Világirodalmi lexikon U-Vidz. 16. kötet [16] 9789630567336, 9630567334

Citation preview

Akadémiai Kiadó

Ullidz

VILÁGIRODALMI LEXIKON Főszerkesztő SZERDAHELYI ISTVÁN Felelős szerkesztő JUHÁSZ I L D I K Ó XVI. kötet U -Vidz E kézikönyv időben és térben egyaránt tekint közelre és távolra: nemcsak a klasszikus múlt kiemelkedő alakjait, hanem korunk szárnyat bontó fiatal íróit is bemutatja, s nemcsak az úgynevezett nagy irodalmakkal foglalkozik, hanem beszámol olyan irodalmakról is, amelyekről keveset, vagy éppen semmit sem tudunk, s az irodalomelmélet kérdéseiben is eligazít. Összeállításában mintegy ezer bel- és külföldi munkatárs működött közre. Az egyes cikkek nemcsak meghatározást vagy életrajzot adnak, hanem ismertetik és értékelik is a műveket és az életmű egészét, s gazdag bibliográfiát nyújtanak, amely a külföldi írók munkáinak magyar fordítását és a róluk szóló műveket is tartalmazza. A szöveget képanyag egészíti ki.

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

VILÁGIRODALMI LEXIKON TIZENHATODIK KÖTET

VILÁGIRODALMI LEXIKON

AKADÉMIAI

KIADÓ,

BUDAPEST

VILÁGIRODALMI LEXIKON TIZENHATODIK

KÖTET

U—Vidz

1828

II

II

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST,

1994

FŐSZERKESZTŐ

SZERDAHELYI ISTVÁN FELELŐS SZERKESZTŐ

JUHÁSZ ILDIKÓ

SZERKESZTŐK

BÁRÁNY LÁSZLÓNK, H A M B E R G E R J U D I T , HAVASI ÁGNES, KICSI VALÉRIA, MEZEI BALÁZS, SOMOGYI GYULA, S Z E P E S E R I K A , SZILÁGYI IMRE SZERKESZTŐSÉGI MUNKATÁRSAK

NAGY MARIANNA, V E R E S S N É F E K E T E LUJZA KÉP- ÉS MŰSZAKI SZERKESZTŐ

SÁNDOR J Ó Z S E F N É

A KIADVÁNY INDÍTÓ FŐSZERKESZTŐJE

KIRÁLY ISTVÁN

összk. ISBN 963 05 0871 0 XVI. kötet ISBN 963 05 6733 4 A kötet a Graboplast R T Grabolit E x t r a (AV) típusú borítóanyagával készült.

© Akadémiai

Kiadó, Budapest 1994

Printed in Hungary

FŐMUNKATÁRSAK

BÁRDOS LÁSZLÓ (modern francia irodalom) BERNÁTH ISTVÁN (skandinávok, németalföldiek, francia-belgák) BIERNACZKY SZILÁRD (FeketeAfrika) BÍRÓ MARGIT (grúz) BÖGÖS LÁSZLÓ (Burma, Kambodzsa, Laosz, Thaiföld^ Vietnam) BOJTÁR ENDRE (lengyel, lett, litván) BORZSÁK ISTVÁN (latin nyelvű irodalmak) BUDA BÉLA (irodalompszichológia) CARUHA VANGELIÓ (újgörög) CSONGOR BARNABÁS (klasszikus kínai) CSŰRÖS KLÁRA (XVII. századi francia irodalom) DOMOKOS PÉTER (finnugor nyelvek) DOROGMAN GYÖRGY (spanyol nyelvű irodalmak) FALUBA KÁLMÁN (katalán) SZ. FARKAS JENŐ (román, moldován) FEHÉRVÁRI GYŐZŐ (észt) FÓNAGY IVÁN (stilisztika) FÜSSI-NAGY GÉZA (szuahéli) GALLA ENDRE (modern kínai) GOMBÁR ENDRE (finn) GYTVICSÁN ANNA (szlovák) HAZAI GYÖRGY (török nyelvek) HERCZEG GYULA (olasz, rétoroIVÁNYI TAMÁS (arab)

JEREMIÁS ÉVA (iráni nyelvek) JUHÁSZ PÉTER (bolgár) KÁKOSY LÁSZLÓ (egyiptomi, kopt) KAPITÁNFFY ISTVÁN (bizánci) KARA GYÖRGY (mongol) KERESZTES LÁSZLÓ (lapp) KOMÁROMI SÁNDOR (bibliográfia) KOMORÓCZY GÉZA (akkád, arameus, hettita, sumer) KRETZOINÉ VALKAY SAROLTA (amerikai és kanadai irodalom) LŐKÖS ISTVÁN (délszláv irodalmak) MÁDL ANTAL (német nyelvű irodalmak) MARÓTH MIKLÓS (szír) ORMOS ISTVÁN (Etiópia) OSVÁTH GÁBOR (koreai) PADÁNYI KLÁRA (XVI1T. századi francia irodalom) PÁL FERENC (portugál nyelvű irodalmak) PAPP ÁRPÁD (újgörög) RAJ TAMÁS (héber, jiddis, ivrit) RÓNA-TAS ANDRÁS (csuvas) SCHÜTZ ISTVÁN (albán) SCHÜTZ ÖDÖN (örmény) SIKLÓS OLGA (színháztudomány) SZABICS IMRE (régi francia irodalom) SZALMÁST PÁL (örmény) SZEPES ERIKA (verstan) SZEPESSY TIBOR (ógörög) TAKÁCS FERENC (angol) TASNÁDI EDIT (török irodalom) TÖRÖK ENDRE (orosz)

TÖRÖK SÁNDOR (Indonézia, Malaysia) UDVARI ISTVÁN (ukrán) ÚJHELYI SZILÁRD (film) VARGA-HASZONITS ZSUZSA (eszperantó) VARRÓK ILONA (japán)

VEKERDI JÓZSEF (ind nyelvek) VOIGT VILMOS (folklór) ZÁDOR ANDRÁS (cseh) ZEMPLÉNYT FERENC (irodalomelmélet) ZÓLYOMI GÁBOR (sumer, akkád)

Az újabb lektorok, szerzők és egyéb munkatársak jegyzékét az utolsó kötetben közöljük.

u uaim: —>keIta irodalmi

szakaszában, a K o n b a u n g korszakban Alaungpaja és Bodopaja királyok uralkodása idején m ű k ö d ö t t . Költői p á l y á j á t -+linga v e r s f o r m á j ú művekkel kezdte, kiemelkedőbbek a z o n b a n -* tajadzsin m ű f a j ú rom a n t i k u s elbeszélő költeményei. A vak költő linga m u n k á i közül a legjelentősebb a Hanlin története. Mintegy nyolc tajadzsin elbeszélő k ö l t e m é n y t írt. K e z d e t b e n ezek is b u d d h i s t a t é m á j ú a k v o l t a k . Az egyikben 28 p a g o d a t ö r t é n e t é t verselte meg. egy másikban megírta azt a l e g e n d á t , hogy K í n a hogyan szerezte meg Buddha fogát. Legjelentősebb m ű v e a Rámájana b i r m á n feldolgozása, a Ja-zavi tajadzsin. Az indiai eposz thai közvetítéssel került a b i r m á n királyi u d v a r b a , s h á r o m b i r m á n v á l t o z a t a közül az elsőt ő készítette el 1775-ben. Másik jelentős m u n k á j a , a Minzet jazavin thagyin, B u r m a legendás verses k r ó n i k á j a . O írod.: Bausani: Le l e t t e r a t u r e del sud-est asiatico (1970); H l a Pe: The P o e t r y of Burma (Journal of t h e B u r m a Research Society, 1971); J u . M. Oszipov: L i t y e r a t u r i Indokit a j a (1980). Bőgős László

formák

uaithne: —> kelta irodalmi

formák

Uálláda: —• Valláda Uan Trai fün csaj] (írói név); Nguyén Huy Tit (családi név); (La Son j á r á s , 1743—Hué, 1790): vietnami költő. A m a gas beosztású írástudó család s a r j a 17 éves k o r á b a n vizsgázott az írástudók versenyén. Előbb H a T a y t a r t o m á n y p r e f e k t u s a volt, m a j d H u n g H o a b a n t ö l t ö t t be k a t o n a i tisztséget. Anyósa halálát követően visszavonult a szülőfalujába, és az országban e l u r a l k o d o t t zűrzavar m i a t t véglegesen t á vol m a r a d t a hivatali élettől. A T a y Son-i parasztfelkelés szolgálatába lépve 1790ben H u é b a ment. (Rokonságban állt Nguyén Duval, a költővel, s egyik fia, a természettudós Nguyén Huy Hó (1783—1841) is írt Mai dinh móng ky ('Álombeli u t a z á s a szilvafa kioszkba') c. egy sikeres verses regényt.) O Évszázada a névtelen verses regények korszaka volt. E k o r d i v a t n a k hódolva a l k o t t a meg a kínai h a t á s t m u t a t ó , 1500 soros, nőm írásjelű Hoa tién truyén ('Virágos lapok") c. verses regényt. A kalandokkal teli szerelmi történet két fiatal m e g p r ó b á l t a t á s a i t és szerenesés egybekelését beszéli el. Az u t ó k o r r a m a r a d t változatot egyik rokona, Nguyén Thien és Vű Dai Van dolgozta át. O írod.: M. D u r a n d : Introduction á lá l i t t é r a t u r e v i e t n a m i e n n e (1969); Anthologie de la littérature v i e t n a mienne (2. köt., 1973). Bőgős László

U Aung Ta (családi név); Daun Nve Szhvej (írói név); (Taton. 1931—): birmán (Burma) költő, író. A 2. világháború után f e l t ű n t nemzedék t a g j a . Költeményeiben és elbeszéléseiben Burma időszerű kérdéseiről szól. A háború ellen e m e l t e fel szavát a Nji-alco matha ('A háború és a nép', 1952) c. elbeszélő költeményében, amelyet h a z á j a irodalmi d í j á n a k első f o k o z a t á v a l is elismertek. M u n k á s s á g á b a n ú j fejezet kezdőd ö t t szatirikus verseivel. A h a t v a n a s évtizedben négy verseskötete jelent meg, közt ü k a Nja-nei ('Gyöngyfonal költemények', 1966) és a Si-zen ( ' K e d v e s arc', 1967). O írod.: G. P. Popov: B i r m a n s z k a j a lityer a t u r a (1967); J . A. Z a p a d o v a : V sztranye ggye tyecsot I r a v a d i (1980); Iz birmanszkoj poezii X X . veka (1983). Bőgős László

Uari, Malek: ->Ouary, Malek uath: -»kelta irodalmi formák, umjárás uatha: —nV irodalmi formák,

purgatóriir

irodalom

Uath Beinne Étair: —>purgatóriumjárás Uath Dercce Ferna:

U Ba Csoe (1893—Rangún, 1947. júl. 19.): b i r m á n (Burma) költő, irodalmár, politikus. Az 1930-as é v e k b e n az angol gyarmati u r a l o m elleni függetlenségi mozgalmak idején verseivel b u z d í t o t t a honfitár -

-+purgatóriumjárás

U Aung Hpjo (1738 k.- 1803 k.): b i r m á n (Burma) költő. A birmán irodalom virágzó 7

UBAJD Ubajdulláh kán; Ubaydulláh xán (tudományos átírás); Abul Gázi Ubajdulláh Bahadur kán (teljes név); Ubajdi; Kul Ubajdi (írói nevek); (Vazír, Üzbegisztán. 1486— B u h a r a , 1539): c s a g a t á j költő. Buharai kán (ur.: 1533—1539), a saibánida dinasztia t a g j a . Apja, Mahmúd szultán a dinasztiaalapító, Muhammad Saibáni öccse volt. Ubajdulláh m á r fiatalon részt v e t t nagyb á t y j a h a d j á r a t a i b a n , m a j d a n n a k halála után, Köcskündzsi k á n (1510—1530) és fia Abu Szaid (1530—1533) uralkodása a l a t t Buhara k o r m á n y z ó j a k é n t (1513-tól) jelentős sikereket é r t el a perzsák ellen, K h o r á szán b i r t o k l á s á é r t vívott h a r c o k b a n , s 1529-ben H e r a t o t is elfoglalta. Trónralépése után h a t e r e d m é n y e s h a d j á r a t o t vezet e t t K h o r á s z á n b a , melynek eredményeként a p e r z s á k a t t á m o g a t ó fíábur végleg kiszorult Közép-Ázsiából. O U b a j d u l l a h mestere a költészetben és a t u d o m á n y o k ban a kor egyik legkiválóbb t u d ó s a , alíszfaháni volt. Költészetének j a v á t csagat á j gazel]ei {-*ghazal) a d j á k , de írt ezen kívül —>rubáíksit, néhány muszaddaszt és mukhammaszt, egy —• tardzsí-bandot, egy —>tarkíb-bandot, egy ->szákinámét, mesznem'ket (-+masznáví) is. Egy jellegzetesen közép-ázsiai m ű f a j b a n , a hikmetben is t ö b b m ű fűződik a nevéhez. Ez a szótagszámláló verseléssel íródott, vallásos t é m á k a t feldolgozó versforma, mely nevét Ahmet Jeszevi l)iván-i H i k m e t c. misztikus, vallásos munkájáról k a p t a , s a jeszevi rendet t á m o g a t ó saibanidák h a t a l o m r a j u t á s a u t á n j ö t t div a t b a . U b a j d i gazeljei és rubáíai fő t é m á j a a földi és a misztikus értelemben v e t t szerelem. Hosszabb lélegzetű m u n k á i a vallásos élet egyéb aspektusaival, a hívők kötelezettségeivel is foglalkoznak. A legkülönfélébb v e r s m é r t é k e k b e n írott versei stílusukban Neváit idézik, de nélkülözik az ő eredetiségét, könnyedségét. Csagatáj versein kívül írt még a r a b és perzsa nyelvű verseket is. O Fő művei: Szalavátnáma ('Az imádkozás könyve'); Gajratnáma ('A h a r a g könyve'); Szabrnáma ('Az elégedettség könyve'); Savknáma ('A v á g y a k o z á s könyve'); Makálát ('Beszélyek'). O írod.: J. E c k m a n n : Die tschagataische L i t e r a t u r ( P h T F , 1965): H. F . H o f m a n : T u r k i s h L i t e r a t u r e (1969); M. Alpargu: Bir özbek h a m U b e y d u l l a h han (Türk K ü l t ü r ü , 1992, 3.). Féri Benedek

sait. Az irodalom, a szépművészet és a zene p á r t f o g ó j a k é n t a d t a ki az 1930-as években a Deedok c. magazint, s erre u t a l v a használt a neve előtt jelzőként l a p j a nevét is. A megbecsült fábiánust — a J . S. Furnivall a l a p í t o t t a B i r m á n F a b i a n Liga t a g j á t — a fiatal t h a k i n vezetők t a n í t ó j u k n a k és irán y í t ó j u k n a k t a r t o t t á k (—•Thakin-mozgalom). Az 1938-ban m e g a l a k í t o t t Birmán í r ó k Szövetsége elnöke volt, melyet a gyarmati h a t ó s á g o k szinte m e g a l a k u l á s a k o r bet i l t o t t á k , a japán megszállást követően, 1942-ben azonban ú j j á é l e d t . A szövetség erkölcsi és anyagi t á m o g a t á s t n y ú j t o t t az íróknak, s 1943-ban megszervezte a Szaszabo nyejt ('Az írók n a p j a ' ) , a m e l y azóta is a b i r m á n k u l t ú r a h a g y o m á n y o s ünnepe. U Ba Csoe a 2. világháborút követően, a függetlenség elnyeréséért f o l y t a t o t t tárgyalások idején Aung Szan k o r m á n y á n a k t á j é koztatási minisztere volt, s a jobboldali erők puccskísérletekor, Aung Szann al e g y ü t t meggyilkolták. O írod.: Maung Maung: A u n g San of B u r m a (1962); G. P. Popov: B i r m a n s z k a j a l i t y e r a t u r a (1967); Ubajdulláh kán Ubajd-i Zákání; Ubayd-i Zákáni (tudom á n y o s átírás); (Kazvín, 1300 k.—Siráz, 1371 k.): klasszikus perzsa költő, író. Eletéről keveset t u d u n k , csak a n n y i bizonyos, hogy élete j a v á t Sirázban t ö l t ö t t e . Az igényes versírással az indzsuida Abu Iszhák (?—1346) uralkodása a l a t t h a g y o t t fel, s hogy p á r t f o g ó j a kedvébe j á r j o n , ettől kezdve szinte kizárólag k ö n n y e d e b b , szatirikus, gúnyolódó, m á s költőket kifigurázó verseket írt. Szegényen halt meg, n a g y adósságot h a g y v a maga u t á n . O Költői művei: Díván (ua.); Ussák-náma ('Szerelmesek könyve') Iráki azonos c. m ű v e m i n t á j á r a ; mesznevijét (->masznavi) 1350-ben néhai p á r t f o g ó j a , Abu Iszhák emlékére írta; Kaszida-i mús u gurba ( ' K a s z í d a a macskáról és az egérről'); Fálnáma-i vuhús u tujúr ('Vadak és m a d a r a k jóskönyve'); Hazliját ('Mókázások'). O Prózai művei: Ahlák alasráf ('A nemesek erkölcse', 1339); Szad pa?id ('Száz jótanács'); Rís-náma ('A szakáll könyve'); Fálnáma-i burúdzs ('A csillagok jóskönyve'); Riszála-i taariját ('Definíciók könyve'); Riszála-i dilgusá ('A szíveket megnyitó t r a k t á t u s ' ) ; Navádir al-amsál ("Példázatok gyöngyszemei'). O Magyarul: 5 vers (Gyárfás E., Perzsa költők antológiája, 1965). Féri Benedek

U Ba Njun (családi név); Maung Szitu (írói név); (1918—): birmán (Burma) író. A tanári pályán indult, de írói sikerei n y o m á n csak az i r o d a l o m n a k élt. Elbeszéléseit 1938-ban kezdte közölni. A 2. világháború utáni írásaiban - Fjon tame-me ('Gyönyö8

UBI matosan írt Dittamondo ('Az ismert világ földrajza'). Elképzelése szerint — Dante hatásáról t a n ú s k o d ó álom u t á n — a leírt vidékeken — E u r ó p á t , A f r i k á t és Ázsia egy részét az E r é n y és Caius J u l i u s Solinus, a 3. sz.-ban élt f ö l d r a j z t u d ó s vezetésével járja be. Ahogy SolinusszaA s még k o r á b b a n az i f j a b b Pliniusszal találkozik, szintén Daniévá utal. A t o v á b b i a k b a n a z o n b a n valóban az akkori ismeretek szerinti hű tárgyi leírást képes n y ú j t a n i . T ö b b s z ö r tesz s a j á t politikai felfogásának megfelelő történelmi utalásokat; így pl. R ó m á v a l k a p c s o l a t b a n ugyancsak k á r h o z t a t j a a N a g y Constantinus-féle a d o m á n y o z á s t , a m e l y az akkori ismeretek szerint m e g a l a p o z t a volna a pápai állam kialakulását. -ló ghibellinként ostorozta a p á p a i k ú r i a g a z d a g s á g á t és állítólagos fényűzését, jóllehet azt m á r nem fog a d t a el, hogy a p á p a székhelye Avignon legyen. Firenzéről, a h o n n a n a p á r t o s k o d á s t á v o l t a r t o t t a s száműzetésre kényszerítette, szeretetteljes vágyakozással beszél; híres az olasz hazáról szóló, e m e l k e d e t t stílusú és e l r a g a d t a t o t t leírása. O Kiad.: Le liriche edite ed inedite di Fazio degli Uberti ('Fazio degli U b e r t i k i a d o t t és kiadatlan költeményei', R. Renier kiad., 1883); II Dittamondo e le Rim,e ('Az ismert világ földrajza és a k ö l t e m é n y e k ' , G. Corai szerk.. 2 köt., 1952). O Magyarul: 1 versrészlet (Rónai M. A.. Nyolc évszázad olasz költészete, anto., 1957). O írod.: G. Corsi: A p p u n t i sul D i t t a m o n d o di Fazio degli Uberti (1917); uő: Canti d ' a m o r e e di p a r t e in un poéta del Trecento (1928); B. Croce: Fazio degli Uberti ed altri lirici del T r e c e n t o (La Critica, X X I N . 1931). Herczeg Gyula

rű reggel', elb.) — h a t á r o z o t t a n és meggyőzően szólt a hazaszeretetről, a nép boldogulását szolgáló munkáról. A népszerű prózaíró t ö b b m i n t 20 regényt és mintegy 300 elbeszélést a d o t t ki. Bögös László Überbrettl: a kabaré egyik elterjedt német megnevezése. E. von Wolzogentől származik, aki 1900-ban Berlinben e névvel a l a p í t o t t (elsőként Németo.-ban) ilyen int é z m é n y t , a Brettl ('kabaré, brettli') szóból F . Nietzsche ,,Übermensch"-ének analógiáj á r a képezvén az Überbrettl szót. O írod.: H. Schwerte: Überbrettl (Germanisch R o m a n i s c h e Monatsschrift, 1953). Kovács Endre überdehnte Hebung: —>Senkung Überdrama: —• szuper dráma übergehende Reim: - m m Überredung: -> meggyőzés Uberti, Fazio degli (Pisa, 1305 és 1310 között—Verona?, 1368 után): olasz költő. Híres ghibellin család sarja; a család következetesen császárpárti volt, emlékezetes t a g j a volt az 1264-ben elhunyt F a r i n a t a degli Uberti, akivel Dante a Pokol 10. énekében találkozik. Fazio politikai felfogásában hű m a r a d t a családi h a g y o m á n y o k h o z . Mivel az Ubertik Firenzéből t ö r t é n ő kitilt á s a még mindig érvényben volt, v á n d o r költőként kereste kenyerét. O Szívesen látták a ghibellin u d v a r o k b a n , pl. a veronai Della Scala családnál, vagy Milánóban, Luchino Viscontiná, 1. O Költeményeiben politikai canzonék és főként a -*•dolce stil nuovo kelléktárából származó szerelmes szonettek v á l t a k o z n a k . A császári restaurációban r e m é n y k e d e t t . 1343-ban keletkezett, B a j o r Lajoshoz intézett canzonéjában a császári m ú l t nagyságával érvel. í g y igyekszik rávenni a császárt, akit az általa k r e á l t V. Miklós ellenpápa k o r o n á z o t t meg 1328ban, a v a t k o z z é k be ú j r a az olasz áílamok ügyeibe, s jöjjön sereggel Itáliába. Egy m á sik, 1355-ben írott canzonéjában viszont indulatos hangon szól u t ó d j á h o z , TV\ Luxemburgi Károlyhoz, aki eljött ugyan I t á liába, de csak azért, hogy megsarcolja. A f e l h á b o r o d o t t költő szerint baglyok ülnek IV. Károly zászlóin. Feltrino da Montefeltro feleségéhez, Ghidola Malaspinához írott s z o n e t t j e i t helyenként realista, őszinte érzelmeket kifejező, az igazi szerelem átélését tükröző részletek színezik. O F o n t o s m ű v e az 1346 és 1367 között t e r z i n á k b a n folya-

Überzeugung: —>meggyőzés U Bha Shein: -» Maha

Hszvej

U Bi (20. sz.): birmán ( B u r m a ) író. A páli nyelv és irodalom t u d ó s a , egy időben a ranguni brit Legfelsőbb Bíróság f o r d í t ó j a volt. Az angol g y a r m a t o s í t ó k k a l szembeni hazafias állásfoglalás irodalmi megnyilvánulásaként 1922-ben k e z d t e közzétenni a Thuthaudita Mahajazauingyi c. ismert krónikasorozatot. A sorozat befejező, hatodik kötete 1933-ban jelent meg, s lényegében a két nagy k r ó n i k a — a Hmannan jazavin ("Az üvegpalota k r ó n i k á j a ' ) és a Konbaungset jazavin ('A K o n b a u n g - d i n a s z t i a krónikája') — u t á n n y o m á s ú kiadása. O írod.: Tin Ohn: Modern Historic-al Writing in Burmesen (D. G. E. Hall: Historians of South East Asia, 1961). Bögös László 9

UCDEL caise-ben. A d a r a b b a n számos célzás volt magánéletére, boldogtalan házasságára. E g y évvel később megírta következő színm ű v é t : Le Retour de mari ('A f é r j hazatér', 1858), amely a z o n b a n sokkal kisebb sikert a r a t o t t . T ö b b d a r a b o t írt a T h é á t r e de Vaudeville-nek: La Seconde Jeunesse ('Második ifjúság', 1859); La Charmeuse ('Az elbűvölő', 1864); Tamara (ua., 1869). Elsősorb a n a z o n b a n regényei t e t t é k őt ismertté, melyek közül n é h á n y a t m a g y a r r a is leford í t o t t a k n e m sokkal megjelenésük u t á n : Raymond (ua., 1861); Le Mariage de Gertrude ('Gertrúd h á z a s s á g a ' , 1862); J'avais une marraine ('Volt egy k e r e s z t a n y á m ' , 1863); La Comtesse Diane ("Diána grófnő', 1864); Une Derniére Passión ('Egy utolsó szenvedély', 1866); Jean de Chazol (1869: Huszár I., ua., 1869); Mon Oncle Barbassou (1867: Sasvári A., B a r b a s s u n a g y b á t y á m , 1876); L'étoile de Jean (1878: Fái J . B., J e a n csillaga, 1880; n. n. Az ő védence, 1906); La Buveuse de perle ('A gyöngyivó asszony', 1881); Mlle Blaisot (1884: uo, Blaisot kisasszony, 1888); Joconde Berthier (1886: Molnár Gy., Berthier J o c o n d a , 1898); Antoinette ma cousine ('Antónia u n o k a h ú g o m ' , 1891). Budai Rita

Uc de la Bacalaria [ük d ö lá b á k á l a r i á j (12—13. sz.): provanszál t r u b a d ú r . A Limousin t a r t o m á n y b e l i U z e r c h e közelében, a mai Bachélerie-ben s z ü l e t e t t . Gaucelm Faidit és Savaric de Mauléon k o r t á r s a volt, akikkel e g y ü t t szerezte nevezetes partimenjét (—>•jeu parti), párbeszédes vitakölteményét. H a t verse m a r a d t f e n n , közülük egy canso (->chanson), h á r o m %ftenso, egy p a r timén és egy —>alba. O írod.: P. Bee: Anthologie des t r o u b a d o u r s (1979). Szabics Imre Uc de Saint-Circ [ük d ö szenszirk] (13. sz. első fele): provanszál t r u b a d ú r . G r a m a t k a n t o n b a n született, s Toulouse-ban kezdte költői p á l y á j á t . J á r t az ibériai királyságokban. Kasztíliában, A r a g ó n i á b a n és Leónban, s o k a t t a r t ó z k o d o t t Provence-ban, s végül I t á l i á b a n talált o t t h o n r a , ahol feleségül v e t t egy trevisói hölgyet. 1250 körül halt meg. Negyvennégy lírai költeménye m a r a d t fenn — tizenöt canso {-*•chanson), tizennyolc sirventés és t ö b b -+tenso, amelyeket más t r u b a d ú r o k k a l e g y ü t t a l k o t o t t . T r u b a d ú r - , , é l e t r a j z o k a t " (vida) is készített, t ö b b e k között neki k ö s z ö n h e t j ü k Bernardde Ventadour költői p o r t r é j á t . O írod.: E. Hoepffner: Les T r o u b a d o u r s dans leur vie et d a n s leurs oeuvres (1955); R. Lafont—Chr. Anatole: Nouvelle histoire de la littérature occitane, I. (1970). Szabics Imre

Uchida H y a k k e n ; Ucsida H j a k k e n (írói név); Uchida Eizö (eredeti név); (Okavamashi, 1889. m á j . 29. 1971. á p r . 20.):'jap á n író. Szaké készítéssel foglalkozó családb a n született, egyetlen fiúként. Műveiben g y a k r a n visszatérnek a család foglalkozásához fűződő emlékei. A T ö k y ö Egyetem n é m e t szakán végzett. Már középiskolás korától k ü l d ö t t k é z i r a t o k a t folyóiratoknak, és m e g i s m e r k e d e t t Tayama Kataial. Haiku-költészettel is foglalkozott, Natsume Söseki köréhez t a r t o z o t t . (3 végezte el Söseki n é h á n y művének k o r r e k t ú r á j á t , s ez felkeltette érdeklődését a j a p á n nyelv lejegyzésének szabályai iránt; erről tanulm á n y t is írt. Az egyetem elvégzése után családjával T ö k v ö b a költözött, ahol t ö b b főiskolán, ill. e g y e t e m e n n é m e t nyelvet tan í t o t t . 1934-től m á r csak az írásnak szentelte m a g á t . F ő k é n t novellákat írt, művei az esztétizmus i r á n y z a t á h o z állnak közel. O F ő b b novellái: Meido ('Túlvilág', 1921); Ryojun nyüjöshiki ('Győzelmes bevonulás P o r t A r t h u r b a ' , 1925); Jissetsu Söheiki ('Igaz t ö r t é n e t Söheikiről', 1950); Ahöressha ( ' B o l o n d v o n a t ' , 1951). O G y ű j t , kiad.: Uchida Hyakken zenshü ('Összes művei', 1971—1973, ill. 1986). Varrók Ilona

Uchard [üsrfr], B e r n a r d i n ; seigneur de Monspey; (16. sz. vége—17. sz.): francia költő. Szűkebb h a z á j a Bresse volt (Burgundiában), P o n t - d e Veyle-ben élt; jogász volt, és 1615-ben megyéjének p o l g á r a i t képviselte a rendi gyűlésen. O K é t m ű v e m a r a d t fenn, m i n d k e t t ő bresse-i (franko-provanszál) t á j n y e l v e n íródott: e n n e k köszönheti, hogy nevét ma alig ismerik. A Lo guemen dou pouro labory de Breissy su la pau que l'a de la garra ('A szegény bresse-i földműves siralmai a háború keservei m i a t t ' , 1615) huszonhét oldalas r í m b e szedett panasz X I I I . Lajoshoz. A La Piedmontoize ('Hősk ö l t e m é n y a piemonti c s a t á r ó l ' , 1619) F . Lesdiguiére itáliai győzelmeinek állít emléket. O írod.: E. Philipon: Un poéte bressan sous Louis X I I I (Annales Société de l'Ain, X X I I I , 1890). Csűrös Klára Uchard [üsrir], Mario (Párizs, 182-1. dec. 28.- uo., 1893. júl. 31.): f r a n c i a író. Először rézmetszést és zeneszerzést t a n u l t , m a j d tőzsdeügyekkel foglalkozott. 1857 márciusában m u t a t t á k be n a g y sikerrel első dar a b j á t , a Fiamminát (na.) a Comédie F r a n -

Uchida R o a n ; Ucsida R o a n (írói név); Uchida Mitsugu (eredeti név); Fuchian, 77710

UCHIY ami (írói nevek); (Edo, 1868. ápr. 5.-—1929. jún. 29.): j a p á n regényíró, irodalomkritikus, m ű f o r d í t ó . Nehéz g y e r m e k k o r a volt, é d e s a n y j á t korán elvesztette, s a p j a e z u t á n még kétszer nősült. A p j a züllött é l e t m ó d j a elleni lázadásként, egész életében p u r i t a nizmus jellemezte, s közel került a kereszténységhez, b á r nem keresztelkedett meg. A T ö k y ö s e n m o n g a k k ö b a n (a későbbi W a seda E g y e t e m ) angol nyelvet tanult, de t a n u l m á n y a i t nem fejezte be. Egyik rokona, az ismert műfordító, Inoue T s u t o m u Bungaku no hana c. folyóiratánál dolgozva kezd e t t érdeklődni az irodalom iránt. E g y Yamada Bimyöról írott k r i t i k á j a a v a t t a irod a l m á r r á , mely a Jogaku zasshi c. folyóiratban jelent meg. Ettől kezdve rendszeresen publikált. Futabatei Shimei és Dosztojevszkij művei voltak rá nagy hatással, utóbbinak j a p á n r a f o r d í t o t t a B ű n és bűnhődés c. m ű v é t ( j a p á n címe: T s u m i to batsu). A k í n a i — j a p á n háború u t á n az ún. eszmeregények. illetve nyomorregények felé fordult, s Higuchi lehiyö, Hirotsu Ryürö. Kawakami Bizan művészetét t á m o g a t t a . Az 1900-as években j u t o t t el a politikai regényig. ill. a társadalmi regényig, melynek ő az első képviselője híres, Kure no nijühachinichi ('December huszonnyolcadika', reg., 1898) c. m u n k á j á v a l . O Irodalomkritikusként a realizmus híve volt, bírálta a Kenyüsha k ö r íróit gesaku jellegű műveikért, s az eszme-, illetve nyomorregényektől a t á r sadalmi regényig e l j u t v a egy új irodalmi á r a m l a t a l a p j a i t r a k t a le. Ónálló m ű f a j szintjére emelte az irodalomkritikát. Fordít ó k é n t az orosz irodalom (Dosztojevszkij, Tolsztoj) b e m u t a t á s a mellett többek között Zola és Dickens tolmácsolásával h a t o t t a j a p á n n a t u r a l i s t a irodalomra. Az Omoidasu hitobito ('Emlékezetes emberek") és egyéb kötetei értékes f o r r á s t jelentenek a Meiji kori i r o d a l o m t ö r t é n e t szempontjából. O E g y é b műve: Bungakusha to naru hö ('Hogyan v á l j u n k i r o d a l m á r r á ' , irodalomelméleti t a n . , 1894). O G y ű j t , kiad.: Uchida Roan zenshü ('Összes művei', 1983). Varrók Ilona

m á s o l a t á r a a Taisho-kor végén találtak rá Shiga t a r t o m á n y b a n . Varrók Ilona Uchimura K a n z ö ; Ucsimura Kandzó (Edo, 1861. febr. 1 3 . - 1930. márc. 28.): japán teológus, esszéista. S z a m u r á j családból származott, a konfucianizmus szellemében nőtt fel, s megismerte a kínai i r o d a l m a t . E l ő b b a tokiói idegen nyelvek iskolájába j á r t , m a j d a sapporói mezőgazdasági főiskolára i r a t k o z o t t be, ahol keresztény szellemben folyt az o k t a t á s . K e r e s z t é n y hitre t é r t , de nem f o g a d t a el a n y u g a t i egyházak a t ; s a j á t o s a n j a p á n kereszténységet a k a r t teremteni, s 1882-ben m e g a l a p í t o t t a a sapporói önálló keresztény e g y h á z a t . 1884-ben az USA-ba u t a z o t t , ahol különböző egyetemeken t a n u l m á n y o z t a a kereszténységet. H a z a t é r t e u t á n t a n í t o t t , de elvesztette állását, m e r t nem t a r t o t t a be az o k t a t á s r a vonatkozó császári leirat követelményeit. Ez az eset országos v i t á t v á l t o t t ki az állam és a vallás ütközéséről. Ezt követően bejárt a az országot, s ez a l a t t az idő a l a t t írta — többek közt — a Kirisuto shinto no nagusame ('Egv K r i s z t u s hívő vigasza', 1893) c. művét. Az állammal való szembenállás ind í t o t t a m i n t s z a m u r á j származású, hazaszerető keresztényt a j a p á n k u l t ú r a és a keresztény vallás közti szintézis keresésére: Iesu to Nihon — futatsu no J ('Jézus és J a p á n - két J ' , 1926). O 1897-ben a Yorozuchöhöc. lap angol r o v a t á n a k szerkesztője lett. Az o r o s z — j a p á n h á b o r ú idején tiltakozott a h á b o r ú ellen; mindig mélyen érdeklődött a valódi t á r s a d a l m i p r o b l é m á k iránt. 1898-tól jelentette meg a Tökyödokuritsu zasshi ('Tokiói független folyóirat') c., m a j d 1900-tól az ezt felváltó Seisho no kenkyü ( ' T a n u l m á n y o k a Bibliáról') c. folyóiratokat, és v a s á r n a p o n k é n t s a j á t o t t h o n á ban t a r t o t t előadásokat a Bibliáról. J a p á n modernizálását az egy istenhit révén, az értékrend r e f o r m j á v a l vélte megvalósíthatónak. O Személyiségének, g o n d o l a t a i n a k olyan írók művészetében volt m e g h a t á r o z ó szerepe, m i n t például Shiga N a o y a , Masamune Hakuchö, vagy Mushanoköji Saneatsu. O Egyéb műve: How I Became A Christian ('Hogyan lettem keresztény', 1895). O G y ű j t , kiad.: Uchimura Kanzö zenshü ('Öszszes művei', 1931 1933. ill. 1980—1984); Uchimura Kanzö chosakushü ('Művei', 1953 —1955); Uchimura Kanzö shinkö chosaku zenshü ('Művei a hitről', 1961); Uchimura Kanzö eibum chosaku zenshü ('Művei angol nyelven', 1971—1973). Varrók Ilona

Uchigikishü; Ucsigikisú ( ' H a l l o t t t ö r t é netek g y ű j t e m é n y e ' ) ( I I . sz.): japán Heian kori -»se Uji shüi monogatariban t a l á l h a t ó setsuwákkal. W a k a n k o n k ö bun stílusban íródott; egyetlen f e n n m a r a d t

Uchiyama Chinken; Ucsijama Csinken (írói név); Uchiyama Naotoki (eredeti név); 11

UCUBO Udall [jwdöl], Nicholas; N. Uvedale (névváltozat); ( H a m p s h i r e megye, 1505?—London, 1556. dec. 23.): angol drámaíró. Az Oxfordi E g y e t e m elvégzése u t á n az E t o n College igazgatója, m a j d VT. Edward és I. Mária k e g y e l t j e és u d v a r i szerzője lett, utolsó éveiben pedig ismét iskolaigazgató W e s t m i n s t e r b e n . O í r t latin nyelvű versek e t és d r á m á k a t , f o r d í t o t t Terentius, Erasmus és mások műveiből, de legjelentősebb a l k o t á s a a Ralph Roister Doister (1552 k.: Szász I., H a n d a b a n d a Bandi, 1961) c. komédia, a m ű f a j első angol nyelvű d a r a b j a . A klasszikus szabályokat szigorúan betartó, ötfelvonásos v í g j á t é k b a n elsőként alk a l m a z t a a Plautus és Terentius által ter e m t e t t formai és jellemábrázolási hagyom á n y o k a t , de u g y a n a k k o r s a j á t o s a n angol k o m é d i á v á f o r m á l t a azáltal, hogy a főhőst a T u d o r - k o r jellemzőivel r u h á z t a fel és felh a s z n á l t a a középkori -+interlude-ok és -^moralitások jól bevált elemeit. O Magyarul még: 1 d r á m a (Szász T., Angol reneszánsz d r á m á k . 1961); 1 vers (Károlyi A m y , Vonzások és választások, anto., 1975). O írod.: M. Walter: Beitráge zu R a l p h R o y s t e r Doyster (Englische Studien, V., 1882); J . Hintón: Source of R a l p h Roister Doister (Modern Philology, X I . , 1913); W . L. Edgerton: Nicholas Udall (1965). ~ Szajfkó Péter

Uchiyama Gatei; (1723—1788. nov. 9.): japán költő. Ban Seizantól t a n u l t a a wakaköltészetet, az edoi rokkasen (hat neves költő) egyike. Költői iskolájához t a r t o z t a k az edoi —•kyöka (humoros waka) m ű f a j á n a k megteremtői, m i n t például Karakoromo Kisshü. Maga is művelte a kyöka m ű f a j á t . Versei Karakoromo K y ö k a w a k a b a s h ö ('A k y ö k a ú j h a j t á s a i ' ) c. g y ű j t e m é n y é b e n találhatók. melynek összeállításában maga is k ö z r e m ű k ö d ö t t , és amelyhez előszót is írt. Varrók Ilona Ucubo monogatari:

Utsubo

monogatari

Ucseni (írói név); Prakin Csumszaj (családi név); (Bangkok, 1931—): t h a i költőnő, írónő. K a t o l i k u s családból származik. A Csulalongkorn Egyetem f r a n c i a nyelv- és i r o d a l o m t a n á r a . A b s z t r a k t és szentimentális k ö l t e m é n y e i t Kopja klip tong ('Aranyló láthatár') c. 1956-ban a d t a ki. A hagyományos thai v e r s f o r m á k b a n (—•klem) írt költeményeit Kukrit Pramoj közölte Sziám Rath c. l a p j á b a n . Költészete f ő k é n t a fiatalok körében v á l t közkedveltté, az idősebb nemzedék felfogását túl m o d e r n n e k , nyelvezetét pedig a b s z t r a k t n a k t a l á l t a . Nid Navaksza álnéven n é h á n y prózai írással is jelentkezett. O írod.: V. K o r n y e v : L i t y e r a t u r a Thailanda (1971); Meredith Borthweck: Three Modern Thai Poems; Mrs P r a k h i n Xumsai ( Q u a d r a n t , 1970); J . N. Mosel: C o n t e m p o r a r y Thai P o e t r y (Lotus, 1971, 7.). Bögös László Ű c Trai: —• Nguyen

udarnyik orosz irodalmi formák) Bojtár Endre

Trái

Udajrám, R a n c s h ó d b h á í : bháí U d a j r á m

—•Rancshód-

Udakon (1924—1951): t h a i író. Orvosi t a n u l m á n y a i t súlyos tüdőbetegsége m i a t t kénytelen volt megszakítani. H u m a n i s t a elbeszéléseivel a negyvenes évek második felében t ű n t fel. Művei — a betegeskedő szerző h a n g u l a t á t is visszatükrözve - komor légkörűek. Két legismertebb elbeszélését 1950-ben írta: kora kegyetlen rendszerével szembeni pszichológiai lázadását ábrázoló Szantya-tajan mut ('Sötét ösztön') c. műve szexuális n a t u r a l i z m u s á v a l döbbentette meg olvasóit, míg a Bon fun faendia thai ( Thai földön') egyértelműen politikai töltésű. í r ó i k i b o n t a k o z á s á n a k korai halála vetett véget. O G y ű j t , kiad.: Csivit ('Elet', elb.-ek. 1963). O 'írod.: T y i t a k a s z e m : T h e D e v e l o p m e n t of Political a n d Social Consciousness in t h e Thai S h o r t Stories (l)avidson—Cordell: The Short S t o r y in South Kast Asia, 1982). Bögös László

Ude [tíde], K a r i (Düsseldorf 1906. jan. 14.—): n é m e t esszéista, elbeszélő. Filozófiát és germanisztikát, m a j d színház-, művészet- és z e n e t ö r t é n e t e t h a l l g a t o t t a bonni, marburgi, m ü n c h e n i és párizsi egvetemen. 1926-tól Münchenben él. 1946 ó t a a Welt und Wort c. irodalmi folyóirat kiadója. O Elbeszélőként a 19. sz.-i irodalomhoz és a n n a k stílusához kapcsolódnak írásai, humorizáló vázlatai, kultúrkritikai esszéi és részben epigonális novellái. O F ő b b művei: Das Ringen um die Franziskus-Legende ('Küzdelem a Szent Ferenc-legenda körül', nla, 1932); Hier Quack! ( ' I t t Quack!', reg., 1933); Die Pferde auf Elsenhöhe ('Az elsenhöhei lovak', elb.-ek, 1942); Ottó von Taube 12

UDMUR álló táncosok, a k i k m i n t e g y vetélkednek egymással, a legkülső körben a tapsolók és a dobosok, végül a nézők helyezkednek el. A felvonulással, rituális szertartásokkal kezdődő és záródó t á n c j á t é k fő részeiben a szóló és a kórus felelgető dalai rituális és a törzsi múlt jeles eseményeiről szóló -*•történeti énekeket a d n a k elő. O (->táncjátékok, Nigéria irodalma) O írod.: G. G. D a r a h : D r a m a t i c P r e s e n t a t i o n in U d j e D a n c e Perf o r m a n c e of t h e U r h o b o (Drama a n d Thea t r e in Nigéria, szerk. Y. Ogunbiyi, 1981); G. D. E k p e n y o n g : Festivals in Nigéria (1981). Biernaczky Szilárd

(ua., esszék, 1964): Besondere Kennzeichen {'Különleges ismerte tőjelek', életrajzok, 1964); München leuchtete ('München fénylett', városmonográfia. 1979); 1200 Jahre Schwabing ('Schwabing 1200 éves története', 1982). O írod.: H. K u n i s c h : H a n d b u e h der Gegenwartliteratur (1965); U. Knöller — S e y f f a r t h : K. Ude als E s s a y i s t (1971); E. Dünninger: K a r i Ude (1986). Kerekes Gábor Udecbukwu [udicswku] Obiora (KeletNigéria, 1946—): angolul a l k o t ó nigériai író. Az Onitsha, m a j d a Zariai Egyetemen végzett e l ő t a n u l m á n y o k u t á n 1972-ben d i p l o m á z o t t a Nsukkai E g y e t e m Irodalmi és Képzőművészeti K a r á n . A festészet és az irodalom iránti érdeklődése és tehetsége m á r iskoláskorában m e g n y i l v á n u l t . Legkedveltebb m ű f a j a a d r á m a : színházművészettel is foglalkozott, s z í n t á r s u l a t o t , művészeti egyesületet f Odunke) a l a p í t o t t . Lírai költeményei hazai k i a d á s b a n angolul, külföldön kisebb, német n y e l v ű antológiá k b a n jelentek meg. O Magyarul: 3 vers (Gergely Ágnes, Dobsirató, a n t o . , 1977). Füssi-Nagy Géza udehe irodalom és irodalmi formák: az orosz Távol-Keleten, a t e n g e r p a r t i és a habarovszki h a t á r t e r ü l e t e n élő 1300 főnyi udehe nép irodalma. N y e l v ü k a mandzsut u n g u z nyelvek déli, azaz m a n d z s u ágához tartozik, folklórjuk hasonló a n a n a j h o z (—>nanaj irodalom, orocs irodalom és irodalmi formák, orok irodalom és irodalmi formák). Az önálló írásbeliség k i a l a k í t á s a az 1930-as években, a nép igen csekély száma m i a t t nem j á r t sikerrel, s m a a közeli rokon n a n a j irodalmi nyelvet h a s z n á l j á k (—>nanaj irodalmi formák). E g y e t l e n s z á m o t t e v ő írójuk Dzsanszi Kimonko. Az u d e h e nép fia volt Derszu Uzala (Udzsala) V. K . Arszenyev távolkeleti útleírásának hőse is (1923: Makai T., Az őserdők fia, Derszu Uzala, 1948). U. Kőhalmi Katalin udgíti: a verssorban csak a m o r á k számát megkötő egyik időmértékes versforma a késői szanszkrit és prákrit irodalomban (~+árjá). Üdi, Jiiri:

Viiding,

Juhan

Udjogaparwa: —»jávai irodalom udmurt irodalmi formák; votják irodalmi formák: A viszonylag egyszerű g r a m m a t i k á j ú , nyelvjárásilag n e m különösebben tagolt u d m u r t (votják) nyelv a komival e g y ü t t a finnugor nyelvcsalád permi á g á t a l k o t j a . Egységesülőben levő irodalmi vált o z a t a 7 m a g á n h a n g z ó t és 26 mássalhangzót ismer. Szókészletében jelentős az onom a t o p o e t i k u s s z a v a k (-*• hangfestés) arán y a . K ö t ö t t h a n g s ú l y a mindig az utolsó szótagra esik. O E z d ö n t ő e n m e g h a t á r o z z a a szótagszámláló vers ritmusát, a m e l y b e n a hangsúlyos j a m b i k u s - a n a p e s z t i k u s lejtés dominál, bár t i s z t a előfordulásuk ritka; egyszótagos, h a n g s ú l y o s szavak közbeékelődésével hangsúlyos trocheusok és d a k t i lusok is színezik. A népdalok között a leggyakoribb a keresztrímmel, félrímmel, ill. visszatérő rímmel összekapcsolt 4 soros vers; a sorok á l t a l á b a n 3 vagy 4 v e r s l á b a t t a r t a l m a z n a k . A műköltészet mind a ritmus, mind a rímelés tekintetében változat o s a b b : különféle strófaszerkezeteket használ, s — orosz h a t á s r a — ismeri a rímtelen szabadverset és a Majakovszkij-típusú „lépcsőzetes verset" is. A t ö b b szótagú és a belső rímek, az alliterációk és a hangutánzó szav a k szívesen a l k a l m a z o t t zenei díszítő elemei az u d m u r t versnek. O Műfaji tekintetben az u d m u r t népköltészet reprezentatív formái mindenekelőtt az alkalmak és érzelmek különbözőségétől meghatározott, szövegimprovizációra lehetőséget n y ú j t ó népdalok. Nyelvi, szemléletbeli jellegzetességeikre példa: Oj a n a j e , kirszije, jirszije vuvil sasi luoz! Oj a n a j e , kirszije, kikije csorigszöm luoz!

Udje [udzse]: a nigériai urhobók népi táncfesztiválja. É v e n t e egyszer, t ö b b — de legfeljebb nyolc — n a p o n á t t a r t j á k . A t á n c t é r közepén U h a n g w á n a k (a táncosok védőszentjének) jelképe áll, k ö r ü l ö t t e a négy vezető énekes, azok körül a mágikus jelmezekbe öltözött, p á r o n k é n t szemben

Jó anyám, hajam már Jó anyám, kezecském

j ó süvem, vízi sás lesz. j ó süvem, halpikkely lesz.

(ford.: 13

Képes

G.)

UDMUR lődés ú t j á t , de az irodalmi nyelv megteremtése, a korszerű f o r m á k , m ű f a j o k birtokbavétele, az egyéni m o n d a n i v a l ó és hangvétel megtalálása n a p j a i n k r a m á r jórészt megold o t t feladat. O Az önkifejezés és a szabadon szólás örömét ízlelgető tollforgatók közül h a m a r o s a n , m á r az 1920-as évek elejére k i v á l a s z t ó d t a k a tehetségesebbek, akik színvonalas lírával f e j e z t é k ki népük gondjait, örömeit (Asalcsi Oki, Gerd Kuzebaj, M. Kedra). Az 1930-as é v e k t ő l mindinkább a politikai költészet k e r ü l t előtérbe (G. Medvegyev, M. Konovalov, M. Petrov)\ az ú j a b b fejlődési szakaszt a b o n y o l u l t a b b problem a t i k a , a személyesség és közéletiség korszerűbb arányai, v á l t o z a t o s a b b formák jellemzik (Ny. fíajtyerjalcov, F. Vasziljev, A. Uvarov). O A lírával egyidős d r á m a eleinte az á t a l a k u l ó világ kérdéseit f o g a l m a z t a meg; a régi és az ú j h a r c á t , a maradiság, iszákosság, a b a b o n á s hiedelmek, a családfői zsarnokság jelenségeit m u t a t t a be did a k t i k u s - a g i t a t í v — az esztétikai szempont o k a t jórészt mellőző — célkitűzésekhez igazodva (T. Sz. Mihejev). A későbbi, komol y a b b d r a m a t u r g i a i felkészültséggel írt színművek többsége is a falu életével foglalkozik (V. Szadovnyikov). O A próza nehézkesebben indult, l a s s a b b a n érlelődött, de az 1920-as évek végétől m á r a regény v á l t az u d m u r t irodalom r e p r e z e n t a t í v m ű f a j á vá. A legjobb alkotások t é m á i t az u d m u r t történelem nevezetes eseményei — a Pugacsov-felkelésben való részvételük, az udm u r t parasztok ellen i n d í t o t t , hírhedt rituális gyilkossági per, az ú j a b b idők harcai, sorsfordulói — s z o l g á l t a t t á k , s ezekben a t á r s a d a l o m - és lélekrajz mélysége igényes kompozícióval és a népnyelvből is merítő, friss, színes stílussal párosul (T. Arhipov, M. Kedra, G. D. Kraszilnyikov, M. P. Petrov). O A sztálini korszakban az u d m u r t értelmiséget megtizedelték, s a legnagyobb tehetségek likvidálását (Gerd Kuzebaj, M. Kedra), ül. korai halálát (G. Kraszilnyikov, F. Vasziljev, R . Valisin) e kis nép irodalmi élete máig nem t u d t a kiheverni; az udmurt írótársadalom a „glasznoszty" és a „peresztrojka" biztatóbb korszaka ó t a sem tudott kiegyenesedni, jelentőset alkotni. O írod.: Munkácsi B.: Ű j a b b votják irodalom (Magyar Nyelvőr, 1927); Domokos P.: Modern udmurt irodalom (Hel, 1960); uő: Az udmurt irodalom története (1975); uő: A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása (1985); Piszatyeli Udmurtyii (1989); Csúcs S.: Chrestomathia Votiacica (1990). Domokos Péter

Hasonlóan jelentősek az u d m u r t t ö r t é n e t i m o n d á k , amelyek az eposz egykori létezésére valló v o n á s o k a t őriznek. Mellettük a n é p halász-vadász é l e t m ó d j á t t ü k r ö z ő , erdei és vízi szellemektől benépesített világú mesék — s köztük külön c s o p o r t b a n az állatmesék — említendők. O A dal a műköltészetben is él, s fejlődésének ú t j a epig r a m m a t i k u s és elégikus versek felé vezet. A közéleti és a gondolati líra kevesebb hag y o m á n y r a épít. A p a t e t i k u s h a n g v é t e l ű elbeszélő költeményeknél eredetibb alkotások a mesei-mondai m o z z a n a t o k a t felhasználó történelmi t á r g y ú elbeszélések és regények. A politikai t e n d e n c i á j ú egyfelvonásosok mellett ú j a b b a n a népi j á t é k o k , dram a t i k u s népszokások szellemében f o g a n t zenés életképek jellemzik az u d m u r t drám á t . O Magyarul: Votják népköltészeti hagyományok (Munkácsi B.. 1887); 2 népdal (Pálffi M., P t ű z , 1926, 4.); A hold-szép leány meg a vízikirály (mesék, Erdődi J . , 1960); I hősének (Képes G., Évezredek eposzai, 1970); Vatka meg Kalmez (népmesék, mond á k , Domokos P., 1974); 1 ima (Illyés Gy., N y i t o t t a j t ó k , 2. köt.. 1978); 9 vers (Képes G., Tandori D., H o z o t t Isten, holdacska, anto., 1979); népdalok és versek (Kiss A., Alf, 1980, 8.). O írod.: Y. W i c h m a n n : Vorwort (Wotjakische Sprachproben, 1893); Bán A.: A volgai és permi népek (Egyetemes i r o d a l o m t ö r t é n e t , 4. köt., 1911); Gáldi L.: A finnugor népi verselés tipológiai áttekintése (It, 1960); L. Vikár—G. Bereczki: V o t y a k Folksongs (1989); L. D. A j t u g a nova: U d m u r t s z k o j e sztyihoszlozsenyije (1992). Domokos Péter udmurt irodalom; votják irodalom: a V j a t k a és a K á m a folyó között elterülő U d m u r t A u t o n ó m K ö z t á r s a s á g b a n élő, kb. 714 ezres lélekszámú (1979) u d m u r t (régebben használatos, idegen megjelöléssel votják) nép irodalma. Előzményei — szójegyzékek, n y e l v t a n o k , népköltési k i a d v á n y o k , hitbuzgalmi m u n k á k és az első, kezdetleges szépirodalmi próbálkozások mintegy 200 évre t e k i n t h e t n e k vissza, de ezek az a k k o r i b a n még zömében a n a l f a b é t a nép s z á m á r a aligha m o n d h a t t a k sokat. A cirillikán alapuló u d m u r t írásrendszert 1917 u t á n a l k o t t á k meg, s ezt követően az írást u d a t l a n s á g o t rövid idő a l a t t felszámolták. A szépirodalom kialakulásában a népköltészeti h a g y o m á n y o k mellett az orosz irodalmi m i n t á k j á t s z o t t a k döntő szerepet. O Az u d m u r t hivatásos irodalom viszonylag rövid t ö r t é n e t e eseményekben, problémákban gazdag; g y o r s í t o t t a n j á r t a végig a fej-

Udnaes [wdnesz], Sverre (Oslo, 1939. szept. 20.—1982. aug. 27.): norvég író, ren14

UDOVI rópai modernizmus és a szlovén szimbolizm u s és expresszionizmus (A. Gradnik, A. Vodnik, lí. Kocbek). Számos versét a h á b o rú eseményei inspirálták, egyes verseit pedig megzenésítve m á r a háború idején énekelték. Első, meglehetősen későn, 1961-ben m e g j e l e n t Ogledalo sanj ('Az álmok t ü k ö r é ' ) v e r s e s k ö t e t e 20 év termését t a r t a l m a z t a . 1975-ben jelent meg üarovi ( ' A j á n d é k o k ' ) c. második verseskötete. Verseken kívül esszéket is írt, s az egyik legjelentősebb m ű f o r d í t ó volt: egyebek között H. fírochtól, J. Joyce-tói, F. Kafkától, F. García Lorcátói, 1\ Nerudátói jelentek meg f o r d í t á s a i . I r o d a l m i m u n k á s s á g á é r t 1962-ben PreSeren-dij&t k a p o t t , 1971-ben pedig m ű f o r d í tói tevékenységéért a Sovret-díj&t v e h e t t e á t . 1992-ben Zapisi v tisino ('Csöndbe vés e t t feliratok') c. jelentek meg naplótöredékei. A Szlovén T u d o m á n y o s és Művészeti A k a d é m i a rendes t a g j a volt. O E g y é b m ű vei: Pesmi ('Versek', 1975, A. Vodnikkal és C. Vipotnikk'dl e g y ü t t ) ; Oko in senca ('A szem és az árnyék'). O Magyarul: 1 v e r s ( M a j t é n y i Z., Jugoszláv költők a n t o l ó g i á j a , 1963); 6 vers (Fehér F . , Ács K., N a p j a i n k éneke. A modern jugoszláv költészet a n t o l ó g i á j a 1—2. köt., 1967); 1 vers (Szűcs J . , M a g y a r Szó, 1980. aug. 31.). O írod.: F . P i b e r n i k : Udoviceva pesniska individualnost (J)ialogi, 1977); B. K r e f t : „Pesem hoce biti l u c . . . " V spomin Jozeta U d o v i c a (Sodobnost, 1986. dec.). Szilágyi Imre

dező. Franciao.-i t a n u l m á n y a i t követően 1960-ban lett a norvég televízió m u n k a t á r sa, ahol előbb rendezőasszisztens, majd producer és filmrendező volt. 1978-tól mint az oslói Nemzeti Színház művészeti tanácsadója és rendezője t e v é k e n y k e d e t t . O Az 1970-es években t ö b b e n kísérletet t e t t e k a norvég színjátszás m e g ú j í t á s á r a , akik közül Udnaes a h a g y o m á n y o s realista családi d r á m á t t a r k í t o t t a abszurd vonásokkal. Kivételes d r a m a t u r g i a i tehetsége eleven, gyakran költői dialógusokban és izgalmas szcenikai m e g o l d á s o k b a n mutatkozott meg. A tv-színház s z á m á r a írta és rendezte Aske ( ' H a m u ' , 1973) és Visittid ('A vizit ideje', 1976) c. d a r a b j a i t , melyek 1976-ban a Symptomer ( ' S z i m p t ó m á k ' , 1971) c. drámával e g y ü t t Tre TV-spill ( ' H á r o m tvjáték') c. k ö n y v a l a k b a n is megjelentek. 1977-ben I dette hvite lyset — og to andre spill ( ' E b b e n a fehér fényben — és két másik színjáték') c. ú j a b b színművei l á t t a k napvilágot. L&vfall ('Lombhullás', 1979) c. d r á m á j á b ó l k é s z í t e t t tv-filmje 1980-ban került b e m u t a t á s r a . O Egyéb fő művei: Kollisjonen ('Az összeütközés', dráma, 1978); Tidsnod ( ' I d ő z a v a r ' , d r á m a , 1980); Lognen ('A hazugság', d r á m a , 1982). fíaksy

Péter

Udo, Festus, Okon (20. sz., Nigéria): angol nyelven a l k o t ó nigériai író. Műveinek nyelvezete n é h a az igénytelenségig egyszerű. A népnyelvből táplálkozik, megtűzdelve azt m o d e r n k e d ő és divatos kifejezésekkel. Tipikusan kommersz a l k o t ó n a k indult, művei olykor a p o n y v a i r o d a l o m h a t á r á t súrolják, é r e t t e b b írásai azonban m á r tartalmi és nyelvi-stilisztikai szempontból is ígéretesebbek. T é m á i a vidék, a nemes hagyományok és a város romlottságának klaszszikus ellentéte körül forognak. O F ő b b művei: Draw me back ("Húzz vissza!', nla, 1962); Life has no duplicate: handlé with care ('Az életnek nincs másolata: ó v a t o s a n kezelendő', nla, 1962). Füssi-Nagy Géza

Udoviöki [udovicski], Tvanka; (Magyarkanizsa, ma: S t a r a K a n j i z a , 1932. dec. 16.—): szerb költő, esszéíró, irodalomtörténész. Az i r o d a l o m t u d o m á n y o k k a n d i d á t u sa, a belgrádi I r o d a l m i és Művészeti I n t é z e t k u t a t ó j a . Elsősorban a két háború k ö z ö t t i szerb írókkal — Isidora Sekulic, M. Crnjanski, V. Petrovic, B. Cosió, M. Kasanin — foglalkozik, de jelent meg t a n u l m á n y a -T. Paéicról, és Agon stva.ralaca ('Az a l k o t ó ö s z t ö n ' , 1985) c. kötetében Vitkovics M.-ról is. Líraian tiszta, nemes és n y u g o d t h a n g ú költő, a Letopis Matice srpske, a Savremenik, a belgrádi Delo és más f o l y ó i r a t o k m u n k a t á r s a . Putanjama mogucnosti ('A lehetőségek pályáin', 1974) c. első versesk ö t e t é n e k egyéni hangvételű, h a t á r o z o t t m o n d a n i v a l ó j ú költeményei az emberi lét a l a p v e t ő kérdéseire, a gyermek- és i f j ú k o r erkölcsi-etikai p r o b l é m á i r a keresnek v á laszt. O F ő b b művei: Esej Isidore Sekulic (Esszé Izidora Sekulicról', 1977); Viéeglasje ('Többszólamúság', elb.-ek, 1982); Román Milana Kasanina Trokosuljnik ('Milán K a sanin A hárominges című regénye', 1983); Knjizevni kritiéar Milán KaSanin ('Milán

Udovic [wdovics], Joze; A n d r e j Kolar (írói álnév); (Cerknica, 1912. okt. 17.— L j u b l j a n a , 1986. nov. 5.): szlovén költő, író. A ljubljanai e g y e t e m e n t a n u l t szlavisztik á t . A 2. v i l á g h á b o r ú idején az olaszok internálták, 1943-tól a p a r t i z á n o k oldalán v e t t részt az ellenállásban. N é h á n y korai verse megjelent egy d i á k l a p b a n , m a j d 1935-től jelentek meg versei és novellái rendszeresen különböző l a p o k b a n . Többnyire szabadversben írott költeményei kifinomultak, t a r t ó z k o d ó a k és pallérozottak, amelyeken diszkrét n y o m o t h a g y o t t az eu15

UDREA K a s a n i n irodalomkritikus', 1983); Kritiöko—esejistiőko delo Ive Andriéa ('Ivo Andric kritikai és esszéművészete', 1988). O írod.: B. Aleksic: Suncana flautistkinja ( K n j i z e v n a k r i t i k a , 1975, 2.); P. Protic: I v a n k a Udovicki (Knjizevnost, 1975, 5.); P. Markovié: T r o s e n j e modela (Knjizevne novine, 1983, m á r c . 24.); V. Radikic: Podst i c a j n a t r a j a n j a (Knjizevne novine, 1986, m á j . 15.). Bugajev Sándor

a z o n b a n csakúgy, m i n t a férfiak, meglehet ő s e n papírízű figurák. O Első nevezetes e b b m ű v e az Odgerel (ua., 1956) c. kisreg é n y , amelynek főhőse á r v a lány, aki a p á r t segítségével találja meg helyét a v i l á g b a n : 1970-ben az orosz f o r d í t á s a is m e g j e l e n t , m i n t ahogy a többi jelentősebb m ű v é t is u t o l é r t e ez a sors. I l y e n művei: Anhni árván gurav ('Az első tizenhárom', 1966), a m e l y a Halhin gol-i nevezetes csata körn y é k é n a szűzföld feltörését, egy közösség é l e t é t m u t a t j a be; v a l a m i n t az 1973-ban m e g j e l e n t Ih huvi dzajá ( ' H a t a l m a s sors') c., a híres mongol partizánról, H a t a n b á t o r Magszardzsav ról í r o t t regénye (akiről e g y é b k é n t színpadi m ű v e t is írt). O F ő b b m ű v e i még: Baglá ceceg ('Egy csokor v i r á g ' , elb., 1963); Mongolin negen Katyusa ( ' E g y mongol K a t y u s a ' , elb. 1964), O G y ű j t , kiad.: Ta bid uulzana ('Találkozunk', összeg y ű j t ö t t elb.-ek, 1965). O Magyarul: 1 elb. ( K a r a Gy., Forrás, 1980, 4.); 1 vers (Szöllősi Z., uo., 1981, 8.). Hajnal László

Udrea [udréá], Cornel (Gyergyószentmiklós, 1947. m á r c . 27.—): r o m á n költő, író. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán szerzett d i p l o m á t 1969-ben. E z u t á n egy m u n k á s k l u b igazgatója volt, m a j d a kolozsvári rádió m u n k a t á r s a lett. O 1972ben jelent meg első verseskötete Iasomia ('A j á z m i n b o k o r ' ) c. Ezt k ö v e t t e 1975-ben Respiratia ceasornicelor ('Az órák lélegzése') c. g y ű j t e m é n y e . H u m o r o s karcolatait u g y a n a b b a n az évben Cu alte cuvinte ('Másszóvar) c. a d t á k ki. Obiceiuri de nuntá la cangurii schiopi ('A s á n t a kenguruk mennyegzői szokásai'. 1979) c. h u m o r o s elbeszéléseit t e t t e közzé. O Magyarul: 1 vers (Szondy Gy., Igazság, 1967, jan. 14.); 2 vers (Nászta K., N a p j a i n k , 1978, 7.); 3 vers (Végh Gy., U t u n k , 1981, 26.); 2 vers (Veress Z., uo., 1983. 30.); I elb. (Kiss -I., Igazság, 1983, j a n . 9.). O írod.: M. P o p a : Dictionar de l i t e r a t u r á r o m á n a c o n t e m p o r a n á (1977). Sz. Farkas Jenő

udvari bolond: —> bolondirodalom, kus

komi-

udvari dráma: azon drámai m ű f a j o k megjelölése, amelyeknek alkotásai s a j á t o san a fejedelmi u d v a r o k b a n b e m u t a t o t t e l ő a d á s o k számára készültek. A középkori e u r ó p a i ->•udvari irodalom viszonylag legk e v é s b é művelt ága; az igazi d r á m á k igen r i t k á k , aminthogy az u d v a r o k b a n a d r á m a i e l ő a d á s o k b e m u t a t á s á r a szolgáló é p ü l e t e k és h i v a t á s o s színészek sincsenek. (Másfelől v i s z o n t a bonyolult e t i k e t t s z a b á l y a i n a k megfelelően és az —>udvari játékok kereteiben az udvari életnek szinte az egésze színj á t é k s z e r ű volt.) A reneszánsz és a b a r o k k i d e j é n épültek az első udvari s z í n h á z a k , a m e l y e k b e n már u d v a r i jellegű d r á m a i m ű f a j o k a t a d t a k elő, s e tendenciák a 17. sz.-i —>teatro della verdurában és a 18. sz.-i -*kastélyszínjátszásh&n teljesedtek ki. Az „ u d v a r i ízléshez" leginkább igazodó színp a d i m ű f a j a kezdeti -topéra és a —>tragédie classique volt. O E u r ó p á n kívül elsősorban I n d i á b a n , B u r m á b a n , K a m b o d z s á b a n és J a p á n b a n ismeretesek udvari jellegűnek n e v e z h e t ő m ű f a j o k . O (->udvari színjátékok) O írod.: R . A l e w y n — K . Sálzle: Das grosse Welttheater. Die Epoche der höfisehen Feste in D o k u m e n t und D e u t u n g (1959); Székely Gy.: Színjátéktípusok leírása és elemzése (1963). Voigt Vilmos—Szerdahelyi István

Udval [odval], Szonomin (Töv megye, L ü n járás, 1921—1992): mongol írónő, költő, k u l t ú r p o l i t i k u s . Vidéken n ő t t fel, hatéves korától á r v á n , m a j d középiskoláját már a f ő v á r o s b a n végezte, mégpedig az akkori megyei vezető, későbbi N a g y Népi Hurál Elnökségének elnöke, Szambúnak pártfogásával. 1940—1944 közt a SZU-ban, onnan h a z á j á b a visszatérve p á r t i s k o l á n tanult. A mongol nőszövetségben, írószövetségben t ö l t ö t t be magas f u n k c i ó k a t és természetesen a Mongol Népi F o r r a d a l m i Pártban, a n n a k Központi Bizottságában. R o v a t v e z e t ő volt az Unen c. napilapnál, és főszerkesztője a mongol k o m m u n i s t a p á r t Namin amidral ('Pártélet') c. l a p j á n a k . Az 1970-es években az írószövetség elnöke volt. Tevékenységéért, m u n k á i é r t többször is magas p á r t és állami k i t ü n t e t é s e k e t kap o t t . O Ü d v a l asszony jellegzetes a l a k j a a mongol szocializmusnak. Első m ű v e 1938ban jelent meg. Munkái a k o r szokásos mongol t é m á i t ölelik fel: eleinte versben, később i n k á b b prózában írt a pásztorok életéről, a p á r t , a SZU tanításairól. Műveiben fontos szerepet kapnak a nők, akik

udvari epika: az udvari irodalom e p i k u s a l k o t á s a i n a k összessége. A fogalom t á g a b b 16

UDVAR értelmezése esetén az ókori —> eposz és a reneszánsz, v a l a m i n t az ezt követő idők udvari irodalmának e p i k á j a is ide tartozik, a kifejezést azonban j o b b á r a csak a középkori irodalom a l k o t á s a i r a szokás alkalmazni (noha korántsem következetesen ós általánosan: a német i r o d a l o m t ö r t é n e t a barokk, a m a g y a r a r o k o k ó korszak irodalmában is k i m u t a t epikus u d v a r i m ű f a j o k a t tendenciákat). A középkori udvari epika alkotásai t e m a t i k a i l a g elsősorban a hősepika és a szerelmi irodalom kalandos tárgyairól szólnak, s aktuális, az ideológia és műveltségeszmény szerint .,korszerű" (ill. a múltból v e t t t é m á k esetén — anakronisztikusán korszerűsített) hősöket, eseményeket, érzelmeket m u t a t n a k be. A szövegeket esetenként némi pszichologizálás és allegorizálás is jellemzi, s f o r m á j u k is gondos, olykor mesterkélt-bonyolult. O Európ á b a n a középkori udvari epika reprezentatív m ű f a j a i az -»udvari regények és az ezek t é m á i t feldolgozó —>verses krónikák, t o v á b b á az -»udvari novellák és a középkori —>• hősénekek, —^történeti énekek, legendák, verses legendák u d v a r i átdolgozásai. Jellemző vonásuk, hogy m á r írásos f o r m á b a n készülnek, szerzőiket g y a k r a b b a n ismerjük (arra viszont nincsen m i n d e n esetben adat u n k . hogy uralkodói-főnemesi u d v a r b a n éltek, t e v é k e n y k e d t e k ) , s az egyes műveknek —»címe van. L e g i s m e r t e b b alkotásai a francia és német, kisebb m é r t é k b e n az angol, németalföldi és észak-ibériai hagyományból m a r a d t a k r á n k . Ezek kisugárzásaként j ö h e t e t t létre a középkori Norvégia, sőt t a l á n a kijevi R u s z hasonló e p i k á j a is. A m ű v e k h a t á s a nem k o r l á t o z ó d o t t az udvari környezetre; szüzséik, m o t í v u m a i k n y o m o t h a g y t a k a szóbeli költészetben is. O A fogalom t á g a b b értelmezése esetén az udvari epika f o r m á i számos reneszánsz, barokk, ill. rokokó m ű f a j j a l egészülnek ki, s e tágabb felfogásban az u d v a r i epika léte már a -*primitív irodalom keretében is k i m u t a t ható (pl. a -^mveténekesek eposzaiban). Az orientális (perzsa, indiai) udvari irodalm a k b a n is világosan felismerhető az uralkodók érdekeinek t e m a t i k u s a n megfelelő, az udvari körök szórakozási igényeit kielégítő epika megjelenése. O (—•epika, udvari irodalom) O írod.: J . R y c h n e r : La chanson de geste. Essai sur l ' a r t épique des jongleurs (1955); E. Köhler: Ideál und Wirklichkeit in der höfischen Epik (1956); R. Menéndez Pidal: L a Chanson de R o l a n d et la t r a d i t i o n épique des F r a n c s (1961); M. Wehrli: F o r m e n m i t t e l a l t e r l i c h e r Erzáhlung (1962); L. Röhrich: Erzáhlungen des spáten Mittelalters (2 köt., 1962— 2

17

1967); L. P o l l m a n n : Das Epos in den roraanischen L i t e r a t u r e n (1966); Lakits P.: A k a l a n d változásai (1967): K. Ruh: Höfische Epik des deutschen Mittelalters (1967); E. D o r f m a n : The N a r r e m e in the Medieval R o m á n c é Epic (1969); K . von See: E u r o páische H e l d e n d i c h t u n g (1978); J . H. Crisw a r d : Archéologie de l'épopée médiévale (1981); J . M. Meletyinszkij: Szrednyevekovij r o m á n (1983); Szabics I.: Epika és költőiség. A X I I . századi francia elbeszélő költészet stíluseszközei (1983); V. Mertens— U. Müller: Epische Stoffe des Mittelalters (1984); Halász K.: A párviadal (1988); L. H o n k o : Religion, M y t h , and Folklore in t h e W o r l d ' s Epics (1990). Voigt Vilmos O S a j á t o s v á l f a j a az udvari e p i k á n a k az itáliai romanzo, amely a 15. és 16. sz.-ban v i r á g z o t t , s é r t é k r e n d j é t , költői e l j á r á s a i t a reneszánsz udvarok befogadói közege h a t á rozta meg. Szinte kizárólagosan h a s z n á l t v e r s f o r m á j a az —> ottava rima, s a hősi eposztól összetett és változatos cselekményével, epizodikus szerkesztésével különbözik. Szüzséjében kiemelt szerepet j á t s z a nak az egyéni dicsőséget szolgáló hősi a k ciók, a szerelem, a kalandok, a mágikuscsodás m o t í v u m o k ; hangnemében az eposzi emelkedettség ironikus, szatirikus, olykor groteszk elemekkel váltakozik; gyakori a szerző —» énformá]ú megszólalása. O Hag y o m á n y á t t e k i n t v e a romanzo a f r a n c i a és spanyol középkori -*lovagi irodalomra,, ill. a n n a k I t á l i á b a n elterjedt köznyelvi (olykor verses, de g y a k r a b b a n prózai) parafrázisaira épül. Előzményeként említendő a rövid, népi eredetű elbeszélő m ű f a j , a főként Tosc a n á b a n virágzó ->cantare is, amely — b á r valós eseményeket is megénekelt — n a g y részt a középkori lovagregények egyes epizódjait dolgozta fel, s amelynek m ű f a j á ban az ottava rima is kialakult. O E z a h a g y o m á n y egyben a romanzo t e m a t i k á j á t is m e g h a t á r o z t a . A középkori lovagregény Jean Bodel d'Arras által kijelölt h á r m a s felosztásának megfelelően fő témakörei a karoling (-»Károly-monda), a breton (-»Arthur-mondakör) és az antik m o n d á k (—> Théba-regény, Trója-regény, Sándor regény, Eneas, román d') ciklusainak históriái voltak; negyedik t é m a k ö r e k é n t a kisebb m é r t é k b e n elterjedt, de jelentős kereszteshadjárat-ciklus szüzséi említendők, annál is inkább, m i n t h o g y ezen belül igen sok b r e t o n lovagregény-motívumot haszn á l t a k fel a szerzők, s így korai megvalósít á s á t jelzik a n n a k a 14. sz.-ra már k i a l a k u l t f o l y a m a t n a k , amelyen belül a három n a g y ciklus t e m a t i k a i , s t r u k t u r á l i s és tónusbeli

UDVAR sajátosságai fellazulnak és s a j á t o s keveredést m u t a t n a k . Maga a romanzo ezt a tendenciát t u d a t o s a n építi t o v á b b , amikor a legnépszerűbb karoling lovag, RolandOrlando t ö r t é n e t é b e egyéni, kalandos, mágikus, m a j d k é s ő b b szerelmi m o t í v u m o t épít, s ezzel az eredeti —• chanson de geste hősepikai k a r a k t e r é t , egységes cselekményét és t ó n u s á t , vallásos-lojális ideológiáját individuális, epizodikus szerkesztésű, változó h a n g n e m b e n előadott verses regénnyé a l a k í t j a . O Ez a kontamináció sajátos közönségigény kialakulását jelzi. A 15. sz.-ig u g y a n i s ezek az igények m a r k á n san elkülönültek; míg az a r i s z t o k r a t a , udvari olvasó-hallgató a breton t e m a t i k á j ú udvari regényt kedvelte, addig az alsóbb néposztályok körében a városok terein recitált vagy j á t é k k a l kísérve e l ő a d o t t (sőt, ->manchanson de geste így teljes m é r t é k b e n á t a d j a helyét a - » r o m á n n a k . A szépséges Angelica bírásának v á g y a á t h a t j a az egész t ö r t é n e t e t , meghatározza v a l a m e n n y i jeles — keresztény és p o g á n y — lovag cselekvését. A hölgyek, a szerelmek, a k a l a n d o k sokasága, a sokszálú, összetett és epizodik u s szerkesztés, a varázslatok, cselvetések, viadalok bősége azt a feltételezést t á m a s z t j a alá, hogy Boiardo m ű v é t „ f o l y t a t á s o s r e g é n y k é n t " h a l l g a t h a t t a - o l v a s h a t t a a ferrarai udvar. E romanzo egyben d o k u m e n t u m a egy rendkívül fontos civilizációs fejlődési foknak is: a reneszánsz k u l t ú r á b a n a középkori lovagi eszmények az „ u d v a r i emb e r " eszményében teljesedtek ki. A m ű egyik leghíresebb jelenetében p á r v i a d a l t v í v Orlando és a t a t á r király, Agricane. Az u t ó b b i kijelenti, hogy a lovag dicsősége, e r é n y e fegyverétől, harci vitézségétől függ, ezen kívül csak a szerelem méltó hozzá; a t u d o m á n y , a műveltség fölösleges cicoma. O r l a n d o egyetért a b b a n , hogy a lovag „első

UDVAR 1560), v a l a m i n t L. Alamanni (1495—1566) két műve, a Girone il cortese ('A lovagias Girone', 1548) és a posztumusz megjelent Avarchide ('Avaricum o s t r o m a ' , 1570) kísérletet t e t t az arisztotelészi cselekményegység megvalósítására, egy hőshöz köt ö t t főcselekményhez f ű z v e a kalandos, csodás, szerelmes epizódokat, de a lovagi szüzsé ellenállt, mert a főcselekmény megőrizte regényes vonásait és a l k a l m a t l a n volt a hőseposzi k a r a k t e r befogadására. H a pedig e r ő s z a k o t tesznek a regényes jellemen és cselekményen, az elveszíti v o n z á s á t és művészi erejét; ezen felül pedig a „fog y a s z t ó " , az udvari olvasóközönség és a fejedelmek elvárásai sem engedik, hogy a megszokott szórakoztató olvasmányok, a kedvelt hősök elveszítsék konnotációikat. A lovagregény „belülről" való á t f o r m á l á s a nem h o z h a t e r e d m é n y t ; a valódi hősepika iránti igény csak az eposzi hipotézisen belül érvényesíthető. A romanzo értékesítésének s a j á t o s f o r m á j a a hősi képlet felől valósult meg: T. Tasso lett az, aki rendhagyó poétik á j á t m e g t e r e m t v e a cselekmény változatossága jegyében „ á t m e n t e t t e " az udvari epika azon elemeit, amelyeket ő m a g a a hősi, egy cselekmény ű, kollektív ügyet és ideológiát megéneklő eposszal kompatíbilisnak t a r t o t t . O Ahhoz azonban, hogy T . Tasso f o n t o s n a k t a r t s a a romanzo elemeinek értékesítését, szükséges volt az a meggyőződés, hogy a lovagepika illusztris műf a j . Az o r t o d o x arisztotelianizmus képviselői — k ö z t ü k A. Minturno — kizárták e m ű f a j t a f e n n k ö l t hősi m ű f a j o k , s ezzel az „ e m e l k e d e t t irodalom" köréből. I s m é t a ferrarai u d v a r köre volt az, ahol a romanzo létjogosultságának s egyben illusztris miv o l t á n a k bizonyítására két fontos elméleti mű is s z ü l e t e t t , mester és t a n í t v á n y a tollából. G. Giraldi Cinzio (1504—1573) Discorso intorno al comporre romanzi ('A r o m a n zók alkotásáról', 1554) c. írásában h a t á r o z o t t a n kiállt Ariosto nagysága és értékei mellett, s nyelvi, civilizációs és esztétikai érvekkel b i z o n y í t o t t a egy olyan m ű f a j legitim és é r t é k e s voltát, amelyet az a n t i k v i t á s egyáltalán n e m ismert; ezzel Ttália h a t á r a in túl is h a t ó a n védte meg a vulgáris nyelvű irodalom m ű f a j a i n a k eredetiségét. Híres „belülről b i z o n y í t ó " érvelése: sem Arisztotelész, sem Horatius nem ismerhette a romanzót, t e h á t ebben az ü g y b e n nincsen m i t tanulni t ő l ü k ; ezen felül elméleteiket és szab á l y a i k a t m i n d k e t t e n úgy alkották meg, hogy az a k k o r létező irodalmi alkotásokat vizsgálták, s ezekből v o n t á k le következtetéseiket. N e k ü n k is így kell t e n n ü n k , m e r t ebben igenis t a n u l h a t u n k tőlük: a módszer -

tisztessége a fegyver", á m „fához, kőhöz, ö k ö r h ö z " hasonló az, aki a T e r e m t ő r e n e m gondol, s őt tanulság, „ d o t t r i n a " nélkül megközelíteni nem lehet. A fegyver, a hit és a t u d o m á n y együttesen a l a k í t j a , finomítja a lovagot az udvariság, a „cortesia" szellemében. O A befejezetlenül m a r a d t Orlando i n n a m o r a t o cselekményét megszakadásának p o n t j á n f o l y t a t t a a ferrarai „ h á r m a s k o r o n a " második költője, a reneszánsz kult ú r a egyik betetőzője, L . A r i o s t o (1474— 1533) O r l a n d o furioso (Őrjöngő Roland, 1516, átdolgozva 1521 m a j d 1532) c. műve. A romanzo ebben az a l k o t á s b a n érte el művészi fejlődésének csúcsát. A többszálú, epizódokban gazdag cselekmény, a szereplők sokasága, a kimeríthetetlen invencióval áradó események i m m á r o n nem lazán öszszeillesztett e g y ü t t e s t a l k o t n a k , h a n e m bon y o l u l t s á g á b a n is szerves s t r u k t ú r á t . Lovagiság és udvariság i m m á r egyet jelent, s e g y ú t t a l etikai értékeket hordoz: az emberi szenvedélyeken a derűs, szervező értelemnek kell uralkodnia, k ü l ö n b e n a fékezhetetlen i n d u l a t tombolása a „ f u r o r " , az őrjöngés — és egyúttal az emberség elvesztése, a „ b e s t i a l i t a s " — á l l a p o t á b a r á n t j a a legerényesebb, legbölcsebb lovagot, Orlandót is. A derűs értelem, az ideális udvariság és lovagiság, a platonikus és a hedonista szépségeszmény, a nemes b a r á t s á g értékei nyernek itt plasztikus, világos, szelíden ironikus kifejezési f o r m á t egy átfogó világképben, amely a romanzóban, a n n a k összetett gazd a g s á g á b a n találja meg az a d e k v á t megjelenítési módot. Nem a l e t ű n t lovagvilág iránti nosztalgia, h a n e m az érett reneszánsz emberi sokfélesége jelenik meg e műf a j b a n . Ariosto műve egyben a reneszánsz ekkor megfogalmazott nyelvi modelljének t u d a t o s követését is jelenti. O K ö n n y e n b e l á t h a t ó , hogy a romanzo csúcsteljesítményei, b á r bevallott céljuk szerint élvezetet, gyönyörűséget a k a r t a k szerezni, e g y ú t t a l a reneszánsz udvari k u l t ú r a aktuális értékrendjének s u m m á j á t is megfogalmazták; ezért utánzóik lehettek, de folytatóik aligha. Az Ariosto u t á n i itáliai udvari epika részben az ariostói nyelvi modell követéséből, részben az Orlando furioso és más európai lovagregény-szüzsék értékesítéséből indult ki, de a művek megírásánál m á r h a t n i kezdett a Cinquecento második felének ú j f a j t a n o r m a t í v igénye, amely Arisztotelész P o é t i k á j á n alapult. A költők azzal kísérleteztek. hogy a lovagregény keretei k ö z ö t t érvényesítsék a hőseposz sajátosságait, részben a modell imitációjával, részben az arisztotelészi szabályok követésével. B. Tasso (1493—1569) Amadigije ('Amadis',

2*

19

UDVAR ben. T a n u l m á n y o z z u k a romanzo m ű f a j legjobb a l k o t á s a i t , s ezekből kell a r á j u k vonatkozó s z a b á l y o k a t megállapítanunk, nem pedig t ő l ü k idegen kritériumok számonkérése a l a p j á n . Az így m e g a l k o t o t t szabályokat a z u t á n bízvást követhetik azok, akik e z u t á n fognak romanzo írásába. 0 L é n y e g é b e n ezzel azonos érveket sorak o z t a t o t t fel G. B. Pigna (1530—1575) is 1 R o m a n z i ('A romanzók') c., szintén 1554ben megjelent írásában (a k é t szerző k ö z ö t t plágium v i t a is t á m a d t ) . Ő a m á r ismert a r g u m e n t u m o k mellett etikai, civilizációs k r i t é r i u m o k a l a p j á n is kiállt a romanzo mellett, a m e l y n e k hősei a vitézség, a lojalitás, a nemes és h ű szerelem, a halálmegvetés példái, t e h á t éppoly magasrendű, csak másféle cselekményben megnyilvánuló erények letéteményesei, mint az eposzi hősök. O T. Tasso mindkét m ű v e t jól ismerte, hiszen m i n t a ferrarai ,.hármas k o r o n a " utolsó n a g y s á g a , legtermékenyebb alkotói korszakát t ö l t ö t t e ebben az u d v a r b a n . A két szerző é r v e i t a s a j á t költői l á t á s m ó d j á val és elméleti k u l t ú r á j á v a l g a z d a g í t v a maga is m e g e r ő s í t e t t e á l l á s p o n t j u k a t , s olyan szuverén m ű f a j k é n t jelölte meg a romanzot, amely a s z a b á l y o k a t követő, de újtípusú, modern k e r e s z t é n y epikában is helyet találhat. O (-•*• olasz irodalmi formák) O írod.: F. FoíFano: II p o é m a cavalleresco (2 köt., é. n.); F . Beneduci: II Giraldi e l'epica cavalleresca (1896); A. Belloni: II p o é m a epico e mitologico (1912); C. Guerrieri Crocetti: G. B. Giraldi ed il pensiero critico del secolo X V I (1932); R . Ruggiero: L ' u m a n e s i m o cavalleresco i t a l i a n o da D a n t e all'Ariosto (1977); M a r i n a Beer: II romanzo cavalleresco de Q u a t t r o e Cinquecento (1990). Király

Erzsébet

udvari eposz: 1. szűkebb értelemben, helytelen szóhasználattal az -> udvari regény s z i n o n i m á j a . O 2. t á g a b b értelemben a középkori európai udvari költészet epikus n a g y f o r m á i n a k összefoglaló elnevezése; magába f o g l a l j a az ->udvari regényt, a középkori —> hősénekek és verses legendák udvari á t d o l g o z á s a i t stb. Innen á t v i t t értelemben az E u r ó p á n kívüli u d v a r i költészet hasonló a l k o t á s a i t , pl. az indiai —> kávját is udvari eposzként szokás emlegetni. O 3. legt á g a b b (s szintén félrevezető) értelemben az udvari költészet verses kisepikai f o r m á i t is m a g á b a foglaló ->udvari epika szinonimája. O (—•udvari irodalom) Lontay László O Az u d v a r i eposz kifejezés mögött meghúzódó fogalmi zavarok fő oka voltakép20

pen az eposz t e r m i n u s és az , , u d v a r i " jelző többértelműsége. A szó eredeti — s egyedül p o n t o s — értelmében az eposz a közvetve v a g y közvetlenül Homérosz Iliászának és Odüsszeiájának m i n t á i t k ö v e t ő hősepikai a l k o t á s o k a t jelenti. A kifejezést azonban később á t v i t t é k a legkülönfélébb —•hősénekekre és ->• hős költeményekre (sőt, az olyan m ű k o m p l e x u m o k r a is, amilyen a —> Mahábhárata és a -*Rámájana), és a n n a k jelentése ilyen módon p a r t t a l a n n á t á g u l t ; ezért vált szükségessé, hogy a homéroszi t í p u s ú eposzokat a klasszikus eposz műszóval különböztessük meg. H a az eposzt e k i t á g í t o t t értelemben fogjuk fel, akkor a lovagi hőst e t t e k r ő l szóló verses —• udvari regények is nevezhetők eposzoknak; a homéroszi konvenciókhoz nem igazodván, a szó eredeti, szűkebb értelmében viszont n e m eposzok. O Hasonló a helyzet az „ u d v a r i " jelzővel. Szűkebb — s legáltalánosabban használt értelemben az udvari irodalom a középkori (s legfeljebb még az ez u t á n i ) európai fejedelmi u d v a r o k i r o d a l m á t jelenti, tág a b b — s terminológiai s z e m p o n t b ó l bizon y á r a jogosultabb fogalma viszont mindenféle u d v a r t a r t á s irodalmára kiterjed. Ez utóbbi értelemben t e h á t a homéroszi eposzok is udvari eposzoknak nevezhetők, hiszen az -^aoidoszok énekei is főként a törzsi királyok udvari közönségének igényeihez igazodtak. O Ha viszont e kifejezés mindkét t a g j á n a k legszűkebb értelmét vesszük alapul, a k k o r az udvari irodalomb a n az eposznak nevezhető a l k o t á s o k köre rendkívül leszűkül: jószerint csak az olyan epikus költemények sorolhatók e kategóriá b a , amilyenek a z o k n a k az itáliai romanzoszerzőknek (->udvari epika) a művei, akik m i n t B. Tasso (1493—1569) és L. Alamanni (1495—1566) — az ->udvari regény lovagi szüzséit a homéroszi konvenciókhoz igazítva a d t á k elő. O (—>eposz, udvari irodalom) Szerdahelyi István udvari irodalom: t á g a b b é r t e l e m b e n azon irodalmi alkotások összessége, amelyek saj á t o s a n valamely uralkodói—főúri u d v a r elkülönült, a r i s z t o k r a t a közönségéhez szólnak, 111. az ilyen m ű v e k l é t r e j ö t t é t és előa d á s á t m e g h a t á r o z ó intézményi keretek. Műnemeinek (—• udvari dráma, udvari színjátékok, udvari epika, udvari líra), m ű f a j a i n a k és intézményeinek megjelenési formái ebben az értelemben — természetesen korszakonként és k u l t ú r k ö r ö n k é n t igen változóak. O A n é m e t szakirodalom megkülönbözteti az udvari arisztokrácia ízléséhez igazodó, s t e m a t i k a i l a g is e n n e k életét t ü k r ö z ő höfische Dichtungtó1 az arisztokra-

UDVAR E n n e k az udvari irodalomnak az alkotói többségükben a különleges t á r s a d a l m i h e l y z e t b e n élő és g o n d o s a n képzett (-»Edubba) írnokok, t u d ó s papok, de nem egyszer már birodalmi főméltóságok, az uralkodóház tagjai (mint Ptahhotep, Dzsedefhor, Imhotep, Ipuwer) vagy éppen az u r a l k o d ó k is (Heti, Ehnaton, Assur-banApli). Az u d v a r jelentős k ö n y v t á r r a l (—•Assur-ban-Apli könyvtára) rendelkező kulturális központ is, írnokai között t u d ó s filológusok m ű k ö d n e k , akik gyűjtik a szájh a g y o m á n y b a n élő szövegeket, másoljákm á s o l t a t j á k a k o r á b b i alkotásokat, sőt, ezeket szövegkritikailag is gondozzák, kommentálják, kánonokba foglalják, lex i k o n o k a t , szójegyzékeket készítenek s t b . Az alkotói ö n t u d a t első nyomai is itt jelentkeznek, a szövegek szerzői olykor m á r nevükkel jegyzik műveiket. Szepes Erika—Szerdahelyi István

t i k u s — m o n a r c h i k u s uralmi rendszer ideáljait kifejező, az u r a l k o d ó k a t dicsőítő Hofdichtungot; e két v á l f a j azonban erősen összemosódik, s ezeket m á s u t t — így nálunk — terminológiailag sem szokás elkülöníteni. Szerdahelyi István O Szűkebb értelemben az európai feudalizmus idején az uralkodók, főnemesek és egyházfejedelmek székhelyein, az u d v a r t a r t á sukhoz t a r t o z ó irodalmi tevékenység. N o h a a barbárságból a civilizációba emelkedő k u l t ú r á k b a n rendszerint megjelenik a hatalmi központok u d v a r a i h o z t a r t o z ó költő, aki genealogikus-heroikus a l k o t á s o k a t ad elő, s a n a g y o b b központosított államok (Mezopotámia, E g y i p t o m ) uralkodóinak székhelyein is mindig volt az udvari világ keretében és a h a t a l o m szolgálatában álló irodalmi (és művészeti, t u d o m á n y o s , ideológiai stb.) tevékenység, az ókori k u l t ú r á k ilyen jelenségeit r i t k á b b a n jelölik ezzel a terminussal. Az E u r ó p a i k u l t ú r k ö r ö n kívüli irodalmak hasonló intézményeit- - m ű f a jait inkább szokták u d v a r i n a k nevezni, de j o b b á r a alkalomszerűen és nem mindig ind o k o l t a n . Az európai középkori u d v a r i irodalom s z i n o n i m á j a k é n t használatos a -^lovagi irodalom t e r m i n u s is, de az udvari irodalom nem csak lovagi t e m a t i k á j ú alkotásokból áll, s a lovagi t é m á j ú költészet régebbi (->chanson de jjesfe-típusú) v á l t o z a t a nem udvari jellegű. (Az E u r ó p á n kívüli jelenségekre a lovagi jelzőt nem is szokták használni.) Voigt Vilmos

O Az egyiptomi és mezopotámiai u d v a r i irodalom kezdeteinél jóval későbbiek Homérosz— az i. e. 8. sz.-ban keletkezett és az i. e. (5. sz. t á j á n leírt — eposzai. T á r s a d a lomfejlődési értelemben azonban ezek a mezopotámiai—egyiptomi típusú, birodalmi udvari irodalmat megelőző, a törzsközösségi rend és az osztálytársadalom közötti á t m e n e t szakaszára jellemző típust képviselik, az udvari irodalom első a l a k j á t (vagy közvetlen előzményét). A leghatalm a s a b b nemzetségfők, törzsi királyok köré t ö m ö r ü l ő arisztokrácia lakomáin, az ünnepségeken ekkor olyan hivatásos —>dalnokok lépnek fel, amilyenek a homéroszi kor -*aoidosz&i is voltak. Az Odüsszeia 8. éneke így í r j a le a phaiákok királyának, Alkinoosznak p a l o t á j á b a n a dalnok, Démodokosz fellépését: m i u t á n a király a phaiákok főnökeit és vezetőit, a „jogarral ékes, büszke urak ' - a t lakomára h í v t a ,

O A t á g a b b (és indokoltabb) értelemben felfogott udvari irodalom legrégibb — az i. e. 3. évezredtől k i m u t a t h a t ó — emlékei az ókori Mezopotámia és E g y i p t o m centralizált birodalmaiból származnak, ahol az uralkodó rétegek k u l t ú r á j á b a n lényeges szerepet j á t s z o t t az írásbeliség. A vezető m ű f a j o k itt az istenkirályokat dicsőítő szövegek. Az uralkodó az -^eposzok igazi hőse, őt m a g a s z t a l j á k a —>himnuszok, —• krónikák, a —•felirat irodalom alkotásai, jórészt az ő nevében szólal meg az -> intelemirodalom, s az ő h i á n y á t p a n a s z o l j a az u d v a r t ó l t á v o l élő ember:

Oszlopok és a sövény köze megtelt és az egész ház, hogy gyülekeztek a férfiak: o t t volt ifja-öregje. 0 pedig áldozatul vágott értük le tizenkét szép j u h o t és két csámpás ökröt, nyolc agyaras kant; megnyúzták ezeket s készültek a dús lakomára. E k k o r a kedves dalnokot is bevezette a hírnök, azt kedvelte a Múzsa nagyon, jót s rosszat is adva: mert elvette szemét, de az édes dalt neki adta. Pontonoos hírnök vitt néki ezüstszögü széket épp a középre, nagy oszlophoz támasztva a hátát; és felakasztva a szögre az éleshangzatu lantot válla fölé. megmondta a hírnök, mint vegye kézbe; és a dalos mellé szép asztalt és kosarat tett, jó k u p a bort is elébe: igyék. ha kivánja a lelke. Ok meg a kész eledelt szaporán szedték ki kezükkel, lís miután éhüktől, szomjuktól szabadultak, hősök tetteiről késztette dalolni a Múzsa Démodokost. (ford.: Devecseri G.)

Legyen hozzám kegyes Egyiptom királya! Éljek békéjében. hódoljak az ország Űrnőjének. aki a király p a l o t á j á b a n van. halljam gyermekei megbízatásait!

O. bár beszélne nekem gyermekei jólétéről, és töltené az örökkévalóságot fölöttem! (Szinuhe története, ford.: DobroviU A.)

2 \

UDVAR Ezek a dalnokiskolák -*szájhagyományában élő és v a r i á l ó d ó dalok f ő k é n t a törzsi arisztokrácia fényes leszármazását bizonyító genealogikus énekek (-»genezis 3.) s az ősök és u t ó d a i k legendás t e t t e i t megörökítő -^hősénekek, —•történeti énekek voltak, az arisztokrácia uralmi ideológiájának fontos tényezői. A d a l n o k o k így megkülönböztet e t t tiszteletnek örvendhettek, mesterségük a túlvilági h a t a l m a k , a Múzsák adomán y á n a k , isteni —> ihlet eredményének hírében állt: így szólt ekkor a hírnökhöz leleményes Odysseus, háthúsból k a n y a r í t v a — maradt még t ö b b a gerincen vadkan húsából, melyet bő zsír borított be: ,,Hírnök, vedd csak e húst és vidd oda Démodokosnak, hadd egye meg: s őt üdvözlöm most, bárha búsongok: mert hisz az énekeseknek a tisztelet és a csodálat jár valamennyi halandótól: minden dalos e m b e r t Múzsa tanít-ott dalra, hisz annyira kedveli ő k e t " .

lius költészetében — , de az irodalmi nyilv á n o s s á g h a g y o m á n y a i mások lévén, elkülönült udvari költészet sosem a l a k u l t ki. S a j á t o s epizódja volt az udvari költészetn e k Nero uralkodása; ő b i r o d a l m á n a k legn a g y o b b költője szeretett volna lenni, s h o g y szereplési v á g y á t kielégíthesse, m e g a l a p í t o t t a a róla elnevezett Neronia ü n n e p e k e t , amelyen a szokásos cirkuszi ját é k o k o n és gladiátorküzdelmeken kívül költői versenyek is v o l t a k . Ezeken m a g a is versenyre kelt az u d v a r á b a h í v o t t költőkkel. Amikor azonban Lucanus a P h a r s a l i a h á r o m énekével féltékenységet k e l t e t t benne, eltiltotta a n y i l v á n o s szerepléstől, s udv a r á n a k irodalma ezt követően az 5 mag á n s z á m á v á vált. O A görög irodalom bizánci korszaka viszont jellegzetesen u d v a r k ö z p o n t ú volt. Szepes Erika

(ford.: Devecseri G.)

O A hellenisztikus irodalommal p á r h u z a m o s a n , az i. e. 1. évezred derekától alakult a k ki a keleti birodalmak udvari irodalmai. Az óperzsa epikus udvari költészet létezéséről csak k ö z v e t e t t forrásokból tud u n k , a m i n t h o g y az indiai udvari költők, a szúták (kb. az i. e. 6. sz.-tól ismert) dicsőítő és hőskölteményei sem eredeti f o r m á j u k beolvasztb a n , hanem a —y Mahábháratába v a m a r a d t a k fenn. A kínai Csou-kor 2. felében (i. e. 8—3. sz.) viszont a f ő h a t a l o m é r t k ü z d ő fejedelemségek u d v a r a i b a n meghat á r o z ó szerepet játszó írástudók művei és az általuk összeállított ~*8i king dalai szöv e g ü k b e n is f e n n m a r a d t a k . O A n é p v á n dorlás kori (kb. i. sz. 4—7. sz.) államalakulatok jórészéről nincsenek ilyen a d a t a i n k , de a kelta ->6dráköltészet és a korai ->szkaldikus költészet éppúgy a homéroszi t í p u s ú dalnokköltészet vonásaival rokoníth a t ó , mint a közel-keleti ->ím&költészet kezdete. Szerdahelyi István

A t á r s a d a l m i fejlődés hasonló fokain az udvari költészet e v á l f a j a világszerte megtalálható (s bizonyos, hogy a mezopotámiai és egyiptomi, birodalmi típusú udvari irodalom is ebből fejlődött ki, csak ->szájhagyományban élő emlékei elvesztek). A történelmi változásokkal azonban létalapja megszűnik; a kifejlett o s z t á l y t á r s a d a l m a k ban az arisztokráciának már nincsen szüksége a legitimáció ilyen f o r m á j á r a , s a dalnokok elvesztik korábbi r a n g j u k a t , vándor népi é n e k e s e k k é n t , alacsony sorba süllyednek. O Az u d v a r i irodalom birodalmi típusa azonban n e m alakult ki a poliszdemokráciához v e z e t ő görög fejlődésben, ahogy a köztársaság kori R ó m á b a n sem. Az i. e. 4. sz.-ban, N a g y Sándor b i r o d a l m á b a n és ennek hellenisztikus u t ó d á l l a m a i b a n viszont az ú n . —>hellenisztikus irodalom a mezopotámiaihoz—egyiptomihoz hasonló vonásokat m u t a t o t t , mind az u r a l k o d ó k a t —>dicsőítő irodalom m ű f a j a i n a k előtérbe kerülésével, m i n d a —>filológiai m u n k a felvirágzásával. (Az utóbbi leginkább a Ptolemaiosz Szótér által a l a p í t o t t alexandriai k ö n y v t á r és Muszeion tudós költőinek köszönhetően.) U j vonás a költői ö n t u d a t kiteljesedése, a költők immár t u d a t o s a n törekednek h í r n e v ü k g y a r a p í t á s á r a . E z t az önt u d a t o t a z o n b a n a kor viszonyai között kell é r t e l m e z n ü n k : a történelmi a n e k d o t a szerint a t e t t e i t versbe szedő dalnokot Nagy Sándor úgy honorálta, hogy előadás közben m i n d e n neki tetsző sorért egy aran y a t , de a n e m tetszőkért n y o m b a n egyegy pofont a d o t t . O R ó m á b a n a császárkorban é r v é n y e s ü l t e k ugyan hasonló tendenciák — f ő k é n t Maecenas irodalomszervező tevékenysége idején, v a l a m i n t Vergi-

O A középkori európai udvari irodalom a —>Karoling-reneszánsz korai kísérlete u t á n a 12. sz.-ban alakult ki a dél-franciao.-i provanszál k u l t ú r á t felvirágoztató fejedelemségekben, s innen t e r j e d t át az Ibérfélszigetre, I t á l i á b a , É s z a k - F r a n c i a o . közvetítésével Németo.-ba, Angliába, Skandin á v i á b a . F ő m ű f a j a i a provanszál —*•trubadúr-költészet lírai formái, főként —>udvarlódaliú és a francia —•udvari regény e p i k á j a . I r o d a l o m t ö r t é n e t i jelentősége az, hogy a latin nyelvű egyházi, s főként a —•kolostori irodalom mellett m e g t e r e m t e t t e a feudális arisztokrácia ideológiáját tükröző, laikus, nemzeti költészetet. Alkotói is világi emberek, főként miniszteriálisok (udvari tisztségviselők), nemes urak és hölgyek, u d v a r 22

UDVAR gű, hasonló irodalmával is). A terjeszkedése s o r á n végül Andalúziától a Fülöp-szigetekig t e r j e d ő iszlám k u l t ú r a k ö z p o n t j a i m i n d e n ü t t a fejedelmi udvarok l e t t e k , a m i n t h o g y az e t e r ü l e t e k e n kialakult államszervezetek is d e s p o t i k u s á n centralizált a k v o l t a k ; az a r a b költészet fő f o r m á j a a -tqaszída, az uralkodó dicsőségét h i r d e t ő (--*madh), halálát sirató (->marszija) v a g y ellenségeit gúnyoló (-*hidzsá'). O Még e g y é r t e l m ű b b a perzsa irodalom ide v o n h a tó jelenségeinek értelmezése. Már a középperzsa (pehlevi) nyelvű m ű v e k között szül e t e t t olyan mű — a Visz u Rámín ('Visz és R á m í n ' ) c. szerelmi eposz —, amely a környező népek i r o d a l m a i b a n is elterjedt, s a m e l y olyan mértékű hasonlóságot m u t a t o t t az európai udvari regények legelterjedt e b b szüzséinek egyikével, a Trisztánmondáxal, hogy t ö b b k u t a t ó úgy találta, az u t ó b b i a perzsa t ö r t é n e t átvétele. Dante l á t o m á s a i n a k perzsa p á r h u z a m a i t is k i m u t a t n i vélik. Ismertek e korból az u d v a r i s z o k á s o k a t b e m u t a t ó perzsa alkotások is. Az ú j p e r z s a irodalomban főként az ú n . „klasszikus k o r s z a k " (a 9—10. sz.-tól) m ű vei t a r t o z n a k ide, a m e l y e k formailag (műf a j o k , m e t r u m o k t e k i n t e t é b e n ) arab h a t á s t m u t a t n a k . A Belső-Ázsiában (Bokharában) székelő perzsa számánida dinasztia mecénási rendszere (amelybe a maliku'ssuará, „költőfejedelem" cím a d o m á n y o z á sa is beletartozott) az u d v a r i költészet n a g y fellendülését eredményezte, s ennek képviselői a mai Afganisztántól a K a u k á z u s i g , I n d i á i g és Dél-Szibériáig terjedő t e r ü l e t e n t e v é k e n y k e d t e k , d ö n t ő módon befolyásolv a a török és k a u k á z u s i i r o d a l m a k a t is. Úgyszólván v a l a m e n n y i uralkodó (emír) u d v a r á b a n virágzik a dicsőítő irodalom és a (pszeudo)történetírás, és e mellett egy ú j szerű, érzelmes, misztikus (szúfí) szerelmi és hedonisztikus költészet is megjelenik. A —>szúfizmus misztikája mind a k o r t á r s a k a t , m i n d a későbbi európai költészetet megihlette. Voigt Vilmos

ról u d v a r r a vándorló dalnokok. Az -+udvari költők az u d v a r t a r t á s h o z t a r t o z n a k , jav a d a l m a z á s b a n részesülnek, megbízásokat k a p n a k , elkészült műveiket itt a d j á k elő, általában az udvari ->ünnepek keretében. O E középkori udvari irodalom t é m á i leginkább az -+amour cottríoiY érzelemvilága, a —>lovagi irodalom eszményi és fantasztikus színekkel á t s z ő t t k a l a n d m o t í v u m a i , de kapcsolódott hozzá s z á m o t t e v ő —•illemtanirodalom és irodaimias-regényes elemekkel átszőtt t ö r t é n e t í r á s (->krónika, verses krónika, gesta) is, szórakoztató v o n u l a t á n a k pedig része volt a -*• bolondirodalom. Az —>udvari színjátékokban viszonylag alig a k a d igazi —>udvari dráma, de az —>udvari játékok stilizált formavilága az u d v a r t a r t á s m i n d e n n a p i életét is á t h a t o t t a . O A szerelmi t é m á j ú m ű v e k b e n a m a g a s r a n g ú hölgynek hódolnak, érte hőstetteket v a g y egyszerűen bolondságokat h a j t a n a k végre, távolról i m á d j á k , a k é p m á s á b a szeretnek bele stb. A k a l a n d o k b a n előtérbe kerül a mágia, a misztikum, a titokzatosság; a lovaghősök nem evilági színhelyeken k u t a t n a k valami u t á n , s mesés szörnyekkel csatáznak érte. U g y a n a k k o r az erotika is megtalálható, néha a fetisizmusig menően szublimált f o r m á b a n , máskor g y e r m e t e g naivitással. vaskos m o t í v u m o k a t á r t a t l a n u l előadva, triviális jeleneteket és t u l a j d o n s á g o kat ábrázolva. Az alkotások nyelve gyakorlatilag mindig a kialakulóban levő irodalmi nyelv, amely azonban eltér a köznyelvtől. Az irodalmi k u l t ú r a n e m korlátozódik az írásbeliségre, a szóbeliségben élő zenéhez vagy t á n c h o z kapcsolódó alkotások is gyakoriak, sőt, a képzőművészet, vallás, filozófia is szorosan egybeforr bizonyos t é m á k k a l , előadási alkalmakkal (—>szinkretizmus). O Jelentős befolyást gyakorolt az európai középkori u d v a r i irodalom a korai polgári irodalomra, a francia költőcéhek, s f ő k é n t a német —>mesterdalköltészet kialakulására, de a népköltészetbe csak egyes elemei j u t o t t a k el; ez utóbbi közegben elsősorban formai megoldásainak. m ű f a j i rendszereinek m a r a d v á n y a i t lehet felismerni. Szerdahelyi

István—

Voigt

O I n d i á b a n a nem folklórjellegű középkori világi költészet és színjátszás a maga egészében udvari jellegű volt; udvari költők — és helyenként t u d ó s költőnők —, g y a k ran pedig az u r a l k o d ó h á z a k tagjai, m a g u k a királyok is művelték. Az udvari k ö r ö k ö n kívül legfeljebb a városi lakosság előkelőbb rétegeihez szólt. F ő jellemvonása a —>Mahábhárata és —• Rámájana a d a p t á l á s a és a belőlük merített m o t í v u m o k önálló kidolgozása, t o v á b b á a szanszkrit irodalom (3—4. sz.-ban kezdődő) mintáinak k ö v e t é se; n e m kivétel nélkül azonban, hiszen pl. a

Vilmos

O Az a r a b irodalom korai évszázadainak k u t a t ó i eltérő véleményeket h a n g o z t a t n a k a t e k i n t e t b e n , hogy az iszlám előtti korban, a L a h m i d á k és Gasszánidák á l l a m á b a n művelt költészet u d v a r i n a k nevezhető-e vagy sem. A Maghreb, m a j d Andalúzia a r a b irod a l m a a z o n b a n m á r nyilvánvalóan ilyen v o n á s o k a t m u t a t (az utóbbi p á r h u z a m b a állítható az ibériai félsziget „ e u r ó p a i " jelle23

UDVAR tamil irodalom klasszikus s z a k a s z a (kb. i. e. 150—i. sz. 250) önálló, r e n d k í v ü l kötött, a k a d é m i k u s u d v a r i költészetet hozott létre (->szangam). A m o h a m e d á n nagymogul dinasztia (1526—1858) uralma idején — főként az északi, szindhí, p a n d z s á b i , urdú és kásmíri nyelvterületeken — a perzsa verses szerelmi regények is jelentősen befolyásolták az udvari epika fejlődését. Puskás Ildikó

V i e t n a m b a n a kínai volt használatos, és az ó j á v a i írott irodalom szókincse 9 0 % - b a n szanszkrit stb.). Bögös László—Szerdahelyi István O Észak-Afrika őslakóinak, a b e r b e r e k n e k költészetében is f e l m u t a t n a k a szakirodalom egyes képviselői udvari v o n á s o k a t , s leszármazottaik (—*kabil irodalom, tuareg irodalom) közül a t u a r e g e k nevezetesek arról, hogy az udvari költőversenyekre emlék e z t e t ő összejöveteleiken a nők is részt vesznek, s ezeken az európai középkori l í r á r a is emlékeztető verseket a d n a k elő. O F e k e t e - A f r i k á b a n ősi idők ó t a ismeretes a királyok u d v a r a i b a n élő, nevelői, hagyományőrzői, t ö r v é n y t u d ó i f e l a d a t o k a t is bet ö l t ő , s főként a t ö r t é n e t i és dicsőítő költészet terén m ű k ö d ő —*griot-k, -*•mveténekesek s t b . Az arab k u l t ú r a befolyása a l a t t álló n é p e k , így a h a u s z a szultánok u d v a r i költészetében (->wakokin yabo) a -*qaszída hat á s a is világosan érzékelhető ( - • Wakar Bagauda). O Az u d v a r i jelleg egyes óceániai i r o d a l m a k b a n is m e g t a l á l h a t ó (főként a dicsőítő tendenciák és a mindennapitól eltérő n y e l v használata révén). Megkísérelték, h o g y az azték irodalom egyes a l k o t á s a i t így értelmezzék, s elképzelhető, hogy a m a j a u d v a r i irodalom elbeszélései jelentek meg a z o k b a n a f e n n m a r a d t — képregényekhez hasonlítható - ábrázolás-sorozatokban, a h o l a hősök f ő r a n g ú a k (a mai m a g y a r á z ó k szóhasználatával: hercegek, hercegnők). Az i n k a irodalom nem ismert effajta alkotások a t , de amikor a 17. sz.-ban lejegyezték a k e c s u a irodalom szövegeit, ezek k ö z ö t t meglepően gazdag lírára b u k k a n t a k , a m e l y e t az európai leírók udvari költészetként is emlegetnek. Voigt Vilmos

O A kínai irodalomban viszont — főként a 7. sz.-tól, a Tang dinasztia k o r á t ó l egy sajátos, ezzel ellentétes t e n d e n c i a bontakozott ki. J ó l l e h e t az udvari világ i t t is fontos szerepet j á t s z o t t az irodalmi életben, s az uralkodóházak tagjai, maguk a-császárok is gyakran jeles költők, akik k ö r n y e z e t ü k b e gyűjtik a tehetségeket, másrészt viszont az elitköltészettel való foglalatoskodás messze túlnyúlik az udvari arisztokrácia körein. A műveltebb társasági élet á l t a l á n o s f o r m á j a , a hivatalok betöltéséhez szükséges mandarinvizsgák tétele a klasszikus költői forrnák szerinti versírás; ilyen k ö l t e m é n y e k e t írnak az erdei r e m e t é k , a k u r t i z á n o k , s még a rablóvezérek k ö z ö t t is a k a d n a k jeles verselők. Ez a jelenség egyedülálló; a 9. sz. végéig a kínai n y e l v és kultúra m i n d e n t á t h a t ó befolyása a l a t t fejlődő j a p á n irodalom sem v e t t e át. Az itteni, a 9—10. sz. fordulóján felvirágzó elitirodalom is — egészen a 17. sz.-ig az u d v a r i arisztokrácia (és a kolostorok) zárt, az európai udvari játékok világánál is stilizáltabb, b o n y o l u l t a b b ceremóniákhoz igazodó köreiben élt (—>utaawase). Még f o k o z o t t a b b elkülönülés jellemezte a koreai u d v a r i irodalmat, a m e l y n e k már a nyelve sem koreai, hanem — miként az egész hivatalos-hivatásos irodalomé — a 15. sz. derekáig, a - > H u n m i n csongum (1444) létrejöttéig kínai volt. Mártonfi Ferenc

O A középkori jellegű udvari irodalom E u r ó p á b a n a 13. sz. 2. felétől fokozatosan lehanyatlott, de az udvari költészet megváltozott a r c u l a t t a l — a reneszánsz idején ú j virágkorát élte. A reneszánsz műveltség gazdasági a l a p j a a polgárság meggazdagodása volt u g y a n , de kulturális közp o n t j a i ismét a fejedelmi udvarok l e t t e k . Az Európa-szerte e l t e r j e d t m i n t á t e z ú t t a l Ttália n y ú j t o t t a , ahol az udvari irodalom h a g y o m á n y a i a ->szicíliai iskola költészet é h e z vezethetők vissza. Ennek eszméihez i g a z o d t a k a veronai Della Scala uralkodóh á z fejedelmei (akiknek u d v a r á b a n Dante is hosszabb időt t ö l t ö t t ) , s a 14- 15. sz.-ban hasonlóan fontos szerepet játszott a Visconti és a Sforza család uralma idején a milánói udvar (ahol F . Filelfo, A. Cornazzano is működött). O Kimagasló k u l t u r á l i s

O Az indiai és kínai irodalom h a t á s a döntően befolyásolta az Indokínai-félsziget m a g a s k u l t ú r á i t , s az indiai befolyás az indonéz szigetvilágba is b e h a t o l t és helyenként az ezt felváltó fokozatos iszlamizálódás (13—16. sz.) u t á n is f e n n m a r a d t . A hivatásos irodalom kezdetekben ezeken a területeken is szinte kizárólagosan udvari és vallásos-kolostori jellegű volt, s az udvari irodalom olyan sajátosan ezoterikus műf a j o k b a n is jelentkezett, a m i l y e n pl. thai -*lchon és —»rabam színjáték, m e l y n e k szövegeit a királyok írták, s előadóik csak hercegek és hercegnők lehettek, v a g y a -*•klom csang d a l m ű f a j a . Erőteljes az udvari irodalom nyelvi elkülönülése is (ahogyan pl. 24

UDVAR jelentősége volt a p á p a i u d v a r n a k , ahol az avignoni időkben — Petrarca volt az első u d v a r o n c (aki a p á r m a i , p a d o v a i és milánói u d v a r b a n is szolgált). Növelte a p á p a i u d v a r kulturális fényét a n a g y humanista p á p á n a k , V. Miklósnak (1447—1455), a vatikáni k ö n y v t á r szervezőjének mecénási tevékenysége, s TI. Pálé, akinek idején P. (5. Leto megszervezte az Accademia Roman á t . A pápai udvari irodalom a 16. sz.-ban, X. Leó, VTT. Kelemen és TIT. Pál a l a t t teljesedett ki; sok író, költő lett e k k o r egyházi j a v a d a l m a s , és szolgálta a p á p a s á g ideológ i á j á t . A 16. sz. 1. felében alakult ki Rómában az ún. toszkán-római klasszicizmus, amelynek k ö z p o n t j a a C. Tolomei szervezte Accademia della Virtu volt. Ttália legkülönbözőbb államaiból származó költők, írók a l k o t n a k ekkor emelkedett t é m á k r ó l szóló m ű v e k e t a -»petrarkizmus választékos, a plebejus költői f o r m á k a t kerülő stílusában. A római udvari költészet virágzásának azu t á n az ellenreformáció, s a Galilei és mások törekvései n y o m á n előtérbe kerülő, az —•Accademia dei Lincei tevékenységét is á t h a t ó t u d o m á n y o s s á g v e t e t t véget. O Nevezetes k ö z p o n t j á v á v á l t a 15. sz.-ban az udvari irodalomnak Nápoly is, főként az Aragóniai ház viszonylag rövid u r a l m a idején (1442 1501). I t t t e v é k e n y k e d e t t A. Beccadelli, a Porticus Antoniana (a később —•Accademia Pontaniana néven t o v á b b m ű ködő) tudós társaság megalapítója, s G. Pontano is. A rendszerváltozás után Pietro de Toledo alkirály (1484—1553) is a kulturális fejlődést szolgáló i r á n y z a t o t képviselte. e g y ü t t m ű k ö d v e a déli arisztokráciával. O L e g m a g a s a b b szintre az itáliai udvari költészet a középolasz u d v a r o k b a n — Ferr a r á b a n . M a n t o v á b a n , U r b i n ó b a n és Moden á b a n , az Este, Gonzaga, Montefeltro és Della Rovere családok mecénási tevékenysége nyomán emelkedett a 15—16. sz.-ban. A ferrarai Este u d v a r a d o t t tisztségeket M. M. Boiardónak, itt m ű k ö d ö t t az első állandó színház, itt élt L. Ariosto és T. Tasso, s mellettük számos kisebb lírikus. A m a n t o vai, urbinói és a p á p a i u d v a r t a p a s z t a l a t a i t egyesítette világhírű, az u d v a r i kultúra elméleti alapvetését n y ú j t ó művében (amelynek m á r mo.-i h a t á s a is volt) B. Castiglione (Az udvari ember, 1528). O A középkori udvari irodalomhoz képest a változások egyik s z e m b e t ű n ő jegye az, hogy az u d v a r a t u d o m á n y o s irodalom terén is versengeni kezd az egyházzal; a fejedelmek a k a d é m i á k a t a l a p í t a n a k , s a kor fő filozófiai irányzata a Cosiino de Medici által alap í t o t t —• Accademia Piaionica m u n k á s s á g a n y o m á n t e r j e d ő —>platonizmus. Az udvari

25

műveltség s z í n v o n a l á n a k emelkedését m u t a t j a az is, hogy a próza, s h e l y e n k é n t a költészet is g y a k r a n latin nyelven szólal meg, az antik z á r t f o r m á k (az eposz, a -*commedia dotta, commedia erudita az antikizáló ->pásztori költészet) a d i v a t o s a k , s a lírában is erős a v i r t u o z i t á s b a hajló p e d a n téria törekvése (—>canzone, szonett, tercina, f ő k é n t az itáliai m i n t á k a t követő f r a n c i a és angol ->retorikusok, courtly makers tevékenységében). O Az a n t i k világ, a latin nyelv kultusza d ö n t ő e n hozzájárult az irodalom k e t t é s z a k a d á s á h o z , a középrétegek irodalmi igényeitől eltávolodó, emelkedetten keresett u d v a r i irodalom kialakulásához . Herczeg Gyula O Az 1530 t á j t k e z d ő d ő és a 16. sz. végéig t a r t ó manierizmus f o l y t a t j a ezeket a hag y o m á n y o k a t . E k k o r alakul ki és szilárdul meg — főként I. Cosimo idején — a firenzei hercegek, u t ó b b t o s z k á n nagyhercegek udv a r a . A p e t r a r k i z m u s . a hősi eposzok k u l t u szát a z o n b a n c s a k h a m a r f e l v á l t o t t a a természettudományok támogatása; a nagyhercegek G. Galilei hívei. Az udvari költészet m i n t a a d ó törekvései F r a n e i a o . - b a n (—*Pléiade) és Angliában ( - > e u p h u i z m u s ) jelentkeztek. Herczeg Gyula—Szerdahelyi István O Az európai u d v a r i irodalom utolsó jelentős á r a m l a t a a feudális—ellenreformációs b a r o k k és az abszolút monarchiák klasszicizmusa rokokója jegyében t e r j e d t el. F ő jellemvonása az ezoterikus belterjesség, „önálló világa úgyszólván nemlétezőnek t e k i n t i a r a j t a kívül eső világokat", másrészt a p o m p á z a t o s a n reprezentatív jelleg: „az u d v a r a n e m - u d v a r r a l az antitézis vis z o n y á b a n áll; hogy ö n m a g á t kiépítse, a harcos expanzió feszültségére van szükség e " {Szerb A.). Képviselői főként polgári s z á r m a z á s ú a k u g y a n , de annál precízebben ügyelnek az „ u d v a r i e m b e r " — e k k o r B. Grácián műve (1647; korábbi előzmények u t á n Faludi F. ü l t e t t e á t m a g y a r r a B ö l t s és figyelmetes udvari ember, 1750. 1770— 1771 c.) által kodifikált —- m a g a t a r t á s f o r m á i r a és az „ u d v a r i ízlés" Boileau-típusú receptesztétikáira. Legjelentősebb m ű f a j a a klasszicista t r a g é d i a (—•tragédie classique) és az eposz, v a l a m i n t a —>gáláns irodalom formái, s természetesen erőteljes v o n u l a t a a —» dicsőítő irodalom. O A 17. sz.-ban azonban az udvari arisztokrácia köreit fokozatosan h á t t é r b e s z o r í t o t t á k az —•irodalmi szalonok, s a 18. sz.-ban kialakuló kapitalist a -*kultúrpiac végképpen m e g s z a b a d í t o t t a az írókat attól, hogy megélhetésük az

UDVAR analógiák m a g y a r á z a t á t a -+tipologikus egyezés n y ú j t j a . A l e g ú j a b b k u t a t á s o k eredményei azt m u t a t j á k , hogy az európai udvari irodalmak között közvetlen kapcsolatok éltek, s itt a m o t í v u m o k , sőt egész m ű vek ismerete-utánzása magyarázza az egyezéseket. A perzsa, a távol-keleti stb. u d v a r i irodalmak a z o n b a n az európaitól (és egymástól) függetlenül a l a k u l t a k ki, befolyásolták viszont s a j á t környezetüket (mik é n t a perzsa Belső-Ázsia és a K a u k á z u s soknyelvű irodalmait, a kínait a j a p á n t és k o r e a i t stb.). O E sokrétű és világszerte e l t e r j e d t irodalom h a g y o m á n y a i e g y é b k é n t m i n d e n ü t t m e g t a l á l h a t ó k az a d o t t területek f o l k l ó r j á b a n is, a k á r közvetlen átvétellel, a k á r egyes elemek (témák, m o t í v u m o k , f o r m a i megoldások) a d a p t á c i ó j á v a l . Különösen a fejlettebb, b o n y o l u l t a b b cselekményvezetés, a műköltői eredetű poétikai eszközök (hasonlatok, allegóriák, ritmusés rím képletek) g y a k r a n udvari eredetűek. A m a g y a r népköltészetben (áttételes módon) a —•ballada (és e n n e k előzményei, a -*széphistória és a —•históriás ének) n é h á n y v o n á s a értelmezhető az udvari irodalom hatásaként. Voigt Vilmos

—•udvari költő kötelmeitől, a főúri —>mecénások kegyétől függjön; a k ö z o k t a t á s kiépülése ezzel p á r h u z a m o s a n megszünteti az arisztokrácia műveltségi privilégiumát is, és így a jelentősebb alkotók s o r á b a n egyre r i t k á b b a n találni előkelő dilettánsokat. Szerdahelyi István—Voigt Vilmos O Az udvari irodalom e fokozatos devalválódása oda v e z e t e t t , hogy n a p j a i n k irodalomszemléletében az irodalom e típusa csökkent é r t é k ű n e k mutatkozik: az „udvar i " jelző p e j o r a t í v árnyalatú, a szolgai függőség, valóságidegen, üres virtuozitás, enerváltság á r n y é k a vetül rá. Különösen kemény, h a r a g o s ítéletet t a r t o t t az itáliai reneszánsz u d v a r i irodalma f ö l ö t t F . De Sanctis. Szerinte az udvari k ö l t ő k n e m érzékelték a h á b o r ú k s ú j t o t t a h a z a gyötrelmeit, a mészárlások, fosztogatások áldozatainak szenvedéseit; félrevonultak az udvari élet p o m p á s szórakozásokat n y ú j t ó védettségébe, s megelégedtek a p e t r a r c a i elvont szerelem sémáinak ismételgetésével. Hiányzik ebből az irodalomból a belső élet komolysága, az igazi vallásos érzés, a haza tisztelete és a családszeretet; természetábrázolása talmi, a kor nagy t á r s a d a l m i kérdései iránt érzéketlen. Képviselői lenézték s a j á t népüket , kigúnyolták h a g y o m á n y a i t ; fejedelmek bértollnokaiként egy cinikusan materialista irodalom művelői voltak. Mindez igaz lehet, de a k k o r sem teheti kétségessé a —tpetrarkizmus nemzetközi h a t á s á n a k jelentőségét s a reneszánsz kori itáliai udvari irodalom vezető m ű f a j a i n a k esztétikai, verstechnikai és nyelvi értékeit . Az ókortól a 18. sz.-ig t e r j e d ő összképet t e k i n t v e pedig az udvari k u l t ú r a — amint ez a f e n t i áttekintésből is k i t ű n h e t e t t — rendkívül fontos művelődéstörténeti szerepet j á t s z o t t a hivatásos irodalom és az i r o d a l o m t u d o m á n y kialakulásában, a középkor idején pedig E u r ó p á b a n a világi m ű f a j o k , a nemzeti nyelvű irodalom bölcsője volt. Herczeg

O Az ú j a b b magyar irodalomtörténet-írás leghevesebben v i t a t o t t kérdéseinek egyike, hogy létezett-e a k ö z é p k o r b a n m a g y a r n y e l v ű udvari irodalom. Történelmi t é n y , hogy a középkori m a g y a r t á r s a d a l o m vezető köreiben kialakultak olyan élet- és mag a t a r t á s f o r m á k , amelyek a nyugat-európai lovagi intézmény megfelelői voltak: létez e t t a lovagi cím (miles) a hozzá t a r t o z ó külsőségekkel, v á r a k k a l , címerekkel, pecsétekkel, volt nehéz fegyverzetű, p á n c é l b a ö l t ö z ö t t seregtest és az ennek gyakorlatoz á s á r a szolgáló lovagi t o r n a , voltak lovagrendek stb. S m i n t h o g y irodalomtörténészeinknek — a török p u s z t í t á s m i a t t — az egész középkori m a g y a r irodalom viszonyl a t á b a n a f o r r á s a n y a g szinte teljes hiányával kellett számolniuk, közvetett (és v i t a t h a t ó ) következtetésekre épülő elgondolásokkal vélték bizonyítani, hogy az udvari regény és a lovagi-udvari típusú szerelmi líra (—>virágének) m a g y a r nyelvű változatai is léteztek. E h a g y o m á n y o s felfogással szemben az 1970-es évek derekától az a nézet terjed, mely szerint ,,ha a középkor v a l a m e n n y i regisztere: populáris, liturgikus. v á g á n s . t a n u l t - a n t i k i z á l ó k i m u t a t h a t ó a m a g y a r irodalomban, sőt bizonyos elemek az udvariság előtti lovagi ősköltészetre, a chanson de geste-re is utalnak ha kevésbé konkluzívan is (Roland-ének, Told i - m o n d a ) —, és g y a n ú s a n teljes lyuk csak

Gyula

O A térben oly távoli k u l t ú r á k u d v a r i irodalmainak t é m a b e l i és motívumbeli egyezései (pl. az —*udvari szerelem érzelem világa vagy az e u r ó p a i és a perzsa szüzsék meghökkentő hasonlósága stb.) nehéz feladat elé állították az ilyen jelenségek magyaráz a t á t kereső irodalomtörténészeket. Korábban (az e u r ó p a i anyag vizsgálata alapján) úgy vélték, hogy a hasonló vonások közvetlen á t v é t e l és utánzás révén terjedtek el. A 20. sz. közepén (az európai és orientális m ű f a j o k összevetéséből) inkább azt a k ö v e t k e z t e t é s t szűrték le, hogy az 26

UDVAR az udvari lovagi regiszter k é t nagy m ű f a j á ban, a lovagi lírában és az udvari lovagregényben van, a k k o r a z t kell m o n d a n u n k , hogy valószínűsíthető a feltevés: a középkori irodalomnak ez a regisztere m a g y a r nyelven nem létezett" (Zemplényi F.). E felfogás szerint t e h á t az udvari jelleg poétikai igényeinek megfelelő m a g y a r nyelvű költészet csak Balassi B. és követői fellépésével, a reneszánsz és a korai b a r o k k jegyében született meg, amikor azonban m á r (az erdélyi fejedelmek — a lengyel irodalommal szoros p á r h u z a m b a n álló — u d v a r a i t ó l eltekintve) az ilyen t í p u s ú költészet mögött nem állt olyan udvari élet, amely ezt az igényt a l á t á m a s z t o t t a volna. O A n y u g a t európai h a g y o m á n y t ö b b olyan ténylegesen létező (Peire Vidal, Oswald von WolIcenstein) vagy csak legendabei i (Klingsor) lovagköltőt ismer, akik a m a g y a r udvarokkal kapcsolatot t a r t o t t a k , s az Anjou-királyok, Zsigmond császár. Mátyás király környezetében fejlett udvari k u l t ú r a virágzott. Mindez a z o n b a n v a l ó b a n nem bizon y í t j a a m a g y a r nyelvű lovagi-udvari költészet létét, m i n t h o g y e k u l t ú r a magyarnyelvűsége nem volt követelmény; az effajt a költészet iránt m u t a t k o z ó igényeket idegen vándorköltők is kielégíthették. A magyar lovagi-udvari költészet teljes h i á n y á t valló álláspontok képviselői sem rendelkeznek a z o n b a n t á m a d h a t a t l a n pozíciókkal; a vita mai s t á d i u m á b a n a túlzó igenlők és a m i n d e n t tagadók érvei e g y a r á n t nyomósak. O írod.: H. N a u m a n n — G . Müller: Höfische K u l t u r (1929); H. Dupin: L a c o u r toisie au moyen áge (1934); R . R. Bezzola: Les origines et la f o r m a t i o n de la l i t t é r a t u r e courtoisie en Occident: 500—1200 (5 köt., 1944—1963); Szerb A.: Az udvari ember (Gondolatok a k ö n y v t á r b a n , 1946); J . L l o y d — E . Jones: T h e Court Poets of the Welsh Prinees (1948); F. De Sanctis: Storia della L e t t e r a t u r a I t a l i a n a (1949); Tőkei F.—Miklós P.: A kínai irodalom rövid története (1960); A. B. Lord: T h e Singer of Tales (1960); R. H. Brower—E. Miner: J a p a n e s e Court P o e t r y (1961); K . Langosch: Lateinisches Mittelalter. E i n l e i t u n g in Sprache u n d L i t e r a t u r (1963); Geschichte der Textüberlieferung der a n t i k e n und mittelalterlichen L i t e r a t u r (1964); R i t o ó k Zs.: Költői ö n t u d a t és egyéni szerzőség a korai görög költészetben (MTA 1. O K , 1966); H. Brunner: Grundzüge einer Geschichte der altágyptischen L i t e r a t u r (1966); N. Elias: Die höfische Gesellschaft (1969); H. K u h n : D i c h t u n g u n d Welt im Mittelalter (1969); A. J . Gurevics: A középkori ember világképe (1974); Tyipologija i vzaimoszvjazi

szrednyevekovih l i t y e r a t u r Vosztoka i Zap a d a (1974); Zolnay L.: Ü n n e p és hétközn a p a középkori B u d á n (1975); J . Huizinga: A középkor alkonya (1979); Komoróczy G.: A sumer irodalmi h a g y o m á n y (1979); Süpek O,: Szolgálat és szeretet. A feudális személyiség alapvonásai (1980); M. B a h t y i n : F r a n c o i s Rabelais művészete. A középkor és a reneszánsz népi k u l t ú r á j a (1982); H o r v á t h I.: Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben (1982); Zemplényi F.: R i m a y és a k o r t á r s európai költészet ( I t K . 1982); N. Elias: A civilizáció f o l y a m a t a (1987); P . D i n z e l b a c h e r — H . Mück: Volksk u l t u r des europáischen S p á t m i t t e l a l t e r s (1987); A. J . Gurevics: A középkori népi k u l t ú r a (1987); R. V á r k o n y i Ágnes—Székely J ú l i a (szerk.): Magyar reneszánsz u d v a r i k u l t ú r a (1987); Kőszeghy P.: H o r v á t h I v á n : Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben ( I t K , 1987 1988, 2—4.): H o r v á t h I.: E g v v i t a elhárítása ( I t K , 1987—1988, 5—6.); Kurcz Ágnes: Lovagi k u l t ú r a Magyarországon a 13—14. században (1988); Kőszeghy P.: E l h á r í t v a . (Megjegyzések H o r v á t h I v á n Egy v i t a elh á r í t á s a című cikkéhez) ( I t K . 1989, 5—6.); Zemplényi F.: T r u b a d ú r o k és k a t h a r o k ( B U K S Z , 1990, jan.); P . Bürke: Népi kult ú r a a kora újkori E u r ó p á b a n (1991); Zemplényi F.: Régi m a g y a r irodalom és európai közköltészet ( I t K , 1992, 5—6.). Szerdahelyi

István— Voigt

Vilmos

udvari játékok: a középkori európai fejedelmi u d v a r o k életét átszövő, színjátékszerű szokások. Ezek a fényes ünnepségeken (az u r a l k o d ó k és családtagjaik születése, l a k o d a l m a , temetése, a koronázási, győzelmi, békekötési s z e r t a r t á s o k stb.) kívül az u d v a r t a r t á s m i n d e n n a p j a i t is stilizált vonásokkal szőtték át. A zene és t á n c alkalmai, a v a d á s z a t o k , a lovagi tornák, harci g y a k o r l a t o k , p á r v i a d a l o k , sőt az egyházi ünnepek is játékszerűek lettek, az u d v a r mesterek által i r á n y í t o t t , ilyen célokra készített és előadott teátrális látványosságokkal. Ezekben külön feladataik voltak a sokféle mulattatóknak, a bohóctréfáknak, s az udvari bolondok (főként a n é m e t területeken) valóságos irodalmi m ű v e k e t a d t a k elő ( b o l o n d i r o d a l o m ) . A P r o v á n s z ból e l t e r j e d t (->jocsflorals), s főként f r a n c i a és n é m e t földön, v a l a m i n t a m i n t á k a t innen á t v e v ő országokban ismert -*költői versenyek alig különböztek a lovagi j á t é k o k egyéb formáitól, s a nyertesek j u t a l m a z á s a , megkoszorúzása (—•koszorús költő) szintén teátrális j á t é k k á vált. Az —*amour courtois keretében alakult ki a „szerelmi t ö r v é n y k e 27

UDVAR h o g y „vigalmi t a n á c s o s k é n t " , a szertartásm e s t e r b e o s z t o t t j a k é n t megszervezzék az ünnepségek m ű s o r a i t . O Az u d v a r i költők e g y másik típusa v á n d o r életmódot folytat o t t , u d v a r r ó l - u d v a r r a j á r v a lépett fel alkalmi j a v a d a l m a z á s fejében. Ez jellemezte a törzsi dalnokok tevékenységét, m i u t á n t á r s a d a l m i elismertségük csökkenésével megélhetésük b i z o n y t a l a n n á vált, a középkori —>lovagi költészet hivatásos énekesei jórészének működését, de pl. a t a m i l t u d ó s k ö l t ő k é t , a -+pulavarokét is (akik k ö z ö t t — m a t r i a r c h á t u s lévén — jelentős s z á m b a n v o l t a k nők). O Az ókortól gyakori jelenség volt, hogy a költő nemcsak, vagy n e m elsős o r b a n ilyetén tevékenységéért, h a n e m m á s jellegű foglalatosságért k a p o t t udvari jövedelmet, Mezopotámia, E g y i p t o m birod a l m a i b a n az udvari írnokok soraiból ker ü l t e k ki legnagyobb s z á m b a n a költők, a hellenisztikus kor A l e x a n d r i á j á b a n a Ptolemaioszok könyvtárosként-filológusként alk a l m a z t a k költőket (köztük Kallimakhoszt) s K í n á b a n ezek a n n á l természetesebben lehettek udvari főtisztviselők, minthogy a m a n d a r i n rangok elnyerésének egyik fő feltétele volt a verselési készséget is bizonyító vizsgák letétele. Az európai középkor udvari költészetének legtöbb képviselője szintén miniszteriális ember, s a 17. sz.-ban P. Calderón de la Barca a király tiszteletbeli k á p l á n j a , Racine és Boileau udvari történetíró, F . R. L. von Canitz, G. R. Weckherlin d i p l o m a t a stb. Összefonódhat o t t azonban az u d v a r i költő tevékenysége m á s , kevésbé előkelő beosztásokkal is. Az óindiai hősköltemények dalnokai, a szúták — elnevezésükből k i k ö v e t k e z t e t h e t ő e n — a királyok kocsihajtói voltak, s a korai középkor költői nem r i t k á n az u d v a r i bolond, t r é f a m e s t e r , asztali m u l a t t a t ó szerepkörét is ellátták. O A másik póluson állnak az olyan költők, akik v e n d é g b a r á t k é n t élnek a bőkezű mecénás környezetében — m i n t számos német lovagköltő Hermann von Thüringen t a r t o m á n y g r ó f u d v a r á b a n —, v a g y szolgálati kötelezettség nélkül, teljesítményeik elismeréseként e l t a r t o t t j a i az u d v a r n a k , mint Tasso F e r r a r á b a n . H a t á r esetek az olyanok, amilyen E. Spenseré, aki dicsőítő költeményeiért k e g y d í j a t k a p o t t Erzsébet királynőtől, de az u d v a r t ó l távol élt, a d o m á n y k é n t n y e r t birtokán. O A 19. sz.-tól az udvari költői létmód minden form á j a megszűnt, A n g l i á b a n azonban — imm á r o n csak tiszteletdíjjal és megtisztelő címmel járó elismerésként — n a p j a i n k i g f e n n m a r a d t a -+Poet Laureate intézménye. O (—• udvari irodalom) Szerdahelyi István

zés" (->coríe d'amore), amely c s a k h a m a r szintén önálló ünnep- és j á t é k t í p u s s á vált. Egyes udvari j á t é k o k elemei n a p j a i n k i g tovább élnek (pl. a karneválok királyainak m o t í v u m a i b a n , de akár a szépségkirálynőválasztásokban is). O Hasonló jelenségek s m i n d e n e k e l ő t t szigorú ceremóniájú udvari költői versenyek — a Tang-kori (618—907) K í n á b a n és ennek m i n t á j á r a a 10. sz.-tól J a p á n b a n (-»utaawase) is ismeretesek voltak. O (—>játék, udvari irodalom, udvari színjátékok) O írod.: E . K . Chambers: The Medieval Stage (2 k ö t , , 1903); H. Besseler: Die Musik des Mittelalters und der Renaissance (1931); W . Salmen: Der fahrende Musiker im europaischen Mittelalter (1960); J . Smits v a n Waesberghe: Musikerziehung. Lehre und Theorie der Musik im Mittelalter (1969); H . Kindermann: Theatergeschichte E u r o p a s (1. köt., 1969); E n d r e i W . — Z o l n a y L.: T á r s a s j á t é k és szórakozás a régi E u r ó p á b a n (1986); J á nosi Gy.: A szórakozás történelmi funkcióváltozásai (1986); J.-M. Mehl: Les jeux au r o v a u m e d e F r a n c é du XTTTe a u début du XVI e siécle (1990). Voigt Vilmos udvari költészet: szűkebb értelemben a fejedelmek, uralkodói h á z a k nagyságát dicsőítő irodalom és az a r i s z t o k r a t a körök s z ó r a k o z t a t á s á r a , ünnepségeik fényének emelésére szolgáló —>udvari színjátékok öszszefoglaló elnevezése. T á g a b b értelemben az —> udvari irodalom. udvari költő: a fejedelmi u d v a r b a n megélhetésért t e v é k e n y k e d ő költő. Függőségük és t á r s a d a l m i elismertségük mértéke, valamint t e v é k e n y s é g ü k jellege a történelem során igen változó lehetett. A nemzetségfők, törzsi királyok k ö r n y e z e t é b e n működő —>dalnokok (aoidoszok, bárdok, szkáldok, griot-k stb.) általában kizárólag költői t e v é k e n y s é g ü k é r t álltak köztiszteletben, melynek a l a p j a az a hiedelem volt, hogy ihletüket az istenekkel-túlvilági h a t a l m a k kal való k a p c s o l a t u k biztosítja. Az arab b i r o d a l m a k b a n is ..birtokot, r a b l e á n y o k a t , fiúkat a d o m á n y o z t a k a k ö l t ő k n e k a kalifák, és a, f e l é j ü k d o b o t t zacskó százezer "dirhemet — értékben h á r o m ezerötszáz arany fontot t a r t a l m a z o t t " (Germanus Gy.), de ezt az elismerést m á r csak a fejedelem tetszése v a g y jókedve g a r a n t á l t a , a bukás b a l v é g z e t e t jelentett. E u r ó p á b a n főként a 17—18. sz.-ban volt s z o k á s költőket udvari tisztségviselőkként a l k a l m a z n i arra a célra, hogy az uralkodót v a g y családjának tagjait ü n n e p i ódákkal köszöntsék fel, de tevékenységi körük a r r a is k i t e r j e d t , 28

UDVAR udvari líra: az udvari irodalom lírai alkot á s a i n a k összessége. F ő — s kezdetben szint e kizárólagos és mindvégig eleven — válfajai a dicsénekek; eleinte az istenekként tisztelt uralkodókhoz írt —* himnuszok, m a j d a fejedelmek mellett az udvari f ő r a n g ú a k a t is magasztaló lírai dicsőítő versek, —•ódák. Az európai középkor költészete hozott létre ú j u d v a r i lírát, amely t a r t a l m á b a n és form á j á b a n e g y a r á n t eltért a korábbi lírai költészettől, s amelynek fő t é m á j a az i m á d o t t n ő iránti hódolat, az -^amour courtois érzelmeinek kifejezése. K i i n d u l ó p o n t j a a provanszál -*trubadúr-költészet volt, a m e l y befolyásolta az egész ibériai, itáliai költészet e t , a francia -^trouvére-költészetet, s amelynek h a t á s a — g y a k r a n áttételes m ó d o n — a német —>Minnesangb&i\, a s k a n d i n á v -*szkaldikus költészetben és az általuk befolyásolt régiókban e g y a r á n t k i m u t a t h a t ó . Az egyes dalok, énekek itt m á r g y a k r a n ciklusokat a l k o t n a k , szerzőjük é l e t r a j z á t e l m o n d ó keretekben h a g y o m á n y o z ó d n a k t o v á b b . A reneszánsztól az európai u d v a r i szerelmi líra fő v o n u l a t á t a —ypetrarkizmus befolyásolta, később a —•Pléiade. O Hasonló, s még az -*udvari szerelem analóg vonásait is t a r t a l m a z ó udvari líra a l a k u l t ki (de nem európai h a t á s r a , hanem a —>tipologikus egyezés révén) a perzsa költészetben és környezetében (Belső-Ázsia. K a u k á z u s ) , v a l a m i n t a Távol-Keleten (elsősorban J a p á n b a n ) . O (—>líra, dicsőítő irodalom, szerelmi költészet, udvari irodalom) O írod.: K. B a r t s c h : Romances et Pastourelles (1870); W . H . Frere: H v m n s Ancient and Modern (1909); C. S. Philipps: H y m n o d y P á s t a n d Present (1937); C. von Kraus: Minnesangs F r ü h l i n g (1944); T h . Frings: Minnesánger u n d T r o u b a d o u r s (1949); F r a n k I.: Trouvéres et Minnesánger (1952); Maróthy J . : Az európai népdal születése (1960); R. J . Taylor: Die Melodien der weltlichen Lieder des Mittelalters (2 köt,, 1964); P. Dronke: Medieval Latin L o v e - P o e t r y (1968); E. Miner: An I n t r o d u c t i o n to J a p a n e s e Court P o e t r y (1968); P . Z u m t h o r : Essai de poétique médiévale (1972); P. Dronke: The Medieval L y r i c (1978). Voigt Vilmos udvari novella: a középkori udvari költészet kisepikai f o r m á i n a k összefoglaló elnevezése. É s z a k - F r a n c i a o . - b a n elsősorban az —•udvari regények, és a részben breton eredetű (-*breton irodalom) udvari elbeszélések, novellák voltak az irodalomban a courtois (udvari) eszmék és az —>a.mour courtois befogadói és terjesztői, minthogy a lírai verseknél a l k a l m a s a b b a k voltak érdekfeszítő k a l a n d o k b ó l szőtt cselekmények ki29

b o n t á s á r a . az érzelmek és jellemek változásának b e m u t a t á s á r a . O A francia u d v a r i elbeszéléseket kezdetben ugyanolyan nyolc szótagos, párrímes verssorokba (—>octosylleibe) ö n t ö t t é k a t ö b b n y i r e névtelen szerzők, m i n t az udvari regényeket. A 13. sz.-tól kezdve jelentek meg F r a n c i a o . - b a n is — elsősorban az itáliai novellák és Boccaccio nyomán a p r ó z á b a n írt ilyen m ű v e k . O A 12—13. sz.-i breton t ö r t é n e t e k — Chrétien de Troyes m ű v e i n e k és Marié de Francé epikus -*lai-inek kétségtelen befolyása a l a t t , a különböző civilizációk kölcsönhatásának eredményeként a kelta folklór misztikus-csodás elemeit s az udvari szerelem valóságosan létezett m o t í v u m a i t és elveit ötvözték h a r m o n i k u s egységbe. L e g g y a k o r i b b t é m á j u k egy földöntúli lény (tündér, néha nem evilági lovag) és egy földi h a l a n d ó (lovag, leány) meseszerű szerelmi k a l a n d j a . A hősök az udvari regényekkel szemben — legtöbbször csak „els z e n v e d i k " e kalandot, s különösebb próbatétel nélkül, v á r a t l a n csoda folytán teljesedik be szerelmük. A kezdeti bonyodalmak a t g y a k r a n az okozza, hogv a lovag nem f o g a d j a el legfőbb úrnője, a királynő szerelmi közeledését, aki ezért bosszút áll r a j t a . A fő konfliktus pedig r e n d r e az. hogy az első légyott u t á n a lovag megsérti az egyik a l a p v e t ő courtois m a g a t a r t á s i elvet, a szerelmi t i t o k t a r t á s t , s e kollíziót a mindvégig kezdeményező t ü n d é r megbocsátása vagy csodás b e a v a t k o z á s a o l d j a fel. amikor megmenti és a két világot elválasztó folyón vagy t a v o n át magával viszi a „ v é t k e s " lovagot a kelta túlvilágba. O A f r a n c i a udvari novellákban e breton t ö r t é n e t e k csodás k a l a n d j a i n a k helyébe a „lélektani k a l a n d o k " , a korabeli u d v a r i életmód konfliktusai léptek, de közös b e n n ü k a szerelmi csábítás és a t i t o k t a r t á s megsértésének mot í v u m a . A 13. sz.-i f r a n c i a udvari novellák sorából kiemelkedő La Chastelaine de Vergi (—>Chátelaine de Vergy, La) hőse, az ifjú lovag csak úgy t u d j a elhárítani a burgundiai hercegné csábítását, s egyben bebizonyítani á r t a t l a n s á g á t és h ű b é r u r a , a burgundiai herceg iránti hűségét, ha a herceg előtt felfedi szerelmese, a Vergi-vár úrnőjének kilétét. Ezzel a z o n b a n a legnagyobb vétséget követi el az udvari szerelem ellen. A h ű b é r ú r iránti hűség és a szerelmi titokt a r t á s törvényének konfliktusa megoldhat a t l a n dilemma elé állítja a lovagot, akit i t t nem m e n t meg semmiféle tündéri b e a v a t kozás: „bebizonyosodik, hogy az eszményi udvari szerelmet már nem lehet anélkül élni, hogj' ne ütköznék igen erősen s t r u k t ú ráit valóságba: k ö n n y e b b volt hozzá hű

UDVAR maradni a okalandok erdejének« fenyegető csodái k ö z ö t t , m i n t a m i n d e n n a p i szenvedélyek és ember i gyengeségek k ö z e p e t t e " írja t a l á l ó a n Lakits P. E novella tragédiába torkolló végkifejlete az amour courtois és a hősi-lovagi eszmények v á l s á g á t , han y a t l á s á t jelzi: a szerelem, n o h a a hősök ideális u d v a r i szerelemként élik át, m á r nem képes m e g o l d á s t hozó „ k a l a n d r a " ösztönözni a szenvedély és a hűbéresi kötelesség között g y ö t r ő d ő lovagot. (E t ö r t é n e t rendkívüli népszerűségét t a n ú s í t j a , hogy Navarrai Margit is feldolgozta a Heptameron eg}ik elbeszélésében.) O A Le coeur mangé ('A m e g e v e t t szív') c. novella forrása egy középkori provanszál t r u b a d ú r t ö r t é net, melynek számos v á l t o z a t a m a r a d t fenn (—• Chátelain de Coucy et la Dame de Fayel, Le), s a m e l y Boccacciot is megihlette. A provanszál t ö r t é n e t szerint Guilhem de Cabestanh t r u b a d ú r a szeretője lett hűbérura, Raimon de Rousillon feleségének, s a courtoisie szabályait s e m m i b e v e v ő férj megölte őt és feleségével orvul m e g e t e t t e a szívét. A f r a n c i a novella hőse, I g n a u r é lovag — a f o r r á s szellemiségét m e g t a g a d v a már egyszerre tizenkét hölgy szeretője, s nemcsak a f é r j e k bosszújától, h a n e m az asszonyok előtti lelepleződéstől is t a r t a n i a kell; t r a g i k u s p a r a d o x o n , hogy a kegyetlen bosszú a k k o r s ú j t le rá, a m i k o r visszatér az eredeti v á l t o z a t udvari felfogásához, s egyetlen h ö l g y n e k fogad hűséget. O A. de La, Sale n o v e l l á j a , a Le P a r a d i s de la reine Sybille (Szabies I., Szibilla k i r á l y n ő édene, 1987) egy képzeletbeli u t a z á s története, melynek lovaghőse — a courtois konvenciók szellemében, lovagi dicsőségének növelése v é g e t t — behatol Szibilla királynő földalatti b i r o d a l m á b a . Ám itt a legkifinom u l t a b b u d v a r i szokásokkal a gonoszság baljós lényei élnek együtt: Szibilla szépséges és őt kegyeikben részesítő hölgyei szombat é j j e l e n k é n t kígyókká változnak. A földre visszatérő lovag h i á b a v á r a p á p a b ű n b o c s á n a t á r a , s ekkor m é g súlyosabb vétket k ö v e t el, nem bízik az isteni kegyelemben és ismét bűnei színhelyére, Szibilla országába megy. O A középkor lovaghősei, a breton t ö r t é n e t e k tündérei és az udvari novellák hölgyei egyaránt az eszményi boldogság elérésére törekedtek, s személyiségüket, t e t t e i k e t a szerelemnek rendelték alá. A Szibilla királynő édene viszont a lovagi eszmények kiüresedését ábrázolja: az illuzórikus ideálok keresése vesztébe sodorja azt, aki t ú l z o t t a n hisz b e n n ü k . A sokáig de tévesen — szintén A. de La Sale-nak t u l a j d o n í t o t t -+Cent nouvelles nouvelles (1460—1467) c. n o v e l l a g y ű j t e m é n j ' pedig a

—>fabliauk és Boccaccio h a t á s á t tükröző, sikamlós — de erőteljes nyelvezetű és a v a l ó s á g o t hitelesen ábrázoló — elbeszélések és a n e k d o t á k g y ű j t e m é n y e már. Ezeket f ő k é n t a burgundiai és flandriai grófok udv a r a i b a n mesélték az előkelők szórakoztat á s á r a ; hőseik megcsalt férjek, kikapós aszszonyok, hűtlen lovagszeretők, élveteg és álszent szerzetesek. A lovagok cinizmusa és é l v h a j h á s z á s a a courtois erények teljes tag a d á s á t tükrözi, s a későbbi libertinusok m a g a t a r t á s á n a k előképe. O K i a d . : P. C h a m p i o n (szerk.): Les cent nouvelles nouvelles ('A száz ú j novella', 1929); La Chastelaine de Vergi ('A Vergi-vár úrnője', 1972); A. P a u p h i l e t (szerk.): Poétes et romancier du moyen áge ('A középkor költői és regényírói', 1973); Le coeur mangé. Récits erotiques et courtois des XIF et XIIF siécles ('A m e g e v e t t szív. A X I I . és XIIT. sz. erotikus és udvari elbeszélései', 1979); A. de L a Sale: Le Paradis de la reine Sibylle (1983: Szabies I.: Szibilla királynő édene, 1987). O írod.: J . Rasmussen: L a prose n a r r a t i v e francaise de XV e siécle (1958); F . Desonay: Antoine de La Sale, a v e n t u r e u x et pédagogue (1960); P. Lakits: L a Chastelaine de Vergi et l'évolution de la nouvelle courtoisie (1966). Szabies Imre O A provanszál nyelvű költészetben a hasonló, womnak nevezett udvari novellam ű f a j megteremtője a k a t a l á n Ramon Vidal de Besalú volt Castia gilós ('A féltéken y e k büntetése', 1214 után) c. művével. A németeknél a 13. sz.-ban Konrád von Würzburg -tmaerenek nevezett verses novellái t e r j e s z t e t t é k el ezt a m ű f o r m á t , de az udvari ->-bispel is rokon m ű f a j t képviselt. A spanyol irodalomban leginkább Don Jüan Manuel Conde L u c a n o r ('Lucanor g r ó f , 1335 k.) c. g y ű j t e m é n y é n e k novellái, a portugál irodalomban B. Ribeiro Hystoria de Menina e Moca ('A kis, fiatal lány története', 1554) c. m ű v é n e k történetei sorolhatók ide. O (—>udvari irodalom) Lontay László udvari regény: a középkori udvari irodalom elbeszélő n a g y f o r m á j a . Műfaji vonásain a k k ö r ü l h a t á r o l á s a nem k ö n n y ű , minthogy az így n e v e z e t t alkotások jellemzői — széleskörű elterjedésük és utóéletük sor á n — igen változóak. Maga az elnevezés is t ö b b problémát v e t fel. „ R e g é n y " - k é n t való megjelölése a francia ->roman szóból származik, e szó azonban eredetileg nem regényt, h a n e m mindenféle francia (tehát n e m latin) nyelvű verset, m a j d verses elbeszélést jelentett, a m i n t h o g y eredetileg, a 30

UDVAR vari arisztokrácia. T é m á i k is merőben m á sok, a görög—római mitológia motívumaira vetítik rá a középkori világképet, vagy a kelta e r e d e t ű „breton ciklus", az ->Arthurmondakör — s ebben a Merlin-monda (-> Myrddin), -*•Trisztán-monda —, valamint az ún. —•Grál-monda elemeiből építkeznek. E s z m é n y k é p ü k a feudális t á r s a d a lom legitimációjának megfelelően átstilizált, ideális „gáncs és félelem nélküli lov a g " , aki immáron n e m c s a k harcos erényekkel t ű n i k ki, hanem istenfélő könyörületességével: az elesettek gyámolítója, a hölgyek r a j o n g ó tisztelője, az udvari illemés becsületkódex őre. Ú r n ő j e megbízásából kalandos ú t r a kel, megvív szörnyekkel és varázslókkal, lovagi t o r n á k o n vetélkedő ellenfeleivel, mígnem legendás hírnévre szert téve elnyeri méltó helyét az u d v a r és Isten színe e l ő t t . O A cselekmény g y a k r a n lazán összefűzött epizódokból áll, amelyek között az eszmei m o n d a n i v a l ó t e r e m t kapcsolatot. Sokszor két, a n t i t e t i k u s jellegű kalandsor a l k o t egységet; az egyikben a hős tévedése folytán k u d a r c o t vall, a másodikban viszont felismeri a helyes u t a t s révbe ér. A k ö l t ő a szerzői elbeszélésre jellemző m o d o r b a n k o m m e n t á l j a az eseményeket, s olykor közvetlenül hőséhez v a g y hallgatóihoz szól. Nyelve stilizált, e m e l k e d e t t u d v a ri nyelv. A kezdeti, élőszavas előadásra jellemző v e r s f o r m a p á r r í m e s és (szemben a hősénekek strofikusságával) legtöbbször astrofikus. Versmértékük eltérő; a franciáké t ö b b n y i r e —•octosyllabe (de Alexandre de Bernay Sándor-regénye é p p e n az —>alexandrine n é v a d ó j a ) , a n é m e t e k é a négy hangsúlyos (és változó számú h a n g s ú l y t a l a n ) szótagot t a r t a l m a z ó ún. Vierheber. A prózai udvari regény megjelenése a n n a k is jele, hogy a fejedelmi udvarok közönségében ált a l á n o s a b b á válik az o l v a s n i t u d á s (ami korábban nem volt jellemző). Győry János

12. sz.-ban az udvari regény is — igen változó, 10—50 ezer sor terjedelmű — verses mű volt. Nevezik ezért főként a n é m e t s z a k i r o d a l o m b a n s ennek n y o m á n n á l u n k >udvari eposznak is. E megjelölés sem p o n t o s a b b azonban, hiszen a szóban forgó f o r m a nem felel meg az ->eposz (vagy a k á r a —•hősének) k r i t é r i u m a i n a k , a 12—13. sz. f o r d u l ó j á t ó l pedig fokozatosan el is h a g y j a a verses f o r m á t , s a mai értelemben v e t t regénnyé (vagy a n n a k előfutárává), n a g y t e r j e d e l m ű prózai elbeszéléssé válik. O „ U d v a r i " megjelölése sem h a t á r o l j a körül kielégítően. A —•románok és az ezek m i n t á j á r a létrejött középkori elbeszélő költemények s o r á b a n ugyanis v a n n a k olyan kifejezetten az -»udvari költészethez t a r t o z ó m ű vek, amilyen a Rózsa-regény első része, az ->amour courtois m i n t a p é l d á j a , de ezek hiába „ r o m a n " - o k is és „courtois"-k, azaz udvariak is, mégse soroljuk őket az „ u d v a r i r e g é n y e k " közé, amelyeknek elengedhetetlen jellemvonásuk, hogy cselekményükben vezérmotívum legyen az -*aventure, a lovagi k a l a n d . O Ezért szokás az u d v a r i reg é n y t —• lovagregénynek is nevezni, e kifejezés a z o n b a n alapjelentésében a m á r se nem középkori, se nem udvari, hanem a 16—18. sz.-i és n é p k ö n y v k é n t terjedő, lovagi t é m á jú k a l a n d r e g é n y t jelenti. Szinonimája azu t á n a —>lovageposz is, de ez a prózai u d v a r i regényre ismét nem illik, s a szerkezetileg más t í p u s ú , lovagi környezetben j á t s z ó d ó eposzokat (pl. Boiardo, Ariosto eposznak is nevezett romanzóit) és a hosszabb lovagi -*•hőséneket is így nevezik. O Elkülönítéséhez pedig éppen ez utóbbitól elütő vonásai n y ú j t j á k a viszonylag legmegfoghatóbb s z e m p o n t o k a t . A középkori lovagi hősének (s legfőképp a francia -»chanson de geste, spanyol cantar de gesta) virágkora egybeesik az udvari regényével, de m i n d előadóik, közönségük, mind témafelfogásuk t e k i n t e t é b e n eltérőek. A hősénekek költői és előadói vándorénekesek (jongleur-ök, juglarok stb.), akik vásárokon, búcsúkon, a z a r á n d o k u t a k k ö z p o n t j a i v á váló kolostorok körüli s o k a d a l m a k b a n lépnek fel, s csak r i t k á b b a n a főúri kastélyok udvari ü n n e p ségein. Témáik a nemzeti múlt — olykor közelmúlt — legendás háborúskodásai, eszményeik a koraközépkor erős, h a r c e d z e t t , h ű b é r u r u k h o z feltétel nélkül hűséges lovagjai, akiknek germán harcoshoz illő rob u s z t u s s á g á t még alig fedi a keresztény k u l t ú r a máza. Az u d v a r i regény d a l n o k a i ezzel szemben névről ismert költők, g y a k ran miniszteriálisok (udvari tisztségviselők), mecénásaik fejedelmek — nem egyszer fejedelemnők —, s közönségük az ud-

O J ó l l e h e t a forma E u r ó p a - s z e r t e k ö v e t e t t mintaképei a 12 13. sz.-i francia verses regények lettek, az első regényes udvari t ö r t é n e t e t , a -+Ruodliebet a 11. sz. közepén egy ismeretlen nevű tegernsee-i szerzetes írta l a t i n leoninus hexameterekben. F o l y t a t á s a azonban a középkori latin költészetben nem volt; az u d v a r i nemesség körében e k k o r még gyér a latinul t u d ó k száma. Jelentősen befolyásolta viszont a -»Sándor-regényeket Gautier de Chátillon Alexandreis (1182) c., ugyancsak rímes latin hexameterekben írt eposza. Kurcz Ágnes O Az Európa-szerte e l t e r j e d t forma mintaképe és n é v a d ó j a az észak-francia -yrom,an 31

UDVAR változást hozott a kelta mondavilággal való megismerkedése: Cligés c. regényének kivételével mindegyik verses regénye A r t h u r király csodás b i r o d a l m á b a n (—»Arthurmondakör) j á t s z ó d i k . E kelta legendákat két forrásból i s m e r h e t t e meg. Az egyiket, a „ t u d ó s " h a g y o m á n y walesi és b r e t o n krónikások olyan latin nyelvű, a f a n t á z i a és az ősi mítoszok elemeivel erősen feldúsított „ t ö r t é n e t í r á s a i " a l k o t t á k , amelyek az angliai normann e r e d e t ű uralkodóház megrendelésére az angolszász hódítás előtti időkből, vagy a h ó d í t ó k k a l vívott küzdelmek korából f e n n m a r a d t kor a középkori walesi m o n d á k a t dolgozták fel. E „ t u d ó s " hagyom á n y leghíresebb kútfői fíeoffrey of Monmouth História R e g u m Britanniaeja és Wace R o m á n de B r u t j a voltak. A másik hag y o m á n y azokból a kelta (ír. walesi, breton) m o n d á k b ó l és mesékből t e v ő d ö t t öszsze, amelyek a n o r m a n n hódítás u t á n a breton jongleurök és énekmondók közvetítésével k e r ü l t e k át a kontinensre, és o t t rövid idő a l a t t igen népszerűekké vált a k . A breton m o n d a k ö r annál k ö n n y e b b e n elterjedhetett Franciao.-ban, minthogy TI. Plantagenet Henrik angol király birtokainak jelentős része o t t terült el, s a breton és walesi énekesek a k a d á l y t a l a n u l hajózh a t t a k át az egyik országrészből a másikba. O A hozzá e l j u t o t t walesi és b r e t o n mond á k a t — jóllehet lényeges szerephez jutnak bennük a mesés kalandok és csodás elemek — Chrétien de Troyes udvari regényei a courtoisie eszméi a l a p j á n átértelmezik. A r t h u r király misztikus-legendás a l a k j a itt n é m i k é p p háttérbe szorul a Kerekasztal t ö b b i lovagjának á r n y a l t a b b megjelenítéséhez képest; leginkább mint igazságtevő, de az eseményekben közvetlenül részt nem v e v ő uralkodó jelenik meg. Guinevra k i r á l y n é aki Geoffrey of Monmouth k r ó n i k á j á b a n és a kelta folklórban ösztöneinek engedelmeskedik és elárulja f é r j é t , s a későbbi Lancelot-prózaregényekben is szerelmi szenvedélyének áldozata Chrétien de Troyes-ná\ Arthúrral egyenrangú, courtois szellemiségű hölgy; Merlin varázsló pedig e g y á l t a l á n nem játszik szerep e t az események alakításában. O Chrétien de Troyes verses regényei egyrészt közös nevezőre hozzák a lovagi vitézséget, a chevalerie-1 és a szerelmet, másrészt pedig — a t r u b a d ú r l í r a felfogásától eltérően — megkísérlik összeegyeztetni az udvari szerelmet a társadalmi konvenciókkal, a házassággal. A breton m o n d á k erre tág lehetőséget nyújt o t t a k : a csodák világába emelő lovagi kalandok kiváltó o k a az amour courtois, s a hősöket ez teszi képessé arra, hogy kiáll ják

courtois volt, amelyben az 1150-es évektől kezdődően a courtoisie (az u d v a r i szellemiség) t á r s a d a l o m - és gondolkodásformáló eszméi kiteljesedtek. E courtoisie ideológiája és s a j á t o s szerelemkoncepciója, a fin'amor a p r o v a n s z á l t r u b a d ú r o k földjéről még 1150 előtt á t k e r ü l t északra, az ún. -*langue d'oil n y e l v t e r ü l e t r e , a m i k o r Aquitániai Eleonóra, I X . Vilmos , , t r u b a d ú r h e r c e g " (-»Guillaume d'Aquitaine) u n o k á j a feleségül m e n t előbb V I I . Lajos f r a n c i a királyhoz. m a j d — m i u t á n elvált tőle — I I . Plantagenet Henrik normandiai herceghez és angol királyhoz. A m ű v e l t és költészetkedvelő angol u r a l k o d ó és hitvese, v a l a m i n t ez utóbbinak leányai. Mária champagne-i (->Marie de Champagne) és Aélis blois-i grófné p á r t f o g o l t á k és t e r j e s z t e t t é k a courtois eszméket. Az ő intellektuális légkörű u d v a r a i k b a n f o r m á l ó d o t t a trubadúrszerelem északi v á l t o z a t a , az előírások merevségén lazító és az alapelveket t o v á b b finomító -»amour courtois, m e l y n e k téziseit Mária champagne-i grófné u d v a r i káplánja. Andreas Capellanus f e k t e t t e le De Ámoré (1185—1187) c. t r a k t á t u s á b a n . O A román courtois m e g t e r e m t ő j e és legnagyobb tehetségű a l k o t ó j a Chrétien de Troyes volt. a 12. sz.-i f r a n c i a elbeszélő költészet kiemelkedő egyénisége, aki utolérhetetlen művészi érzékkel ötvözte egybe a fm'amor északi v á l t o z a t á t az antik (latin) —>ars poeticák stíluseszközeivel és az ú n . ,.bretagne-i a n y a g " ( „ m a t i é r e de B r e t a g n e " , ->Arthur mondakör) t e m a t i k á j á v a l . O Mint a korabeli klerikus költők többsége, ő is a n t i k auktorok, f ő k é n t Ovidius és Vergilius u t á n zásával és a d a p t á l á s á v a l s a j á t í t o t t a el a költői mesterség a l a p j a i t . (1150 és 1165 között n a g y népszerűségre t e t t e k szert a görög—római ókor leghíresebb mítoszait feldolgozó ú n . „ a n t i k r e g é n y e k " , a —> Sándor-regény, Théba-regény, Aeneas-regény / -*• Eneas, Román d'J, Trója-regény, amelyek Wace R o m á n de B r u t j é v e l e g y ü t t méltó — a l á b b i s m e r t e t e t t — e l ő f u t á r a i voltak Chrétien de Troyes lovagregényeinek.) Chrétien de Troyes — noha a latin költő szabadossága igen távol állt a t r u b a d ú r o k és trouvére-ek nőidealizálásától és szerelmi áhítatától Ovidius Metamorphosesében t a lálta meg a szerelmi költészet szimbolikáját és stílusformáit. Szerelemfelfogását azonban a —*•trubadúr-költészet l í r á j á n a k közvetlen h a t á s a h a t á r o z t a meg. E z t jól ismerhette; elsősorban Bemart de Ventadorn (-»Bernard de Ventadour) h a t o t t rá, akivel személyesen is t a l á l k o z o t t Aquitániai Eleonóra és Plantagenet Henrik londoni kézfogóján. O Chrétien de Troyes művészetében d ö n t ő

32

UDVAR e k a l a n d o k nehezebbnél nehezebb p r ó b á i t és így eljussanak az erkölcsi tökéletesedésnek a r r a a fokára, amely érdemessé teszi őket az igazi szerelemre. O Valószínű, hogy Chrétien de Troyes m á r p á l y á j a kezdetén t a l á l k o z o t t a Trisztán-témával (—>Trisztán-monda), amely egyszerre v o n z o t t a és t a s z í t o t t a . E r e c et E n i d e ('Erec és Enide') c., első u d v a r i regényében egy házasságban élő szerelmespárt állított szembe a törvényen kívüli szenvedély r a b j a i n a k t e k i n t e t t Trisztánnal és Izoldával. Erecet gyávasággal v á d o l j a háza népe, amiért boldog szerelmi házasságban élve nem vállalkozik lovagi p r ó b á k r a . Minthogy e szóbeszédet éppen felesége, E n i d e közli vele, ebből szerelmének meggyengülésére következtet, s kalandkeresésre indulva megtiltja, hogy hitvese figyelmeztesse a rá leselkedő veszélyekre. A szerelmesek súlyos megpróbáltat á s o k a t kiállva bizonyítják e g y m á s iránti érzelmeiket, amelyek közben t o v á b b mélyülnek és nemesednek, s így szenvedéseikért egy teljesebb boldogság k á r p ó t o l j a őket. O Még nyilvánvalóbb válasz az udvari szerelemmel összeegyeztethetetlennek ítélt T r i s z t á n - t ö r t é n e t r e a mértékletességet példázó Cligés (1170 k.). E regény hősnője, Fénice elítélően nyilatkozik T r i s z t á n és Izolda „szerelmet lealjásító életéről", s „testét csak a n n a k a d j a , akinek a szívét is". Egy varázsital segítségével sikerül kibújnia a házasság kötelmei alól, s férje, a bizánci császár v á r a t l a n halála u t á n nyilvánosan v á l l a l h a t j a Cligés iránti szerelmét. O Az ezt követően alkotott Lancelot ou le chevalier de la charrette ('Lancelot v a g y a kordé-lovag') fejti ki legkövetkezetesebben és abszolutizált f o r m á b a n az amour courtois „szerelmi s z o l g á l a t á n a k " eredeti alaptételét. (Igaz, a m ű t é m á j á t és szellemét Chrétien de Troyes p á r t f o g ó j a , Mária, champagne-i grófné sugalmazta.) Az elrabolt királyné f e l k u t a t á s á n és kiszabadításán fáradozó, szerelmi e x t á z i s b a n égő Lancelot m a r a d é k talanul aláveti m a g á t úrnője a k a r a t á n a k , s még a szégyent és m e g a l á z t a t á s t is kész elviselni érte. O Az ezzel valószínűleg egyidejűleg szerzett Y v a i n ou le chevalier au Lion ('Yvain vagy az oroszlános lovag') viszont a szerelmi önkény elleni tiltakozásként is értelmezhető. A „ d a m e " (hölgy) felsőbbsége helyett a szerelmesek egyenlőségét állítja, s összeegyeztethetőnek és egym á s t kiegészítőnek m u t a t j a a szerelmet és a házasságot. Az extázisban égő lovag öncélú vitézi b r a v ú r j a i helyett m á s o k é r t hozott áldozatokkal ö n m a g a tökéletesítését megvalósító udvari hős, Y v a i n kiérdemli hitvese megbocsátó szerelmét. O Perceval

3

ou le conte du Graal ('Perceval vagy mese a Grálról') c., utolsó, s egyben legkülönösebb, legmélyebb é r t e l m ű u d v a r i regényében Chrétien de Troyes az ősi kelta mitológia m o t í v u m a i t tökéletes művészi érzékkel egyesíti a keresztény vallás rítusaival. Perceval k a l a n d j a i n a k m o z g a t ó r u g ó j a i m m á r nem a szerelem (Blancheflor iránti érzelmei epizód jellegűek, nem t u d n a k kiteljesedni, s Perceval „ e l l e n p o n t j a " , a tökéletes lovag, Gauvain meg is t a g a d j a az amour courtois eszményeit, amikor k ö n n y e l m ű érzéki kaland r a b j a lesz). E m ű kivételes művészi érzékkel t r a n s z p o n á l j a a p o é t i k u m s í k j á r a a társadalmi f u n k c i ó j á t és elismertségét veszni látó lovagi réteg elbizonytalanodását és útkeresését, a m i k o r — a korábbi eszm é n y e k e t nem m e g t a g a d v a , csupán módos í t v a — az a k a r a t l a n u l „ v é t k e z ő " Perceval személyében olyan hőst állít elénk, a k i t minden eddiginél n e m e s e b b ós tisztább cél, a misztikus-szimbolikus é r t e l m ű Grál keresése vezérel az erkölcsi tökéletesedés és felemelkedés ú t j á n . O Chrétien de Troyes befolyása felbecsülhetetlen az udvari regények és —•udvari novellák továbbfejlődése szempontjából. S z á m t a l a n ismert és névtelen szerző t e t t kísérletet arra, hogy befejezze és újraértelmezze a Grál t ö r t é n e t é t (—>Grál-monda), s a sok-sok udvari regény és novella mellett h a t á s a Jean Renart Guillaume de Dole (1212) c. mesesorozatában éppúgy k i m u t a t h a t ó , m i n t az -+Aucassin és Nicolette (1200 k.) c. pikárdiai -»chantefable-ban. O írod.: R . S. Loomis: A r t h u rian Tradition a n d Chrétien de Troyes (1941); R. R . Bezzola: Le sens de l ' a v e n t u r e et de l ' a m o u r (1947); J . Marx: La légende a r t h u r i e n n e et le Graal (1952); E. Köhler: Ideál und Wirklichkeit in der höfischen Epik (1956): J.-C. P a y e n : Le motif du repentir d a n s la l i t t é r a t u r e médiévale (1967); J . F r a p p i e r : Chrétien de Troj^es (1968); uő: É t u d e sur Yvain (1969); P . Ménard: Le rire et le sourire d a n s le r o m á n courtois (1969); P. Haidu: Lion-queue-coupée. L ' é c a r t s y m bolique chez Chrétien de Troyes (1972); P . Gallais: Perceval et l'initiation (1973); Z. P . Zaddy: Chrétien Studies (1973); Szabics I.: Visszatérő m o t í v u m o k Chrétien de T r o y e s Chevalier au lion c. regényében (FK, 1978, 4.); J . Bednar: L a spiritualité et le symbolisme d a n s les oeuvres de Chrétien de Troyes (1974); Szabics T.: E p i k a és költőiség'(1983); T. H u n t : Chrétien de Troyes, Y v a i n (1986); Halász K a t a l i n : A párviadal. Elbeszélés és szerkezet Chrétien de Troyes regényeiben (1988); uő: I m a g e s d ' a u t e u r dans le román médiéval (XI Ie X1TF siécles) (Studia Romanica, 1992); E. B a u m g a r t -

33

UDVAR ner: Chrétien de Troyes (1992); Szabics T. (szerk.): A Roland-ének és a f r a n c i a udvari költészet (1994). Szabics Imre O A Chrétien de Troyes m ű v e i n e k előzményei közül f e n n m a r a d t f r a n c i a román courtois-k s o r á b a n a legelső Albéric de Pisancon (Besancon) 1100—1120 között írt -> Sándorregénye volt, s ezt a leghíresebb, Alexandre de Bernay által 1170—1200 k ö z ö t t írt Sándor-regény, m a j d a 12— 13. sz. fordulóján Lambert le Tort (Lampert li Tors) témaféldolgozása k ö v e t t e . E t é m a k ö r b e sorolható Aimon de Varennes F l o r i m o n t j a (1188) is, amelyet N a g y Sándor n a g y a n y j á r ó l írt. O Az antik t é m á j ú udvari regények másik c s o p o r t j á b a a ..klasszikus t r i á s z " feldolgozásai t a r t o z n a k . Ezek közül az első az ismeretlen szerzőjű, 1150 körül keletkezett ->Théba-regény, amelyet 1160 t á j á n az ugyancsak anonim Aeneas-regény (—>Eneas, Román d') k ö v e t e t t , m a j d n e m sokkal később a Benőit de Sainte Maure által írt Trója-regény. Mindegyiküknek számos a d a p t á c i ó j a készült Európa-szerte, különösen a Sándor- és Trója-regényeknek. O A másik nagy v o n u l a t , a „ b r e t o n ciklus" m e g t e r e m t ő j e Chrétien de Troyes, aki 1160—1190 között írta a k o r egész európai irodalmát befolyásoló m ű v e i t . F r a n c i a követői közül a 12—13. sz. f o r d u l ó j á n élt Róbert de Boron említendő, aki a —•Grálmonda eredetileg pogány a n y a g á t keresztény szellemben feldolgozva szintén lényegesen befolyásolta e t é m a k ö r utóéletét, valamint a P e r c e v a l t f o l y t a t ó 13. sz.-i Gerbert de Montreuil. O Bizonyos mértékig elütött a f r a n c i a udvari r e g é n y összképétől Gautier d'Arras költészete, a m e n n y i b e n a m ű f a j t oly gazdagon á t s z ö v ő csodás motív u m o k a t kerülve, realisztikus lélektani ábrázolásra t ö r e k e d e t t . Megemlítendő továbbá, hogy a f r a n c i a —>conte d'aventure — a —> román courtois m ű f a j á t ó l megkülönböztetett f o r m á j a is befolyásolta e m ű f o r m a európai fejlődését, egyes alkotásai (így a legnevezetesebb, a -+Floire et Blanchefor) más nemzeti i r o d a l m a k b a n udvari regényekké á t d o l g o z v a t e r j e d t e k . Hasonló szerepet t ö l t ö t t e k be a 12. sz. végén, Angliában, a n g o l - n o r m a n n n y e l v j á r á s b a n alkotó Marié de Francé -* udvari novellái. O A 13. sz.-tól e verses a l k o t á s o k a t terjedelmes prózai feldolgozások a d a p t á l t á k , amelyeknek színvonala a f a n t a s z t i k u s kalandok halmozása révén egyre i n k á b b & szórakozt a t ó irodalomhoz közelített. Ú j vonása azonban a prózai m ű f a j n a k , h o g y az antik, ill. a legendák ködébe vesző m ú l t témái mellett e g y r e g y a k r a b b a n nyúl a közelebbi

34

történelmi események vagy egykorú t é m á k a n y a g á h o z . A 13. sz. 1. felében élt Jean Renart verses regényeit is a korabeli köznapi világ realisztikus színezetű ábrázolása emeli a f o r m a r e p r e z e n t a t í v alkotásainak sorába. A prózai udvari regények utóélete é v s z á z a d o k o n á t t a r t ; nevezetes közülük A. de La Sale m ű v e a 16. sz. közepén, a m e l y — Cervantes Don Quijotéjának előfutáraként — már szatirikus képet n y ú j t az ideális lovag és az őt p r ó b á r a t e v ő hölgy k a p c s o l a t á r ó l . O A dél-franciao.-i, t e h á t p r o v a n s z á l költészetben a f r a n c i a u d v a r i r e g é n y — m i k é n t a verses e p i k a á l t a l á b a n — viszonylag kisebb m é r t é k b e n t u d o t t meghonosodni. Ismeret e s Albéric de Pisanqon Sándor-regényének 12. sz.-i, poitou-i n y e l v j á r á s b a n írt átdolgozása; az A r t h u r - m o n d a k ö r t egyetlen anon i m mű dolgozta fél, a ->Jaufré. A ->Flamenca éppenséggel azzal tűnik ki, hogy az első középkori verses regény, amely kiikt a t j a m o t í v u m a i közül az -+aventure-1. Győry János O Annál meglepőbb gyorsasággal és gazdagsággal v i r á g z o t t fel a höfischer Román ('udvari regény') •— másik nevén höfisches Epos ('udvari eposz') — a francia m i n t á k n y o m á n a német nyelvterületen. Albéric de Pisánkon Sándor-regényét Lambert pap (Lamprecht) m ű v e m á r egy-két évtizeddel később követi, Eilhart von Oberg T r i s t a n j a (1170—1180 körül) pedig még Chrétien de Troyes életében, késői műveivel egyidejűleg készül el. T é n y viszont, hogy a német udvari regény d i a d a l ú t j a csak ez u t á n , a d é l - n é m e t a l f ö l d i Heinric van Veldelce E n e i t j é n e k (1180 körül) középfelnémet átdolgozását követően indul meg. A 12—13. sz. fordulóján a l k o t j á k életműveiket e műf a j német klasszikusai, Hartmann von Aue, Wolfram von Eschenbach és Gottfried von Strassburg, s mellettük több, kisebb tehetségű költő járul hozzá a m ű f a j népszerűségéhez (Eilhart von Oberg, Ulrich von Zatzikhoven, Wirnt von Grafenberg). A 13. sz.-ban F r a n c i a o . - b a n m á r egyre i n k á b b uralkodóv á váló prózai román courtois-nak viszont alig v a n h a t á s a ; a német nyelvterületen e k k o r az Arthur-mondakör egyes hőseinek csodás k a l a n d j a i t variáló (részben francia előképek nélküli) verses regények (Stricker, Pleier, Heinrich von dem Türlin, Albrecht von Scharfenberg) v a g y a korábbi művek t ö r t é n e t e i t folytató-kiegészítő m ű v e k (Ulrich von Türheim, Heinrich von Freiberg) d i v a t o z n a k . E z e k sorából Rudolf von Ems, m a j d Konrád von Würzburg művei emelkednek ki. A 14. sz.-ban Johannes von

UDVAR Würzburg m ű v e s z á m o t t e v ő b b , s a 15. sz. 2. felében is a k a d t még jelentős képviselője a verses u d v a r i regénynek, Ulrich von Füeter és Johannes von Soest. E k k o r r a azonban m á r itt is a t é m a k ö r prózai népkönyvfeldolgozásai forognak közkézen, amelyek közül Johannes Hartlieb (1400—1468) Sándor-regénye v á l t leginkább közkedveltté. Kovács Endre—Major Ottó O A f r a n c i a minták német nyelvterületre való közvetítésében fontos szerepet játszott a németalföldi költészet, amely eleve kétnyelvű — francia és holland-flamand — lévén, erre kiválóan a l k a l m a s volt. Az udvari regény első itteni reprezentánsa és a kapcsolatok kiépítésének ú t t ö r ő j e az 1175 körül T h ü r i n g e n b e átköltöző Heinric van Veldeke; a 12. sz. végén és a 13. sz. első felében s z á m o s anonim a l k o t á s (Walewein, 1200 előtt; Moriaen, 1250 k.; Ferguut, 1250 k.) és név szerint ismert költő (pl. a pikárd Gautier de Tournai) műve jelzi a forma népszerűségét. A 13. sz. 2. felében Jacob van Maerlant az u d v a r i regény másik kiemelkedő képviselője, de megemlítendő Ardenet le Roi tevékenysége is. A m ű f a j utóvirágzása a 15. sz. közepéig tart; a 14. sz. 2. felében J . Froissart is művelte. Damokos Katalin—Kovács Endre O Az Ibériai-félsziget költészetét a verses román courtois virágzása idején a s a j á t hag y o m á n y o k b ó l táplálkozó lovagi hősének és a provanszál líra befolyásolja, így az udvari regény — a spanyol —•mester de clerecía két nevezetes alkotásától (—>Líbro de Alexandre, Libro de Apolonio) eltekintve csak később, a 13. sz. végétől, prózai formaként kezd terjedni. Jelentőségét emeli a portugál irodalomban, hogy a széppróza legrégibb portugál nyelvű emléke a Demanda do Graal ('A Grál keresése') c., a 13. sz. utolsó negyedében franciából készült fordítás. A f o r d í t o t t - á t d o l g o z o t t francia udvari regények h a t á s á t jelezheti, hogy históriáikat a 14. sz.-i portugál t ö r t é n e t i m u n k á k b a (Livros de Linhagens) is b e t o l d o t t á k . A 14. sz.-tól a félsziget portugál, spanyol és k a t a lán prózairodalmának legnépszerűbb műfaja a lovagregény, melynek híres mintapéldája az —> Amadís de Gaula nemzetközileg is e l t e r j e d t , több francia, olasz, német v á l t o z a t b a n . A katalán i r o d a l o m b a n e műf a j klasszikus a 15. sz. 2. felében élt J . Martorell, s nevezetes remeke a —> Curial e Güelfa; a spanyol irodalomban legjelentősebb ciklusuk a -»Palmerines (még -^lovagregény). Inotai A ndrás—Ernesto 3*

Jósé

Rodrigues 35

O A m ű f a j angliai elterjedését nagy mért é k b e n elősegítette, hogy 1066-tól, a hastingsi csatában a r a t o t t diadallal az ország főnemessége és egyházi vezető rétege a hódító, m a j d f o l y a m a t o s a n áttelepülő norm a n n o k soraiból került ki, akik a n o r m a n diai francia n y e l v j á r á s ún. a n g o l - n o r m a n n v á l t o z a t á t beszélték. E rétegben az —*Arthur-mondakör történetei, amelyeket Chrétien de Troyes 1160—1190 között dolgozott fel, régóta ismertek. Az angliai t ö r t é n e t í r ó k művei Geojfrey of Monmouth H i s t ó r i a Reg u m Britanniae (1135) c. latin prózai munk á j á t ó l a szász Wace angol-normann verses k r ó n i k á j á n (1160 körül) á t Layamon középangol nyelvű verses krónikájáig (1200 körül) e m o n d á k a t közkinccsé t e t t é k . Innen é r t h e t ő , hogy az egyik legnagyobb h a t á s ú u d v a r i regény — egyebek k ö z ö t t Gottfried von Strassburg forrása — a Bretagne-ból Angliába átköltöző Thomas of Britain 1180 körül írt műve, s hogy a francia ->udvari novella megteremtője, Marié de Francé is i t t élt. Mindazonáltal a szó szoros értelmében v e t t udvari regény jóval szerényebb helyet foglal el az angol irodalom t o v á b b i fejlődése során; nevezetesebb remeke csak a 14. sz. 2. felében keletkezett verses —• Gawain and the Green Knight és T h . Malory 1485-ben megjelent prózai regénye, a Le Morte D a r t h u r . Az angol terminológia nem is különbözteti meg önálló m ű f a j n é v v e l : a metrical románcé, ill. medieval románcé (-^románcé 2.) kifejezés, amellyel az u d v a r i regényeket is illetik, mindenféle epikus v a g y balladisztikus-epikolirikus középkori elbeszélő k ö l t e m é n y t e g y a r á n t jelöl. Kovács Endre O I t á l i á b a n a f r a n c i a udvari regények div a t j a viszonylag csekélyebb mértékű volt; itt a romanzo (—>udvari epika) volt a reprezentatív m ű f a j . Rusticiano da Pisa Meliad u s c. francia-olasz nyelven írt művén (1275) kívül prózai Trisztán-regények terjedtek, s voltak olasz változatai a ->-Sándor-regénynek és a -^Trója-regénynek] a 14 —15. sz. fordulóján Andrea da Barberino, a v á n d o r énekmondó a l k o t o t t verses lovagregény-históriákat. J e l e n t ő s szerepet j á t s z o t t viszont Itália e m ű f a j t é m á i n a k t ö r t é n e t é ben közvetítő szerepével: a 13—16. sz.-ban az olasz feldolgozások j u t n a k el Dalmáciába, s a horvát témafeldolgozások t e r j e d n e k t o v á b b a cseh és lengyel költészetben. O S k a n d i n á v i á b a n a 13—14. sz.-ban a ->riddara sögur keretében honosították meg a lovagi költészet m á s alkotásai sorában az u d v a r i regényeket is. O A m ű f a j u t ó t ö r t é nete a 18—19. sz.-i szórakoztató ->lovagre-

UDVAR resztelő-oktató papság közvetítésével. M i n t h o g y a z o n b a n a m a g y a r nyelvű u d v a r i regények létezését szövegemlékek v a g y k o n k r é t , közvetlen a d a t o k nem bizonyítják, mindezek ellenére nem z á r h a t ó ki az a meggondolás sem. hogy a délszláv területre m á s h o n n a n , esetleg a Bizáncból, ill. a bizánci latin császárságból érkeztek az u d v a ri regények mondái. O Az udvari regények sziizséiből s ű r ű n m e r í t e t t e k a 16. sz.-i m a g y a r k r ó n i k á s énekek (—•történeti ének), miként tíatizi A. verses krónikája, is, és a Sándor-regény 10. sz.-i (Leo által készített) latin szövegének ismeretlen szerzőjű prózai f o r d í t á s á t a 16. sz. 2. felében Heltai G. kolozsvári n y o m d á j a a d t a ki. E szöveg 1627ben Lőcsén is megjelent. A későbbi feldolgozások közül Haller J . (a T r ó j a - és a N a g y S á n d o r - t ö r t é n e t e t t a r t a l m a z ó ) H á r m a s ist ó r i á j a (1695) nevezetes. O (—•udvari irodalom) O írod.: K o h á n y i M.: A Nagy Sándor-monda magyar fordítása ( E P h K , 1912); Király Gy.: A t r ó j a i háború irodalm u n k b a n ( I t K , 1917); uő: Világbíró S á n d o r m o n d á j a régi i r o d a l m u n k b a n ( I t K . 1918); Moór E.: Die Anfange der höfischen K u l t u r in U n g a r n (Ungarische J a h r b ü c h e r , 1937); Pais D.: Árpád- és Anjou-kori m u l a t t a t ó i n k (1953); Hadrovics L.: Az ó-magyar T r ó j a regény nyomai a délszláv irodalmakban (MTA I. O K , 1954); uő: A délszláv N a g y Sándor-regény és középkori irodalmunk (MTA I. O K , 1960); N e m e s k ü r t y I.: A mag y a r széppróza születése (1963); Sólyom K.: Ú j szempontok az Anonymus-problém a megoldásához ( I t K , 1966); Erdélyi Zs.: „ H e g y e t hágék. lőtöt l é p é k " (ÚT. 1970, 9.); uő: A r c h a i k u s és középkori elemek népi imaszövegekben ( E t h n , 1971); Kurcz Ágnes: Lovagi k u l t ú r a Magyarországon a 13—14. században (1988). Kurcz Ágnes

gényeken á t a n a p j a i n k b a n d i v a t o s fantasyig (—>Sword and Sorcery) t e r j e d . O (-»udvari irodalom) O írod.: W. P. Ker: Epic and Románcé (1897); M. Menéndez y Pelayo: Orígenes de la novela (1905—1910); R. Garrido: L i t e r a t u r a cabaleresca en E s p a n a (1905); H. T h o m a s : Spanish a n d P o r t u guese R o m a n c e s of Chivalry (1920); F. Schürr: Das altfranzösische E p o s (1924); J . Entvvistle: T h e Arthurian Legend in the Literatures of t h e Spanish Peninsula (1925); .J. I). Bruce: The Evolution of Arthurian Románcé (1928); M. W i l m o t t e : Les origines du román en F r a n c é (1940); H. Schneider: Heldendichtung, Geistlichendichtung, Ritterdichtung (1943); R. Bezzola: Les origines et la formát ion de la l i t t é r a t u r e courtoise (1944 1960); G. Cary: T h e Medieval Alexander (1956); J . Frappier: Chrétien de Troves (1957); Sh. Loomis: A r t h u r i a n Literature in t h e Middle Ages (1959); R . Lav a u d R. Nelli: Les T r o u b a d o u r s (1960); A. Fourrier: Le courant réaliste d a n s le román courtois en F r a n c é an moyen áge (1960); R. Bezzola: Liebe und Abenteuer im höfischen R o m á n (1961); L. A. Hibbard: Medieval R o m á n c é in E n g l a n d (1961); W. Braun: S t u d i e n zum Ruodlieb (1962); A. Pauphilet: Poétes et romanciers au moyen áge (1962); E. Köhler: Ideál u n d Wirklichkeit in der höfischen Epik (1970); K. R u h : Höfische Epik des deutschen Mittelalters (1977 1981). Lontay László O Anonymus g e s t á j a egyértelműen bizonyítja, hogy a két legelterjedtebb udvari regény, a —•Trója-regény és a —• Sándorregény a m a g y a r királyi u d v a r b a n is ismert volt, s t u d j u k , hogy Anonymus írt is egy latin nyelvű Trója-regényt. Korábbi feltételezésekhez kapcsolódva Hadrovics L. a horvát és szerb udvari regény-fordítások elemzése a l a p j á n valószínűsítette, hogy Anonymus m ű v é n e k létezhetett egy magyar fordítása (amelyet Sólyom K . szerint Anonymus b a r á t j a , Csák M. készíthetett el), és a 12 13. sz. f o r d u l ó j á n egy görög variáns f o r d í t á s a k é n t volt egy m a g y a r nyelvű Sándor-regény is, a 14. sz.-ban korszerűsített v á l t o z a t t a l . A délszláv szövegek Hadrovics elgondolása szerint ezek fordításaiként keletkezhettek. Ú j o n n a n g y ű j t ö t t népi i m a s z ö v e g e k b e n k i m u t a t h a t ó a -*Grál-monda h a g y o m á n y á n a k töredékes továbbélése is. Egybecseng a fentiekkel, hogy Mo.-on m á r a 12. sz.-tól terjedni kezdtek a trójai, ill. a N a g y Sándor- és a breton mondakörből v e t t személynevek, ami legalább kezdetben az irodalmi minták szórványos ismeretére vall, esetleg a ke-

udvari szerelem: az udvari k u l t ú r á k b a n uralkodó és az udvari irodalom alkotásaiban t ü k r ö z ő d ő , s a j á t o s szerelemfelfogás. K i i n d u l ó p o n t j a E u r ó p á b a n a középkori provanszál u d v a r o k / i n 'amors ( ' m a k u l á t l a n szerelem'; amour courtois) szellemisége volt, a m e l y a —>lovagi irodalom műfajai révén Európa-szerte elterjedt, s megszakítás nélkül f o l y t a t ó d o t t a reneszánsz és a barokk szerelmi költészetben. A szerelem kin y i l v á n í t á s á n a k itt része volt az alkotások b e m u t a t á s a - e l ő a d á s a is, és így az udvari szerelem az irodalmi élet kereteit is befolyásolta; ennek n y o m a i t a 17—18. sz.-i -*•irodalmi szalonok szokásai is őrizték. Minthogy e m ű v e k kéziratai gyakran gazdagon illusztráltak, t a n u l m á n y o z á s u k a m ű v é s z e t t ö r t é n e t és szótörténet számára is 36

UDVAR (1947); M. Lazar: A m o u r courtois et „firva m o r s " d a n s la l i t t é r a t u r e d u X I P siécle (1964); Ch. Camproux: L a joie d ' a m o u r des t r o u b a d o u r s (1965); M. P a y e n : Les origines de la courtoisie dans la l i t t é r a t u r e fran^aise médiévale (2 köt.. 1968); Voigt V.: A szerelem k e r t j é b e n (I—III., E t h n , 1969, 1970, 1981); J . L a f i t t e - H o u s s a t : T r o u b a d o u r s et cours d ' a m o u r (1971); R. Nelli: L'érotique des t r o u b a d o u r s (2 köt., 1974); Oláh T. (szerk,): Fejezetek a szexualitás történetéből (1986); G. D u b y : A lovag, a nő és a p a p (1987); Szabics I.: Szibilla királynő édene (1987); Hoppál M.—Szepes E r i k a (szerk.): A szerelem kertjében (1987); K u r c z Ágnes: A lovagi k u l t ú r a Magyarországon a 13—14. s z á z a d b a n (1988). Voigt Vilmos

igen tanulságos. A szövegek és az illusztrációk ikonográfiája egymással egyeztethető; m e t a f o r i k u s megoldásaik egy része m á r a k ö z h a s z n á l a t ú v á vált (lángoló szív, a szerelem k e r t j e , édene stb.), máskor viszont sor o z a t b a n követik e g y m á s t a n a p j a i n k b a n m á r alig megfejthető -^allegóriák. Az európai művelődéstörténet az udvari szerelem eszméinek és tényeinek összefüggéseit sok v o n a t k o z á s b a n feltárta, de a szimbolikus és r e j t e t t vonások megfejtései e g y m á s t ó l g y a k r a n igen eltérők. O Hasonló eszmevilágot ismerünk az E u r ó p á n kívüli irodalm a k b a n is, így a perzsában s az á l t a l a befolyásolt török, belső-ázsiai, kaukázusi stb. költészetben, a mogul kori indiai irodalomban és a vonzáskörébe t a r t o z ó délkeletázsiai és indonéziai i r o d a l m a k b a n , s a távol-keleti irodalmak közül mindenekelőtt J a p á n b a n . Az afrikai és az amerikai kontinens k u l t ú r á i b a n e szerelemfelfogásnak csak h a l v á n y a b b , távolabbi analógiáit fig y e l h e t j ü k meg (a tuareg, a n y u g a t i a r a b és az azték költészetben). Ó A —>primitív irodalomtói e szellemiség idegen (bár egyes szövegeit — tévesen — m e g p r ó b á l t á k ígv értelmezni). Az európai folklórban viszont v a n n a k innen származó m o z z a n a t o k (pl. a lány „fehérsége", a b l a k b a n való iildögélése, hímezgetése, lovaglása stb.). E szerelemfelfogás -yparódiái ritkák, legfeljebb a —>lovagi irodalom korszaka u t á n b u k k a n nak fel, vagy ennek u t á n z a t a i t csúfolják. O Az udvari szerelem eszméi a m a g y a r irodalom történetében sem ismeretlenek, de a 16. sz. 2. felét megelőző, ilyen v o n a t k o zású a d a t o k hitelessége, ill. a szövegtöredékek értelmezése v i t a t o t t (-> udvari regény, virágének). Általánosan elfogadott viszont, hogy Balassi B.-nak és k o r t á r s a i n a k , követőinek szerelmi költészete ilyen jellegű, s ez f o l y t a t ó d o t t a Felvidék m a g y a r és szlovák nyelvű irodalmában, v a l a m i n t az erdélyi fejedelemség i r o d a l m á b a n a barokk és rokokó koráig. A -*kéziratos költészet közvetítésével e szerelemfelfogás töredékei a népköltészetbe is e l j u t o t t a k . O Áttételes form á b a n a —•misztikus irodalom s a j á t o s válf a j a , a szent nász (az a n t i k hierosz gamosz, középkori unió mystica, de a bengáli ->csarjáének vagy az iszlám —*•szúfizmus stb.) költészete is hasonló v o n á s o k a t m u t a t . O (-+szerelmi költészet, udvari irodalom) O írod.: E. Trojel: Les cours d ' a m o u r du moyen áge (1888): S. Singer: Die religiöse Lyrik des Mittelalters (1933); C. S. Lewis: T h e Allegorv of Lowe. A S t u d v in Medieval Tradition (1936); D. De ' R o u g e m o n t : L ' a m o u r et l'Occident (1939, 1956); R, Bezzola: Le sens de l ' a v e n t u r e et de l ' a m o u r

udvari színjátékok: t á g a b b értelemben az uralkodók és az arisztokrácia u d v a r t a r t á sai előtt b e m u t a t o t t s z í n j á t é k o k , szűkebb értelemben a sajátosan ilyen előadások számára készített drámai m ű v e k összefoglaló elnevezése. Az európai színháztörténet (forrásokkal bizonyíthatóan) első, s egyben leggigantikusabb udvari s z í n j á t é k a i t a császárkori R ó m á b a n t a r t o t t á k . A császárok (akik közül Nero szerzett legendás hírnevet ilyen tevékenységével) e n a p o k o n át t a r t ó látványosságokat n e m c s a k megrendelték, hanem m a g u k tervezték és igazgatták is. O A középkor magas szintű és költséges szórakozásainak központjai szintén a királyi és főnemesi udvarok voltak. A 15. sz.-ban a -»karneváli felvonulások -»szekér-színpadai itt fejezték be ú t j u k a t , a nemesi —>tánc itt f e j l ő d ö t t artisztikus-akrobatikus baletté. vetélkedő játékok d i v a t o z t a k (~*houtade), s még a lovagi t o r n á k szórakoztató betéteiből (—• heroldköltészet) is színjátékszerű előadások kerekedtek (—>udvari játékok). Az u d v a r t a r t á s o k nemesi rangú műkedvelő színjátszói mellett (de csak másodsorban, s csak a 15. sz. végén) a p a l o t á k b a n felállított alkalmi színpadok szórakoztató produkcióiban helyet k a p t a k a hivatásos vándor histriók, jongleurök és egyéb énekmondók, csepűrágók is. O A 15. sz. második felétől, a —>reneszánsz színház felvirágzása idején az itáliai fejedelmek udvaraiban m á r a n t i k színműveket és emelkedett h u m a n i s t a k o m é d i á k a t (-+•commedia dotta, commedia erudita) a d t a k elő, s ezekhez a 16. sz.-ban a ->favolák h a g y o m á n y á t folytató pásztorjátékok csatlakoztak. A fejedelmi székhelyeken ekkor kezdik építeni az alkalmi színpadok helyére lépő állandó udvari színházakat is (az első a Gonzagák sabbionettai Teat.ro Olimpicója, 1588). Ezeknek igazgatói és színészei m á r n e m alkalmi díja37

UDVAR az udvari bolondok voltak. Csoportos, egységes színi előadásról csak a 15. sz.-tól, Mátyás király k o r á t ó l v a n n a k a d a t a i n k . Mátyás kedvelte a művészeti ú j d o n s á g o k a t , s így híres u d v a r i ünnepségein az itáliai commedia dell'arte t á r s u l a t a i is felléptek. A látv á n y o s s á g o k a t külön f ő u d v a r m e s t e r e k (Guthi Országh Mihály, Vingárti Geréb Péter) rendezték, s i t t játszott l a n t j á n 1486b a n Pietro Sandrachini; az étkezések alatt a színpadszerű dobogón a velencei, ferrarai, milánói zenészek, a k r o b a t á k , alakoskodók v á l o g a t o t t csoportjai k o m é d i á z t a k . Farsangkor á l l a t v i a d a l o k és álarcos felvonulások űzték el az u d v a r t a r t á s u n a l m á t . O Mátyás halála u t á n viszont j o b b á r a csak a könnyű, felszínes, de költséges szórakozás jellemezte a m a g y a r udvar r e p e r t o á r j á t . Követi leírásokból t u d j u k , hogy TT. Ulászló 1501-ben —>spectaculumot, m a g y a r —>úrnapi játékot j á t s z a t o t t : a Szent G y ö r g y téren egy pódiumon elégették Mohamed koporsój á n a k mását, s a nagy sokaságot megmozgató, igen l á t v á n y o s - h a t á s o s előadás tömeges italozással fejeződött be. O I I . Lajos idejében h o n o s o d o t t meg G y u l a v á r o t t Georg von Brandenburg u d v a r á b a n az olasz —»•trufa, de a király környezete e k k o r már inkább cirkuszi m u t a t v á n y o k k a l szórakozott. K u l t u r á l i s színvonalát Szapolyai György — Szerémi György emlékirataiból ismert á t k o z ó d á s a jellemzi: ,,Bestye tánczus királ, t e veszejtetted el Magyarországot!" K a k a s v i a d a l o k csigázták fel az érdeklődést, az asztaloknál felöltöztetett m a j m o k ettek, b a l e t t helyett pedig női ruh á k b a b ú j t a t o t t katonák t á n c a j á r t a . Az udvari bolondok sem a régi, bölcs m u l a t t a tók voltak (-»bolondirodalom), h a n e m testi furcsaságaikért t a r t o t t gnómok, törpék vagy óriások. A leginkább színházszerű látványosságok a díszmenetek v o l t a k , s feljegyzésre m é l t ó n a k t a r t o t t á k az 1516-i bécsi fejedelmi kongresszust k ö s z ö n t ő mag y a r ifjak t o r n a m u t a t v á n y á t , akik egy T r ó j a falai a l a t t játszódó csatajelenetet adt a k elő. O A művészetek p á r t o l á s á t az erdélyi fejedelmek u d v a r a i vették á t . Köreikben mecénásokra találtak a színészek, zenészek, költők; Szapolyai J á n o s u d v a r i muzsikusa Bakfark Bálint volt, Báthory Zsigmond G y u l a f e h é r v á r o t t Pietro Busto zenéjét hallgatta, Bethlen Gábor 1626-ban olasz balettet a d a t o t t elő, m a j d m e g a l a k í t t a t t a az első m a g y a r b a l e t t - t á r s u l a t o t . N á l a dolgozott M. Öpitz, az első n é m e t opera szövegírója is, és vendégszereplésre hívta V I I I . Orbán p á p a lantosát, Giovanni Baglionit. O (—> szín játéktípusok, udvari költészet) O írod.: Székely Gy.: S z í n j á t é k t í p u -

zást k a p t a k , hanem u d v a r i állást t ö l t ö t t e k be. O K ü l ö n ö s módon illeszkedtek az udvari k u l t ú r á b a a -*commedia dell'arte ugyancsak ekkor divatossá váló vándorszínész-csapatai. Ezek u g y a n a z o k a t a műsor o k a t a d t á k elő — ha b e b o c s á t t a t á s t nyertek — a hercegi u d v a r o k b a n , m i n t a piactereken. S a j á t o s udvari jellegről t e h á t itt aligha beszélhetünk, de azáltal, hogy e közkedvelt színjátszókat a fejedelmek Európaszerte szinte kézről kézre a d t á k egymásnak, az itáliai h u m a n i s t a eszmeiség és színházi k u l t ú r a terjesztőivé v á l t a k , s általuk v á l t i s m e r t t é a főúri k ö r ö k b e n is számos zeneszerszám, irodalmi m o t í v u m stb. O Az udvari színjátékok v i r á g k o r a a 17. sz.-i -^barokk színház és a 18. sz.-i —»klasszicista színház időszaka. A f ő v á r o s o k b a n épült udvari színházak, o p e r a h á z a k mellett felvirágzik a vidéki -^kastélyszínjátszás és a főúri p a r k o k b a n a fényűző —>•teatro della verdura. Az udvari ünnepségek színjátékszerű n a g y látványosságai mellett (->•allegória 3., hódolati játék. trionfo) z á r t k ö r ű m ű f a j o k alakulnak ki (—»masque, comédie-ballet, Kaiserspiele). Az a b a r o k k p o m p á j ú , rafin á l t b e a v a t o t t s á g o t és képzettséget igénylő m ű f a j pedig, amelyik csakis az udvari körök p á r t f o g á s á t élvező a n y a g i biztonságban b o n t a k o z h a t o t t ki, az - t o p é r a volt. Monteverdi Orfeója (1607) u t á n az opera lett E u r ó p a a r i s z t o k r a t á i n a k kedvenc, s az idők f o l y a m á n szinte kizárólagossá váló színházi szórakozásává, amellyel csak rövid ideig v e t e k e d h e t e t t a —•tragédie classique d i v a t j a . O Az udvari színjátékok kései, t ú l é r e t t szakasza a —•rokokó színház uralkodó m ű f a j a i az o p e r á k és balettek mellett a reneszánsztól f o l y a m a t o s a n közkedvelt -*pásztorjátékok és -^tündérjátékok voltak. A 19. sz.-ban (a -+meiningeni színjátszás kiemelkedő kivételével) az udvari színházak egyre inkább a konzervativizm u s fellegváraivá v á l t a k , s a 20. sz.-ra megszűntek, ill. korábbi jelentőségüket végk é p p elvesztették. O A keleti k u l t ú r á k b a n is széles k ö r b e n ismert v o l t az udvari színjátszás intézménye. K í n á b a n az udvari színház céljaira a p a l o t a valamelyik csarnoka szolgált, de külön m ű f a j k é n t udvari d r á m a nem keletkezett. Léteztek viszont m á s u t t ilyenek is; a legnevezetesebb közülük a j a p á n ->?iö és az indiai -*nátaka, s ismert a k h m e r lokhon basak és az ennek h a t á s á r a kialakult b i r m á n —>maudviz, t h a i —• khon és —> rabam. Jákfalvi

Magdolna—Staud

Géza

O Mo.-on az első u d v a r i m u l a t t a t ó k a várjobbágyi sorban élő -ugrnckomédiások és 38

UEDA Arabic L i t e r a t u r e to t h e E n d of t h e U m a y y a d s (1983); H. G á t j e : Literaturwissenschaft (Grundriss der arabischen Philologie, 2. köt., 1987). Iványi Tamás

sok leírása és elemzése (1963); R . Bezzola: La société courtoise. L i t t é r a t u r e de cour et littérature courtoise (1967); H. K i n d e r m a n n : Theatergeschichte E u r o p a s (1. köt., 1969). Jákfalvi Magdolna

udzsibumi: - » u j i b u m i udvarlódal: a szerelmi költészet azon műf a j c s o p o r t j a , amely az -^amour courtois eszmevilágához kapcsolódó lírai d a l m ű f a jokat foglalja m a g á b a . F o r r á s a a p r o v a n szál —•trubadúrköltészet volt, s ennek itáliai és ibériai kisugárzása (főként a —*•gallegoportugál irodalom), valamint a francia —• t rouvére - költészet és a német —> M innesang közvetítésével Európa-szerte elterjedt a középkori -> udvari irodalom —•lovagi költészetében. H a g y o m á n y a i t a 13. sz. második felétől az itáliai -+dolce stil nuovo, m a j d az európai szerelmi lírát a r o m a n t i k a koráig befolyásoló petrarkizmus f o l y t a t t a . Mo.on viszonylag későn, a —>virágének u d v a r l ó v á l f a j á b a n jelent meg. Folklorizálódott változatai a régi stílusú népköltészetben g y a k o r i b b a k , az —>új stílusú népdalban m á r ritkák. O (—* szerelmi költészet) Martinkó

András

üdvözlet: —>formula üdvözlőkártya:

kártya

udzrita költészet: az a r a b szerelmi költészet egy v á l f a j a az o m a j j á d - k o r b a n (7—8. sz.). Képviselői a sírig t a r t ó hűséges szerelem (hubb udzrí) — ami európai fogalmak szerint n a g y j á b ó l megfelel a plátói vagy lovagi szerelem f o g a l m á n a k — énekesei voltak. Nevét onnan k a p t a , hogy ezt a műf a j t a Q u d á a törzsszövetséghez t a r t o z ó Banú Udzra törzshöz t a r t o z ó költők művelték, akik Hidzsázban (Arábia) éltek. Közülük némelyik, mint Dzsamíl, vagy LJrva ibn Hizám a h a g y o m á n y o k szerint állítólag saj á t életüket is ezen eszmények szerint élték és belehaltak szerelmi b á n a t u k b a . O A szerelmes általában b á n a t o s , nem szégyell folyton sírni, s szerelme persze t ö b b n y i r e viszonzatlan. N e m szerelmese szépségét és erotikus b á j a i t írja le, vagy a vele t ö l t ö t t szép ó r á k a t , m i n t pl. a medinai költő, Umar ibn Abí Rabía, h a n e m kegyeiért rim á n k o d i k . Dzsamíl pl. így kezdi egyik Buszainához írt versét: Tiéd vagyok. Buszaina, bocsáss meg végre nékem, s fogadd el szerelmem, hiszen csak a tiéd . . . A vágyam felcsigáztad, nevetve elfutottál s a nap, amit Ígértél, lassacskán ködbe vész. (ford.: Molnár I.)

O írod.: A. F . L. Beeston (szerk.): The Cambridge History of Arabic L i t e r a t u r e . 39

Udzsi dainagon monogatari: —* Uji dainagon monogatari Udzsi súi monogatari: —>Uji shüi gatari

mono-

Ueda Akinari (írói név); Ueda Senjirö; Ueda T ö s a k u (eredeti név); (Settsu, Sonezaki, 1734. jún. 2 5 . — K y o t ö , 1809. jűn. 27.): j a p á n yomihoniró, kokugakusha {-+wagakusha) költő. Négyéves k o r á b a n egy jómódú kereskedőcsalád f o g a d t a örökbe. Ötéves k o r á b a n himlőt k a p o t t , és a súlyos betegség m i a t t u j j a i n a k egy része elnyomor o d o t t , s ez egész életében keserítette. Felgyógyulását a p j a imáinak és egy látomásának t u l a j d o n í t o t t á k , mely hosszú életet ígért neki. Maga is mélyen h i t t ebben, s ez ü l t e t t e el benne a misztikumhoz való vonzódást, mindig buzgón j á r t imádkozni, és hitt a szellemek létezésében. F i a t a l korától foglalkozott AaiAmköltészettel (->haiku), a gesakuval, a j a p á n és kínai klasszikusokkal, v a l a m i n t a kokugaku (japanológia) t u d o m á n y á v a l . Ez u t ó b b i b a n Katö U m a k i — Kamo no Mabuchi t a n í t v á n y a — volt a mestere. Harmincéves k o r á b a n kezdett el írni, kezdetben —>ukiyo-zöshikat — melyek a kései ukiyo-zöshi remekei — a korabeli hétköznapi emberek életéről, érzelmeiről, szokásairól. Élete f ő m ű v e —- melyet nyolc éven át írt —, az Ugetsu monogatari (1776: Hani K y o k o . Holti Mária, E s ő és hold meséi, 1964; film: Mizoguchi K e n j i , 1953, japán) m á r más m ű f a j t , a —>yomihont képviseli; Takebe Ayatari N i s h i y a m a monogatari ('Nishiyama t ö r t é n e t ' , 1769) c. regényének e l l e n d a r a b j a k é n t t a r t j á k számon. U e d a m ű v e kínai kísértethistóriákból m e r í t e t t t ö r t é n e t e k g y ű j t e m é n y e , öt kötetből áll, és kilenc t ö r t é n e t e t t a r t a l m a z , melyek közül kiemelkedő a Kikka no chigiri ('Krizantémünnepi fogadalom') c. Különösen a kollokviális kínai nyelven írott t ö r t é n e t e k h a t o t t a k rá, ezeket ü l t e t t e á t j a p á n környezetbe, a j a p á n klasszikus irodalom elemeivel gazdagítva. Munkája a japán kísértettörténet m ű f a j á n a k c s ú c s p o n t j á t jelenti. A történetekben nagy szerepet játszik az írói f a n t á zia, s a kokugaku eszmeisége. N a g y hatással volt a későbbi yomihonirókra, Santö K y ö denre, Takizawa (Kyokutei) Bakinra. O Harmincnyolcéves k o r á b a n háza egy tűz-

UEDA Hearn) e l ő a d á s a i v o n z o t t á k . 1899-től köz é p i s k o l á b a n t a n í t o t t , u g y a n e b b e n az évben jelent m e g első k ö t e t e , a Yaso ( ' J é z u s ' ) . 1901-től a Myöjö c. f o l y ó i r a t b a n j e l e n t e k m e g i r o d a l o m k r i t i k a i t a n u l m á n y a i , ill. t ö b b k ö t e t e l á t o t t n a p v i l á g o t , melyek közül k ü l ö n ö s e n szép n y e l v e z e t ű a Mi o tsukushi ('Teljes o d a a d á s s a l ' ) c„ mely Maupassant, Gogol, Turgenyev és m á s k ü l f ö l d i írók m ű v e i n e k f o r d í t á s a i m e l l e t t k é t s a j á t m ű v é t is t a r t a l m a z z a . K ü l ö n b ö z ő folyóirat o k a t a l a p í t o t t , s ezen a réven i s m e r t e meg Mori Ogait, a k i h e z a z u t á n egy é l e t r e szóló b a r á t s á g f ű z t e . 1903-tól a T ö k y ö E g y e t e m e l ő a d ó j a lett, u g y a n a k k o r , a m i k o r Natsume Söseki. 1905-ben g y ű j t e m é n y e s k ö t e t ben Kaichöon ('A t e n g e r m o r a j l á s a ' ) c. jel e n t e t t e meg f o r d í t á s a i t az e u r ó p a i szimbolista k ö l t ő k t ő l ; k ü l ö n ö s e n híresek Verlainea d a p t á c i ó i . E k ö t e t n e k n a g y h a t á s a volt a j a p á n szimbolista költészeti m o z g a l o m kib o n t a k o z á s á r a , a korabeli j a p á n szimbolist a költők „ b i b l i á j u k n a k " t e k i n t e t t é k . 1907-ben az U S A - b a n és F r a n c i a o . - b a n t e t t k ö r u t a t , ahol t a l á l k o z o t t Nagai K a f ü v a l . H a z a t é r t e u t á n 1908-től a K y ö t o E g y e t e m e l ő a d ó j a lett, K y ö t o b a k ö l t ö z ö t t , de a mod e r n költészeti é l e t b e n t o v á b b r a is t e v é k e n y e n részt v e t t : m e g j e l e n t a Fan no kai r e n d e z v é n y e i n , ahol a fiatal k ö l t ő k , m i n t Kitahara H a k u s h ü , Kinoshita Mokutarö lelkesen f o g a d t á k . Mori O g a i v a l e g y ü t t a Mita bungaku c. f o l y ó i r a t l e k t o r a lett. 1910-től a Kolcumin shimbunban jelent meg f o l y t a t á s o k b a n az Uzumaki ( ' Ö r v é n y ' ) c. r e g é n y e , m e l y e t az e p i k u r e i z m u s jellegzetes m ű v é n e k t a r t o t t a k . O Művészete m é r f ö l d k ő a m o d e r n j a p á n vers m e g s z ü l e t é s é b e n , f o r d í t á s a i , t a n u l m á n y a i révén n a g y szerepe v o l t a külföldi i r o d a l o m j a p á n b e l i megism e r t e t é s é b e n . A j a p á n összehasonlító irod a l o m t u d o m á n y előfutára. O Egyéb művei: Bungeironshü ('Irodalmi .tanulmán y o k ' , 1901); Saikin kaigaibungaku ('Mod e r n külföldi i r o d a l o m ' , 1901); Shisei Dante ( ' D a n t e , a n a g y k ö l t ő ' , 1901); Bokuyöshin ( ' P á n ' , v e r s a n t o l ó g i a , 1920). O G y ű j t , k i a d . : Ueda Bin zenshü ('Összes m ű v e i ' , 1928—1931 és 1978—1981); Ueda Bin shishu ('Versei', 1923). Varrók Ilona

vészben l e é g e t t , s nehéz h e l y z e t é b e n csalód o t t a z o k b a n , a k i k n e k a segítségére számít o t t , e t t ő l k e z d v e k i á b r á n d u l t t á v á l t . Tsuga T e i s h ö ösztönzésére, a k i t ő l o r v o s l á s t t a nult, e g y kis f a l u b a k ö l t ö z v e p r a k t i z á l n i k e z d e t t , n é h á n y év u t á n O s a k á b a n f o l y t a t t a az o r v o s l á s t , de a m i k o r e g y t é v e s diagnózisa egy k i s l á n y h a l á l á t o k o z t a , f e l h a g y o t t vele. E g y r e i n t e n z í v e b b e n k e z d e t t foglalkozni a kokugaku t u d o m á n y á v a l , a j a p á n klasszikusokkal, s e t é m á b a n szembekerült a j a p á n f e n s ő b b r e n d ű s é g e t valló, s e n n e k a l a p j á n a m ú l t a t f e l t á m a s z t a n i a k a r ó Motoori N o r i n a g a nézeteivel. E l e t e vége felé számos c s a p á s érte, előbb egyik, m a j d m i n d k é t s z e m é r e m e g v a k u l t . E k k o r szület e t t a tíz t ö r t é n e t e t t a r t a l m a z ó Hamsamé, monogatari ( ' T a v a s z i eső t ö r t é n e t e k ' , 1808) c. m ű v e , m e l y m é l y e b b t ö r t é n e l e m - és e m b e r s z e m l é l e t e t t ü k r ö z , m i n t az Ugetsu monogatari. O T ö r t é n e t e i n e k t é m á i az erkölcs, a szerelem, a jósors és b a l s o r s v á l t a k o z á s a , a szereplőket jellemmel r u h á z t a fel, nyel ve gazdag, a j a p á n és kínai f o r r á s o k b ó l , az elegáns és a köznapi stílusból, a régi és korabeli n y e l v e z e t b ő l e g y a r á n t m e r í t ; ezzel m e g t e r e m t e t t e a yomihon m ű f a j á n a k klaszszikus s z a b á l y a i t . O E g y é b m ű v e i : Seken tekake katagi ('Világias s z e r e t ő k j e l l e m r a j za', ukiyo-zőshi, 1768); Kuse monogatari ( ' I n d u l a t o s beszédek', esszék. 1791); Tandaishöshinroku ('Merész m e g j e g y z é s e k ' , esszék', 1 8 0 8 ) . j 3 G y ű j t , k i a d . : Ueda Akinari zenshü ('Összes m ű v e i ' , 1917—1918); Akinari ibun ('Akinari h a g y a t é k a ' , 1919). O Angol f o r d . : K. H a m a d a : Tales of Moonlight and Rain: Japanese Gothic Tales (1971). O írod.: T. S h i g e m o t o : „ U g e t s u m o n o g a t a r i " no k e n k y ö (1946); J . T. Araki: A Critical A p p r o a c h t o t h e Ugetsu Mon o g a t a r i ( M o n u m e n t a N i p p o n i c a , 1967, 1—2.). Varrók Ilona Ueda Bin ( T ö k y ö , 1874. o k t . 3 0 . — K y o tö, 1916. júl. 9.): j a p á n költő, i r o d a l o m k r i tikus. A p j a és n a g y a p j a is h i v a t a l o s küld ö t t s é g e k t a g j a k é n t j á r t E u r ó p á b a n , édesa n y j a p e d i g e g y i k e volt az első női ösztönd í j a s o k n a k . a k i k J a p á n b ó l az U S A - b a m e n t e k t a n u l n i . E z a családi h á t t é r m e g h a t á r o z t a é r d e k l ő d é s é n e k i r á n y á t . Angol isk o l á b a j á r t . felső középiskolás k o r á t ó l pedig a Bungakukai c. f o l y ó i r a t k ö r é h e z csatl a k o z o t t . A T ö k y ö E g y e t e m angol s z a k á n végzett, e g y e t e m i évei a l a t t a Teikoku bungalcu c. f o l y ó i r a t közölte a f r a n c i a szimbol i s t á k a t és a z ú j külföldi i r o d a l m i irányzat o k a t b e m u t a t ó írásait. Az e g y e t e m elvégzése u t á n is t o v á b b f o l y t a t t a t a n u l m á n y a it, k ü l ö n ö s e n Koizumi Yakurno (Lafcadio

Uejima O n i t s u r a ; Uedzsima Onicura (költői név); Kamijima Onitsura (névváltoz a t ) ; Uejima M u n e c h i k a (eredeti név); ( I t a mi, 1661. á p r . 4 . — O s a k a , 1738. a u g . 2.): j a p á n haikuköltő. Családja a Fujiwara n e m z e t s é g egyik régi ágából s z á r m a z o t t , s e r r e büszke volt: egész életében a r r a t ö r e k e d e t t , hog}' m é l t ó legyen ősei n e v é h e z . O Először a kiotói Matsue Shigeyori (Ishü) 40

UESEZ R a n g u n b a n végezte; első verseit az 1920-as é v e k b e n az egyetemi lapokban p u b l i k á l t a . O Az 1950-es évektől részt v e t t a J . A. Stewart szerkesztette Burmese—English Dictionary ("Burmai—angol szótár') készítésében. A khitszan irodalmi i r á n y z a t egyik jelentős képviselőjeként új h a n g v é t e lű versei a Maung Htin szerkesztésében 1934-ben k i a d o t t Khit-szan Kabja mja ('Az új korszak kísérleti költeményei') c. kötetben jelentek meg. V á l o g a t o t t kötete Költői koszorú c. 1947-ben jelent meg. O írod.: J . A. Z a p a d o v a : O b i r m a n s z k o j poezii 20. vek a (1983). Bögös László

haiku iskolájába lépett be, m a j d a m i k o r a Shigeyori iskola egyik költője, Ikeda Hőtan önálló haikai iskolát n y i t o t t I t a m i b a n , o t t m é l y í t e t t e el ismereteit Kitamura Kigin és Nishiyama Söin irányításával. Nishiyama Söin Danrin i r á n y z a t á h o z c s a t l a k o z o t t , de — mivel az őszinteséget hiányolta belőle — később elfordult tőle. 1678-ban részt v e t t az Ttami stílusú haiku első v á l o g a t á s á n a k összeállításában (ettől kezdve nevezték el s t í l u s u k a t I t a m i stílusnak). A haikai költészet lényegének a makotót, vagyis az őszinteséget, az igazság megjelenítését t a r t o t t a . Erről a Hitorigoto ('Monológ') c. írás á b a n f e j t e t t e ki nézeteit. Egyszerű szépségre törekedett, de költői t e c h n i k á j a nem é r t e el a n a g y kortárs, Matsuo Bashö költészetének színvonalát. O Költészete moralizáló, a zen mellett Matsuo B a s h ö h a t á s a érződik r a j t a . Nyelvezetében k ö z n a p i nyelvi elemeket is alkalmaz, s nem ragaszkodik mereven a haiku, szabályaihoz, h a az érzelmek kifejezése ezt m e g k í v á n j a . Költői iskolát nem n y i t o t t , az I t a m i stílusnak nem v o l t a k folytatói. O Egyéb művei: Fujiwara Munechikaden ( ' F u j i w a r a Munechika é l e t r a j z a ' , életrajz, é. n.); Taigo monogurui ('Megvilágosodás', haikai g y ű j t . . 1690); Satoe Nanakuruma (ua., művészi életrajz, 1727). O Magyarul: 3 vers (Greguss S., Arnyékbirodaloin, 1986); 2 vers ( F a l u d v Gy., T e s t és lélek. 1988). Varrók Ilona

Uemura Masahisa, Uemura Maszahisza ( K a z u s a t a r t . , 1857. dec. 1.—1925. j a n . 8.): j a p á n teológus, filológus. E g y misszionárius h a t á s á r a v e t t e fel a kereszténységet, maga is p a p lett. Az általa kiadott Nikon hyőron, ill. Fukuin shimj)ö c. folyóiratokban közölte t a n u l m á n y a i t . O fordította le j a p á n nyelvre a Bibliát, és sokat t e t t az európai irodalom megismertetése érdekében, így hat o t t a japán irodalom további fejlődésére. O G v ű j t . kiad.: Uemura zenshü ('Összes művei', 1931 1934); Uemura Masahisa chosaJcushü ('Művei', 1966—1967). Varrók Ilona

U Ej Maung (családi név); Linjon Ti Lvin (írói név); ( N j o n t u n g , 1917—): b i r m á n (Burma) író. H a z á j a ismert publicistája és közéleti személyisége, Tejn Fe Min szellemi r o k o n a . írói m u n k á s s á g á r a jelentős h a t á s t g y a k o r o l t Gorkij és a szovjet irodalom. A 2. v i l á g h á b o r ú t követően, 1949-től egy ideig Bharno Tin Aung baloldali lapja, a Linjon ('Sas') szerkesztője volt. A japán megszállás idején (1942—1945) a B u r m a és Thaiföld közötti v a s ú t v o n a l építésén dolgozott. Életének e k o r s z a k á t t ö b b m u n k á j á b a n is felelevenítette (U Nan Lvej, innaja-tara, 'U N a n Lvej, az e l e f á n t h a j c s á r ' , reg.). T ö b b r e a l i s t a r e g é n y é b e n és elbeszélésében m e g ö r ö k í t e t t e a halászok (Kji maj kaung, ' Parti z á t o n y o n ' , 1954) és a p a r a s z t o k (Lan bo hma, ' U t nélkül', 1956) h é t k ö z n a p j a i t . M u n k á i v a l 1962-ben, 1968-ban és 1971-ben e l n y e r t e a nemzeti irodalmi d í j a t . O írod.: A n n a J . Allot: T h e Short Storv in B u r m a (Davidson—Cordell: The Short Storv in S o u t h E a s t Asia, 1982); J . A. Z a p a d o v a : Lues szolnca (1984). Bőgős László

U és Ezinu; Lahar és Asnan (címváltozat az istennevek másik olvasatával): s u m e r költői mű; az -*adamanduga m ű f a j á b a n írt vetélkedés a J u h (sumerül U vagy L a h a r ) és a G a b o n a (sumerül Ezinu vagy Asnan) között. Mind a juh. m i n d a gabona istenként jelenik rneg, a z o n b a n deifikációjuk csupán alkalmi. A vetélkedés a s u m e r dél-mezopotámiai mezőgazdaság k é t d ö n t ő tényezőjét, a g a b o n a t e r m e s z t é s t és a j u h t e n y é s z t é s t állítja szembe egymással. A szembeállítás d i d a k t i k u s voltát mi sem m u t a t j a jobban, m i n t az, hogy e két gazdálkodási ág az a d o t t területen egymás nélkül el sem képzelhető. A bevezetés az istenek halmán játszódik le; a nagy istenek s z á m á r a nem elég az o t t termő t á p l á l é k , ezért m e g t e r e m t i k az e m b e r t , hogy legyen. aki élelmüket nagy mennyiségben megtermeli (a mítoszhoz még -+Enki és Ninmah). U g y a n c s a k a nagy istenek i k t a t j á k isteni méltóságukba a J u h - i s t e n t és a G a b o n a istent (mint Gudea templomépítési himnus z á b a n Ningirszu a neki alárendelt gazdálkodási istenségeket). U és Ezinu vetélkedése a sumer mezőgazdaság költői erejű magasztalása. Még a vetélkedő ellentét sem s z o r í t h a t j a h á t t é r b e összetartozásukat.

U E Maung (1905—): b i r m á n (Burma) költő, irodalmár. Egyetemi t a n u l m á n y a i t

HM a porba hullt szegényhez mennek, hőséget visznek, ha ők ketten bárhol megjelennek, házba súlyos gazdagságot visznek;

41

UFOIR is. E z e k gyakorlatilag nemzetközi szövegekből s z á r m a z t a k . O Az ide v o n h a t ó alkot á s o k összessége t a r t a l m i l a g , t e m a t i k u s a n és m ű f a j i szempontból igen sokrétű. Legt ö b b közülük az -> élmény történet (amely k ö v e t h e t i a monda, a mítosz v a g y a fant a s z t i k u s irodalom m i n t á i t ) . Bővebb változatai az —>űrirodalom és á l t a l á b a n a —>science fiction megoldásait használják fel. Szorgos „ k u t a t ó m u n k a " e r e d m é n y e k é n t a m ú l t b ó l is hasonló beszámolókat kerestek elő, v a g y ismert t ö r t é n e t e k e t így is értelmeztek (-» mítoszokat, az Ószövetség, az -*• eksztázis-irodalom termékeit, ám a k á r a -^•boszorkánymonda és —>kísértettörténet műveit is). Az ilyen „ t ö r t é n e t i " források megés kitalálásával E. von Daniken művei a r a t t a k világszerte n a g y sikert. Az ifjúsági irodalom vagy a képregény m ű f a j á b a n egys z e r ű b b változatai t e r j e d t e k el. Az amerikai ( m a j d a szovjet) szövegeket elsősorban az ellenségtől való félelem politikai, sőt irracionális m o t í v u m a i jellemzik. A valódi ű r k u t a t á s , H o l d - u t a z á s és más események ú j t é m á k a t , dimenziókat hoztak. (UFOállomások a Holdon, a n n a k tőlünk nem l á t h a t ó felén, rejtélyes energiaforrások, ért e l m e z h e t ő üzenet-hullámok a világűrből stb.). E g y ü t t v é v e t ö b b százezer beszámolót, t ö b b tízezer újságcikket, ezer és ezer k i a d v á n y t szenteltek e t é m a k ö r n e k , amelynek népszerűsége világszerte még mindig növekvőben van. O Aligha meglepő, hogy válságövezetekben és -korszakokban fellendül az effajta m ű f a j o k népszerűsége. Ideológiailag igazán sokféle: a horrortól a technicista utópiáig, a keresztény miszticizmustól az antiimperialista vagy antik o m m u n i s t a p r o p a g a n d á i g t e r j e d h e t . Viszonylag kevés a p a r ó d i a és a t u d a t o s csalásnál sokkal t ö b b a szándékolatlan tévedés. Mind a leírásokban, mind az értelmezésekben jól megfigyelhetők k o r s z a k o n k é n t változó divatjelenségek. Az 1940-es években a szuperszonikus repülés, a gázzal hajt o t t r a k é t á k ; az 50-es években az ű r h a j ó k , m a j d a csillagközi térből érkezett jövevén y e k voltak népszerűek. Ekkor vált közkel e t ű v é a történeti és mitológiai dimenziók keresése: régi források, mítoszok, sziklarajzok, b á l v á n y o k UFO-jelenséggé interpret á l á s a . Az utóbbi évtizedre a „negyedik dimenzióbeli találkozások", parapszichológiai m a g y a r á z a t o k v á l t a k népszerűvé. A m a g y a r á z ó k m a g u k is m e g m a g y a r á z h a t ó k . (A legnevezetesebb ityen eset a pszichológus W . Reiché., aki szerint az UFO-k „organ i k u s energiával" rendelkeznek, és ő ezt készülékeivel k i m u t a t t a . A bíróság e kuruzslásért elítélte és Reich 1957-ben b ö r t ö n -

amely földre lépnek, jóllakatják. amely földön megmaradnak, ellátják. Knki. Knlil szívét boldoggá teszik.

A költemény különösen gazdag a szemléletes képekben, t a l á l ó jelzőkben. Keletkezési kora az i. e. 3—2. évezred f o r d u l ó j a lehet; t ö b b p é l d á n y b a n m a r a d t fenn, s ez egykori népszerűségét m u t a t j a . O K i a d . és irod.: G. A. B a r t o n : Sumerian Religious Texts (1918, 8.); Ch. F . J e a n : L'origine des choses d'aprés une tradition sumérienne de Nippur (RA, 1929): C. J . Gadd—S. N. K r a m e r : Ur Excavations Texts 6/1. köt., 1963, 33—35. O Magyar ford.: Komoróezy G.: A sumer irodalom k i s t ü k r e (1970). O (még -^Hogyan jött a gabona Sumerbe?; Niszaba és a Búza). O írod.: B. Alster—H. L. J . Vamstiphout: L a h a r a n d Ashnan. P r e s e n t a t i o n a n d Analysis of a Sumerian D i s p u t a t i o n (Acta Sumerologica, 1987, 9.); uő: The Mesopotamian D e b a t e Poems. A General P r e s e n t a t i o n I . (uo., 1990, 12.); uő: The Mesopotamian Debate Poems. A General P r e s e n t a t i o n I I . (uo., 1992, 14.). Komoróezy

Géza

UFO-irodalom: a fantasztikus irodalom m ű f a j a , a világűrből érkező ű r h a j ó k k a l foglalkozó irodalmi alkotások összessége. 1947. jűn. 24-én az USA-ban (Rainer-hegy, W a s h i n g t o n állam), egy polgári pilóta, K. Arnold számolt be először valamilyen csodálatos repülő tárgyról, a m e l y e t ,,repülő csészealj" (flying saucer, 'repülő tányér') névvel illetett. C s a k h a m a r igen sokféle hasonló beszámoló gyűlt össze az Unidentified Flying Object ('Nem-Azonosított Repülő Tárgy', r ö v i d í t v e UFO) jelenségekről. A sajtó, a népszerű t u d o m á n y o s k i a d v á n y o k szenzációként t á r g y a l t á k e beszámolókat, de korán megjelentek a bíráló írások is. A hivatalos szervek (az amerikai hadsereg, a légiforgalom irányítói) g y ű j t t e t t é k ugyan a beszámolókat , de t a g a d t á k e jelenség létét, és sok beszámolót hazugságnak, érzéki csalódásnak neveztek. Mindez csak fokozta az érdeklődést. O H a m a r o s a n kiderült, hogj' hasonló b e s z á m o l ó k m á s t e r ü l e t e k r ő l (Észak-Európa, Franciaország, LatinAmerika stb.) is ismertek. Az 1950-es években a szovjet és általában a szocialista ismeretterjesztés gúnyosan f o g a d t a a téma komolyságát, á m m á r ekkor megalakultak ezekben az országokban is a beszámolók és elemzők csoportjai. Az 1960-as évektől (különösen az évtized végétől) ezek nyilvánosságot is k a p t a k ; ekkor jelent meg a m a g y a r nyelvű beszámolók sora is: először a külföldi r á d i ó a d ó k b a n és s a j t ó b a n , m a j d romániai m a g y a r k i a d v á n y o k b a n , végül itthon 42

UGAND ben h a l t meg.) O Olyan í r o t t szövegek, amelyek az égen repülő ismeretlen t á r g y a k ról t u d ó s í t a n a k , m á r igen régtől ismertek. Ha nem is v o n j u k ide a különleges égi jelenségek leírásait (kinyilatkoztatás, mennybemenetelek, meteorok, előjelek stb.), a k k o r is megemlítendő, hogy Arisztotelész Meteorológiája, m a j d ennek n y o m á n az id. Plinius N a t u r a l i s história c. m ű v e hírt a d o t t ilyen jelenségről. Több középkori krónika, történeti f o r r á s közölt hasonló leírásokat; ezek közül Tours-i Szent Gergely beszámolója a legnevezetesebb a História Francorurtihan (575—591). Mindezek a s p o n t á n -^élmény történet m ű f a j á h o z t a r t o z n a k , ill. o n n a n erednek. Rabelais viszont a P a n t a g ruéline Prognostieation ('Pantagruel progn o s z t i k á j a ' ) c. önálló b e t é t b e n t u d a t o s a n gúnyolta a mindenféle égi jelekről szóló híra d á s o k a t . E mű utánzói v a g y fordítói az angol és n é m e t irodalomban is követték e megoldást. A m a g y a r irodalmi hagyom á n y b a n e megoldás ritka, legfeljebb a Mézga-család televíziós r a j zti lm sorozatának első részében t a l á l u n k ilyen motívumokat. O A rendkívül sokszínű m ű f a j esztétikai értelmezése eddig nem született meg. A téma k u t a t ó i inkább a v a l ó s á g t a r t a l o m vagy a figyelemfelkeltés problémáival foglalkoztak. A francia etnológus M. Augé szerint e t ö r t é n e t e k a régi „tengeri kígyó"t ö r t é n e t e k modern változatai. A pszichológus C. G. Jung szerint a kollektív t u d a t alatti kivetülései egy új mítoszban. O (->fantasztikus irodalom) O írod.: A. Michel: T h e T r u t h About Flying Saucers (1957); C. G. J u n g : Ein moderner Mvthos. Von Dingen, die am H i m m e l gesehen werden (1958); P . Misraki: Les e x t r a t e r r e s t r e s (1962); C. E. Lorenzen: Flying Saucers. The Startiing Evidence of t h e Invasion f r o m Outer Space — The Great Flying Saucer H o a x (1962); J . Vallee: A n a t o m y of a Phenomenon (1965); T. M. Olsen: The Reference for O u t s t a n d i n g U F O Sighting Reports (1965); J . Dávid: T h e Flying Saucer Reader (1967); A. Bray: Science, the P u b lic, a n d t h e U F O : A Philosophical S t u d y (1967); I. T. Sanderson: U n i n v i t e d Visitors (1967); J . a n d 0 . Lorenzen: U F O s Over t h e Americas (1968); Ch. Bowen: The H u m a noids. A S u r v e y of World-Wide Reports of Landings of Unconcentional Aerial Objects and Their Alleged Occupants (1969); L. E . Catoe: U F O s and Related Subjects: An Ann o t a t e d Bibliography (1969); Gáli A.: Vendégek a világűrből? (1972). Voigt Vilmos

mi

U Fucóne: —> korzikai formák

Ufuq al-dzsadída, al-: ma

Jordánia

irodal-

Ugah, Ada (20. sz.): angol nyelven alkotó nigériai író; az angol nyelvű nigériai költészet és széppróza legifjabb nemzedékének ígéretes képviselője. Első k o m o l y a b b írásai 1982-ben jelentek meg. Költészetére a naiv nyelvi b á j és a folklórháttér erőteljes kid o m b o r í t á s a jellemző. Verseskötetei, műkritikai írásai, eddigi egyetlen regénye, novellái jórészt külföldön jelentek meg. hazáj á b a n alig ismertek. O Vonzódik a népi mitológiához, hosszabb költeményei balladisztikus-patetikus hangvételűek. O Művei: Naked Hearts ('Csupasz Szívek', versek, 1982); Song of Takalawa ('Takalawa Éneke', versek, 1983); Hanini's Paradise ("Hanini P a r a d i c s o m a ' , reg., 1985); The Ballads of the Unknoum Soldier ('Az ismeretlen k a t o n a b a l l a d á j a ' , költői eposz, 1989). Füssi-Nagy Géza.

Uganda irodalma: U g a n d a K ö z t á r s a s á g (Republic of U g a n d a ) K e l e t - A f r i k a szárazföldi országa, Szudán K ö z t á r s a s á g , Zaire, R u a n d a , T a n z á n i a és K e n y a k ö z ö t t . Területe 236000 km 2 , lakosainak s z á m a kb. 18 millió (1989). Népessége nyelvi-etnikai szempontból két nagy és t ö b b kisebb csop o r t r a oszlik. Legnagyobb lélekszámú a b a n t u nyelvű népek t ö m b j e (kb. a lakosság 70%-a), amelynek legjelentősebb tagjai (ganda, nvankole, nyoro, r u a n d a , toro) a 15 —16. sz. fordulójától erős, a feudalizálódás i r á n y á b a n fejlődő á l l a m a l a k u l a t o k a t hozt a k létre. K i s e b b képviselőik még: csiga, konzo, m a s z a b a , szoga stb. Az ország északi részét nílusi pásztornépek (acsoli, alur, karamodzsong, lango, teszo stb.) uralják. Ezen kívül még n é h á n y közép-szudáni nép (pl. lugbara, madi, zande stb.) rendelkezik önálló kultúrális fejlődéssel. Az ország irodalmi életében még a viszonylag csekély lélekszámú, f ő k é n t a n a g y o b b v á r o s o k b a n élő a r a b és indiai diaszpóra játszik valamelyes szerepet. O U g a n d a i r o d a l m á t nyelvi alapon h á r o m fő részre t a g o l h a t j u k : súlyánál és változatosságánál fogva az angol nyelvű irodalom a legjelentősebb, u t á n a következnek a helyi, főként b a n t u nyelvű irodalmak (-*bantu irodalmak) és az utóbbi évtizedekben a -* szuahéli irodalom szerepe is növekszik. O Az angol nyelvű ugandai irodalom kezdetei a g y a r m a t i korszak 2. világháború u t á n i évtizedeire n y ú l n a k vissza. Fejlődése azonban csak a függetlenség elnyerését (1962. okt. 9.) megelőző és közvetlenül k ö v e t ő években v e t t komoirodalom és irodal- l y a b b lendületet. Legjelentősebb képviselői 43

UGAND d r á m á j a ; F o u r Plays for School 'Négy iskolai színmű', 1967; The Trick, 'A fortély", 1968 c. színművei), v a l a m i n t E. Namukwaye (Keeping up with the Mukasas, 'Lépést a r t á s a m u n k á s o k k a l ' , az 1963-as d r á m a fesztivál győztese). O Az anyanyelvi irodalom első, í r á s b a n megjelent d a r a b j a i Bibliaés m ű f o r d í t á s o k (1). Defoe, ,1. Swift, Shakespeare stb.). A legnépesebb csoportot a ganda nyelvű írók a l k o t j á k : Binsangawano, E. K. Kizito, J a n e t Nsibirwa Mboe, M. B. Nsimbi (1910—), J . K . S. Mukalazi, L. T. Rubongoya, E. A. K . Segganyi, elbeszélők; E. K . N. Kanere, lirikus, regényíró, Y. B. Lubambula költő, akinek E n y i m b a Ezimu ('Néhány dal', 1953) c. g y ű j t e m é n y e s kötete a népi bölcsességből táplálkozik, valamint L. Walusimbi népszerű lírikus, (még ganda irodalom). O Acsoli-luo nyelven (is) alkot p'Bitek (pl. Song of Lowino c. epikus hangvételű m ű v é t maga f o r d í t o t t a angolra), Lak t a r m i y o kinyerő wi lobo ('Fehérek a fogaid, nevess hát!') c. kisregénye eleven népi h u m o r r ó l tanúskodik, (még ->luo irodalom). O Nyoro-toro nyelven ír elbeszéléseket és d e t e k t í v r e g é n y e k e t T. B. Bazarrabusa (T. Bazzarabize). (bővebben -*•nyoro irodalom). O Az ugandai s a j t ó tevékenységét m a az 1972-ben a l a p í t o t t U g a n d a News Agency, a k o r m á n y által i r á n y í t o t t sajtóügynökség foglalja egységbe. Ezt megelőzően is jelentek meg angol és más nyelvű lapok, de ezek közül m á r a csak a g a n d a nyelvű, 1953-ban a l a p í t o t t Taifa Empya ('Új N e m z e t ' ) m a r a d t jelentős napilap, amely m e l l e t t még a Star (1980) és a Ngabo (1981) jelenik meg rendszeresen, a New Vision c. politikai k o r m á n y l a p pedig 1986-tól h e t e n t e kétszer. F o n t o s még a Citizen (ganda nyelven: Munnansi) és a Patriot c., főként gazdasági jellegű hetilap. (Mindkettő alapítási éve 1986). K í v ü l ü k számos, tiszavirág-életű s a j t ó t e r m é k l á t o t t és lát máig napvilágot. További sorsuk az ország demokratikus irányba mutató társadalmi— politikai á t a l a k u l á s á n a k függvénye. O Az 1940-es é v e k b e n létrehozott rádió az angol, francia és szuahéli mellett számos helyi nyelven közvetít adásokat; az állami televízió 1962 ó t a működik. O (—»bantu irodalmak, ganda irodalom, luo irodalom, nyoro irodalom, szuahéli irodalom, toro irodalom). O írod.: K . Tngham: The Making of Modern U g a n d a (1958); J . -1. Jorgense: Uganda: a Modern History (1964); J . J a h n : Die neoafrikanische Literatur (1965); Keszthelyi T.: Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése napjainkig (1971); V. Vavilov—Je. Szurovcev: Lityeratura Vosztocsnoj Afriki v 60—70-je gödi' (1980). Füssi-Nagy Géza

a legtöbb esetben k é t n y e l v ű e k (anyanyelv ü k ö n is alkotnak), ú j a b b a n szuahéli nyelven is egyre többen í r n a k . Kiemelkedő J . I'. Okot p'Bitek költői m u n k á s s á g a , aki foglalkozott még folklórgyűjtéssel és k u t a t á s s a l , irodalomelmélettel és esszéírással is. E d d i gi, n a g y o b b lélegzetű prózai írásai a n y a nyelvén (luo) jelentek meg. Számos m u n k á j á t m a g a f o r d í t o t t a angolra. S a j á t o s színfoltot képvisel a jelenleg K e n y á b a n élő B a r b a r a Kimenye írónő érzelmileg t e l í t e t t , finommívű prózája. J e l e n t ő s angol (és részben szuahéli) nyelvű alkotók még: a m o m basai származású Ali A1 'Amin Mazrui, T. lo Liyong, J . Nagenda (1938—; And this, a t last, elb., K a d a J ú l i a , Az interjú, É g t á j a k , anto., 1976), R. Serumaqa, T. Okec (Okelo and Akelo, 'Okelo és Akelo', nla, 1967), a prózaíró E. Seruma ( E x p e r i m e n t , 'A kísérl e t ' , reg., 1970; T h e H e a r t Seller, 'A szívárus'. n l á k , 1971); a regényíró Ch. O. KUleta (If this is Possible, ' H a lehetséges', 1971; To Become a Man, ' E m b e r r é válni', 1972). S z á m o t t e v ő még az Iái Amin d i k t a t ú r á j a elől K e n y á b a m e n e k ü l t emigráció: a regényíró G. Kalimugogo, az angol n y e l v t a nár, költő és lapkiadó (Zuka, Flamingó) S. B. Lubega (1945—), a regény- és d r á m a í r ó P. Názáret (1940—; Eccentric Ferns, elb., Gergely Ágnes, H ó b o r t o s Ferns, É g t á j a k , anto.. 1977), a regényíró O. Okuli (1942—) és m á s o k . O A színházművészet KeletAfrikán belül U g a n d á b a n a legsokrétűbb. A népi alakoskodások, d r a m a t i z á l t rítusok t a l a j á n k ö n n y e n meggyökeresedett a modern színház. Az 1920-as évektől angol t á r sulatok j á r t á k az országot, helyi angol és indiai szín játszócsoportok alakultak, amelyek az 1940-es években önálló színházba t ö m ö r ü l t e k . Az 1950-es évek elejétől a keresztény missziók m e l l e t t jöttek létre az első helyi színjátszócsoportok, r e p e r t o á r j u kon európai művekkel. 1959-ben fölépült a k a m p a l a i Nemzeti Színház, amely az 1960as évek végére az ország egyik m e g h a t á r o z ó jelentőségű kultúrális k ö z p o n t j á v á lett. Műsorában akkor m á r a hazai és m á s afrikai szerzők d a r a b j a i u r a l k o d t a k . A Makerere E g y e t e m e n m ű k ö d ő stúdiószínpada jelentős műhellyé f e j l ő d ö t t , diákok által szervezett v á n d o r t á r s u l a t a (1965) fontos kulturális missziót t ö l t ö t t be. Az ugandai (dráma) irodalom sok szállal kötődik a g a z d a g népköltészethez ( d r a m a t i z á l t szerelmi, rituális és m u n k a d a l o k , dicsérő énekek), valamint a sokféle h a n g s z e r t változatos összeállításokban alkalmazó népzenéhez. Ismert e b b d r á m a í r ó k : J . Kyambiddwa, B. Mubangizi, K . Sempebwa, E. C. N. Kironda (teremtésmítoszt földolgozó K i n t u a , ua. c.

44

UGARI Ugandamana, Sin (18. sz.): b i r m á n (Burma) költő. Noha b u d d h i s t a szerzetes volt, s z a k í t o t t a vallásos t é m á k k a l . A népi származású hősök a l a k j a i t -+pjo, ->jadu, és —*• edzsin költeményeiben r a j z o l t a meg. O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in Burmese L i t e r a t u r e (New Orient, 1961); G. P . Popov: B i r m a n s z k a j a l i t y e r a t u r a (1967). Bőgős László ugariti irodalom és irodalmi formák: A mai Szíria területén t a l á l h a t ó Ras S a m r a ból (ókori nevén Ugarit) az 1929-ben kezd ő d ö t t régészeti feltárások n y o m á n kerültek elő ékírásos szövegek. A sumer és az a k k á d mellett, ezeknek a szövegeknek egy része a k á n a á n i nyelvek északi ágához t a r tozó sémi nyelven, az ugaritin íródott, lejegyzésükhöz s a j á t o s ékírásos írásrendszert, 30 jelet használó ékírásos ábécét h a s z n á l t a k . Az irodalmi szövegek lejegyzése II. Niqmadu király u r a l k o d á s á n a k idejére (kb. i. e. 1350) d a t á l h a t ó , a kolofonok t a n ú s á g a szerint l e g t ö b b j ü k e t egy Ilumilki nevű írnok v e t e t t e a g y a g t á b l á r a . A szövegek közül a legnagyobb terjedelmű (kb. 1500 sor), m o d e r n nevén -*Baál és Anat ciklusnak nevezett epikus alkotás h á r o m t ö r t é n e t e t foglal m a g á b a : a) Baál a viharisten — aki egyben a termékenység istene és J a m i n , a tenger istene közötti párviadal: b) Baál isten t e m p l o m á n a k felépítése a Szapon-hegyen; c) Baál és Mót, a halál istenének p á r v i a d a l a , amelyben Baál meghal, de később f e l t á m a d . A t ö r t é n e t e k b e n jelentős szerepe v a n A n a t n a k . a „szűznek", Baál testvérének, pl. Baál az ő segítségével jön vissza a halálból. Az ehhez az eposzhoz sorolt szövegrészeket 13, némelykor igen töredékes t á b l a őrizte meg, ezért a ciklus r e k o n s t r u k c i ó j a nem teljesen megbízható. A -»•Keret-eposz hőse az ugariti K e r e t király, aki c s a l á d j á t betegségek folytán elveszíti. Az eposz az ú j feleség megszerzésének t ö r t é n e t é t beszéli. Az Akhat-eposz főhőse a sokáig gyermektelen Danii király fia, Akhat, aki egy csoda íjat k a p Kászir va K h a szisztól a kovácsistentől, a m i t Anat istennő megirigyel. A n a t megöleti A k h a t o t . m i u t á n az nem h a j l a n d ó neki adni a nyilat. A történet vége hiányzik, ezért n e m t u d j u k megmondani. hogy vajon A k h a t f e l t á m a d - e vagy pedig A n a t A k h a t h ú g á t , P u g a t o t is megöleti. O A Sahar és Salim c. himnusz különössége, hogy a szöveget megőrző t á b la első h a r m a d á n , v a l a m i n t egy alkalommal a főszövegbe betoldva, a költemény előadásának m ó d j á r a és körülményeire vonatkozó u t a s í t á s o k a t találunk. Sahar és Salim isteneket El isten nemzi két feleségével.

45

A szöveg t ö b b más El által n e m z e t t istent említ, a z o n b a n ezeknek neveiről és számáról nem ad felvilágosítást. A szöveg értelmezése körül nagy vita b o n t a k o z o t t ki a szakirodalomban, és n a p j a i n k i g sem alakult ki egyértelmű konszenzus. A himnusz fő m o t í v u m á t t ö b b k u t a t ó a s u m e r ->Enki és N inhurszag mítosszal hozza k a p c s o l a t b a . A Nikkal-himnusz t é m á j a N i k k a l istennő és J a r i h , a holdisten násza. Említést érdemel még a szakirodalomban Refaim c. ismert alkotás, amelyben f e l b u k k a n az Akhateposzbó\ ismert Danii király neve. Mivel ez a rövid szöveg igen töredékesen került elő, ezért n e m tisztázott kapcsolata az Akhateposszal. O E g y másik szöveg életszerű leírását a d j a egy lakomának, a m e l y e t El isten rendezett és amelyre m e g h í v á s t k a p a többi isten. O Az Ugaritból előkerült szövegek verselésének kérdését é p p olyan sok v i t a övezi, m i n t a szövegek értelmezését. Egyes k u t a t ó k időmértékes verselést próbáltak t u l a j d o n í t a n i az ugariti irodalmi m ű v e k n e k , de valószínűbbnek t ű n i k , hogy az ugariti költészet nem h a s z n á l t metrum o t , h a n e m az —yOszövegséghez hasonlóan a -*• gondolatritmus volt a művészi megformálás legfontosabb eszköze. Az ugariti irod a l o m n a k igen nagy a jelentősége a fíibliak u t a t á s s z á m á r a : legfontosabb forrásunk a térség irodalmáról és hitvilágáról a zsidó törzsek megjelenése előtti időkből. Az Ugaritiból előkerült szövegek nemcsak a térségnek a Bibliában már csak n y o m o k b a n felfedezhető politeista hitvilágáról n y ú j t a n a k ismereteket, ezáltal az Ószövetség szövegének kialakulásáról á r n y a l t a b b képet n y ú j t v a , h a n e m gyakran, m i n t pl. a —>zsoltárok esetében, a bibliai szókincs pontos a b b megértését teszik lehetővé. Földrajzi helyzetéből következően Ugarit irodalma az ószövetségi szövegek mellett az Egeitenger vidéke, Kisázsia és M e z o p o t á m i a epikus irodalmával is rokon v o n á s o k a t mut a t fel. Ez nemcsak a mitológiai t ö r t é n e t e k esetenkénti hasonlóságában, h a n e m olyan, a homéroszi költeményekből jól ismert, még a —•mágikus szövegekből örökölt eposzi kellékek, m i n t az ->invokáció és a —*•propozíció a l k a l m a z á s á b a n is megnyilv ánul (pl. a Sahar és Salim, ill. a Nikkal-himnusz kezdő soraiban). O Kiad.: A. Herdner: Corpu* des tablettes Cunéiforms alphabétiques découvertes a Ras Shamra-Ugarit de 1929 a 1939. (1963); C. H. Gordon: Ugaritic Textbook (Analecta Orientalia, 38. 1965). O Magyarul: Baál és Anat. Ugariti eposzok (Maróth M., P r o m é t h e u s z könyvek, 10, 1986). O írod.: J . Aistleitner: Die mythologischen und kultisehen Texte aus R a s S c h a m r a

UGART de los dioses ('Az istenek ú t j a ' , reg., 1926). O G y ű j t , kiad.: Poesías completas ('Összes költeményei', 1921). O Magyarul: l vers (Vér A., H e s p e r i d á k kertje, anto., 1971). O írod.: A. A l m a d a : Vidas y obras (1912). Radnai Margit

(1959); A. J u r k u : K a n a a n i s c h e Mythen und Epen aus R a s S c h a m r a - U g a r i t (1962); A. S. Kapelrud: T h e R a s S h a m r a Discoveries and the Old T e s t a m e n t (1965); H . L. Ginsberg: Ancient Near E a s t e r n T e x t s Relating to the Old T e s t a m e n t (J. B. P r i t c h a r d szerk., 1959); L. R . Fisher és mások: R a s S h a m r a Parallels: T h e T e x t s f r o m U g a r i t and t h e H e b r e w Bible (2 köt., Analecta Orientalia, 49—50, 1972—1975); H. Kelngel: Az ókori Szíria t ö r t é n e t e és k u l t ú r á j a (1977); K o m o r ó c z y G.: ,,A sumer theogoniai mítosz visszhangja U g a r i t b a n " (A sumer irodalmi h a g y o m á n y . T a n u l m á n y o k . Elvek és u t a k , 1979); G. D. Young (szerk.): Ugarit in R e t r o s p e c t . F i f t y Years of Ugarit and Ugaritic (1981). Zólyomi Gábor

Uggabjan (16. sz.): birmán (Burma) költő. A Tuongo-korszak (1515—1750) alkotója, az első világi t é m á j ú lírai m ű f a j , a —>jadu kiemelkedő művelője. Az A r a k a n fejedelemségből s z á r m a z ó költő az év egyes hón a p j a i n a k jellegzetességeit t a r t a l m a z ó Tizenkét évszak c. -+pjo költeményével szerzett hírnevet, melyben az egyes hónapok illusztrálására m u t a t t a be az egyszerű emberek életét. O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in B u r m e s e L i t e r a t u r e (New Orient, 1960). Rögös László

Ugarte [ugárte], Manuel (Buenos xAires, 1878. febr. 27.—Nizza, 1951): argentin író, költő. Volt d i p l o m a t a , újságíró, évekig élt Párizsban és Spanyolo.-ban. Franciao.-i éveinek termése a Paisajes parisienses ('Párizsi tájak". 1901), a Crónicas del bulevard ('A k ö r ú t krónikái', 1903) és a Las mujeres de Paris ("A párizsi nők', 1905) c. k ö t e t e k karcolatai, az előbbi M. de Unamuno, az utóbbi R . Darío előszavával. P r ó z á j a eleven. elegáns, kora t á r s a d a l m i változásai számtalan finom á r n y a l a t á n a k gondos megfigyelője. El porvenir de la América Latina. ( ' L a t i n - A m e r i k a jövője', 1909), El destino de un continente ('Egy kontinens sorsa', 1913), v a l a m i n t La patria grandé ('A nagy haza', 1924) c. esszéi az európai k u l t ú r a v o n z á s á b a n élő író n y u g t a l a n s á g á t fejezik ki az egyre erőteljesebb észak-amerikai befolyás m i a t t . Útleírásaiban: Cuentos de la pampa ('A p a m p a meséi', 1902); Cuentos argentinos ('Argentin elbeszélések', 1908) a régi Argentína iránt érzett nosztalgia jelenik meg. Spanyolo.-ban a maga k o r á b a n nagyon o l v a s o t t volt. Az általa kiadott két antológia - La joven literatura hispanoamericana ('A fiatal spanyol-amerikai irodalom', 1906) és a Las nuevas tendencias literarias ( ' Ú j irodalmi irányzatok', 1908) a k ö z r e m ű k ö d ő k színvonalát t e k i n t v e nagylelkű és szeszélyes kritikusnak m u t a t ja. O E g y é b művei: La novela de las horas y de los días ("Az órák és napok regénye', karcolatok, 1903); El Arte y la democracia ('A Művészet és a demokrácia', esszék, 1905); Vendimias juveniles ('Ifjúkori szüretek'. költ.-ek. 1907); Los estudiantes de Paris ('Párizsi diákok', karcolatok, 1911); Tardes de otono ('Őszi d é l u t á n o k ' , elb.-ek, é. n.); Sinfonia sentimental ('Érzelmes szimfónia', elb.-ek, é. n.); Burbujas de la vida ('Az élet buborékai', elb.-ek, é. n.); Elcamino

Ugolini, Francesco (Róma, 1910. m á j . 2. —): olasz nyelvész, irodalomtörténész. 1939-től az ú j l a t i n filológia t a n á r a a torinói egyetemen. O F ő b b művei: I cantari di argomento classico ('Klasszikus t á r g y ú széphistóriák', 1933); I cantari di Piramo e Tisbe ( ' P y r a m u s és Thisbe széphistóriái', 1934); II canzoniere inedito di Cerveré de Girona ('Cerveré de Girona k i a d a t l a n daloskönyve', 1936); La poesia provenzale e l'Italia ('A provanszál költészet és Itália', 1939); Prontuario di pronunzia e ortografia ('Kiejtési és helyesírási kézikönyv', G. Bertonival, 1939); Grammatica italiana ('Olasz n y e l v t a n ' , 1941); Testi antichi italiani ('Régi olasz szövegemlékek', 1942); Atlante paleografico ('írástörténeti atlasz', 1942); Quaderni di filologia romanza ( ' Ú j l a t i n filológiai füzetek', 1943); Laude di Jacopone da Todi (Macopone d a Todi laudái', 1947). Majtényi

Zoltán

Ugorscsina 7íám-^7á-csoportokban is fellépett Szitá és B h a r a t a szerepében. N y u g t a l a n természete m i a t t később sem telepedett le sehol. O Rendkívüli sikert a r a t o t t 1927-ben megjelent, Csand kaszinón ke khutút ( ' N é h á n y szép hölgy levelei') c. regényével, mely egy m o h a m e d á n lány és egy hindú fiú boldogtalan szerelmének t ö r t é n e t e . T o v á b b i regényei és novellái is g y a k r a n az agresszivitásig szenvedélyes h a n g o n szólalnak meg, nat u r a l i z m u s a olykor sokkoló. Nyelve igen erőteljes. Szokatlanul őszinte önéletrajza az 1960-ban megjelent Apní khabar ("Hírek magamról'). O F ő b b regényei: Dillí ká dalál ('A delhi f e l h a j t ó ' , 1927); Buddhuá ki bétí ( ' B u d d h u á l á n y a ' . 1928); Sarábí ('Alkoholisták', 1930). O Elbeszéléskötetei: Csingdrijdn ('Szikrák', 1927); Dózakh ki dg ('Pokoltűz', 1928); Szankí amír ('Bolond gazdag', 1951). Negyesi Mária ugrató: a —» kretikus régebbi, ma m á r nem használatos, a láb r i t m u s á h o z ( - " - ) igazodó m a g y a r elnevezése. Ugresic [wgresity], D u b r a v k a ( K u t i n a , 1949. márc. 27.—): h o r v á t írónő, műfordító, irodalomtudós. A zágrábi bölcsészkaron összehasonlító i r o d a l o m t ö r t é n e t és orosz szakon végzett, m a j d posztgraduális tanulm á n y o k a t f o l y t a t o t t a SZU-ban. B. Pilnyakró\ írt t a n u l m á n y á v a l szerezte meg a k a n d i d á t u s i f o k o z a t o t . A zágrábi Irodal o m t u d o m á n y i I n t é z e t m u n k a t á r s a . Mali plamen ('Lángocska', 1971) és Filip i sreéica ('Fülöp és a n a p s u g á r ' , 1976) c. köteteiben nyelvi j á t é k o k r a , nyelvtörőkre, egyegy poénra épülő lírai hangú rövid történet e k e t írt a gyerekeknek. 1978-ban feltűnést keltett Poza za prozu ('A próza helyzete') c. novelláskötete, melynek második, b ő v í t e t t kiadása 1990-ben elnyerte a kritikusok díját. Stefica Cvek u raljama zivota (kisreg.: 1981. G y i m ó t Ágnes, Stefica Cvikli az élet k a r m a i között, É g t á j a k 1988, 1989) c. p a t c h w o r k s t o r y n a k n e v e z e t t kisregénye az iróniát, és a k o m i k u m o t is felhasználva ábrázolja a t á r s u k a t kereső nők m a g á n y á t . Legsikeresebb m ű v e a Forsiranje rontana re,ke ('Átkelés a regényfolyamon', 1988) c. regény, amely az írók, az írótársadalom szellemes g ú n y r a j z a , s 4 d í j a t is nyert. Műveiben megjelenik a h á b o r ú b a n élő Horv á t o . t r a g i k u s sorsa, az ország belpolitikai helyzetével foglalkozik Cist hrvatski zrak ('Tiszta h o r v á t légkör, 1993) c. írása. í r t filmforgatókönyveket is, szerkesztőtársa

1989, 3.); II. Karadzic: Postmodernizam ili m e k a literarnost (Savremenik, 1989, I 1 12.): M. Barnburac: Prefinjene igre (Odjek, 1990. júl.); J . Lukié: R o m á n kao golema m a t r j o s k a (Knjizevnost, 1992, 7—8). fíugajev Sándor Ugrinov, Pavle; Vasilije Popovic (eredeti név); (Mohol, 1926. á p r . 15.—): szerb költő, író, rendező. A belgrádi közgazdasági egyetemen, m a j d a Színház- és F i l m t u d o m á n y i A k a d é m i á n végzett 1952-ben. R e n d e z ő volt a belgrádi Savremeno pozoriste, a Narodno pozoriste és az A lelje 212 (ennek alapít ó t a g j a ) nevű színházaknál, rádió- és T V műsorok szerkesztője. A rendezői m u n k á t az irodalom kedvéért a b b a h a g y t a . Műveiben az idő új dimenzióit, az élet é r t e l m é t k u t a t j a , Backa zapevka ('Bácskai d a l ' , 1956) c. p o é m á j á é r t fíranko Radkevic költészeti-díj a.t k a p o t t , Zlatni prsti ('Arany ujjak". 1963) c. t é v é d r á m á j a az 1964-es ljubljanai fesztivál díjnyertese volt. Stílusát kritikusai az 'antipróza' keretébe u t a l j á k . Elementi ('Elemek', 1968) c. kötetét pedig a 'kifinomult próza' elnevezéssel illetik. Kiemelkedő alkotása egy család életének alakulását b e m u t a t ó regénytrilógia, melynek 47

UGRIN (Knjizevnost, 1986); M. Nikolic: R a z a r a n j e i ustolicenje m a t e r i j e (Letopis Matice srpske, 1991); D. R e d j e p : M e d j u v r e m e , otv o r e n i prozor, Ugrinov ( K n j i z e v n o s t , 1991); 1 riport (Borbély J „ Ex-Symposion, 1993, 5—7.). Bugajev Sándor

első része a Fascinacije ('Káprázatok', 1976) c. jelent meg. A második rész, a Zadat zivot ('Adott élet'. 1979), a f r a n c i a ú j hullám h a t á s á r ó l tanúskodó, igazságkereső, önvallató, k r i t i k u s hangvételű regény, a 2. világháborút k ö v e t ő évek belgrádi társad a l m á n a k széles p a n o r á m á j á t m u t a t j a be. Bár az író az I n f o r m b ü r ó v a l szem ben Tito mellett foglal állást, m e g m u t a t j a a Sztálin mellett k i t a r t ó kisebbség elleni h a d j á r a t o t is. Az emlékek nehéz terhét hordozó ember m a g á r a t a l á l á s á n a k f o l y a m a t á t m a g a s fokon ábrázoló m ű v e t 1979-ben díjjal jutalmazták. A ciklus Carstvo zemaljsko ('Földi királyság', 1982) c. befejező regénye 1968ig, az ú j generáció, a diáklázadások fellépéséig f o l y t a t j a a t ö r t é n e t e t . O E g y é b művei: Bakalar ( ' T ő k e h a l ' , rádiódráma, 1956); Odlazak ( ' E l t á v o z á s ' , reg.. 1958); Kopno ('Szárazföld', elb.-ek, 1960): Meraó i vaga ('A mérleg és a súly*, rádiódráma, 1962); Duga poseta ( Hosszú látogatás', r á d i ó d r á m a , 1963); IshodiSte ('Forrás', elb.-ek, 1963); Vrt ('Kert', reg., 1967); Senzacija. Ele menti 2. ('Szenzáció. Elemek 2', elb.-ek, 1970); Domaja. Elementi -í. ('Otthon. Elemek 3', elb.-ek, 1971); Reónik elemenata ('Az elemek szótára', prózavázlatok, 1972); Otac i sin ('Apa és fia', reg., 1986); Tople pedexete ('Meleg ö t v e n e s évek', reg., 1990); Kristalizacija ('Kristályosodás', elb.-ek, 1991); Iz knjige o Vasku ("A Vaszkóról szóló könyvből', reg., 1992). O Magyarul: 1 elb. (Torok Cs., Híd, 1965, 6.); I kisreg. (Major N., Rövid k i r á n d u l á s , anto., 1969); l elb. (Vasagyi M.. Ü z e n e t , 1972. 2.); I elb. (Fehér I., Magyar Szó, 1976. 245.); 2 vers (Sziveri J . , Képes Ifjúság, 1976. 1417.); 1 1 reg. részlet (Borbély J . , Híd. 1980, 2.: F e h é r Teréz, Magyar Szó, 1980, 39.; Kopeczky 0 s „ 7 Nap, 1980. febr. 1.; Vasagyi Mária, Üzenet, 1980, 3.): 1 elb. (Borbély J . , M a g v a r Szó, 1983. júl. 24.); 1 elb. (Brasnyó I., H í d , 1988. 4.); kispróza-részletek (Bordás Tímea, Ü j Symposion, 1992); kispróza-részletek (Borbély .1., Ex-Symposion, 1993, 5—7.); kispróza-részletek (uő, Toldi Éva, Híd, 1993, 12.). O írod.: D. Redjep: Ugrinov román odresenog jezika (Knjizevnost, 1980); M. Mirkovic: „ Z a d a t zivot" u z a d a t o m zanru (NIN, 1980. j a n . 20.): Bori I.: Az ú j N1Ndíjas (Jelenkor, 1980, 3.); N. Kováé: Spontán i z a d a t zivot u r o m a n i m a Ugrinova (Knjizevnost, 1981 );S. I g n j a t o v i c : Prostor, vreme, istorija i politika u delu P a v l a Ugrinova (Letopis Matice srpske, 1981); M. Sreckovic: Cövek u vlasti slobode (Knjizevnost, 1982); P. Pijanovic: „ P r o v a l j e n i govor" P a v l a Ugrinova (Letopis Matice srpske, 1984); 1). Redjep: N a d r u g o j obali

Uguecione da Lodi [uguccsone d á lodi]; Ugucon da Laodho (névváltozatok); (13. sz.): olasz költő. L o m b a r d eredetű, de bizon y í t h a t ó a n nem L o d i b a n született; t a l á n e r e m o n a i és a Da Lodi család t a g j a . E g y e t len m ű v e ismeretes, a Libro ( ' K ö n y v ' ) ; ez 702 sor különböző hosszúságú, de á l t a l á b a n sokszoros, azonos r í m ű dodecasillabo stróf á k b ó l (->senario doppio), lassákhól és 1141 sor ölelkező rímű kilencesből (—•novenario) áll. T á r g y a többek k ö z ö t t a világ t e r e m t é se, az utolsó ítélet, a túlvilági j u t a l m a z á s és b ü n t e t é s . Valószínű, hogy a m ű szerzője közel állt a valdensekhez vagy p a t a r é n u sokhoz; egyházellenessége eléggé nyilvánvaló: előszeretettel részesíti a pokol kínjaib a n a gazdag p a p o k a t . Feltételezések szer i n t a m ű két önálló részből áll, a m e l y b ő l az első keletkezett később; ebben a részben a k ö l t ő öregnek, ősznek m o n d j a m a g á t . A m ű r ő l 1265 előtt t o s z k á n átírás is készült. Az eredeti v á l t o z a t nem lombard, h a n e m velencei n y e l v j á r á s b a n íródott; ezért többen vélik, hogy a l o m b a r d származású szerző élete nagy részét a velencei k ö z t á r s a s á g t e r ü l e t é n töltötte. Az eredeti szöveg kiadás á t A. Tobler készítette el: Das Buch des U g u c o n da L a o d h o címen (Abhandlungen der Königlichen Preussischen Akademie der Wissenschaften zu Berlin, 1884). O Kiad.: G. Bertoni: Rendiconti della Reale Accademia dei Lincei (V. sorozat, X X I . köt., 1913); R. Broggini: Studi romanzi ( X X X I I , 1956). O írod.: E. Levi: Poeti antichi lombardi (1921); uő: Uguccione d a Lodi e i primordi della poesia italiana (1928). Herczeg Gyula Ugurlu [uurlw], N u r e r (Adana, 1940—): t ö r ö k költő. Az isztambuli e g y e t e m jogi f a k u l t á s á n végzett; a k ö n y v k i a d á s és -terjesztés különböző területein dolgozik. Első verse tizenöt éves k o r á b a n jelent meg, azót a sikerrel m u n k á l k o d i k egyéni h a n g j a alak í t á s á n . miközben figyelme egyre i n k á b b a t á r s a d a l m i p r o b l é m á k felé fordul. Orhan Kemal'in Ikbal Kahvesi ('Vendégségben O r h a n Kemalnál', 1973) c. b a r á t j a , a kitűnő író életregényét a l k o t t a meg. O Verseskötetei: Masal ('Mese', 1964); Türkiye'nin Mavisi ( T ö r ö k o r s z á g kékje', 1981); Anadolu'nun Türküsü ("Anatólia dala', 1984). O Magyarul: 1 vers (Tusnády L., N a p j a i n k . 1983,1.). ' Tasnádi Edit 48

UHDE Cseh és orosz szakot végzett a brnói egyetemen. 1958-tól 1970-ig a brnói Host do domu c. irodalmi folyóirat szerkesztője volt; 1971-től szabadfoglalkozású író. 1990-től a Cseh K ö z t á r s a s á g művelődésügyi minisztereként m ű k ö d ö t t ; 1992 ó t a a cseh parlament képviselőházának elnöke. O 1952-től verseket, elbeszéléseket és k r i t i k á k a t közölt a legismertebb irodalmi lapokban; 1962 és 1967 között egy v e r s g y ű j t e m é n y t és két novelláskötetet a d o t t ki, de legnagyobb sikereit r á d i ó j á t é k a i v a l a r a t t a , amelyek közül ö t ö t t ö b b európai országban (így Mo.-on) is előadtak. N a g y feltűnést k e l t e t t és heves v i t á t k a v a r t A. Jarry Übii királyán a k h a t á s a a l a t t írt Král Vávra ('Vávra király', 1964) c. szatirikus színműve és Devka z mésta Théby ('A thébai u t c a l á n y ' , 1967) c. Antigoné-parafrázisa. í r t filmforgatók ö n y v e k e t és dalszövegeket is, az utóbbiak a t 1967-ben kötetbe g y ű j t v e is kiadta. 1968 u t á n nem p u b l i k á l h a t o t t ; h a t tévéilletve r á d i ó j á t é k a T o r o n t ó b a n jelent meg a Velice tiché Ave ('Nagyon halk Ave') c. kötetbe foglalva 1988-ban. O Műve még: Zvéstováníaneb Bedfichu ('Hírüladás a v a g y Bedfich', d r á m a , bem. 1990). O Magyarul még: 1 színmű (n. n.. K a m r a Pinceszínpad, 1992. nov.); 1 monológ (Juhász J ú l i a . N a g y v , 1992, 9.). Zádor András

ügyességpróba: a ->tudáspróba olyan vált o z a t a , amelyben az ismereteket ravaszul, fizikai ügyességgel t á r s í t v a kell megfogalmazni. O (-»okosságpróba) U Gyi Maung, Dzsanedzso (1910—1946): b i r m á n (Burma) író, politikus. A harmincas évek közepén nagy v i t á t k a v a r t He (ua.) c. regénye, amelynek főhőse egy idealista férfi, aki díjazás nélkül végezte elismerésre méltó cselekedeteit. 1937-ben házasságot k ö t ö t t Ma Ma Lej (1917—) írónővel, együtt a d t á k ki a Dzsa-ne-dzso ('Mennydörgés') c. hetilapot, amelyben közösen írt cikkeiket is megjelentették. Aktív politikusként h a z á j a függetlenségi küzdelmét szolgálta. A 2. világháborúban, a j a p á n megszállás idején jelentette meg a Burmai írószövetség védnökségével a Sza-jei Hszjaja met-gazin ('írók magazinja') c. folyóiratot, mely akkor az egyetlen publikációs lehetőséget jelentette a b i r m á n írók számára. 1945-től t a g j a volt az Antifasiszta Népi Szabadság Liga legfelsőbb t a n á csának. A h á b o r ú t követően váratlanul h u n y t el. Özvegye Szeit ('Értelem', 1951) és K a n b h a Mjei ve ('A világban', 1952) c. munkáiban örökítette meg férje emlékét. O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in Burmese L i t e r a t u r e (New ü r i e n t , 1961); Maung Maung: Aung San of B u r m a (1961); Anna J . Állott: The Short Story in B u r m a (Davidson —Cordell: The Short Story in South E a s t Asia, 1982). Bőgős László

Uhde-Bernays [ttde-bernájsz], H e r m a n n (Weimar, 1873. okt. 31.—Starnberg, 1965. jún. 7.): n é m e t író, művészet- és irodalomtörténész. Régi p r o t e s t á n s lelkészcsaládból s z á r m a z o t t . A p j a halála u t á n a n y j a férjhez ment egy M. Bernays nevű irodalomtörténészhez. U h d e - B e r n a y s Münchenben, Berlinben és Heidelbergben végezte egyetemi t a n u l m á n y a i t ; Shakespeare műveiből doktorált. 1900-ban a nürnbergi G e r m á n Nemzeti M ú z e u m b a n helyezkedett el. H á r o m évet t ö l t ö t t külföldön, elsősorban R ó m á ban. 1905-től a müncheni Deutsche Tageszeitung c. napilap k u l t ú r - és színházi referense volt. Később Herrschingbe költözött (Ammersee), m a j d 1913-tól S t a r n b e r g b e n élt. 1914-től a müncheni egyetem profeszszora, m a j d 1946-tól az irodalomtudományok egyetemi t a n á r a volt. O F ő b b művei: Carl Spitzweg (ua., életr., 1913); Geschichte der Münchener Maierei 1850—1900 ('A müncheni festészet t ö r t é n e t e 1850-től 1900ig', tan., 1927); lm Lichte der Freiheit ('A szabadság fényében', emlékezések, 1947); Corot (ua., 1949); Mein weisses Haus ('Az én fehér h á z a m ' , 2 köt., esszék, 1954); Waltér Páter und sein Román Gaston de Latour ('Walter P á t e r és a regénye, Gaston de Latour', t a n . , 1957). O írod.: W . H a u s e n -

uHadi Waseluhlangeni szuahéli

Uibopuu [ujbopií], Valev (Vana-Antsla, V ő r u m a a , 1913. o k t . 19.—): észt író, újságíró. Erdészcsaládban született. Gimnáziumi t a n u l m á n y a i után Valgában, m a j d Tallinnb a n volt újságíró. 1943-ban F i n n o . - b a táv o z o t t , 1944-ben Svédo.-ban telepedett le. I t t is ú j s á g í r ó k é n t dolgozott, később könyvkiadással foglalkozott. 1958-ban elvégezte a lundi egyetem filozófiai f a k u l t á s á t . 1970-ben a finnugor n y e l v t u d o m á n y o k d o k t o r a , ezt követően L u n d b a n egyetemi o k t a t ó lett. O Irodalmi p á l y a f u t á s á t novellákkal kezdte az 1930-as évek d e r e k á n . H a z á j á b a n két elbeszéléskötetet — Vdravate all ('A k a p u k a l a t t ' , 1936); Viljatu puu ('Terméketlen fa', 1940) —, v a l a m i n t két mesekönyvet — Hőbedane őng ( ' E z ü s t horog', 1940); Metsamajake ('Erdei házikó', 1941) — publikált. Svédo.-ban f o l y t a t t a prózaírói tevékenységét, amely a pszichológiai realizmus fogalmával jellemezhető. Novelláiban szűkebb p á t r i á j a jellegzetes fig u r á i t , v a l a m i n t az emigráns sors t r a g i k u s állomásait á b r á z o l t a . Hősei t ö b b n y i r e magányosan, idegenül élnek a világban, m i n d belső, mind külső okokból képtelenek valódi kapcsolatok teremtésére. Hasonló szemlélettel, az elmagányosodást még alaposabb a n kibontva-elemezve készültek regényei is, amelyek közül Márkus muutumised

Htin

irodalom

Uiarago (írói álnév); K o n d r a t e Tatarasvili (eredeti név); (Abasztumani. ma: Zugdidi kzt, 1872. szept, 21.—Tbiliszi, 1929. máj. 9.): grúz író, publicista. 1887-től a tbiliszi, 1893-tól a kijevi papi szemináriumban t a n u l t . Első elbeszélése Msvidobit ('Béke veletek', 1895) c. jelent meg a Moambe c. folyóiratban. 1896-ban p a p p á szentelték. Minthogy védelmébe v e t t e a halálra ítélt f o r r a d a l m á r k a t o n á k a t , 1906-ban kiközösít e t t e az egyház. Irodalmi tevékenységét ezután is f o l y t a t t a . Több ú j s á g n a k és folyóiratnak volt a m u n k a t á r s a (Moambe, Dzsedzsili, Kvali stb.). 1900 és 1913 között írt elbeszéléseiben a burzsoá társadalom visszásságait t á r t a föl: Me da bidzacsemi ('Én és a n a g y b á t y á m ' ) ; Csaize ('Teázás'); Usziamovno sehvedra ('Kellemetlen találkozás'); Reakcia ('Reakció'); Pirutvneli dapa54

UJBAL ('Márkus költözései', 1961) c. k ö n y v é b e n a nagyvárosi életforma elsivárosító h a t á s á t , Lademed ('Rétegek', 1970) e. m ű v é b e n pedig a m a g á n y o s nők k a p c s o l a t t e r e m t é s é n e k kilátástalanságát ábrázolta. O E g y é b művei: Vőöras kodu ("Idegen otthon", reg., 1945); Linnud puuris ('Madarak' kalitkáb a n ' , nlák. 1946); Keegi ei kuule meid ('Senki nem hall b e n n ü n k e t ' , reg., 1948); Kahju lainud aegadest ('Kár az elmúlt időkért', nlák, 1949); Neli tuld ('Négy t ű z ' , reg., 1951); Igavene küla ('Az örök falu', nlák, 1954); Janu ('Szomjúság', reg., 1957); Mosaiilc ('Mozaik', nlák, 1962); Toselli serenaad ('Toselli szerenád', nlák, 1982); Ingenstans att ta vagen ('Sehol nincs j á r h a t ó út', elb.-ek, svédül, 1983); Kaks inimelu ajapöördeis ("Két élet a változó időkben', reg., 1 —2. köt., 1990—1991). O Magyarul: aforizmák (Bereczki U., Somogy, 1988, 4.). O írod.: M. J ü r m a : Valev U i b o p u u . L a d e m e d (Books Abroad, 1971, tavasz); Y v o n n e L. S a n d s t r o e m : I n g e n s t a n s a t t t a vágen (World L i t e r a t u r e T o d a y , 1984, tél); T. K u r m a n : Valev U i b o p u u . K a k s inimelu ajapöördeis (uo., 1991. ősz); P . V i r t a r a n t a : Vestlusi Valev Uibopunga (1991). Fehérvári

Győző

Ui Chorra csónakjának utazása: ram

-*im-

Uino, Sylvi Salome: —> Kekkonen, Salome

Sylvi

U Jam (írói név); Minhla Zej-jathu (hivatalnoki név); (19. sz.): b i r m á n (Burma) irodalomtörténész. B u r m a k é t utolsó uralkod ó j á n a k minisztere és k ö n y v t á r o s a volt. A Fiiakat szum pum ca tam c. bibliográfiával ö r ö k í t e t t e meg a nevét (—>Pilakat számúin). fíögös László újarameus irodalom: —>újszír irodalom újarisztoteliánus iskola: —•The School

Chicago

újasszír irodalom: —•újszír irodalom U Jau Kji (családi név); Maha Thihatura (hivatalnoki név); (1775—1835): b i r m á n (Burma) költő. A Konbaung-korszak udvari költője, -*pjo verseivel t ű n t ki. A Pavlin király és Ititejnga szerzetes c. költeményeinek szelleme és t é m á j a Tvindin Tajvun Mha Szithu első világi jellegű m u n k á i h o z hasonlítanak. Ezekben a vallásos t a n í t á s o k helyett udvari illemszabályokat, mint például az udvarlási f o r m á t írta le. F e n n m a -

r a d t a k —>edzsin költeményei is. O írod.: J u . M. Oszipov: L i t y e r a t u r i I n d o k i t a j a (1980). ' Bögös László új avantgarde:

-+neoavantgarde

új baloldal; New Lejt ( a n g o l ) : ideológiaipolitikai és kulturális mozgalom, amely az 1950-es évek vége és az 1970-es évek eleje között a „ h a r m a d i k u t a s " (főként ifjúsági) csoportosulások koalícióinak laza keretéül szolgált. E mozgalom az USA-ban a -+beat nemzedék, v a l a m i n t az 1950-es évek végén aktivizálódó d i á k a k t i v i s t á k , polgárjogi, háborúellenes, a n a r c h i s t a , feminista, környezetvédő, homoszexuális stb. csoportok tevékenységéből n ő t t ki, s s z á m t a l a n különböző á r n y a l a t ú , hol egybeolvadó, hol szétváló, ideig-óráig létező szervezeti keretek f o r m á j á b a n létezett. Ideológiája h a m a r á t t e r j e d t N y u g a t - E u r ó p á r a és h a t o t t a „szocialista" országok értelmiségi köreire is. O F ő jellemvonása — V. B. Leitek leírása szerint — az volt. hogy az új baloldaliak „ellenszenvvel viseltettek a p á r t o k és a választási politika i r á n t ; a »képviselői« demokrácia gyengéi n ö v e k v ő aggodalommal t ö l t ö t t é k el őket; a politikai forradalom helyett a kulturális véleménykülönbségek e t és a részvételi módszert hangsúlyozták; a gazdasági és a politikai decentralizációt részesítették előnyben; e g y a r á n t foglalkozt a k a személyes és a t á r s a d a l m i felszabadítással; a proletariátus, mint központi posztindusztriális elidegenedett osztály helyett egyre i n k á b b a d i á k o k r a és az értelmiségre i r á n y í t o t t á k figyelmüket; n ö v e k e d e t t az amerikai t á r s a d a l o m sivársága, manipulációi és kudarcai m i a t t i elégedetlenségük; általános s z i m p á t i á v a l f o r d u l t a k a harmadik világ felszabadítási mozgalmai felé (. . .). Legvégül pedig az új baloldali mozgalom egyre eltérőbb szekták és frakciók törékeny és p á r t a t l a n s á g r a hajló a l a k u l a t a k é n t volt leírható. Az ú j baloldaliak soraiban kezdettől fogva f o l y a m a t o s feszültség vibrált az a k t i v i s t á k és az értelmiségiek, a politikai és a kulturális radikálisok, valam i n t a szocialisták és az a n a r c h i s t á k köz ö t t . " O Az újbalos csoportok t e h á t egya r á n t elvetették a n y u g a t i polgári társadalm a k — általuk m a n i p u l a t í v n a k ítélt — liberalizmusát és a szovjet típusú bürokratikus állampárti rendszert, de ezeket nem gazdasági-politikai szempontú kritikával illették, s nem is ilyen t e n d e n c i á j ú változt a t á s o k k a l a k a r t á k á t a l a k í t a n i , hanem a k u l t ú r k r i t i k a egy s a j á t o s v á l f a j á v a l bírált á k és életformaváltással a k a r t á k megújítani. K i i n d u l ó p o n t j u k a —»frankfurti isko-

UJBAL la azon tétele volt, miszerint a jelenkori társadalmak tömeg kultúrája, nem más, m i n t ,,a fennálló állapot felmagasztosító megkettőzése és igazolása, minden transzcendencia és kritika megszüntetésével" (Th. W . Adorno). Minthogy a munkásoszt á l y e manipulált t ö m e g k u l t ú r a h a t á s a a l a t t integrálódott a fennálló r e n d b e , a helyzet m e g v á l t o z t a t á s a a t á r s a d a l o m perifériáin élő militáns kisebbségektől v á r h a t ó — v a l l o t t a H. Marcuse —, s m i n d e n e k e l ő t t az ifjúsági -*• szubkultúrák radikális mozgalmaitól, amelyek a m a g u k ellenkultúrájávai f o r r a d a l m a s í t h a t j á k a tömegek életvitelét. Az elképzelés s z á m á r a modellértékűek volt a k az ez idő t á j t elszaporodó hippik o m m ú n á k . O Az ellenkultúra-elmélet jelentős h a t á s t gyakorolt az irodalomtudom á n y r a is. R. Óhmann, L. Kampf, P . Lauter, B. Franklin a hivatalos i r o d a l o m t u d o mányi intézményrendszert és az u r a l k o d ó formalisztikus irodalomelméleti i r á n y z a t o k mindegyikét a kapitalista t e c h n o s t r u k t ú r a apologetikájával s azzal vádolta, h o g y az irodalom és az élet összekapcsolását elvetve „voyeurisztikus és t u d a t h a s a d á s o s techn i k á v á v á l t o z t a t t á k a kritikai vizsgálat o t " . E bírálatot a náluk fiatalabb G. Graff és F . Lentricchia a -»fenomenológiai irodalomtudomány, a szubjektivista —>hermeneutika, a —•strukturalizmus és az -+új új kritika i r á n y z a t a i r a is kiterjesztette, s az u t ó b b i egy színvonalas „ m a r x i s t a r e t o r i k á t " is kidolgozott. O Az ú j baloldal elgondolásait a „régi baloldal" teoretikusai (s f ő k é n t a ->The New York Intellectuals köre) g y a k ran szélsőséges f o r m á b a n bírálták, m o n d ván, hogy t ö m e g k u l t ú r á j u k és politikai s t r a t é g i á j u k e g y a r á n t infantilis és d i v a t m a j m o l ó . O A mozgalom c s ú c s p o n t j a az 1968-as párizsi diáklázadás volt, s ennek b u k á s a a h a n y a t l á s előjele: tömegei 1968 után elfordultak a politikától, s beköszönt ö t t a H . Marcuse által „ ú j ellenforradal o m n a k " nevezett korszak. Az ú j baloldal mozgalmaihoz kapcsolódó újszerű kifejezésformák azonban lényegesen befolyásolt á k a —• neoavantgarde művészeti-irodalmi törekvéseinek a r c u l a t á t , s teoretikus eredményei is t o v á b b élnek az olyan típusú k u t a t á s o k b a n , amilyenek pl. F . Jameson m a r x i s t a h e r m e n e u t i k á j á t , St. Greenblatt k u l t ú r p o é t i k á j á t és E. Said „szekularizált k r i t i k á j á t " jellemzik. Az ú j baloldal szellemi örökségének jelentős szerepe v a n a b b a n , hogy — E . Schrecker megállapításait idézve — „az amerikai m a r x i z m u s m a m á r tiszteletreméltó. Képviselői t a n í t a n a k és n é h a szolgálati megbízást k a p n a k az I v y Liga iskoláiban s a közösségi iskolákban egy-

a r á n t , T u d o m á n y o s m u n k á i k az egyetemi lapokban és az élvonalbeli folyóiratokban jelennek meg. Es bizonyos területeken, például az amerikai t ö r t é n e l e m esetében, a m a r x i z m u s az élvonal. ( . . . ) Ezeknek a csop o r t o k n a k több, m i n t 12 000 t a g j a van, ami A m e r i k a t ö r t é n e l m é b e n a balszárny t u d ó s a i n a k legnagyobb és legfontosabb seregét teszi k i " . O (—> irodalom és kultúra) O írod.: T h . W . Adorno: E x k u r s e (1956); H. Marcuse: One-Dimensional Man (1964): R. Vaneighem: T r a i t é de savoir vivre á l'usage des jeunes générations (1967); D. CohnBendit: Le gauchisme — reméde contre la rnaladie sénile du c o m m u n i s m e (1968); A. Hoffman: Revolution for t h e Hell of I t (1968); M. Teodori (szerk.): T h e New L e f t (1969); R. Steigerwald: H e r b e r t Marcuses Dritter Weg (1969); Cl. P r é v o s t : Les étudiants et le gauchisme (1969); Tariq Ali (szerk.): New Revolutionaries (1969); B. Reid: Ultraléftism in B r i t a i n (1969); T h . Roszak: T h e Making of Counter-Culture (1969); J . R u b i n : D o l t ! (1970); R. Gombin: Les origines du gauchisme (1971); R. Schwendtner: Theorie der Subkultur (1971); F . J a m e s o n : M a r x i s m and F o r m : Twentieth-Century Dialectical Theories of L i t e r a t u r e (1971); Th. Roszak: Where t h e Waste 1 a n d E n d s (1972); M. Maffi: La cultura u n d e r g r o u n d (1972); L. Cortese (szerk.): II m o v i m e n t o studentesco. Storia e doeumenti, 1968—1973 (1973); H. Marcuse: Konterrevolútion u n d Revolte (1973); I. Unger: T h e Movement: A H i s t o r y of t h e American New L e f t , 1959—1972 (1974); Köpeczi B.: Az „ ú j b a l o l d a l " ideológiája (1974); S z u b k u l t ú r a és u n d e r g r o u n d (Hel, 1976, 1.); Ph. R a h v : W h a t a n d Where Is the New Left? (Essays on L i t e r a t u r e a n d Politics. Szerk. A. J . P o r t e r — A . -). Dvosin, 1978); F . Lentricchia: Criticism a n d Social Change (1983); E. Schrecker: The Missing Generation: Academics and t h e Communist P a r t y f r o m the Depression to t h e Cold W a r (Humanities in Society, „Marxists and t h e U n i v e r s i t y " különszám, 1983, Spring a n d Summer); St. Aronowitz: W h e n the New Left was New (The 60s W i t h o u t Apology. Szerk. S. Sayres et al., 1984): V. B. Leitch: Amerikai irodalomelmélet és irodalomkritika — A h a r m i n c a s évektől a nyolcvanas évekig (1992). Szerdahelyi Istvár/ új bensőségesség:

-*posztmodernizmus

új betanulás: —•felújítás Új dráma Társasága: —> Mejerhold, volod Emiljevics 56

Vsze-

UJEVI volt, s m i n t ilyen, mindig szembefordult a krakkói reformellenes reakciós erőkkel. A nép soraiban f o l y t a t a n d ó felvilágosító és nevelő m u n k a híve volt, s r o m a n t i k u s szellemben kötelezte el m a g á t a lengyel függetlenségi harcok mellett. O 1844-től publikálta verseit. Első verseskötete a Piesni Salomona ('Salamon énekei', 1846) a messianisztikus nemzeti mártírológia szellemében született. 1847-ben jelent meg a G$sl Jeremiasza ( ' J e r e m i á s siralmai') c. kötete, mely a p a r a s z t o k iránti n a g y f o k ú megértésről t a n ú s k o d i k , s melyből t ö b b verset vallásos—egyházi d a l k é n t is énekeltek. R e n d k í v ü l népszerű volt Al aratón (ua., 1845) c. elbeszélő költeménye, amely a nemzeti felszabadulást szimbolizálta. Későbbi műveiben erősödött a kritikus hang, melyekben a t á r s a d a l o m problémáira h í v t a fel a figyelmet. A p a r a s z t o k keserű sorsát ábrázolja a Zawiana chata ('Szélrázta k u n y h ó ' , 1852) c. kötetében. O Publicistaként az író nemzetével szembeni romantikus elkötelezettségének tézisét vallotta, költőként pedig p a t r i ó t a és d e m o k r a t i k u s verseket írt. Az elkötelezett t á r s a d a l m i költészet híve volt. Eles megfogalmazásai, hat á r o z o t t értékítéletei a konzervatívok ellentétes reakcióit v á l t o t t á k ki, akik szembefordultak r o m a n t i k u s ideológiájával és a függetlenségi h a r c perspektíváiról vallott nézeteivel. O E g y é b fő művei: Kuriaty bez woni ('Illat nélküli virágok', versek. 1849): Zwiqdle liscie ( ' E l h e r v a d t lomb', versek. 1852); Listy spod Lwowa ( L e v e l e k Lwów mellől', publicisztika, 1860); Dia Moskali ('A m u s z k á k n a k ' , versek, 1862); Zywe sióivá Jeremiego 1863—1877 ('Jeremiás élő szavai 1863—1877', publicisztika, 1877). O G y ű j t , kiad.: Poezja 1 2 . ('Költészete', 1

Ujejski [ujejszki], Józef (Tarnów, 1883. jan. 8.—Varsó, 1937. júl. 8.): lengyel irodalomtörténész. A Jagelló E g y e t e m e n t a n u l t , 1917-ben d o k t o r á l t Juliusza Slowaclciego ,,Kordián" ('Juliusz Slowacki K o r d i a n j a ' ) c. értekezésével. 1913-ban Párizsban tanulm á n y o z t a a lengyel emigráció t ö r t é n e t é t , 1919-től a Varsói Egyetem professzora, 1932-től egy évig rektora, 1936-tól kultuszminiszter-helyettes volt. 1936-ban megk a p t a a Lengyel Irodalmi Akadémia a r a n y k o s z o r ú j á t . O F ő k u t a t á s i területe a r o m a n t i k a , a N a g y Emigráció eszmeáramlatai — Literatura polska na emigracji w latach 1844—1848 ('A lengyel emigráns irodalom, 1844—1848', 1922)'—, a messianizmus misztikus—utópisztikus filozófiája. Dzieje polskiego mesjanizmu do powstania listopadowego wlqcznie ('A lengyel messianizmus t ö r t é n e t e a novemberi felkelésig bezárólag', 1931) c. f ő m ű v é b e n a messianizmust a 16—17. sz.-ból s z á r m a z t a t j a , s megkülönbözteti a nemzeti, felekezeti és az osztály alapon álló v á l t o z a t á t . T a n u l m á n y a i ban a mű bölcseleti, erkölcsi t a r t a l m á r a összpontosít, amit k a p c s o l a t b a hoz az alkotó személyiségével (Antoni Malczewski. Poéta ipoemat, 'Antoni Malczewski. A költő és a poéma', 1921; 0 Konradzie Korzeniowskim, ' K o n r á d Korzeniowskiról', 1936). () szerkesztette a lengyel r o m a n t i k u s o k fő műveinek kiadását. O Egyéb t a n u l m á nyai: Glówne idee w ,,Anhellim " Slowaclciego ('A fő eszmék Slowacki Anhellijében', 1916); Byronizm i scottizm w ,, Konradzie Wallenrodzie" ('Byronizmus és scottizmus a „ K o n r á d W a l l e n r o d " - b a n ' , 1923); Król Nowego Izrael a. Kart ka z dziejów mist y ki oswieconego ('Az Ú j Izrael királya. Fejezet a felvilágosult század m i s z t i k á j á n a k történetéből', 1924); 0 cen% absolutu. Rzecz o Hoene-Wronskim ('Az abszolútum áráért. Hoene-Wronskiról', 1925). O G y ű j t , kiad.: Z. Libera: Romantycy ('Romantikusok', 1963). Pálfalvi Lajos

2. köt., 1866); Pisma wybrane 1—2. ('Válogatott levelei', 1—2. köt., 1955); Poezje wybrane ('Válogatott költeményei', 1975). O Magyarul: O 3 vers (Feleki S., Magyar Szalon. 1897. 27.); 1 vers (Lator L., Lengyel költők antológiája, 1951); 1 vers (Radó Gy., Szerelmes szembesítés, anto., 1984). O írod.: A. B%dzkiewicz: Kornél Ujejski (1893); J . Tretiak: Kornél Ujejski i jego poezja (1893); B. Ostrom^cki: P r o k u r a t o r narodu (Lirnicy, t r u b a d u r z y , Tvrteje, 1973); K. Bartoszewski: D r a m a t Jeremiego (Tygodnik Powszechny, 1973. 43.); M. Grabowska: Najwierniejszy uczen wieszczów (Rozmaitosci r o m a n t y c z n e , 1978). Bojtár Endre

Ujejski fujejszkij, Kornél (Beremiany, 1823. szept. 12.—Pawlóvv, 1897.szept, 19.): lengyel költő, publicista. Tehetős nemesi családból s z á r m a z o t t . 1839-től Galíciában élt, ahol kapcsolatba került a haladó galíciai írókkal. 1847-ben Párizsba u t a z o t t , ahol találkozott A. MickiewiczcseA, F. Chopinnel és J . Slowackival. 1848-tól Galíciában g a z d á l k o d o t t , közben s o k a t írt. Az 1863-as felkelésben nem v e t t részt, a n n a k ellenére, hogy valószínűleg t a g j a volt egy titkos forradalmi szervezetnek. Elete utolsó 20 esztendejében közéleti szerepet tölt ö t t be: a bécsi á l l a m t a n á c s képviselője

Új Észtország csoport:

-+Noor-Eesti

Ujevic [wjevity], J u r e (Krivodol, 1942. nov. 10.—): h o r v á t költő, esszéíró, kritikus. 57

Z á g r á b b a n délszláv és összehasonlító irodal o m t ö r t é n e t e t t a n u l t . A Poezija c. folyóirat köréhez t a r t o z o t t , ahol a különböző elképzelésű és tehetségű fiatalok egyik m e g h a t á rozó egyénisége volt. A lét alapkérdései izg a t j á k , költői kifejezésmódja az 1960-as évek intellektuális és filozófiai megalapozású f o l y ó i r a t á n a k , a Razlognak világához áll közel. Ogledi—kritike—eseji ('Nézetek— kritikák—esszék) c. k ö t e t é é r t 1970-ben elnyerte a zágrábi egyetem díját. Aktív újságíró, r i t m i k u s prózát, e p i g r a m m á k a t , aforizm á k a t , k r i t i k á k a t , esszéket, ú t i r a j z o k a t publikál számos f o l y ó i r a t b a n . Múvei helyet k a p t a k t ö b b h o r v á t antológiában. O F ő b b verseskötetei: Svanuóe Jjubavi ('A szerelem v i r r a d a t a ' , 1969); Zanosne tisine ('Megkapó csendek', 1970); Egzoticni putriik ('Egzotikus u t a z ó ' , 1972); Ljubav moze u vrijeme ('A szerelmet időben', 1975): Zavodnik ('A csábító', 1985). Bugajev Sándor Ujevic [ttjevity], Mate (Krivodol kod I m o t s k o g , 1901.' júl. 13.—Zágráb, 1967. jan. 7.): h o r v á t író, szerkesztő, lexikográfus. G i m n á z i u m i t a n u l m á n y a i t Sinjben és Splitben végezte, m a j d L j u b l j a n á b a n és Z á g r á b b a n t a n u l t szlavisztikát, ez u t ó b b i e g y e t e m e n szerzett d o k t o r á t u s t . M u n k a t á r s a volt a Studium c. d i á k l a p n a k , szerk e s z t e t t e a Luca c. folyóiratot, ő i n d í t o t t a el a Renesansa c. irodalmi és kulturális szemlét, külső m u n k a t á r s a volt a Slovenac c. l a p n a k . í r t verseket, t á r c á k a t , karcolatok a t , útleírásokat, és megjelent egy regénye is, Mladost Tome Iviéa ('Torna Ivic ifjúság a ) c. k é t világháború k ö z ö t t gimnáziumi t a n á r volt Z á g r á b b a n . E k k o r a d t a ki Hrvatska knjizevnost ('A h o r v á t irodalom t ö r t é n e t e ' , 1932) c. k o m p e n d i u m á t , m a j d a Hrvatska narodna pjesmaricát ( ' H o r v á t népi d a l o s k ö n y v ' , 1938), s írt számos t a n u l m á n y t , m é l t a t á s t h o r v á t , szlovén, olasz, f r a n c i a s t b . írókról (.1. Kosor, F . S. Finzgar, Manzoni, Papini, Mauriac). Jelentős szerepet vállalt számos h o r v á t klasszikus (V. Nazor, A. H aramba sic, F . Oalovié, R. Jorganovic-Flider) ö s s z e g y ű j t ö t t műveinek kiad á s á b a n . O 1939-ben b í z t á k meg a Hrvatska enciklopedija ( ' H o r v á t enciklopédia') főszerkesztői feladatával, illetve a m ű kiadási m u n k á l a t a i n a k irányításával. 1941— 1945 k ö z ö t t a H r v a t s k i izdavacki bibliografski z a v o d ( H o r v á t K i a d ó i Bibliográfiai I n t é z e t ) igazgatója, a h á b o r ú után előbb a H r v a t s k i nakladni zavod ( H o r v á t K i a d ó i Intézet) munkatársa, majd a Nacionalna sveucilisna knjiznica (Nemzeti E g y e t e m i K ö n y v t á r ) k ö n y v t á r o s a volt. 1948-ban az a k k o r a l a p í t o t t J a d r a n s k i instituthoz (Ad-

riai Intézet) került, ahol a Pomorska enciklopedija ('Tengerészeti L e x i k o n ' ) főszerkesztője lett. 1950-től a M. Krleza kezdeményezése n y o m á n m e g a l a p í t o t t Leksikografski zavod F N R J (A J u g o s z l á v F ö d e r a t í v N é p k ö z t á r s a s á g Lexikográfiái Intézete) igazgatóhelyettese volt. Az intézetet igazg a t ó Krleza felkérésére elvállalt f u n k c i ó t 1965-ben b e k ö v e t k e z e t t k é n y s z e r n y u g d í j a zásáig betöltötte. Méltán nevezték az intézet spiritus movensének. s Krleza adlatusának. Igen n a g y szerepe volt az Enciklopedija Jugoslavije (Jugoszláv Enciklopédia) első h a t kötetének szerkesztésében és szakmai gondozásában. O Egyéb fő műve: Misii i pogledi A. G. Matosa ('A. G. Matos eszméi és nézetei', 1955). O írod.: 1. Gostl: P e t stoljeca h r v a t s k e enciklopedike (1993). Lőkös István Ujevic [wjevity], Tin; A u g u s t i n J o s i p Ujevic (eredeti név); (Vrgorac, 1891. júl. 5. —Zágráb, 1955. nov. 12.): h o r v á t költő. 1899-től a tengerparti M a k a r s k a iskoláiba járt, a z u t á n a spliti klasszikus gimnázium növendéke volt, m a j d a zágrábi egyetem bölcsészettudományi k a r á n h o r v á t irodalm a t , klasszika filológiát és filozófiát hallgat o t t . Még Z á g r á b b a érkezése előtt jelent meg első verse a zágrábi Mlada Hrvatska c. lapban, Za novim vidicama ( ' Ú j l á t ó h a t á rok felé') c., m a j d a következő h ó n a p o k b a n további költeményei is. 1911-ben nagy felt ű n é s t k e l t e t t mesteréről, A. G. Matoáról írott k r i t i k á j a , amely p o l é m i á v á szélesült k ö z ö t t ü k . Aktív résztvevője volt a délszláv egységtörekvéseknek is: 1912 t a v a s z á n belgrádi népgyűléseken szólt a szerbhorvát nemzeti egységről, de á l l á s p o n t j á t politikai cikkekben is k i f e j t e t t e . E szereplése m i a t t l e t a r t ó z t a t t á k , s ő a rendőrségi kihallgatáson kijelentette: célja „szűkebb értelemben a független H o r v á t o r s z á g , tág a b b értelemben a jugoszláv köztársaság kivívása." Nézetei m i a t t kitoloncolták a H o r v á t — S z l a v ó n k i r á l y s á g területéről, m a j d kétszer b ö r t ö n b e z á r t á k . O 1913 végén Párizsba m e n t , ahol a spliti Sloboda c. lap t u d ó s í t ó j a k é n t költészettel és irodalomkritikával foglalkozott. 1914-ben szép esszével a d ó z o t t Matoá emlékének, s verseket is publikált. A Hrvatska mlada lirika c. antológiában — amelyben I . Andric, F . Galovic, és mások verseit közölték — az ő költeményei jelentették a legerősebb színeket. I t t jelent meg ó h o r v á t d i a l e k t u s b a n írott r e m e k m ű v e , az OproStaj ('Búcsúzás') c. szonett. Az I. világháború kitörése u t á n a francia idegenlégió k a t o n á j a k é n t , egy az Adriai-tengeren is cirkáló f r a n c i a hadiha-

UJEVI ményeinek recepciója; az expresszionizmus, a futurizmus, a szimultaneizmus és a szürrealizmus filológiailag k i m u t a t h a t ó bef o g a d á s a . Vannak, akik az Ujevic m ű v é szetelméleti írásai és l í r á j a közötti szervességet hangsúlyozzák, m á s o k az E u r ó p á h o z való felzárkózás s z á n d é k á t és t u d a t o s s á g á t vélik f o n t o s n a k . Egy bizonyos: ez a botr á n y t b o t r á n y r a halmozó, életvitelével sokak s z á m á r a taszító, bohém költő brilliáns tisztaságú és értékű költészetet t e r e m t e t t , a m e l y n e k záloga az a mérhetetlenül sokszínű erudíció, amelynek teljes s p e k t r u m á t még csak főbb v o n á s a i b a n t á r t a fel az irod a l o m t ö r t é n e t í r á s . P e d i g m á r a Lelek-sebra c. k ö t e t versanyaga elárulja felkészültségét. F i a t a l o n , gazdag nyelvismeret b i r t o k á ban eredetiben olvasta a világirodalom s z í n e - j a v á t — régebbi és ú j a b b é r t é k e i t e g y a r á n t —, s a nagy m ű v e k és é l e t m ű v e k k í n á l t a élménysort p á r a t l a n s t í l u s t e r e m t ő invencióval t e t t e lírája meghatározó rétegévé. Szemléletes p é l d á j a ennek a Molitva Bogomajci za bozju Doru Remebot ( ' I m a az I s t e n a n y á h o z Isten szolgálólányért, D o r a R e m e b o t é r t ' ) c. négy szonettből álló ciklus. E b b e n a fikció és a valóság, a keresztény h a g y o m á n y és szellemi örökség vállalva t a g a d á s a , a szimbólumteremtés sajátos, Hatost és Adyt idéző m ó d j a egyetlen zárt kompozícióvá teszi a versfűzést, s a bibliai örökség h a t á s a éppúgy t e t t e n érhető, m i n t a Dante- és a Baudelaire-inspiráció. S ha itt. s a k ö t e t más verseiben a m o t í v u m g a z d a g ság volt a szembeötlő, úgy az ú j a b b versesk ö n y v , a Kolajna gyöngyszemeiben a fórma b r a v ú r o s alkalmazása példázza a m a r a d é k t a l a n igazodást az európai é r t é k r e n d hez, A nagyobb részt s z o n e t t f o r m á b a n írt versek a műforma petrarcai és baudelalreA v á l t o z a t a i n a k méltó késői p e n d a n t - j a i . S hogy milyen értelemben, azt Bányai J. alábbi, A. Stamac megfigyeléseit interpretáló sorai t a n ú s í t h a t j á k : Üjevicnél — elsősorban k ö t ö t t f o r m á j ú verseiben • •- ,,a szórend és a mondatszerkezet a beszélt nyelv természetességét követi ós csak helyenként, r i t k á n b o n t j a meg inverzióval, a szót a g s z á m csökkentésével, hangsúlyok jelzésével, a rímek vagy a verssor ritmusképének kedvéért. Ujevic a k ö t ö t t vers előírt szabályosságaitól a beszélt nyelv megőrzésének érdekében tér el, de ez az eltérés sohasem b o n t j a meg a vers k ö t ö t t s é g e i t . " A Kolajna megjelenése u t á n i évek verstermése r é v é n egy másik, m á r az avantgarde jegyében alkotó Ujevicet ismerhetett meg a k o r t á r s olvasó. A k ö t ö t t f o r m á k h e l y e t t a s z a b a d v e r s kap elsőbbséget lírájában; képa l k o t ó művészetében a látomásosság domi-

jón szolgált. O Még 1914-ben leszerelték és F . Supilo h í v á s á r a részt v e t t a Jugoszláv Bizottság m u n k á j á b a n . Ez idő t á j t jelentős politikai publicisztikája, de egj're i n k á b b az irodalom felé f o r d u l t . Délszláv m ű v e k e t f o r d í t o t t f r a n c i á r a , m a j d szerb n y e l v t a n t állított össze a f r a n c i a közönség s z á m á r a . 1917-ben k i á b r á n d u l t a Jugoszláv Bizottság m e g f o g a l m a z t a célokból és törekvésekből, s nézeteltérései is t á m a d t a k a tisztségviselőkkel. O 1919 m á j u s á b a n t é r t vissza Z á g r á b b a . V a l a m e n n y i s z á m o t t e v ő irodalmi f ó r u m n a k dolgozott, írásait szívesen közölte a Knjizevni jug, a Savremenik, s a M. Krleia és A. Cesarec szerkesztette Picimen is. Később Belgrádba költözött, ahol 1920b a n megjelent korszakos jelentőségű Leleksebra ( ' R a b - s i r a l m a k ' ) c. verseskötete. 1921-ben a Savremenik közölte Vjecita romantika ('Örök r o m a n t i k a ' ) c. versét; ekkor használta először az Augustin helyett a Tin nevet. O E k k o r m á r sikeres költő, verseit t a n u l m á n y a i t közölte a zágrábi Kritika és a belgrádi Putevi, 1924-ben pedig a belgrádi szürrealisták folyóiratuk, a Svedoőanstva első s z á m á t teljes egészében Ujevic műveinek szentelték. Bohém, lump é l e t m ó d o t f o l y t a t o t t , a m i é r t a hatóságok 1925. november 16-án kitoloncolták Belgrádból, ahol 1926-ban megjelent Kolajna ('Kaláris') c. verseskötete. E z u t á n n é h á n y évig ismét B e l g r á d b a n lakott, 1929-ben Splitben, m a j d 1930-tól 1937-ig S z a r a j e v ó b a n . Ekkor jelentek meg alábbi kötetei: Autó na korzu ('Autó a korzón', Niksic, 1932); Ojadjeno zvono ('A b á n a t o s harang', Zágráb, 1933); Pesme ('Versek", Belgrád, 1937). 1937-ben Splitbe, m a j d 1940-ben Z á g r á b b a költözött s itt is m a r a d t haláláig. 1938-ban Ljudi za vratima gostionice ( ' E m b e r e k a vendéglő a j t a j a mögött") és Skalpéi kaosa ('A káosz bonckése') c. két esszékötete jelent meg. O A Pavelic-éra idején a sajtószerveknél vállalt szerepet, ezért 1945-ben öt évre kizárták az irodalmi életből. 1950ben felvették a Jugoszláv írószövetségbe, 1951-ben pedig m á r — Rukovet ("Dalcsokor') c. — egy v á l o g a t o t t verseit t a r t a l m a zó kötete is megjelenhetett. H a l á l a előtt került a k ö n y v p i a c r a Zedan kamen na studencu ('A k ú t s z o m j a s köve', versek, 1954). O Ujevicet a h o r v á t irodalomtörténetírás okkal tekinti a 20. sz.-i h o r v á t líra legjelentősebb képviselőjének. Ezen állítás legfőbb érvei: az európai értékekhez igazodó 16. sz.-i h o r v á t reneszánsz poézis (Marulié, Zoranic) örökségének vállalása; a közép-európai térségben a költő pályakezdése idején még felfelé ívelő parnasszizmus és szimbolizmus Matos életművében testet öltő ered-

59

UJEVI gustina Ujevica (Srpski kjizevni glasnik, 1924); V. Gligoric: Matos—Dis- Ujevic (1929); V. J . Vuckovic: Revolucionarna mladost Tina Ujevica (Zbronik istorije knjizevnosti SAN, 1959); N. Mihanovic: Tin Ujevic i nadrealizam (Knjizevnik, 1961); V. Pavletié: Tin Ujevic (Rad, 1966); Poezija kao svijest o patnji. Jedinstvo Ujeviceve vizije svijeta (Letopis Matice srpske, 1966); A. Stamac: Trazilac veza, Tin Ujevic (Kolo, 1969); D. Jeleié: Glose o Ujevicu. P o v o d o m novih mistifikacija i falsifikata (Kritika, 1969); S. Vucetic: Tin Ujevic (Tin Ujevic pjesme i pjesnicke proze, Pet stoljeca h r v a t s k e knjizevnosti, 1970): M. Zezelj: Veliki Tin (1976); A. Stamac: Slikovno i p o j m o v n o pjesnistvo (1977); V. Pavletié: Az újéviéi költészet kiindulópontjai (Tin Ujevic: Szelek játékszere, 1981); Bányai -I.: Ujevic magyarul (uo.); Tin Ujevic d a n a s (Knjizevnost, 1991, 7 —8.). Lőkös István

nál, s a szimbolista zeneiség helyett a kakofónia jellemzi a verseket. A kötet- és a verscímek is jelzik a változást: az Autó na korzu c. kötet már a címével is Apollinaire-'m&pirációra utal. az olyan költemények pedig, mint Sutrusni tramvaji ("Pityókás villamosok'), a San i ludilo ('Alom és őrület'), a Survanje u prazninu ("Zuhanás az űrbe'), a Ridjokosi mesije ('Vöröshajú messiások') stb. már a h o r v á t szürrealista líra legjavához tartoznak. Mindezek háttérszövegeiként jelen v a n n a k az életműben a költő naprakész f r a n c i a irodalmi tájékozódását dokumentáló prózai írások és műfordítások is. A vázolt recepciós folyamatok és jelenségek az életpálya minden szakaszában a hazai valóságban gyökerező élményvilág transzpozíció}ának eszközeivé lesznek. Az pedig már Ujevic költői adottságainak, nem mindennapi tehetségének folyománya. hogy az élményanyagot az egyetemesség jegyében transzponálja értékálló költészetté. Az é l m é n y a n y a g mélyrétegei a dalmáciai gyermekkor világában keresendők, a költő későbbi érzelmi és gondolati fejlődésének meghatározó élménye a tenger. A tenger, amelynek látványa 1899-ben gyerekként e j t e t t e rabul, varázsa haláláig fogva t a r t o t t a , olyannyira, hogy hosszú értekezésben foglalta össze a tengerélményről vallott gondolatait. Fejtegetései filozófiai mélységűek, s némiképp ars poeticának is felfoghatóak. O Egyéb fő művei: Nedjelja maloíjetnih ('Kiskorúak v a s á r n a p j a ' , kritikai esszé, 1931); Dva glavna bogumila. Lav Tolstoj i Mahatma Gandhi ('A két fő bogumil. Lev Tolszto j és Mahatma Gandhi', eszszé, 1931). O Kiad.: Sabrana djela Tina Ujevic,a / XVII ("Tin Ujevic összegyűjt ö t t művei', 1 — 17. köt,, 1963—1967); Izabrana djela I VIII ('Válogatott művek', 1—8." köt., 1986). O Magyarul: 1—1 vers (Csuka Z., Vajdaság. 1925, nov. 26. és 28.); 3 vers (Debreczeni J., Szenteleky K , Bazsalikom, Modern szerb költők antológiája, 1928); 1—1 vers (Kristály I., Kalangva, 1933, 10., 1934, 4.); 8 vers (Somorja S., uo„ 1937—1938); 5 vers (Csuka Z., Fodor A.. Orbán ()., Jugoszláv költők antológiája, 1963); 10 vers (Ács K , Domonkos I., Torok Cs., Napjaink éneke, 1. köt., 1965); 2 vers (Ács K , D u d á s K., A szerbhorvát irodalom kistükre, anto., 1969); 4 vers (Fehér F., A madár árnyéka, műfordítások, 1978); Szelek játékszere. Válogatott versek (Ács K , Csuka Z., Debreczeni -J. stb.. 1981); 1 naplórészlet (Utasi Anikó, Ú j Symposion, 1992, 1 -2.); 1 vers (Cseh K , Tiszatáj 1993, 12.). O írod.: A. G. Matos: Discipulus (Savremenik, 1911, 8.); I. Sekulic: Poezija Av-

újévi dal; újévi ének:

-*koledálás

újévi játékok: azon teátrális népszokások összefoglaló elnevezése, amelyeket újév n a p j á n vagy annak előestéjén adnak elő, s arra utalnak, hogy eltelt az esztendő és egy ú j ciklus veszi kezdetét. A ciklusok változásait (legyenek azok természetiek, amilyenek az évszakváltások, vagy t á r s a d a l m i konvenciók szerintiek, amilyenek a n a p t á r i évek) minden kor valamennyi kultúrkörének társadalma megünnepelte. Az európai teátrális népszokások körében ismertek az újévi játékok is, bár sem elterjedtségükben, sem gyakoriságukban nem t a r t o z n a k a legjellegzetesebb m ű f a j o k közé. Hagyományuk - a legkorábbról f e n n m a r a d t feljegyzések szerint — az ókori Róma J a n u s isten tiszteletére rendezett ünnepségeihez vezethető vissza. Julius Caesar n a p t á r r e f o r m j á t követően ez az ünnepség január elsejére esett. E pogány szokás ellensúlyozására a keresztény egyház erre a napra t e t t e a circumcisio (Jézus körülmetélése; csízió) ünnepét. O A szilveszter hajnali felvonulásokon maszkos alakoskodók járták körbe a településeket, lármás zenével, dobszóval, tűzgyújtással, vénlánycsúfolókkal búcsúzt a t t á k az óévet és tréfás rigmusokkal, termékenységvarázsló rítusokkal üdvözölték az ú j a t . A közös t á n c lakomával és múltfelejtő italozással társult. O Mo.-on a 13. sz.-i oklevelek mellett M. Galeotto leírása is megemlékezik ezekről a 19. sz. végéig eleven hagyományokról: ,.Januárius elején, Krisztus körülmetélése napján szokás a magyaroknál strenát, azaz a j á n d é k o t adni a beállott év jókívánásáért. A királytól úgy 60

UJGUR k o r u k b a n forradalminak számító tételeket vezettek be a n y e l v t u d o m á n y b a . (Innen az újgrammatikusok — német Junggrammatiker, angol neogrammarians — elnevezésük.) O Az újgrammatikusok legnevezetesebb tétele a természettudományokból kölcsönzött szigorúsággal felállított, kivétel nélkül teljesülő hangtörvényekre vonatkozott, e szigorú princípiumot azonban részben feladták, pl. az analógia elvének, a kölcsönzések jelentőségének előtérbe állításával. B á r az ú j g r a m m a t i k u s elveket elsősorban h a n g t a n i példákra alapozva fogalmazták meg, érvényesnek t e k i n t e t t é k őket a nyelvleírás más szintjeire, különösen az alakt a n r a , de a jelentéstanra és a m o n d a t t a n r a is. O Az iskola elveinek paradigmaszerű kifejtése H. Paul Prinzipien der Sprachgeschichte ('A nyelvtörténet elvei', 1880) c. műve. Bár az újgrammatikusok elmaraszt a l h a t o k a 19. sz. második felének t á r s a d a lom- avagy szellemtudományait jellemző szinte valamennyi — azóta annak bizonyult — „ v é t e k b e n " (pozitivizmus, historizmus, pszichologizmus), döntő hatással voltak a nyelvtudomány fejlődésére: a tört é n e t i - összehasonlító n y e l v t u d o m á n y b a n időről-időre újra és ú j r a előkerülnek az általuk felvetett problémák. Jelentős szerepük volt a n y e l v j á r á s k u t a t á s megalapozásában. szigorú elveik, módszereik a tudományosság mércéjéül szolgáltak. O A magyar n y e l v t u d o m á n y b a n többé-kevésbé ú j g r a m m a t i k u s elveket vallott Simonyi Zs., Szinnyei J., Gombocz Z., s az i r á n y z a t jelentős hatással volt a magyar nyelvtörténeti iskola (az ún. budapesti iskola, Bárczi G.) fejlődésére. O írod.: K. R. J a n k o w s k y : The Neogrammarians. A Revaluation of Their Place in the Development of Linguistic Science (1972); G. Helbig: Geschichte der neueren Sprachwissenschaft (1973); T. A. Amirova—B. A. Olhovikov—Ju. A. Rozsgvesztvenszkij: Ocserki po isztorii lingvisztyiki (1975); A. Graur—Lucia Wald: Scurtá istorie a lingvisticii (1977); Kiss J e n ő : Az újgrammatikusok (Nyelvi rendszer és nyelvhasználat, 1980); E. Einhauser: Die J u n g g r a m m a t i k e r (1989).

kérik ezt. hogy ki-ki mestersége szerszámait n y ú j t j a felé. . . " O A kőszínházi játékok ritkán elevenítik fel az újévköszöntő népszokásokat. O írod.: Dömötör Tekla: Naptári ünnepek — népi színjátszás (1964). Jákfalvi Magdolna O A középkori E u r ó p á b a n más évkezdő napokat is ismertek; ilyen volt december 25. (Krisztus születésnapja), Eranciao.-ban 1556-ig húsvét vasárnapja, Angliában 1752-ig március 26. Az egyiptomi koptok augusztus 1-én, a szíriai keresztények szeptember 1-én kezdték az újévet, s számos keleti nép (miként eredetileg az ókori görögök, rómaiak, s a zsidók manapság is) holdévek szerinti ->naptárt használ. A karácsonyi évkezdet hagyományai magyarázzák, hogy az újévi népszokások legtöbbje a karácsonyiakkal egy körbe tartozik (—>leoledálás). O Hasonló népszokásokat az európai kultúrkörön kívül is találunk. Ezek - megjelenítve vagy szimbolikusan — a régi és az új küzdelmét viszik színre (pl. az óévet bábu f o r m á j á b a n kivégzik, elégetik, eltemetik, a régi és az ú j esztendőt megszemélyesítő játékosok megküzdenek egymással stb.). Az ókori Babilonban — a ránkmaradt emlékek t a n ú s á g a szerint — az esztendő vége felé az uralkodónak (ténylegesen vagy jelképesen) le kellett mondania a hatalomról, s helyére pótkirályt választottak, akit azonban az óév végén néha kivégeztek. Különösen bővelkedett az újévi játékokban a régi Kína, s néhány észak-amerikai indián törzs (így az irokézek, a hopik) szintén maszkos táncokkal és rítusokkal köszöntötte az újesztendőt. O (—>népi színjátékok, naptári ünnepek költészete, teátrális népszokások) O írod.: W. Lingman: Traditionswanderungen E u p h r a t — R h e i n (1937); E. O. J a m e s : Seasonal F e a s t s and Festivals (1961); Dömötör Tekla: A népi színjátszás E u r ó p á b a n (1966); J . Poirier: Histoire des moeurs (3 köt., 1990—1991). Dömötör

Tekla

újfolklorizmus: —> neofol klorizmus

Kicsi Sándor

újgrammatikus nyelvtudományi iskola: a 19. sz. második felében Németo.-ban kibontakozó nyelvészeti irányzat. Előfutárai 1820—1870 között tetemes mennyiségű hangtörvényt állítottak fel az indoeurópai nyelvek történetének és kapcsolatainak tanulmányozása során. Az 1870-es évektől jelentkező német nyelvésznemzedék képviselői (K. Brugmann, B. Delbrück, A. Leskien, H. Osthoff, H. Paul, R. Sievers, a dán K. Verner) módszeres vizsgálataik során új.

