés. Mogzauroba szarn drosi ( ' U t a z á s h á r o m k o r b a n ' , 1962) c. színm ű v é b e n f e l h a s z n á l t a a science fiction

Istvánovits

Márton

Abasiyanik [ a b a s z i j a n i k ] , Sait F a i k ; Sait Faik (írói név); (Adapazari, 1906 — I s t a n b u l , 1954. m á j . 11.): t ö r ö k író. T a n u l m á n y a i t I s t a n b u l b a n és F r a n c i a o . b a n végezte. T a n í t ó k é n t , m a j d ú j s á g í r ó k é n t m ű k ö d ö t t , de voltaképpen g a z d a g c s a l á d j a kenyerén élt. Az irodalmi é l e t b e a h a r m i n c a s évek elején k a p c s o l ó d o t t be, a Varlik c. l a p b a n közölt novellái t e t t é k híressé. O A m o d e r n t ö r ö k irod a l o m egyik legjelesebb novellistája, színesen, elevenen á b r á z o l t a a s o k a r c ú I s t a n b u l életét. Hősei m u n k á s o k , h a l á 6

ABBAS uno dei Mille edite dopo vént' anni ('Az E z r e k e g y i k é n e k húsz óv u t á n kia d o t t jegyzetkéi'). A végleges c í m : Da Quarto al Volturno. Noterelle di uno dei Mille (1891: Telegdi Polgár I . , Garibaldi seregében, 1960). A könyv n a g y sik e r t a r a t o t t egyszerű, közvetlen s t ü u s a , n e m e s és igaz p á t o s z a , élményszerű és hiteles e l ő a d á s m ó d j a m i a t t . Türr I . és Tüköry L., a k i k Garibaldi seregében h a r c o l t a k , jelentős helyet foglalnak el A b b a naplójában. O Egyéb főbb m ű v e : Le rive della Bormidanel 1794 ( ' B o r m i d a p a r t j a i 1794-ben', reg., 1875). O írod.: A . P o m p e a t i : C o m e n a c q u e r o le N o t e r e l l e (1932); L. R u s s o : Scrittori-poeti e scritt o r i - l e t t e r a t i (1945); G. Stuparich: Serittori garibaldini (1948); Füsi J . : Cesare A b b a , az „ E z r e k " k r ó n i k á s a (1960). Simó Jenő

szok, c s a v a r g ó k . M ű v e i b e n az élő és élettelen t e r m é s z e t m e g b o n t h a t a t l a n egységet alkot a z e m b e r e k világával. Az élet legdrámaibb p i l l a n a t a i t r a g a d j a meg. Á b r á z o l á s m ó d j a realista, stílusa erőteljes. O Művei: Medar-i Mai§et Motorú ('Az élet k ö r f o r g á s á n a k m o t o r j a ' , reg., 1944); Kayip Aramyor ( ' H o l a hiány?', reg., 1953); Simdi Sevi§me Vakti ( ' I d e j e szeretn ü n k e g y m á s t ' , költ.-ek, 1953). O G y ű j t , kiad.: Sait Faik Bütüm Eserieri ('Sait F a i k összes m ű v e i ' , 1965); franciául: Un point sur la carte ( ' E g y p o n t a térképen', nlák, 1962). O írod.: T . Alangu: Sait F a i k í ? i n (1956); B . Necatigil: Edebiyatimizda ísimler Sözlügü (1960). Hazai György Abati, A n t o n i o (Gubbio, 16. sz. vége — Senigallia, 1667): olasz költő. Lipót osztrák főherceg u d v a r á b a n ólt, m a j d Németalföldön és F r a n c i a o . - b a n utazgat o t t ; erről az u t a z á s á r ó l í r t a az II viaggio ('Az utazás') c. s z a t í r á j á t . T a g j a volt a H u m o r i s t á k A k a d é m i á j á n a k . Bizarr ós groteszk allegorikus szatírái olyan hírnevet szereztek neki, h o g y I I I . Ferdinánd császár írt dicséretére m a d r i g á l t . O F ő b b művei: Le Frascherie ('Haszontalanságok', s z a t í r á k , 1651); Poesie postume ( ' H á t r a h a g y o t t k ö l t e m é n y e k ' , 1671).

Abbagnano [ábbánnytíno], Nicola (Salerno, 1901. júl. 15. — ): olasz filozófus és e s z t é t a , a torinói egyetem filozófiat ö r t é n e t i t a n á r a , a Rivista di Filosofia szerkesztője. A jelenkori olasz bölcseleti i r o d a l o m kiemelkedő a l a k j a ; filozófiai és esztétikai m u n k á i b a n M. Heidegger, K . Jaspers és J . P . Sartre elméleteivel s z e m b e n az egzisztencializmus ú j válf a j á t , a pozitív egzisztencializmust dolg o z t a ki, m e l y az értelemben keresi a szebb, az e m b e r h e z méltó élet m e g t e r e m t é s é n e k lehetőségét. O F ő b b m ű vei: II probléma delVarte ('A m ű v é s z e t p r o b l é m á j a ' , 1926); L'esistenzialismo positivo ('Á pozitív egzisztencializmus', 1956); Possibilitá e libertá ('Lehetőség ós s z a b a d s á g ' , 1956). O írod.: G. Giann i n i : L'esistenzialismo positivo di Nicola A b b a g n a n o (1956).

Abati y Díaz [ á b á t i i díász], J o a q u í n (Madrid, 1865. j ú n . 29.—uo., 1936. júl. 30.): s p a n y o l d r á m a í r ó . J o g o t végzett, ü g y v é d n e k készült, jogi k ö n y v e t is írt, később kizárólag d r á m a í r á s s a l foglalkozott. Százhúsznál t ö b b színdarabot írt, n a g y r é s z t v í g j á t é k o k a t ós zarzuelák a t , s ezeknek zenéjét is g y a k r a n m a g a szerezte. O F ő b b színművei: Entre doctores ( ' D o k t o r o k k ö z ö t t ' ) ; El trébol ('A lóhere'); Mayo Florido ('Virágos május'); Las venecianas ('A velencei nők'); Angéla,Maria;ClaraLuna ('Világoshold').

Abbász, K h v á d z s á A h m a d ; K h w a j a A h m a d Abbas ( P a n i p a t , 1914. j ú n . 7. —): indiai u r d ú író, publicista, f o r g a t ó k ö n y v í r ó , filmrendező. A negyvenes é v e k elején f e l t ű n ő igen sokoldalú, h a l a d ó szellemű író, a Progressive Writer's Association ( H a l a d ó í r ó k Szövetsége) t a g j a . U r d ú és angol nyelven írt r e g é n y e i ós elbeszélései előkelő helyet b i z t o s í t o t t a k s z á m á r a a m a i indiai irodalomban, k é s ő b b p e d i g filmforgatókönyvei, rendezői tevékenysége és sikeres filmvállalata, a b o m b a y i Naya Sansar m e g h o z t a szám á r a a filmvilág elismerését is. O írásaihoz t é m á i t a mindennapi életből veszi, a t á r s a d a l m i igazságtalanságok, n y o m o r és embertelen körülmények szuggesztív megjelenítője. Szerelmi t ö r t é n e t e i hez is az indiai valóság szolgál k e r e t ü l ; ez népszerűségének fő kulcsa. Realizm u s á b a n a t u r a l i s t a elemek is k e v e r e d n e k , a m i t szépirodalmi alkotásaiban éle-

Abba, Giuseppe Cesare (Cairo Montenotte, Savona köz., 1838. o k t . 6.—Brescia, 1910. n o v . 6.): olasz író. Ö n k é n t e s k é n t csatlakozott Garibaldi seregéhez, egyike volt az „ E z r e k " - n e k , ós részt v e t t a szicíliai és a dél-olaszo.-i felszabadító hadj á r a t b a n . 1866 u t á n középiskolai irod a l o m t a n á r F a e n z á b a n , m a j d Bresciában iskolaigazgató. O E g y m ű a l a p j á n v á l t az olasz i r o d a l o m klasszikusává. N a p l ó t v e z e t e t t Garibaldi vörösinges önkénteseinek szicíliai partraszállásáról és a N á p o l y i K i r á l y s á g elfoglalásáról. J e g y z e t e i t n e m t e k i n t e t t e irodalmi alk o t á s n a k . K é s ő b b eposszá alakította őket, m a j d Carducci segítségével mégis n a p l ó k é n t j e l e n t e t t e m e g 1880-ban. Áz első kiadás szerény címe: Noterelle di 7

ABBAS sen m e g f o g a l m a z o t t politikai állásfoglalásának publicisztikai stílusával e g y ü t t gyakran ós nemegyszer helytelenül vetnek s z e m é r e kritikusai. R e g é n y e k e t ós főleg elbeszéléseket, egyfelvonásosok a t ír. F o r g a t ó k ö n y v e i t — g y a k r a n m a g a r e n d e z i , v a g y Eádzs Kapur szám á r a í r j a — ugyanolyan realisztikus, h u m a n i s t a l á t á s m ó d jellemzi, m i n t szépirodalmi a l k o t á s a i t . Kiemelkedő filmjei: a bengáliai éhségről szóló Dhartí ké lál ('A föld f i a i ' , 1943); a Oangá (rendezője ós társírója, 1953); az Ávdrá ('Csavargó', 1954, í r ó j a ) ; a Sri 420 ('420-as u r a k ' , 1955, írója). O F ő b b m ű v e i : Ék larkí ('Egy l á n y ' , elb.-ek, 1942); Tomorrow is oursl ('Mienk a holnap!', reg., 1943); Bice and other stories ('Rizs és m á s elbeszélések', 1942); Inquilab ('Forradalom', reg., 1954); Zafran képhúl ('Sáfr á n y v i r á g ' , reg., ó. n . ) . 0 M a g y a r u l : 2 nla ( H o r v á t h L . , I n d i a i elbeszélések, 1953).

a még vidámabb hangú esbattement, m e l y a 15—16. sz.-ban N é m e t a l f ö l d ö n v i r á g z o t t . C ( o l a s z irodalmi formák, látványosság, népi színjátékok, rögtönzött színjátékok) Abbaye, Groupe de 1' [grup d ö lábej]: f i a t a l francia írók ós m ű v é s z e k 1906-ban l é t r e h o z o t t csoportosulása. A M a r n e p a r t j á n , Creuteilben m e g t e l e p ü l t m ű v é s z „ a p á t s á g " célja a t á r s a d a l m i élet nyűgeitől távol, az a l k o t á s n a k szabad, t e s t v é r i szellemű légkört biztosítani. A n y a g i alapj á t egy kis n y o m d a s z o l g á l t a t t a , a m e l y b e n a mesterséget k i t a n u l v a az író t a g o k m a g u k szedték ki m ű v e i k e t . A 15 h ó n a p i g f e n n á l l o t t művószközösség í r ó t a g j a i : Ch. Vildrac, J . Bomains (felfedezése i n n e n s z á m í t h a t ó ) , R . Arcos ós G. Duharnel (aki Le temps de recherche c. m ű v é b e n eml é k e t is állított a kísérletnek). Abbé Prévost: ->-Prévost

d'Exiles

Abbász ibn al-Ahnaf, Abú'1-Fadl al-; Abü'1-Fadl &\-'Abbás ibn al-Ahnaf (750 k. —808 k.): a r a b költő. C s a l á d j a baszrai eredetű, ő B a g d a d b a n n ő t t fel. K o r á n kezdte k ö l t ő i p á l y á j á t , s Hárún arBasid k e d v e l t költője lett. Valószínűleg z a r á n d o k l a t k ö z b e n halt m e g . O Az iraki modernek köréhez (-+muhdaszúri) t a r t o z o t t , s a z a r a b szerelmi költészetnek Umar ibn Abi Babía és Muszlim ibn ai-Valíd m e l l e t t az egyik legismertebb képviselője, a z Ezeregyéjszaka meséiben is szerepel n é h á n y verse. Figyelemre méltó, hogy u d v a r i k ö l t ő létére n e m qaszídák a t írt, h a n e m a szerelmi lírát m ű v e l t e , ghazal]&\ igen kedveltek voltak az u d v a r nál. K ö l t é s z e t e erősen stilizált, a szerelm e t idealizálta, kedvese egyéni vonások nélküli f i k t í v „ h ö l g y " . A spanyolo.-i a r a b k ö l t ő k ö n keresztül bizonyos közv e t e t t h a t á s t gyakorolt a t r u b a d ú r költészetre. Díván]&t 1880-ban a d t á k ki első ízben. O írod.: A b ú ' l - F a r a d z s alI s z f a h á n í : K i t á b al-aghání (8. köt., 1962); J . H e l l : al- f Abbás ibn a l - A h n a f , der M i n n e s á n g e r a m Hofe H á r ú n alRasíds (Islamica, 1926); E l (1960 — ). Simon Róbert

Abbott [ebot], J a c o b (Hallowell, Me., 1803. n o v . 14.—Farmington, Me., 1879. o k t . 31.): amerikai (USA) ifjúsági író. E g y e t e m i t a n u l m á n y a i u t á n lelkész l e t t Ú j - A n g l i á b a n . K ü l ö n b ö z ő fiú- ós lányn e v e l ő intézetekben t a n í t o t t , i g a z g a t o t t , m a g a is a l a p í t o t t ilyeneket. R é s z b e n fivérével, J o h n S. C. Abbott-tal (1805— 1877) m i n t társszerzővel í r o t t valláserkölcsi nevelő célzatú rövid t ö r t é n e t e i n ós regényes elbeszélésein, v a l a m i n t népszerű t u d o m á n y o s m u n k á i n k é t n e m z e d é k n ő t t fel. L e g i s m e r t e b b m ű v e a R o l l ó n e v ű kisfiú k a l a n d j a i t elbeszélő, 1834-ben elindított és 28 k ö t e t e t k i t e v ő Bollo Books ('Rollo k ö n y v e k ' , sorozat), a m e l y e t még h á r o m sorozat, a 10 köt e t e s Franconia Stories ( ' F r a n c o n i a tört é n e t e k ' , reg.-ek), a The Gay Family ('A G a y család', reg.-ek) és egy 22 köt e t e s életrajzi sorozat k ö v e t e t t . K ö n y v e i n e k n a g y szerepe volt a m ú l t század eleji a m e r i k a i és angol — az i f j ú s á g o t a szépi r o d a l o m t ó l tiitó — p u r i t á n u s előítélet k i i r t á s á b a n . O írod.: E . A b b o t t : . . . a S k e t c h of the A u t h o r b y One of H i s Sons ( J . A b b o t t : Young Christian).

abbattimentoSéjarah Mélayun&k kiadásával is. A n n a k ellenére, hogy eredményeivel jelentős m é r t é k b e n h o z z á j á r u l t a m a l á j irodalom továbbfejlődéséhez, halála u t á n n e m t a l á l t k ö v e t ő k r e , csupán a 20. sz. elején k i b o n t a k o z ó indonéz irodalom folytatta munkásságát, tekintette útt ö r ő j é n e k . O E g y é b fő művei: Kisah Pélayaran 'Abdu'llah bin 'Abdu-l-Kadir Munshi dari Singapura ke Kélantan ( " A b d u ' l l a h bin ' Á b d u - l - K a d i r M u n s h i Singapurából K é l a n t a n b a való h a j ó z á s á n a k elbeszélése', úti., 1838?); Kisah Pilayaran 'Abdullah ke-négéri Jeddah ( " A b d u ' l l a h Dzsidda városba való h a j ó z á s á n a k elbeszélése', úti., 1854). O írod.: R . W i n s t e d t : Munshi 'Abdu'llah (A hist o r y of classical Malay literature, 1961).

Abdulkadirogli, K a l m a k a n ; K a l m a k a n Abdukadirovics Abdukadirov (oroszosnévváltozat); (Szir-Darja vidéke, 1903. á p r . 15. — ): szovjet kazah költő, író. F i a t a l k o r á b a n mezőgazdasági cselédként dolgozott. Leghíresebb m ű v e , a Zsalsi ('A béres', poéma, 1928) is egy parasztfiú felemelkedését á b r á z o l j a . O G y ű j t , kiad.: Tangamali ölengdermen poemalar ('Válogatott k ö l t e m é n y e k és p o é m á k ' , 1958). Abdul K a r í m , Mászter (írói név, az angol m a s t e r 'iskolamester' szóból); (?, 1908 — ?, 1961): p a k i s z t á n i p a s t u író, publicista. A delhi Islamic College-ben n y e r t felsőfokú képzést. 1930-tól f a l u n t a n í t o t t , s kapcsolatba került a „vörösingesek" angolellenes mozgalmával. 1931-től négy évig r a b o s k o d o t t . O A h u s z a d i k századi p a s t u próza első n a g y r e a l i s t á j a . Pályáj á r a d ö n t ő hatással volt a Tolsztoj ós Prern Csand műveivel való megismerkedés. S z a k í t o t t az u r a l k o d ó osztályokat idealizáló évszázados h a g y o m á n n y a l , az ellentétektől m a r c a n g o l t p a s t u falvak szegényeinek életét m u t a t t a be finomm ű v ű elbeszéléseiben. E z e k b e n megelevenednek ,,a leigázottak s ó h a j a i , a zsarnok szitkai, az á r v a zokogása, a remete léptei, a t i v o r n y á k l á r m á j a , a részegek h a h o t á j a , a p a r a s z t beszéde, a béres nehéz lélegzetvétele . . e m e l k e d e t t és közönséges, k o m o r és derűs, r é s z v é t e t keltő és büszkeségre g y ú j t ó " ( N a n g Júszvfzái). O G y ű j t , kiad.: Dzaulaj gulúna ('Bokr é t a ' , 1957). O Ford.: oroszul: 4 nla (Braszleti, Novelli p u s t u n s z k o j piszatyelej Z a p a d n o v o P a k i s z t a n a , 1967). Szörényi László Abdul-Kháliq Khalíq (?, 1895 — ): nyugat-pakisztáni p a s t u író, költő, publicista. 1930 a u g u s z t u s á b a n t ű n t fel: U t m á n z á í faluban h a t a l m a s t ö m e g előtt a d t á k elő szabadtéren forradalmi szellemű Hudáji hidmatgar ('Isten szolgája') c. d a r a b j á t . A siker n y o m á n a p a s t u függetlenségi mozgalom vezére lett, Abdulghaffár-khán megbízta a mozgalom folyóiratának, a Pastúnnak (1928 — 1947) szerkesztésével. A l a p célja a tömegek politikai neve-

Ernyey 11

Gyula

ABDUL n e t é b e n kritikai realista eszközökkel m u t a t t a be korát, a szigetvilágban élő európ a i a k ós indonézek viszonyát. N e m c s a k kritikus hangjával, bátorságával, hanem a korabeli maláj-indonéz irodalom egyoldalú ábrázolásmódjától eltérő, színes, plasztikus alakjaival is rendkívül népszer ű v é vált. A g y a r m a t o s í t ó k ellen í r o t t művein túl a világirodalom klasszikusai, Cervantes, Turgenyev, L. N. Tolsztoj, Mark Twain, valamint Mamed Saitrohadipravira alkotásainak f o r d í t á s á v a l , a klasszikus m a l á j irodalom tolmácsolásával is jelentős m é r t é k b e n hozzájárult az indonéz irodalom megerősödéséhez. O E g y é b fő művei: Perdjodoan ('Házasság', reg., 1933); Surapati (reg., 1950) Róbert anak Surapati ( ' S u r a p a t i fia, R ó b e r t ' , reg., 1953). Ernyey Gyula

Abdulla Szabir (írói név); Szabirdzsan Abdullajev (családi név); (Kokand, 1905 —): s z o v j e t üzbég író, költő. A Musturn c. f o l y ó i r a t m u n k a t á r s a , első verseskötetével 1939-ben jelentkezett. Elbeszéléseinek, népszerű d r á m á i n a k hőse a m i n d e n n a p o k kisebb-nagyobb a k a d á l y a i n győzedelmeskedő ember. O G y ű j t , kiad.: Tanlangan aszarlar ('Válogatott m ű v e k ' , 1957). O M a g y a r u l : 1—1 vers (Vas I . , Szovjet K u l t ú r a , 1951, 2.; Vas I., Ű j Század, 1956, 2.). Abdul Latíf ( 1 6 8 9 - 1 7 5 2 ) : szindhí költő. Híres költőcsalád l e s z á r m a z o t t j a . N e m r e n d e l k e z e t t m a g a s a b b iskolázottsággal, így költészetében természetes, eredeti tehetsége szabadon b o n t a k o z h a t o t t ki. A kor t u d ó s költőivel ellentétben nag y o b b m é r t é k b e n h a s z n á l t a fel a régi és gazdag szindhí népköltészet a n y a g á t . Mint a szindhí irodalom legnagyobb klasszikusát, „szindhí Háfiz" néven emlegetik. M o h a m e d á n volt, a szúfizmus misztikus i r á n y z a t á n a k k ö v e t ő j e , s költészete jelentős részben a szúfí panteizm u s kép- ós gondolatvilágában mozog. F ő m ű v e Riszáló (vagy Sáh-dzsó riszáló, 'Királyok k ö n y v e ' ) c. g y ű j t e m é n y e , amely elsősorban a népi epika m o n d a a n y a g á t , emellett különböző jellegű egyéb (főként lírai) m ű v e k e t foglal m a g á b a n : szerelmi, természetleíró, didaktikus és harci verseket s t b . O írod.: H . T. Sorley: Shah A b d u l L a t i f of B h i t (1940). Vekerdi József

Abdul Qádir-khán Khattak ( ? , 1651 v a g y 1652 — Zarnán Garraei, 1702): p a s t u költő, m ű f o r d í t ó . Khushál-khán Khattak 57 f i a közül a legkedvesebb ós mindenesetre a legtehetségesebb. F i a t a l k o r á b a n sok h a r c b a n t ü n t e t t e ki m a g á t t ö r z s e élén a mogulok ellen. A t y j a lem o n d á s a u t á n ő is p á l y á z o t t a főnöki helyre, végül az u t ó d , Afzal-khán, tíz testvérével és gyermekeivel e g y ü t t kivég e z t e t t e . O A p a s t u klasszika n a g y lírai tehetsége. O volt az első világi költő, a k i n e k verseiben a s z ú f i z m u s m i s z t i k á j a és a „ v ó r p a t a k o t ö n t ő s z í v " m ú l a n d ó ságtól reszkető m é l a b ú j a e l v á l a s z t h a t a t lan egységbe f o n ó d o t t . Nyilván politikai törekvéseinek k u d a r c a t á p l á l t a minden földi hívságot elutasító szigorát: „Megm é r e t e t t az egész világ: n e m egyéb, csak m é r t é k és h a t á r nélküli p o r ! " N y e l v e végtelenül csiszolt, h a j l é k o n y . Az u t ó k o r különösen közvetlenségét becsülte sokra. Lírai díván ja (kiad.: 1938) mellett a h a g y o m á n y 60 különböző művéről t u d . Ezekn e k legnagyobb része a z o n b a n elveszett. A fennmaradtak közül legfontosabb Dzsámi-fordítása, a Júszuf au Zulikhá (kiad.: 1872, 1922). E b b e n a perzsa költő stílusának bonyolultságát minden lehetséges eszközzel t o v á b b f o k o z t a : olvasói ezt is becsülték legtöbbre. P r ó z á t és v e r s e t v á l t o g a t v a írta m e g érzelmes scerelmi regényét (-*•qissza), az Ádám au Durkhánaít ( ' Á d á m ós D u r k h á n a í ' , k i a d . : 1930, A h m a d Dzsán: D a qissa K h a n e g á p c.). Guldaszta c. l e f o r d í t o t t a SzádiGulisztánját (azelső rész k i a d . : 1855, H . G. R a v e r t y : Gulshan-i R o h ) ós a Buszt á n t is. Címről ismeretes m é g egy verses r e j t v é n y e k e t t a r t a l m a z ó k ö t e t e . O Ford. és irod.: H . G. R a v e r t y : Selections f r o m t h e p o e t r y o f t h e A f g h á n s (1862); Iz afg a n s z k o j poezii (19 5 5). Szörényi László

Abdullin, I b r a g i m Ahmetovics (Zirikle, 1920. szept. 20. —): szovjet baskír író. P a r a s z t c s a l á d b ó l származik, tanulmán y a i t a m o s z k v a i Gorkij Irodalmi Intézetben végezte. B á r elbeszélésekkel j e l e n t k e z e t t , fő kifejezési f o r m á j a a d r á m a l e t t : a t r a g é d i a és a vígjáték m ű f a j á b a n e g y a r á n t o t t h o n o s . O G y ű j t , kiad.: Hikejeler ('Elbeszélések', 1956); Pjeszalar ( ' S z í n m ű v e k ' , 1958). Abdul Muls [abd«,l mwisz]; Abdoel Moeis (írásváltozat); (Bukittingi, 1886. júl. 3. — B a n d u n g , 1959. j ú n . 17.): indonéz író, ú j s á g í r ó , politikus. J ó m ó d ú min a n g k a b a u családban született. Orvosnak készült, d e a főiskoláról a politikai harcban való részvételéért k i z á r t á k . Az 1910es évek végén t a g j a lett a S a r e k a t I s l a m ('Iszlám Szövetség') vezetőségének, m a j d m e g a l a k í t o t t a a n n a k j o b b s z á r n y á t . Részt v e t t a holland hatás a l a t t álló Dewan R a k j a t ('Népi Tanács') m u n k á j á b a n is. O Legjelentősebb művével, a Salah Asoehaniml ('Hibás nevelés', reg., 1928) m é g az indonéz irodalom k i b o n t a k o z á s a idején j e l e n t k e z e t t : egy szerelem törté12

ABE Abdumomunov, Toktobolot (Atajke, Kirgiz ASZSZK, 1922. aug. 15. —): szovjet kirgiz író. Orvosnak készült. 23 éves korától jelennek meg elbeszélései; drámái 1947-től szerepelnek a kirgiz színpadokon. Elsősorban a fiatal értelmiségiek, orvosok sorsa érdekli: Tar kapcsiguj ('Meredek szakadék', dráma, 1953 — 1954); Atabektin kizi ('Atabek lánya', dráma, 1955). Abdurrahmán Mohmand; Rahmán Bábá (névváltozat); (Hazárkhání, Peshawar köz., 1632 — uo., 1707 k.): pastu költő. Az afgán mohmand törzsből származott, s törzse szállás terű letét sohasem hagyta el. Tanult ember létére teljes visszavonultságban, dervisként élt. Fiatalkorában talán h a t o t t rá a rósání eretnekek ideológiája, s mindenesetre az eksztatikus esasztí szekta szenvedélyes zenéje ós költészete. Az ortodox muzulmán papság eretnekséggel vádolta; azonban némi megalkuvással sikerült tisztáznia magát. Szülőfaluja közelében álló síremlékét ma is szentélyként tisztelik. O A szinte elmar a d h a t a t l a n szúfí borúlátás, kiúttalan világ fáj dalom az ő költészetében ismeretlen. A világ éltetője ós f e n n t a r t ó j a szerinte a szeretet, Allah nagy, teremtő adománya, amely örömre kötelez minden embert. Szerelmi, didaktikus és vallásos költészete egyaránt szerencsésen egyesítette a muzulmán költészet hagyományait a pastu népköltészet témáival: így ő is feldolgozta az Ádamkhán legendát. Áttetsző, minden mester kéltségtől mentes nyelve nagyban elősegítette, hogy versei eljussanak jórészt írástudatlan honfitársaihoz. Sok verséből lett népdal, egyes megfogalmazásai szállóigékként élnek t o v á b b , dívánjából jósolnak. O Kiad.: T. P. Hughes: Diwan-i Abdur Rahman (1877); Diván (1950). O Ford. és irod.: H. G. R a v e r t y : Selections from the poetry of the Afghans (1862). Szörényi

m a g y a r á z a t á t is; írásai közül azonban sok megsemmisült. O Főbb művei: Bayan Tajalli ('A kinyilatkoztatás értelmezése', ó. n., kinyomtatva 1874-ben); Mir'at at-tullab f i tashil rnárifat ahkam ashc shari at li Malik al-Vahhab ('A tanulók t ü k r e al-Vahhab király sariarendszerének megkönnyítésében', ó. n., kézirat az 1641 — 1675 közötti évekből); 'Umdat al-muhtajiya ('Támaszték a rászorulókn a k ' , é. n., kézirat). O írod.: C. Snouck H u r g r o n j e : The Achehnese (1906); D. A. R i n k e s : Abdoerraoef van Singkel (1909); R . Winstedt: 'Abdu-r-Ra'uf from Singkel (A history of classical Malay literature, 1961). Ernyey Gyula Abe Köbö; Abe Kóbó (Tökyö, 1924. m á r c . 7. —): japán író. Orvosi egyetemet végzett. Jaspers, Nietzsche, Heidegger m ű v e i h a t o t t a k eszmei fejlődésére. O A h á b o r ú utáni japán avantgarde színes egyénisége. Novellái, regényei, drámái, rádiójátékai társadalmi mondanivalójukkal, belső feszültségükkel tűnnek ki; a j a p á n valóságban a régi ós ú j ellentmondásait ábrázolják kiélezett f o r m á b a n . E u r ó p a i klasszikusokon, főként Kafkán nevelődött írásművószete a mai j a p á n irodalom élvonalába tartozik. Rádióra alkalmazott színművét a Magyar Rádió Szellem RT. c. 1964 jan. 31-ón m u t a t t a be. O F ő művei: Kabe ('A fal', reg., 1951); Doreigari ('Rabszolgavadászat', dráma, 1955); Daishi kanpyoki (reg., 1959: K a r i g S., A negyedik jégkorszak, 1969); Suna no onna (reg., 1962: Csalló J., A homok asszonya, 1969). O Magyarul még: 1 nla (Sz. Honti M., Modern japán elbeszélők, anto., 1967). Holla István Abe no Nakamaro ( ?, 701 — A n n á m , 770): japán tudós, költő. Tizenöt éves korában került a kínai császári udvarba, ahol később magas műveltséget, hírnevet szerzett. Baráti köréhez t a r t o z t a k a kor nagy költői, Li Taj-po ós Vang Vej. Sohasem térhetett vissza h a z á j á b a . A Hyakunin isshü ('Száz költő száz verse') e. antológiában f e n n m a r a d t költeménye a klasszikus japán líra híres honvágydala:

László

'Abdu-r-Ra'uf bin Ali; 'Abdurra'uf bin Ali (írás változat); Teungku di-Kuala (ragadványnév); (Singkel, Atjeh, 1615? — 1693): m a l á j nyelven alkotó a t j e h író, fordító, tanító. Sok éven á t Mekkában, Medinában, Dzsiddában és más ismert muzulmán városban tanult, m a j d a hatvanas években Atjehben szent hírében álló tanító és a maláj nyelvű irodalom megbecsült képviselője volt. O A korabeli szellemi életre nagy h a t á s t gyakorolt az iszlám misztikát, a társadalom szélesebb rétegei számára is érthető-élvezhető nyelven terjesztő műveivel. Lefordította Bajdávin&k a Koránhoz fűzött

Sokszor honvágy fog el s szemem távolba lát — látom fehérleni kis házunk oldalát. Látok hegyormokat meg sziklás, zord falat s virágos réteket aranyló hold alatt (ford. Bardócz

Á.)

O Magyarul: 1 vers (Bardócz Á., J a p á n versek, anto., 1920). Halla István 13

ABE Abe Tomoji; Abe Tomodzsi (Okayama prefektúra, 1903. j ú n . 26. —): japán író. Vidéki t a n á r fia. Kezdetben a burzsoá esztétikai iskola neoszenzualista csoportjához t a r t o z o t t . Művészete később elemző társadalmi mondanivalóval telítődött, realistává vált. A Fuyu no yado ('Téli vendégfogadó', 1936) és a Füsetsu ('Hóvihar', 1938) c. regényében a lélektani ábrázolás mesteri eszközeivel t á r t a fel az értelmiség haladó ós reakciós képviselőinek igazi arculatát. Későbbi műveiben az imperialista h á b o r ú emberzüllesztésével, a mai j a p á n ifjúság problémáival foglalkozik. O A modern japán realista prózaírás tehetséges képviselője, az angol irodalom jelentős műfordítója. O Egyéb fő művei: Tabibito ('Az utazó', reg., 1941); Kuroi kage ('Fekete árnyék', reg., 1949); Oboroyo ('Homályos éj', reg., 1949). O Gyűjt, kiad.: Abe Tomoji sakuhinshü ('Aba Tomoji műveinek gyűjteménye', 1952). O Angolul: 1 — 1 nla (Young forever and five other novelettes bv contemporary J a p a n e s e authors, 1941; Ukiyo, 1954). Halla István abecedarium ( l a t i n ) ; alfabetikus akrosztichon; alfabetikus költemény; alphabetdal; ábécés vers: az akrosztichonnak az a fajt á j a , amelyben a verssorok vagy a strófák első betűi ábécérendben követik egymást. Már az akkád és héber költészetből ismert, különösen gyakori az Ószövetségben, ahol legjellemzőbb példája a 119. zsoltár: ennek 22 szakasza a héber ábécé 22 betűjével kezdődik. Az antik irodalomban Diogenész Laertiosz (valószínűleg téves) feljegyzése nyomán az abecedarium feltalálójának Epikharmoszt tart o t t á k ; a forma a görögöknél a hellenizmus időszakától, a latinoknál Enniustól kezdve általánosan használt. Hasonlóan gyakori a Meroving-kortól a latin nyelvű középkori vallásos költészetben (zsoltárok, himnuszok stb.). Elterjedtségének okát egyesek mnemotechnikai okokban keresik, mások szerint a vallásos jellegű szövegek ilyen f o r m á j á n a k a középkorban misztikus jelentőséget tulajdonítottak. A latin irodalom mellett gyakori volt a középkori újgörög irodalomban piimata alfavitika néven; főként a szerelmi költészet f o r m á j a k é n t , de az erkölcsjavító egyházi költeményekben is megtalálható, sőt, a kivándorlók panaszdalaiban is. A leghíresebb görög abecedarium a -*•Szerelem ABC-je (kiad.: Carmina Graeca medii aevi, 1874). A bizánci kultúra hatósugarába tartozó középkori irodalmakban (mint a bolgár és örmény irodalomban) jóformán minden ü t t megtalálható; Grúziában olyan sajá-

tos abecedariumformák is keletkeztek, amelyekben nem a sorok, hanem a szav a k első betűi állnak ábécérendbe (ha a vers terjedelme ennél szűkebb, egy-egy szón belül a forma több betűt is figyelembe vesz). Ismeretesek abecedariumok Azerbajdzsánban is, a nyugat-európai nemzeti irodalmakban azonban j o b b á r a kivételes jelenségként bukkan fel csupán (G. Ghaucer: An A. B. C.). A m a g y a r irodalomban híres a 119. zsoltár Szenczi Molnár A.-féle fordítása. Érdekes abecedarium Révai M. Kisded szótára (1784), melyben a ritkább (tájnyelvi, régi) m a g y a r szavakat szedte alfabetikus hexam e t e r b e (pl. „Alkalom, ámolygás, apródosom, árboc, alattság"). A vallásos t á r g y ú ábécés vers népies neve: arany ábécé. Sajátos újkori abecedariumtípus a brazil -»-ABC. Ö {-*• akrosztichon; misztikus irodalom) O írod.: K. K r u m b a c h e r : Die Akrostichis in der griechischen Kirchenpoesie (1904); D. N. Anastasiewiö: Alphabete (Byzantinische Zeitschrift, 1907); F . Dornseiff: Das Alphabet in Mystik und Magié (Stoicheia, 1922, 7.); R . Marcus: Alphabetic Acrostics in t h e Hellenistic and R o m á n Periods (Journal of Near E a s t e r n Studies, 1947, 6.). Zsolt Angéla—Kovács Endre — Papp Árpád K í n á b a n az írás sajátosságai m i a t t ez a f o r m a nem található, bizonyos, h a j d a n alapfokú oktatást n y ú j t ó szövegek jellege azonban hasonló. Ezek legjellemzőbb péld á j a a Gsien ce ven ('Ezer írásjegyből álló szöveg') az i. sz. 6. sz.-ból. Ezer különböző írásjegyből áll, négy szótagos verssor o k b a n van írva s a régi műveltség alapelemeit n y ú j t j a a kozmogóniai elképzelésektől a történelmen és földrajzon á t a nyelvtanig. Keletkezése óta a 19. sz. végóig egyike volt a klasszikus kínai műveltség alapfokú iskolakönyveinek. O kínai irodalmi formák) Csongor Barnabás I n d i á b a n az újind irodalmakban a 16. sz. körül j elemiek meg hasonló f o r m á k ; népszerűségre t e t t szert többek között az orijá irodalom -»- csautisának nevezett abecedariumformája. A ceyloni szingaléz irodalomban a 17. sz.-tól ismeretes, feltevések szerint indiai tamil minták nyom á n . O (->-indiai irodalmi formák) Vekerdi József A Beckett (á-bekit), Gilbert A b b o t (London, 1811. jan. 9. — Boulogne, 1856. aug. 30.): angol humorista, író. Eredetileg ügyvéd, később londoni rendőrbíró. A Punch c. élclapnak alapító tagja és haláláig m u n k a t á r s a volt. O F ő művei: The

14

ABELE m é t Shakespeare műveire. Tanítványai e l ő t t a Sturm und Drang szellemében a n a g y egyéniség ós a szenvedély jogairól beszólt. O Híres e l ő a d á s a : Werden grosse Geister geboren oder erzogen und welches sind die Merkmale derselbigen ('Születés v a g y nevelés által lesznek-e a n a g y szellemek ós melyek ezeknek a jegyei', 1776). Némedi Lajos

Cornic Blackstone ('A nevetséges Blackstone', 1846); The Comic History of England ('Anglia h u m o r o s t ö r t é n e t e ' , 1847). Több m i n t 50 színdarabot í r t , k ö z t ü k t ö b b e t Dickens novelláiból d r a m a t i z á l t . Abedi, A m r i K a l u t a (Ujiji, T a n z á n i a , 1924 — B o n n , N S Z K , 1964. o k t . 9.): szuahéli nyelven alkotó t a n z á n i a i költő, kritikus. A Kelet-Afrikai I r o d a l m i Hivat a l m u n k a t á r s a k ó n t a szuahéli irodalmi élet egyik a k t í v i r á n y í t ó j a volt. O E g y esszéjót és ö s s z e g y ű j t ö t t verseit t a r t a l m a zó kötete, a Sheria za kuiunga mashairi na diwani ya Amri ('A verselés szerepéről, és A m r i versei', 1954) m e l l e t t ismert e k kritikai t a n u l m á n y a i is.

Abelaira [ábekíirá], A u g u s t o (írói nóv); A u g u s t o Jósé de Freitas Abelaira (teljes n é v ) ; (An§a, 1926— ): p o r t u g á l író. A Cidade das Flores ('A virágok v á r o s a ' , 1959) és Os desertores ('Szökött k a t o n á k ' , 1960) c. regényeiben a fiatal p o r t u g á l n e m z e d é k illúzióit és t r a g i k u s k i á b r á n d u l á s á t í r j a meg; As boas intenföes ('A jó szándékok', 1963) e. k ö n y v e az idő t e m a t i k á j á t dolgozza fel. F ő b b színművei: A palavra é de oiro ('Beszélni a r a n y ' , 1961); 0 nariz de Gleópatra ('Cleopatra o r r a ' , 1962).

Abeghjan, M a n u k ; M a n u k Abeyyan (Asztapat, Örményo,, 1865. m á r c . 17. — J e r e v á n , 1944. szept. 25.): ö r m é n y irodalomtörténész, nyelvész, folklorista. 1893 — 1897-ben n é m e t egyetemeken, m a j d a Sorbonne-on t a n u l t . I r o d a l o m t ö r t é n e t i k u t a t á s a i b a n a t ö r t é n e t i összehasonlító módszert k o m p l e x stilisztikai, nyelvi, folklór elemzéssel p á r o s í t o t t a . O F ő b b i r o d a l o m t ö r t é n e t i művei: Hajoc hin grakanutjan patmutjun ('A régi örmény irodalom t ö r t é n e t e ' , 1944 — 1946, az 1. k ö t . oroszul is megjelent 1948-ban); Hin guszanakan zsoghovrdakan jerger ('Régi guszan népdalok', 1931); Hajoc lezvi taghacsaputjun. Metrika ('Örmény v e r s t a n . Metrika', 1933), Schütz Ödön

Abélard, Pierre:

Abaelardus,

Petrus

abele spelen [ábelő szpélő] {'ügyes, m ű v é s z i j á t é k o k ' ) : közép-németalföldi (Middelnederlands) n y e l v e n írott, verses d r á m a i m ű v e k c s o p o r t j a a 14. sz. m á s o d i k feléből. Keletkezési h e l y ü k — igen valószínűen — B r a b a n t , szerzőjükről v a g y szerzőikről bizonyosat n e m t u d n i . A negyedfél, ill. négy h a n g s ú l y o s trocheusból álló, p á r o s rímű v e r s s o r o k b a n í r o t t , 600 — 1200 s o r p á r t t a r t a l m a z ó d r á m á k az 1405b e n lejegyezett, ú n . Hulthem-kódcxben m a r a d t a k ránk, az előadásukról szóló első bizonyítókok pedig 1412-ből valók. Felép í t é s ü k jellegzetessége a prológus ós epilógus kezdő és záró része, mely a felvon á s o k r a nem o s z t o t t d a r a b o t közrefogja, v a l a m i n t az u t á n u k következő — v e l ü k csak ellenhatásában összefüggő *klucht, a k o m o l y játékot feloldó bohózat. D r á m a t ö r t é n e t i eredetük a 12 — 13. sz.-i észak franciao.-i és dél-németalföldi l i t u r g i k u s játékoktól számítható, tematikailag a lovagi és u d v a r i r o m a n t i k a utóvirágzás á n a k általános e u r ó p a i képéhez t a r t o z n a k , közvetlen k ü l f ö l d i h a t á s a z o n b a n n e m m u t a t h a t ó k i r a j t u k , ezért — ós m ű f a j i k i f o r r o t t s á g u k m i a t t — az európ a i világi d r á m a kezdeteinek n e v e z h e t ő k . Elnevezésük jelzős f o r m á j a n e m a n n y i r a s z a b a t o s m ű f a j i meghatározás, mint i n k á b b csak e p i t h e t o n ornans: ügyesen k i t a l á l t , művészien m e g f o r m á l t j á t é k o k , s z e m b e n egyfelől az allegorikus moralitással, másfelől a , , k u r t a ós idétlen" kluchtt e l . Csoportjukból, d e — a m i n t korabeli létezésüket f e n n m a r a d t címeik bizonyítj á k — a 15. sz.-i, l e g a l á b b 40 abele spelen közül is, mindössze n é g y m a r a d t f e n n : a)

Abeille [ábej], Gaspard (Riez,Provence, 1648 — Párizs, 1718): francia drámaíró, p a p . 1704-től az Aeadémie frangaise t a g j a . Irodalmilag csekély é r t é k ű tragédiáit k o r á b a n sikerrel j á t s z o t t á k : Argélie (1674); Soliman (1680); Hercule (1681; ezt a k é t u t ó b b i t La Thuillerie színész neve a l a t t m u t a t t á k be, de n e k i tulajdonítják), Abel, H a n s K a r i (Bárenthal, Saargem ű n d köz., Elzász-Lotharingia, 1876. aug. 8.— Mühlbach, Colmar köz., Franciao., 1951. m á r c . 11.): n é m e t d r á m a í r ó és elbeszélő. M ü n c h e n b e n és S t r a s s b u r g b a n f o l y t a t o t t n é m e t , francia irodalmi és geológiai t a n u l m á n y o k a t . A l k o t á s a i b a n szűk e b b h a z á j a , Elzász-Lotharingia viszon y a i t ábrázolta. Közismertek t á j n y e l v e n írt költeményei is. O F ő m ű v e : Die elsr:ssische Tragödie ('Az elzászi tragédia', reg., 1911). Abel, J á k o b Friedrich v o n (Vaihingen a n der E n z , 1751. m á j . 9.— Schorndorf, 1829. júl. 7.): n é m e t filozófus, esztéta, 1790-től a t ü b i n g e n i egyetem professzora. A s t u t t g a r t i k a t o n a i Károly-főiskola tanár a k é n t ő h í v t a fel a fiatal Schiller figyel15

ABELL az Esmoreit, mely n y e l v e z e t é n e k egyszerűségéből, lovagi és k a l a n d o r t ö r t é neteinek bonyolultságából, szereplőinek egysíkú jellemzéséből következőleg valószínűleg a legrégebbi; b) a Gloriant, mely a lovagi szerelem világának és a kereszt é n y erő d i a d a l á n a k kifejezése a „ p o g á n y o t r o m b a s á g " f e l e t t ; c) a Lanseloet van Denemarken ('Dániai Lanseloet'), mely m á r a lovagi szerelem k r i t i k á j á t is magáb a n h o r d j a az alacsonyabb t á r s a d a l m i származású i r á n t i érzelem válságai közt; d) a Vanden Winter ende vanden Somer ('A Télről ós a Nyárról'), m e l y m á r csak csúfolódva allegorizál ós az ismert óvszakvitát t á r s a d a l m i érvekkel t á m o g a t j a . Mind a négyre jellemző, h o g y sem n y e l v ü k , sem verselésük n e m míves m u n k a , viszont stílusuk erősen közbeszódi, népi jellegű, cselekmónyvezetésük pedig k ö n n y e d és mozgalmas, n e m véletlen t e h á t , hogy Hollandiában ós Belgiumb a n még a 20. sz.-ban is f e l ú j í t o t t á k őket a legismertebb rendezők is, m i n t pl. A. Hooykaas, E . Verkade. O G y ű j t , kiad.: Middelnederlandsche dramatische poezie ('Közép-németalföldi d r á m a i költészet', 1907). O (-»-németalföldi irodalmi formák, viiaszinjátékok, dráma, lovagi irodalom, udvari irodalom) O írod.: J . A . Worp: Gesehiedenis v a n h e t d r a m a en h e t tooneel in Nederland (1904); F . G. van der R i e t : L e t h é a t r e p r o f á n é sérieux en langue f l a m a n d é au Moyen A g e (1936). Bernáth István

boldogtalan emiiereket. O E g y é b m ű v e i : Silkeborg (dráma, 1946); Dage pá en sky ( ' N a p o k egy felhőn', színmű, 1947); Den blá pekingeser ('A k é k pekingi', d r á m a , 1954); O írod.: E n bog om K j e i d Abell (1961). Bernáth István Abellio [ábóljo], R a y m o n d (írói név); J e a n Georges Soulés (családi név); (Perp i g n a n , 1907 — ): f r a n c i a író. M é r n ö k k é n t k e z d t e , ellentmondásos politikai p á l y á t f u t o t t be: Drőme m . szocialista p á r t t i t k á r a volt. A 2. világháború előtt kilépett a f r a n c i a szocialista p á r t b ó l ; 1940-ben a n é m e t megszállókkal kollaborált. 1942b e n a déli övezetbe v o n u l t vissza; a fels z a b a d u l á s u t á n S v á j c b a szökött; 1951b e n visszatért h a z á j á b a , ahol felmentett é k . A z ó t a csak a z irodalomnak ól. O 1946-ban t ű n t fel Heureux les pacifiques ('Boldogok a békességesek') c. regényével, amely a h á b o r ú előtti értelmiségi f o r r a d a l m á r n e m z e d é k harcairól igyekszik k é p e t adni, d e m i n t minden m ű v e , csak zavaros f e j ű bábfigurák k u s z a k a l a n d j a i v a l szolgál. A regény főhőse csak a Bibliában talál magyarázatot kérdéseire. Több vallásos t á r g y ú elmélk e d é s t is írt. O E g y é b művei: Les yeux d'Ezéchiel sont ouverts ('Ezékiel szeme n y i t v a van', reg., 1952); La fosse de Bábel ('Bábel gödre', reg., 1962); La structure absolue ('Az abszolút s t r u k t ú r a ' , esszé, 1965). O írod.: P . de Boisdeffre: U n e histoire v i v a n t e d e la l i t t ó r a t u r e d ' a u j o u r d ' h u i (1958); uő.: Dictionnaire d e l i t t ó r a t u r e c o n t e m p o r a i n e (1962). Bajomi Lázár Endre

Abell [ebei], K j e i d (Ribe, 1901. aug. 25.— K o p p e n h á g a , 1961. m á r c . 5.): d á n d r á m a í r ó . Értelmiségi családból származ o t t . Művészeti a k a d é m i á t l á t o g a t o t t , m a j d 1927-ben á l l a m t u d o m á n y i d i p l o m á t szerzett. Volt díszlettervező P á r i z s b a n , L o n d o n b a n és K o p p e n h á g á b a n , reklámi r o d á b a n m ű k ö d ö t t , végül 1941 —1949 k ö z t a fővárosi k u l t ú r p a r k igazgatója. A D á n A k a d é m i a alapító t a g j a (1960). O Külföldön is sikereket a r a t o t t szerző, a színpadtechnika n a g y m e s t e r e , a kispolgáriság ellen lázad: a rosszal szembeni g y á v a s á g és a személyiség elmechanizálódása ellen. Első nagy sikerű komédiáj á b a n is (Melodien, der blev vaek, 'Az elmar a d t dallam', 1935) egy egyénisége, „ d a l l a m a " v e s z t e t t kispolgárt szatirizál a n t i n a t u r a l i s t a eszközökkel. A fasizmus á r n y é k á b a n m é g az egyéni bíráskodás j o g á t is követeli Anna Sophie Hedvig (dráma, 1939: N á d a s J . , A n n a Zsófia H e d v i g , 1963) c. m u n k á j á b a n . Esszéiben (Synskhedens gave, 'A l á t n o k s á g adomán y a ' , 1962) az élet egységének ós örömeinek kivívására szólít fel, m e r t ennek e l m a r a d á s a t e r m i a veszélyes, m á s néven

Abencerraje y la hermosa Jarifa [ábenszerrdhe i lá e r m o s z á h á r i f á ] ( ' A b e n c e r r a j e és a szép J a r i f a ' ) ; História de Abindarráez y Jarifa: spanyol novella. 1565-ben j e l e n t m e g A. de Villegas I n v e n t a r i o c. g y ű j t e m é n y é b e n . Szerzője ismeretlen. Vele kezdődik a mór t ö r t é n e t i miliőben játszódó irodalom. A b á j o s elbeszélés t á r g y a a m ó r származási! A b i n d a r r á e z szerelmén e k története. Valószínűleg m e g t ö r t ó n t eseményeken alapszik. A népszerű t é m á t M. d e Cervantes is említi a Don Quijotób a n , F . C. Lope de Vega pedig az E l remedio en la d e s d i c h a c. d a r a b j á b a n színre vitte. O í r o d . : H . A u s t i n D e f e r r a r i : T h e Sentimental Moor i n Spanish L i t e r a t u r e before 1600 (192 7). Kulin Katalin Abercrombie (ébekrombi), Lascelles (Ashton upon Mersey, 1881. jan. 9.— L o n d o n , 1938. o k t . 27.): angol költő, k r i t i k u s , esztéta. Az a n g o l irodalom t a n á r a volt a leedsi, m a j d a londoni, 1935-től az oxfordi egyetemen. Intellektuális színezetű, némelykor az elvontságig homályos. 16

ABHAZ hitelesség nélküli f i k t í v levélváltás Abgar Ukkama ('Fekete A b g a r ' ) edesszai u r a l kodó (az i. e. 4-től i. sz. 7-ig, m a j d i. sz. 13 — 50 között u r a l k o d ó V. Abgar) ós J é z u s egy-egy levelét, v a l a m i n t az edesszai levéltár feljegyzését t a r t a l m a z z a . A J é z u s életéhez f ű z ő d ő legendák s o r á b a t a r t o z i k , de n e m a népi mesélőkedv h í v t a életre, h a n e m a szír egyházi p r o p a g a n d a érdeke: a szíriai kereszténység apostoli eredetét igazolhatta. O ( m é g Doctrina Addai) O Irod.: E . H e n n e c k e — W . Schneemelcher: Neutestamentliehe Apokryphen (1. k ö t . , 1959). Komoróczy Géza

nyelvű k ö l t e m é n y e i b e n : Emblems of Love ('A szerelem jelképei', 1912); Gollected Poems ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t versei', 1930) s t b . r o m a n t i k u s elrévülések mellett a valóság realista képei is helyet k a p t a k . Költészetén R . Browning ós a 17. sz.-i angol lírikusok h a t á s a érezhető. N é h á n y blank verse-ben írt d r á m á j a jelentős. É r t é k e s e k kritikai, művészetfilozófiai t a n u l m á n y a i : Thomas Hardy (1912); Theory of Poetry ('A költészet elmélete', 1924); Poetry — Its Music and Meaning ('A költészet — m u z s i k á j a és jelentése', 1932). Aberkiosz; Abercius (latinos n é v a l a k ) ; (2. sz.): görög nyelven író kisázsiai kereszt é n y költő, püspök. Működése színhelyén, Hieropoliszban k e r ü l t elő disztichonokb a n í r t sírfelirata, m e l y e t ő, ,,a szent pásztor t a n í t v á n y a " , a m i n t m a g á t nevezte, 72 éves k o r á b a n szövegezett. A költem é n y az ókeresztény epigrafika egyik legjelentősebb emléke. O A felirat a d a t a i a l a p j á n ismeretlen szerző az i. e. 4. sz.b a n görög nyelven kalandos, f o r d u l a t o s é l e t r a j z o t írt Aberkioszról. E m ű Vita Abercii ('Aberkiosz élete') c. ismeretes. O Kiad. és irod.: H . S t r a t h m a n n — T h . K l a u s e r : Aberkios (Reallexikon f ü r A n t i k é u n d C h r i s t e n t u m , 1. köt., 1950). Komoróczy Géza

Abgesang; Abgesang

irodalma:

Etiópia

abház irodalom és irodalmi formák: a Grúz SZSZK területén fekvő soknemzetiségű A b h á z ASZSZK a b h á z (önelnevezés a p h s z u a ; lélekszám mintegy 70 ezer) lakosságának irodalma. Nyelve az iberok a u k á z u s i nyelvcsalád abház-adige, m á s k é p p e n É N y . - i c s o p o r t j á b a tartozó a b h á z . Paleográfiai emlékek t a n ú s á g a szerint idős z á m í t á s u n k első századaitól kezdődően a lakosság vezető rétegének körében — szerény m é r e t e k b e n — e l t e r j e d t l e h e t e t t a görög írásbeliség; ezt a 9. sz. végétől kis z o r í t o t t a a grúz. A 16. sz.-tól f e l t ű n i k egy-egy a r a b írásos t ö r ö k nyelvű sírfeli r a t is. Mindez a z o n b a n az abház írásbeliség előtörténete. Az a b h á z folklór — részint é p p e n a m ű k ö l t é s z e t késői jelentkezése m i a t t — igen a r c h a i k u s a l k o t á s o k a t ő r z ö t t m e g a 19. sz.-ban m e g i n d u l t g y ű j t é s e k koráig; u g y a n a k k o r t e r e m t ő erői m é g n a p j a i n k b a n is m u n k á l n a k . E g y e t e m e s folklórtörtóneti jelentősége m i a t t kiemelkedik a v a d á s z a t t a l kapcsolatos ciklus; az „ á l l a t o k u r á h o z " szóló himnuszok, rítus-dalok, balladák, m i t i k u s mesék stb. Figyelemre méltó, h o g y az eurázsiai mesekincs jól ismert t ö r t é n e t e i az a b h á z folklórban i n k á b b mítoszciklusoknak t ű n n e k , s e m m i n t e u r ó p a i értelemben v e t t mesének. Mitikus t a l a j ból f e j l ő d ö t t ki az egyik a b h á z hőseposz, a Prometeusszal rokon Abrszkil története és a nárt-mondák legrégibb elemei is. Az a b h á z folklór leggazdagabb, reprezentat í v ( s z á z a d u n k b a n is p r o d u k t í v ) , m ű f a j a az

iro-

Abgar és Jézus levélváltása (2. sz.?): ókeresztény irodalmi m ű . Első változat á t szírből f o r d í t o t t a görögre ós egyházt ö r t é n e t i m ű v é b e n közölte Euszébiosz e g y h á z a t y a . Különböző v á l t o z a t o k b a n szír, örmény, görög, latin, a r a b , perzsa, k o p t , ószláv nyelven is elterjedt. Hitelességét először Augustinus egyházatya v o n t a kétségbe az 5. sz.-ban. A m i n d e n 2 Világirodalmi Lexikon I.

és

a b h a n g ; abhanga: költészeti m ű f a j és v e r s i o n n á a régi m a r á t h í i r o d a l o m b a n ; rövid, vallásos t a r t a l m ú lírai vers, t ö b b nyire valamely istenség tiszteletére í r t himnusz. F o r m a i jellegzetessége, h o g y m i n d e n egyes sora u t á n egy refrénsor ismétlődik. Legkiemelkedőbb m ű v e l ő j e Dnyánésvar (13. sz.), Éknáth (16. sz.) és Tukárám. (17. sz.). O ( i n d i a i irodalmi formák, himnusz) Vekerdi József

Abeszalomi és Eteri: grúz folklóralkotás, r o m a n t i k u s n é p i eposz. F o r m á j á t t e k i n t v e dalbetétes mese, a m e l y Abeszalomi indus királyfi és a szegény á r v a leány, É t e r i t r a g i k u s szerelmének tört é n e t é t beszéli el. Abeszalomi álnok b a r á t j a , M u r m a n szerződik az ördöggel, ós segítségével m e g n y e r i É t e r i t . Az elvál a s z t o t t szerelmesek elpusztulnak, a s ü j u k o n n ő t t virágok összefonódnak. A k u t a t ó k egy része irodalmi e r e d e t ű n e k véli a n a g y s z á m ú népköltészeti v a r i á n s t . A mese kialakulásának kora valószínűleg a 10—11. sz. N a g y népszerűségét elősegít e t t e a s z á m t a l a n p o n y v a k i a d á s is. E z az a l k o t á s az a l a p j a a grúz nemzeti operán a k , Z. Paliasvili azonos c. m ű v é n e k . T ö b b irodalmi feldolgozása is v a n . O Kiad. és irod.: M. Csikovani: E t e r i a n i (1954). Istvánovits Márton Abesszínia dalma

Gebande: -> Aufgesang

17

ABHIN belső evolúció szükségszerű f o r d u l ó p o n t j a , h a n e m a h á b o r ú r a való felkészülés, m a j d a h o n v é d ő h a r c o k b a n való a k t í v részvétel az egész n é p erőit erre koncentr á l ó a k a r a t p a r a n c s á r a . Az a b h á z írók n é p ü k k e l e g y ü t t vállalták a h a r c o t : küzd ö t t e k művészi tehetségükkel és fegyverrel e g y a r á n t . A h á b o r ú t túléltek mellé, a z o t t elpusztultak helyébe ú j , tehetséges írók sorakoztak fel: G. Gublia, K . Lomia, N . Tarba, S. Gskadua, K . Gsacshalia, V. Ankvab, J . Gsocsua, A. Dzsenia, és mások. A h á b o r ú borzalmai m é g sokáig r á n y o m t á k bélyegüket a 45 u t á n i évek termésére, d e m á r az 50-es évek közepétől ú j persp e k t í v á k n y í l t a k az alkotó m u n k a előtt; különféle törekvések, sokféle alkotói módszer, v a l a m e n n y i m ű f a j jelenlétének lehet ü n k tanúi. O Kiad. és irod.: Abhazszkije rasszkazi (1950); Abhazszkije pesznyi (1957); M. L a k e r b a j : Ocserki isztorii a b h a z s z k o v o t y e a t r a l n o v o iszkussztva (1957); Antologija abhazszkoj poezii (1958); S. S z a l a k a j a : Abhazszkij narodn i j geroicseszkij eposz (1966); H . Bgazsba: I z isztorii piszmennosztyi v Abhazii (1967); A b h a z s z k a j a l i t y e r a t u r a . K r a t k i j e ocserki (1968); Gereblyés L . : Szovjet f ö l d ö n (Nagyv, 1958, 10.). Istvánovits Márton

epiko-lírai h ő s d a l és ballada; e m ű f a j o k alkotásai m i n d formai, m i n d t a r t a l m i tek i n t e t b e n g y a k r a n v á l n a k az a b h á z hivatásos írók és költők f o r r á s á v á . A kiváló kaukázológus-nyelvész, P . K . Uszlar tábornok í r t a m e g az a b h á z nyelv első, jelentőségét m á i g sem v e s z t e t t nyelvtan á t (1862), a m e l y b e n az orosz ABC grafikai jelei segítségével elkészítette az első a b h á z a l f a b é t u m o t is. Uszlar m u n k á j á t több, az övénél alacsonyabb színvonalú kísérlet k ö v e t t e . Az egykorú történelmit á r s a d a l m i viszonyok k ö z e p e t t e azonban n e m l e h e t e t t e kezdeményezéseknek gyakorlati jelentőségük. H i á n y z o t t a nemzeti értelmiség, n e m voltak í r á s t u d ó tömegek. A nemzeti nyelven k i a d o t t m ű v e k (kevés kivétellel) a z ortodox egyház irodalom termékei és fordítások. E r e d e t i alkotások ebből a korszakból csupán D. Gulia és Sz. Csanba m ű v e i , 1919-től megjelent az Aphszni c. első a b h á z ú j s á g is. Az írásbeliség elterjedése még a p o l g á r h á b o r ú u t á n sem v o l t z a v a r t a l a n . 1926 és 1954 k ö z ö t t n é g y ízben is m e g v á l t o z o t t az a b h á z írás; 1954-től vezették be a máig használatos, az orosz b e t ű k b ő l kialakít o t t , távolról s e m tökéletes a b h á z ábécét. Az abház irodalom és költészet egészére jellemző bizonyos etnografizmus, románt i k u s - p a t e t i k u s népiesség, lokálpatriotizmus, a lírai szemlélet és ábrázolásmód u r a l m a . Népköltészeti ábrázolóeszközök, folklór a l k o t á s o k feldolgozása dominál a hivatásos a l k o t ó k műveiben is; másfelől jól felismerhető a n e m szervesen beépült orosz és grúz irodalmi h a t á s o k jelenléte. A f e n n m a r a d á s reális p e r s p e k t í v á i t az a b h á z nép s z á m á r a is a szocialista forradalom győzelme h o z t a el. E z t követően közelebbről a 30-as években, az I . írókongresszus u t á n bontakozik ki valóban hivatásos irodalmi tevékenységgé az a b h á z irodalom k é t alapító-ősének, D. Guliának ós Sz. Gsanbának művészete (az irodalomnak c s a k n e m v a l a m e n n y i m ű f a j á b a n a l k o t t a k m i n d k e t t e n ) ; ekkor léptek fel az a b h á z irodalom tehetséges első, pionir nemzedékei: a f i a t a l o n e l h u n y t I. Kogonia költő, L. Kvicinia, a k i fontos irodalompolitikai szervező m u n k á t is végz e t t ; I . Papaszkiri, az első a b h á z regényíró, M. Lakerbaj író, B. Sinkuba költő, filológus; K . Agumaa, S. Gvizsba, M. Hasba, Vladimír Agrba, Leonti Lábahua költők (elsősorban, m e r t v a l a m e n n y i alkotó költő, író, k r i t i k u s is egy személyben); P . Gskadua, G. Gulia, T. Gurdzsua, V. Darszalia, Cs. Dzsonua, H . Bgazsba írók és sokan m á s o k . A h á b o r ú előtti egész a b h á z irodalom az irodalmi élet megt e r e m t é s é n e k korszaka. A 40-es évekkel k e z d ő d ö t t c s u p á n ú j szakasz, n e m a

Abhinava, V a d i V i d j á n a n d a (16. sz.): k a n n a d a költő. Dzsaina hitfelekezetű, tehetséges, ismert szónok volt. Legnevezetesebb m ű v e a m i n t e g y 500 év (900— 1430) k a n n a d a költészetéből összeállított Kávjaszára (1533) c. antológiája. Abhinava-Pampa; Pampa II.; Nágacsandra (12. sz. eleje): k a n n a d a költő. A dzsaina hitfelekezet t a g j a volt, és Mallinátha-purána c. k ö l t e m é n y é b e n a felekezet egyik s z e n t j é n e k , Mallináthán a k életét énekelte meg. Rámacsandracsarita-purána ( ' R á m a életének legend á j a ' ) c. m ű v e a Rámájana dzsaina szell e m ű átdolgozása. abhjudajam; abhyudayam ('haladás'): t e l u g u irodalmi i r á n y z a t . Az 1930-as é v e k b e n j ö t t létre. Képviselői a m u n k á sok, parasztok életének ábrázolását, a t á r s a d a l m i ellentmondások f e l t á r á s á t tűzt é k k i célul (Sri Sri, Patabhi). Az 1940— 1950-es években az i r á n y z a t híveinek táb o r a m e g n ő t t : a költőkhöz jelentős drám a í r ó k zárkóztak fel. V. Bhászkararaó, Sz. Szatjánárájana, G. Vénkatészvararaó. Az i r á n y z a t hívei a valóság ábrázolására i r á n y u l ó törekvésük jegyében éles h a r c o t v í v n a k a bhavakavitam, az indiai Vart pour Vart ellen. Az a b h j u d a j a m költőin e k , íróinak — anélkül, hogy elszakadt a k volna szűkebb h a z á j u k A n d h r a P r a 18

ABLES dés és I n d i a problémáitól, — m o n d a n i valója internacionalistává szélesedett: Árudra, Kundurtí, Átréja költészetének a békeharc éppen olyan fontos részóvó vált, m i n t a t á r s a d a l m i h a l a d á s kérdése. Puskás Ildikó

langsomme forár ('A lassú t a v a s z ' , esszék, 1957); Gementmanden ('A c e m e n t e m b e r ' , költ.-ek, 1964). O Magyarul: 1 — 1 vers ( H a j d ú H . , Skandináv k ö l t ő k , anto.,. 1964; F o d o r A., S k a n d i n á v költők a n t o lógiája, 1967). Bernáth István

Abíd ibn al-Abrasz; 'Abíd ibn al-Abra$ (6. sz. első fele): a r a b költő. Az aszad törzshöz t a r t o z o t t , amely megölte ImrülQaisz költő a p j á t , a k i n d a törzsszövetség egyik vezetőjét. A h a g y o m á n y szerint a két költő k ö z ö t t e m i a t t költői vetélkedés folyt. E g y eltorzított, regényes hagyom á n y szerint H í r a királya, I I I . Mundzir ölte meg 554 előtt egy m é g kiderítetlen hírai k u l t i k u s e m b e r á l d o z a t a l a p j á n . 0 A r c h a i k u s nyelvű ós felépítésű verseiből csak a 11. sz.-ban á l l í t o t t a k össze g y ű j t e m é n y t , ez 30 qaszídát és 17 t ö r e d é k e t tartalmaz. Zömükben a hagyományos beduin t é m á k a t (erősen stilizált szerelmi m o t í v u m , a törzs dicsérete, vetélkedés stb.) v a r i á l j á k , csak n é h á n y vers válik ki idegen hatásokról t a n ú s k o d ó elégikus hangvételével. O DívánjÁt Leidenben a d t a ki 1913-ban Ch. Lyall. O Magyarul: 1 vers (Molnár I., A r a b költők, a n t o . , 1961). O Irod.: A b ú ' l - F a r a d z s al-Iszfah á n í : K i t á b al-aghání (23. köt., 1962); Simon Róbert E l (1960 — ).

Abilev, D i h a n (Bajan-Aul ker., Pavlodari ter., K a z a h SZSZK, 1907. okt. 1. — ): szovjet k a z a h költő, újságíró, m ű f o r d í t ó . A N a g y H o n v é d ő H á b o r ú b a n haditudósító volt. I t t szerzett élményei tükröződnek p o é m á i b a n ós Iíi'ai verseiben; később írt verses regényében, elbeszélő költeményeiben pedig a p o l g á r h á b o r ú időszaka elevenedik meg. O G y ű j t , kiad.: Ölendermen poemalari ( ' K ö l t e m é n y e k és p o é m á k ' , 1958). Abisev, Alzsappar (Karkaralinszk ker.. K a r a g a n d a ter., K a z a h SZSZK, 1907'. szept. 15. —): szovjet k a z a h író. Parasztcsaládból s z á r m a z o t t ; b á n y á s z lett. I t t szerzett élményeit örökíti m e g első elbeszéléseiben, s z í n d a r a b j a i b a n . Az 50-es években í r t d r á m á i n a k k ö z é p p o n t j á b a n a h a l a d á s , az ú j és a m a r a d i s á g h a r c a áll. O G y ű j t , kiad.: Tandamali sigarmalar ( ' V á l o g a t o t t m ű v e k ' , 1957 — 1959). Abítur, Joszéf ibn (Córdoba, 11., sz. eleje): zsidó tudós, héber költő. E l e t e ismeretlen. A eórdobai kalifa felszólítására a r a b r a f o r d í t o t t a a Talmud egy részét. Vallásjogi kérdésekben írt d ö n t vényeiről és liturgiái t á r g y ú költeményeiről i s m e r t . O K i a d . : H . B r o d y : Sáár hásír (1905); J . S c h i r m a n n : New Hebrew Poems from the Genizali (1965); A. H . H a b e r m a n n : Athereth Renanim (1967). O M a g y a r u l : 1 vers ( P a t a i J . , Héber költők, a n t o . , 1910).

Abidujev, B a v á s z a n Dorzsijevics ( J a n gazsin, Ivolga t a r t . , m a B u r j á t A S Z S Z K , 1909. á p r . 10. — 1940. m á r c . 8.): szovjet b u r j á t költő, fordító. Népköltési h a n g ú alkotásaival agitált az ú j t á r s a d a l o m építésére. O G y ű j t , kiad.: Selegdemel zohjólúd ('Válogatott m ű v e i ' , 1956). Abildgaard [cíbilgór], Ove (Lemvig, 1916.szept. 17. —): d á n költő. Kereskedőcsaládban született, jogot, m a j d filológiát h a l l g a t o t t . 1935 — 1938 és 1945 — 1947 k ö z ö t t N y u g a t - E u r ó p á b a n kóborolt. U t á n a évekig lexikonszerkesztő, 1959-től az Aktuelt c. napilap kulturális r o v a t v e z e t ő j e . O Az irodalmi élet zajlásától távol élő, igen összetett egyéniségű költő. Verseiben e g y ü t t v a n a j ü t parasztélet csendje és a főváros sebzett zaklat o t t s á g a , a szerelem biológiai szemlélete és a családi etika. N e m híve tételes világnézetnek, intellektuális—t ermészettud om á n y o s alapokon áll, stílusa nyílt, tiszta, mélyében humoros, g y a k r a n k e m é n y e n szatirikus. Tradicionális versformákkal él. O Művei: Uglegylp ('Bagolyköpedék', költ.-ek, 1946); Hvirvler ('Csigolyák', költ.-ek, 1948); Glodende sten ('Izzó kő', költ.-ek, 1952); Digte 1946 —1952 ('Versek', 1953); Sommerens ekko ('A n y á r visszhangja', költ.-ek, 1954); Kaerlighedsdigte ('Szerelmes versek', 1954); Det 2*

Abieszimov, Alekszandr Onyiszimovics (Kosztromai kormányzóság, 1742. szept. 7. — Moszkva, 1783): orosz drámaíró, költő. Elszegényedett nemesi családból szárcnazott. 1758-tól a hadseregben szolgált, k é s ő b b tisztviselő l e t t . 1767—1768bon az ú j t ö r v é n y k ö n y v e t előkészítő bizottság t a g j a volt. O Szumarokov h a t á s a a l a t t k e z d e t t írni, Novikov szatirikus lapj á n a k m u n k a t á r s a volt. Vígjátékaival, szatirikus állatmeséi vei n e m a r a t o t t sikert, rövid életű volt Rasszkazcsik zabavnih baszeny c. folyóirata is. N e v é t Melnyik, koldun, obmanscsik i szvat ('Molnár, varázsló, csaló és kérő', 1779) c. vígoper á j a ö r ö k í t e t t e meg. (Az opera zenéjót M. M. Szokolovszkij á l l í t o t t a össze, később J . I. Fomin átdolgozta.) A kedves falusi t ö r t é n e t hőseiben, de különösen a szerelmes f i a t a l o k a t sok f u r f a n g g a l egymáshoz segítő molnár a l a k j á b a n hiteles népi f i g u r á k a t , ízes orosz beszédet vitt a szín19

ABODZ p a d r a . M ű v é t rendkívüli siker f o g a d t a , még n a p j a i n k b a n is e l ő a d j á k . O G y ű j t , kiad.: Szocsinyenyija ('Művei', 1849). O Irod.: Russzkije d r a m a t u r g i ( l . k ö t . , 1959). Bakcsi Oyörgy Abódzsó, Alláh B a k h s ; Allah B a k h s h Abojo ( ? —1901): szindhí költő. A szindhí i r o d a l o m b a n elsőnek v i t t e be a költészetbe a társadalmi r e f o r m o k t é m á j á t . Háli u r d ú költő követője. Nyelve i n k á b b perzsa, m i n t szindhí. A bölcs és balga példázatai; Mdzangsz blun (tibeti cím); Üligerün dalai (mongol cím): a tibeti buddhista kánon legnépszerűbb és önállóan is k i a d o t t része. B u d d h a jó cselekedeteit és az újjászületések láncolatát b e m u t a t ó , a prédikációkhoz h a s z n á l t m e s e g y ű j t e m é n y . A tibeti szöveget a 9. sz. első felében kínaiból f o r d í t o t t a Fa Cseng, tibeti nevén Gosz Csoszgrub. A mű töredékei előkerültek az 1035-ben befalazott t u n h u a n g i barlangból. Mongol fordítása is ismeretes. Meséi között, melyek részben az indiai mesekincs vallásos átdolgozásai, található a „ T e s t é t a tigrisnek feláldozó királyfi t ö r t é n e t e " , B u d d h a megváltói tevékenységét példázó elbeszélés, a korai buddhista festészet kedvelt t é m á j a , t o v á b b á a nemzetközi meseirodalomban jól ismert „okos l á n y " mesetípus v á l t o z a t a és sok m á s mese, melyek a belső-ázsiai mesekincs részeivó váltak. O Kiadása: I . J . S c h m i d t : Der Weise und d e r Thor (1845). O Magyarul: A nyolcszirmú lótusz (RónaT a s A., részletek, 1958). Róna-Tas András

Abov, Gevork (írói név); G e v o r g Arsaki Abovjan (családi név); (Tbiliszi, 1897 — J e r e v á n , 1965. m á r c . 28.): s z o v j e t örmény költő, irodalomtörténész. Tbilisziben a Nersziszjan Szemináriumban tanult, t a n á r i p á l y á n m ű k ö d ö t t . 1924-ben egyet e m e t végzett Moszkvában. I g e n fontos posztokat t ö l t ö t t be az ö r m é n y kulturális életben. A n n a k idején tehetséges költők é n t indult, m i n t az ö r m é n y f u t u r i z m u s egyik ú t t ö r ő j e . J . Csarenc ós A. Vestuni mellett t a g j a volt a -*•Hármak csoportj á n a k . T ö b b verseskötete (Miajn kine, 'Csak a nő', 1919; Daruiké bekin, 'Kést a t o r k á n a k ' , 1923) ós novelláskötete jelent meg. M o n o g r á f i á t írt Szajat-Nováró], Kh. Abovjanról, G. SzundukjanrőX. Gribojedov, Nyekraszov, Majakovszkij műveit fordította örményre. Szalrnási Pál Abovjan, K h a c s a t u r ; X a c a t u r Abovyan (Kariakéi - , J e r e v á n köz., 1805. ?—Jer e v á n , 1848. á p r . 14. u t á n ) : ö r m é n y író, pedagógus. P a p n a k készült, 1828 — 1830-ban az ö r m é n y katolikosz (patria r c h a ) kancelláriájában volt írnok és ford í t ó . 1830—1836 között D o r p a t b a n (ina: T a r t u ) t a n u l t ós német, orosz klasszikus o k a t f o r d í t o t t . 1838-ban feleségül v e t t egy revali ( m a : Tallinn) l e á n y t és lem o n d o t t papi hivatásáról. 1 8 3 7 - 1 8 4 3 ben Tbilisziben a megyei iskola inspekt o r a , m a j d 1843—1848-ban a jereváni általános iskola igazgatója volt. 1848. á p r . 14-én e l h a g y t a o t t h o n á t s t ö b b é n e m a d o t t é l e t j e l t magáról. O Az örm é n y irodalomban elfoglalt egyedülálló helyét a Verk Hajasztani ('Örményország sebei') e. regényének köszönheti, amely végleges f o r m á j á t 1840—1841-ben nyerte el, de csak 1858-ban jelent m e g az író t a n í t v á n y a i n a k kiadásában. A regény az örményo.-i perzsa uralom utolsó éveiben játszódik. Aghaszi, a jómódú ö r m é n y p a r a s z t fia l e v á g j a a perzsa szerdár h á r e m e s z á m á r a l á n y t rabló csatlósokat, m a j d a hegyekbe menekül és innen jön elő társaival, mikor a zsarnokság rémt e t t e i t kell megbosszulni. A r e g é n y második része a perzsa uralom eszeveszett h a l á l t á n c á t á b r á z o l j a . Az ö r m é n y lakosságot sorra h u r c o l j á k el a városokból, nehogy az előnyomuló orosz h a d a k k a l e g y ü t t m ű k ö d j e n e k . De nincs m e n t s é g a perzsa ö n k é n y u r a l o m s z á m á r a , Jerev á n 1827. okt. 1-én felszabadul. O A Verk Hajasztani az első örmény regény. Tóm á j a m á r a költő dorpati ú t j a előtt k e z d e t t érlelődni benne, és így é r t h e t ő , h o g y az o t t a n i erős világirodalmi h a t á s m e l l e t t is n e m c s a k a t é m a m a r a d t gyökeresen ö r m é n y , hanem előadásmódj a erősen emlékeztet az asughokéra. Az

About [ á b u ] , E d m o n d (Dieuze, 1828. febr. 14.— Párizs, 1885. j a n . 16.): francia író. Az Ecole Normálé Supórieure növendéke volt, m a j d h á r o m évet t ö l t ö t t A t h é n b a n . H a z a t é r v e k i a d t a Tolla (1855: F a r k a s A., Tolla Feraldi, 1871) c. regén y é t , a m e l y é r t a kritika plágiummal vádolta. D e csakhamar elismert regényíró, novellista és újságíró lett. Antiklerikális nézetei, valamint regényeinek és esszéinek t ö m ö r ós világos stílusa m i a t t Voltaire — bár kisebb tehetségű — követ ő j e k é n t t a r t j á k számon. O Zömében a századfordulón magyarul megjelent 12 m ű v e közül ismertebb: Le roi des montagnes (reg., 1857: R . I . , A hegyek királya, 1889); T/homme á Voreille casxée (reg., 1862: F á y J . B., A csonka-fülű ember, 1885); Le nez d'un notaire (reg., 1862: B e ö t h y L., E g y jegyző orra, 1865); L'in fámé (reg., 1867: n. n., A becstelen, 1870). O Irod.: A. B ü l y : L e s écrivains de c o m b a t (1931). Szávai János 20

ABRAH b a n R . Desnéve 1 közösen a f r a n c i a irodalom 5 k ö t e t r e t e r v e z e t t m a r x i s t a t ö r t é n e t é t szerkeszti, amelynek első köt e t e (a kezdetektől 1600-ig) 1965-ben, a m á s o d i k k ö t e t e (17. sz.) 1966-ban jelent meg. Ő f o r d í t o t t a f r a n c i á r a a legt ö b b Brecht-darabot. O Magyarul m é g : 1 t a n u l m á n y r é s z l e t (Hűvös E., Munka, 1935, 44.); 1 vers (Timár Gy., É l , 1964, 31.). Bajomi Lázár Endre

ö r m é n y regényirodalom fejlődésében bet ö l t ö t t rendkívüli szerepét megszázszorozta, hogy ez volt az első szépirodalmi m ű , amely a holt klasszikus grabar helyett a jereváni köznyelven szólt az örmény n é p m i n d e n rétegéhez. Abovjan másik kiemelkedő érdeme, hogy előf u t á r a volt a modern o k t a t á s n a k . Versei kéziratban m a r a d t a k . O E g y é b művei: Tarerk ardi hajereni ('A m o d e r n ö r m é n y elemei', orosz n y e l v t a n örményül, 1838 — 1839); Parap vakhti khaghalik ('Szórak o z t a t ó o l v a s m á n y o k időtöltésre', 1841); Turki aghcsike ('A török leánya', elb., 1841). O G y ű j t , kiad.: Jerkeri liakatar zsoghovacu ('Művei teljes g y ű j t e m é n y e ' , 10 köt., 1947 — 1961). O M a g y a r u l : 1 vers (Radó Gy., Világirodalmi antológia, 4. köt., 1956). O Irod,.: R. Z a r j a n : H a c s a t u r A b o v j a n , velikij szin a r m j a n s z k o v o naroda (1955); P. Eíakobjan: K h a c s a t u r A b o v j a n . K j a n k e , gorce, zsamanake, 1809—1830 (1967). Schütz Ödön

Ábrahám áldozata; I thiszia tu Avraam (görög cím); E thysia tu Abraam (átírásv á l t o z a t ) ; (17. sz. eleje): n y u g a t - k r é t a i n y e l v j á r á s b a n írt görög m i s z t é r i u m j á t é k . Szerzője ismeretlen, első kiadása valószínűleg 1635-ből való. O A Genesis 22. fejezete a l a p j á n íródott, de a cselekm é n y g a z d a g lélektani m o t i v á l t s á g á b a n n e m c s a k a t t ó l , h a n e m a hasonló t é m á j ú f r a n c i a , angol ós olasz változattól is jelentősen eltér. A gördülékeny előadásm ó d ós a népi verssor: a ti/.enötös politicus versus g y a k o r l o t t h a s z n á l a t a a görög reneszánsz egyik legszebb a l k o t á s á v á a v a t j a . O Ú j a b b kiadása: Bibliothéque grecque vulgaire (1880). O Irod.: A. Émbirikosz: La renaissance crótoise (1960); M. Valsa: Le t h é á t r e grec mod e r n e de 1453 h 1900 (1960). Papp Árpád

A b r a h a m , Elie-Charles (Tananarive, 1919. júl. 19. —): malgas és francia nyelvű malgas köztársasági (Madagaszkár) hova költő. A francia irodalom, A. Musset és A. Samain, m a j d Verlaine és a szimbolisták h a t o t t a k költészetére. Már első kötetében — Les saisons mon coeur ('Szivem évszakai', 1939) — is találunk malgas nyelvű költeményeket, amelyekben egyéni h a n g o n szülőföldje egységét, népe életét énekli meg. L e g ú j a b b verseiben érződik bizonyos befelé fordulás, ezt formai játékossággal o l d j a fel. E g y é b fő verseskötetei: Tananarive (1946); Flux et reflux ('Ár és apály', 1949). Temesi Alfréd Abraham [ á b r á m ] , Pierre (írói név); Pierre A b r a h a m Bloch (családi név); (Párizs, 1892. m á r c . 1. —): francia író, kritikus, irodalomtörténész, publicista. J . R . Bloch író öccse. A k é t világháborúb a n p i l ó t a t i s z t k é n t v e t t részt, 1940 u t á n jelentős szerepet j á t s z o t t az ellenállási m o z g a l o m b a n . 1947-től 1959-ig v á r o s a t y a Nice-ben. 1939-ig az Aragon és J . R . Bloch szerkesztésében megjelenő Ce soir c. k o m m u n i s t a esti lap irodalomkritikusa, 1949 ó t a az Europe c. baloldali, a m a r x i z m u s h o z közel álló folyóirat főszerkesztője. O N é h á n y komm u n i s t a elkötelezettségű regényt írt a 2. világháború u t á n . Legismertebb: Tiens bon la rampe! (1951: Vas I., Álld a s a r a t ! 1951); m i n t irodalomtörténész jelentősebb, k i v á l t Balzackal (1929) és Proustt&l (1930) foglalkozó művei révén. Az 1935-ös ós az 1963-as F r a n c i a Enciklopédiában ő szerkesztette a művészeteknek ós az irodalomnak szentelt k ö t e t e k e t . Ú j a b -

Abraham Anküraci ( A n k a r a ? , 15. sz.): ö r m é n y költő. Mint s z e m t a n ú , 96 szakaszos — felező nyolcasokból épülő 4 soros szakaszokból álló — j e r e m i á d o t írt Bizánc veszéséről (1453). M a g y a r szempontból az kölcsönöz különös érdekességet e k ö l t e m é n y n e k , hogy ö r m é n y ü l és f r a n c i a f o r d í t á s b a n először a Monum e n t a H u n g á r i á é Historica s o r o z a t b a n ( X X I I . köt., 1872) került k i n y o m t a t á s r a . A k ö t e t a z o n b a n végül is nem jelent meg, k e f e l e v o n a t á n a k 1—1 p é l d á n y a megtalálható a b u d a p e s t i E g y e t e m i K ö n y v t á r b a n ós az Országos Széchényi K ö n y v tárban. Schütz Ödön Ábrahám apokalipszise (1. sz. ?): zsidó irodalmi m ű . A csak ószláv f o r d í t á s b a n f e n n m a r a d t versezet eredeti nyelve héber vagy i n k á b b a r á m i lehetett.,A -*pszeudepigráfibus irodalom része; Á b r a h á m ősa t y a m o n d j a el benne megtérésének, a bálványoktól való elfordulásának tört é n e t é t , m a j d Izrael eljövendő szenvedéseit. A terjengős, sok ismétléssel élő, g o n d o l a t r i t m u s o k b a n bőséges mű a zsidó e r e t n e k m o z g a l m a k , talán az esszénusok felfogását tükrözi (pl. a testi feltámad á s t a g a d á s á t ) . Valószínűleg a R ó m á v a l v í v o t t h á b o r ú k h a t á s a a l a t t keletkezett. Az egyik keresztény eretnekség — az ebioniták — később k i b ő v í t e t t e . Széles 21

ABRAH ihren F r ü h d r u c k e n (1922 — 1923); R á t h Végh I . : A b r a h a m a S a n t a Clara iskolája (Magyar k u r i ó z u m o k , 1934). Mádl Antal

k ö r ű elterjedését e r e t n e k t a n a i g á t o l h a t t á k m e g . O Kiad : G. H . B o x : The Apocalypse of Abraham (1919). O Német ü l : P . Riessler: A l t j ü d i s c h e s S e h r i f t t u m a u s s e r h a l b der Bibel (1928). Komoróczy Géza

Ábrahám ben Dávid; ÉÁÉÁÜ (a n é v kezdőbetűiből a l a k í t o t t , r ö v i d í t e t t névvariáns); (Narbonne, Dél-Franciao., 1125 —Posquieres, 1198): zsidó t a l m u d i irodalomtörténész. Dél-Franciao. akkorib a n híres és virágzó főiskoláin, Lunelben ós Nimes-ben szerezte á t f o g ó talm u d i k u s műveltségét. 1165-től élete végéig Posquieres-ben élt, ahol n a g y t u d á sú és jómódú e m b e r n e k ismerték. O Talm u d k o m m e n t á r j a a középkori e u r ó p a i zsidóság széles rétegeiben ismert volt, s g y a k o r t a idézték különböző t a l m u d i vitákról írt k o m p e n d i u m a i t és n a g y kult ú r t ö r t é n e t i é r t é k ű r e s p o n z u m a i t . O Kiad. és irod.: A. Berliner: A b r a h a m ben D a v i d s C o m m e n t a r zu Sifre (Hebráische Bibliographie, 11. köt., 1871); I . T w e r s k y : T h e Beginnings of Mishneh T o r a h Criticism (Biblical a n d Other Studies, 1 köt., 1963). Berger György

Abraham a Santa Clara [ á b r á h á m á s z á n t á k l á r á ] (írói név); J o h a n n Ulrieh Megerle (családi név); Megelin (névváltozat); (Kreenheinstetten, Baden, 1644. júl. 2.— M a r i a b r u n n , Bécs m e l l e t t , 1709. dec. 1.): osztrák k a t . hitszónok, író. J o b b á g y s o r b ó l származó vendéglős f i a ; I n g o l s t a d t b a n és S a l z b u r g b a n egyházi iskolába j á r t , , m a j d 1662-ben Bécsben b e l é p e t t az Ágoston-rendbe. 1677-től a császári u d v a r hitszónoka. T ö b b alkal o m m a l j á r t R ó m á b a n . 1690-ben az Á g o s t o n - r e n d t a r t o m á n y f ő n ö k é v é nevezt é k ki. O Az ellenreformáció belső vallási m e g ú j u l á s á n a k n é p i h a n g v é t e l ű í r á s a i b a n a ,,nép t a n í t ó j a " - k é n t ostorozza az egyházi és világi személyek h i b á i t . M o n d a n i v a l ó j a ós a b a r o k k dagályosságba vegyülő vaskos osztrák népi h u m o r b ó l t á p l á l k o z ó szókincse e g y a r á n t a n é m e t n y e l v ű b a r o k k próza legeredetibb képviselőjévé a v a t j a . A „ m e z í t l á b o s bar á t " prédikációiban, r ö p i r a t a i b a n s t b . szemléletesen élő k o r k é p e t a d . F ő m ű veit is a k t u á l i s események ihlették (az 1679-i pestis, Bécs 1683-i o s t r o m a stb.). Schiller a Wallenstein színmű k a p u c i n u s a l a k j á b a n állított neki emléket. H a t á s á t m u t a t j a , hogy két magyar kortársát, A n d r á s p a p o t (Blaskovics A. erki plébánost) ós Vitusz p a p o t (Szakácsi V . tordai m i n o r i t á t ) a m a g y a r A b r a h a m a S a n t a Clarának nevezték. Művei 1836 — 1874-ben 21 kötetben jelentek meg. Kézi r a t a i t K . Bertsche fedezte fel és a d t a ki (Werke, 'Művei', 1943 — ) c. O F ő b b m ű vei: Merk's, Wien ('Jegyezd meg, Bécs', r ö p i r a t , 1680); Auf, auf, ihr Christen ('Fel, fel keresztények', szónoklat o k , 1683); Judas, der Erzschelm ( ' J ú dás, a z s i v á n y ' , regényes legenda, 1685 — 1695); Ein Kurren voller Narren ('Egy kordé bolond', szatíra, 1704), Ceniifolium stultorum in Quarto oder Hundert ausbündige Narren in Folio ('Bolondok száz l a p j a negyedrót a l a k b a n v a g y Száz p o m p á s bolond fólió a l a k b a n ' , szat í r a , 1707) O Magyarul: 2 prédikáció (Lovass Gy., A n é m e t irodalom kincsesháza, a n t o . , 1941). O Irod.: T h . G. v. K a r a j a n : A b r a h a m a St. Clara (1867); A r n ó t h i -még irányzatosság, pártosság). E z az aligha kétségbe v o n h a t ó t é n y igazolja a m a r x i s t a szakirodalom azon képviselőinek á l l á s p o n t j á t , a k i k helytelenítik az ábrázolás ós kifejezés m e r e v elhatárolását, szembeállítását és elutas í t j á k az ilyen m e r e v szembeállításból levont k o n z e k v e n c i á k a t is (-+•kifejezés, realizmus, totalitás). O Az ábrázolás legáltalánosabb eszköze az e p i k á b a n az -*•elbeszélés és -*leirás, a drámában a dialógus. O (-*tükrözés, epika). O I r o d . : Szigeti J . : Bevezetés a m a r x i s t a —leninista e s z t é t i k á b a (1. rész, 1964); Lukács Gy.: Az e s z t é t i k u m s a j á t o s s á g a (1965). Barna József—Szerdahelyi István

Abreu [ábreu], Casimiro de (írói nóv); Casimiro J o s ó Marques de Abreu ( B a r r a de Sáo J o á o , Rio d e J a n e i r o á l l a m , 1839. j a n . 4.— N o v a F r i b u r g o ? , 1860. okt. 18.): brazil költő. Vagyonos p o r t u g á l a p a ós brazil a n y a törvénytelen f i a . Boldog g y e r m e k k o r u t á n a p j á v a l 1853ban L i s s z a b o n b a u t a z o t t , ahol a p j a 1856ban k i n y o m a t t a és e l ő a d a t t a Camcíes e o Jaú ('Camőes és a j á v a i ' ) c. d r á m a i dialógusát. 1857-ben visszatért Brazíliába és R i o d e J a n e i r ó b a n m i n t kereskedelmi a l k a l m a z o t t k a p o t t állást, de főleg írással foglalkozott. Z a b o l á t l a n bohém életm ó d j a h a m a r a l á á s t a egészségét: e g y évvel egyetlen verseskönyve — As Primaveras ('Tavaszok') — megjelenése u t á n t ü d ő v ó s z b e n meghalt. O A r o m a n t i k a t é m á i b ó l a költőt elsősorban a -+saudade ós a sóvárgó szerelem r a g a d t á k m e g . „ V a r á z s a m e g h a t ó közhelyszerűségében rejlik. Költészetének m i n d e n érzése m i n denkivel közös." (Carlos D r u m m o n d d e Andrade.) A lisszaboni „ s z á m ű z e t é s b e n " írt érzelgős versei m a is népszerűek; g o n d o l a t i vérszegénységükért formai szépségük k á r p ó t o l . O G y ű j t , kiad.: Obras de Casimiro de Abreu ('Casimiro de A b r e u m ű v e i ' , 1955.) O Irod.: Nilo B r u z z i : Casimiro de Ábreu (1949). Rónai Pál

ábrázolt tárgyiasságok: R . Ingarden f o g a h n a az irodalmi m ű a l k o t á s b a n sajátos módon megjelenő -^valóságélemek megjelölésére. Az olvasónak az irodalmi m ű b e n először a -*•tárgyiasságok. ötlen e k a szemébe, m i a t t u k a m ű a l k o t á s t ö b b struktúrarótegóről (-»-struktúra, rétegek) esetleg megfeledkezik, s az irodalomk r i t i k á t Í3 f ő k é n t a tárgyiasságok foglalk o z t a t j á k . E z e k n e k — n o h a a műalkotással e g y ü t t t u d a t i eredetűek —, valóságjellegük v a n , m e l y n e m azonosítható u g y a n a valóságosan létező t á r g y a k jellegével (Ingarden szerint csak a realit á s ,,külsŐ h a b i t u s á t " hordozzák), de — t e g y ü k hozzá — á l t a l u k m é g a fenomenológiai szemléleten belül is l á t h a t ó a n az objektív valóság egy eleme hatol be az irodalmi m ű b e . í g y a tárgyiasságok realitásviszonyának meghatározásában feltételezhető Ingardennek az a törekvése, hogy a m ű t ő l f ü g g e t l e n o b j e k t í v valóság műbeli tükrözésének általa is tapaszt a l t t e n y e r e kielégítő m a g y a r á z a t o t találjon. Mivel a m ű v e t z á r t s t r u k t ú r á n a k t a r t j a , hangsúlyoznia kell a tárgyiasságok -+intencionáltságát. Az o b j e k t í v való-

Abreu Gómez [ábreu gomesz], E r m i l o (Mérida, 1894. szept. 18. —): mexikói író, k r i t i k u s . Az illinoisi egyetem t a n á r a , neves közéleti személyiség. D r á m a í r ó k é n t k e z d t e p á l y á j á t , később a s p a n y o l n y e l v ű irodalomról í r t t a n u l m á n y o k a t . É l e t e t e l j é b e n fordult i s m é t az írói alkotóm u n k a felé. Művészetét spontán t e r m é szetesség jellemzi. K e d v e l t t é m á j a a g y a r m a t i kor. O F ő b b m ű v e i : Viva el rey ( ' É l j e n a király', s z í n m ű , 1921); Sor Juana Inés de la Gruz (tan., 1934); Jüan Pirulero (elb.-ek, 1939); Héroes mayas ( ' M a y a hősök', elb.-ek, 1942); Sala de retratos ('Arcképcsarnok', tan.-ok, 1946). Vékony Béla Abril [ábril], Manuel (Madrid, 1884— uo., 1940): spanyol költő, kritikus. A s p a n y o l képzőművészeti kritika egyik l e g e r e d e t i b b egyénisége volt. V á l o g a t o t t verseiből k é t kötet j e l e n t meg: Canciones dei corazón y de la vida ('A szív és az élet d a l a i ' , 1906) ós Hacia la luz lejana ('A t á v o l i f é n y felé', 1914). Felipe Trigo, su 25

ABRIL vida, su obra, su morál ('Felipe Trigo élete, művei, erkölcse', 1917) e. t a n u l m á n y á b a n az i g a z t a l a n u l t á m a d o t t n a g y írót veszi védelmébe. Abril [ábril], P e d r o Simón (Alcaraz de la M a n c h a , Toledo t a r t . , 1530 — 1595?): spanyol h u m a n i s t a , filológus. A zaragozai egyetem t a n á r a . Elsők k ö z ö t t f o r d í t o t t görögből és latinból (Tereniius, Arisztophanész, Euripidész, Arisztotelész stb.) spanyolra. D r á m a f o r d í t á s a i v a l k o r a d r á m a íróinak a k a r t példát a d n i . Sok művével a görög és l a t i n nyelv t a n u l m á n y o z á s á t szolgálta. Abril [ábril], Xavier (Lima, 1903 — ): perui költő. C. Vallejo t a n í t v á n y a . Költészete érzékenyen reagál a m o d e r n európai irodalmi á r a m l a t o k r a . P á l y a k e z d é s é t J . Gocteau szürrealizmusa befolyásolja, érett a l k o t á s a i t a spanyol h a g y o m á n y o k hoz (Quevedo, conceptismo) való fordulás jellemzi. O F ő b b művei: Dificil trabajo ('Nehéz m u n k a ' , költ.-ek, 1935); Descubrimiento dei álba ('A h a j n a l felfedezése', költ.-ek, 1937); Gésar Vallejo o la teória poética ('César Vallejo v a g y a költészet elmélete', tan., 1963). O Magyarul: 1 vers (Gáspár E., 100%, 1927, 1.). Abrszkil: a b h á z népi hőseposz. Keletkezésének ideje ismeretlen, a t ö r t é n e t tulajdonképpen a Prométheusz-legenda abház v á l t o z a t a . O Meséje szerint a vitéz és r e n d k í v ü l i erejű Abrszkil n e m h a j l o t t m e g isten a k a r a t a előtt: h a r c o t h i r d e t e t t törvényei ellen. L á z a d á s á é r t isten megp a r a n c s o l t a angyalainak, v e r j é k bilincsbe Abrszkilt ós láncolják egy b a r l a n g b a n elhelyezett vasoszlophoz. O Az eposzt először a 19. sz. 70-es éveiben jegyezték le, i s m e r t e b b , orosz n y e l v r e f o r d í t o t t v á l t o z a t a i t A. Joakimov (1873), I . Lihacsov (1887) és V. Garckij t e t t e közzé. O Részletek és irod.: H . Sz. B g a z s b a : Ob abhazszkom geroicseszkom eposze (Voproszi izucsenvija eposza n a r o d o v SZSZSZR, 1958). Absalóm lázadása; Absolon lázadása (i. e. 1. évezred első fele): h é b e r elbeszélés, Sámuel 2. k ö n y v é n e k 13 — 20. fejezete. Az eredetileg kétségen k í v ü l önálló m ű ismeretlen szerző a l k o t á s a . Dávid király ós f i a , Absalóm családi eredetű, m a j d politikai jellegű s az o r s z á g válságos m e g o s z t o t t s á g á t kifejező, v é g ü l n y í l t h á b o r ú b a torkolló ellentétét és a f i ú t r a g i k u s h a l á l á t dolgozza fel. A m ű az ókori h é b e r prózairodalom világi á g á n a k legjobb a l k o t á s a . O M a g y a r u l (a teljes Ószövetség-fordításokon k í v ü l ) : Absalóm lázadása ( K o m o r ó c z y G., Ó K T C h , 273— 283. lap). Komoróczy Géza 26

Absalon Pedersson Beyer [ábszalun pedersön]; A b s a l o n Pedersson Beyer; Absalon P e d e r s ö n Beyer (Skirdal, Aurl a n d s f j o r d , 1528—Bergen, 1575. ápr.): n o r v é g krónika- és történetíró. K o r á n á r v a s á g r a j u t o t t , iskolázását B e r g e n b e n G. Pedersson p ü s p ö k , 1544—1549 k ö z ö t t K o p p e n h á g á b a n , 1550 —1551-ben Wittenbergben P . Palladius dán püspök m o z d í t j a elő. 1552-től Bergenben t a n á r , m a j d egyházkerületi krónikás is. O A hum a n i s t a m ű v e l t s é g ű Melanchton személyes körében élt. Különleges é r t é k ű m u n k á j a a Bergens Kapitelsbog ('A bergeni k á p t a l a n k ö n y v e ' ) c. krónika, a m e l y e t 1552 — 1572 k ö z ö t t vezetett, előbb l a t i n u l , 1561-től a n y a n y e l v é n . Elevensége, személyes napló jellege, az apró és n a g y esem é n y e k t a r k a s á g a a kor l e g f o n t o s a b b honi dokumentumává avatják. Történeti m ű v e : Om Norgis Rige ('A n o r v é g államr ó l ' 1567, de csak 1780-ban j e l e n t meg). Bernáth István Abschatz [ábsác], H a n s E r a s m u s Assm a n n Freiherr v o n (Würbitz, Szilézia, 1646. febr. 4.—Liegnitz, m a : L e g n i c a , Lengyelo., 1699. á p r . 22.): n é m e t költő. F r a n c i a és olasz versfordításai közepesek, s a j á t költeményeivel azonban, a m e l y e k m á r mentesek a t ú l z o t t barokkos dagályt ó l , sőt néha népies h a n g ú a k , a felvilágos o d á s egyik előkészítője lett. O G y ű j t , k i a d . : Poetische Übersetzungen und Gedichte ('Műfordítások és k ö l t e m é n y e k ' , 1704). O Irod.: C. H . Wegener: H a n s A s s m a n n F r e i h e r r von A b s c h a t z (1910). Abszaljamov, A b d u r a h m á n Szafijevics (Sztaro-Allagulovo, Mordvin A S Z S Z K 1911. dec. 28. —): szovjet t a t á r író. O F ő b b m ű v e i : Altin joldiz ('Arany csillag', reg., 1949); Mengelek kese ('Az ö r ö k ember', reg., 1960). abszolút költészet: a -+Vari pour Vart, szűkebben pedig a —»-poésie pure jegyében álló költői t ö r e k v é s e k legjellegzetesebb t í p u s a . Erősen r o k o n a ->-parnasszizmussal, melynek egyes képviselői e g y b e n az abszolút költészet reprezentánsai is. Teor e t i k u s alkotói verseik t a r t a l m á t ós nyelv é t igyekszenek túlemelni a m i n d e n n a p i élet témáin és „ e l k o p t a t o t t jelbeszódón". Véleményük s z e r i n t a költészet é r t e l m e belemerülni a „végtelenbe, h o g y ott ú j a t t a l á l j u n k " (Ch. Baudelaire). E tem a t i k a i elv a v e r s zeneiségének m a x i m á lis felfokozásával párosul. Az a b s z o l ú t költészet nem a l k o t u g y a n m a g á n a k mesterséges nyelvet (-»-absztrakt költészet), d e a meglevő n y e l v e n belül ú j , a szóz e n é t szinte a zeneművészet felé közelítő n y e l v e t próbál teremteni. ,,A k ö l t ő

ABSZU t ű d j e i a költészet p o z i t í v elszigetelésére i r á n y u l t a k . Ez a t e n d e n c i a a 20. sz.-ban is érvényesül — a h o g y a n pl. a m a g y a r költészetben Kosztolányi és Babits esetében a hazai reakciós közélettel szembeni h u m a n i s t a t a r t ó z k o d á s t is kifejezte — és n a p j a i n k b a n is érvényesülhet, n o h a m á r a 19. sz. végén Mallarménál és a z ó t a számos m á s költőnél a h a l a d ó mozgalm a k k a l szembeni t a r t ó z k o d á s s a l , d e k a dens, irracionálista eszmékkel keveredik. O (-"poésie pure) O Irod.: M. L a n d m a n n : Die absolute D i c h t u n g (1963). Hermann István—Hoványi János

kötelessége . . . kiemelni és mozgósítani -ezeket az érzelmi ós varászló képességek e t , az érzelmi életnek és az intellektuális érzékenységnek ezeket az izgatószereit, amelyek a használatos n y e l v b e n összekeverednek a m i n d e n n a p i és felületes élet érintkezési eszközeivel . . . " „ . . . a h a n g ós az értelem t ö b b e t n e m képesek egymástól elválni és az emlékezésben vég nélkül felelnek e g y m á s n a k " (P. Valéry). O S. Mallarmé Tiszta k a r m a f e n n e n f e l a j á n l o t t o n y x . . . e. szonettjének első szakasza érzékelteti az abszolút költészet a l k o t á s m ó d j á t . A m ű verselése „kétségkívül a legmerészebb t e l j e s í t m é n y , amire csak f r a n c i a költő egyáltalán vállalkozhatott; k é t r í m vonul végig a szonetten; a l e g r i t k á b b -yx h í m r í m és az -ore n ő r í m a négysoros s t r ó f á k b a n s — f o r d í t v a — az -ixe nőr í m és az -or h í m r í m a h á r o m s o r o s a k b a n (e rímelhelyezóst a m a g y a r f o r d í t á s — természetszerűleg — n e m k ö v e t h e t t e ) . D e m é g e r í m j á t é k sem öncélú; . . . az or (arany) az alkimistáktól k e r e s e t t rejtélyes kincs, a legfőbb érték jelképe, s az e r r e felelő X a m i n d e n ü t t jelenlevő ism e r e t l e n . " (Dobossy L.). A vers m a g y a r fordítása: Tiszta karma fennen felajánlott onyx, Az Iszony éjfélkor lenget, kezébe fáklya, Sok esteli álmot, mit fölgyújt a Főnix És nem gyűjt össze a halottak amphorája (ford. Weöres S.)

Az a b s z o l ú t költészet első kísérletei a 19. sz. közepéről valók. E . A. Poe, m a j d a, f r a n c i a -*• szimbolizmus (Th. Gautier, főleg p e d i g Ch. Baudelaire, S. Mallarmé), m a j d a 20. sz.-ban P . Valéry és S t . George volt legjelentősebb képviselője. Az irányz a t n a g y h a t á s t gyakorolt a m o d e r n polgári költészet (Mo.-on Babits M. ós Kosztolányi D.) fejlődésére. Az I. világh á b o r ú t k ö v e t ő -*-avantgarde s z o r í t o t t a h á t t é r b e . Egyes (főként nyelvi) kezdeményezései azonban h i v a t k o z á s u l szolg á l t a k a 20. sz.-i ->-absztrakt költészet, ill. a -*-lettrizmus számára, E d i t h Sitwell neves angol költőnő „ h a n g r a j z o l a t " l í r á j á b a n pedig szintézist is a l k o t az a b : szolút költészet és az a v a n t g a r d e . (Ő m a g a verseit a b s z t r a k t k ö l t e m é n y e k n e k nevezte.) O Történelmileg az abszolút költészet jelszava különböző tendenciák a t fejez ki. A 19. sz.-ban a n n a k a Heine által „ m ű v é s z i k o r s z a k n a k " , ezen belül pedig a Lukács Gy. által „költői sánct á b o r n a k " nevezett m ű v é s z m a g a t a r t á s n a k f o l y t a t ó j a , amelynek r e p r e z e n t á n s a Goethe és Schiller, s amely a zsarnoki politika és a filiszteri morál ellen védekezik így: Baudelaire (sőt, a m i n t ezt Plehanov bizonyítja, Puskin) ilyen atti27

absztrakció ( l a t i n a b s t r a c t i o ' e l v o n á s ' ) ; absztrahálás; elvonás; elvonatkoztatás: a művészi alkotó m u n k a egyik legfontos a b b m o z z a n a t a : az a szellemi t e v é k e n y ség, mellyel a művész belső ós külső -^élményeinek, ismereteinek sokaságából, v a l a m i n t az egyes é l m é n y e k teljességéből az a l k o t á s számára lényeges t é n y e z ő k e t k i v á l a s z t j a . A művész e tevékenysége a t u d o m á n y o s absztrakcióval rokon, á m a művészi gondolkodás s p e c i f i k u m a i n a k megfelelően sosem s z a k a d el teljesen a képisógtől, a f a n t á z i á t ó l , sokkal i n k á b b érzéki—képi jellegű: a jelenségek mélyén rejlő törvényszerűségek kiemelésére irányul, m i n t a t u d o m á n y o s absztrakció, de mindig megőrzi a valóság ólményszerűségét, elevenségét, —"érzékletességét. A közvetlen alkotói f o l y a m a t absztrakciós m u n k á j á n a k modelljén belül elméletileg t ö b b olyan f o k o z a t o t k ü l ö n b ö z t e t ü n k meg, mely az alkotói t u d a t b a n felhalm o z o t t élmények, ismeretek extenzív h a l m a z á t szűrőrendszerként köti össze a kész m ű intenzív, szervezett t o t a l i t á s á v a l . Az első ilyen f o k o z a t n a k t e k i n t h e t ő mindjárt a tárgykör kiválasztása, m a j d ezen belül a -*•téma k ö r ü l h a t á r o l á s a m i n t a t á r g y i m o z z a n a t o k szelekciójának első fázisai, ezekkel legszorosabb kapcsolatb a n az eszmei mondanivaló kialakítása, m e l y n e k konklúziói a m ű b e n érvényesíthető elvi információk k ö r é t h a t á r o l j á k körül. A második f o k o z a t b a n az a l k o t ó a t é m á b a illeszthető é l m é n y a n y a g összességéből kiválasztja a z o k a t a lényeges s t r u k t u r á l i s jelentőségű t á r g y i mozzanat o k a t (lírai—költői a l k o t á s o k esetében a f ő -*•motívumokéit, epikai ós d r á m a i m ű v e k b e n a -+•cselekményt és -^hőseit), m e l y e k e t l e g a l k a l m a s a b b n a k ítél a r r a , h o g y a kifejezendő t a r t a l m a t reprezent á l j á k . Az absztrakció h a r m a d i k fokoz a t a a részletmegoldásokhoz felhasználh a t ó m o t í v u m o k a t szelektálja, az utolsó f o k o z a t pedig a m ű b e illesztett egyes -*•jelenségeket a b s z t r a h á l j a olyan m ó d o n , h o g y valóságos megjelenésük egyedi ór-

ABSZT zéki t u l a j d o n s á g a i b ó l ( v a g y t ö b b , lényegét t e k i n t v e hasonló jelenség tulajdonságainak összességéből) e l v o n j a és rögzíti a -^lényegesnek t a r t o t t vonások a t , s e l h a g y j a a lényegteleneket, ezzel e g y ü t t pedig m a g a s a b b fokon ú j r a a l k o t ja az á b r á z o l t tények esztétikai minőségeit. H a n g s ú l y o z a n d ó , h o g y e modell elméleti jellegű f o k o z a t a i n a k sorrendje n e m a z o n o s í t h a t ó m e c h a n i k u s a n a valóságban v é g b e m e n ő , e g y é n e n k é n t rendkívül k ü l ö n b ö z ő művészi alkotófolyam a t bonyolultan e g y m á s b a fonódó, éles h a t á r o k a t sehol sem m u t a t ó szakaszaival; e f o l y a m a t végeredményében azonban egyik f o k o z a t o t sem kerülheti ki. O Az a l k o t ó f o l y a m a t b a n az absztrakció mozzanatai e l v á l a s z t h a t a t l a n egységet alkotnak a -+konkretizáció mozzanataival, hiszen m i n d e n egyes m o t í v u m , melyet az a l k o t ó rögzítés v é g e t t az absztrakcióval e l v o n t élményei összességéből, ill. a dolgok általa t a p a s z t a l t érzéki teljességéből, egyben ú j a b b k o n k r é t u m mal g a z d a g í t j a a m ű érzéki teljességét: absztrakció és kőnkretizáció t e h á t lényegében u g y a n a z o n f o l y a m a t k é t , ellentétek f e l b o n t h a t a t l a n egységét képező oldala. A l é n y e g r e törő a b s z t r a k c i ó ós konkretizáeió — azaz a t i p i z á l á s (-"tipikus) — e g y b e n művészi ->-általánosítás és -"sűrítés is, m e r t e r e d m é n y e , a tipikus egy k o n k r é t a l a k b a , helyzetbe, konfliktusba s t b . sűríti a k o r lényegien általános, t ö r v é n y s z e r ű t e n d e n c i á i t . Megjegyzendő, h o g y az absztrakció, általánosítás ós s ű r í t é s n e m szükségképpen lényegre t ö r ő , m e r t e l v o n a t k o z t a t h a t j a , á l t a l á n o s í t h a t j a s egy k o n k r é t jelenségbe sűrítheti a p u s z t á n s z u b j e k t í v e lényegesnek vélt t e n d e n c i á k a t is: e b b e n az esetben áltípusok j ö n n e k létre, ós a m ű belső világának t ü k r é b e n eltorzul a valóság képe. H a az a b s z t r a k c i ó b a n f o k o z o t t a b b mértékben érvényesülnek v a l a m e l y -"StíluseÍv s z e m p o n t j a i , úgy a s z ű k e b b értelemben v e t t -"stilizálás eszköze is lehet. O Hogy az á b r á z o l a n d ó jelenségek naturális teljességéből az a b s z t r a k c i ó sor á n mit és m e n n y i t rögzítsen az alkotó, ezt végső s o r o n a k o n k r é t t a r t a l o m konkrét f o r m a i követelményei szabják meg; a m ű k o n k r é t formai k ö v e t e l m é n y e i viszont n e m kis m é r t é k b e n igazodnak ilyen szempontból is a v á l a s z t o t t ->-műfajok á l t a l á n o s a b b é r v é n y ű szabályaihoz. K ö n n y ű belátni, hogy a t á g a b b terjedelmi lehetőségekkel rendelkező műf a j o k , az ú n . -*•nagyformák általában eleve c s ö k k e n t e b b , a -"rövid műfajok pedig f o k o z o t t a b b a b s z t r a k c i ó t vonzan a k , m i n t a h o g y a n az is nyilvánvaló, hogy pl. a -"leíró költészet és a -"tan-

költészet k ö z ö t t t e m a t i k a i s a j á t o s s á g o k e r e d m é n y e z n e k hasonló különbségeket. A helyes absztrakciós fok megtalálása a m ű sikerültségének egyik igen lényeges k r i t é r i u m a . H a u g y a n i s az a b s z t r a k c i ó a kellőnél csekélyebb m é r t é k ű , a m ű a -"naturalizmus h á t r á n y o s jegyeivel telít ő d i k , á b r á z o l á s m ó d j a súlyos esetekben az esetlegesség, egyediség b e n y o m á s á t kelti, túlrészletezett leírásai fárasztók, u n a l m a s a k lesznek. A mértéktelen absztr a k c i ó viszont a -"fogalmiság hibájához vezet, színtelenné, l e g t ú l z o t t a b b eseteiben k o r t a l a n n á teszi az a l k o t á s t , m e l y az -* érzékletesség, történelmi konkr é t s á g h i á n y á b a n n e m tud eleget t e n n i a művésziség a l a p v e t ő követelményének, az -"érzéki megjelenítés törvényének, ós végső soron u g y a n o l y a n u n a l m a s lesz, m i n t a túlrészletező f o r m a (->-érdekesség). A szépirodalomban — m i n t h o g y e n n e k -*•egynemű közege, a nyelv eleve lehetetlenné teszi az ábrázolás geometr i k u s elvontságát — a t ú l z o t t a b s z t r a k ció n e m e r e d m é n y e z h e t az a b s z t r a k t képzőművészettel analóg jelenségeket: az absztrakt költészet csak a n n y i b a n rokon a képzőművészet a b s z t r a k t irányzataival, hogy a s z a v a k a t nyelvileg értelmetlen h a n g o k r a b o n t j a , hasonlóan ahhoz, a h o g y a n az a b s z t r a k t képzőművészet a t á r g y a k k é p é t b o n t j a fel k o n k r é t jelent é s nélküli elemeire. O {-"alkotás, forma) Barna József—Szerdahelyi István absztrakt forma:

-"forma

absztrakt költészet: 1. az a v a n t g a r d i s t a költészet egyik (a szakirodalomban n é h a konkrét költészetnek is nevezett) á r a m l a t a . F ő jellegzetessége, hogy értelem nélküli, k i t a l á l t szavakból állít össze olyan k ö l t e m é n y e k e t , melyeknek célja a n y e l v j e l e n t é s t a r t a l m a i t ó l teljesen f ü g getlen szózene, a „ t i s z t a h a n g z á s " megt e r e m t é s e . E zeneiség felidézésére az a b s z t r a k t költészet n e m veszi igénybe a h a g y o m á n y o s v e r s f o r m á k a t , h a n e m soronként atomizált hanghatásokat n y ú j t . (Ebben különbözik a lettrizmustól, m e l y b e n a zeneiség az egyes — kitalált — s z a v a k egységeire bomlik.) Az akusztikai eszközökön kívül az a b s z t r a k t költészet csak a szövegek versszerűen törd e l t elrendezésével ó h a j t h a n g u l a t i hat á s t gyakorolni olvasóira, t e h á t elvonatk o z t a t a nyelv egyéb kifejezőeszközeitől (ennyiben n e v e z h e t ő a b s z t r a k t n a k , n e m pedig a művészi -"absztrakció felfokozása m i a t t ) . O H a g y o m á n y kereső teor e t i k u s a i a r r a h i v a t k o z n a k , hogy értelm e t l e n szavak a gyermekversekben, népd a l o k b a n , a középkori -*fatrasie és -"cog-á-l áne j á t é k o s szövegeiben is fel-

ABSZU b u k k a n t a k , a 19. sz.-i -+poésie pure legk i f e j l e t t e b b s t á d i u m á b a n pedig a szavak zenéje m á r - m á r önállósult. Ezek a jelenségek a z o n b a n a k ö l t e m é n y e k egészét t e k i n t v e alárendelt m o z z a n a t o k , s n e m érintik a szövegek a l a p v e t ő e n értelmes, logikus s t r u k t ú r á j á t . A z a b s z t r a k t költészetet így merőben ú j , 20. sz.-i jelenségk é n t kell vizsgálnunk: f o r r á s a az 1. világh á b o r ú rettenetéből az anarchista mind e n t t a g a d á s b a m e n e k ü l ő értelmiség váls á g h a n g u l a t a , értelmetlen szövegeinek o b j e k t í v h a t á s a a világ értelmetlenségének hirdetése. Az első a b s z t r a k t költem é n y e k a ->-dadaizmus (H. Arp, K. Schwitters, T. Tzara, R. Huelsenbeck, E m m y Ball-Hennings, H . Ball) ós az orosz futurizmus egyes költőinél (V. Hlebnyikov) t ű n n e k fel. I I . Ball Totenklage ('Plalottsirató') o. költeményének első sorai: ombula take biti solunkola tabla tokta tokta takabla taka tak

Az orosz formalista iskola teoretikusai — n o h a a zeneiséget a költői nyelv n e m egyetlen, esak d o m i n á n s elemének tek i n t e t t é k s így nem k í v á n t á k a költészet egészét értelmetlen szavakból konstruálni, esak elismerték a n n a k jogosságát, hogy a költők a zeneiség fokozására ilyen s z a v a k a t illesszenek szövegeikbe — elméletileg is foglalkoztak az -*-értelmen túli nyelv e s z t é t i k á j á v a l . Az a b s z t r a k t költészet az első a v a n t g a r d e - h u l l á m elvonulása u t á n a -*•neoavantgarde egyik, —>- lettrizmu,muk nevezett irányzatában f e j l ő d ö t t t o v á b b . O A m a g y a r irodalomban az a b s z t r a k t költészet jelentősebb képviselőkre nem t a l á l t (Kassák L. is csak é r t e l m e s szavakból épített költem é n y e k b e illesztett k o n s t r u á l t szavakat); rokon jelenség viszont Weöres S. B a r b á r dal c. verse, melyet a k ö l t ő képzelt nyelven í r t , m a j d m a g y a r r a „ f o r d í t o t t " . E vers „ e r e d e t i " és „ f o r d í t o t t " szövegének első s z a k a s z a : Dzsá áj ni áj ni adde

gulbe rár kicsere musztasz emo mankütvantasz emo ni maruva bato I jaman!