András

Űj-Guinea irodalma: —>Melanézia irodalma, Pápua Uj-Guinea irodalma Ujgun (költői név); R a h m a t u l l a Atakuziogli (eredeti név); R a h m a t u l l a Atakuzijev (oroszos névalak); (Marki, Kazakisztán. 1905. ápr.—Taskent, 1990. ápr.): üzbég költő, író, műfordító. Felsőfokú t a n u l m á nyait a taskenti Marx Károly Pedagógiai 61

UJGUR Főiskolán és a S z a m a r k a n d i Pedagógiai Akadémián végezte (1923—1930). Az 1930as évek közepétől több, jelentős irodalmi, kulturális f o l y ó i r a t (Kurilis, Sark Julduzi) szerkesztőbizottsági t a g j a , 1951—54 között az üzbég írószövetség elnöke volt. Műfordítóként u k r á n szerzők m e l l e t t Puskin, Lermontov, Csehov és Tolsztoj m ű v e i t ültette át a n y a n y e l v é r e . O F ő b b költői és prózai alkotásai: Bahár szevincsleri ('A tavasz örömei', versek, 1929); Hikájalar ('Elbeszélések', 1931); Ikkindzsi kitáb ('Második könyv', versek, 1933); Kujás ülkeszige ('A n a p h a z á j á b a ' , elb.-ek. 1936); Muhabbat ('Szeretet', versek. 1939); Zafar taránalari ('A győzelem d a l l a m a i ' , versek, 1942); Gazab va muhabbat ('Gyűlölet és szeretet', versek. 1944); Serlar ('Versek', 1944); Özbekisztán (ua., versek, 1947); Haját iski ('Az élet szeretete', versek, 1948); Tincslik kujlari ('A béke dalai', versek, 1960). O F ő b b színpadi művei: Aliser Naváji (ua., 1943); Haját kosigi ('Az élet dala', 1947); Altin köl ('Az a r a n y t ó ' , 1947); Navbahar ('Tavasz', 1949); Abu Rejhan Biruni (ua.. 1973); Kánkán (ua., 1975); Abu Ali ibn Szina (ua., 1980). O G y ű j t , kiad.: Talangan Aszarlar ('Válogatott m ű v e k ' , 4 köt,, 1964—1967; ua., 6 köt., 1974—1978). O Magyarul: 1—1 vers (Németh F., Nagyv, 1967, 10.; Hárs Gy., Szovjet I r o d a l o m . 1978, 1 1.; Györe T., uo., 1980, 4.; T a n d o r i D., Csillagok órája, anto., 1980; uő, A gránát szíve, a n t o . , 1982; Szilágyi A., S z o v j e t Irodalom, 1982, 12.; Képes G., uo., 1983, 3.). Péri Benedek ujgúr irodalom: 1. Régi ujgur irodalom. A történeti u j g ú r s á g irodalma. A török nyelvek c s a l á d j á b a t a r t o z ó nyelvet beszélő ujgúrok a t ü r k k a g a n á t u s á l l a m á t megdöntve 745-ben h o z t á k létre önálló b i r o d a l m u k a t az Orhon folyó vidékén, a mai Mongólia területén. 840-ben, az u j g ú r k a g a n á t u s bukása után az u j g ú r o k egy c s o p o r t j a délre vándorolt, k í n a i alattvaló l e t t és később beolvadt a k í n a i a k b a . E g y másik csoportjuk az északnyugat-kanszui városállamokban, K a n c s o u b a n és Sacsouban (Tunhuang) hozott létre önálló államot, melyet a t a n g u t o k d ö n t ö t t e k meg 1028-ban. A tangutok az u j g ú r o k többségét t a n g u t területre telepítették. A K a n s z u b a n m a r a d t ujgúr töredékek l e s z á r m a z o t t a i a mai sárga ujgúrok. A hosszan t a r t ó kulturális h a t á s a mia t t legjelentősebb u j g ú r csoport KeletT u r k e s z t á n b a n telepedett le és hozott létre önálló fejedelemségeket, a T u r f á n i medence oázisvárosaiban, Bes-balikban (kínai Pejting), T u r f á n b a n (kínai Kaocsang, Szicsou), K a r a - s a h r b a n (kínai Jenc-i), és Ku62

csában (kínai Anszi). O Az ujgúr irodalom két n a g y korszakra osztható. 1. A kaganátus korának irodalma. R á n k m a r a d t emlékei főleg történeti, nyelvtörténeti szempontból figyelemreméltó rövidebbhosszabb, rovásírásos uralkodói feliratok és sírfeliratok (hojto-tamiri, sine-uszui, k a r a balgaszuni, terhi, teszi felirat) a 8. sz. második feléből, a 9. sz. elejéről. 2. Az ujgúr városállamok korának irodalma. I r o d a l m i emlékei, melyek j a v a r é s z t a szír írásból kif e j l ő d ö t t ujgúr írással m a r a d t a k f e n n (ism e r ü n k ezen kívül papírra írt rovásírásos, szogd, manicheus, szír, brahmí, tibeti írással lejegyzett emlékeket is) világi és vallási m ű v e k r e oszthatók. Ez utóbbiak vallások (buddhizmus, manicheizmus, kereszténység) szerint t o v á b b i csoportokra t a g o l h a t o k . O Az u j g ú r s á g szóbeli irodalmából k ö z m o n d á s o k , népdalok, siratódalok mar a d t a k fenn, g y a k r a n csak töredékesen. A közmondások két, előrímes sorból állnak. A dalok is az ősi f o r m á k a t követve négy előrímes sort (a második és negyedik sor végrímes is) t a r t a l m a z ó strófákból építkeznek, a szótagszámláló verselés szabályai szerint. Az u j g ú r s á g hiedelemvilágának összetettségét m u t a t j a két jóskönyv, a k í n a i . / i - k i n g u j g ú r parafrázisa, és egy ősi h a g y o m á n y o k ra épülő rovásírásos alkotás, v a l a m i n t a mongol korból s z á r m a z ó számos lejegyzett b a b o n a . A korabeli gyógyászat m a g a s színvonaláról árulkodik az egyetlen r á n k mar a d t o r v o s t u d o m á n y i m u n k a a 14. sz.-ból, mely a h a g y o m á n y o s indiai gyógyászat hat á s á r ó l árulkodik. A városállamok hétközn a p j a i b a enged bepillantást a f e n n m a r a d t számos adásvételi szerződés, magánlevél és a t i z e n k é t állatövi ciklus szerint készült n a p t á r a k is. A világi emlékek külön csop o r t j á t a l k o t j á k a kínai fordítóiskolák szám á r a készült nyelvészeti m u n k á k , szótár a k . O Ujgúr manicheus irodalom. A Máni p r ó f é t a (216—276) által a 3. sz.-ban alapít o t t , iráni gnosztikus, dualisztikus vallás, a manicheizmus a K í n á b a n élő szogdokon keresztül j u t o t t el az ujgúrokhoz, és lett államvallássá Bögü k a g á n a l a t t (ur.: 759 -779) 762 körül (ezt az eseményt beszéli el a karabalgaszuni felirat). A m a n i c h e u s emlékek a városállamok korából s z á r m a z n a k , és Turfánból, v a l a m i n t T u n h u a n g b ó l kerültek elő. Többségük az a r a m e u s írásból k i f e j l ő d ö t t manicheus írással, p a p í r r a lej e g y z e t t himnusz és b ű n b á n ó ima. A himnuszok között számos fordítás mellett o l y a n eredeti m ű v e k e t is találunk, m i n t az adinóiy türkca baéik [Különleges t ö r ö k himnusz] c. ismert, 27 versszaknyi, a végén töredékes, alliterációs rímelésre épülő köl-

UJGUR t e m é n y . A b ű n b á n ó i m á k legjelentősebbike a Huasztuanift. A terjedelmes, 15 fejezetből álló m u n k a szerzője, Bötürmis tarkan vallás á n a k egyes s a r k a l a t o s előírását, és az azok megsértéséből s z á r m a z ó b ű n ö k e t veszi sorra. Az ujgur m a n i c h e u s irodalom emlékei közül ismerünk még n é h á n y , töredékesen f e n n m a r a d t , középperzsa kifejezéssel -^azandmxk nevezett d i d a k t i k u s elbeszélést és a vallás a l a p v e t ő t a n í t á s a i t magyarázó m ű v e t , melyek közül az Iki yiltiz nom ('A két gyökér könyve') c. nagy valószínűség szerint a vallásalapító, Máni S á b u h r a g á n c. m u n k á j á n a k f o r d í t á s a . O (még —>manicheus irodalom) O Ujgúr buddhista irodalom. Az u j g ú r o k a b u d d h i z m u s t a 9—10. sz.-ban, a t u r k e s z t á n i és kanszui városállam o k b a n v e t t é k fel, ahol odaérkezésükkor egy virágzó, soknyelvű k u l t ú r á v a l találk o z t a k . Ez a m a g y a r á z a t a a n n a k , hogy az u j g ú r nyelvű b u d d h i s t a m u n k á k javarészt szanszkritból, kínaiból, tibetiből és tollárból készült f o r d í t á s o k . Az ujgúr b u d d h i s t a irodalom jelentős részét t a n í t ó célzatú történetek, mesék teszik ki. Ezek egy része a Buddha t a n í t á s a i n a k sarkalatos p o n t j a i t megvilágító, de még a Buddha fellépése előtti t ö r t é n e t e k e t elbeszélő dzsátaka vagy —yavaddna, m á s részük a B u d d h a cselekedeteiről szóló meséket felölelő ún. Dasakarma vagy Dasakarmabuddhavadánamálá irodalom része. A legterjedelmesebb, f e n n m a r a d t szöveg egy M a j t r é j a t ö r t é n e t , a Maitriszimit u j g ú r v á l t o z a t a . O Az ujgúr b u d d h i s t a irodalom másik jelentős ága a B u d d h a t a n í t á s á t t a r t a l m a z ó , sok esetben versbetétekkel m e g t ű z d e l t prózai m ű v e k , a -*szútrák (ujgúr szudur), melyek közül, szövegük épsége o k á n legismertebbek az Altun jaruk (Szuvarnabhaprászaszútra, ' A r a n y f é n y szútra'), a Sekiz Jülcmek ('Nyolc fényhalom') és a Jitiken szudur ("Hét. csillag szútra'). Az ujgúr költészet gyöngyszemei a j o b b á r a prózai szövegekben fellelhető b ű n b á n ó imák (a Szuvarnabhaprászaszútra 5. fejezetének verses változata, az ún. Ksanti kilguluk nom, Ütret testvér gyónása stb.) és a B u d d h á t , bodhiszatv á k a t dicsőítő himnuszok. A verstani kritériumok alapján izoszillabikus, változó szillabikus, és nem szillabikus csoportokra o s z t h a t ó költemények többsége négy, sor eleji, vagy sor végi r í m e t t a r t a l m a z ó verssorból álló strófákból épül fel. Nyelvtörténeti, irodalomtörténeti szempontból is jelentős alkotások az egyes m ű v e k kolofonjai, melyek a szerző, a fordító, vagy az írnok személyére vonatkozó ismereteink egyedüli forrásai, és a f o r d í t ó k m u n k á j á n a k megkönnyítésére készült, főleg b u d d h i s t a ter-

minus technicusoksit t a r t a l m a z ó szanszkritu j g ú r szójegyzékek és a tolmácsok s z á m á r a összeállított kínai-ujgúr szótárak. O Ujgúr keresztény irodalom. A kereszténység nesztoriánus i r á n y z a t a szír és iráni hittérítők révén j u t o t t el az ujgúrokhoz, a városállamok k o r á b a n . Az u j g ú r nesztoriánus irodalom alkotásai közül ezidáig csak négy t ö r e d é k került elő Bu janikból. A leghosszabb szöveg a bibliai három m á g u s h ó d o l a t á n a k t ö r t é n e t é t í r j a le. E g y másik Szent György m á r t í r o m s á g á r ó l szól. A k é t rövidebb töredék egy jóskönyv és egy orvosi könyv része lehetett. O írod.: A n n e m a r i e von G a b a i n : Die a l t t ü r k i s c h e L i t e r a t u r ( P h T F , 2. k ö t . , 1967); K a k u k Zsuzsa: Örök kőbe vésve. A régi t ö r ö k népek i r o d a l m á n a k k i s t ü k r e a 8.-tól a 15. századig (1985); P. Zieme: Die S t a b r e i m t e x t e der Uiguren von T u r f a n u n d D u n h u a n g (1991); K r a t k a j a isztorija u j g u rov (1991). O 2. A mai ujgúrság irodalma. A K a z a k i s z t á n , Kirgizisztán, Özbekisztán, és K í n a Szinkiang t a r t o m á n y a t e r ü l e t é n élő u j g ú r s á g (korábbi elnevezéssel turki, tarancsi, jogur nép) lélekszáma mintegy (5,2 millióra tehető. A t ü r k birodalom m a r a d v á n y a i b ó l . a történeti ujgúrság töredékeiből és később, az u j g ú r k a g a n á t u s b u k á s a u t á n , v a l a m i n t a mongol és t i m u r i d a korban c s a t l a k o z o t t török törzsekből álló kel e t - t u r k e s z t á n i törökség 1921. június 1-én, T a s k e n t b e n megrendezett kongresszusán v e t t e fel politikai elnevezésként az u j g ú r n é p n e v e t . A közép-ázsiai klasszikus török i r o d a l m a k b ó l (—•karahanida irodalom, horezmi irodalom, csagatáj irodalom) kinövő, de a h a g y o m á n y o s f o r m á k t ó l és t é m á k t ó l a politikai események h a t á s á r a elforduló modern u j g ú r irodalom első képviselői — Abd u l h a j Muhammadí (1900—1938), Ö m e r Muhammadí (1906—1931), Nur Iszrailov (1910—1953), Hezim Iszkenderov (1906— 1970), T u r d í Haszanov (1909—1937), Mom u n Hamraev (1907—1955), Iszmail Szattarov (1924—1944) — a polgárháború eseményeit, a kisemberek h é t k ö z n a p j a i t , a nők életét b e m u t a t ó első műveiket irodalmi ú j s á g o k b a n (Kembegeller avazi, 'Proletárok h a n g j a ' , 1921-től; Jas ujgur, ' I f j ú ujgúr', 1922-től) t e t t é k közzé. Ezért az u j g ú r nyelvű k ö n y v k i a d á s szempontjából f o n t o s állomást j e l e n t e t t 1930-ban, a jelentősebb költők v á l o g a t o t t verseit t a r t a l m a z ó Tang nurliri ('A h a j n a l fényei") c. antológia és az Ujgur el ed eb Íjat parcsiliri c. kiadott népköltési g y ű j t e m é n y , v a l a m i n t 1931-ben O. Muhammadí B a t u r dzsillar ('Hősi évek') c. verseskötetének megjelenése. Az 1930-as, 1940-es évek irodalma j o b b á r a a napi politika szükségleteit k ö v e t v e dolgozta fel a

UJHEB h é t k ö z n a p o k történéseit, a kolhozosítást, m a j d a 2. v i l á g h á b o r ú eseményeit. A korszak jelentősebb művei A. Muhammadí verseskötete, a J a s güller ( ' I f j ú virágok', 1935), N. Iszrailov kötete, a J e n g i nahsilar ('Új képek', 1935), I. Szattarov kötete, a Jasligim ( ' I f j ú s á g o m ' , 1940), v a l a m i n t az ú j k ö l t ő n e m z e d é k e t b e m u t a t ó , 1940-ben megjelent antológia, a Jaslik sziri ('Az ifjúság titka'). Az ú j nemzedék legjelentősebb képviselőjének, K a d i r Haszanovn&k 1946ban jelent m e g első önálló kötete, a T a n g sziri ('A h a j n a l t i t k a ' ) . O A h á b o r ú utáni u j g u r i r o d a l m a t , bár a korszak a modern ujgúr próza születésének k o r a (H. Abdullin Hikajeler, 'Elbeszélések' c. novelláskötete, 1956), t o v á b b r a is a költészet t ú l s ú l y a jellemezte, s az u j g ú r nyelven megjelent prózai művek t ö b b s é g e orosz, özbek (üzbég), kazah m u n k á k f o r d í t á s a . A prózairodalom az 1960-as évek második félében k e z d ő d ö t t megerősödésében nagy szerepet j á t s z o t t az idősebb generációhoz tartozó H . Abdullin, Z. Szamadí, Dzs. Buszakov, M. Zidpikarov, m a j d az 1970-es évektől K. Tohtamov, A. Asirov, K . Haszamdinov, Dzs. Muszaev m u n k á s s á g a . Az 1980-as é v e k b e n megerősödött a n e m z e t i h a g y o m á n y o k felélesztésének igénye, melynek e r e d m é n y e ként, főleg K í n á b a n , ahol az u j g ú r nyelvű k ö n y v k i a d á s az a r a b írás egy módosít o t t v á l t o z a t á t használja, a v o l t SZU területén h a s z n á l a t o s cirill a l f a b é t u m m a l szemben, m e g k e z d ő d ö t t a t u r k e s z t á n i törökség l e g f o n t o s a b b irodalmi emlékeinek kiadása, m o d e r n u j g ú r f o r d í t á s s a l , a szöveget a mai olvasó számára is érthetővé tevő k o m m e n t á r o k k a l . O írod.: U j g u r szovjet edebijáti t a r i h i n i n g ocserkliri (1967). Péri

Uji Kaganojö; Udzsi K a g a n o d z s ó ; Uji G a d a y ú (művésznevek); Tokuda (eredeti név); ( W a k a y a m a , Uji, 1 6 3 5 — K y o t ö , 1711. jan. 21.): j a p á n jöruri recitálóművész. Tizenhét éves korától a m ű v é s z e t n e k szentelte életét, megismerkedett az előadóművészet különböző ágaival, a yökyokuval. a kyögennel. a Heike monogatariv&l, a tánccal, a ko utóval. K e z d e t b e n Inoue Harima no Jö stílusában a d o t t elő —>jöruri d a r a b o k a t . 1675-ben K v o t ö b a n m e g a l a p í t o t t a saj á t színházát, felvette az Uji G a d a y ú nev e t , s Inoue Harima no Jö stílusát a yökyoku elemeivel ötvözve ú j előadói s t í l u s t alak í t o t t ki, mely gadayubushi néven vált ism e r t t é . Különösen Chikamatsu Monzeam o n d a r a b j a i n a k előadásával é r t el sikereket. Valószínűleg s z í n d a r a b o k a t is írt, egy neki t u l a j d o n í t o t t m ű bizonyítja írói tehetségét. A Takemoto Gidayúval f o l y t a t o t t versenyben a l u l m a r a d t , de előadóművészet e mégis nagy hatással volt még v e t é l y t á r sa stílusára is. E l ő a d á s m ó d j á t a zeneiség jellemezte, i n k á b b énekelt, mint recitált. Kabuki színpadi elemeket is b e v e z e t e t t , és m e g r e f o r m á l t a a bábok m o z g a t á s á t . A kam i g a t a i régi jöruri utolsó nagy képviselője volt. Varrók Ilona ujibumi; udzsibumi: j a p á n ókori nemzetség-eredettörténet elnevezése. A nemzetségek eredetét, az ősök dicső t e t t e i t jegyezték fel bennük. A f e n n m a r a d t legismertebb u jibumi a -+Ta,kahashi ujibumi (789 k.). Varrók Ilona Uji dainagon monogatari; Udzsi dainagon monogatari ( ' U j i n a g y t a n á c s o s t ö r t é n e t e i ' ) (11. sz.): j a p á n setsuwagyűjtemény. Szerkesztője Minamoto T a k a k u n i . P o n t o s keletkezési d á t u m a ismeretlen, az —> Uji shüi monogatari előszava szerint T a k a k u n i élete vége félé, a Byodöin t e m p l o m b a n állít o t t a össze, ebből kiindulva feltehetően 1052 és 1077 között született. Maga a gyűjt e m é n y elveszett, t a r t a l m á t illetően is az Uji shüi monogatari szolgál t á m p o n t u l . Eszerint indiai, kínai és j a p á n világi, ill. b u d d h i s t a t é m á j ú -^setsuwákat tartalmazott. O Nagy hatással volt a későbbi setsuwairodalomra, a híres Heian-kor végi, K a m a k u r a - k o r eleji ,seísww;agyűjtemények, m i n t például a —> Konjaku monogatari, a Kohonsetsuwashü, az Uji shüi monogatari m i n d az Uji dainagon m o n o g a t a r i h a t á s a a l a t t születtek. O (—•setsuwa) Varrók Ilona.

Benedek

Új-Hebridák irodalma: —• Melanézia dalma

iro-

új hullám; nouvelle vague < f r a n c i a ) : a szó eredeti é r t e l m é b e n az 1950-es évek végén divatos f r a n c i a filmművészeti irányzat elnevezése. Képviselői (A. Bazin, A. Resnais, F. Truffaut, J . - L . Godard) az olasz ->neorealizmus e r e d m é n y e i t újszerű időkezeléssel, szokatlan v á g á s - és montázstechnikával, érzelemmentes m o d o r b a n a d a p t á l ó , intellektuális h a t á s o k r a törekedtek. Az irányzat k a p c s o l a t b a n állt az -*újr egénnyel. Az elnevezést k é s ő b b más országok ú j í t ó filmművészeti i r á n y z a t a i r a is a l k a l m a z t á k , manapság pedig m á r bármiféle újszerű művészeti — s így egyebek között irodalmi — törekvést így nevezhetnek. O (—>újítás) Lontay László

újidealizmus: az egyes képviselőinek 64

irodalomtudomány szóhasználatában a

UJITA —*• neoklasszicizmus és a neoromantika (mint a —>naturalizmus törekvései ellen fellépő i r á n y z a t o k ) összefoglaló elnevezése. Filozófiai értelemben a materializmussal és —> po zitiv izmit s a a 1 az idealizmus m e g ú j í t á s á n a k igényével szembeforduló ú j k a n t ianizmus és újhegelianizmus. Kovács Endre Uji shüi monogatari; Udzsi súi monogatari seísw.w«zgyűjtemény. Összeállítója ismeretlen, a K a m a k u r a - k o r b a n , valószínűleg a 13. sz. első felében keletkezett. E l ő z m é n y e Minamoto T a k a k u n i elveszett m ű v e , az —• Uji dainagon monogatari. L e g e l t e r j e d t e b b v á l t o z a t a 15 kötetes, de eredetileg két, négy, ill. nyolc k ö t e t e s lehet e t t . Összesen 197 setsuwát t a r t a l m a z , szájh a g y o m á n y ú t j á n t e r j e d t népszerű t ö r t é n e tek, mesék, ill. a -*Konjaícu monogatariban, a Kohonsetsuwashühan, az Uchigikishüban, a Kojidanb&n, és más Insei kori, K a m a k u r a kori g y ű j t e m é n y e k b e n is megt a l á l h a t ó setsuwák v á l t o g a t j á k e g y m á s t benne. O A g y ű j t e m é n y szerkesztőjének l á t á s m ó d j á t , g o n d o l k o d á s m ó d j á t tükrözi; b á r erősen b u d d h i s t a színezetű, a t ö r t é n e tek á l t a l á b a n nem tanulsággal zárulnak, és többségben v a n n a k a humoros, csipkelődő t ö r t é n e t e k , a köznapi, esendő e m b e r e k m i n d e n n a p i életét megértéssel ábrázoló setsuwák. Az öchömonogatari stílushoz közel álló wabun stílusban íródott, de sok benne a korabeli beszélt nyelvi elem, a párbeszéd. S a j á t o s irodalmi világot t e r e m t , a setsuwairodalom jellegzetes műve. A középkor ó t a kedvelt, sokszor k i a d o t t m u n k a , melyet azóta is idéznek. O (—* setsuwá) Varrók

Ilona

újítás: a fejlődés f o l y a m a t á b a n a ->hagyomány m o z z a n a t á v a l dialektikus egységet a l k o t ó kategória; az addigi -»•normák, —>konvenciók, t a r t a l m i és formai —> klisék módosítása, továbbfejlesztése vagy félretolása, radikális elvetése. T a r t a l m i síkon jel e n t k e z h e t a társadalmi változások által nyújtott új témák felfedezésében, a szellemi fejlődés során kiépülő, a t é n y e k e t ú j szerűen értelmező -*•világnézet képviseletében és az ú j t é m á k n a k v a g y újszerű érteimezeseknek megfelelő —> életérzések, —>korhangulatok kifejezésében. A formai ú j í t á sok f o r r á s a lehet a fenti t a r t a l m i mozzanatok kifejezésének igénye, de az i m m a n e n s formafejlődéshez vezető alkotói -*kísérletek e r e d m é n y e is. Pozitív esetben az ú j í t á sok a m ű —>eredetiségéhez vezetnek, de átc s a p h a t n a k talmi különcködésbe, értéktelen -^szubjektivizmusba is. O A radikáli5

65

s a b b tartalmi ú j í t á s o k elütnek a szélesebb közönség világképé tői, sérthetik a közízlést, a formaiak pedig a műért és lehetőségeit csökkentik. Az ú j í t á s így mindig kockázatos; gyakori, hogy tényleges esztétikai értékeit csak az u t ó k o r igazol ja vissza. A hagyományokhoz való ragaszkodás növeli az aktuális tömegsiker esélyeit, de csökkenti a —»korszerűségét, s így a m a r a d a n d ó s á g á t is. Igaz, ez u t ó b b i t az újszerű f o r m a szerkezetek feltűnő, mértéktelen, öncélú halmozása is veszélyezteti; ez az a v a n t g á r d törekvésekkel rokonszenvező —>irodalmi elitek körében heves és hangos sikereket a r a t h a t , de divatja h a m a r lefut. Az effajt a divatjelenségek g y a k r a n igen kevéssé rokonszenvesek, m é g s e m haszontalanok, m e r t szélesebb körben i s m e r t t é teszik azokat, az újításokat, a m e l y e k aztán kellő mértékkel vagy szintetizált f o r m á b a n alkalm a z v a nélkülözhetetlen eszközei lehetnek a művészi kifejezés f o r m a k i n c s é n e k . A valóban értékes újítások így — előbb v a g y u t ó b b — mindig egy ú j h a g y o m á n y kiindulópontjai is, a k o n t i n u i t á s és diszkontinuit á s m o z z a n a t á t egyesítik m a g u k b a n . O (—>alkotás) O írod.: H. Motekart: Experim e n t und Tradition (1962); Th. Munroe: Evolution in the Arts (1963); N. M. Gersenz o n — N . M. Cselodajeva: Tyeorii r a z v i t y i j a iszkussztva v zapadno-jevropejszkom iszkussztvoznanyii 1900—1944 gg. (1964); L u k á c s Gy.: Az e s z t é t i k u m s a j á t o s s á g a (1965); Művészet és közérthetőség (1972); Bori I.: Még egyszer a m é r t é k r ő l és a hagyományról (Híd, 1972, 12.): M. Pervic: A t r a díció: történelem és jelenlét (Uj Symposion, 1974, 115.); P. G a m a r r a : Valódi és á l - ú j í t á s (Szovjet Irodalom, 1976, 7.); L. Ozerov: Miféle szerzet az újítás? (uo.); Dialóg über T r a d i t i o n und Érbe (1976); Szerdahelyi I.: A m a g y a r esztétika t ö r t é n e t e 1945—1975 (1976); Az i r o d a l o m t ö r t é n e t elmélete (1989). Szerdahelyi István O A folklórban az ú j í t á s a hivatásos művészetekben szereplő m ű v é s z i ú j í t á s n a k előzm é n y e és előképe, de u g y a n a k k o r lényegesen különbözik is a t t ó l . Mivel a folklórban a variálódás állandó és s o k r é t ű , a folklorist á k t ö b b ízben is megkísérelték, hogy ezt a jelenséget dialektikus m ó d o n r a g a d j á k meg. í g y került sor egyfelől az állandóság és a hagyomány, másrészt a változat képződés és az ú j í t á s kategóriáinak kidolgozására, amelyek voltaképpen u g y a n a z t a jelenséget közelítik meg különböző oldalról. A régebbi folklorisztika az ú j í t á s r a kevesebb figyelmet fordított, i n k á b b az állandóság fontosságát hangsúlyozta, s ha r á b u k k a n t

UJJAS is a művésziség i r á n y á b a n módosítja. O (—>•változat, funkció) O írod.: Marót K . : H a g y o m á n y és fejlődés (Társadalomtudom á n y , 1935); O r t u t a y Gy.: Fedics Mihály mesél (1940); M a r ó t K . : Survival és revival ( E t h n , 1945); O r t u t a y Gy.: Variáns, invariáns, affinitás (MTA I I . ÓK, 1959); H. B a u singer: Requisitversehiebung und Requisite r s t a r r u n g ( W i r k e n d e s Wort, 1960); M. L ü t h i : U r f o r m u n d Zielform in Sage und Márchen (Fabula, 19(57); P. G. Bogatirjov: Voproszi tyeorii n a r o d n o v o iszkussztva (1971); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972). Voigt Vilmos

is a változás tényeire, ezt i n k á b b s t a t i k u s m i n t d i n a m i k u s f o g a l m a k k a l (—>elterjedés, önkijavitás) p r ó b á l t a megközelíteni. U j a b ban esztétikai törvényszerűségekkel magyarázzák az ú j í t á s tényeit, és a generatív szemlélet a p r o d u k t i v i t á s t é n y e z ő i t önmagában is az érdeklődés k ö z é p p o n t j á b a állít o t t a . O A pozitivista folklorisztika az anyag és a t e c h n i k a állandóságából magyarázta az ú j í t á s viszonylag k i s e b b súlyát, s a v á l t o z t a t á s o k b a n g y a k r a n r o m b o l ó folyamatok e r e d m é n y é t (->széténeklés) l á t t a . Az egyes alkotó egyéniségeknek igen kevés szerepet t u l a j d o n í t o t t a k , U j a b b a n az állandóságot a folklór korlátozott művészi lehetőségével m a g y a r á z z á k , a m e l y azonban nem z á r j a ki az újítás l é t r e j ö t t é t , csupán arra utal, hogy ez ritkán ö n á l l ó a n esztétikai jellegű. H a az újítás s o r á n ú j m ű f a j o k , stílusok önállóan nem is a l a k u l n a k ki a folklórban, a m á r meglevő f o r m á k viszonylag gazdagon a l a k í t h a t ó k . E n n e k legismertebb f o r m á j a a konkrét körülményekhez alkalmazás (az előadás vagy a megrendelő kívánságai szerint), az anyagszerűségből fakadó kötöttségek t ö b b é - k e v é s b é t u d a t o s kihasználása. Külön meg kell említeni a kellékcsere (a n é m e t folklorisztikában l'equisitverschiebung) jelenségét, a m e l y n e k során az i d e j é t m ú l t t á r g y a k , m o z z a n a t o k helyére a folklór alkotó m o d e r n vonásokat illeszt (gyakran egyenesen groteszkül anakronisztikus h a t á s t keltve, pl. a m i k o r a mesében a szörnyeteg egy egész g y o r s v o n a t o t fal fel). Az ú j í t á s h a t á r a i t a közösségi jelleg (főként a befogadó közösség) viszonylag szigorúan megszabja; ha ezt a h a t á r t áthágja az alkotó, az ú j í t á s e r e d m é n y e már nem folklór alkotás, hanem a h i v a t á s o s művészet keretébe tartozó egyedi a l k o t á s lesz. Ez figyelhető meg a n é p m ű v é s z e t legkiválóbb képviselőinél, akik n e m egyszer a folklór h a t á r a i n kívüli t e r m é k e k e t h o z n a k létre (pl. szoborcsoport, a m a t ő r f e s t m é n y e k , meseregény. önéletrajzi regény, verses levelezés stb.). Az ú j í t á s így h a t á r a i v a l is jelöli a folklóron belül a t á r s a d a l m i s á g megvalósulását. K i v á l t ó oka is itt k e r e s e n d ő : egyrészt a valóság szüntelen v á l t o z á s a készteti az alkotókat az újításokra, m á s r é s z t (főként az előadóművészeteknél) az alkotók egymással való szüntelen versengése is ebbe az irányba h a t . K ü l ö n vizsgálandó t é m a itt a —>•performancia és a —>kompetencia kapcsolata, mivel az újítás a v a r i á n s o k generálásának nem állandó v o n á s a k é n t is felfogható. A s t r u k t u r á l i s folklorisztika szerint itt a funkcióváltozás játszik a legtöbbször szerepet: a g y a k o r l a t i (mágikus) f u n k c i ó helyére az esztétikai funkció kerül, és ez az újítást

újjászületés: speciális értelemben a gyarm a t i népek, r i t k á b b a n az elnyomott nemzeti kisebbségek nyelvi, irodalmi és kulturális önállósulási törekvése; ismertebb nev é n ->nativizmus. Voigt Vilmos ujjkiolvasó: t r é f á s kiszámoló gyermekm o n d ó k a . A g y e r m e k kezét megfogva, hüv e l y k u j j á t ó l k i i n d u l v a sorban megnyomj á k mindegyik u j j á t és közben — rendszer i n t tréfás -^-csattanóval végződő — mond ó k á t m o n d a n a k . Európa-szerte ismert m ű f a j . Legnevezetesebb magyar változata: ,,Ez elment v a d á s z n i ; ez meglőtte; ez hazavitte; ez m e g s ü t ö t t e ; s ez az icipici m i n d m e g e t t e " . O (—>gyermekmondóka, kiszámoló) O írod..: Solymossy S.: Az „ u j j k i o l v a s ó " gyermekvers ( E t h n . , 1926); G y e r m e k j á t é kok (A Magyar Népzene Tára, 1. köt., 1951); I. Opie—P. Opie: The Oxford Dict i o n a r y of N u r s e r y R h y m e s (1958). Dömötör Tekla Ujkani, Querim (Peje, szerbül Pec, Koszovó, 1937. nov. 16.—): koszovói a l b á n költő. A g i m n á z i u m o t Pechen végezte 1957-ben, u t á n a j o g o t tanult. A belgrádi egyetem bölcsészkarán végzett 1962-ben, s egy ideig itt is d o l g o z o t t , m a j d a pristhinai rádió irodalmi szerkesztője lett. Versei a szűkebb szülőföldjére jellemző szokások ismertetőjegyeit hordozzák. Gyerekek számár a is ír, szerb és a l b á n nyelvre fordít. O F ő b b verseskötetei: Hullinat ('Ösvények', versek, 1963); Prralla e votrés ('Történet a t á b o r t ű z r ő l ' , versek, 1964); Deti ose poéma e shqetésueme ('A t e n g e r , vagy a n y u g t a l a n költemény', 1968); Tingujt e vendlinjes ('A h a z a hangjai', gyerekversek, 1968); Pagézimet ('Keresztelők', 1970); Antisonetet ('Antiszonettek', 1972); Pasthirrmé ('Nyikkanások', 1975); Lartési toké ('A m a g a s l a t ' , 1979); Gjaku im ('A vérem', 1980); Dolazak u jedan grad ('Megérkezés egy v á r o s b a ' , 1980); Ifije e keputur ('Tört árnyék', 1982); 66

UJKRI nudakisz. O írod.: A. Szanudakisz: I neokritiki logotechniki szholi (1978). Szepes Erika

Dielli qé po e krijoj ('A n a p , amelyet felfedeztem', 1983); Perbálié erérave ('A széllel szemben', 1986). O írod.: M. Bogavac—P. .Josip: S a v r e m e n a a l b a n s k a knjizevnost u J u g o s l a v i j i u prevodu na s r p s k o h r v a t s k i jezik (Knjizevnost i jezik, 1977, j a n . — márc.); Vr. Vukovic: L j e p o t a modernog pjev a n j a ( S t v a r a n j e , 1981, 5.). Bugajev Sándor új-keletarámi irodalom: —> újszír lom

új kriticizmus: -*new criticism,

új kritika

új kritika: 1. nouvelle. critique new criticism, a f r a n c i a nouvelle critique sem valamiféle h o m o g é n csoport vagy egy vezéregyéniség körül kialakult iskola. O A t á g a b b értelemben v e t t ú j kritika rendkívül szerteágazó és egymástól mind ideológiai mind m ó d s z e r t a n i szempontból távol eső módszereket foglal magában. Az —>irodalom, és pszichoanalízis kapcsolatairól m á r 1931-ben jelentős m ű v e t m u t a t o t t fel R . Laforgue (L'échec de Baudelaire), a m i t további elemzések követtek (O. Bank: Don J ü a n . Une é t u d e sur le double, 1932; M. Bonaparte: E d g á r Poe, 1933). Ezek a t a n u l m á n y o k elsősorban az irodalom felhasználását m u t a t j á k ki a pszichoanalízis terén. Ch. Baudouin V. Hugóról vagy Pascalról szóló t a n u l m á n y a i m á r a pszichoanalízisre alapuló k r i t i k a megalapozását jelentik. E n n e k legismertebb képviselője Ch. Mauron, aki legjelentősebb munk á j á b a n (Des métaphores o b s é d a n t e s au m y t h e personnel, 1963) elismeri, hogy módszere nem t a r t h a t igényt a teljeskörű kritikára, csupán a kérdések egy részének megvilágítására vállalkozhat. Már doktori értekezésében (L'inconscient d a n s 1'oeuvre et la vie de J . Racine, 1957) r á m u t a t o t t arra, hogy a pszichoanalízis oldaláról történő megközelítés nem helyettesítheti a komplex irodalmi elemzést, de az irodalmi szövegben olyan f e l t á r a t l a n t é n y e k e t és kapcsolatokat fedezhetünk fel, amelyeknek forrásai az író személyiségének t u d a t alatti megnyilvánulásai. Hogy a t á g a b b értelemben v e t t ú j kritika igen távol áll a R. Barthes nevével fémjelzett csoportosulás törekvéseitől, a r r a mi sem m u t a t rá j o b b a n , m i n t hogy Mauron szükségesnek t a r t j a módszerének eredményeit a biográfiai k u t a t á s o k kal egybevetni, mintegy ellenőrzésképpen. Mauron „ i s k o l á j á n a k " módszerét eredményesen a l k a l m a z t á k Mallarmé, Nerval, Baudelaire, Kafka és mások é l e t m ű v é n e k elemzésére. O A t á g a b b értelemben vett ú j kritikához sorolják a m a r x i s t a kritika néhány képviselőjét is. A. Gramscinál kieme-

iroda-

újklasszicizmus: —> neoklasszicizmus újkomédia; attikai újkomédia: az attikai komédia h a r m a d i k fejlődési szakasza, amely i. e. 320-tól az i. sz. 2. sz.-ig t a r t o t t , s így a -* hellenisztikus irodalom korához tartozik. Legjelentősebb görög képviselői Menandrosz, Diphilosz és Philemón. O F ő t á r g y k ö r e i a mindennapi élet jelenségei és ezek paródiái, valamint a ->mítosztravesztiák; n e m h i á n y o z t a k belőle a politikai témák sem. de ezeknek kisebb szerepük volt, mint az ó- és középkomédiában. Jellegzetes m o t í v u m a i közé t a r t o z o t t a gyermekek kitevése és későbbi megtalálása; a megerőszakolás (leányé és fiúé egyaránt). Fő szerkezeti v á l t o z t a t á s a a k a r teljes h á t t é r b e szorítása és a verselés j a m b i k u s trimeterekre való leegyszerűsítése. O R ó m a i megfelelőjét Platutus és Terentius t e r e m t e t t e meg, s az ő —•cardicumtúkban visszatért a régi d r á m á k metrikai változatossága. (-»attikai komédia, görög dráma, római színjátszás) O írod.: T. B. L. Webster: Studies in L a t e r Greek C o m e d y (1953); R i t o ó k Zs.: Színház és stadion (Európai Antológia, 1968); Ritoók Z s . — S a r k a d y J.—Szilágyi J . Gy.: A görög k u l t ú r a a r a n y k o r a (1984). Szepes Erika új krétai iskola: 1. a —>krétai reneszánsz idején, a 14. sz.-tól kezdődően fellépő, s 16. sz.-i virágzása u t á n a 17. sz.-ig m ű k ö d ő görög képzőművészeti iskola, amely az ortodox bizánci ikonfestészetet o l d o t t a b b festésmóddal, elbeszélőbb ikonográfiával ú j í t o t t a meg. Legjelentősebb képviselője M. Damaszkinosz volt. Az egyház művészet e megreformálása áttételesen h a t o t t a —>himnuszkö\tészetre is. O írod.: A. V a k a lópulosz: Isztoria tu néu elinizmú (6 köt., 1964- 1986). O 2. a 20. sz.-i újgörög költészeten belül a krétai költők irányzata, amelyik a történelmi t é m á k szimbolikus feldolgozását a görög valóság e l l e n t m o n d á s a i n a k f e l t á r á s á v a l kapcsolja össze. F ő képviselői N. Kazantzakisz és P. Prevelakisz, A. Sza67

UJKRI lik, hogy értelmetlennek t a r t j a az irodalomkritikának azt az állítását, amely szerint az író egy a d o t t t ö r t é n e l m i - t á r s a d a l m i kor „kifejezője". U g y a n c s a k jelentősnek t a r t j á k a művészet d i d a k t i k a i szerepéről szóló fejtegetéseit Croce, De Sanctis és Nizan műveinek kapcsán. Lukács Gy. munkásságából 1920-ban írt, A regény elmélete c. m ű v é t , v a l a m i n t a —•realizmus t é m á j á ban megjelent t a n u l m á n y a i t emelik ki elsősorban. A g e n e t i k u s - s t r u k t u r a l i s t a irodalomkritika legismertebb képviselője, a szociológus L. Goldmann p o n t o s a n Lukács regényelméletéből m e r í t e t t e inspirációját. Legnagyobb h a t á s ú műve, a P o u r une sociologie du r o m á n ('A regény szociológiájáért') 1964-ben jelent meg, és a ->strukturalizmus egyik legtöbbet idézett t a n u l m á n y kötete. O A h a g y o m á n y o s kritikából jól ismert „ t e m a t i k u s " elemzések G. Bachelard m u n k á s s á g á n a k n y o m á n az ú j k r i t i k á b a n új megfogalmazást n y e r n e k . A t e m a t i k u s kritika egyik legismertebb és legtermékenyebb képviselője G. Poulet, aki nagy h a t á sú analíziseiben vizsgálja a tér és az idő kategóriáit (L'Espace proustien, 1963; fítudes sur le t e m p s h u m a i n , 1950) vagv a formák v á l t o z a t a i t olyan egymástól távol eső írók műveiben, mint Montaigne, Racine, Flaubert, Mallarmé, Froust stb. (Les métamorphoses du cercle, 1961). J . P. Richárd, a művek belső s t r u k t ú r á i n a k feltárásával a k a r j a b e m u t a t n i az író eredetiségének jellemző vonásait. í g y például Mallarmé életművét mintegy egyetlen nagy költeménynek tekintve, n é h á n y mallarméi metafora köré szövi az egyes t é m á k kifejtését. J . Starobinski a pszichoanalízisre és Sartre elemzéseire t á m a s z k o d v a vizsgálja a ..mások t e k i n t e t é n e k " h a t á s á t olyan írókra, mint Corneille, Racine v a g y Stendhal (La transparence et l'obstacle, 1957; L'Oeill viv a n t , 1961). Ugyancsak itt kell említeni az egzisztencialista kritikát, a m e l y e t kétségkívül Sartre neve fémjelez. Maga R, Barthes minősíti „ c s o d á l a t o s n a k " Sartre J . Genétről írt t a n u l m á n y á t (Saint Génét, comédien et m a r t y r , 1952), de e g y a r á n t jelentősek Faulkner, Dos Passos, Mauriac, Giraudoux, Camus, M. Blanchot, H. Bataille, Fonge művészetéről szóló kritikái, a m e l y e k e t a Situations I-ben gyű jtött össze (1947). A Situations II. t a n u l m á n y a i , a Baudelaire, a Qu'est-ce que la littérature? (1948), szintén meg nem kerülhető d a r a b j a i az egzisztencialista k r i t i k á n a k . De Sartre az első, aki Nathalie Sarraute P o r t r a i t d ' u n inconnu (1948) c. regényéhez írt előszavában „ellenregénynek" minősíti a m ű v e t . A kritikus Sartre és az egész egzisztencialista kritika

kétségkívül legeredetibb és legmonumentálisabb a l k o t á s a a L ' I d i o t de la famille (1971 —1972) c. Flaubert-monográfiája. O A szűkebb értelemben v e t t új kritika lényegében a formalista v a g y s t r u k t u r a l i s t a kritika néven ismert, A —>strukturalizmusnak, az irodalom „ ö n á l l ó s á g á t " és „ e g z a k t s á g á t " hirdetve nem kis szerepe van a f r a n c i a —> újrcgény elméletének kialakításában. Ugyanakkor az ú j k r i t i k a képviselői s a j á t elméletük megvalósítását lát ják az új regényben. A Tel Quel c. folyóirat 1960-tól ugyanezeket a törekvéseket képviseli. Az (immár szűkebb értelmezésű) új kritika lényegét S. Doubrovsky foglalta össze a legvilágosabban 1966-ban a Pourquoi la Nouvelle Critique c. k ö n y v é b e n . E szerint az irodalmi mű lényege maga a nyelv. A művet semmiféle külső összefüggésekkel nem lehet közvetlenül magyarázni, értelmezni. Ily módon a műelemzés egyetlen lehetséges m ó d j a a formális megközelítés. Az alkotó m u n k a értelmezése semmiféle, az alkotást megelőző k ö r ü l m é n y segítségül hívását nem igényli. Az ú j kritika az ->orosz formalista. iskola m u n k á i r a t á m a s z k o d v a próbált egv t u d o m á n y o s irodalomelméletet kidolgozni. O A h a g y o m á n y o s és ú j kritika közötti vita R . Barthes 1963-ban megjelent Sur Racine c. m ű v e körül r o b b a n t ki. R. Picard, a S o r b o n n e professzora, aki egyebek között Racine-kutató és a híres Pléiade sorozatban Racine kritikai k i a d á s á t végezte el, Nouvelle critique ou nouvelle imposture (1965) c. pamfletjében nem csupán Barthes v á d j a i r a válaszol, de az egész új k r i t i k á t megkérdőjelezi. Kétségbe v o n j a Bachelard pszichoanalízisre, Jacobson nyelvészetre, Lévi-Strauss antropológiára, L. Goldmann szociológiára alapuló műelemzéseinek é r v é n y e s s é g é t , l é t j o g o s u l t s á g á t . Ugyancsak a h a g y o m á n y o s kritika elleni „széleskörű terrorista összeesküvés" cinkosaiként jelöl meg Picard olyan egymástól is távol álló k r i t i k u s o k a t , m i n t Ch. Mauron, J . - P . Richárd, -I. Starobinski vagy J.-P. Weber. Szellemes és vitriolos tollú írásának legfőbb v i t a p o n t j a R. Barthes-tal alakult ki, a k r i t i k a szerepe körül. Barthes szerint a kritika „ j e l e n t é s t e r e m t ő " , a szöveg csak az olvasás, az értelmezés n y o m á n létezik, ez pedig a többféle értelmezés, a m ű nyitottsága felé tereli a kritikát. így Racine darabjait is egy, a s a j á t olvasói élményeire redukáló szisztémában elemzi. Barthes-ot nem Racine. h a n e m a Racine-1 olvasó Barthes érdekli. E z t g ú n y o l j a ki Picard, aki szerint a mű elsősorban az, amit elmond, s amit nem mond el, az a kritikusi f a n t á z i a megm o z g a t á s á n a k veszélyével jár. A szöveg Pi-

68

UJO sem a jele". O A h a g y o m á n y o s és új k r i t i k a v i t á j á b ó l egyik sem került ki győztesen. Az ú j k r i t i k a mindenesetre e g y f a j t a r e f o r m o t jelent a kritika életében; a h a g y o m á n y o s , n o r m a t í v műelemzéstől megszabadult ki i t i k a új u t a k a t n y i t o t t a poétikai, n a r r a t o l ó giai. hermeneutikai k u t a t á s o k területén. O írod.: J . - P . Richárd: L i t t é r a t u r e et sensation (1954); R. Picard: Nouvelle Critique ou Nouvelle Tmposture (1966); R. B a r t h e s : Critique et Vérité (1966); J . - P . Weber: NéoCritique et Paléo-Critique ou Contre P i c a r d (1966); S. D o u b r o v s k y : Pourquoi la nouvelle critique? (1966); Les chemins a c t u e l s de la critique (dirigé p a r G. Poulet, 1968); J . Strarobinski: La relation critique (1970). O 2. —>?iew criticism Magyar Miklós

card s z á m á r a p o n t o s a n meghatározza jelentését. O Picard m ű v e azon túl, hogy túlzó és elfogult, n e m veszi figyelembe a h a g y o m á n y o s és ú j k r i t i k a ötvözésére törekvő k r i t i k á k a t . U g y a n a k k o r sok igazságot is t a r t a l m a z . Legfőbb érdeme, hogy r á i r á n y í t j a a figyelmet a szigorú t u d o m á nyosság jelszava mögé búvó „ ú j f a j t a impresszionizmus" veszélyeire. Picard pamfletje n y o m á n R . Barthes-ot mintegy a „nouvelle critique" v e z é r a l a k j á n a k tekintik, ily módon e g y f a j t a „ i s k o l a a l a p í t ó n a k " , noha egységes iskoláról szó sincs, s maga Barthes sem törekedett a neki t u l a j d o n í t o t t szerepre. U g y a n a k k o r 1966-ban Picard v á d j a i r a válaszként k i a d t a Critique et Vérité e. írását. O 1966-ban G. Genette elérkezettnek l á t t a az időt, hogy a h a g y o m á n y o s és új kritika hadállásairól számot a d j o n a tudom á n y . Ezért megrendezte Cerisy-la Salleban „A kritika jelenlegi t e n d e n c i á i " elnevezésű v i t á t (Les chemins actuels de la critique. 1968) amelyen az író—olvasó viszonyról az írás (—>écriture) és olvasás viszonyra helyezte á t a h a n g s ú l y t . I t t Doubrovsky az irodalomelméletről való közös gondolkodás legfőbb jellemzőjeként azt emelte ki. mint a d e k á d t a n u l s á g á t , hogy a modern ember átértékeli s a j á t magáról alkotott képét a h u m á n t u d o m á n y o k legújabb eredményeinek h a t á s á r a . í g y ú j r a kell gondolni az irodalom és az irodalomkritika szerepét is. A vitákon természetszerűleg felmerült az ú j kritika elődjeinek neve is, Valéryé és tíide-é, akiknek kritikai m u n k á s s á g a a k á r a ,,nouvelle critique" elnevezést is megérdemelné, s a k k o r — évekkel a nouve.au nouveau román {-*új regény) megjelenése előtt, Genette, Starobinsky, Barthes és mások írásait a „nouvelle nouvelle c r i t i q u e " címszó alatt kellene tárgyalni. A „szerző" vagy „alkot ó " s z a v a k a t — a k á r c s a k A. Robbe-Grillet t e t t e (Pour un n o u v e a u román, 1956) — ez a „nouvelle nouvelle c r i t i q u e " „mítoszk é n t " kezeli. Maga a nyelv (langage) pedig nem azért van. hogy a m ű „ a l a n y a " (sujetj ö n m a g á t kifejezze. A nyelv maga a „ s u j e t " a szó ontológiai értelmében. Genette ennél is t o v á b b megy. Szerinte valamennyi szerzőt egyetlen szerzőnek kellene t e k i n t e n ü n k , m e r t az összes k ö n y v egyetlen k ö n y v , m i n t ahogy Barthes s z á m á r a az egész irodalom R á d a y - n e m ) . az ú j m é r t é k e s verseket korábban helytelenül — —• nyugat-európai versformáknak nevezték. O (->időmértékes verselés, jövevény versidom, szótagmérő verselés) O írod.: Kecskés A.: A vers hangzásvilága (1981): uő: A m a g y a r vers hangzásszerkezete (1984); uő: A m a g y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991). Szcpes Erika „új népdal"-mozgalom: K í n á b a n , 5958 f o l y a m á n , a „ n a g y u g r á s " néven i s m e r t gazdaságpolitikával egyidejűleg kezdemé n y e z e t t országos m é r e t ű versíró k a m p á n y . Célja egy kollektív tömegművészet m e g t e remtése volt, amellyel - a közelinek v é l t k o m m u n i z m u s igézetében — a szellemi és fizikai s az egyéni és kollektív m u n k a k ö z t i különbség megszűnését is igazolni a k a r t á k . ( U g y a n a k k o r az írókat, művészeket fizikai m u n k á r a fogták.) A milliószámra születő, faliújságokról b e g y ű j t ö t t vagy élőszó u t á n lejegyzett verstermésből az országos kiadók m i n t e g y hétszáz, a helyi kiadók csaknem négyezer k ö t e t e t a d t a k ki. O ( - > k í n a i irodalom) O írod.: A n a g y kohó (1959). Galla Endre U Jo (családi név); Zeija (írói név); (Szingu, 1900. júl. 1. R a n g ú n , 1967): b i r m a n ( B u r m a ) író, irodalomtörténész. P á l y a f u t á sát újságíróként kezdte, t ö b b lapot is kiad o t t , köztük a Zeija met-gazin ('Zeija újság') c.-t. Számos k ö l t e m é n y t írt a legré69

ÚJONC gibb birmán v e r s f o r m á b a n , -tlingában, de jelentősebbek p r ó z a i művei: regényei, elbeszélései. a m e l y e k b e n a lírai leíró irányzat érvényesül. A n y u g a t i írók m u n k á i b ó l az elsők között f o r d í t o t t birmán nyelvre, hozzájárulva B u r m a korábbi elzárkózásának feloldásához. A függetlenség elnyerését követő években állami tisztviselő volt. Számos t a n u l m á n y t írt a b i r m á n irodalom és k u l t ú r a t ö r t é n e t é r ő l . Az 1950-es évtized végén több í r ó t á r s á v a l (Zodzsi, Maung Tyin és Te Tou) e g y ü t t kilépett az írószövetségből. és m e g a l a k í t o t t a az I r o d a l m i Klubot. O F ő b b művei: Mjanma me pvin ('Burma k i n y i t j a s z e m é t ' , elb.-ek, 1957); Jati szapej aphvin ("Irodalmi jegyzetek', esszék, 1958); Vathutou mja ("Birmán elbeszélések', 1962); Szatou pejsza (ua., 1963). O írod.: Minn L a t t : M i n s t r e a m s in Burmese Literature (New O r i e n t , 1962); G. P. P o p o v : Birmanszkaja l i t v e r a t u r a (1967); A. Esche: Der Markt von P a g a n (1968). Bögös

példaképükétől. Az idők f o l y a m á n (főleg) püthagoreus, arisztotelészi-peripatetikus és sztoikus g o n d o l a t o k a t is m a g u k é v á t e t t e k , v a l a m i n t a kor vallási eszméinek, így a kereszténységnek jelentős részét is. Az ú j p l a t o n i z r n u s végét két f o n t o s esemény jelzi: 529-ben Justinianus császár b e z á r a t t a az a t h é n i A k a d é m i á t , 642-ben pedig az arabok elfoglalták A l e x a n d r i á t , a másik közp o n t o t , Már k o r á b b a n , 610 k., Sztephanosz Büzantinoszt, az iskola egyik kiemelkedő képviselőjét m e g h í v t á k K o n s t a n t i n á p o l y ba, s ez e tanok t o v á b b é l é s é t is b i z t o s í t o t t a . Az újplatonizrnus a z o n b a n nemcsak Biz á n c b a n h a t o t t , h a n e m az iszlámban és a korai n y u g a t i g o n d o l k o d á s b a n is. Később a reneszánszban jelentkezett erőteljesen (Cusanus, Ficino), a 17. sz.-ban pedig a cambridge-i neoplatonikusok (Cudworth) g o n d o l a t v i l á g á b a n volt jelen. O A késői a n t i k v i t á s ú j p l a t o n i z m u s á t korban, időben és i r á n y z a t o n k é n t a k ö v e t k e z ő k é p p e n lehet felosztani, különbségeiket megragadni: 1. Plótinosz és Porphüriosz tevékenysége: Plótinosz főként két t e r ü l e t e n dolgozott ki önálló és követőkre találó elméletet. E g y részt e l u t a s í t o t t a Arisztotelész k a t e g ó r i a t a n á t . amelyet a „szellemi v i l á g r a " alkalmazh a t a t l a n n a k vélt: m á s r é s z t a pszichikai képességeket (pl. a képzelőerőt) két értelemben fogta fel, p u s z t á n „ a n y a g i k é n t " , ill. szellemiként. T a n í t v á n y a . Porphüriosz legn a g y o b b teljesítménye az arisztotelészi filozófia, azon belül is f ő k é n t a kategóriaelmélet beemelése az ú j p l a t o n i k u s hagyom á n y b a . A középkorban a l a p m ű v é v á l t Eiszagógén ('Bevezetés') kívül még két K a t é g o r i á k - k o m m e n t á r j a ismert, egyikük, a Gedalioszhoz címzett n a g y k o m m e n t á r elves z e t t , csak későbbi szerzők hivatkozásaiból i s m e r j ü k . E m ű v e k b e n a kategóriaelmélet á r n y a l t a b b elemzésére kerül sor, a m i az u t ó k o r számára is p é l d a é r t é k ű v é vált. Irt töredékeiben f e n n m a r a d t filozófiatörténetet is. amelyben az iskolára jellemző szintetizáló jelleg m u t a t k o z i k meg. U g y a n c s a k Porphüriosz volt az első, aki keresztényellenes m u n k á j á v a l ( K a t a khrisztianón, A ke resztények ellen') h a g y o m á n y t t e r e m t e t t , mindenekelőtt a szíriai, pergamoni és a t h é ni „ i s k o l á k b a n " . O 2. A ,.szíriai iskola' t a g j a i voltak: Iamblikhosz. aszinéi Theodórosz, Dexipposz. Az iskola alapítója és vezéregyénisége. Iamblikhosz, Porphüriosz tanítv á n y a hangsúlyozza a teurgia f o n t o s s á g á t , de Platón és Arisztotelész műveihez írott k o m m e n t á r j a i legalább ennyire jelentősek. A Katégoriákhoz és a De A ni mához írott k o m m e n t á r j a állandó hivatkozási pont volt a későbbi k o m m e n t á r o k s z á m á r a . Elő-

László

újoncnóta; regrutanóta: a katonadal almufaja; a sorozáson alkalmasnak bizonyult, bevonulás előtt áiló fiatalok érzelmeit kifejezésre j u t t a t ó dal. Többnyire új stílusú népdal, szövege —>kesergő, ill. -»búcsúvers, mint az alábbi m a g y a r ú j o n c n ó t a : A gazdagnak ö* hat fiát nem bántják, A szegénynek, ha egy van is. elfogják; Szegénységet beaorozzák. Uraságot otthon hagyják: Édesanyám, mi annak az oka, Hrs;y a szögén v légéin- mind katonai

Lehet a z o n b a n csúfoló vagy m u l a t ó n ó t a stb. is. O (—•katonadal) O írod,.: K á l m á n y L.: Történeti énekek és k a t o n a d a l o k (1952). Dömötör Tekla újperzsa irodalom:

perzsa

irodalom

újpitagoreusok: —>• újpüthagoreusok újplatonizrnus; neoplatonizmus: I. Eredeti. szűkebb értelmében a —> platonizmusból kifejlődő, a b b ó l táplálkozó, de a t t ó l lényegi pontokon eltérő filozófiai i r á n y z a t ; kezdete az i. sz. 3. sz.-ra m úlik vissza, v é g é t az i. sz. 7 sz. közepére teszik a t u d ó s o k . Plótinosz (kb. 295 -270), a késő a n t i k v i t á s legjelentősebb filozófusa alapította. B á r az irányzathoz t a r t o z ó filozófusok n e m ú j platón ikusoknak, h a n e m p l a t o n i k u s o k n a k nevezték m a g u k a t , m e r t céljukat Platón tanításainak t o v á b b g o n d o l á s á b a n és a Platón utáni filozófusok számára e l f o g a d h a t ó elméleteivel t ö r t é n ő összekapcsolásában látták, t a n í t á s a i k számos területen eltérnek 70

UJPLA ször ő u t a s í t j a el Plótinosz nézeteit, pl. azt, amely szerint k é t képzelőerőnk van, egy tisztán szellemi és egy, az érzékeléshez k ö t ö t t , m i n t h o g y szerinte ezzel az emberben szellem és t e r m é s z e t kapcsolata válik kérdésessé, sőt bizonyos értelemben szétesik. Nála jelenik meg a Proklosznál kiteljesedett t r i a d i k u s szerkezetek, mindenekelőtt a moné, proodosz és episztrophé (->epifora) sémája. E l f o g a d j a az arisztotelészi hármas t u d o m á n y f e l o s z t á s t ; t o v á b b á fontos tényező elméleteiben az újpüthagoreus mat e m a t i k a i teológia iránt érzett vonzódása. Interpretációs t e c h n i k á j a erősen allegorizáló. T a n í t v á n y a i , T heodórosz és Dexipposz is ezt az u t a t követik. Az utóbbi kategóriak o m m e n t á r j a az analogikus viszonyok (pl. a létanalógia) egyik legkorábbi kidolgozásának t e k i n t h e t ő . O 3. A ,,pergamoni iskola" tagjai: Aidésziosz, Khrüszantiosz, Euszebiosz, Sallustius, Maximus, Julianus, Eunapiosz. Ez az iskola is lamblikhosz tanításain alapul. Működésére a teurgikus elméletek (alapjuk lamblikhosz De Misteriis, 'A misztériumokról' c. műve) és tevékenységek fejlesztésében áll. A csoport keresztényellenességére egyik t a g j á n a k , JuliaMMsnak (császár 361—63 között, a későbbiekben az „ A p o s z t a t a ' . ' H i t t a g a d ó ' melléknévvel r u h á z t á k fel, noha n e m volt keresztény) tevékenysége a legjobb példa. O 4. Az ,,athéni iskola " t a g j a i : Plutarkhosz, Szürianosz, Domninosz, Proklosz, Marinasz, Sevillai Szent Izidor, Zénodotosz, Damaszkiosz, Szimplikiosz és a liidiai Priszkianosz. Az iskolát az athéni Plutarkhosz (kb. 350 —433) a l a p í t o t t a , akinek mindenekelőtt lélekelmélete, ezen belül pedig az intellektusról való felfogása h a t o t t az utókorra. Utóda, Szürianosz gyakorlatilag a platóni és arisztotelészi é l e t m ű minden fontos művét k o m m e n t á l t a , de csak a Metafizikához írott m u n k a egy része m a r a d t fenn, valamint a Hermogenész műveihez írott k o m m e n t á r j a . G o n d o l k o d á s m ó d j á r a az arisztotelianizmus bizonyos mérvű e l u t a s í t á s a jellemző. Egyik t a n í t v á n y á n a k , Domninosznak matematikai t á r g y ú művei m a r a d t a k fenn. Az iskola első virágkorát Proklosz tevékenységével érte el. aki megkísérelte a neoplatonizmus rendszerét létrehozni, bár a Theologia Platonica. ill. az E l e m e n t a t i o Theologiae ('Platóni teológia', ill. A teológia alapvetése") néha nehezen e g y e z t e t h e t ő össze a Platónk o m m e n t á r o k felfogásával. Ez az ellentét, meglehet, m a g á n a k a prokloszi filozófiának. ill. a k o m m e n t á r i r o d a l o m n a k a természetében rejlik. E filozófiára jellemző a triadikus sémák n a g y m é r v ű alkalmazása (ez később, k ö z v e t e t t ú t o n , Ilegelve gyakorolt

n a g y h a t á s t ) és a k e t t ő s emanáció elmélete. Ő Platón költészetellenességének (lásd Állam c. dialógusát) legfőbb ókori kritikusa, az ihletett, szimbolikus (s nem az allegorikus) költészet védelmezője. T á m a d j a a világ teremtettségéről vallott keresztény felfogást. T a n í t v á n y a és u t ó d a , Marinosz í r t a meg é l e t r a j z á t , amely a p o g á n y - ú j p l a t o n i kus -*hagiográfia érdekes példája. Valószínűleg Proklosz eszméi ihlették a keresztény Pszeudo-Dionüsziosz negatív teológiáját. Az iskola második virágkora Damaszkioszhoz kapcsolható. Szerinte az Egy, az e m a nációs sémák első t a g j a , m e g r a g a d h a t a t l a n és csak képekben fejezhető ki. K o r t á r s a i t Szimplikioszt és Priszkianoszt elsősorban k o m m e n t á r j a i k révén ismerjük, a m e l y e k m á r az iskola bezárása u t á n Perzsiában, ill. C a r r h a e - b a n í r ó d t a k . Jellemzőjük, h o g y Platón és Arisztotelész nézeteit a lehető l e g a p r ó b b részletre kiterjedően is igyekeznek egyeztetni. O 5. Az „alexandriai iskola" t a g j a i : Hüpatia, Hieroklész, Hermeiasz, Ammóniosz Szakkasz, Aszklépiosz, Aszklépiodotosz, Olümpiodórosz, Philoponasz, az örm é n y származású Elias Dávid, Sztephanosz. Az iskola első jelentős a l a k j a az athéni Plutarkhosz t a n í t v á n y a , Hieroklész. E k é t iskola n e m v á l a s z t h a t ó el egymástól élesen, m e r t t a g j a i k á l t a l á b a n A t h é n b a n is és Alex a n d r i á b a n is t a n u l t a k . Hieroklész nézetei, c s a k ú g y m i n t Hermeiaszéi, a Plótinosz előtti platonizmusra jellemzők és erős p ü t h a g o reus h a t á s t m u t a t n a k . Hermeiasz interpretációs módszere ragaszkodik a leírt szöveghez. nem a n n y i r a allegorizáló, és ezzel nemcsak alexandriai u t ó d a i r a hat, h a n e m a késő a t h é n i k o m m e n t á r o k r a is. Fiával és utód á v a l , Ammoniosz Szakkassza,] kezdődik meg az alexandriai iskola és a helyi kereszt é n y h a g y o m á n y összeolvadásának folyam a t a . Ammóniosz Szakkasz, úgy t ű n i k , a világ t e r e m t e t t mivolta mellett érvelt, de a g o n d o l a t t a l e g y ü t t járó ú j világkéj) kidolgozása t a n í t v á n y á r a m a r a d t . Philoponasz, m i n t azt J o h a n n é s z neve jelzi, k e r e s z t é n y volt. Nem biztos, hogy vezette-e v a l a h a is az iskolát, de Ammoniosz számos m u n k á j á t ő a d t a ki. Két m ű v e t írt a világ örökkévalós á g á n a k cáfolatául, az egyikben Arisztotelész, a másikban Proklosz nézeteit t á m a d j a . E m ű v e k b e n az arisztotelianizmus belső p r o b l é m á i t kihasználva m u t a t rá arra, hogy nemcsak az a n y a g jelenlegi szerveződése, h a n e m maga az anyag is t e r e m t e t t . F i z i k á j á b a n az impetus-elmélet kidolgozásával ért el m a r a d a n d ó eredményt. Teológiája először monofizita. m a j d t r i t h e i s t a volt. K i á t k o z t á k , m ű v e i t megsemmisített é k , ezért ránk m a r a d t teológiai t r a k t á t u -

UJPUT nisme. Mélanges offerts á J e a n T r o u i l l a r d (1981); H. J . B l u m e n t h a l — A . C. L l o y d (szerk.): Soul and t h e S t r u c t u r e of Being in L a t e Neoplatonism (1982); R. Baine H a r r i s (szerk.): The S t r u c t u r e of Being (1982); D. J . O'Meara (szerk.): Neoplatonism a n d Christian T h o u g h t (1982); R . Sorabji: Time, Creation a n d t h e Continuum (1983); W . Beierwaltes: D e n k e n des Einen (1985); R . Sorabji: Mattéi', Space and Motion (1988); J . Combés: E t u d e s néoplatoniciennes (1989); R. Sorabji (szerk.): Aristotle T r a n s f o r m e d (1990); W. B e m a r d : S p á t a n t i k é Dichtungstheorien (1990); H. I). Saffrey: Recherches sur le néoplatinisme a p r é s PÍotine (1990); A. C. Lloyd: The A n a t o m y of Neoplatonism (1990); R. Baine H a r r i s (szerk.): The Significanee of N e o p l a t o n i s m (1990). Lautner Péter

sai csak szír nyelven hozzáférhetők, eltek i n t v e n é h á n y latin fordítástól. Ammoniosz másik ismert t a n í t v á n y a , Aszklépiosz komm e n t á r t írt t ö b b e k között a Metafizikához és Nikomakhosz I n t r o d u c t i o Arithmeticaejéhez ('Bevezetés az a r i t h m e t i k á b a ' ) , mindkét mű mestere g o n d o l a t a i t tükrözi vissza. Philoponosz f i a t a l a b b k o r t á r s a a pogány Olümpiodórosz a 6. sz. második felében irán y í t o t t a az iskolát. Erre az időre esett a k o m m e n t á l á s i t e c h n i k a k ö z é p k o r r a is jellemző formai jegyeinek (lectio stb.) rögzülése. Az ekkor született Organon-komment á r o k (Olümpiodórosz, Elias Dávid, Sztephanosz) az idevágó nézetek f o n t o s összegzései és forrásai, fí. A latin újplatonikusok: Macrobius, Chalcidius, Boethius. A latin világban az ú j platonizmus kezdetben h á t t é r be szorult, a görög kortársakéhoz képest kevésbé kidolgozott m a r a d t . Marius Victorinus Afer, Origenész fordítója, a Szentháromság értelmezéséhez használja fél ezt a filozófiát. L e g f ő b b képviselője Boethius, akinek k o m m e n t á r j a i az alexandriai hag y o m á n y b a n gyökereznek. De consolatione philosophiae c. m u n k á j a az ú j p l a t o n i k u s eszmék költői kifejeződése. O II. T á g a b b értelemben ú j p l a t o n izmusnak nevezzük a -^platonizmus teljes továbbélését. O írod.: K. Praechter: R i c h t u n g e n und Schulen im Neoplatonismus (Genethliakon C. R ó b e r t , 1910); C. Bigg: T h e Christian P l a t o n i s t s of Alexandria (1913); W . Theiler: Die Vorbereitung des N e o p l a t o n i s m u s (1934); uő: Forschungen z u m Neoplatonismus (1934); Ph. Merlan: F r o m Platonism to Neoplatonism (1936, 1960); P . Shorey: Platonism Ancient a n d Modern (1938); C. J . de Vogel: A la recherche des étapes précises entre P l a t ó n et la néoplatonisme (Mnémosyné IV 7, 1954); A. F o x : P l a t ó a n d t h e Christians (1957); E. H o f f m a n n : Platonismus und Christliche Philosophie (1960); E. Zeller— R. Mondolfo—G. Martano: L a filosofia dei Greci (1961); E . V. Ivánka: P l a t ó Christianus (1964); A. C. Lloyd: The L a t e r Neoplatonism (The C a m b r i d g e History of L a t e r Greek a n d E a r l y Mediaeval Philosophv, 1967); P l a t o n i s m u s in der Philosophie des Mittelalters (Wege der Forsehung, 197. köt., 1967); P. H a d o t : P o r p h y r e et Victorin u s (1968); H . Dörrie: Platonica minora (1972); De J a m b l i q u e á Proclus (tan.-ok, 1975); F r . N o v o t n y : The P o s t h u m o u s Life of P l a t ó (1977); I. H a d o t : Le probléme du néoplatonisme alexandrine. Hiérocles et Simplicius (1978); D. J . O'Meara: P y t h a g o ras Revived (1979); H . .1. B l u m e n t h a l — R . A. Márkus (szerk.): Neoplatonism and E a r l y Christian T h o u g h t (1981); Néoplato-

újpüthagoreusok; újpitagoreusok: görög — r ó m a i filozófiai-teológiai i r á n y z a t az i. e. 1. és i. sz. 3. sz. k ö z ö t t . Az ópüthagoreus iskola (—>püthagoreusok), a platonizmus, az arisztotelianizmus (-»Arisztotelész) és a —>sztoikusok t a n a i t ö t v ö z t e s az —>újplatonizmus eszmei előkészítője volt. Az u t ó b b i val ellentétben a z o n b a n nem hozott létre egységes, zárt gondolati rendszert, h a n e m m a g á b a olvasztott minden, a túlvilág felé orientáló, az evilágiságtól aszkétikus jelleggel elszakadó korábbi t a n í t á s t , Hívei b a b o n á s - m á g i k u s s z e r t a r t á s o k a t rendeztek s v á n d o r csodatevőkként is m ű k ö d t e k ; a „piithagoreiosz" ('püthagoreus') jelzőt ezért e korban a —»sarlatán értelmével is h a s z n á l t á k . Az irányzat jelentősége azonb a n n e m lebecsülendő, tevékenységük az —> intelemirodalomban igen s z á m o t t e v ő volt, s t a n a i k a középkoron át egészen a reneszánszig h a t é k o n y a k voltak. O Az óés ú j p ü t h a g o r e i z m u s közötti á t m e n e t von á s a i t m u t a t j a m á r a milétoszi Alexandrosz P o l ü i s z t ó r által idézett, ismeretlen szerzőjű Püthagorika hüpomnémata ('Püthagoreus feljegyzések', i. e. 2. sz.), amely a p ü t h a g o reus kozmogónia ismertetése kapcsán f e j t i ki a lélekvándorlás t a n á t és a p ü t h a g o r e u s e t i k á t . Az iskola első jelentős képviselője a m á g u s hírében álló Nigidius Figulus (i. e. 100 k.—i. e. 45), Cicero b a r á t j a volt. Az i r á n y z a t elnevezése is Ciceró tói származik, aki b a r á t j á t a p ü t h a g o r e u s filozófia megújít ó j á n a k nevezte. Másik híres képviselője e t a n o k n a k a vándorfilozófus t ü a n a i Apollóniosz (i. e. 3.?- i. sz. 96 k.), akit a keresztények gonosz varázslónak, Antikrisztusnak t a r t o t t a k , a h a r m a d i k pedig a geraszai Nikodémosz (i. sz. 1. sz. vége), m a t e m a t i k a i és zeneelméleti m u n k á k szerzője, aki végül az 72

UJREG Ch. Olson projektív verseiig az amerikaiban). A költészet egyes, látszólag egyén feletti vagy egyén nélküli, á l t a l á n o s válfajai keletkeznek í g y " , amelyek rokonai a képzőművészetben a „60-as évek alkímiáj á n a k " vagy „ ú j r e a l i s t á n a k " , „hiperrealist á n a k " n e v e z e t t i r á n y z a t n a k , amelynek egyik v á l t o z a t a a pop-art. A prózaepikában hasonló jellemvonásokkal t ü n t fel a francia —• újregény. O (-»realizmus) O írod.: H. Denler: Sache und Stil (Wirkendes Wort, 1968); Szabolcsi M.: J e l és kiáltás (1971). Kovács Endre

ú j p l a t o n i k u s eszmék híve lett. Név szerint ismerjük még az iskola tagjai közül Vatiniust, Appius Claudius Pidchert, Kronioszt, az apameiai Numenioszt és a gadeszi Moderatoszt. Nevezetes d o k u m e n t u m a az újp ü t h a g o r e i z m u s n a k a —^Püthagoreus levelek és a —»• Khrüsza epé c. ismeretlen szerzőjű g y ű j t e m é n y . O Kiad.: M. T i m p a n o Cardini: Pitagorici testimonianze e i frammenti ( ' P ü t h a g o r e u s t a n ú s á g t é t e l e k és töredékek', 3 köt., 1958—1964); H . Thesleff: The Pythagorian Writings ofthe Hellenistic Period ( ' P ü t h a g o r e u s írások a hellenisztikus korszakból', 1965). O írod.: A. Breysig: De Publii Nigidii Figuli f r a g m e n t i s a p u d scholiastam Germanici sevatis (1854); J . Evola: I versi d'oro pitagorei (1959); K. V. Fritz: P y t h a g o r e e r ( R E 24. köt., 1963); G. W . Bowersock: Greek Sophists in t h e R o m á n E m p i r e (1969); J . P a l m : Orn F i l o s t r a t o s och haus Apollonios-biografi (Studia Graeea Upsaliensia, 1976); A. Stádele: Die Briefe des P y t h a g o r a s und der P y t h a g o r e e r (1980). * Szepes Erika újraírószabályok: —>generatív

újregény; nouveau román { f r a n c i a ) : antiregény: jobbára ö n k é n y e s gyűjtőfogalom; cimke, amellyel az 1950-es évektől kezdve a francia próza egyik heterogén á r a m l a t á t jelölik. Az „ ú j r e g é n y " ugyanis se nem irodalmi irányzat, se n e m egységes célok jegyében született iskola: képviselői nem az állítás, h a n e m a t a g a d á s alapelveiben értenek egyet. Az á r a m l a t legismertebb írói - M. Bútor, C. Ollier, R . Pinget, A. RobbeGrillet, C. Simon, N a t h a l i e Sarraute és J . Ricardou — mindössze a b b a n egyeznek meg, hogy a hagyomán} r os r e g é n y t mind t a r t a l m á b a n , m i n d f o r m á j á b a n elvetik. Úgy vélik — és törekvéseik igazolására a fenomenológia eredményeire, az einsteini relativitás-elméletre és a n y u g a t i világ társadalmi dezintegrációjára h i v a t k o z n a k —, hogy a hősök ideje lejárt, nincs szükség többé jellemekre, a n e k d o t á r a , meseszövésre. „A világ sorsa — fejti ki A. Robbe-Grillet — megszűnt s z á m u n k r a azonosnak lenni n é h á n y ember, család felkapaszkodásával vagy b u k á s á v a l . Maga a világ sem az az örökölhető, pénzre á t v á l t h a t ó m a g á n t u l a j don, m i n t h a j d a n , n e m z s á k m á n y többé, amit i n k á b b m e g k a p a r i n t a n i , mintsem megismerni kell. Az, hogy valakinek neve van, a balzae-i burzsoázia idején kétségtelenül n a g y o n f o n t o s volt, annál is inkább, mivel f e g y v e r k é n t szolgált a közelharcban, a siker zálogának s z á m í t o t t . Az arc jelent e t t valamit egy olyan világban, ahol a személyiséget m i n d e n k u t a t á s eszközeként s egyszersmind c é l j a k é n t t a r t o t t á k nyilván . . . Az »emberi« kizárólagos k u l t u s z á t egy szélesebb körű ö n t u d a t r a ébredés vált o t t a fel, ez az ö n t u d a t a z o n b a n m á r nem e m b e r k ö z p o n t ú . " Az „ ú j r e g é n y írói épp ezért a csődöt m o n d o t t szűk körű racionalizmusban csalódva - azt vallják, hogy száműzni kell az irodalomból az önkényes konstrukciókat, t u d o m á s u l kell venni, hogy a természet önálló valóság, s csupán az érzelgős a n t r o p o m o r f i z m u s mossa el a távolságot e m b e r és világ k ö z ö t t . E meg-

nyelvelmé-

let újrealizmus: különböző irodalmi (és m á s művészeti á g a k b a n jelentkező) törekvések összefoglaló elnevezése, melyeknek közös jellemvonása az, hogy a -*neoromantika és az izmusok fokozottan stilizált ábrázolásm ó d j á v a l szemben a realisztikus stílushoz (—•realizmus III.) térnek vissza. Elsőként az USA-ban, a —>muckrakers írásaiban jelentkezett a 20. sz. első évtizedében; 1910 u t á n a norvég irodalomban lépett fel egy ú j r o m a n t i k u s n a k nevezett á r a m l a t (melynek legnevesebb képviselője S. Undset); az 1920-as évek közepétől a n é m e t —• Neue Sachlichke.it m á r nemzetközi h a t á s ú (egyebek között a magyar irodalmi szociográfiá k r a is ható) mozgalomként b o n t a k o z o t t ki, s ugyanez jellemezte az 1930-as évektől az 50-es évek derekáig m e g h a t á r o z ó szerep e t játszó olasz -+neorealizmust. O Más, elütő jelleggel illeszkedik e mozgalmak sorába a neoavantgarde ú j r e a l i s t a v o n u l a t a . „Már évtizedek ó t a figyelemmel kísérhető például a költészetben egy »tárgyiasabb« törekvés — írja Szabolcsi M. — , amely — részint visszahatásként a költői én t ú l z o t t eluralkodására — egyre i n k á b b h á t t é r b e szorítja a költőt, a maga egyéniségével és a l k a t á v a l . »Beszéljen a világ, szóljon a tárgy« hirdeti, s tárgyias líra h e l y e t t egyre i n k á b b tárgy-lírát kíván, a t á r g y i a s u l t világ minél egyszerűbb-tömörebb megjelenítését (Reverdytől Guillevicig a f r a n c i a lírában. 73

UJREG mániákusan aprólékos r a j z a mellett elsikkadnak az érzelmek, eldologiasodnak a szenvedélyek, a kieentizett holmik között tétova á r n y a k imbolyognak. E személyiség m a g m á j á b a n f ü r d ő embercsonkokkal semmi sem t ö r t é n i k a ->cselekmény hagyományos értelmében, csak elvétve, víziószerűen találnak k a p c s o l a t o t az önálló, közönyös külvilággal s a melléjük sodródó, hasonlóképpen légnemű, vegetáló, megfoghatatlan lényekkel. A cselekményt ilyeténképp állóképek sorozata helyettesíti, az életet mélytengert idéző á t t e t s z ő , mozdulatlanság v á l t j a fel, „látszólagos k á o s z " , a h o v a ki-ki a maga v á l a s z t o t t a ú t o n j u t el, az író felad a t a pedig a b b a n merül ki, hogy pedánsan mikroszkopizál vagy éles pillanatfelvételeket készít. O Mindez természetesen nem merőben az „ ú j r e g é n y " módszertaniformai sajátossága. Az á r a m l a t képviselői azáltal, hogy kirekesztik az idő és tér kategóriáit, különös, elvont, a b s z u r d világot teremtenek, ahol — e l t e k i n t v e M. Bútor és C. Simon némelyik művétől érvényét veszti a h a g y o m á n y o s logika, hatályon kívül kerül a történelem, s az e m b e r holmi ismeretlen, titokzatos h a t a l m a k játékszerévé válik. Az „ ú j r e g é n y " t e h á t — miközben a lét lemeztelenítésével s bizonyos kötelező s z a b v á n y o k elleni lázadással tudományos tárgyilagosságra törekedett — e ponton a legszélsőségesebb -*szubjektivizmus eszközeihez folyamodik. Bírálói épp ezért n o h a elismerik, hogy az analitikus módszer m e g ú j í t á s á v a l és bizonyos t u d a t állapotok terén végzett k u t a t á s a i v a l hozzájárult a jelenkori p r ó z a gazdagodásához — nem h i á b a vélekednek úgy, hogy maga az egész á r a m l a t az 1950-es évek francia regényének válságáról vall, arról, hogy a francia regény a 2 világháború után beérte a részletek m ű v e s vizsgálatával s lemond o t t a teljesség igényéről. O (—> cselekmény tf-lenség, regény) O Írod.: R . Barthes: Littérature objective (1954); N Sarraute: l'Ere du Soupcon (1956); J . P. S a r t r e : Préface á, Portrait d ' u n inconnu' (1957): 0 . de Magny: Le N o u v e a u R o m á n (1958); A. Robbe-Grillet: P o u r un nouveau román

f o n t o l á s következtében k i u t a s í t j á k a regényből a „mesterkélt e m b e r á b r á z o l á s t " , „a valóságot mímelő meseszövést", kijelentik, hogy az író nem kényszerítheti rá szom o r ú s á g á t vagy j ó k e d v é t a világra és a r r a törekszenek, hogy jellemfestés h e l y e t t mag á t a L é t e t vonják kérdőre. Állásfoglalásuk a t jeles elődök m u n k á s s á g á v a l igazolják. N a t halié Sarraute Dosztojevszijre és Kafkára, M. Bútor Proustra és Joyce-ra, Fingét Swiftre és Michaux-ra hivatkozik; A Robbe-Orillet pedig — akinek nézeteit M. Bútor n y i l v á n o s a n cáfolta a z t írja: , .Tulajdonk é p p egyetlen nagy jelenkori mű s e m felel meg a k r i t i k a (hagyományos) n o r m á i n a k . H á n y olvasó emlékszik a r r a , hogy h í v t á k a K ö z ö n y vagy Sartre U n d o r á n a k elbeszélőjét? V a n n a k emberi t í p u s o k ezekben a m ű vekben? Nem volna-e é p p ellenkezőleg, a legszörnyűbb képtelenség e k ö n y v e k e t jeliem t a n u l m á n y n a k tekinteni? fís Céline U t a z á s az éjszaka mélyére című regénye? K i állítaná, hogy a l a k o t rajzol? S ki hiszi e g y é b k é n t , hogy e h á r o m r e g é n y t véletlenül í r t á k eiső személyben? Beckett u g y a n a b b a n a t ö r t é n e t b e n m e g v á l t o z t a t j a hőse n e v é t és a l a k j á t . Faulkner s z á n t s z á n d é k k a l két különböző személynek u g y a n a z t a nevet a d j a . Ami pedig a Kastély-béli K . - t illeti, ő beéri kezdőbetűvel, nincs s e m m i j e , se t u l a j d o n a , se arca, se családja; valószínűleg n e m is földmérő. A p é l d á k a t szaporíth a t n á m . Tény. hogy a h a g y o m á n y o s értelemben v e t t alakterem tők m á r csak f a n t o m o k a t képesekelénk vetíteni. Mert az alak o k r a épülő regény a múlté, egy k o r t jellemez; a z t . amely az egyén c s ú c s p o n t j a volt.' O A személyiség léiének és az emb e r k ö z p o n t ú világnak t a g a d á s a az „ ú j reg é n y " képviselőinek közös k i i n d u l ó p o n t j a az a l k o t á s során azonban különböző k ö v e t keztetésekre vezet. A. Robbe-Oriílet esetében a r r a , hogy az írónak a t á r g y a k o n kívül keil helyezni magát , érzékenységét a vizual i t á s n a k alárendelni s a valóságot ..cél nélküli l á t v á n y n a k " tekinteni. N a t h a l i e Sarraute esetében arra, hogy a b a n a l i t á s és a közhely v é d ő b u r k a a l a t t holmi lárvaállap o t r a emlékeztető mfraéietet fedezzen fel; ugyanez a közös t a g a d á s M. Bútort a r r a ösztönzi, hogy Proust n y o m d o k a i n j á r v a — visszahódítsa az időt, a lét elsődleges m e g h a t á r o z ó j á t , R. Fingéi t pedig arra, hogy játékos, bizarr e'íenvilágot t e r e m t s e n . G Az „ ú j r e g é n y " képviselőinek s z á m t a l a n e-térő vonása ellenére, jó n é h á n y "okon jellegzetessége is k i m u t a t h a t ó . „Az alakot megsemmisíthették u g y a n — véli P . de Boisdeffre, — de semmivel sem helyettesít e t t é k . " Müveikben a t á r g y i világ g y a k r a n

(1963); M. Bútor: Essais sur les modernes (1964); G. Z e l t n e r - N e u k o m m : Die eigenmaehtige S p t a c h e (1965); A f r a n c i a „ ú j regény'' (1967); K. Wilhelm: Der Nouveau Román (1969); -I. S t u r r o c k : T h e French New Növel (1969); K . N e t z e r : Der Lesei* des N o u v e a u R o m á n (1970); J . Ricardou: P o u r une théorie du n o u v e a u r o m á n (1971); M. Bútor: Irodalom, fül és szem (1971); Magyar M.: Regény vagy „ ú j regény" (1971); •). Ricardou: Le n o u v e a u r o m á n 74

UJEEG kell lépni az életből". A m a g á n e m b e r és a művész kettősségének hangsúlyozása, a formai gond Proust, Mallarmé vagy Valéry művészetéhez is közel hozza az újregényt. Az e m b e r és a művész k e t t é v á l á s a az újregény esetében a szokásosnál is jóval bonyolultabb. Maguk az alkotók és a kritikusok is ellentmondó, bizonytalan n y i l a t k o z a t o k a t tesznek e t é m á b a n . A v o l t a k é p p e n egy tőről f a k a d ó írói m a g a t a r t á s t hol „elkötelez e t t n e k " , hol ,,1'art p o u r l ' a r t " - n a k minősítik. N e m kevésbé bonyolult kérdés az újregény „hős-koncepciója". A h a g y o m á n y o s regény „ m i n d e n t u d ó " írói m a g a t a r t á s á v a l m i n t külső ábrázolási móddal világos a szakítás. Az újregény hősét n e m kívülről, hanem belülről l á t j u k , így m a g á t az őt körülvevő világot is csak a hős s z u b j e k t u m á n á t s z ű r v e érzékeljük. Ez természetesen nem az ú j r e g é n y t a l á l m á n y a . Közvetlen elődje az egzisztencialista regény, de távolabbi r o k o n a is bőven a k a d , m i n t például az énregények vagy m a g a a m o d e r n regény. Már Szerb A. „ i n t r o v e r z i ó n a k " nevezi Proust módszerét a 19. század „ e x t r a v e r t á l t " realizmusával szemben. V a l ó j á b a n Az eltűnt idő n y o m á b a n cselekménye a hős. Marcel fejében játszódik; az elbeszélésnek m i n t módszernek helyét az emlékezés foglalja el. Az ú j r e g é n y b e n is hasonló a helyzet. A m ű a l a n y a és t á r g y a egyben a hős. akinek tud a t á b a n halad át m i n d e n . Az újregénynek van azonban egy s a j á t o s s á g a (ami ugyan ismét nem s a j á t invenciója): egyetlen más regényben sem jut a k k o r a szerephez a képzelet, m i n t az ú j r e g é n y b e n . Ez a képzelet a z o n b a n nem azonos a h a g y o m á n y o s regényével, ahol az író az, aki képzeletével kitölti ismereteinek hézagait. E z t a fa jta képzeletet az újregény visszautasítja, helyébe a szereplő képzeletét helyezi. B á r a hagyom á n y o s regényből ez a f a j t a képzelet sem hiányzik, itt is a l a p v e t ő különbséget fedezünk fel: a h a g y o m á n y o s regény írója nem hagy kétséget afelől, h o g y mi a valóság s m i t képzel el a hős. (Az m á s kérdés, hogy m a g a a hős valóságnak t a r t j a s a j á t képzelődését.) O V a l a m e n n y i ,,tudatregény" magában hordozza a képzelet e l b u r j á n z á s á n a k lehetőségét. Ez a z o n b a n az új regényben ú> a s p e k t u s t nyer: valóság és képzelet oly m é r t é k b e n keveredik, hogy nem csupán azt nem t u d j u k megkülönböztetni, mi a valóság s mi a képzelet j á t é k a , de az ú j esztétika szerint s épp ebből f a k a d a k e t t ő összeolvadása — a képzelet m a g a teremti a valóságot, s a valóság objektíven nem létezik. A fenomenológia és az agnoszticizmus ilyen keveredéséből f a k a d az ú j r e g é n y szubjektivitása. Robbe-Grillet sokat h a n g o z t a t o t t

(1973); Szabolcsi M.: Az új regényről — és ami azon túl van (Változó világ — szocialista irodalom, 1973); A. Arnaudiés: Le n o u v e a u r o m á n (1974); J . R i c a r d o u : Nouveaux problémes du r o m á n (1978). Gera György O A francia újregény az egzisztencializmus kifulladása, az egzisztencialista regény tag a d á s a n y o m á n keletkezett 1950 és 1960 között. A k r i t i k a ú j regényről lényegében a „csoportosulás" vezéregyéniségének, A. Robbe-Grittet-nek 1953-ban m e g j e l e n t Les G o m m e s ('A radírok'. 1975) c. regénye ó t a beszél. Az Edition de Minuit k i a d ó j a köré csoportosuló írók közül egyesek m á r hosszú évekkel k o r á b b a n megkérdőjelezték műveikkel a h a g y o m á n y o s r e g é n y f o r m á t , (Nathalie Sarraute, S. Beckett), mások „hagyományos r e g é n y e k " után közeledtek az újregényhez (Marguerite Duras, Cl. Simon), ismét mások az ötvenes években t ű n t e k fel első műveikkel, amelyeket a k r i t i k a hol a „ t a g a d á s " , hol a „ t e k i n t e t " i s k o l á j á n a k minősít (A. Robbe-Grillet, R. Ringet). Már a fentiekből is kitűnik, hogy kezdetben egyáltalán nincs szó e g y f a j t a egységes ..iskoláról" vagy irodalmi irányzatról; a kritika s p o n t á n írói m e g n y i l v á n u l á s o k a t lát el a fenti címekkel. Ami v a l a m e n n y i írónál közös, az a h a g y o m á n y o s regény elutasítása Proust, Gide, Valéry, Joyce, Kafka, Roussel örökségének vállalása, az irodalom jelrendszerként t ö r t é n ő felfogása .a valóság tükrözésével" szemben. Nem véletlenül merül fel m i n d u n t a l a n Mallarmé és Lautréamont neve az újregény előzményeiről szólva. O A francia ú j r e g é n y a s t r u k t u r a l i z m u s platf o r m j á n létrejött, tipikusan f r a n c i a irodalmi á r a m l a t . Egyidőben l á t o t t napvilágot a szociológus Cl. Lévi-Strauss Tristes tropi ques ('Szomorú Trópusok'. 1955) c. művével. bölcsőjénél pedig a szemiotikus R Barthes b á b á s k o d o t t . Aszerint, hogy a „hag y o m á n y o s f o r m a e l u t a s í t á s á t " , „az ellenirodalom jelleget" vagy a közös k i a d ó t veszi alapul, a k r i t i k a a legkülönfélébb listákat a d j a , a m i k o r számba veszi az új regény képviselőit. Az 1950-es é v e k b e n azonban nagyjából valamennyi kritikus névsorában szerepel S. Beckett, M. Bútor, .1. Cayrol, Marguerite Duras, J . Lagrolet, J.-M. G. Le Clézio, C. Ollier, R Pinget, A Robbe-Grillet, J . Ricardou. Nathalie Sarraute, Cl. Simon és Y Kateb. O Az újregény Flaubert örökébe lép. aki megkülönbözteti ..a szív és a toll ösztöneit", de ennél sokkal t o v á b b megy az alkotó és az a l k o t á s k e t t é v á l a s z t á s á n a k dolgában, s szívesen idéz5 Virginia Woolf szavait, miszerint „tévedés azt hinni, hogy az irodalmat az élőről lehet mintázni. Ki

75

UJREG ság, féltékenység körül forognak. A cselekmény t e h á t n e m egyszerűen eltűnik v a g y elsekélyesedik. O Az újregény megkülönböztető jegye a t é m a sorsa lesz. Míg ugyanis Flaubert jelentéktelen t é m á b ó l egy egész élet t r a g é d i á j á t b o n t a k o z t a t j a ki a B o v a r y néban, az ú j r e g é n y p o n t o s a n ennek ellenkezőjére vállalkozik: a legtragikusabb t é m á t is a b a n a l i t á s r a r e d u k á l j a . Ehhez Gide a d t a meg a „zöld jelzést", hisz az ú j r e g é n y b e n minden „felesleges" t e t t é válik, semminek sincs súlya. V a l ó j á b a n nem a cselekmény, hanem a t r a g i k u m eltűnéséről kell beszélni. Bútor I d ő h a s z n á l a t á b a n Revei egy merénylet kibogozására vállalkozik, de nem azért, hogy igazságot szolgáltasson, h a n e m hogy u n a l m á t elűzze, s anélkül távozik Blestonból, hogy v a l a m i t is m e g t u d n a . Robbe-Grillet A r a d í r o k c. regényében m a g a a detektív öli meg á l d o z a t á t egy banális véletlen folytán, de mindez nem k a p jelentőséget; a sorsnak semmivel sincs t ö b b köze a gyilkossághoz, m i n t az értelmi o k o k n a k . Cl. Simon regényeiben a történelem n e m hordoz t r a g é d i á k a t . Sarraute száműz minden t a r g i k u m o t lélektani elemzéseiből. A konfliktusok n á l a v a l ó j á b a n csak vélt öszszeütközések, melyek csupán arra szolgálnak, hogy felszínre kerüljön a mélység, mely ezáltal m a g a is felszínné válik, ami nem más, m i n t a mélység t a g a d á s a , a konfliktusok s z u b j e k t i v i t á s a pedig m a g á t a t r a gédiát száműzi. O A kritika a kronológia megbomlását is joggal t a r t j a az új regény egyik s a j á t o s s á g á n a k . U g y a n a k k o r nem szabad a kronológia m e g b o n t á s á t kizárólag a modern és az ú j r e g é n y s a j á t o s s á g a k é n t kezelnünk. Balzac h a t a l m a s regény tervében, az E m b e r i s z í n j á t é k b a n az időt voltaképpen keresztmetszetében ábrázolja, nem pedig k o n t i n u i t á s á b a n . A probléma t e h á t korántsem olyan egyszerű, semmint hogy egyenlőségjelet t e h e t n é n k h a g y o m á n y o s , azaz időrendben leírt, v a l a m i n t a modern, azaz felforgatott kronológiájú, vagy az idő m i n t r e g é n y a l k o t ó elem mellőzésével megírt regény közé. Mégcsak a bergsoni „ m e g m é r t idő" és „ d u r é e réelle" irodalmi jelentkezése sem p r o u s t i t a l á l m á n y , jóllehet ő az első író, aki t u d a t o s a n helyezi regénye k ö z é p p o n t j á b a az időt. O Mindez ellentmond az ú j r e g é n y azon állításának, hogy a modern regény szakítást jelentene a hagyományossal szemben. Ellenkezőleg: a modern regény csakis a hagyományosból kiindulva é r t h e t ő meg, hisz a r r a épül, s maga az ú j r e g é n y n e m más, m i n t a modern regény egy i r á n y b a n való folytatása, illetve t ú l h a j t á s a . Következésképpen mindaz, ami az újregényben ú j n a k lett kikiáltva, csírá-

. . o b j e k t í v e n " és „aprólékos realizmussal" leírt t á r g y a i is csak a szereplők fejében léteznek. O Az ú j r e g é n y b e n h i á b a keressük a h a g y o m á n y o s regényből jól ismert „hősök e t " is, akiket az író külső és belső t u l a j d o n s á g o k k a l lát el. P o u r un n o u v e a u rom á n . ( ' A z ú j r e g é n y é r t ' , 1956) c. elméleti m u n k á j á b a n A. Robbe-Grillet a „ j e l l e m e t " a h a g y o m á n y o s regény elavult k e l l é k t á r á b a u t a l j a , de Nathalie Sarraute és M. Bútor is k ü l ö n ö s hangsúlyt helyez a szereplők „elh a l v á n y u l á s á r a " a m o d e r n regényben. Az ú j r e g é n y b e n pedig a hősből szereplő, m a j d „il" („ő") vagy semmi sem m a r a d , ami jellegzetes, ami jelentőséggel bírna. Találóan jellemzi az újregény „ h ő s é t " J . BlochMichel: „A cselekmény, helyesebben a cselekinénytelen regény úgy tekergőzik körül ö t t ü n k , mint egy k a r ó r a k a p a s z k o d ó növ é n y " . O A h a g y o m á n y o s regény cselekvő hősét az újságregényben a passzív s z e m t a nú v á l t j a fel, mint Mathias, a házaló óraá r u s Robbe-Grillet: L a Jalousie ('A féltékenység', 1957) c. regényében v a g y Cl. Simon betegesen passzív hőse, Montés (Le v e n t , 'A szél', 1957); Sarraute szereplői csak kémlelik egymás cselekedeteit, „ g y a n a k s z a n a k " , de mit sem tesznek, Bútor hőse kívül áll s a j á t e l h a t á r o z á s á n a k megváltozt a t á s á n (La Modification, 'Módosulás', 1962), Cayrol A r m a n d - j a „a mások szerelmét éli", J . Thibaudeau O u v e r t u r e ('Nyit á n y ' ) c. regényében pedig egyetlen szereplő v a n név és személyazonosság nélkül. Beckett n y o m o r é k j a i m á r az e m b e r p u s z t u l á s á t példázzák. Míg Beckett előrevetíti a hős halálát, P h . Sollers — m á s módon ugyan — meg is valósítja azt: D r a m e ( ' D r á m a ' ) c. m ű v é b e n m á r nincs egyetlen szereplő sem. O A hőssel együtt a cselekményt is száműzi az ú j r e g é n y , legalábbis a h a g y o m á n y o s ért e l e m b e n vett cselekményt, amelyet RobbeGrillet ugyancsak „a mélység ősi m í t o s z a i " k ö z ö t t t a r t számon és a m e l y e t á t u t a l a regény p a n o p t i k u m á b a . Sarraute szerint m a ga az élet t ö r t e szét „ a régi regény keretei t " , és v e t e t t e el a „régi, h a s z o n t a l a n kellékeket. Monoklikat és csíkos mellényeket, jellemeket és cselekményt". A cselekmény e l t ű n é s é t valamennyi k r i t i k u s észrevételezi az újregényről szólva. V a g y a cselekmény m e g t a g a d á s á r ó l beszélnek, vagy a témáról m i n t ürügyről, azaz a t é m a elsekélyesedéséről, d e mindenképpen azt kell h i n n ü n k , hogy az újregény csakis sekélyes t é m á r ó l szólhat . Holott elég egy pillantást v e t n ü n k az ú j r e g é n y r e , hogy m e g g y ő z ő d j ü n k : a valóban banális sarraute-i t ö r t é n e t e k mellett Cl. Simon t é m á j a maga a h á b o r ú , a történelem, Robbe-Grillet regényei pedig a gyilkos-

76

UJREG Michel megállapítása: „A jelentő mód jelen idő a szolipszizmus, az idegenség és a magány ideje". O De nemcsak az idő, az irodalmi tér elrendezése is egészen más problém á t jelent az újregényben, m i n t a hagyományos, de a k á r a modern regényekben is. Összevetve a balzaci, prousti és újregénybeli leírásokat, jól l e m é r h e t j ü k az u t a t , amelyet a t a r t a l o m megváltozásával párh u z a m o s a n a f o r m a m e g t e t t a hagyományos regénytől az újregényig. Míg a hag y o m á n y o s regényben az író előre megszerkesztett világban, mintegy színpadon mozg a t j a szereplőit, s az olvasó biztonsággal tájékozódik a minden részletében jól ismert térben, Proust nem pótolja f a n t á z i á j á v a l azonnal a kulisszák hiányzó kellékeit, de végül a részek egésszé állnak össze. Voltaképpen arról v a n szó Proustnál. hogy a s z u b j e k t u m s z á m á r a az emlékezés nem teszi lehetővé az azonnali és f o l y a m a t o s térelrendezést; az emlékezet kihagyásai szakítják meg az irodalmi teret, a m i t a művész h í v a t o t t ú j j á a l k o t n i , rendezni s ez a jelentősége a „ n a g y t á v o n k i b o n t a k o z ó " szerkezetnek, mely végül is „ k a t e d r á l i s s á " , a lehető legpontosabban szerkesztett térré alakul. O Az ú j r e g é n y teszi meg a z t a lépést, melynek során az emlékezés és megismerés tökéletlenségét az író semmiképpen sem kív á n j a pótolni, sem helyettesíteni, azaz a valóságról a l k o t o t t tökéletlen k é p ü n k nem lesz teljes. ProusttaX ellentétben Cl. Simon mozaikjai töredékek m a r a d n a k . RobbeGrillet m i n t e g y megszünteti a h a r m a d i k dimenziót azáltal, hogy a regisztráló t e k i n t e t csupán a dolgok felületét érinti. Sarraute érdeklődési körén teljesen kívül esik az irodalmi tér elrendezése. Egyedül Bútornál tapasztalunk erőfeszítést egy „ p r o u s t i " szerkezet megalkotására. Bútornál azonban a látszólag m é r t a n i pontosságú szerkezet végül vagy teljesen összeomlik (Fokozatok), vagy törést szenved (L'emploi du temps, ' I d ő h a s z n á l a t ' , 1966). Mi m a r a d az irodalmi térből az újregényben? A leírások végtelen sora, oly mértékben, hog\ r ha valaki m e g p r ó b á l n a egy újregényt azzal a szándékkal olvasni, hogy a leírásokat „átugorj a " , a b b a n a meglepetésben lenne része, hogy a regény végére ér anélkül, hogy bármi „érdemleges" t ö r t é n n é k . O Az újregény a hetvenes évekre új a r c u l a t o t m u t a t . Egyrészt s p o n t á n módon kiválnak táborából azok az írók, akik az i m m á r k ö n y v t á r n y i kritika, értékelés, osztályozás a l a p j á n nem éreznek, n e m is vállalnak közösséget RobbeGrillet esztétikai nézeteivel. E z a kiválás a h a t v a n a s évek során egyszerűen végbemegy azáltal, hogy az újregényhez csak

j á b a n m e g t a l á l h a t ó a h a g y o m á n y o s regényben. Mégis lényeges különbség van a h a g y o m á n y o s , a modern és az újregény időfelfogása között. Az a l a p v e t ő változás akkor következik be, a m i k o r központi problém á v á válik a kronológia teljes felbomlása, amely a m e g m é r t vagy megmérhető objektív idő helyére a bergsoni ,,durée réelle" s u b j e k t i v i t á s á t helyezi. Balzacnál vagy Shakespeare-nél a s z u b j e k t í v idő épp az objektívvel szembeállítva, különleges lelkiállapotot, v á g y a t , rendkívüli pillanatot fejezett ki. Proust n y o m á n ez a rendkívüli pill a n a t állandósul, elvesztve ezáltal rendkívüliségét. O Van-e lényeges különbség a modern és az újregény időfelfogása között? E r r e a kérdésre Proust és az újregény egybevetése alapján igenlő választ k a p u n k . Jóllehet a „megtalált i d ő " nem azt jelenti Proustnál, hogy az emlékező hős az idő k o n t i n u i t á s á t találja meg, u g y a n a k k o r a z t sem jelentheti, hogy Proust t a g a d n á az idő k o n t i n u i t á s á t . 0 v o l t a k é p p e n csak az emlékezés jellegéről vall, a m i k o r Marcel m ú l t j á t megszakításokkal idézi fel a különleges pillanatok révén. Az idő k o n t i n u i t á s á n a k t a gadása o t t kezdődik, a m i k o r nemcsak a hős l á t j a lehetetlennek egész m ú l t j a folyamatos felidézését, de m a g a az író is lemond arról, hogy végül is teljes képet k a p j o n az olvasó pl. a hős m ú l t j á r ó l . S ezt l á t j u k az újregényben. Cl. Simon eleve lemond az emlékképek teljes felidézéséről, s éppen azért, m e r t az idő k o n t i n u i t á s á t , m a g á t a t ö r t é n e l m e t , a n n a k l o g i k á j á t t a g a d j a ; Bútor egyik hőse belehal a b b a a vállalkozásba, hogy az idő egészét r e k o n s t r u á l j a (Degrés, ' F o k o z a t o k ' , 1960), s a m ú l t a t nála mind e n k é p p e n a felejtés fenyegeti. Ez a felejtés lesz a fő t é m á j a Cl. Mauriac Oubli ('Felejtés', 1966) c. regényének is, és Cayrol valamennyi hőse a felejtés áldozata. A felejtés mint t é m a voltaképpen az idő „megtalálás á n a k " lehetetlenségét jelenti, azaz a m ú l t , jelen és jövő ok-okozati összefüggésétől való m e n e k v é s t . U g y a n a k k o r a „ m á s i k " idejének, az emberi k a p c s o l a t o k n a k megtalálásáról is lemond az író. O A kronológia felbomlásának másik m ó d j a az újregényben a múlt és jövő idő teljes száműzése, a jelen idő kizárólagos h a s z n á l a t a . A jelen mint egyedüli idő az „ i t t és m o s t " robbegrillet-i esztétikájából f a k a d , azaz a regény idejét az olvasás idejére a k a r j a leszűkíteni. De a lélektani elemzés sarraute-i módszere is érdektelenné teszi a szereplő m ú l t j á n a k vagy jövőjének b e m u t a t á s á t , hisz a születőben lévő mozzanatok tettenérése csupán a cél. B á r m i legyen is az oka a jelen idő abszolutizálásának, érvényes J . Bloch-

77

T.JJREG ellenes m ű v é s z e t e t . " E z t a vélekedést maguk az írók is megerősítik. Az újregény a nyolcvanas évekre kifulladt, a n n a k ellenére, hogy Cl. Simont 1985-ben Nobel-díjjá] t ü n t e t t é k ki. O Az újregény k r i t i k a i fogadt a t á s a a legváltozatosabb és a legellentmondóbb. FJgyben azonban megegyeznek a kritikák: a szenvedélyes h a n g n e m b e n — legyen az magasztaló vagy elutasító —, ami a legbiztosabb jele a n n a k , hogy jelentős irodalomtörténeti eseményről van szó. Az újregény f o g a d t a t á s á b a n kiemelt helyet foglal el — jelentőségében és a megjelenés i d ő p o n t j á t illetően e g y a r á n t — az Esprit c. folyóirat 1958. július—augusztusi különszáma, a m e l y b e n B. Dort „az e l u t a s í t á s " iskolájának nevezi az ú j r e g é n y t , s a folyóir a t b a n megjelent valamennyi cikk a tagadás oldaláról közelíti meg a „ c s o p o r t " munk á j á t . „ Ú g y véljük, a h a g y o m á n y o s formák m e g t a g a d á s a v a l a m e n n y i művészetben és minden korban az élet jelenlétének legfőbb jelzése a formák terén. D e m a n a p ság a n y u g t a l a n s á g túlnő a jelek megválasztásának szintjén: ezúttal az e m b e r egyf a j t a fogalma, a létező világ m e g r a g a d h a t ó sága kerül a mérleg s e r p e n y ő j é b e " —- írja C. Bourniquel u g y a n e b b e n a k ü l ö n s z á m b a n . Maga B. Dort a hős, a cselekmény, a lélektani analízis elutasítását emeli ki, és megv o n j a az ú j r e g é n y h a t á r a i t , kifogásolva ann a k mesterséges voltát: „ . . .az elutasítás iskolájához t a r t o z ó műveken g y a k r a n meglátszik, hogy l a b o r a t ó r i u m b a n készültek, s ez teszi őket bosszantóvá, u g y a n a k k o r vonzóvá is. Túlságosan s z á n d é k o l t n a k , túl megírtnak h a t n a k . í r ó k még sohasem voltak ennyire bizalmatlanok az ihlettel szemben. még sohasem hangsúlyozták ennyire az írásművészet mesterségbeli o l d a l á t . " Ám maga Dort is ellentmondásosan nyilatkozik u g y a n a n n a k az írónak a megítélésében is. Míg a Cahiers du Sud 1955. júliusi s z á m á b a n „ t ö b b mint s i k e r n e k " nevezi Robbe-Grillet Le Voyeur ('A kéj leső'. 1955) c. m ű v é t , s benne „ ú j irodalmi m ű f a j megt e r e m t é s é t " l á t j a , 1957-ben a Les Temps Modernes júliusi s z á m á b a n „szégyenteljes t o t a l i t a r i z m u s r ó l " , teljes formalizmusról beszél A féltékenység kapcsán. Hasonlóan ellentmondásos P. de Boisdeffre, az ismert irodalomtörténész vélekedése az újregényről. Boisdeffre Robbe-Grillet-t A radírok megjelenése u t á n „a regény Kopernikuszáv á " k i á l t j a ki, m a j d 1967-ben pamfletet ír az újregényről, végül felszólítja az írót, hogy „égesse el m ű v e i t " , h a g y j o n fél a regényírással. Bár ellenszenve túlzásokra készteti, Boisdeffre jól m u t a t rá az újregény korlátaira: „ . . . e g y h i á n y t , visszautasí-

lazább szálakkal fűződő alkotók regényt e c h n i k á j a , írói világa eltávolodik az újregénytől. Ezek az írók a legtöbb esetben sehová sem sorolhatók, m a g á n y o s ö s v é n y t vágnak a k o r t á r s irodalom szinte m á r kiismerhetetlen dzsungelében. E z történik langa, pjo, mogun, edzsin, jadu) művelte. Mindon királytól kap o t t megbízatásának köszönhetően honosít o t t a meg a naplóírás m ű f a j á t a birmán irodalomban. A második, az 1852-ben lez a j l o t t a n g o l — b u r m a i h á b o r ú t követően az uralkodó főminisztere ként ő vezette az angliai tárgyalással megbízott diplomáciai küldöttséget. A küldöttség t á r g y a l t Olaszo.-ban és Franciao.-ban, L o n d o n b a n pedig találkozott Viktória királynővel is. Erről az utazásról számolt be a Lan-dan Thve Nezin Hmat-tan ("Londoni útinapló') és Pe-rit Thve Ne-zin Hmat-tan ('Párizsi útinapló') c. írásaiban. A r i t m i k u s prózában írt utinaplóban n a p o n t a készített feljegyzéseket mindarról, a m i t l á t o t t , olvasott, hallott, valamint a R ó m á b a n , P á r i z s b a n és Lond o n b a n f o l y t a t o t t tárgyalásairól. Művei közül különösen népszerű volt az 1858-ban vagy 1860-ban írt Nejmi-jagan c. szatirikus alkotása, E k ö l t e m é n y az 541. dzsátakán alapszik, de ironikus hangvétellel t á r g y a l j a azt az etikai kérdést, hogy a főhős, Nejmi uralkodó, megérdemelten részesülhetett-e az istenek felhő-birodalmában a fantasztikus k a l a n d o k b a n . O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in Burmese L i t e r a t u r e (New Orient, 1961); K . W h i t b r e a d : An I n t r o d u c tion to B u r m e s e Language a n d L i t e r a t u r e (NOAG, 1969); J u . M. Oszipov: L i t y e r a t u r i

U Kho (19. sz.): b i r m á n (Burma) színműíró. Munkássága a 19. sz. utolsó negyedére, a b i r m á n színművészet klasszikus k o r á t felv á l t ó dekadens szakaszra esett. A színpad o t e k k o r a két klasszikus szerző, U Kjin U és Ponnja, U u t á n z ó i uralták. Az angol uralom alá került Alsó-Burmában m i n t e g y 20 szerző versengett -+pjazat d a r a b o k k a l a szórakozást igénylő közönség kegyeiért. Ezek a döntően h i v a t á s o s színészekből lett szerzők szakítva a klasszikusok felfogásával ének- és t á n c b e t é t e k k e l tűzdelték tele a d a r a b o k a t . A népes szerzőgárdából U K h o bizonyult az egyik legtehetségesebbnek. Munkássága idején az angolok meghonosít o t t á k az olcsó lap- és k ö n y v n y o m t a t á s t , s a n y o m d a t u l a j d o n o s o k t ö b b ezer p é l d á n y ban jelentették meg a színdarabokat. U K h o Mahajanaka hercegről írt Mahajanaka-pjazat c. népszerű színdarabja volt az első, amely 1872-ben (más adatok szerint 1875-ben) megjelent nyomtatásban. Egyetlen f e n n m a r a d t p é l d á n y á t L o n d o n ban a British Múzeum k ö n y v t á r á b a n őrzik. E b b e n az 539. dzsátakát dolgozta fel színpadi előadásra Tvinthin Taikvun 1806-ban írt —>pjo m ű f a j ú m u n k á j á b ó l . O írod.: 1). B e c k o v a — J . Becka: H a t s z á z h a r m i n c e g y n a p B u r m á b a n (1969); K. W h i t b r e a d : An I n t r o d u c t i o n to Burmese Language a n d L i t e r a t u r e (NOAG, 1969); Maung H t i n Aung: Burmese D r a m a (1973).Bögös László U Kin U (Sinbonge, 19. sz.): birmán (Burma) színműíró, költő. Eletéről és d a r a b j a i keletkezési idejéről szinte semmi a d a t sem 86

UKIYO Ukiyo monogatari: -*Asai

m a r a d t fenn. Csak annyi bizonyos, hogy műveit 1819 és 1853 k ö z ö t t írta, a fővárosban t e v é k e n y k e d e t t , s amikor a b b a h a g y t a írói munkásságát, visszavonult szülővárosába. Jól ismerte a páli és a burmai irodalmat, valamint a thaiföldi udvari d r á m á t . írói p á l y a f u t á s a kezdetén d a l o k a t írt, m a j d különböző t á r s u l a t o k d r a m a t u r g j a k é n t műk ö d ö t t . Egyes feltevések szerint d a r a b j a i nak csak a v á z l a t á t készítette el előre, s a maga rendezte d a r a b o k a t csak előadásuk u t á n írta le. Színműveit áz 1824-es első angol—burmai háború u t á n írta, s 1837től, Bazsido király halálát követően m á r csak verselt. Drámaírói m u n k á s s á g á t a királyi u d v a r is elismerte és nemesi ranggal j u t a l m a z t a . Számos színműve és dala közül csupán n é h á n y m a r a d t fenn. Mindon király (ur.: 1853—1878) egyik minisztere összeállította művei jegyzékét, s a b b a n három d a l g y ű j t e m é n y t és h a t színművet sorolt fel. A színművekből csupán h á r o m m a r a d t fenn. O A b u r m a i színjátszás mestere a népi nibhatkin j á t é k és az udvari d r á m a , a —*•maudviz szintéziseként —>•pjazat néven új m ű f a j t t e r e m t e t t . A b u r m a i színműfajok közül ez a minimális zenei kíséretű, jelenetekre osztott d r á m a i elbeszélés áll a legközelebb az európai d r á m á h o z . O Vejthandaja és Maho c. első két színművének t é m á j á t Obata, U dzsátakáiból merítette. Maho c. színművében a két főhős — Maho és K e j v a t - jellemábrázolására helyezte a hangsúlyt, s ennek érdekében sűrítette a dzsátaka cselekményeket. E d a r a b j á t még nem szabdalta jelenetekre. Dejveganben (ua.) c. színművének t é m á j á t — noha a t ö r t é n e t a b u d d h i s t a mitológia f a n t a s z t i k u s világában játszódik — nem a dzsátakából merít e t t e . R e m e k m ű v é n e k Perpehin (ua.) c. dar a b j á t t a r t j á k . T é m á j a a trónörökös kiválasztása. Az idős király, mielőtt a világi életből visszavonulna a b u d d h i s t a kolostorba, u t ó d j a kijelölésén töpreng: három fia közül kell választania. Legidősebb és legfiat a l a b b fia első, középső fia, Perpehin pedig második feleségétől született. A király Perpehin születésekor azt ígérte a n y j á n a k , hogy r á h a g y j a a t r ó n t . Az uralkodójelölt azonban d u r v a , mulatozó ifjú volt, s ezért a k o r m á n y és a nép ellenezte trónralépését. A király legidősebb fiát, Zejethint t e t t e meg u t ó d j á n a k ; Perpehin megpróbálja féltestvérét elűzni a trónról. E d a r a b b a n nemcsak a jellemábrázolás, h a n e m a t ö r t é n e t szerkesztése és a d r á m a i helyzetek komponálása is mesteri. O írod.: Maung H t i n Aung: Burmese D r a m a (1947). Bögös

Ryöi

ukiyo-zöshi; ukijo-dzósi kana-zöshi u t á n kana-zöshin a k nevezték; az ukiyo-zöshi megjelölés csak az 1700-as évek elején született, de ekkor még csak a köshokubon (köshuku mono, 'erotikus k ö n y v ' ) értelmében használt á k , s a Meiji-kortól lett a k a m i g a t a i chömw-irodalom összefoglaló neve. O A buddhista múlandóság-szemléleten alapuló középkori ukiyo ('szenvedések világa') fogalm a az ú j k o r b a n beköszöntő s z a b a d a b b világot és békét élvezni a k a r ó nép igényeihez a l k a l m a z k o d v a ú j értelmezést k a p o t t , az élvezetek, különösen az érzéki élvezetek vil á g á t jelentette. A helyszín á l t a l á b a n a kurtizánnegyed, a színházak világa, a tényleges gazdasági h a t a l m a t a kezükben t a r t ó chöninok (városlakó kereskedők, iparosok) m u l a t s á g a i n a k fő színhelyei. Az ukiyozöshi k fő t é m á j a a szerelmi, érzéki t ö r t é n e t , szereplői a chöninok mellett a k u r t i z á n o k . Stílusa, hasonlóan a felvilágosító, didaktikus jellegű kana-zöshihoz, realista, s az eleg á n s és köznapi nyelvezetet vegyíti. Túlsúlyban v a n n a k a chönin-monok (chöninokról szóló ukiyo-zöshik), de t a l á l u n k köztük szamurájok életéről szóló buke-monok&t, kís é r t e t t ö r t é n e t e k e t , azaz kaii-shösetsukat,, botrányokról, perekről szóló saiban-monok a t , klasszikus m ű v e k , színdarabok korabeli chöninok életére a d a p t á l t regényes vált o z a t a i t , a denki-shösetsuk&t, sőt bizonyos értelemben ide t a r t o z n a k a korabeli földrajzi leírások, szótárak, és esszék is. O Az ukiyo-zöshi jellegzetes elemei m á r mind m e g t a l á l h a t ó k Ihara Saikaku műveiben. A halálát k ö v e t ő években számos u t á n z ó j a a k a d t , t ö b b n y i r e Ihara m ű v e i t plagizálták, de például Yashoku J i b u n k ö n n y e d , rövid erotikus történeteivel friss szellemet hozott a m ű f a j b a . Az Ihara Saikaku halála utáni időszak két kiemelkedő írója Nishizawa Ippü és Miyako no Nishiki. Nishizawa I p p ü , aki később jöruri szerző lett, r o m a n t i k u s , regényes stílusban írt az általa elindított hon'an-shösetsu ('adaptáció-regény') műfaj á b a n . Ezek, m i n t például a F ü r y ü ima Heike ('Elegáns mai Heike'), klasszikus m ű v e k adaptációi voltak, de t a r t a l m u k b a n erősen eltértek az eredetitől, a korabeli chö-

László

ukiyo-e: —>japán irodalom 87

UKIYO ninok világába helyezték át a t ö r t é n e t e t . Miyako no Nishiki szintén klasszikus műveket dolgozott fel, a Genji Monogatarit F ü r y ü Genji m o n o g a t a r i ('Elegáns Genji monogatari'), a Kojikit F ü r y ü jindái no maki ('Elegáns fejezetek az istenek korából') c. A Genroku-kor végéig Ihara Saikaku és követői műveinek népszerűsége m i a t t a k ö n y v k i a d á s k ö z p o n t j a Osaka volt, de a Genroku-kor vége felé ismét K y o t ö v e t t e á t a vezető szerepet, a híres k ö n y v k i a d ó és könyvkereskedő, Hachimonjiya J i s h ö révén. Az általa m e g j e l e n t e t e t t m ű v e k e t öszszefoglaló néven hachimonjiyabonnak nevezik. Á Hachimonjiya sikersorozata a k i a d ó írója, Ejima Kiseki Keisei iro jamisen ('A kurtizán szerelmes samiszenje', 1701) c. művével indult, mely kisebb elbeszélések g y ű j t e m é n y e . Ezzel a g y ű j t e m é n n y e l az ukiyo-zöshi ú j v á l t o z a t a született, az ún. shamisen-mono, és sorozatban jelentek meg Ejima, Nishizawa Tppú és mások hasonló művei. Ejima köshokubon művei közül kiemelkedik még a Keisei kintanki ( ' K u r t i z á n ne veszítse el a t ü r e l m é t ' , 1711) c. Ejima Kiseki a hamisen-mono mellett az ú n . katagi-mono (jellemrajz) m e g t e r e m t ő j e is, mely szintén az ukiyo-zöshi egyik v á l f a j a . A Seken m u s u k o katagi ('Világias fiúk jellemr a j z a ' , 1715), a Seken m u s u m e k a t a g i ('Világias lányok j e l l e m r a j z a ' , 1717) és egyéb hasonló stílusú művei rendkívül népszerűvé t e t t é k az Ihara S a i k a k u óta létező t í p u sábrázolást sűrítő katagi-mono m ű f a j á t . A Hachimonjiya kiadó utolsó idejében számos katagi-monot j e l e n t e t e t t meg, ezek a z o n b a n Ejima k a r a k t e r á b r á z o l á s á t ó l eltérően egyre i n k á b b egyes foglalkozások, m i n t például a színész, az orvos, v a g y a t u d ó s h i v a t á s á n a k leírásaivá v á l t a k . Ejima Hachimonjiya J i s h ö v a l e g y ü t t sok jöruri, ill. kabuki regényes a d a p t á c i ó j á t is megjelentette. Az ukiyo-zöshi színvonala azonban egyre lejjebb süllyedt, és Ejima Kiseki és Hachimonjiya J i s h ö halála után a H a c h i m o n j i y a kiadó is h a n y a t l á s n a k indult. 1767-ben á t a d t á k a kiadói jogokat az ösakai Masuya kiadónak, s ezzel az ukiyo-zöshi t ö r t é n e t e is véget é r t . Utolsó képviselője, Tada Nanrei Seken h a h a o y a katagi ('[Világias] A n y á k jellemrajza'), Seken b a k e m o n o katagi ('Szellemek jellemrajza') c. és egyéb műveivel már á t m e n e t e t jelent az E d o kor második felének n a g y m ű f a j a , a —>sharebon, kibyöshi (->kusa-zöshi), —» ninjöbon, -+kokkeibon, -+yomihon összefoglaló elnevezésével gesakun&k nevezett s z ó r a k o z t a t ó elbeszélés felé. O (-+japán irodalmi formák, szórakoztató irodalom, regény) Varrók

Ilona

U Kji T h a v u t h t e (1838 k — 1 8 9 8 k.): birm á n ( B u r m a ) költő. M u n k á s s á g a idején virágzott fel a hangszeres kíséretű, irodalmi műdal. Számos b á j o s d a l t írt lundzsin (nosztalgikus dal) f o r m á b a n . Csaknem egy évszázaddal Padethajasza u t á n ú j í t o t t a fel a falusi népéletet ábrázoló irodalmi dalköltészetet a népdalok m i n t á j á r a . A Thicsin padetha ('Agy és reggeli') c. d a l á b a n például egy falusi reggeli ébredés kellemes hangulat á t írta le. Dalai közül t ö b b e t u t á n z ó j á n a k , U Hszaungnak t u l a j d o n í t o t t a k . O írod.: C. W. D u n n — H l a P e — J . A. S t e w a r t : Count r y Life in Burmese L i t e r a t u r e (Bulletin of the School of Orientál a n d African Studies, 1948); H l a Pe: Burmese P o e t r y (Journal of the B u r m a Research Society, 1971). Bögös László U Kji, V u n Szajedki (1848 k — 1 9 0 8 k.): b i r m á n (Burma) író. A m o d e r n birmán regényirodalom megalapozóinak egyike. Thibo király u d v a r á n a k kishivatalnoka volt. Amikor az angolok 1885-ben meghódították B u r m á t , elvesztette állását, s tehetségét az irodalomnak szentelte. Kezdetben verseket és m ű d a l o k a t írt, ám Hla Dzso első európai jellegű regénye sikerének h a t á s á r a érdeklődése a próza felé f o r d u l t . Már első, Khinbaun juvegyi Maung Hmain ('Maung H m a i n , a rózsaszirom kereskedő', 1905) c. regényével nagy sikert a r a t o t t . Műve a fiatal M a u n g H m a i n kalandjairól szóló elbeszélések sorozata. A főhős egyre-másra házasodik, s feleségeit c s e r b e n h a g y v a odébb áll; a n y o m o k eltüntetésére állandóan megv á l t o z t a t j a a nevét. A regény epizódjai eredetiek, de a m ű a h a g y o m á n y o s b i r m á n b u d d h i s t a irodalomból és folklórból is merít. A főhős neve f o g a l o m m á vált a birmánok körében; a csalókra a Maung H m a i n nevet sütik ma is. (Kodo Hmajng népszerű szatirikus írásait Miszter M a u n g Hmain álnéven írta.) Másik jelentős m u n k á j a a k é t falusi csavargó szatirikus k a l a n d j a i t leíró Szagadaunza szita ('Szagadaun k o r m á n y zó') c. meseregény. Folklór m o t í v u m o k a t dolgozott fel Szejn tale ('A kis birmán') és Lejmavo kotuj vej ('Okos erőfeszítések') c. műveiben is. O írod.: Minn L a t t : Mains t r e a m s in Burmese L i t e r a t u r e (New Orient, 1962); G. P. Popov: B i r m a n s z k a j a lityer a t u r a (1967); J . A. Z a p a d o v a : V Birme bil Don Z s u a n ( L i t y e r a t u r a Vosztoka, 1969); U Thein H a n : A S t u d y of t h e Rise of t h e Burmese Növel (The G u a r d i a n , 1973, 11.). Bögös

László

Ukjinsacse eaftawof inkji apa Szeba pepreszbüterosz panakhóritész imprnüsztérion

UKRAJ i'mpnute etsoop hcn neshai impalphabéta: —> Görög betűk misztériuma, A U Kjo Szhvej; U Kjo Hlaing; Min Kjo (írói n e v e k ) ; ( T a u n g j i , 1933—): b i r m á n ( B u r m a ) író, m ű f o r d í t ó . P á l y a f u t á s a kezdetén t a n í t ó és f o r d í t ó volt, m a j d R a n g u n b a n az I r o d a l m i E g y e t e m m ű f o r d í t ó i t a n székének m u n k a t á r s a l e t t . Az 1960-as é v e k b e n j e l e n t k e z ő t e r m é k e n y novellista m ű v e i b e n az időszerű t á r s a d a l m i kérdéseket f e s z e g e t t e , s kipellengérezte a régi, elav u l t s z o k á s o k h o z r a g a s z k o d ó k a t , így Nauk bava ( ' K ü l ö n f é l e sorsok') c. elbeszélésében a férfiúi e l ő j o g a i n a k m e g t a r t á s á r a t ö r e k v ő főhősét. A Hkalei Pa-gan ( ' P a g a n gyermeke', reg., 1964) az első b i r m á n királyság, a pagani k i r á l y s á g összeomlása idején, a 13. sz.-ban j á t s z ó d i k , a beözönlő m o n g o l hord á k p u s z t í t á s a k o r . A p o l g á r h á b o r ú v a l és nemzetiségi felkelésekkel s ú j t o t t országban az író t ö r t é n e l m i m u n k á i a n e m z e t i konszolidációt, az á l l a m egységének helyreállítását s ü r g e t i k . N a g y sikert a r a t o t t Aphuja go mji-thu anet hszotham ('Aki a f e h é r e t egyszer f e k e t é n e k f e s t e t t e ' . 1976) c. elbeszéléss o r o z a t á v a l , a m e l y egy j a v í t ó i n t é z e t i fiúról szól. E m u n k á j a a b b a n az i d ő b e n jelent meg, a m i k o r a k o r m á n y a fiatalkorú bűnözés megfékezésére, a k á b í t ó s z e r f o g y a s z t á s v i s s z a s z o r í t á s á r a t ö r e k e d e t t . Még a sorozat megjelenése é v é b e n , 1976-ban e l n y e r t e a nemzeti i r o d a l m i d í j a t , m e l y e t először 1969-ben k a p o t t m e g m ű f o r d í t ó i m u n k á s ságáért. B i r m á n n y e l v r e ü l t e t t e á t H a r r i e t Beecher Stowe, M. Gorkij, G. B. Shaw és Flaubert m ű v e i t . S z á m o t t e v ő i r o d a l o m t u d o m á n y i t e v é k e n y s é g e is: í r ó t á r s á v a l , N a t Nveve 1 közösen í r t a meg a Mjan-ma thadin za ('A b i r m á n p r ó z a ú t m u t a t ó j a ' ) c. összefoglalót, s e g y i k m u n k a t á r s a v o l t a t ö b b k ö t e t e s Mjan-ma szahszo ( ' B i r m á n I r o d a l m i Szótár') c. l e x i k o n n a k . O F ő b b m ű v e i még: Maung Kjo hnen ( ' M a u n g K j ó n a k h í v j á k ' , elb.-ek, 1960); Phon Najna ( ' N e m leszünk r a b s z o l g a n ő k ' , reg., 1963); Nji-ako mathi tathi ('Az idővel e g y ü t t ' , elb.-ek, 1970). O írod.: Denise B e r n o l t : L i t t é r a t u r e b i r m a n e contemporaine (Littérature contemporaine de l'Asie d u S u d - E s t , 1974); A n n a J . Allot: T h e S h o r t S t o r y in B u r m a ( D a v i d s o n Cordell: T h e S h o r t Story in S o u t h E a s t Asia, 1982); J . A. Z a p a d o v a : L u c s szolnca (1984). Bögös László Ukoli, Neville Mene ( W a r r i , Nigéria, 1940—): a n g o l n y e l v e n a l k o t ó nigériai író, publicista. A N s u k k a i E g y e t e m e n m á r hallg a t ó k o r á b a n s z e r k e s z t e t t e az 1960-as évek első felétől a The Record c. d i á k l a p o t . Ké89

s ő b b a Notesfor Teachers s z a k l a p szerkeszt ő j e l e t t . O í r á s a i b a n k ö r n y e z e t é n e k hagyományaira, a népköltészetre, mítoszokr a , l e g e n d á k r a t á m a s z k o d i k . Védelmezi az a f r i k a i népek k u l t ú r á i n a k é r t é k e i t , d e t ú l h a l a d o t t , b a b o n á s elemeikkel t u d a t o s a n s z e m b e f o r d u l : a Twins of the Rain Forest ('Az esőerdők ikrei', 1966) c. r e g é n y é b e n t a n u l s á g o s k e r e t t ö r t é n e t b e á g y a z v a v e t i el az ikercsecsemők e l p u s z t í t á s á n a k hiedelm e k e n alapuló s z o k á s á t . O F ő b b m ű v e m é g : Home to the river ( ' H a z a a f o l y ó h o z ' , d r á m a , 1975). Füssi-Nagy Géza U k r a j i n a { ' U k r a j n a ' ) : 1. U k r á n t ö r t é n e l m i , néprajzi és i r o d a l m i f o l y ó i r a t . A liber á l i s i r á n y u l t s á g ú h a v i l a p o t 1907-ben K i j e v b e n a d t á k ki a Kijevszkaja sztár ina c. o r o s z nyelvű f o l y ó i r a t u k r á n n y e l v ű f o l y t a t á s a k é n t . Hasábjain irodalommal, színházzal foglalkozó s z í n v o n a l a s t a n u l m á n y o k jel e n t e k meg, és e m e l l e t t a p e r i o d i k u s k i a d v á n y o k szemléje is helyet k a p o t t . 2. H á r o m h a v o n t a megjelenő t u d o m á n y o s folyói r a t , az Ukrajinszke Naukove Tovarisztvo ( ' U k r á n T u d o m á n y o s Társaság') lapja, m e l y 1908 és 1913 k ö z ö t t jelent m e g . 3. T ö r t é n e l m i , n é p r a j z i és szépirodalmi f o l y ó i r a t , melyet 1914-ben, m a j d 1917—1918b a n a d t á k ki K i j e v b e n , u k r á n n y e l v e n . H a s á b j a i n olyan t u d ó s o k p u b l i k á l t a k , mint. 0 . Sahmatov, F. Korscs, I. Franko, V. Peretc, 0. Levickij, M. Voznyak, v a l a m i n t o l y a n j ö v e n d ő t u d ó s o k j e l e n t e t t é k meg recenzióik a t , m i n t 0 . Bileckij, M. Hudzij, Sz. Maszlov. A folyóirat k é t é v f o l y a m a ( 1 9 1 5 — 1916) Ukrajinszkij naukoinj zbornyik ( ' U k r á n t u d o m á n y o s g y ű j t e m é n y ' ) c. oroszul jelent meg M o s z k v á b a n , é v k ö n y v k é n t . 4. Az U k r á n T u d o m á n y o s A k a d é m i a t ö r t é n e ti s z e k c i ó j á n a k t u d o m á n y o s f o l y ó i r a t a . A h á r o m h a v o n t a megjelenő orgánumban a m e l y e t K i j e v b e n a d t a k ki 1924 és 1932 k ö z ö t t — az u k r á n i r o d a l o m t ö r t é n e t a r c h í v anyagai, dokumentumai láttak napvilágot. T ö b b t a n u l m á n y f o g l a l k o z o t t T. Sevcsenko, M. L . Drahomanov, M. A. Makszimovics és 1. Franko m u n k á s s á g á v a l , k ü l ö n ö s e n p e d i g a K e l e t - és N y u g a t - U k r a j n a k ö z ö t t i k u l t u r á l i s és irodalmi k a p c s o l a t o k k a l . 5. U k r á n t á r s a d a l m i — p o l i t i k a i ós irodalmi művészeti képes f o l y ó i r a t . 1941-től jelent m e g K i j e v b e n . A h á b o r ú kezdetéig h á r o m szám a j e l e n t meg, e k k o r t ó l s z ü n e t e l t e t t é k , m a j d 1943-ban ú j r a i n d u l t havi f o l y ó i r a t k é n t , 1955-től k é t h e t e n k é n t , 1963-tól hetil a p k é n t , m a k é t h e t e n k é n t jelenik m e g 8 4 5 0 0 példányban; kiterjedt olvasóközönséggel rendelkezik; főszerkesztője M. A. Mihajlenko. 1970-től n e g y e d é v e n k é n t a n -

UKRAJ gólul is k i a d j á k . R ö v i d novellákat, irodalmi k a r c o l a t o k a t és riportokat is közöl. Kovács Oxána Ukrajinec ( u k r á n ' u k r a j n a i ' ) : u k r á n almanach, amely t ö b b ukrán író irodalmi és történelmi t á r g y ú írását t a r t a l m a z z a . K é t száma jelent meg 1859-ben és 1864-ben. A g y ű j t e m é n y t M. Malcszimovics a d t a közre. A történelemmel foglalkozó írások között M. Makszimovics: Necsto o zemlje kijevszkoj ('Egy s más a kijevi föld történetéből') c. t a n u l m á n y a is szerepel. Kovács Oxána Ukrajinka, Lesz ja (írói név); Larisza Petrivna Koszacs-Kvitka (családi név); (Novohrad-Volinszkij, 1871. febr. 25.—Szurami, Grúzia, 1913. aug. 1.): ukrán költőnő, írónő, d r á m a í r ó . Nemesi családból származott. É d e s a n y j a , Olena Pcsilka u k r á n írónő, nővére Marija Drahomanova. A kiváló tehetségű Leszja m á r fiatalon t ö b b nyelvet ismert, világirodalmi és művészeti tanulm á n y o k a t f o l y t a t o t t . Az 1890-es évek második felében k a p c s o l a t b a került a cárizmus ellen fellépő szociáldemokrata szervezetekkel és m a r x i s t a személyiségekkel. 1907-ben, a 2. Állami D u m a megválasztásának idején l e t a r t ó z t a t t á k , a rendőrség külön felügyelet alá helyezte. Gyermekkorától élete végéig tuberkulózisban szenved e t t ; súlyos betegsége arra kényszerítette, hogy életének utolsó éveit délen töltse a K r í m b e n , G r ú z i á b a n , Olaszo.-ban, Egyipt o m b a n . O Első versét 9 évesen írta. 1884ben a Zorja c. lvovi folyóirat közölte Konvalija ('Gyöngyvirág') és Szopho c. verseit. 1888-tól rendszeresen publikált u k r á n folyóiratokban. 19 évesen s a j á t testvérei szám á r a megírta a Sztarodavna isztorija szhidnih narogyiv ('A keleti nemzetek régi története') c. m ű v e t . O Egész é l e t m ű v é t a forradalmi d e m o k r a t a irányultság jellemzi. Költészetében u r a l k o d ó a politikai líra, amely a h u m a n i z m u s és az életigenlés pátoszával teli. 1893-ban L v o v b a n jelent meg Na krilah piszeny ('Dalok szárnyán') c. első verseskötete, mely t a r t a l m a z z a az ú j a b b a n az iskolai s z ö v e g g y ű j t e m é n y e k b e is felvett, a forradalmi harc iránti lelkesedéssel és patrióta m o t í v u m o k k a l átszőtt Contra spem sperol ( ' R e m é n y t e l e n ü l reménykedem') és Doszvitnyi vohnyi ('Virradat előtti fények') c. verseit. Ugyancsak L v o v b a n 1899-ben jelent meg második kötete, a Dumi i mriji ('Gondolatok és álmok'), amelyben a forradalmi g o n d o l a t leginkább a Nyevilnyicsi pisznyi ("Rabszolgák dalai') c. ciklusban nyer kifejezést. H a r m a d i k verseskötete, a Vidhuki ('Visszhangok') 1902-ben jelent

meg. I n t i m költészetében s a j á t betegsége m i a t t i lelkitusáját jeleníti meg. O Az 1900as évek közepétől a d r a m a t u r g i a felé fordult, és rövid idő a l a t t 20 d r á m á t írt. E l s ő d r á m á j a , a fílakitna trojanda ('A kék rózsa') 1908-ban l á t o t t napvilágot. Mint a n a g y elődök (T. Sevcsen/co, I. Franko), ő is a d r á m a i elbeszélés m ű f a j á h o z fordult, felh a s z n á l v a a világirodalmi t é m á k a t , m i n t á k a t (Vavilonszkij polon: 1910: Nád M., A babiloni fogság, Magyar í r á s , 1923, 5.; Na rujinah, 'Romokon') d r á m a i költeményeiben. Legismertebb d r á m a i költeményei (Oszinnya kazka, 'Őszi mese'; Kasszandra, ua.; Vpuscsi, ' V a d o n b a n ' ) közül legjelentősebb a Liszova pisznya (1912: Kovács Z., Erdei dal, 1973) c. t ü n d é r j á t é k , a m e l y n e k m o t í v u m a i b ó l balett (M. Szkorulszkij zenéjére), o p e r a (V. Kirejko zenéjére), m a j d k é t szer (1961-ben és 1981-ben) film is készült. E b b e n az emberiesség és a természet k a p csolatát, összefüggéseit ábrázolta. H í r e s még a Kaminnij hoszpodar ('A kőfejedelem') c. d r á m á j a . Utolsó drámai költeménye, az Orhija ('Orgia', 1913) a n a g y h a t a l mi sovinizmus féktelensége ellen i r á n y u l . O P r ó z a í r ó k é n t novelláiban és elbeszéléseiben realista stílusban f e s t e t t e meg a nemzeti létet, a nemzeti ébredés f o l y a m a t á t , a szociális e l l e n t m o n d á s o k a t , az uralkodó rétegek lelketlenségét: Nad morjem ('A t e n g e r f ö l ö t t ' , 1898); Druzsba ('Barátság', 1905); Osibka ('Hiba', 1906). O Publicisztikájában a cárizmus ellen l é p e t t fel, és az u k r á n klerikalizmust és nacionalizmust o s t o r o z t a (Holosz odnyijeji roszijszkoji uvjaznenoji, ' E g y bebörtönzött orosz nő hangja'; Bezpardonnij patriotizm, 'Könyörtelen p a t r i o t i z m u s ' ) . A m u n k á s o k n a k a felszabadító h a r c b a n játszandó f o n t o s szerepét h a n g s ú l y o z t a (Ne lak tiji vorohi, jak dobriji ljudi, ' N e m a n n y i r a ezek az ellenségek, mint ink á b b a jó emberek'). A Zsizny c. p é t e r v á r i lap m u n k a t á r s a volt, a h o v á világirodalmi t é m á j ú irodalomkritikai cikkeket is írt. O Már 13 éves korától f o r d í t o t t ; az orosz, a n é m e t , a francia, a lengyel és az ókori görög irodalom legjobbjait: Gogol, Turgenyev, Heine, G. Hauptmann, V. Hugó, Byron, Mickiewicz, Maria Konopnicka, Maeterlinck és Homérosz m ű v e i t , valamint óind e p o s z o k a t ültetett á t u k r á n r a . O I r o d a l m i —esztétikai nézeteire n a g y hatással volt M. Drahomanov. A legkülönfélébb t e r ü l e t e k e n és m ű f a j o k b a n a l k o t o t t : volt költő, d r á m a író, író, fordító, publicista, irodalomkritikus. n é p r a j z t u d ó s . F é r j e , F. V. Kvitka n é p r a j z k u t a t ó és zenetudós segítségével n é p költészeti gyűjtéseket és lejegyzéseket is v é g z e t t . O Számos m ú z e u m o t neveztek el

UKRAJ színezetűnek k i á l t o t t á k ki. A cári k o r m á n y e l n y o m á s a k ö v e t k e z t é b e n szűnt meg. Kovács Oxána

róla; irodalmi m ű v e k b e n örökítették meg a l a k j á t , m i n t pl. J . Scserbak: Szpogyivatisz! ('Reménykedj!') c. színművében. 1972ben nevével fémjelzett u k r á n irodalmi d í j a t a l a p í t o t t a k , melyet a legjobb gyermek- és ifjúsági irodalmi m ű n e k ítélnek oda. O A Béke Világtanács h a t á r o z a t a alapján 1971ben szerte a világon megünnepelték születésének 100. é v f o r d u l ó j á t , m i n t olyan alkotóét, akinek m u n k á s s á g a a 20. sz. elejének l í r á j á b a n és d r á m a i r o d a l m á b a n kiemelkedő helyet foglal el. O G y ű j t , kiad.: Tvori 1 —5. ('Művei', 1—5. köt., 1951—1956); Tvori 1 10. ('Művei', 1—10. köt., 1963— 1965); Zibrannya tvoriv 1—12. ('Összegyűjt ö t t művei', 1—12. köt., 1975^-1979). O Magyarul még: 1 elb. (Grigássy Éva, Ukrán elbeszélők, anto., 1968); 13 vers (Weöres S., Károlyi A m y , Szedő D., Ukrán költők, anto., 1971); Ut a tengerhez (vál. versek. Karig Sára, Gergely Ágnes, Grigássy Éva stb., 1971); 13 vers (Radó Gy., Alf, 1972, 1.); 10 vers (Károlyi Á m y , Vonzások és viszonzások, anto., 1975); 2 vers (Weöres S., Egybeg y ű j t ö t t műfordítások, 1976); 6 vers (Tandori D., Föld és v a d o n , 1978): 1 vers (Képes G., Ú j T ü k ö r , 1980, szept. 28.). O írod.: I. P. H o l o v a h a : Szuszpilno—politicsnyi i filoszofszki pohljadi Leszji U k r a j i n k i (1953); I. F r a n k o : Leszja U k r a j i n k a (1955); 0 . Babiskin—V. K u r a s o v a : L e s z j a U k r a j i n k a , Z s i t t y a i tvorcsiszty (1955); M. Rilszkij: Lirika Leszji U k r a j i n k i ( L i t e r a t u r a i narodna tvorcsiszty, 1956); I . M. Kulikov: Leszja U k r a j i n k a (1962); A. K a s z p r u k : Leszja Ukr a j i n k a (1963); Sz. Sahovszkij: Leszja Ukr a j i n k a (1971); n. n.: Leszja U k r a j i n k a . Dok u m e n t i i materijali (1971); n. n.: Szpohadi pro Leszju U k r a j i n k u (1971); Karig Sára: Leszja U k r a j i n k a (Nagyv, 1971. 3.); R a d ó Gy.: Leszja U k r a j i n k a 1871 1913 (Alf, 1972, 1.); L. Miscsenko: Politicsna poezija Leszji U k r a j i n k i (1974). Kovács Oxána

Ukrainszkij zsurnal (orosz 'ukrán folyóir a t ' ) : orosz nyelvű, u k r á n t e m a t i k á j ú irodalmi—művészeti, t u d o m á n y o s és t á r s a dalmi—politikai folyóirat. 1824—1825-ben H a r k o v b a n jelent meg A. Szklabovszkij szerkesztésében, h a v o n t a két a l k a l o m m a l . U k r a j n a történelmével, k u l t ú r á j á v a l , népr a j z á v a l foglalkozó írásoknak, v a l a m i n t az akkori t u d o m á n y helyzetével k a p c s o l a t o s cikkeknek a d o t t helyet. Emellett közölte V. F . Rajevszkij d e k a b r i s t a költő verseit, K . F . Rilejev t ö r t é n e l m i énekeit, v a l a m i n t I. G. Kulzsinszkij cikkét a kisorosz ( u k r á n ) költészet történetéről és jellemzőiről, ami az első kísérlet volt az u k r á n irodalom tud o m á n y o s leírására. O A lap h i v a t a l o s körök n y o m á s á r a időnként konzervatív, sőt reakciós véleményeknek is hangot a d o t t , 1825-ben, a d e k a b r i s t a felkelés leverése u t á n a folyóirat megszűnt. Kovács Oxána Ukrajinszka Hata ( u k r á n ' u k r á n par a s z t h á z ' ) : ukrán szépirodalmi, kritikai és publicisztikai folyóirat, amely 1909 és 1914 k ö z ö t t Kijevben jelent meg. N a c i o n a l i s t a i r á n y z a t ú , némileg dekadens színezetű fol y ó i r a t volt, a m e l y b e n főként a szimbolista írók és költők művei l á t t a k n a p v i l á g o t (M. F iljanszkij, V. Pacsovszkij, G. Csu-prinka, P . Karmanszkij). F o n t o s szerepe volt a fol y ó i r a t b a n M. Jevsan és M. Szribljanszkij irodalomkritikai írásainak, a m e l y e k b e n az i n d i v i d u a l i z m u s eszméit, n i e t z s c h e á n u s g o n d o l a t o k a t f e j t e t t e k ki. N a g y h a t á s a volt A. Tovkacsevszkij és mások nacionalist a i r á n y z a t ú . p u b l i c i s z t i k á j á n a k . A lap közölte a m á r klasszikussá vált Olha Kobilanszka műveit, P. Ticsina és M. Rilszkij korai költeményeit, v a l a m i n t M. Voronij cikkeit is. Scher Vera

Ukrainszkaja zsizny (orosz ' u k r á n élet'): orosz nyelvű u k r á n kulturális, társadalmi és irodalmi folyóirat. A liberális d e m o k r a t a irányzat o r g á n u m a volt; 1912 és 1917 között a d t á k ki Moszkvában. Ukrán írók munkásságáról szóló cikkeket, az ukrán sajtóról szóló szemléket a d o t t közre. Helyet k a p t a k benne A. V. Lunacsarszlcij és M. Gorkij cikkei is, többek között Gorkijnak az orosz értelmiségről és a nemzeti kérdésekről szóló t a n u l m á n y a , melyben Oroszo. és U k r a j n a d e m o k r a t i k u s erőinek egyesítésére szólított fel. O A szerkesztőségi cikkek és u k r á n publicisták hozzászólásai U k r a j n a nemzeti k u l t ú r p r o g r a m j á é r t szálltak síkra, ezért a lapot nacionalista

Ukrajinszkij Almanah ( u k r á n u k r á n alm a n a c h ' ) : az első u k r á n évkönyv, a m e l y 1831-ben jelent meg H a r k o v b a n I . Szreznyevszkij és I. Roszkovsenko kiadásában, t ö b b harkovi r o m a n t i k u s ukrán költő közreműködésével. T u d o m á n y o s és irodalomkritikai cikkeken kívül népköltészeti m ű v e k e t , L. Borovikovszkij, E. Hrebinka, 0 . Spihockij verseit és balladáit, valamint Puskin és A. Mickiewicz műveinek u k r á n fordításait a d t a közre. Részleteket közölt H. F. Kvitka Osznovjanenko prózai műveiből is. Scher Vera; Ukrajinszkij szbornik ( ' u k r á n g y ű j t e m é n y ' ) : 1838-ban és 1841-ben m e g j e l e n t 91

UKRAJ ('A K a m j a n e c - S z t r u m i l i n s z k i evangélium') 1411-ből származik. O A 16—17. sz.-ban az u k r á n irodalmi nyelvnek két v á l t o z a t a a l a k u l t ki: az egyházi szláv és az óorosz irodalmi nyelv keveredéséből létrejött ún. szláv-orosz nyelv, melyet az egyházi—vallásos irodalomban h a s z n á l t a k , s a — f ő k é n t a k ü l ö n b ö z ő reformációs mozgalmak h a t á s á r a — népi elemeket is m a g á b a olvasztó ó u k r á n irodalmi nyelv, melyet a különféle ü g y i r a t o k b a n , helyi jellegű k i a d v á n y o k ban, v i t a i r a t o k b a n , é v k ö n y v e k b e n , krónik á k b a n alkalmaztak. O A 1 7. sz.-ra megértek az u k r á n irodalmi nyelv normalizálásának és kodifikálásának feltételei, különösen az 1632-ben alapított kijevi Mohila iskola, k é s ő b b akadémia m i n t a kelet-európai m ű veltség egyik legkiemelkedőbb k ö z p o n t j á n a k működésével. E z t a f o l y a m a t o t megs z a k í t o t t a U k r a j n á n a k Oroszo.-hoz való csatolása (1654), m i u t á n rendeletekkel korl á t o z t á k és tiltották az u k r á n nyelv használ a t á t . E z az állapot kisebb megszakításokkal 1917-ig t a r t o t t . E n n e k ellenére az ukrán irodalmi nyelv a nemzeti megújulási m o z g a l m a k idején, a kelet-európai irodalmi nyelvek (belorusz, litván, lett, bolgár, szlovák) létrejöttének 2. h u l l á m á b a n , t e h á t 40—50 év késéssel kialakult. I. Frankónak még a 20. sz. elején is harcolnia kellett az egységes és szabályozott irodalmi nyelvért. Az u k r á n irodalmi nyelvnek t e h á t k e t t ő s h a r c o t kellett folytatnia: az orosszal szemben f e n n m a r a d á s á é r t , az egyházi szlávval s z e m b e n életképességéért. Ez a kettősség az irodalmi formák terén is érvényesül: míg az u k r á n műköltészetben a verses f o r m a csak a 16. sz.-ban jelenik meg, addig a népköltészetben nemcsak hogy m á r századokkal előbb léteztek verses m ű f a j o k (a keleti szláv folklór formák, ill. ezek ukrán változatai v a g y ukrán elnevezései: —•dumi, -»kolomijka, vertep). h a n e m bizonyos kezdetleges műfaji hierarchia elemeiről is beszélhetünk (a prózában pl.: poveszty — szlovo, szkazanyije — szkaz). O Az u k r á n népköltészetről, s általában az ukrán irodalmi f o r m á k r ó l ugyanaz m o n d h a t ó , ami az orosz irodalmi formákról. A két nyelv azonos rendszere és hasonlósága m i a t t az orosz p o é t i k a elméletének kidolgozása Lomonoszov, Tregyiakovszkij és mások m u n k á s s á g á b a n egyúttal az u k r á n poétika megter e m t é s é t is jelentette. Az u k r á n irodalom első versrendszere a szillabikus (a verssorok azonos szótagszámán alapuló; -úszótagszámláló verselés) rendszer volt, a m e l y e t Szimeon Polockij h o n o s í t o t t meg. valószínűleg lengyel m i n t á r a . Az u k r á n nyelv természetével ellenkező szillabikus rendszer (a

ukrán é v k ö n y v . I . Szreznyevszkij állította össze az u k r á n népköltészet, k r ó n i k á k , Ukr a j n a t ö r t é n e t é v e l kapcsolatos anyagok, ukrán írók a l k o t á s a i és műveik kritikai elemzésének közzététele céljából. Az első kötet t a r t a l m a z t a I . Kotljarevszkij N a t a l k a P o l t a v k a (ua.) c. színművét, T. Szreznyevszkij előszavával és megjegyzéseivel. Második kötetét M. Scsepkin a d t a ki Gogol támogatásával. I t t j e l e n t meg első ízben I . Kotljarevszkij Moszkalj-csarivnik ('A csodákat művelő k a t o n a ' ) c. színműve. A következő kötethez m á r készen álltak L. Borovikovszkij, J . Hrebinka, H . Kvitka Osznovjanenko, O. Spihockij és m á s ukrán írók és költők művei, de a szerkesztő külföldre t á v o z o t t és az évkönyv m e g s z ű n t . Scher Vera Ukrajinszkij vesztnik { ' u k r á n ú j s á g ' ) : az első uki'án irodalmi—művészeti, t u d o m á nyos és t á r s a d a l m i — p o l i t i k a i lap. 1816 és 1819 között h a v o n t a jelent meg H a r k o v ban E. Filomafitszkij, R. Honorszkij és H. Kvitka Osznovjanenko szerkesztésében. A francia enciklopédisták felvilágosult eszméit, a t e r m é s z e t r e vonatkozó materialista nézeteket t e r j e s z t e t t e , feltárta a jobbágyrendszer b i z o n y o s vonatkozásait, kifejezésre j u t t a t t a r o k o n s z e n v é t a néppel; a nép körében f o l y t a t a n d ó felvilágosító tevékenységnek, v a l a m i n t a nemzeti k u l t ú r a ápolásának szükségességét hirdette. Szorosan k ö t ő d ö t t a h a l a d ó szellemű orosz irodalomhoz. Megjelentek benne t ö b b e k között V. F. Rajevszkij és O. M. Szomov m u n k á i is. A publikációk e g y része ukrán nyelven jelent meg, k ö z t ü k P. Hulak-Artemovszkij híres állatmeséje, a Pan t a s z a b a k a ('Az úr és az eb'). J e l e n t ő s helyet k a p t a k a folyóiratban Voltaire, Rousseau, Milton, Dante és Horatius m ű v e i n e k fordításai is. 1819 végén a l a p o t b e t i l t o t t á k . Kovács Oxána ukrán irodalmi formák: Az u k r á n nyelv az orosszal és a belorusszal e g y ü t t az indoeurópai nyelvcsalád szláv c s o p o r t j á n a k keleti ágát a l k o t j a . Változó szóhangsúlyú nyelv, m a g á n h a n g z ó h o s s z ú s á g és intonáció nélkül. H á r o m n a g y nyelvjárási csoportra oszlik: az északira, a dél-nyugatira és a dél-keletire. Az irodalmi nyelv a l a p j á t a felső-dnyiprói, kijevi-poltavai nyelvjárás képezi. O Az u k r á n nyelv az oroszhoz és a beloruszhoz hasonlóan az óorosz nyelvből jött létre (mely a keleti szláv ősnyelv). Az óorosz írásos emlékekben már a 12. sz.-ban feltűnnek u k r a i n i z m u s o k , a 14—15. sz.-ban pedig m á r önálló, kialakult u k r á n nyelvről beszélhetünk. A legrégibb írásos nyelvemlék, a Kamjanec-Sztrumilinszke evangelije 92

UKRÁN rozsjei Szics létrejöttével a z o n b a n erős folklór-költészet keletkezett, melynek legkiemelkedőbb m ű f a j a a Kijevi R u s z történelmi eposzaival kapcsolatot t a r t ó duma, a történelmi ének, a m i t a kobzosok a d t a k elő. O A h i v a t á s o s irodalom csak a 16—17. sz. fordulóján éledt ú j j á az ún. vitairodalom révén. Ennek keletkezését részben a katolizáló törekvések motiválták. Az 1596-os breszt-litovszki egyházi unióval megalakult a görög k a t o l i k u s (unitus) egyház. A vitairodalom k ö z p o n t j a i az ortodox egyházi közösségek, az ú n . testvériségek Lvovban, Kijevben, Osztrogban t a l á l h a t ó iskolái voltak. A v i t a i r o d a l o m legkiválóbb képviselői: M. Szmotrickij (1572—1633). I. Visenszkij (1550 k.—1620 után), J . Haljatovszkij (?—1688), L. Baranovics (1620— 1694), F. Szafonovics (?- 1676). Egyszerű ukrán köznyelven, lengyelül vagy egyházi szláv nyelven í r o t t műveikben a szerző egyénisége j u t szóhoz, kritikai—ironikus szellem kel életre, s a korabeli valóságból merítő t e m a t i k á j u k közel viszi az irodalm a t az élethez. E vitairodalom rokon a korabeli reneszánsz—humanista és reformációs szellemi mozgalmakkal, melyek lengyel és részben cseh közvetítéssel elérték U k r a j n á t , és a m e l y e k h a t á s á r a a régi u k r á n irodalom bizánci h a g y o m á n y a i h á t t é r b e szorultak. O Az E u r ó p á h o z kötődést erősít e t t e a következő, a 17. sz. közepétől a barokk jegyében formálódó korszak is. A barokk k u l t ú r a összefüggött K i j e v ú j jáéledésével, ami a kozákság harcainak eredménye volt. A B. Hmelnyickij vezette felszabadító háború (1648—1654) eredményeképpen Kijev és az ún. balparti U k r a j n a (a Dnyeper b a l p a r t j á r ó l van szó) egyesült Oroszo.-gal, s l é t r e j ö t t a független, önálló ukrán állam lehetősége. Kulturális téren a legnagyobb e s e m é n y az volt, hogy a jezsuit a m i n t á r a létesített, Mohila metropolitáról elnevezett iskola 1651-ben a k a d é m i á v á alakult. A kijevi Mohila-akadémia lett a barokk irodalom központja, Művelői többnyire professzorok, diákok, egyházi tisztségviselők v o l t a k ; leginkább alkalmi m ű f a j o k b a n , egyházi ünnepségekre, temetésre, esküvőre, születésnapra írt panegirikusokb a n , ó d á k b a n , himnuszokban, epigramm á k b a n és t e r j e n g ő s i s k o l a d r á m á k b a n nyilatkoztak meg. Életidegensége és skolasztikus jellege ellenére is a barokk korszak nagy jelentőségű volt: f o r m a k u l t u s z á v a l fin o m í t o t t a az i r o d a l m a t , és az addigi epika mellett m e g t e r e m t e t t e a másik k é t műnem e t , a lírát és a d r á m á t is az u k r á n irod a l o m b a n . A kijevi Mohila-akadémia, az egyetlen keleti szláv „egyetem" európaizá-

virsiké) nem sokáig élt, f e l v á l t o t t a a szillabotonikus (a verssorok azonos szótagszámán és állandó helyhez k ö t ö t t hangsúlyokon alapuló) versrendszer, mely mind a mai napig alapvető. A szillabotonikus versrendszer segítségével i m i t á l h a t ó az u k r á n b a n az antik időmértékes verselés is. O A 20. sz. elején — f ő k é n t a szimbolizmusra, m a j d az a v a n t g á r d r a jellemzően — kísérleteket tettek a népköltészetben e l t e r j e d t tonikus (a verssorok azonos h a n g s ú l y s z á m á n alapuló) verselés bevezetésére is, n e m sok sikerrel. Ugyancsak e században h o n o s o d o t t meg a szabadvers (diszmetrikus vers — vers libre) is. A rímtelen -+belij sztyih m á r a 18—19. sz.-ban ismert volt. O Az u k r á n nyelv rímgazdagsága átlagosnak m o n d h a t ó . Prozód i á j á t és a népköltés s a j á t o s m ű f a j a i t tekintve a dumi és a kolomijka formáit bizonyos állandó szabályok h a t á r o z z á k meg. Az orosz csasztuska ukrán v á l t o z a t a a csasztyivka, m á s szóval vitrebenyka, dribuska vagy trindicska. A más szláv népeknél is ismeretes karácsonytáji rigmusok ukrán v á l t o z a t a a koljadka. Az e p i k u s népköltési verseket t ö b b n y i r e pengető hangszer kíséretében a b a n d u r i s t á k a d j á k elő. A szpivomovka egy-egy népi t r é f á r a készült rövid, humoros költemény (legismertebbek L. Borovikovszkij, L. Hlibov, J . Hrebinka, és különösen Sz. Rudanszkij szpivomovkái); I. Franko egész kötetet a d o t t ki ilyen címmel. Bojtár Endre—Radó György u k r á n irodalom: A legutóbbi időkig az a felfogás u r a l k o d o t t , hogy az ukrán nép a Kijevi Rusz dezintegrálódása folytán j ö t t létre. Ma az u k r a j n a i történészek körében az a nézet t e r j e d , hogy az u k r á n közösség, ill. az u k r á n nép i n k á b b a p r o t o u k r á n , Dnyeper menti törzsi—nemzeti szövetségek (poijanok, dulebek, tiverecek és mások) integrálódása során alakult ki. Tény, hogy az u k r á n irodalom az egykori Kijevi Ruszban keletkezett óorosz irodalom utóda. Az óorosz irodalom j a v a része m i n d a későbbi ukrán, mind a későbbi orosz irodalom előzménye. A Kijevi Rusz d é l n y u g a t i és nyugati részeinek t ú l n y o m ó többsége, így az ukrán területek is a 14. sz.-ban a L i t v á n Nagyhercegség, m a j d 1569-ben a lengyel —litván közös állam, a Rzeczpospolita uralma alá kerültek. O A Kijevi Rusz széthullása u t á n formálódó u k r á n jellegű írásbeliség a feudális fejedelemségek marakodása, v a l a m i n t a t a t á r o k és később a törökök t á m a d á s a m i a t t erősen lehanyatlott, s j o b b á r a csak fordításos g y ű j t e m é n y e k r e korlátozódott. A 15. sz.-tól, a kozákság megerősödésével, a kozák központ, a zapo93

UKRÁN relem, magányosság költője; A. Metlinszkij (1814—1870) költő, a m ú l t , a régi vezetőréteg eszményítője; L. Borovikovszkij (1806 —1889), aki verseiben egyeztetni t u d t a az u k r á n m ú l t és a cárizmus magasztalását; M. Kosztomarov (1817—1885), aki elbeszélő költeményeiben az u k r á n m ú l t különböző k o r s z a k a i t magasztalta, a polgári liberalizm u s eszméit vallotta, s az összes szlávok egyesüléséért szállt síkra; P . Kulis (1819 —1897), ugyancsak a szlavofil irányzat híve, a polgárság és a régi u k r á n nemesség t ö r t é n e t i szerepének m a g a s z t a l ó j a ; O. Afanaszjev-Csuzsbinszkij (1817—1875), a bán a t r o m a n t i k á j á n a k k ö l t ő j e és mások. O Az 1830-as években k e z d ő d ö t t az u k r á n irodalmi mozgalom: az osztrák uralom a l a t t álló Galíciában és B u k o v i n á b a n az ún. három r u t é n — M. Saskevics (1811—1843), r o m a n t i k u s történelmi versek és elbeszélések szerzője, -1. Holovackij (1814—1888) nyelvész és népdalgyújtő, v a l a m i n t I. Vahilevics (1811—1866) költő, hucul legendák r o m a n t i k u s feldolgozója — 1837-ben e g y ü t t k i a d t a a Ruszalka Dnyisztrova c. a l m a n a c h o t . Ilyen előzmények és kortársak közül emelkedett ki az u k r á n irodalom m i n d m á i g legkiválóbbnak ismert, legolvas o t t a b b a l a k j a , T. Sevcsenko (1814—1861). K o b z a r ('Kobzos', 1840) c. v é k o n y k a verseskötetének és H a j d a m a k i ( ' H a j d a m á kok') c. p o é m á j á n a k megjelenése világirodalmi r a n g r a emelte az u k r á n irodalmat. O Sevcsenko költészete m i n t e g y g y ú j t ó p o n t b a n foglalta össze az u k r á n irodalomban addig f e l b u k k a n t eszméket: a nemzeti m ú l t dicsőségét, a zaporozsjei kozák szabadságh a r c o k r a és azok kényszerű vadságára viszszavezethető sajátos u k r á n demokratizm u s t , m i n d e n zsarnokságnak, a zsarnokság világtörténelmi h a g y o m á n y a i n a k kérlelhetetlen gyűlöletét, az önálló u k r á n nemzeti jelleg védelmét. F l e t m ű v e megjelenése ó t a ezek az addig elszórtan jelentkező elemek m e g b o n t h a t a t l a n egységben határozzák meg az u k r á n irodalom f ő v o n a l á t . O Az epika és a d r á m a lassú fejlődését m u t a t j a , hogy Sevcsenko minden elbeszélését oroszul írta, mivel a próza nyelve m é g csak ekkor k e z d e t t kialakulni. Az első elbeszélés — a szentimentális H. Kvitka-Osznovjanenko tollából — 1834-ben jelent meg; a próza t e m a t i k á j á t tekintve is meglehetősen egysíkú volt; sokáig, 1875-ig kizárólag a paraszti élettel foglalkozott, a m i k o r is I. Necsuj-Levickij (1838—1918) egy elbeszélés főhőséül értelmiségit v á l a s z t o t t . A prózairodalom alapja egészen a 19. sz. utolsó h a r m a d á i g egy sajátos, a folklórból származó m ű f a j , az a n e k d o t a , a m o n d a , a mese

ló h a t á s a az egész pravoszláv világra — Szerbiára, a r o m á n fejedelemségekre, főként Belorussziára és Oroszo.-ra — kisugárzott, hiszen Kijevből indult el p á l y á j á n F . Prokopovics (1681—1736) u g y a n ú g y , m i n t az első orosz költő, a t i p i k u s a n lengyel — u k r á n szillabikus verseket, a virsiket író és oroszul meghonosító Szimeon Polockij (1629—1680). O A barokk k o r s z a k n a k létezett egy „ a l a c s o n y " , egyre népibbé váló, m a j d a 18. sz. végén a folklórral összeolvadó ága is. I d e t a r t o z n a k az ún. intermediumok. a hosszú iskoladrámák közé i k t a t o t t tréfás életképek, jelenetek, t o v á b b á a gazdag burleszk költészet, melynek művelői elsősorban a diákok voltak. H a m a r o s a n ez az „ a l a c s o n y " barokk jelentette az egész ukrán i r o d a l m a t ; a lengyel e l n y o m á s t ugyanis az orosz v á l t o t t a fel. I. Péter m á r 1720-ban m e g t i l t o t t a az u k r á n k ö n y v e k n y o m t a t á s á t ; I I . Katalin K i j e v e t jelentéktelen vidéki v á r o s k á v á fokozta le, s 1775ben felszámolta a kozákok k ö z p o n t j á t , a zaporozsjei Szicset is. Az oroszosítás különösen a k k o r v á l t kíméletlenné, a m i k o r Lengyelo. felosztásával 1772-ben a jobbparti U k r a j n a is Oroszo.-hoz került. Az ukrán k u l t ú r a egyetlen szűkös menedéke az a Galícia (Halies, N y u g a t - U k r a j n a ) m a r a d t , amit a felosztás során Ausztria k a p o t t meg. Nem csoda h á t , ha a 18. sz. legnagyobb a l a k j á n a k , H. Szkovorodá nak (1722— 1794), e n n e k a barokk és a felvilágosodás h a t á r á n álló költőnek és vándorfilozófusnak a m ű v e i csak kéziratban t e r j e d h e t t e k , s csak száz évvel halála u t á n jelenhettek meg n y o m t a t á s b a n . O Az erős oroszosítás ellenére a 18. sz. végén, a 19. sz. elején az u k r á n szellemi életben megindult a nemzeti újjászületés. Az u k r á n irodalmi nyelv megteremtésének igényéből alakult ki H. Szkovorodá egyéni nyelve, az egyházi-szláv, a korabeli orosz és a korabeli u k r á n népnyelv keveréke, a m i azonban nem élte t ú l Szkovorodát. T. Kotljarevszkij (1769—1838) a korában t ö b b országban divatos travesztia műfaji szabályai szerint 1798-ban az Aeneist u k r á n népnyelven parodizálta, mellyel e nyelvet az u k r á n irodalom s a j á t nyelvévé tette. Az 1820-as évek közepén az ő h a t á s á ra m á r az u k r á n nemzeti irodalom egész nemzedéke jelentkezett; kiemelkedő alakjai: P. Hulak-Artemovszkij (1790—1865) tanmese- és balladaköltő; H. Kvitka Osznovjanenko (1778—1843), az első u k r á n prózaíró, a szentimentalizmus képviselője, és J . Hrebinka (1812—1848) költő, regényíró és kiadó. Ok a r o m a n t i k a előfutárai. O ízig-vérig az u k r á n romantika képviselői: V. Zabila (1808—1869) a boldogtalan sze-

94

UKRÁN elbeszélései jelentek meg. O Az 1870-es évek végétől az u k r á n irodalom Sevcsenko u t á n második vezető képviselője, I. Franko (1856—1916) nemcsak — a klasszikusokra jellemző m ű f a j i és t e m a t i k a i sokrétűséggel - realista költőként, íróként, d r á m a í r ó ként és lapszerkesztőként, hanem t u d a t o s irodalomszervezőként is jelentkezett. Fél évszázaddal Sevcsenko után m á r a kapitalizmus okozta n é p n y o m o r ellen és a marxizm u s ismeretében gyakorolta k r i t i k á j á t . Közös t á b o r b a p r ó b á l t a hozni a cári és az osztrák uralom a l a t t élő ukrán irodalmárok a t , s az előbbieknek osztrák t e r ü l e t e n ahol pedig ő m a g a is üldöztetést, többszöri bebörtönzést szenvedett el — kiadási lehetőséget t e r e m t e t t . Az a k k o r i b a n Galíciában megjelent ukrán irodalmi folyóiratok: Ve csernici (1862—1863): Meta (1863); Niva (1865); Pravda (1867—1898); Zorja (1880— 1897); Szvit ( 1 8 8 1 - 1882); s m á r Franko közreműködésével: Druh (1874—1877); Hromadszkij druh (1878); Zsittye i szlovo (1894—1897). A polgári radikális, m a j d szabadelvű M. Drahomanov (1841—1895), bár időnként az anarchizmus v a g y az utóp i s t a szocializmus felé h a j l o t t , publicisztikai, történetírói és kritikai írásaival Kijevből, m a j d svájci és bulgáriai emigrációjából n a g y befolyást gyakorolt a h a l a d ó ukrán irodalom t o v á b b i fejlődésére. A nacionalist a irányzat nagy h a t á s ú képviselője B. Hrincsenko (1863 1910) író, költő, műford í t ó és nyelvész volt. A századvég és századforduló u k r á n írói: I. Necsuj-Levickij, P. Mirnij, M. Kocjubinszkij (1864—1913), A. Teszlenko (1882—1911) és L. Martovics (1871—1916) a p r ó z á b a n t ű n t e k ki; az ukrán falusi n y o m o r ábrázolói: M. Sztarickij (1840—1904), M. Kropivnickij (1840 ' 1910) és I. Karpenko-Karij (1845—1907) d r á m a í r ó k voltak; I. Manzsura (1851— 1893) és P. Hrabovszkij (1864— 1902) költők é n t m ű k ö d ö t t ; u t ó b b i széles s k á l á j ú költ ő — m ű f o r d í t ó is volt. E korszak költészetének — I. Franko mellett — másik kiemelkedő képviselője Leszja Ukrajinka (1871 1913), aki művészi f o r m á i n a k gazdagságával, t é m á i n a k világtörténeti kitekintésével a kortársai által t ö b b n y i r e helyi t é m á k ra szűkített ukrán irodalmat — T. Sevcsenko és 1. Franko mellett h a r m a d i k k é n t — a világirodalom vérkeringésébe kapcsolta bele. V. Sztefanik (1873 —1936) galíciai, és 01 h a Kobilanszka (1863—1942) b u k o v i n a i u k r á n elbeszélők még osztrák uralom a l a t t kezdték, m a j d az előbbi a lengyel, az u t ó b b i a r o m á n uralom a l a t t f o l y t a t t a tevékenységét. O Az októberi forradalom u t á n Szovj e t - U k r a j n á b a n f o l y t a t t a m u n k á s s á g á t Sz.

valamiféle keveréke. Az író n e m maga a d j a elő, hanem valakivel, egy népi hőssel mesélteti el a t ö r t é n e t e t . Ez különböző életszerű elemek, „ v a l ó s á g o s " figurák szerepeltetésére, a világnak az emlékező, a n e k d o t á z ó kisember szemüvegén keresztül t ö r t é n ő bem u t a t á s á r a , a — nem ritkán nyelvjárási ízekkel fűszerezett — beszélt nyelv felhasználására ad lehetőséget. O Az első elbeszél ő k — pl. P. Kulis, a r o m a n t i k u s történelmi regény m e g t e r e m t ő j e — szinte néprajzi pontossággal térképezték fel a népéletet. Tendenciózus, moralizáló elbeszélésekkel a k a r t a k v á l t o z t a t n i a t á r s a d a l m i bajokon; az ukránok egyenlőségének nevében időnk é n t idealizálták, megszépítették a valóságot. Élesebb színeket v i l l a n t o t t fel a másik realista t í p u s t képviselő Marko Vovcsok (1833—1907) és P . Mirnij (1849—1920) művészete, akik sötét képekben festették le az 186l-es j o b b á g y r e f o r m u t á n kialakult ,,új j o b b á g y s á g o t " . O Sevcsenko munkássága, de f ő k é n t zsarnokgyűlölete és u k r á n nemzeti ö n t u d a t a kihívta az ukránok eloroszosítására t ö r e k v ő cári önkényuralom képviselőinek h a r a g j á t ; ezt m u t a t t a egyéni sorsa éppúgy, m i n t a halála u t á n bekövetkezett ukránellenes intézkedések sorozata. 1863-ban a belügyminiszter rendeletileg áll a p í t o t t a meg, hogy u k r á n nyelv soha nem létezett, nincs és nem is lesz, és m e g t i l t o t t a ukrán t a n k ö n y v e k kiadását; az 1876-os emszki cári u k á z pedig a külföldön nyom o t t u k r á n k ö n y v e k behozatalát, ukrán nyelvű műfordítások k i a d á s á t , ukrán kottaszövegek k i n y o m t a t á s á t , az ukrán nyelvű színielőadásokat és u k r á n írók műveinek nyilvános felolvasását t i l t o t t a be. A cél az u k r á n nyelvnek nyelvjárássá váló lefokozása és lassú eltüntetése volt. O Az osztrák uralom a l a t t , főként Lembergben (ukránul: Lviv) t ö b b lehetőség kínálkozott az u k r á n irodalom továbbfejlődésére; itt oroszo.-i u k r á n írók m ű v e i t is k i a d t á k . 1861-ben m e g i n d u l t ugyan Szentpétervár o t t az első u k r á n irodalmi folyóirat, az Osznova, de csak két évig jelenhetett meg. E z a l a t t közölte Marko Vovcsok kiváló írónő félig r o m a n t i k u s , félig realista, néprajzi a n y a g o k b a n gazdag, muzsikáló nyelvezetű elbeszéléseit — aki a z u t á n az 1860-as évek derekától oroszul írt, s csak az 1880-as évek u t á n t é r t vissza olykor az u k r á n h o z —; L. Hlibov (1827—1893) verses tanmeséit; Sz. Rudanszkij (1834—1873) ízes népi humorú költő és prózaíró népköltészetből g y ű j t ö t t a n y a g á t ; A. Szvidnickij (1834- 1871) költő és író néprajzi t a n u l m á n y á t . B u k o v i n á b a n J . Fegykovics (1834- 1888) hucul népi hangulatú költeményei és a népéletről szóló

95

UKRÁN nem az i r á n y z a t o k sokfélesége, az írói útkeresés, h a n e m az egységes és v i t a t h a t a t l a n i r á n y z a t k é n t elfogadott szocialista realizmus jegyében indult meg. E k k o r i b a n jelent meg az irodalmi életben O. Kornyijcsuk (1905—1972), A. Malisko (1912—1970), N. Ribak (1913—1978), Sz. Szkljarenko (1901— 1962), M. Sztelmah (1912—1983). 1939-ben, m a j d 1944-ben az addig Lengyelo.-hoz t a r tozó t e r ü l e t e k u k r á n és m á s nemzetiségű lakosságával e g y ü t t az o t t a n i írók is szovjet á l l a m p o l g á r o k k á lettek, köztük a szélsőségesen ateista J . Halan (1902—1949) és 0. Havriljuk (1911—1941). A SZU-t megrázó politikai események nemcsak az irodalmi t é m á k r a h a t o t t a k , h a n e m az írók sorsára is: a felsoroltak közül 1. Mikitenko a személyi kultusznak, O. Havriljuk a háb o r ú n a k , J . Halan pedig merényletnek esett áldozatául. Az arcvonal személyes élményei t ö b b e k — így L. Pervomajszkijnak is — m ű v e i n mély n y o m o t h a g y t a k , s éppen h á b o r ú s élményeinek irodalmi feldolgozásával m u t a t k o z o t t be ú j íróként 0 . Honcsar (1918—1992). O A 20. p á r t k o n g resszus h a t á s a alatt jelentkező írónemzedékhez t a r t o z n a k : 1. Dracs (1936—), V. Korotics (1936—). Lina Kosztenko (1932—), D. Pavlicsko (1929—), V. Szimonenko (1935—

Vaszilcsenko (1879—1932) m á r k o r á b b a n is ismert és megbecsült elbeszélő. A f o r r a d a lom előtt szimbolista, dekadens és neoklasszicista i r á n y b a n elindult ifjú költőnemzedék n a g y o b b i k része a f o r r a d a l o m után jelentkező fiatalokkal e g y ü t t a v a n t gardista—futurista—konstruktivista irányban keresett u t a t . 1919—1920-ban jelent meg az első s z o v j e t - u k r á n irodalmi folyóir a t , a Misztectvo. Az 1920-as évek forrongó, lázas irodalmi életében az a v a n t g a r d e volt az uralkodó i r á n y z a t . A lírában a f u t u r i z m u s és a k o n s t r u k t i v i z m u s , a p r ó z á b a n az expresszionizmus d o m i n á l t . Az 1920-as évek elején irodalmi csoportok a l a k u l t a k : 1922-ben a p a r a s z t í r ó k Pluh, 1923-ban a proletárírók Hart n e v ű csoportja; ezen belül az utóbb nacionalista elhajlónak minős í t e t t M. Hvilovij (1893—1933) i r á n y í t á s a a l a t t az Urbino, k é s ő b b a VA PLITE nevű csoport; a f u t u r i z m u s jelszavait z á s z l a j á r a tűző, j o b b á r a értelmiségi Aszpanfut és a polgári színezetű Aszpisz csoport, m a j d mindezek alcsoportjai, elágazásai és utódai. A szovjet-ukrán irodalmi élet útkereső sokirányúsága u t á n az 1926-ban megalakult Mólodnyak csoport már egyesülési t e n d e n c i á k a t m u t a t o t t . Mivel a z o n b a n az u k r á n történelem és a nemzeti törekvések továbbélő h a g y o m á n y a i a szovjet állam a l a p v e t ő k o m m u n i s t a , és kialakulófélben lévő sajátos soknemzetiségű eszméivel k o m b i n á l v a állandó forrongást, belső viták a t , sőt v á d a s k o d á s o k a t eredményeztek, a Molodnyakot és a „polgári csöke v é n y e k " ellen vele együtt h a r c o t hirdető u k r á n proletkult szervezetet is c s a k h a m a r elítélő bír á l a t érte. 1928—1930-ban a konstruktivist a -»• Avanhard csoport lépett fel. A S z o v j e t í r ó k Szövetségének megalakulását 1934ben követte az első u k r á n írókongresszus, és megalakult az U k r a j n a i írók Szövetsége, mely azóta is az u k r á n írók egységes szervezete. O A szovjet u k r á n írók közül m á r a forradalom előtt j e l e n t k e z e t t I. Kocserha (1881—1952), I . Le (1895—1978) és a szovjet u k r á n költészet k é t kiemelkedő a l a k j a : M. Rilszkij (1895—1964) és P. Ticsina (1891 1967). Ticsina inkább az előző, szimbolista p o é t i k á h o z kapcsolódik, s Rilszkij is neoklasszicistának v a l l o t t a magát. A f o r r a d a l o m m a l és az azt k ö v e t ő első években jelentkezett M. Bazsan (1904— 1983), A. Holovko (1897—1972), J . Janovszkij (1902—1954), T. Mikitenko (1897— 1937), P. Pancs (1891—1978), L. Pervomajszkij (1908—1973), J . Szmolics (1900— 1976), V. Szoszjura (1898—1965), O. Visnya (1899—1956). Az 1930-as, 1940-es években fellépő írónemzedék p á l y á j a m á r

1963). O Az ukrán irodalmi folyóiratok az 1920-as években az egyes irányzatok m i n t a Pluh, a Hart, a Molodnyak, a Szhidnya Ukrajina, a VAPLITE és a Nova Heneracija — o r g á n u m a i k é n t m ű k ö d t e k ; az 1930-as évektől jelentős irodalmi újság a Literaturna Ukrajina; havi folyóirat a Vitcsizna, v a l a m i n t a fiatal írók lapja, a Dnyipro; világirodalmi folyóirat a Vszeszvit, L v o v b a n jelenik meg a Dzvin (elődje a Zsovteny), H a r k o v b a n pedig a Berezil (elődje a Prapor). Említést érdemel még a Kijiv, az Osznova és a Szucsasznyiszty c. folyóirat. Ez u t ó b b i 1992-ig Münchenben jelent meg, m a j d szerkesztőségét K i j e v b e helyezték á t . O Az ú n . „ h a t v a n a s o k " nemzedékének legjelesebb írói: J . Scserbak (1934—), V. Drozd (1938—), B. Harcsuk (1931—), J . Hucalo (1937—) és H. Tyutyunnik (1931— 1980). A k á r p á t a l j a i u k r á n o k legismertebb írói: 1. Csendej (1922—), M. Tomcsanyij (1914—1975); legismertebb költője P . Szkunc (1942—). O A peresztrojka ill. a glasznoszty kezdetével a szovjet rendszer a l a t t a „ n é p e k b a r á t s á g a " , az internacionalizmus, „az ukrán és orosz nép testvéri e g y ü t t é l é s e " jegyében, vagy szűkkeblű oszt á l y s z e m p o n t o k m i a t t e l h a l l g a t t a t o t t , eln y o m o t t , félreállított, s z á m ű z ö t t vagy kivégzett u k r á n írók, költők százait fedezték fel. Az „elfelejtettségből a h a l h a t a t l a n s á g 96

UKRÁN d ő d ö t t ; elsősorban az O s z t r á k — M a g y a r Monarchia részét alkotó, u k r á n o k lakta Galíciát érintette. K e l e t - U k r a j n á b ó l 1917 után jelentek meg n a g y o b b s z á m b a n emigránsok, akik főleg politikai okok m i a t t települtek ki. A k a n a d a i u k r á n emigráns irodalom m i n t e g y százéves létezése a l a t t a költészetben és a m ű f o r d í t á s b a n h a t o t t és h a t a hazai u k r á n irodalomra. Az emigráns ukrán költők fő t é m á j a a kínzó h o n v á g y , a régi és ú j haza összevetése. A kolomijka f o r m á j á b a n írott költemények szerzői közül T. Fedik (1873—1949) emelkedik ki. T. Oszmacslca (1895—1962) és O. Zujevszkij (1920—) költészetét formai igényességgel párosuló idealizmus, miszticizmus, szürrealizmus jellemzi. I. Kiríjak (1888—1955) Szini zemli ('A föld fiai', 1942, angolul 1951) c. háromkötetes, t ö b b m i n t ezer oldalas regényben írta meg az u k r á n földművelő telepeseknek a 19—20. sz. fordulóján v é g b e m e n t k a n a d a i honfoglalását, s fogalm a z t a meg gyermekeik — a másod- és harmadgeneráció dilemmáit. O A peresztrojka ó t a az emigráns írók, költők, irodalomtörténészek egy része h a z a j á r U k r a j n á ba, ahol m a m á r megjelenhetnek könyveik. Személyes jelenlétükkel, műveikkel szám o t t e v ő h a t á s t fejtenek ki az irodalomtörténetírás szemléletére, a műelemzésre, melyet a szovjet korszakban v a g y lebecsült, vagy ismeretlen korszerű s z e m p o n t o k k a l és módszerekkel g a z d a g í t a n a k . E n n e k klaszszikus p é l d á j a H. Hrabovicsn&k (1940—), a H a r v a r d E g y e t e m U k r a j i n i s z t i k a i Intézete m u n k a t á r s á n a k Sevcsenko jak mifotvorec. Szemantika szimvoliv u tvorcsosztyi p o é t a ('Sevcsenko, m i n t mítoszteremtő. A szimbólumok s z e m a n t i k á j a a költő életművében') c. s t r u k t u r a l i s t a szemléletű műve. A represszált írók körének, művészi h a g y a t é k á n a k f e l t á r á s á b a n fontos szerepe volt J . Szlavutics Rozsztriljana Muza ('Kivégzett Múzsa', 1992) c. összegző m ű v é n e k , mely az 1955-ös ditroiti kiadás jelentősen kibővít e t t változata. Az antológia 481 személyről közöl a d a t o k a t . O A közép-kelet-európai térség irodalmáról kialakult m a g y a r irodalmi k ö z t u d a t b a n sajátos helyet foglal el az u k r á n irodalom. E z t egyrészt az magyarázza, hogy a k á r p á t u k r á n o k (ruszinok) bizonyos értelemben összekötő k a p o c s szerepét t ö l t ö t t é k be az ukrán és m a g y a r művelődés között; másrészt a galíciai u k r á n o k k a l másfél évszázadon keresztül egy birodalom keretén belül éltünk. Az u k r á n irodalomról a m a g y a r k ö z t u d a t b a n kialakult v é l e m é n y t az is jellemzi, hogy a századforduló m a g y a r irodalomkedvelő rétege szerves képet alakíth a t o t t ki m a g á n a k az ukrán irodalomról. A

b a " emelkedő művészek közül V. Sztusz (1938—1985), M. Draj-Hmara (1898— 1939), J . Pluzsnik (1898—1936) és m á s o k klasszikusokat megillető helyet foglalnak el az u k r á n irodalomban. O Az U k r a j n á v a l szomszédos országokban — R o m á n i á b a n , Ijengyelo.-ban és Szlovákiában — jelentős u k r á n kisebbség él; nagy létszámú a n y u gat-európai és az észak-amerikai u k r á n emigráció is. A kelet-európai ukrán kisebbségek közül a szlovákiai u k r á n o k irodalmi élete a legfejlettebb. Ebben bizonyára szerepet játszik, hogy kulturális és művelődési életük m a is számos szállal kötődik a k á r p á t a l j a i h o z . A szlovákiai u k r á n irodalmi életben jelentős integráló szerepe v a n az E p e r j e s e n megjelenő Duklja c. irodalmi fol y ó i r a t n a k . t o v á b b á a Safárik T u d o m á n y egyetem eperjesi bölcsészkarának, mely az u k r á n értelmiség u t á n p ó t l á s á t is n a g y m é r tékben b i z t o s í t j a . A költészetben I. Macinszkij (1922- 1987), J . Zbihlej (1938—) és Sz. Hosztinyak (1941—), a prózában F . Lazorik (1913—1969), V. Zozuljak (1909— 1994), M. Smajda (1920—), I. Prokipcsak (1917 - ) és M. Németh (1943—) nevét kell megemlíteni. Az irodalomtörténetírás és rnűkritika, műelemzés terén Olena Rudlovcsak (1919—) és M. Román (1930—) alkot o t t jelentőset. 1990-ig R o m á n i á b a n a Kriterion K i a d ó gondozásában évi egy-két ukrán nyelvű könyv jelent meg. A romániai u k r á n írók, költők (I. Moszjuk, Sz. Tkacsuk, 1. Kovács, I. Kolesznik) lokális keret e k b e n mozognak. Fő t é m á j u k a m u n k a , a szűkebb szülőföld. Elsősorban az identitás megőrzését szolgáló irodalmukban f o n t o s f u n k c i ó j a van a gyermekköltészetnek. O 1920-at követően az ukranisztikának jelentős k ö z p o n t j a i a l a k u l t a k ki Prágában, Berlinben, később Münchenben, Párizsban, T o r o n t ó b a n , és a cambridgei H a r v a r d E g y e t e m e n . Az emigráns ukránok szabadon á p o l h a t t á k a független ukrán államiság eszméjét, melynek megvalósításáért politikai szervezeteik, t u d o m á n y o s intézményeik, t u d o m á n y o s és irodalmi periodikáik h a s á b j a i n keresztül kompromisszum nélküli heroikus küzdelmet f o l y t a t t a k . A két v i l á g h á b o r ú között P r á g á b a n u k r á n s z a b a d e g y e t e m m ű k ö d ö t t , mely 1945-ben M ü n c h e n b e települt át. Az ukrán emigráció soraiban integráló szerepet betöltő egyetem é v k ö n y v e ( J a h r b u c h f ü r Ukrainekunde) i r o d a l o m t u d o m á n y i a n y a g o k a t is közölt. Az u k r á n emigráció K a n a d á b a n a legnépesebb, ahol egyes t a r t o m á n y o k b a n az ukrán népesség k o m p a k t a n él. A K a n a d á ba irányuló, gazdasági tényezők által motivált u k r á n kivándorlás a 19. sz. végén kez-

97

UKRÁN öröksége. T a n u l m á n y o k az orosz—magyar és u k r á n — m a g y a r kapcsolatokról (1981); Balla Gy.: Az u k r á n ,,új h u l l á m " lírája (Kort, 1982, 4.); S. Benedek A.: Stiláris és t e m a t i k a i jellegzetességek a mai u k r á n próz á b a n (uo.); I . F r a n k o : Isztorija ukrajinszkoji literaturi I . Vid pocsatkiv ukrajinszkoho piszmensztva do I v a n a Kotl jarevszkoho (Zibrannya tvoriv u p j a t d e s z j a t i t o m a h , 40. köt., 1983); M. T. J a c e n k o (szerk.): Iszt o r i j a ukrajinszkoji literaturi u dvoh tom a h (1—2. köt.,' 1987); F . I. Szteblij (szerk.): R u s z k a t r i j c j a v isztoriji szuszpilno-politicsnoho r u h u i kulturi Ukrajini (1987); Z. I. H i z s n y a k : Kijevo-Mohiljanszk a j a a k a d e m i j a (1988); M. R o m á n (szerk.): A k á r p á t o k éneke. Csehszlovákiai ukrán költők a n t o l ó g i á j a (Pozsony, 1988); D. S t r u k : U k r a i n i a n Emigré L i t e r a t u r e in Can a d a (Identifications: E t h n i c i t y and T h e Writer in C a n a d a , 1989); J u . A. Iszicsenko: Kijevo-pecserszkij paterik u l i t e r a t u r n o m u proceszi k i n c j a X V l — pocsatku X V I I I . szt. na U k r a j i n y i (1990); M. Zsulinszkij: Iz z a b u t t y a v bezszmertya (1990); I. A. Bozsko (szerk.): D n y i p r o v a hvilja (1990); 0 . H. Muszijenko: Z poroha szmertyi. Piszmenniki U k r a j i n i — zsertvi sztalinszkih represzij

kapcsolatok m e g a l a p o z á s á b a n d ö n t ő jelentőségű volt az 1837-ben B u d á n megjelent Ruszalka Dnyisztrova c. galíciai almanach. Az Osztrák—Magyar Monarchia képekben c. sorozat Galíciával foglalkozó kötete a kortárs u k r á n í r ó k a t is b e m u t a t j a , bővebben ismerteti T. Franko m u n k á s s á g á t . Zsatkovics K . 1900-ban a Magyar Szemlében közölt u k r á n i r o d a l o m t ö r t é n e t i összefoglalót A kisorosz irodalom t ö r t é n e t é n e k rövid vázlata c. A Heinrich G. által szerkesztett Egyetemes I r o d a l o m t ö r t é n e t TV. kötetében (1911) I. Franko i s m e r t e t t e az ukrán irodalom t ö r t é n e t é t . A századforduló t á j á n számos u k r á n irodalmi a l k o t á s jelent meg magyar f o r d í t á s b a n különböző vidéki és fővárosi l a p o k b a n , f o l y ó i r a t o k b a n . Az 1916-tól Sztripszky H. szerkesztésében megjelent Ukránia c. folyóirat is gazdag irodalmi a n y a g g a l rendelkezik. O Összességében e l m o n d h a t j u k , hogy az ukrán irodalomból kevés nép nyelvén született anynyi jó fordítás, m i n t m a g y a r u l . Sevcsenko Zapovit ('Végrendelet') c. költeményének pl. t ö b b m i n t tíz m a g y a r f o r d í t á s a van. Más népek f o r d í t á s i r o d a l m á b a n alig találunk a Karig S á r a szerkesztésében megjelent Ukrán elbeszélők (1968) és Ukrán költők (1971) c. antológiákhoz hasonló k i a d v á n y t . A magyar olvasó Kárpátok éneke c. a csehszlovákiai ukrán költők a n t o l ó g i á j á t is kézbeveheti. Magyar nyelven egy v a g y t ö b b önálló kötet jelent meg T. Sevcsenko, I. Franko, V. Sztefanik, M. Kocjubinszkij, Lesz ja Ukrajinka, M. Sztelmah, A. Honcsar, L. Pervomajszkij, J . Scserbak, V. Drozd, I. Dracs és mások műveiből. O Magyarul még: A vasorrú Indzsibaba. Kárpátukra jnai népmesék (Fincicky M., v á l o g a t o t t mesék, 1970). O írod.: J . L a v r i n e n k o : Rozsztriljane vidrodzsennya. Antolohija 1917—1933 (1959); Dezső L.: A k á r p á t a l j a i irodalom kezdetei (FK, 1963, 1—2.); O. Zilinszkij: L i t e r a t u r a csehoszlovackih ukrajinciv (1968); uő: Stopadesát let c e s k o — u k r a j i n s k y c h literárních s t y k ű , 1814—1964 (1968); M. I. Mandruka: History of U k r a i n i a n Literature in Canada (1968); Scher Vera: Az u k r á n költészet első magvarországi antológiája. Ukrán költők ( N a g y v , 1972, 10.); R a d ó Gy.: Mai ukrán irodalom (Hel, 1972, 3—4.); B o j t á r E.: Az a v a n t g a r d e a húszas évek ukrán lírájában (Alf, 1972, 4.); M. I. Mandruka: H a r a k t e r i zmiszt u k r a j i n s z k o h o piszmensztva v K a n a g y i (The Jubilee Collection of the Ukrainian free A c a d e m y of Scientes in Canada, 1976); O. V. Misanics (szerk.): Lit e r a t u r n a szpadscsina Kijivszkoji Ruszi i ukrajinszka literatura X V I — X V I I I . szt. (1981); V á r a d i S t e r n b e r g J . : Századok

(1991); T a k á c s L.: Résnyire nyílt a j t ó k . Irodalom, művelődés, nyelvészet (1991); M. Sz. Voznyak: Isztorija ukrajinszkoji lit e r a t u r i (1992); M. Musinka (szerk.): Vid N a u k o v o h o T o v a r i s z t v a im. Sevcsenka do U k r a j i n s z k o h o Vilnoho U n y i v e r s z i t e t u (1992); M. Hrusevszkij: Isztorija ukrajinszkoji literaturi (1—3. köt., 1993); O. V. Mis a n i c s (szerk.): U k r a j i n s z k e b a r o k k o (1993). Radó György—Udvari István ukwafi: a -úszótagszámláló verselés körébe t a r t o z ó szuahéli versforma. Két v á l t o z a t a ismeretes. A hosszabb ukwafi s o r f á j a 15 szótagos, a 8. és a 10. szótag után sormetszettel és (végríme mellett) egy vagy k é t belső rímmel, a m e l y az 5. és olykor a 10. szótagnál csendül fél. Versszakai négysorosak, végrímeik képlete a a a a. O A rövidebb ukwafi sorai tizenkét szótagosak, a 4. és a 9. szótag utáni metszettel és a 4. szótagnál álló metszetrímmel. Versszakai három v a g y négy sorból állnak, végrímeik képlete a a a (a). O Főként a 19. sz. 2. felében és a századforduló idején volt használatos, m a n a p s á g régies f o r m á n a k számít, kötöttségei m i a t t r i t k á b b a n alkalmazzák. O (->szuahéli irodalmi formák) Füssi-Nagy Géza Ukxone (Közép Kalahári, 20. sz.), botswanai (gwi d i a l e k t u s t beszélő) b u s m a n me98

ULASC litizált, szociális és m u n k a ü g y i kérdésekkel foglalkozott minisztériumi osztályvezetői szinten. O Drámai k ö l t e m é n y e k e t — Samowladca. Sqd ( ' Ö n k é n y u r a l k o d ó . í t é l e t ' , 1907) —, szatirikus v e r s e k e t — Summa summarum (ua., 1922) — írt, Piesn o Witosie Stwoszu ('Ének W i t Stwoszról', 1931) c. p o é m á j á b a n a romantika hagyományait követte. Műveiben a politikai élet prominens személyiségei fiktív alakokkal keverednek: Voxpopuli (ua., d r á m a , bem. 1927); Proces komunistyczny ('A k o m m u n i s t a per', reg., 1925); Bank Chrystusa, ('Krisztus b a n k j a ' , reg., 1936). F ő m ű v é b e n , szatirikus politikai regénytrilógiájában a keresztényi szeretet jegyében egyesülő osztályok „közös alkotó t e v é k e n y s é g é t " eszményíti: Doktor Filut (ua,, 1928); Uczta dozorców ('A felügyelők b a n k e t t j e ' , 1929); Ordynans Córus ('Córus csicskás', 1930). O Publicisztik á j á n a k j a v a Nespa? 15 lat rozjemstwa na kwaterze Marsa i w poczekalni Marksa ('Neszpá? 15 év b í r á s k o d á s a Marson és Marx előszobájában' 1935) c. kötetében olv a s h a t ó . O írod.: A. Grzymala-Siedlecki: Nie pozegnani (1972); J . J . Lipski: Warszawscy „ P u s t e l n i c y " i „ B y w a l s c y " (2. köt., 1973). ' Pálfalvi Lajos

se- és énekmondó, az 1950-es években a nevezetes Marshall-expediciók egyik fő adatközlője. Dalai és meséi E. Marshall Thomas: The Harmless People ('Az ártalm a t l a n nép', 1959) c. művében t a l á l h a t ó k meg. Biernaczky Szilárd ulá ( ' s é t a ' ) : a király és kísérete szemlesét á j á t leíró ótamil -*dicsőitővers, a panegirikus epika egyik f a j t á j a . A szanszkrit mint á k a t k ö v e t ő tamil epigonisták a l a k í t o t t á k ki. E g y e s tamil k u t a t ó k a —>prabandha helyi v á l t o z a t á n a k tekintik. O (—• tamil irodalmi formák) O írod,.: Nagendra: I n d i á n L i t e r a t u r e (1959); K. Zvelebil: Tamil Liter a t u re (1975). Major István Ulambajar. Cerendzsavín (Arhangaj megye, Tarnir járás, 1912—1975): mongol író, költő. Igen elterjedt megszólítása volt a ,,manai U m b á " ('a mi U m b á n k ' ) is. Vidéki iskolába j á r t , 1932- 34-es k a t o n a i szolgálata u t á n a Belügyminisztérium központi i s k o l á j á b a került. Viszonylag későn jelent meg az irodalmi életben, mivel 1942-ben a d t á k ki első művét, bár 1938 ó t a a l k o t o t t . Eleinte versei jelentek meg, a z t á n prózai művei is, s igazi területe ez is m a r a d t , Főképpen a kispróza területén a l k o t o t t a mongol irodalom átlagából kiemelkedő műveket. Első nagy t é m á j a a h á b o r ú , a j a p á nok elleni küzdelem, s a háború h a t á s a az e m b e r e k életére. Az 1950-es években kezdte el írni a fiataloknak szánt, egyszerű nyelven íródott novelláit, s ekkortól jelentek meg a m i n d e n n a p i élettel, a mongol hétközn a p o k k a l foglalkozó, a mongol irodalomban a k k o r i b a n igen modern, néha pszichologizálásba hajló, belső monológokat is felhasználó munkái, melyek jelentősen megh a l a d j á k az 1940-es években született sem a t i k u s alkotásainak színvonalát. O F ő művei: Enh taivni maná ('A béke őrzése', kisreg., 1949—1950); Hüní csanar ('Az emberi minőség', kisreg., 1959); Dzovlon dzsargal ('Szenvedés, boldogság', reg., 1961 1967). O Magyarul: 1 nla (Sárközi Alice, F i a v á r ó öregapó, Mai mongol elbeszélések, a n t o . , 1971). O írod,.: D. Cend: Manai U m b a a (Összegyűjtött műveinek bevezető tan u l m á n y a , 1974). Hajnal László

Ulascsik. Mikalaj Mikalajevics (Vickavscsina, 1906. febr. 14.—Minszk, 1986. nov. 14.): belorusz történész, régész. 1929-ben a Belorusz Állami E g y e t e m e n végzett. 1931től t ö b b helyen, k ö z t ü k a moszkvai egyetemen is t a n í t o t t . 1955-től a Szovjet Tudom á n y o s Akadémia T ö r t é n e t t u d o m á n y i Intézetében volt t u d o m á n y o s m u n k a t á r s . 1964-ben a t ö r t é n e t t u d o m á n y o k d o k t o r a lett; 1968-tól t a g j a volt a Szovjet T u d o m á nyos Akadémia régészeti b i z o t t s á g á n a k . O í r á s a i b a n az októberi f o r r a d a l o m előtti Belorussziában és L i t v á n i á b a n végbement osztályharcról és e t e r ü l e t e k szociális és gazdasági fejlődéséről, régészetéről és forr á s k u t a t á s á r ó l írt. Oroszra f o r d í t o t t a és kia d t a a Hronyika Bihavca ('A bihavi ember k r ó n i k á j a ' , 1966) c. m ű v é t és a Belarusz i Litva X V—X VI szt. ('Belorusszia és L i t v á nia a 15-^-16. sz.-ban', 1961) c. cikkgyűjtem é n y t . Összeállította és szerkesztette a Pavni zbor ruszkih letapiszav ('Az orosz krónikaírók összes művei') c. sorozat 32. (1975) és 35. (1980) k ö t e t é t . 1985-ben megjelent e t t e az Uvodzini v vivucsennye belaruszkalitovszkaha letapiszannya ('Bevezetés a belorusz—litván k r ó n i k a í r á s t a n u l m á n y o z á sába') c. m ű v é t . írásai k ö n n y e n érthetőek, hipotéziseit gazdag a n y a g g a l illusztrálja, Recenziókat, k a r c o l a t o k a t is írt. Beloruszra f o r d í t o t t a A. Tolsztoj és P. Nyizavog né-

Ulanowski [ulanovszki], Tadeusz (családi név); Antropos, Tadeusz Herburt (írói álnevek); (Kazimierz nad Wisl$, 1872 vagy 1875—?, 1942): lengyel író, költő, humorista, publicista. Jogot t a n u l t a Varsói Egyetemen. A. Strug b a r á t j a és a Lengyel Szocialista P á r t t a g j a volt, O 1918 u t á n Pilsudski t á b o r á n a k d e m o k r a t i k u s i r á n y z a t á b a n po7*

99

ULASI h á n y elbeszélését. O E g y é b művei: Predposzilici kresztyjanszkoj reformi 1861. g. v Litve i Zapadnoj Belorusszii ('Az 1861-es litvániai és nyugat-belorussziai j o b b á g y r e f o r m előfeltételei', oroszul, 1965); Gramotnoszty v dorevoljucionnoj Belorusszii ('írni—olvasni t u d á s a forradalom előtti Belorussziában', oroszul, 1968); Ocserki po arheografii i isztocsnyikovegyenyiju isztorii Belorusszii feodalnovo perioda ('Belorusszia archeográfiájának és f o r r á s k u t a t á s á n a k v á z l a t a a feudalizmus k o r á b a n ' , oroszul, 1973). O írod.: B. H. L i t v a k : K 70-letyiju N y i k o l a j a Nyikolajevicsa Ulasesika (Isztorija SZSZSZR, 1976, 3.); V. Csamjaricki: S m a t h r a n n a s z c vucsonaha (Zvjazda, 1976, febr. 14.); A. Lisz: P r i z v a n n y e — hisztorija ( L i t a r a t u r a i masztaetva, 1981. márc. 27.); J e . J a l u h i n : Pahodzeesi z cehu hisztorikov (Nyeman, 1981,4.). Palásti Katalin Ulasi [ulószi], Adaora Lily (Nigéria, 1932 —): angol nyelven alkotó ibo származású nigériai írónő. A Nnwei ibo királyi házból származó írónő életre szóló élményeket szerzett a bennszülött u d v a r világában, amelyek későbbi regényeiben is g y a k r a n felbukkannak. Los Angelesben — előbb a Pepperdine, m a j d a S o u t h e r n California Egyetemet l á t o g a t v a — szerzett diplomát újságírásból. A nigériai The Daily Times és a The Sunday Times n ő k n e k szóló rovatait szerkesztette. Miután házasságot köt ö t t , Angliába került; 1972-ben, válása u t á n visszatért Nigériába, ahol a Women's World c., N y u g a t - A f r i k a egyik legnépszerűbb női m a g a z i n j á n a k lett a főszerkesztője. 1976 ó t a ismét Angliában él. O Regényei közül az első kettő Tbóföldön játszódik. A Many Thing You No Understand ('Sok dolog n e m érthető', 1970) c. regényében a főszereplő egy h a g y o m á n y o s ibo uralkodó, I I I . O b a Obieze, a k i t azzal gyanúsítanak, hogy a p j a t e m e t é s e k o r emberáldozatot m u t a t o t t be, s ezért szembekerült a brit h i v a t a l n o k o k k a l . Második regénye (Many Thing Begin for Change, "Sok dolog megváltozik', 1971) ennek folyt a t á s a . A függetlenség előtti Nigéria a helyszíne Ulasi következő két m ű v é n e k is (The Manfrom Sagamu, 'Egy férfi Sagamuból', reg., 1978; Who is Jonah, 'Ki J o n a h ' , reg., 1978). A The Night Harry Died ( ' É j s z a k a Harry meghalt', 1982) c. regénye a századeleji amerikai Délen játszódik. O írod.: V. Coulon: Les t y p e s sociaux d a n s le román nigérien anglophone (1979); Y. Mojola: Adaora Ulasi, F e m a l e D e t e c t i v e Novelist (Guardian, 1986. márc. 15.). Biernaczky

ulasimi [ulaszimij; akasimi; akalawi; icisimi: a Zairében és Z a m b i á b a n élő b a n t u népcsoport énekes mese-műfaja. Énekbetétei szóló és k ó r u s -»felelgető dalai, amelyeknek egyes strófái g y a k r a n ismétlődnek. Legnevezetesebbek a lambák énekes meséi. O (->énekes mese, bantu irodalmak, lamba irodalom) O írod.: C. M. Doke: L a m b a folklóré (1927); S. M. E n o Belinga: Découverte des chantefables (1970); Biernaczky Sz.: Van-e afrikai n é p m e s e (Ethn, 1976). Biernaczky Szilárd U Lat: -+Lat, U Ulbach [ülbak], Louis (eredeti név); Ferragus (újságírói álnév); (Troyes, 1822. márc. 7.—Párizs, 1889. ápr. 16.): francia író. T a n u l m á n y a i végeztével azonnal az irodalmi p á l y á t v á l a s z t o t t a . Első próbálkozásaira V. Hugó b í z t a t t a , akihez g y a k r a n eljárt. T ö b b lapnál dolgozott (L'Artiste, Le Musée des Familles), 1848-tól ő volt a Le Propagateur de l'Aube c. lap igazgatója, 1853-tól a La Revue de Paris szerkesztője. F o l y t a t á s o s d r á m á t írt a Temps-ba, szatirikus levélsorozatot a Figaró ba, ez utóbbi t e t t e őt i s m e r t t é a nagyközönség előtt, s ezen írásai külön k ö t e t b e n is megjelentek Lettres de Ferragus c. ('Ferragus levelei', 1868). M e g a l a p í t o t t a a La Cloche-t (1868), de politikai o k o k b ó l ezt a lapot egy év múlv a b e t i l t o t t á k , s az írót fél év b ö r t ö n r e ítélték. A K o m m ü n szintén üldözte a lapj á t , s 1871—72-ben ú j r a börtönbe került. 1878-ban az Arsenal K ö n y v t á r k ö n y v t á r o sa lett, de t o v á b b r a is k ö z r e m ű k ö d ö t t számos lapnál. O Az ú j s á g o k b a n megjelent irodalomkritikák mellett Ulbach é l e t m ű v e érdekes és világos szerkezetű regényekből s n é h á n y színműből áll. I s m e r t e b b regényei: Suzanne Duchemin (ua., 1855); Pauline Foucault (ua., 1859); Histoire d'une mére et de ses enfants ( ' E g y a n y a és gyermekeinek t ö r t é n e t e ' , 1861); Francoise (ua., 1862); Le Mari d'Antoinette ('Antónia férje', 1862); Voyage autour de mon clocher ('Utazás a szülőföldem körül', 1864); Le Jardin du chanoine- ('A k a n o n o k kertje', 1866); A ventures de trois grandes dames de la cour de Vienne ( ' H á r o m bécsi főudvarhölgy kal a n d j a i ' , 1876); Mémoires d'un assassin ('Egy gyilkos visszaemlékezései', 1877); Les Inutiles du mariage ('A házasság hiábavalóságai', 1885); Amants et maris ('Szeretők és férjek', 1886); La Maítresse du général ('A t á b o r n o k szeretője', 1887). Van h á r o m magyar v o n a t k o z á s ú k ö n y v e is, a La Tapis vert-1 ('Zöld szőnyeg', reg., 1880) és a Le Mariage de Pouchkine-t ('Puskin házassá -

Szilárd 100

ULDOZ ga', reg., 1881) Jókai n y o m á n írta, az első Jókai: Szabadság a hó a l a t t vagy a zöld szőnyeg c. történelmi regényének fordítása (a fordító Mme Adarn volt, Ulbach pedig átdolgozta), a m á s o d i k a t valószínűleg Jókai t ö b b művéből állította össze, mivel az nem azonosítható a m a g y a r író egyetlen regényével sem; a h a r m a d i k a La Csárdás ('A csárdás', r i p o r t k ö n y v , 1888), amelynek a t é m á j a kapcsolódik (többek közt) Mo.hoz, ez a mű alcíméből derül ki: Notes et impressions d'un Francais en Autriche, en Hongrie, en Roumanie, en A ngleterre etc. . . ('Egy f r a n c i a feljegyzései és benyomásai Ausztriáról, Magyarországról, Romániáról, Angliáról s t b . . . ' ) . I s m e r t s z í n d a r a b j a a Monsieur et Madame Fernel ('Fernel úr és felesége', kom., 1875). Irodalomkritikai, -elméleti művei: Ecrivains et Hommes de lettre ('írók és irodalmárok', 1857); Nos Conlemporains ( ' K o r t á r s a i n k ' , 18(59); La Biographie d'Auguste Vacquerie ('Auguste Vacquerie életrajza', 1883); Almanach de Victor Hugó ('Victor H u g o - a l m a n a c h ' , 1885); Miseres et Grandeurs littéraires ('Irodalmi nyomorúságok és nagyságok', 1885); Le Román moderne ('A modern regény', 1886): La Vie de Victor Hugó ('Victor H ugo élete', 1886). O Magyarul: 1 nla (n. n.. Magyar Figaro, 1886, 51.); 3 nla (n. n., uo., 1887. 4., 11.. 43.); 1 riport (n. n,, F r a n c i a T ü k ö r , 1987). O írod.: É . Zola: Romanciers naturalistes (1881). Budai Rita Ulc [ulcs], O t t ó (Pilsen, 1930. márc. 16.—): cseh író, publicista. J o g o t végzett, járásbíró volt. 1959-ben N y u g a t - N é m e t o r s z á g ba, o n n a n 1960-ban az U S A - b a emigrált. Jelenleg a New-Yorki állami egyetem tan á r a . -Jogi és politológiai t a n u l m á n y o k a t publikál amerikai s z a k l a p o k b a n . Szépírói m u n k á i is külföldönJ e l e n n e k meg. A legsikeresebb közülük a Spatné íasovany bézenec ('A rosszul időzített földönfutó', 1985) c. regény. E r e d e t i meglátások és üde, színes előadásmód teszi érdekessé útinaplóit, különösen a legutóbbit: Bez Cedoku po Jizní Africe ('A Cedok nélkül Dél-Afrikában', 1988). Zddor András ulcsa irodalmi formák: —•nanaj irodalmi formák ulcsa irodalom; olcsa irodalom: az orosz Távol-Keleten a habarovszki határkerületben. az A m u r folyó torkolatvidékén élő 750 főnyi ulcsa (névváltozat olcsa) nép irodalma. N y e l v ü k a m a n d z s u — t u n g u z nyelvek déli, azaz mandzsu ágához tartozik, folklórjuk hasonló a n a n a j hoz (~+nanaj iroda101

lom). Az 1930-as években megkísérelték önálló írásbeliség kialakítását, de ez a nép csekély száma m i a t t nem j á r t sikerrel, s irodalmi n y e l v k é n t a közeli rokon n a n a j t hasz nálják ( - > n a n a j irodalmi formák). Nan a j u l írt egyetlen s z á m o t t e v ő írójuk A. Valgyu is. U. Kőhalmi Katalin Uldall, H a n s Jorgen (Silkeborg, 1907. m á j . 25. I b a d a n , Nigéria, 1957. o k t . 29.): d á n nyelvész. K o p p e n h á g á b a n és Londonban t a n u l t anglisztikát, m a j d az 1930-as években az USÁ-ban indián nyelveket tan u l m á n y o z o t t . W. Shipley-ve1 közös munk á j u k a t a m a i d u nyelv déli nyelvjárásáról csak Uldall halála u t á n a d t á k ki ( N i s e n a n Texts and Dictionary. 'Nisenan szövegek és szótár', 1966). 1939-től a világ számos p o n t j á n volt angol lektor, 1954-től haláláig az ibadani (Nigéria) egyetemen t a n í t o t t . Az 1930-as évektől L. Hjelmslewe 1 szorosan e g y ü t t m ű k ö d ö t t a —>glosszematika (még -*•koppenhágai iskola) kidolgozásában. Az általános alapvetést közösen akarták megírni, azonban csak az Uldall által írt bevezetés készült el (Outline of (ilossematics, 1957: Csongrády Zsuzsanna, A gloszszematika vázlata, részlet, Modern nyelvelméleti s z ö v e g g y ű j t e m é n y IV/2 köt., 1983). Kicsi Sándor A ndrás Üldözött himnuszai, Az (i. e. 12. sz.): egyiptomi himnuszok. I X . Ramszesz fáraó sírjából került elő az az osztrákon, mely egy hivatalától m e g f o s z t o t t írnok fohászait őrizte meg s z á m u n k r a . Lehetséges, hogy keletkezési idejük megelőzi I X . Ramszesz korát, s talán visszanyúlik az i. e. 14. vagy 13. századba. Három himnusz a Napistenhez szól, a k i t az egyiptomi vallás a b a j b a j u t o t t a k , az igaztalanul üldözöttek pártfogój á n a k t e k i n t e t t . A sok mitológiai utalás ellenére bensőséges, közvetlen hangvétel jellemzi a szövegeket. Az egyik himnusz élénk színekkel festi le a napisten éjszakai l á t o g a t á s á t a h a l o t t a k b i r o d a l m á b a n . A hal o t t a k dicsőítik a fényességes istent, akinek t á v o z á s a u t á n ú j r a r á j u k borul a sötétség, s ők visszafeküsznek k o p o r s ó j u k b a . Szó van a Napisten ellenségének, a sötétség kígyój á n a k legyőzéséről is. A gonosz kígyó itt nyilván az író ellenségének jelképe. A szerző megható, gyermekes bizalommal panaszolja el, hogy ellensége erősebb nála, s hazugság révén r a b o l t a el tőle h i v a t a l á t . E g y másik himnusz ugyancsak a N a p i s t e n t dicsőíti mint az emberek éltetőjét. Bírónak nevezi, s kéri, n y ú j t s a neki k a r j á t . A három naphimnuszhoz egy mitológiai szempontból jelentős Oszirisz-himnusz is esatlako-

ULEGY zik, ennek az író egyéni problémáival foglalkozó része a z o n b a n elveszett. O K i a d . és n é m e t ford.: A. E r m a n : Die Literatur der Ágypter (1923); uő: Zeitschrift für Agyptische Sprache und Altertumskunde (38. köt., 1934); J . Assmann: Ágyptische Hymnen und Gebete (1905). Kákosy László U Legyi Pandita: —• Maung

Tyi

Ulenge, Yussuf (20. sz., K e n y a ) : szuahéli, angol ( r i t k á b b a n arab) nyelven a l k o t ó kenyai elbeszélő. K e d v e l t m ű f a j a a novella és a mese. Olyan m é r t é k b e n t á m a s z k o d i k a f o l k l ó r h a g y o m á n y o k r a , hogy egyes írásai kifejezetten népmese-jellegűek. A p a r t v i dék szuahéli a n y a n y e l v ű olvasói körében a l k a l m a n k é n t még másodlagos folklorizálódásuk is megfigyelhető. O Stílusa magávalragadó, olvasmányos, de egyes, archaizáló elbeszéléseiben és meséiben túlságosan cikornyás, arabizáló, s ezért a régi szuahéli irodalom kellő ismerete nélkül alig élvezhető. O F ő műve: Utenzi wa Miraji ('Miraji t ö r t é n e t e ' , epikus költ., 1968). Füssi-Nagy Géza Ulenspegel; Ulenspiegel:

-*

Eulenspiegel

Ulewicz [ulevics], T a d u s z ( R a d o m , 1917. aug. 4.—): lengyel irodalomtörténész. Lengyel filológiát t a n u l t a .Jagelló E g y e t e m e n ; 1945-ben d o k t o r á l t ; 1967-től u g y a n o t t professzor. A Ruch Literacki és az Archiwum Literackie szerkesztője. O Kezdetben a klasszicizmust és a romantikát tanulmányozta, később érdeklődése a középkor és a reneszánsz felé fordult. A vizsgált jelenségeket t á g kulturális k o n t e x t u s b a , lengyel— német, lengyel—szláv, lengyel—olasz kapcsolatrendszerbe helyezte: Swiadomoéé slowianska Jana Kochanowskiego ( ' J a n Kochanowski szláv t u d a t a ' , 1948); Sarmacja f S z a r m á c i a ' , 1950); Z problemów sarmatyzmu ('A s z a r m a t i z m u s problémáiból', 1960); Oddzialywanie europejskie Jana Kochanowskiego, od renesansu do romantyzmu ('Jan Kochanowski európai h a t á s a a reneszánsztól a romantikáig', 1970). Pálfalvi

Lajos

Ulfat, Giilpacsa ( L a g h m a n , 1909—?): pastu nyelven alkotó afgán író, filozófus. Előkelő családból s z á r m a z o t t , teológiai tanulmányokat folytatott Nangraharban, m a j d K a b u l b a n . Számos folyóiratot szerkesztett, különböző h i v a t a l o k a t t ö l t ö t t be, többek közt a P a s t u A k a d é m i a elnöke volt. G y a k r a n filozofikus hangvételű műveiben az a f g á n nép tehetségét h a n g o z t a t t a , A

p a s t u i r o d a l o m t ö r t é n e t h e z és -kritikához is h o z z á j á r u l t m u n k á s s á g á v a l . O F ő b b művei: Nevaj szabk av nevaj adab ( ' Ú j stílus, ú j írásmód', esszék 1949); Ghvara asár ('Válog a t o t t versek', 1955); De zre vájná ('A szív h a n g j a ' , versek, 1962); Gvara naszrúna ('Válogatott prózai írások', 1963). Ulibisev, Alekszandr Dmitrijevics (Drezda, Németo., 1794. ápr. 13.—Lukino, 1858. febr. 5.): orosz publicista, zenekritikus, író. A p j a n a g y k ö v e t volt, Ő maga 1816—1830 között a K ü l ü g y m i n i s z t é r i u m alkalmazásában állt, A Le Conservateur impartial és Journal de St.-Pétersbourg c. lap szerkesztőjeként z e n e k r i t i k á k a t és irodalombírálatok a t is p u b l i k á l t . 1819—1820-ban a dekabrista költők Zeljonaja lampa ('Zöld lámpa') nevű irodalmi t á r s a s á g n a k t a g j a volt, amelynek ülésein t ö b b cikkét felolvasták: Piszmo k drugu v Germanyiju ( L e v é l németországi b a r á t o m n a k ' ) ; Beszeda Bonaparta sz anglijszkim putyesesztvennyikom ('Bonap a r t e beszélgetése egy angol utazóval'); Szon ('Alom'). Elsőként írt t a n u l m á n y t Mozartról (1843), emellett jelentősek Beethovenről szóló m u n k á i . Az oroszo.-i állapot o k a t bíráló színdarabjaival vált ismertté: Raszkolnyiki ('Szakadárok', 1850); Vzdihatyel bez gyenyeg ('Nincstelen udvarló'). N a p l ó j á n a k töredékét a Zvezda c. lap t e t t e közzé 1935-ben. O G y ű j t , kiad.: PiszmaA. D. Ulibiseva ('A. D. Ulibisev levelei', 1911). O írod.: B. L. Modzalevszkij: K isztorii "Zeljonoj l a m p i " (Gyekabriszti i ih v r e m j a , 1. köt., 1928); J u . K r e m l j o v : R u s s z k a j a iniszl o muzike (1954—1958). Szigeti

Szonya

üliger (klasszikus mongol nyelvi alak): a szó indiai-tibeti eredetű, s példabeszédet, mesét (dzsátaka) jelent. Ebből származnak a mai mongol nyelvekben m e g t a l á l h a t ó jelentései, az egyes mongol nyelvekben ugyanis a szó különböző népköltészeti m ű f a j o k megjelölésére szolgál. í g y a kalmüköknél, o j r á t o k n á l a szólás, közmondás neve. A halh a és belső-mongóliai nyelvekben a jelentése mese, s nemcsak az indiai-tibeti eredetűeké, hanem pl. az állatmesék., hősmesék, a t r é f á s vándorszerzetes (az ún. badarcsin)-mesék megjelölésére is szolgál, de az i n k á b b belsőmongóliai, 18. sz.-i keletkezésű, kínai regényre visszamenő „ p o n y v a " , a bengszen üliger ('füzetes t ö r t é n e t ' ) is ide sorolható. O A b u r j á t o k n á l az üliger jelentése: eposz, hősének. Ezek kialakulása a 15. sz.-ra tehető, s m a t ö b b m i n t 200 iiliger-témát ismerünk. E l ő a d á s a régen csak m e g h a t á r o z o t t , ünnepi a l k a l m a k k o r s ünnepi külsőségek 102

ULIVI közt volt lehetséges. A mongol b u d d h i z m u s harcolt a „ p o g á n y " iiliger h a t á s a ellen. A 20. sz.-ra már szinte csak a b u r j á t világ határszélein m a r a d t fenn. Első g y ű j t ő j e Zsamcaráno volt. Híresebb b u r j á t Liligerek: Irenszej, Alamzsi Mergen, Sono Bátor, Altan Sagaj Köbün, Ajduraj Mergen. O Kiad.: Irenszej. Burját hősének (Lőrincz L. L., 1976); C. Zs. Zsamcarano: Büxü Xara Xübüün Ül'gernüüd (1972; fordítása: N. Poppe: Mongolische E p e n VI., 1977); uő: Proizvegyenyija narodnoj szlovesznosztyi burját (1913—1918; fodítása: N. Poppe: Mongolische Epen, IX., 1980). O írod.: Kincsen: Zsanr bengszen-ü iiliger v mongolszkom folklóré (1959); G. M. H . Shoolbraid: T h e Oral epic of Siberia a n d Central Asia (1975); Lőrincz L. L.: Mongolische Marchentypen (1979); uő: „ . . . j u r t á k k ö z ö t t j á r o k " (1981); L i t y e r a t u r n i j e szvjazi Mongolii (1981). Hajnal László üligercsin (írott nyelvi alak); iiliger sin (beszélt nyelvi alak): az -+üliger előadója a b u r j á t o k n á l . Az üligercsin a —>túlicsintól eltérően a b u r j á t o k n á l g y a k r a n a s á m á n volt, A szovjet k o r s z a k b a n az üligercsineket is (A túlicsinoknál szisztematikusabban) p r ó b á l t á k felhasználni politikai célokra, Az üligercsinek a kolhozokat j á r v a t a r t o t t a k előadásokat, „nacionalista formával, szocialista t a r t a l o m m a l " , ahogy akkoriban megpróbálták beállítani. E n n e k ellenére nagy népszerűségnek ö r v e n d t e k , hiszen az eposzokban, ha áttételesen is, de a dicsőséges mongol m ú l t elevenedik meg. Híres üligercsinek: Salbagaj Jobbon (orosz nevén: J o l b ó n Salbikov), M a n s u t Imegejev, L a z a r Bardakhanov. Hajnal László Üligerün dalai: —>^4 bölcs és balga példáza-

vületű leírásokban, a misztikus e m b e r k é p víziókban jelenik meg. Soron következő regényei is — az i n k á b b m á r csak passzív - elhatárolódást jelzik a h á b o r ú u t á n i anarchia, erőszak és anyagi lepusztulás világával szemben, m o t í v u m a i pedig a kimódolt egzotikumot és a kuriozitást helyezik előtérbe. Viszonylag érdekes közülük a szatirikus kedvvel moralizáló Urbs ('Város', 1930), de előtte m á r t é m a v á l t á s is bekövetkezett a n y i t o t t , fiatal lélek sorsán töprengő, nevelési t á r g y k ö r ű regényeivel (pl. Aufruhr der Kinder, 'A gyermekek lázadása', 1928) és novelláival. U j a b b t é m a v á l t á s során Ulitz J a n Brant, a legendás 17. sz.-i holland cetvadász északi ú t j á t , u t ó p i k u s p r ó b á l k o z á s á t f o r m á l t a regénnyé, b e n n e a Spitzbergák vad természetének b á m u l a t o s t á j á b r á z o l á s á v a l : Eroberer ('Hódítók', 1934). F ő m ű v é n e k s z á m í t h a t ó regényét, a Der Gaukler von London ('A londoni szemfényvesztő', 1938) c.-t is történelmi t é m á b a n í r t a meg: Dániel Defoe a l a k j á t és sorsát dolgozza fel egy lealacsonyító kor erőteljes ábrázolással fölrajzolt hátterével. Lenau, a költő tragikus szerelméről írt regénye: Die Braut des Berühmten ('A neves férfiú a r á j a ' , 1942) nem f o l y t a t j a a remeklést, a m i n t 1939-től kezdve s o r o z a t b a n írt idillikus, később melankolikus á r n y a l a t ú sziléziai t á j regényei és elbeszélései sem. O E g y é b f ő b b művei: Das Testament ('A végrendelet', regény, 1924); Barbaren ('Vadak', regény, 1925); Der Bastard ('A f a t t y ú ' , regény, 1927); Die Unmündigen ('A k i s k o r ú a k ' , nlák, 1931); Der wunderbare Sommer ('A csodálatos n y á r ' , reg., 1939); Septembernacht ('Szeptemberi éjszaka', nlák, 1943); Bittér süsse Bagatellen ('Keserédes bagatellek', próza, 1948); Das Taufelsrad ('Az ördögkerék', elb.-ek, 1949). O Magyarul: 1 vers (Fehér Lídia, Külföldi költők, í 943).

tai Komáromi

Sándor

Ulises: —>mexikói irodalom Ulitz [úlitz], Arnold (Breslau, ma: Wroclaw, Lengyelo., 1888. ápr. 11.—Tettnang, W ü r t t e m b e r g , 1971. jan. 12.): n é m e t író. A p j a vasúti tisztviselő volt. Az 1. világháb o r ú b a n az orosz f r o n t r a került . H a z a t é r v e t a n á r k é n t m ű k ö d ö t t szülőhelyén, m a j d 1945-ben áttelepült W ü r t t e m b e r g b e . 1915 1919 közötti prózája, versei közhelyes f r o n t é l m é n y e k e t tükröznek, pacifista felfog á s ú a k . 1920-ban t e t t e nevét ismertté Ararat ('Ararát') c. regénye, mely egy Oroszo.b a n rekedt, miszticista h a j l a m ú n é m e t tiszt robinzonádjáról. megtéréséről, m a j d palesztinai új életéről mesél, ill. filozofál; a veszélyes, zavaros környezet expresszív he-

Ulivi, Ferruccio (Borgo San Lorenzo, Firenze köz., 1912. szept, 10.—): olasz irodalomtörténész, író. Jogi d o k t o r á t u s t szerzett, m a j d az olasz nyelv és irodalom t a n á ra lett a római egyetemen. Számos folyóirat — Campo di Marté, Corrente, Paragone, La rassegna della letteratura italiana — m u n k a társa; a Letteratura és az Arte e poesia szerkesztőbizottsági t a g j a . Igen sok t a n u l m á n y és m ű b í r á l a t szerzője, például, t ö b b e k közt: Federico Tozzi (1946); Settecento neoclassico ('A neoklasszicista 18. század', 1957); I I manierismo del Tasso e altri studi ('Tasso manierizmusa és más t a n u l m á n y o k ' , 1966); Manzoni. Storia e Provvidenza ('Manzoni. Történelem és Gondviselés', 1974); D An103

ULJAR nunzio (1988). O Megjelentek elbeszéléskötetei is: E le ceneri al vento ('És h a m v a i k a szélbe s z ó r a t t a k ' , 1977); La nőtte di Toledo ( ' É j s z a k a Toledóban', 1983). T ö r t é n e l m i elbeszélést írt Le mani pure ('Tiszta kezek', 1979) c., a Le mura del cielo ('Az égbolt falai', 1981) c. m ű v e pedig t ö r t é n e l m i regény. Majtényi Zoltán Uljarevic [uljarevity], R a d o m i r (Versec, ma: Vrsac, 1954—): Crna Gora-i szerb költő. T i t o g r a d b a n él, verseit a Knjizevnost, az Odjek, és a Savremenik c. folyóiratok is közlik. Ars p o e t i c á j a , hogy a költészet — fők é n t erkölcsi kérdéseken keresztül — közv e t v e vagy közvetlenül a l a k í t h a t j a korán a k sorsát, bizonyos értelemben t a n ú s á g t é tel is lehet arról. Britva ('Borotva', 1980) c. kötetében az újszimbolizmus módszereit alkalmazza, s a szegényes Crna Gora-i vidék tradicionális, preindusztriális világát ironikusan és cinikusan ábrázolva jeleníti meg a n n a k s a j á t o s metafizikai lényegét. Predgovor ('Előszó', 1989) c. k ö t e t e az örök befejezetlenség, a hiány érzetét verseli meg. Az irónia eszközeivel megkérdőjelezi az ideológiai alapozású igazságokat. A népköltészet elemeit felhasználva és á t a l a k í t v a , váratlan megoldásokkal az abszurd h a t á r á i g t á g í t j a az a b b a n rejlő lehetőséget. A TRfí pesnika (1987) c. ismertté vált költői manifesztum szerkesztője. O Verseskötetei: Alijena ('Változás', 1979); Prikupljanje podataka ( ' A d a t g y ű j t é s ' , 1981); Presa ('Prés', 1985); Primalni krik ("Az első kiáltás', 1985); Zimski dvorac ('Téli p a l o t a ' , 1990); Dvostruka kolevka ( ' K e t t ő s bölcső', válogat o t t versek, 1991). O írod.: Z. Nikicevic: V e r u j e m zoper vse (Nasi razgledi, 1990. II.); B. Rakocevic: Sarolikost poetskog p o s t u p k a ( S t v a r a n j e , 1992. 1—2.). Bugajev

Sándor

Uljasov, Pavel Szergejevics (Gromilovka, szmolenszki ter., 1936. febr. 1.—): orosz irodalomtörténész, kritikus. A szmolenszki Pedagógiai Főiskolán szerzett d i p l o m á t 1960-ban. A Lityeraturnaja Gazeta c. lap rovatvezetője. O T ö b b t a n u l m á n y t írt a SZU népeinek irodalmáról, üzbég, lett, kirgiz és u k r á n alkotókról. F ő k é n t a 20. sz.-i orosz prózával foglalkozik. K r i t i k á k a t , recenziókat j e l e n t e t e t t meg V. Belov, J . Jevtusenko, V. üugyincev, D. Granyin, Sz. Antonov, A. Bek, A. Ribakov és A. Priszlavkin műveiről. írásait Vetyer zemnih dorog ('Yöldi u t a k szele', 1980) c. t e t t e közzé T a s k e n t ben. 1983-ban Üzbegisztán Állami-díj ávaA ismerték el m u n k á s s á g á t . O Magyarul: 1 t a n . (Szilágyi P., Szovjet I r o d a l o m , 1976,

1.); 1 recenzió (Kőháti Zs., uo., 1982, 1.); 1 k r i t i k a (Földeák I., uo., 1986, 5.); I t a n . ( H a d i k n é Végh K a t a l i n , uo., 1988, 2.); I k r i t i k a (Décsi K a t a l i n , uo., 1990. 3.). Ullikummi-ének: ->Enek,

Ullikummiról

Ullman [jttlmön], J a m e s R a m s e y (New York, 1907'. nov. 24.—Boston, 197!. j ú n . 20.): amerikai (USA) író. A Princeton Egyetemen szerzett bölcsészdiplomát 1929-ben, m a j d rövid párizsi t a r t ó z k o d á s u t á n két évig egy brooklvni újság riportere volt. E z e k b e n az években kezdett el színdar a b o k a t írni, s 1933-tól színházi producerk é n t dolgozott. 1938-ban jelent meg délamerikai utikönyve The Other Side of the Mountain ('A hegy m á s i k oldala') c., amelyet a hegymászás történetéről írt High Conquest ('A csúcs meghódítása') k ö v e t e t t 1941-ben. A 2. v i l á g h á b o r ú b a n mentősofőrk é n t szolgált A f r i k á b a n . A háború u t á n visszatért az íráshoz. E k k o r jelent meg leghíresebb regénye: The White Tower (1945: Székely B., A fehér t o r o n y , 1947), mely az Alpok egyik csúcsa m e g h ó d í t á s á n a k feszülten izgalmas leírása. 1949-től haláláig Berm u d á n élt, s írásaiból t a r t o t t a el m a g á t . O Legjobb regényeiben a hegymászás izgalm á t és küzdelmét eleveníti meg d r á m a i erővel. O E g y é b művei: River of the Sun ('A n a p folyója', reg., 1950); The Island of the Blue Macaws ('A kék p a p a g á j o k szigete', nlák, 1953); The Age of Mountaineering ('A hegymászás kora', ért., 1954); Americans on Everest ('Amerikaiak a Csomolungmán', ért., 1964); And Not to Yield ('És nem adni fel', 1970). O Magyarul: A Himalája fia, Tenzing Norgay önéletrajza (Sarkadi I., Terényi I., 1963). Ittzés Gábor Ullmann [wlman], Liv J o h a n n e (Tokió, 1938. dec. 16.—): norvég színésznő, írónő. Születésének idején a p j a J a p á n b a n dolgozott, m a j d a család 1941-ben K a n a d á b a költözött. Apja 1945-ben bekövetkezett halála u t á n T r o n d h e i m b e n nevelkedett. L o n d o n b a n színművészeti t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t , hazatérése u t á n azonban nem n y e r t felvételt az állami színiiskolára. 1956-ban T. Foss m a g á n t a n í t v á n y a lett, és a következő évben a stavangeri Rogaland Teater színpadán d e b ü t á l t . Az ott és később a Det Norske Teatret t á r s u l a t á b a n eltöltött évek u t á n 1964-től 1971 -ig az oslói Nemzeti Színház művésze volt. Világhírre I. Bergman és J . Troell svéd rendezők filmjeiben a l a k í t o t t szerepeivel t e t t szert. 1970-től amerikai filmekben is j á t s z o t t . Művészeti tevékenysége mellett a k t í v a n közreműkö104

ULLOA léseinek t é m á i t a falusi szegényemberek m i n d e n n a p i életéből veszi, s a legjelentéktelenebb eseményeket is n a g y megjelenítő erővel t u d j a b e m u t a t n i . Legjelentősebb elbeszélése Von einem altén Wirtshausschild ('Egy régi vendégfogadó cégéréről') c. a Landstrasse ('Országút', 1921) c. k ö t e t b e n jelent meg, ennek fiatal parasztfiú hősét, amikor egy szép, de gyengeelméjű l á n y t akar elcsábítani, s z a r v a s b i k á k ölik meg, m e r t nyikorgó csizmája olyan hangot ad, mint a p á r z á s r a készülő s z a r v a s o k bőgése. O F ő b b művei még: Gedichte. ('Költemények', 1919); Feldpredigt ('Prédikáció szabad ég a l a t t ' , d r á m a i költ., 1919); Die Barockkirche ('A barokk t e m p l o m ' , elb.-ek, 1925); Vom Brot der Stillen ("A csendes emberek kenyeréről', elb.-ek, 1932); Der A pfel in der Kirche ('Az a l m a a t e m p l o m b a n ' , elb.-ek, 1934). O G y ű j t , kiad.: Gesammelte Werke ('Összegyűjtött m ű v e k ' , 1960); Erzáhlungen, Prosastücke, Gedichte ('Elbeszélések. prózai d a r a b o k , versek', 2 köt., 1978). O írod.: E. Delp: R. U l l m a n n . Eine Biographie (1960). Szász Ferenc

d ö t t az U N I C E F m u n k á j á b a n . O Önéletrajzi műveivel íróként is nemzetközi sikert a r a t o t t . Forandringen (1976: Csernus Mariann, Változások. 1985) e. könyve m i n d a világhírű színésznő, mind a g y e r m e k é t egyedül nevelő a n y a őszinte vallomása életének sikereiről és kudarcairól. Költői kép e k b e n elevenednek meg az I. Bergmanhoz fűződő szerelem és a közös filmforgatások emlékei. A m ű f o l y t a t á s á b a n — Tidevann (1984: D o b o s Austvik É v a . Választások, 1987) — részletesen ír a szegény országok gyermekeinek megsegítésére t e t t erőfeszítéseiről és az U N I C E F képviseletében t e t t utazásairól. U j a b b f o n t o s állomás volt m ű vészetében az általa rendezett, s k a n d i n á v koprodukcióban készült Sofie (ua., 1991) c. film, a m e l y n e k f o r g a t ó k ö n y v é t H. Nathansen d á n író Mendel Philipsen og Son ('Mendel Philipsen és fia', 1932) c. regénye alapján P . Poulsenne1 közösen írta. O írod.: B . M. Garfinkel: Liv Ullmann (1976); Ivarcsai Kulcsár I.: Liv U l l m a n n (1980). fíaksy

Péter

Ullman [wlmanj, R e g i n a (St. Gallen, 1884. dec. 14.—Ebersberg, Felső-Bajoro., 1961. j a n . 6.): n é m e t író- és költőnő. Osztrák kereskedő leánya, a p j á t korán elvesztette, s önerőből képezte m a g á t . 1902-től é d e s a n y j á v a l Münchenben élt, rövid időszakokra Bécsben. 1906-ban és 1908-ban szülte két kislányát, akiket a n y j á v a l közösen nevelt, mert egyik gyermeke a p j á h o z sem a k a r t férjhez menni. 1908-ban elküldte R. M. Bükének első novelláskötete kézirat á t . A könyvhöz, amely Von der Erde des Lebens ('Az élet t a l a j a ' , 1910) c. jelent meg. Rilke előszót írt, s ettől kezdve rendszeresen leveleztek (R. M. Rilke: Briefwechsel mit R. U l l m a n n und Ellen Delp, 'Levelezés R. U l l m a n n a l és Ellen Delppel', 1987) és Rilke számos esetben anyagi t á m o g a t á s t szerzett s z á m á r a . 1911 novemberében az izraelita vallásról á t t é r t a római katolikusra. 1915-től különböző München környéki kisebb helységekben (Burgbausen, Mariab r u n n , Planegg) l a k o t t , s azzal próbálkozott, hogy kertészettel, viaszfigurák kézi festésével t a r t s a fenn m a g á t . 1935-ben kiz á r t á k a német írószövetségből. 1936-ban Salzburgba, m a j d é d e s a n y j a halála u t á n St. Gallenbe költözött, s o t t egy a p á c á k által f e n n t a r t o t t o t t h o n b a n lakott. 1950ben a város díszpolgára lett. Élete utolsó két évét egyik lányánál Bajoro.-ban t ö l t ö t te. O Viszonylag keveset és kevesek szám á r a írt. J e l e n t ő s költő kortársai a z o n b a n , nemcsak Rilke, hanem pl. H. IIesse is, n a g y elismeréssel írtak művészetéről. Elbeszé-

Ulloa [uljoá], Y o l a n d a ( H a v a n n a , 1947. szept. 10.—): k u b a i költőnő, színésznő. 1964-ben, 1969-ben és 1973-ban sikerrel szerepelt irodalmi versenyeken, verseskönyve 1975-ben jelent meg Los cantos de Benjámin ('Benjámin énekei") címmel, F . Pita Rodríguez előszavával. 1974-ben egy évig Budapesten t a n u l m á n y o z t a a m a g y a r színházi életet. A H a r m a d i k Világ Színháza, m a j d a B e r t o l t Brecht Politikai Színház elnevezésű h a v a n n a i színházi együttesekben dolgozott. A Tűz-tánc generáció költőit, Gábor S., Györe I.. Ladányi M., Simor A., Váci M. verseit f o r d í t o t t a spanyolra. Költészetében m a g y a r t é m á k is szerepet kapnak: József Attila, gyereknél betegebben, elaltatta szivét örökre. Teste színekkel volt teli, és nyitott szemében a haza lassú vize a tájat tükrözte vissza. (Attila )

O Magyarul: 2 vers (Simor A., Fegyverek szomorú éjszakája, anto., 1982); 4 vers (uő, K r ó n i k a a jövőnek, anto., 1988); 2 vers (uő, Az erdő elfoglalása, anto., 1989). Simor András

105

Ulloa y Pereira [uljoá i perejráj, Luis de (Toro, Zamora, 1584—uo., 1674): spanyol költő, d r á m a í r ó . Olivares gróf kegyence-

ULLUR ként León eorregidorja (közigazgatási vezetője) volt. IV. Fülöp r á b í z t a fiának, a második d o n J ü a n de Austriának nevelését. A culteranismo költője v o l t . aki drámákat is írt u g y a n , leghíresebb m ű v e azonban a Lope de Vegát, Mira de Amescuát, m a j d V. García de la Huertát megihlető, V I I I . Alfonz t r a g i k u s szerelmét octava reál versformában feldolgozó Raquel ('Ráhel', modern kiad. P o e m a s épieos, 2. köt., Biblioteca de A u t o r e s Espanoles, 29. köt., 1854. reprint 1948) c. elbeszélő költemény, melyet Quintana ,,a régi kasztíliai múzsa utolsó s ó h a j a " - k é n t értékelt. Epístola a un cavellero amigo, que vivía en Sevilla ('Levél egy lovag b a r á t j á h o z , aki Sevillában élt') c. prózai írása az udvari élet dicsérete a vidékivel szemben. Memóriás familiares y literarias ('Családi és irodalmi emlékek', kiad. 1925) c. h á r o m részből álló színes, szubjektív e m l é k i r a t a a kor részletekben hiteles képét r a j z o l j a az olvasó elé. O írod.: J . García Aráez: Don Luis de Ulloa y Pereira (1952). Radnai Margit Ullúr P a r a m é s v a r a Aijjár; Ulloor P a r a meshvara Tyer (átírásváltozat); (1877— 1949): indiai m a l a j á l a m költő, nyelvész, irodalomtörténész. A 20. sz.-i malajálam irodalom egyik legkiemelkedőbb a l a k j a . K o n z e r v a t í v beállítottsága ellenére, a letűnőben lévő világot idealizáló elbeszélő költeményeivel (Umákéralam, Pingala, Karnabhúsanam) a modern irodalmi stílus megteremtői közé t a r t o z o t t . Legjelentősebb t u d o m á n y o s műve: Kérala Száhitja Csaritram ('Kerala i r o d a l m á n a k története'). Major István Ulmis-Poguls, Augusts

Augusts:

—>• Brüklenájs,

Ulqinaku [ultyináku], H a f é z Ali (1853 1913): a l b á n költő. A bejtexhik (—• albán irodalom) c s o p o r t j á n a k egyik képviselője. 1878-ban I s z t a m b u l b a n jelent meg Süleyman (Jelebi —>mevlid]éből készült fordítása. Hosszabb epikus költeményeinek t á r g y á t a keleti irodalomból és az iszlám szent könyveiből m e r í t e t t e . 1897-ben összeállított egy arab írásjegyekkel készült terjedelmes török—albán, a l b á n — t ö r ö k szótárat. O írod.: H. Kalesi: Mevludi kod A r b a n a s a (Zbornik Filozofskog F a k u l t e t a u Univerziteta B e o g r a d u 4., 1958). Schütz István Ulrich Fuetrer [ídrih f ü t r e r ] ; Fürtrer; Futrar; Füetrer; Fietrer (névváltozatok); (Landshut, 1420 k . — M ü n c h e n , 1495 v a g y 1496): n é m e t költő, festő. 1456-tól festő-

k é n t M ü n c h e n b e n élt, ahol 1482-ben m á r s a j á t házzal is rendelkezett. A Wittelsbachok müncheni u d v a r á v a l b a r á t i köre, az udvari muzsikus C. Paumann, a költő és udvari orvos J . Hartlieb és az u d v a r i t a n á csos J . Püterich révén került kapcsolatba. I r o d a l m i m ű v e i t IV. Albrecht hercegnek a j á n l o t t a , aki valószínűleg azok megrendelője is volt. O 1467 körül elkészítette a n é m e t Lancelot-regény r ö v i d í t e t t (prózai) v á l t o z a t á t , a m e l y e t később k b . 5700 Titurel-strófába ü l t e t e t t á t (Lantzilet, ua., 1484 —1487). 1478—1481 között í r t a a b a j o r uralkodóház t ö r t é n e t é t i. e. 60-tól 1479-ig feldolgozó prózai m ű v é t , a Rayerische Chronikot ( ' B a j o r krónika'). E számos forrásból kompilált m u n k á j á b ó l későbbi krónikák is m e r í t e t t e k , n o h a módszerét — hogy a történeti t é n y e k e t irodalmi elemekkel dúsított a fel — t ö r t é n e t í r ó u t ó d a i élesen bírálták. F ő m ű v e , a középkori udvari regények n a g y s z a b á s ú k o m p e n d i u m a , az 5644 Titurel-strófából álló fíuch der Abenteuer ('Kalandok könyve'), p o n t o s a n n e m d a t á l h a t ó . Első, 3003 strófából álló részének történetei Wolfram von Eschenbach Parzivaljából, Heinrich von dem Türlin Crone-jából, a Lohengrin- és a Merlin-történetekből, valam i n t a Trója-regényből s z á r m a z n a k . A második rész 2641 s t r ó f á j a 7 lazán összefűzött epizódot t a r t a l m a z az Arthur-mondakörből. O Kiad.: Prosaroman von Lanzelot ('A Laneelot-prózaregény', A. Peter, szerk., 1885); Lanzilet. Strophen 1—1122 ('Lanzilet. Az első 1122 s t r ó f a ' , K . - E . Lenk, szerk., 1889); Bayerische Chronik ('Bajor krónika', R. Spiller, szerk., 1909); A Buch der Abenteuer részei: Merlin und, Seifrid de Ardemont ('Merlin és Seifrid de A r d e m o n t ' , F . Panzer, szerk., 1902); Iban (ua., A. Carlson szerk., 1927); Meleranz (ua., F . Hof'man, szerk., 1933); Poytislier (ua., F. Weber, szerk., 1960); Gralepen ('Grál-eposzok', K. N y h o l m , szerk., 1964); Persibien (ua., R. Munz, szerk., 1964); Trojaner-Krieg ('A Trójai h á b o r ú ' , E . G. F i c h t n e r , szerk., 1968); Wigoleis (ua., H. A. Hilgers, szerk., 1975); Flordimar (ua., W. T a u b e r , szerk., 1987). O írod.: H. Wenzel: „Alis in ain s u m m zu p r i n g e n " . Fuetrers „Bayerische C h r o n i k " u n d sein „ B u c h der A b e n t e u e r " a m Hof Albrechts IV. (P. Wapnewski, szerk., Mittelalter-Rezeption, 1986); P. K e r n : Ulrich F u e t r e r s „ F l o r d i m a r " . Bearbeitung eines A r t u s r o m a n s des 13. J a h r h u n d e r t s (Zeitschrift f ü r deutsche Philologie 107, 1988, 410—431). Újvári Péter

Ulrich von dem Türlin [wlrih fon dém tMrlinj (13. sz.): középfelnémet költő. Életé-

106

ULRIC ről alig t u d u n k v a l a m i t . Nyelve karintiai s z á r m a z á s á r a utal. H a elfogadjuk azt a feltételezést, hogy egy St. Veit-beli von d e m Türlin nevű polgárcsaládból s z á r m a z o t t , a k k o r minden bizonnyal rokonságban volt Heinrich von dem Türlinnel. O Egyetlen m ű v é t i s m e r j ü k , a Willehalm (ua.) c. eposzt, a m e l y e t 11. Ottokár cseh királynak a j á n l o t t . Keletkezési ideje t e h á t TI. Ottokár u r a l k o d á s á n a k idejére, 1253 és 1278 közé tehető. ( U j a b b a n a m ű v e t , a női főszereplő neve u t á n , Arabei c. is említik.) A Willehalm Wolfram von Eschenbach azonos c. eposzának előtörténete. A t ö r t é n e t e t Ulrich nem f r a n c i a forrásból merítette, hanem feltehetően a Wolfram művében található m o t í v u m o k a t felhasználva írta meg. Willehalm N a g y Károly u d v a r á b a n nevelkedik fel. A szaracénokkal v í v o t t egyik csat á b a n az i f j ú lovag Tibald szaracén király fogságába esik. Nyolc évet tölt b ö r t ö n b e n . Am Tibald felesége, Arabei beleszeret Willehalmba és segít neki megszökni. Mindketten Provence-ba h a j ó z n a k , ahol a p á p a megkereszteli Arabeit: ú j neve G y b u r g lesz. A legtöbb kézirat Willehalm és G y b u r g házasságával fejezi be a t ö r t é n e t e t . Csak egy változat f o l y t a t j a az elbeszélést: egy n a p o n Willehalm arról értesül, hogy a szaracénok Provence-ba érkeztek, hogy bosszút álljanak Tibald feleségének megszöktetéséért. A f o l y t a t á s t Wolfram eposzában t a l á l j u k . Ulrich Wolframot t e k i n t e t t e mesterének, színvonalát azonban nem t u d t a elérni. Ennek ellenére m ű v e népszerű volt, O Kiad.: S. Singer: Willehalm,, ein Rittergedicht (1893). O írod.: H. G. K l i n k o t t : Ulrich von dem Türlin als N a c h a h m e r W o l f r a m s von Eschenbach (1911); WT. Schröder: 'Arabel'Studien (1—5, 1982—1988). Lőkös Péter

ség felvételével ér véget, U l r i c h n a k t u l a j d o n í t j á k a Herzog Ernst ( ' E r n s t herceg', 1170 Í 180 k.) egyik v á l t o z a t á t is. O Kiad.: F. v. d. H a g e n : Herzog Ernst (Deutsche Gedichte des Mittelalters I., 1808): W. Toischer: Ulrich von Eschenbach, Alexander (1876); H . F . Rosenfeld: Ulrich von Etzenbach, Wilhelm, von Wenden (1957). O írod,.: H. J . Behr: L i t e r a t u r als Machtlegitimation. Studien zur F u n k t i o n der deutschsprachigen D i c h t u n g am b ö h m i s c h e n Königshof im 13. J a h r h u n d e r t (1989). Lőkös Péter

Ulrich von Eschenbach [ttlrih fon esnbah]; Ulrich von Etzenbach (névváltozat); (13. sz. második fele): középfelnémet költő. Feltehetően egy Eszak-Cseho.-ba bevándorolt polgárcsaládból származott, Igen n a g y műveltséggel rendelkezett, é r t e t t latinul is. E g y ideig TI. Ottokár, m a j d I I . Vencel prágai u d v a r á b a n élt. O Alexander (ua., 1271 1286 k.) c. m ű v é b e n Ulrich az a n t i k témát lovag eposszá. f o r m á l t a . N a g y Sándor mindvégig az ideális uralkodó megtestesítője s csak az eposz utolsó könyvében próbál, h a t a l m á t ó l megrészegülve, a természet törvényei ellen fellázadni. E m i a t t a z o n b a n b ű n h ő d n i e kell s meghal. Másik m ű v e a Wilhelm von Wenden (ua., 1290 k.) c. eposz, melyben a pogány Wilhelm herceg és felesége, v a l a m i n t ikergyermekeik k a l a n d o s t ö r t é n e t é t meséli el. T ö r t é n e t ü k a kereszt-

Ulrich von Lichtenstein [wlrich fon h'htnstejn] (1200 k.—1275 k.): középfelném e t lovagi költő. Stájerországi miniszteriális családból származott. H a z á j a politikai életében tevékenyen részt v e t t , számos magas tisztséget töltött be. O Frauendienst ('Hölgyeknek való szolgálattétel', 1255) c. m u n k á j a az első német önéletrajzi regénynek t e k i n t h e t ő , amelybe beleszőtte 58 dalát is. Ezek valószínűleg keletkezésük sorr e n d j é b e n következnek, az összekötő epik u s rész a megírás k ö r ü l m é n y e i t közli. A hölgyszolgálat-koncepciónak megfelelően a lovag cselekedeteit a hölgy k í v á n s á g a i n a k teljesítése szab ja meg. 1257-ből való másik népszerű műve, a Frauenbuch ('Hölgyek könyve'), amely v a l ó j á b a n egy hölgy és egy lovag dialógusa és p a n a s z a a kor erkölcsének romlásáról. O Kiad.: K . L a c h m a n n :

Ulrich von Gutenburg [itlrich fon gútub u r g j (12. sz. vége—1220 előtt): középfelm é m e t lovagi költő. Felső-elzászi v a g y rajnapfalzi nemesi családból s z á r m a z o t t . Oklevelekben 1172 és 1186 k ö z ö t t említik. O Az első középfelnémet k ö l t ő k közé t a r t o zik, akik a provanszál t e r ü l e t e n kifejlődött Minnedienst-koncepciót átveszik. Költeményein erősen érezhető is a provanszál hatás. Valószínűleg személyesen is ismerte Friedrich von Hausent, akinek költészete szintén hatással volt rá. É l e t m ű v é b ő l m a mindössze egy minnedal (—• Minnesang) és egy 343 sor terjedelmű Minneleich (é. n., —> Leich) ismert, ez utóbbi a Leich m ű f o r m a első előfordulása a Minnesang-költészetben. T e m a t i k á j á b a n ragaszkodik a hagyom á n y o s Minnedienst-koncepcióhoz. O Kiad.: Minnesangs Frühling ('A Minnesang t a v a s z a ' , anto., 1988). O írod.: F . H o p p é : Die Stellung des G u t e n b u r g e r s in der Geschichte der deutschen L y r i k (1886); K. Langosch: Die deutsche L i t e r a t u r des Mittelalters (4. köt., 1953). Lőkös Péter Ulrich von Hutten: —•Hutten, Ulrich von

107

ULRIC befejezte Gottfried von Strassburg Trisztánj á t . Ulrich m ű v é b e n a hős elveszi b a r á t j a , K a e d i n h ú g á t , a „ f e h é r k e z ű " Izoldát, ám n a g y szerelmével, a „szőke" Izoldával nem t u d szakítani. A mérgezett lándzsától sebz e t t T r i s z t á n n a k csak a szőke I z o l d a hozh a t n á a g y ó g y u l á s t , de szerelme későn érkezik. 1250 körül Wolfram von Eschenbach W i l l e h a l m j á t f o l y t a t t a llennewart e. regényével. A hős r e m e t e k é n t , húga, K y b u r g (Gyburg) k o l o s t o r b a n fejezi be életét. Renn e w a r t fia, Malifer, a minne-lovag ragyogó p á l y á j á t f u t j a be. A 36400 verssornyi regény népszerűségét 40 f e n n m a r a d t szövegemlék b i z o n y í t j a . H a r m a d i k műve, a Cliges (ua.) viszont csak egyetlen kéziratból szárm a z ó töredékekből m a r a d t fenn, melyek közül a legterjedelmesebbek a kalocsai érseki k ö n y v t á r b a n t a l á l h a t ó k . E m ű v e feltehetően K. Fleck elbeszélő költeményének f o l y t a t á s a k é n t í r ó d o t t . M i n d k e t t ő j ü k mint á j a Chrétien de Troyes Cligés-regénye volt. O Kiad.: A. H ü b n e r : Rennewart (1938); H . G r ü c h e n i g — P . H. Pascher: Cliges (1984); T h . K e r t h : Tristan (1979). O írod.: E. K. Busse: Ulrich von Türheim (1913); A. Vizkelety: Neue F r a g m e n t e des mittelhochdeutschen Cliges. E p o s aus Kalocsa (Zeitschrift f ü r d e u t s c h e Philologie, 1969); Chr. W e s t p h a l - S c h m i d t : Studien zum 'Rennew a r t ' Ulrichs von Türheim (1979).

Ulrich von Lichtenstein (1974). O Magyarul: l vers (Balogh K., L o v a g k ö l t ő k , anto., 1935); részlet a Frauendienstből (Weöres S., A középkori élet, 1964); 3 v e r s (Kálnoky L., Weöres S., P ó r J u d i t , Klasszikus német költők I., a n t o . , 1977). O írod.: M. Schlereth: S t u d i e n zu Ulrich v o n Lichtenstein (1950). Lőkös Péter Ulrich von Richental [ulrich fon rchntal] (?—Konstanz, 1437): n é m e t krónikás. Feltehetően még a 14. sz. utolsó negyedében született. T e h e t ő s k o n s t a n z i kereskedő volt, igen s o k a t u t a z o t t . A K o n s t a n z i Zsin a t lebonyolításában is részt v e t t . O A Chronik des Konstanzer Konzils ('A Konstanzi Zsinat krónikája') c. m u n k á j a 1483ban jelent meg először n y o m t a t á s b a n . A krónika k é t fő részből áll: az elsőben beszámol a zsinat főbb eseményeiről, a másodikban felsorolja a r é s z t v e v ő k e t . L á t h a t ó a n nem a z s i n a t egyházpolitikai jelentősége érdekli, hiszen erről alig esik szó, hanem elsősorban a külsőségekre figyel. Művében igen sok a p o n t a t l a n s á g . O K i a d . : H. Matzke: Ulrich Richental, Chronik des Konstanzer Konzils 1414—1418 (1965). O írod.: K . Langosch: l)ie deutsche L i t e r a t u r des Mittelalters (4. köt., 1953). Lőkös Péter (Jlrich von Singenberg [wlrih fon zingnbergj (13. sz. első fele): s v á j c i német költő, minnesanger (—• Minnesang): n e v é t 1209 ós 1228 k ö z ö t t említik oklevelekben. Előkelő svájci (thurgaui) miniszteriális családból származott, St. Gallenben élt. O A Minnesang -költészet késői képviselője, mesterének Walther von der Vogehveidét t a r t o t t a , s szinte m i n d e n t e k i n t e t b e n u t á n o z t a őt. Walther k ö v e t ő j é n e k b i z o n y u l t többek közt abban, h o g y a minne-dalok mellett írt hét — politikai, erkölcsi t é m á v a l foglalkozó — Spruchot is. 32 ránk m a r a d t minnedala (-* Minnesang) nem vall igazán eredeti költőre. O Kiad.: M. Schiendorfer: Die Schweizer Minnesanger (1990). O írod.: M. Schiendorfer: Ulrich v o n Singenberg, Walther u n d W o l f r a m . Z u r P a r o d i e in der höfischen L i t e r a t u r (1983). Lőkös Péter Ulrich von Türheim [wlrich fon twrheim] (13. sz.): feltehetően lovagi származású német epikus. Mecénása O. Bogener gazdag augsburgi polgár és Heinrich német király (1211—1242) volt. Konrád von Winterstettent és Rudolf von Emset m i n t íróbarátait említi. A klasszikus középfelnémet írónemzedéket k ö v e t ő ún. epigonkorszak írója. Két f e n n m a r a d t terjedelmes m ű v e klasszikus verses regények f o l y t a t á s a . 1235 körül

Vizkelety

András

Ulrich von Winterstetten [ jdrich fon vint e r s t e t e n ] (13. sz.): középfelnémet lovagi költő. Előkelő s v á b miniszteriális családból s z á r m a z o t t . Oklevelekben 1241 és 1280 köz ö t t említik. 1258-tól augsburgi k a n o n o k volt. O Öt —* Leich\ének és 40 d a l á n a k keletkezési ideje 1240 és 1270 közé tehető. Valószínű, h o g y fiatalkori költői tevékenységét később egyházi tisztsége m i a t t n e m f o l y t a t t a . A -> Minnesang késői képviselői közé tartozik, k o r t á r s a i közül elsősorban Gottfried von Neifen volt rá hatással. Költeményeiben leginkább a formai virtuozitás érdemel figyelmet, t a l á n ennek is köszönhető, hogy oly szívesen nyúlt a Leich m ű f a j hoz. Újdonság a Minnesang-költészetben, hogy szinte m i n d e n dalában t a l á l h a t ó refrén. O Kiad.: Deutsche Liederdichter des 13. Jahrhunderts ('A 13. sz. német dalköltői', szerk. C. v. Kraus, 1952). O írod.: H. K u h n : Minnesangs Wende (1952). Lőkös

Péter

Ulrich von Zatzikhofen [wlrich fon cacikhófn]; Zatzikhoven (átírásváltozat); (13. sz.): középfelnémet költő. A 13. sz. első felében m ű k ö d ö t t , életéről azonban s e m m i t 108

ULSTE sem t u d u n k . T a l á n azonos egy 1214-ből származó oklevélben e m l í t e t t t h u r g a u i Uolricus de Cecinchovin nevű k á p l á n n a l . O E g y m ű v e m a r a d t ránk: a Lanzelet (1194 k. vagy 1210 után) c. Arthur-eposz (—*•Arthurmondakör). Ulrich s a j á t közlése szerint egy ófrancia nyelvű könyv szolgált forrásául, amely azonban bizonyosan nem azonos Chrétien de Troyes Lancelot c. eposzával. Ulrich művéből hiányzik Lanzelet (Lancelot) és Ginover (Gueniévre) királyné házasságtörésének m o t í v u m a , a m e l y Chrétien eposzának k ö z é p p o n t j á b a n áll. A régebbi szakirodalom összefüggéstelenül egymás mellé állított kalandok sorát l á t t a a műben, az ú j a b b k u t a t á s o k szerint viszont a Lanzelet az Arthur-eposz egy ú j változatán a k t e k i n t h e t ő , t e h á t nem egy korai epigon-költő alkotása, O Kiad.: K . A. H a h n : Lanzelet, Eine Erzahlung (1965). O írod.: W. Richter: D e r Lanzelet des Ulrich von Zatzikhoven (1934). Ló'kös Péter Ulrici [ídrici], H e r m a n n ( P f ö r t e n , Niederlausitz, 1806. márc. 23.—Halle, 1884. jan. 11.): n é m e t filozófus. Halléban volt filozófiaprofesszor, esztéta, Shakespearek u t a t ó . F i l o z ó f i á j á b a n Fichtére t á m a s z k o d va a deizmus és a p a n t e i z m u s szintézisét p r ó b á l t a m e g t e r e m t e n i . O I r o d a l m i vonatkozású értekezései: Charakteristik der antikén Historiographie ( A z antik t ö r t é n e t í r á s jellemzői", 1833); Oeschichte der hellenischen Dichtung ('A hellén költészet t ö r t é n e t e ' , 2 köt., 1835); Über Shakespeares dramatische Kunst ('Shakespeare drámai művészetéről', 1839—1847); Abhandlungen zur Kunstgeschichte als angewandte Asthetik ('Értekezések a m ű v é s z e t t ö r t é n e t r ő l m i n t alkalmazott esztétikáról', 1877). Újvári Péter Ulrih, M a j a P e t r o v n a (Leningrád, 1930. m á j . 5.—): orosz kritikus, m ű f o r d í t ó . A moszkvai pedagógiai főiskolát 1957-ben végezte el. Az Inosztrannaja Lityeratura c. lap m u n k a t á r s a . O Magyarul m a g á n ú t o n tanult meg. A m a g y a r irodalommal (műfordítással, szerkesztéssel, recenziók, t a n u l m á nyok írásával) 1958 óta foglalkozik. Fordít á s á b a n , szerkesztésében Mikszáth K , Tolnai L., Darvas J . , Mesterházi L. művei kerültek az orosz olvasók kezébe. T ö b b munk á j a az Inosztrannaja Lityeratura és a Szovjet Irodalom h a s á b j a i n jelent meg. A Magyar írószövetség tiszteletbeli t a g j a , O Az 1990-es évektől — a magyar—orosz kapcsolatok gyengülése következtében — a német k u l t ú r á r a és irodalomra f o r d í t o t t a a figyelmét. O F ő b b t a n u l m á n y a i : Poetyicseszkije uzi druzsbi ("Költők barátsága',

1968); Raduga tvorcsesztva ('Az a l k o t á s sziv á r v á n y a ' , 1973). O Magyarul: 1 - 1 t a n . (Harsányi Éva, S z o v j e t Irodalom, 1977. 4.; Szilágyi A., uo., 1978, 1.; Lengyel A., uo., 1978, 4.; Király Zsuzsa, N a g y v , 1978, 6.; M a t t v a s o v s z k y Brigitta, Szovjet I r o d a l o m , 1979,' 7.; Lengyel A., uo., 1980. 6.; Dunaszegi Ágnes, uo., 1984, 8.). Jurij Guszev ulsteri ciklus:

ulsteri

mondák

Ulsteri könyv: —> Lebor na

hUidre

ulsteri mondák [alsztöri]: az óír m o n d á k egyik legrégibb és legjelentősebb c s o p o r t j a . N e v é t az Iro. északkeleti részén elterülő Ulsternek, íro. egyik ötödének lakóiról k a p t a . Az elnevezés ú j . mivel a ránk m a r a d t m o n d a j e g y z é k b e n található felosztás a t ö r t é n e t e k t a r t a l m a szerint ( m a r h a r a b l á sok, f o g a n t a t á s o k , leánykérések, nőszöktetések stb.) t ö r t é n t . O Az ulsteri m o n d á k legnagyobb része Conchobar király idejében j á t s z ó d o t t le, aki E m a i n Machában, a mai A r m a g h város közelében lévő v á r á n székelt. U d v a r á b a n kiváló hősök éltek: Cu Chulainn, az ír m o n d á k Achillésze, illetve Siegfriedje, Conall Cernaeh. a „ d i a d a l m a s " , Conall, Cu Chulainn tejtestvére, L a e g i r e B u a d a c h , a „győzelmes", Senche m a c Alella, a bölcs bíró és t a n á c s a d ó , az ulsteri Nestor, Bricriu, a „ m é r e g n y e l v ű " , Cuscraid Menn Macha, a dadogó, és C a t h b a d d r u i d a . Ulsteri származású hősök, de a szomszédos C o n n a c h t területén élnek száműzetésben: F e r g u s mac Roig, aki Ulster királya volt, d e felesége rábeszélésére á t a d t a a királyi h a t a l m a t fiának, Conchobarnak. E n n e k m é l t a t l a n viselkedése m i a t t C o n n a c h t b a m e n t Ailill király és Medb királyné u d v a r á ba, akik szintén f o n t o s szerepet j á t s z a n a k ezekben a m o n d á k b a n . O E hősök életleírásai, kalandjai, viszályai, szerelmei, harcai és legtöbbnyire t r a g i k u s végük az ide t a r t o z ó mondák t á r g y a i . Húsból és vérből való emberek, akik legtöbbnyire az istenek, ill. a t ü n d é r e k világával is szoros kapcsolatb a n v a n n a k . A régi ír évkönyvek szerzői t ö r t é n e t i személyeknek t a r t j á k őket, és javarészük életét időszámításunk elejére teszik. O Az ulsteri m o n d á k k ö z é p p o n t j á b a n Cu Chulainn áll. akinek rövid, csodálatos élete valamennyi lényeges eseményéről beszámolnak a különböző korból s z á r m a z ó t ö r t é n e t e k . Az első d a r a b , Compert Con Culainn ('Cu Chulainn fogantatása") a hős szüleiről és születésének körülményeiről mesél. A n y j a Dechtire, J a t h b a d druida leánya, a p j a az egyik m o n d a v á l t o z a t szerint L u g isten, más mondák szerint Lug mac E t h n e

109

ULSTE tündér. S z á r m a z á s a t e h á t m i n d e n k é p p e n a túlvilághoz kapcsolja, és ezzel magyarázhatók az egyéniségében megjelenő rendkívüli, g y a k r a n d é m o n i k u s vonások. Gyermekévei éppen úgy telve v a n n a k rendkívüli eseményekkel, mint a n t i k tükörképéé, Héraklészé. Ezek közül n é h á n y a t a Táin Bó Cuailnge m o n d el. A király apródjai közé való felvételét úgy kényszeríti ki, hog3T leveri az őt befogadni nem a k a r ó 150 fiút. Eredetileg S e t a n t a volt a neve, de amikor megöli Culann kovács félelmetes k u t y á ját, a Cu Chulainn, vagyis Culan k u t y á j a nevet k a p j a . H é t é v e s k o r á b a n legyőzi az ulsteriek veszedelmes ellenségeit, a h á r o m Mac N e c h t a fivért, A Tochmarc Emere ('Emer kezének megkérése') Cu Chulainn házasságának t ö r t é n e t é t m o n d j a el. A leány először e l u t a s í t j a a kérőt, m e r t nem hallott arról, hogy nagy t e t t e k e t h a j t o t t volna végre. E r r e a fiatal hős vándorlásra indul, és e l j u t S c á t h a c h a m a z o n h o z , akitől megtanulja a fegyverfogás legmagasabb művészetét, m e g k a p j a tőle a ,,gae bulga" nevű mitikus f e g y v e r t . Legyőzi és kedvesévé teszi Aife a m a z o n k i r á l y n ő t . Tőle születik Cu Chulainn egyetlen fia, Conlaech. Cu Chulainn h a z a t é r és megvívja a Táin Bó Cuailngéhen leírt harcot. Aztán erőszakkal feleségül veszi E m e r t . O A m o n d a legtragikusabb t ö r t é n e t e az A ided Chonlaich ('Conlaech halála'), a m e l y Sohrab és R u s t a m történetére, illetve a Hildebrand-énekre emlékeztet. Cu Chulainn p á r b a j b a n megöli az ő m e g l á t o g a t á s á r a érkező fiát. Az a p a i érzéseket legyőzi a megsértett vitézi becsület. Az ulsteri m o n d á k tragikus h a n g u l a t á b a derűt sugároz a Fled Bricrenn ('Bricriu lakomája') c. t ö r t é n e t . Bricriu. ,,a méregnyelvű" cselszövő össze a k a r j a veszíteni egy nagy lakomán a legnagyobb ír hősöket. A legkiválóbb hősnek k i j á r ó ,,hősi f a l a t " m i a t t v i t á t szít a jelenlevők között, de a fordulatos cselekmény végén maga a b a j k e v e r ő jár pórul. A Serglige Con Culain ('Cu Chulainn betegsége') és az Aided Con Culain ('Cu Chulainn halála') érdekesen elegyíti az emberit és a túlvilágit, a valóságost és a fantasztikust. Az előbbi értéke a finom lélektani rajzokon kívül a kelta „ m á s v i l á g " színes leírása. A másik elbeszélésben Medb connachti királynő varázslókkal és boszorkányokkal szövetkezik Cu Chulainn megölésére. Majd h a t a l m a s sereggel m e g t á m a d j a az ulsterieket, akik, mint a Táinban, ismét szokott betegségükben szenvednek. Cu Chulainn m e g i n t egyedül indul h a z á j a védelmére. Most a z o n b a n nem emberekkel, de emberfeletti h a t a l o m m a l rendelkező lényekkel áll szemben. Ezek kihasználják a

hőst erkölcsileg megkötöző „geiceket", személyre szóló, mágikus erejű, feltétlenül kötelező tilalmakat, és halálba hajszolják őt. A megrendítő események és képek sorozata különös szépséget kölcsönöz ennek a m o n d a d a r a b n a k . O Az ú j a b b korból f e n n m a r a d t egyik Cu Chulainn-monda érzékletesen m u t a t j a be, hogy az írek a kereszténység felvétele u t á n sem feledkeztek meg a p o g á n y hősökről. Szent Patrik, íro. megtérítője egy király k í v á n s á g á r a f e l t á m a s z t j a Cu Chulainnt, aki elbeszéli pokolbeli szenvedéseit, és kéri Patrikot, juttassa őt a m e n n y b e . A szent teljesíti a hős kérését. A régi és az ú j világ s a j á t o s szintézisét érzékíti meg az a monda, amely egyedülállóan jellemzi a kelta népi t u d a t o t . O A t ö b b i ulsteri m o n d a közül egyik legjelentősebb a Longes Mac Usnig ('Usnech fiának s z á m ű zetése'), amely a szépséges Derdriu m i a t t i tragédiasorozatot regéli el. A kíméletlen sors által űzött nő végül öngyilkos lesz. A m o n d a költői szépsége t ö b b ír és angol költ ő t is megihletett: így Yeatset, .1. Stephenst, Synge-t, Lady Oregory-1, stb. O A geis t r a gikus h a t a l m á t m u t a t j a E t á i n t ü n d é r és Conaire ír hős szerelmi története, a Togail Bruidne Vi Derga ('Vi Derga vendégfogad ó j á n a k l e r o m b o l á s a ' ) c. m o n d á b a n . U g y a n c s a k az ulsteriek és a c o n n a c h t i a k h a r c á t festi a Scéta Mucce Meic Dathó ( ' D a t h ó d i s z n a j á n a k története') c. elbeszélés. I t t a küzdelem oka egy harci k u t y a . De a k ö z p o n t i hős nem Cu Chulainn, h a n e m Conall Cernach. Talán ez a m o n d a d a r a b érzékelteti a legtömörebben és a legvalószer ű b b e n a kelták életének kegyetlen szilajság á t . O Az ulsteri m o n d á k nemcsak költői é r t é k ü k m i a t t jelentősek, hanem mert minden tekintetben hű k é p e t a d n a k az egész régi kelta társadalom viszonyairól. Az antik í r ó k n a k a keltákról szóló leírásai megegyeznek az Ulsteri m o n d á k világával. Jacksori szerint ezekben a rómaiak által érintetlenül h a g y o t t Tro.-nak kora vaskori k u l t ú r á j a tükröződik. A mondák f o r m á j a , az ír irodalmi h a g y o m á n y o k n a k megfelelően, próza. De ezt jelentős fordulatoknál, különösen az események t e t ő p o n t j á n , a vers v á l t j a fel. O írod.: R, Thurneysen: Die Irische Helden- und Königsage (1921); M. J . Sjoested: Gods a n d Heroes of the Celts (1949); M. Dillon: E a r l v Irish L i t e r a t u r e (1965). ' Mády Zoltán ulta: ->orok irodalom mák

és irodalmi

for-

ultraísmo [ultráiszmo] (spanyol u l t r a 'túl, t o v á b b ' szóból): spanyol és spanyol110

UMAJJ amerikai a v a n t g a r d i s t a irodalmi i r á n y z a t 1919 és 1923 között. A —>dadaizm «.sé v al rokon radikális újító törekvéseinek íó célja az volt, hogy a narráció, a retorika és az érzelmesség k i i k t a t á s á v a l a költészetet a „ t i s z t a " képi h a t á s r a alapozza, s véglegesen felszámolja a 19. sz.-i h a g y o m á n y t és a -unodernismót. K i a l a k u l t esztétikával nem rendelkezett; a jellegzetesen ultraísta költ e m é n y e k lazán összefüggő — g y a k r a n játékos — képek sorozataiból állnak. O Az i r á n y z a t fő e l ő f u t á r á n a k R. Cíómez de la Sernát t e k i n t e t t é k . Születését n é v a d ó j á nak, G. de Torrénak a madridi l a p o k b a n 1919. febr. 19-én megjelent Ultra c. kiáltván y a jelezte. Elindítói s egyben a k i á l t v á n y szerkesztői tíatal írók — (5. de Tőrre, X . Séveda, P . Garfías, T. Iglesias Caballero és J . Rivas Panedas — v o l t a k , fő ideológusai G. de Tőrre és R. Cansinos-Asséns (maga az ultraísmo elnevezés az utóbbi leleménye, 1917). K é s ő b b c s a t l a k o z o t t még a mozgalomhoz G. Diego, E. Montes és J . Larrea, v a l a m i n t az argentin J . L. Borges, akinek spanyolo.-i t a r t ó z k o d á s a u t á n t e r j e d t el az ultraísmo Dél-Amerikában is. I t t Borges mellett az argentin I], Gonzáles Lanuza, F. Pinero és N. Lange, az ecuadori J . Carrera Andrade, a mexikói -J. Torres Bődet és C. Pellicer, a perui C. Vallejo és J . M. Eguren, v a l a m i n t a chilei V. Huidobro képviselte. Az ultraísmo h a t á s a R. Alberti és F . Garc.ía Lorca egyes alkotásain is észrevehető. O Az i r á n y z a t fórumai az Ultra (Madrid; itt jelentek meg az i r á n y z a t fő d o k u m e n t u m a i 1921—1922-ben), Grecia (Sevilla), Alfar (La Coruna), Hója Literaria (Barcelona), Isla (Cádiz), Verso y Prosa (Murcia), Litoral (Málaga), Parabola (Burgos), v a l a m i n t a J . L. Borges által az u l t r a í s m o argentin vezetőinek közreműködésével Argentínában a l a p í t o t t Prisma és Proa (1921- 1923) c. folyóiratok voltak. O Az ultraísmóval rokon törekvéseket képviselt a —>creacionismo; 1924 után m i n d k é t irányzat beolv a d t a —>szürrealizmusba. O (->spanyol irodalmi formák, avantgarde) O írod.: G. de Tőrre: Manifiesto verticai ultraísta (1920); R. Cansinos-Asséns: L a nueva l i t e r a t u r a (1922); uő: El m o v i m i e n t o V. P. (1923); G. de Tőrre: L i t e r a t u r a s europeas de v a n g u a r dia (1925); M. de la Pena: El ultraísmo en E s p a n a (1925); G. Videla: El u l t r a í s m o (1963); J . G. Manrique de Lara: G e r a r d o Diego (1970); M. Scrimaglo: L i t e r a t u r a argentina de v a n g u a r d i a 1920—1930 (1974); 0 . Coillazos (szerk.): Los vanguardismos en la América Latina (1977): J . Cano Bellestra: L i t e r a t u r a y tecnología. Las letras espanolas a n t e la revolución industrial 1900—

1933 (1981); W. Bohn: T h e Aesthetics of Visual P o e t r y 1914—1928 (1986). Inotai András Ulubabjan, Bagrat Arsaki (Maskapat, H e g y i - K a r a b a g h AT, 1925. dec. 9.—): örmény író. történész. Parasztcsaládból származik. S u s á b a n t a n í t ó k é p z ő t , B a k u b a n pedagógiai főiskolát végzett. E g y ideig t a n í t o t t , később újságoknál dolgozott. F o n t o s kulturális—politikai állásokat töltött be h a z á j a közéletében. 1968 ó t a J e r e v á n b a n él és a T ö r t é n e t t u d o m á n y i I n t é z e t b e n dolgozik. K a r a b a g h történetéről írott értekezéseivel k a n d i d á t u s i és d o k t o r i t u d o m á n y o s f o k o z a t o t szerzett. A szülőföldjével foglalkozó könyveivel és p o l e m i k u s cikkeivel a k a r a b a g h i mozgalom egyik szellemi előkészítője volt, O P á l y á j á t versírással kezdte: Jerger askhatanki jev Ichaghaghutjan ('A m u n k a és a béke dalai', 1952); Ajsz aravot ('Ez a reggel', 1956). F a j s ú l y o s a b b a k prózai m u n k á i , amelyekben a karabaghi örmény parasztság kétszeresen is nehéz sorsát ö r ö k í t e t t e meg: Hajreni hogh ( ' H a z a i föld', reg., 1959); Ajgesztan ('Kertváros', kisreg., 1960); Tartar ( ' T a r t a r ' , elb.-ek és kisreg.-ek, 1963); Marde ('Az ember', reg., 1963); Lernasztan ('Hegyország', reg., 1966); Hatike esi mahanum ('A mag n e m hal meg', kisreg.-ek, 1967); Kantegh ('Mécses', kisreg., 1976). O F ő b b t a n u l m á n y a i : Khacseni iskhanutjune X—XVI. darerum ('A khacseni fejedelemség a X — X V I . száz a d b a n ' . 1975): Dervagner Hajoc areveljan koghmanc patmutjan ('Fejezetek Örményország keleti részeinek történetéből', 1981); Gandzaszar (ua„ 1981). Szalmási Pál ululumama: sumer irodalmi alkotások k o l o f o n j á b a n használatos m ű f a j i megjelölés. -Jelentése ismeretlen, de valószínűleg a többi kifejezéshez (->adab, balbale, tigi) hasonlóan az u l u l u m a m a is inkább a költemény e l ő a d á s á n a k körülményeire u t a l t és nem a n n a k modern é r t e l e m b e n v e t t m ű f a jára. O írod.: C. Wilcke: F o r m a i é Gesichtsp u n k t e in der sumerischen L i t e r a t u r (Sumerological Studies in H o n o r of Thorkild J a c o b s e n . . . , Assyriological Studies, 20. 1976). Zólyomi Gábor U Lun: —• Kodo Hmajng, ulusimi: -álamba

Takin

irodalom

Umajja ibn Abi sz-Szalt; Umayya ibn A hí Salt ( t u d o m á n y o s átírás); (Táif, Arábia, 6. sz. v é g e — u o „ 624—630 között): pogánykori a r a b költő. A mekkai Qurais törzs vezető 11 1

UMAPA nemzetségéhez, az Abd M a n á f h o z tartozott, t ö b b r o k o n a is meghalt a muszlimokkal v í v o t t híres badri c s a t á b a n . Miután több, a c s a t á b a n elesetteket sirató gyászverse (riszá) f e n n m a r a d t , 624-ben még élnie kellett. O A Prófétához és az iszlámhoz fűződő v i s z o n y á t illetően e g y m á s n a k ellentmondó értesülések m a r a d t a k fenn; valószínűleg nern állt kapcsolatban a Prófétával és ellenségesen viszonyult tanításaihoz. O Versei t ö r e d é k e k b e n m a r a d t a k fenn, s két csoportra oszthatók. Az első, kisebbikbe azok t a r t o z n a k , amelyekben törzsét, a Quarist, ill. a n n a k egyes kiemelkedő személyeit dicsőíti. Ezek nem t é r n e k el a pogánykori költészet hasonló d a r a b j a i n a k kötelező f o r m a i - t a r t a l m i m i n t á i t ó l (->•qaszída). A másik, jelentősebb vers, ill. verstöredék csoport gondolatilag a b b a az irányzatba sorolható, amelyet összefoglalóan hanif (vagyis iszlám előtti egyistenhívő) jellegű költészetnek szokás nevezni. E z csakis tematikai különbözőséget jelent a megelőző korhoz k é p e s t : egy személyes istenkép alapján (,,az e l n y o m o t t a k , igazságtalanul szenvedők u r a " ) apokaliptikus képet festenek az Isten lakhelyéről, az u d v a r á b a n neki szolgáló angyalokról, teremtésmítoszokat, és az igazságról, Pokolról és Mennyországról szóló eszkatológikus feltevéseket tartalmaznak. P r a k t i k u s - m o r á l i s ösztönzéseket sugalmaznak, u t a l v a a részben a r a b (Ad és Számúd a K o r á n b a n is szereplő legendái), részben az (özönvízről, Á b r a h á m r ó l , Lótról, a fáraóról és másokról szóló) bibliai történetek t a n u l s á g a i r a . E m e l l e t t előszeretettel h a s z n á l j a fel a (főleg indo-iráni eredetű) á l l a t t ö r t é n e t e k e t is verseiben, s említésre méltó a m á g i k u s g y a k o r l a t r a (pl. esővarázslat) t ö r t é n ő utalás is. A K o r á n szövegeivel való á t f e d é s e i m i a t t sokan kételkednek e versek, ill. legalábbis egy részük eredetiségében. O írod.: al-Bagdádí: K h i z á n a t aladab (e. n,); E. Power: T h e Poems of U m a y y a i b n Abi T S a l t , Additions, Suggestions and Rectifications (1906); J . FrankK a m e n e t z k y : U n t e r s u c h u n g e n über das Verháltnis d e r dem U m a j j a ibn Abi '1-Salt zugeschriebenen Gedichten zurn Qorán (1911): Abú 1-Faradzs al-Tszfahání: K i t á b al-agáni (1962); A. F. L. B e e s t o n (szerk.): The C a m b r i d g e History of Arabic Literature. Arabic L i t e r a t u r e to t h e E n d of the U m a y y a d P e r i o d (1983): H. G á t j e : Literaturwissenschaft (Grundriss der arabischen Philologie, 2. köt.. 1987). Iványi Tamás

Umápatisiváesárijar; Umápati Civácáriyar ( t u d o m á n y o s átírás); Umápatisivam (névváltozat); (13—14. sz.): t a m i l költő,

Marainyána Szambandar t a n í t v á n y a . Életéről csak legendák m a r a d t a k fenn. Sivaita vallási, filozófiai és teológiai értekezések szerzője, a Saiva S z i d d h á n t a vallási mozgalomhoz t a r t o z ó legendák, himnuszok, életr a j z o k rendszerezője. Leghíresebb művei közül az egvik a t a m i l -^puránairodalom f o n t o s á l l o m á s a k é n t s z á m o n t a r t o t t Tirumuraikandapuránam ('A T i r u m u r a i keletkezésének p u r á n á j a ' ) , amely a s i v a i t a szent szövegek kanonizálásának t ö r t é n e t é t tart a l m a z z a ; a másik a Siva istenhez kapcsolód ó szent helyek történeteire épülő Kójirpuránam ('A t e m p l o m p u r á n á j a ' ) . O A jelenleg ismert 14 s i v a i t a filozófiai mű közül 8 szintén az ő nevéhez fűződik. Legismertebb e k a Vinávenbá ('A kérdezősködés verse') és a Sivaprakásam ('Siva ragyogása'). O írod.: K. Zvelebil: Tamil L i t e r a t u r e (1975); Encyclopaedia of Tamil L i t e r a t u r e (1990). Somi

Anna

Urnar bin Amin bin U m a r bin A m i n bin Naszir al-Ahdal (1798—1870): szuahéli nyelven alkotó a r a b származású költő, a k i t e r j e d t ománi Szajjíd dinasztia egyik les z á r m a z o t t j a volt. 1861-ben, a m i k o r Szajjíd Madzsid elfoglalta az Amu szigeteket, U m a r Siu város k á d i j a k é n t m ű k ö d ö t t , 1856-tól a bírói t i s z t e t töltötte be. Költészete t ú l n y o m ó r é s z t vallásos jellegű, jellemzője az erkölcsi intelmek, p é l d á z a t o k , t a n á c s o k bőkezű alkalmazása, — e g y a r á n t kedvelte a lírai takhimis (-*szuahéli irodalmi formák) és az elbeszélő —>•utenzi m ű f a j t . A szuahéli i r o d a l o m r a jellemző csaknem v a l a m e n n y i v e r s f o r m á t használta. Utendi wa Ayubu ( ' J á k o b története') c., 400 négysoros versszakból álló költeménye az utenzi kiemelkedő p é l d á j a , bár U m a r szerzőségét t ö b b k u t a t ó v i t a t j a : korábbi mű átdolgozój á t vagy a r a b eredeti fordítóját vélik fölismerni benne. Lírai m u n k á i b a n előszeretettel alkalmazta a (szuahéli költészetre e g y é b k é n t kevéssé jellemző) akrosztichont. Umarí, Siháb a d - D í n Abú l-Abbász Ahm a d ibn J a h j á ibn Fadlalláh al-Adaví al-; S i h á b ad-Dín A b ú 1-Abbás A h m a d ibn Yah y á ibn Fadlalláh al- AdawT al- 'Urnán (tud o m á n y o s átírás); (Damaszkusz, 1301 uo., 1349. febr. 28.): arab enciklopédista, t ö r t é n e t t u d ó s . Előkelő ősi a r a b családja s z á r m a z á s á t Omar kalifára (ur.: 634—644) v e z e t t é k vissza, s ezért a család t ö b b t a g j a h a s z n á l t a az a l - U m a r í nevet. A családból a m a m e l ú k szultánok számos m a g a s rangú h i v a t a l n o k a k e r ü l t ki. E g y i p t o m b a n nevelk e d e t t , m a j d an-Nászir Muhammad szult á n t i t k á r a lett. L e g f ő b b feladatai közé tar112

UMAR t o z o t t a szultán számára felolvasni a hivatalos leveleket, s lejegyezni a szultáni választ. N a g y beleszólása volt a hivatalnokok kinevezésébe, de egy ilyen alkalommal m a g á r a h a r a g í t o t t a a s z u l t á n t , s csak az m e n t e t t e meg, hogy a p j a (aki a szultán t i t o k n o k a volt) nagy kegyben állt. í g y is vissza kellett vonulnia az u d v a r i élettől. A p j a halála u t á n engedélyt k é r t arra, hogy D a m a s z k u s z b a utazhasson, ezzel felhívta m a g á r a a figyelmet, s rövid időre bebörtönözték. 1340-ben azonban, ellenlábasa halálakor, ő lett a damaszkuszi főtisztviselő. 1342-ben Badr ad-Dín k ö v e t t e ezen a poszton, míg ő teljesen az írásnak szentelte magát. Az 1348-as pestisjárványból megmenekülve U m a r í elvégezte a m e k k a i zarándoklatot, m a j d Jeruzsálemben telepedett le, ahol felesége elhunyt. Visszatért Damaszkuszba, ahol nemsokára v á l t ó l á z b a n meghalt. O F ő m ű v e a Maszálik al-abszár f i mamálik al-amszár ('A t e k i n t e t e k ú t j a i a fővárosok körüli t a r t o m á n y o k b a ' ) , melyet minden bizonnyal 1342 és 1349 között alk o t o t t . A 27 könyvből álló h a t a l m a s mű t k p . földrajzi-történelmi-életrajzi enciklopédia, a szerző célja a „föld és l a k ó i " bemut a t á s a volt. A könyv kéziratai nemcsak az a r a b világban t e r j e d t e k el, de egy kötet X I V . Lajos k ö n y v t á r á b a is elkerült. E n n e k t u l a j d o n í t h a t ó , hogy az európai orientalist á k felfigyeltek a műre, s t ö b b részt le is f o r d í t o t t a k belőle (E. Quatremére, 1838: M. Amari, 1883; Ch. Schefer, 1895; R. Hartmann, 1916). Idővel számos különálló kötetet fedeztek fel a r a b k ö n y v t á r a k b a n , mígnem a 20. sz. elején az egyiptomi tudós, Ahmad Zakí pasa I s z t a m b u l b a n talált két kéziratköteget, amelyek a mű legalább egy teljes v á l t o z a t á t t a r t a l m a z t á k . A könyvtár a k b a n eddig fellelt kötetekből a mű két teljes p é l d á n y a állítható össze, melyeknek különleges értéket ad, hogy a kézirat mintegy h a r m a d a a szerző kézírásában m a r a d t fenn. Egyetlen teljes kiadása facsimile form á b a n jelent meg 1988—89-ben, F. Sezgin gondozásában. O Számos többi műve közül figyelemre méltó az at-Ta'ríf bi'l-musztalah as-saríf ('Bevezetés a helyes viselkedésbe') c. alkotása, amely a főtisztviselők számára tartalmazott nélkülözhetetlen tudnivalókat. E mű nem korlátozódik az adminisztrációban szükséges ismeretekre, hanem pl. egy egész fejezet szól a korabeli hadviselésben használt eszközökről, egy konkrét csataleírás keretébe ágyazva. O írod.: A. Y. al-Hassan—D. R. Hill: Islamic Technology. An Illustrated History (1986); F. Sezgin (szerk.): Routes Toward Insight Tnto the Capital Empires (1988). Dévényi Kinga

8

Umar ibn Abí Rabía, ibn Abdalláh; Umar ibn c AAbdalláh ibn Abi Rabia (tudo m á n y o s átírás); (Medina, 644—Jemen 1 ?, 711): o m a j j á d kori a r a b költő, az a r a b szerelmi költészet (—>ghazal) legelismertebb művelője. A Banú M a k h z ú m nemzetséghez tartozott, amely a m e k k a i Qurais törzs egyik legelőkelőbb és leggazdagabb ága volt a pogánykorban és a korai iszlám idejében is. Apja gazdag kereskedő volt, m a j d Mohamed próféta és az első kalifák jemeni kormányzój a k é n t szolgált. E n n e k megfelelően U m a r a kor viszonyaihoz képest nagy kényelemben és luxusban, r a b n ő k t ő l körülvéve n ő t t fel. Sokat utazott, Hidzsáztól Jemenig, Trakban és Szíriában. Ezeken a helyeken költői összejöveteleket l á t o g a t o t t és verseket írt, a polit i k a és a p á r t k ü z d e l m e k nem foglalkoztatták. Legjobban a mekkai zarándoklat napjait szerette, amikor is — a róla szóló törtenetek szerint — felöltötte legszebb r u h á j á t és ékszereit, s j á r t a Mekka s környékének ú t j a i t , hogy láthassa a szebbnél szebb zarándokhölgyeket, elbeszélgessen velük és lefesthesse őket verseiben. E szokásának elterjedt a híre, s az asszonyok egymással versengtek, hogy találkozhassanak vele és szerepelhessenek a versében, a m i t viszont a férjek nehezményeztek. Elete vége felé felhagyott a léha életmóddal és b ű n b á n a t o t t a r t o t t . Haláláról egymásnak ellentmondó történetek szólnak. A legrégebbi és legelterjedtebb változat szerint II. Umar o m a j j á d kalifa száműzte őt a Vörös-tengeren lévő Dahlak szigetére, s egy tengeri r a b l ó p o r t y á j a során r á g y ú j t o t t á k a h a j ó j á t és bennégett. Leghihetőbb azonban az a történet , mely szerint betegségben halt meg egy jemeni u t a z á s a során. O Szerelmi verseiben a csodált nőknek mind a külsejét, mind pedig lelki szépségét leírja. A női küllem leírásakor olyan h a g y o m á n y o s jelzőkre és hasonlatokra törekszik, melyeket jól ismerünk a megelőző kor költőitől, s amelyek sematikusságukkal meglehetősen életteleneknek tűnnek. Ezzel szemben a belső tulajdonságok jellemzésére eredeti eszközökkel életteli k é p e t fest k o r a divatos nőalakj á n a k a szokásairól, eszményeiről, viselkedéséről és beszédmódjáról e g y a r á n t . U m a r szíve hölgyei g a z d a g kényelemben élő, előkelő, művelt (vagyis írni-olvasni t u d ó ) nők voltak, akik a z o n b a n többnyire megkiilönböztethetetleniil e g y f o r m á k , kevéssé egyén í t e t t típusok: Hozzátok el őzikém, úgy amint suhanva jár. véle egyívású, öt rezgőkeblö lány körében! S ő el is jött fátylasan, ám fátylán átütött orcájának himpora, zsenge rózsa szirmaképpen: mint gyötrődő szerzetes bálványképe, olyan ő, mint kit a szentély falán festettek meg ékesen! (ford.: .lékely Z.)

113

UMAR O S a j á t k o r á b a n és a későbbi generációk körében is hallatlanul nagy népszerűségre t e t t szert, elsősorban az i r o d a l m á r o k és énekesek körében. U g y a n a k k o r a tudósok nem sokra becsülték, s ennek k é t o k a is volt. Egyrészt verseit, egyszerű nyelvezete m i a t t , legtöbbször m a g y a r á z a t o k nélkül is olvasni l e h e t e t t és így nem sok „ m a g y a r á z ó h e l y e t " t a r t a l m a z o t t (ahogy a v e r s e k b e n előforduló különleges nyelvi f o r d u l a t o k a t nevezték), ellentétben a legtöbb k o r á b b i és k o r t á r s költőéivel (pl. al-Farazdaq verseivel). Másrészt t a r t a l m i okoknál f o g v a nem volt alkalmas, hogy a vallási a l a p o k o n álló iskolai o k t a t á s b a n felhasználják. O Magyarul: 1 vers ( F r a n y ó Z., É v e z r e d e k h ú r j a in, 1958); 4 vers (Jékely Z., Molnár I., A r a b költők, anto., 1961); 1 vers (Molnár I., Szerelmes k a l e n d á r i u m , anto., 1962). O írod.: H a n n á al-Fákhúrí: Táríkh al-adab al-arabí (1948); F . Sezgin: Geschichte des arabischen S c h r i f t t u m s (1967—1984); A. F . L. Beeston (szerk.): T h e Cambridge H i s t o r y of Arabic L i t e r a t u r e . Arabic L i t e r a t u r e t o the E n d of t h e U m a y y a d s (1983); H . G á t j e (szerk.): Literaturwissenschaft (Grundriss der arabischen Philologie, 2. köt., 1987). Iványi

Tamás

Umar ibn Abu Bakr ibn U s z m a n alK a b b a v i a l - K a n a v i ; Umaru Salaga; Shehu na Salaga; Alhajji Imoru Krachi (névváltozatok); (Kano, Nigéria, 1854 k . — K e t e Krachi, G h á n a , 1934): a r a b és h a u s z a nyelven alkotó, h a u s z a születésű nigériai költő. Kereskedő volt. A Gonja t a r t o m á n y b e l i Salaga v á r o s á b a n élt 20 éves k o r á t ó l , így nagy jelentőségű írásművészetét, iskolater e m t ő h a t á s ú tevékenységét G h á n a (s nem Nigéria) művelődéstörténetéhez k ö t i az irodalomtörténetírás. O Kanóban, Kebbiben és Gobirban végezte iskoláit. 1874 körül Salagában t e l e p e d e t t le, ahol az írásos kult ú r a valóságos reneszánszát t e r e m t e t t e meg az Ashanti királyság visszahúzódása idején. A p j á t ó l gazdag és értékes k é z i r a t t á r a t örökölt. Első műve — egy episztolag y ű j t e m é n y — 1877 t á j é k á n keletkezett. Későbbi, különféle t é m á k a t m a g u k b a foglaló alkotásai olyan magas művészi színvonalon íródtak, hogy J . R. Goody m é l t á n jegyzi meg: U m a r „ N y u g a t - A f r i k a legjelentősebb irodalmi a l a k j a i n a k e g y i k e " . Salaga másik jeles írástudójával, a csak hausza nyelven író Maiam al-HaszannsA írói iskolát t e r e m t e t t e k : t a n í t v á n y a i k és követőik a mai G h á n a területén különféle városok jeles írói-irodalmárai-krónikásai lettek, némelyiküket, mint az iszlám vallásos költészet képviselőjét — pl. Ali bin Mu-

h a m m a d Barav al -Salghavi (1920—) — számon t a r t j a az a f r i k a i irodalomtörténet. Az 1892-es salagai p o l g á r h á b o r ú , m a j d pedig az európai b e h a t o l á s idején az irodalmi iskola és a hozzá kapcsolódó k ö n y v t á r a k fokozatosan szétszóródtak. Maga U m a r különféle ashanti v á r o s o k b a n (pl. K u m a s i ) keresett menedéket, m a j d K e t e - K r a c h i b a v o n u l t vissza. O A jeles k ö l t ő és történész m á r a m á r gazdagon i s m e r t műjegyzékében — a nyugat-afrikai a r c h í v u m o k helybéli őrzői szerint 1200 a r a b és hausza nyelvű k ö l t e m é n y fűződik nevéhez — teológiai m ű v e k , történeti p o é m á k , kereszténységellenes tiltakozást kifejező költemények, ódák, dicséretek mellett t a l á l h a t u n k fordít á s o k a t , egy b e t ű v e t ő k n e k szóló kézikönyvet és m á s alkalmi jellegű írásműveket is. E p i s z t o l a g y ű j t e m é n y e , a Kitab al-Sarhat al-variqa fi'ilm al-vathiqa ('A virágba borult virágok könyve', 1877), a Tarbi' al-Zuhd va 'l vasija ( ' K ö l t e m é n y a mértéktelenségről és figyelmeztetés', 1877 u t á n , kiad. 1947/ 48) c. költeménye, v a l a m i n t a Tárikh iqlim Ashanti ('Ashantifold t ö r t é n e t e ' , kiad. 1950) az iszlámnak a m a i G h á n a ashanti t e r ü l e t e i n b e k ö v e t k e z e t t előretöréséről n y ú j t képet. T ö b b k ö l t e m é n y e is pl. a Nazm al-la ali bi akhbar va tanbih al-kiram ('Költemény, amely az e u r ó p a i a k érkezését p a n a s z o l j a ) vagy a Masra' ma al-khabar li-varid variduha bi 7 nazar ('Költemény az európaiak bejöveteléről') c. az európaiak megjelenéséről szól. E g y , a hauszáknak a dzsihád utáni k o r s z a k á t b e m u t a t ó történeti m u n k a (Mischlich—Lippert, 1903) u t á n egy ú j a b b hausza n y e l v ű m ű v e t , a Labarin Nasara vagy m á s k é n t Wakar Nasara ('A keresztények éneke', 1903) c. költeményt írt, amelyben a k e r e s z t é n y bátorság iránt érzett, a félelemből t á p l á l k o z ó tisztelet és a helyi uralkodók b u k á s a felett érzett káröröm igen kétértelmű f o r m á b a n nyer kifejezést. Különösen figyelmet érdemlőek azon írásai, amelyek a salagai polgárháborúval és az u t á n a k ö v e t k e z ő korszakkal foglalkoznak: TaVal-munafa'a fi dhikr almunaza'a ('A salagai p o l g á r h á b o r ú összefoglalása'), Tanbih fil-ikhvan fi dikhr alahzan ( ' P o é m a a vallás és az erkölcs hanyatlásáról Salagában'). O U m a r s a j á t o s vállalkozása az iszlám előtti nagy arábiai költő, Imru'l-Qaisz 34 ó d á j á n a k hausza nyelvű fordítása. É l e t m ű v e , amelyből számos d a r a b az 1940—1950-es években Kairóban l á t o t t napvilágot, kétségtelen a nyugat-afrikai iszlám k u l t ú r a és irodalom kiemelkedő teljesítménye. O írod.: J . R . Goody (szerk.): Salaga: T h e Struggle for Power (1967); H. Sölken: Zur Biographie

114

UMEAS des I m a m U m a r u von K e t e - K r a t y i (African a Marburgensia, 1970); R . Baesjou: Over Arabisehe literatuur in W e s t - A f r i k a (Kroniek van Afrika, 1972); S. Pilaczewicz: T h e Song of Poverty a n d of W e a l t h : A H a u s a Poem on Social Problems b y a l - H a d j i U m a r u (Afrieana Bulletin, 1974); uő: T h e Arrival of t h e Christians: A H a u s a P o e m on t h e Colonial Conquest by A l - H a d j i U m a r u (uo.); M. H i s k e t t : A H i s t o r y of H a u s a Islam Verse (1975). Biernaczky Szilárd

World (1965); B. G. Martin: N o t e s sur l'origine de la t a r i q a des T i j a n i y y a et sur les débout d ' a l - H a j j U m a r (Revue des E t u d e s Islamiques, 1969); V. Monteil: L'islam noir (1971); J . S. T r i m i n g h a m : A H i s t o r y of Islam in W e s t Africa (1971); R . Baesjou: Over Arabisehe l i t e r a t u u r in W e s t Afrika (Kroniek v a n Afrika, 1972); A m a r Samb: Essai sur la c o n t r i b u t i o n du Sénégal á la littérature d'expression a r a b é (1972). Biernaczky Szilárd

Umar ibn Szaid Tall, a l - H a d d z s ( F u t a Toro, Szenegál, 1794—Mesina vidéke, Mali, 1864): a r a b nyelven alkotó szenegáli fülbe (tukulőr) születésű költő, teológus, vallási és k a t o n a i vezető. Magas egyházi méltóság fiaként elmélyült vallásos nevelésben részesült. 1826-ban M e k k á b a z a r á n d o k o l t , ahol csatlakozott a tidzsáníjja szúfi mozgalomhoz. O Népszerűségét olyan egyszerű és közérthető i m á k n a k , l i t á n i á k n a k és vallási g y a k o r l a t o k n a k köszönhette, amelyek tanítása és e l s a j á t í t á s a nem ü t k ö z ö t t nehézségbe az iskolázatlan követők körében sem. Mekkában Szudán (vagyis N y u g a t - A f r i k a ) k a l i f á j á n a k jelölték. Visszatérve a kontinensre, B o r n u b a n , m a j d a M u h a m m a d u Bello uralta S o k o t ó b a n t ö l t ö t t el h á r o m évet, s részt v e t t a h a r c o k b a n . Az 1850-es években szülőföldjét, F u t a T o r ó t p r ó b á l t a ellenőrzése alá vonni, de ezt az á l m á t a behatoló franciák m e g h i ú s í t o t t á k . E k k o r Mesina vidékén (ma: Mali) foglalt el birodalom nagyságú területet. N é h á n y évvel később itt lelte halálát, máig t i s z t á z a t l a n körülmények k ö z ö t t . O U m a r jelentős mértékben gazdagította a nyugat-afrikai arab nyelvű írásos műveltséget. Legismerteb m ű v e a Rimah hizb al-rahim 'ala nuhur hizb al-radzsim ('Isten hadseregének lándzsái a sátáni p á r t ordítozói ellen', 1845), amelyet 7 évvel az általa m e g h i r d e t e t t szent h á b o r ú (dzsihád) előtt a l k o t o t t . Abu Nasr szerint a k ö n y v a tidzsáníjja rend legfontosabb írott f o r r á s á n a k s z á m í t o t t . 1924-ben, amikor K a i r ó b a n megjelent a rend a l a p í t ó j á n a k , Ahmed &\-Tidzsaninak (1737—1815) az életrajza (Dzsavahir al-ma'ani), a Rimahot e könyvhöz kapcsolva t e t t é k közzé. O A sejk kalandos élettörténete számos életrajzi m ű v e t ihletett, pl. Ahmed a]-'Admani Iqd al-dzsuman ('Gyöngy n y a k l á n c ' ) c. U m a r csodatevéseiről szóló k ö n y v é t . M o h a m m a dou Alion Tyam (kb. 1830—1911) pedig egy 1180 strófából álló qaszidában m o n d j a el az iszlám vallási vezető életét. O írod.: M o h a m m a d o u Alion T y a m : L a vie d ' E l H a d j Omar (1935); J . M. A b u N a s r : T h e T i j a n i y y a : A Sufi Order in t h e Modern

Umaru-pulavar; Umarappulavar (névváltozat); (17—18. sz.): indiai költő. A Sziráppuránam ('Kis p u r á n a ' , 1703) szerzője. A 12000 soros elbeszélő k ö l t e m é n y Mohamed életét és t e t t e i t í r j a le. Major István

8*

Umarvádia, B a t i u b h á í (Szúrat, 1899— 1950): g u d z s a r á t í (India) d r á m a í r ó . Az egyfelvonásos d a r a b o k meghonosítója a gudzsarátí i r o d a l o m b a n . Ibsen és O. Wilde h a t á s á t m u t a t ó pszichologizáló és társadalomerkölcsi p r o b l e m a t i k á j ú művekkel lép e t t fel. L e g i s m e r t e b b d a r a b j a a Lómaharsiní (1922), a m e l y n e k hőse, szerelmese arcának l á t t á n , előző életére vél visszaemlékezni. O D r á m á i n a k posztumusz válogatása: Batabháí-nám nátako ( ' B a t a b h á í drámái', 1951). Vekerdi József Umbiki: -*szvazi

irodalom

umbundu irodalom: az u m b u n d u a b a n t u nyelvek délkeleti ágához t a r t o z ó , Angola atlanti p a r t v i d é k é n és a hozzá kapcsolódó kontinentális területeken m i n t e g y 2,5 millió ember által beszélt (1989), szubregionális közvetítőnyelv. írásbeliségét az 1970-es évek második felében a l a k í t o t t á k ki a latin (portugál) ábécé a l a p j á n . í r o t t irodalmi hag y o m á n y a i nincsenek. F o l k l ó r j a néhány szórványos publikációtól eltekintve csak kézírásos g y ű j t e m é n y e k b e n hozzáférhető az u m b u n d u nyelv elterjedésének területén, a n a g y o b b településeken. Keresztény vallási szövegek f o r d í t á s á r a t ö r t é n t e k (külső) kísérletek, de ezek nem h a l a d j á k meg a közepes műkedvelői színvonalat. O (még -*mbundu irodalom) Umeasiegbu, R e m s N n a (Anesti, Aguata, Nigéria, 1943. okt. 1.—): ibo származású angol nyelven alkotó nigériai folklorista, újságíró. Első k ö n y v é b e n — The Way We Lived ('Az út, amelyen j á r t u n k ' . 1969) — részben n é p s z o k á s o k (névadás, válás, felavatás, ikerszületés stb.), másrészt mesék kitűnő angol átírásait t a l á l h a t j u k . Következő kötete, az Ibo Legacy ('ibo örök115

UMEBO ség', 1970) ú j a b b v á l o g a t á s g y ű j t é s i a n y a g á b ó l , t u d o m á n y o s m a g y a r á z a t o k kíséretéb e n . U m e a s i e g b u 1975-ben d o k t o r á l t az USA-beli P e n n s y l v a n i a E g y e t e m e n ( F o l k lore in Anglophone West African Literature, ' F o l k l ó r a n y u g a t - a f r i k a i anglofon i r o d a l o m b a n ' ) . D o l g o z a t á b a n a z t vizsgálta, mik é n t épül be a különféle n y u g a t - a f r i k a i és főleg a nigériai népek h a g y o m á n y v i l á g a az angol n y e l v ű írott i r o d a l o m b a . Words Are Sweet. Ibo Stories and Storytelling ('A szav a k édesek. Ibo mesék és m e s e m o n d á s ' , 1982) c. m u n k á j a a m ű f a j helyi j e g y e i n e k bemutatását tartalmazza. Biernaczky Szilárd Umebori K o k u g a (írói név); Sorimachi S a b u r ö s u k e (eredeti név); ( 1 7 5 0 — E d o , 1821. szept. 3.): j a p á n E d o - k o r végi sharebon és yomihon író. A K a z u s a t a r t o m á n y b e li K u r u r i h a n s z a m u r á j a volt, a h a n edoi r e z i d e n c i á j á n élt. N e g y v e n é v e s k o r a t á j á t ó l k e z d e t t -*•sharebon m ű v e k e t írni. Legism e r t e b b m u n k á j a a Keisei kai futa sujimichi ('A k u r t i z á n o k megnyerésének k é t útj a ' , 1798), melyben s z a k í t a sharebon a d d i g i frivol, csak a testiségre összpontosító h a n g vételével, t é m á j a a v e n d é g és a k u r t i z á n k ö z ö t t i igaz szerelem érzelmes t ö r t é n e t e , s ezzel m á r a -+ninjobon\IOZ közelít, T o v á b b i k é t m ű v e ennek f o l y t a t á s a . M e g t ö r t e a sharebon addigi szabályait is, miszerint a csel e k m é n y egy helyszínen, a k u r t i z á n n e g y e d ben, a b o r d é l y h á z b a n j á t s z ó d i k , és e g y n a p t ö r t é n e t e ; Umebori K o k u g a múltbeli és jövőbeli eseményekről is ír, s a t ö r t é n e t időnk é n t a k u r t i z á n n e g y e d e n kívül b o n y o l ó d i k . Az 1800-as évektől yomihon m ű v e k e t is írt, Varrók Ilona umei lapp irodalom; ume-lapp —> kipp irodalom

irodalom:

Umenie [mnenyje] ( s z l o v á k ' m ű v é s z e t ' ) : 1947 és 1948 k ö z ö t t k é t h a v o n t a m e g j e l e n ő s z l o v á k irodalmi, képzőművészeti, s z í n h á zi, zenei és kritikai f o l y ó i r a t . Az Umelecká beseda slovenská művészeti egyesület k i a d á s á b a n j e l e n t meg P o z s o n y b a n , R. Mrlian és M. Povazan szerkesztésében, számos színes és fekete-fehér r e p r o d u k c i ó v a l . É v f o l y a m o n k é n t öt száma j e l e n t meg. L é t r e j ö t t é t a n n a k a polémiának k ö s z ö n h e t t e , a m i a s z l o v á k szürrealista a l k o t ó k és a S z l o v á k í r ó k E g y e s ü l e t é n e k vezetősége k ö z ö t t z a j l o t t , m á r a k o m m u n i s t a h a t a l o m á t v é t e l árn y é k á b a n , 1946-ban. J . Poniían, a S z l o v á k í r ó k E g y e s ü l e t é n e k elnöke a k o m m u n i s t a ideológia k í v á n a l m a i t k í v á n t a é r v é n y r e j u t t a t n i a szürrealista m ű v é s z e t f e l f o g á s s a l

szemben a Práca c. ú j s á g 1946-os számaib a n . O Az U m e n i e helyet a d o t t l a p j a i n a két v i l á g h á b o r ú k ö z ö t t i a v a n t g a r d e m ű v é szet h a g y o m á n y a i t továbbfejlesztő kísérleti műveknek, v a l a m i n t a módszertanilag újszerű elméleti és művészeti írásoknak, s figyelemmel kísérte nemcsak a szlovák, h a n e m a világirodalmat is. Hasábjain g y a k r a n szerepeltek a legjelentősebb szürrealista, vagy ezen alkotócsoporthoz közel álló művészek költeményei (J. Brezina, P. Bunöák, J . Lenko, J . Rak, V. Reisel, S. fíáry), elbeszélései (F. Svantner), d r á m a i alkotása (P. KarvaS), valamint a legjelentősebb szlovák és külföldi képzőművészek (M. Galanda, C. Majerník, P. Picasso) alkotásai. A lap jelentős irodalomelméleti és kritikai h a t á s t f e j t e t t ki a szlovák irodalomban. Kiss Szemán Róbert Umewaka: —•japán irodalmi

formák

Umezaki H a r u o ; Umedzaki H a r u o (Fukuokashi, 1915. febr. 1 5 . — T ö k y ö , 1965. júl. 19.): j a p á n regényíró. A T ö k y ö Egyet e m j a p á n s z a k á n v é g z e t t . 1944-ben behívt á k k a t o n á n a k . H á b o r ú s élményeiről ír első sikert a r a t o t t m ű v é b e n , a Sakurajima (ua., 1946) c. n o v e l l á j á b a n ; a fiatalság k i l á t á s t a lanságát f o g a l m a z t a meg. E m ű v e a h á b o r ú utáni ún. sensöbungaku ( ' h á b o r ú s irodalom') jellegzetes a l k o t á s a . N o v e l l á i b a n foglalkozik a h á b o r ú u t á n i világgal is, sokszor h u m o r o s f o r m á b a n . M ű v e i n e k visszatérő t é m á j a a látszólagos k i e g y e n s ú l y o z o t t s á g m ö g ö t t r e j t ő z ő n y u g t a l a n s á g . Nagyregénye, a Kurui dako ('Bolond p a p í r s á r k á n y ' , 1963) főhősének modelljéül t r a g i k u s sorsú öccse szolgált, aki a h á b o r ú a l a t t a f r o n t o n öngyilkos lett. 1965-ben m e g j e l e n t kisregényével (Genka, ' L á t o m á s ' ) — melynek főhőse Goró az ideggyógyintézetből megszökve visszatér h á b o r ú s emlékei színhelyére, K y ü s ü r a , s az Aso v u l k á n k r á t e r é b e veti m a g á t —, e l n y e r t e a Mainichi kulturális díját. E m a g a s színvonalú m ű volt élete utolsó a l k o t á s a . O Irodalomtörténeti s z e m p o n t b ó l a h á b o r ú u t á n i első írónemzedék szerzője, de r o k o n s á g o t m u t a t a dai san no shinjin ( ' h á b o r ú u t á n i h a r m a d i k nemzedék') íróival. Művei é n r e g é n y jellegűek, saj á t életének k i e g y e n s ú l y o z a t l a n s á g á t , az emberek e g y m á s közti k a p c s o l a t a i n a k feszültségeit á b r á z o l j a , nem egyszer h u m o r o s hangvétellel. O E g y é b m ű v e i : Füen ( ' P a r ti', nla, 1939); Sunadokei ('Homokóra', Schinchösha-díjas regény, 1954—55). O G y ű j t , kiad.: Umezaki Haruo zenshü ('Öszszes művei', 1966—67). O M a g y a r u l : 1 elb. (Sz. Holti Mária, Modern j a p á n elbeszélők, anto., 1967). Varrók Ilona 116

UMITA U Min, L u indiai színjáték, játékok

sajtó népi

Umnyakova, J e l e n a (Moszkva, 1936?—): orosz irodalomtörténész, műfordító, esszéíró. A moszkvai e g y e t e m bölcsészkarán, a n g o l — f r a n c i a szakon szerzett d i p l o m á t . E z u t á n a Gorkij I r o d a l m i Főiskola a s p i r á n sa l e t t . O A m a g y a r irodalommal e g y e t e m i évei a l a t t ismerkedett meg; Petőfi S. költészetével való találkozása indította el a m ű fordítói pályán. T ö b b száz cikket, a l a p o s elemzést írt elsősorban a 20. sz.-i m a g y a r költőkről, írókról, Radnóti M., Garai G., Móricz Zs., Németh L., Szabó Magda, Sarkadi I., Galgóczi Erzsébet, Fehér K l á r a m ű veiről, előadásokat t a r t o t t m u n k á s s á g u k ról h a z á j á b a n , ill. Mo.-on. Az 1950-es évek vége ó t a rendkívül sokat t e t t a m a g y a r irodalom megismertetéséért, népszerűsítéséért, részben műfordításaival (pl. Móricz Zs. elbeszélései), részben pedig a m a g y a r klasszikusok ( J ó k a i M., Mikszáth K.) orosz n y e l v ű kiadásához írt előszavaival. O F ő b b művei: Lityeratura Vengerszkoj Szovjetszkoj Reszpubliki 1919 goda ('Az 1919-es M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g irodalma', t a n . , 1969); Sándor Petyöfi ('Petőfi S á n d o r ' , monográfia, 1972); Zsigmond Móric i szovremennaja vengerszkaja lityeratura ('Móricz Zsigmond és a mai m a g y a r irodalom', t a n . ok, 1985). O Magyarul: 1 1 tan. (n. n., Asszonyok, 1969, 7.; Margócsy K , Szabolcs-Szatmári Szemle, 1973, 2.; R a d n ó c z i É v a , Szovjet I r o d a l o m . 1981, 8.); 1—1 int e r j ú (Földeák I., uo., 1983, 4.; K o v á c s Erzsébet, uo., 1984, 5.); 1 tan. (Pillér A n n a m á r i a , uo., 1984, 10.); 1 cikk (Thiery Henrie t t e , uo., 1988, 4.). O írod.: Antal M.: S z o v j e t irodalomtörténész a Tolsztoj e m lékkönyvről (A K ö n y v t á r o s , 1965, 7.); Földeák T.: I r o d a l m u n k külföldi b a r á t a i . Jelen a U m n y a k o v a (Uj T ü k ö r , 1985, 42.); Jelen a U m n y a k o v a : Petőfi vonzott a m a g y a r irodalomhoz. I n t e r j ú (Szovjet I r o d a l o m , 1989, 1.). Havasi Ágnes Umoh, E t i m J o s e p h (Nigéria, 20. sz.): angol nyelven a l k o t ó nigériai író. A honi angol nyelvű széppróza tipikus, korai old a l h a j t á s á n a k , a r o m a n t i k u s szerelmi t ö r t é n e t e k n e k egyik népszerű mestere. N é h a érzelgős, máskor h a t á s v a d á s z írásai az 1950-es, 1960-as évektől keresettek L a gos, I b a d a n és O n i t s h a p o n y v a p i a c a i n . K e d v e l t t é m á i az , , a f r i k a n i z á l t " a m e r i k a i a s s i k e r t ö r t é n e t e k , keserédes, ö m l e n g ő s t í l u s b a n m e g f o g a l m a z o t t szerelmi histór i á k . H a t o t t a z o n b a n a klasszikus nigériai próza k i b o n t a k o z á s á r a , ezért m é l t ó megemlítésre.

színumpama: ->batak irodalom, 118

pantun

UNAMU umutútszi irodalom: -+tutszi

irodalom

Umweltblátter: —>szamizdat irodalom unalmasság: n e g a t í v művészeti minőség, az —>•érdekesség ellentéte. Az olyan m ű v e k jellemvonása, amelyek nem képesek felkelteni és lekötni a befogadók figyelmét, érdeklődését. Legfőbb öszetevői az eredetiség hiánya, a -»banalitás, az -tepigonjeUeg vagy a modorosság, m i n t a befögagó által m á r ismert t a r t a l m i - f o r m a i m o z z a n a t o k feltálalása, t o v á b b á a negatív jellegű monotónia, az -^-egyhangúság. Problémájával k a p c s o l a t b a n régi a r a n y s z a b á l y , hogy a művészet á b r á z o l h a t j a az u n a l m a t , de az u n a l m a t is érdekesen kell ábrázolnia. O A klasszikus retorika e p r o b l é m a k ö r t a —>taedium t e r m i n u s a l a t t t á r g y a l t a . Az esztétikai szakirodalomból J . -I. fíreitinger okfejtése nevezetes a csodálatosság és unalmasság k a p c s o l a t á n a k elemzésével. Megállapításai szerint csak az olyan csodálatos dolgok érdekesek, amelyek egyben valószínűek is, m e r t a csak valószínű és az egyáltalán nem valószínű dolgok e g y a r á n t u n a l m a s a k . K i t ü n t e t e t t — és erősen eltúlz o t t konklúziókhoz vezető — figyelmet szentelt az u n a l m a s s á g p r o b l é m á j á n a k Helvétius is: szerinte az unalom a lélek beteges és terhes állapota, s az unalomtól való megszabadulás vágya h o z t a létre a művészeteket. O (->esztétikai minőségek) O írod.: J . J . Breitinger: Critische D i c h t k u n s t (1740); C. A. Helvétius:Az emberről, szellemi képességeiről és neveltetéséről (1962). Szerdahelyi

István

Unamuno [unámwno], Miguel de (írói név); Unamuno y Jugo (teljes családi név); (Bilbao, 1864. szept. 29.—Salamanca, 1936. dec. 31.): spanyol író, költő. Részben baszk, részben spanyol származású, s ez a k e t t ő s kötődés végig jellemezte: Baszkföld és S a l a m a n c a lett életének két pólusává. Doktori értekezését a baszkok eredetéről írta, sok verséből és esszéjéből u g y a n a k k o r a kasztiliai föld mélységes szeretete szól. T i z e n h a t éves koráig szülővárosában élt és t a n u l t , közben á t é l t e a város polgárháborús o s t r o m á t , aminek első regényében, a Paz en la guerrában ('Béke a h á b o r ú b a n ' , 1897) állított emléket. 1880-tól 1884-ig M a d r i d b a n bölcsészetet t a n u l t . Gyermekkori vallásos hite e k k o r rendült meg először, és ez később műveinek t e m a t i k á j á r a d ö n t ő h a t á s t gyakorolt. E z u t á n ú j a b b bilbaói évek és rövidebb külföldi utazások k ö v e t k e z t e k . 1891-ben megnősült s ugyanekkor elnyerte a salamancai egyetem görög

nyelv és irodalom tanszékét. I r o d a l m i és filozófiai ismeretei r e n d k í v ü l széleskörűek és elmélyültek voltak, alárcsak nyelvismerete: tíz nyelven t u d o t t , köztük szanszkritul is, és németül például olyan f o k o n , hogy egyebek között lefordította IIegei Log i k á j á t . Szociális érzékenysége ezekben az években n y i l a t k o z o t t meg a legerősebben, olyan l a p o k b a is írt, m i n t a bilbaói Lucha de clases, és 1894-től 1897-ig t a g j a v o l t a Szocialista P á r t n a k . 1901-ben kinevezték az e g y e t e m r e k t o r á n a k , de e tisztségétől radikális szellemű politikai állásfoglalásai (antantszimpátia, dinasztiaellenesség) m i a t t 1914-ben m e g f o s z t o t t á k . Primo de Rivera d i k t a t ú r á j á n a k bevezetése után, 1924 elején a Kanári-szigetekre száműzték ( F u e r t e v e n t u r á r a ) , de sikerült Franciao.-ba szöknie, ahol 1925-ben a spanyol h a t á r m e n t é n , H e n d a y e - b a n t e l e p e d e t t le. 1930-ban, a d i k t a t ú r a b u k á s a u t á n hazatért, rehabilit á l t á k . 1936-ban, a polgárháború kitörésekor m i n d k é t oldal t ú l k a p á s a i t k e m é n y e n elítélte, ezért — n é h á n y hónappal h a l á l a előtt — Francáék ú j r a m e g f o s z t o t t á k rektori tisztségétől és házi őrizetben t a r t o t t á k . O Spanyolo.-ban s z á z a d u n k elején az ú n . 98-as nemzedék (—^generáción del 98) az á l t a l á n o s h a n y a t l á s megállítása céljából irodalmilag mintegy fel a k a r t a térképezni az ország helyzetét, társadalmi, k u l t u r á l i s m e g ú j u l á s t h i r d e t e t t , s szorosabbra a k a r t a fűzni a k a p c s o l a t o k a t a modern E u r ó p á v a l . U n a m u n o ennek a nemzedéknek volt az egyik vezéralakja. Szinte minden irodalmi m ű f a j t m ű v e l t s Ortega y Gasset mellett őt tekintik a század másik legkiemelkedőbb spanyol g o n d o l k o d ó j á n a k . O Szerteágazó m u n k á s s á g á t a különböző m ű f a j o k b a n (esszé, regény, vers, d r á m a ) ú j r a meg ú j r a f e l b u k k a n ó gondolatok szoros egységbe foglalják. Esszéit t e m a t i k a i l a g n a g y j á b ó l három csoportba s o r o l h a t j u k : a spanyol nép és föld, irodalom, filozófia. Az elsőből kiemelkedik az En torno al casticismo ('A tősgyökerességről', 1895), a 98-as nemzedék m e n t a l i t á s á n a k jellemző kifejezője. A spanyolok, főleg a kasztíliaiak nemzeti sajátosságairól ír benne, bíráló szellemben. Kifejti intrahistóriaelméletét: a külsődleges történelemnél sokkal fontosabb a n é p életének, csendes h é t k ö z n a p j a i n a k a t ö r t é nete, s ez az „örök h a g y o m á n y " m á r ink á b b általánosan emberi, mint kizárólag spanyol. Szól a kasztiliai szellemiség irodalmi megnyilvánulásairól Calderónná 1, a misztikusoknál. A h i b á k között említi a t u n y a s á g o t , a merev elzárkózást az emelked e t t e b b gondolatoktól (a Don Quijote-i és a Sancho Panza-i felfogás élesen elkülönül,

119

UNAMU folytonosan s z e m b e n áll egymással). A m á r b e f u t o t t a k k a l , a ,,felkentekkel" szemben túl nagy a szervilizmus, a fiatalok és az új gondolatok nem t u d n a k áttörni; a kongeniális kapcsolódások helyett érdekcsoportok v a n n a k . Megoldás: az intrahistória hordozóihoz, a n é p h e z kell fordulni, t ő l ü k kell erőt meríteni, s u g y a n a k k o r a b l a k o t kell nyitni E u r ó p á r a . Irodalmi esszéi közül a Vida de Don Quijote y Sancho ('Don Quijote és Sancho élete', 1905) a legfontosabb. Fejezetről fejezetre k o m m e n t á l v a Cervantes regényét, a t i s z t a szándékot, a kizárólag eszményi célokért küzdő, a g g á l y o k a t nem ismerő teljes o d a a d á s t jelöli meg legfőbb emberi e r é n y k é n t . Ezt testesíti meg az U n a m u n o s z á m á r a inkább szent, mint őrült főhős, a k i t Loyolai Szent Ignáccal állított p á r h u z a m b a . T e m a t i k a i l a g ez az esszé is szorosan kapcsolódik a többiekhez, itt is megelevenedik a kasztiliai t á j , jelen v a n az i n t r a h i s t ó r i a gondolata, s m á r felbukkan a későbbi nagy téma, a h a l h a t a t lanság v á g y a . D o n Quijote hőstetteinek egyik fő m o z g a t ó rugója ugyanis az, hogy általuk a k a r j a n e v é t , hírét megörökíteni. A harmadik c s o p o t b a n találjuk U n a m u n o legfontosabb, szintén k ö n y v t e r j e d e l m ű eszéjét, a Del sentimiento trágico de la vida en los hombres y pueblos (1912: F a r k a s G., A tragikus életérzés, 1989) c. m ű v é t . I t t fejti ki legelmélyültebben egész életének és életművének a l a p v e t ő kérdését, azt, h o g y van-e élet a síron t ú l , folytatódik-e az egyén léte a halál után. Mivel pedig túlvilági élet csak akkor lehetséges — állítja —, ha v a n Isten, először ezt a k é r d é s t közelíti meg. Sorra vesz számos filozófust [Kant, Hegel, Spinoza stb.), teológust, és megállapítja, hogy Isten létezését egyikük sem t u d j a bizonyítani, bár cáfolni sem. Őt azonban nem is ez az elvont i s t e n k é p érdekli, h a n e m a személyes, élő Tsten, a k i r e a hús-vér e m b e r áhítozik. K i i n d u l ó p o n t j a érzelmi — az érzelmeket f o n t o s a b b n a k t a r t j a , mint a rációt és a t u d o m á n y t — , az istenhitet is ebből vezeti le. Eszerint legjellemzőbb é r z e l m ü n k az együttérzés és a szánalom, ebből születik a szeretet. S z á n j u k ö n m a g u n k a t , együttérzünk gyermekeinkkel, családunkkal, s mivel e m b e r t á r s a i n k r a is ugyanaz a sors vár (a halál), s z á n a l m u n k - s z e r e t e t ü n k ő r á j u k is kiterjed. A kör egyre szélesebb lesz, végül m a g á b a foglal m i n d e n élőlényt, sőt, az élettelen világot is, az egész u n i v e r z u m o t (,,Az a távoli csillag is. . . egy nap m a j d kihuny és porrá lesz. . . Szegény csillag!"). Amit pedig szeretünk, azt megszemélyesítjük, mert csak a h o z z á n k h a s o n l ó k a t t u d j u k igazán szeretni. Megszemélyesítjük t e h á t a

világmindenséget, t u d a t o t t u l a j d o n í t u n k neki: ez Isten. Mivel a z o n b a n ez az I s t e n v a l ó j á b a n — m i n t l á t t u k — az érzelmeinkből, v á g y a i n k b ó l született, nincsen racionális a l a p j a , érzelmeink és é r t e l m ü n k e kérdésben örök t r a g i k u s h a r c b a n állnak egymással. Az e m l í t e t t filozófusokon kívül ki kell még emelnünk Nietzschét, Schopenhauert (az a k a r a t n a k t u l a j d o n í t o t t d ö n t ő szerep) és Kierkegaard-1, az egzisztencializm u s a t y j á t , akit szellemi testvérének tekint e t t s akitől b á t o r í t á s t k a p o t t a szub jektív megközelítésmódra. Másik fontos filozofik u s m ű v e a La agónia del cristianismo ('A kereszténység a g ó n i á j a ' , 1925). T á r g y k ö r é ben az előzőhöz kapcsolódik, az agónia szót eredeti, görög értelmében ('harc') használja. O U n a m u n o esszéit szellemének szipork á z á s a mellett közvetlen stílusa, személyes hangvétele, költőisége is vonzóvá teszi, m á s k o r lendülete, d i n a m i z m u s a , szenvedélyessége növeli meggyőző erejűket. O Regényeit — a legelső kivételével — a s a j á t m a g a által felállított elmélet a l a p j á n alkott a meg: mellőzi a külsőségek — környezet, t á j , lakás, öltözet, testi sajátságok s t b . — leírását, ehelyett k o n f l i k t u s h e l y z e t e k b e j u t t a t o t t szereplői lelki reakcióira k o n c e n t rál. F o n t o s n a k t a r t j a a sok dialógust. Az Amor y pedagógiában ('Szeretet és pedagógia'. 1902) azt m u t a t j a meg, hogy az embertelenül és m e c h a n i k u s a n a l k a l m a z o t t t u d o m á n y o s módszerek k a t a s z t r ó f á h o z vez e t h e t n e k : a főszereplő zsenit a k a r nevelni fiából, de erőszakosan a l k a l m a z o t t nevelési módszereivel öngyilkosságba kergeti. Legv o n z ó b b regénye a Niebla (1914: G a r á d y V., K ö d , 1922). E g y szerelmi k u d a r c tragik u s t ö r t é n e t é n e k is nevezhetnénk, de ennél sokkal több. Tanúi lehetünk egy olyan form a b o n t á s n a k — szerző és szereplő párbeszéde, éles v i t á j a — , a m i t később m a j d Pirandello is alkalmaz ( H a t szerep keres egy szerzőt, 1921), aki viszont U n a m u n o d r á m á i r a gyakorolt h a t á s t . Augusto, a főhős, felkeresi U n a m u n ó t S a l a m a n c á b a n , s m e g p r ó b á l j a lebeszélni arról a szándékáról, hogy ő t a regény végén elpusztítsa. A szerző a z o n b a n olyan a k ö n y v szereplői számára, m i n t egy valóságos Isten: b á r m i t t e h e t velük. E h h e z a p o n t h o z két nagy filozófiai, illetve teológiai kérdés kapcsolódik, a lét és a s z a b a d a k a r a t kérdése. Az u t ó b b i n a k n a g y h a g y o m á n y a i v a n n a k a régi spanyol teológiában és az a r a n y k o r i spanyol drám á b a n . Az Abel Sánchezben (1917) a K á i n Ábel t é m á t dolgozza fel, de i n k á b b K á i n szemszögéből, m e g p r ó b á l j a f e l k u t a t n i az ö n m a g u k k a l t u s a k o d ó Káinok gyöngéinek m é l y é n emberi gyökereit. Utolsó regényé-

120

UNAMU ben m é g egyszer f e l b u k k a n a hit és hitetlenség p r o b l é m á j a : San Manuel Bueno, mártír ('Jó Szent Mánuel, a v é r t a n ú ' , 1933). O U n a m u n o költészete olyan, mint ő m a g a : szikár, de erőteljes. Mély gondolatiság jellemzi. N é h a felróják neki a versformák hanyag kezelését, bár ebben szándékosság is lehet, m i n t ahogyan a zenei h a t á s o k a t is s z á n d é k a szerint inkább kerülte volna. Valami, ami nem zene, az a költészet.") Érdekes, hogy első verseskötetét (Poesías, ' K ö l t e m é n y e k ' , 1907) csak negyvenhárom éves k o r á b a n publikálta, mikor már közism e r t író volt, legforróbb szerelmes verseit pedig h a t v a n é v e s e n (Teresa, 1924). Már ism e r t t é m á i közül a legjellemzőbbek — a spanyol t á j , vallásfilozófiai kérdések — ebben a m ű f a j b a n is sokszor és m a r k á n s a n jelentkeznek. Az u t ó b b i a k főleg a Rosario de sonetos líricos ('Lírai szonettek rózsafüzére', 1911), az El Cristo de Velázquez {'Velázquez Krisztusa', 1920) és a Rimas de dentro ('Belső rímek', 1923) c. kötetben. A Velázquez Krisztusa egyetlen hosszú, a spanyol reneszánsz ó t a h a g y o m á n y k é n t élő 11 szótagú verssorokban (endecasüabo) írt jelentős költemény. A Teresa U n a m u n o leglíraibb verseskötete, a verseket végigolvasva megismerjük a ,,főhős", Rafael megindító, tragikus szerelmi t ö r t é n e t é t . A rezignáltán finom és p á t o s z m e n t e s G. A. Bécquemek, a 19. sz. legnagyobb spanyol költőjének a h a t á s a i t t érvényesül a. legink á b b U n a m u n o költészetében, a ritmus, a h a n g u l a t és t a r t a l m i utalások e g y a r á n t ő t idézik. E t t ő l kezdve egyre g y a k r a b b a n találkozunk tiszta rímekkel, melyeket korábban i n k á b b mellőzött. Az U n a m u n o életében megjelent két utolsó verseskötet, a De Fuerteventura a Paris ( ' F u e r t e v e n t u r á t ó l Párizsig', 1929) és a Romancero del destierro ('A s z á m ű z e t é s románcai', 1927) erős honvágyáról, a sziget s z i k k a d t tájairól és a tengerről szól, t o v á b b á a d i k t a t ú r á t bírálja m a r ó g ú n n y a l . O D r á m á i b a n az emberi létezést és a személyiséget vizsgálja különböző s z e m p o n t o k a l a p j á n , minden egyéb, s z á m á r a lényegtelen k ö r ü l m é n y t mellőz, vagy h á t t é r b e szorít, ezért színdarabjai túlságosan elvontak, egysíkúak. A Fédrában (1910, bem.: 1917) az euripidészi konflikt u s t m o d e r n környezetbe helyezi, a Sombra,s de sueno ('Álomárnyékok', 1926, bem.: és 1. k i a d . 1930) a magányosság kérdéseit közelíti meg (az é l m é n y t a f u e r t e v e n t u r a i száműzetés adta), az El otro ('A másik', 1926, bem.: és megj. 1932) a gyűlölet problémája k a p c s á n az e m b e r lelkében lakó k ü lönböző, egymással igen ellentétes éneket veszi s z á m b a : végül melyik kerekedik felül,

gyilkos lesz-e belőlünk, v a g y áldozat? E b ben a d a r a b b a n a legerősebb Pirandello hat á s a . Az El hermano Jüan o el mundo es teatro ( ' J ü a n testvér, a v a g y színház a világ', 1929) a csábítás régi t é m á j á n a k ürügyén a létezés kérdéseit fejtegeti. O U n a m u n o kérlelhetetlen következetességgel és szenvedéllyel k u t a t t a az élet n a g y kérdéseit, számos írását az egyház e r e t n e k n e k nyilván í t o t t a és indexre t e t t e . Sokan egzisztencialistának nevezik, s b á r eléggé elkülönül ennek a filozófiai i r á n y z a t n a k a f ő á r a m a i t ó l (Heidegger, Jaspers, Sa.rt.re), ő is a lét problémáit igyekszik megválaszolni, és s z á m á r a is Kierkegaard volt az egyik legfőbb szellemi előd, miként a t ö b b i e k n e k . H a t á s a a spanyol és a latin-amerikai i r o d a l o m b a n m a is eleven. Művei, igazi klasszikushoz méltóan, állandóan friss k i a d á s o k b a n kaph a t ó k a spanyol k ö n y v e s b o l t o k b a n . O E g y é b fő művei: La esfinge ('A szfinx', dráma, 1898, bem.: 1909): La venda ('A kötés', d r á m a , 1899. 1. kiad. 1913); De mi país ('A hazámról', esszék, 1903); Recuerdos de ninez y de mocedad ('Gyermek- és ifjúkori emlékek', esszék, 1908); Por tierras de Espana y Portugál ('Spanyol és p o r t u g á l földön', eszszék, 1911); Contra esto y aquello ('Ez meg az ellen', esszék, 1912); El espejo de la muerte ('A halál t ü k r e ' , elb.-ek, 1913); Tresnovelas ejemplares y un prólogo ("Három példás elbeszélés és egy előszó', El marqués de Lumbría, ' L u m b r í a m á r k i ' ; Dos madres, ' K é t a n y a ' ; Nada. menos que todo un hombre, 'Ez a z t á n a férfi!', kisreg.-ek. 1920); La tía Tula ('Tula néni', reg., 1921); Andanzas y visiones espanolas ('Spanyol bolyongások és látomások', esszék, 1922); Como se hace una novela ('Hogyan készül a regény', esszé, 1927); Caneionero ('Daloskönyv', 1953; 1928 és 1936 között írt versei). O G y ű j t , kiad.: Obras selectas ( ' V á l o g a t o t t m ű v e k ' , 1946, 4 1960): Obras completas ('Összes művei', 8 köt., 1951 1958); Teatro completo ('Összes d r á m a i művek', 1959). O Magyarul még: Don Quijote halála (nla, n.n., K o r , 1926. 6. sz.); 1 vers (Kosztolányi D.. Ú j I d ő k , 1928, 34, 2.); 2 vers (Gáldi L., Vasárn a p , Arad, i 936, 17. sz.): Igazi férfi (színm ű , Bálint L., Színházi Elet, 1938, 33.); 4 vers (Antal G., Dávid és Góliát, 1941); 3 vers (Gáspár E., Pál E., L y r a Hispanica, anto., 1944); 9 vers (Gáspár E . , Imecs B., Kosztolányi I)., Pál E., Hispánia, Hispánia, anto., 1959); 1 vers ( F r a n y ó Z., Évezredek h ú r j a i n , 2. köt., 1959); 6 vers ( K á l n o k y L., Nyerges A., O r b á n ()., T a k á c s Zsuzsanna, Spanyol költők antológiája, 1962); 2 vers (Csányi L., Jelenkor, 1963, 1); 5 vers (Eörsi L, Orbán O., Hesperidák k e r t j e , an-

121

UNANG to., 1971); 1 esszé (Csép A., Hel, 1981, 2 —3.); 1 v e r s (Hárs E., Ars poeticák a X X . századból, 1982); 2 elb. (Csejtei I)., Talabér Gv., Ü j Symposion, 1982, 206. sz.); 1 esszé (Csejtei D., Vig, 1987, 3.); 1 vers (Faludy Gv., Test és lélek, 1988). O írod.: M. Rom e r a - N a v a r r o : Miguel de U n a m u n o . Novelista. P o é t a . Esayista (1928); A. Wills: Esp a n a y U n a m u n o : un e n s a y o d e apreciación (1938); J . Marías: Miguel d e U n a m u n o (1943); M. Oromi: El p e n s a m i e n t o filosófico de Miguel de U n a m u n o (1943); J . F e r r a t e r Mora: U n a m u n o , bosquejo de u n a filosofía (1944); R . M. Albéres: Miguel d e U n a m u n o (1952); C. Clavería: T e m a s de U n a m u n o (1953); G. de Armas: U n a m u n o jguía o símbolo? (1958); C. Blanco Aguinaga: El U n a m u n o c o n t e m p l a t i v o (1959); A. de Hoyos: U n a m u n o , escritor (1959); Csép A.: Jellemábrázolás és lélekrajz U n a m u n o regényeiben ( F K , 1962, 1—2. sz.); A. J . Onieva: U n a m u n o (1964); E . Salcedo: Vida de Don Miguel (1964); M. G a r c í a Blanco: E n torno a U n a m u n o (1965); IC. Díaz: U n a m u no: P e n s a m i e n t o político (1965); P. Ilié: U n a m u n o : An Existential View of Self a n d Society (1967); V. de T o m a s s o : II pensiero e Topéra di Miguel de U n a m u n o (1967); E. Díaz: Revision de U n a m u n o . Análisis crítico de su p e n s a m i e n t o político (1968); A. Sánchez B a r b u d o : E s t u d i o s sobre U n a m u no y M a c h a d o (1968); P. Turiel: Unamuno: El p e n s a d o r . El creyente. El hombre (1970); N é m e t h L.: U n a m u n o ; L'agonie du christianisme (Európai u t a s , 1973); 1). G. Turner: U n a m u n o ' s W e b s of F a t a l i t y (1974); C. Blanco Aguinaga: El U n a m u n o contemplativo (1974); A. F e r n á n d e z González: U n a m u n o en su espejo (1974); Csejtei D.: H e r o i z m u s és transzcendencia. U n a m u no Quijote-értelmezésének n é h á n y kérdése (Világosság, 1981, 2.); uő: A spanyol egzisztencializmus története. Miguel de U n a m u no és J ó s é O r t e g a y Gasset filozófiájának fő kérdései (1986); uő: A szingularitás fennm a r a d á s á n a k esélyei (Vig, 1987, 3.); Pongrácz T.: A k ó b o r lovag filozófiája. M. de U n a m u n o : A tragikus életérzés (Holmi, 1990. 3.); F á b i á n L.: U n a m u n o tragikus életérzése (Hitel, 1990, 4.); Gyenge Z.: Miguel U n a m u n o : A t r a g i k u s életérzés (Vig, 1990,5.). Csép Attila u n a n g a n irodalom: dalom

eszkimó és aleut iro-

unanimizmus; unanimisme [ünanimiszm | hermetizmus&aA szemben az emberi szépséget és az élet dicséretét h i r d e t ő költői koncepciók, amelyek e l v e t e t t é k a szimbolizmus homályosságát, e l v o n t s á g á t , közönyét, sőt, még a szabadverset is. H i t t e k a fejlődésben, a valódi, egyszerűen és v i d á m a n megélhető életben, s ezért t á r s a d a l m i töltetű művészet e t hoztak létre, amely szakított a beavat o t t kevesekhez szóló költői g y a k o r l a t t a l , s ú j életre k e l t e t t e a lírában a klasszikus f r a n c i a v e r s f o r m á k a t . E kor t á r s a d a l m i közege (a Dreyfus-per, a francia szocializmus, az értelmiségi mozgalmak) szinte sugallta az u n a n i m i z m u s b a n megjelenő eszméket. O A l a p g o n d o l a t á t , az egységes néplélek elgondolását mindazonáltal J . Romains személyes t a p a s z t a l a t a h í v t a életre. Az ifjú költő — akinek világképére G. Le Bon és E. Durkheim t e o r e t i k u s művei, valamint P. Adam Le m y s t é r e des foules ('A tömegek r e j t e l m e ' , 1895) c. regénye h a t o t t a k visszaemlékezése szerint 1903-ban Amszt e r d a m utcáin sétálva érezte meg, hogy a névtelen t ö m e g egyszerre lélegző, elemi lény. E z t az egységes néplelket nevezte el , , u n a n i m e " - n e k , s felfogása szerint a modern kor az ilyen egységek („unanimes"), azaz a t á r s a d a l o m önálló egzisztenciával rendelkező sejtjeinek élete, amely a városokban szerveződik és közösségi cselekvésekben nyilvánul meg. E sejtek a t á r s a d a lomban o r g a n i k u s egységet a l k o t n a k , melyben az egy helyre gyülekező, egységes lelkű e m b e r e k globális életet élnek, titokzatos k a p c s o l a t b a n a természettel. E kapcsolatok az isteni lényegű szellem egyetemességét fejezik ki. A költészet f e l a d a t a az, hogy életre h í v j a e közösségek ö n t u d a t á t , s a s z u b j e k t u m o t és o b j e k t u m o t összeolvasztó, i m m a n e n s összefüggéseket teremtsen. Ennek f o n t o s s á g á t aláhúzza, hogy a világ k o h e r e n c i á j á t az egyének mentális kapcsolatai biztosítják (lényegesebbek lévén pl. az ok-okozati összefüggéseknél is). E p o n t o n Romains p o é t i k á j a nemcsak a szimbolizmussal került szembe, hanem azokkal a k o r t á r s i r á n y z a t o k k a l is. amelyek a technikai h a l a d á s r a , a gépek e s z t é t i k á j á r a építették művészi g y a k o r l a t u k a t . O Az unanimizmus t e h á t nemcsak esztétikai—irodalmi mozgalom volt, h a n e m társadalmi morálfilozófia és politikai elmélet is, e g y f a j t a p a n t e i z m u s , melyben a metafizikus opti-

122

UNBEG m i z m u s k i e m e l t e az e g y é n e k e t m a g á n y u k ból, h o g y egy k o h e r e n s r e n d s z e r b e helyezze ő k e t . A r r a kereste a v á l a s z t , h o g y a n összeg e z h e t ő az a l k o t ó t á r s a d a l m i a k a r a t és a k o n k r é t cselekvés, h o g y az e g y e s ü l t e m b e riség m e g a l k o t h a s s a az „ e g y e t e m e s k ö z t á r s a s á g o t " (république universelle). O Az u n a n i m i z m u s — első írásaitól k e z d v e haláláig — J . Romains egész é l e t m ü v é t á t h a t o t t a , M o z g a l o m m á v á l á s á t egy különleges értelmiségi k o m m u n á n a k , az A p á t s á g n a k (^Abbaye, Groupe de 1') k ö s z ö n h e t t e , melynek t a g j a i (más m ű v é s z e t e k képviselői mell e t t , a k i k közül a f e s t ő A. Gleizes volt a legnevesebb) f ő k é n t k ö l t ő k v o l t a k (R. Arcos, Ch. Vildrac, G. Duhamel, H. M. Barzun, A. Mercereau). J . Romains n e m élt az A p á t s á g k o m m u n á j á b a n , d e 1906-tól külső t a g k é n t (ahogyan G. Chenneviére, P . J . Jouve és L. Durtain is) szoros k a p c s o l a t b a n állt vele, á t v e t t e a n n a k h u m a n i t á r i u s - u t ó p i s t a erkölcsét és a k ö l t é s z e t t e l k a p c s o l a t o s e l g o n d o l á s a i t ; l e g f ő k é p p e n a nembeli emb e r (—>nembeliség) és az egyes e m b e r azon o s í t h a t ó s á g á n a k e l v é t s a z t a t é t e l t , miszer i n t a m ű v é s z e t b e n az e g y é n csakis t á r s a dalmi k a p c s o l a t a i v a l e g y ü t t á b r á z o l h a t ó . E p o é t i k á t v e t t e á t és t e l j e s í t e t t e ki J . Romains nevezetes, az u n a n i m i z m u s progr a m j á t d e m o n s t r á l ó v e r s e s k ö t e t e , az A p á t ság n y o m d á j a által m e g j e l e n t e t e t t L a Vie u n a n i m e ('Az egységes é l e t ' , 1908). Verstani elképzeléseik is ö s s z e k ö t ö t t é k ő k e t . Ch. Vildrac és G. Duhamel 1910-ben p u b l i k á l t a N o t e s s u r la t e c h n i q u e p o é t i q u e ('Jegyzet e k a v e r s t e c h n i k á r ó l ' ) c. értekezését, melyben a r i t m u s e g y s é g e k á l l a n d ó s á g a m e l l e t t szálltak síkra. J . Romains G. Ghenneviérerel e g y ü t t t a r t o t t v e r s t a n i e l ő a d á s o k a t , s ezek e r e d m é n y e k é n t s z ü l e t e t t m e g 1923b a n a P e t i t t r a i t é d e versification f r a n c a i se ("Kis é r t e k e z é s a f r a n c i a verselésről'). E z a k ö l t é s z e t t a n e l t á v o l o d i k a korabeli lírai k o n v e n c i ó k t ó l és a „ k ö z v e t l e n k ö l t é s z e t " (poésie immédiate) felé f o r d u l , ahol a versnek az egyéni lét á b r á z o l á s á b a n közvetlenül kell kifejeznie a m o d e r n t á r s a d a l o m é l e t e r e j é t . A l é l e k t a n és a szimbolizmus finomkodásait e g y a r á n t elutasítja, ritmikus, s z ó t a g s z á m l á l ó v e r s s o r o k a t és asszonáncok a t követel. O M i n d a z o n á l t a l J . Romains m ű v é s z e t f i l o z ó f i á j a és az A p á t s á g költőinek f e l f o g á s a nem v o l t teljesen azonos. Míg az A p á t s á g költői é r z é k e n y e k v o l t a k a t ö r t é nelmi m e g h a t á r o z o t t s á g o k r a , Romains m i n t e g y s z i n k r o n n é z ő p o n t b ó l érzékelte a m o d e r n e m b e r létét, s a morális t a r t á s azon o s s á g á n belül az A p á t s á g költői a m a g u k m ó d j á n d o l g o z t á k fel és a l a k í t o t t á k á t a Romains által h i r d e t e t t életfilozófiát. A kri-

t i k a m u t a t o t t ki 1910-től kezdve k ö z v e t l e n e b b , i r á n y z a t jellegű k a p c s o l a t o t J . Romains és az A p á t s á g költői k ö z ö t t , a z u n a n i m i s t á k közé s o r o l v a G. Chenneviére-t, L. Durtaint, P . J . Jouve-ot, A szakirodalom egy része t ö r e k v é s e i k hasonlósága a l a p j á n az u n a n i m i z m u s képviselői közé s z o k t a sorolni t o v á b b á Ch. Péguyt, P. Claudelt, E. Jammes-ot, G. Bernanost és F . Mauriacot is, ég az u n a n i m i z m u s h a t á s a k i m u t a t h a t ó a —>dynamisme i r á n y z a t á b a n , v a l a m i n t a f r a n c i a H. Strentz és a flamand P . v a n Ostaijen k ö l t é s z e t é b e n . O (-ófrancia irodalmi formák) O írod.: J . Romains: L e s s e n t i m e n t s u n a n i m e s e t la poésie ( P e n s e u r , 1903); A. F i g u e r a s : J u l e s R o m a i n s (1952); F . Weiss: D a s u n a n i m i s t i s c h e B e w u s s t s e i n bei J u l e s R o m a i n s (1957); P. J . N o r r i s h : T h e D r a m a of t h e G r o u p . A S t u d y of U n a n i m i s m in t h e P l a y s of J . R o m a i n s (1958); A. Cuisenier: J u l e s R o m a i n s . L ' U n a n i m i s m e e t „les H o m m e s de b o n n e v o l o n t é " (1969); Cl. M a r t i n : C o r r e s p o n d a n c e A n d r é Gide—Jules Romains. L'individu et l'unan i m i s m e (1976); 0 . R o n y : C o r r e s p o n d a n c e J a c q u e s C o p e a u — J u l e s R o m a i n s (1978). Ádám Una, Wnj: —> Uni

Anikó

felirata

Ünaydin [ ü n o j d i n ] , Ru^en Esref ( I s z t a m bul, 1892. m á r c . 18.—uo., 1959. s z e p t , 21.): t ö r ö k író. I r o d a l o m szakon v é g z e t t (1914), d e f r a n c i á t is t a n í t o t t . A f e g y v e r s z ü n e t idején A n k a r á b a m e n t . D i p l o m a t a k é n t r é s z t v e t t a lausanne-i konferencián. 1 9 2 3 - b a n A f y o n p a r l a m e n t i képviselője l e t t . E z t köv e t ő e n a K ö z t á r s a s á g i Klnöki T i t k á r s á g o n (1933), s h a z á j a n a g y k ö v e t s é g e i n d o l g o z o t t európai fővárosokban — többek között B u d a p e s t e n is. O í r á s a i 1914-től j e l e n t e k m e g k ü l ö n b ö z ő r a n g o s irodalmi l a p o k b a n , pl. a Servet-i Fiinun h a s á b j a i n . K o r t á r s a i val f o l y t a t o t t beszélgetéseit ö r ö k í t e t t e m e g Diyorlar ki ('Azt m o n d j á k ' , 1918) c. k ö t e t é b e n . O Művei még: Gecmis Günler ( ' T ű n t n a p o k ' , reg., 1919); Tevfik Fikret (ua., viszszaemlékezések, 1919); Ayriliklar ('Elválások', elb.-ek, 1923); Damla Damla ('Cseppről c s e p p r e ' , p r ó z a i írások, 1929); Bogazici Yakmdan ('A B o s z p o r u s z közelről', mem o á r , 1938); Atatürk'ün Hastakgi ('Atat ü r k betegsége', m e m o á r , 1959); Canakkale'de Savasanlar Dedi ki ('A C s a n a k k á l é n á i h a r c o l ó k m o n d j á k ' , elb. g y ű j t , , 1961). Kicsi

Valéria

Unbegaun, Borisz O t t o k á r ( M o s z k v a , 1898. a u g . 2 3 . — N e w York, U S A , 1973. m á r c . 3.): orosz nyelvész. E g y e t e m i t a n u l 123

UNBEG m á n y a i t L j u b l j a n á b a n és Párizsban végezte. 1937-től a szlavisztika t a n á r a volt S t r a s s b u r g b a n , m a j d 1953-tól O x f o r d b a n . Alapvető m o n o g r á f i á b a n vizsgálta a 16. sz.-i orosz névszóragozást. Kiváló nyelvtudományi bibliográfiát állított össze, t ö m ö r értékelésekkel. K é z i k ö n y v e t írt az orosz verstanról. A családnevekről szóló m ű v e t ö b b mint tízezer orosz családnév eredetm a g y a r á z a t á t t a r t a l m a z z a . Az oxfordi orosz—angol s z ó t á r főszerkesztője volt (1972). Élete v é g é n a mai orosz irodalmi nyelv keletkezéstörténete f o g l a l k o z t a t t a . O F ő t a n u l m á n y k ö t e t e i : Les débuts de la langue littéraire chez les serbes ('Az irodalmi nyelv kezdetei a szerbeknél', 1935); La langue russe au XVI siécle [1500—1550]. 1. Flexión des noms ('Az orosz n y e l v a 16. sz.-ban | 1500— 1550]. 1. A névszóragozás'. 1935); Grammaire russe ('Orosz nyelvt a n ' , 1951); A Bibliograpkical Guide to the Russian Language ('Bibliográfiai k a l a u z az orosz nyelvhez', 1953); Russian Versification ('Az orosz verselés', 1956); Selected Papé,rs on Russian and, Slavonic Philology ('Válogatott t a n u l m á n y o k az orosz és szláv filológia köréből', 1969); Russian Surnames ('Orosz c s a l á d n e v e k ' , 1972). O írod.: C. L. Drage—Anne E . Pennington: Boris Ottokár U n b e g a u n (The Slavonic a n d E a s t European Review, 51. köt., 1973); M. Woltner: Boris O. U n b e g a u n (Zeitschrift f ü r slavische Philologie, 37. köt., 1974). Kicsi Sándor András unbestimmte Gegenstándlichkeit: —• meghatározatlan tárgyiasság unciális írás: középkori görög és ószláv kéziratok í r á s f o r m á j a . A szláv írásbeliség kezdetétől a 17. sz.-ig használták. A bolgároknál k e z d e t b e n a görög liturgikus unciális írás közvetlen átvételét jelentette. Minden egyes b e t ű szabályos és következetes r a j z a jellemzi. O Az első szláv k ö n y v e k r e még nagyon egyszerű unciális írás volt jellemző. nem szép, de szabályos, szinte rajzolt betűkkel: a b e t ű k azonos m a g a s s á g ú a k és szélességűek v o l t a k ; nem t e t t e k különbséget vékony és v a s t a g vonalak k ö z ö t t sem. Az írásbeliség fejlődésével a t a p a s z t a l t másolók egyre j o b b a n törekedtek a kalligrafikus írásra, k ü l ö n ö s e n a havasalföldi, moldvai és orosz k o l o s t o r o k b a n . O (—>írás) O írod.: E. F . K a r s z k i j : S z l a v j a n s z k a j a kirillovszkaja p a l e o g r a f i j a (1928). Juhász

Péter

Under, Marié (írói álnév); Marié Adson (férjezett név); (Tallinn. 1883. m á r c . 27.

— S t o c k h o l m , Svédo., 1980. szept. 25.): észt k ö l t ő n ő . Tanítócsaládban született. 1891 — 1 9 0 0 között a tallinni n é m e t n y e l v ű leányiskolában t a n u l t . 1901—1902-ben a Teataja c. újságnak dolgozott, ahol megism e r k e d e t t a korabeli észt értelmiség kiem e l k e d ő képviselőivel. 1902-ben m e n t férjhez először, családjával 1906-ig Moszkváb a n élt. Tallinnba visszatérve bekapcsolód o t t az észt irodalmi életbe. A -*Siurucsoport és a -*Tarapita irodalmi mozgalom a l a p í t ó j a és központi a l a k j a volt. 1924-ben h á z a s s á g o t k ö t ö t t A. Adson íróval. 1944-ig szabadfoglalkozású íróként élt, t ö b b n y i r e T a l l i n n b a n . 1944-ben Svédo.-ba emigrált, ahol egészen 1957-ig, n y u g d í j a z á s á i g a stockholmi Drottingholm színházi múzeu m b a n dolgozott. O Verselni n é m e t ü l kezd e t t ; első észt nyelvű k ö l t e m é n y e 1904-ben jelent meg. A következő évtizedben számos i s m e r t k i a d v á n y b a n publikált, művei azonban n e m v á l t o t t a k ki különösebb visszhangot. 1917-ben napvilágot l á t o t t Sonetid ('Szonettek') c. verseskötetével viszont szinte egy csapásra az észt líra központi a l a k j á v á vált. A sikert a természeti és fők é n t a szerelmi élményeknek az észt- és a világirodalomban akkoriban szokatlan, e l e m e n t á r i s erővel t ö r t é n t k i n y i l v á n í t á s a h o z t a meg számára. K i t ö r ő életörömének a lehető legváltozatosabb f o r m á k b a n , tobzódó k é p e k b e n , szaggatott ritmusú versekben a d o t t hangot. É g y ű j t e m é n y é b e n csakúgy, m i n t Eelőitsing ('Elővirágzás', 1918) és Sinine puri ('Kék vitorla', 1918) c. köteteiben a költőnő s z á m á r a az egyénen és a n n a k legbensőbb érzésein túl még n e m létezett a külvilág. Világképe a h á b o r ú s e s z t e n d ő k és a német expresszionizmus hat á s á r a az 1920-as évek elején vált szélesebb h o r i z o n t ú v á . Az évtized második felében népköltészeti és bibliai t é m á k felé f o r d u l t és igen magas színvonalra emelte az észt b a l l a d a m ű f a j á t is. E k k o r i b a n m e g j e l e n t k ö t e t e i b e n — Hadi varjust ( ' H a n g az árn y é k b ó l ' , 1927); Rőom ühest ilusast páevast ( ' E g y szép nap öröme', 1928); Onnevarjutust ('A boldogság rejtekéből', 1929) — kik r i s t á l y o s o d t a k l í r á j á n a k értékei: a mély h u m a n i z m u s , a klasszikussá tisztult form á k , a mindenen á t s u g á r z ó életöröm konfliktusai a valóságos világgal. O Az 1930-as é v e k b e n írott verseiben a m e g n y u g v á s iránti v á g y , a filozofikusság, a m e d i t a t í v elemek elegyedtek heves érzelmeivel. E k o r s z a k á b a n születtek kiemelkedő művei: Lage taeva all ('Tágas égbolt a l a t t ' , 1930) és Kivi südamel ('A szívet n y o m ó kő', 1935) c. verseskönyvei. A h á b o r ú s évek t r a g i k u m á n a k és pesszimisztikus életérzésének a ke-

124

UNDER gyetlenségektől m e g r i a d t költőnő Mureliku suuga ('Aggódó szájjal', 1942) e. kötetében a d o t t hangot. Az emigráció idején keletkezett költeményei — Sademed tuhas ('Szikrák a h a m u b a n ' , Toronto, 1954); Áararnail ('Világvégi országokban', Stockholm, 1963) — rezignáltabbak, lakonikusabbak, s kimondva-kimondatlanul ott b u j k á l b e n n ü k a h o n t a l a n s á g keserű érzése. O H a z á j á b a n először 1958-ban a d t a k ki műveiből egy rövid v á l o g a t á s t (Valitut luuletused, 'Válogatott versek'), s írásművészet e h a m a r o s a n az iskolai t a n a n y a g szerves részévé vált. E u r ó p a számos o r s z á g á b a n m a is ő a legismertebb és legtöbbet fordít o t t észt költő. Mo.-on Képes G. m á r az 1930-as években felfigyelt tehetségére, s a z ó t a számos m ű f o r d í t á s a megjelent antológiákban. O G y ű j t , kiad.: Kogutud teosed ('Összegyűjtött m ű v e k ' , 1—3. köt., 1940); Kogutud luuletused ('Összegyűjtött versek', Stockholm, 1958); Valitut luuletused ('Válog a t o t t versek', 1981). O Magyarul: 3 vers (Képes G., Ú j Tdők, 1933, 39.); 5 vers (uő, N a p n y u g a t i m a d a r a k , anto., 1937); 1 vers (Bán A., Uráli dalok, anto., 1939); 9 vers (Képes G., Északi v á r t á n , anto., 1944); 19 vers (uő, Az észt irodalom kistükre, a n t o . , 1969); 35 vers (uő, Észt költők, a n t o . , 1975). O írod.: E . Siirak: Marié U n d e r i luule tőlkimisest (Keel j a kirjandus, 1968, 3.); F e h é r v á r i Gv.: A m o d e r n észt irodalom kialakulása (FK, 1972, 3—4.); N. Andresen: Marié U n d e r eesti luule üldpildis (1973); I. R e b a n e (szerk.): Marié U n d e r e l u r a a m a t (1—2. köt., 1974); E. Nirk: Eesti k i r j a n d u s (1983); H . R a j a m a a : Marié Under inimesena (1983). Fehérvári Győző underground irodalom: —>földalatti irodalom underground s z í n h á z [ á n d ö g r a u n d j (('földalatti'}: azon színi előadások összefoglaló elnevezése, a m e l y e k e t nem a szokásos színházi k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t n e m (vagy nem csak) h i v a t á s o s színészek a d n a k elő, és amelyek mind f o r m á j u k b a n , m i n d m o n d a n i v a l ó j u k b a n radikálisan különböznek a h a g y o m á n y o s színházi f o r m á k t ó l . K o r á b b a n (s részben m a is) az ú j előadói módszereket kereső törekvéseikre u t a l ó experimentális színház (—• kísérleti színház), ill. a kísérletezést leginkább vállaló New York-i színházakról az —• off-Broadway mozgalom megjelöléssel illették őket. Az underground elnevezése az 1960-as évek második felében fellépő -*új baloldali „ellenk u l t u r á l i s " ->-szub kultúrákban elterjedt ->földalatti irodalom d i v a t j a idején t e r j e d t

el. O Az underground v a g y experimentális színház n e m m ű f a j vagy időben behatárolh a t ó művészeti i r á n y z a t , h a n e m egy életfelfogás artisztikus megfogalmazása. Az u n d e r g r o u n d esetében így egységes iskolák, azonos esztétikai alapelvek, egyező szín játszási metódusok kialakulásáról sem beszélh e t ü n k . Az élet és a m ű v é s z e t kapcsolatáról vallott nézeteik — művészetszociológiai szempontból vizsgálva — a z o n b a n csaknem megegyeznek: egyesek a m ű a l k o t á s t teszik mindennapossá, közérthető f o r m á k kal, h é t k ö z n a p i radikalizmussal (B. Brecht követői, E . Piscator, J . Grotowski, a Squat Theatre), mások m ű a l k o t á s k é n t kezelik saj á t életük egészét (Sztanyiszlavszkij, J. Cage, J . Pollock, A. Artaud). O 1939-ben Brecht a következő módon jelölte ki — az a v a n t g á r d irányzatokkal szembeállítva — a kísérleti színház ú t j á t : ú j í t á s a rendezésben (A. Antoine, Sztanyiszlavszkij, E . G. Craig, M. Reinhardt, Vahtangov példája), újítás a drámaszerkezetben (Ibsen, Strindberg, Csehov, Shaw, G. Kaiser). Megemlítette, hogy — bár e részletes felsorolás a megh a t á r o z á s p a r t t a l a n s á g á t okozza — a szöveg (Marinetti, Tzara), a díszlet (W. Gropius, Moholy-Nagy), a kosztüm ( Bauha,us), a hang- és fényeffektek (Le Corbusier) szélsőségekig menő h a s z n á l a t a mind a színház egységének k i a l a k í t á s á t szolgálja. Brecht még nem l á t h a t t a , hogy olvad a szobrászat (T. Kantor), a vizuális művészet (G. Wilson) az előadás egészébe, s h o g y a n v á l h a t a d r á m a i szöveg h a n g u l a t f e s t ő kísérőelemmé (J. Svoboda), mégis az ő t a n í t á s a inspirálja az európai underground művészek alkotásait. O Az underground színház leginkább a d r á m a i szöveg és a színész teste által sugallt hagyományos, antropocentrikus szemléletet zúzza össze. A színek, kicsavart dimenziók, a hangok, az illatok a világ emberen kívüli és túli képét érzékeltetik. A színház a nézőt ebbe a h a n g u l a t b a , a játék menetébe igyekszik beolvasztani azáltal, hogy a vizuális passzivitás helyett és mellett a mozgás (Bread and Puppet Theatre), a beszéd (—> Livin,g Theatre), az ének (Théátre du Soleil), sőt, a d r á m a i cselekmény (Actors Studio) m e g v á l t o z t a t á s á n a k lehetőségét k í n á l j a fel. O Az u n d e r g r o u n d színház a m e g h ö k k e n t ő technikai v á l t o z t a t á sok mellett a színészi m u n k á h o z is techn o k r a t a m ó d o n közelít. A színész teste élő gép, amellyel m i n d e n t ki lehet és ki kell fejezni, ezért fizikai képzésének a l a p j a a vásári —> vándorkomédiás ügyessége. Az 1910-es évektől e r e d e z t e t h e t ő felfogásban Sztanyiszlavszkij színészképző módszere rejlik, ami kezdetben az orosz és kelet-euró-

125

UNDER

\

pai a v a n t g á r d m o z g a l m a k a t i r á n y í t o t t a (V. E. Mejerhold), de a mester n é h á n y tan í t v á n y a á t k e l t az óceánon, s két évtized múlva az ú n . SztanyiszlavszJcij-módszer életre keltette az amerikai kísérleti színjátszást. O A brechti színészneveléstől lényegesen különböző orosz módszer — megközelítőleg azonos cél érdekében — merőben újszerű e r e d m é n y e k e t m u t a t o t t fel. Míg a brechti iskola Reinhardt-féle cirkuszi előadásaival a nagy tömegek egyidejű befolyásolását szorgalmazta, az 1930-as évek Sztanyiszlavszkij-értehnezése egyetemi stúdiókba, l a k á s o k b a s z o r í t o t t a a j á t é k o t , az előadásmód, s nem a m o n d o t t szöveg fontosságát emelve ki. R. Boleszlavszkij, Sztanyiszlavszkij t a n í t v á n y a 1923-ban New Y o r k b a n létrehozta az American Laboratory Theatre-t, ahol azt a Lee Strasbergöt nevelte, aki 1931-ben megalapította a Group Theatre-t. Sztanyiszlavszkij színésznevelésének klasszikusan h á r m a s elvéből (a konfliktus belső megélése, a cselekményelemzés fontossága, szuperobjektív nézőpont használata) Strasberg — i^rewrf-tanulmányaira t á m a s z k o d v a — a pszichológiai közelítést alkalmazta. Ez a t e c h n i k a ú j színpadi érzékenységet dolgoz ki, s az 1947-ben J u l i á n Beclc és J u d i t h Maiina (szintén Sztanyiszlavszkij-tanítványok) vezetésével l é t r e j ö t t -*Living Theatre a színészek játék alatti lelki összehangolódásával é r t el szenzációs h a t á s t . E z t a m u n k á t f o l y t a t t a J o e Chaikin az 1963-ban Van Itallie-xal a l a p í t o t t Open Theatre-ben, ahol a k e m é n y testfejlesztés mellett (jóga és m a g a s szintű a k r o b a t i k a ) közös improvizációkkal h a n g o l ó d n a k egymásra a játékosok. Az előadások az individ u u m művészi szerepkereséséről szólnak, de az 1960-as évek derekától t e m a t i k á j u k erősen politizálódott. 1966-ban az Open Theatre Viet Rock c. d a r a b j a , k é t évvel később a Living Theatre P a r a d i s e Now előadása kapcsolódott a közéleti eseményekhez. A legfeltűnőbb t á r s a d a l m i akciókat t a l á n P. Schumann Bread and Puppet Theatre-je p r o d u k á l t a , hiszen ők t ö b b méter magas bábokkal, a járókelők, s g y a k r a n gyerekek bevonásával New Y o r k utcáin léptek fel (—•utcaszínház). O E u r ó p á b a n a legnagyobb visszhangot kiváltó, politikai kérdésekben állást foglaló színház Ariane Mnouchkine Napszínháza, (Théátre du Soleil), amely a f r a n c i a forradalomról szóló (1789, ill. 1793 c.) előadásaival a közönséget aktív, közös politikai j á t é k r a késztette. O Európai t u r n é i k során a Living Theatre és az Open Theatre t a l á l k o z o t t az underground színház intellektuális kísérleti jellegét hangsúlyozó P . Brookk&l, a —>szegény

színház elveit Wroclawban kidolgozó J . Grotowskival és a p a n t o m i m e s Tomaszewskive 1. E k k o r vált n y i l v á n v a l ó v á , hogy az irányz a t nevében rejlő „ f ö l d a l a t t i s á g " nem u g y a n a z t jelenti Keleten, m i n t a m i t Nyugaton, hiszen a különböző t á r s a d a l m i rendszerekben f e l n ő t t művészek m á s t értenek az e l u t a s í t a n d ó „ e s t a b l i s h m e n t " fogalmán is: a n y u g a t i a k a b e v e t t , a k a d é m i k u s vagy k o n z u m k u l t ú r á t , míg a keletiek a monopolisztikus állami k u l t ú r á t . Az utóbbival szembeállni nemcsak kulturális, h a n e m politikai gesztust is jelent, az egzisztenciális veszélyeztetettség vállalását, azaz ellenzékiséget. E z t a k e t t ő s identitást Mo.-on Halász P é t e r lakásszínháza vállalta, de 1976tól Squat Theatre néven ők is New Y o r k b a n f o l y t a t t á k művészi tevékenységüket. O Az amerikai u n d e r g r o u n d színházi mozgalom f o l y a m a t o s a n új nevekkel és technikákkal g y a r a p o d i k . J . Pollock akciófestészete a színek, J . Cage zenei -> happeningjei a hangok p r i m á t u s á t vezették be. Cage az, aki a meditációt (erős Artaud-hatásra) a nézővel közös é l m é n y k é n t éli át, ill. játssza el, s kínai testépítési e l j á r á s o k a t színpadi módszerként alkalmaz. A játék közelít az élethez, a színpad t ö b b é nem imitál, hanem t e r e m t ő erővel bír. A l á t v á n y és valóság ontológiai kettősségének „ m e g s z ü n t e t é s e " szélsőséges akciókhoz is vezetett: a R . Schechner által 1968-ban a l a k í t o t t Performance Group a bacchanáliák újraértelmezésével szerzett különleges élményt a résztvevőknek, az osztrák „ t e s t m ű v é s z " , R. Schwartzkogler pedig 1969-ben belehalt öngyilkos p r o d u k c i ó j á b a . O A marginalitás t u d a t o s vállalása mellett meglepő üzleti sikerré v á l n a k egyes teljesítmények. Az ún. oíf-off-Broadway-színházak (—>qff-Broadway-mozgalom), amelyek kis k á v é h á z a k b a n m ű k ö d t e k (le Café Cino, la Mama Experimentál T h e a t r e Club), olyan híres d a r a b o k létrehozói v o l t a k , amilyen a Hair vagy a J é z u s Krisztus Szupersztár. O Ez távolról sem jelenti az u n d e r g r o u n d experimentális színházi mozgalom megszűnését. A színházi kísérletek a k k o r sem fejeződnek be, ha a kőszínházak által képviselt h a g y o m á n y o s színjátszás ö n m a g a m e g ú j í t á s a végett hasznosítja az u n d e r g r o u n d egyes megoldásait. Az u n d e r g r o u n d színház ugyanis életfelfogás, a jövő nézőire h a g y o t t artisztikus t e s t a m e n t u m . O (->földalatti irodalom, neoavantgardista színház, szubkultúra) O írod.: A. S. Downer: The American T h e a t r e T o d a y (1967); F . J o t t e r a n d : Le n o u v e a u t h é á t r e américain (1970); J . Rose-Evans: E x p e r i m e n t á l T h e a t r e (1970); Roselee Goldberg: P e r f o r m a n c e A r t (1979); I.

126

UNDOR nyítés), funkcionálisan erősítő —>alakzat, a m e l y b e n valamely dolgot, jelenséget a r á illőnél e n y h é b b kifejezéssel illetünk, hogy az állítás erőteljesebbnek t ű n j ö n . ( E b b e n az é r t e l e m b e n t e h á t -+meiózis, ellentéte pedig, h a egy t u l a j d o n s á g felnagyításával ann a k kicsiny v o l t á t igyekszünk érzékeltetni.) í g y u n d e r s t a t e m e n t n e k t e k i n t h e t ő a —»tapeinózis is, a m i k o r egy dolgot n e m a jelentőségének megfelelően említenek. Szűk e b b értelemben egy fogalom vagy t u l a j donság erőteljes hangsúlyozása ellentétének t a g a d á s a révén. P é l d a r á a bibliai feddő, róvó értelmű „ n e m dicsérlek" (1 K o r , 11:17, 22) éppúgy, m i n t az 1980-as é v e k b e n a b u d a p e s t i köznyelvben elterjedt, elismerő „ n e m s e m m i " . U n d e r s t a t e m e n t előszeret e t t e l fordul elő h á b o r ú és más veszélyes szituációk leírásakor, pl. a Sigurd (Siegfried) származásáról szóló Völsunga sagáb a n Sinfjotli, amikor mérges kígyót talál a kenyérsütéshez előkészített lisztben, így szól (szó szerint f o r d í t v a ) : „Nem v a g y o k g y a n ú nélkül, hogy nem volt-e valami élő a l i s z t b e n ? " (Egyben az u n d e r s t a t e m e n t egyik t i p i k u s f o r m á j á r a , a k e t t ő s t a g a d á s r a is példa.) O írod.: G. W . Turner: Stvlisties (1973); L. Turco: T h e N e w Book of F o r m s . A H a n d b o o k of Poetics (1986).

B u c h h o l z — J . Malina: Living T h e a t r e heisst Leben (1980); Szabolcsi M. (szerk.): A n e o a v a n t g a r d e (1981); R. Schechner: A p e r f o r m a n c e (1984). Jákfalvi Magdolna Underhill [andöhil], Evelyn (Wolverh a m p t o n , 1875. dec. 6.—London, 1941. jún. 15.): angol misztikus költő, író. K ö n y v k ö t é s z e t e t t a n u l t , de mélyebb vonz a l m a t á r u l t el a k ö n y v e k t a r t a l m a — fők é n t a keresztény misztikus irodalom — iránt. MysticÁsm, A Study in the Natúre and Development of Man 's Spiritual Consciuousness ('Miszticizmus, t a n u l m á n y az e m b e r szellemi t u d a t á n a k természetéről és fejlődéséről', 1911), The Mystic Way, A Psychological Study in Christian Origins ('A miszt i k u s ú t , lélektani t a n u l m á n y a kereszténység eredetéről', 1913) és Practical Mysticism, a Little Book for Normál People ('Gyakorlati miszticizmus, kis könyv normális e m b e r e k n e k ' , 1914) c. könyveivel kellő hírn e v e t és t e k i n t é l y t v í v o t t ki m a g á n a k ahhoz, hogy h a m a r o s a n számos folyóirat vallásszakértője, m a j d 1929-től 1932-ig a The Spectator teológiai szerkesztője lehessen. O Előadásai és írásai nagy szerepet j á t s z o t t a k a b b a n , hogy m ű v e l t e b b kortársai a misztikus teológiát m i n t figyelemre méltó ismer e t f o r r á s t ismerték el. Anglikán létére is nagy hatással volt rá a katolikus vallás, és főleg K r i s z t u s n a k a szentségek vételében elérhető m e g t a p a s z t a l á s a . O Művei még: A Barlamb's Ballad Book ('Egy áldozati bár á n y balladáskönyve', költ.-ek, 1902); The Grey World ('Szürke világ', reg., 1904); Mysticism and War ('Miszticizmus és háború', t a n . , 1915); One hundred Poems of Kabir ( ' K a b i r száz verse', R. Tagorével közösen, é. n.); The Essentials of Mysticism and Other Essays ('A miszticizmus lényege és más esszék', 1920); The Inside of Life ('Az élet belseje', tan., 1932); The School of Charity, Meditations on the Christian Creed ('Az irgalmasság iskolája, elmélkedések a keresztény Hiszekegyről', 1934); The Spiritual Life. Four Broadcast Talks. ('A lelki élet. N é g y rádióbeszéd.', 1937); The Church and War ('Az egyház és a h á b o r ú ' , t a n . , 1950). Somogyi György

Kicsi Sándor

understatement [ a n d ö s z t é j t m ö n t ] ( a n g o l 'alámondás, kevesebbet állítás'): angol stilisztika fogalom, lényegében a -»litotész megfelelője, á l t a l á b a n az —>irónia, a —>szarkazmus, olykor az —• eufemizmus vagy a —•sejtetés eszköze. Ellentéte, az overstatement ('túlzás') a -*hiperbola megfelelője. U n d e r s t a t e m e n t t á g a b b értelemben minden olyan formálisan kicsinyítő (—•kicsi-

András

Underwood | andövw.d], Francis H e n r y (Enfield, Mass, 1825. j a n . 12.—Edinburgh, 1894. aug. 7.): amerikai (USA) író. Ü g y v é d ként 1857-ben m e g n y e r t e H. Beecher Stowe, O. W . Holmes, R . W . Emerson, H. D. Thore.au, H . W . Longfellow és J . R . Lowell t á m o g a t á s á t a rabszolgaság eltörléséért k ü z dő Atlantic Monthly alapításához. Skóciáb a n amerikai k o n z u l k é n t érte a halál. O Legismertebb a g y e r m e k k o r á n a k színhelyét megelevenítő Quabbin: The Story of a Small Town ('Quabbin: egy kisváros t ö r t é nete', 1893) c. regénye, de írt kézikönyv e k e t az angol és az USA irodalomról, s megírta Longfellow, Lowell és J . G. Whittier é l e t r a j z á t is. O Művei még: CloudPictures ('Felhőképek', elb.-ek, 1872); Lord of Himself ('Önmaga u r a ' , reg., 1874); Man Proposes ( ' E m b e r tervez', reg., 1885); Dactor Gray's Quest ( ' D o k t o r G r a y nyomoz', reg., 1895). Somogyi György Ündeszní szojolín dzam: —>mongol irodalmak

127

undorító: esztétikai—művészi minőség, a ->rút egyik alfaja, az esztétikumon kívüli szférával érintkező h a t á r e s e t e . Érvényességi t e r ü l e t e egyes esetekben túl is lépi az

UNDOR esztétikai t e r r é n u m á t . A r ú t az emberi függőségnek, az integritás h i á n y á n a k , a nemszabadságnak az érzéki megjelenési formája, amely egyes alfajaiban, az -*• alantasban, a ->groteszkben, részben a ->komikumban és a -»rettenetesben más minőségekkel keveredik. Az undorító nem a r ú t és egyéb esztétikai minőségek szintézise, hanem a r ú t n a k és a l f a j a i n a k legkarakterisztikusabb, legszélsőségesebb és é p p e n ezért legvisszataszítóbb érzéki testetöltése, amelyben a r ú t á b r á z o l á s a egybeesik a r ú t ábrázolással, és ezért a befogadóban — szemben az alantassal, a groteszkkel, a komikus r ú t t a l — teljesen egyértelműen n e g a t í v h a t á s t vált ki. M i n t szélsőség és h a t á r e s e t cselekm é n y b o n y o l í t á s b a n , k ö r n y e z e t r a j z b a n és e m b e r á b r á z o l á s b a n e g y a r á n t elsősorban a formálásnak, a r ú t t a r t a l o m r ú t megjelenítésének a minősége, amely erős hangsúlyai k ö v e t k e z t é b e n a létrehozott jelenséget érzékileg szinte elviselhetetlenné teszi. E tulajdonságai az undorítót az egyértelmű és érzékileg elviselhetetlenné f o k o z o t t rúttal teszik egyenlővé. Az esztétikai szférán kívül az u n d o r í t ó ábrázolás a —• kellemesség ellentétével, a külvilág jelenségeire való negatív egyéni reagálással, a nem-kellemessel vagy kellemetlennel esik egybe. O Az irodalmi á b r á z o l á s b a n a végletesen r ú t ábrázolás f o r m á j á b a n a kezdetektől fogva jelen van, egyes s t í l u s i r á n y z a t o k b a n , például a romantika b a n , a naturalizmusban, a verizmusban és a r ú t különböző f a j a i v a l bővel élő abszurd ábrázolásmódban különösképpen előtérbe kerül. O Az u n d o r í t ó ábrázolás, a valóság egyes elemeinek végletesen r ú t t á f o r m á l á s a az irodalomban leggyakrabban a k ö r n y e z e t r a j z b a n jelentkezik mint az e m b e r i viszonyok elviselhetetlenségének érzéki megjelenítése. E z t a funkciót tölti be Zola nem egy leírása, pl. A patkányfogó híres, a libát evő családot ábrázoló jelenete, a m e l y a tisztán fiziológiai lét szintjére s z o r í t o t t emberség m e g d ö b b e n t ő jelképe. U g y a n i l y e n értelemben szerepel a minőség G. Hauptmann A t a k á c s o k c. művének k ö r n y e z e t r a j z á b a n , a k u t y á t felfaló munkáscsalád leírásában, s a filmművészetben Eizenstein P a t y o m k i n j á n a k a romlott húst b e m u t a t ó szuggesztív képsorában. Megjelenhet az undorító az emberellenes erők jelképes megtestesítőjeként is, mint pl. jellegzetesen népmesei-romantikus hangvétellel Mirigy a l a k j á b a n V örösmartynál, a végzetszerű bűn c s á b í t á s a k é n t (Csongor és T ü n d e ) , az emberben rejlő rossz els z a b a d u l á s a k é n t Shakespeare-nél, a Macbeth b o s z o r k á n y a i b a n , és mélyen filozofikus t a r t a l o m m a l Th. Mann D o k t o r Faus-

t u s á n a k a zeneszerzőt a könnyű siker lehetőségeivel k e c s e g t e t ő z e n e m ű k i a d ó n a k v a g y a nagy művésszel p a k t u m o t k ö t ő sát á n n a k az a l a k j á b a n . Az undorító ábrázolás lehet a jellemrajz eszköze is, a m i k o r a legrosszabb emberi t u l a j d o n s á g o k fizikai —érzéki kivetítése hozza létre ezt a minőséget, m i n t pl. Dickens végletesen visszataszítóvá formált H e e p Uriasának figurájában. Baudelaire n a g y erejű, E g y dög c. versében az undorító minden élőlény végzetszerű kiszolgáltatottságának, az elmúlásn a k a m o n u m e n t á l i s jelképévé válik. O (->esztétikai minőségek, rút) Poszler György Undset [w-nszetj, Sigrid ( K a l u n d b o r g , 1882. m á j . 20.—Lillehammer, 1949. jún. 10.); norvég írónő, publicista. É d e s a p j a , T. Undset európai hírű régész, é d e s a n y j a , C h a r l o t t e Gyth, K a l u n d b o r g d á n város polgármesterének leánya. 1884-ben a család Oslóba költözött. Az apa korai halála u t á n nehéz helyzetbe kerültek, így U n d s e t 1893b a n irodai m u n k á t vállalt. Közel tíz éven á t m u n k a mellett képezte m a g á t , hogy megvalósíthassa formálódó művészi álmait. Érdeklődése előterében a t ö r t é n e l e m , a d á n és norvég népdalok, sagák, v a l a m i n t L. Holberg komédiái álltak. Első történelmi regényének megjelentetésére a kiadó átdolgozás nélkül nem vállalkozott, ezért a k t u á lis t é m á k félé f o r d u l t . 1907-ben Fru Martha Oulie ('Martha Oulie asszony') c. jelent meg a felszínen hétköznapi, modern t é m á j ú regénye. Napló f o r m á b a n megírt m ű v é b e n b á t r a n szembeszáll a polgári é r t é k e k e t megkérdőjelező életfelfogással és elveti az erotikus r o m a n t i k a szemléletét. Az ipari t á r s a d a l o m b a n kialakulóban lévő ú j csal á d s t r u k t ú r a és v á l t o z ó erkölcs kihívására válaszolva M a r t h a Oulie a csillapíthatatlan ösztönök, az egoizmus mélységeiből, küzdelmek és ö n m a g a felett a r a t o t t győzelmek á r á n j u t el az élet tartópilléreinek, a morális törvényeknek felismeréséig. A Den lykkelige alder ('Boldog kor', nlák, 1908) c. k ö t e t d a r a b j a i b a n a realizmus és a hétközn a p i s á g nem a k a d á l y o z z a meg az e m b e r á b rázolás melegségét, az álmok, a v á g y a k emberhez t a r t o z á s á n a k hangsúlyozását. O Könyveivel h a m a r hírnevet szerzett magán a k . Megvált munkahelyétől és 1909-ben állami ösztöndíjjal R ó m á b a u t a z o t t . Utiélményeinek első lecsapódása a Jenny (1911) c. merész hangvételű, oslói és római színtereken játszódó regénye. J e n n y t , akinek a művészetek iránti érdeklődésében U n d s e t római ú t j á n a k ö r ö m e jelenik meg, esztétikai érzéke, tisztasága, okossága és vágyai a 128

UNDOR Helge G r a m h o z fűződő szerelem felé h a j t j a . Az oslói környezet szürkeségében a z o n b a n be kell látnia, hogy á l t a t t a m a g á t . H ű t l e n sége és az ú j a b b csalódásokon á t döbben rá, hogy e r o t i k u s szerelmi á l m a i b a n ö n m a g á t kereste és illúziók á l d o z a t a lett. A felismerés terhe a l a t t összeroppan és .az öngyilkosságba menekül. Az álmok és v á g y a k , illetve az élet törvényszerűségeinek és következményeinek szembeállítása az írónő s z á m á r a az érettség f o k á r a j u t á s t jelentik. R ó m á ban i s m e r k e d e t t meg A. C. Svarstad festővel, akivel 1912-ben házasságot k ö t ö t t , s g o n d j a i b a v e t t e Svarstad h á r o m gyermekét is. Vaaren (1914: H a j d ú H., Tavasz, 1929) c. regényében m i n t e g y továbbszövi a t é m á t , s noha a főszereplő, Rose Wegner a d o t t s á g a i lényegében azonosak J e n n y é vel, a törvényszerűségek kikerülhetetlen felismerésével és némi rezignációval bár, de m e g t a l á l j a a megoldást. Felfedezi a hűség, a jóság, az igaz emberség eszményeit és törekszik elérésükre. Megtanulja, hogy az életben m i n d e n t fokról-fokra kell felépíteni. Az ábrázolás hiteles, a Jenny t r a g i k u s sodrását, megrázó „olvasmányosságát" a z o n b a n n e m éri el. O Az örökkévalóság igénye, m i n t az emberi létet irányító h a t a lom, t ö b b későbbi írásának m a g j á t képezi. Az i n d i v i d u u m o n t ú l m u t a t ó értékek t u d a t á n a k h i á n y á b a n l á t j a a modern kor fő p r o b l é m á j á t . Az önző ego túllépésének záloga az Tstenbe v e t e t t hit. Az elidegenedés, a m a g á n y , csak a hit által kerülhető el. A modern világ, s ez U n d s e t modern t á r gyú regényeinek üzenete — űrben él. „Önm a g u n k b a v a g y u n k szerelmesek", m e r t életünkből hiányzik a vallás. Az egocentrikus életvitel alacsonyabbrendű, mint a teocentrikus, amelyben az e m b e r önmagánál m a g a s a b b r e n d ű létezőt ismer fel és választ élete k ö z é p p o n t j á n a k . A p r o b l é m a k ö r sok a t v i t a t o t t esszékötetben is megjelent. Az Ki kvinnesynspunkt ('Női szemmel', 1919) csokorba g y ű j t ö t t e az írónő addig megjelent írásait, amelyekben a kor nézeteivel sok p o n t o n ütköző undseti nő-képpel találk o z h a t u n k . N e m áll szemben a nők politikai. szociális „ f e l s z a b a d í t á s á n a k " egyre népszerűbb irányvonalával, csupán rehabilitálni a k a r j a az anya, az o t t h o n , a gyermeknevelés devalválódni látszó értékeit. Követelménye a nőkkel szemben igényes, önkritikus és a nemek közötti valódi egyenjogúság t a l a j á n áll. B á t r a n vállalja a szembenállást az aktuális jelszavakkal. Nem hátrafelé menekül, h a n e m a történész szemével az értékekre t e k i n t v e felelősen választ és ú j irányba indul. O A középkor t é m á j a k o r a ifjúsága ó t a f o g l a l k o z t a t t a . A

1)

középkorban játszódó műveihez nagy segítséget n y ú j t o t t tárgyi ismerete és átfogó műveltsége. Középkori t á r g y ú regényei abból a felismerésből táplálkoznak, hogy a b e n n ü n k élő, s a j á t o s a n emberi lényeg metafizikai és vallási eredetű. Vallásossága teh á t nem történészi k u t a t á s a i n a k következménye. Nem m i n d e n n a p i felkészültségével, az eredeti forrásokhoz alkalmazásával a középkor o l y a n nagyívű f r e s k ó j á t sikerült megfestenie, amely megengedi, hogy a konkrét történelmi események ábrázolása csak a h á t t é r b e n t ö r t é n j e n . Alakjai ebben a hiteles középkori közegben is hús-vér emberek. L é n y e g ü k e t , azaz emberségüket tekintve, konfliktusaik nem különböznek későbbi korok embereinek konfliktusaitól. O Első középkori regény trilógiája, a Kristin Lavransdatter (1920—1922), „a leghatalm a s a b b történelem- és emberábrázolás a modern norvég i r o d a l o m b a n " . A trilógia legdrámaibb kötetében: Kransen (1920: H a j d ú H „ Koszorú. 1932) K r i s t i n gyerm e k k o r á t és E r l e n d Nikolaussonhöz fűződő t i l t o t t szerelmét m u t a t j a be. Az összeütközés a kor erkölcsével eltávolítja a p j á t ó l , a Kristin s z á m á r a legszeretettebb emberi lénytől. A k ö t e t Kristin keserves h a r c á t ábrázolja E r l e n d szerelméért, gyermekeiért, lelki n y u g a l m á n a k , a p j á h o z fűződő bizalmas v i s z o n y á n a k vezekléssel való viszszaszerzéséért. A Husfrue (1921: H a j d ú H., Asszony, 1934) Kristin és Erlend konfliktusokkal, szenvedéssel, de u g y a n a k k o r szenvedélyes szerelmével teli t o v á b b i életét mut a t j a be. A művészettörténész hozzáértésével ábrázolt vezeklő-zarándokút a Nidarosd ó m b a a z o n b a n nem hozza meg Kristin s z á m á r a a békét, ezért férjén a k a r j a behajtani szenvedése á r á t . Keménysége hozzájárul Erlend házasságtöréseihez, k a l a n d v á g y á n a k elszabadulásához, melynek révén felségárulásnak minősülő lázadásba keveredik. Kristin csak férje halála u t á n döbben rá önzésére, i r á n t a érzett szerelmének mélységére. A Korset (1922: H a j d ú H., Kereszt, 1934) c. kötetben küzdelme, elsősorban ö n m a g á v a l , a k a r a t o s s á g á v a l folytatódik, de i m m á r a szeretet m i s z t é r i u m á n a k felsejlő p e r s p e k t í v á j á b a n . Önzése révén b i r t o k k é n t ragaszkodik szenvedéseihez, keserűségben és gyászban próbál bosszút állni a sorson. Az öregkor küszöbén, gyermekkori o t t h o n á b a n döbben rá, hogy m a g a z á r t a ki a szeretetet s a j á t életéből. Ezzel a felismeréssel u t a t enged az isteni és emberi m e g b o c s á t á s n a k . Kolostorba vonul és életét m á s o k é r t , az utolsó időben az 1349-es nagy pestis áldozataiért a j á n l j a fel. O M u n k á s s á g á t 1922-ben a norvég p a r l a m e n t

129

UNDOR örökös írói é l e t j á r a d é k k a l j u t a l m a z t a anélkül, hogy U n d s e t f o l y a m o d o t t volna érte. 1924-ben á t t é r t a katolikus hitre. O Másik két, e g y m á s h o z kapcsolódó, m o n u m e n t á l i s középkori regénye, az Olav A udunsmn i Hestviken ('A hestvikeni Olav Audunsson', 1925) és az Olav Audunsson og hans born ('Olav A u d u n s s o n és gyermekei', 1927) a 13. sz. első felében játszódik. A konfliktus, akárcsak a Kristin Lavransdatter esetében az önzés, az a k a r a t o s s á g és az isteni törvények összeütközéséből adódik. A vallásos elem h a n g s ú l y o z o t t a b b a n jelenik meg, mint k o r á b b a n . A hős a b ű n t u d a t , a lelkifurdalás, az emberek véleményétől való félelem béklyójából nem t u d szabadulni. A lelki vergődés az emberi lét alapkapcsolataiban és fő törekvéseiben: a szerelemben, házasságban, férfi és nő, szülő és gyermek, ember és e m b e r , Isten és e m b e r k a p c s o l a t á nak e r ő t e r é b e n zajlik. Olav lelkének mélyrétegeiben elevenen él a p o g á n y büszkeség érzése, a m e l y cselekedeteit vezérli és a m e l y n e k a l a p v e t ő jellemzője, hogy irtózik a m e g a l á z t a t á s t ó l , a tekintélyvesztéstől és képtelen elismerni egy szupernaturális erő, az I s t e n számonkérési jogát. Olavnak az elkövetett gyilkosság m i a t t a b ű n b á n a t i g és kiengesztelődésig kell eljutnia, csak így lehet Káinból Ábellé, pogányból hívő emberré. N é m a s á g a m i a t t a z o n b a n sohasem v a l l h a t j a be bűnét, de halála ó r á j á b a n elemi erővel t ö r fel lelkéből a b á n a t , az engesztelődés képességének tisztító érzése. K ö zépkori regényeiért 1928-ban irodalmi Nobel-díj)&\ t ü n t e t t é k ki. O E z u t á n született kortárs t é m á j ú k é t k ö t e t e s regényében: Gymnadenia ('Vad orchideák', 1929) és a Den braendende busk ('Az égő csipkebokor', 1930), v a l a m i n t a házasság p r o b l é m á j á t boncolgató Ida Elisabeth (1932: H a j d ú H . , ua., 1937) és a Den trofaste hustru (1936: uő, A hű feleség, 1938) c. m ű v e i b e n a vallási m o t í v u m központivá válik. Mindennapi emberek, h é t k ö z n a p i helyzetek között valódi s z a b a d s á g u k fokozatos visszanyerése vagy é p p e n megszerzése révén j u t n a k el a lét lelki valóságának felfedezéséhez és értékeléséhez. U n d s e t végleg leszámol a n a t u ralizmus életszemléletével és modern, vallási a l a p ú k u l t ú r k r i t i k a t a l a j á r ó l vizsgálja a létkérdéseket. Meggyőződésének, vallási t u d a t á n a k ereje t ú l m u t a t a felekezeti korlátokon és az emberben lévő metafizikai és vallási v a l ó s á g o t központi t é n y e z ő k é n t kezeli és tiszteli. 1934-ben k i a d o t t Elleve ár ('Tizenegy év') c. gyermekkori visszaemlékezései s a j á t o s helyet foglalnak el művei sorában. Áz összefüggő, novellaszerű fejezetekből f o n t o s információkat szerezhe-

t ü n k költészetéről és jelleméről. Az írói képzelet, a sodró érzelmek, ill. a valóság iránti érzék és a mindig éber, k é t k e d ő racionalizmus állnak szemben egymással. Az Etapper ('Korszakok', 1929) és az Etapper. Ny raekke ('Korszakok. U j sorozat', 1933) c. esszékötetek szellemi ö n é l e t r a j z á n a k fontos állomásait t a r t a l m a z z á k . O Középkori t é m á j ú regényeiben a k a t o l i k u s e g y h á z a t m i n t vallási inspirációs f o r r á s t és h a t a l m a s k u l t ú r a t e r e m t ő tényezőt értékeli. Mélyreh a t ó ismeretei m i a t t a legjelentősebb norvég középkori történészek közé sorolják. Norske helgener ('Norvég szentek', 1935), Trosskijte i Norge ('Vallásváltás Norvégiában') c. t a n u l m á n y a i és 1939-ben a Cappelen kiadóvállalat n a g y l e x i k o n á b a n megjelent t a n u l m á n y terjedelmű szócikkei, a Norsk kulturhistorie ('Norvég k u l t ú r t ö r t é net'), a Sognekirken ('Plébániatemplomok'), a Pá pilgrimsferd ('Zarándokúton') és a Klosterliv ('Kolostori élet') széleskörű, alapos szakmai munkáról t a n ú s k o d n a k . O A nácizmus, azaz a t o t a l i t á r i u s állam és az „ ú j p o g á n y s á g " ellen elsők k ö z ö t t emelte fel szavát, egy n é m e t emigráns k i a d ó s z á m á r a készült Fortschritt, Rasse, Religion ('Haladás, faj, vallás', 1935) c. írásaival. A felvilágosodás kora emberének p r o b l é m á i t készült megeleveníteni ú j a b b regényciklusában, melynek első, torzóként is jelentős dar a b j á t , a Madame Dorthea-t (1939), a ném e t megszállás m i a t t nem sikerült befejeznie. 1940-ben menekülnie kellett. í g y jut o t t hosszú, m e g p r ó b á l t a t á s o k k a l és veszélyekkel fenyegető úton, a SZU-n át az USA-ba, ahol f á r a d h a t a t l a n u l írt és szólt Norvégia érdekében, felhasználva a náciellenes p r o p a g a n d a minden eszközét. E korszakából származó legfontosabb írásai, a Return to the Future ('Vissza a jövőbe', 1942), a Happy Days in Norway ("Boldog n a p o k N o r v é g i á b a n ' , 1942) történelmi tisztánlátásról és elszánt hazaszeretetről tan ú s k o d n a k . Az Artikler og taler fra krigstiden ('Cikkek és beszédek a h á b o r ú idejéből') g y ű j t e m é n y e halála u t á n , 1952-ben jelent meg. O Amerikából megfogyatkoz o t t erővel, de ú j tervekkel t é r t haza 1945ben. Caterina av Siena ('Sienai Katalin', 1951) Sienai Szent Katalinról írt életrajza középkori történelmi regényeinek minden erényével dicsekedhet. A szent é l e t ú t j á n a k analógiája, emberi fejlődése a k t u á l i s üzenet volt kortársainak. A minden idealizálástól mentes, realista á b r á z o l á s révén a keresztény eszme erővel és hitelesen jelenik meg. O Művei világszerte s z á m t a l a n fordít á s b a n jelentek meg. Sokoldalú munkásságát a kritika g y a k r a n ellentétesen értékeli.

130

UNGAR A legjelentősebbek közé sorolható t ö b b írása a z o n b a n ,,mint minden nagy m ű . . . szétfeszíti s a j á t korlátait . . . és az esztétikai élménnyel olyan t á v l a t o k a t nyit, melyek az egyes ábrázolt korszakoktól és alakoktól az emberi szív azon rétegeihez vezetnek, melyek soha nem v á l t o z n a k " . (E. Steen) O Egyéb fő művei: Fortellingen om Vigaljot og Vigdis ('Vigaljot és Vigdis t ö r t é n e t e ' , elb., 1909); Ungdorn ( ' I f j ú s á g ' , költ.-ek, 1910); Fattige skjaebner ('Szegény sorsok', nlák, 1913); Tre sastre ( ' H á r o m nővér', t a n . , 1917); Fru Waage ('Waage aszszony', reg., 1917); Spliten i troldspeilet ('Repedés a v a r á z s t ü k ö r b e n ' , reg., 1917); Katholsk propaganda ( ' K a t o l i k u s propag a n d a ' , tan.-ok, 1927); De kloke jomfruer (1918: G. Beke Margit, Az okos leányzók, reg., 1931). O Magyarul még: Menekülés (reg. részlet, n. n., Nyűg, 1932, 1.); Pogány szerelem (reg., H a j d ú H., 1932); 1 vers (uő, N é p s z a v a . 11)34, 106.); 1 elb. (uő, Vig, 1935, 2.); 1 elb. és 3 vers (uő, Nobel-díjas írók antológiája, 1935); 1 elb. (Possonyi L., YTig, 1935, 4.); 1 vers ( H a j d ú H., uo., 1935, 4.); Tizennégy év (reg. részlet, uő, uo., 1936. 2.); 2 vers (uő, Skandináv líra, 1936); 1 elb. (R. Csajka Zs., uo., 1938, 4.); 1 elb. (Possonyi L., Kaleidoszkóp, anto., 1940); 1 vers (Hajdú H., A tél költészete, a n t o . , 1943): 1 elb. ( R ó n a v Gy., Tíz parancsolat, 1948); 1 reg. részlet ( T h u r z ó G . , Vig, 1949. 625—634. o.); 2 vers ( H a j d ú H., S k a n d i n á v költők. 1964); 1 elb. ( K ú n o s L., A bűvös síp. Norvég elbeszélők, anto., 1981); 1 részlet a Kristin L a v r a n s d a t t e r c. regényből ( H a j d ú H.. Irodalmi Nobel-díj 1900—1990, anto., 1990). O írod.: K . Elster: F r a tid til anden (1920); -J. Bing: Sigrid Undset (1924); E. Kielland: Fem essays om moderne norske l i t t e r a t u r (1926); F é j a G . : Élet és halál regénye (Erdélyi Helikon, 1932, 8.); L u k á c s G.: Az élet p r o b l é m á j a H a m s u n és U n d s e t regényeiben ( K a t S z , 1940, 13.); N. Roll Anker: Min v e n n Sigrid Undset (1946); A. Skouen: Sigrid U n d s e t skriver h j e m (1947); A. H. Winsnes: Sigrid Undset — E n studie i kristen realisme (1949); S. Hoel: T a n k e r om norsk d i k t n i n g (1955); H. Rieber-Mohn: U n d s e t istenképéről (Samtiden, 1955); E. Steen: Kristin L a v r a n s d a t t e r (1959); 1). Haakonsen: Om p a k t b e g r e p e t i ,,Kristin L a v r a n s d a t t e r " ' (Tradisjon og fornyelse. F e s t s k r i f t til A. H. Winsnes, 1959); I. Packness: Sigrid U n d s e t Bibliografi (Norsk bibliografisk bibliotek X X I V . 1963); W . Dahl: Den t r o f a s t e hustru ( E d d a , 1965): C. F . Bayerschmidt: Sigrid Undset (1970): B. K r a n e : Sigrid Undset. Liv og meninger (1970); N é m e t h L.: Undset: Kristin Lav-

r a n s d a t t e r (Európai u t a s , 1973): K. G. J o h a n s e n : Guds lys og m a n n e n s m e r k e . Realisme og simbolikk i Sigrid Undsets román O. Audunsson (1982); C. H. Grondahl: Ormens bitt. Menneskets vilkár i Sigrid U n d s e t s román Olaf Audunsson (1982); V. Ystad: Kristin L a v r a n s d a t t e r og historien (Sigrid U n d s e t i dag, 1982); H. RieberMohn: Sten pá sten: F e m blikk pá Sigrid U n d s e t ; H . Ronning: Middelalderens lvs, mellomkrigstidas lyst (Vinduet, 1983, 3.); L. Bliksrud: N a t ú r og n o r m e r hos Sigrid U n d s e t (1988); E. Solbakken: Redefining I n t e g r i t y . The P o r t r a y a l of W o m e n in t h e C o n t e m p o r a r y Novels of Sigrid U n d s e t (1992); L. Bliksrud: Norske Selskab og „exemplaria r o m a n a " ( 0 . Andersen—A. Aarseth [szerk.J: A n t i k k e n i norsk litterat u r . 1993); T. O r j a s a e t e r : Menneskenes hjerter. Sigrid U n d s e t — e n livshistorie (1993). Merkl Hilda Ünen: —•mongol

irodalmak

Unetane tókef: —>pijjut Ungar, H e r m a n n (Boskovice, Morvao., 1893. ápr. 2 0 . - Prága, 1929. okt. 28.): osztrák elbeszélő, d r á m a í r ó . J ó m ó d ú zsidó családban született. J o g o t , filozófiát és orientalisztikát t a n u l t Berlinben, Münchenben, ill. P r á g á b a n . A világháború galíciai harcai során súlyos sebesülést szerzett. 1918-tól ügyvédi praxist f o l y t a t o t t , m a j d banktisztviselő lett, de színészi, rendezői hajlamainak is élt. 1921-ben csehszlovák állami szolg á l a t b a lépett, kereskedelmi a t t a s é volt Berlinben. Innen színházi és könyvkritikákkal l á t t a el többek között a Prager Tagblattot és a Literarische Weltet. Egyetemi éveiben bekapcsolódott a zsidó ifjúszocialista mozgalomba, később a német baloldali értelmiségi írók Gruppé 25 elnevezésű tömörüléséhez csatlakozott, m a j d h á t a t f o r d í t o t t a politikai eszméknek. O Halála u t á n h a m a r , ám m é l t a t l a n u l elfeledett, az 1960-as évek végétől ú j r a felfedezésüket élő művei, távoli k a p c s o l a t b a n az expresszionizmussal, a fiziológiai, pszichikai extremit á s és a b n o r m i t á s körébe merészkedő irodalmi példákat, mindenekelőtt Büchner W o y z e c k j é t v a l l h a t j á k előzményüknek. Elbeszélései, két regénye, k é t színpadi alkotása (hagyatéka ismeretlen, elveszettnek tekinthető) a szorongás és a d ü h (kölcsönösségben álló) vegetatív k é n y s z e r a u t o m a t i z m u s á t modellezik. Az ábrázolás az elbeszélésmód F. Kafkára, emlékeztető és hozzá f o g h a t ó stiláris egyszerűsége, precíz tárgyiassága révén nő jelképi e r e j ű v é mint az 131

UNGAR ember m e n t á l i s k a t a s z t r ó f á j á n a k gondolati megélése, l e g m a r k á n s a b b a n a Die Verstümmelten ('Megcsonkoltak', 1923) c. regényben. írói v i l á g á n a k vizsgálatával az irodalomtörténet teljes mértékben adós. Másik regényét — Die Klasse ('Osztály', 1927) is ú j r a k i a d t á k , két színpadi m ű v é t pedig Der rote General ('A vörös generális', bem.: 1928), Die Gartenlaube ( ' K e r t i lugas', bem.: 1929) — televízióra dolgozták át az utóbbi évtizedekben. -Jelentőségére vall, hogy posztumusz elbeszéléskötetéhez: Colberü Reise ('Colbert u t a z á s a ' , 1930) Th. Mann írt bevezetőt. O E g y é b megjelent művei: Knaben und, Mörder ( ' F i ú k és gyilkosok', elb.-ek, 1920); Die Ermordung des IIauptmanns Hanuka ( ' H a n u k a h a d n a g y meggyilkolása', elb., 1925). O Kiad.: Das Gesamtwerk ('Összes művei', 1989); Der Rankbeamte und, aridere Prosa ('A banktisztviselő és az egyéb prózai művek', 1989). Komáromi Sándor Ungaretti [ungáretti], Giuseppe (Alexandria, 1888. febr. 8.—Milánó, 1970. jún. 1.): olasz költő. Szülei L u c c á b ó l származtak, m i n d k é t ágon paraszti családból. Ungaretti szóbeli közlése a l a p j á n úgy t a r t o t t a számon e r e d e t ü k e t , hogy őseik — a vidék számtalan Ungarelli, Ungherini, Ungherone, Ongaro s t b . nevezetű nemzetségéhez hasonlatosan — a velencei rabszolgapiacon eladott, a t ö r ö k ö k által f o g s á g b a e j t e t t magyar hadifoglyok vagy m á s r a b o k lehettek. E g y i p t o m b a kivándorolt a p j a k u b i k u s k é n t kereste k e n y e r é t a Szuezi-csatorna munkálatainál; az egészségtelen é g h a j l a t m i a t t 1889-ben fiatalon meghalt. A n y j a pékséget m ű k ö d t e t e t t Alexandria k ü l v á r o s á b a n , a sivatag peremén. U n g a r e t t i 1897-ben kezdte t a n u l m á n y a i t a szalézi r e n d Don Bosco Intézetében, Alexandriában, a b b a n a kollégiumban, ahol Marinetti is k i t ű n ő oktatásban részesült, 1904-ben b e i r a t k o z o t t az Ecole Suisse dacot főiskolára, az akkori Alexandria l e g m a g a s a b b színvonalú felsőoktatási intézményébe. J o g o t t a n u l t , ugyanakkor i r o d a l m a t is hallgatott és a Mercure de Francé buzgó olvasója lett. Már kamaszfővel r a j o n g o t t Leopardi, Baudelaire, Mallarmé és Nietzsche művészetéért, 1908-ban gyakran m e g f o r d u l t a „ V ö r ö s b a r a k k " elnevezésű m u l a t ó b a n , az a n a r c h i s t á k nemzetközi találkozóhelyén, ahol E. Pea folyt a t o t t szervező tevékenységet. Pea és Ungaretti e g y é b k é n t életre szóló b a r á t s á g o t kötöttek. Amikor m e g p r ó b á l t á k kiszabadítani a P a t y o m k i n cirkáló m a t r ó z a i t , akik az alexandriai kikötőben zendülést szítottak, l e t a r t ó z t a t t á k őket, de U n g a r e t t i t föl-

m e n t e t t é k . E b b e n a korszakában nem verseket írt, h a n e m politikai és irodalmi t á r gyú újságcikkeket, ezen kívül Poe novellák a t f o r d í t o t t . 1912-ben Olaszo.-on á t P á rizsba u t a z o t t , hogy befejezze jogi tanulm á n y a i t ; o t t Bergson, Bédier, Lanson és m á s híres mesterek előadásait h a l l g a t t a , ismeretséget k ö t ö t t a francia k u l t ú r a számos kiválóságával, Apollinaire-rel, Gidedel, Valéryval és az a v a n t g a r d e olyan nagyszerű képzőművészeivel, m i n t Picasso, Braque, Modigliani és De Chirico. Némelyik ü k n e k meghitt j ó b a r á t j a lett. Kapcsolatba került az o t t élő firenzei irodalmárokkal, m i n t pl. A. Sofficive 1, C. Papinival, A. Palazzeschive 1. 1914-ben I t á l i á b a u t a z o t t , hogy T o r i n ó b a n t a n á r i képesítést szerezzen és francia n y e l v e t t a n í t s o n : szigorlatai végeztével Milánóban telepedett le; tanít o t t és megírta első verseit, amelyeket 1915-ben j e l e n t e t e t t meg párizsi olasz barátai b i z t a t á s á r a a Lacerba c. folyóiratban. Ez évben lépett be Olaszo. a h á b o r ú b a ; U n g a r e t t i b e v o n u l t k a t o n á n a k ; decemberben m á r a K a r s z t o k b a n harcolt. A lövészárok világa mély n y o m o t h a g y o t t benne, itt ért á l t a l á n o s é r v é n y ű nagy költővé. 1916-ban jelent meg Udinéban, nyolcvan p é l d á n y b a n , első verseskötete, az II Porto Sepolto ('Az e l t e m e t e t t kikötő'). A szerény kiállítású könyvecske nemcsak a 20. sz.-i olasz költészet, h a n e m a világirodalom történetében is ú j u t a t n y i t o t t . O E z r e d é t 1918-ban á t h e l y e z t é k Franciao.-ba; a háború u t á n Párizsban m a r a d t , újságírásból t a r t o t t a fenn m a g á t ; 1919-ben La Guerre ('A háború') c. f r a n c i a nyelvű verseskötettel jelentkezett. U g y a n e b b e n az esztendőben jelent meg az Allegria di Naufragi ( ' H a j ó t ö r é s e k öröme') c. kötete is; ez t a r t a l m a z t a az II Porto Sepolto, illetve az utolsó három évben írott verseit. Szakított a hag y o m á n y o s nyelvezettel, poézisét megtiszt í t o t t a minden irodalmiasnak vélt sallangtól. m i n t az a n e k d o t a , retorika, öncélú kép. Művészete teljességgel ú j hang a Carducci- D'Annunzio-íé\e szónokiasan v a g y érzelmesen zengő m ú l t századias vagy századfordulós szépségéhez képest. 1920-ban visszatért Olaszo.-ba; a külügyminisztérium s a j t ó o s z t á l y á n k a p o t t állást. Csatlakozott a La Ronda c. folyóirat köré csoportosuló írókhoz. 1923-ban szűkös anyagi helyzete m i a t t f r a n c i a feleségével a R ó m a környéki hegyek közé, Marinóba települt. 1925-ben a Commerce c. folyóirat szerkesztője lett. 1928 a Pietá ('Könyőrület') esztendeje. A költő m e g t é r t , hitehagyottból vallásos katolikussá vált, 1930-ban a Gazzetta del Popolo m u n k a t á r s a k é n t sokat uta132

UNGAR zott; számos irodalmi lapban p u b l i k á l t . E b b e n az évben meghalt é d e s a n y j a . O 1931-ben jelent meg a L'AUegria ('Az öröm') c. k ö t e t e , az 1914 és 1919 k ö z ö t t született versekkel. 1932-ben n y e r t e el költészete az első hivatalos elismerést: neki ítélték a velencei Gondoliere-díj&t. 1933ban jelent meg poézise második szakaszán a k g y ű j t e m é n y e s kötete, a Sentimento del Tempó ('Az idő szerelme'), költői erényei kiteljesülésének hatalmas bizonyítéka, 1934-ben P r á g á b a n l á t t a k először napvilágot m á s nyelvre á t ü l t e t e t t versei. 1936-ban p u b l i k á l t a első f o r d í t á s k ö t e t é t . Traduzioni ('Fordítások') c.; Góngora, fílake, Jeszenyin verseit k ö l t ö t t e á t olasz nyelvre, p á r a t l a n újjáalkotó erővel, t o v á b b á Saint-John Perse Anabasis c. m ű v é t , Paulhan prózáját, afrikai m ű v e k e t is. Meghívták vendégprofesszornak Brazíliába: olasz nyelvet és irod a l m a t t a n í t o t t Sao Paolóban, az egyetemen. U g y a n e b b e n az évben megjelent ismét a Sentimento del Tempó, az 1919 és 1935 közt f o g a n t versek teljesebb kiadása. 1939-ben e l h u n y t kilencéves kisfia, Antonietto; ebbe a f á j d a l o m b a U n g a r e t t i egész lénye belerendült, lelki szenvedését b á t y j a , Costantino halála t o v á b b fokozta. Mint költő ugyan elnémult, de gyötrelmes erőfeszítéssel csiszolta végső tökélyűvé Shakespeare-átültetéseit. 1942-ben t é r t vissza I t á liába, a 2. v i l á g h á b o r ú kellős közepén: művészi hírnevére való tekintettel kinevezték az Accodemia d'Italia t a g j á v á ; a római egyetemen m e g k a p t a a modern és kortársi irodalom t a n s z é k é t . Egyidejűleg a Mondádon kiadó Lo Specchio ('Tükör') e. fontos s o r o z a t á b a n elkezdte életműve közzétételét, Vita di un uomo ('Egy ember élete') c. Ez a bizonyos értelemben „ h i v a t a l o s " kia d á s a következő kötetekből áll: L'Allegria (1942); Sentimento del Tempó (1943); Poesie disperse ('Szétszórt költemények', 1945); II Dolore. ('A f á j d a l o m ' , 1947); La Terra promessa ('Az ígéret földje', 1950); Un Grido e Paesaggi ( ' K i á l t á s és t á j a k ' , 1954); II Taccuino del Vecchio ('A vénember notesze', 1960). 1949-ben és 1961-ben prózai k ö t e t is megjelent tőle II pmiero nella cittá ('Szegény e m b e r a v á r o s b a n ' ) , ill. II deserto e dopo ('A p u s z t a s á g és a z u t á n ' , útirajzok). Napvilágot l á t t a k fordításkötetei is, sorrendben: 40 Sonetti di Shakespeare tradotti ('40 átültet e t t Shakespeare-szonett', 1946); Da Góngora e da Mallarmé ('Góngorától és Mallarmétól', 1948); Fédra di Jean Racine ('Jean Racine P h a e d r á j a ' , 1958); Visioni di William Blake ('William Blake l á t o m á s a i ' , 1969). E g y é b fordításai (Homérosz, Lucretius, E. Pound, Saint-John Perse, F r .

Ponge, A. Frénaud, M. Mendes, V. de Moraes) azonban nem ebbe a sorozatba kerültek. 1958-ban, hetvenedik születésnapja alkalmából a Letteratura c. folyóirat 370 lapos ünnepi számmal k ö s z ö n t ö t t e . E b b e n az évben h u n y t el f r a n c i a származású felesége. 1960-ban Fautrier és Paulhan t á r s a s á g á ban földkörüli r e p ü l ő ú t r a indult; h o s s z a b b ideig t a r t ó z k o d o t t J a p á n b a n . 1962-ben m e g v á l a s z t o t t á k az e u r ó p a i írók szervezete elnökének. 1964-ben előadássorozatot t a r t o t t New Y o r k b a n , a Columbia E g y e t e men. 1966-ban t ü n t e t t é k ki az Etna-Taormina nemzetközi költészeti díjj al. 1968-ban, n y o l c v a n a d i k születésnapja tiszteletére ünnepélyes k o r m á n y k i t ü n t e t é s b e n részesült: a Chigi-palotában. A. Moro miniszterelnök köszöntötte. Ez év szeptemberében jelent meg a Mondadori kiadónál Tutte le poesie ('Összes versek') c. v e r s g y ű j t e m é n y e jegyzetekkel, változatokkal. 1969 szilveszter éjs z a k á j á n írta meg utolsó k ö l t e m é n y é t . L'impietrüo e il velluto ('A kő-érzéketlen és a bársony') c. 1970-ben az oklahomai egyetemen díszoklevelet v e t t át; New Y o r k b a n megbetegedett; visszatért Itáliába és Milánóban halt meg. O Költészete három világosan elkülönülő k o r s z a k r a oszlik. Első fejlődési szakaszában, n o h a a francia szimbolizmus ós Mallarmé h a t á s a érződik, mégis ú j a t a l k o t o t t : költeményei az időtáj t a tömörítés csodái, g y a k r a n csak egy v a g y k é t szóból álló sorokkal. Az „élőbeszéd" nyelvezetéből díszítetlen ül építkezik. A t a r t a l mi feszültség által a z o n b a n lélekbemarkoló l ü k t e t é s jön létre verseiben. Képei varázsl a t á t is t u d a t o s és végletesen kifinomult egyszerűségük a d j a . Az a m a r k á n s gondolati és formai újszerűség, ahogy a dolgok „közvetettség nélküli" ú j j á t e r e m t é s é r e t ö r , az akkori ermetismo (—*hermetizmus) legkiemelkedőbb képviselőjévé a v a t j a . O A m á sodik korszakot a Sentimento del Tempó c. k ö t e t jelzi. A költő a m a g a sajátos m ó d j á n kevésbé elemi szintű nyelvtani, m e t r i k a i és képalkotási eljárásokkal ú j j á f o r m á l t a versírói módszereit. Az élete delelőjére j u t o t t művész lírája egyre összetettebb; merészen új, olykor szinte valamilyen s a j á t belső érlelésű nyelvi barokk mezsgyéjéig j u t o t t . Elmélkedései az idő és a halál rejtelmeit feszegetik. Az első korszak kézzelfogható létélményei, azaz a h á b o r ú s költészet érzelmi „ a t o m j a i " helyett k i m o n d o t t a n vallási ind í t t a t á s ú témák is f o g l a l k o z t a t j á k . F o r m a kincse feldúsul; a nyelv belső hangzásvilágából eredő nem egyszer h a g y o m á n y o s m e t r u m k é p l e t e k hordozzák szilárd pillérs o r o z a t o k k é n t a korai, k u r t a verseknél sokkal összetettebb t a r t a l m i építményeket. O

133

UNGAR A harmadik korszak h a t á r s á v j a i n találjuk az II Dolore (1947), a La Terra Promessa (1950) és a Taccuino del Vecchio (1960) c. köteteket. A kisfia halála m i a t t i mardosó gyötrelem a p r á n k é n t á t v á l t az emberi lét mineműségének boncolásává. Költői nyelvezetét nem jellemzi már ú j ösvények kitaposása, beéri m á r meglévő tekintélyes eszköztárával. A létkérdéseket, az emberi mivolt történelmi esetlegességét mindinkább távolodó részvéttel, mély szánalommal szemléli, néha az öregkor enyhén csúfondáros bölcseletiségével. O Ne h a g y j u k említetlenül Saggi e interventi ('Tanulmányok és felszólalások') c. műbírálat-gyűjteményét (1974), ennek egyik kötete, Invenzione della poesia moderna ('A modern költészet fölfedezése') c. egyetemi előadásainak jegyzeteit t a r t a l m a z z a . Lezioni brasiliane di letteratura (1937—1942) ('Brazíliai irodalomleckék, 1937—1942') c. előadássorozata is megjelent k ö n y v alakban (1984). Költeményein alapul L. Nono: Cori di Didone c. k a n t á t á j a (1959). O Levelezése többféle válogatásban is napvilágot l á t o t t : Lettere a un fenomenologo ('Levelek egy fenomenológushoz', 1972); Lettere dal fronté a Oherardo Marone (1916—1918) ('Levelek a frontról Gherardo Maronéhoz 1916—1918', 1975); Ungarettiana. Lettura della poesia, aneddoti, epistolari inediti ('Ungarettiadák. Verselemzések, a d o m á k , kiadatlan levelezések', 1980); Lettere a Soffici (1917—1930) ('Levelek Sofficihez, 1917—1930', 1981); Lettere a Enrico Pea ('Levelek Enrico Peához', 1983). O Magyarul: 1—1 vers (Mária B., Kor, 1935, 10.; Gáldi L., V a s á r n a p , Arad, 1937, 17.; H o r v á t h B., Vig, 1940, 2.); 5 vers (Berezeli A. K., Ú j olasz költők, 1941); 2 vers (Horváth B., Nyugati szél, 1943); 6 vers (Sziklay F., U j Magyar Museum, Kassa, 1943, II. köt., 1. füzet); 2 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, 1957); 6 vers (Szabó Gizella, Simon Gy., Rózsa Z., Baranvi F., Majtényi Á., Nagyv, 1958, 3.); 4 vers (Bede Anna, T i s z a t á j , ' 1959, 11.); 6 vers (Végh Gy., Modern Orfeusz, 1960): 6 vers (Képes G., Világirodalmi Antológia, VI—2. köt., 1962); 8 vers ( P a p p Á„ Csorba Gy., Jelenkor, 1964, 10.); 2 vers (Hárs E., Csillagóra, 1964); 3 vers (Somlyó Gy., Szélrózsa II., 1965); 37 vers (Nemes N a g y Ágnes, R á b a Gy., Csorba Gy. stb., Modern olasz költők, 1965); 15 vers (Csorba Gy., Végh Gy., Weöres S. stb., Olasz költők antológiája, 1966); 2 vers (Korach M., Nagyv, 1968, 4.); 3 vers (Lator L., Kalandok, szenvedélyek, 1968); 12 vers (Rónay Gy., Nagyv, 1970, 8.); 13 vers (uő, Századunk ú t j a i n , 1973); 2 vers (Lőrinczi L.,

U t u n k , 1973, 21.); 13—13 vers (Képes G., F o r d í t o t t világ, anto., 1973; Franyó Z., Atlanti szél, 1978); 4 vers (Majtényi Z., Nagyv, 1988, 3.); 1 vers (Kerék I., Somogy, 1989, 1.); Hajótöröttek öröme (vál. költ.-ek, szerk. Madarász T., 1989); 4 vers (Szkárosi E., Katedrális, 1993, 1.); Mérték és titok (Bárányi F., Csorba Gv. stb., vál. költ.-ek, szerk. Szénási F., 1993). O írod.: F. Flóra: La poesia ermetica (1947); G. Cavalli: U n g a r e t t i (1958); R ó n a y Gy.: Giuseppe Ungaretti (Az olasz irodalom a huszadik században, 1967); uő: Ungaretti Reggeléről (Nagyv, 1967, 10.); uő: Ungaretti (Fordítás közben, tan.-ok, 1968); G. Cambon: Giuseppe Ungaretti (1968); O. Sobrero (szerk.): Omaggio a Giuseppe Ungaretti (Galleria, 1968, 4—6.); Korach M.: Giuseppe Ungaretti 80 éves (Nagyv, 1968, 4.); P. Sanavio (kiad.): Ungaretti (L'Herne Cahier, 11, 1968); Rónay Gy.: Ungaretti sírjára (Nagyv, 1970, 8.); uő: Giuseppe Ungaretti: Reggel (Miért szép? A világirodalom modern verseiből, 1970); L. Piccioni: Vita di un poéta: Giuseppe Ungaretti (1970); Kardos T.: A 20. század nagy olasz költői (uő, Az emberiség műhelyei, tan.-ok, 1973); G. Luti: Invita alla lettura di Ungaretti (1974); C. Ossola: Giuseppe Ungaretti (1975); L. Piccioni: Vita di Ungaretti (1980); M. Petrucciani: II condizionale di Didone. Studi su Ungaretti. (A. Angelone Dello Vicario: II richiamo di Virgilio nella poesia italiana, 1981); E. Giachery: Nostro Ungaretti (1988); W. Manzo: Vita di Giuseppe Ungaretti (1990). Majtényi Zoltán Ungarisches Magazin: -* irodalmi sajtó, magyarországi idegen nyelvű irodalmak Unger, Hellmuth (Nordhausen am Harz. 1891. febr. 10.—Freiburg, 1953. júl. 13.): n é m e t író, költő. Szemészorvosként élt Berlin ben, majd Bad Harzburgban. O í r t késő expresszionista d r á m á t (Die Kentaurin, 'A k e n t a u r n ő ' , 1919), komédiát (Die Insel der Affen, 'Majmok szigete', 1926), történelmi d r á m á t (Menschikow und Katharina, 'Mensikov és K a t a r i n a ' , 1923), verset (Die Lieder der hellen Tage, 'Fényes napok dalai', 1912) és háborús emlékkönyvet (Helfer unter Soldaten, 'Segítők és katonák', 1943), ám népszerűségre az orvostudomány nagyjait misztifikáló, életrajzi regényeivel t e t t szert: Helfer der Menschheit. Der Lebensroman Róbert Kochs ('Az emberiség segítője. R ó b e r t Koch életregénye', 1929); Germanin. GeschicMe einer deutschen Grosstat ('Germanin. Egy n é m e t hőstett története", 1938); Wilhelm Conrad Röntgen (ua., 1949); 134

UNGPH Virchow. Ein Lebenfür die Forschung ('Virchow. K u t a t á s egy életen á t ' , 1953). O Művei még: Sturrn in Osten. An Österreichs Seite in den Kárpátén und Galizien ('Vihar keleten. Osztrák oldalon a K á r p á t o k b a n és Galíciában', háborús napló, 1916); Schlichtes Heldentum. Növelten und Skizzen aus dem grossen Krieg ('Merő hősiesség. Novellák és vázlatok a nagy háborúból', 1917); Eisland. Román einer Expedition ('Izland. E g y expedíció regénye', 1928); Heimkehr nach Insuline ('Hazatérés inzulin u t á n ' , reg., 1930); Die Schiveitzer Reise ('A svájci u t a z á s ' , reg., 1934). O Magyarul: 1 nla (Vécsey L., Ú j Idők, 1929, 2.). Somogyi György Unger, Rudolf (Hildburghausen, 1876. m á j . 8.—Göttingen, 1942. febr. 2.): n é m e t irodalomtörténész. Az 1910-es években a m ü n c h e n i , a bázeli, a hallei egyetem professzora volt, 1925-től G ö t t i n g e n b e n m ű k ö d ö t t . Az irodalomtörténetet problémák t ö r t é n e t é n e k fogta fel. W . Dilthey és H. Wölfflin h a t á s á r a a szellemtörténeti módszert p r ó b á l t a meghonosítani az irodalomt u d o m á n y b a n , összefüggésben egy pszichológiai a l a p ú típusrendszerrel. O F ő művei: Fiatén in seinem Verhaltnis zu Goethe ('Platen viszonya Goethéhez', 1903); Hammans Sprachtheorie in Zusammenhang seines Denkens ( ' H a m m a n nyelvelmélete filozófiája összefüggésében', 1905); Hamman und die Aufklárung ( ' H a m m a n és a felvilágosodás', 2 köt,, 1911); Herder, Novális und Kleist ('Herder, Novalis és Kleist', 1922); Literaturgeschichte als Problemgeschichte ('Az irodalomtörténet mint problématörténet', 1924); Gesammelte Studien ('Összeg y ű j t ö t t t a n u l m á n y o k ' , 3 köt,, 1929 44). ö írod.: K u r t May: R, Unger (1942). Ungern-Sternberg, Alexander Freiherr von (családi név); Sylvan; A. v. Sternberg (írói nevek); (Noistfer nevű birtok, R e v a l , ma Tallinn mellett, Észto., 1806. ápr. 22. D a n n e w a l d nevű birtok, Mecklenburg, 1868. aug. 24.): német író. Balti nemesi családból származott. A l l a m t u d o m á n y o k a t t a n u l t D o r p a t b a n (Tartuban). 1830ban állami hivatalt k a p o t t Szent-pétervár o t t . A következő évben Alexandra cárnő ö s z t ö n d í j á v a l Németo.-ba m e n t festészetet tanulni. Drezdában megismerkedett L. Tieck kel, Mannheimben G. Schwab bal és N. Lenauval. 1838—1841 között W e i m a r ban, 1842- 1848-ban Berlinben élt. Az 1848—1849-es forradalom idején a berlini orosz követség tudósítója volt a f r a n k f u r t i nemzetgyűlésben. B e u t a z t a Svájcot és

Ausztriát is. 1850 u t á n felesége Luise von Waldow szászo.-i és mecklenburgi birtokain élt, O Die Zerrissenen ('A s z é t s z a k í t o t t a k ' , 1832) c. novellájában Byron n y o m á n a zakl a t o t t lelkű modern ember t í p u s á t elsőként rajzolja ínég Németo.-ban. Korai műveiben, pl. Diana (ua., 1842) és Paul (ua., 1845) c. regényeiben a f r a n c i a felvilágosodás gondolatvilága keveredik a r é m r o m a n tika és E . Sue hatásával, a társadalom kis z o l g á l t a t o t t j a i iránti rokonszenve pedig a J u n g e s D e u t s c h l a n d költőihez közelíti. A forradalom idején Die Royalisten ('A kir á l y p á r t i a k ' , 1848) és a Die Kaiserwahl ('A császárválasztás', 1848) c. regényeiben a z o n b a n m á r konzervatív, királypárti nézeteket hirdet, s e l u t a s í t j a a német egyesítést. Közel ötven k ö t e t n y i regénye mellett írt meséket is, közülük az erősen erotikus Brauné Marchen ('Barna mesék', 1850) c. k ö t e t a r a t o t t nagy sikert, s még a 20. sz.ban is többször k i a d t á k . Emlékezéseit Erinnerungsblátter ('Emléklapok', 1855— 1860, 6 köt.) c. a d t a ki. Festészeti t a n u l m á n y a i t képzőművészeti p o r t r é k ö t e t e i b e n hasznosította: Die Dresdener Galerie ('A drezdai k é p t á r ' , 1857); Künstlerbilder ('Művészképek', 1861). O F ő b b művei még: Schiffer-Sagen ('Hajósmondák', 1837— 1839); Der Missionár ('A misszionárius', reg., 1842); Tutu (ua., mesék, 1849); Die Doppelgángerin und andere damonische Erzdhlungen ('A női h a s o n m á s és más démoni t ö r t é n e t e k , 1982). Szász Ferenc Ungnad, A r t h u r (Magdeburg, 1879. aug. 3.—Falkensee bei Berlin, 1945. ápr. 26.): német asszirológus, orientalista. J é n á b a n , Greifswaldban, 1921-től Breslauban volt professzor. A —> Hammur api-sztélé és a babiloni jog, az a k k á d g r a m m a t i k a és az ókori keleti kronológia neves k u t a t ó j a . O F ő b b művei: Das Gilgamesch-Epos. . . ('A Gilgames-eposz. . .', k o m m e n t á r , H. Gresmannnal, 1911); Babylon, Briefe aus der Zeit der IIammurabi-Dynastie ('Babilon. Levelek a H a m m u r a p i - d i n a s z t i a idejéből', 1914); Subartu (ua., 1936). Ungphakorn, Puey (családi név); Khem Yenying (álnév); (Bangkok, 1917—): thai író, közgazdász. A n y j a t h a i nemzetiségű, a p j a b e v á n d o r o l t kínai kereskedő volt. E g y e t e m i t a n u l m á n y a i t az 1930-as évek végén L o n d o n b a n végezte az 1932-es polgári f o r r a d a l o m vezető személyisége, Fridi Phanomjong t á m o g a t á s á v a l . A 2. világháború kezdetén Angliában egyik szervezője lett a j a p á n megszállókkal szembenálló Seri Thai ('Szabad Thai') mozgalomnak. E g y 135

UNI nai h a d j á r a t r ó l való visszatérést a felirat szerzője, valószínűleg m a g a Uni, győzelmi himnusz f o r m á j á b a n m o n d j a el, melyben refrénszerűen ismétlődnek a k ö v e t k e z ő szav a k : „ez a hadsereg visszatért b é k é b e n " . E z a részlet a l k o t j a az e g y i p t o m i világi himnusz-költészet legrégibb emlékét. O Kiad.: K. Sethe (szerk.): Urkunden des ágyptischen Altertums, 1. köt. 98. skk. (1932); K á k o s y L. (szerk.): Ókori Keleti Történeti Chrestomathia. 17 skk. (1965). O írod.: A. Roccati: L a l i t t é r a t u r e historique sous 1'Ancien E m p i r e E g y p t i e n (1982). Kákosy László

ejtőernyős csoporttal haza is t é r t , de m á r földet érésekor elfogták, s a h á b o r ú végéig bebörtönözték. O K a r r i e r j e az 1950-es évek végén kezdődött. E l ő b b — noha nem értett e g y e t a katonai d i k t a t ú r á v a l — Szárit Thanarat marsall k o r m á n y á n a k pénzügyminisztere, m a j d az ország központi b a n k j a , a B a n k of Thailand vezetője, később a T h a m a s s a t E g y e t e m Közgazdasági K a r á n a k d é k á n j a lett. S z a k é r t e l m e és diplomáciai érzéke révén nagy m é r t é k b e n hozzájárult T h a i f ö l d gazdasági fejlődéséhez, m a j d az egyetemi o k t a t á s korszerűsítéséhez. Felvilágosult, liberális gondolkodóként a polgári demokráciát t a r t o t t a példaképének. M i n t nemzetközi tekintélyű közgazdász az 1970-es évek elején vendégprofesszorként a cambridge-i és a princetoni egyetemen t a n í t o t t . A Thámom, Kittikacsorn k a t o n a i rezsimjét elsöprő 1973-as diá k f o r r a d a l o m u t á n a befolyásos pénzügyi körök képviselői a miniszterelnökséget is f e l a j á n l o t t á k neki, ám ő ezt n e m f o g a d t a el, s a T h a m a s s a t E g y e t e m r e visszatérve rektor lett. Az 1976-os októberi k a t o n a i puccskor a jobboldali fiatalok m a j d n e m meglincselték liberális nézetei m i a t t . A katonai d i k t a t ú r a elől külföldre m e n e k ü l t , családjával e g y ü t t véglegesen A n g l i á b a n telepedett le, s visszavonult a közéleti szerepléstől. O A T h a m a s s a t Egyetem d é k á n j a k é n t Van Vajthajakon herceggel e g y ü t t t á m o g a t t a a Sangkhomsat parithat ('Társadal o m t u d o m á n y i Szemle') c. folyóirat köré csoportosult fiatal írókat. Segítette a Khluh luk mai ( ' Ú j hullám') c. elbeszéléskötettel jelentkezett fiatal írók — Vitthajakon Tyiangkun, Tyiangkhun Kantaj és Szutyit Vongthet — törekvéseit. Figyelemre méltóak angolul publikált esszéi is, főként a My Beloved Brother, Thamu. . . ('Szeretett bátyám, T h a m u ' , 1973). O írod.: Sulak Sivaraksa: T h e Role of Siamese Intellectuels ( S a n g k h o m s a t p a r i t h a t , 1970); H. P. Phillips: M o d e r n Thai L i t e r a t u r e (1987). Bőgős

László

Uni felirata; Una, Wnj (átírásváltozatok); (i. e. 24. sz.): egyiptomi felirat az Óbirodalom korából. Egy előkelő tisztviselőnek, Felső-Egyiptom k o r m á n y z ó j á n a k t e t teit m o n d j a el önéletrajzi f o r m á b a n . Uni beszámol arról, hogyan e m e l k e d e t t a hivatali r a n g l é t r á n , míg végül a déli országrésznek szinte t e l j h a t a l m ú u r a lett. F o n t o s szerepet j á t s z o t t a k előmenetelében a palesztinai h a d j á r a t o k , ő vezette e k k o r az egyiptomi c s a p a t o k a t . A felirat nemcsak fontos történeti f o r r á s , egyik része irodalmi szempontból is jelentőssé teszi. Az első paleszti-

Unilowski [unyiuovszki], Zbigniew (Varsó, 1909. m á j . 1.—uo., 1937. nov 12.): lengyel író. Elszegényedett kisnemesi családból s z á r m a z o t t , szülei halála u t á n a gimnáziumot sem t u d t a befejezni. K ő m ű v e s segéd, piaci árus, m a j d pikolófiú volt a varsói Astoria é t t e r e m b e n . O t t fedezte fel K. Szymanowski, aki anyagilag segítette és bevezette az irodalmi életbe. O Pszichoanalit i k u s t é m á j ú , modernista ihletésű novellák a t írt — Czlowiek w oknie ( ' E m b e r az abl a k b a n ' , 1933) — ; csatlakozott a Kwadryga írócsoporthoz. A Wspólnypokój l—2. ('Közös szoba', 1—2. köt., 1932; film: ua., W. Has rend., 1960, lengyel) a varsói művészvilágról, a fiatal írók n y o m o r á r ó l szóló, önéletrajzi elemekben bővelkedő, n a t u r a lista, groteszk kulcsregény. A b o t r á n y o s f o g a d t a t á s t — a kritika személyeskedő pamfletnek, „pornográf paszkvillus"-nak minősítette — betiltás k ö v e t t e . 1934— 1935-ben ösztöndíjasként a brazíliai lengyel v e n d é g m u n k á s o k életével ismerked e t t . Napló f o r m á b a n megírt irodalmi rip o r t j a i — Zyto w dzungli ('Rozs a dzsungelben', 1936); Pamiqtnik morski ('Tengeri emlékiratok', 1937) — a tényirodalom eredeti változatának tekinthetők. Hazatérése után a varsói külvárosok l u m p e n p r o l e t á r közegében t ö l t ö t t gyermekkorról, az ellenséges környezetben a túlélésért f o l y t a t o t t harcról szóló Dwadziescia lat zycia ("Húsz életév', 1937) c. önéletrajzi regényének második kötetén dolgozott, amikor a g y h á r t y a g y u l ladást k a p o t t és v á r a t l a n u l meghalt. O írod.: H. Markiewicz: Dwadziescia lat zycia Unilowskiego (Twórczosc, 1942, 2.); S. Sandler: 0 twórczosci Zbigniewa Unilowskiego (uo., 1950, 2.); W. P . Szymanski: Ballady przed b u r z a (1961); Z. Lichanski: Cienie i profilé (1967); J . B a j d o r : „Nie moge pisac tego, czegom nie p r z e z y i . . . " Unilowski po 30 latach (Odra, 1967, 12.—1968, 2.); B. F a r o n : Zbigniew Unilowski (1969); uő: W kregu autobiografizmu. Zbigniew

136

UNIVE Unilowski (Prózaicy dwudziestolecia mi^dzywojennego, 1974); W. Gombrowicz: Wspomnienia polskie. W^drówki po Argentynie (1977). Pálfalvi Lajos Unión: —•Kuba irodalma Unions des Écrivains: —>neoavantgarde Unitá, L' zsebkönyv universale: —•univerzálé university wits[junivórszit vitsz] világirodalom 138

ÜNNEP univerzalizmus: -> nemzeti

karakter

U Njun Vej (családi név); Min Ju Vej (írói név); (Sitkaing, 1925—): birmán (Burma) író, irodalomkritikus. A t a n á r i p á l y á ról t é r t á t az újságírásra és az irodalomra. Egy időben különböző lapok — a Ludu, a Luta pitum és az angol nyelvű Forward szerkesztője volt. A nyolcvanas évek közepéig t ö b b mint h a t v a n elbeszélése jelent meg. írói m u n k á s s á g á b a n a Mónin Pi, a Maha Hszvej és a Thappan Maung Wa h a g y o m á n y a i t követő kör t a g j a volt. Elbeszéléseiben az e m b e r t á r s a k iránti közömbösség ellen lépett fel. A hétköznapi életet aprólékosan ábrázoló m u n k á i t az egyszerű emberek iránti rokonszenv jellemzi. A Daun sit-pve ('A háború k ö v e t k e z m é n y e ' ) c. elbeszélését 1947-ben a g y e r m e k ú j s á g o k irodalmi díjával t ü n t e t t é k ki, 1964-ben pedig a Kjei-mon hava ('Az élet t ü k r e ' ) c. elbeszéléskötetéért m e g k a p t a a Szapej bimant, a nemzeti irodalmi díjat. Elismerést szerzett Aiszóposz meséinek birmán nyelvre ültetésével is. Irodalomkritikai k ö t e t e Mjan-ma sa meik-hpve c. 1966-ban jelent meg. Bőgős László Unknow: —»• Sword and, Sorcery Unko (1666?—Kyotö, 1728. m á j . 2.): jap á n haikaiköltö. A vers szerkezeti elemeinek egymáshoz kapcsolásában formai újít á s o k a t vezetett be a /tarituális irodalomelmélet). Ezzel kapcsolatban megállapítandó, hogy a rítus és ünnep között időbeli vagy fontossági különbség nincsen. O Az ünnepek szokáscselekvései igen különfélék lehetnek (mágikus—vallásos vagy világi szertartások, felvonulások, színielőadások, hangversenyek, kiállítások, sportversenyek, szerencsejátékok, vizsgák, igazságszolgáltatási a k t u s o k , vásárok, családi megemlékezések stb.). Mindezekhez s z á m t a l a n irodalmi a l k o t á s és az —>irodalmi élet sokféle e s e m é n y e kapcsolódik, hiszen az ünnepélyesség p o m p á j á t az irodalmi m ű v e k megjelentetése vagy bem u t a t á s a is hatásosan emeli. Az alkalmi, egszeri eseményekhez kapcsolódó ünnepek a —> rögtönzések., a lírai—érzelmes kifejezésformák kedvező alkalmai, az emlékünnepek (amelyek rövidebb-hosszabb idő u t á n , olykor évszázadokkal-évezredekkel később idéznek fel egy eseményt) a n a r r a t í v és epikus f o r m á k létrejöttének ösztönzői. A priv á t (családi, kisközösségi) ü n n e p e k , -> névnapok, —»születésnapok f ő k é n t a spontán, -^műkedvelő irodalmi t e v é k e n y s é g számára nyitnak teret, a nyilvános ü n n e p e k a nagyszabású, hivatalos, -*hivatásos irodalom teljesítményeinek serkentői. Az irodalom mind t a r t a l m i , mind formai szempontból alkalmazkodik is ezekhez az elvárásokhoz. A —> szertartásirodalom, dicsőítő irodalom és főként az ünnepi színjátékok műfajcsoportjai, ezeken belül pedig l e i n k á b b a —>tömegjátékok a kezdetektől n a p j a i n k i g ilyen célokat szolgálnak, ilyen t a r t a l m a k a t fejeznek ki. (S nemcsak uralkodók születésnapjára, pártkongresszusok tiszteletére, hanem a szuezi csatorna m e g n y i t á s á r a , cserkészkongresszusokra stb. is készültek irodalmi művek.) K ö z v e t e t t e b b eszközökkel

emelik az ü n n e p e k fényét azok az alkotások, amelyek t é m á j u k b a n nem csupán bem u t a t á s u k a l k a l m á v a l kapcsolódnak hozz á j u k , mint a h a j d a n i -»•költői versenyek és az ú j a b b kori fesztiválok versenyművei. Az ünnepségeken egyébként általánosan elt e r j e d t szokás, h o g y olyan alkotások is előa d á s r a kerülnek, amelyek eredetileg egészen más célzatúak voltak, de t a r t a l m i — h a n g u l a t i jellegük valamiképpen illik a műsorba. O Az ü n n e p i költészet csírái (a -*• szinkretizmus keretei között) feltételezhetően léteztek m á r az —> ős költészet be n is, és m e g t a l á l h a t ó k a —>primitív irodalomban, a m i n t h o g y e r e d e t é t t e k i n t v e is az ünnepi költészettel f ü g g össze a -»folklór számos jelensége: a —•szokásköltészet leggazdagabb v á l f a j a ez emberi élet fordulóival (születés, házasság, halál) és az időszámítással (—•naptár) összefüggő ünnepekhez kapcsolódó —• rítus költészet. O Az ókori társadalmak hivatalos ünnepségei közül különösen az évkezdő ü n n e p e k (—>újévi játékok), az uralkodás (—>udvari irodalom, udvari színjátékok) és a vallás (-»szertartásirodalom, vallásos irodalom, vallásos színjátékok) nagy ünnepei, v a l a m i n t a h a d j á r a t o k a t lezáró felvonulások (->győzelmi dal, epinikion, triumphusdal) v o l t a k költői elemekben gazdagok. Az európai középkorban szintén a vallásos ünnepeket (-»templomi színjáték) és az udvari ü n n e p v i l á g o t (-*udvari játékok) szőtték át p o m p á v a l a liturgikus és a lovagi k u l t ú r a m ű f a j a i , amelyek mind tartalmilag-formailag, m i n d e l ő a d á s m ó d j u k a t tek i n t v e a reneszánsz, m a j d a barokk ünnepségekben teljesedtek ki. A társadalmi berendezkedés és az életforma ú j a b b változása a francia f o r r a d a l o m u t á n , m a j d a 19. sz.-ban a polgári ü n n e p e k e t és a munkásk u l t ú r a s a j á t ü n n e p v i l á g á t h í v t a életre, amely ú j irodalmi megoldásokat állított előtérbe (-»nemzeti ünnepek költészete, munkásfolklór, munkásirodalom). O A társadalmi változások n e m szüntetik meg az ünnepi h a g y o m á n y o k fontosságát: az ú j n a k tekint e t t ünnepek egy idő m ú l t á n v a g y m a g u k is egyre t r a d i c i o n á l i s a b b a k k á v á l n a k , vagy h a m a r eltűnnek a t á r s a d a l m a k életéből, és helyükbe visszatérnek a régi ünnepek. Ez nemcsak a szorosan v e t t politikai ünnepek (pl. m á j u s elseje, nemzeti ünnepek) esetében figyelhető meg; a n a g y m ú l t ú egyházi és kisközösségi—családi ünnepek (pl. temetések, évkezdés, iskolavégző szokások) szintén ugyanilyen változásokon mennek át, ill. eltűnnek—visszatérnek. O Miként a társadalmi élet minden területének, az —•irodalmi életnek is v a n n a k — kiemelkedő alkotók vagy f o n t o s a b b intézmények év-

140

ÜNNEP fordulóihoz k ö t ő d ő — ünnepei. Ezeknek is létezik s a j á t o s szokásviláguk —•irodalmi díjak kiosztásával, k ö n y v n a p o k k a l - h e t e k kel, könyvpremierekkel, k ö n y v v á s á r o k k a l (—>könyvpropaganda), életműsorozatok, ->kritikai kiadások, kiemelt jelentőségű v a g y díszes, bibliofil k i a d v á n y o k megjelentetésével stb. O A különféle ünnepek természetszerűen az irodalmi ábrázolás tárgyai is. Ezek s a j á t o s a n gyakoriak a cselekményes (epikus vagy drámai) alkotások zárórészeiben; bizonyos m ű f a j o k b a n , műtípusokban, mint a népmesekben, a happy endes m ű v e k b e n szinte kötelező az ünnepséggel (pl. lakodalommal stb.) t ö r t é n ő befejezés. O írod.: Kerényi K.: Vom Wesen des Festes ( P a i d e u m a I., 1938); Marót K.: R í t u s és ü n n e p ( E t h n , 1940); B a r t o n i e k E.: A m a g y a r királykoronázások t ö r t é n e t e (1939); J . J a c q u o t : Les fétes de la Renaissance (4 köt., 1960—1973); E . O. J a m e s : Seasonal F e a s t a n d Festivals (1961); U. Kirchhoff: Die Darstellung des Festes im R o m á n um 1900 (1969); G. M. Martin: Fest u n d Alltag. Bausteine zu einer Theorie des Festes (1973); D ö m ö t ö r T.: A népszokások költészete (1974); M. MesniI: Trois essais sur la F é t e (1974); W . H a r t m a n n : Der historische Festzug. Seine E n t s t e h u n g und E n t w i c k l u n g im 19. und 20. J a h r h u n d e r t (1976); ,,Az ü n n e p t e g n a p és m a " (Világosság, 1978, 8—9.); A. 1. Mazajev: P r a z d n y i k kak szocialno-hudozsesztvennoje javlenyije (1978); Bogdán 1.: Régi m a g y a r mulatságok (1978); Ü j v á r y %.: Népszokás és népköltészet (1980); F . H e m m e r s a m — B . Hodne: S t u d i e t a f f e s t e r (1979—1980); R . Guez: F é t e s d u monde. E u r o p e (1980); uő: Fétes du monde. Amerique (1981); L a Cérémonie (Traverses, 1981); Celebration. A World of Art a n d R i t u a l (1982); F.-A. I s a m b e r t : Le sens du sacré. F é t e et religion populaire (1982); Sz. A. T o k a r e v : K a l e n g y a r n i j e obicsaji i obrjadi v s z t r a n a h zarubezsnoj J e v r o p i . Isztoricseszkije kornyi i razvityije obicsajev (1983); L. Petzoldt: Volkstümliche F e s t e (1983); U. Eco—V. V. ívanov—M. Rector: Carnival! (1984); J . - P . Bayard: Sacres et c o u r o n n e m e n t s royaux (1984); B. Heidrich: F e s t und A u f k l á r u n g (1984); R. J o h a n n s m a i e r : Spielmann, Schalk u n d S c h a r l a t a n (1984); Kerényi K.: H a l h a t a t l a n s á g és Apollón-vallás (1984); I. Weber-Kellermann: Saure W o c h e n — Frohe F e s t e (1985); H e r n á d i M.: Ünneplő társadalom (1985); Ü j v á r y Z.: F a r s a n g (1990); Voigt V.: K a r n e v á l u n k kérdései (Hiedelmek, szokások az Alföldön, szerk. Nóvák L., 2. köt., 1992); P. Grimaldi: II calendario rituálé contadino (1993). Voigt Vilmos

O Irodalomelméleti v o n a t k o z á s b a n H . - G . Gadamer —•hermeneutikájának ünnepkoncepciója m u t a t k o z o t t szélesebb k ö r b e n figyelmet keltőnek. Gadamer szerint ü n n e pek — vagy „legalábbis a periodikus ü n n e p e k " — egy „ f ö l ö t t é b b rejtélyes i d ő s t r u k t ú r á " - v a l rendelkeznek azáltal, hogy ism é t l ő d n e k . rendszeresen visszatérnek. ,,A visszatérő ünnep — í r j a Gadamer — se n e m másik ü n n e p , se nem p u s z t a visszaemlékezés egy eredetileg ünnepelt valamire. ( . . . ) T e h á t s a j á t eredeti lényege szerint olvan h o g y mindig másik (akkor is, ha »pontosan ugyanúgy« ünneplik meg). Az olyan létező, a m e l y i k csak a k k o r v a n , ha mindig más, radikálisabban időbeli, m i n t bármi, a m i a történelemhez t a r t o z i k . Csak a levésben és visszatérésben van léte". Gadamer szerint az ü n n e p e k ilyen i d ő s t r u k t ú r á j a a n a l ó g az irodalmi—művészi alkotások i d ő s t r u k t ú r á j á v a l : a m ű a l k o t á s szintén „ b á r m i l y e n távoli eredetű is, m e g m u t a t k o z á s á b a n teljes jelenlétre tesz s z e r t " , s így a régebbi m ű v e k e t a különböző korok befogadóinak m i n d i g a m a g u k m ó d j á n kell értelmezniük. (E koncepció vitakérdéseit bővebben —• valóság, várakozáshorizont). O írod.: 11.-G. G a d a m e r : Igazság és módszer (1984); Szerdahelyi 1.: H e r m e n e u t i k a és esztétika (It, 1985, 4.). Szerdahelyi István ünnepélyesség: —>méltóság, pátosz ünnepi színjátékok: az emberi élet f o n t o s állomásaihoz (születés, felnőtté válás, házasság, halál stb.), a természet ciklikus vált o z á s á n a k f o r d u l ó p o n t j a i h o z (téli és nyári napforduló, őszi és tavaszi napéjegyenlőség, holdújév stb.), a mezőgazdasági m u n k a bizonyos fázisaihoz (szántás, vetés, aratás, szüret stb.), n a p t á r b a n rögzített, valamely vallás által kiemelkedő jelentőségűnek t a r t o t t naphoz v a g y időszakhoz (karácsony, húsvét, p ü n k ö s d , Szukkót, Rarnad á n , B u d d h a születésnapja stb.) v a g y bizon y o s társadalmi eseményekhez (királykoronázás, megnyert h á b o r ú , a nemzeti t ö r t é nelem meghatározó m o z z a n a t a i n a k évfordulói stb.) kötődő —•wnnepek a l k a l m á v a l b e m u t a t o t t -^rítusokból és ->teátrális népszokásokból kifejlődött színházi előadások, ill. az a d o t t ünnepi rendezvények színházi jellegű részletei. O A történelem h a j n a l á n az ü n n e p azt a különleges időszakot jelent e t t e az ember s z á m á r a , amikor a világképe, hiedelmei vagy hite szerint az életét i r á n y í t ó felsőbb h a t a l m a k k a l (az ősök v a g y a h o l t a k szellemeivel, ill. a démonokkal, az, istenekkel vagy Istennel) találkozott. Bizon y í t j a ezt az „ ü n n e p " szó etimológiája szá141

ÜNNEP mos nyelvben, így a m a g y a r b a n is: e szó eredeti a l a k j a (idnap) ,.szent n a p " értelmű volt. A t r a n s z c e n d e n s világgal történő szembesülés i n d í t é k á t á l t a l á b a n valamilyen rendkívüli esemény s z o l g á l t a t t a : pl. a közösség g y a r a p o d á s a vagy megfogyatkozása, az i f j a k b e a v a t á s a v a g y násza; az időjárás és a természet s z e m b e t ű n ő változásai; sikeres v a d á s z a t vagy bőséges termés; az istenek vagy szellemek nevezetes tetteire való emlékezés; törzsfőnökök vagy uralkodók b e i k t a t á s a ; h a r c o k b a n való győzelmek. A szembesülés t ö b b n y i r e szigorúan k ö t ö t t f o r m á b a n , pontosan előírt körülmények között f o l y t le, hiszen h a az a d o t t a k t u s egyszer m á r képessé t e t t e a közösséget az istenekkel történő találkozásra, megszokott r e n d j é n szükségtelen volt — sőt, értelmetlen l e t t volna — v á l t o z t a t n i . Következésképp e szertartások (-> szer tartásirodalom) lebonyolításának m e n e t e az idők folyamán többé-kevésbé állandó m a r a d t , aktív és passzív résztvevőik a r á n y a viszont fokozatosan az ellenkezőjére f o r d u l t . Kezdetben ugyanis az ünnepi r í t u s o k a t egyetlen közösség élte át, t e h á t nem különültek el a v é g r e h a j t ó k és a szemlélők. Az a k t u s célja a b e m u t a t á s volt, a szó m i n d k é t értelmében: egyrészt b e m u t a t t a k , vagyis elvégeztek valamilyen szentnek h i t t cselekvéssort, másrészt b e m u t a t t á k , azaz mintegy kiszolgáltatták, felkínálták m a g u k a t az isteneknek. A k í v á n t h a t á s t kollektív önszuggesztióval é r t é k el. K é s ő b b szétvált a szertartást végzők és az azt figyelők t á b o r a bár ezek eleinte még felcserélődhettek , s az előbbiek alapvető t ö r e k v é s é t a transzcendens h a t a l m a k jelenlétének, természetének v a g y lényegének f e l m u t a t á s a jelentette az u t ó b b i a k s z á m á r a , amelyet tömegszuggesztióval p r ó b á l t a k megvalósítani. Végül, a m i k o r a rítusnak m á r profán közönség is s z e m t a n ú j a lehetett, s a be- és f e l m u t a t á s s z á n d é k a helyébe a m e g m u t a tás igénye l é p e t t , a szertartás h a t á s m e c h a nizmusát a t e a t r a l i t á s szolgáltatta, végrehajtói pedig a kezdeti megtestesítés (megélés) vagy a későbbi azonosulás (átélés) helyett, szerepjátszásra (beleélés) kényszerültek. így az ü n n e p , amely eredetileg mélységesen i n t r o v e r t á l t a k t u s (misztérium) volt, lassanként e g y r e e x t r o v e r t á l t a b b eseménynyé (attrakció) vált, O Az ü n n e p i szertartások vázolt fejlődési f o l y a m a t á b a n tehát — a -tszerepjátszás által életre h í v o t t teatralitás bekapcsolódásával — szükségszerűen megjelenik a —•színház m i n t alkotóelem; nem véletlen, hogy a —>színjátéktípusok döntő többsége valamilyen k u l t u s z rituális gyakorlatából s z á r m a z t a t h a t ó . A legrégeb-

bi európai színházforma, az ókori görög t r a g é d i a (-»attikai tragédia) genezisét pl. a különböző elméletek legalább hatféle forr á s r a (1. Dionüszosz mítosza és rítusai; 2. az eleusziszi misztériumok; 3. a h ő s ö k k é n t tisztelt ősök sírjánál végzett gyászszertart á s o k ; 4. Zeusz Agreusz krétai kultusza; 5. t i t k o s társaságok szertartásai, ill. férfivá a v a t á s i rítusok; 6. a természet m e g ú j h o d á s á t előidézni k í v á n ó tavaszi rítusok) vezetik vissza, de ezek mindegyike vallásos ideológiával á t i t a t o t t ünnepi esemény volt. Távol-Keleten pedig egyenesen úgy t a r t j á k , hogy nemcsak a színjáték eredeztethet ő az ünnepből, h a n e m az ünnepek is színházi tevékenység eredményei. A b r a h m a n i z m u s tanai szerint a világ ismétlődő m e g ú j u l á s a Siva isten kozmikus t á n c á n a k , a m i n d e n t elpusztító és ú j j á t e r e m t ő tandav á n a k köszönhető. A j a p á n sintoizmus leg e n d á i b a n a Viharisten erőszakoskodása elől sziklabarlangban zárkózott N a p i s t e n n ő t csak a szépség és a művészetek istennőjének, Ame no U z u m é n a k a b a r l a n g s z á j a e l ő t t l e j t e t t m i m e t i k u s tánca, a —• kagura t u d t a előcsalogatni. A természet ciklikus változásai során az elhalás u t á n i felpezsdiilés — amelyhez a n n y i ünnep kapcsolódik színházi a k t u s o k k ö v e t k e z m é n y e t e h á t . O Valamennyi ü n n e p közös vonása, hogy lefolyásuk menetét ugyanazon három tevék e n y s é g f o r m a — a (kultikus) szertartás, a —>felvonulás és a lakoma — váltakozása hat á r o z z a meg. E h á r o m szerkezeti elem sorr e n d j e , a r á n y a és ismétlődése természetesen a l k a l m a n k é n t változó és az a d o t t ünn e p egyedi jellemzője. A szertartás célja m i n d i g áldozat b e m u t a t á s a az isten(ek)nek v a g y szellem(ek)nek, a felvonulásé az érint e t t isten(ek) által v a l a h a (dicsőségesen v a g y szenvedve) m e g t e t t útvonal b e j á r á s a , a l a k o m á é pedig — az isten(eke)t, jelképező áldozati állat(ok) h ú s á n a k elfogyasztása révén — voltaképpen az istennel vagy istenekkel történő egyesülés. Az a t h é n i n a g y -*dionüszia első n a p j á n pl. l á t v á n y o s felvonulással vitték Dionüsziosz szobrát a városon kívülre, az isten Akadémosz hérosz ligetében álló t e m p l o m á b a . (A m e n e t jókora. kerülőt t e t t , m e r t pontosan a z t az u t a t követte, a m e l y e n Dionüszosz e g y k o r A t h é n b a érkezett.) I t t bika- vagy kecskeáld o z a t o t (mindkettő Dionüszosz jelképállata) m u t a t t a k be, m a j d az ifjak s z e r t a r t á s o s -^kardalversenye következett, s végül lak o m a keretében elköltötték a leölt állatok h ú s á t és bort ittak hozzá (amely ugyancsak Dionüszosz megtestesülésének s z á m í t o t t ) . Az e z t követő n a p o k o n zajlottak le a kult u s z szerves részének, t e h á t vallási cselek-

142

ÜNNEP ménynek tekintett drámai versenyek (—•agón). O Felvonulással kezdődnek a legn a g y o b b keresztény ü n n e p , a húsvét eseményei is: nagypéntek d é l u t á n j á n a pap és a hívek a t e m p l o m b a n jelképesen végigjárják Jézus K r i s z t u s keresztút j á t , s imádkozn a k a tizennégy stáció előtt. Régebben általános szokás volt e napon vezeklő körmenetet is t a r t a n i , melynek ú t v o n a l a a templomból a helység K á l v á r i a - d o m b j á r a vezet e t t . Az úgynevezett f e l t á m a d á s i körmenet — amellyel egyes vidékeken a kenetvivő asszonyok ,Jézus-keresését elevenítették fel, m á s u t t viszont a f e l t á m a d t Krisztus testét vitték a „szentsírból" a t e m p l o m b a — eredetileg húsvét v a s á r n a p j á r a esett, de később á t k e r ü l t n a g y s z o m b a t estéjére. A v a s á r n a p hajnali időpontról ugyanígy az ü n n e p n a p vigíliájára helyeződik á t a legf o n t o s a b b húsvéti szertartás, a fel támadási mise is, amelyen az ételeket beszentelik. Csak e z u t á n kerülhet sor a lakomára, a „ h ú s vételezésére" a hosszú b ö j t u t á n . O Megfigyelhető azonban e h á r o m szerkezeti elem jelenléte az egyik legjellegzetesebb legújabb kori ünnep, a nemzetközi munkásmozgalom ünnepeként s z á m o n t a r t o t t m á j u s 1. esetében is, melynek lefolyása a szocialista országokban volt a legszemléletesebb. A s z e r t a r t á s t az ünnepi beszédek, ill. a k i t ü n t e t é s - és jutalomosztások helyettesítették; a felvonulás egyrészt az 1886-os véres chicagói m u n k á s t ü n t e t é s r e emlékezt e t e t t , másrészt a m u n k á s o s z t á l y erődemonstrációjaként h a t o t t ; a l a k o m á t a délutáni majálisokon o s z t o g a t o t t ingyen sör és virsli elfogyasztása képviselte. O A történelem f o l y a m á n az ünnepek e három szerkezeti összetevője k o r o n k é n t m á s - m á s mértékben és minőségben t e a t r a l i z á l ó d o t t . A rítusok szükségszerű „elszínháziasodását" m á r e m l í t e t t ü k ; ennek nevezetesebb konkrét példái az alábbiak. A vallási szertartások esetében elsősorban a húsvéti feltámadási mise —>trópusaiból a 10. sz.-ban keletkezett liturgikus játékok (—>húsvéti játék) említendők, amelyek a keresztény —•vallásos színjátékok h a j n a l á t , s az európai színházművészet - m a j d ' egy évezredes tetszhalálából való újjászületését jelentették. A karácsonyi istentisztelet trópusaiból a 11. sz.-i, mo.-i eredetű k é z i r a t b a n fennmar a d t Tractus Stellae, ill. m á s később széles körű n é p h a g y o m á n y k é n t elterjedt ->karácsonyi játék ok, —>betlehemes játékok alakultak ki, de nevezetesek a hasonló genezisű -* pünkösdi játék ok, —»űrnap i játékok is. O Számos teátrális elem színesítette a középkori királykoronázási rítusokat is; I. Ulászló trónralépésétől (1440) kezdve pl.

a m a g y a r királynak a templom tornyából v a g y egy dombról négy k a r d v á g á s t kellett tennie a négy é g t á j felé, s ez azt jelképezte, hogy az országot bármely irányból érkező ellenséggel szemben megvédelmezi. I. József 1867. évi pozsonyi koronázásán m á r hivatásos komédiások is részt v e t t e k . Az uralkodói és főúri dinasztiák különösen a barokk kortól — családi jellegű szertartás a i k a t (keresztelő, házasság, temetés) is igyekeztek t e á t r á l i s mozzanatokkal, -*alkalmi színművek b e m u t a t á s á v a l dúsítani: I. József salzburgi esküvőjén pl. az érseki p a l o t a egyik t e r m é t színházzá a l a k í t o t t á k , s világi allegóriát (—»allegória 3.) a d t a k elő benne. 1612-ben 11. Cosimo Firenzében hat a l m a s gyászünnepséget rendezett Margit spanyol királyné emlékezetére, amelyen szintén allegóriákat m u t a t t a k be. Esterházy P . n á d o r 1713. évi temetését ->haláltáncjelenetek t e t t é k fenségessé. A barokk pompakedvelése a világi rítusokat (vadászat, h á b o r ú , kivégzés) is színházzá lényegítette: 1591 -ben I )rezdában egy a r é n á b a telepített erdőben szabadon e n g e d e t t v a d á l l a t o k vad á s z a t á t rendezték meg közönség előtt; a győzelmes h á b o r ú k dicsőítésére lovagi torn á k a t t a r t o t t a k (s e szokás plebejus változ a t a k é n t Uri k a n t o n b a n 1545 ó t a a rendszeresen b e m u t a t o t t —> Teli Vilmos-játékokkal emlékeztek meg az 1307— 1308-ban lezajlott svájci szabadságharcról); Caraffa eperjesi tömegkivégzéseit pedig Theatrum Epperiesiense néven idézik fel az egykorú források. O Az ünnepi tevékenységformák közül a lakoma teatralizálódása m e n t végbe a legtermészetesebben, hiszen az étkezés f o l y a m a t a n e m z á r j a ki a legkülönbözőbb szórakoztató előadások élvezetét. í g y m á r az archaikus és klasszikus ókorból van híradásunk különféle -^dalnokok (—ta-oidoszok. —• rhapszódoszok, —•bárdok), —> mítosz'] átékosok, zenészek, táncosok, bűvészek udvari lakomákon t ö r t é n t fellépéséről (-*udvari irodalom). Suetonius jegyezte fél Caligula császárról, hogy lakomáin kínzásokban és művészien kivitelezett lefejezésekben gyön y ö r k ö d ö t t , Néróról pedig azt, hogy színészi szereplései és egyéb teátrális megnyilatkozásai mellett „ i d ő n k é n t nyilvános helyen is nagy l a k o m á t csapott, így a tengeri csaták céljára szolgáló elkerített medencében \-*naumakhia], a Mars-mezőn vagy a Circus M a x i m u s b a n " , t e h á t m a g á t az étkezést emelte —•látványossággá. A középkor uralkodói és földesurai szintén szívesen vették ünnepi a s z t a l u k n á l költők, muzsikusok, komédiások és m u t a t v á n y o s o k b e m u t a t ó it. s az udvari élet m i n d e n n a p j a i t á t s z ő t t é k a teátrális m o z z a n a t o k (-»udvari játékok).

143

ÜNNEP Királyi v a g y főúri l a k o m á k keretében előad o t t , k i m o n d o t t a n színházi produkciókkal (—»•udvari színjátékok) a z o n b a n csak a reneszánsz idején találkozunk: külön e célra született s z í n j á t é k pl. az angol —>masgue, amellyel az 1510-es évek elejétől a feudális arisztokrácia p o m p á s jelmezekbe öltözött tagjai az a d o t t ünnepi a l k a l m a t dicsőítették allegorikus j á t é k o k f o r m á j á b a n . Az olasz hercegi u d v a r o k b a n m á r a 15. sz. végétől —* balett-élőképek kíséretében szolgálták fél az ünnepi l a k o m á k étkeit, s a baletttáncosok később a fényűző barokk b a n k e t teknek is e l m a r a d h a t a t l a n szereplői lettek. O Az ü n n e p alkotóelemeinek színházzá válási f o l y a m a t a a ->felvonulás esetében követhető nyomon a legszemléletesebben. T ö b b o l y a n ünnepi menetről is t u d u n k , amelyből önálló ,színjátéktípus született. A nagy dionüszia első n a p j á n a k estéjén a résztvevők rendezetlen, orgiasztikus, zenével és tánccal, ill. álarcos-jelmezes figurák obszcén tréfáival és fallikus t é m á j ú jeleneteivel t a r k í t o t t felvonulás, a kómosz keretében t é r t e k vissza Akadémosz hérosz ligetéből A t h é n b a , s számos k u t a t ó ebből a rituális menetből eredezteti a görög ó k o m é d i á t (-»attikai komédia). Hasonlóan t e r e m t e t t e meg J é z u s Krisztus kereszt ú t j á n a k kollektív megismétlése és újraélése {—ypassió 7.) azt a h a g y o m á n y t , amely a középkori passiójáték (—>passió 2.) kialakulásához és E u rópa-szerte t ö r t é n t elterjedéséhez vezetett. Ám a t e á t r á l i s külsőségeket és h a t á s o k a t a legszélesebb körben a győztesen h a z a t é r ő hadvezérek diadalmeneteinél a l k a l m a z t á k . Plutarkhosz í r j a Nagv Sándorról, hogy keleti h a d j á r a t á r ó l seregével dionüszoszi menetben t é r t vissza, amelyben ő személyesít e t t e meg az istent, s az egész bevonulás inkább fékevesztett b a k k h a n á l i á r a emlékeztetett, mint harcosok hazaérkezésére. A t r i u m p h u s d i a d a l m e n e t e (—>triumphusdal) a Római Birodalomban olyan kitüntetésnek s z á m í t o t t , amelyet a szenátus szavazott meg a z o k n a k a katonai vezetőknek, akik legalább ötezer főnyi ellenséget vertek meg a h á b o r ú k b a n . Minél lenyűgözőbb lebonyolításában a vezérek igyekeztek túlszárnyalni e g y m á s t ; i. e. 146-ban Mummius, Korinthosz m e g h ó d í t ó j a pl. olyan diadalmenetet t a r t o t t , amelynek bizonyos részletei az általa külön erre az alkalomra építtet e t t színházban j á t s z ó d t a k le. J u l i u s Caesar sikeres egyiptomi h a d j á r a t a u t á n . i. e. 46bari r e n d e z e t t t r i u m p h u s a a történetírók szerint nem győztes k a t o n á k bevonulásának, h a n e m m o n u m e n t á l i s színházi előadásnak t ű n t , amelyben Caesar Oszirisz, Kleopátra pedig Iszisz szerepét a l a k í t o t t a .

A d i a d a l m e n e t teátrális a t t r a k c i ó v á szervezésének lehetőségével R ó m a későbbi imper á t o r a i is módfelett szívesen éltek (még ->ludus). O A középkorban a legfontosabb vallási ü n n e p e k (karácsony, húsvét, ű r n a p ja) istentiszteletei és körmenetei bővültek kifejezetten színházi jelenetekkel. A húsvéti s z e r t a r t á s o k trópusaiból kifejlődött liturgikus j á t é k o k a 14. sz.-ra — t e m a t i k u s a n a teljes O- és Újszövetséget felölelő -+misztériumjátékokká terebélyesedtek, amelyeket a városok főterein felépített —>szimultán színpadokon a d t a k elő. Ezek az egyes bibliai helyszíneket képviselő, egymással szigorúan mellérendelt viszonyban álló, egyenes v o n a l b a n v a g y félkörívben elhelyezett deszkaszínpadokból (lóca, mansiones) kial a k í t o t t szín játszó-utak v o l t a k , amelyeken rendszerint nemcsak t ö b b képben fellépő szereplők vonultak színről színre, hanem a j á t é k o t követni kívánó közönség is. Az 1311-től p á p a i rendeletre egész E u r ó p á b a n m e g t a r t o t t úrnapi k ö r m e n e t e k b e n m á r a 14. sz. f o l y a m á n f e l b u k k a n t a k olyan jelmezes résztvevők, akik a m e n e t leállásaikor —^élőképeket a l k o t t a k , m a j d ezeket a felvonulási útvonal mellett felállított alkalmi színpadokon meg is elevenítették. Később az életképeket kocsikra, r a k t á k , így az egész processzió során l á t h a t ó v á v á l t a k , sőt a kocsikon a leállások a l a t t rövid jeleneteket is be lehetett m u t a t n i . Valószínűleg az úrnapi körmenetek e színfoltjából származt a t h a t ó a —• szekér színpadok (—>pagea,nte k) kialakulása és elterjedése földrészünk egészén. Spanyolo.-ban az —>auto sacramentaln a k h í v o t t —•úrnapi játék szereplői olyan díszes szekereken v o n u l t a k fel a körmenetben, hogy e m i a t t az e s e m é n y t „a fogatok ü n n e p é n e k " (->fiesta de los carros) nevezték. Firenzében viszont a 15. sz. közepétől Szent János n a p j á n t a r t o t t a k fényes precessziót, amelyet később Pistoiában, Velencében, R ó m á b a n és N á p o l y b a n is megrendeztek. Az ünnepélyes felvonulás során kocsikra szerelt s z í n p a d o k a t v o n t a t t a k végig az u t c á k o n , bizonyos helyeken a menet megállt, s a bonyolult gépezetekkel e l l á t o t t mozgószínpadokat (edifizi) lovon kísérő színészek a deszkákra lépve —•némajátékokat m u t a t t a k be. O Távol-Keleten sem ismeretlenek a l á t v á n y o s felvonulásokkal felejthetetlenekké t e t t ü n n e p e k , s többségük h a g y o m á n y a a k o r a középkorig vezethető vissza. J a p á n egyik leghíresebb ünnepét, a kyötoi Gion F e s z t i v á l t pl. a 869-ben pusztító szörnyű p e s t i s j á r v á n y ó t a n a p j a inkig az istenek kiengesztelése végett — minden év júliusában m e g t a r t j á k . A hón a p 17. n a p j á n 29 mozgószínpadot visznek

144

ÜNNEP végig K y ö t o f ő u t c á j á n . Ezek közül h a t kerekekre szerelt, többemeletes, toronyszerű é p í t m é n y , amelyen zenészek foglalnak helyet, s kíséretükkel egy vagy két szereplő m i m e t i k u s t á n c o t ad elő. E szekereket emberi erővel v o n t a t j á k , míg a többi huszonh á r o m , egyszerűbb felépítésű színpadot a résztvevők a vállukon hordozzák. Ezeken báb-állóképek l á t h a t ó k a j a p á n mitológia és t ö r t é n e l m i mondavilág közismert hőseivel. O E u r ó p á b a n a világi jellegű ünnepi processziók — polgári kezdeményezésre — a késő középkorban a l a k u l t a k ki, de a reneszánszban érték el kiteljesedett formáj u k a t . N é m e t o . - b a n a 14. sz.-ban rendszeressé váló farsangéji felvonulásokon a 15. sz.-tól a mester dalnokok is részt v e t t e k s e célra szerzett farsangi játékaikat (->Fastnachtspiel) eleinte házról házra j á r v a , később vendéglőkben felállított p ó d i u m o n v a g y szabadtéri emelvényen (-»•mesterdalnok-szinpad) a d t á k elő. Németalföldön a -+rederijker-kamerákat m á r a 15. sz. közepétől rendszeresen megbízták a világi hatóságok, hogy ünnepi felvonulásokat szervezzenek, s ezeken „ k o c s i j á t é k o k k a l " (waagenspeel) szórakoztassák a t ö m e g e t , ill. hogy az uralkodók bevonulását hatásos —>e7etrionfo jelentette, amely a —>hódolati játék egyik v á l f a j a , s v o l t a k é p p e n a római hadvezérek t r i u m p h u s a i n a k felelevenítése. Olasz fejedelmi u d v a r o k b a n rendezték e s k ü v ő k , temetések, bevonulások, hivatali b e i k t a t á s o k és egyéb ünnepi alkalmak fenségének és p o m p á j á n a k emelésére. Főszereplője általában maga az ünnepelt volt, aki diadalszekéren h a j t o t t el egy diad a l k a p u a l a t t , ill. az út mentén elhelyezett színpadok mellett, amelyeken ő t dicsőítő verseket a d t a k elő, vagy mitológiai -*allegóriákat m u t a t t a k be. Ilyenkor m a g a a diadalív is s z í n p a d k é n t funkcionált: a r c h i t r á v ja f ö l ö t t szabályos pódiumot a l a k í t o t t a k ki, s ezen • élőképet állítottak be, hogy az a l a t t a elvonuló dicsőítettet gyönyörködtessék. G y a k r a n előfordult azonban, hogy az ü n n e p e l t is csak nézője volt a tiszteletére r e n d e z e t t -> látványosságnak; ilyen esetben a diadalszekér vált a fő színpaddá, m e r t allegorikus f o r m á b a n megjelenítették r a j t a a magasztalni k í v á n t személy t e t t e i t és tul a j d o n s á g a i t . A Firenzében és Velencében t a r t o t t trionfók m ű s o r á b a n Vasari t a n ú s á ga szerint az Arno, ill. a Canale G r a n d é h u l l á m a i n úszó díszes hajók imitált c s a t á j a (~*naumakhia, natatorio) is szerepelt. A trionfo d i v a t j a Európa-szerte gyorsan elter10

j e d t , s a spanyol, f r a n c i a (—•monstre), németalföldi és osztrák fejedelmek e g y m á s t igyekeztek felülmúlni diadalmeneteik mon u m e n t a l i t á s á n a k és fényességének tekint e t é b e n . Mo.-on Mátyás király kiválóságán a k a d ó z t a k trionfókkal. O Ezek méreteinek egyre h a t a l m a s a b b á és látványosságai k n a k egyre összetettebbé válása k ö z v e t e t t h a t á s t gyakorolt a színházépítészet, a színp a d t e c h n i k a és a díszlettervezés fejlődésére is. A diadalmenetek közönségében u g y a n i s mind erőteljesebb igény ébredt arra, hogy a felvonulás egészét á t t e k i n t h e s s é k — méghozzá lehetőleg felülről és a menet tengelyv o n a l á b a n —, vagyis ne csak az e g y m á s u t á n következő részletekben gyönyörködhessenek az ú t széléről. Az elvárás kielégítésére először a p a l o t á k belső u d v a r á r a vezették be az ünnepi m e n e t e t , s o t t k ö r b e n v o n u l t a t t á k fel; így a környező épületek ablakaiból kitűnő k i l á t á s nyílt rá. K é s ő b b a n a g y o b b vizuális illúzió kedvéért a palot a u d v a r o k o n egy-egy u t c a teljes díszletét, v a g y oszlopsorokat á l l í t o t t a k föl, s ezek k ö z ö t t s o r a k o z t a t t á k a diadalmenetet. Az így n y e r t l á t v á n y egy végtelen hosszú színp a d h a t á s á t keltette. A t o v á b b i a k b a n jelentősen csökkentették a diadalszekerek m a g a s s á g á t , t e h á t reálissá vált a díszletelemek és a felvonuló kocsik a r á n y a , v a l a m i n t f o k o z ó d o t t a felülről szemlélődő nézők mélységélménye. Végül I X . Károly 1572. évi párizsi bevonulásakor egy — a N o t r e D a m e - h o z vezető — harmincnégy ház hosszúságú h í d u t c á t tetővel fedtek be, vagyis a diadalmenet ú t j á t teljesen színházzá a l a k í t o t t á k . Az e m l í t e t t változtatások minden bizonnyal befolyásolták a S. Serlio által 1545-re kifejlesztett doboz- vagy keretszínpad (->Guckkastenbühne) vizuális mélységének megnövekedését, amelyet a tervezők — az utcaszerűség illúzióját keltő — perspektivikusan szűkülő kulisszasor alkalm a z á s á v a l értek el, s ennek segítségével a ->-tömegjelenetek is á t t e k i n t h e t ő b b e k lettek. O A barokk k o r készséggel á t v e t t e a reneszánsztól mind az egyházi, mind a világi processziókat, c s u p á n fülledt és megalomán ízlésének megfelelően felfokozta mér e t ü k e t és p o m p á j u k a t . Kirívó p é l d a k é n t elegendő az 1580-as m ü n c h e n i úrnapi körm e n e t e t (Fronleichnamsprozession) említen ü n k , amelynek -^élőképeiben hercegi és grófi személyek is részt v e t t e k , a d r á g a k ö vektől csillogó jelmezek gazdagsága pedig a hazai és külföldi n é z ő k e t e g y a r á n t elkápr á z t a t t a ; vagy h i v a t k o z h a t u n k I I I . Cosimo 1661-ben, egy firenzei a r é n á b a n rendezett, Világünnep c. trionfójára, amelyben a diadalszekerek az egyes világrészeket szimbo-

145

UNO lizálták. A b a r o k k különösen kedvelte a trionfoegy speciális válfaját, az ú n . lovasbalettet. E f o r m a kimagasló megvalósulásai közé t a r t o z o t t X I V . Lajos f r a n c i a király ötszáz főből álló lovas quadrille-jának 1662. évi versailles-i b e m u t a t ó j a , v a l a m i n t a bécsi plein air színház 1667-ben előadott lovasbalettje. O Összegezésként megállapíthat jiüí, hogy az ókorban, a k ö z é p k o r b a n és a reneszánsz idején kialakult v a l a m e n n y i európai szín j á t é k t í p u s ünnepi s z í n j á t é k n a k nevezhető, m e r t h a nem is s z á r m a z t a t h a t ó mindegyikük v a l a m e l y kultusz r i t u á l i s hagyományaiból, j á t é k a l k a l m u k kivétel nélkül vallási v a g y világi ü n n e p e k h e z k ö t ö t t . Ugyanez m o n d h a t ó el a k ö z é p k o r végéig megszületett ázsiai s z í n j á t é k f a j t á k r ó l is. E g y ú t t a l különbséget kell t e n n ü n k az ünnepi színjáték és az ünnepi játék (Festspiel) fogalma k ö z ö t t : az utóbbi k a t e g ó r i a a 18. sz.-ban k e l e t k e z e t t , s a megszokottól eltérő, annál n a g y o b b a p p a r á t u s ú színházi esem é n y t jelent, a m e l y különleges d a r a b v á lasztást és szereposztást, t o v á b b á az átlagosnál m a g a s a b b költségvetést igényel. Kiemelkedő példái a R. Wagner á l t a l 1876ban alapított Bayreuthi Ünnepi Játékok, az 1920-tól é v e n t e megrendezésre k e r ü l ő Salzburgi Ünnepi Játékok, v a l a m i n t az 1922ben f e l ú j í t o t t Oberammerqaui Passiójáték. A legjelentősebb mo.-i ünnepi j á t é k az 1931-ben életre hívott Szegedi Szabadtéri Játékok. Ezek az évenként m e g h i r d e t e t t előadássorozatok többnyire n e m kötődnek ünnephez; ünnepi jellegüket rendkívüliségüknek és m o n u m e n t a l i t á s u k n a k köszönhetik. O Léteznek még olyan ü n n e p i előadások is, amelyek egy bizonyos színház vagy társulat életében adódó ünnepi eseményekhez kapcsolódnak: az intézmény, az épület vagy az e g y ü t t e s fennállásának kerek évfordulójához, színészi j u b i l e u m h o z stb. A keleti színházak dinasztikus rendszerében ünnepi e l ő a d á s t t a r t a n a k a k k o r is, amikor engedélyezik egy ifjú művész s z á m á r a , aki művészi é r e t t s é g é t bizonyította, h o g y ceremoniálisan felvegye a családfő v a g y valamelyik vezető mester nevét. O színjátéktípusok) O írod.: E. K . C h a m b e r s : The Mediaeval S t a g e (2 köt., 1903); R . J . Rehm: D e u t s c h e V o l k s f e s t e und Volkssitten (1908); 0 . v o n Greyerz: Festspiel (1926); A. Straka: D a s m o d e r n e religiöse Festspiel in Österreich u n d seine Z u s a m m e n h á n g e mit den deutschen Mysterienspielen (1932); Bálint S.: N é p ü n k ünnepei (1938); Kerényi K.: Vom W e s e n des Festes. ( P a i d e u m a . L, 1938—1940); A. Kutscher: V o m Salzburger B a r o c k t h e a t e r zu den Salburger Festspielen (1939); H . Tintelnot: B a r o c k t h e a t e r

und barocke K u n s t (1939); Marót K : R í t u s és ü n n e p (Ethn, 1940); H a m v a s B.: Ü n n e p és közösség (A l á t h a t a t l a n t ö r t é n e t , 1943); B. H u n n i n g h e r : T h e Origin of T h e a t e r (1955); H. K i n d e r m a n n : Theatergeschichte E u r o p a s (10 köt., 1957—1974); S. Melchinger: Spháren und Tage. Stádte, Spiele, Musik (1962); D ö m ö t ö r Tekla: N a p t á r i ü n n e pek — népi színjátszás (1964); H. B a u e r — Sh. Carlquist: J a p a n e s e Festivals (1965); Bálint S.: K a r á c s o n y , húsvét, p ü n k ö s d (1973); Dömötör Tekla: Népszokások költészete (1974); Bálint S.: Ünnepi kalendárium (2 köt., 1977); S. D. Ripley: Celebration. A World of A r t a n d Rituaí (1982); V. T u r n e r : Celebration. Studies in F e s t i v i t y a n d R i t u a l (1982); Székely Gy.: A s z í n j á t é k világa (1986); Bécsy T.: R í t u s és d r á m a (1992); Móser Z.: Jelek és ü n n e p e k (1994). Duró Győző Uno Chiyo; Uno Csijo (Iwakuni, 1879. nov. 28.—Tökyö, ?): j a p á n írónő. Első elbeszélése 1921-ben jelent meg, Shifun no kao ( ' K o z m e t i k á z o t t arc') c. a Jijishimpö c. fol y ó i r a t b a n , melynek p á l y á z a t á n e m ű v é v e l első d í j a t nyert. 1925-ben jelent meg első novelláskötete Shiroi ie to tsumi ('Fehér ház és b ű n ' ) c. I d ő k ö z b e n barátságot k ö t ö t t Kawabata Yasunarival, Kajii Motojiröval, és m á s kortárs írókkal. Korai jelentős regén y e az Irozange ( ' B ű n b á n ó vallomás', 1935), szenvedélyes és tragikus szerelmi t ö r t é n e t . A Ningyöshi Tenguya Kyükichi ('A bábkészítő T e n g u y a Kyükichi', 1942) c. m ű v é t egy jöruribáh ihlette, melyet a j á n d é k b a k a p o t t , s szépsége annyira megrag a d t a , hogy felkereste készítőjét, s m e g í r t a a mester addigi életét, a művészet szépség é t állítva szembe tiltakozásként a h á b o r ú val. A háború u t á n l a p o t indított Sutairu ('Stílus') c., 1947-től pedig a Buntai ('Stílus') c. folyóiratot a d t a ki írótársaival. E b ben jelent meg f o l y t a t á s o k b a n másik jelentős regénye az Ohan (ua., 1947—57), melyért t ö b b irodalmi d í j a t k a p o t t . 1972-ben a j a p á n művészeti a k a d é m i a díjával t ü n t e t t é k ki, a következő évben a művészeti a k a d é m i a t a g j a lett. 1982-ben Kikuchi Kan-díjat k a p o t t . O Művei á l t a l á b a n a szenvedélyes, konfliktusokkal terhelt szerelemről szólnak, az a p r ó lelki rezdülések érzékeny ábrázolásával tűnik ki. A j a p á n nőírók között kiemelkedő egyéniség volt. O E g y é b regényei: Keshi wa naze alcai ('Miért piros a pipacs', 1929); Sasu ('Szúrás', 1963—66); Kaze no oto ('A szél hangj a ' , 1969); Aru hitori no onna no hanashi ('Egy nő története', 1972); Ame no oto ('Az eső kopogása', 1974). O G y ű j t , kiad.: Uno 146

UNRUH Chiyo zenshü ('Összes művei', 1971—78). O írod.: Rebeeea L. Copeland: T h e Sound of t h e W i n d : T h e Life a n d W o r k s of Uno Chiyo (1992). Varrók Ilona Uno Köichirö; Uno Kóicsiró (Sapporo, 1934. júl. 25.—): j a p á n író. A T ö k y ö Egyetem j a p á n szakán végzett. S a j á t m a g á t a háború u t á n i értelmiségi írónemzedék tagj á n a k tekinti. A régi b á l n a v a d á s z a t o t lefestő regényéért — Kujiragami ('Bálnaisten', 1961) — Akutagawa-díjat k a p o t t . Egyéni l á t á s m ó d d a l ábrázolja a j a p á n történelmi személyiségeket a Shiki nihonshi ('Saját krónikám a j a p á n történelemről', 1966) c. a l k o t á s á b a n . Számos m ű v é n e k központi tém á j a a testi vágy. O E g y é b m ű v e : Hikari no ue ('A f é n y éhe', 1961). Varrók Ilona Uno Köji; Uno Kódzsi (írói név); Uno K a k u j i r ö (eredeti név); (Eukuokashi, 1891. júl. 26.—Tökyö, 1961. szept. 21.): j a p á n regényíró. A W a s e d a E g y e t e m angol szakára i r a t k o z o t t be, de t a n u l m á n y a i félbeszak a d t a k . K e z d e t b e n fordításból, meseírásból t a r t o t t a fenn m a g á t . N é h á n y évig albérletből albérletbe v á n d o r o l t , s e g y ü t t élt egy asszonnyal, aki később a fiatalkori szerelmeiről szóló énregénye — Ku no sekai ('Szenvedés világa', 1919—20) — főhőseként jelenik meg. Szintén e k k o r l á t o t t napvilágot Kura no naka ('A r a k t á r b a n ' , 1919) c. novellája, a Bushösekai e. folyóiratban, s ezzel a művével vált ismert és elismert íróvá. 1927 t á j á t ó l egy súlyos betegség m i a t t j o b b á r a csak meséket írt. 1933-ban alkotta ú j a b b r e m e k m ű v é t , a Kareki no aru fükei ('Táj k i s z á r a d t f á k k a l ' ) c. novellát, mely a Kaizö c. f o l y ó i r a t b a n jelent meg. Főhőse, akár a Ku no sekaié, egy festő, aki a művészet és a magánélet közt felőrlődve hal meg. E m ű v e megjelenésétől kezdve a fiatalabb írónemzedékek körében n a g y tiszteletnek ö r v e n d e t t . Még csak n e g y v e n k é t éves volt, de úgy érezte, az ő ideje lejárt, s elsősorban a m ú l t b a n kereste az a n y a g o t műveihez. 1933-tól Kaivabata Yasunarival, Kobayashi Hideóval és m á s fiatal írókkal elindították a Bungakukai 2. c. folyóiratot. 1935-ig közr e m ű k ö d ö t t a lapban, számos esszéjét, krit i k á j á t közölték benne. A h á b o r ú utáni nagy m ű v e az Omoigawa ('Gondolatfolyó', 1951) Yomiuri-díj&s lett. E k k o r i b a n több irodalmi visszaemlékezést írt, ezek sorába tartozik az Akutagawa Ryünosuke (ua., 1951—52), Akutagawa kritikai életrajza. 1949—50-től az Akutagawa-, ill. a Yomiuridíj&t odaítélő bizottság t a g j a lett. Elete vége felé nagy ellenszenvvel f o g a d t a a tömegirodalomban e l b u r j á n z ó silány tenden10*

c i á k a t . O Uno Köji a Taishö, a Shöwa kori irodalom egyedülálló egyénisége. R e a l i s t a énregényeiben a v a l ó s á g o t a f a n t á z i a elemeivel keveri. S t í l u s á b a n súlyos betegsége idején törés állt be. A z t megelőzően f a n t á z i á j á t s z a b a d j á r a engedve, élvezettel írt, e l v e t e t t e a n a t u r a l i s t a ábrázolást, u t á n a viszont t u d a t o s a n egyszerű stílusra t ö r e k e d e t t , igyekezett e l n y o m n i az írói s z u b j e k t i v i t á s t . S a j á t életéből kiindulva az e m b e r i élet szánandó, szomorú, és humoros v o n á s a i t érzékenyen f e s t e t t e le. A j a p á n mod e r n k o r i irodalomban ritka h u m o r á v a l saj á t o s szint képvisel. O G y ű j t , kiad.: Uno Köji zenshü ('Összes művei', 1968—69). Varrók Ilona Unruh [ u n r á h j , Friedrich F r a n z v o n (Berlin, 1893. ápr. 16.—Merzhausen, Freib u r g , 1986. m á j . 16.): n é m e t író, költő. A p j a t á b o r n o k volt. K a d é t i s k o l á b a i r a t k o z o t t , m a j d 1914—1919 között t i s z t k é n t szolgált. Az 1. v i l á g h á b o r ú b a n súlyos sebesülést szenvedett. F r e i b u r g b a n , Heidelbergben és M a r b u r g b a n filozófiát, t ö r t é n e l m e t és t e r m é s z e t t u d o m á n y o k a t t a n u l t az e g y e t e m e n a h á b o r ú u t á n . 1924—1932 köz ö t t újságíróként dolgozott, m a j d s z a b a d foglalkozási íróként élt Merzhausenben. O F o r m a i l a g igényes elbeszélő és elgondolk o d t a t ó esszéista. K o r a i műveiben — m i n t b á t y j a , a g y a k r a n F r i t z Ernst álnéven p u b likáló F . von Unruh — az 1. v i l á g h á b o r ú o k o z t a m e g r á z k ó d t a t á s t ábrázolja; pacifist a nézeteket vall, de a későbbiekben visszat a l á l a porosz tiszt t a r t á s á t tükröző beállít o t t s á g h o z . T e m a t i k a i l a g és stílusában sokb a n hasonlít R. Bindingre. Fegyelmezett, e g y s z e r ű stílussal k a t o n á s v i l á g k é p e t igyekszik n y ú j t a n i olvasóinak. Késői életm ű v e a társadalmi f o r m á k és etikai k ö t ő d é sek fellazulásának krónikásává teszi. O F ő b b művei: Stufen der Lebensgestaltung ('Az életalakítás lépcsőfokai', esszék, 1928); Der Tod und Erika Ziska ('A halál és E r i k a Ziska', elb., 1937); Die jüngste Nacht ('Az utolsó éjszaka', elb., 1948); Der Spiegel ('A t ü k ö r ' , elb., 1951); Nach langen Jahren ('Hosszú évek u t á n ' , elb.-ek, 1960); Woaber Gefahr ist ('De ahol veszély van', visszaemlékezések, 1965); Ehe die Stunde schlug ('Mielőtt ü t ö t t az ó r a ' , visszaemlékezések, 1967); Die Nacht von Mantua ('A m a n t o v a i é j s z a k a ' , elb., 1968); Und was wird aus uns? ( ' É s mi lesz belőlünk?', esszék, 1969); Der Besuch ('A l á t o g a t á s ' , elb.-ek, 1971); Schlussbericht ( ' V é g b e s z á m o l ó ' , esszék, 1974); Der Teufel in Ruhestand ('Az ö r d ö g n y u g á l l o m á n y b a n ' , elb., 1977); Liebe wider Willen. Die schönsten Erzahlungen und No147

velles ('Szerelem szándékunk ellenére. A legszebb elbeszélések és novellák', 1979). J ahrtausendwende, Umkehr oder Untergang ('Évezredforduló, fordulat v a g y pusztulás', esszé, 1983). O Magyarul: 1 részlet (Fábry Z., K o r u n k , 1926, 1, 4.). O írod.: H . Pongs: Ist die Novelle h e u t e tot? (1961); 0 . Heuschele: F . F . v o n Unruh (1967). Kerekes Gábor Unruh [ u n r a h j , Fritz von; F r i t z Ernst (álnév); (Koblenz, 1885. m á j . 10.—Diez an der Lahn, 1970. nov. 28.): n é m e t író és festő. Friedrich F r a n z von Unruh b á t y j a . Családja az ősi porosz k a t o n a i arisztokráciához t a r t o z o t t . Maga is exkluzív katonai nevelést k a p o t t , és Vilmos császár egyik fiának a d j u t á n s a lett. Első írói alkotásaitól kezdve k i ü t k ö z ő etikai kérlelhetetlensége révén a z o n b a n korán összeütközésbe került az udvarral, és szakított a k a t o n a i életformával. Az 1. v i l á g h á b o r ú b a n visszatért a szolgálatba, d e ezzel csak t o v á b b mélyült elidegenedése a porosz militarizmus szellemétől, sőt egész erkölcsi-érzelmi habitusával a h á b o r ú és m i n d e n f a j t a erőszak ellen fordult. A h á b o r ú után részint S v á j c b a n , részint o r á n i a i birtokán élt. A Weimari Köztársaság első éveiben köztársaságpárti vezérszónokként belekóstolt a n a p i politikába is. 1932-ben — miután Zero c. komédiáját a n á c i k betiltották, l a k á s á t pedig feldúlták — , e l h a g y t a Németo.-ot, Olaszo.ban, m a j d F r a n c i a o . - b a n élt, ahol 1940-ben internálták. I n n e n a német o k k u p á c i ó idején sikerült N e w Y o r k b a szöknie, ahol főként festészettel foglalkozott. H a z á j á b a n 1948-ban Goethe-díjjal j u t a l m a z t á k , 1952ig azonban n e m t é r t vissza Németo.-ba, s még ekkor s e m véglegesen, m i n t h o g y nehezen t u d o t t megbékélni a n y u g a t n é m e t újrafelfegyvérzés tényével és a hidegháborús atmoszférával. 1962-ben végül mégis hazatelepült. 1966-ban Béke Nobel-díjra jelölték, de ebben az évben a d í j a t végül nem a d t á k ki. O Kevéssé ismert, szakértők által jelentősnek t a r t o t t képzőművészeti alkotásai mellett írói tevékenységével szerzett nevet. D r á m á i és prózai munkái lényegében gondolati t a r t a l m a i k k a l h a t n a k . Művészi kidolgozottság, módszer t e k i n t e t é b e n „szab á l y t a l a n " , stílusban eleinte az expresszionizmushoz k ö t h e t ő alkotások; a későbbiek talán az 1945 u t á n i , politikai ihletettségű d o k u m e n t a r i z m u s körébe v o n h a t ó k . írói életműve sem teljesen feltárt. O Legkorábbi drámái a porosz főnemesi „ h ű s é g " és a katonai morál kényes kérdéseit vetik fel a háború előestéjén — Offiziere ('Tisztek', 1911); Louis Ferdinánd Prinz von Preussen

( ' L a j o s Ferdinánd, porosz t r ó n ö r ö k ö s ' , 1913) —, s udvari k ö r ö k b e n méltán keltett e k b o t r á n y t , ill. h í v t á k ki a cenzúra h a r a g j á t . A meginduló h á b o r ú iszonyatára gyorsan reagált a marne-i csata élménye nyom á n írt Vor der Entscheidung ('Döntés e l ő t t ' , 1914) c. d r a m a t i k u s k ö l t e m é n y e . V e r d u n eseményeinek h a t á s á r a írta (Barbusse A tűz c. regényével egyidőben), de csak 1919-ben j e l e n h e t e t t meg Opfergang ('Áldozati menet', 1916) c. m o n u m e n t á l i s prózarekvieme. A h á b o r ú s évek expresszion i s t a stílusjegyeit h o r d o z ó műveinek s o r á t egy drámatrilógia első része z á r t a le: Ein Geschlecht ('Egy nemzetség', 1918). E b b e n a p u s z t í t á s mitikus k a t a k l i z m á j a k é n t jelen í t e t t e meg a h á b o r ú kórképét, s e g y b e n a meggyalázott „ f o l d a n y a " m e g m a r a d t életerejétől v á r t ú j j ö v ő t és vigaszt. A háb o r ú s összeomlásból föléledő világot ú j a k a r a t r a , erkölcsre b i z t a t ó f o l y t a t á s a Platz ('Tér', 1920) és későbbi d r á m á i , m i n t pl. a Stürme ('Viharok', 1923), egészen a trilógia m e g k é s e t t z á r ó d a r a b j á i g — Dietrich (ua., 1936; kiadatlan) — s a j á t s á g o s v á g y k é p e t f o r m á l t a k egy békés emberiség e l j ö v e n d ő s z a b a d társadalmáról. E z az utópia a fasizm u s h a t a l o m r a kerülésével lassan elhalván y u l t , a művek visszatértek a haragos leleplezés írói cselekvéséhez. Ebből az alapállásából született a h á b o r ú u t á n m e g j e l e n t emigrációs regénye: Der nie verlor ('A mindig győztes', 1949), a hitlerista v e z é r k a r horrorszerűen szimbolizált megjelenítésével. H á b o r ú utáni m ű v e i ú j a b b és ú j a b b intő v a g y bátorító p é l d á z a t o k a s z a b a d s á g és b é k e a k a r a t ismétlődő legázolásáról, ú j r a f e l t á m a d á s á r ó l , pl. Orániai Vilmos t ö r t é nelmi a l a k j a kapcsán: Wilhelmus (ua., d r á m a , 1953). A szatirikus komédiával próbálk o z v a (mint már az 1930-ban írt Phaea c. d a r a b b a n is), egy észak-amerikai kereskedelmi küldöttség N a g y Frigyes u d v a r á b a n t e t t l á t o g a t á s a körüli b o n y o d a l m a k a t j á t s s z a el a Duell an der Havel ( ' H a v e l - p a r t i p á r b a j ' , 1954), szellemesen ü t k ö z t e t v e a k é t különböző t á r s a d a l o m elveit. Kiemelk e d ő kései alkotása önéletrajzi m o t í v u m o k k a l szőtt korregénye a vilmosi kor utolsó békeéveiről: Der Sohn des Generals ('A t á b o r n o k fia', 1957) és f o l y t a t á s a : lm Haus der Prinzen ('A hercegek házában', 1967). S z a b a d s á g - és békekövetelő h a n g j a beszéd e k b e n is gyakran f e l h a n g z o t t , m o n d a n i v a l ó j a , h a távolról is, é r i n t k e z e t t az 1950-es és 1960-as évek ún. béke-világmozgalmán a k célkitűzéseivel. R é g i és ú j a b b beszédein e k 1957-ben megjelent g y ű j t e m é n y é h e z A l b e r t Einstein írt bevezetőt: Máchtig seid ihr nicht in Waffen ('Ne fegyverrel legyetek

UNT Unt, Mati (Voore, T a r t u m a a , 1944. jan. 1.—): észt író. Középiskoláit T a r t u b a n végezte, s u g y a n o t t szerzett diplomát az egyetem újságírói szakán 1967-ben. 1966— 1972 k ö z ö t t a helyi V a n e m u i n e színház, 1975-től a tallinni Ifjúsági Színház irodalmi vezetője lett. Sikeres színpadi rendezőként tevékenykedik h a z á j á b a n , ill. Finno.-ban. Emellett szabadfoglalkozású író, többnyire Tallinnban él. O Irodalmi m u n k á s s á g á t középiskolás korában kezdte. Első kisregénye Hüvasti kollane kass ('Isten veled, sárga macska') c. 1963-ban jelent meg. I f j ú kori műveinek k ö z é p p o n t j á b a n s a j á t korosztálya, a ,.háború u t á n s z ü l e t e t t e k " útkeresése áll. Korai a l k o t á s a i n a k kimódol t a n naiv szereplői olyan m i n d e n n a p i , a közvetlen jövőre vonatkozó kérdéseken mediUnser Ziel: -> irodalmi sajtó t á l n a k , amelyekre a , , m i n d e n h a t ó " politika és ideológia látszólag már régen kézenfekvő Unszurí, Abu-l-Qászim Haszan; Unsurí, válaszokat, recepteket a d o t t . Helyüket, Abu-l-Qásim H a s a n ( t u d o m á n y o s átírás); szerepüket és főként emberi szuverenitásuUnszorí (átírásváltozat); (Balkh, 10. sz. k a t keresik e fiatalok második, ugyancsak második fele—1039/40): perzsa költő. A hanagy sikert a r a t o t t Vőlg (1964: Bereczki G., g y o m á n y szerint a p j a n y o m d o k a i b a lépve Adósság, Előérzet, Mai észt elbeszélők, kereskedőnek készült, á m egyik üzleti út1969) c. kisregényében is. I t t a z o n b a n nyilján mindenéből k i f o s z t o t t á k . Tanulni kezv á n v a l ó v á válik, hogy nemcsak a külvilágd e t t , s a g h a z n a v i d a Mahmúd (ur.: 998— ban, de hőseiben sem alakult ki az a szilárd 1030) szultán öccsének, Amír Áaszrnak a és m e g b í z h a t ó etikai é r t é k r e n d , amelyre kegyeltje lett, az u d v a r i költők feje, ünnefelépíthetnék életüket. Elu vőimalikkusest pelt poéta, felruházva a malik us-suará ('a kosmoses (kisreg., 1967: F e h é r v á r i Gy., Az költők fejedelme') címmel. Költőkből álló élet lehetőségéről az űrben, A bálvány, anvalóságos u d v a r t a r t á s v e t t e körül, akik tőto., 1973) c. művében a p a t e t i k u s , romantile függtek és őt dicsőítették (pl. Farukhí és kus é l e t f o r m a csődjét m u t a t t a be, szakítva Aszdzsadí). O Állítólag 3 0 0 0 0 párversnyi korábbi naiv stílusával. E monológok terjedelmű d í v á n j á b ó l csupán mintegy f o r m á j á b a n felépített a l k o t á s a mintegy 2500 sor m a r a d t fenn. Az erősen arabizáló előrevetíti egyik mindmáig jellegzetes írói udvari költészet stílusjegyeit m a g u k o n eljárását, a belső monológok alkalmazását. hordozó qaszídáit virtuóz kifejezéseik, s Stílusa ettől kezdve lett igazán szűkszavú, részben finom politikai célzásaik m i a t t a tömör; g y a k r a n használ s z a b a d asszociálegjobb perzsa nyelvű dicsversek k ö z ö t t cióknak t e r e t hagyó t ő m o n d a t o k a t . O t a r t j á k számon. O T a r t a l m i és formai tePrózaírói munkásságával p á r h u z a m o s a n k i n t e t b e n a régi iráni h a g y o m á n y o k a t elekészült színpadi művei — See maailm vői venítették fel elveszett eposzai: a ->mutateine ('Ez a világ, vagy a m á s i k ' , 1966); qáribb&n írt Vámiq u Adhrá ('Vámiq és Phaeton, páikese poeg ( ' P h a e t o n , a n a p fia', Adhrá'), egy m á r a szászánida k o r b a n is ismert, végső soron görög eredetű Nagy 1968) — mind t e m a t i k á j u k b a n , mind Sándor-történet (->• Sándor-regény), a Khing- stílusjegyeikben kisregényeivel rokoníthabut u Surkh-but ('Fehér b á l v á n y és Vörös tók. Mőrv hotellis ('Gyilkosság a hotelban', b á l v á n y ' [két szerelmes neve]), v a l a m i n t a 1969) c. parabolisztikus kisregényében a Khizána-i Jamin al-Daula ( ' J a m i n alközömbösség, a cinizmus, a nemtörődömD a u l a kincstára') c. e p o s z g y ű j t e m é n y . K é t ség elleni küzdelem szinte reménytelen —>• khafíf v e r s m é r t é k b e n írott, szintén elve- voltát ábrázolta. O írói m u n k á s s á g a az szett masznavíja közül a címe is csupán 1970-es években b o n t a k o z o t t ki igazán. egyiknek ismeretes: Sád-bahr u Ajn al-haját Művei k ö z é p p o n t j á b a n t o v á b b r a is a kor('Boldog és Élet forrása [két szerelmes net á r s értelmiségnek a környezetével szembeve]). O Kiad.: M. D a b í r Siyáqi: Díván ni ellenérzése, ill. a szuverenitásáért küzdő (1924). O Magvarul: 4 vers (Faludy Gy., ember lelki vívódása áll. Az író egyre naTest és lélek, 1988). O írod.: J . R y p k a : gyobb távolságtartással jeleníti meg a viláHistory of Persian L i t e r a t u r e (1968). got. Stílusának gunyorossága is ekkoriban Nyitrai István v á l t o t t á t mélyértelmű, olykor megértő,

erősek'). O E g y é b fő művei: Heinrich von Andernach (ua., d r á m a , 1925); Bonaparte (ua., d r á m a , 1927); Zerc (ua., d r á m a , 1932); Fürchtet nichts ('Ne féljetek semmitől', reg., 1952); Die Heilige ('A szent', reg., 1952); Wir wollen Frieden ('Békét a k a r u n k ' , beszédek, 1962); Friede in USA? ('Béke az Egyesült Államokban?', reg., 1967); Odysseus auf Ogygia ('Odüsszeusz Ogügiában', d r á m a , 1968); Kaserne und Sphynx ('Kaszárnya és szfinx', reg., 1969). O G y ű j t , kiad.: Dramen ( ' D r á m á k ' , 1960); Sámtliche Werke ('Összes művei', 1970). O írod.: A. Kronacher: F r i t z von U n r u h (1946); F . Rasche: Rebell und V e r k ü n d e r (1960). Komáromi Sándor

149

UNTER a l a p j á b a n véve a z o n b a n filozófiai elmélyülésre késztető iróniába. A hőseit foglalk o z t a t ó dilemmák m i n d i n k á b b általános emberi p r o b l é m á k k á szélesülnek. Sügisball (1979: Fehérvári Gy., Őszi kavargás. 1983) c., Európa-szerte sikert a r a t o t t regénye a modern nagyvárosi lakótelepi élet sivárság á n a k egyik legjobb, líraian groteszk szépirodalmi ábrázolása. O Az 1980-as években és az 1990-es évek elején született ú j a b b műveinek t é m a v á l a s z t á s a gyakran a k o r d i v a t o s jelenségeihez kapcsolódik. Az ufók, v á m p í r o k f e l b u k k a n á s a írásaiban a l k a l m a t ad a m o d e r n emberi lét, a valódi kapcsolatteremtés, az elfogadható jövőkép abszurdit á s á n a k helyenként lírai, á m mindvégig a kívülálló tárgyilagosságával történő megfogalmazására. O E g y é b fő művei: Matthias ja Kristiina ('Mátyás és Krisztina', kisreg., 1974); Via regia (kisreg., 1975); Must mootorratur ('A fekete motoros', kisreg., 1976); Kuradid ja kunungad ('Sátánok és királyok', tan.-ok, 1989); Öös on asju ('Az é j s z a k á b a n vannak dolgok', reg., 1990); Donoori meelespea ('A d o n o r notesza', reg., 1990). O G y ű j t , kiad.: Kuu nagu kustuv páike ('A hold mint k i h u n y ó nap', vál. elb.ek, 1971); Valitud teosed ('Válogatott m ű vei', 1—2. köt., 1985). O Magyarul még: 2 elb. (Mészáros I., Alf, 1976, 11.); 1—1 elb. (Doboss Gy., J á s z k u n s á g , 1977, 4.; Dabi I., Igaz Szó, 1981, 11.; F e h é r v á r i Gy., A szélőrlő, a n t o . , 1981); A halál árát a halottaktól kérdezd (dráma, Bereczki G., Szolnoki Szigligeti Színház, 1981, n o v . 7.; kézirat: Szí). O írod.: Fehérvári Gy.: U j arcok, ú j jelenségek a h a t v a n a s évek észt i r o d a l m á b a n (Hel, 1972, 3—4.); G y ö r g y P.: Észt d r á m a Szolnokon (Színház, 1982^ 2.); Bán Magda: M. U n t : Őszi k a v a r g á s ( E l , 1983, 28.); Simon L.: ua. (Könyvvilág, 1983, 11.); Kiss I).: ua. (Népszava, 1983, á p r . 30.); L u x A.: Őszi chanson Tallinnból (Nagyv, 1983, 11.); E. Nirk: Eesti k i r j a n d u s (1983); Szabó L. S.: J e l a d á s o k a jég alól. M. U n t műveiről (Életünk, 1985, 10.); I. Mikiver: Mati U n t . Valitud teosed (World L i t e r a t u r e T o d a y , 1986, nyár). Fehérvári Győző Untermeyer [antemeje], J e a n ; J e a n Starr (leánykori név); (Zanesville, 1886. m á j . 1 3 — N e w York, 1970. júl. 27.): amerikai (USA) költő, műfordító. A Columbia Egyet e m e n t a n u l t , de t a n u l m á n y a i t félbeszakítva 1907-ben feleségül m e n t L. Untermeyerhez. Első verseit férje véletlenül fedezte fel, s k i a d á s u k előkészítése v o l t felesége számára a születésnapi a j á n d é k (Growing Pain, 'Növekvő f á j d a l o m ' , költ.-ek, 1918). Második verseskötete h á r o m évvel később jelent

meg Dreams out of Darkness ('Álmok a sötétségből', 1921) c. Eközben még hosszú időn keresztül zenésznek készült, s 1924ben Bécsben, m a j d egy évvel később Lond o n b a n m u t a t k o z o t t be m i n t dalénekes. Kétévi európai t a r t ó z k o d á s u t á n 1925-ben tért vissza A m e r i k á b a , ahol énekesi pályáj á t nem f o l y t a t h a t t a . Németből lefordított a 0 . Bie S c h u b e r t - é l e t r a j z á t Schubert the Man ('Schubert, az ember', 1928) c. 1940 telén m e g h í v t á k az Olivet College-ba t a n székvezetőnek. U g y a n e b b e n az évben jelent meg g y ű j t e m é n y e s k ö t e t e is Love and Need ('Szerelem és szükség', költ.-ek, 1940) címmel, m e l y b e az előző k ö t e t e k b e n m á r megjelent jelentősebb versek mellé húsz ú j a b b k ö l t e m é n y t is felvett. A következő öt évben kizárólag H . Broch m ű v é n e k fordításán dolgozott, mely végül 1945-ben jelent meg The Death of Vergil ('Vergilius halála') c. 1948—1951-ig New Y o r k b a n t a n í t o t t . Élete végéig költeményeket és k r i t i k á k a t közölt számos irodalmi f o l y ó i r a t b a n . O Verseivel az amerikai reneszánsz kevésbé jelentős alkotói közé tartozik. O E g y é b művei: Steep Ascent ('Meredek emelkedés', költ.-ek, 1927); Winged Child ('Szárnyas gyermek', költ.-ek, 1936); Priváté Collection, a Memoir ( ' M a g á n g y ű j t e m é n y , emlékirat', 1965). Ittzés Gábor Untermeyer [antemeje], Louis (New York, 1885. o k t . 1.—Newtown, Conn., 1977. dec. 19.): amerikai (USA) költő, műfordító, író, kritikus. Még középiskolai t a n u l m á n y a i befejezése előtt alkalmazóiként belépett édesapja ékszergyárába. Aut o d i d a k t a m ó d o n t a n u l t . K é t é v e t élt E u r ó p á b a n , h a z a t é r t e u t á n az USA összes állam á b a n m e g f o r d u l t t a n á r k é n t , előadóként. Körülbelül h e t v e n kötetet a d o t t ki, részben s a j á t , t á r s a d a l m i kérdésekkel foglalkozó verseit (Roast Leviathan, 'Űzz^gúnyt Leviatából', 1923; Burning Bush, ' É g ő csipkebokor', 1928; Long Fend, 'Hosszú viszály', 1962 stb.), részben pedig f o r d í t á s o k a t és lírai a n t o l ó g i á k a t . Remekül p a r o d i z á l t a költőtársait Collected Parodies ('Összegyűjt ö t t p a r ó d i á k ' , 1926) c. m ű v é b e n . J e l e n t ő s / / e m e - f o r d í t ó és életrajzíró, de ú j r a leford í t o t t a E. Rostand Cyrano de B e r g e r a c - j á t is (1954). Legismertebb azonban szerkesztőként: antológiái, főként a Modern American Poetry ('Modern amerikai költészet', 1919) és a Modern British Poetry (Modern brit költészet', 1920, m i n d k e t t ő számos további k i a d á s b a n ) egyetemi segédkönyvekként két generáció ízlését f o r m á l t á k . T ö b b amerikai költő, így Emerson, Poe és Whitman verseit r e n d e z t e s a j t ó alá, számos iro-

150

UPADH dalomtörténeti-elméleti esszét írt. O Magyarul: 1—1 vers (n. n., M u n k a , 1934, 36.; Tábori P., Amerika új lírája, anto., 1935). Vassányi Miklós Untersuchungen zur neueren Sprachund Literaturgeschichte: -»irodalmi sajtó unu [íínu] vicc megjelölése, amely az ornatus (->díszítés) egyik válfaja. O írod.: H. Lausberg: H a n d b u c h der literarischen R h e t o r i k (1960). urbanizmus {latin urbs ' v á r o s ' szóból): a magyar i r o d a l o m t u d o m á n y i szakirodalom és a publicisztika szóhasználatában a nagyvárosi é l e t f o r m a é l m é n y a n y a g á b ó l táplálkozó és az ehhez való r a g a s z k o d á s t kifejezésre j u t t a t ó írói beállítottság megjelölése, szemben a —>népiesség, a —> népi irodalom, törekvéseivel. A kifejezés a nemzetközi szakirodalomban ismeretlen, a m i n t h o g y az urbánus-—népies oppozíció is az. O Mo.-on az irodalom a 19. sz. közepéig decentralizált volt, s elsősorban a vidéki életet á b r á zolta. A századforduló kapitalizálódó s m a g a s a b b kulturális szintet jelentő Budapestje viszont h a m a r az irodalmi élet közp o n t j á v á vált, s az itt kialakuló, n y u g a t o s orientációjú irodalom „ k o z m o p o l i t a " törekvései szembekerültek a hivatalos „népn e m z e t i " iskola felfogásával. Az ellentétek heves v i t á k a t szültek, s ezek f o l y t a t ó d t a k a két világháború közötti n é p i e s — u r b á n u s szembenállásban. A -*nemzeti karakter szerepét illető, esztétikai jellegű nézetkülönbségek mellett ekkor m i n d i n k á b b faji és politikai („zsidó liberalizmus"—„nemzeti radikalizmus") ellentétek kerültek előtérbe, amelyek — 1949—1989 k ö z ö t t látens, azóta nyílt f o r m á b a n — n a p j a i n k i g felfellobbannak szellemi é l e t ü n k b e n , s egészségtelenül befolyásolják irodalmi fejlődésünket is. O (—>nemzeti karakter) Szerdahelyi

István

Urbánková, Jarmila; Galandauerová (férje utáni név); (Horni Vilémovice, 1911. febr, 23.—): cseh költőnő, m ű f o r d í t ó . A német megszállás alatt fordításból t a r t o t t a fönn m a g á t ; 1948-tól minisztériumi tisztviselőnő, 1953—1959-ben kiadói szerkesztő, m a j d lapszerkesztő volt, végül a prágai rádió m u n k a t á r s a lett. O 1959-től csak írással és fordítással foglalkozik. Költészetének központi t é m á j a az emberiséget és a világmindenséget magába foglaló egyetemes harmónia v á g y a . Gyermekversei is népszerűek. G a z d a g fordítói tevékenysége során főként angol és német í r ó k a t és költőket

tolmácsolt. O Versesköteteiből h á r o m válogatás készült: Po slunci hlavu obracím ('A n a p o t követem fejemmel', 1969); Zrcadlo ('Tükör', 1973); Ozvény jar ('Tavaszok visszhangja', 1981). O Magyarul: 1 vers (Tandori D „ A g r á n á t szíve, a n t o . , 1982); 2 vers ( L o t h á r L., X X . századi cseh és szlovák költészet, anto., 1986). Zádor András Urbano [ u r b á n o ] , Rafael (Madrid, 1870 —uo., 1924): spanyol író. Elsősorban publicista. K e z d e t b e n palenciai, s a n t a n d e r i , vizcayai lapokban publikált. 1895-ben Madridba költözött, a k ö z o k t a t á s ü g y i minisztér i u m a l k a l m a z o t t j a lett. Széleskörű műveltsége m e g k ö n n y í t e t t e a főváros irodalmi életébe való beilleszkedést, az Ateneo irodalmi kör aktív t a g j a volt. Élete végén az okkultizmus felé f o r d u l t . O F ő b b művei: Tristitia seculae: Soliloquio de un alma ('Tristitia seculae: egy lélek monológja', 1900); História del socialismo, parte antigua, la conquista utópica ('A szocializmus története, régebbi korszak, az utópikus hódítás', 1903); El sellő de Salomón ('Salamon pecsétje', 1907); Manual del perfecto enjermo ('A tökéletes beteg kézikönyve', 1911); El diablo: su vida y su poder ('Az ördög: élete és h a t a l m a ' , 1921). Radnai Margit Urbano [urbáno], Ramón A. (Málaga, 1865—1913): s p a n y o l író, újságíró. Már kora i f j ú s á g á b a n az irodalomnak szentelte magát, írt és szerkesztett f o l y ó i r a t o k a t . Folyóiratban jelent meg m u n k á s s á g á n a k jelentős része is. Számos m ű f a j b a n alkot o t t , írt elbeszéléseket, színműveket, regényeket. O F ő b b művei: En la Caleta ('Calet á b a n ' , költ.-ek, 1886); Jirones ('Foszlányok', költ.-ek, 1900); Humo ( ' F ü s t ' , költ.ek, 1902); Novela de amores y descenturas ('Szerelmek és balszerencsék regénye', 1911); Bajorrelieves ('Lapos d o m b o r m ű vek', szonettek, 1911); La novia de Olvera ('Olvera m e n y a s s z o n y a ' , színmű, é. n.); El amigo de Quevedo ('Quevedo b a r á t j a ' , színmű, é. n.). O Magyarul: 1 vers ( B a r n a J . , Spanyol lírai költők, 1928). Radnai Margit Urbanová, Eli (1922—): cseh eszperantó költőnő. T a n í t ó n ő k é n t dolgozott. A 2. világháború u t á n eszperantó f o l y ó i r a t o k b a n jelentek meg versei, melyeket később Nur tri koloroj ('Csak h á r o m szín', 1960) c. gyűjt ö t t kötetbe. B á r a három szín a szürke, a fekete és az éjfekete, ezt a sötét a l a p t ó n u s t oldja verseinek fő t é m á j a , a szerelem, amelynek széles s k á l á j á t v a r i á l j a a leg-

164

ÚRBAN k o n k r é t a b b megnyilvánulásaitói a legelv o n t a b b változatokig. O Verseskötete még: El subaj fontoj ('Mély forrásokból', 1981). O Magyarul: 1 vers (Avar P., U t a m a világban, anto., 1987). Szerdahelyi István Urbanovic [wrbanovics], K v e t o s l a v Flórián (Modor, ma: Módra, 1885. júl. 9.—uo., 1963. febr. 4.): szlovák író. Szülővárosában szerzett t a n í t ó i képesítést; 1904-től t ö b b helységben t a n í t ó s k o d o t t ; egyéves párizsi t a n u l m á n y ú t j á t (1926) leszámítva, visszav o n u l t a n élt. O Regényei az 1930-as évek cseh és szlovák p r ó z á j á n a k egyik jellegzetes v o n u l a t á h o z , a ruralizmushoz kapcsolódnak, amely a korabeli t á r s a d a l m i problém á k a t leegyszerűsítő módon, a falu és város ellentétében r a g a d t a meg, s a tiszta, r o m l a t l a n erkölcs h o r d o z ó j a k é n t idealizált a a f a l u t . Ez érvényes legsikeresebb, 1933ban megjelent Orádina 1—2. ('Szántóföld', 1—2. köt.) c. regényére is, a m e l y egy parasztfiú sorsának ábrázolásába ágyazza a falu és a város konfliktusát. A m ű hőséből a p j a erőszakkal t a n u l t e m b e r t a k a r faragni, ő a z o n b a n — a városban átélt drámai megpróbáltatások hatására — más utat választ: visszamegy f a l u j á b a , s o t t t a l á l j a meg élete értelmét. A ruralizmus p o é t i k á j á hoz híven a regényben az e m b e r a természettel szoros, közvetlen k a p c s o l a t b a n jelenik meg: a falu élete a természeti jelenségek r i t m u s á h o z igazodik, s a hős vágyait és érzelmeit is az őserőként felfogott természet m o z g a t j a . A regény nyelvét és stílusát f e l f o k o z o t t verbalizmus, s z e n t i m e n t á l i s hangvétel, a lexikai és stilisztikai archaizmusok alkalmazása jellemzi. O D r á m á i b a n is a regényekben feldolgozott m o t í v u m o k a t használta fel. A divatos t é m á k a t eklektikus poétikai eszközökkel, s e m a t i k u s m ó d o n ábrázoló szerző a két háború közötti szlovák irodalom m á s o d - h a r m a d v o n a l á b a szorult vissza. O E g y é b művei: PoJclesJcy ('Botlások', reg., 1922); Tridsatstriebornych ('Harminc ezüst', reg., 1923); Bez vesla ('Evező nélkül', reg., 1926); üramatické spisy Kvetoslava F. ÍJrbanoviöa 1—3. ( ' K v e t o s l a v F . U r b a n o v i c drámai művei', 1—3. köt., 1925); Vyvrheli ( ' K i t a s z í t o t t a k ' , d r á m a , 1929). O írod.: F a r k a s I.: U r b a n o v i c (Magyar í r á s , 1934, 8—9.); Kovács E.: Az ú j szlovák regény (1943). Balogh Magdolna Urbanowska [urbanovszka], Zofia (Kowalewek, 1849. máj. 15.—Konin, 1939. jan. 1.): lengyel írónő, publicista. Elszegényed e t t nemesi családból s z á r m a z o t t ; 1870-től különféle lapoknak t u d ó s í t o t t . O A 19. sz.

egyik legnépszerűbb ifjúsági írónője volt; regényeiben a pozitivista erkölcsi nevelés p r o g r a m j á t v a l ó s í t o t t a meg. Legismertebb regénye az önéletrajzi elemekkel színezett Ksiqzniczka ('Hercegnő', 1886), amelyben a kor jelszavait k ö v e t ő nemes kisasszony a szorgos polgári életben talál boldogulást. A Gucio zaczarowany ('Az elvarázsolt Gucio', 1884) regénycímet Cz. Mítosz is kölcsönvett e egyik verseskötetéhez; a mű a r o v a r o k csodás világában j á t s z ó d i k . Atlanta (ua., 1893) c. regényére is a természet f a n t a s z t i k u m a jellemző. A Róza bez kolców ('Rózsa tövis nélkül', reg., 1903) a t á t r a i régió folklórjából és történelméből merít, a Zloty pierscien ('Arany g y ű r ű ' , reg., 1916) mesés — f a n t a s z t i k u s rege. L e g t ö b b m ű v é t a 2. világháború u t á n f e l ú j í t v a k i a d t á k . O írod.: Z. Poznanski: Uwagi o zyciu i twórczosei Zofii U r b a n o w s k i e j (Rocznik Wielkopolski Wschodniej, 1976, 4.). Pálfalvi

Lajos

Urbanski [urbanyszki], Aureli (Lwów, 1844. márc. 27.—uö., 1901. jún. 13.): lengyel költő, drámaíró. A p j a a lwówi egyetem t a n á r a és k ö n y v t á r i g a z g a t ó volt. Az 1863as nemzeti felkelés m i a t t jogi t a n u l m á n y a i t f é l b e s z a k í t o t t a , m a j d bölcsészdiplomát szerzett. H i v a t a l n o k k é n t dolgozott, de az irodalomnak és s z í n h á z n a k élt. O Angol, francia és német klasszikusok színpadi műveit, valamint J . Offenbach és R. Wagner librettóit f o r d í t o t t a . A r o m a n t i k a epigonjak é n t a függetlenségi h a r c o k , elsősorban az e m l í t e t t felkelés hőseit dicsőítette. Az 1870es évektől kezdve p a t e t i k u s versek k ö t e t e i t a d t a ki: a Miatiez ( ' L á z a d á s ' , 1893) c.-ben a közvetlenül az 1863-as felkelés u t á n i , a hősiességet és m á r t í r o m s á g o t megéneklő költészet képeit ismételgette. O Az 1880-a.s évek elején keletkezett d r á m a t r i l ó g i á j a , az 1861—1863 c. is p á t o s s z a l telített. Az ebben ábrázolt hazafias érzelmek hőfoka valószínűtlenül magas, a harcolók e l r a g a d t a t á s á n a k és ö s s z e t a r t á s á n a k kifejezése erősen túlzó. A legyőzöttek erkölcsi diadala az ellenséget nemes gesztusokra, sőt á t á l l á s r a készteti. O Bonyolult cselekményű melodrámáinál eredetibbek prózai v á z l a t a i n a k és humoreszkjeinek k ö t e t e i (Zza kulis i ze swiata 1—7., 'A kulisszák mögül és a világból', 1—7. köt., 1894—1899). O G y ű j t , kiad.: IJtwory poetyczne ('Költői művei', 1884). ' D. Molnár István Urbányi, Pablo (Ipolyság, Magyaro., m a Sahy, Szlovákia, 1939—): m a g y a r származású argentin író. Szüleivel 1947-ben Arg e n t í n á b a távozott, írói nyelve a s p a n y o l 165

URBIN lett. 1977-ben K a n a d á b a e m i g r á l t , ahol n y e l v t a n á r k é n t dolgozik. O A r g e n t i n íróként szerzett hírnevet, mégis m é l y kötődés fűzi szülőföldjéhez: „ E m l é k e i m szülővárosomról kissé t á v o l i a k t de azért n e m vesznek a legendák k ö d é b e " . írásait latin-amerikaiságba o l t o t t kesernyés közép-európai humor h a t j a á t . í r ó i fejlődésének eddigi csúcsa En ninguna jparte ('Sehol', 1982) c. regénye, amely f r a n c i á u l és angolul is megjelent. E különös, filozofikus s z a t í r á b a n S. Butler E r e w h o n j á n a k mai megfelelőjeként pellengérezi ki a fogyasztói t á r s a d a l m a t . Curso superior de espanol moderno (Dobos Éva, Felsőfokú t a n f o l y a m a korszerű spanyol nyelvből, A hagyaték, a n t o . , 1992) c. kisregénye a nyelvkönyvek f o r m á j á t használja fel s z a t i r i k u s v i l á g l á t á s á n a k kifejezésére. O F ő b b művei: Noche de revolucionarios ( ' F o r r a d a l m á r o k é j s z a k á j a ' , 1972); Un revolver para Mack ('Revolver Macknek', 1974); De todo un poco, de nada mucho ('Mindenből egy kevés, s e m m i b ő l sok', 1987). O M a g y a r u l még: 1 elb. (uő, Visszhang. 1988. 5.); 2 elb. (uő, ÉT, 1988, 36.); 1 elb (Tóth É v a , Ú j Tükör, 1988. 42.); 1—1 elb. (Dobos É v a . Palócföld, 1989. 4.; uő, É l , 1989, 35.; Ezredvég, 1991, 6.). Simor

András

Urbina [urbiná], Luis G. (Mexikóváros, 1 8 6 8 - M a d r i d , 1934): mexikói költő, irodalmár. T a n u l m á n y a i t s z ü l ő v á r o s á b a n végezte. A N e m z e t i K ö n y v t á r i g a z g a t ó j a lett, m a j d k ö z o k t a t á s i államtitkár, k é s ő b b hazája madridi követségének t i t k á r a volt. O Korán k e z d e t t folyóiratokba publikálni, írásai a Revista Azul, El Mundo Ilustrado hasábjain j e l e n t e k meg. Cikkei, karcolatai állandó pedagógiai s z á n d é k k a l párosult könnyed eleganciájukkal t ű n t e k ki. Jelentős irodalomkritikusi tevékenysége. Költészete a modernismo i r á n y z a t á h o z igazodott. Cikkein, t a n u l m á n y a i n kívül f ő b b művei: Versos ('Versek', 1890); Ingenuas ('Ártatlanok', költ,-ek, 1902); Cuentos vividos y crónicas sonadas ('Átélt elbeszélések és álmod o t t k r ó n i k á k ' , 1915); Bajo el sol y frente al mar ('A n a p a l a t t , szemben a tengerrel', úti., 1916); La literatura mexicana durante la guerra. de la Indipendencia ('A mexikói irodalom a Függetlenségi H á b o r ú alatt', tan., 1917); La vida literaria de México ('Mexikó irodalmi élete', előadások, 1917); Estampas de viaje. Espana en los días de la guerra ( ' Ú t i r a j z o k . Spanyolország a háború n a p j a i b a n ' , karcolatok, 1920); Luces de Espana ('Spanyolországi f é n y e k ' , karcolatok, 1924). O G y ű j t , kiad.: Poesías completas ('Összes versei', 2. köt., 1946). O Magyarul:

1—1 vers (Timár Gy., Dél keresztje, anto., 1957; J á n o s h á z y Gy., I g a z Szó, 1958, 6.); 2 vers (Timár G y „ H e s p e r i d á k kertje, anto., 1971). Radnai Margit urdú irodalmi formák: az észak-indiai k h a r í bhólí nyelvből a 17—18. sz.-ban form á l ó d ó urdú nyelv (—>urdú irodalom) hangtani, g r a m m a t i k a i és szókészletbeni s a j á tosságai m i a t t írásbelisége kezdetén a d a p t á l t a a perzsa, ill. a r a b irodalmi f o r m á k a t (-^perzsa irodalmi formák, arab irodalmi formák). O K é t költői g y a k o r l a t alakult ki. Az egyikben a fiatal p o é t a — egyértelműen szúfi h a t á s r a — m e s t e r t (usztád) választ, akitől e l s a j á t í t j a a versírás m ű h e l y t i t k a i t . (Miként a szúfi novicius is mursidhoz. szegődik.) E z t a m e s t e r — t a n í t v á n y k a p c s o l a t o t genealógiákba f o g l a l t á k , s természetesen a n n a k volt n a g y o b b tekintélye, aki hoszs z a b b h a g y o m á n y o z ó láncot t u d o t t bizon y í t a n i . A másik szerveződési forma a musajra, azaz a költői verseny volt. A 13. sz.-ban alakult ki, v i r á g k o r á t a 18. sz.-ban élte, s n a p j a i n k b a n is megrendezik a különböző csoportosulások s a j á t versenyüket. Míg az előbbi az északi területen, az u t ó b b i Delhi környékén v o l t népszerű. O Az iszlám h a t á s a alá k e r ü l t népek egyik legkedveltebb műformája volt a qaszída, mely az u r d ú költészetben a 18. sz.-ban érte el csúcsát. A panegirikus, hiperbolikus stílusú, szentek, királyok, f ő u r a k t e t t e i t méltató dicsversek ismert mestere Ghálib mellett Szauda, Insá és Zauk volt. Tartalmi szemp o n t b ó l ennek é p p e n ellenkezője a hadzso ('szitkozódó vers', —>hidzsá), mely stílusáb a n sem követte a qaszída díszítettségét. A sahr-ásúb városok leírását t a r t a l m a z z a , megörökítve a s z o k á s o k a t is. Mind a hadzso, mind a sahr-ásúb metrikai szempontból kötetlenek, s leíró jellegük, őszinte, kendőzetlen h a n g v é t e l ü k r é v é n hasznos a d a t o k a t közölnek a 18. sz.-i, 19. sz. eleji Indiai életről. O A középkori u r d ú költészet egyik népszerű f o r m á j a az a r a b eredetű marszija volt. Ennek szerzőit a síita elit t á m o g a t t a , ami azért is é r t h e t ő , mert a művek a karbilai tragédiáról, Húszéin (Mohamed u n o k á j a ) és c s a l á d j a kiirtásáról szólnak. A t ö r t é n e t e k e t az iszlám időszámítás m u h a r r a m h ó n a p j á b a n n y i l v á n o s a n felolvasták. A m ű f a j két l e g i s m e r t e b b mestere Anísz és Dabír muszaddasz m é r t é k b e n írtak: hatsoros szakaszokban aaaa bb rímképlettel. A p á t o s z t arab kifejezések alkalmazásával emelték (hiszen l a k n a u i patrónusaik arabul beszéltek). O A legkevésbé k ö t ö t t form a a masznaví, m e r t ebben csak a sorpár o k n a k kell rímelniük, s a terjedelem sincs

166

URDZS m e g s z a b v a — néhány sér (kétsoros) hosszúságú é p p ú g y akad, m i n t többezerből álló. D a k k h i n í urdú nyelven a legtöbb k ö l t ő legalább egy hosszú masznaví megírását kötelességének érezte. A t é m a igen változatos volt: a hétköznapi élet apróságaitól kezdve a királyi v a d á s z a t o n , a természet szeszélyességén át az önéletrajzi értekezésig. A főszereplő személye ugyan perzsaa r a b ihletettségű, de a t ö r t é n e t többi összet e v ő j e helyi. T a r t a l m a z z a országok, városok, szokások, rítusok, t a b u k leírását, pontosan t ü k r ö z v e a muszlim indiaiak gondolk o d á s m ó d j á t . O A ghazalköltészet kezdetén a l a k u l t ki egy s a j á t o s a n u r d ú ghazalíorm a a rékhta. I t t a perzsa nyelvű sorra mindig egy urdú nyelvű felel. N e m vált állandósult f o r m á v á s elsősorban szúfik alkalm a z t á k (->szúfizmus). T a l á n ezzel a misztikus indíttatással is m a g y a r á z h a t ó , h o g y a ghazalb&n a szerelmes, a szerelem érzésének kifejezője mindig férfi, s az erre v o n a t k o z ó n y e l v t a n i alakok is mindig h í m n e m ű e k . N y e l v t a n i l a g hímnemben áll a szerelmes által megszólított vagy a szerelmest megszólító személy is. U g y a n a k k o r ez a s a j á t o s ság n e m z á r j a ki. hogy e verseket az égi szerelem mellett a férfi—nő viszonyra is értelmezzük. É p p e n az interpretáció sokféle lehetősége a d j a az u r d ú gr/mza/költészet legfőbb értékét. A két legnevesebb ghazalköltő — Mír Tahi Mír és Ghdlib stílusának jellemzői jól példázzák a m ű f a j n y ú j t o t t a lehetőségeket. Mír Tahi Mír vagy hosszú, v a g y n a g y o n rövid sorokban, Ghálíb közepes hosszúságúakban verselt. Mír k e r ü l t e a perzsa kifejezéseket, Ghdlib kedvelte. Mírnél a szenvedély, a pátosz, az érzelmek ker ü k n e k a középpontba, Ghdlib szkeptikusan szemléli a világot, m i n d e n t megkérdőjelez. O Mintegy a ghazal ellentéteként született meg a ->rékhtí m ű f a j a . Ez a h á r e m ben élő asszonyokat szólaltatja meg a legh é t k ö z n a p i b b eseményekről, a szerelem leginkább földi f o r m á j á r ó l , szemben a ghazalok emelkedettségével. O A p r ó z á t sokáig a perzsa -+áászíáíiadaptációk jelentették. Az urdú nyelvű nj^omtatás 1900— 1920 körül alakult ki, s e k k o r r a v á l t az európai m i n t a az irodalmi ízlésben fokozat o s a n meghatározóvá, megjelentek az európai (elsősorban angol) prózai m ű f a j o k . O írod.: A. Sz. Szuhocsev: R a z v i t y i j e prozi n a u r d u d o v t o r o j polovini X I X v. (1962); R . R u s s e l — K . Islam: Three Mughal P o e t s (1968). Kicsi Valéria urdú irodalom; hindusztáni irodalom: Az u r d ú nyelv az indoeurópai n y e l v c s a l á d b a t a r t o z i k , a hozzá legközelebb álló nyelv a

hindi; g r a m m a t i k a i rendszerük azonos, alapvető különbséget az írás jelent között ü k . A hindi d é v a n á g a r i , míg az u r d ú perzsa (arab) b e t ű s írást használ. A 19. sz.-ig a két nyelvet a hindusztáni összefoglaló névvel illették; e k k o r k e z d ő d ö t t ugyanis a hindi nyelv szanszkritizálása, míg az urdú megőrizte perzsa és a r a b jövevényszavait. O A török nyelvből származó u r d ú szó eredetileg „ k a t o n a i t á b o r " - t jelentett, s feltehetően a 18. sz. közepe ó t a szolgál e nyelv megnevezésére. U g y vélik, az u r d ú nyelv az I n d i á t meghódító m o h a m e d á n o k k a t o n a i táboraiban s z ü l e t h e t e t t meg, ahol a török, arab, perzsa és m á s közép-ázsiai nyelveket használó, v a l a m i n t a helyi nyelveken beszélő k a t o n á k közötti érintkezés eszköze volt. (Ez a török szó 'horda' alakban a magyar nyelvben is használatos) O Az urdú nyelv az indiai szubkontinens egyik legjelentősebb nyelve, P a k i s z t á n államnyelve; az indiai a l k o t m á n y az ország egyik hivatalos nyelvének ismerte el. I n d i a D z s a m m ú — Kasmír á l l a m á n a k fő hivatalos nyelve, Ándhra Pradés, Bihár és U t t a r P r a d é s állam á b a n pedig m á s o d i k hivatalos nyelv. Világszerte mintegy 100 millió e m b e r beszéli (csak m a g á b a n I n d i á b a n kb. 60 millió). O A prákrit nyelvek közül — a szanszkritot követően, az i. e. 6. sz.-ban — különösen a sauraszéní p r á k r i t t e r j e d t el Tndia nagy területén. E z t t a r t j á k a hindi és az urdú előzményének. A p r á k r i t nyelvekből a 14. sz.-ig hét n a g y o b b apabhransa nyelv (-^apabhransa irodalom) j ö t t létre, melyek közül a sauraszéní a p a b h r a n s a É s z a k - I n d i a közvetítő nyelvévé vált. (Ahogyan a buddhizmus a p r á k r i t nyelvekhez k ö t ő d ö t t , úgy a dzsaina vallás és a n á t h p a n t h í i r á n y z a t az a p a b h r a n s a nyelvekhez kapcsolódott.) E b ből születtek a 11. sz. körül É s z a k - I n d i á ban az olyan m o d e r n indiai nyelvek, m i n t a harijánaví, kharí, bólí, bradzs, bhásá, kanaudzsí és bundélí. E nyelvek egymással állandó k ö l c s ö n h a t á s b a n álltak. A legnagyobb jelentőségre a politikai és kulturális fölénnyel rendelkező Delhi nyelve, a k h a r í bólí t e t t szert. A perzsa, török, a r a b és más indiai nyelvekkel való keveredése h o z t a azt á n létre az urdú nyelvet, melyet a 18. sz. közepe előtt hindavf,- hindi, r é k h t á , úd é hindi vagy h i n d o s z t á n i nyelv névvel illettek. O M u h a m m a d Tuglak (ur.: 1325— 1351) a fővárost Delhiből a teljes lakossággal e g y ü t t D é l - I n d i á b a ( D a u l a t á b á d , Devagiri) helyezte (1326) s ezzel s a j á t o s nyelvfejlődési f o l y a m a t o t is elindított. A DélI n d i á b a n k i a l a k u l t u r d ú t dakkhinínak nevezik, mely az u r d ú irodalom t ö r t é n e t é b e n önálló fejezetet a l k o t . O Az u r d ú irodalom

167

URDZS első emlékei az indiai m o h a m e d á n hódítást követően t ű n t e k fel. A maga teljességében a 17. sz. során b o n t a k o z o t t ki. í g y -—- a korai említéseket n e m s z á m í t v a — h á r o m korszak k ü l ö n í t h e t ő el az i r o d a l o m t ö r t é netben. Az elsőben ( 1 ) , mely d u r v á n a 17. sz.-ot öleli fel, a dél-indiai urdú kulturális központoké a vezető szerep. A m á s o d i k (2) szakaszban ELZcLZ ct 18. sz.-ban és a 19. sz. első felében — a m ű f a j o k kiteljesedése jellemzi. A m o d e r n u r d ú irodalomról (3) 1857-től, az e u r ó p a i hatások érvényesülésétől beszélhetünk. O 1. A főváros délre telepítése k o r á n t s e m jelentette az első kulturális kapcsolatot Észak- és D é l - I n d i a között. K o r á b b a n elsősorban a b u d d h i z m u s terjesztői, m a j d u t á n u k az újjászerveződő b r a h m a n i z m u s képviselői is elérkeztek délre. J ó n é h á n y szúfi — pl. H á d z s í Rúmí (?—1160), Szajjíd Sáh Mómin (?—1200), sáh Dzsalál-ud-dín Gandzs Khán (?—1246) és Szajjíd A h m a d K a b í r H a j á t Kalandar (?—1291) — t e r j e s z t e t t e t a n í t á s a i t Délí n d i á b a n . A f ő v á r o s Tuglak parancsára t ö r t é n t áthelyezése t e h á t ezt a f o l y a m a t o t n a g y m é r t é k b e n felerősítette. A dél-indiai fejedelemségekben (Bídzsápur és Golkonda) az államnyelv a perzsa volt, a lakosság számára a z o n b a n bizonyos r e n d e l e t e k e t dakkhiní nyelven a d t a k ki. Ez a rendszer az Adil sahok u r a l m á n a k végéig (1686), ill. a Kutub-d\na&ztia lehanyatlásáig t a r t o t t . A magas szintű hivatalos a d m i n i s z t r á c i ó nyelve t o v á b b r a is a persza m a r a d t . O A dakkhiní u r d ú fejlődésében h á r o m korszak különíthető el. Az elsőt a szúfi irodalom jelenti, amely a b a h m a n i d a u r a l o m végéig, 15. sz. végéig t a r t o t t . A második korszak a k k o r kezdődött, a m i k o r a délindiai királyságok, Bídzsápur és Golkonda a mogul birodalom részévé v á l t a k , a harmadik korszak során pedig a d a k k h i n í urdú Észak-India és a perzsa t e m a t i k a h a t á s a alá került. O A szúfi költők közül kiemelkedik hodzsa B a n d a n a v á z Geszudráz (?— 1422), aki Delhiből m e n t D é l - I n d i á b a . Az ő művei (pl. Mirádzs-ul ásikín, ' I s t e n s z e r e t ő k kalauza') a d a k k h i n í urdú irodalom legrégebbi példái. Geszudráz k o r t á r s a v o l t F a k h réddin Nizámí, akinek 1421 és 1434 k ö z ö t t Íródott K a d a m R á v P a d a m R á v ( ' K a d a m R á v és P a d a m R á v ' ) c. masznavíja jelentős. O Bídzsapurban az Adil sáhok d i n a s z t i á j á ban II. Ibrahim Adil sáh (1580—1626) hatokat és dókákat írt. Nyelvében igen sok a perzsa és a r a b szó, de a bradzs b h á s a nyelv is h a t á s t g y a k o r o l t rá. E b b e n a k o r s z a k b a n népszerű volt a masznaví költészet: Rusztumí Masznaví K h v á r n á m a ('A k i t a g a d o t t könyve m a s z n a v í ' , 1649) c. m u n k á j a az első

epikus u r d ú mű. E m e l l e t t Malik Khursíd H a s t bé-hast ('Föld és m e n n y ' ) ; Abdul Ibráhímnáma ('Íbráhím könyve'), valamint A h m a d Gudzsárí J u s z u f Zulekhá ('Juszuf és Zulejka') és Lelá M a d z s n ú ('Leila és Madzsnú', 1634—1636) c. történetei a legjelentősebbek. Ali Ádil sáh (1656—1673) a Sáhí költői nevet h a s z n á l t a , versei Kulliját ( ' G y ű j t e m é n y ' ) c. u r d ú és d é v a n á g a r í írással is megjelentek. A sáh u d v a r á n a k jeles költője volt Mullá M u h a m m a d Nuszratí (? —1684). Híres masznavíya a Gulsán-e isk ('A szerelem v i r á g o s k e r t j e ' , 1657) c. meseregény. O Golkonda u r a l k o d ó j a , Muhamm a d Kuli Kutubsáh (úr.: 1580—1611) jelentős költő és mecénás volt. N é h á n y telugu és perzsa nyelvű m u n k á j á n kívül többnyire d a k k h i n í nyelven írt. Mullá Aszadullá Vadzshí (?—1659) — Kuli Kutubsáh udvari költője — 1609-ban írta meg K u t b Mustari ('A Sarkcsillag és a J u p i t e r ' ) c. masznavíját. Az 1635-ben készült Szabrasz ('Minden íz') c. prózai a l k o t á s á t m é r f ö l d k ő n e k tekintik. E korszak jeles k ö l t ő j e Guvvászí is, aki 1623-ban dolgozta fel egy masznavíjában az Ezeregyéjszaka n é h á n y t ö r t é n e t é t . O A d a k k h i n í irodalom utolsó k o r s z a k á n a k kétségtelenül legnagyobb k ö l t ő j e Samszuddin Valiulláh Vali Dakkhaní (1668?—1707?). Őt t e k i n t i k az urdú költészet megteremtőjének. A h m a d á b á d b a n , a híres szúfi szent, N ú r u d d í n Szóharvádí t a n í t v á n y a volt. Vali, n o h a elfogadta a perzsa h a g y o m á n y t , ghazaljainak t é m á j á u l személyes és hazai t a p a s z t a l a t a i szolgáltak. Költészetében a szerelem a szúfik misztikus lelki szerelme, de kifejezésmódja a n n y i r a könnyed, egyszersmind erőteljes és ú j , hogy egyszerre azonosítható az égi és a földi szerelemmel. Verseinek világa a z o n b a n n e m kortlátozódik a -+szújizmusT&. E l s ő k é n t jeleníti meg költészetében a h é t k ö z n a p i indiai élet megannyi jó és rossz o l d a l á t . Lírája Delhi perzsául író költői s z á m á r a nemcsak kihívást jelentett, de a z t is bizonyította, hogy lehetséges a n y a n y e l v ü k ö n is a magas szintű irodalom művelése. Ily m ó d o n megtört a költészet területén a perzsa egyeduralma. H a t á s a alól nem v o n h a t t a ki m a g á t Abrú, Nádzsí és Hátim sem. E z t a tendenciát erősítette Szirádzs-ud-dín (1714—1764) aki Szirádzs Aurangábádí n é v e n vált ismertté. Bósztán-e k h j á l ('A g o n d o l a t o k kertje') c. masznavíjávai szerzett m a g á n a k hírnevet. E b b e n a költő személyes t a p a s z t a l a t a i révén a valóságos, földi szerelemtől az égi szerelemig e l j u t v a e f o l y a m a t szúfi értelmezését a d j a . O Aurangzéb (1618—1707) halálával a mogul birodalom is h a n y a t l á s n a k indult. Helyi h a t a l m i k ö z p o n t o k jöttek lét-

168

URDZS re, s ezekben a helyi nyelveket t á m o g a t t á k , a mogul u d v a r b a n pedig a perzsa helyét az u r d u foglalta el. O A legkorábbi északi urdú alkotásokról m á r a 11. sz.-tól kezdve t a l á l h a t ó k történetileg hiteles bizonyítékok, b á r a művek n e m m a r a d t a k f e n n . Amír Khuszrau Dihlaví (1253—1325) említi Maszud-i Szad-i Szalmán ghazai] ai n a k g y ű j t e m é n y é t , amely 1066-ban íródott. A korai u r d ú próza emléke a perzsával k e v e r t nyelven készült M a l f ú z á t ('Bölcs m o n d á sok') Saikh Faríd-ud-dín Maszud Gandzs-i Sakar (1173—1265) tollából. R a j t a k í v ü l Saikh Sarf-ud-din Bu Ali Kalandar (?— 1323), Saikh Szirádzs-ud-dín (?—1355), M a k h d ú m Asraf Dzsahángír (?—1355), Saikh Abdul H a k Rudaulví (?—1433), Szajjíd M u h a m m a d Dzsaunpurí (?—1504) stb. szúfi költők bölcs m o n d á s a i b a n és -*dóháiban t a l á l k o z u n k az urdú k o r a i alakjával. O Amír Khuszrau Dihlaví művei t e k i n t h e t ő k az urdú irodalom valódi kezdetének. A híres k o r t á r s szúfi Nizámaddín Aulijá (1238— 1325?) legkedvesebb t a n í t v á n y a volt, s egész életét udvari szolgálatban töltötte. 99 k ö n y v e t írt, nagyrészt perzsául. Szerzett n é h á n y ghazalt kharí bólí és perzsa keveréknyelven is, tisztán u r d ú nyelven keveset a l k o t o t t , s e művek többsége is megsemmisült, k ö z t ü k az a kis verseskötet, melyről m a g a is megemlékezett. í r t n é h á n y rékhtán a k n e v e z e t t —•ghazalt, melynek sajátossága, hogy a perzsa nyelvű sorra urdú n y e l v ű sor rímel (-*urdú irodalmi formák). Legjelentősebb műve a K h á l i q b á r í ('Isten k e r t je') c. költői szótár. O Amír Khuszrau Dihlaví k o r t á r s a , Amír H a s z a n Déhlaví (?— 1337) is a rékhtá ghazal művelője volt. Iskí K h á n Irákí (?—1582) —>qaszídák&t írt u r d ú nyelven. O E z t követően — a délen m ű k ö dő Vali Dakkhiníve 1 egyidőben — lépett fel M u h a m m a d Afzal Dzshandzshánaví (?— 1625), a k i n e k nyelve és stílusa korához képest díszes. B á r a h m á s z a ('A tizenkét hón a p ' ) c. költeménye m i a t t ismert. Mir D z s á f a r Zattalí (16*59—1713) — akinek a költői neve 'tréfás' v a g y 'bolond' — korának érdekes egyénisége. A n n y i r a v a k m e r ő volt, hogy a feudális ízlés és morál ellen f o r d u l v a g y a k r a n használt t i l t o t t s z a v a k a t és kifejezéseket, ezért sokáig t r á g á r n a k minősítették. O Az észak-indiai költők közül időben S z a d a r u d d i n M u h a m m a d K h a n Fáíz (1690—1738) áll a legközelebb Valihoz. Egyike a rövidebb masznavíkat író korai költőknek. Költeményeiben erőteljesen jelentkeznek a helyi elemek: az indiai ünnepek, szimbólumok és h a s o n l a t o k . Fáíz költészete nemcsak összekapcsolja a dél-indiai költészetet É s z a k - I n d i á v a l , hanem alapul

szolgál a későbbi n a g y k ö l t ő k n e k is (pl. Nazír Akbárábádí). O 2. A 18. sz. elején Aurangzéb mogul b i r o d a l m á b a n a vallási türelmetlenség m i a t t felkelések t ö r t e k ki. Délen a m a r a t h á k , é s z a k n y u g a t o n pedig a szikhek lázadása j e l e n t e t t veszélyt a birodalomra. Aurangzéb halála u t á n örököseinek b e l h á b o r ú j a és az udvari összeesküvések m i a t t egy u r a l k o d ó sem t u d t a megerősíteni hódításait. K ö z p o n t i h a t a l o m híján a feudális u r a k csoportosulásai n a g y o n megerősödtek, s k e d v ü k szerint emelték a trónra vagy űzték el v á l a s z t o t t j a i k a t . Ilyen körülmények k ö z ö t t a m a r á t h á és a szikh erők befolyása egyre n ő t t és a mogul birodalom t a r t o m á n y i k o r m á n y z ó i f ü g g e t l e n n é vált a k . U g y a n e k k o r igyekeztek megvetni a lábukat I n d i á b a n az e u r ó p a i a k is, elsősorban az angolok és a f r a n c i á k . Az iráni uralkodó, Náair sáh 1738—1739-ben r o h a n t a le H i n d u s z t á n t és súlyos vereséget m é r t a mogul hadseregre. T á m a d á s a során Delhi gazdagságát és h a t a l m á t a semmivel t e t t e egyenlővé, az egész város r o m o k b a n hevert. E z t követően u t ó d a , A h m a d sáh Abdálí Durrání ú j r a meg ú j r a I n d i á r a t á m a d t . Az állam a n n y i r a gyenge volt, hogy a fővárostól d é l n y u g a t r a letelepült d z s á t o k is kirabolták a v á r o s t (1754); Abdálí Durrání 1757-ben negyedszer r o h a n t a le Delhit. E t á m a d á s o k elől Delhi lakói a provinciális hatalmi k ö z p o n t o k b a , így L a k h n a ú b a és H a i d a r á b á d b a menekültek. 1761-ben Abdálí Durrání ismét m e g t á m a d t a I n d i á t , és a növekvő m a r á t h á h a t a l m a t t ö n k r e verve megint kirabolta Delhit. A v á r o s feldúlása u t á n a helyi királyságok önállóak lettek. Ezzel p á r h u z a m o s a n K e l e t - I n d i á b a n Anglia már m e g a l a p o z t a a h a t a l m á t (Keletindiai Társaság). Végül 1803-ban az angol hadsereg megszállta Delhit és a mogul uralkodót a m a g a o l t a l m á b a kényszerítette. O A mogul birodalom h a n y a t l á s á n a k k o r a az urdú költészet k i b o n t a k o z á s á n a k ideje. Éppen Nádir sáh Delhi elleni t á m a d á s a idején volt születőben az u r d ú k ö l t ő k ú j nemzedéke. K e z d e t b e n Vali szellemi vezetőjének. Szádullá Gulsann&k (1664?—1727?) ösztönzésére fordultak a költők az urdú felé, m a j d Szirádzs-ud-dín Ali Arzú (?—1756) biztatására. Arzú m i n d e n e k e l ő t t nyelvetudós volt és a nyelv t i s z t a s á g á r a ügyelt. 0 foglalta s z a b á l y o k b a az u d ú nyelvet és ennek következtében számos helyi eredetű szó kikerült a nyelvből, s a perzsa befolyás megerősödött. Fáíz k o r t á r s a , N a d z s m - u d dín Mubárok Abrú (1684—1733) az urdú költészet m e g ú j í t ó j a . Verseiben a szavak varázslatossága e l n y o m j a az érzelmeket és a g o n d o l a t o k a t . Olykor nehezen é r t h e t ő

169

URDZS és r ú t s z a v a k a t is használt. Ábrú p á l y a t á r sa volt Sarf-ud-dín Mazmén (1689—1745). A kor említésre méltó költői: M u h a m m a d K u l i Jakrang, M u h a m m a d Sákir Nádzsí, I t m á d - u l - m u l k Amír Andzsám, Asraf Ali Fugán, v a l a m i n t a szúfi költő, Mazhar Dzsánedzsánán (1699—1780), aki gliaziúy&úr&n a Delhiben beszélt nyelvet h a s z n á l t a költői módon. O E b b e n a k o r s z a k b a n erős a perzsa költészet felé való vonzódás: a r r a törekedtek, hogy a nyelvet „ m e g t i s z t í t s á k " a nem perzsa elemektől, s g y a k r a n alkalmaztak t ö b b jelentésű s z a v a k r a épülő szójátékokat. Zahúr-ud-dín Hátim (1699—1791) a kor legfontosabb, egyéni a r c u l a t ú költője volt. N a g y súlyt f e k t e t e t t az u r d ú szavak helyes kiejtésére és helyesírására, hibásnak t a r t o t t a a perzsa szavak u r d ú b a á t k e r ü l t a p a b h r a n s a a l a k j á t , így nyelve tiszta és stílusa különbözik kortársaiétól. Ghazal\a\ keresetlenek és g y ö n y ö r k ö d t e t l e k . Számos t a n í t v á n y a volt, köztük Szauda is. O Szauda (1713—1781) rendkívül tehetséges, sokoldalú költő volt. Delhiben élő, p a t h á n kereskedőcsaládban született, s egész életében különböző királyi u d v a r o k k a l és nagyurakkal állt k a p c s o l a t b a n . N e m c s a k sokféle költői f o r m á b a n írt n a g y sikerrel, h a n e m néhány ilven f o r m á t oly m a g a s színvonalra emelt, hogy a későbbi költők számára mintegy kihívásul szolgált. Qaszídáiban mélység, érettség, h a t á s o s szóhasználat, a t é m a érdekfeszítő e l ő a d á s m ó d j a , képzelet és valóság varázsos keveréke e g y a r á n t megtalálható. A qaszída h a g y o m á n y o s témakörét k i t á g í t o t t a . E g y e d ü l á l l ó alkotó a hadzso (szitkozódó vers; —•hidzsá) m ű f a j á ban. H a d z s o j á t c. g y ű j t e m é n y é b e n a korabeli h a n y a t l á s , az uraságok üres élete, a szegények kiszolgáltatottsága, a rendszer túlkapásai is e l ő t t ü n k állnak. Ghazaljaiban is sajátos, egyéni h a n g o n szólal meg. Szauda m e g v á l t o z t a t t a , megélénkítette a korabeli marszíja stílusát is. O Dard (1719— 1785) a szúfi filozófia g o n d o l a t a i t verseiben egyszerű őszinteséggel f o g a l m a z t a meg. Noha t ö b b n y i r e perzsául írt, egy d í v a n j a (Dívan-i urdú) u r d ú nyelvű. Delhiben Dard korában v á l t népszerűvé ismét a musájrá intézménye, s ő m a g a is g y a k r a n rendezett ilyeneket. A musájrá olyan költői verseny (->költői versenyek), a m e l y e n ki-ki a maga költeményét a d j a elő; olykor m e g a d n a k egy sort v a g y verset, esetleg t é m á t , és mindenkinek erről kell verselnie. A soron következő költő elé mindig egy mécsest helyeztek, mely lassan k ö r b e j á r t a résztvevők között. (Ilyen költőtalálkozókat m a is rendeznek.) O Mír Taki Mír (1724—1810) ghazalköltő tizenegy éves volt, amikor el-

veszítette a p j á t , aki ismert szúfi volt. Gyerm e k k o r á t igen nehéz körülmények között t ö l t ö t t e . A m i k o r Nádir sáh lerohanta Delhit, Mír Taki Mír o l t a l m a z ó j a és mecénása a h á b o r ú b a n meghalt. A g r á b a visszatérve beleszeretett egy l á n y b a — aki feltehetőleg rokona v o l t — , de a k a p c s o l a t u k nem teljesedett be. I s m é t a h á b o r ú k d ú l t a Delhibe u t a z o t t , ahol nem sikerült p á r t f o g ó t találnia, Végül 1782-ben A v a d h uralkodója, Aszif-ud-daulá meghívására Lakhnaúba ment, Mír élete nélkülözés, sikertelenség, kétségbeesés és szenvedés k ö z e p e t t e telt el. Végletesen érzékeny, szerény, szemérmes, á m önérzetes e m b e r volt. Költői tehetsége m i n d e n k i t elbűvölt. Már fiatalon annyira híres és népszerű lett, hogy ghazaljait a j á n d é k k é p p e n k ü l d t é k e g y m á s n a k az emberek. Számos m ű f a j b a n a l k o t o t t , de sehol nem j u t o t t olyan tökélyre, m i n t a ghazalköltészetben. A későbbi költők, még Ghálib is, őt t a r t o t t á k m e s t e r ü k n e k . Halála után egj' évvel jelent meg K u l l i j á t - j a ('Összeg y ű j t ö t t művei') K a l k u t t á b a n . Ebben h a t u r d ú és egy perzsa nyelvű díván, néhány masznaví és qaszída t a l á l h a t ó . Perzsául írta meg ö n é l e t r a j z á t Zikr-i Mír ('Megjegyzések Mírről') c. és egy jelentős irodalomkritikai m ű v e t , —>tazkirát (Nikát us-suará, 'Költői életrajzok') is szerzett. O Mír Gúlám Haszan Haszan (1736 vagy 1738—1786) ghazalokat, qasz{dáka,t, ruháikat és masznavík a t írt, de ezek közül a masznaví m ű f a j á ban — melyet m e g t i s z t í t o t t és kibővített — szerzett hírnevet. Sihrul b a j á n ('Varázslatos leírás') c, m ű v e m i n t Mír Haszan Masznavíja iett ismertté, n o h a még további 11 m a s z n a v í t írt. Kifejezésmódja egyenes, egyszerű, gondosan és t a k a r é k o s a n vál o g a t j a meg szavait. O Szauda, Dard és Mír teljesítették ki az u r d ú lírát. A politikai helyzet következtében az urdú költészet más, új k ö z p o n t j a i is létrejöttek Delhin kívül. Első helyen áll ezek között a lakhnaúi iskola, melynek stílusát szertartásos u d v a r i a s k o d á s , mesterkéltség, a látszat fontossága, szokatlan szavak és szódíszek használata, bonyolultság, a szórakoztatás és n e v e t t e t é s igénye jellemezte. E törekvések e r e d m é n y e k é p p e n L a k h n a ú b a n a ghazal nyelve teljesen m e g ú j u l t . Ennek az i r á n y z a t n a k volt a költője Insa Alláh K h á n (1756 k.—1817) is. H u m o r o s ghazaljai mellett m i n t n y e l v t u d ó s különösen nagy hírnévre t e t t szert. R á n í K é t a k í - k í kahání ('Kétaki királyné t ö r t é n e t e ' , 1803) c. meseregényét t e k i n t i k az u r d ú próza legrégibb a l k o t á s á n a k . Gúlám H a m d á n i Muszahfí (1750—1828) is a lakhnaúi iskolához t a r t o zott. Költészete igen d i n a m i k u s . Nyelv-

170

URDZS h a s z n á l a t a nagyon tudatos, de nélkülözi az eredetiséget. Rangín (1755—1835) ghazalok a t és masznavíkat írt, de stílusa nem elegáns. A -*•rékhtí m ű f a j m e g t e r e m t ő j e k é n t t a r t j á k számon. O Mír mellett a 18. sz. másik n a g y lírikusa Vali M u h a m m a d Nazír Akbárábádi (1740—1830), aki kiemelkedő tehetségű, egyéni hangú költő volt. Az urd ú b a n a n é p h a g y o m á n y t oly erőteljesen h o n o s í t o t t a meg, hogy ezzel mércévé vált. Az u r d ú költészet elismert tekintélyei azonban sokáig nem f o g a d t á k el. Az volt a vélem é n y ü k , hogy ez a költészet csak a falusiak igényeit elégíti ki. S. W. Falion értékelte először helyesen, s azóta az első vonalbeli alkotók közt t a r t j á k számon. Verseinek témáit a hétköznapokból m e r í t e t t e , nem ismerve t i l t o t t s z a v a k a t . Zsánerképeivel az indiai t á r s a d a l o m egész t a r k a s á g á t felrajzolta. A legjobb értelemben v e t t népköltő. Számos m ű f a j b a n j á r a t o s volt, de hírnevet wazmjaival szerzett. Mufliszí ('Szegénység') és S a h a r ásóbh ('A város szerencsétlensége') c. versei a korabeli élet e l l e n t m o n d á s a i t művészi módon m u t a t j á k be. Híres költeménye még az Adam-i n á m a ('Az E m b e r könyve'). B a n d z s á r - á n á m a ('A cigányok könyve') c. művében az örök é r t é k e k r e tanít, arra, hogy a mulandó világ iránti vonzódást le kell győzni. O Nászikh (1774— 1838) is a lakhnaúi iskola nagy egyénisége volt. Elsősorban mint stiliszta szerzett hírnevet, de olykor ^hazaijaiban őszinte érzelmek és egyszerűség visszhangzik. Atis (1778—1847) költészetét a túldíszítettség jellemzi. E r o t i k u s verseiből hiányzik a mélység, de olykor érzékiségük megérinti az olvasót. Naszím (1811—1843) főleg masznavíkat írt. Elbeszélő művészete h a t á sos és kifinomult. O A lakhnaúi iskola legn a g y o b b érdeme a marszíja á t f o r m á l á s a volt. Igaz, hogy Szaudá és Mír is írt marszíjákat, de a m ű f a j t L a k h n a ú b a n Anísz és Dabír j u t t a t t a a t e t ő p o n t j á r a . Az u r d ú irodalom legkiválóbb marszíjaszerzője, Anísz (1801 1874) F a i z á b á d b a n született, irod a l m á r családban. A karbilái t r a g é d i á t vette elbeszélő költeménye alapjául (a karbilái t r a g é d i a során ölték meg Mohamed p r ó f é t a u n o k á j á t , Tmám Huszeint és családját). J e l l e m á b r á z o l á s a kiváló, a különböző tevékenységek leírása eleven. L a k h n a ú másik jeles m a r s z í j á k ö l t ő j e Dabír (1803—1875), akinek a stílusa túl t u d o m á n y o s . Kifejezésm ó d j a erőteljes, de Aníssz&X nem veheti fel a versenyt, A marszíjával p á r h u z a m o s a n L a k h n a ú b a n a masznaví is ú j a l a k o t öltött; ilyen v o n a t k o z á s b a n Naszím mellett Mirzá T a k í Havasz (?—1784), M u h a m m a d Húszain Tadzsallí (?—-1776) neve említendő.

O A prózai m ű f o r m á k megjelenése a 18. sz.-ban a szúfiknak és a vallásos irodalom művelőinek volt k ö s z ö n h e t ő . Rafí-ud-dín (1759—1818) és Abdul Kádir (1753—1813) lefordította a Koránt u r d u r a . (A Biblia urdú f o r d í t á s a — 1741 — megelőzte a Korán f o r d í t á s á t . ) Karámat Ali (?—1873) is szúfi t é m á k r ó l fejtette ki nézeteit prózában. A karbilái tragédiáról í r ó d o t t néhány m ű , mint H a i d a r Bakhs Haidarí Gul-e Magfirat ('A megbocsátás r ó z s á j a ' , 1802) és M a z h a r Ali Vilá Dasz madzslísz ('Tíz gyászgyülekezet', 1804) c. alkotásai. Mohamed p r ó f é t a életének t ö r t é n e t é t S z a j j í d H i d á j a t Ali Sikóhábádí jelentette m e g Riszál-e Mólud saríf ('Mohamedet dicsőítő ének k ö n y v e ' , 1850) c. O A 19. sz. elejére a mogul birodalom teljesen f e l b o m l o t t . Mindazonáltal az utolsó mogul uralkodó, B a h á d u r sáh Zafar (1775—1862) u d v a r á b a n a legjobb költőket g y ű j t ö t t e össze. M u h a m m a d I b r á h í m Zauk (1798—1854) elsősorban ghazalok&t és qaszídákat írt. Mómin (1800—1851) e r o t i k u s ghazal)&,\ és masznaví'jaí révén vált híressé. O E k k o r élte reneszánszát a —>dásztán. Népszerű volt Amír H a m z á (Mohamed p r ó f é t a n a g y b á t y j a ) t ö r t é n e t e , melynek hindusztáni verzióját 1801-ben M u h a m m a d Khalil Ali K h á n Ask a l k o t t a meg. A dásztán h a g y o m á n y b a t a r t o z i k R a d z s a b Ali Bég Szurúr (1781?—1867) Faszáná-i adzsáib ('Csodálatos t ö r t é n e t ' , 1824) c. m ű v e is. Későbbi Fakír M u h a m m a d K h á n Gójá (?—1850) dásztánja, a Bósztán-e h i k m a t ('A bölcsesség k e r t j e ' , 1837). E kor hagyom á n y á t ó l , azaz a r i t m i k u s prózától eltávolodva írta meg G ú l á m I m á m Sáhid (?— 1878) Insá-e bahár-e békhizá ('Az örök t a vasz kezdete') c., G ú l á m Gausz Békhabar (1824/1825—1905) p e d i g K h ú n á b - e dzsigar ('A szív halála') és F u g á n - e B é k h a b a r ( ' B é k h a b a r segélykiáltása') c. m u n k á j á t . A próza e kezdeti k o r s z a k á b a n történeti és t e r m é s z e t t u d o m á n y i t é m á j ú könyvek is születtek, köztük n é h á n y fordítás. O 1801ben K a l k u t t á b a n m e g a l a p í t o t t á k a F o r t William College-ot azzal a céllal, hogy az angol tisztviselők e l s a j á t í t h a s s á k az indiai helyi nyelveket. Ttt lefordítottak n é h á n y régi perzsa d á s z t á n t u r d ú nyelvre, melyek közül Mír Amman B á g h o b a h á r ('Kert és tavasz', 1803) c. m u n k á j a a legjelentősebb. A F o r t William College a l a p í t á s a után 25 évvel Delhiben létrehozták a Delhi College-ot, ahol az o k t a t á s nyelve az urdú volt. I t t is készültek fordítások; e m u n k á k i r á n y í t ó j a Rámcsandar (1821—1880) volt. L a k h n a ú b a n és H a i d e r á b á d b a n f o r d í t ó h i v a t a l o k a t h o z t a k létre és a n y o m d á k száma is megn ő t t , egyre t ö b b k i a d ó alakult. (1849-ben

171

URDZS É s z a k n y u g a t I n d i á b a n 23 k i a d ó volt.) Az urdu újságírás története 1785-ben kezdődött, amikor K a l k u t t á b a n e g y angol nyelvű újság, a Calcutta Gazette u r d ú — p e r z s a r o v a t o t i n d í t o t t . Az első u r d ú nyelvű újság a Dzsám-e dzsahán numá ('A világot megm u t a t ó serleg') 1822-ben j e l e n t meg Kalk u t t á b a n , 1853-ig pedig m á r 34 urdú lapot jelentettek meg, melyek közül néhány rendszeresen közölt s z é p i r o d a l m a t . O Nemcsak e korszaknak, de az egész urdú irodalomnak egyik l e g n a g y o b b költője Ghálib (1797—1869). P á r a t l a n tehetsége nemcsak a költészetben b o n t a k o z o t t ki, hanem a próza területén is; levelei is irodalmi jelentőséggel bírnak. É r d e k e s egyéniség volt, akiben e g y a r á n t jelen v o l t a mély gondolatiság és a tréfa, a h u m o r . É l e t e éppoly ellentmondásos, mint é l e t m ű v e , filozófiája. Egyfelől az uralkodó u d v a r á b a n magas címeket k a p o t t , másfelől h a z á r d j á t é k bűne m i a t t l e t a r t ó z t a t t á k . B a r á t a i v o l t a k a város tudósai és szúfi szentjei, de cseppet sem titkolta, hogy szereti az italt, a szerencseját é k o k a t és n e m hisz a vallásos szertartásokban. Egyéniségében összecsapott a keleti és a n y u g a t i k u l t ú r a . E l s ő s o r b a n a perzsa nyelv költőjének t a r t o t t a m a g á t , és urdú műveit színtelennek gondolta. 1850 körül megbízást k a p o t t , hogy í r j a m e g a mogul dinasztia t ö r t é n e t é t , s ennek első része meg is jelent. Zauk halála u t á n (1854) a mogul uralkodó B a h á d u r sáh Zafar t a n á c s a d ó j a lett. 1857-ben az angol uralom ellen fegyveres felkelés t ö r t ki, s Ghálib a felkelésről naplót írt: D a s z t a m b ú ('Illatos labdacs'). 1859-ben a r á m p u r i uralkodó n é m i nyugdíj a t folyósított neki, de a n y a g i nehézségei nem rendeződtek. E l u t a z o t t K a l k u t t á b a , mely a n n a k idején I n d i a f ő v á r o s a és az angolok k ö z p o n t j a volt. E z az u t a z á s — a nyugati gondolatok, t u d o m á n y o s eredmények és m u n k a m ó d s z e r e k — n a g y hatással volt rá. Ghálib költészetével k a p c s o l a t b a n a szokásos k o m m e n t á r az, hogy ,,a szív költészetét az ész költészetévé" t e t t e . Annyira vágyik a r r a , hogy az értelem, a logika és a valóság t a l a j á n álljon, hogy a hagyományos t é m á k a t is ú j r a kell gondolnia. í g y válhat a legsablonosabb m o n d a n i v a l ó is újszerűvé, h a t h a t eredetinek költészetében. O 3. Az 1857-es sikertelen l á z a d á s u t á n az urdú lírára nemcsak a n y u g a t i költészet h a t o t t , h a n e m a kor követelményeinek megfelelően realista verseket is í r t a k . Ezekben a társadalmi-gazdasági t u d a t o s s á g és a r e f o r m m o z g a l m a k h a n g j a szólalt meg. U g y a n a k k o r a konzervatív, régi stílus is t o v á b b élt pl. N a v é b Mirza K h á n Dág (1831—1905) műveiben. Az ő költészeté-

ben a vidámság a világi szerelem bensőséges ábrázolásával párosul. O A m o d e r n i r á n y z a t o k vezető k ö l t ő j e Háli (1837— 1914) volt, aki ú j f o r m á k meghonosítására is kísérletet t e t t . G o n d o l a t a i n a k kifejezésére n e m a ghazalt, h a n e m a kevésbé k ö t ö t t nazmot v á l a s z t o t t a . Hírnévre Muszaddasze H á l í ('Hálí h a t s o r o s a i ' ) c. művével t e t t szert, mely az indiai m u z u l m á n o k büszke és ragyogó m ú l t j á t s korabeli nyomorúságos á l l a p o t á t mérte össze. O Akbar Alláhábádí (1846—1921) e k o r másik fontos lírikusa. Elsősorban s z a t i r i k u s költőként t a r t j á k s z á m o n . Ellenezte a n y u g a t i befolyást és a kelet újjászületését hangsúlyozta. Csakbaszt (1882—1926) a hazaszeretet érzését v á l a s z t o t t a költészetének t é m á j á u l . O A p r ó z a fejlődésében Szajjíd Ahmad khán (1817—1897) j á t s z o t t jelentős szerepet, Vallásos, t u d o m á n y o s , történelmi t é m á j ú u r d ú könyvek és f o l y ó i r a t o k megjelentetésében, oktatási i n t é z m é n y e k megalapítás á b a n , a r e f o r m m o z g a l o m szervezésében e g y a r á n t élen j á r t . E k o r b a n az u r d ú irodalomkritika is fejlődésnek indult. K o r á b b a n kritikai tevékenység a perzsa tazkirakon keresztül folyt. A m o d e r n kritika első m ű velője M u h a m m a d H ú s z a i n Azád (1834— 1910) volt, Áb-e h a j á t ('Az élet vize', 1881) c., nagyhírű m ű v é v e l . Ez az első t u d o m á n3 r os igényű u r d ú i r o d a l o m t ö r t é n e t u r d ú nyelven. Azád m á s i k jelentős m u n k á j a a N a j r a n g - e k h a j a l ('A gondolat v a r á z s a ' , 1880) az allegóriáról szól. A filológia terület é n is fontos t e v é k e n y s é g e t f e j t e t t ki. Háli az irodalomkritika előrevitelében is m ú l h a t a t l a n érdemeket szerzett. F ő műve a Muk a d d a m a - e sír o sáirí ('Bevezetés a költészetbe', 1893), a m e l y e t verseskötetéhez (Díván-e Hálí) írt bevezetésül. E m ű b e n esik szó először a verses és prózai m ű f a j o k k r i t i k á j á n a k alapelveiről. Hálí az irodalmi a l k o t á s t nem a régi h a g y o m á n y szerint — csak a technikai és esztétikai szempontok a l a p j á n — értékeli, h a n e m a benne kifejez e t t erkölcsi é r t é k e k n e k is fontosságot t u l a j d o n í t . Szigorúan kritizálja a formalizm u s t . Számos egyéb m ű v e mellett h á r o m irodalmi életrajzot is írt, amelyek közül a legjelentősebb a Ghálib életéről és m u n k á s ságáról szóló J á d g á r - e Ghálib ('Ghálib emlékezete', 1896). Siblí N u m á n í (1857—1914) az u r d ú történetírás a t y j a . Az irodalomkrit i k a területén M u v á z a n a - j i Anísz o D a b í r ('Anísz és Dabír összevetése', 1907) c. m ű v e említendő. O E k o r s z a k ragyogó tehetsége volt Nazír Ahmad (1833?—1912), t á r s a d a l mi reformer, akit az első urdú regényírónak t a r t a n a k . Mirát a l - a r ú s z t ('A menyasszony t ü k r e ' , 1869) c. m ű v e egy — lányok számá-

172

URDZS ra — készült d i d a k t i k u s t ö r t é n e t . A T a u b a t an naszúh ('Komoly m e g b á n á s ' , 1879) és az Ibn-ul v a k t ('A pillanat fia') t o v á b b i jelentős regényei. O Szarsár (1846—1902) halhatatlan műve a négyezer oldalas Faszána-e Azád ('Azád történetei') c. regény. Az igen terjengős és laza t ö r t é n e t keretében a 19. sz. utolsó évtizedeinek L a k h n a ú j á t nagy részletességgel festi le. Nyelve egyedülálló. Szarsár t ö b b angol regényt is leford í t o t t u r d u r a , ezek közül kiemelkedik a K h u d á í f a u d z s á r ('Az isten harcosa'), mely a Don Quijote t ö r t é n e t átdolgozása. Sarar (1860—1926) 102 k ö n y v e t írt, melyeknek többsége történelmi regény. R o m a n t i k u s t é m á i t az iszlám történelemből v á l a s z t o t t a . Szaddzsád Húszain (1856—1915) H á d z s í Baglól (ua.) és K á j á p a l a t ('Tökéletes á t a l a kulás') c. h u m o r o s regényei igen sikeresek voltak. Ruszvá (1858—1931) U m r á d D z s á n Adá (ua., reg., 1899) c. realista művével vált híressé. A regény a címszereplő, egy p r o s t i t u á l t érdekfeszítő t ö r t é n e t e , s egyben az akkori t á r s a d a l o m és k u l t ú r a mindenre kiterjedő leírását a d j a . Jellemábrázolása hiteles, az érzelmeket rendkívül pontosan és részletesen rajzol ja meg. O Ugyancsak a 19. sz.-ban kísérelték meg a színház népi hagyományát továbbfejlesztve e műfaj újbóli bevezetésére. Az utolsó lakhnaúi naváb, Vadzsid Ali sáh R á d h á K a n h a i j á k á kisszá ( ' R á d h á és K r i s n a története') c. dar a b j á t vitték színre. Amánat (1816—1859) híres s z í n m ű v é t az I n d a r - s z a b h á ( T n d r a u d v a r a ' ) c.-t 1853-ban m u t a t t á k be. Ez u t á n hosszabb szünet k ö v e t k e z e t t a d r á m a írásban, mely a fárszi (perzsa) színház érkezésével zárult le, s a d r á m a í r ó k egész sora jelentkezett. Az urdú d r á m á n a k a z o n b a n ú j és h a t á s o s f o r m á t v a l ó j á b a n Agá Hasr Kásmirí (1879—1935) a d o t t . Nemcsak Shakespeare d r á m á i t f o r d í t o t t a le u r d ú r a , hanem m a g a is írt t á r s a d a l m i és mitologikus t é m á j ú d a r a b o k a t (Turkí húr, 'A török huri'; J a h ú d í kí larkí, 'A zsidó lánya'; Sirín F a r h á d , 'Sirín és F a r h á d ' ) . O A 20. sz. elején az u r d ú verset gondolati és művészi magasságokba M u h a m m a d Ikbál (1873— 1938) emelte, aki nemcsak költő volt, hanem nyelvész, filozófus, gondolkodó, politikus és t á r s a d a l m i reformer is. Egyetemi t a n u l m á n y a i t Lahore-ban és Angliában végezte. m a j d hazatérése u t á n (1908-tól) ügyvéd lett. 1927-ben t a g j a volt a pandzsábi törvényhozási t a n á c s n a k . A Muzulmán Liga elnökeként 1930-ban és 1931-ben a Londonban megrendezett kerekasztal-konferencián ő képviselte az indiai muzulmánokat. A m o h a m e d á n újjászületés híveként Sikvá ('Panasz'. 1909), S á m o szahar ('Este

és reggel'), Dzsaváb-e sikvá ('Válasz a panaszra', 1912), Khidzsr-e ráh ('A misztikus ú t m u t a t ó ' ) és Tul-e iszlám ('A felkelő iszlám') c. verseiben az összefogásra, az európaizálással szembeni ellenállásra szólít. Kelet egészének felemelkedését k í v á n t a — a pániszlám eszmeiség jegyében —, s ennek lehetséges ú t j a k é n t az önmegvalósítást m u t a t t a fel. Elete végén egy olyan h u m a nizmusnak lett szószólója, melyben a szocializmus és az iszlám elvei keveredtek (Bál-e Dzsibríl, 'Gábriel szárnyai', 1935; Zarb-e Kalím, 'Mózes ütése', 1936). Az urdú próza fejlődésében jelentős szerepet játszott Mauláná Abul K a l á m Azád (1888—1958). Prózája elsősorban egyéni stílusú publicisztika. K é t híres u r d ú ú j s á g o t jelentetett meg, Al hilál ('A H o l d ' . 1912-től) és Al balág ('Az üzenet', 1915) c. Leveleinek g y ű j t e m é n y e — (Gubár-e k h á t i r , 'A gondolat virágpora', 1942) — is irodalmi értékű. (Elkészítette a Korán u r d ú fordítását is.) Mauláná Muhammad Ali (1878—1931), Mauláná Zafar Ali Khán (1870—1956), Haszan Nizámí (1878—1957) e korszak vezető írói. R a j t u k kívül Szaddzsád H a i d a r Jildarim (1880—1943), Szultán Haidar Dzsós, Szaddzsád Anszári is új f o r m á t a d o t t a p r ó z á n a k , különösképpen az esszének. Nijáz F a t é h p u r i (1884—1968) sokoldalú a l k o t ó volt, írt regényt, elbeszéléseket, d r á m á t , i r o d a l o m k r i t i k á t és fordítások a t is készített. 1922-ben elindította a Nigár ( ' R a j z ' ) c. folyóiratot. O vezette be a pszichológiai elemzés, v a l a m i n t a társadalmi, gazdasági szempontú vizsgálat módszerét. Abdul Hak (1870—1963) nevéhez fűződik a régi u r d ú irodalom történetével kapcsolatos a n y a g o k szerkesztése és kiadása. Vahid-ud-dín Szalím (?- 1916) a nyelvészet és m á s t u d o m á n y o k u r d ú szókincsének feldolgozásán f á r a d o z o t t , Maszud Haszan Rizví Adib (1893—1975) az irodalomkritika t e r ü l e t é n végzett jelentős m u n k á t . Hamárí sáirí ('A mi költészetünk') c. kritikai művében az urdú költészet kiegyensúlyozott nézőpontból m u t a t j a be. Szajjíd Móhíud-dín Kádirí Zár (1905— 1962) a nyelvészet és a dél-indiai urdú v o n a t k o z á s á b a n végzett k u t a t á s o k a t . Kalím-ud-dín Ahmad (1908—1963) megismertette a nyugati irod a l o m k r i t i k á t . Ezen alapuló értékelése az urdú költészetről ugyan n a g y o n mechanikus, azonban ellentmondásaival együtt is ú j k u t a t á s i területet n y i t o t t . Vikár Azím (1908—1981) a próza kritikusa, híres munk á j a a Dásztán szé afszáné t a k ('A dásztántól az elbeszélésig'). O Az Ikbál utáni líra nagy a l a k j a Dzsós Malihábádi (1898— 1982) volt, a k i t a f o r r a d a l o m költőjének

173

URDZS t a r t a n a k . Verseinek t é m á j a a nemzeti érzés mellett a t e r m é s z e t , a szerelem és az emberség. Költészetében a t á r s a d a l m i , politikai szatíra is m e g t a l á l h a t ó . F o r r a d a l m i és hazaszeretetről szóló verseivel ú j i r á n y z a t o t indított el. L e g f o n t o s a b b művei: R ú h - e Adab ('Az irodalom szelleme', tan.-ok. 1921); S z u m b u l o szalászil ('Jácintok és láncok', versek). Firák Górakhpuri (1896— 1982) ^hazaijaiban — melyekhez felhasználja a népköltészet formakincsét — egyedülállóan ú j gondolatok f o g a l m a z ó d n a k meg. Az emberi természet összetettsége, az érzelmek finom rezdülései, az élet ellentmondásai, nehézsége, öröm és b á n a t , elválás és t a l á l k o z á s friss, ú j h a n g o n szólal meg. F ő b b verseskötetei: Nagm-e száz ('A száz [hangszer] dala'); Ghazalisztán ('Ghazalország'); Sérisztán ('Versország'); Gul-e nagm á ('A virágok éneke'); G u l b a r g ('Virág és levél'). O A r o m a n t i k u s és hazafias költők sorába t a r t o z i k Hafíz Dzsalándhari (1900 —1983), Asik Húszain Szímáb Akbarábádí (1880—1952), Szághar Nizámí (1905— 1984) és A k h t a r Sirám (1905—1942). T ö b b társadalmi érzékenység jellemzi Ehszán Dánis (1914—1984) és R a v i s Sziddikí (1911 -1971) költészetét. O A nazm u t á n a ghazal újjáéledésének a kora k ö v e t k e z e t t . A korábbi k o r s z a k b a n Ali M u h a m m a d Sád Ázímábádí (1846—1927) t a r t o t t a ébren a ghazal h a g y o m á n y á t . E t ö r e k v é s t t á m o g a t t a Szajjíd Ali Nakí Naks (1863—1950), Mirzá M u h a m m a d H á d í Azíz (1880—1935) és Mirzá Z á k i r Húszain Szákib (1860— 1946). A m ű f a j ú j j á t e r e m t é s é b e n fontos szerepet j á t s z o t t Haszrat Móhání (1875— 1951), Mirzá Vádzsid Húszain Jagáná (1884—1956), Aszghar Húszain Aszghar Góndaví (1884—1936), S a u k a t Ali Fáni Badájuní (1879—1942), Árzú (1873—1951), aki színműveket is írt és Dzsigár Murádábání (1890—1961). Haszrat Móhání a filozofikus t a r t a l m ú ghazalt énekelhető formába ö n t ö t t e . .Jagáná gondolatébresztő, provokatív költészete a független és félelmektől mentes, erőteljes ábrázolás révén jelentős. Sokan kritizálták azért, mert t i l t o t t vallási t é m á k a t is költészete t á r g y á v á t e t t . O 1936-ban k e z d ő d ö t t el a m a r x i z m u s és a szocialista realizmus h a t á s á r a a progresszivizmus irodalmi irányzata. A h a l a d ó szellemű u r d ú költők között Faíz A h m a d Faíz (1912—1985) nevét kell legelőször említeni. Költészetének jellemzője, hogy a klasszikus k e r e t e k e t forradalmi és m a r x i s t a gondolatokkal tölti ki, a régi jelképeknek új t a r t a l m a t ad, így sokszínű és népszerű politikai költészet született. Aszrárulhak Madzsáz (1911—1955) érzelemgazdag, forra-

dalmi versek írója, melyek egy k ö t e t b e n A h a n g ('Idő') c. jelentek meg. Mahdúm Mahíuddín (1908—1969) írt n é h á n y igazán haladó, népies és érzelemgazdag költem é n y t . Ali S z a r d a r Dzsáfrí (1913—) a forradalmi líra mellett a szabadverset népszerűsítette. Dzsánniszár Akhtar (1914—1979) a r o m a n t i k á t ó l j u t o t t el a f o r r a d a l m i költészetig. Versei énekelhetők, kifinomultak, érzékenyek, u g y a n a k k o r h a l a d ó beállítottságúak. Száhir Ludhijánaví (1922—1980) is a r o m a n t i k u s f o r r a d a l m á r költők sorába tartozik. Hírnevet a filmek s z á m á r a írt dalszövegek révén szerzett m a g á n a k . A haladó irányzathoz t a r t o z ó ghazalszevzők között Móinul Haszan Dzsazví (1912—) és Aszrául Haszan K h á n Madzsrúh Szultánpurí (1919—) neve mellett Kaifí Ázmí (1918—) említendő. 0 d i d a k t i k u s forradalmi versek írásával kezdett, m a j d a legaktuálisabb problémák ábrázolása lett költészetének t á r g y a . A progresszív nemzedékhez sorolh a t ó még Samím Karhání (1914—1975), Szalám Macslisahrí (1920—1973), Gúlám R a b b á n í Táván (1915—1983), Akhtar-ul írnám (1915—), v a l a m i n t A k b t a r Anszárí (1909—). O A szocialista realizmus középp o n t b a kerülésével új esztétika megfogalm a z á s á r a került sor. Madzsnú Górakhpuri (1904—1988) a t á r s a d a l m i és történelmi okozatokat t e t t e a kritika a l a p j á v á , ugyana k k o r r á m u t a t o t t a r r a a veszélyre is, a m i t a m a r x i s t a elvek mechanikus alkalmazása jelent. Fő m u n k á i : Tankíd-í hásié ('Kritikai széljegyzetek'); A d a b aur zindagí ('Irodalom és élet'); N u k ú s o A f k á r ('Benyomások és művek'). O Álé A h m a d Szurúr (1912—) a h a l a d ó irányzat első számú kritikusa, öszszekapcsolta a keleti és a n y u g a t i kritikai elveket (Tankíd k j á hai, 'Mi a kritika?', A b a d aur nazarijá, 'Irodalom és ideológia', Nazar aur nazariját, 'Nézőpont és ideológiák'). E h t é s á m Húszain (1912—1972) olyan problémákkal foglalkozott, m i n t a cselekm é n y és a megformálás, az esztétika elvei, a t á r s a d a l o m és az irodalom kölcsönhatása (Tankíd-i dzsájzé, 'Kritikai vizsgálat'; Rav á j a t aur b a g á v a t , ' H a g y o m á n y és lázadás'; Adab a u r szamádzs, 'Irodalom és társadalom'; T a n k í d a u r amlí t a n k í d , ' K r i t i k a és gyakorlati kritika'). Szajjíd M u m t á z Húszamnak (1918—1992) különösen kiemelkedő Ghálibvii és Amír Khuszrau Dihlavíra vonatkozó m u n k á s s á g a . K h u r s í d - u l Iszlám, M u h a m m a d Haszan, Sárib Rudaulví nevét kell még említeni a prograsszív kritikusok között, A kritikusok ú j generációját egymástól eltérő gondolatok és nézőpontok jellemzik. A s t r u k t u r a l i s t a Gópicsand Nárang a kritika, a nyelvészet területén vég-

174

URDZS z e t t fontos m u n k á t . S a m s z u r r a h m á n Fáruki a klasszicizmus híveként bírálta a progresszív kritikai elveket és ismét bevezette a Vart pour Vart jelszavát. Mugni Tabasszum, Fuzail Dzsáfrí, Várisz Alví, H á m d í Kásmírí, Abdul Muganní, M u h a m m a d Haszan Aszkarí és Szajjíd Sabíh-ul Haszan az ú j irodalomkritikusok közül a jelentősebbek. O A progresszív á r a m l a t h o z hasonlóan egy artisztikus és kísérletező irodalmi irányzat is m ű k ö d ö t t , a m e l y n e k neve halk-e arbácé ('az ízlés b a r á t a i n a k köre') volt. Ezt elsősorban a pszichoanalízis befolyásolta. Szaná-ul-lá Dár Mírádzsí (1912—1950) — akire erősen h a t o t t Freud — szembefordult az elfogadott t á r s a d a l m i n o r m á k k a l . N. M. Rásid (1910—1976) e csoport legnagyobb költője. L í r á j á b a n nagy szerepet k a p o t t a nemiség. Szembefordult a vallással, a kult ú r á v a l , a politikával, a kormányzással, a rendszerrel; csak az emberi jóságban hitt. Szabadverseiben kifejezésmódja művészi: a mély érzelmek kifejezéséhez teljesen ú j szav a k a t és kifejezéseket a l k o t o t t . Legfontos a b b kötetei: M á v á r á ('Múlt'), I r á n mén a d z s n a b í ('Idegen I r á n b a n ' ) , L á h i n s z á n ('Nem ember'). Az irányzat lírikusai k ö z ö t t még J u s z u f Zafar (1914—1972) és K a j j ú m Nazar (1914—) neve említendő. O A modern urdú próza történetében az Angáré ('Parázs', 1932) c. elbeszélésantológia megjelenése igazi mérföldkő. A kötet szerzői k ö z ö t t van Szaddzsád Zahír, Ahmad Ali, Rasíd Dzsahán, M a h m ú d Duzzafar. Elbeszéléseik merészek, a t á r s a d a l m i és vallási konvenciók s a szexualitás t é m á j á b a n realisták. Prémcsand (1880—1936) a valóságot és az ideált összeegyeztette, és az életet, különösen a falusi életet a realitáshoz kapcsolta. A gandhizmustól a marxizmusig többféle nézet h a t o t t írásaira. Stílusában és nyelvében jelentős változás k ö v e t k e z e t t be. Nyelve közel került a hétköznapi emberek nyelvéhez, novelláiban csökkent a cselekményesség fontossága, s a z o k a t egyre i n k á b b a modern elbeszélés elemei jellemez ték O Ázam Kurévi (?—1955) elbeszéléseinek sajátossága a helyi színezet és a szereplők bensőséges ábrázolása. Ali Abbász Huszaini (1897- 1971) a t á r s a d a l m i és történelmi k ö r ü l m é n y e k e t elemezte. Novelláiban a cselekmény és a szereplők természetes fejlődésének az ábrázolása a fontos. Eő művei: Rafík e t a n h á í ( ' B a r á t a magányban'), Bászí phúl ('Áporodott virágok'), K u c s h hanszí nahín he ('Nincs nevetés'), K á n t ó n ká phúl ('Tövises virág'), N á d i j á n kináré ( ' F o l y ó p a r t o k ' ) . Szaléhá Ábid Húszain (1913—1988) a g a n d h i z m u s h a t á s a alatt állt, és a nemzeti mozgalomról írt regé-

nyei — amelyeket higgadtság és gondolati elkötelezettség jellemez — t e t t é k híressé. F ő művei: Azrá (ua.), Átis e k h á m ó s ('Néma tűz'), Apní apní szalíb ('Mindenkinek a m a g a keresztje'). Ahmad Ali (1910—) u r d ú és angol nyelven e g y a r á n t írt. A hétköznapi élet tevékenységeinek részletes ábrázolása és a t á r s a d a l o m mélyére hatoló t e k i n t e t jellemzi. F ő b b u r d ú nyelvű művei: Sóié ('Lángok'), H a m á r í galí ('A mi kis utcánk'), K e d k h á n á ('Börtön'), M a u t szé pahlé ('A halál előtt'). Krisan Csandar ( 1 9 1 4 - 1 9 7 7 ) m ű v e i b e n humor, az emberi vágy, az idealizmus, a szabadság érzése, elkötelezettség, a békés jövő és politikai eszmélet e g y a r á n t jelen van. Híres regényei: T ú f á n ké pahlé ('A vihar előtt'), Mittí ké s z a n a m ('Agyagbálvány'), S z a m a n d a r ké k i n á r é ('A t e n g e r p a r t o n ' ) , Csándni ká g h á v ('Holdfény'). O Az 1960-as é v e k b e n ú j költőgeneráció jelentkezett, t a g j a i az „illúzió-vesztett k ö l t ő k k é n t " ismertek. K h a líl-úr R a h m á n Azmí (1927—1974) a legjelentősebb közülük, aki Mír Takí Mír kifej e z é s m ó d j á t e l s a j á t í t v a a régi és az új érdekes keverékét h o z t a létre. B a k h a r Mahandí (1926—) nemzedéke leginkább f o r r a d a l m i költője. Vahíd Akhtar (1935—) l í r á j á b a n t ö b b a gondolatiság. Názis Pratápgarhí (1922—1984) a nemzeti eszme költője. Amikh Hanfí (?- 1988) a modern t á r s a d a lomban a lét értelmetlenségét verseli meg. Balrádzs Kórnál (1928—) a mai, modern érzések dinamikus kifejezője. Ehhez az irányzathoz tartozik még Sáz Tamkanat (?— 1985), N i d á Fázlí, Zubair Rizví, M a z h a r Saharjár, Fizá ibn-e Faizí, Musfik Báni, Munír Nijází. S z á d a t H a s z a n Mantó (1912 1955) minden korlátozást és morális nyom á s t elvetve a nemiségről, a férfi és nő kapcsolatáról, t i l t o t t társadalmi témákról (mint p r o s t i t u á l t a k , bűnözők, más ún. antiszociális elemek, vallási szektásság stb.) élesnyelvű, k e m é n y és keserű elbeszéléseket írt. Stílusa a n n y i r a közel áll a beszélt nyelvhez, hogy t r á g á r s á g miatt t ö b b s z ö r be is perelték. F ő elbeszéléskötetei: Dluián ('Füst'), Mantó ké afszáné ('Mantó elbeszélései'), N a m r ú d kí k h u d á í ('Nimród istensége'), T h a n d á ghóst ('Hideg hús'), Szjáh hásijé ('Fekete széljegyzetek'). R á d z s é n d a r Szingh Bédí ( 1 9 1 0 - 1 9 8 4 ) az élet ellentm o n d á s a i t á l l í t o t t a elbeszélései k ö z p o n t j á ba. Legismertebb m ű v e a pandzsábi életről szóló regénye, az fik csádar mailí-szí ('Egy piszkos lepedő). I s z m a t Csugtáí (1911 — 1991) írónő a t á r s a d a l m i és morális életről írt őszinte, kötöttségektől mentes elbeszélései révén szerzett nevet. A muszlim nők t á r s a d a l m á n a k bonyodalmait őszintén

175

URDZS ábrázolja. K ö t e t e i : K a l j á n ('Boldogulás'), Ek bát ('Egy dolog'), Csunní Munní (ua.), Dó háth ( ' K é t kéz'). U p é n d r a n á t h Ask (1910—) a középosztály t á r s a d a l m i és emberi problémáiról írt elbeszéléseket és regén y e k e t . E5 m ű v e i : K ó m p a l ( ' H a j t á s ' ) , Kaphasz ( ' B ö r t ö n ' ) , Nászúr ('Fekély'). A k h t a r Húszain Rájpurí (1912--) kritikus és szépíró. K é t elbeszéléskötete M u h a b b a t aur n a f r a t ('Szerelem és gyűlölet') és Zindagí ká móh ( ' E l e t v á g y ' ) c. jelent meg. Balvant Szingh (1920—1987) a pandzsábi falusi élet írója. K h v á d z s a A h m a d Abbász (1914— 1987) a t á r s a d a l o m széthullását, az osztályöntudatot bemutató témákat választott. F ő művei: Dijá dzsalé szári r á t ('Egész éjjel égjen a mécses'), Nílí szári ( ' K é k szári'), N a m í d h a r t í ('Nedves fold'), N a j á inszán ('Az ú j ember'). Azíz Ahmad (1894—1981) a feudális k u l t ú r a h a n y a t l á s á t m u t a t j a be. F ő elbeszéléskötetei: Raksz e n á t m á m ('Befejezetlen t á n c ' ) , B é k á r din, b é k á r rátén ('Hiábavaló n a p o k , hiábavaló éjszakák'); regényei: Szarésám ('Alkonyatkor'), Alláh mégh dén ('Tstenem, a d j esőt'). Kurtul-en Haidar (1927—) írónő az élet teljességét képes ábrázolni. Híres regénye az Ág ká d a r i j á ('Tűzfolyó', 1959), amelyért a legmag a s a b b indiai irodalmi díjban részesült. Dzsílání Bánó (1933—) E v á n - e gazai ('A ghazal p a l o t á j a ' ) c. regénye a h a i d a r á b á d i feudalizmus h a n y a t l á s á n a k k o r á t állítja elénk. Abdul Szantár (1932—) az északindiai falusi élet és a földesúri h a g y o m á n y ábrázolója. Rámlál (1923—) elsősorban a vallási szektásságból f a k a d ó feszültségeket v á l a s z t o t t a művei t é m á j á u l (Galí galí, 'Minden kis u t c á b a n ' , Áváz tó pahcsánó, ' I s m e r d fel a h a n g o t ' ) . Dzsógéndra Pál (1925—) a modern élet széthullásáról ír, a h a g y o m á n y t és a kísérletezést jellegzetes módon elegyíti: E k b ú n d lahú ( ' E g y csepp vér', reg.), D h a r t í ké Iái ('A föld fiai', elb.ek). A kortárs írók közül Kalám Haidarí, Gajász A h m a d Gaddí, Ábid Szuhail, A n v a r Azím,, Ikbál Madzsíd és Balrádzs Ménrá I b r a h i m Dzsalísz nevét kell kiemelni. O A humoros és s z a t i r i k u s irodalom fejlődése csak a 19. sz. közepén kezdődött el. Az Avadh Pancs ('Avandhi P u n c h ' , 1877) c. újság megjelenése a szatirikus írók egész sorának fellépéséhez vezetett. Szaddzsád Húszain az első ilyen szerző. Szarsárt u g y a n nem szatirikus íróként t a r t j á k számon, de Faszán-e Ázád ('Ázád történetei') c. regényében helyenként nagyszerű szatirikus részletek t a l á l h a t ó k . E csoport más szatirikus írói k ö z ö t t T r i b h u v a n N á t h Hidzsra, Dzsválá Praszád Bark, Szajjíd M u h a m m a d Ázád, M u h a m m a d Ali Sauk,

M u h a m m a d Ali Bambúk nevét kell megemlíteni. A következő nemzedékhez t a r t o z i k Méhandí Ifádí, M a h f ú z Ali Badájúní, Haszan Nizámi, Szaddzsád Ali Anszárí, Szaddzsád Haidar Jildarim, Szultán H a i d a r Dzsós, Abdul Gaffár és Mullá Rumúzí. Ők a s z a t í r á t társadalmi p e r s p e k t í v á b a n l á t t á k , és a m ű f a j n a k intellektuális kiterjesztést a d t a k . Az ú j a b b nemzedék szatirikus hangvételű íróira h a t o t t a k a n y u g a t i irányz a t o k . Azím Bég Csugtáí (?—1941) K o l t á r ( ' K á t r á n y ' ) , Sarír bíví ( ' P a j k o s feleség') c. m u n k á i v a l , v a l a m i n t S a u k a t Thánví (1904—1963) — aki szójátékaival iróniát és antiklimaxot teremt — Kutijá ('Kutya'), Szuszrál ('Az anyósék háza') és Szvadésí rél ('Nemzeti vasút') c. műveivel m e g ú j í t o t t a a m ű f a j t . A h m a d Sziddikí (1896—1977) és P a t r a s z Bukhárí (1898—1958) nyugati hat á s a l a t t állt. K a n h a i j á l á l Kapúr (1910— 1981) a p a r ó d i a területén ért el nagy sikereket. V a d z s á h a t Szandélví (1916—) a mind e n n a p i élet h u m o r á t m u t a t j a meg. F i k r a Taunszvi (1918—1987) látszólagos naivitása ellenére a valóság f e l t á r á s á b a n szakértő. R a j t u k kívül Gúlám A h m a d Furkat, Ahmad Dzsamál Pásá és J u s z u f Názim n e v é t kell még megemlíteni. A mai szatirikus írók k ö z ö t t első helyen M u d z s t a b á Húszain áll, a k i n e k karcolatai n a g y o n népszerűek. O F o r d . és irod.: D. -I. Matthews—C. Shackle: An Anthology of Classical U r d u Love Lyrics (1972). O Ford.: V. Salierno: Antológia della Poesia U r d u (1963). O írod.: M. Garcin de Tassy: Histoire de la L i t t é r a t u r e Hindouie et H i n d o u s t a n i (3 köt., Paris, 1870—1871, rep. New York. 1965); R . B. S a x e n a : A History of U r d u L i t e r a t u r e (1924); T. G r a h a m Bailey: A H i s t o r y of U r d u L i t e r a t u r e (1932); E h t i s á n Húszain: U r d u s z a h i t j a ká itihász (1954); M. Sadiq: A History of Urdu L i t e r a t u r e (1964); N. Glebov—A. Szuhacsev: L i t y e r a t u r a urdu (1967); M. Mujeeb: T h e I n d i á n Muslims (1967); R . Russell—K. Islam: Three Mughal P o e t s (1969); W. Quraisi—S. F . Mahm ü d I. Brelwi—S. W . 'Azím: Urdu A d a b (5 köt., 1971 —1972); Annemarie Schimmel: Tslamic L i t e r a t u r e s of India (1973); uő: Classical Urdu L i t e r a t u r e from t h e Beginning to Iqbál (A History of I n d i á n L i t e r a t u r e , V I I I . 3., 1975); M. S h a b a n a : U r d u L a n g u a g e and L i t e r a t u r e : A Biblio g r a p h y of Sources in European Languages (1992);' A. K. Zaidi: A History of U r d u L i t e r a t u r e (1993). Aszghar Vadzsáhat urdzsúza: a r a b költészeti m ű f o r m a . Általában igen terjedelmes (néha ezer sornyi), a -*qaszída szerkezeti szabályai szerint felé176

URECH p í t e t t , -+radzsaz m e t r u m ú , páros rímelésű (—•muzdavidzs 2.) költemény; t a r t a l m a sokszor didaktikus. A leghíresebb — s az e g y i p t o m i egyetemi o k t a t á s b a n (komment á r r a l együtt) máig használatos — ilyen t a n k ö l t e m é n y e k egyike Ibn Malik Alfijja fí n - n a h u ('Ezer sor a nyelvtanról') c. m ű v e . A d i d a k t i k u s m u n k á k versbeszedésének célja általában a k ö n n y e b b memorizálhatóság volt. O (->arab irodalmi formák, tanköltészet, mnemotechnikai vers) O írod.: ET (1913—1942); H. G á t j e (szerk.): G r u n d r i s s der arabischen Philologie. 2. köt. L i t e r a t u r wissenschaft (1987); J . Ashtiany (szerk.): T h e Cambridge H i s t o r y of Arabic Literat u r e . 'Abbasid Belles-Lettres (1990). Iványi Tamás Ureche [ureké], Grigore ( J á s z v á s á r , 1590?—uo., 1647): r o m á n krónikaíró. A p j a N e s t o r Ureche, moldvai országbíró volt, aki r o m á n nyelven írt vallásos t á r g y ú m ű v e t . T r é f á s g ú n y n e v ü k (ureche) románul f ü l e t jelent, az apa és fia udvarbírói, a m o l y a n „belügyminiszteri" h i v a t á s á r a utal. A kedvezőtlen politikai viszonyok m i a t t a család 1595-től Lengyelo.-ban élt. 1612—1617 köz ö t t a lvovi (ilyvói) katolikus, h u m a n i s t a szelleméről híres egyetemen latin nyelvet, i r o d a l m a t és t ö r t é n e l m e t tanult. K é s ő b b visszatért Moldvába és jelentős politikai tevékenységet f e j t e t t ki: 1628-ban í r n o k k á , 1634-ben nagy fegyverhordozóvá, 1643b a n országbíróvá v á l a s z t o t t á k . O E g y e t len m ű v e az élete utolsó éveiben lejegyzett Letopisetul Tdrii Moldovei pina la Aron Vodá [1359—1594/ (Vígh K., Moldvaország k r ó n i k á j a , részlet, A r o m á n irodalom kist ü k r e , 1. köt., 1961) c. krónikája, a m e l y n e k eredeti kézirata elveszett, de számos másol a t b a n f ö n n m a r a d t . Ezek közül a legfontos a b b a k a t S. Dascálul, M. Cálugárul és A. Uricariul készítette, miközben megváltozt a t t á k , kiegészítették az eredeti szöveget. Sógora, S. Dascálul betoldása a r o m á n o k m i n d e n alapot nélkülöző kétes m ú l t j á r ó l miszerint a R ó m a börtöneiből kienged e t t elítéltek lettek volna a r o m á n o k ősei — v á l t o t t a ki a legnagyobb v i t á t . A krónik a első n y o m t a t o t t v á l t o z a t a 1852-ben jelent meg J á s z v á r o s b a n , M. Kogálniceanu k i a d á s á b a n , Domnii Tárii Moldovei si vieata lor de Grigorie Urechi ('Grigorie Urechi, Moldvaország uralkodói és azok élete') c. Megírásához a szerző hazai és külföldi forr á s m u n k á k a t e g y a r á n t felhasznált, pl. J . Bielski Krónika Polska (1597) c. m ű v é t és P. Braccioliyi latin nyelvű m u n k á i t . Ezenkívül t a n u l m á n y o z t a a szláv nyelvű moldvai k r ó n i k á k a t is. í r á s á b a n végigkísérte 12

Moldva t ö r t é n e l m é t Dragoq v a j d a államalapításától (1359) egészen Aron v a j d a második u r a l k o d á s á n a k kezdetéig (1595-ig). A krónika előszava tükrözi a szerző t ö r t é n e lemszemléletét. Az első fejezetekben a moldvai r o m á n nép eredetével és etnikai sajátosságaival foglalkozott. Már t a n u l m á nyai során fölfigyelt a latin és a r o m á n nyelv közötti hasonlóságokra j?s bizonyítani p r ó b á l t a a latin eredetet. 0 volt az első r o m á n krónikaíró, aki h a t á r o z o t t a n állította, hogy az erdélyi, m á r a m a r o s i és havasalföldi r o m á n o k egyazon n e m z e t e t a l k o t n a k a moldvaiakkal és hogy „ R ó m á b ó l származunk és szavaikkal k e v e r t a n y e l v ü n k " . A moldvai uralkodók közül főleg Nagy István (tytefan cel Mare) országlását elemezte beh a t ó a n . Művét á t h a t j a a h u m a n i s t a szellemisége, haza- és igazságszeretete. Arcképvázlata Nagy Istvánról, a nép nyelvén született- tájleírásai, a r c h a i k u s hasonlatai, pl. Erdélyről, a r o m á n nyelv r i t m u s á t , mondatszerkezetét k ö v e t ő stílusa klasszikus ért é k ű . N a g y m é r t é k b e n h o z z á j á r u l t az irodalmi nyelv kialakulásához és p é l d a k é n t szolgált a későbbi krónikaírók (M. Costin, I. Neculce, D. Cantemir) számára. H a t á s s a l volt a modern r o m á n irodalomra is, így C. Negruzzira, V. Alecsandrira, B. Delavranceára és M. Sadoveanura. O Kiad.: Cronica lui Grigore Ureche si Simion Dascálul (Istoria Moldo-Vlahilor, 1. köt., 1858); LaChronique de Moldavie par G. Ureche (1878); La Chronique de Grigorie Ureche (1911); L. Onu (szerk.): Letopisetul Tárii Moldovei (1967); ua. (Kisinyov, 1971); ua. (1990). O írod.: Barbul ,1.: A r o m á n t ö r t é n e t í r á s (1912); Bitay A.: LTreche—Miron Costin—Neculce triásza (A román irodalom, 1922); P . P. Panaitescu: I n f i u e n t a poloná in opera personalitatea cronicarilor Grigore Ureche §i Miron Costin (1925); Komlóssy E.: Ureche Gergely és Simion Dascál moldvai krón i k á j a (1941); P . Constantinescu: Serieri alese (1957); Pálffy E.: Moldvai krónikások. Grigore Ureche (A román irodalom története, 1961); E . Negrici: N a r a t i u n e a in cronicile lui Gr. Ureche §i M. Costin (1972). Kovács Gabriella—Nagy Béla Urechia [urékm], Vasile Alexandrescu (Piatra N e a m t , 1834. febr. 15.—Bukarest, 1901. nov. 22.): r o m á n író, történész, irodalomtörténész. Szülei értelmiségiek voltak. Iskoláit J á s z v á r o s b a n kezdte, m a j d 1856tól ösztöndíjjal a f r a n c i a fővárosba került. Részt v e t t a r o m á n fejedelemségek egyesítéséért küzdő m o z g a l o m b a n . Párizsban rom á n és francia nyelvű lapokban jelentek meg írásai. Spanyolo.-i utazásai egész mun177

URECH kásságára k i h a t o t t a k . 1858-tól jászvárosi iskolákban t a n í t o t t ; 1859-től az o k t a t á s i és művelődési t á r c a osztályvezetője, m a j d — a M. Kogálniceanu vezette k o r m á n y idején — minisztere volt. 1864-től B u k a r e s t ben a művelődési minisztériumban dolgoz o t t osztályvezetőként, ill. e g y e t e m i t a n á r ként, később a bölcsész- és filozófia kar dék á n j a lett. 1881—1882-ben a Brátianukormány o k t a t á s i miniszterévé nevezték ki. O Jelentős szerepet vállalt a r o m á n művelődési intézmények létrehozásában. T ö b b folyóiratot a l a p í t o t t . G. Gustival és T h . Codrescuval e g y ü t t J á s z v á r o s b a n Zimbrul (1850—1858) c. i n d í t o t t lapot. Az 1893 és 1896 között megjelent Vieata c. f o l y ó i r a t o t Al. Vlahutá közreműködésével szerkesztette. 1860-ban részt v e t t az Ateneul Román nevű t á r s a s á g és újság m e g a l a p í t á s á b a n , m a j d 1865-ben Bukarestben is megszervezt e ezt a kört. í r á s a i a Convorbiri literare, Steaua Dunárii, Dacia, Románul, Albina Pindului és a fővárosi Literatorul, v a l a m i n t Revista literará c. folyóiratokban jelentek meg. 1866-ban a l a p í t ó t a g j a volt a Societatea literará romána ( ' R o m á n I r o d a l m i Társaság') szervezetnek (->Societatea Academicá Romána). K é s ő b b a R o m á n A k a d é m i a alelnöke lett. O Történészként 1891 és 1902 között a d t a ki Istoria románilor ('A románok t ö r t é n e t e ' ) c., 14 k ö t e t e s m u n k á j á t , amely a z o n b a n inkább d o k u m e n t u m g y ű j t e m é n y n e k tekinthető. 1891—1892ben jelentette meg Istoria scoalelor de la 1800—1864 ('Iskolatörténet 1800—1864 között', 1—4. köt.) c. könyvét, melyben h a t a l m a s levéltári a n y a g o t dolgozott fel. O I r o d a l o m t ö r t é n e t i írásai sem h a l a d j á k meg az általános t á j é k o z t a t á s szintjét: De clasicism, romantism si realism ('A klasszicizmusról, a romanticizmusról és a realizmusról', tan., 1865); Schite de istoria literaturii románé ( ' R o m á n i r o d a l o m t ö r t é n e t i jegyzet e k ' , 1885). O 1850-ben a Zimbrul c. lapban jelent meg első szépirodalmi műve: Zimbrul vulpea ('A bölény és a r ó k a ' ) c. állatmeséje. E g y francia t ö r t é n e t e t haszn á l t fel Grinda de aur sau Previderea unui párinte bun ('Az a r a n y g e r e n d a a v a g y egy jóságos apa sejtései', 1851) c. n o v e l l á j á b a n . Legende románé ( ' R o m á n m o n d á k ' , 1891) c. g y ű j t e m é n y é b e n m o n d á k a t és m e s é k e t dolgozott fel. í r t d r á m á t és v í g j á t é k o t is, Lope de Vega és Marivaux nyomán. Életműve m á r a erősen e l a v u l t . Társadalmi érzékenységével t ű n t ki mégis a korabeli írók közül. O Egyéb művei: Logofátul Baptiste Veleli ('Baptiste Veleli t i t k á r ' , elb., 1855); Coliba Máriucái ('Mariuka anyó k u n y h ó j a ' , reg., 1858); Balul mortului ('A halott b á l j a ' , elb.,

1865). O G y ű j t , kiad.: Opere complete ('Összes művei', 1—4. köt., 1878). O írod.: í . R o t a r u : 0 istorie a literaturii románé (1. köt., 1971). Sz. Farkas Jenő Urena de Henríquez [urenyá de enrikesz], Salomé (férjezett név); Herminia (álnév); Urena (eredeti családi név); (Santo Domingó, 1850. szept. 22.—uo., 1897. márc. 6.): dominikai költőnő. Szerény körülmények k ö z ö t t nevelkedett, m a j d F. Henríquez, a későbbi köztársasági elnök felesége lett. 1881-ben m e g a l a p í t o t t a h a z á j a első középi s k o l á j á t lányok s z á m á r a . M. és P. Henríquez Urena írók a n y j a volt. Első költemén y é t tizenöt évesen p u b l i k á l t a Herminia álnéven. R o m a n t i k u s l í r á j á t tiszta, egyszer ű hangvétel, mély hazafias érzések jellemzik. K ö l t e m é n y e i h a z á j á n kívül is népszerűek v o l t a k . O G y ű j t , kiad.: Poesías ('Költ e m é n y e k ' , 1880). Radnai Margit Úr és szolga (modern cím): a k k á d nyelvű irodalmi mű. Dialógus: egy szolga és u r a beszélgetése. Az úr minden parancsa a „Szolga, érts velem egyet!" felszólítással kezdődik (ez, m i n t h o g y kezdősor is, a k k á dul a m ű címét a d j a : Ardu mitanguranni), és a szolga érvekkel t á m a s z t j a alá ura szánd é k á n a k igazát, á m a következő p a r a n c s r a az a n n a k ellenkezőjét is. Párbeszédük az élet m i n d e n t e r ü l e t é t érinti: udvari szolgálat, evés—ivás, v a d á s z a t , harc, építkezés, m á s emberek t á r s a s á g a , összeesküvő lázadás, szerelem, vallásosság és áldozat, jótékonyság, közhasznú tevékenység. Szinte az élet teljessége jelenik meg, de gyilkos szatír á b a n , amely m i n d e n t teljes értéktelenségre szállít le. A szatíra nem az u r a t és nem szolgáját t á m a d j a , h a n e m a világot, a n n a k értelmetlen valóságát. A h a g y o m á n y o s világkép megrendült, a v á l s á g t u d a t csak kiá b r á n d u l t s á g b a n c s a p ó d h a t le és kétségessé teszi a korábbi világkép minden értékét. Az úr szándékai igennel és nemmel az emberi v á l a s z t á s k é t ellentétes lehetőségét fogják össze, olyan értékeket, amelyek ö n m a g u k ban is k i t ö l t h e t t é k az e m b e r életét. De a m ű f o r m a , a minden összekötő szöveg vagy e p i k u m nélkül e g y m á s n a k szegeződő dialógusok, és az ellentétes végletek között csapongó szolgai helyeslés, n e m h a g y n a k kétséget aziránt, hogy a közös nevező a semmi, a halál. . . .Mégsem, szolga! Megöllek téged, magam előtt küldlek! — De uram sem él meg három napot utánam!