Szél völgye farkas fészke mért nem őriztél engem mért nem segítetté] engem most nem nyomna kő ! ajaj 1

O Az a b s z t r a k t költészet esztétikai értékelésében k i i n d u l ó p o n t u n k az a t é n y lehet, h o g y ez az i r á n y z a t a költészetet a nyelvi zenével a z o n o s í t v a a költői műv e t a zeneművészet kifejezőeszközeinek Prokrusztész-ágvába kényszeríti. A nyelv 29

-+•egynemű közege n e m képes a r r a , h o g y p u s z t á n a k u s z t i k a i síkon a zenei h a n g o k kal versenyre keljen, a zeneművészethez k é p e s t t ö b b l e t k é n t a d o t t fogalmi —képi kifejezőeszközeitől megfosztva pedig eszt é t i k a i lehetőségei kirívóan szegényessé v á l n a k . Az a b s z t r a k t költészet é r t e l m e t len szövegei ezért eleve n e m is kéj >esek t ö b b r e , m i n t a világ értelmetlenségét sugalló irracionális hangulatok közvetítésére: a m a r x i s t a esztétikának így ezt az i r á n y z a t o t az a v a n t g a r d i z m u s azon jelenségei közé kell sorolnia, m e l y e k n e k formavilága egészében elutasítandó. O ( a v a n t g a r d e ) O Irod.: M. L a n d m a n n : Die a b s o l u t e D i c h t u n g (1963). O 2. a konkrét költészet teoretikusainak fogalomh a s z n á l a t a szerint a h a g y o m á n y o s költészet megjelölése, minthogy szerintük a h a g y o m á n y o s költészet a k o n k r é t u m o k h a l m a z á b ó l elvont „másodlagosságokk a l " dolgozik. (Bővebben -*•konkrét költészet.) O 3. abstract poem [ebsztrekt póe m ] ( ' a b s z t r a k t k ö l t e m é n y ' ) : E d i t h Sitwell angol költő — s a j á t verseire alkalm a z o t t — fogalomhasználata nyomán az angol szakirodalomban az abszolút költészettel azonos értelmű kifejezés. O 4. köznapi, p o n t a t l a n s z ó h a s z n á l a t b a n m i n d e n f é l e nehezebben érthető, a v a n t gardisztikus költői m ű . Hoványi János — Szerdahelyi István absztrakt tartalom: való, tartalom

eszmei

mondani-

abszurd ábrázolás ( l a t i n a b s u r d u s 'kellemetlen, ízetlen, e g y ü g y ű ' s z ó b ó l ) : a n a g y m é r t é k b e n felfokozott művészi -^-deformáció esetén keletkező ábrázolásmód o k egyike. Az abszurd ábrázolás t ú l l é p a -»-fantasztikus irodalom keretein, m e r t a f a n t a s z t i k u m , n o h a képzeletbeli, mit i k u s — m e s é s — u t ó p i k u s m o t í v u m o k szövik á t , m e g t a r t j a a köznapi f a n t á z i a log i k á j á t , h a g y o m á n y o k r a épül, míg az a b s z u r d m i n d e n ilyen logikai konvenciót felborít; hihetetlensége, lehetetlensége egyéni, v á r a t l a n , s ezért különösen megh ö k k e n t ő . Másrészről viszont az a b s z u r d ábrázolás n e m h a j t j a a n n y i r a t ú l a def o r m á c i ó t , h o g y módszere elvileg k i z á r n á az esztétikailag releváns jelentést: az a b s z u r d szélsőségesen hihetetlen, de n e m elvileg értelmetlen, érthetetlen. E g y abszurd m ű hőse (mint lonesco A leckéjén e k R o b e r t e - j a ) nyelvtanári m ű k ö d é s t f e j t h e t ki olyan teória a l a p j á n , h o g y a dolgok jelölésére elegendő egyetlen szó, „ A m a c s k á k n e v e : macska, az élelmiszer e k é : m a c s k a . . . Minden határozó: macsk a , m i n d e n kijelentés: macska. K ö n n y ű lesz beszélni", de ezt az a b s z u r d u m o t az író realisztikus eszközökkel állítja elónk,

ABSZU n e m í r j a a s z a v a k a t véletlen e g y m á s u t á n ban (-*-automatizmus) ós n e m talál ki f i k t í v s z a v a k a t (->-absztrakt költészet), 6 m a g a n e m k ö v e t i hősének abszurd nyelvt a n á t , elvileg n e m kizárt t e h á t , hogy az értelmetlen szituáció ábrázolása értelmes m o n d a n i v a l ó t hordozzon. O E z az elvi lehetőség természetesen csak a k k o r válhat valósággá, h a a m ű f o r m á j á b a n abszurd, d e t a r t a l m á b a n reális, aminek feltétele az, h o g y formailag reális, de t a r t a l m i l a g a b s z u r d t á r s a d a l m i viszon y o k a t leplezzen le, ezek megszüntetésére indítson. Veszélye az a b s z u r d ábrázolásnak, h o g y a m a g a nehezebben ellenőrizhető, b o n y o l u l t a n á t t e t t eszközeivel t á g a b b lehetőségeket n y ú j t a p u s z t a m e g h ö k k e n t é s r e törekvő, üres formajátékok s z á m á r a , előnye viszont, hogy m e g h ö k k e n t ő ötleteivel a t a r t a l o m kifejezésének pregnánsabb megoldásait t u d j a n y ú j t a n i , m i n t a köznapibb—közvetlenebb f o r m á k . O Történetileg vizsgálva az a b s z u r d ábrázolás m i n t egészében n e m a b s z u r d m ű v e k alkotóeleme az ókortól ismeretes; jellemző m o t í v u m a az abszurd Arisztophanész, Pu Szung-ling, Rabelais, E . T . A. Hoffmann f a n t a s z t i k u m á n a k , erős h a n g s ú l y t n y e r Ch. Morgenstern, Kafka s a j á t o s világában és az -^avantgarde i r á n y z a t o k b a n ; abszurd irodalomról a z o n b a n csak a 2. világháború idejétől k e z d v e beszélhetünk, m i n t az a b s z u r d i t á s t uralkodó ábrázolási elvvé tevő i r á n y z a t r ó l . E n n e k ideológiáját A. Camus f o g a l m a z t a meg elsőkónt L e m y t h e d e Sisyphe (1942) c. esszégyűjtemónyóben: a z emberi lét teljességgel értelmetlen, az e m b e r él u g y a n a világban, de sohasem é r t h e t i meg sem a világot, sem pedig s a j á t , e világban j á t s z o t t szerepét. Az a b s z u r d jegyében f e l b u r j á n z ó abszurd dráma ós újregény n e m egy teoret i k u s a l k o t ó j a visszhangozza ezt a gondolatot, m i n t a h o g y a n m ű v e i k n e m kis részében a világháború, a fasizmus keserű t a p a s z t a l a t a i cinikus p a r a d o x o n o k b a n csapódnak le. Az emberi lét abszurditásán a k hirdetése természetesen n e m az abszurd t á r s a d a l m i viszonyok megszüntetésére indít, h a n e m e viszonyok f e n n t a r t á s á t szolgálja, beletörődésre késztet: az avantgarde polgári illúziórombolását e tendenciák o d a viszik, hogy az emberi világ egészét illúzióvá d e g r a d á l j á k . H o g y e d e k a d e n s t ü n e t e k n e m általánosan szükségszerű tartozókai az abszurd ábrázolásnak, m u t a t j a egyrészt az, hogy az abszurd d r á m a és ú j r e g é n y alkotásai sem mind e világkép jegyében f o g a n t a k , másrészt az is, hogy pl. Dürrenmatt — az abszurdot leginkább á t h a t ó esztétikai minőségről, a -"groteszkről szólva — vi-

lágosan felismeri: „ a groteszk csak eszköz . . . hogy fizikailag is felfogjuk a par a d o x o t , a f o r m á t l a n s á g e f o r m á j á t , az arcnólküli világ a r c á t " . O (-^-deformáció, abszurd dráma, újregény) Hermann István—Szerdahelyi István abszurd dráma; antidráma; metaszínház; J . Cocteau fogalmával pataszínház: a m á s o d i k világháború u t á n l é t r e j ö t t a v a n t g a r d e drámaírói i r á n y z a t . F r a n c i a o.-ból indul, megteremtői: S. Beckett, A. Adamov, E . Ionesco, J . Génét. A velük p á r h u z a m o s a n , illetve h a t á s u k a l a t t rok o n tevékenységet f o l y t a t ó írók közül a legjelentősebb: B. P . Vian, R . Pinget, J . Tardieu (franciák); D. Buzzati, E . D'Errico (olaszok); F . Arrabal (franciául író spanyol); M. Frisch (svájci); G. Grass, W . Hildesheimer (német); H . Pintér, N . F . Simpson (angol); M. de Pedrolo (kat a l á n ) ; E . Albee (amerikai). H a t á s a a n é p i d e m o k r a t i k u s országokban is megm u t a t k o z i k , m e g t e r e m t v e és megőrizve sajátszerűségét. J e l e n t ő s e b b e k : S. Mrozek, T. Rózewicz (lengyel); V. Havel (cseh). O M. Esslin — az a b s z u r d d r á m a e s z t é t i k á j á n a k tekintélye —, az a n t i k mítoszig m e g y vissza az i r á n y z a t eredett a n á b a n , s a tradíciók t o v á b b i vizsgál a t a során a világirodalmat végigpászt á z v a a dadaizmust, szürrealizmust ós az expresszionizmust t a l á l j a bizonyos v o n a t k o z á s b a n előzményének. Kétségtelen elők é p e a m ű f a j n a k A. Jarry Ü b ü k i r á l y a (1896). Lényegét t e k i n t v e a z o n b a n az a b s z u r d d r á m a a 2. v i l á g h á b o r ú u t á n i f e j l e t t kapitalista országok , J ó l é t i t á r s a d a l m á n a k " individualista színezetű bír á l a t a k é n t j ö t t létre. Az e m b e r t t e h e t e t len lénynek tekinti, törekvéseit eleve b u k á s r a ítéli, sőt az esetek többségében ú g y ábrázolja, m i n t akinek nincs és n e m lehet t u d a t o s törekvése. S. Beckett hősei pl. végtagok nélküli e m b e r e k , akik saj á t m o c s k u k b a n ülve az u n d o r í t ó e d é n y p e r e m é t n y a l o g a t j á k . L e h e t e t l e n n e k , abs z u r d n a k t a r t j a az abszurd d r á m a a lényegi emberi közösséget és közlekedést; ez u t ó b b i t a nyelv a l k a l m a t l a n s á g á n a k a b s z u r d példázatával is t a g a d j a . E . Ionesco Kopasz énekesnő (1949) c. m ű v é b e n pl. hosszú dialógusokat ír le közhelyszerű m o n d a t o k b ó l , végső soron jelentés nélkül, de a d a r a b szereplői ú g y viselkednek, m i n t akik kellemesen t á r salognak, fontos dolgokról értesülnek. A nyelv a b s z u r d i t á s á n a k ötletére épül A nyelvlecke (1951) c. m ű v e is. A konvenciók világának abszurd ábrázolása E . Ionesco E l a d ó lány (1953) c. m u n k á j a , m e l y b e n a csodaszépnek, h a m v a s n a k beh a r a n g o z o t t f i a t a l l á n y bajuszos, pocako30

ABSZU mista beletörődés v a g y cinikus k a c a j . O E t é n y n e m jelenti a z o n b a n azt, h o g y az a b s z u r d d r á m a semmiféle értéket n e m h o z o t t m a g á v a l a m o d e r n irodalomba. É r t é k e i közül a legfontosabb az, h o g y m i n t e g y kristályosan foglalja m a g á b a a m o d e r n színpadi szemlélet leglényegesebb elemeit. A m a i színpad vizualitás t e k i n t e t é b e n versenyképtelen a f i l m m e l , televízióval szemben, s az abszurd drám a ezt felismerve cselekménytelen, kevés szereplőt mozgat, színterei k o p á r a k , puritánok; annál nagyobb hangsúlyt nyernek benne a s z i m b ó l u m m á erősített gesztusok jelentéstartalmai. A d a r a b o k t ö b b s é g ü k b e n egyfelvonásosak, sőt egyetlen villanásnyi jelenetre, p a n t o m i m produkcióra k o r l á t o z o t t a k . E . Ionesco ezt így indokolja: ,,A háromfelvonásos d a r a b b a n szükségképpen sok a felesleges dolog. A színháznak n a g y o n egyszerű eszmére v a n szüksége: egyetlen lidércnyomásszerű, nagyon világos, ö n m a g á t indokló fejlődésre". Az ú j lakó (1953) c. egyfelvonásosában h a t a l m a s , üres színp a d fogad. A beköltözködés a t u l a j donképpeni d a r a b . Szűkszavú utasításokra k é t h o r d á r súlyos színpadi perceken á t h o r d j a a t á r g y a k a t . A k é p e t h a t a l m a s b ú t o r h a l o m t ö l t i be, közepén önelégült mosollyal ül az ú j lakó. N.. F . Simpson E g y i r á n y ú inga (1960) c. drám á j á b a n egy f i a t a l e m b e r automatagópek e t t a n í t énekelni, az a p a az Old Bailey b ö r t ö n é n e k m á s á t építi fel s z o b á j á b a n ós ítélethozatalokkal szórakozik. Az abszurd d r á m a n e m vállalkozik olyan rem é n y t e l e n kísérletekre, h o g y pl, v e t í t e t t képekkel versengjen a f i l m vizuális h a t á saival, h a n e m a m i l i ő d r á m a konvencióit félredobva ú j , a m a i e m b e r számára megfelelőbb szimbólumrendszert kezdeményez (ha g y a k r a n a n e k d o t á b a menően t ú l h a j t v a is). A d e k o r a t í v eszközöket elvető a b s z u r d színház hallatlanul gazdag színészi eszközökben: i t t szinte kevesebbet h a t á r o z m e g a d r á m a , m i n t a j á t é k , akár a commedia delVartéban, s a p a n t o m i m t ó l a legbonyolultabb szóbeli cselekvésekig m i n d e n t igényel előadóitól. E formai ú j í t á s o k a t akkor is m a r a d a n d ó k n a k j ó s o l h a t j u k , h a az őket bevezető d a r a b o k m a g u k n e m m i n d i g győznek meg m a r a d a n d ó s á g u k r ó l . O ( a b s z u r d ábrázolás, avantgarde, neoavantgarde) O Irod.: M. Essíin: T h e T h e a t r e of t h e Absurd (1961); L . C. P r o n k o : Théátred ' a v a n t - g a r d e (1963); L . Abel: Metat h e a t r e (1963); M. Corvin: Le T h é á t r e n o u v e a u e n F r a n c é (1963); E . Ionesco: On t h e T h e a t r e (1964); Wellwarth: T h e Theatre of P r o t e s t a n d P a r a d o x (1964);U n g v á r i T . : Abszurd d r á m a — drá-

sodó f é r f i k é n t lép színre, s ezen a szereplők közül senki sem lepődik meg. O Szükségszerűen nő ki az a b s z u r d d r á m a a technikai civilizáció atomizálódó társadalm á n a k víziójából, a végletesen el bürokr a t i z á l ó d o t t államvezetési gépezetben őrlődő kisember helyzetéből, a létbizonytalanság, a tehetetlenségre kónyszerítettség szorongásából, az a t o m h a l á l rettegéséből. A valóságba eresztett gyökerei a z o n b a n nehezen, illetve csak részlegesen t á r h a t ó k fel, épp m ű f a j i k r i t é r i u m a , az abszurditásig f o k o z o t t általánosítás m i a t t . N e m ábrázol osztálykülönbségeket, a k o n f l i k t u s t a t á r s a d a l m i - t ö r t é n e l m i kereteiből kiszakított e m b e r ösztönvilág á b a helyezi. D r á m a i színterei t e h á t n e m a torz t á r s a d a l m i berendezkedés tényeiből épülnek fel, h a n e m a t á r s a d a l o m által m á r eltorzított egyén lelki életének, törekvéseinek t ö b b - k e v e s e b b pontossággal f e l t á r t törvényeiből. A végzet i t t m e g h a t á r o z a t l a n , b e k ö v e t k e z t é n e k irán y á t ós i r á n y í t ó j á t t i t o k fedi. E . Ionesco Az orrszarvú (1959) c. m u n k á j á b a n ismeretlen okból m i n d e n k i o r r s z a r v ú v á változik, az u t c á k d ü b ö r g ő csordák felvonulási terepévé lesznek, nyílt színen bomlik fel a polgári t ö r v é n y e k k e l és konvenciókkal e g y b e e n y v e z e t t rend, érzelem, gondolat. A t i t o k z a t o s irányító hat a l o m szeszélyes k i s z á m í t h a t a t l a n s á g á t H . Pintér É t e l l i f t (1960) c. m ű v e k é t bérgyilkosának a l a k j á n keresztül á b r á zolja, akik az ételliften keresztül titokzatos p a r a n c s o k a t k a p n a k rejtélyes m u n k a a d ó j u k t ó l , végső fokon azt, h o g y az egyik bérgyilkos Ölje m e g a m á s i k a t . A rendezői koncepció v á l t o z t a t h a t n a ezen az elvontságon, a h o g y a n pl. J . - L . Barrault híressé v á l t Orrszarvú-előadás á b a n az emberek tömeges rinocérosszá v á l t o z á s á t a fasizmussal h o z t a összefüggésbe. Az abszurd d r á m a a z o n b a n az esetek többségében m é g lehetőséget sem ad k o n k r é t t á r s a d a l m i t é n y e k művészi p é l d á z a t á n a k színpadi m e g a l k o t á s á r a . Sőt, a szerzők szándékosan igyekeznek lehetetlenné t e n n i m i n d e n ilyen értelmezést. H . Pintér A g o n d n o k (1960) c. d r á m á j á b a n pl. sem a z t n e m lehet t u d ni, h o g y kik a d a r a b szereplői, sem azt, h o g y m i a s z á n d é k u k egymással. Az emberre t e t t h a t á s a i b a n r e t t e n e t e s n e k jelzi t e h á t a világot az abszurd d r á m a , de oly m é r t é k t e l e n ü l rettenetesnek, hogy ezzel vissza is r e t t e n t m i n d e n ellenállástól, m á s r é s z t pedig e közvet e t t s é g n e m is á r u l j a el, voltaképpen m i n e k álljon ellen az eleve ellenállásképtelennek b e m u t a t o t t ember; ilyen szituációkból nehezen születhet értékesebb t a r t a l m i konklúzió, m i n t a pesszi31

ABUBA költő. Az eredetileg Észak-Irakban, majd Észak-Szíriában dinasztiát alapító Hamdánida család tagja, a híres művészetés tudománypártoló aleppói emír, Szaif ad-Daula unokaöccse. Már tizenhat éves korában Harrán és Manbidzs emírje lett. A bizánciak elleni harcok során, 959-ben fogságba esett. Az Eufrátesz melletti Kharsanából sikerült kalandos úton megszöknie, 962-ben ismét elfogták, konstantinápolyi fogságából csak 966-ban szabadult ki. N a g y b á t y j a halála u t á n megpróbálta magához ragadni a hatalmat, de a Himsz melletti csatában elesett. O Első versei klasszicista qaszídák. Ezek mellett számos rövid lírai verset írt a barátságról ós a szerelemről. Legszebb versei a bizánci fogsága alatt írt elégiák, az ar-Rúmijját. A neoklasszicista kortársi költészettel szemben verseire az egyszerű, őszinte, bensőséges hang jellemző. O Díván\éX S. Dahhán a d t a ki 1944-ben. O Magyarul: 2 vers (Franyó Z., Évezredek húrjain, 1. köt., 1958); 1 vers (Jókely Z., Arab költők, anto., 1961). O Irod.: R . Dvorak: Abü Firas, ein arabischer Dichter und Held (1895); C. Brockelmann: Geschichte der arabischen Literatur (1937 — 1949); E l (1960—). Simon Róbert

mai abszurdum {Helikon, 1965, 1.); Hermann I.: Ű j drámai stílus vagy ú j d r á m a (Vászon és függöny, 1967). Hermann István— Kolozsvári Papp László Abubakar Imam; Abubakar Imarn (névváltozat); Maiam Abubakar I m a m Kagara (családi név) (Nigéria, 20. sz.): hausza nyelven alkotó nigériai író. O Korán-iskolában tanult s elbeszélései a muzulmán életbölcsesség kifejezői. O Fontosabb szépirodalmi írásai: Tafiya mábudin ilrni ('Utazás a tudás kulcsa', elb., 1945); Ruwan bagaja ('Állóvíz', elb., 1955); Magana jari ce ('Beszólni arany', elb.-ek, 1959). Abú Dahbal al-Dzsumahí, Vahb ibn Rabía; Wahb ibn Rabra Abü Dahbal al-Gumahl (Mekka, 640 k. — 715 után): arab költő. A 7. sz.-i mekkai szerelmi költészet egyik neves képviselője. Már kortársai nagyra becsülték szerelmes verseiért, melyeket Átikához, Muávija kalifa leányához írt. A kalifa a leányát kompromittáló ügynek véget vetett, ami a költőt — néhány verséből ítélve — az omajjádok ellentáborába állította. Síita volta kétséges. O Finoman megmunkált, gyengéd és elégikus hangulatú szerelmes versei mellett költészetében még fellelhetők a beduin hagyományok is, számos qaszídá}Aha,n iszlám előtti t é m á t dolgozott fel. Verseit F. Krenkow a d t a ki The Diwán of Abü-Dahbal al-Gumahi (Journal of Royal Asiatic Studies, 1910) c. O Irod.: R . Blachére: Histoire de la littórature arabé (3. köt., 1966); E l (1960 — ). Simon Róbert Abüdénosz; Abydenos (1. sz.í): görögül író történetíró. Élete — sőt kora is — teljesen ismeretlen. Asszüriaka ('Asszír történet') vagy Khaldaika ('Káld történet') c. művéből idézetek maradtak fenn. Ezek szerint Bérószosz nyomán rögzítette a mezopotámiai történeti hagyományt a perzsa korig bezárólag. Különösen értékesek a vízözön előtti uralkodókról, a vízözönről, Bábel tornyáról szóló és az -*•Ószövetség hatását is eláruló mítoszai, s az asszír, majd a babiloni királyokkal foglalkoző legendái; ezek részben megegyeznek a mezopotámiai források adataival, részben a hagyományok későbbi alakulását m u t a t j á k . O Töredékei: F . Jaeoby: FGrHist (3 C. köt., 1958). Komoróczy Géza Abú Firász, al-Hárisz ibn Szaíd ibn Hamdán al-Hamdání; al-ljárit ibn Sa'id ibn Hamdán al-Hamdání Abü Firás (alMauszil, 932—Himsz, 968. ápr. 4.): arab

Abu Hanifah Datuk Maharadja Emas (családi név); El Hakim (álnév); (Paclangpandjang, 1906 —): indonéz író, politikus, orvos. Jómódú minangkabau családban született. Az indonézek részére létesített orvosi iskolát, majd egyetemet végzett ós orvosként, valamint folyóiratok szerkesztőjeként dolgozott. Az 1940es évek végétől a Masjumi ('Indonézia Muzulmán Szövetségeinek Tanácsa') vezetőségének tagja, az ötvenes években az oktatási és a kulturális ügyek minisztere, később különböző nemzetközi konferenciákon Indonézia delegátusa, m a j d olaszo.-i, ill. brazíliai nagykövete volt. O Nevét elsősorban vallásos-szocialista novelláival, szépirodalmi eszközökkel megírt szociográfiai írásaival tette ismertté. O Főbb művei: Taufan diatas Asia ('Tájfun Ázsia fölött', dráma, 1949); Insan Kamii ('Ideális ember', dráma, é. n.); Rintisan Fűsafat ('A Filozófia Ú t j a ' , tan., é. n.). Ernyey Gyula Abulafia, Méir ben Todrosz Hálóvi (Burgosz, 1180? — Toledo, 1244?): héberül író spanyol zsidó kabalista, talmudkommentátor. Nagy hírű, gazdag család gyermeke. O A Talmud néhány traktusához kedvelt és közismert kommentárokat írt. Ezen kívül szövegkritikai szinten mozgó művet alkotott a biblikus ortográfiáról. Néhány anonim kaba32

ABULF Abulbeca de Ronda [ábulbeká derrond á ] ; (13. sz.): andalúziai a r a b költő. A r a b nyelvű elógiájában az I. Jakab és I I I . Ferdinánd spanyol király á l t a l visszahódított városok (Valencia, Sevilla stb.) elvesztését s i r a t j a és a m u z u l m á n o k a t a spanyol iszlám megsegítésére b u z d í t j a . Abulbeca elégiáját, a k á r c s a k J . Manriquénak a p j a halálára írt költ e m é n y é t , az élet m ú l a n d ó s á g a m i a t t i f á j d a l o m h a t j a á t . J . Valera, ki a költem é n y t spanyolra f o r d í t o t t a , feltételezte, hogy Abulbeca h a t o t t J . Munriquéra, ezt a z o n b a n az ú j a b b k u t a t á s o k n e m igazolták. Kulin Katalin

lisztikus m ű v e t is neki t u l a j d o n í t a n a k . M u n k á i máig k é z i r a t b a n maradtak. O F ő b b m ü v e i : Jád Rámá ('Felemelt kéz', t a l m u d k o r n m e n t á r ) ; Mászoret szöjág látóra ( ' H a g y o m á n y o s védelme a T ö r v é n y n e k ' , ortográfiai tan.). O Írod.: A. Jellin e k : Philosophie und K a b b a l a (1854). Berger György Abú'l-Aszvad ad-Dualí, Zálim ibn A m r ; Zálim ibn ' A m r Abul-Aswad ad-Duali (?, 606 k. — Baszra, 681): a r a b költő. A k i n á n a törzshöz t a r t o z o t t . XJmar uralk o d á s a a l a t t B a s z r á b a m e n t , m a j d Ali idejében jelentős f u n k c i ó k a t t ö l t ö t t be (kádi, rövid ideig kormányzó). Ali halála u t á n is megőrizte síita érzelmeit, b á r i g y e k e z e t t az o i n a j j á d győztesek kegyét is elnyerni. O Mintegy 66 verse (450 sor) m a r a d t fenn, a m e l y e k egy része valószínűleg baszrai filológus körben keletkez e t t hamisítás; a beduin költészet hagyom á n y a i t f o l y t a t j a . Dívánj á t B a g d a d b a n a d t á k ki 1954-ben. Simon Róbert

Abú'l-Faradzs al-Iszfahání, Ali ibn al-Huszain ibn M u h a m m a d ibn A h m a d al-Qurasí; r Alí ibn al-Husain ibn M u h a m m a d ibn Ahmad al-Qurasí Abü'l-Farag al-lsfahani ( I s / f a h á n , 897 — B a g d a d , 967. nov. 20.): a r a b költő, történész. A Qurasi-törzsből, az O m a j j á d o k m a r ván ida ágából s z á r m a z o t t . Ez, a kor általános tendenciája m e l l e t t rnóg egyénileg is motiválta az „ a r a b a n t i k v i t á s " iránti érdeklődését. B a g d a d b a n t a n u l t , s élete nagy részét itt, a B ú j i d á k u d v a r á ban, ill. Szíriában, a H a m d ó n i d á k aleppói u d v a r á b a n t ö l t ö t t e . Származása ellenére síita volt. O F ő m ű v e , melyen ötven évig dolgozott, a Kitáb al-aghání ('Az énekek könyve', kiad. 1962), a 6. és 9. sz. közötti a r a b irodalmi élet legf o n t o s a b b d o k u m e n t u m a , az a r c h a i k u s a r a b költészet és próza gazdag antológiája, e g y ú t t a l fontos történelmi és biográfiai forrás. A l a p j a egy Hárún ar-Rasid a l a t t ö s s z e g y ű j t ö t t és al-Vásziq kalifa a l a t t ú j r a átdolgozott száz, énekelve előadott költeményből álló g y ű j t e m é n y (innen a cím). A színességre és változatosságra törekvő szerző felhasználja az a l k a l m a t g y ű j t e m é n y e n kívüli költem é n y e k , az egyes versek r i t m u s a , zenei előadásának m ó d j a , a költők és zeneszerzők, t o v á b b á a hozzájuk f ű z ő d ő a n e k d o t á k , történetek ós a kor irodalmi és kulturális életének rendkívül g a z d a g b e m u t a t á s á r a is. O E g y é b m ű v e : Maqátil at-Tálibijjín va akhbáru-hum ('Abú Tálib utódainak h a r c a i és t ö r t é n e t ü k ' , biogr., kiad. 1934). O Irod.: Jáqút, Irsád al-aríb (5. köt., 1 9 0 7 - 1 9 3 1 ) ; R . Blachére: Histoire d e la l i t t ó r a t u r e a r a b é (1. köt., 1952). Simon Róbert

Abú'l-Atáhíja (ragadványnóv: ' a megszállottság a t y j a ' ) ; Abul-rAtáhiya; Abu Iszháq lszmáil ibn al-Qáazim (Ain atT a m r vagy K ú f a , 748— B a g d a d , 826. s z e p t . 16.): a r a b költő. A p j a köpölyöző volt, ő fiatal k o r á b a n a g y a g e d é n y e k e t á r u l t . Szegénysége m i a t t n e m j á r h a t o t t iskolába, ez stílusa mesterkéletlenségón, egyszerűségén érezhető is. Kor á n feltűnést k e l t e t t verseivel, s először a l - M a h d i kalifa, m a j d Hárún ar-Raaíd f o g a d t a kegyeibe. Váratlanul — o k á t p o n t o s a n nem t u d j u k — s z a k í t o t t addigi életével, aszkózisbe merült, s költészete is ezt szolgálta. Hárún ar-Rasíd először b e b ö r t ö n ö z t e (Goldziher I. szerint eretnekség v á d j á v a l ) , d e népszerűsége m i a t t kiengedte. O F i a t a l k o r á b a n szerelmes verseket, ghazalokeit és bordalokat írt, s Bassár ibn Rurd és A bú Nuváxz m e l l e t t a beduin költészettel radikálisan s z a k í t ó „ m o d e r n e k " (-+muhdanzún) egyik kiemelkedő a l a k j a lett. Nevéhez t ö b b prozódiai ú j í t á s is fűződik. Megtérése u t á n a s z k e t i k u s , misztikus verseket (-*zuhdijját) írt, fő t é m á j a a halál kikerülhetetlensége és bor zalmai, t o v á b b á t á m a d á s a h a t a l m a s o k és gazdagok ellen. K o r a b e l i népszerűségét egyszerű, őszinte h a n g j á n a k köszönhette. O Kiad.: al-Ativár az-záhija f i díván AbVl-Atáhíja ('Ragyogó fények. Abú'l-Atáhíja költemények', 1886). O M a g y a r u l : 1 vers (Varságh J . , B u d a p e s t i Szemle, 1939); 1 vers ( J é k e l y Z., A r a b költők, anto., 1961). O Irod.: I b n Q u t a i b a (1904); A b ú ' l - F a r a d z s al-Iszf a h á n í : K i t á b al-aghání (4. köt., 1962); E l (1960—). Simon Róbert 3 Világirodalmi Lexikon I.

Abú'l-Fidá, al-Malik al-Muajjad I m á d a d - D í n ; al-Malik al-Mu'ayyad ' I m á d adDín Abü,l-Fida> (Damaszkusz, 1273. nov.? — H a m á t , 1331. o k t . 27.): a r a b történész, geográfus. Az a j j ú b i d a szult á n o k egyik mellékágából s z á r m a z o t t . 1320-ban királyi c í m e t k a p o t t , s egész 33

ABU LG Szíria fölött uralkodott. O Az al-Mukhtaszar Ji táríkh al-basar ('Az emberiség rövid története', kiad. 1869 — 1870) c. történelmi műve, mely legnagyobb részében Ibn al-Aszírra támaszkodik, egyetemes történelem, s az iszlám előtti kortól 1329-ig tárgyalja az eseményeket. E munk á j a a 18. sz.-i orientalisztika alapvető forrása volt. Földrajzi műve, a Taqvim al-buldán ('A vidékek felmérése', kiad. 1840) — főleg Píolemaioszbó1 ós al-Bírúníból merítve — leíró földrajz, táblázatok formájában. Simon Róbert

a r a b költő versei') c. O Irod.: H . Lammens: La cité arabé de Táif á la veille de l'hégire (1922); Abú'l-Faradzs al-Iszfahání: Kitáb al-aghání (18. köt., 1962). Simon Róbert Abu Muhammad Hásim ( ? — ? , 910 k.): pastu költő. A vitatott hitelességű -*Pata kliazána, a legrégibb pastu antológia egyik költője. Műveit A. H. Habíbí a d t a ki Da Kábul Szálnáma (1940—1941) c. gyűjteményében. Abú Nuvász; Abü Nuwás; al-Haszan ibn Háni' al-Hakamí Abú Nuvász (alAhváz, 747 és 762 között — Bagdad, 813 és 815 között): arab költő. Apja az utolsó omajjád kalifa, I I . Marván katonája volt, a n y j a perzsa nő. Fiatalkorát Baszrában, majd Kúfában tölt ö t t e (Baszrában egy ideig illatszerésznél dolgozott, a n y j a gyapjút mosott). A tudományokat és irodalmat ápoló baszrai és kúfai környezetben korán kezdte művelni magát, s először Valiba ibn al-Hubáb tanítványa lett, akivel a hagyomány szerint pederasztaviszonyban állt. Második mestere a híres költő, Khalaf al-Ahmar volt. Sokoldalú műveltséget szer zett s a kor szokása szerint a tiszta arab nyelv tökéletes elsajátítása céljából hosszabb időt töltött a beduinok között. Ezután Bagdadba ment, ahol a kor híres zenésze, Iszháq al-Mauszili beajánlotta Hárún ar-Rasíd, hoz, akinél azonban nem talált tetszésre. A perzsa eredetű Barmekidák azonban, akik több vezírt adtak az Abbászidáknak, pártfogásukba vették. Azok bukása után (803) Egyiptomba menekült, majd viszszatért Bagdadba ós a\-Arnín kegyeltje lett. Haláláról többféle — részben tendenciózus — változat terjedt el (börtönben halt meg egy istentagadó verse miatt; egy kocsmárosnő házában érte volna a halál; egy síita családnál halt meg). O Az iraki modernek (-«-muhdaszún) irányzatának legjelentősebb képviselője, és talán az egész arab költészet egyik legeredetibb, legnagyobb alakja. Bár qaszidáiban a klasszikus formát kényszerül használni, költészete — mely a még virágzó arab birodalom differenciált városi-udvari életének rafinált és művészi tükrözése — a régi ós túlhaladott törzsi társadalom kialakította beduin költészet elleni irodalmi harc és a tartalmi-formai megújhodás jegyében jött létre. Magas színvonalon művelte a szatírát, az elégiát, s őt t a r t h a t j u k az önálló vadászvers (—tardijját) megteremtőjének. Költészetének legmaradandóbb, legeredetibb részét azonban bordalai (-*-khamrijját) és — főképpen fiúkhoz írt — szerelmes

Abúlgází Bahádur kán; Abü'l-Gázi Bahadur JJán (Ürgencs, 1603— ?, 1663): csagatáj török író. Arab Muhammad hívai kán második fia. Viszontagságos küzdelmek u t á n 1644-ben megszerezte Horezm t r ó n j á t s meg is t a r t o t t a haláláig. O Művelt ember volt, jól tudott perzsául és arabul, s ismerte a törökség történetét. Fennmaradt két műve irodalmi igénnyel megírt történeti munka. A Sandzsara-i Tarákima ('A türkmének családfája') 1660—1661-ben íródott, s a türkmének legendás történetét tartalmazza. Másik munkája, a Sadzsara-i Türk ('A törökök családfája'; halála után fia fejezte be) a Horezmben uralkodó Sajbánídák történetét és családf á j á t tárgyalja. Mind a két munka a csagatáj nyelv és irodalom fontos emléke. O Irod.: Abdülkadir Inán: Ebülgazi Bahadir Han ve Türk^esi (Türk Dili Arastirmalari Yilhgi Relleten, 1957). Bodrogligeii András Abú Mlhdzsan, Abd Alláh ibn Habíb; f Abd Alláh ibn Habíb Abü Mihgan ( ?, 6. sz. második fele — 1, 633 után): arab költő. Az iszlám előtt született, de megérte az iszlám győzelmét. A Táifban élő Szaqíf-törzsből származott. Mikor Mohamed 630-ban megostromolta Táifot, Abú Mihdzsan is az ostromlottak között volt, s a hagyomány szerint megsebesítette Abú Befcr egyik fiát. 631-ben vette fel az iszlámot, s vitézül harcolt a perzsák ellen 637-ben a qádiszijjai csatában. Híres borissza volt s ezért Omar kalifa többször száműzte. 23 rövid verse, illetve töredéke m a r a d t fenn, melyekből kiemelkednek lírai hangvételű, bensőséges, a későbbi iraki városi költészetet idéző bordalai. Egyik híres versének alapmotívuma: Ha majd meghalok, temessetek szőlőtő alil! Hadd öntözze csontomat a szőlőt adó gyökér.

Ez a motívum később többször felbukkan az arab—perzsa költészetben (pl. Omar Khajjám,nál). Verseit arab nyelven L. ^46eZacíta ki 1887-ben Abü Mihgan, poetae arabici carmina ('Abú Mihdzsan 34

ABUSC versei a l k o t j á k . É l e t e végén "— n e m t u d n i m e n n y i r e őszintén — t ö b b vallásos, a s z k e t i k u s verset (~+zuhdijjál) is írt. K ö l t é s z e t é n erősen érezhető a perzsa befolyás (amely ekkor m á r t i p i k u s jelenség, mivel az Abbászidák u r a l o m r a j u t á s a u t á n a perzsák befolyása jelentősen megn ö v e k e d e t t ) , s egészében erősen iszlámellenes. R e n d k í v ü l színes egyénisége és versei népszerűsége m i a t t az Ezeregyéjszaka számos t ö r t é n e t é b e n szerepel. Tudni kell a z o n b a n , hogy az A b ú Nuvászt ö r t é n e t e k reális m a g v á t az A b ú Nuvász és sA-Amín kalifáról szóló a n e k d o t á k a l k o t t á k , később azonban al-Amínt a népi h a g y o m á n y b a n n é p s z e r ű b b Hárún ar-Rasid v á l t o t t a fel. Díványát E . Wagner a d t a ki 1958-ban. O M a g y a r u l : 1 vers ( F r a n y ó Z., É v e z r e d e k h ú r j a i n , 1. köt., 1958); 8 vers (Jókely Z., A r a b költ ő k , a n t o . , 1961). O Irod.: I b n Qutaiba (1904); A b d a r - R a h m á n Szidqí: Alhán al-hán (1948); F . Gabrieli: A b ü Nuwás, p o é t a a b b a s i d a (Őriente Moderno, 1953); E . W a g n e r : A b ú Nuwás, E i n e Studie zur arabischen L i t e r a t u r der f r ü h e n Abbásidenzeit (1965). Simon Róbert Abú Rísa, O m a r (Manbidzs, 1910—): szíriai a r a b költő. Középosztálybeli értelmiségi családból származik. A p j a is költő volt. 1930-ban L o n d o n b a utazott, ahol vegyészetet t a n u l t . Az egyet e m elvégzése u t á n h a z a t é r t , ós részt v e t t a f r a n c i a megszállók ellen vívott függetlenségi h a r c b a n . A függetlenség kivívása u t á n neves közéleti személyiség lett. O Az elkötelezett, h a z a f i a s költészet ú t t ö r ő j e volt, de a h a g y o m á n y o s klasszikus a r a b költészet v e r s f o r m á i t és versmórtékeit m e g t a r t o t t a . Első verseskötete, a Min Omar Abú Rísa — si'r ( ' O m a r Abú Rísa költeményei') 1947-ben jelent meg. T ö b b történelmi verses drám á t írt, pl. Húszain, és m e g h o n o s í t o t t a a szíriai a r a b irodalomban az eposz műf a j á t , pl. Mohammed. O M a g y a r u l : 2 vers ( M o l n á r i . , A r a b költők, 1961). Chrudinák Alajos

egyénisége, az a r a b nacionalista g o n d o l a t h i r d e t ő j e , az a r a b egység harcosa volt. Költészetében a r o m a n t i k a ós a szimbol i z m u s híve. Keats és Shelley h a t o t t r á . Szakított a hagyományos formákkal, verseiben kompozíciós egységet t e r e m t e t t . Rendkívül jelentős irodalom-szervezői tevékenysége. Az 1931-ben á l t a l a létre h o z o t t Apollo elnevezésű irodalmi társas á g és az azonos c. l a p a legkülönbözőbb irodalmi i r á n y z a t o k h o z t a r t o z ó k ö l t ő k e t t ö m ö r í t e t t e . 40 éves irodalmi m u n k á s s á g a a l a t t 20 verseskötete, t ö b b o p e r á j a , c i k k g y ű j t e m é n y e és irodalmi t a n u l m á n y a jelent meg. O F ő b b verseskötetei: Zainab (1924); Si'r al-Wudzsdán ('Az intuitív költészet', 1925); Miszríját ( ' E g y i p t o m i versek', 1925); Watan alFará'ina ('A f á r a ó k h a z á j a ' , 1926); Asi'a wa zilál ( ' F é n y e k és á r n y a k ' , 1931); 'Auda ar-Há'í ('A p á s z t o r visszatérése', 1942); Min asz-Szamá' ('Az égből', 1949). F ő b b t a n u l m á n y a i : Dirászát Iszlámíja ('Iszlám t a n u l m á n y o k ' , 1930); Suará aVarab al-müászirín ('Mai a r a b k ö l t ő k ' , 1942). O M a g y a r u l : 7 vers (Moln á r I., Arab költők, 1961); 1 vers (Germ a n u s Gy. Világirodalmi Antológia, 6/1. k ö t . , 1962). Chrudinák Alajos Abusch [ábus], A l e x a n d e r ( K r a k k ó , 1902. febr. 14. — ): n é m e t ( N D K ) író, esszéista és kultúrpolitikus. N ü r n b e r g ben nevelkedett, kereskedőnek t a n u l t . 1921 és 1934 k ö z ö t t t ö b b k o m m u n i s t a ú j s á g , 1941-től a mexikói e m i g r á n s Freies Deutschland c. folyóirat szerkeszt ő j e . 1946-ban t é r t vissza h a z á j á b a . T ö b b m i n t egy évtizedig J . R . Becher m e l l e t t dolgozott különböző f u n k c i ó k b a n , m a j d a kulturális ügyek minisztere l e t t . 1961 ó t a a miniszterelnök egyik helyettese. O 1926-ban megjelent elbeszélése, a Der Kampf var den Fabriken ( ' H a r c a g y á r a k e l ő t t ' ) a német szocialista irodalom útt ö r ő művei közé tartozik. 1945 u t á n s z á m o s történeti, i r o d a l o m t ö r t é n e t i ós irodalomelméleti m ű v e jelent m e g . A t ö b b nyelvre l e f o r d í t o t t Der Irrveg einer Nation (1945: P ö d ö r L., E g y n e m z e t tévú t j a , 1963) c. k u l t ú r t ö r t é n e t i m u n k á j á b a n Nómeto. fasizmushoz vezető ú t j á n a k elemzését a d t a . O E g y é b f ő b b műv e i : Literatur und Wirklichkeit ('Irodal o m és valóság', t a n . - o k , 1952); Johannes R. Becher, Dichter der Nation und des Friedens (monogr., 1953: P ö d ö r L., J o h a n n e s R . Becher, a nemzet és a béke költője, 1961); Schiller—Grösse und Tragik eines deutschen Genius ('Schiller — egy n é m e t szellem n a g y s á g a és t r a g é d i á j a ' , t a n . , 1955). Humanismus und Realismus in der Literatur ( ' H u m a n i z m u s és rea-

Abú Sádí, A h m e d Zekí (Kairó, 1892. febr. 9. — Washington, 1955. á p r . 12.): egyiptomi a r a b költő, esszéista, kritikus. Mutrán Khalíl h a t á s a a l a t t k e z d e t t verseket írni, első k ö t e t e 15 éves korában jelent meg. 1912 és 1922 k ö z ö t t Londonban f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t , bakteriológus lett, h a z a t é r v e az alexandriai egyet e m e n k a p o t t tanszéket. 1946-ban kiv á n d o r o l t az USA-ba, először New-Yorkban t e l e p e d e t t le, s az a r a b kolónia lapjainak szerkesztője, az A m e r i k a H a n g j a a r a b irodalmi a d á s á n a k vezetője lett. O Az e m i g r á n s a r a b irodalom egyik vezér3*

35

ABUSU s a m e l y b e n fellelhetjük a perzsa szúfizm u s tipikus és e g y m á s n a k gyakran ellentm o n d ó g o n d o l a t a i t . Pesszimizmus, m a g á n y , agnoszticizmus, panteista szerelem a fő t é m á k :

lizmus az i r o d a l o m b a n ' , t a n . - o k , 1966); Literatur im Zeitaller des Sozialismus, 1921—1966 ('Az irodalom a szocializmus k o r á b a n ' , 1967). O A Lukács-kérdésről írt cikkének f o r d í t á s a a K o r t á r s 1958. 2. sz.-ban j e l e n t meg. O G y ű j t . kiad.: Gesammelte Schrijten ('Összegyűjtött írásai', 1962-től). O Magyarul m é g : 1 — 1 tan., ( K l u m á k I., N a g v v , 1959. 10.; n . n . , Magyar Zene, 1962, 5.) O Irod.: J . R . Becher: Bildnis des F r e u n d e s ( A u f b a u , 1952, 2.). Salyámosy Miklós

Nézz szét egyforma, Gubbassz szíved mi

a világ dolgai közt, s lásd, valahány amit látsz, csupa hús, furcsa talány! fi magány és türelem sarkaiban, se gyógyítja meg úgy, mint a magány. (ford. Szerdahelyi I.)

O K i a d . : Diwán-e Abü Sa'id ibn Abi'lHair (Szaíd Nafíszí kiad., 1955). O Mag y a r u l : 25 rubáí (Szerdahelyi I., P e r z s a költők a n t o l ó g i á j a , 1968). O Irod.: R . A . Nicholson: Studies in Islamic Mysticism (1921); E l (1960). Sim,on Róbert

Abú Sukúr Balkhí; Abü Sukür Balhi; Abú Sakúr Balkhi (névváltozat); ( ?, 915—?): perzsa költő. A S z á m á n i d á k korában élt B u h a i á b a n , a híres költő, JRúdaki k o r t á r s a volt. O A h a g y o m á n y szerint h á r o m hosszúbb epikus költem é n y t írt. 192 töredékéből ezeknek a tart a l m á t lehetetlen rekonstruálni. Neve a l a t t egyszerű nyelven írt szerelmi és bordalok is f e n n m a r a d t a k , ezek közül Abú'J-Fath Buszti t ö b b e t lefordított arabra. O M a g y a r u l : 3 vers (Dernény O., Perzsa költők antológiája, 1968). Jeremiás Eva

Abú Tálib Kalím; Abü Tálib Kálim ( H a i n a d á n , 1580 k.— ?, 1651): p e r z s a költő. K á s á n b a n élt, m a j d rövid sirázi t a r t ó z k o d á s u t á n I n d i á b a ment. I t t a költészetet pártoló Sáh Dzsahán u d v a r á b a n elnyerte a „költők fejedelme" cím e t . O Firdauszí S á h n á m ó j á n a k m i n t á j á r a í r t a Sáh Dzsahán-náme ('Sáh Dzsah á n könyve') c. elbeszélő költeményét. M ű v é r e az ebben az időben uralkodó b a r o k k o s , allegóriákkal és r e j t v é n y e k k e l teli „ i n d i a i " stílus jellemző. Jeremiás Éva

Abú Szaíd (nevének közkeletű rövid alakja); Abü Sáid; Abú Szaíd ibn Abí'lK h a i r (teljes név); (IVIihnó, m á s k é n t : Mai.hane, K h o r á s z á n , 967. dec. 7. — uo., 1049. jan. 12.): perzsa költő. N e v e a l a t t t ö b b száz rubáí k e r ü l t f o r g a l o m b a . É l e t é t ü k u n o k á j a 11 74 és 1185 k ö z ö t t írt m u n kájából részletesen ismerjük. A p j a gyógyszerész volt. Miután számos híres misztikusnál t a n u l t , m a g a is a s z k é t a é l e t e t élt. H a m a r o s a n n a g y hírre t e t t szert, s Nitsápurban tekintélyes hallgatóság előtt prédikált. A hatóságokkal többször összeütközésbe k e r ü l t , azzal v á d o l t á k , hogy a szószéken a Korán h e l y e t t verseket mond, l a k o m á k a t rendez és a f i a t a l o k a t eksztatikus t á n c r a t a n í t j a . Valóban rendkívül pazarló életet élt, egy-egy lakom á r a t ö b b ezer d i n á r t k ö l t ö t t , s egyik forrásunk szerint élete végén n e m úgy ólt, mint egy szúfi, hanem m i n t egy szult á n . A h a g y o m á n y szerint Avicennával is találkozott és levelezett. K é s ő b b hitetlennek t a r t o t t á k , p a n t e i s z t i k u s szúfi világnézetét jellemzi híres mondása: „Nincs m á s k ö p e n y e m b e n , csak az isten". O Éppen ükunokája életrajzának hallgatásából k ö v e t k e z t e t h e t ü n k arra, hogy a neve a l a t t e l t e r j e d t t ö b b száz négysorost n e m ő írta, híres, a népi hag y o m á n y b a n mélyen élő a l a k j a a versek fémjelzését szolgálta csupán. A d í v á n j a meglehetősen vegyes t a r t a l m ú és értékű antológiának t e k i n t h e t ő , a m e l y b e n különböző k o r b a n élő szúfi költők négysorosait g y ű j t ö t t é k össze a z ő n e v e a l a t t ,

Abú-Tammám, H a b í b ibn Ausz; H a bíb ibn Aws Abü Tammam (Dzsászim, D a m a s z k u s z köz., 804 vagy 806 — Mogul, 845 vagy 846): a r a b költő ós a n t o lógia-összeállító. A p j a keresztény, kocsm á j a volt D a m a s z k u s z b a n . A k ö l t ő k é s ő b b a p j a nevét (Tadúsz = T h a d d e u s z , Theodosius?) Auszra v á l t o z t a t t a és a z a r a b t a j ji törzsből s z á r m a z t a t t a m a g á t , ami később hitelre t a l á l t . F i a t a l k o r á b a n különböző foglalkozásokra kényszerült, t a k á c s n á l dolgozott Damaszkuszban, vizet á r u l t K a i r ó b a n , s közben a u t o d i d a k t a módon m ű v e l ő d ö t t . Mutaszim. kalifa fog a d t a kegyeibe 838 u t á n , s ő lett a kor leghíresebb dicsversköltője. Számos m a g a s r a n g ú h i v a t a l n o k h o z írt qaszídát, s egyikük jóvoltából egy ideig mosuli p o s t a m e s t e r volt. S o k a t u t a z o t t , egyik u t a z á sa a l k a l m á v a l , H a m a d á n b a n , kényszerű téli pihenője a l a t t á l l í t o t t a össze híres a n t o l ó g i á j á t , a Ham ászát (G. Freytaq a d t a ki 1828-ban), a m e l y tíz részben a 7. sz. közepéig élt régi a r a b költők verseiből a d o t t válogatást. O Költészetében a z iszlám előtti h a g y o m á n y o k h o z nyúlt vissza, s az a\-Mutanabbív&\ tetőző klasszicista i r á n y z a t egyik első, jelentős képviselője. Számos régi kritikusa s a j á t verseinél is t ö b b r e értékelte híres a n t o l ó g i á j á t ( p l . a t - T i b r í z l ) , s egy éles n y e l v ű k o r t á r s költő, Dibil szerint verseinek egyh a r m a d a élvezhetetlen, e g y h a r m a d a plá36

ACADE gium s csak e g y h a r m a d a jó. Költészetéből, m e l y e t erős f o r m a l i z m u s és mesterkéltség jellemez, leginkább természetleírásai érdemelnek figyelmet. Dívánját 1934-ben a d t á k ki. O Magyarul: 3 vers (Jékely Z., A r a b költők, a n t o . , 1961); 1 vers ( J é k e l y Z., A világirodalom a r s poeticái, 1965). O Írod..: A b ú ' l - F a r a d z s a l - I s z f a h á n í : K i t á b al-aghání (16. köt., 1962); E l (1960—). Simon Róbert

irodalmi A k a d é m i a ' ) ; Real Acadenvia de Buenas Letras de Barcelona (mai teljes n é v ) : az Academia de los Desconfiados u t ó d j a k ó n t 1729-ben alakult barcelonai irodalmi társaság, melynek fő célja a szépirodalom általános művelésén túl mindazon tudományágak tanulmányozása, amelyek leginkább lehetővé teszik Katalónia történelmének feltárását.

Abutsu-ni -hiperbola), a kímélő szándókból v a g y a k ö v e t k e z m é n y e k t ő l való félelemből ered az enyhítés (—lilotesz, eufemizmus), a valóságos n e g a t í v v é l e m é n y n e k ellenkezőjére f o r d í t á s a a g ú n y t i p i k u s megjelenési f o r m á j a (—irónia). A g r a m m a t i k á l i s f u n k c i ó t hordozó szóelemek szokatlan h a s z n á l a t a , a nyelvt a n i szabályok megsértése u g y a n c s a k kifejező lehet, m á s eszközzel ki n e m fejez e t t gondolatok, érzelmek kifejezése. A kötőszó e l m a r a d á s a (—aszindeton) és á l t a l á b a n a szerkezet lazasága ( —anakoluthon, diszlokáció) izgalmat á r u l h a t el, v a g y n a g y f o k ú közvetlenség jele leh e t . A kötőszó többszöri ismétlése (—poliszindeton) viszont értelmi, érzelmi nyom a t é k o t kölcsönözhet a m o n d a t n a k . A jelen idő jövő v a g y m ú l t idejű használat a az elbeszélés intenzív átélését t ü k r ö z heti. A névelő s z a b á l y t a l a n elhagyása közös nevek előtt f i a t a l lányok beszédében ( „ b e l e t e t t e m c i g a r e t t á c s k á t táskácsk á b a " ) a gyerek a t t i t ű d j é t fejezi ki, a k i s z á m á r a nincsen éles h a t á r a s a j á t t u l a j d o n á t képező t á r g y a k és az őt körülvevő élő személyek k ö z ö t t . O 3. A s z a v a k „ m e g m o z g a t á s á n a k " legközvetlenebb form á j a a h a g y o m á n y o s szórend m ó d o s í t á s a . Az izgalom, a türelmetlenség, a n a g y ind u l a t i feszültség k ö v e t k e z m é n y e és kifejezése a m o n d a t legfontosabb elemének előrevetése, az i n d u l a t gyors lereagálására való t ö r e k v é s . A m o n d a t szétvetése, s z é t d a r a b o l á s a g y a k r a n a har a g o t h i v a t o t t levezetni. A m o n d a t legfontosabb elemének a m o n d a t vége felé való eltolása, h a l o g a t á s a g y a k r a n egy kellemetlen élménytől való félelemből ered. Máskor a kíváncsiság felkeltésének, a feszültség f o k o z á s á n a k t u d a t o s eszköze. A m o n d a t átszerkesztése mindegyik esetben ú j üzenettel egészíti ki a p r i m e r ü z e n e t e t . A „ s z a b á l y t a l a n u l " szerkesztett m o n d a t mindegyik esetben

kétszeresen szerkesztett. A h a g y o m á n y o san s z e r k e s z t e t t m o n d a t tolmácsolja az eredeti, intellektuális ü z e n e t e t , a hagyom á n y o s szerkezetű m o n d a t r e n d j é n e k m e g b o n t á s a közvetíti az a f f e k t í v jellegű, s z e k u n d e r üzenetet. O B . Ch. Bally kétféle a f f e k t í v közlést különböztet meg: 1. a természetes jellegű a f f e k t í v kifejezést (caractéres affectifs natúréls) és 2. az e v o k a t í v jellegű a f f e k t í v kifejezést (effets par évocation). — 1. A természetes jellegű a f f e k t í v közlés az eredeti intellektuális kifejezés á t a l a k í t á s á n , az á t alakító tevékenység szimbolikus értelmezésén, azaz, az egyes nyelveken t ú l növő, általános é r v é n y ű kóclon alapul. Az a f f e k t í v kifejezés f e l e ú t o n áll a valóságos cselekvés és a cselekvés nyelvi megjelölése között. A feszes artikulációb a n , a m o n d a t szóttördelésében kifejeződő h a r a g t ö b b egyszerű közlésnél, n e m h e l y e t t e s í t h e t ő a fogalmi gondolkodás t e r m é k e i b ő l k i r a k o t t „ N a g y o n haragszom m o s t " m o n d a t t a l . A költői nyelv az a f f e k t i v i t á s kifejezésének eszközeit n e m a pillanatnyi i n d u l a t lereagálására h a s z n á l j a fel, h a n e m a fogalmi szintet még el n e m ért t u d a t t a r t a l m a k hamisít a t l a n tolmácsolására (—hangalakzat, szóalakzat, mondatalakzat). — 2. Az affekt í v i n d í t á s ú á t a l a k í t á s termékei, a kifejező hangváltozatok, hanglejtésform á k , az eredeti jelentésüktől eltérő értelemben használt s z a v a k , a szokatlan m o n d a t s z e r k e z e t e k g y a k o r i v á , hagyom á n y o s s á v á l h a t n a k bizonyos helyzetekben egy-egy csoport beszédében. A k é r d ő d a l l a m m a l e j t e t t felszólítás ( „ F i g y e l j i d e ? " ) gyakoribb a f i a t a l o k , m i n t az idősebbek beszédében, jellegzetesen gyakori a közlekedési ós kereskedelmi alkalm a z o t t a k bizonyos m o n d a t a i b a n („Tessék a kocsiban beljebb f á r a d n i ? ! ", „Tessék f e l p r ó b á l n i ? ! " ) . A szóvégi, ü t e m v é g i n y o m a t é k előretolódása szinte általánossá v á l t a francia hírfelolvasásban, a d i á k n y e l v b e n . A dicsérő, fokozó „ h a l á l i " jelző h a g y o m á n y o s s á v á l t a diákargób a n és ezen t ú l a f i a t a l o k nyelvében. A „ f e l é " n é v u t ó az 50-es években különös népszerűségnek ö r v e n d e t t a hivataln o k o k körében ( „ m o n d j u k m e g az elvt á r s a k felé"). Azok a n y e l v i kifejezések, m e l y e k e t egyes t á r s a d a l m i csoportok különösen g y a k r a n h a s z n á l n a k , önkéntelenül felidézik a h a l l g a t ó b a n , olvasób a n ezt a társadalmi c s o p o r t o t : e v o k a t í v stiláris jellegre tesznek s z e r t . A „ h a l á l i " diákos, fiatalos jellegű jelző, melyet egy bizonyos koron t ú l é p p o l y a n kevéssé m o n d h a t valaki, a h o g y a n n e m h o r d h a t túlságosan fiatalos s z a b á s ú r u h á t sem. A f i a t a l o k viszont csak idózőjelesen, tró73

AFFIN fából h a s z n á l j á k a ,,-nók, - n ő k " t á r g y a s ragozású igealakot. A l e k o p o t t szóvégi mássalhangzó h a n g o z t a t á s a , „ á t k ö t é s e " , a „liaison" hasonló o k o k b ó l öregíthet egy színésznőt. B. Shaw P y g m a l i o n j a a nyelvi kifejezések e v o k a t í v erejét dram a t i z á l j a . F ő h ő s e a f o n e t i k u s , aki bebizonyítja, h o g y az u t e a i v i r á g á r u s l á n y t kizárólag beszédmodora különbözteti meg a királyi u d v a r hölgyeitől. A kifejezések evokatív é r t é k e á r n y a l t t á teszi a beszédet. Az i r o d a l o m b a n az e v o k a t í v értékű kifejezések m e g k ö n n y í t i k a szereplők jellemzését, távoli vidékeket, l e t ű n t kor o k a t idéznek fel (—evokáció, archaizálás). O Irod.: Ch. D a r w i n : T h e expression of the e m o t i o n s in Man a n d Animál (1872); H . Sperber: Ü b e r d e n A f f e k t als Ursache der S p r a c h v e r á n d e r u n g (1914); G. W. Crile: T h e origin a n d n a t u r e of t h e emotions (1915); L. Spitzer: Stilstudien, I . Spraehstile (1928); S. F r e u d : Psychopathologie des Alltaglebens (1941); J . Marouzeau: Prócis de Stylistique frangaise (1950); Mooseheart Symposium, Feelings a n d E m o t i o n s (1950); Ch. Bally: Traitó d e stylistique fran^aise (1951); F r . R o s t a n d : G r a m m a i r e e t affectivité (1951); F . T r o j a n : D e r A u s d r u c k der Sprechstimme (1952); A. Sauvageot: Les procédós expressifs d u frangais eontemporain (1957); S. U l l m a n n : Précis de s é m a n t i q u e frangaise (1959); H . Hatzfeld — Y. Le H i r : Essai de bibliograpbie critique de stylistique f r a n c a i s e et r o m a n e 1955 — 1960 (1981); A. Malblanc: Stylistique c o m p a r é e d u fran$ais et de l'allem a n d (1963); F ó n a g y I . : A stílus hírértéke (Altalános nyelvészeti t a n u l m á nyok, 1963); E . Stankiewiez: Problems of emotive language: A p p r o a c h e s t o semiotics (1964); J . - P . Vinay—Darbeln e t : Stylistique comparée d u fran-d£«&okénak felel meg. O G y ű j t , kiad.: Kazak Eposzi ('A kazah eposz', 1957); Antologija kirgizszlcoj poezii ('A kirgiz költészet antológiája' 1957.), O (—török irodalmi formák, dalnok) O Irod.: M. Auezov—L. Szobolev: Eposz i folklor kazahszkovo naroda (Lityeraturnij krityik, 1939, 10—11., 1940, 1 ); J . Iszmailov: Akini (1957); M. Gabdullin: Kazah lialkinin auiz edebijeti (1958). Tasnádi

Edit

Akin, Louis (Treichville, Abidjan köz., Elefántcsontpart, 1927. nov. 1.—): francia nyelven alkotó elefántcsontparti író. A párizsi műszaki egyetemen szerzett diplomát. O Bolaő (1953) c. kisregényének hőse a börtönben ismerkedik meg az ellenállókkal s szökésük közben életét áldozza társaiért. O E g y é b elbeszélése: La sueur des hommes ('Emberi verejték', 1954). 9 Világirodalmi Lexikon I.

Akinjan, Nerszesz; Nerses Akinyan (Artvin, Töröko., 1883. szept. 10.—Bécs, 1963. okt. 23.): örmény filológus, irodalomtörténész; bécsi mekhitarista. Anyagismerete rendkívül nagy, k ö n y v t á r r a való jegyzetet készített E u r ó p a örmény kézirattáraiban. Munkássága kiterjed a középkori örmény költészet minden korszakára, mintegy 500-ra r ú g cikkeinek, monográfiáinak, ismertetéseinek száma. O Néh á n y főbb m ű v e : Hing pandukht taghaszacner ('Öt emigráns költő', 1921); Matenagrakan hetazotutjunner ('Irodalmi tanulmányok', 1922 —1953); Jeghise vardapet jev jur Patmutjun hajoc paterazmin ('Elizeusz teológiai d o k t o r és műve, az »Az örmények h a r c á n a k története«', 1932 — 1960). E legutóbbi művében túl merész és megalapozatlan következtetésekre j u t . Schütz Ödön Akins (ejkinsz),Zoe (Humansville, Moi., 1886. okt. 30. — ?, 1958. okt. 29.): amerikai (USA) írónő, drámaírónő, filmírónő. A színpad már f i a t a l o n vonzotta, de a színjátszásról rövidesen á t t é r t a d r á m a ós forgatókönyvírásra. 1935-ben Pulitzerd í j a t kapott a The Old Maid ('A vénlány') c. filmjéért. O E l e i n t e hivatásának tekint e t t e az írást, később azonban a kommersz d r á m a és film rutinos, kiszámított h a t á sokra törő művelője lett. O Főbb művei móg: Déclassée ('A lecsúszott nő', színmű, 1919; film: ua., USA, 1925); Forever Young ('Örökké fiatalon', reg., 1941); Mrs. Journey and Mr. Ex ( ' J o u r n e y asszony és E x ú r ' , színmű, 1948.) O Magyarul: Két asszony (színmű, Zágon I., Vígszínház, 1937. ápr. 24.); Az aszszony és az ördög (S. Maughammal, színmű, Dobos M., P e s t i Színház, 1939. febr. 4.). Tótfalusi István Akiía U j a k u ; Akita Udzsaku (írói név); Akita Toltuzö (eredeti név); (Aomori prefektúra, 1883. febr. 2. — ?, 1962): japán író. Vidéki orvos fia. Szenvedélyes igazságkereső p á l y á j á n az anarchizmustól végül eljutott a szocializmus eszméinek befogadásáig és hirdetéséig. Az 1910es, 1920-as években megjelent háborúellenes, mély humanizmussal á t i t a t o t t színdarabjaival a j a p á n „ ú j dráma-mozgalom" kiemelkedő a l a k j a lett. A szovjet irodalom lelkes propagátora, a j a p á n proletárirodalom egyik vezető egyénisége. Ifjúsági irodalmi tevékenysége is jelentős. O Főbb m ű v e i : Oenei to yakyoku ('Vízió és n o t t u r n o ' , drámák, 1911); Uzomoreta haru ('Eltemetett tavasz', drámák, 1913); Gaikotsu no butö ('Csontvázak tánca', d r á m á k , 1925); Engekishi ('A dráma t ö r t é n e t e ' , esszék, 1951). Halla István 129

AKKAD akkád irodalmi formák: A z a k k á d (régebbi, h e l y t e l e n elnevezéssel asszír— babiloni) n y e l v a sémi nyelvcsalád keleti c s o p o r t j á b a t a r t o z i k . A s é m i nyelvek közül először az a k k á d r e n d e l k e z e t t írásbeliséggel, és a l a k í t o t t ki j e l e n t é k e n y költészetet. A z a k k á d h a n g á l l o m á n y a s u m e r nyelv és írás h a t á s a a l a t t az ősi sémihez k é p e s t r e d u k á l ó d o t t , h a n g z á s a ezért kevésbé változatos, m i n t rokonaié. A z ékírás természetéből k ö v e t k e z ő e n viszont — s z e m b e n pl. a h é b e r r e l — m a g á n h a n g z ó i t is ismerjük, e z é r t — ami a vers felismeréséhez r o p p a n t f o n t o s — a leírt a k k á d szövegek h a n g z á s a , olvasása m a r a d é k t a l a n u l rekonstruálható, í r á s a , a sumerektŐl á t v e t t é k í r á s szav a k a t , s z ó t a g o k a t vagy m a g á n h a n g z ó k a t — t e h á t m a g á n h a n g z ó - h o s s z ú s á g o t is — jelöl, vagyis fonetikus. Az í r á s g y a k r a n tesz lehetővé fonetikai v a g y szójátékok a t , m i n t h o g y bizonyos mássalhangzócsoportokat (pl. a zöngés—zöngétlen h a n g p á r o k a t , o l y k o r ezek e m f a t i k u s megfelelőit is, v a g y a sziszegő h a n g o k a t ) u g y a n a z a jel jelöli. Az írás s a j á t o s s á g a i lehetővé teszik a rejtélyes í r á s m ó d o t , r i t k á b b h a n g é r t ó k e k h a s z n á l a t á t . Pl. Assur-ban-apli R a s s a m - c y l i n d e r elnevezésű asszír királyfelirataban a Hérodotosz által A r d ü s z n e k n e v e z e t t lüdiai k i r á l y f i n e v é t az Ardu o l v a s a t ú szójellel írja; e jel ós szó e g y é b k é n t 'szolga' jelentéssel bír, s a kettős é r t e l m ű j á t é k a lüdiai k i r á l y vazallus v o l t á r a utal. A jelölés j á t é k o s lehetőségeit h a s z n á l j a Assur-ah-iddina felirata, a m e l y b e n azt í r j a , hogy „ B a b i l o n p u s z t u l á s á n a k éveit M a r d u k m e g f o r d í t o t t a , 70-ből 11-et csin á l t " , a Y é k i r a t o s számjel helyi értéke 1 v a g y 60, a -ersahunga) i m á v á a l a k u l n a k á t ; erről bővebben —Istarhimnuszok; Samas-(Ulu-) himnuszok; Szín(Nanna-) himnuszok. Központi t é m á v á válik az isteni gondviselés, az isteni igazság (theodicea); a kétely eszmeisége önálló irodalmi f o r m á t is t e r e m t , a h i v ő és a kételkedő párbeszédét (Szaggil-kínam-ubbib) és a lírai monológot ( — b u d iul bél némeqi). O Asszíria jórészt á t v e t t e , s legfeljebb i t t - o t t m ó d o s í t o t t a a babiloni irodalmi h a g y o m á n y t . A h ó d í t á s o k r a berendezkedő á l l a m önálló költészetet e k k o r csak a királyi ideológia szolgálatáb a n t e r e m t e t t , így a hódító-küzdő eszmeiséget hirdető —Tukulti-Ninurta-eposzt, v a l a m i n t h i m n u s z o k a t . O Az a k k á d irod a l o m e x p o r t j a az i. e. 2. évezredben,

133

AKKAD s különösen a 15 — 14. sz.-ban jelentős m é r v ű volt. R é s z b e n a h e t t i t a főváros felé i r á n y u l t ; i t t az önálló —hettita irodalom az a k k á d h a t á s n a k és az a k k á d nyelvű k ö n y v t á r n a k igen s o k a t köszönh e t e t t . E g y i p t o m b a n és ú t k ö z b e n Szíriában, F ö n í c i á b a n (Ugarit), Palesztináb a n számos s u m e r és a k k á d irodalmi szöveg k e r ü l t elő. Teli A m á r n á b ó l , a fáraó levéltárából ismerjük az —Adapaeposz m e l l e t t pl. a —Nergal és Ereskigal c. mitológiai eposz töredékeit is. A —Gilgames-eposz p é l d á n y a i az egész ókori keleten e l t e r j e d t e k . Az a k k á d költői m ű v e k b ő l n e m csupán a diplomáciai szolgálatban nélkülözhetetlen akkád nyelvet t a n u l t á k külföldön, d e szívesen engedtek i r o d a l m i h a t á s u k n a k is (noha a h a t á s p o n t o s tényezőit egyelőre alig t u d j u k felmérni). I t t - o t t t a l á n a k k á d nyelv ű k ö l t e m é n y e k is születtek; igen valószínűnek látszik ez pl. az —ugariti irodalom virágzásának székhelyén (ehhez bővebben —Lu-dingirra költeménye anyjáról). O Az i. e. 1. évezred a k k á d i r o d a l m á b a n az —asszír királyfeliratok képviselik az ú j i r á n y z a t o k legmagasabb szintjót. A k o r á b b i m ű v e k közül s z i n t e mindegyik ú j a l a k o t ölt, olykor a s u m e r hagyom á n y r a is visszanyúlva (pl. a —Gilgameseposz 12. t á b l á j a ) . Több irodalmi-költői m ű h e l y v i r á g z á s á t f i g y e l h e t j ü k meg, egy-egy n a g y t u d ó s (pl. N a b ú - z u q u p kóna) i s k o l á j á t ; ezek r e n d s z e r i n t t e m p lomokhoz v a g y királyi k ö n y v t á r a k h o z (—Assur-han-apli könyvtára) kapcsolódt a k ; n e m r i t k á n hosszabb r é s z e k e t is átemelnek a m ű h e l y e k által g o n d o z o t t szövegekből m á s alkotásokba. A költészet a mítosz k o r á b b i f u n k c i ó i t ó l független alkotói t a r t o m á n n y á v á l t ( — I s t a r alvilágjárása); s pl. az Erra-eposz (Kabtiiláni-Marduk) merészen politikai célzatosság b u r k á u l h a s z n á l j a fel. A költészet a felszínen bizakodó, derűs, büszke, a mélyben azonban t r a g i k u s sejtéseket, k o m o r végz e t t u d a t o t r e j t (—Kumma herceg alvilág járása). A vallástól távolodó világszemlélet — a m e z o p o t á m i a i világkép jellegzetes e l l e n t m o n d á s a k é n t — egy t u d ó s istent állít a k ö z é p p o n t b a ; —N abú-himnuszok. O Az irodalmi élet jelentős t é n y e z ő j e a folklóralkotásainak összegyűjtése. E n n e k e r e d m é n y e k é n t j ö n n e k létre az asszír közm o n d á s g y ű j t e m é n y ek, sőt a —gnómaköltészet ú j a b b h a j t á s a i is ( — Utá-naistim-intelmei). Valószínűleg n é p m e s e i ered e t ű az ekkor í r á s b a foglalt, —A Nippuri szegény ember c. ismert m ű . A bölcseleti költészet s z a t í r á b a csap á t a legpregn á n s a b b a k k á d dialógusban, a z —TJr és szolga c. n a g y k ö l t e m é n y b e n . O A történetírás első, tisztán annales jellegű

kezdeményei Asszíria ós Babilon p á r h u z a m o s eseményeit jegyezték fel. Végső s o r o n ebből n ő t t ki a —Babiloni krónika, a m e l y o b j e k t í v szemléletével a m ű f a j n o r m á i t m á r eleve kijelölte. A t ö r t é n e t i szemlélet ós a m i s z t i k a elegyedik a —Jóslatok az asszír királyságról c. m ű b e n ; ez is az asszírok leplezett végzett u d a t á n a k t e r m é k e . A politikai költészet t ű n i k fél a —Királytükör (Babiloni) c. i r a t b a n . O Az i. e. 1. évezred d e r e k á n m e g s z ű n t Mezopotámia politikai önállósága (Asszíriáé i. e. 605-ben, Babilóniáó i. e. 539-ben), d e a t e m p l o m o k b a n t o v á b b r a is f e n n m a r a d t a k az irod a l m i m ű h e l y e k . Ú j költői m ű r i t k á n s z ü l e t e t t (-*•Nabú-naid-gúnyirat), a régieket a z o n b a n szorgosan másolják, b ő v í t i k ; a filológiái-lexikográfiái irodalm o n szinte észre se lehet venni, h o g y az a k k á d nyelv h a s z n á l a t a egyre i n k á b b ezekre az iskolákra korlátozódik (a k o r á b b i költői m ű v e k h e z nyelvi k o m m e n tárokat írnak, szinonima-szótárakat á l l í t a n a k össze; m a j d — a legvégén — görög betűkkel is á t í r j á k az a k k á d szavakat). A templomokban, s főként B a b i l o n b a n t a n u l t t u d ó s o k némelyike a hellenisztikus világ elé l é p e t t (—Bérószosz), de sokan v o l t a k , akik k ö z v e t e t t v a g y — r i t k á b b a n — közvetlen ismeret e k b i r t o k á b a n ki t u d t á k az a n t i k világ M e z o p o t á m i a felé i r á n y u l ó érdeklődésót elégíteni. í g y pex-sze számos legenda is f o r g a l o m b a k e r ü l t . A görög Ninosz-, Szardanapallosz-, Szemirámisz-történet e k a z o n b a n bizonyos eredeti m a g o t m i n d i g t a r t a l m a z t a k , leginkább n é p h a g y o m á n y t . Az í r o t t m ű v e k közül jelentős a n t i k u t ó é l e t e csak a ,,káld m á g i a " , a „ k á l d e u s bölcsesség" i r á n t i érdeklődők kielégítésére alkalmas obsk u r u s irodalomnak v a n (ehhez -»- Álmoskönyv, Asszír); a h a g y o m á n y ébren t a r t á s a m i a t t a z o n b a n e m l í t e n ü n k kell a knidoszi Ktésziasz, Alexandrosz Polüisztór, Abüdénosz, Euszebiosz n e v é t is. Az idős z á m í t á s u n k kezdete előtti n é h á n y száz a d b a n az a k k á d írásbeliség f o k o z a t o s a n a csillagászati szövegekre szűkül le. Az utolsó ékiratos szöveget az i. sz. 1. sz.-ban írták, s ezzel az a k k á d i r o d a l o m k ö z v e t l e n n y o m a m e g s z a k a d t . O Az óki r a t o s szövegkiadások b i b l i o g r á f i á j á t a k o m o l y érdeklődő R . Borger m ű v é b e n t a l á l h a t j a m e g : H a n d b u c h der Keils c h r i f t l i t e r a t u r , 1. k ö t . R e p e r t ó r i u m d e r sumerischen u n d akkadischen Texte (1967). O M a g y a r f o r d í t á s g y ű j t e m ó n y : Gilgames — Agyagtáblák üzenete (Rákos S., K o m o r ó c z y G., 1966). F o n t o s a b b fordít á s g y ű j t e m é n y e k : P . Jensen: Assyrischbabylonische M y t h e n u n d E p e n (1901);

134

AKMEI E . Dhorme: Choix d e t e x t e s religieux assyro-babyloniens (1907); P . Jensen: T e x t e zur assyrisch-babylonischen Religion (1915); A. TJngnad-. Die Religion der Babylonier u n d Assyrer (1921); E. Ebeling: Babylonisch-assyrische T e x t e (H. G r e s s m a n n : Altorientalisehe Texte zum Altén Testament, 1926, 108 — 330. lap); A . Falkenstein—W. v. Soden: Sumerische u n d akkadische H y m n e n u n d Gebete (1953); E . A. Speiser és m á s o k (ANET); W. G. Lambert: B a b y lonian Wisdom L i t e r a t u r e (1960); G. R . Castellino: Sapienza babilonese (1962). O Irod.: C. Bezold: Kurzgefasster Überbliek über die babylonisch-assyrische Lit e r a t u r (1886); O. W e b e r : Die L i t e r a t u r der Babylonier u n d Assyrer (1907); Ch. F . J e a n : L a l i t t é r a t u r e des Babyloniens et Assyriens (1924); B . Landsberger: Die Eigenbegrifflichkeit der babylonischen Welt (Islamica 1925, 355 — 372. lap); B. Meissner: Babylonisch-assyrische Lit e r a t u r (1928); W . v. Soden: Religion und Sittlichkeit n a c h den A n s c h a u u n g e n der Babylonier (ZDMG, 1935, 143 — 169. lap); uő.: L e i s t u n g u n d Grenze sumerischer u n d babylonischer Wissenschaft (Die Welt als Geschichte 1936, 411 — 464., 509 — 557. lap); É . D h o r m e : L a l i t t é r a t u r e b a b y l o n i e n n e et assyrienne (1937); W. v. Soden: D a s P r o b l e m d e r zeitlicher E i n o r d n u n g akkadiseher Lit e r a t u r w e r k e (MDOG, 1953, 85., 14 — 26. lap); G. R i n a l d i : Storia delle l e t t e r a t u r e dell'antica Mesopotamia (1957); W . G. L a m b e r t : Ancestors, A u t h o r s and Canonicity (JCS, 1957, 1 — 14., 112. lap); W. v. Soden: Zweisprachigkeit in der geistigen K u l t u r Babyloniens (1960); W. G. L a m b e r t : A Catalogue of T e x t s a n d A u t h o r s (JCS, 1962, 59 — 77. lap); H . W. F . Saggs: The Greatness t h a t was B a b y l o n (1962); A. L. O p p e n h e i m : Ancient Mesop o t a m i a , P o r t r a i t of a Dead Civilisation (1964); J . N o u g a y r o l : T r e n t e a n s de recherches sur la divination babylonienne, 1935 —1965) (La divination en Mésopotamie ancienne. XIV e R e n c o n t r e Assyriologique I n t e r n a t i o n a l e , 1966, 5 — 19. lap); E . R e i n e r : A n o t h e r Volume of S u l t a n t e p e T a b l e t s ( J N E S , 1967, 177— 200. lap). Komoróczy Géza Akkerman [ á k e r m á n ] , P a u l u s (Oldeboorn, 1908. j ú n . 13.—): fríz író. M a r r u m b a n ól, pékmester. O A 40-es évektől gyors e g y m á s u t á n b a n megjelenő regényeivel — k ö z t ü k a legnevesebb k e t t ő Hessel Ypma (1949) ós Wankend Ijocht ('Villódzó fény', 1950) — a m a i fríz p r ó z a élvonalába k e r ü l t . A világirodalmi á r a m l a t o k b a n t á j é k o z o t t írót R . Brolsma

utódjának, folytatójának tekinthetjük. T ú l j u t o t t a n a t u r a l i z m u s o n , és a dolgozó rétegek, m u n k á s o k , tehenészek, hajósemberek realista igényű á b r á z o l á s á b a n a n a g y o b b t á r s a d a l m i összefüggések is érdeklik. O F ő b b m ű v e i m é g : De erven fan Freark Jabiks Hindrikje ('Freark J a b i k s H i n d r i k j e öröksége', reg., 1941); Freark Jabiks Folk ('Freark J a b i k s é k családja', reg., 1946). O Irod.: A . S. W a d m a n : K r i t y s k Konfoai (1951). Bernáth István Ak Köbök: a dél-szibériai és a l t a j i török népek m i t i k u s t á r g y ú eposza. Keletkezése a törökség korai századaira nyúlik vissza, d e számos szál f ű z i a későbbi oguz-török eposzkincshez. Az eposz a legendás hős, A k K ö b ö k viszontagságait és h ő s t e t t e i t örökíti meg. N é g y v á l t o z a t á t i s m e r j ü k . Legteljesebb a prózával k e v e r t 4-}-3 ü t e m b e o s z t á s ú verses teleut v á l t o z a t . A b a r a b a , t a r a n c s i ós szagáj v á l t o z a t o k rövidebbek. A mitik u s elemek m e l l e t t helyenként az iszlám h a t á s a is f e l t ű n i k . O K i a d . : W . R a d l o f f : P r o b e n der Volksliteratur der t ü r k i s c h e n S t á m m e Südsibiriens (1., 4., 9. köt., 1866 — 1904). O Irod.: P . N . B o r a t a v : L'épopée et la „ h i k á y e " ( P h T F , 2. k ö t . , 1964). Hazai György akmeizmus -meíasztázis), a t ö b b e s szám ós az egyes szám felcserélését (—szillépszis). A nyelvt a n i funkcióval rendelkező, g r a m m a t i k á lis jellegű szóelemek jelentésváltozása n e m különbözik lényegében a t á r g y i jelentésű, lexikális jellegű szóelemek jelentésváltozásától (—trópus). A mondata l a k z a t o k és a g o n d o l a t a l a k z a t o k k ö z ö t t olykor n e m k ö n n y ű m e g v o n n i a h a t á r t . A szokatlan jelző h a s z n á l a t a (—oximoron) n e m érinti a n y e l v t a n i szabályokat, s ennek megfelelően g o n d o l a t a l a k z a t n a k t e k i n t h e t ő . E z a z o n b a n relatív igazság: a t t ó l f ü g g , milyen t í p u s ú n y e l v t a n szabályaiból i n d u l u n k ki. A h a g y o m á n y o s , p r e s t r u k t u r a l i s t a v a g y a generatív jellegű elemzést megelőző n y e l v t a n i leírásokban nincs helye az o x i m o r o n n a k . A —stilisztikát is m a g á b a foglaló leíró n y e l v t a n v a g y a teljességre t ö r e k v ő generatív típ u s ú n y e l v t a n a —szószerkezetek —szemantikai s t r u k t ú r á j á t is figyelembe veszi. Az ilyen t í p u s ú n y e l v t a n a l a p j á n az oximoron s z a b á l y t a l a n szószerkezet, m o n d a t a l a k z a t . Másfelől: az oximoron a tróp u s h a t á r e s e t e . A hallgató a valószínűtlen jelzőt a jelzett szó alapján v á r h a t ó jelzővel hozza kapcsolatba, és ezáltal az o x i m o r o n t —metaforává alakítja á t . O Az á t a l a k í t á s m ó d j a szerint a klasszikus r e t o r i k a négyféle e l j á r á s t k ü l ö n b ö z t e t m e g : 1. a bővítésen alapuló —adjekciót, 2. a csökkentésen, elhagyáson alapuló —detrakciót, 3. az elemek felcserélésén alapuló —transzmutációt, 4. a helyettesítésen alapuló —immutációt. Az u t ó b b i e l j á r á s t a retorikák egy része m i n t izolált egységeken belül (,,in verbis singulis") t ö r t é n ő m ó d o s í t á s t (—trópus) elválasztja az összefüggő egységeknek, a h a n gok, a szavak, a m o n d a t o k l á n c á n a k („in verbis coniunctis") módosításától. O Az a l a k z a t v o l t a k é p p e n a kifej ezőség szolgálatában álló —nyelvi vétség v a g y legalábbis —stüushiba. A klaszszikus retorikák világosan megfogalmazt á k a nyelvi vétség ós az alakzat össze10*

függését. A retorikák szerint az a l a k z a t olyan barbarizmus vagy szoloicizmus, m e l y e t a költői szándók f o r m á l á t v é t ségből —nyelvi erénnyé. Az információelmélet szemszögéből n é z v e az a l a k z a t jelentéssel bíró torzítás, a nyelvi k ó d o n alapuló szabályos ü z e n e t á t a l a k í t á s a e g y másik, az egyes n y e l v e k e n felül álló ú n . paralingvisztikus kód a l a p j á n . A z á t a l a k í t á s m a g a is közlés, s így a módosított, t o r z í t o t t ü z e n e t t ö b b ü z e n e t e t sűrít m a g á b a (—stílus, költői nyelv). Quintilianus kifejező h a s o n l a t a szerint az a l a k z a t — vagyis s z k h é m a , s ez a szó görögül ' t e s t t a r t á s ' - t jelent — m ű v é s z i t a r t á s t f e l v e t t nyelvi m ű . A h a g y o m á nyos, s t a t i k u s kifejezéshez ú g y viszonylik, m i n t a mozdulatlan testhez Mürón Diszkoszvetője. A Diszkoszvető testhelyzetének szokatlan v o l t a a testhelyzetek egész s o r o z a t á t sűríti a szoborba, megeleveníti a m á r v á n y t . O Irod.: Consentius: A r s d e barbarismis et m e t a p l a s m i s (1937); H . Lausberg: H a n d b u c h d e r Literarischen R h e t o r i k (1960). Fónagy Iván Alamanni, Luigi (Firenze, 1495. o k t . 3.—Amboise, Franciao., 1566. ápr. 18.): olasz költő. A szabad firenzei köztársaság híve, a Mediciek ellensége. Az Accademia degli Orti Oricellari összejövetelein részt v e t t . T a g j a volt az 1522-ben Giulio de' Medici ellen szőtt összeesküvésnek. Dél-Franciao.-ba m e n e k ü l t , m a j d 1527ben visszatért, m e r t a k k o r h á r o m é v r e ú j r a visszaállt a köztársaság. 1530ban, a Mediciek végleges visszatérésekor A l a m a n n i F r a n c i a o . - b a n t e l e p e d e t t le és I . Ferenc király, m a j d I I . Henrik és Medici Katalin szolgálatában dipl o m a t a k é n t j á r t i d ő n k ó n t egyes olasz á l l a m o k b a n . Machiavelli szerepelteti A r t e della G u e r r a c. értekezésében. Tehetsége l e g j a v á t lírai költészete őrzi, szerelmi, vallásos ós politikai t é m á k a t verselt m e g . Ovidius és Theokritosz h a t á s á t m u t a t j á k Atlante és Fetonte c. lírai-epikus költeményei, amelyekben leírás, elmélkedés keveredik a dalszerű betétekkel. Elégiái t á r g y b a n és m e t r u m b a n Pindaroszt követik. 13 eklogát, 12 s z a t í r á t írt; u t ó b b i a k b a n a kor ízlésének megfelelő t é m á k a t dolgoz fel: a nők, a r ó m a i u d v a r r o m l o t t s á g á t ostorozza. R í m t e l e n endecasillabób a n á t d o l g o z t a az Antigonét, írt egy vígj á t é k o t , Flóra c., k é t eposzt, a m e l y e k közül a jobbik, az 1570-ben k i a d o t t Avarchide az ostromlott Avaricum, a m a i Bourges város t ö r t é n e t e az Iliász m o t í v u m a i v a l , amelyek k e v e r e d n e k a b r e t o n lovagregények eseményeivel. A Della Coltivazione ('A földművelésről', 1546) c. 147

ALAMO h a t k ö n y v b ő l álló, rímtelen szabadversben írott t a n k ö l t e m é n y ó t t a r t j á k legjobb m ű v é n e k . A t é m á h o z t a r t o z ó mezei m u n k á k , k e r t m ű v e l é s leírásán kívül jelentős b e n n e a költő f á j d a l m a s utalása a n é m e t ós s p a n y o l elnyomásra, amely a l a t t szenved I t á l i a . O K i a d . : Versi e prose di Luigi Alamanni (1859). O Magyarul: 2 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, 1957). O Irod.: H . H a u v e t t e : U n exiló florentin á la cour de F r a n c é a u X V I . siécle: Luigi Alamanni; sa vie et son oeuvre (1903). Herczeg Gyula alamode-irodalom ( f r a n c i a á la m o d e 'divat s z e r i n t ' ) : a 17. sz.-i u d v a r i szellem ű s z ó r a k o z t a t ó n é m e t irodalom. Stílusáb a n f e n n t a r t á s nélkül a l á v e t e t t e m a g á t az idegen, elsősorban a f r a n c i a és az olasz u d v a r i i r o d a l o m n a k , s elhanyagolta a német n y e l v e t . Az ,,á la m o d e " irányz a t idegen m ű v e k , f ő k é n t pikareszk regények, p á s z t o r j á t é k o k , útleírások és t a n í t ó célzatú regények f o r d í t á s a révén t e r j e d t el, d e kialakulására a korabeli folyóiratok, a rézmetszetek, sőt az oper á k is h a t á s s a l voltak. Az irodalmi hatások m e l l e t t elterjedését elősegítették a h a r m i n c é v e s h á b o r ú viszontagságai is, amikor a n é m e t n é p meggyengült belső ellenállása k ö v e t k e z t é b e n az idegen d i v a t m a j m o l á s a elszomorító arán y o k a t ö l t ö t t . A n é m e t n y e l v ós irodalom elkorcsosodása ellen síkraszálltak a népköltészet h a g y o m á n y a i r a támaszkodó és sorra a l a k u l ó nyelvművelő társaságok. Ezek élén a k o r legkiválóbb írói és költői álltak: Moscherosch, Logau, f ő k é n t pedig Grimmelshausen: (Simplizissimus, 1669) és Gryphius. í g y m á s o d i k értelemben szokás az i d e g e n m a j m o l á s ellen fellépő irodalmi i r á n y z a t o t is alamode-irodalomn a k nevezni, mely népies, sőt bizonyos fokig n e m z e t i jelleget öltött. Az a l a m o d e - i r o d a l m a t végleg a 18. sz.-ban szorították vissza, s ekkor öntudatosít o t t á k a t i s z t a n é m e t n y e l v ű irodalom értékét. O Irod.: E . S c h m i d t : D e r K a m p f gegen der Mode in der d e u t s c h e n Liter a t u r des 17. J a h r h u n d e r t s (1902). Bérezik Árpád Alamzsi Mergen ('A bölcs Alamzsi'): b u r j á t eposz. T ö b b m i n t ötezer, általában hótszótagos, előrímes sora 22 énekre tagolódik. Szövegét C. Zsamcaráno jegyezte fel 1903-ban, a B a j k á l t ó l északra. Áz eposz hőse a bölcs Alamzsi, kinek apaági r o k o n a i v a l és egy szörnyeteggel (Mangadhaj) kell megküzdenie országáért, elrabolt feleségéért. A h a r c b a n segíti táltos lova, s m i k o r a hőst ellenfelei orvul meggyilkolják, húga, Aguj Góhon ('A

Szépséges') t á m a s z t j a fel, a z t á n a fivér m e n t i meg s z a r v a s a l a k b a n bolyongó h ú g á t . O B u r j á t szövege m e g j e l e n t a P r o i z v e g y e n y i j a n a r o d n o j szlovesznoszt y i b u r j á t (1913) c. k ö t e t b e n ; oroszul G. D. Szanzsejev a d t a ki 1936-ban. O Mag y a r u l : 2 ének ( K a r a Gy., A mongol irodal o m kistükre, 1965). Kara György alankára ( ' d í s z í t m é n y ' ) : szanszkrit retorikai f o g a l o m . A klasszikus kori szanszkrit költészetben t ú l b u r j á n z ó ret o r i k a s a j á t o s s á g a i t szabállyá téve, az 5 — 6. sz. u t á n i esztétikusok ( D a n á i n , Bhámahá) felállították azt az elméletet, h o g y a m ű a l k o t á s b a n a kidolgozás a lén y e g ; előírták, h o g y milyen „ékszerekk e l " (alankárákkal) kell díszíteni a költ e m é n y „ t e s t é t " : városok, t á j a k , ünnepségek, szerelmi találkák, holdtölte, csat á k stb. hosszadalmas leírásával (tartalm i díszítmény), valamint h a s o n l a t o k , célzások, s z ó j á t é k o k , h a n g t a n i figurák, alliteráeió s t b . alkalmazásával (hangzási díszítmény). E kötelező díszítmények m é r t é k t e l e n h a s z n á l a t a a fő o k a a n n a k , h o g y a klasszikus szanszkrit költészet — ós a költői igénnyel fellépő széppróza — az európai ízlés s z á m á r a élvezhetetlenül dagályos. A „ d í s z í t m é n y " a n n y i r a lényeges eleme l e t t a klasszikus szanszkrit irodalomnak, h o g y az alankára szó egyb e n 'költészettan' jelentéssel is használ a t o s . O ( — i n d i a i irodalmi formák, riti, retorika, formalizmus) O Irod.: A . B . K e i t h : A H i s t o r y of S a n s k r i t Lit e r a t u r e (1928). Vekerdi József alantas: a r ú t esztétikai minőségének egyik alfaja, a —fenséges ellentéte; a kisszerű r ú t a t jelölő esztétikai fogalom. Lényege — m i k é n t a rútságé á l t a l á b a n — az érzéki f o r m á b a n megjelenő nem-szab a d s á g , korlátozottság—korlátoltság (bőv e b b e n —rút). M i n t h o g y a tipikus emberi m a g a t a r t á s b a n és az irodalmi emberábrázolásokban e tényleges, belső nemszabadság legtöbbször a s z a b a d s á g mezében jelentkezik, e kettő k o n t r a s z t j a p e d i g a —komikum lényegi jellemzője, az a l a n t a s f i g u r á k rendszerint k o m i k u s a k is; kisszerűségükből adódó t á r s a d a l m i veszélytelenségük általában a k o m i k u m enyhébb fokozatába, a —humorosság fogalomkörébe sorolja őket (pl. a hazug k a t o n á k figurái, H á r y János). H u m o r o s h a t á s t kelt az is, h a az a l a n t a s vonások pozitív esztétikai minőségekkel párosuln a k (pl. Sancho P a n z a v a g y F a l s t a f f a l a k j á b a n ) . Az alantasság és komikusság összefonódását szorosabbá teszi az, hogy az ember leglényegesebb nembeli jegye a szabadság, az emberi méltóság, t e h á t az embertől lényegileg idegen a l a n t a s vo148

ALARC nások legtöbbször eleve i n v o l v á l j á k a f e n t említett k o m i k u s k o n t r a s z t o t (pl. a Chaplin-filmek esetlő-botló kispolgár a i n a k esetében). E z az összefonódás azonban n e m feltétlen é r v é n y ű : a d o t t esetben az a l a n t a s s á g lehet s z á n a l m a s (ha pl. a t r a g i k u m felé m u t a t ó m o z z a n a t o k kal párosul, m i n t pl. Gorkij É j j e l i menedékhelyének hőseinél), v a g y riasztó is (ha pl. az egyes emberekben a kisszerű r ú t tömeges t á r s a d a l m i jelenségként veszélyessé válik, m i n t a fasiszta ösztönök Brecht Állítsátok m e g A r t u r o U i t c. dar a b j á b a n ) . O (-"esztétikai minőségek) Q Irod.: V. V. Vanszlov: A szép p r o b l é m á j a (1958). Barna József—Szerdahelyi István Áláol (17. sz. közepe): bengáli költő. I f j ú k o r á b a n kalózok elrabolták ós a burmai A r a k a n b a n eladták k a t o n á n a k . A bengáli m ű v e l t s é g ű a r a k a n i m o h a m e d á n királyi u d v a r b a n h a m a r o s a n u d v a r i költő lett. O Főleg perzsa r o m a n t i k u s eposzokat f o r d í t o t t ( N i z á m i ) ; ő az első bengáli költő, a k i perzsából f o r d í t o t t . A perzsa h a t á s kissé dagályossá t e t t e stílusát. F ő m ű v e Dzsajszi h i n d i költő P a d m á v a t í c. verses regényének átdolgozása. A következő század klasszicizáló, retorikus i r á n y z a t á n a k e l ő f u t á r a volt. F ő jelentősége, hogy m e g h o n o s í t o t t a a bengáli i r o d a l o m b a n a világi t é m á k a t . Rövid lírai versei (pada-énekek) szintén népszerűek. O Irod.: V. A . N o v i k o v a : Ocserki isztorii bengalszkoj lityeraturi (1965). Vekerdi József alap és felépítmény: —irodalom sadalom

és tár-

alapeszme; vezéreszme; alapgondolat; központi gondolat: valamely —mű eszmei m o n d a n i v a l ó j á n a k leglényegesebb, többnyire egyetlen vagy n é h á n y m o n d a t b a n összefoglalható m o z z a n a t a . A kritikusi—irodalomtörténészi elemzés fontos része a m ű alapeszméjének körülhatárolása, e g y ú t t a l azonban a legkényesebb feladat is; s u m m á z á s f o r m á j á b a n különlegesen csábít a vulgáris konklúziókra. Egyetlen alapeszme egyébként t ö b b n y i r e csak a —rövid műfajokban rejtőzik a mondanivaló mélyén, a —nagyformák esetében á l t a l á b a n t ö b b e g y e n r a n g ú alapeszme szerkezete hordozza a m ű gondolati é p í t m é n y é t . O (—eszmei mondanivaló) alapforma: az időmértékes verselés fogalomrendszerében a z o k n a k a vers lábakn a k összefoglaló megjelölése, amelyekben egy-egy —ütemnera moraszámám belül a lehető legkevesebb, de legalább egy —rövid szótag szerepel. Az ilyen versláb-

f o r m á b a n t e h á t egy v a g y k é t (egymorás) rövid szótag van, a t ö b b i kótmorás hosszú szótag. H á r o m m o r á s verslábak —ütemnem é b e n a l a p f o r m a a trocheus (— és a jambus (^ —), n ó g y m o r á s ü t e m n e m ben a daktilus (— ^ w), az amphibrachisz (w—J) ós az anapesztus (^ ^ —), ö t m o r á s b a n a krétikus (— —), a bacchius (is ) és apalimbacchius (— — w), h a t m o r á s b a n a choriambus (— ^ ^ —), az ereszkedő jónikus (— — ó s az emelkedő jónikus (w ), v a l a m i n t az antiszpasztus (^ a ditrocheus (— ^ — és a dijambus (^ — ^ —), a h ó t m o r á s epitritusok közül azok, amelyekben h á r o m hosszú szótag szerepel (hatés h ó t m o r á s ü t e m e k közé keveredik ui. olykor a t u l a j d o n k é p p e n nyolcmorás dispondeus is: , amelynek egyik s z ó t a g j á t ilyenkor egyes metrik u s o k irracionális i d ő t a r t a m ú n a k : az egész v e r s l á b a t pedig h é t m o r á s n a k tekintik), t e h á t az első epitritus (^ —), a második epitritus (— L, — —), a harmadik epitritus ( ^ —) és a negyedik epitritus ( — iy); a nyolcmorás dochmiusok a l a p f o r m á j a a w — — ^ —. A versláb a l a p f o r m á j á v a l az —oldott verslábforma, a —részben oldott verslábforma, ill. az —összevont verslábforma áll szemben. M e g k ü l ö n b ö z t e t j ü k az a l a p f o r m á t ó l a vele i d ő t a r t a m b a n azonos értékű irracionális verslábformáh és a csonka verslábf o r m á t is. O (—verslábforma). Lázár György Alarcón [álárkon], P e d r o Antonio de (Guadix, G r a n a d a , 1833. márc. 10. — Madrid, 1891. júl. 10.): spanyol író, költő. Szülővárosa p a p i s z e m i n á r i u m á b a n kezdt e t a n u l m á n y a i t , m a j d G r a n a d á b a n jogot h a l l g a t o t t , de ezt a n y a g i okokból (tízen v o l t a k testvérek) m e g s z a k í t o t t a , s visszatért G u a d i x b a , a teológiára. 1853-ban, t a n u l m á n y a i t végképp a b b a hagyva, Madridba, majd néhány hónap m ú l v a G r a n a d á b a m e n t , ahol csatlakoz o t t a f i a t a l f o r r a d a l m i értelmiség Cuerda G r a n a d i n a n e v ű szervezetéhez. E k k o r jelentek m e g első írásai az El Eco de Occidente c. f o l y ó i r a t b a n . 1856 —1859 k ö z ö t t M a d r i d b a n élt, ahol az El Látigo c. dinasztiaellenes és antiklerikális ú j ságot szerkesztette. 1859 — 1860-ban önk é n t e s k é n t részt v e t t az afrikai h a d j á r a t b a n , élményeiről k ö n y v e t írt (Diario de un testigo de la guerra de África, 'Az afrikai h á b o r ú egy t a n ú j á n a k n a p l ó j a ' , 1860). A m ű óriási sikert és jelentős a n y a g i h a s z n o t h o z o t t , ami ú j a b b , olaszo.-i u t a z á s t t e t t lehetővé számára (1860). E b b ő l is k ö n y v született: De Madrid a Nápoles ('Madridtól Nápolyig', 1861). 149

ALARC U t a z á s a i u t á n M a d r i d b a n t e l e p e d e t t le Venegas Manuel, 1898; F á y J . B., A és az i r o d a l o m n a k , v a l a m i n t a p o l i t i k á - földgolyó, 1906) is a szenvedély és a n a k szentelte idejét. Felfogása e g y r e keresztényi ö n m e g t a g a d á s összecsapását i n k á b b konzervatív, vallásos i r á n y b a á b r á z o l j a egy ember lelkében, de i t t a t o l ó d o t t , ezt tükrözik regényei is. T ö b b - vallásos vonatkozás kisebb h a n g s ú l y t k a p . ször v o l t képviselő s az A k a d é m i a is A regény kompozíciója kerek, a cselekt a g j a i s o r á b a v á l a s z t o t t a . Utolsó é v e i t m é n y m i n d e n lényegtelen részlet mellőbetegen, teljes visszavonultságban töl- zésével egyenes v o n a l b a n halad a d r á m a i t ö t t e . O P r ó z á j á b a n a r o m a n t i k a és a végkifejlődósig. A k ö n n y e d , f r a p p á n s r e a l i z m u s elemei o l v a d n a k össze. Leg- El capitán Veneno (kisreg., 1881: F á y f ő b b ereje a meseszövés változatossága, J . B., Veneno k a p i t á n y , 1886; B e n y h e érdekessége. H i b á i , a moralizáló, o k t a t - J . , Méregzsák k a p i t á n y , 1957) a z t m u g a t ó h a j l a m és a szónokias stílus csak t a t j a be, hogyan lesz egy ügyes l á n y szehosszabb regényeiben b u k k a n n a k fel, relmének ós a k a r a t e r e j é n e k d i a d a l a k é n t f r a p p á n s megfogalmazású kisregényei gyermekszerető családapa a nőgyűlölő teljesen mentesek tőle. Első regénye, katonatisztből. O F ő m ű v e i m é g : Naraz El final de Norma (reg., 1855: raciones inverosímiles (elb.-ek, 1881: H u Szóchy K . , A N o r m a fináléja, 1906) szár V., Különös t ö r t é n e t e k , 1893); La i n k á b b a képzeleten, m i n t t a p a s z - pródiga (reg., 1882: n. n., A tékozló, t a l a t o k o n alapuló r o m a n t i k u s szerelmi 1894). O Magyarul m é g : 1 elb. (T. J . , t ö r t é n e t . Az író — s a j á t szavaival szól- B u d a p e s t i Szemle, 1892, 72.); 1 nla v a — ,,a világot és az e m b e r e k e t csak (Hevesi J . , M a g y a r D e k a m e r o n . Száz t é r k é p e k r ő l és k ö n y v e k b ő l " ismerte m é g , külföldi író száz elbeszélése, 1893); 1 a m i k o r e m ű v é t m e g í r t a . La Alpujarra nla (Benyhe J . , Világirodalmi Dekame(1873) c. m ű v e á t m e n e t az útleírás, kró- ron, 1966). O Irod.: J . R o m a n o : P e d r o n i k a ós a regény között. L e g j o b b írása az Antonio Alarcón, el novelista r o m á n t i c o El sombrero de tres picos (1874: H a r a s z t i (1933); L. M. Kleiser: D o n P e d r o A n t o Csép Attila Gy., A háromszögű k a l a p és m á s beszé- nio de Alarcón (1943). lyek, 1894; B e n y h e J . , A h á r o m s z ö g l e t ű k a l a p , 1957) c. kisregény. A t ö r t é n e t régi álarcosjáíékok: olyan s z í n j á t é k t í p u s o k s p a n y o l r o m á n c o n alapul. E g y a n d a l ú z és alakoskodások, a m e l y e k n e k szerepkisváros elöljárója a szép m o l n á r n é ke- lői álarcot viselnek. A maszkról felismergyeire pályázik, ezért f é r j é t l e f o g a t j a és h e t ő az általuk ábrázolt alak jellege, net á v o l l é t é b e n behatol h á z u k b a . A mol- m e , életkora, esetleg foglalkozása és leln á r n a k sikerül megszöknie s ú g y a k a r j a kiállapota is. A l a r c o s j á t ó k o k a t a tenfelesége vélt hűtlenségét megbosszulni, gerentúli, ú n . p r i m i t í v n é p e k n é l is bőven h o g y az elöljáró r u h á j á t m a g á r a öltve el- t a l á l u n k ; különösen f a n t á z i a d ú s példáim e g y az elöljárónéhoz és m e g p r ó b á l j a r a b u k k a n u n k Melanéziában, az a f r i k a i elcsábítani. E z a z o n b a n n e m sikerül neki, népeknél, egyes indián törzseknél. Szem i n t a h o g y az elöljáró sem t u d j a elérni r e p ü k v a n a h a l o t t k u l t u s z b a n , a mágikusc é l j á t : így m i n d k e t t e n felsülnek. A cse- vallásos s z e r t a r t á s o k b a n : álarcok segítl e k m é n y a b a l e t t könnyedségével és ke- ségével jelenítik meg az e l h u n y t ősöket, csességóvel gördül (ez a kisregény i h l e t t e a d é m o n o k a t és istenségeket, ijesztő M. de Fallát azonos c. b a l e t t j é n e k ós álarcokkal igyekeznek elűzni a betegséH . Wolfob D e r Corregidor c. o p e r á j á n a k geket. Az álarcosjátókok n y o m a s z t ó a n k o m p o n á l á s á r a ) , a párbeszédek eleve- félelmetes f o r m á t ö l t ö t t e k Délkeletnek, életszernek, szép a környezetleírás. Ázsiában, Tibetben és a régi MongóliáA fő és mellékalakok megformálása egya- b a n . O A rituális álarcos j á t é k o k n a k r á n t t a l p r a e s e t t , különösen jól sikerült a világszerte n a g y jelentőségük volt a b á j o s és vonzó, kissé kacér, de tisztessé- színjátszás és az irodalmi d r á m a kialages, energikus molnárné, F r a s q u i t a alak- k u l á s á b a n . Az ókori görög d r á m a s enja. A z egész m ű v e t kedves h u m o r , he- nek f o l y t a t á s a k é p p e n az egész európai l y e n k é n t szelíd gúnyolódás szövi á t . A t r a g é d i a a dionüsziák álarcos, k u l t i k u s b o h ó z a t felszabadultságát érezzük, d e szertartásaiból f e j l ő d ö t t ki. O B é r álaru g y a n a k k o r valami józan m é r t é k t a r t á s t cot m i n d e n történelmi k o r b a n s csaknem is. Az El escándalo (reg., 1875: H a r a s z t i m i n d e n nép ismert, mégis v a n n a k az Gy., A b o t r á n y , 1896) cselekménye szö- álarcot különösen kedvelő színjátékvevényes, r o m a n t i k u s , d e környezet- és f o r m á k . Az ókori görög színház első l é l e k r a j z á b a n realista. A z t hirdeti, h o g y k o r s z a k á b a n a h a g y o m á n y szerint a a boldogság forrása az ö n m a g u n k r ó l , maszk a színész egész a r c á t b e b o r í t o t t a , érdekeinkről való őszinte, kereszté- s az álarcviselós lehetővé t e t t e , h o g y n y i l e m o n d á s m á s o k j a v á r a . Az El kevés színész t ö b b szerepet is a d j o n elő, nino de la bola (reg., 1880: H u s z á r V., v a l a m i n t hogy férfiak női szerepekben 150

\ ALAS léphessenek fel. Á l a r c o t h a s z n á l t a k t ö b b régi r ó m a i szín j á t é k t í p u s előadásánál is (—fabula Atellana). O A középkori —misztériumjátékokban csak az ördögök jelentek meg maszkosan, de a késő köz é p k o r és a reneszánsz polgári és u d v a r i ünnepségein m á r b ő v e n t a l á l u n k álarc o s j á t é k o k a t . Az ú j k o r i álarcos j á t é k o k d i v a t j a Itáliából i n d u l t ki. A —commedia delVarte m a s z k j a i az itáliai karneváli m a s z k o k b ó l fejlődtek ki; ez állandó típ u s o k a t (tipi fissi) v i t t színre, ós így lehetségessé vált, hogy u g y a n a z t a f i g u r á t a színészek egész sora a d h a s s a elő t ö b b generáción keresztül. A férfiszerepek kezd e t t ő l fogva álarcosak voltak, a n ő k t ö b b n y i r e n e m viseltek álarcot. Az H a r l e k i n m a s z k b a n feltehetőleg a n t i k e r e d e t ű dém o n i figura emléke élt t o v á b b . O H a s o n l ó m ó d o n régi —teátrális népszokások eml é k é t őrzi az angol u d v a r i álarcos j á t é k , a masque. Q A polgári d r á m a előretörésével a színpadi álarc h á t t é r b e szorul, helyét az emberi a r c m ű v é s z i maszkírozása v e t t e á t . F e n n m a r a d azonb a n az álarc a —pantomim b a n ós a -mesejátékokban. Századunkban B. Brecht A k a u k á z u s i k r é t a k ö r c. színművében alkalmazott maszkokat, de m á s modern szerzők is felhasználják az á l a r c n y ú j t o t t a tipizálási lehetőségeket. O Kelet-Ázsiában különösen híresek a jap á n —>• nő d r á m a főszereplőinek fából készült művészi álarcai. O (—karnevál, rituális színjáték) O Irod.: A. Nicoll: Masks, Mimes, Miracles (1931); Szilágyi J . Gy.: Atellana (1941); C. Niessen: H a n d b u c h der Theater-Wissenschaft (1949 — 1953); A. K . Dzsivelegov: A c o m m e d i a d e l l ' a r t e (1962); Bodrogi T . : Maszkok, álarcok (1963); Székely Gy.: Színjátékt í p u s o k leírása és elemzése (1963). Dömötör

Tekla

álarcos nibelungi periódus: kétsoros, 7 -f- 6 tagolású j a m b i k u s periódus. Mind e n bizonnyal az ugyanilyen szótagszámú —alexandrinhól ered. Középkori f r a n c i a m i n t á j a m á r a 15. sz.-ban m e g t a l á l h a t ó . N e v é t a n é m e t r o m a n t i k á b a n megjelenő (L. Tieck, L. Uhland), hasonló szótagszám ú , de merőben m á s eredetű és jellegű nibelungi versszak ú n . m o d e r n i z á l t változ a t á n a k köszöni, m e l y b e n a 7-J-6 t a g o l á s ú sorok k e t t é v á l t a k . I n n e n t e r j e d t el a m a g y a r költészetben az álarcos nibelungi periódus e típusa Garay J . - n á l ós Tompánál, de Vörösmartynál (A h ű lovag; H á l á d a t l a n s á g ; L a u r á h o z ; A sors ós a m a g y a r ) ós Petőfinél (Egy estém o t t h o n ; Az volt a n a g y ; E z m á r a z t á n ; Hideg, hideg van; Ti a k á c f á k ; Négy n a p dörgött) s e m ritka. A 20. sz.-i m a g y a r költészet-

ben főleg zeneisége, dalszerűsóge róvón vált gyakorivá, m i n t Babits M. Prológus K e r é k g y á r t ó D u c i hangversenyére c. versében: Ő zene, szent segítség, Patak, mely zengve lejt, Vizeid édesítsék A könnyek tengereit.

A híres periódus n y u g a t - e u r ó p a i mintáir a u t a l Szabó L. JSwrns-fordítása: John Anderson, szívem, John, kezdetben, valaha, hajad koromsötét volt s a homlokod sima.

O (—álarcos versek) O Irod.: Szigetvári I . : Álarcos versek ( E P h K , 1925, 1.); Gáldi L.: I s m e r j ü k m e g a v e r s f o r m á k a t (1961). Kovács Endre álarcos versek: o l y a n versek, amelyeknek írásképe első p i l l a n t á s r a elfedi valóságos v e r s f o r m á j u k a t . Petőfi Játszik öreg f ö l d ü n k . . . k e z d e t ű versének négysoros s t r ó f á j a pl. v a l ó j á b a n négy sorra tördelt rímes h e x a m e t e r - s o r p á r :

__ „ „ /

Játszik öreg földünk Fiatal sugarával a napnak; Pajkos enyelgés közt Egymásnak csókokat adnak. j / _ „ „/

/__

-

Játszik öreg földünk fiatal sugarával a napnak; _

j

„ „ /

1

1_

„ „ /_

JÍ.

Pajkos enyelgés közt egymásnak csókokat adnak. .

Az álarcos versek számos típusa közül Szigetvári I . kiemeli az —alexandrin megfelelő tördelésével a l a k í t h a t ó periódusokat; szerinte Arany Mátyás a n y j a c. k ö l t e m é n y é n e k s o r p á r j a i : Szilágyi örzsébet Levelét megírta

voltaképpen xxx

alexandrinusok: xxx

x x x át x x

Szilágyi Örzsébet levelét megírta

Az ilyen versek közül a legnevezetesebb az —álarcos nibelungi periódus. O A fog a l m a t Szigetvári I . v e z e t t e be a m a g y a r verstani szakirodalomba, s ez az ú j a b b hazai v e r s t a n b a n á l t a l á n o s a n elfogadottá vált. O (—verssor, periódus) O Írod.: Szigetvári I . : Álarcos versek ( E P h K , 1925, 1.). Kovács Endre Alas [álász], Leopoldo; Leopoldo E n rique Garda-Alas y Urena (teljes nóv); Glarin (írói név); (Zamora, 1852, ápr. 25.—Oviedo, 1901. j ú n . 13.): spanyol író, kritikus. Oviedóban és Madridban t a n u l t . 1882-ben a zaragozai, 1883-tól élete végóig az oviedói egyetemen jogot t a n í t o t t . R i t k á n m o z d u l t ki vidéki otthonából, mégis n a g y h a t á s s a l volt a század 151

i ALASZ utolsó másfél évtizedében az egész spanyol irodalmi életre. A spanyol krauzizmus puritán légkörében nevelkedett — ezt bizonyítja többek között az El derecho y la moralidad ('A jog és az erkölcs', 1878) c. disszertációja is —, de később lépést t a r t o t t korának minden lényeges ú j irányzatával. F . Nietzschét s H. Bergsont pl. jól ismerte, amikor kortársai még alig t u d t a k róluk. O Mint tudománnyal foglalkozó ember, a kritikáiban is pontos, konkrét, objektív megállapításokra törekedett, de a jó k r i t i k á n a k szerinte nem iskolát, rendszert, száraz akadómizmust, h a n e m a szabadság leheletét, friss spontaneitást kell érzékeltetnie. Kritikusi tevékenységének két legfontosabb mozzanata, hogy a n a t u r a lizmust, korlátainak felismerése mellett, a fejlődós fontos állomásának, „célszerű" irányzatnak tekintette, s B. Pérez Galdósról ő írta a legjobb kortársi m é l t a t á s o k a t . Bírálatait t ö b b sorozatban összegyűjtve is kiadta: Folletos literarios ('Irodalmi lapok', 1885 —1891); Ensayos y revistas ('Esszék ós szemlók', 1888 — 1892); Palique. Revista liter aria ('Csevegés. I r o d a l m i szemle', 1893). Alas mint elbeszélő ós regényíró is kiemelkedő egyénisége a 19. sz. spanyol irodalmának. F ő m ű v é t , a La regentát ('A főbírónó', reg., 1884) B. Pérez Galdós F o r t u n a t a y J a c i n t á j a mellett a spanyol kritikai realizmus legjobb művének tekintik. Benne G. Flaubert Bovarynójához,hasonló történet keretében Vetusta ('Ósdi') néven Oviedóról ír, m i n t a fullasztó kisvárosi provincializmus, a társadalmi és szellemi elmaradottság lehangoló példájáról. Másik regénye, a naturalizmus hatását m u t a t ó Su único hijo ('Az ő egyetlen fia', 1890) kevésbé jelentős, elbeszélései azonban a m ű f a j legjobb spanyol példái közé tartoznak. Sajátos jegyük a szenvedőkkel együttórző gyengédség, melyet Clarín minden romantikától mentes, mély h u m á n u m o t kifejező árnyalatokban j u t t a t kifejezésre. Legismertebb elbeszélései: Pipá ('Pipá', 1879), Dona Berta ( ' B e r t a aszszony', 1892); jAdiós, corderal ('Isten veled, bárány!'); Un jornalero (Szalai E., A napszámos, 1895). O G y ű j t , kiad.: Obras completas ('Összes művei', 1913 — 1929). O Magyarul még: 1 elb. (Szalai E., A világ vége és más spanyol elbeszélések, 1897). O Irod.: E . Clocchiatti: Leopoldo Alas, Clarín. Su crítica y estética (1949); D. Pérez Minik: Revisión de Leopoldo Alas, Clarín (Novelistas Espanoles de los siglos X I X y X X , 1957); E . J . Gramberg: F o n d o y forma dei humorismo de Leopoldo Alas, „Clarín" (1958); F . Durand: Structural Unity in Leopoldo

Alas' " L a r e g e n t a " (Hispanic Review, 1963); S. Beser: Leopoldo Alas, crítico literario (1968). IIórányi Mátyás Alaszáni Peddana; Alasani Peddana (16. sz.); telugu költő. Krisnarája udvari poétája volt. F ő m ű v e a Manucsaritra ('Manu élete') c., h a t énekből álló, 600 soros prabandha, mely a szanszkrit Márkandéja Purána t a r t a l m á t felhasználva egy szent r e m e t e légi utazásait meséli el. A m ű stílusa díszes, hasonlatokban, zenei csengésű alliterációkban gazdag, kompozíciója arányos. A hagyományok az öt legjobb telugu elbeszélő költemény között t a r t j á k számon. Alatircev, Vlagyimir Ivanovics (Szimbirszki kormányzóság, 1908. okt. 30. — ): szovjet orosz költő. Tanárképző főiskolát végzett. Első kötetével 1941-ben jelentkezett. Verseiben a szocialista építés témáit ós harctéri élményeit dolgozza fel. O Főbb művei: Frontovaja tyetragy ('Harctéri jegyzetek', versek, 1944); Ot imenyi pokolenyija ( ' E g y nemzedék nevében', versek, 1958); Po troparn junosztyi ('Az ifjúság nyomdokain', versek, 1961). O Magyarul: 1 vers (Székely J . , Igaz Szó, 1959*, 7.). Alatri, Paolo (Róma, 1918—): olasz történetíró, irodalomtörténész, publicista, politikus. 1935 ós 1940 között a római egyetem antifasiszta diákmozgalmainak egyik vezetője volt. Egyetemi magántanár, 1957 — 1958-ban az II Paese c. napilap főszerkesztője, 1960-tól az Olasz — Szovjet Társaság főtitkára, 1963 óta képviselő. O Nemzetközi tekintélyt az olasz fasizmusra vonatkozó történetírói munkásságával szerzett, e tárgykörről írt két összefoglaló fő m ű v e a Le origini dei fascismo ('A fasizmus gyökerei', 1956, kibővítve 1962) és a, L'antifascismo italiano ('Az olasz antifasizmus', 1961). Irodalomtörténeti vonatkozású művei: Carducci giacobino ('A jakobinus Carducci', 1953); Nitti, D'Annunzio e la questione adriatica ('Nitti, D'Annunzio és az adriai kérdés', 1959). Rónai Mihály András Alaví, Buzurg; Buzurg 'Alavci; Bozorg Alavi (átírásváltozat); (Teherán, 1904. febr. 2. — ): Németo.-ban élő perzsa író. Németül is ír. T a n u l m á n y a i t Teheránban és Németo.-ban végezte. 1928-ban tért vissza I r á n b a és egy teheráni ipari iskola t a n á r a lett, korán bekapcsolódott a haladó iráni értelmiségiek mozgalmába. A harmincas években a Négyek (Szádeq Hedájat, Farzád Maszúd, Minovi Mudzstábá, Buzurg Alaví) csoportjához tartozott. 1937-ben Eráni baloldali politikai csoportjában való részvétele m i a t t

152

ALBAN t á r s a i v a l e g y ü t t b ö r t ö n b e v e t i k . 1941-ben a h a l a d ó T u d e h P á r t egyik a l a p í t ó t a g j a , írásait a p á r t folyóiratában, a Mardomb a n jelenteti meg. A T u d e h P á r t betiltása ós a fokozódó politikai üldözés m i a t t az N D K - b a emigrált, s a H u m b o l d t E g y e t e m e n a perzsa irodalom professzor a . O í r ó i m ű k ö d é s é n e k első felében írásain a n é m e t klasszikus irodalom h a t á s a érezhető, 1930-ban m e g j e l e n t e t i Schiller Az orleans-i szűz c. m ű v é n e k átdolgozását ós lefordítja a híres ném e t orientalistának, T h . Nöldekéne k az iráni nemzeti eposzról, a S á h n á m é r ó l írt t a n u l m á n y á t . Első önálló novellásk ö t e t e 1934-ben jelent m e g Csamedán ('A bőrönd') címmel. E z e k b e n a novellákb a n jelentkező realizmusa m é g j o b b a n elmélyül a b ö r t ö n b e n írt regényében (Pandzsáh o sze nafar, 'Ötvenhárom ember'). E b b e n számos ö n é l e t r a j z i részlettel Eráni ós t á r s a i n a k t ö r t é n e t é t í r j a meg. 1951-ben Námehá va dásztánháje digar ('Levelek és m á s elbeszélések') c. m e g í r t k ö n y v é é r t 1953-ban N e m z e t k ö z i B ó k e d í j a t k a p o t t B u d a p e s t e n . Az ötvenes években t ö b b n é m e t nyelven í r t m u n k á j a jelent meg, ezek f ő k é n t a m a i I r á n belpolitikai, gazdasági helyzetével, h a r c a i v a l foglalkoznak. 1957-ben jelent m e g Das Land der Bősen und der Nachtigallen (Makai Gy., A rózsák és csalogán y o k országa, 1958) c. regénye. Külföldön él, de könyvei I r á n b a n is megjelenn e k és az egyik legnépszerűbb m a i író h a z á j á b a n . B á r stílusán erősen érezhető az európai, f ő k é n t n é m e t h a t á s , írásain a k t a r t a l m a mólyen az iráni nemzeti h a g y o m á n y o k o n nyugszik. O E g y é b fő m ű v e i : Varaqpárehá-je zendán ('Levelek a b ö r t ö n b ő l ' , 1943); Kampfendes Iran {'A harcoló I r á n ' , 1955); Geschichte und Entwicklung der moderneyi persischen Literatur ('A m o d e r n perzsa irodalom történ e t e ós fejlődése', 1964). O Magyarul móg: Botrány (Bodrogligeti A., vál. nlák, 1961); 1 nla (Kurucz A., B é k e d í j a s írók, a n t o . , 1956). O Irod.: J . R y p k a : Alis der m o d e r n s t e n Belletristik I r a n s (Archiv Orientálni, 1935. V . 7.). Jeremiás

Éva

Alazan, V a h r a m (írói nóv); Y a h r a m Martiroszi Gabuzjan (családi nóv); (Van, Töröko., 1903. m á j . 19.—Jereván, 1966. ?): szovjet ö r m é n y költő, író, publicista. Családja 1915-ben települt á t Töröko.ból J e r e v a n b a . Cipész, n y o m d a i szedő, később egy n y o m d a i g a z g a t ó j a lett. Az örmény proletkult egyik vezéralakja. 1923-tól az Ö r m é n y P r o l e t á r í r ó k Egyesületének, 1934-től az Ö r m é n y Szovjet í r ó k Szövetségének t i t k á r a . 1936-tól

1954-ig kónyszertartózkodási helyen élt. I r t verseket, r e g é n y e k e t , n o v e l l á k a t , publicisztikát és e m l é k i r a t o t . O F ő b b m ű v e i : Banaszteghci szirté ('A k ö l t ő szíve', ,versek, 1954); Hjusziszajin asztegh ('Északi csillag', reg., 1956); Huser ('Emlékezések', 1960). alba (provanszál és spanyol ' h a j n a l ' ) ; aube ( f r a n c i a ' h a j n a l ' ) ; aubade ( f r a n c i a ' h a j n a l i z e n e ' ) ; albada; álborada: prov a n s z á l eredetű k ö z é p k o r i lírai m ű f a j , a szerelmesek e l v á l á s á t hirdető hajnali dal. T á r g y a legtöbbször a szerelmes asszony monológszerű panasza — m e l y e t a költő megjegyzései kísérnek —, tov á b b á a szerelmes l o v a g és kinn ő r k ö d ő t á r s a ( b a r á t j a , a p r ó d j a vagy a t o r o n y ő r stb.) közötti h a j n a l i párbeszéd (->-még chanson á personnages). A h a j n a l közeledte az eredeti, p r o v a n s z á l t í p u s b a n m i n d i g tragikus. A f r a n c i a típusú aube-, ill. aw&ade-versekben a p i r k a d a t beköszönte g y a k r a n v i d á m h a n g u l a t ú . O F o r m á j a változó. A provanszál típusú a l b a strófái t ö b b n y i r e a h a j n a l t jelző t o r o n y ő r k i á l t á s á r a u t a l ó alba szóval végződnek; a f r a n c i a t í p u s ú aube r e f r é n j e n e m r i t k á n t ö b b s o r r a t e r j e d . Guiraut de Bornelh 13. sz.-i t r u b a d ú r H a j n a l i ének c. a l b á j á n a k 2 első ós 2 utolsó s t r ó f á j a : „Mindenható Isten, igazi fény, Dicső király, tehozzád száll igém, Hogy hatalmad társam segítse híven, Kit nem láthatok rég a hosszú éjben, Hisz mindjárt itt a hajnal." „•Ébren vagy, hű társam? Álom ölén? Ébredj már, és serkenj föl könnyedén. A csillagfény nő a keleti égen — A nappal hírnöke, ismerem régen —, Hisz mindjárt itt a hajnal." „Hű társam, kértél, a házon kívül Az álom ellen küzdve emberül őrködjem, míg pirkadat fénye támad, S intő szómnál neked nincs most utáltabb. Hisz mindjárt itt a hajnal." „Én hű társam, most oly boldog vagyok 1 Bár sohse látnék hajnalt, se napot! A legszebb asszonyt, kit valaha nő szült. Öleltem, és nem érdekelt az őrült Féltékeny, se a hajnal." (ford. Rába Gy.)