E s z a v a k k a l zárul a költemény, az egyetlen tiszta dialógus az a k k á d irodalomban.

178

URFE N e m c s a k eszmeileg, történelmileg is ,,de p r o f u n d i s " szól belőle Mezopotámia e m b e re; a v á l s á g t u d a t a kassu kor m é l y p o n t j á r a , az i . e . 13. sz.-ra vall, ugyanezt a d a t á l á s t t á m o g a t j a a szövegben a „ v a s t ő r " említése is. O A m ű az a k k á d költészet legnagyobb értékei közé tartozik. Az i.e. 2. évezred végének töprengő, a sorssal viaskodó gondolati l í r á j a (ehhez bővebben Ludlul bél némeqi; —• Szaggil-kinam-ubbib), más — m i n d e n líraiságot mellőző — m ű f a j b a n a környező világ totális elutasításáig j u t el általa. A dialógus h a t á s o s a n él az Ú r és a szolga s z a v a i n a k azonosságából a d ó d ó szatirikus lehetőségekkel. O Legjobb kiad.: W . G. L a m b e r t : Babylonian Wisdom Literature (139—149. old.) O írod.: E. A. Speiser: T h e Case of t h e Obiiging Servant (JCS, 1954). Komoróczy Géza üres verssor: olyan rímtelen verssor, mely n e m rímes sorok közé ékelve helyezkedik el a versben, hanem más rímtelen sorok környezetében. R i t k á b b a n h a s z n á l t elnevezés. O (-»verssor) Kovács Endre Ureta [uretá], Alberto J . (Lima, 1887. ápr. 7.—1966): perui költő. A limai Szent Márk E g y e t e m e n d o k t o r á l t jogból és irodalomból. 1915-ben a köztársaság elnökének m a g á n t i t k á r a , m a j d az egyetem m o d e r n irodalomtörténeti tanszékének professzora volt. A guadalupei Colegio Nációnál irodal o m t a n á r a volt, a n é m e t iskola növendékeinek filozófiát és t ö r t é n e l m e t o k t a t o t t . A Mercurio Peruano c. folyóirat m u n k a t á r s a volt. Bensőséges, lírai hangvétel, rezignált melankólia h a t j a á t F . Jammes h a t á s a a l a t t álló költészetét. Elegáns tárgyilagosság, kifejezőerő, széles körű műveltség jellemzi kritikusi tevékenységét. O F ő b b művei: Rumor de almos ('Lelkek suttogása', költ.ek, 1911); El dolor pensativo ('Mélázó f á j d a lom', költ.-ek, 1917); Carlos Augusto Salaverry (tan.. 1918); Florilegio ('Virágszedés', költ.-ek, 1920); Poemas ('Versek', 1925); La desolación romántica y Alfredo de Vigny ('A r o m a n t i k u s vigasztalanság és Alfréd de Vigny', t a n . , 1925); Las tiendas del desierto ('A s i v a t a g sátrai', versek, 1933); Elegías a la cabeza loca ('Elégiák az őrült értelemhez', költ.-ek, 1937). Radnai Margit Urfé [ürfe], Anne d ' (Forez, 1555—?, 1621): f r a n c i a k ö l t ő , H . d'Urfé b á t y j a . Művelt és sokoldalú nemesúr volt, á m tehetsége meg sem közelítette öccséé.t; m a m á r i n k á b b csak k a l a n d o s életéről, m i n t s e m műveiről nevezetes. Tizenöt éves k o r á b a n m á r verseket írt szerelméhez, Diane de 12*

Chateaumorand-hoz, akit k é s ő b b feleségül is v e t t : az ő nevét viseli az a százötven szonettből álló kötet [Diane, ua.), amelyből csak részletek jelentek meg (a k o r t á r s a k szerint P. de Ronmrd-nuk t e t s z e t t e k ezek a versek). A házasság a z o n b a n n e m volt sikeres: 1598-ban a félek egybehangzó kérésére semmisnek n y i l v á n í t o t t á k , s a gazdag Diane-t az i f j a b b d'Urfé, H o n o r é v e t t e feleségül. A n n e részt v e t t a v a l l á s h á b o r ú k b a n , 1573-ban L o t h a r i n g i á b a n harcolt, 1577ben L a n g u e d o c b a n , 1589 és 1592 között Nemours herceg c s a p a t á b a n , m a j d IV. Henrikhez csatlakozott. 1603-ban á t t é r t a békésebb p a p i pályára, s Montbrisonban, m a j d M o n t v e r d u n b e n volt esperes, ill. prior. O É l e t m ű v e sem minőségben, sem mennyiségben nem jelentős. Egyetlen, életében m e g j e l e n t műve egy vallásos ihletésű kötete, a Le premier livres des Hymnes ('A himnuszok első könyve', 1608), amely ö t himnuszt t a r t a l m a z az oltári szentségről, a szűzies szerelemről, az angyalokról, az erkölcsről és Szent Zsuzsannáról. Más himnuszai (a böjtről, az ö n m e g t a r t ó z t a t á s r ó l , Szent Katalinról) kiadatlanok maradtak. Ugyancsak kéziratban m a r a d t fenn egy eposza a bibliai Juditról, a m e l y e n T. Tasso h a t á s a érződik, s nem véletlenül: a Megszab a d í t o t t Jeruzsálemről k é s z í t e t t egy szabad f o r d í t á s t s t a n z á k b a n (Jérusalem délivrée). O írod.: M. Badolle: A n n e d'Urfé, l'homme, le poéte (1927). Csűrös Klára Urfé [ürfe], Honoré d ' (Marseille, 1567. febr. 10.—Villefranche-sur-Mer, 1625. jún. 1.): f r a n c i a író, költő. Régi forez-i nemesi családból származott, a m e l y b e n hagyom á n y volt az olaszos műveltség, a filozófia és a költészet iránti érdeklődés. K é t b á t y j a , Antoine és Anne is költői és filozófiai művekkel v á l t ismertté. G y e r m e k k o r á t a családi Bastie-Urfé kastélyban t ö l t ö t t e Forez ben; ez a k o r á n szívéhez n ő t t vidék lett a színhelye későbbi nagy regényének, az Astree-nak (ua., 1607—1624; részlet, Szabó Magda, Világirodalmi Antológia, 3. köt., 1962). T a n u l m á n y a i t T o u r n o n b a n folytatt a a jezsuitáknál; olyan széleskörű műveltségre t e t t szert, amely még e klasszikus k o r b a n is p á r j á t r i t k í t o t t a : t u d o t t latinul, görögül, olaszul, spasyolul, n é m e t ü l , jól ismerte a görög sztoikusokat és az újkori p l a t o n i s t á k a t , értett a m a t e m a t i k á h o z , az arab filozófiához és a zsidó kabaiisztikához. Mindez a z o n b a n csak szellemi eleganciájának t a r t o z é k a volt, életét nem az elmélkedés, h a n e m a cselekvés jellemezte. Huszonhárom éves korában m á r a k a t o l i k u s Liga oldalán h a r c o l t a királyi c s a p a t o k ellen, k é t

179

URFE ízben fogságba is esett; ekkor, 1595-ben kezdett erkölcsfilozófiai elmélkedéseket írni Epítres morales ('Erkölcsi episztolák') c., amelyeket f o l y a m a t o s a n p u b l i k á l t 1598-tól kezdve, a sztoikus életbölcsességtől egyre inkább a keresztény neoplatonizmus felé fordulva. 1596-ban Károly-Emánuel szolg á l a t á b a állt és S a v o y á b a n telepedett le; ott fejezte be a Sireine (ua.) c. verses pászt o r t ö r t é n e t é t , amelyet az előszó szerint még zsenge i f j ú k o r á b a n k e z d e t t írni, de csak 1604-ben publikált. Az egymástól elválasztott szerelmesek, a Sireine nevű pásztorfiú és Diana t ö r t é n e t é b e n , akárcsak később az Astrée-b&n, sokan H . d ' U r f é s a j á t szerelmének allegorikus ábrázolását vélték felfedezni. Ez az állítólagos nagy szerelem Diane de Chateaumorand volt, Anne d ' Ű r jének a felesége, akit Honoré válása u t á n , 1600-ban v e t t feleségül, D. Huet t a n ú s á g a szerint azért, hogy tekintélyes vagyona a családban m a r a d j o n . A Sireine életrajzi ihletésének ellentmond az a t é n y is, hogy irodalmi modellt követ, a spanyol J . de Montemayor D i a n á j á t (1559), amelyből sokat merít az Astrée is. E híres regényét d'Urfé az 1590-es években kezdte írni. Az 1607-ben megjelent első rész (12 könyv) sikere f o l y t a t á s r a b i z t a t t a , de a mű lassan haladt, m e r t a visszavonult élet nem volt kenyere ennek a sokoldalú, n y u g t a l a n a r i s z t o k r a t á n a k . Sokat u t a z g a t o t t Itáliában, S a v o y á b a n , P á r i z s b a n a szellemi elit köreiben forgott és szerzett b a r á t o k a t (J. P. Camus, Szalézi Ferenc, F . Malherbe, H . liacan, E. Pasquier), s az u d v a r b a n is szívesen l á t o t t vendég volt: diplomáciai megbízásokat k a p o t t , 1612-ben márki lett. 1625ben X I I I . Lajos megbízásából sereget állít o t t és a savoyai herceg oldalán a spanyolok ellen indult, de Villefranche-nál egy gyors lefolyású betegség véget v e t e t t életének. O F ő műve, az Astrée 5000 oldalas terjedelme ellenére befejezetlen m a r a d t : d ' U r f é életében csak az első négy rész jelent meg (1607, 1610, 1618, 1624)' az ötödik, befejező részt m á r mások készítették el, mégpedig két v á l t o z a t b a n : 1625-ben jelent meg P. Boistel verziója, 1628-ban B. Báróé, aki d ' U r f é t i t k á r a volt, és az ő jegyzetei alapján dolgozott. A későbbi kiadások (1632, 1633, 1647, H . Vaganay: 1925— 1928) ez u t ó b b i befejezést f o g a d t á k el. A m ű életrajzi és irodalmi forrásait számbavenni szinte lehetetlen: az előbbiek túl bizonytalanok (bár a k o r t á r s a k számos figurát véltek felismerni, kezdve a szerző Dianáján), az u t ó b b i a k viszont megszámlálhat a t l a n o k . A p á s z t o r m ű f a j kvintesszenciáj á t k a p j a itt az olvasó a görög bukolikus

költészettől Vergiliuson át ú j k o r i angol (Ph. Sidney), olasz (T. Tasso, G. B. Guarini) és f ő k é n t spanyol (G. Rodríguez de Montalvo, J . d e Montemayor, G. Polo) művelőiig. De f o r r á s n a k kell t e k i n t e n ü n k a platonista szerelemfilozófia klasszikusait is (Leone Ebreo) éppúgy, mint a z t a t ö r t é n e t írót (C. Fauchet), akinek művéből d ' U r f é a korra v o n a t k o z ó ismereteit m e r í t e t t e . Az Astrée cselekménye ugyanis az i. sz. 5. sz.ban játszódik, Forez-ben. A helyszínt a szerző személyes emlékei a l a p j á n írja le, nagy szeretettel és pontossággal, de a korrajz legfeljebb a z t tükrözi híven, hogy milyen naiv k é p e t a l k o t o t t a 17. sz.-i e m b e r az 5. sz.-iról. D ' U r f é pásztorai és pásztorlánykái s a j á t k o r á n a k szalonjaiból léptek ki, ennek az arisztokráciának az elvágyódását testesítik meg. Még a fikció szerint is vidékre h ú z ó d o t t nemesek, akik m ű v e l t társalgással és az érzelmek boncolgatásával töltik idejűket. A cselekmény, b á r rendkívül b o n y o d a l m a s , s fő vonalát számos epizód szakítja meg, a l a p j á b a n követi a m ű f a j hag y o m á n y a i t : Astrée hamis v á d a k a l a p j á n elűzi szerelmesét, Céladont, aki a Lignon folyóba öli m a g á t ; gyászolják, de v a l ó j á b a n nem halt meg, G a l a t e a királylány megment e t t e és e l á r a s z t j a kegyeivel, de ő hűséges, leánynak öltözve visszatér és szolgálja Astrée-t; de felismerik és ismét elűzik, végül Ámor személyes közbelépése szükséges, hogy a két főhős és az összes t ö b b i szerelmes e g y m á s r a találjon. Az Astrée mesterm ű nemcsak a pásztori m ű f a j b a n , h a n e m a pszichológiai ábrázolás k i m u n k á l t s á g á b a n is, éppúgy, m i n t tiszta klasszikus nyelvezetében. H a t á s a oly rendkívüli volt, hogy az egész 17. sz. f r a n c i a irodalmi ízlésére rán y o m t a bélyegét. O Egyéb művei: La Savoysiade ( ' H ő s k ö l t e m é n y Szavojáról', egy töredéke jelent meg 1609-ben); La Sylvanire ou la morte-vive ('Sylvanire a v a g y az élő halott', dramatizált pásztorköltemény, 1625). O K i a d . : Oeuvres poétiques choisies ('Válogatott költői művek', G. Michaut, 1909). O írod.: O. C. Reure: L a vie et les oeuvres d ' H o n o r é d ' U r f é (1910); M. Megendie: Du n o u v e a u sur l'Ástrée (1928); G. Giorgi: L ' A s t r é e di Urfé t r a barocco e classicismo (1974); M. Gaume: Les I n s p i r a t i o n s et les Sources de l'oeuvre d ' H o n o r é d ' U r f é (1975). Csűrös Klára Urfí Sírází, M u h a m m a d ; 'Úrfi Sírází, M u h a m m a d ( t u d o m á n y o s átírás); (Síráz, 1555—Lahore?, 1590?): perzsa költő, az ún. ,,indiai s t í l u s " egyik képviselője. Iskoláinak befejezése u t á n Indiában t e l e p e d e t t le. D í v á n j á n a k e l k á p r á z t a t ó , élénk, szóvirá180

URICA gos nyelvezete, újszerű stílusa, metaforái, motívumai, egységes és h a r m o n i k u s szerkesztése. s különösen qaszídái népszerűségnek ö r v e n d t e k és nagy h a t á s t g y a k o r o l t a k mind I n d i á b a n (ún. „indiai stílus"), mind az Oszmán Birodalomban (a t ö r ö k Ne'fi az 6 követője volt). I r á n b a n kevéssé ismerték. O Két masznavíja Nizámí Gandzsaví K h a m s z é j á n a k két első d a r a b j á v a l — (Makhzanu'l-aszrár, 'A t i t k o k kincstára'; Lailá u Madzsnún, 'Lejla és Madzsnún') — k í v á n t vetekedni. Nafsiyya ('Lelkiség') c. értekezése és a Sáqi-náme ('A kocsmáros könyve') e. m ű v e a k o r á b a n olyannyira divatos szúfi, v a g y inkább szúfinak t a r t o t t t é m á k a t feldolgozó irodalmi közhely. O A neve a l a t t f e n n m a r a d t ghazalok a n n y i r a gyengék, h o g y Urfí szerzősége kérdéses. O G v ű j t . kiad.: Kolliyat ('Művei', kiad.: Gholam-Hosseyn J a v á h e r i , 1921). O Magyarul: 1 vers ( F a l u d y G y „ Test és lélek, 1988). O írod.: M o h a m m a d 'Ali D á ' i ol-Eslám: 'Urfi-ye Sirázi (Armaghan 9.). Nyitrai

István

Urgacz [wrgacs], Tadeusz (Sosnowiec, 1926. m á j . 31. -): lengyel költő, dalszövegíró. 1946-ban költőként indult. Szocialista realista korszakából később megőrizte a dallamos h a n g z á s t és a szabályos ritmikát. É r e t t műveire jellemző a mesés, balladai stilizáció és a meglepő, groteszk h a t á s ú nyelvi j á t é k . O F ő b b verseskötetei: Usmiech ojczyzny ('A haza mosolya', 1952); Narcyz ('Nárcisz', 1966); Reny ('Rénszarvasok', 1966); Garbusíca ( ' P ú p o s lány', 1972); Zielone Grenlandzie ("Zöld Grönland', 1978). O G y ű j t , kiad.: Wiersze wybrane ('Válogatott versek', 1978). O Magyarul: 1 vers ( F r a n y ó Z „ Évezredek h ú r j a i n , anto., 3. köt., 1960). Pálfalvi Lajos Urgjang-lingpa:

Orgjan-glingpa

Uriás-levél: Az assziriológiai szakirodalomban a s u m e r Sarrukín-legenda (->Sarrukín születési legendája) egyik e p i z ó d j á b a n szerepet j á t s z ó levélre u t a l n a k Uriás-levélként. A t ö r t é n e t szerint Sarrukín, Agadé későbbi u r a l k o d ó j a llrzababa. Kis királyának u d v a r á b a n szolgált p o h á r n o k k é n t . Sarrukín m e g á l m o d t a llrzababa halálát, aki — hogy az álomban jósoltak be ne teljesüljenek — meg a k a r t a őt öletni. Sarrukínt egy a g y a g b o r í t é k b a zárt levéllel Lugalzageszihez, U r u k királyához küldte. A levél tart a l m a n e m derül ki a szövegből, ami sajnálatos m ó d o n épp ezen a helyen megszakad, de valószínűleg a b b a n Sarrukín megöletését kéri llrzababa Lugalzageszitől. O Az

Uriás-levél epizód egy ismert népmesei mot í v u m o t dolgoz fel, ami a bibliai t ö r t é n e t mellett (Sámuel 2, 11), f e l b u k k a n pl. az Tlíász 6. énekében is, ahol Bellerophontész halálát k í v á n j á k elérni hasonló módszerrel. Az epizódban fontos szerepet játszó agvagboríték leírását egyes k u t a t ó k az —»Enmerkar versengése Aratta urával c. sumer eposzn a k az írás eredetét leíró részével rokonítj á k . O írod.: J . S. Cooper—W. Heimpel: T h e Sumerian Sargon Legend (JAOS 103, 1983); B. Alster: A N o t e on t h e U r i a h Lett e r in t h e Sumerian Sargon Legend (ZA 77, 1987); V. K . Afanaszjeva: Das sumerische Sargon-Epos. Versuch einer I n t e r p r e t a t i o n (Archív f ü r Orientforschung 14, 1987); A. B. Lewis: The Sargon Legend: A S t u d y of t h e A k k a d i a n T e x t a n d the Tale of t h e H e r o who was E x p o s e d a t Birth (BASOR Dissertation Series, 4„ 1980). Zólyomi

Gábor

Űribe Piedrahíta [űribe p j e d r a i t á ] , César (Medellín, 1897. nov. 16.—1951): kolumbiai író, orvos, művészetkritikus. Szülővárosának egyetemén t a n u l t , bakteriológusk é n t d o k t o r á l t , m a j d k é t évig a H a r v a r d E g y e t e m e n dolgozott és t a n u l t . H a z á j a Nemzeti E g y e t e m é n a parazitológia professzora lett, 1931—1932-ben a caucai e g y e t e m rektora volt. J e l e n t ő s t u d o m á n y o s tevékenységet f e j t e t t ki a trópusi be tegségek k u t a t á s a terén. O írói példaképe J . E . Rivera, neki a j á n l o t t a első és leg jelentősebb, elbeszélések füzéréből álló Toá (1933) c. regényét, amelyben a két főhős, az önéletrajzi elemekkel á t s z ő t t Antonio de O r r a n t i a és Toá lírai t ö r t é n e t é n e k hátteréül az amazóniai kaucsuk ültetvények telepítésének k r ó n i k á j á t írta meg. Osszefogottabb a n szerkesztett, de a t m o s z t é f á j á t t e k i n t v e kevésbé hiteles, másik fontos regénye a Mancha de aceite ('Olajfolt', 1935). A történ e t é l m é n y a n y a g á t az író 1924-ben g y ű j t ö t t e , amikor az észak-amerikai S U N olajvállalat k ó r h á z á n a k igazgatója volt. E z az első antiimperialista regény, amelyet a venezuelai kőolaj kitermelés folyamán fellépő t á r s a d a l m i konfliktusok „ i h l e t t e k " . Caribe ( ' K a r i b ' ) c. befejezetlen regényt h a g y o t t h á t r a , O írod.: E . de la Casa: La novela a n t i o q u e n n a (1943). Radnai Margit Uricariu [urikáriu], Doina (Bukarest, 1950. okt. 5.—): román költőnő, esszéíró, kritikus. A p j a k a t o n a t i s z t . Szülővárosában 1973-ban végzett az egyetem bölcsészkar á n . Először színházi t i t k á r n ő , m a j d könyvszerkesztő lett. Azóta egy m a g á n k i a dót vezet, O Verseivel a Gontemporanul c. 181

URICA lapban j e l e n t k e z e t t először 1966-ban. Kritikáit, esszéit a Luceafárul c. folyóirat jelentette meg 1970-ben. Önálló verseskönyve Vindecárile ('Gyógyulások', 1976) c. lát o t t n a p v i l á g o t . E z u t á n sorra jelentek meg ú j a b b kötetei: Jugastru sfiala ( ' J u h a r félszegség', 1977); Vietáti fericite ('Boldog lények', 1980); Naturá moartá cu suflet (1982: T i m á r A., Csendélet lélekkel, 1988); Mína pe fatá ('Tenyér az arcon', 1984); Ochiul atroce ('Kegyetlen szem', 1985). Verseit a világ t ö b b nyelvére l e f o r d í t o t t á k . O Költészetének s k á l á j a a személytelen hangvételtől kissé a b s z t r a k t m ó d o n halad a t é n y e k felé; az életrajzi szálak nem igen k a p n a k szerepet versei szövegében — ez r i t k a sajátossága a női lírának. Vallomásaiban a s z u b j e k t i v i t á s nyer teret. A szentimentalizm u s t a z o n b a n gondosan kigyomlálja műveiből. A visszafogottság, a t a r t ó z k o d á s mégis u r a l k o d ó elem alkotásaiban. Művészete józan, nem vesz t u d o m á s t az ún. „nagy t é m á k r ó l " , az a l á z a t r a és otthonosságra, a jelentéktelen dolgokra és eseményekre h a g y a t k o z i k . L í r á j á b a n expresszionista t e n d e n c i á k érvényesülnek, a t á j verset anti-impresszionista m ó d o n kezeli a tér és a gondolat „ k é z m ű v e s i " rendezése folytán. Kritikusai B. Fundoianu (Fondane) költőhöz h a s o n l í t j á k . O Összefoglaló kritikai munkái Apocrife despre Emil Bottá ('Apokrifek Emil B o t t á r ó i ' , 1983) és Ecorseuri. Structuri si valori ale poeziei románesti moderne ( ' N y ú z o t t a [ n ] k . A modern r o m á n költészet szerkezete és értéke', 1989) c. láttak n a p v i l á g o t . Értelmezése szerint Bottá egzisztencialista, Kierkegaard típusú költő, esszé- és prózaíró. K r i t i k á i n a k módszere: az olvasónapló. A szerző ú j olvasásmódot is a j á n l , nevezetesen a „ n y ú z o t t o l v a s á s t " (lectura ecorseu), mely az összehasonlításra t á m a s z k o d i k ; a különbséget emeli ki a hasonlóság h e l y e t t . O Magyarul még: 1 vers (Egyed P., Magyar Napló, 1990, 23.). O írod.: N. Manolescu: D o i n a Uricariu (Románia literará, 1976, 50.); P. P o a n t á : Radiografii (2. köt., 1983); I. Pop: ua. (Steaua, 1985, 7.); M. Iorgulescu: ua. (Prezent, 1985); Al. Cálinescu: ua. (Cronica, 1986, 11.). Cornel Regman Uricaru [urikdru], E u g e n (Buhu§i, 1946. nov. 1.—): r o m á n író. Munkáscsaládból származik. Címpulung Moldovenesc-ben végzett a k a t o n a i középiskolában (1964ben). A kolozsvári egyetem bölcsészkarán 1971-ben szerzett oklevelet. U g y a n o t t a Steaua c. folyóiratot szerkesztette, m a j d 1990-től a bukaresti Luceafárul c. lap belső m u n k a t á r s a lett. Rövid ideig k u l t ú r a t t a s é

volt Görögő.-ban; az 1990-es évek első felében a római Accademia di R o m a n i a t a n á csosa. O Első elbeszéléseit a bacáui Ateneu c. folyóirat közölte. írói arcéle a kolozsvári Echinox c. diáklap vonzáskörében a l a k u l t ki. 1969-ben az országos ifjúsági irodalmi versenyen elnyerte a prózai a l k o t á s o k é r t j á r ó első d í j a t . 1974-ben jelent meg első könyve: Despre purpurá ("A bíborpalást', nlák) c. E z t k ö v e t t e Antónia. 0 poveste de dragoste ( ' A n t ó n i a . Szerelmi t ö r t é n e t ' , 1977: F o r r ó L., Antónia, Szigetraj. Mai rom á n rövidpróza, 1985) c. ú j a b b novellag y ű j t e m é n y e , ill. t ö b b regénye. O P r ó z á j a két t e m a t i k a i és stílusbeli részre o s z t h a t ó . Az egyikbe parabolisztikus, f a n t a s z t i k u s , szimbolikus t a r t a l m ú — a M. Sadoveanu, M. Eliade és a k o r t á r s St, Bánulescu által m e g h a t á r o z o t t á r a m l a t b a illeszkedő — művei t a r t o z n a k . Ide sorolhatók novellái, v a l a m i n t regényeinek egy része: Vladia (1982: Kolozsvári P a p p L., u a , 1987); Stápinirea de sine ('Önuralom', 1986); Olorie ('Dicsőség', 1987). A másik c s o p o r t b a n f ő k é n t történelmi és/vagy politikai ihletésű regényei dominálnak; egyes könyveinek k e r e t é t nagy történelmi események a d j á k : a Horia-féle felkelés (1784, vreme ín schimbare, '1784, változó idő', 1984), a Habsburg-. birodalom népeinek 1848 körüli szabadságharcai (Rug siflacárá, 1977: Szabó .1., Máglya és láng, 1987), az I. világháború és a n n a k következményei (Asteptíndu-i pe invingátori, 'Győztesekre v á r v a ' , 1981; Memória, 'Emlékezet', 1983). A közelmúlt kérdéseit feszegeti egyik legjobb m u n k á j a Mierea (reg., 1978: K á n t o r Erzsébet, A méz, 1988) —, amellyel elnyerte az írószövetség díját (1978). K ö z é p p o n t j á b a n az ún. „kísértő é v t i z e d " (a k o m m u n i s t a d i k t a t ú r a első, 1950—1960 közé eső korszaka) erkölcsi következményei állnak. A szerző a 2. világháború u t á n i Kolozsvár értelmiségi köreinek életéből és a k o m m u n i s t a p á r t kétes tisztaságú t ö r t é n e t é b ő l merítve, árn y a l t elemzésnek veti alá e korszak üldözöttéinek kétértelmű m a g a t a r t á s á t és lelkiá l l a p o t á t , azt, hogy minden igyekezetük a felejtésre, a kompromisszumra, s ezáltal a túlélésre összpontosul. Az elbeszélő visszatér v á r o s á b a , hogy a húsz évvel azelőtt lezajlott drámai események regényét megírja, de m i n d u n t a l a n régi barátai ellenállásába ütközik: nem a k a r j á k , hogy felszaggassa a „régi s e b e k e t " . O Történelmi regényei, melyeket g y a k o r t a eseményleírásokkal és kitérőkkel zsúfol tele, nem emelkednek a legendás—utópisztikus Vladia t a r t o m á n y b a n játszódó mesés—fantasztikus történeteinek színvonalára, sem irodal-

182

URIS mi é r t é k ü k , sem vonzerejük tekintetében. A történések igazi arca finom utalásokból derül ki, s a reális események képe csak fokozatosan áll össze b e n n ü k . O Magyarul még: 1—1 elb. ( R a d n a i P., F o r r á s , 1 9 7 6 , 2.; Bágyoni Szabó I., U t u n k , 1988, 13.); 1 eszszé (uő, uo., 1988, 17.). O írod.: M. Iorgulescu: E u g e n Uricaru (Scriitori tineri contemporani, 1978); M. Zaciu: Miere a m a r á (Lancea lui Ahile, 1980); I. Hóiban: E u g e n Uricaru (Profiluri epice contemporane, 1987). Cornel Regman Úrin, V i k t o r Arkagyevics (Harkov, 1924. jún. 3.—): orosz költő, újságíró. A Gorkij Irodalmi Főiskolán szerzett diplomát 1948ban. O A 2. világháború élményeit feldolgozó első verseskötete Veszna pobegyityelej ('A győztesek tavasza') c. 1946-ban l á t o t t napvilágot. E z t két, hasonló t é m á j ú poéma követte: Trassza junosztyi ('Az ifjúság pályája', 1949); Szcsasztyju navsztrecsu ('A szerencse elé', 1953) c. Sokszínű költészete e g y a r á n t t a r t a l m a z publicisztikus hangvételű, ill. filozofikus és szerelmes verseket is. T ö b b útirajz szerzője: 179 dnyej v avtomobile. Moszkva — Vlagyivosztok ('179 nap az a u t ó b a n . Moszkva — Vlagyivosztok', 1958); Zseleznij aiszt. Po dorogam Krasznojarszkovo kraja ('Vasgólya. A krasznojarszki terület ú t j a i n ' , 1963); Jegyem po Uzbekisztanu ('Üzbegisztánba u t a z u n k ' , 1964). O Verseskötetei még: Rekam sznyatszja mórja ('A tengerek elválnak a folyóktól', 1956); Szemicvetyje ( ' H é t szín', 1962); fíolsaja Medvegyica ('A N a g y Göncölszekér', 1968); Govori, Mamajev kurganl ('Szólj, M a m a j e v halom!', 1969); Pozicija ('Pozíció', 1970); Ballada opervoj ljubvi ("Ballada az első szerelemről', 1970). O G y ű j t , kiad.: Izbrannaja lirika ( ' V á l o g a t o t t líra', 1970); Izbrannije sztyihi ('Válogatott versek', 1972). O Magyarul: 1—1 vers (Darázs E., Sasok nemzedéke, anto., 1949; R a d ó Gy., Szovjet K u l t ú r a , 1951, 10.; uő. uo., 1952, 9.; Darázs E., Népszabadság, 1958, 254.; R a d ó Gy., Asszonyok, 1970, 6.). O írod.: I). D a n y i n : Zsizny — gyejsztvije sztraszty ( L i t y e r a t u r n a j a gazeta, 1946, dec. 28.); J . Krivickij: Dorogi i obocsini ( L i t y e r a t u r n i j Sztálingrád, 1957, 13. köt.); I. Szelvinszkij: Vszjo ili nyicsevo! (Lityerat u r n a j a Rosszija, 1963, m á j . 31.); A. Karlin: ,,. . . P o m n y i t y nye p e r e s z t a v a l " (uo., 1969, okt. 31.); A. Poperecsnij: „Szamoje groznoje, s z a m o j e n y e z s n o j e " (Lityeraturn a j a gazeta, 1972, febr. 16.). űrirodalom: 1. t á g a b b értelemben az űrben lakókról szóló irodalmi alkotások ösz-

szessége. M á r a mítoszokban is v a n n a k utalások az „ é g b e n " vagy a világmindenségben lejátszódó eseményekre, s az égbe (vagy legalább a Holdra) irányuló utazások t é m á j a az ókortól f o g l a l k o z t a t t a a —>fantasztikus irodalom alkotásait. A 19. sz. második felétől ez a t á r g y k ö r a -* science fiction egyik legnépszerűbb a l m ű f a j a . A második világháború u t á n t e r j e d t el a világűrből érkező l á t o g a t ó k vagy h a t á s o k leírása az -+UFO-irodalomban. Olyan m ű v e k esetében, amelyek a jövőben j á t s z ó d n a k , illetve amelyekben a társadalmi ( t á r s a d a l o m t u d o mányi h á t t e r ű ) vonatkozás nyilvánvaló, az —•utópisztikus irodalom h a g y o m á n y a i folyt a t ó d n a k . Az olvasóközönséget és a megírás m ó d j á t t e k i n t v e az ilyen alkotások legtöbbször a —•szórakoztató irodalom m i n t á i t követik, de m e g t a l á l h a t ó k b e n n ü k régebbről a —> hősepika, sőt a -*• varázsmese témái is. O T á v o l a b b r ó l ide k a p c s o l h a t j u k a csillagokra, a csillagászatra vagy a világmindenségre v o n a t k o z ó t u d o m á n y n é p s z e r ű s í t ő írások összességét, amelyek igen széles körben voltak o l v a s o t t a k , s f o r r á s o k k á v á l t a k a -»science fiction és más irodalmi m ű f a j o k írói s z á m á r a is. Noha e m ű f a j az utóbbi másfél é v s z á z a d b a n virágzik igazán, klaszszikusa a f r a n c i a csillagász és t u d o m á n y népszerűsítő író, C. Flammarion; előzményei az a n t i k , középkori és reneszánsz kozmográfiákig visszavezethetők. Nemcsak a -»csillagmítosz és —>csillagmonda sorolható ide, hanem sok kozmográfiai t é r k é p mag y a r á z a t a , az egyes elnevezések történetekkel való indoklása stb. Csillagászok és fizikusok (köztük N. Kopernikusz, J . Kepler, G. Galilei) g y a k r a n éltek irodalmi műfajokkal nézeteik terjesztése során. O írod.: ifj. G a z d a I.—Marik M.: Csillagászattörténeti ABC (1982). O 2. szorosabb értelemben 1957 októbere (az első szputnyik fellövése) u t á n igen rövid idő a l a t t kialakult ű r k u t a t á s i t é m á j ú alkotások összessége, amely m a g á b a foglalja az ű r h a j ó z á s úttörőinek olykor irodalomtörténetileg is értékelhető a l k o t á s a i t (pl. K. J . Ciolkovszkij f a n t a s z t i k u s írásait), valamint az ű r k u t a t á s vezetőire, az ű r h a j ó s o k r a v o n a t k o z ó vagy tőlük származó írásokat. Szovjet, amerikai, n é m e t , francia példák n y o m á n ilyen a m a g y a r írások többsége is. O írod..: A. C. Clarké: T h e Coming of t h e Space Age (1967). Voigt Vilmos Uris [jwriszj, Leon Marcus (Baltimore, 1924. aug. 3.—): amerikai (USA) író. A 2. világháborúban a haditengerészetnél szolgált, ami első és mindmáig legnépszerűbb regényéhez (Battle Cry; 1953: Félix P., 183

URKAS elbeszéléseit. O G y ű j t , kiad.: Izbrannoje ('Válogatás', I—2. köt., 1958); Tajni v prirogye ('A természet titkai', elb.-ek, 1972). O írod.: A. Volosin: D o b r o j e szlovo (Novij mir, 1955, 7.); I. Pitljar: P e v e c rodnovo k r a j a ( Z n a m j a , 1957, 9.); N y . J a n o v s z k i j : K o n d r a t y i j U r m a n o v (Szibirszkije ognyi, 1964,3.). ' Szabó Márta

Meghalsz tengerész!, 1988) szolgált életre szóló élményekkel. O K ö n y v e i az elbeszélés p u s z t a nyers erejével r a g a d j á k m a g u k kal tekintélyes számú olvasóikat. Exodus (1958: M a r t o n I. ua., 1963; Békés A., u a . , 1989) c. regénye a zsidóság kétezer éves v á n d o r l á s á t követő ú j állam a l a p í t á s á n a k a t é m á j á t dolgozza fel. Armageddon (ua., 1963) c. politikai regénye az 1945 u t á n i időszak berlini v o n a t k o z á s a i t foglalja cselekménybe. O F ő b b művei még: The Angry Hills (reg., 1955: Békés A., Mitla-szoros, 1990); Mila 18 (reg., 1961: Szántó J u d i t , ua., 1990); Topáz ('Topáz', reg., 1967; film: ua., A. Hitchcock, 1969, USA); Q. B. VII. (reg., 1970: T a k á c s F., A királynő t ö r v é n y széke, 1990); Trinity ('Háromság', reg., 1976); J erusalem: Song of Songs ('Jeruzsálem: É n e k e k éneke', útirajz, J . Í7ntanka költészetben Yosano Tekkan, a —> haiku költészetben Takahama Kyoshi volt a mestere. Első haiku költeményei a Hototogisu c. folyóiratban jelentek meg. 1915-től költőtársaival s a j á t lapot indított, Shakunage c. A shinkeikö haiku (új tendenciájú haiku) és a Takahama Kyoshi által képviselt k o n z e r v a t í v a b b i r á n y z a t között a k ö z é p u t a t t a l á l t a meg. Később a makoto ('őszinteség') elvét vallotta, s költészetében mindvégig fontosnak t a r t o t t a a kifejezések szabad h a s z n á l a t á t . O Művei: Arö kushö ('Arö költeményei', 1925); Tabibito ('Utazó', 1937). O G y ű j t , kiad.: Usuda Arö zenkushü ('Összes művei', 1977). Varrók

Ilona

Usuki monogatari: —>japán irodalom, na-zöshi

ka-

Usuman dan Fodio [uszuman dan fodjo]; Uszman dan Fodio; CUszmán ibn Fúdí (arab névalak); Usmanu Bi-Foduye (fülbe névalak); Usumanu Shehu (familiáris névváltozat); (Marata, Gobir állam, ma: ÉszakNigéria, 1754—Sokoto, F u l a n i Birodalom, ma: Észak-Nigéria, 1817): fülbe származású, a r a b , hausza és fülbe nyelven alkotó iszlám teológus, költő, államalapító kalifa. A hausza nyelvű (ajami írású) írott irodalom e l ő f u t á r a , egyúttal m i n d m á i g ható, ki-

203

USUMA emelkedő jelentőségű a l a k j a . Mint mélyen vallásos, egyúttal különleges nyelvi a d o t t ságokkal rendelkező diák Agadesben folyt a t h a t t a t a n u l m á n y a i t . K é s ő b b visszatért Gobirba, ahol jelentős hírnévre t e t t szert mint merész hangú p r é d i k á t o r , arra b u z d í t va híveit, hogy h a g y j á k el pogány p r a k t i k á i k a t , vessék le r o m l o t t szokásaikat, és t é r j e n e k meg az iszlám ortodoxiához. Szónoklatai m i a t t összeütközésbe került a gobiri s z u l t á n n a l , ezért Degel városából egy Dugu n e v ű helységbe kellett áttennie székhelyét. Röviddel később (1804) szent h á b o r ú t (dzsihád) hirdetett meg, amely az öszszes h a u s z a államra, sőt a szomszédos t e r ü letekre (Nupe, a k a m e r u n i A d a m a w a , Bornu egyes részei) is á t t e r j e d t . H a t évig t a r t ó , változó hadiszerencsével folyó, de végül győzedelmes háború u t á n a hausza uralkodók helyébe m i n d e n ü t t f ü l b e emírek kerültek. Az ú j j á a l a k u l t államokból U s u m a n szövetséget (kalifátus) h o z o t t létre, székhelyét 1809-ben Sokotoba helyezve, de m á r 1808-ban szétosztotta b i r o d a l m á n a k vezetését fia, M u h a m m a d u Bella (1781—1837) és testvéröccse, Abdullahi között. J ó m a g a — e g y é b k é n t a c s a t á k b a n közvetlenül sosem v e t t részt — 1809-től visszavonult a politikai tevékenységtől és meditációknak szentelte életét. O A dzsihád n y o m á n kialakult történelmi helyzetben U s u m a n és környezete irodalmi törekvései az afrikai a r a b írásosság, illetőleg az a j ami írású f ü l b e és főleg h a u s z a irodalom valóságos reneszánszát t e r e m t e t t é k meg. Mindemellett m a g á n a k a sejknek irodalmi tevékenysége hosszú időre feledésbe m e r ü l t . Arab nyelvű értekezései közül az Ihja al-szunna vaikhmad al-bid'a ('A szunna újjászületése és a v a l l á s ú j í t á s o k eltörlése', 1793 előtt) legfőbb vallási tételét, a s z u n n a vagyis az ortodox ú t visszaállítását és az ú j í t á s o k m e g a k a d á l y o z á s á t állítja előtérbe (az u t ó b bi a z o k r a a vallási szinkretizmusokra vonatkozik, amelyek az iszlám előtti animizmus és az igazi iszlám keveredéséből j ö t t e k létre). U s u m a n az 1790-es években misztikus l á t o m á s a i b a n üzenetet k a p o t t a prófétától, h o g y „ R á n t s a ki az Igazság k a r d j á t Isten ellenségei ellen". E z t a dzsihádig előr e m u t a t ó l á t o m á s s o r o z a t á t egy a r a b nyelvű p o é m á b a n — al-Qaszída al-szudaníja ('Szudáni qaszída', 1794) — t á r t a fel. A dzsihád erkölcsi indoklását a Kitab al-farq ('A különbségek könyve') c. művében fog a l m a z t a meg. A dzsihád utáni korszak f ő m ű v e a Baján vudzsúb al-hidzsra 'ala al'ibad ( ' M a g y a r á z a t a hívőknek a hidzsra szükségességéről', 1806). A sejknek a szövetség széthúzó, önállósodni a k a r ó uralko-

204

dóival való viszonyára vet f é n y t a Szirdzs al-ikhvan ('A h i t t e s t v é r e k l á m p á s a ' ) c. műve. O A h a u s z a nyelvű (figyelmeztető vagy dorgáló h a n g v é t e l ű prédikáció t ó n u s á t magán viselő) politikai, vallási v a g y társadalmi t e m a t i k á j ú p o é m á k (wakokin wa 'zi) körébe sorolható Robinson g y ű j t e m é n y é b ő l az E megjelölésű p o é m a , amely a h a u s z á k a t az őket e l ^ ^ o m ó hausza u r a l k o d ó k és feudális urak elleni h a r c r a b u z d í t j a . Mahadi (Mahdi) c. h a u s z a nyelvű verses kézirata, amelynek — (prózai m e g f o g a l m a z á s a okán) feltehetően fülbe volt az eredeti nyelve —, az iszlám messiásvárás kifejeződése. O Az első fülbe reformerek követői idővel elvesztették forradalmi lelkesedésüket. A hatalom á r n y é k á b a n r o m l o t t a k k á v á l t a k , nem követték t ö b b é az iszlám jog törvényeit. Ezért a z t á n U s u m a n élete végén elh a g y t a a z a v a r o k k a l , cselszövésekkel, tiszt á t a l a n s á g o k k a l teli politikai életet és meditációkba m e r ü l t . A Vallahi, vallahi (ua.) c. poémában az iszlám k ö r n y e z e t b e n igen ritkán u t a t t ö r ő személyes és e g y ú t t a l „világi" hangvétellel írja le, m i k é n t zúzódnak szét a j á m b o r és erkölcsös gondolatok a politikai élet realitásain. O U s u m a n életének és tetteinek írásba foglalása m á r a dzsihád lezárulása idején m e g k e z d ő d ö t t . Első krónikásai közeli rokonai. Öccse, Abdullahi bin M u h a m m a d (1766—1829), aki egyébk é n t U s u m a n számos versét f o r d í t o t t a le arabra, Taszjín al-varaqát ('A kéziratok dísze') c. m ű v é t a szent h á b o r ú n a k és vezérének szentelte. Asma bint Shehu, U s u m a n műveltségéről és jóságáról híres l á n y a — szintén számos a r a b , hausza és fülbe nyelvű értekezés, k ö l t e m é n y szerzője — Wakar gewaye ('A v á n d o r éneke') c. h a u s z a nyelvű költeményében a p j a életét, m i n d e n e k e l ő t t hittérítő m u n k á j á t , a táborozások és a dzsih á d fő eseményeit m u t a t j a be. Gidado dan Laima, Asma férje, aki M u h a m m a d u Bello 1817-es sokotói s z u l t á n n á v á l a s z t á s a k o r a város nagyvezíre lett, u g y a n c s a k olyan m ű v e t a l k o t o t t — Rand al-dzsihán ('A rét [menyország]'), — amely U s u m a n életrajzának fontos forrása. O írod.: W . E. N. Kendale: Field N o t e s on the Arabic Literat u r e of t h e W e s t e r n Sudan: U s u m a n u dan Fodio (Journal of Royal Asiatic Society, 1955); A. El-Masi és mások: 'Sifofin Shehu': An Autobiography a n d Character S t u d y of U t h m á n b. FüdT in verse (Research Bulletin, 1966); M. L a s t : The Sokoto Caliphate (bibliográfiával, 1967); M. H i s k e t t : ' S o n g o f t h e Shaihu's Miracles': A H a u s a Hagiog r a p h y from Sokoto (African L a n g u a g e Studies 12, 1971); uő: The Sword of T r u t h . T h e Life and T i m e s of the Shehu U s u m a n

USZAM dan Fodio (1973); M. H i s k e t t : A History of H a u s a Islamic Verse (1975); S. Plaszewicz: L i t e r a t u r e in the H a u s a L a n g u a g e (B. W . Andrzejewski—S. Pilaczewiez—W. Tyloch [szerk.J: L i t e r a t u r e s in A f r i c a n Languages, 1985). Biemaczky Szilárd usus:

nyelvi

erény

Usuyuki monogatari; Uszujuki monogatari < ' U s u y u k i t ö r t é n e t e ' ) (17. sz. eleje): j a p á n -+kana-zöshi. Szerzője ismeretlen. Tragikus szerelmi t ö r t é n e t , szerelmes levelek f o r m á j á b a n elbeszélve: a főhősnő, Usuyuki levélváltása hódolójával. Összesen huszonkilenc levélből áll, v a l a m i n t az Usuyuki halála utáni eseményeket elbeszélő befejező részből. A szerelem és az élet melankolikus szépsége és múlandósága, a rnono no aware áll a mű k ö z é p p o n t j á b a n . Az erényes, s a mono no aware lényegét értő asszony, m i n t ideál jelenik meg, ilyen értelemben e g y f a j t a „ k é z i k ö n y v " volt a korabeli m ű v e l t női olvasóközönség számára. A levelekben bőven t a l á l h a t ó k idézetek olyan klasszikus művekből, mint az Ise monogatari, a Heike monogatari, a Taiheiki, illetve a Kokinshü, s setsuwákból is bőven merít. A kana-zöshi m ű f a j á b a n a középkori ->monogatarik h a g y o m á n y á t követi. H a t á s á r a számos szerelmes levél f o r m á j á b a n írott mű született. Varrók Ilona Usz, N. 1.: novics

Polorusszov,

U Sza: —• Mjavadi

Mindzsi

Nyikolaj IvaU Sza

Uszacs, H r i h o r i j Davidovics (Nemirov, 1934. szept. 14.—): ukrán költő, író, drámaíró. 1958-ban végezte el a vinnyicai pedagógiai főiskolát, m a j d különböző lapoknál dolgozott. Irodalmi m u n k á s s á g á é r t két ukrán irodalmi d í j a t k a p o t t . T ö b b meséjét külföldi bábszínpadok is b e m u t a t t á k . O Verseskötetei: Roveszniki ('Kortársak', 1958); Podih ('Sóhaj', 1979); Omrijanij dim ('Almok háza', 1984). O Gyermekverseket is írt: Pojuscsije poszilki ( ' É n e k l ő küldemények', 1965); Peszenki na leszenke ('Lépcsőházi dalocskák', 1969): Vesznyanij zosit ('Tavaszi f ü z e t ' , 1975); Zeljonij horod ('A zöld város', 1986). Scher Vera Uszáma ibn Munqidz ibn Mursid ibn Ali ibn Muqallad ibn Naszr Abú Muzaffar alKinání as-Saizarí; Usáma ibn Munqid ibn Mursid ibn CA1T ibn Muqallad ibn Nasr Abü Muzaffar a l - K i n á n l as-Sayzarl (tudományos átírás); (Saizar (Caesaera?), Szíria,

1095—Damaszkusz, 1188. nov.): a r a b stiliszta, költő, emlékiratíró. Apja a hadimesterségben és a v a d á s z a t b a n való j á r t a s s á g a mellett híres volt kalligráfiai ismereteiről is. Uszáma is h á r o m dolognak szentelte élet é t : a h á b o r ú k n a k , a hosszú v a d á s z a t o k n a k és az irodalomnak. Még csak t i z e n ö t éves volt, amikor 1110-ben részt v e t t Saizar vár á n a k védelmében a Tankréd vezette antiochiai keresztes seregek ellenében. K é s ő b b kilenc esztendőt t ö l t ö t t el a moszuli a t a b é g , I m á d a d d í n Zengi seregében (1129—38), m a j d 1138 és 1144 k ö z ö t t D a m a s z k u s z b a n élt, a Búrida k o r m á n y z ó fejedelmek u d v a r á b a n . Ezekben az években s z á m t a l a n látog a t á s t t e t t a közeli keresztes u d v a r o k b a n és v á r o s o k b a n . A .Jeruzsálemi Királysághoz, s azon belül is elsősorban a t e m p l o m o s lovagokhoz fűződő b a r á t i kapcsolatai lehetőség e t n y ú j t o t t a k s z á m á r a a f r a n k o k (azaz európaiak, keresztesek) alaposabb megismerése mellett a r r a is, hogy kortársai közül szinte egyedülállóan, viszonylag elfogulatlanul szemlélje szokásaikat és é l e t m ó d j u k a t . A következő tíz évet E g y i p t o m b a n t ö l t ö t t e , m a j d Núraddín fejedelem (első p a t r ó n u s a , Zengi a t a b é g üa) oldalán egy ú j a b b évtizeden keresztül részt v e t t a keresztesek elleni h a r c o k b a n (1154—64). 1157-ben egy szörnyű földrengés elpusztít o t t a szűkebb h a z á j á t , Saizart. I d ő s ö d v e egyre t ö b b időt szentelt irodalmi t e v é k e n y ségének: 1164-től 1174-ig K a i f á v á r á b a n időzött, ahol elsősorban írással foglalkoz o t t , Szaladin (Szaláhaddín) és a keresztesek elleni győztes h á b o r ú k híre a z o n b a n ismét, ezúttal h a r m a d s z o r , D a m a s z k u s z b a c s á b í t o t t a , s itt is halt meg. O U s z á m a a m a g a korában m i n t stiliszta és költő volt elsősorban híres, legtöbb ilyen jellegű műv é n e k azonban csak a címét i s m e r j ü k , mindössze ötnek m a r a d t fenn a k é z i r a t a . Ezek közül csak retorikai kézikönyve jelent meg n y o m t a t á s b a n is (Kitáb al-badí, 'Az új/eredeti stílus kézikönyve'). É r d e k e s n e k t ű n i k még Kitáb al-aszá ('A bot k ö n y v e ' ) c. m ű v e is, amelyben a Mózes b o t j á h o z fűződ ő t ö r t é n e t e k e t és elképzeléseket g y ű j t ö t t e össze. S a j á t maga á l l í t o t t a össze verseinek a n t o l ó g i á j á t (~+díván). O Életművének v a n egy d a r a b j a , a m e l y különleges és kivételes helyet foglal el mind s a j á t m ű v e i köz ö t t , mind pedig az egész a r a b irodalomb a n : ez az öreg k o r á b a n t o l l b a m o n d o t t visszaemlékezéseinek a g y ű j t e m é n y e , a Kitáb al-itibár ('A p é l d á z a t könyve'). Ez, m i n t a címe is m u t a t j a , n e m szokványos önéletr a j z vagy egyszerű m e m o á r kívánt lenni, a szerző e művével g a z d a g é l e t t a p a s z t a l a t a i t k í v á n t a másoknak á t a d n i . Mivel egész élete

205

USZAP a keresztesháborúk, vagyis a keresztesek és muszlimok h a r c a i n a k és együttélésének jegyében telt el, é r t h e t ő , hogy visszaemlékezéseiből a mai olvasó a keresztesháborúk korának egyéni megfigyelésekben és érdekes részletekben g a z d a g képét k a p j a . Az eseményeket n e m időrendben írja le, hanem t e m a t i k u s csoportosításban t á r j a elénk, s elsősorban nem s a j á t személyére, h a n e m az őt k ö r ü l v e v ő világra összpontosít o t t a figyelmét — ezért, amellett, hogy lebilincselő o l v a s m á n y , a kor p á r a t l a n u l értékes t ö r t é n e t i d o k u m e n t u m á n a k számít. A könyv h á r o m részre oszlik. Az első a t u l a j donképpeni m e m o á r rész, a m e l y n e k a modern kiadó a „ H á b o r ú k és u t a z á s o k " címet a d t a . Ez a f r a n k o k elleni harcról, damaszkuszi tartózkodásairól, egyiptomi ú t j á r ó l , vadállatok elleni küzdelmeiről, h á b o r ú s tapasztalatairól, a f r a n k o k n á l t a p a s z t a l t furcsa dolgokról szól. E fő részt két, függelékszerű egészíti ki: „Tréfás t ö r t é n e t e k és a n e k d o t á k " (szentéletű emberekről szóló híradásokat és f u r c s a g y ó g y m ó d o k a t is tartalmaz), v a l a m i n t a „Vadászkalandok". O A memoár jelentősége elsősorban a b b a n áll, hogy szinte egyedülálló leírásokat t a r t a l m a z a 12. sz.-i szíriai (keresztes és muszlim) életkörülményekről, szokásokról, erkölcsi normákról, a s z e m t a n ú szavával szól a hadieseményekről. Szerzője a keresztes h a d a k ellen harcoló muszlim uralkodók bizalmi embere volt, u g y a n a k k o r személyesen ismerte az ellenfél t á b o r á n a k vezéralakjait is. Műve diktálásakor nem vezette gyűlölet vagy részrehajlás, hiszen fiatalabb korában is jó viszonyban volt európai ellenfeleivel, közel 90 évesen pedig csupán a tanítás és ismeretátadás vezette. Stílusa és nyelve is egyedülálló a középkori a r a b irodalomban: kötetlen, csevegő, nem irodalmiaskodó, hanem elsősorban köznyelvi, ritkaság számba menő nyelvjárási fordulatokkal telített. O Csak egy, nehezen olvasható (a mássalhangzókat megkülönböztető p o n t o k a t nem jelölő) kézirata m a r a d t fenn a műnek, amelyet kétszer adt a k ki (H. Derenbourg, 1886;P. Hitti, 1930), s a két kiadás olvasatai mintegy h a r m a d részben eltérőek! O Ford.: többek között franciára. H . Derenbourg 1896; németre G. Schumann, 1905; angolra P. Hitti, 1929. O írod.: P. Hitti: U s á m a h ' s Memoirs, entitled K i t á b al-i'tibár (előszó, 1930); I v á n y i T.: A példázat k ö n y v e (bevezető és részlet a könyvből, 1977); H. G á t j e (szerk.): Literaturvvissenschaft (Grundriss der arabischen Philologie, 2. köt., 1987); J . Ashtiany (szerk.): T h e Cambridge History of Arabic Literature. T h e 'Abbasid Belles-Lettres (1990). Iványi Tamás

Uszaparot (15. sz.): ismeretlen szerzőjű lao regény. A 19. sz.-ban lejegyzett h á r o m h a g y o m á n y o s prózai regény egyike. A Maha Szivit király négyes ikerfiainak csodás t ö r t é n e t e , a Csam,pa Sziton ('A négy m a n d u l a f a ' ) , s a b u d d h i s t a szemlélettel áti t a t o t t Buddhaszéna mellett a laosziak legn é p s z e r ű b b prózai regénye. Az U s z a p a r o t királyfiról szóló t ö r t é n e t n e k később keletkezett verses v á l t o z a t a is ismert, s kézirat á t L u a n g P r a b a n g b a n , az egykori királyi k ö n y v t á r b a n őrzik. (A b u d d h i s t a irodalom kincsesházából m e r í t e t t lao prózaregények a verses regényeknél k o r á b b i a k . A dzsátakák f o r m á j á t követő prózaregény alapvetően csak f o r m á j á b a n különbözik a verses regénytől.) O írod.: L. Finot: Recherches sur la littérature laotienne (Bulletin d e l'Ecole francaise d ' E x t r é m e Orient, 1917); P h o u v o n g P h i m m a s o n : L a littérature lao (France-Asie, 1956, m á r c . — m á j . ) . Bögös

László

U Szejn Tan (családi név); Maung Vunna (írói név); (20. sz. m á s o d i k fele): b i r m á n ( B u r m a ) író. F o r g a t ó k ö n y v í r ó k é n t tevékenykedik. Számos elbeszélésében, mint a Maung Ejn Ta (ua.) c.-ben is, szakmai környezete, a filmművészet alkotóinak életét m u t a t j a be. Bögös László U Szejn Tin: -> Thappan

Maung

Wa

Uszenbajev, Alimkul (Kara-Arcsa, 1894. m á j . 28.—Frunze, 1963. aug. 2.): kirgiz -+akin. Nomád családban született. 15 éves k o r á b a n már ismertek voltak szerzeményei, s nemcsak s a j á t verseivel, h a n e m előadóművészetével is hírnevet szerzett m a g á n a k . Számos eposz ( Kodzsodzsas, Szarindzsi-Bokej, Oldzsobaj ve Kisimdzsan) az ő e l ő a d á s á b a n vált Szovjetunió-szerte ism e r t t é . Első verseskötete 1938-ban látottn a p v i l á g o t Irlar ('Versek') c. A kirgiz folklór h a g y o m á n y a i t k ö v e t ő versei közül kiemelkedőek a Dzsunuszbajról és a Bajkobulról í r o t t költeményei. Összegyűjtötte és s a j t ó alá rendezte mestere, Toktogul Szatilg a n o v verseit. O G y ű j t , kiad.: Tandalgan csigarmalarinin dzsijnagi ('Válogatott m ű veinek g y ű j t e m é n y e ' , 1960); Tándalgan csigarmalar ('Válogatott művei', 1965).

206

Kovács

Előd

Uszenko, Pavlo Matvijovics (Zaocsipszke, 1902. jan. 23.—Kijev, 1975. aug. 4.): u k r á n költő. Középiskolai t a n u l m á n y a i u t á n a harkovi főiskolán irodalmat t a n u l t . Megszervezte a fiatal komszomolista írók szervezetét (Molodnyak) és azonos címen

USZMA 1950); Vanda Vaszilevszkaja (monográfia, 1953); Putyi hudozsesztvennoj pravdi ('A művészi igazság ú t j a i ' , t a n . - o k , 1958). O írod.: J . Kovalcsik: (3 l i t y e r a t u r n o j krityike ( L i t y e r a t u r n a j a gazeta, 1950, jún. 24.); Szlovo prosesanyija. Nyekrolog (Izvesztyija, 1968, j a n . 18.); Nyekrolog (Lityeraturn a j a Rosszija, 1968, jan. 19.).

megjelenő f o l y ó i r a t á t szerkesztette. E g y ideig a VUSZPP-nak is t a g j a volt. A 2. világháború éveiben h a d i t u d ó s í t ó volt. versei front ú jságokban jelentek meg. O Első versei 1922-ben l á t t a k napvilágot a Cservonij junak c. lapban. Műveiben dicsőítette a hősies lenini komszomolt és a m u n k a hadát. A gyerekeknek is írt hasonló szellemű verseket. M u n k á s s á g á é r t Lenin-dijat kapott. Nevével irodalmi d í j a t a l a p í t o t t a k , amivel a k o m s z o m o l - t e m a t i k á b a n k i t ű n ő műveket j u t a l m a z t á k . O F ő b b verseskötetei: Poeziji ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1932): Lirika boju ('A harc lírája', 1934); Poeziji ('Költemények', 1936); Poeziji ('Költemények', 1937); Za Ukrajinu ( ' U k r a j n á é r t ' , 1941); Kljanyisz! ( ' E s k ü d j ! ' , 1942); Színi ('Fiaink', 1947); Na zelenih berehah ("Zöldellő p a r t o k o n ' , 1951); Iz zositiv zsittya ('Eletem jegyzetfüzeteiből', 1959); Veszen nezvijanij cvit ('Tavaszaim nem h e r v a d ó virágai", 1960). O G y ű j t , kiad.: Vibranyi tvori 1—2. ('Válogatott m ű v e k ' , 1—2. köt., 1963): Poeziji ( ' K ö l t e m é n v e k ' , 1966); Tvori 1—4. ('Művei', 1—4. köt., 1981—1982). O Magyarul: 1 vers (Simonyi Z., U k r á n költők, anto.. 1971). O írod.: I. D u z : P a v l o Tszenko (1958); n. n.: Zaszpivuvacs. Szpohadi pro P a v l a Uszenka (1982). Scher Vera Uszijevics, J e l e n a Felikszovna (férjezett és írói név); Kon (eredeti név); ( J a k u t s z k . 1893. márc. 4 — M o s z k v a , 1968. jan. 15.): orosz irodalomkritikusnő. F . J . Kon lengyel f o r r a d a l m á r lánya volt. Apjával, ill. korán e l h u n y t férjével, G. A. Uszijeviccse 1 eg}'ütt részt v e t t az oroszo.-i forradalmi m o z g a l m a k b a n ; emigrációba kényszerült, a h o n n a n — Lenin vezetésével — a bolsevikokkal t é r t vissza 1917 áprilisában. Az októberi f o r r a d a l o m aktív résztvevője volt. 1932-ben a pártfőiskolán szerzett diplomát. A 2. világháború idején az oroszo.-i lengyelek hazafias mozgalmát szervezte. O 1928tól publikált. Az 1930-as években az ú j marxista esztétika kidolgozását célul kitűző —• Lityeraturnij krityik c. irodalomelméleti folyóirat m u n k a t á r s a volt, amelyben ez idő t á j t t ö b b e k között a m a g y a r emigráció képviselői — Gábor A. és Lukács Gy. — is k ö z r e m ű k ö d t e k . Legtöbb írásában az irodalmi —>pártosság elméletének kérdésével, élet és irodalom kölcsönhatásával foglalkozott. Esztétikai nézeteiben Lukács Gy. követője volt. U g y a n i t t polemikus cikkeket közölt az orosz irodalmi irányzatokról. Monográfiákat, t a n u l m á n y o k a t írt M. Gorkij, V. Majakovszkij, Ny. Osztrovszkij és Sz. Ny. Szergejev-Censzkij művészetéről. O F ő művei: Vlagyimir Majakovszkij (monográfia,

Uszikav, J a k u b (írói név); J a k a v Kirilavics (családi név); (Kadzina, 1919. szept. 20.—): belorusz irodalomtörténész, kritikus. 1940-ben elvégezte a Minszki T a n á r képző Főiskolát. Részt v e t t a n a g y honvédő h á b o r ú b a n . Volt t a n í t ó , t a n á r ; dolgoz o t t a Csirvonaja zmena c. újságnál. 1949 óta a mogiljovi t a n á r k é p z ő főiskolán t a n í t . 1950-ben a filológiai t u d o m á n y o k kandidátusa, 1957-ben docens lett. O 1945-től jelennek meg írásai. A belorusz d r a m a t u r g i a kialakulását és fejlődését t a n u l m á n y o z z a ; különös figyelmet fordít a k o m é d i a eredetére és kialakulására. A Belaruszkaja dzicjacsaja litaratura ('A belorusz gyermekirodalom', 1966), a Belaruszkaja vusznapaeticsnaja tvorcsaszc ('A belorusz szóbeli költészet', 1966) és a Hisztorija belaruszkaha teatra t. I. ('A belorusz színház t ö r t é n e t e ' , 1 köt., 1983) c. egyetemi segédkönyvek egyik szerzője. O T a n u l m á n y k ö t e t e i , monográfiái: Dramaturgija Kandrata Krapivi: Nariszi ab sztanovcsim heroji ("Kandrat Krapiva drámái: Vázlatok a pozitív hősről', 1953); Belaruszkaja kamedija: Lja vitakav zsanru ('A belorusz vígjáték: A m ű f a j kezdetei', 1964); Belaruszkaja kamedija ('A belorusz komédia', 1973); Hramadzjanszkaje szumlennye masztaka ('A művész társadalmi lelkiismerete', 1976); Belaruszkaja kamedija: Litaraturna-kritirsnija nariszi ('A belorusz vígjáték: Irodalomkritikai karcolatok', 1979); Andrej Malcajonak (ua., 1984). Palásti

Katalin

Uszman, H a t i b (1908. m á j . 21.—): t a t á r irodalomtörténész. író, költő. T ö b b gyermekes p a r a s z t c s a l á d b a n született. Falusi k ö n y v t á r o s k é n t és t a n á r k é n t dolgozott, közben az irodalommal is foglalkozott. Bej á r t a az országot, n a g y v á r o s o k a t ; Kazánon kívül megfordult Moszkvában és Asztrah á n b a n , ahol különféle lapoknál szerkesztői állásban dolgozott, k r i t i k á k a t írt. Csak 1938-ban fejezte be K a z á n b a n a t a n á r k é p ző főiskolát, addig azonban m á r t ö b b könyve is megjelent: Kirlar lirikaszi ('A mezők lírája', versek, 1931); Kan tavisi ('A vér szava', elb.-ek. 1934); Juszuf (ua., kisreg., 1937). Az 1940-es években t a n í t o t t a kazáni t a n á r k é p z ő főiskolán, 1951-től az egyete-

207

USZMA men. K é s ő b b a t a t á r tanszék vezetője volt. O F ő b b i r o d a l o m t u d o m á n y i művei: Taktas poezijasze ( ' T a k t a s költészete', monogr., 1953); Tatar sigire ('A t a t á r vers', t a n . , 1964); Egermevese ellarda tatar poezijasze ( : Az 1920-as évek t a t á r irodalma', t a n . , 1964). O írod.: A. Ginijatullina: Piszatyeli szovjetszkovo T a t a r s z t a n a (1970). Henryk Jankowszki Uszmán, Nászir; Usmon, Nosir ( t u d o m á nyos átírás); (Namangán, 1912. nov. 13.— T a s k e n t , 1952. dee. 12.): üzbég költő, d r á maíró, m ű f o r d í t ó . 1929—30 között a kokandi t a n í t ó k é p z ő t a n á r a és oktatási igazg a t ó j a volt, m a j d 1930-ban a m o s z k v a i filmművészeti intézet f o r g a t ó k ö n y v í r ó i t a n s z a k á n t a n u l t . 1932-ben megkezdte felsőfokú t a n u l m á n y a i t a s z a m a r k a n d i Pedagógusképző A k a d é m i á n , s 1935-ben a Jas Lenincsi c. ú j s á g szerkesztője lett. Versei először az 1920-as évek végén jelentek meg a Jangi Fergdna, a Jangi fol és a Jerjüzi c. kulturális, irodalmi folyóiratokban. Első önálló köteteit (Kujás bilen suhbet, 'Beszélgetés a n a p p a l ' ; Szafarbar szatrlar 'Megindító sorok'), melyek 1932-ben l á t t a k napvilágot, még számos k ö v e t t e (Traktorábad,, ' T r a k t o r o k földje', 1934; Jürek, 'Szív' 1935; Mehrim, 'Szerelmem', 1936). A k o m m u n i z must dicsőítő verseinek fő témái a p á r t , a SZU i r á n t i hűség, a kolhozosítás dicsérete. Hasonló t é m á j ú színpadi művei közül a f o n t o s a b b a k : Zafar ('Győzelem', 1929); Dusmán ('Ellenség', 1931); Szonggi kün ('Az utolsó n a p ' , 1932); Atlasz (1934); Görogli c. o p e r á j á b a n a közép-ázsiai törökség minden ágánál ismert eposzi hős, Görogli (->Köroglu) t ö r t é n e t é t dolgozza fel.

Tvojo licsnoje gyelo ('Magánügyed', 1953); Ja tyebja najdu ('Megtalállak', 1957). O E g y é b m ű v e i : Jenyiszejszkije razdumja ('Jenyiszeji gondolatok', karcolatok, 1961); Osztorozsno, ljubov. . . ('Vigyázat, szerelem . . . ' , kisreg.-ek és elb.-ek, 1964). O Magyarul még: 1—1 elb. (Lóránt L. E., Szovjet K u l t ú r a , 1954, 6.; A r v a y J . , Érettségi bizonyítvány, anto., 1960). O írod.: N y . Kalityin: Molodoszty p o b e z s d a j e t (Novij mir, 1952, 9.); I. K a g a n : „Osztorozsno, ljub o v " (Zvezda, 1964, 11.).

Uszpenszkij, Borisz Andrejevies (Moszkva, 1937. márc. 1.—): orosz irodalomtudós, művészetelméleti szakíró, nyelvész. Értelmiségi családból származik. É d e s a p j a dramaturg, é d e s a n y j a fordító volt. E g y e t e m e t Moszkvában, m a j d K o p p e n h á g á b a n végzett, ahol kiváló tudósok o k t a t t á k , pl. L. Hjelmsev és E . Fischer-Jorgensen. O 1958 óta rendszeresen jelennek meg t u d o m á n y o s cikkei, t a n u l m á n y a i . Széleskörű — t ö b b e k között afrikai nyelvek területén végzett — k u t a t á s o k u t á n j u t o t t el a nyelvnek mint összetett kommunikációs rendszernek a vizsgálatáig. Igen jelentős, nemzetközi tekintélyű nyelvelméleti és orosz nyelvtörténeti m u n k á s s á g a mellett — a -+tartui iskola kiemelkedő t a g j a k é n t — a l a p v e t ő fontosságú poétikai, v a l a m i n t általános művészetelméleti következtetésekre j u t o t t Poetyika kompozicii (1970: Molnár I., A kompozíció p o é t i k á j a , 1984) c. m ű v é b e n . A művészi szöveg szerkezetét vizsgálva a kompozíciós f o r m á k tipológiájának kapcsán foglalkozott az irodalom és képzőművészet összefüggéseivel, s t r u k t u r á l i s kölcsönhatásaival. Rendszerében a l a p v e t ő kategóriának számít a ->nézőpont, amelyet Féri Benedek kompozíciós p r o b l é m a k é n t kezel s elemzi az ideológia, a frazeológia, a tér- és időviUszman, Szamben: —•Ousmane, Sembéne szonyok, a pszichológia s í k j á n . Vizsgálati s z e m p o n t j a i t és módszerét példaszerű köUszman dan Fodio: —> Usuman dan Fodio vetkezetességgel érvényesítette V. Hlebnyikov költészetének poétikájáról írott tanulUszpenszkaja, J e l e n a Boriszovna (Péterm á n y á b a n — K poetyike Hlebnyikova: vár, 1916. márc. 31. Moszkva, 1966. aug. problemi kompozicii (1972: Boldog Gyön7.): orosz írónő. N a g y a p j a G. I. Uszpenszkij gyi, H l e b n y i k o v poétikájáról: a kompozíció volt. A moszkvai egyetemen biológiát t a problémái, Hel, 1987, 4.) —, akinek művénult. O 1938-tól publikált. Karcolatait, elszetét m i n t „ e g y f a j t a rejtjeles szöveget" beszéléseit V csera, szevodnyja, zavtra ('Tegértelmezte, amelyet „egyrészt a szorosan nap, m a , holnap', 1963) c. t e t t e közzé. Műv e t t esztétikai célok, másrészt a szerzőnek vei f ő k é n t az ifjúság jellemző problémáiról, a nyelvről a l k o t o t t elképzelései, végül — a h i v a t á s kereséséről, az első szerelemről nem kis m é r t é k b e n — az ezoterikus autoszólnak: Nase leto (reg., 1952: Gács A., k o m m u n i k á c i ó határoz m e g " . Az elemzésN y á r az erdőn, 1956); Ja zvonyu sz aerodroben h a n g s ú l y t k a p o t t a n é z ő p o n t o k váltama ('A repülőtérről hívlak', elb.-ek, 1957); kozásának m ó d j a és f u n k c i ó j a is HlebnyiTretyja zapovegy ('A h a r m a d i k p a r a n c s o kov verseiben. O Gazdag és sokszínű m u n lat', kisreg. 1960). L. Osanyin szerzőtársakásságának h a r m a d i k n a g y t e r ü l e t é t kultúként hasonló t é m á j ú s z í n d a r a b o k a t is írt: 208

USZPE tíahrama ('Bahram öröksége', 1973); Szevodnya v nasem gorogye ('Városunkban a mai n a p o n ' , 1976) c. O Egyéb fő művei: Ptyicsij rinok ('Madár p i a c ' , kisreg., 1983); Skola klounov ( ' B o h ó c i s k o l a ' , kisreg., 1983); Jeszli bil bi ja gyevcsonkoj ( ' H a én k i s l á n y volnék', versek, 1983); Gyevocska - ucsityelnyica ('Kislány tanítónő', s z í n m ű , 1983). O M a g y a r u l : 1 elb. (Krecsrnáry L . , OrVil, 1966, 3.). O írod.: F . L e v : Vnyiz p o volsebnoj reke (Gyetszkaja lityer a t u r a , 1972, 10.); J u . Szotnyik: Cseburask a i j e v o druzja (Komszomoiszkaja p r a v da, 1973, aug. 31.); Sz. Aszenyin: K a z s d i j z n a j e t Cseburasku ( P r a v d a , 1973, szept. 10.); J . Kalmanovszkij: Gyagya F j o d o r , pjosz i k o t (Zvezda, 1975, 2.).

ra- és művészetelméleti m u n k á i a l k o t j á k . J u . M. LotmanneA közösen írt t a n u l m á n y á ban — Szemiotyika kulturi (1970: Grániez I., K u l t ú r a s z e m i o t i k a , Hel, 1973, 2—3.) — a k u l t ú r á t egységes m e c h a n i z m u s k é n t vizsgálja, ami lehetővé teszi információszervező t á r s a d a l m i m e c h a n i z m u s k é n t való leírását. O E g y é b t a n u l m á n y a i : O szemiotyike iszkussztva (1962: K o v á c s Z., A művészet szemiotikájáról, A jel t u d o m á n y a , 1975); 0 szemiotyike ikoni ('Az ikon szemiotikájáról', 1971); O szemiotyicseszkom mehanyizme kulturi (1971: n. n., A k u l t ú r a szemiotikai mechanizmusa, Jel — K o m m u n i káció — K u l t ú r a , 1977); Sztruktura hudozsesztvennovo tyekszta i tyeksztologija ('A művészi szöveg s t r u k t ú r á j a és a textológia', 1971); Mif — imja — kultura (Ju. Lotmanned, 1972: n. n., Mítosz — név — k u l t ú r a , K u l t ú r a és Közösség, 1988, 1.); ,,Pravoje" i ,,levője" v ikonopisznom izobrazsenyii ('A , , j o b b " és ,,bal" az ikonábrázolásban', 1973); Jazikovaja szituacija Kijevszkoj Ruszi i jejo znacsenyije dija isztorii russzkovo lityeraturnovo jazifca ('A Kijevi Rusz nyelvi á l l a p o t a és ennek jelentősége az orosz irodalmi nyelv fejlődésében', 1983); Jaziki kulturi i probiemi perevogyimosztyi ('A k u l t ú r a nyelvei és a f o r d í t h a t ó ság problémái', 1987). O Magyarul még: 1 t a n . (Zoltán A., Hel, 1982, 2—3.). O írod.: N y . Volkov: „ D a " i „ n y e t " (Tvorcsesztvo, 1971, 2.); J . Gurvics: Zamiszel i szmiszl isszledovanyija (Voproszi lityeraturi, 1971, 2.); F . de Valk: B. Uszpenszkij (Russian Literature, 1972, 2.); Magyar M.: B. Uszpenszkij: A kompozíció p o é t i k á j a (EK, 1991, 3—4.). J. Matyi Anna Uszpenszkij, E d u á r d Nyikolajevics (Jegorjevszk, 1937. dec. 22.—): orosz író, költő. 1961-ben a moszkvai repülési főiskolán szerzett d i p l o m á t . O 1960 ó t a jelennek meg önálló kötetei. Elsősorban gyermekkönyvek szerzőjeként vált népszerűvé haz á j á b a n . Ezek többsége mese, ill. kisregény: Krokogyil Gena i jevo druzja ('Gena krokodil és b a r á t a i ' , 1966); Vnyizpo volsebnoj reke ('Lefelé a varázsfolyón', 1972; film: M. Juzovszkij, 1982, SZU); Gyagya Fjodor, pjosz i kot ( ' F j o d o r bácsi, a k u t y a meg a macska', 1974); Taliszman ('A talizmán', 1979). Leghíresebb meséje — Gseburaska i jevo druzja ('Gseburaska és b a r á t a i ' , 1970); Gseburaska (ua., 1977) — rajzfilmváltozatban is nagy sikert a r a t o t t . Számos verset (Szmesnoj szlonyonok, 'A mulatságos kiselef á n t ' , 1965; Vszjo v porjadke, 'Minden rendben', 1976; Povtori, 'Ismételd meg', 1976) és n é h á n y s z í n m ű v e t is írt: Naszledsztvo 14

Uszpenszkij, Gleb I v a n o v i c s (Tula, 1843. okt. 2 5 . — S z e n t - P é t e r v á r , 1902. ápr. 5.): orosz író, publicista. A p j a kishivatalnok volt. G y e r m e k k o r á t az orosz iparosodás egyik k ö z p o n t j á b a n t ö l t ö t t e ; gimnáziumi évei a l a t t családjával e g y ü t t az u k r a j n a i Csernyigovban élt. 1861 -ben beiratkozott a p é t e r v á r i egyetem jogi k a r á r a , a következő e s z t e n d ő b e n Moszkvában lett bölcsészhallg a t ó . E g y e t e m i t a n u l m á n y a i t anyagi gondjai m i a t t nem f o l y t a t h a t t a . Mártizenkilenc évesen, szenvedélyes t e r m é s z e t ű i f j ú k é n t e l i n d u l t az írói pályán: 1862-ben L. Tolsztoj Jasznaja Poljana c. k i a d v á n y a és egy m o s z k v a i folyóirat közölt tőle egy-egy k a r colatot. Szépírói m u n k á j a mellett többféle foglalkozást végigpróbált: vidéki t a n í t ó és t a k a r é k p é n z t á r i tisztviselő volt; napilapok, f o l y ó i r a t o k állandó m u n k a t á r s a k é n t dolgozott, miközben megszállott a n y a g g y ű j t ő k é n t j á r t a az országot, s szinte riporteri elevenséggel t á r t a fel az orosz t á r s a d a l o m a l a c s o n y a b b rétegeiből szerzett élményeit. S o k a t publikált, többek k ö z ö t t a Russzkoje szlovo és a Szovremennyik c. folyóiratokban; de t a p a s z t a l a t a i t nem érlelte művészi form á b a ö n t ö t t gondolattá, a tünetek leírására v o l t csupán ereje. Az 1870-es é v e k b e n P á r i z s b a n , Londonban is járt. Eletének utolsó tíz esztendejét elmegyógyintézetben t ö l t ö t t e . O Korai elbeszéléseiben — a -*naturális iskola törekvéseinek f o l y t a t ó j a k é n t — n e m lépte túl a szociografikus igényű —*ocserk műfaji kereteit; szereplőinek sötét á r n y a l a t ú , v á z l a t o s a n kidolgozott a r c k é p e a z t tanúsítja, h o g y nem az egyén és a n n a k belső élete, h a n e m a t á r s a d a l o m egészének sorskérdései f o g l a l k o z t a t t á k . Első n a g y o b b szabású m ű v é t , Nravi Rasztyerjajevoj ulici (1866: n. n., A könyv, részlet, A Hét, 1905, 1. köt.; K e m é n y J . , Szántó I r é n , A R a s z t y e r j a j e v a u t c a erkölcsei, 1958) c.

209

életkép s o r o z a t á t Ny. Nyekraszov demokrat a i r á n y z a t ú folyóirata, a Szovremennyik kezdte közölni, s ez is egyik o k a lehetett a lap b e t i l t á s á n a k . A g y ű j t e m é n y címében szereplő R a s z t y e r j a j e v a u t c a — beszélő név, elveszettet, elkallódottat jelent — Tula szegénynegyedéhez t a r t o z i k , s jellemző rá ,,mindaz, a m i düledezik, félig vagy egészen összeroskadt", részeges m u n k á s o k , lesüllyedt h i v a t a l n o k o k l a k j á k , akik elfogadják sorsukat, m e r t képtelenek fellázadni a körülményeiket m e g h a t á r o z ó rend ellen. E korcslelkű e m b e r e k büszkélkednek oroszságukkal: ,,a mi n é p ü n k k ü l ö n b a világ minden m á s n é p é n é l " — m o n d j a részegboldogságában a helybeli orvos. Az utca erkölcseinek szatirikus á b r á z o l á s á b a n találta meg a szerző a maga s a j á t o s kifejezésm ó d j á t , a m e l y — n a t u r a l i s z t i k u s leírással párosulva — alkalmas lett a társadalmi igazságtalanságok k e m é n y e b b bírálatára. O Csernisevszkij, L. Tolsztoj és SzaltikovScsedrin m e l l e t t azokhoz az írókhoz tartozott, akik k o r á n felismerték, hogy az 1861es jobbágyfelszabadító r e f o r m o k utáni Oroszo.-ban f o l y t a t ó d o t t az önkényuralom, s lényegében a p a r a s z t s á g gazdasági helyzete sem változott. A rendőri—bürokratikus r e n d s z e r t pellengérezte ki Budka (1868: K ó b o r Noémi, Orházikó, Egynegyed ló, 1952) c. elbeszélésében, a m e l y n e k hőse, az egyéniségétől megfosztott őr, eltompult érzelemvilágú ember, A. P. Csehov Prisibejev-altiszt c. n o v e l l á j á b a n b u k k a n t fel újra. O Razorenyje ('Pusztulás', 1869) c. ciklusában újból f e l v o n u l t a t t a T u l a szegény negyedének figuráit, azzal a különbséggel, hogy itt a t ő k e p u s z t í t j a el a társadalmi és emberi é r t é k e k régi feudális hierarchiáját. O Az 1870-es, 1880-as é v e k b e n írói és világnézeti alapfelfogása az a n a r o d n y i k eredetű illúzió lett, hogy a n y u g a t i fejlődés törvényszerűségei Oroszo.-ra n e m érvényesek; k e z d e t b e n a n a r o d n y i k mozgalomban is részt v e t t , de h a m a r m e g é r t e t t e , hogy a kapitalizmus s t á d i u m á t h a z á j a sem kerülheti el, az eszmetársai által idealizált faluközösségek pedig feloszlanak, mielőtt azokból k i a l a k í t h a t ó lenne a n a r o d n y i k o k utópisztikus parasztszocializmusa. Az orosz burzsoáziát bírálva elembertelenedett ragadozóként m u t a t t a be a t ő k é s vállalkozót, aki kegyetlenül eltipor m i n d e n ú t j á b a kerülő a k a d á l y t , a városi p r o l e t á r r á lett paraszt pedig, elvesztve misztikus kapcsolat á t a földdel, m e n t h e t e t l e n ü l elzüllik, nyomorúságos bérének rabszolgája lesz. E z t a g o n d o l a t k ö r t ölelik fel Iz gyerevenszkovo dnyevnyika ('Falusi n a p l ó m b ó l ' , 1877— 1880); Knyizska csekov ('A csekkfüzet',

1876—1877); Kresztyjanyin i kresztyjanszkij trud ('A p a r a s z t és a paraszti m u n k a ' , 1880); Vlaszty zemli ('A föld h a t a l m a ' , 1882) és Zsivije cifri ('Élő számok', 1888) c. f ő b b elbeszélés- és k a r c o l a t g y ű j t e m é n y e i , v a l a m i n t a n y u g a t - e u r ó p a i u t a z á s a i n a k élményeiről beszámoló Zagranyicsnij dny évnyik provinciáid ( ' E g y vidéki ember külföldi naplója', 1876) c. m u n k á j a . O E g y é b m ű v e i : Prazdnyik Puskina (tan., 1880: Szőllősy Klára, P u s k i n ünnepe, I s t e n k e r e ső, pokoljáró. K o r t á r s a k beszélnek D o s z t o jevszkijről, 1968); Ocserki russzkoj zsiznyi ('Az orosz élet k a r c o l a t a i ' , 1885). O G y ű j t , k i a d . : Szocsinyenyija ('Művei', 1—8. k ö t . , 1883—1886); Polnoje szobranyije szocsinyenyij ('összes m ű v e i ' , 1—14. köt., 1940— 1954); Szobranyije szocsinyenyij ('Összes m ű v e i ' , 1—9. köt., 1955—1957). O M a g y a rul még: Egynegyed ló (vál. elb.-ek, K ó b o r N o é m i , 1952); 1 elb. (uő, Világirodalmi antológia, 4. köt., 1956); 1 útleírás ( E r d ő d y J . , U j Tükör, 1986, 25.). O Írod.: V. Csesihin-Vetrinszkij: G. I . Uszpenszkij (1929); A. Sz. Glinka-Volzsszkij (szerk.): Gleb Uszpenszkij v zsiznyi (1935); V. K o r o l e n k o : O G. I . Uszpenszkom (Szobranyije szocsinyen y i j , 8. köt., 1955); N y . T. P r u c k o v : T v o r cseszkij p u t y Gleba Uszpenszkovo (1958); V. B. Szmirnov: G. Uszpenszkij i S z a l t i k o v Scsedrin (1964); N y . I . Szokolov: G. I . Uszpenszkij: Zsizny i tvorcsesztvo (1968); N y . I . P r u c k o v : Gleb Uszpenszkij (1971); J u . A. Belcsikov: G. Uszpenszkij (1979); D. A. Bar a b o h i n : Uszpenszkij i russzkaja z s u r n a lisztyika (1983). Gerencsér Zsigmond Uszpenszkij, N y i k o l a j Vasziljevics (Sztupino, 1837. máj.—Moszkva, 1889. n o v . 2.): orosz író. Falusi p a p családjából s z á r m a z o t t . A tulai h i t t u d o m á n y i s z e m i n á r i u m t a n u l ó j a volt. 1856-ban a szent-pétervári orvosi főiskolán f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t . I t t került k a p c s o l a t b a az irodalmi k ö r ö k kel, s h a t á s u k r a rövid ideig a s z e n t - p é t e r v á r i egyetem történelem—filológia k a r á n a k hallgatója l e t t . O 1857-től j e l e n t e k m e g elbeszélései és karcolatai. 1858 j a n u á r j á b a n ismerkedett m e g Ny. A. Nyekraszovval, a Szovremennyik c. lap főszerkesztőjével. Ettől kezdve folyóiratának á l l a n d ó szerzője volt. A p a r a s z t i életről szóló elbeszélései — Sztaruha ('Anyóka', 1857); Poroszjonok ('Malac', 1858) — komoly sikert a r a t t a k a j o b b á g y s á g eltörlésének előestéjén. Minden szépítés nélkül m u t a t t a b e írásaiban a s z á m k i v e t e t t , nincstelen e m b e r e k életét. Horoseje zsityjo ('Jó élet', 1858); Rasszkazi ('Elbeszélések', 1861, 1863, 1864). F. M. Dosztojevszkij m á r 1861-ben

USZTI m é l t a t t a k i s p r ó z á j á t , s r á m u t a t o t t arra, hogy az író szereti és elfogadja a népet. N y . Cserni-sevszkij a radikális forradalmi dem o k r a t á k nevében a p a r a s z t s á g valós helyzetének b e m u t a t á s á t értékelte műveiben. Szerinte ugyanis ezekből az elbeszélésekből kitetszik, h o g y elkerülhetetlen a p a r a s z t s á g ö n t u d a t r a ébredése, m e r t csak az v á l t h a t j a fel Oroszo.-ban a végső kétségbeesést. O Az író Nyekraszov segítségével 1861-ben egy hosszabb európai u t a z á s t t e t t , megfordult Olaszo.-ban, S v á j c b a n , F r a n c i a o . - b a n . Az év végén a z o n b a n k a p c s o l a t u k megromlott, a Szovremennyik c. lap a cenzúra fenyegetése m i a t t nehéz h ó n a p o k a t élt á t , ami Uszpenszkij alkotói krízisét is okozta. 1862-ben e l m e n t a J a s z n a j a Poljana-i iskolába t a n í t a n i , de L. Tolsztojjal is összekülönbözött. E k k o r I. Turgenyev birtokára költözött, á m n é h á n y h ó n a p m ú l v a bírósági keresetet n y ú j t o t t be ellene. E t t ő l kezdve különböző vidéki g i m n á z i u m o k b a n és t a n i n t é z e t e k b e n t a n í t o t t . 1884-től a „mez í t l á b a s o k " életét élte, s ebben közrejátszott összeférhetetlen természete. S o k a t nélkülözött, végül önkezével v e t e t t véget életének. Az irodalmi folyóiratok j ó f o r m á n nem is t e t t e k említést haláláról. I. Bunyin fedezte fel ú j r a az orosz irodalom s z á m á r a és sokat t e t t műveinek összegyűjtéséért és kiadásáért. O G y ű j t , kiad.: Rasszkazi ('Elbeszélések', 1—2. köt., 1861); Szocsinyenyija ('Művei', 1—4. köt., 1883); Szobranyije szocsinyenyij ('Összes művei', 1931); Povesztyi, rasszkazi i ocserki ('Kisregények, elbeszélések és karcolatok', 1957); Izdaljoka i vblizi ('Távolról és közelről', elb.-ek, 1986). O írod.: N y . K . Mihajlovszkij: Szocsinyenyij a N y . V. Uszpenszkovo (Polnoje szobranyije szocsinyenyij, 10. köt., 1913); Ny. Csernisevszkij: N y e nacsalo li peremem? (Polnoje szobranyije szocsinyenyij, 7. köt., 1950); K . I. Csukóvszkij: Zsizny i tvorcsesztvo Nyikolaja Uszpenszkovo (Ljugyi i knyigi, 1960); F . M. Dosztojevszkij: N y . V. Uszpenszkij elbeszélései (A világirodalom ars poeticái, 1965); I. A. Bunyin: K buduscsej biografii N y . V. Uszpenszkovo (Szobranyije szocsinyenyij, 9. köt., 1967); Sz. I . Csuprinyin: Pregyiszlovije (Ny. V. Uszpenszkij: I z d a l j o k a i vblizi, 1986). Rév

legkorábbi m á s o l a t a i t t t a l á l h a t ó . Az eredetiek között szerepel t ö b b e k k ö z ö t t Borisz és Gleb v é r t a n ú s á g á n a k l e g e n d á j a és Feodoszij Pecserszkij életrajza. F o r r á s t ö r t é n e t i értéke m i a t t különösen f o n t o s a -*• Metódlegenda legrégibb szövege, a m e l y Konstantin-Cirill — a szláv írásbeliség megteremtője — testvérének életét beszéli el. Hasonló é r t é k ű a Cirill és Metód tiszteletére írt dicsőítő beszéd (pohvalnoje szlovo). Tartalmazza az ószláv irodalom legnagyobb alakj á n a k , Joan Ekzarhnak az egyik beszédét, ill. az —•egyházatyák ószlávra f o r d í t o t t műveit is. E g y ű j t e m é n y az óorosz műveltség m a g a s színvonalának f o n t o s bizonyítéka, ugyancsak hasznos forrás az ószláv nyelv és az orosz t ö r t é n e t i n y e l v t a n , ill. dialektológia s z e m p o n t j á b ó l . O E l n e v e z é s é t a moszkvai Uszpenszkij (Istenszülő elszenderedése) székesegyházról k a p t a , ahol a kézi r a t o t hosszú ideig őrizték. Jelenleg az Állami T ö r t é n e t i M ú z e u m b a n t a l á l h a t ó . O Kiad. és irod.: Sz. I. K a t k o v (szerk.): Uszpenszkij szbornyik X I I — X I I I vv. (1971).

Mária

Uszpenszkij szbornyik: az orosz nyelv és irodalom egyik legértékesebb szövegemléke; 304 p e r g a m e n levélből álló g y ű j t e m é n y . A 12. sz. végén vagy a 13. sz. elején másolt kódex összetétele igen gazdag: eredeti óorosz irodalmi a l k o t á s o k a t és ószlávból lejegyzett m ű v e k e t t a r t a l m a z , amelyeknek 14*

21 I

H. Tóth

Imre

usztabasi: -+ásik Usztijanovics, Kornilo Mikolajovics (Vovkiv, 1839—Dovhe, 1903. júl. 22.): u k r á n festő, író, közéleti személyiség. M. Usztijanovics u k r á n író fia. 1858 és 1863 között a bécsi képzőművészeti a k a d é m i á n t a n u l t . B e u t a z t a Galíciát és B u k o v i n á t , j á r t Péterv á r o t t (1867) és K i j e v b e n (1872). Monumentális történelmi és bibliai t é m á j ú fresk ó k a t és v á s z n a k a t készített; N y u g a t U k r a j n á b a n első ízben ö r ö k í t e t t e meg a paraszti életet. Műveinek legnagyobb része a Lvovi U k r á n Szépművészeti M ú z e u m b a n t a l á l h a t ó . O K ö l t ő k é n t az 1860-as években történelmi t é m á j ú p o é m á k k a l jelentkezett. Az 1870-es években t ö r t é n e l m i elbeszéléseket és d r á m á k a t írt. 1882—1883-ban maga szerkesztette és illusztrálta a Zerkalo c. humoros—szatirikus folyóiratot. O G y ű j t , kiad.: Piszma 1—3 ('Levelei', 1—3. köt., 1875—1877). O írod.: J a . Nanovszkij: Kornilo Mikolajovics U s z t i j a n o v i c s (1963). Scher

Vera

Usztijanovics, Mikola Leontyijovics (Mikolajiv, 1811. dec. 7.—Suceava, ma: Rom á n i a , 1885. nov. 3.): u k r á n író, költő, közéleti személyiség. Tisztviselő c s a l á d j á b a n született. Filozófiát és teológiát végzett a lvovi egyetemen 1838-ban. O 1836-tól publikált. A Ruszka Trijca lelkes propagát o r a k é n t és az u k r á n t u d ó s o k 1848-as galíciai tanácskozása aktív szervezőjeként is ismert. I t t erősítették meg az u k r á n nyelv

USZTY és k u l t ú r a t o v á b b i fejlődésének szükségességét. O szerkesztette a Halicso-russzkij visznik c. újságot; ebben jelentek meg leghíresebb elbeszélései ( S z t a r i j Efrem, 'Az öreg E f r e m ' , 1849; Pomszta, 'A bosszú', 1849). Egyetlen, életében megjelent k ö t e t e a Poeziji ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1860). Elégiái, románcai, meséi verselésükben közel állnak a népköltészethez. A k ö l t ő azon reményét fejezik ki, hogy az u k r á n n é p kivívja politikai szabadságát, m e g t e r e m t i a szociális egyenlőséget, s a j á t nemzeti függetlenségét. N a g y figyelmet szentelt a parasztság gazdag lelkivilágának, a b e t y á r o k és h a j d ú k közötti h a r c r o m a n t i k á j á n a k . N é h á n y verse népdallá vált. O I . Franko őt a nemzeti szellem olyan életrehívói k ö z ö t t t a r t o t t a számon, aki Galíciában az 1850-es évek ukrán i r o d a l m á n a k kimagasló képviselője volt. Az 1848—1849-es f o r r a d a l o m u t á n a reakciós m o s z k v a b a r á t csoporthoz csatlakozott. O Magyarul: 1 vers (Majtényi Z., U k r á n költők, anto., 1971). O írod.: n. n.: Piszmenniki Zahidnoji U k r a j i n i 30—50-h rokiv X I X . szt. (1965). Kovács Oxána Usztyuzsszkaja kormcsaja: -»ószláv irodalom uta: a ->-tanka és a -+waka elnevezése.

összefoglaló

U Ta (19. sz.): b i r m á n (Burma) író. T a ung-vindzsi város b í r á j a volt. A Jatan Icjeinon ('Ékes t ü k ö r ' ) társszerzője. Ennek formailag a -*vuthu m ű f a j h o z t a r t o z ó mesés t ö r t é n e t e i t még a 18. sz. végén, 1780 körül egy kiváló állami h i v a t a l n o k és k a t o n a , k o r á n a k művelt személyisége, Svejdaung Thihathu (18. sz.) kezdte írni, s a félbemar a d t m u n k á t U T a fejezte be. Az egységes keretbe foglalt mese Ejndakon herceg és a szépséges hercegnő, Vjebunjon szerelmének története. K é z i r a t á t 1905-ben a d t á k ki. O írod.: Minn L a t t : M a i n s t r e a m s in Burmese L i t e r a t u r e (New Orient, 1962); G. P . Popov: B i r m a n s z k a j a l i t y e r a t u r a (1967); Ann a J . Állott: The S h o r t S t o r y in B u r m a (Davidson—Cordell: T h e S h o r t Story in South E a s t Asia, 1982). Bögös László utaawase; utaavasze ( ' k ö l t ő i v e r s e n y ' ) ; uta awase: j a p á n irodalmi műszó: irodalmi versengés, melyben két versenyző csapat m e g h a t á r o z o t t t é m á k r a verseket költ. A 9. sz. végétől t a r t o t t a k waka költői versenyeket, és legnagyobb népszerűségét a 12. sz.ban, ill. a 13. sz. elején é r t e el. A Meiji-kor végéig, t e h á t a 20. sz. elejéig t a r t o t t a k költői versenyeket, vagyis az u t a a w a s e törté-

nete tizenegy évszázadot ölel fel, de a waka t ö r t é n e t e s z e m p o n t j á b ó l a Heian-kor, az Insei-kor, és a K a m a k u r a - k o r költői versenyei a m e g h a t á r o z ó jelentőségűek. O Kezd e t b e n i n k á b b m u l a t s á g volt, és a szertartásosság d o m i n á l t benne — ez jellemzi a Heian kori r e n d e z v é n y e k e t —, később, a középkorban egyre i n k á b b az irodalmi értékek, s a k r i t i k a került előtérbe. Az első feljegyzés az Ariwara no Y u k i h i r a rezidenciáján t a r t o t t költői versenyekről számol be, melyeket 885—888 között rendeztek meg: ez volt az ún. Minbu no kyöke utaawase. O Az u t a a w a s e eredete nem világos, de valószínűleg a nemesség olyan évi rituális versenyeihez k ö t ő d h e t e t t , m i n t például a sumai (a későbbi sumö), melyet a 8. sz.-tól m á r rendszeresen m e g t a r t o t t a k , vagy a lóverseny, az íj ász verseny (->mo»o awase). E z t t á m a s z t j a alá az a t é n y is, hogy az első u t a a w a s é k megrendezése egybeesett azzal a törekvéssel, hogy a császár (Kökö és Uda császár) az u d v a r i rendezvények tekintélyének emelésével visszaállítsa a császári u d v a r h a t a l m á t szemben a Fujiwarák régensi, főtanácsosi h a t a l m á v a l . Kezdeteire jellemző az is, hogy Ariwara no Y u k i h i r a nemcsak a k o r neves költője volt, hanem a sumai terén is n a g y tekintély. Magát a költői versenyt is a sumai m i n t á j á r a bonyolít o t t á k le. Másrészt e korai költői versenyek a r r a is szolgáltak, hogy a császári rendeletre készülő a n t o l ó g i á k b a kerülő verseket kiválogassák. Hasonló céllal a 13. sz. elején is t a r t o t t a k költői versenyt, például a Gotoba császár által rendezett Sengohyakuban utaawase ('Ezerötszázadik költői verseny') a —>Shinkokinshü összeállítását segítette. O Az udvari u t a a w a s é k mellett a 10. sz.-ban Fujiwara no T o k i h i r a és a Fujiwara család más t a g j a i is rendeztek s a j á t o t t h o n u k b a n költői versenyeket, akárcsak a költők, m i n t Ki no T s u r a y u k i , Minamoto no Shitagö. A 10. sz.-i u t a a w a s é k közül kiemelkedik a Tentoku yonen dairi utaawase ('Tentoku negyedik évének költői versenye a császári p a l o t á b a n ' , 960). O A verseny során k é t csapat — a j o b b és a bal oldali csapat — m é r t e össze költői t u d á s á t , felváltva hangz o t t a k el a c s a p a t o k egyes t a g j a i n a k művei, m e g h a t á r o z o t t ceremónia szerint. A verseny t ö b b fordulóból állt, néha húsz, de a k á r hatszáz v a g y ezerötszáz fordulóból; a k ö l t e m é n y e k e t p o n t o z t á k , és a t ö b b p o n t o t szerző csapat g y ő z ö t t . N é h a kivételesen nem egy csapat, h a n e m csak k é t költő mért e össze t u d á s á t , v a g y egyetlen költő mintegy ö n m a g á v a l versenyezve — írta mindkét oldal költeményeit (jikaawase). A versengést mindig a baloldali csapat kezd-

212

UTAI utai ^'éneklés'): a j a p á n —•mö-színházban elhangzó drámaszövegek három lehetséges e l ő a d á s m ó d j á n a k egyike, illetve az így megszólaltatott — különböző k a r a k t e rű — darabrészletek közös elnevezése. A n ö - j á t é k b a n háromféle szóbeli megnyilatkozás használatos: az utai, a sashi ('énekbeszéd') és a kotoba ('beszéd'), amelyek f u n k cionális szempontból és jellegük szerint többé-kevésbé megfelelnek az ókori görög tragédia —*•melosz ('dal'), —yparakatalogé ('mellé + elmondás', azaz hangszeren kísért ritmikus recitálás), v a l a m i n t katalogé ('elmondás', vagyis szavalás) nevű orális kifejezésformáinak. O Az u t a i dallamos ének, amely fölhangozhat egy v a g y több színész, illetve csak a kórus, v a l a m i n t a színész(ek) és a kórus a j k á n , változó — a két kézidob, a k é t kézidob és a fuvola, t o v á b b á a h á r o m dob és a fuvola, azaz a teljes nö-zenekar által a d o t t — kísérettel. A hangerőt t e k i n t ve m e g k ü l ö n b ö z t e t n e k erős és lágy, ritmikai szempontból pedig k ö t ö t t és szabad ritmusú éneket. A d r á m a i szerkezetben elfoglalt helye szerint viszont az utai lehet bevezető (ennek tíz t í p u s a van), fő- (három utagaki: dallal, tánccal, versköltéssel típus) és záróének (két típus). Az utai szöe g y b e k ö t ö t t ókori j a p á n szertartásos összevege t ö b b n y i r e m e t r i k u s vers, amely tizenjövetel a N a r a - k o r b a n , ill. m á r a N a r a - k o r t két m o r á s sorokból áll (ezek egy hét- és egy megelőzően is. Tavasszal és ősszel egy heö t m o r á s félsorra oszlanak), de ritkán szagyen, v a g y a t e n g e r p a r t o n összegyűltek a badvers is előfordul. O Az utai-szövegek fiúk és a lányok, s miközben e t t e k - i t t a k , t a r t a l m a e g y a r á n t s z o l g á l h a t j a a cselekm u l a t t a k , versben vagy dalban beszélgetmény előrehaladását, a színhely érzékeltetek. E r e d e t é t t e k i n t v e termékenységi üntését vagy a szereplők pszichológiai jellemnep volt, ezért nagy szexuális szabadosság zését. A nö öt i s k o l á j á n a k , vagyis n a g y kísérte. A szertartás elnevezése az utakaki színészdinasztiájának mindegyike ún. utai('dalfűzés') szóra vezethető vissza, Tögoku ftonokban ('énekeskönyv') a d j a közre a revidékén hasonló jelentésben kagainak nep e r t o á r j á n t a r t o t t n ö - d a r a b ok általa j á t vezték. O Ahogy az a —*• Kojiki istenekről szott szövegváltozatait. Bizonyos utai tíszóló történeteiből kiderül, az ókori embep u s o k a t a d r á m á k b ó l k i r a g a d v a , önállóan rek J a p á n b a n is hittek a szavak m á g i k u s is b e m u t a t n a k , nö-előadások kiegészítő erejében, a b b a n , hogy a szavak erejével m ű s o r s z á m a k é n t . O J a p á n b a n rengeteg u r a l k o d h a t n a k másokon (-*• szómágia). Ez műkedvelő t a n u l u t a i t énekelni anélkül, nyilvánul meg az utagaki szerelmi dalválhogy a nöszínész-mesterség egyéb fortélyat á s a i b a n is. (Hasonló, az u t a g a k i r a u t a l ó it is el k í v á n n á s a j á t í t a n i . O ( - » j a p á n irot ö r t é n e t t a l á l h a t ó a -^Nihongiba,n is.) Az dalmi formák, nö) O írod.: Y a m a z a k i G.: utagakik során énekelt, előadott versek, Jibyöshi seikai (1915); Hirose M.: Fushi n o kayök (dalok) megtalálhatók a Hitachi no kenkyü (1952); Miyake K . : Hyöshi seikai kuni fudokiban ('Hitachi t a r t o m á n y fudo(1954); Miyake K.: F u s h i n o kenkyü (1955); kija') és a —>Manyöshűbanx. O Az u t a g a k i W. P. Maim: J a p a n e s e Music and Musical eredete később feledésbe merült, de városi I n s t r u m e n t s (1959); Yokomichi M.: N ö no m u l a t s á g k é n t , ü n n e p k é n t t o v á b b élt, n a g y ongaku (1963); A. T a m b a : L a s t r u c t u r e u t a g a k i k a t rendeztek a császári f ő v á r o s b a n musicale d u N ő (1974); Vekerdy T.: A szía 8. sz. végéig. Egyes vidékeken, például nészi h a t á s eszközei — Zeami mester művei O k i n a w á n , F u k u s h i m a , ill. Akita t a r t o szerint (1974); K. K o m p a r u : The Noh Them á n y b a n s a j á t o s f o r m á b a n máig f e n n m a ater: Principles and Perspectives (1983); r a d t h a g y o m á n y a . O ( j a p á n irodalmi K o k u b u T.: A j a p á n színház (1984); D u r ó formák) Varrók Ilona Gy.: „Valaki t ö r t é n i k . . . " . A nóról, öt tételben (Kemenczky J u d i t : N ó - d r á m á k , Duró Győző utah: —• kelta irodalmi formák, purgatóri- 1994). umjárás te, m i n t h o g y h a g y o m á n y o s a n o t t helyezkedtek el a magas rangú személyek, a tekintélyes költők, v a g y éppen a v e r s e n y t t á m o g a t ó m a g a s rangú úr. í r a t l a n szabály szerint ez a csapat volt a győztes, de valamilyen d í j a t mindenképpen k a p o t t . A költ e m é n y e k e t az összes jelenlevő költő bírált a el, v a g y egy kijelölt döntőbíró (aki egyben kiváló költő is volt). A verseny u t á n m u l a t s á g és a díjak á t a d á s a k ö v e t k e z e t t . O Az u t a a w a s e a 12—13. sz.-ban a költői elismerés hivatalos f ó r u m á n a k s z á m í t o t t . A költeményeket formai szempontok szerint ítélték meg, a kialakult, h a g y o m á n y o s form á k h o z képest semmilyen eltérés n e m volt megengedett. Különösen nagy t e k i n t é l y ű bíráló volt Fujiwara no Toshinari. O A versenyeken elhangzott költemények közül sok szerepel különböző antológiákban, az elbírálás a k t u s a pedig a j a p á n irodalomkrit i k a csírája volt. O (-*japán irodalmi formák, költői versenyek, udvari irodalom) Varrók Ilona Utacusú: —>Utatsushü

213

UTAMA Utama Csunlamani Phumjet (1923—): lao költő, zeneszerző. Művészi m u n k á s s á gát az 1940-es évek elején k e z d t e . A francia gyarmatosítók támogatásával 1941-ben b o n t o t t zászlót a fiatal értelmiségiek Lao Nhay (Laosz Megújulása) m o z g a l m a , s ekkor jelent m e g a mozgalom hasonló nevű lapja; U t a m a e mozgalom t a g j a k é n t kapcsolódott be a modern lao i r o d a l o m megteremtésébe. A 2. világháború végén, 1945ben c s a t l a k o z o t t a Szufanovung herceg vezette függetlenségi mozgalomhoz. Az 1954es genfi egyezményeket k ö v e t ő k é t évtizedes ellenállási háború idején (1955—1975) a Neo Lao H a k s z a t (Laosz H a z a f i a s F r o n t ja) ellenállási bázisán, Sam N e u á b a n élt. A Neo Lao H a k s z a t kulturális b i z o t t s á g á n a k vezetője lett, s az 1969-ben a l a p í t o t t művészeti iskola igazgatójaként i r á n y í t o t t a az ifjú zeneszerzők, táncosok és énekesek nevelését. A népi hatalom, az L N D K kikiáltásakor, 1975-ben a k o r m á n y művelődési miniszterhelyettese lett. Első jelentős munk á j a — a m o d e r n lao költészet első jellegzetes a l k o t á s a — a Tyampa muong Lao ('Laosz virága') c. vers, melyet a L a o Nhayhoz való c s a t l a k o z á s á t követően Maha Phumi Szulignongg&l közösen írt. A f r a n c i a gyarmati uralom idején született k ö l t e m é n y t az 1945-ben a l a k í t o t t ideiglenes k o r m á n y Laosz állami himnuszává n y i l v á n í t o t t a . A f o r r a d a l m i mozgalomhoz csatlakozva 1950-től a Lao Itszala, m a j d 1956-tól a Lao Hakszat c. f o l y ó i r a t o k b a n j e l e n t k e z e t t verseivel. A f r a n c i a nyelvre is l e f o r d í t o t t Le bouquet de dok Champa ('Egy csokor T y a m pa virág', 1970) c. zenés k ö l t e m é n y é b e n egy ősi lao l e g e n d á t dolgozott fel. O írod.: P. B. L a f o n t : Bibliographie d u L a o s (1964— 1978); S a v e n g Phinith: L a l i t t é r a t u r e lao contemporaine (Littérature contemporaines de l'Asie d u Sud-Est, 1974); L. N. Morev: L i t y e r a t u r i (Laosz, 1980). Bögös László uta monogatari waka költemény áll, ezek keletkezésének történetét beszéli el. A három m á i g f e n n m a r a d t u t a m o n o g a t a r i az —» Ise monogatari, a Yamato monogatari, és a Heichü monogatari. Az e m ű v e k b e n szereplő történetek elnevezése v o l t eredetileg az u t a monogatari, de a szót a Meiji-kortól e g y ű j t e m é n y e k megjelöléseként kezdték használni. Az egyes t ö r t é n e t e k az wtákra, illetve utagatan'kra é p ü l n e k , de legendákat is t a r t a l m a z nak, és g y a k r a n jelennek m e g b e n n ü k valós

személyek. E b b ő l a szempontból a ->nikki (napló) m ű f a j á v a l m u t a t rokonságot, de az u t a monogatari n e m törekszik valóságábrázolásra, az író i n k á b b a f a n t á z i a világából merít, s a régi híres k ö l t e m é n y e k e t egyes személyekhez köti. Az elegáns költem é n y e k e t a p r ó z á v a l vegyítve p á r a t l a n líraiságot t e r e m t e n e k . Számos —» monogatari elem lelhető fel a t ö r t é n e t e k b e n , bizonyságául a n n a k , hogy a próza az utából bontak o z o t t ki. E r r e u t a l az is, hogy a rövid t ö r t é n e t e k mellett t a l á l u n k h o s s z a b b a k a t is, vagyis a m ű v e k írói fokozatosan hoszs z a b b prózai m ű v e k írásával is próbálkozt a k . Az Ise monogatari és a Heichü monogatari t ö r t é n e t e i t lazán összefűzi egy meg n e m nevezett főszereplő, az ,,aru o t o k o " (egy férfi) személye, a Yamato monogatari viszont egymástól független t ö r t é n e t e k g y ű j t e m é n y e . A h á r o m f e n n m a r a d t m ű közül a Yamato és az Ise monogatari a középk o r ó t a ismert és n a g y r a é r t é k e l t alkotás, a Heichü monogatari hosszú ideig feledésbe m e r ü l t , s csak k o r u n k b a n fedezték fel újra. O monogatari) Varrók Ilona U Tam'si, Gérard-Félix Tchicaya: caya U Tam'si, Gérard-Félix

-+Tchi-

Után; a hatás Utánja; das Nachher der Wirkung (német): Lukács Gy. esztétikáján a k egyik k a t e g ó r i á j a ; azt a t ö b b l e t e t jelenti, amellyel a m ű a l k o t á s világából a m i n d e n n a p i élet v i l á g á b a visszatérő ember g y a r a p o d i k . Lukács Gy. a művészi élmény U t á n j á t így í r j a le: ,,az egyedi mű egynemű közege h a t az —>egész ember élményeire, ez teszi t u l a j d o n k é p p e n i befogadóvá, a neki m i n d e n k o r kínált »világra« i r á n y í t j a összp o n t o s í t o t t felvevőképességét; így a befog a d á s b a n az ->ember egészévé v á l i k . . . Az U t á n m á r m o s t a b b a n rejlik, a h o g y a n az egész ember, a szuggesztiótól megszabadulva, az így szerzettet feldolgozza." O A különböző emberek a különböző m ű a l k o t á s o k élményeit igen eltérő módon élik á t . B á r egyes művek is teljes f o r d u l a t o t h o z h a t n a k az e m b e r életében, a mű h a t á s á n a k U t á n j a g y a k r a n csaknem észrevétlen m a r a d , s csak a hasonló b e h a t á s o k egész sora vezet látható magatartásbeli stb. változásokhoz (—>katarzis). O A művészi h a t á s U t á n j a összefügg az é l m é n y Előtt jével. O (-»•befogadás, élmény) O írod.: L u k á c s Gy.: Az esztétikum s a j á t o s s á g a (1965).

214

Hermann

István

Utan [után], Tiberiu (Mikolapatak, Már a m a r o s , 1930. m á r c . 21.—): r o m á n költő, műfordító. T a n u l m á n y a i t a moszkvai egye-

UTAPI tem irodalom szakán végezte 1954-ben. 1962—1967 k ö z ö t t a bukaresti Gazeta literard c. folyóirat főszerkesztője volt. Ezt követően t ö b b k ö n y v k i a d ó i g a z g a t ó j a k é n t dolgozott. O 1955-ben jelent meg első verseskötete Chemári ('Kiáltások') c. Versuri ('Versek', 1961); Carte de visuri ('Az álmok könyve', 1965) és Clipe ('Pillanatok') c. g y ű j t e m é n y e i meditációra h a j l a m o s , lírai alkatú költővé a v a t t á k . E g y ü t t jelentkezett Al. Andritoiu, I. Brad, I. Horea és V. Tulbure költőkkel, a 2. világháború utáni román költészet első „szocialista nemzedékével". A m ű v e i b e n ábrázolt erdélyi t á j , a gyermekkor emlékei, nosztalgiába hajló emlékezései § t . O. Iosif és 0 . Goga költészetére e m l é k e z t e t n e k . Művészete a kései román szimbolizmushoz sorolható. G y a k r a n megénekelte a „szocializmus nagyszerű v í v m á n y a i t " , stílusa néhol a p r o p a g a n d a szövegek színvonalára emlékeztet. Számos g y ű j t e m é n y e , alkalmi verse a p á r t p r o p a g a n d a szerves része volt. Goana dupá vínt ('A szélűző', 1973) c. elégikus h a n g ú kötete a melankólia jegyében született. O Számos gyermekvers szerzője. E könyveinek közös szereplője egy Ciopirfcila nevű kisfiú. O Jelentős műfordítói m u n k á s s á g o t f e j t e t t ki, főként orosz, olasz és spanyol költők verseit f o r d í t o t t a r o m á n r a . O E g y é b verseskötetei: Ciopirtila (1962: Szilágyi D., Rosszcsont. 1962); Noile isprávi ale lui Ciopirtila (1966: uő, Rosszcsont Peti viselt dolgai, 1966); Isprávile lui Ciopirtila ('Ciopirtila k a l a n d j a i ' , 1971); Ciopirtila cascador ('Ciopirtila, a k a s z k a d ő r ' , 1973). O Magyarul még: 1 vers ( K á n y á d i S., U t u n k , 1950, 20.); 2 vers (Jancsik P., uo., 1962, 26.); 5 vers (Bodor P., uo., 1963, 14.); 3 vers (Franyó Z., Barangolás, anto., 1965); Hószínű ég (versek, Szilágyi D., 1965); 3 vers (Kiss J . , Kaleidoszkóp. Műfordítások, 1967); 2 vers (Jékely Z., N a g y v , 1969, 8.); 6 vers (Szilágyi D „ V á l o g a t o t t versek és műfordítások, 1979); 1 vers (Lászlóffy A., Előre, 1981, márc. 1.). O írod.: Mikó E.: L á t o g a t á s Tiberiu U t a n n á l ( U t u n k , 1963, á p r . 5.); Backai L.: Hószínű ég (Igaz Szó, 1965, 10.); Földes L.: Mi fér az elégiába ( U t u n k , 1966, 2.); Kerekes Gy.: Az álmok k ö n y v e (Igaz Szó, 1966, 3.); A. Martin: Poeti contemporani (2. köt., 1971); D. Micu: L i m b a j e moderne in poezia románeascá de azi (1986). Ioan

Moldovan

Utá-naistim intelmei (modern cím): akkád nyelvű irodalmi mű. Az i. e. 2. évezred m e z o p o t á m i a i iskoláinak (bővebben -*Édubba) jellegzetes közmondás-gyűjteményeit u t á n o z z a , és a m i n d e n n a p i élet

e t i k á j á v a l kapcsolatos bölcs m o n d á s o k a t , i n t e l m e k e t közöl. A rossz társaság veszélyeit, a rabszolganő v a g y az u t c a l á n y feleségül vételét, a b a r á t o k , a rászorulók és a v a l l á s iránti kötelezettségeket t á r g y a l j a . J ó l ritmizált, k é t ü t e m ű verssorai tömörség ü k k e l , felszólító m o n d a t a i k szuggesztivit á s á v a l a tudós a k k á d gnóma-költészet legj a v á t képviselik. A szöveg U t á - n a i s t i m — v a g y : Um-napisti — , a -*• Gilgames-eposzban szereplő a k k á d N o é művének v a n felt ü n t e t v e ; a fiktív szerzőnév a moralizálás t e k i n t é l y é t volt h i v a t o t t biztosítani. A m ű valószínűleg az i. e. 2. sz. utolsó h a r m a d á b a n keletkezett; f e n n m a r a d t szövegpéldán y a i mind későbbiek, utolsó m á s o l a t a Bab i l o n b a n került elő, i. e. 458-ból. O K i a d . és irod.: W. G. L a m b e r t : Babylonian Wisdom Literature (96—107. old., 1960). O Kia d . és angol ford.: R . D. Biggs: Ancient Near Eastern Texts Relating in the Old Testament (J. B. P r i t c h a r d szerk., 1969). O M a g y a r u l : 1 részlet (Rákos S.: Gilgames — Agyagtáblák üzenete, 247—249. old., 1966) O (még -*Suruppa,k intelmei) Komoróczy

Géza

utánérzés: az idegen m ű v e k epigonjellegű utánzásának egyik v á l t o z a t a . Megkülönb ö z t e t ő sajátossága az, hogy a szerző n e m t á r g y i m o z z a n a t o k a t vesz át valamely jeles elődjétől, hanem a n a g y alkotók — r e á j u k jellemzően sajátos — életérzéseit, —• korhangulatot festő stílusmegoldásait kölcsönzi a n é l k ü l , hogy ennek (pl. parodisztikus, felidéző stb.) f u n k c i ó j a lenne. O (—>átvétel, epigon, eredetiség, hatás 2., imitáció, utánzás) Martinkó András utánzás: esztétikai értelemben —•mimézis, tükrözés; a korábbi műalkotások t a r t a l m i — f o r m a i jegyeinek átvétele értelmében -*•imitáció, plágium, utánérzés; játéktipológiai értelemben —>játék. utánzóművész: —>imitátor Utapirov, A b d u l v a h a b Szaidovics (oroszos névalak); Utapíri, Szaid A b d u l v a h a b (eredeti név); (Gidzsuván, 1892 k.—Sztálin a b a d , ma: Dusanbe, 1952. okt, 3.): t á d z s i k író, költő, publicista. B u h a r á b a n a Miriar a b medreszében f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t s i t t csatlakozott a dzsadidok (közép-ázsiai reformerek) köréhez. 1906-ban B u h a r á b ó l S z a m a r k a n d b a szökött, ahol megismerked e t t a kibontakozó munkásmozgalom tan a i v a l . A taskenti gimnáziumból 1911-ben a Szadai sarki szurh ('A vörös Kelet h a n g ja') c. forradalmi ú j s á g szerkesztése m i a t t

215

UTASI e l t á v o l í t o t t á k . E z t követően B u h a r á b a n visszavonultan élt a f o r r a d a l o m kitöréséig. 1921-ben Proletarha bidarsavéd ('Proletárok ébredjetek!') c. -yqaszídáját t e t t e közzé, mellyel m e g ú j í t o t t a a m ű f a j t . O 1929től a Tádzsik SZSZK K B és a frissen alakult tádzsik írószövetség vezetőségi t a g j a volt. M u n k á s s á g a a 2. világháború idején teljesedett ki. Az ebben az időszakban írt legfontosabb m ű v e a Vatani ma ('A mi hazánk', reg., 1943; orosz ford.: M. B. Bazarov, N a s a rogyina, 1948). 1942-től haláláig a tádzsik t u d o m á n y o s a k a d é m i a elnökségi t a g j a volt. E l l á t o g a t o t t a függetlenné vált I n d i á b a , ahol f o g a d t a őt Nehru miniszterelnök is. O F ő b b művei még: Sole ('Fáklya', versek, 1921); Maszalaha-i bina kardan-i szocializm dar mamlakat-i jagana ('A szocializmus egy országban való felépítésének problémái', vál. t a n . , 1936); Qizil mamlakatimiz ('Vörös h a z á n k ' , vál. publicisztika, 1942); Rafiq Sztálin, pésva-i ma ('Elvtársunk Sztálin', epikus poéma, 1947); Szafar bar fíanga ( ' U t a z á s a Gangeszen', útinapló, 1951). O G y ű j t , kiad.: Kulliat ('Művei', 4 köt., 1965-^1967). O Magyarul 1—1 vers (n. n., Asszonyok, 1951, 17.; Kenesey R., Vörös Lobogó, 1953, 6.). O írod.: A. V. Uszmanov: A. Sz. U t a p i r o v (Maszalaha-i a d a b i j a t - i T a d z s i k i , 1969, 7.); A. N y . Nyekropolszkij: A. Sz. U t a p i r o v i znacsenyije jevo szocsinyenyija v razvityii szocialisztyicseszkoj prozi v Tadzsikisztanye (Oktyabr, 1971, 3.). Kristó Paula utasítás: —»közhely strófa utasítások rendszere: Utatane no ki: -*japán

generatív

esztétika

irodalom

Utatsushü; Utacusú (1691): j a p á n haikai (->haiku) antológia. Matsuo Bashö költői i r á n y z a t á n a k jelentős g y ű j t e m é n y e . Matsuo Bashö j a v a s l a t á r a és irányításával készült, szerkesztője Hokushi volt. Első része évszakonként osztályozott hokkuk gyűjteménye. J e l e n t ő s abból a szempontból is, hogy i t t m á r m e g t a l á l h a t ó k Matsuo Bashönak olyan költeményei, melyek később a Saru mino, ill. az Oku no hosomichi c. műveiben szerepelnek. A k ö t e t második része kizárólag Hokushi és a köréhez t a r t o z ó költők verseit t a r t a l m a z z a . Az antológia 1803ban is megjelent a Haikai zoku shichibushü c. mű részeként. Varrók Ilona utazási irodalom: 1. szűkebb értelemben a valódi u t a z á s o k k a l kapcsolatos irodalmi alkotások összessége. Ezek az irodalom és

tudomány, ill. a szépirodalom és a didaktikus irodalom h a t á r t e r ü l e t é n elhelyezkedő m ű f a j c s o p o r t b a t a r t o z n a k . Legfontosabb m ű f a j a i az inkább d o k u m e n t a t í v ->útleírás és a s z u b j e k t í v e b b reflexiókkal á t s z ő t t —>útirajz; a l m ű f a j a i az ->úti jegyzet, útilevél, útinapló, útikönyv. O Az ú j területek, országok, népek felfedezése (nemcsak E u r ó p á b ó l k i i n d u l v a , hanem pl. az iszlám t é r h ó d í t á s a idején az ő szemükkel nézett E u r ó p a - k é p ) különösen kedvezett e m ű f a j c s o p o r t n a k . A s z a k t u d o m á n y t é n y a n y a g á t is g y a k r a n ilyen m ű v e k s z o l g á l t a t t á k (-> etnológiai irodalomszemlélet). I r o d a l m i szempontból a -*• primitivizmus és az —» orientalizmus jelenségei g y a k r a n m á r az ilyen a l k o t á s o k b a n is megfigyelhetők. Az -*•egzotikus irodalom is o l y k o r valódi u t a z á s o k alapján ( m á s k o r a z o n b a n csak kulisszákat használva) n y ú l e t é m a k ö r h ö z . O A 20. sz.-ban a z o n b a n a d o k u m e n t a t í v úti beszámolók iránti é r d e k lődés szembetűnően megcsappant: az u t a zási irodák és a repülőgépek c h a r t e r j á r a t a i viszonylag olcsón biztosítják a személyes é l m é n y t olyan v i l á g t á j a k o n is, a h o v á kor á b b a n csak olvasmányélményekkel j u t h a t o t t el a hétköznapi e m b e r . Az utazási irod a l o m helyére így a —• riport lépett, a m e l y a szemfüles, életüket is k o c k á z t a t ó újságírók szenzációit tálalja elénk olyan eseményekről, amelyek egy t u r i s t a számára hozzáférhetetlenek. O 2. t á g a b b értelemben az u t a zási irodalom körébe soroljuk a fiktív u t a zások k e r e t t ö r t é n e t e i b e ágyazott -> utazási regényeket és a fantasztikus útleírásokat (—•útleírás 2.) is. E z e k t ő l a n y i l v á n v a l ó a n f a n t á z i a s z ü l t e v a g y parodisztikus célzatú alkotásoktól megkülönböztetendők a dok u m e n t á r i s hitelesség l á t s z a t á b a n fellépő o l y a n útleírások, a m e l y e k végső soron h a m i s í t v á n y o k ; szerzőjük nem j á r t a leírt t á j a k o n , ill. közlései nem igazak. O (—>irodalom és tudomány, didaktikus irodalom, fikció) Szerdahelyi István— Voigt Vilmos utazási regény: azon regények összefoglaló elnevezése, a m e l y e k n e k cselekménye valamely utazás eseményeinek kereteibe illeszkedik. A szakirodalom g y a k r a n n e m k ü l ö n b ö z t e t i meg a fantasztikus útleírások m ű f a j c s o p o r t j á t ó l , m i n t h o g y a reális világb a n játszódó utazási regény és a f a n t a s z t i k u s útleírás e g y a r á n t az utazási irodalom fikciós műfajaihoz t a r t o z i k . Az utóbbi elkülönítése mégis t a n á c s o s a b b n a k látszik, egyrészt azért, mert jellegben erősen különböznek, legfőképpen a z o n b a n azért, m e r t a f a n t a s z t i k u s útleírások jelentős része semmiféle értelemben n e m nevezhető regénynek (bővebben útleírás 2.). O A f o g a l o m

216

UTCAS még e leszűkített értelemben is igen nehezen körvonalazható, hiszen az a p u s z t a t é n y , hogy valamely regény eseményei egy u t a z á s cselekményében jelennek meg, túlságosan elvont és formális ahhoz, hogy igazi m ű f a j t e r e m t ő tényező legyen. N e m véletlen t e h á t , hogy az e k a t e g ó r i á b a sorolt regények általában más m ű f a j o k reprezent á n s a i k é n t is (vagy úgy sokkal inkább) ism e r t e k . O Előképeinek s o r á t Homérosz Odüsszeiájáig szokás visszavezetni. Kifejl e t t f o r m á j á b a n a -*• kalandirodalom polgári v á l t o z a t á b a n jelentkezett, egyszerre k é t m ű f a j b a n is. Az egyik a pikareszk regény, amelyben az utazás az extenzív társadalomá b r á z o l á s kompozíciós eszköze, s a m e l y Cervantes Don Q u i j o t é j á n (1605—1615) és H . Fielding Tom J o n e s - á n (1749) á t fejlődik a modern —*• társadalmi regény o l y a n változataiig, amilyen J . Kerouac Úton (1957) vagy M. Frisch H o m o F a b e r (1957) c. regénye. A másik a -* kalóztörténet, a m e l y az utazásokhoz kapcsolódó - * b ű n ü g y i irodalom n y i t á n y a , s szintén n a p j a i n k i g folytatódó hagyományokat teremt: a hajóv a g y v o n a t u t a z á s o k során e l k ö v e t e t t b ű n t e t t e k e t kinyomozó P o i r o t mester (A. Christie), a bűnösökre g l o b e t r o t t e r k é n t les ú j t ó Angyal (L. Charteris) —>detektívtörténeteiét vagy a n a p j a i n k b a n oly d i v a t o s s á v á l t k o m m a n d ó s t ö r t é n e t e k é t , melyeknek hősei egzotikus t á j a k o n , őserdőkön verekszik á t m a g u k a t , hogy ellenfeleiket legyilkolhassák. O A 18. sz. elején D. Defoe R o b i n s o n j a (1719) i n d í t j a el a —>robinzonádok szintén kalandirodalmi d i v a t j á t , e század végén viszont merőben ú j fejezete kezdődik az u t a z á s i regénynek L. Sterne Érzelmes u t a z á s á v a l (1768). Hősével nem t ö r t é n i k s e m m i különös, u t a z á s a során nem szentel figyelmet még az ismeretlen t á j a k n a k , vár o s o k n a k sem; az emberek érdeklik csak, akik finom, m e g h a t o t t v a g y plátóian szerelmes érzelmeket, t ö r é k e n y e n illékony h a n g u l a t o k a t keltenek benne. Óriási sikere f ő k é n t a német ->szentimentalizmusb&n talált számos regényíró követőre (J. T. Hermes, J . G. Schummel, M. A. Thümmel, J . K . A. Musáus), s Jean Paul idilli ú t i t ö r t é n e t e i is nyilvánvalóan ezt az ihletést m u t a t j á k . Szélesebb körű és m a r a d a n d ó b b h a t á s a a z o n b a n inkább az - » ú t i r a j z , útinapló műf a j a i b a n volt, s a regény fejlődésében igazi utóélete az utazási keretektől független ->lélektani regényben k e z d ő d ö t t . J o g o s feltételezésnek látszik még az is, hogy a 18 —19. sz. fordulójának ->nevelődési regényei ('Goethe Wilhelm Meistere, Novális Heinrich von Ofterdingene) is e h a t á s r a szerepeltetik oly n y o m a t é k o s m o t í v u m k é n t az u t a z á s t .

O A m a g y a r i r o d a l o m b a n Krúdy Gy. 1911től haláláig írt S z i n d b á d - t ö r t é n e t e i b e n nő sajátos h a n g u l a t ú s z i m b ó l u m m á az utazás m o t í v u m a , s ezt a h a g y o m á n y t f o l y t a t j a Márai S. S z i n d b á d hazamegy (1940) és Vendégjáték Bolzanóban (1940) c. regényeiben. E g y f a j t a u t a z á s i regény Szerb A. lélektani—nevelődési remeke, az U t a s és holdvilág (1937) is; a külföldre s o d r ó d o t t m a g y a rok sorsérzéseit Hevesi S. ö r ö k í t e t t e meg a Párizsi esőben (1936). Az idegen világ érthetetlen eseményeinek f o r g a t a g á b a n elvesző ember m o d e r n víziója Karinthy F . Epep e c . regénye (1970). O (~*utazási irodalom) O írod.: A. Schneider: Die E n t w i c k l u n g des Seeromans in E n g l a n d (1901); B. Doerk: Reiseroman und -novelle ind Deutschland (1925); W . R e h m : Der Reiseroman (1928); H . Plischke: Von Cooper bis K. May (1951). Lontay

László—Martinkó

András

utcai dal: a városok közterein fellépő énekesek (eleinte f ő k é n t a vágánsok, koldusdiákok) által a lakosság körében elterjeszt e t t népszerű, k ö n n y e n megjegyezhető, s g y a k r a n zenével-tánccal egybekötve előa d o t t dalok megjelölése. Legkorábbról f e n n m a r a d t emlékei leginkább német (—• Gassenhauer, Strassenlied) és angol (-»street ballad) t e r ü l e t e n — a 16. sz.-tól ismeretesek. Modern megfelelője a —•sláger. O (—»utcai irodalom, városi népköltészet) O írod.: G. Gugitz: Lieder der Strasse (1954). Kovács Endre—Voigt Vilmos utcai irodalom; utcai költészet: elsősorban a német és angol i r o d a l o m t u d o m á n y b a n átmeneti és ú j m ű f a j o k (pl. ->moritat, street ballad, á l t a l á b a n a ponyvairodalom termékei) megnevezése. Voltaképpen a modern -*városi irodalom megjelenési f o r m á j a , amelynek n é h á n y előzménye m e g t a l á l h a t ó azonban a folklór keretében is (-»kikiáltás, vásári költészet). J e l e n t ő s része a politikai költészet s a j á t o s s á g a i t m u t a t j a (pl. a felvonulások költészete, á l t a l á b a n a —•tömegdal), de ehhez képest s z a b a d a b b , szóbeli. O (-*• munkásirodalom) Voigt Vilmos utcai kikiáltás: —*•kikiáltás, vásári szet

217

költé-

utcai költészet: —*•utcai irodalom utcaszínház: olyan színjáték, amelyet a nyílt utcán (ill. tereken, p a r k o k b a n stb.) a d n a k elő, mindenféle l á t h a t ó a n elkülönít e t t -*színpad mellőzésével. Egyes teoretikusok úgy vélik, hogy az európai színjáték

UTEJN legősibb f o r m á j a , hiszen a h a g y o m á n y szerint Theszpisz is az athéni agorán l é p e t t fel, s a —• középkori színjátékok egy részét (fők é n t a - > f e l v o n u l á s o k o n b e m u t a t o t t —> élőképeket) szintén az emberek természetes lakókörnyezetében m u t a t t á k be. Valójáb a n azonban az e f f a j t a produkciók (amelyek Keleten is m e g t a l á l h a t ó k ; pl. -*fantazíja) a kifejlett s z í n j á t é k t ö r t é n e t é b e n kivételesek, s a m o d e r n utcaszínház-fogalom (amelyet gerillaszínháznak is neveznek) az 1960-as évek végének baloldali n e o a v a n t gardista politikai színházához k ö t h e t ő . H a g y o m á n y a i sem n y ú l n a k vissza régebbre, m i n t az 1920-as évekhez, a —•proletkult színház kísérleteihez, v a l a m i n t az 1950-es évek végén fellépő off-ofif-Broadwaymozgalomhoz ( - > o f f - B r o a d w a y - m o z g a l o m ) . O Az utcaszínházi produkciók fő célkitűzése a nézők politikai mozgósítása. Előadói t ö b b n y i r e a m a t ő r ö k , akik s a j á t szövegeiket és jeleneteiket m u t a t j á k be, a napi aktualitáshoz igazított v á l t o z a t o k b a n . Az előadások közérthetősége a h a g y o m á n y o s színházi f o r m á k t ó l elütő eszközökkel párosul: rövid jelenetekkel, a hallgatóság bevonásával énekelt refrénes dalokkal, zenekísérettel, tipizáló maszkokkal, plakátszerű dekorációkkal és mozgódíszletekkel. O Az egyik legelső ilyen radikálisan politizáló utcaszínházi t á r s u l a t a P . Schuman alapította Bread and Puppet Theatre b á b j á t é k e g y ü t tese volt. H a s o n l ó szerepet j á t s z o t t az USA déli. mexikói h a t á r v i d é k é n t u r n é z ó Teatro Campesino, a ,,farmerszínház". A l a p í t ó j a és vezetője, L. Valdez az e g y ü t t e s p r o g r a m ját így foglalta össze: „ E g y ü t t e s ü n k nem a s z ó r a k o z t a t á s t t e k i n t i f e l a d a t á n a k , n e m individuális követeléseket p r o p a g á l u n k . Komoly célunk van: a farmokon dolgozó munkások szervezését a k a r j u k elősegíteni. Ahhoz pedig, hogy az emberekkel megértessük a szakszervezetek szerepét és jelentőségét, m o n d a n i v a l ó n k a t a legvilágosabban kell m e g f o g a l m a z n u n k . " O Az USA-beli underground utcaszínház másik legharcosabb t á r s u l a t a az ultrabaloldali American Playground volt. 1968-ban alakult, az 1970-es évek első felében élte virágkorát. T á m a d á sainak célpontjául a vietnami (és minden) h á b o r ú , a gondolkodás nélküli s é m á k b a m e r e v e d e t t amerikai kispolgári é l e t f o r m a szolgált. A névtelenségbe burkolózó szerzők, rendezők, előadók (az ú j baloldali sejtek) nem p u s z t á n a színpad művésziességéről m o n d t a k le, h a n e m vállalták az a k t u á l i s politikai akciók t á m o g a t á s á t , a m e l y h e z felh a s z n á l t a k bizonyos „művészetre jellemz ő " eszközöket, pl. a festészetet, a filmet, a^ zenét is. O Az utcaszínház t e r j e d é s e E u r ó -

p á b a n rendkívül gyors volt. A népszerűség oka korántsem véletlen, hiszen olyan előzményekre, alapokra t u d o t t épülni, mint B. Brecht t a n d r á m á i , v a l a m i n t az ugyancsak nagy m ú l t ú diák- és munkásszínjátszás, a politikai színház. I d e o l ó g i á j á t és d r a m a t u r g i á j á t W . Anraths és V. Augustin, a müncheni PO-FO (Politisches F o r u m ) utcaszínház alapítói f e k t e t t é k le A politikai színház tézisei (1968) c. d o k u m e n t u m u k b a n , ahol t ö b b e k között — m e g a l k u v á s t nem tűrően szálltak síkra a színjátszás politikai fórum jellegéért, s m i n d e n t ennek a célnak rendeltek alá. I s m e r t e u r ó p a i képviselője volt az utcaszínháznak az ugyancsak müncheni AGIT-Gruppé, v a l a m i n t az osztrák P. Handke is. Az 1970-es évek derekán azonban — a baloldali n e o a v a n t g a r d e széthullásával p á r h u z a m o s a n — ezek a kísérletek is elvesztették v o n z e r e j ü k e t . O (—>neoavantgardista színház, politikai színház, szabadtéri színjátszás, szubkultúra) O írod.: A. H ü f n e r : S t r a s s e n t h e a t e r (1970); J . Heilm e y e r — P . Frühlich (szerk.): Theater der E r f a h r u n g (1971); Szabolcsi M. (szerk.): A n e o a v a n t g a r d e (1981). Muzslay

László—Staud

Géza

U Tejn Lin (családi név); Maung Taja (írói név); (Mandale, 1930—): birmán (Burma) író. A függetlenség elnyerését követően jelentkezett nemzedék tehetséges képviselője. Első írásaival még egyetemista korában, 1951 t á j á n t ű n t fel a Szapej-thit és a Sumava-met-gazin c. f o l y ó i r a t o k b a n . 1953ban politikai okból rövid időre bebörtönözték, s szabadulása u t á n kezdte meg írói p á l y a f u t á s á t . Rendszeresen publikált a Mavadi és a Ngvej tari c. irodalmi folyóirat o k b a n . A városi kispolgárság, a kishivatalnokok krónikása lett. Az l962-es katonai h a t a l o m á t v é t e l t követően kapcsolatba került a k o r m á n n y a l , a B u r m a i Szocialista Program P á r t j a Lan-zin thadin ('Párthírek') c. l a p j á n a k szerkesztőbizottsági t a g j a lett. A közigazgatás nehézségeit ábrázolta Nji-ako mathi tatha ('Zavaros idők', 1969) c. elbeszéléskötetében. A h a t v a n a s évtized t á r s a d a l m i e l l e n t m o n d á s a i t t á r t a fel Ma Htvej atha hka hla-de-tav ('Ma H t v e j húsa keserűbb ízű', 1969) c. regényében, amelylyel elnyerte az év legjobb regényét megillető nemzeti d í j a t . Elbeszéléseinek gyűjteménye 1974-ben jelent meg. O írod.: G. P. Popov: B i r m a n s z k a j a l i t y e r a t u r a (1967); Anna J . Állott: T h e S h o r t Story in B u r m a (Davidson—Cordell: T h e S h o r t Story in South E a s t Asia, 1982). Bögös László U Tejn Pe Min: -+Tejn Pe Min, U

218

ÜTEME ütem: 1. baszisz ereszkedő ritmusú, s az ereszkedő sorokban n e m lehetnek emelked ő ritmusegységek, ill. fordítva. Az időmért é k e s versek jelentős részében ( m i k é n t a hangsúlyosakéban is) keverednek az emelk e d ő és ereszkedő sorok, s a sorokon belül u g y a n í g y a ritmusegységek; számos esetben pedig — a m i k o r a képlet k ö z ö m b ö s szótaghellyel kezdődik — e megkülönbözt e t é s értelmetlen. O Az -*•ütemegyenlőség jegyében fogant metrikai elméletek úgy p r ó b á l t á k e g y f o r m a ütemekből f e l é p í t e t t é m a g y a r á z n i az ilyen s t r u k t ú r á v a l valójáb a n nem rendelkező a n t i k verseket, hogy a z t állították: ahol a sor a d o t t szakasza elüt a szóban forgó ü t e m a l a p f o r m á j á t ó l , o t t ->irracionális ütemmel, ->összevont ütemmel, -* részben oldott ütemformáv al, —> oldott

219

ÜTEME ü t e m f o r m á v a l , -*rövidített ütemformával vagy csonka ütemmel állunk szemben, s ezek mind h e l y e t t e s í t h e t i k az a l a p f o r m á t . Az ütemegyenlőség d o k t r í n á j á n a k megdőlésével ezek a f o g a l m a k mind fiktíveknek bizonyultak, kivéve a csonka ütemét, de ez is szigorúan r e d u k á l t értelemmel m u t a t k o zik valóban létező jelenségnek: a csonka ütem második v e r s l á b a mindig egy, a kezdő szótagra rövidül, s ilyen ü t e m e k csak a sorok végén v a g y — r i t k á n — a metszettel k e t t é v á g o t t félsorok végén á l l h a t n a k . A teljes és csonka ü t e m e k k ö z ö t t metrikai -*•megfelelés nincsen, a csonka ü t e m e k a -*sorozatosság k r i t é r i u m a i n a k megfelelő, azonos helyen való ismétlődésük révén illeszkednek a vers r i t m i k u s rendezettségébe. O Az i d ő m é r t é k e s verselés m á s — arab, indiai — t í p u s ú rendszereiben a -*versláöaknak nevezett ritmusegységek is merőben különböznek a görög—latin lábaktól, s a fentiekben k ö r v o n a l a z o t t ütemfogalom ismeretlen; a szakirodalom n é h a használja ugyan az ü t e m t e r m i n u s t , de körvonalazatlan jelentéssel, bármilyen (akár egyszerű, akár összetett) —>ritmusegység megjelöléseként. P o n t o s a b b a n definiált viszont az indiai -»moraszámláló verselésben az ü t e m fogalma: itt v e r s l á b a k nincsenek, az ü t e m a legkisebb egyszerű ritmusegység, amelynek —>időtartama mindig azonos -*moraszámú, de a hosszú és rövid szótagok bármilyen kombinációjával kitölthető. (A j a p á n moraszámláló v e r s b e n nemhogy lábak, de ütemek sincsenek, a legkisebb ritmusegység az azonos m o r a s z á m ú ->verssor.) O 2. A hangsúlyváltó (vagy antikizáló hangsúlyos, szillabotonikus) verselésnek nevezett versrendszerben, melynek jellemvonása az, hogy az időmértékes képletekhez hasonló ritmusa l a k z a t o k a t é p í t a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályozott váltakozásával, a német terminológia g y a k r a n a ->verslábnak megfelelő hangsúlyos ritmusegységeket nevezi ü t e m n e k (Takt). E szóhasználat azért is megtévesztő, m e r t az időmértékes ütemvershez hasonló képletek a hangsúlyváltó verselésben is v a n n a k (—>ütemvers). O 3. A hang súly számláló verselés rendszereiben, ahol a hangsúlyos szótagok száma s o r o n k é n t k ö t ö t t , de helye és a hangsúlytalan szótagok száma kötetlen, a szakirodalom egy része a hangsúlyos szótagot és az ezt követő h a n g s ú l y t a l a n szótag(ok)ból álló szövegrészt nevezi ü t e m n e k . (Ha a sor hangsúlytalan szövegrésszel kezdődik, ezt ütemelőzőnek tekintik.) A terminológia önmagában n e m kifogásolható, b á r a ->kissor megjelölés p o n t o s a b b , s a szóhasználat leginkább a hangsúlyszámláló verseket az

—• ütemegyenlőség jegyében (tévesen) értelmező koncepciókhoz kötődik. O 4. Az ütemhangsúlyos verselés egyszerű r i t m u s egységeként az ü t e m e k k ö t ö t t szótagszám ú , egymástól sorkezdetekkel—sorvégekkel, ill. sormetszetekkel (mint m e t r i k a i szünetekkel) e l v á l a s z t o t t szövegegységek, a m e l y e k n e k m e g h a t á r o z o t t sorszámú (a m a g y a r b a n az első, a f r a n c i á b a n az utolsó, a lengyelben az utolsó előtti stb.) szót a g j a szabályszerűen hangsúlyos, a t ö b b i s z ó t a g hangsúlyértéke viszont közömbös. H a a v e r s különböző szótagszámú ü t e m e k ből é p ü l fel, ezeknek érzékelhető r e n d b e n kell ismétlődniük; az ismétlődésrend s a j á tos v á l f a j a az ütempárokból kialakított sorozatosság. O A m a g y a r verstan a f e n t i — viszonylag egyszerű — ü t e m a l k o t á s i s z a b á l y o k o n t ú l m e n ő e n mind a szótagszám, mind a különböző terjedelmű ü t e mek e g y m á s u t á n j a t e k i n t e t é b e n , v a l a m i n t a h a n g s ú l y értelmezésében több, e g y m á s t ó l eltérő koncepciót is kidolgozott, ezek azonban nem bizonyultak igazolhatóknak (—>magyaros verseslés). O Horváth J . megfigyelése szerint a m a g y a r hangsúlyos ü t e mek k é t t í p u s b a sorolhatók ejtésük t e m p ó ja szerint: a 4 szótagos ü t e m e k a szokványos ütemtípusba, a 6 szótagosak a gyors ütemtípusba, t a r t o z n a k . U j a b b k u t a t á s o k alát á m a s z t j á k a lassú ütemek és gyors ütemek m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é t , de n e m a fenti, puszt á n a szótagszámhoz k ö t ö t t k r i t é r i u m o k a l a p j á n , h a n e m egy ennél jóval bonyolult a b b , a különböző t e r j e d e l m ű ütemek egym á s u t á n j á h o z is k ö t ö t t szabály szerint (bőv e b b e n ->•tempó). O 5. A szakirodalom e g y része a szótag számláló verselés egyszerű ritmusegységeit, a k ö t ö t t szótagszámú, -*•szünetekkel (továbbá g y a k r a n rímekkel) t a g o l t szövegegységeket is ü t e m n e k nevezi. O 6. A n é m e t verstan az időmértékes vers és a r e t o r i k a —> &ó/o«íögalmának keresztezésével l é t r e h o z o t t egy olyan s a j á t o s k a t e g ó r i á t is, a m e l y e t beszédütemnek (Sprechtakt) v a g y tojnak, íznek (Glied) neveznek. E z olyan , , s z ó t a g k o m p l e x u m " lenne, a m e l y m i n d i g egy hangsúlyos szótag körül elhelyezkedő szótagokból áll, s h a t á r a i t a — lassú beszéd esetén jelentkező — lélegzetvételi szünetek jelölnék ki, terjedelmét tek i n t v e egy és h a t szótag közötti ingadozással. í g y fonetikai síkon megfogható jelenség lenne, amelynek — ingadozó szótagszám a m i a t t — a versritmushoz aligha lehetne köze, a szakirodalom mégis a versek — m e t r i k a i kerettől független — ritmusegységének tekinti, s r á a d á s u l a versekben kifej e z e t t t a r t a l o m által is m e g h a t á r o z o t t n a k (E. Arndt). E fogalom az orosz (recsevij

220

ÜTEME m o r á s pirrichiusok is állhatnak). S o h a sehol n e m létezett azonban olyan versrendszer, amelynek formakincsében az ü t e m egyenlőség kizárólagos szerkezeti elv lett volna, v a g y az e f f a j t a szerkezetek a k á r csak t ú l s ú l y b a k e r ü l t e k volna az eltérő időt a r t a m ú egységekből felépített szerkezetekkel szemben. O Az európai v e r s t a n történetében a z o n b a n a legnagyobb h a t á s ú i r á n y z a t o k egyike — amelyik a 19. sz.-ban úgyszólván e g y e d u r a l k o d ó volt, s n a p j a inkban sem h a t á s t a l a n — a régebbi zenei ü t e m r e n d m i n t á j á r a ezt a szerkezeti elvet t e k i n t e t t e a v e r s r i t m u s egyetlen lehetséges f o r m á j á n a k , s e n n e k megfelelően m i n d e n versszerkezetet az ütemegyenlőség jegyében igyekezett m a g y a r á z n i . E koncepció a klasszikus görög időmértékes m e t r u m o k k a l foglalkozó 19. sz.-i n é m e t v e r s t a n b a n szület e t t meg, ami n e m c s a k azért különös, m e r t e m e t r u m o k k ö z ö t t az ilyen szerkezetek egyenesen r i t k á k , h a n e m azért is, m e r t közt u d o m á s ú . hogy m á r Arisztotelész f e l h í v t a a Szerdahelyi István figyelmet arra: a görög verseknek csak egy része „azonos m é r t é k ű " , más részük „veütemarány: a görög—római típusú időgyes f o r m á j ú " . Az ütemegyenlőségi elmémértékes verselés régebbi elméleteiben az —> arszisz és a -+theszisz —• ütemrészére eső lethez a z o n b a n fogódzókat n y ú j t o t t a k Arisztoxenosz töredékei. Ezek u g y a n i s az moraszámok közötti a r á n y . A modern metrika ezeket az a r á n y o k a t (—> egyenlő arány, eredetileg zenekísérettel és t á n c o l v a előa d o t t görög énekek szövegritmusát a koreháromnegyedes arány, háromszoros arány, ográfiával és a zenei ritmussal összefonókétharmados arány, kétszeres arány, másféld o t t f o r m á b a n í r t á k le, s így lehetővé t e t szeres arány, négyharmados arány, ötharmatek egy olyan félreértést-félreértelmezést, dos arány), m i n t h o g y ritmikai—metrikai miszerint a szövegbeli r i t m u s f o r d u l a t o k jelentőségük nincsen, nem t a r t j a számon, -> mordban m é r t időértékei a tánclépések m i k é n t a -*verslábarányoka,t sem. O k o n k r é t i d ő t a r t a m a i t tükröznék. Azaz: (->•metrika) Szepes Erika nem t a r t h a t ó f e n n az az évezredes h a g y o m á n y , mely szerint minden hosszú szótag ütemegyenlőség: azon versszerkezetek sak é t m o r á s és m i n d e n rövid szótag egy m o r a játossága, amelyek elejétől végig azonos é r t é k ű , s másféle szótagidőérték nincsen; i d ő t a r t a m ú , s egymással metrikai —• megfeh a ugyanis az ősidők görög táncosai a hoszlelésben álló ritmusegységekből épülnek fel. szú szótag ejtésekor éppen u g r o t t a k , a k k o r A legelterjedtebb versszerkezeti megoldáe m i a t t e szótag ejtésideje lerövidült másfél sok egyike, főként az ütemhangsúlyos versemorányi -»irracionális időtartamra,, s m á s lésben, ahol igen gyakori, hogy a költemét á n c f o r d u l a t o k esetén a szótagidők másnyek e g y s o r f a j ú a k s a sorok azonos szótagk é p p is m ó d o s u l h a t t a k . Minthogy pedig az számú ütemekből állnak (mint a m a g y a r ókori görög t á n c o k koreográfiája n y o m t a -^•ősi nyolcas, a 6 || 6 tagolódású —yfelező lanul t ű n t el az idők mélyén, így a szövegek tizenkettes stb.) v a g y e g y ü t e m ű e k (mint a szótagidőértékeinek á t s z á m í t á s a k o r semfrancia -+octosyllabe), v a l a m i n t a szótagmiféle t é n y nem z a v a r h a t t a meg a z t a töszámláló verselés hasonló s t r u k t ú r á j ú verseirekvést, hogy a képleteket a tánclépésekre ben. Ismeretes a moraszámláló verselésben való hivatkozással egyforma —•ciklikus is (ilyen pl. a l á b a k r a t a g o l h a t ó csaupáí), verslábak s o r o z a t á v á magyarázzák á t . Nem de viszonylag r i t k á b b a görög—latin típusú arról volt szó t e h á t , hogy a koreográfia időmértékes verselésben, m e r t ebben az azoismeretében h a t á r o z t á k meg a versek szónos Iábakból-ütemekből felépített versek tagidőit (ami e g y é b k é n t módszertanilag ritmusegységei sem mindig azonos időtarszintén hibás e l j á r á s lett volna, hiszen a t a m ú a k , t e k i n t e t t e l arra, hogy az alaplát á n c r i t m u s a és a t á n c közben énekelt szöb a k és a helyettesítő l á b a k m o r a s z á m a eltéveg r i t m u s a k o r á n t s e m vág egybe m i n d e n rő lehet (pl. a 3 m o r á s j a m b u s o k , trocheuesetben), h a n e m arról, hogy a szövegbeli sok helyett 4 m o r á s spondeusok vagy 2

takt) szakirodalomban is használatos (M. L. Gaszparov), m i n t a —>prózaritmus egysége (még beszédritmus). A német terminológia n y o m á n keletkeztek a m a g y a r -*szóZamkoncepciók is. O (->ritmusegység) O írod.: R . V o l k m a n n — H . Gleditsch: Rhetorik u n d Metrik der Griechen und Römer (1901); P . Maas: Griechische Metrik (1923); F . Vollmer: Römische Metrik (1923); Horv á t h J . : Rendszeres m a g y a r v e r s t a n (1951); B. Snell: Griechische Metrik (1957); E. A r n d t : Deutsche Verslehre (1960); D. Korzeniewski: Griechische Metrik (1968); Lotz J . : Metrika (Hel, 1973, 1.); M. L. Gaszparov: Szovremennij russzkij sztyih. Metrika i r i t m i k a (1974); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981); Elekfi L.: Beszédü t e m , versütem (Magyar Nyelvőr, 1982, 2.); Szerdahelyi I.: F o r t u n a szekerén (1987); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991); Szerdahelyi I.: V e r s t a n mindenkinek (1994).

221

ÜTEME ütemegyenlőség doktrínájából k i i n d u l v a elképzeltek m a g u k n a k egy h a j d a n i t á n c o t , s aztán e képzeletbeli táncra való h i v a t k o zással vélték bizonyítani, hogy a szöveg moraértékei o l y a n o k , hogy megfelelnek az ütemegyenlőség d o k t r í n á j á n a k . O Elsőként A. Boeckh értelmezte így Pindarosz -*•daktiloepitritusa,it; bonyolult t ö r t s z á mokkal d o l g o z v a állította, hogy pl. a második -+epitritus ( ) hosszú szótagjai közül az első 2, a második 12/7, a h a r m a d i k 9/7 mora é r t é k ű . Az így, s z á m t a n i alapon egyenlővé k e r e k í t e t t ciklikus verslábak koncepciója a törtszámok összeadásának síkján egyre tökéletesebb lett: A. Apel, W. Christ, A. Rossbach, R. Westphal, H . Gleditsch, a 19. sz. és a századforduló reprezentatív i d ő m é r t é k e s verstanai m i n d ezt az elvet é r v é n y e s í t e t t é k . Ahol még így sem sikerült a kikerekítés, mert a képletek bizonyos p o n t j a i n t ú l kevés szótag v o l t ahhoz, hogy az egyenlő időértéket valószínűsíteni lehessen, o t t a s z ó t a g o k a t pótló —>• szünetek feltételezésével t ö l t ö t t é k ki a h i á n y t . Az így i d ő t a r t a m b a n egyenlővé m a g y a r á z o t t képl e t d a r a b o k n a k természetesen r i t m i k a i l a g is e g y b e v á g ó a k n a k kellett m u t a t k o z n i u k ; ezért dolgozták ki a -*megfelelés o l y a n koncepcióját, a m e l y i k m a g y a r á z a t o t t u d o t t n y ú j t a n i a r r a , m i k é n t helyettesíthetnek adott alapforma k a t olyan k é p let darabok, amelyek t ő l ü k mind a szótagszám, mind a l e j t é s f o r m a tekintetében igencsak különböznek. A —>részben oldott verslábforma, oldott verslábforma, rövidített ütemforma, összevont versláb fogalma és a —>csonka ütemek k i t á g í t o t t értelmezése o d a vezetett, hogy g y a k o r l a t i l a g bármiféle k é p l e t d a r a b ra azt l e h e t e t t mondani, hogy az akármilyen más k é p l e t d a r a b ilyen v a g y o l y a n módosult a l a k j a , t e h á t helyettesítője. O Ilyen felfogásban az első ->aszklépiadészi strófa képlete így f e s t e n e :

a m e l y b e n épp a trocheusok s z á m a a legkisebb? O E szembetűnő e l l e n t m o n d á s o k r a m á r a századforduló idején felfigyelt O. Schroeder, aki elsőként f e j t e t t e ki azt a tételt, h o g y a görög versek jó része n e m b o n t h a t ó se lábakra, se ü t e m e k r e . Elgondolását U. Wilamowitz-Moellendorff fejlesztette tov á b b , m a j d P. Maas é p í t e t t e ki átfogó elm é l e t t é . Eszerint az a n t i k versszerkezetek n e m h o g y az ütemegyenlőség d o k t r í n á j á h o z n e m igazodnak, de v a n n a k olyan szerkezeteik, amelyekben a sorokon belül, v a g y a k á r a strófákon belül sincs r i t m i k u s ismétlődés; a versjellegű ismétlődés kritériumain a k az is eleget tesz, h a u g y a n o l y a n képletű sorok (—• sorvers), periódusok (-*periódusvers), kólonok (->kólonvers), strófák (->strófavers) ismétlődése b i z t o s í t j a a —>sorozatosságot. A fenti aszklépiadészi strófa valódi k é p l e t e t e h á t így fest:

- - I - " " I - A|| 1 "I- A A - - 1 - " " I - A|| 1 — — I — — I - A|| | A A m a g y a r á z a t szerint e vers trocheusokból áll ( de a t r o c h e u s o k a t a d o t t helyeken „ciklikus d a k t i l u s o k " ( helyettesítik, s ahol így sem j ö n ki a képlet, o t t szünetek (jelük: A) p ó t o l j á k a hiányzó m o r á k a t . A magyarázat erőszakoltságát n y i l v á n v a l ó v á teheti, hogy a 22 láb közül csak négynek kell valódi t r o c h e u s n a k lennie, az összes többi más a l a k ú , s igencsak furcsa, hogy 18 lábat kell m i n d e n f é l e elméleti meggondolásokkal t r o c h e u s s á átértelmezni négy trocheus k e d v é é r t : miféle trochaikus vers az, 222

00 | II 00 1 || oo|0 0- " " —

"

-

ahol is a -+glikóneus kólón ismétlődik, az utolsó sorban ö n m a g á b a n állva, az első hár o m s o r b a n pedig úgy, h o g y az -*aiol bázis ( o o ) é s a - v v - " - a l a k ú képletrész közé egy -*choriambus b ő v í t ő eleme épült be, u t á n a kötelező metszettel a görög költés z e t b e n általános -*•kólonbővítési szabál y o k n a k megfelelően. E felfogás lényege teh á t az, hogy a szövegek tényleges időértékv i s z o n y a i t tükröző k é p l e t e k e t állít fel, a v a l ó b a n ismétlődő ritmusegységeket rögzíti, s n e m állít fel egy n e m létező ütemegyenlőség k i m u t a t á s a érdekében olyasféle tételeket, hogy a d o t t esetekben a d a k t i l u s is t r o c h e u s , de egyetlen hosszú szótag is pót o l h a t egy trochaikus l á b a t . A mai korszerű v e r s t a n i m u n k á k m á r c á f o l a t r a sem érdem e s í t e t t , említés nélkül h a g y o t t elgondol á s k é n t lépik át a görög—latin időmértékes vers ütemegyenlőségi koncepcióit (s legfelj e b b kuriózumértéke v a n . L. E. Rossi kísérletének, aki a -> tempó -*aprózás$a\ v a g y nyújtással történő —»kiegyenlítődési törekvésével próbálta feléleszteni ezt a teóriát). O A századforduló idején viszont e szemlélet h a m a r á t t e r j e d t a n é m e t hangsúlyos verselés elméletébe is, olyan mértékben, h o g y még a n y i l v á n v a l ó a n egyenlőtlen szótagszámú egységekből felépülő germán verselést is egyenlő szótagszámú ütem e k sorozatosságává m a g y a r á z t á k á t ->ütemelőzők és szünetek segítségével. A. Heusler tekintélye i t t e felfogást egészen a legutóbbi időkig uralkodó jellegűvé t e t t e . Á t v e t t e az ütemegyenlőségi koncepciót az

ÜTEME angol v e r s t a n is (W. Thomson, G. R . Stewart, D. Staufer), és ez érvényesül az orosz —*taktometrikus elméletben. O H o g y a századforduló idején írt, az időmértékes versről szóló m a g y a r s z a k m u n k á k (Pecz V., Tolnai V., Négyesy L.) szintén ezt a felfogást t ü k r ö z t é k , érthető, hiszen ez idő t á j t a legrészletesebben kidolgozott, legkorszer ű b b n e k m u t a t k o z ó elméletként közvetíthették. Horváth J . ilyen elgondolásai azonban m á r a n a k r o n i s z t i k u s a k voltak, s a későbbiek n e m értékelhetők m á s k é n t , mint a m a g y a r v e r s t a n elszigeteltségére valló orientációs z a v a r o k n a k . O Négyesy L. az —>ütemfeleződés koncepciójához kapcsolva a m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s versre is kiterjesztette az ütemegyenlőségi elméletet. Elgondolása szerint a m a g y a r o s verselés ü t e meinek mindegyike négyszótagos, e négy szótagból azonban egy v a g y k é t szótagot szünet is p ó t o l h a t . A m e n n y i b e n az ü t e m e t két szótag tölti ki, a k k o r „ide természetesen hosszú szótagok v a l ó k " , ha viszont négy, a k k o r „a félütembe j u t ó mindkét szótag r ö v i d " , bár verselésünk e t e k i n t e t b e n „ i n k á b b törekszik a szabályosság felé, mintsem következetesen g y a k o r o l n á " . E felfogást — némi módosítással — Horváth J . is á t v e t t e , jóllehet n y i l v á n v a l ó a n téves: egyrészt a m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s verselésben léteznek egyszótagos és négyszótagosnál n a g y o b b ü t e m e k is, másrészt a jelzett időmértékes elvet költőink sose alkalm a z t á k s az a szövegekben még tendencia jelleggel sem k i m u t a t h a t ó , h a r m a d r é s z t pedig h a e versrendszerben minden ütem egyf o r m a i d ő t a r t a m ú lenne, a k k o r a m a g y a r költészet egy minden kifejezési lehetőség nélküli, dallamtalan, m o n o t o n sémához igazodnék. S a j á t o s m ó d o n azonban a Horváth J . elgondolásával szembeállított —>tagoló vers koncepció is a —»kiegyenlítődésre é p í t e t t ütemegyenlőségi elméletek egyike m a r a d t . Az ú j a b b m a g y a r verstani szakirod a l o m r a viszont az ütemegyenlőség doktrín á j a m á r nem jellemző. O (-*versszerkezet, időtartam, ritmusegység) O írod.: A. Boeckh: Über die Versmasse des P i n d a r o s (1801); A. Apel: Metrik (1814—1816); W . Christ: Die metrische Ueberlieferung d e r Pindarischen Oden (1867); uő: Metrik der Griechen u n d R ö m e r (1874); Pecz V.: L a t i n verstan és prosodia (1881); A. Rossbach —R. W e s t p h a l : Theorie der musischen K ü n s t e der Hellenen (1885—1889); Négyesy L.: Magyar v e r s t a n (1898); Tolnai V.: Verstani kérdések ( E P h K , 1899); R. Volkm a n n — H . Gleditsch: R h e t o r i k und Metrik der Griechen und R ö m e r (1901); U. v o n Wilamowitz-Moellendorff: Griechische

Verskunst (1921); W. T h o m s o n : T h e R h y t h m of Speech (1923); P. Maas: Griechische Metrik (1923); A. Heusler: Deutsche Versgeschichte (1925—1929); G. R . Stewart: T h e Technique of English Verse (1930); A. Heusler: Die altgermanische D i c h t u n g (1941); D. Staufer: T h e N a t u r e of P o e t r y (1946); H o r v á t h J . : Rendszeres magyar v e r s t a n (1951); L. E. Rossi: Metrica e critica stilistica (Studi di metrica classica, 1963); V a r g y a s L.: Az Ady-versek r i t m u s á hoz (It, 1976, 4.); Szepes E r i k a — S z e r d a h e lyi I.: Verstan (1981); Kecskés A.: A mag y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991). Szerdahelyi István ütemelő vers; ütemes vers: a m a g y a r hangsúlyos vers egyik megjelölése a régebbi szakirodalomban. P o n t a t l a n , m i n t h o g y az -*ütem m á s versrendszerekben is alapvet ő —>ritmusegység; az ú j a b b terminológia ezért az —•ütemhangsúlyos verselés szakkifejezést h a s z n á l j a . O Németh~L. koncepciójáb a n a 19. sz.-i „ütemelő, nemzeti versform a " a l a c s o n y a b b r e n d ű a —>tagoló versnél, m e r t „az ü t e m olyan tag, melyben a szótagszám eleve m e g h a t á r o z o t t , a hangsúly pedig minél élesebb", s ezért túlságosan doboló r i t m u s t ad, míg a tagoló vers m e n t e s ettől és gyökereit tekintve is i n k á b b felel meg a m a g y a r h a g y o m á n y o k n a k . Ez az értékelés v i t a t o t t . O írod.: N é m e t h L.: Magyar r i t m u s (Az én k a t e d r á m , 1975); uő: Molnár Albert zsoltárai és r i t m i k á j u k (uo.); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991). Szerdahelyi

István

ütemelőző; felütés; anakruszisz {görög 'intonálni', 'a h a n g o t m e g a d n i ' ) ; anacrusis; Auftakt { n é m e t ) : a versszövegnek az a része, amely egy sor vagy más, n a g y o b b ritmikai egység elején megelőzi az első olyan beszédelemet, amelynek r i t m u s a l k o t ó szerepe van. Az európai r i t m i k á b a n a ->germán verselés elméletéből ismeretes, amelyben az első h a n g s ú l y t megelőző rész a sorban ütemelőző. Az ógermán verselésben hosszú — kivételesen hét szótagnyi — ütemelőzővel is számolnak. De örökölte a n é m e t és skandináv vers is. Az ú j a b b —•antikizáló hangsúlyos verselésben u g y a n elvileg nem létezik, mivel o t t a h a n g s ú l y t a l a n és hangsúlyos szótagok váltakozása u t á n o z z a a klasszikus m é r t é k e k lábait, t e h á t az egy szótagos ütemelőző t k p . —>jambus, a két szótagos pedig -*daktilus, ahol a hangsúlyt a l a n rész a -*theszisznek felel meg, a hangsúlyos pedig az -tarszisznak, s a kettő

223

ÜTEME egyetlen, o s z t h a t a t l a n egység. Mégis az ú j a b b n é m e t v e r s t a n igyekszik függetleníteni a n é m e t verset a nyelvétől idegen időmértékes vers f o g a l m á t ó l , s ezekre a form á k r a is ú j b ó l alkalmazza a —•hangsúlyt és az ütemelőzőt. O Ismeretlen olyan ritmusrendszerben, a m e l y az egységek végén levő hangsúlyból ill. megnyúlásból alakul, m i n t a francia. U g y a n c s a k ismeretlen az időmértéken alapuló klasszikus versben. Elvileg a m a g y a r versben sem létezik. A —•tagoló vers e g y b e m o n d o t t szólamokból alakul, amikor viszont i d ő m é r t é k e s f o r m á k a t alkalmazunk. a klasszikus vershez hasonlóan rövid és hosszú szótag e g y ü t t alkot egységet. Gábor I. ü t e m e l ő z ő t vélt fölfedezni az ómagyar versben, n e m c s a k sor elején, h a n e m közepén is. A z o n b a n példái nem meggyőzők: u g y a n a z t a szót hol hangsúlyosnak veszi, hol h a n g s ú l y t a l a n ütemelőzőnek, gyakran m a g á t az á l l í t m á n y t is. Viszont helyesen m u t a t o t t rá, hogy nagy versművészeink — Arany, Petőfi — a hangsúly eltolásával ütemelőző-szerű érzést keltenek, s ezzel is v á l t o z a t o s s á igyekeznek tenni a 12-es e g y h a n g ú s á g á t . Mindezt t a g a d t a Horváth J . Kétségtelen a z o n b a n , hogy van olyan jelenség a m a g y a r nyelvben is, amely hasonlít az ütemelőzőhöz: a névelő, kötőszó szólamközti elhelyezkedése; ezek u t á n mindig hangemelkedés következik, s ennek nyoma v a n a versben is. Mindkét szófaj, valamint az olyan rövid közbevetések, mint „ j a j " , „ h a j " , a szólamok közt foglaln a k helyet, és aszerint t a r t o z n a k az előzőhöz vagy a következőhöz, hogy melyiknek terjedelme k í v á n j a vagy engedi meg. Pl.: Majd elvisszük, | amerre a | nap lejár, Arra, tudom, | a gazdája | sosem jár. . .. Ha levágtam | a lábárul j a békót. . . . (Népdal)

A névelő u t á n még a k k o r is érzünk kis emelkedést, h a az ü t e m elején v a n , m e r t hiszen a fenti sort k i m o n d h a t o m úgy is: H a | levágtam a | lábárul a | békót.

Különösen érezzük a kötőszó u t á n : Bort- ittam én, | boros vagyok, Hazamennék, | de nem tudok (Czuczor G.)

időmértékes verselés sem ismeri, m i n t h o g y a klasszikus g y a k o r l a t n a k megfelelően szótaghosszúsággal a l a k í t j u k ki. Az ú j a b b j a m b u s t a z o n b a n m á r függetlenítették költőink a szigorú szótaghosszúság-képlettől, hogy közelítsék a természetes m a g y a r beszédhez. I n k á b b a rövid és hosszú szótagok összegének átlagos i d ő t a r t a m á t valósítják meg lassításokkal és megszaladásokkal, arra is ügyelve, hogy a szólamhangsúlyok egy-két főhelyen egybekerüljenek a j a m b u s arsziszaival. H a ezt az első j a m b u s b a n éppen kötőszó, névelő vagy valami felkiáltás u t á n i emelkedő szólam-kezdettel érik el, a k k o r nyelvérzékünk m á r ütemelőzőt érzékel. A százafordulóra a j a m b u s még kis költők kezén is k a p h a t o t t egészen népdalszerű h a n g z á s t az ütemelőző, ill. a hangsúlyelosztás segítségével. Pl.:

Kend nagy bűnös, Szántó Kovács

Es nincs mentsége, semmi

De van uram: hogy dús e fold

S a népnek nincs mit enni. (Kozma A.: Szántó Kovács)

A négyes és negyedfeles j a m b u s szótagszám á n a k és utolsó tiszta időmértékének pontos b e t a r t á s a is elegendő „ m i n i m u m " m á r ebben a k o r b a n a j a m b u s éreztetésére. De mivel az első emelkedők és még néhány a sorokon belül egybeesik a m o n d a t h a n g súllyal, ez a n n y i r a élénkíti és magyarossá teszi a r i t m u s t , hogy szinte népdalszerű h a n g z á s t ad a versnek. Le is í r h a t j u k k é t 14-es népdalsorba, ha első szavait ütemelőzőnek f o g j u k fél: Kend || Natjy bűnös, Szán-|tó Kovács, és | nincs mentsége | semmi. De || Van uram, hogy | dús e fold s a | népnek nincs mit | enni.

Az első ü t e m h a t á r t ó l eltekintve tökéletesen tagolódó, nagy m o n d a t h a n g s ú l y o k k a l kiemelt 4 + 4 + 4 + 2-es ü t e m e k e t kapunk, világosan érezhető ütemelőzővel. N a g y költőinknél is n é h a ugyanilyen világosan érezzük, pl. a következő versszak 1—3. sorában: Jaj, minden üdvünk búval viselős. Az if jú ágon boldog alma kél, De százezer mérföldről már a szél Kiindult, melytől zuhan a gyümölcs. (Tóth A.: Boldogság)

Gábor I. p é l d a m o n d a t á b a n : Egy némber, egy | özvegy, egy | Aosködő asszony, (Arany J.: Murány ostroma)

De minthogy ü t e m elején összeolvad a következő s z a v a k k a l , és velük e g y ü t t vesz részt a ->kiegyenlítődésben, a tagoló versben nem lehetséges. O Elvileg a m a g y a r

Vagyis a 20. sz. m a g y a r költészetében m á r kétségtelenül számolnunk kell ütemelőzővel. O írod.: Vargyas L.: Magyar vers — m a g y a r nyelv (1966). Vargyas Lajos

224

ÜTEME O A m a g y a r verstani viták egyik visszatérő kérdése, hogy verselésünkben van-e ü t e m előző, s h a igen, mi a szerepe. E viták a k k o r lángoltak fel, amikor Gábor I. azt állította: a régebbi, kötetlen szótagszámú m a g y a r énekvers-szövegek a r r a vallanak, hogy az ősi m a g y a r ritmust a ->germán verselés sajátosságai jellemezték, s ennek akkori (ma m á r m e g h a l a d o t t ) m a g y a r á z a t á t alapul véve ú g y vélte, hogy ahol a sor v a g y ü t e m nem kezdődik logikai hangsúllyal, o t t mindig ütemelőző van. Elgondolását a k ö t ö t t szótagszámú versekre — pl. Arany J . Told i j á r a — is alkalmazta, amely így különböző (1—4 szótagos) ü t e m e k szabályozatlanul keveredő s o r o z a t á n a k m u t a t k o z o t t . O E l g o n d o l á s á t Horváth J . megsemmisítő bír á l a t t a l fogadta, aki a „jövevény f o r m á k " ról szólva az emelkedő ritmusú „ n y u g a t európai j ö v e v é n y f o r m á k " - k a l kapcsolatb a n is foglalkozott az ütemelőző problémáival. Szembeszállt azokkal a nézetekkel, melyek szerint ütemelőzőnek t e k i n t e n d ő k az emelkedő sorok első rövid szótagjai, „ m i n t h a az ütem, s azzal a sor jellemző lejtése csak első hosszú szótagjával kezdődnék, s így a jámbusi és anapaestusi sor is ereszkedő lejtésűvé minősülne á t " . Horváth J . szerint a m a g y a r ritmusérzék n e m t u d mit kezdeni az ilyen értelemben v e t t ütemelőzővel: számára ugyanis az első kimond o t t szótaggal a sor m á r elkezdődött, s ezzel indul a sor lejtése. V a n azonban szerinte is o l y a n ütemelőző, amelyet a m a g y a r ritmusérzék is elfogad: olyan „ ü t e m c s o n k " a sor kezdetén, mely a megelőző sor végén f é l b e m a r a d t ütemrésszel tartozik össze, a z t m i n t e g y f o l y t a t j a , és teljes ü t e m m é egészíti ki. í g y pl. Kölcsey F . A Földhez c. töredékében:

Szent kebeledből

Mintha újra hallanók a pusztán

H I - - I - - I- H - H A lázadt ember vad keserveit,

Gyilkos testvér botja zuhanását

H l - -I —I S az

O Hegedűs G. így foglalja össze nézeteit: „az emelkedő n y u g a t - e u r ó p a i verssoroknál, illetőleg ezek közt is a m a csoportnál, ahol az időmértékes j a m b u s közeledik a magyaros ütemes hangsúlyozáshoz, az ütemelőzővel m i n t s a j á t o s prozódiai egységgel kell számolnunk. E s ez éppen a legmodernebb m a g y a r verselés egyik központi probl é m á j a . " O írod.: G á b o r I.: A m a g y a r ősi r i t m u s (1908); uő: A m a g y a r r i t m i k a válaszút ja (1942); H o r v á t h J . : A középkori m a g y a r vers r i t m u s a (1928); uő: Rendszeres m a g y a r v e r s t a n (1951); H e g e d ű s G,: A költői mesterség (1959); Gáldi L.: I s m e r j ü k meg a v e r s f o r m á k a t (1961). Kovács Endre O A probléma megoldásakor a b b ó l a tényből i n d u l h a t u n k ki, hogy az időmértékes verselésben előfordul, hogy a sorok elején egy (ritkán két) szótagos olyan szövegrészek találhatók, amelyek metrikailag közömbösek (egyformán lehetnek rövidek és hosszúak), s világosan elkülönülnek a sor többi, azonos lábakból, ütemekből álló részétől. E sorok t e h á t egyébként szabályos láb- vagy ütemvers-képleteket m i n t á z n á nak, csak az élükön álló rész ü t el t ő l ü k . Petőfi S. Szeptember végén c. k ö l t e m é n y e pl. szabályos d a k t i l i k u s vers, ha eltekint ü n k sorkezdő első szótagjaitól, a m e l y e k hol hosszúak:

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok

Fesle ki hajdan

H I —

I-

Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt

Az emberi nem

Az ilyen jellegű ütemelőzők egy része e g y é b k é n t szerinte —* ritmusváltásként is értelmezhető. O Gáldi L. is úgy vélte, hogy csak kivételesen f o l y a m o d h a t u n k verstani elemzéseinkben „az ütemelőzőnek a m a gyar versrendszertől teljesen idegen és zeneileg is aránylag modern f o g a l m á h o z " , í g y pl. Vörösmarty M. A vén cigány c. versének olykor m a g y a r r i t m u s b a forduló trocheusai közé egy-egy j a m b i k u s lejtésű sor is kerül: ezeket ütemelőző beiktatásával is értelmezhetjük: 15

- - H -

első árvák sírbeszédeit.

hol pedig rövidek: De látod amottan a

téli

világot?

s így a vers metrikai értelmezését bizonytal a n n á (s hevesen v i t a t o t t á ) teszik. Az ütemelőző fogalma t e h á t az ilyen — a hangsúlyos verselésben is előforduló — esetekben megkönnyíti, hogy egyszerűbb f o r m á r a hozható, á t t e k i n t h e t ő képletekkel dolgozzunk, s használata ilyen — de csak ilyen

225

ÜTEME — esetekben i n d o k o l t . O Nincsen értelme viszont ütemelőzőkről beszélni a -ygermán verselés esetében, amelynek s z a b á l y a — a t ö b b i hangsúlyszámláló verséhez hasonlóan — valójában igen egyszerű: r i t m u s e g y ségeiben csak a hangsúlyos szótagok száma k ö t ö t t , a h a n g s ú l y t a l a n o k é s z a b a d o n vált a k o z h a t . I l y e n k o r ugyanis az ütemelőzőkkel operáló k é p l e t e k nem m e g k ö n n y í t i k , hanem á t t e k i n t h e t e t l e n n é teszik a leírást. Még kevésbé látszik g y a k o r l a t i a s n a k a német és spanyol v e r s t a n azon szerzőinek eljárása, akik (s melletük n é h á n y orosz verst a n is) az e g y é b k é n t minden t e k i n t e t b e n szabályos lejtésű hangsúlyos j a m b i k u s vagy anapesztikus stb. sorok első egy, ill. k é t szótagját a z é r t deklarálják ütemelőzőnek, hogy így v a l a m e n n y i s o r f a j u k ereszkedő vé m a g y a r á z h a t ó legyen. O (—>vers) O írod.: Torkos L.: K ö l t é s z e t t a n t a n o d a i és m a g á n h a s z n á l a t r a (1871); R o z v á n y V.: A nyugat-európai f o r m á k m a g y a r fejlődése (Nyűg, 1911); Sik S.: Verselésünk l e g ú j a b b fejlődése (It, 1918); Király Gy.: Az ősi nyolcas kérdéséhez (Magyar Nyelv, 1918); Hegedű L.: A m a g y a r nemzeti v e r s r i t m u s kérdése (1934); Kiss F . : József A t t i l a r i t m i k á j a (TtK, 1956—1957); Szabolcsi B.: Vers és dallam (1959); E . A r n d t : Deutsche Verslehre (1960); R . B a e h r : Spanische Verslehre auf historischer Grundlage (1962); T. Navarro: Métrica espanola (1968); B . V. Tomasevszkij: R u s s z k o j e sztyihoszlozsenyije (1971); K a r d o s L.: író, írás, irodalom (1973); V. Zsirmunszkij: T y e o r i j a sztyiha (1975); Szepes E r i k a — S z e r d a h e l y i I.: Verst a n (1981); K e c s k é s A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás története (1991); Szerdahelyi I.: V e r s t a n mindenkinek (1994). Szepes Erika—Szerdahelyi

István

ütemes vers: -+ütemelő vers ütemfeleződés: Négyesy L. elgondolása a magyar ü t e m h a n g s ú l y o s vers ütemeinek belső tagolódásáról. Szerinte ezek az ütemek az időmértékes vers ->arszisz és ->theszisz t a g o l ó d á s á n a k (vagy a zenei ütemek hagyományos felfogásának) megfelelő oszt a t ú a k : itt is ,,a t a k t u s mindig k é t részből áll, egyikben v a n az ictus, az energia: erős taktusrész, a m á s i k , melyben csak közönségesen e j t e t t szótagok v a n n a k : a gyönge taktusrész". P é l d á j a : Maga vivé | Rozgonyiné Ellenük a | gályát, Követi a | sok dalia Lobogós rui/«íját. (Arany J . )

E példából Négyesy a z t szűrte le, hogy „minden m a g y a r t a k t u s k é t teljesen egyenlő félre oszlik. T e h á t az erős taktusrész egyenlő a gyöngével, a r á n y u k ez: 2 : 2. Ez a taktusfeleződés t ö r v é n y e . " Verstana második k i a d á s á b a n e t é t e l t azzal módosította, hogy s z ó r v á n y o s a n előfordulnak olyan ütemeink is, amelyeknek egyik része csak fele a k k o r a , m i n t a másik, t e h á t harmadrésze az egésznek, s ahol ilyen módon nem ütemfeleződés, hanem ütemharmadolás érvényesül: Szalad, a | kakas, \ kapja a | férget, Szalad a | féreg, | kapja a | furkót.

A fenti példa 2. és 4. ü t e m e i b e n a h a r m a d o lás ú g y értendő, hogy egy-egy szótagos szünet p ó t o l j a a hiányzó s z ó t a g o k a t (—•ütemegyenlőség). O E koncepcióhoz csak Hodossy B. és Horváth J . csatlakozott, s ők is f e n n t a r t á s o k k a l . Hodossy az ütemfeleződést á t v e t t e , de a h a r m a d o l á s t nem, Horváth J . pedig a h a r m a d o l á s t úgy vezette vissza a feleződés t ö r v é n y é r e , hogy azt állít o t t a : a „Szalad a k a k a s " típusú sorok két, e g y e n k é n t h a t szótagú ütemből állnak, s ezek a négy szótagosak —>aprózássa,\ felg y o r s í t o t t t e m p ó j ú , s így i d ő t a r t a m b a n e g y e n é r t é k ű válfajai. Horváth J . az így ált a l á n o s í t o t t ütemfeleződési t ö r v é n y h e z i d o m í t o t t a z u t á n minden sorfájt, bőségesen élve a szótagpótló szünetek koncepciójának lehetőségeivel. O Az elgondolás t ö b b szörösen téves. E g y r é s z t az arszisz—theszisz felosztás m á r az időmértékes versre v o n a t k o z ó a n is m e g h a l a d o t t á vált, itteni a d a p t á c i ó j a pedig — a fenti példákon is l á t h a t ó a n — szavaink második szótagjára is „ i c t u s t " képzel, a m i pedig a m a g y a r hangsúlyozástól idegen. Másrészt a szótagpótló szünetek elgondolása is fikció (bővebben —• szünet), s az a p r ó z á s nem vezethet olyan mértékű —• kiegyenlítődésre., hogy h a t s z ó t a g o s ü t e m e k négyszótagosokkal azonos i d ő t a r t a m ú a k k á válhassanak. O (—>ütem) O írod.: Négyesy L.: Magyar v e r s t a n (1886, 2. kiad. 1898); Hodossy B.: A m a g y a r nemzeti r i t m u s (1940); H o r v á t h J . : A m a g y a r vers (1948); Szepes E r i k a Szerdahelyi I.: V e r s t a n (1981); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás története (1991). Szerdahelyi István ütemhangsúlyos verselés: a hangsúlyos verselés egyik fő t í p u s a . O I. Altalános jellemvonásai. Az ü t e m hangsúlyos verselés a z o k b a n a nyelvekben honos, amelyek köt ö t t —> hangsúlyunk, eLZclZ cl —>szóhangsúly (az egy szótagos viszonyszók kivételével) a nyelv v a l a m e n n y i s z a v á n a k azonos sorszám ú s z ó t a g j á t n y o m a t é k o s í t j a . E hangsúly

226

ÜTEME helye n y e l v e n k é n t eltérő: eshet a s z a v a k első s z ó t a g j á r a (mint az izlandiban, észtben, finnben, csehben, szlovákban, tibetiben, t ö r ö k b e n , m a g y a r b a n ) , az utolsó szót a g r a (ilyen pl. a f r a n c i a és az örmény), de n y o m a t é k o s í t h a t j a a szavak utolsó előtti s z ó t a g j á t is (mint a lengyelben). A szerb és a h o r v á t nyelv szabad hangsúlyú u g y a n , de szóhangsúlyainak olyan nagy része esik a szóélre, hogy szintén alkalmas az ü t e m hangsúlyos verselésre, s f o r m á i n a k egy része ilyennek is értelmezhető. O E versrendszer á l t a l á n o s s a j á t o s s á g a , hogy ütemei köt ö t t -úszótagszámúak, s h a t á r a i k o n metrikai —> szünet, vagyis sorkezdet—sorvég (—*verssor), ill. -*• sormetszet áll. (Más versrendszerekben ez nincsen így; az időmértékes és a hangsúly v á l t ó verselés l á b a i n a k , ütemeinek, k ó l o n j a i n a k h a t á r á t nem jelzik okvetlenül szünetek, sőt, e forma — az ú n . r i t m u s k ö v e t é s — a r á n y l a g ritka; az a n t i k m e t r i k a kerülendőnek ítélte). Metrikai szinten — azaz a vers képletében — az ü t e m e k e n belül csak egyetlen szótag h a n g súlyértéke rögzített, az úgynevezett ütemhangsúlyos szótagé. E n n e k minden ü t e m b e n oda kell esnie, a h o v á az a d o t t nyelvben a szóhangsúly esik ( t e h á t a m a g y a r b a n minden ü t e m első, a f r a n c i á b a n utolsó, a lengyelben utolsó előtti szótagja hangsúlyos.) Az ü t e m e k többi s z ó t a g j a —• közömbös szótagnak számít. O K ö n n y ű belátni, hogy a k ö t ö t t hangsúlyú nyelvekben az azonos szótagszámú, szünetekkel tagolt szövegegységek szinte a u t o m a t i k u s a n hangsúlyos l ü k t e t é s t is nyernek, hiszen hacsak n e m kerül a metszet, ill. a sorkezdet—sorvég mellé h a n g s ú l y t a l a n viszonyszó, e szövegegységekben sorozatosan visszatérnek az azonos helyre eső szóhangsúlyok n y o m a t é kai. A hangsúlyváltó verselés (~*vers) követésére viszont a k ö t ö t t hangsúlyú nyelvek igen kevéssé a l k a l m a s a k , hiszen a -+verslá6ak hangsúlyos leképzése itt eleve előírja, h á n y szótagos szavak kerülhetnek a versbe. A m a g y a r b a n pl., ahol minden szó első s z ó t a g j a hangsúlyos, a hangsúllyal kia l a k í t o t t daktilikus lejtés azt igényelné, hogy a költő csupa h á r o m szótagos s z a v a k ból, v a g y két szótagos szavakhoz csatlakozó egy szótagos kötőszavakból stb. álló verset írjon. í g y hangsúly v á l t ó vers a m a g y a r ban gyakorlatilag nincs is. O Egyes k ö t ö t t hangsúlyú nyelvek költészetében, így a f r a n c i á b a n , v a l a m i n t (német és orosz mint á k a t követve) a csehben, szlovákban, örm é n y b e n stb. a z o n b a n időnként s z á m o t tevő törekvés a h a n g s ú l y v á l t ó képletek laza — imitációja. Még e l t e r j e d t e b b eljárás e nemzetek v e r s t a n a i b a n a v a l ó j á b a n

15*

ü t e m h a n g s ú l y o s költemények hangsúlyváltó átértelmezése a m e t r i k a i és szóhangsúlyok eltérését korlátlanul megengedő ->vershangsúlyok feltételezése a l a p j á n , vagy pedig — ahol ez az átértelmezés végképp nem m u t a t k o z i k lehetségesnek — az ütemhangsúlyos versek besorolása a minden hangsúlyszabály nélküli -úszótagszámláló verselés formái közé. O Ezzel magyarázható, hogy e versrendszer fent vázolt sajátosságait legkorábban és legvilágosabban a m a g y a r verstan i s m e r t e fel, s minthogy külföldi teoretikus p á r h u z a m o k a t nem talált, a s a j á t o s a n -* magyaros verselésre jellemző —•nemzeti versidomként írta le. O II. A magyar ütemhangsúlyos verselés fő vonásai. O 1. Történeti fejlődése. Annyi ebből mindenesetre tény, hogy az ü t e m h a n g súlyos verselés a m a g y a r költészetben — az időmértékes verseléssel szemben — nem idegen h a t á s r a , hanem belső fejlődés eredményeként j ö t t létre. Fejlődésének kezdetei, a m a g y a r -»•ősköltészet sajátosságai azonban — minthogy szöveges emlékei nem m a r a d t a k fenn — r e k o n s t r u á l h a t a t l a nok. Középkori világi költészetünkből is csak egy-két, verstanilag értelmezhetetlen töredék m a r a d t fenn írásos f o r m á b a n . A vallásos költészet emlékei — az 1300 körül keletkezett Ómagyar Mária-siralom és a 15. sz. végéről származó Enek Szent László királyról lövegei révén — jóval t ö b b fogózót n y ú j t a n a k . Változó szótagszámú soraik metrikai értelmezése v i t a t o t t ; egyes feltételezések szerint egy s a j á t o s , ősi m a g y a r tagoló vers r i t m i k á j á t őrzik, mások szerint e kötetlenség az ->énekvers általános vonásait tükrözi. O A 16. sz. elejétől bőségesen f e n n m a r a d t szöveganyag azonban már világosan m u t a t j a a szabályos, k ö t ö t t szótagszámú ütemek r e n d j é n e k megszilárdulását, s e fejlődés meglepő gyorsan vezet e t t olyan virtuóz f o r m á k kialakulásához, amilyenek e század második felében Balassi B. költészetét jellemzik. F o l y t a t ó d o t t ez a f o l y a m a t a 17. sz.-ban és a 18. sz. elején is, amikor a hosszú és rövid ü t e m e k , sorok, egymásra közelről visszacsendülő rímek teszik csipkéssé a m a g y a r r o k o k ó verset, a kuruc —•vitézi énekek r i t m u s a i t . Az ezt követő időszakban azonban az időmértékes verselés kerül előtérbe, s az ütemhangsúlyos vers rokokó h a g y o m á n y a csak a deákköltészetben (—>deákirodalom) és Csokonai Vitéz M. életművében él t o v á b b . O Az ütemhangsúlyos v e r s f o r m á k a népdalkincs értékeinek felfedezése idején, a 19. sz.-i romantikus népiesség jegyében kerültek ismét előtérbe. Ez időtől övezi ütemhangsúlyos m e t r u m a i n k a t a „népies íz" a u r á j a . Az

227

UTEMH ú j f o r m á k a t u g y a n a k k o r n a g y o b b r é s z t az időmértékkel való ötvözés, a -»szimultán verselés, v a l a m i n t az élőszóhoz közelítő — s a -»szabadvers felé m u t a t ó — fejlődés -+MÍem^ár-technikájával való kísérletezése jellemzi. E törekvések jelentősen gazdagít o t t á k a m a g y a r költészet formakészletét, de nem t e t t é k t ú l h a l a d o t t á a h a g y o m á n y o s ü t e m h a n g s ú l y o s verset. A 20. sz.-i m a g y a r költészet b e h a t ó b b v e r s t ö r t é n e t i vizsgálata m i k é n t n a p j a i n k verseléséé is — azt mut a t j a , hogy e versrendszer a l k a l m a s a modern életérzések kifejezésére is. O 2. Az ütemalkotás szabályai, a) A szótagszám. Az ütemek egyik legfőbb jellemvonása a m a g y a r ütemhangsúlyos v e r s b e n is az, hogy -úszótagszámuk k ö t ö t t , azaz szabályos eset e k b e n metrikailag csak p o n t o s a n azonos szótagszámú ütemek felelhetnek meg egym á s n a k (-»megfelelés). H o g y e versrendszer ü n k b e n az egymásnak megfelelő ü t e m e k szótagszámának azonossága a legalapvet ő b b —• ritmustényező, valószínűsítheti az is, hogy míg a többi r i t m u s t é n y e z ő — a metrikai -> szünet és az üteméli -* hangsúly — esetében a költők igen g y a k r a n élnek azzal a lehetőséggel, h o g y csak 7 0 % - b a n i g a z o d j a n a k a képlethez, a szótagszámot az esetek t ú l n y o m ó többségében abszolút p o n t o s a n b e t a r t j á k . Ez a pontosság még olyan értelemben is érvényesül, hogy a szav a k köznyelvi a l a k j á n a k s z ó t a g s z á m á t -+adjekcióval vagy -^detrakcióval módosító —>metaplazmusok&t is viszonylag r i t k á n veszik igénybe. O A szótagszámok azonosságának szabályától a m a g y a r költészet kifejlett formarendszere j o b b á r a csak a szándékos, művészi célzatú funkcionális ->ritmustlazításók eseteiben t é r el, amikor — t ö b b n y i r e a népies vagy régies hangvétel n y o m t é k o s í t á s a végett — a költők egy-egy szótaggal k u r t á b b vagy b ő v e b b ütemmel „megzökkentik" a sorozatosságot. O A m a g y a r ütemhangsúlyos verselés ütemeinek terjedelme elvileg r e n d k í v ü l változatos; egytől tízen felüli szótagszámig is terjedhet. Gyakorlatilag a z o n b a n verseink többsége két, három, négy, öt vagy h a t szótagos ütemekből építkezik. V a n n a k is olyan verstani elgondolások, amelyek szerint két szótagosnál kisebb és négy (vagy öt) szótagosnál n a g y o b b ü t e m e i n k nincsenek; ezeket azonban a g y a k o r l a t nem igazolja. O Bármilyen r i t k á k is, léteznek olyan ütemhangsúlyos verseink, amelyeknek minden sora egyetlen egy szótagos ütem: „, Szép Kép, Gyöngy

Szent Kert bő lomb: — stb. (Weöres S.: Kínai templom)

L e g h a g y o m á n y o s a b b s o r f a j a i n k b a n is felf e l b u k k a n n a k egy szótagos ü t e m e k (pl. a Faludi tízesében). O Ami a négy vagy öt szótagnál n a g y o b b ü t e m e k e t illeti, ilyenek nemcsak, hogy léteznek, h a n e m a h a t szótagos ü t e m e k b ő l felépített felező tizenkettes éppenséggel a legszélesebb k ö r b e n használt m a g y a r sor f a j ok egyike. 16—17. sz.-i költészetünkben a h é t szótagos ü t e m e k is gyakoriak voltak, s csak később gyérültek meg ugyanúgy, a h o g y a n nyolc v a g y kilenc szótagos ü t e m e k r e is csak szorgos kutatással b u k k a n h a t u n k , az ennél n a g y o b b ütemek pedig b í z v á s t k u r i ó z u m jellegűeknek m o n d h a t ó k . T é n y azonban, hogy léteznek, ahogyan pl. Weöres S. Barokk e m b l é m a két verzióban c. versének első négysorosa is — a költő által f e l t ü n t e t e t t m e t r i k a i értelmezés szerint, t e h á t t u d a t o s a n — „sormetszet nélküli t i z e n k e t t e s " , azaz m i n d e n sora egyetlen, 12 szótagos óriásütem: Szál fenyvek az vihartul inkább rázatnak, Nagyobb tornyok erősebben ingattatnak. Hegyekbe gyakorta villámások vágnak, Mély völgyek viszontag bántatlan maradnak.

E tíz szótag körüli ütemekkel k a p c s o l a t b a n megemlítendő a z o n b a n , hogy jogosnak látszik az a vélemény, mely szerint ezekben az üteméli h a n g s ú l y o k már olyan t á v o l esnek egymástól, h o g y lüktetésük elhalványul, s így az e f f a j t a óriásütemek m o n o t o n sorozataiból álló versek a -úszótagszámláló verselés h a t á s á t keltik. (Rövidebb ü t e m e k k e l váltog a t v a viszont az ilyen ütemek lüktetése is érzékelhető m a r a d . ) Bizonyosnak m o n d h a t ó végezetül, h o g y a tizenöt-húsz szótagos v a g y ezeknél is n a g y o b b ü t e m e k monoton sorozatai, h a lennének ilyenek (példáik ugyanis eddig n e m ismeretesek), kötetlen szabadversekként h a t n á n a k . O b) A metrikai szünet. A z t a kérdést, hogy egy ütem mekkora, hiteles módon a határjelzések felm u t a t á s á v a l lehet megválaszolni. Ezek egyike, m i n t e m l í t e t t ü k , az ü t e m h a n g s ú lyos versrendszerekben a m e t r i k a i ->szünet, vagyis a sorkezdet—sorvég (—•verssor), illetve ->sormetszet. O c) Az ütemhangsúly. A m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s versben az ü t e m h a t á r o k a t még világosabban érzékelhetővé teszi, h o g y szabályos esetekben az ü t e m h a n g s ú l y az ütemek első s z ó t a g j á r a (az úgynevezett „ütemélre") esik. Ebből következően a metrikai szünetek után rendre —>hangsúlyos szótagok állnak, s ez a párosulás igen n y o m a t é k o s s á teszi a h a t á r -

228

UTEMH jelzéseket. A szabályos időközönként — azaz m e g h a t á r o z o t t szótagszám u t á n — sorozatosan visszatérő ü t e m h a n g s ú l y o k természetesen n e m c s a k h a t á r jelzésekként m ű k ö d n e k , h a n e m lüktetésükkel jelentős m é r t é k b e n felerősítik a vers r i t m u s á t . (Egyes külföldi ü t e m h a n g s ú l y o s versrendszerekben, ahol az ü t e m h a n g s ú l y nem az ü t e m első v a g y utolsó s z ó t a g j á t nyomatékosítja, h a n e m pl. az utolsó előttit — m i n t a lengyelben — , e h a n g s ú l y n a k határjelző szerepe nincsen is.) O E hangsúlyról nem nehéz gondoskodni, m i n t h o g y a m a g y a r nyelvben az egy szótagos viszonyszók (névelők, n é v u t ó k , kötőszavak) kivételével minden szó első s z ó t a g j á t —» szóhang súly n y o m a t é k o s í t j a . Az ü t e m többi szótagjának hangsúly é r t é k e közömbös, vagyis metrikailag m i n d e g y , hogy ezek hangsúlyosak vagy h a n g s ú l y t a l a n o k - e . O A vers lüktetése természetesen a n n á l érzékletesebb — vagy p a t t o g ó s a b b —, minél erőteljesebbek ezek a hangsúlyok. E r r e a célra az értelmi hangsúlyok, m o n d a t - és szakaszhangsúlyok a l e g a l k a l m a s a b b a k , m i n t h o g y a köznapi f o l y a m a t o s beszédben is ezek hordozzák a legnagyobb n y o m a t é k o k a t . A versszövegek a k á r f u t ó l a g o s vizsgálata is kétségtelenné teszi a z o n b a n , hogy ü t e m h a n g súlyokként n e m c s a k ezek j ö h e t n e k számításba, hanem b á r m e l y olyan szótag, amely szóhangsúlyt h o r d o z h a t . R ö v i d e b b ütemekből építkező sortípusaink esetében végképp lehetetlen is lenne, hogy a szóhangsúlyon kívül valamiféle m á s h a n g s ú l y f a j t a jöhessen s z á m í t á s b a , hiszen ilyenkor könynyen előfordulhat, hogy a sornak minden egyes szava egy-egy külön ü t e m . O d) Licenciák. Szemben az ütemek szótagszámán a k szigorú kötöttségével, a m a g y a r ütemhangsúlyos vers h a g y o m á n y a i megengedik, hogy a költő — egy-egy versben a 30%-os h a t á r o n belül m a r a d v a — eltérjen a metrum szünet- és ü t e m h a n g s ú l y k é p l e t é t ő l . Az ilyen eltérések különböző m é r t é k b e n zökkentik meg a r i t m u s t . A legenyhébb eltérés az, ha a szünet jelzi az ü t e m h a t á r t , de az ü t e m h a n g s ú l y hiányzik, m e r t az ü t e m hangsúlytalan viszonyszóval kezdődik: Vegyetek be \ \ az emberek Sorába. . . Rimánkodott 11 a szegény nép S hiába. (Petőfi S.: Dicsőséges nagyurak.. .)

A sorkezdet-sorvég vagy a sormetszet önm a g á b a n is jelzi (bár h a l v á n y a b b a n ) az ütem h a t á r á t , s a r i t m u s így zökkenésmentes m a r a d . O E n n é l jóval érzékelhetőbb eltérés, h a a s z ü n e t és az üteméli hangsúly e g y a r á n t hiányzik; n e m mindegy azonban,

h o g y miként. A legenyhébb eset az, a m i k o r az e l m a r a d t ( „ á t l é p e t t " ) sormetszet egy ö s s z e t e t t szó h a t á r á r a esik: Egy jegenye\\fára

űlt [Arany J.: Vörös Rébék)

Még kevésbé sérti r i t m u s é r z é k ü n k e t , h a ezt az összetett szót kötőjel kapcsolja össze, v a g y a költő kötőjellel írja: Csattog a len-\\gatyák széle (Takdts Gy.: 1867 a pusztán)

K ö z t u d o m á s ú ugyanis, hogy a m a g y a r helyesírás egyik legbonyolultabb — koronk é n t is változó — szabálya az egybe- és különírás, kötőjeles írásmód m i k é n t j e . Mag á t ó l értetődő természetességgel a l a k u l h a t o t t ki h á t az az engedmény, hogy költőink e g y b e í r j á k u g y a n az összetett szót, d e az r i t m i k a i l a g mégis k ü l ö n í r o t t n a k számít; n é m i szünettel s a második t a g élének nyom a t é k o s í t á s á v a l olvassuk-skandáljuk. O H a s o n l ó a helyzet a k k o r is, amikor az elmar a d t metszet a szó eleji toldalék és a szótő h a t á r á r a esik: örömmel meg\\válnék tőled, || komor város (Csokonai Vitéz M.: Habozás)

Az ok i t t is nyilvánvaló: a szótő j o b b a n „ t ű r i " , hogy az olvasásban, s k a n d á l á s b a n némi szabályellenes n y o m a t é k o t t e g y ü n k r á . O Kielégítheti némiképp ritmusérzék ü n k e t az is, h a az e l m a r a d t sormetszet u t á n i szótag i d ő m é r t é k e s é r t e l e m b e n —•hosszú szótag: Azaz rágyúj\\tottam

volna,

(Petőfi S.: Befordultam a konyhára. . . )

— a m i n e k a m a g y a r á z a t a az, hogy a hoszszúság n y o m a t é k a mintegy pótolja a hangsúly n y o m a t é k á t . O Költőink a z o n b a n n e m minden esetben kívánnak alkalmazkodni a versolvasói ritmusérzék igényeihez, a m i n t h o g y Petőfi Dicsőséges n a g y u r a k . . . c. versében találni olyan e l m a r a d t metszet e t is, amely u t á n ->rövid szótag áll: Legyünk szemel |i mindnyájan.

Ez a megoldás erőteljesen megzökkenti a vers r i t m u s á t , mégse számít k i f e j e z e t t e n t i l a l m a s n a k v a g y nagyon kerülendőnek. A k ö l t e m é n y e k n e k ugyanis k o r á n t s e m az egyedüli vagy a k á r legfőbb é r t é k s z e m p o n t j u k valamely metrikai képlet minél p o n t o s a b b leképezése, sőt, a d o t t esetekben a ritm u s elnagyoltsága vagy meg-megdöccentése éppenséggel az esztétikai kifejezőerőt fokozó tényező is lehet. O 3. Az ütemek rendje. a) A fogyó és növekvő sorrendű ütemkap-

229

UTEMH csolatok. Mint minden versben, a m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s verselésben is érzékelhető rendben kell v á l t a k o z n i u k a —• ritmusegységeknek. A m a g y a r költészet alkotásainak t ú l n y o m ó többségében a versek vagy azonos n a g y s á g ú ü t e m e k b ő l épülnek fel, vagy szigorúan m e g s z a b o t t sorrendben ismétlődnek b e n n ü k a kölönböző t e r j e d e l m ű ütemek. O H a az e g y m á s mellett álló ütemek nem azonos n a g y s á g ú a k , kapcsolódásuk kétféle lehet: fogyó sorrendű v a g y növekvő sorrendű. Az előbbi esetben egy n a g y o b b ü t e m e t k ö v e t kisebb ü t e m (pl. 4 || 2); az u t ó b b i b a n a kisebb ü t e m áll elöl és ezt követi a n a g y o b b (pl. 2 || 4). Régebbi szakirod a l m u n k b a n széles k ö r b e n e l t e r j e d t az a nézet, miszerint a m a g y a r vers ütemei csak fogyó s o r r e n d b e n k a p c s o l ó d h a t n a k egymáshoz. E tétel verselésünk tényeinek t ü k rében tévesnek bizonyul: igaz ugyan, hogy fogyó sorrendű ü t e m k a p c s o l a t a i n k számosabbak, m i n t a n ö v e k v ő sorrendűek, de ez u t ó b b i a k s o r á b a n is sok — a l á b b b e m u t a t o t t — r e p r e z e n t a t í v m a g y a r sorfaj található. I t t megjegyzendő az is, hogy a fogyó és a n ö v e k v ő sorrendű ü t e m k a p c s o l a t o k tempóviszonyai igen különbözőek, e két k a p c s o l a t f o r m a léte t e h á t nagy mértékben növeli ü t e m h a n g s ú l y o s verselésünk formav á l t o z a t a i n a k g a z d a g s á g á t és így kifejezőképességét is (bővebben -*tempó). O b) Az ütempárok. A k ö t ö t t sorrendű ütemkapcsolatok mellett létezik a m a g y a r versben néh á n y olyan r e n d h a g y ó f o r m a is, amelyben az eltérő t e r j e d e l m ű ütemek v á l t a k o z á s a esetleges is lehet; k ö t ö t t viszont az, hogy hányféle ü t e m milyen v a r i á c i ó k b a n kapcsolódhat egymáshoz. Ezek a f o r m á k az ún. -•ttíempárok. O 4. Sorfajok a) Együtemű sorok. A m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s verselés — lehetőségeit t e k i n t v e — a különböző terjedelmű ü t e m e k b ő l szinte végtelen sokféle sorfaj k i a l a k í t á s á r a alkalmas. E lehetőségekkel leginkább a 17. sz.-ban és a 18. sz. elején — a r o k o k ó idején — élt; ezt megelőzően a viszonylagos fejletlenség, később pedig a népies egyszerűség jegyében formakincse jóval kevésbé változatos. O E versrendszerünk leggyakoribb sorfajai a kétüteműek, s viszonylag r i t k a — de korántsem példák nélkül való —, hogy egy költemény elejétől végig e g y ü t e m ű sorokból álljon. E sorok, m i n t a fentiekben l á t t u k , kuriózumszámba m e n ő esetekben lehetnek a k á r egy szótagosak is. Hasonló a k é t szó tagosak aránya: Arany J . e l r e t t e n t ő p é l d a k é n t írta Lisznyai K á l m á n n a k c. versét: Bár mán Kálmán! Zengnél

Ennél Verset Szebbet — stb.

Weöres S. Keresztöltés c. költeménye viszont a z t bizonyítja, hogy ilyen f o r m á b a n is lehet a szépség jegyében f o g a n t v e r s e t alkotni. O Valamelyest g y a k o r i b b a k a hár o m és négy szótagos e g y ü t e m ű sorfajokból építkező költemények. Arany Lisznyai K á l m á n n a k írt példaverse a három szótag o s o k a t is pellengérre állította ugyan, de Kosztolányi I l o n á j a ó t a dallamosságuk, sodró lendületük aligha v i t a t o t t : Ó az i kelleme, ó az I dallama — stb.

Radnóti M. pl. a felháborodás szédületét (Lapszéli jegyzet H a b a k u k prófétához) érzékelteti velük. O A négy szótagos ü t e m h a n g s ú l y o s sorok is j o b b á r a hosszabb sorok közé i k t a t v a gyakoriak, de ezeknek egy sorf a j ú h a s z n á l a t a m á r igazán nem szokatlan: Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna — stb. (József A.: Tedd a kezed)

Mai költőink is g y a k r a n élnek vele. O Az ennél n a g y o b b szótagszámú sorok az egys o r f a j ú versszerkezetekben m á r g y a k r a n k é t szabályosan váltakozó ü t e m r e (vagy ü t e m p á r r a ) is bomlanak, de nem szükségk é p p e n . Ot szótagos sorokra épült pl. m á r Garay J . Menyasszonyomhoz című szerelmesverse: ölelve tartlak, ölelve vegre: Te hév szerelmem Tündéri bére! — stb.

s 20. sz.-i költészetünkben t ö b b p é l d á j a a k a d . O A h a t szótagos e g y ü t e m ű sorokból építkező versek h a g y o m á n y a a 17. sz. elejétől f o l y a m a t o s ; nevezetes p é l d á j a volt m á r a Bocskay Istvánnak szomorú haláláról szóló költemény: Mély álomba merült, Oszloptól üresült, Pusztaságra terült, Gyalázatra került, — stb.

Sinka I . költeményeinek legjellemzőbb form á j a a h a t szótagos e g y ü t e m ű sor: Orosiba csend van, Nagyesegőd is hallgat — mind a két pusztán csak tilinkó ha jajgat. (Hosszú út)

Líroepikus-balladisztikus verseinek túln y o m ó többsége ilyen lejtésű; az o s z t a t l a n 230

UTEMH Mai költészetünkben, ahol h a s z n á l a t a vált o z a t l a n u l jelentős a r á n y ú , elsősorban lírai versek f o r m á j a . O E l t e r j e d t s é g é t t e k i n t v e vetekszik a felező tizenkettessel a felező (vagy m á s néven ősi) nyolcas, melynek képlete a legismertebb m a g y a r k ö l t e m é n y a l a p v e t ő s o r f a j á b a n is l ü k t e t :

hatosok igen szerencsésen egyesítik a felező tizenkettes n a g y ü t e m e i n e k epikus tágasság á t a rövidebb sorok lírai h a n g u l a t á v a l . E sortípus mai költészetünkben is egyre nag y o b b teret hódít; számos egysorfajú költemény m e t r u m a . O A m i n t ezt k o r á b b a n e m l í t e t t ü k , fel lehet m u t a t n i a k á r tizenkét szótagos e g y ü t e m ű sorokat is. J e l e n t ő s m é r t é k b e n megnövekszik t o v á b b á az együ t e m ű sorok a r á n y s z á m a , ha a t ö b b s o r f a j ú versszerkezeteket is t e k i n t e t b e vesszük; ezekben — m á s sortípusokkal v á l t a k o z v a — számos öt, h a t v a g y h é t szótagos együtem ű sor m u t a t k o z i k . O b) Felező sorfajok. A leggyakoribb sorfajok, a k é t ü t e m ű e k között különösen kedveltek a középmetszetes felező sorok, s a legtöbbször felcsendülő ritmusok egyike a felező tizenkettesé. Egyben legrégibb f o r m á i n k egj'ike is; m á r Apáti F . 1523 körül írt Feddőénekében feltűnő szabályossággal l ü k t e t : Félelmes szfiőnek |j engem alejtátok, Régi jó barátim || nekem kik valátok

Talpra magyar, || hí a haza! Itt az idő, || most vagy soha!

6 || 6 6 || 6

Gyöngyösi I.-tól kezdve a m a g y a r epikus költészet r e p r e z e n t a t í v f o r m á j a , s így Petőfi J á n o s vitézéé is (ezért — a francia epikus s o r f a j nevét á t v é v e >alexandrinnak, ill. Sándor-versnek is nevezték, azzal a nem csekély — bár később hevesen v i t a t o t t — joggal, hogy a francia alexandrin is középmetszetes ü t e m h a n g s ú l y o s t i z e n k e t t e s . H í v t á k -*• Zrínyi-versnek is a Szigeti veszedelem f o r m á j a u t á n , de ez az azonosítás is p o n t a t l a n ; Zrínyi eposzának versmértéke nem felel meg a felező tizenkettes jóval k ö t ö t t e b b képletének. O A szakirodalom egy része a felező tizenketteseket négy ü t e m r e b o n t j a , de az e f f a j t a versek túlnyom ó többsége nem felel meg az a l á b b tárg y a l t négyütemű tizenkettes képletének. Trochaikus szimultán v á l t o z a t a a felező tizenkettesnek a -> Toldi-vers. O Jóllehet irodalomtörténeti nevezetességét epikus alkotások révén n y e r t e , m á r kezdetekben számos lírai m ű ebben a f o r m á b a n szólalt meg (köztük olyan „ é r z é k e n y " hangvételűek is, amilyen Ányos P.-tól az E g y boldogt a l a n n a k panaszai a h a l o v á n y holdnál vagy Berzsenyitől a Levéltöredék barátnémhoz). Didaktikus-gondolati költemények, erotik u s versezetek, politikai költemények, elégikus-idillikus zsánerképek, balladák metr u m a ugyanígy lehetett. Kosztolányi Groteszkje a k á v é h á z a k t ü k r ö s éjjeleiről fest képet e metrumban: S ingadozva, úszva, || elterülve szépen — széttört életemnek || romjai köröttem — a bús éjszakának || fekete vizében, hullámos vizében || csendesen fürödtem.

6 6 6 6

|| 6 || 6 II 6 || 6

4 || 4 4 || 4 (Petőfi S.: Nemzeti dal)

Példái m á r a 16. századtól k i m u t a t h a t ó k — s r i t k a kivétel az a m a g y a r költő, aki n e h a s z n á l t a volna —, az a korábbi nézet a z o n b a n , mely szerint legősibb versform á n k lenne, nem igazolható. A n é p d a l o k legelterjedtebb m e t r u m a i n a k egyike lévén, igen erőteljes „népies í z " t a p a d hozzá, de nem csak ez; régisége m i a t t az a r c h a i k u s h a n g u l a t o k felidézésére is kiválóan alkalm a s (Ady E.: Sípja régi b a b o n á n a k ; Juhász Gy.: Dózsa feje). Reviczky, aki t ö b b s z ö r h a s z n á l t a , még dekadens h a n g u l a t o k a t is kifejezett vele (Nirvána). Modernizált, közp o n t o z á s nélküli versszövegek is megszólalt a t j á k (Kalász L.: Kilenc csillag; Kiss D.: K a t o n á z ó ) . A nyolcas-hetes periódus első sora. O A viszonylag g y a k o r i b b s o r f a j o k közé t a r t o z i k & felező tízes is. Szintén a 16. sz.-tól ismert; az 1550 körül írt Adhortatio mulierum első három sora is ilyen: Mastan egy ifjú || megházasodott, Újonnan hozta || szép házastársát, Kit ugyan szeret, || mint önnön magát, Nagy szép beszéddel || őtet így oktatja:

5 5 5 5

|| || || ||

5 5 5 6

A 18. sz.-ig igen elterjedt; később kevésbé h a s z n á l t á k , de a 20. sz. Reviczky, Komjáthy kezdeményezésére f e l ú j í t o t t a ; leghíresebb p é l d á j a Adytól A föl-földobott kő. Mai költ é s z e t ü n k b e n is a leggyakoribb sorképletek egyike. O Alighanem a rokokó verscsipkék 17. s z á z a d á b a nyúlik vissza a felező hatos s o r t í p u s á n a k t ö r t é n e t e is (nevezik ezt is ősi hatosnak). E rendkívül dallamos, ám rendkívüli verselőkészséget is igénylő f o r m á t a z o n b a n többnyire csak m á s s o r f a j o k k a l k e v e r t strófaszerkezetekben h a s z n á l t á k , s meglehetősen ritka, hogy t ö b b szakaszos, e g y s o r f a j ú versben álljon elénk, mint Petőfi S. R e s z k e t a bokor, m e r t c. híres d a l á b a n : Reszket a || bokor, mert Madárka || szállott rá, — stb.

3 || 3 3 || 3

Ady rímtelen f o r m á b a n a l k a l m a z t a (Az á g y a m hívogat), József A. a képlet j á t é k o s s á g á t használta fel (Vers; másik címén K e d v e s e m betegen), Weöres S. v i r t u ó z (-*molosszusokból álló) szimultán r i t m u s sal végsőkig fokozta zeneiségét (Szán m e g y el az a b l a k o d alatt). O A régi m a g y a r köl-

231

UTEMH tészetben i s m e r t a felező tizennégyes is, Sztárai M. H i s t ó r i a Cranmerus T h a m á s érseknek az igaz h i t b e n való állhatatosságár ó l . . . c. elbeszélő költeményének alapsorfaja: Cranmerus Thamás érsek 11 egyik közűlek vala, Ki az Krisztus neveért || akkor szenvedett vala — stb.

7 11 7 7 || 7

A népdalok h a n g u l a t á t — olykor a m o d e r n életérzések k o n t r a s z t j a k é n t is — felidéző k ö l t e m é n y e k b e n máig használatos. O Dall a m o s f o r m a az ö t és a h á r o m szótagos ü t e m kapcsolata, de inkább t ö b b s o r f a j ú szerkezetekben ismert, vagy két s o r b a tördelt periódusként. Híres egysorfajú p é l d á j a József A. t ö b b verse, így (pl. a D ú d o l ó , a B í z t a t ó mellett) a Bevezető (Lidi nénémnek):

A n a g y ü t e m e k h á t t é r b e szorulásával ritkáv á vált, de m e g t a l á l h a t ó pl. Nagy L. G y ö n g y s z o k n y á j á b a n . O c) Fogyó sorrendű ütemkapcsolatok. A k é t ü t e m fogyó sorrendű k a p c s o l a t á b ó l építkező sorfajok közül a legrégibbek és leggyakoribbak egyike a négyes-hármas. Már a 16. sz.-ban — bár az énekversekre jellemző lazasággal — elterjedt; a 18—19. sz. f o r d u l ó j á r a viszont a deákköltészetben is pontos metszetekkel szólal meg. Csokonai, Kisfaludy K . és más 19. sz.-i klasszikusaink u t á n 20. sz.-i költőink is szívesen alkalmazzák. József A. olyan nevezetes k ö l t e m é n y e i t írta ebben a formában, amilyen a Tiszta szívvel:

O 16. sz.-i előzményeket és s z ó r v á n y o s utóéletet követően 20. sz.-i k ö l t é s z e t ü n k leggyakoribb sorfajai közé e m e l k e d e t t (sokszor laza j a m b i k u s szimultán lejtéssel v a g y csak ötvözéssel) a fogyó s o r r e n d ű , 5 || 4 ütemezésű kilences is. Ady E. é l e t m ű v é nek alighanem uralkodó sorfaja; e g y s o r f a j ú versekben is h a s z n á l t a , s leghíresebb költeményeiben rendre ez a m e t r u m v á l t a k o z i k m á s sortípusokkal:

Nincsen apám, || se anyám, se istenem, || se hazám — stb.

Sem utódja, sem || boldog őse Sem rokona, sem || ismerőse

4 || 3 4 || 3

Weöres S. leggyakoribb ütemhangsúlyos képleteinek egyike. E l t e r j e d t s é g é t növeli, hogy a nyolcas-hetes periódus második sora. O H a s o n l ó a n réginek, 16. sz.-i eredetűnek szokás t e k i n t e n i a 6 11 5 osztatú tizenegyest. Való igaz, h o g y e k o r b a n — s f ő k é n t Tinódi históriás énekei k ö z ö t t — v a n n a k tizenegyesek, s ezeknek egy része így is ütemezhető, de — énekversekről lévén szó — korántsem olyan a r á n y b a n , hogy sorozatosnak m o n d h a s s u k . K é s ő b b azonban valóban elt e r j e d t e képlet, amely Arany J . Vásárban c. k ö l t e m é n y é t is jellemzi: Gyékényes, abroncsos || alföldi szekér, Honnan cipel a sors — || s e három egér?

6 || 5 6 II 5

O A rokokó dallamosság jegyeit m u t a t ó 17. sz.-ban b o n t o t t á k fel 3 || 2 osztatú ütemekre az öt szótagos sorokat is, m i n t az Éljetek vígan.. . k e z d e t ű szüreti énekben: Igyunk! mert || ez bor Bizony hogy || jó bor — stb.

3 || 2 3 || 2

E g y s o r f a j ú versszerkezetekben ez a sortíp u s sem v á l t divatossá, de a k a d rá későbbi példa is (pl. Ady E . t ö b b versében alapsorfaj). O U g y a n c s a k a k u r u c d a l o k b a n terj e d t el a h a t o s ü t e m e k 4 || 2-es bontása, amely s z á m o s n é p d a l u n k m e t r u m a , s amely a 19. sz.-i népiesség jegyében műkölt é s z e t ü n k b e n is sokfelé használt; egyebek k ö z ö t t Arany J . Zács K l á r a c. b a l l a d á j á n a k is alapsorfaja: Királyasszony || néném, Az egekre || kérném

4 || 2 4 || 2

232

Lidi nénémnek || öccse itt, Batu khán pesti || rokona

5 || 3 5 II 3

5 || 4 5 || 4 (Sem utódja, sem boldog őse)

József A. is g y a k r a n a l k a l m a z t a (Végül; Áldalak búval, vigalommal; A n y á m ; Mam a ) , s az ő h a t á s á r a mai költészetünk repr e z e n t a t í v s o r f a j a i n a k egyike. E l t e r j e d t s é g é t növeli, hogy a kilences-nyolcas p e r i ó d u s egyik sora. O d) Növekvő sorrendű ütemkapcsolatok. N ö v e k v ő sorrendű k é t ü t e m ű s o r f a j a i n k közül a leggyakoribb — s e g y b e n a m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s vers legrégibb és legtöbbször használt formáinak egyike — a négyes-hatos. Batizi A., Moldovai M. négysoros, monorímes s t r ó f á k b a n a l k a l m a z t a , Balassi B. e f o r m á b a n írta a Bécsi Zsuzsann á r ó l s A n n a Máriáról szerzette d a l t : Az Zsuzsanna || egy szép német leány, Bécsben lakik || Tiefengrab utcáján — stb.

4 || 6 4 || 6

19. sz.-i költészetünkben t e t ő z ö t t d i v a t j a , a m i k o r Arany J . mellett főként Petőfi kedvelte; leghíresebb verseinek jelentős része ilyen sorfajú. S z á m t a l a n ilyen ü t e m e z é s ű vers ismeretes n a p j a i n k költészetében is. S z i m u l t á n t r o c h a i k u s r i t m u s b a n szólaltatj a m e g a —>szerbus manír. O 16—17. sz.-i k ö l t é s z e t ü n k b e n — igaz, leginkább felező tízesekből vagy tizenkettesekből a l k o t o t t s t r ó f á k záró- v a g y kezdősoraként, s o r p á r a k é n t — e l t e r j e d t volt az 5 11 6 o s z t a t ú tizenegyes is: Nagy szép beszéddel || őtet így oktatja 5 II 6 (Szamosi névtelen: Adhortatio mulierum)

A későbbi időkben kevésbé volt használatos, elkeresztelték viszont magyar szapphi-

UTEMH fesnak, m i n t h o g y — m á r a régi m a g y a r költészetben is — előfordult egyes, a —•szapphói versszak s t r u k t ú r á j á t ütemhangsúlyos verssel a d a p t á l ó strófaszerkezetekben is. O Gyakori f o r m a volt a régi m a g y a r költészetben a 6 11 7 osztatú tizen h á r m a s is: Fordítsd haragodat || már az pogán nemzetre Kik nem hisznek téged || örök üdvösségekre

stb.

6 || 7 6 II 7

(Szegedi G.: A magyaroknak siralmas éneke.. .)

Későbbi verselésünkből — a nagy terjedelmű ü t e m e k visszaszorulásának idején — a felező tizenkettes kiszorította. O e) Háromütemű sorok. H á r o m ütemből felépített sorfajaink közül a legnevezetesebb — s máig viszonylag g y a k r a n használt — a Balassi-sor; ezt azonban alább, a Balassi-strófát tárgyaló részben m u t a t j u k be. O 16. sz.-i költészetünkben e mellett e l t e r j e d t verssor volt az a harmadoló tizennégyes is, amelynek korai p é l d á j a Szabatkai M. Ének Beriszló Péter veszedelméről c. költeménye, de amelyben még eléggé r i t k á k az ilyen tiszta versszakok: Adakozó || soha nem nyer || egy viadalban es, Ha nem leszen || igaz hitű || még az nyereségben, Vagy tisztaság |] kivel nincsen || akár mikoron is.

4 || 4 || 6 4 || 4 || 6 4 || 4 || 6

Később, Szkhárosi Horvát A.-nál, Balassi B.-nál szigorúbb a l a k b a n jelentkezik, miként a Huszárgyerek. . . kezdetű, híres, 1848-as verbunkos szövegében is. Ma m á r ritkán használt, népszerű viszont két sorba tördelt v á l f a j a , a toborzó-rilmus, és négyü t e m ű a l a k j a , a kanásztánc-ritmus. O Élt e r j e d t vélemény, hogy a 16. sz. elbeszélő énekeinek leggyakoribb formái közé t a r t o zott a 4 11 4 11 3 o s z t a t ú harmadoló tizenegyes is. Ezekben azonban — szemben az első metszettel, amit szinte mindig b e t a r t o t t a k — a második metszetet g y a k r a n igen lazán kezelték, s így v i t a t h a t ó , nem 4 || 7 megosztású sorral állunk-e szemben. (A háromü t e m ű felfogás mellett szól, hogy az elmar a d t metszet utáni szótag mindig hosszú). K é s ő b b e f o r m a epikus költészetünkből kiveszett, n é p d a l a i n k b a n viszont gyakori, s Arany J . , Tompa M. és Petőfi is használta lírai f o r m a k é n t : Sírva jön a || magyar nóta, || világra, Bánatos a || magyar ember || világa.

4 || 4 || 3 4 [| 4 J| 3 (Arany,).:

Ellopták || szívemet, || jól érzem, Aki el||lopta is, || ismérem.

3 || 3 || 3 3 || 3 || 3

N é p d a l o k m e t r u m a k é n t is ismert; m ű k ö l t é s z e t ü n k b e n nem túlságosan gyakori. O Az egy szótaggal hosszabb, 3 || 3 || 4 tagolódású sort, a harmadoló tízes egyik v á l f a j á t Horváth J . (Faludi tízeséve 1 azonosítva) Amadé L.-ig vezeti vissza. Dallamos lejtése i n k á b b n é p d a l a i n k b a n gyakori; a m ű k ö l t é szetben Czuczor G. kedvelte. 20. sz.-i verselésünkben r i t k a p é l d á j a Babits M. K a r á c s o nyi éneke: Mért fekszel || jászolban, || ég királya? Visszasírsz || az éhes || barikára.

3 || 3 || 4 3 || 3 || 4

O A n é p d a l o k b a n szinten elterjedt, s a 19. sz.-i népiesség jegyében széles k ö r b e n Petőfinél, Aranynál is — használatos volt viszont a harmadoló tízes másik, 4 || 4 || 2 ütemezésű v á l t o z a t a : Jár a török, || mint valamely || sáska, Magyar nemzet || akkori esa||pása

4 || 4 || 2 4 || 4 || 2 (Arany J.: Varga Mihály)

Később, a 20. sz.-i m a g y a r költészetben m á r csak elvétve b u k k a n t fel. O A r i t k á b b s o r f a j o k közé t a r t o z i k a harmadoló tizenkettes is; első előfordulása Csokonainál: Itt hagyném én 11 ezt a várost, 11 ha lehetne, Ha engemet || az én LILLÁM || nem szeretne

4 11 4 11 4 4 || 4 || 4 (Habozás)

O f ) Négyütemű sorok. Négy ütemből felépülő s o r f a j a i n k közül a legnevezetesebb az ú g y n e v e z e t t kanásztánc-ritmus (vagy kanásznóta-ritmus), amelynek p é l d á j a k é n t m ű k ö l t é s z e t ü n k b e n Arany J . P á z m á n lovag c. víg b a l l a d á j a második részét szokás f e l m u t a t n i . E b b e n a 4 || 3 || 4 || 2 t a g o z ó d á sú sorok, amilyen a kezdősor is: Visegrádon | a király || van heverő || sorral

teljesen esetleges eloszlásban 4 || 4 || 4 || 2 tagozódású sorokkal keverednek: Nincsenek is || ma körötte || nagyszakállú || vének:

Népdalok 1.)

O Igen e l t e r j e d t l e h e t e t t régebben a 4 || 4 ] | 5 osztatú harmadoló tizenhármas is, amely — sok m á s p é l d á j a mellett — Tinódi Sokféle részögösről c. d a l á n a k sorfaja: Gondolkodnak || bornemiszják, || igen hallgatnak, Részögösök || mit csácsognak, || azt mosolyogják,

Később m á r r i t k á b b a n használatos. O A m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s vers rokokó mint á z a t ú ü t e m k o m b i n á c i ó i között j ö t t létre a sodró lendületű harmadoló kilences, a m e l y pl. az Ellopták szívemet kezdetű virágének s t r ó f á i n a k első k é t sora is:

4 || 4 || 5 4 j| 4 || 5

sőt, h á r o m esetben 3 11 3 11 4 11 2 tagozódásúak is f e l b u k k a n n a k : Odakünn || az öreg || ha ki útját || állja

N é h á n y n é p d a l u n k — amely közül a Megismerni a kanászt kezdetű v á l t különösen híressé — ehhez igen hasonló szövegrit-

233

UTEMH musú, s i n n e n k a p t a e — kodifikál t a n változó s z ó t a g s z á m ú — sorfaj az elnevezését. Valójában e s o r f a j korántsem n é p d a l f o r m a , hanem a vágánsritmus magyar változata, amint ezt pl. a Piha esse fészeke, meguntam magamot k e z d e t ű , 17. sz.-i l a t r i k á n u s ének (->virágének) is világosan m u t a t j a . O E képletek s z ó t a g s z á m ú f o r m á k b a n is terjednek, s a 4 | | 3 | | 4 | | 2 alakú sort Weöres S. — alább i d é z e t t versében — ö t ü t e m ű v é bontotta. A 4 11 3 || 4 || 2 ütemezésű v á l t o z a t két sorra b o n t o t t alakzata a hetes-hatos periódus. O N a g y m ú l t ú s o r f a j u n k a négyütemű tizenötös, a m e l y már az 1526-os Peerkódexben m e g t a l á l h a t ó : Tenön magad || voltál míltó || világ vérét || viselned 4 || 4 || 4 || 3

Csokonai metszetrímekkel csilingelővé téve használta Az estvében; mai költészetünkben ritka, de k é t sorba tördelt v á l t o z a t a , a nyolcas-hetes a magyar ü t e m h a n g s ú l y o s vers l e g e l t e r j e d t e b b periódusainak egyike. O A 17. sz.-ban (így Miskolczi Csulyak I . J o c o s e r i u m á b a n ) m á r létezett az a négyütemű tízes, a m e l y a későbbiekben i n k á b b csak n é p d a l o k b a n t e r j e d t , de Ady legjellegzetesebb s o r f a j a i közé tartozik, s e z é r t joggal nevezhető Ady-tízesnek-. Roggyant a || lábam, || süppedt a || mellem, Itt az illdeje, || össze kell || esnem,

3 || 2 || 3 || 2 3 || 2 || 3 || 2 (Ének a porban)

E tízest r a j t a kívül József A. is többször alkalmazta. O A népdalokban g y a k o r i a k , a m a g y a r n ó t á k b a n pedig különösen elterjedtek ( m ű k ö l t é s z e t ü n k b e n v i s z o n t ritkák) a négyütemű tizenkettesek, melyeknek egyik változata m á r a 16. sz.-i, ismeretlen szerzőtől származó Pajkos énekben f e l b u k k a n t : Dudo, fejír || Dudo, || majd megírik, || az zab Ha az zab meg||írik, || kétszer adok || enned.

4 || 2 || 4 || 2 4 || 2 || 4 || 2

Másik, h á r o m szótagos ü t e m e k e t t a r t a l m a zó v á l t o z a t á n a k példája is f e l t ű n t m á r a 18. sz.-i Mint gerlice-madár. . . k e z d e t ű , ismeretlen szerzőjű szerelmi ének zárósoraiban (Hervadni || k e z d e t t e m , || m i n t ősszel || a rózsa). U j a b b költészetünkben híres példája Weöres S. M a g y a r etűdök c. ciklusának 28. verse: Suhogó || jegenyék || állnak a || tó partján, A tanyánk || tetejét || már onnan j| meglátnám

3 || 3 || 3 || 3 3 || 3 || 3 || 3

O A f e n t i e k h e z hasonlóan r i t k a sorfaj a négyütemű tizenhatos, amelyet Balassi B. metszetrímekkel ékesített f o r m á b a n használt Hogy Júliára talála, így köszöne neki című, k ö l t e m é n y é b e n :

Ez világ sem || köll már nékem || nálad nélkül, || [szép szerelmem 4 II 4 a || 4 || 4 a Ki állasz most || énmellettem. || Egészséggel! || [édes lelkem. 4 || 4 a || 4 || 4 a

OFaludi F . F o r g a n d ó szerencse c. verse r é v é n v á l t híressé a n é g y ü t e m ű Faluditízes: Fortuna || szekerén || okosan || ülj, Ú g y forgasd || tengelyét, || hogy ki ne || dülj

3 || 3 || 3 || 1 3 || 3 || 3 || 1

Csak k o r t á r s költészetünkben t a l á l t nevezetesebb követőkre: Takáts Gy. felező tízesekkel, Nagy L. az Ady-tízessel v á l t o g a t t a . O g) Négynél több ütemű sorok. A m a g y a r v e r s t a n tekintélyes képviselői n y i l a t k o z t a k úgy, hogy négynél t ö b b ü t e m ű verssorok a m a g y a r költészetben nincsenek. Való igaz, h o g y ritkák, de v a n n a k , s a régi m a g y a r v e r s b e n is m e g t a l á l h a t ó k voltak. Modern költészetünk képviselői f ő k é n t rövidebb ü t e m e k b ő l építenek fel ilyen r e n d h a g y ó ritm u s o k a t , amilyenek pl. Weöres S. — a kanásztánc-ritmus egyik s o r v á l t o z a t á t t o v á b b aprózó — ö t ü t e m ű sorai: Van kis |i csizma || eladó, || szép varrás a || szárán, [II 3 || hogyha || ilyet || hordanék, || bizony sose || bánnám. [II 3 ||

2 4 2 4

|| || || ||

2 2 2 2

K é t világháború közötti m a g y a r n ó t á i n k b a n egyenesen gyakoriak v o l t a k az öt- és h a t ü t e m ű sorok, s elvileg természetesen ann a k sem lehet a k a d á l y a , hogy a költő akárh á n y ü t e m e t sorakoztasson e g y m á s u t á n , a h o g y a n Babits M, A D a n a i d á k c. költemén y é b e n — troehaikus szimultán ritmussal — h ú s z ü t e m ű sorok is t a l á l h a t ó k . O 5. Periódusok. A fenti sorfajokból a m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s vers a legkülönbözőbb — s számos esetben széles k ö r b e n e l t e r j e d t — periódusokat h o z t a létre. Ezek s z á m b a vételével azonban s z a k i r o d a l m u n k egyelőre adós. O a) A nyolcas-hetes. Az eddigi összkép a l a p j á n úgy tetszik, hogy legrégibb — a 16. sz.-ig visszavezethető — s legnag y o b b utóéletű periódusunk a nyolcashetes: egy felező nyolcas és egy, a 4. szótag u t á n metszettel k e t t é v á g o t t h é t szótagú sor kapcsolata: Mert terólad || emlékezem Ez Jordánnak || Szent helyedre [| igyekezem Ez Hermon kis || hegy mellől.

földéről,

4 4 4 4

|| || || ||

4 3 4 3

a b a b

(Szenczi Molnár A.: 42. zsoltár)

A rokokótól a szentimentalizmusig mindenféle törékeny, érzelmes h a n g u l a t n a k a d o t t hajlékony zenei f o r m á t ; Faludi F . szinte minden költeményét ebbe a f o r m á b a ö n t ö t t e . Alapvető szerkezeti eleme a Himfy-strófának; 20. sz.-i költőink versszerke-

234

UTEMH zeteiben is gyakran felbukkan. Szimultán változata is ismert. O b) A toborzó-ritmus. A másik név szerint megkülönböztetett (s egyben legdallamosabb formáink közé tartozó) ütemhangsúlyos periódus a két sorba tördelt harmadoló tizennégyesből kialakít o t t toborzó-ritmus, amely Amadé L. A szép fényes katonák kezdetű dalában a strófák első négy sorát alkotja: 4 || 4 6 4 || 4 6

A szép fényes || katonának Arany, gyöngy élete, Csillog, villog || mindenfelől J ó vitéz fegyvere

O Sajátos v á l t o z a t a e periódusnak az a forma, ahol az első sor ütemrendje 4 || 3 helyett 3 || 4-re, mintegy a visszájára fordul: Sej, a mi || logogónkat fényes szelek fújják, sej, az van || arra írva: éljen a szabadság!

F.: Versek, énekre)

x a x a

O E h á r o m ü t e m ű alapképlet n é g y ü t e m ű v á l t o z a t á b a n a 6 szótagos ütem 4 11 2 osztató, mint az 1705 körül keletkezett, Erdélyi hajdútánc c. ismert, félrímek mellett metszetrímes kuruc versben: Nosza Rándulj! || hol vagy Viduj! Fújd az bagi 11 táncát, Az emlőjét, || az tömlőjét, Ne kéméld az || sípját! Mert emennek, || Kis Péternek Adta az bal || sarját

4 a || 4 a (x) 4 || 2 b 4 c II 4 c (x) 4 || 2 b 4 d | 4 d (x) 4 || 2 b

4 || 4 4 || 4 3 II 3

O c) A kilences-nyolcas. A legszélesebb körben elterjedt és egyben legdallamosabb periódusok egyike az 5 || 4 és 5 || 3 ütemezésű sorok összekapcsolásából létrejövő kilences-nyolcas is. Már a 19. sz. végén találni t ö b b példáját: Míg én az urat || prédikáltam Fényes pünkösdnek || ünnepén S botor hevemben || kiabáltam: Egy az öröm, egy || a remény;

5 5 5 5

II 4 ||3 114 II 3

(Tolnai L.: Kislányom emlékére)

Ady leghíresebb versei közül a Harc a Nagyúrral, A magyar Ugaron, Az ős K a j á n , A fekete zongora szerkezetének eleme ez a periódus, és erre épül a szimultán A Gare de l'Est-en ritmusa is. O d) A hetes-hatos. A kanásztánc-ritmus egyik sorváltozatának két sorba tördelt alakja a 4 | | 3 | | | 4 | | 2 ütemezésű hetes-hatos periódus. Reprezent a t í v példája Petőfitől a Megy a juhász szamáron: Megy a juhász || szamáron, Földig ér a || lába; Nagy a legény, || de nagyobb Boldogtalan t | s á g a .

4 4 4 4

|| II II II

O 6. Versszakok. A magyar ütemhangsúlyos verselés — a sorfajoknál m á r említett lehetőségeit t e k i n t v e — természetesen a legkülönfélébb strófaszerkezetek kialakítására alkalmas. E z e k e t a lehetőségeket azonban voltaképpen csupán egyetlen korszakában merítette ki igazán, 17. sz.-i és 18. sz. eleji fejlődési periódusában. E k k o r a különböző szótagszámú — hosszú és rövid — ütemek csipkésen rokokó mintázatú kombinációit kialakítva virtuóz ritmusú, hajlékony, dallamos versszerkezetek jellemezték, amilyen a Magyarország, Erdély, hallj új hírt néven ismert kuruc dal hetyke rímekkel ékes alábbi strófája is: Am menj pokolba most || apáddal, Mit keressz itt köztünk || lanc-fáddal? Porciónkkal || ha laktál jól, Egyék varjad || ki hasadból, Távozzál || s kárhozzál.

Ilyen alakban e periódus a kanásztáncritmussal is rokon. Alfajának t e k i n t h e t ő az a periódus, amelyikben a h a t szótagos sor 3 || 3 osztatú, mint Czuczor Fonóházi dalában: Fel, leányok, || paripára, Ki guzsalyra, 11 ki rokkára, hajja ha || hajja, ha!

3 II 4 6 3 II 4 6

3 2 3 2

3 a 3 a 4 b 4 b | 3c

E z t megelőzően viszont — a fejlődés kezdeti fokának megfelelően — a m a g y a r versek túlnyomó többsége négysoros, (kezdetleges: szóismétléses vagy rag-) monorímes strófaszerkezetű volt, s a 19. sz.-ban, a romantikus népiesség térhódításával ismét az egyszerűbb — négy- és háromsoros — népdalformák versszaktípusai jellemezték, amelyeknek h a g y o m á n y a a 20. sz.-ban is folytatódott. A metrumstatisztikai vizsgálatok fejletlensége m i a t t azonban szakirodalmunk eddig a z o k a t a strófaszerkezeteket sem különítette el, amelyek nem egyediek vagy kis s z á m b a n b u k k a n n a k fel, hanem állandósult versszerkezetekként használatosak. O a) A Balassi-strófa. Név szerint megkülönböztetett strófaformáink közül a leghíresebb a Balassi B. által megalk o t o t t Balassi-strófa, s méltán, hiszen a magyar költészet legszebb formáinak egyike. Három, egyenként h á r o m ü t e m ű sorból áll, amelyeket végrímek kapcsolnak össze, s ezeken kívül metszetrímek is ékesítik őket, amint ezt a költő D a r v a k n a k szól című költeménye példázza: Mindennap jó reggel || ezen repültök el || szóldogálván, [darvaim! 6 a || 6 a || 7 b Reátok néztem ben || hullnak keservemben || szemeimből [könyveim, 6 a || 6 a || 7 b Hogy szép szerelmesem || jut eszembe nekem, || megújulnak [kínjaim 6 a || 6 a || 7 b

235

UTEMH E z t az ö n m a g á b a n is ismert f o r m á t Balassi a barokk v i r t u o z i t á s felé m u t a t ó o l y a n formaszerkezetekkel t e t t e még díszesebbé, amilyenek a s t r ó f a k e z d ő sorok versfőibe r e j t e t t —•akrosztichonok és e k h ó s rímek (-*ekhós vers). O Maga Balassi a f e n t i módon, három sorba tördelve írta ilyen f o r m á j ú költeményeit, olykor a z o n b a n e hosszú sorokat ü t e m e n k é n t külön írják és a k k o r a s t r ó f a átalakul kilencsorossá. O A Balassis t r ó f a a l f a j á n a k — kis Balassi-strófának — t e k i n t h e t j ü k a költő Hogy n y e r t e el J ú lia a Cupido n y i l á t , í j á t . . . c. versének form á j á t , amely csak a n n y i b a n k ü l ö n b ö z i k az alapformától, hogy ütemei egy szótaggal rövidebbek: Áldott Júlia |j kiballagtába || Cupidót talála 5 a || 5 a || 6 b Ki mérges nyíllal, || szörnyű halállal || veszteni akarta, 5 a || 5 a || 6 b Látván szép szenét, || elveté íjjét || s ugyan elámula 5 a || 5 a || 6 b

A Balassi-strófa a 17. sz. l e g d i v a t o s a b b — a felező tizenkettesével v e t e k e d ő — form á j a lett, s az a l a p f o r m á n á l v i r t u ó z a b b v á l f a j a is kialakult: Benitzki P. Közönséges m a g y a r példabeszédek c. k ö l t e m é n y é b e n h á r o m ü t e m ű sorai h a t ütemre a p r ó z ó d n a k : Az elme || nem nyugszik, || újságra || vágyódik, || f u t t y a világ [|| határit, 3 || 3 a || 3 || 3 a || 4 || 3 b Egeket || meghattya, || fold gyomrát || megjárja, || ússza tenger [|| vizeit, ' ' 3 || 3 c || 3 || 3 c || 4 || 3 b Nincsen olly || forgó szél, || ha véle || szárnyra kél, || ki [elérje || nyomdokit 3 || 3 d || 3 || 3 d || 4 || 3 b

Később, a 18. sz.-tól a B a l a s s i - s t r ó f á k a t csak elvétve h a s z n á l t á k , m a n a p s á g v i s z o n t ú j d i v a t j a t á m a d t . O b) A Himfy-strófa. A nyolcas-hetes periódus az alapja a költészet ü n k b e n jóval kevésbé elterjedt Himfystrófának, amely Kisfaludy S. H i m f y szerelmei c. líroepikus versfüzérének f o r m á j a . K é t alfaja közül a kis Himfy-strófa 8 soros: Hűves ősszel || szeretek én Lovag, gyalog || vadászni, Régi szittyák || faja lévén, A vadakkal || csatázni: A rónákon || száguldani, A sűrűkben || lappangani S Lehel szittya || módjára Kürtöt fúni || nótára.

A nagy Himfy-strófa Mint a szarvas, || kit megére A vadásznak || fegyvere Fut, de későn, || foly már vére, Véraik tőle || a csere: Úgy futok én || a pár-szemtől, A seb mellyem || baljában; Ázik a föld || keservemtől Lábam minden || nyomában. De haj! mennél || tovább érek, Annál jobban || gyűl a méreg, S beljebb rögzik || szívembe; — Futok, hajh, de || vesztembe.

4 4 4 4 4 4 4 4

|| 4 a || 3 b || 4 a || 3 b || 4 c || 4 c || 3 d || 3 d

12 soros: 4 || 4 a 4 || 3 b 4 || 4 a 4 || 3 b 4 || 4 c 4 || 3 d 4 || 4 c 4 || 3 d 4 || 4 e 4 || 4 e 4 || 3 f 4 || 3 f

O c) A Zrínyi-strófa. A körülötte folyt viták révén elhíresült f o r m a végül a Zrínyistrófa, Zrínyi M. Szigeti veszedelem c. eposzának f o r m á j a . S o r a i n a k többsége felező tizenkettes, de t ö b b m i n t 0,5%-uk eltér a 12-es szótagszámtól, 11 v a g y 13 szótagos, a sorok 2 0 % - á b a n pedig nincs metszet a 6. szótag u t á n . Négy m o n o r í m e s sor alkot egy versszakot: Azonban Szulimán || űle jó lovára, S vezéreket magával || kihívá dévánra, Kertektűi nem messze || egy széles halomra, Ottan nekik beszélle || illyen formára.

6 7 6 7

|| || || ||

6 6 6 5

a a a a

O (—•hangsúlyos verselés, vers) O írod.: H o r v á t h J . : A m a g y a r v e r s (1948); V a r g y a s L.: A m a g y a r vers r i t m u s a (1952); H o r v á t h J . : Vitás verstani kérdések (1955); V a r g y a s L.: M a g y a r vers — m a g y a r nyelv (1966); R á k o s P.: R h y t h m a n d Metre in H u n g á r i á n Verse (1966); M. Bakos: Vyvin slovenského versa od skoly fitúrovej (1966); H o r v á t h J . : Rendszeres m a g y a r v e r s t a n (1969); J . Flescher: F r e n c h (Versification Major Language T y p e s , szerk. W . K . W i m s a t t , 1972); Lotz J . : Metrika (Hel, 1973, 1.); K a r d o s L.: Kis m a g y a r v e r s t a n (író, írás, irodalom, 1973); E . M. D z s e r b a s j a n : Poetikaji harcer (1976); M. L. G a s z p a r o v — E . M. Dzserbasj a n — R . A. P a p a j a n (szerk.): Problemi sztyihovegyenyija (1976); Hegedűs G.: A költői mesterség. Bevezetés a m a g y a r verst a n b a (1978); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981); K e c s k é s A.: A vers hangzásvilága (1981); Kecskés A.—Szerdahelyi I . (szerk.): ,,A T i s z a - p a r t o n " . Ritmikai kérdések egy A d y - v e r s kapcsán (1981); Mózes H . : A népdalvers sorfajai (Nyelv- és I r o d a l o m t u d o m á n y i Közlemények, 1982, 1 —2.); Kecskés A.—Szilágyi P.—Szuromi L.: Kis m a g y a r verstan (1983); Kecskés A. (szerk.): „Az idő és h í r n é v " . Zrínyi h á r o m e p i g r a m m á j á n a k r i t m i k á j a (1984); Kecskés A.: A m a g y a r vers hangzásszerkezete (1984); Szerdahelyi I.: F o r t u n a szekerén. Verstani esszé (1987); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: A múzsák t á n c a . Verstani kisenciklopédia (1988); Koncsol L.: Ütemező (199(5); Simor A.: Kis m a g y a r verstörténet (1990); Szepes Erika: M a g y a r költő — magyar vers. A mai m a g y a r költészet verstani kisenciklopédiája (1990); Szilágyi P.: Ady Endre verselése (1990); Kecskés A.: A magyar verselméleti gondolkodás története. A kezdetektől 1898-ig (1991); H o r v á t h I.: A vers. H á r o m megközelítés (1991); Gáldi L.: I s m e r j ü k m e g a v e r s f o r m á k a t (1993); Vilcsek B.: Verstani g y a k o r l a t o k . P é l d a t á r verstani alapismeretek elsajátításához (1993); Szerdahelyi I.: V e r s t a n mindenkinek (1994). Szerdahelyi István

236

UTEMH ütemharmadolás:

Most telik be, || vagy soha ez átok. A zászlót, a zászlót || ne hagyjátok! Ha minket elfú az || idők zivatarja: Nem lesz az istennek || soha több magyarja.

->ütemfeleződés

Utemisz, M a h a m b e t ; Utemiszov (oroszos névalak); (Beketaj, 1804—Kara-oj, 1846. okt. 20.): kazah költő. K a t o n a k é n t szolgált a k á n i u d v a r n á l , I s z a t a j Tajmanov felkelőihez csatlakozott. Tajmanov halála u t á n is f o l y t a t t a a fegyveres h a r c o t Dzsangir k á n ellen, aki végül kivégeztette. Költészetének állandó t é m á j a a szegénysorban élők küzdelme a kánokkal, bégekkel. O F ő b b művei: Sztyihi ('Versek', 1957); Olengder zsinagi ('Verses kötet', 1958); Jereuil atka jer szalmaj. . . ('Engedetlen lóra nem szabad fölülni. . .', versek, 1962). Kovács Előd ütemmozaik:

4 6 6 6

|| || || ]|

6 = B || A 4 = A || B 6 6

E példa azért szerencsés, mert e g y a z o n strófaszerkezetben egyesíti a felező tizenk e t t e s e k abszolút szabályosságát és a k é t elemű kétvariációs ü t e m p á r o k k ö t e t l e n e b b sorozatosságát, s így nyilvánvalóvá teszi, hogy a két f o r m a különbsége t u d a t o s ritmuskezelési különbségre épül. O Az ü t e m p á r o k n a k ez a v á l f a j a viszonylag szélesebb k ö r b e n t e r j e d t el; Ady E . t ö b b ü t e m ű sorok b o n y o l u l t zenei szerkezeteit é p í t e t t e fel belőlük (pl. A másik k e t t ő c. k ö l t e m é n y é ben), s mai költészetünkben is él (pl. Nagy L. Világos éjjel című versében). O A kételemű négyvariációs ütempárok esetében a lehetséges kapcsolódási változatok s z á m a négyre nő:

ütempár

ütemnem: a görög—római típusú időm é r t é k e s verselés régebbi elméleteiben az azonos ü t e m a r á n y ú ü t e m e k gyűjtőfogalm a . A modern v e r s t a n az ü t e m a r á n y o k klasszifikációját mellőzve az ü t e m n e m e k e t sem t a r t j a számon. O (-*ütemarány) Szepes Erika

s így a sorok m á r n e m s z ó t a g s z á m t a r t ó k . Ilyen például Arany J . T a m b u r á s öreg ú r című költeménye:

ütempár; ütemmozaik: a m a g y a r ütemhangsúlyos verselés versszerkezeti formáin a k egyike. A k ö t ö t t sorrendű ütemkapcsolatok mellett létezik a m a g y a r versben néh á n y olyan r e n d h a g y ó f o r m a , amelyben az eltérő terjedelmű ü t e m e k váltakozása esetleges is lehet; k ö t ö t t viszont az, hogy hányféle ü t e m milyen variációkban kapcsolódh a t egymáshoz. Ezek a f o r m á k az ü t e m p á rok. O Az egyik közülük a kételemű kétvariációs ütempár, a m e l y n e k soraiban kétféle (a képletben A és B betűvel jelölt) ütem összesen kétféle k a p c s o l a t a (A || B, B || A) megengedett, e kétféle sor azonban szabadon keveredve v á l t a k o z h a t a versben. E f o r m a sorai így természetesen mindig azonos szótagszámúak:

Az öreg úrnak || van egy tamburája. S mikor az ihlet || s unalom megszállja. Veszi a rozzant, || kopogó eszközt S múlatja magát || vele négy fala közt.

5||6 5 II 6 5|| 5 5 II 6

= = = =

A|| B A || B A || A A || B

Az öreg úr így, || dalai közt élve Emlékszik időre, || helyre, személyre: Kitől, mikor és hol || tanulta, dalolta Ezt is, amazt is. || gyermekkora olta.

5 6 6 5

= = = =

A B B A

|| || || II

6 5 6 6

|| B || A || B || B

Ez a f o r m a is fel-felbukkan n a p j a i n k költészetében (így pl. a jugoszláviai Gál L. H e g y és költő c. versében). O Léteznek t o v á b b á kételemű hatvariációs ütempárok is, a m e lyeknek jellemvonása az, hogy a k é t f é l e ü t e m nemcsak egymáshoz kapcsoltan, han e m önálló sorként is beépülhet a versszerkezetbe, képletük t e h á t :

B = C A = C Arany J . Az örökség című költeményében a s t r ó f á k 3. és 4. sora szabályos felező tizenkettes, az első két sor azonban — esetleg v á l t a k o z v a — e g y a r á n t lehet 4 || 6 vagy 6 || 4 tagolódású: Azok a magyarok, || kik e hazát Véren vették, || vérrel ótalmazák, Azok a magyarok, || ha riadót fúttak, A halál képétől |] nem messzire búttak.

6 4 6 6

|| || || ||

4 = A || B 6 = B || A 6 6

Lakásuk volt || paripájok háta, Vetett ágyok || kemény nyeregkápa: Ettek és aludtak || vérmocskolta nyergen, Jártak éjjel-nappal || sok nehéz fegyverben.

4 4 6 6

|| || || ||

6 = B || A 6 = B || A 6 6

237

A B A B

|| || || || A B

B A A B

Ilyen pl. Kiss B. B ú j ó c s k a című verse, a m e l y n e k első s t r ó f á j a : Holdudvaron, || holdudvaron halott gyerekek bújócskáznak,

4 || 4 5 4

keskeny arcukon || álomszín zománc, s aki elbújt, rá sosem találnak.

5 II 5 5

UTEMH A következő s t r ó f a első sora az ö t ö d i k variáció, s egy k é s ő b b i versszakban a hatodik is felbukkan: Elbújtam én is || egyszer majdnem

5 || 4

Elképzelem || most anyám arcát

4 || 5

Hasonló szerkezetű pl. Nagy L. (verselőzővel indító) H ó s z a k a d á s a szívre c. költeménye is. O B o n y o l u l t a b b szerkezetű a háromelemű kétvariációs ütempár, melyben háromféle ü t e m t a l á l h a t ó , de c s u p á n kétféle kapcsolódásban, s ennek sorai is szótagszámtartók: A || A = D B || C = D Viszonylag r i t k á b b versszerkezet; példája Petőfi S. F u r c s a története:

egyik

.Bátyámuram, || mit nem kell hallanom? Szomorú az || eset, ha úgy vagyon; No de míg másnak || fúja kásáját, Meg ne égesse || a maga száját.'

4 4 5 5

|| || II ||

6 6 5 5

= = = =

B B A A

|| C || C || A || A

„öcsémuram! || Mit gondol, az égre? Az én öregem || ezt már t ú l l é p t e . . . " ,Hja, a sót vén || kecske is megnyalja. Hanem ez csak || úgy van mondva, tudja.'

4 5 4 4

|| || || ||

6 5 6 6

= = = =

B A B B

|| C || A || C || C

O Ezzel a z o n b a n az ütemhangsúlyos verselés sorozatossági lehetőségeinek h a t á r á r a érkeztünk. H á r o m f é l e ütem háromféle kapcsolódása, a m i ilyen képletű lenne:

Szerdahelyi ütemrés: olyan —• szünetrés, közé eső szóhatárra esik.

A || B B || A C || C szabad k e v e r e d é s esetén már próza, hiszen megengedve, h o g y a versben h á r o m eltérő nagyságú ü t e m háromféle v á l t o z a t b a n sorakozzon e g y m á s u t á n , ezzel egy olyan szabályt rögzítünk, melynek bármilyen prózai szöveg eleget t e h e t , még ez a szöveg is, melyben e s z a b á l y t rögzítettük: megengedve, || hogy a versben három || eltérő nagyságú || ütem háromféle || változatban sorakozzon || egymás után, ezzel egy | olyan szabályt || rögzítünk, melynek |j bármilyen prózai || szöveg eleget || tehet.

i d ő m é r t é k e s verselésben is k i m u t a t h a t ó k o l y a n f o r m á b a n , hogy a versszerkezetben a -*kólonok v á l t a k o z n a k az ü t e m p á r - k a p c s o l ó d á s n a k megfelelő rendezettséggel. O Megjegyzendő, hogy a hazai verstani szaki r o d a l o m egyes képviselői a fent jelzett szab á l y o k t ó l eltekintve a legkülönbözőbb terj e d e l m ű szövegegységek kötetlen keveredése esetén is ü t e m p á r o k a t vélnek k i m u t a t n i v a l ó j á b a n minden versjellegű r i t m u s t nélkülöző szabadversekben is. Nyílt v i t a k é r dés végezetül, érzékelhető-e az ü t e m p á r o k — eleve aszimmetrikus, és így nehezebben f e l f o g h a t ó — lüktetése a szimultán verselésben. O (->• ütemhang súlyos verselés, sorozatosság) O írod.: P a k s a K a t a l i n : Ü t e m p á rosság és strófaszerkezet a m a g y a r n é p d a lok egyik c s o p o r t j á b a n (Népi k u l t ú r a , népi t á r s a d a l o m , 1980); Szepes E r i k a — S z e r d a helyi I.: Verstan (1981); Kecskés A.: A vers hangzásvilága (1981); uő: A m a g y a r vers hangzásszerkezete (1984); uő: A m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s verselés (It, 1984, 2.); uő: Vitafelszólalás (,,Az idő és hírnév", szerk. uő, 1984); Szerdahelyi I.: F o r t u n a szekerén (1987); Szepes E r i k a : Magyar költő — m a g y a r vers (1990); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991); Szerdahelyi I.: Verstan mindenkinek (1994).

4 2 3 4 4 3 2 2 3 3

1 4 13 12 1 4 1 4 12 13 13 12 12

= = = = = = = = = =

C | A| B | A | A | B | A| A| B B |

C B A A A A B B A A

István

mely ü t e m e k

ütemrész: a görög—latin időmértékes verselés régebbi s z a k i r o d a l m á b a n az időm é r t é k e s -+ütem szerkezeti összetevője. Az ü t e m e k e t két részre, —>arsziszr& és -*thesziszre b o n t o t t á k , s ezek ütemaránya,\t is (egymástól gyakran eltérő módon) kiszámít o t t á k (->egyenlő arány, kétszeres arány, másfélszeres arány). E koncepciót Négyesy L. a magyaros verselésre is a d a p t á l t a (-*ütemfeleződés). Az ú j a b b verstani szakirodalom az arszisz és theszisz f o g a l m á n a k mellőzésével e g y ü t t e szerkezeti modelleket is k i i k t a t t a elgondolásaiból. O írod.: Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981). Lázár György—Szepes Erika

H a n g s ú l y o z a n d ó i t t az is, hogy az ü t e m p á rokból építkező versekben nem érvényes az a szabály, h o g y a sorok 3 0 % - á b a n elmar a d h a t a —> sormetszet; ezekben az eleve lazít o t t f o r m á j ú versekben metszetátlépés vagy egyáltalán nincsen, vagy csak egy-két helyen ( j o b b á r a tartalmi m o z z a n a t o k r a visszavezethető ritmuslazításként) bukk a n h a t fel. O H a s o n l ó szabályosságok az 238

ütemváltás: valamely verstani egységben (versben, strófában, periódusban, verssorban) az ütemtípusok változása, ill. v á l t a k o zása r é v é n létrejövő —>ritmusváltás. Kovács Endre ütemvers: azon versszerkezetek összefoglaló elnevezése, amelyeknek egyszerű m e t rikai egységei az (időmértékes vagy h a n g s ú l y v á l t ó értelemben felfogott) —>ütemek,

UTHEI t e h á t olyan k é t ->verslábbó\ álló egységek, amelyekben a láb a l a p f o r m á j á t csak az egyik, m e g h a t á r o z o t t s o r s z á m ú láb esetében p ó t o l h a t j a helyettesítő versláb. Rlvileg ilyen szerkezetek bármilyen lábakból létrehozhatók; a klasszikus görög—latin típusú i d ő m é r t é k e s verselés h a g y o m á n y á b a n ü t e m versek a -*daktilikus versmértékek, jambikus versmértékek és a —» trochaikus versmértékek között t a l á l h a t ó k . A daktilik u s ü t e m v e r s b e n a páros s o r s z á m ú l á b a k a t helyettesítheti ->spondeus (az ü t e m képlete tehát: — " - «> «>); ez a szerkezet az ókorban a daktilikus ének verseket jellemezte. A j a m b i k u s ü t e m v e r s e k b e n a p á r a t lan sorszámú jambusok helyén állhat spondeus (x ); a legnevezetesebb ilyen felépítésű sorfajok a j a m b i k u s —>trimeter és ennek „ s á n t a " válfaja, a —• choliambus, a j a m b i k u s —>tetrameter és e n n e k csonka vált o z a t a , az —> arisztophanészi verssor, valamint a j a m b i k u s o k t a m e t e r , a boiszkoszi verssor. A trochaikus ü t e m e k b e n a páros sorszámú l á b a k lehetnek s p o n d e u s o k ( x), s a legelterjedtebb s o r f a j o k a trochaikus csonka -*tetrameter és e n n e k „ s á n t a " változata, a —*sánta tetrameter. O Hasonló versszerkezetek az i d ő m é r t é k e s l á b a k a t hangsúlyos és h a n g s ú l y t a l a n szótagokkal i m i t á l ó ú n . hangsúlyváltó verselésben (—>vers) is találhatók. Ezek leginkább a középkori latin költészetben t e r j e d t e k el; a —>vágánsstrófa sorfaja o l y a n hangsúlyos trochaikus ütem vers, a m e l y b e n a páros sorszámú l á b a k a t h e l y e t t e s í t h e t t e pirrichius (vagyis k é t h a n s ú l y t a l a n szótag). Ugyanilyen helyettesítési szabállyal t a l á l h a t ó k hosszabb hangsúlyos t r o c h a i k u s ütemverssorfajok is. O A görög-—latin időmértékes verselés régebbi t e r m i n o l ó g i á j á b a n az -•összetett verslábakat is ü t e m e k n e k nevezték, s ennek megfelelően az ilyen metrikai egységekből építkező versszerkezeteket is ü t e m v e r s e k n e k m o n d t á k . A —•verslábak ú j a b b meghatározásának értelmében e szerkezetek —• Icólonversek. O (—• metrikai egység, ütem, versszerkezet) O írod.: U. von Wilamowitz-Moellendorff: Griechische Versk u n s t (1921); M. L e n c h a n t i n de Gubernatis: Manuale di prosodia e metrica l a t i n a (1934); D. Norberg: I n t r o d u c t i o n á l'étude de la versification latiné médievale (1958); K . Langosch: H y m n e n u n d Vagantenlieder (1958); B. Snell: Griechische Metrik (1962); D. K o r z e n i e w s k i : G r i e c h i s c h e Metrik (1968); K . Langosch (szerk.): Mittellateinische D i c h t u n g (1969); Szepes Erika Szerdahelyi I.: Verstan (1981); uők: A múzsák t á n c a (1988); Szerdahelyi I.: Verstan mindenkinek (1994). Szerdahelyi István

utendi:

utenzi

Utendi wa Liyongo Fumo: -*Enek góról

Lion-

utenzi: tenzi; utendi { ' t e t t , m u n k a , munkásság'): szuahéli verses epikai m ű f o r m a . Kelet-Afrika máig legnépszerűbb versformáinak egyike, melynek strófái négy, egyenként 8 szótagos, a a a b rímképletű sorból állnak. Az egyes alkotások terjedelme legalább húsz, de á l t a l á b a n t ö b b száz versszaknyi; olykor az ezer s t r ó f á t is megh a l a d j a . A folklór és a hivatásos irodalom e g y a r á n t h a s z n á l j a . Eredetileg csak a történeti énekek, legendák, hősénekek formáj a volt (ez u t ó b b i a k nevezetes p é l d á j a az -+Enek Liongóról), az írott irodalom a vallási eszmék és m á s — ú j a b b a n pl. politikai — témák feldolgozásában is széles körben alkalmazza. O (-^szuahéli irodalmi formák, szuahéli irodalom) Füssi-Nagy Géza Utenzi wa Liongo: ~*Enek

Liongóról

Utevszka, P a o l a Volodimirivna (Odeszsza, 1911. szept. 14.—): ukrán írónő. 1931ben a kijevi vegyipari főiskolán, 1941-ben pedig a kijevi egyetem bölcsészeti k a r á n szerzett d i p l o m á t . 1944—1945-ben a hadseregben t e l j e s í t e t t szolgálatot. 1945 és 1949 között a Literaturna Hazeta, m a j d a Vitcsizna c. f o l y ó i r a t lektora volt. O A 2. világháború u t á n i években különböző folyóiratokban irodalmi kritikái, karcolatai, gyermekeknek s z á n t meséi és elbeszélései jelentek meg: Z csornoho zolota ('Eekete aranyból', 1960); Kvitkovij hodinnik ('Virágóra', 1962); Vicsnyi mandrivniki ('Örök vándorok' 1962); Opovidannya pro szkljanu nitocsku ('Mese az üvegszálacskáról'. 1965); Tajemnici tvojeji kimnati ('Szobád titkai', 1966); Kosztikova zelena reszpublika ('Kosztyik zöld k ö z t á r s a s á g a ' , 1968); Nevmiruscsi znaki ( ' H a l h a t a t l a n jelek', 1969); Zdravsztvuj, Kijev! ('Szervusz, Kijev!, 1982); Szlov drahocennije kladi ('Kincses s z a v a k ' , 1985). Scher Vera Utga dzohiol; Utga dzohiol urlag: -* mongol irodalmak U Thein Maung, T h u r i j a (20. sz. első fele): birmán ( B u r m a ) író, történész. I f j ú ügyvédként az 1920-as években kapcsolód o t t be a d i á k o k függetlenségi küzdelmeibe. Az 1920-as és 30-as években a politikai harcok egyik vezetője, a 2. világháború a l a t t Aung San k o r m á n y á n a k tokiói nagykövete volt. A h á b o r ú végén J a p á n b ó l ha-

239

UTHVA zatérőben, a tengeri ú t o n h u n y t el. O E g y időben az 1911-ben a l a p í t o t t befolyásos Thurija ('Nap') c. lap k i a d ó j a k é n t jelentős szerepet j á t s z o t t a b i r m á n irodalmi életben. Ahhoz az írócsoporthoz t a r t o z o t t , amelynek t a g j a i történelmi t a n u l m á n y o k kal és regényekkel igyekeztek felrázni a fásultságból h o n f i t á r s a i k a t . K ü l ö n ö s e n nagy sikert a r a t o t t Je mjanma, Bandhula ('Bandhula, egy b á t o r b i r m á n ' , 1931) c. regénye, melyben az 1824—1826 k ö z ö t t i a n g o l — b u r m a i h á b o r ú b i r m á n hadvezérének, Bandhula tábornoknak küzdelmeit ábrázolta. O írod.: Tin Ohn: Modern Historical W r i t i n g in Burmese (D. G. E. Hall: Historiens of S o u t h E a s t Asia, 1961); Minn L a t t : Mainstreams in Burmese L i t e r a t u r e (New Orient, 1962); J . A. Z a p a d o v a : V sztranye ggye tyecsot I r a v a d i (1980). Bögös László U Thvan Nui (írói név); Mon Thvan Nui (eredeti név); Rhan Lankaszava (szerzetesi név); (Monthon, 1726—1809): birmán (Burma) költő, író. Szülőfaluja R o h e d h a kan nevű b u d d h i s t a kolostorában t a n u l t . Később Badun herceg (a későbbi Hszinbju-shin király) nevelőjeként szolgált a királyi u d v a r b a n ; t a n í t v á n y a trónralépésekor t ö b b címmel j u t a l m a z t a . O Számos m ű v e t írt a b u r m a i irodalomról, törvényekről, történelemről és a csillagászatról. Helyesírási m u n k á j á t t a n k ö n y v k é n t használták. K é t legjelentősebb m ű v e a Tvanszan mtanma rajavamsza c. királyi é v k ö n y v és a Vesszantara pjo (1771). Az előbbi a négy legfontosabb királyi k r ó n i k a egyike, az utóbbi pedig a Vesszantara-dzsátaka verses v á l t o z a t a . O írod.: J . M a r i n g — E s t e r M. Maring: Historical a n d Cultural Dictionary of B u r m a (1973); M. Becher: B u r m e s e Manuscripts (1979). Bögös László úti jegyzet: az útirajz formailag k ö t e t l e n v á l f a j a ; utazási t é m á j ú karcolat v a g y karcolat-sorozat. Legsikerültebb d a r a b j a i impresszionisztikus miniatűrök (P. Altenberg, D. von Liliencron). A m a g y a r irodalomban nevezetesek Petőfi S. úti jegyzetei, melyekben 1845-ös felvidéki u t a z á s á r ó l számolt be, s Irinyi J . úti jegyzetei n y u g a t európai útjáról. O (-> utazási irodalom, útirajz, karcolat) O írod.: I. S p a h m a n n : Die Skizze als literarische F o r m (1956). Kovács Endre útikönyv; útikalauz: az utazási irodalom egyik m ű f a j a ; olyan k i a d v á n y — m a n a p ság t ö b b n y i r e zsebkönyv —, amely a turisták s z á m á r a szükséges információk t ö m ö r

összefoglalását a d j a az úticélként választ o t t országról, városról s t b . Gyökerei igen távolra n y ú l n a k ; e f f a j t a részletet t a r t a l m a z pl. az ószövetségi -*•Numeri is, és előképei az ókori görög —yperihégésziszek, -»peripluszok, amelyek a földrajzi, néprajzi, történeti ismeretek mellett mitológiai, művészettörténeti és felirattani t u d n i v a l ó k a t is tart a l m a z t a k irodalmi — olykor éppen verses — f o r m á b a n . (Verses ú t i k ö n y v e t egyébként még a 17. sz.-ban is írt az örmény J . Cs. Kömürdzsijan.) O A r ó m a i a k itinerarium&i az úttávolságok, állomások, fogadók feltüntetésével i n k á b b h a s o n l í t o t t a k a mai ú t i k ö n y v e k r e . A középkori itinerariumok főként a Szent Sírhoz vezető ú t v o n a l a k a t leíró zarándok-feljegyzések (peregrinationes), amelyek a 15. sz.-tól n y o m t a t á s b a n is t e r j e d t e k . O A modern ú t i k ö n y v közvetlen előzményei az Angliában a kontinensre látogatók s z á m á r a a 17. sz.-tól k i a d o t t tájék o z t a t ó k ö n y v e k s a 18. sz.-i, a didaktikus kirándulókönyvekből kifejlődő Nugent-féle Grand T o u r sorozat kötetei. A mai típus voltaképpeni kialakítója az angol J . Murray H a n d b o o k s for Travellers c. sorozata, amely K . Baedeker 1828-ban i n d í t o t t soroz a t á n a k m i n t á j á u l is szolgált, az utóbbi azonban megbízhatósága és p r a k t i k u s szerkesztése révén olyan világhírre t e t t szert, hogy a „ b e d e k k e r " szó az ú t i k ö n y v szinonim á j á v á vált. (még vademecum) O (-»•utazási irodalom) O írod.: A. E l t é r : Itinerarstudien (1908); C. v a n P a a s s e n : The Classical T r a d i t i o n of G e o g r a p h y (1957); A. és M. Levi: I t i n e r a r i a picta (1967). Balassa

Péter—Lázár

György

útilevél: az utazási irodalom egyik műfaja; hosszabb utazásról közölt folyamatos, vagy rövidebb úti epizódról szóló egyedi beszámoló valóságos v a g y fiktív személyhez írt, egy v a g y t ö b b —•irodalmi levél form á j á b a n . A legrégibb útilevelek Plinius beszámolói a római provinciák életéről. A műf a j első v i r á g k o r a a reneszánsz: a levél a legfontosabb h u m a n i s t a f o r m á k egyike. A legkorábbi, nevezetesebb útilevelek G. Petrarca h a g y a t é k á b a n t a l á l h a t ó k . Ezek előkelőkhöz, mecénásaihoz (pl. G. Colonnához) írt beszámolók. Ő egyben az első alpinista: Első hegyi t ú r a a M o n t Ventoux-ra c. ismert levele felejthetetlen személyes vallomás; Ulyxeshez hasonlítja m a g á t : az ismeretlen népek és országok felkeresése egyszerre e r ő p r ó b a és a t u d a t l a n s á g elleni harc. A t á j s z á m á r a gondolatébresztő, meditációra serkenti. A f á r a d s á g o s hegymászás u t á n a h e g y t e t ő n útitévelygéseiről — a sorsról — elmélkedik: „ h á t r a f o r d u l t a m . . .

240

UTINA és a hegy fenséges csúcsa alig könyöknyinek t ű n t előttem az emberi méltóság magasságához képest". Colonnához írt útilevelei k ö z ö t t a k a d , amelyik politikai-szociális helyzetképet is ad, pl. a m i k o r a klasszikus vidékeken g a r á z d á l k o d ó rablókról, vagy az éjszakai Nápoly útonálló nemesifjairól ír. Az esszészerű h u m a n i s t a episztolák g y a k r a n t a r t a l m a z n a k országleíráso^ k a t , m i n t G. F . Bracciolini svájci levelei. 0 az első fürdőlevélíró is: a m i t a 15. sz.-i német f ü r d ő h e l y e k intim szokásairól ír, felülm ú l j á k a mai strandélet legszélsőségesebb frivolitásait is. Montaigne (1581—1582-es u t a z á s a alkalmából írt) fürdőlevelei szintén erkölcstörténeti d o k u m e n t u m o k . Eközben lezajlik a z o n b a n a nagy földrajzi felfedezések és g y a r m a t o s í t á s o k k o r a : ennek hősei közül az A m e r i k á t felfedező Kolumbusz, a Mexikót meghódító H. Cortés, valamint A. Vespucci útilevelei nevezetesek. O A m ű f a j virágkora, amikor a leveleket m á r t u d a t o san publikációs célból í r j á k , a 18—19. sz. R a n g j á t L a d y Montagu t e r e m t i meg törökországi ú t j á r ó l írt beszámolóival (melyekben Mo.-ról is megemlékezett). Nevezetesek E. Gibbon lausanne-i levelei, bár ezek inkább a kontinensre l á t o g a t ó angol elit — a r i s z t o k r a t á k , írók, t u d ó s o k — séta közben megismert arculatáról n y ú j t a n a k érzékletes képet. A szorosabb értelemben v e t t m ű f a j másik jelentős képviselője N y . M. Karamzin, aki n y u g a t - e u r ó p a i ú t j á r ó l számolt be a 18. sz. végén. Híresek voltak Th. Gray levelei a skót hegyvidék és az angol t a v a k természeti leírásaival. A f o r m a közkedveltségét m u t a t h a t j a , hogy a 19. sz. derekáig a s a j t ó levelezési r o v a t a i is rendszeresen közöltek érdekesebb útileveleket. E l s o r v a d á s a — miként az —•útinaplóé is a földgolyó birtokbavételével függ össze: az utazás a t ö m e g t u r i z m u s világában konvencionális élménnyé vált. O A magyar irodalomban útiélményeket is t a r t a l m a z n a k Mikes K. híres törökországi levelei; a későbbi időkből megemlítendők Kazinczy F. erdélyi utazásait, Erdélyi J . n y u g a t - e u r ó p a i ú t j á t megörökítő levelei és Petőfi S. Kerényi F . hez írt úti levelei, v a l a m i n t Körösi Csorna S. levelezése Ázsiában. O S a j á t o s fiktív válfaja az útilevélnek az a -^levélregény-forma, a m e l y e t Montesquieu t e r e m t e t t meg a Perzsa levelekkel (1721). Ez olyan t á r s a d a l m i ->szatíra, melynek kerete az, hogy elképzelt hősök (az a d o t t esetben k é t perzsa főúr) számolnak be az író h a z á j á n a k viszonyairól levelek f o r m á j á b a n . A 18. sz.-ban ez is igen népszerű m ű f a j volt; nevezetes p é l d á j a még O. Goldsmith Kínai levelek (1760) c. műve, s r o k o n a T. G. Smollett

16

H u m p h r y Clinker kalandozásai (1771) c., pikareszk színekkel átszőtt levélregénye is. O (->irodalmi levél, levélregény, utazási irodalom). O írod.: H . Peter: Der Brief in der römischen L i t e r a t u r (1965); H. Rogge: Fingierte Briefe als Mittel politischer Satire (1966); G. Steinhausen: Geschichte des deutschen Briefes (1968); W. V o s s k a m p : Dialóg (Deutsche Vierteljahrsschrift f ü r Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte, 1971). Balassa Péter—Martinkó András utilitas causae: -* nyelvi

erény

U Tin (20. sz.): b i r m á n (Burma) író, történettudós. Az angol g y a r m a t o s í t ó k k a l szembeni nemzeti ö n t u d a t kifejezéseként írta meg 1905-ben a Konbaungset Mahajazavin ('A K o n b a u n g - d i n a s z t i a k i r á l y a i n a k k r ó n i k á j a ' ) c. m u n k á j á t , mely az 1854— 1885 közötti időszakot öleli fel a királyi u d v a r naplóira és tudósításaira, v a l a m i n t az utolsó u r a l k o d ó k és minisztereinek emlékirataira t á m a s z k o d v a . Művét 1922-ben átdolgozta, s a ->Hmannan jazavin részek é n t jelentette meg. Öt kötetes, Mjanma Min Okcsokpon Szadan ('A k o r m á n y z á s i rendszer a b i r m á n királyok idején') c. munk á j á b a n a királyi rendeleteket dolgozta fel. O írod.: Tin O h n : Modern Historical W r i t ing in Burmese (D. G. E. Hall: H i s t o r i a n s of S o u t h East Asia, 1961); K. W h i t b r e a d : An Introduction t o Burmese Language a n d Lite r a t u r e (1969). Bögös László U Tin (írói név); A Bunnyavong (családi név); (Vientiane, 1945—): lao író. Az 1960as évek végén a kritikai realista i r á n y z a t o t követő fiatal írók csoportjában t ű n t fel elbeszéléseivel. Figyelemre méltó műfordítói munkássága is; angol nyelvű szerzők műveit ülteti át lao nyelvre. K ö z k e d v e l t e k az 1970-es évek m á s o d i k felétől közölt munkái, így a Ngám bán köt ('Szép szülőhaza', 1978) c. elbeszélésgyűjtemény. K ü l ö n ö s e n n a g y sikert a r a t o t t a Nyim nan ('Az a mosoly', 1979) c. kisregénye. Az i f j ú s á g számára írt munkái közül közkedvelt a Pá kha lo pha ('A mohó p á k h a hal', 1980) c. elbeszéléskötete. O írod.: L. N. Morev: L i t y e r a t u ra (Laosz, 1980). Bögös László útinapló: az utazási irodalom egyik m ű f a ja; úti élményekről szóló feljegyzések rendszeresen v e z e t e t t napló f o r m á j á b a n . Három fő v á l t o z a t a közül a p u s z t a t é n y e k rövid rögzítésére szorítkozó h i v a t a l o s feljegyzések (pl. kereskedelmi ú t i n a p l ó , hajónapló) irodalmi szempontból á l t a l á b a n

241

ÚTIRA

nem jelentősek, a t a p a s z t a l a t o k részletesebb kifejtésére törekvő, vagy az é l m é n y e k által k i v á l t o t t személyes reflexiókat rögzítő naplók viszont az -*útleírás, ill. az - > ú t i r a j z f o r m a v á l t o z a t a i . Első remekei a j a p á n —>kikök. O Ú t i élmények f e l b u k k a n n a k m á r E . S. Piccolomini h a t a l m a s n a p l ó j á b a n is, de a legrégibb önálló európai ú t i n a p l ó szerzője egy L. Rozmital nevű cseh lovag volt, aki 1465-ben közrebocsátott m ű v é b e n n y u g a t - e u r ó p a i u t a z á s á t ö r ö k í t e t t e meg: 54 ereklyét és 21 c s o d a t e t t e t ír le, beszámol népszokásokról és lovagjátékokról, s szorg a l m a s a n feljegyzi a l á t o t t kivégzési módok a t . A 15—16. sz.-i nagy földrajzi felfedezők közül Kolumbusz vezetett g y a k o r l o t t stilisztára valló, irodalmi értékű n a p l ó k a t . 1581—1582-ben Montaigne — betegsége m i a t t — b e u t a z t a fél E u r ó p á t , s útilevelei mellett n a p l ó t is írt. Érzékletes k é p e t fest a v a t i k á n i palotákról, a luccai f ü r d ő k r ő l , a k u r t i z á n o k é l e t m ó d j á r ó l és az ostiai kocsm á k halaskofáiról, a városi életmódról, de a t e r m é s z e t i r á n t — k o r á r a jellemző m ó d o n — kevés érzéket m u t a t ; az Alpokon kereszt ü l h a l a d v a egyenesen unatkozik. O A műf a j v i r á g k o r a a 18. sz.: ekkor írja le az amerikai telepesek életét ú t i n a p l ó j á b a n W . Byrd, az angol t ó v i d é k e t és a skót h e g y e k e t Th. Gray, a földrajzi felfedezők közül klaszszikus n a p l ó k a t ír J . Cook, s 1760—1767 k ö z ö t t megjelenik L. Sterne Érzelmes u t a zás c. utazási regénye, melynek befolyása a tényleges u t a z á s o k a t leíró m ű v e k r e is kit e r j e d : nemcsak A. N y . Ragyiscsev U t a z á s P é t e r v á r r ó l Moszkvába (1790) c. n a p l ó j á b a n m u t a t h a t ó ki, h a n e m Goethe U t a z á s I t á l i á b a n (1816—1817) c. emlékiratszerű, személyes gondolatokkal-érzelmekkel átszőtt, t á j r a , természetre is fogékony m ű v é ben is. (Érdekes viszont, hogy 1788—1789es itáliai ú t j a során vezetett n a p l ó j á b a n J . G. Herder nemcsak az Alpokat l á t j a — m i n t Montaigne — ,,szürké"-nek, h a n e m az olasz festészetről is megvetően ír.) A 19. sz.-i útinaplók (Chateaubriand, Heine stb.) az „érzelmes u t a z á s " jegyében f o g a n n a k , de a századforduló idején a nagy felfedezőu t a k vezetőinek (pl. D. Livingstone) t u d o m á n y o s hitelű naplói egy ú j típust tesznek divatossá. O A 20. sz.-ban, miként az utazási irodalom t ö b b i v á l f a j a , ez a m ű f a j is h á t t é r b e szorult, b á r a jelentős íróegyéniségek (G. Hauptmann, A. Gide, A. Maurois, Simoné de Beauvoir, H . Böll stb.) útinaplói t o v á b b r a is sikeresek: ezekben a z o n b a n m á r nem a r r a kíváncsi az olvasó, m i t lát o t t - t a p a s z t a l t az alkotó ott, ahol j á r t , hanem a r r a , hogy az író milyen, m i k ö z b e n b e j á r j a a minden t u r i s t a számára megköze-

líthető földrészeket. O A m a g y a r naplóírók közül nyugat-európai ú t j á n a k élményeit Teleki J . gróf (1759—1761) és Erdélyi J . (1844—1845) jegyezte fel, de a k i a d a t á s s z á n d é k a nélkül (s az előbbi máig nem is jelent meg). Széchenyi I. n é m e t ü l írt naplój a is megörökít úti é l m é n y e k e t , melyeket klasszikus és r o m a n t i k u s költőktől v e t t idézetekkel (s néhány — feltételezhetően -— tőle m a g á t ó l származó n é m e t versbetéttel) is á t s z ő t t . Jelentős Bölöni Farkas S. ú t i n a p l ó j a (1835). O (-*•napló, utazási irodalom) O írod.: P. B o e r n e r : Tagebuch (1969). Balassa Péter—Martinkó András ú t i r a j z : az utazási irodalom egyik fő műf a j a ; az író személyes b e n y o m á s a i t , hangulatait, gondolatait állítja előtérbe, szemben az o b j e k t í v , t u d o m á n y o s igényű útleírással. K ö t e t l e n e b b válfajai az -* úti jegyzetek, s átfogó, összefüggő kompozíciója különbözteti meg az útilevéltől, útinapló tói. O A 18. sz. végén k e l e t k e z e t t , L. Sterne szentimentális-szubjektív utazási regényének, az Érzelmes u t a z á s n a k (1760—1767) h a t á s á r a , s a romantikusok írásaiban bont a k o z o t t ki. A korai r o m a n t i k a idején a rousseau-i egészséges természetszemlélet az elvágyódás, a kiábrándulás felé hajlott. Az utazó író a f á j d a l m a s a n k ü l ö n ö s t kereste az idegen t á j b a n . Chateaubriand: Útikalauz Párizsból Jeruzsálembe (1811) c. műve úgy hat, a m i k o r az ódon r o m o k o n borongó érzelmes i f j ú t b e m u t a t j a , m i n t h a m o t í v u m o t keresne életérzéséhez, s itáliai ú t i r a j z a (Utazások Amerikában és Olaszországban, 1827) is az ideális r o m a n t i k u s t á j felkutatása. Éz az irányzatos t á j f e s t é s a Byrond i v a t h o z kapcsolódik, m i n t á j a Childe H a rold, az eszményi ifjú itáliai bolyongása. A r o m a n t i k u s o k ú t i r a j z a i b a n — a k á r Heine kalauzol b e n n ü n k e t a Harz-hegységben, a k á r E . T. A. Hoffmann az Óriás-hegységben — m a g a az ú t g y a k r a n érdektelen, egyedül a költő f a n t á z i á j a által a l k o t o t t képek nagyszerűek. Heine U t a z á s a H a r z hegységben (1826) c. m ű v e azonban kirí ebből a sorból, lírai t á j k é p e i ironikus-szatirikus g o n d o l a t m e n e t e k b e siklanak át, s riportszerű epizódjai t á r s a d a l o m k r i t i k a i célz a t ú a k . A szubjektív v o n u l a t egyik véglete Lamartine Keleti u t a z á s a (1835): úti célja nem a külső valóságban, h a n e m önmagában rejlik; az emberi tökéletesedés. O A r o m a n t i k u s útirajzokkal s z e m b e n a realista v o n u l a t a hangulatfestő zsánerképekre épül: Stendhal itáliai ú t i r a j z a i pontos képek, az a n t i k emlékek leírásai, mozgalmas jelenetek, Goethe ú t i n a p l ó j á n a k stílusát követő megjegyzésekkel. 1848 u t á n ez a fan-

242

UTITA t á z i a d ú s m o d o r t mellőző, egyszerűbb, életképszerű leírásokkal á t s z ő t t v á l f a j folytatódik T h . Gautier ú t i r a j z a i b a n ; az itáliai t á j v á l t o z a t l a n u l vonzza az u t a z ó k a t , de az útirajzok ú j v o n á s a , hogy felfedezik a középkori Olaszország emlékeit is (H. Taine, F . Gregorovius). E v o n u l a t t ó l a fiatal T h . Fontane írásai ü t n e k el, melyekben a t á j a k és emberek leírása a legendákkal, a történelmi h a g y o m á n y o k s a j á t o s atmoszférájával fonódik össze. Mark Twain útirajzai viszont m á r a 20. sz.-i á t a l a k u l á s felé mut a t n a k ; ironikus-kalandos, politikai célzásokkal á t s z ő t t , csattanóval végződő történetek, amelyek az utazási i r o d a l m a t fokozatosan h á t t é r b e szorító riporthoz közelítenek. S jóllehet a h a g y o m á n y o s , zsánerképekre épülő v á l t o z a t is t o v á b b él (pl. Gorkij itáliai é l m é n y e i t megörökítő írásaiban, W. Koeppen ú t i r a j z a i b a n ) , a m o d e r n útirajzszenzációk t ö b b n y i r e közvetlen ideológiaipolitikai célzatúak, mint A. Gide Kongói utazása (1927) v a g y E. E. Kisch útirajzai. O A m a g y a r irodalomban Kosztolányi D. Elsüllyedt E u r ó p a (1943) c. összegyűjtött útirajzai mellett Illyés Gy. Oroszország (1934) c. m ű v e v á l t nevezetessé e m ű f a j ban. O (->utazási irodalom) O írod.: Gyömrei S.: Az utazási k e d v története (1940); M. Link: Der Reisebericht als literarische K u n s t f o r m von Goethe bis Heine (1963). Balassa Péter—Hegedűs Géza útitársak: —•útitárs írók útitárs írók; útitárs irodalom; poputesiki { ' ú t i t á r s a k ' ) (orosz elnevezés): orosz irodalompolitikai t e r m i n u s , a m e l y e t főként az 1917 u t á n i időszak első éveiben alkalmazt a k az ú j s z o v j e t t á r s a d a l o m m á s szféráival szemben egyedül az intellektuális életben érvényesített, „ a k i nincs ellenünk, az velünk v a n "-elv szellemében. A fogalmat az uralomra k e r ü l t bolsevik p á r t h o z nem csatlakozó, á m azzal „ o b j e k t í v e " egy úton haladó írók elnevezésére h a s z n á l t á k , élesen szembeállítva elsősorban a -+proletárirodafomraai, amelyről A. Bogdanov szólt először 1909-ben, M. Gorkij körében, a capri iskolában. Az ú t i t á r s kifejezéssel elsőként A. Lunacsarszkij élt 1920-ban, m a j d 1923-tól L. Trockij t e t t e általánossá, aki 1922—1923 f o l y a m á n írt k é t k ö t e t n y i irodalomelemző cikkében és beszédeiben hol a p á r t o n kívüli, hol a n e m p r o l e t á r származású, hol pedig az ideológiai lelkesültségüket gyermeteg s t r ó f á k b a ö n t ő ú j munkás- és parasztírókkal szemben egyszerűen a tehetséges irodalmat jelölte e k k é p p e n . 1924 m á j u s á b a n j)edig így h a t á r o z t a meg a fogalmat: „Úti16*

t á r s n a k az i r o d a l o m b a n és a p o l i t i k á b a n is a z t nevezzük, a k i h a t á n t o r o g v a és botork á l v a is, de egy bizonyos p o n t i g e g y ü t t m e g y velünk a z o n az úton, a m e l y e n mi sokkal messzebbre j u t u n k náluk. Aki ellen ü n k lép fel, az n e m útitárs, h a n e m ellenség, akit adódó a l k a l o m m a l külföldre számű z ü n k , minthogy s z á m u n k r a a f o r r a d a l o m é r d e k e a legfőbb t ö r v é n y . " Az ú t i t á r s írókn a k az ú j szovjet t á r s a d a l o m b a n b e t ö l t ö t t helyéről vitázó csoportokat ideológiai mot í v u m o k mellett politikai s z e m p o n t o k is befolyásolták. Szovjet-Oroszo. s z á m o s vez e t ő j e azért állt ki mellettük, m e r t sokkal j o b b a n t a r t o t t a h a t a l m á t fenyegető balos ellenzéktől, a m e l y n e k a Proletkult k ö r é csop o r t o s u l t tagjai a N E P , az új gazdaságpolit i k a be vezetésé tői kezdve a rendszer veszélyes oppozícióját a l k o t t á k . Másfelől p e d i g a kirekesztésükre i n d í t o t t k a m p á n y , a m e l y m á r ekkor, jóval a sztálini ö n k é n y e l ő t t is b a l j ó s félelmet k e l t e t t az ú t i t á r s a k b a n , 1921 és 1925 k ö z ö t t része volt az ú j baloldal általános szakemberellenes h a j s z á j á n a k , a m e l y azt t ű z t e ki célul, hogy a rendszer m é g a hadseregben, a mérnöki tervezőaszt a l o k mellett is a győztes p r o l e t a r i á t u s képviselőit juttassa pozícióba. Az é r i n t e t t írók emellett a szűkebb értelemben v e t t irodalm i életben is a t á m a d á s o k k e r e s z t t ű z é b e k e r ü l t e k , mivel a proletárirodalom — túln y o m ó többségében nem munkásközegből é r k e z e t t , ám a n n á l harciasabb — ideológusai a nem m u n k á s o k által írt m ű v e k e t nem ismerték el a proletárállam a d e k v á t m ű v é szetének. Az o s z t á l y h o v a t a r t o z á s szerint felosztott i r o d a l o m b a n az értelmiségi—polgári származású írók azért nem v o l t a k szalonképesek e l ő t t ü k , m e r t bennük, m i n t az 1917 előtti régi r e n d értékeinek képviselőiben, súlyos veszélyt l á t t a k az ú j t á r s a d a lom politikai—ideológiai s t a b i l i t á s á r a nézve. A p a r a s z t í r ó k a t pedig, ha lehet, még i n k á b b ki a k a r t á k szorítani S z o v j e t Oroszo. művészeti életéből, mert a z o k 1917 f o r r a d a l m a i t az orosz muzsik ösztönös lázad á s á n a k , nem pedig „ t u d a t o s p r o l e t á r h a r c eredményének" ábrázolták. „Napjainkban csak az olyan irodalomnak van t á r s a d a l m i létjogosultsága, a m e l y az olvasók, főleg a proletárolvasók pszichikumát és t u d a t á t a proletariátusnak, mint a kommunista társ a d a l o m létrehozójának végső céljai elérésére szervezi m e g " , állították a p r o l e t á r í r ó k ideológusai. Ez az aktuálpolitikai szemlélet a l a k í t o t t a ki az ú t i t á r s írók körüli g y a n a k vás, sőt ellenségesség h a n g u l a t á t . A mesterségesen kreált ellentétet a nyílt k o n f r o n tációig élezte, h o g y a polgárháború elültével lassan létrejövő ú j orosz irodalom leg-

243

UTITZ fontosabb publikációs lehetőségeit éppen az útitársak k a p t á k meg. E z t a k o r k u l t ú r politikusai n e m nekik, hanem A. Voronszfeíj'nak r ó t t á k fel. 1921 j a n u á r j á b a n ugyanis a tekintélyes illegális bolsevik mozgalmi múlttal rendelkező politikus és író k a p o t t felhatalmazást Lenintől az ú j irodalom szervezeti kereteinek megteremtésére, ám e célból létrehozott folyóiratában, az általános p a p í r h i á n y ellenére h a t v a n e z e r péld á n y b a n megjelenő Krasznaja Nov c. lapban nem a szerzők származása, h a n e m az alkotások színvonala alapján d ö n t ö t t egyegy kézirat publikálásáról. Művek írására és küldésére b i z t a t ó , azokat hosszan elemző, lelkes és h a r a g o s leveleivel, a m e l y e k e t a „ K ü l d j ö n még kéziratot!" felkiáltással zárt, Voronszkij m a g a köré v o n z o t t a az 1. világháború, a f o r r a d a l m a k és polgárháború csaknem évtizedes öldöklése és nélkülözései közepette elhallgatott írókat, f ő k é n t a kezdőket, akik eleinte az ő segítségével hozták létre az 1920-as évek szovjet-orosz irod a l m á n a k j a v a r é s z é t . A Krasznaja Nov politikája körül a központi l a p o k b a n folyó szenvedélyes és hosszas s a j t ó p o l é m i a után rendezték meg 1924. m á j u s 8-án és 9-én a bolsevik p á r t k ö z p o n t i b i z o t t s á g á b a n azt a tanácskozást, a m e l y n e k f e l a d a t á u l a p á r t irodalompolitikájának, a proletár-, ill. útitárs irodalomhoz való viszonyának meghatározását jelölték ki. A viták lezárása és a találkozó u t á n k é t héttel t a r t o t t p á r t k o n g resszus célja az volt, hogy kidolgozza a bolsevik p á r t hivatalos irodalompolitikáját, a n n a k ellenére, hogy az ország politikai vezetése, N y . Ruharin, L. Trockij és mások tiltakoztak az ellen, hogy a p á r t s a j á t preferenciák, kivált pedig kizárólagosan érvényes n o r m á k meghirdetésével egyetlen írócsoportot nevezzen meg az egyedül lehetséges szépirodalmi ábrázolás képviselőinek. A baloldali ösztönzésre ennek ellenére létrej ö t t megbeszélésen A. V oronszkijt azzal vádolták, hogy a n e m proletár írókkal folytat o t t e g y ü t t m ű k ö d é s során m a g a is a burzsoázia h a t á s a alá került. A szerkesztő I. Bábelt, Vj. Ivanovot, B. Pilnyakot, Ligyija Szejfullindt, L. Leonovot, N. Malaskint, Ny. Nyikityint, K . F egyint, M. Zoscsenkó t, M. Szlonyimszkijt, Sz. Budancevet, Sz. Jeszenyint, N y . Tyihonovot, Klicskovot, Oresint, Vera Inhert, J . Zozvlját, V. Katajevet nevezte meg az ú t i t á r s a k felsorolásában, akikhez az idősebb nemzedékből még M. Prisvin, A. Tolsztoj, Anna Ahmatova, a fiatalok közül p e d i g K . Pausztovszkij, I. Ehrenburg és V. Kaverin t a r t o z o t t . A proletáríró szervezet h a n g a d ó i M. Gorkijt és a „deklasszált e l e m n e k " nevezett V. Majakovsz-

kijt is az útitárs írók közé sorolták. Az u t ó b b i válasza erre az volt: „Nem én v a gyok az útitárs, h a n e m a többi író az én ú t i t á r s a m " . A Krasznaja Nov h a s á b j a i n rendszeresen publikáló szerzőkről Voronszkij elismerte, hogy ők az a k k o r i b a n kivétel nélkül a korabeli t á r s a d a l m i k a t a k l i z m á k a t , e m b e r i t r a g é d i á k a t ábrázoló m ű v e i k ben n e m a proletariátus vezető szerepét á l l í t o t t á k a k ö z é p p o n t b a , sőt „ g y a k r a n nem v e t t é k észre f o r r a d a l m u n k nemzetközi j e l l e g é t " sem. Mindazonáltal az osztálys z e m p o n t o k merev értelmezése helyett kiállt a jó irodalom mellett, amely — szerinte segíti a munkásállam lassan, fokozatosan l é t r e j ö v ő saját m ű v é s z e t é t is. Az ú t i t á r s írók legszenvedélyesebb ellenfele, I. Vargyin válaszában súlyosan felrótta Voronszkijriak, hogy nem ismeri fel a veszélyt, a m e l y e t az útitárs irodalom jelent a fiatal m u n k á s á l l a m r a nézve. M e g t á m a d t a a politikai b i z o t t s á g n a k a v i t á n jelenlévő t a g j a i t is: Zinovjevet azért, m e r t elismeréssel nyil a t k o z o t t A. Tolsztoj Aelita c. utópista regényéről, L . Kamenyevet a z é r t a kijelentéséért, h o g y szívesen olvassa I. Ehrenburg próz á j á t , k i v á l t pedig N y . Buharint, mert a J u l i o J u r e n i t o c. k ö n y v h ö z képes volt előszót írni, n o h a „a nem p r o l e t á r irodalom a n é p t ö m e g e k r e h a t v a a burzsoázia fegyverévé v á l i k és megkönnyíti a proletárállam ellenségeinek h a r c á t " . E n n e k perdöntő biz o n y í t é k a k é n t Vargyin idézte B. Pilnyak n y i l a t k o z a t á t , aki — Voronszkij bizalmasak é n t és arrogáns természetéből f a k a d ó a n — az ú t i t á r s írók közül egyedül mert szembeszállni a balos h a j s z á v a l , kijelentvén: „ N e m v a g y o k k o m m u n i s t a , és így n e m t u d o m m i é r t kellene n e k e m k o m m u n i s t a módjára í r n o m . . . Amennyire a kommun i s t á k Oroszország j a v á t a k a r j á k , a n n y i r a v a g y o k az ő p á r t j u k o n . " Vargyin — az ú t i t á r s a k a t az 1920-as é v e k b e n politikailag r e n d k í v ü l súlyos „belső e m i g r á n s o k " v á d j á v a l illetve — m e g h i r d e t t e „azonnali kis e p r ű z é s ü k e t " a szovjet-orosz irodalmi kia d v á n y o k b ó l . A heves v i t á b a n , amely az ú j orosz irodalom jövőjéről volt h i v a t v a d ö n teni, a legtöbb neves bolsevik politikus és i r o d a l m á r gúnyos megvetéssel n y i l a t k o z o t t a Molodaja Gvargyija, a Na posztu és az Oktyabr c. folyóirat köré csoportosuló, Vargyin v e z e t t e , 1921-ben létrehozott VAPPról, t a g j a i r ó l és elvbarátaikról, L. Averbahról, G. Lelevicsről, Sz. Rodovról, L. Bezimenszkijről, V. Kirsonról, J . Libegyinszkijről, az íróknak és az irodalomnak később k ü l ö n ö s e n sok kárt okozó V. Jermilovvó 1, ill. az Oktyabr és a Kuznyica írócsoportok t ö b b i t a g j á r ó l , az i r o d a l o m b a n keveset és

244

UTITZ r o p p a n t gyengét produkáló, mégis a n n a k i r á n y í t á s á r a törő „proletárírókról", amiért az ú t i t á r s irodalom ki- és betiltásával akarj á k előkészíteni a t a l a j t a s a j á t gyenge műveiknek, sőt „a VAPP diktatúrájának" (V. Polonszkij), ami pedig az orosz irodalom végét jelenti. G. Lelevics ezzel szemben az ú j társadalom ú j művészete, a proletariát u s érdekeit megvalósító f o r r a d a l o m nevében követelte, hogy a p á r t a „burzsoá— ú t i t á r s " irodalom helyett „ o r i e n t á l ó d j o n " a felnövekvő munkásírónemzedékre, amely — a m i n t azt az ú t i t á r s írók legszélsőségesebb ellenfele, L. Averbah k i j e l e n t e t t e — a történelemben 1917 előtt ismert egyéni életú t t a l szemben kollektíven, t e h á t fölülről k a p o t t segítség révén bontakozik ki. Fenyegetettségük a szovjet k o r s z a k b a n ekkor először és u t o l j á r a egységes fellépésre készt e t t e a v i t á b a n leginkább é r i n t e t t és a n y á j szellemtől mindennél jobban irtózó ú t i t á r s a k a t . Minthogy a róluk szóló tanácskozásra őket nem h í v t á k meg, közös levélben f o r d u l t a k a p á r t f ó r u m h o z : „ Ú g y véljük, hogy a k o r t á r s orosz irodalom ú t j a , vele pedig a mi u t u n k az Október u t á n i SzovjetOroszországhoz kapcsolódik. U g y véljük, az irodalomnak tükröznie kell a b e n n ü n k e t körülvevő ú j életet, amelyben élünk és dolgozunk, másrészt pedig a m a g u n k individuális írói l á t á s m ó d j á n keresztül kell felfognunk és á b r á z o l n u n k a világot. Ú g y vélj ü k , hogy az író k é t fő értéke a tehetsége és kapcsolódása a korához, és ebben az értelemben számos k o m m u n i s t a íróval és irodalomkritikussal e g y ü t t h a l a d u n k . Üdvözöljük az ú j m u n k á s - és p a r a s z t í r ó k a t , akik most érkeznek az irodalomba. Mi nem állítjuk m a g u n k a t szembe velük, n e m t a r t j u k őket sem idegennek, sem ellenségnek." A 36 író, köztük Sz. Jeszenyin, O. Mandelstam, A. Tolsztoj és I. Bábel által írt levelet a proletárírók az útitársak elszemtelenedésének felháborító jeleként értékelték. A szovjet-orosz irodalomról és b e n n e az útit á r s írókról folyó vita némileg elcsitult az 1925. július l - j é n publikált „irodalmi p á r t h a t á r o z a t " közreadásakor, a m e l y f ő b b vonásaiban megismételte az 1924 májusi álláspontot, de n é h á n y helyen kevésbé toler á n s n a k m u t a t k o z o t t , n o h a e s o k a t idézett p á r t d o k u m e n t u m o t évtizedeken á t m i n t az irodalommal szembeni politikai türelem a l a p o k m á n y á t emlegették az irodalomtörténetek. Az elkövetkező korszakhoz képest, amikor az írókat — hét éven á t t a r t ó ellenállásukat legyőzve — 1934-ben beterelték a rendszer ideológiai szolgálatába állított, a p á r t k ö z p o n t és a politikai rendőrség által kézben t a r t o t t —•Szovjet írók Szö-

vetségébe, az 1925-ös h a t á r o z a t még csaku g y a n megőrzött v a l a m e n n y i t a művészi szabadság morzsáiból, amely az i r o d a l m a t az uralkodó ideológia szolgálatába állító 1932 áprilisi p á r t h a t á r o z a t t a l t ű n t el teljesen. A sztálini d i k t a t ú r a kiteljesedésével, az „aki nincs velünk, az ellenünk v a n " szemléletének kizárólagossá válásával, a RAPP 193l-es „Szövetséges v a g y ellenfél" f o r m u l á j á v a l a megnevezés fokozatosan pejoratív é r t e l m ű v é vált. Az ú t i t á r s írók egy része a szerkesztői és politikai h a t a l m á t ó l megfosztott Voronszkij ->Pereval nevű csop o r t j á h o z csatlakozott, a n n a k ellenére, hogy a szerkesztőt a korabeli szovjet s a j t ó rendszeresen útszéli hangon szidalmazta. 1934-től az ú t i t á r s kifejezést m á r minden esztétikai szemponttól megfosztva, csak a kötelező n o r m á t ó l való elhajlás jelölésére a l k a l m a z t á k , politikai v á d k é n t , később pedig csupán az 1917 utáni korszak irodalomtörténeti t e r m i n u s a volt. Sztálin az útitársakról az 1920-as években f o l y t a t o t t vita legtöbb résztvevőjét, többek k ö z ö t t Averbahot, Bábelt, Buharint, Kamenyevet, Lelevicset, Mandelstamot, Pilnyakot, Radeket, Raszkolnyikov ot, Vargyint, Voronszlcijt, Zinovjevet az 1930-as években megölette, 1940-ben mexikói száműzetésében pedig Trockijt is meggyilkoltatta: Majakovszkij és Jeszenyin öngyilkos lett, V. Polonszkij g y a n ú s körülmények között halt meg egv vidéki ú t j á n ; egyedül az 1930-as évek elején ú j i r a t o k a t szerzett és a h a t a l o m szeme elől végleg e l t ű n t Rodov élhette túl a N a g y Tisztogatásnak nevezett népirtást. O írod.: M. Levidov: Organyizovannoje uproscsenyije kulturi ( K r a s z n a j a nov, 1923, 1.); V. Polonszkij: Zametki o k u l t u r e i nyekulturnosztyi (uo., 1923, 3.); A. L u n a csarszkij: L i t y e r a t u r a i revoljucija (1923); K voproszu i polityike R K P ( b ) o hudozsesztvennoj lityerature (1924); G. Lelevics: Nasi l i t y e r a t u r n i j e raznoglaszija (Zvezda, 1924, 3.); A. Voronszkij: Lityerat u r a i polityika (Prozsektor, 1924, 5.); L. Averbah: O l i t y e r a t u r n o j polityike P a r t y i i (Na posztu, 1925, 1.); Ny. B u h a r i n : Prolet a r i a t i voproszi hudozsesztvennoj polityiki ( K r a s z n a j a nov, 1925, 4.); D. Mirszkij: Cont e m p o r a r y Russian L i t e r a t u r e 1881—1925 (1926); A. Lezsnyev—D. Gorbov: Lityeratura revoljucionnovo gyeszjatyiletyija (1929); V. Pozner: P a n o r a m a de la littérat u r e russe contemporaine (1929); V. Olhovij: O poputnyicsesztve i poputcsikah (Pecsaty i revoljucija, 1929, 5.); E. J . Brown: T h e Proletarian Episode in Russian Litera t u r e (1953); V. I v a n o v : 0 lityeraturnih g r u p p i r o v k a h i tyecsenyijah 20-h godov

245

UTITZ ( Z n a m j a , 1958, 5.); R . W . Mathewson J r . : T h e Positive H e r o in Russian L i t e r a t u r e (1958); A. Voronszkij: L i t y e r a t u r n o - k r i t y i cseszkije sztatyi (1963); Gorkij i szovjetszkije piszatyeli ( L i t y e r a t u r n o j e naszledsztvo, 70. köt., 1963); M. Gorkij i szovjetszkaj a p e c s a t y (Arhiv M. Gorkovo, 2. köt., 1965); L. Kiscsinszkaja: L i t y e r a t u r n a j a gyiszkusszija 1922—1925 godov (Voproszi lityeraturi, 1966, 4.); R . Maguire: R e d Virgin Soil (1968); Gereben Ágnes: Milyen legyen az ú j irodalom? (Vság, 1987, 8.); Varga M. (szerk.): Az ú n . „ ú t i t á r s - i r o d a l o m " megítélésének p r o b l é m á j a (l T j ég és ú j fold, 1987). Gereben Ágnes Utitz [útic], Emil (Prága, 1883. m á j . 5. — J é n a , 1956. nov. 2.): osztrák kultúrfilozófus, művészettörténész. F . Brentano szoros b a r á t i köréhez t a r t o z o t t s ennek megfelelően első jelentősebb írása a leíró lélektan és az esztétikai érdeklődés szintézisét m u t a t j a (Grundzűge des ásthetischen Farbenlehre, 'Áz esztétikai színelmélet alapvonalai', ért., 1908). 1916-ban egyetemi t a n á r lett Rost o c k b a n , m a j d 1925-től a hallei egyetemen o k t a t o t t . T a n í t v á n y i - b a r á t i köréhez olyan személyek t a r t o z t a k , m i n t pl. T. G. Masaryk, L. Landgrebe, J . Patoéka vagy a későbbi prágai nyelvészkör jelentősebb személyiségei (így pl. R. 0 . Jakobson). A fasizmus elől 1934-ben P r á g á b a települt á t , i t t többek k ö z ö t t J . Patoökáwal létrehozta a P r á gai Filozófiai K ö r t , a m e l y egyrészt Brentano örökségének g o n d o z á s á t vállalta fel, másrészt pl. E. Husserlt is vendégül l á t t a a cseh f ő v á r o s b a n . O Gondolkodói életpál y á j a előbb kifejezetten a művészetfilozófia felé f o r d u l t (Grundlegung der allgemeinen Kunstwissenschaft, 'Az általános művészett u d o m á n y alapvetése', ért., 2 köt., 1914— 1920), később pedig olyan gondolati irányz a t o k k a l foglalkozott, m i n t a karakterológia (Charakterologie, ' K a r a k t e r o l ó g i a ' , ért., Í925). E b b e n az időszakban az ú j n a k és f o r r a d a l m i n a k t e k i n t e t t t u d o m á n y á g német nyelvű f o l y ó i r a t á t is szerkesztette (Jahrbuch der Charakterologie, 1924— 1929). A 2. világháború u t á n a volt N D K területén élt. O F ő b b értekezései még: Geschichte der Aesthetik ('Az esztétika története', 1932); Psychologie des Lebens ('Az élet pszichológiája', 1949); Psychologie des provisorischen Daseins ('Az á t m e n e t i létezés lélektana', 1951). Kenesey Gábor Utiz-Imeni (írói név); Abdrehim bine Oszm á n bine Szermeki bine Kirim el-Bolgari (teljes név); (Janga K á d i . régebben: J a n g a Utiz-Imen, 1754—Times, 1834): t a t á r költő,

filológus. Szegény falusi családban született. A p j a még a fia születése előtt meghalt. K é t vagy h á r o m éves k o r á b a n az a n y j á t is elvesztette és rokonainál nevelkedett. Először szülőfalujában t a n u l t a medreszében. Tehetséges t a n u l ó volt, ezért Orenburgban (tatárul Irimbir) f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t . 1788ban B u h a r á b a n tanult, ahol kapcsolatba került a középázsiai értelmiségiekkel, tudósokkal. N é h á n y év múlva tanítani kezdett, m a j d t ö b b turkesztáni várost is beutazott, o k t a t o t t az akcsai és a szamarkandi medreszében is. 1796-tól a mai Afganisztán területén, H e r á t b a n , Balhban és K a b u l b a n járt, 1798-ban visszatért B u h a r á b a , m a j d különböző t a t á r falvakban t a n í t o t t . O UtizImeni munkásságával nemcsak a 18. és 19. századot, h a n e m a hosszan t a r t ó t a t á r középkort és az ú j k o r t hidalta át. R o p p a n t széleskörű volt érdeklődése: nyelvi, erkölcsi, filozófiai, jogi, közgazdasági, orvostudományi, csillagászati és egyéb kérdésekkel egyaránt foglalkozott. A Merszije-i Hemide ('Hemide-elégia') és Merszije-i Abd enNaszir ('Abd an-Nasszir-elégia') az asszonyok és a lányok helyzetét v i t a t t a meg. Elsősorban irodalmi török nyelven írt, amelyet az a r a b és perzsa nyelvvel szemben védett, de művei között, m i n t pl. a fentebb idézett két elégiában t a t á r nyelvű sorokat is találunk. Az arabot és a perzsát jól ismerte, írt is e k é t nyelven. O H a g y a t é k a nagyrészt felkutatlan és kiadatlan. Művei csak szemelvényekben, válogatásokban l á t t a k napvilágot. Állítólag 91 művet írt, de ebből csak 60 ismeretes: 31 vers, illetőleg költemény, 3 elbeszélő költemény, t o v á b b á t a n u l m á nyok, írások, értekezések, k ö z t ü k 2 szótár, egy e u r ó p a i - m o h a m e d á n összehasonlító n a p t á r - t á b l á z a t , 9 fordítás és 11 azonosít a t l a n m ű . Az alábbi műveiből t e t t e k közzé részleteket: Tenzihel Efkar ('A gondolatok tisztítása'); Ebjati Türki fi Fazileti Ilim ('Török verssorok a t u d o m á n y erényeiről'); A'arif ez-Zaman ('Művelt kortársaink'); Faszilfi Fazilet el-ilim va'l-'akil ('Fejezet a t u d o m á n y és az ész erényeiről'); Mönadzsat ('Fohász') — melyek m i n d verses alkotások. Prózai írásai f e l k u t a t a t l a n o k , ill. ismeretlenek. Fordításai híres keleti szerzőktől készültek, olyanoktól, m i n t Ghazáli, Attár, Dzs. Rúmí, Szádi stb. Arabul írta Tuhfat ul-Ahbáb ('A b a r á t o k a j á n d é k a ' ) , perzsául Bajt lil-Mu'allif (ua.) c. m ű v é t . Filológiai, szövegkritikai megjegyzéseket f ű z ö t t az ism e r t török kéziratokhoz, pl. a Kissa-i Juszufhoz. O írod.: U. I. B e l j a j e v a : Tvorcsesztvo U t i z - I m j a n i (1949); S. S. Abilov (szerk.): T a t a r edebijati tarihi (1. köt., 1984). Henryk Jankowski

246

UTKIN Utje§enovic Ostrozinski [ u t j e s e n o v i t y osztrozsinszki], Ognjeslav (Ostrozin, k r a j Vrginmosta, 1817. aug. 21.—Zágráb, 1890. jún. 8.): h o r v á t író. Pravoszláv szülők gyermeke, a p j a a k a t o n a i h a t á r ő r v i d é k e n szolgált strázsamesteri r a n g b a n . A n é m e t t a n nyelvű elemi iskola első h á r o m osztályát Vrginmostban végezte, a z u t á n t a n u l m á nyait m e g s z a k í t o t t a s tizenkét éves koráig a j u h o k a t őrizte o t t h o n . K é s ő b b a k a t o n a sághoz került í r n o k n a k , s a u t o d i d a k t a k é n t t a n u l t meg olaszul, franciául és latinul, m a j d m e g i s m e r k e d e t t az illírizmus képviselőivel (I. Mazuranié, J . Draskovié, St. Vraz), s egyre j o b b a n é r d e k l ő d ö t t az irodalom iránt is. 1836-ban jogi s t ú d i u m o k a t végzett Z á g r á b b a n a királyi j o g a k a d é m i á n , ezután előbb közigazgatási tisztviselő lett, később varazsdi alispánná v á l a s z t o t t á k . 1848-ban a b á n i t a n á c s k a t o n a i ügyosztályának t a g j a , m a j d a f o r r a d a l m a k vereségével az orosz szlavofilizmus híve lett, s a N y u g a t t a l a misztikus értelmezésű pravoszláviát á l l í t o t t a szembe. 1856-ban Bécsben volt miniszteri t i t k á r , 1862—1867-ben a h o r v á t u d v a r i kancellárián udvari t a n á csos, 1875—1883-ban pedig varazsdi főispán. O Lírai és epikus verseket, v a l a m i n t értekezéseket írt, de számos politikai és gazdasági v o n a t k o z á s ú cikket is publikált horvátul és németül e g y a r á n t . M u n k a t á r s a volt a Narodne novine, az Agramer Zeitung, és az Ost und West c. l a p o k n a k . 1848 őszén a liberális SlavensJci jug c. l a p b a n jelentette meg Osnova za savezno preporodjenje cesarovine austrijske po naőelu ustavne slobode i narodne nravstvene jednalcosti ('Tervezet az osztrák császárság szövetségként t ö r t é n ő újjászületésére, az a l k o t m á n y o s szabadság, és a nemzetek természetes egyenlőségének elve a l a p j á n ' ) c. t a n u l m á n y á t , amely szerint a szövetségi állam hét nemzeti koronat a r t o m á n y b ó l állt volna, s ezek egyike lett volna a délszláv. Figyelmet érdemlő volt a zágrábi a k a d é m i a t u d o m á n y o s periodikáj á b a n , a / i á d b a n megjelent Zivotopis kardinala brata Djordja UtieSenoviéa, prozvanoga Martinusius ('Utiesenovic György b a r á t , más néven Martinuzzi kardinális életrajza', 1880) c. történelmi t a n u l m á n y a . Lírikusként elsősorban az illírizmus törekvéseinek szószólója volt. 1842-től publikált a L. Gajféle Danica ilirskában. Vila ostrozinska ('Az ostrozini t ü n d é r ' , versek, 1845, 1871) c. m ű v é t a k o r t á r s a k I. Ma&uraniá S m r t Smail-age Cengica c. elbeszélő költeményével e g y e n r a n g ú n a k ítélték, erre azonban az idő alaposan rácáfolt. Az esztétikai devalválódás m a g y a r á z a t á t A. Barac f o g a l m a z t a meg találóan: ,,Az érzelmek és a gondola-

tok elsikkadnak nála a s z ó á r a d a t b a n . " O E g y é b fő művei: Die Militargrenze und die Verfassung ('A h a t á r ő r v i d é k és szabályzat a ' , t a n u l m á n y , 1861); Misii o vaznosti, praveu i sredstvima napredjivanja knjizevnosti srpsko-hrvatske ('Gondolatok a szerbh o r v á t irodalom fejlődésének fontosságáról, irányáról és eszközeiről', t a n u l m á n y , 1869). O írod.: O. Aranicki: Ognjeslav Utjesenovic Ostrozinski (1933); A. Barac: K n j i z e v n o s t ilirizma (1954); Povijest h r v a t s k e k n j i z e v n o s t i (4. köt., 1975). Lőkös István Utkal szammílaní: —>orijá irodalom Utkin, Ioszif Pavlovics (Hingan, ma: Hinganszk, habarovszki ter., 1903. m á j . 28. —Moszkva, 1944. nov. 13.): orosz költő, író. V a s u t a s családban született. Gyermekk o r á t I r k u t s z k b a n töltötte. 1920 és 1922 között a Vörös Hadseregben szolgált. 1927ben elvégezte a moszkvai újságíró főiskolát. O 1922-ben k e z d e t t publikálni, mint a Molodaja Gvargyija c. folyóiratot megalapító, ún. „komszomolista k ö l t ő k " — A. Zsarov, M. Szvetlov, A. Bezimenszkij, V. Szajanov, D. Altauzen — egyike, akik fő f e l a d a t u k n a k azt t a r t o t t á k , hogy „ m i n d e n a p r ó s á g b a n felleljék a v i l á g f o r r a d a l m a t " (Bezimenszkij). Első közismert m ű v e , Poveszty o rizsem Motele ('A vörös Motele története', 1925) c. elbeszélő k ö l t e m é n y e a vidéki zsidóság 1917 u t á n a l a p j a i b a n megvált o z o t t életéről szól csúfondáros h a n g o n és a kor uralkodó ideológiájának való megfelelés őszinte v á g y á v a l . I r k u t s z k i élményeit az oroszo.-i zsidóság egyik k ö z p o n t j á b a , K i s i n y o v b a „ t r a n s z p l a n t á l v a " , a történet e t a zsidó irodalom akkori k ö z e l m ú l t j á n a k klasszikusai, Sólem Aléhem h a n g j á n , I. Csornij h u m o r á v a l a d t a elő. „ H a l l a t l a n csodákról beszél", írta korabeli m é l t a t ó j a , G. Gorbacsov. „ H á t hogy is ne lenne csoda, hogy az álmos K i s i n y o v b a n a szegény Motele szabóból egyszerre csak a v á r o s egyik vezetője lesz. H a i m Bez pedig egyenesen megtiltja, hogy a fiát körülmetéljék! É s k i t a r t ó ellenállást követően u g y a n , de erej ü k e t veszítvén mégiscsak m e g a d j á k maguk a t a régi világ nemrég még h a j t h a t a t l a n hívei, Izsák r a b b i meg az inspektor ú r . . . " Ez a t ö r e k v é s jellemzi a p o l g á r h á b o r ú s évek t e m a t i k á j á t feldolgozó, nyelvileg korai alkotásaihoz hasonlóan k i f o r r a t l a n , számos nyelvtani—szóhasználati h i b á t t a r t a l mazó balladáit (Pervaja knyiga sztyihov, 'Első verseskönyv', 1927), a m e l y e k n e k vör ö s k a t o n a hőseit népdalszerű egyszerűséggel és költőiséggel szólaltatta meg. 1928-

247

b a n irodalmi országjárása során elválaszth a t a t l a n b a r á t j á v a l — a k o r t á r s a k által k e t t e j ü k e t közös néven Zsutkinként emleg e t e t t — A. ZsarovYal és A. Bezimenszkijjtű külföldre u t a z o t t és Olaszo.-ban találkozott az évek óta ö n k é n t e s emigrációban élő, á m e k k o r már végleg hazakészülő M. Gorkijjal. 1927-ben k e z d t e el írni Miloje gyetsztvo ('Kedves g y e r m e k k o r ' , 1933) c. elbeszélő költeményét. A kispolgári családjával hosszú vívódás, ill. konfliktusok á r á n szakító és a f o r r a d a l m a t választó fiatalemberről szóló, önéletrajzi i n d í t t a t á s ú m ű v é n öt évig dolgozott. S a j á t , jól ismert közegének ábrázolásával a korabeli valóság f o n t o s s z e g m e n t u m á t r a g a d t a meg. 1927-ben valóban egymás után jelentek meg a SZlT-ban a cárizmus utolsó évtizedeiben t ö b b száz á l d o z a t o t szedő oroszo.-i antiszemitizmust elemző, megszüntetését célzó k ö n y v e k , c i k k g y ű j t e m é n y e k . Á m u g y a n e k k o r kezd e t t erősödni egy másik felfogás is, a m e l y szerint a zsidókérdésről beszélni annyi, m i n t a másságot, s vele a különállást hangsúlyozni, ami a politikai szembeszegülés gesztusának t ű n h e t e t t . A költő n a g y r é s z t ilyen természetű veszélyek kiküszöbölésével p r ó b á l t a szalonképessé tenni m ű v é t . H i á b a igyekezett a z o n b a n valamiféle erkölcsi, sőt esztétikai m o d u s vivendit találni a totális állam 1927 és 1934 között véglegesen kialakuló viszonyai közepette. P e d i g elbeszélő költeménye még t é m á j á b a n is megfelelt a sztálini irodalompolitikának, a m e l y a család s z é t r o b b a n t á s á n a k később Orwell által a legpontosabban megfogalmaz o t t eszméje jegyében e k k o r i b a n á l l í t o t t a piedesztálra az a p j á t feljelentő kis ú t t ö r ő , P a v l i k Morozov k ö v e t e n d ő példaként á b r á zolt a l a k j á t . A költő a családdal való szembekerülésnek a h a t a l m a s v á l t o z á s o k a t megélt orosz t á r s a d a l o m b a n valóban létező és g y a k r a n drámai p r o b l é m á j á t m á s k é p p e n f o g a l m a z t a meg. K r i t i k u s a , G. Gorbacsov is kifogásolta, hogy Motele komisszárt „minden motiváció nélkül n e m m i n t kommunist á t és f o r r a d a l m á r t , h a n e m egyszerűen, m i n t e m b e r t " jelenítette meg a vers utolsó sorai szerint „ i m m á r szabad, drága, boldog h a z á b a n " . Ez a z o n b a n n e m volt elég: műveit a sztálini totális állam egyik legképtelenebb — mégis csaknem a SZU felbomlásáig g y a k r a n h a n g o z t a t o t t — érvének megfelelően az „ a b s z t r a k t h u m a n i z m u s " v á d jával illették. Az ö n m a g á b a n értelmetlen kifejezés súlyos k ö v e t k e z m é n y e k k e l járó politikai állásfoglalásnak minősült, m e r t az emberiesség elavult, az osztályharc szemp o n t j á b ó l k á r t é k o n y g o n d o l a t á n a k hirdetésével csökkentette az esélyt az ellenség

legyőzésére. Ez a hivatalos felfogás m u t a t kozott meg az ellene felhozott másik vádban is, miszerint költeményeivel „demobilizáló h a n g u l a t o t " ébreszt az olvasókban. (Pl. egyik, 17 fehérgárdistát megölt hősét „ m e g z a v a r j a , hogy ' h u m á n u s ' a n y j a elátkozza" a gyilkosságokért, b á n a t á b a n világgá megy, ezzel csökkentve az olvasókban „az ellenséggel szembeni osztálygyűlölet e t " . ) A költő másik bűne az volt, hogy a nagy t á r s a d a l m i f o l y a m a t o k ábrázolása helyett először ösztönösen, m a j d egyre t u d a t o s a b b a n a magánélet h a r m ó n i á j a , a b a r á t ság, a szerelem felé fordult. Ő m a g a naiv j ó i n d u l a t t a l így f o g a l m a z o t t AItauzennek írt levelében: „Nagyszerű k o r u n k kellemetlen, megoldandó ellentmondása, hogy n e m törődik az egyes emberrel. Amikor t á m a d az ezred, nem veszi figyelembe a k ö z k a t o n a b ü t y k e i t , még a k k o r sem, h a k e t t ő v a n belőlük minden u j j á n . Pedig a forradalom végső célja az ember, mivel a f o r r a d a l o m van az e m b e r é r t és nem f o r d í t v a . " Publicisztyicseszkaja lirika ('Publicisztikus líra', 1931) c. k ö t e t e „forradalmi p á t o s z a " révén valamivel j o b b f o g a d t a t á s r a talált, ám a kritika követelésére verseit meg kellett szab a d í t a n i a „ h a z u g t ö b b é r t e l m ű s é g ü k t ő l " és „felesleges túldíszítettségüktől". Az 1930as években az Állami K i a d ó versesköteteket publikáló részlegét vezette, számos fiatal költővel állt kapcsolatban, költői estjei alkalmával s o k a t u t a z o t t a SZU-ban. 1941ben ö n k é n t e s k é n t a 2. v i l á g h á b o r ú b a n harcolt és megsebesült. Felépülését követően f r o n t t u d ó s í t ó volt. E k k o r i b a n keletkezett letisztult, egyszerű költeményei Sztyihi o gerojah ('Versek a hősökről'); Frontovije sztyihi ('Frontversek'); Ja vigyél szam ('Magam l á t t a m ' ) c. 1942-ben jelentek meg. Élete utolsó éveiben prózát is írt, t ö b b e k között a befejezetlenül m a r a d t Rasszkaz majora Truhljova ('Truhljov ő r n a g y története', 1942—1943) c. elbeszélést.' 1944-ben l á t o t t n a p v i l á g o t 0 rogyinye. O druzsbe. 0 ljubvi ('A hazáról. A barátságról. A szerelemről') c. utolsó kötete; u g y a n e b b e n az évben a frontról hazatérőben repülőgépszerencsétlenség áldozata lett. O G y ű j t , kiad.: Izbrannije sztyihi ('Válogatott költemények', 1935, 1936); Sztyihi ('Költemények', 1935, 1937, 1939); Lirika ('Líra', 1939); Sztyihotvorenyija i poemi ('Versek és elbeszélő költemények', 1961); ua. (1966). O Magyarul: 2—2 vers (Lányi Sarolta, Hidas A., Orosz költők, anto., 1947; F r a n y ó Z„ Évezredek h ú r j a i n , anto., 3. köt., 1960); 1—1 vers (Áprily L., Az a r a n y s z a r v a s , anto., 1964; B e l l a í . , Aurora, a n t o . , 1967); 2 vers (Árvay J . , E g y égbolt a l a t t , anto.,

UTLEI 1981). O írod.: I . Szelvinszkij: Poezija Ioszifa U t k i n a ( L i t y e r a t u r n a j a gazeta, 1944. dec. 2.); A. S z a a k j a n c : Ioszif U t k i n . Ocserk zsiznyi i t v o r c s e s z t v a (1969); V nogu sz trevozsnim v e k o m (1971); Bakcsi Gy.: Forradalmak, h á b o r ú k , irodalom (1976). Gereben Ágnes útleírás: 1. az utazási irodalom egyik fő m ű f a j a ; olyan beszámoló v a l a m e l y utazás élményeiről, a m e l y a t a p a s z t a l a t o k objektív, t u d o m á n y o s igényeknek is megfelelő b e m u t a t á s á r a törekszik, szemben a szubjektív reflexiókat előtérbe állító -*útirajzzal. Átfogó, összefüggő e l ő a d á s m ó d j a különbözteti m e g az epizódokat rögzítő -»útilevéltől, v a l a m i n t a napi bejegyzésekre tagolt útinaplótól. O Minthogy az utazó nem s z o r í t k o z h a t a s a j á t szemével l á t o t t a k leírására, h a n e m rögzíti a z o k a t az ismereteket is, a m e l y e k e t a helybeliek elbeszéléseiből szerzett, természetes, hogy az ókori utazók beszámolóit f a n t a s z t i k u s elemek szövik át; a korabeli világkép a reális és irreális elemek szétválasztására kevés fogózót n y ú j t o t t . Az ókori görög u t a z ó k (akik közül a legnevesebbek az i. e. 6. sz.-ban Szkülax, az i. e. 4. sz. 2. felében Pütheasz, de történetírói m u n k á s s á g a mellett jelentős útleíró volt Hérodotosz is) s a t a p a s z t a l a t a i k a t összegező —>peripluszok, ->perihégésziszek szavahihetőségét így olykor anakronisztikus kételyekkel illetik, a m i k o r a helyi mítoszokat rögzítő részleteiket s a j á t f a n t á ziaszüleményeikként ítélik meg. Jelentős volt az ókeresztény ->zarándokirodalom. O A középkorban eleinte a -*•bizánci zarándokkönyvek és az a r a b utazók beszámolói f o l y t a t t á k az útleírások h a g y o m á n y á t (a 10. sz.-ban Maszúdí és Ibn Hauqal, a 14. sz.-ban Ibn Battúta művei emelkednek ki e sorból). Kovács Endre—Lázár György O E u r ó p á b a n a kereskedelem fellendülése, az á r u t e r m e l é s és az itáliai városállamok kialakulása v e t e t t e fel a t a p a s z t a l a t i tényeket t ü k r ö z ő útleírások iránti igényt. Az utazási irodalom ilyen e g z a k t a b b f o r m á j a a kereskedelmi és hajónaplók közléseiből, a hittérítők jelentéseiből a l a k u l t ki. Az első megbízható leírás K e l e t - E u r ó p á b ó l G. Barbaro és A. Contarino velencei diplomaták nevéhez fűződik. A keresztes h a d j á r a t o k idején s o k a s o d n a k a szentföldi útleírások. A megújhodott m ű f a j reprezentánsa a 13— 14. sz.-ban M. Polo, G. P. del Carpine, és 0 . da Porderone. A hitelesség természetesen a kor mértékével értendő: a szerzetes Carpinénél még mesés elemek is t a l á l h a t ó k , de R. de Clari hiteles Konstantinápoly-leírása

még M. Pólót is erősen befolyásolta a keleti v á r o s k é p e k leírásában. Ideológiai a k a d á lyai is voltak a teljes hűségnek; Porderone pl. k i h a g y t a a keleti életmód részletes leírás á t művéből, m e r t ebből kiderült volna, hogy nemcsak a keresztény világban él bold o g a n az ember. N. de Conti azonban m á r nyíltan elutasította a babonát. A kor utazási irodalma k i t á g í t o t t a az európai e m b e r h o r i z o n t j á t és a keleti m o t í v u m o k révén d ö n t ő hatással volt a —•TwweWa-irodalomra is. O Az útleírások virágkora a z o n b a n a 15—18. sz., a nagy felfedező u t a k , a gyarm a t b i r o d a l m a k a t m e g t e r e m t ő hódítások és a hajózási ú t v o n a l a k biztosításáért folytat o t t tengeri h á b o r ú k kalandos korszaka. Az olasz tengerészek (A. Pigafetta, A. Vespucci) jelentései, a spanyol expedíciók és conq u i s t a d o r - h a d j á r a t o k leírásai (B. Las Casas, Á. Núnez Cabeza de Vaca, az inka Garcilaso de la Vega), az angol felfedezők és k a l ó z k a p i t á n y o k (B. Sharp, F. Drake, J . Hawkins, B. Norton) beszámolói persze n e m c s a k földrajzi-néprajzi ismereteket t a r t a l m a z t a k , hanem g y a k r a n kiszínezett kal a n d o k a t , nagyzoló b ő s t e t t e k e t is. A m i k o r a „ s z e n t " feladatról v a g y a dinasztikus hűségről írtak, ezen véres kolonizációt kell érteni, s az olasz utazók megingott vallási nézetei is g y a k r a n politikai a m o r a l i t á s b a c s a p t a k át. E l ő f o r d u l t a k azonban k r i t i k u s leírások is (pl. Smith k a p i t á n y beszámolója Virginiáról, J . Barbot-é a R a b s z o l g a p a r t ról). Ezek az utazási beszámolók p o n y v a feldolgozások révén széles körben is elterj e d t e k . O A 18. sz. végén a kalandos leírásokkal szemben megjelent a t u d o m á n y o s ú t l e í r á s felé m u t a t ó típus, amely a hiteles t a p a s z t a l a t o k a t rögzítette t ö m ö r f o r m á b a n (így L. A. Bougainville útleírása, G. Forster beszámolója Cook 2. világkörüli ú t j á r ó l , 1777). A 19. sz.-ban ez vált az útleírás klasszikus f o r m á j á v á , melyben az irodalmi é r t é k e k m á r nem a kiszínezett élmények, h a n e m a stílus és a h a n g u l a t i elemek érzékletessége révén érvényesülnek (A. von Chamisso, A. von Humboldt, Ch. Darwin, A. Keyseriing), s a századforduló idején és a 20. sz. első évtizedeiben életüket k o c k á z t a t ó expedíció-hősök (F. Nansen, R. F . Scott, D. Livingstone, H. M. Stanley) is e n o r m á k jegyében örökítették meg felfedezőútjaik a t . A szó szoros értelmében vett útleírások k o r a azonban ezzel le is zárult; n a p j a i n k b a n leginkább az —• útikönyv részletezőbbo l d o t t a b b f o r m á j a felel meg e m ű f o r m á n a k , s a néprajzi k u t a t ó u t a k r ó l (S. Hédin, T h . Heyerdahl), hegycsúcsokat m e g h ó d í t ó t ú r á k r ó l (M. Herzog), mélytengeri k u t a t á sokról (J. Y. Cousteau), régészeti expedíci-

249

UTLOT ókról, űrhajózási élményekről beszámoló írások elégítenek ki hasonló igényeket. O A m a g y a r utazók sorában a legnevezetesebbek egyike Julianus b a r á t , aki négy dominikánus rendtársával f e l k u t a t t a a m a g y a r o k ősh a z á j á t , s 1236-ban hírt hozott távoli rokonainkról; 1237-ben ú j r a ú t n a k indulva a tatárveszedelemről szóló tudósítással kellett visszafordulnia. Első útjáról rendtársa, Ricarctus k ü l d ö t t jelentést a p á p á n a k , a másodikról m a g a számolt be a perugiai püspöknek. 1819-ben Körösi Csorna S. indult el Tibetbe hasonló célkitűzéssel, s az ő írásos h a g y a t é k a is jelentős. A szabályos útleírások sorában Szepsi Csombor M. Europica varietasa (1620) az első; divatossá a m ű f a j a reformkorban vált, amikor a N y u g a t o n utazók (Bölöni Farkas S., Szemere B., Gorove I., Tóth L.) a fejlett országok v í v m á n y a i n a k példáira h í v t á k fel a hazai közvélemény figyelmét. K u t a t ó ú t j a i élményeiről beszámolva az őshazát kereső Jerney J . a Don vidékét, Magyar L. Afrikát, Bíró L. Uj-Guineát, Vámbéry A. Ázsiát m u t a t t a be nevezetes útleírásokkal. O (->utazási irodalom) O írod.: E . G. Cox: Reference Guide to the Literature of Travel (1948—1952); H . Lepsy: Die Reiseberichte des Mittelalters und der Reformation (1953); P. G. Adams: Travelers a n d Travel Liars 1660—1800 (1962); I. P. Magidovics: A felfedezések története (1962); Rázsó Gy.: Felfedezők, kalózok, gyarmatosítók (1963); R. Moritz: Untersuchungen zu den deutschsprachigen Reisebeschreibungen des 14.—16. J a h r h u n d e r t s (1970); W. E. Stewart: Die Reisebeschreibung und ihre Theorie im Deutschland des 18. J a h r h u n d e r t s (1978). Balassa Péter— Herczeg Gyula—Martinkó András

a m e l y az elhaltak lelkeinek túlvilági ú t j á t í r j a le, vagy arról szól, hogy egy élő e m b e r nek sikerül bejárnia a h a l o t t a k , túlvilági lények b i r o d a l m á t (még ->•másvilági utazás, túlvilág-irodalom). E g y másik, későbbi — de Euhémerosz (i. e. 4—3. sz.) és Iambulosz (i. e. 3. sz.) írásaiban m á r igen korán megjelenő — v á l t o z a t a útleírás f o r m á j á b a öltözt e t e t t utópisztikus államregény, amely f a n t a s z t i k u s k ö r ü l m é n y e k között m u t a t j a be szerzőjének az ideális társadalmi viszon y o k r ó l a l k o t o t t elképzeléseit (még —>utópia, utópisztikus irodalom). A h a r m a d i k legelterjedtebb változatban a fantáziaszülte v i l á g b a n kalandozók morális p r o b l é m á k allegorikus helyzeteivel kerülnek szembe, m i n t a ->lovagregények daliái vagy J . Bunyan A zarándok ú t j a (1678—1687) c. m ű v é nek hőse. A negyedik t í p u s b a n a f a n t a s z t i k u s k a l a n d o k a -* szórakoztató irodalom t ö r vényeihez igazodva alakulnak ( m i n t a —•mesekben, a -*science fiction legtöbb űru t a z á s i t ö r t é n e t é b e n v a g y a -»Sword and Sorcery hőseinek vándorlásaiban). I s m e r e tes t o v á b b á a realisztikusnak álcázott útleírások lódításait parodizáló v á l f a j is (amely m á r az ókori -+aretalógiák sorában is, de f ő k é n t Lukianosznál megtalálható, s a -+münchhauseniádákb&n teljesedett ki). O (—•fantasztikus irodalom) O írod.: W. Spoerri: Spáthellenistische Berichte ü b e r Welt, K u l t u r und G ö t t e r (1959); P . B. Gove: T h e I m a g i n e r y Voyage in Prose F i c t i o n (1961); P . G. Adams: Traveller and T r a v e l Liars 1660—1800 (1962); H . J . P i e c h o t t a (szerk.): Reise und U t o p i e (1976). Lázár György—Lontay László— Szerdahelyi István Ut lot vi diéu: -+muong

O 2. t á g a b b értelemben, m i n t fantasztikus útleírásokat az utazási irodalom, ill. az útleírás m ű f a j á h o z szokás sorolni azokat a m ű v e k e t is, amelyek n y i l v á n v a l ó a n képzeletbeli-irreális k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t , n e m létező vagy az ember s z á m á r a megközelíthetetlen világokban t e t t utazásokról szólnak. Az a n t i k szerzők esetében — látszólag — elmosódik a h a t á r a valódi és a f a n t a s z t i k u s útleírások között, m i n t h o g y az ókori utazók a b e j á r t vidékek mítoszait is megörökít e t t é k beszámolóikban, s a korabeli átlagos közgondolkodásban is keveredtek ezek a m o t í v u m o k . V a l ó j á b a n a z o n b a n m á r az ókori görög és római gondolkodók világosan m e g k ü l ö n b ö z t e t t é k a tényleges útleírásokat a -»logográfusok elbeszéléseitől, valamint a ->paradoxográfiátói, az -+aretalógiától. O A f a n t a s z t i k u s útleírások legősibb vonulata a halálirodalom azon része,

irodalom

U Toe (1751—1796): birmán ( B u r m a ) költő. Az udvari h i v a t a l szerény a l k a l m a z o t t j a volt. A 18. sz.-ban kedvelt r o m a n t i k u s verses regény, a —*•jagan kiemelkedő művelője. Elete utolsó évtizedében, az 1784-ben készült Jama jagannal aratott á t ü t ő sikert. Megírására feltehetően a burmai királyi u d v a r b a került thaiföldi zenészek, költők, színjátszók ihlették. A b i r m á n d r á m a fejlődését m e g h a t á r o z ó m u n k á j á b a n a formai ú j d o n s á g o k mellett a népnyelv kincseivel g a z d a g í t o t t a az irodalmi nyelvet. Munkásságát ,,a jagan n a g y m e s t e r e " címmel ismerték el. O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in Burmese L i t e r a t u r e (New Orient, 1962); G. P. Popov: Birm a n s z k a j a l i t y e r a t u r a (1967); Mla Pe: T h e P o e t r y of B u r m a ( J o u r n a l of t h e B u r m a Research Society, 1971). Bögös László

250

UTOLS utóélet: —»filológia, hatás 2., mányozás, szövegkritika

szöveghagyo-

utóhang: az epilógus egyik f a j t á j a ; többnyire epikus költői alkotások u t á n álló (olykor a z o n b a n független), rövid, lírai jellegű költemény. F u n k c i ó j a és jellege szerint többféle lehet. T a r t a l m a z h a t j a a költő személyes v a l l o m á s á t a mű befejezéséről; megszólaltathat egy, a m ű b e n uralkodó motív u m o t , ill. h a n g u l a t o t (Vörösmarty Utóhang a Cserhalomhoz); lehet szabályos öszszefoglalás; összekapcsolhatja az elbeszélő költemény fő g o n d o l a t a i t a jelen, sőt a jövő problémáival, a h o g y a n ezt pl. N. Lenau Albigensek c. m ű v é n e k híres U t ó h a n g j á b ó l e részlet m u t a t j a : Régmúlt harcos sorsokkal egybeszőve Táguljon szívünk büszkén a jövőbe. Hogy prófétás kedv vidám heve gyújtson, Bár vesztes harc borús halála sújtson, Mert jő a perc és boldogabb napokban Felénk is hű utódok szíve dobban. (ford.: Tóth Á.)

O (->epilógus)

Kovács

Endre

utóirat; postscriptum < l a t i n ) : az utószó egyik v á l f a j a ; valamely irodalmi mű szerzőjének a b e f e j e z e t t mű szövege után közölt írása, mely rendszerint a művel kapcsolatos utólagos megjegyzéseit, esetleg a mű értelmezésének n é h á n y kérdését tartalmazza. N é h a nemcsak az a d o t t mű, hanem az író v a l a m e l y régebbi m ű v é n e k problémáiról is szól; így pl. Arany J . - n a k a Toldi estéjéhez f ű z ö t t rövid írása nemcsak e mű keletkezési körülményeivel foglalkozik, hanem a Toldi egyik a l a p p r o b l é m á j á t is megvilágítja. O (—>utószó) Kovács Endre utóismétlés: —>epifora utójátékok: 1. rövid, v i d á m vagy vaskosan tréfás színjátékok, amelyek a fő műsorszámként e l ő a d o t t „ k o m o l y " d r á m a után kerülnek b e m u t a t á s r a . T é m á j u k , tartalm u k nem kapcsolódik az őket megelőző d r á m á k h o z ; f e l a d a t u k csupán az, hogy derűs h a n g u l a t u k k a l feloldják a nézők feszült vagy m e g r e n d ü l t lelkiállapotát. A reprezentatív e u r ó p a i színjátékok a 18. sz. végéig h a g y o m á n y o s a n kiegészültek ilyen produkciókkal is. Az ókori görög d r á m a i versenyeken b e m u t a t o t t t r a g é d i á k a t követően u t ó j á t é k k é n t a d t a k elő —> szatír játékokat, a római színházban pedig az -*exodium (többnyire egy —>fabula Atellana) töltötte be ezt a f u n k c i ó t . A középkori -+abele spelen és —>moralitás után -*klucht, a latin nyelvű -»•iskoladrámák u t á n nemzeti nyel-

v ű —>bohózat z á r t a a műsort. Ilyen u t ó j á t é k o k v o l t a k az angol -*jig és —>after-piece, a f r a n c i a ->farce, a spanyol -ysainete, az olasz -+licenza, s n é m e t n y e l v t e r ü l e t e n a vándorkomédiások, főként pedig az Englische Komödianten (a 16. sz. végétől N é m e t o . b a n m ű k ö d ő angol hivatásos színjátszócsop o r t o k ) által j á t s z o t t ->Pickelheringek és -* H ansumrstspielek. E „ k ö n n y s z á r í t ó " ját é k o k a t a közönség rendkívül k e d v e l t e , s e z é r t Gottsched színházi reformja, amellyel a burleszk u t ó j á t é k o k a t száműzni a k a r t a a színpadokról, heves ellenállásba ü t k ö z ö t t . () k o m o l y a b b egyfelvonásosokat (minden e k e l ő t t -*• pásztorjátékokat) akart utó játék o k k é n t b e m u t a t t a t n i , amiként ezt Ch. F . Gellert, Lessing, Marivaux, Le Sage m e g is t e t t é k , de p é l d á j u k n a k kevés k ö v e t ő j e a k a d t . Az ilyen u t ó játékok h a g y o m á n y a csak a 18. sz. végétől, fokozatosan s z ű n t meg. O Hasonló f u n k c i ó k a t t ö l t ö t t e k be a színjátszás h a g y o m á n y á b a n az ->előjátékok és a -*közjátékok. O 2. más é r t e l e m b e n a d r á m a i mű voltaképpeni cselekményének lezárása u t á n , a d a r a b h o z epilógusként v a g y csak függelékként illeszkedő jelenet, a m e l y a b e m u t a t o t t eseményekkel szoros k a p c s o l a t b a n áll, a z o k a t allegorikusán m a g y a r á z z a (mint pl. a —•jezsuita iskoladrámában), t a n u l s á g a i k a t összegezi ( m i n t az a n t i k v i t á s b a n az —•epimithion, exodosz v a g y később a s p a n y o l -+fin de fiesta és a n é m e t -+Haupt- und Staatsaktionokban a —>Nachspiel), olykor pedig ironikus kritik á j u k a t n y ú j t j a (pl. Shaw Szent J o h a n n á j á b a n ) vagy azok későbbi fejleményeit mut a t j a be (mint M. Frisch B i e d e r m a n n és a g y ú j t o g a t o k , A. Miller Az ügynök h a l á l a c. d a r a b j á b a n ) . O (->szerkezet) O írod.: H. K i n d e r m a n n : Theatergeschichte E u r o p a s (1957—1965). Pál fi Lajos—Staud Géza utolsó ítélet játék: a világ végét és az utolsó ítéletet dramatizáló színjáték. Már a középkori biblikus színjátékok között v a n ilyen t é m á j ú játékra (francia) adatunk, s e t é m a különösen népszerű lett a (korábbi előzményekre visszavezethető) 15. sz.-i n é m e t drám á k között. Általában a bibliai t ö r t é n e t egészét m u t a t j a be, s fellépteti az ítéletet megjósló prófétákat is. Maga az ítélet nagyszabású szcenikához n y ú j t o t t alkalmat. Minthogy az Antikrisztus is felléphetett benne, szoros kapcsolatban áll az ún. AntikrisztusjátékokkaX. Később az ->iskoladráma folyt a t t a h a g y o m á n y á t . O (->bibliai dráma, vallásos színjátékok, világvége-irodalom) O írod.: K . Aichele: Das Antichristdrama des Mittelalters, der Reformation und Gegenref o r m a t i o n (1974) Voigt Vilmos

251

UTONA útonálló-irodalom; útonálló-költészet: -^betyár költészet, rablóirodalom, rablóköltészet utópia fantáziakéj)ek, amelyek g y a k r a n m e g s z a b h a t j á k a pozitív cselekvés i r á n y á t , máskor a z o n b a n üres álmodozáshoz v e z e t h e t n e k , s megvalósulásuk az a d o t t k ö r ü l m é n y e k között objektíve kizárt. E t é n y b ő l nem következik értékességük vagy értéktelenségük. A pozitív utópiák fontos szerepet tölthetnek be, mint nagyobb t ö r t é n e l m i t á v l a t ú célkitűzések, amelyek később, a hozzájuk vezető feltételek fokozatos megteremtésével — többnyire módosult f o r m á b a n , de lényegi tartalmuk m e g t a r t á s á v a l — valóra v á l h a t n a k . („Képzeld el, a m i t kívánsz, k í v á n d , amit elképzelsz; t e r e m t s d meg, a m i t k í v á n s z " — írja G. B. Shaw.) Ilyen értelemben igaz Lamartine tétele: „Az utópiák g y a k r a n

csak t ú l k o r a i igazságok." Ugyanez áll a n e g a t í v u t ó p i á k r a is, amelyek célfelszámoló s z e r e p e t j á t s z h a t n a k az emberi gondolk o d á s fejlődésében; a jelenben még csak c s í r á k k é n t létező és á r t a l m a t l a n n a k látszó t e n d e n c i á k végkifejletét f e l m u t a t v a elr i a s z t h a t n a k bennünket a k a t a s z t r ó f á k felé vezető t é v u t a k t ó l . O Az a l a p j a i k b a n t é v e s j ö v ő k é p z e t e k r e épülő u t ó p i á k és disztópiák a z o n b a n káros h a t á s ú a k is lehetnek, s n e m csak a k k o r , ha hamis ideálokat fejeznek ki, h a n e m akkor is, h a a történelmi t á v l a t o k megítélésében t é v e d n e k . A csak hoszs z a b b fejlődés során elérhető jobb k ö r ü l m é nyek azonnali vagy közeli megvalósíthatós á g á t sugalmazva t r a g i k u s következmén y e k k e l járó -^illúziókat terjeszthetnek (ilyenkor — de csak ilyenkor — igazolódik A. Francé állítása, miszerint „a látszólag l e g á r t a t l a n a b b utópiák is a l a p j á b a n v é v e igen á r t a l m a s a k . Az emberekkel m e g u t á l t a t j á k a valóságot"). Ellenkező esetben, a m e g v a l ó s í t h a t a t l a n s á g v a g y a csak t á v o labbi megvalósíthatóság -^látszatába hozv a v i s z o n t elodázhatják f o n t o s emberi célkitűzések elérését. Gyakori k o r l á t j a az u t ó p i s z t i k u s gondolkodásnak, hogy t ö b b n y i r e a k o r a b e l i társadalmi viszonyok ellenképét t e k i n t i ideálisnak (s ennyiben végső soron szintén s a j á t korának foglya m a r a d ) . O H o g y egy a d o t t történelmi p i l l a n a t b a n mi m i n ő s í t h e t ő utópiának és mi reális célkitűzésnek, ennek megítélése g y a k r a n n e m c s a k a l a i k u s —• közvélemény, h a n e m a szakértők s z á m á r a is igen nehéz. Számos történelmi példa bizonyítja, hogy a politikai—gazdasági é r d e k e k által m o t i v á l t p r o p a g a n d a u t ó p i s z t i k u s hírbe h o z h a t v a l ó j á b a n r é g ó t a érlelődő társadalmi v á l t o z á s o k a t , de diszt ó p i k u s rémálmoknak h i t t képzetek is v a lóra v á l h a t t a k századunk d i k t a t ú r á i b a n . Még a jóval egzaktabb t e r m é s z e t t u d o m á nyos-technikai kérdések mérlegelésében is találni hasonló, híres melléfogásokat: kiváló s z a k e m b e r e k állították még 1878-ban is, hogy a villanyvilágítás elgondolása lidérces f a n t a z m a g ó r i a ; a 20. sz. elején a t u d ó s o k szinte egyhangú véleménye az volt, hogy a repülés egyetlen reális lehetősége a léghajó, s z á r n y a s repülőgép sosem lesz, s egy évvel az első szputnyik fellövése előtt Anglia főcsillagásza szögezte le, hogy „az ű r u t a z á s h u m b u g " . A. Clarké a jövőbelátás nehézségeiről szólva számos p é l d á j á t említi a j ó z a n ész és a képzelet k u d a r c á n a k , csődjének. O Az u t ó p i s z t i k u s gondolkodás történeti fejlődésének kezdetén a m i t i k u s képzetek álln a k , amelyek később a folklorisztikusmesés és a vallásos-chiliasztikus jellegű f a n t á z i a k é p e k b e n éltek t o v á b b . Már az ókor-

252

UTOPI ban megjelentek — s a 16. sz.-tól s z e m b e t ű nően m e g s o k a s o d t a k — a t u d o m á n y o s , eleinte csak a társadalomfilozófiai, k é s ő b b természettudományos-technikai alapozású utópiák is. Ezek időről-időre (utópikus jellegük f o l y t á n szükségképpen k u d a r c r a elsorvadásra ítélt) megvalósítási kísérlet e k b e n is t e s t e t öltöttek (falanszterközösségek, k o m m u n á k ) . Ugyancsak a 16. sz.-tól megfigyelhető az egymással szembenálló u t ó p i s z t i k u s elképzelések (az u t ó p i á k és a szűkebb értelemben felfogott ellenutópiák) v i t á j a . O Az átfogó jellegű t á r s a d a l m i utópiák célkitűző—célfelszámoló elképzeléseit az —> utópisztikus irodalom alkotásai ültetik á t a k ö z t u d a t b a . Az utópiák és az —•irodalmi élet kapcsolatai a z o n b a n ennél s o k r é t ű b bek; a -*prerajfaeliták és az -+avantgarde mozgalmait, a szocialista ->kulturális forradalom célkitűzéseit vagy az -*új baloldal ellenkulturális szubkultúra-koncepcióit stb. számos (a -*futurizmus esetében technikai illúziókkal is egybefonódó) utópisztikus elképzelés f ű t ö t t e , anélkül, hogy ezeket az u t ó p i s z t i k u s irodalomra jellemző m ű f o r m á k b a n is megjelenítették volna. Kuczíea Péter—Szerdahelyi utópikus irodalom: lom

utópisztikus

utópikus szocialisták: —> titkos irodalma

István irodatársaságok

utópisztikus irodalom; utópikus irodalom: azon irodalmi alkotások összessége, amelyeknek a l a p v e t ő célkitűzése v a l a m i l y e n átfogó jellegű (pozitív vagy negatív) t á r s a dalmi jövőkép, utópia b e m u t a t á s a . E bem u t a t á s lehet elvont-elméleti jellegű, amikor az u t ó p i a elgondolásait szerzője a t á r sadalomfilozófiai—államelméleti, ill. ( ú j a b ban) az erre szakosodott -*futurológiai —>szakirodalom (más néven prognosztika, jövőkutatás) eszközeivel ( - » t a n u l m á n y o k , esszék, -»monográfiák formájában) fejti ki, s lehet élményszerű, a —>• szépirodalom kereteibe t a r t o z ó . Az utóbbi esetben — e m ű f o r m a b e m u t a t ó jellegének megfelelően — az utópisztikus irodalom alkotásai legtöbbször epikus (vagy ->• tanköltészeti), ritk á b b a n d r á m a i m ű v e k . A lírai költészet is g y a k r a n h a n g o t ad utópisztikus gondolat o k n a k , de ezekben a szorosabb é r t e l e m b e n felfogott utópisztikus irodalom á t f o g ó t á r sadalomképei legfeljebb kivételként t ü k r ö ződhetnek. O A teoretikus és a szépirodalmi u t ó p i á k közötti h a t á r v o n a l a k a t g y a k ran (s n e m c s a k a régebbi, a szinkretizmus jegyében f o g a n t alkotások esetében) igen

nehéz kijelölni. E n n e k o k a az, hogy az előbbieket — a téma s a j á t o s jellegéből k ö v e t k e zően — általában g a z d a g o n átszövik a ->fantasztikum színes szálai, az u t ó b b i a k b a n viszont az elképzelt állapotok értekezésszerű, a termelés, a munkaszervezés, a pénz- és t u l a j d o n v i s z o n y o k , a politikai h a t a l o m részletkérdéseire is k i t e k i n t ő ->leírásai h á t t é r b e szorítják a -* cselekményesség s a j á t o s a n szépirodalmi f o r m á i t . K ü l ö n ö s e n a pozitív utópiákat b e m u t a t ó m ű v e k r e áll ez, hiszen az —>eszményítés jegyében elgondolt társadalmi állapotok közepette n e m f o r d u l h a t n a k elő s ú l y o s a b b belső konfliktusok. A pozitív u t ó p i á k a t s t a t i k u s a n á b r á zoló m ű v e k ebből k ö v e t k e z ő e n g y a k r a n -yalkalmazott művészeti jellegűek is, a t á r s a dalomfilozófiai —>didaktikus irodalom ill u s z t r a t í v formáihoz s o r o l h a t ó k (-*illusztrativitás). A szépirodalom s a j á t o s t ö r v é n y szerűségeinek k i b o n t a k o z t a t á s á r a a l k a l m a s a b b a k a pozitív u t ó p i á k esetében azok a t é m a változatok, amelyek az ideális t á r s a d a l o m létrehozásáért v í v o t t harcot, v a g y e t á r s a d a l o m külső t á m a d á s o k , természeti k a t a s z t r ó f á k elleni védekezését stb. á b r á zolják. O Az u t ó p i s z t i k u s irodalom — a m i n t ez a fentiekből is k i t ű n h e t — a szépi r o d a l o m b a n nem önálló m ű f a j , h a n e m a legkülönfélébb m ű f a j o k b a n f e l m u t a t h a t ó t e m a t i k u s műforma. L e g g y a k r a b b a n —>államregény, de nem m i n d e n államregény utópisztikus, még a b b a n az esetben sem, h a m e r ő b e n fantáziaszülte környezetben j á t szódik. (Pl. Bessenyei G y . T a r i m é n e s u t a z á sa c. m ű v e is f a n t a s z t i k u s országokat bem u t a t ó államregény, de a b e n n e t ü k r ö z ő d ő célkitűzések — a j o b b á g y o k felszabadítása, az e g y h á z tevékenységének állami ellenőrzése, a kötelező k a t o n a i szolgálat stb. — a m ű megjelenésekor, 1804-ben E u r ó p a n y u gati országaiban már i g a z á n n e m számított a k utópiáknak.) O G y a k r a n ölti m a g á r a az utópisztikus irodalom (s ezen belül az u t ó p i s z t i k u s államregény is) a f a n t a s z t i k u s —•útleírás műfaji konvencióit. A „valódi v i l á g b ó l " Utópiába v e t ő d ő u t a s fikciója egyrészt természetessé teszi, hogy a m ű b e n a beszámolóként megjelenő társadalomleírás u r a l k o d j é k , másrészt p e d i g a két világ ilyetén szembesülése -*• konfliktusokat vagy legalább némi ->feszültséget t u d teremteni a pozitív utópiák idilljében. O Az e f f a j t a f a n t a s z t i k u s útirajzok igen gyakori v á l f a j á b a n az u t ó p i a ábrázolása n e m ö n m a g á b a n áll, h a n e m a korabeli t á r s a d a l o m szatírájávai párosul. E p á r o s í t á s n a k k é t fő t í p u s a van. A morusi típusban az eszményi állapotok leírása játszik központi szerepet, azzal a szerzői szándékkal, h o g y a mű minél ha-

253

UTOPI t é k o n y a b b a n szolgálja ezeknek az eszményeknek a megvalósítását; a k o r valódi világának szatirikus képe h á t t é r b e n marad, s csupán az ideálok m e g v a l ó s í t h a t ó s á g á n a k lehetőségeit h i v a t o t t n y o m a t é k o s í t a n i . A swifti modell ennek f o r d í t o t t j a : az itteni utópiákat az ábrázolás nem a m a g u k konkrét f o r m á j á b a n megvalósítandókkéntm e g v a l ó s í t h a t ó k k é n t m u t a t j a be, hanem csak azért, h o g y a való világ s z a t í r á j á n a k szarkazmusát fokozzák, t o r z (csak a változtatások tendenciáit érzékeltető) tükrei legyenek a tényleges v a l ó s á g n a k . Az utópiák és a s z a t í r á k egybe is o l v a d h a t n a k ; a negatív u t ó p i á k (disztópiák) egy része a jelen káros t e n d e n c i á i t s z a t i r i k u s jelleggel nagyítja fel. O A szakirodalom egyes képviselői ide s o r o l j á k a —•fejedelmi tükör műf a j á t is, n o h a ennek a l a p f o r m á j a éppen az utópiával ellentétes t e n d e n c i á j ú : a radikális t á r s a d a l o m á t a l a k í t á s h e l y e t t a fennálló hatalmi viszonyok j o b b í t á s á r a ösztönöz. Vannak a z o n b a n — k i v é t e l k é n t — valóban utópisztikus t e n d e n c i á j ú fejedelmi tükrök is. O A j ö v ő b e helyezett u t ó p i s z t i k u s képzetek g y a k r a n a —>jóslatirodalom részeként jelentkeznek, s bonyolult k a p c s o l a t b a n áll az utópisztikus irodalom a —• túlvilág-irodalom m ű f a j a i v a l . Elvben a szétválasztás könnyűnek látszik, hiszen a pozitív vagy negatív u t ó p i á k az evilági l é t b e n megvalósítandó v a g y elkerülendő v i s z o n y o k a t ábrázolnak, szemben a halál u t á n i állapotokat b e m u t a t ó túlvilágképzetekkel. A két tematika a z o n b a n a kezdetleges világképben szervesen összefonódik, hiszen a halottak-istenségek birodalmai szintén a Földön találhatók, m e g l á t o g a t h a t ó k , s az ottani állapotok legtöbbször u t ó p i k u s vagy disztópikus t ü k ö r k é p e i a földi viszonyoknak. Még a reneszánsz allegorikus utópia-ábrázolásaiban is sok a túlvilágleírásokból ismert m o t í v u m , a m i n t h o g y a túlvilágábrázolások g y a k r a n a földi u t ó p i á k elképzeléseit követik. Szorosan összefonódik az utópisztikus irodalom az eszményi világ eljövetelét v a l a m e l y messiás visszatérésétőleljövetelétől váró -*eszkhatológiával, a -+messianisztikus irodalommal és —•chiliasztikus irodalommal is. (A világnézeti szekularizáció h a t á s á r a v i s z o n t az utópikus ->science fictionnel, űr irodalommal való kapcsolatai ellenére sem t a r t o z n a k az utópisztikus irodalom keretei közé a modern -*Sword and Sorcery mesés világai.) O A képzelet szülte t á r s a d a l m i állapotok létfeltételeinek valószínűsítése v é g e t t (de gyakran azért is, hogy a t á r s a d a l o m k r i t i k a i attitűd a h a t a l o m birtokosai s z á m á r a elfogadhatóvá v á l j é k ) az u t ó p i s z t i k u s szépirodal-

m i alkotások cselekményének színterei a szerzők világától t á v o l i helyszínek. Az eltávolítás t ö r t é n h e t t é r b e n : a helyszín ilyenk o r a mi világunk elszigetelt helyein (erdőségek mélyén, h e g y v i d é k e k megközelíthet e t l e n völgyeiben), a Föld peremén (egzotik u s földrészek ismeretlen tájain, felfedezetlen szigeteken, kontinenseken), vagy a l a t t a (a Föld mélyén, a t e n g e r mélyén), f ö l ö t t e (hegyek csúcsain, a felhőkön túl), ill. a Föld ö n kívül (a H o l d o n , a Naprendszer m á s bolygóin, a világűr végtelenjében) t a l á l h a tó. Az időbeli e l t á v o l í t á s kezdetben a m ú l t b a v e t í t e t t e az utópisztikus k é p z e t e k e t ( „ a r a n y k o r " ) ; a 16. sz. ó t a ezeket kiszorít o t t á k a j ö v ő u t ó p i á k . O Az utópisztikus irodalom elsődleges forrásai azok az ősi —*• eredetmítoszok, amelyek a világ t e r e m t é se és az emberek „bűnbeesése" — s számos mondában elpusztítása, megtizedelése (-*vízözön-mondakör) — közötti időszakot egy letűnt és nosztalgikusán visszavágyott „ a r a n y k o r " színeivel festik le. E r e n d k í v ü l e l t e r j e d t képzetek szerint az első e m b e r e k az istenekkel k ö z v e t l e n kapcsolatban, paradicsomi bőségben és békében élték a m a g u k egyszerű (az osztálytársadalom mind e n civilizatórikus v í v m á n y á t és ellentm o n d á s á t megelőző) életét. E t ö r t é n e t e k legrégibb ismert változatai az előázsiai— e u r ó p a i k u l t ú r k ö r b e n az akkád teremtésmítoszok ( - + E n ú m a elis) és azok az egyipt o m i mítoszok, a m e l y e k Iszisz és Oszirisz isten u r a l k o d á s á n a k koráról szóltak (de világosan kivehető e g y letűnt a r a n y k o r i r á n t i nosztalgia a —> Hajótörött történetéből is); legnagyobb h a t á s ú a k pedig az Éden k e r t j é ről, Á d á m és É v a sorsáról szóló részletek az ószövetségi —>Genesisben. Megtalálható azonban az aranykor-mítosz az ó g e r m á n — s k a n d i n á v mitológiától (az Eddának az Azok világáról szóló történeteitől) a párszik Dzsamsid király, a kínaiak J a o és Sun császár u r a l k o d á s á n a k koráról szóló mítoszaiig s az a m e r i k a i indiánoknak a vízözön előtti boldog v i l á g o t megörökítő m o n d á i i g v a l a m e n n y i k u l t ú r k ö r b e n . O Az európai utópisztikus k é p z e t e k kialakulásában jelentős szerepet j á t s z o t t a k t o v á b b á a bibliai —•Exodus K á n a á n j á n a k , az ígéret F ö l d j é nek leírásai is, a h o l a folyók „tejjel-mézzel f o l y n a k " , s a h o v á I s t e n elvezeti s a n y a r g a t t a t o t t népét. A jövőre vonatkozó eutópikus-disztópikus víziókban gazdag volt az ókori héber és őskeresztény apokalipszisirodalom is.

254

Kuczka

Péter—Szerdahelyi

István

O Az ókori görögöknél az utópisztikus irodalom körvonalai egyrészt mitikus-vallási

UTOPI keretekben v a g y népmesei elemekben, másrészt n é p r a j z i és történeti színezettel jelentkeztek. E z e k az esetenként (mint pl. az a r a n y k o r - k é p z e t esetében) keleti eredet ű m o t í v u m o k k a l összefonódott gondolat o k beépültek a k o m é d i á k b a és m á s irodalmi m ű f a j o k b a , de politikai p r o g r a m o k h o z is k a p c s o l ó d h a t t a k . O Már Homérosz Odüsszeiájában szó esik a phaiákok mesés, távoli, vendégszerető tengeri népéről; eredetileg t a l á n h a l o t t i révészek lehettek, s ezért k a p c s o l a t b a n álltak a túlvilággal (Hüpereia). A m o n d a szerint Poszeidón tengeristen fia, Nauszithoosz vezette őket Szkheria ( K e r k ü r a ) szigetére, ahol a hajót ö r ö t t Odüsszeusz r á j u k b u k k a n t . A phaiákok valamiféle e s z m é n y í t e t t ión arisztokrat a államban éltek, rokonságban és jó kapcsolatban az istenekkel. É l e t ü k e t megszépíti a lanttal kísért ének, a t á n c és a sportjáték; asszonyaik okosak és nemesek, művészi remekek a l k o t á s á v a l foglalatoskodnak. 12 királyuk élén a legfelső uralkodó, Alkinoosz áll; v a n népgyűlésük is, de tényleges hatalom nélkül. O A phaiákok mítoszának transzcendens vonásai azokkal a vallásos elképzelésekkel k a p c s o l a t o s a k , amelyek szerint a r a n y k o r i állapotok csak a „másik v i l á g b a n " , 8/Z3iZ db másvilágon lehetségesek. Másvilágnak s z á m í t o t t az antik görög gondolkodás s z á m á r a minden, ami N y u g a t o n , a N a p eltűnésének (halálának) i r á n y á b a n f e k ü d t , így pl. a Heszperidák k e r t j e a h a l h a t a t l a n s á g o t biztosító a r a n y almákkal. O R é s z b e n ugyancsak Homéroszra vezethető vissza az az elképzelés, hogy a boldog lelkek Élüszion (Elízium) szigetén l a k n a k . Az Odüsszeia 4. énekében Menelaosznak a z t jósolják: nem szükséges . . . Argosz mezején hogy leld a halálod, ámde az istenek Élüszion mezejére, s a földnek végire küldenek el, hol a szőkehajú R h a d a m a n t ü s z úr s hol a legkönnyebb lét v á r j a a földilakókat. . . (563—566. sor; ford.: Devecseri G.)

Hésziodosz (Munkák és napok) szerint a c s a t á k b a n el n e m esett héroszokat a Föld peremén elhelyezkedő „ m a k a r ó n nészoi" ('Boldogok Szigetei') v á r j á k , ahol Kronosz isten uralma a l a t t a r a n y k o r i létben élnek a megboldogultak lelkei: O t t laknak, s lelkükhöz nem fér gond s szomorúság. . . áldott hősök, akiknek mézédes gabonát ád, s háromszor virul ú j r a a szántó. . . (167—169. sor; ford.: Trencsényi-Waldapjel

I.)

Az „ a r a n y n e m z e d é k " (az aranykor) elképzelését keleti elgondolások a l a p j á n alakíth a t t a ki Hésziodosz. E szerint a (később fia, Zeusz isten által t r ó n j á r ó l letaszított) Kro-

nosz isten királysága idején élő emberek még n e m ismerték a bajokat, az öregséget, s . . .a föld meghozta magától bő termését és dolgozni merő gyönyörűség volt, sok jó közepette, a dús legelőn legelészett nyájuk. .. (uo., 111—114. sor; ford.: uő)

Az a r a n y k o r - g o n d o l a t a szintén keleti ered e t ű „ h a n y a t l ó világkorszakok" elképzelésének része (amely m e g t a l á l h a t ó pl. Dániel könyvében [II. 31—45.], az -*Avesztában, az indiai juga- [világkorszak-] elképzelésekben egyaránt). E szerint a világ korszakai egyre silányabbak (ezt fejezik ki elnevezéseik az egyre értéktelenebb fémekkel: a r a n y k o r , ezüstkor, rézkor, vaskor). A jelen mindig a vaskor nemzedékéé, amely a z o n b a n a változások ciklikus r e n d j é n e k képzete a l a p j á n mindig r e m é n y k e d h e t az a r a n y k o r visszatérésében. A görög mítoszok szerint az a r a n y k o r t u g y a n ú g y a munk á t l a n , a u t o m a t a szolgákkal és szerszám o k k a l rendelkező életkörülmények jellemezték, m i k é n t Héphaisztosz m ű h e l y é t az Iliászban, s e képzetek a többi korai utópisztikus elképzelésben is f e l b u k k a n t a k . E l t e k természetesen olyan nézetek is, melyek szerint a rabszolgák által m e g t e r m e l t j a v a k a t kellene közösen élvezniük a dologt a l a n s z a b a d polgároknak; ezt a g o n d o l a t o t Arisztophanész t ö b b k o m é d i á j á b a n gúnyolt a (A m a d a r a k , i. e. 414: 819. sor; N ő u r a lom, i. e. 392: 590 skk. sorok; Plutosz, i. e. 388: 487 skk. sorok). O Szokás volt a görög világ peremterületein élő népek — így az etiópok, egyiptomiak és f ő k é p p az ú n . hiperboreusok, vagyis az északi szélen túl lakók — t á r s a d a l m a i t is ideális-utópisztikus vonásokkal felruházni, a m i n t h o g y az etiópok és hiperboreusok országairól is azt képzelték, hogy azokban a természet munk a nélkül e l t a r t j a a lakosságot. O A szofisztika periódusától kezdve megszaporodt a k azok a művek, amelyek az u t a z á s i regényekre emlékeztető módon t á r t á k az olvasók elé egy-egy messzi vidék — részben elképzelt, utópiaszerű — n é p r a j z i leírásait, í g y t u d ó s í t o t t m á r az i. e. 4. sz.-i Theopomposz is Meropiszról; az i. e. 4—3. sz. fordulój á n élt Euhémerosz P a n k h a i a szigetéről állít o t t a , h o g y oda u t a z v á n k a s z t r e n d s z e r t és valóságos „ t e r v g a z d á l k o d á s t " l á t o t t . Az i. e. 3. sz.-i lambvlosz azt a d t a elő, hogy fant a s z t i k u s h a j ó ú t j a során egy egyenlítői szigetre v e t ő d ö t t , amelynek n a p i m á d ó népe „ t e k i n t é l y e l v ű h u m a n i z m u s b a n " , teljes egyenlőségben és egyetértésben él, mindenki mindenféle m u n k á t e g y a r á n t végez, s házasság nincs, a gyermekeket a közösség neveli fel. O Az i. e. 3. sz.-tól, Theokritosz

255

UTOPI fellépésével kezdődik az aranykor képzetét és a hozzá igen közel álló Árkádia-képzetk ö r t a békés falusi világ képével összekapcsoló -*pásztori költészet t ö b b évszázados, a 19. sz.-ig húzódó h a g y o m á n y a (-»arcadia, arcadismo). E m ű f a j c s o p o r t — k o r o n k é n t is eltérő — alkotásai a szorosabb értelemben felfogott u t ó p i s z t i k u s irodalom határesetei. N e m k a p c s o l ó d n a k államelméleti, a termelés vagy az elosztás s t b . viszonyait radikálisan m e g v á l t o z t a t ó utópiákhoz, de az egyszerű é l e t f o r m a és mentalitás idillikus ábrázolásával kétségtelenül a valósággal szemben álló e s z m é n y e k e t s u g a l m a z t a k , s előképei a technicizált-elidegenedett modern t á r s a d a l o m m a l szembeszegezett u t ó pisztikus regényeknek is. O A disztópikus szatírák is az a n t i k görög irodalomhoz vezethetők vissza; Arisztophanész azon komédiáihoz, amelyek f a n t a s z t i k u s k e r e t e k b e n m u t a t j á k be a korabeli társadalmi törekvéseket (A m a d a r a k , i. e. 414; Nőuralom, i. e. 392). O A társadalomfilozófiai jellegű a n t i k utópiák szerzői közül a földtulajdont illetően teljes vagyonegyenlőséget h i r d e t e t t az i. e. 5. sz.-i, k h a l k é d ó n i Phaleasz, aki — t ö b b más ókori görög gondolkodóhoz hasonlóan — úgy képzelte, h o g y eszméi a nevelés segítségével a g y a k o r l a t b a is á t ü l t e t h e t ő k lennének. Míg a z o n b a n mások a külső feltételek m e g v á l t o z t a t á s á r a , az emberek és az intézmények átalakítására gondoltak, Phaleasz nem t u d t a meghatározni a z t a nevelési m ó d o t , a m e l y az általa k i t ű z ö t t célhoz vezethetne. K o n k r é t , részletesen kidolgozott eszményi t á r s a d a l o m k é p e t n y ú j t o t t viszont az i. e. 5—4. sz. f o r d u l ó j á n Állam c. m ű v é b e n Platón. Elgondolása szerint a tökéletes á l l a m f o r m a az arisztokrácia, melyben a t á r s a d a l o m három k a s z t r a tagozódik: a filozófusokból álló t ö r v é n y h o zók, t o v á b b á a harcosok (ezeket nevezi együttesen őröknek), v a l a m i n t a kézművesek (parasztok és mesteremberek) rétegére. Az őrök mentesek m i n d e n fizikai m u n k á t ó l , de nem lehet v a g y o n u k , szerény e l t a r t á s t k a p n a k a közösségtől, s nem ismerhetik gyermekeiket sem, nehogy kedvezhessenek nekik. A kézművesek viszont családban élhetnek és lehet m a g á n t u l a j d o n u k is. A kaszthoz való t a r t o z á s kritériuma nem a származás, h a n e m a tehetség; az őrök gyermekeiből is lehet kézműves és f o r d í t v a . E t á r s a d a l m i berendezkedést Platón Szürak u s z a i b a n — részint a helyi türannisz, részint nevelő t e v é k e n y s é g segítségével — a g y a k o r l a t b a n is m e g a k a r t a valósítani, de terve k u d a r c o t v a l l o t t , s ekkor az Atlantisz-sziget (a ->vízözön-mondakörhöz is kapcsolódó) m í t o s z á t szőtte át az eszményi

államról v a l l o t t elképzeléseivel (Timaiosz, 19b; Kritiasz, 108e). Az őt és Phaleaszt e g y a r á n t bíráló Arisztotelész (i. e. 4. sz.) m á r aligha g o n d o l t arra, hogy egy e f f a j t a ideális t á r s a d a l o m megvalósítható lenne (Politika, 7, 1331b. 20). Az i. sz. 2. sz.-ban élt Lukianosz szatírái — m i k é n t az élet minden m á s dolgát — az utópisztikus elképzeléseket is t o r z k é p e k k é n t állítják elénk ( I k a r o m e n i p posz a v a g y az ű r h a j ó s c. m ű v e pl. az utazási u t ó p i á k a t gúnyolta). O A görög u t ó p i á k R ó m á b a n sokféle f o r m á b a n éltek t o v á b b . Ú j életre kelt a hésziodoszi Boldogok Szigetei-képzet: e szigetekről a r ó m a i a k is azt h i t t é k , hogy valahol N y u g a t o n t a l á l h a t ó k , s felkeresésükre Sertorius i. e. 81-ben expedíciót is i n d í t o t t Mauritániába, a h o n n a n azonban a luzitánok kevéssé u t ó p i s z t i k u s h a j l a n d ó s á g ú népe elzavarta. O Az a r a n y kor-mítosz úgy alakult át, hogy e n n e k ist e n k i r á l y a , a Zeusz által elűzött K r o n o s z — itteni nevén S a t u r n u s — a görög szigetvilágtól n y u g a t r a (Nyugat = a túlvilág) fekvő I t á l i á b a n r e j t ő z k ö d ö t t el (a görög és latin rejtőzködni — lathein, ill. l a t é t szóból e r e d e z t e t t e a népetimológia a Latium nevet, Közép-Itália nevét). A görögök s z á m á r a t é r b e n és időben e g y a r á n t elérhetetlen a r a n y k o r a rómaiak „ S a t u r n i a tellus" f s a t u r n u s i föld') elképzelésében így csak időben esett távol a jelenkortól. Nosztalgikus-utópisztikus vonásainak legteljesebb m e g f o g a l m a z á s á t Tibullus n y ú j t o t t a : Jó volt élni Saturnus uralma alatt, amikor még nem nyílt ember előtt hosszú utakra a fold! Akkor kék hullámokkal se dacolt a fenyőtörzs s nem volt vászon, amely állja a vad szeleket, s még a hajós, kit dús nyereség csal távoli földre, gályáit sohasem rakta meg áruival, még az erős bika nem hajtotta nyakát az igába, s megfékezve a ló sem harapott zabolát, nem volt ajtaja akkor a háznak és a határkő nem szabdalt szigorú rendet a földeken át. Még maguk adtak mézet a tölgyek, a gondtalanoknak estefelé duzzadt tőgyeit hozta a nyáj. Nem volt még csatasor, se harag, se háború, kardot vad művészettel nem kalapált a kovács. (I. 3, 35—48.; ford.: Vas I.)

E k é p z e t Ovidius s z á m á r a m i t i k u s t é m a egy n a g y o b b koncepcióhoz; Tibullusnk 1 a p o l g á r h á b o r ú s ú j t o t t a birodalom közállap o t a i n a k ellenképe; Horatiusnál költői toposz. Igazi u t ó p i k u s színezetet Vergiliusnál először a Georgica I I . énekében k a p o t t , m a j d a I V . eclogában keleti h a t á s r a , az -+Oracula Sibyllina jóslataihoz hasonló messianisztikus színekkel f e s t e t t eljövendő világ képében. Az Aeneisben az ideális állam részben a régmúlt rendezett, civilizált állama, részben az Auxjustus által megvalósítani a k a r t ú j „ j o g á l l a m " . E g y e b e k b e n a római politikai gondolkodásra az jellemző,

256

UTOPI a m i t Cicerónál is t a p a s z t a l u n k , aki az ideális á l l a m o t nem a jövőben elérendő célnak t e k i n t e t t e , hanem a m ú l t egy részének: szerinte a Scipio Aemilianus korabeli R ó m á t jellemezték az eszményi állapotok, s ezeket kellett v o l n a újból helyreállítani. Ez megfelelt a n n a k a realizmusnak, amely a r ó m a i mitológiát is R ó m a t ö r t é n e t é n e k részévé t e t t e . Az utópisztikus h a g y o m á n y o k jelentős h e l y e t k a p t a k Macrobius Saturnalia ( ' S a t u r n u s ünnepe') c., a római hiedelemvilágot á t t e k i n t ő m ű v é b e n . Havas László—Szepes Erika O A k ö z é p k o r b a n a mitikus-vallásos-mesés utópiaképzetek a - > f o l k l ó r b a n , a ->vallásos irodalomban és a —•lovagi irodalom k a l a n d t ö r t é n e t e i b e n éltek t o v á b b . E u r ó p a v a l a mennyi népének képzeletében elevenen élt az a hiedelem, hogy valahol létezik a földi P a r a d i c s o m országa, a „tejjel-mézzel folyó K á n a á n " (angol Cokaygne, francia Coquaigne, ír Szent B r a n d a n u s szigete, n é m e t Schlaraffenland stb.), ahol a természeti bőség (kandiscukorból v a n n a k a hegyek, a forrásokból bor vagy az élet vize folyik, a fákon d r á g a fűszer v a g y g y é m á n t terem, a paloták üvegből v a n n a k v a g y mézeskalács a h á z t e t ő és kolbászból f o n j á k a kerítést), ill. a csodálatos szerkezetek áldásait („ter ü l j - a s z t a l k á m " , repülő szőnyeg, a Kalevala s z a m p ó j a stb.) békés boldogságban, teljes egyenlőségben élvezik az emberek. (A bibliai K á n a á n - m o t í v u m h a t á s a világosan kitűnik Anonymus ,,Szép Szegelet"-leírásáb a n is, a h o v á Almos vezeti a honfoglaló m a g y a r o k a t . ) Amerika felfedezésének idején e képzetek Eldorádó legendájával egészültek ki, ahol a p a l o t á k a t aranylemezek, az u t c á k a t drágakövek fedik, az emberek a r a n y p o r r a l hintik be t e s t ü k e t , s az élet vizében is m e g m á r t ó z h a t n a k . E hiedelmek erősségére jellemző, hogy mind Szent B r a n d a n u s szigetének, mind E l d o r á d ó országának f e l k u t a t á s á r a számos expedíció i n d u l t (egyesek még a 18. sz. végén is), és az egyenlőség-utópiák szervesen beépültek a jobbágyfelkelések ideológiájába. A népi utópiák h a t á s a k i m u t a t h a t ó a hivatásos irodalomban is, pl. a J . Mandeville neve a l a t t f e n n m a r a d t , f a n t a s z t i k u s elemekkel á t s z ő t t ú t i r a j z b a n (1357), az —>udvari regény f a n t a s z t i k u s k a l a n d o k a t (->•aventure) leíró részleteiben, leginkább pedig disztópiává t o r z í t o t t alakban (J. Hall: Mundus a l t é r et idem, 'Az azonos és m á s világ', 1605), a t u n y a élvezethabzsolás u n d o r í t ó t a r t o m á n y a i n a k leírásaiban. O A vallásos utópiaképzetek a —>messianisztikus irodalom, s főként a —>chiliasztikus irodalom hagyomá17

nyaihoz kapcsolódtak. Az ókeresztények, m a j d a középkori szekták (—•szekták irodalma) körében széles körben e l t e r j e d t , s időről-időre meg-megújuló, jellegzetesen utópisztikus hiedelem volt, hogy közeleg az a nap, amikor az erkölcstelen világ („Babilon", az „Antikrisztus u r a l m a " , a manicheusoknál a „Sötétség") véget ér, J é z u s a mennyekből alászáll ítélni elevenek és holtak fölött, s megkezdődik „ K r i s z t u s ezeréves (vagyis örök) b i r o d a l m á n a k " ( „ J e r u zsálemnek", „ I s t e n földi o r s z á g l á s á n a k " , a manicheusoknál a „ F é n y B i r o d a l m á n a k " ) paradicsomi békéje. Savonarola a reneszánsz idején is Isten országának közeli eljövetelét hirdette. E vallásos u t ó p i z m u s szintén erőteljes lendületet a d o t t a parasztfelkeléseknek (főként T h . Münzer és az a n a b a p t i s t á k törekvéseiben), s még a 17. sz.-i angol p o l g á r h á b o r ú b a n is széles körben elterjedt volt; a p u r i t á n eszmék képviselőinek utópisztikus írásai révén a hivatásos irodalomban is megjelent (S. Gott: N o v a Sólyma, ' Ű j Sólyma', 1648). O E képzetek természetesen az európai k u l t ú r k ö r ö n kívül, a világ minden t á j á n m e g t a l á l h a t ó k . Az -> Ezeregyéjszaka meséitől a kínai államelméleti m u n k á k i g a legkülönfélébb műfajú, világnézetű irodalmi és folklór alkotásokban b u k k a n n a k fel utópisztikus leírások, elgondolások stb. O Önálló m ű f o r m a ként azonban az utópia csak a 16. sz.-ban, Morus T a m á s — e kifejezést is m e g t e r e m t ő — U t ó p i á j á v a l (1516) lépett fel. E mű egy portugál h a j ó s elbeszélésének keretében kommunisztikus (a m a g á n t u l a j d o n t és a halálbüntetést eltörlő, általános és titkos szavazással v á l a s z t o t t vezetők által irányított), a közösen végzett m u n k á r a és a purit á n erkölcsökre épülő, vallási t e k i n t e t b e n messzemenően toleráns t á r s a d a l m a t állít o t t szembe a korabeli angol közállapotok szatirikus képével. A 17. sz.-ban a z u t á n a legkülönfélébb világnézeti á r a m l a t o k a t képviselő utópisztikus alkotások követték ezt a h a g y o m á n y t . A leghíresebbek egyike, az itáliai T. Campanella A N a p v á r o s (1602) c. párbeszédes filozófiai értekezése a kommunisztikus vonások szélsőségességével t ű n t ki. Az ő eszményi t á r s a d a l m á b a n m á r minden közös, nemcsak a munkavégzés, a birtokok és vagyonok, h a n e m az asszonyok és a gyermeknevelés is; a t u d o m á n y a munkafeladatokhoz, a vallás pedig a természet törvényeihez igazodik, célja az „ép testben ép lélek" eszménye. E század h a r m a d i k nagy u t ó p i á j a , F . Bacon az Ű j Atlantisz (1626) c. értekezése viszont a t á r s a d a l m i rend (a konzervatív m o n a r c h i a és a patriarchális család) á t a l a k í t á s a h e l y e t t a termé-

257

UTOPI s z e t t u d o m á n y o s k u t a t á s o k t ó l és a technika vívmányaitól — m i n t az e m b e r t a természet u r á v á emelő h a t a l m a k t ó l — v á r t a az ideális közállapotok létrehozását. O E híres, máig klasszikusnak t e k i n t e t t müvek mellett a 17. sz.-nak úgyszólván minden e s z m e á r a m l a t a utópisztikus f o r m á b a n is megfogalmazta a m a g a jövőelképzelését. S. Hartlib Description of t h e F a m o u s Kingdom of Macaria ('Macaria híres királyságának leírása', 1641) c. m ű v e az angol polgári forradalom h a j n a l á n született á l l a m k a p i t a lista illúziókat fejezte ki, Harrington Ocean á j a (1656) a földreform és a p a r l a m e n t a rizmus, M a r g a r e t Cavendish képzelt utazása (Description of a New W o r l d Called the Blazing World, 'A lobogó világnak nevezett ú j világ leírása', 1666 v a g y 1668) a monarchikus állam, Fénelon Telemákus b u j d o s á s á n a k történetei (1699) c. kalandt ö r t é n e t e k b e b u r k o l t fejedelmi t ü k r e a felvilágosodás szellemében j a v í t o t t abszolutizmus u t ó p i á j a . M e g t e r e m t e t t e a maga u t ó p i á j á t a —tpietizmus (J. V. Andreae: Die Christenburg, 'A keresztények v á r a ' , eposz, 1626), és a Cseh Testvérek Szövetsége (Comenius: A világ ú t v e s z t ő j e és a szív paradicsoma, 1631) is; a jezsuiták P a r a g u a y b a n gyakorlati kísérletet t e t t e k egy m i n t a á l l a m felépítésére (1609—1767), a költők pedig egy „irodalmi állameszméről" á l m o d o z t a k (D. de Saavedra Fajardo: R e p ú b l i c a literaria, 'Irodalmi köztársaság', allegorikus eszszé, 1655). A Föld felfedezetlen területeinek zsugorodása az utópisztikus irodalom számos képviselőjét a r r a ösztönözte, hogy ú j helyszínekre ültesse á t (a k o r á b b i a k t ó l társadalomelméleti szempontból igen kevéssé különböző) elképzeléseit; ez a F ö l d ö n kívüli világok á b r á z o l á s á n a k (részben újbóli) div a t j á h o z v e z e t e t t (F. Oodwin: T h e Man in the Moone, ' E m b e r a H o l d b a n ' , 1638; J . Wilkins: T h e Discovery of a World in t h e Moon, 'A világ felfedezése a H o l d o n ' , 1638; S. de Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás, 1657 és Histoire comique des é t a t s et empires du Soleil, 'A N a p á l l a m a i n a k és birodalmainak k o m i k u s t ö r t é n e t e ' , 1662). O A 18. sz.-i fejlődés élén a világirodalom leghíresebb „képzeletbeli u t a z á s " - a i n a k egyike, J . Swift Gulliver utazásai (1726) c. remeke áll, amely a pozitív (főként a N y i h a h á k országa) és negatív (főként L a p u t a és a Struldbrugok országa) utópiák széles színskáláját a korabeli viszonyok legélesebb politikai -^szatírdjávai ötvözte. E z a szatirikus gúny h a t j a á t Voltaire Candide-jának (1759) utazási beszámolóját is, amelyben a boldogság csak a mesék v i l á g á b a n található, E l d o r á d ó b a n . L. Holberg latinul írt utó-

pisztikus regényében (Klimius Miklósnak fold a l a t t való ú t j a , 1741) a képzeletbeli expedíció m á r a Föld mélyébe is behatol; a korabeli francia viszonyokat a m a j m o k országának disztópiája, az ideálisakat — ahol a g y a k o r l a t i a s szellem s z a b a d o n kibontak o z h a t — a gondolkodó f á k országa tükrözi. O Az u t ó p i s z t i k u s irodalom f ő á r a m a azonban e k k o r realisztikusabb t é m á k felé fordul. A lengyel I. Krasicki (Mikolaja Doswiadczynskiego przypadki, 'Mikolaj Doswiadczynski k a l a n d j a i ' , 1776) a Földön b u k k a n f a n t a s z t i k u s - k o m m u n i s z t i k u s világra, s a szerzők n a g y része a —>robinzonádok d i v a t j á h o z kapcsolódva azt ábrázolja, m i k é n t a l a p í t a n a k a h a j ó t ö r é s t túlélők a l a k a t l a n szigeten a t e r m é s z e t j o g r a épülő t á r s a d a l m a t (S. Tyssot de Patot: Les voyages et a v e n t u r e s de J a c q u e s Massé, 'Jacques Massé utazásai és k a l a n d j a i ' , 1710), vagy ideális keresztény közösséget (J. G. Schnabel: Wunderliche F a t a einiger Seefahr e r . . . , 'Némely hajósok csodálatos élettört é n e t e . . . ' , 1731—1743) a v a g y fantasztikus elemekkel á t s z ő t t polgári világot (R. Paltock: T h e Life a n d A d v e n t u r e s of Peter Wilkins, ' P e t e r Wilkins élete és k a l a n d j a i ' , 1751), a v a g y george-ista színezetű szocialisztikus közösséget (Th. Spence: Description ofSpensonia, 'Spensonia leírása', 1795). O Az 1750-es évektől az utópisztikus irodalom másik fő szólamát Rousseau intonált a Az emberek közötti különbségek (1755) c. híres értekezésével, amely a természeti ember h a j d a n i a r a n y k o r á t szegezte szembe az elkorcsosult és gonosz civilizációval. A t é m a „a levegőben v o l t " ; ez a gondolat h a t o t t a á t m á r S. Tyssot de Patot boldog k o m m u n i s z t i k u s közösséget ábrázoló regén y é t (La vie, les a v e n t u r e s et le voyage de Groénland d u Révérend Pere cordelier Pierre de Mesange, 'Pierre de Mesange ferences tisztelendő élete, k a l a n d j a i és grönlandi u t a z á s a ' , 1720), v a l a m i n t S. Berington The Memoirs of Signor G a u d e n t i o di Lucca ('Gaudentio di Lucca ú r emlékiratai', 1737) és Morelly Le Code de la N a t u r e ('A természeti t ö r v é n y k ö n y v ' . 1755) c. m ű v é t is, legszínesebben pedig J . ,1. W . Heinse Ardinghello (1787) c. levél regényének mintaállamelképzelése á b r á z o l t a . R o k o n eszméket hird e t e t t S. Johnson tanregénye, a Rasszelasznak, egy abysszíniai királyi hercegnek történetei (1759), amely az erényes életvitelben kereste a boldogság f o r r á s á t . A természetes egyszerűség e u t ó p i k u s eszméjét erősítették azok a m ű v e k is, amelyeknek pozitív hőse a r o m l o t t európai civilizációval szembeállított „jó v a d e m b e r " (bon sauvage). Ezeknek előképe m á r a 16. sz.-ban,

258

Montaigne esszéiben, J - B . du Tertre Antillák-leírásában vagy A. de Guevara fejedelmi t ü k r é b e n is m e g t a l á l h a t ó volt; a 18. sz.-ban Voltaire A v a d e m b e r e (1767) t e t t e híressé n a g y nemzetközi hatással, a m e l y Mo.-on Bessenyei Gy. (Der Amerikaner, 1774; Tarimenes utazása, 1804), Verseghy F . (Gróf Kaczaifalvi László avagy a t e r m é szetes ember, 1808) műveiben is t ü k r ö z ő d ö t t . O T o v á b b éltek azonban az entellektüel-köztársaságok utópiái is (F. G. Klopstock: Die deutsche Gelehrtenrepublik, 'A német tudósok k ö z t á r s a s á g a ' , akadémiai tervezet, 1744), és az évszázad végén L. S. Mercier n a g y h a t á s ú regénye (L'an 2240, 'A 2240. év', 1771) azt a nézetet képviselte, mely szerint az emberiség tökéletesedése a m a t e m a t i k a és á l t a l á b a n a t u d o m á n y o k fejlődése révén n e m c s a k lehetséges, h a n e m egyenesen szükségszerű. Restifde la Bretonne La découverte a u s t r a l e p a r un h o m m e volánt, ou le Dédale francais ('A repülő ember felfedezései a déli féltekén, a v a g y a f r a n c i a Daidalosz', 1781) c. — a m o d e r n társadalomszervezés és technika mai legú j a b b v í v m á n y a i t is megjövendölő — regénye a h u m á n u s g y a r m a t o s í t ó állam u t ó p i á j á n a k leírásával jelenítette meg ezeket a p e r s p e k t í v á k a t . I I . József reformtörekvései is inspirálták az utópisztikus i r o d a l m a t : Ch. M. Wieland: Der goldene Spiegel ('Az a r a n y t ü k ö r ' , 1772) c. regénye az ideális felvilágosult abszolutizmust állította szembe a n é m e t t á r s a d a l m i viszonyokkal. Az első igazi, átfogó m a g y a r utópia, Keresztury J . Második Leopold m a g y a r király, Eleuterinek, egy m a g y a r p r ó f é t á n a k l á t á s a szerént (1790) c. m ű v e is a jóságos, p a t r i a r chális király és a n e m e s e k — j o b b á g y o k közötti közmegegyezés eszményi, a felvilágosodás szellemében j a v í t o t t feudális viszonyait ábrázolta. O A modern negatív u t ó piák m ű f a j i előképét a szakirodalom egy része a 18. sz.-i ún. libertinus-irodalom filozofikusan obszcén á r a m l a t á n a k (->pornográf irodalom) azon szerzőihez (Marquis de Sade, Restifde La Bretonne stb.) vezeti viszsza, akiknek kastélybeli-kolostorbeli „ z á r t társadalmaiban" a szabadjára engedett szadista ösztönök u r a l k o d n a k . Ez az elgondolás v i t a t h a t ó n a k látszik, hiszen a libertinus-irodalomnak átfogó társadalmi koncepciója nem volt. O A 19. sz. az ipari f o r r a d a l o m időszaka, a m e l y a t u d o m á n y o s technikai haladás p e r s p e k t í v á i t á l t a l á b a n igen d e r ű l á t ó a n ítélte meg, s ettől v á r t a minden társadalmi feszültség feloldódását; ez az évszázad így a műszaki csodák lehetőségeit f e l m u t a t ó utópiák virágkora. A rom a n t i k u s m ú l t b a v á g y ó d á s utópiái — m i n t

17*

Jókai M. A r a n y e m b e r é n e k (1872) nosztalgikus zárórésze, S. Butler E r e w h o n j a ('Meslohes', azaz f o r d í t o t t Nowhere, 'Seholsem', 1872), a m e l y a viktoriánus Anglia szatirikus képével egy pásztori diliszerű utópiát állított szembe, R. J . Jefferies b a r b á r s á g o t dicsőítő A f t e r L o n d o n j a ( ' L o n d o n után', 1.885) v a g y W . H. Iludson T h e Chrystal Age ( ' K r i s t á l y k o r ' . 1887) c., a t o m i z á l t családok világát ábrázoló, kedélytelenül misztikus regénye — ekkor még az irodalom mellékszólamához t a r t o z t a k . E u r ó p á b a n a technicista világkép ú t t ö r ő j e az amerikai Mary Griffith Three H u n d r e d Y e a r s Hence ('Háromszáz év múlva', 1836) c. m ű v e volt, legnagyobb h a t á s ú népszerűsítője pedig a francia J . Verne számos, nemzetközi sikert a r a t ó regénye. Az ilyen technicista utópiák azt s u g a l m a z t á k , hogy a műszaki fejlődés a társadalmi s t r u k t ú r a radikális á t a l a k í t á s a nélkül is ideális állapotokat t e r e m t h e t ; a magyar Ney F . U t a z á s a H o l d b a (1836) c. műve e n n e k megfelelően az a l k o t m á n y o s monarchia keretei közé helyezte a fantasztikus t e c h n i k a áldásait élvező holdbéli társadalmat. Jókai M. ideális á l l a m a is az elektromosság és a repülés v í v m á n y a i r a épült a F e k e t e g y é m á n t o k (1870) utópiabetétjében, A j ö v ő század regényében (1872 —1874) pedig T a t r a n g i Dávid zseniális találmánya, az ú j , ichor nevű a n y a g t e t t e lehetővé a m a g y a r o k számára a h á b o r ú k a t megszüntető, az é g h a j l a t o t is megváltoztató Otthon-világállam u t ó p i á j á n a k megteremtését. O Az eredeti tőkefelhalmozás embertelensége n y o m á n t e r j e d ő tömegnyomor r e a k c i ó j a k é n t azonban e b b e n az évszázadban k e l t e n e k szélesebb k ö r ű figyelmet az ún. „ u t ó p i s t a szocialisták" — Morushoz és Campanellához visszanyúló, s F . Ch. M. Fourier, Saint-Simon, R. Owen munkásságában kiteljesedő — eszméi is. Koinmunisztikus falanszter-kísérleteik (amelyekben írók is k ö z r e m ű k ö d t e k ; -+Brook Farm, transcendentalism) a technikai és gazdasági feltételek elégtelensége m i a t t h a m a r elbuktak ugyan, d e annál sikeresebbeknek bizonyultak azok az utópisztikus regények, amelyek e feltételek jövőbeli megvalósulásának fikciójára épültek. A leghíresebbek egyike k ö z ü l ü k a francia É. Cabet Voyage en Icarie ( ' U t a z á s I k á r i á b a n ' , 1840) c. műve, a m e l y n e k — mai szemmel eléggé h á t b o r z o n g a t ó — eszménye szerint mindenki e g y f o r m a h á z a k b a n él, u g y a n a z t az ételt eszi, s e g y e n r u h á t visel. Hasonlóan rideg-katonás jövőképet idealizált az amerikai E. Bellám,y Visszapillantás 2000-ből az 1887-dik é v r e (1888) c. m ű v e . E z utóbbit többen u t á n o z t á k (A. M. Fuller: A. I).

259

UTOPI 2000, 1890; A. Bird: Looking F o r w a r d : A D r e a m of the United S t a t e s of the Americas in 1990, 'Előretekintés: Álom az 1990-es év Amerikai Egyesült Államairól', 1899; P . Devinne: T h e D a y of P r o s p e r i t y , 'A jólét n a p j a ' , 1902), de nézetei ellenregények írására is ösztönözték k o r t á r s a i t . Ezek egy része (R. Michaelis: E i n Blick in die Zuk u n f t , 'Pillantás a j ö v ő b e ' , 1890; E . Mutter: Ein Rückblick aus d e m J a h r e 2037 auf d a s J a h r 2000, 'Visszapillantás a 2037. évből a 2000. évre', 1891; C. Wilbrandt: Des H e r r n Friedrich Ost Erlebnisse in der Welt Bellamys, 'Friedrich Ost úr élményei B e l l a m y világában', 1891; E. Richter: Sozialdemokratische Zukunftsbilder, 'Szociáldemokrat a jövőképek', 1891; P h . Laicus: E t w a s Spáter!, 'Valamivel később!', 1891) szocializmusellenes vagy szocializmus- és technikaellenes (A. Reichardt: D a s Bellamy Zeitalter 2001—2010, 'A Bellamy-korszak', 1893) disztópia, amely a szocialista t á r s a dalmi berendezkedés b ü r o k r a t i k u s , merev ideológiai d i k t a t ú r á j á n a k b u k á s á t jósolja. Ám a szocialista elkötelezettségű írók körében is ellenérzéseket k e l t e t t : I. Donnelly Caesar emlékszobra (1891) c. u t ó p i á j a szerint a technikai fejlődés csak fokozza a t á r sadalmi egyenlőtlenségeket, s igazi változást a forradalom u t á n i , kizsákmányolástól mentes és d e m o k r a t i k u s újrakezdés hozh a t ; W, Morris News f r o m Nowhere ('Hírek Seholországból', 1891) c. regénye pedig azt a víziót szegezte szembe vele, hogy a jövő szocialista t á r s a d a l m á n a k e m b e r e nem a nagyvárosi uniformizálódás, h a n e m a h a r m o n i k u s természeti környezet és az egyéniség szabad k i b o n t a k o z t a t á s a jegyében él m a j d . O T ö b b n y i r e az u t ó p i s t a szocialisták nézeteit t ü k r ö z t é k a német és m a g y a r írók alkotásai is (Tóvölgyi T.: Az ú j világ, T h . Hertz/ca: E i n e Reise nach Freiland, ' U t a z á s Szabadországba', reg., 1890; B e r t a von Suttner: L e a fegyvert, reg., 1889; Das Maschinenzeitalter, 'A gépkorszak', esszé, 1899; Naszády J.: Anarchia, 1903); még E. Bulwer-Lytton o k k u l t i s t a és pánszexuális regénye (A jövő nemzedéke, 1873) is a tőlük kölcsönzött klisékre é p ü l t . A szocializmusellenes — de az ellenforradalmi d i k t a t ú r á t is elvető — művek közül P. Greg Across t h e Zodiac ('A zodiákuson keresztül', 1880) c., a Mars-lakók „ s z a b a d v i l á g á n a k " v a j ú d á s á t ábrázoló regénye említendő. O Marxés Engels a m a g u k „ t u d o m á n y o s szocializmus"-elképzelését t u d a t o s a n szembeállították az „ u t ó p i s t a szocializmus" eszméivel, s ennek megfelelően t a r t ó z k o d t a k attól is, hogy jóslatokba bocsátkozzanak, milyen k o n k r é t vonások jel-

lemzik m a j d a k o m m u n i s t a t á r s a d a l m a t (azon túl, h o g y o t t „mindenki képességei szerint" dolgozik m a j d , és „szükségletei szerint" részesül a javakból) s a hozzá vezető u t a t . Az eredeti m a r x i z m u s így igen kevés fogódzót n y ú j t o t t az utópisztikus regények s z á m á r a , bár a „messianisztikus szocialista" irodalom illúzióit n a g y mértékben f ű t ö t t é k Marx és Engels egyes, utópisztikusnak bizonyult helyzetértékelései. (így az a véleményük, miszerint a legfejlettebb országokban m á r az ő i d e j ü k b e n r á lehetne lépni a „közösségi termelés" ú t j á r a , s számos, a m u n k á s o s z t á l y történelmi szerepére és a tőkés t á r s a d a l o m fejlődési lehetőségeire v o n a t k o z ó elképzelésük.) O Az első mai értelemben v e t t disztópiák a 19. sz. végén b u k k a n t a k fel, talán a korlátlan haladáshit ellenhatásaként; jórészt anélkül azonban, hogy k o m o l y a b b a n veendő veszélyekre hívták volna fel a figyelmet: a legnevezetesebbek közülük, W. Besant regényei a nők uralomra j u t á s á n a k riasztó v í z i ó j á t t á r t á k az olvasók elé (A férfiak f o r r a d a l m a , 1882), s azt a lehetőséget, hogy a h a l h a t a t l a n s á g elérése l e á l l í t h a t j a az emberiség t o v á b b f e j lődését (The I n n e r House, 'A belső ház', 1888). Az emberi világ disztópikus állapotokba való süllyedésének és p u s z t u l á s á n a k súlyosabb — de igen távoli — perspektíváit a természeti környezet végzetes megváltozását (a F ö l d kihűlését vagy felforrósodását stb.) jósló művek m u t a t t á k be. Ezek közül a leghíresebb C. Flammarion A világ vége (1894) c. regénye volt; a m a g y a r irodalomban Jósika M. V é g n a p o k j a (1847) u t á n Madách I. remekének, Az e m b e r tragédiájának (1860) eszkimójelenete is ezt a víziót ábrázolta (de aktuálisabb p r o b l é m á k a t vet e t t fel e n n e k falanszterjelenete). O A 20. sz. elején egy ideig t o v á b b t a r t még a technikai fejlődés általi világmegváltásba vet e t t hit, a m e l y e t polgári liberális alapállásból W. Rathenau teoretikus munkássága t á m a s z t o t t alá (Von k o m m e n d e n Dingen, 'Eljövendő dolgokról', 1917; Der neue Staat, 'Az ú j állam', 1919), d e a szocialista eszmeiség jegyében is születtek ilyen pozitív u t ó p i á k (Á. Bogdanov: K r a s z n a j a Zvezda, 'Vörös Csillag', 1908 és I n z s e n y e r Menni 'Menni m é r n ö k ' , 1912; Dődy [Erdődy] I.: A legyőzhetetlen ország, 1916). A SZU által reprezentált „létező szocializmus" taszító vonásainak reakciójaként ezek sorát még szovjetellenes tendenciájú szocialista utópia is g a z d a g í t o t t a (L. Sámuel: An Unknown L a n d , 'Ismeretlen ország', 1942). O A szemléletváltozást a z o n b a n m á r a századforduló leghíresebb u t ó p i s z t i k u s regényeinek szerzője, H. G. Wells világosan jel-

260

UTOPI zi: a Modern utópia (1905), a H a eljön az üstökös (1906), Az ú j Machiavelli (1911), az E m b e r i s t e n e k (1923), és a Mi lesz a holnap? (1933) mélységesen h u m á n u s , racionálisszocialisztikus jövőképei mellett — amelyek szerint a világ egyetlen, csendes üdülőhely b e n y o m á s á t kelti m a j d , ahol mindenki tökéletes testi-lelki egészségben él, s a politika megszűnik, a vitakérdéseket a legjobb szakemberek döntik el, a többiek pedig úgy f o g a d j á k , m i n t ,,a szeptemberi e s ő t " más m ű v e i b e n feltűnik az aggodalom, hogy a műszaki felfedezések az e m b e r segítőjéből elpusztítóivá v á l h a t n a k , a m i n t h o g y a Dr. Moreau szigete (1896) és A l á t h a t a t l a n ember (1897) hősei visszaélnek felfedezéseikkel, s Az időgép (1895) u t a s a , a Mikor az alvó ébred (1899) , , á l m o d ó j a " a távoli holn a p b a n a jelen á b r á n d j a i n a k csődjével, a pusztulás végzetével találkozik. O A SZU létrehozásának erőfeszítéseit eleve illuzórikus elképzelések f ű t ö t t é k (a szocialista világforradalom közelsége, m a j d az a hiedelem, hogy egyetlen, e l m a r a d o t t országban fel lehet építeni a legfejlettebb k a p i t a l i s t a termelési szintet messze túlszárnyaló gazdaságot), s ezekhez Lenin idejében is számos utópisztikus jelszó kapcsolódott (pl. a híres „ k o m m u n i z m u s = s z o v j e t h a t a l o m + elektrifikálás"), amelyek a későbbiekben a valóságtól egyre e l r u g a s z k o d o t t a b b propag a n d a s z ó l a m o k k á üresedtek. Az utópisztikus irodalomnak azonban nem kedveztek ezek a körülmények. Eleinte létezhetett ugyan, de v a g y politikai agitáció szolgálat á b a n állt (Barta S.: Csodálatos t ö r t é n e t , vagy m i n t fedezte fel William Cookendy polgári riporter a földet, mélyen él, 1924) vagy — sikerültebb alkotásaiban — i n k á b b mesés jellegű volt (K. C. Pausztovszkij: Hőstett, 1925; A. R. Beljajev: A kétéltű ember, 1928). Sztálin idején a z u t á n a -^szocialista realizmus d o k t r í n á j a a jelen n a t u r a lisztikus stílushoz k ö t ö t t a p o l o g e t i k á j á n a k követelményével kizárta a jövőbe szárnyaló f a n t a s z t i k u s gondolatkísérletek jogosultságát, s ezek itt csak az 1950-es évek végén, mesés színezettel (V. D. Dugyincev: Újévi mese, 1960) vagy a -^science fiction jegyében j u t o t t a k ismét (korlátozott) lehetőségekhez. O A 20. sz. elején az utópisztikus irodalom egyik f ő á r a m a a modern science fiction. E n n e k apostola, H . Gernsback még a technikai h a l a d á s m e g s z á l l o t t j a k é n t í r t a regényét (Ralph 124C 41 + , 1925), de a m ű f a j későbbi képviselői ritkán t a l á l n a k olyan pozitív megoldásokat a világ problémáira a jövőben, m i n t W . 0 . Stapledon (Az utolsó és az első emberek, 1930), I. A. Jefremov (Az Androméda-köd, 1957), M. Rey-

nolds (Looking B a c k w a r d from the Y e a r 2000, 'Visszatekintés a 2000. évből', 1973), A. C. Clarké (Birodalmi Föld, 1975) vagy F . Pohl (The Years of t h e City, 'A város évei', 1984). T ö b b s é g ü k b e n igen vegyes érzelmekkel v a g y elutasító gesztusokkal közelítenek a pozitív utópiákhoz. Az ideális t á r s a d a l m a k j o b b á r a elszigeteltek és p u s z t u lásra ítéltek (S. Coblenz: The S u n k e n World, 'Az elsüllyedt világ', 1928), v a g y k o r u n k emberének szemében e l f o g a d h a t a t lanok, m i n t T h . Sturgeon h e r m a f r o d i t a t á r s a d a l m a (Venus Plus X , 'Vénusz plusz X ' , 1960), ill. J . Blish és N. L. Knight „fasiszta u t ó p i á j a " (A T o r r e n t of the Faces, 'Arcok á r a d a t a ' , 1967). A szerzők kétértelműén (A. N. és B. Sztrugackij: Nehéz istennek lenni, 1964; U r s u l a K . LeGuin: T h e Dispossessed, 'A kisemmizettek', 1974; S. R . Delany: Triton, 1976) vagy éppenséggel könyörtelen cinizmussal m u t a t j á k be az eszményien fejlett világokat (F. Pohl: J E M : T h e Making of a Utópia, ' J E M : E g y utópia felépítése', 1979). A sci-fik többsége azt feltételezi, hogy a Föld egységesülése esetén sem szűnik meg a háborús veszély a más bolygókra települt emberi t á r s a d a l m a k k ö z ö t t (A. C. Clarké: Földfény, 1955), s még a h a l h a t a t l a n s á g birtokába j u t o t t e m b e r t is gonosznak ábrázolja (R. Sheckley: Szabad préda, 1959). A jelek szerint - p a r a d o x módon — még a t u d o m á n y o s f a n t a s z t i k u s gondolkodás is inkább h a j l a mos a r r a , hogy az alacsonyabb technológiai szinten álló t á r s a d a l m a k a t mutassa be utópikus színezettel (P. Anderson: Majd h a az Orion fölszáll, 1983). O A h a g y o m á n y o s utópiák v o n u l a t á t is a növekedő szkepszis jellemzi. E n n e k jegyében A. Francé A fehér kövönjének (1905) polgára a békét és bőséget kevésnek t a l á l j a a boldogsághoz, M. Brod D a s grosse Wagnis ('A nagy kockázat', 1919) c. szatirikus u t ó p i á j á b a n az emberi önzés m e g b u k t a t j a a k o m m u n i z m u s ideális á l l a m á n a k létrehozását, s végső soron n e g a t í v kicsengéssel zárul G. Hauptmann u t ó p i á j a is (Die Insel der grossen Mutter, 'A nagy a n y a szigete', 1924); H . Hesse Ü v e g g y ö n g y j á t é k á n a k (1943) holnapi hőse szembefordul az eszmével, amelyre t á r s a d a l m a épül, F . Werfel ideális világát f o r r a d a l m a k és h á b o r ú k fenyegetik (A meg nem születettek csillaga, 1946), s a jelen hasonló feszültségei t ü k r ö z ő d n e k E. Jünger jövőképében is (Heliopolis, 1949). A modern fejlődés v í v m á n y a i v a l szemben számos szerző konzervatív — s gyakran misztikus csillogással is v o n z ó v á t e t t — utópiáj á t az egyszerű, patriarchális vagy „krist á l y s z e r ű " viszonyok iránti nosztalgia h a t -

261

UTOPI ja á t (G. B. Shaw: Vissza Matuzsálemhez, 1921; Rose Macaulay: O r p h a n Island, 'Árvák szigete', 1924; H. E. Read: T h e Green Childe, 'A zöld gyermek', 1935; J . Hilton: A kék hold völgye, 1936; A. T. Wright: Islandia, 1942; R . Graves: W a t c h t h e N o r d Wind Rise, 'Figyeld, feltámad az északi szél', 1949; A. Huxley: Island, 'Sziget', 1962; R. Brautigan: W a t e r m e l o n S u g á r , 'Dinnyecukor', 1968; E . Callenbach: E c o t o p i a , 1975). Ez az u t ó p i s z t i k u s egyszerűség-nosztalgia h a t o t t a á t az 1960-as évek i f j ú s á g i k o m m u na-kísérleteit (—•szubkultúra) is. Á jövőben játszódó — r i t k a — pozitív u t ó p i á k közül a pszichológus B. F . Skinner regénye, a Walden Two ( ' W a l d e n K e t t ő ' , 1948) nevezetes, amely azt ábrázolja, m i k é n t h a t a szerző által ideálisnak t e k i n t e t t közösség környezete az e g y é n e k lelkialkatára. Megjegyzendő a z o n b a n , hogy a felhőtlenül h a r m o n i k u s társadalmi á l l a p o t o k a t b e m u t a t ó szépirodalmi u t ó p i á k e l a p a d á s á n a k bizonyára nemcsak világnézeti, h a n e m — fentebb már jelzett — műfaji okai is v a n n a k : a —• konfliktusokat kiiktató —>cselekményes irodalmi a l k o t á s o k igen n e h e z e n t u d n a k eleget t e n n i az ->• érdekesség — a modern ->könyvkereskedelem által oly szigorúan megszabott — k í v á n a l m a i n a k . A pozitív utópiák ezért is jelentkeznek g y a k r a b b a n a -»futurológiai szakirodalomban (pl. A. C. Clarké: A j ö v ő körvonalai, 1962; L. Mumford: T h e M y t h of the Machine, 'A gép mítosza', 1970; B. Stableford—D. Langford: The T h i r d Millennium: A H i s t o r y of t h e World 2000—3000 A. D., 'A harmadik évezred: A világ története 2000 és 3000 között', 1985). O A 20. sz.-i m a g y a r utópisztikus irodalom zöme h a r m a d - n e g y e d rangú szerzők tollából s z á r m a z ó , j o b b á r a ifjúsági o l v a s m á n y (Szemere Gy.: Á K o n t eset, 1911; Kovács J.: A t u d ó s t a n á r úr csodálatos á l m a , 1923; Radoné Kempner Magda: Integrállények, 1926; LengyelM.: A boldog város, 1931; Ligeti S.: A bűvös erszény. 1934; Drozdy Gy.: A u r o r a Borealis, 1937; Orbán D.: F D 6438, 1939; Káldor M.: Kaolitváros, 1942; Fekete Gy.: A kék sziget, 1959). Legnevezetesebb a l k o t á s a i , Karinthy Fr. regényei a swifti s z a t í r á t f o l y t a t j á k . Az U t a z á s F a r e m i d ó b a (1916) arról szól, hogy Gulliver a gépemberek világába j u t , ahol a szerves léthez k ö t ö t t e m b e r i társadalom érzéki-érzelmi beidegzései a logikusracionális léttel szembesülve lepleződnek le. A Capillária (1921) ennek f o r d í t o t t j a , a férfiakat háziállatként és eledelként használó nők érzéki-érzelmi v i l á g á b a n a férfiak uralta emberi társadalom logikus-racionális vonásai m u t a t k o z n a k t o r z a k n a k . Ka-

rinthy művei szintén az utópiák iránti fennt a r t á s o k felerősödésének t e n d e n c i á j á t mut a t j á k : F a r e m i d o és Capillária világai nem testesítenek meg az e m b e r s z á m á r a elfog a d h a t ó eszményeket. Ez a t e n d e n c i a nálunk Szathmári S. K a z o h i n i á j á b a n (1941, ú j s z ö v e g v á l t o z a t o k b a n 1946 és 1957) teljesedik ki, amelynek technicizált-racionalizált világa a szerző s z á n d é k a szerint pozitív u t ó p i a , de az olvasóra disztópiaként h a t , s a m e l y egyszerre s z a t í r á j a a ráció által minden részében szabályozott, ill. a képzeletet s z a b a d j á r a engedő t á r s a d a l o m n a k és mag á n a k az e m b e r n e k . O A pozitív u t ó p i á k világképének elsötétedésével p á r h u z a m o san a századfordulótól kezdve t e r j e d n i k e z d t e k a politikai eszmék által f ű t ö t t neg a t í v utópiák. A legnagyobb sikert i t t is H . G. Wells regényei a r a t t á k , amelyek azt írt á k le, milyen végzetbe r o h a n az emberiség, h a n e m lép az általa „ k o n s t r u k t í v szocializm u s " - n a k nevezett ú t r a (Történet a jövőből, 1897; Mikor az alvó ébred, 1899); a F e l s z a b a d u l t világ (1914) még az a t o m h á b o r ú t is megjósolta. A 20. sz. elején sorra jelentkeztek a kapitalizmusellenes disztóp i k u s látomások, olyan neves írók tollából, m i n t J . London (A V a s p a t a , 1907) v a g y Cl. Farrére (Halálra ítéltek, 1920), s velük szemben még t ö b b szocializmusellenes neg a t í v utópia s o r a k o z o t t fel (E. Bramah: W h a t Might H a v e Been, 'Ami megtörténh e t e t t volna', 1907; R . H. Bensőn: A világ u r a , 1907; W . T. Le Queux: T h e U n k n o w n T o m o r r o w , 'Az ismeretlen h o l n a p ' , 1910; A y n Rand: A n t h e m ' H i m n u s z ' , 1938; G. A. Orwell: Állatfarm, 1945). A fasizmus ellen írt disztópiák (J. O'Neill: L a n d U n d e r E n g l a n d , 'Ország Anglia a l a t t ' , 1935; M. Constantine: Swastika Night, 'Horogkeresztes éjszaka', 1937) közül K . Gapek H a r c a s z a l a m a n d r á k k a l (1936) c. remeke és a science fictionre óriási h a t á s t gyakorló R . U . R . (1920) c. d r á m á j a e m e l k e d e t t ki. Érdekesek azok a „ p á r h u z a m o s világkorb a n " játszódó disztópiák, amelyekben pl. a náci Németo. megnyeri a 2. v i l á g h á b o r ú t , s felépíti a maga u t ó p i á j á t ; e t é m á b a n a legj o b b P h . K . Dick T h e Man in t h e High Castle ('Az e m b e r a m a g a s k a s t é l y b a n ' , 1962) c., t ö b b d í j a t n y e r t regénye. Az angol M. Moorcock The Steel T s a r ('Az acélcár', 1982) c. regényében a r o b o t t á v á l t o z t a t o t t Sztálin tör világuralomra titkos fegyverei segítségével. O A 20. sz.-i disztópiák másik fő v o n u l a t a viszont túllép az e f f a j t a kereteken; nem azt sugalmazza, hogy bizonyos politikai törekvések győzelme vezet katasztrófához, h a n e m azt, hogy az emberiség egésze enervált, s egy végzetszerűen

262

UTOPI m i n d j o b b a n elsötétülő világba sodródik. E z t a n y o m a s z t ó víziót á b r á z o l t á k m á r az 1910-es évek d e r e k á n F . Kafka művei, s a két világháború közötti időszakban a -*katasztrofizmus szellemisége számos negatív utópiában is kifejezésre j u t o t t . Az e f f a j t a általánosítások hitelét növelték az ideológiá j u k b a n u g y a n radikálisan különböző, de eszközeiben r o k o n parancsuralmi rendszerek s t r u k t u r á l i s hasonlóságai. Ezek igencsak indokolttá t e t t é k azt az a g g o d a l m a t , hogy az emberiség ú t j a a csak jelszavak tekintetében különböző hatalmi elitek rému r a l m á n a k kiszolgáltatott tömegek kaszárnyavilágába vezet. Az első „ h a n g y a t á r s a d a l m a t ' ' H. G. Wells írta le (Emberek a holdban, 1901; ez egyben az első földönkívüliekről szóló negatív utópia), s a számos eltömegesítés-vízió közül a leghíresebb J . T. Zamjatyin Mi (1920) és G. Orwell 1984 (1948) c. műve, de hasonló vonások jellemzik Karin Boyé Kallocain (1940), J . D. Beresford és E. Wynne-Tyson T h e Riddle of t h e Tower ('A t o r o n y t a l á n y a ' , 1944), valam i n t W. Jens Nein — die W e l t der Angeklagten ('Nem — a v á d l o t t a k világa', 1950) c. regényét is. E korlátlan h a z u g s á g b a n és szélsőségesen célszerű terror-rendben sínylődő világok ellenképét Déry T. regénye, a G. A. úr X - b e n (1964) n y ú j t j a , amelynek omladozó metropolisában az e m b e r e k mindig igazat m o n d v a és a korlátlan szabadság káoszában t e n g e t i k irracionális életüket. Jóllehet a szakirodalom e t é n y r e nem figyelt fel (s a szó szoros értelmében v e t t utópiáktól eltérően a t á r s a d a l m i környezet r a j z á t e m ű f a j mellőzi), v o l t a k é p p e n az abszurd dráma alkotásainak többsége is egyfajta, a k a f k a i tradíciókhoz kapcsolódó, az ember végzetes degenerálódásának látomásait rögzítő disztópia. O Már a 20. sz. első felében felerősödött az a g y a n a k v á s is, hogy a t u d o m á n y o s fejlődés és a modern technika v í v m á n y a i nemcsak kényelmesebbé teszik az emberi életet, h a n e m a hat a l m a t birtoklók számára is t ö b b lehetőséget n y ú j t a n a k a tömegek m a n i p u l a t í v elnyomására. Az ilyen szorongásokat kifejező disztópiák hosszú sorából (B. Russell: Icarus, v a g y a t u d o m á n y jövője^ 1924; S. E. Wright: T h e New Gods Lead, ' U j istenek ú t j á n ' , 1932) A. Huxley Szép ú j világa (1932) szerzett világhírt. Széles körben elt e r j e d t véleménnyé vált, hogy a gépek által n y ú j t o t t kényelem sorvasztó h a t á s a pusztulással fenyegeti az e m b e r f a j t (E. M. Forster: A Gép megáll, 1909: D. H . Keller: The Revolt of t h e Pedestrians, 'A gyalogosok lázadása', 1928), s ezeket az a g g o d a l m a k a t felfokozta az olyan gondolkodó gépek kép-

zeteinek megjelenése, akik képesek kiragadni a világ i r á n y í t á s á t az emberiség kezéből (M. J . Breuer: P a r a d i s e and Iron, ' P a r a dicsomkert és vas', 1930; L. Manning—E. Fratt: City of t h e Living Dead, 'Az élőhal o t t a k városa', 1930). Számos szerző a z t h a n g o z t a t t a , hogy a technika ilyen csapdáiból csak az egyszerűbb életformához való visszatérés s z a b a d í t h a t j a ki az e m b e r t (D. H. Keller: The Metál Doom, 'A fémveszedelem', 1932; J . L. Mitchell: Gay H u n t e r , 'Vidám vadász', 1934). A n a g y o b b t e r e t hódító -*• science fiction legelterjedtebb diszt ó p i k u s cselekmény s é m á j a szerint viszont a jövőbeli t e c h n i k a birtokosainak d i k t a t ú r á j á t csak a még m o d e r n e b b t e c h n i k á v a l felszerelt f o r r a d a l m á r o k t u d j á k megbukt a t n i (R. A. Heinlein: ,,If this Goes O n . . . " , ' H a ez így megy t o v á b b . . .', 1940 és Sixt Column, ' H a t o d i k hadoszlop', 1941; F . Leiber: Gather, Darkness!, 'Gyűlj, sötétség!', 1943; R. F . Jones: Renaissance, 'Reneszánsz', 1944). O A 2. világháború u t á n előbb a k o n k r é t h a t a l m i problémák felvetését mellőző, az á l t a l á n o s k i á b r á n d u l t s á g o t kifejező, g y a k r a n szürreális színezetű negatív u t ó p i á k t ű n t e k fel (G. Heard: Doppelgangers, ' H a s o n m á s o k ' , 1947; D. Karp: One, ' E g y ' , 1953; L. P . Hartley: Facial J u s tice, 'Felszínes igazság', 1960; A. Burgess: Mechanikus narancs, 1962); a legnevezetesebb közülük R . Bradbury F a h r e n h e i t 451 (1953) c. műve, a m e l y szintén zárójelben b a g y j a , miféle d i k t a t ú r á t ábrázol, s csak ennek döbbenetes módszereit m u t a t j a be. Ezekkel szemben a z o n b a n h a m a r jelentkeztek azok az a n t i u t ó p i á k is, amelyek a n y u g a t i gazdasági élet úgyszólván valamennyi i n t é z m é n y é t — a reklámcégektől (C. M" Kornbluth—F. Pohl: A Venus-üzlet, 1953) a gengszterszindikátusokon (C. M. Kornbluth: T h e Syndic, 'A szindikátus', 1953), n a g y á r u h á z a k o n (D. Knight: Hell's P a v e m e n t , 'A pokolba vezető út', 1955) á t a biztosítótársaságokig (L. Del Rey—F. Pohl: Preferred Risk, 'Vállalható kockáe e z a t ' , 1955) — g y - g y v á r h a t ó r é m u r a l o m h a t a l m i k ö z p o n t j a k é n t leplezték le. O A disztópiák egy c s o p o r t j a — a 19. sz.-i hag y o m á n y o k a t f o l y t a t v a — azt m u t a t j a be, hogy az emberiség képtelen lenne helytállni, h a a Föld természeti viszonyai radikálisan m e g v á l t o z n á n a k (J. G. Ballard: Vízbe f ú l t világ, 1962), s különösen akkor nem, h a egy a t o m h á b o r ú t k ö v e t ő állapotok rémképeivel szembesülne (A. Huxley: M a j o m és lényeg, 1949; A. Schmidt: Schwarze Spiegel, ' F e k e t e t ü k ö r ' , 1951 és K A F F auch Mare Crisium, ' K A F F Mare Crisium is', 1960; A. Schmidt: Gelehrtenrepublik, 'Tu-

263

dósköztársaság', 1957; J . Rehn: Die Kinder des Saturn, 'A Saturnus gyermekei', 1959; R. Merle: Malevil, 1972; C. Amery: Der U n t e r g a n g der S t a d t Passau, 'Passau város pusztulása', 1975). W. R. Golding disztópikus robinzonádjában (A legyek ura, 1954) a 2. világháború gyermekközössége napok alatt kőkori barbárságba zuhan. O Az 1960-as évektől megjelentek az emberiség mindennapi életének globális problémáit — a túlnépesedést (H. Harrison: Make Room! Make Room!, 'Helyet! Helyet!', 1966; J . Brunner: Stand on Zanzibar, 'Zanzibári megálló', 1968; R . Silverberg: The World Inside, 'A világ odabent', 1971), a környezetszennyezést (J. Brunner: Sheep Looks Up, 'A birka fölfelé néz', 1972; Ph. Wylie: The E n d of the Dream, 'Az álom vége', 1972) — riasztó végkifejleteikben ábrázoló disztópiák is, és a merészebb fantáziájú szerzők ezeket további, ma még érzékelhetetlen veszedelmek (pl. a változási sebesség növekedése által okozott sokk) megjelenítésével egészítik ki (A. Toffler: F u t u r e Shock, 'Jövősokk', 1970; Th. M. Disch: 334, 1972; J . Brunner: The Shockwave Rider, 'A sokkhullámlovas', 1975). Ú j tematikával g a z d a g í t o t t a a negatív utópiák műtípusát a feminista mozgalom is (Suzy McKee Charnas: Walk to the End of the World, 'Sétálj el a világ végére', 1974; Marge Piercy: W o m a n at the Edge of Time, 'Egy nő az idő peremén', 1976; Margaret Atwood: The H a n d m a i d ' s Tale, 'A szolgálólány meséje', 1985), bár ezek anti-disztópiája, R. Merle Védett férfiakja (1974), amely a nők uralmáról fest igencsak lehangoló képet, jóval sikeresebbnek bizonyult. O (-»fantasztikus irodalom, utópia) O írod.: C. Flammarion: Les mondes imaginaires et les mondes réels (1868); A. von Kirchenheim: Schlaraffia politica (1892); E. H . Schmitt: Der Idealstaat (1904); A. Voigt: Die sozialistischen Utopien (1912); F . Brüggemann: Utopie und Robinsonade (Forschungen zur Literaturgeschichte, 1914); E. Salin: Plató und die griechische Utopie (1921); L. Mumford: The Story of Utopias (1922); J . Hertzler: The History of Utópián T h o u g h t (1923); R. von Pöhlmann: Geschichte der sozialen Frage und des Sozialismus in der antiken Welt (1925); E. Reich: Der deutsche utopische R o m á n (1927); A. Doren: Wunschráume und Wunschzeiten (1927); K . Mannheim: Ideologie und Utopie (1929); G. Quabbe: Das letzte Reich. Wandel und Wesen der Utopie (1933); W. D. Müller: Geschichte der Utopieromane (1938); H . Ross: Utopias Old and New (1938); E. Bloch: Freiheit und Ordnung

(1947); R . Ruyer: L'utopie et les utopies (1950); M. Buber: P f a d e in Utópia (1950); E. Bliesener: Zur Begriff der Utopie (1950); R. Gerber: Utópián F a n t a s y : A S t u d y of English Utópián Fiction since the E n d of the Nineteenth Century (1955); Trencsényi-Waldapfel I.: Az Aranykor-mítosz és a Boldogok Szigetei (Hésziodosz: Munkák és napok, előszó, 1955); M. Schwonke: Vom S t a a t s r o m a n zur Science Fiction (1957); Trencsényi-Waldapfel I.: Bakis-jóslatok (AntTan, 1958); H. Bingenheimer: Transgalaxis: Katalog der deutschsprachigen utopischen-phantastischen Literatur, 1460 —1960 (1960); R. Mucchielli: Le m y t h e de la cité ideale (1960); G. Duveau: Sociologie de l'utopie et autres essays (1961); I. F . Clark: The Tale of F u t u r e from the Beginning to the Present D a y (1961); Ch. Walsh: F r o m Utópia to N i g b t m a r e (1962); H . - J . Krymanski: Die utopische Methode (1963); M. R . Hillegas: The F u t u r e as N i g h t m a r e (1967); W. H. G. Armytage: Yesterday's Tomorrows (1968); A. Neusüss (szerk.): Utopie (1968); B. Zases: Histoire des f u t u r s (1968); F . Engels: A marxizmus fejlődése az utópiától a t u d o m á n y i g (Marx—Engels művei, 19. köt., 1969); F . E. Manuel (szerk.): W u n s c h t r a u m und E x p e r i m e n t (1970); R. C. Elliot: The Shape of U t ó p i a (1970); Podolszki J.: Az értéktelen értékek felé. A negatív utópia Z a m j a t y i n , H u x l e y és Orwell regényeiben (Uj Symposion, 1970, 58.); P. E. Richter (szerk.): Utopias (1971); Kristó Nagy I.: Huxley három utóp i á j a (Regények, d r á m á k , remények, 1971); H. Swoboda: Der T r a u m vom besten S t a a t (1972); P. Versins: Encyclopédie de l'utopie et de la science fiction (1972); R . Willgradter—F. Krey (szerk.): Der utopische R o m á n (1973); F. Polák: The Image of t h e F u t u r e (1973); A. L. Morton: Angol utópia (1974); S. Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia (1974); a Világosság utópia-száma (1975, 8—9.); H. G. Schoeffner: Der geplante Mythos. Untersuchungen zur S t r u k t u r und Wirkungsbedingung der Utopie (1974); H. L. Berger: Science Fiction and the New Dark Áge (1976); H. Lück: F a n t a s t i k , Science Fiction, Utopie (1977); Gyertyán E.: A reménytelenség utópiái (Él, 1977. okt. 8.); Gedő A.: Vissza az utópiához? (A Politikai Főiskola Közleményei, 1977, 2.); M. Winter: Compendium Utopiarum (1978); G. Seesslen—B. Kling—C. Bogdanoff: S t a r t nach Utopolis (1978); L. T. Sargent: British a n d American Utópián Literature 1516—1975 (1979); Erdélyi L. (szerk.): Az utópiáról. Válogatás polgári szerzőktől (A filozófia

UTRIO dő és ereszkedő ág hossza, a k e t t ő a r á n y a határozza meg elsősorban. O (-»hanglejtés, feszültség) Fónagy Iván

időszerű kérdései, 39., 1979); A. Manguel —G. Guadalupi: T h e D i c t i o n a r y of I m a g i n a r y Places (1980); W . Biesterfeld: Die literarische Utopie (1982); K . L. Berghahn H. U. Seeber: Literarische Utopien von Morus bis zur Gegenwart (1982); W. Wossk a m p (szerk.): Utopieforschung (1982); D. Szénási É v a : U t ó p i a — ideológia — t á r s a dalmi realitás (Filozófiai Figyelő, 1982, 1—2.); L. Kolakowski: A marxizmus és az u t ó p i s t a szocializmus (Filozófiai Figyelő, 1982, 1—2.); Balogh Z.: Utópia és sci-fi (Medvetánc, 1982, 2—3.); Trencsényi— W a l d a p f e l I.: Az a r a n y k o r - m í t o s z és a Boldogok Szigetei (Vallástörténeti t a n u l m á nyok, 1983); A. Mangel—G. Guadalupi: Von Atlantis bis U t ó p i a (1984); Köpeczi B,: A v a d e m b e r jelképe K ö z é p - és K e l e t - E u r ó p á b a n . Magyarok és f r a n c i á k (1985); B. Cases: Histoire des f u t u r s (1986); D. V. Marsenic: U t ó p i s z t i k u s elemek az ú j t á r sadalom marxi elképzelésében (Elméleti cikkek, 1987. júl. 30.); Szilágyi Á.: E z e r kilencszáznyolcvannégyen innen és t ú l . A negatív utópiák t á r s a d a l o m k é p e (1988); U r b á n L.: Barangolások Magyar U t ó p i á b a n (Tekintet, 1989, 7.); Sükösd M.: U t ó pia lovagjai (1990). Kuczka Péter—Szerdahelyi

O 2. dexion kólón: verstani értelemben a ->kéttagú periódus második k ó l o n j a , szemben az -^előtaggal. O (-»periódus) Lázár György utó tárgy: tárgy utótörténet: -*hatás nyozás U Tou: -+Tou,

2.,

szöveghagyomá-

U

ut pictura poesis [ut p i k t o r a poeszisz] ( l a t i n 'a költészet olyan, m i n t a festészet'): Horatius A r s p o e t i c á j á n a k egyik, szállóigévé — s egy poétikai felfogás jelszavává — vált verssor-kezdete. Szövegkörnyezetével e g y ü t t (361—364. sor) így hangzott: Ügy van a verssel, akár csak a képpel: van mi közelről megragadóbb, másnak távolról szebb a hatása. Ennek előny a homály, az teljes fényt szeret, és nem fél, hogy a műértő éles szeme rajta hibát lel. (ford.: Muraközy Gy.)

István

utóromantika: —• romantika utószinkron: ->szinkronizálás utószó; végszó: az epilógus egyik v á l f a j a ; irodalmi vagy t u d o m á n y o s mű végéhez csatolt rövid -»kis érőszöveg, mely az í r ó n a k v a g y a kiadó által m e g b í z o t t személynek a művel kapcsolatos m o n d a n i v a l ó j á t t a r t a l mazza. (Az utóirat kifejezés viszont csak a szerző által írt utószót jelenti.) Utal a m ű céljára, megírásának és k i a d á s á n a k körülményeire stb. F u n k c i ó j a megegyezik az —>• előszóéva,]. Az ő s n y o m t a t v á n y o k és a kéziratos irodalom t e r m é k e i n e k ->•kolofonja is ilyen természetű szövegeket t a r t a l m a z o t t . O (-»epilógus) Szekfű András utótag; apodózis; apodosis (görög a p o d o szisz 'visszaadás'): 1. retorikai értelemben a művészien k i f e j t e t t gondolat, a (két részből álló) -*periódus m á s o d i k része, szemben az első résszel, a -+protázissa\. Rövid, csatt a n ó s lezárás esetén —> epifonémának is nevezik. O A periódus k é t részre osztását a m o n d a t menetét jelző beszéddallam is indokolja. A hang emelkedik vagy m a g a s a b b szinten lebeg a m o n d a t előkészítő részében és csak a gondolat lezárásával száll le alaphangra. A m o n d a t zenei jellegét az emelke-

E félsort k é s ő b b — főként a klasszicizmus idején — eredeti értelméből k i f o r g a t v a úgy fogták fel, m i n t h a jelentése az lenne, hogy ,,legyen a költészet olyan, m i n t a festészet", s az így á t é r t e l m e z e t t szállóige a költő —>festőiség és —• képszerűség s z e m p o n t j a i t túlhangsúlyozó, a költészet és a festészet lényegi azonosságáról szóló spekulációk hag y o m á n y o s k i i n d u l ó p o n t j á v á vált. Ezek széles k ö r b e n befolyásolták az esztétikai gondolkodást, egészen G. E . Lessing Laok o ó n j á n a k megjelenéséig (1766), amely elsőként m u t a t o t t rá a költészeti és képzőművészeti ábrázolásmód különbségeire. O (->irodalom és képzőművészet, Laokoónprobléma, leírás, leíró költészet). Kicsi Sándor András—Szerdahelyi István utpreksá: —•hasonlat Utrio, K a a r i M a r j a t t a (írói név); UtrioLinnilá (családi név); (Helsinki, 1942. júl. 28.—): finn írónő. 1967-ben fejezte be tan u l m á n y a i t a helsinki e g y e t e m e n . 1973ban Állami irodalmi-díjjal t ü n t e t t é k ki. 1985-ben h a z á j á b a n az év asszonyává választották. 1988 ó t a a F i n n írószövetség vezetője. O 1968 ó t a jelennek meg rendszeresen k u l t ú r t ö r t é n e t i t é m á j ú regényei és történeti-szociológiai művei. A férfi—nő, f e l n ő t t — g y e r m e k viszony lényegének történelmi gyökereit k u t a t j a . Meggyőződése szerint a t ö r t é n e l m e t eddig a férfiak írták — meglehetősen egyoldalúan — a férfiak-

265

UTSI ciklusokká, a k ö t e t e k címében o t t rejlik ars poeticája: m e g kell fogni és szelídíteni az anyanyelvet, művelni kell a h h o z , hogy eszközként lehessen használni a n e m z e t i t u d a t f o r m á l á s á b a n . Vele és általa léphetett a számi nyelvű irodalom (—•lapp irodalom) és költészet m é l t ó k é p p e n az e u r ó p a i irodalom színe elé. K ö l t e m é n y e i t l e f o r d í t o t t á k finn, svéd, norvég, francia és n é m e t nyelvre is. O F ő b b verseskötetei: Dikter ('Versek', lappul és svédül, 1970); Giela giela ('Ejtsd csapdába a nyelvet', 1974); Giela gielain ('Vadássz a nyelvvel', 1980). O Magyarul: 45 vers (Bede Anna, Aranylile m o n d j a tavasszal, a n t o . , 1983). O í r o d . : Keresztes L.: Számi (lapp) költészet Svédországban (FK, 1982, 4.). Keresztes László

ról. A nő szerepe, a család, a t u d á s , a h a t a lom, a függetlenség, az a k a r a t f o g a l m a i t j á r j a körül és b o n t j a ki legtöbbször alkotásaiban, k ö z t ü k Eevan tyttaret (1984: P a p É v a , É v a lányai. Az e u r ó p a i nő t ö r t é n e t e , 1990) c. k ö n y v é b e n is. E h h e z hasonló kult ú r t ö r t é n e t i művei: Kun nainen hallitsi, ralcasti ja vihasi ('Amikor a n ő u r a l k o d o t t , szeretett és gyűlölt', 1975); Venus — naiskauneuden tar ina ('Vénusz — a női szépség t ö r t é n e t e ' , 1985); Kalevan tyttaret ('Kaleva leányai', 1986). O F ő b b regényei: Kartanonherra ja kaunis Kirstin ('A földesúr és a szép K i r s t i n ' , 1968); Pirita, Karjalan tytar ('Pirita, K a r j a l a leánya', 1972); Viipurin kaunotar ('Viborg szépe', 1973); Pappilan neidot ('A paplak lányai', 1976); Karjalan kruunu ( ' K a r j a l a k o r o n á j a ' , 1978); Neidontanssi ('Kisasszonytánc', 1980); Ruusulaakso ('Rózsavölgy'. 1982); Isabella ('Izabella', 1988); Haukka, minun rakkaani ('Sólyom-szerelmem', 1990). O írod.: K a a r i Utrio k i r j o i t t a a v i i h d e t t á Valkealassa (Kymen S a n o m a t , 1968. o k t . 16.); K a t a r i n a Eskola: Ei k i r j a a ilman lukijaa. R a p o r t t i kirjallisuuden julkisesta j a yksityisestá v a s t a a n o t o s t a (1972); P h . B i n h a m : K a a r i Utrio. E e v a n t y t t a r e t (World L i t e r a t u r e T o d a y , 1986, tél); Z á v a d a P.: K a a r i lánytestvérei ( É l , 1990, 32.). Szabó Ágnes

Utsijune; Utszidzsune: utsristikanka:

Utsi [MCCÍ], P a u l u s Person [Pávlus] (Karesuando, Svédo., 1 9 1 8 — J o k k m o k k , 1975. jan. 7.): l a p p költő. Ősei réntenyésztő hag y o m á n y a i n a k f o l y t a t ó j a volt. F e l n ő t t kor á b a n t a n u l t a meg a b e t ű v e t é s t . O A norvégiai és finno.-i lapp írók h a t á s á r a k e z d e t t verselni, s írásai kedvező f o g a d t a t á s r a t a láltak. K e d v e l t témái közé t a r t o z o t t szülőföldje, a lappföldi t á j , a n a p s z a k o k és évszakok, meteorológiai jelenségek leírása. A r é n t a r t ó gazda, a u t o d i d a k t a k é z i m u n k a t a nító és költő m u n k á s s á g a szorosan kötőd ö t t a számi kultúrához, életmódhoz és világszemlélethez. L á t á s m ó d j a impresszionista, képei Számiföldben gyökereznek. Természetközelsége ellenére mégsem naiv, inkább meleg, h u m á n u s és szenvedélyes költő volt. Ahhoz a generációhoz t a r t o z o t t , amely a d u z z a s z t ó g á t a k építése m i a t t kénytelen volt megélni a szülőföld, az ősi falvak és rénlegelők elvesztését. Ez ellen — k o r t á r s a i t ó l eltérően — nem fiatalos hévvel t i l t a k o z o t t , h a n e m kissé rezignáltán, csendesen, de h a t á r o z o t t a n emelte föl szavát. H i t t az a n y a n y e l v , a népköltészet n e m z e t m e n t ő erejében, a zord természettel dacoló tarhegyi t ö r p e n y í r h e z f o g h a t ó természeti e m b e r , a számi n é p szívósságában. N o h a költeményeit n e m rendezte kerek

-*•Etsujin

utszrisztikánka

Utsubo monogatari; Ucubo monogatari monogatari. Szerzője ismeretlen. A középkor ó t a Minamoto no Shitagö művének t a r t o t t á k , de valószínűleg több író m u n k á j a . A m e n n y i b e n Minamoto n o Shitagöt is a szerzők közé soroljuk, a k k o r ő feltehetően a k o r á b b a n íródott részek szerzője. A mű p o n t o s keletkezési d á t u m a ismeretlen. A cím a r r a a részre utal, a m i k o r a főhős N a k a t a d a és a n y j a egy nagy cédrusfa odvában k é n y t e l e n élni. A m ű címét keletkezésének idején Utsuhon&k, a H e i a n - k o r végétől az Edo-korig Utsuorvak e j t e t t é k , s csak jóval később jelent meg zöngésült változata, az Utsobo. O A t ö r t é n e t húsz fejezetből áll, de négy n a g y o b b egységre bontható. Az egész történeten végigvonul a zenei m o t í v u m : a koto művészetének titkos h a g y o m á n y a , a művész tisztelete, és a koto művészete r é v é n egy család felvirágzásának története. Az első n a g y o b b rész beszéli el a bűvös hangszer, a koto megszerzését; a F u j i w a r a családból származó u d v a r i nemes, Toshikage h a j ó t ö r é s t szenved, s Kínába kerül, ahol remetéktől t a n u l j a meg a &oíojátékot. Egyszer, amikor h é t remetével együtt játszik a hangszeren, megjelenik B u d d h a egy felhőn, hogy meghallgassa, s megjósolja neki, hogy az egyik remete Toshikage u n o k á j a k é n t fog újjászületni, és sikeres, boldog élete lesz. Toshikage ezután életét a koto művészetének szenteli, hazatérve m e g t a n í t j a feleségét és l á n y á t a kotojátékra. L á n y á n a k a miniszter fiától, Wakakogimitől g y e r m e k e születik, N a k a t a d a , a mű központi figurája. Miután a n y j a kegyvesztett lesz, a K y o t ö k ö r n y é k i hegyek

266

UTUHE buddhista kolostori iskolában írt vallásos verseivel sikert a r a t v a t a n u l m á n y a i befejezése után meghívták Avába, a királyi udvarba. Legnépszerűbb, Utazás Kapilavuthuba c., terjedelmes, —•tavla f o r m á j ú költeményével 1483-ban készült el. Ebben Buddha kapilavuthui u t a z á s á n a k leírása kiváló lehetőséget n y ú j t o t t a költőnek a természet, az erdő, s az évszakok szépségeinek ábrázolására. Számos páli nyelvű vallásos t a n u l m á n y t is írt. Bögös László

közt rejtőznek egy fa o d v á b a n , s az állatok t á p l á l j á k őket. N a k a t a d a tizenkétéves kor á b a n a koto segítségével csodálatos módon ú j r a találkozik a p j á v a l , s attól kezdve sorsa j ó r a fordul, eljut a császári udvarig, ahol b e m u t a t h a t j a művészetét, s a lányos szülők versengenek érte. A második rész a -*Taketori monogatariwmutat rokonságot; a szép hercegnő, A t e m i y a kezéért számos kérő verseng, k ö z t ü k N a k a t a d a . A kérőkön keresztül m u t a t j a be az író k o r á n a k különböző jellegzetes a l a k j a i t , a vidéki földbirtokost, a t a r t o m á n y i tisztviselőt, s az udvari élet k o r r u p t s á g á t . A hercegnő végül is nem N a k a t a d á t v á l a s z t j a . A harm a d i k rész a F u j i w a r á k és a császári család u d v a r o n belüli h a t a l m i harcaival foglalkozik, végül a befejező részben N a k a t a d a elveszi a császár egyik l á n y á t , s a tőle született lányának, Inumiyának adja tovább a fotóművészet h a g y o m á n y á t . O A lánykérés és a hatalmi harcokról szóló t ö r t é n e t e k meglehetősen hosszúak, az u t ó b b i t sok mellékszál szakítja meg, ezért szerkezetileg n e m egységes, de reálisan m u t a t j a be a H e i a n kori t á r s a d a l m a t , s a vidéki életet. O Az U t s u b o monogatari az első „nagyreg é n y " a japán irodalom történetében. Átm e n e t e t jelent a Taketori monogatari és a Genji monogatari között, számos -^wakát t a r t a l m a z , u g y a n a k k o r regényes elemeket is, a realizmus és idealizmus keveredik benne. E l ő t é r b e állítja a morális értékeket, a szülők iránti szeretetet, s a b u d d h i z m u s h a t á s á t m u t a t j á k a kotóhoz k ö t ő d ő csodák. N a g y hatással volt a Genji monogatarira, a Heike monogatarira, v a l a m i n t számos középkori és újkori műre. Varrók Ilona

Uttaradzsdzshajana-szutta; Uttarajjhayana-sutta (átírásváltozat); {'Függelék-tanítás' vagy ' T a n í t á s válaszokban'): a dzsaina kánon egyik legrégibb darabja, 36 különböző szöveg (legendák, hittételek, a szerzetesi élet szabályai) g y ű j t e m é n y e az i. e. utolsó századokból. Nyelve közép-ind a r d h a m á gadhí-máhárástrí, f o r m á j a nagyobbrészt verses. Legendái a világról való lemondás és szerzetességbe vonulás dzsaina eszményét példázzák, irodalmi alkotásként is értékesek. O Kiad. és irod.: J . Charpentier: The Uttaradhyayana-sütra (1922). O Magyarul: 6 legenda (Vekerdi J . , Nami király megtérése, Dzsaina legendák, 1984). Vekerdi József

utszrisztikánka; utsristikanka; utsrstikánka ( t u d o m á n y o s átírás): indiai színját é k t í p u s (a szanszkritban az anka szó felvon á s t (is) jelöl). Először Bharata, az első ind d r a m a t u r g i a i kézikönyv, a Nátja-sásztra ('Színjátszás t a n k ö n y v e ' , kb. 3. sz.) feltételezett írója említi, m i n t a 10 szín j á t é k t í p u s (dasarúpaka) egyikét. O Egyfelvonásos d a r a b , amely t ö b b n y i r e egy híres csata v a g y harc utáni eseményeket, pl. a vesztes fél c s a l á d j á n a k szomorúságát, gyászát stb., m u t a t j a be. Uralkodó h a n g u l a t a (-arasza) a szánalom, vagy részvét (karuna). Stílusa (vritti) verbális (bhdrati). Hőse isteni ered e t ű nem lehetett. O (-> indiai színjáték) O írod.: Keith: The Sanskrit D r a m a (1924); N á t y a s á s t r a of B h a r a t a m u n i (1988). Somi Anna Uttamadzso, Sin (írói álnév); Okká Maung (családi név); (1453—1520): b u r m a i költő. A

Utu-hegal; dUtu-hé-gál ( t u d o m á n y o s átírás); (i. e. 22. sz. második fele): s u m e r uralkodó, U r u k v á r o s királya, az országot meghódító q u t ú törzsek (Gutium) kiűzője. Győzelmét felirata örökíti meg; felirata, a szokványos sumer királyfeliratoktól eltérően azonban (még —>Keselyű-sztélé), az epikus költői formákhoz közelít (->invokáció Enlilhez; ima Inninhez; változó színtér, jelenidő az elbeszélésben; a szöveg elejének és végének egybecsengése stb.). A felirat költőiségét fokozza, hogy t ö b b leírása idézet a sumer költészet toposzaiból (pl.: Tirigan, a Gutium királya „ S u m e r b e n délen e l z á r t a a mezőket, északon elzárta az u t a k a t : az Ország ú t j a i t m a g a s fű n ő t t e be."). O Kiad.: F . T h u r e a u - D a n g i n : La fin de la domination gutienne (RA 1912, 111—120. old.; 1913, 98—100. old.); W . H . P h . Römer: Zur Ziegelinschrift des Königs Utuhegal von Unug (Orientalia N. S. 54, 1985). O K i a d . és ford.: angol: S. N. K r a m e r : The Sumerians (1972); német: W. H. P h . Römer: Texte aus der Umwelt des Altén Testaments, lj4. Historisch—Chronologische Texte, I. (1984). O Magyarul: K o m o r ó c z y G.: „Fénylő ölednek édes ö r ö m é b e n " . A sumer irodalom k i s t ü k r e (1983). O írod.: T h . J a cobson: T h e S u m e r i a n King List (1939); I. M. Gyakonov: Obscsesztvennij i goszudarsztvennij sztroj drevnyevo Dvurecsja, Sumer (1959). Komoróczy Géza

267

UTUMB utumbuizi: —> tumbuizi Utuy Tataiig Sontani: -^S ontani, Tatang

Utuy

Uurto [wrto], I r i s (írói álnév); L y y l i E s t e r Ripatti (férjezett név); Mielonen (leánykori név); (Kerimáki, 1905. jan. 28.—): finn írónő, költőnő. 1929-ben iratkozott be a helsinki egyetemre. S o k a t u t a z o t t , I n d i á b a n és Svájcban h o s s z a b b időt is e l t ö l t ö t t . O A -+Kiila-kör t a g j a k é n t a finn függetlenség évtizedeinek legjelentősebb epikusai közé t a r t o z o t t . P r ó z á j á b a n a realizmust és az akkoriban d i v a t o s mélylélektani érdeklőd é s t ötvözte. Megelégedett az egyszerű, őszinte írásmóddal, amely leginkább Ruumiin ikává ('A t e s t vágyódása', 1930, későbbi kiad.: Viliit henget, 'Vad lelkek') c. regényét jellemezte. Legnagyobb sikerét Ruumiin viisaus ('A test bölcsessége', reg., 1942) c. művével a r a t t a , melyben egy házasság t ö r t é n e t é t beszélte el. O E g y é b fő művei: Kypsyminen ('Érés', reg., 1935); Ralckaus ja pelko ('A szerelem és a félelem', reg., 1936); Timanttilakien alla ( ' G y é m á n t törvények a l a t t ' , n l á k , 1938); Sudet ('Farkasok', költ.-ek, 1943); Ihana lyhty ('A csodálatos l á m p á s ' , költ.-ek, 1946); Den brinnande ön ('Lángoló szigetek, reg., svédül, 1957; finnül: Í968). O G y ű j t , kiad.: Valitut teokset ( ' V á l o g a t o t t művei', 1957). O írod.: K. L a i t i n e n : A test bölcsessége (A finn irodalom t ö r t é n e t e , 1981). Kuczka Uusi Kalevala:

P.

h a m m a d Alihán tettei') c. verses elbeszélése a 19. sz. első évtizedének t ö r t é n e t i eseményeit meséli el. R á n k m a r a d t költeményeinek (269 gazel (->ghazal), 29 m u h a m masz, 55 muszaddasz, 1 m u r a b b a , 1 desztán és e g y verses elbeszélés) legkorábbi ismert k é z i r a t á t az Andidzsáni Állami Pedagógiai I n t é z e t k ö n y v t á r á b a n őrzik. O Kiad.: Devon ('Díván', 1963). O írod.: V. A. Abdulaev: Özbek edebijáti tarihi (1967); Dzsalolov: Özbek sáiralar (1970). Péri Benedek

Heléna

Kalevala

Uvajszíj (költői név); Dzsahán (eredeti név); (Margílán, 1779—uo., 1845): c s a g a t á j költőnő. T a n u l m á n y a i t az anyja, Csinnibibi vezette iskolában végezte, melynek k é s ő b b m a g a is t a n á r a lett^ A verselés t u d o m á n y á b a n a g y b á t y j a , Ahundzsán háfiz vezett e be. Tehetsége h a m a r m e g m u t a t k o z o t t ; a k o k a n d i u d v a r b a n , a kor másik híres költőnője, az uralkodó, Umarhán felesége, Nádira, mestere lett. Az ő kíséretében t ö l t ö t t r ö v i d e b b - h o s s z a b b időt H u d z s a n d b a n , U r a t e p é b e n és T a s k e n t b e n . Csak 1842-ben t é r t haza, a m i k o r a buharai emír, Naszrullah elfoglalta K o k a n d o t . O A klasszikus költészet szinte m i n d e n m ű f a j á b a n m a r a d a n d ó t alkotott. Hosszabb lélegzetű m u n kái közül külön e m l í t é s t érdemel a Kerbelánáma ('Kerbelá [ K a r b i l a ] könyve') c. deszt á n , amely Mohamed próféta veje, a negyedik kalifa, Ali k é t fia, Hasszán és Husszejn m á r t í r o m s á g á n a k jól ismert t ö r t é n e t é t dolgozza fel. Vakeáti Muhammad Alihán ('Mu-

Uvarov, Anatolij Nvikolajevics (Jurtosur-Kakszi, U d m u r t A K , 1933. jún. 8.—): u d m u r t (votják) költő, m ű f o r d í t ó , filológus, folklorista. Fizikai m u n k á s b ó l egyre m a g a s a b b szintű bölcsészeti—politikai tan u l m á n y o k ú t j á n lett a k t í v résztvevője hazája irodalmi életének. T ö b b s z ö r is vezető szerephez j u t o t t , pl. éveken á t a központi irodalmi havilap, a Molot (1990-től 1992-ig a Kenes) főszerkesztője volt, emellett kitűnő t a n k ö n y v e k , antológiák, t a n u l m á n y k ö tetek összeállítója. Az u d m u r t szatirikus költészet egyik legkiemelkedőbb művelője, népszerű gyermekíró, elismert műfordító, aki — egyebek között — Petőfi S. és Kányádi S. verseiből is m e g s z ó l a l t a t o t t néhán y a t a n y a n y e l v é n . O F ő b b művei: Sándor Petyefi: sztyihi i pesznyi ('Petőfi Sándor: versek és dalok', m ű f o r d í t á s o k , 1975); Udmurtszkij jumor ('Az u d m u r t h u m o r ' , tan., 1976); Hudozsesztvennoje szvojeobrazije udmurtszkoj szatyiri ('Az u d m u r t szatíra művészi s a j á t o s s á g a ' , t a n . , 1979); Podarok Munkácsi ('Ajándék M u n k á c s i n a k ' , emlékk ö n y v , u d m u r t u l , oroszul, m a g y a r u l , 1983). O Magyarul: 1—1 t a n . (Nagy J u d i t , Szovjet Irodalom, 1984, 1.; Lengyel J . , uo., 1987, 9.; R a j k a Ágnes, uo., 1989, 2.); 1 próza (Sürneghi E d i t , uo., 1990, 6.); 1 vers (Bede A n n a , Megyek élő testvéremhez, anto., 1993). O írod.: A n a t o l i j U v a r o v : Interjú ( É l , 1983, 37.); Földeák I.: I r o d a l m u n k külföldi b a r á t a i . Anatolij U v a r o v (Új Tükör, 1983, 42.); Kerekes A.: I n t e r j ú (OrVil, 1985, 52.); Piszatyeli U d m u r t y i i , (1989); Domokos P . (szerk.): F i n n u g o r Életrajzi Lexikon (1990). Domokos Péter Uvarova, L j u d m i l a Z a h a r o v n a (írói név); Ljubov Z a h a r o v n a Mednyikova (eredeti név); (Moszkva, 1915. nov. 21.—uo., 1990. aug. 24.): orosz írónő. Az Idegen Nyelvek F ő i s k o l á j á n végzett 1941-ben. A F r u n z e K a t o n a i Főiskolán t a n í t o t t , m a j d a Vecsernyaja Moszkva és a Moszkovszkaja Pravda c. l a p o k n á l dolgozott. O 1945-től publikált. Első elbeszéléskötete Olhovlca szlusajet

268

UYAR (1959: Nyikos K . , Halló, i t t Olhovka!, Szárn y a k , Szovjet kisregények, elbeszélések, 1953) c. l á t o t t napvilágot. Műveiben többnyire a m i n d e n n a p i élet l é l e k t a n á t , emberi viszonyait á b r á z o l t a . Szereplói mai emberek, súlyos, sokszor végzetes problémákkal, akik mégis képesek emberi m ó d o n viselkedni a legnehezebb körülmények k ö z ö t t is. Az írónő szeretettel vizsgálta é l e t ü k e t , olykor költői, r o m a n t i k u s hangon írt róluk. O Egyéb művei: Prijezzsije ('Jövevények', színmű, 1959); Prodolzsenyije szledujet ('Folytatása következik', elb.-ek, 1960); Nocsnoj razgovor ('Éjszakai beszélgetés', elb.-ek, 1963); Szin kapitana Alekszicsa ('Alekszics k a p i t á n y fia', elb.-ek, 1964); Leto v razgare ('A n y á r kellős közepén', elb.ek, 1967); Ggye zsivjot goluboj lebegy? ('Hol él a kék h a t t y ú ? ' , elb.-ek, 1970); V kazsduju szubbotu vecserom ('Minden s z o m b a t este', elb.-ek, 1979); Poszlednyij passzazsir ('Az utolsó utas', elb.-ek, 1980); Doni v pereulke ('Ház egy kis u t c á b a n ' , elb.-ek, 1988); Davnyej junosztyi druzja... ('A távoli ifjúság b a r á t a i . . .', reg., 1989); Liki vremenyi ('Az idő arcai', elb.-ek, 1989). O Magyarul még: 1—1 nla (Makai I., Szovjet K u l t ú r a , 1952, 1.; Görög I., uo., 1953, 1.); A nyugodt napsütés éve (kisreg, és elb.-ek. Bottlik S., E. Gábor É v a , 1968); 1 elb. (Gálvölgyi J u d i t , Szovjet I r o d a l o m , 1976, 9.); 1 kisreg. (Székely I)., B a r á t o m a négyzeten, anto., 1977); 1 l elb. ( P a p p Mária, Rotschild hegedűje, anto., 1983; K á d a s M., Szovjet Irodalom, 1985, 12.); 1 kisreg. (Gálvölgyi J u d i t , uo., 1986, 3.). O írod.: J u . Nagibin: L j u d m i l a U v a r o v a ( Z n a m j a , 1959, 10.); F . Kravcsenko: ua. ( L i t y e r a t u r n a j a Rosszija, 1963, 12.); Falus R . : A n y u g o d t n a p s ü t é s éve (Népszabadság, 1968, 274.); I. Motyasov: Ljudmila U v a r o v a (Moszkva, 1968, 8.); I. Eventov: ua. ( L i t y e r a t u r n a j a Rosszija, 1971, m á j . 21.). Jurij Guszev

B a r a a w e körzet, 1847—Biyooley, 1909): a r a b és szomáli nyelven alkotó szomáliai költő, vallási vezető. B a r a a w e - b a n korániskolába j á r t , 1870—1880 k ö z ö t t számos alkalommal u t a z o t t Arábiába, teológiát tanult B a g d a d b a n , szoros kapcsolatba került a qadirijja szúfi renddel. Amikor visszatért h a z á j á b a , u g y a n e n n e k a rendnek lett a vezetője Dél-Szomáliában. J e l e n t ő s erőfeszítéseket t e t t a földművelés és az o k t a t á s megszervezésére. H a t á s a k i t e r j e d t K e n y á ra, T a n z á n i á r a és Z a n z i b á r r a is, ahol igyekezett az iszlámot elhinteni. Ellenezte a dervis-mozgalmat, ezért számos alkalommal kísérletet t e t t e k arra, hogy megöljék. Teljes a b i z o n y t a l a n s á g a b b a n a tekintetben, hogy végül megölték-e vagy természetes módon halt meg. Kegyelet és a tisztelet övezi emlékét, s í r d o m b j a mindmáig zarándokhely. O K ö l t e m é n y e i az iszlám vallás jegyében születtek, választékos stílusban íródtak. H i m n u s z a i és poémái számos esetben hagiografikus elemeket is m a g u k b a foglalnak. Szomáli nyelvű költeményei — a m i n t a költő a l a k j a is — a s z á j h a g y o m á n y részei. Önálló f o r m á b a n megjelent p o é m á j a (1949) mellett Cerulli (1964)' Martin (1968, 1976) és Andrzejewsky (1974) közleményeiben t a l á l h a t ó k meg k i a d o t t művei. O írod.: Uwais ibn M u h a m m a d : M a j m u ' a q a s a ' id fi m a d h sayyid . . . (1949); E. Cerulli: Somalia Scritti vai editi ed inediti (3 köt., 1957, 1959, 1964); B. G. Martin: Moslim Politics and Resistence to Colonial Rule: S h a y k h U w a y s ibn M u h a m m a d al-Barawi a n d t h e Qadiriya Brotherhood in E a s t Africa ( J A H 1969); J . S. Trimingham: T h e Sufi Orders in Islam (1971); B. W . Andrzejewski: T h e Veneration of Sufi Saint and I t s Tmpact on t h e Oral L i t e r a t u r e of the Somali People a n d on their L i t e r a t u r e in Arabic (African L a n g u a g e Studies, 1974); B. G. Martin: Muslim B r o t h e r h o o d s in Ninet e e n t h - C e n t u r y Africa (1976).

Üveys: - » V e y s í

Biernaczky

Uveys ibn Mehmet: -» Veysí U Vun: -* Min

Thuvun

Uwechia [ávecsijej, Kiki (Onitsa, 1946—): angol nyelven a l k o t ó nigériai író. Brüsszelben 1965-ben megkezdett t a n u l m á n y a i t félbehagyta, m a j d b e u t a z t a E u r ó p á t . Első írása 1969-ben jelent meg Brass (elb., Zentai Éva, ua., N a g y v , 1971, 3.) c. Uweissi: —• Veysí Uweys Xaaji Maxamed; Uvejsz Hádzsi Mohamed (átírásváltozat); (Dél-Szomália,

Szilárd

Uyar [w.jarj, T o m r i s (Isztambul, 1941—): török írónő. Az isztambuli egyetem újságírószakán v é g z e t t 1963-ban. Fordításait, kritikáit, esszéit 1969-ig T u r g u t UyarvaX k ö t ö t t házasságáig R . Tomris néven jelent e t t e meg. Első elbeszéléseiben lélektani hitelességű n ő a l a k o k a t állít elénk, m a j d a t á r s a d a l o m m i n d szélesebb köreiből vál a s z t j a hőseit, t ü k r ö z v e k o r u n k súlyos problémáit. Egyéni hangvétele és látásm ó d j a naplószerű írásait is izgalmas szellemi élménnyé teszik: Sesler, Yüzler ve Sokaklar ( ' H a n g o k , arcok, u t c á k ' , 1981), Günlerin Tortusu ( ' N a p o k üledéke', 1985). O

269

TJYAR ranin íki Günü ('Egy líra k é t n a p j a ' ) c. m u n k á j á t 1979-ben a legjobb gyermekregénynek t a l á l t á k , Hayati karsilayan tyiirler ('Az életet fogadó versek') c. k ö t e t é t pedig 1981-ben a Yazko versnagydíjával jutalm a z t á k . O E g y é b fő verseskötetei: Asktan ve Umuttan aldim Rengimi ('Szerelemtől és reménytől k a p t a m színem', 1978); Bir Bemet Dijcen ('Egy csokor tövis', 1983); Ve Ask ('És szerelem', 1985). O Magyarul: 2 vers (Tusnády L., Somogy, 1993, 3.). Tasnádi Edit

Egyéb f ő b b művei: Ipek ve Bakír ('Selyem és Réz', elb.-ek, 1971); Dizboyu Papatyalar ('Térdigérő m a r g a r é t á k ' , elb.-ek, 1975); Evrenin Yapisi ('A mindenség felépítése', (Lucretius-fordítások T u r g u t Uyarreil e g y ü t t , 1975); Yürekte Bukagi ('Béklyó a szívben', elb.-ek, 1979); Amerikán Hikáyeleri Antolojisi ('Amerikai elbeszélések a n tológiája', 1983); Rus Ruleti ('Orosz r u l e t t ' , elb.-ek, 1985). O írod.: Asim Bezirci: Hikáyecilerimiz (1980). Tasnádi Edit Uyar [wjar], T u r g u t (Ankara, 1927. aug. 4 . — I s z t a m b u l , 1985. aug. 22.): török költő. K a t o n a i t a n u l m á n y a i u t á n tisztként szolgált (1948—1958), egy ú j a b b évtizedet civil h i v a t a l o k b a n t ö l t ö t t , s 1969-es n y u g d í j b a v o n u l á s a u t á n I s z t a m b u l b a költözött. O P á l y á j á n a k kezdetén a népies f o r m á k m ű vészi a l k a l m a z ó j a ; ihletője az őt k ö r ü l v e v ő m i n d e n n a p i világ volt. K é s ő b b a t á r s a d a lom törvényeivel és a h a g y o m á n y o k k a l ell e n t m o n d á s b a kerülő egyén gondjai foglalk o z t a t t á k . A költészet t a r t a l m i és f o r m a i m e g ú j í t á s á t célzó költői mozgalom, az Ikinci Yeni ('Második Ú j ' ) kiemelkedő a l a k j a . E g y időben a divánköltészeti hag y o m á n y o k és a modern vers ötvözésével kísérletezett, m a j d nagylélegzetű „novellaversekkel" lepte meg olvasóit. Prózai írásaiban (Bir siirden, 'Egy költészetről', tan.-ok, 1984) a t ö r ö k költészet legértőbb elemzői egyikének m u t a t k o z o t t . O Verseskötetei: Arz-i Hal ('Kérvény', 1949); Türkiyem ('Törökországom', 1952); Dünyanm En Güzel Arabistani ('A világ legszebb A r á b i á j a ' , 1959); Tütünler Islak ('Nedves a d o h á n y ' , 1962); HerPazartesi ('Minden hétfő', 1968); Divan (ua., 1970); Toplandilar ('Összegyűltek', 1974); Kayayi Delen íncir ('A sziklát á t f ú r ó f ü g e ' , 1981). O G y ű j t , kiad.: Toplu Siirler I. ('Összegyűjtött versek', 1. k ö t . , Í981); Büyük Saat ('Nagy óra', 1984). O írod.: Hüseyin Cöntürk — Asim Bezirci: T u r g u t U y a r , E d i p Cansever (1961). Tasnádi

Edit

Uyaroglu [ujarólu], Ismail (Bahkesir, 1948—): t ö r ö k költő, író. I s z t a m b u l i főiskolai t a n u l m á n y a i végeztével török nyelvés i r o d a l o m t a n á r ; u t ó b b — rövid korrekt o r k o d á s u t á n — a r e k l á m s z a k m á t választ o t t a . P á l y a f u t á s á t d í j a k kísérik: „1974 legjobb fiatal k ö l t ő j e " - k é n t indult. 1977ben a 14. Antalyai Nemzetközi Művészeti Fesztiválon Les ('Dög') c. d a r a b j á v a l n y e r t első d í j a t , Qoeuk ve $iir (1976: Székely Magda, Kicsike busz minden gyerek, 1984) c. g y e r m e k verskötete a Török Nyelvtudományi Társaság díját k a p t a meg, Bir Li-

Uyguner [ujg-wner], Muzaffer ( K a n d i r a , 1923. febr. 7.—): török kritikus, irodalomtörténész. Az a n k a r a i p o l i t i k a t u d o m á n y i f a k u l t á s u t á n a jogi karon is d i p l o m á t szerzett (1945, 1955). 1975-ig, n y u g d í j b a vonulásáig különböző minisztériumi állásokat t ö l t ö t t be. O 1943-ban jelentkezett első versével, Kaym Agaci ( ' B ü k k f a ' , 1963) c. verseskötetet is k i a d o t t ; a k o r t á r s világlíra számos remekét ü l t e t t e á t török nyelvre, helyét és h i v a t á s á t a z o n b a n a kritikusi pályán t a l á l t a meg. Elemzései a 20. sz.-i török irodalom kiemelkedő a l k o t ó i n a k személyiségét és m u n k á s s á g á t állítják reflektorfénybe. O F ő b b monográfiái: Sait Fáik Abasiyanik (1964); Yahya Kemal (1964); Cahit Sitki Taranci (1966); Orhan Véli Kanik (1967); Resat Nuri Güntekin (1967); Halide Edip Adivar (1968). O írod.: Mehmet Seyda: E d e b i y a t D o s t l a n (1970). Tasnádi Uylenspiegel: -*francia-belga

Edit

irodalom

Uz [úc], J o h a n n P e t e r (Ansbach, 1720. okt. 3.—uo., 1796. m á j . 12.): n é m e t költő. A r a n y m ű v e s fia volt. 1739—1743 k ö z ö t t Halléban t a n u l t jogot és filozófiát. B a r á t s á got k ö t ö t t J . W . L. Öleimmel és J . N. Götzcel: ők a l k o t t á k az ún. második hallei költői kört (-•hallei költői körök). Az anakreontik a úttörői voltak, akik az életörömöt játszi, tetszetős f o r m á k b a n énekelték meg. Uz volt a legtehetségesebb k ö z t ü k . í r t bordalokat, szerelmes verseket és szép, gáláns verses elbeszéléseket. O Az a n a k r e o n t i k a Franciao.-ból t e r j e d t á t a n é m e t területekre. De míg a francia „ k ö n n y ű költészet" költői t ö b b n y i r e vagyonos gavallérok volt a k , akik könnyedén éltek, a n é m e t anakreontikusok kispolgári családból származó diákok, szegénylegények, akiknél a v i d á m és könnyelmű, gáláns hangvétel éles ellent é t b e n állt életük szürke, szűkös hétköznapjaival. Borról énekeltek, de csak vízre telt nekik. Sokan közülük t u d o m á s t sem v e t t e k az 1740—1764 között dúló osztrák—porosz

270

ITZBEG h á b o r ú borzalmairól. O Uz Hagedornnal és J . W . L. Öleimmel ellentétben férfias h a n g vételben énekelt a n é m e t t e s t v é r h á b o r ú o k o z t a sebekről. K o m o l y szavakkal meg is r ó t t a költőtársait, a n é m e t fejedelmeket pedig a r r a intette, hogy inkább boldogabbá, ne pedig egyre n a g y o b b á k í v á n j á k tenni országaikat. O Shaftesbury angol erkölcsfilozófus h a t á s a a l a t t morális és vallásos ó d á k a t is írt. Theodizee ('Teodicea') c. ó d á j á b a n a Leibniz f e l v e t e t t e gondolatsorok a t ö n t ö t t e versbe. Legismertebb d a l a i t Lyrische Gedichte ('Lírai költemények') c. p u b l i k á l t a 1749-ben, m a j d 1755^-1756ban. O Művei még: Der Sieg des Liebesgottes ('A szerelem istenének diadala', k o m i k u s eposz, 1753); Versuch über die Kunst, stets fröhlich zu sein ('Esszé a n n a k művészetéről, hogy mindig v i d á m a k legyünk', t a n k ö l t . , 1760). Műfordítóként is jelentős. J . N. Götzeel együttműködve lefordította az A nakreónnak t u l a j d o n í t o t t verseket (1746), J . Z. L. Junkheim és G. L. Hirsch t á r s a s á g á b a n pedig Horatius összes m ű v e i t . O A 18. sz. vége felé Mo.-on is i s m e r t volt, Anakreón művei is elsősorban az ő közvetítésével vált a k ismertté. Der Traum ('Álom') c. versét Révai M. ültette á t 1779-ben, de ez a m u n k a k é z i r a t b a n m a r a d t . Gy. Tsépány I. s z a b a d f o r d í t á s a viszont Kazinczy Orpheuszában 1790-ben megjelent. Verseghy F . és Kis J . is f o r d í t o t t a k tőle, Csokonai pedig á t v e t t néh á n y m o t í v u m o t szerelmi dalaiból. O Verseire W . A. Mozart és F . Schubert komponált d a l o k a t . O írod.: E . Petzet: J o h a n n Peter Uz (1930). Némedi Lajos üzbég irodalom; özbeg irodalom: a török népek közép-ázsiai ágához tartozó üzbégség irodalma. Az Üzbegisztán, Kazakisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Afganisztán területén élő, m i n t e g y 15 milliónyi üzbégség mai a r c u l a t a a 16. sz. f o l y a m á n alakult ki, a Közép-Ázsiában élő, letelepült tádzsik, török, és a Dél-Szibériából a területre bevándorló, szintén török e t n i k u m ú n o m á d üzbég csoportokból. Az üzbég irodalom kezdeteit illetően eltér a volt S Z U területén dolgozó és a n y u g a t i k u t a t ó k áll á s p o n t j a . Az orosz, ill. üzbég nyelvű szakirodalom az üzbég irodalom részének szám í t j a az ótörök, a k a r a h a n i d a , a horezmi és a c s a g a t á j (e t u d o m á n y o s m u n k á k terminológiája szerint óüzbég) irodalmat (->karahanida irodalom, horezmi irodalom, csagatáj irodalom). A n y u g a t i m u n k á k ezzel szemben kezdeteit — helyesen — az orosz és üzbég irodalomtörténeti m u n k á k b a n üzbég szovjet irodalomként emlegetett korszaktól, vagyis az 1920-as évektől, az üzbég

nyelv b u h a r a i dialektusát alapul vevő irodalmi nyelv megalkotásától s z á m í t j á k . E n nek megfelelően az üzbég irodalom korszakai a k ö v e t k e z ő k : 7. Az 1920-as évek irodalma. 2. Az 1930-as évek irodalma 1941ig, a SZU hadbalépéséig. 3. A h á b o r ú s évek irodalma (1941—1945). 4. A h á b o r ú u t á n i évek irodalma. O 1. Az 1920-as évek irodalma. A korszak irodalma e l v á l a s z t h a t a t l a nul kapcsolódik a csagatáj irodalom utolsó, az orosz h ó d í t á s t ó l 1917-ig t a r t ó szakaszához, melyet k é t irányzat, a h a g y o m á n y o s irodalmi gyökerekből táplálkozó, és a n y u gati, f ő k é n t orosz irodalmi m i n t á k a t utánozni igyekvő egymás mellett élése jellemez. Az idők folyamán, főként a K o k a n d i kánság területén dolgozó írók m u n k á s s á g á nak köszönhetően a hangsúly az u t ó b b i felé tolódott el. Míg ugyanis a másik két üzbég kánság, H í v a és B u h a r a m i n d e n b e n ellenállt a h a g y o m á n y o k bármiféle megváltozt a t á s á n a k , a d d i g K o k a n d b a n , orosz h a t á s ra s az ú j í t á s o k minden f o r m á j á v a l szembeforduló csoportok ellenkezése d a c á r a , az értelmiségiek egy csoportja, akik külföldi utazásaik során megismerkedtek a 19. sz.-i E u r ó p a és a modernizálódó Töröko. k u l t u rális, politikai viszonyaival, az 1890-es évektől megkísérelték a l á t o t t a k a l a p j á n átalakítani először az iskolai o k t a t á s t , m a j d az állam politikai s t r u k t ú r á i t is. E dzsadídizmus (dzsadíd 'új, reform') néven ismert mozgalom jelentősebb képviselői az idősebb nemzedékhez t a r t o z ó Mukimi, Furkat (1858—1909), Zavkí, v a l a m i n t a dzsadídisták fiatalabb képviselői, Miskín (1880—1937), Avaz Otar-ogli (1884—1919) és H a m z a H a k i m z a d a Nijázi. Az 1. világháború, az 1917-es forradalom és az azt követő, az Üzbég SzSzK létrehozásáig (1924. okt. 24.) t a r t ó polgárháború az írók a t a civil t á r s a d a l o m h o z hasonlóan k é t csoportra, a szovjet hatalom híveire és az ezt ellenző, n e m z e t i érzelműekre o s z t o t t a . Ez u t ó b b i a k h o z t á k létre 1919-ben a Csagatáj gurungi nevű irodalmi kört, amely fő f e l a d a t a k é n t a nemzeti irodalom h a g y o m á nyainak á p o l á s á t t ű z t e maga elé. A szovjet irodalomkritika által reakciósnak ós ellenf o r r a d a l m i n a k bélyegzett kör jelentősebb tagjai, az i n k á b b d r á m a í r ó k é n t híres Abdurrauf Fitrat (1886—1938), a hagyományos költészet szókincsét használó, de a vers szerkezetében ú j a t hozó Csolpán (1897— 1938), a később költészetét proletárköltészetként jellemző Bátu (eredeti neve: M a h m u d Hadiev, 1903—), és a d i d a k t i k u s költeményeihez a népköltészet gazdag formavilágát felhasználó Elbek (eredeti neve: Masrík Junusz, 1893—1939) 1917 és 1921

271

UZBEG közötti m u n k á s s á g u k összefoglalásaként Özbek jas sáirlari ( ' I f j ú üzbég költők') c., 1921-ben közös verseskötetet jelentettek meg. A s z o v j e t h a t a l o m megszilárdulásával p á r h u z a m o s a n teljesen kiszorultak az irodalmi életből a csoport azon tagjai, akik — ellentétben Bátuval v a g y Elbekkel -— t o v á b b r a is k i t a r t o t t a k nézeteik mellett. A s z o v j e t h a t a l m a t m á r a kezdettől fogva t á mogatók közé t a r t o z o t t H . H . Nijázi és a tádzsik irodalom m e g t e r e m t ő j e , Szadru'dDín Ajní is. Az ú j rendszer mellett kiálló írók is l é t r e h o z t á k a m a g u k csoportjait, melyek közül a legjelentősebbek az 1926tól 1930-ig m ű k ö d ö t t Kizil Kalam ('Vörös Toll'), az Üzbegisztán Proletár Jazudzsilar Ujusmaszi ('Üzbegisztáni P r o l e t á r í r ó k Szövetsége') és a Jas Lenindzsi ('Az I f j ú Leninista') elnevezésű szervezetek. Ez utóbbi csoporthoz t a r t o z o t t az elkövetkezendő évtizedek üzbég kulturális életének egyik i r á n y í t ó j a , Gafur Guljam is. A korszak irodalmi életének m e g h a t á r o z ó alakjai a költészetben Ujgun (1905—1990), Gafur Guljam, M a k s z u d Sejhzáda (1908—1967), H a m i d Alimdzsan és a színpadi szerzőként is jelentős H . H . Nijázi; a prózairodalomban Sz. Ajní, Abdulla Kadiri, az első üzbég nyelvű r e g é n y szerzője, és Sakír Szulajmán (1900—1939). Műveikben az aktuális politikai eseményekhez szorosan kapcsolódó témák, a f o r r a d a l o m és a s z o v j e t h a t a l o m dicsőítése, az ellenforradalmárokkal való leszámolás szükségességének hangsúlyozása, az ú j t á r s a d a l m i rend h o z t a pozitív változások b e m u t a t á s a d o m i n á l n a k . H a t á s a m i a t t e m l í t é s t érdemel A. Kadiri két regénye: az Ü t g a n kunlar ( ' E l m ú l t n a p o k ' , 1922 -—1926), m e l y e t először az irodalmi élet fő színterének számító, Mustum ('Fül') c. kulturális folyóirat közölt, és a Mehrobdan csajon ('Skorpió a mihrábból', 1929) c., valamint Sz. Ajní regény trilógiájának első része, az O d i n a (ua., 1924), Sakír Szulajmán n o v e l l á j a , a T e k i n h u r l a r ('Élősködők') és H. H . Nijázi d r á m á j a , a B a j ila hizmatcsi ('Az ú r és a szolga', 1918), t o v á b b á a színműveiben az európai színműírás és az üzbég n é p s z í n m ű v e k elemeit egyesítő Csulpán (eredeti neve A b d u l h a m i d Szulajmán, 1897—1938) egyetlen b e m u t a t á s r a k e r ü l t d a r a b j a , a J a r k i n á j (ua., 1926). O A korszak m á s o d i k felének a költészetében a legkedveltebb, h a g y o m á n y o s versforma, a gazai (-*ghazal) mellett, ú j f o r m a k é n t , f ő k é n t Majakovszkij „ f o r r a d a l m i " költészetének h a t á s á r a egyre erőteljesebben jelentek meg az üzbég költészettől addig idegen kifejezési f o r m á k . Az ú j költői i r á n y z a t legjelentősebb képviselője H a m i d Alimdzsan. O 2.

Az 1930-as évek irodalma 1941-ig. A kor irodalmi életét döntően befolyásolta a SZU K o m m u n i s t a P á r t j a K ö z p o n t i Bizottságának 1932. ápr. 23-án k e z d ő d ö t t ülése, mely az i r o d a l m á r o k f e l a d a t á t az ötéves terv sikeres v é g r e h a j t á s á n a k elősegítésében jelölt e meg. A társadalmi élet t ö b b i szervezetéhez hasonlóan az 1934. m á j u s á b a n mega l a k u l t írószövetség, az Üzbegisztáni Szovjet í r ó k Szövetsége is közvetlen a p á r t irán y í t á s a a l a t t állt. í g y elsődlegesen a napi politika szükségletei h a t á r o z t á k meg azok a t a t é m á k a t is, melyeket az írók, költők m ű v e i k b e n feldolgoztak. Elsődleges fontosságot k a p o t t a kolhozosítás népszerűsítése, a nemzetek fölötti szovjet t á r s a d a l o m felépítésére való mozgósítás és ezzel összhangb a n a nacionalistának, s e m i a t t szovjetellenesnek bélyegzett jelenségek elítélése. A korszak prózairodalmát a szocialista realista elbeszélés uralja. A m ű f a j kiemelkedő képviselői közé ekkoriban a fiatal írónő, Ajdin (eredeti neve Manzura Szabír, 1906—1953), Abdulla Kahhár (1907—1968), és Gafur Guljam s z á m í t o t t a k . Ajdin legjelentősebbnek t a r t o t t elbeszéléseiben, a Zümred v a vigovor ('Zömred és a feddés', 1934), a J a m á k c s i köcsdi ('A cipész elvándorolt'), a Hazil emis ('Tréfa volt') c. novellákban — melyek t ö b b más elbeszéléssel e g y ü t t a C s a k a l á k k a csakmáncsa ( ' K ö p e n y a gyerm e k n e k ' , 1939) c. kötetben is helyet k a p t a k — a m ú l t és a jelen kisemberének mindenn a p j a i közötti különbségeket nők és gyermekek sorsán keresztül m u t a t j a be. Abdulla Kahhár novellái — melyeknek többsége összegyűjtve a H i k á j a l a r ('Elbeszélések', 1935) és a Jillar ('Évek', 1947) c. kötetekben jelent meg —, a kor szelleméhez híven, részben az üzbég nép múltbéli s a n y a r ú sorsáról, részben az 1930-as évek Üzbegisztánj á n a k aktuális kérdéseiről, a kolhozosításról, a nacionalizmus káros voltáról szólnak (Masztán, ua., 1934; Milletcsiler, 'Nacionalisták', 1937). Gafur Guljámnak, az üzbég szocialista realista irodalom legkiemelked ő b b képviselőjének p r o p a g a n d a í z ű novellái a szovjet rendszer e r e d m é n y e i t dicsőítik. Főhősei a káros n e m z e t t u d a t t ó l megs z a b a d u l t egyszerű emberek, akik, mint a Tirilgen m u r d a ('Az életre kelt halott', 1935) hőse, a szovjet rendszerben kelnek ú j életre, vagy a keleti népmesék csínytevői, akik sok borsot törnek a gazdagok orra alá (Sum bála, 'A gézengúz', 1938). A kor regényirodalmának két, a szovjet irodalomkritika által n a g y r a értékelt alkotása Sz. Ajní— Gorkij írásait idéző — m u n k á j a , a Kullar (vagy Ghulomon, ' R a b o k ' , 1934), melyben az üzbég nép ú t j á t m u t a t j a be a

272

UZBEG múlt rendszer rabságától a szovjet h a t a l o m hozta szabadságig, és Abdulla Kahhár regénye, a Szaráb {'Délibáb', 1937), amely egy vidékről városisa került fiatalember t ö r t é nete, aki sikeresen veszi fel a harcot a szovjet rendszer ellenségeivel. Az 1930-as évek költészetében töretlenül folytatódik az a napi politika által vezérelt irányzat, a m e l y m á r az 1920-as évek végén szinte teljesen egyeduralkodó lett. Ű j k ö t e t e k egész sorával jelentkezett az 1920-as évek végén m á r ismert költőnek számító H. Alimdzsan (Pájga, 'Verseny', 1932; Ölim jávga, 'Halál az ellenségre', 1932; D a r j á kecseszi, 'Tengeri éjszaka', 1936; Ülke, 'Az ország', 1939), a verseit legendák a l a p j á n író Mirtemir (Bánk, 'Üvöltés', 1932; P á j t a h t , 'Főváros', 1936), a f ő k é n t négysoros, szótagszámláló verseiről híres Sajhzáda (1908—1967), az 1937-ben b e b ö r t ö n z ö t t Uszmán Nászir (Szafarbar szatrlar, 'Győzedelmes sorok', 1932; T r a k t o r á b á d , ' T r a k t o r o k v á r o s a ' , 1934; J ü r e k , 'Szív', 1935), a futurizmussal kacérkodó Altaj (eredeti neve Baisz Kariev, 1903—1977), a klasszikus gazai (-+ghazal) f o r m á t felélesztő Habibíj (eredeti neve Zakirdzsán Hálmuhammadogli, 1890—?), a termelésről verselő Gajratí (eredeti neve: A b d u r a h i m Abdullaev, 1902—1976; T e m p , ' Ü t e m ' , 1932; Szevgi, 'Szerelem', 1939) és az első verseit az 1930-as évek végén publikáló költőnő, Iszrailova Zulfija (Kizlar kosigi, ' L e á n y o k éneke', 1939). O 3. A háborús évek irodalma (1941—1945). A háború a l a t t a költők és írók egy része a f r o n t o n harcolt, de az o t t h o n m a r a d o t t a k is i n k á b b rövidebb lélegzetű m ű v e k e t írtak, melyek a hazaszeretetről, a harcolók és az o t t h o n m a r a d o t t a k hősiességéről, a szétszakított családok szenvedéseiről szóltak. A vérzivataros évek költészetének kiemelkedő alkotásai a f é r j é t sirató Zulfija versei, melyek a Hidzsrán künleride ('Az elválás n a p j a i n ' , 1944) c. k ö t e t b e n jelentek meg, a fiatalon e l h u n y t költő, Z a f a r Dijár (1912—1946) kötetei (Bizning ájle, 'A mi családunk', 1942; Szávga, ' A j á n d é k ' , 1945) és Ujgun háború a l a t t íródott verseit t a r t a l m a z ó k é t g y ű j t e m é n y e s kötete a Z a f a r t a r á n a l a r i ('A győzelem melódiái', 1942) és a Gazab v a m u h a b b a t ('Gyűlölet és szeretet', 1944). A prózairodalomból említést érdemel a költőnek is kiváló Ajbek két történelmi regénye, az 1916-os t u r k e s z t á n i felkelést felidéző K u t l u g h kon ('Megszentelt vér', 1940) és a híres költőről, Neváiról szóló m u n k á j a , a Navoi (1944), v a l a m i n t Ajdin 1944-ben napvilágot l á t o t t novelláskötete, a Sirin keldi ('Sirin m e g j ö t t ' ) , amely a h á t o r s z á g h é t k ö z n a p j a i t m u t a t j a be. O 4. A háború

18

utáni évek irodalma. A h á b o r ú okozta megr á z k ó d t a t á s o k b ó l az egész országhoz hasonlóan az irodalmi élet is csak nehezen ocsúdott fel. A költészetben egészen az 1960-as évekig kellett várni a m e g ú j h o d á s ra. Véget é r t az üzbég irodalom szocialistarealista korszaka. A verseikkel először az 1960-as é v e k b e n jelentkező fiatal költők többsége — E r k i n Váhidov (1936—), Abdulla Aripov (1941—), U s z m á n Azimov (1950—) — szívesen él az ú j r a felfedezett klasszikus verselés (arúz; —•aruz vezni) a d t a lehetőségekkel. Az 1990-es évekre az üzbég költészet ú j ága teljesedett ki, amely kizárólag a klasszikus költészet elemeiből, a nemzeti h a g y o m á n y o k b ó l építkezik. Legkiválóbb képviselői Hamdamíj (eredeti neve M. Mirzaálimov), Dzsavláníj (eredeti neve M a t j á k u b Devonov), Sádi Karimov, Anvar Juszupov és Asik Erkin (eredeti neve E r k i n Madrahimov). Az ő m u n k á i k mellett olyan kísérletekkel is t a l á l k o z h a t u n k , amilyenek R a u f Parfi (1943—) s z o n e t t f o r m á ban íródott versei. A n a p j a i n k i g t a r t ó korszak kétségkívül legnagyobb h a t á s ú költője M u h a m m a d Szálih (eredeti neve Szalaj Madaminov; 1949—), aki az 1960-as évektől az üzbég irodalom első s z á m ú f ó r u m á nak t a r t o t t , Sark julduzi c. irodalmi folyóiratban, az á l t a l a szerkesztett költészeti rov a t b a n olyan tehetséges fiatal költők egész sorának biztosított lehetőséget munkáik publikálására, mint B a h r á m Ruzimuhammad, M u h a m m a d Iszmáil, K a r á m a t Dusztmatova, T o r a m u r á d Rahmán v a g y Gülcsehre Rahimova. A h a g y o m á n y o k felidézése, a nemzeti identitás keresése jellemzi a korszak p r ó z a i r o d a l m á t is. Történelmi regények egész sora születik, melyek az olvasót a nemzeti múlt fényes korszakaiba viszik el. Ezek közé tartozik Adil Jakubov (1926—) m a g y a r u l is megjelent m u n k á j a , az Ulug beg kincse (eredeti címe: Ulug bek hazinaszi, 1974: Földeák I., Garai G., 1988), és P i r i m k u l Kádirov (1928—) Báburról szóló életrajzi regénye, a J u l d u z l i tünler ('Csillagos é j s z a k á k ' , 1978). A korszak fontos alkotásai közé sorolja még a kritika Abdulla Kahhár utolsó, 1965-ben elkészült, önéletrajzi ihletésű, Ö t m i s d e n ertekler ('Történetek a múltból') c. regényét, Szaid Ahmad Dzsimdzsitlik ('Dermesztő csend', 1988) c. m u n k á j á t és Tágai Murát pikareszk regényét, az Atkisnagan a k s a m ('Az éj, melyen felnyerített a ló') c í m ű t . O Magyarul: 4 n é p d a l (Tandori D., Népek költészete, a n t o . , 1973); 5 vers ( R a b Zsuzsa, Sziklaszálon szép galamb, a n t o . , 1982); 1 bölcsődal (Tandori D., A n y a s á g , anto., 1990). O írod.: Isztorija lityeratur naro-

273

UZELA dov S z r e d n y e j Azii i K a z a h s z t a n a (1960); Özbek s e ' r i j a t i antologijaszi (1962); E. Aliworth: U z b e k L i t e r a r y Politics (1964); Isztorija u z b e k s z k o j szovjetszkoj lityeraturi (1967); V. A. Abdullaev: Özbek edebijáti tarihi (1967); H . Körogli: U z b e k s z k a j a lit y e r a t u r a (1976); J . Kászimov: Se'r va d u n já (Sark julduzi, 1989, 1.); I. Tolakov: Se'rijat kengligi-kalb kengligi (uo., 1989, 6.); A. Abdullaev: Se'r tasnaligi (uo., 1990, 6.). Péri Benedek Uzelac, Milán (Versec, ma: Vrsac, 1950—): szerb költő, prózaíró. A belgrádi egyetem bölcsészkarán szerzett d i p l o m á t 1974-ben. A vrsaci K n j i z e v n a o m l a d i n a elnökségi tagja, a Bibliotéka K O V főszerkesztője. Első versei az Ugao c. f o l y ó i r a t b a n jelentek meg 1969-ben. 1985-ben doktorált, disszert á c i ó j á t 1987-ben Filozofia igre: prilog fenomenologiji igre kod Eugena Finka ('A j á t é k filozófiája: melléklet a j á t é k fenomenológiájához E u g e n Finkénél') c. átdolgozott vált o z a t b a n , önálló k ö t e t k é n t is k i a d t á k . Szabadversei szintetizált érzelmi izgatottságukkal g y a k r a n valódi miniatűrremekek. Szerkesztésében jelent meg a Zeleni pesak banatski ('Zöld bánáti homok', 1979) c. versantológia, amelyben s a j á t versei is szerepelnek. Verseskötetein kívül Stvarnost umetnickog dela ('A m ű a l k o t á s valósága', 1981), és Druga stvarnost ('Másik valóság', 1989) c. k é t képzőművészeti vonatkozású esszékötetet is k i a d o t t . O F ő b b verseskötetei: Nad nebeskom kartom ('Az égi t é r k é p fölött, 1972); Kula nad VrScem ('Torony Versec f ö l ö t t ' , 1975); Preticanje na panöevskomputu ('Előzés a pancsevói úton', 1980); Teze o Marxu ('Tételek Marxról', 1983); Pesnióki govor ('Költői beszéd', 1984); Kraj dana ('A n a p vége', 1985). O Magyarul: 2 vers (Sinkovits P., Magyar Szó, 1976, 23.); 1 vers (Borbély J . , ü z e n e t , 1980, 5.) O írod.: A. J o v a n o v i c : Pesnistvo konkretnih stvari i u k i d a n j e slucajnog (Knjizevna kritika, 1976); N. Timcenko: Vrsac kao pesnicki m o t i v (Savremenik, 1976, 1.). Bugajev

Sándor

üzenet: 1. message

konstruktivizmus

Uzsevics, I v a n (?—?): u k r á n nyelvész. A 17. sz.-ban élt. Galíciában n ő t t fel. Teológiai t a n u l m á n y a i t K r a k k ó b a n és P á r i z s b a n végezte. Hrammatika szlovenszkaja ('Szláv n y e l v t a n ' ) c. latinul elkészítette az ó u k r á n irodalmi nyelv n y e l v t a n á t , melynek mindk é t , a szerző által írt eredeti kézirati példán y á t (1643, 1645) Franciao.-ban őrzik. A t u d o m á n y t ö r t é n e t i l e g értékes kéziratok has o n m á s á t és ukrán fordításukat 1970-ben t e t t é k közzé. O K i a d . és irod.: I. K. Bilo-

18*

Uzvissa Heimatkunst keretében kedvelte, itt H . Löns ilyen t é m á j ú írásai nevezetesek. O A v a d á s z t ö r t é n e t az ember h e l y t á l l á s á t leírva bizonyos e s e t e k b e n a jelenkori irodalomban is e s z t é t i k a i értékeket t a r t a l m a z h a t (pl. E. Hemingway: Afrikai vadásznapló, W. Faulkner: A medve). A s p o r t v a d á s z a t elterjedésével a v a d á s z t ö r t é n e t „profeszszionalizálódott"; divatossá lettek a híres, m e g t ö r t é n t vadlesek, v a d á s z u t a k regényes vagy n a p l ó s z e r ű leírásai. A v a d á s z t ö r t é n e t e f a j t á j a f ő k é n t az egzotikus irodalom körébe t a r t o z i k : a felfedező és g y a r m a t s z e r z ő utak u t á n m i n d j á r t a vadászati expedíciók hoztak h í r t idegen földrészekről (pl. G. Cumming dél-afrikai v a d á s z k ö n y v e 1850ben). E v a d á s z k a l a n d o k n a k igaz t ö r t é n e t jellegüknél f o g v a bizonyos megkülönböztet e t t szerepük v a n a modern kalandirodalomban: e g y r é s z t íróik — t ö b b n y i r e m a g u k a vadászok — általában g ú n n y a l t a r t ó z kodnak a f a n t a s z t i k u s túlzásoktól, másrészt é p p e n ezáltal a v a d á s z t ö r t é n e t e k n e k jelentős — földrajzi, állattani és egyéb —

vadásztörzsek irodalma: lom 1.

vadásziroda-

Vadé [vádé], J e a n J o s e p h ( H a m , 1719. j a n . 18.—Párizs, 1757. júl. 4.): f r a n c i a költ ő . A p j a kereskedő volt; V a d é P á r i z s b a n fiatalon pazarló é l e t m ó d o t f o l y t a t o t t , m a j d állást vállalt egy soissoni a d ó h i v a t a l b a n . 1743-ban visszatért P á r i z s b a és a későbbi aiguilloni herceg t i t k á r a lett. A l t a l á n o s műveltsége igen h i á n y o s volt, de az irodalmi élet erősen vonzotta; jó k o m i k u s készséggel rendelkezett, igen szellemes volt, ő volt az ú n . ,,poissard" m ű f a j megteremtője (—>•poissard stílus), mellyel a piaci stílus irodalmi r a n g r a emelkedett, és sikert a r a t o t t még a szalonokban is. Első verseit a Journal de Verdun c. lap közölte, ezt követően számos egyfelvonásos p a r ó d i á t , v í g j á t é k o t és énekes bohózatot írt, a Les troqúeurs ('A csereberélők', énekes b o h ó z a t , 1754) c. írását

288

VADIA lenségről', 1983). O Egyéb f ő b b műve: Essais inactuels ('Nem aktuális esszék, 1987). O írod.: R . Beaudoin: U n h o m m e libre. Pierre Vadeboncoeur (1974). Budai Rita

m i n t egyik legnevezetesebbet t a r t o t t á k számon. O G y ű j t , kiad.: Oeuvres complétes ('Összes művei', 4 köt., 1775; 6 köt., 1785). O Magyarul: 1 vers (Timár Gy., S z a j n a p a r t i Erósz, anto., 1984). O írod.: S. Lenel: E t u d e sur Vadé (Mémoires, Académie d'Amiens, X X X I I I . , 1886); M. Miiller: J e a n J o s e p h Vadé u n d das Vaudeville (1911); E . F a g u e t : Histoire de la poésie fran9aise (8. köt., 1935); P . Moore: Le Genre Poissard a n d the F r e n c h Stage in t h e X V I I I . Century (1935). Padányi Klára

vademeeum [vádemekum] westernnek nevezett m ű f a j a (s e n n e k a l m ű f a j a , a -^cowboytörténet) dolgoz fel, máig t a r t ó bestsellersikerrel. O írod.: K . L . Steckmesser: T h e Western Hero in H i s t o r y a n d Legend (1965); Kuczk a P.: A v a d V a d n y u g a t ( V a d n y u g a t , anto., 1966); J . H e m b u s : Western-Geschichte 1540—1894. Chronologie, Mythologie, Filmographie (1979). Kovács Endre

ben az egyház hittételeit a szentírásból kiindulva m a g y a r á z z a . 1533-ban a strassburgi r e f o r m á t o r n á l , M. Bucerné\ t e t t látogatása alkalmával írta a reformáció megoszt o t t s á g á n a k m e g s z ü n t e t é s é t célzó Aphorismorum libri sex de consideratione Eucharistiae ('Az E u k h a r i s z t i a feletti elmélkedésekről írt aforizmák h a t k ö n y v e ' , 1536) c. m ű v é t . A St. Galleni a p á t s á g r ó l írott krónik á j a , v a l a m i n t a szerzetesrendek, a p á t s á gok, kolostorok t ö r t é n e t é t b e m u t a t ó munkái csak a m ú l t s z á z a d b a n v á l t a k ismertté Deutsche Historische Schriften ('Német történelmi írások', 1—3. köt., 1875—1879) c. E. Götzinger k i a d á s á b a n . O írod.: W. Náf: Vadian u n d seine S t a d t S t . Gallen ('Vadian és városa, St. Gallen', 2. k ö t . , 1944—1957); B. Hertenstein: J o a c h i m v o n W a t t (1975); N e m e s k ü r t y I.: Schallenberg, V a d i a n u s és Balassi (Itk, 1980, 3.). Virág István Vadkerti-Gavorníková [vadkerti-gavornyíková], L y d i a (Modor, m a : Módra, 1932. márc. 20.—): szlovák költőnő. T a n á r i pályán indult, m a j d 1978-ban a Revue svetovej literatúry c. világirodalmi folyóirat helyettes főszerkesztője lett. O Meglehetősen későn, 1966-ban d e b ü t á l t Pohromnice ('Csapások') c. kötetével, a m e l y b e n az asszonyi érzékenységet ötvözi a gondolatisággal. Szubjektív m o t í v u m o k t ú l s ú l y a jellemzi Totoznosf ('Azonosság', 1970) c. k ö t e t é t , amelyben az asszonyi sors örök t é m á i t , az anyaságot, a házasságot, az özvegységet és az öregedést jeleníti meg. Kolovrátok ( H a j tókerék', 1972) c. k ö t e t e lírai—epikus költ e m é n y a férfi, a nő és a m ű v é s z e t viszonyáról. Hasonló m o t í v u m o k jellemzik Kameű a dzbán ('Kő és korsó', 1973) c. k ö t e t é t is, amelyben a kő a m i n d e n n a p o k a t , a korsó pedig a művészetet szimbolizálja. A költői eszközök bizonyos letisztulása jellemzi Piesoóná piesen ( ' H o m o k d a l ' , 1977) c. m ű v é t , amelyet Trvanie ( ' K i t a r t á s ' , 1979) c. k ö t e t e követett; e kettő a költőnő pályafutásának mind formai, mind t a r t a l m i csúcsát jelenti. O A francia és a n é m e t irodalomból fordít (J. R. Becher, Racine). O Művei még: Vino ('Bor', versek, 1983); Hra na pár-nepár ('Pár-nem p á r j á t é k ' , versek, 1992). O Magyarul: 1—1 vers (Gál S., Alf, 1975, 10.; T ó t h L., H é t , 1981. o k t . 31., nov. 26.; Vasárnapi Ú j Szó, 1983, 41.; R ó z s a E., Cseresznyevirágok b a l l a d á j a , a n t o . , 1986; Fodor A., X X . századi cseh és szlovák költészet, anto., 1986); 1 i n t e r j ú (Káfer I., Ú j Auróra, 1982, 1.); 2 vers (Varga I., N a g y v , 1987. 6.). O írod.: F . Miko: Od epiky k lyrike (1973); I). H a j k o : S o n d y (1977). Kiss Szemán

Róbert

vadomori-költemények Luther-strófa vágánssorokból áll. O (^latin irodalmi formák II., vágánsköltészet, német irodalmi formák) O írod.: Szepes Erika—Szerdahelyi 1.: Verstan (1981). Kovács Endre—Szepes Erika vágás; snitt ( n é m e t ) : a filmfelvevőgépek által e g y h u z a m b a n , egy beállítás a l a t t , ill. egy plánon belül felvett eseménysorok elnevezése. A —•filmszerűségre t ö r e k v ő irodalmi alkotások —>mo«irodalom és filmművészet) Kovács Endre Vagatova, M a r i j a (írói név); M a r i j a Kuzminyicsna Volgyina (eredeti név); (20. sz.): hanti (osztják) költőnő, publicista. A hanti írók középnemzedékéhez (M. Sulgin, P. R . Rugin, P . Szaltikov) tartozik, férjével, a tragikus körülmények között elhunyt (meggyilkolt) V. Volgyinnal e g y ü t t . Len i n g r á d b a n szerzett pedagógusi d i p l o m á j á t félretéve n é p e művelődésügyének t ö b b területén is m u n k á l k o d i k . O Hosszú éveken át szerkesztője s állandó cikkírója a Lenin pant huwat c. egyetlen osztják n y e l v ű újságnak. Rendszeresen publikál v e r s e k e t is. A „ p e r e s z t r o j k a " éveiben szülőföldje fővárosában, H a n t i - M a n s z i j s z k b a n egyik élharcosa lett a nemzeti mozgalomnak, a kör-

Vagharsjan, Vaghars B o g d a n i (írói név); V a g h a r s a k Bakhsii Ter-Petroszjan (eredeti név); (Susa, K a r a b a g h - H e g y i AT, 1894. febr. 14.—Moszkva, Oroszo., 1959. m á j . 6.): ö r m é n y író, színész. P é k m e s t e r családj á b a n született. Szülővárosában középiskolát, Tifliszben (ma: Tbiliszi) kereskedelmi iskolát végzett. Előbb a m a t ő r , később hiv a t á s o s társulatok t a g j a k é n t j á t s z o t t B a k u b a n és Tifliszben. 1922-ben R o s z t o v b a n m e g a l a p í t o t t a a P. Durjanról elnevezett ö r m é n y színházat. 1923-ban J e r e v á n b a k ö l t ö z ö t t , ahol a d r á m a i színházban ívelt fel m ű v é s z i pályája. K o r á n a k ünnepelt színésze volt, az örmény s z í n p a d o n ő alakított a először Lenint. Az Ö r m é n y Színházi T á r s u l a t elnökévé v á l a s z t o t t á k , ill. a jereváni Képzőművészeti-Színművészeti Főiskola t a n á r á v á nevezték ki. O K o r a i színműveiben szociális és nemzeti kérdéseket v e t e t t fel: Poghjev szer ('Pénz és szerelem', 1912); Ghoghandzs ('Harangzúgás', 1918); Gagik Jerkrord ('Második Gagik', 1919); Szultán Abdul Hamid ('Abdul H a m i d szultán', 1920). A polgárháborúból m e r í t e t t e Oghakum ('Gyűrűben', 1930) és Vankadzor (ua., 1945) c. d r á m á i n a k t á r g y á t . Az ö r m é n y népi eposzt dolgozta fel Szaszunci Davit ('Szaszuni Dávid', 1938) c. verses d r á m á j á b a n . O G y ű j t , kiad.: Pieszneri zsoghovacu ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t s z í n m ű v e i ' , 1954); Enkernersz, barekamnersz jev jesz ('Elvt á r s a i m , b a r á t a i m és é n ' , m e m o á r , 1959); Jerkeri zsoghovacu ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t m ű vei', 1—2. köt., 1972—1975). O írod.: Sz. H a r u t j u n j a n : V a g h a r s V a g h a r s j a n (1954); Sz. A r u t j u n j a n : V a g a r s Vagarsj a n (1956); Vaghars V a g h a r s j a n (1960).

294

Szalmási

Pál

VAGIN Vagif ( ' h o z z á é r t ő ' ) (írói álnév); Molla Panah; Vakif, Molla-Panah (átírásváltozat); (Szalahli, 1717—Susa, 1797): azerbajdzsán költő, politikus. G y e r e k k o r á t egy féln o m á d életformát f o l y t a t ó közösségben t ö l t ö t t e , itt nyert f o r m á t a n é p h a g y o m á nyon és a népköltészeten alapuló erkölcsi é r t é k f e l f o g á s a , m ű v é s z e t é n e k esztétikai normái. Az utóbbi s z e m p o n t j á b ó l különösen jelentős volt találkozása az ási&költészettel, a n n a k őszinte hangvételével, letiszt u l t formáival. T u d o m á n y o s képzettségének a l a p j á t a kor egyik legkiemelkedőbb m ű v e t s é g ű személyiségének, Safi efendinek köszönhette. Tudása közmondásossá vált: „ N e m minden művelt emberből lehet Molla P a n a h . " — hallatszik m a is Azerbajdzsánszerte. O Negyven éves k o r á b a n Gendzséből a K a r a b a h i K á n s á g b a települt át; kezdetben Terter-Baszarban, majd K a r a b a h k ö z p o n t j á b a n , Susában élt. E b b e n az időben B a k u és Tbiliszi mellett Susa a k a u k á zusontúli kultúrkör egyik legjelentősebb v á r o s a — a K a r a b a h i K á n s á g pedig az észak-azerbajdzsáni azeri kánságok szövetségének vezető állama volt. Vagif Susában iskolát alapított, m a j d K a r a b a h uralkodój á n a k , Ibrahim k á n n a k felkérésére az ország nagyvezírje lett. A külpolitika irányít ó j a k é n t az É s z a k - A z e r b a j d z s á n t o k k u p á l ni szándékozó I r á n n a l szemben egy k a t o n a i —politikai szövetség megalkotása állt tevékenysége k ö z é p p o n t j á b a n . 1797-ben Muh a m m e d b e j Dzsevansir m e g d ö n t ö t t e unok a t e s t v é r e , Ibrahim k á n u r a l m á t , Vagifot pedig fiával, a költő Ali bejjel e g y ü t t kivég e z t e t t e . O Vagifot az ezerbajdzsán realist a irodalom megteremtőjének tekintik. Műveinek nagy részét a népi dalnokoktól (—>ásik) g y ű j t ö t t é k össze. L í r á j á n a k jellemzője az egyszerűség, az őszinteség, a zeneiség és az optimista hangvétel. Sok versét ma is éneklik Azerbajdzsán falvaiban. Kedvelt versformái a koqma, a muszammat és a ghazal; muhammasz&i a l a p j á n a 16. sz. azeri költőfejedelmének, Fuzulinak követője. Műveivel az azeri irodalmi nyelv fejlődésére is n a g y h a t á s t gyakorolt. O G y ű j t , kiad.: Eszerieri ('Művei', 1937); Eszerieri ('Művei', kritikai kiad., szerk.: H . A. Araszli, 1945, 1957), Serler medzsmuaszi ('Versek g y ű j t e m é n y e ' , 1987). O Oroszul: Lirika ('Líra', 1961). O Magyarul: 2—2 vers (Radó Gy., Világirodalmi Antológia, 3. köt., 1962; K é p e s G„ Népszabadság, 1968, 269.); 1 vers (uő, A r a n y k e r t , anto., 1982). Kovács

Előd

Vaginov, K o n s z t a n t y i n K o n s z t a n t y i n o vics (írói név); Vagingejm (eredeti név);

(Szent-Pétervár, 1899. á p r . 16.—Leningrád, 1934. ápr. 26.): orosz író, költő. A p j a csendőrtiszt volt. A p é t e r v á r i egyetemen félbehagyta jogi t a n u l m á n y a i t , mivel behívták a Vörös Hadseregbe, ahol 1918 és 1921 között szolgált. A p o l g á r h á b o r ú u t á n elvégezte a m ű v é s z e t t ö r t é n e t i főiskolát. O K o r á n kezdett verseket írni; egy ideig az a k m e i s t á k Ceh Poetov ('Költők Céhe') nevű köréhez t a r t o z o t t (—>akmeizmus). 1921-ben l á t o t t napvilágot Putyesesztvije v haosz ( ' U t a z á s a káoszba') c. g y ű j t e m é n y e . 1926ban jelent meg Sztyihotvorenyija ('Versek') c. kötete. 1927-től az —>Oberiu csoporthoz csatlakozott, a m e l y n e k — D. Harmsz és A. Vvegyenszkij mellett — az egyik legismert e b b t a g j a lett. E n n e k szellemében írta kisregényeit: Kozlinaja peszny (1928: B r a t k a L „ Kecskeének, részlet, 2000, júl.; uő, ua., H a r p a g o n i á d a , H á r o m kisregény, 1994); Trudi i dnyi Szvisztonova (1929: Morcsányi G., Munkák és n a p o k , uo.); Bambocsada (ua., 1930). M i n d h á r o m k ö n y v é t értetlenül és t á m a d ó a n f o g a d t a a k r i t i k a . N a g y r a értékelte viszont és előszeretettel elemezte ezeket M. Bahtyin, aki a szerzőben a „karneváli irodalom" jellegzetes képviselőjét látta. Utolsó verseskötetében — Opiti szojegyinyenyija szlov poszredsztvom ritma ( ' R i t m u s segítségével összekapcsolt szavakkal végzett kísérletek', 1931) — ugyancsak hitet t e t t az a v a n t g a r d e kísérleti művészet mellett. Garpagonyiada (1933: M. Nagy M„ H a r p a g o n i á d a , H á r o m kisregény, 1994) c. kisregényében groteszk képet festett a korabeli Leningrádról, amelyet őrültek és félresiklott sorsú emberek népesítettek be. (Művét 1983-ban a d t á k ki először az USA-ban.) Zvukopodobije ('Hangutánzás') c. verseskötete m á r nem jelenhet e t t meg életében: fiatalon halt meg t ü d ő b a j b a n . O É l e t m ű v é t h a z á j á b a n csak az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején kezdték kiadni. Újrafelfedezését a Oberiu csoporttal foglalkozó k u t a t á s o k n a k köszönheti. O Korai lírája a n t i k képrendszerével és panteisztikus világszemléletével M. Volosin és O. Mandelstam költészetével rokon. Regényeiben s a j á t o s a n posztszimbolikus motívumrendszerrel, groteszk felfogásban értelmezte a c s o d a b o g a r a k k a l és habókosokkal teli világot. P r ó z á j á n a k nyelve ritmusos, játékos. O G y ű j t , kiad.: Izbrannoje ('Válogatás', München, 1974); Szobranyije sztyihotvorenyij ('Összes versei', uo., 1982); Kozlinaja peszny. Romani ('Kecskeének. Regények', 1991). O írod.: M. Mejlah: K . Vaginov (Eho, 1978, 2..); 0 . G. Rezvina: ua. (Russian L i t e r a t u r e , 1978, 4.); D. Segal: L i t y e r a t u r a k a k o h r a n n a j a gra-

295

VAGIS m o t a (Slavica H i e r o s o l y m i t a n a , 1981, 5— 6.); L. C s e r t k o v — W . K a s a e k : K o n s z t a n tyin Vaginov (K. Vaginov: Szobranyije sztyihotvorenyij, München, 1982); V. Zavalisin: K . Vaginov (Novij zsurnal, 1984, 157.); I. M. N a p p e l b a u m : ua. (Csetvertije tinyanovszkije cstyenyija, 1988); T. Nyikolszkaja: K o n s z t a n t y i n V a g i n o v , jevo v r e m j a i knyigi (K. Vaginov: K o z l i n a j a peszny, 1991). Hetényi Zsuzsa vagi scholares bacchantes: ->clerici vagantes Váh, J u r a j (írói név); H e n r i c h Herzog (családi név); (Zsolna, ma: Zilina, 1925. aug. 29.—uo., 1976. okt. 3.): szlovák író, kritikus. A pozsonyi Kereskedelmi Akadémián t a n u l t , de t a n u l m á n y a i t n e m fejezte be. F o l y ó i r a t o k n á l dolgozott; a pozsonyi rádió művészeti osztályának vezetője, m a j d több színház d r a m a t u r g j a volt. O Első megjelent művei novellák és olyan kritikák, amelyek színházi f o l y ó i r a t o k b a n l á t t a k napvilágot. F ő működési területe a színház; elsősorban d r á m a í r ó k é n t ismert. K ö n y v a l a k b a n megjelent első d r á m á j á b a n , a Ticho ('Csend', 1948) c. m ű v é b e n a deklarált elvek és a valós cselekedetek közötti feszültséget m u t a t j a be egy zsidó fiú sorsának, h á n y a t t a t á s á n a k ábrázolásával. Drámái (Poslední a prvi, 'Utolsók és elsők', 1949), r á d i ó j á t é k a i és prózai m ű v e i egya r á n t a 2. világháború h a t á s á r a születtek; bennük a szélsőséges helyzetekben őrlődő embert, a cselekedni, ellenállni habozó, kiszolgáltatott kisemberek m i n d e n n a p j a i t m u t a t j a be. I d e t a r t o z i k halála u t á n megjelent, formai szempontból s z o k a t l a n regénye a Sklené oko a Lili Marlen ('Az üvegszem és Lili Marlen', 1978), a m e l y n e k cselekménye közvetlenül a szlovák nemzeti felkelés leverése utáni időkben játszódik egy észak-szlovákiai kisvárosban. A regény antihőse Martin T., aki félig szlovák, félig német származású, a két h a t a l o m között őrlődik, míg végül a fasiszta t e r r o r áldozat á v á válik anélkül, hogy bűnösségét az egyik fél, erényeit a másik fél elismerné. Neve nem kerül fel az áldozatok n é v s o r á b a , holott u g y a n ú g y áldozat ő is, m i n t a befolyásos szlovák családoknál segítségért folyamodók, a felkelés idején a n é m e t e k ellen szót emelő városi polgárok. Allegorikus ábrázolásmód jellemzi az 1970-es években írott történelmi d r á m á i t is ( L a k r í m i a , mai naSa, 'Lakrímia a n y á n k ' , 1970; Na juh od Jamaiky, ' J a m a i k á t ó l délre', 1974). Történelmi relativizmus h a t j a á t t ö b b drámai m ű v é t , így az á l t a l a k o m é d i á n a k nevezett

Romanca pre flautu ( ' R o m á n c fuvolára') c.-t is, amely megkérdőjelezi a m i n d e n h a t ó történelmi ítéleteket. O Művei még: Niekolko ludí ( ' N é h á n y e m b e r ' , nlák, 1948); Zaiazkávacia skúáka ('Nehézségi p r ó b a ' , d r á m a , 1953); Bohovia Amsterdamu ('Ams t e r d a m istenei', d r á m a , 1959); V tmavych horáeh pramene (A f o r r á s sötét hegyeiben', d r á m a , 1960); Vystrel nik nepoőul ('Senki sem h a l l o t t a a lövést', d r á m a , 1963); Predmestie s lipami ( ' E l ő v á r o s hársfákkal', dráma, 1964); Urázka majestátu ('Felségsértés', nlák, 1966); Kára ('Kordé', d r á m a , 1968); Osudny návrat ('Sorsdöntő visszatérés', bűnügyi reg., 1969); Noőná eskorta ('Éjszakai fegyveres kíséret', d r á m a , 1972); Ja, docent Faustík ( ' É n , Kis F a u s t u s docens', nlák, p o s z t u m u s z , 1980). O írod.: R. Mrlian: Slovenská d r a m a t i c k á t v o r b a 1975 (Slovenské pohTady, 1976, 3.). Orosz

Márta

Vahabzade, B e h t i y a r ; B e h t i j a r Vahabzáde; Vagabzade (átírásváltozatok); Vahabzade, B e h t i j a r M a h m u d ogli (teljes név); (Seki, 1925—): a z e r b a j d z s á n költő, drámaíró, irodalomtörténész. T a n u l m á n y a i t szülővár o s á b a n kezdte, m a j d családjával B a k u b a költözött. Az A z e r b a j d z s á n Állami Egyet e m Bölcsész K a r a elvégzése u t á n egyetemi o k t a t ó , m a j d professzor, a k a d é m i k u s lett. Sokszínű költészetére elsősorban Szemed Vurgun volt h a t á s s a l . Költészetében, drám á i b a n a mai élet p r o b l é m á i n a k , lírai-filozófiai m e g f o g a l m a z á s á t a d j a . Első kötete 1949-ben Menim dosztlarim ( ' B a r á t a i m ' ) c. jelent meg. Szecsilmis eszerleri ('Válogatott versei') c. g y ű j t e m é n y e t ö b b k i a d á s b a n is napvilágot l á t o t t . 1984-ben Mi na odnom korable ('Egy h a j ó n v a g y u n k ' , 1983) c. köt e t é é r t Állami-díjat k a p o t t . O Magyarul: 2 vers (Tandori D., Csillagok órája, anto., 1980); 1 vers ( H é r a Z., Szovjet Irodalom, 1982, 12.). Kenessey Mária Vahilevics, I v á n Mikolajovics; Dalibor Vahilevics; Zaklika Volk (írói álnevek); (Jaszeny, 1811. nov. 2 . — L v o v , 1866. jún. 10.): u k r á n költő, nyelvész, n é p r a j z t u d ó s , közéleti személyiség. A galíciai u k r á n irodalom egyik elindítója. L v o v b a n teológiát végzett. 1833-ban M. Sakeviccsel és J a . Holovackijjal e g y ü t t m e g a l a p í t o t t a a Ruszka Trijcát és 1837-ben részt v e t t a Ruszallca Dnyisztrova c. a l m a n a c h előkészítő m u n k á l a t a i b a n ; i t t j e l e n t e t t e meg első t a n u l m á n y á t Peredhovor k narodnim ruszkim pisznyam ('Előszó a n y u g a t - u k r á n népdalokhoz') c. A cikkben t ö b b lejegyzett karácsonyi éneket, a k á r p á t a l j a i n y u g a t - u k r á n la-

296

VAHNY kosság és a feudális u r a k közötti harcról szóló r o m a n t i k u s Madej bal ládát, v a l a m i n t Zsulin i Kalina ('Zsulin és Kalina') c. egy boldogtalan szerelem t ö r t é n e t é t elbeszélő, népmesei elemekből építkező b a l l a d á t is közölt. O Vahilevics később a lengyel liberális értelmiség h a t á s á r a s z a k í t o t t a Ruszka Trijca eszméivel. Műveit u k r á n u l és lengyelül j e l e n t e t t e meg. B e h a t ó a n t a n u l m á n y o z t a az -*Igor éneket m a j d u k r á n r a és lengyelre f o r d í t o t t a . E hősköltemény h a t á s á r a Dumi ('Gondolatok') c. verses prózai m ű vet írt lengyelül. U k r á n r a f o r d í t o t t a J . Kollár Slávy dcéra ('A dicsőség leánya', 1835) c. elbeszélő költeményének t ö b b részletét. O 1848-ban Dnevnik rttszkij c, ú j s á g o t szerkesztett, amelyet később b e t i l t o t t a k ; az újság megszűnésével vége szakadt Zamitok o ruszkij literaturi ('Jegyzetek a n y u g a t u k r á n irodalomról') c. cikksorozatának is, amely Galíciában először p r ó b á l t a meg ism e r t e t n i az u k r á n irodalom t ö r t é n e t é t . O 1844-ben megírta az u k r á n nyelv n y e l v t a n á t Gramatika malorusszkovo jazika ("A kisorosz nyelv n y e l v t a n a ' ) , amely 1845-ben jelent meg. Lexikográfiái munkássága kit e r j e d t többek között az ukrán, n é m e t és latin nyelvre is. A hucul és a bojkó népcsop o r t r a v o n a t k o z ó néprajzi k u t a t á s a i n a k eredményeit lengyelül jelentette meg. A szláv népdalok szimbolikájáról írott t a n u l m á n y a befejezetlenül m a r a d t . O Elete során többször kellett elviselnie az egyház és a Monarchia h a t a l m a s a i n a k z a k l a t á s a i t . Utolsó éveiben egy levéltárban dolgozott. Életéről és munkásságról lengyel n y e l v ű kisregény is készült. írói h a g y a t é k a f ő k é n t az U k r á n T u d o m á n y o s A k a d é m i a és a Sevcsenko E g y e t e m k é z i r a t t á r á b a n t a l á l h a t ó . O írod.: I. F r a n k o : Narisz isztoriji u k r a jinszko-ruszkoji literaturi do 1890 r. (1910); 0 . Bileckij: Ruszalka D n y i s z t r o v a j a (Ruszalka Dnyisztrova, 1950), Kovács

Oxána

Vahing, Vaino (Meeksi, T a r t u m a a , 1940. febr. 15.—): észt író. P a r a s z t c s a l á d b a n született. Az egészségügyi szakközépiskola elvégzése u t á n 1957 és 1963 között a t a r t u i egyetem orvosi k a r á n t a n u l t . J á m e j a l g b a n , m a j d 1965-től T a r t u b a n dolgozott pszichiá t e r k é n t , a k a n d i d á t u s i f o k o z a t megszerzése u t á n pedig egyetemi o k t a t ó lett. O Irodalmi m u n k á s s á g á t Lrngu ('Történet', kisreg., 1970) c. művével kezdte, m a j d ú j a b b kisregényekkel, elbeszélésekkel és n é h á n y színdarabbal f o l y t a t t a . Terjedelmében csekély, h a t á s á b a n a z o n b a n igen s z á m o t t e v ő írói működése az 1970-es évek észt irodalm á n a k különleges színfoltja. Szakterületé-

nek megfelelően az ember t e t t e i és belső indítékai k ö z ö t t i k a p c s o l a t o k a t vizsgálja. Meggyőződése, v a l a m i n t m ű v e i t a n ú s á g a szerint t u d a t u n k a t igen g y a k r a n a rendszertelenség ós a m o t i v á l a t l a n s á g i r á n y í t j a , így cselekedeteink teljességgel kiszámíthatatlanok, s mivel ezt nem vesszük t u d o m á sul, mindez számos konfliktus f o r r á s á v á válik környezetünkben. Többnyire rövid, érdes hangú, m á r - m á r irodalmiatlan szövegei m e g h ö k k e n t ő e k , énünk t o v á b b g o n d o l á s á r a késztetnek. F . Faehlmannról szóló Mees, kes ei rnahu kivile ('A férfi, aki n e m fér rá a kőre', 1976) c., M. Kőivuval e g y ü t t írt mon o d r á m á j á t kivéve, hősei t ö b b n y i r e mai átlagemberek. O Egyéb m ű v e i : Suvekool ('Nyári iskola', d r á m a , 1971); Sina ('Te', kisreg., 1972); Kaemus ('Érzéki észrevételek', nlák, 1972); Náitleja ('A színész', nlák és d r á m á k , 1976). O Magyarul: 1 nla (Fehérvári Gy., A szélőrlő, anto., 1981). O írod.: E. N i r k : Eesti k i r j a n d u s (1983). Fehérvári

Győző

Vahlen [falén], J o h a n n e s (Bonn, 1830. szept. 27.—Berlin, 1911. nov. 30.): n é m e t klasszikus filológus. M a g á n t a n á r volt Bonnban (1854), rendes t a n á r Boroszlóban (1856), F r e i b u r g b a n (1858, mindössze egy félévig), Bécsben (1858), végül Berlinben (1871). O E l s ő jelentős m ű v e Ennius töredékeinek összegyűjtése és k i a d á s a volt: Ennianae poesis reliquiae ( A z enniusi költészet m a r a d v á n y a i ' , 1854, 2. á t d o l g o z o t t kiad.: 1903; bizonyos t e k i n t e t b e n m a is mértékadó). A l a p v e t ő e k Arisztotelésszel, különösen a P o é t i k á v a l kapcsolatos k u t a t á s a i , ő készítette el a mű első o l y a n kiadását, mely a m o d e r n t u d o m á n y o s igényeknek megfelel. I d e v o n a t k o z ó t a n u l m á n y a i : Beitráge zu Aristoteles Poetik ('Adalékok Arisztotelész P o é t i k á j á h o z ' , 1865—1867); Gesammelte philologische Schriften ('Összeg y ű j t ö t t filológiai írások', 1911), m a is a mű legjobb k o m m e n t á r j a i közé t a r t o z n a k . Kia d t a t ö b b e k között a pszeudo-longinosz\ m ű v e t A fenségesről (1905), Catullus, Tibullus és Propertius költeményeit (1885); ő kezdeményezte Bécsben a l a t i n n y e l v ű egyh á z a t y á k m ű v e i n e k g y ű j t e m é n y e s kiadását. Sok f o n t o s kisebb-nagyobb t a n u l m á n y á t részben igen elegáns latin nyelven írta: Opuscula academica ('Kisebb egyetemi dolgozatok', 1907—1908). S z á m o s m a g y a r t a n í t v á n y a is volt. Ritoók Zsigmond

297

Vahlsien, T a t u Georg: —• Vaaskivi,

Tatu

Vahnyanin, Anatol Klimentovics; Natal Klimentovics [névváltozat]; (Szenyava,

VAHRU 1841. szept. 19.—Lviv, 1908. febr. 1 1 ) : ukrán író, zeneszerző, közéleti személyiség. 1868-ban fejezte be t a n u l m á n y a i t a bécsi egyetemen. E l ő b b Premyslben, az egyházi énekesek i s k o l á j á b a n , m a j d I. Lavrovszkijtól és M. Verbickijtől t a n u l t zenét. O I r o dalmi tevékenységét az 1860-as é v e k b e n kezdte, a m i k o r megjelent Tri nedoli ( ' H á rom balsors') c. m ű v e . Az 1902-ben n a p v i lágot l á t o t t Opovidannya i humoreszki ('Elbeszélések és humoreszkek') c. g y ű j t e m é n y b e n t ö b b e k k ö z ö t t a parasztok, hivatali személyek és a galíciai papság hétközn a p j a i t á b r á z o l t a . T ö b b kórust szervezett és v e z e t e t t , zenei t á r s a s á g o k a t a l a p í t o t t . 1903-ban az M. Liszenko nevét viselő zenei főiskola a l a p í t ó j a és igazgatója lett. K ó r u s m ű v e k e t , d a l o k a t , népdalfeldolgozásokat írt, é n e k e s k ö n y v e k e t állított össze az iskolák s z á m á r a . O A ,,narodovci" liberális polgári politikai p á r t egyik vezetője volt. 1929-ben jelent rneg Kupalo c. o p e r á j a , melynek l i b r e t t ó j á t is ő írta. T ö b b klasszik u s u k r á n író és költő műveit is megzenésít e t t e . O írod.: I. 0 . Hrineveckij: A. K . V a h n y a n i n (1961). Lebovics Viktória

Manszijszkban dolgozik t u d o m á n y o s k u t a tóként. O Kiad.: B. K á l m á n : Wogulische Texte mit einem Glossar ( B u d a p e s t , 1976). O írod.: K á l m á n B.: A v o g u l irodalom kezdetei ( F K , 1982, 4.); D o m o k o s P.: H a n d b u c h der uralischen L i t e r a t u r e n (1982). Domokos Péter

Vahruseva, M a t r a (írói név); M a t r j o n a P a n k r a t y e v n a Balangyina (férjezett név); ( H a r m - P a v e l , H a n t i - M a n y s i Nemzetiségi Körzet, SZU, 1918—): manysi (vogul) írónő, költőnő, nyelvész. A 7700 főnyi manysi nemzetiség igen csekély számú ismert nevű személyiségeinek egyike. Nehéz és viszontagságos é l e t ú t j á t elsősorban autobiografik u s elemekkel t e l í t e t t kisregényéből — Na beregah Maloj Jolcundi (1949; 1963: K á l mán B., A K i s - J o k u n d a p a r t j á n , részlet, T i s z a t á j , 1972, 2.; uő, ua., Medveének, anto., 1975) — lehet valamelyest megismerni, rekonstruálni. A szovjet „kisnemzetiségi" sors v a l a m e n n y i állomását végigjárta. Tehetségének, felkészültségének köszönhetően az Északi N é p e k F ő i s k o l á j á n a k hallg a t ó j a , m a j d t a n á r a lehetett. A m a n y s i nyelv k u t a t ó j á u l , nyelvkönyveinek írójául szegődött férje, az orosz A. Ny. Balangyin oldalán m a g a is tudóssá, pedagógussá v á l t , s társszerzője l e t t számos, anyanyelvével kapcsolatos m ű n e k és cikknek. U g y a n a k kor egyik m e g t e r e m t ő j e és kiemelkedő képviselője — m i n d a lírában, mind a p r ó z á b a n — szülőföldje szépirodalmának is. Verseivel jelen volt az 1940-es évek obi-ugor von a t k o z á s ú s a j t ó j á b a n ; orosz nyelven kiad o t t (részleteiben anyanyelvén is megírt, de csak évtizedekkel később, Kálmán B. által publikált) kisregényének eredeti példányai könyvritkaságnak számítanak. O Az 1990-es évek elején hazatért, H a n t i -

Vahtang, V I . Bagrationi (1675—Asztrahán, Oroszo., 1737. márc. 6.): grúz király, költő, m ű f o r d í t ó , polihisztor. A késő feudalizmus kori Grúzia egyik l e g m a r k á n s a b b személyisége. X I . Giorgi grúz király fivérének, Levannaik a fia volt. 1703-ban az iráni sah (másodszor is) XI. Giorgit nevezte ki Kartli k i r á l y á n a k , de mint h a d v e z é r é t tov á b b r a is Perzsiában t a r t o t t a . A királyság i r á n y í t á s á v a l Giorgi unokaöccsét, Vahtangot bízta meg, aki ily m ó d o n 1703-tól 1714-ig dzsanisin (helytartó) l e t t . 1711-ben I r á n b a m e n t , hogy elnyerje a sahtól Kartli t r ó n j á t , aki azonban feltételül szabta, hogy elődeihez hasonlóan ő is térjen á t az iszlám hitre. Minthogy kérése nem teljesült, m á s t nevezett ki királlyá, V a h t a n g o t pedig fogságba vetette. 1713-ban nagyb á t y j a , nevelője és odaadó híve, a katolikus hitre t é r t Sz.-Sz. Orbeliani a fogoly követeként E u r ó p á b a indult, hogy kiszabadításához pénzügyi t á m o g a t á s t k é r j e n a római pápától és X I V . Lajos f r a n c i a királytól. Küldetése a z o n b a n nem j á r t sikerrel. Vaht a n g végül, engedve a hozzá h ű grúz főurak rábeszélésének, 1716-ban színleg á t t é r t az iszlámra. E z u t á n a sah kinevezte őt Kartli királyává, d e h a z á j á b a csak 1719-ben engedte vissza. O Többéves kényszerű iráni t a r t ó z k o d á s a a l a t t világosan l á t t a a perzsa birodalom széthullásának jeleit. E k k o r hat á r o z t a el, h o g y hazatérve -— a kaukázusi népekkel és az orosz cárral összefogva —

Vahsí Báfqí, Mullá; Mulla Vahsi Bdfqi ( t u d o m á n y o s átírás); (Bafq, ?—1583): perzsa költő. K o r á b a n szerelmi lírájáért becsülték. J e l e n t ő s művei muszammát versm é r t é k b e n í r o t t költeményei és ghazalj&i. I r t két masznavít: egy d i d a k t i k u s költem é n y t ( K h u l d - i barin, 'A legfelsőbb Paradicsom') és egy misztikus m ű v e t (Nazir u Manzur, 'A látó és a látott'), v a l a m i n t Tahmaszp (1524—1576) perzsa s a h o t dicsőítő k ö l t e m é n y e k e t . Az elterjedt t é m á t feldolgozó, de befejezetlenül m a r a d t Farhád és Sírin c. eposzát Viszál fejezte be 1849-ben. O G y ű j t , kiad.: Kollijat-e aszkar ('Összes művei', kiacl.: M. H. Elmi, 1915); Farhad o Sirin va Khold-e barin (kiad.: K u h i Kermani, 1916); Diván (kiad.: H o s s e y n Naxaci, 1921, 1925). Nyitrai István

298

VAHTA m e g s z a b a d í t j a K a r t l i t a perzsa uralomtól. 1720-ban I. Péter cár, aki m á r k o r á b b a n is diplomáciai kapcsolatot t a r t o t t fenn a K a u k á z u s keresztény népeivel, szövetséget a j á n l o t t neki a perzsák ellen. A közös hadj á r a t r a 1722-ben került volna sor, a cár a z o n b a n — külpolitikai megfontolásokból ígéretét megszegve — gyakorlatilag sorsára h a g y t a a grúz sereget. A sah az áruló kir á l y t megfosztotta t r ó n j á t ó l . Az uralkodó és K a r t l i sorsa végleg megpecsételődött, a m i k o r 1723-ban a t ö r ö k ö k lerohanták Kelet-Grúziát és harc nélkül b e v e t t é k a fővárost, Tbiliszit. Vahtang, t o v á b b r a is bízva a cár ígéretében, 1724-ben kíséretével, mintegy ezerkétszáz emberrel, a grúz értelmiség színe-javával Oroszo.-ba emigrált. Kartli f e l s z a b a d í t á s á b a v e t e t t hite azonban álom m a r a d t . H a z á j á t ó l távol, idegen földön h u n y t el. O Uralkodása idején (1724-ig) az erős központi h a t a l o m megteremtése érdekében óriási v á l t o z t a t á s o k a t h a j t o t t végre az ország politikai, t á r s a d a l m i , gazdasági és k u l t u r á l i s életében. E g y i k legjelentősebb lépése az ú j grúz t ö r v é n y k ö n y v megalkotása v o l t (ezért illetik a „ T ö r v é n y h o z ó " névvel is). Miután összegyűjtötte a korábbi grúz és külföldi t ö r v é n y t á r a k a t (Mózes törv é n y e i t , görög és ö r m é n y kódexeket), hozz á j u k csatolta s a j á t jogszabályait, amelyek e t m a g a s rangú világi és egyházi személyek, az ún. „tudós f é r f i a k " közreműködésével készített. G y ű j t e m é n y e a későbbiek f o l y a m á n nemcsak K a r t l i b a n szolgált a t ö r v é n y k e z é s alapjául, h a n e m Grúzia többi k i r á l y s á g á b a n és hercegségében is. Ugyancsak az ő nevéhez f ű z ő d ö t t a királyi u d v a r r e n d j é t szabályozó t ö r v é n y t á r (Daszturlamali, ua.). Tevékenysége n y o m á n lassank é n t magához t é r t és újjáéledt az ország g a z d a s á g a . P a r a s z t o k a t telepített az elnépt e l e n e d e t t falvakba, u t a k a t , h i d a k a t , fürdőket, karavánszerájokat, templomokat, p a l o t á k a t é p í t t e t e t t és ú j í t o t t fel, rendbeh o z a t t a az ö n t ö z ő c s a t o r n á k a t . I s m é t virágz á s n a k indult a növénytermesztés és az állattenyésztés, fellendült a kézművesség és a kereskedelem. O Elévülhetetlen érdemek e t szerzett az ország kulturális—szellemi életének felemelésében is. 1709-ben Tbilisziben létrehozta az első grúziai (egyben az első kaukázusi) n y o m d á t , amelynek vezetésével a havasalföldi Istvánovics Mihályt b í z t a meg. A n y o m d a fennállásáig (1722) tizenkilenc könyvet n y o m t a t t a k ki: egyházi és világi t é m á j ú a k a t e g y a r á n t . 1712ben i t t b o c s á t o t t á k ki először — VI. Vaht a n g szerkesztésében és jegyzeteivel Rusztaveli A tigrisbőrös lovag c. m ű v é t . Az eposz első t u d o m á n y o s — k r i t i k a i kiadásá-

val ekkor v e t t e k e z d e t é t a rusztavelológia m i n t t u d o m á n y á g . H e l y t a r t ó s á g a idején az ő kezdeményezésére és közvetlen i r á n y í t á sával kezdődtek meg a Kartlisz chovreba ('Grúzia története') néven ismert krónikag y ű j t e m é n y á t d o l g o z á s á n a k és kiegészítésének a m u n k á l a t a i . A „ t u d ó s férfiak biz o t t s á g a " régi grúz és külföldi f o r r á s o k , d o k u m e n t u m o k a l a p j á n megírta G r ú z i a t ö r t é n e t é n e k addig még hiányzó részét a 14—17. sz. eseményeiről. O T u d o m á n y o s és irodalmi tevékenységének legterméken y e b b időszaka az volt, amelyet Perzsiáb a n és Oroszo.-ban t ö l t ö t t . Érdeklődési köre szinte minden t u d o m á n y á g r a k i t e r j e d t . Részint önálló m u n k á k k a l , részint pedig t u d o m á n y o s m ű v e k , t a n k ö n y v e k és irodalmi alkotások egész s o r á n a k f o r d í t á s á v a l igyekezett előmozdítani h a z á j a h a l a d á s á t . Jelentősek asztronómiai—asztrológiai, m a t e m a t i k a i , geometriai, kémiai, o r v o s t u d o m á n y i , filozófiai, textológiai, lexikográfiái, poétikai, j o g t u d o m á n y i , történelmi, irodalmi írásai. O É l e t m ű v é b e n központi h e l y e t foglalt el a d i d a k t i k u s költészet. A r o p p a n t n a g y t u d á s ú , széles l á t ó k ö r ű író egyik fő célkitűzésének t a r t o t t a a t u d á s terjesztését, a grúz nép szellemi és erkölcsi nevelését. Egész életében t a n u l t és t a n í t o t t . Alkotásai képet a d n a k erkölcsi—etikai, pedagógiai nézeteiről, a k ö n y v e k és a m u n k a iránti szeretetről, az erkölcsi tisztaságról, a szerénységről, a könyörületességről, a jóságról, a barátságról a l k o t o t t felfogásáról. Elítélte a t u d a t l a n s á g o t , a hamisságot, a kétszínűséget, az elbizakodottságot, az irigységet, az á r u l á s t , a nyereségvágyat. T a n í t á s a i t g y a k r a n aforizmákba tömörítette. O T ö b b világhírű d i d a k t i k u s a l k o t á s t is lefordított, köztük perzsáról a Kalíla és D i m n a (->Kalíla va-Dimna) c. mesegyűjtem é n y t , amelynek végleges redakcióját Sz.Sz. Orbeliani készítette el. A grúz valósághoz igazítva született meg a 11. sz.-i perzsa író, Kaiqáusz u g y a n c s a k nevelő célzatú m ű v é n e k , a -*Qábusz-náménak a rövidített f o r d í t á s a (Amir-Naszariani c.), a m e l y e t a király-költő először prózára, m a j d versre ü l t e t e t t át. Ez a z o n b a n nem teljesen azonos az eredetivel. A f o r d í t ó a kereszténységtől és a grúz tradícióktól idegen erotikus t a n í t á s o k a t elhagyta, és a verses v á l t o z a t b a n a hiányzó fejezetet egy, a keresztény erkölcsről és a szeretetről szóló részlettel p ó t o l t a . U g y a n c s a k versbe foglalta és s a j á t gondolataival is kiegészítette a bölcs m o n d á s o k a t t a r t a l m a z ó Apophtegmatát, amelyet k o r á b b a n E r a s z t i Turkesztanisvili f o r d í t o t t le oroszról grúz nyelvre. V a h t a n g m u n k á j a Szibrdzne Malagobeli ('Szórakoztató böl-

299

VAHTA csesség') c. v á l t ismertté. O E g é s z költészetét á t h a t o t t a a szenvedés, a v i l á g f á j dalom, a földi élet h i á b a v a l ó s á g á r ó l és a m u l a n d ó lét álnokságáról v a l ó elmélkedés, amely e g y r é s z t országa t r a g i k u s sorsából és s z e m é l y e s t r a g é d i á j á b ó l , másrészt pedig k e r e s z t é n y világnézetéből fakadt. E témakörbe tartoztak fordításain kívül s a j á t versei: Szalbunad gulisza ('Balzsam a szívre'); Kaesani (Bánat'); Rani da Movakani.. . ( ' R a n i és M o v a k a n i . . . ' ) ; Vai, szikvdili ( ' J a j , h a l á l ' ) . A keresztény t a n o k h o z mindvégig h ű király l í r á j á b a n f o n t o s szerepet t ö l t ö t t be a vallásos t é m a . Szatrpialoni ('Szerelmes vers') e. költeményében a szerelem t á r g y a menynyei lény. Szimbolikus-allegorikus formában v a l ó j á b a n az Isten és a s z e n t e k iránti szeretetet j e l e n í t e t t e meg benne. U g y a n e z a szemlélet t ü k r ö z ő d ö t t A tigrisbőrös lovag c. eposzhoz írt jegyzeteiben, ill. hasonló jellegű allegorikus alkotása Muhranuli (ua.) c. verse is. A tanító-népszerűsítő, vallásos t é m á j ú költemények közül jelentősebbek: Tu ginda szulisz kargi. . . ( ' H a a lélek j a v á t a k a r o d ' ) ; Atchrameturi ('Tizenkilences'); Nacvlad csemta sziketeta ('Erényeimért'). O H a z á j á b a n ő h o n o s í t o t t a meg az elégiát. E m ű f a j b a n az egyik legszebb grúz k ö l t e m é n y k é n t t a r t j á k számon Rani da Movakani. .. ('Rani és Movakan i . . . ') c. versét. Ú j verselési f o r m á k a t alak í t o t t ki, ill. fejlesztett t o v á b b . U j a b b formákkal g a z d a g í t o t t a az ún. a l f a b é t u m típusú k ö l t e m é n y e k e t is (~*abecedarium). O Kiad.: Al. B a r a m i d z e (szerk.): Vahtang VI. Thzulebata krebuli (1947); I. Szurguladze (szerk.): Kartuli szamartlisz dzeglebi (1970); Al. B a r a m i d z e (szerk.): Vahtang VI. Lekszebi da poemebi (1975); D. L. Purceladze (szerk.): Pamjatnyiki gruzinszkovo prava, 1. Zakoni Vahtanga VI. (1980). O Magyarul: 1 vers ( R a d ó Gy., Világirodalmi Antológia, 3. köt., 1962); 2 — 2 vers ( R a b Zsuzsa, Ivótülök, 100 grúz vers, anto., 1974; Weöres S., E g y b e g y ű j t ö t t műfordítások, 1976). O Írod.: K . Kekelidze: K a r t u l i literaturisz isztoria (2. k ö t . , 1958); Al. B a r a m i d z e (szerk.): ua. (2. köt., 1966); L. M e n a b d e : ua. (2. köt., 1966); M. D u m b a d z e (szerk.): Szakartvelosz isztoriisz narkvevebi (4. köt., 1973); H. F á h n r i c h : Die georgische Literat u r (1981); K a r t u l i mcerloba (1. k ö t . , 1984); M. Kikodze: V a h t a n g VT-isz szahelmcipoebrivi m o g v a c e o b a [Politikur-ekonomikuri d a szocialur-kulturuli szakmianoba] (1988); B. Darcsia: V a h t a n g meekvszisz poeturi szamkaro (1988); T. Abuladze: V a h t a n g meekvszisz mtargmnelobiti m o g v a c e o b a (1990). Bíró Margit

Vahtangov, J e v g e n y i j Bagratyionovics (Vlagyikavkaz, 1883. febr. 13.—Moszkva, 1922. m á j . 29.): orosz rendező, színész, író. Kiskereskedő c s a l á d j á b a n született. 1903tól a moszkvai e g y e t e m e n t a n u l t , előbb a t e r m é s z e t t u d o m á n y i , m a j d a jogi k a r o n . E m e l l e t t egyre t ö b b időt szentelt az a m a t ő r színjátszásra, m a g a is rendezett. E z e k b e n az é v e k b e n elbeszéléseket és cikkeket p u b likált — főként a színházról — a vlagyikavkazi Tyerek c. ú j s á g b a n . 1909-ben a Moszkvai Színművészeti Főiskola hallgatója, 1911-ben pedig a Művész Színház t á r s u l a t á n a k t a g j a lett. T ö b b híres előadáson j á t szott, köztük az É l ő h o l t t e s t (L. Tolsztoj), H a m l e t (Shakespeare), ill. A kék m a d á r (Maeterlinck) c. s z í n d a r a b o k b a n . A Sztanyiszlavszkij-módszer követőjének v a l l o t t a m a g á t . Az 1917-es októberi f o r r a d a l m a t lelkesen fogadta; a k ö r ü l ö t t e zajló változások h a t á s á r a a r r a a meggyőződésre j u t o t t , h o g y „ v a l a m i t gyökeresen meg kell változt a t n i é l e t ü n k b e n " , és hogy a színésznek is a néppel e g y ü t t kell alkotnia. R e n d e z ő k é n t és színházszervezőként (1919-ben ő lett a Művelődési Népbiztosság színházi osztál y á n a k a vezetője) gyökeresen meg a k a r t a ú j í t a n i a színházat. Rendezői tevékenységének fő i r á n y a a szatíra és a groteszk volt, t ö b b n y i r e a modern megoldásokat kereste. Színházművészeti elképzeléseinek csúcsa a T u r a n d o t (C. Gozzi) előadása volt, a m e l y még az 1990-es é v e k b e n is a moszkvai közönség egyik legkedveltebb színházi eseménye. A diákszínház, a m e l y e t még 1913-ban szervezett, 1921-ben á t a l a k u l t a Moszkvai Művész Színház 3. S t ú d i ó j á v á , a m i t 1922ig, haláláig vezetett. 1926-ban ebből j ö t t létre a híres Vahtangov-színház, amely évtizedeken keresztül Oroszo. egyik legjobb színháza volt, s ahol sok kiváló színész lép e t t fel. O G y ű j t , kiad.: Zapiszki. Piszma. Sztatyi ('Feljegyzések. Levelek. Cikkek', 1939); Matyeriali i sztatyi ('Anyagok és cikk e k ' , 1959). O írod.: B. J . Z a h a v a : Vaht a n g o v i jevo s z t u g y i j a (1927); N y . Zograf: V a h t a n g o v (1939); N y . M. Gorcsakov: Rezsisszjorszkije uroki V a h t a n g o v a (1957); R . Szimonov: Sz V a h t a n g o v i m (1959); H. Herszonszkij: V a h t a n g o v (1963); N y . M. Gorcsakov: V a h t a n g o v rendez (1—2. köt., 1964); N e u m a r k A n n a (szerk.): V a h t a n g o v m ű h e l y e (1979); J u . A. Szmiraov-Nyeszvickij: V a h t a n g o v (1987). Jurij Guszev

300

Vahtyin, Borisz Boriszovics (Rosztov, 1930. nov. 3 — L e n i n g r á d , 1981. nov. 12.): orosz író. Neves értelmiségi családból szárm a z o t t . A n y j a Vera Panova írónő volt; ú j ságíró a p j a a Gulágon p u s z t u l t el. E g y uk-

VAICI rán f a l u b a n n ő t t fel. 1949 és 1954 k ö z ö t t sinológiai t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t a leningrádi egyetemen. 1952-től a S Z U Tudom á n y o s A k a d é m i á j a leningrádi részlegének t u d o m á n y o s m u n k a t á r s a volt. K a n d i d á t u si f o k o z a t o t szerzett, 1975-ben a z o n b a n m á r m i n t ismert m á s k é n t g o n d o l k o d ó n a k , politikai okokból nem engedték megvédeni a k a d é m i a i doktori értekezését. O A kínai irodalom f o r d í t á s a mellett az 1950-es évek elejétől önálló m ű v e k e t is írt. Á m kifinom u l t esztétikai- és főként nyelvérzékről, h a j l é k o n y , j á t é k o s stíluskezelésről árulkodó elbeszélései és kisregényei közül haláláig mindössze h á r m a t p u b l i k á l h a t o t t h a z á j á b a n (1965-ben a Molodoj Lenyingrad c. alm a n a c h b a n , ill. 1970-ben az Aurora c. lapban). Többi írása a -+szamizdat irodalomban t e r j e d t . A modernkori orosz írók közül t a l á n csak A. Bitovhoz és Szasa Szokolovhoz h a s o n l í t h a t ó érzéki gyönyörűséggel szerett e a szót és a szó segítségével t ö r t é n ő alkot á s t . Művészi p á l y á j a során s z á m o s alkalommal fellépett az írói s z a b a d s á g é r t . A posztsztálini rendszer önkénye elleni tiltakozók között volt 1964-ben a J . Brodszkij, v a l a m i n t az A. Szinyavszkij és J u . Danyiel elleni 1966-os politikai per idején éppúgy, mint 1968-ban az I. Ogurcovval, 1975-ben az abszurd és a misztikus irodalom vezérével, V. MaramzinnaX való leszámolás hón a p j a i b a n . A művészet ideológiamentességét és s z a b a d s á g á t hirdette meg a hruscsovi ,,olvadás"-korszakban a l a p í t o t t Gorozsanye ('Városlakók') nevű irodalmi csoportjáb a n is. A s z a m i z d a t b a n igen népszerű volt Odna abszoljutno szcsasztlivaja gyerevnya ('Egy abszolúte boldog falu', kisreg., 1965) c. műve, amelynek 26 epizódja egy, a hábor ú b a n özvegyen m a r a d t orosz parasztaszszony élet- és világérzését jelenítette meg. Az ironikus és egyben tragikus m ű , amelyben a szürrealisztikus jelenetek, így a tárg y a k (pl. a k ú t ) monológja v a s k o s a n n a t u ralista dialógusokkal v á l t a k o z n a k , a gyakran egy-egy epizódon belül is t ö b b s z ö r vált o g a t o t t elbeszélővel, s ezen keresztül a narráció m e g h ö k k e n t ő p e r s p e k t í v a v á l t á saival az orosz próza modern, 20. sz.-i von u l a t á h o z tartozik. Ezt három t o v á b b i kisregényével e g y ü t t 1978-tól az Eho c. folyóir a t b a n t e t t e közzé időközben e m i g r á l t és P á r i z s b a n letelepedett b a r á t j a , V. Maramzin. Dubljonka ( ' K ö d m ö n ' , kisreg.) c. írását, Ny. Gogol A köpönyeg c. m ű v é n e k a szovjet feketepiac világában j á t s z ó d ó , de a korabeli irodalmi és cenzurális v i s z o n y o k a t is pellengérre állító p a r ó d i á j á t a szerző 1979-ben f e l a j á n l o t t a a V. Akszjonov szervezte Metropol c. almanach s z á m á r a , amely

t ö b b mint fél évszázados szünet u t á n a cenz ú r á z a t l a n , szabad orosz irodalom nyolc p é l d á n y b a n kibocsátott, később N y u g a t o n megjelent első vállalkozása lett. O Az író halála u t á n a SZU-ban a Novij Mir c. lapban k i a d t á k Gibel Dzsonsztauna ('Johnst o w n pusztulása', kisreg., 1982) c. d o k u mentális p r ó z á j á t egy amerikai s z e k t a 1978-ban elkövetett tömeges öngyilkosságáról; ugyanebben az é v b e n az U S A - b a n l á t o t t napvilágot a legjobb műveit t a r t a l mazó válogatás: Dve povesztyi ( ' K é t kisregény', Ann Arbor, 1982). O G y ű j t . kiad.: Tak szlozsilasz zsizny moja ('így a l a k u l t az életem', kisreg.-ek és elb.-ek, 1990). O írod.: W . Kasack: B. V a k h t i n (Osteuropa, 1980, 11.); I. Jefimov: B. V a h t y i n (Novoje Russzkoje Szlovo, N e w York, 1981, nov. 20.); V. Maramzin: ua. (Russzkaja miszl, 1981, nov. 26.); J . Vinykoveckij: ua. (Kont y inyent, Párizs, 1983, 35.); Margaret Ziolkowski: Boris V a k h t i n . D v e povesti (World L i t e r a t u r e Today, 1983, tél); I. J e f i m o v : B. V a h t y i n (Eho, 1984, 13.). Gereben Ágnes Vaicaitis [vajcsajtyisz], P r a n a s (Santakai, 1876. febr. 10.—uo., 1901. szept. 21.): litván költő. S z e n t - P é t e r v á r o t t t a n u l t jogot, m a j d ott is dolgozott az Orosz T u d o m á n y o s Akadémia k ö n y v t á r á b a n . M i u t á n t ü d ő b a j t k a p o t t , visszatért L i t v á n i á b a . O Alkotótevékenysége mindössze n é h á n y évre korlátozódott. 1896-tól publikált, f ő k é n t az USA-ban megjelenő litván folyóiratokban. O t t látott n a p v i l á g o t verseinek első posztumusz kötete is (Eilés, 'Versek', 1903). L í r á j a a nemzeti r o m a n t i k á b ó l vezet e t t á t a népdalszerű szimbolizmusba. Az elégia és a történelmi b a l l a d a meghonosítója volt — főként lengyel és orosz m i n t á k k ö v e t ő j e k é n t — a l i t v á n irodalomban. Néh á n y verse népszerű dallá vált. O G y ű j t , kiad.: Lékite, dainos ('Szálljatok, d a l o k ' , költ.-ek, 1975). O Magyarul: 2 vers (Szokolay K . , L i t v á n költők, anto.. 1980); 1 vers (uő, Szonett, Aranykulcs, anto., 1991). O írod.: B. P r a n s k u s : P r a n a s Vaicaitis (1956). Bojtár Endre

301

Vaiciulaitis [vajcsíílajtvisz], A n t a n a s (Didieji Selviai, 1906. j ú n . 20.—): litván író, kritikus, m ű f o r d í t ó . A kaunasi egyetemen t a n u l t irodalmat, m a j d 1935-től 1938ig Franciao.-ban ö s z t ö n d í j a s k é n t k é p e z t e magát tovább. A litván távirati irodában, m a j d 1940-ben a római követségen dolgozott. 1940 végén az U S A - b a emigrált, ahol lapszerkesztőségekben dolgozott, m a j d az A m e r i k a H a n g j a rádió m u n k a t á r s a volt, ill. különböző egyetemeken t a n í t o t t f r a n c i a

VAICI irodalmat, s szervezte a l i t v á n emigráció irodalmi életét. O F ő k é n t a falu világával foglalkozó elbeszéléseit ( V a k a r a s sargo namely, 'Este a csősz h á z á b a n ' , 1932; Vidudienis kaimo smukléj, 'Dél a falusi kocsmában', 1933; Pelkiy, takas, ' I n g o v á n y o s ösvény', 1939) és remek kisregényét (Müsy, mazoji sesuo, ' K i s h ú g u n k ' , 1936) a t é m á h o z képest szokatlan, finom lélekrajz jellemzi. Valentina (ua., 1936) c. egyetlen regénye szerelmi t ö r t é n e t a k é t világháború közötti időszakból. K a t o l i k u s világnézetével impresszionista stílus párosult. Ú t i b e n y o m á sait a d t a közre Nuo Siraküzy, ligi Siaurés elnio ('Siracusától a rénszarvasig', 1937) c. kötetében. Auksiné kurpelé ('Aranycipellő', 1.957) c. k ö n y v e modern meséket tartalmaz, amelyekben nem a d i n a m i k u s cselekmény, hanem i n k á b b a n é p m e s é k e t finom a n átstilizáló elbeszélő mód a f o n t o s . Történelmi m o n d á k a t és legendákat dolgozott fel Gluosniy daina ('Fűzek d a l a ' , 1966) c. a korakeresztény kortól egészen a 2. világháború szovjetellenes litván p a r t i z á n j a i n a k a történetéig. O J e l e n t ő s irodalomkritikusi m u n k á s s á g o t f e j t e t t ki az emigrációs lapokban. H o s s z a b b t a n u l m á n y t írt Natüralizmas ir lietuviy, literatura ('A n a t u r a l i z m u s és a litván i r o d a l o m ' , 1936) c. Spanyolul és angolul is m e g j e l e n t Outline History of Lithuanian Literature ('A litván irodalom vázl a t o s t ö r t é n e t e ' , 1942) c. műve. O Műfordít ó k é n t különösen sokat f o r d í t o t t a francia irodalomból (F. Mauriac, A. Maurois). O Egyéb fő m ű v e i : Kur bakuzé samanota ('Ahol m o h á v a l v a n kibélelve a k u n y h ó ' , elb.-ek, 1947); Italijos vaizdai ('Itáliai képek', útirajz, 1949). O G y ű j t , kiad.: Pasakojimai ('Elbeszélések', 1955); Tavo veido Sviesa ('Arcod fénye', elb.-ek, 1989). O írod.: A. B. Willeke: A n t a n a s Vaiciulaitis: T a v o veido sviesa (World L i t e r a t u r e Today, 1990, ősz). Bojtár Endre Vaiciünaité [ v a j c s á n a j t y e ] , J u d i t a (Kaunas, 1937. júl. 12.—): litván költőnő, újságíró. Orvoscsaládban született. 1959-ben végzett l i t v a n i s z t i k á t a vilniusi egyetemen. 1956 óta publikál. A litván költészet hagyományaival ellentétben a v á r o s b a n élő ember életérzését fogalmazza meg. Korai köteteinek (Pavasario akvarelés, 'Tavaszi akvarellek', 1960; Kaip zalias vynas, 'Mint az új bor', 1962; Per saulétq gaubl\, 'A naps ü t ö t t e glóbuszon á t ' , 1964; Vetrungés, 'Szélzsákok', 1966; Po Siaurés herbais, 'Észak címerei a l a t t ' , 1968; Pakartojimai, 'Ismétlődések', 1971) asszociációs versépítkezését egyre i n k á b b a kulturális utalásokkal teli intellektualizmus v á l t j a fel. Ezzel

e g y ü t t a lírájára k e z d e t b e n jellemző derű, a m i é r t a hivatalos irodalomkritika kénytelen volt eltűrni a k ö l t ő n ő ellenzéki gesztusait, m i n d i n k á b b t r a g i k u s világlátásának a d t a á t a helyét (Neuzmirstuoliu ménesi, 'Nefelejcsek h ó n a p j á b a n ' , 1977; Saligatvio pienés, 'Mellékutca a s z a t j a ' , 1980). O G y ű j t , kiad.: Klajoklé saulé ('Vándorló n a p ' , versek, 1974). O Magyarul: 4 vers (Kerényi Grácia, L i t v á n költők, a n t o . , 1980); 1—1 vers (Tandori D., Szovjet Irod a l o m , 1982, 12.; K á r o l y i Amy, uo., 1983, 9.); 4 vers (Bajcsi Cecilia, Pompeji, 1993, 3 ); 3 vers (uő, 2000, 1993, nov.). Bojtár Endre Vaiciünas [vajcsttnasz], Petras (Piliakalniai, 1890. júl. 11.—Vilnius, 1959. j ú n . 7.): l i t v á n költő, író, m ű f o r d í t ó . Tehetős parasztcsaládból s z á r m a z o t t . 1905-ben a forr a d a l o m iránti lelkesedése m i a t t k i c s a p t á k a gimnáziumból. Földmérőnek t a n u l t , m a j d U k r a j n á b a n dolgozott. Az 1. világháború idején P é t e r v á r o t t pszichoneurológiával foglalkozott, de n e m dolgozott e b b e n a s z a k m á b a n . 1920-as hazatérése u t á n részt v e t t a színházi életben: szerző, d r a m a t u r g és színigazgató is volt. 1926-ban hosszabb k ö r u t a t t e t t N y u g a t - E u r ó p á b a n . 1930 és 1935 között a kaunasi egyetemen a n é p r a j z i b i z o t t s á g titkári állását t ö l t ö t t e be, m a j d a s z o v j e t rendszerben, 1941-től a L i t v á n Tud o m á n y o s A k a d é m i a k ö n y v t á r á t igazgatta. É l e t e utolsó é v t i z e d é t t ü d ő b a j a m i a t t á g y h o z kötve t ö l t ö t t e . O Korai versesköteteit derűs hangvétel jellemezte. A posztszimbolizmushoz sorolható költeményeiben a hazai t á j szépségét énekelte meg k ö n n y e n érthető, d a l l a m o s f o r m á b a n (Rasoti spinduliai, ' H a r m a t o s sugarak', 1923; Tekanti saulé, 'Felkelő n a p ' , 1925; Gimtuoju vieskeliu, 'Hazai ösvényen', 1927; Saulés lobis, 'A n a p kincsestára', 1935). H a z a f i a s verseket t a r t a l m a z Amziais des galvq uz Vilniy, lietuvis ('Évszázadokig a fejét áldozza a l i t v á n Vilniusért', 1928) c. kötete. Betegsége éveiben keletkezett aforisztikus gondolati költeményeit Gyvenimo preliüdas ('Az élet előjátéka', 1969) c. g y ű j t e m é n y é ben a d t á k ki. O Drámaírói m u n k á s s á g a l í r á j á n á l is jelentősebb: ehhez színdarabford í t á s a i (F. Schiller, G. Hauptmann, H . Ibsen, M. Maeterlinck s t b . művei) is n a g y m é r t é k b e n h o z z á j á r u l t a k . Első drámái, melyeket műkedvelő t á r s u l a t o k a d t a k elő a vil á g h á b o r ú idején ( P r a z y d o nuvytusios gélés, ' K i v i r u l t a k a f o n n y a d t virágok', 1916; Aukos, 'Áldozatok', 1917), még d i d a k t i k u s á n szentimentális jellegűek voltak. T ö b b színm ű v é t M. Maeterlinck szimbolizmusának a

302

VAIDA Eqecul bandei V. S. ('V. S. b a n d á j á n a k bukása', reg., 1957). O Magyarul még: 1 elb. (Bálinczi E „ U t u n k , 1950, 24.); A vörös diák (reg., Gáli Margit, 1951). Ioan Moldovan

h a t á s a a l a t t írta (Zodziai ir atbalsiai, 'Szavak és visszhangok', 1920; Giedréjanti sqzine, 'Megvilágosodó t u d a t ' , 1924), m a j d sorra következtek azok a korabeli litván t á r s a d a l o m m a l foglalkozó, jól sikerült d a r a b o k (több m i n t húsz), melyekkel m e g t e r e m t e t te a litván d r á m a alapstílusát. A legjelentősebbek ezek közül: Sudrumstoji ramybé ('Megzavart n y u g a l o m ' , 1924); Stabai ir zmonés ('Bálványok és emberek', 1928); Varpy, giesmé ( ' H a r a n g o k éneke', 1939). Különösen sikeresek v o l t a k a kereszténynemzeti L i t v á n i á t is csipkedő vígjátékai (a szovjet rendszerben csak ezek közül j á t szottak n é h á n y a t ) : Tuséios pastangos ('Hiú erőfeszítések', 1926); Patriotai ('Hazafiak', 1927); Prisikélimas ( ' F e l t á m a d á s ' , 1936). O G y ű j t , kiad.: Dramos ( ' D r á m á k ' , 1956); Dramos ir komedijos ( ' D r á m á k és vígjátékok', 1—2. köt., 1971); IS toliy, beribiy, ('A messzi p a r t t a l a n b ó l ' , költ.-ek, 1973); Erdviy, ugnys ('Térségek tüzei', költ.-ek, 1980). O írod.: J . L a n k u t i s : Lietüviy d r a m a t u r g i ja (1958). Bojtár Endre Vaida [vájdá], A. G. (írói név); A v r a m tíoldberg (eredeti név); (Ia§i, 1910. jan. 30. B u k a r e s t , 1965. dec. 17.): román író. Az illegalitásban m ű k ö d ő R K P t a g j a volt. Szovjet m i n t á r a az illegalitásról és börtönévekről szóló prózai m ű v e k e t és visszaemlékezéseket írt. Az i f j ú nemzedékek „szocialista szellemben" való nevelését célozták regényei: Micul patriot (1950: Békési Ágnes, Á kis hazafi, 1951); Scíntei ín bezná (1950: Réz Á., Szikrák a sötétben, 1951; Balla K . J „ J e l t ü z e k , 1951); Procesul ('A per', 1951); Soarele din anii grei ('Fényes napok a nehéz é v e k b e n ' , 1951); Clocote (l954: Szabó I.. F o r r o n g á s , részlet, U t u n k , 1951, 16—17.; F a r k a s T., K o m m u n i s t a elszántság, részlet, Vörös Lobogó, 1960, nov. 15.); Anii miniéi ('A h a r a g évei', 1956); Povestea unei mame ( ' E g y a n y a t ö r t é n e t e ' , 1956), ill. elbeszélései: Tinere^e ( ' I f j ú s á g ' , 1962). Ezenkívül számos riportot, cikket közölt a s a j t ó b a n . É l e t m ű v é n e k művészi értéke csekély. í r á s a i t a r o m á n „szocialista realizmus" k o r d o k u m e n t u m a i k é n t t a r t j á k számon. O E g y é b fő művei: Ioan din Marghita ('Margittai J á n o s ' , reg., 1946); Aviva, fiica ghettoului ('Aviva, a g e t t ó lán y a ' , reg., 1947); íncercare critica, asupra filozofiei kantiene ('Kísérlet a k a n t i filozófia b í r á l a t á r a ' , t a n . , 1948); Herbac din Marghita (reg., 1949: n. n „ H e r b á k J á n o s , 1949); Ocsko Tereza a fost ucisá! ('Ocskó Terézt meggyilkolták!', reg., 1949); In tara constructorilor comunismului ('A k o m m u n i z m u s é p í t ő i n e k h a z á j á b a n ' , riportok, 1953);

Vaida [vájdá], Mircea (Temesvár, 1941. dec. 9.—): r o m á n költő, kritikus. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán szerzett diplom á t . 1965—1969 között a Kolozsvári E g y e t e m i K ö n y v t á r bibliográfusa, m a j d a Tribuna c. lap szerkesztője volt. O Élső költeményei a Steaua c. folyóiratban jelentek meg 1963-ban. E z u t á n mindössze k é t verseskötete l á t o t t napvilágot (Cenusa verde, 'A zöld h a m u ' , 1969; Marginea. lacrimei, 'A k ö n n y c s e p p széle', 1974), melynek e g y a r á n t jellemzője a r o m a n t i k u s e r e d e t ű hazaszeretettől f ű t ö t t rapszodikus és elégik u s h a n g n e m . Az eminescui és blagai versbeszédet követve e g y f a j t a ö n t ö r v é n y ű szimbólumrendszer által értelmezhető, mit i k u s világot épít m a g a köré. E szimbólumok d i d a k t i k u s értelmezése a z o n b a n g y a k ran gyengíti alkotásainak esztétikai értékét. O Kritikusi m u n k á s s á g a során f ő k é n t a r o m á n és a n é m e t irodalom közötti kölc s ö n h a t á s o k a t vizsgálja, elsősorban L. Blaga költészeti expresszionizmusa és filozófiai írásai a l a p j á n . Kritikáira az esszéisztikus impresszionista stílus jellemző. Folyói r a t o k b a n publikált irodalomkritikai cikkeit Mitologii critice ('Kritikai mitológiák', 1978) c. g y ű j t ö t t e össze. O Egyéb művei: Ospátul lui Trimalchio ('Trimalchio lakom á j a ' , esszék, 1970); Sextil Puscariu, critic istoric literar ('Az irodalomkritikus és -történész Sextil Puscariu", monográfia, 1972); Lucián Blaga. Afinitáti si izvoare ('Lucián Blaga. Vonzódások és f o r r á s o k ' , monográfia, 1975); Ion Budai-Deleanu (ua., monográfia, 1977); Pe urmele lui Lucián Blaga ('Lucián Blaga n y o m á b a n ' , t a n . - o k . 1982). O Magyarul: l - 1 vers ( F r a n y ó Z., U t u n k , 1975, 18.; Schmied A„ uo., 1976, 7.; Lászlóffy A., uo.. 1977, 6.); 2 vers (Bán P „ N a p j a i n k , 1978, 7.); 1 vers (Lászlóffy A., U t u n k , 1984, 1.). O írod.: M. B u c u r (szerk.): I s t o r i a literaturii r o m á n é contemp o r a n e (1. köt., 1980). Nagy Levente vaidarbha: óind stilisztikai fogalom; a kellemes hangzású, egyenletes, szilárd stílusjegyek alkalmazása. Danáin a déli stílusjegyek összefoglalására használta a fog a l m a t , a nehézkesebb, k e m é n y e b b h a n g zást kedvelő -^gaudával szemben. O (—•indiai irodalmi formák, stílus) O írod. : A. B. Keith: A History of Sanskrit L i t e r a t u r e (1920). ' Puskás Ildikó

303

VALDI Vaidiluté [vajdilutye], Ona (írói név); Ona Pleiryté (eredeti név); ( M i n t a u j a , 1885. aug. 1 8 . — K a u n a s , 1936. jan. 23.): litván író. S v á j c b a n t a n u l t bölcsészetet, m a j d tan á r lett. O Elbeszéléseiben az 1905—1907es forradalom eseményeit jelenítette meg (Gyrenimo akordai, 'Az élet a k k o r d j a i ' , 1921). Kada rauda riela ('Mikor sír a déli szél', elb.-ek) c. p r ó z a k ö t e t é b e n az 1. vil á g h á b o r ú t á b r á z o l t a . Téviske ('Haza', 1926—1936) c. regénye a 19. sz.-i l i t v á n értelmiség k i a l a k u l á s á n a k a r a j z a . Bojtár Endre Vaidja Náth Misra:

Nágárdzsun

vai irodalom; vei irodalom; gallina irodalom: A vai n é p c s o p o r t Libériában és Dél-, ill. N y u g a t S i e r r a Leonéban él, lélekszáma k b . 300—400 ezer. Nyelvüket a mande nyelvcsalád mande tan ágába sorolják, dialektális v á l t o z a t a i a kono, ligbi, hwela és numu. F ö l d m ű v e l ő k , a nagy folyók m e n t é n élő törzseik h a l á s z o k ; a vének v e z e t t e nagycsaládokra é p ü l ő faluközösségekben élnek. A libériai v a i k , m u z u l m á n o k , de k u l t ú r á j u k a t erősen b e f o l y á s o l j a az USA-ból visszatelepültek a f r o - a m e r i k a i k u l t ú r á j a is; Sierra Leonéban élő törzseik körében elevenebbek az eredeti h a g y o m á n y o k . O Duwalu Bukele (kb. 1810—1850) 1833-ban közreboc s á t o t t a — v i t a t o t t eredetű — szótagírásuk a t , de ezzel az írással mindössze egyetlen irodalmi mű, Kali Bara önéletrajzi jellegű könyve készült 1851-ben (S. W . Koelle angol ford.-ban: Book of Rora, ' R o r a k ö n y v e ' , 1849), s a m a g á n h a s z n á l a t b a n is csak az 1960-as évekig élt. O A vai közösségek nyelvének és f o l k l ó r j á n a k feltérképezése m á r a 19. sz.-ban megkezdődött, s b á r az 1950-es és 60-as évektől h a g y o m á n y o s kult ú r á j u k rendszeresen helyet k a p a libériai rádió, ú j a b b a n pedig a televízió műsoraiban is, vai n y e l v ű irodalom létrejöttéről nincsen t u d o m á s u n k . O (-»Libéria irodalma, Sierra Leone irodalma) O írod.: E. D a m m a n : V a i Erzáhlungen (Zeitschrift f ü r Eingeborenensprachen, 1933); uő: VaiSprichwörter (uo., 1933); A Klingenheben: T h e Vai Script (Africa, 1933); S. J . J o h n son: Traditional H i s t o r y , C u s t o m a r y Laws, Moves, F o l k w a y s and Legends of t h e Vai T r i b e (1954); S. Scribner—M. Colé: Research P r o g r a m on Vai Literacy a n d its Cognitive C o n s e q u e n t e s (IACCP CrossCultural P s y c h o l o g y Newsletter, 1974); B. Holas: Contes Cono (1975); L. P . Monts: T h e Conceptual N a t u r e of Music A m o n g t h e Vai of L i b é r i a (1983); uő: Vai Musicians (Anthropos, 1983). Biernaczky Szilárd

vaikháng lám: -*indiai színjátékok

színjáték,

Vaikunthanátha, K a v i r a t n a B h a t t á c s á r j a : —• Bhattadév

népi

Bhágavata

Vailland [vájan], Roger (Acy-en-Multien, Oise, 1907. okt. 16.—Meillonas, Ain, 1965. m á j . 11.): francia író, publicista. R é s z t v e t t az Ellenállásban a k o m m u n i s t a p á r t soraiban, s íróként is az elkötelezett, h a l a d ó irodalom ismert, s o k a t f o r d í t o t t a l a k j a , aki azonban a mo.-i 1956 u t á n szakított a kommunista párttal. O Pályája h á r o m szakaszra tagolódik. Eleinte a szürrealista mozgalomban v e t t részt, újságíró volt; R . Daumallal e g y ü t t m e g a l a p í t o t t a a Grand Jeu c. folyóiratot, s t ö b b e k k ö z ö t t a Közel-Keletről írt r i p o r t o k a t a Paris-Soir megbízásából. L e g t e r m é k e n y e b b k o r s z a k a az Ellenállás és a 2. világháború u t á n i periódus, amelynek során egyértelműen az elkötelezett, k o m m u n i s t a irodalom képviselőjének s z á m í t o t t . 1956 u t á n visszavonult a közélettől, s számot v e t e t t k o r á b b i tevékenységével. O Mint t ö b b kor- és sorstársa, ő is az eszmei elkötelezettség, a politikait á r s a d a l m i harc, v a l a m i n t s a j á t individualizmusa közt őrlődött: eleinte — a csábító közszereplés, a „körülmények h a t á s á r a " kevésbé, m a j d a polgári és szocialista t á r s a d a l o m kapcsolatának bonyolultsága, a h a t a l m i szféra működése l á t t á n m i n d erősebben. Lezárult életművének é r t é k é t az a k t u a l i t á s o k o n és a kontingencián túl az a d j a , hogy mennyire t u d o t t m a r a d a n d ó t a l k o t n i a b b a n a küzdelemben, a m e l y a szűk e b b és t á g a b b társadalmi környezet, a n a g y horderejű történelmi események, az individuális sorsok és az e l ő r e g y á r t o t t tipizálás, v a l a m i n t a s a j á t stilisztikai példaképei k ö z ö t t zajlott. Művészetét kezdetektől f o g v a kétségkívül a morális értékek keresése és megfogalmazása jellemezte, amelyek mindig az egyénekhez kötődnek: a társad a l m i igazságtalanságok, a k i z s á k m á n y o lás elleni r o m a n t i k u s i n d í t t a t á s ú küzdelem a m o d e r n korban pokoli, mitologikus jelleget ölt. U g y a n a k k o r írói mintái — D. de Sade, Stendhal, P. Choderlos de Laclos — h a t á s á r a a politikai f o r r a d a l m a t igyekezett összekapcsolni a szexuális f o r r a d a l o m m a l , s a stendhali egotizmus jegyében e g y f a j t a racionális életművészetet h i r d e t e t t . A jóind u l a t ú , megértő átértékelő szándék és az idő j ó t é k o n y h a t á s a ellenére is ú g y tűnik, az é l e t m ű „pozitív" elemeit kevéssé ellensúlyozzák a tépelődő, mély é r t é k e t megjelen í t ő írások, amelyekre — meglehet — utolsó időszakában készült. Végső soron egy

304

VAILL heroikus és t r a g i k u s időszak (a h á b o r ú és az u t á n a következő p á r évtized) szereplőinek többé-kevésbé s e m a t i z á l t sorsát olvashatj u k műveiben, a m e l y e k ily módon i m m á r i n k á b b t á r s a d a l o m t ö r t é n e t i érdekűek. O L e g t ö b b regénye a h á b o r ú u t á n jelent meg: Dróle de jeu (1945: Gordon E., K ü l ö n ö s j á t é k , 1963; Prix Interallié; film: P. K a s t , 1968, francia); Les Mauvais coups (1948: Szávai J . , Gonosz j á t é k o k , 1973; film: F . Leterrier, 1961, f r a n c i a ) ; Bonpied, bon oeil ( ' J ó láb, jó szem', 1950); Le Colonel Foster plaidera coupable (1951: Goda G., F o s t e r ezredes bűnösnek v a l l j a m a g á t , Magyar Néphadsereg Színháza, 1952. okt. 11.); Beau masque (1954: P a p G., Szép maszk, 1956; film: B. P a u l , 1972, francia—olasz); 325 000 Francs (1955: T a r d o s T., 3 2 5 0 0 0 f r a n k . 1962); La Loi (1957: Szekeres Gy., A t ö r v é n y , 1958; Goncourt-díj&s; film: J . Dassin, 1958, francia—olasz); La Féte ('Az ünnep', 1960); La Truite ('A pisztráng', 1964; film: J . Losey, 1982, francia). Színdarabjai: Héloise et Abélard ('Héloise és Abélard', 1947); Monsieur Jean ( ' J e a n úr', 1959). Tan u l m á n y a i : Laclos par lui-méme ('Laclos önmagáról', 1953); Eloge du Cardinal de Bernis ('Bernis bíboros dicsőítő beszéde', 1956); Le Regard froid ('A hideg t e k i n t e t ' , 1963); Chronique des années folles á la Liberation; Chronique d'Hiroshima á tíoldfinger ('A bolond évek t ö r t é n e t e a felszabadulásig; H i r o s i m a t ö r t é n e t e Goldfingerig', 1984). O Egyéb m ű v e : Le Surréalisme contre la révolution ('A szürrealizmus a f o r r a d a lom ellen', pamflet, 1948). O G y ű j t , kiad.: Oeuvres complétes ('Összes művei', 12 köt., 1967—1968). O M a g y a r u l még: Színházi tapasztalatok (Sz. S z á n t ó J u d i t . Nemes N a g y Ágnes, K á l n o k y L., 1960). O írod.: Hegedűs Z.: A l e g ú j a b b Goncourt-díjas (Nagyv, 1958, 1.); Mészáros Vilma: Roger Vailland és Pierre C o u r t a d e hősei (uo., 1965, 1.); N a g y P.: Az Ellenállás — és ami u t á n a jön (Táguló világ, 1968); F . B o t t : Les Saisons de Roger Vailland (1969); J . - J . Brochier: Roger Vailland, t e n t a t i v e de description (1969); J . Recanati: Vailland, esquisse pour la p s y c h a n a l y s e d ' u n libertin (1971); M. Picard: Libertinage et t r a g i q u e d a n s l'oeuvre de R o g e r Vailland (1972); R . Ballet—E. Vailland: Roger Vailland (1973); J . E. Flower: Roger Vailland. T h e Man a n d his Masks (1975); J . - P . Tusseau: Roger Vailland: U n écrivain au service du peuple (1976); L e Croquant-különszám (1988, 2.). Nagy Géza

Vaillant [vájan], A n d r é (Soissons, 1890. nov. 3.—Párizs, 1977. ápr. 23.): f r a n c i a 20

szlavista. Az École P r a t i q u e des H a u t e s E t u d e s , a Sorbonne t a n u l m á n y i igazgatója, a Collége de F r a n c é t a n á r a . Fő k u t a t á s i területe az óegyházi szláv nyelv, a szerbh o r v á t nyelv és az összehasonlító szláv nyelvészet v o l t a k . Számos t a n u l m á n y á n kívül összefoglaló kézikönyveket is írt, szövegeket a d o t t ki, s szerkesztette a Revue des Etudes Slaves c. f o l y ó i r a t o t . Művei közül legjelentősebb ö t k ö t e t e s szláv összehasonlító n y e l v t a n a (Grammaire comparée des langues slaves, 'A szláv nyelvek összehasonlító n y e l v t a n a ' , 1950—1977). O E g y é b fő művei: La Langue de Dominko Zlitaric, poéte ragusain de la fin du X VIe siécle ('Dominko Zlitaric 16. századi raguzai költő nyelve', 2 köt., 1928—1931); Manuel du vieuxslav ('Ószláv kézikönyv', 2 köt., 1948); La zadonsőina, épopée russe du XV siécle ('A Zadonscsina, 15. századi orosz eposz', 1967); Textes vieux-slaves ('Ószláv szövegek', 2 köt., 1968). Kicsi Sándor András Vaillant-Couturier [vájan-kutürie], Paul; Paul Charles Couturier (Párizs, 188(2. j a n . 8.—uo., 1937. o k t . 10.): a francia m u n k á s mozgalom és a francia kommunista p á r t vezető alakja, ügyvéd, író, publicista. T a g j a volt a TTI. Internacionálénak, a kommunista p á r t K ö z p o n t i B i z o t t s á g á n a k (1925—27), S z a j n a megyei képviselő; főszerkesztője volt a Combattant, az Internationale és az Humanité c. l a p o k n a k , s a F o r r a d a l m á r í r ó k és Művészek Szövetségének f ő t i t k á r a . P r o t e s t á n s és liberális polgári családból s z á r m a z o t t , jogi t a n u l m á n y o k a t végzett. 1913-ban jelent meg első verseskötete: La Visite du berger ('A p á s z t o r látogatása'). Az 1. v i l á g h á b o r ú b a n t i s z t k é n t szolgált, megsebesült. 1919-ben j e l e n t e t t e meg La Guerre des soldats ('A k a t o n á k h á b o r ú j a ' ) c. írását. A h á b o r ú u t á n újságcikkeket írt, a Canard enchainé m u n k a t á r s a volt. A SZUb a n t a l á l k o z o t t Leninnel. Részt v e t t a Clarté-csoport tevékenységében. A P r o l e t k u l t híveként kulturális kérdésekkel foglalkozott. Többször j á r t , s 1931-ben egy é v e t t ö l t ö t t a SZU-ban. 1928—29-ben b ö r t ö n b e került. Helyzete a p á r t b a n egy időre biz o n y t a l a n n á vált, s afféle belső száműzetésbe vonult; e k k o r írt ö n é l e t r a j z á t (Enfance, 'Gyermekkor') 1938-ban jelentette m e g L. Aragon. A k t í v a n részt v e t t a fasizmus elleni h a r c b a n , többek k ö z t A. Gide és A. Malraux t á r s a s á g á b a n . Cikkeket írt a s p a n y o l polgárháborúról, s védelmébe v e t t e a SZUbeli pereket. O T e m e t é s e a N é p f r o n t n a g y manifesztációja volt. K o m m u n i s t a municip a l i t á s o k b a n máig utcák, intézmények v a n n a k elnevezve róla. Az 1930-as é v e k b e n

305

VAINA cikkei, riportsorozatai megjelentek a párizsi m a g y a r n y e l v ű l a p o k b a n (Osztályharc, Munkás-Újság, Szabad Szó stb.). O E g y é b művei: Lettres á mes amis ('Levelek b a r á t a imnak', költ.-ek, 1918—1919); Trains rouges ('Vörös v o n a t o k ' , költ.-ek, 1927); Trois conscrits ( ' H á r o m hadköteles', színdarab, é. n.); Le Monstre ('A szörnyeteg', színdarab, é. n.); Le Pere Juillet ( ' J ú l i u s a p ó ' , dráma, L. Moussinackal, 1927); Défendons l'U. R. S. S. ( ' V é d j ü k meg a S z o v j e t u n i ó t ' , röpirat, 1929); Les Bátisseurs de la vie nouvelle ('Az ú j élet építői', esszé, 1932); Le Malheur d'étrejeune ('A fiatal k o r boldogtalansága', esszé, 1935). O Magyarul: A világháború felelősei. Vaillant-Couturier és mások beszédei a francia képviselőház ülésén (n. n., 1922); 1 vers (Mosonyi F . , Szabad Szó, 1938. j a n . 1.). O írod.: J . Maitron (szerk.): Dictionnaire biographique d u mouvement ouvrier fran^ais (62. k ö t . , 4. rész, 1914—1939); Löffler A. P.: Vaillant-Couturier utolsó ú t j a (Szabad Szó, 1937, o k t . 23.). Nagy Géza Váinámöinen: —> Kalevala Váinö: -+Krohn,

Kaarle Leopold

Vair [ver], Guillaume du (Párizs, 1556. márc. 7.—Tonneins, 1621): f r a n c i a államférfi, moralista. Auvergne-i családból származott, jogot t a n u l t , nagyon fiatalon diplomát szerzett, s egyre m a g a s a b b tisztségeket t ö l t ö t t be, előbb Francois d'Alenqon herceg szolgálatában, m a j d a párizsi parlamentnél (legfelső bíróság), k é s ő b b Provence k o r m á n y z ó j a k é n t s az aix-i p a r l a m e n t elnökeként, 1615-ben igazságügyminiszter, végül 1617-ben Lisieux p ü s p ö k e lett. Bölcs és rugalmas politikus volt, s rendkívüli szolgálatokat t e t t a v a l l á s h á b o r ú k t ó l és trónviszályoktól megosztott Franciao.nak. Előbb a k a t o l i k u s Liga és III. Henrik összebékítésén f á r a d o z o t t , m a j d ennek halála után az idegen trónkövetelők félreállítására, s N a v a r r a i (IV.) Henrik t á m o g a t á sára hívta fel a felelős politikai erőket. Exhortation á la paix ('Felhívás a békére', 1592) c. r ö p i r a t á v a l , m a j d 1593-as lángoló parlamenti beszédével a száli t ö r v é n y mellett (Suasion de l 'arrét pour la manutention de la Loi Salique, 'Ervelés a száli t ö r v é n y f e n n t a r t á s a mellett') h a r m i n c h é t éves korában m e g m e n t e t t e Franciao.-ot az idegen uralomtól. O Munkássága a gyakorlati eredményekkel is lemérhető szónoki m ű f a j ra és erkölcsfilozófiai m ű v e k r e oszlik. Az ékesszólásnak n a g y mestere volt, egy értekezést is írt a m ű f a j fellendítése érdekében: Traité de l 'éloquence francoise et des raisons

pourquoi elle est demeurée si basse ('Értekezés a francia ékesszólásról és e l m a r a d o t t á l l a p o t á n a k okairól', 1595). Erkölcsfilozófiai műveiben a k e r e s z t é n y neosztoicizmust képviselte. L e f o r d í t o t t a Epiktétosz Kézik ö n y v é t , s a sztoicizmus újraéledésének fő s o d r á b a n , két évvel a n a g y flamand h u m a nista, Justus Lipsius De c o n s t a n t i á j a ('Az állhatatosságról', 1583) u t á n , m a g a is megj e l e n t e t e t t egy értekezést az ókori 'Sztoikusok erkölcsfilozófiájáról (La philosophie morálé des Stoiques, 1585), melyet kiegészített a n n a k keresztény v á l t o z a t á v a l : La sainte philosophie ('A szent filozófia', 1580 körül). H a r m a d i k , kétségkívül a legszebb erkölcsfilozófiai értekezése Párizs o s t r o m a (1590) a l a t t íródott; a köz ügyéért felelősséget vállaló e m b e r bölcsessége és féltése csendül ki belőle: De la constance et consolation és calamités publiques ('Állhatatosság és vigasz a közszerencsétlenségben', 1594). O Művei összegyűjtve megjelentek m á r életében: Les oeuvres politiques, morales et meslées ('Politikai, erkölcsi és elegyes m ű v e k ' , 1606). Ú j a b b kritikai kiadásai; R . Radouant: Traités oratoires ('Szónoki értekezések', 1908, 1911); J . Flach és F . FunckBrentano: Traité de la constance ('Értekezés az állhatatosságról', 1915); G. Michaut: La Sainte Philosophie, La Philosophie morale des Stoiques ('Á szent filozófia, A Sztoikusok erkölcsfilozófiája', 1945). O írod.: P. A. Sapey: Essai sur la vie et les ouvrages de Guillaume du Vair (1847); R . R a d o u a n t : Guillaume Du Vair, l ' h o m m e et l'orateur (1907); P . Mesnard: D u Vair e t le néostoi'cisme (Revue d ' H i s t o i r e de la philosophie, 1928). Csűrös Klára vaisnava-bhakti: —> bhakti vaitálíja; vaitaliya: v e r s f o r m a a klaszszikus szanszkrit k ö l t é s z e t b e n . N é g y időm é r t é k e s sorból álló versszak; az első sor a h a r m a d i k k a l , a m á s o d i k a negyedikkel a z o n o s r i t m u s ú . R í m t e l e n . Az 1—2. sor képlete, amely 3—4. sor g y a n á n t megismétlődik:

306

Példa

Bhartriharitól: Szelíden mosolyogva szól a nő, de vigyázz, körme közé ne juss: megöl. Ajakán a virágok íze van, Szíve mélyében a kobra mérge van.

O (—• indiai irodalmi

formák) Vekerdi

József

VAJNY Vaizgantas [vajzsgantasz] (írói név); J u o z a s Tumas (családi név); Tumas-V aizgantas (írói névváltozat); (Maleisiai, 1869. szept. 2 0 . — K a u n a s , 1933. ápr. 29.): litván író, irodalomtörténész. Tehetős parasztcsal á d b a n született. 1893-ban szentelték pappá. Az 1. világháborúig vidéki plébániákon l á t t a el papi h i v a t á s á t , m a j d 1906 és 1911 k ö z ö t t Vilniusban élt, amely e b b e n az időben kezdett némileg ,,visszalitvánosodni". A hazai függetlenséget célul k i t ű z ő 1905-ös vilniusi kongresszus egyik szervezője, s egyben a litván kereszténydemokrácia megalapítója volt. Eközben — egyházi feletteseivel g y a k r a n összeütközésbe kerülve — folyóiratokat szerkesztett. 1911-ben a litván nemzeti mozgalom részére a d o m á n y szerző k ö r u t a t t e t t az U S A - b a n . 1915-től 1917-ig a menekült-bizottság egyik vezetőj e k é n t Oroszo.-ban élt, m a j d a L i t v á n i a függetlenségéért harcoló nemzetközi tanácskozásokon képviselte h a z á j á t . Részt v e t t a k o r m á n y szerepét b e t ö l t ő Nemzeti T a n á c s m u n k á j á b a n , amiért is az önálló L i t v á n i a egyik a l a p í t ó j a k é n t t a r t j á k számon. Később eltávolodott a politikától, 1922-től 1929-ig a kaunasi e g y e t e m e n irod a l o m t ö r t é n e t e t a d o t t elő és irodalmi tevékenységének élt. O É l e t m ű v e a litván falu enciklopédiájának t e k i n t h e t ő . S a j á t o s műf a j t a l a k í t o t t ki m a g á n a k : az életképet, amelyben a népnyelven alapuló, színes stílusban ábrázolt valóság ö t v ö z ő d ö t t a realit á s t n é m i k é p p megszépítő irányzatossággal, erkölcsnemesítő szándékkal. Első prózaköteteiben (Vaizdeliai, ' K i s k é p e k ' , 1902; Sistas, 'Ez, az', 1906; Sceniskieji vaizdeliai, 'Jelenetek', 1906) i n k á b b a publicisztikus elemek voltak túlsúlyban, míg későbbi írásai novellisztikusabbak (Karo vaizdai, 'Had i k é p e k ' , 1916; Alegorify vaizdai, 'Allegorikus képek', 1916). F ő műve a Pragiedruliai ('Felcsillanások') c., laza szerkezetű, helyenként szerkezet nélküli regénytrilógia (Gondingy, kraétas, 'A Gondinga-vidék', 1918; Vaduvy, krastas, 'A V a d u v a s - v i d é k ' , 1920; Seimos véziai, 'A család elrákosodása', 1929), melyben m á r nemcsak az 1890 és 1905 közötti időszak falusi életét, hanem a nemzeti függetlenségért harcoló (főként klerikális) értelmiséget is á b r á z o l t a . O E g y é b fő művei: Ten gera, kur müsy, néra ('Ott jó, ahol nem v a g y u n k ' , útirajzok, 1912); Aplink Baltijq ( ' K ö r b e a Baltikumon', útirajzok, 1919); Dédes ir dédienés ('Bácsik és nénik', kisreg., 1920); Isgama ('A perverz', kisreg., 1929); Nebylys ('A néma', kisreg., 1930). O G y ű j t , kiad.: Raátai ('írásai', 1—19. köt., 1922—1938); Rinktini rastai ( ' V á l o g a t o t t írásai', 1-—2. köt.,

20*

1957). O írod.: A. Vaitiekuniené: Vaizgant a s (1982). Bojtár Endre Vajansky, Svetozár H ú r b a n : ->HúrbanVajansky, Svetozár Miloslav Vajjiqrá:

-*•Leviticus

Vajnyer, Arkagyij Alekszandrovics (Moszkva, 1931. jan. 13.—) és Vajnyer, Georgij Alekszandrovics (uo., 1938. febr. 10.—): orosz írópáros, t e s t v é r e k . Mindketten jogi végzettséget szereztek. Arkagyij a bűnügyi nyomozó hatóságok munkatársaként, öccse újságíróként dolgozott. O A h a z á j u k b a n rendkívül népszerű detektívirodalom legolvasottabb szerzői. Az 1960-as évek második felétől k e z d v e — az egyes fejezetek e t e g y m á s között felosztva — valamennyi k ö n y v ü k e t e g y ü t t í r j á k . Megtörtént bűnü g y e t feldolgozó első kisregényük — Csaszi dija misztyera Kelli ('Mr. Kelly ó r á j a ' , 1967) c. — a Nas Szovremennyik c. lapban l á t o t t napvilágot. E z t követően az Ogonyok c. ú j s á g b a n m e g j e l e n t e t e t t Oscsupju v polgyeny ('Alkonyat délben', kisreg., 1968) c., színművé is á t d o l g o z o t t alkotásukkal szereztek népszerűséget. Irodalmi igénnyel megírt Ja, szledovatyel (1969: Grigássy É v a , A gyilkos ismeretlen, 1974; film: G. K a l a t o zisvili, 1972, SZU) c. regényükkel megújít o t t á k a szovjet d e t e k t í v r e g é n y m ű f a j á t , kialakult formáit. T y i h o n o v felügyelő alakj á b a n a személyesség, az emberi megnyilvánulások, az érzelmi—indulati kitörések bemutatásával merőben megváltoztatták az addig megszokott ábrázolásmódot. Hősük s z á m á r a ugyanis lényegessé válik az üldözötthöz való személyes viszony alakulása, miközben énje, egyénisége mégsem oldódik fel a nyomozói h i v a t á s b a n . T ö b b izgalmas, v á r a t l a n megoldással végződő —> detekt ív történet (regény, színdarab és filmf o r g a t ó k ö n y v ) u t á n előbb Meszto vsztrecsi izmenyity nyelzja ('A randevú helyét tilos m e g v á l t o z t a t n i ' , 1975) c. publikált, m a j d Era miloszergyija ('A könyörületesség kor a ' , 1976: Á r v a y J . , A „ F e k e t e m a c s k a " b a n d á j a , 1987; tv-film: Sz. Govoruhin, 1979, SZU) c. híressé v á l t m ű v ü k a r a t t a a legnagyobb sikert. (A filmsorozat főszerep é t V. Viszockij a l a k í t o t t a . ) A szerzőpáros a 2. világháború befejezését követő időszakról, a rendőrség l é t s z á m á n a k csökkenése m i a t t 1945 őszére erősen megromlott közbiztonságról, a bűnözés elszaporodásáról írt könyvében. A bűnügyi t ö r t é n e t leple a l a t t , az 1970-es évek cenzurális viszonyait n é m i k é p p k i j á t s z v a egyrészt a korabeli t á r sadalom k o r r a j z á t a d t á k , másrészt a

307

VAJNY moszkvai szervezett alvilág c s a k n e m szociológiai pontosságú képét f e s t e t t é k meg. A n y o m o z á s szálait k ö v e t v e lényeges pszichológiai és etikai kérdések v e t ő d n e k fel, melyekre végül is az emberiesség a megoldás. O E g y é b fő műveik: Dvoje szregyi ljugyej ( ' K e t t e n az emberek közül', kisreg., 1969); Vizit k Minotavru ( ' L á t o g a t á s a Minotaurúsznál', reg., 1—2. köt., 1971—1972); Gonki po vertikali ('Hajsza a magassági kör m e n t é n ' , reg., 1. köt., 1971; teljes kiad.: 1974); Gorod prinyal! ('A város elfogadta!', kisreg., 1978); Lekarsztvo dija Nyeszmejani (reg., 1978: K a l m á r B. Gy., Orvosság a félelem ellen, 1985). O írod.: N. N a u m o v a : A. i G. V a j n y e r i (Nyeva, 1971, 7.); J u . L o p u s z o v : ua. ( O k t y a b r , 1975, 8.); I . S a j t a n o v : É n , a n y o m o z ó . . . és az e m b e r (Szovjet I r o d a l o m , 1975, 8.); A. Szmulevics: A. i G. V a j n y e r i ( L i t y e r a t u r n a j a gazeta, 1979, j a n . 17.); I . M e d v e g y e v a : ua. ( Z n a m j a , 1981, 1.); B r a t k a L.: A F e k e t e m a c s k a b a n d á j a (Szovjetunió Melléklete, 1988, 5.). vajnyu: -+kecsna

irodalom

Vajszenberg, Lev Markovics (Baku, 1900. nov. 23.—): orosz író. Szülővárosában történelem—filológia szakon szerzett d i p l o m á t . Szerkesztőként, m ű f o r d í t ó k é n t és irodalomkritikusként is dolgozott. O Az 1920-as évek második felében szépirodalmi igényű életrajzokkal jelentkezett: Prikljucsenyija Dzselca Londona ( ' J a c k L o n d o n kal a n d j a i ' , 1926); Epton Szinkler ('Upton Sinclair', 1927). Később f ő k é n t keleti t é m á jú^ elbeszélésköteteket publikált: Csaszi ('Órák', 1933); Rasszkaz o vogye ('Elbeszélés a vízről', 1933). 1941-ben l á t o t t n a p v i l á g o t Gyetsztvo Bodzái ('Badzsi g y e r m e k k o r a ' ) c. kisregénye, amely évek m ú l v a t o v á b b i k é t könyvvel — Mladsaja szesztra (1952: D e vecseriné G u t h i Erzsébet, H u g o c s k á m , 1954); Mecsti szbivajutszja ('Az álmok v a l ó r a váln a k ' , 1957) — trilógiává egészült ki. F ő h ő se a keleti világ s a j á t o s körülményei k ö z ö t t e l n y o m o t t k é n t élő á r v a szolgálólány, aki a szovjet h a t a l o m éveiben — színésznőként — talál ö n m a g á r a . O G y ű j t , kiad.: Szem rasszkazov ( ' H é t elbeszélés', 1938); Rasszkazi raznih let ('Különböző évek elbeszélései', 1959). O írod.: G. Munblit: Szem rasszkazov ( L i t y e r a t u r n o j e obozrenyije, 1939, 11.); V. Vojevogyin: R o m á n o prosztoj szugybe (Zvezda, 1952, 11.); L. O k u n y : Nyeobicsajnoje v o b i k n o v e n n o m (uo., 1960, 12.). Váju-purána: —>purána

vaka: ->waka vakainame: -*• krónika Vakaljuk, Marija Mihajlivna; Kosztinyuk (családi név); (Tulukiv, 1901. n o v . 16.—Bellevue, K a n a d a , 1973): u k r á n költőnő. Az 1924. m á j u s 1-én Z a b o l o t o v b a n lezajlott t ü n t e t é s b e n való részvételéért a lengyel hatóságok bebörtönözték. 1925ben K a n a d á b a emigrált. T a g j a volt az Ukrajinszkij rabitnictvo-fermerszkij dim n e v ű egyesületnek, v a l a m i n t a K a n a d á b a n élő u k r á n o k t á r s a s á g á n a k . O írásai az Ukrajinszke szlovo, az Ukrajinszke zsittya és a Zsittye i szlovo c. k a n a d a i u k r á n ú j s á g o k b a n és m á s szovjet-ukrán k i a d v á n y o k b a n , valamint a Zsovteny c. u k r a j n a i f o l y ó i r a t b a n jelentek meg. Műveiben a K a n a d á b a n élő u k r á n emigráció é l e t é t m u t a t t a be, valam i n t m u n k á s t é m á j ú verseket írt. O G y ű j t , kiad.: Virsi ('Versek', Poeti K a n a d i , 1958). Kovács Oxána Vakaljuk-Dorosenko, Marija I v a n y i v n a (Sztudena, 1926. aug. 26.—): u k r á n írónő, fordító. 1950-ben végezte el a moszkvai pedagógiai főiskolát. O 1956-tól jelennek meg írásai. L e g k e d v e l t e b b m ű f a j a a kisregény. Monolit (ua., 1968) c. m ű v é b e n a nemzedéki ellentétekkel, v a l a m i n t a család és az iskola problémáival foglalkozik. Vazskij hlib ('Nehéz k e n y é r ' ) c. kisregénye 1976ban l á t o t t napvilágot. Barjer ('Sorompó', 1980) és Poriv ( ' R o h a m ' , 1984) c. regényében a fasiszta Németo.-gal f o l y t a t o t t h á b o rú és a p a r t i z á n h a r c o k eseményeit dolgozza fel. Jeles mai és klasszikus bolgár írók m ű veit f o r d í t j a u k r á n r a . Kovács Oxána Vakarelszki, H r i s z t o T o m o v (Momina Kliszura, 1896. dec. 15.—): bolgár n é p r a j z tudós, műfordító. 1919 és 1923 k ö z ö t t a szófiai egyetemen szláv filológiát hallgatott. N é h á n y évig különféle bolgár városokban t a n í t o t t . 1926—1927-ben Lengyelo.-ban képezte t o v á b b m a g á t a szláv és az általános n é p r a j z területen. 1931 és 1937 k ö z ö t t néprajzi k u t a t á s céljával e l l á t o g a t o t t Mo.r a és Finno.-ba is. 1927-től a szófiai n é p r a j zi m ú z e u m b a n m ű k ö d ö t t , kezdetben gyak o r n o k k é n t , 1945 u t á n igazgatóként. A lengyel, a magyar, az osztrák és a nemzetközi néprajzi t á r s a s á g tiszteletbeli t a g j a volt. O Irodalmi tevékenységét orosz klasszikusok műveinek f o r d í t á s á v a l kezdte, m a j d 1921-ben m e g j e l e n t e t t e első t u d o m á n y o s m u n k á j á t : az 1910 és 1920 k ö z ö t t i bolgár t u d o m á n y o s publikációk bibliográfiáját állította össze. K é s ő b b a Zlatorog c.