Legrégibb p é l d á j a e g y 10. sz.-i l a t i n n y e l v ű alba, p r o v a n s z á l refrénnel, m ó g vallásos és n e m e r o t i k u s t a r t a l o m m a l . Az erotikus alba keletkezésében egyes teoretikusok Ovidius és az arab irodalom h a t á s á t is feltételezik. Kétségkívül e m ű f a j b a n is h a t o t t a délfrancia t r u b a d ú r o k r a a házasság intézményét szenvedélyesen elutasító p r o v a n s z á l k a t a r e r e t nekség ideológiája. A 13. sz.-ban a m ű f a j némileg módosult. D r á m a i b b , a r e f r é n szerkezetet j o b b a n kiemelő v á l t o z a t a i az északfrancia trouvére-költészeiben is meg153

ALBAN h o n o s o d t a k . T é m á j u k i t t m á r s o k a t veszít e t t eredeti, t r a g i k u s h a n g u l a t á b ó l . Legnevesebb provanszál, ill. f r a n c i a költői: Quiraut de Bornelh, Conon de Béthune és Jean Bodel. O A m ű f a j a 13. sz.-ban spanyol k ö l t ő k n é l is m e g j e l e n t ; s a j á t o s (madrugar) v á l t o z a t á b a n a 14. sz. elején még népszerű volt. Az angol k ö l t é s z e t b e n G. Chaucemél találjuk p é l d á i t (Troilus and Criseyde; Reeve's Tale), n é m e t megfelelője a Tagelied, Wachterlied és MorgenNémetalföldön a lied ( —Minnesang), wachterlied; r o k o n a a gallego p o r t u g á l alvorada O A költészeten k í v ü l , m i n t -+•kétszemélyes színjáték, a k ö z é p k o r i vándor komódiások műsorában is szerepelt. O ( — f r a n c i a irodalmi formák, német irodalmi formák, provanszál irodalmi formák, spanyol irodalmi formák, szerelmi költészet) O Irod.: Heinrich G.: A középkori „ h a j n a l i d a l " ( E P h K . , 1885); E . K . Chambers: T h e Medieval S t a g e (1903); R . Schevill: Ovid a n d the R e n a i s s a n c e in Spain (1913); A. J e a n r o y : L e s origines de la poésie l y r i q u e en Francé a u m o y e n áge (1925); A . J e a n r o y : L a poésie lyrique des t r o u b a d o u r s (1934); M. d e R i q u e r : L a s albas provenzales (Entregas d e poesía, 1944); R . E . K a s k e : An A u b e in the Reeve's Tale (1959); R . E . Kaske: J a n u a r y ' s A u b e (Modern L a n g u a g e s Notes, 1960). Kovács Endre albán irodalmi formák: Az a l b á n nyelv a m a i élő n y e l v e k közül a legrégibb indoeurópai n y e l v E u r ó p á b a n . Szótagjai e g y f o r m a hosszúságúak, a h a n g s ú l y általában az utolsó előtti s z ó t a g r a esik, de v a n n a k végéles és harmadóles s z a v a k is. A geg n y e l v j á r á s b a n gyakori n a z á l i s ejtésű h a n g z ó k m e g n y ú j t j á k a s z ó t a g o t , de ezek a szótagok egyben h a n g s ú l y o s a k is. F o n e t i k a i sajátosságainak megfelelően az albán költészetben a hangsúlyos verselés f e j l ő d ö t t ki; időmértékes verselésre a nyelv n e m képes. A legrégibb v e r s f o r m a a tíz szótagos rímtelen verssor, a m e l y a históriás énekben, a népi r o m á n c o k b a n és b a l l a d á k b a n m a r a d t fenn. A n é p k ö l t é s z e t ben á l t a l á n o s versforma az ősi nyolcas; a gyakori h é t szótagos verssorok esetében az albán m e t r i k a szabályai s z e r i n t a végéles szóhoz m é g egy szótagot hozzászámolnak, t e h á t ezek is nyolc s z ó t a g o s a k n a k s z á m í t a n a k . A ráolvasó é n e k e k b e n , a szerelmi l í r á b a n és a népi t á n c o k b a n igen gyakori a h a t szótagos verssor is. Önálló, s a j á t o s a l b á n versformákról t u l a j d o n k é p p e n n e m beszélhetünk, hiszen a népi verselés f o r m á i a környező n é p e k népköltészetében is m e g t a l á l h a t ó k . O Műf a j i t e k i n t e t b e n az albán n é p k ö l t é s z e t n e m c s u p á n szinte n a p j a i n k i g eleven,

h a n e m E u r ó p a e g y i k leggazdagabb, legszínesebb, u g y a n a k k o r elég kevéssé ismert h a g y o m á n y á t képviseli. Az epika k e r e t é n belül rövidebb h ő s e p i k a i alkotások álln a k a k ö z é p p o n t b a n , valódi nagyeposz ismeretlen. Az egyes énekek fő t é m á i k i s e b b vállalkozások, legtöbbször a feleségszerzós, csetepaték v a g y csaták leírása, a vérbosszú ós ú t o n á l l á s történetei. I s m e r t az európai ballada n é h á n y balkáni változ a t a is (természetfeletti lányokkal való találkozás, b e t y á r b a l l a d á k ) . A lírai dalok énekes előadásúak, sokszor török v a g y a r a b p á r h u z a m o k k a l . A prózai a l k o t á sok közül a mesék és helyi m o n d á k ism e r t e k . A szokások és szokásdalok középp o n t j á b a n a l a k o d a l o m (leányrablás) áll. O Irod.: D. S. Skuteriqi: Metrika shqipe (1968). Schütz István albán irodalom: A z albán n y e l v legr é g i b b írott emléke P . Engjélli d u r r é s i érsek keresztelési f o r m u l á j a 1462-ből. A h ú s v é t i evangélium tör ed ék, az első összefüggő albán szöveg a 15. sz. végén v a g y a 16. sz. elején keletkezett. E n n e k ellenére valószínű, h o g y az a l b á n irodalom már sokkal korábban kezdte b o n t o g a t n i s z á r n y a i t , hiszen a 13. és a 14. sz.-ban az a l b á n v á r o s o k b a n lendület e s fejlődós i n d u l t m e g . E b b ő l az időszakból azonban n e m m a r a d t a k f e n n í r o t t emlékek, s az irodalom fejlettségére csak G. Adae f r a n c i a dominikánus szerzetes, 1323 —1341-ben tivari érsek egyik jelentése és M. Barleti (1450 —1512) a l b á n h u m a n i s t a művei u t a l n a k , említést t é v e a l b á n krónikásokról és albán könyvekről. A 15. sz. viharaiban a régi albán irodalom emlékei elpusztultak, m i k é n t a korabeli a l b á n művészek s z á m o s alkotása is. Az a l b á n írásbeliség ós irodalom fejlődését, amelyről G. Buzuku 1555-ben megj e l e n t Meshari ('Misekönyv') c. f o r d í t á s a , az első n y o m t a t o t t a l b á n k ö n y v t a n ú s k o d i k , m e g s z a k í t o t t a és hosszú időre visszavetette a t ö r ö k hódoltság, a m e l y közigazgatásilag m e g b o n t o t t a az a l b á n l a k t a terület egységét, idegen vallást, é l e t f o r m á t , k u l t ú r á t erőszakolt az albán o k r a , és a 15 —16. sz.-ban 200 000 alb á n t , a lakosságnak k b . e g y h a r m a d á t , h a z á j á n a k e l h a g y á s á r a késztetett. E k k o r k e l e t k e z t e k a dél-itáliai és szicíliai arbresh kolóniák, a m e l y e k t o v á b b á p o l t á k n y e l v ü k e t , sőt h a m a r o s a n s a j á t irod a l m u k a t is kifejlesztették, 1592-ben j e l e n t meg L. Matrénga arbresh p a p E m b s u a m e e K r é s h t e r e ('Keresztény t a n í t á s ' ) c. katekizmusfordítása. M i n d k é t m ű k i f o r r o t t irodalmi n y e l v e t és meglehet ő s e n következetes és egységes n y e l v t a n i szerkezetet m u t a t . E z a k é t m a i s m e r t

154

ALBAN m ű jelzi a régi — egyházi — a l b á n irod a l o m kezdetét, amelynek m ű v e l ő i , hazafias érzelmektől vezérelve, igen sokat t e t t e k az a l b á n irodalmi n y e l v fejlesztéséért. Ez az irodalom az a l b á n l a k t a terület északi részén ós az itáliai a l b á n o k k ö z t fejlődött ki, és a 17. sz. közepéig egyeduralkodó volt. Az a l b á n p a p s á g legjobbjai m ű v e l t é k , akik e g y h á z u k k a l e g y ü t t nemzeti n y e l v ü k e t is v é d e l m ü k b e v e t t é k . U g y a n a k k o r külföldön t ö b b kiváló a l b á n h u m a n i s t a t e v é k e n y k e d e t t , akik történelmi, filozófiai stb. m ű v e i k e t latin u l írták. A t u l a j d o n k é p p e n i szépirodalom a 17. sz. m á s o d i k felében k e z d e t t kibontakozni a t e r j e d ő m o h a m e d á n m ű veltség h a t á s á r a . A m o h a m e d á n h i t r e á t t é r t albánok megismerkedtek az a r a b és perzsa költészettel, és e n n e k m i n t á j á r a m a g u k is írni k e z d t e k vallásos, m a j d egyéb t á r g y ú verseket. A bejtexhikn e k (a 'vers' jelentésű perzsa bejt szóból) n e v e z e t t alkalmi verselők h a t á s a m é g a 19. sz. a l b á n költőin is érezhető. A legnagyobb fejlődést a 17. sz.-ban a dél-albániai Voskopoja városa é r t e meg, a m e l y csaknem az egész a l b á n l a k t a terület művelődési k ö z p o n t j a l e t t . A görög keleti vallású p a p o k az iszlám terjedésén e k ellensúlyozására a görög m ű v e l t s é g e t t e r j e s z t e t t é k , d e az iskolákban a görög n y e l v e t csak a helyi nemzeti n y e l v segítségével t a n í t h a t t á k . M u n k á j u k m e g k ö n y nyítósére a l b á n és á r u m é n s z ó t á r a k a t , nyelvtankönyveket írtak. I l y módon a m o h a m e d á n ós a bizánci e r e d e t ű görög k u l t ú r a szívós harcából az a l b á n irodalom h ú z o t t hasznot, hiszen m i n d k é t m ű v e l t s é g k ö z v e t v e az albánság n e m z e t i ébredésót segítette elő, b á r m e n n y i r e k o m o l y akad á l y t jelentett is később a lakosság felekezeti megoszlása. E z a felekezeti megoszlás az albán népköltészetre is r á n y o m t a bélyegét, a m e n n y i b e n a dél-albániai vidékeken a népi b a l l a d á k a t , r o m á n c o k a t teljesen kiszorította, az északi h e g y v i d é k e k e n pedig ,,eltörökösítette" a t e r j e d ő iszlám. A f e n n m a r a d t balladák, l e g e n d á k és rom á n c o k n a g y többsége a 15 — 16. sz.-ban keletkezett, ós nagyon sok r o k o n v o n á s t m u t a t a környező szláv n é p e k népköltészetével n e m c s a k alakilag, h a n e m t a r talmilag is. A hosszú t ö r ö k hódoltság a l a t t egyre t ö b b m o h a m e d á n elem rakód o t t le ezekben a versekben, a balladák ós legendák hősei török n e v e t k a p t a k , sőt az ismeretlen dalnokok a t ö r ö k ö k egyegy n a g y o b b c s a t á j á t is megénekelték. Csak az ősi versformák n e m v á l t o z t a k . Az első folklórgyűjtő a 18. sz. elején az arbresh N . Fiija volt, a k i t a g y ű j t ő k egész sora k ö v e t e t t . M u n k á j u k n y o m á n egyre t ö b b e n ismerték m e g az albán

folklórkincset, s a népköltészet k i f o r r o t t nyelvezetével ós v e r s f o r m á i v a l m a g y a r á z h a t ó , hogy a 19. sz.-ban m i é r t és h o g y a n i n d u l h a t o t t r o h a m o s fejlődésnek az a l b á n líra. Az ú j a l b á n irodalom kezd e t é t á l t a l á b a n az 1836-os évtől számítják. E k k o r jelent m e g J . De Rada a r b resh költő Milosao c. r o m a n t i k u s verses beszólye és N . Veqilharxhi albán g r a m m a t i k u s és f o r r a d a l m á r Qarkore ('Körlevél') c. k i á l t v á n y a , az a l b á n h a z a f i a s mozgalom programnyilatkozata. Ez a haladó, h a z a f i a s n e m z e t i mozgalom, ancielyet az a l b á n i r o d a l o m t ö r t é n e t az Újjászületés m o z g a l m a k ó n t t a r t számon, a 19. sz. első felében k e z d e t t k i b o n t a kozni. F ő ideológusai, k ö z t ü k Z. Jubani, V. Pasha és S. Frashéri, az erősödő a l b á n nacionalizmust, függetlenségi törekvések e t képviselték. Sok t e k i n t e t b e n u t ó pisztikus célokat h i r d e t t e k , de az albán függetlenséget a n é p a n y a g i és művelődési felemelésével, az albánság polgárosodásával r e m é l t é k kivívni. Az első politikai e r e d m é n y 1878-ban az ú n . P r i z r e n i Szövetség m e g a l a k í t á s a volt, ezt a z o n b a n a t ö r ö k ö k fegyveres erővel szétverték. A m o z g a l o m vezetői külföldre m e n e k ü l t e k , B u k a r e s t b e , Szófiába, Kairób a . E k k o r i n d u l t fejlődésnek az a l b á n s a j t ó és k ö n y v k i a d á s . Az a d o t t történelm i ós t á r s a d a l m i viszonyok k ö z ö t t elsősorban a líra f e j l ő d ö t t , b á r a legtöbb k ö l t ő i n k á b b h a z a f i a s és népművelési érdemei m i a t t k e r ü l t be az irodalomtörtén e t b e . Mégis ez a k o r szülte az a l b á n irodalom m á i g l e g n a g y o b b k é t költőegyéniségét, N . Frashérit és A. Z. Qajupit. A kor költészetében még az előző évszázadban d i v a t o s keleti h a t á s a rom a n t i c i z m u s ( f ő k é n t az arbresh költőknél), sőt a f r a n c i a klasszicizmus h a t á s á val keveredett, Qajupi verseiben pedig m á r a francia felvilágosodás eszméi is jelentkeztek. K é t s é g t e l e n ü l ez volt az a l b á n irodalom l e g t e r m é k e n y e b b á r a m lata, noha más m ű f a j o k b a n nem lépett t ú l az első s z á r n y p r ó b á l g a t á s o k o n . A rom a n t i k u s i r á n y z a t és a kritikai realizmus a századforduló és az a l b á n függetlenség kikiáltása (1912) u t á n is t o v á b b élt. Az előző képviselői a t á r s a d a l m i b a j o k , igazságtalanságok elől a m ú l t b a menek ü l t e k , v a g y a 30-as években a fasizmus szekértolói közé szegődtek, m i n t például G. Fishta, a század legtehetségesebb alb á n költője. A m á s o d i k á r a m l a t , amelyn e k legkiválóbb képviselője a f i a t a l o n e l h u n y t Migjeni, az elődök hazafias költészetének m é l a b ú s n o s z t a l g i á j á t és t a n á c s t a l a n útkeresését t u d a t o s f o r r a d a l m i m a g a s l a t o k r a emelte. A 2. világháború éveiben, az a l b á n n é p n e m z e t i felszaba-

155

ALBAN dító háborújával együtt ú j irodalom i n d u l t fejlődésnek, a m e l y az orosz kritikai realizmust és a szocialista r e a l i z m u s t t e k i n t e t t e példaképének. Az ország fels z a b a d u l á s a (1944) u t á n ez az irodalom gyorsan f e j l ő d ö t t , f ő k é n t mennyiségileg. I g e n sok verseskötet, novella, sőt regény és s z í n d a r a b jelent meg, de az irodalom művelői nehezen t u d n a k s z a b a d u l n i a sematizmustól, a tótelillusztráeió gyak o r l a t á t ó l . F . Gjata, K . Jakova, M. Ndoja, D . és L . Siliqi, S t . Spasse és D h . S. Shuteriqi — h o g y csak a legtehetségesebbek e t említsük — szinte v a l a m e n n y i m ű f a j j a l p r ó b á l k o z o t t , de az Ú j j á s z ü l e t é s n a g y költőinek színvonalát egyikük sem éri el. O Kiad. és irod.: Schütz I . : Az ú j a l b á n irodalom rövid á t t e k i n t é s e (Albán k ö l t ő k a n t o l ó g i á j a , 1952); A l b á n népm e s é k (1957); H i s t ó r i a e letérsise Shqipe (1959); K . B i h i k u : Bréve histoire de la l i t t ó r a t u r e albanaise (1964); Virágzik a p o m a g r á n á t — A l b á n históriás énekek, b a l l a d á k és n é p d a l o k (1968). Schütz István Albáno [álbánu], J o s ó (írói n é v ) ; Josó d ' A b r e u Albano (teljes név); (Fortaleza, Ceará állam, 1882. á p r . 4 . — M o n t a u b a n , Franciao., 1923. júl. 11.): brazil költő. J ó m ó d ú család fia, 1893-tól 1898-ig E u r ó p á b a n t a n u l , a z u t á n R i o de J a n e i r ó b a n jogot hallgat. 1905-től 1912-ig külügyi tisztviselő; ,a londoni brazil konzulátuson szolgál. Állásától ö n k é n t megválik, hogy b e u t a z z a E u r ó p á t ós Ázsiát, T r ó j á b a n olvashassa Homéroszt és Spanyolországban megkereshesse D o n Quij o t e n y o m d o k a i t . 1914-ben kezdődő elmez a v a r jeleivel h a z a t é r , gyógyulása u t á n is m a g á n o s különc; 1918-tól haláláig F r a n c i a o . - b a n él. O Poliglotta, a klaszszikus k u l t ú r a lelkes híve, archaizáló stíl u s b a n í r j a f o r m a i l a g tökéletes, kissé hideg verseit. A k r i t i k a nemrég fedezte fel é r t é k ü k e t . O G y ű j t , k i a d . : Rimas ( ' R í m e k ' , 1948). Rónai Pál Albee [ólbi], E d w a r d ( W a s h i n g t o n , D.C., 1928. m á r c . 12. — ): a m e r i k a i (USA) d r á m a í r ó . A m o d e r n amerikai d r á m a n a g y sikerű képviselője, a Miller ós Williams u t á n i d r á m a í r ó nemzedék egyik erőteljes tehetsége. W a s h i n g t o n b a n és a N e w York-i Columbia E g y e t e m e n tan u l t . Sikertelen költői ós szépprózai kísérletek u t á n az ö t v e n e s évek végén kezd e t t d r á m á t írni. Első egyfelvonásosait N y u g a t - B e r l i n b e n , 1959-ben m u t a t t á k be, New Y o r k b a n csak egy évvel később, a k k o r sem a B r o a d w a y n . 1964-ben rövid időre Bp.-en j á r t , előadást t a r t o t t . N e w Y o r k b a n él. O Az 1960-ban k ö t e t b e n is k i a d o t t első h á r o m egyfelvonásosa t e h e t -

ségének h á r o m f é l e i r á n y á t is m u t a t j a : a The Zoo Story ( E l b e r t J . , Mese az állatkertről, b e m . : M a g y a r Rádió, 1965. j a n . 29.) a m o d e r n n a g y v á r o s i ember elszigeteltségének, elidegenedésének d r á m a i eszközökkel m e g r a j z o l t és k o n k r é t társad a l m i k e r e t b e h e l y e z e t t képe; a The Death of Bessie Smilh (Vajda M., Bessie S m i t h halála, N a g y v , 1963. 9.; b e m . : I r o d a l m i Színpad, 1965. dec. 22.; k é z i r a t : S z J H ) valóságos t ö r t é n e t , egy híres néger dzsesszónekesnő halálának körülm é n y e i t elemezve a f a j i probléma és a lecsúszott déli arisztokrácia pszichológiáj á n a k realisztikus, s a j á t o s d r a m a t u r g i á j ú elemzése; a The Sandbox ('A homokozó') viszont i n k á b b a m o d e r n -*•abszurd dráma Becketthez kapcsolódó vonal á b a t a r t o z i k s z á n d é k o s irracionalizmusával, pesszimizmusával, elvontságával ós h o m á l y á v a l . U j a b b a n r e g é n y a d a p t á cióival, ós a Tiny Alice ( ' P a r á n y i Alice', 1964) c. misztikus, metafizikus, zavaros d r á m á j á v a l n e m a r a t o t t sikert. Legjelent ő s e b b t e l j e s í t m é n y e a Who's Afraid of Virginia Woolf? (komédia, 1962: E l b e r t J . , N e m félünk a f a r k a s t ó l , Modern amerikai d r á m á k , 1967; b e m . : Madách Színház, 1968; film: ua., M. Nichols USA, 1966) c. háromfel vonásos d r á m a , amelyben k é t értelmiségi h á z a s p á r magánéletének, érzelmi és ösztönvilágának, ambícióinak, m e g a l á z t a t á s a i n a k és k u d a r c a i n a k titk a i kerülnek napvilágra a modern d r á m á b a n is p é l d á t l a n u l v a d összecsapások és kitárulkozások során. Albee rendkívüli nyelvi ereje, lélektani biztonsága, d i n a m i k u s l á t á s m ó d j a és dialógus-technikája, jelenetépítő t u d a t o s s á g a az amerikai d r á m a élvonalába emeli ezt a darabot. O Egyéb művei: The American Dream ('Amerikai álom', színmű, 1961); A Delicate Balance (dráma, 1966: Réz P., K é n y e s egyensúly, 1969); Everything in the Garden ('Minden a k e r t b e n ' , 1967; G. Cooper angol d r á m a író d a r a b j á n a k a m e r i k a i környezetbe helyezett a d a p t á c i ó j a ) ; Box, Mao, Box ( ' L á d a , Mao, L á d a ' , 3 egyfelv., 1968, az első és az utolsó azonos szövegű). O Magyarul móg: H . L . : A modern amerikai d r á m a (tan.-részlet, ISz, 1965, 6.). O Irod.: M. E s s l i n : T h e T h e a t r e of t h e A b s u r d (1961). Vajda Miklós Alberdl, J ü a n B a u t i s t a ; Figarillo (írói név); (Tucumán, 1810. aug. 29.— Párizs, 1884. j ú n . 18.): argentin író, jogtudós, politikus. Buenos Airesben t a n u l t , az El Mercurio c. ú j s á g o t szerkesztette, m a j d Rosas diktatúrája elől emigrálva M o n t é videóban és Santiago d e Chilében f e j e z t e b e t a n u l m á n y a i t .

156

ALBER 1843-ban b e u t a z t a E u r ó p á t , u t á n a Valp a r a i s ó b a n t e l e p e d e t t le. Rosas b u k á s a u t á n , 1851-ben h a z a t é r t , n a g y k ö v e t lett, jelentős európai diplomáciai tevékenység u t á n a hazai közéletben j á t s z o t t n a g y szerepet. 1878-ban m e g b u k t a t t á k , visszat é r t P á r i z s b a , ahol mindenkitől elhagyva, szegényen h a l t meg. O Száműzetése idején k e z d e t t írni; első szépirodalmi m u n k á i h a z a f i a s ós r o m a n t i k u s ihletósűek, de ezeknél sokkal jelentősebbek jogi t a n u l m á n y a i , amelyek h a z á j á b a n az államszervezésről szóló első elméleti m u n k á k . 1878-ban a d t á k ki Peregrinación de Luz dei Dia o viajes y aventuras de la verdad en el Nuevo Mundo ('A N a p p a l i F é n y vándorlása, a v a g y az igazság utazásai ós k a l a n d j a i az Ú j v i l á g b a n ' , reg.) e. m ű v é t , a m e l y b e n kora t á r s a d a l m á r ó l fest szatirikus k ö r k é p e t . O Irod.: A. Peliz a M a r i a n o : Alberdi: su v i d a y sus eseritos (1874); P . R o j a s P a z : Alberdi, el c i u d a d a n o de la soledad (1941). Vékony Béla Albertílngk Thljm [álberdink t e j m ] , JoBephus Albertus; J o s e p h u s Albertus Alberdingk Thijm (névváltozat); Pauwels Foreestier és P . F . Buiksloter (írói álnevek); (Amszterdam, 1820. a u g . 13.—uo., 1889. m á r c . 17.): holland költő, m ű t ö r t é nész. Kereskedőcsaládból származott, a u t o d i d a k t a , 1869-ig élelmiszerkereskedést, u t á n a 1876-ig egy k ö n y v k i a d ó t vezet, m a j d haláláig főiskolai m ű t ö r t é n é s z t a n á r . O A fővárosi kereskedő polgárság katolikus r é t e g é n e k irodalomban és m ű v é s z e t b e n évtizedekig reprezentatív a l a k j a . Nemzeti r o m a n t i c i z m u s á v a l n e m a n n y i r a a középkorba, m i n t i n k á b b a 17. sz.-i holland a r a n y k o r b a vágyik vissza ós legt ö b b n y i r e J . v a n den Vondel szellemét idézi fel, u g y a n e z é r t liberálisabb is kora átlagánál, b á r a holland k a t o l i k u m védelm é r e k é t folyóiratot is a l a p í t o t t és szerk e s z t e t t (Volksalmanak voor Nederlandsche Katholieken és D e Dietsche W a r a n d e ) . N e v é t változatos m e t r i k á j ú epikus költeményei őrzik. O F ő b b művei: De klok van Delft ('A d e l f t i h a r a n g ' , elb. költ., 1846); Legenden en fantaizien ('Legendák és f a n t á z i á k ' , költ.-ek, 1847); Karolingische verhalen ( ' K a r o l i n g beszólyek', 1851); Portretten van Joost van den Vondel ('Képek J o o s t v a n den Vondelról', életrajz, 1876). O Irod.: A. J . : A. J . Alberdingk T h i j m (1893); G. B r o m : J . A. Alberdingk T h i j m (1957). Bernáth István

morale chez Qiraudoux ('Esztétika ós erkölcs Giraudoux-nál', 1957). A f i r e n z e i F r a n c i a I n t é z e t t a n á r a volt, m a j d 1946tól 1954-ig a Buenos-Aires-i F r a n c i a I n t é z e t f ő t i t k á r a . K ö z b e n különböző irod a l m i hetilapok és folyóiratok m u n k a t á r s a . A Les Nouvelles Littéraires regényk r i t i k u s a . F r i b o u r g - b a n egyetemi t a n á r . Szópírókónt j e l e n t k e z e t t 1951-ben Velléda c. regényével, a z t á n t ö b b irodalmi m o n o g r á f i á t t e t t közzé: Jean-Paul Sartre (1953); Gérard de Nerval (1955); Miguel de Unamuno (1957); Michel Bútor (Classiques d u X X e siécle. Életrajz, 1964). S z á m o s esszét ós i r o d a l m i portrét is p u b likált, egyebek k ö z t Gide-ről és SaintExupéryről. Széles i s m e r e t a n y a g r a t á m a s z k o d ó , sziporkázó, b á r g y a k o r t a felszínes műveiben különösen a m o d e r n t ö r e k v é s e k e t elemezte, de átfogó esztét i k a i koncepció h í j á n j o b b á r a e k l e k t i k u s eredménnyel. O F ő b b művei móg: Portrait de notre héros ('Hősünk a r c k é p e ' , 1945); La révolte des écrivains d'aujourd'hui ('A m a i í r ó k lázadása', 1949); L'aventure intellectuelle du XX6 siécle ('A 20. sz. szellemi k a l a n d j a ' , 1950); Bilan littéraire du XX" siécle ('A 20. sz. i r o d a l m i mórlege', 1956); Histoire du román moderne ('A m o d e r n regény t ö r t é n e t e ' , 1962). Gera György Albergati Capacelli [álbergáti k á p á cselli], Francesco (Bologna, 1728. á p r . 19.—Zola, Bologna köz., 1804. m á r c . 16.): olasz író. G a z d a g nemesi család s a r j a k é n t magas v á r o s i tisztségek viselője volt. O S o k r é t ű tevékenységgel v e t t r é s z t a színház m e g ú j í t á s á b a n . S z á m o s Goldoni-mintájú v í g j á t é k o t írt, m e l y e k e t b a r á t a i v a l a s a j á t színpadán a d o t t elő. 0 Gyűjt, kiad.: Opere ('Művek', 1783 — 1785). O Irod.: E . Masi: L a v i t a , 1 t e m p i , gli amici d i Francesco A l b e r g a t i , commediografo dei secolo X V I I I . (1878). Albcric de Pisánkon [álbérík dö p i z a n szon]; (12. sz.): ó f r a n c i a költő. 1100 — 1120 közt d a u p h i n é i dialektusban í r t verses N a g y Sándor-regénye, amelyből az első, hősének g y e r m e k k o r á t megéneklő 105 verssor m a r a d t r á n k , a k ö z é p k o r b a n népszerű t é m a á l t a l u n k ismert első feldolgozása a r o m á n nyelvekben. F e n n m a r a d t egy 1120—1130 közti n é m e t ford í t á s a (egy Lamprecht nevű költő m ű v e ) és a 12. sz. közepén, poitou-i d i a l e k t u s b a n í r t átdolgozásának n é h á n y részlete. Lakits Pál

Albérés [albéresz], René-Marill (Perpignan, 1921. m á j . 10. —): f r a n c i a kritikus, író. Az École Normálé Supérieureben végzett, d o k t o r i tézise: Esthétique et 157

Albert, H e i n r i c h ; Alberti (névváltoz a t ) ; Dámon (álnév); (Lobenstein, T h ü r i n g e n , 1604. j ú l . 8.—Königsberg, m a K a l i n y i n g r á d , SZU, 1651. okt. 6.): n é m e t

ALBER költő, zeneszerző. Polgári c s a l á d b ó l szárm a z o t t , 1630-tól Königsbergben a dóm o r g o n i s t á j a volt. O A K ö n i g s b e r g b e n m ű k ö d ő S. Dach költői i s k o l á j á h o z tart o z o t t . N a g y o b b r é s z t egyházi d a l a i b a n k i v o n t a m a g á t a korabeli b a r o k k költészet h a t á s a alól; a régi s t r o f i k u s d a l t és ó d á t ú j itáliai elemekkel v e g y í t e t t e . Világi k ö l t e m é n y e i közül r e n d k í v ü l népszerű l e t t az alnémet n y e l v j á r á s b a n írt Ánnchen von Tharau v a g y Annke van Tharau ( ' T h a r a u i Annuska') c. menyegzői dal, amelyhez a zenét is ő s z e r e z t e (ezt sokáig b a r á t j a , S. Dach m ű v é n e k tart o t t á k ) . O F ő b b művei: Arién ('Áriák', költ.-ek, 1638 —1654); Poetisch-musikalisches Lustwaldlein ('Költői ós zenei liget', költ.-ek, 1652). O Irod.: F e s t s c h r i f t zur E h r u n g v o n Heinrich A l b e r t (1954). Bérezik Árpád Albert, Michael (Ápold, 1836. o k t . 21.— Segesvár, 1893. á p r . 21.): m o . - i n é m e t költő, író. A p j a jómódú szász p a r a s z t volt. J é n á b a n , Berlinben, B é c s b e n teológiát és filológiát tanult, m a j d 1861-től haláláig a segesvári német g i m n á z i u m b a n t a n í t o t t . O Verseiben és elbeszéléseiben klasszicista és r o m a n t i k u s e l e m e k kever e d n e k az erdélyi szászok n é m e t származását ébren t a r t ó céllal. D r á m á i n a k témájául f ő k é n t erdélyi történelmi események e t v á l a s z t o t t . O F ő b b m ű v e i : Traugott (elb.-ek, 1874); Die Flanderer arn Alt ( ' F l a n d r i a i a k az Oltnál', d r á m a , 1883); Harteneck ( d r á m a , 1886); Angelina oder die Türkén vor Schassburg ('Angelina v a g y a t ö r ö k ö k Segesvár e l ő t t ' , d r á m a , 1887); Altes und Neues ( ' R é g i és ú j ' , elb.-ek, 1890); Gedichte ('Versek', 1893); Ausgewáhlte Schrijten ('Válogatott írások', 1966). O M a g y a r u l : 2 vers ( B a r ó t i L., V Ű , 1902, 23.); 1 vers (Telekes B . , A H é t , 1902, 25.). O Irod.: Márki S.: Albert Mihály, az erdélyi szászok l e g n a g y o b b költője ( E r d M ú z , 1898, 15.). Belia György Albert, N a g y Szent: —Albertus

Magnus

Albertazzi [álbertácci], A d o l f o (Bologna, 1865. szept. 8.—uo., 1924., m á j . 10.): olasz író, irodalomtörténész. Újságíró és középiskolai, m a j d e g y e t e m i t a n á r volt B o l o g n á b a n Carducci h e g e m ó n i á j á n a k éveiben; Carducci s z e r e t e t t tanítv á n y a . O N y á j a s , de o l y k o r keserű iróniájú, m á s k o r meg groteszk, az első pirandellói kísérletekhez közeledő novellái t e t t é k i s m e r t t é a nevét. R e g é n y e i n e m érték el ezek színvonalát; l e g j o b b a L'Ave ('Az á v é ' , 1896; j a v í t o t t kiad.: 1915), a m e l y b e n a szereplők ideológiáján a k összeütközése csupán v e r b á l i s össze-

tűzések formájában mutatkozik meg. I r o d a l o m t ö r t é n e t i m ű v e i közt f o n t o s a z II romanzo ('A r e g é n y ' , m o n o g r á f i a , 1902 — 1904). O G y ű j t , kiad.: Romanzi e novelle ('Regények ós elbeszélések, 1950). O Magyarul: 1 n l a (Cs. P a p J . , K é p e s Családi Lapok, 1906, 228—230. l a p ) . O Irod.: L. Tonelli: Adolfo A l b e r t a z z i (1925). Székely Éva Albert-Birot [álber-biro], Pierre (Chalonnes, 1885—Párizs, 1967. júl. 25.): f r a n cia költő, író. Szerkesztői és irodalomszervezői érdemei v e t e k e d t e k leleményben g a z d a g alkotói m u n k á s s á g á v a l . A k u b i z m u s és f u t u r i z m u s a z ó t a világhírű költ ő i t , íróit g y ű j t ö t t e 1916-ban a l a p í t o t t SIC c. folyóirata k ö r é , ahol — Ápollinaire-re\, Reverdyvel s az a l k a l m a n k é n t bedolgozó Bretonnal és Aragonnal e g y ü t t — ,,a modern m ű v é s z e t " p r o g r a m j á t h i r d e t t e meg. A szürrealizmus győzelme i d e j é n n e m c s a t l a k o z o t t a mozgalomhoz, félrevonult, s m a g á n y o s a n f o l y t a t t a t o v á b b i küzdelmét. M u n k á s s á g á b a n csakn e m valamennyi m a i f o r m a b o n t ó író elődjót tisztelheti, „ ü v ö l t é s r e és t á n c r a s z á n t v e r s e i " - b e n (1919) Artaud, meghökkentő színműveiben Ionesco ősét fedezhetni fel. Irt , , p l a k á t - v e r s e k " -et, „tér-köl t e m é n y e k " - e t , „ z s e b - v e r s e k " - e t (Trente et un poémes de poche, 'Harmincegy zsebvers', 1918), b u r l e s z k s z í n d a r a b o k a t (Larountala, 1919), Les femmes pliantes ('Összehajtható asszonyok', 1923), foglalkoztatta a fonetika, a f i l m , a festészet, a d r á m a m e g ú j í t á s a . S ezzel párhuzamosan újrafordította Homéroszt (Les amusements naturels, 'Természetes szórakozások', 1945). U l t r a m o d e r n költ e m é n y e k e t (La lune, 'A hold') és klaszszikus szonetteket is bocsátott közre. Sokoldalú, szüntelen m e g ú j u l ó tehetségéből a r r a is f u t o t t a , h o g y m e g t e r e m t s e n egy m o d e r n m i t i k u s a l a k o t (Grabinoulor, 1921 — 1964), a F a n t ő m a s o k , T a r z a n o k és S u p e r m a n e k ősét. H a l á l a u t á n ú j r a felfedezték, ö s s z e g y ű j t ö t t műveinek kia d á s a 1967-ben i n d u l t meg. O Irod.: A. Lebois: Pierre A l b e r t - B i r o t (1967). Gera

György

A l b e r t i , L e o n b a t t i s t a (Genova?, 1404 — R ó m a , 1472): olasz építész, író. Számű z ö t t firenzei család törvénytelen s a r j a . H u m a n i s t a , jogi, t e r m é s z e t t u d o m á n y i ós m ű v é s z i t a n u l m á n y a i t Velencében, P a d o v á b a n ós Bolognában végezte. R ó m á b a n , a p á p a i u d v a r b a n m ű k ö d ö t t m i n t fog a l m a z ó , m a j d k i k ü l d e t é s b e n Firenzében, F e r r a r á b a n , 1443-tól haláláig pedig i s m é t R ó m á b a n dolgozott. O E g y e t e m e s lángész volt, aki n a g y s z e r ű , m o n u m e n t á l i s e g y h á z i ós világi é p ü l e t e k e t emelt F i r e n 158

ALBER SZU-beli, olaszo.-i ós franciao.-i u t a z á s u t á n A m e r i k á b a h a j ó z o t t : New Y o r k b a n ós H a v a n n á b a n előadásokat t a r t o t t , M e x i k ó b a n c s a k n e m egy évet t ö l t ö t t . 1936-ban visszament Spanyolo.-ba. A polg á r h á b o r ú kitörése u t á n — ekkor m á r a Kommunista P á r t t a g j a — m i n t az A n t i f a s i s z t a É r t e l m i s é g i Szövetség t i t k á r a , a f r o n t o n p e d i g m i n t repülő küzd ö t t a forradalmi v í v m á n y o k é r t . J . Bergaminn&l m e g a l a p í t o t t a (1936) a Mono Azul c., a k ö z t á r s a s á g i a k h a r c á t t á m o g a t ó irodalmi l a p o t . Az 1938-ban Spanyolo.-ban, a f a s i z m u s elleni k ü z d e l e m jegyében m e g t a r t o t t nemzetközi írókongresszus megszervezésében jelentős szerepet vállalt. 1939-ben feleségével e g y ü t t Franciao.-ba m e n t , 1940-ben pedig B u e n o s Airesben t e l e p e d e t t le. G y a k r a n t e t t hosszabb k ü l f ö l d i u t a z á s o k a t , az 1950-es évek f o l y a m á n t ö b b a l k a l o m m a l j á r t az európai szocialista országokban — k ö z t ü k h a z á n k b a n — is. 1957-ben K í n á t l á t o g a t t a m e g . Jelenleg R ó m á b a n él. O F . García Lorcához hasonlóan először az andalúz népköltészet h a n g j á n ós f o r m á i b a n j e l e n t k e z e t t . ( K e t t ő j ü k e t tek i n t i k az ún. neopopularismo fő képviselőinek.) Míg a z o n b a n F . García Lorca nópiessége a n é p p e l ,,és dalaival való lelki azonosulásból f a k a d " (J. Ghabas), a d d i g Albertié a j á t s z i könnyedségű form a m ű v é s z által e l s a j á t í t o t t stílus. A folklórtól kölcsönzött versalakokat n é h a stilizálja, tréfás v a g y ironikus t a r t a l o m m a l tölti meg. A népdalokon k í v ü l a reneszánsz kori s p a n y o l költők (pl. G. Vicente, I . de Mendoza) is megihletik, v e r s f o r m á i k a t ú j életre kelti. E vonások első h á r o m k ö t e t é r e érvényesek: Marinero en tierra ('Tengerész a szár a z f ö l d ö n ' , költ.-ek, 1925), La amante ('A kedves', költ.-ek, 1926) és El alba dei alhelí ( ' H a j n a l i viola', költ.-ek, 1927). A tenger, m i n t t é m a , végigkíséri egész költészetét, első k ö t e t é b e n , a Marinero en tierrában m i n t a vágyódás, a s ó v á r g á s t á r g y a jelenik m e g :

zóben, R i m i n i b e n , M a n t o v á b a n . Az ókorral foglalkozó archeológiai k u t a t á s ú t t ö r ő j e . E n n é l is jelentékenyebbek latin u l ós olaszul írt művészeti, pedagógiai ós gazdasági, v a l a m i n t filozófiai írásai, melyek mindegyikében ú t t ö r ő n e k m u t a t k o z o t t . A reneszánsz művészetelmélet első igazi megfogalmazója. Della famiglia ('A családról', 1 4 3 7 - 1 4 4 1 ) c. tanulm á n y á b a n a reneszánsz pedagógia egyik legjelentékenyebb m ű v e l ő j e k é n t ismerh e t j ü k meg. Filozófiai és szépirodalmi írásai egy s o k a t szenvedett lélek ironikus, szatirikus, keserű kitörései, a m e l y e k b e n végül is az értelem ós az a k a r a t jegyében derűs, bölcs jóság és szeretet kerekedik felül. P r ó z á j a — a t u d o m á n y o s és szépirodalmi, a latin és olasz — e g y a r á n t e m e l k e d e t t , egyszersmind könnyedón, természetesen folyó, kötetlen. O E g y é b f ő b b m ű v e i : Della pittura ('A festészetről', ért., 1436); Intercoenales ('Asztali beszélgetések', bölcseleti párbeszédek, 1424—1439); Della tranquillitá dell'animo ('A lélek nyugalmáról', bölcseleti ért., 1442); Momus (mitológiai reg., 1443); De re aedificatoria ('Az építészetről', ért., 1450); De iciarchia ('Az igazi h a t a l o m ról', politikai-pedagógiai ért., 1470); Descriptio urbis Eomae ( ' R ó m a város leírása, régészeti é r t . , ? ) . O G y ű j t , kiad.: Opere volgari di Leon Battista Alberti ('Leon B a t t i s t a Alberti olasz n y e l v ű m ű v e i ' , A. Benucci kiad., 1843 — 1849). O M a g y a r u l : 4 részi, a Példabeszédekből (Ruzicska P . , Az olasz irodalom kincsesh á z a , a n t o . , 1942). O Irod.: G. Mancini: V i t a di L e o n b a t t i s t a Alberti (1901); P . M. Michel: U n idéal h u m a i n a u X V e siécle. L a pensóe de L e o n b a t t i s t a Alberti (1930); B . Szűcs Margit: A l b e r t i (1967). Kardos

Tibor

Alberti, R a f a e l ( P u e r t o de S a n t a Maria, Cádiz, 1902. dec. 16.—): s p a n y o l költő. E g y i k n a g y a p j a olasz, egyik n a g y a n y j a pedig ír volt. Cádizban jezsuita gimnáz i u m b a j á r t , de t a n u l m á n y a i t félbes z a k í t v a 1917-ben c s a l á d j á v a l Madridb a k ö l t ö z ö t t . I t t festészeti a k a d é m i á r a j á r t , 1923-ban festményeiből kiállítást is r e n d e z e t t . 1930-ban feleségül v e t t e Maria Teresa León írónőt. 1931-ben ker ü l t sor első franciao.-i u t a z á s á r a , melyn e k f o l y a m á n t ö b b neves latin-amerikai íróval is kapcsolatba k e r ü l t (C. Vallejo, M. A . Asturias, A. Garpentier stb.). 1932-ben ismét t ö b b u t a z á s t t e t t , ekkor j á r t először az SZU-ban is. Világnézete egyre h a t á r o z o t t a b b a n a m a r x i z m u s irán y á b a f e j l ő d ö t t . 1934-ben feleségével m e g a l a p í t o t t a az Octubre c. f o r r a d a l m i folyóiratot. Móg ez év végén, ú j a b b

Miért is hoztál el, apám, a városba engem? Tengerről a földi tájra mért vezetsz el? Álmomban a habmorajlás kiszakítja szívemet. Vinné messze a szelekkel. (ford. Somlyó Gy.)

A La a?nante c. k ö t e t rövid versei egy kasztíliai k ö r u t a z á s állomásaihoz k a p csolódnak, fő t é m á j u k a t á j és a r a j t a élő e m b e r e k : favágók, pásztorok, p a r a s z t o k , s csak néha jelenik m e g — egy csipkeb o k o r ágai k ö z ö t t v a g y a sóillatú tengerparton — a költő útitársa, a címadó

159

ALBER kedves. Az El alba dei alhelíben a z eddigi t é m á k mellé a bikaviadalok élénk és festői képei sorakoznak fel. A k ö v e t k e z ő k ö t e t , a Cal y canto ('Mész és d a l ' , költ.-ek, 1929) f o r d u l a t o t jelent A l b e r t i l í r á j á b a n . A népies és reneszánsz k ö l t é s z e t h e l y e t t m o s t főleg a b a r o k k h a t á s a a l á kerül, virtuóz m ó d o n csiszolt szonettjei ós tercinái tökéletesen visszhangozzák L . Góngora stílusát. A régi f o r m á k k a l n é h a furcsa ellentétben áll a modern t e c h n i k a vívm á n y a i t emlegető t a r t a l o m . (Az El jinete de jaspe, 'A jáspis l o v a g ' c. vers utolsó s o r á b a n pl. „Diós desciende al m a r en h i d r o p l a n o " ' i s t e n h i d r o p l á n o n a tengerre száll'). A m e g h ö k k e n t ő helyzetek és k é p e k m á r a szürrealizmus h a t á s á t m u t a t j á k . E z az i r á n y z a t leginkább k é t későbbi k ö t e t é r e jellemző: Sobre los ángeles ('Az angyalok', költ.-ek, 1929) és Yo era un tonto y lo que he visto me han hecho dos tontos ('Bolond v o l t a m , d e a m i t l á t t a m , a t t ó l k é t bolond l e t t belőlem', költ.-ek, 1935). A Sobre los ángeles költészetének kiemelkedő állomása. A kezdeti játékosság ós a későbbi g ú n y o r o s s á g helyébe m o s t „ m é l y emberi ós világnézeti v á l s á g r ó l " (Somlyó Gy.) t a n ú s k o d ó önmarcangolás, a világ tökéletlensége feletti tépelődés lép. A rövid k ö l t e m é n y e k ből álló k ö n y v b e n a feszült és m á r - m á r kétségbeesésbe h a n y a t l ó ú t k e r e s é s ter e m t érzelmi és gondolati egységet. A k ö l t e m é n y e k n a g y részének címében különböző jelzőkkel ellátott a n g y a l o k szerepelnek, ezek a különböző e r é n y e k e t ós b ű n ö k e t , különféle lelkiállapotokat, erkölcsi felfogásokat ós t ö r e k v é s e k e t , sőt ezek összecsapását, k ü z d e l m é t jelképezik. A Sobre los ángeles válságának mélyéről a költő az a k t i v i t á s b a n , az eln y o m o t t nép, a proletariátus életkörülményeinek m e g v á l t o z t a t á s á é r t f o l y t a t o t t f o r r a d a l m i tevékenységben t a l á l j a meg a kivezető u t a t . E z t tükrözik a z o k a versei, melyek a Gonsignas ('Jelszavak', költ.-ek, 1933), az Un fantasma recorre Európa ( ' K í s é r t e t j á r j a be E u r ó p á t ' , költ.-ek, 1933) c. kisebb t e r j e d e l m ű köteteiben és az először a Poesía, 1924—1937 ( ' K ö l t e m é n y e k , 1 9 2 4 - 1 9 3 7 ' , 1938) c. k ö t e t egyik ciklusaként m e g j e l e n ő El poéta en la coliéban ('A költő a z u t c á n ' , költ.-ek) l á t t a k napvilágot. O A polgárh á b o r ú s évek során írt verseit a De un momento a otro ('Egyik p i l l a n a t r ó l a másikra', költ.-ek, 1937) c. k ö t e t t a r t a l mazza, a későbbi k i a d á s o k b a n kiegészítve az 1938 —1939-ben k e l e t k e z e t t e k kel. Az Entre el clavel y la espada ('Szegfű ós k a r d k ö z ö t t ' , költ.-ek, 1941) a Spanyol K ö z t á r s a s á g leverése u t á n , az első, friss f á j d a l o m h a t á s a a l a t t s z ü l e t e t t költemé-

n y e k e t g y ű j t i össze. L e g m e g r a g a d ó b b ciklusa a Toro en el mar ('Bika a tengeren'), melyben az Ibér-fólszigetet b i k a jelképezi. A Pleamar ('Tengerár', költ.-ek, 1944) c. k ö t e t legszebb versei Arión c. a l k o t n a k csoportot. A t ú l n y o m ó r é s z t kéth á r o m soros v e r s e k n e k az ad különös v a r á z s t , hogy b e n n ü k a költő a t e n g e r t megszólítva ú g y beszélget vele, m i n t érző, megértő lénnyel, legbensőbb bizalm a s á v a l . A s z á m ű z e t é s f á j d a l m a s évei emberileg elmélyítik Alberti költészetét, közvetlen hangon, m e g i n d í t ó a n fejezi ki a m ú l t és a távoli h a z a iránti nosztalg i á j á t . A Eetornos de lo vivo lejano ( ' E m lékezések az élő messziségre', költ.-ek, 1952) c. kötetben egy-egy régi b a r á t j á r a , életének egy-egy régi eseményére emlékezik vissza, élesen körvonalazva az a p r ó részleteket is. A Baladas y canciones dei Paranában ( ' P a r a n a i dalok és b a l l a d á k ' , költ.-ek, 1954) az a r g e n t i n t á j b a beleá l m o d j a a hazai f ö l d e t : Vonatok futnak a szélben, vonatok Guadarrámába. De itt csak kukoricások és tenger felé úszó roppant folyók és naszádok. Mégis, én a szélzúgásba messzi vonatokat hallok robogni Guadarrámába. (ford. Somlyó

Gy.)

O B á r a párizsi S z a b a d Szóban m á r 1938b a n r i p o r t jelent m e g róla (Cseresnyés S.: R a f a e l Alberti, a f o r r a d a l o m p o é t á j a ) , és n é h á n y versét is l e f o r d í t o t t á k (pl. Kosztolányi D.), ezek t ö b b s é g ü k b e n Mo.on kívül jelentek m e g (Gábor A. bécsi emigrációjától k e z d v e foglalkozott fordításával), költészete a m a g y a r közönség s z á m á r a csak az u t ó b b i 10 évben v á l t i s m e r t t é . O F ő m ű v e i móg: El hornbre deshabitado ('A l a k a t l a n ember', d r á m a , 1930); Verte y no verte ('Látlak ós mégse l á t l a k ' , költ., 1935); 13 bandadas y 48 estrellas, poéma dei mar Caribe ('13 csík és 48 csillag, a K a r i b - t e n g e r p o é m á j a ' , költ.-ek, 1936); Vida bilingüe de un refugiado espafíol en Francia ('Egy s p a n y o l m e n e k ü l t kétnyelvű élete Franciaországb a n ' , költ.-ek, 1942); A la Pintura. Gantata de la linea y dei color ('A festészethez. A v o n a l és a szín é n e k e ' , költ.-ek, 1945); Teatro ('Színház', 1950); Sonrie Ghina ('Mosolyog K í n a ' , költ.-ek, 1958). O G y ű j t , kiad.: Poesias completas ('Összes versei', 1961). O M a g y a r u l : 30 vers ( A n d r á s L., Somlyó Gy., Timár Gy., Hisp á n i a , Hispánia . . a n t o . , 1959); Az ismeretlen angyal (költ.-ek, Somlyó Gv., 1962); 21 vers (Somlyó Gy., V a j d a É . , Vógh Gy., Guernica. A spanyol polgárháb o r ú költészete, a n t o . , 1963); 11 v e r s

160

ALBER ( J á n o s h á z y Gy., F e h é r k ö v ö n f e k e t e kő, anto., 1965). O Irod.: E . P r o f f : " P o p u l a r i s m o " a n d " b a r r o q u i s m o " in t h e p o e t r y of R a f a e l Alberti (Bulletin of Spanish Studies, 1942); F . Olivero: Su •'Sobre los ángeles" di R a f a e l Alberti (Quaderni Ibero-Americani, 1953, 13.); M. A u b : L a poesía espanola c o n t e m p o r á n e a ( 1 9 5 4 ) ; R . Marrast: Essai de bibliographie de R a f a e l Alberti (Bulletin Hispanique, 1955, 1 — 2 ); H o m e n a j e a R a f a e l Alberti (Papeles de Son A r m a d a n s , 1963); Somlyó Gy.: R a f a e l A l b e r t i vagy a száműzetés költészete (A költészet évadai, 1963); C. B. Morris: R a f a e l Alberti's sobre los ángeles: F o u r Major Themes (1966); S i m o r A.: N é p ós költészet (Nagyv, 1967, 5.). Csép Attila Albertini, Luigi (Ancona, 1871. okt. 17.—Róma, 1941. dec. 29.): olasz újságíró. 1894-től 1895-ig a torinói La Stampa t u d ó s í t ó j a L o n d o n b a n . 1896-ban lépett a milánói Gorriere della Sera kötelékébe. 1900-ban veszi á t főszerkesztőként a 75 ezres p é l d á n y s z á m ú ú j s á g o t , m e l y az ő keze a l a t t milliós p é l d á n y s z á m b a n az olasz s a j t ó vezető l a p j a s a polgári világs a j t ó egyik legtekintélyesebb o r g á n u m a , ő m a g a pedig szenátor és befolyásos politikus lett. A fasizmussal csak 1924ben fordult élesen szembe; e k k o r l a p j á t (melynek névleges vezetését m á r 1921ben fivérének, A. Albertininek engedte át) 1925-ben jogi á l c á j ú erőszakkal elr a g a d t á k tőle; ez az a k t u s j e l e n t e t t e az olasz s a j t ó teljes fasiszta á t á l l í t á s á t . O Érdemei az európai n a p i s a j t ó m o d e r n formáinak kialakításában elvitathatatlanok. P á l y á j á n , egyéniségében az irodalom s politika terén súlyos szavú, modern polgári ú j s á g k i r á l y klasszikus t í p u s á t v a l ó s í t o t t a meg. Cikkei alaposak, polemikusak, emlékiratai t ö r t é n e t í r ó i igényűek. O G y ű j t , kiad.: Discorsi e scritti ('Beszédek és írások', 1947); Venti anni di vita politica ('Húsz óv politikai élet', 1950 — 1953). O Irod.: C. A l v a r o : L. Albertini (1925); A Albertini: Vita di Luigi Albertini (1945); A. Pozzi: Come li ho visti io (1947). Rónai Mihály András Albertinus [álbertinusz], Ágidius (Dev e n t e r ? , 1560 ?— München, 1620. márc. 9.): n é m e t író. 1593-ban Münchenben telepedik le, ahol a b a j o r hercegi u d v a r kancellistája, m a j d t i t k á r a és könyvtárosa volt. O A 16 — 17. sz. fordulójának legtermékenyebb n é m e t írója. Félszáz m ű v é n e k t ö b b m i n t a fele fordítás spanyolból, négy m ű v é t pedig olaszból, ill. franciából ü l t e t t e á t . Legendái és hitbuzgalmi írásai mellett M. Alemán spa] 1 Világirodalmi Lexikon I.

nyol regényének átdolgozása (Der Landstörzer: Oder Gusman von Alfarache oder Picaro genannt, 'Az országháborító Gusm a n von Alfarache, a k i t P i k a r ó n a k hívt a k ' , 1615) volt a legismertebb. U t ó b b i v a l a n é m e t kaland- és kópéregényt honosít o t t a meg. O Irod.; W. Beck: Die Anf á n g e des d e u t s c h e n Schelmenromans (1957); R . N e w a l d : Die deutsche Literat u r v o m S p á t h u m a n i s m u s zur E m p f i n d s a m k e i t (1967). Vizkelety András Albertus Magnus [álbertusz mágnusz] (latinos név); N a g y Szent Albert (egyházi név); A l b e r t Gráf von Bollstadt (családi név); (Lauingen, 1200 k.—Köln, 1280. nov. 15 ). latinul a l k o t ó n é m e t egyházi író. P a d o v a i egyetemi hallgató korában, 1223-ban lett d o m o n k o s rendi szerzetes. A párizsi és kölni egyetemen t a n í t o t t , a püspöki méltóságot is csak k é t évig viselte, hogy a t u d o m á n y o s k u t a t á s n a k élhessen. T a n í t v á n y a i közé s z á m í t h a t t a Aquinói Szent Tamást is O K u t a t á s a i meggyőzték, hogy Arisztotelész rendszere a kereszt é n y világképet szilárdabban t á m a s z t j a alá, m i n t az addigi platóni—ágostoni eszmevilág: az a r a b közvetítéssel á t v e t t arisztotelészi filozófia feltámasztásával ú j i r á n y t jelölt ki az európai k u l t ú r a szám á r a Á t f o g ó t u d á s á é r t a Doctor Universalis ( ' E g y e t e m e s Tudós') nevet k a p t a kortársaitól. O Műveinek korábbi gyűjtem é n y e s kiadása (Opera omnia, 'Összes művei', 1890 — 1899) n e m teljes; 40 kötetre t e r v e z e t t ú j k i a d á s á t a bonni AlbertusM a g n u s - I n s t i t u t jelenteti meg, 1951-tŐl. O Irod : H . Ch. Scheeben: Álbert der Grosse (1955). Félegyházy József Albert y Paradís [álbert i párádisz], Catalina; Victor Catalá (álnév); (L'Escala, Gerona, 1873—uo., 1966): k a t a l á n írónő, költőnő. Szűkszavú m a g á n y o s hősei, saj á t o s szókincse, színpompás falusi kópéi és ellentmondásos szimbolikus világa egy különös lélek t i t k a i t t á r j á k föl. S o k a t t a n u l t a spanyol regionalista íróktól, fők é n t R . de Gastrótól. A 19. sz. második felének c o s t u m b r i s t a i r á n y z a t á t filozófiai elmélkedésekkel tölti meg. O F ő b b m ű v e i : Solitut ('Magány', reg., 1905); Llibre blanch ('Fehér " k ö n y v ' , költ.-ek, 1906). Marth Hildegard

161

Alberus [álberusz], E r a s m u s (írói nóv); Alber (az írói n é v n é m e t változata); (Sprendlingen, 1500 k.—Neubrandenburg, 1553. m á j . 5.): n é m e t író és teológus. 1520 — 1524-ben Wittenbergben Luther t a n í t v á n y a , m a j d részt vesz k o r a h i t v i t á i b a n . 1528-ban szülőföldjén bevezeti a r e f o r m á c i ó t . O Egyházi énekei ós szülőföldjére á t h e l y e z e t t aiszóposzi

ALBIN meséi t e t t é k ismertté a n e v é t . O F ő m ű v e : Buch von der Tugend und Weisheit ( ' K ö n y v az erényről ós a bölcsességről', mesék, 1550). O G y ű j t , versei: Geistliche Lieder ('Vallásos dalok', 1857). Vizkelety András Albini, U m b e r t o (Savona, 1923. m á j . 3 . - ): olasz klasszika-filológus, m ű f o r d í tó. A firenzei Nemzeti K ö n y v t á r főtisztviselője volt. Jelenleg a genovai e g y e t e m tanszékvezető tanára. Tanulmányai az Atene e Roma, a La parola dei passato, a Main és a Studi italiani di fűologia classica h a s á b j a i n jelennek meg. B. Croce u t á n ő fedezte fel József A t t i l á t az olasz közönség számára. E d d i g h á r o m k ö t e t n y i verset f o r d í t o t t tőle: 1952-ben, 1958-ban és 1962-ben jelentek meg. F o r d í t á s a i r é v é n József Attila Olaszo.-ban is elfoglalta helyét a 20. sz. nagy m o d e r n költői k ö z ö t t , t ö b b száz ismertető cikk és t a n u l m á n y jelent meg róla az olasz s a j t ó b a n és r á d i ó b a n . Albini az élő m a g y a r irod a l o m n a k is hű, kiváló és sikeres t o l m á csolója: fordításában j á t s z o t t a az olasz r á d i ó Hubay M. és Mesterházi L. d a r a b j a i t , k i t ű n ő tolmácsolásában jelent m e g Déry T., őrsi F., Illyés Gy. t ö b b írása. Jelenleg egy m a g y a r p r ó z a i r o d a l m a t bem u t a t ó n a g y antológia összeállításán dolgozik. O Irod.: Szabó Gy.: M a g y a r költők olaszul (Nagyv, 1958, 3.); H u b a y M.: A r c k é p helyett — U m b e r t o Albinin e k ( É l , 1962, 2.). Albinovanus Pedo [álbinovánusz pedó] (i. e. 1. sz. — i. sz. 1. sz.): római költő. Ovidius b a r á t j a volt, t i s z t k é n t szolgált Germanicus hadseregében. O E p i k u s költ e m é n y t írt Germanicus hadjáratairól, ebből m a r a d t fenn egy elbeszélő részlet e g y , t e n g e r i viharról, amely i. sz. 16-ban az Északi-tengeren érte a római f l o t t á t . Ovidius említi Theseis c. k ö l t e m é n y é t , a m e l y n e k t á r g y a Thészeusz m i t i k u s a t h é ni király története volt; Martialis tud e p i g r a m m á i r ó l is, és egyik m e s t e r é n e k t e k i n t i . Seneca szerint igen ügyes elbeszélő. Töredékei alapján a leírás biztos kezű mesterének látszik. O K i a d . : W . Morei: FPLeplyr (1927). Tegyey Imre alborada:

—alba

Albov, Mihail Nyilovics (Szent-Péterv á r , 1851. nov. 20. —Szent-Pótervár köz., 1911. j ú n . 25.): orosz író. É d e s a p j a lelkész volt. A pótervári egyetemen j o g o t t a n u l t . Első elbeszélése még t i z e n h á r o m éves k o r á b a n jelent meg. E l e t é t hivatásos íróként és szerkesztőkónt, á l l a n d ó a n y a g i gondok közepett ° élte le. O E l s ő í r á s a i b a n Gogol nyomdokain h a l a d t , városi kisemberek és tisztviselők nehóz éle162

t ó t rajzolta, későbbi figurái Dosztojevszkij összetettebb, szélsőségek k ö z ö t t vívódó hőseire emlékeztetnek. F ő m ű v e , a Gyeny da nocs ( ' N a p p a l m e g é j s z a k a ' , 1890 — 1903) c. regénytrilógiája a p é t e r v á r i kispolgárság és tisztviselőréteg életének nagyszabású körképe. O G y ű j t , kiad.: Szobranyije szocsinyenyij ('Összegyűjtött művei', 1906 — 1908) Bakcsi György Albrecht, J o h a n n Friedrich Ernst (Stade, 1752 — H a m b u r g , 1814. m á r c . 11.): n é m e t író. Orvos ós színigazgató volt. A nagy n é m e t klasszikusok szerény tehetségű k o r t á r s a , aki a z o n b a n rövid prózai elbeszéléseivel közönségsikereket é r t el. A lovagi és a kolostori életnek a felvilágosodás k o r á b a n d i v a t o s tárgykörében mozog. Skizzen aus dem Klosterleben ('Vázlatok a kolostori életből', 1786) c. m ű v é b e n Diderot híres könyvén e k t é m á j á t variálja. D r á m a i k ö l t e m é n y t írt a Bánk bán t é m á r ó l . Kazinczy az ő prózai átírásában f o r d í t j a Goethe Die Mitschuldigen (A vétkesek) c. v í g j á t é k á t . Némedi Lajos Albrecht von Eyb [álbrecht fon e j b ] (Sommersdorf v á r a , Ansbach mellett, 1420. aug. 2 4 . — E i c h s t á t t , 1475. júl. 24.): n é m e t h u m a n i s t a . Nemesi származású, 1436-tól az e r f u r t i , 1444-től 1459-ig a bolognai, a paviai és a p a d o v a i egyetem e n jogot és teológiát végzett, később E i c h s t á t t b e n k a n o n o k . 1459-ben a retor i k a o k t a t á s á n a k előmozdítására ó- és középkori latin szerzőkből v e t t idézetek gyűjt e m é n y é t á l l í t o t t a össze, a m e l y e t édesa n y j á r ó l nevezett el (Margerita poetica, 'Költői Margit', 1472). U g y a n c s a k 1472ben jelent meg N ü r n b e r g lakosainak a j á n l v a híres házassági t r a k t á t u s a : Ob einem manne sey zűriemen ein eélichs weyb oder nicht ('Vajon egy férfi vegyen-e magának feleséget'), röviden Ehebüchlein ('Házassági könyvecske'), amelyben Boccaccio (Guiscardo e Ghismonda) és a Gesta Romanorum (Marina) egy-egy n o v e l l á j á t és az Albanus-legendát is lef o r d í t o t t a . 1474-ben Plautus k é t (Menaechmi, Bacchides) és Ugolino Pisani egy (Philogenia) latin k o m é d i á j á t jelent e t t e meg n é m e t átdolgozásban Speculum morum ( ' E r é n y t ü k ö r ' , 1511) c. humanista erkölcstanában. A német humanizmus előkészítője. O G y ű j t , kiad.: Deutsche Schriften ( ' N é m e t m ű v e k ' , 1890). O Irod.: M. H e r m a n n : A l b r e c h t von E y b und die Friihzeit des d e u t s c h e n H u m a n i s m u s (1893). Vizkelety András Albrecht von Johannsdorf [ólbreht fon johánszdorf] (12 —13. sz.): n é m e t minne-

ALCAL sánger. 1180 és 1200 között passaui oklevelek a passaui püspök miniszteriálisaként említik. Hartmann von Aueval részt vett az 1189. évi keresztes hadjáratban. O Bár dalai már Walther von der V ogelweide ismeretére utalnak, még a Minnesang klasszikus szakaszának képviselője. A provanszál dalok formai gazdagságát és a délnémet népköltészet érzelmi tartalmát használja fel lírájában. Dalait a Des Minnesangs Frühling ('A Minnesang tavasza') c. antológia közli, 1965-ben már 33. kiadásban. Ö Magyarul: 4 vers (Kálnoliy L., Kárpáty Cs., Urbán E., Énekelj aranymadár, anto., 1960), 2 vers (Kárpáty Cs., Német költők antológiája, 1963). Vizkelety András Albrecht von Scharfenberg [ólbreht fon sárfenberk] (13. sz. második fele): német epikus. Ulrieh Füetrers 15. sz.-i kivonataiból ismert Merlin ós Seifrid de Ardemont c. eposzait Fr. Panzer adta ki 1902-ben. Az újabb kutatás valószínűsítette, hogy Wolfram von Eschenbach Parzivaljának és Titurel c. töredékének felhasználásával ő írta az 1477-ben megjelent Jüngerer Titurelt is, amelyet sokáig Wolfram von Eschenbach művének tart o t t a k . O Kiad.: W. Wolf: Albrecht von Scharfenbergs Jüngerer Titurel (1955). O Irod.: W. Roll: Studien zu Text und Überlieferung des sogenannten Jüngeren Titurel (1964). Vizkelety András Albrizzi Teotochi [álbricci teotoki], Isabella (Korfu, 1763. nov. 28.—Velence, 1836. szept. 27.): olasz írónő. Második férje G. Albrizzi. Velencében irodalmi szalont nyitott, amelyben kora nevezetes személyei fordultak meg, mint I. Pindemonte, U. Foscolo, V. A Ifieri, G. Byron, Ganova. Műveiben ezekről készít e t t arcképeket nagy jellemző erővel, pontos stílusban. O Művei: fíitratti ('Arcképek', 1807); Opere di scultura e di plastica ('Szobrász- és kisplasztikái művek', 1831). O Kiad. és irod.: C. Bozza: I. Teotochi Albrizzi, Ritratti e vita di Vittoria Colonna (1946). Herczeg Gyula Albu, Florenta (Floroaica, 1934. dec. 1. — ): román költőnő. A Viapa Románeascá c. folyóirat szerkesztője. 1954-től publikál. Verseiben a modern ember érzósvilága metaforisztikus, tömör képekben jelenik meg. Riportokat is ír. O Fő művei: Fára popas ('Megállás nélkül', költ.-ek, 1961); Intrare in anotim,p ('Belépés az évszakba', költ.-ek, 1964); Fata Morgana ('Délibáb', költ.-ek, 1966); Má$ti de priveghi ('Halotti maszkok', költ.-ek, 1968). Aurél Martin 11*

alcaicus versus (latin alkaioszi verssor): —alkaioszi kilences; alkaioszi tizenegyes; alkaioszi tizenkettes; alkaioszi tízes; alkaioszi verssor, nagy Alcalá [álkáld], Jerónimo de (rövidít e t t nóv); Jerónimo de Alcalá Yánez y Rivera (teljes név); (Segovia, 1563 — uo., 1632): spanyol regény író. Szülővárosában H. de Mendozával és .1. de la Cruzszal tanult a karmelitáknál. Valenciában végezte az egyetemet s orvosként működött Segoviában. Mint költő a spanyol misztikusok iskolájához tartozik. Vallásos tárgyú műveit (Los milagros de nuestra Senora de la Fuencísla, 'A fuencislai Miasszonyunk csodái', 1615; Verdades para la vida cristiana, 'A keresztény élet igazságai', 1632) hűvösen fogadták. Legjobb műve, az Alonso, mozo de muchos amos ('Alonso, sok úr szolgája', 1624 —1626) c., párbeszédes formában írt pikareszk regénye valójában önéletrajz. Szerkezetében V. Espinel Marcos de Obregónjához hasonlít, de kevésbé sikerült, bár előadásmódja többnyire kellemes, stílusa tiszta és világos. O Irod.: M. González Herrero: Jerónimo de Alcalá Yánez (Estudios Segovianos, 1955). Kulin Katalin Alcalá Galiano [álkálá gáliáno], Antonio (Cádiz, 1789. jún. 22. —Madrid, 1865. ápr. 11.): spanyol politikus, író, költő. Előkelő családból származott. J . Valera nagybátyja. Kiváló szónok volt. Liberális nézetei m i a t t VII. Ferdinánd spanyol király száműzte. Politikai szemléletére Montesquieu ós az angol utilitaristák hatottak. O Irodalomszemlóletót ós politikai nézeteit a La literatura espanola, francesa, inglesa e italiana en el siglo XVIII ('A X V I I I . századi spanyol, francia, angol és olasz irodalom', ta .-ok, 1843) és a Lecciones de derecho político y constitucional ('Politikai és alkotmányjogi tanulmányok', 1843) tartalmazzák, í r t költeményeket is. Áz író érdekes egyénisége ós a számos kortörténeti adalék miatt figyelemre méltó két, halála után kiadott önéletrajzi m ű v e : Recuerdos de un anciano ('Egy öreg ember emlékei', 1878) és Memóriás ('Emlékiratok', 1886). Lefordította és kiegészítette S. A. Dunham spanyol történelmét. Az általa írt és az 1700-tól a 19. sz. közepéig tartó időszakra vonatkozó 5 — 7. kötet kiváló tudósnak m u t a t j a . Duque de Rivas El Moro expósito c. elbeszélő költeményéhez írt bevezetése (1834) a spanyol romanticizmus manifesztuma. O Gyűjt, kiad.: Obras escogidas ('Válogatott művei' 1955). O Irod.: F. Ximénez de Sandoval: Antonio Alcalá Galiano (1948). Kulin Katalin 163

t

ALCAL Alcalá y Herrcra [álkálá i errerá], Alonso (Lisszabon, 1599—uo., 1682): spanyol író, k ö l t ő . Lisszabonban ólt. A spanyol b a r o k k próza legszélsőségesebb képviselője. V arios efectos de amor ( A szerelem sokféle hatása', 1641) c.elbeszólósgyűjteményébenmiiiden egyes t ö r t é n e t b e n m á s és más m a g á n h a n g z ó a l k a l m a z á s á t k e r ü l i el. í g y : a Los dos soles de Toledóban ('Toledó két n a p j a ' ) az a - t , a La perla de Portugálban ('Portugália gyöngye') az i - t s t b . Hasonló k ü l ö n c k ö d ő törekvések jellemzik a Jardín anagramático de divinas flores lusitanas, espanolas y latinas ( ' L u z i t á n i a i , spanyol és l a t i n isteni virágok a n a g r a m m a k e r t j e ' , g y ű j t . , 1654) c. m ű v é t . Kulin Katalin Alcaudete [ á l k á u d e t e ] , Alonso de ( R o n d a , 16. sz. eleje— ?): spanyol költő. A spanyol r o m á n c i r o d a l o m legszebb m o t í v u maihoz írt költői glosszákat. Ezek k ö z ü l s o k a t m i n d m á i g énekelnek. O M a g y a r u l : 1 vers (Nemes N a g y A., Spanyol k ö l t ő k antológiája, 1962). Alcázar, [álkószár], Baltasar dei (Sevilla, 1530—uo., 1606): spanyol k ö l t ő . Elszegényedett n e m e s i családból s z á r m a z o t t , a p j a e s k ü d t s z é k i ülnök volt. H u m á n tanulmányokat folytatott, majd katona lett, a haditengerészetnél szolgált. 1565ben m á r neves k ö l t ő . Los Morales mezőváros elöljárója l e t t . 1583-ban visszatért Sevillába, ahol a Gelves grófi család birtok a i n a k ü g y i n t é z é s é t vállalta. O K ö l t é szete élesen elkülönül korának fegyelmez e t t , komoly ihletésű lírájától, és az ú n . sevillai iskola k ó p g a z d a g , a szónoki h a t á s t és a b o n y o l u l t nyelvi díszeket kedvelő k i f e j e z é s m ó d j á t ó l . Alcázar az életöröm, az egészséges humor k ö l t ő j e . Anakreóntól ö r ö k ö l t e a derűs k e d é l y t , a kényelmet k e d v e l ő életfelfogást, Horatiustól a versein u r a l k o d ó klasszikus n y u g a l m a t és m é r s é k l e t e t , Martialistól a csipkelődő, s z a t i r i k u s h a j l a m o t . (El Epitafio a una dama muy delgada, ' E g y nag y o n karcsú hölgy sírfelirata'). E p i g r a m m á k a t , s z o n e t t e k e t , szerelmes v e r s e k e t (A Constanza, ' K o n s t a n t i n é h o z ' ; A Magdaléna, 'Magdalónához') ós vallásos költ e m é n y e k e t (A un crucifijo, 'Egy feszülethez') írt, de l e g j o b b a n azok a versei sikerültek, m e l y e k b e n könnyed, tréfás h a n gon dicséri az élet materiális g y ö n y ö r ű ségeit, a t e r í t e t t a s z t a l örömeit (La cena jocosa, 'Vidám v a c s o r a ' ) . El diálogo entre dos perrillos ( ' P á r b e s z é d két k u t y á c s k a k ö z ö t t ' ) valószínűleg Cervantes Coloquio d e los perros ( ' K u t y á k párbeszéde') c. m ű v é n e k előzménye. O Magyarul: 4 v e r s (Gáspár E., N e m e s N a g y A., Spanyol költők antológiája, 1962). Csép Attila

alchymista irodalom: -*alkimista dalom

iro-

alcím: a m ű —főcímét k ö v e t ő — olykor t ö b b sor t e r j e d e l m ű — figyelemfelkeltő, ill. t á j é k o z t a t ó jellegű t a r t a l o m - v a g y jellegmeghatározás. Megkülönböztetendő a több kötetes kiadványok —köteteiméitől ós a —fejezetcímektől. A szépirodalomb a n f ő k é n t a 19. sz. közepéig, a r e k l á m egyéb f o r m á i n a k elterjedéséig volt használatos. Terjedelmes a l a k j a (a J . Spies n y o m t a t á s á b a n megjelent D . F a u s t u s J á n o s . . . c. népkönyvből): ,,Mikép szerz ő d ö t t m e g az ördöggel h a t á r i d ő r e , azonközben m e l y f u r a csodadolgokat l á t o t t , őmaga m í v e l t és vitt végbe, m í g végezet ü l el n e m n y e r t e jól m e g é r d e m e l t jutalm á t . " O Manapság i n k á b b csak az ismer e t t e r j e s z t ő és t u d o m á n y o s m ű v e k t a r t a l m á n a k pontosabb m e g h a t á r o z á s a vég e t t a l k a l m a z z á k . A régi i r o d a l o m b a n igen g y a k r a n a vagy — esetleg az avagy — kötőszóval kapcsolták a főcímhez, pl. Shakespeare: Vízkereszt v a g y a m i t akartok. Kivételesen az is előfordul, hogy v a l a m e l y m ű n e k az alcíme — az alcímszerű címrésze — ismertebb az elöl álló főcím tartalommegjelölésnél. P é l d á u l A. Francé-nak a Jacques Tournebroche, vagyis N y á r s f o r g a t ó J a k a b meséi című m ű v é t á l t a l á b a n a címszöveg második részének a megnevezésével, t e h á t m i n t egy az „ a l c í m m e l " szokták emlegetni. — Alcímnek nevezik a fejezetek egyes kisebb részeinek a d o t t s e részek t a r t a l m á r a utaló c í m e k e t is. O (—cím) Hoványi János—0. Nagy Gábor

164

alcmanicum metrum: —alkmani szak alcmanius versus: —alkmani

versversszak

Alcoforado [alkoforadu], S o r o r M a r i a n a (Beja, 1640. á p r . 2 2 . - u o . , 1723. júl. 28): p o r t u g á l a p á c a . Hosszú időn á t neki t u l a j d o n í t o t t á k a Portugál Levelek (1669) szerzőségét; az ú j a b b k u t a t á s szerint a z o n b a n e m ű v e t L. de Guilleragues í r t a (bővebben lásd ott). Alcott [óikat], Amos Bronson (Wolcott, Connecticut, 1799. nov. 29.—Concord, 1888. m á r c . 4.): amerikai (USA) író, pedagógus, filozófus. H á z a l ó k ó n t kezdte, m a j d t a n í t ó l e t t (1823—1839), de k o r á t messze megelőző pedagógiai nézetei a m a g a i d e j é b e n n e m k e l t e t t e k visszhangot. Bölcseletben a s z u b j e k t í v idealista ún. transzcendentalista i r á n y z a t n a k volt a miszticizmusba hajló képviselője. Rövid életű u t ó p i s t a közösséget is a l a p í t o t t ( F r u i t l a n d s , 1844—1845). T á r s a d a l m i ref o r m g o n d o l a t o k b a n gazdag, í r ó k o r t á r -

ALCü'I saira n a g y h a t á s t gyakorolt nézeteit t á r salgási f o r m á b a n népszerűsítette. O F ő b b m ű v e i : Observations on the Principles and Methods of Infant Instruction ('A kisdednevelés elvi és gyakorlati kérdései', 1830); Orphic Sayings ('Orfikus szóz a t o k ' , aforizmák, 1840);Table-Talk ('Aszt a l i beszélgetések', t a n . , 1877); Sonnets and Canzonets ('Szonettek és canzonett á k \ 1882). O Irod.: O. S h e p a r d : Pedl a r ' s Progress, t h e Life of A. B . Alcott (1937). Országh László Alcott [óikat], Louisa May (Germant o w n , m a Philadelphia, 1832. n o v . 29.— Boston, 1888. m á r c . 6.): amerikai (USA) írónő. Középosztálybeli család s a r j a , a transzcendentalista klub neveltje, tanít ó n ő , a p o l g á r h á b o r ú b a n ápolónő, m a j d sikeres írónő, az antialkoholizmus ós a női választójog a k t í v harcosa. O Moralizáló, önéletrajzi jellegű gyermekregényei a gyermeki lélek és a családi élet ábrázolásának hitele, az írónő együttérző, olyk o r szentimentális h a n g j a , h u m o r a , könyn y e d elbeszólósmódja m i a t t m a is közkedveltek. O F ő b b művei: Liitle Women or Meg, Jo, Beth and Amy (reg., 1868 — 1869: Á l t a y M „ N é g y leány, 1923; H a l m i J . , J ó s k a lányom, 1948; film: K i s asszony, U S A , 1948);~An Old-Fashioned Girl (reg., 1870: átdolg. A l t a y M., Régimódi kisaszszony, 1926; f i l m : ua., USA, 1949); Little Women Married or Wedded (reg., 1 8 ? ? : A l t a y M., T o v á b b folyik az élet, 1925). O Irod.: M. B . S t e r n : Louisa M a y A l c o t t (1950). Abádi Nagy Zoltán Alcover [álkover], J o a n ( P a l m a de Mallorca, 1854—uo., 1926): k a t a l á n költő, író, jogtanácsos. A k t í v közéleti ember, a k i t elégikus a l a p h a n g ú költészete ós próz á j a az újjászülető k a t a l á n irodalom legj o b b j a i közé e m e l t e k . O G y ű j t , kiad.: Poesias ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1921). Alcuinus; Alcuin; Alkuin; Alchwinus; Alchvinus; Alquinus; Alchvine; Albinus; Albinus Flaccus (York, N o r t h u m b e r l a n d , 730 k.—Tours, 814. m á j . 19.): latinul alk o t ó angolszász t u d ó s , költő, főjDap. O Az előkelő angolszász család g y e r m e k é n e k kor á n felébredt t u d o m á n y s z e r e t e t é t a yorki kolostori iskola n a g y hírű tanítói, Egbert p ü s p ö k és Aelbert m e s t e r m é l y í t e t t é k el. 778-ban m a g a is — m i n t d i a k ó n u s — az iskola t a n í t ó j a l e t t . A kolostor a n t i k kézi r a t o k b a n is g a z d a g k ö n y v t á r á n a k gyarap í t á s a végett g y a k r a n u t a z o t t a kontinensre: F r a n k f ö l d r e , R ó m á b a . E g y i k ilyen ú t j á n , P á r m á b a n t a l á l k o z o t t N a g y Károlylyal, aki az a k k o r m á r ismert t u d ó s t szolgálatába f o g a d t a . 781-től kisebb megszakításokkal 801-ig a király

u d v a r i i s k o l á j á n a k , az ú n . A k a d é m i á n a k az ólén állt. N a g y Károly művelődéspolitikai k o n c e p c i ó j á n a k — amelynek lényege a birodalom k u l t u r á l i s színvonalának emelése, a f r a n k előkelők és a klérus megismertetése az a n t i k k u l t ú r á v a l — egyik legfőbb s u g a l m a z ó j a ós v é g r e h a j t ó j a volt. T u d o m á n y o s t a n á c s a d ó j á n a k , a királyi család t a n í t ó m e s t e r é n e k buzgólkodását az u r a l k o d ó g a z d a g a d o m á n y o k k a l h á l á l t a meg, így j u t o t t Alcuinus a tours-i Szent M á r t o n - a p á t s á g b i r t o k á b a . E l e t e utolsó h á r o m évében a n t i k k é z i r a t o k gyűjtésével és másolásával, m e g b í z h a t ó másolóiskola a l a p í t á s á v a l híressé t e t t e a tours-i kolostori iskolát. O Munkáss á g á b a n az u t ó k o r s z á m á r a legfontosabb a k k u l t ú r h i s t ó r i a i f o r r á s é r t é k ű pedagógiai művei, a m e l y e k később a középkori iskolák a l a p v e t ő kézikönyvei lettek. Dialógus Saxonis et Franconis ('A szász és a f r a n k f i ú párbeszéde') és De orthographia ('A helyesírásról') korai a l k o t á s a , v a l a m i n t a 796-ban keletkezett De rhetorica ('A retorikáról') c. m ű v e g r a m m a t i kai, ill. retorikai t a n k ö n y v az írói megform á l á s morális és esztétikai igényével. A főleg Ciceró-idézetekben, Donatus-, Priscianus-, Beda-helyeken alapuló m u n k á k m a is jelentős forrásai a latin a u k t o rok szövegkritikai t a n u l m á n y o z á s á n a k . Művelődéspolitikai tevékenységének legf ő b b d o k u m e n t u m a a Disputatio Pippini cum Albino scholastico ('Pippin beszélgetése a t u d ó s Albinusszal') c. dialógusa, a m e l y az Epikrétosz filozófus neve a l a t t fennmaradt kérdésgyűjtemóny utánzatak é n t körvonalazza a Karoling-kor emberének t á r s a d a l o m r ó l és természetről alkot o t t általános képét. Ugyancsak fontos d o k u m e n t u m o k N a g y Károlyhoz és m á s tekintélyes k o r t á r s a i h o z írt levelei. A középkor „ p o é t a m e l o d u s " - n a k , elbűvölő költőnek t a r t o t t a szigorúan a n t i k m e t r u m o k b a n írt, o l d o t t a b b , m o d e r n e b b versf o r m á k r a soha á t n e m váltó költészetéért. De dialectica ('A v i t a t k o z á s t u d o m á n y á ról') c., korai keresztény teológusok, főleg Boethius a l a p j á n í r t dialógusa a középkori filozófiai irodalom — szerény — kezdete. Mint teológus n e m önálló gondolkodó: exegetikai, dogmatikai, egyh á z t ö r t é n e t i m u n k á i j o b b á r a tiszta latin stílusuk megőrző szerepének köszönhetik jelentőségüket. De saltu lunae et bissexto ('A h o l d u g r á s és a szökőév') c. értekezésében, a m e l y N a g y Károly iskoláinak asztronómiai t a n k ö n y v e lett, Dionysius Exiguus kronológiai elméletét ismétli. Szerteágazó irodalmi, pedagógiai, t u d o mányszervező m u n k á s s á g a f o n t o s eleme annak a közvetítő folyamatnak, amivel az angolszász k u l t ú r a á t p l á n t á l t a az 165

ALDA a n t i k örökséget a Karoling-reneszánszba. O Kia-l.: J . P . Migne: PL (100— 101. köt., 1863). O Magyarul: 1 vers (Sík S., Himnuszok könyve, 1043); prózai részletek ( H o r v á t h J . , Világirodalmi Antológia, 2. köt., 1955). Zsolt Angéla Aida, J a n (írói név); Alexandr Hofejsí (családi nóv); ( P r á g a , 1901. febr. 26. — ): cseh költő. J . Hofejsí költő öccse. 1952t ő l 1956-ig a p r á g a i Állami G y e r m e k K ö n y v k i a d ó V á l l a l a t irodalmi vezetője v o l t , azóta az irodalomnak él- O Első verseskötete, a N a promenádé ('A sétatér e n ' , 1926) a szegénység, alázat és szeretet Wolkerhex. hasonló költői hitvallása. A h a r m i n c a s évek végétől kezdve politikai v e r s e k e t is írt, a h á b o r ú után pedig f ő k é n t g y e r m e k v e r s e k e t ós verses meséket. Kit ű n ő műfordító, francia, kínai, h i n d ú , n é m e t , orosz és g r ú z költőket tolmácsolt. O Vál. költ.-ek: Má cesta ('Az ón u t a m ' , 1961). Szalatnai Rezső Áldana [áldaná], Francisco d e (Alcántara, 1537—Alcazarquivir, Marokkó, 1578. aug. 4.): s p a n y o l politikus, k a t o n a , k ö l t ő . Sebestyén p o r t u g á l király tanácsa d ó j a . T ö b b h a d j á r a t b a n v e t t részt. A marokkói h a r c o k b a n esett el. O Költem é n y e i t t e s t v é r e : Cosme d e Áldana g y ű j t ö t t e össze ós a d t a ki k é t részben (1589—1591). K o r t á r s a i becsülték, Cervantes isteninek nevezi és Garcilaso de la Vega, F . de Herrera, F . de Figueroa mellé helyezi. F ő k é n t vallásos, elmélkedő költem é n y e k e t írt. E z e k e t nagy érzelmi feszültség jellemzi. Legihletettebb az Epístola a Arias Montano ('Levél Arias M o n t a n ó h o z ' ) . Szerelmes versei — kora d i v a t j á n a k megfelelően — pásztoridillek. K a t o n a verseit a nagy s p a n y o l birodalom eszm é j e h a t j a á t . O G y ű j t , k i a d . : Obras completas ('összes művei', 1953); Epistolario poético completo ('Teljes költői levelezés', 1946). O Írod.: A. L e f e b v r e : L a poesía dei C a p i t á n Á l d a n a (1953); E . L. R i v e r s : Francisco d e Áldana, el d i v i n o C a p i t á n (1955). Kulin Katalin Aldanov, M a r k (írói nóv); M a r k Alekszandrovics Landau (családi nóv); ( K i j e v , 1889. okt. 26.—Nizza, 1957. f e b r . 25.): orosz író, esszéista. Eredetileg vegyészm é r n ö k , 1914-ben irodalmi t a n u l m á n y o k k a l jelentkezett. 1919-ben F r a n c i a o . - b a emigrált, 1941-ben az U S A - b a költöz ö t t . O N a g y r é s z t történelmi regényeit P á r i z s b a n , a n y a n y e l v é n j e l e n t e t t e meg. Különösen ismertté vált a Miszlityel (1923—1927) c. t e t r a l ó g i á j a , a m e l y Mo.on h á r o m k ö t e t e s kiadásban A gondolkozó ördög c. 1930-ban jelent m e g (fordít ó i : Piroska K . , H o n t i R . , G y a g y o v s z k y 166

E.). E m ű v é b e n a f r a n c i a f o r r a d a l o m m a l és Napóleon u r a l m á v a l foglalkozik analógiát vonva két történelmi szituáció, a f r a n c i a és az orosz f o r r a d a l o m között, f ő k é n t az emigráns-sors s z e m p o n t j á b ó l . H á r o m r é s z e s regényciklusa, a Kljucs (1929: Gellért H., A kulcs, 1944), a fíegsztvo ('Menekülés', 1931) és a Pescsera ('A b a r l a n g ' , 1934—1936), v a l a m i n t más, az októberi forradalomról és az u t á n a következő időszakról s a f o r r a d a l o m vezető egyéniségeiről írt művei szélsőségesen szovjetellenesek. A történelmi f a t a l i z m u s elem e i t lehet felfedezni a Nacsalo konca ('A vég kezdete', 1939) c., a spanyol polgárháborúról a 2. világháború előérzetével írt regényében. O E g y é b főbb m ű v e i : Szovremennyiki ('Kortársak', esszék, 1928); Portreti ('Arcképek', esszék, 1931); Isztoki ('Gyökerek', reg., 1948). Áhi Jolán Aldecoa [áldekoá], J o s ó Ignacio (Vitoria, 1925 — ): spanyol író, költő. A baszk föld életerejét b e m u t a t ó első költ e m é n y e i 1947-ben jelentek meg Todavia la vida ('Még az élet') c. Később m i n t a polgárháború u t á n i évek egyik legjobb — W. Faidkner és C. J . Cela n y o m d o k a i n j á r ó — elbeszélője realista regényeivel ós novelláival t ű n t ki. Gran Sol ( ' N a g y N a p ' , 1957) c. regényéhez az Atlantióceánon egy halászhajón g y ű j t ö t t élménya n y a g o t . Nézete szerint az írónak a drám a i erejű valóságot kell rendszereznie, ós lényegi változtatások nélkül d o k u m e n t u m s z e r ű m ű v e k e t kell a l k o t n i a . O F ő m ű v e i még: El fulgor y la sangre ('A vill á m és a vér', reg., 1954); Vísperas dei silencio ('A csend vecsernyéje', elb.-ek, 1955); Espera de tercera clase ( ' H a r m a d osztályú váróterem', elb.-ek, 1955); El corazón y otros frutos amargos ('A szív és m á s keserű gyümölcsök', elb.-ek, 1959). O Irod.: J . L. Alborg: H o r a a c t u a l d e la novela espanola (1958). Hargitai György Aldhelmus; Aldhelm of Malmesbury (Brokenborough, Wessex t a r t . , 640 k.— ?, 709. m á j . 25): latinul a l k o t ó angolszász költő. Előkelő s z á r m a z á s a (a feltevések szerint Centwines király fia volt) lehet ő v é t e t t e , hogy e l s a j á t í t s a kora legmag a s a b b színvonalú műveltségét. 675-ben a m a l m e s b u r y i kolostor a p á t j a lett, s megh o n o s í t o t t a — elsőkónt az angol szigeten — a Benedek-rend s z a b á l y a i t . K o r társai hírneves t u d ó s k é n t tisztelték, 688ban a p á p a m e g h í v t a R ó m á b a . 705-ben S h e r b o r n e (Salisbury) p ü s p ö k e lett. O N e v e a l a t t f e n n m a r a d t négy, 683 és 692 k ö z ö t t keletkezett kisebb templomi feli r a t : iskolázott, de szerény költői tehet-

ÁLDOZ eégről t a n ú s k o d ó , bibliai t ö r t é n e t e k e n ós legendákon alapuló t a n í t ó k ö l t e m é n y e k . 690 körül íródott, De virginitate {'A szüzességről') c., Hildelitha a p á t n ő n e k a j á n lott verses ós prózai m ű v e a szerzetesi cölibátus dicsérete keresztény k ö n t ö s b e ö l t ö z t e t e t t a n t i k mitológiai példákkal. Legjelentősebb alkotása az Episíola ad Acircium ('Levél Acireiushoz') c. i s m e r t dialógusa. A m ű latin m e t r i k a i fejtegetések ós száz verses r e j t v é n y g y ű j t e m é n y e , c í m z e t t j e Aelfrid n o r t h u m b r i a i király. A r e j t v é n y e k a n y a g á t a szerző f ő k é n t a természetből meríti. Realista életközelsége művelődéstörténeti é r t é k ű v é a v a t j a az írást és feledteti stiláris fogyatékosságait. N é h á n y t o v á b b i f e n n m a r a d t töredék a z t bizonyítja, hogy A l d h e l m u s modern r i t m i k u s verseléssel is próbálkozott; nyolcas páros rímű j a m b u s a i erősen alliterálnak. K i t e r j e d t levelezése elsőnek j u t t a t t a el az a n t i k elemekre épülő angolszász műveltséget a kontinensre. H a t á s a m é r t é k a d ó jelentőségű volt a 8. és 9. sz. t u d o m á n y o s életére. O K i a d . : J . P . Migne: Patrologia Latina (89. köt., 1850); R . E h w a l d : ' Aldhelmi Opera (1919). Zsolt Angéla Aldington [óldingtn], R i c h á r d (Portsm o u t h , 1892. júl. 8. — Sury-en-Vaux, 1962. júl. 27.): angol költő, író. R ö v i d ideig j á r t a londoni egyetemre, de n e m végezte el, s az íráson kívül soha s e m m i m á s t nem t e k i n t e t t h i v a t á s á n a k . Már 1912-ben megjelent n é h á n y verse egy amerikai folyóiratban, 1913-ban pedig az , , i m a g i s t á k " folyóiratának szerkeszt ő j e lett. U g y a n a b b a n az évben v e t t e feleségül ' H . D.' (Hilda Doolitlle) amerikai költőnőt, aki E . Pound mellett e költői csoport egyik legelső ós legjelentősebb képviselője volt. 1937-ben elváltak, s Aldington ú j r a megnősült. Az 1. világh á b o r ú végén olyan súlyosan megviselt idegekkel szerelt le, hogy a londoni Times irodalmi mellékleténél t ö l t ö t t néh á n y h ó n a p u t á n vidékre kellett mennie, n y u g o d t a b b környezetbe, s így is nyolc évbe telt, m í g teljesen felépült. E z a l a t t t ö b b k ö t e t verset a d o t t ki, s hogy megélhetését biztosítsa, rendszeresen írt krit i k á k a t és s o k a t f o r d í t o t t görögből, latinból, franciából, olaszból. A k é t világháború közt hosszabb ideig élt Olasz- ós Franciao.-ban, valamint S v á j c b a n , a 2. világháború a l a t t A m e r i k á b a n , végül ismét Franciao.-ban. O Images Old and New ('Régi és ú j képek', költ.-ek, 1915) c. első, s az ezt követő tíz évben megjelent köteteinek a pillanatnyi élm é n y t egy-egy közvetlen h a t á s ú , tiszta képbe t ö m ö r í t ő rövidebb, olykor csak né-

h á n y soros szabad versei u t á n az A Fool i' the Forest ('Bolond az e r d ő b e n ' , költ., 1925) c. , , f a n t a z m a g ó r i á " - j a és az A Dream in the Luxembourg ('Alom a Lux e m b o u r g - k e r t b e n ' , 1930) c. hosszú költem é n y e a bonyolultan s o k r é t ű emberi lót egyszerre érzéki, érzelmi ós szellemi élmén y é t közvetíti, sokszor ironikusan, sokszor áttételesen, de m i n d i g az ihletett, s p o n t á n költészet, n e m pedig a filozófiai absztrakció eszközeivel. A h á b o r ú t övező dicsfény és a viktoriánus polgárság eszményeinek hamisságát leleplező Death of aHerót ('Hősi halál', reg., 1929) további, ugyancsak erősen kritikai élű regények és novelláskötetek k ö v e t t é k , k ö z t ü k a The Golonel's Daughter ('Az ezredes lánya', reg., 1930); Ali Men Are Enemies (reg., 1933: Tábori P . , Minden e m b e r ellenség, 1934; f i l m : ua., 1934); Women Must Work (reg., 1934: Tábori K . , E g y l á n y dolgozni a k a r , 1935); Very Heaven ('Maga a mennyország', reg., 1936). E g y é b m ű v e i k ö z t jelentősek életrajzi kötetei, így Voltaire-ről (1926), Wellingtonrói (1943), D. H . Lawrence-r6\ (1950) és T. E . Lawrence-v&\ (1954). O G y ű j t , k i a d . : Gomplete Poems ('Összes versei', 1948). O Magyarul m é g : 1 — 1 nla (n. n., N y ű g , 1932, 2.; Cs. Szabó L., Mai angol d e k a m e r o n , 1935); 1 vers (Vajda E., Versek Itáliáról, a n t o . , 1947); 1 vers (Szemlér F . , Változott egekben. V á l o g a t o t t m ű f o r d í t á s o k . 1959). Buttkay Kálmán áldozati vers: szűkebb értelemben vallási á l d o z a t o k a t kísérő rituális ének, t á g a b b értelemben az áldozati szertart á s t leíró költemény. A s z ű k e b b értelemben v e t t típus p é l d á j a az alábbi a k k á d vers az i. e. 3. évezredből, m e l y e t BólM a r d u k isten áldozati s z e r t a r t á s á n feltehetőleg p a p o k kórusa és a kórusvezető recitált. Az áldozati állat félelmét megjelenítő kezdő sorai: „Ó, Uram, jöttödre megrémül: a fejedelem orcája előtt szőre égnek mered!" „Ó, Uram, lásd fülét hogy hegyezi, szeme kitágul kereken, szőre égnek áll, fara reszketi" „Hadd ölöm meg a bestét, hadd ölöm meg!" „Ó, Uram, halld, torkaszakadtából mint üvölt, füléig véresen 1" „Hadd ölöm meg a bestét, hadd ölöm meg 1" (ford. Rákos 8.)

A leíró t í p u s szép p é l d á j a a kínai Si kingbői az Áldozás az ősöknek c. vers: Fehér Ürmöt szedni ballag szigetein kis tavaknak, felajánlja, feláldozza ősöknek és királyoknak.

167

ALDRI Gazdag, pompás a fejéke, figyel estig a szentélybe, rengő, tornyos a fejéke, hazaindul esti fénybe'. (ford. Weöres S.J

(reg. 1928: R u z i t s k a M., ,, . . . és l á m p á s t a d o t t k e z e m b e az Ű r " , 1931) ós folytat á s a A White Bird Flying (reg., 1931: R u z i t s k a M „ Száll a fehér m a d á r , 1932) c. regényében az amerikai szűzföldeket hősies k ü z d e l e m b e n és m u n k á v a l meghódító úttörőknek állított emléket. O F ő b b m ű v e i még: Miss Bishop (reg., 1933: S. B o k o r M., Ella kisasszony, 1934; f i l m : ' É l j e n Miss Bishop!', U S A J ; Song of Years (reg., 1939: R u z i t s k a M., A m ú l t dala, 1940) O Magyarul móg: Családi kör (reg.: R u z i t s k a M., 1935).

Az áldozati vers a r c h a i k u s a b b , szertart á s i t í p u s a a p r i m i t í v költészetben és egyes vallásos i r o d a l m a k b a n (pl. a mezop o t á m i a i b a n , az e g y i p t o m i b a n , a szanszkr i t b a n , a tibetiben stb.) mágikus-rituális a k t u s k é n t ( — m á g i k u s irodalom) élt. Szig o r ú a n k ö t ö t t , v á l t o z t a t h a t a t l a n szöveg volt. É n e k e s e l ő a d á s á t ünnepi s z e r t a r t á sokon t á n c kísérte. A r á n k m a r a d t legősibb áldozati versek az i. e. 3. évezredből származnak (Mezopotámiából, az óegyiptomi piramisszövegekből). A szanszkrit — Véddk közül a Jadzsur-véda (i. e. 1. évezred első fele) t a r t a l m a z áldozati énekeket. A vallástörténészek (R. Guénon, Kerényi K.) szerint az ősi kult ú r á k n a k ez volt az a kritikus periódusa, a m i k o r az a d d i g kizárólagos „ t e m p l o m i m ű v é s z e t " egysége m e g h a s a d t , s elkezdődött a „művészetek szabadságharca" (.Lukács Gy. kifejezése) a vallástól k ö t e t len a u t o n ó m i á é r t . E k k o r tűnik fel az áldozati vers t á g a b b értelemben v e t t típusa, mely m á r n e m a szertartás része, h a n e m félig irodalmi, félig vallási igényű —leíró költészet. A kínai —Si king c. g y ű j t e m é n y ünnepi énekei között (i. e. 3. sz.) még sok rituális áldozati h i m n u s z (—szung) van u g y a n , d e m á r közöl leíró verseket is. Csü J ü a n n á l (az i. e. 1. évezred első feléből) és az i. e. 2. sz.-i — J o fu c. v e r s g y ű j t e m é n y első d a r a b j a i n á l m á r teljesen u r a l k o d ó v á válik a leíró jelleg. O Az európai i r o d a l o m b a n az áldozati vers jelentős m ű f a j sosem volt; az a n t i k v i t á s ból n é h á n y áldozati e p i g r a m m a m a r a d t csak fenn (pl. a t a r e n t u m i Leonidasztól), és az áldozatleírások csak m ű r é s z e k k é n t ismeretesek (pl. Homérosz Iliászának 23. énekében). Az e u r ó p a i folklór p o g á n y áldozati versei — az egyik 9 —10. sz.-i, norvég—izlandi e d d i k u s vers, a Hávamál (—Edda) egy részletétől és más, szórván y o s töredékemlókektől eltekintve — elp u s z t u l t a k . K u t a t ó k feltételezik, h o g y egyes gyermekversek, népdalok megőrizt é k n é h á n y elhomályosult m o t í v u m u k a t . A kereszténység l i t u r g i á j á b a n az áldozati vers n e m k ü l ö n ü l t el a szertartásirodalm o n belül. O (—mágikus irodalom, szertartásirodalom, vallásos irodalom) Hoványi

Aldrich [óldrics], T h o m a s Bailev (Portsm o u t h , N . H . , 1836. nov. 11.—Boston, 1907. m á r c . 19.): amerikai (USA) író, költő. 1881-től 1890-ig szerkesztette az Atlantic Monthlyt, s m i n t ilyen, konzervatív szellemű i r á n y í t ó szerepet t ö l t ö t t be a századvég amerikai irodalmi életében. Nyelvileg túlékesített versei Cloth of Gold, and Other Poems ( ' A r a n y r u h a ós m á s k ö l t e m é n y e k ' , 1874) c. jelentek meg. K o r á b a n kedvelt, ügyesen szőtt, d e kissé felszínes regényei közül legjobb az önéletr a j z i v o n a t k o z á s ú The Story of a Bad Boy ( ' E g y rossz fiú története', 1870). í r t n é h á n y k ö t e t elbeszélést (Marjorie Daw, 1873; Two Bites at a Cherry /Szőrszálhasogatás', 1894), d r á m á k a t (Mercedes, 1894; Judith of Bethulia, 'Bethuliai J u d i t ' , 1904, f i l m : ua,, G r i f f i t h , USA, 1913) és ú t i k ö n y v e k e t (From Ponkapog to Pesth , ' P o n k a p o g t ó l Pestig', 1883). O G y ű j t , k i a d . : The Writings of T. B. Aldrich ('T. B. Aldrich írásai', 1907). O Magyarul: 1 nla (Sárváry E., O t t h o n , 1 8 7 5 - 1 8 7 6 , 3. köt.); 1 elb. (S.A. , V Ú , 1901, 2. sz.); Prudence Palfrey (reg., 1874: Garádi V., P r u d e n c e kisasszony, 1917); 1 vers (Tábori P . , A m e r i k a ú j lírája, anto., 1935). O Irod.: F . Greenslet: The Life of T. B. Aldrich (1908).