308

VAKKU irodalmi folyóiratnak írt irodalomkritikai cikkeket, v a l a m i n t 1933 és 1935 k ö z ö t t bolg á r r a f o r d í t o t t a W . St. Reymont P a r a s z t o k c. m ű v é t . 1927-től főként a n é p r a j z n a k szentelte m u n k á s s á g á t . A legjelesebb bolgár n é p r a j z t u d ó s o k egyike voít. E l s ő s o r b a n a szellemi k u l t ú r á v a l és a szociális viszon y o k k a l foglalkozott. A bolgár népköltészet kiváló ismerőjeként t ö b b népköltési g y ű j t e m é n y t a d o t t ki. T a n u l m á n y o k a t írt a népköltészet és a műköltészet, az irodalom kapcsolatáról. 1965-ben Herder-díjat k a p o t t , és h a z á j á b a n is többször k i t ü n t e t ték. O F ő b b művei: Kniga za narodnata lirika ( ' K ö n y v a népköltészetről', B . Angelovval, 1964); Bálgarszki narodni obicsai ('Bolgár népszokások', 1960); Etnografia Bulgarii ('Bulgária néprajza', lengyelül és n é m e t ü l , 1965, 1969); Bálgarszko narodno izkusztvo ('Bolgár népművészet', 1969). O írod.: K . K r á s z t a n o v a : Hriszto Vakarelszki. I z b r a n i bibliograficsni materiali (Nar o d n a k u l t u r a , 1968, 22.); R. W i l d c h a b e r : „ E t n o g r a f i a B u l g a r i i " (Schweizerisches archív f ü r Volkskunde, 1966, 1—2.). Hamberger

Judit

Vakarov, D m i t r o Onufrijovics; Dima (írói név); (Iza, 1920. nov. 3.—Natzweiler, 1945. márc. 7.): u k r á n költő. Szegény parasztcsaládból származott. 1936 és 1939 között a prágai orosz gimnázium t a n u l ó j a , m a j d 1941 és 1942 között a b u d a p e s t i e g y e t e m h a l l g a t ó j a volt és k ö z b e n a Berlitz Schuleben t a n í t o t t orosz n y e l v e t . 1944-ben b ö r t ö n b e z á r t á k , először D a c h a u b a , m a j d a natzweileri k o n c e n t r á c i ó s t á b o r b a k e r ü l t , ahol 1945-ben kivégezték. O T a g j a volt a n n a k az irodalmi k ö r n e k , mely 1941-ben Bude deny ('Lesz egy n a p ' ) c. közös v e r s e s k ö t e t e t jelentet e t t meg. A k ö t e t b e n , v a l a m i n t a Literaturnij almanah c. f o l y ó i r a t b a n a költő s z á m o s szerelmesverse l á t o t t n a p v i l á g o t ; a szociális és politikai t é m á j ú k ö l t e m é n y e i t a b b a n az időben nem p u b l i k á l t á k . F ő k é n t oroszul írt. Verseiben a k á r p á t a l j a i emberek életéről, a szabadságukért v í v o t t harcról, a m u n k á s o k mindennapjairól szólt. Rövid élete utolsó éveiben született legérett e b b alkotásait a magyar rendőrség valószínűleg elkobozta. O G y ű j t , kiad.: Vibranyi poeziji ('Válogatott versek', 1957); Izbrannoje ('Válogatott művei', oroszul, 1963, 1970); Ja naviki prijsov u zsittya ('Örökre megérkeztem az életbe', d o k u m e n t u m k ö t e t , 1975). O Magyarul: 4 vers (Huszti L., K á r p á t i Tgaz Szó, 1970, nov. 1.); 3 vers (Soltész K , uo., 1980, nov. 7.). Lebovics

Viktória

Vakeli (írói név); Tona Megrelidze (eredeti név); (Vaké, ma: S r o m a , Maharadze k z t , 1900. nov. 2 3 . - 1 9 8 8 . ápr.): grúz költő, író, m ű f o r d í t ó . 1920-ig S. Nucubidze k u r z u s a i t h a l l g a t t a a Tbiliszi Állami E g y e t e m e n . 1931—1932 között a s p i r á n s lett. O Első verse Guria (ua.) c. 1918-ban jelent m e g a Mhedari ('Lovas') c. f o l y ó i r a t b a n . Önálló verseskötetét Saravandedi ('Glória') c. 1922-ben publikálta. 1919-től rendszeresen l á t n a k napvilágot k ö l t e m é n y e i különböző lapok hasábjain. Művei, különösen a koraiak, deklaratív jellegűek, sematikusak, plakátszerűek. A s z o v j e t h a t a l o m győzelme u t á n a proletár írók c s o p o r t j á n a k egyik vezetője volt. Verseiben lelkesen ü n n e p e l t e a t á r s a d a l m i v á l t o z á s o k a t , hirdette az ország iparosítását, k é p e t f e s t e t t a grúz m u n kásosztály életéről, megénekelte az ú j j á éledt Grúziát, a t á j szépségeit és a h a z á j u k é r t életüket feláldozó elődöket. O J e l e n t ő s e b b poémái: Meciszkvile ('A m o l n á r ' , 1926); Sirakiani (ua.); Zelimhani (ua., 1927); Arszena Dzsodzsiasvili (ua., 1930). D r á m a í r ó k é n t is i s m e r t t é vált: Aprakune Csimcsimeli (ua., 1933; bem.: Mardzsanisvili színház, 1934); Samili (ua., 1934; bem.: uo., 1935); Giorgi Szaakadze (ua., 1939; bem.: Gribojedov színház, 1940); Rvali ('Réz', 1952); Helasvilisz odzsahi ('Helasvili c s a l á d j a ' , 1962). O M ű f o r d í t ó k é n t Shelley, Heine, Goethe, Puskin és Lermontov alkotásait tolmácsolta. O G y ű j t , kiad.: Rcseuli ('Válogatott m ű v e i ' , 1958); Tragediebi ('Tragédiái', 1960); Thzulebani or tomad ('Művei két k ö t e t b e n ' , 1975—1977). O írod.: H . Fáhnrich: Die georgische L i t e r a t u r (1981). Bíró Margit vakírás: -> olvasás Vakkuri, J u h a I l k k a (Helsinki, 1946. dec. 2.—): finn író, k ö l t ő , újságíró. 1969ben végzett a helsinki egyetemen. 1969— 1971 között a Mainostelevisio d r a m a t u r g j a volt, 1975-től u g y a n o t t nemzetközi programigazgatóként dolgozik. 1971-től 1975-ig E N S Z megbízással s z á m o s országban megf o r d u l t , többek k ö z ö t t j á r t Afrikában is. O Sokoldalú egyéniség, a k i a szépirodalom és az igényes publicisztika szinte v a l a m e n n y i m ű f a j á t műveli. T ö b b n y i r e a m i n d e n n a p o k g o n d j a i t , a világszerte aktuális jelenségek e t dolgozza fel: a b ü r o k r á c i a t e r m é s z e t r a j zát, a politikai elit m a g a t a r t á s á t , a t ö b b s é g és kisebbség kérdését, a választók és a hat a l m o n lévők v i s z o n y á t elemzi. K é t mag y a r vonatkozású k ö n y v e t írt: Mies joka muuttui puuksi (1982: F r a n k Gabriella, Megfelelő ember k é n y e s feladatra, 1985;

309

VAKPA film: m a g y a r — f i n n , 1985) c. regénye mellett a Á'árlrfr-korszakot elemző Yhden miehen Unkari ('Egyetlen ember Magyarországa', 1986) c. k ö t e t e l á t o t t n a p v i l á g o t . 0 F ő b b művei: Veljet keskenádn ('Testvérek egymás k ö z ö t t ' , reg., 1971); Afrikkalainen iltapáivá ('Afrikai délután', reg., 1978); Jos puut puhuisivat ('Ha a f á k beszélnének', versek, 1.979); Muutoksen tuuli. Katsaus mustan Afrikán nykypaiváán ('A változás jelei. F e k e t e - A f r i k a jelene', publicisztika, 1979); Nelján polven puu ( ' N é g y nemzedék családfája', reg., 1980); Kulta, islam ja pyha kaarme ( ' A r a n y , iszlám és s z e n t kígyó', publicisztika, 1983); Jáán káántöpiiri ('Jégtérítő', reg., 1984); Páivántasaaja ('Egyenlítő', reg., 1985). O írod.: -varga-: Felfedező ú t o n . Szerkesztőségi beszélgetés J u h a V a k k u r i v a l (Él, 1971, júl. 31.); R. Koivisto: J . V a k k u r i (Parnasso, 1978); Ph. Binham: J u h a Vakkuri. Mies j o k a m u u t t u i puuksi (World Literature T o d a y , 1983, ősz). Szabó Ágnes

részre oszlik, s a 2., 3. és 4. szótag nem alkothat vagy — verslábat. F ő b b v á l t o z a t a i a csapáldvaktrádi, melyben a f e n t i megszorítás figyelembe vétele mellett az 5., 6. és 7. s z ó t a g n a k rövidnek kell lennie, és a jugmavipulá, melyben az 5., 6., 7. s z ó t a g n a k " — ^ v e r s l á b a t kell a l k o t n i a . O (-* hindi verselés) Major István Vakulenko, V i k t o r Dmitrovics; ( I z j u m , 1921. dec. 16.—): u k r á n író, d r á m a í r ó . A kijevi egyetem elvégzése után (1950) felsőf o k ú irodalmi t a n f o l y a m o t végzett a moszkvai Gorkij Irodalmi Főiskolán (1960). O Első elbeszélései és karcolatai 1940-ben jelentek mej* f r o n t ú j s á g o k b a n . Sljah do scsasztya ( ' U t a boldogsághoz' b e m . 1951), Pisznya szercja ('A szív d a l a ' , 1957), Zorjanyi nocsi ('Csillagos é j s z a k á k ' , 1958) c. színpadi m ű v e i t a SZU színházaib a n j á t s z o t t á k . A Sukajucsi cvitu paporotyi ('A p á f r á n y v i r á g n y o m á b a n ' , 1966) c. regén y e az ifjúságról szól. Poltavszka fortecja ('A poltavai v á r ' , 1957) c. d r á m á j á b a n az u k r á n nép t ö r t é n e l m é n e k jelentős esemén y e i t dolgozza fel. Tak nyihto ne ljubiv 1 —2. ('így senki s e m szeret', 1—2. köt., 1973—1977) c. r e g é n y é b e n a fasiszta Németo.-gal vívott h á b o r ú eseményei eleven e d n e k meg. Elbeszélés-gyűjteményei közül a Homin zemli ('A fold zaja', 1969) c. k ö t e t érdemel említést. O Gyűjt, kiad.: Pisznya szercja ('A szív dala', színművek, 1983). Kovács Oxána

Vákpatirádzsa; Vákpati (névváltozat); (8. sz.): indiai költő. Oaudavaha c. máhárástrí p r á k r i t nyelvű lírai eposzában megénkelte u r á n a k , Jasóvarman királynak győzelmes h a d j á r a t á t . Vekerdi József vaksor: —> rideg sor Vakszberg, Arkagyij loszifovics (Novoszibirszk, 1933. nov. 11.—): orosz író. A moszkvai egyetemen szerzett jogi diplomát (1952-ben), m a j d j o g t u d o m á n y i d o k t o r i fokozatot. O 1961 ó t a publikál prózaköteteket, főként a bíróság ügyeiről szóló elbeszéléseket és k a r c o l a t o k a t : Avtor v kino ('A szerző moziban', 1961); Szudu vszjo jaszno ('A bíróság s z á m á r a minden világos', 1962); Mozsno i nyelzja ('Szabad és tilos', 1964); Najegyinye sz szoboju ('Szemben önmagunkkal', 1966); Po zakonu i po szovesztyi ('A törvény és a lelkiismeret s z e r i n t ' , 1975). Emellett írt d o k u m e n t u m p r ó z á t (Pojegyinok sztoletyija: Dimitrov, 'Az é v s z á z a d párviadala: D i m i t r o v ' , 1971) és s z í n m ű v e t is (Verhovnij szud. Hronyika dija tyeatra, 'Legfelsőbb Bíróság. Színházi krónika', 1983). O F ő b b elbeszéléskötetei még: Presztupnyik bugyet najgyon ('A bűnöst megtalálják', 1963); Nocs na vetru ('Szeles éjszaka'. 1982). O Magyarul: 1 karcolat (Gerencsér Zs., A város a h e g y e k b e megy, anto., 1974). vaktrádi vers: a hindi mátrik csha,nd verselés alfaja. K é t s o r o s strófákból áll, mindegyik sor k é t 8—8 szótagot t a r t a l m a z ó

Vakuvagir C s a n k a : vagir, Anasztaszia

Szalatkina-

Vaku-

Vala, Katri (írói név); Karin Alice Heikel (férjezett név); K a r i n Alice Wadenström (leánykori név); Pekka; Viktória; Ilmarinen (írói álnevek); (Muonio, 1901. szept. 11. — E k s j ö , Svédo., 1944. m á j . 28.): finn költőnő, újságíró. 1919-ben iratkozott b e a helsinki egyetemre, m a j d 1922-ben népiskolai tanári vizsgát t e t t . H á z i t a n í t ó k é n t és népiskolai o k t a t ó k é n t dolgozott. 1933-tól a Tulenkantajat c. lap t á r c a í r ó j a , ill. a -*Kiiía-kör alapító t a g j a volt. O Kivételesen színes és izzó k ö l t ő t e m p e r a m e n t u m k é n t lép e t t a finn költészetbe. O lett a szabad v e r s első n a g y művésze h a z á j á b a n , amint ez első, Kaukainen puutarha ('A távoli k e r t ' , 1924) és a Sininen ovi ('A kék ajtó', 1926) c. g y ű j t e m é n y e i b ő l is k i t ű n i k . Korai költészetére jellemző é l e t k u l t u s z a (szinte m á m o r a ) az élet megóvásává m é l y ü l t , harcoló h u m a n i t á s s á , társadalmi költészetté vált, s ezáltal munkássága e g y r e bővült és ú j a b b i r á n y t v e t t . Személyes t r a g é d i á j a — súlyos

310

VALAN tüdőbetegsége, melynek következtében hamarosan meghalt egy svéd s z a n a t ó r i u m b a n — Paluu ('Visszatérés', 1934) és Pesápuu palaa ('Ég a fészket h o r d ó fa', 1942) c. utolsó versesköteteinek hangvételére is rán y o m t a bélyegét. í g é r e t e s t e h e t s é g k é n t az európai modern költészet ú j szellemét hozt a h a z á j a irodalmába. O E g y é b művei: Maan laiturilla ('A földi mólón', versek, 1930); Henkija aine ('Lélek és a n y a g ' , publicisztika, 1945). O G y ű j t , kiad.: Kootut runot ('Összes versei', 1977). O Magyarul: 3 vers (Faragó J . , É s z a k i fény, anto., 1938); 1 vers (uő, T ú r á n , 1940); 3 vers (Képes G., Finn versek és dalok, 1959); 7 vers (uő, Tandori D., Finn költők antológiája, 1973); 2 vers (Benedekné Szőke A., Igaz Szó, 1982, 2.). O írod.: 0 . P a a v o l a i n e n (szerk.): K a t r i Vala — t u l i p a t s a s (1946); K. Laitinen: A távoli kerttől az élet teléig (A finn irodalom története, 1981). Kuczka P. Heléna Valabrégue fvalabreg], Albin (Carpentras, 1853. dec. 17.—Párizs, 1937. jan. 29.): francia d r á m a í r ó . Első színműve egy szórak o z t a t ó komédia volt: La Veuve Chapuzot (Özvegy Chapuzot asszony', 1879). E z u t á n egész sor vidám és szellemes k o m é d i á t és b o h ó z a t o t írt, a m e l y e k e t mind párizsi életképek ihlettek. Önállóan írt művei pl.: Les Maris inquiets ( ' N y u g t a l a n f é r j e k ' , 1883); La Nuit du 16 ('Tizenhatodika éjjele', 1885); Le Bonheur conjugal ('A hitvesi boldogság', 1886); Durand et durand ('Folyton folyvást', 1887); Les Pantins de madame ('Az úrnő pojácái', 1895). Szerzőtársakkal közösen írt d a r a b j a i : Clo-Clo (ua., P . Decourcelle-lel, 1887); Le Pompier de Justine ( ' J u s z t i n a t ű z o l t ó j a ' , Davril\&\, 1890); Le Commandant Laripéte ("Laripete parancsnok', A. Silvestre-rel, 1892); Les Ricochets de Vamour ('A szerelem visszaverődései', M. Hennequinnel, 1895). O Magyarul: A mintaférj (bohózat, Kövesi A., bem. Vígszínház, 1900, m á j . 29.); Coralie és tsa (bohózat, Heltai J . , bem. uo., 1900, okt. 7.); A férjek öröme (vígj., Fái J . B., bem. uo., 1901, jan. 2.); Az édes otthon (vígj., Heltai J . , bem. uo., 1901, szept. 7.); Mandátum (bohózat, Fái J . B., bem. uo., 1902, szept. 5.); 1 vers (Szász B., Anthologia a X I X . század franczia lyrájából, 2. köt., 1903). Budai Rita

volt V. Hugónak, költeményeket jelentet e t t m e g a Renaissance littéraire et artistique c. l a p b a n , k ö z r e m ű k ö d ö t t a Parnasse contemporainben. 1868-ban lefordította H . Heine I n t e r m e z z o j á t . T ö b b verseskötetet p u b l i k á l t : Avril, mai,juin ('Április, m á j u s , j ú n i u s ' , 1863, A. Mérat-val együtt); Á MiCóte ('A d o m b o l d a l o n ' , 1873), e kötete t e t t e őt e l i s m e r t t é költőtársai körében; L'Affaire Arlequin ('A H a r l e q u i n - ü g y ' , 1882); Nocturnes ( ' N o c t u r n ó k ' , versek Heine u t á n , 1886); Poésies posthumes ('Posztumusz költ e m é n y e k ' , 1890). Versei frissek és „kecses e k " , n é h a érzelmesek és kissé édeskések, i d ő n k é n t ironikusak. R e m e k ü l t u d o t t benn ü k kis párizsi életképeket felvázolni. Versbe s z e d e t t k o m é d i á k a t is írt egy szerzőtárssal, É . Blémont-nal, pl.: Moliére á Auteuil ('Moliére Auteuil-ben', 1876); Le Barbier de Pézernas ('A pézernas-i borbély', 1877); La Raison du moins fort ('A gyengébbik igaza', 1889). O írod.: C. Pelletan: Élőszó (Poésies, 1887); J . Truffier: Léon Valade (1904); A. Thérive: Le P a r n a s s e , oeuvres représent a t i v e s (1929). Budai Rita Valam Olum ( ' f e s t e t t feljegyzés'): delav á r képírásos nyelvemlék. Az USA északkeleti p a r t v i d é k é n e k egyik legjelentősebb törzse a delavár volt. (Éme ismert n e v ü k — f u r c s a módon — fehér eredetű: Virgínia k o r m á n y z ó j á r ó l , L o r d De La Warr-ról k a p t á k . M a g u k a t „ l e n n i - l e n a p " C I Z C T Z CT 'valódi, igaz e m b e r e k ' néven nevezték.) Műveltségbeli és erőfölényüket rokonaik, az algonkin nyelvcsalád többi törzse azzal is elismerte, hogy „ n a g y a p á k n a k " h í v t a őket. A d e l a v á rok fölénye a b b a n is m e g m u t a t k o z o t t , hogy írni is t u d t a k : képírásuk egyetlen f e n n m a r a d t nyelvemléke a Valam Ö l u m , egy 184 jelet t a r t a l m a z ó fakéreg, a m e l y r e 1820-ban b u k k a n t a k rá. Ez a d e l a v á r o k származását, népvándorlásukat (Labradorból), szokásaikat beszéli el. O C. Rafinesque írt róla először (1836), teljes f o r d í t á sa 1885-ben jelent meg (D. G. Brinton: T h e L e n a p e a n d their Legends), az I n d i a n a Historical Society pedig fakszimilében jelent e t t e meg (1954). Siposs András

Valade [válód], Léon (Bordeaux, 1841— Párizs, 1884. j ú n . 18.): f r a n c i a k ö l t ő . Fiatal k o r á b a n V. Cousin t i t k á r a volt, akinek a kéziratait másolta. E z u t á n a párizsi közigazgatásban f u t o t t be karriert, miközben részt v e t t az irodalmi életben is. Megismerk e d e t t P. Verlaine-nel, csodálója és b a r á t j a 311

Valancius [valancsusz], Motiejus ( N a s t rénai, 1801. febr. 14.—Kaunas, 1875. m á j . 5.): l i t v á n író, egyházi vezető. 1828-ban szentelték p a p p á . Vilniusban, m a j d S z e n t P é t e r v á r o t t a p a p i szeminárium professzora, 1850-től pedig Z e m a i t i j a püspöke volt. A cári elnyomással szemben erősítette a k a t o l i k u s és litván n y e l v ű o k t a t á s t , k i v á l t k é p p e n az 1863-as felkelés bukása u t á n , a m i k o r is a litván k u l t ú r a legfőbb v é d e l m e -

VALAO zőjévé v á l t . O T u d o m á n y o s dolgozatai közül a legjelentősebb a Z e m a i t i j a t ö r t é n e t é t leíró fíemaiőii£ vyskupysté ( ' Z e m a i t i j a püspöksége', 1848) c. műve. Szépirodalmi m u n k á s s á g á t m i n t e g y hetven d i d a k t i k u s történet, elbeszélés alkotja: Vaifcy, knygelé ('Gyermekek k ö n y v e ' , 1868); Paaugusiy, zmoniy, knygelé ('Felnőtt e m b e r e k könyvecskéje', 1868). Leghíresebb, legnépszerűbb k ö n y v e a sajtótilalom m i a t t Poroszo.ban k i a d o t t Palangos Juzé ( ' J u z é Palangából', 1869) c. kisregény. E v a l ó d i népkönyvben J u z é , a szabólegény t i z e n h á r o m estén á t s z á m o l be négyéves litvániai v á n d o r l á s á n a k t a p a s z t a l a t a i r ó l . Az olvasó itt k a p o t t első ízben — erkölcsnemesítő, d i d a k t i k u s célzatossággal k é s z ü l t — képet a l i t v á n valóságról. O G y ű j t , kiad.: RaStai ( ' í r á s a i ' , 1—2. k ö t . , 1972). Bojtár Endre Valaoritisz, Arisztotelisz; Aristotelés Valaorités (régi, t u d o m á n y o s átírás); Arisztotélisz Valaoritisz (új átírás); (Lefkáda, 1824. aug. 2.—Maduri, 1879. júl. 24.): görög költő. A Valaoritisz család hírneves törökverő h a r c o s a i n a k a neveit az ipiroszi népdalok őrzik napjainkig. A k ö l t ő édesapja jómódú k e r e s k e d ő volt, b e j á r t a egész Európát, s megválasztották parlamenti képviselőnek is. Valaoritisz 17 évesen fejezte be t a n u l m á n y a i t a J ó n A k a d é m i á n , m a j d egyik t a n á r a kíséretében végiglátog a t t a a f e l s z a b a d u l t görög t e r ü l e t e k e t . Olasz, svájci és francia e g y e t e m e k r e járt. 1847-ben A t h é n b a n megjelent első verseskötete, a m e l y a Sztihurjimata ('Versek') c. viselte, de s e m m i l y e n visszhangot n e m vált o t t ki. A legendásan jóképű fiatalembert igazság szerint e k k o r még l e g i n k á b b a szalonok pezsgő világa vonzotta. Velencében aztán m e g i s m e r k e d e t t kora kiemelkedő tudósaival és íróival. Esküvője u t á n n é h á n y évvel Lefkasz szigetén telepedett le és megvásárolta a közeli aprócska M a d u r i szigetet. A J ó n szigetek parlamenti képviselőjeként 1857-ben kiállt a Görögő.-gal való egyesülés m e l l e t t . Ezzel p á r h u z a m o s a n elindult költői p á l y á j a is, az a p ó s a emlékére írt Mnimószina ('Gyászmise', 1857) c. kötete, amelynek legismertebb d a r a b j a i az 0 vráhosz ke to kima ('A szikla és a hullám'), valamint a To xerizoméno déndro ('A kitép e t t fa'), d i a d a l t a r a t t a k , Ottó k i r á l y pedig érdemrenddel t ü n t e t t e ki érte. A kötet utolsó verse a D . Szolomosz h a l á l a n a p j á n íródott I Dáfni ke to aidóni ('A b a b é r és a csalogány'). Valaoritisz nem Szolomosz követője, m ű v e i r e f ő k é n t a f r a n c i a r o m a n t i kus mesterek, elsősorban V. Hugó h a t o t -

t a k , bár, ahogy Szolomosz, Valaoritisz is a görög népköltészet k i v á l ó ismerője, s költészetében g y a k r a n használ népi m o t í v u m o k a t és f o r m á k a t . N a g y epikus k ö l t e m é n y e i t M a d u r i szigetére visszavonulva, a politikától megcsömörlötten í r t a . A b a l l a d a f o r m á t k i t á g í t ó r o m a n t i k u s p o é m á i n a k , m i n t pl. a Kirá Froszininek ('Froszini asszony') v a g y az Athanásziosz Diákoszn&k (ua.) t é m á i t a g ö r ö g nép történetéből, a kleftiszlegények (-*kleftika tragudia) harcaiból és az 182l-es s z a b a d s á g h a r c eseményeiből meríti. E g y i k legszebb elbeszélő k ö l t e m é n y e a t ö r e d é k e k b e n m a r a d t Fotinósz, o zevgolátisz ('Fótinosz, a szántóvető') a f r a n k uralom idején j á t s z ó d ó , ízig-vérig r o m a n t i k u s és h u m a n i s t a mű, amely egy b á t o r p a r a s z t e m b e r t ö r t é n e t é t dolgozza fel. Valaoritisz t i s z t a n é p n y e l v e n írt, görög t é m á j ú versei az olv a s ó k és a kritikusok tetszését e g y a r á n t e l n y e r t é k . O Összes művei legutóbb 1955b e n jelentek meg k é t k ö t e t b e n . O M a g y a rul: 1—1 vers ( D a r k ó J . , Ball a d á s k ö n y v , a n t o . , 1967; Szabó K . , Az újgörög irodalom k i s t ü k r e , anto., 1971); 4 vers (Tandori D., S z a b ó K., A bolond g r á n á t a l m a f a , a n t o . , 1984). O írod.: K . P a l a m á s z : Arisztotélisz Valaoritisz (1924); O. Merlier: E x p o s i t i o n Valaorítis (1956); J . Szvídisz: 0 F o t i n ó s z j a m a s z szímera (Nea Ellinikí Vivliothíki, 7. k ö t . , 1976); J . Valétasz: Tisz Romioszinisz (1970). Szabó Antigoné Valasky [valaszkí], P a v o l ; Wallaszky P á l ( m a g y a r névváltozat); (Badan, 1742. j a n . 2 9 . — J o l s v a , ma: J e l s a v a , 1824. szept. 24.): szlovák irodalomtörténész. P o z s o n y b a n , Lipcsében, Halléban, W i t t e n b e r g b e n és J é n á b a n t a n u l t . H a z a t é r é s e u t á n 1796-tól evangélikus lelkészként m ű k ö d ö t t T ó t komlóson, Cinkotán, végül J o l s v á n teleped e t t le. O M. Rotarides k ö v e t ő j e k é n t a szlovák irodalomtörténet megalapozásában j á t s z o t t jelentős szerepet. 1785-ben Lipcséb e n jelent meg Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria ('A magyarországi közt á r s a s á g i irodalom vázlata') c. m ű v e , a m e l y elsősorban polémia a hazai k u l t ú r a védelmében. K é t részből áll; az első részben feldolgozza a mohácsi vészig t e r j e d ő időszak o k t a t á s á n a k és művelődésének t ö r t é n e t é t , a második rész pedig az 1807-ig t e r j e d ő k o r s z a k o t öleli fel. A szlovák í r ó k a t kronológiai sorrendben ismerteti, és megkísérli m ű v e i k elemzését. O Mint a gömöri e v a n gélikus k ö n y v t á r m e g a l a p o z ó j a s o k a t t e t t a k ö r n y é k művelődésének felvirágoztatásáé r t . 1786-ban jelent m e g Vytah historicky o cirkvi evang. JeUavské ('A jolsvai evangélik u s e g y h á z t ö r t é n e t é n e k k i v o n a t a ' ) c. m u n -

312

VALBU nikai fogások, a formálás nehézségei a m ű élvező s z á m á r a ilyenkor szinte észrevétlenek m a r a d n a k . Ha a z o n b a n a választékos formakezelés nem párosul megfelelő t a r t a l mi mélységgel, vagy a v á l a s z t o t t stílus ellentétben áll a t a r t a l o m m a l (pl. súlyos gondolatok könnyed f o r m á b a n való közlése) az elegancia -»modorossággá, -*rutinná, üres -*virtuozitássá válik, a m e n n y i b e n pedig e r ő l t e t e t t e n hat, ->keresettséggé. O A választékossággal rokon esztétikai—stilisztikai minőség a méltóság. O (-* esztétikai minőségek, stílus) O írod.: J . Meursius: Eleg a n t i a e Latini sermonis (1913); 0 . Walzel: Die künstlerischen F o r m e n des D i c h t w e r k s (1919). Kolosi Tamás

k á j a . Egyházi jellegű alkalmi írásai Dobré a zlé uzívání domű Bozích ('Isten házainak jó és rossz szolgálatáról') c. jelentek meg Besztercebányán 1785-ben. O írod.: H o r v á t I.: Wallaszky Pál élete ( T u d o m á n y o s G y ű j t e m é n y , 1817, X. köt.); Szinnyei J . : A m a g y a r irodalomtörténet első rendszeresítői (Figyelő, 1877, II.); Perényi J . : I r o d a l o m t ö r t é n e t í r á s u n k első m u n k a t á r sai (Nagykanizsai főgimnáziumi értesítő 1900—1901); J . D'urovic: E v a n j e l i c k á l i t e r a t ú r a d o tolerancie (1940); M. Pisút: Vyvin slovenskej literárnej histórie a vyst ú p e n i e J a r o s l a v a Vlcka (Literárno-historicky zborník Matice slovenskej, 1947, 1.); J . Minárik: B a r o k o v á literatúra (1984). Orosz Márta válasz: a kommunikációelmélet egyik alapfogalma: az a közlemény, a m e l y e t egy helyzet a megnyilatkozás feladójából kivált. Az irodalmi kommunikációelmélet felfogásában a m ű a l k o t á s is mindig egy helyzet k i h í v á s á n a k (angol szakkifejezéssel: challenge) e r e d m é n y e k é n t jön létre, az író, a költő válasza, reakciója, állásfoglalása a valóság egy a d o t t helyzetére. A m ű így végső soron a helyzet és a válasz szintézise. O (—• kommunikáció) O írod.: H a n k i s s E.: A népdaltól az abszurd d r á m á i g (1969). Kovács Endre válaszoló rím: -*megfelelő rím válasz-szonett; sonetto di riposta Plácido Valdés [váldesz], J ü a n de (Cuenca, 1491 ? — N á p o l y , 1541): spanyol h u m a n i s t a . Alfonso de Valdés testvére. Valószínűleg Alcalában t a n u l t , k o r á n k a p c s o l a t b a került J . de Vergara spanyol h u m a n i s t á v a l . Az Erasmus&zaX való levélváltás eszmei h a t á s a a l a t t írta Doctrina cristiana ('Keresztény t a n ' , 1529, facs. kiad. 1925) c. k a t e k i z m u s t , amely m i a t t eretnekséggel v á d o l t á k . Az inkvizíció elől J . G. de Sepúlveda ajánlólevelével 1531-ben R ó m á b a m e n e k ü l t , ahol a reformáció gondolatainak egyik első terjeszt ő j e lett. A p r o t e s t á n s t a n o k b ó l kiindulva s a j á t vallási filozófiát a l k o t o t t , amely azonban sok kérdésben eltért Kálvin és Luther nézeteitől. Az írást R ó m á b a n is f o l y t a t t a , élete utolsó éveit pedig N á p o l y b a n t ö l t ö t t e . Az egyedül a hit által való üdvözülésről és a belső megvilágosodásról szóló k é t dialógusa: az Alfabeto cristiano ('Keresztény ábécé', 1546, B. Croce kiad., 1938) a hit általi üdvözülést hirdeti. A Cientos diez consideraciones divinas ('Száztíz isteni elmélkedés', 1550) a dogmáról, az üdvözülésről és a bibliai s z ö v e g m a g y a r á z a t o k r ó l vallott nézeteinek összefoglalója. A r i á n u s t a n a i r a Angliában és később N é m e t o . - b a n figyeltek fel. O A kritika a Cervantes előtti spanyol próza legjelentősebb a l k o t á s á n a k t a r t j a Diálogo de la lengua ('Párbeszéd a nyelvről', 1535, 1. kiad. 1737) c. m ű v é t . A k ö n y v b e n k é t — k é t művelt olasz, illetve spanyol vit a t j a meg a spanyol nyelv eredetét, t o v á b b á a szókincs, a stílus, a f o n e t i k a , a helyesírás és más fontos nyelvészeti ágak kérdéseit, melyeket a spanyol irodalomból v e t t példákkal illusztrálnak. Az irodalmi példák mellett még közel 200 k ö z m o n d á s is gazdag í t j a a k ö n y v e t . I r o d a l o m k r i t i k u s i ítéleteit, amelyek főként a Celestinára, az Amadís de Gauláxa és kora m á s lovagregényeire von a t k o z n a k , az utókor is h e l y b e n h a g y t a . O írod.: J . Heep: J ü a n de Valdés, seine Religion, sein Werden, seine B e d e u t u n g (1909); E . Cione: J ü a n de Valdés. L a sua v i t a e il suo pensiero religioso (1938, 2 1968); J . E. Longhurst: E r a s m u s and t h e Spanish Inqui-

VALDE k u l t u r á l i s és oktatásügyi minisztérium első d í j á t n y e r t e el 1938-ban, e k k o r jelent m e g Bojeo y penetráción de Contrabando ('Körülh a j ó z á s és csempészkedés') c. t a n u l m á n y a . 1934-től 1943-ig a D r á m a i Művészetek F ő i s k o l á j á n a k és a h a v a n n a i S z a b a d e g y e t e m professzora volt. 1949-től a h a v a n n a i egyet e m filmfőosztályát i r á n y í t o t t a . A k u b a i P. E. N. Club alapítója. F ő m ű v e , El cine en la Universidad de la Habana (1942—1965) ('A mozi a havannai egyetemen, 1942— 1965') c. t a n u l m á n y k ö t e t e 1966-ban jelent meg. Simor András

sition: T h e Case of J ü a n Valdés (1950); D. Ricart: J ü a n de Valdés y el p e n s a m i e n t o religioso europeo en los siglos X V I y X V I I (1958); J . C. Nieto: J ü a n de Valdés a n d t h e Origins of t h e Spanish and I t a l i a n Reform a t i o n (1970). Hemrik Magda—Radnai Margit Valdés [válde'sz], R a m ó n Francisco (Hav a n n a , 1810.—uo., 1866. jan. 15.): k u b a i ügyvéd, író, d r á m a í r ó . Tizenegyéves koráb a n filozófiai vizsgát t e t t a San Carlos Szemináriumban, m a j d jogtudományi tanulm á n y o k b a k e z d e t t J . A. Covantas, alkotm á n y j o g i t a n u l m á n y o k b a , N. Escovedo, gazdasági t a n u l m á n y o k b a J . Vélez irányít á s á v a l . 15 évesen királyi engedéllyel jogi doktori vizsgát t e t t a spanyol királyi egyet e m e n , amelynek később egyik tanszékvezetője lett. H a r m i n c k é t éven á t ü g y v é d k é n t dolgozott. A h a r m i n c a s évek második felében Madridba költözött. 1841-ben Madridban m u t a t t á k b e Cora c. d r á m á j á t , 1843-ban pedig H a v a n n á b a n Pascual Brúnó c. színművét. 1845-től 1854-ig Mexikób a n élt, magas diplomáciai f u n k c i ó k a t tölt ö t t be. 1858-ban b e t i l t o t t á k Ivanhoe o La Judía ('Ivanhoe a v a g y a zsidónő') c. d a r a b j á n a k előadásait. A kubai Ateneo elnevezésű t u d o m á n y o s k ö r igazgatója l e t t . Számos j o g t u d o m á n y i m ű v e t publikált. Simor

Valdés y Aguirre [váldesz i agirre], F e r n a n d o ( H a v a n n a , 1837. m á j . 30.—USA, 1871): k u b a i gyógyszerész, t a n u l m á n y í r ó , szerkesztő. T a n u l m á n y a i t F r a n c i a o . - b a n fejezte be, ahol a gyógyszerészetből szerzett d o k t o r á t u s t . 1861-ben a h a v a n n a i e g y e t e m e n dolgozott, számos lap m u n k a t á r s a és t ö b b o r v o s t u d o m á n y i , gyógyszerészeti folyóirat szerkesztője lett. 1868-ban az E g y e s ü l t Államokba költözött. F ő m ű vei: Impugnación a D. Jósé de Arma y Céspedes ('Vitairat D. J ó s é de A r m a y Céspedesnek', 1855 körül); Apuntes para la história de Cuba primitiva ('Feljegyzések a k o r a i K u b a történetéhez', 1854); Cuba y los extranjeros ( ' K u b a és a külföldiek', 1858); Mi opinión en pedagógia ('Véleményem a p e d a gógiai kérdésekben', 1905, posztumusz). Simor András

András

Valdes-Pica [váldész-pika], Alejo (Quiapo, Luzon szig., Fülöp-szigetek, 1890—?, Luzon szig., 1944): spanyol nyelven a l k o t ó Fülöp-szigeteki költő, író. Spanyolo.-ban, m a j d a manilai egyetemen t a n u l t . O Bensőséges h a n g u l a t ú versei a Salome (é. n.) c. verses d r á m á j a m e l l e t t De la vida ('Az életről', 1934) c. k ö t e t é n e k emlékképeket idéző m e d i t a t í v elbeszélései alkotják é l e t m ű v é t . O Verseskötetei: Intimas j'Bensőséges sorok', é. n.); Sinceridades ('Őszinte költemén y e k ' , é. n.). Páricsy Pál Valdés-Rodríguez [váldész-rodrigesz], J ó s é Manuel ( H a v a n n a , 1889. dec. 17.— uo., 1971. szept. 16.): kubai esszéista, filmkritikus, egyetemi t a n á r . T a n u l m á n y a i végeztével számos lap m u n k a t á r s a , m a j d 1929-től 1934-ig t a g j a , végül t i t k á r a lett az Antiimperialista L i g a nevű tömörülésnek. Fellépett Sz. Ejzenstein Mexikóban készült filmje védelmében. A hollywoodi Experimentál Cinema c. folyóirat m u n k a t á r s a volt. A Masas c. l a p egyik a l a p í t ó j a . A lap betiltásakor h a t hónapi b ö r t ö n r e ítélték. 1937-ben a Selecta c. lap szerkesztőségének elnöke. J . J . Moranról szóló r i p o r t j a i v a l a

Valdivia [váldiviá], Aniceto (SanctiSpíritus, Las Villás, 1857. ápr. 2 0 . — H a v a n n a , 1927. jan. 28.): k u b a i költő, d r á m a író, m ű f o r d í t ó . Tizennégy évesen a n y j á v a l S p a n y o l o . - b a költözött, t a n u l m á n y a i t S a n tiago d e Compostelában és M a d r i d b a n fejezte be. Senda de abrojos ('Bogáncsos ösv é n y ' ) c. verses d r á m á j á t 1880-ban M a d r i d b a n olvasta fel. A h a v a n n a i A l h a m b r a s z í n h á z b a n 1882-ben m u t a t t á k be La ley suprema ('A legfőbb t ö r v é n y ' ) c. d a r a b j á t , az Apolo színházban pedig a La muralla de hielo ('A jégfal') c. szíműve került b e m u t a t á s r a . Számos lap m u n k a t á r s a volt. K a p c s o l a t b a lépett R. del Montéval, J . Casalhú, az Uhrbach testvérekkel, J . Borreróv&l. K ö zeli b a r á t s á g o t k ö t ö t t R . Darióval. Spanyolellenes tevékenység v á d j á v a l b e b ö r t ö n ö z t é k . Az 1895-ös függetlenségi h á b o r ú kitörésekor Mexikóba emigrált, ahol m e g a l a p í t o t t a az El Imparcial c. lapot. K é sőbb N e w Yorkba k ö l t ö z ö t t , K u b a miniszteri r a n g ú nagykövete lett N o r v é g i á b a n , m a j d Brazíliában. Magas norvég k i t ü n t e tésben részesült. E . Lustanóval és E . N . Gonzálezszel együtt t ö b b k o m á d i á t írt. V.

317

VALDE Hugó, T. Gautier, totta spanyolra.

szépirodalmi elemekkel átszőtt elbeszélésk ö t e t é t . J . Murgaénak, a távíró felfedezőjén e k külön k ö n y v e t is szentelt Technik v reverende ('Technikus r e v e r e n d á b a n ' , 1970) c. Legnépszerűbb m ű v e a n a p l ó r e g é n y form á b a n írott Izabela Textorisová (ua., 1975), a m e l y az ismert szlovák b o t a n i k u s n ő r ő l szóló életrajz. O F o r d í t ó k é n t is ismert: t ö b b angol g y e r m e k k ö n y v e t á t ü l t e t e t t szlovákra és n é m e t b ő l lefordította az A n n a F r a n k n a p l ó j á t . O F ő b b művei még: Terézia Vansová (ua., 1937); fíivot Terézie Vansovej ('Terézia V a n s o v á élete', 1937); Ako zila a pracovala ideálna Slovenka Terézia Vansová ( ' H o g y a n élt és dolgozott az ideális szlovák nő, Terézia Vansová', 1937); Tvorba Eudmily Podjavorinskej (Ludmila P o d j a v o r i n s k á é l e t m ű v e ' , 1942); Kúzelnik spod Kahlenbergu ('Varázsló K a h l e n b e r g mellől', 1967); Hladaó skrytych pokladov ('Titkos kincsek k u t a t ó j a ' , 1969); Zabudnuty vynálezca ('Elfeledett feltaláló', 1972). O írod.: K jubileu Margity V a l e h r a c h o v e j (Slovenské pohl'ady, 1979,^6.).

A. Barbier m ű v e i t fordíSimor András

Valdivieso [váldivieszo], J ó s é de; Valdivielso (névváltozatok); (Toledo, 1560?— Madrid, 1638. j ú n . 19.): spanyol költő, drámaíró. 1597-től m á r p a p és a híres toledói bíboros, B. Sandoval házi k á p l á n j a . Guadalupe e l ö l j á r ó j á n a k felkérésére í r t a a Vida, excelencias y muerte de...San Joseph ('Szent J ó z s e f . . . élete, kiválósága és halála', költ., 1604) c. művét. K a p c s o l a t b a került az u d v a r b a n a kor t u d ó s a i v a l és M. de Cervantesszel. Sandoval érsek rendelésére került n y o m d á b a a Sagrario de Toledo ('Toledói szentségház', hőskölt., 1616). 1622ben megjelent 12, az oltáriszentséget magasztaló d r á m a i m ű v e és 2 vallásos drámája. III. Fülö-p többször kifejezte ó h a j á t , hogy Valdivieso írjon egy zsoltároskönyvet. Sandoval közvetítésére neki is látott a m u n k á n a k , d e mire elkészült, m á r nem voltak h a t a l m o n , akik erre b á t o r í t o t t á k . í g y a m ű v e t — Exposición parafrástica del Psalterio y de los Cánticos del Breviario ('A Zsoltárok k ö n y v e és a Breviárium énekeinek m a g y a r á z ó b e m u t a t á s a ' , 1623) — Habsburg Ferdinándnak a j á n l o t t a . O K o r a leghíresebb vallásos költője volt. í r á s a i n a k többsége művészileg gyenge, b á r formailag jól m e g m u n k á l t . Talán legjobb m u n k á j a a Romancero espiritual ('Lelki r o m á n c g y ű j t e mény', költ.-ek, 1612) egyszerűsége és gyengéd vallásossága által. O írod.: J . M. Aguirre: J ó s é de Valdivielso y la poesía religiosa t r a d i c i o n a l 1965). Sugár

András

Valehrachová [valehrahová], Margita; Matulayová (családi név); Václavíková (írói álnév); ( R a j e c , 1909. jún. 8.—): szlovák írónő. T a n u l m á n y a i t szlovák—francia— angol szakon a pozsonyi K o m e n s k y Egyet e m bölcsészkarán végezte, m a j d a franciao.-i Lille-ben t a n u l t . 1943-ban filozófiából d o k t o r á l t , u t á n a t a n á r k é n t dolgozott. O Első irodalmi művei az 1930-as években jelentek meg. K a p c s o l a t b a n állt t ö b b neves szlovák írónővel, így Terézia Vansovával, L u d m i l a Podjavorinskával és E l e n a Maróthy-Soltésovával, akik nagy m é r t é k b e n befolyásolták irodalmi érdeklődését és később életrajzot, m o n o g r á f i á t írt róluk. Több, a nőkérdéssel foglalkozó cikket is közölt. Elsősorban a t é n y i r o d a l o m b a n és a t u d o m á nyos ismeretterjesztésben szerzett érdemeket; ifjúsági regényeket, cikkeket írt neves szlovák t u d ó s o k r ó l . J . Murgaé, J . Petzvalés A. Stodola életéről készítette Svetlá minulosti ('A m ú l t fényei', 1960) c. olvasmánj^os,

Orosz

Márta

Valejev, A k r a m Muharramovics; Akram Vali (írói név); (Ablaj, 1908. júl. 28.—): b a s k í r író, költő. T a n u l m á n y a i t a baskíriai pedagógiai főiskolán végezte. 1928-tól jelennek meg írásai. Műveinek állandó t é m á j a a szocialista t í p u s ú modernizáció h a t á s a a baskír nép szellemi-anyagi k u l t ú r á j á r a . Nevezetes regénye a Berensze adzimdar ('Első lépések', 1952), amelyben az ú j baskír értelmiség kialakulásának f o l y a m a t á t m u t a t j a be. O F ő b b művei még: Kosz ( ' E r ő ' , reg., 1931); Baskortosztan hinejirlajim ('Baskíria, téged énekellek', versek, 1932). O G y ű j t , kiad.: Hajlanma eszerdzer ( ' V á l o g a t o t t m ű v e k ' , 1958—59). O Oroszul: Pervije sági ('Első lépések', elb.-ek, 1952). ' Kovács Előd Válek, Miroslav (Nagyszombat, ma: T r n a v a , 1927. júl. 17.—Pozsony, m a : Brat i s l a v a , 1991. jan. 27.): szlovák költő, polit i k u s . Hivatalnokcsaládból származott. 1947—1949-ben a pozsonyi Kereskedelmi F ő i s k o l á n t a n u l t . 1949 és 1962 k ö z ö t t különböző f o l y ó i r a t o k a t szerkesztett. 1962től 1966-ig a Mladá tvorba, 1966-tól 1969-ig a Romboid főszerkesztőjeként dolgozott. 1966-ban K . Gottwald-dijjal t ü n t e t t é k ki. 1967—1968-ban a Szlovák írószövetség elnöke, 1969-től 1989-ig kulturális miniszter és p a r l a m e n t i képviselő, valamint a Szlov á k K P K B t a g j a volt. O A 2. v i l á g h á b o r ú u t á n i szlovák líra egyik jelentős a l a k j a . Noh a az 1940-es é v e k b e n kezdett írni, első

318

VALEN k ö t e t e Dotyky ('Érintések') c. csak 1959ben jelent meg. M. RúfussaX és V. Mihdlikkal e g y ü t t a cseh poetisták és a szlovák szürrealisták p o é t i k á j á h o z kapcsolódott. K o r t á r s a i t ó l azonban m á r első kötete t a n ú sága szerint is m e g k ü l ö n b ö z t e t t e közéleti elkötelezettsége. L í r á j á n a k egyik legjellemzőbb v o n á s a az egyetemes emberi sorskérdések kivételes intenzitással átélt, s a személyesség által hitelesített drámai megjelenítése. Következő, Prítazlivost ('Tömegvonzás') c., 1961-es kötetéből h a t á r o z o t t ars poeticát o l v a s h a t u n k ki: a k ö r ü l ö t t ü n k — b e n n ü n k lévő diszharmóniát m u t a t j a fel. Ez a líra a megismerés logikai—racionális lehetőségeit k u t a t j a , a b b a n a meggyőződésben, hogy ily m ó d o n f e l t á r h a t ó k a 20. sz.-i lét a b s z u r d i t á s á n a k — történelmi, t á r sadalmi e l l e n t m o n d á s a i n a k — lényegi vonásai. A reflexivitás, a gondolatiság irányába h a l a d ó költészetében reális és irreális, szülőföld és történelem, haza és nagyvilág, személyes létezés és kozmikussá n ö v e s z t e t t közösségi érzés, m ú l t és jövő szerveződik egységes látomássá. Jellegzetes verstípusa a n a g y o b b lélegzetű, m o t í v u m l á n c o k és szemantikai oppozíciók bonyolult összefüggésrendszerére épülő, Apollinaire és R. Fdbry költészete ösztönzését m u t a t ó költem é n y . A verset g y a k r a n epikus elemek szövik át, a m ű nem r i t k á n konkrét cselekményből indul ki, a m e l y e t a költő a bonyolult m e t a f o r i k u s szerkezet révén mind tág a b b k o n t e x t u s b a ágyaz, egyetemes szintre emelve végül a m o n d a n i v a l ó t . A Nepokoj ( ' N y u g t a l a n s á g ' , 1963) c. kötetben poétikája g a z d a g o d á s á t jelezve feltűnik az irónia, s mind n a g y o b b szerephez j u t az egy-egy történelmi korszak erkölcsi rendjének felbomlását érzékletesen t ü k r ö z ő groteszk. A köt e t hosszú bevezető költeménye, a Dejiny trávy ('A fű t ö r t é n e t e ' ) a látszólag jelentéktelen természeti jelenségnek az emberi történelemmel fennálló kapcsolatára m u t a t rá, amelynek révén a jelentéktelen jelentőségre tesz szert. A k ö t e t legjelentősebb verse a Bubnovanie na opaőnú stranu ('Dobolás a túloldalra'), a m e l y az ember halandóság á n a k és h a l h a t a t l a n s á g á n a k g o n d o l a t á t állítja szembe, m i n d k é t elgondolást a 20. sz.-i civilizáció, a technika és a t u d o m á n y eredményeivel szembesítve. A következő, a Milovanie v husej kozi ('Szerelem lúdbőrben', 1965) c. k ö t e t költészetének elkomorulásáról t a n ú s k o d i k . K ö z é p p o n t j á b a n a halál filozófiai p r o b l é m á j a áll; e kérdésekkel foglalkozik a k ö t e t e g y h a r m a d á t elfoglaló Sklúőenost' ('Szorongás') és a Skaza Titanicu ('A Titanic pusztulása') c. vers is. A lírai én helyzetét p o n t o s a n jelölő szorongás

oka a lét áttekinthetetlensége és az e m b e r kiszolgáltatottsága. O T ö b b mint tízévi hallgatás u t á n , mely m ű f o r d í t á s s a l és gyermekversek írásával telt, új, addigi költészetétől bizonyos mértékig eltérést m u t a t ó köt e t t e l jelentkezett. A Slovo (1976: T a n d o r i D., Szó, 1984) c., kilenc részből álló versciklusban biztos t u d á s b i r t o k á b a n az elhasznált. h i t e l ü k e t vesztett s z a v a k n a k k í v á n j a visszaszerezni érvényüket. E n n e k érdekében intézi intelmeit a s z a v a k a t f r á z i s o k k á k o p t a t ó k o m m u n i s t á k h o z : „ I g a z a t szólj, még h a csábítana is a szó, mely ügyesen kitér, h a m i s az, félrevisz." (ford.: Tandori D.) A k o m m u n i s t a ideológia és g y a k o r l a t k r i t i k á j a k é n t (tehát az 1945 utáni korszak b í r á l a t a k é n t ) értelmezhető vers elsősorban a rendszer és a rendszert f e n n t a r t ó p á r t e m berek, t á g a b b értelemben a z o n b a n m i n d e n k o r t á r s erkölcsi m e g ú j u l á s á n a k szükségességére h í v j a fel a figyelmet. A t r a g i k u s történések ellenére a költő hisz e megújulás, s vele e g y ü t t egy új. tiszta e m b e r t í p u s létrej ö t t é n e k lehetőségében. A megelőző k ö t e t közösségi hangoltságával szemben az 1977es Z vody ('Vízből') c. v e r s g y ű j t e m é n y intim szerelmi lírát s elmélyült gondolati költ e m é n y e k e t t a r t a l m a z . Az egymással t e m a tikailag összefüggő 15 vers a váleki asszociatív k é p a l k o t á s és motívumláncolat-szerkesztés remeke. O Költői é l e t m ű v é t m ű fordítói munkásság (Rilke, Voznyeszenszkij, G. Corso, P. Verlaine, J . Tuwim verseit ü l t e t t e á t szlovákra), és a g y e r m e k e k n e k s z á n t költészet egészíti ki. Gyermekversei kisebb képeskönyvek mellett két jelentősebb g y ű j t e m é n y b e n jelentek meg Velká cestovná horúöka pre malych cestovatelov ( ' N a g y utazási láz kis u t a z ó k n a k ' , 1964) és Do Tramtarárie ( ' T r a m t a t á r i a ' , 1970) c. E versek didaxistól mentesek, j á t é k o s a k , elsősorban a szó hangzását, a h a n g z á s b a n rejlő j á t é k o s lehetőségeket használják ki, s a gyermeki képzelet f a n t á z i a v i l á g á t mozg a t j á k meg. O Műve még: 8 hlavou v ohni ('Fejjel a tűzben', versek, 1987). O G y ű j t , kiad.: Styri knihy nepokoja ('A n y u g t a l a n ság négy könyve', vál. versek, 1971, 1973); Pampulóni (ua., vál. g y e r m e k v e r s e k , 1975); Zakázaná láska ('Tiltott szerelem', vál. versek, 1977); Preklady ( ' F o r d í t á s o k ' , vál. műfordítások, 1977); 0 literature a kultúre ('Az irodalomról és a k u l t ú r á r ó l ' , vál. publicisztika, 1979). O Magyarul: Válogatott versek (Cselényi L „ D u d á s K., K u l c s á r T. stb., 1972); Az elvarázsolt diódaráló (gyermekversek, K o v á c s V., T o r d o n A „ T ó t f a l u s i I., 1980); 5 vers (Rácz 0 . , K u l c s á r F „ X X . századi cseh és szlovák költészet, a n t o . , 1986); 5 vers (Rácz 0 . , Oszvald A.,

319

VALEN Zádor A., Cseresznyevirágok b a l l a d á j a , anto., 1986); 3 v e r s (Cselényi L., A p i t y p a n g mítosza, a n t o . , 1986). O írod.: J . Noge: L i t e r a t ú r a v p o h y b e (1968); S. Smatlák: Pozvanie d o b á s n e (1971); J . Brezina: Organizácia v o l n é h o versa v poézii Miroslava Válka (Slovenská literatúra, 1973, 20.); Fonód Z.: Miroslav Válek v á l o g a t o t t versei (Vasárnapi Ú j Szó, 1973, 4.); Szakolczay L.: Szlovák k ö l t ő m a g y a r u l (Kort, 1973, 3.); Zalabai Zs.: Miroslav Válek v á l o g a t o t t versei (ISZ, 1973, 6.); D u b a Gy.: Miroslav Válek költészete (uo., 1977, 7.); F . Miko: Poézia, elovek, technika (1979); S. Smatlák: A szlovák líra erővonalai (1985); A. Matovcík: Miroslav Válek v personálnej t y p o d o k u m e n t á c i i (1988). Balogh Magdolna valencia: ->konnotácÁó Valencia [válenszjáj, Guillermo (Popayán, 1873. o k t . 20.—uo., 1943. júl. 8.): kolumbiai költő. N a g y b i r t o k o s család sarja. K o n z e r v a t í v politikus, egyetemi t a n á r , kétszeres e l n ö k j e l ö l t volt. É l e t m ű v e egyetlen verseskönyv: Ritos ( ' R í t u s o k ' , 1898). Sokat és k i v á l ó a n f o r d í t o t t f r a n c i a , angol, német, olasz, p o r t u g á l és kínai költőktől. R . Daríót személyesen 1898 u t á n ismerte meg, de verseskönyvében m á r fellelhető Darío m o d e r n i z m u s a . Költészete nagyon is különbözik kortársaiétól, m i n t h a nem is s a j á t k o r á b a n élt volna, h a n e m a történeti vagy mitikus m ú l t b a n . Azt v a l l o t t a , hogy ,,a szépség n e m összeadás, h a n e m kivonás eredménye", és éppen ezért igen keveset írt, nagy m ű g o n d d a l f o r m á l t a meg verseit. Szimbolizmusa m e g f e j t h e t e t l e n világot ter e m t , a m e l y n e k t i t k a i t sem miszticizmusa, sem panteizmusa nem fedi fel, m i n t h a a költő a saját költészetében is előkelő idegen volna. Egyik híres verséről, A tevékről így ír E. Anderson Imbert: ,,A szavak mint homokszemcsék rajzolják ki és öltöztetik fel egy ideális teve f o r m á j á t " , amely a művész számára „szent-egyedüli b á l v á n n y á " nemesül, a baljós erők elleni győzelem hordozójává: Mit árthat fenevad düh? Hogy érnék el, a szomjtól esigázottat, sörényes hordák, manra-ütlegekkel? Csak ő kéklik ki tóként a tengernyi homokból, a költő, s tört erével ő váltja meg az embert. (A tevék, ford.: Majtényi

Z.)

L. de Lisle p a r n a s s z i z m u s a neoklasszicista irányba terelte költészetét. Az ú j a b b nemzedékek hűvös és elegáns k ö l t ő k é n t t a r t j á k számon, és k e v é s b é értékelik. O Magyarul: 1 vers (Majtényi Z., Hesperidák k e r t j e , anto., 1971); 2 vers (uő, J á r o m és csillag, an-

to., 1984j. O írod.: S. Karsen: Guillermo Valencia, Colombian Poet 1873—1943 (1951). Simor András Valent, Milko (Zágráb, 1948. júl. 6.—): h o r v á t költő, író. A zágrábi e g y e t e m bölcsészkarán végzett. Az 1970-es évek végétől publikál a Forum, az Oko, a Delo, a Letopis Matice srpske, a Knjizevna reóc. folyóiratokb a n . Verseken kívül elbeszéléseket, esszéket, r e g é n y t és d r á m á k a t ír, műveiből olasz, angol, macedón és szlovák nyelvre f o r d í t o t t a k . K o r á b b i verseiben néha retorikus, nem a v a n t g a r d e , vulkáni jellegű kitöréseit gyakr a n k o m m e n t á r o k k a l kísérte. 1979-ben versei bekerültek a Zbornik off-poezije ('Az offköltészet g y ű j t e m é n y e ' ) c. antológiába. Koan (ua, 1984) c. harmadik verseskötete a b u d d h i s t a filozófia hatásáról t a n ú s k o d i k , fők é n t tematikai szempontból. Jellemzője a nyelvi bűvészkedéssel, helyenként iróniával fűszerezett szemantikus konkretizmus, erotikus, exhibicionista beütésekkel. K o n k r é t és vizuális verseit Erektikon (ua, 1990) és Slatki automati ('Édes a u t o m a t á k ' , 1990) c. a d t a ki. Prózai művei közül az Isus u Jcampu ('Jézus a k e m p i n g t á b o r b a n ' , 1979) c. mind az állami szervek mind az egyház részéről n a g y felháborodást v á l t o t t ki, el is kobozt á k , a Studentski list azon számát amely közölte. A Gorki deserti ('Keserű desszertek', 1985) c. elbeszéléskötete kísérletező hajlamáról tanúskodik. T e m a t i k á j a a d i á k i f j ú s á g élete: a szex, a hasis, a vörösbor, a nyári t á b o r o k , a 'Hendrix-gitár', az ifjúsági szerkesztőségek, kamionok. P r ó z á j á t megszakításokkal, kollázstechnikával, idézetekkel, grafikus jelekkel színesíti, s benne a mai világ neurotikus víziója az obszcén szex, sőt a homoszexualitás leírásáig terjed. O E g y é b művei: Carpe diem ('Élvezd a n a p o t ' , esszék, 1979); Zadimljena lopta ('BefTistölt l a b d a ' , versek, 1980); Cloum ('Bohóc', reg., 1984); Bubnjevi i iipke ('Dobok és csipkék', reg., 1988); Erotologike ( ' E r o t i k u s t ö r v é n y s z e r ű ségek', esszék, 1988); Totalni spol ('A t o t á lis n e m ' , 1990). O Magyarul: 1 vers (Sziveri J . , Ú j Symposion, 1978, 158.); 1 elb (Rajsli E m e s e , uo., 1992, 1—2.). O írod.: B. Cegec: P r o j e k t r a s a p i citateljske dvojbe (Knjizevn a rec, 1981, febr. 10.); uő: Drugi pol spolnosti (uo., 1982, m á j . 10.); V. B o b a n : J a s a m a u t o n o m i j a (Oko, 1985, júl. 4—20.); V. Bogisic: P r o d r m a t i poslije jela (uo., 1985, szept. 12—26.); S. Begovic: R a z m i s l j a n j e tijela (uo., 1990, nov. 15.); S. P r i m o r a c : S t r a t e g i j a : sokirati citatelja! ( R e p u b l i k a , 1986, 3—5.); B. Kovacevic: T e m a t i z a c i j a u z i t k a (Oko, 1989, m á j . 4—18.).

320

Bugajev

Sándor

VALEN Valent, Pavol; Pavel D'urovkin (családi név); (Ladzany, 1939. szept. 1.—): szlovák költő. Evangélikus lelkész fiaként tanulmányait S a h y b a n végezte, m a j d hivatalnokként dolgozott. Jelenleg rokkantnyugdíjas. O A Mladá tvorba folyóirat köréhez t a r t o zott, s m i n t az 1960-as években indult költőnemzedék t a g j a , tárgyias költészetét az intenzív érzéki t a p a s z t a l a t o t és a képzeletet ötvöző poétika jellemzi. O Verseskötetei: Noc ako husle ('Az éjszaka mint a hegedű', 1966); Pútnik ('Vándor', 1969); Tvár v tvári ('Arc az arcban', 1971); Spoje na ohne ('Kapcsolódások a tűzhöz', versek, 1990). Balogh Magdolna Valenta, E d v a r d (Prostéjov, 1901. jan. 22.—Prága, 1978. aug. 21.): cseh író, költő. Műegyetemi t a n u l m á n y a i t a b b a h a g y v a újságíró lett; a Lidové novinyt szerkesztette, amikor eltiltották az újságírástól. 1945-ben visszatért hivatásához, de 1948-ban letart ó z t a t t á k és egy évig fogva t a r t o t t á k . Szabadulása u t á n már csak írással foglalkozott. O A szépirodalomban költeményekkel jelentkezett; három versgyűjteményt adott ki, de egyik sem keltett visszhangot. Sikereket é r t el viszont elbeszéléseivel, ifjúsági kisregényeivel és legjelentősebb művével, a t ö b b nyelvre lefordított és több kiadást megért Jdi za zelenym svétlem ('Menj a zöld fény u t á n ' ) c. 1956-ban megjelent regényével, amelynek cselekménye a német megszállás a l a t t játszódik és az ellenállásba torkollik, de sokrétűségével és a konvenciók kerülésével messze kiemelkedik a mármár sablonossá vált azonos t e m a t i k á j ú művek közül. O F ő b b művei még: Kouty srdce svéta ('A világ szívének sarkai', elb.-ek, 1946); Kvas ('Erjedés', reg., 1947); Dlouhán vr okné (bűnügyi reg., 1966: Kopasz Csilla, Árny az ablakban, 1967); Zivot samé psaní ('Csupa írás az élet', visszaemlékezések, 1970); Zivot jeSté jednou ('Még egyszer az élet', elb.-ek, 1974). O G y ű j t , kiad.: Starou cestou ('A régi úton', vál. elb.-ek, 1958). Zddor

András

Valente [válente], Jósé Ángel (Orense, 1929. ápr. 25.—): spanyol költő, esszéíró, kritikus. Santiagóban és Madridban végezte t a n u l m á n y a i t , böcsészdoktori címet szerzett. Oxfordban spanyol irodalmat tanított, m a j d 1958-tól Genfben az E N S Z tisztviselője. O Az ún. ,,1950-es nemzed é k " t a g j a , hangja szigorú, letisztult, fő t é m á j a az ember társadalmi, történelmi helyzete. 1954-ben Adonais-díjaX, nyert A modo de esperanza ('Remény módjára') c. kötetével, 1960-ban Crítica-díja,t Poemas a 21

Lázaro ('Költemények Lázárhoz') c. verseskötetéért. Kedvelt m ű f a j a volt az esszé is. í r t irodalomkritikát, készített műfordításokat (pl. K . Kavafisztól). O F ő b b művei: Sobre el lugar del canto ('Az ének helyéről', költ.-ek, 1963); La memória y los signos ('Az emlékezet és a jelek', költ.-ek, 1966); Siete representaciones ('Hét ábrázolás', költ.-ek, 1967); Breve son ('Rövid dal', költ.-ek, 1968); Presentación y memóriái para un monumento ( ' B e m u t a t á s és kérvény egy emlékműhöz', költ.-ek, 1970); El inocente ('Az á r t a t l a n ' , költ.-ek, 1970); La palabras de la tribu ('A törzs szavai', esszé, 1971); Treinta y siete fragmentos ('Harminchét töredék', költ.-ek, 1972); La fin de la edad de plata ('Az ezüstkor vége', lírai próza, 1973); Estancias ('Stanzák', köl.-ek, 1981); Mandorla ('Mandorla', költ.-ek, 1982); La piedra y el centro ('A kő és a középpont', esszé, 1983). O Magyarul: 2 vers (Nemes N a g y Ágnes, Székely Magda, Guernica. A spanyol polgárháború költészete, 1963); 1 vers (Jánosházy Gy., Csillagok osztályosa, anto., 1973); 1—1 vers (Csuday Cs„ Nagyv, 1985, 11.; uő, uo., 1990, 5.). O írod.: M. C. Diaz de Aida: La obra de J . A. Valente (Cuadernos Hispanoamericanos, 1985, 419. sz.); J . Maipartida: L a invocación del nombre (uo., 1988, 462. sz.). Radnai Margit Valente, Malangatana Gowenha (Magaia, Mozambik, 1936. jún. 6.—): főként angol, r i t k á b b a n portugál nyelven alkotó mozambiki költő, önéletrajzíró, festőművész. Mint F R E L I M O - a k t i v i s t á t a portugál hatóságok 1964—1966-ban fogva tart o t t á k . Mindegyik m ű f a j á b a n autodidakta: s a j á t élményeiből, környezetének jelenségeiből és a népi hagyományokból meríti témáit. L í r á j a elsősorban hazafias hangvételű, egyéni érzelmeket tükröző versei ink á b b kivételt jelentenek. N é h á n y műve francia fordításban is megjelent (Présence Africaine, 1966). Publikált a Black Orpheus t ö b b évfolyamában is. T ö b b műve rangos antológiákban jelent meg: Poems from Black Africa (1966); New Sum of Poetry from the Negro World (1966); Modern Poetry from Africa (1968). Füssi-Nagy Géza

321

Valentí [bálánti], Ferran (?,—Palma de Mallorca, 1476): katalán humanista. Itáliában tanult, m a j d 1440-től Mallorca szigetén élt. O N é h á n y latinul írt levele és költeménye, valamint egy katalán nyelvű beszéde mellett legjelentősebb m ű v e Cicero Paradoxonjainak k a t a l á n fordítása. A fordít á s elé írt bevezetőben összefoglalta az újlatin irodalmak történetét. Kiemelt figyel-

VALEN met szentelt a k a t a l á n h u m a n i s t á k n a k , k ö z t ü k B. Metge-nek. O K i a d . : Traducció de les Paradoxa de Ciceró (1959). Faluba Kálmán Valentin (írói álnév); H e n r i k Ensio Rislakki (névváltozat); Svanberg (eredeti név); (Hausjárvi, 1896. febr. 14.—Helsinki, 1977. jan. 30.): finn író, újságíró. 1916-ban iratkozott be a helsinki egyetemre. 1920— 1921-ben Lipcsében t a n u l t . 1930-ban európai u t a z á s t t e t t , m a j d e l j u t o t t K a n a d á b a és az USA-ba is. 1947—1948-ban Dél-Amerik á b a n , 1949-ben K a n a d á b a n és 1951-ben Dél-Afrikában j á r t . 1922 és 1925 között az Uusi Suomi c. folyóirat szerkesztője, 1926tól 1927-ig pedig szerkesztőségi t i t k á r a volt. 1927—1932 k ö z ö t t a Suomen Kuvalehti c. lap szerkesztőségében dolgozott. 1932-től 1934-ig az Elokuva Aitta, 1934-től 1940-ig a Seura, 1941-től 1942-ig pedig a Suomen Lehdistö c. o r g á n u m o k a t szerkeszt e t t e . 1942-ben a H a d i r o k k a n t a k B a j t á r s i Szövetsége hírosztályának v e z e t ő j e k é n t dolgozott. 1952-től 1960-ig a Suomen Kuvalehti c. lap főszerkesztője volt. O Az író a F i n n o . - b a n meglehetősen r i t k a „ f e k e t e " h u m o r és paródia m e s t e r e k é n t vált ismertté. K . Marjanenne 1 e g y ü t t szerkesztette és a d t a ki Hymyjen kirja ('Mosolyok könyve', 1942); Humor und Herz ( ' H u m o r és szív', 1943); Maailman hymy ('A világ mosolya', 1947) és Mies, nainenja rakkaus ('A férfi, a nő és a szerelem', 1947) c. p r ó z a g y ű j t e m é nyeit, ill. a Suomen kasvot ('Finnország arcai', A. Kivimaaval, 1963) c. képes albumot. Kuczka P. Heléna Valentini, Giovanni B a t t i s t a : cio, Giovanni B a t t i s t a

->Cantali-

Valentini, Giuseppe (Ascoli Piceno, 1907. m á j . 21.—): olasz költő, újságíró, diplomata. J o g i és politikatörténeti diplomát szerzett, m a j d a római e g y e t e m újkori történelem tanszékén t a n í t o t t ; e z u t á n a lisszaboni egyetemen az olasz nyelv és irodalom lektora lett, s egyszersmind vállalta az o t t a n i olasz k u l t ú r i n t é z e t i g a z g a t á s á t is. E z u t á n Buenos Airesbe nevezték ki s a j t ó a t t a s é nak s az o t t a n i olasz t a n u l m á n y i k ö z p o n t vezetőjének; u g y a n o t t a Vita italiana c. folyóirat alapítója és főszerkesztője volt. Számos verseskötete jelent meg 1930 és 1959 közt: Le rime del tempó perduto ('Az elveszett idő rímei', 1930); Ormaggi ed approdi ('Horgonyvetések és partraszállások', 1932); Inviti della memória ('Az emlékezet hívogatásai', 1936); Ilfiore sulfucile ('Virág a p u s k á n ' , 1941); Mare senza sirene ('Sziré-

nek nélküli tenger', 1942); Specchio di nostrastagione ( ' É v a d u n k t ü k r e ' , 1948); Aforza di raccontare. . . ('Az elbeszélés segítségével . . . ' , 1952); II partito di Roma ('A római megállapodás', 1954); Camminata con Adamo ( ' B a n d u k o l á s Á d á m m a l ' , 1956); Chénva int é zil I Canapa in cielo ( ' K e n d e r az égben', 1959). Az általa összeállított versg y ű j t e m é n y 1935-ben jelent meg Lisszabonban, Antologia della letteratura italiana ('Az olasz irodalom a n t o l ó g i á j a ' ) c. Kezdettől fogva a r r a t ö r e k e d e t t , hogy a modern lélek rezdüléseit az olasz költői h a g y o m á n y legősibb, a dolce stil nuovo eredményeiből f a k a d ó poétikai hangvétellel szólaltassa meg. F ő k é n t az olasz reneszánsz költészeti eszközeivel fejezte ki a k o r valóságától megihletett líráját, de későbbi köteteiben a 14. sz. poézisével á t i t a t o t t hangvételén a hermetizmus és a szürrealizmus hatásai is érződnek. Amor del mondo ('A világ szerelme') c. 1939-ben elbeszéléskötetet a d a t o t t ki R ó m á b a n . Színműveket is írt: Ettore ('Hektor', 1940); Mistero del gaudio del dolore e della glória ('Az ö r ö m u j j o n g á s , a kín és a dicsőség rejtelme', 1953). O Magyarul: 1 —1 vers (Mária B., K o r , 1937, 2.; Berezeli A. K „ Ú j olasz költők, anto., 1941). Majtényi

Zoltán

Valentinosz; Valentinus (latinos névváltozat); (Alexandria, i. sz. 2. sz.): görög gnosztikus filozófus. I. sz. 135/140 k. települt R ó m á b a , ahol 160-ig t a r t ó z k o d o t t . I t t ismerkedett meg a -agnosztikusok tanai mellett a keresztény t a n í t á s o k k a l . 160 u t á n Ciprusra költözött. Feltehetően igen sok művéből csupán egyes t ö r e d é k e k m a r a d t a k fenn levelekből, -+homíliákból és egy értekezéséből (Peri phüszeósz, latin cimén: De natura, 'A természetről'). Egyes tudósok lehetségesnek t a r t j á k , hogy a svájci J u n g I n t é z e t b e n (Zürich) őrzött kódexben fennm a r a d t ún. Rheginosz-levél, v a l a m i n t az -* Evangélium Veritatis Valentinosz műve. O Valentinosz t a n a i a közismert és elterjedt gnosztikus t a n í t á s o k mellett számos egyéni elgondolást is t a r t a l m a z n a k : kezdetben volt az egyetlen és t e r e m t e t l e n Isten, aki e g y m á s t időben követő aión-párokat (idő-párok, korszak-párok) hozott létre, ezek együttesen a l k o t j á k a plérómát, a teljességet, a tökéletességet, Valentinosz kulcsfogalmát. Az utolsó aión, a szophia ('bölcsesség') b u k á s a k o r j ö n létre az —>Ószövetség Istene, a l á t h a t ó világ Démiurgosza ('kézműves', 'teremtő'), amely világ a pléróma földi u t á n z a t a . A földi anyagba bezárt isteni m a g o t Valentinosz szerint a megismerés s z a b a d í t j a ki, amely m a g

322

VALÉR Megváltóként jön a plérómából. A Megváltó a l a k n a k J é z u s felel meg, akinek a J o r d á n b a n való megkeresztelése hozza el a Khrisztosz (4elkent')-korszakot, a kereszt é n y aiónt. O az, aki iehetővé teszi az emberek számára, hogy visszatérjenek a plérómá ba. O E z e k e t a t a n í t á s o k a t v e t t é k á t Valentinosz t a n í t v á n y a i , a valentiniánusok, akik m i n d n y á j a n valamit v á l t o z t a t t a k , átdolgoztak az elméleteken. Ez egyrészt az eredeti t a n o k vulgarizálását jelenti, másrészről a gnosztikus dualizmus szelídítését, t o m p í t á s á t . Valentinosz t a n í t v á n y a i k é t fő csoportra különültek el: a nyugati-itáliai, ill. a keleti-anatóliai csoportra. Ezek minden más keresztény irányzattól megkülönböztették m a g u k a t . A n y u g a t i csoport legjelentősebb tagjai: Ptolemaiosz, Hérakleón, Phlorinosz és Blasztosz. A keleti csoporthoz tartozik mindenekelőtt Theodotosz, és az egészében v u l g á r g n o s z t i k u s k e r e t e k b e n gondolkodó Marcus. O A N a g H a m m a d i leletek közé t a r t o z ó Evangélium Veritatis mellett egy ugyancsak ebből a forrásból előkerült ún. Philipposz-evangéliumot is a valentinianus szellemben f o g a n t m ű v e k között t a r t j á k számon. O írod.: W . Wölker: Quellen zur Geschichte der christlichen Gnosis (1932); M. M a l i n i n ^ H . Ch. Puech —G. Quispel: Evangélium Veritatis (1956); H. M. Schenke: Die H e r k u n f t des sogen a n n t e n E v a n g é l i u m Veritatis (1959); W. van Unnik: Evangélium aus d e m Nilsand (1960); V a n y ó L.: Az ókeresztény egyház és irodalma (1980). Szepes Erika, Valenzuela y Enciso [válenszudá i ensziszo], F e r n a n d o de (Nápoly, 1636—Mexikó, 1692): spanyol költő. Előkelő családból s z á r m a z o t t . A szicíliai alkirály kíséretében sokáig I t á l i á b a n élt. A f á m a szerint Mariana királyné kegyence volt. A k a l a n d o s életű, merész és tehetséges u d v a r o n c o t a Szent J a k a b - r e n d lovagjává ü t ö t t é k , volt velencei követ, m a j d G r a n a d a f ő k a p i t á n y a , mígnem ellenségei perbe f o g a t t á k , bebörtönözték, és a Fülöp-szigetekre s z á m ű z t é k . Később kegyelmet k a p o t t . Spanyolo.-ba viszszatérőben halt meg. Számos k ö l t e m é n y t és színműveket is írt. A. de Castro szerint endechái a m ű f a j legjobbjai közé t a r t o z n a k . Radnai Margit Valera, Blas (1551—1595): spanyol nyelven alkotó perui mesztic t ö r t é n e t í r ó , jezsuita szerzetes. Indián gyökerei révén beszélte a bennszülöttek nyelvét. Kecsuaspanyol s z ó t á r a t szerkesztett, k a t e k i z m u s t és beszámolókat írt kora állapotairól, a hagyományokról. írásait f o r r á s k é n t felhasz21*

n á l t a pl. Garcilaso de la Vega, El Inca. A spanyolo.-i Cádiz 1596-os angol ostromakor művei elvesztek. O írod.: Enciclopedia Universal I l u s t r a d a (Espasa-Calpe, Madrid, 1933). Siposs András Valera [válerá], J ü a n (írói név); Valera y Alcalá Galiano (teljes név) (Cabra, Córdoba, 1824. okt. 18.—Madrid, 1905. ápr. 18.): spanyol író, költő, esztéta. A 19. sz.-i spanyol irodalom egyik legjelentősebb, legnépszerűbb és legkevésbé v i t a t o t t személyisége. Arisztokrata családból s z á r m a z o t t . Filozófiát, jogot és nyelveket t a n u l t , m a j d 1844-ben G r a n a d á b a n szerzett jogi diplom á t . 1847-ben diplomáciai szolgálatot vállalt Rivas herceg mellett, s közben ógörög t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t . 1850-től h i v a t á sos d i p l o m a t a volt, először P o r t u g á l i á b a n , m a j d 1851-től Brazíliában. Mint Osuna herceg t i t k á r a szinte egész E u r ó p á t bejárt a . K é s ő b b politikai p á l y á r a lépett. H a l a dó, liberális nézeteit Narváez h a t a l o m r a kerülését követően a g y a k o r l a t b a n is érvényesíthette m i n t a gazdaságfejlesztési minisztérium m u n k a t á r s a . Az O'Donell-kabinet a l a t t F r a n k f u r t b a n Spanyolo. követe volt a N é m e t Szövetségnél. 1867-ben feleségül v e t t e Dolores Delavatot. A k ö z t á r s a s á g a l a t t nem v e t t részt a politikai életben. 1871-től kezdve n a g y k ö v e t volt Lisszabonban, W a s h i n g t o n b a n , Brüsszelben, s m i n t Spanyolo. bécsi n a g y k ö v e t e v o n u l t nyugalomba 1896-ban. Elete végén m e g v a k u l t . O Első m ű v e az Ensayos poéticos ('Költői p r ó b á k ' , 1844), amelyben igen erősen érezhető Espronceda h a t á s a . Másik verseskötete a Poesias ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1858). Kiváló műfordító is volt. Uhlandot, Heinét és Goethe F a u s t j á t , t o v á b b á sok észak-amerikai költ ő t , többek k ö z ö t t J . R . Lowell költeményeit, számos h i s p á n - a r a b költőt ü l t e t e t t á t spanyolra, és Spanyolo.-ban az elsők köz ö t t ismerte fel R. Dario jelentőségét. Elsők é n t f o r d í t o t t a Leopardit spanyolra. 1853tól foglalkozott publicisztikával. Első cikkei költészeti t é m á j ú a k , Leopardi, m a j d a spanyol r o m a n t i k a f o g l a l k o z t a t t a . Az El Contemporáneo szerkesztőjeként a politikai újságírásba is belefogott. S z á m t a l a n folyói r a t n a k dolgozott, s 1865-től az El Progreso főszerkesztője volt. O Első és leghíresebb regénye, a Pepita Jiménez (1874; B a r n a J . , ua., 1927), filozófiai elmélkedéseinek gyümölcse, Luis de Vargas, a misszionárius életről álmodó fiatalember, és P e p i t a J i m é nez, egy fiatal özvegyasszony fokozatosan kibomló szerelmének t ö r t é n e t e . A regény a 19. sz.-i Spanyolo.-ban oly n a g y h a t á s ú krausista eszméket (->krauzizmus) jeleníti

323

VALÉR meg: a hit és a szerelem h a r m ó n i á j á t , a „természetes szerelem" szépségét. A k ö n y v első fele Luisnak n a g y b á t y j á h o z írt leveleit t a r t a l m a z z a , ezek felfedik az ifjú lelki tusáit e l h i v a t o t t s á g a és a p j a jegyese, P e p i t a Jiménez iránt érzett szerelme között. Amíg ez a rész a lélekelemzés mélységével, a m á sodik rész P e p i t a jellemének, lényének leírásával t ű n i k ki. O A krauzizmus eszméi Valera későbbi regényeire és esszéire is hatással voltak: El Diós Yo ( ' É n az I s t e n ' , 1859); Carta de Roque a Petra ( ' R o q u e levele P e t r á h o z ' , 1859); Fragmentos filosóficos ('Filozófiai töredékek', 1860); Sobre la Ensenanza de Filosofía en las Universidades ('Az egyetemi filozófiaoktatásról', 1863); Metafísica a la ligera ( ' K ö n n y e d metafizika', 1883); La Metafísica y la Poesía ('Metafizika és költészet', 1890). A Pepita Jiménez játékos, évődő, a lélekelemzéseket t r é f á v a l feloldó stílusát Valera a t ö b b i regényében is megőrzi: Las ilusiones del doctor Faustino ('Faustino d o k t o r illúziói', 1875); El Comendador Mendoza ('Mendoza k o m t u r ' , 1877); Dona Luz ('Luz asszony', 1879); Pasarse de listo ('Ügyesnek látszani', 1878). Élete végén m e g r o m l o t t látása ellenére sem veszítette el alkotóerejét: esszéit, cikkeit, sőt utolsó regényét, a Juanita la Largát (1896: Pálóczi H o r v á t h L „ J u a n i t a , 1958) is d i k t á l t a . A Junita a Pepita Jiménez u t á n Valera második legsikeresebb regénye. J u a nita, az i f j ú v a r r ó n ő és a korosodó D o n Paco t ö r t é n e t e igazi andalúz o p t i m i z m u s t sugároz. A főhősnő ráébred, hogy csak némi alakoskodással és á j t a t o s szemforgatással érheti el a célját, és ettől nem is riad vissza, mígnem sikerül megkedveltetnie m a g á t D o n P a c o l á n y á v a l és a n n a k férjével is, és így végre elhárulnak az esküvő előtti a k a d á l y o k . Mint Valera töbi regénye, ez is a földi szerelem elsőbbségét hirdeti a plátói érzelmekkel szemben. O Valera körül a spanyol nyelv tisztaságáért harcoló írók csoportosultak, akik regényeinek csodálatos nyelvezete m i a t t őt v á l a s z t o t t á k vezérüknek és p é l d a k é p ü k n e k . Összetéveszthetetlen stílusát elsősorban a régies a n d a l ú z népi kifejezések, m o n d á s o k alkalmazásán a k köszönheti. Menéndez Pelayo szerint „az élet igazi örömét és felhőtlen élvezetét olyan vakmerőséggel s u g y a n a k k o r a n n y i gyöngédséggel és könnyedséggel senki sem ábrázolta, m i n t V a l e r a " . O E g y é b fő művei: De la natúraleza y carácter de la novela ('A regény természetéről és jellegéről', t a n . , 1860); Estudios críticos sobre literatura, política y costumbres de nuestros días ('Kritikai t a n u l m á n y o k n a p j a i n k irodalmáról, politikájáról és szokásairól', 1864); Tentativas

dramáticas ('Színi kísérletek', 1879); Nuevos estudios críticos ( ' Ú j kritikai t a n u l m á nyok',, 1888); Cuentos y chascarillos andaluces ('Andalúz mesék és a n e k d o t á k ' , 1896). O G y ű j t , kiad.: Obras ('Művei', 7 köt., 1885 -—1890); Obras completas ('összes művei', 53 köt., 1905—1935; 2 köt., 1934, B 1968); Obras escogidas ( ' V á l o g a t o t t művei', 15 köt., 1925—1929). O Magyarul még: 1 jelen e t (Szalai E „ Magyar Szalon 20, 1894); 1 színmű (uő, O t t h o n , 1895, 5.); 1 nla (n. n. Külföldi d e k a m e r o n , 1895); 1 nla (n. n. A H é t , 1898, 11.); 1 nla ( n . n . , Világ, 1912, 163.). O írod.: A. Palacio Valdés: Don J ü a n Valera (Los novelistas espanoles, 1878); L. Alas (Clarín): Valera (Nueva c a m p a n a [1885—1886],. 1887); E. P a r d o Bazán: Don J ü a n Valera. La personalidad, el crítico, el novelista (La L e c t u r a , 6. évf., 3. köt., 1906); J . Vezinet: J ü a n Valera (Les maitres du r o m á n espagnol c o n t e m p o r a i n , 1907); J . A. Balseiro: J ü a n Valera (Novelistas espanoles modernos, 1933); M. Azana: Valera (La invención del „ Q u i j o t e " y otros ensayos, 1934); J . F e r n á n d e z Montesinos: Valera o L a ficción libre (1957); M. B e r m e j o Marcos: Don J ü a n Valera, crítico literario (1968); C. De Coster: J ü a n Valera (1974). Hemrik Magda Valera (válerá), Mosén Diego de (Cuenca?, 1412—Puerto de S a n t a Maria, Cádiz, 1488?): spanyol krónikaíró, költő. A p j a orvos volt, ő m a g a a p r ó d I I . János, m a j d IV. Henrik u d v a r á b a n . Részt v e t t a G r a n a d a elleni h a d j á r a t b a n 1431-ben és az higueruelai c s a t á b a n . Többször u t a z o t t külföldre. Álvaro de Luna ellenségeként írta híres Suplicación ('Könyörgés') c. m ű v é t . Élete utolsó éveiben Medinaceli herceg v á r á n a k p a r a n c s n o k a volt. K r ó n i k á i b a n számos korábbi szerző m ű v e i t fölhasználta, s a j á t személyes t a p a s z t a l a t a i t is hozzáadva. Széles l á t ó k ö r ű ember, aki túlzásoktól mentes, tiszta, világos stílusban d o k u m e n t á l t a k o r a politikai eseményeit. Epístolas ('Levelek', kiad. 1878) c. m ű v é b e n intelmeket intézett a királyhoz. Crónica abreviada o Valeriana ( ' R ö v i d í t e t t vagy valerai k r ó n i k a ' , 1482) c. m ű v e a világ t ö r t é n e t e s a j á t koráig. A Memóriái de diversas hazanas ('Különféle hőst e t t e k k r ó n i k á j a ' , Crónicas de los Reyes de Castilla, 3. köt., Bibloteca de Autores Espanoles, 70. köt., 1953) IV. Henrik uralkodásának idejét í r j a le. F ő m ű v e a Crónica cierta y verdadera de los católicos príncipes el rey don Fernando e la reina dona Isabel de esclarecida e gloriosa memória ('A nagyhírű és dicső emlékezetű katolikus uralkodók, F e r d i n á n d király és Izabella királynő igaz

324

VALÉR és hiteles k r ó n i k á j a ' ) , ismertebb nevén Crónica de los Reyes Católicos ('A K a t o l i k u s K i r á l y o k k r ó n i k á j a ' , kiad. 1927), amely az 1474-től 1488-ig t e r j e d ő történelmi időszak o t f o g j a á t . Leveleit és t r a k t á s u s a i t kiadt á k a Biblioteca de Autores Espanoles 116. kötetében (Prosistas castellanos del siglo XV, \. köt., 1959). O Magyarul: 1 v e r s (Viola J . , Hesperidák kertje, anto., 1971). O írod.: L. de T ő r r e y F r a n c o - R o m e r o : Mosén Diego de Valera: su vida y o b r a s (Boletín d e la Real Academia de la História, 64. köt., 1914); J . Puyol: Los cronistas de E n r i q u e IV: Mosén Diego de Valera (Boletín de la Real Academia de la História, 79. köt., 1921). Radnai Margit Valeri, Diego (Piove di Sacco, P a d o v a köz., 1887. jan. 2 5 — R ó m a , 1976. n o v . 27.): olasz költő, író. Hosszú középiskolai tanári szolgálat u t á n a velencei műemlékfelügyelőségre került, m a j d a p a d o v a i egyetemen a f r a n c i a irodalom t a n á r a lett. Költ ő k é n t Carducci n y o m d o k a i n indult, m a j d közeledett a crepuscolarismóhoz, főként G. Gozzanóhoz. Első k ö t e t e Umana ( ' H u m a nizmus', 1930) c. jelent meg. Ö s s z e g y ű j t ö t t verseinek f o n t o s k ö t e t e a Poesie vecchie e nuove ('Régi és ú j költemények', 1930). A Saggi e appunti di letteratura francese ('Tan u l m á n y o k és jegyzetek a francia irodalom köréből', 1941) kiegészítik m ű f o r d í t á s a i t . Dallamos, impresszionisztikus verseiben f ő k é n t Velence szépségeit énekelte meg. Fantasie veneziane ('Velencei álmodozások', 1934) és tíuida sentimentale di Venezia (1942: É d e r Z., Városom, Velence, 1968) c. prózai műveiben ugyancsak szeretett városáról vall költői módon. Utolsó kötete, a Calle del vento ('A s z é l f ú t t a velencei u t c a ' , 1975) versein is Velence színei ütnek á t . O E g y é b fő művei: Scherzo e finale ('Scherzo és finálé', költ.-ek, 1937); Tempó che muore ('Meghaló idő', költ.-ek, 1942); Taccuino svizzero ('Svájci jegyzetfüzet', napló, 1946); Ilflauto a due canni ( ' K é t á g ú fuvola', költ.ek, 1958). O G y ű j t , kiad.: Poesie 1910— 1960 ('Költeményei 1910—1960', 1962). O Magyarul még: 1 vers (Képes G., Napnyugati m a d a r a k , anto., 1937); 2 vers (Berezeli A. K , Ú j olasz költők, 1941); 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, a n t o . , 1957); 5 vers ( R á b a Gy., Nagyv, 1960, 3.); 11 vers (uő, L o t h á r L., M a j t é n y i Z., Modern olasz költők, 1965); 2 vers ( R á b a Gy., Bittei L., Olasz költők antológiája, 1966). O írod.: G. De Robertis: Serittori del Novecento (1940); R á b a Gy.: Diego Valeri (Nagyv, 1960, 3.); V. Zambon: L a poesia di Diego Valeri (1968). Herczeg Gyula

Valeriano [válériáno], Pierio (írói név); Giovan P i e t r o delle Fosse di Bolzano (eredeti családi név); Bolzanio; Bolzani (humanist a névváltozatok); (Belluno, 1477—Castion, Belluno köz., 1558): latinul alkotó olasz költő, h u m a n i s t a . A híres klasszika-filológus, U. Bolzanio unokaöccse. 1493-tól Velencében és P a d o v á b a n klasszika-filológiával foglalkozott. 1509-től R ó m á b a n élt TI. Gyula és X . Leó, m a j d V I I . Kelemen környezetében; a római S t ú d i ó b a n görög és latin i r o d a l m a t t a n í t o t t ; t a n í t v á n y a i között foglalt helyet a későbbi firenzei herceg, Alessandro de' Medici, v a l a m i n t Ippolito de' Medici bíboros. R ó m a 1527-es kifosztása u t á n p a p p á szentelték, Castion esperesek é n t h a l t meg. O Amorum libri et alia poemata ('Szerelmi költészet és m á s költemények', 1549) c. ötkötetes m ű v é b e n elégiák a t írt; a Hexametri, odae et epigrammata ( ' H e x a m e t e r e k , ódák és e p i g r a m m á k ' , 1550) c. k ö t e t e pásztori e k l o g á k a t , epigr a m m á k a t t a r t a l m a z . Filológusként a vergiliusi szöveghagyomány helyes o l v a s a t á t a k a r t a megtalálni. Az egyiptomi hieroglifák megfejtéséhez a középkori bestiariumok szimbolikus értelmezését t a r t o t t a hasznosnak; a folyók nevét is szimbolikus m a g y a r á z a t t a ] értelmezte. O A vicenzai Trissino oldalán v e t t részt a m a g a korában igen jelentős nyelvi v i t á b a n a IHalogo della volgar lingua ('Párbeszéd az olasz nyelvről', 1. kiad. 1620) c. művével, amely az 1520-as éveiben keletkezhetett. A voltaképpen egym á s b a kapcsolódó két dialógus fontosabbik d a r a b j á b a n Trissino, Giulio de'Medici, a későbbi V I I . Kelemen p á p a , A. d e ' P a z z i (az előbbi unokaöccse), Cl. Tolomei, A. Tebaldeo v i t a t k o z n a k . Trissino tézise toszkánellenes, eszménye a csiszolt, választékos olasz irodalmi nyelv. Valeriano ugyanezen a véleményen volt, de azért h a g y t a , hogy Cl. Tolomei és A. d e ' P a z z i kifejtse a toszkán álláspontot is. O írod.: C. AlpagoNovello: Spigolature Vaticane di argument o bellunese (Archivio Veneto Tridentino I X , 1926); G. Bustico: Due u m a n i s t i veneti: U r b a n o Bolzanio e Pierio Valerio (1932). Herczeg

Gyula

Valerini, Adriano (eredeti családi név); Aurelio (művésznév); (Verona, 16. sz. második fele): olasz színész, író. Színészi pál y á j á t a 6/efo.s'i-társulatnál kezdte, amellyel 1571-ben Francoao.-ban vendégszerepelt. T ö b b n y i r e szerelmes szerepeket j á t s z o t t . E z t követően m e g a l a p í t o t t a és igazgatta az egyik leghíresebb -*commedia dell'arte társulatot, az Unitit. T á r s u l a t á n a k előadásait milánói fellépésük során, 1583-ban betiltot-

325

VALÉR ami a római elégikusokra jellemző volt. Néh a összetévesztik Valerius Soranus&aX, aki a z o n b a n fiatalabb lehetett. — Kiad.: E . B a e h r e n s — W . Morei: FPL (42 k.). O írod.: J . G r a n a r o l a : D ' E n n i u s á Catulle (1971). Havas László

ták, m e r t a közönség m e g b o t r á n k o z t a t ó nak és b ű n ö s n e k találta. E z u t á n C. Borromeo érsek m a g a engedélyezte a t á r s u l a t előadásait, feltételül szabva, hogy a színészek szigorúan tiszteletben f o g n a k t a r t a n i bizonyos előírásokat. Ezek az előírások később törvényerőre emelkedtek és szabályozták a komédiások j á t é k á t . 1584-ben visszavoniüt a színpadtól. Vincenza Arnanihoz, a korán elhunyt színésznőhöz f ű z t e gyengéd kapcsolat. Az ő halálára írta Oratione ('Szónoklat', 1570) c. emlékezését. O E g y é b művei: Afrodité ('Aphrodité', tragédia, 1578); Le bellezze di Verona ('Verona szépségei', városismertető, 1586); Cento madrigali ('Száz madrigál', 1592). Nyerges László Valerius [váleriusz] (i. e. 1. sz.): római mimusszerző. Talán Apuliából s z á r m a z o t t . Cicero egy levelében közeli b a r á t a i között említi. E g y másikban, melyet a Iulius Caesarnál Galliában időző C. T r e b a t i u s Testához írt, egy sorba helyezi Laberius neves mimusköltővel. Feltehetőleg azonos azzal a Valeriusszal, akinek Phormio c. m ű v é t Priscianus Caesariensis említi. Tegyey Imre Valerius [falériüsz], Adrián (Middelburg ?, 1575—'Veere, 1625, jan. 27.): holland költő. K ü l ö n b ö z ő hivatalos tisztségeket tölt ö t t be, t ö b b e k között volt jegyző, városi t a n á c s t a g , céhelöljáró, a rederijker-Icamara tagja. Legismertebb m ű v e a Neder-landtsche gedenck-clank ('Németalföldi emlékirat') 1626-ban posztumusz jelent meg. Hollandia t ö r t é n e t é t dolgozta fel Van Meteren és Baudartius műveire t á m a s z k o d v a . Kálvinista szemszögből mesélte el a németalföldi s z a b a d s á g h a r c t ö r t é n e t é t 1625-ig. K ö n y v e 76 dalt is t a r t a l m a z , m e l y e k e t lant- és citer a - t a b u l a t ú r á v a l l á t o t t el. Valerius m ű v e csak a 19. sz.-ban k e l t e t t figyelmet a benne felvett dalok m i a t t , amelyek a szabadságot és hazaszeretetet éneklik meg, v a l a m i n t kegyes vallásosságra b u z d í t a n a k . O Modern kiad.: P . Meertens, N. B. Tenhaeff, A. Komter-Kuipers (szerk.): Nederlandtsche gedenckclank (1947. 1968 facsimile kiad.). O írod.: W. J . C. B u i t e n d i j k : Nederlandse strijdzangen uit de 16e en de eerste helft der 17e eeuw (1954); P. J . Meertens: A. Valerius leven en werken (Meertens over de eeuwen, 1979). Keller Anna Valerius [váleriusz], A e d i t u u s (i. e. 2—1. sz.): latin nyelvű római költő. Egyik versét Szapphó híres, Catullustói is u t á n z o t t ó d á j a ihlette, a m á s i k a t egy alexandriai névtelen. Ez hasonló költői f o r r á s v i d é k e t jelez, m i n t

Valerius [váleriusz], Antias (i.e. l . s z . ) : latin nyelvű történetíró, az ú j a b b római annalisztika neves alakja, Sulla és Cicero nemzedékéből. V i t a t o t t , hogy v a l ó b a n tagja volt-e a n a g y m ú l t ú Valerius-nemzetségnek, v a g y csak a n n a k clientelájához t a r t o zott. H a ez az u t ó b b i tényállás lenne is igaz, a k k o r is e l m o n d h a t ó , hogy legalább 75 k ö n y v b ő l álló t ö r t é n e t i m u n k á j á b a n , amely R ó m a kezdeteitől egyre részletesebben a d t a elő a római történelmet, eltúlozta a Valerius-nemzetség szerepét. A római —•annales h a g y o m á n y a i t f o l y t a t v a , Claudius Quadrigarius vetélytársaként a drámai-retorikus jellegű t ö r t é n e t í r á s t képviselte, a n a g y s z a b á s ú ütközeteket állítva a k ö z é p p o n t b a . E s z m é n y í t e t t e Scipio Aemilianust és Sullát. Talán ez u t ó b b i halálával z á r t a le m u n k á j á t , bár utolsó töredéke i. e. 91-hez kapcsolódik. Jóllehet a d a t a i igen p o n t a t l a n o k v o l t a k , Livius és t a l á n Plutarkhosz is f o r r á s k é n t használta. O Kiad.: H . P e t e r : HRR, I 238—275. O írod.: A Klotz: Livius u n d seine Vorgánger (1941). Havas

László

Valerius Cato [váleriusz kátó], Publius (Gallia Cisalpina, i . e . 100/90 k.—?): latin nyelvű r ó m a i költő. Tisztelte a szatíraköltő Luciliust, nem annyira stílusáért, hiszen tervezte átdolgozását, mint i n k á b b gondolati értékeiért. Maga is t e r m é k e n y alkotó volt, b á r m u n k á s s á g a nem m a r a d t fent. P r ó z á b a n írt Indignatiója ('Méltatlankodás') azok ellen a rossz nyelvek ellen tiltak o z o t t , a m e l y e k őt f e l s z a b a d í t o t t n a k m o n d t á k . Szólt arról is, hogy Sulla idején atyai örökségétől is m e g f o s z t o t t á k . Diana v a g y Dictynna c. epyllionja e r e d e t m a g y a rázó (->aition) jellegű lehetett, n e m mellőzve u g y a n a k k o r a festőiességet sem. Költői hírnevét megalapozó Lydiája a t a n u l s á g o t erotizmussal elegyítette. Az ún. -*neoterikusok közé, Catullus baráti köréhez t a r t o zott. O K i a d . : A. Traglia: Poetae Novi (1962). O írod.: E. Castorina: Questioni neoteriche (1968). Havas László Valerius Flaccus [váleriusz flákkusz], Caius Setinus Balbus (Setia, ?—?, i. sz. 95 előtt): római epikus költő. Előkelő családból s z á r m a z o t t , t a g j a volt az Apollo szolgál a t á b a n álló papi testületnek. Művének, az

326

VALÉR Argonauticának (Fábián G., ua., 1873) nyolc k ö n y v e készült el, befejezetlenül mar a d t . A m ű keletkezési ideje 70—95 közé tehető. T á r g y a az A r g o n a u t á k kalandos vállalkozása az a r a n y g y a p j ú megszerzéséért. Az első négy k ö n y v m u t a t t a be Iason u t a z á s á t Colchisba, a következő három a colchisi eseményeket, végül az utolsó a menekülést Medeával e g y ü t t . F ő b b vonásaib a n Apollóniosz Rhodiosz m ű v é t követte, de amellett, h o g y az a n y a g o t nagyjából változatlan t e r j e d e l e m mellett négy helyett nyolc k ö n y v r e o s z t o t t a , megrövidítette a t u d ó s útleírásokat, másrészt beszédeket, ist e n j e l e n e t e k e t és ú j epizódokat i k t a t o t t be. O Valerius a Vergiliustó\ örökölt római szemléletnek megfelelően átértékelte a sokszor feldolgozott mitikus anyagot, Iason a l a k j á b ó l a r ó m a i hős méltóságának meg nem felelő v o n á s o k a t elhagyta vagy átalak í t o t t a . A mítoszba Vergiliushoz hasonlóan korabeli u t a l á s o k a t v i t t be. Jellemző az eposzra a pszichológiai h a t á s o k halmozása: az erős érzelmi töltésű beszédek, a keresett, a t á r g y a t olykor i n k á b b elhomályosító, m i n t megvilágító hasonlatok, a komor, súlyos t ö r t é n e t e t éles vonásokkal b e m u t a t ó merész képek. Nelve egyenetlen, hol bőbeszédű, hol az érthetetlenségig tömör. A n y u g t a l a n stílus e l ő r e m u t a t Tacitusig és Senecáig. O Valeriust az ókorban csak Qiuntilianus említette, ismeretének n y o m a k i m u t a t h a t ó Statius, Silius Italicus és Claudianus költészetében. Az Argonautam o n d a későbbi feldolgozásaira Seneca Medea t r a g é d i á j a volt meghatározó. O Kiad.: E. Courtney: Argonauticon (1970); J . H . Mozley: Valerius Flaccus (1980); W. W . Ehlers: Argonauticon libri octo (1980). O Magyarul még: 3 részlet (Kálnoky L., Római költők antológiája, 1964). O írod.: Kálovics A.: Valerius Flaccus és Apollonios Rhodios A r g o n a u t i c á j a (1918); J . Stroux: Valerius F l a c c u s und Horaz (Philologus, 1935); V. Ussani: Studio su Valerio Flacco (1955); E. Merone: Sulla lingua di Valerio Flacco (1957); H . 0 . K r ö n e r : Zu den künstleriscben Absichten des Valerius F l a c c u s ( H e r m e s , 1968); J . S t r a n d : N o t e s on Valerius F l a c c u s ' A r g o n a u t i c a (1972); E. B u r c k : Die A r g o n a u t i c a des Valerius Flaccus (E. B u r c k szerk.: D a s römische Epos, 1979); V. Eigler: Monologische Redeformen bei Valerius Flaccus (1988). Tegyey

Imre

Valerius Maximus [váleriusz mákszimusz] (i. e.—i. sz. l . s z . fordulója): latin nyelvű, t ö r t é n e t i érdeklődésű, retorikai céllal író szerző. Szegény sorból k ü z d ö t t e fel

m a g á t . K a t o n a k é n t Sextus Pompeius par a n c s n o k s á g a a l a t t szolgált (i. sz. 14 k.) és élevezte t á m o g a t á s á t . Bekerült Tiberius császár u d v a r á b a . O Művét: Factorum et dictorum memorabilium libri IX ('Emlékezetes t e t t e k és m o n d á s o k 9 könyve') valójáb a n indokolatlanul sorolják a r ó m a i történ e t í r á s képviselői közé. Ez u g y a n i s lényegében olyan, szilárd s t r u k t ú r á t nélkülöző m ű , amely különböző erényekhez és b ű n ö k höz kapcsolódóan rengeteg a n e k d o t á t sorak o z t a t fel abból a célból, hogy a szónokok beszédeik elkészítéséhez megfelelő példat á r r a l rendelkezzenek. E n n e k megfelelően, a közhiedelemmel ellentétben, nincs az öszszeállításnak igazán moralista jellege sem. Természetszerűleg hiányzik belőle az igazi t ö r t é n e t i kritika szelleme is, b á r u g y a n a k k o r részleteiben számos olyan k i t ű n ő római t ö r t é n e t í r ó b ó l (Livius) m e r í t e t t , akinek m u n k á s s á g a csak csonkán m a r a d t r á n k , v a g y el is veszett. H a t á s a a legutóbbi időkig igen nagy volt, m e r í t e t t belőle Petrarca és Galeotto Marzio is. O Kiad.: K . K e m p f (Bibliotheca T e u b n e r i a n a , 1888). O írod.: C. Bosch: Die Quellen des Valerius Maxim u s (1929); R . Helm: Valerius M a x i m u s , Seneca und die E x e m p l a s a m m l u n g (Hermes, 74, 1939); G. Comes: Valerius Maxim u s (1950). Havas László Valerius Soranus [váleriusz szoranusz], Q u i n t u s (Sora, i. e. 130—Szicília, i. e. 82): r ó m a i szónok és költő. Volscus v á r o s polgár a k é n t i.e. 90-ben k a p o t t római polgárjogot. Varró és Cicero b a r á t j a volt; a Mariusp á r t politikusaként lépett fel. I . e. 82-ben n é p t r i b u n u s n a k v á l a s z t o t t á k , Sulla elől m e n e k ü l v e Pompeius megölette. O T a n költeményeinek n é h á n y t ö r e d é k é t Varró és az idősebb Plinius őrizte meg. Az egyikben, a m e l y e t P. Scipio Nasicának, az i. e. 93. év consulának, Crassus sógorának a j á n l o t t , irodalomtörténeti, g r a m m a t i k a i kérdésekkel és vallási régiségekkel foglalkozott. E g y m á s i k b a n a védőistenekről esett szó. E m ű v é b ő l f e n n m a r a d t egy J u p i t e r - h i m n u s z n é h á n y sora. Feltehetőleg p r ó z á b a n írt m ű volt, amelyet elsőnek a római i r o d a l o m b a n t a r t a l o m j e g y z é k k e l (Epoptides, 'Áttekintés') l á t o t t el. O Crassus a l e g o l v a s o t t a b b r ó m a i n a k nevezte, bár szónoki képességeiről kevesebbet t a r t o t t . O Töredékeinek kiad.: P. Morei: FPeplyr (1886; 1963). O írod.: M. Schanz—C. Hosius: Geschichte der römischen L i t e r a t u r (1. köt., 1927); L. Alfonsi: Un incontro greco-latino, Valerio Sorano (Aretisz mnimi. A p h e r i o m a isz mnimin t u K . I. Vourveri, 1983).

327

Tegyey

Imre

VALÉR Valéry [váléri], P a u l (Sete [egykorú írásmód: Cette], 1871. o k t . 30.—Párizs, 1945. júl. 20.): f r a n c i a költő, esszéista. Korzikai a p a és olasz a n y a g y e r m e k e volt, ez a medit e r r á n eredet, v a l a m i n t a tenger közelsége, l á t v á n y a egy életre beleivódott t u d a t á b a . 1884-től Montpellier-ben lakott a család, az i f j ú Valéry itt végezte egyetemi t a n u l m á nyait a jogi k a r o n . A nyolcvanas évek második felében í r t a első verseit, ezek jellegzetesen szimbolista költemények (Héléne, ua., Narcisse parle, R ó n a y Gy., Nárcisz beszél, Klasszikus f r a n c i a költők, anto., 1968, Air de Sémiramis, 'Szemirámisz arca'). Közülük a Nárciszhoz kapcsolódó élmény- és gondolatkört az é r e t t Valéry egyik verse is f o l y t a t j a m a j d . Nárcisz (Narcissus) az E n anyagi, élettani, pszichológiai meghatározottságainak és o b j e k t í v t u d a t á n a k , személytelen i n t e l l e k t u s á n a k ellentétét fejezi ki. Azt az ellentétet t e h á t , amely egyrészt rendkívüli m é r t é k b e n k i t á g í t o t t a m á r a kezdő költő szellemi világát is (a geometria, az építészet, a filozófia, a zene, de f ő k é p p a magas m a t e m a t i k a kezdettől u g y a n a n n y i ra f o g l a l k o z t a t t a , m i n t az irodalom), másrészt a z o n b a n n y u g t a l a n í t o t t a , örök elégedetlenséget ü l t e t e t t el benne. Miközben előbb J . - K . Huysmansért, m a j d S. Mallarméért r a j o n g o t t , ú g y érezte, hogy a t u d a t o s személyiségnek le kell számolnia bálványaival. ,, B á l v á n y o n " Valéry mindazt é r t e t t e , ami leköti, m e g h a t á r o z z a , birtokba veszi az intellektust, a t u d a t o s elemző és rendszerező készséget: n e m c s a k személyeket t e h á t , hanem a szerelmet és m a g á t a költészetet, az irodalmat is. Mallarmé úgy lett legfőbb mestere, hogy elsősorban a mindig elölről kezdés, az önkorlátozó, aszketikus kifejezés, a h e r m e t i k u s jelképalkotás eszményét t a n u l t a meg tőle. 1890-ben k ö t ö t t b a r á t s á got P. LouijsszdA, ő b i z t a t t a arra, hogy írjon Mallarménak. Valéry 1891-től rendszeres látogatója volt Mallarmé iskolateremtő ,,keddjeinek". O Valéry 1892 októberében G e n o v á b a n volt, a m i k o r egy viharos éjszakán r á t ö r t m i n d e n kétsége, de kirajzolód o t t előtte valamiféle megoldás is: az, hogy a „ t u d a t o s t u d a t " gondolkodója legyen, hogy É n j e , ösztönélete, irodalmi ízlése stb. ne foszthassa m e g a világ szerkezetének személytelenül intellektuális vizsgálatától. Úgy a k a r t szabad lenni, hogy Énjéből föláldozza m i n d a z t , ami másokhoz, ami a másikhoz köti. Bizonyos f a j t a „isten nélküli misztika" s z á n d é k á v a l a b b a h a g y t a a versírást. 1897-től 1917-ig t a r t o t t teljes költői hallgatása, mely r o k o n í t h a t ó n é h á n y 20. sz.-i költőnek, pl. R . M. Rilkének a költészetről való á t m e n e t i lemondásával. O

Szellemi t á j é k o z ó d á s á n a k legfontosabb dok u m e n t u m a az Introduction á la méthode de Léonard de Vinci ('Bevezetés L e o n a r d o d a Vinci módszerébe', 1895) c. t a n u l m á n y a , a m e l y b e n egy egységes látásmód, egy folyv á s t ú j szintéziseket alkotó szemlélet körv o n a l a i t r a j z o l t a meg. A Nouvelle Revue Franqaise-nek írott t a n u l m á n y egyszer s m i n d e n k o r r a kinyilvánítja Valéry ú j f a j t a , m á r a szimbolistákétól is eltérő művészetszemléletét azzal, hogy művészet és t u d o m á n y , racionalitás és esztétikum e g y ü t t m ű k ö d é s é t hangsúlyozza. O Az intellektualitás önelvü fejlesztésének végső p o n t j á t jelzi T e s t e úr a l a k j a , aki először az 1896b a n k ö z z é t e t t La Soirée avec Monsieur Teste ( ' E g y este Teste úrral') c. k a r a k t e r e lemzésben lép színre. A hozzá kapcsolódó írások összesítve először 1929-ben jelentek meg (Gyergyai A., Előszó, Émile T e s t e levele, részletek, I m a az Akropoliszon, 1977). Teste úr átlagos életvitelű ember, aki azonb a n „ m e g ö l t e a b á b f i g u r á t " m a g á b a n , teh á t testi, ösztöni és érzelmi lényétől megs z a b a d u l v a csak a megfigyelő, értelmező t u d a t ö r ö k k ö n éber működésével t ö r ő d i k . Az észnek ez a „ s z ö r n y e " t á r g y n a k , semleges t ö r t é n é s n e k tekinti önnön megnyilvánulásait is, még testi szenvedését is igyekszik o b j e k t í v a n vizsgálgatni. O Valéry ezenközben maga is az „ á t l a g o s " életvezetés i n k o g n i t ó j á b a n végezte — kedvelt kifejezése szerint — intellektuális „gyakorlat a i t " . 1897-től a hadügyminisztérium tisztviselője volt, 1900-tól az Agence H a v a s t á virati iroda igazgatójának személyi t i t k á ra. 1900-ban megnősült. B á r irodalmi m ű v e t n e m a d o t t ki kezéből, írói b a r á t s á g a i (pl. A. Gide-del) m e g m a r a d t a k , s s z a k a d a t lanul í r t a hajnali naplójegyzeteit, melyek k é t k ö t e t e s válogatása Cahiers ('Füzetek') c. először 1973—1974-ben jelent meg (Somlyó Gy., „ F ü z e t e k " , részletek, N a g y v , 1981, 12; B á t h o r i Cs., „ F ü z e t e k " , részletek a valláskritikai fejezetből, Tekintet, 1991, 1.; uő, Párbeszéd a fáról, részlet, Műhely, 1991, 4.; Somlyó Gy., „ F ü z e t e k " , részletek, Orpheus, 1992, 4.). A „ n a p l ó " p o n t o s a n a n n a k a szüntelen megfigyelői és elemezői készenlétnek a f o r m á t l a n bizonysága, melyet az e g y é b k é n t a n n y i r a formatisztelő Valéry a legfontosabbnak t a r t o t t . O 1917ben ú j r a megszólalt a költő: a Gide-nek szóló a j á n l á s s a l megjelenő LaJeune Pargue (Somlyó Gy., Az ifjú P á r k a , részlet, Mallarmé és Valéry versei, 1990) a francia költészet egyik legbonyolultabb alkotása, mítoszi elemekkel is s ű r í t e t t szövedékéből az érlelés, a v á r a k o z á s a l a p m o t í v u m a b o n t a kozik ki, a „patience", a türelem t a n í t á s a :

328

VALÉR ezt foglalja később á t l á t h a t ó b b szerkezetbe a Palme ( R ó n a y Gy., Somlyó Gy., P á l m a , uo., 1990) c. híres verse. E l e i n t e csak régibb verseihez n y ú l t Valéry, ezekből gyűjt ö t t e össze — baráti unszolásra — az Album de vers anciens-t ('Régi versek gyűjteménye', 1920); m i n d i n k á b b k e d v e t k a p o t t azonban ú j r a a versíráshoz, s a négy év a l a t t megírt darabokból állt össze a Charmes ( ' B á j o k ' , 1922), a m o d e r n francia líra egyik kiemelkedő kötete; a cím „varázslat o k a t " is jelent, s mallarméi sugallattal, etimologikusan, a szó latin előzménye szerint „ é n e k e k e t " is. A kötet h u s z o n k é t verset t a r t a l m a z . Legnevezetesebb d a r a b j a a Le Cimetiére marin (Kosztolányi 1)., Tengerparti t e m e t ő , Klasszikus f r a n c i a költők, anto., 1968; Somlyó Gy., A t e n g e r p a r t i temető, Mallarmé és Valéry versei, 1990). A huszonnégy s t r ó f á r a tagolódó költemény valójában a séte-i tengerparti t e m e t ő által ihletett metafizikai elmélkedés, amelyben a tenger és a halál m o t í v u m a szorosan összefonódik. K ü l ö n ö s vonása a tíz szótagos ~*décasyllabe-soTok használata, mely négyszáz évvel k o r á b b r a , a reneszánsz költők g y a k o r l a t á r a m u t a t vissza. A Charmes nagy versei közé tartozik m é g az Aurore (Szabó L., H a j n a l , uo., 1990), a Cantique des Colonnes (Somlyó Gy., Oszlopok éneke, uo., 1990), az Ebauche d'un serpent (uő, Vázlat egy kígyóról, uo., 1990). E költeményekben Valéry, részben a preszokratikus filozófusok gondolatkincséből, részben a mallarméi költészetelvből m e r í t v e a létre irányuló f o l y a m a t o s és szerkesztett szemlélődéseket fogalmaz meg, a m e l y e k e t a szellem síkjára emelt természeti l á t v á n y o k foglalnak keretbe. O A Charmes-nak részben az újklasszicizmus jegyében f o r m á l t versa n y a g á t m á r csak elvétve k ö v e t t e egy-egy ú j a b b vers. Valéry az 1920-as évek végétől Európa-szerte elismert szellemi tekintély volt, a nyilvánosság előtt is g y a k r a n szerepelt. 1924-ben a Nemzetközi P . E . N. Club elnökévé v á l a s z t o t t á k . Sokfelé u t a z o t t , előadásokat t a r t o t t Európa nagyvárosaiban, 1936-ban B u d a p e s t e n is. 1925-ben lett a Francia A k a d é m i a tagja, 1935-ben az Európai Szellemi E g y ü t t m ű k ö d é s i Bizottság elnökévé v á l a s z t o t t á k . 1937-ben a Collége de Francé, a párizsi s z a b a d e g y e t e m költészettani tanszékének professzorává nevezték ki. A h á b o r ú , a megszállás a l a t t Valéry a szellemi ellenállás egyik fő a l a k j a volt, aki egyébként m á r 1897-ben cikket írt a „német hódításról". Párizs felszabadulásakor ő is részt v e t t az ünnepi felvonuláson. Pál y á j á n a k utolsó két évtizedében egymást követték Variété ('Változatok, vegyes írá-

sok') c. esszékötetei: az első g y ű j t e m é n y 1924-ben, az utolsó, az ötödik 1944-ben jelent meg. E z e k b e n a t a n u l m á n y o k b a n Valéry, a „poésie p u r e " , a „tiszta k ö l t é s z e t " mestere a legkülönfélébb t é m a k ö r ö k b e n n y i l a t k o z o t t meg: irodalomtörténeti, esztétikai, filozófiatörténeti, t e r m é s z e t t u d o m á nyi, történelmi, sőt politikai kérdésekben is v é l e m é n y t n y i l v á n í t o t t . Széles körben hat o t t a k pl. E u r ó p a történelmi szerepéről, az egyetemes m ű v e l t s é g e t összegyűjtő és kisugárzó küldetésről v a l l o t t gondolatai, amelyeket különösen a La Crise de 1'Esprit ('A Szellem válsága', 1919) c. t a n u l m á n y á b a n f e j t e t t ki. Az e s z m e f u t t a t á s nevezetes mond a t a i — „mi, m a i civilizációk, m á r t u d j u k , hogy h a l a n d ó k v a g y u n k " — egybehangzott a vele c s a k n e m egy időben megjelent Spengler-főmű tanulságaival. O Valéry k ö l t é s z e t t a n a és a l k o t ó módszere voltaképpen a szimbolizmust klasszicizálja: zsúfolt m o t í v u m k i n c s é t , s e j t e t ő , analógiákat ter e m t ő versvilágát nagyrészt Mallarmétó\ örökölte, de mesterénél s a t ö b b Valéryverset is lefordító Rilkénél kifej tőbb, szabál y o z o t t a b b , m í v e s e b b szerkezeteket alkot o t t , valamelyest csekélyebb lírai hatásfokkal, s t á v o l a b b a 20. sz.-i költészetet öszt ö n z ő í r á s m ó d o k t ó l . A klasszicizmus esztét i k á j á t m i n d e n k o r közel érezte magához: híres Baudelaire-tanulmányában (Situation de Baudelaire, 'A baudelaire-i helyzet', 1924) így írt: „ K l a s s z i k u s n a k az az író tek i n t h e t ő , aki egy k r i t i k u s t hord m a g á b a n , és m u n k á j á b a bele is v o n j a ezt a k r i t i k u s t " . N e m más a Valéry-féle újklasszicizmus, m i n t szakítás a költészet irracionális, mágikus, inspiráció- és zseni-elvű h a g y o m á n y á val, amely Platóntól a romantikáig t e r j e d , s az a l k o t á s f o l y a m a t t u d a t o s s á g á n a k , módszerességének, reflexív természetének hangsúlyozása: s z á m á r a a költészet „ a k a rati m e g n y i l v á n u l á s " . E z é r t jelenti ki, hogy az „első verssort ingyen n y ú j t j á k az istenek, de a m á s o d i k a t m á r n e k ü n k kell kidolgoznunk, s n e m szabad, hogy méltatlan legyen t e r m é s z e t f ö l ö t t i eredetű b á t y j á h o z " (Au sujet d',,Adonis", 'La F o n t a i n e „ A d o n i s z " t é m á j á r ó l ' , 1920). A költészetnek ez a tekhné t í p u s ú felfogása azonban s e m m i k é p p sem s z a k í t a szimbolista többértelműség eszményképével: ezt h i r d e t t e meg, egyébként n é m i túlzó végletességgel és t a l á n éppen s a j á t költészetére nem egészen illőn, híressé v á l t m o n d a t a : „Verseimnek az az é r t e l m ü k , amelyet t u l a j d o n í t a n a k n e k i k " . Éppen az a Valéry-életmű legt e r m é k e n y e b b kettőssége, hogy egyfelől a legszigorúbb f o r m a k é p z é s , a l e g t u d a t o s a b b alkotásmód érvényesül benne, másfelől

329

VALÉR azonban a „nyitott m ű " modern poétikáját előlegezi. Az ,, új klasszicista" V a l é r y t valój á b a n n e m a n n y i r a az elkészült m ű , m i n t i n k á b b l é t r e j ö t t e foglalkoztatta: a válogatás, a szerkesztés, az elhagyás és az összekapcsolás f o l y a m a t a . Ezért, b á r látszólag irányzati és t í p u s t a n i ellenpólusa a szürrealizmusnak és egyáltalán az a v a n t g á r d alkot á s m ó d n a k — így is t e k i n t e t t é k a korabeli k r i t i k u s o k — , igazából, az e s z t é t i k u m dinamikus felfogásának mélyrétegeiben érintkezik velük. É l e t m ű v é n e k s a j á t s á g o s p a r a d o x o n a t e h á t , hogy a véglegesre, tökéletesre k i f o r m á l t versek a l k o t ó j á n a k és hódolój á n a k igazi közege az intellektus s z a k a d a t lan m ű k ö d é s e , t e h á t a befejezetlenség, a töredékesség volt, s a csiszolt verssorok és a h a r m o n i k u s r a sikerült életpálya mélyén a gondolkodó és érző személyiség örökös, emésztő elégületlensége m u n k á l t . O A m a gyar i r o d a l o m b a n f o g a d t a t á s á t először Gyergyai A. Nyugat-béli t a n u l m á n y a , m a j d Kosztolányi D. kiváló T e n g e r p a r t i t e m e t ő f o r d í t á s a jelzi. Az 1920-as é v e k b e n Babits M. Üjklasszicizmus-eszménye b i z o n y o s p o n t o k o n r o k o n í t h a t ó Valéry nézeteivel. Somlyó G y . m á r az 1940-es évektől b e h a t ó an f o g l a l k o z o t t m u n k á s s á g á v a l , f o r d í t á sokkal és m ű h e l y t a n u l m á n y o k k a l értelmezve m ű v é s z e t é t . O E g y é b fő művei: Eupalinos ou L'Architede. L'Ame et la Danse (dialógusok, 1923: Somlyó Gy., E u p a l i n o s z vagy az építész. A lélek és a t á n c , K é t párbeszéd, 1973); Quinze lettres de Paul Valéry á Pierre Louys, 1915—1917 ( ' P a u l Valéry t i z e n ö t levele Pierre L o u y s n a k ' , 1926); Vers et prose ('Vers és próza', 1926); Aphorismes ('Aforizmák', 1930); Regards sur le monde actuel ('Pillantások a mai világra', esszék, 1931); Sémiramis (ua., m e l o d r á m a , 1934); Tel quel ('Mint olyan', t a n . - o k , 2 köt., 1941, 1943); Mon Faust ('Az én F a u s t o m ' , d r á m a , 1945). O G y ű j t , kiad.: Oeuvres ('Művei', 1. köt.: 1958; 2. k ö t . , 1960); Cahiers 1894—1914 ('Füzetek 1894— 1914', 1. köt., 1987). O G. Tailleferre zeneszerző s z á m á r a 1938-ban m e g í r t a a La Cantate du Narcisse ('Nárcisz-kantáta') c. művét. O M a g y a r u l még: 3 vers (Molnár J . , Ú j fancia k ö l t ö k , 1927); 2 vers ( F r a n y ó Z., E r d H e l , 1929, 7.); 1 elb. (Gyergyai A., N y ű g , 1930, 5.); Változatok (Strem G., 1931); 1—1 vers (Kosztolányi D., N y ű g , 1933, 10.; N a g y E., uo., 1933, 24.); 3 vers (Sala J . , P á s z t o r t ű z , 1936, 6.); 1 vers (Heszke B., V a s á r n a p , 1937, 21.); 5 vers ( F r a n y ó Z., M a g y a r Hírlap. 1937, 271.); 1—1 vers ( R ó n a y Gy., Vig, 1939, 96.; uő, uo., 1939, 345.); 2 vers (Gereblyés L., K o r u n k , 1940. 1.); 1—1 vers (Haller A., Sorsunk, 1941, 1.;

Heszke B., Forrás, 1943, 1.; D u d á s K . , uo., 1944, 3.); 1 t a n . (Molnos E m í l i a , uo., 1944, 4.); 1 vers (Zeley F., I d ő n k , 1945, aug.); a f o r i z m á k (uő, uo., 1945, aug.); Európa nagysága és hanyatlása (tan., K e m é n y K a talin, 1945); Versei és oxfordi előadása a költészetről (Somlyó Gy., 1946); 4 vers (Rón a y Gy., Ú j f r a n c i a k ö l t ő k , 1947); 1—1 vers (Vas I., R ó m a i pillanat, 1948; Szabó L., Örök b a r á t a i n k , 1958); 3 vers (Somlyó Gy., Kosztolányi D., F r a n c i a költők antológiája, 1958): 11—11 vers, részletek (Somlyó Gy., Szélrózsa, 2 köt., 1958—1965; R ó n a y Gy., Szabó L., Somlyó Gy., F r a n c i a költők antológiája, 1962); 1 v e r s (Illyés Gy., Nyit o t t a j t ó , 1963); 4 vers ( T ó t h L, Jóreggelt, Párizs!, K o r t á r s f r a n c i a költők versei, 1969); 3 t a n . (Somlyó Gy., í r ó k írókról, 1970); 5 vers (uő, R ó n a y Gy., Szabó L., A világirodalom legszebb versei, 1971); 12 vers (Somlyó Gy., Szélrózsa, anto., 1973); 7 vers ( R ó n a y Gy., S z á z a d u n k ú t j a i n , 1973); 1 t a n . (Bajomi L á z á r E . , Késői tallózás, 1975); 6 vers ( F r a n y ó Z., A t l a n t i szél, 1978); 1 tan., (Somlyó Gy., M á s u t t , 1979); 1 vers (Szegzárdy-Csengery J . , Vig, 1982, 9.); aforizmák (Somlyó Gy., Ars poeticák a X X . századból, 1982); 13 vers (Szabó L., Kosztolányi D., S o m l y ó Gy., Klasszikus f r a n c i a költők, anto., 1984); 16 vers (uő, Az utazás, anto., 1984); 3 vers (SzegzárdyCsengery J., Nagyv, 1987, 9.); 1 vers (Faludy Gy., Test és lélek, 1988); 2—2 vers ( R ó n a y Gy., Szívem, anto., 1989; Szegzárdy-Csengery J . , Nagyv, 1990, \.)\ Mallarmé és Valéry Versei (Nemes N a g y Ágnes, R ó n a y Gy., Somlyó Gy., 1990); 1—1 t a n . (Somlyó Gy., E u r ó p a i műhely, I. köt., 1991; K e m é n y K a t a l i n , uo., 2. köt., 1991); 1 esszé (Báthori Cs., Műhely, 1992, 5.); Előszó Mécs László francia nyelvű verseskötete elé (Kardos Talb o t B., ISz, 1993, 9.). O írod.: A. T h i b a u det: Paul Valéry (1923); Gyergyai A.: P a u l Valéry (Nyűg, 1925, 22.); H . B r e m o n d : L a Poésie pure (1926); K á l l a y M.: P a u l Valéry és a „tiszta költészet" (Budapesti Szemle, 1927, 205.); R . F e r n a n d a t : P a u l Valéry (1927); P. Souday: P a u l Valéry (1927); Marsovszky M.: P a u l Valéry (Nyűg, 1927, 20.); Gyergyai A.: P a u l Valérv (Nyűg, 1930, 21.; uő, ua.: K o r t á r s a k , *1965); G. Cohen: Commentaire d u „Cimetiére m a r i n " (1933); J . de L a t o u r : E x a m e n de P a u l Valéry (1935); I g n o t u s P . : Valéry (Szép Szó, 1936, 2.); Révész I.: P a u l Valéry (ErdHel, 1937, 2.); R ó n a y Gy.:^ Paul Valéry p o é t i k á j a (Napk, 1938. I.); Émilie Noulet: P a u l Valéry (1938); N é m e t h L.: Valéry (Készülődés. 2. köt., 1941); Gerlötey J . : A költő Valéry t á v l a t a i (1942); R . P . É.

330

Rideau: Introduction á la pensée de Paul Valéry (1944); M. R a y m o n d : Paul Valéry et l a t e n t a t i o n de l'esprit (1946); A. Gide: Paul Valéry (1947); Szigeti J . : A szellem reprezentatív h a j ó t ö r ö t t j e i (Űtban a valóság felé, 1948); Rónay Gy.: Valéry körül (Magyarok, 1948, 5.); M. Bémol: P a u l Valéry (1949); uő: La Méthode critique de Paul Valéry (1950); N. Félici: Regards sur Valéry (1951); A, Henry: Langage et poésie chez P a u l Valéry (1952); P.-O. Walzer: L a Poésie de Paul Valéry (1953); J . H y t i e r : La Poétique de Valéry (1953); J . Charpier: Paul Valéry (1956); A. Berne-Joffroy: Valéry, L a Bibliothéque Idéal (1960); Ch, G. Whiting: Valéry jeune poéte (1960); É . Gaede: Nietzsche et Valéry, essai sur la comédie de l'esprit (1962); J u d i t h Robinson: L'Analyse du moi dans les „Cahiers" de P a u l Valéry (1963); F. Pire: Tentation du sensible chez P a u l Valéry (1964); J . de Bourbon-Busset: Paul Valéry ou le Mystique sans Dieu (1964); G. Aigrisse: Psychanalyse de Valéry (1964); J . Charpier: Essai sur P a u l Valéry (1966); H. A. Grubbs: Paul Valéry (1968); N é m e t h L.: Variété I I . (Kiadatlan tanulmányok, 1. köt., 1968); J . Schmidt-Radefeldt: Paul Valéry linguiste dans les Cahiers (1970); E . M. Cioran: Valéry face á ses idoles (1970); Dobossy L.: Bölcs költő és boldog ember (Nagyv, 1971, 11.); J . BelleminNoel: Les Critiques de notre temps et Valéry (1971); R. Goffin: Paul Valéry és mások (Timár Gy., A költészet Ariadné-fonala, 1972); Szávai N.: P a u l Valéry (Emberek és t á j a k , 1972); Somlyó Gy.: „Bevezetés (féle) P a u l Valéry módszerébe" (utószó a K é t párbeszéd c. könyvéhez, 1973); N é m e t h L.: Valéry: Poésies; Variété II. (Európai utas, 1973); Ferenczi L.: Paul Valéry (A francia irodalom a X X . században, 1. köt., 1974); R . Virtaneu: L'imagerie scientifique de P a u l Valéry (1975); J . R. Lawler: T h e Poet as Analyst Essays on Paul Valéry (1975); G. Karáiskakis—F. Chapon: Bibliographie des oeuvres de Paul Valéry publiées de 1889 á 1965 (1976); Ch. G. Wittig: Paul Valéry (1978); A. Lazaridés; Valéry, pour une poétique du dialogue (1978); Szabó Anna: Paul Valéry és a megismerés útjai (FK, 1981, 3.); Ch. Grow: Paul Valéry and the P o e t r y of Voice (1982); Somlyó Gv.: Valéry füzeteiről (A költészet ötödik évada, 1988); Szegzárdy-Csengery J.: Paul Valéry (utószó a Mallarmé és Valéry Versei c. kötethez. 1990). Bárdos László Valés [válesz], J e a n de (17. sz.): occitan nyelvű francia író. P. Scarron Virgilé travesti c. szatirikus költeményével egyidejű-

leg, 1652-ben t e t t e közzé annak occitan megfelelőjét Virgili déguisat o l 'Eneido burlesco ('Az álruhás Vergilius avagy a tréfás Aeneis') c„ amely ugyanolyan figyelemre méltó alkotás, mint a francia költő szatirikus műve. 1652-ben jelent meg a Paraphrase des sept psaumes de la pénitence ('A bűnb á n a t hét zsoltárának parafrázisa') c. alkotása, amelyben kora vallási költészetének hagyományait f o l y t a t t a . Egyéb irodalmi jellegű írásai k i a d a t l a n o k m a r a d t a k az u t ó b b i időkig; 1992-ben jelent meg Pastorale, psaumes et piéces fugitives ('Pásztorköltemény, zsoltárok és apróbb d a r a b o k ' , kiad. J . Eygun) c. k ö t e t e . Szabies Imre valeur: —• szóhangulat Válev, Dimitár J o r d a n o v (Leszovo, 1929. okt. 4.—): bolgár író. Szófiában újságíró iskolát végzett. E g y évig szülőfalujában tanítóskodott, m a j d 1956 és 1961 között a Narodna mladezs ifjúsági lap m u n k a t á r s a volt; később a Mladezs c. folyóiratnál (1961—1967), a Literaturen front c. irodalmi hetilapnál (1967—1970), a Narodna mladezs kiadóban és a Szávremennik c. folyóiratnál dolgozott szerkesztőként. O Kezdetben rövid, hangulatos karcolatokat írt a falu időszerű eseményeiről; e m ű f a j sajátosságait későbbi, nagyobb lélegzetű műveiben is megőrizte. Hosszabb elbeszéléseiben és kisregényeiben is sok a napi, időszerű eseméi ^ e k r ő l szóló tudósítás és az ilyen jellegű elmefuttatás. K i t ű n ő e n megismerte a bolgár parasztok érzés- és gondolatvilágát, s a f a l v a k b a n beállt szociális és lélektani változásokat. O Főbb művei: Pokrajnina ('Faluvége', elb.-ek, 1966); Nie, velicsesztvata ('Mi, fenségesek', elb.-ek, 1969); Jaroszt ('Düh', elb.-ek, 1969); Juzsnjak ('Déli szél', kisreg., 1970); Kúszni plodove ('Kései gyümölcsök', elb.-ek. 1972); Zsega ('Hőség', kisreg., 1973); Jar ('Meredély', elb.-ek, 1975); Vielica ('Förgeteg', elb.-ek, 1982). O Magyarul: 1—1 elb. (Juhász P., Nagyv, 1972, 1.; Bödey J., Még egyszer a delfinekről. Mai bolgár elbeszélők, 1973). O írod.: Sz. Igov: Za prozata n a Dimitár Válev (Szeptemvri. 1970, 9.); A. Szpiridonov: Dokumentalnoszt i eszteticseszka izviszenoszt (uo., 1970, 11.) Juhász Péter Válev, I v a n (Sztrjama, 1942—): bolgár költő. A szófiai egyetemen szláv filológiát tanult. Az 1960-as években indult. Műfordítással is foglalkozik, főként lengyel kortárs költőket fordít. O Verseskötetei: Bárzina ('Gyorsaság', 1967); Vzemah dumi ('Szavakat vettem', 1972). O Magyarul: 1

VALGI vers (Szentmihályi Szabó P . , N a p j a i n k , 1976, 9.); 4 vers (Kiss B., F o r r á s , 1976, 10.); 3 vers (uő, T i s z a t á j , 1977, 9.); 1—1 vers (uő, Ú j írás, 1980, 6.; Tiszatáj, 1980, 9.; N a p j a ink, 1980, 9.; 1981, 9.). Hamberger Judit Valgimigli [váldzsirmlji], M a n a r a (San Piero in Bagno, Forli köz., 1876—Vilminore di Scalve, B e r g a m o köz., 1965): olasz filológus, irodalomtörténész, író. Carducci t a n í t v á n y a volt a bolognai e g y e t e m e n ; rövid középiskolai működés u t á n a görög nyelv t a n á r a k é n t m ű k ö d ö t t t ö b b olasz egyetemen, u t o l j á r a P a d o v á b a n . Kiemelkedik Arisztotelész: P o e t i c á j á n a k k o m m e n t á l t fordítása (1916), a Saffo ( ' S z a p p h ó ' ) c. k ö n y v e (1938), a Poeti e filosofi di Grecia ('Görög költők és filozófusok', 1940) c. tan u l m á n y k ö t e t e , t o v á b b á Platón dialógusainak fordítása (1931). E g y e t e m i éveinek és t a n u l m á n y a i n a k naplószerű felidézése a La mia scuola ('Az én iskolám', 1924), amely értékes kortörténeti t a n u l m á n y is. F o l y t a t á s a az II nostro Carducci ('A mi Carduccink', 1936), amelyben az 1894 és 1898 közötti bolognai mestereket, t a n á r o k a t idézi fel. Herczeg Gyula Valgius [válgiusz], Caius R u f u s (?, i. e. 65—?, i. e. 12 u t á n ) : római k ö l t ő , tudós. Előkelő családból származott, i. e. 12-ben consul suffectus volt. K a p c s o l a t o t t a r t o t t fenn mind Messala Corvinusszal, m i n d Maecenassz&l. O Elégiáiban, m e l y e k b ő l néh á n y töredék m a r a d t fenn, Kallimakhosz és Helvius Cinná neoterikus k ö v e t ő j é n e k (—>•neoterikusok) m u t a t k o z o t t , t á r g y u k a Mystes álnéven említett b a r á t j a iránti gyász volt. Költői munkásságához t a r t o z t a k epigr a m m á k és bukolikus k ö l t e m é n y e k is. Horatius neki címzett ó d á j á b a n igyekezett rábeszélni, hogy Augustus győzelmeiről írjon eposzt. O Augustusnak a j á n l o t t a gyógynövényekről írt m u n k á j á t , a m i t Plinius a N a t u r a l i s história 20—27. k ö n y v é b e n használt fel. L a t i n nyelvre dolgozta á t mesterének, a pergamoni Apollodórosznak retorikai m u n k á j á t . Quintilianus ezt t a l á l t a a népszerű mű legsikerültebb á t ü l t e t é s é n e k . T ö b b kötetes De rebus per epistulam quaesitis ('Levelekben vizsgált dolgok') c. m u n k á j a g r a m m a t i k a i , elsősorban etimológiai kérdésekkel foglalkozott. O K i a d . : W . Morei: FPeplyr (1963); H . Funaioli: G r a m m a ticae R o m a n a e F r a g m e n t a (1907). O írod.: M. Schanz—C. Hosius: Geschichte der römischen L i t e r a t u r (II. köt., 1935); H . Bárdon: L a l i t t é r a t u r e latiné incormue (II. köt., 1956); R. Avallone: Mecenate (1962). Tegyey

Imre 332

Valgyu, Alekszej Leontyevics (hivatalos és írói név); (Bogorodszkoje, H a b a r o v i hat á r k e r ü l e t , 1915—): ulcsa epikus, n é p m ű vész. A habarovi t e c h n i k u m b a n v é g z e t t , m a j d t a n í t ó lett. A 2. világháború u t á n az A m ú r menti Bogorodszkoje v á r o s b a n telep e d e t t le, és szerkesztette a Dalnij Vosztok c. ú j s á g o t . Művészete kezdetben a n n y i b a n emelkedik csak az irodalom szintjére, a m e n n y i b e n I. fíajavszan t a n í t ó n ő segítségével í r o t t f o r m á t a d o t t eredetileg szóbeli elbeszéléseinek. K é s ő b b maga f o r m á l t a meg m o n d a n i v a l ó j á t . Művei a gazdag ulcsa folklórnak és a t a j g a i vadász é l m é n y a n y a g á n a k szerencsés ötvözetei. Alkotásai párh u z a m o s orosz f o r d í t á s b a n jelennek meg: Po szledam liszici ('A r ó k a n y o m á n ' , 1951); Bihini nimangki. Szkazki i zsizny ('Mesék és élet', 1956); Kak nani szcsasztyja nasli ( ' H o g y találtak az ulcsák a szerencsére', vers, 1968). O J u . Sesztakova: E t o v o r a n y se i v szkazkah n y e bilo (Dalnij Vosztok, 1985, 4.). U. Kőhalmi Katalin Vali, S a m s z u d d í n Valíulláh Vali D a k k h a n í ( 1 6 6 8 — A h m a d á b á d , 1707): urdú (India) költő. A dél-indiai A u r a n g á b á d b a n n ő t t fel, 20 éves k o r á b a n á t k ö l t ö z ö t t a gudzsaráti A h m a d á b á d b a . 1700-ban ellátogat o t t Delhibe, ahol e k k o r csak a perzsa nyelvű költészet volt elismert. Az o t t a n i költők p á r a t l a n lelkesedéssel f o g a d t á k , s p é l d á j a n y o m á n született m e g az urdú költészet Észak-Indiában. Teljes mértékben követte a perzsa költészet f o r m a i h a g y o m á n y a i t , de verseinek témái és nyelve m e g h ö k k e n t ő e n ú j volt. F ő k é n t szerelmi t é m á j ú -*ghazalok a t írt, melyek zeneiségükkel is k i t ű n n e k . Verseinek h a n g j a , érzelmeinek mélysége és őszintesége révén e l ü t ö t t a korabeli költők dagályos, a perzsa h a g y o m á n y t szolgaian k ö v e t ő stílusától. A korabeli t á r s a d a l m i élet vetületei is megjelennek költészetében. Dívánját 1834-ben rendezték s a j t ó alá. O írod.: Ali J a w e d Zaidi: A History of U r d u L i t e r a t u r e (1993). Aszghar Vadzsáhat Valid ibn J a z í d , al-; al-Walíd ibn Yazíd ( t u d o m á n y o s átírás); (Szíria, 7 0 8 — B a k h r á , P a l m ü r a mellett, 744. ápr. 17.): a r a b költő. I I . Jazíd kalifa fia, I I . Valid néven a 11. o m a j j á d kalifa volt. A sivatagban nevelked e t t , m i n t c s a l á d j á n a k legtöbb t a g j a . A p j a halálakor (724) n e m ő, hanem n a g y b á t y j a , H i s á m ibn Abd al-Malik lett a kalifa. Az e m i a t t érzett csalódás, különböző b o t r á n y o k , valamint a b e d u i n élet u t á n i v á g y a m i a t t elhagyta a k a l i f a ruszáfai p a l o t á j á t és — valószínűleg 734-től — különböző siv a t a g i k a s t é l y o k b a n élt. U d v a r á b a számos

VALIH n y o k iránti v o n z a l m a , v a l a m i n t költői tevékenysége k ö v e t k e z t é b e n a legkiemelkedőbb omajjád kalifának tekinthető." O írod.: Maszúdi: K i t á b m u r ú d z s a d z - d z a h a b (é. n.); Goldziher I.: A r a b o k (1903); R . Blacbére: Histoire d e la littérature a r a b é des origines á la fin d u XV e siécle d e J.-C. (1952—1964); A b ú 1-Faradzs al-Iszfahání: K i t á b al-aghání (1962); G. Wiet: I n t r o d u c t i o n á la L i t t é r a t u r e A r a b é (1966); A. F . L. B e e s t o n és mások (szerk.): Arabic L i t e r a t u r e t o the E n d of t h e U m a y y a d Period (The Cambridge H i s i t o r y of Arabic L i t e r a t u r e , 1. köt., 1983); H . G á t j e (szerk.): G r u n d r i s s der a r a b i s c h e n Philologie (2. köt., 1987). Dévényi Kinga

( m i n d k é t nembeli) költőt és é n e k e s t hívott. N a g y i v á s z a t o k a t és orgiákat r e n d e z e t t , a t ö r t é n e t e k szerint borral teli medencében f ü r d ö t t , amelyből úszás közben oly sokat i v o t t , hogy a bor szintje észrevehetően csökkent. É l e t m ó d j á t híven tükrözi az az a n e k d o t a , mely szerint egy n a p o n a K o r á n következő sorára esett a pillantása: „ É s [a p r ó f é t á k ] győzelemért i m á d k o z t a k Istenhez és elpusztult minden m a k a c s ellenszegülő. E l ő t t ü k a pokol és forró vizet a d n a k nekik i t a l u l " (Korán, X I V . 15—16), s ezen a n n y i r a méregbe gurult, hogy nyilával teljesen szétlőtte a Koránnak a keze ügyében lévő p é l d á n y á t , miközben d a c o s a n s a j á t versét recitálta: Te fenyegetést intézel az ellenszegülő makacsok ellen H á t íme én vagyok ez a makacs ellenszegülő! H a megjelensz Istened előtt a feltámadás n a p j á n , Csak mondd meg neki: Oh uram engem Velíd t é p e t t széjjel. (ford.: Goldziher I.)

O 743 f e b r u á r j á b a n ő került a t r ó n r a . A b e i k t a t á s t követően rövid ideig Damaszk u s z b a n t a r t ó z k o d o t t , m a j d visszatért siv a t a g i p a l o t á j á b a és o t t élt minden k ö t ö t t ségtől mentesen, anélkül, hogy figyelmet f o r d í t o t t volna az államügyekre v a g y a Korán tilalmaira. E k k o r a l a k í t t a t t a nagystílusú kastéllyá az eredetileg vadászkastélyn a k é p í t e t t Q u s z a j r A m r á t , m a j d valószínűleg ez szolgált a csodálatos M s a t t á (téli palota) alapjául. A szíriai a r a b o k többségét képező jemeni törzsek azonban 744-ben fell á z a d t a k ellene, s egy v a d á s z a t o n a kalifát megölték. O A palotáiban r e n d e z e t t ünnepségek, szabadosságuk ellenére sem volt a k minden kulturális értéktől m e n t e s e k . A költészet iránti szeretete i n d í t o t t a arra, hogy összegyűjtse a korábbi költők műveit, v a l a m i n t a r a b genealógiákat, ill. az a r a b n y e l v j á r á s o k r a vonatkozó m ű v e k e t . Medin á b a n a kor legnagyobb énekeseivel állt k a p c s o l a t b a n , s magával v i t t e Damaszkuszba Júnuszt, a legrégebbi a r a b zenei értekezés szerzőjét. Ezekből a m u n k á k b ó l u g y a n semmi sem m a r a d t fenn, de tevékenységének kulturális jelentősége kiemelkedő. 0 fejlesztette a bordalt (—> khamrijját) önálló m ű f a j j á ; ebben példaképe a hírai keresztény költő Adí ibn Zaid volt, ugyan a k k o r Abú Nuvász elődjének is tekinthető. Számos szerelmes, sőt erotikus verset is írt elsősorban Szalma nevű sógornőjéhez, aki a z o n b a n nem viszonozta érzelmeit. E verseinek realizmusa túlmegy az egyszerű érzékiségen. O Az o m a j j á d o k i r á n t i elfogultsággal nem v á d o l h a t ó A b ú 1-Faradzs a\-Iszfahání így értékeli m ű v é b e n : „Személyes bátorsága, nagylelkűsége, a t u d o m á -

Validov, Batir Huzsiahmetovics; Batir Valid (írói név); (1905. á p r . 20.—?): b a s k í r költő. Gyerekkorától nehéz fizikai m u n k á t v é g z e t t : dolgozott b á n y á b a n , s zsellérként. T a n u l m á n y a i befejezése u t á n t a n á r , m a j d ú j s á g í r ó volt. Első verseskötete 1928-ban jelent meg Zlaja ulibka ('Gonosz mosoly') c. O Verseskötetei még: Tau balahi ('A hegy fia', 1929); Borgi tauisi ('A k ü r t h a n g j a ' , 1932); Eneü ('Győzelem', 1932); Bülegem ( ' A j á n d é k o m ' , 1955). O G y ű j t , kiad.: Hajlanma eszerdzeri ('Válogatott művei', 1958). Valiente, Salvador Pérez: -+Pérez ente, Salvador

Vali-

Valihanov, Csokan Csingiszovics (1835— A l m a A t a , 1865. okt.): k a z a h irodalmár, t ö r t é n é s z , e t n o g r á f u s . Omszkban k a d é t képző iskolát végzett (1847—53) s a k a t o nai expedíciók során a l k a l m a volt a helyszínen megismerkedni a kirgiz k u l t ú r á v a l . Elj u t o t t K a s g a r b a és K u l d z s é b e is. Szentpét e r v á r o t t a b b a n a b i z o t t s á g b a n dolgozott, a m e l y Ázsia t é r k é p é t készítette elő k i a d á s ra. J e l e n t ő s t u d o m á n y o s értéket képviseln e k i r o d a l o m t ö r t é n e t i elemzései az akinköltészetről, a v e r s f o r m á k r ó l és a k a z a h költészet ritmikai képleteiről. A -*Manasz c. kirgiz eposz egy részét á t ü l t e t t e k a z a h nyelvre. Elete utolsó éveiben t ö b b e d m a g á val a k a z a h igazságszolgáltatás r e f o r m j a i t k é s z í t e t t e elő. R é s z t v e t t a Csernyajev herceg által Közép-Ázsiába vezetett 1864-es h a d j á r a t b a n . Az orosz g y a r m a t o s í t ó k kegyetlenkedéseit l á t v á n visszavonult egy Á l m a A t a környéki f a l u b a . O Művei: Szocsinyenyija Csokana Csingiszovicsa Valihanova ('Csokan Csingiszovics Valihanov írásai', szerk.: Ny. I . Veszelovszkij, 1904); Izbrannije proizvegyenyija ('Válogatott m ű v e k ' , szerk.: A. H. M a r g u l a n , 1958); Szobra-

333

VALIM nyije szocsinyenyij v pjatyi tomah ('Összes művei öt k ö t e t b e n ' , 1961—1972); Izbranynyije proizvegyenyija ('Válogatott m ű v e k ' , 1986). O írod.: Sz. Z. Z i m a n o v — A . A. Atisev; Polityicseszkije vzgljadi Csokana Valihanova (1965); 1.1. Sztrelkova: Valihanov (1983); S. S a t b a j e v a : S o k a n U a l i h a n o v - filolog (1987). Kovács Előd Vali Muhammad: -+Nazír

Akbárábádí

Valincour [ v a l e n k r á ] , J e a n - B a p t i s t e H e n r y du Trousset, sieur de (Párizs, 1653. márc. 1.—uo., 1730. jan. 5.): f r a n c i a író. F i a t a l k o r á b a n versírással p r ó b á l k o z o t t , m a j d a toulouse-i herceg t ö r t é n e t í r ó j á v á szegődött; a herceget még h a d j á r a t a i b a is követte, a m e l y n e k során 1704-ben megsebesült. N. Boileau-va\ m ű k ö d ö t t együtt, aki neki d e d i k á l t a a X I . s z a t í r á t . A F r a n c i a Akadémián, melynek tagjai közé 1699-ben n y e r t felvételt, é p p J . de Racine u t ó d a lett (akivel jó kapcsolatban is volt). Vers-, meseés Horatius-fordításain kívül s a j á t írásai is jelentősek: k o r t á r s a i nagyra b e c s ü l t é k történetírói m u n k á s s á g á t , ám e m ű v e i h a m a r feledésbe m e r ü l t e k (Vie de Francois de Lorraine, duc de Guise, 'Fanqois d e Lorrainenek, Guise hercegének élete', 1681). Valójában egy irodalomkritikai m ű v e t e t t e és teszi ma is i s m e r t t é , a Lettres á madame la Marquise de. . . sur ,,la Princesse de Cleves" ('Levelek a m á r k i n ő n e k . . . a ,,Cléve hercegnő" c. regényről', 1678). M a d a m e de La Fayette regényéről írott értékelését közvetlen utódai e l v e t e t t é k , az u t ó k o r azonban m á r igazat a d egyes ítéleteinek (pl. a valószerűtlenség v a g y a kifejezésbeli nehézkesség dolgában). K r i t i k á j á n a k szelleme helyenként kicsinyes és szőrszálhasogató, de a l a p j á b a n v é v e nem lebeszélni a k a r a mű olvasásáról, c s u p á n a hibák kiszűrésére bizt a t . O I r o d a l m i p á l y a f u t á s á n k í v ü l ismert még a fizikához való szenvedélyes vonzódása, amelynek komolyságát b i z o n y í t j a , hogy 1721-ben a T e r m é s z e t t u d o m á n y i Akadémia (Académie des sciences) t a g j a lett. O írod.: P. Demailly: Notice sur la vie et les oeuvres de J e a n - B a p t i s t e H e n r y d e Valincour (1884); M. Laugaa: L e c t u r e s de Mme de la F a y e t t e (1971). Budai Rita Válisalmi [veliszálmi], J u h o H e i k k i (Kuopio, 1886. á p r . 11.—uo., 1947. m á r c . 28.): finn író, költő, újságíró. Középosztálybeli családból s z á r m a z o t t . Az e g y e t e m elvégzése u t á n 1907 és 1909 között színész, majd színigazgató volt. E z u t á n baloldali folyóiratok szerkesztőjeként, ill. főszerkesztőjeként d o l g o z o t t (1935-ig). 1914-ben poli-

tikai okokból 3 évre Szibériába s z á m ű z t é k . 1917—1918-ban szociáldemokrata p a r l a m e n t i képviselő lett. 1928 és 1931 k ö z ö t t a K a n s a n v a l t a kiadó irodalmi v e z e t ő j e k é n t t e v é k e n y k e d e t t . Az állami d r a m a t u r g i a i szakbizottság elnökségének (1929—1941), ill. az északi országok I r o d a l m i T a n á c s á n a k t a g j a volt (1933—1941). O Az ún. k o r a i radikálisok vallás- és egyházellenes mozg a l m á h o z csatlakozva a cári hatalom ellen i n t é z e t t t á m a d á s o k a t a „szabadság, egyenlőség, testvériség" n e v é b e n , s a kor proletárköltészetének „ v é g s ő h a r c á t " h i r d e t t e meg. A finn p o l g á r h á b o r ú (1918—1920) f o r d u l a t a i azonban politikailag elbizonytal a n í t o t t á k . Baloldali kötődése elvesztette erőteljes külsőségeit és korábbi kizárólagosságát. A p r o l e t a r i á t u s politikai k u d a r c a az elmélet és a szépirodalom i r á n y á b a terel t e figyelmét. Mintegy húsz műve jelent meg, versek, p r ó z a k ö t e t e k és d r á m á k . O F ő b b művei: Rautainen laki ('Vastörvény', reg., 1927); Raja ( ' H a t á r ' , színmű, 1932)^ Sirató

Ildikó

Valisin, R o m á n Galjaszkarovics (Verhn y i j T y i h t y e m , B a s k í r A K , 1937. dec. 13.—?, 1979): u d m u r t (votják) író. P e d a g ó giai végzettséget szerzett, m a j d t a n á r k é n t , iskolavezetőként dolgozott. Viszonylag későn v á l t az irodalmi élet a k t í v résztvevőjévé. O Versekkel, elbeszélésekkel k e z d t e pál y á j á t , m a j d regényekkel is jelentkezett. A jelentős u d m u r t p r ó z a í r ó v o n u l a t (M. Kedra, M. Petrov, G. Kraszilnyikov) tagjaként t a r t j á k számon, aki elődeihez hasonlóan a kelleténél k o r á b b a n fejezte be egyre ígéret e s e b b m u n k á s s á g á t . Nyelvében, stílusáb a n , de t e m a t i k a i l a g is modernizálta az u d m u r t epikát, a m e l y e t a (főként politikai, ideológiai sablonoktól, előírásoktól) megs z a b a d í t v a egyénibb, nemzetibb i r á n y b a kísérelt meg továbbfejleszteni a brezsnyevi idők, a „ p a n g á s " különösen leverő, reménytelennek t ű n ő éveiben. O F ő b b m ű vei: Vil limi ('Friss h ó ' , elb.-ek, 1971); Invozso ujsore no piste ( ' I n v o z s o éjszaka is fénylik', reg., 1974); Tol gurez ('Szelek hegye', reg., 1978; oroszul: G o r a vetrov, 1985). O írod.: F . J e r m a k o v : E g y u d m u r t író kisregényei (Szovjet I r o d a l o m , 1980, 12.); Piszatyeli U d m u r t y i i (1989). Domokos Péter Valiünas [valjwnasz], Silvestras (Raseiniai, 1789. júl. 11.—Ausbikavis köz., 1831): litván költő. Papi s z e m i n á r i u m o t v é g z e t t , d e n e m szentelték p a p p á . 1812-ben beállt Napóleon seregébe. A cári reakció győzelme u t á n falun húzta m e g m a g á t . Az 183l-es felkelésben esett el. O Kétnyelvű költő

334

VALLV volt, kevés számú lengyel verse is f e n n m a r a d t . E g y e t l e n költeményével került be a litván irodalom történetébe: 1823-ban í r t a Biruté (ua., 1828) c. történelmi b a l l a d á j á t — egy középkori k r ó n i k a a l a p j á n — a pog á n y jósnő és K ^ s t u t i s nagyfejedelem szerelméről. A vers népszerű dal lett. O G y ű j t , kiad.: Ant mariy, kraáto ( ' T e n g e r p a r t o n ' , 1976). O írod.: R. Miksyté: Silvestras Valiü n a s (1978). * Bojtár Endre Valja, J i r í (írói név); Josef Bubník (családi név); (Prága, 1914. júl. 22.—uo., 1967. márc. 17.): cseh író, m ű f o r d í t ó . J o g o t végzett, de újságíró lett; 1947-től 1951-ig a Lidové noviny szerkesztője, 1956-ig az írószövetség fordítói szakosztályának t i t k á r a volt. 1956-tól csak írással és fordítással foglalkozott. O 1936-ban megjelent versesköt e t é n kívül mérsékelt sikerű elbeszéléseket és r e g é n y e k e t írt. Munkásságának középp o n t j á b a n a m ű f o r d í t á s áll, amelyet impon á l ó a n m a g a s színvonalon művelt. F ő k é n t az angolszász és az orosz irodalom m ű v e i t t o l m á c s o l t a anyanyelvére. Zádor András Valkeapáá [valkeapé], Nils-Áslak [Áillohasj (Enontekiö, Fmno., 1943. márc. 23.—): l a p p költő, író. Ősi réntenyésztő család s a r j a . 1966-ban tanítói képesítést szerzett K e m i j á r v i b e n , de soha nem t a n í t o t t , m e r t véleménye szerint h a t é k o n y a b b a n gyakorolja t a n í t ó i h i v a t á s á t sokoldalú művészk é n t : költő, író, festő, grafikus, f o t ó m ű v é s z és énekes-zenész egy személyben. B e j á r t a az egész világot, f ő k é n t azokat a helyeket, ahol természeti népek élnek. Igen a k t í v szervező: elnöke lett a számi (lapp) képzőművészek szövetségének és a számi írók t á r s a s á g á n a k (1979). Költeményei m e l l e t t prózai m u n k á i és lemezei jelennek meg. F i n n nyelvű p a m f l e t j é b e n — Terveisiá Lapista ('Üdvözlet Lappföldről', 1971: Puszt a y J . , Lappföld, részlet, Medveének, a n t o . , 1975) — fölemelte s z a v á t a Lappföldre irán y u l ó turistainvázió és az anyaország „rez e r v á t u m p o l i t i k á j a " ellen. F ő m ű v e egy t u d a t o s a n komponált lírai trilógia. Az első rész — Gida ijat, őuov'gadat ('Tavaszi éjek, fényesek', 1974) — egy természeti e m b e r gondolataiból áll: aforizmák, töprengések, kételyek. A második — Lávlo vizar biellocizaS ('Dalolj, csicseregj, kék-csalogány', 1976) — m á r túllép az egj^énen: a fiatal költő é l e t ú t j á b a n az egész számi n é p e t énekli meg, a h a r m a d i k — Adjaga silbasuonat ('A forrás ezüst erei', 1981) — pedig Észak természeti népeinek az élethez, a f e n n m a r a d á s h o z való jogait hirdeti. K ö l t e ményeiben világosan felismerhetők a j o j k a

(—>juoigosz) ritmuskeretei; ehhez a kerethez egyenrangú t á r s s á emelte föl a szöveget és a melódiát. A második rész szerelmi ciklus á b a n először szólalt meg a szerelem érzése számi nyelven. A k ö t e t e k személyes jellegét erősíti, hogy az első a költő kézírásával, s mind a három u g y a n c s a k az ő művészi illusztrációival, színes grafikáival jelent meg. O Irodalmi m u n k á s s á g á é r t , m e l y b e n a m ú l t és a jelen, a d o k u m e n t u m és a fikció ötvözésével ú j f o r m á t t e r e m t e t t , s k a n d i n á v írói elismerésben (Nordic Literary Price) részesült 1990-ben. Nu guhkkin dat mii lahka ('Oly távoli az, ami jelen v a n ' , 1994) c. verseskötetéért, amely ú j t á v l a t o k a t nyit o t t a lapp lírában, Számi kulturális dijat k a p o t t . Költeményeiből t ö b b m e g j e l e n t angolul, németül, franciául, finnül, svédül, norvégul, izlandiul és szerbül is. O 1994 j a n u á r j á b a n a lillehammeri X V I I . téli olimpia megnyitóünnepségén lapp népviseletbe öltözve lépett föl, norvég színekben egy lapp j o j k á v a l . O E g y é b fő művei: Ruoíctu vaimmus ('A h a z á m a szívemben v a n ' , versek. 1985); Beaivi, áhőázan ('Nap-apácsk á m ' , versek és fotók, 1988). O M a g y a r u l még: 2 vers (Bede A n n a , Alf, 1980, 8.); 62 vers [a trilógia első k é t részéből] (uő, Aranylile m o n d j a tavasszal, anto., 1983); 3 vers (uő, Megyek élő testvéremhez, anto., 1993); 2 vers (uő, Ezredvég, 1993, 9.). O írod.: P u s z t a y J . : A lappok szépirodalma (FK, 1976, 2.); Keresztes L.: A számi (lapp) költészet (Aranylile m o n d j a tavasszal, 1983); M. M. J . Fernendez: Le discours des Sames (1987); E . Lehtola: W o r d s a n d Silences (Books f r o m F i n l a n d , 1991). Keresztes

László

Valla, Lorenzo; Della Valla; Bella Valle ( n é v v á l t o z a t o k ) ; Vallensis (humanista név); R ó m a , 1407—uo., 1457. aug. 1.): latinul író olasz filozófus, filológus, h u m a n i s t a . A p j a m a g a s r a n g ú p á p a i h i v a t a l n o k volt, de a G. Aurispa és R . d a Castiglion Fiorentino iskolájában felkészült i f j ú hiába próbálkoz o t t hasonló állással. H á r o m évig P a v i á b a n élt, m a j d 1433-ban e l h a g y t a a v á r o s t , s Milánó, Genova és Firenze érintésével Aragóniai I. Alfonz király t i t k á r á n a k állását t ö l t ö t t e be 1437 és 1447 között. A híres mecénás p á p a , V. Miklós (1447—1455) R ó m á b a hívta; római k a n o n o k , p á p a i titk á r lett, s e g y ú t t a l haláláig a Studio, az egyetem r e t o r i k a t a n á r a . O Első f ő m ű v e az 1431-ben P a v i á b a n kidolgozott, m a j d 1433-ban átdolgozott, végül 1434 és 1441 k ö z ö t t ú j r a á t a l a k í t o t t Be voluptate ('A gyönyörről'), amely a h a r m a d i k v á l t o z a t b a n a Be vero falsoque bono ('Az igaz és

335

VALLV hamis jóról') címet kapta. E m ű v e l sok ellenséget szerzett; ezért is h a g y t a el Paviát. írásában a gyönyörűség követését jelölte ki életcélként; a papi nőtlenséget is ostorozta. Aragóniai Alfonz b i z t a t á s á r a írta meg nagy p o r t felvert, s ma is érdeklődést keltő m u n k á j á t : De falso credita et ementita Constantini donatione declamatio (1440; kiad. 1517: K a r d o s T., A hazug K o n s t a n t i nus-féle a d o m á n y levélről, részletek, Világirodalmi Antológia, 2. köt., 1955). Ebben filológiailag bizonyította, hogy Konstantin császár I. Szilveszter pápának szóló állítólagos adomány le vele, amely a p á p a világi hatalmának ideológiai támasza volt, évszázadokkal későbbi hamisítvány. De professione religiosorum ('A szerzetesek hivatása') c. művében a szerzetesi életformát improduktivitása m i a t t bírálja, s szembeállítja vele a polgárok m u n k á s életét. Más műveiben a korábbi írásaiban k i f e j t e t t életeszményhez, a g y ö n y ö r jogához kapcsolódik; minden m ö g ö t t az ember szabad választásának jogát l á t j a . Talán leghíresebb dialógusa, a De liberó arbitrio ('A s z a b a d akaratról', 1439) fejti ki filozófiáját. Szerinte még az isteni a k a r a t t a l szemben is érvényesül az ember döntése; Isten előre l á t j a u g y a n a rosszat, de h a g y j a , hogy az e m b e r helytelenül válasszon. Nápolyi k o r s z a k á n a k nagy műve a Historiarum Ferdinandi regis Aragoniae libri tres ('Aragóniai F e r d i n á n d király története h á r o m könyvben', 1445 k.), amelyben Igazságos Ferdinánd (1379— 1416) életrajzát a d j a elő; ő v o l t az első aragóniai király, aki itáliai t e r ü l e t e k r e — Szardíniára és Szicíliára — is kiterjesztette hatalmát. Valla kétségtelenül az a k k o r Nápolyban uralkodó aragóniai ház kegyeit kereste ezzel az 1521-ben, Párizsban kinyomt a t o t t művével. O Élete utolsó, római tartózkodásának legjelentősebb a l k o t á s a az 1435 és 1444 k ö z ö t t szerkesztett Elegantiarum latinae linguae libri sex ( ' H a t k ö n y v a latin nyelv ékességéről') kibővítése és véglegesítése; ebben a nyelvészeti és stilisztikai érdekességű m ű v é b e n a klasszikus latin nyelvhasználatot propagálja; a középkori latin szavak h e l y e t t klasszikusokat ajánl, de a jog, a teológia és a filozófia fejlődésével kapcsolatos neologizmusokat mégis felveszi. Filológiai jellegű az ekkoriban keletkezett In Nóvum Testamentum ex diversorum utriusque linguae codicum collatione adnotationes ('Görög és latin nyelvű kódexek öszszevetéséből származó jegyzetek az Újszövetséghez') is, amelyet R o t t e r d a m i Erasmus adott ki 1505-ben. K o m m e n t á r o k a t írt Sallustius és Quintilianus műveihez, görögből latinra f o r d í t o t t a Homéroszt, Hérodo-

toszt, Thuküdidészt, Xenophónt. S a j á t kor á b a n — noha filológiai-filozófiai műveit m á r a legelső könyvek között kiadták — elszigetelt volt, szelleméhez inkább a 16. sz.-i h u m a n i s t á k álltak közel, Erasmus, Ramus, U. von Hutten f o l y t a t t a életművét. O Kiad.: Opera ('Művei', 1540, 1543); De falso credita et ementita Constantini donatione declamatio (C. B. Coleman kiad., 1922; W. Schwan kiad., 1928); De liberó arbitrio (M. Anfossi kiad., 1934); Opere ('Művei', krit. kiad., 2 köt., E. Garin szerk., 1962). O Magyarul még: 1 értekezés (Kardos T.-né, Reneszánsz etikai antológia, 1984). O írod.: R. Sabbadini: Cronologia della vita del Panormita del Valla (1891); G. Mancini: Vita di Lorenzo Valla (1891); uő: Alcune lettere di Lorenzo Valla (Giornale storico della letterat u r a italiana, 1893); M. von Wolíf: Lorenzo Valla (1893); M. de Panizza: Le tre redazioni del „ D e voluptate" del Valla (uo., 1943); G. Saitta: II pensiero italiano nell'Umanesimo e nel Rinascimento (1. köt., 1949); F. Gaeta: Lorenzo Valla (1955); O. Kristeller: Eight Philosophers of the Italian Renaissance (1965). Herczeg Gyula Vallabh (18. sz. eleje): gudzsarátí (India) költő. Prémánand fia. A t y j a hírnevét más költők ócsárlásával igyekezett emelni. Elbeszélő költeményeiben ( - • á k h j á n a ) a Mahábháratából merített regéket dolgozott fel. Vekerdi József Vallabhácsárja (1478—1530): indiai filozófus. Telugu származású b r á h m a n a (pap) volt, Benáreszben t a n u l t ; szanszkritul írt. A visnuita Krisna-bhakti ('Krisna-szeret e t ' , —>bhakti) misztika filozófiai megalapozója. T a n í t á s a szerint (Szubódhiní [komm e n t á r a B h á g a v a t a puránához]) a pustimárg ('kegyelem ú t j a ' ) mindenki előtt nyitva áll, aki teljes lelkével szereti Krisnát. E n n e k az isteni szerelemnek a jelképe a pásztor alakban testet öltő Krisna és ezer pásztorlány szerelmi játéka. Az életörömöt hirdette, szemben az aszkézissal. H a t á s a a hindi költészetre igen nagy; legjelentősebb t a n í t v á n y a Szúrdász. Tanításait fia, Vitthalnáth, bradzs nyelven foglalta össze N a v r a t n a ('Kilenc gyöngyszem') c. munkájában. Vekerdi József Vallabh Bhatt; Vallabh Méváda (névváltozat); (18. sz.): gudzsarátí (India) költő. G u d z s a r á t b a n a Visnu-kultuszhoz viszon y í t v a kevéssé elterjedt Káli (vagy Ambá) kultusz egyetlen kiemelkedő képviselője. Garbá (—•garbí) elnevezésű vallásos énekeiben — amelyeket a Káli-ünnep éjszakai

336

VALLA k a r t á n c a i n ma is énekelnek az asszonyok — az istennő h a t a l m á t , szépségét, ékes öltözetét és jóságát m a g a s z t a l j a . Kadzsódám ('Össze n e m illő pár') c. g a r b á j a egy vén f é r j ifjú nejének realisztikus p a n a s z a Kálihoz. O írod.: K . M. J h a v e r i : Milestones in G u j a rati L i t e r a t u r e (1914); uő: H i s t o r y of G u j a rati L i t e r a t u r e (1978). Vekerdi József Valláda bint al-Musztakfí; Uálláda (átírásváltozat); Wallada b i n t al-Mustakfí (tud o m á n y o s átírás); (Córdoba?, ?—Córdoba, 1091): andalúziai a r a b költőnő. M u h a m m a d aA-Musztakfí córdobai kalifa lánya. A p j a halála (1025) u t á n a költők és írók összejöveteleinek vezérlő csillaga lett. Córdobai h á z a — irodalmi szalonként — mindig n y i t v a állt a kor költői, írói és t u d ó s a i előtt, akik vetekedtek kegyeiért. Valláda örökölte a p j a szélsőségekre h a j l a m o s jellemvonásait. Ibn Hazm egy keresztény r a b szolgához nőül m e n t részegeskedőnek nevezte. Vörös haja, fehér bőre és kék szeme volt, n e m h o r d o t t f á t y l a t ; semmibe v e t t e a muszlim nők s z á m á r a előírt viselkedési n o r m á k a t . O Az i r á n t a é r z e t t halálos szerelem számos költőt i h l e t e t t nagyszerű versek írására. Közülük is kiemelkednek a szerelmi riválisa által b e b ö r t ö n ö z t e t e t t Ibn Zajdún versei, melyekre az asszony is finom hangvégelű költeményekben válaszolt. O Magyarul: 1 vers (Faludy Gy., Test és lélek, 1988). O írod.: A. R . Nykl: HispanoArabic P o e t r y (1946); H. G á t j e (szerk.): Grundriss der arabisehen Philologie (2. köt., 1987). Dévényi Kinga Valladares [báljádáres], Núnes Marcial (Vilancosta, 1821. j a n . 29. —Pontévedra, 1903. febr. 4.): galego költő, író, nyelvész. Jogi d i p l o m á t szerzett a santiagói egyetemen, m a j d magas közigazgatási tisztségek e t t ö l t ö t t be P o n t é v e d r á b a n . O E g y e t e m i évei a l a t t bekapcsolódott a k a t a l á n és provanszál irodalom p é l d á j a n y o m á n k i b o n t a kozó „nemzeti ú j j á s z ü l e t é s " mozgalmába. Az 1940-es években hazafias verseket, később r o m a n t i k u s n o v e l l á k a t publikált. Szórványos irodalmi működésénél sokkal jelentősebb irodalomszervező tevékenysége. E g y i k alapítója volt a Galicia c. l a p n a k és a Biblioteca Gallega k ö n y v k i a d ó n a k . B á r nem dolgozott h i v a t á s o s nyelvészként, egyik szerzője volt az első modern galego — s p a n y o l szótárnak, és nevéhez fűződik az Elementos de Gramática gallega ('A galego n y e l v t a n alapjai', 1870) c. ú t t ö r ő jelentőségű nyelvészeti összefoglalás is. O írod.: F . F . del Riego: P e n s a m e n t o galeguista d o século X I X (1983). Bánki Éva 22

Valladolid [váljádok'd], J ü a n de; Jüan Poéta (névváltozat); (Valladolid, 1403 k.—1450 k.): spanyol költő. Vásári kikiáltó valószínűleg v a k fia volt. A m a n t o v a i és milánói hercegi u d v a r b a n volt asztrológus, udvari bolond, versfaragó, szatírák szerzője. H a z á j á b a visszatérőben kalózok fogságába esett, akik Fezbe hurcolták. Fogságból való k i v á l t á s a u t á n A. de Montoro és a Manrique-fivérek szatíráinak kereszttűzébe került. P . Manrique a Coplas a J ü a n Poéta c u a n d o le cautivaron sobre el mar y lo llevaron allende ('Strófák a költő Jánoshoz, mindőn a tengeren elfogták és azon túlra vitték'); testvére, G. Manrique En nombre de u n a mula ( ' E g y öszvér nevében') és R a z o n a m i e n t o de un rocín a su p a j e ('Egy gebe érvelése a p r ó d j á h o z ' ) c. szatíráj á t neki a j á n l o t t a . Legismertebb költeményei az A. de Lunához írt Coplas ('Strófák'). Az u t ó k o r r a m a r a d t költeményeinek nagyobb része a Cancionero de Stúniga (kiad. 1872) és a Cancionero de obras de burlas provocantes a risa c. daloskönyvekben mar a d t fenn. O írod.: B. Croce: La corte spagnuola di Alfonso d ' A r a g o n a a Napoli (1894). Radnai Margit Vallak, P e e t (írói név); P e e t e r Pedajas (eredeti név); Egon Nárep (írói álnév); (Voltveti, P á r n u m a a , 1893. j ú n . 2 3 — T a r tu, 1959. m á r c . 7.): észt író, költő. Gimnáziumi t a n u l m á n y a i u t á n festészetet t a n u l t . 1915-től T a r t u b a n és Tallinnban újságíróskodott, ill. g r a f i k á k a t készített. Volt katona, szabadfoglalkozású író, színházi dramaturg, írószövetségi tisztségviselő. 1953-ban súlyos idegbetegség k e r í t e t t e h a t a l m á b a , amelyből n e m t u d o t t kigyógyulni. O Pál y á j a kezdetén versekkel próbálkozott, jelentősebb m ű v e i t azonban a kispróza műf a j á b a n a l k o t t a meg az 1920-as évek elején, noha elsőként k i a d o t t k ö n y v e egy komédia volt — Luupainajad ('Lidércek', 1924) —, amit E. Nárep álnéven p u b l i k á l t . Novellái rendkívül t ö m ö r e k , feszesek, d r a m a t i k u sak. K e d v e n c figurája a kissé különc kisember volt, a k i t ö b b n y i r e valamilyen tragikomikus m á n i a r a b j a . írói világa viszonylag szűk körre t e r j e d t ki, m ű v e i b e n főként a városszél, a piac, az a n t i k v á r i u m o k jellegzetes figuráit á b r á z o l t a a kívülálló kissé szomorkás h u m o r á v a l . A k t í v időszakában összesen kilenc novelláskötetet publikált, főként az e m l í t e t t t é m a k ö r ö k b ő l . O F ő b b művei: Must rist ('Fekete kereszt', nlák, 1925); Epp Pillérpardi Puujaba potitehas ('Egy Pillerpardi P u u j a b a a l á b a s g y á r b a n ' , nlák, 1925); Hulgus ('A tekergő', reg., 1927); Relvad vastamisi ( ' E g y m á s n a k fordí-

337

VALLV nül kapcsolódó és a hivatalos egyházak által nem is mindig j ó v á h a g y o t t folklórműfajjal. A n é m e t terminológia differenciált a b b : a liturgikus énektől (liturgisches Lied), amely a vallásos d o g m a t i k a hittételeit tükrözi és szövegei is ezoterikus (latin, óegyházi szláv, szanszkrit stb.) nyelvezetű ek lehetnek, m e g k ü l ö n b ö z t e t i az istentiszteleteken énekelt, de csak részben liturgikus és mindig népnyelvi templomi éneket (Kirchenlied), s az egyházi népének fent jelzett értelmében felfogott egyházi éneket (geistliches Lied), v a l a m i n t — a másik póvallás: —• irodalom és vallás luson — a leszűkített é r t e l e m b e n felfogott vallásos éneket (religiöses Lied), amely invallásos ének; vallásos dal: a vallásos t a r dividuális vallásos é l m é n y e k e t tükröz. O t a l m ú lírai énekköltészet alkotásainak öszAz egyházi népének f o l k l ó r m ű f a j a hagyoszessége; énekelt verses -+ima. T e m a t i k á j a mányos v o l t á n á l fogva igen régies szövegea hívő s z á n d é k a i n a k megfelelően változó. k e t (és d a l l a m o k a t ) őrizhet meg. EurópáL e g g y a k r a b b a n valamely istenhez, túlvilában vallásfelekezetek szerint erősen megoszgi h a t a l o m h o z (a szentekhez, Szűz Máriálik. F ő b b t é m a k ö r e i itt: egyházi ünnepek, hoz stb.) segítségért, oltalomért forduló kökérő-, dicsérő- és hálaadó dalok, Jézusdanyörgés, m i n t az imák n a g y o b b része, s lok, zarándok-, szent- és Mária-dalok (ez különösen a katolikus -^litánia; ha súlyoutóbbiak csak a katolikusoknál), az utolsó sabb csapás, veszteség az indítéka, e köítélet dalai. E m ű f a j sokat m e r í t az apokrif nyörgés egyben -*gyászdal, sirató is. H a a irodalomból; az egyes helyi szekták s a j á t könyörgő megszegte a vallás p a r a n c s o l a t a dalkincset a l a k í t a n a k ki. Gyakoriak a it, bűnbánó ének, s e b ű n b á n a t a vezeklés -*paródiái, s a —>bordal\á, ->csúfolóvá átolyan e x t a t i k u s f o r m á j á t is öltheti, amialakított változatai. G y ű j t é s e , irodalmi halyen pl. a —yflagelláns költészetet jellemzi. t á s a és feldolgozása a r o m a n t i k a korában A m e n n y i b e n a könyörgő m e g h a l l g a t t a t á s a alakult ki. O (—• szertartásirodalom, vallásos érdekében áldozatot m u t a t be, ezt áldozati irodalom, népdal) O írod.: K . E . P h . Wakének kíséri (->áldozati vers), h a z a r á n d o k ú t kernagel: Das deutsche Kirchenlied von der ra kel, -> zarándokének. A kérés meghallgatáltesten Zeit bis zum A n f a n g des 17. J a h r t a t á s á é r t h á l a a d ó énekkel fejezi ki érzelmeh u n d e r t s (1864—1877); W . B á u m k e r : Das it a hívő (e csoportba t a r t o z i k az imák katholische deutsche Kirchenlied in seinen másik n a g y o b b csoportja), s ez j o b b á r a a Singweisen (1883—1911); G. S a n t a y a n a : m a g a s z t a l á s olyan f o r m á i t ölti, amilyen a I n t e r p r e t a t i o n s of P o e t r y a n d Religion —•dicsének v a g y e l t e r j e d t e b b nevén —>him(1900); H. P e t r i c h : Unser geistliches Volksnusz. A f e n t i fő típusok mellett a vallásos lied (1920); W . Nelle: Geschichte des deutérzület s z á m t a l a n más m ű f a j t is á t h a t h a t , schen evangelischen Kirchenliedes (1928); így m i n d e n e k e l ő t t — természetesen — az H. Bremond: P r a y e r a n d P o e t r y (1928); R. emberi élet kiemelkedő eseményeihez (kePreitensteiner: Das geistliche Volkslied in resztelő, a v a t á s , házasság, t e m e t é s stb.) Niederösterreich (1931); T h . H u m p e r t : kapcsolódó vallásos szertartások énekeit, Katholisches Kirchenlied (1935); R. A. az egyházi ünnepeken énekelt liturgikus és Schröder: D i c h t e r und D i c h t u n g der Kirche p a r a l i t u r g i k u s dalokat (pl. -*•karácsonyi (1936); M. C. Pfleger: U n t e r s u c h u n g e n am dal, pünkösdi ének, trópus), de v a n n a k valdeutschen geistlichen Lied des 13—16. lásos —•csatadalok is (amilyenek a középkori keresztesdalok voltak; —*• keresztes iroda- J a h r h u n d e r t s (1937); Bálint S.: Népünk ünnepei. Az egyházi év n é p r a j z a (1938); K . lom), v a g y olyan sajátos a l m ű f a j o k , amilyen Berger: Barock und A u f k l á r u n g im geistlia vallásos érzületre h i v a t k o z ó -*koldulóchen Lied (1951); Schram F.: Bevezető népének. O E t e m a t i k a i felosztást keresztezi énekeinkhez (1958); R. P . B l a c k m u r : Reaz a s z e m p o n t , hogy a m ű f a j - m ű t í p u s miligious P o e t r y in the United S t a t e s (Religilyen m é r t é k b e n kapcsolódik a h i v a t a l o s on in American Life, 1961); F . Kemp: egyházi —•szertartásirodalomhoz. A m a g y a r Deutsche geistliche D i c h t u n g a u s tausend szakirodalom a hivatalos liturgikus éneket J a h r e n (1962); W. Wiora: T h e Origins of (templomi ének, miseének) állítja szembe az t h e Germán Spiritual Folk Song (Ethnoegyházi népénekkel (szentének, vallásos némusicology, 1964); A. F . W. Fischer: Kirpének), m i n t népnyelvű, alkalmi jellegű, de chenlieder-Lexikon (1967); Studien zu az egyházi szertartásokhoz nem közvetle-

t o t t f e g y v e r e k ' , nlák, 1929); Omakohus ('Önbíráskodás', nlák, 1932); Neli tuult jalge all ('Négy szél szorításában', nlák, 1934); Teod pahurpidi ('Visszájára fordult t e t t e k ' , nlák, 1935); Lambavarga Nápsi lorijutte ( ' L a m b a v a r g a N á p s csínytevései', nlák, 1938). O Magyarul: 1 nla (Bereczki G., Az észt irodalom kistükre, anto., 1969). O írod.: E e s t i kirjanduse biograafiline leksikon (1975); E. Nirk: Eesti k i r j a n d u s (1983). Fehérvári Győző

338

VALLA F u n k t i o n u n d T y p u s des deutschen geistlichen Liedes im Mittelalter (1968); P. D r o n ke: Die E n t w i c k l u n g der geistlichen L y r i k (Die L y r i k des Mittelalters, 2. köt., 1973); K . Ch. Tust: D a s Kirchenlied der Gegenw a r t (1976); I . Scheitler: Das geistliche Lied im deutschen Barock (1982). Kovács Endre—Voigt Vilmos vallásos irodalom: a vallási élet célkitűzéseit közvetlenül szolgáló irodalmi alkotások összessége. Megkülönböztetendő azoktól az irodalmi művektói, amelyek (a t ö r t é nelem l e g ú j a b b szakaszáig uralkodó helyzetben levő) vallásos világnézet jegyében f o g a n t a k s explicit vallásos m o t í v u m o k a t t a r t a l m a z n a k ugyan, de nem állíthatók a vallásgyakorlat szolgálatába, továbbá azoktól az alkotásoktól is, amelyek a vallásos élet bármelyik t e r ü l e t é t kívülről, esetleg kritikailag á b r á z o l j á k (pl. Zola R ó m a c. regénye). O Gyökerei az ->ősköltészet és a primitív irodalom m á g i k u s — m i t i k u s világképéhez n y ú l n a k vissza (—•mágia, mítosz), az ebben uralkodó —• szinkretizmus jegyében azonban a transzcendens elképzelések még s z é t v á l a s z t h a t a t l a n egységet alk o t n a k az evilági ismeretekkel és a szellemi tevékenység minden szférájával. E l s ő k é n t az i. e. 3. évezredben, az ókori Kelet magask u l t ú r á i b a n v á l t ki ebből az ősi egységből az intézményes vallásosság, melynek jegyében létrehozták az ún. —>szentkönyvek alapszövegeinek -*kánon]át is. A vallás és az irodalom, a művészetek elkülönülésének lassú, k o r á n t s e m egyenes vonalú, kitérésekkel t a r k í t o t t f o l y a m a t a ezzel kezdetét vette; megindul az az átalakulás, amelyet Lukács Gy. ,,a művészet szabadságharcán a k " , B. Pascal viszont ,,az Istentől való e l h a g y a t o t t s á g n a k " nevezett. O Ezzel az elkülönüléssel p á r h u z a m o s a n a vallásos irod a l m o n belül is erőteljes differenciálódás megy végbe. A hivatalos egyházi irodalomtól elszakadva, s általa g y a k r a n t á m a d o t t a n is t o v á b b élnek a folklórban és az uralkodó osztályok s z u b k u l t ú r á i b a n bizonyos mágikus elképzelések (->mágikus irodalom), amelyek leginkább az -+okkultista irodalomban és a -> sátánizmusban éles oppozícióban állnak az intézményes vallásossággal. O R e n d k í v ü l differenciált képet n y ú j t a hivatalos egyházi irodalom is. A szentkönyvekhez csatlakozó m a g y a r á z ó szövegekből fokozatosan kialakul a t u d o m á n y o s irodalom egyik s a j á t o s ága, a teológia (hittudomány) , amely végképpen elszakad a művészies kifejezésformáktól (-»irodalom és tudomány). A mai keresztény felfogás szerint ennek h á r o m fő ága v a n . 1. a történeti teoló22*

gia körébe t a r t o z i k a s z e n t í r á s t u d o m á n y , biblikus teológia (-*•Biblia), ->patrológia, d o g m a - és egyháztörténet; 2. a szisztematikus teológia körébe a d o g m a t i k a , -*apologetika, erkölcsteológia; 3. a gyakorlati teológiához az egyházjog, pasztorális teológia, egyházi s z ó n o k l a t t a n (—• retorika), h i t o k t a t á s t a n , liturgia (szertartástan; —*•szertartásirodalom). Hasonló m ű f a j o k természetesen a t ö b b i vallásban is m e g t a l á l h a t ó k az indiai vallásjog -+dharmaszútráitól a tibeti egyh á z t ö r t é n e t i —»• csoszbjungokig, s a —>hitvitázó irodalom is világszerte, a n e m k e r e s z t é n y vallások k ö z ö t t is nevezetes p o l é m i á k a t ö r ö k í t e t t meg. Mi több, a -*démonológia keretében a folklór és a s z u b k u l t ú r á k hiedelemvilágában élő szellemlények leírása is létrehozott e g y f a j t a teoretikus i r o d a l m a t . O A teológia és a szépirodalom h a t á r á n számos á t m e n e t i m ű f a j van, a m e l y e k a művészi f o r m á k a t — több-kevesebb intenzitással — közvetlenül a vallási célkitűzések szolgálatába állítják. Műnemi síkon ezeket is f e l o s z t h a t j u k lírai (-»vallásos énekek, verses -+imák, a gyónást tükör költői változatai stb.), d r á m a i (-»vallásos színjátékok) és epikus (pl. -^aretológiák, —•legendák, -+conte dévot stb.), v a l a m i n t a retorikai „negyedik m ű n e m " - b e sorolható (->prédikáció, egyházi -> szónoklat, az -> épületes irodalom retorikus-publicisztikus f o r m á i stb.) m ű f a j o k r a . O A vallási i r o d a l o m b a n elterj e d t leggyakoribb témakörök szerint megk ü l ö n b ö z t e t h e t j ü k az istenségek, szentek tiszteletével kapcsolatos ->kultikus irodalom, s f ő k é n t az ezeket -> dicsőítő irodalom m ű f o r m á i t az é l e t t ö r t é n e t ü k e t rögzítő -+hagiográfiáktó\ (amelyeken belül a -»•martirológia a v é r t a n ú szentek élettörténeteit t a r t a l m a z z a ) ; a túlvilági léttel és a vallásos jövőképpel az -+eszkhatológia műf a j a i (az előbbivel a —• túlvilág-irodalom, az u t ó b b i v a l pedig az apokalipszisek) foglalkoznak. O A hívő a t t i t ű d j é n e k megfelelően beszélünk a szigorú ö n m e g t a r t ó z t a t á s t h i r d e t ő -+aszkézisirodalomró\, a befelé forduló, k o n t e m p l a t í v elmélkedés jegyében f o g a n t írásokról (-> kontempláció, meditáció), az istenséggel való egyesülés é l m é n y é t megörökítő ->misztikus irodalomról, valam i n t a vallásos eksztázisirodalomról, s különösen a víziókat festő -*látomásirodalomról. O Igen lényeges m e g k ü l ö n b ö z t e t é s adódik végezetül abból, hogy a vallásos irodalom szövegei milyen m é r t é k b e n köt ő d n e k az egyházi szertartásokhoz. E z e k e t t a l á l ó a n jellemzi Platón az e g y i p t o m i művészetekről szólva: ,,. . . a szent ü n n e p e k e n m e g m u t a t t á k , melyek és milyenek a szép taglejtések és dallamok; és ezeken túl nem

339

VALLV volt szabad ú j ú t r a térni sem a festőknek, sem m á s o k n a k , a k i k bármiféle a l a k z a t o t alkotnak, és még gondolniuk sem volt szab a d másra, m i n t az ősi f o r m á k r a , és máig sem szabad sem ezekben, sem á l t a l á b a n a múzsái m ű v é s z e t e k b e n " . Jóllehet Platón itt kora kelet-felfogását rögzíti, s az ókori keleti k u l t ú r á k 19—20. sz.-i megismerése m ó d o s í t o t t a ezt a képet, világossá téve, hogy ezek vallásos irodalma is hosszú fejlődésen m e n t á t , d i n a m i k u s jellegű volt, s végleges megmerevedése t ö r t é n e t é n e k utolsó periódusaiban, az i. e. 1. évezred közepén t a p a s z t a l h a t ó , kétségtelen, hogy a vallásos -> szertartásirodalom általános t e n d e n c i á j a az, hogy e l ő b b - u t ó b b szó szerint rögzített, ugyanazon szövegekre korlátozódó f o r m á ba merevedik. A szertartásoktól független vallási irodalom viszont a vallásos világnézet évszázadaiban viszonylag t á g keretek között v á l t o z h a t o t t - f e j l ő d h e t e t t , s olyan m ű f a j o k b a n is j e l e n t k e z h e t e t t , amilyen pl. — a másik végletben — a messiáda, ahol ugyanis a vallási célkitűzések közvetlen szolgálata m á r csak igen elhalványult kontúrokkal érzékelhető. O (-^irodalom és vallás) O írod.: G. S a n t a y a n a : I n t e r p r e t a t i ons of Poetrjr a n d Religion (1900); A. Bertholet: Religionsgeschichtliches Lesebuch (1926); R . Stoppel: Liturgie u n d geistliche Dichtung zwischen 1050 und 1300 (1927); H. Neumeister: Geistlichkeit und L i t e r a t u r (1931); T. S. Eliot: Religion a n d L i t e r a t u r e (Essays Ancient a n d Modern, 1936); D. G . y J a m e s : Scepticism a n d P o e t r y (1937); S. R . H o p p e r (szerk.): Spiritual Problems in Cont e m p o r a r y L i t e r a t u r e (1952); A. N. Wilder: Modern P o e t r y a n d t h e Christian T r a d i t i o n (1952); uő: Theology a n d Modern Literat u r e (1958); N. A. Scott: Modern L i t e r a t u r e a n d t h e Religious F r o n t i e r (1958); C. I . Glicksberg: L i t e r a t u r e a n d Religion (1960); K. G o l d a m m e r : Die F o r m e n w e l t des Religiösen (1960); W . G r e n z m a n n : Dichtung und Glaube (1964); M. Eliade: F r o m Primitives t o Zen, A T h e m a t i c Source-Book on the H i s t o r y of Religions (1967); R . W a r ning: F u n k t i o n u n d S t r u k t u r . Die A m b i v a lenzen des geistlichen Spiels (1974); R . Schmid: R a u m , Zeit und Publikum des geistlichen Spiels (1976). Hamvas

Béla—Komoróczy Szerdahelyi

vallásos költészet: —•vallásos ének, sos irodalom vallásos Leich:

-+Leich

vallásos népének: -»vallásos ének

Géza— István vallá-

vallásos ponyva: azon olcsó, igénytelen külsejű, d e legtöbbször illusztrált n y o m t a t v á n y o k elnevezése, amelyek a népnek s z á n t valláserkölcsi célzatú — m i n d e n e k e l ő t t bibliai — t ö r t é n e t e k e t b o c s á t a n a k közre. F ő k é n t a 16—18. sz.-ban volt gyakori, amikor a világi történetek terjesztését erősen k o r l á t o z t á k ; szűkebb körben m a is ismert. O ( - » p o n y v a , tömegirodalom) O írod.: Pog á n y P . : A régi hazai népies p o n y v a k u t a t á s problémái ( E t h n , 1958); uő: A m a g y a r p o n y v a t ü k ö r é (1978). Dömötör Tekla vallásos színjátékok: azon d r á m a i m ű v e k és előadások gyűjtőfogalma, amelyeknek elsődleges célja a vallásos eszmék terjesztése, ill. megerősítése a hívők körében. Az i n t é z m é n y e s egyházak tevékenységéhez kapcsolódó változatai az egyházi színjátékok. O Az előadás kereteit t e k i n t v e k é t fő v á l f a j u k v a n : az egyik közvetlenül a közösségi istentisztelet - m ' í i í s a i n a k része, a t e m p l o m o k b a n vagy más kultuszhelyeken (szent ligetek, körmenetek stb.) t a r t o t t s z e r t a r t á s o k rendjébe illeszkedik (—^rituális dráma, szertartásirodalom, templomi színjáték), a másik függetlenedik a liturgiától, s a —•didaktikus színjátékok vallásos változat a k é n t tölti be társadalmi f u n k c i ó j á t . O T a r t a l m i t e k i n t e t b e n a vallásos színjátékok h á r o m fő típusa közül az egyikben az istenség dicsőítésének, a hódolat, az áldozat b e m u t a t á s á n a k m o t í v u m a i uralkodnak, a m á s i k b a n a megszemélyesített istenség életének, csodás t e t t e i n e k d r a m a t i k u s b e m u t a t á s a a fő cél, a h a r m a d i k teológiai kérdéseket visz színre mimetikus-illusztratív f o r m á b a n . E három t a r t a l m i m o z z a n a t természetesen sok esetben szerves egységet is a l k o t h a t . O A vallásos színjátékok legegyszerűbb, elsődleges f o r m á j a mindig egyegy új vallás szertartássorának kanonizálásakor a l a k u l ki. Ilyenkor rögzítik — színházi p a r a d i g m á b a n értelmezve — az istenség földi képviseletét, p a p j a i n a k gyakorlati t e e n d ő i t és a hívek számára előírt koreográfiát. Valódi színjátékról a z o n b a n csak akkor beszélhetünk, amikor m i m e t i k u s á b r á zolással is kísérik a liturgia egyes énekeit, s az a d d i g csak szimbólumokban élő fogalm a k a t materiálisán is megjelenítik (és ezzel bizonyos mértékig szükségszerűen profanizálják). Stand Géza—Jákfalvi Magdolna O Az ókori istenek k u l t u s z á t részben rejtelmes ceremóniák szolgálták, s ezek szert a r t á s r e n d jébe illesztették a misztérium játékokat, amelyek az istenekről szóló, g y a k r a n megrázó erejű — az élet és halál, a p u s z t u l á s és feltámadás, a megterméke-

340

VALLV kísért, p a n t o m i m i k u s jelenetekkel illuszt r á l t á k a szentbeszédeket is. E színjátékok — amelyek a 12—13. sz.-ban E u r ó p a szerte e l t e r j e d t e k — az itáliai —>commedia spirituális m i n t á j á t követték, a m e l y n e k h á r o m fő v á l f a j a közül az -*•istorie a szentek életét m u t a t t a be, a -+vangeli bibliai t ö r t é n e t e k e t d r a m a t i z á l t , az -+essempi péld á z a t o k b e m u t a t á s á v a l didaktikus h a t á s r a t ö r e k e d e t t . A 13. sz.-ra e n é m a j á t é k o k h o z -*•oratóriumszerű, dialogikus kórusszöveg, e s e t e n k é n t t á n c is csatlakozott. í g y esztétikai é r t é k ü k , élvezhetőségük megnöveked e t t , egyre i n k á b b felszabadultak az ideológiai korlátok alól, s ezzel végső soron v e s z t e t t e k p r o p a g a n d a e r e j ü k b ő l . A 13. sz. végén és a 14. sz.-ban Jacopone da Todi, G. Sacchetti ilyen dialogikus művei (—*lauda) m á r i n k á b b teológiai kérdésfeltevésekhez k a p c s o l ó d n a k , m i n t az egyszerű hívők szám á r a készült bibliamagyarázatok vagy a hit v a k b u z g ó dicséretei. O A 14. sz.-ban a t e m p l o m o k falai közül kilépett a vallásos színjáték, hogy a tereket, az u t c á k a t népesítse be. A k ö r m e n e t e k , -»felvonulások és az —> élőképekkel díszített jelenetek sora (amely f ő k é n t az -^úrnapi játékokat jellemezte) I t á l i á b a n —•sacra rappresentazione, Spanyolo.-ban ->auto sacramental, szerte Európában misztériumjáték (-unisteri, mystére, mystéres mimes, mystery-play) v a g y —•passió, ill. ->mirákulum (—•miracle, miracle-play) néven ismert. J e l l e m z ő j ü k , hogy egyszerű, ismert bibliai t ö r t é n e t e k e t jelenítenek meg igen látványos, realisztik u s elemekkel gazdagítva, hogy az egész városra, a hívők teljes közösségére fejthessék ki revelatív h a t á s u k a t . E látványosságok szuggesztivitását szemléletesen érzékelteti pl. Jean Fouquet híres m i n i a t ú r á j a a Szent Apollónia m á r t í r o m s á g á t b e m u t a t ó , 1450 körüli f r a n c i a szabadtéri színielőadásról, melynek alkalmi színpadát h a t szimulO A keresztény vallásos színjáték is az t á n díszlettel v e t t é k körbe, s amely ijesztő istentiszteleti szertartásokból alakult ki. részletességgel festi a m á r t í r szenvedéseit és Gyökerei a 10. sz.-ba n y ú l n a k vissza, amia minden b ű n ö s t elnyelő pokol borzalmait. kor a húsvéti és karácsonyi miseének dialoAz e f f a j t a színjátékok mellett azonban igen gikus -* trópusai (elsőként a nagypénteki népszerűek v o l t a k az allegorikus -*• vita-+planctus) függetlenedtek a miseszövegszínjátékok, -*•parabolák nagy h a g y o m á től, s előbb a ->templomi színjáték alkalmi n y á t (-»•parabola drammatica) f o l y t a t ó drajeleneteivé (devozione; —> epistola farcita, m a t i z á l t -*•allegóriák is, amelyeket az angol exemplum), m a j d a húsvéti játék (feltá—>morality playk n y o m á n moralitásokmadás-játék, quem queritis?) és a —• karácsonak (Spanyolo.-ban -^momosnak) neveznyi játék (-*háromkirály-játék, paradicsomtek. O A —• templomi színjáték megszűnése játék, _Prophetenspiel) kifejlett formáivá ú j s z í n p a d f o r m á k a t is eredményezett: a a l a k u l t a k át. O A szentek, keresztény már—•szimultán színpadon játszott francia és tírok n e v e napján (->comedia de santos, Hein é m e t misztériumok t ö b b napon á t t a r t ligenspiel, legendajáték, martirio, tirannush a t t a k , a különösen Angliában igen keddráma), m a j d — főként a kolostori templovelt szekér színpadokon (-+pageant) jelem o k b a n — s z i n t e minden lehetséges alkalnetekre, stációkra b o n t o t t á k a t ö r t é n e t e t m a t m e g r a g a d v a egyszerű dallamokkal

nyülés szimbólumait f e l m u t a t ó — történet e k e t jelenítették meg. B e a v a t o t t a k h o z szóló, t i t k o s szertartásokról lévén szó, tart a l m a i k r a csak gyér utalásokból következt e t h e t ü n k . Kezdeteik t a l á n a sumer kultúrához vezethetők vissza; az -óegyiptomi színjáték esetében a feltételezéseket konkr é t a b b a d a t o k t á m a s z t j á k alá (—>Osziriszmítosz, Iszisz és Nephtüsz gyászéneke). Hasonló t i t k o s misztériumok világszerte ism e r t e k (—•titkos társaságok irodalma), s ezek E u r ó p á b a n különösen elterjedtek volt a k a r ó m a i császárkor idején. O A vallásos s z í n j á t é k o k másik kezdeti f o r m á j a viszont a legszélesebb közösségi nyilvánosság előtt zajló népi alakoskodás, a kezdetleges ->szokásdráma; a Dionüszosz-kultuszhoz (-+dionüszia) kapcsolódó ilyen -*teátrális népszokásokból alakult ki a -ógörög dráma is. Ezek előadására az i. e. 5. sz.-i A t h é n b a n a n a g y dionüszia ü n n e p é n került sor. Az ünnepségeket megelőző n a p o n Dionüszosz isten s z o b r á t a színház mögötti templomból egy szent ligetbe, m a j d az előadások idejére h a t a l m a s tömeg kíséretében a szính á z b a v i t t é k . Másnap a t e m p l o m szent körzetét népesítette be a s z í n j á t é k r a váró tömeg, ünnepi körmenettel köszöntve az isteneket. E tiszteletadás u t á n következtek az előadások, amelyek u g y a n semmiféle értelemben nem voltak vallási-egyházi színját é k o k n a k nevezhetők — sőt, Euripidész (i. e. 480—i. e. 406) d a r a b j a i b a n a -+deus ex machina megoldást hozó istenei olykor m á r csak egy emelőszerkezettel belógatott bábok — a m ű v e k mégis az istenekhez k ö t ö t t ség t u d a t á b a n születtek, s hívőkhöz szólt a k . Erősen e l h a l v á n y u l t a rómaiak -*ludttsainak vallási jellege is. Dömötör Tekla—Lázár György— Jákfalvi Magdolna

341

VALLV (-• stációdráma), a körszínpad (—• kör színház) felállítása pedig közelebb h o z t a a nézőt a látnivalóhoz. Míg korábban a templomikolostori s z í n j á t s z ó k t a n u l ó k - n ö v e n d é k e k voltak (—yjuegos escolares) e j á t é k o k előadására m ű k e d v e l ő testületek, egyesületek alakultak (->Basoche, Confréres de la Passión, Passionsbrüder), amelyek e s e t e n k é n t (turistalátványosságként) m a is t e v é k e n y kednek (->oberammergaui passió). O A passiók, m i s z t é r i u m j á t é k o k , m i r á k u l u m o k természetesen n a g y h a t á s t g y a k o r o l t a k a ->teátrális népszokásokra, a m e l y e k n e k jelentős része vallásos t é m á k h o z kapcsolód o t t (-^betlehemes játék, pünkösdi játék, esővarázsoló játék, farsa sacramental), s a miszszionáriusok h i t t é r í t ő m u n k á j a e j á t é k o k a t a g y a r m a t i v i l á g b a n is m e g h o n o s í t o t t a (nevezetesebb közülük a Fülöp-szigeteki betlehemes j á t é k , a -»daigon és h ú s v é t i játék, a -+cenaculo, v a l a m i n t a szingaléz passió játék, a -+pasu stb.). O A p a s s i ó j á t é k o k , misztériumok e 15—16. sz.-i bőségéből azonban szinte alig m a r a d t f e n n tényleges műleírás, és a meglévők f ő k é n t p r o t e s t á n s szerzőktől s z á r m a z n a k . E n n e k egyrészt az lehetett az oka, hogy a katolikusok körében tovább élt az —>egyházatyák h a g y o m á n y a , akiknek szemében a Szentírás színpadra alkalmazása a blaszfémia súlyos veszélyét hordozta m a g á b a n , másrészt pedig az, hogy a p r o t e s t á n s o k n a k n a g y szükségük volt erre a h a t é k o n y , mert m i n d e n hívőt személyesen megszólító propagandaeszközre. Mindenesetre tény, hogy f ő k é n t protestáns j á t é k o k r ó l s az ő szimultán színpadt e c h n i k á j u k r ó l v a n részletes t u d á s u n k . Az alkotók közül is a protestáns érzelműek— vallásúak az ismertebbek: az evangéliumi szövegeket feldolgozó N a v a r r a i Margit (1492- 1549), a Dávid életét trilógiába foglaló Louis Des Masures (1515?—1574) vagy később J e a n de La Taille (1540 k — 1 6 1 7 k.), aki ó t e s t a m e n t u m i t é m á j ú d r á m á i b a n a hármas egység szabályait a l k a l m a z t a . O A 16. sz.-tól a reformáció és ellenreformáció küzdelmeiben ismét a vallásos színjátszás p r o p a g a n d i s z t i k u s f o r m á i kerültek előtérbe: az —>iskoladráma (s ezen belül a —•hitvitázó dráma, bibliai dráma) m ű f a j a i . Annál is i n k á b b , hiszen a világi színjátszás - a k a t o l i k u s és a p r o t e s t á n s oldalon e g y a r á n t m e r e v — elítélése és megvetése szükségessé t e t t e a saját játéklehetőségek kialakítását. E r r e a templomok, plébániák, oktatási i n t é z m é n y e k k í n á l t a k a l k a l m a s színteret, mindenekelőtt az ->iskolai színjátékok-^műkedvelőszínjátszásának formájában. í g y h ó d í t o t t a k E u r ó p a - s z e r t e széles teret a k a t o l i k u s iskoladrámák (amelyek

közül a legnépszerűbb jezsuita iskoladráma mellett a -»ferences iskoladráma, pálos iskoladráma és a -»piarista iskoladráma volt jelentős) s a -»protestáns iskoladráma különböző változatai. Mo.-on a 17. sz.-ig csak a jezsuiták és az evangélikusok ápolt á k e színjátszás h a g y o m á n y a i t . A reform á t u s o k n a k az 1562-i Debreceni H i t v a l l á s m e g t i l t o t t minden teatralitást, csak a nagyenyedi kollégiumban r e n d e z t e k iskolai s z í n j á t é k o k a t . Az 1800-as évektől a z o n b a n — pedagógiai eszközként — a piaristák, a ferencesek, m a j d a minoriták is felélesztett é k a színjátszó kedvet. Ezek az iskolai előadások igen széles m ű f a j i s k á l á t képviseltek: interludiumok (tréfás betétek), d r a m a t i z á l t ->panegirikusok (köszöntők) és -*• epicediumok (halotti b ú c s ú z t a t ó k ) , lit u r g i k u s játékok, moralitások, h i t v i t á z ó m ű v e k e g y a r á n t színre k e r ü l t e k b e n n ü k . A j á t é k a diákok esetében k ö n n y e d , tréfás, n é h a érzelmes, sőt érzelgős megfogalmazása volt a fiatalság kialakulóban levő világk é p é n e k , melyben a keresztény gondolat, viselkedésmód, hitvilág m e g h a t á r o z ó szer e p e t j á t s z o t t . O B á r a p a r ó k i á k o n és az egyházi iskolákban a 19. sz.-ban is t o v á b b éltek a diákokkal e l ő a d a t o t t t a n í t ó célzatú, kegyes darabok, a világi színházak rohamos terjedése, a színművészet s z ó r a k o z t a t ó jellegének felerősödése szinte m e g s z ü n t e t t e a vallásos d r á m á t . Csak a 20. sz. elején léptek fel ismét olyan jelentősebb d r á m a írók, akiknek életművében s z á m o t t e v ő szerepet játszik a vallásos hit: G. D'Annunzio (Le M a r t y r e de Sain-Sébastien, 'Szent Seb e s t y é n m á r t í r o m s á g a ' , 1911), M. Maeterlinck (Mária Magdolna, 1911), H. von Hofmannsthal (Akárki, 1911; Salzburgi n a g y világszínház, 1922), P. Claudel (Angyali üdvözlet, 1912), T. S. Eliot (Gyilkosság a k a t e d r á l i s b a n , 1935). E 20. sz. eleji vallásos s z í n j á t s z á s k ö z p o n t j a F r a n c i a o . és Belgium volt, ahol az a m a t ő r t á r s u l a t o k a régi színp a d t e c h n i k á k (mozgószínház, s z a b a d t é r i j á t é k , maszkok stb.) a l k a l m a z á s á v a l is fig y e l m e t keltettek, és az 1. világháború a l a t t katolikus hitre á t t é r t H . Ghéon milit á n s és populáris d a r a b j a i v a l a misztériumdráma (->misztériumjáték) felélesztésére t e t t kísérletet. Ez idő t á j t élt az U S A vasárnapi iskoláiban a -*chautauqua néven ism e r t d i d a k t i k u s vallásos s z í n j á t é k is. Az 1930-as évek ó t a a z o n b a n legfeljebb egyes -moratóriumok csatlakoznak e sorhoz.

342

Jákfalvi

Magdolna

O Az európai k u l t ú r k ö r e k o r á n — m á r az a n t i k v i t á s idején — megkezdődő és az újk o r b a n uralkodóvá váló szekularizációs fo-

VALLV l y a m a t a i v a l szemben a természeti népek és a távol-keleti k u l t ú r á k vallásos tánc- és színjátszási szokásaiban az istennel való együttlélegzés állapota figyelhető meg. A játékok során érzékelhető a transzcendens h a t a l m a k általi testi-lelki e l r a g a d t a t o t t s á g állapota, legyen ennek a l a p j a a k á r a ->totemisztikus színjátszás hiedelemvilága, a k á r a -*sámánisztikus irodalom rítusai által közv e t í t e t t lélekhit v a g y bármiféle m á s kultuszok '-^rituális drámája,. O A távol-keleti színjátszás (akár színészi játék, a k á r -^-bábjáték vagy —•árnyjáték), szintén évszázadokon á t az európainál sokkal erősebb vallási h á t t é r r e épült. Különösen g a z d a g a hindúizmushoz kapcsolódó t á n c j á t é k o k (ezek közül a leghíresebb a bharata nátjam; —•indiai színjáték) és m á s d r a m a t i k u s m ű f a j o k formakincse, a m e l y n e k körében a szanszkrit ->nátaka, dima, ihámriga, szamavakára, vjájóga, az észak-indiai ->Rám-lílá, rászlílá, a dél-indiai -+kathákali, Krisnaattam, a tamil -*Draupadí nátakam, therukuthu, a rádzsasztháni -*•rászadhárí, a telugu —>harikathá, kucsipudi, telugu és k a n n a d a jaksagana, a m a r á t h í —>lalita, a bengáli -*játrá nevezetesebb. E szellemiség (főként a -»Mahábhárata és a —• Rámájana d r a m a t i kus feldolgozásai révén) I n d i a h a t á r a i n messze t ú l r a is kisugárzott, s á t h a t j a a jávai —nvajang á r n y j á t é k vallásos m ű f o r m á i t és az ebből k i f e j l ő d ö t t thai és k h m e r —•nangot, -*ajangot, v a l a m i n t a thai misztériumj á t é k o k a t is (-blokkon basak, khon, roham, lakhon, lakhon naj). A főként —>dzsátakákat d r a m a t i z á l ó b u d d h i s t a színjátékok közül a tibeti —>csam, a b i r m á n —•nibhatkin, zat, a szingaléz -*nádagam, kavi nádagam, kólám és — leghíresebbként — a j a p á n —>nö említendő. A j a p á n o k n á l a sintoista —»dengaku és a -+kagura, v a l a m i n t a gigaku (—•japán irodalmi formák) is jelentős. Az iszlám vallásos színjátékai közül az A r á b i á t ó l Délkelet-Ázsiáig e l t e r j e d t —•ratéb és az iráni -*taczije ismert. O A keleti k u l t ú r á k b a n (a ->kínai színjáték kivételével) a vallás és a színjátszás a legutóbbi időkig állandó szimbiózisban élt; a vallásos színjátékok előadásai az istenségeknek felkínált a j á n d é k o k n a k s z á m í t o t t a k , s ezért ezeket v a g y templomi színjátékként, az isteneknek szentelt épületekben, v a g y a t e m p l o m o k előtt tart o t t á k . A színészek istennek j á t s z o t t a k , s a nézők csak passzív t a n ú i lehettek e szent kapcsolatnak: pl. a gigakut csak néhány sinto t e m p l o m b a n vagy a császári udvarban j á t s z o t t á k , a Krisnaattam csak DélI n d i a kultuszhelyein él. O A vallás és a j á t é k szent k a p c s o l a t á r a jellemző, hogy a játékosok itt g y a k r a n a varázslók, sámá-

n o k , médiumok leszármazottai v o l t a k , s a m i k é n t a médium az isteneknek és lelkeknek kölcsönözte t e s t é t , hogy a transzállap o t b a n azok megnyilatkozhassanak, a színész hasonló tánc-, zene-, énekelemekkel életre keltette a mitológia alakjait. A tökéletes azonosulásra jó példa, hogy a később h a d i s t e n k é n t is tisztelt r e t t e n t h e t e t l e n kínai hős, Kuan Jü (Kuan Ti) figuráját j á t szó színész a maszk felöltése után n e m szól a l h a t o t t meg. Különleges k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t a játék oly tökéletes hatást é r h e t e t t el, h o g y a színész v a g y m a r i o n e t t által megj e l e n í t e t t istenképet n e m jelképként, hanem valóságos i s t e n k é n t tisztelték. Shikoku szigetén Ebisu, Sanzai, San Baso és Okinai istenek m a r i o n e t t f i g u r á i t élő személyiségeknek tekintik. Az indonéziai hiedelmek szerint a b u d d h i s t a istenség, M a h á k á l a á r n y f i g u r á j a — az egyetlen á r n y f i g u r a , a m e l y e t nem profilból, hanem szemből ábr á z o l n a k — f o l y a m a t o s a n „színen v a n " , l á t h a t a t l a n u l , közönség nélkül is játszik, hogy elűzze az á r t ó szellemeket. O Á vallás és a színház ilyen szoros összefonódása a j á t é k s t í l u s t is egyre a l a k í t j a : a m i n t a h i t veszít erejéből, a m i n t gyengül a befolyása, úgy erősödik azonnal az ábrázoló j á t é k kifejező, megjelenítő ereje. A nézőre g y a k o rolt közvetlen morális h a t á s helyét fokozat o s a n elfoglalja az esztétikai hatás, a m e l y u g y a n a z o k a t a morális elveket közvetíti a m a g a egyre a u t o n ó m a b b módján. A j á t é k v o n z e r e j e így v á l t o z a t l a n m a r a d . O (—»• színjátéktípusok, vallásos irodalom) O írod.: M. C. Sepet: Le d r a m e religieux au m o y e n áge (1908); G. Grosse: The Religious D r a m a (1913); P. E. K r a t z m a n n : T h e Liturgical Elements in t h e Earliest F o r m s of t h e Medieval D r a m a (1916); W. S t a m m l e r : D a s religiöse D r a m a im deutschen Mittelalter (1923); M. T R u d w i n : Historical a n d Bibliographical S u r v e y of the Germán Religious D r a m a (1924); H . Brinkmann: Z u m U r s p r u n g des liturgischen Spieles (1929); O. Cargill: D r a m a a n d Liturgy (1930); W. K a u t s c h : Das B a r o c k t h e a t e r im D i e n s t e der K i r c h e (1931); K . Young: The D r a m a of Medieval Church (1933); E. A. W r i g h t : T h e Dissemination of t h e Liturgical D r a m a in F r a n c é (1936); M. S. de Vito: L'origine del d r a m m a liturgico (1938); J . Goodsped: H i s t o r y of E a r l y Christian L i t e r a t u r e (1941); M. Marshall: T h e D r a m a t i c T r a dition Established b y t h e Liturgical P l a y (1941); A. A. Parker:' T h e Allegorical D r a m a of Calderón, a n I n t r o d u c t i o n t o t h e A u t ó s Sacramentales (1943); Th. H . Gaster: Thespis. Ritual M y t h and D r a m a in t h e Ancient Near East (1950); G. Cohen: Histoi-

343

VALLV re de la mise-en scéne dans le t h é á t r e religieux f r a n c a i s du moyen áge (1952); K . Young: T h e D r a m a of the Medieval Church (1952); T. S. Eliot: Religious D r a m a (1954); O. Eberle: Cenalora (1955); H . Craig: English Religious D r a m a of t h e Middle Ages (1955); A. J . H o t z e : Medieval L i t u r g i c Dram a (1956); K . Langosh: Geistliche Spiele, lateinische D r a m e n des Mittelalters (1957); R . B. P o n o v a n : T h e Liturgical D r a m a in Medieval S p a i n (1958); G. T h o m s o n : Aischylos és A t h é n (1958); K . Vey: Christliches T h e a t e r im Mittelalter u n d Neuzeit (1960); G. Weales: Religion in Modern English D r a m a (1960); D ö m ö t ö r T e k l a : N a p t á ri ünnepek — népi színjátszás (1964); Székely Gy.: Szín játéktípusok d r a m a t u r g i á j a (1965); 0 . B. Hardison: Christian R i t e and Christian D r a m a in t h e Middle Ages (1965); E. C. Cawte—A. Helm—N. P e a c o c k : English R i t u a l D r a m a (1967); W . F . Michael: Das deutsche D r a m a des Mittelalters (1971); R . W a r n i n g : F u n k t i o n u n d Struktur. Die Ambivalenzen des geistlichen Spiels (1974); R . Schmid: R a u m , Zeit und P u b l i k u m des geistlichen Spiels (1976). Dömötör Tekla—Jákfalvi

Magdolna

Vallathol N á r á j a n a Menőn (Csennera, 1878. o k t . 26.—1958. márc. 13.): indiai malajálam költő, műfordító, újságíró. Műveinek t é m á i sokrétűek, szinte az összes nemzeti p r o b l é m á t érintik. K ö l t e m é n y e i b e n az emberi szépség dicsérete d o m i n á l . Hazafias t é m á j ú írásainak nagy részét a nemzeti felszabadító mozgalomnak szentelte. Kezdetben a klasszikus iskola k ö v e t ő j e volt és szanszkrit versmértékeket h a s z n á l t , később (Oru csitram, 'Kép' c. költeményével, 1915) éles f o r d u l a t t a l á t t é r t a m a l a j á l a m nemzeti v e r s f o r m á k r a , és ezzel a modern m a l a j á l a m költészet központi a l a k j á v á vált. N e m c s a k t e r m é k e n y író, de a művészeti élet egyik fő szervezője is volt a Kerala K á l á m a n d á l a m ('Keralai Művészeti Akadémia') megszervezésében. O F ő b b verseskötetei: Ritu Vilászam ('Évszakok ünneplése', 1899); Bathira Vilápam ('A süket sírása', 1909); Anirudhan (1913); Magdalana Mariam (elb. költ.); Szdhitja Mandzsari ('A poézis csokra', 8 k ö t . , 1917— 1950); Visukkani (Újévi a j á n d é k o k ' , 1944); Bapudzsi (1950). O F o n t o s a b b műfordításai (szanszkritból): Rámájana (1905); 8akuntalá (1946); Rigvéda (Í954). Major

nyai végeztével u t a z á s t t e t t F r a n c i a o . - b a n , B e l g i u m b a n , Angliában és az E g y e s ü l t Áll a m o k b a n . New Y o r k b a n az El Despertar c. l a p o t szerkesztette. 1895-ben v i s s z a t é r t K u b á b a , és k a p c s o l a t b a lépett a függetlenségi h á b o r ú vezetőivel. New Y o r k b a visszat é r v e az El Rebelde c. ú j s á g o t szerkesztette. A függetlenségi h á b o r ú végeztével visszat é r t K u b á b a , ahol l é t r e h o z t a a Nuevo Ideál c. l a p o t . Számos h a l a d ó lap, folyóirat m u n k a t á r s a lett, éveken á t az Ország B a r á t a i n a k Gazdasági T á r s a s á g a nevű egyesülés k ö n y v t á r á t vezette. T ö b b elbeszéléskötet e t , regényt, t a n u l m á n y t publikált. Simor András Valle [vdlje], A d r i a n o del (Sevilla, 1895. j a n . 19.—Madrid, 1958): spanyol költő. Ifj ú k o r á b a n sokat u t a z o t t . Á sevillai ultraist a Grecia, a madridi Mástil és a Premier Piano c. folyóiratok főszerkesztője. T é m á j á b a n olykor öncélú költészete, mely n e m nélkülözte az elismerést, D. Alonso szerint a 17. sz.-i barokk h a g y o m á n y o k m o d e r n k ö v e t ő j e . Árpa jiel ('Hűséges h á r f a ' , 1940) c. k ö t e t é é r t a s p a n y o l Királyi A k a d é m i a Fastenrath-díjébt k a p t a . O Verseskötetei: Primavera portátil ( ' H o r d o z h a t ó t a v a s z ' , 1934); Lyra sacra ('Szent líra', 1939); Los gozos del río. Homenaje a Debussy ('A folyó örömei. Tisztelet D e b u s s y n e k ' , 1940); Sonetos a Italia ('Szonettek Itáliához', 1942); Misa de alba en Fátima. Gozos de San Isidro ( ' H a j n a l i mise F á t i m á b a n . Szent I z i d o r örömei', 1955); Oda náuticq a Cádiz ('Tengeri ó d a Cádizhoz', 1957); Égloga de Gábriel Miró ('Ekloga Gábriel Miróról', 1957); Fábula del Penón de Ifach ('Mese az ifachi szirtről', 1957). Radnai Margit Valle [válje], J u v e n c i o (1900—): chilei költő. Paraszti családból származik. A spanyol p o l g á r h á b o r ú b a n haditudósító volt, a f a l a n g i s t á k börtönét is m e g j á r t a . K é s ő b b a chilei Nemzeti K ö n y v t á r b a n dolgozott. F ő b b verseskönyvei: Tratado del bosque ('Erdei szerződés', 1932); Nimbo de piedra ('Kő-dicsfény', 1941); El hijo del guardabosque ('Az erdőkerülő fia', 1951); Del monte en la ladera ('A hegyoldali erdőről', 1960); El grito en el cielo ( ' K i á l t á s az égbe', 1965). Népi hangvételű, közvetlen lírája a k ö z n a pi dolgok dicsérete:

István

Valle [vólje], Adrián del (Barcelona, 1872. j ú n . 2 7 . — H a v a n n a , 1945. febr. 9.): kubai író, újságíró, szerkesztő. T a n u l m á 344

Olyan ember vagyok, ki vakulásig szántok; muzsikát figyelő, nyájjal virrasztó pásztor; a forgács-illatú, egyszerű földi ács, a vén evangélista, jó Biblia-fújó, ki utcasarkokon kántál ájtatosan, ki tudja a széljárást, s mondja maga szavával. (Szabad lélek, ford.: Kormos I.)

VALLV lő—gyermek kapcsolatokról', é. n.). O írod.: N. n.: Écologie et R é f o r m e agraire au Pérou ( É d u c a t i o n Québec, 5. köt., 1974, 2.). Budai Rita

O Magyarul: 2 vers ( K o r m o s I., F e h é r m á gia, anto., 1974); 3 vers (Tótfalusi I., H o v á mégy a n y á r b a n ? , anto., 1979); 3 vers (Kormos I., Tótfalusi I., J á r o m és csillag, a n t o . , 1984). Simor András Vallée [valé], Franpois vagy F r a n s e z (Plounévez-Moédec, 1860—Saint-Laurent, 1949): breton nyelven alkotó franciabreton író, nyelvész és lexikonszerkesztő. Ipari m u n k á s fia volt, f r a n c i a nevelést kap o t t , de a breton nyelvet is m e g t a n u l t a a m u n k á s o k között. A g i m n á z i u m b a n filozófiai t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t , egyetemi tan u l m á n y a i t betegsége s z a k í t o t t a meg. A kelták t ö r t é n e l m é t t a n u l m á n y o z t a , m a j d m e g a l a k í t o t t a a Kroza ar Vretoned ('A Bretonok Keresztje') c. hetilapot, mely 1889 és 1920 k ö z ö t t jelent meg. B á r d d á a v a t á s a u t á n az Abhervé nevet v e t t e fel. 1931-ben megszerkesztette a Grand Dictionnaire Francais—Bretont ('Nagy Francia—Breton Szótár'), amelyet m a is hiteles m ű k é n t t a r t a n a k számon. F o n t o s m u n k á j a még egy 40 leckét t a r t a l m a z ó b r e t o n n y e l v k ö n y v (Langue bretonne en 40 lecons, é. n.). Említésre méltóak még k é z i r a t b a n f e n n m a r a d t költeményei. O E g y é b fő művei: Envorennou beaj ('Útiemlékek', é. n.); Envorennou eur brezonegour ('Egy breton emlékei', é. n.); Notennou diwar-benn ar Gelted koz ('Feljegyzések a régi keltákról', é. n.; e m ű v é t M. Mordiern közreműködésével írta). Szabó

Szilvia

Vallée [vále], Lionel (Montréal, 1931—): angol nyelven is alkotó k a n a d a i francia etnológus. Klasszikus t a n u l m á n y o k u t á n a montreáli egyetem t á r s a d a l o m t u d o m á n y i k a r á r a i r a t k o z o t t be, ahol 1957-ben szerzett diplomát. 1964-ben d o k t o r á l t a Cornell E g y e t e m e n , ahol az antropológia tanszéken m á r diákévei a l a t t is végzett k u t a t á s o k a t , m a j d i t t volt t a n á r s e g é d . 1967-ben nevezték ki a montreáli e g y e t e m professzorává, ahol az antropológia tanszék vezetője volt 1965—1968-ig. K ö z b e n t ö b b a n t r o p o lógiai szaklapnak írt (Anthropologica, Revista indigenista, Revue canadienne de sociologie et d'anthropologie). 1971-ben egyik ind í t v á n y o z ó j a volt egy L a t i n - A m e r i k á t feldolgozó k u t a t ó p r o g r a m n a k , s jelentős kut a t ó m u n k á t végzett P e r u b a n . O F ő b b művei: Réflexions anthropologiques: sur l'évolution et la variabilité culturelle ('Antropológiai észrevételek a kulturális fejlődésről és változékonyságról', t a n . , 1971); Mothers and Children: A Study of Farents-Children Relationships in St-Thomas ('Anyák és gyermekek: t a n u l m á n y a St-Thomas-i szü-

Valle-Inclán [válje inklán], R a m ó n Maria del (írói név); R a m ó n Valle y Pena (családi név); (Villanueva de Árosa, Pontevedra, 1866. o k t . 28.—Santiago de Compostela, 1936. jan. 5.): spanyol író, költő. Galíciában nevelkedett, ahol m á r k o r a gyermekkorában megismerte az utolsó karlista háború t ö r t é n e t e i t , amelyeket később műveiben feldolgozott. Jogi t a n u l m á n y a i t nem fejezte be, h a n e m i n k á b b M a d r i d b a n újságíróként dolgozott. K ü l ö n ö s öltözékével, hosszú szakállával és bohém életvitelével nagy népszerűségre t e t t szert. A kávéházi élet k ö z é p p o n t j á b a n állt, valódi és kitalált k a l a n d j a i t az egész spanyol főváros ismerte. Életében hírneve m ű v e i n e k valódi értékét is elhomályosította, 1907-ben feleségül v e t t e Josefina Blanco színésznőt, akitől 1932-ben elvált. O Valle-Inclán politikai karrierre v á g y o t t , de sem 1913-ban m i n t jobboldali, sem később m i n t baloldali képviselőjelöltet nem v á l a s z t o t t á k meg. 1916ban az El Imparcial haditudósítójaként F r a n c i a o . - b a n t a r t ó z k o d o t t , a h o n n a n megrázó t u d ó s í t á s o k a t k ü l d ö t t . H a l á l a u t á n művei d i v a t b a j ö t t e k , írói megbecsülése azóta töretlen. O Első m ű v e egy novellag y ű j t e m é n y , a Femeninas. Seis históriás amorosas ('Női dolgok. H a t szerelmi történet', 1895). R . Dario és a modernismo hatása a l a t t í r t a Epitalamio ('Nászdal', 1897) c. kötetét és t e t r a l ó g i á j á t , a Sonatast ('Szonáták'); közös alcímük: Memóriás del Marqués de Bradomín ( ' B r a d o m í n márki emlékiratai'). Sonata de otono ('Őszi szonáta', 1902), Sonata de estío ('Nyári szonáta', 1903), Sonata de primavera ('Tavaszi szonát a ' , 1904) és Sonata de invierno ('Téli szonát a ' , 1905). A főszereplő, B r a d o m í n márki, a h a n y a t l ó ősi spanyol arisztokrácia képviselőjének és a modern bohém világfinak az ötvözete. A nietzschei felsőbbrendű ember t u l a j d o n s á g a i v a l rendelkezik, u g y a n a k k o r kissé r o m a n t i k u s és mélységesen pesszimista. A Sonatas azonnal i s m e r t t é t e t t e szerzőjét, aki 1903-ban ö n é l e t r a j z á t is megírta Alma espanola ('Spanyol lélek') c., tele fant a s z t i k u s a b b n á l f a n t a s z t i k u s a b b kalandokkal. K é s ő b b i műveiben, b á r a természetfölötti elemtől nem t á v o l o d o t t el, a -*generáción del 98 irodalmi célkitűzéseit egyre i n k á b b m a g á é v á t e t t e . A természetfölötti m o t í v u m nagy szerepet játszik az 1908-ban írt Románcé de lobosban ('Farkasrománc') is, amelynek főszereplője az író

345

VALLV egyik őse, J ü a n Manuel d e Montenegro. A második karlista h á b o r ú t ö r t é n e t é t dolgozt a fel La Espana tradicional ('A h a g y o m á nyos Spanyolország') c. regény trilógiájában: Los cruzados de la Causa ('Az Ü g y keresztesei', 1908), El resplandor de la hoguera ('A máglya r a g y o g á s a ' , 1909), Oerifaltes de antano ( ' H a j d a n i v a d á s z s ó l y m o k ' , 1909). Versei 1919-ben jelentek meg La pipa de Kif ('A hasispipa') c. Második mexikói ú t j a h a t á s á r a írta meg Tirano Banderas ('A zsarnok Banderas', 1926) c. regényét, amely első d a r a b j a az á l t a l a kifejlesztett ú j r e g é n y t í p u s n a k , a m e l y e t esperj>en tónak ('torzalak') nevezett el. Módszerének lényegét Luces de bohemia (1924; n. n,, A bohémélet fényei, Kor, 1934, 5.) c. színpadi művében f e j t e t t e ki. A főszereplő, Max Estrella ezt m o n d j a : ,,A klasszikus hősök k o n k á v t ü k r ö k b e n megjelenő képe a d j a az esperp e n t ó t , az eltorzult a l a k o t . A spanyol élet t r a g i k u m á t csak egy szisztematikusan def o r m á l t esztétika m u t a t h a t j a m e g . " O A Tirano Banderas új szakaszt n y i t o t t ValleInclán életművében. C s a k n e m d u r v á n realista leírásai valójában az intenzív lelki élet kivetiilései. Alkotásai a lélek v i h a r a i t , n y u g t a l a n s á g á t a külső világon á t m u t a t ják be, s ez a d j a művei szimbolista jellegét. A képzeletbeli latin-amerikai országban, a 19. sz. második felében j á t s z ó d ó Tirano Banderas Santos Banderas d i k t a t ú r á j á t festi le. A d i k t á t o r nevében a „ S a n t o s " az egyház, míg a „ B a n d e r a s " ('zászlók') a hadsereg részvételére utal az e l n y o m á s b a n . A regény a r r a a két mexikói kódexre t á maszkodik, amelyek Lope de Aguirre lázad á s á t í r j á k le a spanyol uralkodó ellen, u g y a n a k k o r utalások t a l á l h a t ó k a m ű b e n a k o r t á r s spanyol d i k t á t o r r a , Primo de Riverára is. O A Luces de bohemia először részletekben jelent meg az Espana c. folyóiratban, 1920-ban; könyv a l a k b a n csupán 1924-ben l á t o t t napvilágot. Ez a színpadi mű leginkább párbeszédekbe szedett regénynek t ű n i k , amely a m a d r i d i bohém élet e t parodizálja. Hősei t ö b b s é g é t s a j á t barátairól m i n t á z t a , köztük a főszereplőt, Max Estrellát is, az újság- és regényíró A. Saváról. Maga Valle-Inclán is megjelenik Bradomín a l a k j á b a n . A Luces de bohemia az író legismertebb szatírája, a m e l y b e n az egész spanyol t á r s a d a l o m fölött ítéletet m o n d , azt állítva, hogy Spanyolo. az európai t á r sadalom groteszk d e f o r m á c i ó j a . A d a r a b leggroteszkebb és egyben legmegrázóbb jelenete az, amikor kiderül, hogy a m á r halott Max Estrella szelvénye n y e r t a lottón, s felesége és lánya öngyilkosok lesznek. Az 1921-ben írt Los cuernos de don Friolera

346

(Székács Vera, Lárifári h a d n a g y felszarvazása, K a t o n a József Színház, 1991. márc.) c. d a r a b j á t az európai —>abszurd dráma (Adamov, Ionesco, Reckett, Arrabal) előfut á r á n a k t a r t j á k . A szereplők m á r nem hősök, hanem groteszk b á b u k v a g y a k á r állatfigurák is lehetnek. O L e g n a g y o b b művét már nem t u d t a befejezni. E z egy kilenckötetes sorozat lett volna, a m e l y a spanyol lélek fejlődését m u t a t t a volna be I I . Izabella bukásától az első köztársaságon, m a j d X I I . Alfonz u r a l k o d á s á n á t az 1898-as háborúig El ruedo ibérico ('Az ibériai aréna') c. A tervezett m ű v e k közül a z o n b a n csak kett ő t fejezett be, a La corte de los milagrost ('A csodák u d v a r a ' , 1927) és a Viva mi duenót ('Éljen a g a z d á m ' , 1928); befejezetlenül m a r a d t a Haza de espadas ('Pikk ütés') és részletek még k é t t o v á b b i k ö t e t b ő l . A történelmi regény f o r m a a Primo de Rivera idején igen szigorú cenzúra k i j á t s z á s á t szolgálta, v a l ó j á b a n a korabeli politikai és katonai korrupciót téve nevetségessé. Ezekben a regényeiben az író e l u t a s í t o t t a a tiszt á n kronologikus elbeszélő módszert, s azt körkörös, ö n m a g á b a állandóan visszatérő cselekményvezetéssel helyettesítette. Gazdag nyelvezete m i a t t , amely a korabeli jassznyelvből, a neologizmusokon át az amerikanizmusokig és a gallicizmusokig minden rétegből táplálkozik, az El ruedo ibérico három k ö t e t e Valle-Inclán talán lego l v a s o t t a b b m ű v e . O Egyéb fő művei: Flor de santidad ('Szentség virága', reg., 1904); Aguila de blasón ('Címersas', d r á m a , 1907); Ligazón (dráma, 1928: Benyhe J . , Vérkötelék. Színjáték á r n y a l a k o k k a l . A j á t s z m a vége. Modern egyfelvonásosok, 1969). O G y ű j t , kiad.: Opera Omnia ('Összes művek'', 22 köt., 1912—1928); Obras completas ('Összes m ű v e k ' , 6 köt., 1944); Obras escogidas ('Válogatott m ű v e k ' , 2 köt., 1958, 5 1971). O M a g y a r u l még: 1 vers (Madácsy L., Tiszatáj, 1947, 1.); 8 vers (András L „ Tllyés Gy., N e m e s N a g y Ágnes, O r b á n 0 . , R a b Zsuzsa, Hispánia, H i s p á n i a . . ., anto., 1959); 1 vers (Végh G y „ Modern Orfeusz, 1960); 5 vers (Nemes N a g y Ágnes, R a b Zsuzsa, Spanyol költők antológiája, 1962); 7 vers (Kálnoky L., Nemes N a g y Ágnes, R a b Zsuzsa, Hesperidák k e r t j e , anto., 1971). O írod.: A. Reyes: A p u n t e s sobre Valle-Inclán (Los dos caminos, 1923); R. Gómez de la Serna: Don R a m ó n Maria del Valle-Inclán (1944); R. J . Sender: ValleInclán y la dificultad de la t r a g é d i a (1965); Valle-Inclán-emlékszám (Cuadernos Hispanoamericanos, 199—200. sz., 1966); G. Díaz-Plaja: L a s estéticas de Valle-Inclán (1966); R a m ó n Maria del Valle-Inclán

VALLV francia k o r t á r s a i felismerték jelentőségét. T ö b b ízben j á r t Spanyolo.-ban, 1925 ós 1930 közt belépett a Spanyol K o m m u n i s t a P á r t b a . 1930-ban feleségével e g y ü t t m i n t k o m m u n i s t á t k i u t a s í t o t t á k Eranciao.-ból. Szovjet u t a z á s á r ó l n a g y feltűnést keltő rip o r t k ö n y v b e n számolt be: Rusia en 1931: reflexiones al pie del Kremlin ('Oroszország 1931-ben: gondolatok a K r e m l lábánál'). 1933-ig Spanyolo.-ban élt, ahol újságíróként dolgozott. B a r á t a i közé t a r t o z o t t F . Garda Lorca, R . Alberti, P . Neruda, P . Picasso. A F r a n c i a o . - b a n b e k ö v e t k e z e t t k o r m á n y v á l t á s lehetővé t e t t e , hogy visszat é r j e n Párizsba. 1937-ben részt v e t t Spanyolo.-ban a F o r r a d a l m i í r ó k Kongresszusán. 1938-ban halálos ágyán, önkívületben, Vallejo, Antonio Buero: > Buero Vallejo, ezekkel a s z a v a k k a l b ú c s ú z o t t : „ h a m a r . . . e g y k é s t . . . megyek SpanyolországAntonio b a . . . " P o s z t u m u s z versei Poemas humános ('Emberi k ö l t e m é n y e k ' ) c. jelentek Vallejo [váljeho], César (Santiago de meg. A k ö t e t záróciklusa: Espaiia, aparta Chuco, 1892. márc. 16.—Párizs, 1938. ápr. de mi este cáliz ('Vedd el tőlem e kelyhet, 15.): perui költő, író. Egy k i u g r o t t spanyol Spanyolország'). O Vallejo a 20. századi p a p és egy perui indián asszony házasságáspanyol nyelvű líra egyik legnagyobb alakból tizenegyedik g y e r m e k k é n t , az északja volt. Első k ö t e t é n e k versei a R. Dario perui Andok egy 3115 m é t e r magasan fekt e r e m t e t t e modernismo jegyeit viselik mavő kis f a l u j á b a n született. Középiskolai tagukon, n o h a J . C. Mariátegui m á r 1920-ban n u l m á n y a i t Víctor nevű t e s t v é r e segítségéjoggal jelzi, hogy ebben a k ö t e t b e n is egy vel, aki a t a m b o r a s i és quiruvilcai bányásznagy költő készülődésének lehetünk tanúi. települések közelében dolgozott, H u a m a Egyetemes jelentőségű a l k o t ó v á a perui chuco v á r o s á b a n végezte. (Quiruvilca börtönben írt Trilce verseivel vált. A haegyébként Quivilca néven szerepel m a j d g y o m á n y o s verseléssel szakítva, négy évvel 1931-ben írt, ú t t ö r ő jelentőségű El tungstea Szürrealista K i á l t v á n y előtt megteremno ('A v o l f r á m ' ) c. regényében, amely Perut e t t e a latin-amerikai avantgarde remekműban először m u t a t o t t rá forradalmi indulatvét. András L. szerint „olyanok a versei, tal az idegen tőke szerepére és a m u n k á s o k m i n t h a nem papírról a b e t ű t , h a n e m a bekizsákmányolására.) Mivel családja nem szélő szájáról a még tüdő-meleg leheletet t u d t a beíratni a limai orvosi egyetemre, olvasnánk. Ez az illékony és lebegő, de olyjogi és bölcsészeti t a n u l m á n y a i t Trujillókor szinte a trágárságig g o r o m b a költészet ban kezdte el, a S. Bolivár a l a p í t o t t a egyem i n t h a a mindenkiben s z u n n y a d ó , v a k temen. Bohém életet élt, s h á z i t a n í t ó k é n t , szobrászt ébresztené fel, hogy ujjaival tam a j d t a n í t ó k é n t dolgozott. Megismerkepintsa ki az a n y a g o t és a v a l ó s á g o t . " Alapd e t t az -+aranyszázad spanyol költőinek, t é m á j a a szenvedés, a halál és a lázadás. A főképpen Quevedon&Xí műveivel. Diák verTiszta szívvel József Attilájának költészetéseivel irodalmi d í j a t nyert. 1917-ben Limável rokon ez a v a n t g a r d i s t a szabad versben: ba u t a z o t t , egy év m ú l v a megjelent első verseskönyve, a Los heraldos negros ('A feÓ, így anyátlan, .szeretőtlen, fájdalomtól kötetlen, kete hírnökök'). 1920-ban h a z a l á t o g a t o t t hogy guggolva a mélységekbe kapaszkodjak puszta kézzel f a l u j á b a , ahol két helybéli család viszályábogozhatnék csak ina este ból csetepaté, m a j d tűzvész keletkezett. A véda-szálat, költőt négy hónapig b ö r t ö n b e n t a r t o t t á k , véges végem véda-gyapját, m a j d a t á r g y a l á s o n f e l m e n t e t t é k . A börsátán cérnáját, a tervrajzot, miszerint két orrcimpám nem egyéb, tönben egy verseskönyvet és egy prózakömint két elütő nyelve tetet írt. A verseskötet (Trilce, a triste 'szoegyetlen harangnak. morú' és a dulee 'édes' spanyol szavakból Vehetem szemügyre életemet, vehetem úgy, hogy meg se születtem: g y á r t o t t vallejói szó) 1922-ben jelent meg. nem szabadulok. Egy év m ú l v a Párizsba u t a z o t t , és t ö b b é (Trilce, X X X I I I . , ford.: Deli 1.) nem t é r t vissza P e r u b a . Párizsban is a nyoAz Emberi költemények versei megrázó erőmor és az ismeretlenség j u t o t t osztályrészével fejezik ki azt az életérzést, amely Euróül, n o h a neves spanyol, latin-amerikai és

(1866—1966). Estudios reunidos en conmemoraeión del centenario (1967); A. N. Z a h a r e a s — R . C a r d o n a — S . Greenfield (szerk.): R a m ó n del Valle-Inclán. An Appraisal of H i s Life and W o r k s (1968); E. S. Speratti-Pinero: De „ S o n a t a de o t o n o " al esperpento. Aspectos del a r t e de ValleInclán (1968); M. B e r m e j o Marcos: ValleInclán: Tntroducción a su o b r a (1971); A. Z a m o r a Vicente: Valle-Inclán, novelista por e n t r e g a s (1973); V. S m i t h : R a m ó n del Valle-Inclán (1973); E. S. Speratti-Pinero: El ocultismo en Valle-Inclán (1974); A. Risco: El d e m i u r g o y su m u n d o : Hacia un nuevo e n f o q u e de la obra de Valle-Inclán (1977). Hemrik Magda

347

VALLV Koldusok harcolnak Spanyolországért, koldulva Párizsban, Rómában, Prágában, és így láttamozzák gótikusán könyörgő kézzel lábát az Apostoloknak Londonban, New Yorkban, Mexikóban. Koldusok harcolnak, pokolian fohászkodva az Úrhoz Santanderért, az ütközetért, ahol már legyőzetés nem lesz.

pa és a világ nyomorgóié a század h a r m i n cas éveiben, és u g y a n a k k o r m a g á é a nyomorgó költőé is, akinek „ m a n d z s e t t á j á b a a k a s z t j a p á l c i k á j á t és foga k ö z t f o r d í t j a k i " a nyomor: Egyetlen kő sincs, amire leülhetnék? Egyetlen kő, mibe egy szüléstől csapzott asszony is belebotlik, a bárány anyja, az ok, a gyökér, s ez az én utamba nem akad! (Az éhező köre, ford.: Ladányi M.)

A részvét és az emberi elkötelezettség éppen olyan indulatos kiáltások f o r m á j á b a n tör ki belőle, u g y a n o l y a n élőbeszédből, m á r - m á r lélegzetvételből építkező versben, mint a lázadás szava: Szerettessék, akit poloska mar, akit lukas cipőben ér a zápor, aki kct gyufaszállal siratja halott kenyerét, akinek ujját becsípi az ajtó, akinek nincs születésnapja, aki tűzvészben vesztette árnyát, aki állat-, aki papagájszabású, aki emberszabású, a szegény gazdag, a végképp nyomorult, a szegény szegény!

(Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország,

IV., ford.: Nagy L.)

A költő Spanyolo.-ra g o n d o l v a „ a fölfegyverzett szenvedés"-t üdvözli. A fasizmusba, n y o m o r b a s a j á t egyszeri életével belepusztuló költő, aki perui félvérként késsel a k a r t halála előtt Spanyolországba indulni, minden k o r t á r s á n á l szenvedélyesebben fejezi ki azt, hogy ha Spanyolo.-ban á t t ö r a barbárság, a k k o r a világra és az egész emberi jövendőre b a r b á r s á g zúdul, a gyermekek megállnak a növésben, és óvakodni kell mindentől, még a jövendőtől is, „ a h o v a por a t y a i n d u l " . E z é r t h í v j a fel biblikus hangú versében szolidaritásra az egész emberiséget: Véget ért a csata, és a halott harcoshoz odament egy ember, és mondá néki: „Ne halj meg, annyira szeretlek!" De a holttest, jaj, halott maradt.

(Botlás két csillag között, ford.: Deli I.)

Időben v a g y térben távoli emlékeket egyszerre idéz, gyerekkort, családot, h a l o t t testvért, P e r u t és Párizst. Mindvégig költészetének l e g h ű b b kísérője a halál:

Emberek milliói álltak körüle közös kérelemmel: „Ne menj el, testvér." De a halott, jaj, halott maradt. Ekkor a fold minden fia körülállta: látta őket a holttest szomorúan, föllelkesülve, magához téré lassan, átölelte az első embert, járni kezde. . .

Párizsban halok meg, lucskos csatakba, már most emlékezem arra a napra. Párizsban halok meg — s el nem szököm mint ma, tán ily őszi csütörtökön.

(Tömeg, ford.: Simor A.)

(Fehér kövön fekete kő, ford.: Somlyó Gy.)

Azt kérdezi: Emitt ez dideregve jár-kél, köhögve vért köp. Hogyan is juthatnék el a tudattalan Énig? (Skála, ford.: Tímár Gy.)

O A latin-amerikai avantgarde legnagyobb költője, aki egyszerre g y ö t r ő d i k a belső és a külső világ rémeitől, s aki azt „ á l m o d j a éjjel, hogy semmiből élt s m i n d e n t ő l h a l t " , ö n m a g á t kifejezve egyszerre ad h a n g o t a Szajna p a r t j á n ácsorgó n y o m o r u l t m u n k a nélküli és az elhagyott P e r u b a n sínylődő indián érzéseinek; perui kritikusai spanyol n y e l v h a s z n á l a t a indián elemeit is k i m u t a t ták. A közös alapérzés: a szenvedés. „Ma egyszerűen csak szenvedek. H a nem César Vallejónak h í v n á n a k , a k k o r is ezt a f á j d a l m a t szenvedném. H a n e m volnék ember, sem semmiféle élőlény, a k k o r is ezt szenv e d n é m . " Szenvelgés nélküli szenvedés ez, egyetemes emberi szenvedés, m á r - m á r kozmikus m é r e t ű v é növekedve. P o s z t u m u s z kötetének Spanyolo.-ról szóló záróciklusában ez a szenvedés válik a szolidaritás alapmotívumává:

Élőbeszédre épülő szabadversei ettől az élet-halál p i l l a n a t o t megfogalmazó drámaiságtól v á l n a k García Lorca Torreádorsirat ó j á n a k r o k o n a i v á . A versek belső szerkez e t e — József A. szavával élve, belső formáj a — a szenvedéstől halálig vezető érzés suttogása, kiabálása, nyöszörgése, t r á g á r ordítása. A r e m é n y alig világít ebben az a l a g ú t b a n , „ h a Spanyolország elesik — ezt csak úgy m o n d o m — m e n j e t e k , világ gyermekei, m e g k e r e s n i ! . . . " A r e m é n y egy közbeszúrt m o n d a t , egy t a l á n n y i esély arra, hogy mégsem a barbárság, mégsem a halál vesz erőt a jón, h a n e m a fölfegyverzett szenvedés, a P e d r o R o j a s o k , E r n e s t o Zúnigák, R a m ó n Collarok serege győzedelmeskedik, akik a „ j ó k é r t a h a l á l t ölik". Mintha nem is a múltból szólnának ezek a versek, hanem a m i n d e n k o r f e n y e g e t e t t emberiség mindenkori jelenéből. H a t á s u k n a k is ez a t i t k a , ezért hivatkozik r á j u k s z á m t a l a n mai latin-amerikai költő, m i n t például az argentin J . Gelman, a nicaraguai E. Cardenal, a salvadori R . Dalton García, a venezuelai V. V. Mora. O Magyarul: 1 vers (Vér A „ I r o d a l m i Újság, 1955, 18.); 8 vers (Tí-

348

VALLV már Gy., Dél keresztje, anto., 1957); 1 vers (Tóth J u d i t , Guernica. A spanyol polgárháború költészete, 1963); Több napon át a szél (vál. versek, A n d r á s L., Deli I., Ladányi M., N a g y L., O r b á n 0 . , Somlyó Gy., T í m á r Gy., 1971); 1 vers (Simor A., Kígyóölő ének, a n t o . , 1973); 6 vers (Jánosházy Gy. Csillagok osztályosa, anto., 1973); 5 vers (Képes G., F o r d í t o t t világ, anto., 1973); 11 vers (András L., Nagy L., O r b á n 0 . , J á r o m és csillag, a n t o . , 1984); 2 vers (Simor A., Az erdő elfoglalása, anto., 1989). O G y ű j t , kiad.: Poesía completa ('Összes versei', R . H e r n á n d e z N o v a s bev. tan.-ával, 1988). O írod.: L. Monguió: César Vallejo (1892— 1938): v i d a y o b r a (1952); G. Meo Zilvio: Stile e poesia in César Vallejo (1960); J . Higgins: Visión del hombre y de la vida en las u l t i m a s poéticas de César Vallejo (1970); Á. Flores: Aproximaciones a César Vallejo (2 köt., 1971); M. J . de Queiroz: César Vallejo; ser e existéncia (1971); J . Franco: César Vallejo: T h e Dialectics of P o e t r y a n d Silence (1976); J . Ortega: L a teória crítica de César Vallejo (1986). Simor András Vallery-Radot [valeri-radó], René (Párizs, 1853—uo., 1933): f r a n c i a író. E u . Sue és E. Legouvé unokaöccse. K e z d e t b e n a fiatalság életét ábrázolta: Journal d'un volontaire d'un an ('Az egyéves önkéntes naplója', 1874); L'Etudiant d'aujourd' hui ('A mai d i á k ' , reg., 1879). 1879-ben feleségül vette L . Pasteur l á n y á t . E kapcsolatnak köszönhető írásai érdekes vonásokkal gazd a g í t j á k a nagy t u d ó s p o r t r é j á t : Pasteur: Histoire d'un savant ( ' P a s t e u r : egy t u d ó s t ö r t é n e t e ' , 1884); La Vie de Pasteur ('Pasteur élete', 1900); Pasteur dessinateur et pastelliste ( ' P a s t e u r , a rajzoló és pasztellfestő', 1912); Mme Pasteur (ua., 1912). O E g y é b művei: Le Voyage de Mlle Rosalie ('Rosalie kisasszony u t a z á s a ' , reg., 1887); Mme de Sévigné (ua., 1888). Vörös Imre Vallés [valesz], Jules; Louis J u l e s Vallez (Puy-en-Velay, H a u t e - L o i r e , 1832. jún. 11. —Párizs, 1885. febr. 14.): f r a n c i a író, újságíró, politikus. T á r s a d a l m i reformer és forrad a l m á r volt a K o m m ü n idején; a francia m u n k á s m o z g a l o m és irodalom jellegzetes, egyéni figurája. A kézikönyvekben a realist á k , ill. n a t u r a l i s t á k közé sorolt író messze túlnő e k a t e g ó r i á k o n : szubjektív, önéletrajzi hangvétele szenvedélyesen ötvözi a történelmet az egyéni életsorsokkal. Stílusa jellegzetesen egyéni és m o d e r n . O Életsorsát és művészi p á l y á j á t m e g h a t á r o z t a származása és t á r s a d a l m i környezete. A p j a , Louis Vallez a szegényparaszti sorból peda-

gógusként t u d o t t kiemelkedni, míg az író b á t y j a , T h o m a s az egyházi p á l y a révén (plébános volt Chaudeyrolles-ban). Műveletlen és zsarnoki a n y j a , Julié Pascal a p j á val e g y ü t t sok keserűséget o k o z o t t neki, amiről f ő k é n t a Jacques Vingtras c. önéletrajzi trilógiája első kötetében ad s z á m o t . A forradalmi idők és a nagy t á r s a d a l m i változások idején pl. a p j a , nyilván az író politikai tevékenysége m i a t t , idegbeteggé nyilv á n í t t a t t a , és a nantes-i elmegyógyintézetbe z á r a t t a , a h o n n a n a következő év t a v a szán szabadult csak ki. ( E g y é b k é n t n e m ok nélkül; s a n y j á n a k is ugyanez a sors j u t o t t osztályrészül: z á r t intézetben élt 1872-ben b e k ö v e t k e z e t t haláláig; a családi élet fel is bomlott). O A tehetséges diák szülővárosáb a n , m a j d Saint-Etienne-ben, végül Párizsb a n végezte t a n u l m á n y a i t , s csak többszörös b u k á s és iskolaváltás u t á n esett á t Poitiers-ban az érettségin, amelynek mindig eltökélt ellensége volt. Ellenzékisége nemcsak családja és az iskola ellen i r á n y u l t , h a n e m a polgári t á r s a d a l o m , a politika, a gazdagság, a konvencionális irodalom ellen is; részt v e t t a k o r anarchista és s z a b a d k ő m ű v e s m o z g a l m á b a n . Irodalmi m u n k á s s á g á n a k m e g h a t á r o z ó eleme a zsurnalizmus volt; regényírói teljesítménye élete nagy eseménye, a K o m m ü n után b o n t a k o z o t t ki, belgiumi, angliai emigrációja idején. 1870ig az irodalmár bohémek életét élte, volt városházi kistisztviselő, alsó t a g o z a t o s pedagógus; a munkásmozgalom a k t í v részesek é n t - mint az a b b a n részt vevők b a r á t j a , társa e l ő a d á s o k a t t a r t o t t , l a p o k a t alapít o t t : La Rue (1867); Le Peuple (1869); Le Réfractaire (1869); s számos ellenzéki l a p b a dolgozott. T ö b b s z ö r szenvedett börtönb ü n t e t é s t . E l e t é n e k csúcsa a K o m m ü n ben j á t s z o t t szerepe volt, amelynek vezetőségéhez t a r t o z o t t . T a g j a volt a K ö z ü d v Bizottságának, a Közoktatási Tanácsnak, a X I X . kerület képviselője volt, s az utolsó ellenállók egyike. L a p j a : Le Cri du Peuple. A K o m m ü n b u k á s a u t á n halálra ítélték; az amnesztiáig (1880. július) emigrációban élt, szükségben, n y o m o r o g v a , de a l k o t v a (Jean L a R u e álnéven). Hazatérése u t á n f o l y t a t t a újságírói, szerkesztői tevékenységét. Népszerűségét jelzi, hogy k o p o r s ó j á t tízezrek kísérték a t e m e t ő b e . O É l e t m ű v é n e k jelentős részét újságcikkei a l k o t j á k ; első írásai 1853—54-ben jelentek meg. Ilyen t á r g y ű kötetei: L'Argent ('A p é n z ' , cikkg y ű j t e m é n y , 1857); Les Réfractaires ('Az engedetlenek', c i k k g y ű j t e m é n y , 1861 1865, t ö b b kiadásban); La Rue ('Az u t c a ' , c i k k g y ű j t e m é n y , 1867); Un Gentilhomme ('Egy u d v a r o n c ' , t á r c a , 1869); Les Enfants

349

VALLV du peuple ('A n é p gyermekei', cikkek, Vallés (1971); H. Guillemin: Vallés et sa 1879); Les Blouses ( ' M u n k á s z u b b o n y ' , tártrilogie (Précisions, 1973); R . Bellet: J u l e s ca, 1880); Le Tableau de Paris ('A párizsi Vallés journaliste (1975); Colloque Vallés körkép', cikksorozat, 1882—83); La Rue á (1975); P . Cogny: Vallés et son t e m p s Londres ('Londoni utca', cikksorozat, (1980). " Nagy Géza 1884). Vallés s z í n d a r a b o k a t is írt, amelyek e t a z o n b a n n e m m u t a t t a k be, pl. a SvájcVallette [válet], Alfréd (Párizs, 1858— ban írott La Commune de Paris ('A párizsi uo., 1935): francia újságíró, kiadó, író. R a K o m m ü n ' , 1872), a korábban írt Les Amours childe Vallette férje. 1889-ben a l a p í t o t t a de paille ('A szalmaszerelmek', 1859) és meg t ö b b e k k e l e g y ü t t (pl. L. Dumurrel, P. a Le Neveu de Vautrin ('Vautrin u n o k a Léautaud-val) a Mercure de Francé c. folyóöccse', 1859). O A Jacques Vingtras (Szemiratot, a m e l y a szimbolista i r á n y z a t f ó r u m a ben a világgal) c. trilógiáját „ E g y nemzelett; V a l l e t t e szerkesztette a színházi rovadék t ö r t é n e t é n e k " , ill. „ H ú s z év t ö r t é n e t é t o t . H a l á l á i g fontos és befolyásos a l a k j a n e k " (1848—1871) szánta, s első v á l t o z a t a volt az irodalmi életnek. R . de Gourmontit m á r k o r á b b a n p a p í r r a vetette. Az első nak, a folyóirat egyik legeredetibb m u n k a k ö t e t ( L ' E n f a n t , Dániel Anna, A g y e r m e k , t á r s á n a k halála (1915) u t á n a szimbolista 1959) 1878-ban jelent meg; a második (Le harcok megöregedett túlélői t o v á b b r a is a Bachelier, uő, Belépek az életbe, 1959); Mercure de Francé körül t ö m ö r ü l t e k . E g y r e 1881-ben, a h a r m a d i k ( L ' I n s u r g é , L á n y i kevésbé olvasott m ű v e i k e t a folyóirat neV., A lázadó, 1951, előszó: M. Cachin) 1886vét viselő kiadó közölte, a m e l y n e k f e n n m a ban, az író h a l á l a u t á n . O Vallés trilógiája r a d á s á t n é h á n y sikeres író, pl. G. Duhamel m a g á n viseli a k o r összes m e g h a t á r o z ó jeb i z t o s í t o t t a . Vallette k é t regényt is írt: Le gyeit, s egy igazi művész s a j á t o s szemléleVierge ('A szűz'. 1891), Á l'écart ('Útszélen', tét, mely e g y á l t a l á n nem felel meg a róla 1891). Nagy Géza a l k o t o t t s e m a t i k u s értékelésnek, a kor m u n k á s m o z g a l m i , anarchisztikus ideológiVallette [válet], Rachilde; Marguerite á j á n a k . Mint művész elvetette a h a t a l o m , Eymery (Cbáteau-l'Evéque, Dordogne, az uralkodás, a kiszolgáltatottság minden 1862—Párizs, 1953): f r a n c i a írónő. Első f o r m á j á t , szimpátiái a meggyötört gyermem ű v e 16 éves korában, 1878-ban jelent meg kek, a szegények és nyomorgók, a bohéegy vidéki, périgueux-i l a p b a n Madame de mek, a fedélnélküliek, a kiszolgáltatottak Sangdieu ('De Sangdieu asszony') c„ m a j d világához k ö t ö t t é k , akiket sok-sok cikkéP á r i z s b a n a r a t o t t sikert az irodalmi életben, n o v e l l á j á b a n , t á r c á j á b a n megjeleníben (Monsieur de la Nouveauté, ' Ú j d o n s á g t e t t . A festőiség, az együttérzés, a szemérúr'; Monsieur Vénus, 'Vénusz úr', 1884) c. messég, a keserűség és a h u m o r jellemzik regényeivel; ez utóbbi m ű v e m i a t t per inművészetét, a m e l y n e k stílusa s z a g g a t o t t , dult ellene, s M. Barresnek kellett megvédeevokatív, s messze megelőzi k o r á t . A lázadó nie egy előszóban. T o v á b b i regényei (Nono, Vallés a konvencionális retorika t e r h é t is ua., 1895; Les Hors-Nature, 'Természetellelerázza magáról; líraiságába a vér színét is nesek', 1897; Madame Adonis, 'Adonis aszbelekeveri, a m i k o r pl. trilógiája utolsó lapszony', 1888; La Tour d'amour, 'A szerelem ján Párizs egét v é r á z t a t t a m u n k á s i n g h e z t o r n y a ' , 1914) mind egy-egy speciális lélekhasonlítja. O G y ű j t , kiad.: Oeuvres complétani esetet dolgoznak fel. 1889-ben felesétes de Jules Vallés ('Jules Vallés összes műgül m e n t Alfréd Vallette-hez, s e g y ü t t alapívei', 1950—1970); L'Oeuvre de Jules Vallés t o t t á k meg a Mercure de Francé c. folyóira('Jules Vallés é l e t m ű v e ' , 1953); Oeuvres tot, a m e l y n e k sokáig az írónő szerkesztette ('Művei'. 1975). O Magyarul még: Vándora k r i t i k a i r o v a t á t . S z í n d a r a b o k a t is írt: La komédiások (elb., G y u r k ó L., 1959); 1 t a n . Voix du sang ('A vér szava', 1890); Madame (Fodor L, A szocialista realizmus, 1970); 1 la Mort ('A Halál asszony', 1891); L'Arai—1 vers ( L o t h á r L „ K a r d o k , villogjatok!, gnée de cristal ('Kristály-pók', 1894). Au. 1971; Bárányi F „ Szerelem és h á b o r ú , anLugné-Poe-val és P. Fort-ral e g y ü t t szerto., 1983). O írod.: G. Gille: J u l e s Vallés, vezte a Művész Színházat (Théátre de ses révoltes, sa maítrise, son prestige (biblil'Art). 0 fedezte fel A. Jarryt az irodalomográfiával, ikonográfiával, 1941); R . Clauban (Alfréd Jarry ou le Surmále des Lettres, de: Vallés (Klasszikusok t á r s a s á g á b a n , é. n.: n. n. Alfréd J a r r y a v a g y az irodalom 1958); M u r á n y i - K o v á c s E.: A párizsi koms z u p e r h í m j e , 1928). O E g y é b fő művei: Le mün írója ( N a g y v , 1959, 6.); G y u r k ó L.: A Meneur de louves (reg., 1905: Hevesi A., A J a c q u e s Vingtras-trilógia (Nagyv, 1959, n ő s t é n y f a r k a s o k lázadása, 1923); Pourquoi 11.); J u l e s Vallés-különszám (Europe, je ne suis pas féministe ('Miért nem v a g y o k 1968, júl.—aug.); M.-C. B a n c q u a r t : J u l e s f e m i n i s t a ' , esszé, 1928). Nagy Géza 350

VALLV —Bleier V.: Enciklopedio de E s p e r a n t o (1934); K a l o c s a y K.: Skizo de E s p e r a n t a literaturhistorio (1979); Benczik V.: Libro de R o m a n o j (1979); uő: Skizo pri la Esper a n t a l i t e r a t u r o (1980). Szerdahelyi István

Valle y Caviedes [válje i káviedesz], J ü a n del (Porcuna, Spanyolo., 1652 v a g y 1654, egyes források szerint 1662—Lima, 1692 vagy 1694): perui költő, író. G a z d a g kereskedő fia volt, g y e r m e k k é n t k e r ü l t Limába, s három másik, i f j a n Spanyolo.-ban t ö l t ö t t esztendőn kívül egész t o v á b b i életét o t t töltötte. Örökségét eltékozolta, alkoholist a k é n t halt meg. O A perui b a r o k k szatirikus költészet képviselője. A coneeptismo költője, F . de Quevedo k ö v e t ő j e . Szatírája maró, realista, de nem áll t á v o l költészetétől a misztika sem, példa erre Juana Inés de la Gruzhoz írt Carta ('Levél') c. vallásos költeménye. O Allegorikus művei: Entremés del amor alcalde ( ' K ö z j á t é k a polgármester szerelméről'); Raile del amor médico ('Balett az orvos szerelméről'); Baile del amor tahúr ('Balett a h a m i s k á r t y á s szerelméről'). O Magyarul: 2 vers ( R ó n a y Gy., Hesperidák kertje, anto., 1971). O G y ű j t , kiad.: Obras ('Művei', Clásicos peruanos, 1947). Radnai Margit Valiienne [vájjen], Henri ( S a u m u r , 1854. nov. 19.—Malakoff, Párizs köz., 1908. dec. 1.): francia eszperantó író, m ű f o r d í t ó . Orvos volt. Első verseskötetét f r a n c i a nyelven publikálta. 1903-ban i s m e r k e d e t t meg a nemzetközi nyelvvel, és m á r 1904-ben részleteket f o r d í t o t t az Aeneis c. eposzból. Elsőként p r ó b á l k o z o t t az e s z p e r a n t ó hexameterrel, nem is sikertelenül. 1905 áprilisában súlyosan m e g b e t e g e d e t t , és t ö b b é nem h a g y h a t t a el o t t h o n á t . H á t r a l e v ő éveit teljesen az eszperantó i r o d a l o m n a k szentelte. Kortársa, C. Bourlet — m a g a is eszperantó író, szerkesztő, p r o p a g a n d i s t a — így jellemezte őt: ,,A középkori lovag testében a legérzőbb és legjobb szív d o b o g o t t , a kalóz fejében egy emelkedett gondolkodású tudós agya l a k o z o t t " . O 1907-ben l á t o t t napvilágot Kastelo de Prelongo ('Prelongói kastély') c. műve, az első eredeti eszperantó regény. E z t k ö v e t t e 1908-ban Cu li? ('Őe?', reg.) c. könyve, a m e l y n e k első része Kalocsay K . á t í r á s á b a n 1938-ban ú j r a megjelent. T e r m é k e n y író volt. Csekély irodalmi értékű eredeti műveit a z o n b a n gyenge stílus, primitív cselekmény jellemezte, elcsépelt szituációkkal: gyilkosságok, tűzvész, személycserék, bírói tévedések minden lélektani elemzés nélkül. Mégis, a kalandos események ügyes szövevénye, sikamlós utalásai mindvégig lekötik az olvasó figyelmét. O A francia irodalom több nagyobb a l k o t á s á t l e f o r d í t o t t a eszperantóra (Prévost, Riehet, Musset,Fénelon). Kézir a t b a n m a r a d t Ovidius Átváltozások c. művének fordítása. O írod.: K ö k é n y L.

Valliéres [valier], Pierre (Montréal, 1937 —): k a n a d a i újságíró, politikai író. Középiskolai t a n u l m á n y a i t többször megszakít o t t a , s különböző m u n k á k a t vállalt, míg végül 1956-ban ü g y n ö k k é n t kezdett dolgozni, s tíz évig m e g m a r a d t ebben az állásban. K ö z b e n megismerkedett G. Miron költővel, v a l a m i n t az H e x a g o n e t a g j a i v a l és a Liberté c. lap alapító tagjaival. A Devoirnál lett újságíró, m a j d á t m e n t a Cité libre-hez. I n n e n ideológiai v i t á k m i a t t táv o z o t t , s a Parti Pris-hez került. 1962-ben F r a n c i a o . - b a m e n t , ahol a g r á r m u n k á s lett. 1963-ban visszatért K a n a d á b a , s a La Presse-nél helyezkedett el. 1964-ben Ch. Gagnonn&l m e g a l a p í t o t t a a La Révolution québecoise c. lapot, s ekkortól vállalt a k t í v t á r sadalmi és politikai szerepet. A világ közvéleményének felrázása céljából t ü n t e t é s t szervezett New Y o r k b a n az E N S Z székháza előtt. L e t a r t ó z t a t t á k és börtönbe került, m a j d visszatoloncolták K a n a d á b a . Ez idő t á j t írta meg első esszéjét: Negres blancs d Amérique ('Amerika fehérbőrű négerei', 1968). T ö b b h ó n a p o s b ö r t ö n b ü n t e t é s é n e k letöltése u t á n írta következő m u n k á j á t : L'Urgence de choisir ('Sürgős választás', esszé, 1971). Miután minden v á d alól felm e n t e t t é k , ismét ú j s á g í r ó k é n t helyezked e t t el a Le Devoirná 1 és a Joumá 1. Legfont o s a b b cikkei a La Révolution québecoiseb a n o l v a s h a t ó k . O írod.: P. Saucier: Pierre Valliéres: Á la défense des „négres b l a n c s " (Maintenant, 1968, m á j . — j ú n . ) . Budai Rita Valiikivi: Volton, Arvo Vallisnieri [válliznieri], Antonio; Vallisneri (névváltozat); (Tresilico, Modena köz., 1 6 6 1 — P a d o v a , 1730): olasz t u d o m á n y t ö r ténész, t e r m é s z e t b ú v á r , élettan-tudós. Előkelő család s a r j a . Orvosi t a n u l m á n y a i t a híres M. Malpighi a n a t ó m u s irányításával végezte a bolognai egyetemen. Érdeklődése o t t t e r j e d t ki a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k és a n ö v é n y t a n területére is. A padovai egyet e m gyakorlati o r v o s t u d o m á n y i tanszékének élére 1700-ban nevezték ki; t a g j a lett a bécsi t u d o m á n y o s a k a d é m i á n a k és a londoni Royal Societynek is; meggyőződéses híve volt a Galilei-módszernek az orvostudom á n y területén való alkalmazásának. Számos értekezés szerzőjeként a kor t u d o m á -

351

VALLV n y o s s á g á t m e g ü t ő szintjén m a r a d t . Ilyenek a Considerazioni ed esperienze intorno alla generazione dei vermi ordinari del corpo umano ('Az emberi testben rendszerint előforduló galandférgek keletkezésével kapcsolatos észrevételek és t a p a s z t a l a t o k ' , 1710); Istoria della generazione deli nono e degli animali ('Az emberiség és az állatvilág keletkezéstörténete', 1721). A természett u d o m á n y o k köréhez sorolható a Lezione accademica intorno all'origine delle fontane ('Akadémiai felolvasás a források eredetéről') Opere diverse ('Vegyes m ű v e k ' , 1715) c. k ö t e t é b e n . Eléggé különc jellegű viszont a Dell' estro dei poeti e dell'estro degli armenti ('A k ö l t ő k e t ösztökélő ihletről és a n y á j a k a t ösztökélő marhabögölyről') c. irodalmi e s z m e f u t t a t á s a , amely a szerző e l h u n y t a után j e l e n t meg. Értekezéseit fai, ifj. Antonio Vallisnieri a d t a ki az Opere fisico-mediche ( ' O r v o s t u d o m á n y i m ű v e k ' , 3 köt., 1733) c. g y ű j t e m é n y b e n . E b b e n l á t o t t napvilágot a Saggio alfabetico d 'istoria medica e naturale ('Az o r v o s t u d o m á n y és a termés z e t t u d o m á n y b e t ű r e n d b e szedett ismerett á r a ' ) c. lexikon-függelék is, amelyet fia hozott t e t ő alá. Majtényi Zoltán V a l l m i t j a n a [baljmidzsáná], Juli (írói név); J . V. Colominas (írói n é v k é n t is haszn á l t családi név); (Barcelona, 1873.—uo., 1937. j a n . 5.): katalán író. F i a t a l o n a p j a ötvösmesterségét f o l y t a t t a , m a j d festészeti t a n u l m á n y o k a t végzett, és a barcelonai k ü l v á r o s o k a t j á r v a keresett t é m á t . O Viszonylag későn, 1906-ban k e z d e t t irodalmi m u n k á s s á g á n a k is ez a környezet a meghat á r o z ó j a . Elbeszélései a városi alvilág, a szegénynegyedek és a cigányok életét m u t a t j á k be n a t u r a l i s t a kegyetlenséggel: Coses vistes i coses imaginades ('Való és képzelt dolgok', 1906); Fent memória ('Emlékül', 1906); Com comencem a patír ('Ahogy a szenvedés kezdődik', 1908). Legfőbb prózai műve, a L a xava ('A cigánylány', reg., 1910) t á r s a d a l m i okokkal m a g y a r á z z a a l u m p e n r é t e g e k erkölcsi züllöttségét. Színművei közül elsősorban az egyfelvonásosok a r a t t a k sikert, amelyekben a t á r s a d a l o m peremére s o d r ó d o t t a k , elsősorban a cigányság helyzetére hívja fel a figyelmet: Els jambus ('A jampecok', 1910); Els zin-calös ('A c i g á n y o k ' , 1911); La gitana verge ('A szűz c i g á n y l á n y ' , 1912); A l'ombrade Montjuic ('A Montju'ic á r n y é k á b a n ' , 1922); L a caravana perduda ('Az elveszett k a r a v á n ' , 1927); La bruixa blava ('A kék boszorkány', 1929). J e l e n t ő s érdeme az argó elemeinek beépítése a modern k a t a l á n prózanyelvbe. Tomcsányi Zsuzsanna

vallomások; confessiones ( l a t i n ) : az önéletrajz s a j á t o s f a j t á j a , melyben a szerző belső világának, lelki életének, törekvéseinek, világfelfogásának leplezetlen ábrázolása lényegesebb, m i n t a külső események r a j z a . T á r g y á n á l fogva a legszubjektívebb m ű f a j o k egyike. E l l e n t é t b e n a —>• naplóval, n e m eseményeket rögzít szigorú kronológiai rendben, h a n e m a visszaemlékező és k o n t e m p l a t í v részek kötetlen variációjával megkísérli a személyiség „ á t v i l á g í t á s á t " . O Élőzményeit egyes szerzők az ókori cinikusok írásaihoz, mások a ~*manicheus irodalomban e l t e r j e d t —>gyónási tükörformához vezetik vissza. T é n y , hogy a —>konfesszió, prokatalépszis m á r az a n t i k retorika g o n d o l a t a l a k z a t a i b a n szerepelt. A m ű f a j első klasszikusa a z o n b a n Szent Ágoston volt, aki egyrészt a —>soliloquium, a vallásos elmélkedés m ű f a j á n a k is kezdeményezője, s 398 körül megírta tíz k ö n y v b ő l álló Vallomásait. A mű az a n t i k —•életrajz, az - » k a , a —>meditáció, a hitvitázó irodalom és a filozófiai elmélkedés elemeit egyesíti. Stílusának izzása elkülönült a későlatin retorikusok hűvös és iskolázott eleganciájától; az egyént a megrendülés á l l a p o t á b a n ábrázolta. A m ű f a j később is a válságkorszakok szerzőire jellemző: a középkori és b a r o k k —•misztikus irodalomra, a reformáció mozgalmaira, a 17. sz.-ban B. Pascal és Port-Royal-i í r ó t á r s a i n a k szellemi magat a r t á s á r a ; e sorba t a r t o z n a k I I . Rákóczi F . 18. sz. eleji latin nyelvű vallomásai is. O J . J . Rousseau Vallomásainak (1782) hasonló lenyűgöző h a t á s u k volt: a 19. sz.-i r o m a n t i kus lázadás és é n k ö z p o n t ú s á g é p p ú g y tőle t a n u l t , mint a 18. sz. végi klasszicizáló autobiografizálás m ű f a j d i v a t j a . B. Constant, A. de Musset, George Sand stb. r o m a n t i k u s -génreményei a rousseaui „ ö n k i t á r u l k o z á s " jegyében íródtak. Az ágostoni típusú vallomások g y ó n á s - h a n g u l a t á v a l szemben e típ u s merőben „ i r o d a l m i " célzatú: a belső világ leleplezése az olvasó s z e m e l á t t á r a , olykor a „szenzációjára" t ö r t é n i k . O A m ű f a j a 19. sz.-i naplók szerzőire is h a t o t t . A fiktív vallomás-forma a modern -»lélektani regények ->belső monológjaiban kap szerepet. O A vallomások és a —> kópéirodalom m ű f a j i elemeit egyesítette T h . Mann E g y szélhámos vallomásai (1923, 1954) c. regényében. O U j a b b időkben a vallomások kifejezést a r e k l á m h a t é k o n y s á g olcsó eszközeként használják ö n é l e t r a j z u k címében sztárok és d i k t á t o r o k , milliomosok és feltalálók stb. O T á g a b b értelemben lírai a l k o t á s o k a t is a vallomásirodalom körébe szokás sorolni (vallomásWra, a n é m e t termin o l ó g i á b a n Erlebnislyrik, élménylíra),

352

VALLA a m e n n y i b e n ezek az - > r á i i r á b a n szokásos mértéken túl t á r j á k fel az a l k o t ó egyén iszubjektív élményeit, v á g y a i t , személyiségének mélységeit. O (-+önéletrajz, Ura) O írod.: W. Dilthey: Das Erlebnis und die Dichtung (1965); K . H a m b u r g e r : Die Logik der D i c h t u n g (1968); K . Pestalozzi: Die E n t s t e h u n g des lyrischen I c h (1970); Szávai J . : Az önéletírás (1978). Martinkó András—Kovács Endre vallon irodalom (magyar írásmód); wallon irodalom (saját írásmód) •Németalföld irodalma), sőt, a legkorábbi francia nyelvű verses szöveg, az ->Euláliaének is vallon vonásokat m u t a t . Az újkorban a z o n b a n a vallonok írói is a francia irodalmi nyelv h a s z n á l a t á r a t é r t e k át, mind Franciao.-ban, mind B e l g i u m b a n (az u t ó b b i a k i r o d a l m á t -ófrancia-belga irodalom). A vallon n y e l v j á r á s i r o d a l m a csak a 18. sz.-ban k e z d e t t ismét t e r j e d n i , mindenekelőtt a vallásos irodalom m ű f a j a i b a n . 1856-ban megalakult a Société de littérature wallonne ('A vallon irodalom társasága'), s Liége-ben g a z d a g vallon n y e l v j á r á s i irodalmi és színházi élet b o n t a k o z o t t ki. Ennek képviselői — N. Defrécheux (1825—1874), H. Collette (1905), F . Dewandelaar (1909), W . Bal (1916—) — közül a legtekintélyesebb a klasszicizáló költő és verista vígjátekíró, H . Simon (1856—1939), a k i t „a belga Mistral"-ként tisztelnek. O (—• Belgium irodalma, nyelvjárási irodalom) O M. Piron: Les lettres wallones contemporaines (1944); G. Charlier—J. Hanse: Histoire illustrée des L e t t r e s Franpaises de Belgique (1958); M. H a n a r t : Les littératures dialectales de la Belgique r o m a n e (1974); W . Bal: L i t t é r a t u re dialectale de la Wallonie (1974). Bajomi

Lázár

Endre

Vallotton [valoton], B e n j á m i n (Gryon, 1877. jan. 10.—1962): svájci francia író. L a u s a n n e - b a n , Münchenben és Párizsban t a n u l t , m a j d L a u s a n n e - b a n gimnáziumi tanár volt. K é s ő b b Provence-ba költözött, mely regényeinek gyakori színhelye. Irodalmi m u n k á s s á g á t számos regény, elbeszélés, riport, életrajz és ú t i k ö n y v jelzi. í r á 23

sai szülőföldje, a W a a d t - v i d é k kisparaszti miliőjének hű ábrázolása. Az Alliance F r a n c a i s e megbízásából több előadókörut a t t e t t . O F ő b b művei: Coeur á coeur ( ' K e t t e s b e n ' , reg., 1950); Sous le mérne tóit ( ' E g y fedél a l a t t ' , reg., 1952); Ferme á vendre ( ' T a n y a eladó', reg., 1954); La Terre que j'aime ( ' K e d v e n c földem', reg., 1958); La Grandé soif ('A n a g y szomjúság', reg., 1959); Rude étape. Comment volent les années ('Nehéz állomás. H o g y a n szállnak el az é v e k ' , emlékezések, 1961). Kiss Etele Vallquist [válkviszt], Gunnel (Stockholm, 1918. j ú n . 19.—): svéd írónő. U p p s a l á b a n bölcsészettudományi t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t , m a j d irodalomkritikus volt. 1939-ben katolizált, s vallásos életszemlélet e művészetében is meghatározó szerepet k a p o t t . 1946 és 1959 között F r a n c i a o . - b a n és Olaszo.-ban élt. A lundi egyetem 1976b a n díszdoktorrá a v a t t a , s 1981-től a teológia professzora. 1982-től a Svéd Akadémia t a g j a . O Széles körű népszerűségre t e t t szert Dagbok frán Rom ('Római n a p l ó ' , 4 köt., 1964—1966) c. művével, m e l y b e n a második v a t i k á n i zsinattal kapcsolatos ben y o m á s a i t írta le. E s s z é g y ű j t e m é n y e i b e n is a vallásos t é m a dominál, melyekben s a j á t m e g h a t á r o z á s a szerint a progresszív katolicizmust képviseli. F r a n c i a írók — k ö z t ü k M. Proust — műveiből készített fordításaival is sikert a r a t o t t , s 1971-ben a Svéd Akadémia műfordítói c%aval j u t a l m a z t á k . 1987-ben jelent meg Helena Nyblom (ua.) c. m o n o g r á f i á j a . O E g y é b fő művei: Nágot att leva för ('Élni v a l a m i é r t ' , esszék, 1956); Ett blándande mörker ('Vakító sötétség', esszék, 1958); Tilt dess dagen gryr. Anteckningar 1950—1958 ('Amíg megvirrad a n a p j a . Naplójegyzetek 1950—1958', 1959); Vágar till Gud ('Az I s t e n h e z vezető u t a k ' , esszék, 1960); Den oförstádda kárleken ('A m e g nem é r t e t t szeretet', esszék, 1961); Helgonens svar ('A szentek válasza', esszék, 1963); Följeslagare ('Kísérő', esszék, 1975); Stég pá vágen ('Lépések az ú t o n ' , költ.-ek, 1983). O írod.: S. Stolpe: Mánniskoforskare och mánniskofiskare ( I d u n , 1960, 37.); B. Schlyter: A t t ö v e r s á t t a Proust (Moderna s p r á k , 1967). Baksy Péter Valluvar: —> Tiruvalluvar Vallverdú [bál j bárdit], Francesc (írói név); Vallverdú i Canes (teljes név); (Barcelona, 1935. dec. 1.—): katalán költő, író, m ű f o r d í t ó , szociolingvista, kiadói szerkesztő. Jogi e g y e t e m e t végzett, ü g y v é d k é n t (1958—1964), m a j d újságoknál, k i a d ó k b a n

353

VALLV dolgozott. M i n t a barcelonai E d i c i o n s 62 k ö n y v k i a d ó szerkesztője Madách, Pilinszky, Déry, Krúdy műveinek k a t a l á n és spanyol f o r d í t á s a i t gondozta. Az olasz irodalom r e m e k m ű v e i n e k fordítója. S z á m o s szociolingvisztikai írása közül kiemelkedik L 'escriptor catalá i el probléma de la llengua ('A k a t a l á n író és a nyelv p r o b l é m á j a ' , 1968) c. k ö n y v e . O Mint elkötelezett komm u n i s t a , költészetének első k o r s z a k á b a n a szocialista realizmus á r a m l a t á h o z kapcsolódott: Com llances ('Mint lándzsák', 1961); Qui ulls ha ('Akinek van szeme', 1962); Cada paraula, cada vidre ('Minden szó, m i n d e n üveg', 1968). T o v á b b i köteteinek verseiben az emberi lét alapvető kérdéseivel néz szembe: Somni, insomni ('Alom, á l m a t l a n ság', 1971); Retorn a Bűbilis ('Visszatérés Bilbilishez', 1974); Regiment de la cosa pública ('A k ö z ü g y vezetése', 1983); Leviatan (1984). O G y ű j t , kiad: Poesia 1956—1976 (1976). ' Déri Balázs Vallverdú [báljbárdw], J o s e p (írói név); Vallverdú i Aixalá (teljes név); (Lleida, 1923. júl. 9.—): k a t a l á n író. Klasszika-filológiát t a n u l t , élete j a v a részében középisk o l á b a n t a n í t o t t . A nagy mesélő m i n t e g y száz p u b l i k á l t kötetének többsége gyermek- ill. i f j ú s á g i irodalom (regény, ismeretterjesztő m ű v e k stb.). Trampa sota les aigües ('Csapda á víz a l a t t ' , 1965) c. regénye közel húsz kiadást is megért. K i m e r í t hetetlen ül g a z d a g szókincsű p r ó z á j á n a k csúcspontjai az utóbbi években megjelent novellakötetei: Ara mateix eren aquí i altres relats ( ' É p p m o s t voltak itt, és m á s elbeszélések', 1987); La festa i la ganyota ('Az ünnep és a grimasz', 1987). K r i t i k u s k é n t főleg szűkebb p á t r i á j á n a k alkotói, így M. Torres f o g l a l k o z t a t t á k . Jelentősek a k a t a l á n irodalmi nyelvről írt t a n u l m á n y a i . Déri Balázs Válmíki: mondabeli indiai r e m e t e és költő, a Rámájana állítólagos szerzője Vekerdi József valódi mese; mitikus mese: a hidelemmese (bhiedelemmonda), a -* hősmese, a tündérmese és a -+varázsmese összefoglaló elnevezése. A nemzetközi -* mesekatalógus e meséket —>AaTh 300—749 s z á m m a l jelöli. F ő b b a l c s o p o r t j a i az alábbi hősökről, eseményekről szólnak: AaTh 300- -399: természetfeletti ellenfélről; AaTh 400—459: természetfeletti vagy elvarázsolt házastársról, testvérről AaTh 460—499: természetfeletti feladatokról; AaTh 560—649: természetfeletti segítőkről; AaTh 700—749: természetfeletti lényekről, eseményekről.

A. A. Aarne és St. Thompson a valódi mesék c s o p o r t j á b a sorolta a ->legendamesét, a ->novellamesét, és az —• ostobaördög-meséket is, a m a g y a r k u t a t á s a z o n b a n ezeket n e m t e k i n t i e m ű f a j c s o p o r t részének. O (-+mese) O írod.: Berze N a g y J . : Magyar népmesetípusok (1957); O r t u t a y Gy.—Dégh Lind a — K o v á c s Ágnes: M a g y a r népmesék (1960); A. A. A a r m ^ - S t . T h o m p s o n : T h e T y p e s of the Folktale (1961); B a n ó L : Népmese (Magyar néprajz, 5. köt. 1988). Dömötör Tekla valódiság: esztétikai k a t e g ó r i a k é n t az o b j e k t í v valóság ->lényegének és -»jelenségeinek, külső m o z z a n a t a i n a k egyezése a m ű a l k o t á s o k b a n létrehozott világgal. A lényeges, társadalmilag-történelmileg és az emberiség ügye s z e m p o n t j á b ó l t i p i k u s m o z z a n a t o k egyezése természetesen minden igazi m ű a l k o t á s s a j á t j a (—•fikció 7.), v a l ó d i s á g á t azonban az a d j a , hogy u g y a n a k k o r a benne m e g f o r m á l t világ a visszat ü k r ö z ö t t valóság jelenségszerkezetével is egyezik. A m ű a l k o t á s és a valóság közti szükségszerű kettősségnek, különbségnek kiemelése helyett — m i n t a különösség, tipikusság stb. kategóriáknál — ez esetben ink á b b a megegyezés a m ű és a valóság viszon y á n a k legfontosabb jellemzője anélkül, hogy ezt a kettősséget megszüntetné. A valódiság inkább a m ű formai, a művészi ->igazság inkább a m ű t a r t a l m i , gondolati elemeire vonatkozik, hiszen az előbbi esetében a közvetlenül érzékelhető jelenségek egyezése u g y a n a n n y i r a jellemző, m i n t a bizonyos mértékű e l v o n a t k o z t a t á s révén felismert mélyebb, lényegi összefüggéseké. Természetesen ebben a (jelenség és lényeg közti) különválasztásban az egység, a k e t t ő azonossága a fontosabb, hiszen az e m l í t e t t lényegi megfelelés csak valamilyen jelenség á b r á z o l á s á n a k közvetítésével jöhet létre v a g y a művész által t e r e m t e t t ú j jelenségvilág, v a g y a valódiságot tételező, az objektív valóság j e l e n s é g s t r u k t ú r á j á v a l való egyezés révén. József A., amikor kiemelte és szembeállította az igazat a valódival T h o m a s Mann üdvözlése c. versében — ,,az igazat mondd, ne csak a v a l ó d i t , " — a r r a is u t a l t , hogy egy válságos k o r b a n a művész felelőssége a t a r t a l m i és e t i k u s m o z z a n a t o k k i t ü n t e t e t t szerepének vállalását jelenti. O Már a görögöknél f e l m e r ü l t az ilyen értelmű v a l ó s á g á b r á z o l á s g o n d o l a t a , n o h a t ö b b n y i r e egyoldalúan, csak a jelenségvilág egyezését hangsúlyozták (példa erre a Zeuxis—Parrhasziosz-anekdota). Platón a m ű vészet szerepét és lehetőségét m i n t utánzást csak ebben az értelemben t á r g y a l t a . Arisz-

354

VALÓS totelész is az u t á n z á s b a n (—•mimézis) l á t t a a m ű v é s z e t lényegét, de a művészet n á l a n e m c s a k másolás, h a n e m egyúttal megismerés is: ,,. . .a m ű a l k o t á s o k a realitásoktól a b b a n különböznek, hogy b e n n ü k a szétszórt elemek össze v a n n a k k a p c s o l v a . " A középkori esztétikának nem volt ilyen é r t e l m ű valóságigénye, m i n t Szent Ágoston írja: , , . . . h a szavalni h a l l o t t a m is, hitelt nem a d t a m a mesének". Később a reneszánsz idején került előtérbe ismét a műalk o t á s és a valóság egyezésének g o n d o l a t a , „hiszen a költő — írja G. Boccaccio — mind e n k é p p e n igyekszik szépen csengő verssor o k b a n kifejezni vagy m a g á n a k a természetnek, vagy pedig örökös és v á l t o z a t l a n m ű k ö d é s é n e k h a t á s a i t ( . . . ) s mindezeket o l y a n elevenen ábrázolja, hogy valóságos a k n a k látszanak ( . . . ) az írott v e r s b e n " . Az u t á n z á s szónak azonban t á g í t h a t ó , h a j lékony jelentése volt, a művészetet i n k á b b Tsten t e r e m t ő tevékenységével való vetélk e d é s n e k t e k i n t e t t é k . A költő is I s t e n — m o n d o t t a Scaliger — hiszen l é t r e h o z h a t j a azt, a m i n e k lennie kellene. Ez esetben teh á t a közvetlen egyezést is tételező valódiság h e l y e t t inkább — az általánosabb értelm ű — -*• realizmusról beszélhetünk. A romantikában, minthogy a művészetet m a g a s a b b r e n d ű valóságként értelmezte (,,A költészet — W . Wordsworth szavaival — minden megismerés kezdete és vége, olyan halh a t a t l a n , m i n t az emberi szív"), a valódiság p r o b l é m á j a fel sem merült. A naturalizmus p r o g r a m j a t u l a j d o n k é p p e n a valódiság m e g t e r e m t é s é n e k igényével jelentkezett, n o h a a társadalmilag-történelmileg t i p i k u s m o z z a n a t o k jelentőségét nem ismerték fel kellőképpen. Az irányzat n a g y alkotói n e m voltak ilyen értelemben következetes n a t u ralisták (E. Zola, G. Maupassant, G. Hauptmann stb.) A -*Neue Sachlichkeit és a -»tény irodalom lényegében ezt a szellemet tükrözi a valóság jelenségeinek p o n t o s v i s s z a a d á s á n keresztül a társadalmilagtörténelmileg tipikus mozzanatok keresését — a valódiság szempontjából következet e s e b b e n . Lukács Gy. a valódiságot (Ecbtheit) m i n t az objektív valóság, azaz valami v a g y valaki lényegének (túlnyomórészt az 1.' jelzőrendszer eredményeképpen való) felismerését, ill. ábrázolását elemzi. í g y a v a l ó d i s á g r a való törekvés az ábrázolásban az e m b e r i viszonyokat k e t t ő s i r á n y b a n k o n k r e t i z á l j a . Egyrészt a tipizálás m é r t é k e az érzékileg m e g r a g a d h a t ó emberi lét körén belül m a r a d és nem emelkedik elvontg o n d o l a t i tipikussággá (mint pl. az a n t i k m ű v é s z e t b e n ) , másrészt jellegét t e k i n t v e — ellentétben a tudománnyal mindig a 23*

s z u b j e k t u m r a v o n a t k o z i k . O (-»esztétikai minőségek) O írod.: L u k á c s Gy.: Az esztétikum s a j á t o s s á g a (1965); K . G i l b e r t — H . K u h n : Az esztétika t ö r t é n e t e (1966). Szabó Zoltán válogatás; szelekció szinonimia) és a n t o n i mitás (-+antonímia) a l a p j á n . A másik elrendezési mód az így k i v á l a s z t o t t szavak kombinációja az e g y m á s u t á n i s á g (szekvencia) és érintkezés a l a p j á n . (Még választás) O (->paradigmatikus és szintagmatikus tengely) O írod.: R. J a k o b s o n : Nyelvészet és poétika (Hang — jel — vers, 1969). Martinkó András Valor fbálor], Enric (írói név); Valor i Vives (teljes családi név); (Castalla, Alicante, 1911. aug. 22.—): k a t a l á n író. Kereskedelmi középiskolát végzett, később m a g á n úton k a t a l á n filológiát t a n u l t . Kereskedőként dolgozott, de m i n t t a n k ö n y v í r ó és t a n á r jelentős szerepet vállalt az egységes k a t a l á n nyelvi n o r m a terjesztésében. Első írásai u g y a n az 1930-as évek elején jelentek meg, irodalmi m u n k á s s á g á n a k k i b o n t a k o zását évtizedekig késleltette a spanyol polg á r h á b o r ú , m a j d a ÍYanco-diktatúra cenz ú r á j a . O Legjelentősebb regényei erőteljes, a nagy francia és orosz realistákra emlékeztető realizmussal ábrázolják szülőföldjének t á j a i t és embereit, a h a g y o m á nyos paraszti é l e t f o r m a eltűnését század u n k első felében. N a g y sikert ért el népmese-feldolgozásaival is. O F ő b b regényei: L'ambíció d'Aleix ('Aleix b e c s v á g y a ' , 1960); Sense la terra promesa ('Az ígéret földje nélkül', 1980); Temps de batuda ('Cséplés idején', 1982); Enllá de l'horitzó ('A l á t h a t á r o n túl', 1991). O G y ű j t , kiad.: Obra literária completa ('Összes szépirodalmi műve', 3 köt., 1975, 1976, 1982); fíondalles valencianes ('Valenciai népmesék', 8 köt., 1984—1988). Faluba Kálmán valőr: —> szóhangulat valóság; realitás: a megismerő -*tudatta\ szemben álló világ, m i n t a —•tükrözés és a világot á t a l a k í t ó , cselekvő a k t i v i t á s t á r gya. Két fő szférája közül a természeti és a társadalmi lét az ún. külső valóság, míg a belső valóság a megismerési a k t u s t á r g y á v á

355

VALÓS t e t t pszichikum, az ember lelki világa. O A filozófiai i r á n y z a t o k — ilyen a s p e k t u s b ó l nézve — a l a p v e t ő e n abban különböznek egymástól, h o g y a valóságot a n y a g i (materializmus) v a g y szellemi (idealizmus) lényegönek, s a megismerő t u d a t t ó l függetlenül létezőnek (materializmus és objektív idealizmus) v a g y a t t ó l függőnek (szubjektív idealizmus), ill. egyenesen nemlétezőnek (szolipszizmus) tekintik-e. E szemléleti különbségek az irodalom fejlődéstörténetében is m e g m u t a t k o z n a k (->irodalom és filozófia). O Az ókori görög esztétikai gondolkodás kezdeteiig visszanyúló h a g y o m á n y o s felfogás szerint az irodalmi (s á l t a l á b a n a művészeti) ->alkotás k i i n d u l ó p o n t j a mindig a külső (—*•ábrázolás) vagy belső (—>kifejezés) valóság, s ennek megfelelően a —• valóságismeret az írói képességek f o n t o s tényezője; az ú j a b b k u t a t á s o k r á m u t a t n a k , hogy a külső valóság tárgyi elemei az ábrázolt tárgyiasságok rétege révén t ö l t e n e k be nélkülözhetetlen f u n k c i ó k a t az irodalmi mű s t r u k t ú r á j á b a n , s hogy a valóságismeret a műértő befogadásban is lényeges szerepet játszik. O Az irodalmi-művészeti alkotások azonban a valóságnak nem a k á r m i l y e n , hanem e m b e r k ö z p o n t ú a n szemlélt képét n y ú j t j á k (-*antropocentrizmus, tükrözés), s a valóság közvetlenül adott t é n y e i t és öszszefiiggéseit (—•valódiság) az a l k o t ó i fantázia — kivételes esetektől eltekintve (->irodalom és dokumentum, tényirodalom) — mindig többé-kevésbé á t a l a k í t j a ( - > f i k ció, valószínűség, fantasztikum) a m a g a céljainak megfelelően. O írod.: F . O. Nolte: Art and R e a l i t y (1942); E. A u e r b a c h : Mimesis (1959); W o r t und Wirklichkeit (1960); H . Nohl: Die dichterische Wirklichkeit (1962); B a r t a J.: Valóság és valószerűség (Alf, 1962, 4.); Mihalik Z.: A művészi valóság (Jelenkor, 1963, 12.); W . Killy: Wirklichkeit u n d K u n s t c h a r a k t e r (1963); Lukács Gy.: Az esztétikum s a j á t o s s á g a (1965); N. J ú z l : Das Wesen des ásthetischen Erfassens der Realitát (1966); Szili J . : Az irodalmi m ű igazsága ( K r i t i k a , 1970, 5.); Vörös L.: Az esztétikai valóságfogalom néhány v i t á s kérdése (Acta H i s t ó r i á é Litterarum H u n g a r i c u m , Szeged, 1973). Hermann

István

O E célok t o v á b b á a különböző —• művészetfajok kereteibe illeszkedő irodalmi műfajok esetében lényegesen e l t é r ő k . Megismerési f u n k c i ó k a t csak a visszatükröző művészeti irodalom tölt be, a m i k o r a művészi —>igazság élményeiben részesítve gazdagítja világ képünket, v a l a m i n t a didaktikus irodalom, amely (a fentitől lényegesen

különböző) t u d o m á n y o s ismereteket n y ú j t irodalmias f o r m á k b a n . A (Fr. Schlegel szóh a s z n á l a t á n a k megfelelő értelemben vett) szépművészeti irodalom m á r nem megismerési gesztussal nyúl a valósághoz, de valóságkapcsolatai n e m kevésbé szorosak, amikor a n n a k korszerű —•szépségét reprezentáló jelenségeket elénk állítva örömtelibbé teszi é l e t ü n k e t . U g y a n í g y emeli ki—kons t r u á l j a az érdekességük kel p i h e n t e t ő kikapcsolódást szolgáló élményeket a szórakoztató irodalom, míg az agitatív irodalom (a -+speech act-elmélet fogalmával élve) direktív illokúciót h a j t végre, a valóság megvált o z t a t á s á r a , a k t í v cselekvésre ösztönöz. O írod.: A. W . Schlegel—F. Schlegel: Válogat o t t esztétikai írások (1980); Szerdahelyi L: Az esztétikai érték (1989). Szerdahelyi István O A -*l'art pour l'art i n k á b b jelszószerűen h a n g o z t a t o t t , m i n t s e m elméletileg kidolgoz o t t álláspontjaitól és a formalizmus szélsőséges képviselőitől eltekintve az irodalom és a valóság ilyen v a g y hasonló kapcsolatait a jelentősebb irodalomelméletek mindig elismerték. „Természetes, hogy [az irodal o m n a k ] mindig felismerhető k a p c s o l a t b a n kell lennie az é l e t t e l " — összegzi t a p a s z t a l a t a i t irodalomelméleti szintézisében R. Wellek és A. Warren —, m e r t jóllehet ,,ez a k a p c s o l a t igen különböző lehet: felmagaszt a l h a t j a , p a r o d i z á l h a t j a , visszájára fordíth a t j a az életet; a m ű minden esetben az életből vett, s a j á t o s a n m e g h a t á r o z o t t célz a t ú szelekció", s ennek megfelelően ,,az irodalomtól független ismeretekre v a n szükségünk ahhoz, hogy t u d j u k , egy konkrét m ű n e k milyen az »élethez« való viszon y a " . E viszony pedig szerintük sem a részletek valószerűségének kérdése, m e r t e valószerűség ,,az illúziókeltés eszköze", ami „ g y a k r a n csak a z t a célt szolgálja, m i n t a Gulliver utazásaiban, hogy becsalogassa az olvasót valamilyen valószínűtlen vagy hihetetlen szituációba, amely m á r n e m a részletek v o n a t k o z á s á b a n , hanem annál mélyebb értelemben »hű a valósághoz«". A „helyes kritikai í t é l e t n e k " ugyanis az író által n y ú j t o t t „fiktív világ egészére kell é p ü l n i e " (->totalitás). O írod.: H . Markiewicz: Az i r o d a l o m t u d o m á n y fő kérdései (1968); R. Wellek—A. W a r r e n : Az irodalom elmélete (1972). S. Nagy Katalin O A modern irodalomelméleti i r á n y z a t o k közül a strukturalizmus szövegközpontúsága sem hozott ilyen v o n a t k o z á s b a n lényeges változást, hiszen a s t r u k t u r a l i s t a értelemben v e t t —•kontextus, -*referencia

356

VALÓS fogalmak szintén a m ű és a valóság kapcsolataira épültek. A , , p o s z t s t r u k t u r a l i s t a " i r á n y z a t o k a z o n b a n a befogadás szubjektív m o z z a n a t a i n a k előtérbe helyezésével e g y r e kérdésesebbé t e t t é k ezeket a kapcsolatokat. M á r az 1960-as é v e k b e n számos szerző (G. Poulet, W . Iser, S. E . Fish) t a g a d t a , hogy az irodalmi m ű v e k szövegei valamiféle külső valóságra v o n a t k o z n a k , s hogy bef o g a d á s u k lényegi v o n á s a lehet egy e f f a j t a valóság megismerése. Okfejtéseik szerint mű szövege csak intencionális (-»intenciónáltság) t á m p o n t o k a t n y ú j t a befogadói t u d a t s z á m á r a , amely e t á m p o n t o k a l a p j á n létrehozza a kiteljesedett m ű a l k o t á s t o l y a n módon, hogy a szöveg által kijelölt h a t á r o k között a befogadó t u d a t t a l a n j á n a k t a r t a l m a i t a t u d a t b a emeli. A befogadás célja t e h á t az önmegismerés: az olvasói t u d a t a szöveg —> dekódolása, közben ö n m a g á t dekódolja. A befogadási f o l y a m a t ebből következően nem a n n á l értékesebb, minél j o b b a n kimeríti a szöveg eleve a d o t t t a r t a l m á t , h a n e m ezt a tevékenységet éppenséggel a minél s z a b a d a b b , k ö t e t l e n e b b -*szubjektivitásnak kell jellemeznie. Felerősítette e t e n d e n c i á k a t az 1970-es években a konstanzi iskola — élénk v i t á k közepette zajló — teoretikus munkássága a várakozáshorizont koncepciójának kidolgozásával. E befogadásesztétikai elméletek a m a r x i s t a szerzők körében is h a m a r visszhangra találtak, m i n d e n e k e l ő t t a S Z U - b a n és az N D K ban. S b á r ez nem egyszer éles kritikával párosult, i t t is tekintélyes szerzők j u t o t t a k a r r a a következtetésre, hogy — M. Naumann szavaival — a m ű a l k o t á s „nincs igazán befejezve, a m e d d i g csak előállították, de nem v á l t a befogadás t á r g y á v á " , m e r t így csak „potenciális m ű " , amelyet a befogadó t á r s a l k o t ó i szerepkörben fejez be. O Nem is v i t a t h a t ó , hogy ezek az elgondolások sok részigazságot t a r t a l m a z t a k . T é n y , hogy mindenféle műélmény erős asszociációs tevékenységgel jár, s hogy az irodalmi m ű v e k esetében a -*•kitöltetlen helyek egyenesen igénylik is a befogadói a k t i v i t á s t . Csakhogy ez az a k t i v i t á s — pozitív esetekben — nem kötetlenül szubjektív, h a n e m a szöveg által vezérelt (—>vezérlés). O Az is tény, hogy a m ű által elénk állított magat a r t á s m i n t á k által k i v á l t o t t érzelmi reakcióink h o z z á j á r u l h a t n a k ahhoz, hogy jobban m e g i s m e r j ü k ö n m a g u n k a t , amennyiben a d d i g ismeretlen élethelyzetekről v a n szó: h a a regény- v a g y novellahős m a g a t a r tása rokonszenvet vagy ellenérzést vált ki belőlünk (->azonosulás), ebből m e g t u d h a t juk, mi m a g u n k miként cselekednénk hasonló k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t stb. Az e f f a j t a

—>/tatáóiehetőségek azonban egyrészt esetlegesek, k o r á n t s e m bizonyos, h o g y érvényesülnek (s h a igen, akkor is csak az irodalom bizonyos — elsősorban a visszatükröző, d i d a k t i k u s és — r i t k á b b a n — szórakozt a t ó — m ű f a j a i b a n ) . Másrészt e h a t á s o k másodlagosak, következményei a külső valóság megismeréséből adódó t a p a s z t a l a t o k n a k (-»valóságismeret), s ha a m ű é r t e l m e z é s a kötetlen s z u b j e k t i v i t á s jegyében zajlik, a k k o r az önmegismerés is céltalan. A konstanzi iskola elgondolásai is k é z e n f e k v ő ellenvetésekkel találkoztak, s befolyásuk n a p j a i n k r a m e g s z ű n t (bővebben —• várakozáshorizont) . O Ugyancsak az 1960-as évek elején keltett nemzetközi figyelmet a m ű és a valóság k a p c s o l a t a i t történetileg szubjektivizáló —>hermeneutika} elméletével H.-G. Gadamer. K i i n d u l ó tétele az, h o g y — az —>ünnep a n a l ó g i á j á r a — „a m ű a l k o t á s lét é t »egyidejűség« jellemzi", ami „ a z t jelenti, hogy valami, ami m e g m u t a t k o z i k nek ü n k , b á r m e n n y i r e távoli eredetű is, megm u t a t k o z á s á b a n teljes jelenlétre tesz szert. T e h á t az egyidejűség nem valamiféle a d o t t ságmód a t u d a t b a n , hanem f e l a d a t a t u d a t s z á m á r a " , „ a t u d a t n a k úgy kell hozzáállnia a dologhoz, hogy az »egyidejűvé« váljék, t e h á t a t o t á l i s jelenlétben m i n d e n közvetítés m e g s z ű n j é k " . A régebbi művészi a l k o t á s o k a t t e h á t a különböző k o r o k embereinek mindig a m a g u k m ó d j á n kell értelmezniük, s így értelmezik helyesen e műveket: a művészi mű lényegéhez t a r t o z i k , hogy minden k o r b a n más és m á s legyen, m e r t „ i t t sem ú g y áll a dolog, h o g y a mű »magában véve« létezne, s csak a h a t á s lenne különböző — m a g a a m ű a l k o t á s az, ami a változó feltételek mellett m i n d i g másk é p p m u t a t k o z i k meg. A mai szemlélő nemcsak m á s k é p p lát, hanem m á s t l á t " . E z t nem úgy kell értenünk, hogy a műalkot á s o k a t csak a pillanatnyi m e g h a t á r o z o t t ságok, a „jelen h o r i z o n t j a " a l a p j á n értelmezzük: „A jelen horizontja v a l ó j á b a n szüntelenül alakul, amennyiben előítélet e i n k e t állandóan próbára kell t e n n ü n k . Ilyen p r ó b á r a tevés nem utolsó s o r b a n a m ú l t t a l való találkozás és a n n a k a hagyom á n y n a k a megértése, amelyből e r e d ü n k . A jelen h o r i z o n t j a t e h á t e g y á l t a l á n nem alakul ki a m ú l t nélkül. M a g á b a n véve u g y a n ú g y nem létezik, mint a t ö r t é n e t i horizontok, melyekre szert kellene t e n n ü n k . A megértés i n k á b b mindig az ilyen állítólag m a g u k b a n véve létező horizontok összeolv a d á s a " . Az ilyen „összeolvadás ellenőrz ö t t v é g r e h a j t á s á t " a „ h a t á s t ö r t é n e t i tud a t n a k " kell végrehajtania, ez pedig a —>hermeneutika problémája. A teológiai és

357

VALÓS jogi h e r m e n e u t i k á b a n pedig központi k a t e gória az alkalmazás, az applikáció, „mely minden megértésben benne rejlik", hiszen „ m i n d a jogi, m i n d a teológiai hermeneutik a s z á m á r a k o n s t i t u t í v az a feszültség, a m e l y egyfelől — a t ö r v é n y v a g y az ige — tételes szövege, másfelől pedig a k ö z ö t t az értelem k ö z ö t t áll fenn, amelyhez az értelmezés egy k o n k r é t p i l l a n a t á b a n alkalm a z á s a eljut — az ítéletben vagy a prédik á c i ó b a n . " U g y a n e z áll Gadamer szerint a szépirodalmi m ű v e k olvasására is: „nincs olyan olvasó, aki egyszerűen csak olvassa, ami előtte v a n . Ellenkezőleg: minden olvasásban m e g t ö r t é n i k az applikáció, ú g y h o g y aki egy szöveget olvas, az ilyen értelemben m a g a is benne v a n a szövegben". O Gadamer is reális p r o b l é m á k a t érintett. E g y r é s z t ugyanis történelmi t é n y , hogy a régebbi m í t o s z o k a t - m ű a l k o t á s o k a t szokás az ú j hatalmi viszonyok igényeihez igazítva átértelmezni (miképpen ezt m á r az -*interpretatio Graeca, interpretatio Romana, interpretatio Christiana is t e t t e , s teszik a h i v a t a l o s ideológiák képviselői a mai napig a t á r s a dalmi rendszerváltozások idején). U g y a n ilyen tény, hogy a t á v o l a b b i m ú l t b a n szület e t t irodalmi a l k o t á s o k befogadásakor nem t u d j u k kikapcsolni - » k é s ü n k e t , á t á l l í t a n i világnézetünket, sőt, -» valóságismeretünk, m ű v e l t s é g ü n k is radikálisan m á s lévén, g y a k r a n n e m érzékeljük a korabeli befogadók s z á m á r a világos célzásokat sem. E m ű v e k így s z á m u n k r a szükségképpen m á s k é n t m u t a t k o z n a k meg, m i n t a k o r t á r s a k s z á m á r a . S t é n y végezetül az is, hogy a m ű a l k o t á s o k által k i v á l t o t t —»katarzis m e g v á l t o z t a t h a t j a v i l á g k é p ü n k e t és ilyen módon g y a k o r l a t i tevékenységünket is, azaz a belőlük m e r í t e t t m a g a t a r t á s m i n t á k e g y f a j t a applikációhoz, alkalmazáshoz is vezethetnek. O Másfelől viszont az ideologikus „ á t é r t e l m e z é s e k " g y a k o r l a t a nem jelenti azt, hogy e gyakorlat okvetlenül n o r m á v á a v a t a n d ó , aminthogy ízlésünkműveltségünk — bármilyen szükségképpeni — k o r l á t a i t sem indokolt minden fennt a r t á s nélkül m i n d j á r t az „ideális o l v a s ó " t u l a j d o n s á g a i v á is a v a t n u n k . Annál is kevésbé, hiszen h a az applikáció révén valób a n minden egyes olvasó „benne l e n n e " a szövegben, a k k o r a lehetséges olvasatok száma végtelen lenne, s így — m i k é n t ezt m á r A.-J. Greimas kiemelte — az irodalomt u d o m á n y é r t e l m e t l e n n é válnék, n e m lenne összehasonlítási a l a p u n k a m ű v e k t u d o m á nyos vizsgálatához. O Gadamer h e r m e n e u t i k á j á n a k a l a p t é t e l é t m á r ennek megjelenésekor cáfolta is E . D. Hirsch, k i m u t a t v a , hogy a szövegértelmezésnek (és á l t a l á b a n

minden művészeti—kulturális értelmező tevékenységnek) két a s p e k t u s a van. Az egyik a jelentés: ez, mihelyt az őt rögzítő fizikai t á r g y létrejött, p o n t o s a n az, ami, és semmiféle u t á n a bekövetkező esemény nem v á l t o z t a t h a t r a j t a . A másik a, jelentőség: a m ű időszerű „ h a s z n á l a t á n a k " szemszögéből t ö r t é n ő értelmezés, amelyet ennek megfelelően m indig a befogadó személyisége és k ö r ü l m é n y e i h a t á r o z n a k meg. Amikor Gadamer az applikációt a jelentés részeként tekinti — m u t a t rá Hirsch — összemossa a jelentést és a jelentőséget, s egyben súlyos ö n e l l e n t m o n d á s o k b a is keveredik. Eles hangú b í r á l a t t a l fogadta Gadamer nézeteit E. Betti is, de az 1970-es é v e k b e á t h ú z ó d ó szakmai v i t a — amikor H . R . Jauss is s z e m b e f o r d u l t vele — sem t u d t a feltartóztatni a gadameri hermeneutika divatját. O A szellemi á r a m l a t o k épp ellenkező i r á n y b a f o r d u l t a k : a n a p j a i n k r a legtöbb figyelmet vonzó ú j irányzat, a dekonstruktivizmus (~*új új kritika) végképp elszakította az i r o d a l m a t a valóságtól, t a g a d v a m á r a -»nyelv azon képességét is, hogy elsőrendűen -*•igazságok közlésére szolgál (->textualitás), í g y természetesen h a m i s illúziónak m i n ő s í t e t t e azt is, hogy a nyelvi művészetben, „az irodalomban lehet valamilyen igazság, a v a g y a meg nem jelenítettnek a megjeleni t e t t b e n való »látszása«, az elrejtett, ami f e l t á r u l és mégis r e j t v e m a r a d — a t u d a t valamiféle egysége, v a g y egy elképzelt »világ« »valósága«" (J. N. Riddel). Annál is k e v é s b é lehetséges ez a d e k o n s t r u k t i visták szerint, hiszen az irodalmi szövegek nem a szövegeken kívüli valóságra u t a l n a k , h a n e m m á s szövegekre; H . Bloom szerint k ö l t e m é n y e k voltaképpen nincsenek is, csak interpoémák, minden szöveg a l a p j a egy m á s i k szöveg, a m i t a költő félreértf é l r e m a g y a r á z , amiként félreérti s a j á t szövegeit is, s az ő félreértéseit a kritikusok m a g y a r á z z á k félre. O N a p j a i n k irodalomelméleti gondolkodását széles körben bef o l y á s o l j á k ezek a koncepciók, jóllehet m á r az 1970-es évek végétől számos nemzetközi t e k i n t é l y ű tudós fordult szembe velük. (A d e k o n s t r u k t i v i z m u s félreértés-koncepciój á t k i z á r j a m á r a -+speech act-elmélet M. Hancher által felvázolt értelmezés-elgondolása is, m e l y szerint ennek f e l a d a t a éppen a „ k ö z b e n j á r á s " , „az elmék találkozásának létrehozása".) O A fent e m l í t e t t szubjektivista i r á n y z a t o k vonzásköre u g y a n a k k o r csak az irodalomelmélet—esztétika t u d o m á n y s z a k a i r a korlátozódik; az ->irodalomtörténet-írás vagy az -»irodalomkritika gyak o r l a t á b a n e koncepciók csak elszigetelt kísérletek f o r m á j á b a n jelentkeztek. Teore-

358

tikus a l a p j a i k éles b í r á l a t á v a l R. Wellek 1982-ben publikált esszéi t ű n t e k ki. O írod.: G. Poulet: Les m é t a m o r p h o s e s du cercle (1961); E. Betti: Die H e r m e n e u t i k als allgemeine Methodik der Geisteswiss e n s c h a f t e n (1962); E . D. Hirsch J r . : Validity in Tnterpretation (1967); J . Derrida: L'écriture et la différence (1967); G. Poulet: Phenomenology of R e a d i n g (New L i t e r a r y History, 1969, 1.); R . Lenzer: Lesen als Gegenstand der sowjetischen Literaturwiss e n s c h a f t (Weimarer Beitráge, 1970, 5.); S. E. Fish: L i t e r a t u r e in t h e Reader: Affective Stilistics (New L i t e r a r y History, 1970, 1.); W. Iser: Die A p p e l l s t r u k t u r der T e x t e (1970); R . B ü b n e r — K . C r a m e r — R . Wiehl (szerk.): H e r m e n e u t i k u n d D i a l e k t i k (1970); H e r m e n e u t i k u n d Ideologiekritik (1971); B. Meilach: Die K u n s t r e z e p t i o n — Forschungsaspekte u n d Untersuchungsm e t h o d e n (Kunst u n d L i t e r a t u r , 1971, 2.); H. Spiess: K u n s t - u n d Literatursoziologische Forschungen in der Sowjetunion (Weimarer Beitráge, 1971, 7.); W. Iser: T h e R e a d i n g Process: A Phenomenological Approach (New Literary H i s t o r y , 1972, 2.); P. de Man: L i t e r a t u r e a n d Language: A Comm e n t a r y (New L i t e r a r y History, 1972, Aut u m n ) ; A.-J. Greimas: I n t r o d u c t i o n (Essais de sémiotique poétique, szerk. uő, 1972); H . Bloom: T h e Anxiety of Influence (1973); P. de Man: Nietzsche's T h e o r y of Rhetoric (Symposium, 1974, Spring); W. MüllerSeidel (szerk.): Historizitát in Sprach- und L i t e r a t u r w i s s e n s c h a f t (1974); P. U. Hohendahl (szerk.): Sozialgeschichte und Wirk u n g s á s t h e t i k (1974); G. Labroisse (szerk.): Rezeption — Tnterpretation. Beitráge zur Methodendiskussion (1974); R. W a r n i n g (szerk.): Rezeptionsásthetik — Theorie und P r a x i s (1975); M. N a u m a n n (szerk.): Gesellschaft, L i t e r a t u r , Lesen. Literaturrezeption in theoretiseher Sicht (1975); H. Bloom: A Map of Misreading (1975); uő: P o e t r y a n d Repression (1976); J . N. Riddel: F r o m Heidegger to D e r r i d a to Chance: Doubling a n d (Poetic) L a n g u a g e (Boundary, 1976, Winter); M. N a u m a n n : Das Dilemma der „ R e z e p t i o n s á s t h e t i k " (Weimarer Beitráge, 1977, 1.); H . R . Jauss: Ásthetische E r f a h r u n g u n d literarische Hermeneutik. 1. köt. Versuche im Feld der ásthetischen E r f a h r u n g (1977); M. Hancher: W h a t K i n d of a Speech Act is I n t e r p r e tation? (Poetics, 1981); J . Culler: Decons t r u c t i o n : Theory a n d Criticism a f t e r S t r u c t u r a l i s m (1982); V. B. Leitch: Decons t r u c t i v e Criticism: A n Advanced I n t r o duction (1982); Ch. Norris: Deconstruction: T h e o r y a n d Practice (1982); M. R y a n :

Marxisul a n d Deconstruction (1982); R . Wellek: T h e A t t a c k on L i t e r a t u r e a n d Other E s s a y s (1982); H.-G. G a d a m e r : Igazság és módszer (1984); E. D. Hirsch J r . : Meaning a n d Significance R e i n t e r p r e t e d (Critical Tnquiry, 1984, dec.); Szerdahelyi I.: H e r m e n e u t i k a és esztétika (It, 1985, 4.); H a n k i s s E.: Az irodalmi m ű m i n t k o m p l e x modell (1985); Angyalosi G.: N a r r á c i ó és valószerűség (UI, 1985, 5.); B o j t á r E . (szerk.): S t r u k t ú r a , jelentés, érték. A cseh és a lengyel s t r u k t u r a l i z m u s az irodalomtud o m á n y b a n (1988); Szili J . (szerk.): A s t r u k t u r a l i z m u s u t á n (1992); V. B. Leitch: Amerikai irodalomelmélet és irodalomkrit i k a — a h a r m i n c a s évektől a n y o l c v a n a s évekig (1992). Szerdahelyi István valóságismeret; életismeret; élettapasztalat: a valóság és az e m b e r gyakorlati kapcsolatai révén az emberi t u d a t b a n k i a l a k u ló képzetek összessége. Mint m á r Arisztotelész felismerte, a művészi alkotás egyik legf o n t o s a b b feltétele, hogy az alkotó kellően ismerje a z t a világot, amelyet ábrázolni a k a r . E h h e z azonban nem elegendő a puszt a t é n y e k minél szélesebb körű ismerete, h a n e m a —>látszatok m ö g ö t t rejlő —•lényegi m o z z a n a t o k felismerésének képessége is szükséges. „A mindennapi élet közvetlenségében — írja Lukács Gy. — a lényeg, az á l t a l á n o s l a p p a n g v a m i n d e n ü t t jelen v a n u g y a n " , de „elő kell bányászni rejtekhelyéről". A vissszatükröző célzatú művészi -+mű sikerességének is az a feltétele, h o g y —>tipikussá a l a k í t v a „egyrészt megjelenési f o r m á j á b a n minőségileg, elvileg különbözik a létező (és a t u d o m á n y o s a n megismert) valóságtól, de másrészt t a r t a l m a z z a e n n e k lényeges szerkezetét, kategoriális felépítés é t " . A m ű a l k o t á s b a n rögzített valóságismeret visszaáramlik a mindennapi életbe. Füst M. szavaival: „a művészet által bővül és teljesedik életismeretünk"; „a m ű mások a t is m e g m u t a t n e k ü n k — v o l t a k é p p megismerteti velünk a világot, mi férfiak á t é l j ü k , h o g y a n lehetnénk jó a n y á k — , így g a z d a g o d u n k " . O (-*•alkotás, befogadás, világkép) O írod.: F ü s t M.: L á t o s m á s és ind u l a t a m ű v é s z e t b e n (1947); L u k á c s Gy.: Az e s z t é t i k u m s a j á t o s s á g a (1965). S. Nagy

Katalin

O A valóságismeret az irodalmi m ű a l k o t á sok -*•befogadási f o l y a m a t á b a n is lényeges szerepet játszik. Az ilyen m ű a l k o t á s o k a szavak (—>szó) közvetítésével közlik v e l ü n k mondanivalójukat, s e folyamatban döntő f a k t o r a valóságról szerzett emberi t a p a s z t a l a t . A s z a v a k ugyanis nem úgy jelentenek

VALÓS f a k a d ó hatáskülönbségek ilyen s hasonló m a g y a r á z a t a i n messze túllépnek a poszts t r u k t u r a l i s t a elgondolások, s ezek s o r á b a n különösen a detconstruktivizmus (—> új új kritika) elméletei. Ezek szerint — a f e n t k i f e j t e t t e k k e l ellentétben — a nyelvnek, m i n t h o g y nem is alkalmas félreérthetetlen információk közlésére, nem az a f e l a d a t a , h o g y a valóságról a l k o t o t t i g a z s á g o k a t köz ö l j ü n k vele, h a n e m az, hogy e g y f a j t a retor i k u s j á t é k legyen (-*textualitás). í g y az irodalom esetében ->műértésröl sem beszélh e t ü n k ; az irodalmi m ű v e k — P . de Man o k f e j t é s e szerint — eleve n e m lehetnek mások, csak félreolvashatók—félreérthetők. O (~+hatás) O írod.: J . L o t m a n : Lekcii po s z t r u k t u r a l n o j poetyike (1964); L u k á c s Gy.: Az esztétikum s a j á t o s s á g a (1965); J . E h r m a n n (szerk.): S t r u c t u r a l i s m (1970); P . de Man: L i t e r a t u r e a n d L a n g u a g e : A Comm e n t a r y (New L i t e r a r y H i s t o r y , 1972, Aut u m n ) ; uő: Nietzsche's T h e o r y of R h e t o r i c (Symposium, 1974, Spring); H . Bloom: A Martinkó András M a p of Misreading (1975); J . Culler: Deconstruction: T h e o r y a n d Criticism a f t e r O Másfelől v i s z o n t az é l e t t a p a s z t a l a t o k S t r u c t u r a l i s m (1982); V. B. Leitch: Deconkülönbségei ( v a l a m i n t az azonos tények s t r u c t i v e Criticism: An A d v a n c e d I n t r o megítélésében m u t a t k o z ó -^világnézeti eltéd u c t i o n (1982); Ch. Norris: D e c o n s t r u c t i o n : rések) k ö v e t k e z t é b e n a művek h a t á s a minT h e o r y a n d Practice (1982); H . Felperin: dig többé-kevésbé eltérő, az egyéni ->szubB e y o n d Deconstruction: T h e Uses a n d jektivitás által is befolyásolt. A —>katarzis Abuses of Literary Power (1985); V. B. problémáit, s a műélmény -*Előtt]ét és L e i t c h : Amerikai irodalomelmélet és iroda—> Utánját v i z s g á l v a Lukács Gy. is hangsúl o m k r i t i k a — a h a r m i n c a s évektől a nyolclyozza, hogy az Előtt számottevően h a t h a t v a n a s évekig (1992); Bojtár E.: Az irodalmi a befogadásra; „ a korábbi t a p a s z t a l a t o k m ű é r t é k e és értékelése (A s t r u k t u r a l i z m u s nak és a m ű világképének, a belső i r á n y n a k u t á n , szerk. Szili J „ 1992). és a korábbi célkitűzéseknek az ellentéte gyakran g á t a t v e t h e t az á l t a l á b a n v e t t haSzerdahelyi István t á s n a k " , b á r az az eset sem r i t k a , hogy a mű szuggesztív ereje „lehengerli az ilyen valóságszint: -> elemzés, valóság ellenállást" s a befogadó a m ű é l m é n y megrázó h a t á s a a l a t t m e g v á l t o z t a t j a korábbi valószínűség: 1. probabilitas; verisimilituvalóságismeretére épülő meggyőződéseit. do : az antikvitás, a középkor és a O Hasonló m ó d o n vezeti vissza J . Lotman későbbi klasszicisztikus p o é t i k á k egyik eszaz azonos szövegek eltérő h a t á s á t arra, t é t i k a i kulcsfogalma. É r t e l m e z é s ü k szerint hogy hiába t a l á l k o z n a k az olvasók „ a szöv a l a m i a k k o r valószínű, h a olyan, amilyen vegelemek a z o n o s h a l m a z á v a l " , h a ez a a v a l ó s á g b a n szokott lenni, e n n e k követhalmaz a k ü l ö n b ö z ő olvasók m á s - m á s „szök e z t é b e n elhihető. Már a szó, a beszéd poévegen kívüli v a l ó s á g á v a l " k a p c s o l a t b a ketikai-retorikai felhasználása, kiválasztása rülve nyer é r t e l m e t . Lotman a z o n b a n e során (invenció; ->feltárás) f o n t o s n a k t a r tényből a h h o z a következtetéshez is eljut, t o t t á k , hogy a szavak igaz v a g y legalább hogy k ü l ö n b s é g e t kell tenni a —>szöveg és a valószínű dolgokra v o n a t k o z z a n a k . Ké-*mű között, m e r t a m ű a l k o t á s n a k csak s ő b b a -*narráció f o n t o s feltételének taregyik összetevője a szöveg, a m e l y mindig t o t t á k („a narrációnak rövidnek, világoscsak a szövegen kívüli valósághoz fűződő n a k és valószínűnek kell lennie"). Olyanyviszonyában, a valóság —>kontextusában n y i r a f o n t o s kategória volt, hogy -*•Ariszválik művé. E koncepció a —*• strukturaliztotelész n y o m á n — a tényszerűség (igazság) mus d u a l i s t a műalkotás-értelmezésével és a meggyőző valószínűség különbsége (—Hárgymű, esztétikai tárgy, 2.), ill. S t . Lem a l a p j á n v á l a s z t o t t á k szét a t u d o m á n y o s —>szöveg-genotípus-elgondolásával rokonítt é n y s z e r ű s a költői-fiktív szemléletet és ható. O A valóságismereti különbségekből m ű f a j o k a t : pl. a t ö r t é n e t í r á s „ i g a z " , ám h a valamit, h o g y azokat „jelölik" (akkor ugyanis s e m m i objektív nem v o l n a a -^jelentésben), s n e m is úgy, hogy „ k ö z ö l n e k " valamit (a t u d a t i t a r t a l m a k valóságos, konkrét közlése lehetetlenség), h a n e m úgy, hogy velük utalunk arra a közös valóságra, amely m i n d a n n y i u n k számára o b j e k t í v e létezik, s m i n d a n n y i u n k t a p a s z t a l a t a szerint egy m e g h a t á r o z o t t verbális f o r m á b a n ölt testet. N e m a m á s i k ember —ytudattartalmára u t a l u n k , h a n e m egy m i n d a n n y i u n k számára közös, nagyjából azonos módon t a p a s z t a l t ( v a g y ilyennek feltételezett) valóságra. Az irodalmi művek t á r s a d a l m i f u n k c i o n á l á s á n a k is ez a — viszonylagos - valóságismereti azonosság, ill. -»•konszenzus az a l a p j a ; e művek erre t á m a s z k o d v a t u d j á k a k t í v modellként vezérelni (->vezérlés) a befogadói élmények lényegében azonos-hasonló s t r u k t ú r á j á t . O (—»•valóság) O írod.: H a n k i s s E.: Az irodalmi mű: s t r u k t ú r a v a g y modell? (Vság, 1970, 4.).

360

VALSA irodalmi megjelenésben m u t a t k o z i k , szükséges a „ v a l ó s z í n ű " narráció is, elsősorban a históriai események lélektani megalapozásához, illetve megindoklásához. A történeti m ű v e k b e i k t a t o t t (s később merő konvencióvá lett) beszédek, szónoklatok is a valószínűsítést t ű z t é k ki célul. De megemlíthető a —>fabula m ű f a j , melyet úgy külön í t e t t e k el, hogy ,,neque veras, n e q u e verosimiles continet r e s " („sem igaz, sem valószínű dolgokat nem t a r t a l m a z " ) . Hasonló módon m e n t e k végig a többi m ű f a j o n , de a cselekmény természetén, a jellemeken is. A cselekményt pl. a mindennapi empirikus élet ok-okozati, kronológiai előfeltevések egyértelmű érvényesítése által t a r t o t t á k valószínűnek. A drámai valószínűség feltétele pedig az volt, hogy a cselekmény egyes részei úgy következzenek e g y m á s u t á n , hogy semmiben se sértsék meg a nézők hiedelmét vagy ítéletét a d a r a b n a k — általáb a n kollektíve ismert — előzményeivel k a p c s o l a t b a n . U g y a n a k k o r m á r a görög ant i k v i t á s ismer olyan eseteket, a m i k o r a való, az igazság, a realitás kevésbé meggyőző, kievésbé hihető, azaz kevésbé valószínű, m i n t a fikció, mely ilyenkor természetesen lép az igaz helyébe. O 2. Egyes ú j a b b irodalomelméletekben a valószínűség kategóriája — g y a k r a n ismeretelméleti problém á k k a l összekapcsolva — újból jelentős szerepet k a p o t t . Különösen a Sartre-féle szabadság fogalmával, t o v á b b á a műalkot á s b e f o g a d á s á n a k , recepciójának elemzésével k a p c s o l a t b a n kerül g y a k r a n elő. A recepció során ugyanis a befogadó t u d a t s t r u k t ú r á j a csupán egy bizonyos m é r t é k ű valószínűséget kölcsönöz a k a p o t t információnak, ahogy á l t a l á b a n ismereteink igazságfoka is a valószínűség szintjén m a r a d . A m ű csak egyféle értelmezésének felfogása ugyanis nem állja meg a helyét a többféle értelmezés lehetőségének tényével szemben (—• egyértelműség). A „ m o d e r n " elbeszéléssel k a p c s o l a t b a n (legyen az a k á r filmtörténet) m a is elevenek u g y a n bizonyos várakozások, befogadó előfeltételek, melyek többnyire meg is felelnek egy lélektani mechanizmusnak, melynek értelmében a valószínűségnek megfelelően v a g y u n k kénytelenek összekapcsolni az eseményeket. A művész a z o n b a n v á l t o z t a t h a t ezen a mechanizmuson — sokan ezt t a r t j á k m o d e r n n e k —, ú j szemléletet vihet bele a l k o t á s á b a , m e g b o n t v a a mindennapi élet ésszerű, ok-okozati előfeltevéseinek és egyértelműségeinek rendszerét. A valószínűség v á r t szabályai szerint megszerkesztett fő cselekm é n y t pl. lényegtelennek t ű n ő , de utalás o k b a n gazdag kitekintésekkel, kitérések-

361

kel, bővítésekkel letéríti a valószínűség m e c h a n i k u s előfeltételeinek ú t j á r ó l . Az ilyen megoldás á l t a l á b a n elidegenítő h a t á s sal szokott járni (—>elidegenítés). O írod.: J . - P . Sartre: Qu'est-ce que la littérature? (1948); J . Grimm: V e r f r e m d u n g (1961); U. Eco: A n y i t o t t m ű (1976). Martinkó András O 3. a ->gyakorisági eloszláshói a d ó d ó -»következési valószínűség, amely m e g h a t á r o z z a a hallgató, olvasó v á r a k o z á s á t . A tőle eltérő a l a k z a t o k —»disszonanciát eredményeznek. Ez o l y a n esetekben, a m i k o r funkciótlan, stílushiba, a kettős kódolás szolgálatába állítva a z o n b a n növeli a szöveg -* expresszivitását, tartalmi t ö b b l e t e t nyújt. O (-*forma) Fónagy Iván válság: —>tetőfok Válsan [vwlszán], George ( B u k a r e s t , 1885. jan. 21.—?, 1935. aug. 12.): r o m á n költő, földrajztudós. Vasutascsaládból s z á r m a z o t t , így középiskoláit azokban az ókirálysági r o m á n városokban végezte, a h o v á é d e s a p j á t időközben helyezték. 1903 őszén iratkozott be a bukaresti egyetem bölcsészkarára. Bár az irodalmi közvélem é n y rangos f o l y ó i r a t o k b a n megjelent versei a l a p j á n a 20. sz. elején induló költőnemzedék legígéretesebb képviselői között t a r t o t t a számon, érdeklődése 1907 után szinte kizárólag a f ö l d r a j z t u d o m á n y felé f o r d u l t : módszertani e l ő a d á s o k a t t a r t o t t a f ö l d r a j z szakos t a n á r j e l ö l t e k n e k . O maga előbb a berlini H u m b o l d t E g y e t e m e n képezte tov á b b m a g á t , m a j d az 1913—1914-es t a n é v e t Párizsban, a Sorbonne-on töltötte. Ezu t á n szerzett 1915 t a v a s z á n elsőként földr a j z t u d o m á n y i d o k t o r á t u s t a bukaresti egyetemen. A k ö v e t k e z ő tanévben la^i-ba nevezték ki tanszékvezetőnek, 1920-ban pedig az újonnan megszervezett kolozsvári r o m á n egyetemre helyezték át t a n á r n a k . Ugyanebben az é v b e n megválasztották a R o m á n Akadémia t a g j á n a k . Kilenc t e r m é keny kolozsvári év u t á n egykori mestere, S. Mehedinti professzor kérésére a k u l t ú r k o r m á n y z a t B u k a r e s t b e n biztosított tanszéket számára. O S z a k t e r ü l e t é t egységben látó és l á t t a t n i képes t u d ó s volt, aki a román geomorfológia megteremtőjeként a l a p v e t ő e r e d m é n y e k e t é r t el az emberföldrajz, a térszintekhez f ű z ő d ő helynevek, a biofoldrajz, v a l a m i n t a f ö l d r a j z t u d o m á n y t ö r t é n e t é n e k k u t a t á s a terén is, noha 1917 u t á n egy súlyos v a s ú t i baleset következtében nem volt képes t ö b b é t e r e p m u n k á t végezni. O Főbb művei: Címpia roma,neascá,

VALTA o fazá ín popularea tárilor románeqti ('A R o m á n Alföld m i n t a r o m á n - l a k t a országrészek benépesítésének egyik szakasza', tan., 1915); Povestea unei tinereti ( ' E g y ifjúság regéje', m e m o á r , 1924). O G y ű j t , kiad.: Grádina párásitá ( ' E l h a g y a t o t t k e r t ' , versek, 1925). O írod.: V. Tufescu: P r e f a t á (S. Mehedin^i—G. Válsan: Lecturi geografice, 1973). ' Köllő Károly Valta f v á l t á ] , Essi (Lapinlahti, 1905. aug. 16.—): finn író. Kereskedelmet t a n u l t , m a j d i p a r m ű v é s z e t i iskolába j á r t . 1934 és 1936 k ö z ö t t rajzolóként dolgozott, 1939-tól 1970-ig pedig az O t a v a k ö n y v k i a d ó munk a t á r s a v o l t . O Művei középpont j á b a n emberi k a p c s o l a t o k és belső k o n f l i k t u s o k ábrázolása áll. Változatos helyszíneken: elszigetelt t a n y á k o n , a szigetvilágban vagy Helsinki elővárosában játszódó, lassan kibontakozó és n a g y gonddal megszerkeszt e t t regényeiben a figyelem m i n d i g a főhősök z s á k u t c á b a j u t o t t életének megoldására irányul. O F ő b b regényei: Raícas olet, elamá ( ' K e d v e s vagy, élet', 1945); Piha ( ' U d v a r ' , 1952); Sirppi ('Sarló', 1955); Puisto ( ' P a r k ' , 1963); Kesáá syksylla ('Nvár ősszel', 1967). O írod.: E. V a l t a : Essi Valta (Uuno K a i l a s t a Aila Meriluotoon, 1947). Nagy Nóra váltakozó verselés:

alternáló

verselés

Valter, V i k t a r Benjadziktavics; J a n k a Palin (írói álnév); (Dzvinszk, 1902. júl. 28.—?, 1931. á p r . 14.): belorusz költő, író. Dzvinszkben orosz t a n n y e l v ű gimnáziumb a j á r t , m a j d 1922 és 1926 k ö z ö t t a prágai felsőfokú t e c h n i k u m b a n f ö l d m é r ő n e k tanult. 1926-tól 1931-ig L e t t o . különböző helységeiben belorusz iskolákban t a n í t o t t . O Művei a rigai Holasz Belarusza és a dzvinszki Nasa dolja c. ú j s á g o k b a n , valam i n t a Persi krok ('Az első lépés') c. letto.-i fiatal k ö l t ő k antológiájában j e l e n t e k meg. Verseiben s a j á t kora nehéz k ö r ü l m é n y e i t ábrázolja és h a r c b a hív a j o b b j ö v ő érdekében. Prózai műveiben a p a r a s z t o k józan g o n d o l k o d á s m ó d j á t és életvitelét m u t a t j a be. K é z i r a t b a n m a r a d t regénye (Rodzsanija pad Szaturnam, 'A S z a t u r n u s z ege alatt születtek') az 1920-as évek csehszlovák egyetemi i f j ú s á g a életéről szól. Palásti Katalin Valterius de Chátillon; Valterius la: -*• Gautier de Chátillon

de Insu-

Valtiala [valtiala], Nalle (írói név); K a a r le-Juhani Bertel Valtiala (eredeti családi

név); (Helsinki, 1938. j a n . 2.—): finno.-i svéd író. A helsinki e g y e t e m e n és az USAban bölcsészettudományi t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t , m a j d ú j s á g í r ó és n y e l v t a n á r volt. Tengerentúli ú t j á n a k élményei eleven e d n e k meg Átta noveller ('Nyolc novella', 1963) c. kötetében, melynek helyszínei a finn főváros és A m e r i k a között váltakozn a k . A novellák a m o d e r n társadalomról, az emberi elidegenedettségről festenek képet, és megjelenik a f a j i megkülönböztetés p r o b l e m a t i k á j a is. Lotus. En berattelse om kárlek ('Lotus. Elbeszélés egy szerelemről', 1973) c. regényében ezzel szemben k é t nő bensőséges viszonyát ábrázolja, b e m u t a t v a a t á r s a d a l m i előítételetekből eredő konflikt u s o k a t . A Nationens hjálte ('A n e m z e t hőse', 1986) c. n a g y s i k e r ű bűnügyi regény cselekményének k ö z é p p o n t j á b a n ismét az e m b e r e k kozmikus m a g á n y á n a k és identitáskeresésének p r o b l e m a t i k á j a áll. Az amerikai irodalom iránti érdeklődése esszéiben f o n t o s szerepet k a p o t t , s foglalkozott ezenkívül a polinéziai k u l t ú r á v a l és környezetvédelmi kérdésekkel is. O Egyéb fő művei: Áventyret ('A k a l a n d ' , nlák, 1965); Varning för mánniskan ( ' Ó v a k o d j u n k az e m b e r t ő l ' , esszék, 1969); Tonga (ua., esszék, 1974); Res vásterut, unge man! ('Utazzon n y u g a t r a , fiatalember!', esszék, 1978); I Mark Twains hjulspár ('Mark T w a i n k e r é k n y o m á b a n ' , esszék, 1982); Yin och Jang ('Jin és J a n g ' , g y e r m e k k ö n y v , 1987); Narkissos (ua., eszszéreg., 1988). O Magyarul: 1 r á d i ó j á t é k (Heimlich I., Petőfi R á d i ó , 1974. febr. 18.); 1 elb. (Harrach Ágnes, Télidő, h a v a z á s e l ő t t . Modern finn elbeszélők, 1987). O írod.: T. W a r b u r t o n : Áttio ár finlandssvensk litteratur (1984). Baksy Péter váltóláb:

-+pentameter

Válton, Arvo (írói név); Valiikivi (családi név és írói n é v v á l t o z a t ) ; (Márjamaa, L á á n e m a a , 1935. dec. 14.—): észt író. Munkáscsaládban született. 1954—1959 k ö z ö t t a tallinni Műszaki E g y e t e m e n tanult. 1961-től 1968-ig m é r n ö k k é n t dolgozott u g y a n o t t , közben elvégezte a moszkvai Filmművészeti Főiskola d r a m a t u r g i a szakát. E z t követ ő e n szabadfoglalkozású íróként, m a j d a Tallinnfilm Stúdió m u n k a t á r s a k é n t (filmforgatókönyv-íróként) tevékenykedett. T ö b b ízben m e g v á l a s z t o t t á k az É s z t í r ó szövetség vezető tisztségviselőjének. Tall i n n b a n él. O Az 1960-as évek elején jelentk e z e t t novelláival. E l s ő köteteiben — Veider soov ('Különös k í v á n s á g ' , 1963); Rataste vahel ('Kerekek k ö z ö t t ' , 1966) — a kisemberek krónikásának indult. S a j á t o s írói elő-

362

VALTA a d á s m ó d j a h í v t a fel r á a figyelmet, s emelte szinte egy csapásra az észt r ö v i d p r ó z a legj o b b művelői közé. Egyszerű, olykor csaknem bárgyú hőseit olyan szituációkba helyezi, amelyekből a k a r v a - a k a r a t l a n u l megverten, megalázva, az olvasó s z á m á r a szívszorító kiszolgáltatottságot szuggerálva kerülnek ki. Szomorkás h u m o r a , iróniája fokozza ezt a h a t á s t . Szereplői, a korabeli észt kisemberek nemcsak s z á n a l o m r a mélt ó a k : m i n d e n n a p j a i k vérlázító jelentéktelenségben, környezetük, kisszerű vezetőik kénye-kedve szerint telnek. K é s ő b b i köteteiben — Kaheksa jaapanlannat ('Nyolc jap á n lány', 1968); Luikede soo. Karussel ( ' H a t t y ú k mocsara. K ö r h i n t a ' , 1968) — r ö v i d p r ó z á j á n a k p r o b l e m a t i k á j a általánosabbá, e l v o n a t k o z t a t o t t a b b á , ábrázolásm ó d j a pedig intenzívebbé, t ö b b s í k ú v á vált. E t t ő l kezdve erősödött fel t á r s a d a lomkritikai élű, szatirikus h a n g j a . A valóság t u d a t o s deformálásával, az a b s z u r d elemekkel, groteszk helyzetek megteremtésével g y a k r a n a realitás és a m i s z t i k u m határán mozog. Az 1970-es évek elején napvilág o t j á t o t t Sőnumitooja ('A hírhozó', 1972) és Öukondlik máng ('Udvari j á t é k ' , 1972) c. g y ű j t e m é n y e i n e k számos írása m á r parabola, e m ű f a j n a k megfelelő stilizáltsággal. E g y r e kevésbé találkozunk b e n n ü k konkrét színhelyekkel, pontosan m e g r a j z o l t társadalmi h á t t é r r e l . Műveiben m i n d i n k á b b előtérbe kerül az emberi lény és a t u d a t ambivalenciája. Mindez Pööriöö külaskaik ('A f o r d u l a t é j s z a k á j á n a k l á t o g a t á s a ' , 1974) és Labi unemaastike ('Álomtájakon keresztül', 1975) c. prózaköteteiben tükröződik a legérzékelhetőbben. Ábrázolásmódj á b a n a t u d a t a l a t t i éppúgy szerephez jut, m i n t a misztika. O Az 1970-es évek második felétől írásművészete — eddigi kísérlet e i t is beépítve — kiegyensúlyozottabbá s m ű f a j i l a g is s o k r é t ű b b é vált. E z u t ó b b i r a t ö b b a f o r i z m a g y ű j t e m é n y e , ill. Tee lőpmatuse teise otsa ( ' Ú t a végtelenség másik végébe', 1978) c. regénye a példa. A Dzsingisz kánról szóló t ö r t é n e t — az u r a l k o d ó és a taoista t a n o k a t hirdető Csang Csu ellentétes g o n d o l k o d á s m ó d j á n a k összevetésével — szinte iskolapéldája az író életfilozófiájának, miszerint ugyanazon jelenségek, események egészen eltérő nézőpontokból is megközelíthetők. O Valiikivi n é v e n mesek ö n y v e k e t is publikált: Retk oobuluste riiki ('Utazás az óbulok b i r o d a l m á b a ' , 1978); Ajaprintsess ('Időherceg', 1981); ill. Pohjanael paine ('A sarkcsillag n y o m á s a ' , 1983) c. az északi népek folklórján alapuló, mitik u s világképüket egységbe ötvöző meseg y ű j t e m é n y t a d o t t ki. O M ű f o r d í t ó k é n t a

m a g y a r irodalomból Rab Zsuzsa és Csoóri S. verseit tolmácsolta. O E g y é b fő művei: Vőőras linnas ('Idegen v á r o s b a n ' , nlák, 1980); Variad arved ('Régi számlák', nlák, 1981); üksildased ajas ('Remeték az időben', kisreg.-ek, 1983); Masendus ja lootus ('Csüggedés és r e m é n y ' , reg., 1989); Proovipildid ( ' P r ó b a k é p e k ' , tan.-ok, 1990); Liisa ja Róbert ('Liisa és R ó b e r t ' , reg., 1993). O G y ű j t , kiad.: Valitud teosed ('Válogatott művei', 1—2. köt., 1984). O Magyarul: 5 elb. (Bereczki G., Előérzet, anto., 1969); 1 —1 elb. (Fehérvári Gy., Tiszatáj, 1972, 2.; Bereczki G., N a g y v , 1973, 1.); A hurok és más elbeszélések (uők, R a b Zsuzsa. 1974); 2 elb. ( K á l m á n B., Alf, 1976, 11.); 1—1 nla (Fehérvári Gy., É g t á j a k 78—79, a n t o . , 1979; uő, A szélőrlő, anto., 1981); 1—1 elb. (Szabó I „ T e k i n t e t , 1988, 1.; Baik É v a , S z o v j e t Irodalom, 1990, 6.; E n y e d y Gy., N a g y v , 1991, 11.). O írod.: F e h é r v á r i Gy.: Ú j arcok, ú j jelenségek a h a t v a n a s évek észt irodalmában (Hel, 1972, 3—4.); uő: Utószó (A. Válton: A h u r o k és m á s elbeszélések, 1974); Dob9ss Gy.: Lábszárcsont a h a n g s z e r t o k b a n ( É l , 1975, 20.); Iszlai Z.: H í r a d á s az észtekről (Népszabadság, 1975, j ú n . 5.); Gombár E.: A hurok és m á s elbeszélések (Népszava, 1975, ápr. 4.); P u s z t a y J . : H a g y o m á n y o k és ú j u t a k (Tiszatáj, 1975, 9.); I. Mikiver: Arvo Válton. V a n a d a r v e d (World L i t e r a t u r e T o d a y , 1982, nyár); uő: Üksildased (uo., 1984, nyár); G. K u r m a n : Masendus j a lootus (uo., 1990, ősz); J u h a n i Nagy J . : I n t e r j ú (Heti Magyarország, 1991, 30.). Fehérvári Győző Valtonen, Hilja E s t e r (Heinávesi, 1897. szept. 3 0 — I m a t r a , 1988. dec. 19.): finn írónő. A tanítóképző elvégzése u t á n Délkelet-Finno.-ban t a n í t o t t 1920-tól 1952-ig. K ü l ö n b ö z ő pedagógus- és nőszervezetek vezetője, tiszteletbeli elnöke, ill. szakfolyói r a t o k főszerkesztője volt ( 1 9 4 7 - 1 9 5 2 ) . Közéleti tevékenységéért m e g k a p t a a F i n n Oroszlán lovagrendet és a Szabadság érdemé r m e t . O Első regénye (Nuoren opettajattaren varaventtiili, 'A tanítókisasszony biztonsági szelepe', 1926) korán ismertté t e t t e n e v é t . Az írónő r a d i k a l i z m u s á t l á t t á k megtestesülni a főszereplő fiatal t a n í t ó n ő vakmerőségében. T o v á b b i regényeivel is sorra sikert a r a t o t t : Opettajan villikko ('Az iskola réme', 1928); Vaimoke ('Asszonyka', 1933); Hatávara ('Szükségmegoldás', 1938); Kilroy sen teki ('Kilroy volt az!', 1947); Neiti talonmies ('Házmesterkisasszony', 1954). Ezek közül n é h á n y a t megfilmesítettek haz á j á b a n . O J á t é k o s és sziporkázóan szellemes szórakoztató könyvei, ifjúsági elbeszé-

363

VALTA előadók által megjelenített változatai rendre különböznek e g y m á s t ó l , mind egészükben, mind egyes v o n á s a i k b a n . A v á l t o z á s m é r t é k e természetesen m ű v é s z e t e n k é n t és m ű f a j o n k é n t módosul (sőt, egyes alkotónként, t í p u s o n k é n t is eltérő), a ->variálódás jelenségei mégis szinte kivétel nélkül mind e n ü t t megfigyelhetők. E n n e k okait m a sem t i s z t á z t a kellő körültekintetéssel a folklorisztika, etnológia és alkotáslélektan, mindazonáltal m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t j ü k egymástól a körülményekhez való a l k a l m a zást, az a d a p t á l á s t , aktualizálást, bővítést, k o n t a m i n á l á s t , ú j í t á s t , v a l a m i n t a felejtés és a művészi romlás eseteit is. O A változatok sorai a —>hagyomány kategóriáján belül rendeződnek el, ezen belül — a h i v a t á s o s művészettel szemben — a folklór változatok i n k á b b külső, nem esztétikai m e g h a t á r o z o t t s á g ú a k . O A v á l t o z a t o k vizsgálata a m ú l t sz.-i folklorisztikában filológiai módszerekkel kezdődött, s a földrajz-történeti irányzat keretén belül m i n d m á i g így folyik, -»•típusok, -^redakciók szerint rendezik a v á l t o z a t o k a t . A m ű f a j i vizsgálat ezt azzal egészíti ki, hogy a v á l t o z a t t u l a j d o n k é p p e n az egyedi műalkotás megnyilvánulási módja, de ezen keresztül a -*műfaj sajátosságai is megjelennek benne. O A változatok keváltórím: a —•keresztrím r i t k á b b a n haszletkezési m ó d j u k a t t e k i n t v e kétfélék: v a g y n á l t elnevezése. egy korábbi egyedi m ű a l k o t á s továbbélésének állomásai (vagyis derivációs változatok), változás: —• színváltozás v a g y egyetlen alkotási lehetőség többszörös megnyilvánulásai (vagyis párhuzamos Változások Könyve: —>Ji king változatok). Az előbbi esetben egy típus, az u t ó b b i esetben egy műfaj v á l t o z a t a i k é n t változat; variáns -(latin); szövegváltozat: jelennek meg a variánsok. A típus felől kö1. textológiai értelemben valamely mű hizeledve a változathoz, közbülső kategóriateles szövegével csak részben egyező, a t t ó l k é n t a -averzió, a m ű f a j oldaláról nézve az kisebb-nagyobb m é r t é k b e n eltérő szöveg. —•alműfaj k a t e g ó r i á j á v a l találkozunk. Sok A kéziratos irodalom korában, a m i k o r a v i t a folyt arról, hogy értelmezhetők e köz-*• szövegállandóság feltételei nem v o l t a k bülső rendező f o g a l m a k : inkább integrálób i z t o s í t o t t a k , a —» szövegromlás m i a t t a má- dó vagy inkább dezintegrálódó f o k o z a t o k solt szöveg is csak változata lett a n n a k , nak tekinthetők-e? Az u t ó b b i r a kétségtelen amelyről m á s o l t á k . A s z ö v e g v á l t o z a t o k bizonyítékaink v a n n a k , de az előbbi m a r o k o n s á g á t és t ö r t é n e t i s o r r e n d j é t (—>szög y a r á z a t lehetőségét n e m z á r h a t j u k ki. O vegtörténet) a —*• szövegkritika á l l a p í t j a Hasonló törvényszerűségek érvényesülnek meg. Az —• archetípustól vagy a szerző ál- természetesen a - > s z á j h a g y o m á n y b a n élő tal j ó v á h a g y o t t hiteles szövegtől eltérő szövegek mindegyikénél, így az -*ősköltészövegváltozatokat a kritikai kiadás szetben és a - » p r i m i t í v irodalomban is. A jegyzetei közlik. O (-»filológia, textolóhivatásos irodalomban is megfigyelhető a gia) Kovács Endre v á l t o z a t ; különösen az előadóművészeti produkciók esetében gyakori, hogy az egyedi O 2. folklórelméleti értelemben az -*egyedi a l k o t á s valamilyen előadási v á l t o z a t b a n jelenik meg. Mindazonáltal itt kvázi-stabil műalkotás megjelenési m ó d j a a folklórban. alkotásokkal kell számolnunk, míg a folkMinden egyes folklór alkotás v á l t o z a t o k lórban csak v á l t o z a t o k a t találunk, és (küb a n él, a v á l t o z a t o k nélküli (Ortutay Gy. lönösen a folklóresztétikában gyakori) tét e r m i n u s á v a l ,,invariáns") jelenség nem vedés, ha ezeket is kvázi-stabil alkotásokfolklór jellegű. U g y a n a n n a k az a l k o t á s n a k n a k t e k i n t j ü k . A h i v a t á s o s irodalom definikülönböző a l k a l m a k k o r , különböző céllal, különböző közönség előtt, vagy különböző lései és színpadi m ű v e i — Autotyttö. Kommelluksia kolmessa naytöksessá ('Autós kisasszony. Viszontagságok h á r o m felvon á s b a n ' , 1929); Vetovoima eli vetovaimo ('Vonzerő, a v a g y a kívánatos asszony', 1941); Valitusaika on ohi ('A fellebbezési idő lejárt', 1950); Joulupata ynna muuta ('Karácsonyi t e r í t é k ' , 1951) — az 1960-as években is a közönség kedvencei v o l t a k . I r o d a l m i m u n k á s s á g á é r t elnyerte a Finn Színházi Szövetség díját, ill. é l e t m ű v é é r t 1988-ban m e g k a p t a az O t a v a kiadó Agricola-érmének a r a n y f o k o z a t á t . O E g y é b művei: Hiiliristi ('Szénkereszt', reg., 1930); Paivá perijáttarena ('Örökösnő egy n a p r a ' , vígj., 1932); Lotta-reitikka ('Lotta-huncutságok', vígj., 1934); Nykyhetken tyttölapsi ('Mai lány', reg., 1937); Sanaton Santeri ('Szótalan Santeri', nlák, 1939); Ville viekastelee taas ('Ville megint csal', reg., 1945); Iiakas F i a t o n ( ' K e d v e s Viktor', reg., 1950); Neekerityttö peilaa ('Négerbaba a t ü k ö r ben', reg., 1957); Pátkis ('Egy d a r a b k a ' , elb.-ek, 1964); Poikamiestyttö ('Aggleány', reg., 1966); Omakehu ('Öndicséret', memoár, 1973); Ruskapáiviá ('Sárguló n a p o k ' , reg., 1975). Sirató Ildikó

364

VALTA tív alkotásaival (vagy definitív változataival) szemben a folklór művészetben esak indefinitív alkotással (és ennek megfelelően csak indefinitív változatokkal) számolhat u n k . A folklór v á l t o z a t o k b a n t e h á t a változó elem elsősorban esztétikán kívüli, ami a m ű v e t a közvetlen környezethez köti. A folklór alkotások t á r s a d a l m i mondanivalója ilyen értelemben is esztétikailag kialakulatlannak t e k i n t h e t ő . U g y a n a k k o r a párhuzamos v á l t o z a t o k egymás melletti felhalmozódása m e g t e r e m t h e t i az egyedi alkotások l é t r e j ö t t é h e z szükséges feltételeket, és ilymódon a folklór teljes művésziségét képviselheti. R o k o n jellegű változatok mintegy vonzzák e g y m á s t ( - » a f f i n i t á s ) . O 3. Stilisztikai értelemben egy a l a k z a t megváltoztatása; variáció. O (-*• egyedi műalkotás, szöveg, műfaj, hagyomány, újítás, variálódás) O írod.: O r t u t a y Gy.: Variáns, invariáns, affinitás (II. OK., 1959); V. P. Anyikin: A szóbeli költői alkotás, a variáns és a verzió ( E t h n , 1964); P é t e r L.: A népköltészet v á l t o z a t o k b a n él ( E t h n , 1965); Voigt V.: A m o n d á k m ű f a j i osztályozásának kérdéséhez ( E t h n , 1965); K a t o n a I.: Kísérlet egyszakaszos népdalszövegek változatképződésének mennyiségi vizsgálatára ( E t h n , 1969); Voigt V.: A szólások változatainak szintjei (Nyelvőr, 1971); R. J a kobson—P. Bogatirjev: A folklór s a j á t o s a l k o t á s m ó d j a (Hang—jel—vers, 1972); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972); uő: A folklór alkotások elemzése (1972).

t e h e t i a m ű v e t , míg a megfelelően a l k a l m a z o t t m o n o t ó n i a igen érdekessé, művészivé v á l h a t . O A variatio, varietas kulcsfogalma volt m á r az ókori r e t o r i k á n a k is, m i n t az -+ornatus egyik k r i t é r i u m a és a ->taedium e l h á r í t á s á n a k eszköze; k é t fő v á l f a j á t k ü l ö n b ö z t e t t é k meg, a g o n d o l a t m e n e t és a nyelvi kifejezés változatosságát. N y o m a t é kos szerephez j u t o t t ugyanekkor a -*symphonia efascors-típusú —Kszéysegrelméletekben is. A késői -»klasszicizmus idején B. Fontenelle h a n g s ú l y o z t a igen nagy n y o m a t é k k a l a változatosság követelményét, mondván, hogy ez még az —• egyszerűségnél is f o n t o s a b b , m i n t h o g y az u t ó b b i nem ö n m a g á é r t t e t s z i k , h a n e m azért, m e r t a befogadó értelmi m u n k á j á t megkönnyíti, míg a v á l t o z a tosság ö n m a g á b a n kellemes; okfejtése az —•érdekesség addig elhanyagolt (s a klasszicizmus idején egyenesen korlátok közé szor í t o t t ) s z e m p o n t j á n a k —•felvilágosodás kori előtérbe n y o m u l á s a felé m u t a t . Az angol felvilágosodás szenzualista teoretikusai közül F . Hutcheson ismét a szépséggel k a p csolta össze a változatosság f o g a l m á t , m o n d v á n , hogy az abszolút szép az egyform a s á g és a változatosság kellő viszonya; u g y a n o l y a n e g y f o r m a s á g mellett a n n á l szebb valami, minél f o k o z o t t a b b b e n n e a változatosság, s u g y a n o l y a n v á l t o z a t o s s á g m e l l e t t az tetszik j o b b a n , amiben az egyf o r m a s á g nagyobb. E k é t tényező mellé W . Hogarth h a r m a d i k k é n t a bonyolultságot is felveszi, m i n t a legszebb szépség, a -*bájos összetevőjét. A felvilágosodás f r a n c i a képVoigt Vilmos viselői közül Montesquieu a -aszimmetriával e g y ü t t t á r g y a l t a a változatosságot a változatképződés: -*variálódás pozitív esztétikai minőségek s o r á b a n . A m o d e r n művészetelméleti irányzatok közül változatosság; varietas; variato : az ú n . információelméleti esztétika (—>iroművészeti minőség; a m ű a l k o t á s —•érdekesdalom és információelmélet) ilyen v o n a t k o ségének egyik biztosítéka, amelynek legálzású k u t a t á s a i k e l t e t t e k szélesebb k ö r ű fit a l á n o s a b b jellemvonása a formaelemek g y e l m e t . O (—• esztétikai minőségek) O hangsúlyozott -+dinamikája és dialektikus írod.: F . H u t c h e s o n : An Inquiry i n t o t h e s t r u k t ú r á j a ; a merész -> antitézisek, —•ellen- Originál of Our Tdeas of B e a u t y a n d V i r t u e pontok, —• kontraszthatások alkalmazása, (1720); W . H o g a r t h : Analysis of B e a u t y erőteljes -^hangulatváltások, stiláris gazwith a View of Fixing t h e Fluctuating I d e a s dagság, —»élénkség, az epika, a d r á m a esetéof T a s t e (1753); J á n o s i B.: Az a e s t h e t i k a ben a cselekmény —>fordulatossága,, a szín- t ö r t é n e t e (1899—1901); B. Fontenelle: hely és az idő gyorsan pergő v á l t o z t a t á s a , a O e u v r e s (1908); H. Lausberg: H a n d b u c h költészetben a —• ritmus l ü k t e t ő jellege és a der literarischen R h e t o r i k (1960); R . G u n kifejező ritmusfordulatok, —»ritmusváltázenháuser: Ásthetisches Mass und á s t h e t i sok a l k a l m a z á s a s t b . O Minden kétségtelen sche I n f o r m a t i o n (1962); Montesquieu: Elelőnye ellenére a változatosság sem öncélú; mélkedés azon ö r ö m okairól, a m e l y e t a miként a művészi f o r m a minden sajátossászellem alkotásai és a szépművészet t e r m é ga esetében, itt is a m ű k o n k r é t t a r t a l m a kei keltenek b e n n ü n k (MFilSz, 1965, 4.); M. dönti el, hogy az optimális kifejezőeszköBense: Aesthetica (1965); P. Kivy: T h e Sezök a változatosság és a -»monotónia két v e n t h Sense. A S t u d y of Francis H u t c h e véglete k ö z ö t t hol helyezkednek el. A túlson's Aesthetics (1976). h a j t o t t v á l t o z a t o s s á g ugyanis rikítóvá, vásáriasan h a r s á n n y á s így érdektelenné is Szerdahelyi István 365

VALTA változékonyság; variabilitás ( l a t i n ) : a folklóresztétika k a t e g ó r i á j a , a folklór alkotások képlékenysége, amely a változatok létrejöttéhez vezet. M e g k ü l ö n b ö z t e t h e t j ü k a változatok l é t r e j ö t t e , ill. a v á l t o z a t o k előadása során megfigyelhető változékonyságot, és m i n d k e t t ő t meg kell k ü l ö n b ö z t e t nünk a —• hivatásos irodalom hasonló, de csak látszólag azonos jelenségeitől. O (->•változat, variálódás) Voigt Vilmos változó hangsúly:

hangsúly

változó ritmus: —•poliritmus változó versláb: -> versláb változtató ismétlés: ->ismétlés Valvason [válvászon], E r a s m o d a ; Valvasone (névváltozatok); (Valvasone, Pordenone köz., 1523—Mantova, 1593): olasz költő. Grófi család sarja, aki egész életét a T a g l i a m e n t o közelében lévő b i r t o k á n tölt ö t t e ; 1592-ben meghívták a m a n t o v a i udv a r b a . F ő m ű v e i f j ú korában í r o t t öt énekes, ottava r i m á k b ó l álló La Caccia ('A vad á s z a t ' , 1591) c. t a n k ö l t e m é n y e , amelyben a v a d á s z a t t ö r t é n e t é t , a tilalmi időket, a v a d á s z o t t á l l a t o k a t , a különféle vadászati m ó d o k a t világos, eleven nyelvezettel és a természeti h á t t é r rokonszenves rajzával részletezi. Angeleida ('Az angyalok harca', 1590) c. e p o s z á b a n Isten és a Lucifer vezette letaszított angyalok küzdelmét ábrázolva Miltonnak is n y ú j t o t t m o t í v u m o k a t . A klasszikus nyelvekből lefordította Szophoklész E l e k t r á j á t és Statius T h e b a i s c. eposzát. O írod.: G. Dalia Mule: E r a s m o da Valvason, t r a d u t t o r e della T e b a i d e di Stazio (1891); P . Provasi: L'Angeleida di Erasmo d a Valvason e i poemi italiani sulla c a d u t a di Lucifero. (Bolletino bibliografico e del Museo di U d i n e VI, 1913). Herczeg

Gyula

Valvasor [valvazor] J o h a n n Weichard; J a n e z V a j k a r d (szlovén n é v v á l t o z a t ) ; ( L j u b l j a n a , 1641. m á j . 28.—Krsko, 1693. szept.—okt.): n é m e t ü l alkotó szlovéniai (krajnai) történész, polihisztor. Az előkelő nemesi családból származó fiú a ljubljanai jezsuita g i m n á z i u m b a n t a n u l t , m a j d ezu t á n A f r i k á b a n és E u r ó p a számos országában u t a z g a t o t t ; összesen m i n t e g y 14 évet t ö l t ö t t külföldön. Közben 1663—1664-ben Zrínyi M. p a r a n c s n o k l á s a a l a t t részt v e t t a törökök elleni h á b o r ú b a n , később a francia király seregében szolgált, 1683-ban pedig kisebb sereg élén a Bécset ostromló török és

m a g y a r csapatok elleni harcba vezényelt é k . A m i k o r utazásaiból 1672-ben h a z a t é r t , m e g v á s á r o l t a W a g e n s b e r g (Bogensperk) v á r á t , és o t t nagy k ö n y v t á r a t r e n d e z e t t be, a m i t grafikai g y ű j t e m é n y , fizikai s z e r t á r és régiségtár egészített ki. F ő célja az v o l t , h o g y — a példaadó M. Merian t e v é k e n y s é g é t k ö v e t v e — a g y ű j t e m é n y segítéségével b e m u t a s s a a külföld s z á m á r a addig ismeretlen szülőföldjét. E n n e k érdekében rézm e t s z ő m ű h e l y t is berendezett, a m e l y n e k m u n k á j á b a n német és holland m e s t e r e k m e l l e t t a horvát P . Vitezovié Ritter is részt v e t t . 1679-től több, a szlovén l a k t a terület e k e t ábrázoló rézmetszeteket t a r t a l m a z ó g y ű j t e m é n y t a d o t t ki. E g y ű j t e m é n y e k kia d á s á b a n szerzett t a p a s z t a l a t á t , a hozzáj u k készített rézmetszeteket, és m u n k a t á r s a i n a k segítségét is felhasználva j e l e n t e t t e meg Die Éhre des Herzogthums Crain ('A k r a j n a i hercegség dicsősége', 1689) c. fő m ű v é t . A 15 könyvből (->•liber) álló m ű a k r a j n a i területek földrajzi, történeti és néprajzi jellegű b e m u t a t á s a . A terület lakosain a k nyelvét, szokásait, viseletét i s m e r t e t ő 6. k ö n y v a K r a j n á b a n addig alkotó szerzők bio-bibliográfiáját a d j a , a k r a j n a i v á r a k a t b e m u t a t ó terjedelmes 1 1. könyv L j u b l j a n a részletes leírását is t a r t a l m a z z a , míg a 14. k ö n y v a h a t á r horváto.-i oldalán f e k v ő — t ö r ö k és keresztény f e n n h a t ó s á g a l a t t i t e r ü l e t e k e t írja le. A m ű K r a j n a első részletes leírása, s h a t á s a n e m csupán a szlovén t u d o m á n y r a volt igen jelentős, de s z á m o s szlovén szépíró (F. PreSeren, J . Trdina, J . Jurőiő, A. Askerő, I. Tavőar) is m e r í t e t t belőle. Valvasor hosszabb ideig levelezett T h . Gale-\e\, a R o y a l Society t i t k á r á v a l , e l k ü l d t e neki műveit, s egy t a n u l m á n y a a l a p j á n 1687-ben a T á r s a s á g t a g j á v á v á l a s z t o t t á k . O Magyarul: 2 részlet (Tóth F . , A szlovén irodalom kistükre, anto., 1973). O írod.: P. Radics: J o h a n n W e i k h a r d Freih e r r v o n Valvasor (1910); B. Reisp: K r a n j s ki polihistor J a n e z V a j k a r d Valvasor (ném e t , angol összefoglaló, 1983); A. V o v k o (szerk.): Valvasorvej zbornik (tan. g y ű j t . , angol összefoglalókkal. 1990); B. Reisp: J a nez V a j kard Valvasor ( D v a n a j s t velikih Slovencev, 1994). Szilágyi Imre Valverde [válverde], J ó s é Maria de (írói név); J ó s é Maria de Valverde Pacheco (teljes név); (Valencia de A l c á n t a r a , Cáceres, 1926. j a n . 26.—): spanyol költő, esszéíró. A m a d r i d i egyetemen t a n u l t , 1952-ben dokt o r á l t irodalomból. A Garcilaso és a Mensaje folyóiratok m u n k a t á r s a . A római egyet e m spanyol lektora lett, m a j d h a z a t é r v e B a r c e l o n á b a n t a n í t o t t . 1966-ban politikai

366

VAMME okokból emigrált. Virginiában, később a k a n a d a i T r e n t b e n t a n í t o t t . Visszatérése u t á n a barcelonai egyetem esztétika t a n székének professzori állását t ö l t ö t t e be. Az 1939-ben alakult Juventud creadora költői k ö r t a g j a volt. O Költői termésének tekintélyes részét az emigráció a l a t t írta. L. Rosales Camacho, L. Panero, L. P. Vivanco költészetéhez hasonlóan líráját mély katolicizmus h a t j a á t . Meditatív, szürrealista költeményeit olykor gyengéd irónia jellemzi. J e l e n t ő s műfordítói tevékenysége is: ford í t o t t T. S. Eliot, Hölderlin, Rilke, J . Joyce, Shakespeare műveiből. 1949-ben Nemzeti díj\a\ t ü n t e t t é k ki. O F ő b b művei: Hombre de Diós ('Isten embere', költ.-ek, 1947); La espera ('A várakozás', költ.-ek, 1949); Estudios sobre la palabra poetica ( ' T a n u l m á n y o k a költői szóról', 1952); Versos del domingo ('Versek a v a s á r n a p r ó l ' , 1954); Guillermo Humboldt y la filosofía del lenguaje ('Wilhelm H u m b o l d t és a nyelvfilozófia', esszé, 1955); Voces y acompanamientos para san Mateo ('Szólamok és kíséret szent Mátén a k ' , 1956); Cartas a un cura escéptico en matéria de arte moderno ('Levelek egy kétkedő plébánoshoz a modern művészet t á r g y á b a n ' , esszé, 1959); La conquista de este mundo ('E világ meghódítása', költ.-ek, 1960); Anos inciertos ('Bizonytalan évek', költ.-ek, 1970); Azorín (esszé, 1971); Literatura hispanoamericana ('Spanyol-amerikai irodalom', tan., 1977); Antonio Machado (tan., 1978); La vida y muerte de las ideas ( ' E s z m é k élete és halála', esszé, 1981); El barroco, una visión de conjunto ('A b a r o k k , összességében nézve', esszé, 1981). O írod.: M. I . Paraíso: J ó s é Maria Valverde: t r a y e c toria de u n a vocación a s u m i d a (Cuadernos Hispanoamericanos, 62. köt., 1965). Radnai

Margit

V á m a n a (8—9. sz.): indiai esztéta, u d v a r i költő. A n'íí-iskola teoretikusa a szanszkrit irodalomban, amely szerint az irodalmi m ű v e k b e n (költeményekben) a stílus (ríti ' m ó d o z a t ' ) , azaz a rétorikus, dagályos kidolgozás a leglényegesebb elem. H á r o m stílust különböztet meg: az édesen csengő páncsálít, a nehéz, bonyolult g a u d í j á t és a világos, kellemes v a i d a r b h á t . Művében, a Kávjáhankdraszútravritti ('A költemény ékesí tése') c.-ben a -+szútrdk prózai k o m m e n t á rokkai váltakoznak, gyakran meríti példáit a szanszkrit klasszikusokból. O írod.: S. K . De: Studies in t h e History of Sanskrit Poetics (1923—25). " Vekerdi József V á m a n a b h a t t a b h á n a (15. sz.): szanszkrit költő. Nalábhjudaja ('Nala szerencséje') c.

eposza —• Nala és Damajanti regéjét dolgozza fel. Vámabhúpála-csarita ('Váma király élete') a k o r t á r s uralkodó regényes életrajza (prózában). Sringdrabhúsana ('Szerelem éke') c. egyfelvonásosában (-+bhdna) a bordély-negyedben végigsétáló világfi társalog az örömleányokkal. Lehetséges, hogy ő a szerzője a Pdrvatí-parinaja ( ' P á r v a t í istennő férjhezmenetele') c. s z í n d a r a b n a k . O írod.: M. Winternitz: Geschichte der indischen L i t e r a t u r (3. köt., 1922). Vekerdi József V á m a n pandit (Bidzsápur 1608— 1695): m a r á t h í (Tndia) filozófus, költő. Szülővárosát a muszlim hódítás m i a t t elhagyni kényszerülve 12 évig Benáreszben t a n u l t . Száraz filozófiai k o m m e n t á r o k a t írt vallási művekhez. A Jathdrthadípikd ('A lényeget megvilágító mécses') a ->Bhagavad-gítd m e t r u m hű f o r d í t á s a és k o m m e n t á r j a , Dzsnydnésvar m ű v é n e k m i n t e g y háromszorosa. Elbeszélő költeményei ( - > d k h j d n a ) a Rdmdjana és a Mahábhdrata t é m á i t , különösképpen K r i s n a - t ö r t é n e t e k e t dolgoznak fel költői szépséggel, s stílusa ezekben anynyira más, hogy egyesek feltételezik, hogy a filozófus és a költő k é t különböző személy. Vekerdi József Vammelvuo, A n j a ( H a u s j á r v i , 1921. okt. 7 . — H y r y l á , 1988. j ú n . 30.): finn költőnő, írónő, irodalomkritikus. A gimnázium befejezése u t á n 1941 és 1943 között könyvkiadóban dolgozott, m a j d t ö b b lap irodalomkritikusa volt. 1957-től 1960-ig a SZU-ban élt. 1950-ben, 1954-ben és 1971-ben Állami irodalmi-díjban részesült; 3 985-ben a Finn Irodalmi Társaság különdíjjal j u t a l m a z t a . O Minden irodalmi m ű f a j b a n képes volt m a r a d a n d ó t alkotni. Verseiben, regényeiben és novelláiban t ö b b n y i r e ugyanazon t é m a variációit dolgozza föl: a női sorsot, a családot, a közösségeket ábrázolja. Költői p á l y a f u t á s á r a s a j á t bevallása szerint E d i t h Södergran és a „ f á k l y a v i v ő k " , közülük is leginkább K a t r i Vala h a t o t t a k . Korai líráj á t — Auringontytdr ('A N a p lánya'. 1943) a vad életöröm és a mély f á j d a l o m egyszerre h a t j a át; az á r n y a l t képeket sebesen váltó, pergő r i t m u s ú , életigenlő költeményekkel szembenállnak a költőnő betegségéből f a k a d ó , az élet á r n y o l d a l a i t b e m u t a tó versek. Az első köteteit jellemző erotikus lírában a női lét emocionális mélységeit kut a t t a ; a privátszférán kívüli világot kizárta életéből és alkotásaiból. Későbbi g y ű j t e m é nyeiben viszont az é n k ö z p o n t ú s á g b a új vonások vegyülnek. Verseskötetei u t á n regényeket ( V i i m e i n e n Kleopatra, 'Az utolsó

367

VÁMOS K l e o p á t r a ' , 1950), novellákat (Rakkauskertomus, 'Szerelmi t ö r t é n e t ' , 1953) és színdar a b o k a t (Loistohuoneisto, 'Luxuslakás', 1947) is m e g j e l e n t e t e t t . E z e k b e n m á r fellelhetők a későbbi l í r á j á t is jellemző vonások: az ember, az emberiesség válik művészetének központi t é m á j á v á . A költészetét meghatározó t a r t a l m i kettősség p r ó z á j á b a n és d r á m á i b a n is érvényesül. Önéletrajzi elemekben bővelkedő korai k i s p r ó z á j á b a n és regényeiben a szerelem v á l t o z a t o s s á g á t és k i s z á m í t h a t a t l a n s á g á t á b r á z o l t a , m a j d figyelme a t á r s a d a l m i kérdések felé fordult — pl. Tulee aika toinenkin ('Más idők is jönnek', 1983) e. s z í n d a r a b j á b a n , amelyben A. Orjatsalo színész és lázadó életét d r a m a tizálta. Késői lírai alkotásaiban ismét megjelentek az önéletrajzi elemek; szerelmes verseiben, n ő á b r á z o l á s á b a n m i n d e n e k e l ő t t a nőiséget hangsúlyozza. O E g y é b fő művei: Kukkia sylissani ('Ölemben virágok', versek, 1954); Valkoinen varis ( ' F e h é r varjú', nlák, 1962); Totuuden iskut ('Az igazság csapásai', versek, 1973); Kuinka voitte? ('Hogy v a g y t o k ? ' , versek, 1978). O Magyarul: 1—Í vers (Képes G., Alf, 1974, 9.; uő, Nagyv, 1975, 9.). O írod.: A. Vammelvuo: A n j a V a m m e l v u o (Uuno K a i l a s t a Aila Meriloutoon, 1947); P . T a r k k a : A n j a Vammelvuo (Suomalaisia nykykirjailijoita, 1968): K. B. V á h á m á k i : A n j a V a m m e l v u o . Tulee aika toinenkin (World L i t e r a t u r e Today, 1985, tél). Nagy Nóra Vámos [vámos], Gejza ( D é v a v á n y a , Mo., 1901. dec. 22.—Muriaé, Brazília. 1956. márc. 18.): szlovák író. P r á g á b a n és Angliában végezte el az orvosi e g y e t e m e t 1925ben; P o z s o n y b a n filozófiai d o k t o r á t u s t szerzett 1932-ben. Hosszú időn á t volt Pöstyén fürdőorvosa. 1938-ban az egyre növekvő fasiszta veszély elől k ü l f ö l d r e távozott. A 2. v i l á g h á b o r ú t K í n á b a n élte át, ahol orvosként m ű k ö d ö t t . O 1922-től a SvojeC c. irodalmi folyóirat a l a p í t ó j a és szerkesztője volt, amelyet a fiatalok o r g á n u m a ként t a r t o t t a k számon. I t t jelentek meg kezdő novellái. Első k ö t e t é b e n , az Editino oí&oban ( ' E d i t szemecskéje', 1924) orvosi működésének n é h á n y patologikus esetéből v o n j a le t a n u l s á g á t , hogy a világ a l a p j á b a n véve rossz. Ez az alapszemlélete Atómy Boha ('Isten a t o m j a i ' , 1928) c. k é t k ö t e t e s regényének is, a m e l y szerint az élet a rosszindulatú t e r e m t é s gonosz j á t é k a ; teljesen hiábavaló minden törekvés, a m e l y m e g j a v í t á sára irányul. O Minden prózai m ű v e részben önéletrajzi jellegű. G y a k r a n beleszól kívülről műveinek cselekményébe, amit ironikus, szarkasztikus k o m m e n t á r o k k é n t

formál meg. H a j l a m o s a karikírozásra, a hiperbolikus kifejezésmódra. Műveinek egy része efemer é r t é k ű , d r á m á i t is a felületes zsurnalizmus jellemzi, de k ö n n y ű , érdekfeszítő o l v a s m á n y o k a szlovák olvasók szám á r a ; a magas művészi igény h i á n y a m i a t t azonban művei nehezen h a g y n a k m a r a d a n dó n y o m o t a szlovák irodalomban. O Művei még: Jazdeckd legenda ('Lovas legenda', nlák, 1932); Odlomená haluz (reg., 1934: Sándor L., Az északi és déli zsidó, részletek, Figy, 1933, 6.); Jarny sladolad ('Tavaszi édesjég', színmű, 1935); Pisdr notáriuéov ('A jegyző írnoka', színmű, 1935); 8terilizácia ('Sterilizálás', színmű, 1935). O G y ű j t , kiad.: Jazdeckd legenda a iné prózy ('Lovas legenda és m á s p r ó z á k ' , 1957); Editino oöko ( ' E d i t szemecskéje', vál. nlák, 1968). O Magyarul: 3 elb. (n. n., Ú j Társaság, 1926, 1927, 1—5.); 1—1 elb. (Farkas I., Magyar írás, 1934, 4.; Vozári D., Szlovenszkói Magyar í r ó k Antológiája, 3. köt., 1937; Gogolák L., Szlovák elbeszélők, anto., 1937). O írod.: Kovács E.: Az ú j szlovák regény (1943); T. Winkler: Príspevok k svetonázoru Gejzu V á m o s a (Literárny archív, 1966, 3.); D. Okáli: Buric Gejza Vámos (1971); P. Strelinger: O d l o m e n á haluz (Slovenské p o h l a d y , 1976, 1.); D. Okáli: Gejza Vámos búri a o b n a z u j e (uo., 1976, 4.). Sziklay

László

Vampilov, Alekszandr Valentyinovics (eredeti név); A. Szanyin (írói álnév); (Kutulik, I r k u t s z k i ter., 1937. aug. 19.—Bajkál-tó, 1972. aug. 17.): orosz író, újságíró. Az irkutszki e g y e t e m bölcsészkarán végzett 1960-ban. Újságíróként dolgozott. Elete t r a g i k u s véget ért: fiatalon belefulladt a B a j k á l - t ó b a . O 1958-ban jelent meg első írása. Proscsanyije v ijunye (1966: Gál S., J ú n i u s i búcsúzás, ISz, 1972, 9.; uő, Búcsúzás j ú n i u s b a n , kecskeméti K a t o n a József Színház, 1979, o k t . 19.) c. színműve t e t t e ismertté nevét, s h a m a r o s a n a szovjet színp a d o k egyik l e g g y a k r a b b a n j á t s z o t t szerzője lett. Leghíresebb m ű v é n e k — Utyinaja ohota (1967, megj. 1970: E l b e r t J . , Vadk a c s a v a d á s z a t , Mai szovjet d r á m á k , 1980; bem.: Vígszínház. 1979, szept. 28.) — főhőse jellegzetes vampilovi figura: egy gyenge ember, akinek élete hazugságban telik, k o m p r o m i s s z u m o k a t köt és alkalmazkodik környezetéhez, míg egy v á r a t l a n külső esem é n y önvizsgálatra nem készteti, m i u t á n a z o n b a n megpróbál szembenézni önmagával, visszasüllyed régi életébe. Hasonló helyzetet ö r ö k í t e t t meg Proslim letom v Csulimszke (1972: E l b e r t J . , A m ú l t nyáron t ö r t é n t , D r á m á k , 1988; bem.: Nemzeti

368

VAMPI Színház, 1974, á p r . 19.; film: G. Panfilov, 1981, SZU) e. d r á m á j á b a n , amelyben egy vidéki teázó terébe g y ű j t ö t t össze olyan szereplőket, akik az orosz irodalom „fölösleges e m b e r e i n e k " sorát f o l y t a t j á k ; a társad a l o m b a való beilleszkedésüket értelmetlennek, c é l t a l a n n a k l á t j á k , ezért részben a provincialitásba s ü p p e d n e k és a v o d k á b a menekülnek, s a j á t kivételességükről szavalva, részben pedig álmodoznak. Az erkölcsi t a l a j vesztéssel párosuló önmarcangolásból a szerelem j e l e n t h e t n e kivezető u t a t — á m a szerző mindig n y i t v a h a g y j a a befejezést. A t á r s a d a l o m p e r i f é r i á j á r a szorult, k i v e t e t t férfiakkal szemben nőalakjai az állandóságot, a helytállást, a biztonságot jelképezik; ők azok, a k i k n e k áldozata á r á n az élet e g y á l t a l á n f o l y h a t . Színdarabj a i b a n nemcsak a szituációk felépítése idézi A. P . Csehovot, h a n e m a sokrétegű d r á m a nyelv, a „ki nem m o n d á s " dialógusai is. Emellett gogoli h a g y o m á n y o k a t keltett életre Isztorija sz metranpazsem (1970, megj. 1971: Elbert J „ K a l a n d a főmettőrrel, kézirat: SzT) c. színművében, a m i t Dvadcaty minut sz angelom (1970: E l b e r t J „ Húsz perc egy angyallal, N a g y v , 1973, 2.; uő, Angyali t ö r t é n e t e k , Vígszínház, 1973, márc. 24.) c. művével e g y ü t t Provincialnije anyekdoti (1974: E l b e r t J . , Vidéki anekdot á k , D r á m á k , 1988) c. j á t s z o t t a k hazájában. A revizor e modern v á l t o z a t a a félreértések s o r o z a t á r a épülő komédia, a vidékiesség s z a t í r á j a , a beteges tekintélytisztelet kigúnyolása. O Műveinek központi problém á j a — az e m b e r e k sem egymáshoz, sem magukhoz nem őszinték — az 1960-as évek nemzedékének jellegzetes k o r t ü n e t e volt, akárcsak az, hogy az erkölcsi kérdéseket nem tételes igazságokban, h a n e m groteszk vagy k o m i k u s megközelítésben ábrázolta. O E g y é b fő művei: Sztyecsenyije obsztojatyelsztv ('A k ö r ü l m é n y e k összejátszása', elb.-ek, 1961); Dorn oknami v pole (dráma, 1964: Gálvölgyi J u d i t , Mezőre nyíló ablakok, S z o v j e t I r o d a l o m , 1980, 8.; Szabó Mária, Az a b l a k o k a mezőre néznek, Eső és lelkiállapot, Külföldi d r á m á k , 1986); Sztársij szin (dráma, 1968: E l b e r t J . , A m e g t é r t fiú, 1975; film: V. Melnyikov, 1975, SZU; m a g y a r TV, 1979). O G y ű j t , kiad.: Izbrannoje ('Válogatás', elb.-ek, 1975); Belije goroda ('Fehér városok', elb.-ek és publicisztika, 1979); Biletna Uszty-Ilim ('Jegy UsztyHimbe', publicisztika, 1979); Dom oknami v pole. Pjeszi. Ocserki i sztatyi. Feljetoni. Rasszkazi i szceni ('Mezőre nyíló ablakok. Színművek. K a r c o l a t o k és cikkek. Tárcák. Elbeszélések és jelenetek', 1981); Izbrannoje ('Válogatás', 1984). O Magyarul még: 1

24

k a r c o l a t (Szentmihályi Szabó P., S z o v j e t I r o d a l o m , 1976, 10.); 1—1 elb. (Z. Somogyi Erzsébet, Somogy, 1983, 6.; n. n., L á n y o k , Asszonyok, 1987, 2.); Drámák ( E l b e r t J . , E n y e d y Gy., Gál völgyi J u d i t , 1988). O írod.: E . Fehér P.: Alekszandr Vampilov öröksége (Nagyv, 1973, 2.); A. G y e m i d o v : Z a m e t k i o d r a m a t u r g i i Vampilova ( T y e a t r , 1974, 3.); Vsz. S z a h a r o v : Alekszandr V a m pilov színháza (Szovjet Irodalom, 1976, 9.); N y . Sz. T y e n g y i t n y i k : Alekszandr V a m p i lov (1979); V. L a k s i n : A vampilovi hősök n a p j a i és évei (A siker fiziológiája, 1979); J . Sztrelcova: „Csto kazalosz s u t k o j . . . " Próza Alekszandra V a m p i l o v a ( L i t y e r a t u r n o j e obozrenyije, 1979, 10.); Sz. Borovikov: Vampilov d r á m á i r ó l (Szovjet I r o d a l o m , 1980, 10.); Hekli J . : Csehov és V a m p i l o v (Nemzetközi Szlavisztikai N a p o k , Szomb a t h e l y , 1982); A. M. Pronyin: A. V. Vampilov (Filologicseszkije Nauki, 1984, 6.); T a r j á n T.: ua. (Mai szovjet írók, 1985); J . Breitenegger: u a . ( K l a g e n f u r t , 1986); A. Germ-Wilkiewicz: ua. (Mainz, 1986). Hetényi vámpírirodalom: —> démonológia, történet, rémtörténet

Zsuzsa kísértet-

vámpírtörténet: a kísértettörténet egyik alf a j a . A vámpír szó szláv eredetű; feltehetőleg a szerbek h a s z n á l t á k először „ u p i r " , ill. „ v a m p i r " formában (az oroszban, csehben és szlovákban is „upir", a lengyelben „upior", az u k r á n b a n „ o p i r i " , a bolgárban „ v a p i r " , „ v a m p i r " ) . A n y u g a t i nyelvek e szót a szerbből v e t t é k á t a 18. sz. elején. O A néphiedelem szerint a vámpír olyan holttest, amelyik halála u t á n negyven n a p p a l e l h a g y j a sírját, s „eleven h a l o t t k é n t " táplálékul az élő e m b e r e k vérét szívja. Legtöbbször éjféltől h a j n a l i g jár (a n a p f é n y t ő l irtózik); arca emberi, keze és l á b a orsóhoz, járompálcához, ló v a g y szamárlábhoz hasonlíthat, teste egyes hiedelmekben szőrrel f e d e t t ; f a r k a s v a g y denevér a l a k j á b a n is megjelenik. O V á m p í r o k k á v á l t o z n a k haláluk után a boszorkányok, e m b e r f a r k a s o k , gonosz emberek, öngyilkosok, b u r o k b a n született, kereszteletlen vagy kétszer megkeresztelt g y e r m e k e k , ill. azok, a k i k e t a v á m p í r h a r a p á s a „ m e g f e r t ő z ö t t " , vagy a k i k e t a föld egyéb bűneik m i a t t n e m fogad be. (A Ceaw^escw-házaspár kivégzése után, az u t c a embereivel készített r á d i ó r i p o r t b a n egy középkorú n ő a z t k í v á n t a , hogy „a d i k t á t o r t e s t é t a r o m á n fold ne f o g a d j a be", ami a legnagyobb á t o k n a k számít; ennek emlékét őrzi — r o m á n hatásról t a n ú s k o d v a pl. az Egy asszonynak kilenc, fi/i. c. erdé-

369

VAMPI lyi magyar n é p b a l l a d a is.) O Megelőzésk é n t a b o s z o r k á n y o k a t , gonosz e m b e r e k e t stb. arccal lefelé f o r d í t v a t e m e t t é k el, hogy ne t u d j a n a k v á m p í r o k k é n t az élők világáb a visszatérni. (Ismeretes, hogy a 301-es parcellába t e m e t e t t 1956-os m a g y a r mártír o k a t is így helyezték el s í r j u k b a n , ami t a l á n az orosz néphiedelemre vall.). A vámpírok felismerésének többféle m ó d o z a t a van: s í r j u k a t f e k e t e csikó segítségével lelik fel, ahol a ló m e g t o r p a n , nem a k a r á t u g r a ni, o t t rejtőzik v á m p í r . Védekezni mágikus eszközökkel — f o k h a g y m á v a l , kereszttel — lehet ellenük, d e elpusztítani csak úgy lehet őket, ha a holttestet kiássák, szívét karóval átdöfik, f e j é t levágják s t b . (A volt Jugoszlávia népei között dúló h a r c o k atrocitásai között is felismerhető a v á m p í r t a l a n í t á s forgatókönyve.) O E hiedelmek előképei már az ó k o r b a n ismertek v o l t a k , bár inkább motívumegyezésekként, m i n t s e m közvetlen előzményekként. Homérosz Odüsszeiájában a főhős b á r á n y o k vérével keltette életre ,,az erőtlen h o l t a k a t " : folyt a gödörbe az éjszínű vér, gyülekeztek az elhunyt holtak lelkei mély Ereboszból, sűrű csapatban. (ford.: De.vecse.ri G.)

Az ókori görög mitológiában az e m p u s z á k voltak az öszvér, k u t y a , széplány s t b . alakj á b a n visszajáró, vérivó kísértetek, s a gonosz asszonyi kísértet, Lamia é j s z a k a j á r t fel az Alvilágból, h o g y az elrabolt és megölt gyermekek vérével táplálkozzék. A római néphitben a l á r v á k és lemurok v o l t a k az embereket zaklató, gonosz kísértetek, akik e t Lemuria ü n n e p é n áldozatokkal kellett kiengesztelni, s a strigák k í s é r t e t m a d á r r á változott nők, a k i k gyerekeket r a b o l n a k és a v é r ü k e t szívják. O A striga-hiedelmek a középkorban is t o v á b b éltek, b á r törvényekkel is m e g p r ó b á l t á k őket visszaszorítani. (A szó ekkor — Komdromy A. értelmezése szerint — e g y a r á n t j e l e n t h e t e t t boszorkányokat, gonosz szellemeket és „éjjel röpködő lényeket, akik embereknek, főleg gyermekeknek a v é r é t kiszopván a z o k a t felemésztették".) A 7. sz.-ban Rotharis longobárd király (636—652) t ö r v é n y k ö n y v e (643) intette a keresztény embereket, hogy ne higgyenek a s t r i g á k b a n , N a g y Károly (768—814) t ö r v é n y k ö n y v e pedig fejvesztéssel b ü n t e t t e a z o k a t , akik az e m b e r e v ő strigák pogány hiedelme által v e z e t t e t v e a strigáknak hitt e m b e r e k e t elégetik v a g y ezek húsát megeszik, másokkal m e g é t e t i k . Mo.-on az 1100-ban t a r t o t t tarcali zsinaton elfogadott és K ö n y v e s Kálmán király nevéhez fűződő t ö r v é n y e k m o n d t á k ki, h o g y ,,a strigák ellen semmi vizsgálat ne legyen,

m e r t ilyenek nincsenek". A 14. sz.-tól azonban a p e s t i s j á r v á n y o k következtében K ö zép- és K e l e t - E u r ó p á b a n széles k ö r b e n megerősödtek a h a l o t t a k k a l táplálkozó hullákról és vámpírokról szóló t ö r t é n e t e k , s 1484-ben Ince p á p a beleegyezésével jelent meg a boszorkány v a l l a t á s kézikönyve, H . Institoris és J . Sprenger Malleus Maleficor u m ('Boszorkányok pörölye') c. m ű v e , a m e l y a visszajáró h a l o t t a k k a l kapcsolatos „ a l a p o s k u t a t á s o k r ó l " is beszámolt; ezzel az e g y h á z elismerte az eleven h a l o t t a k létezését. O A K ö z é p - K e l e t - E u r ó p á i népek — lengyelek, szerbek, oroszok, r o m á n o k körében élő folklórbeli vámpírhiedelmekről a 17. sz.-tól m a r a d t a k fenn tudósít á s o k . A nemzetközileg e l t e r j e d t t é v h i t úgy t u d j a , hogy az e f f a j t a népi hiedelmek egyik k ö z p o n t j a Mo. is, pedig — jóllehet a 18. sz.-ban a hatóságok n á l u n k is több nemzetközi f e l t ű n é s t keltő v á m p í r p e r t rendeztek — m a g á b a n a m a g y a r folklórban e képzet éppenséggel igen ritka. Eredetileg — a m i n t erre m á r Ipolyi A. f e l h í v t a a figyelmet — e hiedelmek egyenesen ismeretlenek voltak, s csak az elszigetelt, k á r p á t u k r á n h a t á s r a valló, Borsod-Abaúj-Zeplén megyében felb u k k a n ó „ n o r a " — és a románoktól á t v e t t erdélyi „ s z t r i g o j " - k é p z e t e k t ü k r ö z n e k v á m p í r s z e r ű vérszívó hiedelemlényt. (A m a g y a r folklórban e l t e r j e d t lidérc-képzet nem élőhalott, hanem tüzes lény, s nem szükségszerű ismérve, hogy a g a z d á j a vérét szívja). O A magyar vámpírhiedelmekről szóló nemzetközi legenda gyökerei a 17. sz.-ba n y ú l n a k vissza. Az újlatin nyelvekben és az angolban is honos „ o g r e " („orco" stb.) szó a népmesék e m b e r e v ő óriását jelöli, aki főleg gyermekekkel táplálkozik. B á r e szó k ö z t u d o t t a n a latin Orcusból (a halottak istenének nevéből) származik, Contes de m a mére l'Oye ( ' L ú d a n y ó meséi', 1697) c. verses m e s e g y ű j t e m é n y é n e k előszavában Ch. Perrault az „ogre" szó etimológiáját az ,,hongrois"-ra, azaz a ' m a g y a r ' - r a vezette vissza, m o n d v á n , hogy az ázsiai eredetű m a g y a r o k ellenségeik vérét isszák. (Kézai S. m a g a írta k r ó n i k á j á b a n : Bulcsu, „hogy bosszút álljon, több n é m e t e t nyárson s ü t t e t e t t meg, s állítólag olyan kegyetlenséggel t o m b o l t ellenük, hogy némelyiküknek ú g y itta a v é r é t , mint a b o r t " . ) C. de Plancy 1818-ban m á r szótárban is rögzítette ezt az etimológiát, így igazolva Perrault nézeteit: ,,a m a g y a r kivágja ellenségeinek szívét és d a r a b o k r a vagdosva orvosságnak használja. Ok emberhússal t á p l á l k o z t a k . A magyar a n y a , miután g y e r m e k é t megszülte, m e g h a r a p j a mindkét o r c á j á t , hogy szokjon a f á j d a l o m h o z . Egyszóval szörnyű ez a po-

370

VAMPI g á n y n é p " . E b b e a m a g y a r s á g k é p b e szervesen illeszkedett az a hit, hogy a m a g y a rok vámpírok is, és ezt t ö b b korabeli „ t u d ó s " könyv t e r j e s z t e t t e , így a n é m e t orvos, M. Ranft De mastificatione m o r t u o r u m in t u m u l i s ('A sírok csámcsogó halottairól', 1728) c. műve is „ m a g y a r v á m p í r o k r ó l " a d o t t hírt. Különösen széles körben t e r j e d t el egy Arnold Paole nevű (?!) m a g y a r h a j d ú v á m p í r r á v á l á s á n a k t ö r t é n e t e , amelyet t ö b b forrásra — egyebek között a Commercium Litterarium c. nürnbergi lap 1732-es „ h i t e l e s " t u d ó s í t á s á r a — h i v a t k o z v a a neves francia teológus és senone-i a p á t , t ö b b m a g y a r f o r d í t á s b a n is megjelent bibliamag y a r á z a t szerzője, A. Calmet (1672—1757) írt le hosszasan Dissertation sur les apparitions des anges ( . . . ) et sur les revenants, les varnpires ( . . . ) (1746: Lőrinszky Ildikó, Az angyalokról, démonokról, szellemekről, v a l a m i n t a magyar-, cseh-, morvaországi és sziléziai vámpírokról és kísértetekről, 1992) c. m ű v é b e n , amelyben egy bizonyos Cabrer a s gróftól „olyan magyarországi h a l o t t a k r ó l " is hírt a d o t t , akik „az élők vérét szívj á k " . Calmet k ö n y v é n e k h a t á s á r a E u r ó p a szerte terjedni k e z d t e k a különféle „ m a g y a r " v á m p í r históriák, s ezek n y o m á n az angol etimológiai s z ó t á r a k máig m a g y a r (vagy török) e r e d e t ű n e k tekintik a v á m p í r szót, s az 1989-es kiadású New Encyclopaedia Britannicáb&n is az olvasható, hogy a vámpírhiedelem „elsősorban szláv és mag y a r elbeszélésekben v á l t ismertté, melyek igen elterjedtek voltak Magyarországon 1730 és 1735 k ö z ö t t " . O V a l ó j á b a n az első á t f o g ó v á m p í r t ö r t é n e t e k a francia Mercure Galant c. lap 1693—1694-es é v f o l y a m á b a n jelentek meg, s ezek sorában az orosz v á m pírokról szóló t u d ó s í t á s (1694. februári szám) e históriák teljes f o r g a t ó k ö n y v é t tart a l m a z t a már, m e g t o l d v a hosszú t u d o m á n y o s és valláselméleti fejtegetéssel, amely jóval megelőzte és sok t e k i n t e t b e n meg is h a l a d t a Calmet írását. I n n e n m e r í t e t t é k — mintegy közvetítőszerepet j á t s z v a — e históriáikat más francia, német, holland lapok; a születőben levő s a j t ó szenzációt keltő publikációknak s z á n t a az e f f a j t a írás o k a t . H a t á s u k gyors és igen k i t e r j e d t volt; Calmet csupán a z t a f e l a d a t o t t ö l t ö t t e be itt, hogy ö s s z e g y ű j t ö t t e és — a király, valam i n t a Sorbonne (az egyházi cenzúra) jóváh a g y á s á t elnyerve — teológusi tekintélyével hitelesítette e hiedelmeket. O A t é m a Európa-szerte d i v a t o s lett; Bél M. Prodrom u s ( ' E l ő f u t á r ' , 1723) c. művében emlékez e t t meg K ö z é p - E u r ó p a leghíresebb v á m pírtörténetéről, K a s z p a r e k Mihály lublói borkereskedő h á t b o r z o n g a t ó históriájáról

24*

371

(amelyet Mikszáth K . is feldolgozott Kísért e t Lublón c. novellájában). O A históriákban valódi történelmi személyiségek figurái is megjelentek, így a francia G. de Rais marsallé (140Ct—1440), aki 1435-ben viszszavonult tiffauges-i birtokára, s a fekete mágia és alkímia bűvöletében élt és t ö b b száz (egyes források szerint t ö b b ezer) gyermeket k í n o z o t t halálra, amiért kivégezték. A m a g y a r v o n a t k o z á s i t t sem hiányzik; a női v á m p í r t ö r t é n e t e k kedvenc f i g u r á j a Báthory Erzsébet (1560—1614), aki „szenvedéllyel i t t a a v é r t " . A sort a rejtélyes angol „Hasfelmetsző J a c k " (1888) f o l y t a t ja, m a j d a „ h a n n o v e r i v á m p í r " , F . Haarmann következik, a k i t 27 gyilkosság beismerése u t á n 1925-ben fejeztek le; áldozat a i t o t t h o n á b a n l á t t a vendégül, s eközben á t h a r a p t a a t o r k u k a t . A „düsseldorfi s z ö r n y " , P. Kürtén 29 lány és gyermek meggyilkolásáért 1931-ben került bitófára; az angol G. Haigh, akit 1949-ben végeztek ki, kilenc gyilkosságot k ö v e t e t t el, s ő is előszeretettel i t t a áldozatainak vérét. I d e sorolható végül Ch. Manson, Sharon Tate gyilkosa és a „ n ü r n b e r g i v á m p í r " , K . Hojfmann is. O A szépirodalomban a 18. sz. végén b u k k a n t a k fel az első vámpírhistóriák. G. A. Bürger L e n o r a (1773) c. balladájában a h a l o t t vőlegény „ h á t b o r z o n g a t ó kísértetlovaglással" k u t a t j a menyasszonyát, hogy halálos ölelésben egyesüljön vele, Goethe A korinthusi menyasszony (1797) c. b a l l a d á j á b a n — a m e l y e l r a g a d t a t o t t sikert a r a t o t t az angol és f r a n c i a r o m a n t i k u s o k körében is — a görög Phlegón (i. sz. 2. sz.) egyik t ö r t é n e t é t dolgozta fel, s i t t a h a l o t t v á m p í r m e n y a s s z o n y a k a r j a az elvesztett férfi szíve vérét kiszívni. Az angol v á m p í r irodalom születésénél is jeles költők bábásk o d t a k : Byron, Shelley, Mary Shelley (a költő második felesége), J a n e Clairmont (Byron b a r á t n ő j e ) és J . Polidori (Byron orvosa és t i t k á r a ) . E t á r s a s á g 1816-ban a Genfi-tó p a r t j á n n y a r a l t , s a divatos o k k u l t t u d o mányokról és n é m e t rémtörténetekről vit a t k o z v a e l h a t á r o z t á k , hogy mindegyikük ír egy-egy ilyen rémhistóriát. (Mary Shelley ebből az alkalomból írta világhírűvé v á l t F r a n k e n s t e i n - t ö r t é n e t é t ) . Byron is nekilát o t t egy rövid v á m p í r t ö r t é n e t n e k , de abbah a g y t a . Polidori a szereplők és a cselekm é n y m e g v á l t o z t a t á s á v a l befejezte az írást, s az így keletkezett The Vampyre ('A v á m p í r ' , 1819) c. kisregényt Byron nevével megjelentette a londoni New Monthly Magaziné-ban. ( B y r o n később hivatalosan is n y i l a t k o z o t t Polidori szerzőségéről.) E vámpírhistória rendkívüli utóéletre talált: főhőse, Lord R u t h w e n mintául szolgált B.

VAMPI Stokernek a — később külön e m l í t e n d ő — Dracula-figura megírásakor; h a t á s a a l a t t a f r a n c i a Ch. Nodier és C. Bérard k é t k ö t e t e s v á m p í r r e g é n y t írt (Lord R u t h w e n ou les vampires, 'Lord R u t h w e n a v a g y a v á m p í rok', 1820); A. Dumas színpadra alkalmazt a , s ezt követően Nodier, Carmouche és Joujfray A v á m p í r c. d a r a b j á t is e l ő a d t á k a párizsi színházak. O A híres 19. sz. eleji v á m p í r t ö r t é n e t e k sorába tartozik E . T. A. Hojfmann V a m p i r i s m u s (1820: Trócsányi Z., A vámpír, 1919) c. elbeszélése a szépséges vérszívó leányról, Auréliáról, v a l a m i n t a P . Mérimée L a Guzla ('A guzla', 1827) c. k ö t e t é b e n közölt vámpíreset, m e l y n e k az író 1816-ban m a g a is t a n ú j a volt Szerbiáb a n . 1828-ban a n é m e t zeneszerző, H . A. Marschner szerzett hírnevet (R. Wagnerre is ható) Der V a m p y r ('A v á m p í r ' ) c. operájával, amely a n é m e t színpadokon csaknem egy évszázadon á t műsoron m a r a d t . A. K . Tolsztoj az orosz n é p h a g y o m á n y b ó l merít e t t e Űpir ('Vámpír', 1841) c. elbeszélésének t é m á j á t . Hojfmann és Nodier a l a p j á n T h . Gautier is írt vámpírnovellát Síron túli szerelem (magyar ford.: Szoboszlai Margit, G a l a k t i k a , 1983, 51.) c., s Ch. Baudelairetől k é t v á m p í r k ö l t e m é n y is i s m e r t — Le Vampire (Babits M., A vámpír, Baudelaire v á l o g a t o t t versei, 1957); M é t a m o r p h o s e s d u Vampire (uő, A vámpír m e t a m o r f ó z i s a , uo.) —; az u t ó b b i t A romlás virágai c. kötetéből 1857-ben a cenzúra k i h a g y a t t a , m i n t „erkölcstelen és s z e m é r m e t l e n " verset, s csak a későbbi kiadásokban j e l e n h e t e t t meg. Ez idő t á j t , a 19. sz. d e r e k á n egyébk é n t egy Th. Preskett nevű — m a m á r elfeledett — angol szerző írta a leghosszabb, legvéresebb és legszenzációsabb v á m p í r p o n y v a r e g é n y t (Varney, t h e V a m p y r e or t h e F e a s t of Blood, 'Varney a v á m p í r , a v a g y a vértivornya'). A 19. sz. második felében a lidérces kísértethistóriák nagymestere, az ír J . Sh. Le Fanu (1814—1873) egyben a legsikerültebb v á m p í r t ö r t é n e t szerzője is; Carmilla c. n o v e l l á j á b a n elsők é n t h a s z n o s í t o t t a a néphiedelmek m o t í v u mai mellett a vámpirológia (Calmet és mások) műveit. O Uj fejezetet n y i t o t t a v á m pírhistóriák t ö r t é n e t é b e az ír B. Stoker Dracula (1897: B a r t o s T., Drakula gróf válogat o t t rémtettei, 1985) c. regénye. A D r a c u l a ('ördög') név eredetileg Vlad Te/pes, a kegyetlenségéről h í r h e r d t 15. sz.-i havasalföldi v a j d a r a g a d v á n y n e v e volt, a k i n e k figur á j á t Stoker egybeötvözte a f ő r a n g ú vámpírok r é m a l a k j a i v a l , s az erdélyi K á r p á t o k kísérteties t á j a i n játszódó t ö r t é n e t óriási sikert a r a t o t t . Milliós p é l d á n y s z á m b a n adt á k ki, világszerte lefordították — m a g y a -

rul m á r a megjelenését k ö v e t ő évben folyt a t á s o k b a n közölte a Budapesti Hírlap —, n a p j a i n k i g ú j r a és ú j r a megfilmesítik, s a 20. sz.-i horror m ű f a j ó k b a n is igen divatos figura köré fonódó m o n d a k ö r az e f f a j t a írások szerzőinek f a n t á z i á j á b a n egyre t o v á b b variálódik, bőviil. O A századforduló u t á ni, jórészt Le Fanu és Stoker n y o m d o k a i n h a l a d ó angol és amerikai v á m p í r t ö r t é n e t írók többsége m a m á r elfeledett (mint a 20. sz. elején m ű k ö d ő angol F . G. Loring és R . M. James), és D. H . Lawrence T h e Lovely D a m e ('A szép nő') c. vámpírelbeszélése sem t a r t o z i k az író jelentős alkotásai közé. Az angol W . F . Harvey Miss Avenal (ua., 1946) c. novellája a m á s o k energiájából táplálkozó „ e n e r g i a v á m p í r " ötletével tűnik ki, színvonalával pedig R . Ruddorf T h e D r a c u l a Archives ('A D r a c u l a - a r c h í v u m ' , 1970) c. regénye. O Az amerikai v á m p í r t ö r t é n e t e k közül F . M. Crawford F o r t h e Blood is t h e Life ('Mert a vér az élet', 1911) c. regénye érdemel említést, és próbálkoz o t t vámpírelbeszélésekkel a —>Sword and Sorcery egyik klasszikusaként s z á m o n t a r t o t t H . P . Lovecraft (The H u n n e d House, 'Az e l á t k o z o t t ház', 1924) és b a r á t i körének t ö b b t a g j a (A. W. Derleth, C. A. Smith, R . Bloch) is. Képviselői a z o n b a n t ö b b n y i r e igénytelenebb, ideig-óráig s z á m o n t a r t o t t szerzők (H. Davidson, R . E . Iloward, C. Jacobi, O . K . Kline, G. La Spina, E. W őrrel stb.). A ->science fiction egyik, a -* Sword and Sorcery felé m u t a t ó v o n u l a t a is ötvöződik olykor a v á m p í r t ö r t é n e t e k k e l , a m i n t ez R . Bradbury (The M a n Upstairs, ' E m b e r a másodikon', 1947), R . Matheson (T Am Legend, 'Legenda v a g y o k ' , 1954), F . Brown (Blood, 'Vér', 1955) és mások írásaiban megfigyelhető. O (-*démonológia, kísértettörténet, rémtörténet) O írod.: C. de Plancy: Dietionnaire infernal (1818, reprint 1980); R . A m a d o r : De la vie d u sang au point du vue des croyances populaires (1844); Ipolyi A.: Magyar Mythologia (1854); S. Hock: Die V a m p y r s a g e n und ihre V e r w e r t u n g in der deutschen L i t e r a t u r (1900); M. Summers: T h e Vampire, his K i t h a n d K i n (1928); uő: T h e V a m p i r e in E u r o p e (1929); H . L u d l u m : A B i o g r a p h y of D r a c u l a (1961); R . Vadim (szerk.): Histoire des v a m p i r e s (1961); T. F a i v r e : Les v a m p i r e s (1962); M. L. Carter (szerk.): T h e Curse of t h e U n d e a d (1970); D. S t u r m — K . Völker: Von denen V a m p y r e n oder Menschensaugern. D i c h t u n g e n und D o k u m e n t e (1971); R . F l o r e s c u — R . T. MacNally: Dracula. T h e B i o g r a p h y of Vlad t h e I m p a l e r (1973); D. Gifford: A Pictorial H i s t o r y of H o r r o r Movies (1973); L. Wolf: T h e Annoted Dra-

372

VANAK Van Csia-pao: -+Cao J ü

cula (1976); P . Gripari: Pedigree du vámpíré (1977); D. Pirié: T h e V a m p i r e Cinema (1977); J . Marigny (szerk.): Histoires anglosaxonnes de vampires (1978); A. Creméne: Mythologie du vampire en Roumaine (1981); B. Köpeczi: Les vampires de Hongrie: un scandale des Lumiéres (Artes Populaires, 1981, 7.); A. F r a n k : The Horror Film H a n d book (1982); J . Marigny: Le vampire d a n s la littérature anglo-saxonne (1985); D. Buican: Dracula et ses avatars, de Vlad l'Empaleur á Staline et Ceau§escu (1986); A. R y a n : T h e Penguin Book of Vampire Stories (1987); P . Haining: Dracula. Centenary Book (1987); Dobos Ilona: Bodrogkeresztúri mesék és mondák (1988); P. Barber: Vampires, Burial and Death. Folklore and Reality (1988); Sz. F a r k a s J.: Drakula v a j d a históriája (1989); Ph. Ross: Dracula (1990); G. Klaniczay: Heilige, H e x e n , Vampiren von Nutzen des Ubernatürlichen (1991); P . Wilgowicz: Le vampirisme. De la D a m e blanche au Gólem (1991); J . Merkale: L'enigme des vampires (1991); R . Villeneuve: Loups-garous et vampires (1991); K. H a m b u r g e r : Mortuus non m o r d é t . D o k u m e n t e zum Vampirismus 1689—1791 (1992); J . Marigny: Sang pour sang. L a réveil des v a m p i r e s (1993); R . Miles: Gothic Writing 1750—1820. A Genealogy (1993). Sz. Farkas Jenő

Vanagélis [vanngelisz], K s a v e r a s (írói név); Sakalauskas (eredeti név); Ksaveras Sakalauskas-Vanagélis (írói névváltozat); (Kalesninkai, 1863. ápr. 27.—Varsó, 1938. j ú n . 15.): litván költő. Hazafias érzelmű t a n í t ó volt, a k i t a cári rendőrség zaklatása m i a t t Oroszo.-ba, m a j d V a r s ó b a helyeztek át. I f j ú k o r i költeményei a jelentősebbek, ezek az első litván folyóiratban, az Ausráb a n jelentek meg 1883-tól. Önálló kötete csak 1921-ben látott n a p v i l á g o t (Ksavero Vanagélio raétai, ' K s a v e r a s Vanagélis írásai'). A hazai t á j szépségét megéneklő, egyszerű szerkezetű, szentimentális—romantikus versek közül t ö b b is népszerű dallá lett. Bojtár Endre

van: -*gab Van ( ' K u l t ú r a ' ) ; vietnami irodalmi lap. Az 1954-es genfi egyezményeket követően az északi országrészben rövid i d e i g — 1956ban és 1957-ben — megjelenő irodalmi hetilap a Nhán van — GiaípKam ('Civilizáció — F ő m ű v e k ' ) néven ismert írócsoport org á n u m a volt. Szerepe a Nhán van c. lap betiltását követően, 1957-ben n ő t t meg. A csoport vezető személyiségei: Hoáng Cám, Lé Dat, Nguyén Hiru Dáng, Nguyén Tuán, Phan Khoi, Phung Quán, Trán Dán, Trán Duy és Van Cao szembefordultak a t á r s a dalom szocialista á t a l a k í t á s á v a l , élesen bírálták a k o m m u n i s t a p á r t politikai irányvonalát; t a g a d t á k a szocialista realizmus művészi módszerét. A csoport egyes t a g j a i Délre t á v o z t a k , mások É s z a k o n m a r a d t a k : közülük n é h á n y a t egy időre bebörtönöztek, t ö b b e n pedig hosszú időre elnémultak. O írod.: P a t k ó I . — R é v M.: Vietnam (1960); N g u y é n T r a n H u a n : P a n o r a m a du r o m á n v i e t n a m i e n contemporain, 1905— 1972 ( L i t t é r a t u r e contemporaine de l'Asie du S u d - E s t , 1974); J . Mucka: Developpem e n t de la prose vietnamienne p e n d a n t la période 1951—1958 (Asian a n d African Studies, 1983). Bögös László

vanakam: a modern thai irodalom elnevezése. A verses irodalom tengerében a prózai alkotások feltűnésével a l a k u l t ki a 19. sz. végén. A költészetről a prózára, s ezzel a modern irodalomra való áttéréshez t ö b b tényező is hozzájárult, de a legjelentősebb volt a kapcsolatfelvétel a N y u g a t t a l , a n y o m d a t e c h n i k a bevezetése, az újságírás meghonosodása, v a l a m i n t a modern oktat á s megszervezése. Az elbeszélő próza kialakulásához az első lépést az 1874-ben megjelent Darunovat ('Fiatal emberek tan á c s a d ó j a ' ) c. thai nyelvű magazin jelent e t t e . A t á r s a d a l m i r e f o r m o k a t bevezető Csulalongkorn király törekvéseit t á m o g a t va jelent meg a magazinban a Nithan patjuban ('Egy elbeszélés n a p j a i n k r ó l ' ) c. történet. A Kaszemszan Szopak herceg által k i a d o t t lap a királyi ház m a r a d i , a reformok a t a k a d á l y o z ó képviselői ellen viselt politikai küzdelem fegyvereként közölte a prózai m ű v e k e t . A thai irodalomtörténészek szerint az első igazi regényt a Vacsirajan viszel (1844—1905) közölte. A modern irodalom első művelői is, m i n t Akat Damköng a királyi házból kerültek ki; meghonosításának jelentős a l a k j a volt Sziburapha és Malai Csufinit. Az értelmiség soraiból kikerült írók jelentkezésével radikálisan megv á l t o z o t t a modern irodalom t é m a k ö r e . A legendák a l a k j a i helyett a közemberek lettek az irodalom hősei, s azok életkörülményeiről szóltak a történetek. A költészetben a modern f o r m á k lassabban eresztettek gyökeret m i n t a prózában. O (—>thai irodalom; vanakhadii) O írod.: H. P. Phillip: Modern Thai L i t e r a t u r e (1987). Bögös

László

vanakhadii: a klasszikus t h a i irodalom elnevezése. A régi i r o d a l m u k r a vonatkozó

373

VANAR definíciót a t h a i k a 20. sz. elején honosították meg a n y u g a t i irodalmi f o r m á k a t á t v e vő m o d e r n , -+vanakam irodalom megkül ö n b ö z t e t é s é r e . N a p j a i n k b a n m i n t az ékesszólás p é l d á j á t és a m ú l t kincsét t a n í t ják az iskolákban, az e g y e t e m e k e n . A van a k h a d i i t h a i irodalom a nemzeti identitás egyik f o n t o s jelképe, s a klasszikus irodalom m e t a f o r á i v a l a modern irodalomban is g y a k r a n élnek. O (—>thai irodalom; vanakam) O írod.: H. P. Phillips: Modern T h a i L i t e r a t u r e (1987). Bögös László Van Arenbergh [fan arenberg], Emilé (Louvain, 1854. m á j . 15.—Ixelles, 1934. jan. 3.): francia-belga költő. A louvaini egyetem j o g h a l l g a t ó j a k é n t az önálló belga i r o d a l m a t megteremtő 1880-as nemzedék egyik szervezője, E. Verhaeren első verseinek b a r á t i kritikusa, a La Jeune Belgique c. folyóirat egyik alapítója volt. 1921-ben adta ki egyetlen könyvét, fél évszázados költői m u n k á s s á g á n a k t e r m é k é t . A Mes Médailles ( ' É r m e i m ' ) 84 klasszikus — előzőleg sokszor átdolgozott, s f o l y ó i r a t o k b a n m á r közölt — szonettjét a P a r n a s s e feltétlen m ű g o n d j a jellemzi. T é m á i t is á l t a l á b a n a P a r n a s s e témái jellemzik: a n t i k és kereszt é n y mitológia, az ókori történelem, a természet változásai, de megjelennek motívumai k ö z ö t t a század eleji modernista költészet jellegzetes kellékei, az a u t ó és a repülőgép is. A k ö t e t utolsó versei az első világháború p u s z t í t á s a i t idézik fel. O írod.: R. Erickx—M. Joiret: L a poésie francaise de Belgique de 1880 á nos j o u r s (1977). Ferenczi László Vanautu irodalma: —*•Melanézia

irodalma

Van Bemmel [fan bemel], Eugéne (Gand, 1824. á p r . 16.—Brüsszel, 1880. aug. 19.): francia-belga regényíró, kritikus, szerkesztő. Nemesi-értelmiségi családból származott, a p j a előbb egyetemi t a n á r volt G a n d ban, m a j d békebíró Brüsszelben. Van Bemmel 1848-ban jogi d i p l o m á t szerzett a brüsszeli egyetemen, m a j d a következő évtől u g y a n o t t francia i r o d a l m a t és történelmet t a n í t o t t . Első f o n t o s t a n u l m á n y á t a p r o v a n s z á l költészetről í r t a . Kritikai kiad á s t k é s z í t e t t N. Boileau műveiből. Belga i r o d a l m á r o k közt elsőként hangsúlyozta az 1859. évi belgiumi f r a n c i a irodalmat á t t e k i n t ő t a n u l m á n y á b a n , h o g y az irodalom m ű v é s z e t . Érveit Boileau t a n í t á s a i r a alapozta. A tekintélyes Revue trimestrielle (1854—1868) c., n e g y e d é v e n k é n t megjelenő f o l y ó i r a t alapító szerkesztője. Számos nyelvészeti, esztétikai és történelmi t a n u l -

m á n y szerzője. F ő m ű v e egyetlen regénye, a Dom Piacidé (ua., 1875), mely a villers-i a p á t s á g b a n j á t s z ó d i k . Főhőse egy parasztból lett szerzetes a b r a b a n t i forradalom előestéjén. Főszerkesztője volt a P a t r i a Belgica c. belga lexikon első h á r o m kötetének. O E g y é b m ű v e : Notice sur le báron de Stassart ('Jegyzet de Stassart báróról', életr a j z , 1856). O írod.: A. Gascht: Előszó (Dom Piacidé, 1987-es kiadás). Ferenczi László Van Bever [van beve], Adolphe (Párizs, 1871—uo., 1927. jan. 8.): f r a n c i a irodalm á r , kritikus, lapszerkesztő és irodalomszervező; a szimbolista iskola ,,szürke eminenciása". Már i f j ú k o r á b a n írónak és kritikusnak készült; k e m é n y m u n k á v a l tekintélyt szerzett m a g á n a k , s viszonylagos jólétre is szert t e t t , amikor súlyos betegség t á m a d t a meg: gerinctábesz k ö v e t k e z t é b e n megbénult, s évtizedekre mozgásképtelenné vált. De n e m t ö r t meg: szívós erőfeszítéssel dolgozott, s mind a mennyiség, mind a minőség s z e m p o n t j á b ó l kiváló teljesítm é n y t n y ú j t o t t . 1897 és 1912 k ö z ö t t a Mercure de Francé c. folyóirat szerkesztőségi t i t k á r a volt, de végül l e m o n d o t t tisztéről, hogy teljes egészében az a l k o t ó m u n k á n a k szentelhesse m a g á t . I g a z g a t ó j a lett a Maitres du Livre c. jelentős sorozatnak, s mega l a p í t o t t a a Musée du Livre vállalkozást, mely azt a célt t ű z t e maga elé, hogy filológiailag kifogástalan k i a d á s b a n jelentesse meg a legfontosabb antik és modern szerzőket. N a g y s z á m ú t a n u l m á n y á t nagyrészt ezeknek az a u k t o r o k n a k szentelte az évek során. Irodalomszervezői tevékenysége is jelentős: b a r á t j á v a l , P. Léautaud-v al e g y ü t t 1906-ban megjelentette a szimbolist a költők h á r o m k ö t e t e s a n t o l ó g i á j á t pontos és k i t ű n ő kis t a n u l m á n y o k k a l , mely a közönség és a s z a k m a s z á m á r a e g y a r á n t nélkülözhetetlen forrás mind a mai napig (Les Poétes d'aujourd'hui, 'Mai költők', 1906). Egyéni és irodalmi művei t a n ú s k o d nak esztétikai kvalitásairól: Méditations sentimentales sur Desbordes-Valmore ('Érzelmes elmélkedések Desbordes-Valmoreról', esszé, 1896), Contes de poupées ('Babamesék', elb.-ek, 1897). O É g y é b t a n u l m á nyai, esszéi: Choderlos de Laclos: les Liaisons dangereuses ('Choderlos de Laclos: a Veszedelmes viszonyok', 2 köt., 1908, 1920); Tristan l'Hermite (ua., 1909); Baudelaire: Petits poémes en prose ('Baudelaire: Kis k ö l t e m é n y e k p r ó z á b a n ' , 1914); Baudelaire: le Spleen de Paris ('Baudelaire: a párizsi Spleen', 1917); Biographie et iconographie de Paul Verlaine ('Paul Verlaine iko-

374

VANCA Ván bút Viét Nam hái ngoái [van b u t viet n á m h a j n o á j ] Tit lizc ván doán irodalmi mozgalomhoz csatlakozva Vű Dinh Long l a p j á b a n , a Tiéu thuyet thit háyb&n ('Szombati regények') j e l e n t k e z e t t 1941-től elbeszéléseivel és verseivel. E b b e n az időben példaképének t e k i n t e t t e Han Mac Tut, a k a t o l i k u s költőt. A 2. világháború idején a k o m m u n i s t á k i r á n y í t o t t a Viet-minh illegális Ván hoa cűru quö ('A haza üdve k u l t ú r á j a ' ) c. lapjának is dolgozott Huy Cánnal e g y ü t t . E kapcsolat révén, m á r mint a r o m a n t i k u s , szerelmes dalok — a Thién Thai ('Eldorádó'), a f e l k a v a r ó szerelmi t r a g é d i á r ó l szóló Trwcrng Chi — zenéjének népszerű szerzőjét kérték fel Vie t n a m nemzeti himnusza zenéjének megk o m p o n á l á s á r a : a Quőc ca zenéjét 1944-ben készítette el. Az első ellenállási háború éveiben (1946—1954) 1950-ig az ellenállási bázison, Viet-Bacban t e v é k e n y k e d e t t , szoros b a r á t s á g b a n Nguyen TudnnaX és Thanh Tinh-nyel. A v i e t n a m i földreform során elk ö v e t e t t h i b á k és az 1956-os mo.-i események h a t á s á r a k i b o n t a k o z o t t értelmiségi szervezkedés őt is elragadta, s a Nhán ván ('Civilizáció') c. lap t á b o r á b a n az ú j h a t a lom kemény bírálói közé állt. A hanoi vezetés bírálatát a —• Ván c. irodalmi lapban még 1957-ben is f o l y t a t t a . E z u t á n is Északon m a r a d t , de h a r m i n c évig nem publikálh a t t a verseit, és zenéjét sem j á t s z o t t á k . Ezekben az é v e k b e n rajzolóként és a Ván

375

VANCA hoc k i a d ó művészeti szerkesztőjeként dolgozott, s számos t a n u l m á n y t írt a hagyom á n y o s v i e t n a m i zene kifejezési módjairól. K ö l t ő k é n t a n y o l c v a n a s évtized elején kap o t t ismét megszólalási lehetőséget. Zenéjének és költeményeinek g y a k o r t a visszatérő t é m á j a a tenger. Zeneszerzői, illusztrátori m u n k á s s á g a költészetét is á t h a t j a : költeményeit a kifejező képek és a muzikalitás jellemzik. N é h á n y verse a n a g y északi kikötőváros, H a i p h o n g harminc évének költészetét reprezentáló Tuyen táp tha HáiPhong, 1955—1985 ('Haiphongi költészeti g y ű j t e m é n y , 1955—1985') c. antológiában l á t o t t n a p v i l á g o t . A következő évben jelent meg önálló k ö t e t e Nhüng ngáy döng trén bien ('A viharos tenger n a p j a i ' , 1986) c. A h e t v e n e s évektől írt költeményeinek h a n g n e m e feltűnően különbözik korábbi verseinek h a n g n e m é t ő l . Ú j k o r s z a k á n a k versei i z m o s a b b a k , csak h a l v á n y a n emlékeztetnek egykori a r c u l a t á r a . Zeneszerzői m u n k á s s á g á é r t 1989-ben állami k i t ü n t e tést k a p o t t . O Verseskötetei még: Cifra bien ('A tenger k a p u j a ' , 1956); La ('Selyem', 1989). O írod.: J . Mucka: D e v e l o p p e m e n t de la prose v i e t n a m i e n n e p e n d a n t la période 1951—1958 (Asian a n d African Studies, 1983); N g u y é n T h u y K h a : Soirée musicale en l ' h o n n e u r de Van Cao (Le Courrier du Vietnam, 1988, 5.); Van Long: Su d a d a n g ó- mőt n g m r i viét (Van Nghe, 1989). Bögös

Ván Chinh [van csiny] (20. sz. második fele): v i e t n a m i író. A h e t v e n e s évtized végén jelentek meg korai elbeszélései a Ván Nghe c. hetilapban. Di xe ngwa cűng chí hü mőt ngáy dwcrng ('Egynapi szekerezés a kedvessel', 1984) c. elbeszélésével a r a t t a első sikerét. Első elbeszéléskötete Dá m/im ('Esős szikla') c. szintén 1984-ben jelent meg, a következő Dong sörig mita lű qua ('Az eső d u z z a s z t o t t a folyó á r j a ' ) c. 1986ban. Elbeszéléseinek vissza-visszatérő tém á j a h a z á j a lenyűgöző szépségű erdői, az erdei emberek élete. Első r e g é n y e Lan dói thosi thű hai ('A második beszéd megváltozt a t á s a ' ) c. 1987-ben jelent meg. E z t k ö v e t t e a Nifr dói tim nhau ('Fél e m b e r ö l t ő teljes szívvel', 1989) c. Teljes írói fegyverzetben a Góa chóng mot the ky ('Egy évszázad özvegye', 1990) c. regényével állt az olvasók elé. E n a g y s z a b á s ú m u n k á j á b a n Vietnam történelmi f r e s k ó j á t r a j z o l t a m e g a francia g y a r m a t i uralom kezdetétől napjainkig, egy 126 éves asszony, Lu m a m a életútján a k b e m u t a t á s á v a l . O írod.: N g u y e n Truc: Tieu t h u y e t Góa chöng m ő t t h e ky (Ván Nghe, 1993, 12.). ' Bögös László

László

Vance [vensz], J a c k (írói név); J o h n Holbrook Vance (eredeti név); (San Francisco, 1916. aug. 28.—): amerikai (USA) science fiction író. Volt építőipari segédmunkás és jazz-zenész, szolgált a kereskedelmi tengerészetnél, de California állami egyetemén tanári oklevelet is szerzett. O T u d o m á n y és fantasztikum társításának mestere: történeteiben démonok, mágusok és mesebeli szörnyek száguldoznak űrhajókon, időgépeken és egyéb fantasztikus járműveken. O F ő b b művei: Big Planet ('Nagy bolygó', reg., 1957); Slaves ofthe Klau ('Klau rabszolgái', reg., 1958); The Dragon Masters ('A sárkánymesterek', reg., 1963); The Houses of Ism; Son of the Three ('Iszm házai; A fa fia', két reg., egy köt.-ben, 1964); Space Opera ('Uropera', reg., 1965); The Blue World ('A kék világ', reg., 1966); The Eyes ofthe Overworld ('A túlvilág szemei', elb.-ek, 1966); The Last Castle ('Az utolsó várkastély', elb.-ek, 1967); Lyonesse ('Nőstény oroszlán', reg., 1983). O Magyarul: 1 —1 nla (Dobrás Zs., Metagalaktika, 1982, 3; M. Nagy P., Galaktika, 1987, 9.); Haldokló Föld (reg., Nemes I., 1992); Démonpikkelyek (uő, Gőz J . , 1993). Somogyi György 376

Ván Cöng [van kon] (1932—): vietnami költő. Versei a Felszabadítási F r o n t irodalmi folyóiratában, a Ván Nghe Giái Phóng-ban ('Felszabadítási Irodalom') jelentek meg. A déli országrész felszabadítása (1975) előtti költeményeiben a saigoniamerikai rendszer k á r v a l l o t j a i n a k szenvedéseiről, az idegen uralom ellen küzdők helytállásáról ír. Verseinek szerkezetét tém á j u k szerint váltogatja. E g y nehéz sorsú asszonyról szóló Cuőc song tói ('Eletem', 1959) c. költeményét pl. a h a g y o m á n y o s —>luc bat versformában írta. Bögös László Vancouver [venkúvö], George (King's L y n n , 1757. jún. 2 2 . — R i c h m o n d , 1798. m á j . 10.): angol tengeri u t a z ó és fölfedező, aki a halála u t á n , fivére által k i a d o t t útleírása (A Voyage of Discovery to the North Pacific Ocean and Round the World, 'Fölfedező ú t az északi Csendes-óceánon és a világ körül', 3 köt., 1798) révén vonult be az irodalomtörténetbe. J . Cook kíséretében kilenc éven á t szerzett t a p a s z t a l a t o k k a l hajózott Angliából a J ó r e m é n y s é g - f o k , Ausztrália és H a w a i i érintésével A m e r i k a északn y u g a t i p a r t j a i h o z , ahol K a n a d a legfontosabb Csendes-óceáni k i k ö t ő j e mindmáig az ő nevét viseli. O írod.: G. S. Godwin: Vancouver: A Life (1930). Somogyi György Vancsenko, Petro Z a h a r o v i c s (Zsuki, 1898—?, 1937): ukrán író. Az általános is-

VANCA innen erednek a szövegeiben oly g y a k r a n előforduló archaizmusok, a m e l y e k e t magvas népi kiszólásokkal és s a j á t kora argójából v e t t kifejezésekkel v e g y í t , szokatlan, szinte egzotikus h a t á s t keltve, de a hagyományos stílust kedvelő o l v a s ó k b a n értetlenséget, sőt visszatetszést is kiváltva. O Regényeinek szereplői kevés kivételtől eltekintve n y e r s erőtől és életkedvtől duzzadó, r o b u s z t u s figurák (Rabelais h a t á s a érződik r a j t u k ) . Meseszövése szaggatott; a klasszicista prózához h a s o n l ó a n hangsúlyozza a m ű narráció-jellegét (e téren Diderot és Fielding voltak a m i n t a k é p e i ) . A narrátor, aki vagy maga a szerző, vagy az elbeszélt t ö r t é n e t valamelyik a l a k j a , gyakvancsi; vancsippd: —> tamil irodalmi for- ran m e g s z a k í t j a a cselekmény fonalát és megszólítja, tanúságtételre h í v j a vagy épmák pen p r o v o k á l j a az olvasót, sőt időnként a mű szereplőit is, így teljesítve a szerző nyilV a n e u r a [vancsura], Vladislav ( H á j u vánvaló s z á n d é k á t , a valóság-illúzió keltéO p a v y , 1891. jún. 26.—Prága, 1942. j ú n . se helyett az elidegenítést; eközben nem 12.): cseh író, publicista. Régi p r o t e s t á n s feledteti az olvasójával, h o g y fiktív történemesi családból s z á r m a z o t t . Többször félnettel v a n dolga, amelyet tetszése, ill. menb e s z a k í t o t t gimnáziumi t a n u l m á n y a i befetalitása szerint értékelhet. E z t az alkotójeztével a prágai egyetem orvoskarára iratmódszert h á r o m regényében nem alkalkozott be; 1921-ben doktorált, és P r á g a mazta; m i n d h á r o m b a n az e p i k á r a helyezte közelében, Z b r a s l a v b a n f o l y t a t o t t orvosi a h a n g s ú l y t a líra r o v á s á r a . Az egyik az g y a k o r l a t o t , amelytől azonban n é h á n y év Uték do Budína (1932: D é n e s E., Szökés m ú l v a megvált, hogy minden idejét az írásBudára, 1938), a másik a Pekaf Jan Marn a k és az irodalomszervezésnek szentelheshoul (1934: Szalatnai R., J á n o s a pék, 1951; se. A Devétsil m e g a l a k í t á s á n a k kezdeméZádor Margit, J a n a pék, 1981). Az előbbinyezői közé t a r t o z o t t , és ő volt az egyesület nek egyik főhőse magyar, és cselekménye első elnöke is. 1921-ben belépett a k o m m u részben B u d a p e s t e n játszódik, a m i n t azt a nista p á r t b a , amelyből azonban 1929-ben, könyv címe is jelzi. A h a r m a d i k a Tri feky az ú j pártvezetőséggel való szembehelyez(1943: Hosszú F., H á r o m folyó, 1964). Ide kedése m i a t t h a t írótársával e g y ü t t kizárs o r o l h a t n á n k életműve fő i r á n y á t ó l legint á k . A n é m e t megszállás a l a t t az ún. Értelk á b b eltérő és talán éppen e z é r t a legolvasmiségi Bizottság írótagozatának elnökem á n y o s a b b és legolvasottabb könyvét, a k é n t részt v e t t az ellenállásban; 1942-ben minden ízében derűs és idilli Rozmarné léto l e t a r t ó z t a t t á k és agyonlőtték. O A 20. sz.-i (1926: Z á d o r A., Szeszélyes n y á r . 1974; cseh cseh irodalom legnagyobbjai közé t a r t o z i k ; film: J . Menzel, 1968) c. kisregényét is. E kora prózaírói közül kétségkívül ő volt a művekkel ellentétben i n k á b b lírai monolólegeredetibb. A csaknem kizárólag lírikugok s o r o z a t á n a k , mint r e g é n y n e k minősítsok által reprezentált a v a n t g a r d e irányzahető az 1925-ben kiadott Pole orná a váleőtok, nevezetesen a poetizmus követői közül ná ('Szántóföldek és csatamezők') c. prózai egyedül ő írt kizárólag prózát és d r á m á t . O ballada, a m e l y egy degenerált nemesi csaViszonylag későn, 1918-ban a n a r c h i s t a folád életéből v e t t epizódsorozat keretében l y ó i r a t o k b a n közölt elbeszélésekkel k e z d t e minden h á b o r ú iszonyatosságát és egyben írói p á l y a f u t á s á t . Elbeszéléseket t a r t a l m a z értelmetlenségét példázza. O Irásművészeelső k ö t e t e is, az 1932-ben k i a d o t t Amatének legtipikusabb jegyeit a Markéta Lazonsky proud ('Amazon á r a m l a t ' ) , a m e l y zarová (1931: Firon A., Rablólovagok, m á r sejteti egész életművének legjellem1960) c., történelminek á l c á z o t t regénye zőbb s a j á t s á g a i t , a próza és a líra k ö z ö t t i viseli m a g á n . Szereplőit s a j á t ősei, nemzeth a t á r v o n a l felszámolását, a laza, m á r - m á r sége rablólovag-tagjai közül választotta, szeszélyes szerkesztésmódot és a nyelvcselekménye a középkorban játszódik; e használati lehetőségekkel való merész kíkét tényező eszményi feltételeket t e r e m t e t t sérletezést. Ez utóbbi során kedvenceihez, mind V a n e u r a kedvenc e m b e r t í p u s a i mega 14—16. sz. cseh íróihoz nyúlt vissza; somintázására, mind nyelvi b r a v ú r j a i n a k k a t használt föl nemcsak szókincsükből, megcsillogtatására. O R e g é n y e k e n és elbeh a n e m szintaxisukból és dikciójukból is;

kola befejezése u t á n két évig írnok volt, a középiskolát 1917-ben fejezte be. A Hart irodalmi szervezet t a g j a volt. O Első elbeszélése a Vnocsi ( ' É j n e k idején') 1924-ben jelent meg n y o m t a t á s b a n . Később m ű v e i a Vszeszvit és a Hart c. folyóiratokban l á t t a k napvilágot. O Egyéb művei: Zsiva reklama ('Elő reklám', elb.-ek, 1928); Muzsnyiszty ('Bátorság', elb.-ek, 1928); Obovjazok ('Kötelesség', kisreg., 1929); Tri palci ( ' H á r o m u j j ' , elb.-ek, 1929); Klopit cirjulnika Emilja Termana ('Emil T e r m á n borbély g o n d j a ' , elb.-ek, 1930); Poviszty bez nazvi ('Cím nélküli kisregény', 1930); Onoprij Kugy (ua., 1933, 1968). * Lebovics Viktória

377

VANDO mói költészeti mozgalomban (1932—-1945) tekintélyes s z e r e p e t t ö l t ö t t be. Színes, gyengéd h a n g ú költeményeivel a klasszikus irodalmi h a g y o m á n y o k a t f o l y t a t t a . A népi hadsereg o l d a l á n v e t t részt a f r a n c i a gyarmatosítókkal szembeni ellenállási háborúb a n (1945—1954). O G y ű j t , kiad.: VI* qué me ('Visszatérés a szülőföldre', költ.-ek, 1961); Mua hái quá ('A gyümölcsérés évszaka', költ.-ek, 1966). O Magyarul: 1 vers (Balássy L., H a l d o k l ó bilincsek, anto., 1968). O írod.: M. D u r a n d : I n t r o d u c t i o n á la l i t t é r a t u r e vietnamienne 1969); H u u Ngoc — F r a n c o i s e Corrése: Fleures de pamplemoussier (1984). Bögös László

széléseken kívül öt d r á m á t is írt, de ezek messze e l m a r a d n a k egyéb művei m ö g ö t t , sőt a korabeli cseh d r á m a i r o d a l o m átlagos színvonalát sem érik el. Műveiből készült r á d i ó j á t é k o k a t és színpadi a l k a l m a z á s o k a t Mo.-on is b e m u t a t t a k . M a g a is készített filmeket és f o r g a t ó k ö n y v e k e t . O F ő b b m ű vei még: Poslední soud ('Az utolsó ítélet', reg., 1929); Luk královny Dorotky ( ' D o r o t k a királynő íja', elb.-ek, 1932; cseh film: J . Schmidt, 1970); Konec starych &asű (reg., 1934: Zircz P., Vége a szép időknek, 1967); Obrazy déjin národa óeského 1—II. ('A cseh nemzet t ö r t é n e t é n e k képei', I—2. köt., elb.-ek, 1939, 1940). O G y ű j t , kiad.: Knihy Vladislava Vancury 1—4. ('Vladislav Vancura könyvei', ^ 1—4. k ö t . , 1929—1936); Spisy 1—16. ('írásai', 1—16. köt., 1951— 1961). O Magyarul még: 1 elb. (Szalatnai R., Szlovenszkói Magyar í r ó k Antológiája, I I I . köt., 1937); 1 nla ( B o j t á r E., Cseh elbeszélők, 1962); 1 elb. ( H a p p B., P o n t y o k a W e h r m a c h t n a k , anto., 1986). O írod.: J . M u k a í o v s k y : O Vladislavu Vancurovi (1946); M. K u n d é r a : U m é n í r o m á n u (1960); B o j t á r E.: Vladislav V a n c u r a M a r k é t a Lazarová című regénye m a g y a r f o r d í t á s á n a k bírálata (ViF, 1962, 2.); uő: A regény művészete. Vladislav V a n c u r a ú t j a a nagy epikában (uo., 1963, 4.); J . H á j e k : Vázlat Vancuráról (Kort, 1964, 7.); Z. K o z m í n : Styl Vancurovy prózy (1968); S á n d o r L.: Vladislav Vancuráról (Hazánk: K e l e t - E u r ó p a , 1979); Spiró Gy.: Vladislav V a n c u r a . Kelet-európai íróportrék (Jelenkor, 1983, 11.); H a n k ó B. Ludmilla: Vladislav V a n c u r a : Rablólovagok (FK, 1989, 2.); J . Holy: P r á c e a básnivost (1990). Zádor András Ván Dác [van dák] ( T h a n h H o a t a r t . , 20. sz. második fele): v i e t n a m i költő. Az 1960as évek végén t ű n t fel, amikor a —*•Ván Nghe költészeti versenyén a Láng ser tán ('Szétdúlt n y o m o r ú s á g o s falu') c. versével d í j a t nj^ert. H u s z o n h á r o m versét t a r t a l m a zó, Muón mán ('Késői gyermekáldás', 1991) c. k ö t e t e az é r e t t férfi szerelmes verseit t a r t a l m a z z a : az érzelmek, a szeretet, a megkésettség s a gyermeki á r t a t l a n s á g költeményeit. Mint l o k á l p a t r i ó t a , szívén viseli szülőföldje irodalmi m ú l t j á t . Egyik t a n u l m á n y á b a n , a Láng tien sy ghi chép ('Feljegyzés a h a l l h a t a t l a n írók földjéről', 1993) c.-ben a T h a n h H o a t a r t o m á n y h o z k ö t ő d ő klasszikus költőket v e t t e számba. O írod.: V u r m g Trong: T á p t h c r c ű a Ván D á c (Ván Nghe, 1991,36.). Bögös László Ván Dái [van d z a j ] (Hanoi, 1903. jan. 29.—uo., 1964): v i e t n a m i költőnő. A ->Tho-

Vandelli, Giuseppe (Modena, 1865—Firenze, 1937): olasz filológus. Gimnáziumi t a n á r volt, de dolgozott az Accademia della Cruscán is. P . Rajna t a n í t v á n y a k é n t gondozta Andrea da Barberino: I Reali di Francia ('Franciaország királyai') c. művének kritikai k i a d á s á t (1892—1900). M. Barbival szerkesztette a Bulletino della Societá Dantesca, m a j d a Studi Danteschi c. folyóiratokat. L e g n a g y o b b kritikai teljesítménye az Isteni S z í n j á t é k n a k a Societá Dantesca s z á m á r a készített kritikai kiadása (1921); a különféle kódexek összevetése alapján készült m u n k á t a t o v á b b i kiadásokban f o l y t o n o s a n csiszolgatta. Vandelli m á r az első k i a d á s számára is teljesen m e g ú j í t o t t a G. A. Scartazzini 1905-ös komm e n t á r j a i t . Dante 1960-ban m e g j e l e n t e t e t t összes m ű v e i b e n is Vandelli k i a d á s á t használták fel a k o m m e n t á r o k nélkül. Jelentős m u n k á j a még Dante Vendégség c. filozófiai értekezésének kritikai kiadása (1934) is G. Busnelli közreműködésével; a k o m m e n t á r o k a t is ők k é s z í t e t t é k el. Herczeg Gyula Vandeloo [fandelo], J o s (írói név); Josephus A l b e r t u s Vandeloo (eredeti családi név); (Zonhoven, 1925. szept. 5.—): flamand író, k ö l t ő . Eredetileg vegyészként dolgozott, m a j d az 1950-es é v e k t ő l az antwerpeni Manteau kiadó m u n k a t á r s a , később igazgatója. Az 1970-es évektől a Standard kiadó igazgatója. 1983-tól csak a szépirodalomnak él. Költőként d e b ü t á l t , de csak az 1958-ban megjelent De Muur ('A Fal') és De tocht ('Az utazás') c. novelláival vált ismertté. Egyszerű, o l v a s m á n y o s stílusú műveinek t é m á i a magány, az elidegenedés, a t e c h n i k a i fejlődés, a fajgyűlölet. Érzékenyen figyel a napi a k t u a l i t á s o k r a is. O Egyéb fő m ű v e i : Het huis der onbekenden ('Az ismeretlenek háza', reg., 1963); Dadels voor een vizier ('Datolyák egy célgömb előtt', kísérleti költ.-ek. 1965); De coladrin-

378

VANDO kers ('A kólaivók', reg., 1968); De glimlach van een vlinder ('Egy pillangó mosolya', költ., 1969); De muggen ('A szúnyogok, reg., 1973); Het gevaar (reg., 1960: Szondi B., A veszély, 1980); Les Hollandais sont lá ('Ilyenek a hollandok', elb., 1987); Observatorium ('Obszervatórium', sci-fi elb., 1988). O Magyarul még: 2 vers (Weöres S., F l a m a n d lírai antológia, 1969); 1 vers (uő, Nagyv, 1969, 2.); 2 vers (uő, E g y b e g y ű j t ö t t műfordítások, 1976); 1 elb. (Szondi B., Égt á j a k , anto., 1987). O írod.: B. J u h á s z E r zsébet: K é t flamand regény (Nagyv, 1982, 5.); W. Hazen: J o s Vandeloo (1984). Keller Anna Van den Heever, Christiaan Maurits: Heever, Christiaan M a u r i t s van den Van den Heever, F r a n s P.: -»Heever, Toon Vandeputte [vandöpwt], Henri (Schaarbeek, 1877—Ostende, 1952): francia-belga költő, szerkesztő. A. Rysterssze\ 1895-ben a l a p í t o t t a a L 'artjeune c. irodalmi lapot, de a modern belga költői ö n t u d a t o t megteremtő La Jeune Belgique c. folyóirat p a r nasszista elvei ellen lázadó Le Coq Rouge (1895—1896) c. folyóiratnak is egyik legfiat a l a b b és legtevékenyebb m u n k a t á r s a volt. Mohón érdeklődött minden ú j kezdeményezés iránt, az 1890-es évek derekán P . Fort szimbolista törekvéseit követte, m a j d alkotásait V. Larbaud, M. Jacob, J . Cocteau művei ihlették. T ö b b folyóiratot is szerkesztett az 1. v i l á g h á b o r ú t megelőzően, ezek közül legjelentősebb az Antée (1905— 1908, Ch. Beckkel közösen), amelynek f r a n cia m u n k a t á r s a i is v o l t a k . 1905-ben Ch. Beckkel Brüsszelben összehívta a francia nyelv nemzetközi kongresszusát. O F ő b b kötetei: La Planéte ('A bolygó', 1901); Le Pain Quotidien ('A m i n d e n n a p i kenyér', 1906); L'Autre vie ('A másik élet', 1927); Petites Lumiéres ('Kis f é n y e k ' , 1933); Voix nues ('Meztelen hangok', 1936). Ferenczi

László

Vanderbourg [vanderbwr], Martin-MarieCharles Boudens; vicomte de; (Saintes, 1765. júl. 8.—Párizs, 1827. nov. 16.): flam a n d származású francia író, költő. K a t o nai p á l y á t f u t o t t be, tengerésztiszti kinevezése egybeesett a francia forradalom kezdetével. V a n d e r b o u r g is az emigrációt választ o t t a , de csak 1793 végén u t a z o t t Németo.ba. I t t szoros kapcsolatba került az irodalm á r Jacobi családdal. B r u m a i r e 18. u t á n visszatért Franciao.-ba, s ettől kezdve egé-

szen az irodalom és a filológia művelésének szentelte életét. Még az emigráció évei a l a t t néhány f o n t o s német m ű v e t lefordított franciára, t ö b b e k között Jacobi W o l d e m a r (1796, 2 köt.) c., akkoriban n a g y sikernek örvendő m ű v é t . Hazatérése u t á n lefordít o t t a Meyer Voyage en Italie (1802) és Lessing Laocoon (1802) c. m ű v é t . T ö b b rangos folyóiratban jelentek meg cikkei és versei. Ez idő t á j t jelent meg V a n d e r b o u r g gondozásában egy v e r s g y ű j t e m é n y : Poésies inédites de Marié Clotilde de Surville, poéte franqaise du X V-eme siécle ('Marié Clotilde de Surville, X V . századi f r a n c i a költőnő kiadatlan versei', 1803; közismert rövid címe: Poésies de Clotilde de Surville). E kiadv á n y irodalmi körökben nagy visszhangot v á l t o t t ki, tudniillik a kritikusok megkérdőjelezték a szerző valódiságát (—•Surville, Clotilde). L e f o r d í t o t t a Horatius Ódáit 2 kötetben: Horace: Odes (1812—1813) c. O írod.: P. Cottin: Vanderbourg et les Poésies de Clotilde de Surville (1904); Un „german i s a n t " sous l ' E m p i r e et la R e s t a u r a t i o n , Charles V a n d e r b o u r g (Revue belge philologique, X X I X . , 1003—1027. old., 1951); A. Grimaud: U n e mystification littéraire: Clotilde de Surville (1954); R, Mortier: Un précurseur de M a d a m e de Staél; Charles Vanderbourg (1955). Padányi Klára Vanderburch [vanderbwrkj, Louis Émile; Vander-Burch; (Párizs, 1774. szept. 30.— Rueil, 1862. ápr.): francia író. Igen termékeny szerző volt, t ö b b m i n t háromszáz színdarabot írt, hol önállóan, hol szerzőtársakkal, l e g g y a k r a b b a n Ch. P . de Kockka\ vagy E u . Seribe-bel. V a n d e r b u r c h volt a Restauráció és a II. Birodalom korának egyik l e g d i v a t o s a b b színműírója. Önálló darabjai például az Un brelan de Gascons ou C'est un des trois ('Gasconiak k á r t y a p a r t i j a avagy egyik a h á r o m közül', 1816); Henri IV. enfamille ('IV. Henrik családi körben', 1822); Les Camarades du ministre ('A miniszter b a r á t a i ' , 1839); La Vie de café ('Kávéházi élet', 1850); Le Sanglier des Ardennes ('Az ardennekbeli vaddisznó', 1854). L e g i s m e r t e b b s z í n m ű v e a Le Gamin de Paris ('Párizsi kölyök', 1836). D a r a b j a i közül egy m a g y a r u l is m e g j e l e n t : Clermont, ou une femme d'artiste (Eu. Scribebel; 1838: Csiky G., Clermont, v a g y a művész neje, 1887). S z í n d a r a b o k o n kívül regényeket is írt (L'Armoire de fer, 'A vasszekrény', 1838); n é h á n y k ö l t e m é n y t is h a g y o t t h á t r a , v a l a m i n t egy történelmi g y ű j t e m é n y e s k ö t e t e t : Le Mémorial francais ( ' F r a n c i a napló', 1854—55). Budai

379

t

Rita

VANDO Vandercammen [vanderkámen], Edm o n d (Ohain, B r a b a n t , 1901. jan. 8.— Brüsszel, 1980. m á j . 6.): francia-belga költő, m ű f o r d í t ó , esszéista, festő. P a r a s z t c s a ládból s z á r m a z o t t . 1920-tól Brüsszelben volt t a n í t ó . M u n k á j a mellett a brüsszeli egyetemen pszichológiát és szociológiát h a l l g a t o t t , a Szépművészeti A k a d é m i á n pedig festeni t a n u l t . K o r a gyerekkora ó t a verselt, az 1. világháború után a f a l u j á b ó l származó, n é h á n y évvel idősebb R . Goffin h a t á s á r a megismerkedett a modern költői törekvésekkel, elsősorban A. Rimbaud, G. Apollinaire, B. Cendrars, P . Valéry műveivel. A fiatal belga a v a n t g á r d m ű v é s z e k 7 Arts nevű c s o p o r t j á t l á t o g a t t a . 1924-ben jelent meg első verseskötete. 1931-ben a Le Journal des Poétes egyik alapító szerkesztője volt. 1931-ben Spanyolo.-ban, 1937-ben K u b á b a n és Mexikóban j á r t . Ezen u t a z á sok során megismerte és nagyon megszerette a spanyol és a spanyol nyelvű k ö l t ő k e t , s az 1930-as évek második felétől V a n d e r c a m m e n a spanyol nyelvű irodalmak egyik legnevesebb f r a n c i a f o r d í t ó j a lett. F o r d í t á sai először a Le Journal des Poétes-ban jelentek meg, s ezzel V a n d e r c a m m e n hozzáj á r u l t ahhoz, hogy e máig is fennálló folyóirat a nemzetközi költészet egyik legfontos a b b o r g á n u m á v á vált. 1952-ben a Belga Királyi A k a d é m i a t a g j á v á v á l a s z t o t t á k . O Mélységesen h u m a n i s t a és d e m o k r a t a egyéniség volt, de n e m z e d é k t á r s a i n a k és b a r á t a i n a k t ú l n y o m ó többségével szemben a politikai k ü z d e l m e k b e n soha nem v e t t részt. Azt v a l l o t t a , hogy a művésznek elsősorban a műveivel kell hatnia. Mégis, 1938ban Hommage á F. García Lorca ('Tiszteleta d á s F . García L o r c á n a k ' ) c. s a j á t költségén f ü z e t e t a d o t t ki, amelyben P . Neruda is k ö z r e m ű k ö d ö t t (s a k i t m a j d évtizedekkel később V a n d e r c a m m e n gyönyörű versben b ú c s ú z t a t o t t ) . S z á m á r a García Lorca, ahogy számos n e m z e d é k t á r s a s z á m á r a is, a s z a b a d s á g é r t életét feláldozó költő szimból u m a volt. O V a n d e r c a m m e n költői p á l y á j a h á r o m részre tagolható. Az elsőben — az 1920-as é v e k b e n —, amikor a szürrealizmus is némileg befolyásolta a költészetét, még nem d ö n t ö t t e el, hogy költő legyen-e vagy festő. Második korszaka a h a r m i n c a s évek elején k e z d ő d ö t t , amikor szisztematik u s a n és rendkívüli szorgalommal írni és fordítani k e z d e t t ; élete végéig m i n t e g y 20 önálló k ö t e t e és u g y a n a n n y i f o r d í t á s k ö t e t e jelent meg. Az u t ó b b i a k közül a legnevezetesebb az Anthologie de la poésie espagnole contemporaine ('A k o r t á r s spanyol költészet a n t o l ó g i á j a ' , 1939), mely elsők k ö z ö t t ism e r t e t t e meg a francia és az európai közön-

séggel a l e g ú j a b b spanyol költői törekvéseket. F o r d í t á s a i n a k korai v i s s z h a n g j á t jelzi, hogy egyik kötetéhez P. Valéry írt előszót. V a n d e r c a m m e n nevéhez f ű z ő d i k a lírikus Lope de Vega újrafelfedezése is. Második k o r s z a k á b a n végképp e l f o r d u l t a szürrealizmustól, s Tóth I. találó szavai szerint az „ a r á n y o s s á g és egyensúly" k ö l t ő j e lett, a megszenvedett és k i k ü z d ö t t arányosságé és egyensúlyé. A víz, a tenger, a b r a b a n t i és a spanyol t á j növényeivel és m a d a r a i v a l , a nap, a fény, a m u n k a és a szerelem ez idő t á j t v á l t költészetének ihletőjévé és vezérmotívumává. Ugyanakkor a haláltudat, szinte észrevétlenül, m á r a kezdetektől felb u k k a n költészetében. Az a n y a a l a k j a összhangban legjobb nemzedéktársai (M. Caréme, R . Goffin) szemléletével — újra és ú j r a visszatér költeményeiben. Ez idő t á j t írt legfontosabb verseskötetei: Le Sommeil du laboureur ('A földműves á l m a ' , 1933), Océan ('Óceán', 1938). H a r m a d i k korszaka a Grand combat ('A nagy h a r c ' , 1946) c. kötetével indul, amelyet a h á b o r ú s évek inspiráltak, de nem a k o n k r é t eseményekről szól. A m ű parabola, egy nagyszabású szimbolikus költemény. V a n d e r c a m m e n e m o n u m e n t á l i s és p a t e t i k u s eposzban kív á n t a illusztrálni a jó és a rossz küzdelmét. A Grand Combat a költői h i v a t á s dicsérete: a költő nem m a r a d h a t szótlan és érzéketlen az egész emberiséget fenyegető események idején, de a történeti valóságtól el kell von a t k o z t a t n i a , s az eseményeket az erkölcs síkjára kell átvinnie. K ö v e t k e z ő kötete, a L'étoile du berger ('A pásztor csillaga', 1949) t a n ú s í t j a és ú j r a hangsúlyozza vonzódását a klasszikus prozódia és elsősorban az alexandrin iránt. Majd ú j a b b verseiben t o v á b b g a z d a g í t o t t , korábbi n a g y témái jelennek meg: a tér és az idő, az ember egyszerre aggódó és bizakodó t e k i n t e t e a természet végtelensége felé, a m i n d e n n a p o k o t t h o n o s és m e g n y u g t a t ó kis tárgyai, a költő m u n k á j a . Egyre t ö b b e t írt az öregségről, s egyre t ö b b versében b ú c s ú z t a t t a költőbarátait. O V a n d e r c a m m e n költészetében nagy ellentmondások feszülnek. Meg kív á n t a ismerni a világot, d e u g y a n a k k o r bezárkózott s a j á t u n i v e r z u m á b a . í t é l e t e t kívánt m o n d a n i az emberről és az embert környező valóságról, de a k o n k r é t a t kizárt a verseiből. Szeretett volna bezárkózni a költő e l e f á n t c s o n t t o r n y á n a k m a g á n y á b a , de felelősségtudata ezt m e g a k a d á l y o z t a . O Az esszéista V a n d e r c a m m e n a költészet fogalmával, a m ű f o r d í t á s problémáival és kedvenc, f ő k é n t spanyol n y e l v ű költőivel foglalkozott. F o n t o s t a n u l m á n y o k a t szentelt M. de Unamunónak, J. R. Jiméneznek,

380

VANDO brüsszelben, m a j d 1951-ben P á r i z s b a n mut a t t a k be, m e g b u k o t t . O Van der Meersch a társadalmi kérdések iránt is é r z é k e n y , a szerencsétlen p a r a s z t - és m u n k á s e m b e r e k m i n d e n n a p j a i t b e m u t a t ó katolikus regényíró volt, akire különösen F. Mauriac hat o t t . Regényeiben misztikus szépségűnek ábrázolta a flamand tájakat. L'Empreinte du Dieu ('Isten l e n y o m a t a ' , 1936; film: L. Moguy, 1940, francia) c. regénye Goncourtdíj&t k a p o t t . O E g y é b regényei: La Maison dans la dune ('Ház a f ö v e n y p a r t o n ' , 1932; film: P. Billon, 1939, francia; G. L a m pin, 1951, francia); Car ils ne savent ce qu'ils font ('Mert nem t u d j á k , mit tesznek', 1933); Quand les sirénes se taisent ('Amikor a szirének h a l l g a t n a k ' , 1933); Maria, fille de Flandre ('Mária, F l a n d r i a l á n y a ' , 1937); Pécheurs d'hommes ('Emberhalászok', 1940); Élu ( ' K i v á l a s z t o t t ' , 1940); Vie du curé d'Ars ('Az ars-i plébános élete', 1942); La Petite Sainte Thérése ('A kis S z e n t Teréz', 1947); La Fille pauvre ('A szegény l á n y ' , 1948—1953). O írod.: T h . Beregi: I n t r o d u c t i o n p o u r lire et savoir (1991).

V. Aleixandrénak. O E g y é b verseskötetei: Innocence des Solitudes ('Magányosok árt a t l a n s á g a ' , 1931); Naissance du sang ('A vér születése', 1934); La Porté sans mémoire (1952: T ó t h L , A feledés k a p u j a , 1979); Faucher plus prés du del ('Az éghez közelebb kaszálni', 1954); Les Abeilles de septembre ('Szeptemberi m é h e k ' , 1959): Sang partagé ('Megosztott vér', 1963); Jour est provisoire ('Ideiglenes n a p ' , 1966); L'amour responsable ('A felelós szerelem', 1973); Pouvoir de Flamme ('Lángtehetség', 1978); Ce temps que j'interroge ('Az idő, a m i t én kérdezek', 1982). O G y ű j t , kiad.: Poémes choisis, 1931—1959 ('Válogatott versek, 1931—1959', J . Cassou bevezetőjével, 1961). O Magyarul még: 1 vers (Bittei L., N a g y v , 1964, 9.); 10 vers (Tóth L, Jóreggelt, Párizs!, 1969); 7 vers (Kálnoky L., Tellér Gy., Belgium mai francia lírája, 1969); 10 vers (Tóth I., írásjelek a földön, 1972); 3 vers (Kálnoky L., Déltenger, anto., 1978); 4 vers ( K á l n o k y L., A lehetséges változatok, 1981); 1 vers (Tóth I., Igaz Szó, 1985, 5.). O írod.: a Marginales különszám a (1958, 2.); F . V e r h e s e n — É . Willaime: E d m o n d V a n d e r c a m m e n (Poétes d ' a u jourd'hui, 1969): T ó t h I.: Utószó (A feledés k a p u j a , 1979); J . Rubes: E d m o n d Vandercammen ou l'architecture d u caché (1984). Ferenczi

Ferenczi

László

Vanderhaeghe [vendörége], G u y (Esterházy, S a s k a t c h e w a n t a r t o m á n y , 1951—): angol nyelven alkotó k a n a d a i író. Saskatchewan t a r t o m á n y központi egyetemén, S a s k a t o o n b a n , v a l a m i n t R e g i n á b a n végezt e t a n u l m á n y a i t . Dolgozott t a n á r k é n t , levéltárosként és történész k u t a t ó k é n t . J e lenleg főfoglalkozású író. O Elbeszélései és regényei a 20. sz. e m b e r é n e k k i á b r á n d u l t ságát, elidegenedését t ü k r ö z i k . Eddigi legismertebb m ű v e Man Descending ('Alászálló ember', 1986) c. elbeszéléskötete, amely k a n a d a i főkormányzói d í j b a n részesült. O Műve még: My Present Age ('Az én jelenkorom', reg., 1986). Jakabfi Anna Van der Meersch (fan der mers), Maxence (Roubaix, 1907. m á j . 4 . — L e T o u q u e t , 1951. j a n . 14.): flamand származású f r a n cia-belga író. A lille-i egyetemen jogi diplom á t szerzett. Első regényeinek sikere u t á n l e m o n d o t t ügyvédi hivatásáról és csupán az irodalomnak élt. Corps et Ámes ('Testek és lelkek', 1943) c. orvosi t á r g y ú regénye a háború a l a t t , a p a p í r k o r l á t o z á s ellenére is nagy p é l d á n y s z á m b a n jelent meg, s legendás sikert a r a t o t t . Színpadi változata, melyet m a g a a szerző készített, és 1950-ben

László

Vandervelde [vanderfeldj, Émile (Ixelles, 1866. jan. 25.—Brüsszel, 1938. dec. 27.): francia-belga újságíró, politikus. J o g o t végzett; 1894-ben a szociáldemokrata p á r t p a r l a m e n t i képviselője lett. Már az 1. világh á b o r ú előtt a I I . Internacionálé e g y i k vezető a l a k j a volt. 1924-ben lett a brüsszeli egyetem t a n á r a . A belga k o r m á n y n a k t ö b b ízben volt t a g j a : 1935— 1937-ben m i n t államminiszter. O Széles körű publicisztikai m u n k á s s á g á t a fabianizmus szellemében f o g a n t revizionizmus és kommunista-ellenesség jellemezte. N e m kis m é r t é k b e n utópisztikus művészetszociológiai nézeteit az Essais socialistes: L'alcoolisme, la religion et Vart ('Szocialista t a n u l m á n y o k : Az alkoholizmus, a vallás, a művészet', 1905) c. művében f e j t e t t e ki. Cikkei magyarul a Jövendő 1903—1904-es számaiban jelentek meg. O E g y é b művei: Le collectivisme et l'évolution industrielle (1900: W i l d n e r Ö . , Zalai B., A collectivizmus és az ipar evolúciója, 1907); Problémes d'aprés guerre ( ' H á b o r ú u t á n i p r o b l é m á k ' , esszé, 1918). O Magyarul még: 1 t a n . ( F o d o r I., A szocialista realizmus, 1970). Haraszti Sándor

381

Van de Wiele [fandevile], M a r g u e r i t e (Brüsszel, 1859—uo., 1941): f r a n c i a - b e l g a regényíró, elbeszélő. Műveiben a brüsszeli burzsoázia életét m u t a t t a be; konvencionális helyzetek érzékeny megfigyelője. O Művei: Lady Fauvette (ua., reg., 1879); Maison

VANDO vándorének; vándordal: a lírai dalköltészet m ű f a j a . Egyik v á l t o z a t a a bujdosóének, amelynek hagyományai a -*vágánsköltészethez. n y ú l n a k vissza:

flamandé ( ' F l a m a n d ház', reg., 1883); Miséres ('Nyomor', elb., 1893); Áme blanche ( ' Á r t a t l a n lélek', reg., 1908). O írod.: G. Charlier—J. H a n s e : Histoire illustrée des lettres francaises de Belgique (1958). Ferenczi László Van Dine, S. S.: ^Wright, tington

Itt bolyongok idegenben, Nyomorúság rabja lettem, Maholnap nincs egy falásom, Odavan a vidámságom.

VVillard H u n -

vándoranekdota: olyan a n e k d o t a , amely széles körben, t ö b b nép vagy n y e l v hag y o m á n y a i b a n is i s m e r t . G y a k r a n irodalmi v á l t o z a t o k b a n , f o r d í t á s o k b a n t e r j e d , m á s k o r a h a s o n l ó helyzetek és hősök szinte k í n á l j á k az elterjedést (pl. -+Eulenspiegel, Naszreddin Hodzsa s t b . ) . Ilyen t ö r t é n e t e k a m a g y a r h a g y o m á n y b a is eljutottak, s néha innen terjedtek tovább. O (-+anekdota, vándorlás) O írod.: György L.: Az a n e k d o t a . A m a g y a r r e g é n y előzményei. T a n u l m á n y o k (1988). Voigt Vilmos vándordal:

Hazámból hogy elzavartak, Nehéz ínség foga mar csak, Senki lettem, nem diák már, Bárki jött-ment engem kárpál. (Vágáns diák panasza idegenben, ford.: Rónay Gy.)

Mo.-on e t í p u s legrégibb v á l t o z a t a i az elboc s á t o t t végvári vitézek, a t ö r ö k veszedelem elől idegenbe menekülők énekei, a -*kuruc dalok, később a betyárdalok. Legnépszer ű b b közülük a 18. sz. 1. feléből származó -> kesergő: Zöld erdő harmatát, Piros csizmám nyomát, Hóval lepi be a tél, Hóval lepi be a tél. . .

-+vándorének

Van Doren [ven dón], Carl Clinton (Hope, 111., 1885. szept. 1 0 - Torrington, Ct„ 1950. júl. 18.): a m e r i k a i (USA) író, kritikus, szerkesztő, t ö r t é n é s z . Egyetemi t a n u l m á nyai (Illinois, Columbia) után a Columbia E g y e t e m e n t a n í t o t t (1911—1930). A The Cambridge History of American Literature vezető szerkesztője volt (1917—1921). A liberális The Nation (1919—1922) m a j d a The Century (1922- 1925) irodalmi szerkesztőjeként is dolgozott. O Azon elsők közé t a r t o z o t t , a k i k komolyan^ t a n u l m á n y o z t á k az amerikai irodalmat. ízléses krit i k á k a t írt; n a g y o b b lélegzetű m ű v e i kissé u n a l m a s stílusú, szűklátókörű, nacionalista szemléletű szerzőre vallanak. O F ő b b művei: The Life ofThomas Love Peacock ('Thom a s Love Peacock élete', 1911); The American Növel ('Az amerikai regény', t a n . . 1921); The Ninth Wave ('A kilencedik hullám', reg., 1926); Swift (ua., életrajz, 1930); Three Worlds ( ' H á r o m világ', önéletrajz, 1936); Benjámin Franklin (ua., életrajz, 1938, Pulitzer-dij)] The American Növel 1879—1939 ('Az amerikai r e g é n y 1879—1939', tan., 1940); Secret History of the American Revolution ('Az a m e r i k a i forradalom t i t k o s tört é n e t e ' , tan,, 1941); The Great Rehearsal: The Story of the Making and Ratifying of the Constitution of the United States ('Főpróba: az Egyesült Á l l a m o k A l k o t m á n y a keletkezésének és r a t i f i k á l á s á n a k t ö r t é n e t e ' , tan., 1948); The Roving Critic ('A k ó b o r kritikus', tan., 1950). Nóvák György

Messzire bújdosom, Hazámat itt hagyom, Isten vezérli dolgom, Isten vezérli dolgom.

H a n g v é t e l b e n r o k o n u k az -> iparosdal önálló c s o p o r t j a k é n t s z á m o n t a r t o t t , a céhes mesterlegények vándorlásairól szóló v á n d o r é n e k , s a v á n d o r m u n k á s o k érzelmeit kifejező -> munkásdal. O E g y másik típ u s u k a vándorló m e g n y u g v á s t soha n e m találó elvágyódásának, nosztalgikus szom o r ú s á g á n a k ad h a n g o t ; ez különösen a n é m e t r o m a n t i k u s dalköltészetben vált div a t o s s á , s nevezetes p é l d á j a G. Ph. Schmidt von Lübeck A vándor c. dala, melyet Schubert z e n é s í t e t t meg. O I s m é t más változat a i b a n a vándorlás kedélyes-derűs vonásai kerülnek előtérbe, m i n t W . Müller D a s W a n d e r n ('A vándorlás') c. dalában, v a g y az a m e g h a t á r o z h a t a t l a n varázs, ami Goethe V á n d o r éji dalát a világirodalom egyik leghíresebb alkotásává teszi: Valamennyi ormon Tág csend. Mindannyi lombon Atkereng A gyönge szél. Madárnép gunnyad az ágra. Várj, nemsokára Nyughatsz, ne félj. (ford.: Weöres S.)

O Vallásos érzelmekkel á t s z ő t t v á l t o z a t a a zarándokének. O (-»•dal) O írod.: K á l m á n y L.: T ö r t é n e t i énekek és k a t o n a d a l o k

382

VANDO (1952); Esze T.: Magyar költészet Bocskaytól Rákócziig (1953); O r t u t a y G y . — K a t o n a I.: M a g y a r népdalok (1970). Kovács Endre vándorkomédia: a vándorszínjátszás műsorain szereplő színjátékok összefoglaló elnevezése. A vándorszínész társulatok m ű fajai közül a legeredetibb és legnagyobb h a t á s ú a —*•commedia dell'arte volt. A kontinensen k ö r u t a z ó , s N é m e t o . - b a n letelepedő angol vándorszínészek (englische Komödianten) kalandos-rémséges jelenetekre redukált, m e l o d r a m a t i k u s s á átdolgozott Marlowe-, Greene- és Shakespeare-drámákkal léptek fel, amelyekbe k ö z j á t é k k é n t bohócjeleneteket, bohózatszerű d a l j á t é k o k a t és t á n c s z á m o k a t illesztettek. E z t a m i n t á t köv e t t e a n é m e t együttesek -+Hauptund Staatsaktionya, is. O A m a g y a r vándorszínészek m ű s o r a i t j o b b á r a n é m e t d a r a b o k b ó l á l l í t o t t á k össze (a színészek rendszerint igen g y e n g e fordításában); a klasszikusokat (Plautus, Shakespeare, Moliére) „ m e g m a g y a r í t v a " dolgozták á t . O (-> vándor színjátszás) O írod.: H u b a y M.: Nemzeti színjátszás, d r á m a i m a g y a r s á g (1941); S t a u d G.: A m a g y a r színháztörténet forrásai (1962); Hegedűs G . — K ó n y a J.: A m a g y a r d r á m a ú t j a (1964); W . Fleming (szerk.): Das Schauspiel der W a n d e r b ü h n e (1965); W. Creizenach (szerk.): Die Schauspiele der englischen K o m ö d i a n t e n (1967); M. B r a u neck: Spieltexte der W a n d e r b ü h n e (1970); W. K r ö m e r : Die italienische C o m m e d i a dell'arte (1976). Dömötör Tekla—Staud

Géza

vándorkomédiás; vásári komédiás: olyan m u t a t v á n y o s , aki s z ó r a k o z t a t ó - m u l a t t a t ó mesterségét helységről-helységre (s n e m r i t k á n országról-országra) j á r v a űzi. Tevékenysége a hivatásos és a folklór jellegű művészet közötti á t m e n e t i forma, az ú n . félnépi művészet körébe tartozik; h i v a t á s szerűen, megélhetésért a d j a elő ( g y a k r a n családi h a g y o m á n y k é n t vagy v á l a s z t o t t mestertől tanult) produkcióit, de ezeket t a r t a l m i l a g a folklórra jellemző t é m á k és eljárások jellemzik. M u t a t v á n y a i igen különfélék lehettek; volt a vásári komédiások k ö z ö t t a jelenetekkel szórakoztató s z í n j á t szók m e l l e t t a k r o b a t a , erőművész, hajlékony e m b e r , zenész, n é m a j á t é k o s , táncos, bűvész, bohóc, állatidomár, ügyességi prod u k c i ó k a t is b e m u t a t ó hírmondó, a közönséget t r é f á s szövegekkel vagy dalokkal csábító á r u s , varázskezű csontkovács, seborvos, szépítő- és csodaszerárus (—>•sarlatán), -»zsonglőr, —>mesemondó, —>dalnok, —•imi-

tátor stb.). E tevékenységek a m u t a t v á n y o k ban g y a k r a n s z é t v á l a s z t h a t a t l a n u l össze is f o n ó d t a k . O Ilyen v á n d o r é l e t m ó d o t folyt a t t a k m á r az ókori görög —>mímoszók. és a római mimusok is (szemben a h i v a t a l o s intézményrendszerben, a városok állandó színházaiban és cirkuszaiban m ű k ö d ő helyi előadókkal, gladiátorokkal stb.). Ez a hag y o m á n y f o l y t a t ó d o t t a középkori -+histriók, —>jokulátor ok, -*jongleurök, -+minstrelek, -úSpielmannok, —>szkomorohok s mindenféle más neveken emlegetett v á n d o r m u t a t v á n y o s o k tevékenységében. A középkori m a g y a r m u l a t t a t ó k r ó l (—ngric) és a 15—16. sz.-i csúfokról v a g y egyéb elnevezésű alakoskodókról is viszonylag sok a d a t m a r a d t fenn az irodalmi f o r r á s o k b a n , a török elleni harcok idején a z o n b a n ezek megritkultak. O A vándorkomédiások a társadalom alacsonyabb rétegeihez t a r t o z t a k , s az egyház nem nézte jó szemmel, helyenk é n t pedig kifejezetten üldözte is (már Sevillai Szent Izidor által megbélyegzett) ügyködésüket. N y u g a t - E u r ó p á b a n azonban a 11. sz.-tól céhekbe t ö m ö r ü l t e k , s szolg á l a t a i k a t a falusi vendégfogadóktól, piacterektől a lovagvárakig, fejedelmi u d v a r o kig mindenfelé igénybe v e t t é k . E l m a r a d h a t a t l a n szereplői v o l t a k a v á s á r o k n a k , búcsúknak, s h á b o r ú k idején o t t v o n u l t a k a harcoló seregek m ö g ö t t . K u l t u r á l i s szempontból leginkább a ->da£no&mesterséget űző v á n d o r k o m é d i á s o k n a k volt f o n t o s szerepük; a -> középkori színjáték reprezentatív f o r m á i t nem ők, h a n e m a helyi k e r e t e k között m ű k ö d ő színjátszók t a r t o t t á k fenn (-*vásári komédia). Hasonló volt a helyzet Keleten is, ahol egyrészt pl. az a r a b gassz, perzsa genegú, török meddáh tevékenységében az —• egyszemélyes színjátékoktól a vándorprédikátorságig keverednek a m ű f a j o k , másrészt a helyi h a g y o m á n y o k h o z kapcsolódó színjátszással szemben a v á n d o r életmód szintén a —y dalnokokra jellemzőbb. O A 16. sz.-ban e rétegek körében polarizálódás kezdődött. A v á n d o r k o m é d i á s t á r s u l a tok egy része a hivatalos művészet régiójához t a r t o z ó -»vándor színjátszás kereteibe épült be, melynek előadói m á r nem egyszerű „ k o m é d i á s o k " , h a n e m m o d e r n értelemben v e t t színészek voltak, m á s részük viszont a t á r s a d a l o m p e r i f é r i á j á r a szorult, s a 20. sz.-ban a modern h i v a t á s o s szórakozt a t á s intézményei m e g s z ü n t e t t é k életlehetőségeiket. O (—»•előadó, vásári színjátszás) O írod.: V. Fournel: Les spectacles populaires et les artistes des rues (1863); F . F r e y mond: Jongleurs und Menestrels (1883); M. W. Disher: Clowns a n d P a n t o m i m e s (1925); Szabolcsi B,: A középkori m a g y a r ének-

383

VANDO mondók kérdéséhez (It, 1928); G. Cohen: Théátre en F r a n c é au moyen áge (1928— 1931); A. E . Wilson: P a n t o m i m é P a g e a n t (1946); P . W a r e m a n ; Spielmannsdichtung. Versuch einer Begriffsbestimmung (1951); Pais D.: Á r p á d - és Anjou-kori m u l a t t a t ó ink (Kodály-emlékkönyv, 1953); K a r d o s T.: Á m a g y a r o r s z á g i h u m a n i z m u s kora (1955); R . Menéndez Pidal: P o e s í a juglaresca y origines d e las l i t t e r a t u r a s romanicas (1957); H. K i n d e r m a n n : Theatergeschichte Europas (1957—1960); G. W. G. W i c k h a m : Early English Stage (1959); W . Salmen: Der f a h r e n d e Musiker im europáischen Mittelalter (1960); Dömötör T e k l a (szerk.): Régi m a g y a r d r á m a i emlékek (1960); H. Reich: Der M i m u s (1974); W . H a r t u n g : Die Spielleute (1982). Dömötör Tekla—Staud Géza vándorlás: egyes alkotások, t í p u s o k , motívumok, r i t k á b b a n formai elemek nagy területen való, n y e l v h a t á r o k o n is túllépő elterjedése. A ->dijjuzionista irányzatok m ó d s z e r t a n á n a k megfelelően az elterjedés így m a g y a r á z h a t ó , és a —•genetikus egyezés keretébe t a r t o z i k . O Az elgondolás jól ismert a n y e l v t u d o m á n y b a n , vallástudományban, összehasonlító i r o d a l o m t ö r t é netben, és e n n e k következtében a folklorisztikában is. F ő k é n t a mítoszok, mesék, balladák e s e t é b e n foglalkoztak vele, a kisműfajok közül a proverbium és a r e j t v é n y is sok p é l d á j á t m u t a t j a (ezeket azonban ritkábban d o l g o z t á k fel). K ü l ö n módszert a n t dolgoztak ki a mesevándorlási elmélet keretében, amelynek v i t á j a f e l v e t e t t e a migráció á l t a l á n o s értékelésének szempontjait is. O (-»elterjedés) Voigt Vilmos vándormonda: olyan monda, a m e l y széles körben, t ö b b n é p h a g y o m á n y a i b a n is ismert. V a l a m e n n y i mondai m ű f a j b a n előfordul, sőt, nevével ellentétben, a —>helyi monda is lehet széles körben e l t e r j e d t . Fejlett formái m á r a ->mese (és n é h á n y hasonló m ű f a j , pl. a -* legenda) t í p u s a i h o z hasonlítanak. O Létezését a m o n d a k u t a t á s kezdetektől felismerte, de f ő k é n t a nem egészen tipikus -y-hősmondáról m u t a t t á k ki már a 19. sz. közepén, hogy elterjedtsége időben és t é r b e n nagy t á v o l s á g o k a t hidalh a t át. A m o n d á k m o t í v u m a i n a k és típusainak katalogizálási nehézségei ( v a l a m i n t a mesetípusok katalogizálásának sikerei) vezettek a h h o z , h o g y R . T h . Christiansen megkísérelte az ilyennek n e v e z h e t ő norvég mondák k a t a l ó g u s á n a k elkészítését (~*mondakatalógus), mégpedig a 3000 és 8025 típusszámok k ö z ö t t , t e h á t a n e m z e t k ö z i me-

sekatalógus ( - * A a T h ) folytatásaként. A nemzetközi folklorisztika azóta is ezt haszn á l j a (a m a g y a r is), lényegében kiegészítések nélkül, n o h a minden nép m o n d a h a g y o m á n y á b a n előfordulnak más, ugyancsak széles k ö r b e n ismert m o n d a t í p u s o k . Ezek közül a l e g f o n t o s a b b a k : 3000—3025 varázskönyv; 3030—3080 boszorkányok és boszorkányosság; 4000—4050 emberi lelkek, kísértetek; 4050—4090 folyók, tavak, a tenger szellemei; 5000—5050 törpék és óriások; 5050—6070 tündérek; 7000—7020 házi szellemek és koboldok; 7050—8025 helyi mondák (települések, események, személyek).

E t ö r t é n e t e k e t természetesen az irodalom is átveszi, s i t t is t a l á l h a t ó k v á n d o r m o n d á k h o z sorolható v á l t o z a t o k (pl. -*boszorkánymonda, kísértettörténet, tündérirodalom stb.). F e l t ű n ő , hogy jó n é h á n y hasonlóan széles k ö r b e n közismert történetcsoport itt nem szerepel (pl. az ->ördögirodalom alkotásai). E z e k e t t á r g y a l j á k viszont a m o n d á k rendszerezései és katalógusai. O A m a g y a r t ö r t é n e t i irodalomban és folklórban — legt ö b b s z ö r á t d o l g o z o t t f o r m á b a n — számos v á n d o r m o n d a ismert. Szerkezetük bonyolultabb, következetesebb, m i n t m á s mond á k é ; m e g t a l á l j u k a ciklikusságot is (pl. a -*rablótörténet, betyármonda esetében). O (~+monda, vándorlás) O írod.: R . Th. Christiansen: The Migratory Legends (1958); Voigt V.: A m o n d á k m ű f a j i osztályozásának kérdéséhez ( E t h n , 1963); uő: A m o n d á k strukturális—morfológiai vizsgálata (MTA I . O K , 1974); V a r g y a s L.: Népköltészet (Magyar N é p r a j z , 5. köt., 1988). Voigt Vilmos vándormotívum: az összehasonlító irodalomtudomány fogalma; olyan motívum, a m e l y szélesebb körben, t ö b b m ű b e n , t ö b b nemzeti i r o d a l o m b a n is elterjed. Míg a -*•vándortéma a m ű v e k egészére kiterjed, s a -»tárgytörténet által leírt módon, viszonylag jól k ö v e t h e t ő e n vándorol, egy-egy mot í v u m (pl. az állatőstől való leszármazás, a t á l t o s ló, az elcserélt szerelmeslevél, a gonosz m o s t o h a , a k a t i c a b o g á r nevének és p ö t t y e i n e k eredete, a tizen h á r m a s szám, az e l t ű n t és m e g k e r ü l t gyermekek m o t í v u m a stb.) külön-külön, a m ű v e k t ö r t é n e t é t ő l függetlenedve, m á s - m á s m ű f a j o k b a n jelentkezve is e l t e r j e d h e t . A nemzetközi (és elsősorban csak folklorisztikai irányultságú) -*• motívumindex 24 f ő b b t é m a k ö r b e n t ö b b tízezer m o t í v u m o t t a r t nyilván (amelyek mindegyikéhez t ö b b a l m o t í v u m csatlakozik), anélkül, hogy az egész világra kit e r j e d ő teljességre t ö r e k e d n é k . Az irodal o m t ö r t é n e t i jellegű Stoffgeschichte kézikönyvei g y a k r a n n e m is m o t í v u m o k a t , hanem csak - • f é w á k a t rendszereznek, de vé-

384

VANDO gül ezek s z á m a is ezrekre rúg, noha világméretű á t t e k i n t é s t szintén nem a d n a k kellő mértékben. O A motívumok vándorlását az i r o d a l o m t u d o m á n y b a n és a folklorisztik á b a n a -*•migrációs irányzatok m a g y a r á z ták. Az -*átadás, átvétel és főként az elterjedés fogalmai lehetővé teszik, hogy megértsük a kontinenseken és évezredeken á t ívelő m o t í v u m v á n d o r l á s o k f o l y a m a t a i t . Minél egyszerűbb egy nyelvi vagy t a r t a l m i elem, a n n á l k ö n n y e b b e n v á l h a t széles körben felhasznált v á n d o r m o t í v u m m á . A rövid f o r m á k sorában a —> proverbium és a rejtvény esetében e fogalom mégsem használatos. Lírai daloknál inkább a ->vándorstrófa, a - » f o r m u l a vagy a -*közhely elterjedését vizsgálják. A ->balladák esetében m á r igen sok példa van a v á n d o r m o t í v u m o k r a , a sokféle —>monda és ->mese elterjedése pedig egyenesen elképzelhetetlen n é l k ü l ü k . A hősepika és a mítosz, mitológia leginkább ilyen elemekből építkezik. N e m c s a k a régmúlt korok költészetéből ismert a z o n b a n ; a v á n d o r m o t í v u m o k ú j meg ú j f e l b u k k a n á s a n a p j a i n k b a n is t a p a s z t a l h a t ó . (Pl. az uralkodók e l t ű n t és megkerült gyermekeinek az ókorból és középkorból e g y a r á n t ismert motívumai tov á b b élnek nemcsak az orosz álcárok és t r ó n k ö v e t e l ő k vagy X V I . Lajos francia király „ g y e r m e k e i n e k " és „ u n o k á i n a k " s t b . a l a k j a i b a n , h a n e m m o s t a n s á g a J . F. Kennedy és Fi del Castro, sőt M. Sz. Gorbacsov t ö r v é n y t e l e n gyermekeiről szóló, a tömegt á j é k o z t a t á s által t e r j e s z t e t t mendemond á k b a n is. Ilyen v á n d o r m o t í v u m o k a t A. Sz. Puskin, Mark Twain éppúgy feldolgozott, m i n t Moldova Gy.). O (-*összehasonlító irodalomtudomány, motívum, vándorlás) O írod.: S. T h o m p s o n : Motif-Index of F o l k L i t e r a t u r e (2. kiad., 6 köt., 1955—1958; a 3. k i a d á s előkészítését m o s t javasolták). Voigt

Vilmos

vándorstrófa: olyan közhely strófa, amelynek szövegét (többé-kevésbé változatlan f o r m á b a n ) t ö b b , egyébként egymástól eltérő lírai—lirikoepikus költemény átveszi (bővebben —> közhely strófa). Voigt Vilmos vándorszínjátszás: az európai hivatásos színtársulatok működésének uralkodó form á j a a 16—19. sz.-ban. Előzménye az ókori és középkori -»vándorkomédiások tevékenysége, a vándorszínész együttesek tagjai a z o n b a n m á r nem félnépi komédiások, h a n e m mai értelemben v e t t színészek, akiknek produkciói is m a g a s a b b igényeket t ü k r ö z n e k (-»vándor komédia), de ezeket megfelelő törzsközönség és állandó színház25

épület h i á n y á b a n szekereken vándorolva, főúri u d v a r o k b a n , vásárokon, k o c s m á k b a n m u t a t t á k be. Igaz, a f r a n c i a forradalom idejéig (s n á l u n k még t o v á b b , a 19. sz. második feléig) n e m egyenrangú t a g j a i még a m ű v é s z t á r s a d a l o m n a k , de tevékenységük művészeti jellege m á r n e m v i t a t o t t . O A vándorszínészet úttörői az itáliai -*commedia dell'arte társulatai v o l t a k , amelyek a 16. sz. d e r e k á n olyan híresekké v á l t a k , hogy az uralkodók m e g h í v á s á r a E u r ó p a szerte (főként Franciao.-ban és Spanyaolo.ban) vendégszerepeltették ő k e t . Hasonló példával szolgáltak az angol h i v a t á s o s színjátszó együttesek (10—18 színész és többnyire 6 zenész). A 16. sz. közepén e társulatok a szigetországban a n n y i r a elszaporodt a k , hogy egy részük megélhetés v é g e t t kénytelen volt a kontinensre átköltözni. Elsőként 1585-ben u t a z o t t egy ilyen társulat Lord Leicester kíséretében D á n i á b a , m a j d D r e z d á b a , s a 16. sz. végétől t ö b b együttes véglegesen á t t e l e p ü l t N é m e t o . - b a . Ezek voltak az englische Komödianten néven ismert t á r s u l a t o k , amelyek kezdetben angolul, a 17. sz. első évtizedétől a z o n b a n m á r németül a d t á k elő d a r a b j a i k a t . E péld á k c s a k h a m a r (elsőként az a r a n y s z á z a d spanyol -+companiáinak, ->faranduláinak, —>naquém&k, -*cambaleóinak tevékenységében, v a l a m i n t Franciao.-ban, Németo.ban, de m á r a 16. sz.-ban az orosz —•igriscseelőadásokban is) m i n d e n ü t t k ö v e t ő k r e találtak. O A vándorszínészek primitív ját é k m o d o r á t rikító effektusok, nyers gesztikulálás, hangoskodó pátosz és a bohózati elemek túlhangsúlyozása jellemezte, de a színművészet fejlődésében rendkívül fontos f u n k c i ó k a t t ö l t ö t t e k be. A h i v a t á s o s színjátszás reprezentánsaiként az ú j k o r b a n ezek a t á r s u l a t o k vezették be a z t a gyakorlatot, hogy a női szerepeket nők (s ne, m i n t k o r á b b a n , fiúk) játsszák, ezen túlmenően pedig a k u l t ú r a országok közötti közvetítésében is lényeges tevékenységet f e j t e t t e k ki. O A 18. sz. végén a n y u g a t - e u r ó p a i vándorszínész társulatok a k t í v kezdeményezői voltak a nemzeti színházak létrehozását célzó kísérleteknek, s végül — a 19. sz. első h a r m a d á b a n — t ö b b s é g ü k az udvari vagy a polgári színházak á l l a n d ó székhelyű t á r s u l a t a i b a épült be. O A későbbiekben is — máig — eleven g y a k o r l a t ugyan, hogy egyes, ún. ->turnészínházaik e g y ü t t e sei vendégjátékokkal t a r t j á k f e n n maguk a t , de az ilyen m ű v é s z k ö r u t a k alapvetően különböznek a h a j d a n i vándorszínjátszástól. Hasonló módon nem sorolható a vándorszínjátszás fogalomkörébe a modern -^•utcaszínházak tevékenysége. O Mo.-ra a

385

VANDO vándorszínészet úttörői külföldről — leginkább o s z t r á k és cseh-morva területről — érkeztek. E n é m e t nyelven előadó vándortársulatok a 17. sz. végén m á r sűrűn vendégszerepeltek v á r o s a i n k b a n , főként Pozsonyban (1774-től pedig a pesti Rondellában és a b u d a i Reisehl-féle f a b ó d é b a n állandó n é m e t színházi e g y ü t t e s is működött). M a g y a r színészekből álló v á n d o r t á r sulatot elsőként Felvinczy G y . a l a k í t o t t , aki 1696-ban királyi szabadalomlevelet kapott e tevékenység f o l y t a t á s á r a , s aki egyebek k ö z ö t t — a kolozsvári házak ereszei a l a t t l é p e t t fel együttesével. A fellendülés n y i t á n y a Kelemen L. t á r s u l a t á n a k megalakulása volt (1790); ezt számos m á s társulat létrehozása k ö v e t t e , s a vándorszínészet 1837-ig, a pesti m a g y a r színház (1840-től N e m z e t i Színház) felépüléséig lényegében (néhány rövid életű állandó színház a l a k í t á s á n a k kísérletétől eltekintve) a magyar színjátszás egyetlen f o r m á j a volt. A m a g y a r nyelv és a n e m z e t i érzület terjesztésének, az ízlés „ p a l l é r o z á s á n a k " eszméitől vezérelt lelkes t á r s u l a t o k p a j t á k ban, összetákolt kocsmai színpadokon léptek fel a j á t é k u k b a bele-belekiabáló nézők előtt (megpróbáltatásaikról Déryné Széppataki R ó z a naplója n y ú j t emlékezetes képet). A vándorszínészet v i r á g k o r a nálunk a 19. sz. m á s o d i k feléig t a r t o t t , addig, amíg vidéki v á r o s a i n k is felépítették a m a g u k állandó színházait. A t á r s u l a t o k tevékenységét a színikerületi rendszer szabályozta, amely — a konkurencia kizárása végett — m e g s z a b t a azoknak a helységeknek a körzetét, a m e l y e k b e n f e l l é p h e t t e k . O (-»együttes) O írod.: Váli B.: A m a g y a r színészet t ö r t é n e t e (1887); C. Heine: D a s Schauspiel u n d die W a n d e r b ü h n e vor Gottsched (1889); J ó k a i M.: A m a g y a r színészet h ő s k o r a (1912); P a t a k i J . : A m a g y a r színészet t ö r t é n e t e 1790—1890 (1922); Magyar B.: A Nemzeti Színház előtti m a g y a r színészet t ö r t é n e t é n e k v á z l a t a (1931); A. Baeseeke: Die Schauspiele der englischen K o m ö d i a n t e n (1935); uő: Die englischen und deutschen W a n d e r b ü h n e n (1940); Czenner M.: A m a g y a r színház t ö r t é n e t e (1954); Déryné emlékezései (1955); H . K i n d e r m a n n : Theatergeschichte E u r o p a s ( 1 9 5 7 - 1 9 6 0 ) ; Staud G.: A m a g y a r s z í n h á z t ö r t é n e t forrásai (1962); Magyar s z í n h á z t ö r t é n e t (1962); G. Oreglia: T h e C o m m e d i a dell'arte (1968); W. K r ö m e r : Die italienische Commedia dell'arte (1976); W . H a r t u n g : Die Spielleute (1982). Dömötör Tekla—Staud Géza

v á n d o r t é m a : olyan t é m a , amelyet t ö b b korszakban, t ö b b n e m z e t irodalmában, ill.

f o l k l ó r j á b a n ismételten feldolgoznak. Az európai k u l t ú r k ö r legnevezetesebb vándortémái a -*bibliai irodalomból, a -+ihébai mondakörből, trójai mondakörből, t o v á b b á az ->Arthur-mondakörből és a F a u s t mondából (-*Faustbuch) s z á r m a z t a k . Számos v á n d o r t é m a a k u l t ú r k ö r ö k h a t á r a i n túl is e l t e r j e d (mint pl. az—>Ezeregyéjszakából m e r í t e t t t é m á k ) . O (—>téma, vándorlás) Martinkó András Vandot, J o s i p ; Silvin; Cvetko Slavin (írói álnevek); ( K r a n j s k a gora, 1884. jan. 15.— T r n j a v s k a K u t a , 1944. júl. 11.): szlovén író. Az alpesi f a l u c s k á b a n felnövekvő fiú Novo m e s t o b a n j á r t gimnáziumba, e z u t á n a vas ú t szolgálatába állt. 1923-ban egészségügyi okokból n y u g d í j b a m e n t . 1924-től 1939-ig L j u b l j a n á b a n élt, m a j d a németek által elűzve, b o m b a t á m a d á s következtében h a l t meg. írói m u n k á s s á g á t gyermekk o r á b a n írt versekkel és elbeszélésekkel kezdte, ismertséget azonban meséi, gyerm e k k o r á n a k hegyi világát, a vadorzók és a pásztorok életét b e m u t a t ó hosszabb elbeszélései szereztek számára. 1918 és 1924 k ö z ö t t ifjúsági sorozatot j e l e n t e t e t t meg a Zvonőek c. l a p b a n egy 8—10 éves kisfiú, Kekec k a l a n d j a i r ó l . A Kekec na hudi poti ('Kekec rossz ú t o n ' , 1918), Kekec na voUji sledi ('Kekec f a r k a s n y o m o n ' , 1922), Kekec nad samotnim breznom ('Kekec az elhagyottszakadék fölött', 1924) c. trilógia első részét 1936-ban Kekec iz naSih gora ('Kekec a mi hegyeinkből') c. könyv alakban is kiadta. E m ű v e k e t a z ó t a többször is megjelentették, l e f o r d í t o t t á k szerbhorvátra, szlovákra, alb á n r a , r o m á n r a , d r a m a t i z á l t á k és megfilmesítették. A Kekec (ua.. 1951) volt az első szlovén ifjúsági film, a Sreőno, Kekec! ('Sok szerencsét, K e k e c ' , 1963) pedig az első színes szlovén film, m i n d k e t t ő t J . Gale rendezte. K e k e c v i d á m pásztorfiúcska, aki ravaszsága, b á t o r s á g a és hűséges k u t y á j a segítségével m e g m e n t i kis b a r á t n ő j é t a vadorzó és felesége kezéből. V a n d o t történeteiben a hegyvidék idillikus leírása és a falusi gyerekek irigylésre nem méltó helyzetét megrajzoló tárgyszerűség erőteljesebb a mese f a n t a s z t i k u m á n á l . R o m a n t i kus folklorizmusa a F. Levstik által vallott esztétikai elvekkel van összhangban. Eletében, a m á r e m l í t e t t Kekec t ö r t é n e t e n kívül, csak Prerok Muzelj ('Muzelj a jövendőmondó', 1939) c. meséje jelent meg könyvalakban, t ö b b i m ű v e akkor csak az ifjúsági lap o k b a n l á t o t t napvilágot. Ezek közül a f o n t o s a b b hosszabb mesék: Vitranec (ua., Slovenec, 1911), Desetnica ('A tizedik leá n y ' , Zvoncek, 1912), Pastiróek Orenéek

386

VANE keleti bölcs, 1926); The First Christmas Tree ('Az első karácsonyfa', 1897). O A m a g a k o r á b a n rendkívüli népszerűségét választékos stílusának és v i k t o r i á n u s ízlésének köszönhette. O F ő b b m ű v e i még: The Ruling Passión ('Az u r a l k o d ó szenvedély', elb.-ek, 1901); The Blue Flower ('A kék virág', elb.-ek, a címadó m ű Novalis n y o m á n , 1902); The Unknown Quantity ('Az ismeretlen mennyiség', elb.-ek, 1912); The Valley of Vision ( ' L á t o m á s o k völgye', elb.-ek, 1919); Poems ('Versek', 1920); Half Told Tales ('Félig elmondott m e s é k ' , 1925); The Golden Key ('Az a r a n y kulcs', elb.-ek, 1926). O írod.: The Van D y k e Book (1905). Somogyi György

('Orencek, a kis pásztor', Vrtec, 1915), Nad brezdnom ('A szakadék fölött', uo., 1915), V zagorskem miru ('A zagorjei n y u g a l o m b a n ' , uo., 1918), Eomanje naSe Jelice ('A mi Jelicánk z a r á n d o k l a t a ' , Zvoncek, 1925), Roza z Mucne gore ('Virág a Cica-hegyről', uo., 1926), Kocljeva osveta ('Koeelj bosszúja', uo., 1926—1927). 1929 és 1933 között az Odmevi c. f o l y ó i r a t b a n k r i t i k á k a t és t a n u l m á n y o k a t írt az ifjúsági irodalomról. K é z i r a t b a n lévő műveinek nagy része elpuszt u l t a h á b o r ú b a n , csak versei és emlékiratai m a r a d t a k fönn. O írod.: Z. Pirnat—Cognard: Pregled mladinske knjizevnosti jugoslovanskih n a r o d o v (1980); G. H a f n e r : Mladinski rapsod nasega planinskega s v e t a (Dialogi, 1980, máj.); J . Pogacnik: Slovenacka decja knjizevnost (1984). Miran Hladnik

vandzsi; vandzsippá: formák

Vandrunen [fandrunen], J a m e s (Brüszszel, 1855—uo., 1932): francia-belga költő, író, festő és muzsikus. Apai ágon flamand származású volt. S o k a t u t a z o t t . A Goncourt-fivérek t a n í t v á n y a , a naturalizmushoz közel álló író volt. Első fontos m ű v e a Flemm-Oso (ua., reg., 1894), ennek címadó hőse egy Fidzsi-szigeteki bennszülött, aki k o r á n a k erkölcseit bírálja. Számos regényében Brüsszel jellegzetességeit ábrázolt a . O E g y é b fő művei: Le Trottoir ('A járda', reg., 1881); Elles ('Nők', reg., 1886); En pays wallon ('Wallon földön', elb., é. n.). O írod.: G. Charlier—J. Hanse: Histoire illustrée des lettres fran9aises de Belgique (1958). Ferenczi László

Vane [véjn], H e n r y Sutton (1888—1931): angol d r á m a í r ó . P á l y a f u t á s á t színészként kezdte. H a m a r o s a n belekeveredett az 1. világháború z ű r z a v a r á b a , s a f r o n t v o n a l mögötti színészi szórakoztatásnál k ö t ö t t ki. Első lényeges drámaírói sikere az Outward Bound ('Kifelé k í v á n k o z v á s t ' , 1923) volt, s a j á t előadásában. O E g y é b f ő b b művei: Time, Gentlemen, Please ('Tdeje menniük, uraim') és a Marine Parade ("Tengerészeti parádé') — m i n d k e t t ő t 1935-ben adt á k elő. O Magyarul: A névtelen hajó (színm ű , H a r s á n y i Zs., Nemzeti Színház, 1925). O írod.: D. C. Browning: E v e r y m a n ' s Dict i o n a r y of L i t e r a r y Biography (1958). Szilassy Zoltán

Van Druten [ven drwten], J o h n William (London, 1901. jún. 1.—?, 1957. dec. 19.): angol származású amerikai (USA) színműíró. L o n d o n b a n nevelkedett, m a j d a walesi A b e r y s t w y t h i egyetemen o k t a t o t t angol jogot. 1926-ban az U S A - b a költözött, s ettől fogva független íróként élt. O 1924-től haláláig m i n t e g y 30 színdarabot, 4 regényt és — Hollywood s z á m á r a — 13 forgatók ö n y v e t írt. Sikereit mindenekelőtt vígjátékai parázs, f r a p p á n s dialógusainak köszönhette. Legsikeresebb d a r a b j a az I Rerriember Mama ('Emlékszem a m a m á r a ' , 1944) volt. Újvári Péter

Vane [véjn], Sir H e n r y (Newport, 1613. m á j . — L o n d o n , 1662. jún. 14.): angol államférfi, író. Tskoláit W e s t m i n s t e r b e n és O x f o r d b a n végezte, 15 évesen c s a t l a k o z o t t a p u r i t á n o k h o z . T a n u l m á n y a i u t á n Svájcba és H o l l a n d i á b a u t a z o t t . 1631-ben az apj a Bécsbe k ü l d t e a nagykövettel, de nonk o n f o r m i z m u s a m i a t t nem s z á m í t h a t o t t udvari előmenetelre. Hogy v a l l á s s z a b a d s á g b a n é l h e s s e n , 1635-ben Ú j - A n g l i á b a hajózott, ahol azonnal bekapcsolódott az akt í v politikai életbe. 1636-ban Massachus e t t s k o r m á n y z ó j a lett, ám egyházpolitikai törekvéseivel n e m ért el sikert. A k ö v e t k e ző évben v i s s z a t é r t Angliába, ahol jövedelmező h i v a t a l t k a p o t t a tengerészetnél. Képviselő volt a Rövid P a r l a m e n t b e n , s 1640-ben lovaggá ü t ö t t é k . U g y a n e b b e n az é v b e n megnősült, és a Hosszú P a r l a m e n t nek is t a g j a lett, ahol a legradikálisabb egyházi p á r t vezére volt. A h á b o r ú s p á r t vezetőjeként részt v e t t a világi p o l i t i k á b a n is. Az összes p a r l a m e n t i bizottság t a g j á v á

Van Dyke [ven d á j k ] , Henry (Germántown, Pa., 1852. nov. 10.—Princeton, N . J . , 1933. á p r . 10.): amerikai (USA) író, költő. P r e s b i t e r i á n u s lelkész, aki moralizáló t a n m e s é i t szentbeszédként m o n d t a el New York-i híveinek. Ezek közül leghíresebbek: The Story of the Other Wise Man ('A másik bölcs t ö r t é n e t e ' , 1896: N a g y S., A negyedik 25*

387

-> tamil

irodalmi

VANEC megválasztották, legfontosabb feladatának a parlamenti és egyházi r e f o r m o k a t tekintette. A Hosszú P a r l a m e n t u t á n birtokára visszavonultan élt, s ekkor jelent meg The Retired Man's Meditations ('A visszavonult ember gondolatai', 1655) e. műve. 1656-ban Cromwell-\e\ is összeütközésbe került. Három évvel később, Cromwell halála után visszatért a parlamentbe, de 1660-ban kizárták a képviselők közül. A Stuartrestauráció u t á n korábbi politikai magatartása m i a t t elítélték, bebörtönözték, majd 1662-ben a londoni Rower-dombon kivégezték. Az ugyanebben az évben megjelent The Trial 'of Sir H. Vane ('Sir H. Vane pere', 1662) többek között a polgári kormányzatról megfogalmazott hitvallását is tartalmazza: The People's Case Stated ('A nép ügyének ismertetése'). O Egyházi és világi ügyekben e g y a r á n t igazi rajongó volt. Művei inkább politikai és történelmi, nem pedig irodalmi szempontból érdemelnek figyelmet, bár parlamenti beszédei között retorikai remekműveket is találunk. O Egyéb művei: Of Love of God and Union with God ('Az Isten szeretetéről és az Istennel való egységről'); A Pilgrimage into the Land of Promise by the Light of the Vision of Jacob's Ladder and Faith ('Zarándoklat az ígéret földjére a hit és J á k o b l a j t o r j á j a látomásának fényénél', meditáció, 1664). O írod.: G. Sikes: Life and Death of Sir Henry Vane (1662); C. Dalton: History of the Family of W r a y (2 köt., 1881). Ittzés Gábor Vanécek [vanyecsek], Arnost (Nővé Benátky, 1900. aug. 10.—Prága, 1983. szept. 28.): cseh író, műfordító, Tisztviselő volt; a német megszállás a l a t t részt v e t t az ellenállásban, amiért egy évre bebörtönözték. Szabadulása u t á n kiadói szerkesztő, később megint tisztviselő lett, végül 1960-tól szabadfoglalkozású író volt. O Későn, 1938-ban jelentkezett első regényével, amelyet csak 1943-ban követett második könyve, egy novelláskötet. Annál gyorsabban adta ki háború utáni regényeit és elbeszéléseit, melyeket szokatlanul változatos tárgyválasztás, színes fantázia és szinte misztikusan r o m a n t i k u s légkör, v a l a m i n t a poetizmuséhoz közel álló nyelvhasználat jellemez. O N a g y érdemeket szerzett az angolszász irodalom a v a t o t t tolmácsolásával, és különösen az 1929-ben k i a d o t t Ameriótibásnici ('Amerikai költők') c. antológiával, amelyből a fiatal cseh költőnemzedék sokat tanult. O F ő b b művei: Pátá symfonie ('Az ötödik szimfónia', elb.-ek 1943); Cerná labuí ('A fekete h a t t y ú ' , reg., 1947); Odva-

leny zivot ('Félregördített élet', reg., 1948); Nahy svét ('Meztelen világ', visszaemlékezések, 1971). Zádor András Vanék [vanyek], Karel (Kostelec n a d Cernymi lesy, 1887. márc. 28.—Prága, 1933. júl. 18.): cseh író. Kereskedősegéd, később kereskedelmi ügynök volt. Az 1. világháború a l a t t a keleti f r o n t o n szolgált, majd á t s z ö k ö t t az oroszokhoz. Hazatérve újságíró lett. O A fennálló társadalmi viszonyokat bíráló szellemes karcolataival nagy sikereket aratott, olyannyira, hogy azokat k ö t e t e k b e g y ű j t v e is kiadta ( S t f e piny, 'Szilánkok', 1924; Ctvrt kila stfepin, 'Negyed kiló szilánk', 1925; Tfetí kniha stfepin, 'Szilánkok harmadik könyve', 1927; NűSe stfepin, 'Szilánk-köteg', 1930). Nevét a cseh irodalom történetében mégsem ezekkel a zsurnalisztikái mesterművekkel örökítette meg, hanem J . HaSek Svejkiének befejezésével Osudy dobrého vojáka Svejka v ruskérn zajetí ('Svejk a derék k a t o n a viszontagságai az orosz fogságban', 1924) c. Kísérlete azonban művészi szempontból sikertelen maradt; anekdotáival és vulgarizmusaival csak az igénytelen olvasók tetszését nyerte el. Zádor András Vanék [vanyek], Vladimír; Valdemar van Ek (álnév); (Dobrá u Limanóva, Galícia, 1895. m á j . 28.—Róma, 1965. jún. 15.): cseh író, újságíró. Az 1. világháború kitörése idején Oroszo.-ban t a r t ó z k o d o t t , ahol bekapcsolódott a Monarchia elleni cseh mozgalomba; később L o n d o n b a n és Párizsban élt; e g y ü t t m ű k ö d ö t t a m a j d a n i csehszlovák elnökkel, T. G. MasarykksX. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után diplomáciai szolgálatba lépett: a stockholmi és a párizsi követségen, ill. a linzi konzulátuson m ű k ö d ö t t . A 2. világháború a l a t t , Csehó, német megszállása u t á n Svédo.-ba menekült, ahol a nácizmus elleni kémkedés vádjával 1942-től 1944-ig börtönben t a r t o t t á k . 1945-ben visszatért Csehszlovákiába, de 1948-ban, a kommunista rendszer februári győzelme után újból emigrációba kényszerült. O F ő b b művei: Moje váleóná Odyssea ('Az én háborús Odüsszeiám', visszaemlékezések, 1928); Zemé krvácí, zeme kvete ('A föld vérzik, a föld virágzik', reg., 1944, 1946); Kniha povídek ('Elbeszélések könyve', R ó m a , 1965). Hankó B.

Ludmilla

Vang An-si; Vang Lin-csuan; Wang Lincs'uan; Wang Csie-fu (névváltozatok); (Lincsuan, 1021—Csiangning, 1086): kínai író, költő, államférfi. Fiatalon járatos volt

388

VANG a k o n f u c i á n u s h a g y o m á n y ismerete mellett kora t e r m é s z e t t u d o m á n y á b a n is. 1042-ben t e t t e le a l e g m a g a s a b b hivatali vizsgát, s H u a j n a n b a n lett jegyző. 1047-ben Csinhszien e l ö l j á r ó j a k é n t az ö n t ö z ő c s a t o r n á k á s a t á s á v a l k i v í v t a a lakosság rokonszenvét. Sen-cung császár 1067. évi t r ó n r a l é p t e kor kinevezte a H a n l i n - a k a d é m i a t a g j á v á . Miniszterként s a császár t á m o g a t á s á v a l széles körű és m é l y r e h a t ó gazdasági és államszervezési reformok sorozatát i n d í t o t t a el. Törekvései a z o n b a n az arisztokrácia heves ellenállásába ü t k ö z t e k , így 1074-ben l e m o n d o t t hivataláról. A következő évben ú j r a miniszterré nevezte ki ugyan a császár, s kidolgozta a k a n o n i k u s művek ú j komm e n t á r j á t , 1076-ban a z o n b a n végleg lem o n d o t t , visszavonult csiangningi birtokára, ahol csak a t u d o m á n y o k n a k és a költészetnek élt. 1086-ban nagy ellenfele, Sze-ma K u a n g f ő m i n i s z t e r k é n t — röviddel V a n g An-si halála előtt — eltöröltette reformintézkedéseit. O A polihisztor versei és kalligráfiái, f e s t m é n y e i máig megbecsülésnek örvendenek. Ma a kínai történelem n a g y reformerei közt t a r t j á k számon, a közvetlen u t ó k o r a z o n b a n őt okolta az Északi Szung Birodalom h a n y a t l á s á é r t ; nyilván ez az oka a n n a k , hogy a népies elbeszélésirodalomban negatív figuraként szerepel. O G y ű j t , kiad.: Vang Ven kung ven esi ('Művei', 1961). O Magyarul: 3 vers (Ágner L., Száz kínai vers, 1937); 1—1 vers (Fran y ó Z., Ú j H a n g , 1954, 10.; uő, É v e z r e dek h ú r j a i n , 1957; Illyés Gy., Kínai szelence, 1958; uő, Szerelmes a r a n y k a l e n d á rium, anto., 1962; uő, N y i t o t t a j t ó , 1963); 3 vers ( F r a n y ó Z. w Galla E., K K K , 1967); 1 vers ( F r a n y ó Z., Ősi örökség, anto., 1973); 5 vers ( F a l u d y Gy., T e s t és lélek, 1988). O írod.: H . R . Williamson: W a n g Anshih, a Chinese S t a t e s m a n a n d E d u c a t i o n a list of t h e S u n g D y n a s t y (2 köt., 1935— 1937); J . T. C. Liu: R e f o r m in Sung China (1959); J . T. Meskill (szerk.): W a n g Anshinh, P r a c t i c a l R e f o r m e r ? (1963). Csongor

Barnabás

Vang Can; Vang C'an (átírásváltozat); Vang Csung-hszüan (névváltozat); ( H o n a n t a r t . , 177—217): kínai költő. Előkelő hivatalnokcsaládból s z á r m a z o t t . H á b o r ú k mia t t évekig élt szülőföldjétől délre. Később, h a r m i n c k é t évesen csatlakozott a mecénásfejedelemhez, Cao Caohoz. A -*• Csien-ankor hét költője közül az egyik legnagyobbnak t a r t o t t á k . N é h á n y k u t a t ó szerint n a g y hatással volt k ö l t ő t á r s á r a , Cao Csere. Verseiben megjelennek a száműzetés keserves m a g á n y á n a k , a hazaszeretetnek és a visz389

szatérés reményének m o t í v u m a i . O Magyarul: 6 vers (Eörsi I., N a g y L., O r b á n O. stb., K K K , 1967). Várnai Zsuzsa Vang Ce-jüan: -*Vang

Pao

Vang Csang-csien: —>Si T o Vang Csang-ling; Vang Cs'ang-ling (átírásváltozat); Vang Sao-po (névváltozat); (Csangan, Sanhszi t a r t . , 698—757): kínai költő. 728-ban t e t t e le a hivatalnoki vizsg á t , m a j d h i v a t a l t vállalt. K é s ő b b udvari intrikák m i a t t két ízben is vidékre száműzték. A T a n g - k o r számos költőjéhez hasonlóan verseinek t é m á j á t a k a t o n a é l e t nyomorúságából és az o t t h o n m a r a d o t t a k szenvedéseiből merítette. O Magyarul: 1—1 vers (Matavovszky B., Ú j I d ő k , 1926, 32.; K o s z t o l á n y i D., Kínai és j a p á n versek, 1943); 3 vers (Franyó Z., Évezredek h ú r j a in, 1958); 1 vers (Képes G., F o r d í t o t t világ, anto., 1973); 3—3 vers ( F r a n y ó Z., Ősi örökség, 1973; Kosztolányi D., Idegen költők, 1988; F a l u d y Gy., T e s t és lélek, 1988). ' ' Tokaji Zsolt Vang Csi (?—547): kínai költő. Életéről csak a n n y i t t u d u n k , hogy f ő h i v a t a l n o k volt. O Magyarul: 1 vers (Szerdahelyi I., K K K , 1967). Vang Csi; Vang Vu-kung; Tung Kao-ce (névváltozatok); (Lungmen, Csiangcsou, m a Sanhszi t a r t . , 585 körül—644): kínai költő. Már tizenéves k o r á b a n , a fővárosban, C s a n g a n b a n k i t ű n t tehetségével, de az u d v a r n á l kegyvesztett lett, ivásra a d t a a fejét, n o n k o n f o r m i s t a életet élt. Miként az általa is csodált Tao J ü a n - m i n g , ő is megírta s a j á t nekrológját. Művei taoista, anti-konfuciánus szelleműek. Több prózai m u n k á j a is ismeretes, így a Csiucsing ('A bor kánonja') és egy imaginárius útibeszámoló, a Cuihsziang csi ('A boldog részegség t á j a ' ) . O Magyarul: 1 vers (Kosztolányi D., Kínai és jap á n versek, anto., 1931); 1 vers (Demény O., K K K , 1967). Kicsi Sándor András Vang Csien; Vang Csung-csu (névváltozat); (Jingcsuan, ma: H o n a n tart., 751 k.— 930 k.): kínai költő. 775-ben főhivatalnoki (csinsi) vizsgát t e t t . Bár a Han J ü - k ö r h ö z t a r t o z ó u d v a r i h i v a t a l n o k n a k és költőnek s z á m í t o t t , versei erőteljes szociális érzékenységről t a n ú s k o d n a k , — m i n t h o g y távoli vidéken is t ö l t ö t t be tisztségeket — az ú n . h a t á r v i d é k e k költészetének jegyeit is m a g u k o n viselik. O Magyarul: 1 vers (Gállá E „ K K K , 1967).

VANG Vang Csing-cse (Csiszi, 1902—): kínai költő, elbeszélő. E g y i k e a 20. sz.-i ú j kínai líra első képviselőinek, m á r 1922-ben kötete jelent meg Huj-tifeng ('Orchideaillat') c. F ő t é m á j a a szerelem, csak később fordult érdeklődése a külvilág problémái felé. Szépprózai írásai Lu H s z ü n elbeszélőművészetének h a t á s á t tükrözik. O További művei: Csi-mo-ti kuo ('A m a g á n y országa', versek, 1927); Je-szu-ti fen-fu ('Jézus p a r a n csolata', elb.-ek, 192?); Cuj-jing esi csi-fu ('Cuj-jing meg a férje', reg., 193?). Qalla Endre

terebélyesedő antológiák részeit a 20. sz. elején t a l á l t á k meg T u n h u a n g b a n . O Kiad.: Vang Fan-cse si csiaocsi (1983). O Magyarul: 1 vers ( F a l u d y Gy., Test és lélek, 1988). O írod.: P . Demiéville: L ' o u e v r e d e W a n g le Zélateur (Wang Fan-tche). Poémes populaires des T ' a n g V I I I — I X e siécle (1982). Vang F u (Anting, ma: K a n s z u t a r t . , 80 k.—160 k.): kínai k o n f u c i á n u s filozófus. Kisebb h i v a t a l o k a t viselt, karrierjéről különböző i n t r i k á k m i a t t le kellett m o n d a n i a . Negyvenéves korától teljes visszavonultságban élt, így írta meg Csienfu lun ('Egy r e m e t e elmélkedései', magyarul részlet, Tőkei F., Kínai filozófia. Ókor 3. köt., 1962) c., a kor visszásságait is kritizáló m ű v é t .

Vang Csing-hszüan: -> Vang Vej Vang Csüng; Wang C s ' u n g (átírásváltozat); Vang Csung-zsen (névváltozat); ( K u j csi, i. e. 19 k.—uo., i. sz. 90 k., más számítás szerint i. sz. 27—97 k.): kínai filozófus. Szegénysorsú tehetséges i f j ú k é n t m á r nyolcévesen k i t ű n t éles eszével. L o j a n g b a , a fővárosba kerülve, b e j u t o t t az 'egyetemre', ahol a legkiválóbb t u d ó s o k a t hallgatta, u g y a n a k k o r oly szegény volt, hogy a piacon, a k ö n y v á r u s o k k i t e t t könyveiből t a nult. K ü l ö n b ö z ő kisebb h i v a t a l o k a t t ö l t ö t t be vidéken, m a j d feletteseivel összekülönbözött, ezért e l b o c s á t o t t á k . Visszavonult a n csak t u d o m á n y á n a k élt, neve ekkor már á l t a l á n o s a n ismert volt. Elete végén a császár palotai tisztségre nevezte ki, de ezt v i s s z a u t a s í t o t t a . O R á n k m a r a d t egyetlen műve, a terjedelmes Lun heng (Csongor B., Mérlegelés, részlet, Világirodalmi Antológia, 1. k ö t . , 1962) h i b á t l a n logikával cáfolja a szellemek, kísértetek létezését, a legendás uralkodók emberfölötti v o l t á t , u g y a n a k k o r széles k ö r k é p e t ad k o r a t u d o m á n y o s s á g á nak állapotáról. O K i a d . és irod.: Liu Hsziszuj: Lun heng esi csie ('A Mérlegelés az összes k o m m e n t á r o k k a l ' ) ; A. Forke: L u n Heng. Philosophical E s s a y s of W a n g Ch'ung, Miscellaneous E s s a y s of W a n g Ch'ung (1907). O M a g y a r u l még: részletek (Tőkei F., Kínai filozófia, 3. köt., 1967). Csongor

Vang H a n ; Vang Ce-jü (névváltozat); (Csinjang, m a : T a j j ü a n , Sanhszi t a r t . , 713—?): kínai költő. Kiváló kifejezőkészségének köszönhetően kora egyik legsikeresebb költője és h i v a t a l n o k a volt. K ö n n y e d e b b verseiben a bor és a szerelem örömeit is megénekelte. O Magyarul: 1—1 vers (Kosztolányi D., Kínai és j a p á n versek, 1943; Illyés Gy., Kínai szelence, a n t o . , 1958). O írod.: I l e a n a Hogea-Veliscu: Dict-ionar al literaturii chinese clasice §i moderne (1983). Kicsi Sándor András Vang Hszi-cse; Vang Ji-sao (névváltozat); ( L a n g j a Linji, m a : S a n t u n g t a r t . , 321—379): kínai költő, a kínai kalligráfia egyik első mestere. Természetkedvelő, csapongó f a n t á z i á j ú l í r á j a mellett k o r t á r s a i n a k verseit összegyűjtő szerkesztői m u n k á s s á g a is jelentős. O Magyarul: 1 előszó (Tőkei F . , K K K , 1967).

Barnabás

Vang Csung-hszüan: -*• Vang Can Vang Fan-cse (Lijang, ma: H o n a n t a r t . , 590 k . — 6 6 0 k.): kínai költő, a Tang-kori (618—907) költészet egyik k o r p u s z á n a k feltételezett, mitikus szerzője. Valószínű, hogy életrajzi a d a t a i fiktívek, a Fan-cse pedig nem név, h a n e m a szanszkrit brahmacsárin ('hitbuzgó') megfelelője. 8. sz.-i, b u d d h i s t a , d i d a k t i k u s , beszélt nyelvű költ e m é n y e k szerzőjeként először 780-ban említik a források. A neki t u l a j d o n í t o t t , egyre

Vang Hszi-csien (?, 1917—): kínai költő. A J a p á n elleni honvédő h á b o r ú k a t o n á j a k é n t került k a p c s o l a t b a a paraszti k u l t ú r á val, s a népköltészet h a g y o m á n y o s f o r m á i t felhasználva rigmusokban, b a l l a d á k b a n , ,,dob vers " - b e n stb. énekelte meg a kínai f a l u b a n v é g b e m e n t változásokat. O F ő b b művei: Tien-hu-lin ('A bérlők erdeje', ball a d a g y ű j t . , 1949); Ti-fu tien-fan esi ('Egy nagy á t a l a k u l á s t ö r t é n e t e ' , reg., 1950); Lao huj csang ('Az öreg parancsnok', b a l l a d á k , 1950). O Magyarul: 1 vers (Galla E., Miklós P., Modern kínai költők, anto., 1961). O írod.: J . P r u s e k : Die L i t e r a t u r des befreiten China und ihre Volkstraditionen (1955). Galla Endre

390

Vang Hszi-jen (Jivu, 1914. okt.—): kínai író, irodalomtörténész. Az 1930-as években

VANG h i v a t a l t k a p o t t a Csi-ház Vu-ti császárától (ur.: 483—493), de u d v a r i i n t r i k a f o l y t á n b ö r t ö n b e került és o t t is halt meg. Érzelmes, f a n t á z i a d ú s , filozofáló verseket írt. O Magyarul: 1 vers ( F r a n y ó Z., Évezredek h ú r j a i n , anto., 1958). O írod.: Tleana Hogea-Veli^cu: Dictionar al literaturii chinese clasice m o d e r n e (1983). Kicsi Sándor András

paraszti t é m á j ú elbeszélésekkel jelentkezett, a m e l y e k e t később kisregények, regények k ö v e t t e k . T é m a k ö r e kiegészült a háborús évek m e g p r ó b á l t a t á s a i n a k ábrázolásával. Az 1950-es években írott műveiben a falusi á t a l a k u l á s s az értelmiség t u d a t v i l á g á b a n végbemenő f o l y a m a t o k ábrázolása is f o g l a l k o z t a t t a . O Művei: Hsziang-hszia peng-ju ('Vidéki j ó b a r á t ' , elb.-ek, 1947); Man-csang-ti lu-sang ('Hosszú ú t o n ' , reg., 1956); Csüan-lien tu-ti-ti zsen-men ('Akik a földhöz h ú z n a k ' , vál. elb.-ek, 1958). Galla Ende

Vang Jüan-csien (Hsziangcsou, S a n t u n g t a r t . , 1929. márc. 1.—): kínai író, elbeszélő. A hadseregben kezdte p á l y á j á t m i n t kult ú r m u n k á s , a j a p á n — k í n a i h á b o r ú és a felszabadító h á b o r ú során szerzett élményei, s általában a k a t o n a é l e t inspirálták későbbi elbeszéléseinek t é m á i t is. 1952—1966 köz ö t t a hadsereg irodalmi f o l y ó i r a t á n a k szerkesztője volt, 1954 ó t a f o l y a m a t o s a n publikált. A kulturális forradalom idején revizionistának bélyegezték. O F ő művei: Tang-fej ('A p á r t t a g d í j ' , elb.-ek, 1956); Putung-ti lao-tung-csö ('Egyszerű dolgozók', elb.-ek, 1958); Li-cai ('Viresaftolás', elb., 1963). O Magyarul: 1 elb. (Galla E., A n a g y kohó, anto., 1959). Galla Endre

Vang J a o (Taopej, 1914. m á j . 7.—): kínai irodalomtörténész. T a n u l m á n y a i t a pekingi Csinghua Egyetemen végezte, i t t kezdte kínai irodalomtörténeti k u t a t á s a i t is Csu Ce-csing irányításával. K é s ő b b a Csinghua Egyetem, m a j d a Peking E g y e t e m t a n á r a lett. A h a g y o m á n y o s kínai irodalom mellett a m o d e r n , 20. sz.-i fejlődés kérdései is f o g l a l k o z t a t t á k : Csung-kuo hszin ven-hszüe si-kao ('Az ú j kínai irodalom t ö r t é n e t é n e k v á z l a t a ' , 2 köt., 1951, 1953) c. m ű v é b e n elsőként t e k i n t e t t e á t a m o d e r n kínai irodalom t ö r t é n e t é t . O T o v á b b i fő művei: Lu Hszün jü Csung-kuo ven-hszüe ('Lu Hszün és a kínai irodalom'. 1952); Csung-kuo venhszüe-si lun-csi ( ' T a n u l m á n y o k a középkori irodalom t ö r t é n e t é n e k köréből', 1956). Galla Endre Vang J a - p i n g (Huangsenmiao, 1905. márc. 13.—?): kínai költő. Az 1920-as évek végén k e z d e t t írni, 1932-ben t a g j a lett a Csung-kuo si-kop-hujn&k ('Kínai Költészeti Társaság'), t ö b b költészeti folyóiratot indít o t t . A falu e l n y o m o r o d á s á n a k , a falusi és városi szegénység szenvedéseinek a d o t t hangot To-si tung ('Nagyvárosi tél', 1935) és Haj-jen-ti ko ('Tengeri fecskék d a l a ' , 1936) c. köteteiben. A j a p á n — k í n a i h á b o r ú kitörésekor m a g a is a f r o n t r a ment, rövid, népdalszerű verseiben ellenállásra buzdít o t t . A h á b o r ú után az ún. „ f e l s z a b a d í t o t t k ö r z e t e k " - b e n t e v é k e n y k e d e t t , irodalmi folyóiratot indított. 1949 u t á n Csaó Sulival e g y ü t t szerkesztett l a p j á b a n a hagyom á n y o s népköltészeti f o r m á k g y ű j t é s é t , újjáélesztését szorgalmazta. O E g y é b művei: Vang Ja-ping si-hszüan ('Válogatott versei', 1955); Nü csiao-si ('A t a n í t ó n ő ' , színmű, 1960). Galla Endre

Vang Jü-cseng; Vang -Kian-cse (névváltozat); (Csüje, ma: S a n t u n g t a r t . , 954— 1001): kínai költő, író. F o n t o s beosztásokat t ö l t ö t t be az u d v a r b a n , így a császár hivatali fogalmazója is volt, de b á t o r bírálataiért háromszor is száműzték. O Magyarul: 2 vers (Szerdahelyi I., K K K , 1967).

Vang Ji-sao: —> Vang Hszi-cse Vang J ü a n - c s a n g ; Vang Zsung (névváltozatok); ( L a n g j a Linji, ma: S a n t u n g t a r t . , 468—494): kínai költő. Igen fiatalon m a g a s 391

Vang K a j - j ü n ; Vang Zsen-csiu; (Hszingt a n , H u n a n t a r t . , 1833—1916): kínai költő. Már 18 évesen iskolát a l a p í t o t t Csangsában, s élete f o l y a m á n o t t és más vidéki városokban t a n í t o t t . 1906-ban kinevezték a H a n l i n A k a d é m i á r a . K o n z e r v a t í v lévén a köztársaság éveiben is m e g t a r t o t t a c o p f j á t . Múltba néző személyisége költészetére is r á n y o m t a bélyegét, régi korok stílusában, mesterkélten verselt. K o n f u c i á n u s klasszik u s o k a t k o m m e n t á l ó filológiai m u n k á s s á g a bizonyult m a r a d a n d ó n a k . Kicsi Sándor András Vang K u o - v e j ( H a j n i n g , 1877. dec. 3.— Peking, 1927. jún. 2.): kínai filológus, drámatörténész, archeológus. Hivatalnokvizsg á t nem sikerült tennie, ezért S a n g h a j b a m e n t , ahol japánul, angolul t a n u l t , s megism e r k e d e t t nyugati gondolkodókkal: különösen Schopenhauer és Kant filozófiája volt rá nagy hatással. A századelőn írt t a n u l m á n y a i b a n K í n á b a n elsőként i s m e r t e t t e filozófiájukat, különösen esztétikai nézeteiket. Később, Pekingbe kerülve, kínai d r á m a t ö r -

VANG ténettei foglalkozott. T a n u l m á n y o k egész sorában t á r g y a l t a a h a g y o m á n y o s kínai opera-dráma és a játékszín fejlődésének problémáit; Szung Jüan hszi-csü si ( A Szung és J ü a n kori d r á m a t ö r t é n e t e ' , 1913— 1914). 1911 u t á n t ö b b évre J a p á n b a ment, érdeklődése az archaeológia felé f o r d u l t , az ún. „jóslócsontok" prominens k u t a t ó j á v á vált. Politikai érzelmei a m o n a r c h i á h o z fűzték, ezért a m i k o r reményei végképp szertefoszlottak, öngyilkossággal v e t e t t véget életének. O G y ű j t , kiad.: Vang Kuo-vej hszi-csü lun-ven esi ( ' T a n u l m á n y a i a drámáról', Peking, 1957); Vang Kuo-vej hszien-seng csüan-csi ('Összes m ű v e i ' , 25 köt., T a j p e j , 1976). O írod.: J . B o n n e r : W a n g Kuo-wei (1986). Galla Endre Vang Lao-csiu (Lintung, 1891—1969): kínai költő. H a l á l á i g p a r a s z t s o r b a n élő, írástudó n é p k ö l t ő volt, aki a p a r a s z t i világot, életét és érzéseit népköltészeti f o r m á k ban, olykor b a m b u s z c s a t t o g t a t ó v a l kísért rigmusokban, c s a s z t u s k á k b a n , rímes mak á m á k b a n f o g a l m a z t a meg. O F ő művei: Vang Lao-csiu si-hszüan ( ' V á l o g a t o t t versei', 1957); Tun-fang fej-csi ji-csü-lung ('Keleten felszállt egy h a t a l m a s s á r k á n y ' , versek). Galla Endre Vang Lu-jen; Lu J e n (írói névváltozat); (Csenhaj, 1901—K u j l i n , 1944): kínai író. 18 éves koráig f a l u n élt, írni 1920-tól kezdett. Lu Hszün írásművészetére emlékeztető módon idézi fel első novelláiban csakúgy, mint későbbi regényeiben a dél-kínai falvak a t m o s z f é r á j á t , szokásait, paraszti figuráit, e g y f a j t a H e i m a t k u n s t - i r o d a l m a t teremtve. Műveit főleg a -*• Ven-hszüe jencsiu-huj ('Irodalomkutatók Társasága') lapjában j e l e n t e t t e meg, a T á r s a s á g n a k maga is k o r á n t a g j a lett. E s z p e r a n t ó nyelvismeretét m ű f o r d í t ó k é n t h a s z n o s í t o t t a , lengyel, m a g y a r (Jókai, Mikszáth, Herczeg), orosz (Gogol) és jiddis írók műveit tolmácsolta. T ö b b mint 30 k ö t e t n y i elbeszélést, r e g é n y t írt és f o r d í t o t t . N a g y ívű alkotói p á l y á j á t t ü d ő b a j o k o z t a korai halála törte meg. O Művei: Huang-csin ('Sárarany', elb.-ek, 1928); Tung-nien-ti pej-aj ('A g y e r m e k k o r keservei', reg., 1929); Sicsie tuan-pien hsziao-suo esi ('Világirodalmi elbeszélések', m ű f o r d í t á s o k , 1929); Lu Jen hszüan-csi ( ' V á l o g a t o t t elbeszélései', 1954). Galla Endre Vang Meng (Peking, 1934. o k t . 15.—): kínai író, politikus. Értelmiségi családban született. Az 1950-es évek közepén kezdte írói p á l y a f u t á s á t , de 1957-ben m i n t „jobb-

oldali e l e m e t " bebörtönözték. E z t követően a Hszincsiang-Ujgur A u t o n ó m T a r t o m á n y b a n élt száműzetésben (1962—1979), s t ö b b f o r d í t á s t j e l e n t e t e t t meg ujgurról kínaira. 1979-ben rehabilitálták, azóta számos f o n t o s közéleti tisztséget tölt be: 1982től a kínai P . E . N . Club, 1985-től a K í n a i írószövetség egyik alelnöke, s kultuszminiszter is volt (1986—1989, e minőségében Mo.-on is járt). O Első regényét, az 1956ban írt, a t a n u l ó i f j ú s á g p r o b l é m á i t t á r g y a ló Csingcsun vanszuj ('Éljen az ifjúság') c., csak megírása u t á n húsz évvel t u d t a megjelentetni. Szintén 1956-ban írta a Cucsepu hszinlajtö csingnienzsen ('A szervezési oszt á l y r a n e m r é g é r k e z e t t fiatalember') c. elbeszélését, amelyben a b ü r o k r a t i z m u s t és a k a r r i e r i z m u s t kritizálta. 1976-tól t ö b b , száműzetésbeli, u j g u r miliőben játszódó elbeszélését is megjelentette. Művei a k o r t á r s kínai prózához képest számos formai újítással, t ö b b n y i r e szatirikus és esszéisztikus eszközökkel m u t a t j á k be a „kulturális forr a d a l o m " k o r á t . O T o v á b b i művei: Hsziang csunjün ('A tavaszi p á r á v a l szemben', elb., 1976); Tujcsang sucsi jemao hö pancsie kuace tö kusi ('A brigádvezető, a t i t k á r , a v a d m a c s k a és egy félig eltört evőpálcika t ö r t é n e t e , elb., 1977); Je tö jen ('Az éj szemei', elb., 1979); Juju cuncaohszin ('Aggódó gondoskodás', 1979; angolul The Barber's Tale, 'A borbély meséje', 1980); Soukö jingmen (elb., 1979: Polonyi P., Tele a ház k ö z b e n j á r ó k k a l , N a g y v , 1980, 12.; uő, ua., R a k é t a , 1985, 8.); Haj tö meng ('Alom a tengerről', elb., 1980); Fengcseng piaodaj ('A p a p í r s á r k á n y zsinege', elb., 1980); O Magyarul még: 1 elb. (Fazekas L., R a k é t a , 1983, 6.); A csirizgyár igazgatója (elb.-ek, Polonyi P., 1984). O írod.: Galsai P.: A s z á m ű z ö t t b á t o r s á g a (Nagyv, 1985, 4.). Galla

Endre

Vang P a o (Jicsou, ma: Szecsuan t a r t . , ? —i. e. 50 k.): kínai költő. Dicshimnuszokat írt a császár és a miniszterek tetteiről, melyeket zenekísérettel a d o t t elő az u d v a r ban, s ezzel a császár kegyencévé vált; kinevezték a Fellebbezések Nagymesterének, egyben fő u d v a r i s z ó r a k o z t a t ó lett. Csiu huaj ('Kilenc sajnálkozás') c. verse b e k e r ü l t a rangos ->Csu-ce antológiába. N e m panegirikus jellegű művei közül a Tung Hsziao szung ('A fuvola') c. esszéje és a Tung jüe ('Egyezség a szolgával') c. m ű v e jelentős. Éz u t ó b b i b a n — a népnyelvi elemeket is felhasználva — egy engedetlen, fafejű szolgával való a l k u d o z á s t írt le. Szülőföldjére m e n e t h a l t meg, a m i k o r megbízták, hogy o n n a n az a k k o r megjelent csodálatos

392

VANG „ a r a n y l o v a t " és „zöld k a k a s t " a f ő v á r o s b a vigye. O írod.: D. H a w k e s : The Songs of t h e S o u t h (1985). Vang Pao; Vang Ce-jüan (névváltozat); (513 k.—576): kínai költő. Magas rangú hiv a t a l n o k volt a déli Liang-dinasztia (502— 556) szolgálatában; északon j á r t követségben Vejben, ahol l e t a r t ó z t a t t á k . Az északi Csou-ház (557—588) h i v a t a l n o k a k é n t h a l t meg. O Magyarul: 1 vers (Hules B., K K K , 1967). Vang Po; Vang Ce-an (névváltozat); (Lungmen, ma: Hoesin, Sanhszi tart., 649— 676): kínai költő, író. A császári u d v a r b a n nevelkedett, 666-ban t e t t hivatalnoki vizsg á t , s ettől kezdve vidéken, m a j d 672-től C s a n g a n b a n volt f ő h i v a t a l n o k . 674-ben megölte egyik szolgáját, s ezért előbb halálra ítélték, m a j d kegyelmet k a p o t t ; Csiaocsibe (ma: Vietnam, H a n o i közelében) nevezték ki h i v a t a l n o k n a k . I t t vagy innen h a z a t é r ő b e n halt meg. Versei a 7. sz.-i u d vari költészettel t ö b b t e k i n t e t b e n s z a k í t ó —• lü sik és —> csüe csiik, v a l a m i n t kötetlen e b b f o r m á j ú ->/wk, s Vang P o a korabeli ->-'pien ven próza mesterének is s z á m í t o t t . O Magyarul: 1—1 vers (Kosztolányi D „ Idegen költők, 1937; uő, Kínai és j a p á n költők, 1957). O írod.: S. Owen: The P o e t ry of t h e E a r l y T ' a n g (1977). Kicsi Sándor András Vang Si-csen; Vang H s z ü a n - m e j ; Vang Feng-csou (névváltozatok); (1526—1590): kínai író, irodalomtudós. Előkelő családban született. 1547-ben t e t t h i v a t a l n o k vizsgát, s előbb a f ő v á r o s b a n (1548—1556), m a j d vidéken volt h i v a t a l n o k . Kegyveszt e t t lett, 1559-ben sikertelenül v é g z ő d ö t t visszatérése a fővárosba, hogy halálra ítélt, u t ó b b kivégzett a p j á n a k kegyelmet k é r j e n . Vang Si-csen 1558—1565 között Li P a n lung közreműködésével írta I jüan cse jen c., az archaizáló í r á s t u d ó k m o z g a l m á n a k eszményeit összefoglaló kritikai m ű v é t , a m e l y e t 1572-ben toldalékkal l á t o t t el. O Egyes szakvélemények neki t u l a j d o n í t j á k a -*Gsin, Ping, Mej c. regény szerzőségét. O írod.: B a r b a r a K r a í f t : W a n g Shi-chen (1526—1590). Abriss seines Lebens (Oriens E x t r e m u s 5, 1958); I l e a n a Hogea-Veli§cu: Dictionar al literaturii chinese clasice si m o d e r n e (1983). Kicsi Sándor András

Számos vidéki hivatal betöltése u t á n a fővárosban f u t o t t be karriert: főcenzor és igazságügyminiszter lett. Szubtilis, elméleti t a n u l m á n y o k k a l kiegészített, T a n g kori (618—907) m i n t á k r a , különösen Vang Vej n y o m á n írt t á j leíró versei nevezetesek. O Magyarul: 1—1 vers (Illyés Gy., Kínai szelence, anto., 1958; uő, N y i t o t t a j t ó k , anto., 1978). O írod.: R. J . L y n n : O r t h o d o x y a n d E n l i g h t e n m e n t . W a n g Shi-chen's Theory of P o e t r y a n d I t s A n t e c e d e n t s (The Unfolding of Neo-Confucianism, 1975). Kicsi Sándor András Vang Si-fu; Vang Tö-hszin (névváltozat); (Tatu, ma: Peking. 1234 k. v a g y 1250 k.— 1291 k. v a g y 1337 k.): kínai d r á m a í r ó . Életéről keveset t u d n i . 14 d r á m a szerzőségét szokás neki t u l a j d o n í t a n i , ezekből h á r o m m a r a d t f e n n , közülük a legismertebb a Hszi hsziang esi (Tőkei F . — K á r o l y i Amy, A nyugati szoba, 1960), az északi színjátszás reprezentatív d a r a b j a . E m ű a 9. sz.-i Jüan Csen J i n g - j i n g esi ('Jing-jing t ö r t é n e t e ' ) c. m u n k á j á n a k átdolgozása, s m é g a 13. sz.ban, a kínai d r á m a í r á s v i r á g k o r á b a n más a d a p t á c i ó j a is készült, m a j d a déli színjátékok közé is bekerült. A Hszi hsziang esi jellegzetes —>ca csü, azzal az újítással, hogy nemcsak egy, h a n e m minden f ő b b szereplő k a p o t t énekelni való b e t é t e t . O Magyarul még: 1 vers (Károlyi Amy, K K K , 1967). O írod.: Tőkei F . : Vázlatok a kínai irodalomról (1970). Vang Szeng-ta (Langja Linji, ma: Sant u n g tart., 423—458): kínai költő, a Kis Szung-dinasztia (420—478) írástudója. Előkelő nemesi család s a r j a k é n t k i t ű n ő nevelésben részesült és szép k a r r i e r t f u t o t t be hivatalnoki és katonai p á l y á n . Politikai intrika á l d o z a t a k é n t b ö r t ö n b e n halt meg, költői képességeinek csak t ö r e d é k é t t u d t a k i b o n t a k o z t a t n i . O Magyarul: 1 vers (Bernáth 1., K K K , 1967). Vang Szeng-zsu ( T u n g h a j t a n , ma: Tancseng, S a n t u n g t a r t . , 465—522): kínai költő. Hogy a n y j á t eltartsa, fiatalon könyvmásoló volt a r i s z t o k r a t a családoknál. Felfigyeltek p á r a t l a n műveltségére és a Liangház egyik vezető h i v a t a l n o k a l e t t . Si és fu f o r m á j ú verseket írt. O M a g y a r u l : 1—1 vers (Kosztolányi D., Kínai és j a p á n versek, 1931; uő, K í n a i és j a p á n k ö l t ö k , 1957).

Vang Si-csen; Vang Ce-csen; Vang Isang; Jüjang san zsen {kínai ' J ü j a n g - h e g y i e m b e r ' ) (névváltozatok); (Hszincseng, m a : S a n t u n g t a r t . , 1634—1711): kínai költő. 393

Vang Tu-csing (Hszian, 1898—1, 1940. aug. 31.): kínai költő, író. J a p á n b a n t a n u l t , m a j d az 1920-as években F r a n c i a o . - b a n művészeti t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t . H a -

VANG zatérve a -*l'art pour Vart elveit hirdető -+Csuang-cao sö ('Alkotás Társaság') t a g j a , s egyik f o l y ó i r a t á n a k szerkesztője lett. F r a n c i a m i n t á k a t (Verlaine, Rimbaud) követő romantikus-szimbolista költészete is ez idő t á j t b o n t a k o z o t t ki, m a j d — t ö b b társához hasonlóan — ő is i r á n y v o n a l a t v á l t o t t , s az 1920-as évek végén az ún. „ f o r r a d a l m i irodalom" szószólóvájá vált. Elbeszéléseket, d r á m á k a t is írt. O Művei: Seng-mu hsziang-csien ('A Szűzanya képe előtt', versek, 1926); Sze-csien ('A halál előtt', versek, 1927); Jang Kuj-fej-cse sze ( ' J a n g K u j - f e j halála', történelmi d r á m a , 1927); Tu-csing si-hszüan ( ' V á l o g a t o t t versei'). Galla Endre V a n g T u n g - c s a o (Hsziangcsou, 1897?—?, 1957. nov. 29.): kínai író, költő, esszéíró. Már pekingi egyetemi évei a l a t t publikálni kezdett. R é s z t v e t t az 1919. évi - » m á j u s 4.-mozgalomban, 1921-ben egyik létrehívója volt az ú j irodalom erőit t ö m ö r í t ő -> Ven-hszüe jen-csiu-hujnak ('Irodalomk u t a t ó k Társasága'). A T á r s a s á g általa is szerkesztett lapjaiban, sorozataiban publikált ekkori művei, m i n t Jije ('Egy falevél', 1922) c. levélregénye, v a g y Csun-jü-cse je ('Esős tavaszi éjszaka', 1924) c. elbeszélésk ö t e t é n e k d a r a b j a i , még kissé nyersek, kiérleletlenek, mégis, m i n t az ú j irodalom első fecskéi, nagy f e l t ű n é s t k e l t e t t e k . Őt is az „ e m b e r é l e t " , főleg a fiatalság életének gondjai, frusztrációi f o g l a l k o z t a t t á k , egy elvont „szépség" és ,,szeretet"-eszmény jegyében p r ó b á l t szépíteni a valóságon. F ő m ű v é b e n , az 1933-ban megjelent San-jü ('Hegyi eső') c. regényében m á r mesterien m e g k o m p o n á l t , valósághű képet f e s t e t t az északkelet-kínai f a l v a k p a r a s z t s á g á n a k r a b l ó b a n d á k , g a r á z d a kínai és hódító j a p á n k a t o n á k által s a n y a r g a t o t t életéről. E z u t á n hosszabb európai k ö r u t a t tett, amelyről úti jegyzetekben számolt be. A japán—kínai háború évei alatt S a n g h a j b a n élt, írásaival, előadásaival tiltakozott a japán agresszió ellen. A háború u t á n — megszakításokkal — a S a n t u n g Egyetem t a n á r a volt. O F ő b b művei még: Tung-hszin ('Gyermekszív', versek, 1925); Pien-jün esi ('Felhőfoszlányok', esszék, 1934); Csun-hua ( T a v a s z i virágok', reg., 1936); Je-hszing esi ('Éjszakai u t a z á s ' , versek, 1936). O G y ű j t , kiad.: Vang Tungcsao ven-csi ('Összegyűjtött művei', 6 köt., 1980). " Galla Endre Vang Vej; Vang Csing-hszüan (névváltozat); (415—443): kínai költő, a kis Szungdinasztia (420—478) neves í r á s t u d ó j a . O Magyarul: 1 vers (Eörsi I., K K K , 1967).

Vang Vej; Wang W e j (átírásváltozat); Vang Mo-csi; Vang Ju-cseng (névváltozatok); (Pucsou, m a : Sanhszi t a r t . - b a n , 699 —759 v. 761): kínai költő, festő. Már gyerm e k k o r á b a n k i t ű n t műveltségével, s az utolsó hivatali vizsga letétele u t á n , 721-ben először a Zenei H i v a t a l b a kerül, m a j d vidékre helyezték s z á m t a r t ó n a k , végül Csang a n b a , a f ő v á r o s b a . 734-ben idősebb barátja, Csang Csiu-ling magas r a n g r a emelked e t t s őt is előléptette cenzorrá. 736-ban, p á r t f o g ó j a leköszönése u t á n i s m é t vidékre helyezték, D é l - K í n á b a , m a j d ú j r a feljebb lépett a r a n g l é t r á n . Verseiből kivehetően ekkor már megelégelte a hivatalnoki pályát, mégsem v o n u l t vissza. H í v ő buddhist a lett, s a m i k o r csak t e h e t t e , a világtól elvonulva a természet szépségeiben gyön y ö r k ö d ö t t b a r á t a i v a l . 756-ban, az An Lusan felkeléskor fogságba esett, némának t e t t e t t e m a g á t , á m így is L o j a n g b a hurcolták és r á v e t t é k , hogy h i v a t a l t vállaljon. A főváros visszafoglalása u t á n csak enyhe büntetést k a p o t t — ebben része volt öccse magas r a n g j á n a k és s a j á t költészetének. A trónörökös környezetébe k e r ü l t , majd a császári t i t k á r s á g b e o s z t o t t j a k é n t halt meg. O A T a n g kori költészet második vonalába t a r t o z ó költő tájleíró, természet ihlette verseiről nevezetes. F e s t ő k é n t is hírnevet szerzett: későbbi m é l t a t ó j a , Szu Tung-po szerint „Vang Vej verseit ízlelgetve úgy t a l á l o m , hogy verseiben festmények vannak, képeiben pedig v e r s e k . " O G y ű j t , kiad.: Csaó Tiuen-cseng: Vang Ju-cseng esi csien csu ( ' V a n g Vej ö s s z e g y ű j t ö t t művei m a g y a r á z a t o k k a l ' , 1984). O Magyarul: 1 vers (Dsida J . , Angyalok c i t e r á j á n , Kolozsvár, 1938); 2 vers (Csongor B., Weöres S., Kosztolányi D., Világirodalmi Antológia, 2. köt., 1955); 18 vers ( D e m é n y 0 . , Galla E., Kosztolányi T). stb., K K K , 1967); 5 vers (Képes G., F o r d í t o t t világ, 1973); 1 esszé (Tökei F., A szépség szíve, anto., 1973); 18 vers (Faludy Gy., T e s t és lélek, 1988). Csongor Barnabás Vang Zsen-su; Pa Zsen (írói névváltozat); ( F e n g h u a , 1901—uo., 1972): kínai író, kritikus. M á r az 1920-as évek elején kapcsolatba k e r ü l t a kibontakozó modern irodalmi mozgalommal, első írásait a kor legfontosabb irodalmi csoportosulása, a —> Ven-hszüe jen-csiu-huj ('Irodalomkutatók T á r s a s á g a ' ) t a g j a k é n t a n n a k lapjában publikálta. 1930-ban c s a t l a k o z o t t a baloldali írók szervezetéhez (Co-ji co-csia lienmeng), t o v á b b i elbeszéléskötetei jelentek meg, de r e g é n y t és s z í n m ű v e t is írt. A japán —kínai h á b o r ú idején (1941—1947 között)

394

VANGE sait. V a n g a n m u n k á i , s leginkább színpadi művei azzal t ű n n e k ki a mongol átlagból, hogy d r á m á i n a k dialógusai, még h a sokszor meglehetősen sablonosnak t ű n n e k is, mégis élnek a színpadon, máig j á t s z h a t ó a k . O Kiad.: Erhij Madzsig (ua„ p r ó z á j á n a k g y ű j t e m é n y e , 1966). Hajnal László

Délkelet-Ázsiában élt, 1949 u t á n a K í n a i Népköztársaság első indonéziai nagykövete volt. Ven-hszüe lun-kao ('Irodalomelméleti v á z l a t ' , 1954) c. m ű v é b e n figyelemreméltó kísérletet t e t t a közelmúlt irodalmi fejlődésének elméleti vizsgálatára és összegezésére. O Az ún. „száz virág"-időszakot (->,,száz virág"-politika) követően a z o n b a n az (egyetemes) „emberi t e r m é s z e t r ő l " vallott nézetei m i a t t „jobboldali e l h a j l ó " - k é n t bélyegezték meg, az ún. -+,,nagy proletár kulturális forradalom," időszakában pedig meghurcolták, m a j d szülőfalujába toloncolták vissza, ahol t r a g i k u s k ö r ü l m é n y e k között meghalt. O F ő b b művei még: Csienjü ('Börtön', elb.-ek, 1927); Hszün ('Áldozat', elb.-ek, 1929); Sze-hszien ('A halál hat á r á n ' , reg.). Galla Endre Vang Zso-vang; Vang Sou-hua (írói névváltozat); (Vucsin, 1917—): kínai író, p u b licista. Áz 1930-as é v e k b e n kezdett írni, rendszerbíráló írásaiért börtönbe került, m a j d kiszabadulva J e n a n b a ment. Riport o k a t , elbeszéléseket írt a k o m m u n i s t a igazgatás alá t a r t o z ó területek p a r a s z t s á g á n a k életéről. 1949 u t á n folyóiratot szerkesztett, 1957-ben „mérges g y o m o k n a k " minősített írásaiért megbírálták, csak a „kulturális f o r r a d a l o m " u t á n , 1979-ben rehabilitálták. Galla Endre Vangan, L a m d z s a v í n (Tiidevtej járás, D z a v h a n t a r t . , 1920—): mongol író. Ulán U d é b a n t a n u l t m u n k á s e g y e t e m e n , volt cirkuszi művész és rendező, 1951-ben színiiskolát végzett Moszkvában. 1948 óta ír. Értelmiségi és m u n k á s t é m á j ú színművei (Emcsnar, 'Orvosok', 1952; Uragslah dzamd, 'Előrevivő ú t o n ' , vál. művek, 1959) népszerűek. Todzsó dzsólócs ('Todzsó sofőr', A. Dasnjam,mai e g y ü t t írta, 1954) c. m ű v e szokatlan hangvételével és fontos t é m á j á val (a sofőröket Mongóliában nagy elismerés övezi) nagy v i t á k a t , s többek ellenérzését v á l t o t t a ki, de m á r a m á r a mongol színp a d egyik klasszikus d a r a b j a lett. T ö b b m ű v e t írt mással közösen, leginkább irodalmi f o r g a t ó k ö n y v e t . Dasdórovval, Csimiddel is dolgozott e g y ü t t , ez u t ó b b i v a l í r t á k az Öglo ('Reggel') c. film alapjául szolgáló m ű v e t . Jeles művelője volt a gyermekirodalomnak is, és f o n t o s a k humoros írásai, amelyekben, csakúgy m i n t n é h á n y d r á m á j á b a n , a kor szokásai szerint a b ü r o k r á c i á t , maradiságot, önzést gúnyolja, t a l á n a korb a n szokásosnál n a g y o b b vehemenciával, hiszen kritikusai rendre a szemére vetik, hogy eltúlozza egyik, v a g y másik (nem egyszer pl. a p á r t t i t k á r ) szereplő negatív voná-

Vangcsingbala; Pao Csing-san; Vang Taje (kínai nevek); (1795—1847); mongol író, költő, k a t o n a . Belső-Mongóliában, a kínai h a t á s n a k leginkább kitett n y u g a t - t ü m e t területen v o l t — m i n t Dzsingisz k á n 27. generációs l e s z á r m a z o t t j a — nemesi származású tisztségviselő. Nyolc g y e r m e k e közül t ö b b is í r á s t u d ó , nagy műveltségű kínai mongollá lett, így Indzsanasi, Güleransza, Güngnacsuga. Vangcsingbala igen művelt, olvasott e m b e r volt, mongol, m a n d z s u , kínai, tibeti, s á r g a u j g u r nyelvű könyvekből állt a k ö n y v t á r a . E g y verse m a r a d t csak fenn, igazából a történelem érdekelte. Ismerte a régi mongol k r ó n i k á k a t és a kínai regényeket, s kísérletet t e t t e k é t hagyom á n y elegyítésére. í g y t e r e m t e t t a mongol irodalomban egy addig ismeretlen f o r m á t , az egymáshoz csak lazán kapcsolódó, epizódokból építkező történelmi regény form á j á t k i a l a k í t v a írta meg a m a n a p s á g már fia, Indzsanasi nevén számon t a r t o t t Köke sudur ('Kék k ö n y v ' ) első nyolc fejezetét. O 1840-ben részt v e t t az ó p i u m h á b o r ú b a n , a harcokban k i t ü n t e t t e m a g á t , de hazatérése u t á n m á r n e m foglalkozott irodalommal. O írod.: W . Heissig: Geschichte der mongolischen L i t e r a t u r (1972). Hajnal

László

vangeli [vandzseli] (olasz 'evangélium o k ' ) : a középkori itáliai commedia spirituális egyik v á l t o z a t a . E g y h á z i szertartások kísérő- v a g y b e t é t d a r a b j a volt, a mise szentbeszédében idézett bibliai részletet illusztrációszerű n é m a j á t é k k a l jelenítette meg az e g y b e g y ű l t hívek s z á m á r a . Később kórus által előadott, -^oratóriumjeWegű dialogikus szöveg is t á r s u l t hozzá. Sem s z á n d é k a i b a n , sem teljesítményeiben nem lépett túl a vallási népszerűsítés igényein; d r á m a t ö r t é n e t i jelentősége csekély. O (-> commedia spirituális, olasz irodalmi formák, bibliai dráma, némajátékok, vallásos színjátékok) Jákfalvi Magdolna Vangelov, Atanasz (Bogdanci, 1946. febr. 6.—): macedón költő, kritikus. A szkopjei e g y e t e m e n jugoszláv irodalom szakon végzett. T u d o m á n y o s fokozatait a macedón irodalomról készített t a n u l m á nyokkal (Artizmot i szovremenata make-

395

VANGU donszka literatura, 'A művésziség és a jelenkori m a c e d ó n irodalom', 1978; Szemanticskite figuri vo makedonszkata narodna lirika, 'Szemantikai f o r m á k a macedón népköltészetben', 1986) szerezte meg u g y a n o t t . A modern h o r v á t irodalom és stilisztika t a n á r a k é n t dolgozik a szkopjei egyetemen, ahol t ö b b vezető tisztséget is b e t ö l t ö t t ; jelenleg a bölcsészkar d é k á n j a . 1967 ó t a a m a c e d ó n írószövetség t a g j a , a mai irodalomelmélet egyik jeles macedóniai a l a k j a . Szépíróként 1966-ban i n d u l t nagy figyelmet k e l t e t t , tehetséges k ö l t ő t m u t a t ó Zemjata na cvetot ('A virág országa') c. verseskötetével, melyben a virág általános és a világegyetemet egységesítő s z i m b ó l u m k é n t szolgál a friss, életteli m o t í v u m - v a r i á c i ó k között. Ezzel a neoszimbolista költőkhöz sorakozott fel. Második verseskötete, a Prepev na planinata ('A hegy éneke', 1969), nem igazolta a sikeres indulást; nem éri bennük utol az első k ö t e t verseinek frissességét. Az 1970-es években k i a d o t t költeményeire (Zsivealiste, 'Lakóhely', 1975; Gletki i prividenija, 'Látványok és l á t o m á s o k ' , 1976) is u g y a n e z jellemző: n e m h o z t a k ú j színt, ú j h a n g o t a k o r t á r s macedón költészetbe. Célja e m ű vekben a depoetizálás, a parnasszusi hidegség megjelenítése volt, a m i t i d ő n k é n t a g y e r m e k k o r b a való visszatérés ironikus reflexióival v á l t o t t fel. Hibáival e g y ü t t is a legképzettebb fiatal macedón költők közé tartozik. O Művei még: Literaturni sztudii ('Irodalmi t a n u l m á n y o k ' , 1981); Predanija ('Legendák', versek, 1982); Reseto ( ' R o s t a ' , kritikák, 1983); Sztrogo doverlivo ('Szigorúan bizalmas', versek, 1984); Mikro-csitanya ('Mikro-olvasmányok', tan.-ok, 1993); Prepiszite na Bozsin Pavlovszki ('Bozsin P a v lovszki levelezése', tan.-ok, 1993); Iszkazot i sztvarnoszta ('Jelenség és valóság', t a n . ok, 1993). O Magyarul: 3 vers (Csuka Z., A szó születése. Mai m a k e d ó n költők, a n t o . , 1969); 1 vers (uő, Csillagpor. Jugoszláv lírai antológia, 1971). O írod.: Sz. M i n k o v i k j : Poetszkite m e t a m o r f o z i n a cvetot (Maked o n s z k a t a knizsevnoszt vo k n i z s e v n a t a kritika, 5. köt., 1974); D. Kocevszki: E d e n obid, d a sze objaszni cvetot (uo.); Makedonszki piszateli (1987); M. Drugovac: Isztorija n a m a k e d o n s z k a t a knizsevnoszt X X vek (1990). Vancso Tusevszki vanguardia: —> avantgarde Vanguardia:

Nicaragua

irodalma

vanguardismo [vángárdiszmo] modernismét elutasító költői törekvések is n a g y r é s z t ezeken az i r á n y z a t o k o n keresztül t ö r t e k u t a t maguknak, felhasználva a k o n t i n e n s indián és néger h a g y o m á n y a i t is. N a g y a l a k j a k é n t emlegetik a chilei V. Huidobrót, a k i elsősorban a szó bűvös h a t a l m á r a é p í t e t t e költészetét, és azt v a l l o t t a : Rózsáról, költők, ne daloljatok. A versből árassza az illatot! A nap alatt miértünk él, lélegzik minden. A költő miniatűr isten. [Ars poetica, ford.: András

L.)

O A kritikusok gyakran megvetően nyilatkoztak a m i n d e n részletükben vanguardist a alkotásokról. E n n e k egyetlen igazán nagy latin-amerikai m ű v e k é n t t ö b b e n C. Vallejo Trilce c. k ö t e t é t emlegetik, amely négy évvel a Szürrealista K i á l t v á n y előtt azt hirdette: Tagadjátok meg, épp ti! mindkét lábatokkal a Harmónia két biztos fedélzetét. Rúgjátok fel azokat a bizonyos szimmetriákat. Vegyetek részt a kés konfliktusában, a penge és penge között folyó vitában, amely minden bajvívás legkanosabbikában vitatja el a tűtől a fokát.

O avantgarde, spanyol irodalmi formák) O írod.: G. d e Tőrre: L i t e r a t u r a s europeas de v a n g u a r d i a (1925); R. Gómez de la Serna: Ismos (1931); J . J . B a j a r l í a : El vanguardismo poético en América y E s p a n a (1957). Inotai András—Simor András van Gulik, [fán khülik] R ó b e r t H a n s (Zutphen, 1910. aug. 9.—Hollandia, 1967. szept. 4.): angolul is alkotó holland orientalista, író, d i p l o m a t a . 1916 és 1922 között J á v á n , m a j d h a z á j á b a n n e v e l k e d e t t , a leideni, a m s z t e r d a m i és utrechti egyetemre j á r t , 1933-ban végzett. A filológiában mestere az a m s z t e r d a m i egyetem t a n á r a , a szanszkrit nyelv professzora, az amerikai indián nyelvekkel is foglalkozó C. C. Uhlen-

VANHA beck volt, akivel közösen angol—feketeláb (blackfoot) és feketeláb—angol s z ó t á r t jel e n t e t e t t meg (1930 és 1934). 1935-tól holland külügyi szolgálatban J a p á n b a n (1935 —1942, 1949—1951, 1964—1967), Kínáb a n (1943—1946), az USA-ban (1947 1948), I n d i á b a n (1951—1954), L i b a n o n b a n (1956—1959) és Malajziában (1959—1963) dolgozott. T u d o m á n y o s m u n k á i j a v a részét kitevő, K í n á v a l foglalkozó m u n k á i a connoisseur-sinológia c s ú c s p o n t j á t jelentik. A l a p v e t ő m ű v e k e t írt a kínai l a n t m ű v é szetről (The Lore of the Chinese Lute. An Essay in Ch'in Ideology, 'A kínai l a n t tudom á n y a . Esszé a csin eszméjéről', 1940; Hsi K'ang and His Poeticái Essay on the Lute, 'Hszi K a n g és az ő költői esszéje a lantról', 1941), a festészetről (Chinese Pictorial Art as Viewed by the Connoisseur, 'A kínai festészet, ahogy azt a szakértő l á t j a ' , 1958), a kínaiak nemi életéről (Sexual Life in Ancient China 'Szexuális élet a régi K í n á b a n ' , 1961), v a l a m i n t a gibbonról (The Gibbon in China. An Essay in Chinese Animál Lore, 'A gibbon K í n á b a n . Esszé a kínai állatismeret köréből', 1967). O Van Gulik irodalmi m u n k á s s á g á b ó l legismertebbek és legnépszerűbbek kínai detektívtörténetei. 1949-től m i n t e g y 18, kínai forrásokból mer í t e t t bűnügyi r e g é n y t írt angolul és hollandul. Az egyiket m a g a f o r d í t o t t a kínaira és valamennyihez r e m e k b e s z a b o t t kínaias stílusú illusztrációkat is készített. (Maga is mestere volt a h a g y o m á n y o s kínai fesztészetnek, kalligráfiának és versszerzésnek.) E k ö n y v e k többsége francia és j a p á n fordít á s b a n is megjelent. Közülük m a g y a r u l az először j a p á n u l (1955), m a j d hollandul (Klokken van Kao-yang, ' K a o j a n g i harangok', 1958) p u b l i k á l t angol címén The Chinese Bell Murders (1958: Mészáros S., A kínai haranggyilkosság esete, 1987) jelent meg. Van Gulik d e t e k t í v t ö r t é n e t e i h e z sokféle kínai a n y a g o t használt fel, amelyek közül a legfontosabb a Tangjin pisi ('Párh u z a m o s esetek a körtefa á r n y é k á b ó l ' ) c. 13. sz.-i jogi és b ű n ü g y i könyv. Elsősorban az igazságos bíró, egy valóban élt személy, Ti Zse-csie (630—700) a l a k j á t kölcsönözte e t ö r t é n e t e k b ő l . O írod.: Mi Po: A taoista K á m a s z ú t r a (Hel. 1974, 2.); Orientations különszám (1981, 11.). Kicsi Sándor András Vanha Kalevala:

Kalevala

Van Hanh [van h a n y ] (szerzetesi név); (?—1018): v i e t n a m i b u d d h i s t a f ő p a p , költő. A H a Bac megyei Co P h a p faluból szárm a z o t t . A N g u y é n nevet viselő családja

nemzedékek óta a b u d d h i z m u s thien szekt á j á n a k volt a híve. Fiatalon k e z d t e a b u d d h i z m u s t a n u l m á n y o z á s á t , s szerzetes lett. Mint a thien s z e k t a t a n a i n a k k i v á l ó ismerője, a főpapi méltóságot is elnyerte. A 10. sz. végén Lé fíqi-Hánh királyt t á m o g a t t a az u r a l m a helyreállítását megkísérlő kínai császárság c s a p a t a i n a k visszaverésében és a délről t á m a d ó csarnok elűzésében. Mind e n t m e g t e t t a korai Lé-dinasztia megerősítéséért, de e dinasztia utolsó k i r á l y á t n e m t a r t o t t a a l k a l m a s n a k az uralkodásra, s ekkor főpapi befolyását felhasználva t r ó n r a segítette a Ly-dinasztia alapítóját, Ly Thái Töt. O Van H a n h kiemelkedő a l a k j a volt a z o k n a k a b u d d h i s t a szerzetes k ö l t ő k n e k , akik klasszikus kínai írásjelekkel írt kínai n y e l v ű m u n k á i k k a l megalapozták a vietn a m i irodalmat, s a k i k n e k költeményeit a —»Thien TJyen Táp Anh c. kötetben g y ű j t ö t t é k össze. Van H a n h - n a k a thien s z e k t a szellemétől á t h a t o t t költészetét a t e r m é szet szeretete, a g o n d o l a t o k gazdagsága és mély filozófiai t a r t a l o m jellemezte. K ö l t e m é n y e i t a verses b u d d h i s t a ének, a ké form á j á b a n írta. A legszebbek közé t a r t o z i k a Thi dítu( 'Tanácsok, a t a n í t v á n y o k n a k ' ) c. Munkái a későbbi századokban szerkeszt e t t m ű v e k b e n m a r a d t a k fenn. O írod.: M. D u r a n d : I n t r o d u c t i o n á la littérature vietn a m i e n n e (1969); Le Vietnam t r a d i t i o n e l ( É t u d e s Vietnamiennes, 1969, 21.); A n t h o logie de la l i t t é r a t u r e vietnamienne (1. köt., 1977); Anthologie de la poésie v i e t n a m i e n ne (1981). Bögös László Van Hasselt [van hasszelt], André-HenriC o n s t a n t ; Alfréd Avelin (álnév); (Maastricht, 1806. jan. 5.—Saint-Josseten-Noode, 1874. dec. 1.): holland származású f r a n c i a belga költő. Tizenkét éves korában k e z d e t t f r a n c i á u l tanulni; 1833-tól Brüsszelben élt, előbb könyvtáros, m a j d az o k t a t á s ü g y m a gas r a n g ú tisztviselője volt. O 1826-tól jelentek meg versei a brüsszeli l a p o k b a n . 1830-ban Párizsban j á r t és felfedezte a f r a n c i a r o m a n t i k á t . V. Hugó Orientalesj á n a k h a t á s á r a t e t t e m a g á é v á a „költészet m i n t v a l l á s " felfogását (Primevéres, ' T a v a szok', versek, 1934), 1842-től m á r vallásos és t á r s a d a l m i p r o b l é m á k iránt érzékeny k ö l t ő k é n t enyhe iróniával szemlélte k o r á b bi felfogását. Költészetére felváltva h a t o t t a n é m e t és a f r a n c i a r o m a n t i k a . Zenészekkel dolgozott e g y ü t t , prozódiai ú j í t á s a i P. Verlaine-1 idézik. A szónoki stílust bensőséges h a n g u l a t i leírásokkal és lágy melódiákkal keverte. Második kötete 1852-ben jelent meg Poésies ('Költemények') c. Les Quatre Incarnations du Christ ( ' K r i s z t u s

397

VANHE négy megtestesülése', 1867) c., négy énekből álló költeményén évtizedeken keresztül dolgozott. A mű főszereplője Ahasvérus, a bűnb á n a t szimbóluma; liberális d e m o k r a t a felfogására f ő k é n t E . Quinet h a t o t t . Van Hasselt egész életében a társadalmi és technikai haladás híve volt, 1859-ben például ódákat szentelt a belga vasútvonalak kiépítésének. Az Etudes Rhytmiques ('Ritmikus e t ű d ö k " , 1862) vegyes r i t m u s ú és m ű f a j ú verseiben összegezte hosszú évtizedek verstani kísérleteit. K i v á l t k é p p e n ezzel a kötetével h a t o t t ösztönzően az 1880 körül indult ú j nemzedékre, a modern belga irodalom megteremtőire. O Számos prózai m ű v e t is publikált Alfréd Aveline álnéven, főként fiataloknak szánt elbeszéléseket. O Magyarul: 1 vers (Szász Károly kisebb műfordításai, 3. köt., 1872). O írod.: L. Alvin: André Van Hasselt, sa vie et son oeuvre (1877); J . Feller: André Van Hasselt (1924); M. Reiehert: Les sources allemandes des oeuvres poétiques d'André Van Hasselt (1933). Ferenczi László Van Herk [ven ó'rk], Aritha (Wetaskiwin, Alberta t a r t o m á n y , 1954. m á j . 26.—): kanadai angol nyelven alkotó írónő. Egyetemi t a n u l m á n y a i t az Alberta E g y e t e m e n végezte el 1976-ban. Volt mezőgazdasági bérmunkás, t r a k t o r v e z e t ő , t i t k á r n ő , kutat ó - t a n á r , szerkesztő, szakácsnő. Jelenleg egyetemi o k t a t ó a Calgary E g y e t e m e n . Eddigi regényei v á l t o z a t o s női s o r s o k a t ábrázolnak. O F ő b b művei: Judith (ua., reg., 1978); The Tent Peg ( ' S á t o r k a r ó ' , reg., 1981); No Fixed Address ('Állandó lakhelye nincs', reg., 1986). Jalcabfi Anna Van Hoa Nguyét San { ' H a v i művelőd é s ' ) : vietnami irodalmi folyóirat. Először 1940—1945 k ö z ö t t jelent meg, m a j d 1952 m á j u s á b a n ú j r a i n d í t o t t á k , s 1968-ig a Délvietnami K ö z t á r s a s á g o k t a t á s ü g y i minisztériuma a d t a ki. 1968— 1974 k ö z ö t t Van Hoa Táp San ('Művelődési Szemle') c. jelent meg. I r o d a l o m t u d o m á n y i t a n u l m á n y o k a t és ismertetéseket közölt. O írod.: M. D u r a n d : I n t r o d u c t i o n á la l i t t é r a t u r e vietnamienne (1969). Bögös László Vaniére [vanyier], Jacques, le Pere ( ' a z a t y a ' ) (Causses, H é r a u l t köz., 1664— 1739): francia jezsuita pap, költő, gazdálkodó. A pásztori életről szóló kis költeményeit latin nyelven írta, m a j d Praedium rusticum. Carmen didacticum c. g y ű j t ö t t e össze és a d t a ki 1739-ben (francia címe: Domaine rustique). M a g y a r r a Baróti Szabó D á v i d ford í t o t t a Paraszti majorság c. (1779—1780, Kassán jelent meg). Szepes Erika

Van Itallie [ven itöli], J e a n Claude (Brüsszel, 1936. m á j . 25.—): a m e r i k a i (USA) drámaíró, a d a p t á t o r , rendező. N o h a a m e r i k a i csúcssikerei az 1960-as évek Amer i k á j á h o z kapcsolódnak (America, Hurrah, H u r r á , Amerika', d r á m a , 1965—1966; La Mama, ua., 1967), nevezetessé v á l t Csehov iránti vonzódása m i a t t is, hiszen n e m kisebb m ű v e k e t v i t t színpadra, m i n t a Sir á l y t (1973), a Cseresznyéskertet (1977) és a H á r o m nővért (1979). P á l y a f u t á s á t kevésbé sikeres művek is jelzik, mint pl. az I'm Really Here ('Tényleg i t t vagyok', d r á m a , 1965), v a l a m i n t az Almost Being ('Majdn e m ' , d r á m a , 1966). A kritika a szerző kud a r c a i ellenére is figyelemmel követi irodalmi p á l y á j á t . O írod.: J . M. Nicholas (szerk.): Twentieth C e n t u r y American D r a m a t i s t s (1981); G. M. Berkowitz (szerk.): New B r o a d w a y s (1982). Szilassy Zoltán Vanit Jarungkit-anan (Szupanburi t a r t . , 1949. aug. 9.—): t h a i író. P á l y á j á n r a j z m ű v é s z k é n t indult. Az U S A - b a n f o l y t a t o t t t a n u l m á n y a i (1974—1978) idején k e z d e t t hum o r o s k a r c o l a t o k a t írni a kaliforniai életről. Népszerű írásait összegyűjtve Jotmi thung phuan ('Levelek egy b a r á t o m n a k ' ) c. k é t k ö t e t b e n a d t a ki. A nyolcvanas évtized közepéig cikkeiből és darabjaiból a k ö v e t kező k ö t e t e k e t j e l e n t e t t e meg: Jotmi thung Me Jamnian ('Levelek Me J a m n i a n n a k ' ) ; Phuan phu yu nai ban ('Házi b a r á t o k ' ) ; Pradiavdiav thi jatturat deng ('Egy p i l l a n a t a R e d Square-en'); Lo Jurop ( ' K ö r ü l j á r t E u r ó p a ' ) ; Sonthana prasajon le Kui Jeng ('A szegény nép t á r s a l g á s a és K u i J e n g ' ) ; Soy jai sabi ('Hello, hölgyek'). Khehat dao ( ' P a l o t a az égben', 1983) c. egy k ö n n y e d , r o m a n t i k u s regénnyel is jelentkezett. Elbeszéléskötetét Soy Diavkan ('Hasonló sugárút') c. a d t a ki. O írod.: B. R. A n d e r s o n — R . Mendiones: I n t h e Mirror ( L i t e r a t u r e a n d Politics in Siam in t h e American E r a , 1985). Bögös László vanja-mahisa: ->indiai vanka: -+kecsua

színjáték

irodalom

van kieu irodalom [van kju]; bru irodalom: a V i e t n a m b a n élő, a m o n - k h m e r nyelvcsaládhoz t a r t o z ó v a n kiéu nemzetiség orális irodalma. L é l e k s z á m u k a t 1977ben 50 ezerre becsülték. A francia g y a r m a t o s í t ó k ellen küzdve h ú z ó d t a k fel a Binh Tri T h i e n t a r t o m á n y n y u g a t i részén f e k v ő T r u o n g Son hegylánc csúcsaira, ahol elef á n t o k k a l dolgozva n o m á d erdőégetéses é l e t m ó d o t f o l y t a t n a k . 1962-es a d a t o k sze-

398

VANLO rint s a j á t írásuk nem létezett, a n a l f a b é t á k voltak. G a z d a g folklórjuk t a n u l m á n y o z á sát a v i e t n a m i Mái Van Tán k e z d t e (Truyén cö V a n Kiéu, 'Van kiéu mesék és legendák', 1974), s a b b a n a m a g y a r Vargyas G. is részt vesz. O (->• Vietnam irodalma) O írod.: T r a n Quang N h a t : Récentes é t u d e s sur le folklore vietnamien ( É t u d e s Vietnamiennes, 1978). Bögös László Ván Lé (1944—): vietnami költó. Az 1960-as évtizedben jelentkezett nemzedék t a g j a . Költészetére korán felfigyeltek, s néh á n y verse m á r a Thcr Viét Nam 1945— 1975 ('Az 1945—1975-ös évek vietnami költészete'), v a l a m i n t a néphadsereg kiadója g o n d o z á s á b a n megjelent Thcr 1957— 1982 ('Az 1957—1982-es évek költészete') c. a n t o l ó g i á k b a n is szerepel. A Ván Nghé c. irodalmi hetilap 1976-ban Hwu Thinh-nyal és Anh Ngoc-ksd együtt díjazta. Az 1977— 1980 k ö z ö t t született költeményei a Khoáng thcri gian tói biet ('Átmeneti időm lehet', 1983) e. kötetben jelentek meg. A vietnami k a t o n á k érzelmeit fejezte ki, azt a d ö b b e n e t e t , a m i t a népirtás nyomai, a k a m b o d z s a i emberek beszámolói v á l t o t t a k ki belőle és k a t o n a t á r s a i b ó l . E kötetével vált országosan ismertté. A központi lapok kritikusai 1982-ben kezdtek foglalkozni költészetével, s Hwu Thinh-nyal és Phqrn Tien Duáttad e g y ü t t a személyes líra egyik kiemelkedő képviselőjének tekintik. L í r á j a a gyöngéd, m e g h i t t szerelem költészete. M u n k á s s á g á t 1985-ben költészeti díjjal ismerték el. O írod.: H a Minh í)uc: N g h l ve síre sáng t a o cfia m ő t nén tho* (Táp Chi Ván Hoc, 1979, 2.); Sír H o n g : Thcrcúa Ván Lé (Ván Nghé, 1984, 2.); K h u y n h Diép: T h á n h phö thcr (uo., 1985, 28.). Bögös László Ván Linh [van liny] (1931 —): vietnami író. Első önálló elbeszéléskötete (Múa hoa dé, ' M e g r a g a d o t t virágos évszak') c. 1957ben jelent meg. 1959-től a gyermek- és ifjúsági i r o d a l m a t szolgálja tollával. O F ő b b ifjúsági regényei: Ncri xa ('Távoli hely', 1964); Múa bong bweri ('Grapefruit l e k v á r t érlelő évszak'); Trw&c cűa nhá thcr ('A költő indulása', 1978); Mát treri ván & bén ta ('Mifelénk hideg idő j á r j a ' , 1978). O írod,.: P h o n g Lé: M a y ván dé v á n xuői Viét N a m , 1945- 1975 (1972); Van H o n g : N h á x u á t bán K i m D o n g . . . (Táp Chi Ván Hoc, 1981,3.). Bögös László Van Loan [van lown], Charles E m m e t (San J ó s é , Cal., 1876. jún. 29.—Philadelphia, 1919. márc. 3.): amerikai (USA) író. Kereskedősegéd, gyorsíró, m a j d egy Los

Angeles-i újság s p o r t r o v a t á n a k vezetője volt. O I t t , m a j d New Y o r k b a n lett az U S A - b a n e g y a r á n t n e m z e t i s p o r t n a k számító baseball, golf, ö k ö l v í v á s és lóverseny „koszorús p r ó z a í r ó j a " : s p o r t - t é m á j ú elbeszélései másfél évtizeden á t voltak az AllStory Weekly, a Munsey's Magaziné, a Collier's Weekly, a Popular és a Metropolitan m a g a z i n o k előfizetőinek kedvenc olvasmányai. O F ő b b művei: The Big League ('A n a g y c s a p a t ' , elb., 1911); The Ten-Thousand-Dollar Arm ('A tízezer dolláros k a r ' , elb., 1912); Inside the Ropes ('A kötelek k ö z ö t t ' , elb., 1913); Old Man Curry ('Az öreg C u r r y ' , elb., 1917); Fore! ( ' R a j t ! ' , elb., 1918); Taking the Count ('Kiszámolva', elb., 1919). Somogyi György Ván Long [van lan]; ( H a i p h o n g , 1949—): v i e t n a m i költő, író. Áz 1980-as évek elejétől a Tác phdm meri k i a d ó költészeti osztál y á n a k szerkesztője. T ö b b verseskötet gondozása fűződik nevéhez, s az írószövetség költészeti b i z o t t s á g á n a k t a g j a k é n t Vű Qűan Phwcrng és Y Nhi mellett részt v e t t a Táp thcr tuyen 1986—1990 ('Az 1986— 1990-es évek költészetének g y ű j t e m é n y e ' , 1991) c. antológia szerkesztésében. Verseivel és prózai írásaival rendszeresen jelentkezik a Ván Nghé c. irodalmi hetilap h a s á b jain. Első verseskötete Trá ve Ha, Noi ('Visszatérés H a n o i b a ' ) c. 1981-ben jelent meg. E z t követően a Giő vá l&a ('Idő és t ű z ' , 1983) c. Nguyén Buc Voi-jal közös kötettel jelentkezett. 1980-ban m e g k a p t a az írószövetség költészeti d í j á t , s ezt 1990ben a Váo thw ('Levélben') c. verseskötetével ú j r a elnyerte. Prózai m u n k á i közül a Trai ngoc vá sita vát vér ('Gyöngykagyló és szédelgő medúza', 1984) c. elbeszéléskötetével ért el sikert. Rendszeresen jelentkezik irodalomkritikai esszékkel is. Személyes h a n g v é t e l ű értékelést írt példaképe, az évtizedeken á t mellőzött Ván Cao v á l o g a t o t t verseinek 1988-ban k i a d o t t kötetéről. O írod.: Bich Thu: Thcr v á m ő t sö v á n d é (Táp Chi Ván Hoc, 1983, 3.); Van H a : T r u y é n ngán cfia V á n L o n g (Ván Nghé, 1984,"22.). Bögös László Van Loon [fan lonj, Hendrik Willem ( R o t t e r d a m , 1882. jan. 14.—Old Greenwhich, 1944. márc. 11.): holland származású a m e r i k a i (USA) ismeretterjesztő író. 1902-ben került az USA-ba, 1905-ben végzett a Cornell egyetemen. 191 l-ben Münchenben filozófiai d o k t o r á t u s t szerzett. 1906, m a j d 1914—1918 k ö z ö t t amerikai lapok európai t u d ó s í t ó j a volt, ezt követőleg e g y e t e m e n t ö r t é n e l m e t és művészettörté-

399

VANMA netet a d o t t elő. 1921-ben n a g y sikert arat o t t The Story of Mankind ( F ü l ö p Zs., Az emberiség története, 1931) c. művével, mellyel 1923-ban Newberry érmet nyert. T o v á b b i m ű v e i is hírnevét öregbítik. Mindezek t i t k a az átlagpolgár felkészültségét meg n e m h a l a d ó , jól o l v a s h a t ó , nem mélyenjáró, d e tárgyszerű ismeretterjesztés, amit s a j á t vázlatszerű, kissé primitív rajzaival illusztrál. Irodalmi m e g f o r m á l á s á t tekintve kiemelkedő regényes Rembrandt életrajza, m e l y b e n s a j á t ősét is szerepeltetve e m b e r k ö z e l b e hozza a n a g y festőt és kora h o l l a n d t á r s a d a l m á t . ( T h e Life and Times of Rembrandt van Rijn, 1930: Szerb A., R e m b r a n d t , a h a l h a t a t l a n , 1943). O Egyéb fő t ö r t é n e t i művei: The Story of the Bible ('A Biblia története', 1923); America (1931: E n d r e i W., Amerika regénye, 1948); Van Loon 's Geography (1932: H a v a s J., Nézz körül a F ö l d ö n . 1933); Ships (1935: Szerb A., A h a j ó z á s története, 1943); The Arts ('A művészetek', 1936). Kristó Nagy István Van Mai [van m á j ] (Sagoranh, Űj-Kaledónia, 1940—): francia n y e l v e n alkotó vietnami író. Szülei az 1930-as években m i n t szerződéses m u n k á s o k k e r ü l t e k Új-Kaledóniába, a sagoranh-i b á n y a v i d é k r e . Gyerm e k k o r á t n a g y szegénységben a bányásztelepen t ö l t ö t t e , s csak tízéves korában k e z d h e t e t t iskolába járni. Eredetileg a villanyszerelő s z a k m á t t a n u l t a ki, m a j d műszerész lett. Az Ű j - K a l e d ó n i á b a került vietnamiak élete, sorsa ösztönözte az írásra. Kenyérkereső m u n k á j a m e l l e t t kezdett írni: első figyelemreméltó írása a Les Tonkinois en Nouvelle Caledonie pendent la colonisation ('Az új-kaledóniai t o n k i n i a k a g y a r matosítás idején') c. k ö n y v előszava. E z t követően jelentkezett a Les engagés ('A szerződésesek') c. regényével. M u n k á j á t a franciao.-i F r a n c i a n y e l v ű í r ó k Szövetsége 1981-ben P á r i z s b a n az Ázsiai Irodalmi Díj első f o k o z a t á v a l t ü n t e t t e ki. O írod.: Ván Mai, t á c giá Chán Dáng (Ván Nghe, 1982, 10.). Bögös László

é p ü l t a t e m p l o m mellé a Quőc Tu Giam ('Királyi Kollégium'), amelyben a 13. sz.tól a nép tehetséges gyermekei is t a n u l h a t t a k ; az é p ü l e t e g y ü t t e s t ö b b m i n t h á r o m h e k t á r o n fekszik. 1802-ben a m a n d a r i n vizsgák színhelyét H u é b a helyezték á t , s így az i t é z m é n y kulturális szerepe csökk e n t . Hanoi v á r o s művelődési b i z o t t s á g a 1960-tól e t e m p l o m u d v a r á n rendezi meg a 18. sz.-i irodalmi t r a d í c i ó k a t k ö v e t ő holdú j é v i m a t i n é k a t , amelyeken a költők népes közönséggel találkozva, előadóművészek közvetítésével m u t a t j á k be verseiket. O írod.: Le V i e t n a m traditionel (1969); H a noi, des origines a u 19e siécle (1977). Bögös László Vann'Antö [ v á n n á n t o ] (írói név); Giovanni Antonio de Giacomo (eredeti családi név); (Ragusa, Szicília, 1891. aug. 24. Messina, 1960. m á j . 25.): olasz költő, népr a j z t u d ó s . P á l y á j a elején középiskolákban t a n í t o t t , m a j d a messinai egyetemen néph a g y o m á n y - t ö r t é n e t e t a d o t t elő. T ö b b verseskötete is n a p v i l á g o t l á t o t t : II fante alto da terra ('Az a g y a g b ó l g y ú r t délceg b a k a ' , 1923); La Madonna nera ('A fekete Madonn a ' , 1955); Fichidindia ('Fügekaktuszok', 1956). I r t azonban költeményeket szicíliai tájszólásban is: Voluntas tua ('A te a k a r a t o d ' , 1926); Indovinelli popolari siciliani ('Népi találós kérdések Szicíliából', 1954); U vascidduzzu ('A vitorlás b á r k a ' , 1956); Gioco e fantasia ( ' J á t é k és képzelet', 1956). Versei a családi életből, az egyszerű emberek hétköznapi világából merítik t á r g y u k a t , a békesség összhangjának szépségét zengik, nyelvezetük és formakincsük azonb a n csöppet sem h a g y o m á n y o s v a g y szokv á n y o s , költészetének h a n g n e m é t a történelmi a v a n t g a r d e irányzatok (szimbolizmus, f u t u r i z m u s stb.) v í v m á n y a i gazdagítj á k , teszik m a r a d é k t a l a n u l korszerűvé. N e m véletlen, hogy V a n n ' A n t ó k i t ű n ő műf o r d í t ó is volt; remeklései közé t a r t o z i k S. Mallarmé á t ü l t e t é s e is: Pomeriggio d'unfauno ('Egy f a u n d é l u t á n j a ' , 1947). Majtényi

Van Miéu [van mju] { ' I r o d a l o m Templom a ' ) : v i e t n a m i kulturális i n t é z m é n y H a noiban. Ly Thanh Tőn (1054—1071) király építtette 1070-ben Konfuciusz tiszteletének ápolására és az előkelő i f j a k nevelésére. 1075-től a királyi rendelet i t t honosította meg kínai m i n t á r a a m a n d a r i n v i z s g á k a t ; ez az intézkedés döntő szerepet j á t s z o t t abban, hogy V i e t n a m b a n f e l v i r á g z o t t a konfuciánus műveltség, s az i r o d a l o m b a n a kínai írás (és jórészt a nyelv is) évszázadokon át u r a l k o d ó helyzetbe k e r ü l t . 1076-ban 400

Zoltán

v a n n a p hröt; wannap 'hreut gab volt a m i n t á j a ; a költő s a j á t kiválóságait, erényeit sorolja elő benne. Itáliában leginkább a —•giullarék művelték; míg a provanszál költő lovagi és szerelmi kiválóságával dicsekedett, az olasz költő arra büszke, hányféle mesterséghez ért (így megismerjük a középkori mesterségeket és azok műszavait), és hogy a történelmet, irodalmat és a mágiát is ismeri. A legnevezetesebb középkori v a n t o Rugieri d'Amici -^frottola-formában írt verse a 13. sz.-ból. O (—>olasz irodalmi formák) Herc-zeg Gyula Vantuch [ v a n t u h j , Anton (Brusperk, 1921. jan. 1. ): szlovák író, irodalomtörténész, műfordító. A brünni egyetem bölcsészettudományi k a r á n végzett francia—filozófia szakon. Gimnáziumi, m a j d egyetemi t a n á r k é n t m ű k ö d ö t t 1949 és 1959 k ö z ö t t a pozsonyi K o m e n s k v Egyetem f r a n c i a tanszékén.' 1961-től 1980-ig a Szlovák Tudományos Akadémia t ö r t é n e t t u d o m á n y i intézetének m u n k a t á r s a volt. O K u t a t á s a i nak középpontjában a francia irodalom áll, ide értve a régi francia irodalmat is; t ö b b

irodalomtudományi m ű v e t publikált. Lef o r d í t o t t a Stendhal, Balzac, Flaubert és V. Hugó legjelentősebb műveit. Jelentősek Homéroszról, Montesquieu-rő\ és Zsámboki J.-ról írott nagy h a t á s ú monográfiái. O F ő b b művei: Homér a homérsky svet ('Homérosz és a homéroszi világ', monográfia, 1960); Ján Sambucus. Zivot a dielo renesanőného uőenca ('Zsámboki János. A reneszánsz tudós élete és művei', monográfia, 1975); Montesquieu, zápas o dielo ('Montesquieu, küzdelem a m ű é r t ' , monográfia, 1977). O írod.: J . Félix: Anton Vantauch 50-rocny (Nővé slovo, 1971, 2.); n. n.: N á s hőst A n t o n Vantuch. (Revue svetovej literatúry, 1978, 1.). Orosz Márta Ván Túng [ván t u n ] (20. sz.): vietnami író. Sötét tónusú t á r s a d a l m i regényei t ö b b évig kiadatlanok m a r a d t a k , s csak a V K P új, liberális politikai i r á n y z a t á n a k érvényesülésekor jelentkezett a nyilvánosság előtt. Nhumg linh hőn bi hánh quyet ('Halálraítélt e t e t t lelkek', 1989) c. m u n k á j á t az írószövetség 1991-ben irodalmi díj]al t ü n t e t t e ki. O Regényei még: Khát vong dau dón ('A szenvedés reménye', 1989); Pháp truőng tráng ( ' ü r e s kivégzőhely', 1989); Nhumg mői tinh nghéo ('Veszélyes szerelmek', 1991); Biét thw phű du ('Tiszavirág nyaraló', 1991); Phúphiem ('A csapodár', 1992); Gót dó quyén uy ('Tekintélyes vörös sarok', 1992). Bögös László Van Vajthjakon (1891—?): thai író, újságíró. A királyi család felvilágosult tagja; a költőként és színészként is ismert Nara herceg (1861 1933) fia. Elnökségével alakult meg 1962-ben a Thai T á r s a d a l o m t u d o m á nyok Társasága, amely 1963-ban kiadta a Sangkhomszat parithat ('Társadalomtudományi Szemle') c. negyedévenként megjelenő folyóiratot. Írásai a modern thai próza modelljeivé váltak. Elbeszéléseiben és regényeiben a királyi u d v a r életét m u t a t t a be. O írod.: P . Schweisguth: E t u d e sur la littérature siamoise (1951); M. Chitakasem: Thai S h o r t Stories (Davidson—Cordell: The Short Story in South East Asia, 1982). Bögös László Van Vechten [ven vektön], Carl (Cedar Rapids, la., 1880. jún. 17.—New York, 1964. dec. 21.): amerikai (USA) író, kritikus. Chicagóban járt egyetemre, majd New York-i napilapoknak írt zene- és drámakrit i k á k a t . 40 éves korában kezdte regényírói p á l y a f u t á s á t : a Peter Whiffle (ua., 1922) egy műkedvelő esztéta képzeletbeli, szellemes önéletrajza; a The Blind Bow-Boy ('A vak

410

VANWY ámor', 1923) a homoszexualitás t é m á j á r ó l szól. U g y a n c s a k a New York-i elit művészvilág viszontagságait és szokásait ábrázolja a Firecraelcers ( ' P a p í r r a k é t á k ' , reg., 1925). Az 1920-as évek dzsesszkorszakát b e m u t a tó regényei közül kiemelkedik a Nigger Heaven (1926: Pálóczi H o r v á t h Gy., Néger mennyország, 1934), amely H a r l e m k a b a révilágáról és primitív hedonizmusáról fest színes k é p e t . Olyan szenzációs h a t á s a volt, hogy egyik napról a másikra irodalmi divat o t szült, olvasók és t u r i s t á k ezreit csábít o t t a a ,,néger M e k k á b a " . A m ű néger alakjainak n a g y része az egzotikum primitív j e l l e m s é m á j á t testesíti meg; a szerzőt a csillogó felszín, a vélt eredendő b a r b á r kvalitások b e m u t a t á s a érdekelte, s nem a városi néger élet tényleges valósága. G e r t r u d e Steinhez f ű z ő d ő barátságáról az írónő Three Lives ( ' H á r o m élet', 1909) c. regényéhez írt előszavában számol be. O Mint az 1920-as évek városi A m e r i k á j á n a k szellemes, jó stílusú, de periférikus jelenségek á b r á z o l á s á n a k megragadó krónikása jelentős. O Művei még: Interpreters and Interpretations ('Értelmezők és értelmezések', kritikák, 1917); Saered and Profáné Memories ('Szent és p r o f á n emlékek', önéletr., 1932). Virágos Zsolt

analízis iránti v o n z a l m á t és érzékét k a m a t o z t a t v a , L. R. Hubbard d i a n e t i k u s módszerét fejlesztő k u t a t ó k ö z p o n t o t a l a p í t o t t Los Angeles-ben. Ez és a science fiction irodalom is közös vállalkozása feleségével (E. M. Hull), aki t ö b b elbeszéléskötetének és n é h á n y regényének is szerzőtársa. O V a n Vogt e g y a r á n t o t t h o n o s a n mozog az ű r u t a z á s m a t e m a t i k a i , fizikai és biológiai rejtelmeiben, de kedvenc é r d e k t e r ü l e t e az „érzékeken túli érzékelés". O F ő b b művei: The World of A ('A világa', reg., 1948); The Voyage of the Space Beagle ('Az űr-Beagle u t a z á s a ' , reg., 1950); Masters of Time ('Az idő urai', reg., 1950); Away and Beyond ('Messze, túl', elb.-ek, 1952); The Paums of Null-A ('Null-A gyalogjai', reg., 1956); The Mind Cage ('Az értelem ketrece', reg., 1957); More than Superhuman ('Több, m i n t emberfölötti', elb.-ek, 1971); Cosmic Encounter ('Kozmikus találkozás', reg., 1980); Null-A Three ('Null-A H á r o m ' , reg., 1985). O G y ű j t , kiad.: The Best of A. E. van Vogt ('Legjobb művei', 1974). O Magyarul: 1 —1 elb. (Göncz A., G a l a k t i k a Antológia, 1973, 4.; Gömöri P., uo., 1978, 32.; Elek I., Metagalaktika, 1983, 4, 2.; F . N a g y Piroska, uo., 1985, 8.; S. K o v á c s J u d i t , K a s z n á r Ágnes stb. uo., 1985, 9.). Somogyi György

Van Vicsit, T h u n g (20. sz. második fele): lao író. A Neo L a o H a k s z a t (Laosz Hazafias F r o n t j a ) v e z e t t e ellenállási harcot szolgáló hazafias irodalom egyik legtermékenyebb írója, az 1963 u t á n gyökeret eresztett prózairodalom fiatal g á r d á j á n a k t a g j a . H a d i t u d ó s í t ó k é n t k ö v e t t e a P a t e t Lao alakulatait, s dolgozta fel élményeit egy-egy elbeszélésben. í r á s a i — amelyeknek hősei főként falusi lányok, asszonyok — francia és angol nyelvű f o r d í t á s o k b a n is megjelentek. A Les jois et les Peines d'une jeune lao ('Egy lao leány örömei és bánatai') c. elbeszélése a Dignes enfants du peuple Lao ('A lao n é p méltó gyermekei', 1966) c. elbeszélésgyűjt e m é n y b e n jelent meg. A Bruine en foret ('Ködös e r d ő ' , 1967) c. kötetecskében közölt Une mere lao ('Egy lao a n y a ' ) c. elbeszélésében rokonszenvvel rajzolja meg a p o l g á r h á b o r ú b a n résztvevő fiáért aggódó a n y a a l a k j á t . A t ö r t é n e t művészi tükörképe az 1960-as évtized laoszi t á r s a d a l m á n a k . O írod.: P. B. L a f o n t : L a littérature politique Lao (La l i t t é r a t u r e contemporaine du l'Asie du S u d - E s t , 1974). Bögös László Van Vogt (van vagt), Alfréd Elton (Winnipeg, 1912. ápr. 26.-—): k a n a d a i angol science-fiction író. Volt népszámlálási biztos és újságíró, m a j d a hipnózis meg a pszicho411

van Wyk Louw, Nicolaas Petrus: Nicolaas P e t r u s van W y k

-*Louw,

Van W y k [fan vik] Christopher (Johannesburg, 1957—): angol nyelven alkotó délafrikai néger költő, író, kritikus. J o h a n n e s b u r g b a n , a színesek s z á m á r a f e n n t a r t o t t Riverlea High Schoolban érettségizett. E l ő b b tisztviselő volt, m a j d egy független o k t a t á s i szervezet s z á m á r a készített angol tanuláshoz a l k a l m a z h a t ó k ö n n y ű szövegeket. Társszerkesztője lett a Sable Books k ö n y v s o r o z a t n a k , m a j d szerkesztője és kia d ó j a az általa m e g á l m o d o t t és jellegzetesen a „színesek" m a g a t a r t á s m ó d j á t , életstílusát f e l m u t a t ó Wietie c. irodalmi folyói r a t n a k . 1976-tól költeményeit a Donga, az Ispán, a New Classic, a Staffrider és a The Voice c. lapok hasábjain teszi közzé. It is Time to Go Home ( ' I t t az idő, hogy hazam e n j ü n k ' , 1979) c. verseskötete elnyerte az 1980. évi Olive Schreiner-dijat. Novellái, amelyek t ö b b e k között a Heresy és a Wietie c. l a p o k b a n jelentek meg, radikalizálódását m u t a t j á k , kritikusai e g y ú t t a l ígéretes regényírót sejtenek benne. O írod.: M. Chapm a n : A Century of S o u t h African P o e t r v (1981); U. A. B a r n e t t : A Vision of Order. Á S t u d y of Black South African L i t e r a t u r e in

VANYE English 1914—1980 (1983); M. V. Mzamane: New P o e t s of t h e Soweto Era: Van Wyk, Johannesse, and Mandingoane (RAL, 1988). Biernaczky Szilárd Vanyejev, Albert Jegorovics ( B u t k a n , Komi A K , 1933. júl. 18.—): komi (zűrjén) költő, irodalomkritikus. Az 1950-es évek végén t ű n t fel t á j leíró verseivel és hangulati lírájával. Realista k é p a l k o t á s , népi ihletésű zeneiség, formai változatosság és n a g y műgond jellemzi költészetét. A komi verselés törvényszerűségeinek k u t a t ó j a és megfogalmazója, aki jelentős szerepet játszik a hazai írószövetség tevékenységében is. O F ő b b művei: Me csuzsi vojvilin ('Északon születtem', versek, 1960); Voproszi masztyersztva v komi poezii ('A mesterség kérdései a komi költészetben', tan., oroszul, 1963); Bara kilalö ji ('Megint zajlik a jég', versek, 1964); Sznyezsnaja reszpublika moja ( ' H a v a s k ö z t á r s a s á g o m ' , versek, oroszul, 1977); Lovja bi ('Égő t ű z ' , versek, 1983). O Magyarul: 2—2 vers (Képes G., Tiszatáj, 1972, 2.; uő, Medveének, a n t o . , 1975); 1 - 1 vers (Kalász M., S z o v j e t Irodalom, 1975, 6.; U t a s s y J . , uo., 1985, 6.). O írod.: Domokos P . (szerk.): F i n n u g o r É l e t r a j z i Lexikon (1990). Vászolyi Erik Van Zyl [fan cil], T a n i a (Cape Town, 1908—?): angol nyelven a l k o t ó dél-afrikai költő, szobrász. Hosszú időn á t Párizsban és Bécsben élt. O Verseskötetei: Window and Other Poems ('Ablak és más költemények', 1947); Rock, Leafand Grass ('Szikla, levél és f ű ' , 1968). Biernaczky Szilárd Vanzype [vanzip], G u s t a v e (Brüsszel, 1869. jún. 10 — B o i t s f o r t , 1955. szept. 11.): francia-belga író, m ű v é s z e t k r i t i k u s . Erőteljes n a t u r a l i z m u s jellemezte első elbeszéléseit: Histoires bourgeoises ('Polgári történetek', 1892). Színházi p á l y a f u t á s á t is a n a t u ralizmus, illetve a n a t u r a l i z m u s pesszimizmusa elleni lázadás jellemzi: ,,A szomorúság és u n d o r közepette h i n n ü n k kell a jóban, a jóság t a r t ó s s á g á b a n . Mivel hogy élni kell, mivel hogy szeretni kell, mindig meg kell őrizni a r e m é n y t , a boldogság akarat á t . " 1893—1925 k ö z ö t t t ö b b t u c a t d a r a b j á t m u t a t t á k be, melyek a kötelesség, a boldogságkeresés, az egoizmus, az emberi szolidaritás problémáiról szólnak. Számos művész- és tudóshőse v a n d a r a b j a i n a k . Nőalakjai j o b b á r a idealizáltak. 1915. febr. 5én a Semailles ('Vetés') c. háromfelvonásos d r á m á j á v a l n y i t o t t á k ú j r a a német megszállás idején bezárt P a r c Színházat. A dráma a t e r e m t ő szépség és optimizmus, illetve

a szkeptikus, egoista pesszimizmus küzdelm é t á b r á z o l j a . O T e r m é k e n y művészetkritikus volt. A k r i t i k u s f e l a d a t a szerinte n e m az, hogy megítélje a művészeket, s az sem, hogy előírja nekik, hogyan fessenek, h a n e m az, hogy m e g m a g y a r á z z a b e n y o m á s a i t és érzelmeit a m ű v e k k e l kapcsolatban; így a művészi k r i t i k a lényegét t e k i n t v e szubjektív. Ő írta az első francia nyelvű k ö n y v e t Vermeervőh Vermeer de Delft (ua., 1908). H á r o m k ö n y v e t is szentelt Rubensnek, aki művészi h í r n e v é t h a z á j a szolgálatába állít o t t a , pl.: P. P. Rubens (ua., 1926). O E g y é b művei: Le Pere ('Az a p a ' , d r á m a , 1890); La Géne ('A kínos helyzet', d r á m a , 1894); Nos Peintres ('A mi festőink', esszék, 3 sorozat, 1903, 1904, 1905); Les Étapes ('A szakaszok', d r á m a , 1907); Eugéne Laermans (ua., esszé, 1908); Maitres d'hier ('Tegnapi mesterek', esszék, 1922); L'Art belge au XIXe siécle ('Belga művészet a X I X . s z á z a d b a n ' , 1923); Les autres ('Mások', d r á m a , 1926); Bruegel (ua., t a n . , 1926); Seul ('Egyetlen', d r á m a , 1935); Leys et son Ecole ('Leys és kora', t a n . , 1948). O G y ű j t , kiad.: Théátre ('Színház', 1942). O írod.: A. Vierset: G u s t a v e Vanzype (1914); H . Davignon: Notice sur G u s t a v e Vanzype (Annuaire de l'Académie Royale de L a n gue, 1957). Ferenczi László Vapcarov, Nikola J o n k o v (Banszko, 1909. nov. 24.—Szófia, 1942. júl. 23.): bolgár költő. A p j a makedóniai f o r r a d a l m á r , a n y j a t a n í t ó n ő volt. Az elemi iskolát szülőv á r o s á b a n végezte el, m a j d 1923-tól a razlogi g i m n á z i u m b a n t a n u l t 1926-ig; 1926 és 1932 k ö z ö t t a v á r n a i tengerészeti gépésziskolában f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t . Rövid élete során, baloldali elvei m i a t t nagyrészt fizikai m u n k á s k é n t dolgozott: volt f ű t ő , gépész, faipari m u n k á s . Munkásszín h á z a t a l a k í t o t t , és 1936-ban Szófiában baloldali szellemiségű s z í n d a r a b o k a t rendezett . Megismerte a munkanélküliséget és a nélkülözést; egyetlen verseskötetét (Motorni peszni, 'Motorok d a l a ' , 1940) is s a j á t költségén kellett k i n y o m t a t n i a . Belépett a k o m m u nista p á r t b a és illegális p á r t c s o p o r t o k a t szervezett. A rendőrség h a m a r felfigyelt rá, l e t a r t ó z t a t t á k , később óvadék ellenében s z a b a d l á b r a helyezték, m a j d amikor m u n kásoknak irodalmi köröket és politikai kir á n d u l á s o k a t szervezett, v a l a m i n t kritikai lap alapításával próbálkozott, ú j s á g j á t b e t i l t o t t á k , őt pedig internálták. Amikor Németo. m e g t á m a d t a a SZU-t, a k o m m u nista p á r t K B mellett m ű k ö d ő k a t o n a i biz o t t s á g helyettes p a r a n c s n o k a k é n t a fegyveres ellenállást szervezte. 1942 márciusá-

412

VAPER ban ú j r a elfogták, s jún. 23-án halálra ítélték és kivégezték. O H. Szmirnenszki mellett a legjelentősebb bolgár proletárköltő. K o r á n k e z d e t t el verselni, de élete nem a fiatal értelmiségieknél szokásos m ó d o n alakult. Verseit Petőfire emlékeztetően á t h a t ja a forradalmi kötelességteljesítéssel és az érte járó halállal való szüntelen szembenézés. R e n d í t h e t e t l e n céltudatossággal m e n t a hősi halál elébe. Szerette az életet, de nem a k a r t megalkudni. T u d a t o s p á r t k ö l t ő k é n t sorra énekelte meg a bolgár és a nemzetközi m u n k á s m o z g a l o m témáit; szólt a proletárok nyomoráról, a spanyol polgárháborúról, a n é m e t megszállók elleni h a r c r a buzdít o t t , fellépett az alacsony ízlésű szórakozt a t ó ipar ellen. ízig-vérig politikai állásfoglalásai a z o n b a n nem csupán publicisztikai h a t á s t k e l t e t t e k , mert m ű v e i b e n mindig érzékelhető volt személyes elkötelezettsége. Verseiben a folytonos harc és küzdelem hősei lépnek elénk. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy csak a f o r r a d a l o m p á t o s z a lelkesítette, s csak harcos h a n g j a volt. Az iszonyatos h á b o r ú közepette gyengéd hangon s z ó l a l t a t t a meg a jogát követelő szerelmi érzést. Utolsó verseiben, melyeket az ítélethirdetéskor c s ú s z t a t o t t r a b t á r s a kezébe, a végsőkig letisztult, megindító emberi hangú költő n y i l a t k o z o t t meg. A Prostalno ('Búcsú') c. verse a népdalok egyszerűségével beszél a legnagyobb emberi tragédiáról, az iszonyú halálról, melyet sóhajtásszerűen f o g a l m a z o t t meg: Majd álmaidban meg-meglátogatlak, mint messzi vendég, kit senki sem várt. Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak az ajtót be ne zárd! Belépek hozzád, csöndben letelepszem, s csak nézlek, nézlek a homályon át. És amikor édes arcoddal beteltem, megcsókollak és úgy megyek tovább.

vers (Vozári I)., A szomszéd k e r t j e , a n t o . , 1972); 4 vers (Nagy L., Versek és versfordít á s o k , 1975); 5 vers (Kardos L., N a g y L., F e h é r szél t á m a d . . . Bolgár költők antológ i á j a , 1983); 1 vers (Bárányi F., Szerelem és b á b o r ú , anto., 1983); 2 vers (Simor A., Az erőd elfoglalása, 1989). O írod.: n. n.: Szbornik za Nikola J o n k o v V a p c a r o v . Sztatii, szpomeni, sztihotvorenija (1947); B o j k a V a p c a r o v a : Szpomeni za V a p c a r o v (1952); n. n.: N i k o l a J o n k o v V a p c a r o v . Szpomeni, piszma, d o k u m e n t i (1953); P . P o n d e v : Nikola V a p c a r o v (1956, 1965); D. D a m j a n o v : É n e k az emberről (Nagyv, 1960, 1.); Telegdi Polgár I.: Külföldi darabok az évad elején (Nagyv, 1960, 2.); Barab á s T.: Nikola V a p c a r o v (A k ö n y v hatalm a , 1961); G. K a r a s z l a v o v : Szresti i razgovori sz Nikola V a p c a r o v (1961); V. Alekszandrov: Nikola J o n k o v Vapcarov. Biobibliograficsna s z p r a v k a (1962); E . Dimitrova: Pevec n a p o d v i g a i s z a m o z s e r t v a t a (1963); P. Ruszev: Nikola Vapcarov (1963); R . Mutafcsiev: Ezik i sztil na V a p c a r o v a t a poezija (1963); n. n.: Hriszto Szmirnenszki i Nikola Vapcarov v szpomenite n a szávremennicite (1966); N. J o n k o v : Bálgarszkata kritika za N i k o l a Vapcarov (1969); T. Konsztantieva—V. Petrova: Vapcarov i szvetát. Sztatii, izkazvanija, piszma, sztihove ot csuzsdesztranni avtori (1969); Szt. Karolev: Nikola Vapcarov. Novi izszledvanija (1970). n. n.: H a r m i n c éve h a l t meg Vapcarov (Nagyv, 1972, 8.); B o j k a Vapcarova: Nikola V a p c a r o v — letopisz za zsivot a i tvorcsesztvoto m u (1979); K a r i g Sára: Mint egy csodálatos ének. Nikola V a p c a r o v emlékezete ( N a g y v , 1979, 11.); F á b i á n Z.: U t a m V a p c a r o v h o z (Űj Auróra, 1980, 1.); J . K a m e n o v : „Motorni peszni" — idei i szimvoli (Letopiszi, 1992, 2—3.). Juhász

Péter

(ford.: Kardos L.)

Gyermek- és ifjúsági versei m i n d m á i g nagyon népszerűek. O 1990 ó t a a bolgár sajt ó b a n v i t a folyik politikai átértékeléséről és f o r r a d a l m á r tevékenységének demitizálásáról. O Műve még: Kogato válnata bucsi (dráma, 1940: Bödey J . , A legnagyobb hullám, 1959; Csuka J . , A legnagyobb hullám, ?). O G y ű j t , kiad.: Izbrani sztihotvorenija ('Válogatott versek', 1946); E . P e t r o v : Szábrani szácsinenija ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t művei', 1959). O Magyarul: Párviadal (vál. versek, K a r d o s L., 1951, 1974); 9 vers (Kardos L., N a g y L., Vas I., Bolgár költők antológiája, 1951); 9 vers ( K a r d o s L., Bolgár költők antológiája, 1966); 6 vers (Kardos L., A bolgár irodalom k i s t ü k r e , 1969); I

Vapereau [vápró], Gustave (Orléans, 1819. ápr. 4.—Morsang-sur-Orge, 1906. á p r . 18.): f r a n c i a író. Az École N o r m á l é Supérieur elvégzése u t á n V. Cousin ő t bízta meg B. Pascal G o n d o l a t a i n végzett m u n k á j á n a k előkészítésével. E z t k ö v e t ő e n filozófiát és német n y e l v e t t a n í t o t t . R e p u b l i k á n u s nézetei m i a t t 1852-ben t á v o z n i a kellett állásából, e k k o r jogi t a n u l m á n y o k b a kezd e t t , s d i p l o m á t szerzett Párizsban, 1854ben. A k ö z t á r s a s á g kikiáltásával ú j r a közéleti szerepet vállalt (1870-ben C a n t a l megye, 1871—1873-ig T a r n - e t - G a r o n n e megye prefektusa volt, m a j d 1877-től 1888-ig az általános k ö z o k t a t á s i felügyelő tisztét t ö l t ö t t e be). Politikai p á l y a f u t á s a mellett irodalmi m u n k á s s á g a is egyre t ö b b teret

413

VAPLI k a p o t t . Klasszikusok műveiből nagyszerű k i a d á s o k a t készített, pedagógiai és irodalmi lapoknak dolgozott, 1859 és 1869 között a L ' A n n é e littéraire et d r a m a t i q u e ('Irodalmi és színházi évkönyv') szerkesztője volt. Számos enciklopédia írásában k ö z r e m ű k ö d ö t t . K ö z i s m e r t t é egy lexikon t e t t e , a Dictionnaire universel des contemporains ('Kort á r s írók e g y e t e m e s lexikona', 1858), valam i n t egy másik irodalmi lexikona, a Dictionnaire universel des littératures ('Egyetemes irodalmi lexikon', 2 köt., 1876), amely hosszú időn keresztül nem v e s z í t e t t érvényességéből. O Egyéb művei: Esquisse d'histoire de la littérature franqaise ('A francia irodalom t ö r t é n e t é n e k v á z l a t a ' , 1882); Eléments d 'histoire de la littérature francaise ('A francia irodalom t ö r t é n e t é n e k mozzan a t a i ' , 2 köt., 1883—1885). Budai Rita

dalmi szervezetet egy olyan t á r s a d a l o m ban, a m e l y b e n sokan h i t t é k , hogy a prolet á r á l l a m k é n t d e k l a r á l ó d o t t ú j rendszer beköszöntével eljött egy ú j művészet létrehoz á s á n a k és az évszázadokon á t kisemmizett rétegekből származó ú j munkás- és parasztírók i n d u l á s á n a k ideje. A V A P P megteremtői — A. Voronszkij és folyóirata, a Krasznaja Nov é r t é k k ö z p o n t ú irodalompolitikájával szemben — a f o r r a d a l m i eszmeiség letéteményeseinek érezvén m a g u k a t , a z t követelték, hogy a szépirodalmi m ű publik á l á s á n a k , sőt l é t j o g o s u l t s á g á n a k első feltétele ne az esztétikai é r t é k n e k a polgári t á r s a d a l m a k r a jellemző, egyrészt elavult, másrészt politikailag k á r t é k o n y kritériuma, h a n e m a -*pártosság legyen. Célul tűzték ki t o v á b b á ,,az e l n y o m ó osztályok szellemével á t i t a t o t t " írók kirekesztését a proletár állam kulturális életéből. Mint induló n y i l a t k o z a t u k b a n írták: „Harcolni fogunk VAPLITE; Vaplite; Vilna Alcademija azok ellen, akik e l t o r z í t v a ábrázolják és Proletarszkoji Literaturi ( ' A P r o l e t á r Irom e g h a m i s í t j á k a mi f o r r a d a l m u n k a t , és dalom S z a b a d A k a d é m i á j a ' ) : az u k r á n m e g p r ó b á l n a k az e s z t é t i k a eszközeivel hiproletárirodalom egyik c s o p o r t j a ; a d a t verni a múlt és a jelen közé". Az ú j -»konstruktivizmus irányzatához t a r t o z o t t , gazdaságpolitika kényszerű bevezetése és csatlas felbomlása u t á n a -> Prolitfronthoz ezzel a régi orosz élet n é h á n y fontos a t t r i kozott. Bojtár Endre b ú t u m á n a k visszatérése u t á n a V A P P bizonyos tömegbázisra t a l á l t a „nem ezért Vápnfirőinga saga [vawpnfirdingá szágá] h a r c o l t u n k " igazságával fellépő t á r s a d a Kuznyica nevű irodalmi pet m a g u k n a k az 1. v i l á g h á b o r ú pokla és az egyesülés által összehívott proletáríróorosz p o l g á r h á b o r ú hosszú évei u t á n lassan konferencián. 1920 decemberében a l a k u l t bontakozó, ú j irodalmi közegben. Agresszimeg a K o m s z o m o l égisze a l a t t megjelenő vitásuk sem feledtette a z o n b a n , hogy miMolodaja Ovargyija c. folyóirat szerkesztő- közben m á s proletár csoportokhoz tartozó ségében. 1921-ben a K ö z o k t a t á s ü g y i Népírókat ki a k a r t a k söprűzni a kulturális életbiztosság is bejegyezte, mint k ö z p o n t i iro414

VAPP bői, ők jószerivel egyetlen valamire való m ű v e t sem t u d t a k f e l m u t a t n i . Az O k t y a b r és a felügyelete a l a t t álló V A P P 1928-ig a szovjet irodalmi élet m e g h a t á r o z ó j a volt. Vezetőinek A. Voronszkij elleni, egyre durv á b b és személyeskedőbb t á m a d á s a i óriási v i h a r t k a v a r t a k . A V A P P egyebek mellett a szervezet által kierőszakolt magas államiés p á r t t a n á c s k o z á s o k o n követelte ,,az irodalom p á r t i r á n y í t á s á t " , azt, hogy a művészeti életet a bolsevik p á r t által meghatározott, kötelező n o r m á k irányítsák. E z t a z o n b a n az 1917 u t á n i első p á r t v e z e t é s később a sztálini d i k t a t ú r a áldozataivá v á l t t a g j a i eleinte g ú n y o s a n e l u t a s í t o t t á k , m i n t a művészet eredendő alaptörvényeivel ellentétes eszmét. A kulisszák m ö g ö t t a V A P P és a V. Majakovszkij vezette -+LEF köré csoportosuló f u t u r i s t á k szövetséget k ö t ö t t e k egymással, a m e l y n e k titkos zárad é k á b a n részletezték „Voronszkij szétzúzásának" forgatókönyvét. A VAPP a maga sikerének t e k i n t e t t e , hogy a bolsevik p á r t vezetése, engedvén követelésüknek, 1923. december 7-én h a t á r o z o t t arról, hogy szembesíti egymással az orosz irodalmi jövőről a l k o t o t t két, merőben ellentétes nézet híveit. Az 1924. m á j u s 9-én és 10-én lezajlott tanácskozáson a V A P P képviseletében T. Vargyin, a Na posztu c. l a p b a n meghirdet e t t A voronszkijizmust likvidálni kell! c. vezércikk-program szerzője rendkívül agresszív fellépésében a N E P , az ú j gazdaságpolitika k á r t é k o n y k ö v e t k e z m é n y é n e k min ő s í t e t t e az osztályéilenséggel szembeni engedékenységet az i r o d a l o m b a n . Azt állította, hogy a kulákság g y a r a p o d á s a falun, a magántőke térhódítása a városokban nem veszélyesebb annál, m i n t hogy a felnövekvő nemzedékek a Krasznaja Nov hasábjairól nem a p r o l e t a r i á t u s ö n t u d a t o s osztályh a r c á n a k e r e d m é n y e k é n t , h a n e m m i n t egy ösztönös, vad, senkitől sem i r á n y í t o t t lázad á s t fogják megismerni az 1917 októberi f o r r a d a l m a t . Vargyin a V A P P legtöbb vezetőjétől eltérően elismerte a nem proletár irodalom értékeit, csak azzal nem é r t e t t egyet, hogy az e k a t e g ó r i á b a t a r t o z ó művek e t közzéteszik. ,,Mi, akik i t t összegyűlt ü n k " , jelentette ki, „csaknem v a l a m e n y nyien olvassuk például a fehéremigráns irod a l m a t ; n y i l v á n v a l ó a n megvan az ehhez szükséges i m m u n i t á s u n k . Azt a z o n b a n mégsem e n g e d h e t j ü k , hogy ez az irodalom eljusson a széles n é p t ö m e g e k h e z . . . " A t á m a d á s o k b a n r o p p a n t találékony V A P P vezetőknek, akik még azt is bűneik bizon y í t é k a k é n t r ó t t á k fel Voronszkijnak és az ú t i t á r s íróknak (-*útitárs irodalom), hogy külföldön dicsérik őket, a tanácskozáson

előterjesztett pozitív esztétikai p r o g r a m j a r o p p a n t homályos volt, s lényegében szervezeti intézkedésekre korlátozódott. ,,Az irodalomban bolsevik frakcióra v a n szükség", h a n g z o t t el. „ I l y e n alapsejt, ilyen k o m m u n i s t a frakció a proletárírók csoportja, a m e l y n e k szervezeti m u n k á j a kellene, hogy irányítsa a p á r t o n kívüli írókat, m i n t bármely más p á r t o n kívüli réteg esetében ez s z o k á s . " Hasonló érvekkel h o z a k o d o t t elő előadásaiban és cikkeiben a V A P P t ö b bi, szinte kivétel nélkül huszonéves vezetője, pl. az új irodalmi m ű f a j , a „ k o m m u n é r a " meghonosításával próbálkozó, de a sikertelenség l á t t á n művészi ambícióit feladó G. Lelevics és L. Averbah, a RAPP később h í r h e d t t é vált ideológusa, aki kijelentette: „A proletáríró kialakulásának f o l y a m a t a minőségileg eltér azoktól a formáktól, amelyekben a művészetek k o r á b b a n megjelentek. A proletáríró n e m egyszerűen felbukkan v a l a h o n n a n a m a g a egyediségében, hanem a széles körű p r o l e t á r irodalmi mozgalomból nőhet csak ki. . . A kulturális f o r r a dalom k o r á n a k lenini meghatározásából kii n d u l v a állítom, hogy a kezdő m u n k á s í r ó k köre sokkal f o n t o s a b b , m i n t az egyénenk é n t f e l b u k k a n ó tehetséges írók." A költők é n t tehetségtelen, sőt epigon Sz. Rodov, aki szintén k u d a r c á t belátván nyergelt á t az i r o d a l o m p o l i t i k á r a , k i j e l e n t e t t e : „A m u n k á s o s z t á l y irodalmi mozgalmának p á r t i r á n y í t á s r a v a n szüksége", amire még a proletárírók m o z g a l m á t általában p á r t o ló N y . Buharin is így reagált: „Milyen a r i s z t o k r a t a politikai bizottság a d o t t P u s kinnak irányelveket, a m i k o r a verseit írt a ? " . A V A P P vezetéséhez tartozó A. Bezimenszkij, a Komszomol későbbi népszerű költője érzelmi felhangok megpendítésével igyekezett hozzásegíteni e szervezetet a hőn á h í t o t t vezető szerephez. „Most, amikor nagyszabású tevékenységet f e j t ü n k ki, amikor vérünk h u l l a t á s á v a l létrehoztuk a Proletárírók Összoroszországi Szervezetét, már rátérhetünk a nagyobb mértékben végzett, hogy úgy m o n d j a m , alkotó m u n k á r a . De változatlanul állítjuk, hogy ebben a m u n k á b a n , amelyet a két kezünkkel ter e m t e t t ü n k meg, a p á r t n a k részt kell vennie. A p á r t nem lehet közömbös, a m i k o r egy mély rétegekből feltörő, széles körű t á r sadalmi mozgalmat lát maga előtt. Kell, hogy legyen egy s a j á t i r á n y v o n a l a az irodalomban. É s most, a m i k o r idehozunk elé egy összekovácsolt p r o l e t á r irodalmi szervezetet, a p á r t nem lehet olyan süket, hogy ne álljon az élére." 1925 közepétől, a n n a k arán y á b a n , a h o g y a n a SZU élén lassan eldőlt a hatalmi harc és ezzel kialakultak a sztálini

415

totális állam körvonalai, a V A P P által követelt intézkedések, ha eltorzult f o r m á b a n is, de e g y m á s u t á n megvalósultak. A szervezet vezetői e b b e n az időszakban kivették részüket az ö n t ö r v é n y ű m ű v é s z e t híveit csoportosító különböző körök, á l t a l á b a n az irodalmi c s o p o r t o k felszámolásában, hogy a z u t á n a szó művészetétől mindennél jobban félő sztálini állam kiteljesedésével az elsők között kerüljenek e gépezet kerekei alá. Addigra a z o n b a n a V A P P m a g a is több súlyos válságon esett át. 1926 f e b r u á r j á b a n a radikálisan baloldali T. Vargyint, Sz. Rodovot és Lelevicset e l t á v o l í t o t t á k a vezetésből és a h a t a l m a t a d o g m a t i k u s fiatal L. Averbah, a p á l y á j a elején egy jó regénnyel induló J . Libegyinszkij, a később sikeres színműíró V. Kirson, ill. a h a r s á n y a n obskurus i r o d a l o m t ö r t é n e t i műveivel Csehovtól Dosztojevszkijig mindenkit „helyére rak ó " V. Jermilov v e t t e át. Az ú j , fiatal írónemzedék t a g j a i közül ekkor csatlakozott a VAPP-hoz a —• Szovjet írók Szövetségének m a j d a n i vezetője, A. Fagyejev és néhány d o g m a t i k u s irodalomkritikus. 1926-tól a csoport a Na posztu c., az irodalmi élet kontrollálására t ö r ő folyóirat hasonló szellemű utóda, a Na lityeraturnom posztu lapjairól f o l y t a t t a az 1927-től, a művészeti életben különösen erős t r o c k i z m u s végleges felszámolásától kezdve életveszélyes feljelentésekkel felérő kirohanásait. Elsősorban az A. Voronszkij körül laza csoportosulást alkotó -^Pereval, az -óorosz formalista iskola, a ->konstruktivizmus és a mindezekben felbukkanó, a V A P P szerint ellenforradalmian p o l i t i k a m e n t e s „ ú t i t á r s a k " ellen tám a d t a k . 1928-ban, a VOAPP (Vszjeszojuznoje Objegyinyenyije Asszociacij Proletárszkih Piszatyelej, 'Proletáríró Szervezetek Össz-szövetségi Egyesülése') l é t r e j ö t t e u t á n a V A P P ú j neve (a később a hivatalos szovjet irodalompolitika által előszeretettel gyalázott) —>RAPP lett, a m e l y n e k nyak á b a v a r r t á k a sztálini k u l t ú r p o l i t i k a valamennyi b ű n é t . O írod.: E. Paul—Cedar: Proletcult (1921); J . J a k o v l e v : 0 proletarszkoj k u l t u r e i P r o l e t k u l t y e (Pravda, 1922, okt. 22.); V. Arvatov: Tszkussztvo i klasszi (Na p o s z t u , 1923, 1.); A Bogdanov: O proletarszkoj k u l t u r e (1924); L. Trockij: L i t y e r a t u r a i revoljucija (1924); Voproszi kulturi pri g y i k t a t u r e p r o i e t a r i a t a (1925); Proletariat i l i t y e r a t u r a (1925); L. Averbah: Za p r o l e t a r s z k u j u l i t y e r a t u r u (1926); Sz. Rodov: V l i t y e r a t u r n i h b o j a h (1926); V. Lvov-Rogacsevszkij: N o v e j s a j a russzkaja l i t y e r a t u r a (1926); A. Woznesenski: Die Methodologie d e r Russischen L i t e r a t u r forschung in d e n J a h r e n 1910—1925 (Zeit-

s c h r i f t für slavische Philologie, 4. köt., 1927); P . K o g a n : L i t y e r a t u r a velikovo gyeszjatyiletyija (1927); V. Szajanov: Szovremennije lityeraturnije gruppirovki (1928); V. P e r e v e r z e v : Lityeraturovegyenyije (1928); Sz. B a l u h a t i j : Tyeorija lityeraturi. A n n o t y i r o v a n n a j a bibliografija (1929); I. R o z a n o v : P u t y e v o g y i t y e l po szovremennoj russzkoj lityerature (1929); A. Lezsnyev — D . Gorbov: L i t y e r a t u r a revoljucionnovo g y e s z j a t y i l e t y i j a (1929); V. Polonszkij: Ocserki l i t y e r a t u r n o v o dvizsenyija revoljucionnoj epohi (1930); L i t y e r a t u r n i j e gyiszkusszii. Bibliograficseszkij vipuszk (1. köt., 1931); G. Gorbacsov: S z o v r e m e n n a j a russzk a j a l i t y e r a t u r a (1931); E. J . Brown: The P r o l e t a r i a n Episode in Russian L i t e r a t u r e (1953); V. I v a n o v : O l i t y e r a t u r n i h gruppir o v k a h i tyecsenyijah 20-h godov ( Z n a m j a , 1958, 5.); R, W . ' M a t h e w s o n : The Positive H e r o in Russian L i t e r a t u r e (1958); K . Zelinszkij: N a rubezse d v u h epoh (1959); F . G l a d k o v : M e t y e z s n a j a junoszty (1961); J . Libegyinszkij: Szovremennyiki (1961); V. K i r s o n : Sztatyi i recsi (1962); H . E r m o l a e v : Soviet Literary Theories (1963); Iz tvorcseszkovo naszlegyija szovjetszkih piszat y e l e j ( L i t y e r a t u r n o j e naszledsztvo, 74. k ö t . , 1965); W . Solski: Soviet L i t e r a t u r e a n d t h e Communist P a r t y in t h e Twenties. Memoirs (Hoover I n s t i t u t i o n Archives); L. Kiscsinszkaja: L i t y e r a t u r n i j e gyiszkusszii 1922—1925 gg. (Voproszi lityeraturi, 1966, 4.); I r á n y z a t o k és csoportok az 1920— 1930-as évek s z o v j e t i r o d a l m á b a n (Hel, 1966, 1—2.); M. D r o z d a — M . H r a l a : D v a c á t á léta sovetské literárni kritiky (1968); R. Maguire: Red Virgin Soil (1968); J . Andrejev: Revoljucija i l i t y e r a t u r a (1969); Sz. Sesukov: Nyeisztovije revnyityeli (1970); N y i r ő L.: Az orosz f o r m a l i s t a iskola (1970); Bakcsi Gy.: F o r r a d a l m a k , h á b o r ú k , irodalom (1976); Varga M. (szerk.): Ú j ég és ú j fold (1987). Gereben Ágnes Váqidí, Abú A b d a l l á h M u h a m m a d ibn U m a r al-; Abü c AbdalIáh M u h a m m a d ibn U m a r a\-Waqidí ( t u d o m á n y o s átírás); (Medina, 737/8—Bagdad, 822/3): a r a b tört é n e t í r ó . Előkelő medinai család s a r j a volt, n e v é t nagyapjáról ( a l - V á q i d ) n y e r t e . 40 é v e s koráig szülővárosában élt. E k k o r H á run ar-liasid kalifa z a r á n d o k l a t a során ő kísérte végig az előkelő vendégeket a szent városokon, m i n t szülőföldjének k ö z t u d o t t a n legjobb ismerője. A következő évben B a g d a d b a költözött, ahol H á r u n ar-Rasíd u d v a r á b a n nagy tisztelettel és a j á n d é k o k kal f o g a d t á k . A híres b a r m a k i d a vezír, Jahja v e t t e p á r t o f á g á s b a , s itt g y ű j t ö t t e össze

VARAK az a n y a g o t máig híres és becses t ö r t é n e t i f o r r á s g y ű j t e m é n y e i h e z . O Történeti érdeklődése felölelte a korai iszlámkoron kívül Hidzsáz két szent városa, Mekka és Medina pogánykori t ö r t é n e t é t is. Önálló k ö n y v k é n t írásaiból csupán egy m a r a d t ránk: Kitáb al-magházi ('A P r ó f é t a h a d j á r a t a i n a k a t ö r t é n e t e ' k i a d t a M. J o n e s , 1966, 3 k ö t e t ; ford. részben, ül. rövidítve A. von K r e m e r , History of Mohammad's Campaigns, 1856; J . Wellhausen, Mohammed in Medina, 1882), amely lényegében a harcok leírásán kívül M o h a m e d próféta medinai k o r s z a k á n a k az életrajzi és történeti feldolgozását a d j a (->maghází). Érdekesség, hogy Váqidí kizárólag medinai származású, v a g y o t t letelepedett h a g y o m á n y o z ó k r a és t u d ó s o k r a hivatkozik, és egyáltalán n e m említi n a g y elődjének, a P r ó f é t a teljes életr a j z a szerzőjének, Ibn Iszháqnak a nevét, jóllehet nemcsak a n n a k a n y a g á t veszi á t sok esetben, de számos alkalommal még az a n y a g elrendezésében is követi. Váqidí az e s e m é n y t ö r t é n e t mellett különleges érdeklődést t a n ú s í t o t t a jogi és teológiai kérdések iránt, s ezért számos olyan h a g y o m á n y t ismertet, melyeket m á s o k (pl. Ibn Iszháq) n e m említenek. O N a g y történeti biográfiája (Tabaqát) szolgált írnoka, Ibn Szaad h a t a l m a s életrajzi lexikonja ( K i t á b a t t a b a q á t al-kubrá) a l a p j á u l . Világtörténetére (at-Táríkh al-kabír) még a legnagyobb a r a b történetíró, Tabarí is sokat h i v a t k o zik. U t ó b b i két m ű v é n e k az kölcsönöz k ü lönös jelentőséget, hogy a k o r t á r s szemével í r t a le az eseményeket (általában egészen 809-ig, vagyis ar-Rasíd kalifa haláláig). F o n t o s m u n k á i voltak a Szíria és I r a k megh ó d í t á s á n a k t ö r t é n e t i a d a t a i t összegyűjtő k é t könyve (Futúh as-Sám, ill. Futúh alIráq), amelyek u g y a n szintén nem m a r a d t a k fenn, de a későbbi történészek s o k a t m e r í t e t t e k belőlük. Ilyen címen létezik u g y a n két, az ő neve a l a t t másolt k ö n y v , de ezeket későbbieknek t a r t j á k és szerzőjüket Pseudo-Váqidíként szokás emlegetni. O írod.: J . Horovitz: De Waqidii libro (é. n.); F . Sezgin: Geschichte des arabischen S c h r i f t t u m s (1967—84); A. F. L. Beeston (szerk.): The Cambridge History of A r a b i c L i t e r a t u r e . Arabic L i t e r a t u r e to the E n d of t h e U m a y y a d Period (1983); H . G á t j e (szerk.): L i t e r a t u r w i s s e n s c h a f t (Grundriss der arabischen Philologie, 2. köt., 1987). Iványi

Tamás

vaqueira [vákejrá] ( s p a n y o l 'tehénpásztor-leány', 'tehénpásztor d a l ' ) : s p a n y o l költői m ű f a j . Provanszál vagy gallego ered e t ű . A prereneszánsz kedvelt m ű f a j a volt. 27

Nyolc szótagnál rövidebb sorokból, többnyire négysoros szakaszokból álló rövid költemény; rímképlete: abab v a g y abba. Tém á j a kizárólag p á s z t o r k ö r n y e z e t b e n j á t szódó szerelem vagy e k ö r n y e z e t p u s z t a leírása. A kifinomult, u d v a r i modor és beszédstílus t á r s u l benne a félvad pásztorleány v a g y hegyvidéki leány, az ún. serrana (->serranilla) egyszerű életszemléletével és természetes szépségével. Legismertebb spanyol példáit Marqués de Santillana serranillái közt t a l á l j u k . Galíciában még m a is élő verstípus. Példa Marqués de Santillanától: Ékes rózsa lepte zöldellő mezőben társak közepette nyáját őrizőben járt egy oly kecses lány, hogy hinni se tudtam: a szomszéd falúban élő teheneslány. (ford.: Tótfalusi

O (—• spanyol

irodalmi

I.)

formák) Inotai

András

Varadarádzsan, Mu. ( T i r u p a t t ú r , 1912. ápr. 3.—1974): dél-indiai, tamil irodalomtudós, író. A M a d u r a i - K a m a r a j E g y e t e m (Tamil N a d u , India) d é k á n j a volt. Indiában elsőként alkalmazta a n y u g a t i — főként az angol — irodalomkritika kategóriáit. Célja az volt, hogy a tamil irodalmat mind I n d i á b a n , mind világszerte elismertté és megbecsültté tegye. L e g f o n t o s a b b irodalomtörténeti és kritikai m u n k á i : Ilakkija Marapu ('Az irodalom természete'), Ilakkijattiran ('Az irodalom alkotóelemei'), Tamil Ilakkija Varaiáru ('A t a m i l irodalom t ö r t é n e t e ' , 1972). Ez u t ó b b i t k a n n a d a , telugu és angol nyelvre is l e f o r d í t o t t á k . Szépíró k é n t a modern t a m i l regény egyik ú t t ö r ő egyénisége. Legismertebb regénye: Ki. Pi. 2000 (ua.). O F ő b b regényei még: Ahal vilakkam ('Lámpás'); Karittundi ('Egy d a r a b faszén'). O írod.: Mu. Varadar a j a n : A H i s t o r y of T a m i l L i t e r a t u r e (1988); Encyclopaedia of T a m i l L i t e r a t u r e (1990). Somi Anna varaibanasi:

-*waraibanashi

várakozáshorizont; elváráshorizont: eredetileg K . Mannheim által felvetett, s t ö b b v á l t o z a t b a n a konstanzi iskola által kidolgozott, az irodalmi alkotások „történelmi jelentésváltozásának" problémáit magyarázó elmélet kulcsfogalma. E probléma fő vonásait — jóval a konstanzi iskola fellépése előtt, 1936-ban — m á r J . Mukafovsky

417

VARAZ felvázolta: „Mindenekelőtt hangsúlyozandó, hogy a m ű a l k o t á s n a g y s á g a s e m m i k é p p nem v á l t o z a t l a n : az időben, a térben és a t á r s a d a l m i környezetben való minden elmozdulással változik a t ö r t é n e l m i hagyom á n y , a m e l y n e k p r í m á j á n keresztül a m ű vet felfogják, s ezeknek az elmozdulásoknak a h a t á s á r a megváltozik az esztétikai t á r g y [-* esztétikai tárgy] is, amely az a d o t t közösség t u d a t á b a n az anyagi t á r g y m ű n e k [ —>tárgymu], a művész a l k o t á s á n a k megfelel. E g y a d o t t mű, még h a hasonló m é r t é k ben pozitív m ó d o n értékelik is két egymástól távoli k o r b a n , mégis mindig más és m á s esztétikai t á r g y , t e h á t bizonyos értelemben más m ű . Természetes, hogy az esztétikai érték is megváltozik. G y a k r a n megfigyelhető a művészetek t ö r t é n e t é b e n , hogy egy mű pozitív értéke n e g a t í v b a megy át, v a g y a magas, előkelő érték közepessé válik s m e g f o r d í t v a . " E n n e k oka pedig (itteni okfejtése szerint; véleménye ugyanis ebben a kérdésben többször m e g v á l t o z o t t , -»esztétikai tárgy) az, hogy a m ű a l k o t á s jelentése ugyan „ n e m azonosítható sem a l k o t ó j a t u d a t á n a k egyéni állapotával, sem a m ű v e t befogadó s z u b j e k t u m o k valamelyikével", de azzal sem, a m i t „anyagi m ű n e k " nevezünk: „az esztétikai t á r g y székhelye az egész közösség t u d a t á b a n v a n . Az érzékileg felfogható anyagi mű ezzel az a n y a g t a l a n tárggyal szemben csak külsőleges szimbólum; az egyéni t u d a t á l l a p o t o k , amelyeket az anyagi m ű felidéz, csak a b b a n képviselik az esztétikai t á r g y a t , ami b e n n ü k közös". Minthogy a közösségi t u d a t a történelmi fejlődésben egyre változik, így természetes, hogy a m ű v e k értelme és értéke is koronként m á s és más; M. M. Bahtyin egybehangzó megfogalmazásával: „A műalkotáshoz hozzá t a r t o z i k a m ű szövegen kívüli k o n t e x t u s a is. A m ű a l k o t á s t mintegy körülfogja a n n a k az intonációs é r t é k k o n t e x t u s n a k a zenéje, amelyben a m ű a l k o t á s m e g é r t h e t ő és értékelhető (ez a k o n t e x t u s természetesen befogadási korszakok szerint változik, ami a m ű a l k o t á s ú j o l v a s a t á t hozza l é t r e ) " . O A felvetett p r o b l é m a valóságos, hiszen a történelmi változások során á t a l a k u l n a k a szokások, erkölcsi n o r m á k , illemszabályok; u g y a n a n n a k az eseménynek a leírása, ami egy a d o t t helyen és időben szokványos, máskor, m á s u t t felháborító, pornográf vagy k o m i k u s stb. is lehet. E változásokkal a mindennapi élet jelenségei is m á s és m á s ->esztétikai minőségeket nyerhetnek, a —*•szé-pség kritériumai koronkéntt á r s a d a l m a n k é n t eltérőek; az irodalmi műben egykor szépként b e m u t a t o t t jelenségek mai -^ízlésűnk normái szerint a k á r r ú t a k -

nak is m u t a t k o z h a t n a k , s hasonlóan változékonyak az -*irodalmiság kritériumai. A mai átlagolvasó, h a egyáltalán még a kezébe a k a d Homérosz Odüsszeája, Polüphémosz t ö r t é n e t é t , amely egy ókori befogadó s z á m á r a reális és rettenetes életlehetőségnek m u t a t k o z o t t , gyermeteg meseként éli át. O E t é n y e k a h a g y o m á n y o s irodalomelméleti felfogás s z á m á r a nem j e l e n t e t t e k különösebb p r o b l é m á t . „ H a egyszer m á r létr e j ö t t a m ű a l k o t á s — írja Lukács Gy. —, a k k o r lényegéből kifolyóan végérvényes v a l a m i " , s m i n t ilyen, „ m e g s z ü n t e t h e t e t l e n m a g á n v a l ó s á g á b a n szemben áll minden s z u b j e k t u m m a l " , és esztétikai létezése ,,e s z u b j e k t u m t ó l teljesen függetlenül érvényben m a r a d " . Magyarán: a m ű a l k o t á s igazi t a r t a l m a csak a k k o r tárul fel e l ő t t ü n k , ha a m a g a k o r á n a k társadalmi értelmezésével közelítünk hozzá. Ez az értelmezés érvényes az idők végezetéig, s ha — R . Ingardenne 1 szólva — a későbbi korok „naiv olv a s ó j a " Polüphémosz borzalmas valóságát gyermeteg meseként éli át, ezzel nem az eposz „ ú j é r t e l m é t " f o g a d j a be, h a n e m félreérti a m ű v e t , „erőszakot tesz r a j t a és m e g v á l t o z t a t j a " . S ez még a k k o r is így van, h a az a p a r a d o x o n következik belőle, hogy a művészet által a maga igazában csak azok ismerhetik meg a m ú l t a t , akik e múlt a t egyébként is alaposan ismerik. Homéroszt csak a klasszika-filológus érti igazán, a s z a k e m b e r m ű é r t ő , akinek — R . Escarpit szavaival — „az a feladata, hogy »a díszletek mögé nézzen«, hogy felfedje a körülményeket, melyek k ö z ö t t a m ű a l k o t á s szület e t t , hogy megértse szándékát, elemezze kifejezőeszközeit. Számára a m ű elöregedése vagy halála nem létezik, m e r t szellemével bármikor rekonstruálni t u d j a azt a hivatkozási rendszert, amely v i s s z a a d j a a műnek esztétikai fényét. M a g a t a r t á s a tört é n é s z m a g a t a r t á s . " í g y viszont a többiek, akik nem klasszika-filológusok, lehetnek egyébként bármilyen művelt irodalmárok, esztéták, csak f e l é b e n - h a r m a d á b a n , gyakran értetlenül s még többször félreértve követik a homéroszi eposzok s m á s hasonló történelmi t á v l a t ú alkotások érzéseit, gondolatait. O E p r o b l é m á k újszerű, ->hermeneutikai megoldására dolgozta ki az 1960as H.-G. Gadamer az applikáció mozzanat á t az értelmezéssel egybemosó koncepcióját (bővebben —•valóság), amellyel igen rokon kiindulópontok jellemezték a H . R . Jauss vezetésével m ű k ö d ő konstanzi iskola —- az 1970-es években kibontakozó — tevékenységét is. Jauss eredeti elgondolása szerint az irodalmi várakozáshorizont (más fordí-| t á s b a n elváráshorizont) az irodalom „ese-

418

VARAK ményösszefüggése", amelyet elsődlegesen a kortársi és a későbbi olvasók, kritikusok és alkotók irodalmi t a p a s z t a l a t á n a k v á r a k o záshorizontja közvetít. A várakozások legf o n t o s a b b összetevői: az a d o t t t ö r t é n e l m i p i l l a n a t b a n a m ű f a j i r á n t m u t a t k o z ó felfogóképesség, az előzetesen ismert m ű v e k f o r m á j a és t e m a t i k á j a s a költői és g y a k o r lati nyelv közötti ellentét. Az alkotó szám o t v e t az olvasók elképzeléseivel, amelyek m e g h a t á r o z z á k , hogy ezek felveszik-e m ű v é t a maguk v á r a k o z á s h o r i z o n t j á b a v a g y sem, s ez a d ö n t é s visszahat a m ű v e k keletkezésére. Az olvasói elváráshorizontn a k való megfelelés m é r t é k e művészetfajt k o n s t i t u á l ó tényező; minél nagyobb a megfelelés, minél kevésbé t á m a s z t j a a m ű a várakozáshorizont megváltoztatásának igényét, annál i n k á b b közelít a p u s z t á n -»szórakoztató irodalomhoz, míg minden egyes valóban művészi alkotásnak lényeges ismérve a modernség, újszerűség, ami mindig m e g v á l t o z t a t j a a várakozáshorizontot, a z t a nézőpontot, a h o n n a n a régebbi m ű v e k e t is értelmezzük és értékeljük. O Ez u t ó b b i p o n t o n k a p c s o l ó d o t t koncepciója Mukafovsky és Gadamer következtetéseihez, miszerint a m ű a l k o t á s o k így n e m is rendelkezhetnek o b j e k t í v , egyszer s mind e n k o r r a a d o t t jelentéssel és értékkel. „Az irodalom felvételét — v o n t a le e következt e t é s t P . U. Hohendahl. — nem lehet leválasztani a műről. Ezek, mihelyt a művészi terv a kommunikációs folyamatba került, a t t ó l kezdve a m ű h ö z t a r t o z n a k és semmik é p p e n nem visszavehetők. ( . . . ) A műalk o t á s elsősorban a befogadása által objekt í v á l ó d i k " , és a „történelem, s ezzel e g y ü t t a h a g y o m á n y által m e g h a t á r o z o t t olvasó s z á m á r a az író és az ő teljesítménye minden e k e l ő t t azzal az értelmezéssel azonos, a m e l y a befogadás és h a g y o m á n y o z á s fol y a m a t á b a n a l a k u l t k i " . O E koncepciók az 1970-es évtizedben igen széles körű figyelmet keltettek és heves v i t á k a t v á l t o t t a k ki. A kritika elsősorban azt h a n g o z t a t t a , hogy Jauss —>közönségmode 11 je n e m veszi t e k i n t e t b e a t á r s a d a l m i rétegződést és az irodalom t ö b b f u n k c i ó s jellegét, s nincsen olyan mértéke, amellyel k i z á r h a t n á az érték szubjektivisztikus felfogását. Jauss meglehetős hajlékonysággal reagált e bírál a t o k r a . Közönségmodelljét (bár aligha kellő mértékben) m ó d o s í t o t t a úgy, hogy kettős — egy irodalmon belüli és egy „életvilágbeli" (köznapi) — horizont m ű k ö d é s é t feltételezte, s a szubjektivizmus k i z á r á s á r a törekedve végül oda j u t o t t , hogy a h a j d a n kori műalkotások befogadásának h á r o m „ a k t u s b ó l " kell állnia. Az első az esztétikai

27*

észlelés, a m i k o r a mai v á r a k o z á s h o r i z o n t — f o r m a n y e l v , esztétikai n o r m a — fényében éljük á t a művet. E z t egy rekonstruktív befogadás követi, amikor a m ű k o r á n a k eredeti v á r a k o z á s h o r i z o n t j á t r e k o n s t r u á l v a a h a j d a n i befogadó élményét k a p j u k , s végül jön az applikáció, amikor mindezt ö n m a g u n k r a v o n a t k o z t a t v a alkalmazzuk, feltéve a k é r d é s t : „mit mond n e k e m a szöveg és mit m o n d o k én a szövegnek?" O A rekons t r u k t í v befogadás jogaiba való visszahelyezésével s az applikáció és az értelmezés (E. D. Hirsch koncepciójának megfelelő; ->valóság) elválasztásával Jauss túllépett Gadamer szubjektivista h e r m e n e u t i k á j á n és ennek előképein, ám ezzel a várakozáshorizont fogalma elvesztette minden újszerűségét, s ú j terminológiával ugyan, de lényegét t e k i n t v e nem m o n d m á s t , m i n t a Lukács G y „ Ingarden és Escarpit által is képviselt h a g y o m á n y o s felfogás. Alighanem ez is közrejátszott a b b a n , hogy a konstanzi iskola tevékenysége n a p j a i n k b a n a közfigyelem fókuszán kívülre került. O A h a g y o m á n y o s felfogás f e l t ű n ő hiányossága azonban, hogy szintén figyelmen kívül h a g y j a a -*közönség rétegzettségének tényét, s n e m néz szembe azzal a problémával: melyik korabeli közönségréteg v á r a k o z á s h o r i z o n t j á t (vagy -»társadalmi megbízatását stb.) kell alapul v e n n ü n k a rekonst r u k t í v befogadáskor. A válasz k o r á n t s e m egyértelmű: ha ugyanis azt feleljük, hogy minden m ű úgy értendő, a h o g y a n az a közönségkör értette, amelyik s z á m á r a készült, a k k o r egyrészt olyan f o r m a n y e l v e k e t is igazolhatunk, amelyek egy-egy családnyi „környezeti közönség" s z á m á r a ismertek csupán, s percnyi életűek, m i n t nem egy a v a n t g a r d i s t a formanyelv, másrészt pedig a „giccsemberek" tömegeinek műértelmezését is hitelesnek n y i l v á n í t j u k . Ha viszont abból i n d u l u n k ki, hogy a kor „ m ű v e l t közönségének" értelmezése a hiteles, a k k o r a középkori klerikusokat is igazoljuk, akik a népköltészet remekeit „az együgyű n é p c s a c s k a s á g a i n a k " ítélték, v a g y azon egyháziakat, akik még a 17. sz.-ban is „latorságn a k " t e k i n t e t t é k a virágénekek szerzéséténeklését. E — n a p j a i n k b a n még igen kevéssé t i s z t á z o t t — p r o b l é m á k r a t a l á n a -> szuperolvasó fogalmának pontosabb kidolgozása hozhat megoldást. (-»alkotás, befogadás, hagyomány, újítás, jelentés, olvasás, valóság) O írod.: L u k á c s Gy.: Az eszt é t i k u m sajátossága (1965); R. I n g a r d e n : Vom E r k e n n e n des literarischen K u n s t w e r kes (1968); H . R. J a u s s : Literaturgeschichte als P r o v o k a t i o n (1970); P. U. H o h e n d a h l (szerk.): Benn — W i r k u n g wider Willen.