János

Aldrich [óldrics], Bess; Streeter (családi nóv) (Cedar Falls, l a . , 1881 — 1954. a u g . 3.): a m e r i k a i (USA) írónő. Hosszú ideig középiskolai t a n á r volt az U S A prériterületein. O A Lantern in her Hand

Aldridge [óldridzs], J a m e s (Man szigete, 1918. júl. 18. —): angol író. I f j ú s á g á t A u s z t r á l i á b a n t ö l t ö t t e , csak a 2. világh á b o r ú kitörése előtt, 1938-ban tért vissza A n g l i á b a . Újságíró lett, a h á b o r ú a l a t t h a d i t u d ó s í t ó k é n t m ű k ö d ö t t Norvégiában, Görögországban és a KözelKeleten. T u d ó s í t á s a i a Timeshan és a New York Timeshan jelentek meg. A háb o r ú a l a t t í r t a a görög nép antifasiszta h a r c á t ábrázoló regényeit: Signed witli their Honour ('Becsületükkel megpecsételve', 1942); The Sea Eagle (1944: Kilén y i M., Tengeri sas, 1947; V e r s e n y f u t á s az életért, 1948). A h á b o r ú u t á n a nemzetközi b é k e m o z g a l o m b a n vállalt jelentős szerepet: 1951-ben az „ í r ó k a bókéé r t " szervezet alapító t a g j a lett, 1952 ó t a

168

ALECS az A n g o l — S z o v j e t B a r á t i T á r s a s á g egyik vezető egyénisége. The Diplomát (reg., 1949: Boldizsár I . , A d i p l o m a t a , 1952) c. m ű v é é r t , — a m e l y b e n a g y a r m a t o s í t ó k ellen küzdő iráni nép h a r c á t m u t a t j a be — 1953-ban Lenin Béke-díjjal t ü n t e t t é k ki. Műveiben az ö n m a g á t t ú l é l t imperializmus embertelenségét leplezi le, és mély együttérzéssel á b r á z o l j a az imperializmus ellen fegyverrel k ü z d ő népek h a r c á t . H í v e n rögzíti a g y a r m a t o s í t á s szörnyűségeire ráébredő angol értelmiség lelkiismereti válságát, bár n e m l á t j a a válságból kivezető u t a t . Első regényein Hemingway h a t á s a érződik, é r e t t alkotásai a z o n b a n s a j á t o s írói módszerről tanúskodnak: kiélezett szituációkban különböző ideológiák képviselőit állítja egymással szembe, és a z t vizsgálja, hogyan t ü k r ö z ő d n e k a kor történelmi eseményei a különböző e m b e r e k t u d a t á b a n . O F ő b b m ű v e i m é g : After the Lost Generálion ('Az elveszett nemzedék u t á n ' , tan., 1951); TheHunter (reg., 1950: K i s F.-né, A vadász, 1959); Heroes of the Empty View ('A p u s z t a horizont hősei', reg., 1954); The Last Exile ('Az utolsó s z á m ű z ö t t ' , reg., 1961); A Captive in the Land ('Fogoly az o r s z á g b a n ' , reg., 1962); Of Many Men (reg.,?: I m r e K., Az utolsó á r n y é k , 1967). O Magyarul még: 1 elb. (Bizám L., N a g y v , 1959, 8.). O Irod.: B i z á m L.: J a m e s Aldridge (Nagyv, 1959, 8.). Pálfy István Aleardí, Aleardo (írói név); gróf Gaetano Aleardi (eredeti név); (Verona, 1812. n o v . 4.—uo., 1878. júl. 17.): olasz költő, politikus. Az olasz egység lángoló h í v e k é n t élt és dolgozott. 1848-ban Tommaséo ós Manin, a velencei forradalmi k o r m á n y vezetői megbízásából Párizsban p é n z t és élelmet g y ű j t ö t t az ú j köztársaság s z á m á r a . A H a b s b u r g - k o r m á n y kétszer is b ö r t ö n b e vetette, 1852-ben és 1859-ben. Az olasz egység m e g t e r e m t é s e u t á n , 1864 és 1874 között Firenzében az esztétika t a n á r a , 1873-tól p e d i g az olasz királyság s z e n á t o r a volt. O G. Prati mellett a 19. sz.-i olasz késői r o m a n t i k u s költészet legismertebb a l a k j a . Verseiben és elbeszélő költeményeiben az olasz függetlenségért lelkesedik, izzó hazafisága gazdag r e t o r i k á v a l , csiszolt f o r m á b a n szólal meg. Szerelmi költészete azonban g y a k r a n érzelgős. Az I sette soldati (1861: R a d ó A., A h é t k a t o n a , részletek, Olasz költőkből, a n t o . , 1886) c. elbeszélő költeményében megemlékezik a m a g y a r szabadságharcról és apoteózist ír Petőfi S.ról, „ a dal ós a harc fiá"-ról. Népszerűgége a h a t v a n a s évek végétől kezdve jelentősen m e g f o g y a t k o z o t t . O F ő m ű v e

m é g : Della pittura mistica e di Frate Angelico ('A m i s z t i k u s festészetről és F r a Angelicóról', t a n . , 1869); Discorso su F. Petrarca ( ' É r t e k e z é s F . P e t r a r c á ról', 1874); Epistolario ('Levelezés', 1879). 0 G y ű j t , kiad.: Poesie complete ('Összes k ö l t e m é n y e i ' , 1864). O Magyarul m é g : 1 vers ( K r e m m e r D . , Magyar Géniusz, 1899, 7.); 2 vers ( R ó n a i M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, 1957). O Irod.: G. P a n z a c c h i : Critica spicciola (1886); B . Croce: L a letterajiura della n u o v a I t a l i a (1914 —1915); G. Biadego: Bibliográfia a l e a r d i a n a (1916); C. D e Lollis: Saggi sulla f o r m a poetica italiana d e l l ' O t t o c e n t o (1929). Simó Jenő Aléchem, Sólem:

Sólem

Áléhem

Alecis [áleszisz], Guillaume; Alexis (Lisieux közelében, 1425 k . — J e r u z s á l e m , 1486 k.): f r a n c i a költő, Benedek-rendi szerzetes. Szatirikus, erkölcsre o k t a t ó versei közül légismertebb a 126 verss z a k b a n megírt Grant blason des fausses amours ('Hosszú f e d d ő vers a h a m i s szerelemről', 1461) c. m ű v e , amely szarkaszt i k u s körkép a kor gáláns szórakozásokba m e r ü l t udvari életéről. E m ű v é t La Fontaine is n a g y r a becsülte. Stílusa a l a p j á n t ö b b e n neki t u l a j d o n í t o t t á k a Palhelin mester c. farce-ot. O Összegyűjtött m ű vei: Oeuvres poétiques (1896 —1908). Aleckovic [alecskovity], Mira ( Ú j v i d é k , 1924. febr. 2. —): szerb írónő, költőnő. Bölcsészetet végzett. Részt v e t t a n é p i felszabadító h a r c o k b a n . A h á b o r ú u t á n t ö b b lap és folyóirat szerkesztője. L í r á j á t a gyöngédség ós a pátosz jellemzi. Gyermekversei n a g y népszerűségnek örvend e n e k . O F ő b b m ű v e i : Tri proleca ( ' H á r o m t a v a s z ' , költ.-ek, 1949); Zaslo grdis reku ('Miért szidod a folyót', reg., 1955); Zbogom velika tajno (elb.-ek, 1958: Bencz M., K i d e r ü l n e k a t i t k o k , 1962); Noc ova poslednja ('Az utolsó é j s z a k a ' , költ.-ek, 1960). O M a g y a r u l móg: 2 vers ( L a t á k I., Magyar Szó, 1961, 151.); 1 vers (Tornai J . , J u g o s z l á v költők antológiája, 1963); 1 nla (H. J . , Magyar Szó, 1963, 18.); 2 vers (Bácski Gy., ü t ü n k , 1966, 1.); 1 vers (Ács K., N a p j a i n k éneke, a n t o . , 1967). Drasko Redjep Alecsandri [álekszándri], Vasile (Bacáu köz , 1821. júl. 21 —Mirce^ti, 1890. a u g . 22.): román író, politikus. A r o m á n rom a n t i k a egyik legjelentősebb a l a k j a . Moldovai iskolában ós Párizsban t a n u l t . 1840 és 1842 k ö z ö t t a iasi-i Nemzeti Szính á z társigazgatója volt, s jelentős szerepet j á t s z o t t Moldova irodalmi életének megszervezésében, a r o m á n nemzeti ö n t u d a t 169

ALEGR ébresztésében. R é s z t v e t t az 1848-i forrad a l m i eseményekben is: a f o r r a d a l o m elf o j t á s a u t á n külföldre m e n e k ü l t , s n a g y u t a z á s o k a t t e t t E u r ó p á b a n , Ázsiában és A f r i k á b a n . H a z á j á b a visszatérve irodalmi munkásságának folytatása mellett a k é t r o m á n fejedelemség egyesüléséért f o l y ó küzdelembe kapcsolódott be; 1859ben, m i n t az E g y e s ü l t Fejedelemségek külügyminisztere T o r i n ó b a n e g y e z m é n y t írt a l á K l a p k a t á b o r n o k k a l , h o g y közös m a g y a r — r o m á n k a t o n a i akciót i n d í t a n a k A u s z t r i a ellen. A r o m á n a k a d é m i a egyik szervezője, élete végén pétiig R o m á n i a párizsi követe volt. O I f j ú s á g á t ó l kezdve melegen é r d e k l ő d ö t t a román népköltés z e t i r á n t ; ő fedezte fel a leghíresebb r o m á n népballadát, A báránykát (MioriNépköltési g y ű j t e m é n y e (Poezii poporale. Balade, 'Népi költemények. Ballad á k ' , 1852 — 1853) franciául k é t kiadásb a n (1853, 1855) és németül is (1857) m e g j e l e n t . Lírai költészete és e p i k á j a a r o m á n népköltészet, v a l a m i n t a f r a n c i a r o m a n t i k u s o k h a t á s á t tükrözi. O Legé r t é k e s e b b verseskötetei: Doine f i Lárrámioare ('Dojnák és Gyöngyvirágok', 1852); Pnsteluri fi Legende ('Pasztellek ós Legend á k ' , 1875—1876). J ó t á r s a d a l m i vígját é k a a Boieri $i ciocoi ('Bojárok és parv e n ü k ' , 1874); történelmi d r á m á i a Despot-Vodá ( ' D e s p o t v a j d a ' , 1880), az Ovidiu (1880) ós a Finlina Blanduziei ('Blandusia forrása', 1884). í r t a kor szociális problémáival s z á m o t vető elbeszélés e k e t (Istoria unui galbin §i a unei parale, ' E g y a r a n y és egy k r a j c á r t ö r t é n e t e ' , 1844) és színes útleírásokat ( 0 Primblare prin munfi, 1844: Köllő K., S é t a a h e g y e k b e , 1965) is. O F o n t o s a b b m a g y a r f o r d í t á s o k : Válogatott versek (Szemlér F., 1958); Színművek (Köllő K., Sz. N a g y G., Veress Z , 1961); Versek (Bardócz Á., Szemlór F., 1961); 3 vers (Kiss J . , K a leidoszkóp, 1967). O Irod : R á d l Ö.: Alexandri, Mureíjianu és B o l i n t i n e a n u ( N a g y v á r a d , 1871, 250—254. lap); Mold o v á n G.: H á r o m r o m á n költő (Figvelő, 1873, 28 ); Dulf P . : Alexandri Vazul m ű k ö d é s e a r o m á n irodalom terén (1881); T . Maiorescu: Critice (1. köt., 1892); L. D a n c u : Alecsandri Vazul élete és irod a l m i m u n k á s s á g a (1916): T. V i a n u : A r t a prozatorilor r o m á n i (1943); D o m o k o s S.: R o m á n költő m a g y a r u l (Nagyv, 1958, 11 ); G. C. Nicolescu: Viata lui Vasile Alecsandri (1962); Perpessicius: A l t e m e n j á u n i de istoriografie literará §i folclor (2. k ö t , 1963); G. Cálinescu:' Vasile Álecsandri (1965). Gáldi László Alegre [álegre], Costa (Sao T o m é , 1864. á p r . 26.— Aleobaga, Portugália, 1890. 170

á p r . 18.): p o r t u g á l nyelven a l k o t ó Sao T o m é -i költő. O Elsősorban szerelmi élm é n y e k e t megóneklő költeményeiben a p o r t u g á l költészet f o r m a i ós stílusszabán y a i n a k követésére törekszik. O P o s z t u m u s z verseskötete: Versos ('Versek', 1916) Alegre [álegre], F r a n c e s c h (15. s z . m á s o dik fele): katalán író. A katalán reneszánsz próza utolsó n a g y a l a k j a . Barcelón á b a n ólt. F ő m ű v e a h u m a n i s t a elemekkel éppúgy, m i n t bibliai és mondai alak o k k a l teletűzdelt Lo somni recitant lo procés d'una questió enamorada ('Álorn egy szerelmi ügyben f o l y t a t o t t perről', elb.). Ovidius Átváltozások c. m ű v é n e k ford í t ó j a (1494). Alegría [álegriá], Ciro ( S a r t i m b a m b a , H u a m a c h u c o t a r t . , 1909. nov. 4. — P e r u , 1967): perui író. É s z a k - p e r u i földbirtokos család ból s z á r m a z o t t . T a n u l m á n y a i t L i m á b a n kezdte. T a n á r a C. Vallejo volt, aki mindvégig p é l d a k é p e és legkedvesebb költője m a r a d t . Betegsége m i a t t n é h á n y évet vidéken t ö l t ö t t , ahol megismerked e t t az indiánok ősi szokásaival és életével. 1924-ben f o l y t a t t a a középiskolát, m a j d a limai egyetem irodalmi f a k u l t á s á r a i r a t k o z o t t be. I n n e n „ f e l f o r g a t ó tevékenysége" miatt hamar kizárták. R é s z t v e t t a polgári d e m o k r a t i k u s A P R A m o z g a l o m b a n , 1930-ban a p á r t végreh a j t ó bizottságának t a g j á v á v á l a s z t o t t á k . Politikai tevékenysége m i a t t többször l e t a r t ó z t a t t á k . 1933 novemberében alapít o t t a m e g a La Tribuna c. folyóiratot. 1934-ben kénytelen volt Chilébe emigrálni, ahol h á r o m n a g y regényét í r t a . Közben tuberkulózisa m i a t t két évig s z a n a t ó r i u m b a n kezelték. N é h á n y évig b a r á t a i t á m o g a t á s á b ó l élt, míg 1941-ben az El mundo es ancho y ajeno ('Széles a világ és a másé', 1941) c. regényével elnyerte az amerikai r e g é n y p á l y á z a t első d í j á t , és világsikert a r a t o t t . 1941 és 1949 k ö z ö t t az USA-ban t a n í t o t t . O n n a n P u e r t o Ricóba ós K u b á b a m e n t . 1957ben t é r t vissza P e r u b a . Az u t ó b b i években felhagyott irodalmi t e v é k e n y ségével. O ElsŐ regénye, a La serpiente de oro ('Az a r a n y k í g y ó ' , 1935), az északperui félvér t á r s a d a l o m rajza, kevés cselekménnyel. U g y a n e z e n a területen játszódik a Los perros hambrievtos ('Az éhes k u t y á k ' , reg., 1939), amelyet 1938ban a latin-amerikai regény díjával t ü n t e t t e k ki. K r i t i k á j a erősebb lesz, a földjétől megfosztott p a r a s z t n y o m o r ú s á g á t ábrázolja. A m á r i t t is elő-előtűnő tiltakozás h a n g j a főművóben, az El mundo es ancho y ajeno c. regényében teljesedik ki. A cím a r r a utal, hogy a kisemmizett, el-

ALEIX ű z ö t t p a r a s z t o k a mások, azaz a kizsákmányolók k é n y e - k e d v e szerint bolyonganak a széles világban. Az erőszakkal felbomlasztott indián közösség pusztulásán a k , reménytelen sorsának p r o b l é m á j á t r a g a d j a meg, szembeállítva a civilizációt és az ősi indián közösségi életet. Számtalan biográfiai, történelmi, m o n d a i epizód, szociografikus, folklorisztikus és politikai megfigyelés kapcsolódik a tényleges cselekmény fonalához. A világot az indiánok szemszögéből tükrözi. A hagyom á n y o k megőrzése mellett a forradalmi h a r c szükségességét hirdeti. O G y ű j t , k i a d . : Nordas completas ('Öszszes regényei', 1904). O Írod.: Times Literary S u p p l e m e n t (1942. aug. 29.); M. Vilarino d e Olivieri: L a s novelas de Ciro Alegría (195(3): H . B u n t e : Ciro Alegría y su o b r a (1961). Hargitai György Alegría [álegriá], F e r n a n d o (Santiago de Chile, 1918. szept. 26. — ): chilei író, irodalomtörténész. Spanyol i r o d a l m a t és filozófiát t a n u l t , színjátszó csoportot szerve/,ett, a m e l y a chilei e g y e t e m kísérleti s z í n h á z á v á fejlődött. 1941-től kisebb megszakításokkal az USA-ban t a n í t spanyolt és p o r t u g á l t . O A fiatal chilei írógeneráció egyik vezetője. Társad almipolitikai t a r t a l m ú könyveiben a latinamerikai e m b e r k i f e j e z é s m ó d j á t keresi. O F ő b b m ű v e i : Camaleón ('Szeszélyes ember', reg., 1950); La poesia chilena ('A chilei költészet', tan., 1954); El poela qve se volvió gusavo ('A féreggé v á l t o z o t t költő', elb.-ek, 1956); Breve história de la novela hisparioawericaria ('A spanyolamerikai regény rövid t ö r t é n e t e ' , tan., 1959); Las noches dei cazador ('A vadász éjszakái', reg., 1961). O Írod.: J . Mancisidor: U n gran novelista americano: F e r n a n d o Alegría (Cuadernos Americanos, 1952, 1.). Inotai András Áléhem, Sólem: —Sólem

Álchem

Aleixandre [áleixándre], Vicente; Aleixandre Merlo (teljes név); (Sevilla, 1898. á p r . 26. —): spanyol költő. A p j á t , aki mérnök volt, 1900-ban Malagába helyezték. I t t ólt a család 1909-ig, s innen M a d r i d b a költözött. J o g o t t a n u l t ós egyidejűleg a kereskedelmi főiskolán f o l y t a t o t t t a n u l m á n y o k a t , 1920-ig. Ezu t á n egy évig a kereskedelmi főiskolán t a n í t o t t , m a j d a vasútnál ós egyéb m u n kahelyeken m i n t tisztviselő m ű k ö d ö t t 1925-ig. E k k o r egészségi okokból vidékre költözött. 1927-ben visszatért Madridba, rövidebb megszakításokat (pl. a polgárháború a l a t t ) leszámítva a z ó t a is o t t él, idejét az irodalomnak szentelve. A negy-

venes években l í r á j a n a g y t e k i n t é l y r e e m e l k e d e t t , jelentős h a t á s t g y a k o r o l t a f i a t a l költőnemzedókre. 1949-ben a Span y o l A k a d é m i a t a g j a i sorába v á l a s z t o t t a . O Első kötete, az Ámbito ('Csarnok', költ.-ek, 1928) móg a h a g y o m á n y o s k e r e t e k között m a r a d , a v e r s f o r m á k b a n és képeiben e g y a r á n t az idősebb k o r t á r s k ö l t ő k , különösen J . Guillén h a t á s á t t ü k rözi. É r e t t költészete k é t k o r s z a k r a oszth a t ó : az első m a g á b a n foglalja v a l a m e n y n y i kötetét, aNacimiento áltimóig ('Utolsó születés', költ.-ek, 1953) bezárólag; a m á s o d i k a t az História dei corazón ('A szív t ö r t é n e t e ' , költ.-ek, 1954) és a z En un vasto dominio ( ' E g y óriási b i r o d a l o m b a n ' , költ.-ek, 1962) a l k o t j a . Az elsőben a föld és az egész kozmosz elemi részeit (kövek, á s v á n y o k , fény, növények stb.) f o g j a fel ,,a világ egyedüli érzelmi v a l ó s á g á n a k " (C. Bousono), a masodiknak a központj á b a n az emberi élet fejlődése, gyermekkortól a halálig t a r t ó küzdelme áll. Mindez sokkal i n k á b b érzelmileg, m i n t intellektuálisan fejeződik ki. M i n d k é t korszak jellemzője a mély és széles szolidarit á s minden t e r e m t m é n n y e l , de ez az első korszakban főleg a fizikai világ, a másod i k b a n főleg az emberek felé irányul. A költő érzelmeiben az ember elementáris közelségbe kerül a természettel, szinte a n n a k részévé válik, azonosul vele. Ez a z o k a a n n a k , hogy az első korszak köteteiben az e m b e r t oly g y a k r a n h a s o n l í t j a a természet különböző elemeihez (folyó, erdő, tölgy stb.), vagy a k o z m i k u s világ részeihez (égitestek, csillagok). Az élettelen anyagok (kövek, sziklák), a növén y e k , állatok ós az ember szinte azonos é r t é k ű szerepeltetése a világ egységét sugallja, s ezt a költő nemegyszer nyílt a n ki is fejezi (pl. a Quiero saber 'Tudni a k a r o m ' , az Al hombre 'Az e m b e r h e z ' és a z A diós a los campos 'Istenhozzád a m e z ő k n e k ' c. versekben). O E korszak á b a n képalkotó f a n t á z i á j á t a szürrealizm u s és a f r e u d i z m u s t e r m é k e n y í t i meg (álomszerű szabad asszociációk). A korai k ö t e t e k „pesszimista p a n t e i z m u s á t " (P. Salinas), f á j d a l m a s érzékenységét, mely leginkább a La destrucción o el amorra ('A pusztulás a v a g y a szerelem', költ.-ek, 1935) jellemző, csendes nosztalgia v á l t j a fel, az élet s i v a t a g á b a n a szépség n y ú j t paradicsomi á r n y a t . Kiemelkedő kötetének címe: Sombra dei paraiso ('A paradicsom á r n y é k a ' , költ.-ek, 1944). O Az História dei corazón az e m b e r e k n a g y közösségébe való f e n n t a r t á s nélküli beleolvadást hirdeti. Költői képei is leegyszerűsödnek, minden sokkal közvetlen e b b , egyszerűbb, k ö z é r t h e t ő b b lesz. A z élet f á r a d s á g o s menetelés, folytonos 171

ALEJA küzdelem. Cél: ö n m a g u n k megvalósítása. E harc folyamán azonban nem állunk egyedül. E g y i k legszebb versében, az En la plazában {'A téren') a z t fejezi ki, h o g y csak a közösség a d h a t j a meg a nyug o d t boldogságot, a m a g á n y o s e m b e r csak a többiek közé m e n v e , a tömegbe lépve t u d feloldódni, r á t a l á l n i ö n m a g á r a . O M i n d k é t k o r s z a k á n a k legtöbb költemén y é t szabadversben í r t a . O E g y é b fő m ű vei: Espadas como labios ( ' K a r d o k m i n t a j k a k ' , költ.-ek, 1932); Pasión de la tierra ('A föld szenvedélye', költ.-ek próz á b a n , 1935). O G y ű j t , kiad.: Poesias completas ('Összes versei', 1960). O Mag y a r u l : 8 vers ( O r b á n O., Hispania, Hisp a n i a . . ., a n t o . , 1959); 4 vers (Orbán O.: Spanyol költők a n t o l ó g i á j a , 1962); 2 vers (Bede A., R ó n a y Gy., Guernica. A spanyol polgárháború költészete, anto., 1963). O Irod.: C. B o u s o n o : L a poesia d e Vic e n t e Aleixandi'e (1956). Csép Attila

A —mester de clerecia költői (G. d e Berceo stb.) h a s z n á l t á k első ízben. A rom a n t i k á b a n kelt ú j életre és igen n é p szerű v o l t a —modemismo költőinél. Ism e r t e b b a l k a l m a z ó j a G. de Berceo mell e t t R . d e Castro, R . Dario és A. Nervo. O (—spanyol irodalmi formák, alexandrinus) Inotai András alejandrino mixto [álehándrino m i k s z t o ] -archaizálás) érezteti, hogy b e n n e él t o v á b b a napisten p a p j a és B a r l a d i á k . — 2. E g y későbbi korból való m o z z a n a t o k m e r ü l h e t n e k fel a m ú l t b a n j á t s z ó d ó cselekményben, a h o g y a n pl. Shakespeare J u l i u s C a e s a r j á b a n az óra ü t . — 3. A képzelt jövőből is kölcsönözhet részlet e k e t a szerző, a h o g y a n Verne előlegez k o r á n a k bizonyos technikai v í v m á n y o k a t (-»móg utópia, science fictian). O A jelenségek természete szerint k é t n a g y c s o p o r t r a o s z t h a t j u k a kronológiai vétségeket, m e g k ü l ö n b ö z t e t v e a nyelvi (A) ós a tárgyi (B) a n a k r o n i z m u s o k a t . A) N y e l v i szinten természetes és szükségszerű az a n a k r o n i z m u s . A nyelv nemcsak t é r b e n változik, országról országra, h a n e m idő-

ben is, korról korra. A m a i t á r s a d a l o m nyelvén kell megszólaltatni a m ú l t hőseit, ahogyan le kell fordítani az ország nyelvére egy másik orBzág n y e l v é n írott d a r a b o t . H a az író nyelvi eszközökkel is érzékeltetni a k a r j a az időbeli távolságot, á l t a l á b a n egy régibb n y e l v á l l a p o t r a jellemző v a g y erre emlékeztető elemeket vegyít a m a i nyelvbe, gondosan ügyelve arra, hogy a m o n d a t ne v á l j o n é r t h e t e t lenné vagy fóireórthetővé (—archaizálás). A kor n y e l v é t következetesebben u t á n z ó m ű v e k sem t é r h e t n e k el e t t ő l az elvtől. Nyelvi szinten ezért csak viszonylagos a n a k r o n i z m u s r ó l lehet szó. A 16. sz. elbeszélőit u t á n z ó stílusban í r o t t Balzacm ű b e n , a Contes Drolatiques-ban ( ' P a j zán históriák') zavarólag h a t h a t egy-egy olyan szó, szólás vagy szerkezet, mely ismeretlen volt a 18. sz. előtt (ilyen r i t k á n fordul elő Balzac művében). A m a i nyelven szóló történelmi r e g é n y b e n , történelmi d r á m á b a n csak a f e l t ű n ő e n „ m a i " , az olvasó v a g y néző n y e l v t u d a t á b a n is ú j keletű, d i v a t o s kifejezésként szereplő szavak, szerkezetek h a t n a k anakronisztikusán. A korabeli párizsi t á r s a l g á s nyelvén beszélteti Oiraudoux H e l é n á t , Hekt ó r t , Menelaoszt. Az e g y i p t o m i u d v a r előkelőségei n é h a f r a n c i á r a f o r d í t j á k a szót Th. Mann Józsefében. É p p e n ez az a n a k r o n i z m u s teszi élővé, hitelessé az ábrázolást, ezáltal érezzük m a i n a k , jelenlevőnek az a l a k o k a t , akik n y i l v á n n e m „ a r c h a i z á l t a k " , h a n e m k o r u k nyelvén beszéltek, i d ő n k é n t ú j s z a v a k a t a l k o t t a k vagy idegen s z a v a k a t h a s z n á l t a k , egy magas k u l t ú r á j ú másik n y e l v szavait, „ f r a n c i a " s z a v a k a t . — B) A t á r g y i jellegű a n a k r o n i z m u s lehet a) véletlenszerű, stílushiba, b) szándékos (--írói szándék), művészi célzatú, a klasszikus retorika terminológiája szerint stíluserény, a) La Fontaine e n y h e a n a k r o n i z m u s a i kötetlen, könnyed stílusának velejárói. E g y Aiszóposzról szóló verses meséjében pl. olyan végrendeletről van szó, m e l y b e n a rendelkező egyebek között f o d r á s z n ő k e t , eun u c h o k a t emleget az i. e. 6. sz.-i Athénban. A szándékos és az ö n k é n t e l e n anakronizmus h a t á r á n áll a klasszikus francia tragédia és a 17. sz.-i g á l á n s francia regények „ k o r r a j z a " . K o r u n k a l a k j a i t , szokásait, a t t i t ű d j e i t , kifejezésmódját viszik á t h a b o z á s nélkül b á r m e l y történelmi k o r b a , az ókori A t h é n b a , Perzsiába vagy a bibliabeli Szuzába. Corneille Polyeucte-jóben Pauline a korabeli szalonok nyelvén búcsúzik a görög hőstől, s Polyeucte sóhajtozó „ t ö k é l e t e s u d v a r lóvá" a l a k u l á t , akárcsak Racine tragéd i á j á b a n Britannicus, aki Voltaire szerint „tökéletes f r a n c i a u d v a r o n c " . A précieuse283

ANAKL ök n y e l v é n teszi a szépet Néró császár is J u n i e - n e k , a k i t éppen erre a eólra helyez e t t R a c i n e a 17. sz.-i francia u d v a r b ó l Néró u d v a r á b a . Boileau a m a g a ' í g y írtok t i ' - j á b a n (Le dialogue des héros de r o m á n ) az alvilágba vezeti a 17. sz. gáláns regónyhőseit, N a g y Sándort, a módeket legyőző Cyrust, ós i t t P l ú t ó v a l szembesíti őket, aki n e m győz csodálkozni a világverő h a d v e z é r e k s a j á t o s á t a l a k u lásán: a h á t t é r f e l a d a t a az a n a k r o n i z m u sok éles k i b o n t a k o z t a t á s a . N e m csoda, hogy Cyrus kevéssé emlékeztette P l ú t ó t a perzsa u r a l k o d ó r a , hiszen M a d a m e de Scudéry kulcsregónyéből lépett elő, ahol félreérthetetlenül Condé herceget képviseli (—célzás). A reneszánsz u d v a r t plánt á l j a á t 9. sz.-i d á n k ö r n y e z e t b e Shakespeare ( H a m l e t ) v a g y az ókori A t h é n b a (Szentivánóji álom). E z e k a történelmi t r a g é d i á k oly kevéssé törekednek k o r h ű ábrázolásra, a t ö r t é n e l m i miliő o l y a n n y i r a külsőleges, h o g y indokolatlan lenne a d a r a b egyes elemeinek anakronizmusáról beszélni. J o g o s u l t a b b ez a hitelesség igényével fellépő 19. sz. eleji n é m e t regények esetében: L. Tieck (Sternbald), Novális (Heinrich v o n Ofterdingen), L. A. von Amim r o m a n t i k u s középkori csendéletet r a k o s g a t n a k ki a n a k r o n i z m u s o k mozaikkockáiból, s a j á t k o r u k a n t i k a p i talista nosztalgiáinak v a g y feudalizmusba o l t o t t n a c i o n a l i z m u s á n a k , klerikalizmus á n a k (Wagner: Siegfried, T a n n h á u s e r ) szabad t e r e t a d v a . — b) A szándékos a n a k r o n i z m u s időjáték a szó általános ós e g y ú t t a l a szó mai, technikai értelmében. Heine T a n n l i á u s e r ó t n e m v á l t j a m e g a csodálatosan kivirágzó h o l t faág. Boldogan t é r vissza Vénusz b a r l a n g j á b a , a h o l ú r n ő j é n e k lábaihoz omolva rövid ú t i beszámolót t a r t . Az ú t j a történetesen Heine k o r á n a k N é m e t o r s z á g á n á t vezet e t t , és a beszámoló hemzseg a kultúrpolitikai célzásoktól, s n e m utolsósorban éppen a reakciós n é m e t r o m a n t i k u s iskola képviselőit sebzi egyik-másik:

lők. Claudel P r o t é e - j á b a n cipzárról esik szó. Még f e l t ű n ő b b t a l á n Giraudoux t ö r t é n e l m i j á t é k a i b a n a szereplők modernsége, jellembeli a n a k r o n i z m u s a (La guerre de Troie n ' a u r a pas lieu, 'A t r ó j a i h á b o r ú elmarad'). Félig játék, félig t ö r t é n e l m i kísérlet G. B . Shaw ós B. Brecht Julius Caesarja. Shaw Antonius és K l e o p á t r á j á b a n a j á t é k dominál, Brecht az anekdotisztikus történelemszemlélet felszíne a l a t t rejlő, az események m e n e t é t megh a t á r o z ó r u g ó k a t keresi, a m i k o r a mai kapitalista viszonyokkal p á r o s í t j a a Caesar k o r a b e l i R ó m a t á r s a d a l m i strukt ú r á j á t . Csak látszólag azonosak a vígjátékok „korszerűtlenségei" O'Neill Amerikai E l e k t r á j á n a k v a g y Anouilh Euridicejének a n a k r o n i z m u s á v a l . A m i t i k u s történetek m o d e r n v á l t o z a t a i b a n v a l ó j á b a n ellentétes i r á n y ú törekvés dominál. A m a i t á r s a d a l o m d r á m á j á b a n keresi az archetipust, az antik, az örök elemet a szerző. Morier Jcatakronizmusn&k nevezi ezt a látszólagos a n a k r o n i z m u s t (Dictionnaire d e p o é t i q u e et de rhétorique). Az a n a k r o n i z m u s határesete az időrendet önkényesen felcserélő időjáték. Az időr e n d e t m e g b o n t ó d r á m á b a n g y a k r a n esik szó a d a r a b elején olyan m ú l t b e l i esem é n y e k r ő l , a m e l y e k a d a r a b b a n csak a későbbiek f o l y a m á n kerülnek színre. Az idő j á t é k színpadi a n a k r o n i z m u s . R o k o n jelenség az anakronizmussal az —anatopizmus. O 2. korszerűtlenség; —korszerűség. Fónagy Iván anakruszisz, anacrusis (görög ana-|kruszisz, ' f e l + ü t é s , kopogás' s z a v a k b ó l ) : az —ütemelőző (vagy felütés) modern kori (G. Hermann német metrikustól származó) elnevezése. anaküklészisz, anakyklesis ( g ö r ö g 'újraf o r g a t á s ' ) ; antapodoszisz, antapodosis (görög 'ellenvisszaadás'): a d o t t strófaszerkezet megismétlése a r i t m u s soronkénti követésével; eredménye az —antistrófa. analekta -paroimiákus. Az a n a Snell: Griechische Metrik (1957): Gáldi L . : pesztikus t r i m e t e r e k közül a messzénéi I s m e r j ü k m e g a v e r s f o r m á k a t (1961). verssor és az arkliebuloszi verssor nevezeKovács Endre tes, a t e t r a m e t e r e k közül pedig az (anapesztikus) —arisztophanészi verssor. O Az anapesztus, anapaestus ( l a t i n ) ; anaanapesztikus verssorokból építkező a n t i k paisztosz, anapaistos (görög 'visszavert, görög versszakokat a szakirodalom k ö t ö t t , visszafordított', ti. a daktilushoz viszoill. szabad szerkesztésű versszakok cson y í t v a ) ; antidaktilus: időmórtékes egyp o r t j a i r a b o n t j a . A k ö t ö t t szerkesztésű szerű ü t e m (versláb), a n ó g y m o r á s versanapesztikus versszakokban csak a k a t a l á b a k egyik —alapformája: ^ —. Oldott lektikus d i m e t e r e k , monometerek ós záró—verslábformája az a n a p e s z t i k u s prot a g k é n t p a r o i m i á k u s o k szerepelnek. P r o celeuzmatikus (v v ú v), összevont versceleuzmatikus a t r a g é d i á k b a n soha n e m l á b f o r m á j a az anapesztikus spondeus f o r d u l elő, a k o m é d i á k b a n pedig igen rit( - ) . A nógymorás n y ú j t o t t szótag ('—I) k á n . A k ö t ö t t szerkesztésű versszakok t ö b b n y i r e n e m egyetlen a n a p e s z t u s n y ú j á l t a l á b a n — antistrófák nélküli önálló t o t t v e r s l á b f o r m á j a , h a n e m az egyik f o r m á k . Ü n n e p é l y e s indulók h a n g u l a t á t a n a p e s z t u s hosszú s z ó t a g j á t ós a követkeltik, ezért főleg kórusok, ill. színészek kezőnek kót rövid s z ó t a g j á t foglalja magábe- és kivonulásakor, drámai m ű v e k b e n ba: v v — u v — helyett á l l h a t w w '—' —. alkalmazzák ő k e t (pl. Aiszkhülosz AgaA n y ú j t o t t anapesztusokat csonkák kövem e m n ó n c. t r a g é d i á j á b a n is k ö t ö t t szertik (—csonka versláb): a n ó g y m o r á s n y ú j kesztésű a n a p e s z t i k u s versszakok alkott o t t s z ó t a g u t á n álló —, a h á r o m m o r á s t j á k a kórus bevonulási énekét). O A szakövető yj — (látszólagos j a m b u s ) csonka bad szerkesztésű anapesztikus versszaa n a p e s z t u s n a k tekinthető, s hasonlóképkok fő alkatelemei ugyanezek az a k a t a l e k pen a sorok elején gyakori u —, amely t i k u s dimeterek, m o n o m e t e r e k és paroia z o n b a n amphibrachisznak is minősülhet. miákusok, i t t a z o n b a n kívülük előforA csonka anapesztusokkal kezdődő versd u l n a k tripodiák, katalektikus d i p o d i á k s o r o k a t á l t a l á b a n az a n a p e s z t i k u s sorok és többszörösen k a t a l e k t i k u s sorok is, ós a közé u t a l j á k és egyesek —logaoedikus p r o c e l e u z m a t i k u s gyakori. A szabad szerversmértékeknek minősítik (H. Gleditsch), kesztésű a n a p e s z t i k u s versszakok részben mások —enoplionóknak (0. Schroeder). a n t i s t r o f i k u s megfelelésben állnak egyIrracionális verslábformái az anapesztusmással, részben —alloiostrofikus versszern a k nincsenek, a trochaikus irracionális kezetet a l k o t n a k . H a n g u l a t u k összevont anapesztus (ú ^ —) v a l ó j á b a n a t r o c h e u s yerslábak h a l m o z á s a esetén a n y o m o t t egyik irracionális v e r s l á b f o r m á j a . O Az f á j d a l o m é , o l d o t t f o r m á k gyakorisága anapesztus —nyomatékos verslábrésze esetén a heves izgalomé. Tragédiák p a n a (—arszisza) a hosszú szótag (az utolsó szos karénekeiben gyakoriak (antistrofi2 mora), nyomatéktalan verslábrésze k u s versszerkezettel pl. Aiszkhülosz, Per(—theszisze) a két rövid szótag (az első zsák, 932 — 939. ós 940 — 948. sor). 2 mora), —ütemaránya t e h á t 2 : 2 (egyenlő arány). M i n t h o g y theszisze az arsziszt Lázár György megelőzi, emelkedő v e r s l á b f a j t a . O A páros s z á m ú verslábból álló a n a p e s z t i k u s Az a n a p e s z t i k u s versmórtékek a 18. sz. s o r o k a t az ókorban valószínűleg dipodikuutolsó évtizedeitől gyakoriak a m a g y a r san m é r t é k ; kót anapesztus a l k o t o t t egyetköltészetben, első ismertebb emlékeik len (összetett) ü t e m e t : ilyenkor az első Földi J . „doboló versei". Rímes változaversláb n y o m a t é k t a l a n volt s az ü t e m taik is széles k ö r b e n elterjedtek; ezek a n y o m a t é k t a l a n ütemrészét (thesziszet) képhazai metrikai irodalom egy részében m á r viselte, s z e m b e n a n y o m a t é k o s ü t e m r ó s z t Berzsenyitől kezdve ellenérzéseket szültek, (arsziszt) képviselő második verslábbal. m e r t a „ t i s z t a ü g e t ő anapestusok . . . A p á r a t l a n számú verslábból álló anaa m i n y e l v ü n k ö n igen éles, igen r i k í t ó pesztikus sorok mérése m o n o p o d i k u s volt: zenét adnak r í m e s e n " (Négyesy L ). A 19. egyetlen versláb s z á m í t o t t ü t e m n e k , s sz. közepéig a m a g y a r költészetben m i n d e n v e r s l á b r a esett n y o m a t é k . O Ana(Ráday G., Kazinczy F., Dayka G.) az pesztusokból, v a l a m i n t az a n a p e s z t u s ola n a p e s z t u s j a m b i k u s sorok egyes ü t e m e i t d o t t , összevont, n y ú j t o t t és csonka versis h e l y e t t e s í t h e t t e . O Irod.: Négyesy L . : 288

ANAXI lábformáiból állnak az anapesztikus versmértékek. Az ezekben előforduló d a k t i lusok elterjedt felfogás szerint az anapesztusok egyik v e r s l á b f o r m á j á n a k , daktilikus anapesztusokxx&k. t e k i n t e n d ő k ( a n y o m a t é k b e n n ü k á t h e l y e z e t t : — ú u , s ezért ennek a verslábnak az értelmezés szerint emelkedő jellege van). Lázár György anaphora:

természetéről: n é h á n y sikertelen darabj á n a k k é z i r a t á t állítólag elégette. Életéről e g y é b k é n t keveset t u d u n k ; 65 d r á m á j a közül tízzel n y e r t első d í j a t i. e. 382—349 közt, háromszor a n a g y —dionüszián, hétszer a —lénaián. É g y a d a t m i n t d i t i r a m b u s k ö l t ő t is említi. O A közópkomódiának (—attikai komédia) talán legelső képviselője volt. Műveiből csak jelentéktelen töredékek m a r a d t a k fenn, így írói értékeit közvetlenül nem ismerjük; Arisztotelész mindenesetre jelentősnek t e k i n t h e t t e , m e r t a középkomédia képviselői közül csak ő t idézi, őt a z o n b a n t ö b b s z ö r is. O A h a g y o m á n y 42 d a r a b j á n a k címét őrizte meg, ezek közül 15 a k ö z é p komédiát jellemző mitológiai t á r g y r a vall. Kómódotragódia ('Kom i k o t r a g é d i a ' ) c. m ű v e valószínűleg a t r a g é d i á t p a r o d i z á l t a . O Töredékei: T. K o c k : GAF (2. köt., 1884). Fein Judit

—anafora

Anastasius Bibliothecarius [ánásztásziusz bibliothékáriusz] ( R ó m a , 800 k.— ?, 879): latin nyelvű olasz egyházi író, f ő p a p . Belebonyolódott a pápaválasztási h a r c o k b a s 855-ben ellenpápa is volt; ezért kiközösítették, de n a g y műveltsége m i a t t később rehabilitációt nyert. 867től a római egyház f ő k ö n y v t á r o s a volt (erre u t a l mellékneve), s keleti missziókkal is megbízták. O Hagiográfiai művek e t f o r d í t o t t görögből, s bizánci írók a l a p j á n Ghronographia Tripartita ('Háromrészű kronográfia') c. egyháztörtén e t e t kompilált. Számos I I . Hadrianushoz írt levele is fenn m a r a d t . Műveivel a lassan szétválni készülő latin és görög keresztény egyházi k u l t ú r a közötti kapcsolatokat á p o l t a . Stílusára a világos szerkesztés jellemző. O K i a d . : J . P . Migne: PL (129. köt., 1867). Bollók János anasztrophé: —inverzió anatopizmus misztériumjáték különféle változatai. K ö z é p k o r i eredetű angol d r á m a i műfaj a morality play, m e l y n e k első emlékei m é g a 14. sz.-ból valók, későbbi fejlődése s o r á n , a 16—17. sz.-ban m á r rendkívül sokféle v á l t o z a t a a l a k u l t ki. A világi elemek, a —commedia delVarte jellegű b e t é t e k eleinte a misztériumdráma és a mirdkulum szüneteiben jelentek meg, később önálló k ö z j á t é k k á , —interludiummá f e j l ő d v e a hosszabb színjátékok k ö z ö t t v a g y előtt k e r ü l t e k előadásra; ezek h o r d o z t á k m a g u k b a n a későbbi világi színjátszás csíráit. A korszak vége felé, a m i k o r e g y é b k é n t a skót költőké, a —>-maA;a?'oké lett a vezető szerep, ú j ós erőteljes színt h o z t a k a különböző szatirikus-komikus f o r m á k . A 15. sz. végi W . Dunbartól kezdve egészen a 20. sz.-i H . MacDiarmidig szinte hag y o m á n y á v á l e t t a skót költészetnek a m a r ó t á r s a d a l m i ós morális szatíra, a —flyting, s a j á t o s v e r s f o r m á j á v a l , a —flyting stanzával. Ugyanekkor kezdődött az előzményeiben még G. Chaucerre visszamutató —doggerel virágzása, mely később főleg komikus-szatirikus elemei révén n é h a v a l ó d i költői é r t é k e k e t is felm u t a t o t t . M á r a következő időszakra m u t a t előre k é t jellegzetes m ű f a j : a képből és a hozzá kapcsolódó verses szövegből álló, t ö b b n y i r e latin h a g y o m á n y o k ból táplálkozó —emblem, v a l a m i n t az első világháborúig t o v á b b élő -+•broadside ballad. O A reneszánsz i d ő s z a k á r a az angol nyelv m á r viszonylag állandó form á t k a p o t t . Az ókori klasszikusok tan u l m á n y o z á s a egyfelől az i d ő m é r t é k szigorúbb angol meghonosításáért folyt a t o t t kísérleteket, másfelől pedig a n t i k versformák utánzását eredményezte. Részben a k ö z é p k o r t , részben m á r a reneszánszt képviseli J . Skelton. Az ő nevéhez kapcsolódó —Slceltonic verse-öt a kortársak u g y a n móg s z a b á l y t a l a n n a k találták, a r o m a n t i k u s költők viszont m á r csodálattal t e k i n t e t t e k r á . A 16. sz.-ban h o n o s o d o t t meg — feltehetően olasz h a t á s r a — a legnépszerűbbé váló angol sortípus, a —blank verse. Az E r zsébet-kor elbeszélő költészetében volt népszerű a klasszikus g ö r ö g - l a t i n , mások szerint középkori prozódiára visszavezethető —fourteener. Népköltészeti táncdalok r i t m u s h a t á s a , d e középkori alliteráló sorok, ill. ógermán előzmények n y o m á n is t e r j e d t el az a n a p e s z t i k u s ós 322

daktilikus lejtésű —tumbling verse. I d ő szakos népszerűség jellemzi a —poulter's measure n e v ű rímes s o r p á r t , melynek első sorát francia m i n t á j ú —alexandrine, második sorát pedig az e m l í t e t t fourteener a l k o t j a . B á r m á r k o r á b b a n is használatos volt, e k k o r t á j t k a p t a Shakespeare m ű v é r ő l n e v é t a h a t , hangsúlyos j a m b i k u s lejtésű sorból é p ü l t angol strófaf o r m a , a —Venus and Adonis stanza. A 16. sz-i angol v e r s t ö r t ó n e t i fejlődésnek t a l á n legjelentősebb e s e m é n y e az angol t í p u s ú —szonett kialakulása, miáltal az oly sokféle v á l t o z a t ú , g a z d a g versforma h a r m a d i k n a g y a l a p t í p u s a j ö t t létre. E századtól indul v i r á g z á s n a k az angol —epigramma, a lay (—lai), a —stanza és a —terza rima szonett is. F o r m a i l a g ós m ű f a j i l a g , v a l a m i n t verselésre, stílusra, v e r s f o r m á k r a t e t t későbbi h a t á s tekint e t é b e n a 16. sz. m á s o d i k felében E . Spensernek volt legnagyobb jelentősége. Az E r z s é b e t - k o r vezető m ű f a j a a m a i irodalomtörténetírói felfogás szerint a d r á m a lett. A színház a k o r s z a k kezdetén móg kezdetleges, alacsony színvonalú tömegszórakoztató i n t é z m é n y volt; a tragédia közvetlen elődje a n y e r s borz a l m a k a t f e l v o n u l t a t ó —horror play, a r é m d r á m a volt, m a g a Shakespeare is innen i n d u l t el későbbi csúcsai felé. Az angol n a g y h a t a l o m k i a l a k u l á s á n a k idős z a k á b a n sokan m ű v e l t é k a m ú l t dicső v a g y épp i n t ő példáit f e l m u t a t ó krónikás színművet, a —chronicle playt. A kor p r ó z á j á t , sőt d r á m á j á t is erősen befolyásolta J . Lyly r a f i n á l t , t ú l ó k e s í t e t t stílusleleménye, az olasz és s p a n y o l irodalmi b a r o k k megfelelője, a —euphuizmus. Ez időszakban h o n o s í t o t t a angollá a francia —esszé m ű f a j á t F . Bacon. O A 17. sz.-ban t e r j e d t el — kelta előzmények n y o m á n — a kezdetben móg s z a b á l y t a l a n n a k t ű n ő —pararhyme, mely a m o d e r n költészetben m á r csaknem m i n d e n jelentős költőnél m e g t a l á l h a t ó a szabályos r í m f a j t á k kiegészítéseképpen, s egyszersmind a n a g y o b b költői szabadság jeléül. Miltonnál jelent m e g k i a l a k u l t fői-mában, vált o z a t o s funkcióval a —verse paragraph, m i n t az elbeszélő és leíró jellegű, nagyobb t e r j e d e l m ű költemények s a j á t o s m e t r i k a i egysége. A sokféle v á l t o z a t b a n elterjedt angol couplet egyik ismert, s a j á t o s típusa ez időszakban a S. Butler komikus-szatirikus elbeszélő k ö l t e m é n y é n e k hőséről elnevezett —Hudibrastic verse. A 17. sz. második negyedében a lírai költészet m e g ú j h o d á s á v a l j á r t e g y ü t t a szonett e g y e d u r a l m a u t á n a f o r m a i kísérletezés ú j a b b fellendülése. E h h e z kapcsolódik a conceit (—concetto) m e g n ö v e k e d e t t szerepe; m í g a Petrarca-típusú conceit

ANGOL m á r az Erzsébet-kori szonettköltőknél virágzott, a m e t a f i z i k u s típus m i n d k é t fő f o r m á j a ekkor v á l t jelentékennyé, elsős o r b a n a -*-metaphysical poetryhez k a p csolódva. A 17. sz. első évtizedeiben élte v i r á g k o r á t a társasági szórakozásból kif e j l ő d ö t t —masque, melynek irodalmi m ű f a j j á emelése és változatos a l a k í t á s a B e n Jonson nevéhez fűződik. Szerepót később az opera és m á s hasonló m ű f a j o k vették át. A polgárháború a színpadokat k é t évtizedes n é m a s á g r a k á r h o z t a t t a u g y a n , de virágzott a —pamflet, és általáb a n a politikai és h i t v i t á z ó irodalom legjelentősebb művelője a kor l e g n a g y o b b költője, Milton volt. U g y a n ő kísérelte m e g egyébként a szonett eredeti, olaszos f o r m á j á n a k visszaállítását; Az elveszett P a r a d i c s o m á v a l pedig az angol i r o d a l o m l e g n a g y o b b h a t á s ú műeposzá t a l k o t t a meg. O A 17. sz. végén, az ún. r e s t a u r á ciós k o r b a n ú j r a fellendült a színházi élet, de a retorikus —heroic play, a k ö n y n y e d , sőt frivol -*-cornedy of manners ós a vele polemizáló és részben örökébe lépő -*•sentimental comedy n e m érte el a reneszánsz kori d r á m a m a g a s l a t a i t . A 17. sz. d e r e k á n J . Denham teremtette meg a —topographical poemet. O A 18. sz.-i angol verselés erősen f r a n c i a h a t á s alá k e r ü l t , u g y a n e k k o r számos t e o r e t i k u s foglalkozott a prozódia kérdéseivel. A prer o m a n t i k u s elmélkedők a „metrical r h y t h m s " ('metrikus r i t m u s ' ) h e l y e t t a ,,sense r h y t h m s " ('érzelmi r i t m u s ' ) szer e p é t hangsúlyozták. N é h á n y jellegzetes s t r ó f a f o r m a is ekkor n y e r t e el végleges a l a k j á t , ill. f u n k c i ó j á t . A korai p r o v a n szál költészetre visszavezethető s a középkori románcé-okban ós mirákulumok. bari formálódó, hangsúlyos j a m b i k u s l e j t é s ű sorokból álló —Burns stanzát R . Burns á l l í t o t t a a komikus-ironikus h a t á s szolg á l a t á b a . Th. Gray alapozta m e g egyik elógiájában az —elegiac stanza d i v a t j á t . A 18 — 19. sz. f o r d u l ó j á n S. T. Goleridge Christabeljének. v e r s f o r m á j a , a —Christabel meter ú t t ö r ő jelentőségű volt a későbbi verselés fejlődése s z e m p o n t j á b ó l . A 18. sz.-ot egyébként n e m elsősorban a líra, n e m is a h a n y a t l ó színház, h a n e m a megizmosodó próza fémjelzi angol föld ö n . Pikareszk kezdetekből rövid évtizedek a l a t t k i f e j l ő d ö t t és világirodalmi r a n g r a emelkedett a polgári —regény. Az irodalmi élet szervezői, az —esszé ápolói és a kritika f ó r u m a i a tekintélyes folyóiratok lettek; az alsóbb néposztályok irodalmi igényeit az olcsó, kezdetleges n é p k ö n y v e k , a chapbookok. elégítették ki. E z időszakban v i r á g z o t t az előző évszázad s o r á n fejlődésnek i n d u l t személyes jellegű, szatirikus —lampoon. A század utolsó 21*

évtizedeiben t e r j e d t el a laza szerkezetű, közvetlen h a n g ú , k o m o l y t a r t a l m ú , költészet és a p r ó z a k ö z ö t t elhelyezkedő verses m ű f a j , a —conversation piece. E m lítést érdemeinek móg a n é v t e l e n ü l fennm a r a d t p r o t e s t á n s h i m n u s z o k , melyek jellegzetes m e t r u m a i k k a l (—short meter, —long meter) a következő század m ű költészetére is h a t á s t g y a k o r o l t a k . O A 19. sz. elején a líra v e t t e á t a vezérszerepet, á t h a t v á n az e p i k á t és d r á m á t is. Előzményei u g y a n m é g a 16. —17. sz. fordulójára n y ú l n a k vissza, de igazi virágkora a 19. sz.-ra esik a —closet drámának, mely sokszor a d r á m a í r ó és a színházi közönség elszakadása következtében vált elsősorban líraivá. Az egész európai r o m a n t i k á t befolyásolta a t t i t ű d jével a n a g y r o m a n t i k u s költői triász (Byron, Shelley, Keats). A n é p i gyermekköltészet, a —nursery rhymes, a m e l y e t m á r az előző század felfedezett, e k o r b a n az angol k o m i k u s vers s a j á t o s műform á i n a k egész s o r á t i h l e t t e és h o z t a létre (—limerick; —nonsense verse; később pedig a —clerihew). A költői stílus vizsg á l a t á r a v o n a t k o z ó számos 19. sz.-i angol elmélet, ill. m e g h a t á r o z á s közül említésre m é l t ó a J . Ruskintól származó —pathetic fallacy, v a l a m i n t a M. Arnoldféle —grand style kategória. A r o m a n t i k u s történelmi regény m á r az előző században b o n t o g a t t a s z á r n y á t a rémregény, a —gótikus regény a l a k j á b a n ; a viktoriánus k o r b a n a realista r e g é n y v e t t e á t a vezető szerepet a próza t e r é n . U g y a n e k k o r A m e r i k á b a n a —transcendentalism és a w h i t m a n i —szabadvers a költészet első n a g y fellendülését j e l e n t e t t e . A késő r o m a n t i k u s vers különös, t ú l é r e t t virága volt A. Ch. Swinburne egyedülálló formakultusza; róla í r t a Babits M., hogy egym a g a a n n y i m e t r u m o t t a l á l t fel, m i n t kortársai e g y ü t t v é v e sem, s az előtte ólt angol költők közül is alig valaki. Kiemelkedik a század m á s o d i k felében a —preraffaeliták (Pre-Baphaelite Brotherhood) képzőművészeti eszméktől ihlet e t t , m i n t e g y a szimbolizmus előfutár á n a k t e k i n t h e t ő költészete. R . Browning m a g á n y o s géniusza a —drámai monológ kifejlesztésével a m o d e r n költészet egyik fontos előfeltételének t e k i n t h e t ő . A 19. sz.-i m e t r i k á b a n G. M. Hopkins munkássága emelkedik ki; nevéhez f ű z ő d i k a —sprung rhythm, a —running rhythm és a —rocking rhythm elemzése, ill. használata. V i t a t o t t t a r t a l m ú g y ű j t ő f o g a l o m neve a —light verse, m e l y n e k körébe különböző típusú, f o r m á j ú és ritm i k á j ú , t ö b b n y i r e ötletes, szatirikus, n e m r i t k á n alkalmi s z á n d é k ú kompozíciók t a r t o z n a k . Angol n y e l v t e r ü l e t e n a 323

ANGOL 19. sz. utolsó h a r m a d á b a n k u l t i v á l t á k a —-vers de société könnyed szalonköltószetét. 1830 és 1880 k ö z ö t t a l a k u l t ki a (főleg a c s o p o r t m u n k a összehangolásának célját szolgáló) népszerű —shanties számos v á l t o z a t a . O A 20. sz.-ban a t o v á b b é l ő és fejlődő f o r m á k m e l l e t t az ú j kísérleteknek, törekvésekn e k és e r e d m é n y e k n e k szinte á t t e k i n t hetetlen sokasága b o n t a k o z o t t ki az angol nyelvterületen. J . Joyce merész kísérlete a r e g é n y f o r m a f e l b o n t á s á r a a —belső monológ jegyében ú j u t a k a t jelölt ki a m o d e r n regénynek. A költészet — a k o n t i n e n t á l i s —avantgarde h a t á s a i tól kevéssé é r i n t v e — az —imagizmus, a T . S. Eliot-féle intellektuális klasszicizmus és D. Thomas r o m a n t i k u s expresszionizm u s a vonalán l é p e t t t o v á b b . A z —abszolút költészet körébe t a r t o z i k az E . Sitwell által b e v e z e t e t t absztrakt költészet. P r o z ó d i á b a n a szabadversnek A m e r i k á b a n f o k o z o t t a b b , Angliában kevésbé nagyarányú térhódítása tapasztalható; másfelől a h a g y o m á n y o s f o r m á k is ú j j á élednek. A r i t m i k u s próza fejlődésében említésre m é l t ó az A. Lowell nevéhez fűződő —polyphonic prose. Az a m e r i k a i csoportok, i r á n y z a t o k közül a —fugitives és a —New Criticism szerepe volt jelentős. O Irod.: G. S a i n t s b u r y : A H i s t o r y of English P r o s o d y (1906 — 1910); T . S. O m o n d : English Metrists (1921); R . Bridges: Milton's P r o s o d y (1921); L. Abercrombie: English P r o s o d y (1923); G. R . S t e w a r t : T h e T e c h n i q u e of E n g lish Verse (1930); G. W. Allén: A m e r i c a n P r o s o d v (1934); E . Olson: General Prosody (1938); J . C. P o p é : T h e R h y t h m of Beowulf (1942); M. M. H o l l o w a y : Prosodic T h e o r y of H o p k i n s (1947); K . Shapiro- A Bibliography of Modern P r o sodv (1948); S. É . S p r o t t : Milton's A r t of Prosody (1953); P . Fussell: T h e o r y of P r o s o d y in 18th-Centurv E n g l a n d (1954); E. L. E p s t e i n — T . H a w k e s : Linguistics and English P r o s o d y (1959): J . T h o m p s o n : T h e F o u n d i n g of English M e t r e (1961). Tótfalusi

István—Kovács

Endre

angol irodalom: az angol n é p a z i. sz.-i 5. sz. közepén jelent m e g a t ö r t é n e l e m színpadán, a m i k o r az E l b a t o r k o l a t á n a k vidékéről kiinduló germán törzsek p a r t r a szálltak a mai Anglia t e r ü l e t é n , leigázt á k vagy a hegyekbe s z o r í t o t t á k az ősi kelta lakosságot s nagyrészt megsemmisít e t t é k a római u r a l o m későbbi időszakában kialakult keresztény m ű v e l t s é g e t . A p u s z t í t á s m u n k á j á t lassan v á l t o t t a csak fel az építés. A 6. sz. végétől itáliai és ír p r é d i k á t o r o k k i t a r t ó m u n k á j á n a k ered-

m é n y e k é n t a p o g á n y angolszász hódítók á t t é r t e k a keresztény hitre, n é h á n y nemzeti királyságot a l a k í t o t t a k ki, amelyek a békés gazdasági fejlődés mellett a szellemi k u l t ú r a k ö z p o n t j a i v á lettek. Az európai színvonalú, latin nyelvű műveltség először a szigetországnak a H u m b e r folyótól északra t e r j e d ő királyságában ( N o r t h u m b r i a ) virágzott ki. I t t m ű k ö d ö t t a 8. sz. első évtizedeiben Beda Venerabilis (672 — 735), a neves teológus, az angol egyház és n é p történetírója; innen h i v a t t a u d v a r á b a a század végén Alcuint Nagy Károly császár, hogy legyen segítségére a t u d o m á n y o k és a vallás felélesztésében. A latinos, egyházi jellegű m ű v e l t s é g m e l l e t t felvirágzott a népi ihletésű, ősi g e r m á n t ö r t é n e t i hagyom á n y b ó l és m o n d á k b ó l táplálkozó költészet is. N o r t h u m b r i a t e r e m t e t t e meg, valószínűleg a 8. sz.-ban, a germán irodalmak legrégibb hősi eposzát, a kereszténységtől m é g alig é r i n t e t t Beowulfot. A férfias dac, a nehézségek vállalása, a komor színek szeretete jellemzi az óangol korszak g y a k r a n elégikus h a n g ú l í r á j á t és h ő s d a l a i t ; a zord képzeletnek ez a világa csak a népi f o g a n t a t á s ú termószetköltészetben, főleg pedig a keresztény t é m á k a t t á r g y a l ó vallásos költeményekben d e r ü l t fel. Az óangol v a g y angolszász költészetnek mindezen alkotásai, a közös g e r m á n h a g y o m á n y n a k megfelelően betűrímes, alliterációs f o r m á b a n í r ó d t a k , a sorvégi összecsengés ekkor m é g ismeretlen. O Az angol prózairod a l m a t a 9. sz. egyik legnagyobb egyénisége, Alfréd wessexi király (840 k.— 901) t e r e m t e t t e meg. Alfréd az angol történelem egyik legválságosabb pillanat á b a n lépett a déli királyság t r ó n j á r a . N o r t h u m b r i a virágzó kulturális központjait, Lindisfarne, W h i t b y , J a r r o w kolostor a i t m á r f e l d ú l t á k a s k a n d i n á v eredetű, p o g á n y vikingek v a g y d á n o k , m a j d ö t r e t t e n e t e s év során (866—871) egész Észak- és Közép-Angliát elözönlötték és m o s t a Temzétől délre fekvő Wessex ellen t á m a d t a k . H ó d í t ó ú t j u k a t Alfréd k a t o n a i lángésszel állította meg. A király írói, nemzetnevelő m u n k á s s á g a nagyrészt életének utolsó 23 esztendejére (878 — 901) esik. L e g f ő b b ihletője az a f á j d a l m a s t u d a t volt, milyen mélyre z u h a n t az angol m ű v e l t s é g színvonala ahhoz a dicső korszakhoz képest, amikor Baeda és Alcuin idejében N o r t h u m b r i a volt egész N y u g a t - E u r ó p a irodalmi közp o n t j a . S a j á t f o r d í t á s á b a n t e t t e hozzáférhetővé az egyetemes európai műveltségnek a korai k ö z é p k o r b a n népszerű alkotásait. A jövő s z e m p o n t j á b ó l még jelentősebb az a t é n y , hogy a régebbi 324

szűkszavú feljegyzéseket, latin források a t Alfréd uralkodása alatt, a király kezdeményezésére és közreműködésével dolgozták á t összefüggő angol történe* lemmé (—Angolszász krónika). A pogány dánok támadásaival szemben az angol nép lényegében sikerrel védte meg függetlenségét, nemzeti k u l t ú r á j á t . A d ö n t ő változás akkor állt be, amikor a Normandiában letelepedett, ellranciásodott skandináv eredetű nép, a normann t á m a d t az ország ellen. Hódító Vilmos, N o r m a n d i a fejedelme a hastingsi csatában (106G) szétverte Harold király seregét és maga foglalta el az angol trónt. A társadalom szerkezetében, az osztályok viszonyában a nemzetségi kapcsolat helyett a hűbéri függés vált uralkodóvá, a nagybirtokos főnemesség és az egyház vezető rétege az országba betelepülő, francia nyelvű hódítók soraiból került ki. E z t a társadalmi rótegeződést tükrözte az irodalmi műveltség megoszlása, a háromnyelvűség. A néphez forduló, a nemzeti nyelvet használó irodalom h á t t é r b e szorult, egy ideig csak szentek legendáiban és a krónikás történetírásban hallatja hangját. A magasabb irodalmi igényekkel fellépő történetírók (William of Malrnesbury, Henry of Huniingion, Geoffrey of Monmouih, Matthew Paris) éppúgy, m i n t az európai tudományosságba bekapcsolódó tudósok, teológusok és filozófusok, pl. John of Salisbury, R . Bacon, Duns Scotus, William of Ockham latinul írtak. A vallásos és történeti témák normann-francia nyelven, az u d v a r ós a főnemesség nyelvén is megszólaltak. Ami gyökeresen ú j a t a francia nyelvű irodalom Angliában adott, az egyrészt a d r á m a kezdete volt a 12. században, másrészt a történeti t é m á k el regény esítése és a romantikus, lovagi szerelem kultusza. O Ez utóbbi irányzat nem kizárólag francia sajátosság, h a n e m konkrét társadalmi kapcsolatokat tükröző általános európai irodalmi jelenség. A főúri hölgy szépségét, megközelíthetetlenségét erotikus képekkel dicsőítő trubadúr lényegileg a hűbéri szolgálat kapcsol a t á t ülteti á t a költészet nyelvére, előbb Provence dalnokainak ajkán a 11. sz.ban, m a j d a középkori mondakörök szerelmi epizódjaiban, Lancelot és Guinevere, Trisztán és Izolda történetében éri el legismertebb kifejezését. O A költői képzelet fokozódó szerepére vall az a mód, ahogyan a tényekhez ragaszkodó történetírást lassanként h a t a l m á b a keríti a regényesség. Ennek a f o l y a m a t n a k egyik jelentős állomása Geoffrey of Monmouih 1135 körül írt műve, amely címében a brit királyok történetét ígéri, de a valóságban a költői legendák egész

t á r h á z á t n y ú j t j a , többek között Lear király ós három leánya meséjét, főképpen azonban a középkor legelterjedtebb mondakörének, az Arthur-legendának első művészi változatát. A m o n d a történeti m a g v a a kelta őslakosság harca a Britann i á t meghódító angolszászok ellen; a hősi, de reménytelen ellenállást vezető brit hadvezér a l a k j a lassan legendás középkori királlyá, a kerekasztal lovagjainak fejévé finomul, története pedig m i n t e g y gyűjtőmedencévé szélesedik, amelyben a középkor mesélő kedve Triszt á n szenvedélyes szerelmétől a Grál-legenda testetlen misztikájáig számtalan történetben jut kifejezésre. O Érdekes nyomon kísérni az Arthur-legenda irodalmi feldolgozásainak egymást követő szakaszait, a Mabinogion naiv b á j ú , walesi nyelven m o n d o t t meséit, m a j d az ugyancsak walesi születésű Geoffrey of Monmouih nyomdokain haladó n o r m a n n deák, Wace verses k r ó n i k á j á t , ezt követően pedig a 13. sz. elején a nyersebb ízű hazai hagyományhoz visszatérő Layamon angol nyelvű változatát. A csiszolt u d v a r i stílus uralma idején, a normann hódítás ó t a Layamon művében szólal meg ú j b ó l az angol hazafias epika hiteles hangja. O Az Arthur-legenda a következő időkben szakadt el történeti talajától, vált puszta keretté, amely a különféle népek m o n d á i t a brit király alakja köré csoportosította. E k k o r lett az európai irodalom közkincsévé is. És ekkor lett a hűbéri társadalom vezető osztályainak legfőbb szellemi tápláléka, esztétikai és erkölcsi élménye, m e r t az uralkodó réteg ezen lovagok viselkedésében látta megtestesülve a s a j á t m a g á n a k t u l a j d o n í t o t t erényeket: hűséget a hűbérúr iránt, az eszményített nőiség tiszteletét, a gyöngék önzetlen védelmét. De az Arthur-mondák csak az egyik á r a m l a t á t jelentették a mondákn a k és meséknek a b b a n a hatalmas tengerében, amely a középkori ember képzeletét, Európa valamennyi országát elárasztotta. A hagyományos felosztás a brit, francia és r ó m a i ,,anyag" skatulyáiba próbálta beszorítani a t é m á k és történetek kimeríthetetlen gazdagságát. U j a b b keletű és kielégítőbbnek látszik az az elrendezés, amely klasszikus, keleti, kelta, karoling és óangol csoportokat különböztet meg. Az utóbbiba tartozik a Toldi-mondára emlékeztető m o t í v u m o k a t felhasználó Gamelyn-történet (visszhangj á t halljuk Shakespeare, Ahogy tetszikjóben), valamint az alacsony származású i f j ú meséje (—Squire of Low Degree), aki m a g y a r királylányba szeretett bele. Az ilyen történetek m á r széles körökben elterjedtek, különösen a k ö n y v n y o m t a t á s

ANGOL u t á n megjelent á t d o l g o z á s o k b a n . Teljesen népi f o g a n t a t á s ú a világi, főleg szerelmi és politikai líra (első emlékei a 13. sz. közepéről m a r a d t a k fenn) ós a rendkívül változatos t e m a t i k á j ú balladaköltészet, az egyik legmélyebben h a t ó erő az angol irodalom t o v á b b i fejlődésében. O Ilyen előzmények u t á n érte el az angol irodalom az első n a g y kivirágzását a 14. sz. második felében. Az előző század viszonylagos n y u g a l m a u t á n a t á r s a d a l m i megr á z k ó d t a t á s o k k o r á b a l é p ü n k . A százéves háború, a f e k e t e halál p u s z t í t á s a i gyökereiben l a z í t o t t á k fel a h ű b é r i r e n d e t , a törvényhozás h i á b a p r ó b á l t a röghöz kötni a jobb életfeltóteleket kereső, vándorló paraszti t ö m e g e k e t ; ezek elégedetlensége az 138l-es felkelésben r o b b a n t ki. Az egyházban e l b u r j á n z ó visszaélések Wyclif (1324—1383) és a lollardok p r e r e f o r m á ciós m o z g a l m á t v á l t o t t á k ki, s ennek irodalmi lecsapódásaként j e l e n t e k m e g az első Biblia-fordítások a n é p nyelvén. A nagy korszak irodalmi élete szinte k i t a p i n t h a t ó a n k ö v e t t e az osztályok tagozódását. A Sir Gawain és a zöld lovag szerzője az arisztokrácia h a g y o m á n y o s mesevilágát t ö l t ö t t e meg p a j z á n humorr a l és festői természetleírásokkal, Langland (1332 k. —1400) m ű v e , a Paraszt Péter látomása a középkori allegorikus költészet f o r m á i b a n fejezte ki a parasztság törekvését a jobb élet u t á n . D e a korszak legmélyebb szintézisét és egyben a legmagasabb r e n d ű m ű v é s z i élményt Chaucer (1340 ? —1400), a h ű b é r i konvenciókat t u d a t o s a n elvető költő, a születő ú j világ d a l n o k a a d t a . I f j ú k o r á b a n m é g a Rózsa-regényt f o r d í t o t t a , a francia és az olasz költészet témáival, formáival játszadozott, d e Troilus és Griseyde c. n a g y elbeszélő k ö l t e m é n y é b e n Boccaccio szenvedélyes t ö r t é n e t é n e k a h u m o r és a lélekelemzés módszereivel ú j dimenziót a d o t t ós a m o d e r n pszichológiai regény előfutárává lett. Móg szélesebb, az egész középkori t á r s a d a l m a t felölelő p a n o r á m á t n y ú j t o t t fő m ű v é b e n , a Canterbury mesékben. A prológusban m u t a t j a b e a t á r s a d a lom tipikus képviselőit, f e l e j t h e t e t l e n plaszticitású arcképekben. M a g u k a mesék, amelyek az elbeszélő személyek jelleméhez idomulnak, a kor egész témakincsón e k keresztmetszetét a d t á k . Stílusa, ábrázolási módszere a d e k v á t m ó d o n követi a t é m á k változatosságát, de a m a i olvasón a k legtöbbet a realista Ghaucer m o n d , amikor pl. kicsúfolja a r o m a n t i k u s lovagi szerelem konvencióit. Az angol elbeszélő költészetnek Ghaucer m i n d a m a i napig felülmúlhatatlan mestere. — R e a l i s t a elemeket o l v a s z t o t t m a g á b a a vallásos t á r g y ú középkori d r á m a is, a m e l y szintén 326

a 14. sz.-ban érte el fejlődésének t e t ő p o n t j á t , a misztériumjátékokban. Az egyházi szertartásból kifejlődő latin párbeszédek, kis jelenetek a századok f o l y a m á n k a r á csonyi és h ú s v é t i s z í n d a r a b o k k á b ő v ü l t e k , a templomból vagy a templomkertből a v á r o s o k tereire k e r ü l t e k , a rendezés, előadás f e l a d a t á t az egyházi személyektől a céhek v e t t é k á t . E z e k egymással versengve ciklusokba foglalták az önálló kis d a r a b o k a t , a m e l y e k i m m á r a n é p n y e l v é n szólaltak m e g . Egy-egy ciklus az emberiség egész t ö r t é n e t é t j e l e n í t e t t e meg, a világ t e r e m t é s é t ő l az utolsó ítéletig. A s z í n d a r a b o k polgári-népi h á t t e r ű szerzői távolról sem m a r a d t a k meg a vallásos á h í t a t légkörében; a bibliai t ö r t é n e t e k b e k o m i k u s epizódok szövődtek. D é v a j , g y a k r a n vaskos h u m o r színezte a 15. sz. u r a l k o d ó d r á m a i m ű f a j á t , a moralitásj á t ó k o t is, a m e l y n e k a l a p s é m á j a a megszemélyesített e r é n y e k ós bűnök küzdelme az emberi lélekért. A század végéről s z á r m a z ó híres moralitás, az Everyman (Jedermann, 'Akárki') szigorú, p u r i t á n szellemben ós f o r m á b a n t á r g y a l t a a világ hiúságaitól szabaduló, I s t e n t r ó n u s a elé lépő ember sorsát. Sok hasonló t á r g y ú s z í n j á t é k a z o n b a n i n k á b b a bűnök csábít á s á t , a k o m i k u s a n r a j z o l t ördög incselkedósót á b r á z o l t a realista kedvvel. O A 15. sz.-ot á l t a l á b a n sivár korszaknak tekintik az angol i r o d a l o m történetében, n e m m i n d e n ok nélkül. VI. Henrik gyönge u r a l m a , a rózsák h á b o r ú j a a h ű b é r i r e n d összeomlását jelezte, s ez a kaotiku3, vérzivataros kor n e m kedvezett a m ú z s á k n a k . A h a g y o m á n y o s u d v a r i költészet Chaucer angol követőinek kezén vértelenné s z á r a d t — élő irodalmat esak a s k ó t Chaucer-tanítványok tudtak teremteni, de közülük a legismertebbek (Henryson, 1435 —1506; Dunbar, 1460 k. —1515 k.; G. Douglas, 1 4 7 4 - 1 5 2 2 ) m á r a századforduló k ö r ü l és u t á n m ű k ö d t e k , sőt Douglas Aeneis-fordításá^val m á r a h u m a n i s t a i r á n y z a t ú t t ö r ő j e lett. 1485ben j e l e n t e t t e m e g W . Caxton (1422? — 1491), az angol k ö n y v n y o m t a t á s első ismert mestere Sir T h . Malory (? —1471) korszakzáró m ű v é t , a m e l y Morte d'Arthur címmel költői p r ó z á b a n foglalta össze az u r a l k o d ó osztályok képzeletét század o k o n á t foglalkoztató Arthur-mondakört. Malory f i n o m a n csiszolt p r ó z á j á n a k irodalmi h a t á s a egészen a 19. sz. közepéig, Tennysonig és a ->-prerafaelitákig n y o m o n k ö v e t h e t ő , de s o k k a l mélyebb, forrad a l m a s í t ó b b h a t á s t gyakorolt a t o v á b b i fejlődésre az a p l e b e j u s irányzat, a m e l y a n ó p b a l l a d á k b a n és a d r á m a realisztikus a l a k j a i b a n és e p i z ó d j a i b a n talált kifejezésre. O 1485-ben, I I I . Richárd leveretó-

ANGOL sóvel és a Tudor-dinasztia m e g a l a p í t ó j á n a k , VII. Henriknek t r ó n r a léptével véget ér a rózsák h á b o r ú j a , A n g l i a kiemelked e t t a feudális önkény z ű r z a v a r á b ó l , megk e z d ő d ö t t a k ö z p o n t o s í t o t t királyi h a t a lom, a T u d o r - m o n a r c h i a kialakulása. A b e l h á b o r ú k b a n nagyrészt k i p u s z t u l t főnemesség helyébe a király ú j arisztokráciát t e r e m t e t t . A g y a p j ú i p a r fellendülése h a t a l m a s csapást m é r t a s z a b a d parasztságra, m e g k e z d ő d ö t t a szántóföldek áta l a k í t á s a legelőkké: Morus T. (1478 — 1535) s z a v a i szerint a szelíd j u h o k felf a l j á k az e m b e r t . Az a m e r i k a i kontinens felfedezése n y o m á n kalózkodás és rablóh a d j á r a t o k , VIII. Henrik r e f o r m á c i ó j a k ö v e t k e z m é n y e k é p p e n az egyházi j a v a k elkobzása ós móg sok m á s t é n y e z ő m i n d az eredeti tőkefelhalmozást, a k a p i t a l i s t a termelési viszonyok k i a l a k u l á s á t készít e t t e elő. E z okozta a földjeikről elű z ö t t , csavargóknak bélyegzett és a törv é n y egész szigorával ü l d ö z ö t t parasztokn a k , a későbbi ipari p r o l e t a r i á t u s n a k a szenvedését és n y o m o r á t . A z angol reneszánsz k u l t ú r á j a ós irodalma egy h a t a l m a s t á r s a d a l m i átalakulás vérrel ö n t ö z ö t t t a l a j á n s a r j a d t ki. A 15. és 16. század f o r d u l ó j a körül egy m a r o k n y i h u m a n i s t a a l a k í t o t t a ki, R o t t e r d a m i Erasviusszal e g y ü t t a S z e n t í r á s m a g y a r á z a t ú j módszereit. A legnagyobb közülük, Morus T a m á s r á d ö b b e n t a korabeli E u r ó p a államvezetésónek és gazdasági-társadalmi r e n d j é n e k erkölcstelenségére és Utópiájáb a n (1516) m e g r a j z o l t a a közös t u l a j d o n o n alapuló eszményi t á r s a d a l o m képét. Morus l á t o m á s a , m i n t a reneszánsz irodalom legfőbb pozitív eszményei, a kisemm i z e t t n é p t ö m e g e k reménységein alapszik. E z a népi ihletés a d o t t s z á r n y a t a reformáció d e m o k r a t i k u s i r o d a l m á n a k , Latimer (1485? —1555) prédikációinak, az e g y m á s t k ö v e t ő f o r d í t á s o k n a k , amelyek emelkedett, de közérthető n y e l v e n szólalt a t t á k m e g a Bibliát. Végső f o r m á j á t az I. Jakab idejében (1611) megjelent ú n . Authorized versionben ('Hiteles változat') érte el, a m e l y századokon á t az angol köznép legfőbb szellemi tápláléka, d e egyben az irodalom egyik legfontosabb ihletője volt. O J e l e n t ő s a l k o t á s o k a t h o z o t t létre a h u m a n i s t a , reneszánsz irodalom arisztokratikus á r a m l a t a is. A század első felében az olasz költészet h a t á s á r a Wyatt (1503 — 1542) és Surrey (1518 —1547) m e g t e r e m t e t t e a személyes lírát, t ö b b e k között a szcmeíí-költószetet. A 70-es évek végétől b o n t a k o z o t t ki Sir P h . Sidney ( 1 5 5 4 - 1 5 8 6 ) , Spenser (1552 — 1599), Lyly (1553 — 1606) m u n k á s s á g a . Sidney a T u d o r o k k r e á l t a ú j n e m e s i családból s z á r m a z o t t s az ú j lovagi eszmény

legvonzóbb képviselőjévé vált. Spenser polgárivadék volt, d e irodalmi fegyvert á r s a , Sidney r é v é n főúri p á r t f o g á s b a n részesült. H a z á j a n y e l v é n s z ó l a l t a t t a meg a kor pásztorköltószetét, s z o n e t t e k e t írt és az angol költészet legszárnyalóbb szerelmi ó d á j á t . í r o r s z á g i számkivetéséből h o z t a Erzsébet k i r á l y n ő u d v a r á b a az angol reneszánsz befejezetlenül m a r a d t n a g y epikus a l k o t á s á t , a The Faerie Queene-t ('Tündérkirálynő'), a m e l y az olasz r o m a n t i k u s eposz köntösében, allegorikus nyelven a k o r angol valóságának m i n t e g y enciklopédiája. K e v e s e b b h ú r o n j á t s z o t t Lyly. Ó egyrészt a m e s t e r k é l t sógig kifinomult, ellentétekre építő intellektuális p r ó z a s t í l u s n a k (-*•etiphuizmus) a m e g t e r e m t ő j e , m e l y e t g y a k r a n lélekt a n i elemzésre h a s z n á l fel Euphues c. regényében (1578 —1579), m á s r é s z t egy rendszerint mitológiai t á r g y ú , szerelmi b o n y o d a l m a k k ö r ü l forgó, p r ó z á b a n í r t v í g j á t é k t í p u s n a k a mestere, a m e l y n e k h a t á s a Shakespeare (1564—1616) korai vígjátékaira kétségtelen. O Shakespeare a g y ú j t ó p o n t j a ós betetőzése m i n d a z o n i r á n y z a t o k n a k , a m e l y e k a 16. sz. ós a korai 17. sz. d r á m á j á b a n megnyilvánult a k . A korszak elején a m o r a l i t á s elvilágiasodott, a politikai és t á r s a d a l m i szatíra fegyverévé vált. F o n t o s szerepet j á t s z o t t a fejlődésben a klasszikus latin dráma hatása: a vígjátékban plautusi m o t í v u m o k ós a népi h a g y o m á n y ötvöződése f i g y e l h e t ő meg, az első szabályos angol tragédia, a Qorboduc (1562) viszont Seneca mitológiai r é m d r á m á i n a k h a n g u l a t á t és felépítését követi, de Geoffrey of Monmouth krónikájából meríti tárgyát. O A 15. sz. 60-as éveinek angol d r á m á j á t e g y f a j t a polarizálódás jellemezte. Az egyetemek, jogászkollégiumok, főúri pal o t á k r ö g t ö n z ö t t színpadain neoklasszicista s z a b á l y o k a t távolról követő, méltóságteljes, d e k l a m á l ó stílusú t r a g é d i á k a t a d t a k elő, a vendégfogadók u d v a r á n viszont p a j z á n , sokszor vaskos h u m o r ú vígjátéki jeleneteket, a hazai t ö r t é n e l e m képeit, t r a g i k u s eseményeket l á t h a t o t t a népi közönség. Shakespeare közvetlen elődeinek, az ú n . „ e g y e t e m i elmók"-nek ( — University Wits) érdeme az, hogy egyesítették a n é p i és a h u m a n i s t a d r á m a értékes elemeit és így m e g t e r e m t e t t é k az angol reneszánsz d r á m a jellegzetes formáit ós m ű f a j a i t . A t r a g é d i á t Marlowe (1564 —1593) t ö l t ö t t e meg szenvedélyes költészettel, Kyd (1558—1594) a hatásos tragikus helyzetek mestere, Lyly cizellált vígjátékai m e l l e t t Greene (1558 — 1592) bonyodalmas cselekményépítését, a különböző t á r s a d a l m i rétegek életének megjelenítését élvezte a közönség és az a

327

ANGOL d r á m a í r ó , aki m i n d e z e n h a t á s o k a t s a j á t m ű v é s z e t é b e o l v a s z t o t t a és m a g a s a b b p o t e n c i á r a emelte: Shakespeare. Drámai géniuszának lényeges vonásai: a szintetizáló képesség, az író azonosulása az emberi t a p a s z t a l a t m i n d e n lehetséges f o r m á jával, az a törekvés, h o g y „ t ü k r ö t t a r t s o n m i n t e g y a természetnek, h o g y felmutassa. . . a század testének t u l a j d o n alakj á t ós l e n y o m a t á t " . T ö r t é n e t i d r á m á i b a n ítéletet m o n d o t t a pusztuló f e u d a l i z m u s ö n m a r c a n g o l ó belviszályai felett, vígját é k a i b a n azonosságot vállalt az e m b e r i t e r m é s z e t bohóságaival és m e g s z ó l a l t a t t a a reneszánsz életörömét, t r a g é d i á i b a n megelevenítette a n a g y t á r s a d a l m i - t ö r t é n e t i sorsfordulat kínzó e l l e n t m o n d á s a i t , a regényes s z í n m ű v e k b e n elénk v e t í t e t t e a jelen szenvedéseit és a b o l d o g a b b jövő ígéretét. J e l l e m a l a k j a i n a k , költői kifejezési eszközeinek gazdagsága p á r a t l a n , stílusának bonyolultsága g y a k r a n az u d v a r i ós a metafizikus költök (pl. Donne) r a f i n á l t s á g á v a l vetekszik — d e m ű v é szetének fő i r á n y a mólyen n é p i jellegű. A shakespeare-i világ t o t a l i t á s a a k k o r lesz nyilvánvaló, h a k o r t á r s a i n a k ós u t ó d a i n a k részleges szemléletével v e t j ü k össze. B. Jonson (1572—1637) pl. Shakespeare-nél is élesebben t á m a d t a a fejlődő k a p i t a l i z m u s pénzsóvár embertelenségét, de a l a k j a i t a m o r a l i t á s h a g y o m á n y abs z t r a k t sémái szerint szerkesztette, hiányzik belőlük az élet melege. Dekker (1572 — 1632) ós Heywood (1573 — 1641) n e m emelk e d e t t a polgári érzelmesség színvonala fölé, Beaumont (1584—1616) ós Fletcher (1579 —1625) polgárellenes, arisztokratikus, g y a k r a n ironikus szellemű színdar a b j a i h í j á v a l v a n n a k m i n d e n erkölcsi mércének. Erkölcsi k o m o l y s á g b a n legink á b b Webster (1580k. - 1630k.) közelítette m e g m e s t e r é t , de nála, m i n t Tourneurnél (1575—1626) is, a m a i olvasót e l r i a s z t j a az események vigasztalan k o m o r s á g a , a gonosz démoni víziója. A s ö t é t színezés csak Ford (1586 —1640) sztoicizmusában, világos, á t t e t s z ő s t í l u s á b a n d e r ü l t fel, de ez a n y u g a l o m az élet legyőzéséből, megt a g a d á s á b ó l f a k a d t . Az angol reneszánsz d r á m á n a k ezek a képviselői, a k i k mellé olyan nevek sorakoznak még, m i n t Ghap(1570 — man (1559 — 1634), Middleton 1627), Massinger, (1583—1640), m e s t e r ü k köré csoportosulva az ú j k o r i d r á m a legi m p o z á n s a b b i s k o l á j á t a l k o t t á k . Működésüknek formálisan az 1642-es óv v e t e t t véget, a m i k o r a győzelmes p u r i t á n o k b e z á r a t t á k a s z í n h á z a k a t . A d r á m a élete r e j é t a z o n b a n e k k o r r a m á r a l á á s t a az a k ö r ü l m é n y is, h o g y a polgári forradalm a t megelőző évtizedekben, a t á r s a d a l m i erők és osztályok polarizálódásával p á r 328

h u z a m o s a n , a s z í n j á t s z á s m i n d i n k á b b az u d v a r ós az a r i s z t o k r á c i a szórakozásává, j á t é k s z e r é v é süllyedt. E z t ö r t é n t , ínég f o k o z o t t a b b m é r t é k b e n 1660 után, amik o r a S t u a r t o k r e s t a u r á c i ó j á v a l a főnemesi ellenforradalom d i a d a l m a s k o d o t t . A komoly d r á m á b a n a szerelem és a kötelesség sztereotip ellentéte körül forgó, d e k l a m á l ó stílusú heroic play ('hősi színmű') lett u r a l k o d ó v á , a vígjáték az u d v a r ós az a r i s z t o k r a t a körök feslett életét, házasságtöróseit v i t t e színre. A shakespeare-i nópiességet, h u m á n u m o t szűk a r i s z t o k r a t i k u s osztályjelleg v á l t o t t a fel Etherege (1634—1691), Wycherley (1640—1715), Gongreve ( 1 6 7 0 - 1 7 2 9 ) ós t á r s a i k kezén. F ő é r d e m ü k , az osztályerkölcs erőteljes á b r á z o l á s á n , a cselekm é n y ügyes bonyolításán kívül az, hogy a d r á m a nyelvét az uralkodó körök ténylegesen használt szellemes beszédéhez közelítették. A k o m o l y d r á m a művelői közül Dryden (1631 — 1700) a politikai ós vallási t á r g y ú s z a t í r a területén is k i t ű n t ; k r i t i k a i m u n k á i b a n a neoklasszicista elvek egyik első megfogalmazója és ezzel Popé (1688—1744) iskolájának előf u t á r a volt. A restaurációs irodalom sokszólamúságára mi sem jellemzőbb, m i n t az a t é n y , hogy a m o s t e m l í t e t t d r á m a i ós szatirikus m ű v e k e n , v a l a m i n t a léha v a g y k i á b r á n d u l t h a n g ú udvari lírán kívül ezekben az években jelentek meg az angol p u r i t á n szellem legfőbb alkotásai, Bunyan (1628—1688) prózai művei ós Milton (1608 — 1674) legnagyobb költeményei. Milton korai költészetét móg a reneszánsz fénye r a g y o g t a be. A forradalom a l a t t húsz éven á t v i t a i r a t o k a t írt, szeme világa elvesztése á r á n védelmezte E u r ó p a színe előtt a f o r r a d a l o m és a köztársaság elveit, a vallási, politikai, lelkiismereti szabadság eszméit. A forradalom b u k á s a után ítélőszóket ült önmaga felett, az isteni világrend igazságosságát p r ó b á l t a igazolni végső n a g y műveiben (Elveszett és Visszanyert Paradicsom, A harcos Sámson). Az arisztokrácia egyedu r a l m a az 1688-as „dicsőséges" forradalommal s z ű n t meg, a m e l y a nagybirtokos osztály mellett részt j u t t a t o t t a hatalomból a n a g y p o l g á r s á g n a k is. A kompromisszum h a t á s a az ideológiák területén szinte azonnal jelentkezett. A filozófiában, Bacon (1561 — 1626) és Hobbes (1588—1679) m a t e r i a l i s t a kezdeményezése u t á n Locke (1632—1704) lépett fel a m a g a szenzualista rendszerével, kijelölve az egész a n g o l - a m e r i k a i filozófia fő irányát. Az államvezetés legfőbb feladat á t Locke jellemző m ó d o n a tulajdon vódelmében jelölte meg. O A század utolsó éveiben élénk v i t a i n d u l t meg az

ANGOL angol színpad erkölcstelensége körül. A v i t a e r e d m é n y e k é n t Gongreve 1700-ban m i n t d r á m a í r ó elhallgatott, követői a léha szerelmek h e l y e t t a falusi környezetben kivirágzó szívjóságot dicsőítették. Sir R . Steele (1672—1729) m e g t e r e m t e t t e az érzelmes v í g j á t é k o t és benne m i n t a k é p p é emelte az erényes polgárt Erkölcsnemesítő célzata volt a The Tallér ós a Spectator c. folyóiratoknak is, a m e l y e k e t Steele és Addison (1672—1719) a 18. sz. elején szerkesztettek ós nagyrészt í r t a k , m e g t e r e m t v e az angol esszé egyik legmar a d a n d ó b b m ű f a j á t . Törekvésük az angol életet és ízlést kiemelni a z ű r z a v a r o s barbárságból, ésszerű, csiszolt, civilizált é l e t f o r m á k a t kialakítani E n n e k a klasszicista szeliemű ú j irodalomnak az eszmén y e a m é r t é k t a r t á s ós az ésszerűség volt. E z n y i l v á n u l t m e g Swift (1667 — 1745) áttetszően világos stílusában, még a k k o r is, amikor szenvedélyes szatírával ostor o z t a az emberi ostobaságot és b ű n t . E z e k az intellektuális eszmények uralk o d t a k Popé világnézetében, kép világában, párrímes verssorainak lüktetésében, a k á r a Fürtrablás t ö r t é n e t é t szedte játszi versezetbe, a k á r kritikai elveit v a g y az emberről vallott nézeteit a d t a elő. N á l a kevesen v e t t é k k o m o l y a b b a n a költő művészi és erkölcsi felelősségót. — Popé t á m a d á s a i n a k célpontjai közé t a r t o z o t t Defoe (1660 — 1731). K e t t e j ü k felfogását, irodalmi törekvéseit egész világ választ o t t a el egymástól. Popé az arisztokrácia életének krónikása ós kérlelhetetlen bírálója volt. Defoe m i n t p a m f l e t t í r ó és zsurnaliszta leírta jóformán egész Angliát, d e figyelmét elsősorban a m o s t o h a körülm é n y e k k ö z ö t t is boldoguló polgár (Robinson Crusoe) és a londoni alvilág jellegzetes a l a k j a i (Moll Flanders, Colonel Jack, Roxana) k ö t ö t t é k le. Regényeiben a pikareszk vonás dominál, realizmusával v a l ó j á b a n ő a n a g y angol regényírás igazi a t y j a . E z a regényírás a 18. sz. közepén érte el első virágzását. A t é m á k , álláspontok, ábrázolási módszerek különbözősége i t t is megkapó. Richardson (1689 —1761) a lélektani regény első mestere, a t e t t e k indokainak ós következményeinek kérlelhetetlen szigorúságú f ü r késző je, vele szemben Fielding (1707 — 1754) a tág, z a j o s világ szerelmese volt. Hőseit hosszú u t a z á s o k r a vitte, amelyeken b e m u t a t t a a korabeli Anglia jellegzetes típusait és m ó d o t a d o t t az esendő jellemek tökéletesedésére. A pikareszk h a g y o m á n y élt t o v á b b a skót Smollett (1721 — 1771) regényeiben, aki g v a k r a n önéletrajzi m o t í v u m o k felhasználásával f e s t e t t szenvedélyesen szatirikus k é p e t a tengerészek k e m é n y életéről és csak

utolsó m ű v é b e n (Humphry Clinker, 1771) e n y h ü l t m e g a h a n g j a . Teljesen ú j technik á t f e j l e s z t e t t ki Sterne (1713 — 1768), a m o d e r n kísérleti regény ősét. Az egy v o n a l b a n h a l a d ó eseménysorozat h e l y e t t apró, g y a k r a n jelentéktelennek tetsző m o z z a n a t o k r a é p í t e t t , ezekhez f ű z t e h u m o ros v a g y érzelmes elmélkedéseit. Sterne h o n f i t á r s a , az ír születésű Ooldsmith (1728—1774) változatos p á l y a f u t á s a során egy idillikus r e g é n y t is a l k o t o t t (A wakefieldi lelkész, 1766). K é t v í g j á t é k á ban ő h o z t a vissza a nevetést a k ö n n y e k b e fulladó angol színpadra, u g y a n a k k o r Az elhagyott falu c. k ö l t e m é n y é b e n (1770) ő í r t a le elsőnek m i n d a z t a n y o m o r t és szenvedést, a m i t az ipari f o r r a d a l o m okozott az elnéptelenedő angol f a l v a k b a n . E z a k ö l t e m é n y is beletartozik a b b a a n a g y á r a m l a t b a , amely a természet szépségét v a g y titokzatosságát, a falusi élet boldogságát vagy gyötrelmeit énekelte m e g Popé és a klasszicisták város- és nagyvilág-központú költészetével szemben. A k é t á r a m l a t egy ideig egymással p á r h u z a m o s a n h a l a d t : Thomson, Az évszakok (1726 — 1730) szerzője Popé k o r t á r s a volt. A nagypolgárság és az arisztokrácia képviselte racionalista-deista eszmények elhalványulásával, a n é p t ö m e g e k et hatalm á b a kerítő vallásos megújulással visszat é r t e k a földöntúli életen t ö p r e n g ő gondolatok (Young, 1683 — 1765), megszület e t t a t e m e t ő l í r a (Gray, 1716 — 1771; Blair, 1699 — 1746), a középkor ós a prim i t í v élet u t á n i nosztalgia, v a g y i s azok a jellemvonások, amelyeket régebben prer o m a n t i k a néven szoktak összefoglalni. Maga a mozgalom egyre t i s z t á b b , realisztikusabb h a n g o t ü t ö t t meg. Ossian— Macpherson (1736 — 1796) „ködös, homályos ó n e k é " - t Crabbe (1754—1832) könyörtelen éleslátása v á l t o t t a fel, aki még Goldsmith f a l u k é p é t is illúziókkal t e l í t e t t n e k minősítette. A k ö d , a hom á l y végső foltjai is e l t ű n t e k Burns (1759 — 1796) költészetében, a k i a görög k ö l t ő k r e emlékeztető plaszticitással, a skót költői h a g y o m á n y és a népélet szilárd t a l a j á n állva ö n t ö t t e d a l b a érzelmeit, g ú n y o l t a a m a r a d i s á g o t , az élet örömeinek álszent m e g r o n t ó i t . Vele egy időben í r t a korai költeményeit Blake (1757 — 1827), a költő, festő és grafikus, az angol irodalom talán legproblematikusabb a l a k j a . Csak száz éve fedezték ú j r a fel, eleinte a p r e r o m a n t i k u s o k közé sorolták, m a ú g y tekintik, m i n t az angol n a g y r o m a n t i k a első, sokak szerint legjelentősebb képviselőjét. Blake jelzi legszélsőségesebb f o r m á b a n a racionalista 18. sz., a klasszicista eszmények elleni lázadást. Legegyszerűbb dalai is szimbo-

329

ANGOL likus t a r t a l o m m a l telítettek, fokozódó bonyolultságú „prófétai könyvei" mind politikai, m i n d vallási téren f o r r a d a l m i é r t e l m e t h o r d o z t a k . — Az első r o m a n t i k u s költőnemzedók másik k é t t a g j a : Wordsworth (1770—1850) ós Goleridge (1772—1834) e g y ü t t dolgozták ki az ú j költészet alapelveit a Lírai balladák 2. k i a d á s á n a k előszavában (1800). F ő céljuk az volt, h o g y a költői képzelet segítségével ráébresszék e m b e r t á r s a i k a t az élet k i m e r í t h e t e t l e n szépségére és gazdagságára, a m e l y e t a megszokás ós a k ö z ö n y f á t y o l k é n t fed el a szem elől. Wordsworth az e m b e r élményeinek értékét t á r t a fel, másrészt s a j á t fejlődósének p á r a t l a n u l h ű ós igaz r a j z á b a n az ember ós a természet benső egységét h i r d e t t e . Goleridge a költészet lényegének mélyreható, filozofikus szellemű k u t a t ó j a , verseiben a term é s z e t f e l e t t i t m e g k a p ó erővel és intenzitással j e l e n í t e t t e meg. A Lírai balladák szerzői i f j ú k o r u k b a n a francia f o r r a d a l o m eszméiért lelkesedtek, de később, főleg Napóleon h a t a l o m r a j u t á s a u t á n egyre k o n z e r v a t í v a b b elveket kezdtek vallani s ezzel m a g u k ellen h a n g o l t á k Byront (1792-1822) (1788 — 1824), ós Shelleyt akik Keatsszél (1795—1821) e g y ü t t a m á sodik r o m a n t i k u s nemzedék k ö l t ő t r i á s z á t a l k o t t á k . A legkövetkezetesebb f o r r a d a l m i szellem k ö z ö t t ü k Shelley volt, az u t ó p i s t a szocializmus eszméinek hirdetője, az angol irodalom legnagyobb lírikusa. Zenével á t i t a t o t t költészetének s k á l á j a a p r i m i t í v mólabútól ós halálvágytól a fels z a b a d u l t ember ós az ú j j á s z ü l e t e t t mindenség u j j o n g ó l á t o m á s á i g t e r j e d . Sebzettebb lélek volt Byroné, akinek i f j ú k o r i költészete az eléggé színpadias világfájdalom jegyében í r ó d o t t s csak később m é l y ü l t a Szent Szövetség korabeli Anglia és E u r ó p a hol gyilkos szatírában, hol a komédia szellemében f o g a n t realisztikus körképévé. S z a b a d e l v ű eszmék híve volt Keats is, az érzékletes szépség szerelmese és dalnoka, az angol r o m a n t i k a legérzék e n y e b b lelkű költője, akinek fejlődése a lázas kereséstől a n a g y ódák t i s z t u l t n y u g a l m á h o z v e z e t e t t . O Ghaucer ós a Miltonnal záruló reneszánsz u t á n az angol költészet a kót r o m a n t i k u s nemzedékkel ért el olyan m a g a s l a t r a , a h o n n a n m á r csak lefelé v e z e t e t t ú t . A későbbi 19. sz. uralkodó irodalmi f o r m á j a különben is a regény lett, a polgári élet eposza. Az ú j j á s z ü l e t ő r e g é n y kót k ú t f e j e , Scott (1771 —1832), aki a r o m a n t i k a historizm u s á t ó l ihletve m e g t e r e m t e t t e a történeti r e g é n y t ós J a n e Austen (1775 —1817), az angol klasszicista h a g y o m á n y , Steele és Addison m é l t ó u t ó d j a , a lélekboncoló f o r m a m ű v é s z , az angol irodalom egyik

l e g t u d a t o s a b b művelője volt. A 30-as évek közepétől b o n t a k o z o t t ki Dickens (1812—1870) p á r a t l a n gazdagságú életm ű v e . A melegszívű h u m a n i s t a kíméletlenül felfedte a polgári civilizáció fonákj á t , álszenteskedő hazugságait, b á r a c h a r t i s t á k forradalmi m u n k á s m o z g a l m á tól v i s s z a r e t t e n t és a t á r s a d a l o m megvált o z t a t á s á t az emberi szív eredendő jóságától v á r t a . Szkeptikusabb álláspontot foglalt el Thackeray (1811 — 1863), a nagypolgári világ önzésének ironikus h a n g ú krónikása. Az Ő n y o m d o k a i n h a l a d t Trollope (1780—1863), de t é m á i t i n k á b b az angol vidéki élet egyházi köreiből v á l a s z t o t t a . A 40-es évek végétől jelentek m e g Charlotte és E m i l y Bronté ( 1 8 1 6 - 1 8 5 5 , ill. 1 8 1 8 - 1 8 4 8 ) , v a l a m i n t Mrs. Gaslcell (1810 — 1865) t á r s a d a l m i p r o b l e m a t i k á v a l telített regényei. E g y évtizeddel később lépett fel M a r y A n n Evans, írói álnéven George Eliot (1819 — 1880), a k i az emberi jellemből b o n t o t t a ki a cselekményt, könyörtelen művészi logikával t á r v a fel az apró tévedések, ballépések t r a g i k u s következményeit. Meredith (1828 — 1909) egyre bonyolultabb, intellektuális v e r e t ű stílusban írt, és a komédiának maga meghatározta magaslatáról szemlélte az emberi önzést és önámít á s t , amelyből a női éleslátásban keresett k i u t a t . A 70-es évektől a század végéig az angol r e g é n y felett Hardy (1840—1928) komor szelleme lebegett. Működésének h á t t e r e és ösztönzője ezen évtizedek súlyos mezőgazdasági válsága volt. Hardy szemlélete szerint az emberi t e t t e k e t kérlelhetetlen, végzetes oksági kapcsolat köti össze a m ú l t t a l , a szerelem is csak szenvedés, gyötrelem forrása. A Viktóriakor hite a h a l a d á s b a n Hardyná 1 reménytelen keserűségbe torkollott. O A valóságábrázolásnak és mítoszteremtésnek azzal a h a t a l m a s erejével szemben, amelylyel a r e g é n y b e n találkozunk, a költészet m á r csak h a l v á n y a b b képet t u d o t t n y ú j tani. A n a g y romantikusokhoz képest a Viktória-kor költői epigonok: TennysonBrowningnak n a k (1809 — 1892) Keats, (1812 — 1889) Shelley, Arnoldnak (1822 — 1888) Wordsworth volt a mestere. Ten~ nyson 1830-ban lépett fel első kötetével, de csak In Memóriám c. elógiáskönyve (1850) a v a t t a őt a kor r e p r e z e n t a t í v költőjévé. I t t és későbbi műveiben a mesterségbeli t u d á s á r a büszke művész mellett megszólalt a kor n a g y problémáin, a vallás ós t u d o m á n y ellentótén, a természetben folyó kíméletlen harcon cöprengő gondolkodó is R o b u s z t u s a b b o p t i m i z m u s cseng ki R . Browning d a r a b o s költeményeiből Legeredetibb, legsikerültebb alkotásai d r á m a i monológjai voltak, ame330

ANGOL lyekben egy-egy képzelt v a g y t ö r t é n e t i alak jellemének a l a p v e t ő vonásait, tetteinek r u g ó i t villanásszerűen t á r t a fel. Browning lélektani érdeklődésével szemben Arnold költészetében az elégikus hang u r a l k o d o t t ; a Viktória-kor kínzó belső ellentmondásait ő fejezte ki legmélyebben. K i v á l ó kritikus is volt a költőkritikusok azon sorában, a m e l y b e Sidney, Dryden, Popé, Johnson, Wordsworth, Goleridge, Keats, T. S. Eliot is t a r t o z o t t . O Az ipari t á r s a d a l o m sivár és r ú t valósága ellen l á z a d t fel a m ú l t század közepén a p r e r a f a e l i t á k szépség- ós középkorkultusza. K ö z ü l ü k indult ki W. Morris (1834 — .1896) is, h o g y fejlődósében eljusson a forradalmi szocializmus eszméihez. Forradalmi m o t í v u m o k jelentkeztek, bár dekadens mellékzöngókkel Swinburne (1837 —1909) zenei f o g a n t a t á s ú költészetében is. Mindezen k ö l t ő k stílusa, kópvilága m é g a román t i k u s o k g y a k o r l a t á r a vezethető viszsza. O Ú j h a n g o t s z ó l a l t a t o t t meg, ú j t e c h n i k á t dolgozott ki G. M. Hopkins, az 1889-ben e l h u n y t jezsuita költő, akinek versei csak 1918-ban l á t t a k napvilágot, de elhatározó m ó d o n befolyásolták az í. világháború u t á n i költőnemzedéket. O Az utolsó 70 — 75 év i r o d a l m á b a n nehéz a fejlődés fő vonalait plasztikusan megrajzolni, hiányzik a p e r s p e k t í v a , a m e l y kidomborítja a hegyvonulatokat és h o m á l y b a borít számos, a m a g a idejében népszerű írót. A század végén első pillant á s r a a t é m á k és állásfoglalások sokfélesége lep meg. A d e k a d e n s e k b á g y a d t a k k o r d j a i mellett f e l h a n g z o t t Kipling (1865 —1936) verseinek t r o m b i t a h a n g j a , mely a b r i t birodalom teljesítményeit ünnepelte. Shaw (1856 — 1950) első darabjainak csúfondáros, ü d í t ő e n merész leleplezéseit egy évtized m ú l v a Hardy (1840 — 1928) filozofikus h a n g ú n a g y epikus d r á m á j a , a The Dynasts (1903 — 1908) követte, a m e l y t ö r t é n e t i és természetfeletti szereplőkkel jelenítette meg a Napóleon-kori E u r ó p á t , k u t a t t a az esem é n y e k o k a i t és összefüggéseit. N é h a egyazon író módszereiben, világnézetében is lényeges különbségek l á t h a t ó k . Wilde (1854—1900) pl. verseiben és a Dorian Gray arcképé ben a dekadens kor gyermeke, a Bunburyben a századvég legszellemesebb, legmulatságosabb vígját é k á t í r t a meg, esszéi és t a n u l m á n y a i pedig sok m a is megszívlelendő gondolatot t a r t a l m a z n a k . A kor á t m e n e t i jellege t ü k r ö z ő d i k W. B. Yeats (1865-1939) művészetében. Korai verseit az ír parasztság m o n d a v i l á g a és a szépség kultusza éltette' később, drámáival, az ír irodalmi reneszánsz központi a l a k j a lett, költői h a n g v á l t á s a u t á n pedig a k é t háborii

k ö z ö t t f e l t ű n t f i a t a l írónemzedék b e n n e l á t t a egyik m e s t e r é t . O Eszmei szemp o n t b ó l a századvég legfontosabb irodalmi eseménye Shaw megjelenése v o l t az angol színpadon. O l e t t a m o d e r n irodalomra jellemző k é p r o m b o l ó m e n t a litásnak, a m e g g y ö k e r e s e d e t t h a g y o m á n y o k és hazugságok tiszteletlen ledöntésének kezdeményező mestere. Shaw szocialista, n o h a főleg f á b i á n u s elvek nézőpontjából bírálta a polgári t á r s a d a l m a t . Ibsen h a t á s a a l a t t a m e g s z o k o t t költői hangvételt a m i n d e n n a p i beszélgetésen alapuló, de t ö m ö r í t e t t , kihegyezett színpadi stílussal v á l t o t t a fel. Hasonló t á r s a d a l o m j a v í t ó pátosz h a t j a á t , bár polgáribb világnézettel és szentimentalizmussal Galsworihy (1867 — 1933) s z í n d a r a b j a i t . A következetesen szocialista O'Casey (1884—1964) az ír p r o l e t a r i á t u s életének tragikus és k o m i k u s oldalait m u t a t t a be, g y a k r a n szimbolista módszerekkel. N a p j a i n k drámaírói közül Osborne (1929 —) és Wesker (1932 — ), a dühös fiatalok legjobb képviselői k ö v e t i k a t á r s a d a l o m b í r á l ó hagyom á n y t . Wilde t á r s a d a l m i drámáihoz, sőt a restaurációs kori vígjátókhoz kapcsolódt a k Maughamnak (1874—1966) a felső osztályok erkölcsi r o m l o t t s á g á t szellemesen kipel lengérező színművei. Egészen m á s világba vezetnek viszont az ír színpadi és irodalmi reneszánszból született d r á m á k , Yeats, L a d y Gregory (1852 — 1932), E . Martyn (1859—1923) m ű v e i . H á t t e r ü k , t é m á j u k az ír népi m o n d a v i l á g és még g y a k r a b b a n az ír p a r a s z t s á g élete. A mozgalom legnagyobb géniusza, a fiatalon elh u n y t Synge (1871 —1909) a v í g j á t ó k b a n ós a t r a g é d i á b a n e g y a r á n t r e m e k m ű v e k e t a l k o t o t t . Az idő p r o b l é m á j á t h a s z n á l t a fel d r á m a kísérletekre J . B. Priestley (1894 —) t ö b b színművében. A költői drám a m o d e r n művelői közé t a r t o z o t t T. S. Eliot (1888 — 1965) és Ch. Fry (1901 —), az „ a b s z u r d " d r á m á n a k pedig S. Beckett (1906 — ) a legismertebb képviselője. Nehéz kétségbe vonni, h o g y n a p j a i n k angol d r á m á j a Shaw ós az ír színpad vitalitásához viszonyítva h a n y a t l á s t m u t a t . Hasonló jelenség figyelhető meg a költészetben is. Kipling m i n d e n eszmei egyoldalúsága m e l l e t t ú j h a n g o t szólaltatott meg, az egyszerű k a t o n a nyelvét, s az ő szemén keresztül m u t a t t a be az addig r o m a n t i k u s a n ábrázolt K e l e t életét Hardy a század elejétől kezdve n a g y filozófiait ö r t é n e t i d r á m á j a m e l l e t t m á r csak verseket írt, öregkori lírájából f a k a d t az angol költészet n é h á n y legszebb szerelmes verse. Yeats költészetének sokhúrúságáról m á r szóltunk, de egy olyan t é m a szegén v, mélven pesszimista költő is, m i n t A. E . Housman (1859—1936) formai tölió331

ANGOL letessógóvel egyetemessé t u d t a emelni p a rasztlegónyeinek és -leányainak ősi b á n a t á t . Az 1. világháború költői közül főleg W. Owen (1893 —1918) é r e z t e t i m i n d e n idegszálunkkal a v é r o n t á s borzalmas értelmetlenségét. Az ilyen m é l y h ú r o k a t érintő versek mellett T. S. Eliot (1888 —) „ k l a s s z i k u s " elveket k ö v e t ő költészete m e s t e r k é l t n e k , hidegnek tűnik. The Waste Land (A p u s z t a ország, 1922) c. k ö l t e m é n y é t sok kritikus egy ú j költői irány h a j n a l h a s a d á s a k é n t üdvözölte ós a Liraiballadák (1798) megjelenésével hasonl í t o t t a össze i r o d a l o m t ö r t é n e t i fontosságban. Eliot vízválasztó volt, irodalomtörténeti jelentősége kétségtelen. Költészete íróniában o l d o t t a fel a r o m a n t i k u s látásés kifejezésmód utolsó m a r a d v á n y a i t ; A puszta ország b i z o n y t a l a n vonalvezetésével, ötletszerűen csapongó t é m á i v a l h ű képe a h á b o r ú u t á n i évek eszmei z ű r z a v a r á n a k . Későbbi költeményei ér teltebbek, kiegyensúlyozottabbak voltak; kritikai nézetei nagy h a t á s t g y a k o r o l t a k n a p j a i n k irodalom felfogására. O A 30-as években jelentkezett az a költőcsoport, amely e l h a t á r o l t a m a g á t Eliot ultrak o n z e r v a t í v politikai ós vallási nézeteitől ós a „ n é p f r o n t n a k " n e v e z e t t koalíció éveiben többé-kevésbé radikális, a marxizmushoz közelálló elveket v a l l o t t . K ö z é j ü k tartozik C. D. Lewis (1905 — ), W. H . Auden (190 7— 19 8 7), L. MacNeice (19 0 7—) ós S. Spender (1909 — ). K ö z ü l ü k t a l á n az u t ó b b i a legmélyebb lírai tehetség. Közös v o n á s u k , Eliot személytelen költészeteszményóvel szemben, a h u m a n i s t a közösségérzés. O Az utolsó 20 — 25 é v b e n f e l t ű n t írók közül n á l u n k D. Thomas (1914—1953) a legismertebb, a többiek telj e s í t m é n y é t jelenleg móg alig lehet felmérni. O B i z t a t ó b b képet, szilárdabb e r e d m é n y e k e t m u t a t h a t fel az utolsó h á r o m n e g y e d század regényirodalma. Az ellentétes eszmeáramlatok, a t u d o m á n y o k felfedezései, a t á r s a d a l o m á b r á z o l á s i t t n y e r t teljesebb kifejezést. A fejlődés elején egy n á l u n k mag kevéssé i s m e r t n a g y író, az amerikai-angol H . James (1843 — 1916) állt, az emberi lélek legt i t k o s a b b rezdüléseinek elemzője. N é h á n y évvel James u t á n l é p e t t fel a prózaíró Kipling, I n d i a életének irodalmi megszólaltatója, a g y a k r a n zsurnalisztikába hajló élénk, szemléletes előadásmód ós a novella mestere. RÓ3zint az angol kispolgár életét elevenítette meg, m á s r é s z t a mai science fiction első m ű v e l ő j e v o l t H . G. Wells (18SS —1946). A felső'középosztályból s a r j a d t és ennek a r é t e g n e k a természetrajzát, hanvatlását ábrázolta Galsworthy (1887—1933) E u r ó p a - s z e r t e p á r a t l a n sikert elért családregény-ciklusá-

b a n (Forsyte Saga, Modern komédia). S t a f f o r d s h i r e iparvidéke s z o l g á l t a t t a Bennett (1867 — 1931) legjobb regényeinek t é m á i t ós h á t t e r é t . Egészen eltérő, egyéni szellemű, költői f o g a n t a t á s ú volt J . Conrad (1857 —1924) regényírói művészete. Külsőleg R . L. Stevenson romant i k u s elbeszélő h a g y o m á n y á t f o l y t a t t a „ a tenger r e g é n y í r ó j a " , v a l ó j á b a n mély erkölcsi p r o b l é m á k a t taglalt, az ember h e l y t á l l á s á t dicsőítette a vak, ellenséges erőkkel szemben. A lengyel tengerészk a p i t á n y b ó l lett regényírót E. R . Leavis, a neves kritikus az angol regény n a g y h a g y o m á n y á n a k vonalában, J a n e Austen, George Eliot, ti. James mellett helyezte ei. O A f r a n c i a regény- és novellairodalom t a n u l s á g a i t h a s z n á l t a fel Maugham könyn y e n pergő, h a t á s o s a n szerkesztett, gyakr a n cinikus szellemű írásaiban. Mélyebb p r o b l é m á k a t t á r g y a l t , így pl. az indiai Ó3 angol lakosság szokásainak, észjárás á n a k különbözőségét vizsgálta az Út Indiába c. regényében E . M. Forster (1879—), aki e g y ú t t a l James mellett a regény m ű f a j á n a k egyik legjobb modern teoretikusa. í r á s m ó d j a túlságosan csiszoltnak, szinte f i n o m k o d ó n a k h a t D. H . Lawrenee (1885—1930) elemi erejű, s p o n t á n művészete mellett. Lawrenee, a bányászfiúból lett t a n í t ó az angol regény első proletárírója; ifjúkori élményei szolgálnak legjobb műve, a Fiúk és szeretők h á t t e r é ü l . Később á l t u d o m á n y o s elméletek h a t á s a a l a t t í r t a meg hírh e d t regényét (Lady Chatterley's Lover, 1928), amely a szexualitásban keresi a lét p r o b l é m á i n a k megoldását. Művei egyenetlenek, d e a bennük megnyilvánuló őszinteség és szenvedély, a termószetleírások szépségével g y a k r a n feledtetik a gondolat zavarosságát. O A többékevésbé h a g y o m á n v o s elbeszélő technik á v a l szemben V. Woolf {1882 — 194 I) az impresszionista módszert h o n o s í t o t t a meg. Regényeit. író társa, Priestley gyorsan pergő színesfilmekhez hasonlította, amelyekből megragadó pillanatképek emelkednek ki. Woolf mint esszéíró ós irodalmi kritikus is kiváló. A kísérleti regény, a tudatfolyam t e c h n i k á j á n a k legszélsőségesebb képviselője Joyce (1882—1941). K o r a i versei és novellái u t á n az Ifjúkori önarckép lélektani elemzéseiben h a s z n á l t a először azt a módszert, amely az Ulysses (1922) szimbolizmussal k e v e r t n a t u r a lista t u d a t á b r á z o l á s á b a n és a Finnegan's Wake ('Finnegan ébredése', 1939) minden nyelvi k o r l á t o t szétzúzó érthetetlen szabadosságában csúcsosodott ki. O A t u d a t a l a t t i n a k , az irracionálisnak felszínre törése összhangban volt a kót világh á b o r ú közötti polgári szemlélet eszmei

332

ANGOL válságával, k i ú t t a l a n s á g á v a l , d e az ilyen túlzások k i v á l t o t t á k a polgári írók j ó z a n a b b s z á r n y á n a k ellenkezését is. A beteges pszichologizálás h e l y e t t bizon y o s é r t e l e m b e n a pikareszk h a g y o m á n y derŰB kalandvágyához, a h u m o r r a l áts z ő t t szóles társadalomábrázoláshoz t é r t vissza Priesíley. Szűkebb közönséghez szól, de m i n d i g az érthetőség h a t á r a i n belül mozog A. Huxley (1894 — 1963) intellektuálisan kiélezett, k e z d e t b e n iron i k u s ós k i á b r á n d u l t hangú, később prófétai hévvel színezett regény- és novellaművészete. A novella t e r ü l e t é n K . Mansfield (1883—1923) a l k o t o t t kiemelkedőt. O A 30-as években k i b o n t a k o z o t t ún. n ó p f r o n t m o z g a l o m m a l p á r h u z a m o s a n jelentek meg a szocialista eszmék az irodalm i k r i t i k á b a n ós a regényirodalomban. A m a r x i s t a irodalomkritika jelentős alkot á s a volt ebben az időszakban a C. D . Leivis szerkesztette t a n u l m á n y k ö t e t : The Mind in Chains ('A l á n c r a vert gondolat', 1937), valamint Ch. Gaudwell (1907 — 1937) és R . Fox (1900—1937) t a n u l m á n y a i . E z e k e t a kezdeményezések e t fejlesztik t o v á b b n a p j a i n k m a r x i s t a k r i t i k á j á n a k olyan kiemelkedő művelői, m i n t A. Ketile (1916 — ) és A. West. A szocialista realista szemlélet és módszer szárnypróbálgatásai figyelhetők megC. D. Lewis, L. G. Gibbon (1901 — 1935), L. Jones (1897 —1938) m u n k á s t é m á j ú regényeiben. O A 2. világháború ó t a az angol regényben n e m jelentkezett á t ü t ő erejű, n a g y írói tehetség. G. Greene (1904—) elbeszélő művészete nagyrészt lehangoló világszemlélet szolgálatában áll, bár egyes m ű v e i ( A csendes amerikai, 1955) b á t r a n b í r á l j á k az imperializmus embertelen módszereit. E . Waugh (1903 —) szellemes s z a t í r á j a a társadalmi élet ferdesógei ellen irányul, C. P . Snow (1905 — ) a tud o m á n y és a művészet i n t e g r á c i ó j á t hirdeti t a n u l m á n y a i b a n és az értelmiség életét t á r g y a l ó regényeiben. A gyermekk o r világát eleveníti meg lélektani érdeklődéssel L. P. Hartley (1895 — ), a gonosz p r o b l é m á i t vizsgálja könyörtelen elemzéssel W. Golding (1911 — ). O Az 50es évek közepén lépett fel az az írócsop o r t , amely a h á b o r ú u t á n i élet valóságát igyekszik realista eszközökkel feltárni A d r á m a í r ó Osborne mellett idetartozik K . Amis (1922 — ), J . Wain ( 1 9 2 5 - ) , J . Braine (1922 — ), A. Sillitoe ( 1 9 2 8 - ) , I . Murdoch (1919 —). Az u t ó b b i szerző, az oxfordi e g y e t e m filozófiatanára, regényeinek költői és f a n t a s z t i k u s elemeivel elszakarl a csoport k ö z n a p i realizmusától és mintegy á t m e n e t e t a l k o t az európai h a g y o m á n y h o z szervesebben kapcsolódó ír regényírók, S. Beckett és L. Durrell (1912—) képviselte

irányzathoz. O A t á r s a d a l m i ós l é l e k t a n i realizmus kót h a g y o m á n y o s pólusa k ö z ö t t m o z g ó regény látszik a legalkalmasabbn a k arra, hogy k o r u n k valóságát leghív e b b e n tükrözze és az olvasók l e g n a g y o b b tömegeinek n y ú j t s o n szellemi t á p l á l ó k o t , esztétikai élvezetet. O Irod.: T h e Cambr i d g e History of English Literature (1907 — 1916); E . Legouis —L C a z a m i a n : Histoire de la l i t t é r a t u r e anglaise (1924); Voinovich G.: Az angol irodalom történ e t e (1926); Szerb A.: Az angol irodalom kis tükre (1929); I n t r o d u c t i o n s t o English Literature (1938 — 1958); I s z t o r i j a anglijszkoj lityeraturi (1943 —195S); T h e Oxford History of English L i t e r a t u r e (1945 — ); A. C. B a u g h stb.: A L i t e r a r y H i s t o r y of England (1948); A. A n y i k s z t : I s z t o r i j a anglijszkoj lityeraturi (1956); D Daiches: A Critical History of English L i t e r a t u r e (1960). Szenczi Miklós

333

O N a g y - B r i t a n n i a ós Írország t e r ü l e t é n k i v ü l jelentős angol nyelvű irodalom alak u l t ki több, h a j d a n a brit g y a r m a t b i r o dalomhoz tartozó országban is: -*•Amerikai Egyesült Államok irodalma, ausztráliai irodalom, Botswana irodalma, Dél-afrikai Köztársaság irodalma, Etiópia irodalma, Gambia irodalma, Ghana irodalma, indiai angol irodalom, Kanada irodalma, Kenya irodalma, Lesotho irodalma, Libéria irodalma, Malawi irodalma, Nigéria irodalma, Rhodesia irodalma, Sierra Leone irodalma, Tanzánia irodalma, Uganda irodalma, új-zélandi irodalom, Zambia irodalma. Angolszász krónika; Anglo-Saxon Ghronicle [englo-szekszn k r a n i k l j : az óangol korszak legterjedelmesebb prózam ű v e . Egy európai ország s a j á t nyelvén í r o t t összefüggő nemzeti t ö r t é n e t é n e k legkorábbi p é l d á j a . Alfréd király uralk o d á s a alatt, a 9. sz. végén szerkesztett é k egybe k o r á b b i szórványos t ö r t é n e t i feljegyzésekből. E z időtől királyi parancsr a egves angliai kolostorokban é v k ö n y v f o r m á b a n rendszeresen f o l y t a t t á k , az u d v a r i forrásból k a p o t t , országos é r d e k ű események közlését kiegészítették a kolostor t a r t o m á n y á n a k helyi jellegű esem ó n y a n y a g á v a l . H ó t egykorú kéziratb a n , négy v á l t o z a t b a n m a r a d t f e n n , az utolsó feljegyzés 1154-ben kelt. I r o d a l m i értékkel bírnak a 10. sz. utolsó ós a 12. sz. középső évtizedében írott részek. A krón i k a szövegébe v a n ágyazva 7 óangol költemény is, k ö z t ü k a 937-ben l e z a j l o t t b r u n a n b u r h i c s a t á t leíró ének is Teljes p á r h u z a m o s szövegkiadása B. Thorpetól származik (1861). O Irod.: R . L. Poole: Chronicles a n d Annals (1926): G. K . Anderson T h e L i t e r a t u r e of t h e Anglo-Saxons (1949). Országh László

ANGRY Angry Young Men:

Nguyén Thuan írónak k ü l d ö t t , eleven á b rázoló erővel í r j a le Ca M a u félsziget lak ó i n a k ellenállási k ü z d e l m é t . O E g y é b fő m ű v e : Ghim dau dan ( ' Ú t m u t a t ó m a d á r ' , elb.-ek.). O M a g y a r u l 1 reg.-részlet ( R o m á n J . , V i e t n a m , Magvető A l m a n a c h , 1966). Bögös László

—dühösfiatalok

Angus [engösz], Marion (?, 1866—Arb r o a t h , 1946. a u g . 18.): s k ó t költőnő. E g y f o r m á n jól í r t skót d i a l e k t u s b a n és angol irodalmi nyelven. Borongós h a n g u latú versei érzékeny h a n g j u k k a l , líraiságukkal t ű n t e k ki. N é h á n y k ö l t e m é n y e az eredeti skót n é p b a l l a d á k frisseségével h a t . O F ő b b m ű v e i : The Lilt ( ' V i d á m dal', költ.-ek, 1922); Sun and Gandlelight ('Nap ós g y e r t y a f é n y ' , költ.-ek, 1927); The Turn of the Day\'A n a p változása', költ.-ek, 1931); Lost Country ('Elveszett ország', költ.-ek, 1937). Anhava, T u o m a s (Helsinki, 1927. jún. 5. —): finn költő, kritikus. A p j a m é r n ö k . 1944-től 1947-ig a helsinki e g y e t e m bölcsészkarán t a n u l t , egy évvel később pedig kiadóvállalati tisztviselő lett. Az ötvenes években kisebb m e g s z a k í t á s o k k a l n é h á n y folyóirat szerkesztését l á t t a el, 1961-től 1962-ig a F i n n írószövetség t i t k á r a volt. Jelenleg is Helsinkiben él. O Az ötvenes évek végén a f i n n „ d ü h ö n g ő f i a t a l o k " egyik h a n g a d ó j a volt. A m o d e r n , m o n d a nivalónak a l á r e n d e l t versformák rendkívül széles s k á l á j á t t e r e m t e t t e meg. Mesterien kezeli a k ö t ö t t e b b v e r s f o r m á k a t is, de szabad r i t m i k á j ú költeményei eredetibbek. A társadalmi, politikai és erkölcsi konvencióknak e g y a r á n t h a d a t üzent. K é s ő b b egyre g y a k r a b b a n á r a d verseiből szkepticizmus. U g y érzi, h o g y az emberi é r t e l e m kénytelen t u d o m á s u l venni a világ bonyolultságát, bár m e g é r t e n i képtelen. L í r á j a túlnyomórészt gondolati líra. E z t bizon y í t j a legutolsó k ö t e t e is, a Kuudes kirja ('Hatodik K ö n y v ' , 1966), m e l y egy-két modern e p i g r a m m á t is t a r t a l m a z . Társadalombírálata i t t m á r á l t a l á n o s emberi fogyatékosságok f i n o m s z a t í r á j á v á szűkül, v a g y bölcselkedő h a n g m ö g é rejtőzik. O E g y é b fő m ű v e i : Runoja ('Versek', 1953); Runoja 1955 ('Versek 1955'); 36 runoa ('36 vers', 1958); Kuuntelen vieras ('Hallgatlak idegen', j a p á n versford.-ok, 1960); Runoja 1961 ('Versek 1961'). O M a g v a r u l : 1 vers (Képes G., N a g y v , 1967, ~3.); 2 vers (Képes G., N a g y v , 1968, 6.). Gombár Endre Anh Duc [ e n y d ü k ] (Xeo D u c , 20. sz. közepe —): v i e t n a m i (Dél-Vietnam) író, újságíró. A dél-vietnami n é p önvédelmi h á b o r ú j á b a n n e v e l k e d e t t íróvá. O Első regényének címe: Hon Dat. Az 500 oldalas m ű cselekménye 1961-ben játszódik. A t ö r t é n e t 19 p a r t i z á n hősies h a r c á r ó l szól az ellenség t i s z t o g a t ó hadműveleteivel szemben. A Ca Mau-i levélben (Rozsnyai E , Magvető A l m a n a c h , 1966), amelyet 1963 n o v e m b e r é b e n a H a n o i b a n élő

Anhsesonqi; cnhssnqj (átírásváltozat); (i. e. 500 k.): e g y i p t o m i intelemszerző. É l e t e ismeretlen. M ű v e démotikus írással m a r a d t fenn, keletkezési idejét nem l e h e t p o n t o s a n m e g h a t á r o z n i . Az intelemrészt a r á n y l a g hosszú bevezetés előzi m e g . E g y m e g n e m n e v e z e t t f á r a ó ellen összee s k ü v é s t szőnek az u d v a r b a n , m e l y b e az i n t e l m e k íróját, Anhsesonqit is b e a k a r j á k vonni. Ő u g y a n erre nem k a p h a t ó , d e n e m jelenti az ü g y e t a f á r a ó n a k . Mikor ezért börtönbe kerül, írószerszámot és í r ó a n y a g o t kér, h o g y f i a részére intelm e k e t írhasson. P a p i r u s z t azonban n e m h o z n a k neki, s így az edények cserepeire k é n y t e l e n t a n í t á s a i t írni. Az ezután k ö v e t kező intelmek hasonlóságokat m u t a t n a k az Insinger-papirusz tanításaival. Az ism é t l ő d ő m o n d a t k e z d é s e k alapján t ö b b részre tagolható, á t f o g ó gondolati összefüggések azonban n e m mindig figyelhet ő k m e g az egységeken belül. A szerény, becsületes e m b e r t á l l í t j a példaképül a z író. A h e l y e n k é n t l a p o s n a k ható t a n á csok m o n o t o n sorában n é h a ízes népi bölcsességek, k ö z m o n d á s n a k h a t ó fordulat o k csillannak fel. A k u t a t á s bizonyos hasonlóságot lát Anhsesonqi műve és Hésziodosz M u n k á k és n a p o k c. költeménye k ö z ö t t . O Kiad. angol fordítással: S. R . K . Glanville: The I n s t r u c t i o n s of' Onchs h e s h o n q y (Catalogue of the Dernotic P a p y r i in t h e British Museum, 2. k ö t . , 1955). O Irod.: P . W a l c o t : Hesiod a n d the Instructions of 'Onchsheshonqy ( J N E S , 1962, 215.). Kákosy László Anh Tho [enytho] (Hai-doung, 1921 — ): v i e t n a m i (VDK) költőnő. Első r o m a n t i k u s költeményeinek g y ű j t e m é n y é t Falusi képek c. m ó g a francia g y a r m a t i rendszerben, 1940-ben a d t a ki. Az 1945-ös augusztusi f o r r a d a l o m u t á n , 1957-ben l á t o t t napvilágot a VuLang-i asszony c. hosszú elbeszélő k ö l t e m é n y e . A Galamb szárnyakon c. verseskötete 1961-ben jelent meg. O Mag y a r u l : 1 vers (Szegő L., Madárszárnyak, a n t o . , 1967); 7 vers (Balássy L., Haldokló bilincsek, anto., 1968). Bögös László

334

Aní; Injj (átírásváltozat); (i. e. 13. sz. k.): egyiptomi intelemszerző. Élete ism e r e t l e n . Művének iskolákban készült h i e r a t i k u s írású m á s o l a t a i m a r a d t a k r á n k , s ezek teljes megértését t ö b b helyen a k a dályozzák az íráshibák, félreértések. A n í

ANITT fiához beszól, tanácsokkal l á t j a el, meg a k a r j a m u t a t n i számára a helyes, erkölcsös é l e t m ó d o t . Eltérően a k o r á b b i intelmektől, i t t n a g y o b b h a n g s ú l y t k a p n a k az etikai, vallásos elemek. Az i f j ú n a k óvakodnia kell a városban megjelenő idegen lányoktól, mértékletesnek kell lennie evésben-i v á s b a n s t b . E m l é k e z t e t a sors f o r g a n d ó s á g á r a : aki a m ú l t évben gazdag volt, m a m á r csavargó. E z a rész a m ű t e t ő p o n t j a ; az író szemléletes hasonlatai a folyók f u t á s á n a k megváltozásáról, a h a t a l m a s tengerek kiszáradásáról Hérakleitosz későbbi g o n d o l a t a i n a k első m e g f o g a l m a z á s á t jelentik. I n t i f i á t a vallás előírásainak b e t a r t á s á r a , s ó v j a attól, hogy az istenség titokzatos lényege u t á n kíváncsiskodjék. A stílus élénkítését és a t a n í t á s o k fontosságának móg n y o m a t é k o s a b b h a n g s ú l y o z á s á t célozza a m ű végén a dialógusforma. Az i f j ú H o n s z u h o t e p h e l y e n k é n t ironikusan m e g f o g a l m a z o t t ellenvetéseit Aní erélyesen u t a s í t j a vissza, azzal p r ó b á l például a m a k a c s k o d ó r a h a t n i , h o g y az állatok is megszelídülnek, a b a r b á r o k is t a n í t h a t ó k ós a görbe á g a t is ki lehet egyenesíteni. O K i a d . A. Mariette: Les P a p y r u s E g y p t i e n s d u Musó d u Boulaq (1871). O N é m e t f o r d . : A. E r m a n : Die L i t e r a t u r der Aegypter (1023). Kákosy László Aniante, A n t o n i o (írói név); Antonio Rapisarda (családi név); (Viagrande, Catania m., 1900. jan. 2. —): olaszul és franciául író olasz író. A Novecento c. folyóirat köréhez t a r t o z o t t . 1930-tól Nice-ben ól. Regényeiben sok az önéletr a j z i elem; nosztalgiával gondol elhagyott hazájára és felidézi i f j ú s á g a éveit. K o r á b b a n sokat á t v e t t M. Bontempelli „mágikus realizmusából". O F ő b b m ű v e i : Amore Mortale ('Halálos szerelem', reg., 1928); Ultimé notti di Taormina ('Az utolsó t a o r m i n a i éjszakák', reg., 1930); Né sur le mont Gibel ('Aki a Mongibellón született', t a n . , 1946); La rosa di zoljo ('Kénrózsa', reg., színpadra is á t í r t a , 1957). Herczeg Gyula Anicet-Bourgeois [ánisze-burzsuá], Aug u s t e (Párizs, 1806. jan. 25. — P a u , 1871. jan. 12.): f r a n c i a író. T ö b b n y i r e másokkal e g y ü t t írt. Vaudeville-jei, t ű n d é r j átékai, m e l o d r á m á i hosszú időn á t népszerűek voltak (Caligula, id. D u m a s - v a l , 1837; Les pilules de diable, 'Az ördögpirulák', 1839; Latude ou trente-cinq ans de captivité, ' L a t u d e , a v a g y 35 óv a b ö r t ö n b e n ' , 1835). P . Féval regényéből közösen í r t á k a Le bossu ('A p ú p o s ' , 1862) c. n a g y sikerű 5 felvonásos k a l a n d d r á m á t . 1842 — 1857 k ö z ö t t a N e m z e t i Színház 8 (részben társszerzőkkel írt) d r á m á j á t m u t a t t a be;

ezeknek többségét Egressy L. f o r d í t o t t a m a g y a r r a .

B. ós Csepregi

Ailil (írói nóv); Á t m a r á m R á ó d z s í Déspandé (családi nóv); (1901 — ): m a r á t h í k ö l t ő . Az indiai a l a p f o k ú o k t a t á s i k ö z p o n t igazgatója. „ L í r á j á b a n szerves egységgé o l v a d a természet szépségében való gyön y ö r k ö d é s a miszticizmust súroló i n t i m érzelmekkel. K ö l t ő i p á l y á j á r a jellemző, h o g y ifjúkori individualista l í r á j á t ó l idővel e l j u t o t t a m ű v é s z e t t á r s a d a l m i elhiv a t o t t s á g á n a k felismeréséig és az igazi h u m a n i z m u s i g . " (K. Deshpande). A mod e r n m a r á t h í költészetben az , , ú j h u m a n i z m u s " i r á n y z a t á n a k egyik f ő képviselője. A rímtelen, ill. szabad vers fő meghonosítója v o l t a m a r á t h í irodalomb a n . Az elbeszélő k ö l t e m é n y m ű f a j a , m o d e r n köntösben, ú j r a polgáx-jogot n y e r t m ű k ö d é s e n y o m á n , m i n t az érzelmi telít e t t s é g ű gondolati t a r t a l o m h o r d o z ó j a . O F ő b b verseskötetei: Phulvat (1932); Bhagna Múrii ('Széttört b á l v á n y ' , 1940) Prém ani dzsívan ('Szerelem ós élet', é n.); Pertevha (1947). Vekerdi József Anile, A n t o n i n o (Pizzo di Calabria, 1869. nov. 20.— R a i a n o d'Aquila, 1943. s z e p t . 23.): olasz költő, író, politikus. A kórbonctan t a n á r a volt a n á p o l y i és r ó m a i egyetemen. A katolikus n é p p á r t képviselője és o k t a t á s ü g y i m i n i s z t e r is v o l t rövig ideig, a fasizmus előtt. K ö z e p e s színvonalú vallásos k ö l t e m é n y e k e t , okt a t á s ü g y i és az o r v o s t u d o m á n y eredm é n y e i t népszerűsítő m u n k á k a t í r t n a g y mennyiségben. O F ő b b művei: Nella scienza e nella vita ('A t u d o m á n y b a n ós az életben', 1920); Sonetti religiosi ('Vallásos szonettek', 1923). O Magyarul: 1 vers (Berezeli A. K . , Olasz költők, a n t o . , 1941). animisztikus irodalom: primitív irodalom

—ősköltészet,

Anísz; Anis; Mir Bábár Ali (névvált o z a t ) ; (1802 — 1874): u r d ú k ö l t ő . A marszija m ű f a j klasszikusa; a marszija a síita hitfelekezetű m o h a m e d á n o k szentjeinek, Alinak, és Huszainnak hősi haláláról (mártiromságáról) szóló, elégikus hang ú , rendszerint dagályos, hosszabb terjedelmű, lírai leíró költemény, e g y f a j t a m u z u l m á n planctus. Anísz öt k ö t e t m a r s z i j á t írt; a jellemábrázolás, t e r m é s z e t leírás és stílus m e s t e r e . Az e p i k u s és t r a g i k u s elemek a r á n y o s összekapcsolás á v a l ú j vonásokkal g a z d a g í t o t t a a m a r sziját. Vekerdi József Anitta király felirata: a h e t t i t a t ö r t é n e t i irodalom emléke. K u s s a r a v á r o s (Anatólia) királya, Anitta (i, e. 19 —18. sz.) 335

ANJEI í r j a le b e n n e u r a l k o d á s á n a k t e t t e i t , s különösen h ó d í t á s a i t . A későbbi h e t t i t a királyfeliratok m ű f a j á n a k (—Hattusili I.) előzménye, s a m i n t ezt az i. e. 13. sz -ig t e r j e d ő m á s o l a t a i t a n ú s í t j á k , mindvégig eleven p é l d á j a is. A h a r c o k eseményeit részletezően, v á l t o z a t o s a n m o n d j a el, h a t á s o s m o t í v u m o k k a l is él (pl. a Viharisten közvetlen b e a v a t k o z á s a hódításaiba). A felirat az ó h e t t i t a nyelv f o n t o s emléke, s a h e t t i t a birodalom kialakulása előtti anatóliai t ö r t é n e l e m p á r a t l a n d o k u m e n t u m a . O K i a d . : B . H r o z n y : L'invasion des indo-européens en Asie Mineure vers 2000 a v . J.-C. (ArOr, 1929, 273 — 299. lap); H . O t t e n : Zu den A n f á n gen der hethitischen Geschichte (MDOG, 1951, 3 3 - 4 5 . lap). O Irod: G. G. Giorgadze: „ T e k s z t A n i t t i " i nyekotorije voproszi r a n n y e j isztorii h e t t o v (VDI, 1965, 4.). Komoróczy Géza anjein: anyein: b i r m á n színjáték, a n y u g a t i t í p u s ú revü b i r m á n változata. Sajátossága, hogy a népi —nibhatkin alakjai szerepelnek benne. A 2 világhábor ú végétől B u r m á b a n a legnépszerűbb szórakoztató m ű f a j . A v a t o t t mestere, Po Szein messzemenően k i a k n á z t a színp a d t e c h n i k a i lehetőségeit, a vándoregyüttesek a z o n b a n ízléstelen, vásári m ű f a j j á züllesztették. O (—birmán irodalmi formák, revü) Bögös László Anjos [ánzsusz], Augosto d e Carvalho Rodrigues dos ( P a u D'Arco, P a r a i b a állam, 1884. ápr. 20.—Leopoldina, Minas Gerais állam, 1914. nov. 12 ): brazil költő. J o g o t végzett, egyetemi t a n á r volt Recifében, később Rio d e J a n e i r ó b a n . Rövid életét a tüdővész keserítette meg, ezért lett félszeg és emberkerülő. OErősen h a j l o t t a keresztény miszticizm u s felé, költészetének fő v o n á s a m e l a n k ó lia ós a halálvágy. Eu ( ' É n ' ) c. 1912-ben közreadott k ö t e t é t értetlenség fogadta, csak az 1930-as évektől kezdve talált mélyebb és m e g é r d e m e l t visszhangra. O Irod.: O. Soares: Elógio de Augusto dos A n j o s (1919); H . Nobrega: Augusto dos A n j o s e sua época (1962). Tavaszy Sándor Anjos [ánzsusz], Cyro dos (írói név); Cyro Versiani dos Anjos (teljes név); (Montes Claros, Minas Gerais állam, 1906. o k t 5 —): brazil író és esztéta. 18 éves koráig szülővárosában ólt, ,,az Isten h á t a mög ö t t " ; élete e korszakát m o n d j a el Exploragoes no tempó ('Felfedező u t a z á s az időben', 1963) c. ízes ós idillikus emlékirataiban. J o g o t Belo H o r i z o n t é b a n tanult, ahol C. D. d e Andrade és J . Alphonsus mellett élénk részt v e t t a m o d e r n i s t a moz-

g a l o m b a n . 1933 ó t a Belo H o r i z o n t ó b a n , m a j d R i o de J a n e i r ó b a n volt köztisztviselő, 1946-tól 1951 -ig az állami tisztviselők n y u g d í j i n t é z e t é n e k ehiöke. 1952 ós 1955 k ö z t brazil irodalmat t a n í t o t t a mexikói és lisszaboni e g y e t e m e n . Visszaérkezése ó t a Brazíliában él, a h o l a számvevőszék elnöke s az o t t a n i egyetemen az irodalomelmélet t a n á r a . H á r o m regényén — O arnanuense Belmiro ('Belmiro fogalm a z ó ' , 1937); Abdias, (1945); Montanha ('A hegység', 1955) —kívül említésre m é l t ó A Criagáo Literária ('Az irodalmi a l k o t á s ' , 1954) e. t a n u l m á n y a . O Első kót introspektív és analitikus regényében a főszereplők n a p l ó j á n keresztül szemlélődő, félónk, az életet i n k á b b álmodó, mintsem élő, h a t á r o z a t l a n hősöket m u t a t be s k ö r ü l ö t t ü k a brazil vidéki n a g y v á r o s jellegzetes típ u s a i t . Ezek a hősök sokban hasonlítan a k szerzőjükre, a k i újságíró-korában B e l m i r o Borba álnéven írt, azután a d t a ezt a n e v e t első k ö n y v e főszereplőjének. Montanah c. regénye a brazil politikai élet k i á b r á n d u l t s z a t í r á j a . Öniróniája, diszkrét humora, szubjektív írásmódja Machado de Assis örökösévé teszi; hőseiben a kritika Duhamel Salavinjónek rokon á t ismerte fel. O Irod.: E . F r i e i r o : P á g i n a s de crítiea (1955). Rónai Pál anka -muhdaszún,al-) elsősorban „ ú j " t é m á k k a l ( ú j a h a n g s ú l y b a n és az önállóságban) j e l e n t k e z n e k : bordalokkal (-*•khamrijját), v a d á s z d a l o k k a l (—tardijját), m a j d az u r a l k o d ó közösséget é r t egyre ú j a b b m e g r á z k ó d t a t á s o k h a t á s á r a elégikus színezésű aszketikus d a l o k k a l (-»•zuhdijjdt). N é h á n y évtizedig a qaszída széttöredezik, egyes részek önállósodnak, külön életet élnek, s a qita egy ideig jelentős szerepet j á t s z i k . A h a m a r e l l e n t á m a d á s b a lendülő neoklasszicizmus m á r a 9. sz. közepére u r a l o m r a j u t t a t j a a qaszídát, amely e t t ő l k e z d v e egészen a 20. sz.-ig m e g m a r a d u r a l k o d ó keretnek, s u r a l m á t — m e l y a b b ó l f a k a d t , hogy a m e g r e k e d t t á r s a d a l o m alig differenciált valósága egyenesen m e g k ö v e t e l t e a differenciálatlan, á l t a l á n o s keretet — n é h á n y kísérlet (pl. a muvassah) m á r n e m t e t t e vitássá. E g y 9 —10. sz.-i kérészéletű, periferikus f o r m a i kísérletnek, a — muzdavidzsn&k a b u k á s a viszont b i z o n y í t j a azt, h o g y az a r a b társadalom túllendült azon a fázison, mikor eposzt hozhatott volna létre, vagyis költészete már n e m t i s z t á n epikus jellegű. A hosszú elbeszélő költeményekre alkalmas páros r í m ű f o r m a c s u p á n n é h á n y d i d a k t i k u s ós t ö r t é n e l m i költeményben t e n g ő d ö t t . A neoklasszicizmus diadala u t á n az egyetlen j e l e n t é k e n y formai ú j í t á s , az Andalúziáb a n k i a l a k u l t strofikus költészet, az irod a l m i nyelven készült muvassah és a n é p n y e l v ű zadzsal ( m i n d k e t t ő szorosan összekapcsolva az énekkel) az a r a b költészeten belül csupán rövid ideig t a r t ó f o r m a i ú j í t á s t jelentett, a k o r á b b i t é m a klisékben (fő t é m a a szerelem) u g y a n i s n e m t ö r t é n t semmi változás. A s a j á t o s a n d a l ú z i a i f o r m á k idegenszerűségét jelzi az a k ö r ü l m é n y is, h o g y b á r a m u v a s s a h f o r m á t a „ k e l e t i " iszlám területén á t v e t t e az e g y i p t o m i Ibn Szand'al-Mulk és az iraki Szafi ad-Din al-Hilli, mélyebb g y ö k e r e k e t n e m t u d o t t ereszteni. O A klasszikus a r a b irodalmi p r ó z a még differ e n c i á l a t l a n a b b , m i n t a költészet, a k ü l ö n b ö z ő m ű f a j i csírák m é g kezdetlegesebb f o k o n rekedtek meg, m i n t a költészetben. A r e g é n y ós a d r á m a n e m alakult ki a klasszikus irodalomban, e m ű f a j o k n a k kezdetleges n y o m a i t , jelzéseit t u d j u k csak k i m u t a t n i , a f e j l e t t e b b prózai m ű f a jok k ö z ü l egyedül a novella j u t o t t el l e g i n k á b b a megvalósuláshoz, elsősorban az Ezeregyéjszaka meséi n é h á n y kereskedőt ö r t é n e t é b e n . (Jellemző m ó d o n ez is az u r a l k o d ó és elfogadott irodalom perifér i á j á n é p p e n hogy m e g t ű r v e , de el n e m fogadva.) Számos f o r m a , amely iro- -

ARABI d a l m i t a r t a l m a t is hordoz, a vallásos ós t u d o m á n y o s t ü k r ö z é s f o r m á j a is (pl. a —szíra, a —maghází, az —akhbár al-arab vagy a —qissza eredetileg stb.); a különböző tükrözésmódok lényegi közössége kifejeződött a b b a n is, hogy számos p r ó z a i irodalmi f o r m á b a n is m a g á t ó l értetődően a l k a l m a z t á k az a r a b vallási ós t u d o m á n y o s irodalom s a j á t s á g á t , a —hadísz módszerét, a f o r r á s ós a k ö z v e t í t ő k p o n t o s vagy p o n t o s n a k m u t a t k o z ó közlését, ezzel m i n t e g y p s z e u d o t u d o m á n y o s — ós ezáltal elfogadható — jelleget kölcsön ö z t e k a valóságban m e g t ö r t é n t , ill. a z elleplezetten, l e t a g a d o t t a n f i k t í v tört é n e t e k n e k . A fikció leplezése, mentegetése jellemző m ó d o n m a j d h o g y n e m kötelező volt még a népi a l k o t á s o k b a n is, a m e l y e k hiába álltak kívül a „ m a g a s " irodalmon, a n n a k értékrendszere alól n e m v o n h a t t á k ki m a g u k a t . A prózai m ű f a j o k csíráit viszont érdekes m ó d o n i n k á b b ezekben a népi f o r m á k b a n (qissza, hikája stb.) fedezhetjük fel, n e m pedig a m ű p r ó z á b a n . Az iszlám előtti periódus legfontos a b b irodalmi f o r m á j a az akhbár (—akhbár al-arab), amely különböző, elbeszélő jelleg ű prózai t ö r t é n e t e k k e r e t é t a d h a t t a . E z e k közé t a r t o z o t t a törzsek összecsapásait feldolgozó —ajjám al-arab, az aitiologikus akhbár: a közmondásokat (—maszal), neveket, szokásokat stb. m a g y a r á z ó tört é n e t e k és az ú n . király t ö r t é n e t e k . E g y a k r a n novellaszerűen k i h e g y e z e t t tört é n e t e k rendkívül népszerűek v o l t a k , s Mohamed ellenfelei sokáig Mohamed tört é n e t e i t is „régiek legendái"-nak (a Koránba n többször előforduló kifejezéssel: -*- aszátír al-avvalín) nevezték. É korból számos közmondás, m a x i m a , szentenciózus bölcsesség (—hikmá) m a r a d t fenn, ez u t ó b b i a k egy részét a legendás Luqmánn a k t u l a j d o n í t o t t á k (a Koránban is t ö b b ilyen h i k m a m a r a d t fenn, pl. 31/12 —19.). J e l e n t ő s szerepet j á t s z o t t e k o r b a n a szónoklat (—khutba). A közösség előtt e l m o n d o t t jó beszéd fontosságát jellemzi, h o g y a törzsfőnök (Nadzsban és Hidzsázb a n szajjid ós amir, J e m e n b e n qail) elnevezéseinek eredeti jelentése — összehasonlítva a többi sémi nyelv etimológiailag azonos szavaival — 'beszélő', ' m o n d ó ' . A szónoklat közösségi f u n k c i ó j a a despotikus, b ü r o k r a t i k u s t á r s a d a l o m kialakulásával gyakorlatilag megszűnt, visszaszorult a mecsetbe, s főleg a p é n t e k i ima alkalmával e l m o n d o t t khutbára korlátozódott. Az O m a j j á d a - k o r vége felé kezd e t t a hadísz egyre i n k á b b a vallási irod a l o m egészének s a t u d o m á n y o s irodalom egy részének megjelenési f o r m á j á v á válni, s a 9. sz. közepén h a s z n á l a t a valósággal kötelező l e t t . A h a d í s z t a z t á n

nemcsak a t u d o m á n y o s és irodalmi p r ó z a h a t á r á n álló f o r m á k v e t t é k á t , m i n t pl. a p r ó f é t a életét és az iszlám előtörténetét (számos legendás, mesés a k h b á r r a l ) tárgyaló szíra v a g y a Mohamed és a f i a t a l iszlám h a r c a i t leíró maghází, h a n e m az irodalmi p r ó z a (a szorosan v e t t m ű p r ó z a és az adabpróza) bizonyos területei is felhasználták. A 8. sz. m á s o d i k felétől kialakuló j e l e n t é k e n y ada&irodalmat az adabk u l t ú r a d i f f e r e n c i á l a t l a n s á g á n a k megfelelően a t u d o m á n y o s és a m ű v é s z i tükrözés k ö z ö t t i különbségek elmosódottsága, a f o r m á k a l a k t a l a n s á g a és — legalábbis a jelentős íróknál — h a j l é k o n y f o r m á t l a n s á g jellemzi. Az ada&prózában a t é m á k extenzív végtelensége jelentkezik, s e m o n d a n i v a l ó a lehető legáltalánosabb, a m o n d a n i v a l ó r a m á r - m á r közömbös keret e k e t h o z h a t o t t létre. Míg az adaöprózánál a korai Abbászida-kori tisztségviselő képzését szolgáló r e n d k í v ü l sokrétű m o n d a n i v a l ó volt az elsődleges, a 8 — 9. sz.-ban kialakuló, m a j d a 10 —11. sz.-ban virágzó m ű p r ó z á b a n a külső f o r m a , a f o r m a i díszítés olemei, a nyelvi-retorikai b r a v ú r l e t t a m i n d kizárólagosabb cél. A rímes próza, a szadzs átvételével és h o v a t o v á b b kötelező h a s z n á l a t á v a l e m ű p r ó z a egyre i n k á b b az irodalmi „ v á j t f ü l ű e k " f o r m a i j á t é k a lett. E m ű p r ó z a kót legfontosabb f o r m á j a : a levél (-*riszáld), a m e l y h a m a r öncélúvá vált, s az olvasottság és a m ű v e l t s é g f i t o g t a t á s á r a szolgált, t o v á b b á az elvetólt novella és d r á m a i t e n d e n c i á k torz kísérletét jelentő —maqáma. A m ű p r ó z a torz és szinte születésük p i l l a n a t á b a n megmerev e d e t t f o r m a i kísérleteivel szemben a főleg orális ú t o n t e r j e d ő ós h a t ó népi irod a l o m b a n t a l á l k o z u n k „ i r o d a l m i b b " kísérletekkel. L e g t ö b b s z ö r orális ú t o n keletkező alkotásokról lévén szó, ezek á l t a l á b a n rövidebb t e r j e d e l m ű e k , amelyeket a z t á n lazább v a g y szorosabb f ü z é r b e lehet fűzni, s ez legtöbbször elősegíti az egyes d a r a b f e n n m a r a d á s á t . A legfontosabb t í p u s ú alkotás t á g h a t á r o k a t biztosító, pontosságra sokszor s z á n d é k o s a n n e m törekvő klasszikus kori elnevezése: „ t ö r t é n e t " , „elbeszélés", a m e l y r e szinte megkülönböztetés nélkül h a s z n á l j á k a források a legkülönbözőbb elnevezéseket (a 10 sz.-ig: khabar, hadísz, szíra, —szamar, —khurája, m a j d a 11 —12. sz.-tól — m i n d e n bizonynyal sokkal k o r á b b i g y a k o r l a t o t rögzítve — mind g y a k r a b b a n h a s z n á l j á k a qissza és a hikája n e v e k e t és fel-felbukkan a —rivája szó is). Jellemző, h o g y a 20. sz. első évtizedeiben kialakuló m o d e r n a r a b irodalom az ú j m ű f a j o k jelölésére a k o r á b b i c s í r á k a t jelölő nevekhez n y ú l t vissza (qissza, rivája). Az általános „elbe407

ARABI széles", „történőt" differenciálódása rendkívül lassú ós következetlen folyam a t volt. E g y 18. sz. végi k o m m e n t á t o r a qisszát, a khabart és a hikáját még n e m különbözteti meg, sőt egy 1842-ben keletkezett m a g y a r á z a t is az —Antarregényt (eredeti címe: Szíra Antara) mint qissza Antarát említi ós h a z u g hikájának nevezi. Az Ezeregyéjszaka meséit említő legrégebbi, 10. sz.-i források ( I b n anNadím, al-Maszúdí) a meséket még khuráfán&k nevezik, ami k é s ő b b c s u p á n nevetséges, lehetetlen és hihetetlen t ö r t é n e t e t jelölt. Az „elbeszélés"- és a , , t ö r t ó n e t " - t í p u s o k közötti h a t á r o k kérdése elméletben soha nem dőlt el a klaszszikus a r a b i r o d a l o m b a n , a g y a k o r l a t b a n azonban g y a k r a n elkülönültek e g y m á s t ó l , b á r ez az elkülönülés á l t a l á b a n csak mennyisógi jellegű volt. í g y a qissza elsősorban vallási, épületes t ö r t é n e t e t jelölt, a hikája eredetileg a qissza ellentéte, s világi, p u s z t á n s z ó r a k o z t a t á s t szolgáló t ö r t é n e t e t j e l e n t e t t . A szamar szintén szórakoztató t ö r t é n e t e t (ül. ilyen előa d á s t ) jelentett, d e olyant, a m i l y e n t eredetileg a beduinok m o n d t a k e g y m á s n a k éjszaka, mikor a l á b b h a g y o t t a forróság. A főleg idegenből kölcsönzött á l l a t m e s ó t (így a 8. sz.-ban lefordított Kalila va Dimnát) s a j á t o s m ó d o n maszalnak nevezt é k , mivel az egyes esetet e l m o n d ó tört é n e t legfontosabb részének, é r t e l m é n e k a t ö r t é n e t elején v a g y végén l e v o n t szentenciaszerű t a n u l s á g o t érezték. E t í p u s o k k ö z ö t t i különbségek csupán m e n n y i s é giek, m i n t e g y variánsértékkel b í r n a k csak, s ezért é r t h e t ő a különböző elnevezések gyakori felcserélése, a l a p v e t ő hasonlóságuk természetes h a n g s ú l y o z á s a . Lényeges viszont, hogy a novella v a g y a regény i r á n y á b a m u t a t ó k ü l ö n ö s tendenciák jelölésére a 11. sz. u t á n sokáig a hikáját h a s z n á l t á k (tanulságos, h o g y Arisztotelész P o é t i k á j á n a k egy 10. sz.-i f o r d í t á s á b a n a mimézist a hikája szóval a d j a vissza a fordító), a l - f í a r í r í hikájá n a k nevezi a m a g a maqámáját, s a m i móg fontosabb, Abú'l-Mutahhar al-Azdí a m a g a s a j á t o s elbeszélése jelölésére is a hikáját v á l a s z t o t t a . Valószínű, h o g y ezekb e n az esetekben a fel-felbukkanó külön ö s tendenciák csíráit próbálták a közös szóval megragadni ós elkülöníteni. H o g y ezek a kísérletek következetlenek és elszigeteltek, a n n a k az az oka, h o g y a f e l b u k k a n ó különös tendenciák r ö v i d idő u t á n mindig feloldódnak az á l t a l á n o s b a n , a m ű f a j felé haladó m o z g á s megáll, s a kialakuló kezdetleges f o r m á k v a g y t o v á b b t e n g ő d n e k , vagy visszatérn e k ismét az á l t a l á n o s keretek közé. O Az a r a b prozódia ( — á r u d ) k i a l a k u l á s á n a k 408

hosszú ideig t a r t ó kezdeteire csak követk e z t e t n i t u d u n k , mivel az első — nagyjából — hiteleseknek t e k i n t h e t ő versek alsó i d ő h a t á r a a 6. sz. kezdete. Ezekben az archaikus kori v e r s e k b e n a hosszú fejlődés e r e d m é n y e k é p p e n kialakuló 16 a r a b versmértók közül m á r meglepően sok szerepel (leggyakoribbak: —tavil, —váfir, —kámil, —baszít, u t á n u k távolabb: —mutaqárib és —munszarih). Az a r a b prozódia t u d o m á n y a (ilm al-arud) m á r jelentős költői a n y a g r a támaszkodh a t o t t , amikor e t u d o m á n y megalapítója, al-Khalíl ibn Ahmad a 8. sz. második felében kidolgozta az a r a b prozódia alapjait, ő k ü l ö n b ö z t e t t e meg először elméletileg a v e r s m ó r t ó k e k e t (bahr, többesszáma: buhúr v a g y auzán as-sicr), s ő a d t a m a is h a s z n á l a t o s n e v ü k e t . Osztályozása alapvetően formális volt. Nyolc a l a p l á b a t (dzsuz', t ö b b e s s z á m a : adzszá') k ü l ö n b ö z t e t e t t m e g (az a r a b nyelvtan g y a k o r l a t a szerint egy m n e m o t e c h n i k a i — jelentést m á r n e m h o r d o z ó — paradigma, a f'l h o r d o z t a ezt a nyolc alapláb a t : fa'ülun, fa'Hun, mafá'ilun, mustaf'ilun, fá'ilatun, mufá' alatun, mutafá' ilun, maj'ülátu). Az a r a b prozódiai m ű v e k a versmórtókeket ezzel a m n e m o t e c h n i k a i p a r a d i g m á v a l jelölték (így pl. a tavil s é m á j a : fa'ülun m a f á ' i l u n f a ' ü l u n m a f á ' i lun). al-Khalíl ibn Ahmad fedezte fel, hogy ez a nyolc láb f o r d u l elő a 16 (nála még csak 15) v e r s m é r t é k b e n m e g h a t á r o z o t t elosztásban és s o r r e n d b e n . A 16 v e r s m é r t é k e t jellemző formális osztályozással egy-egy sor szótagképző mássalhangzóinak s z á m a (az a r a b n y e l v b e n — m á s sémi nyelvekhez hasonlóan — általában egy mássalhangzó a l a k í t egy szótagot) a l a p j á n o s z t o t t a be k ö r ö k b e (davá'ir): 1. k ö r (24 szótag): —tavil, —baszít, —madíd; 2. kör (21 szótag): —váfir, —kámil; 3. kör (21 szótag): —hazadzs, —radzsaz, —ramal; 4. kör (21 szótag): -szári, —munszarih, —khafíf, —muzári, —muqtadab, —mudzstassz; 5. kör (20 szótag): —mutaqárib, —mutadárik. Áz a r a b prozodisták csupán a s z ó t a g o k b a n bekövetkező változásokról í r t a k , a szótagok hosszúságáról és n y o m a t é k á r ó l semmi közvetlen említést n e m t e t t e k . Az a r a b verselést hosszii ideig E u r ó p á b a n is az a r a b teoretikusok formális osztályozása a l a p j á n t á r g y a l t á k . Megnehezítette a vizsgálatot az, hogy n e m m a r a d t fenn leírás a forrásokban arról, hogyan recit á l t á k a verseket az a r c h a i k u s és a klaszszikus korban. L e g a l á b b egy évszázadig azt h i t t é k — s még m a is s o k a n hiszik —, hogy az a r a b verselés olyan, m i n t a görög, vagyis kizárólag időmértékes, ós a görög prozódiát közvetlenül alkalmaz»

ARABI tók az a r a b r a (W. Jones, J . G. Eichhorn és H . Ewald, aki egy általa n e m bizonyít o t t r i t m i k u s n y o m a t é k o t t é t e l e z e t t fel az a r a b és a görög verselésben). Az időm é r t é k kizárólagosságát valló teória a z o n b a n n e m t u d o t t megbirkózni az ictus kérdésével (az a r a b v e r s f o r m á k b a n u g y a n i s — a görögtől eltérően — a szóhangsúly az ictusBzal egybeesik). M á r St. Guyard v i t a t t a (1877-ben) e teória helyességét, zenei analógiák felhasználásával a h a n g s ú l y t emelte ki, s hosszú ós rövid szótagok helyett erős ós g y e n g e időkről beszélt, t o v á b b á ő m á r k e t t ő s idust m u t a t o t t ki egy dipodián belül. Ú j a b b a n G. Weil alapvető k u t a t á s a i b e b i z o n y í t o t t á k , hogy az aixihaikus és a klasszikus a r a b verselés n e m c s a k időm é r t é k e s , h a n e m hangsúlyos is. Vagyis ,,a régi a r a b vers r i t m u s á t n e m c s a k a szótagok k v a n t i t á s a szabta meg, h a n e m a r i t m i k u s n y o m a t é k eleme is" (G. Weil). E n n e k egyik oka az, hogy az a r a b b a n — ellentótben a göröggel — r e n d k í v ü l g y a k o r i az anceps szótag, a m i t a k v a n t i t á s ö n m a g á b a n n e m fejez ki. A görög ós az a r a b prozódia közötti t o v á b b i különbség az, hogy az a r a b versritmus az ógörögtől eltérően „ n e m egyes szótagok csatlakozásából áll, h a n e m e l v á l a s z t h a t a t l a n szót a g p á r o k b ó l " (G. Weil). Csaknem mindegyik a r a b versmórték emelkedő, a m i a rövid + hosszú, ill. semleges (anceps) -fhangsúlyos szótagpárok váltakozásából adódik. E z alól az általános szabály alól c s u p á n a 4. kör néhány r i t k á b b a n előford u l ó versmértéke kivétel. Mindegyik láb r i t m i k u s alapeleme t e h á t (kivétel a 4. kör n é h á n y versmértólte) egy rövid (ill. anceps v a g y g y e n g e ) + e g y hosszú (ill. hangsúlyos vagy erős) szótagpár. E z e k közül mindig a hosszú szótag a h a n g s ú lyos. E z é r t az a r a b metrika a l a p v e t ő e n monoritmikus, míg az ógörög poliritmikus. O A klasszikus a r a b vers monorimes és sztichikus (strófaszerkezet nélküli). E k é t a l a p v e t ő s a j á t o s s á g alól kivétel a rövid életű muzdavidzs, amely p á r o s r í m ű , d e strófaszerkezet nélküli, t o v á b b á az Andalúziában kialakult muvassah ós zadzsal, amelyek s t r o f i k u s formák, s rímelésük is a s t r o f i k u s felépítést követi. A rövid n é h á n y soros qitátói kezdve, a 3 —15 párver sb6\ álló ghazaion á t a száz p á r v e r set is elérő qaszidáig (Ibn al-Fárid egyik híres qaszidája, a Nazm asz-szulúk 761 p á r versből áll!) a verseken azonos r í m vonul végié;. Az a r a b verssor k é t félsorból (miszrá) álló párvers (bait), s az önállónak f e l f o g o t t félsorokra rímelő radzsaz kivételével mindig a második félsor vége rímel. Kivétel a vers első párverse (matla), a m e l y b e n az első félsor is rímel a második-

r a . O Az a r a b versen belül — éppen az anceps szótagok g y a k o r i s á g a m i a t t — t ö b b licencialehetőség van. Az ilal ('hibák, betegségek') t í p u s ú licencia csak az első fólsor utolsó l á b á b a n (al-arúd) és a második fólsor utolsó l á b á b a n (addarb) f o r d u l h a t elő, s jelentősen megvált o z t a t j a akkor a sorvégi r i t m u s t . H a ilal f o r d u l elő, a k k o r u g y a n a b b a n a f o r m á b a n és pozícióban az egész versen végig kell vonulnia. A ziháfát ('lazítások, csúszások') típusú licencia a k é t félsor utolsó lábain kívüli l á b a k b a n (közös n e v ü k : hasv) fordul elő esetlegesen, s csupán k ö n n y ű r i t m u s m ó d o s í t á s t okoz. O Irod.: H . Ewald: D e m e t r i s c a r m i n u m a r a b i c o r u m (1825); St. G u y a r d : Nouvelle thóorie de la m ó t r i q u e a r a b é ( J o u r n a l Asiatique, 1877, 7. sorozat, 7 — 8. köt.); G. Hölscher: A r a b i s c h e Metrik (Zeits c h r i f t der deutschen morgenlándischen Gesellschaft, 1920); G. von G r u n e b a u m : Die Wirklichkeitsweite der f r ü h a r a b i schen D i c h t u n g (1937); R . Blachére: Histoire de la l i t t ó r a t u r e a r a b é (1. k ö t . , 1952); G. Weil: G r u n d r i s s und S y s t e m der altarabischen Metren (1958); G. Weil: ' a r u d ( E l , 1960); G. Misch: Die Selbstd a r s t e l l u n g des a r a b i s c h e n H e l d e n in d e r Vorislamischen D i c h t u n g (Geschichte der autobiographie, 2. k ö t . , 1962). Simon Róbert arab irodalom: a klasszikus a r a b irodalom az arabok, ill. az á l t a l u k meghód í t o t t , B az a r a b n y e l v e t és k u l t ú r á t átv e t t népek a r a b n y e l v ű irodalma, a m e l y az iszlám előtti költészet kezdeteitől, az 5. sz. végétől a 19. sz. utolsó h a r m a d á i g t a r t o t t , amikor m e g i n d u l t az egyes a r a b államok önálló n e m z e t i i r o d a l m á n a k kialakulása (—Algéria irodalma, Déljemeni Népi Köztársaság irodalma, Egyesült Arab Köztársaság irodalma, Irak irodalma, Jemen irodalma, Jordánia irodalma, Libanon irodalma, Líbia irodalma, Marokkó irodalma, Omán irodalma, SzazídArábia irodalma, Szíria irodalma, Szudán irodalma, Tunézia irodalma). Az a r a b irodalom alapvető különbségeket m u t a t az európai fejlődéshez k é p e s t s ezek a különbségek a több száz éves ú t során végig megőrződtek. Az iszlám kialakulása előtt az a r a b o k törzsi t á r s a d a l o m b a n éltek, s a nomád állattenyésztést a p e r e m t e r ü leteken és n é h á n y oázisban a földművelés, t o v á b b á a t r a n z i t k e r e s k e d e l e m egészítette ki. A 6. sz. utolsó h a r m a d á b a n M e k k á n a k m i n t k e r e s k e d ő v á r o s n a k felvirágzása a kereskedelmi tevékenység és a törzsi t á r s a d a l o m éles k o n f l i k t u s á r a vezetett. E n n e k során j ö t t létre az iszlám, amely a kereskedelmi tevékenység 409

ARABI érdekében felszámolta a t ö r z s i társadalm a t . Mohamed halála u t á n n é h á n y évtizeddel l é t r e j ö t t az a r a b b i r o d a l o m , s m e g s z e r v e z ő d ö t t a n n a k gazdasági-társadalmi r e n d j e : egy s a j á t o s a r a b „ázsiai termelési m ó d " . E k a t o n a i t í p u s ú és b ü r o k r a t i k u s á n megszervezett t á r s a d a l o m b a n először a hódító m u s z l i m arabok közössége s a j á t í t o t t a k i a meghód í t o t t f ö l d e k e t i n t é z m é n y e s í t e t t adók f o r m á j á b a n (kharádzs, dzsizja), később az Abbászidáktól, az eredeti h ó d í t ó a r a b közösségtől m i n d i n k á b b f ü g g e t l e n ü l alak u l t ki az egészében m i n d i g azonosan ú j r a t e r m e l ő d ő , egyéni összetételében állandóan v á l t o z ó katonai-bürokratikus uralkodó osztály. E t á r s a d a l o m r a végig jellemző az, h o g y u r a l k o d ó f o r m á b a n a föld m a g á n t u l a j d o n a n e m a l a k u l t ki, a „képzelt t ö r z s i s é g " képviselője, a kalifa vagy szultán a k a t o n a i szolgálat fejében csupán egy a d o t t földterület központilag m e g h a t á r o z o t t jövedelemrészét a d t a á t . Az uralkodó osztály k a t o n a i t á b o r jellegű v á r o s o k b a n v a g y k ö z v e t l e n ü l a kalifa m e l l e t t ólt, s a központi, despotikus h a t a l o m k ü l ö n érdekkel n e m rendelkező f ü g g v é n y e v o l t . E t á r s a d a l o m változatlanságát c s u p á n látszólag c á f o l j a a politikai t ö r t é n e l e m rendkívül színes és t a r k a váltakozása. E z e k u g y a n i s v a l ó j á b a n csak dinasztia változások, a „politikai felhőrégió v i h a r a i " (Marx). E „szüntelen változás n e m hoz m a g á v a l h a l a d á s t " , „ m e r t csak u g y a n a n n a k a fenséges pusztulásnak i s m é t l ő d é s e " (Hegel), s a társadalom a l a p j a i t v á l t o z a t l a n u l h a g y j a . O E t á r s a d a l o m b a n éppen a f ö l d m a g á n t u l a j d o n h i á n y a m i a t t az e g y é n még n e m k ü l ö n ü l t el a közösségtől úgy, m i n t az e u r ó p a i fejlődésben, s a művészi alkotás t e n d e n c i á j a az, h o g y az általánosból i n d u l ki és oda is t é r vissza: ez pedig a t a r t a l o m állandó elvontsága, szegényedése, megmerevedése ós a form a i elemek kizárólagos u r a l m a felé h a t . A végső soron teologikusan m e g h a t á rozott, f i k t í v iszlám közösség szolgálata m i n t e g y „ k í m é l e t l e n bensőségként jelen i k m e g " (Hegel), vagyis a m ű v é s z egy a l a p m o t í v u m o t részletez, s ez a t é m a n e m mélyül el, c s u p á n szélesedik, variálódik. A z a r a b l í r á t bizonyos o b j e k t i v i t á s , epikus hozzáállás jellemzi. Az író és a költő egyénisége g y a k r a n e l t ű n i k a m ű m ö g ö t t , s egy-egy n a g y o b b p e r i ó d u s irod a l m i tevékenységét, a m o n d a n i v a l ó t és a megformálás m ó d j á t bizonyos kollekt i v i t á s jellemzi, az írók egy-egy kollektív „szellemi c s a l á d " (R. Blachére) e g y m á s t ó l gyakran megkülönböztethetetlen tagjai. E b b ő l a kollektivitásból alig n é h á n y m a r k á n s a b b f i g u r a ölt valamelyest egyénibb

a r c u l a t o t , d e ő k is csak a z é r t , m e r t egy periódus kollektív m o n d a n i a l ó j á t teljesebben f e j e z t é k ki társaiki ál. O A differenciálatlan despotikus t á j s a ' a l o m lényegéből k ö v e t k e z e t t az író és a költő t e l j e s függése is. Míg az iszlám előtti nemzetiségi t á r s a d a l o m b a n a költő a törzs koll e k t í v m o n d a n i v a l ó j á n a k személytelen kifejezője, az iszlám győzelme, s az a r a b birodalom k i a l a k u l á s a u t á n a „ k é p z e l t törzsiség", a m a g a s a b b és elvont közösség kiszolgálója, s önállósága a második f á z i s b a n sem n a g y o b b . Az ekkor kialakuló t á r s a d a l m i piramis csúcsán a kalifa állt, a m e l y t ő l nemcsak a faluközösségben élő p a r a s z t o k , s a luxustermelóst szolgáló városi kézművesek ós kereskedők f ü g g t e k közvetlenül, h a n e m az adózás megszervezését végző, s a z t k a t o n a i l a g biztosító katonai-bürokratik u s a p p a r á t u s is. í g y a t á r s a d a l o m egyetlen rétege sem v á l h a t o t t külön érdekek h o r d o z ó j á v á , s az u d v a r t ó l független, v a g y éppen azzal szemben álló k u l t ú r centrumok sem alakulhattak ki. A k ö l t ő egyedüli mecénása, m e g r e n d e l ő j e ós közönsége az u d v a r lehetett. O E z é r t a hangsúly az a r a b irodalomban az egyes íróról, költőről f o k o z o t t a b b m ó r t é k b e n egy-egy n a g y o b b periódusnak az alkot á s o k a t összekötő közös jellegére tolódik. E z e k a többé-kevésbé elhatárolható irod a l m i korszakok n e m mindig esnek egybe a politikai korszakokkal, az egész társ a d a l m a t jellemző szívós konzervativizm u s m i a t t sokszor elkésve követik azokat. O A korai arab irodalom, 6—7. sz. (Iszlám előtti p e r i ó d u s és az iszlám első százada). Az iszlám előtti költészet legk o r á b b i , töredékes emlékei az 5. sz. végéről m a r a d t a k f e n n É K - A r á b i á b ó l . (A V. Bahrám Górnak t u l a j d o n í t o t t a r a b versek hitelessége kétes.) A 6. sz. elején a költészet m e g f o g h a t ó kezdetek nélkül, aprólékosan kidolgozott, kötelező é r v é n y ű f o r m a g a z d a g s á g á b a n lép elénk. Az uralk o d ó f o r m a a —qaszída, célját tekintv e dicsvers, de a költészet differenciálatlan jellege m i a t t e f o r m a a törzsi t á r s a d a l o m összes m o n d a n i v a l ó j á n a k általános h o r d o z ó j á v á v á l t . E költészet legfőbb hordozói a b e d u i n törzsek voltak, d e élénk költői t e v é k e n y s é g folyt a főképpen zsidók által l a k o t t oázisokban ( K h a i b a r , F a d a k , V á d i al-Qura, Taima, T a b u k stb.), a n é h á n y v á r o s a l a k u l a t b a n (Mekka, Medina, Taif) és k i v á l t k é p p e n a k é t a r a b ü t k ö z ő á l l a m b a n , a p e r z s á k a t szolgáló L a k h m i d á k hírai u d v a r á b a n (az E u f r á tesz j o b b p a r t j á n ) ós a Bizáncot szolgáló Ghasszanidák udvarában (Szíriában). E kót a r a b á l l a m a bizánci és perzsa kultúr a ós vallás s z á m o s elemét k ö z v e t í t e t t e

410

ARABI •a félsziget lakói felé. E z e k n e k a területeknek a költészetéből n a g y o n kevés m a r a d t fenn, s az is számos v á l t o z t a t á s t szenvedett. Az iszlám győzelmével ugyanis a Mohamed és az iszlám ellen írt szatírákat, az iszlám előtti „ p o g á n y s á g r a " utaló verseket, t o v á b b á a keresztények ós a zsidók verseit m e g s e m m i s í t e t t é k vagy „ á t d o l g o z t á k " . A hitelesség p r o b l é m á j a végső soron az egész iszlám előtti költészetet érinti. E költészetet u g y a n i s elsősorban s z á j h a g y o m á n y ú t j á n őrizték, a k á r kollektív ú t o n (a törzs), a k á r hivatásos r e c i t á t o r o k , a r á v í k segítségével. E versek ö s s z e g y ű j t é s é t és leírását csup á n a Korán teljesebb m e g é r t é s é t szolgáló a r a b filológia megindulásával, a 8. sz.-ban k e z d t é k m e g . E k k o r keletkeztek a legrégebbi v e r s g y ű j t e m é n y e k : a hamisításairól k ö z i s m e r t Hammád arRávija M u a l l a q á t j a , „ a régi a r a b költészet k v i n t e s s z e n c i á j a " ; Mufaddal adDabbí g y ű j t e m é n y e , a M u f a d d a l i j j á t , és al-Aszmaí a n t o l ó g i á j a , az A s z m a i j j á t . A keletkezés ós a lejegyzés közti időben számos t é n y e z ő k ö z r e j á t s z h a t o t t a szöveg v á l t o z t a t á s á b a n , h a m i s í t á s á b a n ; vallási elfogultság, törzsi vetélkedés, politikai érdek, f a j i büszkeség, egyes kifejezések n e m értése, hasonló sorok elcserólóse s t b . T ö b b k u t a t ó (D. S. Margoliouth, Taha Húszain, l e g ú j a b b a n R . Blachére) h i p e r k r i t i k u s állásfoglalásával szemben a z o n b a n á l t a l á b a n feltételezhetünk egy hiteles m a g o t , a betoldás és a részletek h a m i s í t á s á n a k lehetőségével. O Az iszlám előtti kor legismertebb költői a Muallaqát c. g y ű j t e m é n y qaszídáin a k szerzői: Imru'l-Qaisz, Taraja, Zuhair, Labid, Amr ibn Kulszúm, Antara ibn Saddád és Hárisz ibn Hilliza (néhány forrás eltérő felsorolásában m é g al-Asá, an-Nábigha ós Alqama n e v e szerepel). A kollektív „szellemi c s a l á d " kizárta az egyéni v o n á s o k a t , s a k ö l t ő k e t mindenáron egyéníteni, elkülöníteni igyekvő folklorisztikus, legendás elemek a későbbi idők t e r m é k e i . Tipikus beduin költő az ö n t u d a t o s és k o m o r hangú Abíd ibn al-Abrasz, Imru'l-Qaisz ellenfele, ál-Mutalammisz, Taraja n a g y b á t y j a , Alqama ibn Abada al-Fahl, Hátim atTáí, a f e d d h e t e t l e n sivatagi lovag legendássá v á l t t í p u s a , aki az a r a b és perzsa népi irodalom egyik k e d v e n c a l a k j a lett, Duraid ibn asz-Szimma, a beduin etika k o r á b a n messzeföldön elismert tekintélye s a gyászdal legnagyobb művelője, e g y b e n a legnagyobb a r a b költőnő, al-Khanszá. A beduin költők sajátos c s o p o r t j á t a l k o t j á k a közösségre nézve veszélyes m a g a t a r t á s u k m i a t t a törzsből k i v e t e t t , s főleg rablásból élő

ú n . szulúk ( „ b e t y á r " költők). Urva ibn al-Vard, Taabbata Sarran, as-Sanfara k e m é n y , harcias, d e a természettel bensőségesebb k a p c s o l a t b a n álló költészete a t ö r z s b ő l formálisan kiszakadt, d e a t ö r z s i t á r s a d a l o m m a l szakítani n e m t u d ó sivatagi r a b l ó k életét t ü k r ö z i . A b e d u i n törzseknél — bizánci ós p e r z s a h a t á s r a — m a g a s a b b k u l t ú r á t képviselő G h a s s z a n i d á k és L a k h m i d á k u d v a r á b a n t e v é k e n y k e d t e k az ú n . „letelepült" v a g y „ u d v a r i " költők, a k i k közül kiemelkedik a kor „újságírója", a mindkét udvarban szolgáló, kiegyensúlyozott eleganciával verselő an-Nábighaadz-Dzubjání, az u d v a r r ó l u d v a r r a járó, világlátott v á n d o r költő al-Asá Maimún ibn Qaisz ós az a r a b perzsa k u l t ú r á j ú hírai k e r e s z t é n y költő, Adí ibn Zaid. Áz a r a b félszigeten élő k e r e s z t é n y és zsidó költők verseiből az iszlám n e m s o k a t h a g y o t t meg. E z e k — költőik azonos l é t f o r m á j a m i a t t — n e m s o k a t k ü l ö n b ö z t e k a beduinok költészetétől. A „ v á r o s i " költők k ö z ü l k i e m e l k e d i k az erősen p r o b l e m a t i k u s , T a i f b ó l származó Umajja ibn Abí'szSzalt monoteisztikus t e n d e n c i á j ú , n a g y r é s z t „ á t d o l g o z o t t " költészete. O Az iszl á m e l ő t t írott próza nincs. A f e n n m a r a d t e m l é k e k orális h a g y o m á n y o z á s a a bizon y o s fokig megőrző költői forma h i á n y a m i a t t még több változtatást szenvedett. A r ö v i d , csattanós közmondásokon, a z asszonanciákkal, parallelismus m e m b r o r u m m a l , rímes p r ó z á v a l „ d í s z í t e t t " bes z é d e k e n , a jósok (káhinok) r i t m i k u s p r ó z á b a n e l m o n d o t t , homályos j ó s l a t a i n k í v ü l a legjelentősebb epikus e m l é k e k a t ö r z s e k „ g e s t á " - i n a k ( a j j á m al-arab) v e r s e k k e l tagolt p r ó z a i megörökítése. Az első hiteles prózai m ű maga a Korán, az iszlám társadalmi-ideológiai m o z g a l m á n a k első és legfontosabb terméke. Mohamed p r ó f é t a i , politikusi, hadvezéri s ú j jogi, vallási, etikai, e s z t é t i k a i rendszert szervező á l l a m f é r f i ú i tevékenysége, m á s szóval az á l t a l a vezetett mozgalom k i a l a k u l á s a és győzelme t ü k r ö z ő d i k ebben a s a j á t o s a l k o t á s b a n , a m e l y n e k első mekkai szúrái m é g f o r m a ü a g emlékeztetnek az iszlám e l ő t t i próza szadzsh&n (rímes p r ó z á b a n ) í r o t t termékeire. A Korán h a t á s a a h ó d í t á s o k u t á n i n é h á n y évtized p r ó z á j á r a a l a p v e t ő . O Az iszlám első s z á z a d á n a k i r o d a l m á t m á r jelentősen m e g h a t á r o z t a az iszlám, de az ú j társadalom n e m c s a k m e g s z ü n t e t t e a nemzetségi t á r s a d a l m a t , de m a g a s a b b szinten k é n y s z e r ü l t azt meg is őrizni, s a h a n g s ú l y m é g i n k á b b az u t ó b b i n van. Mohamed, az iszlám teologikus megalapozottságán a k megfelelően szembenáll a költészettel, a Korán híres helye s z e r i n t : 411

ARABI „ É s a k ö l t ő k , (nem) követik ő k e t (csak) a tévelygők — Vajon nem l á t t a d , hogy ők minden v á d i b a n (szerelemtől megszállva) b o l y o n g a n a k — és hogy ők a z t mondják, a m i t n e m tesznek" (26/224 — 226). Az iszlám elvi művészetellenessége persze a g y a k o r l a t b a n soha n e m érvényesült következetesen. Az iszlám előtti költészet elismert és igényelt t á r s a d a l m i funkciója, bizonyos mágikus elemeket n e m nélkülöző jellege még Mohamedet is arra k é s z t e t t e , hogy a költői t á m a d á sokat h a s o n l ó k é p p e n verje vissza, P a n e giristái, Kaab ibn Múlik, Abd Alláh liaváha ós a legismertebb, Hasszán ibn Szábit a z o n b a n elég közepes költők voltak. Az iszlám hozta változások az o m a j j á d a kor n a g y részében n e m szünt e t t é k meg a z iszlám előtti költészet fol y a m a t o s s á g á t . F o n t o s tényező azonban, hogy a szellemi élet k ö z p o n t j a i a városok, a fejedelmi udvarok v a g y a helyt a r t ó k székhelyei lettek (Mekkán és Medinán kívül Damaszkusz, Baszra, K u fa). A h a g y o m á n y o s formák és a mondanivaló j e l e n t ő s részének megőrzését elősegítette az, hogy a k a t o n a i t á b o r jellegű v á r o s o k b a n a hódító a r a b o k sokáig törzsek szerint helyezkedtek el. A kor n a g y költő triásza, al-Akhtal, ,,az O m a j j á d o k d a l n o k a " (Lammens), Dzsarír és al-Farazdaq a régi beduin q a s z í d a f o r m á t ú j í t o t t a fel, ill. folyt a t t a . A f o r m a konzervatív megőrzése mellett a t a r t a l o m b a n és a f u n k c i ó b a n a z o n b a n sok a változás: a beduin tém á k b ó l sok e l m a r a d t , s f o n t o s szerepet k a p t a k a politikai és vallási kérdések. Lényeges az is, hogy a törzsek közötti vetélkedés ( m u f á k h a r a ) helyébe egyéni költői p á r b a j o k (naqáid) léptek, amelyek — e korban u t o l j á r a — még m i n d i g kiv á l t o t t á k a közösség érdeklődését. É periódus vallásos költészetéből (ami hangsúlyozottan politikai célokat szolgált) k i v á l n a k az oppozícióban levő síita és kháridzsita mozgalom költői. A síita a l - K u m a i t és a l - K u s z a j j i r , s a kháridzsita Tirimma verseit politikailag elkötelez e t t vallásos f a n a t i z m u s jellemzi. A legjelentősebb v á l t o z á s a költészetben az önálló szerelmi költemény, a —ghazal kialakulása v o l t a qaszída ú n . naszíb részéből. Szülőhelye Hidzsaz k é t fényűző, s a j á t o s a n belterjes, f ü l l e d t életet élő városa: M e k k a és Medina lett. Az előbbiben erotikus, könnyed, u r b á n u s szerelmi költészet született, legnagyobb képviselője Umar ibn Abí Babia, akin e k szellemes, v i r t u ó z és pikáns — énekkel előadott — versei állnak l e g t á v o l a b b a beduin költészettől. Medinához és környékéhez kapcsolódott az idealizáló, 412

p l a t ó n i „ u d z r i t a " szerelmi költészet,, a m e l y n e k képviselői — az egyik legn a g y o b b Dzsamíl — v a l ó j á b a n a régi b e d u i n költői h a g y o m á n y o k a t f o l y t a t t á k , bár egyszerű, sallangtalan f o r m á b a n , s a stilizáltán lovagias szerelem is kifejezi sajátos m ó d o n az i s z l á m h o z t a változásokat. O A sz. irodalma. Míg a z iszlám első é v s z á z a d á t „ k a t o n a i - v a l lási k u l t ú r a " (A. Mez) jellemezte, a m e l y e t s z i n t e teljes egészében arabok m ű v e l t e k , az Ábbászidák győzelme s a j á t o s v á r o s i k u l t ú r a k i a l a k u l á s á t i n d í t o t t a el, a m e l y n e k hordozói k ö z ö t t sok f é l a r a b o t v a g y n e m a r a b o t (főleg irániakat) talál u n k . Míg korábban az irodalom k ö z p o n t j a elsősorban Szíriában (az O m a j j á d o k szókh e l y é n , Damaszkuszban) ós az a r a b félszigeten volt (Mekka, Medina), m o s t a z Ábbászidák szókhelye, B a g d a d ós az i r a k i városok ( K u f a , Baszra) l e t t e k a z ú j központok; e b b e n k i f e j e z ő d ö t t az iráni, m a j d belső-ázsiai (török) elemek k e z d ő d ő túlsúlya. Az al-Manszúrtól (754) a l - M a m i i n ig (833) t a r t ó periódus az a r a b b i r o d a l o m virágkora. A városokban élő ú j u r a l k o d ó osztály a m e g v á l t o z o t t l é t f o r m a kifejezésére ú j f o r m á k a t igényelt az i r o d a l o m b a n is. É z a hosszú, s z t e r e o t i p q a s z í d a időleges h á t t é r b e szorulását jelent e t t e . A változások elsősorban a h a n g v é t e l b e n , s a városi élet témáinak (szerelem, bor, politika, filozófia, m a j d miszticizmus) k o n k r é t és aktuális h a n g s ú l y á b a n jelentk e z t e k ; az iraki „ m o d e r n e k " (muhdaszún) általában megőrizték a régi form á k a t , Abú'l-Atáhíja formai ú j í t á s a i pl. k e v é s követőre t a l á l t a k , s az irodalmi közvélemény jellemző módon még e k k o r is a qaszídát t a r t o t t a a költészet s a költői tehetség igazi mércéjének. A „ m o d e r n s t í l u s " előzményeit m á r az egyik utolsó o m a j j á d kalifa, a zenész és költő Valid ibn Jazíd szerelmi és bordalköltészetében fell e l h e t j ü k , a nagjr „ m o d e r n e k " t e v é k e n y sége azonban az Ábbászidák u r a l o m r a jutásával kapcsolatos változásokhoz f ű z ő d ö t t , s rendkívül élénken t ü k r ö z t e a t á r s a d a l m i s t r u k t ú r a eltolódásában ( i r á n i a k felemelkedése: suúbijja mozgalom), s a kezdődő t u d o m á n y o s , filozófiai gondolkodás h a t á s á r a az iszlámb a n lezajlott v á l t o z á s o k a t (mutazila mozgalom). Ez a h a n g s ú l y o z o t t t á r s a d a l m i a k t u a l i t á s jellemzi Bassár ibn Burd erősen intellektuális költészetét, m í g a l e g n a g y o b b „ m o d e r n " költő Abú Nuvász szerelmi ós bordalai e s a j á t o s városi kult ú r a legsokoldalúbb ós l e g m a r a d a n d ó b b költői tükrözései. Muszlim ibn al-Valid, „ a szépek á l d o z a t a " , szerelmi verseiben m á r az o m a j j á d a k ö l t ő k e t ismételte, s Abbász ibn al-Ahnaf a „modernek"

ARABI eszközeivel stilizált és idealizált, b á r r e n d k í v ü l csiszolt u d v a r i szerelmi költészetet m ű v e l t . A kezdődő h a n y a t l á s t példázza Abú'l-Atáhíja, a k i n e k formailag is ú j í t á s o k a t hozó f i a t a l k o r i szerelmes verseit t á r s a d a l o m t ó l elforduló, aszketikus költészet követte (jellemző módon m á r Abú Nuvász utolsó ciklusa is zuhdijjdt, aszketikus versek). Az utolsó n a g y „ m o d e r n " költő, az „ e g y n a p o s k a l i f a " , Ibn al-Mutazz (908) e g y ú t t a l a legyőzött és elhaló ban levő „ m o d e r n iskola" esztétikai és poétikai rendszerezője és elméleti összefoglalója is l e t t . A 8. sz.-ban indult virágzásnak az irodalmi próza, és a 9— 10 sz.-ban j o b b á r a ki is m e r í t e t t e lehetőségeit. Az o m a j j á d a kor p r ó z á j á n a k nagy része elveszett, csupán részletei m a r a d t a k fenn átdolgozva vagy töredékesen. Az első évtizedek egyszerű, p u r i t á n p r ó z á j á b a n a szónoklat (khulba), a levél (riszála) a hadiszok f ü zéréből összefüggő t ö r t é n e t t é (qaszasz) összeállított, a p r ó f é t a életét, v a l ó j á b a n az iszlám előtörténetét ós kialakulását leíró Szíra ós a p r ó f é t a harcairól beszámoló Magházi s az első t ö r t é n e t i m u n k á k közvetve vagy közvetlenül a Korán h a t á s á t m u t a t j á k . Az Ábbászidák koráb a n virágzásnak i n d u l t irodalmi prózának m á r korán k é t v á l f a j a a l a k u l t ki: a m o n d a n i v a l ó t hangsúlyozó adabpróza, és a f o r m a i j á t é k o t szolgáló, szorosan v e t t m ű p r ó z a . Az a d a b szóval jelölték m i n d a z o n világi ismeretek összességét, amelyek valakit m ű v e l t t é , pallérozottá, u r b á n u s s á t e t t e k . E z a sokszor hangsúlyozottan profán k u l t ú r a „elsősorban a költészetre, a szónoki művészetre, a régi a r a b o k törzsi és történelmi hag y o m á n y a i r a , t o v á b b á a megfelelő t u dományokra: a retorikára, a nyelvtanra, lexikográfiára és p r o z ó d i á r a é p ü l t " (F. Gabrieli). A műpróza fellendülésére d ö n t ő h a t á s t gyakorolt a fordítások megindulása. Az a r a b próza első n a g y a l a k j a jellemző módon egy perzsa, Ibn al-Muqaffa, aki saj á t m ű v e i mellett számos jelentős m ű v e t f o r d í t o t t középperzsából a r a b r a . Erőteljes, világos stílusával ő az a d a b próza egyik legnagyobb mestere. Az irodalmi próza mellett ebben a k o r b a n a l a k u l t a k ki — főleg B a s z r á b a n és K u f á b a n — az i r o d a l o m m a l bonyolult kölcsönhatásban álló filológiai iskolák, amelyeknek a nyelv tisztaságának megőrzése, t o v á b b á a h a j l é k o n y prózai stílus kidolgozása, a f o r m a i n o r m á k megállapítása ós f e n n t a r t á s a terén rendkívül fontos szerepük volt. O A 9—11. sz. irodalma. Az arab birodalom gazdaságipolitikai h a n y a t l á s a m á r a 9. sz. elején m e g k e z d ő d ö t t , al-Mamún után mind413

i n k á b b meggyorsult, a belső ós külső h á b o r ú k , a központi h a t a l o m fokozódó gyengülése, s a törvényszerűen fokozódó a d ó z t a t á s a mezőgazdaság növekvő puszt u l á s á t idézte elő. Az abbászida kalif á t u s gyorsan decentralizálódott, s Bagd a d elfoglalása a B ú j i d á k által (945) m i n t e g y jelképesen lezárta a k a l i f á t u s gazdasági és politikai szétesését. Az irodalom egyes területei a t á r s a d a l m i változásokra különböző gyorsasággal és intenzitással reagáltak. Míg a költészetben a neoklasszicizmus győzelme a „ m o d e r n e k e n " hamar bekövetkezett, a prózában a k o r á b b i virágzás a r a t á s a hosszabb ideig t a r t o t t , s az irodalommal bonyolult interrelációban álló t u d o m á n y o s próza (filozófia, történetírás, f ö l d r a j z t u d o m á n y ) fejlődése éppen a 9. sz.-ban i n d u l t meg, s kevés kivételtől eltekintve a 10 —11. sz.-ban h a s z n á l t a ki belső lehetőségeit. A még sokáig fel-felbukkanó ú j s a lassan m i n d e n t leigázó klasszicizmus sokszor s a j á t o s a n összefonódott egy-egy periódus „ m ű f a j a i b a n " , s az ú j n é h a m á r alig ismerhető fel, m e r t elmúlt társadalmi mozgásra u t a l vissza, m i n t pl. a maqárnában. A költészetben az iraki „ m o d e r n e k " ellen a 9. sz. elején megind u l t a t á m a d á s , és a század közepén a z iszlám előtti qaszída ismét a költészet központi m ű f a j a , s a költő legfőbb f u n k c i ó j a ismét a p á r t f o g ó dicsőítése lett a neoklasszicizmus stilisztikai eszközeivel. E z e k közé t u d a t o s a n f e l v e t t é k az iraki „ m o d e r n e k " t r ó p u s a i t is, a „ m o d e r n e k " formai beépítése, felhasználása, a beduin költészethez visszanyúló, s a z t f e l t á m a s z t a n i igyekvő neoklasszicizmusnak barokkos, bonyolult ós sokszor rendkívül r a f i n á l t jelleget a d o t t . E költészet első jelentős művelői az ú n . szíriai iskolát megalapító nehézkes és száraz Abú Tammám ós t a n í t v á n y a , a tehetségesebb, csiszoltabb és elegánsabb alBuhturi; m i n d k e t t e n egy-egy a n t o l ó g i á t állítottak össze az iszlám előtti ós a korai iszlám költészetéből, ezzel is h a n g s ú lyozva költészetük t u d a t o s a n vállalt h a g y o m á n y a i t . A szíriai iskola s a j á t o s színf o l t j á t jelentik a h a m d á n i d a Abú Firász elégikus börtönqaszídái (habszijjdt). A neoklasszicizmus legnagyobb a l a k j a — az utolsó n a g y a r a b qaszídaköltő — A b ú ' t - T a j j i b al-Mutanabbí, aki e stílus belső lehetőségeit kiteljesítve egyesítette a szíriai ós az iraki iskola eredményeit, s r a f i n á l t a n archaizáló, m e t a f o r á k a t halmozó, h a r s á n y qaszídái a későbbi a r a b költészet u t á n z o t t példaképei lettek. A 11. sz. legnagyobb költőegyónisóge a v a k Abú'l-Alá e\-Maarrí, akinek késői költészete ( L u z ú m i j j á t ) súlyos, filozofikus

ARABI gondolatiságával, az o r t o d o x iszlámmal szembenálló pesszimista hangvételével s a j á t o s h e l y e t foglalt el a kor költészetében. A z a r a b szúfi (misztikus) költészet a s z ú f i z m u s t a n a i n a k népszerűsítésére a 10. sz. kezdetétől m i n d i n k á b b elterjedt, é r t é k e és jelentősége a z o n b a n a perzsa m i s z t i k u s költészethez képest sokkal csekélyebb. Az a r a b szúfi költők közül kiemelkedik Manszúr al-Halládzs, s az a r a b o k á l t a l n a g y r a becsült k ó t misztikus költő, a kairói Ibn al-Fárid, a „szerelmesek s z u l t á n j a " , és a murciai Ibn al-Arabí. O E periódus irodalmában v i t a t h a t a t l a n u l a próza áll az első helyen. Az i r o d a l m i ós t u d o m á n y o s próza kifejlődésére d ö n t ő h a t á s t g y a k o r o l t a 8. sz. végén meginduló, m a j d különösen al-Mamún k a l i f a a l a t t virágzó fordításirodalom, a m e l y b e n központi helyet foglaltak el a g ö r ö g filozófiai ós t u d o m á nyos m ű v e k . A görög filozófiai ós termés z e t t u d o m á n y o s gondolkodás h a t á s a elől még a vallásos p r ó z a sem z á r k ó z h a t o t t el. A k a l i f á t u s gazdasági ós politikai decentralizálódása a k u l t ú r a t e r ü l e t é n is a kultúrcentrumok megsokasodására vezetett ( k o r á b b a n főleg I r a k , m o s t Szíria, É s z a k - A f r i k a , Andalúzia, m a j d a 10. sz.-tól K e l e t - I r á n , a h o l a perzsa nyelv t u d a t o s alkalmazásával önálló perzsa i r o d a l o m i n d u l t meg). Az irodalom terjedését jelentősen m e g k ö n n y í t e t t e a 8. sz. m á s o d i k felében b e v e z e t e t t papírgyártás. A p r ó z a jelentősen differenciálódott. A h o s s z ú t á v ú kereskedelem, t o v á b b á a k é z m ű i p a r fellendülése a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k viszonylag m a g a s színvonalú m ű v e l é s é t k í v á n t a meg. Az a r a b elem f o k o z a t o s visszaszorulása a politikai ós k u l t u r á l i s vezetés t e r é n , s a „ k e z d e t e k " tendenciózus r e k o n s t r u á l á s a jelentősen h o z z á j á r u l t a t ö r t é n e t í r á s fontosságának megnövekedéséhez, s h a az „önszemlélós" alacsony f o k á n is, de kialakult a filozófiai gondolkodás. Az irodalmi p r ó z a t e r é n világosan elkülönült az a d a b i r o d a l o m és a szorosan v e t t műpróza. A 9. sz.-ban az a d a b próza a jelentékenyebb. Az a d a b i r o d a l o m legtipikusabb ós l e g n a g y o b b képviselője a t u d o m á n y d i l e t t á n s népszerűsítője, a polemikus, szatirikus, felületes és színes al-Dzsáhiz. A z ő n y o m d o k a i n h a l a d a tematikailag szűkebb, de m é l y e b b és alaposabb a t - T a u h í d í . E kót a d a b írónál az elbeszélő elem, h a fel is b u k k a n t , de m é g a l á r e n d e l t szerepet j á t s z o t t . AtTanúkhi h i v a t a l n o k o k r ó l szóló elbeszélésg y ű j t e m é n y e i b e n m á r az elbeszélés, a t ö r t é n e t a lényeg. Az elbeszélés a z o n b a n a kereskedőkről szóló í r á s o k n á l v á l t ,,öncélúvá", m e s é v é és h a r i t k á n , de

n o v e l l á v á is. E k k o r keletkeztek az Ezeregyéjszaka meséitől eredetileg f ü g g e t l e n Szindbdd utazásai (amelyekben az a r a b o k l e g i n k á b b megközelítették a novellát), s ekkor g y ű j t ö t t össze egy h a j ó s , Buzurg ibn Sahrijár egy k ö t e t n y i kereskedőt ö r t é n e t e t . Az irodalmi a d a b p r ó z a fokoz a t o s h á t t é r b e szorulásával p á r h u z a m o s a n a 9. sz. végétől előtérbe lépnek a g y ű j t e m é n y e k és az antológiák. Az eklektikus a d a b k o m p i l á t o r o k első jelentős képviselője a 9. sz.-i Ibn al-Qutaiba, m a j d a 10. sz.-ban az a d a b antológiák egész sora j ö t t létre, összeállítóik közül kiemelkedik Ibn Abd Rabbihi, A b ú Manszúr asz-Szaálibi ós a legjelentősebb, Abú'l-Faradzs al-Iszfaháni. Az a r a b „ m ű p r ó z a " a 10. sz.-ban v e t t e á t a vezetést. S a j á t o s ós m i n d i n k á b b u r a l k o d ó kifejezési f o r m á j a a rímes próza, a szadzs lett, amely m á r a 9. sz. közepén kezdte m e g h ó d í t a n i az irodalmi próza t e r ü l e t e i t . 900 körül a szadzs B a g d a d b a n m á r d i v a t t á vált, s al-Muqtadir kalifa pl. r í m e s p r ó z á b a n í r t alattvalóihoz. A század közepén m á r lassan kötelezővé v á l t a h a s z n á l a t a , s móg a p é n t e k i ima alkalm á v a l e l m o n d o t t beszédeket (khutba), a kancelláriai leveleket (szultánijját) ós a p r i v á t l e v e l e k e t ( i k h v á n i j j á t ) is meghódít o t t a . Vezírek, írnokok, i r o d a l m á r o k a r í m e s próza bűvöletébe estek. E formalizmus a 10. sz.-ban a szépirodalmi „ m ű f a j o k a t " is elérte, s a n é p i prózai a l k o t á s o k b a , az ú n . népi regényekbe (Antar-regény stb.), sőt m é g az Ezeregyéjszaka meséibe is b e h a t o l t . E keres e t t „ m ű p r ó z a " első diadala a 10. sz.-i episztolográfiában törtónt, amelynek h í r h e d t képviselője A b ú B a k r al-Khvárizmi és a l - H a m a d á n i volt. S a j á t o s mód o n a rímes próza t é r h ó d í t á s a keresztez e t t n é h á n y elkésett m ű f a j i kísérletet, a m e l y e k a 8 — 9. sz.-i fejlődésre u t a l t a k vissza, s torz, ki n e m f u t o t t f o r m á b a n jelentkeztek. I l y e n „ m ű f a j i " kísérlet volt a „ m ű p r ó z a " csúcsát jelentő maqáma, a m e l y a klasszikus a r a b i r o d a l o m b a n ki n e m f e j l ő d ö t t novella és d r á m a csíráit t a r t a l m a z t a . A m a q á m á t — e kihegyez e t t pikareszk t ö r t é n e t e t — a 10. sz.-ban a l - H a m a d á n i n á l m é g az elkésett kísérlet frissesóge jellemezte. A „ m ű f a j " legnag y o b b képviselőjénél, al-Haririnél egy századdal később a m a q á m a m á r csak a l k a l o m a „ m ű p r ó z a " f o r m a i elemeinek b r a v ú r o s , sziporkázó és teljesen öncélú felhasználására, s n á l a az eredetileg is nehezen felismerhető t e n d e n c i á k m é g i n k á b b e l m o s ó d t a k . Szintén elkésett és m a g á n y o s kísérletező volt az andalúziai Ibn Suhaid és Abú'1-Alá a l - M a a r r i , akin e k R i s z á l a t a l - g h u f r á n ('A m e g b o c s á t á s

414

ARABI ü z e n e t e ' ) c. m ű v é t sokáig a D i v i n a C o m m e d i a egyik fő f o r r á s á n a k t a r t o t t á k . E m ű v e k n e k é r t h e t ő m ó d o n m á r keletk e z é s ü k idején s e m volt közönsége. A teljes hallgatás l e t t osztályrésze a klasszikus irodalom első és utolsó t í p u s t e r e m t ő kísérletének, A b ú ' l - M u t a h h a r alAzdí s a j á t o s elbeszélésének, m e l y jellemző m ó d o n egyetlen kéziratban m a r a d t f e n n . O A filológiai k u t a t á s o k k a l p á r h u z a m o s a n a l a k u l t ki az irodalmi krit i k a , amelynek fejlődésére a „ r é g i e k " ós a „ m o d e r n e k " h a r c a n a g y h a t á s t g y a k o r o l t . A 10. sz.-tól kezdve a f o r m a l i z m u s t é r h ó d í t á s á v a l p á r h u z a m o s a n az i r o d a l m i kritika érdeklődése is csakn e m kizárólag f o r m a i p r o b l é m á k felé f o r d u l t . Az első jelentős a r a b esztéta, a polihisztor al-Dzsáhiz. Ibn al-Mutazz a „ m o d e r n e k " utolsó n a g y a l a k j a és esztét i k a i rendszerezője jellemző m ó d o n az ö n m a g á t t ú l h a l a d t m o d e r n iskolának m á r c s u p á n formai elemeivel foglalkozott, s első ízben t e t t kísérletet egy a r a b p o é t i k a kidolgozására. Quddma ibn Dzsafar e s z t é t i k á j á t az arisztotelészi R e t o r i k a h a t á s á r a dolgozta ki, s m i n t idegen kísérlet h a m a r o s a n feledésbe is m e r ü l t . U t á n a az irodalmi kritika kizárólag a f o r m á r a helyezett hangsúlyt. A középszerű irodalomkritikusok sorából kiv á l i k a f o l y t a t ó r a n e m találó Abd alQádir al-Dzsurdzsání, aki a m ű v e k f o r m á l i s elemzésén kívül logikai-pszichológiai analízissel a m o n d a n i v a l ó t is vizsgálta. O E periódus különösen jelent ő s v o l t a t ö r t é n e t í r á s terén. A 8. sz. m á s o d i k felében meginduló t ö r t é n e t i k u t a t á s hosszú ideig (a 10. sz. fordulójáig) h a n g s ú l y o z o t t a n a teológiát szolg á l t a . K i a l a k u l t a p r ó f é t a életét t á r g y a l ó szórairodalom, a p r ó f é t a m e d i n a i h a r caival foglalkozó magftázíirodalom, majd a győztes iszlám sikeres h ó d í t á s a i n a k az irodalma. E t ö r t é n e t í r á s b a n f o n t o s h e l y e t foglalt el a próféta t á r s a i n a k , e g y ú t t a l az első h a g y o m á n y o z ó k n a k (Hadísz) az élete (Ibn Szaad). Móg az első századok l e g m o n u m e n t á l i s a b b tört é n e t i m u n k á j a , at-Tabarí v i l á g t ö r t é n e t e (az iszlám keletkezésétől csak a r a b ) is c s u p á n kiegészítője /{"orán-kommentárj á n a k . A 10. sz. fordulóján a t ö r t é n e t írás m i n d i n k á b b önállósult, differenciálód á s n a k indult, s a 10. sz.-ban az a r a b m ű v e l t s é g részévé vált. A t ö r t é n e t í r á s f ü g g e t l e n művelését jellemző m ó d o n az o r t o d o x iszlámtól eltérő írók, a síita t e n d e n c i á j ú al-Jáqúbí és az iráni érdek e k e t védő ad-Dínavarí kezdte el. A m ú l t ismeretének m e g n ö v e k e d e t t igénye és g y a k r a n tendenciózus felhasználása a t ö r t é n e t í r á s differenciálása felé h a t o t t .

Sorra születtek az egyetemes t ö r t é n e t e k (al-Maszúdí)] vidékek és városok történetei (al-Khatíb al-Baghdádí, Ibn Aszdkir), egy-egy kiemelkedő esemény tört é n e t e (Abú-Mihnaf); személyek — vezírek, k á d i k , jogtudósok, h a g y o m á n y o zók, orvosok stb. — élete (Hilál a szSzdbí). A kor kiemelkedő történészei közé t a r t o z o t t a sokoldalú, szóles érdeklődésű, sokszor felületes, de színes alMaszúdí; a perzsa—görög k u l t ú r á j ú m o ralista al-Miszka vaihí és a m u s z l i m t u d o m á n y egyik legnagyobb a l a k j a , alBírúní, a k i t enciklopédikus t u d á s és szigorúan t u d o m á n y o s módszer jellemz e t t . O E kor f ö l d r a j z t u d o m á n y a is jelentős m ű v e k e t h o z o t t létre. K o r á n k é t á g a a l a k u l t ki: a m a t e m a t i k a i g e o g r á f i a (egy-egy terület a d a t k ö z l ő földrajzi leírása) és az irodalommal i n k á b b érintkező leíró geográfia, a m e l y egy területet organ i k u s egységben á b r á z o l t a lakóival, s azok életét is igyekezett sokrétűen bem u t a t n i . A t i t k á r o k és írnokok s z á m á r a m ű v e l t m a t e m a t i k a i geográfia f ő k é p p e n a 9. sz.ban virágzott, neves képviselője Ibn Khurdádzbih, Ibn Buszta és a l - J á q ú b í . A 10. sz.-tól m e g s z a p o r o d t a k a különböző „ u t a z á s o k " , „ ú t i jelentések", m e l y e k n e k egy része m á r sokoldalú és színes leírás á t a d t a egy-egy vidék életének. E k o r földrajzírói közül jelentős Ibn Fadlán, aki követségben j á r t a volgai bolgároknál, Abú Dulaf, aki k ö v e t volt Turkeszt á n b a n és K í n á b a n , az a r a b világ keleti t e r ü l e t e i t feldolgozó al-Isztakhrí, a nyug a t i t e r ü l e t e k e t leíró Ibn Hauqal s a t u d o m á n y o s igényű, szóles látókörű a l - M a q diszí. A 11. sz. u t á n ezen a t e r ü l e t e n is az enciklopédia l e t t az uralkodó m ű f a j (al-Jáqút). O A filozófiai érdeklődós a term é s z e t t u d o m á n y o s k u t a t á s o k k a l a legszorosabb k a p c s o l a t b a n alakult ki, m a j d a 11. sz.-tól a t á r s a d a l m i fejlőd és megrekedésével a filozófia i t t is a teológia szolgálól á n y a l e t t . A filozófiai érdeklődés óriási f o r d í t á s i r o d a l m a t h o z o t t létre, a m e l y e n belül (gyakran a szír n y e l v közvetítésével) a görög filozófiai m ű v e k álltak a középp o n t b a n (elsősorban Arisztotelész, az ú j p l a t o n i z m u s o n á t s z ű r t Platón, s a késő császárkor számos eklektikus i s k o l á j á n a k m u n k á i ) . A középkori N y u g a t - E u r ó p á n a k egészen a reneszánszig a muszlim filozófia k ö z v e t í t e t t e a görög filozófiát. Az első jelentős m u s z l i m filozófus az a r a b s z á r m a z á s ú (ezért „Az a r a b filoz ó f u s " ) a l - K i n d í . A török s z á r m a z á s ú öX-Fárábí a keleti szinkretizmus jelentős és t i p i k u s a l a k j a . A legnagyobb m u s z l i m filozófus a perzsa származású Avicenna. A 10. sz. második felében B a s z r á b a n egy t i t k o s síita szövetség, az Ikhvdn asz431

ARABI Szafá egy félig t u d o m á n y o s , félig vallásos enciklopédiát készített. E b b e n az eklektikus, szinkretista enciklopédiában a késő császárkori filozófiák már a l a p v e t ő szerepet j á t s z o t t a k . A 10. századtól m i n d i n k á b b e l t e r j e d ő szúfizm u s (hatása m é g Avicennára, is jelentős) t á r s a d a l o m t ó l elforduló, individuális etik á j a kidolgozása során mind g y a k r a b b a n n y ú l t vissza ezekhez a z irányzatokhoz. A l i . sz.-tól kezdve a szúfizmus egyre i n k á b b m e g h a t á r o z t a a muszlim k u l t ú r á t ós gondolkodást; a jelentős muszlim gondolkodó, a teológus alGhazálí, aki beteljesítette a filozófia alárendelését a teológiának, az ortodox iszlámot jellemző módon a szúfizmussal „ f r i s s í t e t t e " fel. Ezzel az iszlám keleti területein a filozófiai gondolkodás megs z ű n t . O E periódus m á s o d i k felében virágzott ki és j u t o t t jelentőséghez a kor a r a b k u l t ú r á j á n belül az andalúziai irodalom Spanyolo.-ban, az a r a b N y u g a t (Maghrib) k u l t u r á l i s k ö z p o n t j á b a n . A spanyolo.-i O m a j j á d o k a l a t t (754 —1031) a politikai önállóság és rivalitás ellenére a z a r a b K e l e t (Masriq) k u l t ú r á j a a csod á l t és u t á n z o t t példakép. E periódusb a n Kelet a d t a az andalúziai irodalom nyelvét, a költői formákat, a m e t r i k á t , a t é m á k a t , s móg a „ m o d e r n " és a „neoklasszicista" iskolák eredményeit is átv e t t é k . A 11. sz. elején A n d a l ú z i a számos apró fejedelemségre bomlott fel, s e kis fejedelmi u d v a r o k (Toledo, B a d a j o z , Zaragoza, Almería. Murcia stb.) h o z t a k létre jelentős k u l t ú r á t . A 11. sz.-ban v i r á g z o t t ki a strofikus költészet, a m e l y hidat a l k o t o t t a középkori európ a i lírához. A klasszikus a r a b f o r m á k művelői közé t a r t o z o t t a neoklasszicista Ibn Háni, aki a F á t i m i d á k u d v a r á b a n tev é k e n y k e d e t t , a költő-hercegasszony alValláda, t o v á b b á a neki udvarló, legnag y o b b andalúziai neoklasszicista, Ibn Zaidún, v a l a m i n t az abbászida a l - M ú t a mid ós Ibn Khafddzsa. Az andalúziai költészet legértékesebb része a strofikus költészet volt. Ennek első formája a muvassah, nyelve még a klasszikus a r a b , de m á r s t r ó f á k r a t a g o l t ós rímelóse változatos. A változás a m u v a s s a h n á l még elsősorban formai, a t é m a , a stílus m a r a d t a régi. D ö n t ő b b v á l t o z á s t jelentett a beszélt nyelven írt m u v a s s a h , a zadzsal bevezetése, amely t e m a t i k á j á t , s t í l u s á t tek i n t v e aktuális, a valóságra közvetlenül reagáló költészetet szolgált, a m e l y n e k művelői k ö z ö t t jellemző m ó d o n az alsó néprétegek képviselőit is m e g t a l á l j u k . A zadzsal legkitűnőbb m ű v e l ő j e Ibn Quzmán, a k i n e k r a f i n á l t a n egyszerű,

nópdalszerű költészetében a piacok, u t cák élete szólalt meg. E s t r o f i k u s a r a b költészet m i n d e n bizonnyal h a t o t t a trubadúrköltészetre. O Először az arab Kelethez, m a j d a 11. sz.-tól az andalúziai irodalomhoz kapcsolódott a szicíliai a r a b irodalom, a m e l y érdekes m ó d o n c s u p á n a n o r m a n n hódítás u t á n b o n t a k o z o t t ki, s m i n t e g y száz évig t a r t o t t . E g y költőtől m a r a d t fenn jelentős dív á n , a szürakuszai származású s élete n a g y részét Spanyolo.-ban töltő Ibn Hamdísztől, akinek neoklasszicista költészet é t Szicília iránti nosztalgia h a t j a á t . O E kor andalúziai prózairodalmából kiemelkedik Ibn Suhaid, egy s a j á t o s (al-Maarrí művével rokon) irodalomesztétikái a d a b m ű szerzője, s az andalúziai iszlám egyik legnagyobb a l a k j a , a z á h i r i t a Ibn Hazm, aki híres, szerelemről szóló fiatalkori értekezését, A g a l a m b ö r v é t egyéni h a n g ú versekkel illusztrált a . A szicíliai a r a b k u l t ú r a legnagyobb a l a k j a a m á r a 12. sz. első felében I I . Roger udvarában tevékenykedő al-Idríszí, t a l á n a legnagyobb a r a b geográfus. O A 12—18. sz. irodalma. E periódust politikai decentralizáltság, gazdasági han y a t l á s ós vallási reakció jellemezte, a m i a k u l t ú r a m á r k o r á b b a n meginduló els o r v a d á s á t m i n d i n k á b b meggyorsította. E g y ideig az A j j ú b i d á k , a Mamlúkok, t o v á b b á az andalúziai fejedelmek (Alm o r a v i d á k , Almohádok, Naszridák) udv a r a i b a n művelik a valóságtól m á r régen elvált, m á r csak a m a g u k belső log i k á j a szerint élő m ű f a j o k a t . E g y - e g y n a g y teljesítmény is születik még, de a m ű v é s z e t és a t u d o m á n y elsorvadását, s ezzel p á r h u z a m o s a n a vallás és a miszt i k a m i n t kizárólagos társadalmi t u d a t f o r m a u r a l o m r a j u t á s á t m á r n e m lehet e t t f e l t a r t ó z t a t n i , s a mongol h ó d í t á s a reconquista A n d a l ú z i á b a n és a török h ó d í t á s m á r csak beteljesítette ezt a régen megindult f o l y a m a t o t . A k u l t ú r a Bztereotipizálódott folytonossága a török h ó d í t á s i g (1517) t a r t , u t á n a — a 19. sz. m á s o d i k feléig — a v a l l á s t u d o m á n y ós a szúfizmus jelentette a k u l t ú r á t . D ö n t ő jelenség volt, hogy a muszlim világon belül ú j , külön nyelvű irodalmak alak u l t a k ki (a 10. sz.-tól a perzsa, a 13. sz.tól a török), amelyeknek a nyelve mindi n k á b b á t v e t t e az irodalmi nyelv szer e p é t . A 19. sz. m á s o d i k felében meginduló a r a b fellendülésnek jellemző módon először nyelvi téren kellett megvívnia harcát, O E periódus költészetét kevés kivétellel a klasszikusok u t á n z á s a és a középszerűség jellemezte. Az a r a b költészet rövid ideig t a r t ó e z ü s t k o r á t j e l e n t e t t e az a j j ú b i d a kor költészete,

416

ARABI a m e l y n e k legjelentősebb képviselője Ballá ad-Dín Zuhair és az andalúziai m u v a s s a h o t Keleten meghonosító Ibn Szaná al-Mulk. E késői és rövid m á s o d v i r á g z á s n á l a z o n b a n t i p i k u s a b b a régi t é m á k f e l t á m a s z t á s a , a régiek szolgai u t á n z á s a ( a l - B u s z í r í ) , v a g y a vers p u s z t a f o r m a i e l e m k é n t való felfogása ós feloldódása a p r ó z á b a n ( I b n al-Vardi). A líra k o r a m ó g n e m j ö t t el, az eposz kora m á r elm ú l t , a k o r á b b i s a j á t o s „epikus l í r a " pedig már kimerült. O Jelentősebb e k o r p r ó z á j a . Az adabírók m á r kizárólag a n t o l ó g i á k a t , l e x i k o n o k a t állítanak öszsze, ez l e t t a k o r tipikus m ű f a j a (alIbsaihí a n e k d o t a g y ű j t e m é n y e ) . A különböző s z e m p o n t o k szerint összeállított enciklopédiák, lexikonok és k o m p i l á ciók t ö m e g e j ö t t létre az i r o d a l o m t ö r t é n e t (al-Jáqút, Ibn Khallikán), a tört é n e t í r á s és a f ö l d r a j z t u d o m á n y t e r é n . Számos enciklopédia készült, a m e l y t ö b b t u d o m á n y á g a t foglalt össze ( a n - N u v a i r i , al-Qalqasandi). A k o r tipikus írója a k o m pilátor, a kivonatoló enciklopédista. Mintegy jelképesen z á r j a be e p e r i ó d u s t s az egész klasszikus a r a b i r o d a l m a t az a d a b és a v a l l á s t u d o m á n y o k m i n d e n á g á t összefoglaló enciklopédista &sz.-Szujútí. O E periódus egyik ú j m ű f a j a v o l t az a d a b p r ó z a h a g y o m á n y a i t f o l y t a t ó m e m o á r , a m e l y n e k kót jelentős emléke a keresztes h a d j á r a t o k k o r t á r s á n a k , a korabeli keresztény szerzőknél k e v é s b é elfogult szír e m í r n e k , üszáma ibn Munqidznak a m e m o á r j a és a l e g n a g y o b b a r a b törtónelemfilozófus, Ibn Khaldún önéletrajza. O A f ö l d r a j z t u d o m á n y t a csúcsot jelentő al-Idriszi tevékenységén, t o v á b b á a f ö l d r a j z i enciklopédiák o n kívül (legjelentősebb al -Jáqút lexikona) elsősorban az útleírások t ö m e g e jelentette, a m e l y e k közvetlen i n d í t é k á t legtöbbször a m e k k a i z a r á n d o k l a t a d t a (pl. az éles szemű és tömören író Ibn al-Dzsubair u t a z á s á é t ) . A b e u t a z o t t és leírt t e r ü l e t e k n a g y s á g a , s az összegyűjt ö t t a n y a g bősége és színessége biztosít jelentős helyet az Ibn Battúta Ú t l e írásának. O A t ö r t é n e t í r á s t e r é n is középszerű komplikációk tömege j ö t t létre. E periódust, n é h á n y n a g y s z a b á s ú összefoglaló m ű v ö n kívül, a s z é t h u l l o t t k a l i f á t u s politikai helyzetének m e g f e lelően az egyes önállósult politikai egységek, ill. a d i n a s z t i á k t ö r t é n e t e i jellemzik. A jelentős egyetemes t ö r t é n e t írók közé t a r t o z o t t az at-Tabarit követő Ibn al-Aszír, majd Abú' l-Fidá és Ibn Khaldún, a k i n e k „ e g y e t e m e s " ós a r a b t ö r t é n e t e is középszerű kompiláció, Maghrib és b e r b e r t ö r t é n e t e a z o n b a n az a r a b t ö r t é n e t í r á s élvonalába t a r 2 7 Világirodalmi Lexikon I.

tozik. Kiemelkedő helyi történetíró volt az E g y i p t o m t ö r t é n e t é t és topogr á f i á j á t leíró al-Maqrízí ós az Andalúzia történetét megíró al-Maqqárí. O Az a r a b filozófiai gondolkodás a 12. sz.-i A n d a l ú z i á b a n ő r i z t e m e g és v i t t e t o v á b b a hellenisztikus h a g y o m á n y o k a t , s m u t a t o t t fel jelentős e r e d m é n y e k e t a középkori arisztotelizmus kidolgozásában; Ibn Báddzsa ( A v e m p a c e ) az első jelentős andalúziai Arisztotelész-kommentátor. J e l l e m z ő m ó d o n t e v é k e n y term é s z e t t u d ó s is. T a n í t v á n y á n a k , Abu B a k r Ibn Tufailnak (Abubacernek) E u r ó p á b a n is híressé v á l t m ű v é b e n az arisztotelizmus és az ú j p l a t o n i z m u s k e v e r e d i k . Az andalúziai filozófusok s o r á t a legnagyobb a r a b Arisztotelész-kommentátor, az ortodoxia ellen fellépő ós a filozófia önállóságát védelmező Averroes (Ibn R u s d ) z á r t a be. A gazdasági és politikai han y a t l á s ós a heves vallási reakció Andalúziában is véget v e t e t t a filozófiai gondolk o d á s n a k és u t a t n y i t o t t a szúfizmusnak. Az a r a b filozófiát a történelemfilozófia t e r ü l e t é n egy elődök ós u t ó d o k nélkül m a r a d t n a g y gondolkodó, Ibn Khaldún z á r t a le, a k i a t ö r t é n e l m i mozgás fejlődóstörvényeiről szóló n a g y (történeti m u n k á j á h o z írt) bevezetésében zseniálisan jellemezte a k a t o n a i típusú a r a b „ázsiai termelési m ó d " t ö r t é n e l m i mozgását. O E b b e n a p e r i ó d u s b a n öltöttek végleges f o r m á t a népi irodalom legjelentősebb alkotásai. A z ún. „ n é p i r e g é n y e k " (valójában versekkel t a g o l t prózai elbeszélésfüzérek) a z a r a b folklór és k u l t ú r t ö r t é n e t r e n d k í v ü l értékes forrásai, m ű v é s z i értékük a z o n b a n csekély. A legjelentősebb közülük — a 19. sz.-i francia r o m a n t i k a által é r d e m é n felül becsült — Antar-regény. Az a r a b n é p i irodalom legjelentősebb t e r m é k e , egyúttal az a r a b széppróza legszámottevőbb alkotása a 16. sz. elején végleges f o r m á t öltött Ezeregyéjszaka meséi, az elbeszéléseknek, meséknek, n o v e l l á k n a k , legend á k n a k , a n e k d o t á k n a k egyedülálló g y ű j t e m é n y e , amely az a r a b a n y a g o n kívül s a j á t o s a r a b köntösben megőrizte és közv e t í t e t t e számos n é p (elsősorban az ind és a perzsa) mesekincsét, ezzel is t a n ú s í t v a és példázva az a r a b k u l t ú r a egyik legfontosabb v o n á s á t és funkciój á t az európai k u l t ú r a szempontjából, a megőrző-közvetítő szerepet. O Irod.: H . A. R . G i b b : Arabic L i t e r a t u r e (1926); O. R e s c h e r : Abriss d e r arabischen Lit e r a t u r g e s c h i c h t e (1925 — 1933); C. Broc k e l m a n n : Geschichte d e r arabischen L i t e r a t u r (1943 — 1949); H a n n a ' l — F á k húrí: T a ' r í k h al-adab al-arabí (1951); F . Gabrieli: Storia della l e t t e r a t u r a a r a b a 417

ARAGO (1952); R . A. Nicholson: A literary history of A r a b s (1958); Filstinszkij: A r a b s z k a j a klasszicseszkaja l i t y e r a t u r a (1965). Simon Róbert Arago, É t i e n n e (Estagel, 1802. f e b r . 2.—Párizs, 1892. m á r c . 5.): f r a n c i a író. H a r c o s r e p u b l i k á n u s p á r t i politikus. J . Arago író öccse. 1849 u t á n emigrált, 1859-ben t é r t vissza h a z á j á b a , 1870-ben Párizs polgármestere l e t t . 1871 u t á n visszavonult a politikai élettől, 1879-től a Luxembourg-múzeumban dolgozott. 1830 ós 1849 között a Vaudeville-színház igazgató j a k ó n t m i n t e g y száz, azóta elf e l e j t e t t k o m é d i á j á t ós vaudeville-jót m u t a t t a be sikerrel. Állítólag H . de Balzac első regényét (L'hóri tiere d e Birague) Aragóval közösen írta. N á l u n k is j á t s z o t t á k P . Vermond-nal közösen írt vaudeville-jét: Les mémoires du diable (1842: Egressy B., Az ördög n a p l ó j a , N e m z e t i Színház, 1843. n o v . 7., k i a d . : 1879). Arago, J a c q u e s (Estagel, 1790. m á r c . 10. — Brazília, 1855): f r a n c i a író. E . Arago író b á t y j a . S o k a t u t a z o t t E u r ó p á b a n , Ázsiában, A f r i k á b a n . M a j d Franciao.b a n vidéken, később P á r i z s b a n újságok a t szerkesztett. R e g é n y e i és d r á m a i m u n k á i m a m á r feledésbe m e r ü l t e k . U t i élményeiből s z ü l e t e t t leírásai értékesek: Promenades autour du monde ('Séta a világ körül', 1822): Voyage autour du monde ('Világ körüli u t a z á s ' , 1838 — 1940). Aragon, Louis (Párizs, 1897. okt. 3. — ): f r a n c i a költő, regényíró, esszéista, kritikus. Középiskolai t a n u l m á n y a i n a k elvégzése u t á n filozófiát, b o t a n i k á t ós fiziológiát t a n u l t a párizsi egyetemen, s biológiával, bakteriológiával foglalkozott. Áz 1, világháború a l a t t , 1917-től kisegítő orvosként t e l j e s í t e t t frontszolgálatot. Bátor magatartásáért magas k a t o n a i k i t ü n t e t é s t k a p o t t . Az imperialista h á b o r ú képtelensége a d a d a i s t a mozgalomhoz közelítette. 1919-ben A. Bretonnal és P h . Soupault-val megalap í t o t t a a Littérature c. folyóiratot, m a j d 1922-től kezdve a szürrealista mozgalom egyik elindítója, A. Breton és P . Eluard mellett éveken á t legjelentősebb képviselője és a mozgalom folyóiratainak szerkesztője, ill. f ő m u n k a t á r s a volt. 1927ben belépett a F r a n c i a K o m m u n i s t a P á r t b a , s ezzel m e g k e z d ő d ö t t eltávolodása a szürrealizmustól. E f o l y a m a t o t siett e t t e megismerkedése — 1928 Őszén — Majakovszijjal és E . Triolet-val, szerelme E l s a Triolet iránt, aki c s a k h a m a r felesége l e t t ; ez jelentősen befolyásolta t o v á b b i

életművét. A h ú s z a s évek végén és a harmincas évek elején többször j á r t az SZUban, részt v e t t a szovjet írók h a r k o v i kongresszusán (1930), s az ez idő t á j t írt költeményeiért, főleg a Front rouge ('Vörös f r o n t ' , 1931) címűért p e r b e fogt á k . A F o r r a d a l m i í r ó k ós Művészek Szövetsége ( A E A R = Association des Ecrivains e t A r t i s t e s révolutionnaires) folyóiratának, a Commune-nek főszerkesztője volt, r é s z t v e t t a s z o v j e t írók 1934-i m o s z k v a i kongresszusán, állást foglalt a szocialista realizmus mellett. 1937-től 1940-ig a párizsi Ce Soir c. k o m m u n i s t a n a p i l a p főszerkesztője volt. A 2. világháború első s z a k a s z á b a n frontszolgálatot t e l j e s í t e t t , é r d e m é r m e t ós k a t o n a i k e r e s z t e t k a p o t t . M i u t á n sikerült a fogságból F r a n c i a o . meg n e m szállt területére menekülnie, az ellenállási mozgalom egyik szellemi i r á n y í t ó j a lett. E k k o r írta Frangois-la-Colére álnéven nevezetes ellenállási költeményeit. A felszabadulás u t á n ismét a Ce Soir főszerkesztője volt (1949-ig). E m e l l e t t fontos irodalompolitikai szerepet is j á t s z o t t m i n t az ellenállás idején a l a k u l t írók Nemzeti Bizottsága (CNE = Comitó National des Écrivains) i r á n y í t ó j a és m i n t az u g y a n c s a k ellenállási k i a d v á n y k é n t indult Les Lettres Franqaises c. hetilap főszerkesztője (1949-től). 1956ban beválasztották a Francia Kommun i s t a P á r t k ö z p o n t i bizottságába. Ma is részt vállal a p á r t k u l t ú r p o l i t i k á j a kidolgozásában. 1987-ben az A c a d é m i e Goncourt tagjai k ö z é is b e v á l a s z t o t t á k , mely tisztségéről a z o n b a n 196S-ban l e m o n d o t t . 1957-ben N e m z e t k ö z i Lenin B é k e d í j j a l t ü n t e t t é k ki. O Sokrétű és v á l t o z a t o s életművében a l í r á t illeti m e g a központi hely, jóllehet p r ó z a i alkotásai is jelentősek. P á l y a k e z d é s e idején ,,a m o d e r n f a n t a s z t i k u m elemeit igyekezett teljes f é n y b e állítani n a g y lendületű líra ker e t é b e n " (H. Juin). Első verseskötete (Feu de joie, ' Ö r ö m t ű z ' , 1920) u t á n t ö b b prózai m ű v é t a szürrealista eszmék h a t o t t á k á t : Anicet ou le panorama ('Anicet v a g y a körkép', 1921); Le libertinage ('Á szabadosság', 1924); Le mouvement perpétuel ('Az örökmozgés', 1925). E k o r s z a k á n a k kiemelkedő regényében, a Paysan de Paris-ban ('Párizsi p a r a s z t ' , 1926) érzékeny á r n y a l a t o s stílusban írta m e g , m i k é n t kereste a rendkívülit, a v á r a t l a n t , a csodálatost a világváros m i n d e n n a p i életében. Munkásságának m á s o d i k szakasza a húszas évek végén k e z d ő d ö t t , m i u t á n s z a k í t o t t a szürrealista mozgalommal. E k k o r megh i r d e t t e a „visszatérést a valósághoz", s kifejtette, h o g y ,,a huszadik s z á z a d b a n 418

ARAGO megy végbe először a világ kettéosztása: senki se ábrándozzék arról, h o g y kimen e k ü l h e t világunkból: R i m b a u d menedékhelye, H a r r a r , olasz csapatok h a d m ű v e leti helye l e t t " . Az igényes m ű v é s z i m u n k a és a politikai cselekvés szerves összekapcsolása jellemzi Aragon m á s o d i k kors z a k á n a k szépprózai m ű v e i t is. A harmincas é v e k b e n f ő k é n t a polgári társad a l o m l a p p a n g ó válságának időszakát, az 1890 és 1914 közt eltelt k é t és fél évtizedet v á l a s z t o t t a regényeinek időbeli keretéül. Monde réel ('Való világ') c. regényciklusában h a t á s o s a n í r t a le a polgári világ torz jelenségeit, elembert e l e n e d e t t f i g u r á i t s e h a m i s világ ellentétekónt a forradalmi munkásmozgalomb a n f o r m á l ó d ó ú j emberség példáit: Les choches de Bálé (reg., 1933: Hevesi A., A bázeli harangok, 1935); Les beaux quartiers (reg., 1936: N a g y A., Ű r i negyed, 1937; N a g y A . — F o d o r J . — F a l u d y Gy., ua., 1956); Les voyageurs de l'Impériale (reg., 1942: L á n y i V., Az omnibusz utasai, 1958). A k é t h á b o r ú k ö z ö t t i időszakn a k , a h a z u g béke k o r á n a k élveteg kereskedőrétegét, a h a n y a t l á s és pusztulás k é p é t m u t a t j a be az Aurélien (reg., 1944: Szekeres Gy., Sziget a Szajnán, 1961). U g y a n e n n e k a k o r s z a k n a k befejező szakasza, ill. a 2. világháború első évei a d n a k keretet legterjedelmesebb, befejezetlen r e g é n y f o l y a m á n a k , a Les communisies-nek (1949 —1951: Gyergyai A., Szávai N., K o m m u n i s t á k , 1950 — 1953). K ö l t ő i tevékenységének m ú l h a t a t l a n érdeme, hogy összekapcsolta a húszas évek a v a n t g a r d i s t a kísérleteit a n e m z e t i h a g y o m á n n y a l . L í r á j á b ó l kiemelkednek gyöngéd és szenvedélyes szerelmes versei, v a l a m i n t az ellenállás a l a t t í r t balladák és r o m á n c o k , a Crévecoeur (1941, ' N a g y keserűség') és a Musée Grévin (1943, 'Grévin-múzeum') c. k ö t e t e k b e n . Az ötvenes években Aragon t o v á b b i esztétikai következtetéseket v o n t le e szintetizáló fejlődésből, s „nemzeti költészet " néven m o z g a l m a t kezdem é n y e z e t t , a m e l y — V. Hugó nevének védnöksége a l a t t — a h a g y o m á n y és az ú j í t á s egységének létrehozását t ű z t e ki célul. E n n e k jegyében f o g a n t p o m p á s önéletrajzi verseskönyve, a Le román inachevé (1956: Somlyó Gy., A befejezetlen regény, szemelv., 1958). L e g é r e t t e b b prózai a l k o t á s a a La semaine sainte (reg., 1958: Kolozsvári-Grandpierre E., Nagyhét, 1960). 1815 n a g y h e t ó n e k és Géricauli sorsának felidézésével a r r a a mindig időszerű kérdésre keres választ, hogy a p i l l a n a t n y i cselekvés m i k é n t viszonylik a fejlődés logikájához. S o k r é t ű irodalmi a l k o t ó m u n k á j á t szervesen egészíti ki 27*

l a n k a d a t l a n irodalomszervező és m ű v e l ő déspolitikai tevékenysége, v a l a m i n t n a g y h a t á s ú kritikai m u n k á s s á g a ; Stendhalról és V. Hugóról írt t a n u l m á n y a i különösen emlékezetesek. O Ö s s z e g y ű j t ö t t m ű v e i : Oeuvres croisées d'Aragon et d'Elsa Triolet ( ' A r a g o n és E l s a Triolet összefonódó m ű v e i ' ) . O A r a g o n 4 k ö l t e m é n y é t Kósa Gy. 1962-ben megzenésítette, t ö b b versére k o m p o n á l t d a l t G. Auric. O M ű v e i Mo.-on m á r a 2. v i l á g h á b o r ú előtt visszh a n g o t k e l t e t t e k : Illyés Gy. h í v j a fel r á a figyelmet ( D o k u m e n t u m , 1927. m á r c . ) , a h a r m i n c a s években p e d i g a baloldali lapok s ű r ű n szerepeltetik (a rom á n i a i K o r u n k , Kassák Munka c. l a p j a és a párizsi Munkásszemle, Szabad Szó, M a g y a r Szemle). Igazi elismertetése azonb a n csak a felszabadulás u t á n t ö r t é n t m e g . O E g y é b m ű v e i : Hourra VOural ( ' H u r r á Ural!', költ.-ek, 1934); Les yeux d'Elsa ('Elza szemei', költ.-ek, 1942); Servitude et grandeur des Frangais (elb.-ek, 1945: részlet Keszi I., Nincs t ö b b é r ó m a i jog, 1948; teljes szöveg uő., Szolgaság ós dicsőség, 1948); L'homme communiste (tan.-ok, 1946: M u r á n y i K o v á c s E . , A k o m m u n i s t a e m b e r , 1949); Le nouveau Gréve-coeur ('Űj n a g y keserűség', költ.-ek, 1949); J'abats mon jeu ('Kijátszom a kárt y á i m a t ' , tan.-ok, 1959); Elsa (költ.-ek, 1959); Les poétes ('A költők', költ.-ek, 1960); Histoireparalléié U.S.A. — U.R.S S. (A. Maurois-val, 'Az USA és az SZU p á r h u z a m o s t ö r t é n e l m e ' , 1962); Le fou d'Elsa ('Elza b o l o n d j a ' , költ.-ek, 1963); Le voyage de Hollandé ('Hollandiai utazás', költ.-ek, 1964); La Mise á mort ('Kivégzés', reg., 1965); Blanche ou l'oubli ('Blanche v a g y a feledós', reg., 1967). O M a g y a r u l móg: Költemények (Térey S., M u r á n y i - K o v á c s E . , 1947); Válogatott versek (Békés I., Devecseri G., S o m í y ó Gy. s t b . , 1948); Ember és kultúra (tan.-ok, R á b a Gy., 1949); Művészetről, művészetekről (tan.-ok, Csatlós J . , R ó n a i Gy., Gera Gy. stb., 1956); Le mouton. — A spicli (elb., Keszi I., 1959); Válogatott versei (Illyés Gy., R ó n a y Gy., Somlyó Gy. stb., 1964). O Irod.: C. R o y : A r a g o n (1945); R ó n a i M. A.: H á r o m verssor Aragon a j k á n (Szivárvány, 1947. aug. 23.); Gyergyai A . : Aragon, a k r i t i k u s (Csill, 1956, 1.); R . G a r a u d y : A r a g o n ú t j a a szürrealizmustól a való világig (1962); Somlyó G y . : A költészet évadai (1963); Csehi G y . : M u n k á s o s z t á l y és irodalom (1963); Szabolcsi M.: E l ő d ö k ós k o r t á r s a k (1964); G. Sadoul: A r a g o n (1967); az E u r o p e Aragon-száma, 1967. f e b r . — m á r c . ; K ö p e c z i B.: A r a g o n m ű helyében. ( K r i t i k a 1968. jún.). Dobossy László

419

ARAGO

Aragona, Tullia d' (Róma, 1508—uo., 1556): olasz költőnő. Giulia Ferrarese római kurtizán és Lodovico d'Aragona bíboros leánya. A p j a megengedte, hogy nevét viselje s ahhoz méltóan neveltette. A bíboros halála után élete kalandsoroz a t t á vált, melynek állomásai Róma, Ferrara, Velence (ahol Arctinóval támad nevezetes kalandja), Firenze, végül ismét Róma. Szép portréját, A. Buonvicini m ű v é t Bresciában őrzik. O Személyében jellegzetes reneszánsz típus: művelt, szellemes, m a g a körül kifinomult szalonéletet teremtő kurtizán. Verseiben hideg Petrarca-utánzó, képei már barokkosak; a lírai hang általában finomkodóan modoros, bár P. Manuellihez írt szonettjeiben Őszintén átélt szerelmet ábrázol. A Dialogo della infinitá d'amore ('A szerelem végtelenségéről szóló párbeszéd', 1547) egyike a kor platonista megjelenésű erotikus értekezéseinek. O Főbb műve móg: Ilimé ('Versek', 1547). O Magyarul: 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, 1957). Rónai Mihály András Aragviszpireli, Sio (írói nóv); Sio Dedabrisvili (családi nóv); (Kariszhevi, Duseti köz., 1867. dec. 4.—Tbiliszi, 1926. jan. 2.): grúz író. Sokgyermekes szegény falusi p a p hatodik f i a volt, korán árvaságra j u t o t t . Gyermekkorát a keletgrúz hegyi törzsek k ö z ö t t töltötte. 1890-től 1895-ig — kilenc hónapi megszakítással, amelyet f o r r a d a l m i tevékenysége büntetéseként börtönben t ö l t ö t t — Varsóban tanult, megszerezte az állatorvosi diplomát. Visszatérve Grúziába, haláláig állatorvosként m ű k ö d ö t t . O A kis terjedelmű, lélektani feszültséggel telített, olykor a szimbolizmusba hajló próza megteremtője a g r ú z irodalomban. Művészete elválaszthatatlan a grúz kritikai realizmus és népiesség hagyományaitól, ugyanakkor jól felismerhető mind Mawpassant, m i n d Maeterlinck hatása. Miniatűr elbeszéléseiben elsősorban a korai kapitalizmus grúz paraszti t á r s a d a l m á t ábrázolta hősei lelki állapotrajzán keresztül; másfelől a kortárs kispolgár erkölcsi-szellemi ürességót, szerelmi életének dehumanizálóa á s á t . Egyetlen regénye, a Gabzaruli guli ('Összetört szív', 1920) a szerelem mind e n t elsöprő erejének romantikus-szimbolikus magasztalása; t é m á j á t a folklórból merítette. O Gyűjt, kiad.: Thzulebata szruli krebuli ('Összes művei', 1947). O Irod.: Sz. Csilaia: Meoce szaukunisz k a r t u l i mcerloba (1. köt., 1956). Istvánovits Márton Arai Hakuseki; Arai Hakuszeki (írói név); Arai Kimiyoshi (eredeti név);

(Edo, m a Tökyö, 1657, ?—uo., 1725. m á j . 19.): japán államférfi, történész, író, költő. H a g y o m á n y o s japán műveltséget szerzett, de a korabeli európai k u l t ú r a iránt is élénk érdeklődóst m u t a t o t t . Szóles körű ós nagy jelentőségű politikai, tudományos tevékenysége irodalmi munkássággal párosult. Öregkor á b a n írt Oritaku shiba no ki ('A t ű z r e tördelt rőzsegally feljegyzései', 1716) c., egyszerű, tiszta stílusú emlékiratai az Edo-kori (1600—1868) haikuköltők eszszói között mesterműnek tekinthetők. O Irod.: G. W. K n o x : Hyő-chü oritaku shiba no ki (TASJ, 1902, 2.). Holla István Arájs-Bérce [arájsz-berce], A u g u s t s (írói név); August Arajs (családi név); (Bajári, 1890. ápr. 1.—Riga, 1921. j ú n . 11.): l e t t költő. Parasztcsaládból származott, gyári munkás volt, részt vett a forradalmi mozgalomban. 1919-ben az ország h a t á r a i n túl a Sarkanais Karogs c. lap szerkesztője majd a L e t t Tanácsköztársaság egyik vezetője volt. 1920-ban illegálisan visszatért Rigába, s vezette a kommunista mozgalmat. L e t a r t ó z t a t t á k ós 1921ben kivégezték. O Versei, elbeszélései életében nem jelenhettek meg kötetben, röplapokon terjesztették őket. Lír á j a expresszív, h a r c r a buzdító, agitatív forradalmi költészet. O Főbb m ű vei: Menusa nave ('Menusz halála', elb., 1921); Sarkanais cels ('Vörös út', költ.-ek, 1922); Stasti ('Elbeszélések', 1922). O Irod.: Latisszkije revoljucionnije gyejatyeli (1958); Latviesu literatüras vesture (5. köt., 1959). arakan irodalom: a Burmai Unió Bengáli-öbölre nyíló, délnyugati t a r t o m á n y á b a n élő, a burmaiakkal rokon, de m u z u l m á n vallású s önmagát rakhaingnak nevező nép irodalma. A burm a i a k k a l kis kiejtósbeli különbséggel azonos nyelvet beszélő rakhaingok Árak a n b a n évszázadokig önálló fejedelemséget alkottak, s csak 1784-ben, a B u r m a egységét helyreállító Konbaung-dinasztia kirátyának, Bodowpajának sikerült kiterjesztenie reájuk is h a t a l m á t . Az arakan irodalomból csak töredékek ismertek, de ezekből is kitűnik, hogy az kölcsönhatásban állt a b u r m a i királyságok irodalmával. A prózairodalom remeke a legendákat és csodás a n e k d o t á k a t t a r talmazó Arakan Jazawin ('Az A r a k a n fejedelemség évkönyvei'). A m ű i. e. 2666-ig vezeti vissza a rakhaingok történetét, és 227 fejedelmet nevez meg. Az egyik népszerű b u r m a i költői műfaj, az -*egyin első képviselője, a 14 420

ARAKS — 15. sz.-ban élt Aduminnjo is a r a k a n i volt. A 17. sz. a r a k a n költői közül Uggabjan emelkedett ki. A r a k a n kapcsolatb a n állt Bengáliával s ez n y o m o t hag y o t t i r o d a l m á b a n is. Thin Hszaja (életr a j z i a d a t a i ismeretlenek) verses regénye egy benareszi (Yaranasi) herceg és egy p a r a s z t l e á n y szerelméről szól. Az iszlám t é r h ó d í t á s á v a l A r a k a n b a n m á r a 17. sz.tól jelentős befolyást g y a k o r o l t a perzsa és a r a b k u l t ú r a . Az írók n e m c s a k az a r a b meséket ós a perzsa t ö r t é n e t e k e t , h a n e m az iszlám kézikönyveit is l e f o r d í t o t t á k b u r m a i nyelvre. Az első a r a k a n i m u z u l m á n költő Daulat Kazi. E n a g y m ű v e l t s é g ű költő k i v á l ó a n ismerte a bengáli, a szanszkrit, a perzsa és az a r a b i r o d a l m a t is. Az önálló a r a k a n irod a l o m 1784 u t á n b e o l v a d t a b u r m a i i r o d a l o m b a . O Irod.: Min L a t t : Mains t r e a m s in B u r m e s e l i t e r a t u r e (1960 — 1966); S. C h a t t e r j i : L a n g u a g e s a n d liter a t u r e s of m o d e r n I n d i a (1963). Bögös László Arakel Baghiseci; A r a k ' e l Bayisec'i (Baghes, m a : Bitlis, 15. sz.): ö r m é n y költő, egyházi író. Számos vallásos éneket, moralizáló verset, p r ó z á b a n pedig m a r t i r o l ó g i u m o k a t írt. Verseinek j a v a részét a n é p nyelvén í r t a , elég ügyes verselósi készséggel. L e g m e g k a p ó b b a , , S z t a m b u l fővárosról, a f r a n k o k eljöveteléről és Örményország felszabadítás á r ó l " szóló 320 soros j e r e m i á d j a . Költ e m é n y é t a keleti kereszténység fővárosa iránti csodálat, elvesztése m i a t t i súlyos f á j d a l o m és visszaszerzésébe v e t e t t vizionárius h i t h a t j a át. Megénekelte ínég t a n í t ó m e s t e r e , a k h l a t i Grigor Cerenc életét és v é r t a n ú s á g á t , versbe szedte Világosító Szent Gergely megkínzatásán a k és Trdat király megtérítésének tört é n e t é t (->-Agathangelosz). Schütz Ödön Arakel Szjuneci; Aí-ak'el Syunec'i (a 14. —15. sz. fordulóján): ö r m é n y költő. S z j u n i k egyházmegye érseke, a t a t e v i kolostor a p á t j a . S z á m t a l a n egyházi éneket, vallásos t á r g y ú (hosszú) k ö l t e m é n y t írt: Világosító Szent Gergely megkínzat á s á r ó l (— Agathangelosz), N a g y Nerszesz p a t r i a r c h á r ó l stb. K e d v e l t e az ö r m é n y ábécé b e t ű i r e szerkesztett akrosztichon o k a t . F ő m ű v e az AdamgirJc ('Ádámk ö n y v ' ) , melyben Á d á m t e r e m t é s é t , bűnbeesését és a P a r a d i c s o m b ó l való kiűzetését énekli meg. Az 1401 —1403 k ö z ö t t írt, összesen 1740 négysoros szakaszból álló k ö l t e m é n y v o l t a k é p p h á r o m különböző vers. A G és B v a r i á n s nagyrészt skolasztikus jellegű b i b l i a m a g y a r á z a t , az A v a r i á n s pedig n a i v b á j j a l , élénk

színekkel ecseteli a bibliai történetet (kritikai kiadása 1907-ben Velencében jel e n t meg). Schütz Ödön Arakida M o r i t a k e (Ise, 1473—uo., 1549): j a p á n költő. A p j a az isei szentély főpapja. Korán árvaságra jutott, maga is p a p i p á l y á r a l é p e t t . R e n g a v e r s e i ós haikuversei m á r h u s z o n h á r o m éves koráb a n ismertté t e t t é k n e v é t . S z a b a d a b b , h u m o r o s , szellemes h a i k u v e r s e i t később e műfaj mintáinak tekintették: Lehullott virág visszaszállt az ágra? Lám, csak egy pillangó 1

O E l e t e végén í r t fő m ű v e , a Haiki-norenga doku gin soku ( ' E z e r önálló h a i k a i no-rengadal', 1540) a M u r o m a c h i - k o r i (1333 — 1573) líra egyik l e g n a g y o b b hatású versgyűjteménye. Gyűjt, kiad.: Arakida Moritake shü ('Arakida M o r i t a k e g y ű j t e m é n y e ' , 1951). O K ö l t e m é n y e i ből angol n y e l v ű v á l o g a t á s : A n a n t o l o g y of h a i k u (1932). O M a g y a r u l : 1 vers (Matavovszky B., Ú j I d ő k , 1927, 2.); 1 vers (Kosztolányi D., K í n a i ós j a p á n versek, 1943). Halla István Arakida R e i (írói név); Arakidajo ( ' A r a k i d a asszony'); Arakida Takako (eredeti név); (Ise, 1732. m á r c . 10.— uo., 1806. jan. 12.): j a p á n írónő, költőnő. A p j a p a p volt, ő t n a g y b á t y j a örökbe f o g a d t a . Tehetsége vers- és prózaírásb a n e g y a r á n t igen k o r á n m e g m u t a t k o z o t t . Legjelentősebbek t ö r t é n e l m i t á r g y ú elbeszélései. A 18. sz. végi irodalom sokoldalú egyénisége. F ő m ű v e i : Ike no mokuzu ('Tavi h í n á r o k ' , elb.-ek, 1772 k.); Tsuki no yukue ( ' A m e r r e a hold j á r ' , elb.-ek, 1772 k.). Halla István Araksit Dász (19. sz. első fele): orijá költő. M a h á r á d z s a f i a volt, d e — m i n t egykor Buddha — l e m o n d o t t a világi örömökről, v á n d o r a s z k é t a l e t t ós p a n t e ista vallásos d a l o k a t írt. A h i n d ú bálv á n y i m á d á s t és k a s z t r e n d s z e r t elvetette. Arakszmanjan, Á l e k s z a n d r ; A l e k s a n d r Araksmanyan; Á l e k s z a n d r Á r m e n i Manuk jan (családi nóv); (Alekszandropol, m a : L e n i n a k a n , 1911. j ú n . 3. —): szovjet ö r m é n y d r á m a í r ó . Szülei r é v é n m á r gyerm e k k o r á b a n k a p c s o l a t b a k e r ü l t a színházzal. A 30-as é v e k b e n k e z d e t t el írni és ettől kezdve o n t o t t a a s z í n m ű v e k e t . H o s s z ú időn á t s z i n t e egyedül u r a l t a az ö r m é n y s z í n p a d o t . D r á m á i n e m c s a k tém á b a n és stílusban, de s z í n v o n a l b a n is nagy változatosságot m u t a t n a k . O Főbb m ű v e i : Varder jev arjun ( ' R ó z s á k és vér', d r á m a , 1957); Ko szerti krake ('A szíved t ü z e ' , d r á m a , 1958). 421

ARANY Aram, K u r t (írói nóv); H a n s Fischer (családi név); ( L e n n e p , 1869. j a n . 28.— ?, 1934. júl. 10.): n é m e t író, ú j s á g í r ó . 1908-tól a Berliner Tageblatt szerkesztője volt. R o m a n t i k u s stílusban í r t regényei ós drámái a s z ó r a k o z t a t ó i r o d a l o m h o z t a r t o z n a k . O M a g y a r u l : Die Knsine aus Amerika (reg., 1914: n. n., A z a m e r i k a i r o k o n , 1916). arámi irodalom; arameus irodalom: n é h á n y elő-ázsiai népnek a sózni nyelvcsalád n y u g a t i c s o p o r t j á h o z t a r t o z ó a r á m i nyelven e l t e r j e d t irodalma. A n y u g a t i sóm i (kánaáni) mássalhangzós í r á s t használó arámi írásbeliség az i. e. 9. sz.-ban k e z d ő d ö t t ; F ö n í c i a , Észak-Szíria a r á m i kisfejedelmeinek feliratai t ö r t é n e l m i és nyelvészeti órdekessógűek; r é s z b e n az asszir királyfeliratok hatása alatt a k r ó n i k a jellegű irodalmi s z í n v o n a l ú tört é n e t i beszámoló felé f e j l ő d t e k ( P a n a m muwa és fia, BarraJcib i. e. 8. sz.-i, szamaali, Matiél szíriai király szfiréi felirata). O K b . az i. e.,8. sz.-tól kezdve a z a r á m i n y e l v l e t t Elő-Ázsiának először liturgikus, m a j d n e m z e t k ö z i , később i r o d a l m i s a végén h i v a t a l o s állami n y e l v é v é ; elterjedésének e klasszikus k o r á b a n „birod a l m i a r á m i " - n a k nevezzük; e nyelven számos h i v a t a l o s fordítás k é s z ü l t óperzsából, a k k á d b ó l és elámiból, ezek közül legjelentősebb a z ú n . Biszutuni felirat p a p i r u s z k i a d á s a . A fordítások m e l l e t t az a r á m i irodalom önálló t e r m é k é n e k t e k i n t h e t ő egy e g y i p t o m i zsidó telep i r a t t á r á b a n talált p a p i r u s z , amely t ö b b e k k ö z ö t t Ahikar nevéhez f ű z ő d ő elbeszéléseket ós e g y prófétai t ö r t é n e t e t ő r z ö t t m e g szám u n k r a . A klasszikus a r á m i i r o d a l o m legfontosabb emlékei az Ószövetség héber k á n o n j á b a n m a r a d t a k fenn, Ezra könyvéhen a d o k u m e n t á l t t ö r t é n e t í r á s , Dániel könyvé ben a regényes legenda m ű f a j a i b a n . Az i. e. 6 — 3. sz.-ban B a b i l ó n i á b a n a r á m i nyelvű varázsirodalom virágzik (uruki a g y a g t á b l a , m á g i k u s csószefelirat o k ) . O Az i d ő s z á m í t á s u n k kezdete körüli s z á z a d o k b a n a zsidóság h é t k ö z n a p i nyelvóvó a h é b e r h e l y e t t az a r á m i lett. A többnyire m á s nyelvű f o r d í t á s o k b a n f e n n m a r a d t a p o k r i f irodalom termékeiről ritkán d ö n t h e t ő el bizonyosan, h o g y eredetileg h é b e r ü l íródtak-e v a g y a r á m i ul; éppily nehezen eldönthető p r o b l é m a , h o g y az ó k e r e s z t é n y irodalomból, s különösen az Evangéliumok közül m e l y i k volt eredetileg a r á m i ; de kétségtelen, h o g y a rendkívül g a z d a g apokrif i r o d a l o m b a n az a r á m i nagy s z e r e p e t j á t s z o t t (Tóbit könyve, Iészusz Szirakh, Genesis Apocryphon, Nabunáj imája). Az apokrif zsidó a r á m i irodalom széles k ö r ű olvasótábor igényét

elégítette ki, s az Ószövetség öröksége mell e t t a hellenisztikus irodalom h a t á s a is felismerhető benne; h a t á s a ú j m ű f a j o k b a n , pl. az —aretalógiá hoz közelálló é l e t r a j z o k b a n ós a szövegek nemegyszer világias szellemében fedezhető fel. I g e n e l t e r j e d t m ű f a j j á v á l t az -*•apokalipszis. Az a r á m i olvasóközönség Biblia i r á n t i érdeklődósét a Targum, a zsidóság szent k ö n y v e i n e k fordítása, sok esetben jelenték e n y e n b ő v í t e t t t a r t a l m ú p a r a f r á z i s a elég í t e t t e ki. A r á m i d i a l e k t u s b a n í r ó d o t t a -+•szamaritánus irodalom is. O A r ó m a i h ó d í t á s k o r a az i. sz. 1. sz. u t á n nagymórt é k b e n leszűkítette az a r á m i irodalom t o v á b b i életét. Az i. sz. 3. sz. t á j á n a héber ismét az irodalmi nyelv* r a n g j á r a emelked e t t , s ettől kezdve h é b e r és a r á m i p á r h u z a m o s a n szent n y e l v e a zsidó irodalomn a k ; a Midrás és a Talmud mindkettőt használta. A korábbi apokrif hagyományhoz kapcsolódik az Alphabetum Siracidis. Valószínűleg a korai k ö z é p k o r b a n keletk e z e t t a Mögillat Antiokhosz, amely a M a k k a b e u s o k k o r á n a k nemzeti dicsőségét legendás t ö r t é n e t t é színezi. A középkori zsidó költészet a héber mellett alkalmilag h a s z n á l j a az a r á m i t is. O Az a r á m i n y e l v egyenes f o l y t a t á s a , a szír sok t e k i n t e t b e n az irodalom h a g y o m á n y a i t is örökölte, (—szír irodalom, az ú n . ú j a r á m i irodalomhoz —újszír irodalom). O K i a d . : A. Merx: C h r e s t o m a t h i a Targ u m i c a (1888); A. E . Cowley: Á r a m a i é P a p y r i of t h e F i f t h C e n t u r y (1923); P . Riessler: Altjüdisclies S c h r i f t t u m ausserh a l b d e r Bibel (1928); J . J . lvoopmans: A r a m á i s c h e C h r e s t o m a t h i e (1962); H . D o n n e r — W. Rölling: K a n a a n a i s c h e u n d aramaische I n s c h r i f t e n (1962 —1964). 0 Irod.: L. Zunz: Die synagogale Poesie des Mittelalters (1920); F . R o s e n t h a t : Die a r a m á i s t i s c h e F o r s c h u n g . . . (1964). Komoróczy Géza Aramilev (írói nóv); I v a n Andrejevics Zirjanov (családi nóv); (Jezsi, 1896 — Moszkva, 1954. á p r . 11.): szovjet orosz író. Az 1920-as évek közepén kapcsolód o t t be a szovjet irodalmi életbe: Junoszty Matveja ( ' M a t v e j i f j ú s á g a ' , 1941) c., közepes s z i n t ű regényében a tömegek forr a d a l m i a k t i v i z á l ó d á s á t ábrázolja. Vadászelbeszéléseit (Ohotnyicsji rasszkazi, 'Vadászelbeszélések', 1948) természetábrázolásuk teszi v o n z ó v á . O Magyarul: 1 nla (Brodszky E . , S z o v j e t írók elbeszélései, 1. köt., 1953); 1 nla ( K a r d o s T., Ű j Világ, 1953, 4.); 1 nla (László H , Ű t u n k , 1959, 5 — 6.). A r a m j a n , R a f a j e l Gevorki; R a f a y e l Gevorgi Aramyan ( V a g a r s a p a t , m a : Ecsmiadzin, 1921. nov. 20. —): szovjet 422

ARANY ö r m é n y író. A jereváni e g y e t e m e n t a n u l t . Rövid, lírai h a n g v é t e l ű novelláival ú j színfoltot h o z o t t a m ű f a j b a . O F ő b b m ű v e i : Rubinján jeghbajrner ('A R u b i n j á n testvérek', reg., 1951); Csetambac dzier ('Nyergeletlen l o v a k ' , nlák, 1964). Aramjan, Valter Gevorki; Valter Gevorgi Aramyan (Vagarsapat, m a : Ecsmiadzin, 1909. jún. 15. —): s z o v j e t ö r m é n y író. 1932-ben elvégezte a jereváni e g y e t e m e t , u t á n a a M a t e n a d a r a n kézirattárának tudományos munkatársa lett. 1937-től 1953-ig kónyszertartózkodási h e l y e n élt. A lágerélettel foglalkozó erőteljes novelláival t ű n t fel. O F ő b b művei: Marde ('Az ember', nlák, 1959); Mardu szere ('Az e m b e r szerelme', nlák, 1962); Enkac care ('A kidőlt fa', nlák, 1964). Arandzar (írói név); Aran^ar; Miszak K e r o v b e i Kujumdzsjan (családi nóv); (Tigranakert, Kesaria köz., 1876,? — A d a n a , 1913. szept. 10.): töröko.-i ö r m é n y író, publicista, pedagógus. G a z d a g kereskedőcsaládból s z á r m a z o t t . A zürichi ós m ü n c h e n i egyetemen t a n u l t , később t a n á r i p á l y á n m ű k ö d ö t t . Mesteri novelláiban az istanbuli ö r m é n y t á r s a d a l o m m i n d e n n a p j a i t örökítette meg. í r á s a i t eredeti, h u m o r o s látásmód jellemzi. Legf o n t o s a b b novelláskötete, a Vesti cicagh ('A k í n k a c a j a ' ) 1905-ben jelent meg. Arango y Escandón [árángo i eszkándón], A l e j a n d r o (Puebla de los Angeles, 1821. júl. 10.—Ciudad de México, 1883. febr. 28.): mexikói politikus, költő, tudós. 1831-től M a d r i d b a n bölcsészeti, 1830-ban Mexikóba visszatérve jogi t a n u l m á n y o k a t végzett. A K o n z e r v a t í v P á r t egyik vezetője, nemzetgyűlési t i t k á r , a legfelsőbb bíróság s Miksa császár á l l a m t a n á c s á n a k t a g j a volt. A Miksa b u k á s á t követő rövid európai száműzetés u t á n h a z a t é r v e a politikai élettől visszavonultan élt. Az Academia Mexicana de la L e n g u a igazgatójakónt h a z á j á b a n ő h í v t a fel először a figyelm e t az a n t i k és a keleti k u l t ú r a t a n u l m á n y o z á s á r a . S o k a t f o r d í t o t t , klasszicizáló, vallásos h a n g v é t e l ű , L. d e L e ó n r a emlékezt e t ő verseit Versos ('Versek') c. k ö t e t é b e n g y ű j t ö t t e össze. L e g j o b b m ű v é t , az Ensayo histórico sobre Fray Luis de Leónt ( ' T ö r t é n e t i t a n u l m á n y F r a y Luis de Leónról', 1866) is e költői példaképéről írta. Vékony Béla Aranha [ a r á n y a ] , Graga (írói név); J ó s é Pereira d a Gra$a Aranha (teljes név); (Sao J o á o , M a r a n h á o állam, 1868. j ú n . 21.— Rio de J a n e i r o , 1931. jan. 26.): brazil író. A recifei egyetem jogi k a r á n szerzett d i p l o m á t . U g y a n o t t ismerte m e g T. Bar423

relét, kora elismert n a t u r a l i s t a regényí r ó j á t , aki n a g y h a t á s s a l v o l t fejlődésére. E l ő b b ü g y v é d k é n t dolgozott, m a j d a jogi k a r o n tanszékvezető professzor lett. K é s ő b b diplomáciai s z o l g á l a t b a l é p e t t és hosszú időt t ö l t ö t t k ü l f ö l d ö n . A Brazil I r o d a l m i A k a d é m i a a l a p í t ó t a g j a . Az a k a d é m i á n belül sokat h a r c o l t az ú j m ű v é s z e t i i r á n y z a t o k e l f o g a d t a t á s á é r t . O 1902-ben m e g j e l e n t regénye, a Canaá ( ' K á n a á n ' ) , m e l y a n a t u r a l i z m u s b a o l t o t t realista stílus jegyében Íródott, f o r d u l ó p o n t a brazil irodalom t ö r t é n e t é b e n . J . Verissimo, a kor n a g y i r o d a l o m k r i t i k u s a így ír róla: „ O l y a n b e m u t a t k o z á s volt ez, a m e l y n e k p á r j á r a n e m emlékszem i r o d a l m u n k b a n . N a g y író született. Ú j a t hoz a t é m á b a n , inspirációban, felfogásában ós s t í l u s á b a n " . A Canaá című m ű v é t a m o d e m i s m o előf u t á r a k é n t t a r t j á k s z á m o n , m a j d 1924 u t á n A r a n h a ténylegesen is a m o d e m i s m o szellemi vezére lett. O F ő b b m ű v e i : Malasarte (reg., 1911); A viagem maravilhosa ('A csodálatos u t a z á s ' , reg., 1930); O meu próprio románcé ('Az én s a j á t reg é n y e m ' , önéletrajz, befejezetlen, 1931). O Irod.: A r m a n d o Correia P a c h e c o : Graga A r a n h a . L a o b r a y el hombre(1951). Major László áranjaka, aranyaka indiai irodalmi formák, misztikus irodalom, irodalom és tudomány) O Angolul: Shánkháyana-Áranyaka (1908); Áitar e y a - Á r a n y a k a (1909). O Irod.: M. W i n t e r n i t z : Geschichte der indischen L i t e r a t u r (1. köt., 1909). Vekerdi József arany ábécé: -*••ábecedarium aranyaka:

—áranjaka

arányosság: 1. e s z t é t i k a i é r t e l e m b e n a m ű a l k o t á s a l k o t ó elemeinek helyes eloszlása. T a r t a l m i s z e m p o n t b ó l az a követelmény, h o g y az ábrázolás lényeges m o z z a n a t a i részletesebb, hosszabb, szer-

ARANY kezeti e s z k ö z ö k k e l is k i e m e l t e b b helyet n y e r j e n e k , m i n t a k e v é s b é lényegesek; pl. a bevezetés, befejezés ós tárgyalás, vagy az e p i z ó d o k és a főeselekmény köz ö t t f e n n á l l ó alá- és fölérendeltség tart a l m i h i e r a r c h i á j a helyesen t ü k r ö z ő d j é k terjedelmi arányaikban. E konkrét tartalmi arányrendszer mellett azonban egy —elvont formai a r á n y e l v is érvényesül a m ű a l k o t á s b a n , m e l y n e k törekvése az, h o g y a m ű egyes részeinek egymáshoz való viszonyában egységes m ó r t é k e t érvényesítsen, a kompozíció az á b r á z o l t tartalmakat zárt rendbe sorakoztassa: a színművek felvonásai, r e g é n y e k fejezetei, költemények s t r ó f á i megközelítően azonos t e r j e d e l m ű e k és azonos t a r t a l m i súlyúak legyenek, és e n a g y o b b egységek belső tagolása is h a s o n l ó s z i m m e t r i á t mintázzon. O N o h a a t a r t a l m i a r á n y r e n d s z e r alá- ós fölórendelósre, a f o r m a i pedig nivellálásra törekszik, ezek v a l ó j á b a n mégs e m ellentétesek, h a n e m ideális esetben h a r m o n i k u s egységet a l k o t n a k : a tartalm i a r á n y r e n d s z e r b e n azonos nagyságr e n d ű n e k minősülő fő részek f o n t o s s á g á t az elvont szimmetrizáló f o r m a törekvése h ű e n kifejezi azzal, h o g y a z o n o s formai egységekké ( f e l v o n á s , fejezet, strófa) alak í t j a őket, a t a r t a l m i l a g a l á r e n d e l t problémákból p e d i g e fő részek belső s t r u k t ú r á j á t (kép, epizód, periódus) építi fel. E z e k az e l v o n t f o r m á k viszonylag függetlenek a k o n k r é t t a r t a l m a k t ó l és ez a függetlenség lehetőséget a d a r r a , hogy t ö b b m ű a l k o t á s b a n , esetleg t ö b b történelm i korszakon keresztül is érvényesülhessenek. E z t a lehetőséget a z o n b a n csak azok v á l t h a t j á k valóra k ö z ü l ü k , amelyek a m a g u k m ó d j á n , s a j á t o s formakópleteiklcel valóban lényegien általános, m a r a dandó emberi-társadalmi viszonylatokat t ü k r ö z n e k vissza (mint pl. a hagyományos drámatípusok, a homéroszi eposzok, a keleti keretes elbeszélések v a g y a reneszánsz kori lírai f o r m á k szerkezetei). O A z a r á n y o s kompozíció, amellett, h o g y k ö n n y e n á t t e k i n t h e t ő v é teszi az á b r á z o l t a k a t , egy e m b e r i szemp o n t o k szerint r e n d e z e t t , ö n m a g á b a n z á r t világot állít szembe a k ö z n a p i valóság heterogenitásával, s így az emberközp o n t ú ábrázolás, a m ű v é s z i —antropocentrízmus egyik fontos forráslehetősége. , , E g y arányos világnak. . . a m ű v é s z i viszszaadása — í r j a Lukács Gy. — igazságán kívül és a t t ó l e l v á l a s z t h a t a t l a n u l azt a törekvést is m a g á b a n foglalja, h o g y az emberek v i l á g á t ábrázolja, o l y a n világot, amelyet m i n t hozzáillő t á t é l h e t , és amel y e t á t a k a r formálni, h o g y hozzáillő legyen." Az a r á n y o s s á g b a n az emberi szabadság ölt t e h á t érzéki f o r m á t , s így

ez a m ű —szépségének egyik komponense. H a s o n l ó a n f o n t o s szerepet játszik az a r á n y o s s á g a —harmónia megteremtésében. O N o h a a fentiekből következően a művészi a l k o t á s á l t a l á n o s t e n d e n c i á j á n a k kell t e k i n t e t n ü n k a z arányosságra való törekvést, ez n e m jelenti azt, h o g y az aránytalanság mozzanata kizárandó a m ű v é s z e t köréből. Az elvont forrna szemp o n t j a i n a k m e r e v , geometrikus érvényesítése az á b r á z o l á s elevenségét megszünteti, s h a c s a k az a l k o t ó n a k n e m volt különös o k a az ilyen —stilizálásra,, megsérti a m ű —anyagszerűségét. Lukács Gy. a szimmetrikus arányokról azt írja, h o g y ezeknek „ m ó d o s í t ó megközelítése" a helyes, a m i k o r az alkotó „ m ű v é s z i s z á n d é k k a l megáll egy bizonyos fokon, amely a szimmetriát mint olyant . . . l á t h a t ó v á és átólhetővó teszi, d e n y o m ó s m ó d o s í t á s o k a t , eltéréseket i k t a t b e oly m ó d o n , h o g y a szimmetria valódi és k ö v e t k e z e t e s e n kifejezett lényege sohase j u t h a s s o n é r v é n y r e " , h a n e m csak a m ű „ k o n k r é t t o t a l i t á s á n a k — természetesen f o n t o s — összetevője l e g y e n " . U g y a n c s a k ő h í v j a fel a figyelm e t arra, hogy a kifejezett aránytalanság is a művészi kifejezés szolgálatába állíth a t ó , h a „ a helyes a r á n y o k t ó l való elt é r é s t m i n t eltorzulást á b r á z o l j á k " . E g y a l a p v e t ő e n torz élethelyzet diszharmóniáj á t igen szuggesztíven kifejezheti t e h á t a szerkezeti elemek a r á n y t a l a n , dekomponált együttesének diszharmóniája (—mégrút), h a az ilyen ábrázolás —eszmei mondanivalóba, n e m a torz élethelyzet fat a l i s t a elfogadására, h a n e m megváltozt a t á s á r a indít. O (—struktúra, kompozízició) O Irod.: L u k á c s Gy.: Az e s z t é t i k u m s a j á t o s s á g a (1965). O 2. verstani értelemben az —ütemek, —kólonok és —periódusok c s o p o r t o s í t á s á b a n m u t a t k o z ó egységes a k u s z t i k a i viszony. Barna

József—Szerdahelyi

István

aranyszázad; SiglodeOro: a klasszikus s p a n y o l irodalom ós műveltség 16 —17. sz.-i f é n y k o r a . E g y e s e k az 1500 ós 1680 k ö z ö t t i időszakot v a g y az 1550 és 1650 k ö z ö t t i évszázadot nevezik így, m á s o k pedig az elnevezést t ö b b e s s z á m b a n (siglos de oro ' a r a n y s z á z a d o k ' ) a spanyol reneszánsz és b a r o k k egymástól nehezen elválasztható i r á n y z a t a i t egységbe foglaló jelentéssel az egész 16. és 17. sz.-ra v o n a t k o z t a t v a h a s z n á l j á k : m a g á b a n fogl a l j a a spanyol v i l á g h a t a l o m k i a l a k u l á s á t k ö v e t ő virágzás k o r s z a k á t ós az ezt k ö v e t ő h a n y a t l á s t móg világirodalmi szinten kifejező m ű v e k időszakát körülbelül P . Calderón de la Barca haláláig (1681). Legjelentősebb irodalmi kóp424

ARANY viselői: Oarcilaso de la Vega, M. de Cervantes, Lope de Vega, F. de Quevedo, B. Grácián és P . Calderón de la Barca. O Irod.: L. P f a n d l : Introducción al siglo de oro (1929). Hórányi Mátyás Araratjan, H a r u t j u n Vagharsapateci; Vayarsapateci H a r u t y u n Araratyan; Artyemij Araratov (írói nóv); H a r u t j u n Asztvacaturi Khacsikjanc (családi nóv); (Vagarsapat, m a : Ecsmiadzin, 1774. m á j . 3.— ?, 1831?): örmény memoáríró. Az ecsmiadzini kolostorban szolgált, később katonai szolgálatba lépett. 1797-ben Peterburgba került ós állami hivatalt vállalt. 1813-ban a d t a ki orosz nyelvű emlékiratait Zsizny Artyemija Araratszkovo, urozsenca szelenyija Vagarsapata bliz gori Ararata. . . ('Ararati Artyemijnak, az A r a r a t hegy melletti Vagarsapat falu szülöttének élete . . .') c. Műve hosszú ideig az egyetlen megbízható forrás volt a kaukázusi népek történetinéprajzi viszonyaira. Móg a múlt sz.-ban lefordították angol, francia és német nyelvre, ö r m é n y fordítása 1892-ben jelent meg Tbilisziben Harutjun Araratjani kjanke ( ' H a r u t j u n Araratjan élete') c. Szalmási Pál Árason, J ó n : —Jón Árason Arator (Liguria, 490 k.—Róma, 556 k.): keresztény latin költő. Nagy Theodorik idején állami hivatalnok volt, 540-ben egyházi pályára lépett. 544 körül Rómában összeállított egy De actibus apostolorum ('Az apostolok cselekedetei', 1469) c. hagiográfiai művet. A hexameterekben írt költemény érdekes történetei a korban szokásos nyilvános templomi felolvasáson nagy sikert arattak. A mű ügyes kompiláció, s megírása idején misztikusallegorikus célzata rendkívül korszerű volt. A későbbi hagiográfiai irodalom gyakran használta forrásként. Aratosz; Aratos (Tarszosz, i. e. 310 li. — ?, i.e. 245 k.): görög költő. Kisázsiában, a kilikiai Szólóiban nevelkedett, majd Athénben tanult; Menekratész epheszoszi grammatikus és költő, később az Akadémiát képviselő Menedémosz és a peripatetikus Praxiphanész filozófusok tanítványa, s egyúttal Zénón, a későbbi sztoikus filozófus, valamint Kallimakhosz tanulótársa volt. I. e. 276-tól Pellában, Antigonosz Gonatasz makedón király udvarában vendégeskedett, kót év múlva a hódító Pürrhosz király elől Szíriába, I. Antiokhosz Szótér királyhoz, Antigonosz Gonatasz sógorához menekült. Pürrhosz halála u t á n visszatért Makedóniába. Athénben is többször megfordult móg. O Világnézete Zénón, Perszaiosz és a

borüszthenószi Bión hatása alatt formálódik, költői tevékenységét Kallimakhosz befolyásolja; r a j t u k kívül baráti szálak fűzik a rodoszi Antagorászhoz, az aitóliai Alexandroszhoz és a phliuszi Timónhoz is. Költői munkássága kiterjedt és változatos. í r t himnuszokat (nevezetes a Pán-himnusz, mellyel Antigonosz Gonataszt lakodalmán köszöntötte), elégiákat, epikédeionokat, paignionokat, más kisebb költeményeket, valamint epigrammákat. Az Anthologia Palatinában neve alatt két epigramma szerepel. N a g y o b b költői műve volt az Éthopoiiai ('Jellemraj zok') c. elveszett tanköltemóny. Tudománnyal is foglalkozott: Antiokhosz Szótér megbízásából kritikailag feldolgozta Homérosz Odüsszeiáját, sőt orvosi munkáiról is tudomásunk van. Töredékesen fennmar a d t leveleinek legalábbis egy része Szabidiosz Pollióntól, a hírhedt ókori hamisítótól származik. Fő műve, melynek hírnevét köszöni, a Phainomena ('Tünemények') c., az „égi" (csillagászati és légköri) tüneményekkel foglalkozó, 1154 hexameterre terjedő tanköltemény. E b b e n a sztoikus iskola hatására ismerünk. Lelkes hangú Zeusz- majd múzsahimnusz u t á n következik az Eudoxosz prózai csillagászati m ű v é t követő csillagászati rész: a bolygók, az állócsillagok, az égi körök és végül az állatkör tárgyalása. I t t Hésziodoszra emlékeztet a mezőgazdasági vonatkozások előtérbe állítása, amelyek az előadást leírásokkal is, sztoikus-erkölcsös munkaintelmekkel is színezik. A legfontosabb költői hatást azonban a csillagokhoz ós csillagképekhez fűződő mítoszok beiktatásával kívánja elérni. A Phainomenára vezethető vissza, hogy a csillaggá változás motívuma az alexandriai költészetben annyira kedveltté vált. A költemény második részében (ennek címe későbbi kéziratokban Dioszémiai vagy Prognószisz) kerül sor az időjárásjeleknek ugyancsak mitológiai és mezőgazdasági vonatkozásokkal színezett tárgyalására (Theophrasztosz Peri szémeión c. műve nyomán). A végig könnyed verselés hangja gyakran ünnepélyessé válik, s ilyenkor Hésziodoszxa emlékeztet. Nyelvében sok a homéroszi fordulat is. Hiányzik azonban a költeményből a személyes, őszinte hév és lendület; a látványos külső nem enged szóhoz emberi melegséget, a mű egész koncepciója esak a látványosságra törekszik. Hatása mindazonáltal igen n a g y volt; számos kommentárja ismeretes. Utánzói között ott találjuk a latin Vergiliusi és Ovidiust, latinra fordítói közül Varró Attacinust, Cicerót, Germanicust, Avienust. Töredékei papiruszleleteken is szerepelnek, s ez is nagy népszerűségét bizonyít-

425

ARANY ja. Művéből m á r az ó k o r b a n készültek csillagtérképekkel illusztrált kiadások. O Kia d . : F . D ü b n e r : AP (2. köt., 1872); E . Maas: Arati Phaenomena (1893); J. Martin: u a . (1956). O Magyarul: 1 — 1 vers ( F r a n y ó Z., Görög líra, anto., 1946; uő., É v e z r e d e k h ú r j a i n , 1. köt., 1958; uő., Gör ö g költők a n t o l ó g i á j a , 1959). O Irod.: W . Ludwig: Die P h a i n o m e n a A r a t s als hellenistische D i c h t u n g (Hermes, 1963, 425—448. lap). Lázár György Araújo [áráwzsu], Murilo (Serro, Min a s Gerais állam, 1894. o k t . 26. —): brazil költő. J o g o t végzett, k é s ő b b a Cológio P e d r o I I . r a j z t a n á r a volt. O A szimbolizmusból indul ki, m a j d a fut u r i z m u s befolyása a l a t t egy stilizáló, d e k o r a t í v , g r a f i k a i h a t á s o k k a l ólő költészethez j u t el. Alliterációs és h a n g u t á n z ó versein a néger zene ós r i t m u s erős befolyása érződik; t é m á i főleg a R i o de J a n e i r o - i élet l á t v á n y o s epizódjai. Dek a d e n s és eszteticista elveit A Arte do poéta ('A költő művészete, 1956) c. k ö n y v é b e n f e j t i ki. O F ő b b verseskötetei: Carrilhies ( ' H a r a n g j á t é k o k ' , 1917); A cidade de ouro ('Az a r a n y v á r o s ' , 1921): As sete cores do céu ('Az ég hót színe', 1933) Rónai Pál a r a u k á n irodalom: A mai Chilében ós A r g e n t í n a n y u g a t i részén élt a r a u k á n o k n e m ismerték az írást, szóbeli költészetükről a 16. sz. m á s o d i k felében spanyol nyelven írt eposz, A. Ercilla y Zúfíiga L a A r a u c a n á j a t a n ú s k o d i k , amelyet egész sor s p a n y o l nyelvű, a r a u k á n t é m á j ú hoszszabb-rövidebb elbeszélő k ö l t e m é n y köv e t e t t . A közigazgatási rendszer kiépítése és a chilei s p a n y o l lakosság dél felé terjeszkedése e g y r e délebbre s z o r í t o t t a a m é g be n e m o l v a d t v a g y ki n e m p u s z t í t o t t a r a u k á n i n d i á n o k a t ; m a m á r csak kicsiny népcsoport m a r a d t belőlük: lélekszámuk a t a spanyol h ó d í t á s idejét illetően 1,5 millióra, a 20. sz. közepén pedig m á r csak 100 — 300 ezerre becsülték. Inotai András Arazí, Movszesz; Movses Arazi (írói név); Movszesz Meliki Harutjunjan (családi nóv); Movszesz Melikovics Arutjunjan (oroszos névalak); (Sulaver, m a : S a h u m j a n , Grúz SZSZK, 1878. á p r . 1.— J e r e v á n , 1964. dec. 27.): szovjet ö r m é n y író. Műszaki főiskolát végzett P e t r o g r á d b a n . Az ö r m é n y proletárirodalom egyik m e g a l a p í t ó j a . A forradalmi r o m a n t i k a jegyében f o g a n t elbeszéléseiben g y a k r a n a l k a l m a z szimbolikus kifejezési m ó d o t (Arev, ' N a p f é n y ' , 1913). A f o r r a d a l o m u t á n figyelme a s z o v j e t valóság feló fordul. A régi t á r s a d a l o m kisemmizettjeinek

e m b e r i ö n t u d a t r a ébredését m u t a t j a be Enker Mukucs ('Mukucs elvtárs', 1924) c. n o v e l l á j á b a n . A h a r m i n c a s é v e k b e n í r t kisregényei ós önéletrajzi regénye, az Ajrvogh horizone ('Égő l á t ó h a t á r ' , 1940) m ű v é s z i h a n y a t l á s r ó l t a n ú s k o d n a k . 1959ben j e l e n t meg Iszrajel Ori c. t ö r t é n e t i regénye. O G y ű j t , kiad.: Jerkeri zsoghovacu ('Összegyűjtött művei', 1955 —1957). Szalmási Pál Árban, Nyikolaj Mihajlovics ( Á r b a n , Mari ASZSZK, 1912—): szovjet m a r i (cseremisz) drámaíró, zeneszerző. P a r a s z t c s a ládból származik, a joskar-olai zeneiskolát végezte. H a r c o l t a N a g y H o n v é d ő H á b o r ú b a n . 1943-tól a M a r i Állami Színház d r a m a t u r g j a és k a r m e s t e r e . O E l s ő írásai 1931-ben, az U vij c. f o l y ó i r a t b a n jelentek meg. 1943-ban t é r t á t a színd a r a b í r á s r a . L e g n a g y o b b sikere a Kengezs jüd ('Nyári éjszaka') és a Janiik paszet ('Fekete farkas') c. s z í n d a r a b j a i n a k volt, az utóbbi orosz f o r d í t á s b a n is megjelent (1958). Mari n é p i dallamok felhaszn á l á s á v a l musicaleket is szerzett. Erdódi József Arbasino [árbázino], Alberto (Voghera, 1930 —): olasz újságíró, kritikus. S o k a t u t a z i k külföldön m i n t tudósító. Elbeszéléseit a friss h u m o r és csípős h a n g jellemzi. Színikritikákat, ú t i n a p l ó k a t is írt. O F ő b b művei: Parigi o cara ( ' D r á g a P á r i z s ' , elb.-ek, 1960); Fratelli d'Italia ('Olasz testvérek', elb.-ek, 1964); La maleducazione teatrale ('Színházi neveletlenség', színibírálatok, 1966). Arbaud [árbó], J o s e p h d' (Meyrargues, 1874—Aix-en-Provence, 1950): f r a n c i a költő. F . Mistral t a n í t v á n y a . A Le Feu c. l a p vezetésével és provanszál n y e l v e n í r t m ű v e i v e l a félibrista mozgalom, a prov a n s z á l szellemi élet és irodalom felvir á g o z t a t á s á n a k egyik lelkes m u n k á s a volt. O Verseskötetei: Le laurier d'Arles ('Arles babérjai', 1913); Les chants palustres ('A mocsár dalai', 1951). La bité du Vaccarés ('A Vaccarés-tó állata', 1926) c. m i t i k u s középkori állatmeséjét a p r o v a n szál irodalom egyik r e m e k m ű v e k é n t t a r t j á k számon. O M a g y a r u l : 2 vers (Holler A., P r o v á n s z i költők, 1936). Arbaud de Porchéres [árbo dö porser], FranQois (Saint-Maximin-de-Provence, 1590 k.— ?, 1640): f r a n c i a költő. Malherbe költői köréhez t a r t o z o t t . Richelieu (akinek t ö b b m ű v é t is dedikálta) t á m o g a t á s á v a l 1634-ben b e v á l a s z t o t t á k az Ácadómie frangaise-be. N é h á n y h ű v ö s klasszicista ó d á j a mellett m a r a d a n d ó b b a k a Zsoltárokra írt variációi: Paraphrase des psaumes graduels ('A misekönyv zsoltá-

426

ARBUZ r a i n a k p a r a f r á z i s a ' , 1633). K i a d t a Ikerbe m ű v e i t (1630).

Ma-

Arbes [ a r b e s z ] , J a k u b (Smichové, 1840. j ú n . 12.—Prága, 1914. á p r . 8.): cseh író. K i s i p a r o s családból s z á r m a z o t t , újságíró lett, a p r á g a i Národní listy c. n a p i l a p szerkesztője. A t á r s a d a l m i kérdések b á t o r felvetése, bírálata, a közállapotok t á r g y i l a g o s ismertetése m i a t t szüntelen ü l d ö z t é k az osztrák hatóságok, többször bebörtönözték. í r ó i eszményképe és b a r á t j a J . Neruda volt, akivel egy szerkesztőségben dolgozott. Neruda nevezte el A r b e s k e d v e n c prózai m ű f a j á t romanettó n a k , ezeket Arbes Verne és Poe hatása alatt í r t a , de tájékozódása a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k ós m ű s z a k i találmányok t e r é n eredeti volt. í r t társadalmi regényeket, cseh színháztörténeti t a n u l m á n y o k a t , m e g í r t a Mácha, Mdnes és Smetana é l e t r a j z á t , sokat írt kortársairól, f o r d í t o t t idegen nyelvekből. M i n t színházi d r a m a t u r g , színre v i t t e Ibsent. Többször pozitív értelemben í r t Kossuthról ós a m a g y a r szabadságharcról, tárcáb a n ü n n e p e l t e Reményi E d e hegedűművészt, a m i k o r az P r á g á b a n eljátszotta a Rákóczi-indulót. Híres politikai pamfletje, a Piáé koruny éeské. . . ('A cseh koron a siralma. . . ' , 1870) r ö p i r a t k é n t t e r j e d t el országszerte. O F ő b b művei: Romaneta ( ' R o m a n e t t ó k ' , elb.-ek, 1878); Mesiás ('Messiás', reg., 1883); Povídky a kresby ('Elbeszélések és rajzok', elb.-ek, 1884); Miniatury ('Miniatűrök', e l b - e k , 1886); Andél míru ('A béke a n g y a l a ' , 1890). Kossuth a Metternich ('Kossuth ós Metternich', t a n . , 1888); O G y ű j t , kiad.: Sebrané spisy ('Osszegyííjtött művei', 1924-1927). O Irod.: K. Krejcí: J a k u b A r b e s (1946); uő.: K a p i t o l y o J . Arbesovi (1955). Szalatnai Iiezsö Arbó [árbo], Sebastián J ü a n (San Carlos de la R á p i t a , 1902 —): spanyol író. Műveiben erőteljes realizmussal ábrázolja a s p a n y o l p a r a s z t s á g életét. K a t a l á n u l í r t a a L ' i n ú t i l combat ('A hiábavaló küzdelem') c. első r e g é n y é t . E z t követik s p a n y o l nyelven í r t regényei: Tierras dei Ebro ('Ebrói földek'), Caminos de noche ( ' É j s z a k a i utak'), Sobre las piedras grises ('Szürke köveken', 1949). 1946-ban életrajzot p u b l i k á l t Cervantesről, 1960-ban O. Wilde-iől, 1963-ban P . Bárójáról. Arboleda [árboledá], Julio (San Vicente de Timbiquí, 1817. júl. 9.—Barruecos, 1862. nov. 12 ): kolumbiai költő, politikus. L o n d o n b a n és P á r i z s b a n t a n u l t ; h a z á j á b a visszatérve, 1840-től részt v e t t a politikai k ü z d e l m e k b e n . így az 1851-es f o r r a d a l o m b a n is m i n t liberális újságíró, 427

szónok és k a t o n a . 1862-ben k ö z t á r s a s á g i e l n ö k k é v á l a s z t o t t á k ; gyilkosság á l d o z a t a l e t t . O K o l u m b i a egyik legjelesebb rom a n t i k u s költője. 1838-ban kezdte írni a t ö r e d é k e k b e n f e n n m a r a d t Gonzalo de Oyón c. elbeszélő k ö l t e m é n y é t , a m e l y b e n az „ Ú j v i l á g " m e g h ó d í t á s á n a k egyik epiz ó d j á t dolgozza fel. O G y ű j t , k i a d . : Poesias ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1883).O Irod.: L . A. Sánchez: E s c r i t o r e s r e p r e s e n t a t i v o s d e A m e r i c a (1. k ö t . , 1957). Maróthy Jánosné A r b u t h n o í [ábasznet], J o h n ( A r b u t h n o t , Skócia, 1667. á p r . 2 9 . — L o n d o n , 1735. febr. 27.): s k ó t orvos, m a t e m a t i k u s , s z a t i r i k u s író, pamfletszerző. Anna kir á l y n é u d v a r i orvosa. K o r a szellemi életének központjában működött, Popé, Swift, v a l a m i n t számos tudós és jeles u d v a r i ember volt a b a r á t j a . R é s z t v e t t a Scriblerus Clubnak a t u d o m á n y o s élet visszásságait kipellengérező i r o d a l m i tevékenységében. A Miscellanies in Prose and Verse ('Vegyes prózai és verses írások', 1727) c. kötetben megjelent The History of John Bull ( ' J o h n Bull t ö r t é n e t e ' ) e. í r á s a n é p s z e r ű s í t e t t e ezt a j e l k é p p é v á l t f i g u r á t . O E g y m ű v é b ő l C. Arrigoni oper á t írt, G. F. Hándel az ő szövegét v e t t e a l a p u l E s t h e r (1732) c. o r a t ó r i u m á h o z . O Irod.: L. M. B e a t t i e : J . A r b u t h n o t , M a t h e m a t i c i a n a n d Satirist (1935). Arbuzov, Alekszej Nyikolajevics (Moszkva, 1908. m á j . 26. —): szovjet orosz színmíííró. Színiiskolát végzett, m a j d lening r á d i és moszkvai s z í n h á z a k b a n d o l g o z o t t r e n d e z ő k é n t . Első írása 1930-ban j e l e n t m e g . P á l y á j á t eléggé szokványos vígját é k o k k a l kezdte, közülük ötletességével m ó g leginkább a Sesztyero ljubimih ( ' H a t szerelmes', 1935) és a Dalnyaja doroga ('Messzi ú t ' , 1935) t ű n i k ki. Első k o m o l y , m e g é r d e m e l t sikerét a Tánya (1939: Ném e t h L., ua., 1961) b e m u t a t ó j a a r a t t a , d a r a b j a i azóta is élénk visszhangot v á l t a n a k ki, különösen a Gödi sztransztvij (1954: K a z á n I., N ó g r á d i R., V á n d o r é v e k , Szolnoki Szigligeti Színház, 1960. dec. 9.; k é z i r a t : S z J H ) á l l o t t hosszú ideig a s z o v j e t színikritika pergőtüzében. E b b e n az a k k o r t á j t n a p i r e n d e n levő „pozitív hős—negatív h ő s " vitába szólt bele a végletek ellen, a realizmus védelm é b e n . O A lélektani d r á m a képviselője, m ű v e i b e n etikai kérdésekkel foglalkozik. Hősei mindig f i a t a l o k , t é m á j a a felnövő n e m z e d é k erkölcsi töprengése, konfliktusai. Színműveinek líraisága, atmoszferik u s ereje Csehov h a t á s á r a m u t a t , mozgalmasságuk, cselekményességük vis z o n t arra, hogy A r b u z o v kitűnően ismeri a s z í n p a d t e c h n i k á t ós a közönség igényét

ARCAD Minden d a r a b j á b a n keresi a z o k a t a színp a d i m e g o l d á s o k a t , amelyeken k e r e s z t ü l kortársairól k o r t á r s a i h o z szólhat. Szívesen a l k a l m a z z a a k r ó n i k a f o r m á t , dar a b j a i n a k cselekménye mindig n a g y o b b időszakot ölel fel, így m ó d o t t a l á l a r r a , h o g y az egyéniség kialakulását f o l y a m a t á ban ábrázolja. Legutóbbi színműveiben a morális p r o b l é m á k felvetése és megoldása a z o n b a n g y a k r a n elvont jelleget ölt. O E g y é b fő m ű v e i : Domik v Gserkizove {'Ház Cserkizovban',színmű, 1943); Irkutszkaja isztorija (1959: N é m e t h L., I r k u t s z k i t ö r t é n e t , bp.-i N e m z e t i Színház, 1960. n o v . 20.; k é z i r a t : S z J H ) ; Dvenadcatij csasz (1959: Szekeres J . , A t i z e n k e t t e d i k óra, 1967); Potyerjannij szin (1962: Csoma S., Az elveszett fiú, Pécsi N e m z e t i Színház K a m a r a s z í n h á z a , 1962. j a n . 19.; kézirat: S z J H ) ; Nasz ggye-to zsdut (1962: Sívó M., Valahol v á r n a k b e n n ü n k e t . . ., 1963; k é z i r a t : S z í ) ; Moj bednij Marat (1964: Vas Z., A z ón szegény M a r a t o m , 1965; k é z i r a t : Szí). O G y ű j t , kiad.: Pjeszi ( ' S z í n m ű v e k ' , 1957). O Irod.: K. R u d n y i c k i j : P o r t r e t i d r a m a t u r g o v (1961). Tétényi Mária arc a dia [ á r k á d i a ] -Szeptuaginta), ill. a n n a k t a r t a l m á t propagáló i r a t á t , s elbeszélésének alaptónyei ö n m a g u k b a n n e m valószínűtlenek, n o h a az általa regényesen k i k e r e k í t e t t legenda a képzelet t e r m é ke. Az író járatos l e h e t e t t a hellenisztikus i r o d a l m i életben; az alexandriai irodalomn a k szinte m i n d e n prózai m ű f a j á t megs z ó l a l t a t j a (a divatos m ű f a j , az „ a s z t a l i beszélgetések", deipnon, fontos szerep e t j á t s z a n a k benne), s a zsidó—görög s z i n k r e t i z m u s szellemének megfelelően a Tóra allegorikus értelmezésével is egym á s h o z közelíti a h a g y o m á n y o z o t t zsid ó és a korabeli görög irodalmat. O A levelet bőségesen k i v o n a t o l t a Josephus Flavius (Antiquitates); szerzőjének n e v é t Arisztaiosz f o r m á b a n közli, s az elbeszélés csodás elemeit még t o v á b b színezi. Az -»-egyházatyák körében ugyancsak n a g y népszerűségnek ö r v e n d e t t . O K i a d . : A. Pelletier: Lettre d'Aristée á Philocrate (1962). O Irod.: E . B i c k e r m a n n : Zur D a t i e r u n g des Pseudo-Aristeas ( Z N W , 1930); A. Momigliano: P e r la d a t a e la c a r a t t e r i s t i c a della l e t t e r a di A r i s t e a ( A e g y p t u s , 1932); V. A Tcherikover: T h e Ideology of t h e L e t t e r of A r i s t e a s ( H T h R , 1958); P . E . K a h l e : Die K a i r o e r Genisa (1962). Komoróczy Géza Ariszteldész; Aristeides (Milétosz?, a m a i P a l a t i a mellett, Töröko., i. e. 2. sz.— ?): görög író. Életéről semmi közelebbit n e m t u d u n k , a h a g y o m á n y mindössze egy h a t v a g y t ö b b könyvből álló, Milésziaka ('Müétoszi t ö r t é n e t e k ' ) c. novellagyűjtem é n y ót említi, amiből csupán t ö r e d é k e k m a r a d t a k fenn; egyes a n t i k szerzők u g y a n m é g m á s m ű v e k e t is t u l a j d o n í t a n a k neki, ezek a m u n k á k azonban, m e l y e k e g y é b k é n t kevés s z á m ú töredék h í j á n szintén elvesztek, valószínűleg n e m az ő alkotásai. O A Milétoszi történetek ízig-vérig realista f o g a n t a t á s ú , szellemes, sikamlós, sokszor borsosán erotikus t á r g y ú novellákból állt, esetleg keretelbeszéléssel összekapcsolt novellafüzér volt, s c í m é t alighanem a z é r t k a p t a , m e r t a n o v e l l á k cselekménye Milótoszban játszód o t t . R e n d k í v ü l i népszerűségére jellemző, h o g y Cornelius Sisenna nagyon h a m a r , m á r az i. e. 1. sz. d e r e k á n latinra fordít o t t a , s Plutarkhosz Crassus-életrajzának t a n ú s á g a szerint f o r d í t á s á t a r ó m a i

k a t o n a t i s z t e k m é g a p a r t h u s h á b o r ú b a is m a g u k k a l v i t t é k (a népszerű f o r d í t á s aligha véletlenül f e n n m a r a d t t ö r e d é k e i t F . Buecheler a d t a ki Petronius m ű v e i n e k h a r m a d i k , 1895-ben megjelent k i a d á s á ban). E n n e k megfelelően a m ű i r o d a l m i h a t á s a is s z á m o t t e v ő volt, m o n d h a t n i iskolát t e r e m t e t t : sokan dolgozták á t , ill. u t á n o z t á k , olyannyira, hogy Apuleius a m a g a Metamorphoses c. r e g é n y é t mindj á r t bevezetőben m i n t „milétoszi s t í l u s ú " t ö r t é n e t e t jellemzi. A Milétoszi történetek h a t á s á n a k k ö s z ö n h e t j ü k , hogy elveszte ellenére is elég p o n t o s k é p e t a l k o t h a t u n k arról, milyen elbeszélésekből á l l h a t o t t : Petronius S a t y r i c o n j á n a k , Apuleius Met a m o r p h o s e s é n e k és Lukianosz Szamárregényének egynémely n o v e l l a b e t é t j e felt e h e t ő e n n e m c s a k Ariszteidész s t í l u s á t idézi, h a n e m t a l á n alig-alig leplezett átdolgozás v a g y egyenesen átvétel, így az epheszoszi özvegy nevezetes t ö r t é n e t e , mely Boccaccion kezdve egészen C. Fryig egyre ú j a b b és ú j a b b feldolgozókat t a l á l t ; ami pedig a stiláris h a t á s t illeti, a Milétoszi történetek m a m á r alig k i t a p i n t h a t ó közvetítő állomásokon keresztül az európai reneszánsz és ú j k o r novellairodalmán a k egyik ihletője lett. O K i a d . : F . J a c o b y : FGrHist (3 A köt., 1940; 3 B köt., 1950). O Irod.: A. Mazzarino: L a Milesia e Apuleio (1950). Szepessy Tibor Ariszteidész; Aristeides; Aristides (latinos név); (2. sz. közepe): görög filozófus, keresztény apologéta. Valószínűleg A t h é n b a n m ű k ö d ö t t , talán o t t is született. Műve, az Apológia ('Védőbeszód') a keresztény istenfogalmat magyarázza, s hatásosan állítja szembe a b a r b á r o k t e r m é szeti vallásával, a hellén istenek a n t r o pomorf izmusával ós a zsidók a n g y a l tan á v a l . Önállóan csak szír f o r d í t á s a m a r a d t fenn, d e görög szövegének némileg átdolgozott változata megtalálható a Bar lám és Jozafát c. m ű 26 — 27. fejezetében. Tévesen ő t szokták t e k i n t e n i a —Levél Diognétoszhoz szerzőjének is. O K i a d . : R . Harris: The Apology of Aristides (szír ford., 1891); M. J . R o u é t d e J o u r n e l : Enchiridion patristicum (görög átdolgozás, 1958). O Irod.: R . Seeberg: Die Apologie des Aristides u n t e r s u c h t u n d wiederhergestellt (Th. Z a h n : F o r s c h u n g e n zur Geschichte des n e u t e s t a m e n t l i c h e n K a n o n s , 5. köt., 1893). Komoróczy Géza ariszterosz kólón, aristeron colon: —előtag Arisztobulosz; Aristobulos (?, i. e. 4. sz. eleje—Kasszandreia, i. e. 3. sz. eleje): görög író. T i s z t k é n t v e t t részt Alexandrosz 457

ARISZ (Nagy Sándor) h á b o r ú i b a n . A z indiai h a d j á r a t (i. e. 327 — 325) a l a t t parancsnoki tisztséget t ö l t ö t t be. 316 — 315 u t á n a Kasszandrosz m a k e d ó n u r a l k o d ó által a l a p í t o t t K a s s z a n d r e i a p o l g á r a k é n t ólt. KósŐ öregségében, 84 éves k o r á b a n írta meg N a g y Sándor életéről szóló m ű v é t . O ' E z t a m u n k á j á t (amelynek p o n t o s címe n e m m a r a d t ránk) a megelőző negyedszázad a l a t t n a g y s z á m b a n megjelent Alexandrosz-történetek regényes túlzásai elleni k r i t i k á n a k s z á n j a . Tört é n e t í r á s á n a k erős oldala személyes élm é n y a n y a g á n a k felhasználása, a m e l y r e büszkén h i v a t k o z i k is. Műve a z o n b a n n e m teljesen eredeti; s a j á t visszaemlékezései mellett b ő v e n merít a m á r megjelent gazdag irodalomból is. N e m írt igazán ú j s z e r ű Alexandrosz-történetet. K r i t i k á j a j ó z a n , d e gondolkodása n e m mély. Egészben véve közepes szellem, aki kevéssé é r t i m e g hőse t ö r t é n e t i nagyságát; az e s e m é n y e k gerincét alkotó h a d m ű v e l e t e k összefüggéseit s e m l á t j a és ábrázolja világosan. Annál szívesebben m e r ü l el a f ö l d r a j z i stb. leírásokban, amelyekben részletező, élénk m o d o r a jól érvényesül. Történetírói k o r l á t a i ellenére műve, m i n t az Alexandrosz-hagyom á n y egyik kiemelkedő t o v á b b ö r ö k í t ő j e , fontos szerepet játszik a későbbi korokb a n . E l s ő s o r b a n Arrianus és Sztrabón használták fel a n y a g á t műveikben. Lukiánosz i n d o k o l a t l a n u l n e g a t í v értékelése, amely szerint Arisztobulosz Alexandroszn&k a k a r t művével hízelegni, a római császárkor Alexandrosz-ellenes tendenciáinak lecsapódása. O T ö r e d é k e i : Scriptorum de rebus Alexandri M. fragmenta (1846); K . Müller: FHG (1894); F . J a c o b y : FGrHist (2 B k ö t . , 1927). O Magyarul: 1 — 1 részlet ( R é v a y J . , A szerelmes d e l f i n , anto., 1962; uő., A leány m e g az isten, anto., 1968). O írod.: E . S c h w a r t z : R E Aristobulos 14 (1896); F . W e n g e r : Die Alexandergeschichte des Aristobul von K a s s a n d reia (1914). Sarkady János

terjedelmes, de c s u p á n t ö r e d é k e k b e n fennm a r a d t m ű v é b e n , mely a zsidó —apologetika egyik legjelesebb emléke (a töred é k e k e t Euszebiosz H i s t ó r i a ecclesiastica ós P r a e p a r a t i o Evangeliea c. m ű v e i n e k V I I . , ül. V I I I . k ö n y v e őrizte meg) a —Tóra t ö b b n y i r e allegorikus értelmezése k a p c s á n a görög ós a zsidó bölcselet közeledését igyekszik előmozdítani. B i z o n y í t j a , hogy a h a g y o m á n y o s zsidó filozófia é r t h e t ő és t a r t a l m a s a görögség s z á m á r a is, sőt állítja, h o g y a mózesi k ö n y v e k (valójában n e m létező) korai görög f o r d í t á s a révén — a m i a —Szeptuagintát messze megelőzte volna — a görög i r o d a l o m n a g y j a i a Tóra h a t á s a a l a t t á l l t a k . T é m á k szerint csoportosított fejtegetéseiben számos — részben valós, részben a z o n b a n ismeretlen eredetű, hamis — idézetet is közöl Homérosz, Hésziodosz, Orpheusz (az o r p h i k u s irod a l o m zsidó eredetű részleteihez -*•Diathékai), Linosz, Püthagorasz, Platón m ű veiből. Idézeteinek egy c s o p o r t j a — a h e b d o m a s z ('7') szóval k e z d ő d ő k — " H e t e s v e r s e k " néven elkülöníthető; a világrend 7-es számon alapuló t ö r v é n y szerűségét (hebdomosz logosz) m u t a t j a k i b e n n ü k , érintkezve a p ü t h a g o r a s z i t a n o k k a l . O Arisztobulosz műveltsége görög (még a Tórát is csak görögül ismeri); olvasottsága, filozófiai felkészültsége ós nyelvi készsége, stílusa kiváló. Az a l e x a n d r i a i hellenisztikus zsidó k u l t ú r a egyik i r á n y t szabó egyénisége v o l t ; az ő n y o m d o k a i n h a l a d t pl. az -*-Ariszteasz levele c. m ű névtelen szerzője, de végső soron az i r á n y z a t n a g y betetőzője, az alexandriai Philón is. O K i a d . : P . Riessler: Altjüdisches S c h r i f t t u m ausserhalb der Bibel (1928). O (->-még Pszeudo-Hekataiosz) O írod.: N . W a l t e r : Der Thoraausleger Aristobulos (1964). Komoróczy Géza

Arisztobulosz; Aristobulos (i. e. 2. sz. ?): görög n y e l v ű zsidó filozófus. A p e r i p a t e t i k u s iskola híve volt, Alexandr i á b a n m ű k ö d ö t t , valószínűleg Ptolemaiosz (VI.) Philométór I . (181 — 145) a l a t t ; t a l á n (a -*•Makkabeusok 2. könyvének. a j á n l á s a szerint) a király t a n í t ó j a is volt. O Tón hierón nomón herméneia ('A szent t ö r v é n y e k értelmezése') vagy Ta Arisztobulu baszilei Ptolemaió proszpephónémena ('Arisztobulosznak Ptolemaiosz király s z á m á r a e l m o n d o t t szavai'; l a t i n u l Liber ad Philometorem 'A Philomótórhoz írt k ö n y v ' ) — v a g y m á s , hasonló — c. idézett 458

Arisztodémosz; Aristodemos (Alexandria, i. e. 2. sz.— ?): görög filológus. Alexandriában élt. A szamothrakéi Arisztarkhosz t a n í t v á n y a k é n t foglalkoz o t t a klasszikus kori görög irodalomm a l , f ő k é p p Pindarosz költészetével és nyelvével (Peri Pindaru, 'Pindaroszról'). Régészeti kutatásainak középpontjáb a n is Pindarosz szülővárosának, Thébain a k r é g m ú l t j a állt; eredményeit Thébaika ('Thóbai régiségek') c. m u n k á j á b a n rögzítette. Töredékei alapos helyismeretre m u t a t n a k , de t u d o m á n y o s képességei n e m i g e n h a l a d h a t t á k m e g a középs z e r ű t . Munkássága i r á n t i tiszteletből a d o m á n y o z o t t neki polgárjogot a thóbai közösség. O K i a d . : F . J a c o b y : FGrHist (3 B köt., 1950). Falus Róbert

ARISZ Arisztón; Ariston; Aristo Geus (latinos névalak melléknévvel); (Iulisz, Keosz sziget, 3. sz. közepe—Athén ?, ?): görög filozófus. A p e r i p a t e t i k u s iskola fejéül v á l a s z t o t t á k , sorrendben ő v o l t az ötödik. Megkülönböztetendő a khioszi Arisztóntól, a sztoikus Zénón t a n í t v á n y á tól, aki esak filozófiatörtónetileg jelentős. O E l ő d j e i n e k életéről í r t ismeretlen c. k ö n y v e a p e r i p a t e t i k u s iskola történ e t é t t á r g y a l ó ókori írók legfőbb forrásává lett. Lükön c. m u n k á j á t , mely a p e r i p a t e t i k u s iskola sorrendben negyedik vezetőjéről szólt, Plutarkhosz az ezópusi mesékhez ós d r á m a i témafeldolgozásokhoz, v a l a m i n t Hérakleidész Pontikosz legendaszövéseihez h a s o n l í t j a ; a n e k d o t á i közül s o k a t meg is ő r z ö t t . Különösen gazdag volt Arisztón mesélő kedve Erotika homoia ('További szerelmi t ö r t é n e t e k ' ) c. m u n k á j á b a n . A t e r m é s z e t t u d o m á n y o k t e r ü l e t é n is a mesés furcsaságok izgatták; állatok és n ö v é n y e k f u r c s a s z a p o r o d á s m ó d j a i t és utódgondozási elj á r á s a i t h a s o n l a t k é n t h a s z n á l t a a gyermeknevelésről írt (ismeretlen c.) könyvében. U g y a n e z a tendencia érvényesült szélsőséges jellemekről írt, ugyancsak ismeretlen c. művében, v a l a m i n t Tilhonosz é peri gérósz ('Tithonosz, v a g y az öregségről') c. könyvében, amely Cicero Cato Maior sive de s e n e c t u t e ('Az idősb Cato, v a g y az öregségről') és Varró T i t h o n u s é peri gérósz c. k ö n y v é n e k előképe és ihletője lett. Sztobaiosz számos Arisztónnak t u l a j d o n í t o t t szellemes m o n d á s t ós h a s o n l a t o t is k ö z v e t í t a későbbi korok s z á m á r a . Lázár György Arisztonikosz; Aristonikos ( ?, i. e. 1. sz. vége—?, i. sz. 1. sz. eleje): görög g r a m m a t i k u s . Eletéről közelebbit n e m t u d u n k . O M u n k á s s á g a elsősorban Homéroszszal kapcsolatos. A s z a m o t h r a k é i Arisztarkhosz k r i t i k a i jelei az idők f o l y a m á n a k i a d á s o k b a n hibásan h a g y o m á n y o z ó d t a k , ezért Arisztonikosz egy külön m u n k á b a n sorra v e t t e a jelzéseket, s a romlott h a g y o m á n y t igyekezett kijavítani, a jelzések helyes értelmét megvilágítani. A m u n k a , m e l y e t a források különféle címekkel idéznek, valószínűleg a Peri tón Arisztarkhu szémeión tón tész Iliadosz kai Odüsszeiasz ('Arisztarkhosznak az Iliászhoz és Odüsszeiához a d o t t jelzéseiről') címet viselte. Művéből elsősorban az Iliász " V e n e t u s A " k é z i r a t á n a k szlcholionjai t a r t a l m a z n a k k i v o n a t o k a t , nemegyszer idézeteket. í r t önálló k o m m e n t á r o k a t is a homéroszi költeményekhez, m a g y a r á z t a Hésziodoszt és Pindaroszt is. É r t é k e f ő k é p p a b b a n áll, h o g y Arisztarkhosz t a n í t á s a i t közvetítette. Jelentősége

n e m m é r h e t ő n a g y elődjéhez, d e túlzó az a felfogás, mely Arisztarkhosz minden h i b á j á t Arisztonikosz n y a k á b a a k a r j a varrni, s őt o s t o b a és m e r e v dogmatikusn a k t a r t j a . O Töredékei: L. F r i e d l á n d e r : Aristonici IJegi arj/ueicov 'IÁiáöoq reliquiae emendatiores (1853); 0 . C o r n u t h : Aristonici Alexandrini Idegi orjpelcov 'Oővaoeíag reliquiae emendatiores (1869). O Irod.: L. Cohn: R E Aristonikos 17 (1896); uő.: R E Aristarchos 22 (1896). Ritoók Zsigmond arisztophaneion: -»-arisztophanészi verssor Arisztophanész; Aristophanes (Athén, i. e. 450 k.— ?, i. e. 385 k.): görög költő. Az antik komódiaköltészet legnagyobb a l a k j a , életéről mégis alig t u d u n k valami bizonyosat. Még egészen f i a t a l volt, a m i k o r első, s z á m u n k r a csak töredékekből ismert k o m é d i á j á t , a Daitalészt ( ' L a k o m á z o k ' , i. e. 427) b e m u t a t t á k , a következő évben b e m u t a t o t t Babülónioi ('Babiloniak') pedig m á r első d í j a t n y e r t a nagy —dionüszián. A darabbal Kleón h a r a g j á t v o n t a m a g á r a , aki a n é p ellen elkövetett vétség v á d j á v a l bíróság elé állította (a per kimenetele ismeretlen), de Arisztophanész Kleónt a n n a k haláláig (i. e. 422) t o v á b b is a legélesebben tám a d t a , bár, ú g y látszik, Kleón a tettlegességtől sem r i a d t vissza. A z i. e. 4. sz. elején az ötszázak t a n á c s á n a k t a g j a volt. H a l á l a éve teljesen bizonytalan. O Politikai-világnézeti felfogásának megítélése az irodalomtörténészek k ö z t n e m egységes. V a n n a k k u t a t ó k , akik szerint csupán a n e v e t t e t é s művésze, komoly m o n d a n i v a l ó j a n e m is volt, politikai nézetei következetlenek, csak a t r é f a pill a n a t n y i h a t á s á t t a r t o t t a szem előtt (pl. A. W. Gomme). Másfelől, a reformáció kora ó t a voltak, akik a politikai és t á r s a d a l m i m o n d a n i v a l ó t hangsúlyozták költészetében, s az ú j a b b k o r b a n sem esak Engels emelte ki, h o g y „Arisztophanész . . . irányzatos költő v o l t " . E nézet vallói k ö z t sincs a z o n b a n egység a b b a n a t e k i n t e t b e n , h o g y miféle politikai irányz a t o t képviselt a költő. G. Grote az arisztokrácia szócsövét l á t t a benne, s ezért a demokrácia védelmében bírálta. A k a d t , aki egyenesen az arisztokrácia f i z e t e t t emberének t a r t o t t a (A. Couat). Mások ezzel szemben d e m o k r a t á n a k tek i n t e t t é k , aki a p a r a s z t s á g érdekeit védve k ü z d ö t t a gazdag iparosok ós kereskedők p l u t o k r á c i á j a ellen (pl. M. Croiset, Sz. I . Szoboljevszkij). Azok, a k i k Arisztophanószban csak a s z ó r a k o z t a t ó t l á t j á k , a b b a n a nehéz helyzetben v a n n a k , hogy m a g a a költő m o n d ellent nekik, aki ismó-

459

ARISZ t e l t e n hangsúlyozza, h o g y „ v á r o s á n a k hasznosat akar mondani". A komédiák h a t á s a sem kicsinyelhető le minden tov á b b i nélkül. Igaz, a demagógoknak n e m sokat á r t o t t a k a k o m é d i á k t á m a d á s a i , d e a Batrakhoi ('Békák') egyik k a r d a l á n a k ünnepélyes intelme volt az a l a p j a a n n a k az a m n e s z t i a t ö r v ó n y n e k , melyet a népgyűlés a d e m o k r á c i a restaurálása u t á n hozott. Téves volna Arisztophanész m i n den vicce m ö g ö t t politikai és esztétikai m o n d a n i v a l ó t szimatolni, de még tévesebb politikai célzatosságát kétségbe vonni. N e m kétséges, hogy k r i t i k á j á n a k éle a p l u t o k r á c i a ellen irányult, de n e m lehet egyszerűen a p a r a s z t i érdekek szószólójának tekinteni. N a g y o n világosan l á t t a egyfelől a p a r a s z t i korlátozottságot (Nephelai, 'Felhők'), másfelől azt, h o g y a p a r a s z t s á g és az arisztokrácia érdekei sok v o n a t k o z á s b a n azonosak, s így a k e t t ő szövetségese lehet e g y m á s n a k . H a n g o t a d o t t t e h á t az arisztokrácia k í v á n s á g á n a k is, anélkül mégis, hogy vele m a g á t teljesen azonosítaná. Hősei mindig p á r a s z t o k . H a a z o n b a n Arisztophanész csak egyik v a g y másik osztály szószólója lett volna, ú g y talán szellemes közírót l á t h a t n á n k benne, de n e m m ű vészt, aki az élet teljességét ábrázolja, tükrözi, h a m i n d j á r t görbén is. R á n k m a r a d t 11 v í g j á t é k a viszont éppen e n n e k a teljességnek művészi tükrözéséről tanúskodik. O Legkorábbi r á n k m a r a d t m ű v e az Akharnész (i. e. 425: A r a n y J . , Az akharnaibeliek, 1880). Dikaiopolisz, A k h a r n a i községből való paraszt, t o r k i g v a n a h á b o r ú v a l meg a népgyűlésen folyó szócsépléssel, s elhatározza, hogy a kissé együgyű, de jó szándékú a r i s z t o k r a t a Amphitheosz révén a m a g a s z á m á r a k ü l ö n b é k é t k ö t a spártaiakkal. Földijei előbb felháborodnak eljárásán, s m i n t h a z a á r u l ó t meg a k a r j á k kövezni, u t ó b b a z o n b a n b e l á t j á k , hogy neki van igaza. Most m á r , míg körben a h á b o r ú p u s z t í t , Dikaiopolisz a béke áldásait élvezi. E szembeállításban a költő a h á b o r ú ellen foglal állást, de a megoldás, m e l y e t a d a r a b hoz, szkeptikus: a különbéke visszavonulás az értelmetlenné váló közélettől a magánéletbe. Dikaiopolisz k o m o l y a n veszi a demokráciát, s é p p a z é r t j u t meghasonlásba, m e t t m á s o k n e m veszik komolyan. Felfordult világ ez: az egyénnek élete k o c k á z t a t á s a á r á n kell m e g t e r e m t e n i azt, a m i a közösség érdeke volna, m e r t a közösség olyasmikkel foglalkozik, a m i k egyének érdekei. O A húszas évek többi k o m é d i á j á n a k helyzete is hasonló. Arisztophanész k o m i k u s hősei kópék, csirkefogók vagy legalábbis annak számítanak, mert gátlástalanul

átlépik a konvencionális erkölcs szabályait, érvényesítik a m a g u k egyéni érdekeit. Mégis ők a rokonszenvesek, m e r t a t á r s a d a l o m igazi érdekeit, melyeknek az erkölcsi s z a b á l y o k b a n is érvényesülnie kellene, ők képviselik. A t á r s a d a l o m válsága éppen ebben a f o r d í t o t t helyzetben t ü k r ö z ő d i k a leginkább. A Hippészben (i. e. 424: A r a n y J . , A lovagok, 1880) arról v a n szó, hogy az öreg, együgyű és befolyásolható gazda, Démosz ('Nép') teljesen gonosz szolgájának, Kleónnak befolyása alá kerül, aki visszaél az öreg bizalmával, szolgatársaival pedig hatalmaskodik. Az egyik szolga a z o n b a n a Kleón őrizte titkos jóslatokból m e g t u d j a , hogy Kleón garázdálkodásainak csak egy még n a g y o b b lókötő v e t h e t véget. Sikerül is ilyet találni egy h u r k a á r u s személyében, aki n a g y s z á j ú s á g b a n , huncutságban lefőzi Kleónt. Démosz elkergeti Kleónt, s a h u r k á s t f o g a d j a szolgálatába, aki őt v a r á z s f ü r d ő b e n megfiatalítja, s i f j a n , erőteljesen állítja a közönség elé. A d a r a b egész szerkezete parodizált vallási a l a p o k r a é p ü l t : a világ egykori m e g ú j h o d á s á t h i r d e t ő váradalm a k r a , mely akkor következik be, h a a helyzet oly rossz, hogy m á r rosszabb n e m is lehetne. Ez a m é l y p o n t Kleón uralma. De a költő, aki n e m h i t t a várad a l m a k b a n , hihetett-e a m e g ú j u l á s b a n ? J ó t , ami ú j lenne, n e m remélt, s a megoldást a „visszafiatalodás", a régi helyreállítása felé kereste. E h h e z i t t egészen reális p r o g r a m o t is a d : az arisztokrácia (lovagok) és a kisemberek összefogását. Most nincs szó különbékóről, a kópé valóban az egész közösség érdekében cselekszik, s a végén, mikor ú j r a Démosz kezébe a d j a a h a t a l m a t , derül ki, milyen becsületes ember. O Az erkölcsöket azonban m á s szellemben is figyelmen kívül lehet hagyni. I. e. 423-ban került színre a Nephelai (Arany J . , A felhők, 1880), m e l y e t a költő legjobb d a r a b j á n a k t a r t o t t , a m e l y azonban mégis m e g b u k o t t . A p a r a s z t Sztrepsziadész a r i s z t o k r a t a n ő t v e t t feleségül, s úri m ó d r a élő f i a költekezése folytán eladósodott. H o g y hitelezőitől szabaduljon, f i á t Szókratész „ g o n d o l k o z d á j á b a " a k a r j a küldeni, ahol m e g t a n u l h a t j a , hogy kell " a gyengébb ü g y e t erősebbé t e n n i " . (Szókratész a d a r a b b a n a szofisztika megtestesítője.) A fiú, Pheidippidész n e m a k a r menni, s a p j a ekkor m a g a a d j a t a n u l á s r a fejét. B á r m i t m a g y a r á z is a z o n b a n Szókratész, Sztrepsziadész m i n d e n t csak a m a g a kicsinyes hasznossági s z e m p o n t j a i szer i n t t u d nézni. Végül Pheidippidész mégis t a n u l n i kezd, s ú g y k i t a n u l j a az ú j műveltséget, hogy megveri a p j á t , s

ARISZ bebizonyítja, h o g y a szülők megverése jogos. Sztrepsziadész elkeseredésében felg y ú j t j a a „ g o n d o l k o z d á t " . H á r o m típus áll egymással szemben: a „ g o n d o l k o z d a " falai közt élő, világtól elszakadt d o k t r i n é r , a k u l t ú r a értékeit csak a kicsinyes hasznosság szerint m é r ő kispolgár és a k u l t ú r á t a s a j á t önző ós embertelen céljaira felhasználó a r i s z t o k r a t a u t á n z ó . A k u l t ú r a t ö r t é n e t é b e n a d d i g ilyen élességgel n e m m u t a t k o z ó ú j jelenséget vesz észre Arisztophanész: a k u l t ú r a k e t t é s z a k a d á s á t „ m a g a s " műveltségre és ,,tömeg"-kult ú r á r a . Meglátja a z t is, hogy az egyéni élvezetet hirdető esztétika az ú j m ű v é szetben e l v á l a s z t h a t a t l a n az egyéni érdek e k gátlástalan érvényesítését h i r d e t ő , , H e r r e n m o r a l " - t ó l a közéletben. A társadalom válságáért természetesen ő is a k u l t ú r á t okolja, de egyben a z t is l á t j a , h o g y a régi műveltség képviselői (az istenekre h i v a t k o z ó Sztrepsziadész) sem h o z h a t n a k megoldást. Ugyanez a kiábr á n d u l t s á g j u t kifejezésre a Szphékeszben (i. e. 422: A r a n y .1., A darázsok, 1880). A p a és fiú áll szemben itt is. Philokleón ('Kleónszerető'), az apa kópéságban némileg rokona a nagy Arisztophanószhősöknek, társai, az öregek a dicsőséges m a r a t h ó n i n e m z e d é k tagjai. D e mindn y á j a n belevesztek a bíráskodás szenvedélyébe: önzők, h a t a l m u k t ó l megmám o r o s o d o t t a k , csak a z t nem veszik észre, h o g y igazában semmi h a t a l m u k sincs. A fiú, Bdelükleón ('Kleónutáló') józan, okos, csak éppen hiányzik belőle a p j a lendülete, t e t t v á g y a . A m a r a t h ó n i nemzedék kivénhedt, az ú j pedig csak az előkelő visszavonulást t u d j a a j á n l a n i , ami m a j d a következő századtól lesz eszm é n y , de ami a régi életstílusnál mégis üresebb, szegényesebb. A Nikiasz-bóke előtt mégis ú g y látszik, v a n r e m é n y , lehetséges reális program. A k e r e t az Eirénében (i. e. 421: Arany J . , A béke, 1880; Devecseri G., Béke, 1963) is fantaszt i k u s : Trügaiosz egy ganéj t ú r ó bogáron száll az égbe, hogy Béke istennőt kiszab a d í t s a , de ezt a szabadítást az összes bókét akaró népek és társadalmi osztályok összefogása valósítja meg. Ezzel a darabbal a z u t á n vége is a bizakodásnak; a politikai t é m á k is kezdenek h á t t é r b e szorulni Az a t h é n i történelem egyik legk r i t i k u s a b b időszakában m u t a t t á k be az Ornitheszt (i. e. 414: Arany J . , A m a d a r a k , 1880: R ó v a y J . , ua., 1939). K é t kópé, Peithetairosz és Euelpidész elhatározza, hogy a m a d a r a k világába települ á t s velük ú j várost a l a p í t . Felhők a k u k k v á r a t . E v á r a föld ós az ég közt helyezkedik el, s így elzárja az istenektől az emberek á l d o z a t á t . E b l o k á d d a l sike-

rül P e i t h e t a i r o s z n a k Zeusztól kicsikarni Baszileiát, a V i l á g u r a l m a t , s a d a r a b P e i t h e t a i r o s z n a k vele ü l t vidám lakodalm á v a l ér véget. E b b e n a k o m é d i á b a n sokan A t h é n m e g a l a p o z a t l a n n a g y o t a k a r á s a i n a k kigúnyolását l á t j á k . E z is lehet benne. De ennél t ö b b is. Trügaiosz a p a r a s z t o k k a l fog össze, h o g y a békét megt e r e m t s e , Peithetairosz az emberi világon kívül keresi a m e g o l d á s t . Az e m b e r a l a t t i világgal kell összefognia, hogy kim u t a s s a az ember f e l e t t i világ nevetségességét és az emberi világ kiszolgáltatotts á g á t . A megoldás is csak számára megoldás. Az emberek t o v á b b r a is áldoznak. E z m á r n e m különbéke, ez kivonulás a világból, szakítás az emberrel, ha n e m is ellene fordulás. O A z események közben i s m é t időszerűvé t e t t é k a béke kérdését. E r r ő l szól a Lüszisztraté (i. e. 411: A r a n y J . , Lysistrate, 1880; H e l t a i J . , ua., részlet, Nyűg, 1908, 24.; E m ő d T., részlet, 1933; Devecseri G., Lüszisztraté, 1959). A nők, a t h é n i a k ós spártaiak egya r á n t , Lüszisztraté vezetésével összef o g n a k : n e m engedik m a g u k h o z f é r j ü k e t , míg azok békét n e m kötnek. A f é r f i a k m i n d k é t félen kínos helyzetbe j u t n a k , végül, hogy feszítő p r o b l é m á j u k r a megoldást t a l á l j a n a k , b ó k é t kötnek. Arisztop h a n é s z n e m v é l e k e d e t t másképpen a nőkről, m i n t l e g t ö b b kortársa, kéjv á g y ó a k n a k , iszákosoknak, csalfáknak t a r t o t t a őket. Erről beszél az u g y a n c s a k 411-ben b e m u t a t o t t Theszmophoriazuszai ( A r a n y J . , A nők ü n n e p e , 1880; Trencsónyi-Waldapfel I., részlet, Görög versek, 1947; Devecseri G., ua., részlet, Görög költők a n t o l ó g i á j a , 1959), m e l y sokkal i n k á b b a n ő k e t teszi nevetségessé, m i n t Euripidészt. A Lüszisztraté éppen ezért arról beszél: o d a j u t o t t u n k , h o g y a lenézett, kigúnyolt nőknek kellene összefogniok, hogy az „ e m b e r e k " (a férfiak) esztelen h a d a k o z á s á n a k v é g e t vessenek. De lehetséges ez a valóságban ? S a h o g y a költő a politikában reménytelennek l á t j a a h e l y z e t e t , úgy a kultúr á b a n is. Erről szól élete talán legnagyobb sikere, a Batrakhoi (i. e. 405: Veress I., B é k á k , 1874; A r a n y J . , A bókák, 1880). Euripidész és Szophoklész halálával elárv u l t a tragédia s z í n p a d a , s Dionüszosz isten leszáll az alvilágba, hogy v a g y a régi, v a g y az ú j m ű v é s z e t nagy képviselőjét, Aiszkhüloszt vagy Euripidészt felhozza. A d a r a b első felét Dionüszosz alvilágra szállásának nevetséges k a l a n d j a i teszik ki, a m á s o d i k a t Aiszkhülosz és Euripidész versenye, m e l y e t Arisztophanész a r r a használ fel, hogy szellemes k a r i k a t ú r á j á t a d j a m i n d k e t t ő művészet é n e k , s egyben s a j á t művészi elveit is

461

ARISZ kifejtse. A régi és az ú j m ű v é s z e t vitáj á b a n feltótlenül a régi mellé áll. A m ű vészet erkölcsi, nevelő szerepét h a n g s ú lyozza, s a z t k í v á n j a , hogy a k ö l t ő a r ú t a t r e j t s e , s a nemeset, a k ö v e t e n d ő p é l d á t állítsa hallgatói elé. Menekülés ez a jelen diszharmóniájától a m ú l t h a r m ó n i á j á b a . E z é r t viszi Dionüszosz Aiszkhüloszt magával. Arisztophanész i t t a n n a k a klasszicizmusnak a p r o g r a m j á t h i r d e t i m e g , mely a 4. sz.-ban a régi t r a g é d i á k a t viszi ú j r a színre. A z t a z o n b a n ő sem remélhette, hogy Aiszkhülosz művészetének utánzásával a marathóni nemzedék k o r á n a k politikai ragyogása is visszat é r . A t h é n b u k á s a u t á n írt d a r a b j a i mindenesetre a z t m u t a t j á k , h o g y az utóp i á k n e m v a k í t o t t á k el. Az Ekklésziazuszai (i. e. 392: A r a n y J . , A n ő k állama, 1880; Devecseri G., N ő u r a l o m , részlet, Görög költők antolégiája, 1959) c. vígj á t é k á b a n a nők élet- és vagyonközösség létrehozásával a k a r n a k ú j a r a n y k o r t ter e m t e n i . D e h i á b a ecseteli az egyenlőség boldogságát P r a x a g o r a , f é r j e megkérdi: K i k fognak dolgozni ? Kik f o g n a k szőni ? A k i á b r á n d í t ó feleletek: A rabszolgák, a n ő k . A csodálatos egyenlőség t e h á t a szabad f é r f i a k parazitizmusa. Ariszt o p h a n é s z természetesen a k o m é d i a jellegének megfelelően a nőközösség kérdését taglalja, de világosan l á t j a , h o g y az a d o t t gazdasági ós t á r s a d a l m i viszon y o k közt az egyenlőség n a i v á b r á n d v a g y rosszindulatú ámítás. P e d i g tisztáb a n volt vele, hogy a b a j o k — legalább egyik — oka a vagyon igazságtalan eloszt á s a . A Plutoszb&n (i. e. 388: A r a n y J . , ua., 1880; R a d ó A., Gazdagság, Görög költ ő k , anto., 1886) Khremülosz elhatározza, h o g y segít ezen a bajon, m e g g y ó g y í t j a a gazdagság istenének, P l u t o s z n a k a vakság á t . E z sikerül is, s attól f o g v a P l u t o s z a z o k n a k a d j a a vagyont, a k i k megérdemlik, a becsületes embereknek. De ez a megoldás csak a komédiában képzelhető el. A valóságban a költő k i u t a t n e m lát o t t , O Ahogy m o n d a n i v a l ó j a az évek f o l y a m á n a körülményeknek megfelelően v á l t o z o t t , ú g y a l a k í t o t t a a n n a k hordozój á t , a k o m é d i á t is. A k o m é d i á n a k megv o l t a k a m a g a ősi állandó elemei, ezek k ö z t a legfontosabb az agón, a főszereplőn e k és ellenfelének, ill. ellenfeleinek v i t á j a , meg a parabaszisz, m i k o r a k a r közvetlenül, a költő nevében f o r d u l a nézőkhöz. Az agón, mely a d r á m a i cselekvés k ö z p o n t j a , természetesen sosem t ű n i k el. A parabaszisz a z o n b a n fokozat o s a n visszaszorul (a Lüszisztratéban egészen hiányzik), m i n t a h o g y a n a k a r is egyre jelentéktelenebbé lesz. Az érdeklődés a közösségi kérdésektől lassan az

egyéni élet felé fordul, a n n a k megfelelően, ahogy e g y é n n e k és közösségnek az a viszonylag h a r m o n i k u s kapcsolata, m e l y az 5. sz.-ot jellemezte, m e g b o m l o t t : így t ű n i k lassan el a közösséget jelző k a r , így szűnik m e g a költő-egyénnek és közönségének k ö z v e t l e n k a p c s o l a t a , a parabaszisz. A szerkezeti elemeket azonb a n , a k á r így, a k á r úgy, a vaskos, de m i n d i g szellemes t r á g á r s á g o k t ó l az ünnepélyes komolyságig terjedő, gazdag arisztophanészi n y e l v , k i f o g y h a t a t l a n kom i k u s ötletek, a legjellemzőbb v o n á s o k éles kirajzolása teszi élővé. A k o m i k u m f o r r á s a k é n t Arisztophanésznál persze o t t szerepel az az egész kelléktár is, m e l y e t a görög komédia Arisztophanész koráig m á r kialakított. V o l t ezeknek a koméd i á k n a k m á r bizonyos állandó vicca n y a g u k ; ezek t ö b b n y i r e egyszerű t r á gárságok voltak. Arisztophanész is u t a l ilyenekre a Békák elején. A k o m é d i a , az arisztophanészi is, használta, d e len é z t e e szellemtelen „megarai v i c c e k e t " . V o l t a k állandó gúnyolódás! t é m á k is, melyek m á s k o m é d i a í r ó k n á l is visszavisszatértek, Arisztophanésznál a z o n b a n elmélyültek, á l t a l á n o s a b b emberi-polit i k a i jelentéshez j u t o t t a k : a n ő k , akik kójsóvárak ós részegesek (Arisztophanészn á l pl. A nők ünnepé), a szofisták, a k i k szószátyárak és az ifjúság m e g r o n t ó i (pl. Felhők), az ú j a b b tragódiaírók, főleg Euripidész, akik cikornyásak és erkölcstelenek (pl. Békák), a h a t a l m o n levő politikusok, akik lelkiismeretlen d e m a gógok ós mindig rosszabbak, m i n t elődeik voltak (pl. Lovagok). E t a r t a l m i elem e k h e z járul n á l a különös erővel a n y e l v ós stílus k o m i k u m a : a t r a g é d i a stílusának p a r ó d i á j a , szójátékok, meglepő szóösszetételek, az ú j d i t h ü r a m b o s z modoros nyelvezetét, hosszú s z a v a i t gúnyoló, tizenöt, h ú s z vagy a n n á l is t ö b b szótagból álló s z a v a k , keverve az a t h é n i kispolgár lapos stílusával, köznapi malackodásaival. Mind e k o m i k u s elemek középp o n t j á b a n pedig, m i n t azok m o z g a t ó j a az arisztophanészi komikus hős, a kópé áll a m a g a k i f o g y h a t a t l a n leleményességével. Az i. e. 5. sz. végének A t h é n j á b a n fellelhető jellemek ós stílusok m i n d o t t kavarognak, csillognak, n e v e t t e t n e k és g o n d o l k o d t a t n a k el Arisztophanész vígjátékaiban. Mikor I. Dionüsziosz szicíliai türannosz a z t kérdezte Platóntól, milyenek az a t h é n i a k , Platón Ariszt o p h a n é s z v í g j á t é k a i t a d t a kezébe. J ó l v á l a s z t o t t . O A közvetlen u t ó k o r n e m értékelte ily n a g y r a . A hellenisztikus filológia m a g y a r á z t a , nyelvét a t i s z t a a t t i k a i nyelv egyik p é l d á j a k é n t tisztelte, de esztétikailag teljesen e l v e t e t t e , 462

ARISZ s helyette Menandroszn&k a d t a a p á l m á t . E z volt pl. Plutarkhosz v é l e m é n y e is. Igazán ú j r a a reneszánsz k e z d t e értékelni, de — é r t h e t ő módon, m i n t B i z á n c b a n is — f ő k é p p a k u l t ú r á v a l foglalkozó d a r a b o k a t és az á l t a l á n o s a b b jellegű Plutoszt. Arisztophanész h a t á s a kimut a t h a t ó Rabelais s z a t í r á j á b a n csakúgy, m i n t Ben Jonson v í g j á t é k a i b a n v a g y a német hitvitázó drámákban. Melanchton, akinek a Felhők egyik kedves o l v a s m á n y a , m á r a politikai jelleget is kiemeli. E z a kor n e m b o t r á n k o z o t t m e g Arisztophanész szabadszájúságán. A f r a n c i a klasszicizmus természetesen m e g i n t elveti, s bár v a n n a k lelkes hívei ( M a d a m e Dacier), de Racine-nak is m e n t e g e t ő z n i e kell, mikor a Perlekedőkben a DarázsokhöV merít. A felvilágosodás írói, Voltaire-rei az élükön, móg Szókratész h a l á l á é r t is felelőssé teszik Arisztophanészt. A Sturm und Drang-kor n é m e t írói á l t a l á b a n lelkesednek érte. E l e i n t e Ooethe is vonzódik hozzá, de a z u t á n elfordul tőle, bohócnak tartja. A német nyomorúságban Arisztophanész politikailag is h a t , csakúgy, m i n t az orosz f o r r a d a l m i demokr a t á k körében. Ahogy azok ,,a legnemesebb ós legerkölcsösebb k ö l t ő n e k " tartj á k ( B e l i n s z k i j ) , aki a szegény polgárok érdekeiért k ü z d (Dobroljubov), ú g y Németo.-ban is első fordítói negyvennyolcas d e m o k r a t á k , s h a t a politikai és irodalmi v í g j á t é k r a (Platen), m i n t ahogy Shelley politikai s z a t í r á j á n a k , a Swellfoot the Tyrantnak is egyik ihletője. E b b e a d e m o k r a t i k u s vonalba illeszkedik bele n á l u n k Madách Civilizátora, s Arany is kissé bosszúsan tiltakozik a m a vélem é n y ellen, m i n t h a Arisztophanészt a r i s z t o k r a t i k u s felfogása t e t t e volna előtte rokonszenvessé. O Művei közül a Lüszisztraté t ö b b ízben felkeltette a filmalkotók figyelmét. 1947-ben osztrák f i l m készült belőle, fő m o t í v u m a i t m e g t a l á l h a t j u k az 1952-ben b e m u t a t o t t Destinées c. olasz — francia filmben, s 1961-ben F . Kostner rendezte n y u g a t n é m e t f i l m v á l t o z a t á t . O Zeneművészeti alkotások forrásául is szolgált Arisztophanész. P . Schubert Az összeesküvők c. d a l j á t é k a a N ő u r a l o m ós a Lüszisztrátó n y o m á n készült. R . Vaughan Williams a D a r á z s o k h o z komp o n á l t kísérőzenét, a Lüszisztratéból b a l e t t e t írt B. Blacher ós Lajta L., vígo p e r á t Petrovics E . A madarak a l a p j á n S. Stevenson a m e r i k a i zeneszerző készített mai k ö r n y e z e t b e n játszódó musicalt (1958). Bánki Gy. g o r d o n k á r a és zongor á r a í r t s z v i t j é n e k címe Arisztofanész. O G y ű j t . k i a d . : V. Coulon: Aristophane (1923— 1930, teljes m ű v e k ) . O Töredékek kiad.: J . M. Edmonds: The

Fragments of Attic Gomedy (1. k ö t . , 1957, angol fordítással). O G y ű j t . k i a d . magyarul: Arisztophanes vígjátékai ( A r a n y J., 1880). O Irod.: K o n t I . : A r i s t o p h a n e s (1896); G. Kaibel: R E A r i s t o p h a n e s 2 (1896); P . Mázon: E s s a i s u r la composition d e s comédies d ' A r i s t o p h a n e (1904); M. Croiset: A r i s t o p h a n e e t les parties politiques á Athénes (1906); P é t e r f y J . : A r i s t o p h a n e s (1909); A. Süss: Aristophanes u n d die N a c h w e l t (1912); N é m e t L . : Aristophanes (Tan ú , 1932, 16 — 24. lap); G. M u r r a y : A r i s t o p h a n e s (1933); Moravcsik Gy.: Aristophanes ( A n t T a n , 1954, 209 — 216. lap); Szádeczky-KardossS.: Aristophanes (1955); Sz. I. Szoboljevszkij: A r i s z t o f a n (1958); Trencsényi-Waldapfel I . : B a k i s j ó s l a t a i (AntTan," 1958, 161 — 174. l a p ) ; T . Gelzer: Der epirrhematische A g o n bei A r i s t o p h a n e s (1960); C. H. W h i t m a n : A r i s t o p h a n e s a n d t h e Comic Hero (1064); Trencsényi-Waldapfel I . : Arisztophanész (1964). Ritoók Zsigmond Arisztophanész Büzantiosz; Aristophanes Byzantios; (Büzantion, m a : I s t a n b u l , i. e. 257—Alexandria, i. e. 180): görög g r a m m a t i k u s . F i a t a l o n A l e x a n d r i á b a került, itt Kallimakhosz, Eratoszthenész, Zénodotosz ós m á s k i v á l ó mesterek t a n í t v á n y a lett. H a t v a n k é t éves k o r á b a n k e r ü l t a k ö n y v t á r élére, s m i n t a n n a k v e z e t ő j e dolgozott haláláig. O R e n d k í v ü l sokoldalú, n a g y olvasottságú krit i k u s volt (töredékeiben 35 író m ű v e i b ő l v e t t idézetek t a l á l h a t ó k ) . Ő is, m i n t később tanítványa, a szamothrakéi Arisztarkhosz, homéroszi t a n u l m á n y o k k a l kezdte p á l y á j á t . Készített egy H o mérosz-kiadást, m e l y e t kritikai jelekkel l á t o t t el, ezekről azonban k ö z e l e b b i t n e m tudunk. Sokkal óvatosabban járt el a szövegkritikában, m i n t Zénodotosz. K o m m e n t á r t sem Homéroszhoz, s e m m á s írókhoz n e m írt, k i a d á s a i t szóban m a g y a r á z t a . Tevékenysége nem korlátozód o t t Homéroszra. O Alapvető jelentőség ű e k voltak a lírikusokkal és a d r á m a í r ó k k a l kapcsolatos vizsgálódásai. A lírik u s o k költeményeit összegyűjtötte, s a v e r s m é r t é k e k a l a p j á n osztotta „ k ö n y v e k é r e ( — bibiion). E h h e z a v e r s m é r t é k e k tisztázására volt szükség. A k ö l t e m é n y e k e t nemcsak v e r s s o r o k r a tagolta, h a n e m k i s e b b tagokra (kólón) is. A v e r s m ó r t é k s e g í t e t t e szövegkritikai tevékenységéb e n is. Különösen f o n t o s a k Pindaroszra vonatkozó kutatásai. O osztotta Pindarosz költeményeit 17 könyvre. O Legbecsesebbek t a l á n a drámaírókkal kapcsol a t o s kutatásai l e h e t t e k . Bizonyos, h o g y k i a d t a Euripidészt, s valószínű, h o g y a m á 463

ARISZ sik két n a g y t r a g i k u s t is. Az egyes d a r a b o k elé tömör b e v e z e t ő k e t (hüpotheszisz) írt, melyek m e g h a t á r o z o t t s z e m p o n t o k szerint voltak megszerkesztve, s m i n d e n szükséges a d a t o t t a r t a l m a z t a k , sőt — először az alexandriai k r i t i k a t ö r t é n e t e s o r á n — a darabok esztétikai m é l t a t á s á t is. Sajnos, ezek a bevezetések csak n a g y o n töredékesen m a r a d t a k r á n k a d r á m á k kézirataiban, n é h á n y n a k a m a r a d v á n y a i t egyes d r á m á k szkholion]&iból és papirusztöredékekből s i k e r ü l t kihámozni. K i a d t a a komédiái ró Arisztophanész m ű v e i t is. K ü l ö n m u n k á b a n taglalta az ú j k o m é d i a tipikus szereplőit, ennek m a r a d v á n y a i az i. sz. 2. sz.-i Pollux jegyzékében találh a t ó k meg. O Megállapította a z o k n a k a költőknek a jegyzékét, a k i k e t olvasni (és utánozni) érdemes, ez v o l t a híres alexandriai —kánon. F o g l a l k o z o t t nyelvészettel, ú t t ö r ő volt lexikográfiái munkássága. Lexeisz v a g y Glosszái ('Ritka és nyelvjárási kifejezések') c. készített egy nagy s z ó g y ű j t e m é n y t , m e l y b e n a szavak részben nyelvi (nyelvjárási), részben tárgyi a l a p o n voltak csoportosítva. A szavak h a s z n á l a t á t számos irodalmi példával szemléltette. A h a g y o m á n y az ő nevéhez f ű z t e a hehezet- és a hangsúlyjelek f e l t a l á l á s á t is, ez a z o n b a n téves. Művei csak igen töredékesen, többszörös közvetítéssel m a r a d t a k fenn. O Töredékei: A . Nauck: Aristophanis Byzantii fragmenta (1848). O írod.: L . Cohn: R E Aristophanes 14 (1896); U. von Wilamowitz-Moellendorff: E i n l e i t u n g in die griechische Tragödie (1907). Ritoók Zsigmond arisztophanészi verssor: aristophaneus versus ( l a t i n ) ; arisztophaneion (görög): háromféle verssor a görög és r ó m a i időmértékes verselésben. O 1) A j a m b i k u s arisztophanészi verssor g y a k o r i másik neve szerint hippónaxi verssor (hipponacteus versus, hippónakteion): hetedfeles jambus, e z é r t a rómaiak leginkább septenarius jambicusn&k nevezik. Dierézis osztja k e t t é ; k é p l e t e h a g y o m á n y o s értelmezés szerint: H . Gleditsch h a t m o r á s v e r s l á b a k r a bontja: —

w

-í- | ~

_

„

—

»

,A legegyetemesebb kopon y a a régi görög filozófusok k ö z t " — így jellemzi Őt F . Engels — m i n d e n bizonnyal rideg, z á r k ó z o t t ember volt, szenvedélyes tárgyilagosságának hideg izzását — saját o s m ó d o n — n e m csekély arisztokratikus fölényórzet is fokozta: ezek csak kritikáj á t élesítették, ós ítélkezéseit t e t t é k a közvéleménytől függetlenebbekké, s a g o n d o l k o d á s m ó d j á b a n rejlő tárgyilagos, o b j e k t í v erő m a r a d a n d ó pecsétet nyom o t t az egész későbbi e u r ó p a i t u d o m á n y r a . Az első kategóriarendszer kidolgozás á v a l — az addigi filozófiai törekvéseket szintetizálva — a lét legáltalánosabb, m i n d e n t u d o m á n y t e r ü l e t e n érvényes mag y a r á z ó elveit k í v á n t a feltárni, az első t u d o m á n y o s logikai rendszer felépítésével pedig a t u d o m á n y o s bizonyítás lehetőségót igazolta, és a n n a k n é h á n y alapvető k r i t é r i u m á t m u t a t t a fel (azonosság elve, e l l e n t m o n d á s elve, h a m a d i k kizárásán a k elve). E z e k a m ó d s z e r t a n i elvek és t ö r e k v é s e k pedig — a kategoriális gondolkozás és a bizonyítási eljárás arisztotelészi s a j á t s á g a i — k ö n n y e n fellelhetők a legmodernebb t u d o m á n y b a n is. Onto3 0 Világirodalmi Lexikon I.

lógiai és m ó d s z e r t a n i felismeréseit elsős o r b a n a biológiai és a t á r s a d a l m i t u d o m á n y o k t e r ü l e t é n igyekezett érvényesít e n i és igazolni; m a t e m a t i k á v a l m ű v e i ben alig foglalkozott. Minden t e r ü l e t e n f e l t ű n ő nála a t é m á k t á r g y a l á s á b a n a t ö r t é n e t i fejlődésnek s a t u d o m á n y o s n é z e t e k fejlődésének elemzésére v o n a t kozó igény. A t á r s a d a l m i t u d o m á n y o k o n belül elsősorban e t i k a i és politikai kérdések f o g l a l k o z t a t t á k , de n a g y f o n t o s s á g o t t u l a j d o n í t o t t s nagyszabású m ű v e k e t szentelt — a szofisztika ellen f o l y t a t o t t küzdelem jegyében — a n y e l v i kifejezésnek, a meggyőzés kérdéseinek (ezekkel foglalkozik retorikája), v a l a m i n t az irodalomelméletnek is. O I r o d a l o m elméleti fejtegetéseit n a g y m é r t é k b e n és igen előnyösen befolyásolják a z o k az á l t a l á n o s esztétikai felismerései, a m e l y e k n e k s z i n t j é t egyetlen m á s ókori gondolk o d ó sem érte el, s amelyeket n e m utolsós o r b a n éppen i r o d a l m i művek elemzéséből v o n t le. A szépség lényegét a jó és a kellem e s k a p c s o l a t á b a n l á t j a , s ezáltal felismeri, hogy a szépség mozdulatlan dolgok s a j á t s á g a is lehet (a jó cselekvést igazoló v a g y a n n a k lehetőségót n y ú j t ó és e g y ú t t a l kellemes h a t á s t tevő t á r g y a k b a n és lényekben), m í g a jó mindig v a l a m i l y e n cselekvéshez kapcsolódik; a jó lehetőség é t n y ú j t ó kellemes t á r g y vagy lény a z o n b a n rossz cselekvés eszköze is l e h e t , s ezért a szépség n e m esik teljesen e g y b e a jóval. M e t a f i z i k á j á b a n a d o t t m e g h a t á r o z á s a : „Szép az . . ami m i n t jó, és é p p e n m e r t jó, kellemes" — a szépséget n e m c s a k Platón „ i d e á i n a k " , ö r ö k eszm é i n e k h ó n á b ó l h ú z z a le a földre, s helyezi m a g á b a a szép dologba, m i n t a n n a k t á r g y i t u l a j d o n s á g á t , h a n e m egyszers m i n d az etikai p r o b l e m a t i k á t ó l is elkülöníti bizonyos mórtékig, s az e s z t é t i k a i gondolkodás önállósulásának első c s í r á j a . Az így m e g h a t á r o z o t t szépségben n é g y á l t a l á n o s jellemzőt fedez fel: az a r á n y t (a p i t h a g o r e u s o k nyomán), a m i m e t i k u s jelleget (amelyen — Gorgiasz n y o m á n — n e m a valóság egyszerű u t á n z á s á t érti, h a n e m a n n a k a h a t á s n a k az u t á n z ó kifejezését, a m e l y e t a valóság az e m b e r i lélekre gyakorol), a kifejezettek felismeréséből f a k a d ó örömöt, s végül, h o g y m i n d e n szépség látási vagy hallási érzékelésekben jelenik meg (ez a g o n d o l a t Szókratészve v e z e t h e t ő vissza). Minth o g y a mimézis f e l a d a t á t a lelki t ö r t é n é sek felidézésében l á t j a , ezért a m ű v é s z e t i á g a k naiv r a n g s o r á b a n a költészet és zene (esetlegtánc) k a p c s o l a t á n a k , a „ m u s z i k é " n a k o s z t j a az első helyet, azzal érvelve, h o g y ez a m ű v é s z e t a lelki t ö r t é n é s e k e t közvetlenül fejezi ki és idézi fel, m í g a 465

ARISZ t ö b b i (így a festészet és szobrászat) csak közvetve, az e m b e r testi k ü l s e j é n e k (és h o z z á t e h e t n é n k : az építészetben életkörülményeinek v a g y a használati t á r g y a k m e g f o r m á l á s á b a n tevékenységi formáin a k ) felidézése által. O A n é g y á l t a l á n o s jellemző f e l m u t a t á s a úgyszólván megköveteli a z o k n a k a tényezőknek kielemzését, amelyek a z egyes s z é p s é g f a j t á k a t az egyes m ű v é s z e t i á g a k b a n létesítik. E z t az elemzést Arisztotelész a költészetre vonatkozólag h a j t o t t a végre a legalaposabban, e g y r é s z t Poiétiké ( ' P o é t i k a ' ) c. m ű v é b e n , m á s r é s z t Peri tekhnész rhétorikész ('A r e t o r i k a i mesterségről') c. m u n k á j á n a k a n y e l v i kifejezéssel foglalkozó, lényegileg stilisztikai v o n a t k o z á s ú fejezeteiben. O A Poétika a m a g a eredeti, csonkítatlan f o r m á j á b a n a költészet műf a j i p r o b l é m á i n a k teljes rendszerezését a d t a , bár a m o d e r n ember s z á m á r a szok a t l a n f e l o s z t á s b a n . A költészeti m ű f a j o k (s ezek közé a költői művek előadásához kapcsolódó zenei m ű f a j o k a t és t á n c f a j t á k a t is o d a é r t i ) szerinte e g y r é s z t kifejezési eszközeik, másrészt t á r g y a i k , harmadrészt közlésmódjuk tekintetében különböznek. A kifejezési eszközök a ritmus, a d a l l a m hangnemisége (az utóbb i n a k neve a „ h a r m ó n i a " ) és a szó. A m ű f a j o k k ö z ü l a fuvola- ós a c i t e r a j á t é k ( t e h á t a zene) c s a k a ritmus é s a h a n g n e m i sóg (ti. a d a l l a m ) eszközeit h a s z n á l j a , a t á n c csak a r i t m u s t . „ A szavak művészet e — í r j a Arisztotelész — csak p r ó z á t v a g y verset h a s z n á l , s ez u t ó b b i lehet v a g y vegyes f o r m á j ú , vagy végig azonos versmórtékű, d e összefoglaló elnevezése m á i g sincs"; a z irodalom ós a szépirod a l o m e g y m á s t ó l eltérő fogalomkörére Arisztotelész n e m talál még s z a v a k a t , bár felismeri, h o g y helytelenül nevezik költőknek azokat, akik természettudományi t é m á k a t f o g l a l n a k versbe: „ a versmértók e n kívül s e m m i közös nincs H o m é r o s z b a n és E m p e d o k l é s z b e n , ú g y h o g y a m a z joggal n e v e z h e t ő költőnek, emez viszont i n k á b b t e r m é s z e t t u d ó s n a k " . A költészet negyedik c s o p o r t j á b a o s z t j a a z o k a t a m ű f a j o k a t , a m e l y e k ritmust, d a l l a m o t ós v e r s m é r t é k e t egyaránt h a s z n á l n a k , m i n t pl. a d i t h ü r a m b o s z - és nomoszköltószet, v a l a m i n t a tragédia és komédia; ezek s z e r i n t e a b b a n k ü l ö n b ö z n e k , h o g y a h á r o m kifejezési eszközt „egyesek egyszerre h a s z n á l j á k , mások c s a k felv á l t v a " . T á r g y a k tekintetében szerinte a költészeti m ű f a j o k az á b r á z o l t jellem e k felfogása s z e r i n t különböznek: egyesek a „ m a i " (valóságos) jellemeknél j o b b a k a t , m á s o k rosszabbakat ábrázoln a k , s csak egyes művészek a k a d n a k , a k i k épp o l y a n o k a t m u t a t n a k be, m i n t 466

amilyenek „mi v a g y u n k " . Ez a különbség a tragédia és a k o m é d i a k ö z ö t t , de ilyen különbségek az e p i k á b a n s a d r á m á h o z kapcsolódó zenében és t á n c b a n is j e l e n t k e z n e k . A közlésmód elbeszélő v a g y m e g j e l e n í t ő lehet: e b b e n a vonatkozásb a n az epika ós a d r á m a különül el egym á s t ó l . Az i t t i s m e r t e t e t t felosztásban n i n c s hely a mai é r t e l e m b e n v e t t líra s z á m á r a : a korabeli lírai m ű f a j o k a t részb e n az eposz és a t r a g é d i a mellé sorolja be, m i n t a m e l y e k az e s z m é n y i t á b r á z o l j á k (idithürambosz, nomosz, melikus költészet), r é s z b e n pedig a k o m é d i a mellé, m i n t a r o s s z a t nevetségessé t e v ő t (iamboszköltészet). A t o v á b b i fejtegetés során a P o é t i k a először a „ j o b b j e l l e m e k e t " különböző közlésmódokkal ábrázoló t r a g é d i á t és eposzt, m a j d a „rosszabb j e l l e m e k e t " ábr á z o l ó komédiát t á r g y a l j a (a h o z z á j u k t a r t o z ó „elemekkel" és „ a l f a j t á k k a l " ) . A k o m é d i á r a v o n a t k o z ó rész elveszett, n e m m a r a d t ránk. O A t r a g é d i a t á r g y a l á s á t a t r a g é d i a m e g h a t á r o z á s a vezeti b e : „ A t r a g é d i a t e h á t egy k o m o l y és m a g á b a n lezárt történés utánzása meghatározott t e r j e d e l e m b e n , hozzátótekkel f ű s z e r e z e t t n y e l v e n — miközben e hozzátótek m i n d e n f a j t á j a külön-külön k e r ü l a l k a l m a z á s r a az egyes tragédiarészekben —, mégp e d i g emberek cselekvései által, t e h á t n e m p u s z t a elbeszéléssel, ós a m e l y azáltal, h o g y r é s z v é t e t ós félelmet ébreszt, m e g t i s z t u l á s t idéz elő az á b r á z o l t a k h o z hasonló s z e n v e d é l y e k t ő l . " A „ m e g h a t á r o z o t t terjedelem" itt a tárgy által meghatározott t e r j e d e l m e t jelenti, o l y a t , a m e l y e t a t á r g y t ö m ö r , de teljes k i f e j t é s e m e g k í v á n . A „ h o z z á t ó t e k " , a m e l y e k a nyelvet „ f ű s z e r e z i k " , a dallam és a r i t m u s , olykor (a párbeszédekben) csak az u t ó b b i . A megt i s z t u l á s t pedig, a s o k a t e m l e g e t e t t katarzist Arisztotelész a Hippokratészfóle o r v o s t u d o m á n y elméletének analógiáj á r a g o n d o l j a el: a t r a g é d i a szenvedélyek összecsapásait m u t a t j a be, de úgy, h o g y az e m b e r i sorsok a l a k u l á s á n a k ábrázolása á l t a l félelmet és r é s z v é t e t ébreszt a néz ő k b e n , s ezáltal „ m e g t i s z t í t j a " ő k e t az á b r á z o l t sorsromboló szenvedélyektől. A m e g h a t á r o z á s u t á n az ábrázolás elemei k e r ü l n e k sorra: a cselekmény, a jellemek, a g o n d o l k o d á s m ó d o k ábrázolása, a n y e l v i kifejezés, a zene a l k a l m a z á s a és a színp a d k é p kialakítása (ti. a díszletezés és a rendezői munka). A tragédia értéke a c s e l e k m é n y egységén f o r d u l meg: „ n a g y k ü l ö n b s é g , hogy a t r a g é d i a egyes esem é n y e i csupán egymás u t á n , v a g y p e d i g e g y m á s b ó l következnek-e". E z t az egységet biztosítja, h a a cselekmény z á r t egész: h a kezdete, közepe és vége (fel n e m cserélhető sorrendisége) v a n . Az

ARISZ egyetlen személy köré csoportosuló eseménysor viszont n e m b i z t o s í t j a m é g az egységet: egyetlen személy élete t ö b b magában lezárt e s e m é n y t is felölelhet. A valósághoz való hűséges ragaszkodás sem bizt o s í t h a t j a a cselekmény egységét: a költőnek n e m valóságos, h a n e m valószínű esem é n y e k e t kell b e m u t a t n i a . Az egységes cselekmény lehet egyszerű (fordulatok nélküli, m i n t amilyen Aiszkhülosz Perzsák c. t r a g é d i á j a ) , vagy pedig bonyolult: az u t ó b b i b a n ,,peripetia" (fordulat) van, amelyben a főhős szerencsésnek induló sorsa hirtelen válságosra fordul; az ez u t á n következő része a tragédiának a megoldás. A bonyolult cselekmény g y a k o r i eleme a felismerés: személyek e g y m á s r a ismerése vagy a t r a g i k u s vétség t é n y é n e k belátása. E n n e k lehetőségeit részletesen kidolgozza Arisztotelész, s k i m u t a t j a , h o g y a felismerés a k k o r a legtökéletesebben megoldott, h a a cselekmény belső logikájából szükségszerűséggel következik. A félelmet és a részvétet is a cselekmény egységének, szigorú belső logika szerint a l a k u l ó menetének kell felkeltenie; felfokozza ezt, ha a k o n f l i k t u s b a r á t o k , rokonok v a g y családtagok k ö z t r o b b a n ki. Tökéletes vagy rossz jellemek n e m igazán alkalmasak félelem és részvét felkeltésére; a tragédiahősök l e g i n k á b b olyan egyenes jellemek, akik — nemegyszer ö n t u d a t l a n u l — valamilyen t r a g i k u s vétséget mégis elkövetnek, s ennek következményeit a z t á n viselniük kell. A jellemekről és a tragédia egyéb elemeiről a t o v á b b i a k b a n mondott a k n a k különösebb esztétikai jelentőségük nincs: a cselekménnyel kapcsolatban e l m o n d o t t a k n a k v a g y (a nyelvi kifejezésre vonatkozólag) A retorikai mesterségről c. m ű b e n t á r g y a l t a k n a k ismétlései kisebb kiegészítésekkel. O A cselekm é n y egysége t e h á t k ö z p o n t i gondolata a Poétikának, különösen a t r a g é d i á r a vonatkozó résznek. Az „arisztotelészi" hármas egységről a z o n b a n sehol n e m esik szó, ez a 17. sz.-i f r a n c i a kritikusok t a l á l m á n y a . Az idő egységéről csak a n n y i szerepel, h o g y Arisztotelész egy h e l y e n megjegyzi: a t r a g é d i á n a k lehetőleg egy teljes n a p , v a g y csak kevéssel h o s s z a b b idő a l a t t lezajló e s e m é n y t kell ábrázolnia; a hely egységéről pedig esak az a megállapítás, hogy a t r a g é d i a nem t u d egyszerre t ö b b helyen végbemenő t ö b b eseményt bem u t a t n i . Mindezek a z o n b a n csak d r a m a turgiai (és n e m esztétikai) megjegyzések: a korabeli görög színpadtechnikával függnek össze. O Az eposzt a tragédiával összehasonlításban, r ö v i d r e fogva t á r g y a l j a Arisztotelész. Kiemeli, hogy meséj é t egységessé nem egyetlen történés, h a n e m egyetlen időszak b e m u t a t á s a teszi. 30*

H o s s z á t csak az s z a b j a meg, hogy elejétől végéig á t t e k i n t h e t ő n e k kell lennie. A t r a g é d i á v a l és a k o m é d i á v a l ellentótben csak egyetlen versmórtéket használ. A csod á s elemek t á g a b b t e r e t k a p n a k b e n n e . E g y é b k é n t az eposznak sem az a f e l a d a t a , h o g y valóságosat, h a n e m az, hogy valós z í n ű t meséljen el. Szerkezete különbözzék a történeti m ű v e k é t ő l : egyetlen csel e k m é n y t mutasson be a m a g a egységében, s ne egy k o r s z a k o t (amint ezt a Homérosz-epigonok h i b á s a n teszik). A t á r g y a l á s t annak a n a i v p r o b l é m á n a k az elemzése z á r j a le, h o g y a tragédia v a g y az eposz-e a művészibb m ű f a j ; Arisztotelész i t t a tragédiának n y ú j t j a a p á l m á t . O A retorikai mesterségről c. m ű v é t eszt é t i k a ü a g elsősorban a stilisztika kérdésein e k rendszerezése teszi érdekessé. A meggyőzésre törekvő (ós e m i a t t a költői kifejezésmódtól eltérő) szónoki kifejezéstől világosságot ós szabatosságot (prepon) k í v á n ; ez a szabatosságfogalom a z o n b a n Arisztotelésznél alkalomhoz illőséget jelent. A hasonlatok és a különböző m e t a f o r a f a j t á k , egyebek k ö z t a nyelvi k é p e k és a körülírások kerülnek i t t sorra, m i n t e „ s z a b a t o s s á g " hordozói, m a j d a „ s z a b a t o s s á g " belső tényezői és feltételei: a kifejezés szenvedélyessége, jellemző ereje és tárgyhoz a l k a l m a z k o d ó jellege. E l e m zésre kerülnek a „ f a g y o s " (stílustörést okozó, ízléstelen) kifejezésmód jellemzői is. Szó esik a próza r i t m i k u s elemeiről (a m o n d a t k e z d e t e k e n és főleg a m o n d a t végeken), s a m o n d a t o k hosszáról, ezzel kapcsolatban pedig az arányos, jól t a g o l t k ö r m o n d a t o k szépségéről. A kifejezés szellemességének lényegét a g y o r s és k ö n n y ű t a n í t á s b a n l á t j a , amellyel a szellemes fordulat a hallgatóságot g a z d a g í t j a , tetszetősségének lényegét pedig az analógiák mozgósításában. A szemléletesség t i t k a a kifejezésben az olyan m e t a f o r a , a m e l y eleven tevékenység h a s o n l a t á b a ülteti á t azt, a m i t hasonlít: egy kiváló emberre azt m o n d a n i , hogy „ n é g y z e t " , n e m szemléletes, b á r a négyzet is messzemenően tökéletes geometriai a l a k z a t ; a z t mondani a z o n b a n , hogy „ v i r u l ó erőben v a n " , szemléletes, m e r t a virulás eleven tevékenység. O F e n n m a r a d t néh á n y verse ós t ö r e d é k e f a n t á z i á r a , erőre ós kiegyensúlyozottságra vall, d e n e m tanúskodik m a g á v a l sodró költői tehetségről. O Az arisztotelészi irodalomesztétika az ókor t o v á b b i f o l y a m á n az arisztotelészi filozófia egészének sorsában osztozik. Közvetlen h a t á s t gyakorolt Theophrasztoszra, s t a l á n az alexandriai filológia k i b o n t a k o z á s á b a n is s e j t h e t ü n k p eripatetikus ösztönzést. Az i. e. 3. sz. f o l y a m á n azonban csak Neoptolemosz m ű v e i b e n é 1 467

ARISZ t o v á b b , s ez u t á n l a p p a n g a n i látszik az i. e. 2 — 1. sz. fordulójáig, a m i k o r a sztoa — elsősorban Poszeidóniosz — tám a s z t i r á n t a ú j érdeklődést. E z a sztoikus befolyás k o n s t a t á l h a t ó Cicero Arisztotelészt idéző esztétikai és r e t o r i k a i megnyilatkozásaiban; Poszeidóniosz kortársa, Hermagorasz is Arisztotelész befolyása a l a t t s vele polemizálva f e j t i ki n a g y hat á s ú retorikai státuselméletét, Horatius Ars p o e t i c á j a pedig Neoptolemosz tanít á s a i n a k közvetítésével t a r t a l m a z arisztotelészi m o z z a n a t o k a t . A későbbiek során a Platón ós Arisztotelész összebékítésóre t ö r e k v ő ú j p l a t o n i z m u s hívei közül Porphüriosz t á m a s z t érdeklődést r e t o r i k á j a i r á n t . A középkori művószetfelfogástól idegen arisztotelészi esztétika Aquinói Szent Tamás u t á n kerül ismét előtérbe, hogy a reneszánsz korától — f ő k é n t a klasszicizmus idején — a P o é t i k a , vagy i n k á b b a róla a l k o t o t t , n e m egy p o n t o n félreértésekkel t o r z í t o t t k é p d o g m á v á m e r e v e d j é k . A klasszicista k á n o n o k elvetése n e m j e l e n t e t t e Arisztotelész tekintélyének csökkenését: a jelenkori esztétika is benne tiszteli ősét, s a m a r x i s t a művészetelmélet — a szükséges ú j értelmezéssel — n e m egy arisztotelészi kategóriát használ (mimézis, katarzis stb.). O Művészeti — irodalmi nézeteit tartalmazó művei közül m a g y a r u l a Peritekhnész rhétorikész Aristoteles R h e t o r i k á j a c. Kis J á n o s f o r d í t á s á b a n , 1875-ben, a Politika — H a b e r e r n J . 19. sz.-i f o r d í t á s a u t á n — azonos c. 1923-ban, Szabó M. fordításában, a Poiétiké — Hunfalvy P . és Geréb J . 19. sz.-i fordításai u t á n — legutóbb Sarkady J . f o r d í t á s á b a n , 1963-ban, Poét i k a c. jelent meg; egy k ö l t e m é n y é t Arisztotelész P a e a n j a c. ifj. Kis J á n o s f o r d í t o t t a le és a d t a ki 1825-ben. O E g y é b fő m ű v e i közül az eredetileg Próté philoszophia ('Első filozófia') címet viselő, m a j d Metaphüszika c. i s m e r t t é vált ontológiai m ű v á l o g a t o t t fejezetei m a g y a rul egyetemi j e g y z e t k é n t jelentek meg (Nagy J . , Metafizika, 1951). Athénaión politeia c. politikai t a n u l m á n y á t R i t o ó k Zs. (Az a t h é n i állam, 1954), a logikai m ű v e i t összegyűjtő Organon ('Műszer') első részét R ó n a f a l v i Ö. és Szabó M. (Organon, görögül ós m a g y a r u l , 1961) fordít o t t a . O G y ű j t , kiad.: I . B e k k e r : Aristotelis Opera (1831 —1870); E . Diehl: Anthologia Lyrica Graeca (1. fasciculus, 1954). O írod.: Ponori Thewrewk E . : H o r a t i u s és Aristoteles P o é t i k á j a (Beöthy-emlókk ö n y v , 1891); U. von WilamowitzMoellendorff: Aristoteles u n d Athén (1893); H e g e d ű s I . : Aristoteles a görög tragédia karénekéről (Beöthy-emlókk ö n y v , 1908); W. D. R o s s : Aristotle

(1923); W. J a e g e r : Aristoteles (1923); S t a u d G.: Aristoteles d r a m a t u r g i á j a (1942); L. R o b i n : Aristoteles (1944); D. A l l a n : The philosophy of Aristoteles (1952); S á n d o r , P . : Arisztotelész l o g i k á j a (1958); Heller A . : Az aristotelesi e t i k a ós az a n t i k ethos (1966); Falus R . : E g y Arisztotelész-értekezés metodikai t a n u l ságairól (MFilSz, 1969, 1.). Lázár György Arísztov, F j o d o r Fjodorovics (Varnavino, 1888. okt. 14.— ?, 1932. nov. 5.): s z o v j e t orosz irodalomtörténész, szlav i s t a . E g y e t e m i t a n u l m á n y a i t Moszkv á b a n végezte, 1922-től a m o s z k v a i e g y e t e m professzora volt. O É r t é k e s munkásságot végzett a kárpát-ukrán i r o d a l o m f e l t á r á s á b a n és népszerűsítésében. M e g i n d í t o t t a a Bibliotyeka karpato russzkih piszatyelej ('A kárpát-orosz írók k ö n y v t á r a ' ) c. sorozatot, s ebben számos t a n u l m á n y t p u b l i k á l t A. A. Poljanszkijról, A. V. Duhnovicsról ós másokról. T ö b b k ö t e t r e t e r v e z e t t legfőbb m ű v e befejezetlen m a r a d t ; első kötete 1916-ban jelent meg (Karpato-russzkije piszatyeli, ' K á r p á t - o r o s z írók'). O írod.: T. F . Arisztova, V". R . V a v r i k : F . F. Arisztov 1888 —1932 (Kratkije szocsinyenyija insztyituta szlavjanovegyenyija AN SZSZSZR, 1959). Áhi Jolán Arisztoxenosz; Aristoxenos (Tarentum, m a T a r a n t o , Olaszo., i. e. 4. sz.— ?): görög bölcselő, szakíró. Dél-itáliai szülővárosából még i f j ú k o r á b a n került Görögo.-ba, s Mantineiában, m a j d A t h é n b e n végezte t a n u l m á n y a i t . Arisztotelész hallg a t ó j a k é n t mélyült el a korábbi filozófusok ós d r á m a k ö l t ő k feldolgozásában, érdeklődésének speciális t á r g y a a z o n b a n m i n d v é g i g a zeneelmélet ós a görög r i t m i k a volt; ebben a témakörben az egész ókor legjelentősebb teoretikusa. O Sokoldalúság és alaposság jellemezte. T e r j e d e l m e s — 453 k ö n y v t e k e r c s r e írt — m u n k á s s á g a csak részlegesen m a r a d t fenn. Harmonika sztoikheia ('A h a r m ó n i a elemei') c. fő m ű v é n e k h á r o m k ö n y v e a régi pithagoreus zeneelmélet hagyom á n y a i t fejleszti t o v á b b , s a dalköltószet t ö r t é n e t é r e (pl. Terpandrosz héthúrú l a n t j á r a ) és a költemények (pl aszkoliono k n a k n e v e z e t t bordalok) előadási módj á r a vonatkozólag is f o n t o s a d a l é k o k a t t a r t a l m a z . E g y é b zeneelméleti írásaiból, életrajzaiból, m e m o á r j a i b ó l csak töredékek m a r a d t a k r á n k . Az ókor későbbi századaiban is csorbítatlan tekintélyére jellemző, hogy Plutarkhosz is forrásként h a s z n á l t a a zenéről írt értekezésében. O Kiad.-ok: H . S. M a c r a n : Harmonika sztoikheia (1902); R . d a R i o s : ua. (1954);

468

ARIUS töredékei: F . W e h r l i : Die Schule des Aristoteles (2. köt., 1945). O Irod.: R . P . W i n n i n g t o n - I n g r a m : Mode in Ancient Greek Music (1936). Falus Róbert Arithmi ('Számok'); (15. sz. ?): görög szerelmi költemény ciklus. E g y 15. sz.-i kéziraton m a r a d t fenn, keletkezési ideje b i z o n y t a l a n . Az egyes k ö l t e m é n y e k szerelmes párbeszédek egy l á n y és egy i f j ú közt; a l á n y s z á m o k a t m o n d , egytől tízig egyesével, o n n a n tízesével százig, s az i f j ú az e l h a n g z o t t s z á m o t feleletébe szőve, bókokkal, vallomással válaszol: Egy 1 mondja néki a leány, az ifjú meg felelget: Egy ízben láttalak csupán, s egyszerre megszerettelek. Kettő! szól néki a leány, s az ifjú így felel meg: Két perzselő szemed miatt két szív gyötrődve hamvad el.

Az egyszerű nyelvezetű, friss b á j ú versek rímtelen, soronként v á l t a k o z ó 15 ós 16-os politicus versusokb&n íródtak. H a s o n l ó k ö l t e m é n y e k t a l á l h a t ó k egy m e t e o r a i kéziraton is, ezek a z o n b a n a 16. és a 18. sz.-ból valók. O Irod.: M. Avjerisz: Zitim a t a tisz logotehniasz masz (1964). Papp Árpád Ari Thorgüsson [ári szorgyilszon]; Ari Porgilsson (eredeti írásmódban); Ari inn fródi ('a tudós' állandó jelzővel b ő v í t e t t név); Ari Thorgüsson (névváltozat); (1067 és 1068 telén —1148. n o v . 9.): izlandi történetíró, a honi a n y a n y e l v ű prózaírás első n a g y a l a k j a , a k i n e k m ű v e i m a r a d tak fenn. Jómódú, nagy múltú parasztcsaládból s z á r m a z o t t , nemzetségét harminckilenced íziglen vissza t u d t a vezetni. A p j a korai halála u t á n , 1070-től 1074-ig n a g y a p j á n á l nevelődött, aki római zaránd o k u t a t t e t t . 1074-től 1089-ig a H a u k a dalr n e v ű t a n y á n f o l y t a t o t t t a n u l m á n y o k a t ; ez a hely Hallr Thórarinsson, Gizurr Isleifsson p ü s p ö k ós Teitr Isleifsson m u n k á l k o d á s a révén a k o r egyik kulturális k ö z p o n t j a volt. K é s ő b b p a p p á is szentelt é k . O Az izlandi irodalom ún. n é p h a t a l m i k o r s z a k á n a k egyik legműveltebb írója. Számos izlandi ós latin nyelvű m u n k á j a elkallódott, közülük egyet, a norvég királyok k r ó n i k á j á t , mások említései a l a p j á n , részletesebben ismerünk. E g y e t len f e n n m a r a d t m ű v e az íslendingabók ('Izlandiak könyve'), későbbi latin ford í t á s b a n Libellus Islandorum, melyet 1122 és 1133 k ö z ö t t f e j e z e t t be. A k ö n y v Izland t ö r t é n e t é t m o n d j a el a honfoglalástól, 870-től a megírásig, 1120-ig, vegyesen krónikás és irodalmi igényű, egyéni színesítéssel. M u n k á j á t , a m i n t írja, a kót korabeli püspök t a n á c s á r a egy ízben á t d o l g o z t a , és j o b b a n kidom-

b o r í t o t t a a kereszténységre és az első p ü s p ö k ö k r e v o n a t k o z ó részeket. H o g y a m ű m a ismert f o r m á j a , mely először 1688-ban jelent m e g n y o m t a t á s b a n Izlandon, melyik v á l t o z a t o t t a r t a l m a z za, t u d o m á n y o s v i t á k t á r g y a . Az íslendingabók m i n d e n e s e t r e egy ősközösségi d e m o k r a t i k u s h a g y o m á n y o k o n álló t á r s a d a l o m országgá f o r m á l ó d á s á n a k első, büszke kifejeződése. A T u d ó s A r i részt v e t t a -*•Landnámabók írásában is. O Irod.: E . Hagnell: Are F r o d e och h a n s f ö r f a t t a r s k a p (1928); H . Schneider: A r e u n d seine B ü c h e r ü b e r I s l á n d e r u n d Island (1929); B j ö r n Sigfússon: U m íslendingabók (1944). Bernáth István aritmia: arhytmia: hibás v a g y közvetlenül n e m érzékelhető —ritmus. Arius (latinos név); Areiosz (görög nóv); (Libüa, 260 k.— ?, 336): görög ókeresztény egyházi tisztségviselő, író. I f j ú k o r á b a n antiochiai Lukianosz k ö z v e t e t t környezetéhez t a r t o z o t t , s ez s z a b t a m e g szellemi fejlődésének i r á n y á t . A l e x a n d r i a keresztény gyülekezetében volt presbit e r ; önálló t a n a i t 318-ban v a g y 323-ban kezdte hirdetni. D o g m a t i k a i á l l á s p o n t j a , a m i t az éppen vele szemben o r t o d o x n a k , „ i g a z h i t ű n e k " minősülő egyház a r i á n u s eretnekségnek nevez, a Logoszt, az isteni Igét, I s t e n t ő l különböző, v á l t o z á s n a k szenvedésnek a l á v e t e t t , ,,a nem-létezőből l é t r e j ö t t t e r e m t m é n y " - n e k t e k i n t e t t e , és ezáltal t a g a d t a , hogy isteni személy volna. Arius felfogása az ú j p l a t o n i z m u s „középlényei", hüposztaszisz-elmélete m i n t á j á r a képzelte el a Logosz helyzetét, racionalizáló nézete a z o n b a n , n o h a a 4. sz.-ban igen sok híve a k a d t , f ő k é n t Athanasziosz, m a j d végül Ambrosius irodalmi ós egyházpolitikai tevékenysége f o l y t á n visszaszorult. Az egyház nemcsak t a n a i t , de személyét és kétségen kívül figyelemre méltó irodalmi m u n k á s s á g á t is megbélyegző megvetéssel s ú j t o t t a , a nicaeai zsinat 325-ben ellene foglalt állást; őt m a g á t püspöke, az irodalmilag jelentéktelen Alexandrosz (? —328) m á r ez előtt, valószínűleg 318-ban s z á m ű z t e Alexandriából. T a n u l ó t á r s a , a kisázsiai Nikomódia püspöke, Euszebiosz f o g a d t a be, m í g n e m 328-ban v i s s z a t é r h e t e t t Alexandriába. T a n a i t Ektheszisz piszteósz ('A hit kifejtése', 323 k.) c., Nikodómiából Alexandroszhox írt levelében, v a l a m i n t egy 330-ban Kónsztantinosz (Constantinus) császárnak személyesen á t a d o t t hitvallásában védelmezte; m i n d k é t m ű v e , v a l a m i n t Euszebioszhoz írt levele is közkézen forgott. Arius egy n a p p a l az egyh á z b a való visszavételére k i t ű z ö t t időp o n t előtt h a l t meg. O I r o d a l m i fő m ű v e 469

ARIWA a Thaleia ('Vendégség') c., c s u p á n töredékesen f e n n m a r a d t m u n k á j a , a m e l y b e n teológiai f e l f o g á s á t — a m i n t ellenfele, az 5. sz.-i Philosztorgiosz lebecsülő szándókkal m o n d t a — „ h a j ó s o k , m o l n á r o k ós utazók h a s z n á l a t á r a írta m e g " . A szöveg egy része p r ó z a , m á s része a z o n b a n szótadészi verssorokból, ill. eléggé laza —hexameterekből áll, s m i n t í r j á k , „ a l e g t a n u l a t l a n a b b emberek h á z a i n á l lopott m u l a t t a t ó d a l l a m o k r a " énekelni is lehet e t t . Mindez, h a — ami A r i u s esetében sokkal i n k á b b szükséges, m i n t bárki másnál az ó k e r e s z t é n y i r o d a l o m b a n — az elfogult leszólást tárgyilagos szóra f o r d í t j u k le, a z t jelenti, h o g y Arius e művében, valószínűleg keretes t ö r t é n e t b e építve, népszerű, sőt népköltészeti form á k k a l élve h i r d e t t e t a n a i t , s ezáltal élesen elkülönült a 4. sz. teológiai íróin a k exkluzív i r o d a l m i tevékenységétől. O Hitvallás jellegű m ű v e i t idézi t ö b b e k között Epiphaniosz (Panariosz, L X I X . 7.) és Szózomenosz ( E g y h á z t ö r t é n e t , I I . 27.); a Thaleia t ö r e d é k e i t ö s s z e g y ű j t ö t t e G. B a r d y : L a T h a l i e d'Arius ( R e v u e de Philologie, 1927, 211 — 233. lap, ós R e v u e d'Histoire Ecclósiastique 1930, 253 — 268. lap.). O Irod.: G. B a r d y : R e c h e r c h e s sur s. Lucien d ' A n t i o c h e et son école (1936). Komoróczy Géza Ariwara n o Narihira; Arivara no Narihira (?, 825. ?— ?, 880. m á j . ?): j a p á n költő. Hercegi család gyermeke, életét udvari s z o l g á l a t b a n t ö l t ö t t e . Szabad, független é l e t m ó d j á v a l , k ö n n y e d szellemességgel p á r o s u l ó magas m ű v e l t s é g é v e l m á r k o r á b a n híressé lett. Verseiben a szenvedélytől f ű t ö t t szerelem, a z a t y a i szeretet, a leheletfinom t e r m é s z e t i líra énekese. M i n d e n d a l a „ m i n t az elnyílt virág, nincs színe, de érzed i l l a t á t " . Szép r i t m u s ú híres t a n k a v e r s e : Ha a világon cseresznyefa virágok nem lettek volna, szívünkben tavasszal is a szélcsend honolna.

O A Narihira ason shü ('Narihira miniszt e r g y ű j t e m é n y e ' ) c. a n t o l ó g i á b a n fennm a r a d t k ö l t e m é n y e i n e k hódoló u t ó k o r a klasszikus j a p á n líra „ h a t k ö l t ő g é n i u s z a " (rokkasen) közé sorolta. O R e n d k í v ü l népszerű a l a k j a köré a későbbi k o r o k legendákat s z ő t t e k , számos i r o d a l m i alkot á s b a n m e g ö r ö k í t e t t é k . A gáláns szerelmi kalandjairól szóló, ismeretlen szerzőjű Ise monogatari ('Iszei-elbeszélések', 9. sz. vége) c. m ű v e t t ö b b e n ö n é l e t r a j z á n a k t u l a j d o n í t j á k . O Magyarul: 1 vers (Képes G., Ü j Idők, 1931, 10.; ua., K o s z t o l á n y i D . , Kínai ós j a p á n költők, 1936); szemel470

v é n y e k az Ise m o n o g a t a r i b ó l M . — P h i l l i p p B., P á r n a k ö n y v , 1966). Halla

(Holti anto., István

Ariza [áriszá], J ü a n (Motril, 1816 — H a v a n n a , 1870): s p a n y o l költő, író. K u b á b a n a számvevőszék t i t k á r a és a Diario de la Marina főszerkesztője. O D r á m á i b a n a neoklasszikus és r o m a n t i k u s ízlés h a r m ó n i á j á r a t ö r e k e d e t t . Színpadi m ű v e i b e n és t ö r t é n e t i regényeiben egyar á n t a spanyol középkor foglalkoztatta. O E ő m ű v e i : Dos cetros ( ' K é t jogar', d r á m a , 1845); El Dos de Mayo ('Május m á s o d i k a ' , reg., 1846); Viaje al infierno ( ' U t a z á s a pokolba', reg., 1848); Alonso de Ercilla (dráma, 1848); Antonio de Leyva ( d r á m a , 1849); Hernando dei Pulgar ( d r á m a , 1849); El primer Girón ('Az első Girón', d r á m a , 1850); Bemismunda (tragédia, 1854). Vékony Béla á r j á , arya; gáthd: a közép-indiai v a g y prákrit népnyelvek l e g g y a k r a b b a n haszn á l t lírai v e r s f o r m á j a . A p r á k r i t népnyelvekből az irodalmi szanszkrit nyelvbe is á t k e r ü l t , a szanszkrit m ű v e k a z o n b a n r i t k á b b a n élnek vele. Virágkora az 1. évezred. I d ő m é r t é k e s r í m t e l e n vers, amely a z o n b a n mind a klasszikus szanszkrit, m i n d a latin—görög időmértékes verseléstől különbözik a b b a n , hogy csak az időegységek s z á m a v a n megszabva, az időegységek elhelyezkedése a verslábon belül (amely négy rövid időegységből áll) teljesen szabad, t e h á t egy hosszú szótagot b á r h o l h e l y e t t e s í t h e t kót rövid. í g y egy láb képlete: , vagy — w , vagy w — v, v a g y u u u u. E r i t m u s m a g y a r ritmusérzékkel kevéssé érzékelhető. Általában négysoros, epigrammaszerű versekben h a s z n á l t á k . Indiai értelmezés szerint a versszakok n e m négy-, h a n e m kétsorosak, m i n d k é t sor közepén metszettel. Az ü t e m e k s z á m a : 3 j 5 || 3 | 5. A negyedik sor 3. l á b a 1 m o r a . Áz 1. ós 3. sor képlete:

a 2. ós 4. sor képlete:

^ (a 4. sorban)

Példa a p r á k r i t

Hálától:

addasszanéna « — » | avéi

pemmam | „ - „ | „ „ - |

aidasszanéna

viavé

i

ARKHE uu U U | U

" |

"

piszunadzsana-dzsampiéna vi

| w | L. W — | V/

| avéi

émé a

vi avé

i

Ráunsz, ha sokat látod ráunsz, ha nagyon ritkán látod a kedvest, ráunsz, hogyha leszólják, s ráunsz ok nélkül előbb-utóbb.

Szanszkrit p é l d a

Kálidászától:

adharah kiszalaja-rágah | „ w _ | t f _ „ | _ _ | kóraala-vitapánakárinó báhú kuszomam iva lóbhaníjam jóvanam angésu szannaddham Bimbószínü az ajka, két karja két lehajló karcsú ág; testéből fiatalság árad, mint illat a virágból.

O (—indiai

irodalmi

jormák) Vekerdi

József

árjágíti, aryagiti: a verssorban csak a m o r á k s z á m á t m e g k ö t ő időmértékes versszak a késői s z a n s z k r i t és p r á k r i t irodal o m b a n ; -*•árjá. O (—indiai irodalmi formák) Árjasúra; Aryashura (4. sz. ?): szanszkr i t költő. Dzsátaka-málá ('Születéstörtén e t e k koszorúja') c. m ű v e a páli nyelvű b u d d h i s t a dzsátaka legendagyűjtemény 35 d a r a b j á n a k feldolgozása. A népies b u d d h i s t a l e g e n d á k a t , Buddha előző életeiben t a n ú s í t o t t önfeláldozásainak meséit elegáns szanszkrit irodalmi stílusban dolgozta á t . A m ű próza ós vers keveréke. O írod.: A. B. K e i t h : H i s t o r y of Sanskrit l i t e r a t u r e (1928). Arjiropulosz, Jeorjiosz; Argyropulos (átírásváltozat); (15. sz. m á s o d i k fele?): görög nyelvű e p i k u s k ö l t e m é n y szerzője. M ű v e az 1444. évi v á r n a i csatáról szól, s művészi s z e m p o n t b ó l kevésbé, történelmi s z e m p o n t b ó l a n n á l i n k á b b becses. O K i a d . : E l l i n i k o n p i i m a p e r i t i s z mahisz tisz Varnisz (1935). Arjiropulosz, J o a n n i s z ; Giovanni Argiropulo (olaszos n é v v á l t o z a t ) ; I ó a n n é s Argyropulos (átírásváltozat); ( K o n s t a n tinápoly, 1416—Róma, 1486): görög h u m a n i s t a , f o r d í t ó . A törökök elől Itáliáb a menekült. P a d o v á b a n és Firenzében, később R ó m á b a n t a n í t o t t . O N a g y érdem e k e t szerzett az ógörög n y e l v és irodalom m e g i s m e r t e t é s e t e r é n . F o n t o s m u n k á j a a Liszisz filoszofikon zitimaton

('Filozófiai kérdések megoldása', t a n . - o k , 1541). T a n í t v á n y a volt pl. P i e t r o és Lorenzo de' Medici, Poliziano és Reuchlin, összeköttetésben állt vele Janus Pannonius ós Vetési L. Mátyás király m e g h í v t a Mo.-ra, s b á r m á r az ú t i előkészületeket is m e g t e t t e , végül R ó m á b a m e n t . Arisztotelész műveiből f o r d í t o t t latinra. írod.: H u s z t i J . : P l a t o n i s t a törekvések M á t y á s k i r á l y u d v a r á b a n (1925). Papp Árpád Arjona [árhoná], Manuel Maria de; Arjona y de Gubás (teljes név); (Osuna, 1771—Madrid, 1820): spanyol költő, történész. A sevillai neoklasszikus költői iskola kiemelkedő képviselője, az Academia Horaciana és az Academia de Sile a l a p í t ó j a , v a l a m i n t az Academia de Buenas Letras m e g ú j í t ó j a . A 19. sz. elején Olaszországba u t a z o t t . A f r a n c i a — s p a nyol h á b o r ú idején f r a n c i a b a r á t volt, de a napóleoni seregek kivonulása u t á n a l k a l m a z k o d o t t a nemzeti érzések meghatározta közhangulathoz. O Költem é n y e i t klasszikus formai tökély, nemes retorika és h u m a n i s t a gondolatkör jellemzi. O Leghíresebb k ö l t e m é n y é t , a Las ruinas de Romát ( ' R ó m a r o m j a i ' , 1808) itáliai ú t j a ihlette. Ma is kedvelt a n t o l ó g i a d a r a b o k m é g : A la memória ('Az emlékezethez'); Al pensamiento del hombre ('Az emberi gondolathoz'); La diósa del bosque ('Az erdő istennője'). O G y ű j t , kiad.: Poesías ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1871). O írod.: V. Cueto: P o e t a s líricos del siglo X V I I I (Biblioteca de A u t o r e s E s p a n o l e s , 63. köt., 1871). Kulin Katalin árkádiai költészet: arcadia, arcadismo

pásztori

költészet,

arkhebuloszi verssor; archebuleus versus ( l a t i n ) ; arkhebuleion ( g ö r ö g ) : katalektik u s a n a p e s z t i k u s t r i m e t e r . Feltételezhető értelmezése:

H . Gleditsch logaoedikus anapesztikus t r i m e t e r n e k t e k i n t i ; felfogása szerint a logaoedikus a n a p e s z t i k u s v e r s m é r t é k e k g y a k r a n i n d u l n a k és végződnek jambussal v a g y dijambuss&l. A verssor képlete eszerint:

B. Snell az aiol dialektusú lírából eredezt e t i s ü t e m e k r e n e m b o n t h a t ó és nyomatékokkal n e m t a g o l t sornak t a r t j a : 471

ARKHE u u v — yj u — v u kj u — \j —^ legyen isteni e dal ne daloljon egyéb nevórő (Kallimakhosz, 140. töredék)

Kallimakhosz idézett töredékében f o r d u l elő; m i n d h á r o m v á l t o z a t á t . Héphaisztión idézi. Arkhebulosz görög költő n e v é t csak ez a róla elnevezett versmértók t a r t o t t a f e n n ; e g y e b e t n e m t u d u n k felőle. O (-*•anapesztikus versmérték, logaoedikus versmérték) Lázár György Arkhelaosz; Archelaos (Kherrhonészosz, E g y i p t o m , i. e. 3. sz. — ?, i. e. 2. sz.): g ö r ö g k ö l t ő . Életéről csupán a n n y i t t u d u n k , h o g y Idiophüé ('Furcsaságok') c. e p i g r a m m a k ö n y v ó t Ptolemaiosz Euergetész egyipt o m i diadokhosz királyhoz írta. O írh a t t a a z t az lamboi ( ' J a m b u s o k ' ) c. k ö n y v e t is, mely t e m p l o m a l a k í t á s o k r ó l szóló verseket foglalt m a g á b a n , s m e l y ből Athénaiosz őrizte meg az A p h r o d i t é Kallipügosz t e m p l o m á r a vonatkozót. Az Anthologia Graeca 16. könyvében (Anthologia Planudea) egy e p i g r a m m á t a felirat n e k i vagy Aszklépiadésznak tulajdonít; a g y ű j t e m é n y függelékében tőle való további három epigramma. Töredékeit az alexandriai iskola mesterkélt stílusa jellemzi. O K i a d . : A. W e s t e r m a n n : Paradoxographoi (1839); F . D ü b n e r : AP (2. k ö t . , 1872). O Magyarul 1 — 1 v e r s (L. Cs. Móricz B., Koszorú, 1829, 192. lap; Szabó I., GVA, 1834; F r a n y ó Z., Görög líra, 1946; uő., É v e z r e d e k h ú r jain, 1. köt., 1958). Lázár György Arkhellidész története (5—7. sz. T): k o p t , a r a b , szír és etióp v á l t o z a t o k b ó l i s m e r t legenda. Az i f j ú Arkhellidész egy palesztinai kolostorban szerzetessé lesz. A n y j a meg a k a r j a l á t o g a t n i f i á t , de az f o g a d a l m a t t e t t : t ö b b é n e m l á t h a t asszonyt. Az a n y a könyörgése lelki váls á g b a sodorja, de halála m e g o l d j a a helyzetet. Az a n y a csak h a l o t t f i á t láth a t j a viszont. A keresztény h a g i o g r á f i a m o t í v u m a i mellett a t ö r t é n e t r e valószínűleg h a t o t t a B u d d h a l e g e n d a is. E g y i p tomban a történetet dramatikus formáb a n is előadták. A legenda írója — h o g y n a g y o b b t e k i n t é l y t biztosítson a szövegn e k — a caesareai Euszebioszt tüntette fel szerzőként. O K i a d . : J . D r e s c h e r : Three Coptic Legends (1947). Kákosy

László

Arkhesztratosz; Archestratos (Gela, Szicília, i. e. 4. sz. közepe— ?): görög költő. Életéről semmi közelebbit n e m t u d u n k . 0 I- e. 330 körül í r t a Hédüpatheia ('Kel1 emes érzés') c. szellemes, p a r o d i s z t i k u s költeményét. A mű nem maradt ránk

egészben, töredékeit Athénaiosz idézeteiből ismerjük, a k i a z o n b a n m a g a is másodh a r m a d k é z b ő l dolgozott. A költő képzeletben b e j á r j a az egész f ö l d e t és a tengert, s elmondja, mely t e r ü l e t n e k m i a legjobb étele. Mindezt az erkölcsi t a n á c s o k a t , a r a n y s z a b á l y o k a t parodizáló k o n y h a m ű vészeti a r a n y s z a b á l y o k k a l fűszerezi. A parodisztikus hatás fokozására nemcsak Homérosztól, h a n e m Hésziodosztól, Theognisztól és m á s k ö l t ő k t ő l és íróktól is kölcsönöz kifejezéseket. O Töredékek és irod.: P . B r a n d t : Gorpusculum poeseos epicae Graecae ludibundae (1. köt., 1886). O Irod.: M. W e l l m a n n : R E A r c h e s t r a t o s 16 (1896). Ritoók Zsigmond Arkhiasz;^4rcMas(Mütilóné ?, i. e. 1. sz.? v a g y i. sz. 1. sz. ? — ? ) : g ö r ö g k ö l t ő . É l e t é t n e m i s m e r j ü k . Az Anthologia Palatinában. m e g ő r z ö t t , a Philipposz-koszorúba t a r t o z ó négy e p i g r a m m á j á t szokatlan helyzetek keresése jellemzi, ebben olykor az ízetlensógig is elmegy. O K i a d . : F . D ü b n e r : AP (1864—1872); H . Stadmueller: AG (2 — 3. köt., 1899 — 1906); P . Waltz: AnthGr ( f r a n c i a prózai ford.-sal, 5. köt., 1938, 7. köt., 1957). O Magyarul: 1 vers (Szabó I., GVA, 1834). Arkhiasz; Archias (i. e. 1. sz. ?—i. sz. I . sz. ?): görög költő. É l e t é t h o m á j y fedi, melléknevéből (Makedón) ítélve makedóniai s z á r m a z á s ú l e h e t e t t . Az Anthologia Palatinában egy Philipposz koszorújából származó, retorikus csengésű sírverse szerepel, m e l y e t a t r ó j a i hőshöz, H e k t ó r hoz írt. O K i a d . : F . D ü b n e r : AP (1. köt., 1864); H . S t a d t m u e l l e r : AG (2. köt., 1899); P . W a l t z : AnthGr (francia prózai ford.-sal, 4. köt., 1938). O Magyarul: Szabó I. (Koszorú, 1830, 141. lap); Ponori T h e w r e w k E . (GAE, 1891). arkhilokheion: ->- arkhilokhoszi

verssor

Arkhüokhosz; Archilochos (Parosz sziget, i. e. 7. sz.—Thaszosz sziget?, i. e. 7. sz.): görög költő. A p j a , Teleszikiész rangos polgár volt, a n y j a a z o n b a n rabszolganő ; szülei épp ezért n e m is k ö t h e t t e k t ö r v é n y e s házasságot. Teleszikiész részt v e t t a csaknem 400 kilométerre északon elterülő Thaszosz sziget kolonizálásában, s a k a l a n d v á g y o n és életerőn kívül aligha h a g y o t t b á r m i örökséget is f a t t y ú f i á r a . A törvénytelen s z á r m a z á s u g y a n m é g n e m jelentett olyan t á r s a d a l m i számkivetettséget, m i n t a görög virágk o r b a n , de szegénységet és bizonyos elszigeteltséget m i n d e n k é p p e n . Szegény volt különben az egész P a r o s z — csodálatos m á r v á n y a csak később t e t t e gazdaggá —, h i t v á n y f ü g e és h a l t á p l á l t a

472

ARKHE n é p é t . A nyomasztó n y o m o r k é s z t e t t e a f é r f i a k tetemes részét, hogy távoli telepeken vessék m e g l á b u k a t , az őslakosságot leigázva, v a g y zsoldosnak szegődjenek el. B o l d o g t a l a n u l t e l t el a k ö l t ő ifjúsága, s n é h á n y jó c i m b o r á n kívül c s u p á n Homérosz l e h e t e t t vigaszt a l ó j a . Lükambészn&k, egy vagyonos polg á r n a k a leányába, Neobuléba szeretett bele, s eleinte gyöngéd szépséggel virágz o t t ki kapcsolatuk. E g y töx-edéke — mindössze egyetlen sor — a n n a k a vág y á n a k ad hangot, h o g y a leány kezét megérinthesse, s m á r e n n y i t is boldogs á g n a k érezne. M á s u t t á r a d ó b b a n és s z a b a d a b b a n dalol a t e s t i közelség varázsáról. Az érzéki szerelem szenvedélyes megéneklésében a természet b u j a csodáiból merít k é p e k e t . V á g y ó d á s á n a k közvetlen kimondásával, a h a g y o m á n y o s költészet közvetett eszközeinek és m i t o lógiai a p p a r á t u s á n a k merész mellőzésével gyökeresen ú j stílust h o n o s í t o t t m e g a g ö r ö g lírában. H a s o n l ó k é p p e n t e r e m t e t t ú j a t a szerelmi f á j d a l o m testi-lelki szenvedéseinek versbe foglalásával is. A Neobulé-szerelem u g y a n i s t r a g i k u s a n v é g z ő d ö t t . A leány a p j a m e g r e n d e z t e u g y a n az eljegyzési l a k o m á t , de a z u t á n v i s s z a v o n t a ígéretét, t a l á n m e r t vagyon á t f é l t e t t e a szegény kérőtől, t a l á n m e r t az i f j ú költő szabadosságát nehezm é n y e z t e . Le kellett m o n d a n i a szerelméről, csak féktelen gúnyverseinek á r a d a t á v a l á l l h a t o t t bosszút a szószegésért. A m i l y e n forrón szerette kedvesét, éppoly g á t l á s t a l a n kegyetlenséggel f o r d u l t m o s t s z e m b e vele is, c s a l á d j á v a l is. É v e k m ú l t á n is gúnyolta, v a d gorombaságokk a l pocskondiázta Neobulé t. T ú l o z h a t a későbbi h a g y o m á n y , amely szerint Lükambészt, Neobulét, d e még az egykori kedves h ú g á t is öngyilkosságba k e r g e t t e verseivel, d e ez sem lett volna meglepő. É r e t t férfi k o r á b a n c s a t l a k o z o t t a k ö l t ő a Thaszosz szigetén ú j h a z á t alap í t ó paroszi kivándorlókhoz, miután zsoldos k a t o n a k é n t m á r számos c s a t á b a n v e t t részt, s távoli szigeteket j á r t be. A m i n d e n n a p o s veszedelmek t a n í t o t t á k m e g a r r a , hogy t e t t e i s érdemei szerint becsülje az embert, m i t sem t ö r ő d v e a származási előjogokkal v a g y egyéb r a n g o k k a l . U t á l t a a h ő s k ö d ő k e t és lust á k a t , különösen pedig a k i k e n t - k i f e n t , d e viselkedésükben h i t v á n y vezéreket. Az alacsony sorsú f é r f i a k k ö z ö t t lelt igazán jó b a r á t o k r a , s a m i k o r b u z d í t ó szóval fordult b a j t á r s a i h o z , akkor is a legszegényebbeket b á t o r í t o t t a . Thaszosz szigetén is f o l y t a t ó d o t t kalandos, kock á z a t o s életpályája, s az ú j haza r e m é n y e és büszkesége t e l í t e t t e ö n t u d a t t a l h a r -

cias l í r á j á t . Állítólag a naxoszi h ó d í t ó k elleni h a r c b a n lelte halálát. O A költői ö n t u d a t k i m u n k á l á s á b a n is, m ű v é s z i szemléletében és eszközeiben is f o r r a d a l mian újszerűt alkotott. Nemrég került n a p v i l á g r a egy i. e. 3. sz.-i Arkhilokheion, vagyis a költő emlékére emelt csarnok. E n n e k falaira Arkhilokhosz költővé a v a t á s á r ó l szóló a n e k d o t á k a t v é s e t t az ismeretlen szobrász, melyek szerint a Múzsák szentelték p a p j u k k á és egy lírával a j á n d é k o z t á k meg. Maga az elbeszélés Ősi, H észiodoszsz&l is kapcsolatos v á n d o r m o t í v u m o t dolgoz fel, de — a költ ő sorsával s a l k a t á v a l éppen n e m ellenkezőleg — valósággal plebejus vonásokkal telíti a z t . Arkhilokhosz szellemi útkeresésének és egész emberiművészi a l k a t á n a k legjellemzőbb mozz a n a t a a gyors reagálás, a konvenciók és előítéletek n y e r s t a g a d á s a s a szókimondó, i n d u l a t o s verselés. Foggal-körömmel h a r col a költészetben m e g v a l ó s í t h a t ó szellemi s z a b a d s á g é r t , s néha m á r - m á r szertelen n y u g t a l a n s á g g a l csapong érzelmeiben, t é m á i b a n és g o n d o l a t a i b a n . T á n t o r í t h a t a t l a n volt az emberség megítélésében, d e az egységes és á t f o g ó a n rendszerező világkép igényét n e m érezte á t . H i t t az olümposzi istenekben, kikn e k neve i t t - o t t f e l b u k k a n verseiben — különösen a v á r a t l a n csapások és természeti t ü n e m é n y e k r a g a d t á k m e g lelkét —, az ő hite a z o n b a n egészen m á s , m i n t a h a g y o m á n y o s homéroszi vallás. E m b e r feletti h a t a l m a k n a k képzelte az isteneket, a k i k s a j á t b e l á t á s u k vagy ö n k é n y ü k szerint i r á n y í t j á k az emberi s o r s o k a t . Zeuszhoz, a főistenhez fordult l e g f á j ó b b csalódásai közben, de anélkül a k o n k r é t a n t r o p o m o r f i z á l ó képzet nélkül, a m e l y az elődök és — b i z o n y á r a — a k o r t á r s a k vallásosságát jellemezte. A létbizonyt a l a n s á g s z í t o t t a benne az emberi tehetetlenség, k i s z o l g á l t a t o t t s á g keserű gond o l a t á t , de a végzet passzív elfogadása és a t ö r v é n y e k v a g y h a g y o m á n y o s erkölcsök j á m b o r követése helyett ö n b i z a l m a t , k i t a r t á s t , cselekvő bölcsességet h i r d e t . O Az „ e m b e r é l e t r i t m u s á t " k u t a t j a m i n d e n m e g p r ó b á l t a t á s között, s b á r m é g naiv f o r m á b a n , a t ö r t é n e l e m és az egyéni sors törvényszerűségeit keresi. N e m voltak illúziói a t á r s a d a l m i , igazság érvényesülésével kapcsolatban. A l l a t m e séi — m e l y e k b e n ö n m a g á t l e g i n k á b b r ó k a k é n t szerepelteti — u g y a n ú g y a h a t a l m a s o k csalárdságai ellen irányuln a k , m i n t m á r Hésziodosz hasonló m ű f a j ú epizódjai is. Valamennyi t ö r e d é k e a k i s e m m i z e t t e k és elesettek ügyét képviseli v a g y m e g ú j u l ó istenhittel és bizalommal, v a g y a vakszerencse sze473

ARKHE szélye m i a t t p a n a s z k o d v a . S z á r m a z á s a , sorsa ós jelleme egyaránt a nemesi h a g y o m á n y o k ellenségévé t e t t e ; élni, boldogulni a k a r t , eszményeit a jelen realitásában, n e m a „ h ő s i " m ú l t b a n kereste. M e g t e t t e , a m i t a harci ós e m b e r társi kötelesség k í v á n t , de esze á g á b a n sem volt fetisizálni a dicsőséget. L á t t a s versbe is foglalta, hogy a h a l o t t a k dicsősége b i z o n y nagyon is m u l a n d ó , a z élők c s a k h a m a r megfeledkeznek róluk, s hogy ez így is v a n rend jón. F é r f i h o z n e m illő d o l o g n a k t a r t o t t a a n y a f o g ó siránkozást. A r r a b i z t a t t a ö n m a g á t is, b a r á t a i t is, h o g y az élettel t ö r ő d j e n e k , előre nézzenek, s még a legsúlyosabb gyászban se h a g y j á k el m a g u k a t , hiszen a sírás s e m m i t s e m orvosol, a v i g a d á s s e m m i t sem r o n t . P a r a s z t i - k a t o n á s valóságórzókkel a l a k í t o t t a vágyait és követeléseit. T ü r e l m e t l e n lázadó m a r a d t élete végóig. N e m e g y s z e r kihívóan h e t y k e hangon szólt a világról, sőt arról is, hogy az egyik c s a t á b a n p a j z s á t e l h a j í t v a menek ü l t az ellenség elől, azzal v i g a s z t a l v a m a g á t , hogy élete csak egy v a n , p a j z s a lehet t ö b b is. A heroikus i d e á l o k n a k ez a nyílt és gőgös t a g a d á s a a m a r a d i kort á r s a k a t — különösen pedig a hősi helytállást ós h a l á l t magasztaló s p á r t a i a k a t — természetszerűleg t e t t é k a k ö l t ő ellenségévé. A j ö v ő t mégis ő képviselte a korszerű igazságok nyers k i m o n d á s á v a l s a költészet f r i s s m e g ú j í t á s á v a l . Valój á b a n ő az első önálló költői egyéniség a z európai i r o d a l o m b a n , s m ú z s á i a d o t t ságait u g y a n o l y a n büszke ö n t u d a t t a l foglalja versbe, m i n t a h a d i s t e n szolgál a t á b a n v é g h e z v i t t tetteit. O F o r m a i l a g k é t fő csoportra oszlik költészete: disztichon f o r m á j ú versekre — elógiákra —, melyekben k o r t á r s a i h o z (Kallinosz, Türtaiosz s később Mimnermosz) hasonlóan énekel harci ós bölcselkedő t é m á k r ó l , ós jambikus m é r t é k ű gúnyversekre, melyekben ellenségeit csúfolta. Valószínű, h o g y Arkhilokhosz művészete k o v á c s o l t a t ö r v é n n y é a gúnyos-ostorozó t a r t a l o m és a jambikus r i t m u s kapcsolatát, s ő hitelesítette e z t a kapcsolatot egyéni élmények és i n d u l a t o k z u h a t a g á v a l . A j a m b i k u s v e r s f o r m a a hasonló h a n g v é t e l ű versek kötelező m e t r u m á v á v á l t a z ókorban. Másik formai ú j í t á s a az epódosz m e g t e r e m t é s e volt, amely e g y hoszszabb, ereszkedő lejtésű sor — j o b b á r a h e x a m e t e r — és egy rövidebb, j a m b i k u s r i t m u s ú sor t á r s í t á s á b ó l alakul ki. Az arkhilokhoszi g ú n y v e r s e k témái és f o r m á i i. e. 6. sz.-i görög költőknél (Szémónidész, Hippónax) folytatódtak, s több mint fél évezred m ú l t á n a római Horatius epodusaiban n y e r t e k visszhangot; u g y a n -

így ólt t o v á b b a „ f o r d í t o t t propemptikon" arkhilokhoszi f o r m á j a , vagyis a hagyom á n y o s b ú c s ú z t a t ó vers g ú n y o s átkozód á s s á való á t a l a k í t á s a . A h e v e s szókimond á s n a k és azonnali h a t n i a k a r á s n a k megfelelően Arkhilokhosz s t í l u s á t nyelvi természetesség jellemzi; csak elégiáiban t ű n i k fel egy-egy homéroszi f o r d u l a t , e g y é b k é n t élő nyelven, a r c h a i k u s konvenciók nélkül versel. O G y ű j t , kiad.: E . Diehl: ALO (3. k ö t . , 1952); F . Lasserr e — A . B o n n a r d : Archiloque (1953). O M a g y a r u l : 15 töredék ( F r a n y ó Z., É v ezredek h ú r j a i n , 1. köt., 1958); 11 töredék ( F r a n y ó Z., Marticskó J . , TrencsényiW a l d a p f e l I., Görög k ö l t ő k antológiája, 1959); 13 töredék ( u ő k , u a . , 1964). O írod: A. B o n n a r d : Archiloque (1953). Falus Róbert arkhilokhoszi

disztichon:

-*•alkmani

versszak arkhilokhoszi verssor; nagy arkhilokhoszi sor; kis arkhilokhoszi sor; archilochius versus ( l a t i n ) ; arkhilokheion, archilocheion ( g ö r ö g ) : Arkhilokhosztől származó k é t összetett verssor neve. (—összetett versmérték). O 1) a nagy arkhilokhoszi verssor (archilochius versus maior; arkhilokheion meizon) egy a k a t a l e k t i k u s daktilikus t e t r a m e t e r (—daktilikus versmérték) és egy -*•ithyphallikus verssor (brachik a t a l e k t i k u s t r o c h a i k u s dimeter) kapcsol a t a (pl. Arkhilokhosz, 103. töredék): mert szívedbe szenvedély

barátod

iránt,

ha a

besurrant

B . Snell is ebből a k é t —kólonhól felé p ü l t n e k t a r t j a , Pofonjait a z o n b a n ütemekve n e m b o n t h a t ó k n a k ós nyomatékokkal n e m t a g o l t a k n a k minősíti. Minthogy egyetlen periódus, k é t kólonját egy sorba s z o k t á k írni, az első kólón végére azonb a n m i n d i g szóvóg esik, ezért kétsoros t a g o l á s a is indokolt. O K a t a l e k t i k u s j a m b i k u s trimeterrel (—jambikus versmérték) e g y ü t t Arkhilokhosznál valószínűleg háromsoros, később Horatiusná 1 kétsoros versszakot alkot, az ú n . negyedik —arkhilokhoszi versszakot. Vályi Nagy F . 7 terjedelmesebb k ö l t e m é n y é b e n alkalm a z t a , Verseghy F . pedig egy Horatiusf o r d í t á s á b a n . A sor ö s s z e t e t t jellegét m i n d k e t t e n észrevették, k ó l o n j a i t külön s o r o k b a í r t á k („két r e n d r e t ö r t é k " , Négy esy L.). Földi J . A versírásról c. verst a n á b a n is szerepel egy példa, s használt a Vitkovics M. is. O 2) a kis arkhilokhoszi verssor ismertebb n e v e —elegiambus ( k a t a l e k t i k u s daktilikus t r i m e t e r és j a m b i k u s d i m e t e r k ó l o n k a p e s o l a t a , mely

474

ARKHE B . Snell szerint ütemekre n e m b o n t h a t ó és nyomatékokkal nem tagolt):

E z a v e r s m ó r t é k — H . Gleditsch elgondolásai n y o m á n — h a t m o r á s ü t e m e k r e is bontható:

O (-*-összetett versmérték) O Irod.: N é gyesy L . : A m é r t é k e s m a g y a r verselés t ö r t é n e t e (1892); R . V o l k m a n n — H . Gleditsch : R h e t o r i k und M e t r i k der Griechen und R ö m e r (1901); P . Maas: Griechische Metrik (1923); H o r v á t h J . : R e n d s z e r e s m a g y a r verstan (1951); B . Snell: Griechische Metrik (1957). Lázár György—Kovács Endre

|| — — Periódusai B . Snell felfogása szerint üteme kre n e m b o n t h a t ó k ós nyomatékokkal n e m t a g o l t a k ; képlete e n n e k megfelelően — de az elegiambust kólon\a\ szerint két sorra b o n t v a — így a l a k u l :

arkhilokhoszi versszak: Arkhilokhosztól származó, t ö b b különféle, h a g y o m á n y o san kétsorosnak t e k i n t e t t versszak. O 1) Az első arkhilokhoszi versszak — hexameterből és k a t a l e k t i k u s daktilikus t r i m e t e r ből (—daktilikus versmérték) áll; periódusait B. Snell ü t e m e k r e n e m b o n t h a t ó k n a k és nyomatékokkal nem tagoltaknak t a r t j a :

Nem szórakoztat úgy ma már, mint régen a Versike, Pettiusom, Mivel szerelmem meggyötört (Horatius: Az epódoszok könyve, 11. költ., ford.: Erdődy J.)

Szétfut a hó, már újul a rét füve, lombja a fáknak bontja haját a liget (Horatius: Az énekek negyedik könyve, 7. költ., ford.: Trencsényi-Waldapfel I.)

Kétségtelenül Arkhilokhosztól származik, de n á l a ilyen versmórtékű teljes versszak n e m m a r a d t fenn. Horatius és Ausonius alkalmazza, példáit az ő műveikből ismerjük. O 2) A második arkhilokhoszi versszak h a g y o m á n y o s értelmezésben —hexameterből és —jambelegusból épül, s ilyen értelmezésben kétsoros versszak. B. Snell felfogása szerint periódusai üteme k r e n e m b o n t h a t ó k és nyomatékokkal nem tagoltak:

—

x — w— x — w — x — w — x —v —x —v—

Teljes f o r m á j á b a n szintén csak Horatiusból i s m e r j ü k , de f e n n m a r a d t töredékekből t u d j u k , h o g y Arkhilokhosz is használta. O 4) A negyedik arkhilokhoszi versszak h a g y o m á n y o s értelmezésben n a g y —arkhilokhoszi verssor és k a t a l e k t i k u s jambikus t r i m e t e r (—jambikus versmérték) kétsoros k a p c s o l a t a :

B. Snell felfogása s z e r i n t a versszak periódusai ütemekre n e m b o n t h a t ó k és nyomatékokkal n e m t a g o l t a k ; a versszak képlete így — az összetett versmértékek közé t a r t o z ó n a g y arkhilokhoszi verssort azonban koloncai szerint k ó t sorra b o n t v a — a következőképpen a l a k u l : u

u X

X ' —

V

—

X

V

—

| —

XJ U

—

—

U

—

X

—

W —

X

V V

Borzasztó zivatar gyűlt össze az égen. Esővel s hóval zudul reánk az ég. Harsog a thrák Aquilo (Horatius: Az epódoszok könyve, 13. költ., ford.: Bede A.)

M i n t h o g y második periódusa összetett versmérték, amelynek első kólonja m i n d i g szóvéggel zárul, a z é r t a második p e r i ó d u s k é t s o r b a is írható; ebben az esetben a versszak h á r o m s o r o s n a k minősül. Csak Horatiusnál fordul elő. 3) A harmadik arkhilokhoszi versszak h a g y o m á n y o s értelmezésben j a m b i k u s t r i m e t e r ( — j a m b i k u s versmérték) ós —elegiambus (kis a r k h i lokhoszi verssor) sorkapcsolata, s ilyen értelmezésben kétsoros versszak:

mert szívedbe barátod iránt ha a szenvedély besurrant, sok csillogó könny hull alá szemedből (Arkhilokhosz: 103. töredék)

Anakreón, Szimonidész, Kritiasz, Kallimakhosz, Theokritosz és Horatius is alkalmazta; igen ismert h o r a t i u s i sorok ebben a v e r s m é r t é k b e n (Az é n e k e k első könyve, 4. költ., f o r d . : Justus P . ) : Jő a tavasz, jön a lágy szél, enged a tél, a jég is olvad hajókat húznak vízre már a gépek

O 5) Arkhilokhosztól s z á r m a z i k az ú n . —alkmani versszak is, a m e l y egy daktilikus h e x a m e t e r ós egy t i s z t a (spondeust csak az utolsó v e r s l á b b a n megengedő), olykor t r o c h e u s b a n is végződő daktilikus t e t r a m e t e r sor kapcsolata; B . Snell felfogása szerint periódusai ü t e m e k r e n e m 475

ARKHE b o n t h a t ó k és nyomatékok, goltak: \J \J

*J tJ

uü

által n e m ta-

u Z/\s

E z t a kétsoros versszakot ókori m e t r i k u sok is néha arkhilokhoszi v e r s s z a k n a k (archilochius versus) nevezik. Lázár György A m a g y a r időmórtékes verselésben m i n d a négy arkhilokhoszi versszak előfordul Vályi Nagy F.-nél ós Verseghy F.-nél, a második arkhilokhoszi versszak Virág B.nél is. E z e k n e k az előfordulásoknak érdekessége, hogy költőink a verssor összetett jellegét felismerve a r i t m i k a i l a g elütő k ó l o n o k a t rendszerint k ü l ö n s o r o k b a í r j á k ; így a második, h a r m a d i k és negyedik arkhilokhoszi versszakból h á r o m soros versszak lesz. írod.: Négyesy L . : A m é r t é k e s m a g y a r verselés t ö r t é n e t e (1892); R . V o l k m a n n — H . Gleditsch: R h e t o r i k und Metrik d e r Griechen u n d R ö m e r (1901); B. Snell: Griechische Metrik (1957); Földi J . : A versírásról (1962). Kovács Endre Arkhipposz; Archippos (Athén, i. e. 5. sz.— í , i. e. 4. sz.): görög komódiaköltő. Arisztophanész k o r t á r s a volt. Műveiből csak jelentéktelen t ö r e d é k e k m a r a d t a k r á n k , s n é h á n y k o m é d i á j á n a k címe: Rinón; Amphitrüón; Onosz ('A s z a m á r ' ) . E g y olümpiai győzelem is f ű z ő d i k a nevéhez, valószínűleg Ikhthüesz ( ' H a l a k ' ) c. d a r a b jával, amelyben Arisztophanész Madarak c. k o m é d i á j á t u t á n o z t a . Valószínűleg hat o t t PlautusTBi O Töredékei: T . K o c k : GAF (1. köt., 1880). Arktinosz; Arktinos (i. e. 8. sz. vége): görög költő. Élete, személye a legendás bizonytalanság ködébe vész. I g e n régi ókori h a g y o m á n y o k n e k i t u l a j d o n í t j á k az Aithiopisz c. eposzt, n e k i v a g y Leszkhésznek az Iliu Perszisz c.-t, s Euméloszn a k vagy neki a Titanomakhiát. Újabban t ö r t é n e t i személynek t e k i n t i k , de h o g y m i t a l k o t o t t , az s e m m i k é p p sem d ö n t h e t ő el. O A neki is t u l a j d o n í t h a t ó t ö r e d é k e k m a g y a r u l az epikus ciklus egyéb töredékeivel: Homérosz (Devecseri G., 1967). Arland [árlan], Marcel (Varennes-SurA m a n c e , 1899. júl. 5. —): f r a n c i a író. Franciao. keleti részén, Diderot szülővárosa, Langres közelében született, paraszti, szegény szülőktől, és legmélyebb élményeit gyermekkora falusi környezetéből m e r í t e t t e ; másfelől i f j ú k o r a ó t a P á rizsban él, amelynek m i n d e n művészi ós szellemi m o z g a l m á b a n r é s z t v e t t , s tehetsége, műveltsége, fogékonysága e m e l t e

a Nouvelle Revue Frangaise szerkesztői székébe (1953-ban). 1952-ben m e g k a p t a az Acadómie franQaise irodalmi nagydíját. í r ó i p á l y á j á t igen k o r á n kezdte egy híres n y i l t levéllel az irodalmi fiatalság válságáról ( U n nouveau mai du siécle) ( ' U j mai d u siécle', 1922) s é p p abban a folyóiratban, a m e l y n e k előbb főmunkatársa, m a j d pedig egyik szerkesztője lett, s a z ó t a is legtöbb regényét, k r i t i k á j á t és novelláját ebben a l a p b a n találjuk, amely m i n t e g y negyven éve, igaz, egy-két megszakítással, a mai f r a n c i a irodalom legmagasabb ós irodalmilag leghaladóbb tüköré. M i n t k r i t i k u s igen szép tanulmán y o k a t s z e n t e l t az ő f i n o m , érzékeny és élesen elemző t e m p e r a m e n t u m á h o z legközelebb álló íróknak, régieknek, m i n t Marivaux v a g y Constant s k o r t á r s a k n a k , m i n t Golette, Gide, Montherlant, Malraux vagy Drieu La Rochelle, a n a g y francia kritika legnemesebb h a g y o m á n y a i n a k útján s szívesen vállalja a p o l é m i á t akár a legtekintélyesebb szellemekkel, h a úgy érzi, hogy a t i s z t a irodalom, a világos kritika v a g y az igazság v a n veszélyben. Legigazibb t e r ü l e t e a z o n b a n mégis a szépirodalom, a regény, az önéletrajz s még i n k á b b a novella, az a sajátos varázsú Arland-fóle novella, amely csak távoli v á l t o z a t a a Maupassantvagy Csehov-szerű elbeszélésnek s tulajdonképp emlékezés, önvallomás, lírai merengés, t ö b b n y i r e gyermekkoráról, falujáról, régi és ú j a b b emberekről és történetekről. L e g n a g y o b b regényében (L'ordre, 1929: Lovass 'Gy., Féltestvérek, 1943), amellyel G o n c o u r t - d í j a t is n y e r t , két testvérről v a n szó, egy józan és szívós nyárspolgárról s egy Rimbaud-szerű lázadóról. K i s e b b regényei közül talán az Antarés a legtökéletesebb (1932: Gyergyai A., A n t a r é s z , N a g y v , 1966. 11.), k é t leánysors t ö r t é n e t e egy gyermekkori élmény v i l á g á b a n . Legszebbek Arland ú j a b b g y ű j t e m é n y e i , a m e l y e k mintegy m a g u k t ó l a l a k u l n a k ciklusokká s bár m a j d n e m m i n d i g a szülőföldre és a gyerm e k k o r b a t é r n e k vissza, szinte sohasem egyhangúak, v a g y h a igen, ez az egyhangúság a n a g y epikusok egyhangúsága (mint például T h . Hardyé), s mintha Arland szülőföldje afféle mesebeli t á j é k lenne, érdekes emberekkel és históriákkal (L'eau et le feu, 'Víz ós t ű z ' , 1956; Le grand pardon, 'A n a g y megbocsátás', 1965 stb.). E n n y i szép eredeti könyvén kívül Arland k é t értékes g y ű j t e m é n y t , egy költői s e g y prózai antológiát is szerkesztett (Anthologie de la poésie franQaise, 1941; La prose franQaise, 1951). A legszebben, a l e g t i s z t á b b a n író franciák egyike: kevesen ismerik olyan alaposan,

476

ARMAN kevesen kezelik oly gondosan anyanyelv ü k szépségét, kifejezőerejét és árnyalatosságát, m i n t ez a szülőföldjéhez és Párizsához e g y f o r m á n ragaszkodó íróművész. O M a g y a r u l móg: Angyalok öble (nlák, R é z P . , 1962); 1 elb. (Sz. Szántó J . , Szerelmesek é j s z a k á j a , Mai f r a n c i a elbeszélők, anto., 1967). O Irod.: Bene E . : A m a i f r a n c i a novella egyik mestere (Nagyv, 1957, 8.); Lengyel B.: Marcel A r l a n d ú j novelláskötete (Nagyv, 1961, 9.); Gyergyai A.: Marcel Arland (Nagyv, 1966, 11.). Gyergyai Albert Arlen [áln], Michael (írói név); D i k r a n Kouyoumdjian (családi nóv); (Ruszcsuk, Bulgária, 1895. nov. 16. —1956. jún. 23.): ö r m é n y származású angol író. Angliában t a n u l t , m a j d 1922-ben o t t telepedett le. E g y időben n a g y o n divatos, m a m á r teljesen elfelejtett s z ó r a k o z t a t ó regények e t írt. Regényeinek főszereplői az angol felső tízezer dologtalan, léha tagjai. O FŐbb m ű v e i : These Charming People ('Ezek az a r a n y o s e m b e r e k ' , reg., 1920); The Green Hat (reg., 1924: G. Beke M., A zöld kalap, 1924); Lily Christine (reg., M a r g i t t a y Sz.-né, u a . , 1933; film: ua., a n g , 1932); Heil! Said the Duchess ('A f e n é t ! m o n d á a hercegnő', reg., 1934); Young Men in Love (reg., 1927: Benedek M., I f j ú szerelmesek, 1935); The Flying Dutchman ('A bolygó hollandi', reg., 1939). arlequinade: -+-harlequinade Arlincourt [árlenkwr], Charles Victor Prévcst vicomte d ' (Mórantais kastély, Versailles mellett, 1788. szept. 26.—Párizs, 1856. j a n . 22.): f r a n c i a író. Monarchista állami h i v a t a l n o k , az 1830-as forradalom u t á n jobbról t á m a d j a a polgárkirályságot, 1848 u t á n a legitimista szalonokban az , , ú j Ossian"-nak nevezték, liberális ellenfelei a z o n b a n joggal g ú n y o l t á k ki érzelgős, vad r o m a n t i k u s stílusát és meseszövésót. K o r á b a n n a g y sikerű m ű v e a Le solitaire ('A m a g á n y o s ' , reg., 1821). O Magyarul m e g j e l e n t a La Caroléide. Les rebelles sous Charles V. (hőskölt., ó. n . : Benke J . , N a g y K á r o l y , 1834). Arlotto plébános; Piovano Arlotto (írói név); A r l o t t o Mainardi (családi név); (Maciuoli, Firenze köz., 1396—uo., 1488): olasz elbeszélő. Szegény sorsú i f j ú k o r á b a n ( a p j a az adósok b ö r t ö n é b e n h a l t meg) firenzei g á l y á k r a szegődött el p a p n a k , s ú g y j á r t a m e g F l a n d r i á t , Franciao.-ot, A n g l i á t . A F i r e n z e melletti Maciuoli f a l u c s k a p a p j a lett. M i n t emberséges, jókedólyű vidéki p a p , p l é b á n i á j á n éppoly n é p s z e r ű volt, m i n t b e n t Firenzében, ahol n a g y költők, A. Poliziano, L. Pulci

f o g a d t á k b a r á t s á g u k b a , s akit szívesen látott asztalánál maga a Magnifico, Lorenzo d e ' Medici is. O A szó s z o r o s a b b é r t e l m é b e n elbeszélő volt, mivel az ő a j káról — s n e m tollából — s z á r m a z ó elbeszélések Facezie dei Piovano Arlotto ( ' A r l o t t o plébános tréfái') c. g y ű j t e m é n y é t ismeretlen íródeák h a g y t a az u t ó k o r r a . E z az a n e k d o t a f ü z ó r a kora reneszánsz egyik legelevenebb realizmusú g y ű j t e m é n y e ; a plébánoson megesett jeles d o l g o k a t az ismeretlen j ó b a r á t jóízűen, d e r ű s e n s fűszeres-tanulságosan jegyezte fel. Az egész európai anekdotakincset — közt ü k a m a g y a r t is — befolyásoló g y ű j t e m é n y t valamelyes hitelességgel 1884ben a d t á k ki először, ezt c s a k n e m száz k i a d á s követte, legjobb G. Folena 1953-as kiadása, érdekes, gondos előszóval. O M a g y a r u l : 1 elb. (Rónai M. A., I t á l i a v i r á g o s k e r t j e , 1964). O Irod.: G. Guerrazzi: Messer A r l o t t o Mainardi, p i o v a n o di S. Cresci a Maciuoli (1863); G y ö r g y L . : Poggio- és Arlotto-elemek a m a g y a r a n e k d o t a - i r o d a l o m b a n (Budapesti Szemle, 1929, 56 — 90. lap). Rónai Mihály András Arit, R o b e r t o (Buenos Aires, 1900. á p r . 2.—uo., 1942. júl. 26.): a r g e n t i n író. N é m e t b e v á n d o r l ó k fia. Számos foglalkozással próbálkozott, m a j d ú j s á g í r ó l e t t . A. Yunque és E . Castelnuovo m e l l e t t a Boedo-csoport legjelentősebb t a g j a . A „kis Dosztojevszkij "-nek t e k i n t e t t író m ű v é s z e t é b e n , akárcsak filozófiai írásaib a n , az „ e m b e r i lények sötétben b o t o r káló s z ö r n y e k " . Közepes t e h e t s é g ű író, h í r n e v e halála u t á n n ő t t meg, a m i k o r olvasói a z t h i t t é k , hogy ideges vibrálással teli képei a h á b o r ú borzalmainak prófét i k u s előrejelzései voltak a n a t u r a l i z m u s és az expresszionizmus eszközeivel. O F ő m ű v e i : El juguete rabioso ('A f e l d ü h ö d ö t t j á t é k s z e r ' , reg., 1926); Los siete locos ('A h é t őrült', reg., 1929); Los lanzallamas ('A l á n g v e t ő k ' , reg., 1931); El amor brujo ('A varázsos szerelem', reg., 1932); 300 millones ('300 millió', d r á m a , 1932); Aguafuertes portenas ('Buenos Aires-i k a r c o l a t o k ' , elb.-ek, 1933); El jorobadito ('A kis p ú p o s ' , elb.-ek, 1933). O Irod.: R . L a r r a : R o b e r t o Arit, el t o r t u r a d o (1950). Vér Andor—Inotai András Armannino da Bologna (Bologna, 1260 e l ő t t — ? , 1325 u t á n ) : olasz író, költő. B o l o g n á b a n t a n u l t . Bírói tisztet viselt t ö b b városban, így 1320-ban F a b r i a n ó b a n . O F ő m ű v e a Fiorita d'Italia ( ' I t á l i a virágai', 1325 k.) c. elbeszélésgyűjtem é n y , a m e l y b e n a világ t e r e m t é s é t ő l J u l i u s Caesarig, a Kerek Asztal lovagj a i n a k m o n d a k ö r é i g szed csokorba nóp-

47 7

ARMAT szerű t ö r t é n e t e k e t párbeszédes formában, p r ó z á t és v e r s e t v á l t o g a t v a . L a t i n szerzőkből: Vergiliush6\, Lucanusból, Statiushól, t o v á b b á a francia lovagi történetekből m e r í t . Előadása kezdetleges, száraz és n e m indokolja a m ű későbbi sikereit, ti. t ö b b s z ö r átdolgozták ós nyelvjárási v á l t o z a t a i is v a n n a k . Armattoe [ á m á t o ] , R a p h a e l E r n e s t Grail (Denu, G h a n a , 1913. aug. 13.— H a m b u r g , 1953. dec. 21.): angol, f r a n c i a és n é m e t n y e l v e n alkotó g h a n a i költő, orvos. N ó m e t o . - b a n , F r a n c i a o . - b a n ós Angliában t a n u l t s egy íro.-i k u t a t ó i n t é zet alapítója ós vezetője lett. Nemzetközi h í r ű orvos-antropológus, a m i k o r 1948b a n visszatért a m é g g y a r m a t i s o r b a n levő h a z á j á b a . O 300 t u d o m á n y o s cikk, 19 k ö n y v , k ö z t ü k két verseskötet, a Between the forest and the sea ('Az erdő ós a tenger k ö z ö t t ' , 1950) ós a Deep down in the blackman's mind ('A f e k e t e ember lelke mélyén', 1954) a l k o t j a é l e t m ű v é t . Szép termószetleíró versei m e l l e t t figyelemre m é l t ó a k politikus-hazafias költeményei, a m e l y e k b e n az angol n y e l v ű a f r i k a i i r o d a l o m r a kevéssé h a t ó -*•négritude eszmevilága s a keresztény vallás h a t á s a is k i m u t a t h a t ó . Az európai irodalmat tekinti példájának s annak hatása a l a t t alkot; politikai állásfoglalása is b i z o n y t a l a n a b b , m i n t az 50-es évek végén fellépő írónemzedókó, mégis az angol nyelvű a f r i k a i irodalom jelentősebb ú t t ö rői közé t a r t o z i k . O Magyarul: 1 vers (Csanád B., Vig, 1962, 6.). Kemenes Inez—Páricsy Pál ármány:

cselszövény

Armen, M e k e r t i c s (írói név); M k r t i c Armen; M e k e r t i c s Grigori Harutjunjan (családi név); ( G ü m r ü , m a : L e n i n a k a n , 1,906. dec. 27. —): szovjet ö r m é n y költő, író, kritikus. 1932-ben elvégezte a moszkvai Filmművészeti Főiskolát. 1937-től 1945-ig kényszertartózkodási helyen ólt. O A húszas években megjelent v e r s e s k ö t e t e i (Sirkanal, 'Sirakcsatorna', 1925; Jerkatavorvogh jerkri jerger, 'A v a s b a öltöző ország dalai', 1927) a lefista technicizmus erős h a t á s á t m u t a t j á k . E l s ő f e l t ű n é s t keltő elbeszélése, a Khortakvac hogineri poghocum ('Elves z e t t lelkek u t c á j á b a n ' , 1926) az utilitarizmus szellemében fogant. Az 1927 — 1931-ben m e g j e l e n t Jereván c. r e g é n y é t a körülötte k a v a r o d ó elméleti v i t á b a n m i n t a formalizmus e l r e t t e n t ő p é l d á j á t bélyegezték meg. A r m e n ekkor elméletileg is síkraszállt az ú n . szintetikus a l k o t ó módszer jogosultságáért, azaz a különböző s t í l u s i r á n y z a t o k elemeinek egyidejű

a l k a l m a z á s á é r t . 1932-ben Zubeida c. kisr e g é n y t , 1933-ban Gagatneri jerge ('A csúcsok éneke') c. elbeszéléskötetet a d o t t ki. A r m e n kiforrott, letisztult í r á s m ű v é s z e t é n e k gyümölcse a Heghnar aghbjur ( ' H e g h n a r forrása', 1935) c. regénye, a m e l y b e n szülővárosa, G ü m r ü m i n d e n n a p i életét, patriarchális szokásait örök í t e t t e meg. Hosszú h a l l g a t á s u t á n , 1953b a n jelentkezett ismét a Jaszva c. kisregénnyel, amelyben egy uráli falu h á b o r ú s éveit í r j a le. 1957-ben Patemvackner ('Elbeszélések') c. a d t a ki ö s s z e g y ű j t ö t t novelláit. Kedvező f o g a d t a t á s b a n részesült a z 1957-ben megjelent Voszke hendzan ( ' A r a n y szőlőtaposó') c. szimbolikus kisr e g é n y e . PatvirecÁn handznel dzez ( ' R á n k b í z t á k , h o g y a d j u k á t n e k t e k ' , 1964) c. k ö t e t é b e n elbeszélései t á r g y á t hosszú s z á m ű z e t é s é n e k é l m ó n y a n y a g á b ó l mer í t e t t e . O G y ű j t , kiad.: Jerker ('Művei', 1966 —). Szalmási Pál Armijn Pané [armejn p a n e ] (családi n é v ) ; A r m i j n Pané; A r m y n Pane (névv á l t o z a t o k ) ; A. Pandji; A. Mada;Kasmoto (álnevek); (Muara Sipongi, S z u m á t r a , 1908. aug. 18. — ): indonéz író, költő, nyelvész, kritikus. J ó m ó d ú b a t a k családb a n s z ü l e t e t t , Sanusi Pané öccse. Orvosi t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t , később azonb a n napilapok munkatársaként, tanítók é n t , m a j d a Balai Pustaka könyvk i a d ó a l k a l m a z o t t j a k é n t dolgozott; az 1933-ban indult Pudjangga Baru c. f o l y ó i r a t egyik a l a p í t ó j a és v e z e t ő j e v o l t . A j a p á n megszállás ideje a l a t t is r é s z t v e t t az irodalmi életben. A függetlenség kikiáltása u t á n a Spektr u m és a K e b u d a j a a n I n d o n e s i a c. folyói r a t szerkesztője lett. O K e z d e t b e n Notosuroto, R a b i n d r a n a t h Tagore, Krishnamurti és a teozófia, m a j d az 1880-as évek holland írói, v a l a m i n t F . M. Dosztojevszkij, később I. G. Ehrenburg hatott r á . A hosszan keresett, nehezen m e g t a l á l t h a n g végül is élesen kivált a h á b o r ú előtti i n d o n é z irodalomból. Versei az indonéz u r b a n i s t a költészet első m e g n y i l v á n u l á s a i v o l t a k , p r ó z á j a a realitás és a pszichológiai vizsgálódás igényével j e l e n t k e z e t t . L e g i s m e r t e b b művében, a Belenggoeban ('Bilincsek', reg., 1940) a h a r m i n c a s évek i n d o n é z értelmiségét egy házasság t ö r t é n e t é n keresztül vizsgálta. A fennálló rendszert bíráló éles megfigyelései, mély pszichológiája révén regénye k i m a g a s l o t t a r o m a n t i k u s lelkesedéssel t ú l f ű t ö t t m ű v e k sorából. Szépírói m u n k á s s á g a m e l l e t t jelentősek az indonéz n y e l v és k u l t ú r a t o v á b b f e j l e s z t é s é t elősegítő fordításai, nyelvészeti és k u l t ú r t ö r t é n e t i írásai is. O E g y é b fő művei: Kartini (cikkek, 478

ARNAU 1937); Djiwa berdjiwa ('Az élő lélek', versek, 1941); Mentjari sendi baru tatabahasa Bahasa Indonesia ('Az i n d o n é z n y e l v t a n ú j a l a p j a i n a k keresése', t a n . , 1950); Djalan Sedjarah Dunia ('A világt ö r t é n e l e m ú t j a ' , t a n . , 1951); Djinak— djinak merpati ('Kezes g a l a m b o c s k a ' , színdarabok, 1953); Gamelan djiwa ('A lélek g a m e l á n j a ' , versek 1960). Ernyey Gyula Ármin [ámin], R ó b e r t (Kings L y n n , 1568k.—London, 1615. nov. ?): a n g o l d r á m a í r ó , verselő, színész, Shakespeare s z í n t á r s u l a t á n a k egyik komikusa. Ó j á t s z o t t a egyebek k ö z ö t t Galagonya szerep ó t a Sok h ű h ó s e m m i é r t b e n . T r é f á s í r á s a i n a k g y ű j t e m é n y é t a Fool upon Fool ('Bolondságra bolondság', 1600) c. köt e t b e n a d t a ki. E n n e k kibővítése v o l t az A Nest of Ninnies ('Tökfejek t a n y á j a ' , 1608). í r t h u m o r o s b a l l a d á k a t és p a m f l e t e k e t is. T u d u n k egy színművéről is: Two Maids of Moreclacke ( ' K é t m o r e clacke-i lány, 1609). O G y ű j t , k i a d . : Works ('Művek', 1880). A r m o n t [ármón], P a u l ; Armond (írói n e v e k ) ; D. Petrocchino (családi n é v ) ; (Rosztov, 1874 — ?, 1943. m á r c . 2.): oroszo.-i születésű, olasz származású f r a n cia író. Társszerzőkkel (legtöbbször M. Gerbidonnal, L. Marchand-nal és J . Bousquet-val) írt könnyed bulvár darabjai z a j o s sikereket a r a t t a k , a legjobb f r a n c i a színészek (V. Boucher, Arletty) v i t t é k ő k e t s z í n p a d r a ós s z á m o s a t m e g f i l m e s í t e t t e k k ö z ü l ü k Franciao.-ban és az U S A - b a n . O F ő b b színdarabjai: Le zébre (N. N a n cey-val, 1913: L a k a t o s L., Stella A., A zebra, Színházi É l e t , 1927, 22.); L'école des cocottes (M. Gerbidonnal, ' K o k o t t o k iskolája', 1918; f i l m : ua., 1957, f r a n c i a ) ; Le danseur de Madame (J. B o u s q u e t - v a l , 1920: K a r i n t h y F., A nagyságos asszony t á n c o s a , 1921); Gomédienne (J. B o u s q u e t val, 1925: Szép E . , A színésznő, 1925); Jeunes füles de palace (M. Gerbidonnal, 1925: H a j ó S., Nagyvilági lányok, 1925); Bat d'hotel (M. Gerbidonnal, 1927: H a j ó S., A fehér egér, Színházi Élet, 1927, 26.; f i l m : ua., 1928, francia); Goiffeur pour dames (M. Gerbidonnal, 'Női f o d r á s z ' , 1927; film: ua., 1952, francia); Gargons, filles et ehiens (P. Vanderberghóvel, ?: Z i l a h y L., Fiúk, lányok, k u t y á k , Á l l a m i M a d á c h Színház, 1947. okt. 1.; rádiój á t é k : átdolgozás, n.n., ua., M a g y a r R á d i ó 1967. febr. 18.; f i l m : ua., francia). O M a g y a r u l még: A gyémántköszörűs (M. Gerbidonnal, fíeltai J . , 1921); Párizsi nők (átdolgozta P ü n k ö s t i A., Színházi É l e t , 1938, 6.).

Armour [ámer], R i c h á r d Wülard (San Pedro, Cal., 1906. júl. 15. — ): amerikai (USA) irodalomtörténész, humorista. Több amerikai e g y e t e m e n t a n í t o t t angol irodalomtörténetet, n é h á n y figyelemre méltó i r o d a l o m t ö r t é n e t i t a n u l m á n y t t e t t közzé, országosan i s m e r t t é a z o n b a n az amerikai egyetemi világról szóló, a szójáték lehetőségeit b ő v e n kiaknázó, e n y h é n csipkelődő h u m o r e s z k j e i n e k hosszú sorával és paródiáival v á l t . O F ő b b m ű v e i : Twisted Tales from Shakespeare ('Shakespeare kifacsarva', humoreszkek, p a r ó d i á k , 1957); American Lit Bélit ('Ismétlés az amerikai i r o d a l o m t ö r t é n e t b ő l ' , paródiák, 1964);Going Around in Academic Gircles ('Tudós k ö r ö k b e n forgolódva', elb.-ek, 1965). Országh László Armstrong [ámsztrong], J o h n (Castleton, 1709.k.—London, 1779. szept. 7.): skót orvos, költő. 1760-tól 1763-ig Németo.-ban m ű k ö d ö t t m i n t k a t o n a o r vos, 1771-ben pedig b e u t a z t a E u r ó p á t . F ő irodalmi m ű v e a The Art of Preserving Health ('Az egészség megőrzésének m ű vészete', t a n k ö l t . , 1744), melyben költői f o r m á b a ö l t ö z t e t t e h a s z n o s t a n í t á s a i t ós tudós t a p a s z t a l a t a i t . Arnamagnaeana Intézet: a k o p p e n h á g a i Királyi E g y e t e m egyik intézete. A 18. sz. közepétől k ö z p o n t j a és közvetítője volt a s k a n d i n á v klasszikumot j e l e n t ő középkori izlandi irodalom k u t a t á s á n a k . Első f o r m á j a a D á n i á b a n m ű k ö d ö t t izlandi filológus professzor, Árni Magnússon (latinos n e v é n Arnas Magnaeus) által 1730-ban a l a p í t o t t és a n e v é t viselő Arnamagnaeana Alapítvány volt, 1956b a n vált i n t é z e t k é n t az e g y e t e m részévé. 1966-os k o r m á n y k ö z i megállapodás értelmében, t ö b b évtizedes v i t a u t á n , az intézet középkori k é z i r a t a n y a g á n a k j a v a részét D á n i a visszaszolgáltatja Izlandnak. A d á n a l a p í t v á n y , ill. intézet vezetői mindig izlandiak voltak, közülük a nevesebbek: Grímur Jónsson Thorkelin, Finnur Magnússon, Finnur Jónsson, Jón Helgason. M u n k a t á r s a i élnek Angliában, Németo.-ban, az U S A - b a n és Ausztráliáb a n is. F o n t o s a b b k i a d v á n y a i : Bibliotheca Arnamagnaeana (1941-től 1969-ig 27 köt.); Editiones Arnamagnaeanae (1958-tól 1969-ig 23 köt.); Manuscripta Islandica; Early Icelandic Manuscripts in Fascimile. O Irod.: K a t a l o g over de Oldnorsk-Islandske H&ndskrifter i d e t Store Kgl. Bibliothek og i Universitetsbibliothek (1900); J ó n Helgason: H a n d r i t a s p j all (1958). Bernáth István

479

Arnau, F r a n k (írói nóv); Heinrich Schmitt (családi nóv); (Bécs, 1894. m á r c .

ARNAU 9. —): osztrák születésű német író, publicista és kriminológus. 1933 és 1939 között Francia- ós Spanyolo.-ban élt emigrációban, 1939-től 1955-ig Brazíliában, azóta Svájcban lakik. O A 20-as évek elején polgári liberális alapról indult, többek között Tisza István grófról írt d r á m á t antikommunista szellemben; a nemzeti szocializmus nómeto.-i uralomra jutása ó t a mindmáig antifasiszta meggyőződése is érvényre jut publicisztikai működésében. O A 20-as években színművekkel, főleg vígjátékokkal kezdte írói pályafutását, később jobbára bűnügyi regényeket ós kultúrtörténeti érdekességekről szóló műveket írt. O Főbb művei: Gesetzdas tötet (reg., 1930: Márkus T., Halálra ítélem, 1932); So ging der Fuchs in die Falle ('így esett a róka csapdába', reg., 1950); Rauschgift ('Kábítószer', reg., 1950); Kunst der F dscher, Fnlscher der Kunst (népszerű kultúrtörténeti mű, 1959: D. Szemző P., Művószethamisítók, hamisítók művészete, 1963); 3000 Jahre Betrug mit Antiquit\ten ('3000 óv a hamisított régiségek történetéből', népszerű tan., 1968); Das verbrannte Gesicht ('Az elégett arc', bűnügyi reg., 1969). Salyámosy Miklós

folklorista. A szófiai egyetem bölcsészkarán szlavisztikát tanult, később Lipcsében ós Berlinben f o l y t a t t a tanulmányait. 1905-ben Prágában doktorált filozófiából, szlavisztikából és indológiából. 1908-tól 1919-ig docens, 1919 — 1944-ben profeszszor a szófiai állami egyetem összehasonlító irodalomtörténeti tanszékén. 1928ban a Bolgár Tudományos Akadémia tagja lett. O Munkáit ténybeli gazdagság, eredeti megfigyelés, széles körű tájékozottság, elméletileg a pszichologikus pozitivizmus jellemzi. O F ő b b művei: Uvod v literaturnata nauka ('Bevezetés az irodalomtudományba', 1920); Sztudii várhu bálgarszkite obredi i legendi ('Tanulmányok a bolgár rítusokról és mondákról', 1924); Pszihologija na literaturnoto tvorcsesztvo ('Az irodalmi alkotás lélektana', 1931); Goethe kako csövek, poet i miszlitel ('Goethe mint ember, költő ós gondolkodó', 1932); Ocserki po bálgarszkija folklor ('Tanulmányok a bolgár folklórról', 1934); Miticseszki peszni ('Mitologikus énekek', 1961); Baladni motivi v narodnata poezija ('Balladamotívumok a népköltészetben, 1964); Ljuben Karovelov (tan., 1964); Kiril Hrisztov (tan., 1968). Juhász Péter

Arnaud [árnó], Georges (írói név); Henri Girard (családi név); (Montpellier, 1917. júl. 16. —): francia író. A p j a a francia külügyminisztérium könyvtárosa volt. Jogot tanult, 1940-ben német fogságba került, de megszökött. Másfél évet tölt ö t t börtönben apagyilkosság vádjával, de felmentették. U t á n a Dél-Amerikába emigrált, csak 1949-ben t é r t vissza. O Dél-amerikai emlékeiből írta Le salaire de la peur (1950: Pödör L., A félelem bére, 1960) c. nagy sikerű regényét, amelyben a tömény naturalizmus eszközeivel festette a bőrüket jó pénzért vásárra vivő kalandorok életét. (Művét Glouzot 1951-ben Yves Montand-nal a főszerepben filmre vitte.) Többi műve nem igen haladja meg az irodalmi riport színvonalát. 0 Főbb művei még: Le voyage du mauvais larron ('A gonosz lator utazása', reg., 1951); Les aveux les plus doux ('A legédesebb vallomások', színmű, 1954); Pour Djamila Bouhired ('Dzsamila Buhiredórt', politikai röpirat, 1958); Mon procés ('Az ón perem', 1961). O Magyarul még: 1 regényrészlet (n. n., Magyar Szó, 1956, 211.); 1 nla (Pap G., Nagyv, 1962, 3.); Jimmy gyermekévei (rádiój., átdolgozta Tornai J., Magyar Rádió, 1967. dec. 17.). Bajomi Lázár Endre

Arnault [árnó], Antoine Vincent (Párizs, 1766—Goderville, 1834): francia író. Magas méltóságokat viselt a királyi udvarban. A forradalom alatt emigrált, de visszatért és Napóleon hívévé szegődött. 1799-ben az Académie frangaise tagja lett. 1816-ban ú j r a emigrálni kényszerült a restauráció elől, kizárták az akadémiából, 1819-ben t é r t csak vissza és 1829-től ú j r a akadémikus, majd 1833-tól az akadémia örökös titkára volt. O Tragédiái: Lucréce ('Lucrócia', 1792); Les Venétiens ('A velenceiek', 1798); Germanicus (1816); Le proscrit ou les Guelfes et les Gibelins ('A száműzött, vagy a guelfek és a gibellinek', 1828). Maradandóbb értékűek mesegyűjteményei: Fables ('Mesék', 1813, 1815, 1826). Souvenirs d'un sexagénaire ('Egy hatvanéves férfi emlékei', 1833) c. munkája a kor eseményeinek érdekes kópét rajzolja meg. Részt vett aNouvelle biographie des contemporains ('A kortársak ú j életrajza', 1820 —1825) ós a Vie politique et militaire de Napoléon ('Napóleon politikai és katonai karrierje', 1823) c. liberális kiadványok szerkesztésében. O K é t művéből vígoperát írt É. Méhul. O Magyarul: 1 vers (Tolnai V., A Hét, 1891, 4.); 1 vers (Szász K., Anthologia a X I X . század franczia lyrájából, 1. köt., 1901); 1 vers (Radó A., Francia költők, 1942?).

Arnaudov, Mihail (Rusze, 1878. okt. 5.—): bolgár irodalomtörténész, esztéta,

480

ARNDT Arnaut Dániel [ á r n á u t d á n j e l ] ; Amaud Dániel (Ribórac, 1180 k. —1210 k.): p r o v a n s z á l t r u b a d ú r . N e m e s i származású, t a n u l t ember volt. O 18 költem é n y e m a r a d t r á n k . K e d v e l t e a különleges és végsőkig b o n y o l u l t strófaszerk e z e t e k e t , az egészen rövid sorokat, a belső r í m e k e t , a r i t k a r í m s z a v a k a t , a különleges csengésű r í m e k e t ; n e m r i a d t vissza neologizmusoktól sem. A hermet i k u s líra egyik e l ő f u t á r a . K ö l t e m é n y e i ezért g y a k r a n nehezen é r t h e t ő e k . Dante „ a n y a n y e l v e legjobb k o v á c s á " - n a k , Petrarca ,,a szerelem n a g y t a n í t ó j á " - n a k nevezte és móg Tasso is megemlékezik róla. O Magyarul: 1 v e r s (Weöres S., F r a n c i a költők antológiája, 1962). O Irod.: R . L a v a u d : Les poésies d ' A r n a u t Dániel (1910). Lakits Pál Arnaut de Carcassés [ á r n á u t de k á r kászesz] (13. sz. első fele): provanszál költő. É l e t e ismeretlen. Novas dei Papagai (A p a p a g á l y története) c. verses elbeszélése a g y é r e n r á n k m a r a d t régi provanszál elbeszélő irodalom egyik becses emléke, az u d v a r i szerelmi t a n o k szellemében beszéli el, miképpen b ü n t e t t e meg féltékenységéért egy n e m e s hölgy a f é r j é t . Lakits Pál Arnaut de Mareuil [ á r n á u t de m á r ö j ] ; Maruelh [máruej]; Amaud de Marvelh (Mareuil-sur-Belle, 12. sz. közepe — 1200 k.): provanszál t r u b a d ú r . Az aragóniai és a montpellier-i u d v a r o k t á m o g a t t á k . O D a l a i (26 m a r a d t r á n k ) a klasszik u s provanszál canzo közhelyeit a k n á z z á k ki elengás stílusban, k u l t u r á l t retorikával, de n a g y o n kevés eredetiséggel. í r t ö t "szerelmi k ö s z ö n t ő t " , a z a z verses levelet is. P e t r a r c a sokra becsülte. O Magyar u l : 2 vers ( R á b a Gy., D e á k o k és lovagok, a n t o . , 1961). O Irod.: R . C. J o h n s t o n : Les poésies lyriques d u t r o u b a d o u r A. de Mareuil (1935). Lakits Pál Arnaut de Marsan [ á r n á u t de m á r s z á n ] ; A. Guilhem de Marsan (12. sz. vége, 13. sz. eleje): provanszál költő. Élete ism e r e t l e n . E g y érdekes verses „ t a n í t á s " (ensenhamen, 1200 körül) szerzője. E z a m ű f a j h a t szótagos r í m e s versekben az u d v a r i t a n o k szellemében a f i a t a l o k ós a hölgyek nevelését szolgálta. Lakits Pál Arnbak [ á r n b á k ] , B i r t e (Viborg, 1923. szept. 10. — ): d á n költőnő. A p j a erdész volt. 1947-től az U S A - b a n él, m i n t az American Scandinavian Foundation m u n k a t á r s a . O Az elidegenedés és az egyéni boldogulás kérdései foglalkoztatják, stílusa g y a k r a n ezoterikus. Mindazonáltal igen népszerű, a m i n e k t i t k a valószí3 1 Világirodalmi Lexikon I.

nűleg az, h o g y a k o r t á r s i átlagtól eltérve, kizárólag tradicionális v e r s f o r m á k a t használ. O Művei: Spejlet ('A t ü k ö r ' , költ.-ek, 1945); Lange skygger ('Hosszú á r n y a k ' , nlák, 1948); Skjulesteder ('Búvóhelyek', költ.-ek, 1955); Det vilde aebletrae ('A v a d a l m a f a ' , költ.-ek, 1957); Hűset i Brügge ('A h á z Brüggóben', költ.-ek, 1959). Bernáth István Arnd [ á r n t ] , J o h a n n ; J o h a n n Arndt (névváltozat); (Edderitz, A n h a l t hercegség, 1555. dec. 27.—Celle, 1621. m á j . 11.): n é m e t író, k ö l t ő , ev. prédikátor. J e l e n t ő s h a t á s t g y a k o r o l t a pietistákra. Misztikus h a n g u l a t ú vallásos írásai m i a t t az ev. egyház o r t o d o x s z á r n y a t á m a d t a . O Művei közül a legismertebb, a Vier Bücher vom wahren Christentum ('Négy k ö n y v az igaz kereszténységről', tan., 1605 —1609: egyik k ö n y v é t H u s z t i I. f o r d í t o t t a le Keresztényi jóságos cselekedetek . . . c.; részleteket f o r d í t o t t Petrőczi K a t a Szidónia A kereszt n e h é z t e r h e . . . , 1705, c.) Kempis T a m á s h a t á s a a l a t t készült. Vallásos dalai közül az evangélikusok t ö b b e t m a is énekelnek. O Irod.: E . K o e p p : J o h a n n A r n d s Untersuchungen ü b e r die Mystik im L u t h e r t u m (1912). Arndt [ á r n t ] , E r n s t Moritz (Schoritz, R ü g e n sziget, a k k o r Svódo., 1769. dec. 26.— Bonn, 1860. jan. 29.): n é m e t költő. J obbágycsaládból származó uradalmi intéző fia. E g y e t e m i t a n u l m á n y a i t a greifswaldi és jénai egyetemen végezte. Utóbbi helyen Fichte előadásait is hallg a t t a . 1796 — 1798-ban házitanító, m a j d gyalogszerrel b e j á r t a E u r ó p a n a g y részét. 1800-ban a greifswaldi egyetem docense lett. Napóleon csapatai elől S t o c k h o l m b a menekült, a h o n n a n 1809-ben t é r t vissza. Von Steinhez, a n a g y porosz r e f o r m e r h e z csatlakozott, ós az ő meghívására Péterv á r r a m e n t , m a j d a Napóleon ellen h a r coló, orosz f ö l d ö n szerveződött N é m e t Légióval v o n u l t Nómeto.-ba és o n n a n t o v á b b Napóleon ellen. Napóleon leverése u t á n egy ideig újságot s z e r k e s z t e t t , 1818-ban k i n e v e z t é k B o n n b a egyetemi t a n á r n a k ( i t t t ö b b e k k ö z ö t t Heine is t a n í t v á n y a volt). 1819-ben demagógiával v á d o l v a l e t a r t ó z t a t t á k és csak a diákság és professzor társai t i l t a k o z á s á r a helyezték s z a b a d l á b r a , de egyetemi k a t e d r á j á t csak 1840-ben k a p t a vissza. 1841-ben a bonni e g y e t e m rektora. 1848 — 1849-ben a frankfurti parlament tagja. O írói tevékenysége a publicisztikától a társad a l o m t u d o m á n y i és t ö r t é n e l m i tanulm á n y o k o n k e r e s z t ü l a líráig s z á m o s területet ölel fel. Elsősorban a Napóleon és az idegen u r a l o m ellen i r á n y u l ó és a haza megvédésére buzdító költeményeivel, 481

ARNEB c s a t a d a l a i v a l v á l t ismertté neve. Az őszinte és lángoló hazaszeretet m e l l e t t ezek a versek h e l y e n k é n t n e m m e n t e s e k a franciagyűlölettől és a n é m e t sovinizmustól. Számos verse megzenésítve terj e d t el a Napóleon ellen harcoló n é m e t felkelők s o r a i b a n . A Der Qott, der Eisen wachsen liess. . . ('Isten, aki a v a s a t n ö v e k e d n i engedi. . .', 1812) és a Was ist des Deutschen Vaterland? ('Mi jelenti a n é m e t n e k a h a z á t ? ' , 1812) c. versei az elkövetkező évtizedek n é m e t politikai l í r á j á t állandóan inspiráló m o n d a n i v a l ó j u k k a l n é p d a l s z e r ű e n v a r i á l ó d t a k és t e r j e d t e k . H a r c o s p u b l i c i s z t i k á j á b a n az idegen eln y o m á s t és a f ő ú r i ö n k é n y t e g y a r á n t ostorozza. Legjelentősebb prózai m ű v e az önéletrajz jellegű Wanderungen und Wandelungen mit dem Reichsfreiherm von Stein ('Vándorlások és kószálások von Stein birodalmi b á r ó úrral', 1858). B o n n b a n m ú z e u m h i r d e t i emlékét, a greifswaldi e g y e t e m az ő n e v é t viseli. O Engels az Erinnerungen aus dem ausseren Lében ('Emlékezések a külső életből', 1840) c. t a n u l m á n y k ö t e t é t — A r n d t egyéb jelentős érdemei felsorolása mellett — „eszt é t i k a i l a g is a legérdekesebb jelenségek egyikó"-nek nevezi. Das deutsche Vaterland c. k ö l t e m é n y é b ő l Liszt F . í r t kór u s t ; C. Loewe is megzenésítette egy költ e m é n y é t . O F ő b b művei: Reisen durch einen Teil Deutschlands, Ungarns, Italiens und Frankreichs in den Jahren 1798 und 1799 ( ' U t a z á s o k Németország egy részében, Magyarországon, I t á l i á b a n ós F r a n ciaországban az 1798-as és 1799-es évekKatechisben', úti., 1801 — 1804); Kurzer mus für teutsche Soldatén ('Rövid k a t e k i z m u s n é m e t k a t o n á k s z á m á r a ' , költ.-ek, 1812); Katechismus für den teutschen Kriegs- und Wehrmann ( ' K a t e k i z m u s a ném e t h a r c o s o k és h o n v é d ő k s z á m á r a ' , költ.-ek, 1813); Versuch einer Oeschichte der Leibeigenschaft in Pommern und Rügen ('Kísérlet a p o m m e r n i és rügeni jobb á g y s á g t ö r t é n e t é n e k megírására', t a n . ok, 1803); Geist der Zeit ('A kor szellem e ' , t a n . - o k , 1806 —1818); Lieder für Teutsche ('Dalok a n é m e t e k s z á m á r a ' , költ.-ek, 1813); Kriegs- und Wehrlieder ( ' H á b o r ú s és h o n v é d ő dalok', költ.-ek, 18,15). O Vál. k i a d . : Lebensbild in Briefen ( ' É l e t r a j z levelekben', 1898); Ausgewahlte Gedichte und Schriften ('Válogatott költem é n y e k ós írások' 1969). O G y ű j t , kiad.: Werke ('Művei', 1908). O M a g y a r u l : 1 — 1 vers (Gulyás P., A n é m e t irodalom kincsesháza, 1941; Vidor M., Világirod a l m i antológia, 4. köt., 1956). O írod.: Engels: E r n s t Moritz A r n d t (1841: n. n., ua., M a r x — Engels, Művészetről, irodalomról, 1966); I I . Meisner—R. Geerds: 482

E r n s t Moritz A r n d t (1808); B. Meinhold: E r n s t Moritz A r n d t (1910); P . H . R u t h : A r n d t u n d die Geschichte (1930). Mádl Antal Arneberg [árneberj], P e r (Tonsberg, 1901—): norvég költő, fogorvos. Polgári foglalkozását 1947-ben a d t a fel. Az 1930-as évek végének n y o m o t t légk ö r é b e n kezdett publikálni, de a gyilkos g o n d o k elől csak m e n e k ü l n i e sikerült egy eksztatikus-misztikus, antropozofikus álomvilágba. Később népszerűek voltak W. Whitmantöl t a n u l t h a n g o n írt városés t á j á b r á z o l ó versei. O Verseskötetei: Dagen og natten ('A n a p és az éj', 1939); Det hemmelige rike ('A t i t k o s birodalom', 1942); Vandringer ('Vándorlások', 1945); Oslostreif ('Kóborlások Oslóban', 1949). O M a g y a r u l : 1 vers ( H a j d ú H . , Skandináv költők, anto., 1964). Bernáth István Arnér [árnór], Sivár (írói név); E r n s t Nils Sivár Erik Arnér (teljes név); (Arby, K a l m a r mellett, 1909. márc. 13. — ): svéd író. Kiskereskedő-családban szület e t t , 1932-ben t a n á r i d i p l o m á t szerzett a l u n d i egyetemen, 1947-ig gimnáziumi t a n á r , a z ó t a írásaiból él S t o c k h o l m b a n . Ú j s á g c i k k e k k e l m á r a z 1930-as évek közepén jelentkezett. O A z 1945 u t á n i svéd p r ó z a egyik l e g n a g y o b b j a , mind m ű veltségére, mind t e m p e r a m e n t u m á r a nézve t ú l n y o m ó a n intellektuális alkat. Felfokozott érzékenységgel r e a g á l lélektani, morális, szociológiai és politikai folyamat o k r a . Az emberi k a p c s o l a t o k boldogító t a r t a l m a s s á g á b a n , alkotói periódusonk é n t , h o l hisz, hol n e m , a m i n t politikai állásfoglalása is s a j á t o s a n „ h a r m a d i k u t a s " , erős marxista színezettel. Stílusa hűvös, kontrollált, elemző, műveinek cselekménye általában — a m i n t kritikusai í r j á k — t u d a t o s a n s e m a t i k u s , csakhogy ez a séma egy m a t e m a t i k a i egyenlet s é m á j a , amelyet végül az olvasónak m e g kell t u d n i oldani. T é m a v i l á g a általában egy kis értelmiségi kör, a m e l y b ő l számt a l a n szál vezet ki a v i l á g b a . A h á b o r ú végéig megjelent első m ű v e i b e n — közülük kiválik a Skon som krigaren bar ('A cipő, m e l y e t a harcos viselt', n l á k , 1943) ós a Knékt och klerk ('Csatlós és p a p ' , reg., 1945) — a h a t a l o m n a k a joggal való visszaélését és az e l n y o m o t t a k cselekvési p a s s z i v i t á s á t taglalja. A következő tíz évére a férfi—nő, a házassági problemat i k a t ú l s ú l y a a jellemző, á l t a l á b a n egy erős a k a r a t ú , valóságközeli asszony ós egy ö n m a g á t m e g nem valósító f é r f i polaritásában, m i n t a Verandan ('A v e r a n d a ' , nlák, 1947), Egil (reg., 1948), Vackert vader ( ' D e r ü l t idő', reg., 1950), Han-huningen ( ' F é r f i , nő, senki', reg., 1951) és

ARNIM Sákert till sommaren ('Nyárig bizonyosan', nlák, 1954) c. k ö t e t e k b e n . M u n k á s s á g a legszélesebb kibontakozásához Fyra som var bröder ('Négyen, a k i k testvérek v o l t a k ' , 1955) c. regényével é r t el, ahol — a k t u ális politikai v i t á k közben — egy n a g y o b b közösség összetartozását érzékelteti a jövőbe vizionálva. L e g u t ó b b i k ö n y v e i közül kiemelkedik a Mörkt och ljus ('Sötét ós világos', nlák, 1962) c. f r a p p á n s elkötelezettségével, heves vitáival ós ,,az e m b e r j o b b a h í r é n é l " jelszóval, m a j d az ismét házassági t é m á j ú Tvarbalk ( ' K e r e s z t g e r e n d a ' , 1963) c. regény, m e l y a szerző feleségének származása f o l y t á n részben Mo.-on játszódik, és m e l y e t J . Donner 1966-ban m e g f i l m e s í t e t t , valam i n t ett ett ett ('egy egy egy', reg., 1964), a m e l y az a p r ó dolgok, események idegőrlő h a t a l m á r ó l ós egy fővárosi ú j s á g í r ó meggyilkolásáról t u d ó s í t . O E g y é b f ő b b m ű v e i : Plánbok borttappad ('Elvesztett levóltárca', reg., 1943); Du sj Iv ('Tenm a g a d ' , reg., 1946); Som svalorna ('Mint a fecskék', reg., 1956); Fem hörspel ( ' Ö t h a n g j á t é k ' , 1959); Finnas till ('Ami m e g v a n ' , nlák, 1961); N tet ('A háló', reg., 1962). O Magyarul: Ensam pá udden ( h a n g j á t é k , 1949: B i r k á s E., Magány, Magyar Rádió, 1966. n o v . 4.). O Irod.: C. E . Nordberg: T e a t e r för s l u t n a ögon. S. A r n ó r som r a d i o d r a m a t i ker (1959). Bernáth István Arngrímur Jónsson [ a u r d n g r i m ü r jóunszon]; Arngrímur inn laerdi ('a t u d ó s ' állandó jelzővel b ő v í t e t t név); A r n g r í m u r Jónsson (névváltozat); (Vididalur, Északn y u g a t - I z l a n d , 1568—Mehir, Észak-Izland, 1648. j ú n . 27.): latin n y e l v e n alk o t ó izlandi történész, irodalomtudós, p a m f l e t í r ó , p a p . 1585 és 1589 k ö z ö t t a koppenhágai egyetemen t a n u l t , h a z a t é r ve, csaknem élete végéig a hólari püspöki iskola t a n á r a volt. O H u m a n i s t a tudós, az első, a k i N y u g a t - E u r ó p a s z á m á r a a u t e n t i k u s a n fogalmazza m e g a skandin á v klasszikum és a korabeli I z l a n d történelmének, k u l t ú r á j á n a k fontosságát. K ü l f ö l d i visszhangot is k i v á l t o t t kót p a m f l e t j é v e l , a Brevis commentarius de Islandia ('Rövid k o m m e n t á r Izlandról', 1593; angol f o r d í t á s a 1593) és az Anatome Blefkeniana ('Blefken aprólékos kielemzése, 1612; n é m e t f o r d í t á s a 1613) c. műveivel a h a m b u r g i Gories Peerse 1561ben és a leideni D i t h m a r Blefken 1607ben megjelent, Izlandról szóló, képtelenül zavaros k ö n y v e i t igazítja helyre. O E g y é b művei: Grymogaea ("Fagy-ország', I z l a n d leírása és politikai t ö r t é n e t e , 1609, angolul 1625); Specimen Islandiae historicum... ('Izlandi t ö r t é n e t i k é z i k ö n y v . . . ' , 31"

1643). O Irod.: Ole W o r m ' s Correspond a n c e w i t h Icelanders (1948). Bernáth István Arniches [árnicsesz], Carlos (Alicante, 1866. o k t . 1 1 . - M a d r i d , 1943. á p r . 16.): s p a n y o l író. F i a t a l o n a barcelonai Vanguardia c. folyóirat m u n k a t á r s a lett, m a j d M a d r i d b a költözött s e t t ő l kezdve f ő k é n t a s z í n h á z n a k szentelte idejét. O A 20. sz. első felének egyik legnépszerűbb s p a n y o l színpadi szerzője, a n a g y h a g y o m á n y ú généro chico, vagyis a k i s e b b s z í n p a d i m ű f a j o k , t r é f á s jelenetek, közj á t é k o k , egy-két felvonásos v í g j á t é k o k m e g ú j í t ó ja. A m a d r i d i alsó n é p r é t e g e k m i n d e n n a p i életét eleveníti meg a színp a d o n színes zsánerjelenetekben, m e l y e k n e k d r á m a i m a g v a groteszk h e l y z e t e k b e n oldódik fel. T á r s a d a l o m k r i t i k a i szelleme közel viszi a 98-as generációhoz. A n y e l v i k o m i k u m , a dialógus, a v á r a t l a n t r é f á k n a g y m e s t e r e . N a g y s z á m ú önálló színp a d i m ű v e mellett sok d a r a b társszerzője. O F ő b b m ű v e i : E l s a n t o de la Isidra ('Izid o r a n é v n a p j a ' , egyfelv., 1898); Es mi hombre ('Az ón e m b e r e m ' , groteszk t r a g . , 1902); El pobre Valbuena ('Szegény Valb u e n a ' , egyfelv., 1904). O G y ű j t , k i a d . : C. Arniches: Teatro completo ('Összes színm ű v e i ' , 1948). O Irod.: J . R o m o A r r e g u i : Carlos Arniches. Bibliográfia (Cuadernos de L i t e r a t u r a Contemporánea, 9 —10. köt., 1943); P . de A y a l a : L a s Máscaras (1924); U . L e n t z e n : Carlos Arniches. Vom ,,género chico" z u r „Tragédia g r o t e s c a " (1966). Maróthy Jánosné A r n i m , B e t t i n a v o n (írói nóv); A n n a Eiisabeth Brentano (leánykori nóv); ( F r a n k f u r t a m Main, 1785. ápr. 4.—Berlin, 1859. jan. 20.): n é m e t írónő. L. A . von Amim n é m e t költő felesége. Cl. Brentano h ú g a , F . K . v o n Savigny sógornője. F i a t a l o n k a p c s o l a t b a k e r ü l t Goethe a n y j á val és m a g á v a l a költővel is. A költőhöz i n t é z e t t leveleiben leírt g y e r m e k k o r i emlékeit Goethe felhasználta ö n é l e t r a j z i m ű v é b e n . Leveleiben ő h í v t a fel Goethe f i g y e l m é t Beethovenre. R a j o n g á s a h a m a r o s a n terhes lett Goethének. O í r ó i p á l y á j a f é r j e halála (1831) u t á n kezdődik. 1835b e n k i a d t a Goethével való levelezését (Goethes Briefwechsel mit einem Kinde, ' G o e t h e levelezése egy gyermekkel'); a levelek többségét a z o n b a n m a g a k ö l t ö t t e . S a j á t k o r á n a k és a jövőnek szociális problémáival bizakodó szellemben foglalk o z o t t . A júliusi f o r r a d a l o m és 1848 k ö z ö t t t ö b b esetben is h a t á r o z o t t a n kiállt a h a l a d á s ügye mellett, így pl. a lengyel szabadságharcosokat, m a j d az 1848-i f o r r a d a l o m idején Petőfit magasztalta. Dies Buch gehört dem König ('Ez a k ö n y v 483

ARNIM £ királyé', 1843) c. m ű v é b e n m é g IV. Frigyes Vilmoshoz fűződő r e m é n y é n e k ad hangot, de az ú n . , , k i r á l y k ö n y v " második részében (Gespráche mit Dámonen, 'Beszélgetések d é m o n o k k a l ' , 1852) leszámol alapt a l a n illúzióival. Armeribuch ('A szegén y e k könyve') c. megírta az első szociálpolitikai k ö n y v e t Németo.-ról, d e ez csak 1962-ben j e l e n t m e g ( J a h r b u c h des Freien Deutschen H o c h s t i f t , W. V o r d t r i e d e kommentárjaival). O Verseit t ö b b e n megzenésítették, k ö z t ü k R . Strauss is. O Vál. m ű v e i : Bettina. Ein Lesebuch für unsere Zeit ( ' B e t t i n a . Olvasókönyv napjaink s z á m á r a ' , anto., 1953). O G y ű j t , kiad.: Gesammelte Werke ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t művei', 1920—1922). O M a g y a r u l : 1 vers (Kálnoky L., Szerelmes ezüst kalendárium, anto., 1967). O Irod.: K . E s c h e r : Bettinens W e g zu Goethe (1922); G. Meyer-Hepner: D e r Magistrats-prozess der Bettina v o n A r n i m (1960); H . von Arnim: B e t t i n a v o n Arnim (1963). Némedi Lajos Arnim, L u d w i g Áchim ( J o a c h i m ) von (Berlin, 1781. j a n . 26. —Wiepersdorf, J ü t e b o r g m e l l e t t , 1831. jan. 21.): n é m e t író. Előkelő porosz nemesi családból származott. 1789-től 1801-ig a hallei és a göttingeni e g y e t e m e n tanult, 1801 és 1804 között b e j á r t a Dél-Nómeto.-ot, A u s z t r i á t , Svájcot, F r a n c i a o . - o t , Angliát, Hollandiá t . C. Brentanówal 1806-ban Heidelbergben kiadta — Goethének a j á n l v a — a n a g y jelentőségű -*•Des Knaben Wunderhorn ('A fiú c s o d a k ü r t j e ' , n é p d a l g y ű j t . ) első k ö t e t é t . A j é n a i c s a t a (1806. o k t . ) u t á n Kelet-Poroszo.-ba menekült. 1808-ban ism é t Heidelbergbe m e n t , ahol Brentanóval megjelentette a népdalgyűjtemény második ós h a r m a d i k kötetét is s a Zeitung für Einsiedler c. folyóiratot, a heidelbergi r o m a n t i k u s o k l a p j á t , amely k é s ő b b Trösteinsamkeit ('Vigasztaló m a g á n y ' , 1808) c. k ö n y v a l a k b a n is megjelent. 1808-tól 1813-ig B e r l i n b e n élt, 1811-ben feleségül v e t t e Brentano h ú g á t , B e t t i n a Brentanót (lásd B e t t i n a v o n Arnim), a k é s ő b b i ném e t írónőt. 1813—-1814-ben — m i n t publicista — r é s z t v e t t a Napóleon elleni h á b o r ú b a n , 1814-től haláláig wiepersdorfi birtokán élt. O A r n i m az ún. heidelbergi r o m a n t i k a j e l e n t ő s képviselője, a n a g y hatású romantikus népdalgyűjtemény összeállításának eszmei i r á n y í t ó j a . A g y ű j t e m é n y b e a népdalokon k í v ü l f e l v e t t t ö b b e k k ö z ö t t Luther-, Moscherosch-, Opitz-, Sachs-, Grimmelshausenés Günther- verseket, v a l a m i n t n é h á n y d a r a b o t a lovagi és az e g y h á z i költészetből. Világnézetében, politikai szemléletében h a l a d ó ós reakciós vonások k e v e r e d n e k :

A r n i m következetes h í v e Nómeto. egyesítésének, a Napóleon elleni n e m z e t i felkelésnek, a k i r á l y n a k , ellensége a polgári h a l a d á s n a k , u g y a n a k k o r a középkori feudális n é m e t birodalom ú j r a t e r e m t é s é r ő l álmodik E z t a p a r a s z t s á g és a nemesség érdekegységónek t u d a t o s í t á s á v a l a k a r j a elérni. E z a szellem fejeződik ki regényeiben és színműveiben, amelyek a m a i olvasó s z á m á r a szerkezetbeli fogyatékosságaik m i a t t is erősen a v u l t a k . Kísérletei a n é m e t t ö r t é n e l m i r e g é n y t e r é n később k ö v e t ő k r e t a l á l t a k . N é h á n y elbeszélése pedig n a p j a i n k i g a n é m e t p r ó z a i r o d a l o m jelentős alkotásai közé s z á m í t . O E g y é b fő művei: Armut, Beichtum, Schuld und Busse der Gr'fin Dolores ('Dolores g r ó f n ő szegénysége, gazd a g s á g a , v é t k e ós vezeklóse', reg., 1810); Isabella von Ágypten ('Egyiptomi Izabella', elb., 1812); Die Kronenw'ichter ('A koronaőrök', t ö r t . reg., 1817 — 1854); Samtliche Bomane und Erz"hlungen ('Öszszes regényei és elbeszélései', 1961); Amim und Bettina in ikren Briefen ( ' A r n i m és B e t t i n a leveleikben', 1961). O M a g y a r u l : 1 v e r s ( V a j t h ó L., N é m e t k ö l t ő k , Külföldi klasszikusok, 39. k ö t . 1930?); 2 — 2 vers ( R ó n a y Gy., A n é m e t irodalom kincsesháza, anto., 1941; R ó n a y Gy., K e r e s z t u r y D., N é m e t költők antológiája, 1963); 1 vers ( R ó n a y Gy., B a l l a d á s k ö n y v , anto., 1967). O Irod.: F . R i e s e r : Des K n a b e n W u n d e r h o r n u n d seine Quellen (1908); H . L e v i n : Die Heidelberger R o m a n t i k (1922); G. Schneider: Studien zur d e u t s c h e n R o m a n t i k (1926); I . Seidel: Drei D i c h t e r der R o m a n t i k (1956). Tarnói László Árni Magnűsson [awrdni m á g n ú s z o n ] ; Arnas Magnaeus (latinos név); Á r n i Magnűsson ( K v e n n a b r e k k a , N y u g a t - I z l a n d , 1663. n o v . 23.—Koppenhága, 1730. j a n . 7.): izlandi irodalomtudós, bibliográfus, k ö n y v g y ű j t ő , h a z á j a középkori k é z i r a t o s i r o d a l m á n a k első rendszerezője. Tizenhatodízigleni l e s z á r m a z o t t j a Snorri Sturlusonnak. A p j a p a p volt, de h á z a s s á g törés v á d j a m i a t t u t ó b b p a r a s z t k é n t ólt. 1683-tól a koppenhágai egyetemen t a n u l t , m a j d u g y a n o t t 1694-től a „ d á n a n t i k v i t á s " professzora, 1721-től az egyetemi k ö n y v t á r v e z e t ő j e is. 1702 ós 1712 között, a m í g királyi biztosként I z l a n d népszámlálását végezte, ö s s z e g y ű j t ö t t , felvásárolt k b . k é t ós félezer, p a r a s z t t a n y á k o n , m a g á n gyűjteményekben lappangó kéziratot. H a l á l a előtti napon végrendelkezett m u n kássága f o l y t a t á s á r ó l (—-Arnamagnaeana Intézet). É l e t é t bőségesen t á r g y a l j a H . Laxness Izlandi p ö r c. regénye. O I r o d a l m i tevékenysége h a t a l m a s levele-

484

ARNOL zésében is t a n u l m á n y o z h a t ó : Arne Magnussons priváté brevveksling ('Arne Magnusson magánlevelezése', 1920). O írod.: Á r n i Magnússon, L e v n e d og S k r i f t e r (1930). Bernátli István Arnobius maior (3. sz. vége—326 u t á n ) : a f r i k a i latin író. Diocletianus uralkodása a l a t t N u m i d i á b a n , Sicca V e n e r e á b a n ret o r i k á t t a n í t o t t , Lactantius tanítómestere volt. Megkeresztelkedése u t á n Adversus nationes ('A n e m z e t e k ellen', 1661) c. értekezésében m e g í r t a megtérése tört é n e t é t , mely a k o r a i észak-afrikai kereszténység küzdelmeire v e t f é n y t . O K i a d . : A. Reifferscheid: C o r p S e r E c c l L a t (4. köt., 1875). Arnobius junior (460 k.): latin egyházi író. Valószínűleg A f r i k á b ó l s z á r m a z o t t , R ó m á b a n volt szerzetes. K o m m e n t á r o k a t í r t a Zsoltárokhoz. Neki tulajdonítják a Gonflictus Arnobii catholici cum Serapione Aegyptico ('A k a t o l i k u s A r n o b i u s v i t á j a az egyiptomi Szerapióval') c., a monofizita eretnekség ellen í r t dialógust. O K i a d . : A. Reifferscheid: C o r p S e r E c c l L a t (4. köt., 1875). Arnold, Bresciai; Arnaldo da Brescia (Brescia, 1100 k. — R ó m a , 1156. j ú n . 18): olasz gondolkodó. Bolognai teológiai tan u l m á n y a i u t á n P á r i z s b a n P . Abaelardus t a n í t v á n y a lett, s r é s z t v e t t a Troyes melletti híres Paraclotum iskola alapításában, amely az egyházon belül az első szabadgondolkodó i r á n y kisugárzója lett. Osztozott mestere s o r s á b a n , s 1140-ben a sens-i zsinat C'lairvauxi Szent Bernát tekintélyének n y o m á s a a l a t t ő t is elítélte Abaelardus&z&l e g y ü t t , és összes m ű v e i t elégetve kolostorba s z á m ű z t é k . Arnold, mesterével ellentétben, n e m engedelmesk e d e t t , h a n e m R ó m á b a m e n t (1145), ahol a f e l t á m a s z t o t t R ó m a i K ö z t á r s a s á g élén sikeresen harcolt t ö b b , rövid u r a l k o d á s ú p á p a ellen, míg az I . Frigyes által t á m o g a t o t t I V . Adorján p á p á v a l szemben elb u k o t t : a római Corsón f e l a k a s z t o t t á k , elégették és h a m v a i t a Tiberisbe s z ó r t á k . O í r á s a i — m i n t h o g y ezeket elégették — csak t ö r e d é k e k b e n m a r a d t a k fenn, főleg Clairvauxi Szent Bernát vitairataiban, idézetek a l a k j á b a n . Ő t is , , m é z a j k ú n a k " n e v e z t é k el, m i n t n a g y ellenfelét, de hozzáfűzve, hogy e m é z a j a k r ó l „mérgező i g é k " eredtek. O írod.: F . Garzioli: A r n a l d o d a Brescia (1865); K . K a u t s k y : A r n o l d von Brescia (1895); A. F r u g o n i : A r n o l d o da Brescia nelle f o n t i del secolo X I I (1954). Rónai Mihály András Arnold [ánold], Sir E d w i n (Gravestend, 1832. j ú n . 10.—London, 1904. m á r c . 24.): angol költő, újságíró. 1856-tól

1861-ig I n d i á b a n a p o o n a i kollégium igazgatója volt. Visszatérve a Daily Telegraph m u n k a t á r s a k é n t m ű k ö d ö t t 40 éven á t . Költészetében a b u d d h i s t a életbölcsességet h i r d e t t e (Light of Asia, 'Ázsia f é n y e ' , elb., költ., 1879). T ö b b évet t ö l t ö t t J a p á n b a n , o t t a n i élményeiből s z ü l e t e t t m ű v e i : Seas and Lands ('Tengerek ós országok', 1891) és Japonica (1892). Arnold [árnolt], G o t t f r i e d (Annaberg, Sachsen, 1666. szept. 5.—Perleberg, 1714. m á j . 30.): n é m e t egyháztörténész, egyházi d a l o k szerzője, p i e t i s t a író. A w i t t e n bergi e g y e t e m e n t a n u l t , t ö b b h e l y e n lelkipásztorkodott, m a j d a giesseni egyet e m t ö r t é n e l e m t a n á r a lett. Mint d r e z d a i h á z i t a n í t ó 1689-ben i s m e r k e d e t t m e g P h . J . Spenerrel, a pietizmus előharcosával. O F ő m ű v e az Unparteyische Kirchen und Ketzerhistorié ( ' P á r t a t l a n egyház- és eretn e k t ö r t é n e l e m ' , 1699 —1715). Az e g y h á z m e r e v d o g m a t i z m u s a ellen harcol és v é d i az ü l d ö z ö t t p i e t i s t á k a t . A z t állítja, h o g y a kereszténység t ö r t é n e t e f o l y a m á n m i n dig a leghívebb és legigazabb lelkeket t a r t o t t á k ún. e r e t n e k e k n e k . E z a felfogás m ű v é t a g o n d o l a t s z a b a d s á g fontos fegyverévé és a felvilágosodás előkészítőjévé a v a t t a . Ch. Thomasius a Biblia u t á n a legj o b b és leghasznosabb k ö n y v n e k nevezte. A f i a t a l Goethe is olvasta. O írod.: E . Seeberg: G o t t f r i e d Arnold (1923). Némedi Lajos Arnold [árnolt], J o h a n n e s (Chemnitz, m a K a r l - M a r x - S t a d t , 1928. júl. 17. — ): n é m e t ( N D K ) író. 1946-ban tanácsi alkalm a z o t t l e t t s z ü l ő v á r o s á b a n , 1955 ó t a írásaiból él. Első n a g y sikerű elbeszélése Das letzte ürteil ('Az utolsó ítélet', 1958) s a j á t élményein a l a p u l és az utolsó h á b o r ú s évekről szól. Az In erster Stunde ('Első óráb a n ' , 1961) c. regénye az 1945-tel induló ú j élet kezdetének nehézségeit ábrázolja. A Spielmanner ( ' J á t é k o s o k ' , 1962) c. r e g é n y e bűnügyi történet. O Egyéb művei: Die frommen Henker von St. Marién ('Szent, Mária kegyes hóhérai', elb., 1956); Tausend Hande ('Ezer kéz', elb., 1959); Fin Mann, Namens Darluschke', ( ' E g y ember, n é v szerint Darluschke, h a n g j . , 1966). Bodoky Dorottya v Arnold [anód], M a t t h e w ( L a l e h a m , 1822. dec. 24.—Liverpool, 1888. á p r . 15.): angol kritikus, költő. Iskolai és e g y e t e m i t a n u l m á n y a i t Winchester, R u g b y , m a j d Oxford kollégiumaiban végezte. 1851-től 1886-ig az angol középiskolák egyik felügyelője. E b b e n a minőségben j á r t k é t alkalommal, 1859-ben ós 1865-ben a kontinensen, ahol a francia, holland ós 485

ARNOL n é m e t iskolarendszert t a n u l m á n y o z t a . T a p a s z t a l a t a i r ó l t ö b b beszámolót a d o t t ki. 1857-től 1867-ig a költészet profeszszora volt O x f o r d b a n . 1849-ben jelent meg első verseskötete, a The Strayed Reveller ('Az eltévedt igric'). 1860-tól kezdve j e l e n t e k meg irodalomkritikai, 1870-től k e z d v e társadalom- ós valláskritikai m u n k á i . Ö s s z e g y ű j t ö t t verseit 1867ben a d t a ki (Gollected Poems). O A múlt század m á s o d i k felében E u r ó p a - s z e r t e kibontakozó polgári-értelmiségi konzervativizmus ( T a i n e , Renan, Vischer, O. Ludwig, Garlyle, Gyulai) egyik jelentős alakja. Ú g y vélte, hogy a g y o r s iparosodás és az ezzel e g y ü t t járó és fokozódó társadalmi ellentétek a l a p j a i b a n fenyeget i k az e m b e r i k u l t ú r á t . A t á r s a d a l m i ellentétek, í r t a , „ b a r b á r r á a n y a g i a s í t j á k " az arisztokráciát, „ n y á r s p o l g á r s á g g á közönsógesítik" a középosztályt, és „csőcselókkó v a d í t j á k " az alsóbb o s z t á l y o k a t . F ö l kell h á t számolni a t á r s a d a l m i egyenlőtlenséget, m e g kell szabadítani a z ember e k e t elfogultságaiktól, szenvedélyeiktől, az ó r d e k h a j h á s z á s ösztönétől, a hagyom á n y o s erkölcs szűk béklyóitól, s mindn y á j u k a t h a r m o n i k u s , k u l t ú r á l t , szellemileg f ü g g e t l e n emberekké kell nevelni. E nevelő m u n k a legfőbb eszköze az irodalom, a m e l y — Arnold szerint — lassank é n t a vallás ós a filozófia ö r ö k é b e lép. Az igazi i r o d a l m i alkotások u g y a n i s (a görög ós a g o e t h e i klasszicizmus jegyében f o g a n t a l k o t á s o k ) az ember egész lényét á t h a t j á k , h a r m o n i k u s egységbe rendezik m i n d e n g o n d o l a t á t , érzését, t u l a j d o n s á g á t ; m e g s z a b a d í t j á k egy-egy szenvedély, érdek bénító h a t a l m á b ó l , s gazdag, a többi ember felé nyílt, önzetlen lénnyé nemesítik. K ü l ö n ö s e n nagy szerepe van ebben az á l d á s o s h a t á s b a n az irodalmi m ű v e k b ő l s u g á r z ó tiszta, f o r m a i szépségnek. Következésképpen, k o r t á r s a i n á l jóval n a g y o b b f i g y e l m e t f o r d í t o t t irodalomkritikai m u n k á i b a n az elemzett m ű v e k formai, stiláris elemeire. N e m h i á b a t a r t j á k A r n o l d o t a 20. századi f o r m a l i s t a - s t r u k t u r a l i s t a irányzatok s különösen a t á r s a d a l m i eszméivel is rokonszenvező, konzervativizmusra h a j l ó amerikai „ ú j k r i t i k u s o k " egyik távoli e l ő d j ü k n e k . Költészetében n e m sikerült h i á n y t a l a n u l megvalósítania elveit. Verseinek jelentős h á n y a d a d i d a k t i k u s , moralizáló, g y a k r a n m á r - m á r érzelgős hangvételű, s így m a m á r i n k á b b c s a k a népszerű antológiák ós iskoláskönyvek kedvelt d a r a b j a . Van a z o n b a n n é h á n y , Arany J . késői, lírai d a r a b j a i r a e m l é k e z t e t ő verse, a m e l y e k e t a bennük fel-feltörő f á j d a l m a k - k é t s é g e k és a velük szembeforduló gondolatierkölcsi fegyelem küzdelme a k o r értékes

lírai d o k u m e n t u m a i közé emel. O F ő b b m ű v e i még: Empedocles on Etna ( ' E m p e doklesz az E t n á n ' , költ.-ek, 1852); Poems ('Versek', 1853); Merope (trag., 1858); On Translating Homer ('Homérosz f o r d í t á sáról', tan., 1861); Essays in Griticism ( ' I r o d a l o m k r i t i k a i esszék', 1865); On the Study of Geltic Literature ('A k e l t a irod a l o m t a n u l m á n y o z á s á r ó l ' , 1867); Gulture and Anarchy ( ' K u l t ú r a ós a n a r c h i a ' , t a n . , 1869); Literature and Dogma ( ' I r o d a l o m és d o g m a ' , tan., 1873); God and the Bible ( ' I s t e n és a Biblia', t a n . , 1875); Last Essays on Ghurch and Religion ('Utolsó t a n u l m á n y o k az egyházról ós a vallásról', 1877); Irish Essays ( ' í r esszék', 1882). G y ű j t , kiad.: The Works of Matthew Arnold ('Matthew Arnold munkái', 1903 — 1904). O M a g y a r u l : 1 vers ( R a d ó A., Idegen k ö l t ő k a l b u m a , 1891); A kritika feladata napjainkban (Mátrai L., Az angol irodalom kincsesháza, a n t o . , 1942); 2 vers ( L a k a t o s K , Szabó L., A n g o l költők a n t o l ó g i á j a , 1960); 1 vers (Kosztolányi D., I d e g e n költők, 1966); Témaválasztás a költészetben (Molnár M., H a g y o m á n y ós egyéniség, a n t o . , 1967); 2 v e r s (Szemlér F . , V á l t o z o t t egekben. Vál. műford.-ok, 1969). O írod.: L. Trilling: M a t t h e w Arnold (1939); E . K . Chambers: Matthew Arnold (1947); D . G. J a m e s : M a t t h e w Arnold a n d t h e Decline of English R o m a n t i c i s m (1961); Gál. I . : Arnold és Swinburne m a g y a r t á r g y ú szonettjei ( F K , 1967, 1 — 2.). Hankiss Elemér Arnoldi, A n n a A l e k s z a n d r o v n a ; N y i n a A l e k s z a n d r o v n a Arnoldi (1843—Nizza, 1921): orosz írónő. Nemesi családból s z á r m a z o t t . í r ó i p á l y á j á t az 1860-as é v e k végén kezdte, a m i k o r S v á j c b a n t e l e p e d e t t le. I t t k e r ü l t közel az orosz p o l i t i k a i emigránsokhoz, róluk szól legj o b b regénye, az önéletrajzi m o t í v u m o k k a l is á t s z ő t t Vaszilisza (reg., 1879), a m e l y n e k központi hőse egy n a r o d n y i k f o r r a d a l m á r . Műveinek többségét f r a n c i a n y e l v e n írta. O E g y é b művei: Natacha (reg., 1882); Marié de Kéroulas (reg., 1906). A r n ó r r Thórdarson [ á r d n ó u r szóurdárszon]; Arnórr faór&arson (eredeti írásmódb a n ) ; Arnórr jarlaskáld ('jarlok k ö l t ő j e ' jelzővel); A r n ó r r Thórdarson (1011 k. —1061 u t á n ) : izlandi költő. Nyers, vikingt e r m é s z e t ű költőapa, (iordr Kolbeinsson m e l l e t t nevelkedett, h a z á j a költészetét k i t ű n ő e n ismerte, pl. némely eddikus vers keltezése az ő versidázetein alapszik. O A szkaldköltészet kezdődő keresztény kors z a k á n a k egyik legnevesebbje, g y a k r a n é r i n t keresztény t é m á k a t , m e t a f o r a -

486

ARNYJ királya. E g y — feleségével, Asmu-Nikkallal közösen í r t — h i m n u s z a m a r a d t f e n n , a m e l y b e n p a n a s z o l j a , hogy (noha a h e t t i t á k f ö l d j e az isteneknek engedelmes ország) az északi ellenség, a k a s k a néptörzs, m i n d e n t feldúl és elpusztít. A m o n o t o n szöveg szinte a királyfeliratok ( —hettita irodalom) győzelmi beszámolóinak n e g a t í v u m a . O K i a d . : KVB (17., 21.). O Angolul: A . Goetze: A N E T (399 — 400. lap). O Irod.: E . v o n Schuler: D i e K a s k á e r (1965). Komoróczy Géza

világa azonban m é g p o g á n y . Nyelvhaszn á l a t a egy p o é t a doctusé, idéz k o r t á r s a i m ű v é b ő l is, stílusa ós képei zsúfoltak, helyenként t ú l z ó a k , számos csataleírásáb a n — m o n d h a t n i — barokkosak. U t ó b b sokan u t á n o z t á k . Bernáth István Arnould [árnu], A u g u s t e (Párizs, 1803. á p r . 29.—Szentpétervár, 1854. m á r c . 8.): francia író. Számos, m a m á r joggal elfelejtett s z í n m ű v e t ós r e g é n y t írt. N e v é t az Histoire de la Bastille depuis sa fondation jusqu'á sa destruction ('A Bastille t ö r t é n e t e , alapításától a lerombolásáig', 1843 —1845) c., Alboize-zal és Maquet-val közösen í r t m u n k á j a t a r t o t t a fenn. Arnoux [ á r n u ] , , Alexandre (Digne, 1884. febr. 27. — ): f r a n c i a író. E g y délfranciao.-i t a n f e l ü g y e l ő fia. Első regénye 1912-ben jelent m e g . Első d a r a b j á t 1923-ban m u t a t t á k be, 1920-ban elnyerte a R e n a i s s a n c e - d í j a t . 1947-ben beválaszt o t t á k az A c a d é m i e Goncourt-ba. Termék e n y próza- és d r á m a í r ó , de s o k a t dolgoz o t t f o l y ó i r a t o k b a is (Mercure de Francé, Nouvelles Littéraires); egy ideig a Pour Vous c. f i l m h e t i l a p szerkesztője volt. O S a j á t vallomása s z e r i n t ,,csak a részlet fontos, csak a részlet igaz". Sok m ű f a j j a l kísérletező k i t ű n ő stílusművész, kissé r o m a n t i k u s álmodozó. O Színművei közül a l e g s i k e r ü l t e b b az első (Huon de Bordeaux, 'Bordeaux-i Huon', 1923). É r t é k e s m u n k á t írt Párizsról (Paris-sur-Seine, 'Szajnamenti Párizs', 1939). E g y i k l e g ú j a b b regényében (Boi d'un jour, ' P ü n k ö s d i királyság', 1956) a júliusi f o r r a d a l o m n a p j a i t eleveníti fel, elég vékony szálú mese keretében, de lendületesen és s z ó r a k o z t a t ó a n . O F o n t o s a b b regényei m é g : Didier Flaboche (1912); Carnets de route du Juif errant ('A bolygó zsidó útijegyzetei', 1931); Le rossignol napolitain ('A nápolyi f ü l e m ü l e ' , 1937); Double chance ( ' K e t t ő s esély', 1959). Bajomi Lázár Endre Arnulf, Lcweni; Arnulphus de Loianio (? —1250): latinul a l k o t ó németalföldi költő. Villers a p á t j a volt. A Salve mundi salutare ('Üdvözlégy, világnak üdvös') kezdet ű , Krisztus öt sebéről írt himnusz szerzője. A költemény o l y a n népszerű volt a középk o r b a n , hogy a közvélemény megfeledk e z e t t szerény alkotójáról, és Szent Bernátnak. t u l a j d o n í t o t t a . E z e n a n é v e n k e r ü l t m a g y a r fordítósa 1513-ban a Czech-kódexbe és 1531-ben a Thturewkkódexbe. O M a g y a r u l : I részlet (Sík S., H i m n u s z o k k ö n y v e , 1943). A r n t w a r t l a , I. (i. e. 15. sz. közepe): h e t t i t a költő, a h e t t i t a ún. ú j b i r o d a l o m

árnyjáték: s z í n j á t é k f o r m a , m e l y b e n a cselekményt kétdimenziós f i g u r á k segítségével jelenítik meg. A nézők á l t a l á b a n n e m az a l a k o k a t , h a n e m azok á r n y k é p é t l á t j á k . A f i g u r á k a t bőrből, fából, k e m é n y papírból v a g y m á s a n y a g b ó l v á g j á k ki, s egy k i f e s z í t e t t vászon és egy f é n y f o r r á s között mozgatják; ritkábban a figurák a vászon e l ő t t m o z o g n a k , s ez esetben a nézők n e m az á r n y k é p e k e t , h a n e m m a g u k a t a f i g u r á k a t l á t j á k . O Az á r n y j á t é k h a z á j a Délkelet-Ázsia. A h a g y o m á n y b ó l a r r a lehet k ö v e t k e z t e t n i , hogy a —rituális drámákban az istenségeket, szellemalakok a t j e l e n í t e t t é k m e g á r n y j á t é k segítségével. A l e g n a g y o b b h í r n é v r e a j á v a i —wayang á r n y j á t é k különféle formái t e t t e k szert. A wayang-gedog figurái a k i f e s z í t e t t és á t v i l á g í t o t t vászon m ö g ö t t m o z o g n a k , a wayang kelitik a l a k j a i pedig a vászon előtt. A f i g u r á k a t bivalybőrből v á g j á k ki, a r a n y o z z á k , színezik és pálcák segítségével m o z g a t j á k . O Hasonló á r n y j á t é kok i s m e r t e k Bali szigetén, v a l a m i n t Kambodzsában —ajang, Thaiföldön —nang n é v e n . Az á r n y j á t é k cselekmén y é t l e g g y a k r a b b a n a Rámájanából veszik. A j á t é k o t elbeszélő kíséri, aki m a g y a rázza a cselekményt. A pálcával mozgat o t t m ű v é s z i b á b u k igen kecses, stilizált mozgásra képesek. O Igen régi m ú l t r a t e k i n t vissza a kínai á r n y j á t é k (jing hszi) is. A h a g y o m á n y szerint egy i. e. 2. sz.-i császárt az m e n t e t t e ki a h i u n g n u seregek g y ű r ű j é b ő l , hogy emberei nőalak o k a t v e t í t e t t e k lepedőkre, s a féltékeny h i u n g n u fejedelemasszony f é r j é t elvon u l á s r a k é s z t e t t e ; m á s források szellemidéző á r n y j á t é k o k a t említenek. T é n y , hogy a 12 —13. sz.-ban m á r v i r á g z o t t a kínai á r n y j á t é k ; m a i legismertebb form á j á b a n , a hopeji és h u n a n i j á t é k b a n a f i g u r á k színesre f e s t e t t birkabőrből készülnek, m o z g a t h a t ó tagokkal. H a g y o m á nyos t é m a k ö r ü k megegyezik a kínai színjáték t é m á i v a l . I n d i á b a n az á r n y j á ték n e m ismeretes. O Délkelet-Ázsiából k e r ü l t az á r n y j á t é k a m o h a m e d á n országokba, ahol — mivel a vallás t i l t o t t a az eleven e m b e r e k színpadra lépését — igen

487

AROCS n a g y népszerűségre t e t t szert. A perzsa— a r a b — t ö r ö k á r n y j á t é k évszázadok ó t a népszerű szórakozás; a török á r n y j á t é k o t főhőse u t á n karagöz j á t ó k n a k nevezik. O Az európai á r n y j á t é k r ó l első ízben a 16. sz.-ban t ö r t é n i k említés. A t ö r ö k hódítások i d e j é n a c s a p a t o k a t szórakozt a t ó m u t a t v á n y o s o k ismertették m e g az európai n é p e k k e l a játékot. B. Jonson angol író egy m ű v é b e n p o n t o s a n leírja az á r n y j á t é k t e c h n i k á j á t . A j á t é k f o r m a a 17. sz. végén P á r i z s b a n h o n o s o d o t t meg, ombres chinoises (kínai árnyképek) n é v e n , s m e g a l a k u l t a T h ó á t r e des rócréations d e la Chine n e v ű színház is. 1774-ben D . Séraphim Versailles-ban, később Párizsban nyitott művészi árnyjátók-színház a t . A 19. s z . - b a n u g y a n c s a k P á r i z s b a n nyílt m e g a F e k e t e Macska Szính á z , mely tíz évig m ű k ö d ö t t s ez idő a l a t t 45 á r n y j á t é k o t m u t a t o t t be. A színház sok t e c h n i k a i ú j í t á s t v e z e t e t t be: f é n y h a t á s o k alkalmazásával, s az á r n y f i g u r á k v á l t o z a t o s színeivel gazdag í t o t t a a j á t é k o t . Az 1920-as évektől a párizsi irodalmi k á v é h á z a k szívesen szórakoztatták vendégeiket árnyjátékokkal. O Az á r n y j á t é k a —vásári komédiák. r e p e r t o á r j á b a is bevonult, s a képmutogatókkal, a k u k u c s k á l ó d o b o z o k (Guckkasten) mutatványosaival e g y ü t t az á r n y j á t é k o s o k is ú j r a meg ú j r a felt ű n t e k , a m í g a filmszínház v é g k é p p ki n e m szorította ő k e t . A m ű f a j E u r ó p á b a n m a m á r csak a görögöknél él. O (—bábjátékok). O írod.: D . B o r d á t — F . B o u c r o t : Les t h é á t r e s d ' o m b r e s (1956); C. Beaum o n t : P u p p e t s a n d p u p p e t r y (1958). Dömötör Tekla—Csongor Barnabás

r o m a n t i k u s m o z g a l o m lelkes k ö v e t ő j e volt, m ű v e i b e n erős Byron-, Lamartine-, üwgro-hatásokkal. A s p a n y o l o k közül l e g i n k á b b D u q u e d e Rivas ós J . Zorrilla m ű v é s z e t e h a t o t t r á . E g y i k legjellemzőbb m ű v e a r o m a n t i k u s legenda f o r m á j á b a n m e g í r t , egy szerzetes szerelméről szóló La silfide del acueducto ('A vízvezeték t ü n d é r e ' , 1837), m e l y b e n egy f i a t a l leány élete k o c k á z t a t á s á v a l a vízvezeték titkos folyosóján á t j u t a s z e r e t e t t f é r f i cellájába. 1840-ben jelent m e g Poesías caballerescas y orientales ('Lovagi és keleti versek') c. k ö t e t e . K ö l t e m é n y e i közül erőtlenebbek a vallásos t é m á j ú a k (Poesías religiosas, 'Vallásos versek', 1842), igazi poézis csillan fel viszont n é h á n y világi t é m á j ú k ö l t e m é n y é b e n , m e l y e k b e n egyszerre b o n t a k o z h a t ki szenvedélyes és álmodozó t e m p e r a m e n t u m a . O Magyarul: 2 v e r s (Körösi A., A spanyol költészet gyöngyei, anto., 1895); 1 vers (Körösi A., S p a n y o l téli esték, anto., 1901). O írod.: J . R . L o m b a y P e d r a j a : E l P a d r e Arolas: su vida y sus escritos (1898). Vékony Béla

Arocska, M i k a l a j Mikalajevics ( J a c j a vicsi, 1933. dec. 10. —): szovjet belorusz költő, író. E l v é g e z t e a minszki e g y e t e m bölcsészkarát, m a j d újságíró l e t t . A 60-as évek ú j nemzedékének egyik legp r e g n á n s a b b képviselője. Méltán k e l t e t t feltűnést a m a i falusi fiatalokról szóló kisregénye: Haj raszcse topolja ( ' H a d d n ő j ö n a t o p o l y a ' , 1964). K i f e j e z é s m ó d j a kissé nehézkes, d e k á r p ó t o l j a az o l v a s ó t őszinte kritikai érzékével és intellektuális bátorságával. O F ő b b m ű v e m é g : Vetralomnaja palasza ('Széltörte e r d ő s á v ' , költ.-ek, 1962). Arolas [árolász], P . J ü a n (Barcelona, 1805. júl. 20.—Valencia, 1849. n o v . 25.): spanyol költő. Valenciában élt. 16 éves k o r á b a n b e l é p e t t a piarista r e n d b e . E súlyos tévedése egész életét megkeserít e t t e ; szenvedélyes ós érzéki t e r m é s z e t e h a m a r o s a n erősödő lelki vívódásba taszít o t t a , 1844-ben e l m é j e m e g z a v a r o d o t t s így élt 1849-ben b e k ö v e t k e z e t t haláláig. O A 488

Aroszev, Alekszandr Jakovlevics ( K a z á n , 1890. m á j . 25. —1938): szovjet orosz író, publicista. K o r a i f j ú s á g á t ó l v e t t részt a f o r r a d a l m i m o z g a l o m b a n s ezért b ö r t ö n b ü n t e t é s t is s z e n v e d e t t . Az O k t ó b e r i F o r r a d a l o m győzelme u t á n m a g a s állami f u n k c i ó k a t t ö l t ö t t be: az u k r á n legfelső bíróság elnöke, m a j d d i p l o m a t a , végül 1934-től l e t a r t ó z t a t á sáig a külföldi k u l t ú r k a p c s o l a t o k egyesületének vezetője volt. K o h o l t v á d a k a l a p j á n halálra ítélték és kivégezték; r e h a b i l i t á l t á k . O F ő k é n t pszichológiai k a r a k t e r ű regényeket, elbeszéléseket ós d r á m á k a t írt. Műveinek g y a k r a n visszat é r ő a l a k j a az e l b i z o n y t a l a n o d o t t , kiábr á n d u l t régi f o r r a d a l m á r , a k i t a h a d i k o m m u n i z m u s és a N E P i d ő s z a k á b a n — értetlenül szemlélve az e s e m é n y e k e t — kétely ós kétségbeesés kerít h a t a l m á b a . O F ő b b m ű v e i : Revoljucionnije nabroszki ('Forrad a l m i vázlatok', elb.-ek, 1920); 0 Vlagyimiré Iljicse ('Vlagyimir Iljicsről', karcolat o k , 1926); Szenszkije berega ( ' S z a j n a i p a r t o k ' , reg., 1928); Kornyi ('Gyökerek', reg., 1933). O G y ű j t , k i a d . : Szobranyije szocsinyenyij ('Összegyűjtött művei', 1929). " Barta Lajos Arp, H a n s ; J e a n Arp (francia f o r m á j ú név); (Strassburg, m a S t r a s b o u r g , 1887. szept. 16.—Basel, 1966. j ú n . 7.): n é m e t és f r a n c i a nyelven alkotó n é m e t költő, szobrász, festő. 1905 és 1907 k ö z ö t t a weimari Művészeti Iskolán, majd P á r i z s b a n és S v á j c b a n , áll. a m ü n c h e n i a k a d é m i á n t a n u l t . Az 1. v i l á g h á b o r ú

ÁRPIN kitörésekor elzászi s z á r m a z á s á r a h i v a t kozva megtagadta a német katonai szolgálatot. 1914—1915-ben P á r i z s b a n , 1915 —1919-ben Z ü r i c h b e n élt. 1916b a n H . Ball, J . v o n Hoddis, R . Huelsenbeck és m á s o k t á r s a s á g á b a n létreh o z t a a Cabaret Voltaire-t, a dadaizmus bölcsőjét. 1925-ben a szürrealistákhoz csatlakozott, 1926-tól t ö b b n y i r e a P á r i z s melletti M e u d ó n b a n élt. Pelesége Sophie Taeuber festőnő volt. 1940-ben a n á c i k elől Dél-Franciao.-ba m e n e k ü l t , 1942-ben pedig S v á j c b a . 1946-tól — hosszabb u t a z á sokkal m e g s z a k í t v a — ú j b ó l M e u d o n b a n l a k o t t . O N o h a m á r k o r a i f j ú s á g á b a n verselt, eredetileg s z o b r á s z n a k készült. A h á b o r ú élménye v á l t j a ki f ö l ö t t é b b e r e d e t i költészetét, m e l y n e k szélsőséges nyelvb o n t á s á v a l (-»-absztrakt költészet) a k o r értelmetlenségét igyekszik kifejezni. Nyelvi és t a r t a l m i groteszkségben jelentkező lázongását k é s ő b b , a szürrealista i r á n y z a t o t követve, ú j nyelvi lehetőségek f e l t á r á s á v a l , a belső h u m a n i s t a t a r t á s á l t a l f ű t ö t t ú j f o r m á i v a l gyümölcsözteti. O Első verseskötete, a die wolkenpumpe ('a f e l h ő p u m p a ' ) 1920-ban jelent m e g ; 1926 és 1945 k ö z ö t t í r t f r a n c i a n y e l v ű verseinek v á l o g a t á s á t 1946-ban Le siége de Vair ('A levegő o s t r o m a ' ) c. a d t a közre. Az 1955-ben k i a d o t t , négy évtized emlékeit összefoglaló, részletes bibliográfiai és életrajzi a d a t o k a t is t a r t a l m a z ó XJnseren taglichen Traum ('Mindennapi á l m u n k a t ' , emlékezések, versek, elmélkedések) c. k ö n y v é b e n a d a d a m o z g a l o m értelmezésével is foglalkozik. A r p irányz a t á t ismerteti Déry T. az emigrációból (Nyug, 1921). O U j a b b verseskötetei: Vers leblanc infini ('A végtelen fehérség felé', 1961); Logbuch des Traumkapitáns ('Az á l o m k a p i t á n y n a v i g á c i ó s k ö n y v e ' , 1965). Verseinek g y ű j t , kiad.: Worttraume und schwarze Sterne ('Szóálmok és f e k e t e csillagok', vál., 1953); Worte mit und ohne Anker ('Szavak h o r g o n n y a l és anélkül', vál., 1957); Gesammelte Gedichte 1903—1939 ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t versei 1903 — 1939', 1963). O M a g y a r u l : 1 — 1 vers (Weöres S., N é m e t k ö l t ő k antológiája, 1963 és Századvég és a v a n t g a r d e , a n t o . , 1965); 8 vers, (Weöres S., H a j n a l G., N e m e s N a g y A., R a b Zs. stb., Mai n é m e t líra, anto., 1966). O Irod.: G. GiedionWelcker: H a n s A r p (1957). Széli

Zsuzsa

A r p i a r j a n , A r p i a r (írói név); A r p ' i a r Arp'iaryan; A r p i a r Piliposzi Arpiarjan (családi név); Hajkak; Herpet; Hrazdan (írói álnevek); (Sámson, 1851. dec. 21.— K a i r ó , 1908. febr. 12.): ö r m é n y író, publicista. Iskoláit I s t a n b u l b a n és a ve-

lencei mekhitaristáknál végezte. Nevéhez fűződik a m o d e r n ö r m é n y s a j t ó és publicisztika m e g t e r e m t é s e . 1884-ben mega l a p í t o t t a az Ar eveik című újságot, később a Maszisz, ill. Hajrenik c. l a p o k a t szerkesztette. 1895-ben a t ö r ö k hatóságok üldözése elől külföldre m e n e k ü l t . E l ő b b L o n d o n b a n , később Velencében, m a j d K a i r ó b a n t e l e p e d e t t le ós m i n d e n ü t t lapot szerkesztett. Politikai ellenfelei gyilkolták m e g alkotó p á l y á j a delelőjón. O Fellépésével ú j korszak kezdődött a n y u g a t i ö r m é n y irodalomban. Energikus egyénisége egyszerre elsöpörte az álklasszicizmus ós a szentimentalizmus m a r a d v á n y a i t , u t a t t ö r v e a realizmus kibontakozásának. í r á s a i t sziporkázó szellemesség ós f a n y a r irónia h a t j a á t . Ú j , eleven stílust és egyszerű prózanyelvet t e r e m t e t t . Az irodalmi nyelv kérdésében az askharhabar h a s z n á l a t a mellett állt ki. O 1885-ben h á r o m n o v e l l á j á t foglalta e g y b e Kjanki patkerner ('Életképek') c. Ugyanezzel a fő címmel a d t a ki 1886-ban az Apusé ('A bolond') c. kisregényét. A nemzeti h i b á k a t ostorozta Karmir zsamuc ('Vörös alamizsna', 1903) c. elbeszélésében ós Hogu zavake ('A fogad o t t f i ú ' , 1894) c. regényében. Munkást é m á v a l is m e g p r ó b á l k o z o t t a Mincsev jerbl ('Meddig m é g ? ' , 1906) ós a Voszke aperdzsan ('Arany k a r p e r e c ' , 1906) c. regényében. O G y ű j t , k i a d . : Patemvackner u vipakner ('Elbeszélések és kisregén y e k ' , 1931); Entir jerker ('Válogatott m ű v e k ' , 1954). O Irod.: Sz. H a k o p j a n : Arpiar A r p i a r j a n (1931); G. S z t e p a n j a n : Arpiar A r p i a r j a n (1955). Szalmási Pál PArpino, Giovanni (Pola, m a : P u l a , Jugoszlávia, 1927 —): olasz író, költő. A p j a n á p o l y i , a n y j a piemonti, ő m a g a T o r i n ó b a n él. S z á r m a z á s a is megérteti, miért érzi f o k o z o t t a b b a n a sajátosan délolasz erkölcsi p r o b l é m á k a t . Bölcsészkart végzett, disszertációjának t é m á j a Jeszenyin költészete volt. Mestere és elindítója a h a l a d ó olasz író, E . Vittorini. Első regénye, a Sei stato felice, Giovanni ('Boldog voltál, Giovanni') 1952-ben jelent meg. K i a d o t t k é t verseskötetet (Barbaresco, ' B a r b á r ' , 1954; II prezzo delVoro, 'Az a r a n y á r a ' , 1954) és í r t nagy sikerű g y e r m e k k ö n y v e k e t (Bafé e Micropiede, ' R a f é és A p r ó l á b ' , 1959; Mille e una Italia, ' E z e r e g y I t á l i a ' , 1960). 1959-ben a d t a ki a La suora giovane ('A f i a t a l apáca') c. m ű v é t , a m e l y b e n egy a k a r a t a ellenére kolostorba k é n y s z e r í t e t t leány szerelmét beszéli el pszichologizáló m ó d szerekkel. A sikert az 1961-ben megjelent Un delitto d'onore (Lengyel P . , Gyilkosság becsületből, 1963) c. r e g é n y e hozta meg.

489

ARRAB E z a r e g é n y m á r jól m u t a t j a A r p i n o művészi m ó d s z e r é t : az emberi kapcsol a t o k a t , jellemeket morálisan vizsgálja, p á l c á t t ö r az embertelen szokások, norm á k f e l e t t ós így m o n d ítéletet arról a t á r s a d a l o m r ó l , amely a k o n v e n c i ó k a t létrehozza. Az újrealista_ i r á n y z a t képviselője. O E g y é b művei: Gli anni del giudizio ('Az ítélet évei', reg., 1952); üna nuvola d'ira ( ' H a r a g f e l h ő ' , reg., 1962); L'ombra delle colline (reg., 1964: D a n k ó É . , A d o m b o k á r n y é k a , 1965); II buio e il miele ('A sötétség és a m é z ' , reg., 1969). O Magyarul m é g : 1 vers ( J á n o s h á z y Gy., Igaz Szó, 1960, 8.); 3 vers ( S z o m r á k y S., Modern olasz költők, anto., 1965); 1 vers (Majtényi Z., Szerelm e s ezüst k a l e n d á r i u m , a n t o . , 1967); 1 elb. (Szabolcsi É., N a g y v , 1968, 6.). Herczeg Gyula Arrabal, F e r n a n d o (Spanyol M a r o k k ó , 1932 — ): spanyol származású f r a n c i a író. M a d r i d b a n jogot h a l l g a t o t t . 1954 ó t a F r a n c i a o . - b a n él. O Az -*•abszurd d r á m a egyik jelentős képviselője. A létezés t i t k á t k u t a t v a hőseit olyan szituációkba helyezi, ahol ezek gyermeki együgyűséggel cselekszenek, hasonlóan a tényleges gyermekekhez, a k i k n e m ismervén a világ morális t ö r v é n y e i t , v a g y m e r t t ú l hirtelen szakad r á j u k e t ö r v é n y e k t u d a t a , g y a k r a n szorongás, r é m ü l e t keríti ő k e t hatalmába. O Főbb művei: Théátre ('Színház', d r á m á k , 1958); Théátre II ('Színliáz I I ' , d r á m á k , 1961); Le Pierre de la Folie ('Az őrület P é t e r e ' , reg., 1963). 0 M a g y a r u l : Piquenique en campagne (egyfelv., ?: H e g e d ű s Z., P i k n i k a csatatéren, N a g y v , 1968, 1.; B a j o m i L á z á r E., T á b o r i piknik, A j á t s z m a vége, a n t o . , 1969; rádiój.: átdolgozta n. n., T á b o r i piknik, t M a g y a r R á d i ó , 1967, aug, 14.). Arrais [arráis], A m a d o r (? —1600): p o r t u g á l k a r m e l i t a sze'rzetes. P o r t a l e g r e püspöke, h i t v i t á z ó ós moralista, a Diálogos ('Párbeszédek') c. g y ű j t e m é n y szerzője. Elmélkedéseinek párbeszédes form á t a d o t t : a dialógusok egy beteg látogatói k ö z t f o l y n a k le az ellenreformáció szokásos témáiról. A beszélgetők f e n n t a r t á s nélkül vallják, hogy az á l l a m engedelmességgel t a r t o z i k az egyháznak; a port u g á l k o r m á n y legfőbb f e l a d a t a a katolik u s vallás terjesztése meggyőzéssel v a g y erőszakkal. Szegényes gondolati t a r t a l m u k k a l s rendszertelenül f e l h a l m o z o t t ismeretek f i t o g t a t á s á v a l a m ű k o r á n a k jellemző d o k u m e n t u m a ; irodalmi é r t é k e a b a r o k k h a g y o m á n y h o z képest egyszerű, a műveletlen olvasók s z á m á r a is hozzáférhető stílus. Rónai Pál

Arra íz [árráisz], Antonio ( Barquisim e t o , 1903 — ): venezuelai költő, író, újságíró. A Gómez-diktatúra a l a t t börtönbüntetéssel s ú j t o t t á k . Áspero ('Nyers', 1924) c. verseskötetével a s z a b a d v e r s e t vezeti be a venezuelai i r o d a l o m b a . Az indigenismo képviselőjeként a spanyolok ós kereszténység nélküli „szűz A m e r i k á t " énekli. A politikai foglyok d i k t a t ú r a a l a t t i életének á b r á z o l á s á b a n (Puros hombres, 'Tiszta e m b e r e k ' , reg., 1938) é p p ú g y á t t ö r n e k a venezuelai n é p tulajdonságai, m i n t állathősökkel benépesít e t t mágikus v i l á g á b a n ( T í o tigre y tío conejo, 'Tigris n a g y b á c s i ós n y ú l nagybácsi', elb.-ek, 1940). O FŐ m ű v e i még: Cinco sinfonías ( ' Ö t szimfónia', költ.-ek, 1939); Todos iban desorientados ('Mindenki eltévedt', reg., 1951). O írod.: J . Liscano: Ciento cincuenta a n o s d e cultura venezolana (Venezuela I n d e p e n d i e n t e , Inotai András 1810 — 1960, 1962). Arrebo [árebó], A n d e r s Christensen (Aer0sk0Íng, 1587. jan. 2.— K a l u n d b o r g , 1637. márc. 12.): d á n költő, p a p . Esperes fia, 1609-ben I V . Keresztély k i r á l y házilelkésze lett. 1615 —1622 k ö z ö t t trondheimi (Norvégia) püspök, de m u l a t o z á s a i m i a t t l e v á l t o t t á k . E g y é v e s állástalan s á g á b a n k e z d t e el n a g y versei írását. 1626-ig Vordingborgban, u t á n a K a l u n d borgban volt lelkész. O A „ d á n műköltészet a t y j á " - n a k m o n d j á k , d e a dán m ű f o r d í t á s 03 dalszövegírás k e z d e t e is a nevéhez fűződik. H i v a t a l o s megbízásból gazdag ós erőteljes d á n n y e l v r e lefordít o t t a Dávid zsoltárait oly m ó d o n , hogy a z o k a t régi d á n d a l l a m o k r a énekelhessék, és hogy azok kiszoríthassák a kálvinista szellemű f r a n c i a szövegeket ós dallamok a t (megjelent 1623-ban). H a s o n l ó a n n a g y nyelvi ós v e r s t a n i m ű g o n d d a l készít e t t e Hexaemeron ('Hat napi munka', eposz, 1661) c. t e r e m t é s t ö r t é n e t é t , a dán reneszánsz fő m ű v é t , a m e l y b e t ö b b nyugat-európai n e m z e t i irodalom kezdeteinek t a p a s z t a l a t á t (a f r a n c i a Pléiade, a n é m e t Opitz, németalföldi h u m a n i s t á k stb.) szűri á t . O G y ű j t , k i a d . : Samiede skrifter ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t írások, 1965—). O írod.: H . F . R o r d a m : Mester A n d e r s Christensen A r r e b o ' s levned o g skrifter (1857); V. L u n d g a a r d Simonsen: Anders Arrebo's f o r f a t t e r s k a b (1955). Bernáth István Arreola [árreolá], J ü a n J ó s é (Ciudad Guzmán, Jalisco, 1918. szept. 21.—): mexikói író. E l e m i iskoláit s e m f e j e z t e be, k o r á n kezdte k ü z d e l m é t a megélhetésért, különböző a l k a l m i m u n k á k b ó l ólt, Első. elbeszélései 1941-ben jelentek meg.

490

ARRIE U g y a n e b b e n az évben — iskolai végzettség nélkül — középiskolai irodalom- és t ö r t é n e l e m t a n á r i állást k a p o t t szülőv á r o s á b a n . 1942 és 1945 k ö z ö t t Guadalaj a r á b a n ú j s á g í r ó k é n t m ű k ö d ö t t . 1945ben L. Jouvet m e g h í v á s á r a Párizsba u t a z o t t , ahol egy áven á t színházi tanulm á n y o k a t f o l y t a t o t t . M e x i k ó b a visszat é r v e ismét alkalmi m u n k á k b ó l t e n g ő d ö t t a fővárosban, színészek, írók társaságában élte eléggé kiegyensúlyozatlan életét. Végül az ismert mexikói könyvkiadóvállalatnál, a F o n d o de C u l t u r a Eeonomicánál k a p o t t korrektori állást. 1950 — 1951-ben Rockefeller-ösztöndíjjal az USA-ban tartózkodott. O B á r első elbeszélései 1941-ben l á t t a k napvilágot, írói f o r m á l ó d á s á r a alapvetően az 1945 — 1946-ban a Pan c. folyóirat körül csop o r t o s u l t , J . Eulfo v e z e t t e n e m z e d é k h a t o t t . Az expresszionizmus kifejezőeszközeihez nyúl, de a valószerűt valószerűtlenné v a g y t i t o k z a t o s s á v á l t o z t a t ó , sokszor mély pszichológiai elemzést t a r talmazó, Kafka-szerű elbeszéléseiben is fellelhető a mexikói h a g y o m á n y : elsősorban J . J . Fernández de Lizardi prózája, v a l a m i n t J . G. Posada és J . C. Orozco monumentális festményeinek egyes elemei. Világsikerét a Varia invención {'Sokféle kitalálás', elb., 1949) alapozza meg, mégpedig A. Gide jóvoltából F r a n c i a o . - b a n . M e g h ö k k e n t ő tart a l m ú elbeszélései Gonfabulario ('Összeesküvő', 1952) c. m á r h a z á j á b a n is oszt a t l a n sikert a r a t n a k . Színházi tapaszt a l a t a i t egy helyi h a t a l m a s s á g elleni s z a t í r á b a n , a La hora de todos ('Mindenki ó r á j a ' , 1955) c. „egyfelvonásos komikus játók"-ban hasznosítja. Legújabb műve a r e g é n y k é n t és elbeszélések s o r o z a t a k é n t e g y a r á n t felfogható La feria ('A vásár', 1963). E népi h a n g v é t e l ű , sokszor vaskos h u m o r ú k ö n y v b e n szülővárosának életét meséli el a g y a r m a t i kortól napjainkig, önéletrajzi epizódokkal, fiatalkori élményeivel teleszőve. O F ő b b m ű v e i m é g : Antologia de cuentos para ninos ('Gyermekmesék antológiája', elb.-ek, 1941); Hizo el bien mientras vivió ( ' A d t a a jót, m í g élt', elb., 1943); El silencio de Diós ( ' I s t e n szótlansága', elb., 1943); Un pacto con el diablo ('Szerződés az ördöggel', elb., 1943). O G y ű j t , kiad.: Confabulario totál ('Teljes összeesküvő', elb.-ek, 1962). O M a g y a r u l : 1 elb. (Vár a d y I . , Ördögszakadék, anto., 1966); 1 elb. (Dely I., N a g y v , 1966, 3.); 1 rádiójelenet (n. n., M a g y a r R á d i ó , 1967. j a n . 29.). O Irod.: Á. Flores: E l cuento a m e ricano a c t u a l (Américas, 1953. febr.); E . Carballo: Arreola y R u l f o (Universidad de Móxico, 1954, 7.). Csép Attila 491

A r r i a n u s [árriánusz], Flavius (latin nóv); Flabiosz Arrianosz (görögös n é v ) (Nikomédeia, m a I z n i k , Töröko., 1. sz. vége — 1, 170 és 180 között); görög író. Előkelő családból s z á r m a z o t t . Epiktétosz t a n í t v á n y a volt, m e s t e r e műveinek r á n k h a g y o m á n y o z á s á b a n fontos szerepet j á t szott. Hadrianus császár idején f o n t o s állami m é l t ó s á g o k a t t ö t ö t t be. O A földr a j z i m u n k á i közül r á n k m a r a d t Periplusz pontú Euxeinu ('A Földközi-tenger körülh a j ó z á s a ' ) útleíró jellegű, míg az Indiké ( ' I n d i a ' ) m o n o g r á f i a : monografikusak t ö r t é n e l m i m u n k á i is. Közülük teljes egészében csak az Anabaszisz Alexand.ru ( ' N a g y Sándor felvonulása') m a r a d t r á n k 7 , , k ö n y v " - b e n (bibiion), a Bithünika ( ' B i t h ü n i a i t ö r t é n e l e m ' ) és a Parthika ( ' P á r t h u s t ö r t é n e l e m ' ) c. munkáiból, m e lyek l e g f o n t o s a b b m ű v e i voltak, c s u p á n t ö r e d é k e k e t i s m e r ü n k . I r t biográfiákat is, ezek m á s kisebb műveivel e g y ü t t elveszt e k . A t t i c i s t a s t í l u s á b a n főként Xenophónt k ö \ eti, k o r t á r s a i n a k retorikus túlzásai nélkül. J ó megfigyelő és leíró. O K i a d . a töredékekkel: A. G. Roos: Flavii Arriani quae exstant omnia (1967). O Töredékei: F . J a c o b y : FGrHist (3 A köt., 1939). O Magyarul: 2 részlet ( H a h n I., A hadművészet ókori klasszikusai, 1963). Kamtánjfy István Arriaza [árriásza], J ü a n B a u t i s t a d e ; J ü a n B a u t i s t a de Arriaza y Supervilla (teljes név); (Madrid, 1770. febr. 27.— uo., 1837. jan, 22.): spanyol költő, diplom a t a . Franciaellenes érzelmű, V I I . Ferdinánd h ű e m b e r e és reakciós rendszer é n e k t á m o g a t ó j a . O Műve a neoklasszik u s és r o m a n t i k u s irodalom közti á t m e n e t e t jelzi. N e v e Összeforrt a f r a n c i á k elleni függetlenségi h á b o r ú hazafias költészetével. Ő í r t a a híressé vált El dos de Mayo de 1808 ('1808. m á j u s m á s o dika') c. k ö l t e m é n y t . Londonban a d t a ki 1810-ben Poesias patrióticas ('Hazaf i a s k ö l t e m é n y e k ' ) c. g y ű j t e m é n y é t . Lef o r d í t o t t a Boűeau Art poótique-ját (1807). O F ő b b m ű v e i : Primicias ('Zsengék', 1797); Ensayos poéticos ('Költői kísérletek', 1799); Poesias ('Költemények', 1875). O M a g y a r u l : 2 vers (Körösi A., A s p a n y o l költészet gyöngyei, a n t o . , 1894). O Irod.: J . Simón Díaz: D o c u m e n t o s sobre A r r i a z a (1944). Kulin Katalin Arrieta [árrietá], Rafael Alberto ( R a u c h , 1889. o k t . 28. — ): argentin k ö l t ő , k r i t i k u s . E u r ó p á b a n tanult, m a j d a B u e n o s Aires-i egyetemen a d o t t elő v i l á g i r o d a l m a t . Az Ateneo c. f o l y ó i r a t főszerkesztője, az Academia A r g e n t i n a de L e t r a s t a g j a . O Költészete i n k á b b az

ARRIG angol, m i n t a spanyol i r o d a l o m h a t á s a a l a t t áll, ós visszatérést j e l e n t a hagyományos f o r m á k h o z . F i n o m h a n g ú , balladai t ö m ö r s é g ű költeményei t ú l m u t a t n a k a szimbolizmuson, de n e m csatlakoznak a t i s z t a költészethez. Szerkesztésében j e l e n t m e g az História de la literatura Argentína ('Az argentin irodalom t ö r t é n e t e ' , 1958 — 1959). O F ő b b m ű v e i : Alma y momento ('Lélek és pillanat', költ.-ek, 1910); El espejo de la fuente ('A f o r r á s t ü k r e ' , költ.-ek, 1912); Las noches de oro ('Az a r a n y é j s z a k á k ' , költ.-ek, 1917); Estío serrano ('Hegyi n y á r ' , k ö l t - e k , 1926); Tiempo cautivo ('Fogoly idő', költ.-ek, 1947); La literatura argentina y sus vínculos con Espana ('Az a r g e n t i n irodalom és k a p c s o l a t a i Spanyolországgal', órt.-ek, 1948). O Magyarul: 2 v e r s (Pinczinger L., Szemelvények a s p a n y o l a m e r i k a i költészet gyöngyeiből, 1955). O írod.: E . Díez-Canedo: R a f a e l A l b e r t o Arrieta ( L e t r a s de America, 1944). Inotai András—Vér Andor Arrighi [árrtgi], Cletto (írói n é v ) ; Carlo Eighetti (családi név); (Milánó, 1830—uo., 1906. szept. 3.): olasz író, ú j s á g í r ó , költő. Részt v e t t az 1848 —1849-es ós az 1859. évi függetlenségi h a d j á r a t o k b a n . Országgyűlési képviselő is volt. A milánói b o h é m írókörhöz t a r t o z o t t , sőt ő nevezte el a z t scapigliaturának a La scapigliatura e il 6 febbraio ('A kócosok és f e b r u á r 6-a', 1861) c. regényében. O H a z a f i a s regényei a felszabad ítási ós egységesítési h a r c o k a t t á r g y a l j á k . E g y - k é t r e g é n y é b e n régebbi t ö r t é n e t i t é m á t v á l a s z t o t t . Később Zola n y o m d o k á n n a t u r a l i s t a regényeket í r t a korabeli milánói t á r s a d a l o m s z á m k i v e t e t t jeiről. M i n t e g y negyven, m i l á n ó i t á j nyelven í r t v í g j á t é k a m a m á r a v i t t n a k tűnik, p e d i g a m a g u k i d e j é b e n n a g y sikerrel v i t t é k színre a milánói kisemberek, sőt a z arisztokrácia életének a fonákságait. O F ő b b művei: Gli ultimi coriandoli ('Az utolsó farsangi k o n f e t t i k ' , reg., 1857; a teljes, cenzúrázatlan kiadás 1867-ben j e l e n t meg); II diavolo rosso ('A vörös ö r d ö g ' , reg., 1864); Naná a Milano ( ' N a n á Milánóban', reg., 1880); Memorie d'un soldato lombardo ('Egy lombard k a t o n a emlékezései', óletr., 1865); Memorie di un ex-repubblicano ('Egy e x - k ö z t á r s a s á g p á r t i emlékezései', életr., 1865); On Milanes in mar ( ' E g y milánói a t e n g e r e n ' , vígj., 1895). Herczeg Gyula

m á s o d i k fele): l a t i n u l író olasz költő. P a p volt, Firenze ós V o l t e r r a p ü s p ö k é n e k kancellárja. R e t o r i k u s költemén y e k e t írt, fő m ű v e az Elégia de diversitate fortunae ('Elégia a szerencse forgandóságáról,' 1193 k.), m e l y e t Elégia sive de miseria ('Elégia, a v a g y a n y o m o rúságról') c. is i s m e r n e k . A t é m a klasszik u s előzményei Ovidiusnál is m e g t a l á l h a t ó k , de szervesen illeszkedik a skolaszt i k u s h a g y o m á n y b a is, a m e l y szerint az embernek állnia kell a sors szeszélyeit. Nem bizonyított, hogy a m ű b e n é l e t r a j z i elemek is szerepet j á t s z a n a k . A 14. sz.-ban többször olaszra f o r d í t o t t á k ; i s m e r t ós kedvelt o l v a s m á n y volt. O Kia d . : A. Marigo: Henrid Septimellensis Elégia sive de miseria (1926). O írod.: A. M o n t e v e r d i : U n p o é t a italiano del secolo X I I (Rivista d ' I t a l i a , 1925). Herczeg Gyula—Zsolt Angéla Arrius A n t o n i n u s [árriusz á n t ó n i n u s z ] (1 — 2. sz.): görögül a l k o t ó r ó m a i költő. Antoninus Pius császár n a g y a p j a . O Germanicushoz és Bruttianushoz hasonl ó a n görög n y e l v ű e p i g r a m m á k a t írt. E z e k közül n é h á n y a t az i f j a b b Plinius f o r d í t o t t latinra, sok g y ö n y ö r ű s é g e t tal á l v a bennük. E p i g r a m m á i t és j a m b u s a i t egyenlő órtókűeknek t a r t o t t a Kallimakhosz s a m i m i a m b u s k ö l t ő Héródász verseivel. Arriví [árrivi], F r a n c i s c o (San J ü a n , 1915 —): P u e r t o Ricó-i író. R . Marqués oldalán a P u e r t o Ricó-i színház megter e m t ő j e . Az észak-amerikai befolyás ellen i tiltakozásul a n e m z e t i élet t é m á i b ó l m e r í t . Művei a m o d e r n színpadi t e c h n i k á h o z kiválóan é r t ő íróról t a n ú s k o d n a k . N a g y sikerrel j á t s z o t t á k az El diablo se humaniza ( ' E m b e r i v ó válik az ördög', d r á m a , 1941) és a Glub de solteros ('Nőtlenek klubja', k o m . , 1953) c. d a r a b j á t . Arroyo [árrojo], Cósár A . (Quito, 1890 — 1937): ecuadori író. J o g o t t a n u l t , m a j d hosszabb ideig Spanyolo.-ban, M e x i k ó b a n ós F r a n c i a o . - b a n t e l j e s í t e t t diplomáciai szolgálatot. V o n z ó d o t t az ú j irodalmi á r a m l a t o k h o z , különösen a creacionismó hoz — M a d r i d b a n ennek l a p j á t , a Cervantesi szerkesztette 1913 ós 1921 között —, de í r á s a i b a n n e m t u d t a á t t ö r n i a modernismo korlátait. O F ő b b művei: Retablo ( ' O l t á r k é p ' , elb.-ek, 1921); Iris ( ' S z i v á r v á n y ' , reg., 1924).

Arrigo da Settimello; Henricus Pauper; Henricus Septimellensis (latinos névalakok); (Settimello, Firenze köz.. 12. sz.

A r r u f a t , A n t ó n (Santiago de C u b a , 1935 —): kubai író, kritikus. A f i a t a l k u b a i írónemzedék egyik tehetséges t a g j a . A Casa de las Américas c. folyóirat főszerk e s z t ő j e volt. D r á m á i t Teatro ('Színház', 1963) c. kötetében a d t a ki, n o v e l l á i t

492

ARSPO rendszeresen közlik a folyóiratok. O M a g y a r u l : 1 nla (Dankó É . , Cápauszon y o k , a n t o . , 1966). a r r u p p a d a i : ->-átruppadai A r s a k j a n , Gevork L i p a r i t i ; G e v o r g L i p a r i t i Arsakyan (Armavir, 1928. m á r c . 20.—): s z o v j e t örmény író. Az új hullám egyik első képviselője az ö r m é n y irodal o m b a n . Ú j s z e r ű l á t á s m ó d j á v a l egyszerre népszerűséget szerzett. S a j á t o s jelzések és s z i m b ó l u m o k segítségével t á r j a fel az élet m é l y e b b összefüggéseit. Terasusanner ( ' K a r d v i r á g o k ' , 1963) c. kisregénye k ü l f ö l d ö n is sikert a r a t o t t . O E g y é b m ű v e i : lm oreri cicagh ( ' N a p j a i m k a c a j a ' , 1964); Szev jev szpitak karapner ( ' F e k e t e és f e h é r h a t t y ú k ' , nlák, 1966). Arsene [árzenó], M a r i a (írói név); A n t o n Alexe (álnév); A r t h u r Arsene (családi név); (Bukarest, 1907. o k t . 18.—): r o m á n író, publicista. K i k ö t ő i m u n k á s volt, r é s z t v e t t az illegális m o z g a l o m b a n . H á b o r ú e l l e n e s és antifasiszta cikkei, p a m f l e t j e i külföldi baloldali l a p o k b a n jelentek meg; t ö b b e t közülük illegálisan t e r j e s z t e t t e k R o m á n i á b a n . Többször let a r t ó z t a t t á k , Antonescu k a t o n a i bírósága 15 évi b ö r t ö n r e ítélte; 1944. aug. 23-án s z a b a d u l t . 1944-ben a R o m á n i a L i b e r á c. n a p i l a p szerkesztője lett, ós részt v e t t a F r o n t u l Plugarilor m e g a F i a c á r á c. lapok szerkesztésében. O Elbeszéléseinek és regényeinek fő t é m á j a az illegális m o z g a l o m és a fasizmus elleni harc, de szívesen ír lektűrszerű lélektani t ö r t é n e t e k e t is. _ O F ő b b m ű v e i : Pasageri in noapte ( ' É j s z a k a i utasok', elb.-ek, 1966); Hotel Ambasador (reg., 1967); Los ('Gyer ü n k ! ' , reg., 1968). O M a g y a r u l : Mocsárvidéki történet (elb.-ek ós karcolatok, Báeski Gy., 1964). Belia György ars dictandi [ársz d i k t á n d i ] — egyes változatok szerint földomlás áldoz a t á v á válik —, de visszhangként t o v á b b ól. A s m a a sanik népköltészetének feltár á s á r a indított k u t a t ó m u n k a első gyümölcse. Az eposzt 1953 —1954-ben jegyezték le, s egyik v á l t o z a t á t még 1954-ben k i a d t á k . A mű teljesebb szövege 1957-ben jelent meg, zenés d r á m á b a n is feldolgozt á k . O Angolul: Ashma (1957). O M a g y a r f o r d í t á s á t Weöres S. készítette (A lélek idézése, anto., 1958). Bögös László Asmal [aszmal] (álnév); Abdul S a m a d Ismail (családi nóv); (Singapore, 1924—): m a l á j író, esszéíró, publicista. I r o d a l m i p á l y á j á t tudósítókónt, fordítókónt ós szerkesztőként kezdte, az angolok bebörtönözték két ízben is (1945-ben, m a j d 1950-ben). Jelenleg a Bérita harian c. lap szerkesztője. O N a g y s z á m ú esszéjén és publicisztikai írásán túl elsősorban elemző, a társadalmi és emberi visszásságokat iróniával ostorozó, lélektani elbeszéléseivel ismert. O Mííveiből válogatás: Mékar dan Ségar, Bunga Bampai Chérita2 Pendek Angkatan Baru ( ' R ü g y f a k a d á s ós Frissesség, az Ú j Nemzedék Elbeszéléseinek Gyűjteménye', anto., 1959). Ernyey Gyula Asman [ozmán], J a p i k (Akkrum, 1833. aug. 8.—Terherne, A k k r u m mellett, 1902. j ú n . 22.): fríz író, cipész ós borbély. 1890-ig, nyugalomba vonulásáig kisiparosként ólt. O Egyike a W. Dykstra politikai és kulturális mozgalma által írói ö n t u d a t r a ébresztett legjobb fríz népíróknak. Munkái, melyeket ösztönös szocialista szemlélet, v a l a m i n t a népoktatás és a politikai demokrácia emelésének szorgalmazása jellemez, tematikailag vagy a közelmúlt fríz hajóséletről szólnak, m i n t pl. a Reinder en Antsje (kisreg., 1891) és a De Noarske fiskerjonge ('A norvég halászfiú', elb., 1891), vagy a középkori fríz függetlenség eseményeiről, m i n t pl. a Wraek en Ijeafde ('Bosszú ós szerelem', kisreg., 1892) és az Odo Bothnia (kisreg., 1893). O Irod.: G. A. Wumkes: B o d d e r y n de F r y s k e striid (1926). Bernáth István asmaradana [aszmaradána] (szanszkrit szmara -f- dána 'szerelmi a j á n d é k ' ) : Indonéziában ismert dialogikus tánc- és pant o m i m j á t é k . Tipikus cselekménye: egy férfi i m á d o t t j a szerelméért eseng, azonban visszautasítják. Van mitologikus és szatirikus változata is. O indonéz irodalmi formák, táncjátékok, némajátékok, kétszereplős színjátékok). O Irod.: F . Bowers: Theatre in t h e E a s t (1956).

ASOKA Asmara Hadi [aszmara hadi]; Asmarahadi Talo; Ipih; H. R. (álnevek); Abdul Hadi (családi név); (Talo, Bengkulu, 1914. szept. 18? —): indonéz költő, író, újságíró. Az ötvenes évektől a Pikiran Rakjat c. lap főszerkesztője. O Az indonéz nacionalizmus egyik ism e r t ideológusa. N a g y népszerűséget élvező szépírói munkásságában — egyszerű, könnyen érthető, fegyelmezett form á b a fogott írásaiban — a nemzet, a társadalom és a politika égető problémái foglalkoztatják. O F ő b b művei: Dalam lingkoengan kawat berdoeri ('Szögesdrót m ö g ö t t ' , reg., 1941); Jang djatuhdan jang tumbuh ('Elhullva és növekedve', versek, 1954). Ernyey Gyula Asmodi [dszmodi], H e r b e r t (Heilbronn, 1923. márc. 30.—): n é m e t (NSZK) író. A heidelbergi egyetemen germanisztikát, művészettörténetet és filozófiát tanult. 1952 óta Münchenben, kizárólag az irodalomnak él. Ironikus drámái főleg a háború u t á n i idők és napjaink problémáit tárgyalják. Előszeretettel m u t a t j a be kiélezett helyzetekben a kései polgári világ teljes dekadenciáját. O F ő b b művei: Jenseits vom Paradies ('A paradicsomon túl', dráma, 1954); Nachsaison ('Utószezon', kom., 1959); Die Menschenfresser ('Kannibálok', dráma, 1961); Das Einhorn ('Az egyszarvú', tragikom., 1961); Mohrenwasche ('Szerecsenmosdatás', dráma, 1963). Vizkelety András Asnyk (asznik), A d a m ; El . . .y (álnév); (Kalisz, 1838. szept. 11.—Krakkó, 1897. júl. 2.): lengyel költő, író. Mozgalmas ifjúságában bejárta Európát, részt vett a földalatti szabadságmozgalmakban, az 1863. évi felkelésben, melynek bukása u t á n emigrált. 1867-től haláláig Galíciában ólt, főként K r a k k ó b a n . 1882—1894 közt. a Nowa Reforma c. lap szerkesztője, képviselő a galíciai országgyűlésben. O A lengyel pozitivista társadalmi és kulturális mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt, de nem jelentős költő. A szociális forradalomtól irtózott, de mély humanizmussal rajzolta meg kora társadalmi igazságtalanságait. Költeményeit Poezje ('Versek', 1869, 1872, 1880, 1894) c. köteteiben a d t a ki. Más m ű f a j o k k a l is megpróbálkozott, nem sok sikerrel. 0 E g y é b fő művei: Gola Rienzi (dráma, 1874); Bracia Lerche ('A Lerche-fivérek', dráma, 1888). O Magyarul: 2 vers (Somogyvári Gy., Látóhatár, 1936, 6.); 1 vers (Vidor M., Lengyel költők antológiája, 1951). O írod.: K . Wójcicki: Asnyk wáród prqdów epoki (1931). -.••,.• Pályi András 33*

Asociación Internacional de Hispanistas [ászosziászion internásziondl de iszpámsztász]: a hispanisztika szakembereinek nemzetközi szövetsége. 1962-ben Oxfordban az angol hispaniszták kezdeményezésére alakult. H á r o m évenként t a r t j a kongresszusait. Célja a spanyol nyelvű országok nyelvészeti, irodalomtörténeti és történeti kutatásainak előmozdítása. O írod.: Actas del primer Congreso de Hispanistas (Oxford, 1964); Actas del segundo Congreso de Hispanistas (Nimega, 1967). Asóka; Aslioka(uraik. i. e. 273 —237 körül) : indiai uralkodó, a korai indiai történelemlegnagyobb alakja. Az első indiai király volt, aki egész India területét (Dél-India kivételével) uralma a l a t t egyesítette. A keleti országrész (Kalinga, ma: Orissza) meghódításával járó vérontás — m i n t maga m o n d j a el — megbánással t ö l t ö t t e el. Megtért buddhista világi hivővé, s ettől fogva a békesség és emberszeretet hirdetésének szentelte működését. Buddhista térítő missziókat küldött a szomszédos országokba: Ceylonba, H á t s ó I n d i á b a és a hellenisztikus görög uralkodókhoz. Rendeleteit sziklákra ós oszlopokra vésette; e rendeletek az indiai irodalom legrégibb f e n n m a r a d t írásos emlékei. Nyelvük az egykorú köznyelv, lényegében azonos a pálival. Jelenleg 6 helyen (India különböző részein) ismeretes a szövegileg (csekély nyelvjárási eltérésektől eltekintve) azonos sziklafelirat, amely 14 rendeletet tartalmaz, egyenként kb. 15 — 30 sornyi terjedelemben. 7 további, hasonló terjedelmű rendelete oszlopra vésve m a r a d t fenn; 6 oszlop ismeretes azonos szöveggel. A rendeletek t a r t a l m a elsősorban a Törvény (azaz a buddhista Tan, dhamma) magasztalása. A Törvény a feliratok szövegében az emberszeretetet, segítséget, békességet jelenti; valamennyi szöveg állandóan visszatérő vezéreszméje a szelídségre és j ó a k a r a t r a buzdítás: ,,így szól az istenek kedvelte, nyájas tekintetű király: A Törvény jó. De mi a Törvény? Kevés vétek, sok jótett, irgalmasság, adományozás, igazság, tisztaság; . . . rabszolgákkal és szolgákkal jól bánás, idősebbek tisztelete, minden élet kímélése." B á r Asóka a buddhizmus híve volt, előírta, hogy valamennyi hitfelekezet egyforma tiszteletben részesüljön. A feliratokban — amelyek első személyben szólnak — beszámol birodalma megszervezéséről, a Törvényre felügyelő tisztviselők megbízatásáról, jótékonysági intézkedéseiről, a szomszédos országokkal való kapcsolatairól. A feliratok szerkesztésmódján az 515

ASPAZ óperzsa királyfeliratok h a t á s a érződik, de azoktól eltórőleg büszkeségtől m e n t e s ; h a n g j a k ö z v e t l e n , egyszerűségében fenséges. O Irod.: V. Smith: A s o k a (1920); E . H u l t z s c h : T h e inscriptions of Asoka (1925); J . B l o c h : Les inscriptions d ' A s o k a (1950). Vekerdi József Aspazija [aszpázija] (írói n é v ) ; E l z a Rozenberga (családi nóv); (Zajenieku Dauksas, 1868. márc. 16.—Riga, 1943. nov. 5.): l e t t költőnő, d r á m a í r ó . Földbirtokos család lánya. 1887-ben tanulmányait megszakítva férjhez ment. 1898 és 1903 k ö z ö t t a Dienas Lapa c. haladó ú j s á g szerkesztője. E l s ő f é r j é t ő l 1897-ben elvált, második f é r j e J . Rainis költő. F é r j é v e l emigrált, 1905-től 1920-ig S v á j c b a n ólt. H a z a t é r é s e u t á n a polgári L e t t o . - b a n p a r l a m e n t i képviselő volt, élénk közéleti, politikai t e v é k e n y s é g e t f e j t e t t ki. O K o r a i műveiben, így elsősorban a Zaudétás tiesibas ( ' E l v e s z t e t t jogok', 1891), a Vaidelote ('A p a p n ő ' , 1892) és a Neaizsniegts mérkis ( ' E l n e m é r t cél', 1895) c. d r á m á k b a n és e k k o r írt p u b l i c i s z t i k á j á b a n a női e g y e n j o g ú s á g szenvedélyes h a r c o s a k é n t j e l e n t k e z e t t . Csatlakozott a z ú n . Ú j I r á n y z a t haladó, függetlenségi mozgalmaihoz. A társadalmi igazságtalanság, a polgári világ elleni r o m a n t i k u s lázadás, a n e m z e t i függetlenséghez v a l ó ragaszkodás k a p hangot szimbolista hangvételű verseskötetében, a Sarkanás pukesh&xi ('Szép virágok', 1897). A z Ú j I r á n y z a t hatósági feloszlatása u t á n az 1905-ös f o r r a d a l o m h o z o t t ú j fellendülést m u n k á s s á g á b a n , erre m u t a t a Sidraba skidrauts ('Ezüst t a k a r ó ' , 1905) c. d r á m a . Az e m i g r á c i ó b a n veszített lendületéből ós az „ ö r ö k emberi k é r d é s e k " felé fordult; szimbolizmusa k e v e r e d e t t a külföldön m e g i s m e r t m o d e r n á r a m l a t o k k a l , elsősorban az expresszionizmussal (Saulainais stüritis, 'Napos sarok', költ.-ek, 1910; Ziedu klépis, ' E g y halom virág', költ.-ek, 1912). H a z a t é r é s e u t á n a polgári irodalom egyik v e z é r a l a k j a lett. F é r j e h a l á l a (1929) u t á n visszavonult a közéleti és i r o d a l m i tevékenységtől. O E g y é b fő m ű v e i : Raganu nakts ('Boszork á n y é j ' , költ.-ek, 1923); Aspazija (dráma, 1923); Torna céléjs ('A t o r o n y é p í t ő ' , d r á m a , 1927); Zalsa ligava ('Zöld menyaszszony', d r á m a , 1928); Asteru laiká ('Őszirózsák ideje', költ.-ek, 1928); Dvéseles celojums ('A lélek v á n d o r ú t j a ' , költ.-ek, 1933); Zem vakara zvaigznes ('Az est csillaga a l a t t ' , költ.-ek, 1942). O G y ű j t , kiad.: Kopoti raksti ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t m ű vei; 1920—1929). O Irod.: F . Cieléns: Rainis u n A s p a z i j a (1955). Bojtár

Aspenström [ászpensztrőm], W e r n e r (írói név); K a r i W e r n e r Aspenström (teljes név); ( N o r r b á r k e , Kopparberg m e l l e t t , 1918. n o v . 13. — ): svéd költő. F ö l d m u n k á s - család b ól származik. E l ő b b különféle mesterségeket p r ó b á l t , sírásó is volt, csak 1941-ben érettségizett, m a j d 1945-ben szerzett d i p l o m á t a stockholmi e g y e t e m e n . 1944 és 1947 k ö z t a 40-tal ('Negyvenes évek') f o l y ó i r a t o t szerkeszt e t t e . O Ma m á r m e g t a g a d o t t konvencionális költői k e z d e t e k u t á n , első jelentős k ö t e t é n e k (Skriket och tystnaden, 'A kiált á s ós a csend', 1946) különös értéke, h o g y a k ö l t ő i ós a hivatali n y e l v ironikus vegyítésével hatol a kor p r o b l é m á i b a . A k ö v e t kező h á r o m verseskötetében, m e l y e k u t ó b b összegyűjtve is m e g j e l e n t e k (Dikter 1946—1954, 'Versek 1946 — 1954', 1955) népiesebb, de n a i v a b b és elomlóbb is. Dikter under tráden ('Versek f á k a l a t t ' , 1956) c. verseskötete a földközelsóg (,,a p a r a s z t g y e r e k n a g y o b b I k a r o s z n á l " ) és az elkötelezettség ( „ k ö l t ő v a g y o k , n e m k ö r ö m r á g ó " ) n a g y vallomása. O E g y é b f ő b b művei: Förebud ( ' E l ő h í r n ö k ' , reg., 1953); Backen ('A p a t a k ' , n l á k . , 1958); Teater ('Színház', egyfelvonásosok, 1959 — 1963); Motsagelser ('Ellentmondások', esszék, 1961). O M a g y a r u l : 1 v e r s ( B e r n á t h I . , S k a n d i n á v költők a n t o l ó g i á j a , 1967). Bernáth István asperitas: -*•érdesség Asplund [ászplünd], K a r i ( J á d e r , S ö d e r m a n l a n d , 1890. á p r . 27.—): svéd költő, m ű v é s z e t t ö r t é n é s z , műkereskedő. 1915b e n szerzett d i p l o m á t U p p s a l á b a n , u t á n a n a g y n a p ü a p o k m ű v é s z e t i recenzense, m a j d 1922 és 1953 k ö z t az ország egyik legn e v e s e b b műkereskedósét vezeti. O Tizenh á r o m verseskötetet j e l e n t e t e t t meg, benn ü k f i n o m formaórzékkel, m ű v é s z e t i tém á k gyakori érintésével, személyes szerelmi-családi érzelmeinek ad h a n g o t az 1910 ós 1930 k ö z t d í v o t t i n t i m realizmus jegyében. Kimagaslik közülük Hjáltarna ('A hősök', 1919), a h á b o r ú o k t a l a n hősiességének t e m a t i k á j á v a l , n é m i k é p p R . Kipling és R . Brooke h a n g j á n . Számt a l a n angol verset f o r d í t o t t le, sok m ű v é szeti t a n u l m á n y t írt, és n é h á n y ú t i k ö n y v e t is. O E g y é b f ő b b m ű v e i : Orievt ( ' K e l e t ' , ú t i k ö n y v , 1934); Dagarna. Dikter i urval ('A n a p o k . V á l o g a t o t t versek', 1938); Samlade dikter ('Összegyűjtött versek', 1946). O Magyarul: 1 vers (Balogh B., Svéd antológia, 1943). Bernáth István

Endre 516

Aspremont [ászprömon]: ó f r a n c i a hősi ének (chanson de geste) a 12. sz. végéről. A keresztes h a d j á r a t o k szellemében

ASSEZ fogant, t a l á n p r o p a g a n d i s z t i k u s céllal megírt k ö l t e m é n y a Nagy Károly a l a k j a köré fonódó legendakört építi t o v á b b . Az elbeszólt harci t ö r t é n e t e k színhelye Calabria. E p i z ó d j a i közül az egyik az i f j ú R o l a n d - t m u t a t j a be. Lalcits Pál Asraf-khán Khattak; Asraf-khán Hidzsrí (névváltozat); (?, 1634—Bidzsápur, 1693): p a s t u költő. Kliushál-khán Khattak fia. A p j a visszavonulása u t á n , 1681-ben a K h a t t a k - t ö r z s feje l e t t . Gonosz fivére, Bahrám a z o n b a n Aurangzeb nagymogul kezére j u t t a t t a , a h o n n a n sohasem szabadult; hosszú v á r f o g s á g á b a n érte a halál. F i a t a l kora ó t a verselt, a p j a és fivérei, Abdul-qádir-khán ós Szadr-khán p é l d á j á t követve. B o n y o l u l t szövésű költeményei közül a f o g s á g b a n í r o t t elégiái a l e g m a r a d a n d ó b b a k . E z e k b ő l H . G. Raverty a d o t t ki v á l o g a t á s t Gulshan-i R o h (1855) c. a n t o l ó g i á j á b a n . Szörényi László Asrul Sani [aszrul szani], (Rao, K ö z é p S z u m á t r a , 1926. j ú n . 10.—): indonéz költő, író, újságíró, f o r d í t ó , a színművészeti a k a d é m i a t a n á r a . A z 1945-ös forrad a l o m b a n k a t o n a k é n t és ú j s á g í r ó k é n t harcolt, m a j d a bogori állatorvosi főiskol á t elvégezve különböző n a p i l a p o k , később a Oema Suasana, valamint a Siasat, m a j d az u t ó b b i időben a Gelanggang c. folyóirat szerkesztője l e t t . O Az —Angkatan' 45 szervezkedése és tevékenysége idején Ghairil Anwarral és Rivai Apinn&X e g y ü t t f o r r a d a l m i r o m a n t i k á v a l s a politikai változások igényével indult, de az ötvenes évekre m ú l t j á b ó l m á r csak a dallamos, naiv, sőt reakcióssá v á l t r o m a n t i k a m a r a d t . F r a n c i a f o r d í t á s a i n a k , különösen Saint-Exupéry prózájának hatása s a j á t írásaiban is felfedezhető. O Műveiből válogatás: Gema Tanah Air ('A szülőföld visszhangja', a n t o . , 1948); Tiga Menguak Takdir (Ghairil Anwarral, Riviai Apinnal, ' H á r m a n a Sors Ellen', versek, 1950). O M a g y a r u l : 1 vers (Balássy L., H a l d o k l ó bilincsek, a n t o . , 1968). Ernyey Gyula Asselijn [ászölejn], T h o m a s ; T h o m a s Asselyn (névváltozat); (Dieppe, 1620 — A m s z t e r d a m , 1701. júl. 2.): holland színműíró. P r o t e s t á n s f r a n c i a szüleivel m é g gyerekkorában került Amszterdamba. Kamaszóveiben m á r pénzkereső: egy k ö n y v k ö t ő n é l dolgozott, végül a kelmefestő i p a r t űzte. Mint a Nil Volentibus A r d u u m ('a t ö r e k v ő k n e k semmi sem nehéz') elnevezésű rederijker-kamara tagja, m á r az 50-es évektől kezdve jelentkez e t t versekkel és verses t r a g é d i á k k a l . Igazi m ű f a j á h o z , a k o m é d i a írásához csak

60 éves k o r a t á j á n j u t o t t , a m i k o r is i p a r á b a n c s ő d ö t t m o n d o t t , és h ú s z évvel f i a t a l a b b feleségével élvén, j o b b kereseti lehetőség u t á n kellett néznie. O L e g f ő b b érdeme, h o g y az a k k o r r a m á r felhígult, a f r a n c i a v í g j á t é k o k h a t á s a a l a t t álló, h a j d a n népi i n d í t t a t á s ú -*•klucht és m á s humoros színművek műfaját, ha néhány évre is, m a g a s r a emelte és törzsökösen a m s z t e r d a m i v á f o r m á l t a . Másfél t u c a t n y i k o m é d i á j a és kluchtje közül kiemelkedik a Jan Klaasz of Gewaande Dienstmaagt ( ' J a n K l a a s z a v a g y Az állítólagos cselédlány', 1682), a Kraambedt of KandeelMaal van Saartje Jans ('Gyermekágy a v a g y S a a r t j e J a n s keresztelői t o r a ' , 1684) ós az Echtscheiding van Jan Klaasz en Saartje Jans ( ' J a n K l a a s z és S a a r t j e J a n s válása', 1686) c. vígjátéktrilógia, m e l y a n e m r é g m é g ü l d ö z ö t t ós keményei-kölcsű, de i m m á r o n j ó m ó d ú és m e r ő b e n álszent ú j r a k e r e s z t e l k e d ő k (anabaptist á k ) iparosrétegeiben játszódik, és h a r sány, u t c a i nyelvével r e m e k b e s z a b o t t holland t í p u s o k a t örökít meg. Hollandiai sikerén kívül e m ű v e N ó m e t o . - b a n is népszerűvé vált. O E g y é b f o n t o s a b b v í g j á t é k a i De Stiefmoer ('A m o s t o h a a n y a ' , 1684); De Stiefvaar ('A m o s t o h a a p a ' , 1690); De schijnheilige vrouiv ('Az álszent asszony', 1691); De spilpenning of Verkwistende vrouw ('A zsebpénz a v a g y a tékozló asszony', 1693). O G y ű j t , kiad.: Asselijns Werken ('Asselijn m ű v e i ' , 1878). O írod.: J . A. W o r p : T h . Asselijn (1884 — 1885). Bernáth István Asselineau [ászölino], Charles (Párizs, 1820. m á r c . 13.—Chatelguyon, 1874. júl. 25.): f r a n c i a író, irodalomtörténész. A Bibliothéque Mazarine k ö n y v t á r o s a volt. Baudelaire b a r á t i köréhez t a r t o z o t t , akiről halála u t á n tárgyilagos t a n u l m á n y t í r t : Baudelaire, sa vie et son oeuvre ('Baudelaire élete és m ű v e ' , 1867). O E g y é b t a n u l m á n y a i : L'enfer du bibliophile ('A k ö n y v s z e r e t ő ember pokoli élete', 1859); Bibliographie romantique ( ' R o m a n t i k u s bibliográfia', 1872). Assézat [ásszézá], J u l e s (Párizs, 1832. j a n . 21.—uo., 1876. j ú n . 24.): f r a n c i a prózaíró, irodalomtörténész. Különösen a 18. sz. filozófusaival foglalkozott, d e részt v e t t a Réalisme c. folyóirat megalapításában is (1856). Legjelentősebb m u n k á j a Diderot ö s s z e g y ű j t ö t t m ű v e i n e k kritikai k i a d á s a húsz k ö t e t b e n , Oeuvres complétes de Diderot ('Diderot összes m ű vei', 1875 —1877, az utolsó h á r o m k ö t e t e t M. Toumeux r e n d e z t e s a j t ó alá) c. G o n d o z t a Restif de la Bretonne főbb m ű v e i n e k a k i a d á s á t is. 517

ASSIS Assis Esperan§a [assiz ispirdnsza], António (Faro, 1892. márc. 27.—): portugál író. Az A palavra c. napilap és az 0 diabo c. baloldali hetilap színházi kritikusa volt. Színművei — a Noite de Natal ('Karácsony éjszakája') c. egyfelvonásos és egy háromfelvonásos komédia kivételével — Portugáliában merésznek ítélt koncepciójuk és technikájuk miatt n e m kerülhettek bemutatásra, móg a Náufragos ('Hajótöröttek') c. díjnyertes d r á m á j a sem. Erősen elkötelezett társadalmi regényei a portugál neorealismo jelentős alkotásai közé tartoznak: Vertigem ('Szédület', 1920); Gente de bem (1939: Benyhe J . , Úriemberek, 1955); Servidáo ('Szolgasor', 1946); Trinta dinheiros ( ' H a r m i n c ezüst', 1958, a Gente de bem folytatása). O dilúvio ('Az özönvíz', 1932) c. novelláskötetéből magyarul is megjelent: 0 dinheiro (Hargitai Gy., A pénz, Dél-európai népek irodalma, 1967). Benyhe János

diket 1962-ben Mainzban, az ötödiket 1965-ben Firenzében, a hatodikat 1967-ben Bp.-en t a r t o t t á k . Az olasz irodalom egy-egy alapvető kérdését tűzik ki v i t a t á r g y k é n t , pl. Velencében 1956-ban a barokk, Aix-en-Provence-ban 1959ben Petrarca, Budapesten 1967-ben a r o m a n t i k a szerepelt. A viták a n y a g á t kötetekben a d j á k ki. Kardos Tibor

Association Guillaume Budé [ászoszjászjón gijóm büde']: az ókori görög ós római ismeretek, a klasszikus humanizmus ápolására 1917-ben alapított francia társaság. Gondozásában fordítással ellátott, részben kétnyelvű kritikai kiadványsorozat jelent meg a görög és latin klasszikusok műveiből. A társaság 1923 óta negyedévenként megjelenőldaszszika-filológiai folyóirata a Bulletin de VAssociation Guillaume Budé.

assonanza atona: —olasz irodalmi mák

Assollant [ászolan], Alfréd (Aubusson, 1827. márc. 20.—Párizs, 1886. márc. 8.): francia író. Liberális gondolkodó, történelemtanár és újságíró volt. Hosszabb ideig az USA-ban élt. Műveit elsősorban az ifjúságnak szánta: Scénes de la vierdes États-Unis ('Jelenetek az Egyesült Államok életéből', 1858); Un quaker á Paris ('Egy kvéker Párizsban', 1866). Leghíresebb regénye: Aventures merveilleuses de capitaine Gorcoran ('Corcoran k a p i t á n y csodálatos kalandjai', 1867). O Magyarul: 1 nla (n. n., A világirodalomból, anto., 2. köt., 1873).

assonanza formák

Association Internationale de Littérature Comparée: -+-International Gomparative Literature Association Associazione Internazionale per gli Studi di Lingua e Letteratura Italiana [ásszocsiácione internácionále per lji sztwdi di lingvá e letterátwrá itáliáná] ('Nemzetközi szövetség az olasz nyelv és irodalom kérdéseinek tanulmányozására'): Az egyetlen ilyen célkitűzésű, általános jellegű és nemzetközi szervezet. 1951-ben alakult, központja a padovai egyetemen van. K ó t elnöke közül az egyik olasz, a másik külföldi. Ezeket éppen úgy, m i n t a főtitkárt, a közgyűlés választja három évenkint. Olasz elnöke a szövetség megalakulásától U. Bosco római egyetemi tanár, külföldi elnökei eddigH. Bédarida (Párizs), R . E . Vincent (Cambridge), M. Deanovic (Zágráb), Th. Élwerth (Mainz). A szövetség főtitkára kezdettől fogva V. Branca (Padova). Az általában háromévenkint t a r t o t t kongresszusok színhelye mindig más és m á s ország. Az első kongresszust 1953-ban Cambridgeben, a másodikat 1956-ban Velencében, a harmadikat 1959-ben Aix-en-Provence-ban, a negye518

tonica:

—olasz

for-

irodalmi

Assouci [ászuszi], Charles Couppeau d'; Goipeau Dassoucy (Párizs, 1605. okt. 16.—uo., 1677. okt. 29.): francia költő, muzsikus. Vándorénekesként az egész országot bejárta, megfordult I t á liában és Angliában is. Az inkvizíció többször is bebörtönözte. O Filozófiájában a liberálisokhoz, irodalomban a klaszszicizmussal ellentétes barokk tendenciához, a burleszk művészethez kapcsolódik, s a „burleszk császárá"-nak nevezték. Moliére és Gorneille becsülte tehetségét, P . Vavasseur és Boileau t á m a d t a . Gorneille Androméde c. d r á m á j á h o z zenét írt. Legmaradandóbb művei bohém életének ós k a l a n d j a i n a k őszinte, festői leírásai: Les aventures de M. Dassoucy ('Dassoucy úr kalandjai', 1677); Les aventures d'Italie ('Itáliai kalandok', 1677). Fodor István Assunto [ásszwnto], Rosario (Caltanisetta, 1915. márc. 28. —): olasz esztéta. Az urbinói egyetem m a g á n t a n á r a , neves folyóiratok m u n k a t á r s a , tanulmányaiban főleg a mai olasz irodalom esztétikai kérdéseivel foglalkozik. O F ő művei: Forma e destino ('Forma és sors', tan., 1957); L'integrazione estetica ('Esztétikai integráció', tan., 1959). Assur-ban-apli; Assur-ban-apli (tudományos átírás); (i. e. 690 k.—i. e. 629 k.): Asszíria királya (ur. i. e. 669 — 629 ?). Irodalmi működését a korában készült ós jellegzetes stílusú -asszír királyfeliratokon,

ASSZA v a l a m i n t t u d o m á n y o s jártasságáról, irodalomszeretetóről is valló k ö n y v t á r á n (-»Assur-ban-apli könyvtára) kívül m i n t egy tíz h i m n u s z a őrzi. E z e k b e n b i r o d a l m a isteneihez személyes h a n g o n , a sztereotip f o r d u l a t o k o n á t s ü t ő őszinteséggel fordul; vallásos lírája f e l t e h e t ő e n b i r o d a l m á n a k válsága, i. e. 640 u t á n érlelődött ki, s a h i m n u s z o k t é m á j a p a n a s z , segítségkérés. Az asszír költői n y e l v e t teljes p o m p á j á b a n használja, s vele szűnik m e g az a k k á d —asszír irodalmiság. (-*•akkád irodalom). O H i m n u s z a i n a k eredeti szövegét M. Streck a d t a k i (Assurbanipal, 1916), n é m e t r e W . v o n Soden f o r d í t o t t a ő k e t (Sumerische u n d akkadische H y m n e n u n d Gebete, 1953). Legjelentősebb m ű v e , a párbeszédes f o r m á j ú Nabú- himnusz m a g y a r u l Rákos S. f o r d í t á s á b a n olvasható (Gilgames — A g y a g t á b l á k üzen e t e , 1966). Komoróczy Géza Assur-ban-apli könyvtára; Assur-ban-apli ( t u d o m á n y o s á t í r á s ) : királyi k ö n y v t á r Ninivében (Ninua). Assur-ban-apli (ur. i. e. 669 — 629 ?), az egyik legnagyobb asszír uralkodó, országának és az elfoglalt Babilóniának m i n d e n g y ű j t e m é n y é b ő l k i m á s o l t a t t a — s n e m elrabolta! — az irodalmi t a r t a l m ú é k i r a t o s a g y a g t á b l á k a t , ós az ellenőrzött m á s o l a t o k a t t a r t a l m u k szerint csoportosítva és sorozatokká rendezve „ s a j á t m a g a o l v a s á s á r a " , m i n t m o n d j a , királyi p a l o t á j a mellett külön g y ű j t e m é n y b e n h e l y e z t e el. A k ö n y v t á r m i n t e g y 1500 m ű v e t t a r t a l m a z o t t , némelyiket 6 p é l d á n y b a n is, kezdve a szótárakt ó l ós lexikonoktól, az ómenirodalom igen n a g y mennyiségben szereplő alkotásain á t az irodalmi é r t é k ű varázsszövegg y ű j t e m é n y e k i g ( - y S u r p u , -»-Maqlú) és eposzokig (-+•Enúma elis, -*•Etana-eposz, -*Gilgames-eposz stb.). A közmondások, állatmesék, folklorisztikus alkotások (—A Nippuri szegény ember), himnuszok, szertartásszöyegek u g y a n c s a k helyet kapt a k benne. Á l t a l á b a n elmondható, h o g y a k ö n y v t á r az i. e. 1. évezred a k k á d irodalmi életét r e p r e z e n t á l j a . Gondos szövegellen őrzés és -helyesbítés — szövegkritikai m u n k a — állt a -+-kánonhoz t a r t o z ó m ű v e k szolgálatában; k o m m e n t á r o k készültek a nehéz nyelvezetű versekhez, s a költő-írnokok, m e g t a l á l v a i t t az egész ismert a k k á d i r o d a l m a t , g y a k r a n emeltek á t ú j m ű v ü k b e hosszabb-rövid e b b részleteket a m á r klasszikus m ű v e k ből (-»-Istar alvilágjárása, -*•Nergal és Ereskigal). A k ö n y v t á r a t i. e. 612-ben a m é d e k feldúlták, m e g m a r a d t töredékei — m i n t e g y 15 000 f r a g m e n t u m — a British M u s e u m b a k e r ü l t e k , s m é g m a is az a k k á d irodalom k i n c s e s b á n y á j á t a l k o t j á k . O

írod.: C. Bezold: Catalogue of t h e Cuneif o r m T a b l e t s in t h e K o u y u n j i k Collection of t h e B r i t i s h M u s e u m (1889—1899); L. W. K i n g : ua., S u p p l e m e n t (1914); E . L e i c h t y : A Bibliography of t h e Cuneif o r m T a b l e t s of t h e K u y u n j i k Collection of t h e B r i t i s h M u s e u m (1964). Komoróczy Géza asszámi irodalom: Az asszámi a b e n g á lihoz közelálló indiai nyelv, k b . 6,5 millióan beszélik I n d i a legkeletibb államában, a m i n t e g y 13 millió lakosú A s s z á m ban. I r o d a l m á n a k kezdetei a 14. sz.-ra n y ú l n a k vissza, a m i k o r a kis fejedelemségekre t a g o l ó d ó A s s z á m uralkodói u d v a r a i b a n m e g k e z d ő d ö t t a klasszikus szanszkr i t irodalom f o r d í t á s a asszámi nyelvre. Elsősorban a k é t n a g y eposzból, a Mahábháratából és a RámájanáhóX f o r d í t o t t a k l e g e n d á k a t . Az önálló irodalmi tevékenység megindulása és egyben az asszámi irodalom f é n y k o r a a Visnu-hivő vallási mozgalomhoz (bhakti) kapcsolódik a 15 — 16. sz.-ban. E z a mozgalom a p a p i szer t a r t á s o k t ó l való elfordulást ós egyben a m e r e v t á r s a d a l m i megkötöttségek alóli felszabadulást jelenti, természetesen n e m szociális mozgalom, h a n e m e l r a g a d t a t o t t misztikus vallásosság köntösében. K i z á rólag vallásos t a r t a l m ú a k a mozgalom legnagyobb asszámi a l a k j á n a k , Sankardéf ó n a k költeményei (ún. bargit, 'nagy ének') ós egyfelvonásos színdarabjai ( a n k i j a nát). Mindkettővel m ű f a j t teremtett hazája i r o d a l m á b a n ; a 16. sz.-ban és később is számos k ö v e t ő j e a k a d t , s t a n í t v á n y á n a k , Mád havadéván ak bargitj&i népszerűségben a m e s t e r a l k o t á s a i t is felülmúlták. U g y a n a k k o r a szanszkrit m ű v e k f o r d í t á s a is t o v á b b f o l y t : l e f o r d í t o t t á k az egész Mahábháratát, amely szinte a m a i n a p i g k i m e r í t h e t e t l e n ihletője m a r a d t az irod a l o m n a k . Szintén teljesen l e f o r d í t o t t á k a Rámájanát, v a l a m i n t a Visnu-kultusz legfontosabb legendagyűjtemónyót, a verses Bhágavata-puránát. O A próza a 17. sz.-ban i n d u l t fejlődésnek, t e h á t indiai v i s z o n y l a t b a n a r á n y l a g korán. E k k o r t á j t a szomszédos Sziámból az á h o m t ö r z s m e g h ó d í t o t t a Asszámot, és az á h o m királyi u d v a r b a n ú j m ű f a j alakult ki: a búrandzsi (prózában írt krónika, előbb á h o m nyelven, m a j d asszám iul; az á h o m i r o d a l o m n a k ez az egyetlen terméke). A b ú r a n d z s i m ű f a j m é l t á n büszkesége az asszámi i r o d a l o m n a k , m e r t a t ö r t é n e t í r á s e g y é b k é n t egész I n d i á b a n szinte teljesen ismeretlen. Á b ú r a n d z s i k száma és t e r j e delme meglehetősen n a g y , irodalmilag is értékesek, s ismeretük h o z z á t a r t o z o t t az egykorú műveltséghez. A k r ó n i k á k o n kívül t u d o m á n y o s jellegű (csillagászati, 519

ASSZA orvosi stb.) p r ó z a i m ű v e k is n a g y s z á m b a n keletkeztek a 17—18. sz.-ban az á h o m királyi u d v a r p á r t f o g á s a a l a t t , a m i nagym ó r t é k b e n elősegítette az irodalmi próza stílusának k i a l a k u l á s á t . Mennyiségileg természetesen e b b e n a k o r b a n is a költészeté m a r a d t a vezető szerep. A költészet kizárólag vallási t a r t a l m ú volt, az előző századok V i s n u - k u l t u s z á t f o l y t a t t a ; kisebb m é r t é k b e n a Siva-hivő vallásosság is ihletőjévé v á l t a versírásnak e b b e n a korban. É r t é k b e n a k o r vallási l í r á j a elmar a d az előző k o r é m ö g ö t t , viszont az elbeszélő irodalom ú j m ű f a j j a l g a z d a g o d i k : megszületik a hagiográfia, ill. m ű f a j a , az ú n . csarita-puthi (visnuita szentek életrajzai). Az ú j m ű f a j jelentősége az, h o g y a vallási elbeszélő irodalom e k k o r t ó l nemcsak az istenek legendáit, h a n e m földi emberek t ö r t é n e t é t is t á r g y a l j a . A búrandzsik m e l l e t t a c s a r i t a - p u t h i k a régi asszámi i r o d a l o m legeredetibb d a r a b j a i . O A 19. sz. elején a szomszédos b u r m a i a k t á m a d á s a valóságos t a t á r j á r á s k é n t z ú d u l t Asszámra és e l p u s z t í t o t t a az országot. A lakosság a h e g y e k b e m e n e k ü l t . 1826b a n az angolok kiszorították a b u r m a i a k a t ós b i r t o k u k b a v e t t é k Asszámot. A b r i t uralom a l a t t helyreállt a normális élet, d e az elpusztult k u l t ú r a t ö b b é n e m t á m a d t fel. A m o d e r n irodalom m á r e u r ó p a i hat á s r a született meg. K i a l a k u l á s a az amerikai b a p t i s t a misszionáriusok tevékenységéhez kapcsolódik, akik 1836-ban n y o m d á t létesítettek Asszámban, s vallásos m ű v e k e n és t a n k ö n y v e k e n k í v ü l h a v o n t a megjelenő f o l y ó i r a t o t is k i a d t a k . B á r kiadv á n y a i k n a k irodalmi é r t é k ü k n e m volt, ösztönző erővel h a t o t t a k az ú j , európai műveltségű asszámi értelmiség kialakulására. A f i a t a l értelmiség a szomszédos Bengáliában f e k v ő Calcutta angol kollégiumaiban n e v e l k e d e t t , és h a z a t é r v e , a századforduló t á j á n m e g h o n o s í t o t t a Aszs z á m b a n az e u r ó p a i irodalmi m ű f a j o k a t : a regényt, a novellát, a d r á m á t és az európai é r t e l e m b e n v e t t lírát. Az angol irodalom h a t á s a részben közvetlenül, részb e n bengáli közvetítéssel é r v é n y e s ü l t : a bengáli k u l t ú r á v a l Asszám a r é g e b b i időben is szoros k a p c s o l a t b a n állt, a 19. sz.-ban p e d i g v a l a m e n n y i indiai ország közül B e n g á l i á b a n született m e g legelőször és legértékesebben a m o d e r n (európai jellegű) irodalom. O A t á r g y választásra a 2. világháború előtti időkig elsősorban a h a z a f i a s érzés jellemző. A század elején t ö r t é n e t i d r á m á k és t ö r t é n e t i regények dolgozzák fel A s s z á m m ú l t j á t (főleg az á h o m k o r t , Asszám történelmének fénykorát). A két háború közötti időszakban a n e m z e t i érzésnek m á s v o n a t kozása lép e l ő t é r b e : az irodalom „ d o b s z ó "

lesz, az indiai függetlenségi mozgalom fegyveróvó válik. A függetlenségi gond o l a t hirdetésével az irodalom a N e m z e t i Kongresszus célkitűzését t á m o g a t t a , s u g y a n í g y a kongresszusi m o z g a l o m eszm é i n e k h i r d e t ő j e volt (különösen az 1. világháború előtti szakaszban) társadalm i téren, a m i k o r a h a g y o m á n y o s h i n d ú p a p i világrendet, az e m b e r t e l e n kasztrendszert állította t á m a d á s a i n a k pergőtüzébe. O A n e m z e t i és t á r s a d a l m i fels z a b a d u l á s g o n d o l a t a mellett, m i n t ú j vonás, a t á r s a d a l o m á b r á z o l á s n a k m á s i k v o n a t k o z á s a jelentkezett a k ó t világháb o r ú közötti i d ő s z a k b a n : az európai lélektani regényírás, amely a városi középosztály lelki p r o b l é m á i t f r e u d i s t a szemp o n t b ó l taglalta. E z az i r á n y z a t a z o n b a n rövidesen h á t t é r b e szorult a realista társadalomábrázolás m ö g ö t t , a m e l y m á r az o r t o d o x h i n d u világrend elleni t á m a d á s i d e j é n sem volt idegen az irodalomtól; eleinte érzelmi eszközökkel dolgozott, k é s ő b b pedig a p a r a s z t s á g életének (nyom o r á n a k ) tárgyilagos á b r á z o l á s a k é n t jel e n t k e z e t t . A városi k ö z é p o s z t á l y t ábrázoló írásokra a m ú l t századi angol irod a l o m humoros h a n g j a volt (ós n a g y r é s z t m a r a d t ) jellemző, a m e l y a t á r s a d a l m i ferdeségekről r a j z o l k a r i k a t ú r á t . O A 2. v i l á g h á b o r ú u t á n p r ó z á b a n és versben e g y a r á n t a t á r s a d a l m i egyenlőtlenség kérdése k e r ü l t előtérbe. (A t ö r t é n e l m i t é m a elsősorban a színpadon f u t t o v á b b . ) A f i a t a l költőnemzedék a kót világháború k ö z ö t t m e g i s m e r k e d e t t a marxizmussal, a freudizmussal ós a szabadverssel (erősen érezhető T. S. Eliot és m á s izmusk ö v e t ő k h a t á s a ) . A k a p i t a l i z m u s előretörése következtében l é t r e j ö t t ú j problém á k a t a m a i asszámi irodalom g y a k r a n ú g y ábrázolja, h o g y a jelenlegi kizsákmányolás, nyomor, elégedetlenség és m u n k a gyűlölet képével a régebbi kor idillizált patriarchális viszonyait á l l í t j a szembe. A p a r a s z t s á g helyzetének ábrázolása v á l t o z a t l a n u l központi helyet foglal el az irodalomban. O A 19. sz.-i irodalom első n a g y írója R . Baruá (1835—1896). Széles területet á t f o g ó írásai közül főleg szatirikus társadalombíráló m ű v e i jelentősek, a m e l y e k b e n liberális eszmékért harcol a konzervativizmus ellen. U g y a n ezt az i r á n y z a t o t követi, kevésbé szenvedélyes hangon, G. Baruá (1837 — 1895). A 20. sz. legsokoldalúbb a l a k j a L . Bezbaruá. A regényírás legkiemelkedőbb mest e r e R . Bardalai (1867—1939); t ö r t é n e t i r e g é n y e k e t írt, t ö r t ó n e t f i l o z ó f i á j a peszszimista, a visnuita világról-lemondás jegyében fogant. A n ő k helyzetével, lelki problémáival (ami az indiai t á r s a d a l o m ós irodalom egyik központi kérdése a század-

520

ASSZA vég óta) először L. Sarma írásai foglalkozt a k . Irod,.: B . K . B a r u a : Assamese literat u r e (1941); B . K . B a r u a — P . Goswami: Assamese literature (Indián l i t e r a t u r e , 1959). Vekerdi József asszír—babiloni irodalom: —akkád dalom

iro-

asszír királyfeliratok: az asszír uralkodók nyilvánosság elé s z á n t beszámolói h a d j á r a t a i k r ó l és építkezéseikről. N o h a p r o p a g a n d i s z t i k u s túlzásaik m i a t t kritik á r a szorulnak, mégis becses f o r r á s o k a t ö r t é n e l m i események k u t a t á s á b a n — e t é r e n n e m r i t k á n egyetlen forrásaink —, d e a t ö r t é n e t í r á s kezdeteihez is. O Az i. e. 2. évezred feliratai m é g szűkszavú jelentések. A h e t t i t a királyfeliratok (—hettita irodalom) a d t a k először p é l d á t az irod a l m i jellegű megformáláshoz. H a t á s u k a l a t t az i. e. 13. sz.-i feliratok (I. Adad-nirari, I. Sulmanu-asaridu, I. TukultiNinurta) m á r v á l t o z a t o s a b b a k , szerkesztésük művészibb; az i. e. 11. sz. elején pedig I . Tukulti-apal-Esarra móg egzotikus epizódokat (vadászat Szíriáb a n ; delfinkergetés a Földközi-tengeren stb.) is illeszt évkönyveibe. O A z ú j asszír világbirodalom k o r á b a n (i. e. 9 — 7. sz.) készült — s m o s t m á r jelentős t e r j e d e l m ű — alkotások a kor a k k á d i r o d a l m á n a k (—akkád irodalom) legfontos a b b m ű v e i közé t a r t o z n a k . A feliratok többségében a király u g y a n első személyben m o n d j a el t e t t e i t , d e ez csupán fikció, a m ű v e k szerzője — eltekintve n é h á n y kivételtől, m i n t pl. Assur-ban-apli (ur. i. e. 669 — 629?) — az u d v a r i tudós í r n o k o k valamelyike. Az irodalmi értékű feliratok m ö g ö t t — a nyelvezetből, stílusból ítélve — n é h á n y névtelen, de k i v á l ó írót p i l l a n t h a t u n k meg. Maga a m ű f a j valószínűleg a különben teljesen elveszett, d e k i k ö v e t k e z t e t h e t ő — részben t a l á n a —Gilgames-eposz újasszír változ a t á b a n is tükröződő — u d v a r i e p i k a h a t á s a a l a t t áll. O Az i. e. 9. sz. f e l i r a t a i (II. Assur-naszir-apli, III. Sulmanu-asaridu) z á r t , ismétlődő elemekből épülő, strófaszerű szerkezetet m u t a t n a k , hel y e n k é n t jól felismerhető ritmikával. O Az i. e. 8 — 7. sz. felirataiban, a k a t o n á s szűkszavúság á t m e n e t i korszaka ( I I I . Tukulti-apal-Esarra) u t á n a novelliszt i k u s elemek kerülnek előtérbe. M á r I I . Sarrukín (ur. i. e. 721 — 705) felirataiban is előfordulnak kerek, eseményes epizódok; u t ó d a i n a k (Szín-ahhé-eriba, u r . 704 — 681; Assur-ah-iddina, u r . 680—669; Assur-ban-apli) k o r á b a n a z o n b a n a feliratok egészét ezek u r a l j á k . Egy-egy epizód m i n i a t ű r novellának is felfogható, kerek, z á r t egység önálló szereplőkkel, párbeszé-

dekkel; a z évkönyv főcselekményéhez csak lazán kapcsolódnak. O A feliratok előszeretettel írják le az egzotikus t á j a k a t (hegyvidék, sivatag, m o c s á r , tenger), idegen n é p e k életének f u r c s a s á g a i t v a g y nevezetességeit (pl. a szilaj lótenyésztést U r a r t u b a n ) ; jellemzik b e s z é d j ü k e t , nyelv ü k e t . G y a k r a n élnek h o s s z a b b hasonlatokkal is ( „ h o l t t e s t ü k m e g t ö l t ö t t e Susan város környékét, m i n t a tüskósbozót és b o j t o r j á n " ; „ m e n e k ü l t e k , m i n t a galambfióka, ha kergetik"; „vérüket k i o n t o t t a m a szóles mezőn, m i n t az érés é v s z a k á n a k esői a szilaj á r a d a t o t " ) , szókincsük választókos, b á r sok sztereotip f o r d u l a t o t alkalmaznak. A p r ó z a n é h a i t t is r i t m i k u s lendületet k a p , s nemegyszer verses fohásszal, i m á v a l , himnusszal egészül ki. A f e l i r a t o k m i n d e n e s e m é n y t az istenek k ö z v e t l e n beavatkozására vezetnek vissza, az istenek g y a k r a n jelennek meg, v a g y a d n a k h í r t maglikról álomban, l á t o m á s b a n , szobraik megelevenednek. E l r e t t e n t ő részletességgel ábrázolják a g y ő z t e s asszír sereg kegyetlen vérfürdőit, a z ostromlott városok lakóinak ínségét. O A feliratok hivatalos p é l d á n y a r e n d s z e r i n t sztélén vagy d o m b o r m ű v ö n k e r ü l t a közönség elé, nemegyszer a d o m b o r m ű képeinek kísérő szövegeként. N é h á n y feliratos oszlop a m e g h ó d í t o t t t e r ü l e t e k e n győzelm i jel volt. A szövegekről a z o n b a n számos m á s o l a t készült a g y a g t á b l á k o n is. A legtöbb feliratnak e l t é r ő szövegezése is ismeretes, a kivonatos v a g y b ő v í t e t t v á l t o z a t a g y a g t á b l á i t a n ú s í t j á k , hogy szövege olvasmányul is szolgált. O A m ű f a j h a t á s á t f i g y e l h e t j ü k meg a Hérodotosznál lejegyzett óperzsa tört é n e t e k e n . O ( - ^ m é g babiloni krónika.) O Magyarul: Komoróczy G. (ÓKTCh). O Irod.: R . Borger: E i n l e i t u n g in die assyrischen Köningsinschriften (1961 — ). Komoróczy

Géza

asszociáció ( l a t i n associatio 'társítás, egyesítés'); képzettársítás: a képzetek állandó á r a m l á s a a t u d a t b a n , v a l a m i n t kapcsolódásuk ebben az á r a m l á s i folyam a t b a n . Jelenségét a k k o r l e h e t jól érzékelni, h a a figyelem kizárólag a belső f o l y a m a t r a irányul, s a megfigyelő kikapcsolja a külvilág ingereit. Az így létrejövő k é p z e t á r a m l á s t nevezik szabad asszociáció n a k , a m i t g y a k r a n felhasználn a k pszichológiai vizsgálatokra és pszichoterápiás befolyásolásra (főleg a pszichoanalízis keretében). A t u d a t b a n megjelenő képzetek m i n t e g y t á r s u l n a k egymáshoz, egyik képzet a m á s i k a t felidézi. Az asszociációs á r a m l a t b a n a képzetek m e g f o g a l m a z o t t a l a k z a t a i n kívül

521

ASSZA érzékszervi e m l é k n y o m o k — főleg képi elemek — is m e g j e l e n h e t n e k . Az asszociáció szoros k a p c s o l a t b a n áll az emlékezéssel, fő t ö r v é n y e , h o g y a társuló k é p z e t e k őrzik a z t az időrendisóget, a m e l y b e n környezeti v a g y személyiségen belüli ingerek eredetileg kiváltották ő k e t . A képzetek á r a m l á s a a személyiség egészen mély, t u d a t o n kívüli rétegeiből i n d u l meg. E k é p z e t á r a m l á s a mindenn a p i életben r i t k á n m e g y végbe a szab a d asszociációhoz hasonlóan, az asszociációk rendszerint i r á n y í t o t t a k , belső cél v a g y külső t e v é k e n y s é g rendszerbe foglalja őket. A r e n d s z e r b e foglalt képz e t t á r s í t á s m i n t —fantázia v a g y gondolkodás jelenik meg. R e n d s z e r i n t a figyelem k o n c e n t r á l á s a szab i r á n y t , jelleget az asszociációknak. O Az asszociációt m á r Arisztotelész fontosnak tart o t t a , leírta f ő b b jellegzetességeit is. A m ú l t század m á s o d i k felében H . Spencer i r á n y í t o t t a r á a figyelmet; az ú n . asszociációs lélektan elsősorban a képzettársítás, a belső k ó p z e t á r a m l á s vizsg á l a t á v a l foglalkozott. E z az i r á n y z a t az introspekciót, az önmegfigyelóst t a r t o t t a a legfőbb lélektani vizsgáló m ó d szernek. Az asszociációs lélektan h a t á s á r a foglalkozott a jelenséggel a pszichoanalízis is (—irodalom és pszichoanalízis), a m e l y a szabad asszociáció g y a k r a n értelmetlen k é p z e t s o r o z a t á b a n is belső r e n d e t , az asszociáló személyiség életkörülményeiből és k o r á b b i emlékeiből következő jelentésrendszert t u d o t t kim u t a t n i . B á r az asszociáció ilyen módon az ókortól fogva ismert és vizsgált jelenség, egészében m a is alig tisztázott, a m o d e r n l é l e k t a n b a n kissé el is h a n y a g o l t problémakör. A t i s z t á z ó d á s t a nyelv ós a személyiség kölcsönkapcsolatának j o b b megértésétől v á r h a t j u k (—szemantika, pszicholingvisztika, metalingvisztika), hiszen az asszociáció lényegében nyelvi, fogalmi történés, a k é p z e t nyelvi kateg ó r i á k b a n fogalmazódik meg. O Az asszociáció f o l y a m a t a irodalompszichológiai szempontból is igen jelentős. Az író asszociációi f o n t o s szerepet k a p n a k az —alkotásban. Különösen a költői alkot á s b a n bír k ö z p o n t i jelentőséggel az asszociáció, hiszen ez a f o l y a m a t szolg á l t a t j a a k ö l t e m é n y f o r m a i kellékeit, a költő s a j á t o s introspekció á l l a p o t á b a n a l k o t j a meg m ű v e i t , nemegyszer ú g y kényszeríti ki a z t asszociációiból. Összef ü g g az asszociációval a —szimbólum p r o b l é m á j a is. Másrészről viszont hangsúlyozandó, h o g y az olyan kísérletek, amelyek az a l k o t á s f o l y a m a t á b ó l ki a k a r n a k i k t a t n i a s z a b a d asszociáción kívül m i n d e n egyéb t é n y e z ő t (mint a

d a d a i s t á k ós szürrealisták —automatizmusnak n e v e z e t t módszere), az esztétika t a n ú s á g a s z e r i n t sikerre aligha vezetn e k (bővebben —ösztönösség és tudatosság). O Mai t u d á s u n k szerint kétségtelen, h o g y a személyiségre asszociációin a k t a r t a l m a ós sorrendisége jellemző; ennek vizsgálata bár bonyolult, d e mégis alapvető jelentőségű. Az irodalmi —hatás lélektani vizsgálata is főleg a m ű v e l kapcsolatos képzetek áramlásának vizsgálatán a l a p u l . Aláhúzza ezt a t é n y t , h o g y az i r o d a l m i m ű b e f o g a d á s a során a m ű b e n közölt t á r g y i leírásokat képzeletünk asszociációkkal egészíti ki, s ezek e g y ü t t e s e a l k o t j a az irodalmi —élményt (bővebben —belső képlátás és belső beszéd). O (—alkotás, hatás, irodalompszichológia) O írod.: G. E . Müller: Zur Analyse d e r G e d á c h t n i s t á t i g k e i t u n d des Vorstellungsverlaufes (1924); A. Dracoulides: L a psychanalyse de l'artiste et de son o e u v r e (1952); A. Ehrenzweig: T h e H i d d e n O r d e r of A r t (1967). Buda Béla A kísérleti lélektan asszociációelmólete az e s z t é t i k á b a n is jelentkezett olyan elgondolások f o r m á j á b a n , amelyek szerint a szépség f o r r á s a kizárólag az, h o g y valam e l y jelenség kellemes asszociációkat v á l t ki az e m b e r b ő l : a m ű a l k o t á s specif i k u m a i t t az lenne, hogy igen n a g y számú kellemes asszociációt kelt (G. T h . Fechner). G. Santayana okfejtésében a valóságos jelenség ós az általa k e l t e t t asszociációk k ö z ö t t l é t r e j ö t t feszültség a szépség élményének lényege. Az ezzel kapcsolatos m a r x i s t a á l l á s p o n t o k a t —szépség. Hermann István asszonánc Anthologia Graeca) 42 e p i g r a m m a szerepel a neve alatt. K ö z ü l ü k b i z o n y t a l a n 7 e p i g r a m m a s z á r m a z á s a . Első m a g y a r fordítói L. Cs. Móricz B., Szabó I . és Székács J . ; a későbbiek közül f o n t o s Ponori Thewrewk E., ú j a b b fordítói k ö z ö t t o t t t a l á l j u k Móra F.-et, Szabó L . - e t é s Radnóti M.-t is. O K i a d . : F . D ü b ner: A P (1864—1872); H . S t a d t m u e l l e r : AG (6., 7., 9. könyv, 1894—1906);P. W a l t z : AnthGr (francia ford.-sal, 1 — 9. k ö t . , 1928 — 1957). O M a g y a r u l még: 4 vers (Szabó L., Örök b a r á t a i n k , 1958); 7 vers O r b á n O., R a d n ó t i M., Somlyó G y . , s t b . , Görög költők a n t o l ó g i á j a , 1959); 9 vers O r b á n O., P a p p A., Somlyó Gy., stb., ua., 1964); 6 vers (Móra F . , R a d n ó t i M., Somlyó Gy. stb., A világirodalom legszebb versei, 1966). Falus Róbert Aszklépiadész; Asklepiades (Mürleia, m a : Mudania, Töröko., i. e. 1. sz.— ?): görög g r a m m a t i k u s . B i t h ü n i a i szülővárosából később H i s p a n i á b a , a t u r d e t a n o k f ö l d j é r e költözött és o t t t a n í t o t t . Műveiből csak töredékeket i s m e r ü n k . I r t B i t h ü niáról (Bithüniaka) legalább 10 , , k ö n y v " ben (bibiion) és T u r d e t a n i á r ó l (ennek címe ismeretlen); Peri grammatikán ('Az irodalmárokról') c. m u n k á j á b a n pedig az i r o d a l o m t u d o m á n y t ö r t é n e t é t foglalta össze. Legérdekesebbek Homéroszszal fog531

ASZKL lalkozó m ű v e i , m e l y e k b ő l Peri tész Nesztoridosz ('A Nesz tór-serlegről') c. t a n u l m á n y a b ő k i v o n a t b a n és részben idézetben is fennmaradt Athénaiosznál. I r t k o m m e n t á r o k a t is a homéroszi költeményekhez. A m i t róla tudunk, az kétségtelenül bizonyítja, hogy Kratész és a p e r g a m o n i iskola híve volt. Némelyek a r r a is g o n d o l t a k , hogy Aszklópiadósz a forrása Cicerónak, mikor a z t állítja, h o g y Peiszisztratosz volt az, aki az addig szótszórt homéroszi költem é n y e k e t ö s s z e g y ű j t ö t t e és egybeszerkesztette. O T ö r e d é k e k : F . J a c o b y : FGrHist (3 C köt., 1958). O Irod.: G. Wentzel: R E Asklepiades 28 (1896); B. A. Müller: Asklepiades v o n M y r l e i a (1903). Ritoók Zsigmond aszklépiadészi verssor; asclepiadeus versus ( l a t i n ) ; aszklépiadeion ( g ö r ö g ) : hár o m különböző, későbbi ókori m e t r i k u s o k által Aszklépiadésznek t u l a j d o n í t o t t , de m á r Alkaiosznál és Szapphónál, ill. Euripidésznél előforduló verssor n e v e . O 1) A kis aszklépiadészi verssor (asclepiadeus versus minor ( l a t i n ) , aszklépiadeion meion (görög)): h a g y o m á n y o s értelmezés szerint trocheusokból és daktilusokból é p ü l t -»-logaoedikus versmérték:

H . Gleditsch bontja:

hat

morás

verslábakra

versszak s o r a i k é n t (—monosztichikus versszerkezetekben) szerepel, s alkateleme az ú n . első, m á s o d i k és h a r m a d i k aszklépiadészi v e r s s z a k n a k is. Jelentkezik ezenk í v ü l az ú n . pszeudo-aszklépiadészi verss z a k első kót s o r a k é n t . O 2) A h a g y o m á n y o s felfogást k ö v e t v e , ennek k a t a l e k t i k u s v á l t o z a t a k é n t (—kataléxis) volna tek i n t h e t ő az Euripidész Alkésztisz c. t r a g é d i á j á b a n előforduló sor:

H . Gleditsch szerint ugyanennek a sornak képlete: B . Snell ü t e m e k r e n e m b o n t h a t ó és nyomatékokkal n e m t a g o l t pherekratészi verssorból eredezteti a choriambikus elem megismétlődése á l t a l : X X

YU

O 3) A nagy aszklépiadészi verssor (szapphói tizenhatos; asclepiadeus versus maior ( l a t i n ) ; aszklépiadeion meizon; szapphikon hekkaidekaszüllabon (görög>): h a g y o m á n y o s értelmezés szerint a kis aszklépiadészi verssor kibővítése a -*•dierézis u t á n b e i k t a t o t t k a t a l e k t i k u s d a k t ü i k u s dimet e r r e l (— « ^ | '), ill. choriambussal (): - « - „ „ } l-e-l ||

X

\j %j

\j \J

yj

Bátor férfiak úgy álltak, akár a fal (Alkaiosz D. 35 a töredék, ford.: Horváth I. K.)

Előfordul az első, m á s o d i k és h a r m a d i k , valamint az ú n . kis -»•aszklépiadészi versszakban. O A m a g y a r időmórtókes verselésben először Baróti Szabó D . alkalmazta, s g y a k r a n vissza is t é r t erre a f o r m á r a ; szerepel Dayka G., Verseghy F . , Fazekas M., Vályi Nagy F . , Berzsenyi D . költeményeiben is. A z u t ó b b i elbeszélő költem é n y m é r t é k é ü l is f e l h a s z n á l t a , s e m i a t t Kölcsey F . m e g is r ó t t a . Gáldi L . megfigyelése szerint Arany J . egy-egy tizenkettesének „ s z i m u l t á n " r i t m u s a is kis aszklépiadészi verssor: Felség, dúl Budavár, mint a darázsfészek. (Toldi szerelme, 7. ének)

Költészetünkben a

kis

„ „ | l-tl |

„J

I — H . Gleditsch h a t m o r á s verslábakra b o n t j a :

B . Snell a glükóni verssorból eredezteti a choriambikus elem (— ^ „ —) megismétlése által; szerinte ü t e m e k r e n e m bonth a t ó és n y o m a t é k o k á l t a l n e m tagolt sor: X

XJXJ

tart. Tűrd hát: hisz a holtat nem idézik (Euripidész: Alkésztisz, 985. sor, ford.: Devecseri G.)

-»-aszklépiadészi 532

B. Snell ü t e m e k r e n e m b o n t h a t ó és nyoinatékokkal n e m tagolt glükóni verssorból eredezteti a choriambikus elem kétszeri megismétlése által:

XX — UU —

u\j

— xjxj — U —

Borral hűtsd le tüdőd, fordul a csillag, jön a vad meleg (Alkaiosz, 39. töredék, ford.: Devecseri G.)

K é t v a g y n é g y ilyen sor a l k o t j a a n a g y -*•aszklépiadészi versszakot. O A m a g y a r időmórtókes verselésben viszonylag r i t k a . Virág B. 1, Vályi Nagy F . 2 költeményét í r j a ebben a f o r m á b a n , egyébként csak m ű f o r d í t á s o k b a n szerepel. O Irod.: Négy esi L . : A m ó r t é k e s m a g y a r verselés tört é n e t e (1892); R . V o l k m a n n — H . Gleditsch : R h e t o r i k u n d Metrik der Griechen (1901); P . M a a s : Griechische Metrik (1923); H o r v á t h J . : Rendszeres m a g y a r v e r s t a n (1951); B. Snell: Griechische Met-

ASZKL rik (1957); Gáldi L . : I s m e r j ü k meg a versf o r m á k a t (1961). Lázár György—Kovács Endre aszklépiadész! versszak: ö t különféle görög—latin időmértékes versszak (részben m o d e r n ) elnevezése. O 1) A. nagy aszklépiadészi versszak m o d e r n feltételezés: ú n . n a g y aszklépiadészi verssorokból épül. A m á r Alkhaioszn&l ós Szapphónál előforduló, ilyen s o r o k b a n írt töredékek ós Horatius ilyen v e r s m é r t é k ű latin költeményei A. Meineke feltételezése szer i n t négysoros versszakokra b o n t h a t ó k ; H . Gleditsch valószínűbbnek t a r t j a , h o g y ezek a t ö r e d é k e k és költemények párversekxe tagolódtak. Ú j a b b a n előtérbe n y o m u l a szóban forgó költemények monosztichikus versszerkezetét valló felfogás. A m a g y a r időmértókes verselés csak m ű f o r d í t á s o k versmértékeként ismeri. O 2) A kis aszklépiadészi versszak (amelyet a m a g y a r m e t r i k a i irodalom egy része önkényesen aselepiadeum prim u m n a k , első aszklépiadészi versszaknak is nevez) ugyanilyen feltételezés: Allcaiosz, Horatius, Terentianus Maurus, Prudentius és Luxorius kis aszklépiadészi verssorokba n í r t költeményei A. Meineke nézete szerint négysoros, H . Gleditsch szerint i n k á b b kétsoros versszakokra b o n t h a t ó k . A m a g y a r időmértékes verselés ezt a f o r m á t is csak m ű f o r d í t á s o k v e r s m é r t é k e k é n t ismeri. O 3) A t o v á b b i h á r o m aszklépiadészi versszak Horatius alkotása. Az ú n . első aszklépiadészi versszak (aselepiadeum p r i m u m ; a m a g y a r m e t r i k a i irodalom egy része ezt önkényesen aselepiadeum t e r t i u m n a k , h a r m a d i k aszklépiadészi versszaknak is nevezi) h á r o m kis aszklépiadészi verssorból és egy ú n . m á s o d i k -*•glükóni verssorból áll, a m e l y a versszakot l e z á r j a : képlete (a verssoroknak B. Snell szerinti, de a horatiusi g y a k o r l a t figyelembevételével módos í t o t t értelmezésében): X X

—

X X X X

— O O

U

W

X

TV 1

W —

1/

X

W 1

V — 1/ X

„

L

—

U V

—

U

X

Horatiusnál a sorok első k é t szótagja r e n d s z e r i n t spondeus ( ). A versszak Severusnél is előfordul. O A m a g y a r i d ő m é r t é k e s verselés történetében először Baráti Szabó D., később Virág B., Dayka G., Csokonai Vitéz M., Czuczor G. is alkalm a z z a ; a legtöbbször Vályi Nagy F., a legszebben pedig Berzsenyi D. A m a g y a r f o r m a rendszerint a versszak horatiusi r i t m u s k é p l e t é t valósítja meg. O 4) Az ú n . második aszklépiadészi versszak (aselepia-

deum secundum; a magyar metrikai irodalom egy része ezt önkényesen aselep i a d e u m q u a r t u m n a k , negyedik aszklépiadészi versszaknak is nevezi) k é t kis aszklépiadészi verssorral indul, ezt k ö v e t i egy ú n . második -*•pherekratészi verssor, s a versszakot egy ú n . második glükóni verssor z á r j a le; képlete B. Snell m ó d o s í t o t t — Horatius hoz igazított — értelmezései szerint: X X

—

X X

U U

—

/ —

WV

—

\j \j

—

J—

U U

"—•

I / X

%j

X

O O — -még indiai irodalmi formák) atidzsagatí, atijagati: a 13 szótagos sorok összefoglaló neve a klasszikus szankszrit költészetben (—>-móg indiai irodalmi formák) Atilade, E m m a n u e l A d e k u n l e (Nigéria, 1911 —): joruba ós angol nyelven alkotó nigériai költő. Az i b a d a n i egyetemen végezte tanulmányait. O 1962ben jelent m e g joruba nyelvű 6 kötetes versgyűjteménye, az Iwe, ikolp fun awpn