419

VARAZ D o k u m e n t e zur Wirkungsgeschichte Benns (1971); K . R . Mandelkow: P r o b l e m e der Wirkungsgeschichte ( J a h r b u c h f ü r I n t e r nationale Germanistik, 1971, 1.); H . Weinrich: L i t e r a t u r f ü r Leser (1971); H . R . Jauss: Die P a r t i a l i t á t der rezeptionsásthetischen Methode (Neue H e f t e f ü r Philosophie. H e f t 4: Theorie literarischer Texte, szerk. R . B u b n e r — K . C r a m e r — R . Wiehl, 1972); uő: Kleine Apologie der ásthetischen E r f a h r u n g (1972); H. C. Seeba: Wirkungsgeschichte der Wirkungsgeschichte ( J a h r buch f ü r I n t e r n a t i o n a l e Germanistik, 1972, 1.); R. E s c a r p i t : Irodalomszociológia — A könyv f o r r a d a l m a (1973); J . M u k a í o v s k y : Kapitel aus der Asthetik (1974); H. R . Jauss: Alteri t á t und Modernitát der mittelalterlichen L i t e r a t u r — G e s a m m e l t e Aufsátze 1956—1976 (1977); R . I n g a r d e n : Az irodalmi m ű a l k o t á s (1977); M. M. B a h t y i n : E s z t y e t y i k a szlovesznovo t v o r c s e s z t v a (1979); H. J . J a u s s : Az irodalmi hermeneutika elhatárolásához (Hel, 1981, 2—3.); Szerdahelyi I.: Az esztétikai é r t é k (1984); M. M. B a h t y i n : Jegyzetek a h u m á n tudományok metodologiájához (Filozófiai Figyelő, 1987, 2.); Szili J . (szerk.): A s t r u k t u ralizmus u t á n 1992). Szerdahelyi István Varaldo, Alessandro (Ventimigla, 1878 — R ó m a , 1953): olasz író. Rövid ideig a közigazgatásban t e v é k e n y k e d e t t , de hamarosan az újságírást, később a színházat, m a j d az elbeszélő irodalmat v á l a s z t o t t a hivatásául. 1920 és 1928 k ö z ö t t az Olasz Szerzők Szövetségének elnöke volt. T e r m é k e n y v í g j á t é k í r ó k é n t t a r t j á k számon, aki jó színpadérzékkel, sikerült jelenetekkel és szereplőkkel a l k o t t a meg k o r á b a n népszerű színdarabjait. Kritikusai f e l r ó t t á k neki, hogy témái n e m túl v á l t o z a t o s a k és választékosak. R e g é n y í r ó k é n t az írói mesterség fortélyainak jó ismerője, fő jellemzője kellemes olvasmányossága. K é s ő b b bűnügyi regényeket is írt, m é r t é k t a r t ó , valósághű ábrázolással. O F ő b művei: Due nemici ('Két ellenség', reg., 1900); La conquista di Fiammetta ( ' F i a m m e t t a m e g h ó d í t á s a ' , dráma, 1906); Un fanciullo alla guerra ('Egy ifjú a h á b o r ú b a n ' , reg., 1916); La bella e la bestia ('A szép és a szörnyeteg', reg., 1917); Unmarito innamorato ('Egy szerelmes f é r j ' , d r á m a , 1920); Profili di attrici e di attori ('Vázlatok színésznőkről és színészekről', esszék, 1925—1926); II sette bello (Gáspár Margit, A l á t h a t a t l a n szövetséges, 1931); Le scarpette rosse (uő, A piros cipő, 1932); Scaccomatto ( ' S a k k m a t t ' , d r á m a , 1933); Pellegrinaggi letterari ('Irodalmi vándorlások', esszék, 1937); II tesoro dei Borboni ('A 420

B o u r b o n o k kincse', reg., 1938); Leggende e storie deli'800 ('Legendák és t ö r t é n e t e k a 19. századból', elb.-ek, 1943). O Magyarul még: 1 nla (Gáspár Margit, Színházi Élet, 1935, 22.). Vinczéné Pánczél Eva Varankin, Vlagyimir (Nyizsnyij Novgorod, 1902. n o v . 12.—?, 1937): orosz eszper a n t ó író. Történész, ill. a moszkvai idegen nyelvek főiskolájának az i g a z g a t ó j a volt. 1919-ben lett eszperantista. Hosszú éveken á t — amíg l e h e t e t t — szervezte h a z á j á b a n az eszperantó m o z g a l m a t . 1920—1921-ben a Rűga esperantisto ('Vörös e s z p e r a n t i s t a ' ) c. folyóiratot szerkesztette. É r t é k e s nyelvészeti m u n k á j a az 1929-ben megjelent, m a j d 1970-ben ú j r a k i a d o t t Teorio de Esperanto ('Az eszperantó elmélete') c. k ö n y v , amelyben az á l t a l á n o s kérdéseken túl, tárg y a l j a az e s z p e r a n t ó szavak etimológiáját, a nyelv hang-, alak- és m o n d a t t a n á t . Metropoliteno ('Metró', 1933) c. regényében szerelmi szálra f ű z v e igen érdekes, realista kép e t f e s t e t t a korabeli Moszkváról és Berlinről, a moszkvai m e t r ó építése körüli bonyodalmakról, a szovjet b ü r o k r a t á k r ó l . A filmt e c h n i k a módszerét m i n t regényszerkesztési elvet a l k a l m a z t a . Kifogásolható, hogy nyelvezete n e m modellértékű: t ö b b e k köz ö t t számos russzicizmussal élt. O Irodalmi t a n u l m á n y a i a Sennacieca Revuo ('Nemzetek feletti folyóirat') és a Nova epoko ('Új korszak') c. f o l y ó i r a t o k b a n jelentek meg. O írod.: H . Vatré: La socia r o m a n o en E s p e r a n t o (1973); Kalocsay K . : Skizo de E s p e r a n t a literaturhistorio (1979). Varga-Haszonits Zsuzsa Varano, Alfonso (Ferrara, 1705—uo., 1788): olasz költő, író. A r i s z t o k r a t a család s a r j a . Petrarca m o d o r á b a n f o g a n t kisebb jelentőségű költeményei mellett kiemelkedik a 12, t e r z i n á b a n írott Visioni sacre e morali ('Szent és erkölcsi l á t o m á s o k ' , 1749 — 1766) c. ciklusa. E művében t r a g i k u s esem é n y e k e t jelenít meg, olyanokat, amelyek szerinte Isten h a r a g j á t tükrözik. Az ötödik l á t o m á s a pestis által meggyötört Messináb a vezet. B a r o k k o s túlzásokkal és sötét színekkel ábrázolja a pusztulást, n y o m á b a n a n y o m o r t és kétségbeesést. A nyolcadik hasonló stílusban jeleníti meg az 1755-ös lisszaboni földrengést. A költő előszeretettel r a g a d j a meg a tragikus és halálba vezető m o t í v u m o k a t , t o v á b b á a deformált, torz alakokat, szívesen írja le nevezetes személyek agóniáját, halálát. Mindez m á r a prerom a n t i k a temetőkultuszára utal. O Színpadi művei közül k e t t ő érdemel figyelmet; a Giovanni di Giscala (1754) Jeruzsálem végnap-

VARAZ jait jeleníti meg, amikor Titus császár ostrom alá fogta a szent várost. Ágnese martire del Giappone ('Ágnes, J a p á n m á r t í r j a ' , 1783) az első j a p á n t á r g y ú olasz tragédia. O írod.: F . C. Cazzaniga: Vita e opere di Alfonso Varano (1901); L. Cambiani: Alfonso Varano, p o é t a di Visioni (1904). Herczeg Gyula Varano, Costanza d a (eredeti családi név); Sforza (férjezett név); (Camerino, Macerata köz., 1426—Pesaro, 1447. júl. 13.): olasz h u m a n i s t a , költőnő. Anyai nagya n y j a , a pesarói uralkodó Malatesta család t a g j a nevelte, így k o r á n m e g i s m e r k e d e t t a h u m a n i s t a t u d o m á n y o k k a l . K i v á l ó görög és latin nyelvi és irodalmi ismereteivel kit ű n t a k o r t á r s a k , kivált a költőnők közül. A V a r a n o család j a v a i n a k visszaszolgáltat á s a érdekében 16 évesen latin n y e l v ű beszédet m o n d o t t a Sforza család képviselője, Bianca Visconti g r ó f n ő előtt, és szintén latinul levelet intézett a nápolyi Alfonz királyhoz, egy óda kíséretében (1443). 1444-ben Alessandro Sforza gróf felesége és P e s a r o fejedelemasszonya lett. 1447-ben, alig 21 évesen, szülés következtében halt meg. O Magasztaló ódáit, de elsősorban prózai műveit, vallási és politikai t á r g y ú dicsőítő leveleit a sallangtalan, mégis h a t á s o s stílus jellemzi. É l e t m ű v e részben f e l t á r a t l a n . O K i a d . és irod.: Costanza da Varano-Sforza Pisauri principis orationes et epistolae ('Pesarói Costanza d a Varano-Sforza f ő b b szónoklatai és levelei', P. M. Paciaudi kiad., 1743); Feliciangeli: Notizie sulla v i t a e sugli scritti di Costanza Varano-Sforza (Giornale storico della l e t t e r a t u r a italiana, 23., 1894). Vinczéné Pánczél

júl. 26.—?, 1929. m á j . 4.): belorusz író, költő. 1921-től Nyugat-Belorusszia területén illegális tevékenységet f o l y t a t o t t , a m i é r t a lengyel hatóságok t ö b b s z ö r is l e t a r t ó z t a t t á k . O í r á s a i nyugat-belorussziai ú j s á g o k ban és f o l y ó i r a t o k b a n , illetve az o t t a n i k o m m u n i s t a p á r t illegális k i a d v á n y a i b a n jelentek meg. A Zsiccjo Belarusza c. f o r r a dalmi d e m o k r a t a i r á n y z a t ú újságot szerkesztette. 1925 n o v e m b e r é b e n , m i u t á n az ú j s á g o t b e t i l t o t t á k , h a z a t é r t Szovjet-Belorussziába. A Vjaszkovi budavnyik szlucki területi ú j s á g helyettes szerkesztője lett, és a minszki földművelésügyi osztályon dolgozott. A Belaruszkaja litaraturna-masztackaja kamuna nevű irodalmi egyesülés t a g j a volt; részt v e t t az egyesület Roszkvit c. fol y ó i r a t a k i a d á s á b a n . Verseket, elbeszéléseket, k a r c o l a t o k a t , t á r c á k a t írt, melyekben leleplezte a kispolgárság szolgaleik űségét és k é p e t a d o t t a f a l v a k b a n folyó osztályharcról, a k u l á k terrorról, melynek ő m a g a is á l d o z a t á u l esett. Palásti Katalin

Eva

Varanovics, Adolf Uszcinavics (Mikolci, 1940. j ú n . 15.—): belorusz író. 1960-ban elvégezte a minszki Művészeti Főiskolát. Az arsanszki lenfonógyárban kelmeszakértő. O 1970-től kezdve jelennek meg művei. Elbeszéléseiben a mai belorusz falu életét ábrázolja. Legjobb írásaiban az emberek közötti kapcsolatokban kifejezésre j u t ó erkölcsi értékeket m u t a t j a fel ( V j a c s e r n y i zvon, 'Esti harangszó'; Szin, 'Fiú'; Zsuravlinaja pesznya, 'A daru éneke'; Aszennyija darohi, 'Őszi utak'). N a g y gondot fordít a lélektani részletek b e m u t a t á s á r a és arra, hogy művei nyelvezete az élő népi beszédet kövesse. O Műve még: Viszoki padmurak ('Magas alapzat', reg., 1978). Palásti Katalin váratlanság:

várhatóság

Varava, Uladzimir Aljakszejevics; Dzjadok (írói álnév); (Vjaliki Zsuhavicsi, 1896. 421

varázsdal: a mágikus irodalom, m ű f a j a ; olyan, legtöbbször v a l ó b a n énekelt verses varázsszöveg, amely eredetileg is valamilyen m á g i k u s hatás elérésére készült, v a g y (mint a vallásos költészet alkotásait) másodlagos felhasználással alkalmazzák ilyen célokra. Varázséneknek nevezett v á l t o z a t a a k á r kisepikai m é r e t ű is lehet. O A világ v a l a m e n n y i k u l t ú r á j á b a n megtalálható. O (—>mágikus irodalom, varázsszöveg) Voigt Vilmos varázselbeszélés: a mágikus irodalom műf a j a ; varázslatról szóló elbeszélés, legtöbbször -»hiedelemmonda. Hősei nemcsak a szó szoros értelmében v e t t varázslók, m á g u s o k lehetnek (-> varázsiótörténet), h a n e m m á s v a r á z s t u d o m á n n y a l rendelkező személyek, boszorkányok (-»•boszorkánymonda), t á l t o sok (-> táltostörténet) s t b . O l y k o r a varázs szövegek bevezető része, amely elmeséli ezek sikeres a l k a l m a z á s á n a k t ö r t é n e t é t . O (-> mágikus irodalom) Voigt Vilmos varázsének: ->varázsdal varázsige: a mágikus irodalom m ű f a j a ; r ö v i d e b b — egyetlen szóból (varázszó) v a g y egy-két m o n d a t b ó l (varázsmondás) álló —, nem énekelt varázszöveg. Jellemző v o n á s a a -*formulák használata, s rendszer i n t ->ritmikus próza; igazán verses f o r m á j a r i t k á n van. L e g i s m e r t e b b v á l t o z a t a a ->ráolvasás. L e h e t közismert vagy t i t k o l t , szóbeli és írásbeli. A szóbeli varázsigék g y a k r a n érthetetlenek; suttogják, szent

VARAZ (holt) n y e l v e k e n fogalmazzák meg őket, -*enigmák. A leírt varázsigék esetében magának a leírás f o r m á j á n a k v a n mágikus hatása (-*betűnégyzet, versnégyzet, fogadalmi ->emblémák stb.). O Az —•orfizmus és több m o d e r n író (pl. V. V. Ivanov, J . Joyce) az varázsigéket irodalmi kifejezőeszközk é n t h a s z n á l t a f e l m ű v e i b e n . O (—•mágikus irodalom, varázszöveg) Voigt Vilmos varázsirodalom: szűkebb értelemben a —>mágikus irodalom és a korai (ill. a fejlődés alacsonyabb f o k a i n megrekedt) -*vallásos irodalom azon része, amelyik varázscselekmények (—• mágia) ritusa.it kíséri szövegekkel v a g y e rítusok v é g r e h a j t á s á n a k mikéntjére v o n a t k o z ó u t a s í t á s o k a t tartalmaz. A rítusokat kísérő —* varázsszövegek lehetnek egyszerű —>varázsigék v a g y terjedelmesebb —>• ráolvasások, —• varázsdalok, az utóbbiak g y a k r a n költőileg f o r m á l t a k , epikus elbeszéléseket is t a r t a l m a z h a t n a k . Varázserejüket a -»szómágia hiedelme véli biztosítani. A szövegeket és a szertartási u t a s í t á s o k a t a —* varázskönyvek tartalmazzák. O T á g a b b értelemben ide t a r t o z n a k a -* varázslótörténetek, -*varázsmesék, amelyek a v a r á z s l á s képességével rendelkező emberek v a g y túlvilági lények (—*démonológia) cselekedeteit, a v a r á z s l a t o k eseményeit örökítik meg. O T ö r t é n e t i l e g a varázsirodalom gyökerei az ->ősköltészet és a primitív irodalom s t á d i u m á b a nyúlnak vissza, a m i k o r a —>szinkretizmus jegyében a mágikus-mitikus elképzelések a szellemi élet egészével szerves egységet a l k o t t a k . Szerdahelyi István O Az ókori kelet irodalmában a varázsirodalom — f u n k c i ó j á t t e k i n t v e a vallási— mágikus i r o d a l o m egyik t e r ü l e t e — igen jelentékeny szerepet játszott, s ez a szerep a b b a n is kifejezésre jut, hogy a r á n k maradt írásbeli irodalom s z á m o t t é v ő része a varázslással kapcsolatos. A varázsirodalom legjellegzetesebb része a varázsszöveg, másképpen varázsdal, varázsének, ráolvasás. Ilyenek Mezopotámiában az i. e. 3—2. évezred f o r d u l ó j a óta ismeretesek. Szerkezetük csak f o k o z a t o s a n alakul ki; az i. e. 2. évezred végén, amikor a k o r á b b i szövegek kanonizálása és sorozatokká rendeződése megindul, k é t fő részből á l l n a k : az első, epikus versből, és a másodikból, a rituális utasításból. Az epikus vers t ö b b n y i r e mítoszt m o n d el, rövidítve és a célhoz alkalmazva, hogy a történet, az a n a l ó g i a ereje folytán, a v a r á z s l á s h a t é k o n y s á g á t erősítse; a rituális u t a s í t á s száraz p r ó z a i szöveg, a mágikus cselekmény és az e n n e k során

h a s z n á l a n d ó a n y a g o k (ahogy m a nevezik, „ b o s z o r k á n y p a t i k a " ) felsorolása. Az ókori kelet v o n a t k o z á s á b a n tévesnek látszik az az elmélet, amelyet n á l u n k Marót K . , egy k ü l ö n b e n szép t a n u l m á n y a címében, „ a varázsdaltól az eposzig" f o r m u l á b a n fogalmaz o t t meg, ui. az e p i k u s ráolvasás mindig b i z o n y í t h a t ó a n m á s o d l a g o s a hasonló t á r g y ú mitológiai e p i k á h o z képest. A legtöbb n a g y , klasszikus eposzt az i. e. 2. évezred m á s o d i k felében v a r á z s d a l l á írták á t , úgy, h o g y a cselekmény v a l a m e l y m o z z a n a t á hoz önkényes analógiával varázscselekm é n y t kapcsoltak (még -*Adapa-eposz, Atrahaszísz-eposz). Más m í t o s z o k b a n a t a r t a lom rövid, tendenciózus összefoglalása lett az epikus varázs első része, pl. a —•Lamastum-ráolvasások szövegében. Ezek a z o n b a n még mindig a kivételesen magas irodalmi s színvonalú p é l d á k a t jelentik, a legtöbb varázsszöveg költőileg igen primitív. A néh á n y m o n d a t o s ráolvasó formula lehet, m i n t az epikus v a r á z s d a l b a n , leíró jellegű, de lehet egyszerűen a varázslás u r a k é n t tisztelt istenségek megszólítása (Éa, Mard u k , S a m a s stb.). A h a t a l m a s varázsirodalomból az i. e. 1. évezredben két n a g y g y ű j t e m é n y volt f o r g a l o m b a n , a -+Maglú és a -*Surpu, ez m i n d k e t t ő morfológiailag az egyiptomi, ill. a hellénisztikus görög, m a j d k o p t v a r á z s p a p i r u s z o k n a k felel meg. O A varázsirodalom része, a szó t á g a b b értelmében, m á s jellegű, (többnyire) epikus műv e k n e k a varázslatok s t b . leírására v o n a t kozó anyaga. Ilyet m á r a korai sumer hősep i k á b a n (pl. Enmerkar versengése Aratta urával), és csaknem minden mitológiai eposzban találunk. F o n t o s s á g a m i a t t külön e m l í t e n d ő az ->Enúma elis egy részlete, a m e l y b e n Marduk, az istenek vezérévé való megválasztása előtt, e r e j é t különböző varázslatokkal b i z o n y í t j a : a jelenet t k p . a z t igazolja, hogy a m a g a s a b b teológia, a m e l y az eposz szemléletét m a g y a r á z z a , a varázsl á s n a k csak m e g h a t á r o z o t t , szűk t e r e t enged. O írod.: A. F a l k e n s t e i n : Die H a u p t t y pen der sumerischen Beschwörung literarisch untersucht (1931); W . G. K u n s t m a n n : Die b a b y l o n i s c h e Gebetsbeschwörung (1932); G. Meier: Die assyrische Beschwör u n g s s a m m l u n g Maqlű (1937); E. Reiner: S u r p u , A Collection of Sumerian a n d A k k a dian I n c a n t a t i o n s (1958); E . Weidner: Studien zur Beschwörungssammlung Maqlu (AfO 21. köt., 1966). Komoróczy Géza

422

O H a s o n l ó a n k i t e r j e d t az ókori E g y i p t o m varázsirodalma; legrégibb emlékei egyben az egyiptomi irodalom legkorábbról fennm a r a d t szövegei, a -*piramisszövegek mági-

VARAZ k u s feliratai, varázsigéi. A későbbi korok ilyen jellegű alkotásai közül kiemelkedik a —>Ré titkos neve, v a l a m i n t a ->Metternich sztélé felirata. A v a r á z s l ó t ö r t é n e t e k közül a —> W estcar-papirusz, a -*• Bentres-sztélé elbeszélései és a késői Szetna-regény, valam i n t a ->Szetna és Sziuszire története a legnevezetesebbek. O A klasszikus k o r görög k u l t ú r á j á b ó l ehhez képest a varázsirodal o m n a k igen gyér emlékei m a r a d t a k fenn. L e g i n k á b b az i. e. 7—6. sz.-tól t e r j e d ő ->orfizmus misztikus vallási i r á n y z a t a kapcsol ó d o t t mágikus szertartásokhoz, s ezek n y o m a i az -+orphikus költészetben is kimut a t h a t ó k . O A szanszkrit irodalom kezdeteit jelentő -* Véddk viszont szintén nagy részben varázsszövegeket t a r t a l m a z n a k (a Jadzsurvéda varázsigéket, az Atharvavéda ráolvasásokat). E h a g y o m á n y o k az 1. évezred végén a hindú és b u d d h i s t a mágikus irodalom -+tantráiban f o l y t a t ó d v a jelentős h a t á s t g y a k o r o l t a k az indiai k u l t ú r a . O írod.: A. W. Budge: E g y p t i a n Magic (1899); H . Carrington: H i n d u Magic (1909); F . Lexa: L a magié d a n s l ' E g y p t e (1925); R. Dodds: T h e Greeks a n d t h e I r r a t i o n a l (1951). Hamvas Béla—Lázár György O A hellénisztikus és római k o r t á r s a d a l m i és szellemi viszonyai között megerősödött misztikus-mágikus vallásosság írásbeli lecsapódásai egyrészt valamely m á g i k u s cselekmény leírásai, másrészt a cselekményekhez szükséges varázsszövegek, h a r m a d részt pedig t a n í t á s o k különféle dolgok varázserejéről. F o r m á j u k részben verses, részben prózai. Gazdag a n y a g o t a d n a k a különféle varázspapiruszok, de az egyházatyák is közölnek néha ilyen szövegeket. A szövegek jelentősége elsősorban művelődéstörténeti, de a verses h i m n u s z o k között v a n n é h á n y költői szempontból is figyelemreméltó. Viszonylag hosszabb verses szöveg a Lithika ('Kövekről szóló költemény'), mely Tzetzész tévedése folytán az orphikus m ű v e k k ö z ö t t szokott szerepelni, noha szerzője egyáltalán nem a k a r j a leplezni m ű v e ú j a b b keletét. A m u n k a az i. sz. 4. sz. második felében keletkezett, költője simán folyó h e x a m e t e r e k b e n a különféle kövek varázserejéről a d t a n í t á s t . A hellénisztikus és római irodalom egyes kiváló képviselői (Theokritosz, Vergilius) is í r t a k olyan költ e m é n y e k e t , melyek t á r g y u k a t t e k i n t v e a varázsirodalom körébe t a r t o z n a k ; a papiruszok ezek h á t t e r é n e k megértéséhez is bő a n y a g o t kínálnak. O Kiad.: E . Ábel: Orphei Lithica (1881); K. Preisendanz: P a p y ri Graecae Magicae (1—2. köt., 1928— 1931, n é m e t fordítással); E. Heitsch: Die

griechische D i c h t e r f r a g m e n t e der römischen Kaiserzeit ( A b h a n d l u n g e n der A k a d e m i e G ö t t i n g e n , 1961). O írod.: M. P . Nilsson: G e s c h i c h t e d e r g r i e c h i s c h e n Religion (1950). Ritoók Zsigmond O A muszlimok á l t a l a p r a k t i k u s varázslásban felhasznált, v a g y a r r a v o n a t k o z ó szövegek t u l a j d o n k é p p e n a misztika (—>szúfizmus) egyik v á l f a j á h o z t a r t o z n a k . Mágikus célokra m i n d e n e k e l ő t t a —> Korán szövege szolgál, elsősorban nem szövegének valódi jelentése, h a n e m r e j t e t t értelme révén. Ehhez csak a b e a v a t o t t a k ( „ t u d ó k " ) férkőzhetnek hozzá, s ők sem a szavak jel e n t é s t a r t a l m a , h a n e m a b e t ű k számértéken alapuló varázsereje révén számmisztika), amelynek t u d o m á n y a az ilm al-hurúf ('a b e t ű k t u d o m á n y a ' ) . O A varázsszövegek t o v á b b i forrásai az iszlám által meghód í t o t t területek régi k u l t ú r á i n a k és vallásainak szövegei, ill. ezeknek az a r a b o k által megismert töredékei. Ilyen v o n a t k o z á s b a n jelentős szerepet j á t s z o t t a k pl. a bibliai Sal a m o n király, Mózes, Dániel p r ó f é t a a l a k j a i köré fonódó m o n d á k . O írod.: H. KrissHeinrich: Volksglaube im Bereich des Islam. 2. köt. A m u l e t t e , Zauberformeln u n d Beschwörungen (1962); H . G á t j e (szerk.): Grundriss der arabischen Philologie. 2. köt. Literaturwissenschaft (1987); Dévényi K i n g a — I v á n y i T.: K i s z á r a d t a toll. (Áz a r a b írás története) (1987); F o d o r S.: A m u lets f r o m t h e Islamic World (1990). Iványi

Tamás

O Ilyen hiedelmek természetesen valam e n n y i nép h a g y o m á n y k i n c s é b e n elevenek voltak; a keleti m a g a s k u l t ú r á k emlékei közül kínai varázsszövegek nagy s z á m b a n m a r a d t a k fenn a — k i n g b e n , tibetiek a —>gtermákban s t b . Az északi népek nevezetes varázsirodalma a -*sámánisztikus irodalom. O Az európai k ö z é p k o r b a n a kiterj e d t démonológiai irodalom keretében a -+boszorkánymondák, -*•táltostörténetek, az —»•ördögirodalom m ű f a j a i nevezetesebbek, a K í n á b ó l a r a b közvetítéssel érkező —>alkimista irodalom h ó d í t t e r e t , s még a szerencsejátékok irodalma így g y a k r a n átszövődik azzal a hiedelemmel, hogy a nyerem é n y b ű b á j o s k o d á s s a l biztosítható. Á középkor végén a zsidó —>kabbalista irodalom virágzik. A felvilágosodás ó t a a varázsirodalom erőteljesen visszaszorult, de az újkori -* sátánizmus, áttételesen pedig a 19. sz. ó t a elterjedt -*okkultista irodalom n a p j a inkig közvetíti bizonyos h a g y o m á n y a i t . O írod.: A. L e h m a n : Aberglaube und Zauberei von den áltesten Zeiten an bis in die

423

VARAZ -* mesekatalógus beosztása szerint (AaTh 300—749) ez v o l t a k é p p e n mágikus mese, s ezt a nemzetközi megjelölést f o r d í t o t t á k ilyen kifejezéssel oroszra az SZU-ban készülő mesekatalógus s z á m á r a . I n n e n v e t t e á t e t e r m i n u s t V. J a . Propp, nem is a n n y i r a mesemorfológiája, m i n t i n k á b b az a l m ű f a j t ö r t é n e t i k u t a t á s a i s z á m á r a . Bár az ilyen mesékben sok hiedelem található, mégsem mindegyikben esik szó varázslatról v a g y mágiáról. U g y a n e n n e k az a l m ű f a j n a k a varázskönyv: varázsszövegeket tartalmamásik elnevezése (a n é m e t és a francia, vazó kézírásos v a g y n y o m t a t o t t g y ű j t e m é n y . l a m i n t az ezek terminológiájához igazodó Elnevezése ellenére nemcsak k ö n y v f o r m á m e s e k u t a t á s b a n ) a -^tündérmese (jóllehet t u m ú lehet, h a n e m egyetlen p a p i r u s z o n nem minden ilyen mesében szerepelnek (—> varázspapirusz) vagy feliraton (-»felirat- t ü n d é r e k ) . Hasonló, de nem azonos a l m ű f a j irodalom) t a l á l h a t ó szövegegyüttes is. Az a -^hősmese. (-*mese) O Írod.: D ö m ö t ö r egyes szövegeket g y a k r a n külön-külön, A.: A m a g y a r t ü n d é r m e s é k típusai (AaTh m e g h a t á r o z o t t célokra h a s z n á l j á k , olykor 300—349) (1988). Voigt Vilmos viszont csak a „ k ö n y v " birtoklása a d ö n t ő (varázslók, garabonciás diákok, p a p o k stb. varázsmondás: -*varázsige t u l a j d o n á b a n v a n , akik ebből merítik t u d á sukat). N é h a a szent írásoknak ö n m a g u k Varázspapiruszok (i. sz. 3—6. sz.): egyipban is v a n ilyen használati é r t é k ü k tomi görög mágikus szövegek. E g y i p t o m (—»szentkönyvek), máskor e szövegek körb a n számos nagy t e r j e d e l m ű görög mágim ö n f o n t , misztikus, á l - a r i t m e t i k u s vagy k u s szöveg került elő a római kor végéjelképes értelmezése a d ö n t ő (—>kabbala). ről. Egyesek k o p t nyelvű részleteket is t a r Az értelmezéseket külön k ö n y v e k b e n is t a l m a z n a k . A varázsszövegek mitológiössze lehet foglalni (ilyen a —>Zóhár). O á j a rendkívül t a r k a k é p e t m u t a t , görög, V a n n a k specializált, m e g h a t á r o z o t t célokóegyiptomi, zsidó, keresztény, gnosztikus ra szolgáló változatai, amilyenek az álelemek keverednek b e n n ü k . A varázsigék a moskönyvek, jóskönyvek, vagy pl. a szelegkülönbözőbb célokat szolgálják: gyógyírencsejátékok nyereményeinek előzetes kitás, szerelmi varázs, jóslatkérés, r o n t á s , t a l á l á s á r a szolgáló összeállítások (—>• lottó), szellem segítségének megnyerése stb. A szöde a ->mágikus könyvekben a legkülönbövegeket g y a k r a n m á g i k u s jelek s z a k í t j á k zőbb célú szövegek keverednek (így valódi meg és primitív r a j z o k is kísérhetik. A vagyógymódok és babonás kuruzslások leírásai, rázslók úgy t ü n t e t i k fel, hogy t u d á s u k és az konyhai receptek és mágikus formulák stb.). istenek, démonok t i t k o s nevének ismerete A közép-európai néphitet jelentősen befosegítségével a felsőbb h a t a l m a k a t is urallyásoló varázskönyv a -> Romanusbüchlein muk alá h a j t h a t j á k , kényszeríthetik a k a r a és a -»Salamon pecsétje. O (-^gyűjtemény, t u k v é g r e h a j t á s á r a . O Egyes himnikus, imakönyv, varázsszöveg) Voigt Vilmos epikus részletek m a g a s f o k ú irodalmi műveltségről t a n ú s k o d n a k . O A varázsszövevarázslótörténet: a varázselbeszélés alrnű- geket ebben az időben csak t i t o k b a n lehet e t t terjeszteni, az állam a rontó m á g i a f a j a ; varázslókról, mágusokról szóló történ e t . Irodalmi h a g y o m á n y a az ->ördögiro- g y a k o r l á s á t szigorúan b ü n t e t t e , s a keresztény egyház is üldözte a varázslókat. Az dalomnak-, a legtöbb v a r á z s l ó t ö r t é n e t mozókorvégi mágikus irodalom sok eleme g a t ó eleme az, hogy valaki a v a r á z s l á s tumégis t o v á b b élt s f e l b u k k a n t az a r a b irod o m á n y á é r t e l a d j a lelkét az ördögnek. H a d a l o m b a n és a középkori E u r ó p á b a n is. O sonlóan közismert t é m á j a k é t v a g y t ö b b A varázslás e l b u r j á n z á s a a császárkorban varázsló képességeinek p r ó b á j a , összeméréjellegzetes t ü n e t e a r ó m a i állam válsághanse, ami g y a k r a n harcba, küzdelembe torg u l a t á n a k , s a misztikus vallási irányzatok kollhat. E n n e k folytatása az a szüzsé, mely- terjedésének egyik kísérőjelensége. O Kiben az „igazi h i t " papjai győzik le hasonló ad.: K . Preisendanz: Papyri Graecae Magimódon a p o g á n y p a p o k a t , varázslókat. O cae. 1—11. (1928, 1931, 2. kiad.: 1973— (-óvarázselbeszélés) Voigt Vilmos 1974); H . D. Betz (szerk.): The Greek Magicai Papyri in Translation (1986). varázsmese: a mese azon a l m ű f a j a , a m e l y n e k cselekményében a csodálatos Kákosy László események j á t s z a n a k uralkodó szerepet. A varázsszó: -*•varázsige G e g e n w a r t (1896); A. D. Neel: Mystiques et magiciens du T i b e t (1929); W . - E . P e u c k e r t : Deutseher Volksglaube des S p á t m i t t e l a l ters (1942); F ó n a g y I.: A mágia és a titkos t u d o m á n y o k t ö r t é n e t e (1943); W . - E . Peukkert: Geheimkulte (1951); uő: E i n Versuch zur Geschiehte der weissen u n d schwarzen Magié (1956); uő: Gabalia (1967); Szőnyi Gy. E.: T i t k o s t u d o m á n y o k és b a b o n á k (1977). Hamvas Béla—Kovács Endre

424

VARAZ varázsszöveg: a mágikus irodalom keretében felhasznált bármilyen szöveg. Egyszer ű b b változatai a —>varázsigék, ráolvasások, verses és énekelt formái a varázsdalok, s ezek közül a kisepikai méretűek a varázsénekek. T e m a t i k u s a n , ill. célzatukat t e k i n t v e is sokfélék a vallások által is felhasznált áldásszövegektő 1 (benedictio) és —>ördögűzési f o r m u l á k t ó l a bájoló imádságokon á t a csak folklorisztikus boszorkánymondásokig, ->rontásokig. E g y részük esztétikai kvalitásokkal nem rendelkezik, de v a n k ö z t ü k irodalmi szempontból is magasra értékelhető mű (főként a varázsénekek és -+imák között). Eredetileg nem mágikus célzattal létrehozott szövegek is betölthetnek ilyen f u n k c i ó k a t ; gyakori pl., hogy egyes irodalmi m ű v e k e t vagy ezek részleteit jóslásra h a s z n á l j á k fel. O Rögzítésük igen változatos; többségük szájhagyományban él, v a g y a -»varázskönyvekben m a r a d t fenn, de a legkülönfélébb helyeken (épületeken, fegyvereken, ékszereken stb.) s z e r e p e l h e t n e k feliratként. Trásképük g y a k r a n ö n m a g á b a n is mágikus erejű. I d e sorolandók t o v á b b á az olyan rögzítetlen szövegek is, amilyenek a -+tarot esetében a k á r t y a l a p o k variációinak szóban elmond o t t v a g y elgondolt értelmezései. A k á r egyetlen betű v a g y jel is képviselhet ilyen é r t é k e t (pl. a —>rúnairodalom jelei, a pent a g r a m m a stb.). O Felhasználásuk is a legkülönfélébb lehet: vélt-remélt h a t á s u k a t n y e r h e t i k kimondásuktól-ismételgetésüktől, elolvasásuktól, leírásuktól (-*szövegmágia, szómágia), a m u l e t t k é n t való viselésüktől, de más esetekben eltitkolásuktól v a g y éppenséggel lenyelésüktől, elpusztításuktól is. O Különböző típusai végigkísérik a költészet egész t ö r t é n e t é t a kezdetektől a mai, számítógépekkel előállított és t o v á b b í t o t t elektronikus üzenetekig. Haték o n y s á g u k bizonyítéka g y a k r a n éppen az ősi (pl. e g y i p t o m i , káldeus) v a g y egzotik u s a n távoli (pl. indiai, kínai stb.) szárm a z á s u k . O G y a k o r i , hogy a varázsszövegek n e m c s a k a v a r á z s l á s r a v o n a t k o z ó u t a s í t á s o k a t a d n a k , h a n e m -+varázselbeszélések f o r m á j á b a n e l m o n d j á k a sikeres alkalmazások t ö r t é n e t e i t is. F o r d í t o t t eset e k b e n a varázsszövegek illeszkednek epik u s a l k o t á s o k b a , varázselbeszélésekbe (különösen varázslótörténetekbe) vagy más -* hiedelemmondákba. A -*boszorkánymondákban, s t á g a b b körben az -»ördögirodalomban, a —• sátánizmus irodalmában is gyakoriak a különös, megszokottól eltérő ilyen szövegek és cselekvések. O (-->•mágikus irodalom, varázsirodalom) Voigt

O A legrégibb varázsszövegek a m e z o p o t á miai irodalom legkorábban lejegyzett dar a b j a i . A legelső s u m e r varázsszövegek az i. e. 26. sz.-i S u r u p p a k b ó l (ma: F a r a ) kerültek elő. Az Eblából (i. e. 24. sz.) e l ő k e r ü l t kb. 20 varázsszöveg k ö z ö t t a sumer m e l l e t t m á r eblai nyelven lejegyzettek is előforduln a k . Már ezeken a korai t á b l á k o n is g y a k r a n egynél t ö b b varázsszöveg kerül egy t á b l á r a . Ez a tendencia később g y ű j t e m é n y e s sorozatok kialakulásához vezet. A m ű f a j n a k létezett korabeli megjelölése is: a s u m e r en vagy en enuru, ill. a k k á d siptu = varázslás(szöveg). A mezopotámiai varázsszövegekben a „fehér m á g i a " E n k i istenhez ( a k k á d Ea) és isteni segítőjéhez Asalluhiboz (akkád Marduk) kapcsolódik. E k é t isten szerepét a s u r u p p a k i és az eblai szövegekben még Enlil és Ningirima tölti be. O Falkenstein m ű v e (1931) a l a p j á n a v a r á z s szövegek legnagyobb részét négy t í p u s b a sorolják: a) legitimációs típus: e z e k b e n a szövegekben a ráolvasó p a p egyes s z á m első személyben beszélve E n k i k ü l d ö t t e k é n t jelenik meg, így szerezvén „ l e g i t i m á c i ó t " a gonosz d é m o n o k a t elűző tevékenységéhez. b) profilaktikus (megelőző) típus: a szövegek a betegségeket hozó d é m o n o k a t tevékenységük megkezdése előtt szólítják fel a lehetséges áldozatoktól való távol m a r a d á s r a . c) Marduk-Ea típus: a varázsszövegeknek ez a leggyakoribb típusa egy m á r b e k ö v e t k e z e t t betegség leírásával kezdődik. M a r d u k t á j é k o z t a t j a erről E n k i istent, aki e z u t á n tanácsokkal l á t j a el M a r d u k o t a betegséget hozó d é m o n o k kiűzésére v o n a t kozóan. d) felszentelési típus: ezek a szövegek valamely, a varázslás közben h a s z n á l t eszköz (pl. nád) felszentelésére, az eszközök h a t á s o s s á g á n a k növelésére szolgáltak. A szerelmi —>ráolvasás szövegek az a k k á d varázsszövegek egyik m ű f a j á t a l k o t j á k . A varázsszövegeket m á r az óbabilóniai kortól kezdve t e m a t i k u s sorozatokba r e n d e z t é k . Ezek a g y ű j t e m é n y e k az i. e. I. évezredre hosszú kanonizált egy-, ill. k é t n y e l v ű soroz a t o k k á fejlődtek, m i n t például a —*Surpu, -*Maqlú U d u g h u l a m e s (Utukku lemnuti), azag gigames (asakku marsutu), -+Lamastum-ráolvasások stb. a sorozatok s z á m a eléri a m a j d k é t t u c a t o t . O Magyarul: R á k o s S.: Gilgames. Agyagtáblák üzenete. Ékírásos a k k á d versek (1974). O írod.: A. F a l k e n stein: Die H a u p t t y p e n der sumerischen Beschwörung. Literarisch untersucht (Leipziger Semitische Studien, N F 1, 1931); E . Reiner: Surpu. A Collection of S u m e r i a n a n d Akkadian I n c a n t a t i o n s (1958); W . F a r ber: „Zur álteren akkadischen Beschwör u n g s l i t e r a t u r " (ZA, 71, 1981); M. K r e b e r -

Vilmos 425

VARAZ nik: Die Beschwörungen aus F a r a u n d Ebla (Texte und Studien zur Orientalistik, 1984); M. J . Geller: F o r e r u n n e r s to U d u g - h u l . Sumerian Exorcistic I n c a n t a t i o n (Freiburger altorientalische Studien, 12, 1985); C. Wilcke: „Liebesbeschwörungen aus I s i n " (ZA, 75, II. 1985). Zólyomi Gábor Varázstörténetek (i. sz. 4—8. század): k o p t mágikus t ö r t é n e t e k . K ü l ö n b ö z ő népeknél m e g t a l á l h a t ó szokás, h o g y a varázsigéket epikus bevezetéssel l á t j á k el. Ezt rendszerint ú g y építik fel, hogy kapcsolatban álljon azzal a céllal, melynek eléréséhez a varázsigét fel a k a r j á k használni. N é h a közismert mitológiai szöveget v a g y motív u m o t h a s z n á l n a k fel, máskor k ü l ö n ú j mitikus e l ő t ö r t é n e t e t írnak az éppen fennforgó eset s z á m á r a . O A kopt szövegek jelentőségét e t é r e n az a d j a meg, hogy a kereszt é n y k o r s z a k b a n is sok pogány mitológiai elemet t a r t a l m a z n a k . Legtöbbször Iszisz és fia, Hórosz szerepel ezekben a t ö r t é n e t e k ben, melyek közül egyesek arról t a n ú s k o d nak, hogy szerzőjük fejlett írói tehetséggel rendelkezett. Az egyik elbeszélés pl. Hórosz hasfájásáról szól. A gyermek a n y j á t ó l remél gyógyulást, egy d é m o n t a k a r küldeni hozzá követül, h o g y bajáról beszámoljon. K é t démon n e m elég gyors a s z á m á r a , a h a r m a d i k r a bízza az üzenetet, aki megígéri, hogy k é t leheletnyi idő a l a t t megteszi az oda-vissza u t a t . I t t gyógyító varázsigét vezet be a mítosz. V a n n a k a z o n b a n szerelmi varázslások is, ahol régi e g y i p t o m i istenek szerepelnek. I t t is Iszisz siet sóvárgó fia, Hórosz segítségére. O A k o p t irodalom t ö b b ezer éves h a g y o m á n y a n y a g b ó l merít e t t . F e n n m a r a d t a k olyan szövegek is, ahol a bevezetés k e r e s z t é n y elemeket t a r t a l m a z . Jézus a fő szereplő. Egyesek (pl. az ú. n. Angar levelek) jól ismertek m á s n é p e k irodalmából is, külföldről kerültek E g y i p t o m ba. O Kiad.: A. K r o p p : Ausgewühlte koptische Zaubertexte (1—3. köt., 1931). Kákosy

László

Varchi [várki], B e n e d e t t o (Firenze, 1503. márc. 9.—uo., 1565. dec. 18.): olasz történész, író, költő, nyelvész. A firenzei érsekség j o g t a n á c s o s á n a k fia. P i s á b a n j o g o t tanult. A k ö z t á r s a s á g h o z csatlakozott; a n n a k bukása u t á n 1530-ban k ö v e t t e a Strozzip á r t o t a száműzetésbe, m e g f o r d u l t Velencében, P a d o v á b a n és Bolognában. I . Cosimo 1543-ban v i s s z a h í v t a Firenzébe és központosító k u l t ú r p o l i t i k á j a szolgálatába állította. B e v á l a s z t a t t a az 1540-ben alapít o t t és a t o s z k á n nyelv t i s z t a s á g á t őrző Accademia Fiorentinába, amelyből negy-

ven évvel később az —• Accademia della Crusca lett. Varchi sorozatos e l ő a d á s o k a t t a r t o t t Dantéról és Petrarcáról. A herceg 1547-ben azzal bízta meg, hogy í r j a meg F i r e n z e t ö r t é n e t é t 1527-től 1538-ig, v a g y i s a k ö z t á r s a s á g h á r o m évét és az első herceg, Alessandro u r a l m á t , ill. I. Cosimo t r ó n r a l é p t é t . Varchi művére — Storia fiorentina ('Firenzei történelem', 1. kiad. 1721) — G. Tiraboschi ítélete nehezedik, aki szembeáll í t o t t a a lelkes r e p u b l i k á n u s t ö r t é n e t í r ó v a l , J . Nardival. Nardi n e m f o g a d t a el I. Cosimo k ö z p o n t o s í t o t t á l l a m á t , külföldön m a r a d t , Varchi viszont I. Cosimo é r d e k e i t szolgálta. 16 könyvből álló történelmével Tacitus n y o m d o k a i n és Tacitus szellemében í r t a meg az eseményeket, fontos helyet j u t t a t v a a k ö z p o n t o s í t o t t állam kiépítésének. Pesszimizmusa és r e j t e t t köztársasági érzelmei ellenére lényegesen eltér a k o r á b b i t o s z k á n történetírók k ö z t á r s a s á g p á r t i felf o g á s á t ó l . P e t r a r k i s t a , illetve Bembót követő versei és a Terentius n y o m á b a n készült egyetlen vígjátéka, a La suocera ('Az anj^ós', 1569) mellett kiemelkedik a L'IIercolano, vagyis a Cesare Ercolani n e v é t viselő, 1564-ben befejezett és 1570-ben megjelent nyelvészeti értekezése. A L'Hercolano a firenzei tézist t á m o g a t j a , t e h á t szerinte a firenzei nyelvnek kell olasz nyelvvé válnia. A z o n b a n nem mindegy, melyik rétegé; i t t V a r c h i négy csoportot állít fel; csak a letterati ( ' m a g a s a n képzett értelmiségi') és a non idioti ('nem hülyék, clZclZ £L gazdag polgárság, nemesség') nyelvét lehet m i n t á u l elfogadni. Jóllehet Varchi is hangsúlyozza az a n y a n y e l v jelentőségét, sőt összeveti a népi n y e l v h a s z n á l a t egyes f o r d u l a t a i t , az u d v a r i szellem és Bembo r e f o r m j a egyértelm ű v é teszi konzervatív j a v a s l a t á t . O Mag y a r u l : 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, a n t o . , 1957); 1 t a n . (Marosi E., Emlék m á r v á n y b ó l v a g y hom o k k ő b ő l , 1976). O írod.: G. M a n a c o r d a : B e n e d e t t o Varchi (1903); U. Pirotti: Bened e t t o Varchi e la c u l t u r a del suo t e m p ó (1971); R . R o m a n o : T r a due crisi: l T t a l i a del R i n a s c i m e n t o (1971). Herczeg Gyula Varchol, N a g y i j a (Komlós, 1950. á p r . 8. —): szlovákiai u k r á n n é p r a j z k u t a t ó , írónő. B á r t f a i középiskolai évek u t á n E p e r j e s e n u k r á n filológusi diplomát szerzett 1974-ben. A svidníki U k r á n K u l t ú r a M ú z e u m á b a n dolgozik. F ő k u t a t á s i t e r ü l e t e a kelet-szlov á k i a i ruszin-ukránok h a g y o m á n y o s szellemi k u l t ú r á j a ; e t é m á b a n sok t u d o m á n y o s dolgozata jelent meg, melyek között h u n garisztikai v o n a t k o z á s ú a k is t a l á l h a t ó k . O Kelet-szlovákiai u k r á n periodikák h a s á b -

426

VARDA ( ' E g y i k énekel, m á s i k n e m ' 1977); Ulysse (ua., 1983); Sans tóit ni loi ('Sem fedél, sem t ö r v é n y ' , 1985); Kung-Fu Master ( ' K u n g F u mester', 1987); Jacquot de Nantes ('A nantes-i J a c q u o t ' , 1991). Szabó Szilvia

jain 1976 ó t a jelennek meg elbeszélései. A Pohorda ('Megvetés', 1991) c. elbeszéléskötetében a falusi e m b e r lélektanának alapos ismerójeként m u t a t k o z i k be. O F o n t o s a b b művei még: Narodnyi zahadki ukrajinciv Szhidnyoji Szlovaccsini ('A kelet-szlovákiai u k r á n o k találóskérdései', 1985); Matvij Korvin v narodnyij prozi ukrajinciv Szhidnyoji Szlovaccsini ('Korvin M á t y á s a l a k j a a kelet-szlovákiai u k r á n o k prózai népköltészetében', Annales Musei Culturae Ukrainiensis, XV., 1988). O Magyarul: K o r v i n Mát y á s és a Rossz L á n y az ulics-ublyai szájhag y o m á n y ú t j á n t e r j e d ő népköltészetben. Interetnikus kapcsolat Északkelet-Magyarországon ( H e r m á n O t t ó Múzeum Néprajzi K i a d v á n y a i , X V . , 1984). Udvari István Varda [varda], Agnés (Brüsszel, 1928. m á j . 30.—): belgiumi származású francia filmrendező. F é r j e J . Demy, a f r a n c i a újhullám kiemelkedő filmes egyénisége. Édesapja görög, é d e s a n y j a francia származású volt. I r o d a l m a t és fényképészetet t a n u l t , később a fotózás révén került a fiiszakmába. J . Vilar fényképészként szerződtette a T h é á t r e N a t i o n a l Populaire t á r s u l a t á h o z , itt dolgozott 1951 és 1961 k ö z ö t t . Érdeklődése az 1950-es években fokozatosan a filmművészet felé f o r d u l t . P á l y á j á t dokument u m - és rövidfilmek rendezésével kezdte. Első filmje a La Pointe courte ('Rövid ját é k ' , 1955). E m u n k á j a a f r a n c i a ú j h u l l á m kezdetét jelzi. 1961-ben rendezte a Mo.-on Cléo 5-től 7-ig c. v e t í t e t t nagy sikerű játékfilmjét, amely n e v é t egy csapásra világhírűvé t e t t e . A film egy énekesnő életének két ó r á j á t eleveníti meg, amikor egy fontos orvosi vizsgálat eredményét v á r j a ; a halálfélelem művészi ábrázolása egy a d o t t szituációban. 1962 és 1977 között öt játékfilmet forgatott, amelyekben mondanivalóját n e m elvont f o r m á b a n , h a n e m a mindennapi, eleven valóság körülményei közé helyezve b o n t j a ki. A. Varda valódi tehetsége azonban rövidfilmjeiben m u t a t k o z i k meg. Érzékenysége, h u m o r a , írói v é n á j a , s a j á t o s l á t á s m ó d j a teszi ezeket a filmeket igazi értékké. 1982—83-ban a francia televíziónak készített rövidfilmeket, ezeket g y a k r a n saj á t h a n g j á n k o m m e n t á l j a . O F ő b b filmjei még: 0 saisons, ő chateaux ('Oh évszakok, óh k a s t é l y o k ' , rövidfilm, 1957); OpéraMouffe (ua., rövidfilm, 1960); Du cóté de la Cőte ('A p a r t felől', rövidfilm, 1961); Le Bonheur ('A boldogság', 1965); Les Créatures ('A t e r e m t m é n y e k ' , 1966); Loin du Vietnam ('Távol Vietnamtól', d o k u m e n t u m film, C. Lelouch-sal, J . L. Godard-ral, A. Resnais-ve1, 1967); L'une chante, l'autre pas

Varda al-Jázidzsí; Warda al- Yázigi (tudom á n y o s átírás); ( K a f r Sajma, 1838—Alex a n d r i a , 1924): libanoni költőnő. Nászif alJazidzsí lánya. T a n u l m á n y a i t a b e j r ú t i amerikai iskolában végezte, m a j d f r a n c i á u l t a n u l t , s később a p j a segítette a r a b nyelvi és irodalmi ismereteinek elmélyítésében. E g y ideig t a n á r n ő k é n t dolgozott az egyik helyi iskolában. Az u t c á n keleti férfi módj á r a öltözködött, még fezt is viselt. I s m e r t v o l t éleselméjűségéről, a nehézségek g y o r s megoldásáról, s m i n d e z e k é r t t r é f á s a n „ M a h m ú d sejk"-nek nevezték. F é r j e h a l á l a (1899) u t á n A l e x a n d r i á b a költözött. O 13 évesen kezdett verseket írni. H a g y o m á n y o s stílusú, finom hangvételű, k ö n n y e d verseket, elsősorban elégiákat és dicshimn u s z o k a t írt; az e m b e r e k csak a p j a és fivérei halála után h i t t é k el, hogy ő í r t a a neve a l a t t megjelent m ű v e k e t . Mintegy 100 old a l a s antológiája, mely először 1867-ben j e l e n t meg B e j r ú t b a n Hadiqat al-vard ('Róz s a k e r t ' , utalással nevének jelentésére: „Rózsaszál") c., t ö b b kiadást is m e g é r t . Cikkeket is írt a testvére, I b r á h í m által szerkesztett ú j s á g o k b a n (al-Firdausz, 'A P a r a d i c s o m ' , Fatát as-Sarq, 'A kelet l á n y a ' , ad-Dijá', 'A fény'), melyekben az a r a b nemzeti értékek megbecsülésére s z ó l í t o t t fel, g y a k r a n kritizálva az eleurópaiasodott a r a b nőket. O írod.: A. al-Dzsundí: As-si'r al-'arabí al-mu'ászir (1966); H . G á t j e (szerk.): Grundriss der arabischen Philologie (2. köt., 1987). Dévényi Kinga

427

Vardar: macedón folyóirat. Az első, macedón nyelven n y o m t a t o t t irodalmi, t u d o m á n y o s és politikai folyóirat. E g y e t l e n szám a jelent meg 1905-ben Odesszában. Kiad ó j a , szerkesztője és m u n k a t á r s a e g y személyben K. F. Miszirkov (1874—1926) volt, aki macedón és orosz nyelvű bevezet ő j é b e n hangsúlyozta, hogy a lap m i n t a m a c e d ó n nemzet t u d o m á n y o s és n y e l v t ö r t é n e t i kérdéseinek teljes szemléje t a r t h a t s z á m o t nagy érdeklődésre. ígérete szerint t u d o m á n y o s és irodalmi a n y a g o k a t fog megjelentetni; ezzel a k a r j a m e g t e r e m t e n i az önálló macedón t u d o m á n y és irodalom a l a p j a i t . A V a r d a r szellemi a t y j a az emigrációban élő macedón értelmiségiek legműveltebbike volt, 1903-ban Szófiában a d t a ki Z a makedonckite r a b o t i ('Macedón m ű v e k ről', 1903) c. m ű v é t amelyben a m a c e d ó n

VARDI irodalmi nyelv t u d o m á n y o s elméletét alapozta meg, de a bolgár h a t ó s á g o k megakadályozták m i n d ezen mű, m i n d a folyóirat megjelenését. O A V a r d a r egyetlen száma 32 oldalból áll, f ő k é n t Miszirkov írásait tartalmazza: Pojava i razbor bugarszke i szrpszke teorije o narodnoszti Makedonaca ('A macedón nemzetiségre v o n a t k o z ó bolgár és szerb elmélet megjelenése és elemzésük') c. egy t a n u l m á n y t , Ruszija ('Oroszország') c. egy cikket, Szpiszak szela juzsne Makedonije ('Dél-Macedónia falvainak jegyzéke') c. p e d i g demográfiai és statisztikai a d a t o k a t közöl. Megtalálható benne P. Preradovié P u t n i k ('Utas') c. versének macedón fordítása, végül pedig Miszirkov és F. Nikolov lejegyzésében n é h á n y macedón népdal. O írod.: B. Risztovszki: Krszte P. Miszirkov 1874—1926. Prilog kon proucsuv a n y e t o na r a z v i t o k o t na m a k e d o n s z k a t a nacionalna miszla (1966); uő: V a r d a r , naucsno-literaturno i opstesztveno-politicsko szpiszanie n a K . P . Miszirkov (hasonmás kiadás, 1966). Vancso Tusevszki Vardin: —>föroyari irodalom Vardosvili (írói név); H a r i t o n Nikolaisvili (eredeti név); (Chemliszhidi, m a : Maharadze kzt, 1895. o k t . 7.—Tbiliszi, 1970. okt. 15.): grúz költő, műfordító. K é t o s z t á l y o s falusi iskolát v é g z e t t . K e z d e t b e n ú j s á g á r u s volt Potiban. 1918-tól vendéghallgató lett a Tbiliszi Állami E g y e t e m Bölcsészettudományi K a r á n . 1916-ban K u t a i s z i b e n a Szamsoblo c. ú j s á g s z e r k e s z t ő s é g é b e n , 1921től pedig Tbilisziben a Komuniszti c. lapnál dolgozott. O E l s ő költeménye 1914-ben, önálló verseskötete 1924-ben j e l e n t meg. T ö b b újság m u n k a t á r s a volt (Teatri da chovreba; Ganatleba; Dzsedzsili; Ciszartkela stb.). O K o r a i l í r á j á t a d e k a d e n c i a jegyei jellemezték. A k ö l t ő az életet összeomlásból és kétségbeesésből f a k a d ó k á o s z k é n t értékelte. Pesszimizmus és k i á b r á n d u l t s á g uralkodott verseiben: Szikvdilisz ambori ('A halál c s ó k j a ' , 1918); Szathovari szuliszadmi ('Kérés a lélekhez'); Muhranisz hidi ('A muhrani híd'); Haliszisz daszaplaveba Tpiliszsi ('A v á g y temetése Tbilisziben', 1920); Szaubari ubedur landtan ('Beszélgetés a szerencsétlen szellemmel', 1922). Későbbi költészetében egyre erőteljesebbé vált Grúzia m e g ú j u l á s á n a k , a grúz n é p hősi m ú l t j á n a k és r e m é n y t e l j e s j ö v ő j é n e k az ábrázolása: Ahali Kolheti ('Az ú j Kolhisz', 1928); Sota Rusztavelsz ('Sota Rusztavelinek', 1937); Kartlisz zeca ('A k a r t l i égbolt', 1939); Paziszsz ('Paziszhoz', 1940). Erőteljes pátosz h a t o t t a á t a 2. világháborúról

szóló verseit: Gasztelosz hszovnasz ('Gasztelo e m l é k é n e k ' , 1941); Citelarmieli ('A vörösk a t o n a ' , 1942); Sztalingradsz ('Sztálingrádhoz', 1943). O F o r d í t o t t Puskin, Sevcsenko, Brjuszov, Goethe, Schiller és Heine alkot á s a i b ó l . O G y ű j t , kiad.: Rcseuli ('Válogat o t t g y ű j t e m é n y ' , 1959). O írod.: H. F á h n rich: Die georgische L i t e r a t u r (1981). Bíró Margit Varé [vare], Daniele (Róma, 1880. j a n . 12.—uo., 1956. febr. 27.): olasz és angol n y e l v e n alkotó olasz író, diplomata. L o n d o n b a n , K o p p e n h á g á b a n és Pekingben áll o m á s o z o t t , az u t ó b b i k é t helyen n a g y k ö v e t v o l t . í r ó i hírnevét d i p l o m a t a k é n t szerz e t t élményein alapuló, szórakoztató regén y e i n e k köszönhette, amelyek közül t ö b b K í n á b a n játszódik, így trilógiája: The Maker of Heavenly Trousers (reg., 1936: Gál A., Mennyei nadrágok s z a b ó j a , 1941); The Gate of Happy Sparrows ('A boldog verebek k a p u j a ' , reg., 1938); The Temple ofCostly Experience ('A drága t u d á s temploma', reg., 1940). O Egyéb f ő b b művei: Laughing Diplomát (eml.-ek, 1938: Zathureczky Gy., E g y mosolygó d i p l o m a t a e m l é k i r a t a i , 1942); II romanzo di un cane ('Egy k u t y a r e g é n y e ' , reg., 1951); Ghosts of the Rialto ('Rialtói kísértetek', reg., 1956). Somogyi

Gyula

Varela [várelá], Alfredo (Buenos Aires, 1914—): argentin író, újságíró, költő. 1938tól m i n t e g y nyolcvan, L a t i n - A m e r i k á b a n készült film f o r g a t ó k ö n y v é t írta. K o m m u n i s t a meggyőződésű, így a Békevilágtanács t i t k á r a is volt. Számos kiadást ért m e g a -*szocialista realizmus latin-amerikai ú t t ö r ő j é n e k t e k i n t e t t , á m írói eszközeiben a ->mágikus realizmus kellékeit is felvonultató El río oscuro (1943: G á s p á r E., A s ö t é t folyó, 1954, film: Z a v a r o s a n folynak a vizek, H . del Carril, A r g e n t í n a , 1953) c., t ö b b n y e l v r e lefordított regénye. Utibeszámolói — Un periodista argentino en la Unión Soviética ( ' E g y argentin ú j s á g í r ó a Szovjetuniób a n ' , 1951) és Guba con toda la barba ('Körszakállas K u b a ' , 1960) — m á r puszta cím ü k k e l is sejtetni engedik eszmei m o n d a n i v a l ó j u k a t és s z í n v o n a l u k a t . O Egyéb m ű ve: Abono inagotable ('Kimérhetetlen hitel', költ.-ek, 1967). O Magyarul még: Jorge Calvo. Egy hős i f j ú története (kisreg., G á s p á r E., 1953). Somogyi Gyula Varela [bárelá], Lorenzo (írói név); X e s ú s Manuel Lorenzo Varela Vázquez (teljes név); ( H a v a n n a , 1916—Madrid, 1978): spanyol és galego nyelven a l k o t ó galego költő.

428

VARGA Galíciából, L u g o környékéről származó családja még születése előtt k i v á n d o r o l t K u b á b a . K é s ő b b é d e s a n y j á v a l visszatelepült, s L u g ó b a n fejezte be g i m n á z i u m i tan u l m á n y a i t . M a d r i d b a n irodalomtörténet e t hallgatott, megismerkedett a félsziget a v a n t g a r d e mozgalmaival, szoros kapcsol a t b a n állt García Lorcával, Machadóval, Albertivel, Galíciában a PAN n e v ű irodalmi csoportosulás egyik alapító t a g j a volt. A polgárháború u t á n emigrált, h u z a m o s a b b ideig t a r t ó z k o d o t t A r g e n t í n á b a n . N a g y o n sokat t e t t a galego költészet nemzetközi elismertetéséért. O Spanyol n y e l v ű verseskötetei, az Elegias espanolas ('Spanyol elégiák', 1941) és a Torres de amor ('A szerelem tornyai', 1942) a félsziget jellegzetes a v a n t g a r d e törekvéseit tükrözik: a szürrealista l á t á s m ó d o t p r ó b á l j a ötvözni a népköltészet h a g y o m á n y a i v a l . Galego verseiben, a Maria Pita e trés retratos medievais ('Maria P i t a és három középkori arckép', 1944) és Catro poemas pra catro grabados ('Négy vers négy metszethez', 1947) c. verseskötetekben a galego költészet h a g y o m á n y o s , szerkezeti párhuzamosságokon alapuló felépítéséhez modern képvilágot próbál találni. Kísérletei a galego költészetben számos követőre t a l á l t a k . O Magyarul: 2 vers és 1 versrészlet (Imecs B., V a j d a E., Guernica. A spanyol polgárháború költészete, 1963). O írod.: C. Calero: Libros e a u t o r e s galegos. 0 século X X . (1982). Bánki Éva Varela y Morales [várelá i morálesz], Félix ( H a v a n n a , 1787. nov. 20.—Florida, 1853. febr. 25.): k u b a i író, esszéista, politikus. Spanyol k a t o n a t i s z t fia. E g y h á z i pályára lépett, 181 l-ben p a p p á szentelték. A San Carlos Szeminárium t a n á r a k é n t működ ö t t 1822-ig, a m i k o r a spanyol országgyűlés követeként élénk politikai tevékenységbe kezdett, megírta Memória que demuestra la necesidad de extinguir la exclavitud de los negros en la Isla de Guba, atendiendo a los intereses de sus propietarios ('Értekezés, amely b e m u t a t j a a néger rabszolgaság megszüntetésének szükségességét K u b a szigetén, figyelembe véve gazdáik érdekeit') c. tervezetét, amelyet a spanyol országgyűlés n e m v i t a t o t t meg. 1823-ban fellépett az abszolutizmus ellen, e m i a t t Gibr a l t á r b a kellett menekülnie, n e m s o k á r a halálra ítélték. Haláláig az U S A - b a n élt. Kia d t a az El Habanero c., K u b á b a becsempészett független újságot. E z e n k í v ü l számos lapnak dolgozott. 1837-ben N e w Y o r k vikáriusává nevezték ki. Politikai tevékenysége elfeledtette esszéista érdemeit, noha Miscelánea Filosófica ('Filozófiai Közlemé-

nyek') c. 1819-ben k i a d o t t g y ű j t e m é n y e a l a p j á n a legjelentősebb k u b a i t a n u l m á n y írók közé sorolható. Simor András Varennes [várén], M a d a m e de (asszonynév); Madeleine Grandbois (írói név); (SaintCasimir-de-Portneuf, 1903. dec. 30.—): francia nyelven a l k o t ó k a n a d a i meseírónő. A. Grandbois k a n a d a i költő testvére. Tanít ó n ő n e k készült, első meséit környezete b i z t a t á s á r a és n a g y a p j a úti beszámolóinak h a t á s á r a írta, a m e l y e k e t névtelenül publik á l t különböző l a p o k b a n . Végül k ö t e t b e g y ű j t v e is megjelentek elbeszélései: Maria de l'Hospice ('Ispotályos Mária', mesék, 1945). 1950-ben P h i l a d e l p h i á b a n teleped e t t le, s a m e r i k a i állampolgár lett. I t t angolra f o r d í t o t t a , s l a p o k b a n p u b l i k á l t a meséit. Novelláiban a saint-pancrace-i parasztok m e n t a l i t á s á t ö r ö k í t e t t e meg nagy pontosságai és gyengédséggel. O írod.: R . Duhamel: Maria de l'Hospice (L'Action nationale, 1945, szept.). Budai Rita Varerkar, B h á r g a v r á m Vitthal (családi név); Mámá (írói név); Warerkar, Bhargav a r a m V i t t h a l (átírásváltozat); (Chiplun, Ratnapiri.1883. ápr. 27.—1964): m a r á t h í (India) író, d r á m a í r ó . Eleinte a h a g y o m á nyos hindú mitológiai és legenda-anyagot v á l a s z t o t t a színművei t á r g y á u l , de h a m a rosan á t t é r t a realista t á r s a d a l o m á b r á z o lásra. F o n t o s ú j í t á s a a m a r á t h í d r á m a í r á s területén, hogy c s ö k k e n t e t t e a dalbetétek s z á m á t . G y a k r a n k o r á t megelőzve m u t a t j a be a szociális p r o b l é m á k a t . Hác mulácá báp ('Ez az a p j a a gyereknek', 1916) c. d r á m á j á n a k a megírására egy bengáli lány önégetésének híre ösztönözte, akinek a szülei n e m t u d t á k kifizetni a h o z o m á n y á t . Szattécé gúlám ('A h a t a l o m rabszolgái', 1922); Dzágtídzsjót ('Élő f é n y ' , 1933) c. d r á m á i h o z hasonlóan regényei is társadalmi kérdések e t feszegetnek. Vidhvá kumárí ('Leányözvegy', 1928) c. művében megjelenik a lázadó modern n ő a l a k j a . Mádzá nátkí Sanszár ( ' D r á m a i világom', 1942) c. önéletrajzában drámaírói karrierjét írta meg. N a g y h a t á s ú a k v o l t a k bengáliból készített regényfordításai. O D r á m á j a még: Apurv Bángál ('Mesés Bengália', 1953).

429

Vekerdi

József

Vargaftig [vargaftig], B e m a r d (Nancy, 1934—): f r a n c i a költő, m ű f o r d í t ó . Aragon felfedezettjeként ismerte meg az olvasóközönség. Az Action poétique nevű költőcsop o r t egyik tehetséges képviselője. Első verseskötete Chez moi partout ('Mindenütt otthon') c. jelent meg 1965-ben. E g y e s versei-

VARGA ben a mondategészből kiemelt, különkülön h a n g s ú l y o z o t t szavak s z a g g a t o t t hat á s á v a l kísérletezik. Többször j á r t Mo.-on; Nemes Nagy Ágnes, Nagy László, Csoóri S., Juhász F., Bari K . , Kalász M., Somlyó Gy., Weöres S., Gergely Ágnes, Tandori D. stb. verseit f o r d í t j a f r a n c i á r a . O F ő b b verseskötetei: Jable ^ ' D o n g a v á j a t ' , 1975); Description d'une Élégie ('Egy elégia leírása', 1975); Orbe (ua., 1980); Et lun l'autre ('És az egyik a másik', 1981); L'air et avec ('A levegő és vele', 1981); Le lieu exact ('A pontos hely', 1986); Lumiére qui siffle ('Sipoló f é n y ' , 1986); Ou vitesse ('Vagy a sebesség', 1991). O Magyarul: 1 vers, 1 versrészlet (Somlyó Gy., H a l l o m á s , anto., 1971); 1 vers ( T i m á r Gy., N a g y v , 1976, 7.); 2 vers (uő, 120 költő, anto., 1977); 1—1 vers (András Á., Ú t u n k , 1979, 12.; Timár Gy., N a g y v , 1981, 2.); 2 vers (Somlyó Gy., Az u t a z á s , a n t o . , 1984); 10 vers (Tellér Gy., N a g y v , 1987, 7.); 1—1 vers (Bari K., N a g y v , 1991, 6.; uő, uo., 1992, 12.). Martonyi Éva Vargas Llosa [várgász ljoszá], Mario (Arequipa, 1936. márc. 28.—): perui író. Szülei még születése előtt elváltak. Mindössze egyéves volt, amikor é d e s a n y j á v a l nagyszüleihez költöztek Bolíviába, a h o n n a n csak 1945-ben tértek vissza P e r u b a . 1946-ban szülei ú j r a összeházasodtak, és a család L i m á b a költözött. A nagyszülei által e l k é n y e z t e t e t t Llosát lelkileg igen megviselte a p j a elhatározása, hogy b á r m i á r o n is, de férfit farag belőle. Először szigorú egyházi iskolába, m a j d 1950-ben a Leoncio P r a d o katonai a k a d é m i á r a í r a t t á k be. I t t e ni szörnyű élményeire alapozta m a j d évekkel később leghíresebb m ű v é t , a La ciudad y los perros (1963: Gulyás A., A v á r o s és a k u t y á k , 1971) c. regényt. Llosa így ír az o t t t ö l t ö t t évekről: ,,olyan volt, m i n t a pokol fölfedezése, egy ismeretlen valóság, az élet s ö t é t oldala — a c s o n t j a i m b a h a t o l t . " O Első műve, az 1952-ben megjelent La huida ('A menekülés'), m a j d az 1955-ben n a p v i l á got l á t o t t Los Jefes (Nagy M,, A f ő n ö k ö k , K ö l y k ö k , elb.-ek, 1976) és El abuelo ('A n a g y a p a ' ) nem k e l t e t t e k különösebb feltűnést, csupán 1958-ban érkezett meg a n a g y lehetőség: az El desafío (Nagy M., A p á r b a j , K ö l y k ö k , elb.-ek, 1976) c. novellájával a Revue Francaise p á l y á z a t á n m e g n y e r t e az első d í j a t , egy franciao.-i utazást. U g y a n e b b e n az évben a madridi egyetem ösztönd í j á t is m e g k a p t a , hogy doktori disszertációján dolgozzon, ezt azonban nem f e j e z t e be. Ö s z t ö n d í j a l e j á r t á v a l nem t é r t vissza P e r u b a , h a n e m megkezdte hosszú, ö n k é n tes száműzetését. Párizsban t e l e p e d e t t le,

ahol eleinte s p a n y o l t a n í t á s b ó l ólt, később pedig a francia rádió spanyol nyelvű adásainak m u n k a t á r s a lett. í g y i s m e r k e d e t t meg a latin-amerikai irodalom l e g m a r k á n s a b b képviselőivel, J . CortázarvaX, Á. Carpentierrel, M. Á. Asturiass&l, J . L. Borgessel és C. Fuentesszel. O A világhírt első regénye, az 1963-ban Barcelonában megjelent A város és a kutyák hozta meg s z á m á r a . Míg a művet egyértelmű európai elismerés jeleként Spanyolo.-ban irodalmi díjjal j u t a l m a z t á k , L i m á b a n a Leoncio P r a d o k a t o n a i akadémia u d v a r á n a könyv ezer p é l d á n y á t nyilvánosan elégették. A város és a kutyák az o k t a t á s kíméletlen k r i t i k á j a . A cselekmény m a g v á t Llosa A főnökök c. korábbi novellája a d j a ; a Leoncio P r a d o katonaiskolában néhány k a d é t , a Kör, ellopja a kémiadolgozat kérdéseit. A lopás kiderül, G a m b o a h a d n a g y és az iskola vezetősége úgy d ö n t , senki n e m k a p addig k i m e n ő t , amíg valaki el nem á r u l j a a tettesek nevét. A legfélénkebb k a d é t , a mindenki által megalázott Rabszolga n é h á n y hét elteltével feljelenti Cavát, a lopás gyakorlati v é g r e h a j t ó j á t , akit el is b o c s á t a n a k az iskolából. E g y hadg y a k o r l a t soráh valaki, véletlenül vagy szándékosan, hátulról f e j b e lövi az árulónak k i k i á l t o t t Rabszolgát. A gyilkosság után Rabszolga egyetlen b a r á t j a , Alberto, a P o é t a , a k i t Llosa s a j á t i f j ú k o r i énje alapj á n m i n t á z o t t meg, feljelenti J a g u á r t , a Kör vezérét. Hogy a k i b o n t a k o z ó b o t r á n y t elkerüljék, k a t o n a i felettesei egy távoli tám a s z p o n t r a vezénylik az ügyben vizsgálatot kezdeményező G a m b o a h a d n a g y o t . O A Leoncio P r a d o k a t o n a i s k o l a csaláson és hazugságon alapuló mikrokozmosza a perui t á r s a d a l o m jelképe. A k a d é t o k alapított a K ö r is ezt a világot m á s o l j a , s a j á t t i t k o s u n i v e r z u m u k az őket körülvevő valóság t ü k ö r k é p e kicsiben. A Leoncio P r a d ó t és ezen keresztül az egész t á r s a d a l m a t irányító elhallgatás és s z e m h u n y á s p a k t u m a ellen lázadnak fel Llosa m i n d e n regényének hősei, akik azonban sohasem győzedelmeskednek: G a m b o a h a d n a g y o t az általa képviselt rendszer t á v o l í t j a el, alighogy veszélyessé válik számára. Alberto, a Költő az első a Llosa regényeiben megjelenő antihősök sorában, ő az entellektüel, aki a heroizmus és a lojalitás között egyensúlyoz. Soha nem tartozik teljesen a K ö r h ö z ; kiválását és a többiek bizonyos fokú lenézését azzal hangsúlyozza, hogy pénzért pornográf novellákat ír. Alberto egy p i l l a n a t r a a lázadást v á l a s z t j a , mikor J a g u á r ellen vall, de amikor az ezredes megzsarolja, hogy h a nem v o n j a vissza a feljelentést, szülei tudomására hozza, miféle n o v e l l á k a t ír a fiúk, és

430

VARGA még az iskolából is elbocsátják, b e l á t j a , hogy a rendszer erősebb nála, és megígéri, hogy hallgatni fog. A h á r o m főszereplőt, Albertót, J a g u á r t és a Rabszolgát egy női alak köti össze, Teresa, aki m i n d h á r m u k s z á m á r a a tisztaságot és á r t a t l a n s á g o t jelképezi, a z t az á r t a t l a n s á g o t , amit a k a t o n a iskola, belőlük m á r végérvényesen kiölt, s így egyikük sem lehet méltó p á r j a . A regény szerkezete töredékes, a n a r r á t o r mindig változik: a k a d é t o k egyes szám első személyben mesélnek hol korábbi életükről, mi j u t t a t t a őket a Leoncio P r a d ó b a , hol pedig az iskolában történtekről. Az egym á s t k ö v e t ő narrációk szerkezete a R a b szolga halálától v é g k é p p felbomlik és esetlegessé válik, ezzel is hangsúlyozva, h o g y innentől m á r a relatív rend sem létezik. O K ö v e t k e z ő regénye, a La casa verde (1966: Benczik V. A Zöld P a l o t a , 1974) ismét csak B a r c e l o n á b a n jelent meg. A következő évben a m ű h á r o m irodalmi d í j a t is e l n y e r t két spanyolo.-i mellett a harmadik, a Premio Nációnál de la Novela en Perú, végre h a z á j a elismerését is meghozta. A díj á t v é telére Caracasba u t a z o t t , s itt m o n d t a el híres beszédét a művészetről és a perui író felelősségéről. Llosa szerint a perui írók nem lehetnek csupán művészek, h a n e m t á r s a d a l m i felelősségük van, mivel a cenzúra m i a t t nincs m á s média, amely szabadon szólhatna az emberekhez. Mégis, ahogy erre egy későbbi, 1977-ben az oklahomai egyetemen t a r t o t t előadásában figyelmezt e t e t t , n e m lehet a regény mozgatórugója semmiféle politikai célkitűzés, mert ez öszszeegyeztethetetlen a m ű f a j lényegével, s a mű k u d a r c á h o z vezet. O A Zöld Palota keletkezésének k ö r ü l m é n y e i t Llosa az 1971-ben megjelent História secreta de una novela ('Egy regény t i t k o s története') c. t a n u l m á n y á b a n fedte fel. Leírja, h o g y a n k e z d e t t kirajzolódni benne a regény vázlat a egy 1958-as archeológiai út n y o m á n , m a j d h o g y a n t é r t vissza és m ó d o s í t o t t a eredeti elképzelését 1964-es l á t o g a t á s a u t á n S a n t a Maria de Nievába, egy dzsungelbeli kis állomáshelyre, ahol, mint a regényben, csupán egy k a t o n a i t á m a s z p o n t és egy a p á c a z á r d a m ű k ö d ö t t . H a t a l m a s technikai v i r t u o z i t á s jellemzi A Zöld Palotát is. H á r o m é l e t t ö r t é n e t negyven éven á t végigkísért, hol összefonódó, hol szétágazó történései keverednek a regényben. A cselekmény részben P i u r á b a n , részben P e r u vad amazóniai t á j á n játszódik. A Zöld P a lota v a l ó j á b a n bordélyház, de nem csupán a S a n t a Maria de Nieva körül elterülő végtelen dzsungelt jelképezi, de m a g á t az egész földgolyót is. S z á m t a l a n mellékszereplő

mellett a h á r o m főszereplő: Bonifacia, egy p r o s t i t u á l t , aki a Santa Maria misszióban nevelkedett, s egy sikertelen h á z a s s á g után végül a Zöld P a l o t á b a került, J u m , az argua r u n a törzsfőnök és a leprás E u s h i a , aki csempész és fosztogató. A szereplők sok esetben i n k á b b b á b o k n a k t ű n n e k , m i n t hús-vér embereknek, jellemük n e m változik, nem fejlődik a regény f o l y a m á n ; t u d ják, hogy a sorsukat nem ők i r á n y í t j á k , s bár olykor nevet, sőt szerepet is v á l t o z t a t nak, ahogy egyik helyről a m á s i k r a vándorolnak, t u l a j d o n k é p p e n semmi n e m változik: mindegy, hogy a zöld dzsungelben v a g y a Zöld P a l o t á b a n v a n n a k . Lépésről lépésre bontakozik ki az olvasó e l ő t t , hogy a k a t o n a s á g és az egyház e g y m á s s a l összej á t s z v a végtelen láncolatban h o g y a n zsákm á n y o l j a ki a bennszülött lakosságot. A S a n t a Maria de Nievában állomásozó katon á k elrabolják a fiatal és szép b e n n s z ü l ö t t lányokat, és hogy „megmentsék", a missziób a hurcolják őket, a h o n n a n s o k u k egyenesen a bordélyba, a Zöld P a l o t á b a kerül. Az egymáshoz sem időben, sem t é r b e n nem csatlakozó epizódok e g y m á s u t á n i s á g a azt eredményezi, hogy az egyes részek feszültsége átsugárzik az azt követőbe, s így egy különös, rendkívül feszes szöveg jön létre. E z t az elbeszélő módszert Llosa a „közlekedőedények e l v é n e k " nevezte; legjelentősebb e l ő f u t á r a J . Martorell T i r a n t lo Blancja, a modern irodalomba a z o n b a n kétségkívül Llosa n a g y példaképe, Flaubert vezette be. O 1966-tól sokat u t a z o t t , még P e r u b a is h a z a l á t o g a t o t t , m a j d L o n d o n b a költözött, ahol a Queen Mary College t a n á r a lett. 1967-ben Barcelonában m e g j e l e n t a Los Cachorros c. kisregénye ( K e s z t y ű s Erzsébet, Kölykök, Az üldöző, a n t o . , 1972). A Kölykök Llosa t a l á n legkeserűbb p a r a b o l á ja. A kisregény hősét, Pichula ( ' F ü t y i ' ) Cuéllart, g y e r m e k k o r á b a n m e g h a r a p j a egy kut y a , és ennek következtében elveszti férfiasságát. A serdülő, m a j d h ú s z a s éveibe lépő Cuéllar ezt a latin-amerikai „machism o " végletekig hajszolásával p r ó b á l j a meg kompenzálni: vakmerő, sokszor esztelen viselkedésével azt a k a r j a m e g m u t a t n i , hogy ő a legférfiasabb az egész v á r o s b a n , mígnem egy autóbalesetben halálát leli. A szerencsétlen sorsú fiatalember Llosa p a r a b o l á j á b a n m a g a az impotens, cselekvésképtelen Peru, a m e l y kifelé erős ország l á t s z a t á t a k a r j a kelteni, valójában a z o n b a n m e n t h e tetlen: egyre gyorsabban sodródik a kikerülhetetlen vég felé. A kisregény szövege b á m u l a t o s a n feszes és dinamikus, az olvasónak teljes figyelmére szüksége v a n , hogy a m i n d e n t u d ó n a r r á t o r és az egyes szám

431

VARGA első személy szüntelen váltogatása mellett ki t u d j a bogozni a cselekmény szálait. E g y mondaton belül nem ritka az öt-hat narrátorváltás, egybeszőve a különböző szereplők felkiáltásaival és k o m m e n t á r j a i v a l . O 1968-ban a washingtoni állami egyetemen mint meghívott író t a r t o t t előadásokat, 1969-ben pedig P u e r t o Ricóban o k t a t o t t . 1970-ben Barcelonába költözött, hogy ú j r a nekifogjon Garda Márquezről szóló disszertációja megírásának, ami végül 1971-ben jelent meg García Márquez: História de un deicidio ('García Márquez: Egy istengyilkosság története') címen. O 1970-ben Barcelonában l á t o t t napvilágot harmadik regénye, a Conversación en La Catedral (Gulyás A., Négy óra a Catedralban, 1973). Ez a könyv M. Odría 1948-tól 1956-ig t a r t ó d i k t a t ú r á j a idején játszódik, amelyet a regény a k é p m u t a t á s és korrupció időszakának fest le. A regény Santiago Zavaleta (egykori lázadó, jelenleg bértollnok) és a p j a egykori sofőrje, Ambrosio között egy lepusztult b á r b a n , a Catedralban részegen f o l y t a t o t t beszélgetés mentén épül fel. Llosa ebben a regényében a faulkneri módszert, a p a t t o g ó párbeszédet fejleszti tökélyre, hogy a látszat és a valóság keveredését bemutassa. A két férfi közötti évtizedeket átfogó dialógus az egész perui társad a l m a t átszövi. Egy-egy eseményt t ö b b nézőpontból is megjelenít, egyrészről a látszatot: a demokratikusan fejlődő, békés P e r u t , egy másik síkon pedig egy kegyelmet nem ismerő titkosrendőrséget, szado-mazochist a politikusokat és gyártulajdonosokat, akik a megvesztegetésekből szerzett pénzüket leszbikus show-kra költik. Az Odríarezsim visszaéléseinek reprezentánsa Don Cayo Bermúdez miniszter, aki politikus és rendőr, manipulátor és emberek megkínzója. Llosa magányos ,.félig lázadója" pedig Zavaleta, a szuperagy, aki azonban csak álmodozik a cselekvésről, a valóságban megrendelésre írja a cikkeit, eladja magát, hasonlóan A város és a kutyák Álbertójához. A regény szerkezete önmagában viszszatérő kör: az idők párhuzamosak, hogy az élet egyhangúságát, a helyzet változtath a t a t l a n s á g á t és az egymást követő rezsimek egy formaságát sugallják. O A Pantaleón y las visitadoras (1973: Huszágh N., Pantaleón és a hölgy vendégek, 1977) Llosa első igazán humoros könyve. Ahogy ezt egy vele készült i n t e r j ú b a n elmondja, korábban t a r t o t t a komikus elem használatától, a P a n t a l e ó n t azonban lehetetlen volt humor nélkül megírni, mert a történet csak így érthető az olvasó számára. Szerinte a regény így több síkon értelmezhető, nem-

csak m i n t egy katonaságellenes röpirat, hanem m i n t parabola magáról a „bürokratikus szellemről". A történet 1956 és 1959 között játszódik; közvetlenül az Odríarezsim b u k á s a utáni időszakot öleli fel. Hőse: P a n t a l e ó n P a n t o j a , egy k a t o n a i támaszpont vezetője, azt a megbízatást kapja, hogy növelje a katonák „ h a t é k o n y s á g á t " , amelynek érdekében Pantaleón egy kéjhölgyhálózatot szervez a dzsungelben állomásozó a l a k u l a t számára. Ezzel olyan elemet, civil társadalmi élvezeteket vezet be, amely a l a p j a i b a n ássa alá m a g á t a katonai rendszert és teljes káoszt okoz. Az a liberális szocializmus, amelyre az Odría utáni katonai vezetők áhítoztak, csak akkor lenne lehetséges, ha maga a k a t o n a s á g megszűnne. P a n t a l e ó n , a hűséges katona, akar a t a ellenére s a j á t rendszere ellen dolgozik. Felettesei, ráébredve a paradoxonra, lev á l t j á k , és áthelyezik, csakúgy mint A város és a kutyákban Gamboa hadnagyot. O Vargas Llosa szocialistának vallja magát, ennek ellenére elítélte a SZU csehszlovákiai intervencióját és felemelte a szavát akkor is, amikor F. Castro 1971-ben bebörtönözte H . Padillát. 1974-ben hazaköltözött L i m á b a , véget vetve hosszú távollétének. 1975-ben t a n u l m á n y a jelent meg a Madame Bovaryról La orgia perpetua ('Az örök orgia') c., amely egyben tisztelgés Flaubert zsenialitása előtt, aki Faulkner, Sartre, García Márquez és Cortázar mellett s a j á t bevallása szerint is a legnagyobb hat á s t g y a k o r o l t a Llosa írásaira. O 1976-tól a Nemzetközi Pen Club elnöke volt, ebben a minőségében szinte az egész világot bejárta. K ö v e t k e z ő regényében — La tía Júlia y el escribidor (1977. Huszágh N., Júlia néni és a tollnok, 1983) — végképp eltűnik az eddigi írásaira jellemző keserű, pesszimista hang. A t ö r t é n e t maga erősen tükrözi Flaubert h a t á s á t , valójában az ötvenes évek Lim á j á b a n játszódó új Érzelmek iskolája. Az ifjú Varguitas, aki nem más, mint a fiatal Vargas Llosa, és a nála jóval idősebb Júlia nénikéje kibontakozó szerelme, házassága, m a j d v á l á s a a d j a a cselekmény egyik szálát. Ezzel párhuzamosan k ö v e t h e t j ü k nyomon egy szappanoperákat író bolíviai géniusz, P e d r o Camacho felfedeztetését, bukását, végül őrületét. Camacho figurája is élő személyen alapul, modelljével Llosa diákk o r á b a n m i n t kezdő újságíró együtt dolgozott. A pályakezdő Varguitas élete és szerelme a Camacho által írt rádiónovellák stílusában és azok közé keveredve elevenedik meg. A két főszereplő, Varguitas és Camacho története elegyedik a Camacho féle írásokkal, így m u t a t v a rá, hogy amit a

432

VARGA regényben a valóságnak hiszünk, maga is csak fikció. 1981-ben nagy s i k e r t a r a t o t t színpadi müve, a La senorita de Tacna ('A tacnai kisasszony'), melyet r ö g t ö n be is m u t a t t a k L i m á b a n , és u g y a n e b b e n az évben jelent meg következő, s o k a k által legjobbnak t a r t o t t regénye, a La guerra delfin del mundo ('A világvége h á b o r ú j a ' , magyarul: 5 részlet, Szőnyi F., N a g y v , 1983, 4.; 1 részlet, uő, uo., 1984, 11.). E z Llosa regényei sorában az első, amelyet cselekménye nem köt Peruhoz. A 19. sz. végén ÉszakBrazíliában játszódik a t ö r t é n e t , amely valóságos történelmi eseményeken alapul. Ebben a regényében Llosa v e t t e m a g á n a k a bátorságot, hogy látszólag teljességgel realista prózát alkosson, amelyen erősen érződik Balzac, Pérez Galdós és Tolsztoj hatása. Szinte bizonyos, hogy a cselekmény alapjául a brazil E . d a Cunha 1902-es Os Sertoes c. regénye szolgált. A könyv töredékes alfejezetekből álló h á r o m hosszabb és egy rövidebb fejezetre tagolódik. A regény főszereplője, El Consejero, ,,A T a n á c s a d ó " , a karizmatikus szent vagy p r ó f é t a , aki tömegeket ragad magával, á t h á g v a a megszok o t t rendet és konvenciókat. A m ű végigkíséri El Consejero és követői lázadását a brazil központi k o r m á n y ellen, a köztársaság kikiáltását, a vallási l á z a d ó k f a n a t i k u s küzdelmét canudói v é d ő b á s t y á j u k megmentéséért, visszaverve a k ö z p o n t i hadsereg ismétlődő rohamait, egészen a végső, megsemmisítő vereségig. A t ö r t é n e l m i személyekhez, a regényben k i t a l á l t a k is társulnak, az egyik ilyen központi alak a frenológus Galileo Gall, akit Llosa egy valóban élt k a t a l á n személy a l a p j á n m i n t á z o t t meg. A harci jelenetek n a t u r a l i s t a expreszszivitása a mexikói forradalomról és a chacói háborúról szóló regényciklusokat idézi. O Bár kritikusai szerint ezt k ö v e t ő művei nem érik el a korábbiak színvonalát, Llosát ez cseppet sem z a v a r t a , és rövid egymásu t á n b a n ú j a b b két regényt j e l e n t e t e t t meg: 1984-ben a História de Mayta ( ' M a y t a története'), 1986-ban pedig a iQuién mató a Palomino Molero? (Csuday Cs., K i ölte meg Palomino Molerót?, 1989). A színpadhoz sem m a r a d t hűtlen: 1983-ban a Kathie y el hipopótamo ( ' K a t h i e és víziló'), 1986-ban pedig a La Chunga a r a t o t t h a t a l m a s sikert. 1983 és 1990 k ö z ö t t három k ö t e t b e n láttak napvilágot esszéi és t a n u l m á n y a i , Contra viento y marea ( ' H a törik, h a szakad') c. 1984-ben elnyerte a Hemingway-díjat. O 1987-ben jelent meg az El hablador (Pál F., A beszélő, 1993) c. regénye, a m e l y kiindulóp o n t j á u l u g y a n a z t az 1958-as u t a z á s t választja a Felső-Maranón folyón, amely A

28

Zöld Palota a l a p j á u l is szolgált. A regényben Llosa kísérletet tesz arra, hogy végiggondoljon olyan dolgokat, amelyek évek ó t a n y u g t a l a n í t j á k , és amelyek fölött nem t u d o t t napirendre térni. A perui Amazónia mélyén létezik egy ősi indián k u l t ú r a , a machiguenga, akik között a „beszélő", a törzs m e s e m o n d ó j a , történeteivel a tradíciók f o l y a m a t o s s á g á t és a közösség összet a r t o z á s á t biztosítja. Llosa egyik ifjúkori b a r á t j a , Saul Z u r a t a s , akinek a r c á t szörn y ű folt c s ú f í t j a el, elhatározza, hogy a mechiguengák közé költözik, és „beszélő" lesz. A regény másik színhelye a távoli és kifinomult Firenze, ahol az író visszaemlékezik a perui őserdőre és h a j d a n i b a r á t j á r a . A k u l t ú r á k között szokatlan irányú á t j á r á s t é m á j á t Llosa ú j s z e r ű nyelvi leleménnyel dolgozza fel: ahol szükségesnek érzi, a spanyolt a bennszülött nyelvtani szerkezetekhez igazítja, s ez a szöveget rendkívül változatossá teszi. O 1988-ban egy erotikus regénye, az Elogio de la madrastra (Csuday Cs., Szeretem a m o s t o h á m a t , 1990) jelent meg, amely a c s u p á n a szerelemnek élő a p a , a bővérű m o s t o h a a n y a és az ő kis angyalarcú, de luciferi lelkű mostohafia szerelmi háromszögét dolgozza fel. Ezt ú j a b b két regény követte: 1990-ben a La verdad y las mentiras ('Az igazság és a hazugságok'), m a j d 1991 -ben a Carta de hatatta por Tiránt lo Blanc ('Csatalevél T i r a n t lo Blancért'). 1990-ben Llosa a D e m o k r a t i k u s F r o n t elnökjelöltjeként i n d u l t a perui elnökválasztáson, a második f o r d u l ó b a n azonban alulm a r a d t A. Fujimorivé szemben. Életének ezt az időszakát ö r ö k í t e t t e meg 1993-ban megjelent regényében, az El pez en el ágúdban ('A hal a vízben'). A vélasztási k a m p á n y , a vereség, m a j d egy ú j a b b európai út t ö r t é n e t é t elbeszélő fejezetek gyermekkori visszaemlékezéseinek fejezeteivel váltakozn a k . A közelmúlt eseményei szinte összeolv a d n a k az 1946-ban történtekkel, amikor az ifjú Llosa m e g t u d t a , hogy a p j a nem h a l t meg, csak külön élnek a szülei, 1958-as élményeivel, mikor e l h a g y t a P e r u t , hogy E u r ó p á b a n éljen. Választási veresége u t á n egy évet Berlinben t ö l t ö t t , m a j d Angliába költ ö z ö t t . 1993-ban, n o h a nem felelt meg a t ö r v é n y e s feltételeknek — nem Spanyolo.b a n él és nem is o t t dolgozik — kérvénye a l a p j á n művészi m u n k á s s á g á r a való tekintettel m e g k a p t a a spanyol állampolgárságot. O Az 1960-as évek nagy latin-amerikai irodalmi r o b b a n á s á n a k legfiatalabb és egyik legkiemelkedőbb képviselője; minden regénye erős szállal kötődik a valósághoz, cselekményüket hol s a j á t élményei — pl. A város és a kutyák —, hol valós történelmi

433

VARGA események — pl. A világvége háborúja — ihlették. Egyedülálló t e c h n i k á j a a 19. sz.-i realizmus és a 20. sz. angol—amerikai mod e r n i z m u s á r a jellemző d i n a m i k u s írástechnika ötvözéséből született. Az elbeszélés egyetlen m ű v é b e n sem töretlen, t ö b b időés térbeli sík váltakozik, töredékes és összekevert n a r r á c i ó , nézőpontok és n a r r á t o r o k v á l t o g a t á s a jellemzi. A realizmushoz való szoros k ö t ő d é s é t Llosa sem t a g a d j a ; a regényről a l k o t o t t t e ó r i á j á b a n kijelenti, hogy ,,a realista regény h a t á r a i csupán a valóság h a t á r a i , a m e l y azonban h a t á r t a l a n , mivel a valósághoz a tényeken kívül az álmok és az emberi mítoszok is h o z z á t a r t o z n a k . . . Más szóval m i n d e n jó irodalom végeredményben realista; csak a rossz irodalom irreális." 0 E g y é b fő műve: El loco de los balcones (színmű, 1993: Scholz L., E r k é l y e k bolondja, N a g y v , 1994, 1.). O Magyarul még: 1 nla ( B e n y h e J . , Latin-amerikai elbeszélők, anto., 1970); 1 nla (Benczik V., Kígyóölő ének, a n t o . , 1973); Kölykök (elb.-ek, Benyhe J . , K e s z t y ű s Erzsébet, N a g y M., 1976); 1 nla (Benczik V., Nagyv, 1976, 1.); I nla (Huszágh N., uo., 1979, 3.); I nla (Nagy M., A folyó h a r m a d i k p a r t j a , anto., 1983); 3 nla (Csuday Cs., N a g y v , 1988, 12.). O írod.: R . Boldori de Baldussi: Mario V a r g a s Llosa y la l i t e r a t u r a en el Perú de hoy (1969); J . M. Oviedo: Mario Vargas Llosa: la invención de u n a realidad (1970); Benczik V.: E g y perui íróról (Nagyv, 1973, 2.); J . L. Martín: L a n a r r a t i v a de Vargas Llosa. Acercamiento estilístico (1974); R. Boldori de Baldussi: Vargas Llosa: un n a r r a d o r y sus demonios (1974); Bikfalvy P.: Contraste y paralelismo en ,,La ciudad y los p e r r o s " (ÁLitt, 17. évf., 1975); C. M. Fernández: Aproximación formai a la novelística de Vargas Llosa (1977); H a r a s z t i Zs.: A megalázás problem a t i k á j a Mario Vargas Llosa regényeiben (1977); A World L i t e r a t u r e T o d a y különszáma (1978, tél); N. A. L u c h t i n g : Mario Vargas Llosa: Desarticulador de realidades (1978); C s u d a v Cs.: A f a n a t i z m u s : végveszély (Nagyv," 1983, 4.); K u l i n K.: Mario Vargas Llosa: beszédszervezés — a realizmus ú j ú t j a (Esszék latin-amerikai regényírókról, 1993); Levendel J ú l i a : É n legalábbis így t u d o m ; Cselik Ágnes: É s a z u t á n ? (Liget, 1994, 5.). Hemrik Magda Vargas Poncé [várgász ponsze], J ó s é de; Jósé Vargas y Poncé (névváltozatok); (Cádiz, 1760. j ú n . 10.—Madrid, 1821. febr. 6.): spanyol író. J ó m a t e m a t i k u s és legendás t u d á s ú tengerésztiszt volt, részt v e t t a Gibr a l t á r elleni ütközetben. S o k a t u t a z o t t . 1813-ban képviselő lett. 1786-tól t a g j a ,

1804-től igazgatója volt a Királyi T ö r t é n e t tudományi Ákadémiának. O Termékeny szerző, számos m ű v é n e k t é m á j a a t ö r t é n e lemmel, hajózással kapcsolatos. í r á s a i r a a klasszicista kifejezésmód és a r o m a n t i k u s életérzés egyidejűsége jellemző. Költészete csipkelődő, szatirikus hangvételű. Elogio de Alfonso el Sabio ('Bölcs Alfonz dicsérete', 1782) c. prózai m ű v é é r t az Academia Espanola,, Real d í j á t k a p t a . O E g y é b fő művei: Declamación sobre los abusos introducidos en el castellano ('Beszéd a spanyol nyelvben megjelent túlzásokról', 1793); Proclama de un solterón a las que aspiren a su mano ('Egy agglegény szózata azokhoz, akik a kezére p á l y á z n a k ' , költ., 1808); Abdalazio y Egilona ('Abdalazio és E g i l o n a ' , tragédia, é. n.). Költeményeinek n a g y részét a Biblioteca de Autores Espanoles 67. k ö t e t é b e n a d t á k ki (Poetas liricos del siglo XVIII, 3. köt., 1875, reprint 1953). O írod.: J . de Toro: U n g a d i t a n o ilustre (1882); J . Guillén: N u e v o s d a t o s acerca de . . . V a r g a s Poncé (Arbor, 1945). Radnai Margit Vargas Tejada [várgász tehádá], Luis (Neiva, 1802—?, 1829?): kolumbiai költő. 1822-től jelentek meg írásai. Latinul, ném e t ü l és franciául is verselt. 1828-ban t a g j a lett az ocanai k o n v e n t n e k , részt vállalva a Septembristas nevű csoport tevékenységében, amely meg a k a r t a gyilkolni S. Bolivárt. Az összeesküvésben való részvétele m i a t t rákerült a s z á m ű z e n d ő k l i s t á j á r a . E g y elhagyott b a r l a n g b a menekült, ahol h ó n a p o k a t t ö l t ö t t olvasással és írással. 1829 elején h a g y t a el r e j t e k h e l y é t és Guay a n a felé v e t t e ú t j á t . E l m é j e m á r valószínűleg m e g b o m o l h a t o t t , m e r t útközben egy folyóba v e t e t t e m a g á t , ahol halálát lelte. O Verseit 1855-ben a d t á k ki B o g o t á b a n . E g y i k legszebb közülük az Al anochecer ('Esteledéskor'). í r t t r a g é d i á k a t és egy harci monológot Catón en Utica ('Cato Üticáb a n ' ) c. F o r d í t o t t Goldonit is. F ő m ű v e a Las convulsiones ('Megrázkódtatások', bohózat), amelyet még S. Bolivár is tehetségesnek talált. Sugár András Vargas Vila [várgász vilá], Jósé Maria (Bogotá, 1860. júl. 2 3 . - 1 9 3 3 ) : kolumbiai író. A d i k t a t ú r á t t á m a d ó szatírái m i a t t m á r 1885-től Venezuelában élt száműzetésben. I t t a d t a ki első m ű v e i t . A Pasionarias ('Golgotavirágok', költ.-ek) heves t e m p e r a m e n t u m r ó l és csapongó képzeletről t a n ú s kodik. Rövid európai t a r t ó z k o d á s u t á n t é r t vissza Venezuelába, a h o n n a n 1891-ben kiu t a s í t o t t á k . New Y o r k b a ment, ahol mega l a p í t o t t a a híressé v á l t Hispano-América

434

VARGA e. újságot, amely az irodalmi és politikai forradalom egyik szócsöve lett. 1893-ban visszatért Venezuelába és Crespo elnök személyi titkára lett. Az USA elleni g ú n y i r a t á nak a n y a g á t Ante los Bárbaros ('A Barbárok előtt', 1902) c. jelentette meg. 1900 után ismét Európában (Franciao., Spanyolo., Olaszo.) élt. O Noha munkássága alapul szolgált az 1930-as évek összes lázadó eszméjének, témái kidolgozatlanok, szereplői nem életszerűek, stílusa dagályos. O Egyéb fő művei: Flor del fango ('Iszapvirág', reg., 1895); Los divinos y los humános ('Az isteni és az emberi', tan., 1904); El ritmo de la vida ('Az élet ritmusa', tan., 1910); Vuelo de cisnes ('A h a t t y ú k röpte', tan., 1917). Sugár András Vargová, B e a t a (Nagyszombat, ma: T r n a v a , 1948. m á j . 10.—): szlovák költőnő. A nagyszombati pedagógiai karon szerzett t a n á r i diplomát; tanítóként dolgozik. O Első versei a Dychtivo spolu ('Sóvárogva e g y ü t t ' , 1974) és Sonety roönych období ('Évszakok szonettjei', 1977) c. antológiában jelentek meg. Önálló verseskötettel 1975-ben jelentkezett Pohladenie ('Simogatás') c. Ebben a családi élet örömét, az anyai boldogságot, az anya—gyermek kapcsolatot, az idill perceit énekelte meg. A népdal ihlette verseiben az anyanyelvhez való kötődésről, a szlovák t á j a k szépségeiről, a vidéki élet bensőségességéről vall. K i f o r r o t t a b b verseit az 1978-ban megjelent Náruüie ('Ölelés') c. kötet tartalmazza. Ebben kilép a magánélet kereteiből; az én és a valóság egymásra hatása r a g a d j a meg figyelmét. Nagy hatású, szép programversében, a K starym studniam ('Régi forrásokhoz') az emberi élet és a természet egységét hirdeti. A vers tiszteletadás ifjúkori példaképe, V. Nezval cseh költő, valamint az emberi szellem két óriása, Beethoven és Fleming előtt. O Magyarul: l - l vers (Tóth L., Vasárnapi Ú j Szó, 1976, 23; U t u n k , 1981, 16.). O írod.: V. Kochol: Idyla, neidyla (Romboid, 1979, 3., 7.). Orosz

Márta

Vargyin, Illarion Visszarionovics (írói álnév); Mgeladze (eredeti név); (Aketi, Grúzia, 1890—?, 1941. júl. 27.): grúz származású orosz irodalomkritikus, újságíró. P á r t funkcionáriusi karrierjét 1920-ban, az Első Lovashadsereg politikai osztályvezetőjeként kezdte. 1922 és 1924 között az O K / b / P Központi Bizottságának sajtóügyeivel foglalkozott. 1923-ban aktívan közreműköd ö t t a proletárírók legfanatikusabb szervezete, az —• Oktyabr csoport által a l a p í t o t t 28*

-*Na posztu c. kritikai folyóirat létrehozásában. Mint az ún. naposztovista irányzat egyik fő képviselője elsősorban itt publikálta — a szerkesztőség fő elvének (,,a töltényeket nem sajnálni") megfelelő — goromba cikkeit, kirohanásait főként a forradalomellenesség v á d j á v a l illetett ú t i t á r s írók (-*útitárs irodalom) és kiváltképpen védelmezőjük, A. K . Voronszkij ellen. Már az 1920-as évek elejétől, e g y f a j t a „irodalmi csekistaként", a v a p p i s t a (-* VAPP) baloldal tagjaként az egész szovjet irodalmat ellenségnek t e k i n t e t t e és az osztályharc törvényeit, ill. a h a d i k o m m u n i z m u s eszközeit akarta alkalmazni az irodalmi életben. Ennek érdekében útszéli hangon megfogalmazott, p á r t d i k t a t ú r á t követelő írásaiban a rágalmazás, a „pánik és pogromhangulat o k " szellemiségét képviselte. Az O K / b / P Központi Bizottságának Ny. Buharin által végleges f o r m á b a ö n t ö t t , 1925. június 18-i irodalompolitikai h a t á r o z a t a a „baloldali likvidátorokat", Vargyint, Sz. Rodovot és G. Lelevicset szélsőséges, szektás nézeteik m i a t t kizárta a vezetőségből. (Ezzel a Na posztu c. lap — a szerkesztőség széthullása m i a t t — megszűnt.) Ennek n y o m á n a VAPP vezetőit egyre élesebb kritika érte, kiváltképpen visszatetsző, „ p a r a n c s n o k i " módszereik m i a t t . 1926. február 20—21-én, a MAPP V. konferenciáján, 200 t a g jelenlétében a moszkvai írók egyesületén belül is megtörtént a leszámolás az „ultrabalosokkal". Pár nappal később, a VAPP rendkívüli konferenciáján a t ö b b hónapos vita lezárásaként m á r nemcsak a helyi írószervezetekből, hanem a VAPP vezetéséből is eltávolították V a r g y i n t és két t á r s á t , akinek a t o v á b b i a k b a n valóban nem lehetett több beleszólása az irodalmi életbe. O Az 1920-as évek közepén irodalombírálatai, cikkei két g y ű j t e m é n y b e n láttak napvilágot: Szovjetszkaja pecsaty ('A szovjet sajtó', 1924); Epoha vojn i revoljucij ('Háborúk és forradalmak kora', 1925). A Na posztu irányvonalával szakító Na lityeraturnom posztu c. folyóirat 1929-ben közölte a konstruktivizmusról szóló írását, ezután azonban már nem találkozhatunk a nevével. 1935-ben trockista ellenzéknek minősítették és kizárták a pártból. A sztálini tisztogatások áldozataként halt meg. O Magyarul: I. Vargyin beszámolója alapján elfogad o t t határozat (Gellért Gy., Ú j ég és ú j föld, anto., 1987). O írod.: J . Jakovlev: O gyialektyike kulturnovo razvityija i Vargyinszkom perelozsenyii A. Bogdanova (Bolsevik, 1925, 11—12.); Sz. Sesukov: Nyeisztovije revnyityeli. Iz isztorii lityeraturnoj borbi 20-h godov (1970); A. Makszimov:

435

VARHA Szovremennaja zsurnalisztyika d v a d c a t i h godov (1974); Bak esi Gy.: F o r r a d a l m a k , háborúk, irodalom (1976); V a r g a M. (szerk.): Ú j ég és ú j föld (1987).

ge pl. o n n a n nyeri expresszivitását, hogy a szövegben bizonyos hangok gyakorisága feltűnően meghaladja a szokványos arányokat. Martinkó András

várhatóság: irodalomtudományi értelemben annak a —>következési valószínűsége, hogy egy szöveg a d o t t p o n t j á n valamely nyelvi ->jel (hang, betű, szó, m o t í v u m vagy nagyobb szerkezeti egység) u t á n egy meghatározott másik jel álljon. E valószínűség nagysága a —• gyakorisági eloszlást vizsgáló statisztikai módszerekkel állapíth a t ó meg. O Információelméleti értelemben a várhatóság fordított a r á n y b a n áll a —>hírértékkel, minél nagyobb az előbbi, annál kisebb az u t ó b b i (s ennek megfelelő mértékben nő a szöveg ->redundanciája). Történelmi dimenzióba helyezve lényegében hasonló gondolatot t a r t a l m a z o t t az —>orosz formalista iskola-*automatizálásés -+elidegenítés-fogaima is, azzal a végkövetkeztetéssel, hogy az irodalom f e l a d a t a a v á r h a t ó - a u t o m a t i z á l t szemléletmódok felfrissítése a v á r a t l a n , elidegenítő hatásokkal. Minthogy azonban a hírérték és az esztétikai érték között igen bonyolult öszszefüggések v a n n a k , más-más relációban vagy a mű különböző szerkezeti elemei esetében a v á r h a t ó s á g is igen eltérő értéktényező lehet. O A műegészre v o n a t k o z t a t v a és általánosságban véve természetesen a —> hagyományos, közismert, megszokott tartalmi és formai megoldások a várhatóak, s az —^újítások a váratlanok. Ám amiként a h a g y o m á n y és újítás az irodalom fejlődésében bonyolultan dialektikus szerepet játszik, a v á r h a t ó s á g éa v á r a t l a n s á g is kétarcú. Az előbbi megkönnyíti a befogadást, s így növeli a mű érthetőségét, kliséi azonban unalmasak vagy éppen -+epi(/onjellegűek is lehetnek. A v á r a t l a n s á g —>feszültséget kelt, eredeti-érdekes, de excentricitása, fárasztóvá vagy egyenesen érthetetlenné is teheti a szöveget. O Fontos szerepet játszik a várhatóság a m ű a l k o t á s retorikai—stilisztikai formaszerkezeteiben. Már a klasszikus retorika elméletében is a várhatóságtól való eltéréssel jellemezték az

O Újszerű, egzaktabb megközelítésben került előtérbe a várhatóság retorikai-stilisztikai problémáinak vizsgálata A. J . Greimas széma-koncepciójának (->szeméma) felállításával, s az ezt a d a p t á l ó a -+neoretorika ún. —>mű-csoportjának elméletében; a költői alakzatok jellemvonása eszerint két vagy t ö b b izotópia egybeépülése (bővebben szemantikai izotópia). O Sajátos arculatot m u t a t a v á r h a t ó s á g problémája a -^versben is. Minthogy ennek ritmusa mint minden ritmus — sorozatos ismétlődésrendre épül (-*sorozatosság), a várhatóság e f o r m a konstitutív eleme; ha a szöveg 30%-nál nagyobb a r á n y b a n tér el a v á r h a t ó alakzatoktól, ritmusa érzékeihetetlenné válik (azaz megszűnik vers lenni). Másfelől viszont a —>ritmusváltás, sőt a -*• ritmuslazítás — t e h á t a váratlan mozzanatok közbeiktatása — is szolgálhatja az -yevokációt. O A v á r h a t ó s á g és váratlanság problémáinak — egyelőre viszonylag gyér — vizsgálata az irodalmi műalkotások más szerkezeti elemeinek (pl. a -*kompozício'nak, a —•cselekmény különböző —»fordulatainak stb.) elemzésében is igen gyümölcsöző lehetőségeket kínál. O írod.: Balázs J . és Martinkó A. felszólalásai (Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. A II. Országos Magyar Nyelvészkongreszszus előadásai, 1956); J . Marouzeau: Natúré, degrés et qualité de l'expression stilistique (Stil- und Formprobleme in der Literatur, 1959); J . Cohen: S t r u c t u r e du langage poétique (1966); Nyírő L. (szerk.): Irodal o m t u d o m á n y . T a n u l m á n y o k a X X . századi irodalomtudomány irányzatairól (1970); H. Seidler: Grundfragen einer Wissenschaft von der Sprachkunst (1978); J . Dubois F. Edeline—J.-M. Klinkenberg—Ph. Minguet: Rhétorique de la poésie (1977); Vígh Á.: A liége-i retorika (Hel, 1977, 1.); uő: Retorika és történelem (1981); Szepes Erika— Szerdahelyi I.: Verstan (1981); SzegedyMaszák M.: Az irodalmi mű alaktani hatáselmélete (A strukturalizmus után, szerk. Szili J . , 1992); Szerdahelyi T.: Verstan mindenkinek (1984). Szerdahelyi István

alakzatokat, s a stilisztika h a g y o m á n y o s (de újabban v i t a t o t t ) felfogása szerint ha két nyelvi jel összekapcsolásának gyakorisága az —>irodalmi nyelv beszélt formájában (egyesek szerint az értekező prózában) szokásos -+véletlens7,erű a r á n y o k n a k felel meg, e kapcsolatot — várhatósága miatt — a stiláris zérófokúság jellemzi, ha viszont ezektől az arányoktól szembetűnően elütve váratlan hatású, akkor —stíluseszközként funkcionál. A -*hangfestés jelensé-

O A váratlanság — a m i n t erre N. Hartmann hívta fel a figyelmet — elengedhetetlen sajátossága a komikus hatásnak. A kom i k u m b a n valamely, a szabadság-szépség látszatában fellépő jelenség korlátozottsága lepleződik le. H a viszont ez a leleplező-

436

VARIA dés hosszabb f o l y a m a t k é n t , fokozatosan megy végbe, nem kelt b e n n ü n k derültséget; a látszat v á r a t l a n —>csattanóval t ö r t é n ő önmegszüntetése, semmivé válása a k o m i k u s h a t á s másik feltétele. O ( - • k o m i k u m , látszat) O írod.: N. H a r t m a n n : E s z t é t i k a (1977); Szerdahelyi I.: Az esztétikai érték (1984). Kovács Endre—Szerdahelyi István variabilitás:

változékonyság

nimikus variációja az előzőnek. Az angolszász világi és egyházi költészetben, valamint az -*Eddában a variáció a l a p j a a ->kenning és a —>heiti. O írod.: R. Heinzel: Über den Stil der altgermanischen Poesie (1875); W . Paetzel: Die Variation in d e r altgermanischen Alliterationspoesie (1913); A. H e u s l e r : Altgermanische D i c h t u n g (1943); uő: Heliand. Liedstil und Epenstil (Kleine Schriften, 1. köt,, 1969). Kovács Endre

variálódás; változatképződés: az irodalomban — és á l t a l á b a n a művészetekben — az ->egyedi műalkotás s a j á t o s megjelenési variáció; variatio irodalom és előadóműkevésbé módosult a l a k j a , ill. a módosulás vészet) — minden egyes m ű a l k o t á s változaf o l y a m a t a . Szövegelméleti é r t e l e m b e n t o k b a n él, amelyek eltérnek egymástól. E ->vántozat, variáns, variálódás. O 2. a mof o l y a m a t különbözik a —* rögtönzéstől, ahol dern stilisztika s z ó h a s z n á l a t á b a n a kifejea m ű a l k o t á s bizonyos előzményekre t á zés v a g y a jelentés módosításával t ö r t é n ő m a s z k o d v a , de mégis s p o n t á n , egyedi móismétlés. Azaz: a s z a v a k szintjén a hasonló don jön létre. O A folklórban ugyanazon hangzású vagy azonos hangzású, de jelenalkotás — különböző előadók által létrehotésükben eltérő szavak, ill. eltérő hangzású, zott, eltérő alkalmakkor, más-más céllal és de azonos vagy rokon jelentésű s z a v a k iskülönböző közönség előtt megjelenő — vamétlése, a m o n d a t o k szintjén pedig valariánsai egyenértékűek, bár rendre eltérnek mely m o n d a t részleges ismétlése, ill. ugyaegymástól, változatlan és m e g v á l t o z t a t h a nazon vagy hasonló gondolat más szavakt a t l a n jelenségeket i t t sehol nem t a l á l u n k . kal t ö r t é n ő megismétlése (bővebben ->isH a a m ű nem m u t a t j a e —>változékonyság métlés). O 3. az a n t i k retorikában h á r o m j e l l e m v o n á s a i t , hanem változatnélküli, értelemmel használt terminus, a) Legszéleegyetlen a l a k b a n ismert, invariáns, a k k o r sebb értelemben (varietas, latin 'változatosnem is t e k i n t h e t ő folklór alkotásnak, nem ság, sokféleség' szinonimával) az ornatus (-»díszítés) egyik f o n t o s vonása; a gondo- csupán a folklór eredetű (vagyis stabil szöveggel egyáltalán nem rendelkező) alkotál a t m e n e t és a nyelvi kifejezőeszközök -*• változatossága. A változatosság funkció- sok v a r i á l ó d n a k , hanem a folklórba k e r ü l t (-»folklorizáció) irodalmi stb. alkotások is, j á n a k betöltésére szolgáló a l a k z a t k é n t tart o t t á k számon az -^immutációt, a —•felsoro- a m e l y e k n e k m á r volt rögzített, egyedi lást, az -*expolíciót, az —> antonomáziát és a megjelenésmódjuk. A változás mértéke természetesen művészetenként és m ű f a j o n —ypoliptótont. O b) Szűkebb értelemben ként m á s (sőt alkotónként is eltérő), a variávariationak nevezték egyrészt a szinonimálás t e n d e n c i á j a azonban itt m i n d e n ü t t jól k a t ismétlő -^anaforát, másrészt c) a promegfigyelhető. O A változatképződést létnominális a n a f o r i k u s poliptótont, vagyis rehozó poétikai, esztétikai, pszichológiai, azt az ismétlődési f o r m á t , melyben egy szociológiai stb. f o l y a m a t o k a t ma még n e m n é v m á s más-más r a g o z o t t a l a k b a n ismétlőt i s z t á z t á k kellő mértékben, de több a l f a j á t dik e g y m á s t k ö v e t ő nyelvi vagy metrikai m á r m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t j ü k : a körülméegységek elején. O írod.: H. Lausberg: n y e k h e z v a l ó alkalmazást, az aktualizálást, H a n d b u c h der literarischen Rhetorik a bővítést, a felejtést és a művészi romlást, (1960). Martinkó András a k ü l ö n b ö z ú műalkotások szándékos kont a m i n á l á s á t , az előző művek felülmúlásáO Stiláris ismertetőjegye a variáció az óannak s z á n d é k á t stb. O A folklórban az egyegol ( - + B e o w u l f ) és ószász (—>Heliand) epi- di m ű a l k o t á s o k egyszersmind egy-egy k u s —•Stabreimversnek, ahol a Hakenstil tí-yműfajnak is v a r i á n s o k b a n megjelenő forpusú s o r k a p c s o l a t o k b a n a nagy sorok úgy mái, j o b b a n , mint a hivatásos irodalomkapcsolódnak egymáshoz, hogy minden ban. A —>• királydrámák, b á r m e n n y i r e is hanagy sor második —>kissora a következő sonlítanak egymáshoz, nem variánsai egynagysor első kissorával alkot szintaktikai m á s n a k , míg a ->• szokásköltészet keretében egységet, s e második kissor egybén szinovariable foot:

versláb

437

VARIA az egyik l a k o d a l m i dal a másik v á l t o z a t a . Az ismétlődő f o r m á k sokasága (pl. a körtáncok, sírfeliratok, viccek) e g y m á s t követve variálődik. Jól megfigyelhető az is, hogy az e g y m á s h o z kapcsolódó közlésformák v á l t o z a t o k a t képezve h a t n a k egymásra. A t á n c d a l szövege módosulhat, h a megváltozik a d a l l a m a vagy a t á n c mozdulatnyelve, s m e g f o r d í t v a ugyanez történik. Hosszabb szövegek (pl. -»balladák, -»epikus énekek) előadásakor s t r ó f á n k é n t is módosul kissé az á l t a l á b a n azonosnak tekinthető dallam. Az ú j hangszerek, é n e k m ó d o k (pl. kórus v a g y szóló) megjelenése is módosítja a m á r k i a l a k u l t v á l t o z a t o k a t . O Ismerünk ideológiai v á l t o z t a t á s o k a t is. Átalak u l h a t az egyházi ének m u n k á s m o z g a l m i dallá (Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt. . .). az imperialista k a t o n a d a l kommunista i n d u l ó v á (Rosa Luxemburg-Lied), s a k a t o n a d a l o k b a n kicserélik a h a d u r a k nevét (Ferenc Jóska-Horthy Miklós-Farkas Mihály katonája vagyok, legszebb katonája...). Bizonyos v o n a t k o z á s o k b a n a paródiák és t r a v e s z t i á k sem idegenkednek az ilyen megoldásoktól, ismerünk Miatyánk-, Hiszekegy-, H i m n u s z - , de a k á r egyszeregyp a r ó d i á k a t is. O Szövegfilológiai szempontból a v a r i á n s o k a t a -+típus fogalmához k a p c s o l h a t j u k . A típus — a szónak ebben a s a j á t o s értelmében — a változatok teljes sora, közös vonásainak összessége. A típuson belül — a n n a k megfelelően, hogy a variánsok milyen mértékben térnek el egymástól, ill. m e n n y i r e közelítenek a típus egészéhez — m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t j ü k az altípusokat, ezeken belül pedig a variánscsoportokat. A —»redakció fogalmát a filológia főként az í r á s b a n rögzített variánsok esetében használja, s a szorosabban összetartozó, egymásból eredeztethető v á l t o z a t o k sor á t nevezzük így. O Esztétikai értelemben ugyanilyen hierarchia áll f e n n folklórb a n a —> műfaj, az —>alműfaj és a variánscsoport k ö z ö t t . Az állatmese m ű f a j á n belül elkülöníthető pl. a „ m e d v e / f a r k a s és a r ó k a " (azaz egy ostoba és egy okos állat) kalandjairól szóló mesék típusa, az egyes részek meglehetősen szabad v á l t o g a t á s á val, s ezen belül az egyes mesék szövege is variálódhat. Más vidékeken még az állathősök is m e g v á l t o z n a k (a szereplők pl. a sakál, a t e k n ő s b é k a stb.). O S a j á t o s jelenség az - » a f f i n i t á s , amikor a rokon t é m á k , m o t í v u m o k , szövegek kölcsönösen vonzzák egymást, k e v e r e d n e k , k o n t a m i n á l ó d n a k (->kontamináció). Az ostobaördög-mesék vagy a -» kópéirodalom alkotásai jellegzetesen ilyenek, olykor szinte lehetetlen kideríteni, hogy egy a d o t t szöveg milyen varián-

sokból keletkezett. O Az -*•átadás, átvétel, elterjedés során természetesen mindvégig megfigyelhető a variálódás jelensége. A legr ö v i d e b b alkotások (pl. egy —>proverbium) lefordítása is változatképződéssel j á r ; kicserélik a neveket, f o g a l m a k a t , megváltozik a mondatszerkezet, a n u m e r o z i t á s , olyk o r a formai elemek (pl. rímek) milyensége is. O A tradicionális költészet egészét áth a t j a a variálódás és — m e g v á l t o z o t t form á b a n — a —•hivatásos irodalom, az egyéni a l k o t ó k körében is eleven. O írod.: Voigt V., A folklór esztétikájához (1972); uő: A folklór alkotások elemzése (1972); uő (szerk.): A száj h a g y o m á n y o z á s törvényszerűségei (1974); V. G ö r ö g - K a r a d y (szerk.): D ' u n conte. . . á l'autre. La variabilité dans la l i t t é r a t u r e orale (1990). Voigt Vilmos variáns 1. szövegkritikai és folklórelmélet értelemben —> változat, variálódás. O 2. stilisztikai értelemben —>variációk. variánscsoport: —•variálódás variatio: ->variáció,

változatosság

Variboba, J u l (Mbusat, Calabria, Olaszo., 1724 k . — R ó m a , 1788 k.): arbresh költő, p a p . B. Ulano papneveldéjének egyik első n ö v e n d é k e volt. S z ü l ő f a l u j á b a n lelkészked e t t , életének utolsó éveit az egyik rend t i t k á r a k é n t élte le R ó m á b a n . Á l b á n és olasz nyelvű verseket írt, k ö z t ü k számos egyházi ének szövegét. E ő m ű v é b e n , a Gjella e Shén Mériis Virgjér ('Szent Szűz Mária élete', R ó m a , 1762) c. iazán szerkesztett p o é m á b a n a katolikus egyház legnagyobb s z e n t j é t realista eszközökkel, egyszerű e m b e r k é n t ábrázolta. O írod.: G. Ferrari: Giulio Variboba e la sua opera p o e t i c a albanese (Bari, 1963) Schütz István varietas:

-*változatosság

varieté ( f r a n c i a variété 'változatosság' szóból): rövid, szórakoztató -*jeleneteket, magánjeleneteket, ->villámtréfákat, —>sanzonokat, -*íáwcszámokat, akrobataés b ű v é s z m u t a t v á n y o k a t egy m ű s o r keret é b e n előadó színház, ill. az ilyen vegyes számokból összeállított és csak —>átkötőszöveggel egybekapcsolt műsor. Őse a 16. sz.-i utcai-vásári csepűrágók r ö g t ö n z ö t t műsora volt, akik e g y m á s utáni gyors váltakozással szavaltak, énekeltek, t á n c o l t a k , tüzet nyeltek, p a r o d i k u s képeket f e s t e t t e k stb., így t a r t v a ébren a közönség f o l y a m a t o s érdeklődését (-»•vásári színjátszás, pochade). F e d e t t színházi körülmények k ö z ö t t a 18.

438

VARIA sz.-tól, az angol -ymusic-hallokb&n mutatt a k be elsőként ilyen esteket. O A varieté elnevezés a 19. sz. közepén keletkezett, amikor Théátre des Variétés néven Párizsban is olyan színház nyílt, amelyik egy estén t ö b b a p r ó előadást t ű z ö t t m ű s o r á r a . E műsorok (miként a tőlük g y a k r a n csak elnevezésben különböző -*esztrádok, —•kabarék, -+minstrel-show-k, —>revük stb.) a gazdagodó polgárság szórakozási igényeit elégítették ki, s f é n y k o r u k a t a 19. sz. végén élték, amikor nemcsak varietészínházakban, h a n e m egyéb szórakozóhelyeken, vendéglőkben, orfeumokban (olyan m u l a t ó k ban, ahol a közönség asztalok mellett, étkezés közben n é z h e t t e a színpadi produkciókat) is b e m u t a t t á k őket. O Mo.-on az 1850es években kávéházról k á v é h á z r a járó együttesek h o n o s í t o t t á k meg, a századforduló idején híres volt a Fővárosi Orfeum, Royal Orfeum, Kamara Varieté, s a budapesti Kék Macska v a r i e t é m ű s o r á t t ö b b magyar herceg és a későbbi V I I . Edward angol király is m e g t e k i n t e t t e . M a n a p s á g az ilyen t a r k a műsorok k a v a l k á d j a a televízión kívül már csak a kisebb kávéház-színházak, bárok kereteibe t u d beilleszkedni. O {->egyveleg, show, szórakoztató irodalom) O írod.: A. Möller-Bruck: Das V a r i e t é (1902); Vitányi T.: A „ k ö n n y ű m ű f a j " (1965). Jákfalvi variety-show: —• rögtönzött

Magdolna színjátékok

Varillas [varijasz], Antoine (Guéret, 1624. ápr. ?—Párizs, 1696. j ú n . 9.): francia történetíró. T a n u l m á n y a i befejeztével Párizsba került, ahol 1648-tól 1652-ig Gaston d'Orléans a l k a l m a z t a t ö r t é n e t í r ó k é n t . Ezt követően P . Dupuy, a királyi k ö n y v t á r igazgatója v e t t e maga mellé helyettesek é n t , s ezt a f u n k c i ó t a későbbi igazgatók mellett is b e t ö l t ö t t e egészen 1663-ig, amikor Colbert miniszter egy h a n y a g u l teljesít e t t megbízás m i a t t elbocsátotta, némi kegydíjjal. Visszavonult Saint-Cőme-ba, ahol nagy szegénységben dolgozott a korábbi években átvizsgált d o k u m e n t u m o k alapján F r a n c i a o . történetén. Hírneve ekkor állt a csúcsponton: kéziratai kézről kézre j á r t a k , m e r t mások számára hozzáférhetetlen forrásokon alapultak és stílusa is megnyerő, mesélő és moralizáló volt, az antik h a g y o m á n y o k n a k megfelelően és Faolo Emiliő m o d o r á b a n ; a kor az e f f a j t a történetírás i r á n t lelkesedett. A végzetes fordulat p á l y á j á n a k k o r k ö v e t k e z e t t be, amikor Harlay, Párizs érseke t u d o m á s t szerzett róla, hogy az eretnekségek t ö r t é n e t é n dolgozik, s e m u n k á h o z a Colbert által be-

s z ü n t e t e t t kegydíj h e l y e t t a francia klérus szubvencióját a j á n l o t t a fel: Varillas ettől kezdve g y a n ú s volt a p r o t e s t á n s o k szemében. Amikor 1686-ban publikálni kezdte m u n k á j á t Histoire des révolutions arrivées dans l'Europe en matiére de religion depuis 1574 jusqu'en 1658 c. ('A vallás ügyében b e k ö v e t k e z e t t változások t ö r t é n e t e Európ á b a n 1574-től 1658-ig'; az utolsó, hatodik k ö t e t 1690-ben jelent meg), azonnal megind u l t a k a t á m a d á s o k ellene, s nemcsak felekezeti elfogultsággal v á d o l t á k , h a n e m plág i u m m a l , történelemhamisítással, p o n t a t lansággal és megbízhatatlansággal is. Vizsg á l a t n a k v e t e t t é k alá korábbi műveit is, amelyekben ugyancsak számos tévedést m u t a t t a k ki, sőt nem létező forrásokra való álhivatkozásokat is. Varillas történetírói hitelének ezzel e g v c s a p á s r a vége lett, számos kéziratának p u b l i k á l á s á r a m á r egyetlen kiadó sem vállalkozott. A m e g r o k k a n t (látását veszített), n y o m o r b a n tengődő történész azért f á r a d h a t a t l a n u l és rendkívül t e r m é k e n y e n dolgozott t o v á b b élete végéig. Bölcs belenyugvással viselte a szűkölködést, s képes volt hazafias meggyőződésből visszautasítani egy jól jövedelmező holland megbízást, mert nem a k a r t h a z á j a ellenségeinek dolgozni. O t t h o n i megítélése sem volt azonban e g y é r t e l m ű e n negatív: a tudós P. 1). Huet például nagyra becsülte g a z d a g anyagismeretét, megbocsátva tévedéseit. O Egyéb f ő b b művei: La politique de la maison cl'Autriche ('Az osztrák uralkodóház politikája', ért., 1657); La pratique de l'éducation des princes ('A trónörökösök nevelésének g y a k o r l a t a ' , ért., 1684); Anecdotes de Florence ('Firenzei t ö r t é n e t e k ' , 1685). O írod.: M. Boscheron: Varillasiana (1734); Ch. de B a r t h é l e m y : Les imaginations de Varillas ( E r r e u r s et mensonges historiques, 12. köt., 1879). Csűrös Klára Varin [varén], Charles (írói név); Vidor (írói név); Voirin (családi név); (Nancy, 1798—Párizs, 1869): f r a n c i a drámaíró. 1825-ben kezdte k a r r i e r j é t , melynek során seregnyi vaudeville-1 m u t a t o t t be, többnyire társszerzőkkel. D a r a b j a i t 1830 és 1866 k ö z ö t t játszották, v á l t o z ó sikerrel. A vaudeville-szerzők második nemzedékéhez tartozik, így művei közül n e m egy az igényesebb vígjáték m ű f a j á b a sorolható. O F ő b b d a r a b j a i : Les Couturiéres ('A varrónők', 1829); Le Mari á la ville et la femme á la maison ('A férj a v á r o s b a n , az asszony o t t hon', 1837); La Demoiselle majeure ('A kisasszony n a g y k o r ú ' , 1838); Les Saltimbanques ('A csepűrágók', 1838); Le Caporal et la payse ( A k á p l á r és az otthon m a r a d t

439

VARIA menyasszony', 1841); Une invasion de grisettes ('Grizettmegszállás', 1844): Docteur Chiendent ('Chiendent d o k t o r ' , 1858); Une chambre á deux lits ( ' K é t á g y a s szoba', 1858). Jancsó Júlia Várisz Sáh (1735?—1798?): p a n d z s á b í költő. A modern kor előtti időszak legjelentősebb epikusa. F ő m ű v e -*Hír és Rándzshá (1766?) r o m a n t i k u s regéjének feldolgozása. Az a r a b eredetű bait v e r s f o r m á t a pandzsábí verses elbeszélések legnépszerűbb formáj á v á a l a k í t o t t a . O Angol ford.: C. F . Usborne: The Adventures of Hir and Ranjha (1966). Vekerdi József Varius Rufus [váriusz rafusz], Lucius (?, i. e. 70—?, i. e. 15): római költő. Maecenas irodalmi köréhez t a r t o z o t t , b a r á t j á n a k , Vergíliusnak halála u t á n Tuccáv&l e g y ü t t Augustus kívánságára k i a d t a az Aeneist. Horatius, akit beajánlott Maecenasn&k, többször említi szatíráiban. O Demorte('A halálról') c. t a n k ö l t e m é n y é b e n Lucretius és Philodémosz n y o m á n az epikureista hagyom á n y követőjének m u t a t k o z o t t : a m ű köz é p p o n t j á b a n a halálfélelem leküzdése állott. Augustushoz egy panegyricust intézett. A legnagyobb elismerést Thyesthes c. t r a g é d i á j á v a l szerezte, a m e l y e t 29-ben az Augustus actiumi győzelmének tiszteletére rendezett ünnepségek a l k a l m á v a l m u t a t tak be. Az egymillió sestertiusszal j u t a l m a zott a l k o t á s t Quintiliaus és Tacitus a görög t r a g é d i á k k a l egyenértékű m e s t e r m ű n e k t a r t o t t a . A műből csak n é h á n y töredék mar a d t r á n k . O Varius jelentős hatással volt a -+neoterikusoktó\ a klasszicizmus felé forduló a r a n y k o r i irodalomra, a Thyestest még a késő ó k o r b a n is ismerték. O Kiad.: W. Morei: FPeplyr (1963). O írod.: M. Schanz —C. Hosius: Geschichte der römischen Lit e r a t u r (II. köt., 1935); H . B á r d o n : L a litt é r a t u r e latiné inconnue (II. köt., 1956); P. V. Cova: II poéta Vario (1989). Tegyey Varjak és baglyok háborúja, A: csatantra

Imre -*Pan-

Várki, P o n k u n n a m ; P o n g u n n a m Várki; P o n k u n n a m Varkey (átírásváltozat); (Ponk u n n a m , 1910—1979): m a l a j á l a m (India) író, költő. D e m o k r a t i k u s nézeteiről ismert, sokoldalú művész volt. T é m á j a a mindennapi élet, mély együttérzéssel írt az egyszerű emberekről. Éles hangú elbeszéléseiben a t á r s a d a l m i visszaéléseket t á m a d t a . Q F ő b b művei: Tirumulkazscsa ('Ajándék', versek, 1938); Andittiri ('Esti fény', ver-

sek); Ezsakal ('Megaláztatás', versek); Prémaviplavam ('Szerelmi veszekedés', d r á ma); Dzsétakkal ('Győztesek', színmű); Mócsanam (reg.); Tulikacsitrangol ('Tollrajzok', esszék); Vikára szádanam ('A szenvedélyek harca', elb.-ek, 1940). O Magyarul: 1 elb. (Puskás Ildikó, A tökéletes feleség, anto., 1985). O írod.: P . K . P a r a m e s w a r a n Nair: History of Malayalam L i t e r a t u r e (1967). Major István Varlaam (szerzetesi név); Vasile Motoc (eredeti név); (?—Secu kolostor, 1657): rom á n egyházi író, fordító. Moldvai szabadoscsaládban született. A secui ortodox kolostorban t a n u l t . T a n í t ó i Dosziteosz, Mitrofan és Krími Anasztasziosz szerzetesek volt a k . 1608—1613 k ö z ö t t u g y a n o t t igumenk é n t szolgált. 1629-ben, m i u t á n elnyerte Miron Barnovschi v a j d a bizalmát, udvari g y ó n t a t ó és suceavai a r c h i m a n d r i t a lett. A v a j d a egy követség élén Mihail Fjodorovics Romanov orosz cárhoz küldte. Ú t j a K i j e v e n á t vezetett, ahol P . Mohila metropolita a cárhoz és Filaret moszkvai p á t r i á r k á h o z címzett ajánlólevelekkel l á t t a el. 1629 márciusától az év végéig Oroszo.-ban t a r t ó z k o d o t t , hazatérve Secuba vonult vissza. Filaret és P. Mohila a j á n l á s a n y o m á n 1632. szept. 23-án Moldva m e t r o p o l i t á j á v á vál a s z t o t t á k . 1639-ben egyike volt a n n a k a három ortodox f ő p a p n a k , akiket a konstantinápolyi p á t r i á r k a tisztjére jelöltek. O 1637-ben készült el Cazanie. Cartea románeascá de ínvátáturá, dumenecele preste an si la praznice ímpáráteqti si la sínti mari ('Szentbeszéd. A t a n í t á s r o m á n könyve az év vas á r n a p j a i r a , az u r a l k o d ó k és a nagy szentek ünnepére': V. A n d r á s J . , A kegyes V a r l a a m érsek, Moldvaország m e t r o p o l i t á j á n a k beszéde az olvasóhoz, részlet, A r o m á n irodalom kis tükre, 1. köt., 1961) c. g y ű j t e m é nyével, amelynek kiadásához az orosz cártól kért segítséget. A n y o m d á t és a n y o m dászokat 1640-ben Kijevből k a p t a , és a szentbeszédeket 1646-ban n y o m t a t t a ki Ia§i-ban. U g y a n o t t a Trei Ierarhi ( H á r o m Hierarcha) k o l o s t o r b a n felállított n y o m d á ban m á r nemcsak ószláv, hanem r o m á n nyelvű k ö n y v e k e t is k i a d h a t o t t . 1646-ban itt jelentette meg az egyik első román törv é n y k ö n y v e t : Cartea románeascá de ínvátáturá de la pravilele ímpáráte§ti, si de la alte giudete ('Az u r a l k o d ó k és más bírák törvényeinek r o m á n k ö n y v e és tanítása'). Mohila t á m o g a t á s á v a l h o z z á j á r u l t a Trei Ierarhi kolostor mellett m ű k ö d ő iskola létrehozásához, amelyet kijevi m i n t á r a szerveztek meg. 1642-ben részt v e t t azon a ia§i-i zsinaton, amely j ó v á h a g y t a a kijevi metropolita

440

VARMA ortodox hitvallását és elítélte Cirill Lukarisz k o n s t a n t i n á p o l y i p á t r i á r k a 1633-ban megjelent m ű v é t , a m e l y b e n engedményeket t e t t a p r o t e s t á n s o k n a k . 1644-ben (vagy 1645-ben) diplomáciai megbízatással Matei Basarab havasalföldi v a j d á h o z u t a z o t t . Szembeszállt a kálvinizmussal, a m e l y e t az erdélyi fejedelmek az E r d é l y b e n élő r o m á nok k ö z ö t t is t e r j e s z t e t t e k . Ezért írta Cartea care se cheamá Ráspunsul ímpotriva Catihismului calvinesc ( ' K ö n y v , amelynek neve: Felelet a kálvinista k a t e k i z m u s r a ' ) c. m ű v é t , amely 1645-ben jelent meg a Dealu kolostorban. O Cazanie c. g y ű j t e m é n y e vallásos-oktató jellegű; homíliákat, liturgikus szövegeket, szentek é l e t t ö r t é n e t é t és 75 prédikációt t a r t a l m a z . F ő k é p p e n ószláv és bizánci forrásokra, ill. 16. sz.-i újgörög, hum a n i s t a írókra t á m a s z k o d o t t . Ószláv közvetítéssel 20 homíliát v e t t á t Damaszkinosztó\. I s m e r t e az orosz és u k r á n homiletik á t és a korabeli lengyel barokk egyházi irodalmat. A ritmikus próza h a s z n á l a t a , a t ö r t é n e t i elbeszélések, a természet szépségének és az embereknek a dicsérete e h u m a nista és barokk hatásokról á r u l k o d n a k . Művében t a l á l h a t ó k k o r á b b a n f o r d í t o t t román szövegek, f ő k é n t Coresi n y o m t a t v á nyaiból, ill. sok bennük a népköltészetből vett részlet. K ö n y v é t egy Vasile Lupu v a j d á n a k a j á n l o t t himnusszal és két költeménnyel kezdte. Ezek voltak az első, n y o m t a t á s b a n napvilágot l á t o t t r o m á n nyelvű versek. G y ű j t e m é n y é v e l hozzájárult az egységes r o m á n irodalmi nyelv kialakulásához. K ö n y v e u g y a n a k k o r a 17. sz.-i ortodox keresztény k ö n y v k i a d á s egyik r e m e k m ű v e volt. O Kiad.: I. Byck (szerk.): Cartea románeascá de ínvátáturá, dumenecele preste an si la praznice ímpárátesti si la sínti mari (1966). O Magyarul még: 1 vers (Szemlér F., A r o m á n irodalom kis t ü k r e , 1. köt., 1961). O írod.: $ t . Dinulescu: N o t i f e despre v i a t a §i a c t i v i t a t e a mitropolitului Moldovei Varlaam [1632—1653] (1886); 1. Andreescu: Varlaam al Tl-lea, mitropolitul Moldovei [1632—1653] (1897); I. Lupa§: Varlaam, Moldva m i t r o p o l i t á j a ( R e f o r m á t u s Szemle, 1935); Gh. Dincá: V a r l a a m , mitropolitul Moldovei (1940); P. Olteanu: Elemente de folclor si de l i t e r a t u r á popular á d i n ,,Cazania" mitropolitului V a r l a a m in lumina izvorului neogrec ,,Cuvintárile lui Damaschin S t u d i t u l " (1969). Vogel

n y o s - f a n t a s z t i k u s íróként elsősorban novelláival a r a t o t t sikereket, The Persistence of Vision c. elbeszélése 1978-ban az év legjobb n o v e l l á j a címet n y e r t e . O F ő b b művei: The Opiuchi Hotline ('Az opiuchi forródrót', reg., 1977); The Persistence of Vision ('Makacs látomás', ö s s z e g y ű j t ö t t nlák, 1978); Gálaxy ('Galaxis', f o r g a t ó k ö n y v , 1978); Wizard ('A varázsló', reg., 1980); Millenium ('Millennium', reg. és forgatókönyv, 1983) O Magyarul: 1 elb. (F. N a g v P „ G a l a k t i k a , 1985, 58.). Ittzés Gábor Varlik Rádzsa Rá-

Varrná, B h a g v a t í c s a r a n (Safipur, Unnav, 1905. aug. 30. vagy 1903. aug. 30.— 1981. o k t . 5.): hindi (India) író, forgatókönyvíró, újságíró és szerkesztő. Egyetlen korabeli irodalmi irányzathoz sem kötőd ö t t erősen, elbeszélőmódja egyszerű. Csitralékhá (ua., 1934) c. regényében — melyet meg is filmesítettek —, még a t ö r t é n e t e t a távoli m ú l t b a helyezve vizsgálja a bűn mibenlétét. Legjelentősebb regénye a Bhúlé biszré csitra ('Elfelejtett k é p e k ' , 1959) egy indiai család négy nemzedékének sorsán keresztül á b r á z o l j a az indiai történelem egyik legérdekesebb k o r s z a k á n a k (1850— 1930) t á r s a d a l m i és politikai változásait, az indiai középosztály t ö r t é n e t é t . O F ő b b regényei még: Terhé-mérhé rászté ('Girbegurba u t a k ' , 1946, az a k t u á l i s politikai utak közötti választásról); Apne khilauné ('Saját játékszerek', 1957, a n y o m o r és fényűzés ellentétéről); Akhíri dáv ('Utoljára', 1960); Sámarthía aur szimá ('A h a t a l o m és határai', 1962); Rékhá (ua., 1964. a férfi-nő

VARMA kapcsolatról). O G y ű j t , kiad.: Meri prija kahanijá ('Legkedvesebb elbeszéléseim', vái. elb.-ek, 1970). Negyesi Mária Varrná, Dhíréndra (Barailly, 1897. m á j . 17.—1973): hindi (Tndia) nyelvész, filológus. 1934-től J . - R . Bloch t a n í t v á n y a volt P á r i z s b a n . Hazatérése u t á n nagy szerepet j á t s z o t t a hindi nyelvészet és irodalom egyetemi és posztgraduális szintű o k t a t á s á nak a megszervezésében. Az első hindi enciklopédia főszerkesztője. A szerkesztésében m e g j e l e n t hindi i r o d a l o m t ö r t é n e t s a j á tossága, hogy az urdú i r o d a l m a t is t á r g y a szerves részének tekinti. O Művei: Hindi bhásá ká itihász ('A hindi nyelv t ö r t é n e t e ' , 1933); Bradzsbhásá vjákaran ('Bradzs n y e l v t a n ' , 1937); Grámin hindi ('A falusi hindi', 1950). Négy esi Mária Varrná, Kerala: —• Kerala Kóil T a m p u r a n

Varrná Valija

Varrná, Mahádéví ( F a r r u k h á b á d , 1907— Alláhábád, LTttar P r a d e s h , 1987. szept. 4.): hindi (India) költőnő, író. Az alláhábádi e g y e t e m e n szanszkritot t a n u l t . Noha keveset írt, mégis m á r életében sok elismerésben és k i t ü n t e t é s b e n részesült. A -*cshájávád i r á n y z a t á n a k (—>rahaszjavád) egyik megh a t á r o z ó a l a k j a . Lírai verseinek t é m á j a a szépség és a szerelem. S z á m á r a a szerelem nem érzéki, valóságos, h a n e m az egyetemes lélekkel, istennel való egyesülés. E személytelen érzés szimbolizálja az élet legmagasabb esztétikai és kulturális értékeit. A világosságnak, a jónak a misztikus jelentésű szimbólumai a láng, a holdfény, a lótuszvirág, míg a sötétség gonosz erőit az éjszaka, a felhők, az árnyékok, az óceán jelenti. Stílusa m e t a f o r i k u s , visszafogottan keresett és díszes, de nem mesterkélt, sokszor a szanszkrit szókincsen alapul. Verseit dallamosság és kifinomult zeneiség jellemzi. O Verseskötetei: Nihár ( ' H a j n a l i köd', 1930); Rasmi ('Fénysugár', 1932); Nirdzsá. ('Lótusz', 1934); Szándhjagit ('Alkonyi d a l o k ' , 1936) ez utóbbi négy egy k ö t e t b e n : Járná ('Az é j s z a k a ' , 1951); Dipsikhá ('Mécsláng', 1954). O Prózai m u n k á i : Srinkhalá ki kariján ('Béklyók', 1942), mely az indiai n ő k nehéz helyzetével foglalkozik; Szmriti ki rékháén ('Az emlékek sziluettjei', 1943); Atít ke csalcsitra ('A m ú l t mozgóképei', 1941). Négy esi Mária

kötetének megjelenése a -+naji kaháni i r á n y z a t á n a k jelentős f o r d u l ó p o n t j a . A nyelvvel b á t r a n és sikeresen kísérletezik. Első regénye Vé din ('Azok a n a p o k ' , 1964) nagy feltűnést k e l t e t t , ennek t é m á j a a háború utáni P r á g á b a n egy indiai diák és egy osztrák t u r i s t a n ő között h á r o m n a p a l a t t kibontakozó szerelem. O Regényei még: Lál tín kí cshat ('Piros b á d o g t e t ő ' , 1979); Ele csithrá szukh ( ' E l r o n g y o l ó d o t t boldogság', 1979); Rát ká reporter ('Az éjszaka riportere', 1989). O Elbeszéléskötetei még: Dzsalti dzshárí ('Égő bozót', 1965); Bics bahasz mén ('Vita közben', 1972). O Esszéi: Sabda aur szmriti ('Szó és h a g y o m á n y ' , 1976); Dhalán szé utarté hué ('A lejtőn leereszkedve', 1991). Négyesi Mária Varrná, R á m k u m á r (Szaugar, 1915. szept. 15.—1969): hindi (Tndia) költő, drámaíró, irodalomtörténész. Költészete a ->•cshájávád i r á n y z a t á b a t a r t o z i k , misztikus, spirituális. N o h a h a t o t t r á Shaw, Ibsen és Csehov, egyfelvonásos d r á m á i önálló, erőteljes h a n g o n szólalnak meg. A hindi egyfelvonásos m ű f a j á n a k a megteremtésében jelentős szerepet j á t s z o t t . I r o d a l o m t ö r ténészként legjelentősebb m u n k á i : Kabír ká rahaszjavád ( ' K a b í r miszticizmus', 1930); Hindi száhitja ká álócsnátmak itihász ('A hindi irodalom kritikai t ö r t é n e t e ' , 1939). O F ő b b verseskötetei: Vír Hamír ('Hamír vitéz', 1922); Abhisáp ('Átok', 1931); Csitrarékhá ( ' R a j z v o n a l ' , 1936). O Egyfelvonásos g y ű j t e m é n y e s kötetei: Prithivírádzs ki ánkhén ('Prithivírádzs szemei', 1937); Résmi tái ('Selyem n y a k k e n d ő ' , 1941); Szapta kiran ('Hét sugár', 1947). Négyesi Mária Varrná, Sríkánt; Verma, S h r i k a n t (átírásváltozat); (Bilászpur, 1931. szept. 18.-—): hindi (India) író, újságíró, politikus, parlamenti képviselő. A nagpuri egyetemen hindi i r o d a l m a t h a l l g a t o t t . O F ő b b művei: Dúszri bár ('Másodszor', reg., 1968); Dzsalszághar ('Zeneterem', költ.-ek, 1973). O Angol ford.: A Winter Evening and Other Stories ('Egy téli este és m á s t ö r t é n e t e k ' , nlák, 1973)! O Magyarul: 1 elb. (László Zsófia, N a g y v , 1974', 9.; ua., Ú j Tükör, 1981, 14.); 2 vers (Bari K., N a g y v , 1984, 4.); 1 elb. ( P u s k á s Ildikó, A tökéletes feleség, anto., 1985).

Varrná Nirmal (1929. á p r . 3.—): hindi (India) író, kritikus. 1959—1968 k ö z ö t t P r á g á b a n t a n u l t , egy ideig L o n d o n b a n is élt. Parindé ('Madarak', 1959) c. elbeszélés442

Varrná, Vrindávanlál; Warma, Wrindav a n l a l (angolos átírás); ( M a u r a n i p u r , Dzsanszi, 1889. jan. 9.—uo., 1969. febr. 23.): hindi (India) író. A m ú l t a t r o m a n t i k u s színben festő történelmi regényein W. Scott

VARNA Na vicsnu pamjaty Sevcsenkovi ('A másvilágra. Sevcsenko h a l h a t a t l a n emlékének') c. 1891-ben jelent meg a Zorja c. folyóiratban. P u b l i k á l t még t ö b b f o l y ó i r a t b a n és újságban. Muszij Kripicja, abo Pravda krivdu perevazsity ('Muszij Kripicja, avagy az igazság legyőzi a gonoszságot', 1893) c. elbeszélésében arról ír, hogy a parasztok is törekednek a műveltség megszerzésére; a Z principa ('Elvből', 1901) c. írásában pedig a cári hadseregben szolgáló k a t o n á k nehéz sorsát á b r á z o l j a . Vid Szevasztopolja do Zolotonosi ('Szevasztopolból Zolotonosába', 1892) c. úti feljegyzéseiben az ukrán falu nyomorúságos helyzetét festi le. Vidhuk ('Visszhang'), Holosz z szela ('Egy hang a faluból') és m á s versei 1917 u t á n különböző zolotonosai ú j s á g o k b a n jelentek meg. P u b licisztikái, színházi kritikái is ismertek.

h a t á s a érződik. E m ű f a j egyik m e g t e r e m t ő je a hindi irodalomban. A családi h a g y o m á n y o k révén is szoros szálak fűzték Bundélk h a n d h o z , szülőföldjéhez, s elsősorban ennek t ö r t é n e l m é t dolgozta fel. Legnépszer ű b b regénye: Dzshánszí kí rání Laksmíbáí (1946: Laksmibái, Dzshánszi fejedelemasz szony, Debreczeni Á., részi., Világirodalmi Antológia, VI/2. köt., 1962) az angolok elleni 1857. évi nagy felkelést m u t a t j a be, melyben V a r m á ü k a p j a a királynő oldalán harcolva esett el. O F ő b b történelmi regényei még: Garh Kundár ( ' K u n d á r vár', 1927); Virátá kí Padminí ('A virátái P a d mini', 1933); Mrignajani (ua., 1950). O F ő b b művei még: Saranágat ( ' O l t a l m a t keresők', elb.-ek, 1950); Aitihászik kahánijá ('Történelmi elbeszélések', 1957). Négyesi Mária

Kovács v á r m o n d a : v á r a k k a l , erődítményekkel, építésük történetével, a k ö r ü l ö t t ü k zajló harci eseményekkel v a g y a bennük e l r e j t e t t kincsekkel stb. foglalkozó monda; legtöbbször -*történeti mondavagy -*helyi monda. Szövegeik zöme a r o m a n t i k a korából és irodalmi feldolgozásokban m a r a d t r á n k (Skócia, Bretagne, S v á j c , Tirol, n á l u n k a Felvidék, később E r d é l y területéről), s ezek befolyásolták aztán a n é p h a g y o m á n y t is, f ő k é n t iskolai vagy népszerűsítő olvasmányok közvetítésével. Gyakori, hogy a várromok l á t v á n y a által m e g i n d í t o t t f a n t á z i a szüleményei. Ilyen m o n d á k fűződnek a prehistorikus (vagy a n n a k vélt) é p í t m é n y e k m a r a d v á n y a i h o z is (ezekben óriások v a g y sosem élt népek emelték volna a f a l a k a t ) . O Mo.-on e m ű f a j t a reformkori irodalom t e r j e s z t e t t e el (először németül, m a j d magyarul is), osztrák történelmi és irodalmi m ű v e k h a t á s á r a . Az ilyen mondák a turisztikai és iskolai i r o d a l o m b a n máig t o v á b b élnek. O (~>monda) O írod.: C. Liebers: Neolitische Megalithgráber in Volksglauben u n d Volksleben (1986). Voigt varna: -*hindi

Vilmos

verselés, szótag 2.

Varnak, Ohrim (írói név); Onoprij Omeljanovics Vaszilenko (eredeti név); ( K o v r a j , 1861. jún. 15.—Zolotonosa, 1921. dec. 20.); u k r á n író. Szegényparaszti családban született. Részt v e t t az 1905-ös f o r r a d a l o m ban, és Bresztben kórust, színházi t á s u l a t o t szervezett (1906); s z í n p a d r a vitte I. Kotljarevszkij, T. Sevcsenko és mások m ű v e i t . 0 szervezte meg P é t e r v á r o t t , Szimferopolban és Bresztben a jubileumi Sevcsenko ü n n e p ségeket. O Első k ö l t e m é n y e Na toj szvit.

Oxána,

Varnalisz, Kosztasz; Kósztasz Várnalisz (új átírás); Dimosz Tanaliasz (álnév); (Pirgosz, ma: Burgasz 1884. febr. 14.—Athén, 1974. dec. 16.): görög költő, prózaíró, kritikus. Szülőhelyén végezte iskoláit, t a n í t o t t egy évig, m a j d a gazdag v á r n a i görög diaszpóra jóvoltából az athéni bölcsészkaron f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t . 1908—1919 k ö z ö t t g i m n á z i u m o k b a n t a n í t o t t , s közben sorköteles k a t o n a k é n t részt v e t t a 2. balkáni h á b o r ú b a n . 1919-ben párizsi ö s z t ö n d í j a t kapott, háromesztendős t a n u l m á n y ú t j a alatt megismerkedett az ú j filozófiai á r a m l a t o k kal, és a m a r x i z m u s híve lett. Mivel nézetei m i a t t 1926-tól m á r nem dolgozhatott köza l k a l m a z o t t k é n t , újságírónak szegődött. Első versei a Numasz c. irodalmi folyóiratban jelentek meg 1904-ben, ahol ígéretes k ö l t ő k é n t m u t a t t á k be. Ezek az életörömöt sugárzó, játékos, néhol szatirikus versek a l k o t t á k az 1905-ös Kirithresz ( ' K a p t á rak') c. k ö t e t é n e k a gerincét. L í r á j á n a francia parnasszisták h a t á s a érezhető; a formai tökélyre való törekvés végigkíséri egész é l e t m ű v é t . 15 éven á t csak folyóirat o k b a n p u b l i k á l t . 1922-ben Dimosz Tanaliasz álnéven jelentette meg A l e x a n d r i á b a n első n a g y szintetikus költeményét, az első görög szocialista k ö l t e m é n y t , a To fosz, pu kéit ('A fény, mely éget'), amelynek végleges, 1933-as v á l t o z a t a Varnalisz költészetének c s ú c s p o n t j a . Az időtől, tértől független poéma h á r o m egységből áll: az első rész próza, a leláncolt P r o m é t h e u s z , a keresztrefeszített J é z u s és a h a l a d á s t képviselő Mómosz vív szócsatát. A középső egység lírai I n t e r m e z z ó j a az első rész méltó ellenp o n t j a , a J é z u s t és P r o m é t h e u s z t sirató dalok ö n m a g u k b a n is jelentős versek. A

443

VARNA befejező rész izgalmas párbeszédei leleplezik a hamis t u d a t bűvkörébe került álhazafias, álkeresztény értelmiséget, s a jövő útj á t a Vezér m o n o l ó g j a jelöli ki. Varnalisz másik fő m ű v e , a Szklávi poliorkiméni ('Ostromlott szolgák') 1927-ben l á t o t t napvilágot. Visszájára f o r d í t j a Szolomosz Szabad o s t r o m l o t t a k j á t , s a deheroizálás módszerével a görög valóság felett ítélkezik. A következő h a r m i n c évben kevés verset írt, összegyűjtött m ű v e i t 1956-ban és 1965-ben a d t a ki Piitiká ('Költemények') c. 1975-ben J . Szavidisz professzor g o n d o z á s á b a n jelent meg a j u n t a a l a t t írt verseit t a r t a l m a z ó Orjí laú ( ' N é p h a r a g ' ) c. kötete. Varnalisz egész költészetére jellemző a h a g y o m á n y o s forma, a m i t mindig új t a r t a l o m m a l t u d megtölteni. Szatirikus h a j l a m ú , realista költő, aki kíméletlenül ostorozza a polgári társadalom igazságtalanságait, s b á t r a n vállalja háborúellenes és forradalmi eszméit. O T e r j e d e l m é r e nézve tekintélyesebb prózaírói és kritikai m u n k á s s á g a , melynek j a v á t a k ö v e t k e z ő g y ű j t e m é n y e k b e n olvash a t j u k : Pezósz lógosz ('Próza', 1957); Szolomiká ('Szolomoszról', 1957); EszthitikáKritiká 1—2 ('Esztétikai és kritikai tanulmányok, 1—2', 1958); Anthropi ZondaniAlithini ('Élő-igaz emberek', 1958); I diktátoresz ('A d i k t á t o r o k ' , 1965). Legjelentősebb prózai a l k o t á s a az I alithiní apolojía tu Szokráti (1932: K o p p É v a , Szókratesz igazi védőbeszéde, 1959), amelyben Szókratész a n n a k a görög értelmiségnek a szimbóluma, aki e l a d t a m a g á t , de felismerte tévedését, s még képes az önkritikára. To imerolójio tisz Pinelópisz ('Penelopé n a p l ó j a ' ) c. 1947-es szatirikus kisregényében a hazatérő Odüsszeusz negatív figuráján keresztül a világháború u t á n h a t a l o m r a k e r ü l t görög jobboldalt á l l í t j a pellengérre. O Posztumusz megjelent m u n k á j a : Filolojiká apomnimonévmata ('Eilológiai e m l é k i r a t o k ' , memoár, 1980). O Magyarul még: 1—1 vers (Kiss J., Nagyv, 1959, 7.; Végh Gy., Modern Orpheusz, anto., 1960); 1 nla (Moravcsik Gyuláné, I). Tzortzisz, Újgörög elbeszélők, anto., 1962); 5 vers (Dudás K., K ö v e k . Újgörög líra, anto., 1966); 1 nla (Juhász P., Nagyv, 1968, 9.); 4 vers, 1 prózarészlet (Szabó K., Az újgörög irodalom kistükre, anto., 1971); 1 elb. (Caruha Vangelió, N a g y a világ, 1976); 6 vers (Dudás K „ P a p p A., Szabó K „ Tandori D., A bolond g r á n á t a l m a f a , anto., 1984). O írod.: K. Parászhosz: D é k a Elinesz firikí (1062); L. Markezéli-Luká: Szemvoli sztin ergografía t u K. Várnali (1984); K a p i t á n f f y I . — C a r u h a Vangelió—Szabó K.: A bizánci és az újgörög irodalom története (1989). Caruha Vangelió

varnavritta ( ' f a j t a m e t r u m ' ) ; aksaravritta ( ' s z ó t a g m e t r u m ' ) ; vritta ( ' m e t r u m ' ) : a klasszikus kor szanszkrit v e r s f o r m á i n a k azon csoportja, amelyben (a -*ganavritta típusú v e r s f o r m á k k a l szemben) a sorokon belül a szótagok száma és v a l a m e n n y i szótaghely időértéke szigorúan k ö t ö t t . Felsorolásukat ->indiai irodalmi formák. A középhindí költészetben ez a f o r m a r e n d s z e r ->varnik vritta néven ismert. O (-»indiai irodalmi formák) Puskás Ildikó Varner [varner], Antoine F r a n c o i s (Párizs, 1789—uo., 1854); francia d r á m a í r ó . Egyik fő szerzőtársa E u . Seribe színműírónak. Közös bohózat-komédiáik közül néh á n y : Le Mariage de raison ('Érdekházasság', 1826); Mme de Sainte-Ágnese ('Szent Ágnes asszony', 1829); Les moralistes ('Erénycsőszök', 1829); Théobald ou Le retour de Russie ('Théobald a v a g y H a z a t é r é s Oroszországból', 1829); Toujours, ou l'avenir d'unfils ('Mindig, avagy egy fiúgyermek jövője', 1840). Legismertebb d a r a b j á t J . G. Ymbert-rel e g y ü t t írta: L'Art d'obtenir des places ou la Clef des ministéres ('Az állásszerzés művészete a v a g y a minisztériumok kulcsa', 1816). O Magyarul: Kaland (vígj., E u . Seribe és A. Varner u t á n írta Lukács L., 1841). Budai Rita Varnhagen von Ense [ f a r n h á g e n fon énzej, K a r i A u g u s t (Düsseldorf, 1785. febr. 21.—Berlin, 1858. okt. 10.): n é m e t író, történész, kiadó, diplomata. Vegyes vallású nemesi származású családból s z á r m a z o t t . A p j a viszonylag korai halála u t á n elhatározta, hogy f o l y t a t j a a n n a k h i v a t á s á t , orvos lesz. T a n u l m á n y a i t Berlinben kezdte meg, de h a m a r o s a n a b b a is h a g y t a . 1804ben b a r á t j á v a l W . Neumann-na\ megalapít o t t a a Nordsternbundot. U g y a n e t t ő l az évtől kezdve Chamissóval együtt kiadta a Musenalmanachot és újságíróként a Nordische Miszellen m u n k a t á r s a lett. Áttelep ü l t H a m b u r g b a , ahol a b a n k á r J . Hertz c s a l á d j á n a k lett h á z i t a n í t ó j a . 1806-tól Halléban f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t , de i n k á b b a filozófia érdekelte. A francia megszállás m i a t t ú j r a félbe kellett szakítania az egyet e m e t . 1807-től Neumann közreműködésével Goethe Wilhelm Meisterének f o l y t a t á sán dolgozott: Versuche und Hindernisse Karls ('Kari kísérletei és a k a d á l y o z t a t á s a ' , reg., 1809). E k k o r t á j t ismerte meg Berlinben későbbi feleségét, Ráhel Levint, akit 1814-ben feleségül is v e t t . Levelezésük m á r k o r á b b a n megjelent a Morgenblatt c. folyói r a t b a n . Mint porosz állami a l k a l m a z o t t , Hardenberg kíséretében részt v e t t a Bécsi

444

VARNA Kongresszuson. 1819-től ú j r a Berlinben t a láljuk, de kényszerűségből visszavonult a politikai életből. H á z a lassanként a k o r t á s Goethe-kultusz k ö z p o n t j a lett, a m e l y n e k gyümölcse egy 1823-ban k i a d o t t g y ű j t e mény: Goethe in den Zeugnissen der Mitlebenden ( ' G o e t h e - k o r t á r s a k beszámolói', 1823). Biographische Denkmale ('Életrajzi emlékek', 1824—1830) c. ö t k ö t e t e s g y ű j t e ményes m u n k á j á b a n számos k o r t á s és korábbi német író életét dolgozta fel. 1833ban jelentette meg recenzióinak g y ű j t e m é nyes k i a d á s á t Zur Geschichtschreibung und Literatur ('Történetírásról és irodalomról', ért.) c. 1834-ben R á h e l halála u t á n pedig a n n a k levelezését és egyéb írásait a d t a ki (Ráhel. Ein Buch des Andenkens für ihre Freunde, 'Ráhel. Emlékkönyv, barátainak'). 1837-től f o l y t a t á s o k b a n a d t a ki önéletrajzi írásait Denkwürdigkeiten ('Életrajzi emlékek') c., amelyekben erősen érződik az önéletrajzíró Goethe h a t á s a is. Lelkes híve volt a Vormdrz és az 1848-as f o r r a d a l m a k eszméinek, b u k á s u k m i a t t i csalódottsága i n d í t o t t a a t á r s a d a l m i reformok ügye melletti elkötelezettségre (Schlichter Vortrag an die Deutschen über die Aufgabe des Tages, 'Egyszerű előadás a németeknek a napi feladatról', 1848). Élete utolsó éveiben u n o k a h u g a Ludmilla Assing volt mellette, akire örökségét is h a g y t a , r a j t a kívül még B e t t i n a v o n Arnimhoz és A. von Humboldthoz f ű z t e közeli kapcsolat. O Mint költő nem volt n a g y hatással az utókorra. L í r á j a terjedelmében és jelentőségében is eltörpül kritikusi és közéleti szereplése mellett. O G y ű j t , kiad.: K. F . Gille (szerk.): Literaturlcritiken ('Irodalomkritikák', 1977); Kommentare zum Zeitgeschehen. Publizistik. Briefe, Dokumente 1813—1858 ('Történelmi k o m m e n t á r o k , publicisztika, levelezés, d o k u m e n t u m o k ' , 1984); Werke in 5 Bdn ('Művei 5 köt.-ben, 1987—). O írod.: K . Feilchenfeldt: V a r n h a g e n von Ense als Historiker (1970); J . Sembritzki: Kari A u g u s t Varnhagen von Ense als Zeuge des zeitgenössischen T h e a t e r s in Berlin, 1819—1858 (1970); T. H. Pickett: T h e Unseasonable Democrat: Kari A u g u s t Varnhagen von Ense (1985). Varga Péter Varnhagen von Ense [farnhágen fon énze], Ráhel (férjezett név); Ráhel Antoine Friederike Levin (leánykori név); (Berlin, 1771. m á j . 26.—uo., 1833. márc. 7.): irodalmi levélíró, naplóíró, kritikus, k o r á n a k egyik legismertebb zsidó n ő a l a k j a . Vagyonos családból s z á r m a z o t t , a p j a ékszerész volt. Lassan e l t á v o l o d o t t h a g y o m á n y o s családi alapjaitól, idegen nyelveket t a n u l t ,

melyek közvetítésével megismerkedett a német és f ő k é p p a f r a n c i a irodalommal, színházzal, zenével és politikával. Egzotikus szépségével, b á j á v a l és kedvességével rövid idő a l a t t széles b a r á t i k ö r t t e r e m t e t t maga körül n e m zsidó irodalmárokból és értelmiségiekből, amelybe t ö b b e k közt a Humboldt-testvérek, J . G. Fichte, F. Schlegel, Jean Paul és C. Brentano is beletartozott. Először szülei h á z á b a n találkoztak színházi előadások u t á n , hogy a d a r a b o t és a l e g ú j a b b k o r t á s irodalmi m ű v e k e t megbeszéljék. Ezekből az alkalomszerű összejövetelekből j ö t t létre 1790-ben önálló szalonja, a m e l y h a m a r o s a n a leghíresebb lett, olyannyira, hogy nevével („Rahelzeit") jelölik az 1780—1806 közti negyedszázados kulturálisan pezsgő életet. Szalonja nem csak a zsidó felvilágosodás v é d ő b á s t y á j a volt, h a n e m a német r o m a n t i k a irodalmi életének színtere és a női egyenjogúsítás kezdeti megvalósítója is. E h h e z a társasági ideálhoz t a r t o z o t t a levelezés m i n t k o m m u nikációs f o r m a is. L e g f o n t o s a b b levelezőtársa volt az orvos-filozófus D. Veit és a d i p l o m a t a C. G. von Brinckmann. Berlin francia megszállása 1806 őszén elsősorban a szalonok anyagi a l a p j á t jelentő jólétet s z ü n t e t t e meg rövid idő a l a t t , ami azok gyors leépüléséhez vezetett. A szalon képviselte eszmék ezután m é g i n k á b b a levelezésben éltek t o v á b b , t o v á b b i fontos levelezőpartnerek t á r s u l t a k a korábbiakhoz: L. Ferdinands, Pauline Wiesel, Regine Frohberg ésjcésőbbi férje, K. A. Varnhagen von Ense. Ő m u t a t o t t rá e levelek irodalmi jelentőségére, melyeket h a m a r o s a n már szinte körlevelekként a d t a k kézről kézre. A kettejük közti levelezés először 1812-ben látott n a p v i l á g o t Cotta Morgenblattjáb&n, mely R á h e l irodalmi jóllehet anonim — d e b ü t á l á s a is volt ((félnépi költészet keretébe tartozó alkotások összessége, amelyek a városi irodalom s a j á t o s s á g a i t m u t a t j á k . Ezen belii 1 szóbeliségük, a h a g y o m á n y o z á s más m ó d j a egészen a legutóbbi időkig s a j á t o s színezetet ad nekik, n o h a legújabban m á r csak a gyermekek és az iskolások körében él. Az urbanizációs hullám kezdetén ( E u r ó p a számos részén és n á l u n k is a 19. sz.-ban) jelentősége igen nagy, á t m e n e t e t képez a h a g y o m á n y o s —>népköltészet és az irodalom között. A m í g alkotói önálló művészi értékek létrehozására vagy befogadására képesek, v e t é l y t á r s a a tömegkultúra elterjedő jelenségeinek (pl. —•ponyva), a tömegkommunikáció általánossá válásakor azonban rendkívül sokat veszít lehetőségeiből, legfeljebb a n a g y v á r o sok z á r t , olykor egyenesen gettószerűvé v á l t etnikus kisebbségei körében m a r a d meg. O (->városi irodalom) Voigt Vilmos Varoslija, Branko (Barilev, Kosovo, 1934. j a n . 1.—): m a c e d ó n író, kritikus. A szkopjei egyetem bölcsészkarán végzett. K e z d e t b e n újságíró volt a Mladi borec c. újságnál, m a j d a szkopjei RTV-nél dolgozott. Jelenleg a szkopjei nemzeti színház d r a m a t u r g j a . 1958 ó t a a macedón írószövetség t a g j a . M u n k á s s á g á é r t Racin-díja,t k a p o t t . Az irodalmi bohémvilághoz t a r t o zik; n y u g t a l a n lélek, aki ú j kifejezéseit lírai megvilágításba helyezi. O A Razgledi c. f o l y ó i r a t b a n indult 1953-ban. I t t j e l e n t e t t e meg első elbeszéléseit, melyek élénk kritikusi v i t á t v á l t o t t a k ki. Azonnal érett elbe-

448

VARRÓ szélőnek m u t a t k o z o t t , könnyed, kiművelt stílusban, átszellemülten ír az emberi lélek legbensőbb világáról. Leghíresebb m ű v e a Poszledniot let na pticata szelica ('A költöző m a d á r utolsó repülése, 1968) c. kötet, a m e l y a lírai regény m ű f a j á b a sorolható; a fiatalok ideges l á z a d á s á t ábrázolja, melynek oka, hogy a világot, amiben élnek, idegennek és érthetetlennek t a r t j á k . Oszameni minuvacsi ('Magányos járókelők', elb.-ek, 1975) c. kötetében a lírai próza poetizáló stílusát fokozza, a valós világ d u r v a s á g a , értéknélkülisége m i a t t i t i l t a k o z á s k é n t . Műveit szerbhorvát nyelvre is l e f o r d í t o t t á k . O Magyarul: 1 elb. (Nikowitz 0 . , A konzul é j s z a k á j a , anto., 1981). O írod.: Makedonszki piszateli (1987); M. Drugovae: Iszt o r i j a n a m a k e d o n s z k a t a knizsevnoszt X X vek (1990). Vancso Tusevszki Varpio, Y r j ö Ilmari (Helsinki, 1939. nov. 7.—): finn irodalomtörténész. A t a m p e r e i egyetemen szerzett d i p l o m á t , m a j d 1970 és 1972 között u g y a n o t t k u t a t ó k é n t dolgozott. 1973-ban készült cl doktori értekezése Lauri Viita c. 1980 ó t a a finn irodalomtört é n e t professzora. O T u d o m á n y o s m u n k á i b a n elsősorban az i r o d a l o m k u t a t á s és -krit i k a elméletével foglalkozik, de az esztétikai befogadás és egy-egy irodalmi alkotás f o g a d t a t á s á n a k kérdéseit is vizsgálja. Szopori Nagy L. társszerzővel közösen jelent e t t e meg Suomen ja Unkarin kirjalliset suhteet ('A finn—magyar irodalmi kapcsolatok', 1990) c. k ö n y v é t m a g y a r (Ismerkedő ismerősök) és finn nyelven. O Részt v e t t az 1991-ben zárult közös finn—magyar olvas á s k u t a t á s b a n , melyben Balázs J . Magyarok és V. Meri Manilakötél c. regényének mo.-i és finno.-i befogadását elemezték. O T a n u l m á n y k ö t e t e i még: Alex Maison kirjallisena vaikuttajana ('Alex Matson irodalmi h a t á s a ' , 1971); Kirjallisuudentutkimus 1970-luvulla ( ' I r o d a l o m k u t a t á s az 1970-es években', 1977); Kirjallisuuskritiikki ('Irod a l o m k r i t i k a ' , 1977); Pentinkulma ja maailma. Tutkimus Vainö Linnan teosten káántámisestá, julkaisemisesta ja vastaanotosta ulkomailla ('Váinö L i n n a műveinek fordítása, megjelentetése és f o g a d t a t á s a külföldön', 1979); Káyttökirjallisuus ('A mindennapi irodalom', 1981); Kirjallisuuskritiikki Suomessa ('Irodalomkritika Finnországb a n ' , 1982); Reseptiotutkimus ja muita artikkeleita ('Recepciókutatás és egyéb cikkek', 1982). Szabó Ágnes Varró, Marcus Terentius ( R ó m a , i. e. 116 —uo., i. e. 27.): római író, költő, R ó m a legnagyobb tudósa. Családi birtokai a sza29

449

bin R e a t e mellett t e r ü l t e k el, ezért k a p t a a Reatinus melléknevet. A régi szabin h a g y o m á n y o k n a k megfelelően szigorú erkölcsi nevelésben részesült. G r a m m a t i k á r a Aelius Stilo Praeconinus o k t a t t a , filozófiára pedig az antiochiai Aszkalón, aki a -*platonizmusn&k azzal a v á l t o z a t á v a l i s m e r t e t t e meg, amely t ö b b v o n a t k o z á s b a n közeledett a sztoicizmus (-*•sztoikusok) felé. De a l a p o s képzettségre t e t t szert a cinikus és a p ü t h a goreus filozófiában is, b á r egyik i r á n y z a t n a k sem lett kizárólagos követője. M i n t lovagrendű római sokféle tisztséget viselt: 90 körül triumvir capitalis lett, 85 t á j á n quaestor, 68-ban praetor. K o r á n k a p c s o l a t b a került a fiatal Pompeiussz&k részt v e t t a Sertorius elleni h a d j á r a t á b a n (77—72), consulsága idején n é p t r i b u n u s lett (70), 67ben legátusaként h a r c o l t a kalózok ellen, s ugyanilyen minőségben t e v é k e n y k e d e t t a 3. mithridatészi h á b o r ú b a n . Ázsiai k ü l d e t é séről vagy helytartóságáról csak b i z o n y t a lan a d a t a i n k v a n n a k , ez 66 k. l e h e t e t t . Pompeius, Caesar és Crassus h á r m a s szövetségét bizalmatlanul fogadta, mégis részt vállalt Caesar f ö l d t ö r v é n y é n e k v é g r e h a j t á s á b a n (De re rustica 1, 2, 10, teljes címén: Rerum rusticarum libri tres; K u n J . , A mezőgazdaságról, 1971). E z u t á n tíz évre viszszavonult vidéki b i r t o k a i r a , ahol gazdálkod o t t és t u d o m á n y o s m u n k á v a l foglalkozott. A polgárháború idején ismét Pompeius legátusa lett H i s p a n i a ulteriorban. Caesar ellen harcolt, de m e g a d t a m a g á t (vö. Caesar: De bello civili 2, 17—20), s Caesar megbocsátott neki, sőt megbízta azzal, hogy hozzon léttre egy latin-görög n a g y k ö n y v t á r a t , a z o n b a n a diktátor meggyilkolása m i a t t e t e r v e t nem t u d t a megvalósítani. Ez időben sok b a j érte: Antonius elv e t t e casinumi b i r t o k á t , m a j d 43-ban, a 2. t r i u m v i r á t u s idején a proseriptiós l i s t á r a t é t e t t e , egyik b a r á t j a a z o n b a n r e j t e g e t t e , s így megmenekült. B á r ekkor már e l m ú l t 75 éves, életének legtermékenyebb s z a k a s z a mégis csak ezután k ö v e t k e z e t t . T e k i n t é l y é t m u t a t j a , hogy 38-ban, t e h á t még életében felállították szobrát R ó m a első n y i l v á n o s k ö n y v t á r á b a n (Plinius: Naturalis história 7, 115). O Varró az ókor legnagyobb polihisztora és legtermékenyebb írója volt. Óriási életműve 75 m u n k á t foglalt m a g á ban, 620 k ö n y v b e n . Az idő azonban nem volt kegyes hozzá. E g y e t l e n műve m a r a d t fenn teljesen: a m á r e m l í t e t t Rerum rusticarum libri tres, t o v á b b á a De lingua Latina ('A latin nyelvről') c. m u n k á j á b ó l egy hoszszabb, t ö b b k ö n y v b ő l álló rész. T ö b b m ű véből csak címeket és hosszabb-rövidebb töredékeket i s m e r ü n k . Az akkori t u d o m á -

VARRÓ nyok szintézisét n y ú j t o t t a a 3 3 - b a n megjelent Disciplinarum libri IX ('A t u d o m á nyok kilenc k ö n y v e ' ) c. m u n k á j á b a n . A később hét szabad művészetnek (—•septem artes liberales) elnevezett t u d o m á n y o k o n kívül az o r v o s t u d o m á n y t és az építészetet is tárgyalta. Régiségtani és t ö r t é n e t i munkái közül k e t t ő v o l t a legfontosabb: az Antiquitates rerum humanarum ('Az emberi dolgokkal k a p c s o l a t o s régiségek') 25 könyve és az Antiquitates rerum divinarum ('A vallásos dolgokkal kapcsolatos régiségek') 16 könyve. A De gente populi Romani ('A római népről') c. m u n k á j a a r ó m a i n é p mitikus ő s t ö r t é n e t é t t á r g y a l t a n é g y könyvben, és ezt f o l y t a t t a a királyok elűzésétől Pompeius és Caesar p o l g á r h á b o r ú j á i g a De vita populi Romani ('A római n é p életéről') c. m u n k á j a szintén négy k ö n y v b e n . E művek ugyanúgy, m i n t a Defamiliis Troianis ('A trójai családokról'), h a t á s s a l lehettek a korabeli irodalomra, így Vergilius Aeneisére is. Filozófiai írásai között j e l e n t ő s lehet e t t a Liber de philosophia ('A filozófiáról egy k ö n y v b e n ' ) c., amelynek t a r t a l m á t Szent Ágoston ismertetéséből t u d j u k elképzelni (De c i v i t a t e Dei 16, 1—3); eszerint Varró összesen 288 filozófiai i r á n y z a t o t különített el. A De principiis numerorum ('A számok elveiről') c. írásában, a m e l y 9 könyvből állt, a p ü t h a g o r e u s számelmélet e t fejtette ki. A Logistorici ('A gondolkodás iskolája') c. m u n k á j a 76 k ö n y v e t foglalt m a g á b a n , a m e l y b e n a népszerűsítő filozófia elveit f e j t e t t e ki különféle f o r m á k b a n . I r o d a l o m t ö r t é n e t i írásai között n a g y hatású volt a De comoediis Plautinis ('A plautusi komédiákról') c. m u n k á j a , amelyben megállapította a 21 plautusi d a r a b hitelességét. A De poematis ('A költeményekről') c. három k ö n y v b ő l álló m ű v é b e n a római költészet m ű f a j a i t , versformáit és t é m á i t ismertette. A De poetis ('A k ö l t ő k r ő l ' ) címűben a római költők é l e t r a j z á t í r t a meg. Nagyszerű ismeretterjesztő m u n k á j a lehet e t t a Hebdomades vei De imaginibus ('A hetek vagy a képekről') c. irodalom- és kult ú r t ö r t é n e t e , a m e l y 15 könyvből állt és 700 arckép illusztrálta. Varró b e h a t ó a n foglalkozott a nyelvészet kérdéseivel, á m az e témával foglalkozó művei is elvesztek, csak címeiket i s m e r j ü k . Epitome de lingua Latina ('Kivonat a l a t i n nyelvről') k é t könyvben, De antiquitates litterarum ('A betűk régiségéről') k é t könyvben. De generibus dicendi ('A stílusnemekről') h á r o m könyvben, Quaestiones Plautinae ( ' P l a u t u s i kérdések') öt k ö n y v b e n (Plautus r i t k a szavain a k m a g y a r á z a t a ) , De similitudine verborum ('A s z a v a k hasonlóságáról') három

k ö n y v b e n . De utilitate sermonis ('A beszéd hasznosságáról') négy k ö n y v b e n , De sermone Latino ('A latin beszédről') öt k ö n y v b e n . Legjelentősebb n y e l v t u d o m á n y i m u n k á j a a De lingua Latina ('A latin nyelvről') v o l t 25 k ö n y v b e n , a m e l y b ő l csak az 5—10. k ö n y v m a r a d t fenn; 44—45-ben Cicerónak a j á n l o t t a . Az első k ö n y v a bevezetést t a r t a l m a z t a , a 2—7. az etimológiai kifejezések e t , mégpedig a m e l l e t t ü k és ellenük szóló é r v e k e t e g y a r á n t (2—4. könyv), m a j d az egyes szófajokra alkalmazva (5—7. k ö n y v ) . A 8—10. k ö n y v a ragozást tárgyalt a , a 14—25. könyv a m o n d a t t a n t vizsgált a . O Egyetlen épségben f e n n m a r a d t m ű v e a mezőgazdaságról szól. F e n n m a r a d á s á t g y a k o r l a t i hasznosságával m a g y a r á z h a t j u k : m i n d e n időben kellett élni, földet művelni, s Varró kézikönyve ehhez nélkülözh e t e t l e n volt. De h o z z á j á r u l h a t o t t e m ű f e n n m a r a d á s á h o z az is, hogy Varró irodalmi f o r m á t a d o t t m ű v é n e k : dialógus keretében, könnyed stílusban a d j a elő gondolat a i t . A szereplő személyek beszélő n e v e k e t viselnek, s párbeszédeik során g y a k r a n u t a l n a k egymás n e v é n e k jelentésére. A három könyvből álló m u n k a felépítése a következő: az 1. k ö n y v b e n a földművelést, a m á s o d i k b a n a k ü l t e r j e s állattenyésztést, a h a r m a d i k b a n pedig a belterjes á l l a t t a r t á s t , hizlalást t á r g y a l j a . E felosztásnak megfelelően az 1. könyvben a földműveléssel kapcsolatos tanácsok szerepelnek: mit h o g y a n kell bevetni és b e ü l t e t n i , mikor milyen m u n k a f o l y a m a t o k a t kell elvégezni, a 2.b a n a juh, kecske, s z a r v a s m a r h a , szamár, ló, öszvér stb. tenyésztésének kérdései szerepelnek. A 3. könyv h á r o m nagy t é m a k ö r t foglal m a g á b a n : a m a d á r t e n y é s z t é s t (4— 11), s a v a d g a z d á l k o d á s t és méhészetet (12 —16), t o v á b b á a haltenyésztést (17. c.). V a r r ó a mezőgazdaságot nemcsak mesterségnek (ars), h a n e m t u d o m á n y n a k (scientia) is tekinti, amely k é t célra törekszik: a hasznosságra és a g y ö n y ö r k ö d t e t é s r e (ad utilitatem et voluptatem, 4, 1), de hangsúlyozza, hogy f o n t o s a b b az, ami hasznos, m i n t az, ami g y ö n y ö r k ö d t e t . O Cicero, a m i k o r az Academica posteriorban m é l t a t ja V a r r ó t u d o m á n y o s és irodalmi m u n k á s s á g á t (1, 3, 9), ezt í r j a költészetéről: ,,te írtál mindenféle v e r s m é r t é k b e n változatos és választékos v e r s e k e t " . E szavakkal -+menipposzi szatíráit értékeli, amelyekből V a r r ó 150 könyvet, azaz óriási mennyiséget írt. Mintegy 90 s z a t í r á j á n a k ismerjük a címét, s F . Buecheler á l t a l összeállított töredékeinek g y ű j t e m é n y e 591 részletet t a r t a l m a z . A cinikus -^diatribének ezt a változat á t a próza és vers v á l t a k o z á s a jellemzi.

450

VARRÓ Varró ezt a m ű f a j t m i n d t a r t a l m á b a n , mind f o r m á j á b a n m e g ú j í t o t t a , amennyiben t é m á i t aktuálissá, r ó m a i v á f o r m á l t a , versformáit pedig v á l t o z a t o s a b b á t e t t e . Egyes szatírái jellegzetes címeket viseltek, olykor latinul, olykor görögül. Tricaranos ( ' H á r o m f e j ű szörny') görögös c. szatírájáb a n az ú n . első t r i u m v i r á t u s t t e t t e nevetségessé, t e h á t 59 után írta. Ezt azért érdemes kiemelni, mert menipposzi szatíra inak zömét 80 és 66 között p u b l i k á l t a . Eumenidesében ('Eumenisek') a helytelen vallási g y a k o r l a t o t és a divatos filozófiai iskolák egyes t a n í t á s a i t tűzi tollhegyre — ha hihet ü n k töredékeinek. Marcipor c. d a r a b j á b a n t a l á n valamiféle viszontagságos tengeri u t a z á s t ír le. Marcopolis c. s z a t í r á j á b a n pedig egy utópisztikus v á r o s b a viszi olvasóit. Sexagesis ( ' H a t v a n é v e s ' ) c. szatírájában valaki gyermekként alszik el, s amikor h a t v a n é v e s k o r á b a n felébred, elcsodálkozik, hogy ez idő a l a t t m e n n y i r e lezüllött R ó m a . S a j n o s a töredékek nem teszik lehetővé, hogy menipposzi szatíráinak felépítését világosan lássuk. Arra viszont elégségesek, hogy kiderüljön belőlük: a menipposzi s z a t í r á b a n nemcsak a próza keveredett verssel, h a n e m a latin nyelvű szöveget is görög szavak, kifejezések, idézetek tarkít o t t á k , a h o g y a n Seneca Apocolocyntosisában és Petronius S a t y r i e o n j á b a n is. Az eredeti menipposzi szatíra igénytelenséget hirdet. Varróé ugyanezt teszi, de római módon, római eszményeket terjesztve: az ősi egyszerűséget, t a k a r é k o s s á g o t és vallásosságot. Egyik töredékében ezt így fogalmazza meg: „ N a g y a p á i n k és ü k a p á i n k , bár szavaik f o k h a g y m á t ó l és v ö r ö s h a g y m á t ó l bűzlöttek. a legderekabb m ó d o n gondolkodtak és é r e z t e k " (63 fr. Bücheler). O Stílus tekintetében éles különbségeket l á t u n k egyes művei között. A De lingua Latina stílusa, bár Cicerónak a j á n l o t t a , igénytelen, száraz, t ö b b helyen szinte a r c h a i k u s n a k tűnik. Ez feltehetőleg a t a n k ö n y v j e l l e g műfaji hag y o m á n y a i v a l m a g y a r á z h a t ó : a sok definíció ilyen száraz nyelvezetet igényel, s az a r c h a i k u s irodalomból v e t t sok példa pedig r á n y o m t a bélyegét Varró eredeti szövegére is. A mezőgazdaságról c. m ű v é b e n már érződik, hogy finomabb, v á l a s z t é k o s a b b stílusra törekszik. A menipposzi szatírákban viszont k o r á n a k művelt köznyelvét elegyíti vulgarizmusokkal, archaizmusokkal, neologizmusokkal és görög szavakkal, s ez jól illik a luciliusi ->szatíra h a g y o m á n y a i h o z . O T u d o m á n y o s tekintélye az idők folyam á n töretlen m a r a d t . Quintilianus ..a legm ű v e l t e b b r ó m a i n a k " nevezi (10, 1, 95), Szent Ágoston pedig így fejezi ki csodálatát:

29*

„oly sokat olvasott, hogy csodáljuk, hogy egyáltalán j u t o t t ideje v a l a m i t is írni; oly sokat írt, hogy alig hihető, hogy ennyit bárki végigolvasott v o l n a " (De civitate Dei 6, 2). Symmachus a 4. sz. végén „ a római műveltség a p j á n a k " nevezi (Epistolae 1, 2, 2). Művei az ó k o r b a n és a középkorban egyaránt h a t o t t a k , különösen etimológiái éltek t o v á b b a p o g á n y és keresztény irodalomban e g y a r á n t . O Mértékadó kiad.: G. Goetz—F. Schoell: De lingua Latina (1910); F. Buecheler—W. Heraeus: Saturae Menippeae (Petronii Saturae; 1922); H . Keil—G. Goetz: M. Terenti Varronis rerum rusticarum libri tres (1929); A. Traglia: De lingua Latina, Res rusticae e f rammenti grammaticali (1974). O K i a d . , magyar ford. és irod.: A mezőgazdaságról (Kun J . ; bevezető tan.: Maróti E., 1971). O Magyarul még: 3 szatíratöredék (Kerényi Grácia, R ó m a i költők antológiája, 1963); I vers (uő, Noé vesszeje, 1972). O írod.: Varrón. E n t r e t i e n s sur l'antiquité classique 9. Fondation H a r d t Génévé (1963); F . Della Corte: Varrone, il terz o g r a n lume r o m a n o (1970); H. D a h l m a n n : Varroniana ( A N R W 1.3, 1973); L, Alfonsi: Le Menippee di Varrone (uo., 1, e, 1973); Atti del Congresso Internazionale di Studi Varroniani (1976); W. Pfaffel: Q u a r t u s gradus etymologiae. U n t e r s u c h u n g e n zur E t y mologie V a r r o s in De lingua L a t i n a (1981). A damik Tamás

451

Varró Atacinus [varró atácinusz], Publius (Atax, Gallia Narbonensis t a r t o m á n y , ma: Franciao., i. e. 82—?, i. e. 37): római költő. Műveiből csak töredékek m a r a d t a k ránk. P á l y á j á t Ennius h a t á s a a l a t t két „ k ö n y v b ő l " (->•bibiion) álló eposszal kezdte: a Bellum Sequanicum ('Sequanus háború') t á r g y a l u l i u s Caesarnak Ariovistus gall hadvezér felett a r a t o t t győzelme volt. Horatius élesen bírálta Lucilius n y o m á n írt szatíráit. Szent Jeromos szerint 35 éves korában t a n u l t meg görögül. E z u t á n született művei az alexandriai irodalom h a t á s á t mut a t j á k . Argonautae ('Az Argo hajósai') c. műve Apollóniosz Rhodiosz e p o s z á n a k fordítása volt: benne a ->neoterikusokr& jellemző p a t é t i k u s h a n g az uralkodó. A Chorographia ( ' F ö l d r a j z ' ) m i n t á j a az epheszoszi Alexandrosz m ű v e volt, az a k k o r ismert világ h á r o m földrészének megfelelően három „ k ö n y v b ő l " állt. Az Epimenides (ua.) vagy Ephemerides ('Napló') t a n k ö l t e m é n y volt. Utolsó korszakához t a r t o z n a k elégiái, melyekben szerelmét Leucadiának nevezte. O Kiad.: W . Morei: FPeplyr (1963); A. Traglia: Poetae novi (1962). O írod.: M. Schanz—C. Hosius: Geschichte der römi-

VARSA sehen L i t e r a t u r (I. köt., 1927); H. B á r d o n : La Iittérature latiné inconnue (I. köt., 1952); E. H o f m a n n : Die literarische Persönlichkeit des P. Terentius Varró Atacinus (Wiener Studien, 1928). Tegyey Imre varsagi: ->semai Varsavszki, Mark (Mordeháj); Warszawski (eredeti lengyel névforma); Wárshawsky (angol átírás); (Kijev, 1848—Csernovci, Bukovina, 1907): ukrán születésű J i d d i s költő. T a n á r k é n t m ű k ö d ö t t . Sólem Aléhem h a t á s a a l a t t k e z d e t t írni. Első versei a jiddis népköltészetből merítenek (—»jiddis irodalom), s az ő s a j á t dalai is n é p d a l o k k á lettek. T á n c d a l o k a t és kuplékat is rögtönzött. T ö b b m ű v e t írt a csernovci és a b u k a resti jiddis színház számára. Legismertebb költeménye az Ojfn pripecsik ('A kemencében') c. dal, amelyben a régi zsidó népiskola h a n g u l a t á t ö r ö k í t e t t e meg, s amelyet mindmáig énekelnek világszerte. O F ő műve: Jidise folkszlider mit nóten ('Jiddis népdalok k o t t á k k a l ' , Sólem Áléhem előszavával, 1900). O írod.: I. Manger: N o e n t e gesikhte (1938); E. H. J e s u r u n : Mark Varsavszki — bibliografje (1958); J . L e f t w i c h : The Golden Peacock (1961); 1. Liptzin: T h e Flowering of Yiddish Literature (1963). Raj

Tamás

Varsavszkij, Tlja Ioszifovics ( K i j e v , 1909. febr. 11 .—Leningrád, 1974. júl. 2.): orosz író. Tengerészeti iskolában t a n u l t Len i n g r á d b a n . 35 évig dolgozott m é r n ö k k é n t . O 1962-ben publikált először, tehetségére h a m a r felfigyeltek. Elsősorban t u d o m á nyos-fantasztikus íróként ismert (->scienc.e fiction), m á s t é m á j ú elbeszélései elnéző, remek h u m o r a , öniróniája és szárnyaló mesélőkedve m i a t t népszerűek. O P a r a d o x helyzetekből és ötletekből induló t ö r t é n e t e i gyakran p a m f l e t t é , p a r ó d i á v á a l a k u l n a k . Nem lineáris fejlődést lát maga előtt, műveiben az u l t r a m o d e r n d i k t a t ú r á k szolgálat á b a állított t u d o m á n y ellen lázadnak az emberek. A fordulatos cselekmény időnként az elképzelt jövő utópisztikus, atomizált t á r s a d a l m á b a n játszódik, de ez n e m jelenti azt, hogy szociális kérdések ne foglalkoztatnák. E m e l l e t t bűnügyi regényeket is írt, a f a n t a s z t i k u m o t e műveiben is felhasználta. O A krimi és a sci-fi egyeztetésének problémái teoretikusan is érdekelték. O F ő b b művei: Molekuljarnoje kafe (1964: Apostol A., Molekuláris kávéház, elb.-ek, 1976); Cselovek, kotorij vigyél antyimir ('Az ember, aki l á t t a az antivilágot', elb.-ek, 1965); Szolnce zahogyit v Donomage ('Dono-

m a g á b a n nyugszik le a n a p ' , elb.-ek, 1966); Lavka sznovigyenyij ( ' Á l o m b o l t ' , reg., 1970); Trevozsnih szimptomov nyet ('Aggasztó t ü n e t e k nincsenek', elb.-ek, 1972); Szjuzset dija romana ('Egy regény t é m á j a ' , elb.-ek, 1990); Pod nogami zemlja ('Lába a l a t t a föld', elb.-ek, 1991). O Magyarul: 1 — 1 elb. (Apostol A., K a l a n d a végeken, anto., 1965; uő, A meteorok v i h a r á b a n , anto., 1969); 4 elb. (Karig Sára, G a l a k t i k a 5., anto., 1973); 1 önvallomás és 1 elb. (uő, Szovjet Irodalom, 1975, 9.); 1—1 elb. (Makai I., uo., 1976, 9.; E n y e d y Gy., Kincskereső, 1983, 2.; uő, uo., 1985, 5.). O írod.: L. Mihajlov: Z a g l j a d i v a j a v mir buduscsevo (Nyeva, 1965, 4.); K. M a t v e j e n k o : 1.1. Varsavszkij (Zvezda, 1971, 11.); J . Brangyisz —V. Dmitrijevszkij: Nyeizbezsnoszty fantasztyiki (Nyeva, 1975, 7.); uők: „Lenyingradszkaja volna" v naucsnoj fantasztyike (Avrora, 1976, 9.); V. Revics: Vszjo napiszannoje I l j e j Varsavszkim ( F a n t a s z t y i k a 75—76, 1976); Valentyina I v a s o v a : A biológia s z á z a d a és az irodalom (Szovjet Irodalom, 1978, 6.). Varga Valéria Varsavszkij, V l a g y i m i r S z e r g e j e v i c s (Moszkva, 1906. okt! 24.—Genf, Svájc, 1978. febr. 22.): orosz író. G y e r m e k k o r á t Moszkvában töltötte. 1920-ban szüleivel K o n s t a n t i n á p o l y b a emigrált. Rövidesen az orosz „professzori emigráció" egyik közp o n t j á b a , P r á g á b a került, ahol iskolái egy részét végezte. 1928-ban P á r i z s b a költözött, s i t t szerzett diplomát a Sorbonne-on. Első írói sikerét Sum sagov Franszua Viljona ('Francois Villon lépteinek nesze', elb., 1929) c. írásával a r a t t a . Filozófiai kérdésekkel, f ő k é n t Bergsonnal foglalkozó, vallásos orosz értelmiségiként közel állt az 1931ben a l a p í t o t t Novij grad c., az eszer p á r t egykori neves publicistái, I . Fondaminszkij, F. Sztyepun, G. Fedotov szerkesztette folyóirathoz és az 1917 u t á n i emigráció, az „első h u l l á m " fiatal íróit publikáló Csiszla c. laphoz, ill. bejáratos volt a D. Merezskovszkij—Zinajda Oippiusz h á z a s p á r párizsi o t t h o n á b a is. A 2. v i l á g h á b o r ú előtt a francia filmiparban talált m a g á n a k állást, miközben t ö b b n y i r e önéletrajzi prózát, eszszéket, recenziókat közölt. Á h á b o r ú kitörésekor önkéntesnek jelentkezett a francia hadseregbe, fogságba esett és csak 1945ben s z a b a d u l t . A hadifogságban t ö l t ö t t időről írta Pervij boj ('Az első ütközet', 1946) és Szem let ('Hét év', 1950, átdolgozott kiad.: 1972) c. k i s p r ó z á j á t . Az előbbi a halálfélelem és a hősies önfeláldozás kissé elvont t ö r t é n e t e , amelyben a túlvilági élet hite segíti a k ö l t ö t t néven szereplő, de nyil-

452

VARTI v á n v a l ó a n önéletrajzi elemeket hordozó főszereplőt döntéseiben. A legnagyobb elismerést Nyezamecsennoje pokolenyije ('Észrevétlen nemzedék', reg., 1956) c. emlékező p r ó z á j a hozta meg s z á m á r a , amely az 1945 u t á n N y u g a t r a k e r ü l t orosz emigráció, a „ m á s o d i k h u l l á m " tagjairól szólt, a Montp a r n a s s e orosz művészeiről, az Ellenállás harcosairól, a k i k e t vallásosságuk és a dem o k r á c i á b a v e t e t t h i t ü k f ű z ö t t össze. Az író a h á b o r ú u t á n sokáig éjjeliőr volt, ill. m á s alkalmi m u n k á k b ó l t a r t o t t a fenn magát. 1950-ben az U S A - b a költözött, Ozsidanyije ('Várakozás', Párizs, 1972) c. a d t a ki v á l o g a t o t t önéletrajzi p r ó z á j á t , melyben a boldog g y e r m e k k o r h a r m o n i k u s élményei g y a k r a n álomleírások, lélektani kitérők révén elegyednek a h á b o r ú s benyomások emlékével és az útkeresés későbbi kínjaival. Eredetileg Rasszejannoszty ('Szórakozottság') c. a k a r t a megjelentetni e k ö t e t e t , amely művei közül a leginkább t ü k r ö z t e M. Proust közvetlen h a t á s á t . Történetfilozófiai és a vallással foglalkozó írásait a Novij zsurnal c. rangos New York-i orosz folyóirat közölte: ezek Rodoszlovnaja bolsevizma ('A bolsevizmus genealógiája', 1982) c. az 1968-ban E u r ó p á b a visszaköltözött író halála u t á n láttak n a p v i l á g o t e g y b e g y ű j t v e . O írod.: J . Denike: V". Sz. Varsavszkij (Novij zsurnal, 1956, 44.); K. F o t y i j e v : ua. (uo., 1978, 131.); A. S m e m a n : ua! (Kontyin y e n t , Párizs, 1978, 18.); J . Valin: ua. (Novij zsurnal, 1983, 150.); D. Bobisev: ua. ( R u s s z k a j a miszl, Párizs, 1984, febr. 9.). Gereben

külsőségek m ö g ö t t szabadságharcos p a t r i o t i z m u s rejlett, melyet művészetükben szimbolikusan fejeztek ki; a kihívás Lengyelo. paskievicsi k o r s z a k á b a n politikai t a r t a l m a k k a l telítődött, a csoportban a dem o k r a t a és forradalmi nézetek is ismertek v o l t a k . Mint a városból elvágyódó r o m a n tikusok, felfedezték a mazóviai falvak és u d v a r h á z a k e g z o t i k u m á t , a folklórt m ű veikbe is beépítették és k i a l a k í t o t t a k valamiféle mazóviai regionalizmust. O Műveik a varsói s a j t ó b a n és rövid életű s a j á t kiadv á n y a i k b a n jelentek meg. Összekötötte őket a n a g y nyugati r o m a n t i k u s o k (Byron, Schiller) iránti rajongás; lengyel mestereikhez képest epigonoknak t e k i n t h e t ő k . O írod.: J . Nowakowski: Cyganeria warszawska (Ruch Literacki, 1960, 1—2.); W . Szymanowski—A. Niewiarowski: W s p o m nienia o Cyganerii warszawskiej (1964); S. K a w y n : Cyganeria warszawska (1967).

Ágnes

Varsói Ciganéria; Cyganeria warszawska: lengyel irodalmi kör. 1840 és 1843 k ö z ö t t fiatal r o m a n t i k u s , nem élvonalbeli írók — S. Felleborn, S. Z. Sierpinski, R. Zmorski, J . B. Dziekonski, A. Niewiarowski, W . Wolski — b a r á t i köre volt. A jelenség — excentrik u s életmódot f o l y t a t ó , viselkedésükkel, öltözékükkel, nézeteikkel d e m o n s t r a t í v t a g a d á s t kifejező művészek laza csoportosulása egy évtizeddel k o r á b b a n P á r i z s b a n a l a k u l t ki, szociológiailag a modern irodalmi élet létrejöttéhez k ö t h e t ő . A k o r t á r s a k különcöknek, l á z a d ó k n a k , f a n t a s z t á k n a k l á t t á k őket, akik t u d a t o s a n p r o v o k á l t á k a közvéleményt és a h a t a l m a t . A h é t k ö z n a p i élettel utópista t á r s a d a l m i p r o g r a m o k a t és a művészet f o r r a d a l m i megújulását állított á k szembe. Műveikben gyakori a költő és az olvasóközönség konfliktusa, az á b r á n d és a valóság szembeállítása. Jellegzetes képviselői a n e k d o t á k hősei lettek, viselkedésük gyorsan konvencionalizálódott, amiből p a r ó d i á k is születtek. O A l á t v á n y o s 453

Pálfalvi varsói pozitivizmus:

Lajos

-*••pozitivizmus

Vartio, Marja-Liisa Orvokki (írói név); Marja-Liisa Orvokki Sairanen (eredeti név); (Sááminki, 1924. szept. 9.—uo„ 1966. jún. 16.): finn költőnő, írónő. P. Haavikko költő felesége volt. 1944-ben i r a t k o z o t t be a helsinki egyetemre. O Szépirodalmi m u n kásságát költőként kezdte. Eredeti m ó d o n , g y a k r a n használta fel lírájában a mítoszok a t és a népköltészeti t é m á k a t . N a g y h a t á sú k é p á r a d a t b a n jelenítette meg a varázslás és az á t o k ősi erejét, a nagy, látomásszerű f a n t á z i á t és e g y f a j t a viharos, expanzív mozgást. Seppele ('Koszorú', versek, 1953) c. g y ű j t e m é n y é b e n népmesei témákból mer í t e t t . Se on sitten kevát ('Ez aztán a t a vasz', 1955) c. regényével tört be a prózaírók élvonalába. Kaikki naiset nakevát unia ('Minden nő álmodik', reg., 1962) c. m ű v e vígjátékszerű elemeket t a r t a l m a z . Posztumusz napvilágot l á t o t t Hánen olivat linnut ('Övé volt minden m a d á r ' , 1967) c, regén y é t fantasztikus, groteszk h u m o r a m i a t t az írónő másik legjelentősebb a l k o t á s a k é n t t a r t j á k számon. O E g y é b fő művei: Háat ( ' E s k ü v ő k ' , költ.-ek, 1952); Maanja veden válillá ('A föld és víz k ö z ö t t ' , nlák, 1955); Mies kuin mies, tyttö kuin tyttö ('A férfi férfi, a lány lány', reg., 1958); Tunteet ('Érzelm e k ' , reg., 1962); Runot ja proosarunot ('Versek és prózaversek', 1966). O Magyarul: 1 vers (Kovács I., F i n n költők antológiája, 1973); 1—1 elb. (Nyirkos I.. Alf, 1974, 9.; Szabó Z„ V a s á r n a p i Ú j Szó, 1980, II.). O írod.: E. E r v a s t i : Válivaihe (1967); P. Alhoniemi: Marja-Liisa Vartion K a i k k i

VARTO naiset n á k e v á t unia ja P a a v o Haavikon Toinen t a i v a s j a m a a r i n n a k k a i n (Kirjallis u u d e n t u t k i j a i n seuran v u o s i k i r j a , 1972); Sirkka-Laisa Sárkilahti: Marja-Liisa Vartion k e r t o m a t a i d e (1973); K . Laitinen: A képzelet k a p u j a (A finn irodalom története, 1981). Kuczka P. Heléna Vartovij: -*Hrincsenko, vics

Borisz Dmitro-

Varuzsan, Dániel (írói név); Dániel Grigori Cspugkjarjan (eredeti név); (Bergnik, Svaz tart., T ö r ö k o . , 1884. ápr. 20.—Cankeri, 1915. aug. 26.): örmény költő, publicist a . Szegényparaszti családból s z á r m a z o t t , patriarkális környezetben n ő t t fel. A -^mekhitaristák isztambuli középiskolájában, ill. velencei M u r a d - R a p a j e l j a n kollégiumában t a n u l t . U g y a n c s a k a tőliik k a p o t t ösztöndíjjal végezte el a genti egyetem bölcsészk a r á t . H a z á j á b a visszatérve t a n á r k é n t dolgozott. 1912-től egy isztambuli középiskola igazgatója v o l t . A k t í v a n részt v e t t az örmény szellemi életben, széles k ö r ű kulturális és irodalmi tevékenységet f e j t e t t ki. A kezdeményezésére létrejött ú n . „pogány mozgalom" 1914-ben Navaszard c. évkönyv e t a d o t t ki. Még u g y a n a b b a n az évben k ö z r e m ű k ö d ö t t a Mehjan c. irodalmi folyóirat m e g a l a p í t á s á b a n is. O A n y u g a t i örmény költészet utolsó nagy a l a k j a , a neor o m a n t i k u s i r á n y z a t kiteljesítője volt. Az általa elindított újjászületés a népi gyökerekből való m e g ú j u l á s t , egyben az európai kultúrához való csatlakozást t ű z t e zászlajára. N y e l v t u d á s a segítette a b b a n , hogy közvetlenül megismerhesse a m o d e r n irodalmi i r á n y z a t o k a t , amelyek a későbbiekben valamelyest színezték u g y a n művészetét, de a l a p j á b a n véve k i t a r t o t t a realizmus mellett. Miként m a g a vallotta: ,,A realizmus a szépséghez vezető lehető legrövidebb ú t " . Szenvedélyes költői egyéniség volt, akiben erőteljes visszhangra leltek a mindennapok eseményei. Á b r á n d o z á s r a hajlamos lelke szívesen elidőzött v o l n a egy eszményien kiszínezett álomvilágban, azonb a n a valóság kegyetlen tényei — a háború, a faji pogrom, a munkásság n y o m o r a — lépten-nyomon v i s s z a r á n g a t t á k a realitásba. E n n e k k ö v e t k e z t é b e n a l a k u l t a k ki költészetének e l l e n t é t p á r j a i : természet, szerelem — közéletiség, hazafias érzés; munkásszolidaritás, n e m z e t i törekvések — egyetemes emberi é r d e k e k . Ez a kettősség egész líráján végigvonul, s t ö b b n y i r e egyazon köt e t e n belül is t e t t e n érhető. Az ellentétpároknak az eltolódásával, ill. cserélődésével m a g y a r á z h a t ó , hogy minden ú j a b b gyűjte-

m é n y é b e n merőben ú j világ t á r u l t fel. Virt u ó z mestere volt a f o r m á n a k , á m a költői mívességet t ú l z á s b a vitte, olykor f o r m a k u l t u s z b a esett. A népi tudáskincsből t á p lálkozó képzelete f ő k é n t pazar k é p a l k o t á s á b a n nyilvánult meg. Költői nyelvében a velencei m e k h i t a r i s t á k nyelvgazdagító erőfeszítéseit vitte d i a d a l r a . O Még az iskolap a d b a n kezdett el verset írni, első zsengéit m e k h i t a r i s t a folyóiratok közölték. T a n á r a i ellenérzése m i a t t mégsem n y o m t a t h a t t a ki k é t diákkori verseskötetét: Caghkepundzs ('Virágcsokor', 1902); Pusi akoszner ('Töv i s b a r á z d á k ' , 1904). Végül mégiscsak a m e k h i t a r i s t á k a d t á k ki (jócskán megnyirb á l v a ) első g y ű j t e m é n y é t Szarszurner ('Borzongások', 1906) c. Hangvételét — egy naiv idealizmus jegyében — a szociális együttérzés, az elesettekkel való közösségvállalás jellemezte. Ceghin szirté ('A nép szíve', 1910) c. k ö t e t é b e n a h a z á j a m ú l t j á val, üldözött népe sorsával foglalkozó versek kerültek t ú l s ú l y b a . I t t m á r a k t í v harcra, bosszúra, ellenállásra szólított fel. Hetanosz jerger ( ' P o g á n y énekek', 1912) c. verseskönyve három részből áll. A címadó ciklusban egy s a j á t o s a n kiszínezett, idealizált p o g á n y világ t á r u l elénk. A modern e m b e r elkorcsosulásával — a n n a k k r i t i k á j a k é n t — az ókoriak szabadság-, élet- és szépségk u l t u s z á t állította szembe. Harcse ('Az á g y a s ' ) c. lírai-epikus p o é m á j á b a n egy rom a n t i k u s szerelmi t ö r t é n e t e t beszélt el. Goghgotaji caghikner ('A Golgota virágai') c. ciklusában a nagyvárosi m u n k á s s á g anyagi—szellemi nyomoráról énekelt n a g y együttérzéssel. Hacin jerge ('A kenyér éneke', 1921) c. kötete posztumusz l á t o t t napvilágot. Vergilius Georgicájának a m i n t á j á r a a földműves életet dicsőítő sorozatot t e r v e z e t t , amelyből csak egy t ö r e d é k készült el. E b b e n egy képzeletbeli, idealizált világot m u t a t o t t be, amelyben hiperbolizált szuperlényekként mozognak a világot f e n n t a r t ó földművesek. O J e l e n t ő s volt publicisztikai, irodalom- és művészetkritik a i m u n k á s s á g a , v a l a m i n t a levelezése is. O Verseskötetei még: Dzsarde ('Mészárlás', 1907); Tertundzsk ('Zúgolódás', 1911). O G y ű j t , kiad.: Jerker ('Művei', 1946); Banaszteghcutjunner ('Költeményei', 1955); Nama kani ('Levelezése', 1965); Jerker ('Művei', 1969); ua. (1984); Sztyihi ('Versek', oroszul, 1985); Jerkeri liakatar zsoghovacu ('Műveinek teljes g y ű j t e m é n y e ' , 1 —3. k ö t . , 1986). O Magyarul: 1—1 vers (Hovh a n n e s i a n E., Szemelvények az ö r m é n y irodalomból, 1942; F o d o r A., Mezsgyék, anto., 1980); 3 vers (Kerék I., Visszhang, anto., 1987). O írod.: L. É s z a d z s a n j a n : Dániel

454

VASAL Varuzsan (1919); H. Sziruni: Dániel Varuzsan (1940); G. Szarkiszjan: Varuzsani szteghcagorcakan k j a n k e (1947); D. Csizmedzsjan: Dániel Varuzsan (1955); H u s a m a t j a n Dániel Varuzsani (1958); H. R e s t u ni: Dániel Varuzsan (1961); A. P a t r i k : Dániel V a r u z s a n n im huserum (1968); G. Madojan: Dániel Varuzsan (1976); V. Gabrieljan: Dániel Varuzsan, k j a n k e jev gorce (1978); A. S a r u r j a n : Dániel Varuzsani kjanki jev sztegheagorcutjan t a r e g r u t j u n (1984). Szalmási Pál

rekvés keveredik a szimbolista ábrázolással, s ennek eredményeképpen m ű v e i t átj á r j a a századvég i r o d a l m á n a k jellegzetes h a n g u l a t a . O F ő b b művei: Tracos Azuis ('Kék vonások', költ.-ek, 1884); Miudezas ('Apróságok', elb.-ek, 1886); Rosa Castle (kisr., 1893); Mares e Campos ('Tengerek és Mezők', elb.-ek, 1895); 0 Brigue Flibusteiro ('A Flibusteiro [ti. rabló, kalózj brigg', reg., 1904); Nas Ondas ('A h u l l á m o k h á t á n ' , elb.-ek, 1910). O írod.: Centenário do Marinhista (1963). Pál ferenc

Varviciotisz, Takisz; Tákisz Varviciótisz (új átírás); T a k é s Varvitsiotés (régi átírás); (Thesszaloniki, 1916—): görög költő, a -tszaloniki iskola egyik jellegzetes képviselője. Első verseskötetében, az 1949-ben k i a d o t t Fila ipnu ('Álomlapok') c.-ben, a borongós h a n g u l a t ú költeményeket még h a g y o m á n y o s metrikai f o r m á k b a n szólalt a t j a meg, posztszimbolista t e c h n i k á j a később új, színesebb és o p t i m i s t á b b elemekkel bővül. Az 1971-ben megjelent I Metamórfoszi ('Metamorfózis') c. kötetében édesa n y j á r a emlékezik vissza. A tömör, epig r a m m a s z e r ú költemények őszinte, személyes hangvétele visszaidézi az á r t a t l a n gyermekkor álomvilágát. Varviciotisz egész költészetét az útkeresés jellemzi, s nemcsak az olvasók tetszését, hanem a kritikusok elismerését is elnyerte. O F o n t o sabb verseskötetei még: I fthinoporiní szuíta ke álla piimata ('Őszi szvit és más versek', 1975); Fragmenta, ii vlásztiszi ton oriktón ('Töredékek, avagy az ásványok virágzása', 1985); Faéthon ('Fénylő', 1992); I thavmászia ('A csoda', 1993). O Magyarul: 1 vers ( P a p p A., Az újgörög irodalom kistükre, 1971); 3 vers (uő, A bolond gránátalmafa, 1984); 4 vers (uő. E z e r arc, egv álarc mögött, 1987). O írod.: J . Thémélisz: I néoterii piiszi masz (1978); X . A. Kókolisz: Dódeka piitész (1979). Caruha Vangelió

Vasa [vasza], Olauday G u s t a v u s ; Equiano, Olaudah; Vassa (írásváltozat); (Essaka, Bénin, 1746—Anglia, 1802): benini ibo származású, angol nyelven a l k o t ó önéletrajzíró. K o r a g y e r m e k k o r á n kívül nem élt Afrikában: 11 évesként k e r ü l t rabszolgaként az U S A - b a (Virginia). M i u t á n folszabídották, tengerészként szolgált, végül Angliában t e l e p e d e t t le, ahol élete végéig k ü z d ö t t a rabszolgakereskedelem fölszámolásáért. O The Interest ing Narrative of the Life of Olaudah Equiano, or Gustavus Vassa, the African, Written by Himself ('Olaudah E q u i a n o azaz G u s t a v u s Vassa, az afrikai életének érdekes elbeszélése s a j á t m a g a által') c. önéletrajza először 1789-ben jelent meg Londonban, s a j á t kiadásban, két kötetben. N a p j a i n k i g tucatnyi teljes, átdolgozott és r ö v i d í t e t t kiadást ért meg angol és német nyelven, t ö b b európai országban és az USA-ban. O írod.: 0 . K . D a t h o r n e : African W r i t e r s of t h e E i g h t e e n t h Century: Ignatius Sancho, O t t o b a h Cugoano, Olaudah E q u i a n o (Black O r p h e u s , 1965, okt.). Füssi-Nagy Géza

Várzea [várziö], Virgílio (Canavieiras, Santa Catarina, 1863. jan. 6.—Rio de Janeiro, 1941. dec. 29.): brazil költő, író. E g y ideig a tengerészetnél szolgált, m a j d államh i v a t a l n o k k é n t , t a n á r k é n t és újságíróként dolgozott. O Szűkebb h a z á j á b a n az 1880as években harcot v í v o t t a r o m a n t i k a ellen, az ú jabb irányzatok meghonosítása érdekében. A n a g y brazil szimbolista költő, Cruz e Sousa b a r á t j a volt, közösen a d t á k ki 1885-ben a Tropos e Fantasias ('Szóképek és f a n t á z i á k ' ) c. prózakötetet. O Elbeszéléseiben és regényeiben tengerészéletének élményeit dolgozta fel. P r ó z á j á b a n az objektivitásra és a realista l á t á s m ó d r a való tö-

Vasa, P a s h k o (eredeti név); Albanus Albano; Vaso Pasha; Wassa Effendi (írói nevek); (Shkodra, Albánia, 1825—Bejrút, 1892): albán író. költő, történész, államféri. Szülővárosában olaszul, franciául és szerbül tanult. Fegyveresen részt v e t t Velence 1849-es osztrák ellenes l á z a d á s á b a n , m a j d ennek leverése után Töröko.-ba menekült. I t t egy idő u t á n magas közigazgatási tisztségeket t ö l t ö t t be, 1883-ban pedig libanoni k o r m á n y z ó n a k nevezték ki. A távolság ellenére szoros k a p c s o l a t b a n m a r a d t az albán nemzeti mozgalom tagjaival, s b á r albánul keveset írt, elévülhetetlen é r d e m e k e t szerzett az albán újjászületési mozgalom szervezésében, ideológiája kidolgozásában, valamint az a l b á n irodalmi nyelv megteremtésében; részt v e t t az albán í r á s m ű v e k kiadására létrehozott Shoqéri e te shtypurit shkronja shqip elnevezésű t á r s a s á g megalakításában. J . Vretoxal és S. Frashérive 1

455

VASAL e g y ü t t 1879-ben elkészítette, és Alfabetare e gluhésé shqip ('Az a l b á n nyelv ábécéskönyve') c. I s z t a m b u l b a n k i a d t a az egységes albán ábécét, s írt egy rövid albán n y e l v ű t ö r t é n e l e m k ö n y v e t is. 1878-tól i s m e r t t é v á l t 0 moj Shqipni, e nijera Shqipni ( ' H e j Albánia, szegény Albánia!) c. versét 1880ban röplapként m e g j e l e n t e t t é k , s h a m a r o san hazafias h i m n u s z k é n t énekelték. O La vérité sur l'Albanie et les Albanais ('Az igazság Albániáról és az albánokról', Párizs, 1879) c. t ö b b nyelvre lefordított f ő m ű v e a n y u g a t i olvasót i n f o r m á l t a az a l b á n o k helyzetéről. A k ö t e t b e n az önálló és független Albániáról álmodozik, de e g y ú t t a l mértékletességre inti honfitársait: egyelőre érjék be azzal, hogy a t ö r ö k birodalmon belül egyesüljenek egy t a r t o m á n y b a n . A n y u g a t i közönségnek s z á n t a Grammaire albanaise... ('Albán n y e l v k ö n y v . . . ' , L o n d o n , 1887) c. k ö t e t é t is. A l b a n u s Albano álnéven írt, Bardha de Témal, scénes de la vie albanaise ( ' B a r d h a e T e m a l i t , képek az albán életből', Párizs, 1890) c. romantikus-szentimentális regényében az albán hegyvidék lakóinak patriarchális szokásait m u t a t t a be. Költői érzékéről Rose e spiné ('Rózsák és tövisek', I s z t a m b u l , 1873) c. olasz nyelv ű verseskötete t a n ú s k o d i k . O F ő b b m ű vei még: La mia prigionia, episodio storico deU'assedio di Venezia ('Börtöneim, t ö r t é neti epizód Velence győzelméről', I s z t a m bul, 1850); La Bosnie et l'Herzegovine pendant la mission de Djevdet Efendi ('BoszniaHercegovina D j e v d e t E f e n d i missziójának idején', Isztambul, 1865); Esquisse historique sur le Monténégro d'aprés les traditions de l'Albanie ('Történeti vázlat Montenegróról az albán h a g y o m á n y a l a p j á n ' , I s z t a m bul, 1872). O Magyarul: 1 vers (Jékely Z., Albán költők a n t o l ó g i á j a , 1952). O írod.: Schütz I.: Az ú j albán irodalom (Az a l b á n irodalom antológiája, 1952); A. A. K h a i r : W a s s a P a c h a (1883—1892), le m o u t a c a r r i f a t du Mont (1973); V. Bala: P a s h k o Vasa, p r o t r e t monografi (1979); R . Qosja: História e letérsisé s h q i p e — R o m a n t i z m i (2. köt., 1984). Schütz István Vasalis [fászálisz], M. (írói név); Margar e t h a Leenmans (eredeti családi név); Marg a r e t h a Drooglever Fortuyn-Leenmans (férjezett név); (Hága, 1909.' febr. 13.—): holland költőnő, írónő, pszichiáter. Leidenben végezte az orvosi e g y e t e m e t . A Criterium c. folyóirat köréhez t a r t o z o t t . Az 1940-es márciusi holland k ö n y v h é t e n a r a t o t t sikert Onweer ('Vihar') c. novellájával. N é h á n y verse egyébként m á r ezt megelőzően is megjelent a Groot-Nederland és a Werk c.

f o l y ó i r a t o k b a n . 1940-ben m á r kötete is megjelent: Parkén en woestijnen ('Parkok és sivatagok'). E z é r t a k ö t e t é é r t a Van der Hoogt-díjjaX t ü n t e t t é k ki. A d í j a t odaítélő leideni H o l l a n d Irodalmi Társaság legfőképpen képeinek büszke, s z a b a d szárnyalását, közvetlenségét, o b j e k t i v i t á s á t , a részletek finom r a j z á t , s a j á t o s stílusát, különös érzékenységét dicsérte. Az 1947-ben megjelent De vogel Phoenix ('A f ő n i x m a d á r ' ) a 20. sz. eleji holland költészet legjobb hagyományait f o l y t a t j a . U j a b b h é t évi hallgatás u t á n j e l e n t k e z e t t a Vergezichten en gezichten ( ' T á v l a t o k és arcok', 1954) c. kötettel, melyben egyik m é l t a t ó j a szerint a t u d a t alatti n e m a szavakon keresztül válik t u d a tossá, h a n e m egy mélyebben fekvő, kollekt í v a b b t u d a t részévé alakul. 1974-ben a Constantijn Huygens-díj\a\, 1983-ban a P. C. Hooft-díj]&\ t ü n t e t t é k ki. O Egyéb fő műve: Kunstenaar en verzet ('Művész és ellenállás', esszé, 1958). O Magyarul: 1 vers (Franyó Z., Atlanti szél, 1978)'. Gera Judit vasantatilaka:

-*vaszantatilaká

Vasari [vázári], Giorgio (Arezzo, 1511. júl. 30.—Firenze, 1574. j ú n . 27.): olasz festő, építész, művészeti író. K é z m ű v e s családból s z á r m a z o t t , n a g y a p j a keramikusmester, és feltehetőleg a p j a , Antonio Vasari is az volt. Művészeti t a n u l m á n y a i t szülőv á r o s á b a n , a francia származású üvegfestőnél, G. di Pietro di Marcillatnál kezdte. 13 évesen, 1524-ben S. Passerini cortonai bíboros t á m o g a t á s á v a l Firenzébe került, ahol egyrészt P . Valeriano irányításával f o l y t a t t a az Arezzóban, Pollastra mellett megkezdett s t ú d i u m o k a t (itt tanuló- és egyben j á t s z ó t á r s a i Ippolito és Alessandro de'Medici), másrészt t o v á b b k é p e z t e m a g á t a festészetben: rövid ideig Michelangelo műhelyében, m a j d Michelangelo Rómába költözését követően Andrea del Sartónál, végül B. B. Bandinelliné 1, a szobrásznál. E k k o r k e z d ő d ö t t b a r á t s á g a F . Salviatival is, a firenzei manierista festészet egyik legkiválóbb mesterével. 1527-ben, a Medicik időleges elűzésekor visszatért Arezzóba, de 1529-ben m á r ismét Firenzébe költözött, ahol n e m c s a k a festészetben, de az aranyművességben is t o v á b b k é p e z t e m a g á t . I t á liaszerte rengeteget u t a z o t t , mégis Arezzo mellett tevékenységének k é t legfontosabb színtere F i r e n z e és R ó m a . R ó m á b a 1531ben h í v t a m e g a maga szolgálatába az immár bíborossá kinevezett Ippolito Medici. I t t Salviatival együtt Michelangelo, Raffaello, Peruzzi és Polidoro da Caldara műveit t a n u l m á n y o z t a , és k a p c s o l a t b a ke-

456

VASAL r ü l t a római manieristákkal is. O Festők é n t m á r 18 éves korától kezdve számos egyházi és magánmegrendelésnek t e t t eleget Pisában. Arezzóban, Firenzében, Camaldoliban, R ó m á b a n , Bolognában, Velencében, N á p o l y b a n , Riminiben, R a v e n n á b a n . Emellett ünnepi díszleteket és jelmezeket tervezett. Építészettel Michelangelo buzdítására kezdett el foglalkozni 1538-ban, és 1543-tól egyre t ö b b építészeti megbízásnak t e t t eleget. 1562-ben egyik a l a p í t ó j a volt a firenzei művészeti akadém i á n a k , az Accademia del Disegnónak. 1536-tól t a g j a a festőket t ö m ö r í t ő Compagnia di San Lucának. O Legfontosabb megrendelői a Medici-család t a g j a i : 1555től t a r t ó s a n Cosimo de'Medici, aki 1569ben lett Toszkána nagyhercege a sienai k ö z t á r s a s á g megdöntése u t á n , V. Pius páp a kinevezése a l a p j á n ; Cosimo fia, T. F r a n cesco de'Medici-, R ó m á b a n A. Farnese bíboros, I I I . Gyula, V. Pius és X I I I . Gergely p á p a voltak. O Michelangelo mellett b a r á t i k a p c s o l a t b a n állt és levelezett a kor irodalmi és t u d o m á n y o s életének olyan neves személyiségeivel, m i n t P. Bembo, P. Giovio, V. Borghini, P. Aretino és mások. Vasari ikonográfiái p r o g r a m j a i n a k kidolgozásában m i n t irodalmi t a n á c s a d ó V. Borghini műk ö d ö t t mellette, n o h a maga Vasari sem csekély h u m a n i s t a műveltséggel rendelkezett, ö n é l e t r a j z á n a k t a n ú s á g a szerint pedig az A. Farnese környezetéhez t a r t o z ó diplomat a és költő, A. Caro, v a l a m i n t a g y ű j t ő és t ö r t é n e t t u d ó s , P. Giovio biztatása j á t s z o t t f o n t o s szerepet a b b a n , hogy Vasari 1546ban elkezdett a n y a g o t g y ű j t e n i művészéletrajzaihoz. O Vasari sokoldalú alkotó volt. A festészetben az a k a d é m i k u s manierizmus jellegzetes képviselője, aki — b á r közepes tehetségű mester — nagyon termék e n y és s z á m t a l a n m u n k á j á h o z sok segédet foglalkoztatott. Stílusa eklektikus, forrásai Sártótól. Rosso Fiorentinótói Michelangelóig, Raffaellólg, a hellenisztikus szobrászattól a német metszetekig t e r j e d n e k . Táblaképei, oltárképei, freskói részleteikben kicirkalmazott ö s s z h a t á s u k b a n bombasztikus, zsúfolt kompozíciójú, h a r s á n y a n dekor a t í v képek, igen sokszor tele irodalmi és allegorikus utalásokkal, mitológiai szereplőit pedig g y a k r a n az udvari hízelgés, a „személyi k u l t u s z " szolgálatába á l l í t o t t a . Festői munkásságából a legfontosabbak: Lorenzo de'Medici posztumusz k é p m á s a (Uffizi): Levétel a keresztről (Camaldoli kolostor); A Szeplőtelen F o g a n t a t á s allegóriáj a (Uffizi); allegorikus freskók Vasari s a j á t h á z á b a n , Arezzóban; a ITI. Pál p á p á t dicsőítő freskók R ó m á b a n , a Palazzo della

457

Cancelleriában (ezekkel száz nap a l a t t készült el, amire Michelangelo epésen így reagált: „meg is látszik r a j t u k " ) ; t ö r t é n e t i és allegorikus freskók, v a l a m i n t f a t á b l á r a fest e t t képek t ö b b t e r e m r e kiterjedő, nagyszabású dekorációs ciklus — a firenzei Palazzo Vecchióban; Perseus m e g s z a b a d í t j a A n d r o m e d á t (I. F r a n c e s c o de'Medici nagyherceg s t u d i o l ó j á b a n , a Palazzo Vecchióban, ahol Vasari és a köréhez t a r t o z ó festők festettek Vasari i r á n y í t á s a mellett. I t t mítosz, allegória, életkép — összefüggésben a studiolo f u n k c i ó j á v a l , t . i. természeti és művészeti ritkaságok tárolására szolgáló kicsiny helyiség volt — ezúttal mesés hangulatú. intim és kifinomult együttessé állt össze, legrokonszenvesebb oldaláról m u t a t va be az „irodalmias stílust". Freskói vannak még a V a t i k á n b a n , a Sala Regiában. Vasari utolsó festészeti vállalkozását, a firenzei Dóm k u p o l á j á n a k kifestését halála m i a t t m á r nem t u d t a befejezni, a befejezés F . Zuccarira, m a r a d t . O A firenzei Palazzo Vecchio termeinek, k ö z t ü k a nagy tanácsteremnek, a Salone del Cinquecentónak a dekorálása 1555-ben kezdődött, és megszakításokkal 1571-ig t a r t o t t . A dekorációs ciklushoz V a s a r i n a k egy írásműve is kapcsolódik, amely az egyes ábrázolások mag y a r á z a t á t a d j a hét dialógusban, amelyeket Francesco de'Medici nagyherceg és Vasari folytat. Az írás m á r 1567-ben elkészült, de csak p o s z t u m u s z került publikálásra 1588-ban. Firenzében: Ragionamenti del Signor Cavaliere Giorgio Vasari pittore e architetto aretino sopra le invenzioni da lui dipinte in Firenze nel Palazzo di Loro A Itezze Serenissime con lo illustrissimo ed eccellentissimo Signore D. Francesco Medici allora principe di Firenze ('Giorgio Vasari lovag, arezzói festő és építész beszélgetései az általa Őfőméltósága firenzei p a l o t á j á b a n megfestett művekről Firenze hercegével, a nagyrabecsült és kegyelmes Francesco Medici úrra! 1 ); ennek ú j a b b kiadását G. Milanesi k o m m e n t á l t a a Vasari életrajzi kritikai kiadás Firenzében megjelent V I I I . kötetében (1882). O Vasari jelentős tevékenységet f e j t e t t ki egy alkalmi m ű f a j b a n , ünnepi és színpadi díszletek, valamint jelmezek tervezésében is, amelyek természetesen nem m a r a d t a k fenn, de a díszletekhez és a jelmezekhez készített rajzai közül jó néhán y a t őriznek a grafikai g y ű j t e m é n y e k . O tervezte pl. a díszleteket V. Károly császár firenzei bevonulásához, 1536-ban. Az 1565ös Amor és Psyche előadáshoz cserélhető, felvonásonként változó díszletet t e r v e z e t t , amivel a barokk díszlettervezést előlegezte meg. F e n n m a r a d t Vasari s a j á t beszámoló-

VASAL j á b a n azoknak az ünnepi dekorációknak a leírása, a m e l y e k e t Ausztriai Johanna bevonulása, ill. e s k ü v ő j e alkalmából t e r v e z e t t : Descrizione delle feste per le nozze del principe ereditario Franeesco con Giovanna d'Austria ('A trónörökös Franeescónak Ausztriai J o h a n n á v a l k ö t ö t t h á z a s s á g a alkalmából r e n d e z e t t ünnepségek leírása', editio princepse: Firenze, 1566: kritikai kiad.: a Milanesi-féle sorozat VITT. kötetében, 1882). O Építészként Vasari a manierizmus élvonalbeli művészei közé tartozik. Ezen a területen végzett tevékenységéből jelentős s a j á t , 1540-ben elkezdett arezzói háza; a Palazzo Vecchio belső tereinek átalakítása hercegi rezidenciává (ami nem csak a m á r e m l í t e t t dekorációs, h a n e m szorosan v e t t építészeti feladatokkal is járt). Építészeti tevékenységének csúcsa az Uffizi épülete (alapkőletétel 1560-ban); a cortonai S a n t a Maria N o v a templom, a Szent I s t v á n lovagrend pisai p a l o t á j a és t e m p l o m a . A S a n t a Croce belső terének ellenreformációs szellemű á t a l a k í t á s a m á r kevésbé v á l t dicsőségére, s bár a régi enteriőr radikális m e g v á l t o z t a t á s a m i a t t maga is lelkifurdalást érzett, a felelősséget ö n é l e t r a j z á b a n áth á r í t j a a nagyhercegre. Ugyanígy „modernizálta," a S a n t a Maria Novella belsejét is. Az arezzói P i a z z a Grandé L o g g i á j á n — utolsó építészeti tervének kivitelezésén — 1573-ban kezdtek el dolgozni. O Vasari legnagyobb h a t á s ú , hírnevét m i n d m á i g legi n k á b b f e n n t a r t ó m u n k á j a művészéletraj z a j n a k m o n u m e n t á l i s g y ű j t e m é n y e , a reneszánszra v o n t a k o z ó m ű v é s z e t t ö r t é n e t i ismeretek kimeríthetetlenül g a z d a g forrása, egyben a 16. sz. olasz próza.jának jelentős alkotása. Az életrajzok kiadása az egyes művészeti ágak (építészet, szobrászat, festészet) szerint h á r o m részre t a g o l v a , k é t k ö t e t b e n készült el Firenzében, L. Torrentino n y o m d á j á b a n (1550): Le Vite de'piü eccellenti Architetti, Pittori e Scultori Italiani da Cimabue insino a' tempi nostri descritte in lingua Toscana da Giorgio Vasari pittore Aretino, con una sua utile e necessaria introduzione e le arti loro ('A legkiválóbb olasz építészek, festők és szobrászok élete Cimabuétól korunkig; toszkán nyelven í r t a Giorgio Vasari arezzói festő, hasznos és szükséges bevezetővel és az egyes mesterek művészetének b e m u t a t á s á v a l ' ) A mű átdolgozott, b ő v í t e t t kiadása, amelyet Vasari rajzai a l a p j á n készített fametszetek — a tárgyalt művészek portréi — díszítenek, és Vasari ö n é l e t r a j z á t is t a r t a l m a z z a , 1568ban, t e h á t 18 évvel az első k i a d á s u t á n , h á r o m k ö t e t b e n jelent meg a firenzei Giunti n y o m t a t á s á b a n : Le Vite de' piű eccellenti

Pittori, Scultori e Architettori, scritte da M. Giorgio Vasari Pittore e Architetto Aretino di nuovo ampliate, con is ritratti loro, et con l'aggiunta delle Vite de'vivi et de'morti, dall'anno 1550 insino al 1567 ('A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete; Giorgio Vasari arezzói festő és építész írta, m a j d kibővítette; bennefoglaltatik a művészek k é p m á s a és egy függelék azok életrajzával, akik 1550 és 1567 k ö z ö t t m ű k ö d t e k , és v a g y még élnek, v a g y m á r meghaltak'). Ez az átdolgozott, b ő v í t e t t v á l t o z a t később t ö b b kiadást is megért. A modern művés z e t t ö r t é n e t - t u d o m á n y követelményeihez igazodó, máig legtöbbet idézett és komm e n t á l t kritikai k i a d á s á t (amely a m á r említett m ű v e k e t is m a g á b a foglalja 9 kötetben), G. Milanesi k é s z í t e t t e el, és jelentette meg a firenzei $cm,som-kiadónál 1878-tól 1885-ig. Az 1550-esés az 1568-as v á l t o z a t o t e g y a r á n t t a r t a l m a z z a az 1966-ban Firenzében, R. Rettarini gondozásában megjelent k i a d v á n y , amelyet a legkiválóbb Vasarik u t a t ó , P a o l a Rarocchi l á t o t t el k o m m e n t á rokkal. A legújabb kritikai kiadás komm e n t á r j a i A. Chastel irányításával készültek a f r a n c i á r a f o r d í t o t t szöveghez Párizsban, 10 kötetben 1981 és 1986 között. A műből m a g y a r u l csak válogatások jelentek meg: H o n t i R .: A reneszánsz mesterei (ford. és jegyzetek, 1933); Füsi J.: 1 életrajz (Az olasz irodalom kincsesháza, 1942); Brelich M.: A renaissance nagy művészei (ford. és bevezető, 1943); R ó n a i M. A.: 2 részlet, I t á l i a virágoskertje, a n t o . , 1964); Zsámboki Z.: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (válogatta, az előszót és a bevezetőket írta Vayer L „ 1973). O H a t a l m a s m u n k á j á n a k írásakor Vasari sokféle forrásra t á m a s z k o d o t t . A 14. és a 15. sz. művészeinek életrajzaihoz felhasználta pl. L. Ghiberti Commentarii c. m ű v é t (amely Ghiberti 1448 k. írt, első része az antik művészetről, a második a 14. sz.-i és a k o r t á r s mesterekről, a h a r m a d i k rész a festészet elméletéről szól); t o v á b b á az ún. Libro di Antonio Billit, ('Antonio Billi könyve') ezt az ismeretlen szerzőtől származó, firenzei kereskedő t u l a j d o n o s á r ó l elnevezett műv é s z é l e t r a j z - g y ű j t e m é n y t (1516—1520 k.); A. di Tuccio Manettinek Rrunelleschivol í r o t t é l e t r a j z á t (1494—1497); Cennino Cennini 1390 k. írt festészeti kézikönyvét; L. A Iberli és Francesco di Giorgio értekezéseit. F e l h a s z n á l t a Albertini 1508-as Firenzei útik ö n y v é t , és az Életrajzok második kiadásáb a s o k a t átemelt A. Condivi 1553-ban kin y o m t a t o t t Michelangelo-életrajzából. Idézi t o v á b b á Vitruviust és k o m m e n t á t o r a i t ; merít a történetírásból: a 14. sz.-i Firenze

458

VASAL két krónikásától, G. és M. Villanitól, de szépirodalmi forrásai is v a n n a k : Dante és magyarázói, F. Sacchetti és Boccaccio novellái, Petrarca szonettje Simoné Martiniról, v a l a m i n t Michelangelo s a j á t szonettjei. Kit e r j e d t levelezése s z á m t a l a n értékes információhoz j u t t a t t a ; készített szabályos int e r j ú k a t művészek rokonaival és leszármazottaival. Segítették m u n k á j á b a n az ebben a k o r b a n m á r igen elterjedt metszet-reprodukciók és azok a m a g a g y ű j t ö t t e rajzok, amelyeket egy azóta részben különböző g y ű j t e m é n y e k b e szétszóródott, részben elt ű n t Libro dei disegnibe ( ' R a j z o k könyve') illesztett. Mindezen forrásoknál fontosabb, a m i t s a j á t szemével l á t o t t , megfigyelt, vagyis a leírt művek nagy részének tanulm á n y o z á s a Nápolytól Velencéig t e r j e d ő utazásai során, amelyek v a g y valamely megrendeléshez kapcsolódtak, v a g y egyenesen az Életrajzok előkészítését szolgálták. Enciklopédikus igénnyel készítette m u n k á j á t , és n a g y o b b a n y a g r a t á m a s z k o d o t t , m i n t előtte bárki. Vasari a d a t a i n a k hitelessége, megbízhatósága változó; ez a megbízh a t ó s á g természetesen n a g y o b b , ahol közelebb áll s a j á t korához. Egészében azonban ma m á r e l m o n d h a t j u k , hogy az Életrajzokban t ö b b a hiteles információ, m i n t a tévesnek bizonyult a d a t , és számos szövegrész értelmezése még mindig meg-megújuló kihívást jelent a t u d o m á n y s z á m á r a , újból és újból szükségessé téve a m ű v e k k e l és m á s forrásokkal való összevetést. O Vasari munkájában a humanista tanulmányok t á p l á l t a teoretikus igény és a gyakorló művész s z e m p o n t j a i egyszerre v a n n a k jelen; hol egyik, hol másik kerekedik felül, így az Életrajzoktól elméleti k ö v e t k e z t e t é s e k e t nem is szabad elvárni ; E n n e k a kétféle igénynek felel meg az Életrajzok stílusa is. N o h a azt állítja, hogy ,,da p i t t o r e per pittor i " ('festőként festőknek') ír, t a g a d h a t a t l a nok s a j á t o s írói ambíciói. Különösen az egyes bevezetőkben ölt szónoki t ó g á t , használ hosszú k ö r m o n d a t o k a t , bocsátkozik elméleti és moralizáló fejtegetésekbe, mag u k b a n az életrajzokban p r ó z á j a színessé, elevenné, gyakran s z ó r a k o z t a t ó a n anekdot á z ó v á válik, műleírásain pedig á t s ü t a „ s z a k m a b e l i " őszinte elismerése, lelkesedése a teljesítmény iránt, n e m r i t k á n pedig elfogult, igazságtalan ítéletei töltik meg egyrészt valódi élettel sorait, másrészt rávilágítanak (ha fonákjáról is) egy-egy művész l e g s a j á t a b b jellegzetességeire. í g y , még ha a kortárs szobrász és ötvösművész B. Cellini p r ó z á j a erőteljesebb, bővérűbb, s z a b a d a b b a n á r a d ó is, Vasari szépirodalmi értékei sem lebecsülendők. Vasari azzal is

igyekszik hőseit életre kelteni, hogy a művészek k a r a k t e r e és művészetük jellege köz ö t t közvetlen k a p c s o l a t o t teremt, ami persze nem lehet e g y f o r m á n megalapozott, de az elbeszélés színesítésére feltétlenül alkalmas. A művészetekre vonatkozó legendás h a g y o m á n y o k a t , szóbeszédeket, p l e t y k á k a t g á t l á s t a l a n u l h a s z n á l j a fel, ami a filológiai pontosságnak lehet ugyan k á r á r a , de az olvasmányosságnak egyértelműen haszn á r a vált. O Vasari történeti okfejtése nem t é r el attól, a m i t m á r a korai h u m a n i s t á k is képviseltek, és a m i t a képzőművészetre többek között Cennino Cennini (1390 k.), F . Villani (Liber de origine civitatis Florentinae, et eiusdem famosis civibus, 'Firenze város eredetéről és nevezetes polgárairól', 1400 k.), m a j d Commentarii c. művében L. Ghiberti a l k a l m a z o t t : a művészetek ókori, g ö r ö g — r ó m a i virágzását évszázadokon á t t a r t ó h a n y a t l á s követte, a bárdolatlanság, a b a r b á r s á g korszaka, a bizánci stílus, a „ m a n i e r a greca" u r a l m a , míg Cimabue és még sokkal inkább Giotto eljövetelével a m ű v é s z e t ismét r á t a l á l t a helyes útra, és az ókor vége ó t a halott művészet újjászületett. Vasari innentől kezdve, ókori minták n y o m á n a fejlődés három szakaszát különbözteti meg az élővilágban is érvényesülő fejlődés analógiájára. A gyermekkor a Giotto nevével fémjelzett 14. sz., az első nagy lépések megtétele a természet u t á n z á s a felé. Az i f j ú k o r a Masaccio, Brunelleschi, Piero della Francesca és kortársaik művészetében megvalósuló, m i n d fejlettebb t e r m é s z e t u t á n z á s , a t u d o m á n y o s módszerek (perspektíva, a r á n y t a n , anatómia stb.) bevezetése a festészetbe és a szobrászatba, amely korszak stílusa a z o n b a n , nem t u d v á n még t ú l j u t n i a természet puszt a utánzásán, bizonyos belső egység híján száraz m o d o r n a k (maniera secca) minősül Vasari szemében. Az érett kor, a tökéletes modor (maniera perfetta) korszaka csak e két korszakot k ö v e t ő e n jön el, mégpedig Leonardo, Raffaello és Michelangelo fellépésével. A fejlődés csúcsán az Életrajzok első kiadásakor m á r csak egyedül élő hős, az „isteni" Michelangelo áll, aki minden addigi törekvés beteljesítője, és aki művészetével immár m i n d a természetet, mind az ókori művészeket felülmúlja. Vasari elmélete az ókori m ű v é s z e t nagyszerűségéről, az azt követő középkori barbárságról, m a j d az ókort felidéző reneszánsz kori felvirágzásáról összecseng az idősebb Plinius által megfogalmazott virágzás—hanyatlás—virágzás m ű v é s z e t t ö r t é n e t i elgondolással. O Vasari manierista e s z t é t i k á j á n a k kulcsfogalma a „ g r a z i a " , a báj, kecsesség, köny-

459

VASAL nyedség. Ez a szépségfogalom n e m matematikai számításokon, méréseken, természetből leszűrt szabályokon alapul, hanem létrehozásához a művész — i m m á r nem racionálisan megalapozott — ítélőképességére, ,,giudizio"-jára van szükség: a grazia a szépségnek az a f a j t á j a , a m e l y nem a természetből, h a n e m a művész „ i d e á " jából vezethető le, és amely által a művészi szépség nem a —>tipikus megjelenítése, hanem egy elvont, kifinomult ízlés t e r m é k e . A ,,grazia" f o g a l m á t Vasari a jellegzetesen udvari művész, az udvari illemtan szótárából v e t t e á t . B. Castiglione u d v a r i emberének egyik k i t ü n t e t ő t u l a j d o n s á g a a viselkedés eleve a d o t t , voltaképpen m e g t a n u l h a t a t l a n könnyedsége, gráciája. A művészetbeli kecsesség, könnyedség e g y é b k é n t szószerint is értendő: Vasari s z á m á r a a mű kivitelezésének könnyedsége, g y o r s a s á g a ö n m a g á b a n erény. A bármily hosszas előkészületeknek, gyakorlásnak, t a n u l á s i fol y a m a t n a k a m ű v ö n nem szabad n y o m o t hagynia, és el kell érni, hogy a művész a legnagyobb f e l a d a t o k a t is gyorsan, nehézség nélkül o l d j a meg. Egy másik kulcsfogalom a ,,disegno", minden m ű v é s z e t (építészet, szobrászat, festészet) „ a t y j a " (Vasari szava), ami szó szerint tkp. r a j z o t , r a j z o l á s t jelent. Vasari értelmezésében v i s z o n t azonosul a művészi leleménnyel, az „invenzioné"-val, az „ideá"-val, amely e b b e n az eszt é t i k á b a n ú j p l a t o n i k u s módon (-+újplatonizmus; platonizmus) transzcendens jelleget ölt: közelebb áll az isteni sugallathoz, m i n t a természetből leszűrt képhez. A virtuozitás, a technikai tudás, a legbonyolult a b b testhelyzetek és legszövevényesebb kompozíciók k ö n n y e d kivitelezésének dicsérete oda vezet, hogy — a m i n t ez pl, a Sixtus-kápolna Utolsó í t é l e t - f r e s k ó j á n a k leírásából kiderül — Vasari l e g m a g a s a b b piedesztálra emelt b á l v á n y á n a k , Michelangelónak a m ű v é s z e t é t nem érti meg igazán, nem lát bele a n n a k tartalmi mélységébe, lényegi m o n d a n i v a l ó j á b a . Az a k a d é m i k u s —• manierizmus a b s z t r a k t szépségeszményének p r o p a g á l á s a mindazonáltal — m i n t szó volt m á r róla: a teoretikus következetesség i n k á b b szerencsére, mint s a j n á l a t o san, nem jellemző az Életrajzokra — nem a k a d á l y o z t a meg Vasarit a b b a n , h o g y műleírásaiban ugyanilyen é r t é k k é n t kezelje a természethűséget és a harmadik dimenzión a k a síkban való megjelenítését. Állandóan visszatérő toposzokban (melyek az ókor ó t a ismeretesek) dicsér: „olyan, mintha élne", „olyan, m i n t h a á t l y u k a s z t a n á a f a l a t " . Vasari teljes mértékben á t t u d j a adni m a g á t az illúzió varázsának, a k k o r is,

ha t a n í t á s a i b a n és művészeti gyakorlatában e g y a r á n t egyértelmű a hangsúlyeltolódás Alberti és m é g i n k á b b Leonardo nézeteihez képest: a természet u t á n i t a n u l m á n y o k n á l is f o n t o s a b b n a k t ü n t e t i fel az ókori és a k o r b a n közeli elődök műveinek t a n u l m á n y o z á s á t , u t á n z á s á t és másolását, mint a jó „ m a n i e r a " , a grazia elérésének feltételét (-*mimézis; imitáció). O Vasari egész é l e t r a j z g y ű j t e m é n y é r e — az 1550-es v á l t o z a t r a még m a r k á n s a b b a n , mint az 1568-asra — r á n y o m j a bélyegét a lokálpatriotizmus, a toszkánai, firenzei művészet abszolút fölényének hirdetése Itália összes többi régiójának művészetével szemben. Firenzei elfogultsága végighúzódik az egész m u n k á n , néha szinte m á r komikus módon; igazi remekművekkel szembesülve azonban nem egyszer „kiesik szerepéből", és érdem szerint méltat, Toszkán elfogultságára érthető m ó d o n a legerősebb reakció a 16. sz. második nagy művészeti központjából, Velencéből érkezett: L. Dolce 1557-ben megjelent Diálogo della P i t t u r a ('Párbeszéd a festészetről') c. m u n k á j á b a n . E b b e n P . Aretino képviseli a velencei nézeteket, egy firenzei nemes, F. Fabrini a firenzeiekét, Az utóbbi n e m utolsó s o r b a n Vasarival polemizál. O Egyéb művei: II libro delle Ricordanze ('Emlékeztető jegyzetek könyve'); Lo Zibaldone ('Vegyes feljegyzések') csak modern kiadásban jelentek meg A. Del Vita gondozásában (1938). Összegyűjtött leveleinek. első k é t kötetét K . Frey publikálta: Der literarische Nachlass Oiorgio Vasari's ('Giorgio Vasari irodalmi h a g y a t é k a ' , 1. köt.: 1923; 2. köt.: 1930); a 3. k ö t e t e t H. W. Frey: Neue Briefe von Oiorgio Vasari ('Giorgio Vasari t o v á b b i levelei', 1940). O Magyarul még: 1 vers ( R ó n a i M. A„ Nyolc évszázad olasz költészete, anto., 1957). O írod.: U. Scoti-Bertinelli: Giorgio Vasari scrittore (1905); W. K a l l a b : Vasaristudien (1908); W . R . Carden: T h e Life of Giorgio Vasari. A S t u d y of t h e L a t e r Renaissance in I t a l y (1910); J . Schlosser: Die K u n s t literatur. E i n H a n d b u c h z u r Quellenkunde der neueren Kunstgeschichte (1924); A. Del Vita: I n v e n t a r i o e regesto dei manoscritti dell'Archivio vasariano (1938); M. Goering—P. Gazzola: Vasari, Giorgio (U. Thiem e — F . Becker: Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler von d e r Antiké bis zur Gegenwart, X X X I V , 1940); U. Baldini: Catalogo della Mostra V a s a r i a n a (1950); Studi Vasariani. Atti del Convegno internazionale per il IV centenario della prima edizione delle „Vite" del Vasari (1952); C. H . S m y t h : Mannerism a n d Maniera (1963); The Renaissance and Mannerism. Studies

460

VASAL in Western A r t (1963); Paola Barocchi: Vasari p i t t o r e (1964); C. Monbeig-Goguel: Vasari clessinateur et collectionneur (1965); W. Prinz: Vasaris S a m m l u n g v o n K ü n s t lerbildnissen (1966); L. Berti: 11 Principe dello Studiolo: Francesco I de'Medici e la fine del R i n a s c i m e n t o fiorentino (1967); S. J . Friedberg: P a i n t i n g in I t a l y , 1500 to 1600 (1970); C. Monbeig-Goguel: Vasari et son t e m p s (1972); Licia Ragghianti Collobi: II Libro dei disegni del Vasari (1974); II Vasari storiografo e artista. A t t i del Convegno I n t e r n a z i o n a l e nel IV centenario della m o r t e (1976); L. Vayer: II Vasari e l'arte del R i n a s c i m e n t o in Ungheria (uo., 1976); Marosi E.: E m l é k márványból vagy homokkőből. Öt évszázad írásai a művészettörténet t ö r t é n e t é b ő l (1976); J . S. R . Boase: Ciorgio Vasari. T h e Man a n d the Book (1979); A. H a u s e r : A modern művészet és irodalom eredete. A manierizmus fejlődése a reneszánsz válsága óta (1980); Firenze e la Toscana dei Medici nelFEurópa del Cinquecento (3. köt., 1980); Paola Barocchi: Studi Vasariani (1984); Giorgio Vasari t r a decorazione a m b i e n t a l e e storiografia artistica. A t t i del Convegno di Studi (1985); A. Paolueci—A. M. Maetzke: L a casa del Vasari in Arezzo (1983); L a u r a Corti: Giorgio Vasari. Catalogo completo di dipinti (I gigli dell'arte 3, 1989); A. Blunt: Művészet és teória I t á l i á b a n (1990). Szejpes Erika vásári költészet: a vásározás szokásához kapcsolódó irodalmi szövegek összessége. A vásári s o k a d a l m a k b a n a termékek árusítása a ->kikiáltás különféle figyelemfelhívó rigmusaival, drúsdalok, kofadalok éneklésével folyt. Bizonyos irodalmi v o n a t k o z á sa lehetett számos terméknek is (—•feliratirodalom a mézeskalácsfigurákon, falvédőkön, k á r t y á k o n stb.). Minthogy a v á s á r r a v i t t t e r m é k e k jó része kézműipari m u n k á val készült, a vásári költészet ilyen jelenségei a -»céhes irodalom f o l y t a t á s á n a k is tekinthetők. O A sokadalmak lehetőségeit természetesen felhasználták a kéregetők, akik koldulóénekeket vagy rigmusokat a d t a k elő, s a vásári n a p t á r t k ö v e t v e helységről helységre, országról országra vonultak a mulattatók, bűvészek, cirkuszosok, állatseregletesek is, és köztük a —> bábjátékokat. -*•vásári komédiákat előadó, a vásározókat — természetesen nemzetközi hátterű m ű s o r o k k a l — szórakoztató vándorkomédiások. A k ö n y v n y o m t a t á s elterjedése u t á n a t e r m é k e k sorában megjelent a -*ponyva (régebbi nevén vásári ponyva) is a maga sokféle m ű f a j á v a l : dal-, ballada- és mesegyűjteményekkel, m o n d á k k a l , vőfély-

k ö n y v e k k e l , k a l e n d á r i u m o k k a l és n a p t á r a k k a l , szakácskönyvekkel stb. A röplapok árusítása sok helyen összefonódott a hírversek előadásával és a —• képmutogatással (—>Zeitungslied, Bánkelsang). Minthogy sok vásár az egyházi ünnepekhez kapcsolódott, a t e r m é k e k sorában g y a k o r i a k v o l t a k a vallásos p o n y v á k , szentképek is, és a búcsúkra érkezők a búcsújáró énekek s a j á t o s énekkészletével rendelkeztek. O E m e l l e t t a vásárokon jelentős szellemi á r ú cserére is alkalom nyílt. K i t ű n ő alkalom v o l t ez ismeretek beszerzésére (köztük a hiedelemtörténetek, -*•híresztelések v o l t a k a leggyakoribbak), d a l t a n u l á s r a , ú j ismerősök, m u n k a t á r s a k , h á z a s t á r s a k beszerzésére. O A mai vidéki v á s á r o k — m u t a t i s m u t a n d i s — f o l y t a t j á k ezeket a szokások a t , de a p o n y v a á r u s o k helyére m a g n e t o fon- és videokazetta-árusok, a vásári komédiások helyére mozisok, v i d á m p a r k i berendezésekkel (körhinta, óriáskerék, céllövölde stb.) szórakoztató iparosok léptek. Bizon y o s mértékig még az u r b a n i z á l t külsőségek között megrendezett, n a g y nemzeti és világkiállítások is őrzik e h a g y o m á n y o k a t . O A régi vásárok színes forgatagai megihl e t t é k a művészeket, s köztük az í r ó k a t is, a k i k f ő k é n t (bár k o r á n t s e m kizárólagosan) az irodalmi -*népiesség — s leginkább a -> népszínmű—keretei k ö z ö t t m u t a t t a k be többé-kevésbé hiteles vásári ->• életképeket. O (-»szórakoztató irodalom) O írod.: Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi b á b j á t s z á s Magyarországon 1945-ig (1974); P . G. Bogatirjov: A n é p h a g y o m á n y kialak u l á s a (Folcloristica, 1985); S. Hirn: Kaikén k a n s a n h u v i t (1986); A. F. Nyekrilova: R u s s z k i j e narodnije gorodszkije prazdnyiki, uveszelenyija i zrelica (1988); D a n k ó I.: A j a v a k cseréjének n é p r a j z a (1991); uő: Régi v á s á r a i n k világa (1992); Voigt V.: A mag y a r folklór jellegű kézműipari t e r m é k e k f o r g a l m a (VIII. Kézművesipartörténeti Szimpózium. Veszprém. 1993).

461

Voigt

Vilmos

vásári komédia: azon s z í n j á t é k o k összefoglaló elnevezése, amelyek a vásári színjátszás kereteiben fellépő vándorkomédiások hagyományos repertoárjához tartoztak. L e g k o r á b b i v á l f a j a , az ókori görög -*mímosz és a római mimus jelenetei t i p i k u s figurákat (tolvajok, k a t o n á k , feslett nők. mesteremberek stb.) és k a c a g t a t ó köznapi történeteket trágár-burleszk modorban megjelenítő (többnyire, de nem mindig) m a g á n s z á m o k voltak. E népi szórakoztat á s túlélte a klasszikus t r a g é d i á t és koméd i á t , s feltételezik, hogy h a g y o m á n y a i a

VASAL középkorban is f o l y t a t ó d t a k . ( Erre vallhat, hogy az a n t i k mimus állandó típusai mintegy ú j életre keltek a commedia dell'arte színpadán.) O A k o r a középkori vásári komédiákról a l k o t o t t k é p ü n k szükségképpen hézagos, hiszen ezen t ú l n y o m ó a n ->rögtönzött színjátékok v o l t a k , szövegeik n e m mar a d t a k fenn, s leírásaik is gyérek, hiszen a -* középkori színjáték r e p r e z e n t a t í v m ű f a jait az egyhelyben élő egyházi, u d v a r i v a g y városi színjátszók m ű v e l t é k . A vándorkomédiások műsorai —*•egyvelegek, amelyekben az állatidomár-, a r t i s t a - és bűvészprodukcióktól a ->bohóctréfákon, t r á f á s monológokon és kis szereplőgárdával előadható komikus jeleneteken á t egészen a vásári árúsok kikiáltás-szövegeiig a legkülönfélébb f o r m á k k e v e r e d t e k . Ezek jórésze ráadásul olyan nehezen besorolható m ű f a j , amely (mint a —•hajnali dal v a g y az olyan v i t a m ű f a j o k , amilyen a francia -+débat, olasz -+d,ialoghi, n é m e t —•Kampfgespráche) éppúgy tekinthető felelgető dalnak vagy epikolírai dialógusnak, m i n t a -»kétszereplős színjátékok v a l a m e l y v á l t o z a t á n a k . Olykor -»• egyszemélyes színjátékok f o r m á j á ban egyetlen k o m é d i á s j á t s z o t t el t ö b b szerepet: a középkori f r a n c i a -*jongleuröket is elsősorban azért a t e h e t s é g ü k é r t magasztalták, hogy sokféle személy h a n g j á t , modorát t u d t á k utánozni. O A legkorábbi feljegyzések a 7—9. sz.-i f r a n c i a -*parade-ot említik, m i n t a vásári —•kikiáltás d r a m a t i kus v á l f a j á t , s a 10—11. sz.-i középlatin comoedia elegiacának is k i a l a k u l t későbbi, a vásárokon nemzeti nyelven előadott változata, a francia -*jeu dramatique és a n é m e t —•Elegienkomödien. K e d v e l t műsorszáma volt a vásári s z í n j á t s z á s n a k a dialogikus a n e k d o t a , a —•dicerie, e l ő a d t a k ilyen körülmények k ö z ö t t —>diteket (így Rutebeuf Le Dit de l'Heriberie-jét 1269 körül), s a 13. sz.-tól a 18. sz.-ig k i m u t a t h a t ó a -*facetiák kétszereplős s z í n j á t é k k é n t való előadása. Már a 13. sz.-ból f e n n m a r a d t a k francia -*farce-ok is (mint a Le garcon et l'aveugle, 'A fiú és a vak'); e m ű f a j hosszú utóéletében a másodvirágzás a 17. sz.-ra esett, s a vándorkomédiások E u r ó p a - s z e r t e elterjesztették, németalföldi, angol, portugál és spanyol változatai is k i a l a k u l t a k . O A 16. sz.-ban kezdődő n a g y fellendülés élén a —>commedia dell'arte állt, melynek vándorkomédiás t a r s u l a t a i szintén főleg a vásárokon m u t a t t á k be p r o d u k c i ó i k a t , s ezek vásári jellegüket később is m e g t a r t o t t á k , amikor m á r egyes t á r s u l a t a i k udvari és főúri színházakban is felléphettek. H a t á s u k r a a barokk idején k i a l a k u l t a k a vásári komédiák s z í n j á t é k a i n a k , ill. báb- és á r n y j á t é k a i -

n a k állandó bohócfigurái — a francia Arlequintől (->harlequinade) a német H a n s w u r s t o n (~*Hanswurstpiel) á t az orosz P e t ruskáig (—>petruska) és a török K a r a g ö z i g (-+karagöz) —, a k i k n e k alakjai köré mindig ú j jeleneteket, t r é f á k a t c s o p o r t o s í t h a t t a k . A m a g y a r vásári v á n d o r k o m é d i á s o k a t , a csúfokat is a 15—16. sz.-ban említik elsők é n t az irodalmi források. Bornemisza P. híres tréfamesterekről, -* Eulenspiegelről és másokról szól, amiből a r r a k ö v e t k e z t e t h e t ü n k , hogy a m a g y a r csúfoknak is állandó figuráik voltak, akik a jelenetként e l ő a d o t t trufák visszatérő hőseiként léptek fel. Ezek az állandó típusok a józan népi gond o l k o d á s képviselői, s a k á r a t ü n d é r m e s é k hősei, ostoba f a j a n k ó k n a k látszanak, d e n e m fog ki r a j t u k sem a Sárkány, sem az ördög, sem a Halál. O A commedia dell'arte h a t á s a a l a t t indult r o h a m o s fejlődésnek a f r a n c i a vásári komédia is, de s a j á t hagyom á n y a i r a is é p í t e t t (—>farce, parade), s f é n y k o r á b a n , a 17—18. sz.-ban számos ú j m ű f a j j a l g a z d a g í t o t t a r e p e r t o á r j á t (—*comédie des chansons, piéce á tiroir; u g y a n csak a francia vásári színjátszás keretében a l a k u l t ki az opéra comique; opera). Maga is jelentős nemzetközi h a t á s t gyakorolt (pl. az angol —•drollva és a n é m e t -+Posséra). Szemlélete szintén — különösen a P á r i z s környéki T h é á t r e de la Főire ('Vásári Színház') d a r a b j a i é — új: a polgárság nézeteit tolmácsolta az u d v a r i színházakkal szemben. S a m i k o r a 18. sz. elején a h i v a t a l o s színházak elérik, hogy királyi rendelet tiltj a a vásári k o m é d i á k b a n a dialógust, kialak í t j á k a -*piéce en monologue-ot, a színpadi beszéd teljes t i l a l m á t pedig a —>-piéce á écriteaux, piéce á la muette bevezetésével, a ->-néma játékok (Angliában is d i v a t o t teremtő; —>low comedy) felújításával j á t s s z á k ki. E n n e k legkiemelkedőbb a l a k j a J . - G . Debureau (1796—1846), az ő nevéhez fűződik a m o d e r n —>pantomim megteremtése; groteszk, érzelmes, szomorú bohóca, a fehér r u h á s Pierrot, ill. fehérre f e s t e t t arcú, fekete lebernyeget viselő Arlequin-figurája m á r s a j á t k o r á b a n legendássá vált. A m i k o r a színészek m i n d e n f a j t a fellépését megtilt o t t á k , a vásári színjátszás a bábjáték, a -»marionett felvirágoztatásával védekezett. 1713-tól t ö b b jeles író mellett — a Comédie Francaise híres szerzője, A. R. Le Sage is a vásárosok oldalára állt a T h é á t r e de la Foire-ban, s ettől kezdve a d a r a b o k t e m a t i k á j a a hivatalos színházak elleni, d r a m a t u r g i a i l a g jól felépített, szatirikus p a r ó d i á k k a l is g a z d a g o d o t t . Le Sage g y ű j t ö t t e egybe a korszak vásári k o m é d i á i n a k szövegeit is. Dömötör Tekla—Staud Géza

462

VASAL O Szorosabb d r á m a t ö r t é n e t i értelemben vásári k o m é d i á k n a k ezeket a 18. sz.-ból írásban f e n n m a r a d t szövegeket nevezzük. Szerkezetükben, t e m a t i k á j u k b a n , szerepl ő g á r d á j u k t e k i n t e t é b e n e g y a r á n t igen hasonlítanak a 17. sz.-i -*commedia dell'arte szcenárióihoz, amelyeknek későbbi megfelelői. E n n e k oka az ilyen m ű v e k e t terjesztő olasz színészek (elsősorban franciaországi) sikereiben keresendő. (Franciao.-ban e kom i k u s m ű f a j t -yfarce-nak nevezték.) O A vásári komédia előadásban élő m ű f a j volt; az összegyűjtött szövegek kiadásai a színészi a k r o b a t i k a , a tűznyelés, a mágikus hókuszpókuszok, a szövegek réseit kitöltő muzsika nélkül filológusoknak való, unalm a s olvasmányok. R i t m u s u k az élőbeszéd prozódiájához közelít, strofikus szerkezeteik —•vaudeville-i egyszerűséggel h a n g z a n a k , a k k o r is, ha A. R . Le Sage v a g y A. Piron tolla v e t e t t e őket p a p í r r a . T e m a t i k á j u k három v o n a l a t k ö v e t (csak úgy, mint Arisztophanész Vagy Adam de la Halle komédiáié): a kisemberek életének ós beszédm ó d j á n a k kifigurázása, f a n t a s z t i k u s történetek b e m u t a t á s a — melyek során alkalom nyílik látványos effekteket produkáló gépezetek h a s z n á l a t á r a —, v a l a m i n t a hivatalos színházak kicsúfolása. Szabadszájúság (->poissard stílus), gúnyolódó hangvétel, napi a k t u a l i t á s jellemzik ezeket a darabokat, de politikai reagálások nem. O Központi a l a k j u k a m i n d e n h a t ó , sebezhetetlen Arlequin (aki szintén a commedia dell'arte Arlechinojának megfelelője); mellett felvon u l n a k a mesevilág figurái, az istenek, de fellépnek színpadán az állatok, s megelevenednek a t á r g y a k is. O A modern színház célkitűzései is ilyen szabad, korlátok nélküli e g y ü t t j á t s z á s t szerettek volna ú j r a általánossá tenni. T a l á n a vásárok hiányoznak. Jdkfalvi Magdolna O Hasonló m ű f a j o k a keleti világban is m e g t a l á l h a t ó k v o l t a k . Nevezetesebb közülük az erotikus jellegű, p á n t o m i m i k u s a r a b —>mohabbazin, s különösen a 18. sz.-ban a Balkánon is e l t e r j e d t , r ö g t ö n z ö t t török —>orta oyunu, melynek tréfás jeleneteiben a mindennapi élet ismert figurái (kereskedők, orvosok, szatócsok, éjjeliőrök, örmények és arabok) szerepeltek, t o v á b b á bohócok, állandó komikus figurák, mint Nekre és Kavuklu. O A felvilágosodás teoretikusainak a r ö g t ö n z ö t t s z í n j á t é k elleni (főként J . Ch. Gottsched, által vezetett) harca és a fejlett e b b ->vándorszínjátszás elterjedése u t á n a vásári komédia ismét az irodalom peremére szorult. A 19. sz. derekáig még születtek ugyan figyelmet keltő m ű f a j a i (mint a fran-

cia ~*pochade, az angol -» clown - m ű soro k), de ezt követően produkcióik visszasüllyedtek az igénytelenebb —• látványosságok közé. Minthogy közönségük, a falvak n é p e és a városi p r o l e t a r i á t u s anyagi eszközei csekélyek voltak, a komédiások szívesen dolg o z t a k az előadásokat olcsóbbá t e v ő szemléltető eszközökkel. Felvirágzott a bábjáték, árnyjáték, képmutogatás, laterna magica, Guckkasten, kandiszekrényes vers, rajok, panoráma, állattáncol t a t á s stb., m í g n e m a 20. sz.-ban a t ö m e g s z ó r a k o z t a t á s m o d e r n intézményei v é g k é p p m e g s z ü n t e t t é k ezek l é t a l a p j a i t is. O (—>rögtönzött színjátékok, vásári színjátszás, vándor komádiás) O írod.: R. Froning: Das D r a m a des Mittelalters (3 köt., 1891—1892); J . S. T u n i s o n : D r a m a t i c T r a d i t i o n s of the Middle Ages (1907); J . Gregor: T h e a t e r des Mittelalters (1929); A. Ni coll: Masks, Mimes a n d Miracles (1931); E . H a r t l : Das D r a m a des Mittelalters (1937); H o n t F.: Az e l t ű n t m a g y a r színjáték (1940); P. Thiry: Le t h é á t r e f r a n cais au moyen áge (1944); E. K . C h a m b e r s : Medieval D r a m a (1945); H. W i e m k e n : Der griechische Mimus (1951); P. N. Borkov: R u s s z k a j a n a r o d n a j a d r a m a 18—20 vekov (1953); K a r d o s T,: Adatok és s z e m p o n t o k a m a g y a r d r á m a kezdeteihez (FK, 1957); H. K i n d e r m a n n : Theatergeschichte E u r o p a s (1957—1960); Dömötör Tekla (szerk.): Régi m a g y a r d r á m a i emlékek (1960); K a r d o s T.: A m a g y a r színjáték kezdetei (1960); Székely Gy.: Szín játéktípusok d r a m a t u r giája (1965): W . Fleming (szerk.): Das Schauspiel der W a n d e r b ü h n e (1965); H. Reich: Der Mimus (1974); W. K r ö m e r : Die italienische Commedia dell'arte (1976). Dömötör

Tekla,

vásári komédiás: -»vándorkomédiás vásári színjátszás: a vándorkomédiások színjátszó tevékenysége. A vásározás a tömeges adás-vétel m e g h a t á r o z o t t időszakonként szervezett alkalma; a középkorb a n a települések kiemelt jelentőségű, királyi szabadalomhoz k ö t ö t t , r e n d t a r t á s s a l szabályozott joga. I d ő p o n t j a legtöbbször a hét első n a p j a volt (innen származik a mag y a r „ v a s á r n a p " szó is.) A vásári s z í n j á t szás kifejezés a n n y i b a n nem pontos, hogy jóllehet a vándorkomédiások produkcióin a k leggyakoribb színterei a k ö z é p k o r b a n v a l ó b a n a vásárok voltak, az ilyen m u t a t ványosok m i n d e n ü t t megjelentek, ahol a sokadalom révén közönségre s z á m í t o t t a k (búcsúk, ünnepségek, katonai t á b o r o k stb.), s időnként a várnép, a fejedelmi udvarok közönsége is felléptette őket m u l a t -

463

VASAL ságain. O A s z ó r a k o z t a t á s e f o r m á j á n a k h a g y o m á n y a i az ókori görögök -*mímoszához s a római mimushoz n y ú l n a k vissza. F ő k é n t az u t ó b b i v á l t jelentős foglalkozási ággá, m i n t h o g y a római birodalom városaiban már o l y a n tömegek k o n c e n t r á l ó d t a k , amelyek el t u d t á k t a r t a n i az ilyen félnépi m u l a t t a t ó k a t . (A vásározás viszont ekkor még nem jellemző alkalma fellépésüknek; az ókori v á r o s o k n a k állandó piacaik voltak a görög a g o r á k o n és római f o r u m o k o n , amelyek egyben a népgyűlések, a nyilvános élet színtereiül is szolgáltak.) O A mimusók mestersége a r ó m a i birodalom felbomlása u t á n sem s z ű n t meg. Komádiáscsoportok vándoroltak országról-országra, különösen o t t — mint I t á l i á b a n és a f e j l e t t e b b provinciákban —, ahol a városi élet f o l y t a t ó d o t t ; Bizáncban is sokáig ellenálltak az egyház t á m a d á s a i n a k . N y u g a t - E u r ó p á b a n soraik kiegészültek a dalnokokkal, énekmondókkal, akik e n é p e k történelmének régebbi szakaszában a -*hősepika szerzői és előadói voltak. Vegyes — a dialogikus jelenetek s a zene, ének, t á n c mellett a k r o b a t i k á val, bűvészkedéssel, állatprodukciókkal stb. t a r k í t o t t — műsoraik n a g y j á b ó l ahhoz h a s o n l í t h a t o t t , a m i t egy modern —•varieté n y ú j t nézőinek (~*vásári komédia). O Az európai vásári színjátszás f é n y k o r a a 16 —18. sz. volt. Az itáliai -tcommedia delVarte híres (világjárásuk során Spanyolo.-tól Oroszo.-ig szekerező) társulatai, amelyek kezdetben v á s á r i komédiások v o l t a k , fokozatosan a —> vándor színjátszás magasabb színvonalára f e j l ő d n e k , s ez jellemzi az angol, német, f r a n c i a és az a r a n y s z á z a d i spanyol (-»cambaleo, farandula) komédiások tevékenységét is. U g y a n a k k o r viszont rep e r t o á r j a i k a t (bár hírnevükkel uralkodói meghívásokat is kiérdemeltek) t o v á b b r a is többnyire a n a g y o b b vásárokon m u t a t t á k be, hiszen ezeken t ö b b hónapon keresztül fórumot t a l á l h a t t a k a kontinens minden tájáról odasereglő embertömegben. A 17. sz. végétől különösen a Párizs környéki, a Saint Germain-i, a Saint L a u r e n t - i és a Saint Omer-i v á s á r o k előadásai v á l t a k nevezetessé. A színészek itt a zsonglőrök, tűznyelők, jósok, a k r o b a t á k t á r s a s á g á b a n szór a k o z t a t t á k a kereskedőket és vevőiket; a nézőközönség s o r a i b a n csavargók, kéregetők, parasztok é p p ú g y álldogáltak, mint iparosok és n e m e s e k . Az előadás s z í n p a d a a színészeket szállító ponyvás szekér volt (^•szekér színpad). N é h a ideiglenes faépiileteket emeltek, melyeknek csöppnyi erkélyén a -+parade-ot játszották; ez a vásári komédiások s z á m á r a élő cégérül szolgált, a benti előadás r ö v i d í t e t t történetével pró-

b á l t a felkelteni a járókelők érdeklődését. O A vásári színjátszás színvonalának és elismertségének emelkedése heves ellenállásba is ü t k ö z ö t t ; a felvilágosodás teoretikusai az irodalmi d r á m a érdekében ki a k a r t á k szorítani a színpadokról a -»rögtönzött színjátékokat. Terjeszkedésük ráadásul a hivatalos színi világ anyagi érdekeit is veszélyeztette, amikor versengeni kezdtek a hiv a t a l o s színházi intézményekkel (s később e g y m á s s a l is) a t á m o g a t ó k kegyeiért, a biztos a n y a g i és erkölcsi elismertségért, a hiv a t á s o s írók jobb d a r a b j a i é r t , az operaéneklési jog megszerzéséért stb. A h i v a t a l o s színházak — s főként a két leginkább privilegizált színház, az Opera és a Comédie F r a n c a i s e — e k o n k u r e n c i a h a r c b a n egyrészt alkalmazkodni igyekeztek a vásári k o m é d i á k szellemi frisseségéhez, a k t u a l i t á sához, másrészt könyörtelen adminisztratív intézkedések k i j á r á s á v a l p r ó b á l t á k els o r v a s z t a n i a vásári színjátszást. A v á n d o r k o m é d i á s o k elleni szankciók F r a n c i a o . - b a n m u t a t t á k a legelszántabb küzdelmet. 1697ben királyi rendelettel kiűzették Párizsból az olasz v á n d o r k o m é d i á s o k a t , s b e z á r a t t á k a Comédie-Italienne-t; 1701-től tilos volt a v á s á r o k o n többfelvonásos d a r a b o k a t bem u t a t n i , folytatásos történeteket színre vinni, s tilos lett a dialógus, m a j d végül m a g a a színpadi beszéd is. Ellenlépésként a vándorkomédiások olyan szerzőket kerestek, akik t a l á l é k o n y t e c h n i k á k k a l k i j á t s z o t t á k e t i l a l m a k a t és maró p a r ó d i á k k a l gyúnyolt á k a hivatalos színházak d a r a b j a i t . A királyi rendeletek által k i v á l t o t t szenzáció hozt a meg e színjátéktípus s z á m á r a azt a hírn e v e t is, amelynek h a t á s á r a összegyűjt ö t t é k és k i a d t á k a vásári k o m é d i á k szcenárióit, s így e m e l k e d e t t az általuk n y ú j t o t t efemer s z ó r a k o z t a t á s az írásbeliség m a r a d a n d ó s z f é r á j á b a (->•vásári komédia). O A vándor komédiás-mesterség jelentősége erősen csökkent, amikor a színházi privilégiumokat a francia f o r r a d a l o m idején eltörölték, s a r a n g o s a b b t á r s u l a t o k a -^vándorszínjátszás kereteibe illeszkedtek, ill. letelepedtek Párizs külvárosaiban. A m á i g megőrzött repertoárszínházi (azaz t ö b b , egymással v á l t a k o z v a előadott dar a b r a épülő műsorú) előadásmód a z o n b a n az ő g y a k o r l a t u k a t követi. O A gyengébb csoportok — többnyire családi vállalkozásk é n t — egy ideig még j á r t á k a v á s á r o k a t a szegényebb néprétegeket szórakoztató -^látványosságokkal, de a 20. sz.-ban f u n k cióikat á t v e t t é k a cirkuszvállalatok, ill. a rádió és a televízió. O ( - > s z í n j á t é k t í p u s o k , vándorkomédiás) O írod.: H . Reich: Der M i m u s (1903); J . S. Tunison: D r a m a t i c

464

VASCO T r a d i t i o n s of t h e Middle Ages (1907); A. Nicoll: Masks, Mimes and Miracles (1931); H . K i n d e r m a n n : Theatergeschichte E u r o p a s (1957—1960); Székely Gy.: S z í n j á t é k t í pusok d r a m a t u r g i á j a (1965); Szöllősi Gy. (szerk.): V á s á r t ö r t é n e t — h í d v á s á r (1976); W . K r ö m e r : Die italienische C o m m e d i a dell'arte (1976); D a n k ó Gy.: Opuscula ethnographica (1977); W. H a r t u n g : Die Spielleute (1982). Dömötör Tekla—Jákfalvi Magdolna Vaseoncelos [vöskönszélusj, Carolina Michaelis de (Berlin, 1851. márc. 15.—Porto, 1925. nov. 16.): portugál irodalomtörténész. A coimbrai egyetem t a n á r a volt. Irán y í t o t t a a Lusitánia c. folyóiratot (1924 1925). O F ő k u t a t á s i területe a középkori portugál irodalom volt. Számos irodalmi g y ű j t e m é n y kritikai kiadása fűződik nevéhez. Többek k ö z ö t t a ->Cancioneiro da Ajuda 1904-es k i a d á s á t is ő rendezte s a j t ó alá. O F ő b b művei: A Infanta D. Maria de Portugál (1521—1577) e as suas Donas ( ' P o r t u g á l Mária infánsnő [1521—1577] és udvarhölgyei', t a n . , 1902); Novos Estudos sobre Sá de Miranda ('Uj t a n u l m á n y o k Sá de Mirandáról', t a n . , 1911); Estudos Camonianos I II. ('Camőes-tanulmányok', t a n . , 1922—1924). O írod.: Miscelánea de E s t u d o s em H o n r a de T). Carolina Michaelis de Vaseoncelos (1930). Szilágyi Ágnes Judit Vaseoncelos [vöskönszélus], J o r g e Ferreira de (?, 1515?—Lisszabon?, 1585?): portugál író. Életéről nagyon kevés biztos adat o t ismerünk. Valószínűleg szerény körülmények között született, a coimbrai egyet e m e n jogot t a n u l t — talán CamŐess&\ egyidőben —, s a z t á n hivatalnok lett. Első vígj á t é k á b a n , az Eufrosinában (1555) a z o k a t a m e g p r ó b á l t a t á s o k a t m u t a t j a be, melyeket egy szegény u d v a r o n c n a k kell elszenvednie, hogy elnyerje a gazdag és előkelő udvarhölgy, E u f r o s i n á kezét. A plátói és az érzéki szerelem szembeállítása, a kerítők központi szerepe a Celestina (-*Celestina, La) hatásáról t a n ú s k o d i k . Az Ulissipo c. komédia, melyet egy 1618-as kiadásból ism e r ü n k , polgári környezetben, selyemfiúk, kikapós feleségek, kerítőnők k ö z ö t t játszódik, a Comedia Aulegrafia ('Udvari komédia', 1564) c. v í g j á t é k pedig egy u d v a r hölgy szerelmi életének szerencsésen végződ ő b o n y o d a l m a i t m u t a t j a be. Vaseoncelos nem egyénített jellemeket, h a n e m különböző társadalmi t í p u s o k a t ábrázol, mindegyik d a r a b j á t szövevényes b o n y o d a l o m , c s a t t a n ó s párbeszédek, burleszkszerűen

k a v a r g ó tömegjelenetek jellemzik. Vígjáték a i b a n sikerült ötvöznie a G. Vicente által képviselt, még középkorias színezetű színházi h a g y o m á n y t és a Sá de Miranda révén i s m e r t t é vált reneszánsz és olasz vígjátékok a t . Mindhárom k o m é d i á j a rendkívül népszerű volt a 16. és 17. században, t ö b b kiad á s t értek meg, és h a t o t t a k Lope de Vegára is. O Egyetlen f e n n m a r a d t regénye, az 0 memóriái das Proezas da Segunda Távola Redonda ('A második Kerekasztal hőstetteinek emlékezete', 1567) voltaképpen kései lovagregény, melyben az a r t h u r i lovagvilág „második g e n e r á c i ó j á n a k " t ö r t é n e t é t meséli el. H a b á r a szerző egy tökéletes, eszményi világot k í v á n ábrázolni, a P o r t u gáliában játszódó f e j e z e t e k b e n mégis nagyon eleven képet k a p u n k a kor m i n d e n n a pi szokásairól, t á r s a d a l m i ós politikai viszonyairól. A mű d i d a k t i k u s , moralizáló szándékairól vall, hogy Vaseoncelos regényét t a n í t ó célzattal az i f j ú k i r á l y n a k a j á n l o t t a . O írod.: E. Asensio: E u f r o s i n á (1951); A. C. Piper: T h e Lisbon of J . F . de Vaseoncelos (in: Luso — Brazilian Review, 1967); J . G. Simőes: História d o r o m á n c é p o r t u g u é s (1969). Bánki Éva Vaseoncelos [vászkonszelosz], Jósé (Oaxaca de J u á r e z , 1881. febr. 28.—Mexikóváros, 1959. jún. 30.): mexikói író, filozófus, politikus. Éredeti foglalkozása szerint ügyvéd, 1921 és 1924 k ö z ö t t oktatási miniszter volt. 1929-ben e l n ö k j e l ö l t k é n t indult a választásokon, liberális p r o g r a m m a l . K u d a r ca u t á n 12 évre külföldre t á v o z o t t . Hosszú emigrációs évei a l a t t í r t a meg ötrészes regényes önéletrajzát: Ulises criollo ('Kreol Odüsszeusz', 1935); La tormenta ('A v i h a r ' , 1936); El proconsulado ('A prokonzulátus', 1939); El desastre ('A szerencsétlenség', 1946), az ötödik k ö t e t e t , Laflama ('A láng') posztumusz m ű k é n t a d t á k ki halála évében. Filozófiai művei Todología ('Mindent a n ' ) c. jelentek meg 1952-ben. Elbeszéléseket, s z í n d a r a b o k a t is írt, esztétikai m u n k á i is jelentősek. Esztétikai rendszerének alapvetése a schopenhaueri filozófia irracionalizmusában gyökeredzik, a világ lényege nála is a t u d a t t ö r v é n y e i szerint m ű k ö d ő megismerhetetlen a k a r a t , amelynek legfőbb alkotóeleme az e t i k a . O Magyarul: 1 esszé (Scholz L., Ariel és Kalibán, a n t o . , 1984). O írod.: G. Debler: Jósé Vaseoncelos a n d His World (1966). Simor András

465

Vaseoncelos [vöskönszélus], Jósé Carlos de; (Freamunde, 1940. szept. 10.—): p o r t u gál költő, újságíró. A Vértice c. lap m u n k a t á r s a . Mint költő a —>neorealizmus képvise-

VASCO lője. O F ő b b művei: Canqőes para a Primavera ('Dalok a Tavaszhoz', költ.-ek, 1960); Elegias ('Elégiák', költ.-ek, 1965); De Poéma em Riste ('A harcrakész költeményről', költ.-ek, 1970); Poemas para a Revolucáo ('Versek a f o r r a d a l o m h o z ' , költ.-ek, 1975). Szilágyi Ágnes Judit

men ('A második s z á m ú spanyol köztársaság. E g y rendszer első lépései', 1938). Simor András

Vasconcelos [vászkonsze'lusz], Max de (Campos, Rio de Janeiro, 1891. m á j . 25.— Rio de J a n e i r o , 1919. ápr. 11.): brazil költő. J o g o t t a n u l t , d e újságíróként d o l g o z o t t élet e végéig. B o h é m , rendezetlen életet élt, korán m e g h a l t fiatalon szerzett t ü d ő b a j á ban. O Vasconcelos a brazil szimbolizmus jelentős képviselője, melankolikus hangulatú versein elsősorban A. Nobre és a kort á r s portugál költők h a t á s a érezhető. Művei csak a korabeli lapokban lelhetők fel, kötetben eddig n e m jelentek meg. O írod.: A. Murici: P a n o r a m a do M o v i m e n t o Simbolista Brasileiro (III. köt., 1952); A. Grieco: O Sol dos M o r t o s (1957). Pál Ferenc

Vasié [vaszity], D r a g i s a (Gornij Milanovac, 1885. nov. 2.—?, 1945. ápr.): szerb író. A belgrádi e g y e t e m jogi f a k u l t á s á n végz e t t . ü g y v é d i m ű k ö d é s e mellett, m i n t a Köztársasági P á r t t a g j a a Republika c. lap m u n k a t á r s a , és a Progres szerkesztője volt. 1920 és 1930 k ö z ö t t belgrádi és zágrábi baloldali ú j s á g o k n a k dolgozott. K r i t i k u s k é n t számos cikket írt az orosz irodalomról, és volt a SZU-ban is. A királyi d i k t a t ú r a idején közeledett a rendszerhez. A világháb o r ú b a n D. Mihajlovic csetnikjeihez csatlak o z o t t , s a h á b o r ú végi leszámolásokban megölték. O Karakter i mentalitet jednog pokolenja ('Egy n e m z e d é k jelleme és lelki a l k a t a ' , 1919) c. publicisztikai kötetében az 1. világháborút megélt fiatalok lelki válság á t ábrázolta. Dva meseca u jugoslovenskom Sibiru ('Két h ó n a p a jugoszláv Szibériáb a n ' , 1921) c. k ö t e t é b e n egy albániai katonai gyakorlaton szerzett élményeit írta meg. Utuljena kandela ('A kialudt örökmécs', 1922) c. első elbeszéléskötete, olyan írót m u t a t , aki ötvözi a realisztikus és az expresszionista elemeket, az erkölcs hagyom á n y o s felfogását, a pszichológiailag és idegileg szétszórt m o d e r n ember ábrázolását, a meleg bensőséges és emberi h u m o r t és a finoman á r n y a l t iróniát. Crvene magle ('Vörös ködök', 1922) c. háborús regénye — amelyben a S Z U - b a n szerzett t a p a s z t a latairól számolt be — egymást követő kép e k b e n m u t a t j a be a harctéri események h á t t e r é t , , a r e t t e n e t e s valóság m ö g ö t t néh á n y szerelmes t a l á l k o z á s á t , több szereplő h a l á l á t , a főhős p u s z t u l á s b a torkolló őrület é t . Szimbólumokból szőtt eszközökkel — m a g a a cím is szimbólum: a vörös köd az e m b e r lelkét n y u g t a l a n í t ó szubsztancia — m u t a t j a be: senki sem szigetelődhet el a h á b o r ú t ó l , a legintelligensebbek és legöntud a t o s a b b a k szenvednek legjobban a káosz és az értékek p u s z t u l á s a m i a t t . Az író néh á n y elbeszélése, m i n t a Resimié dobosar ('Resimic dobos') és a Rekonvalescenti ('Lábadozó betegek') m a r a d a n d ó antológiai ért é k . O Egyéb fő művei: Vitlo i druge priée ('Örvény és m á s t ö r t é n e t e k ' , 1924); Devetsto treca ('Kilencszázharmadik', elb.-ek, 1925); Utisci iz Rusije ('Oroszországi ben y o m á s o k ' , 1928); Pripovetke ('Elbeszélések', 1929); Pad sa gradjevine ('Zuhanás az

Vasek, Vladimír: —*Bezru6, P e t r vasf: -+vaszf

Vasconcelos [vászkonsze'lusz], P . Simao de (Porto, Portugália, 1596?—Rio de Janeiro, 1671. szept. 29.): brazil egyházi író. G y e r m e k k é n t került Brazília földjére. Tan í t o t t a bahíai jezsuita kollégiumban és különböző m a g a s egyházi h i v a t a l o k a t tölt ö t t be. K r ó n i k á k , szentbeszédek, életrajzi művek és levelek m a r a d t a k f e n n tollából. O Művei: Vida do P. Joan d'Almeida ('Joan d ' A l m e i d a a t y a élete', 1658); Crónica da Companhia de Jesus do Estado do Brasil ('A Brazília Államában m ű k ö d ő Jézus T á r s a s á g k r ó n i k á j a ' , k i a d . 1864— 1867); Vida do Venerável Padre Jósé de Anchieta ('A tiszteletre méltó J ó s é d e Anchieta a t y a élete', k i a d . 1943). O írod.: S. Leite: História d a C o m p a n h i a de J e s u s no Brasil t. I X . (1949). Pál Ferenc Vasconcelos [vászkonszelosz], R a m ó n (Alacranes, M a t a n z a s , 1890. febr. 8.—Hav a n n a , 1965. aug. 11.): kubai esszéista, lapszerkesztő, politikus. 1936-tól 1948-ig szenátor, 1942-ben o k t a t á s ü g y i miniszter volt. 1949 és 1957 között az Alerta c. lap t u l a j d o n o s a és főszerkesztője. F . Batista elnök t a n á c s a d ó j a k é n t m ű k ö d ö t t , 1959ben elhagyta K u b á t , m a j d 1964-ben kormányengedéllyel visszatért h a z á j á b a . O F ő b b művei: Dos anos bajo el terror. Revolución y desintegración ('Két év a t e r r o r alatt. F o r r a d a l o m és szétesés', 1935); Lenin, el camarada dictator ('Lenin, a d i k t á t o r elvtárs', 1936); Paris, bien vale una misa ('Párizs megér egy misét', 1938); República espanola numero 2. Primeros pasos de un régi-

466

VASIL épületről', elb.-ek, 1932); Pogibija Jacima Medenice ('Jacim Medenica veszte', 1933). O írod.: M. Bogdanovic: T). V.: Crvene magle (Srpski knjizevni glasnik, 1925, máj.); S. Korac; Srpski r o m á n izmedju d v a r a t a (1982). Bugajev Sándor Vasica [vasica], Josef (Stítina u O p a v y , 1884. aug. 30.—Prága, 1968. ápr. 11.): cseh irodalomtörténész, nyelvész, teológus. Teológiai t a n u l m á n y a i befejeztével a bécsi egyetemen szlavisztikát t a n u l t . 1921-től az olomouci, 1937—1950 k ö z ö t t a prágai teológiai k a r o n volt professzor. O K é t fő k u t a tási t e r ü l e t e a cseh b a r o k k és az ószláv irodalom. Szövegkiadásaival számos, mélt a t l a n u l elfeledett b a r o k k szerző — k ö z t ü k B. Bridel, H. B. Bűovsky és O. F . de Waldt - é l e t m ű v é t t e t t e ú j r a hozzáférhetővé. Nagyrészt Öeské literární baroko ('A cseh irodalmi b a r o k k ' , 1938) c. szintetizáló m ű vének és k b . h a t v a n egyéb k i a d v á n y á n a k köszönhetően az 1930-as években reneszánszát élte a cseh irodalmi barokk. F e l t á r ó m u n k á j a az ócseh és az ószláv irodalom területén is felbecsülhetetlen. Az előbbiben ócseh ZíiWia-kutatásai, az u t ó b b i b a n a J . F a s s z a l készített Soupis staroslovanskych rukopisű Národního muzea v Praze ('A p r á gai N e m z e t i Múzeum ószláv kéziratainak jegyzéke', 1957) és a Literárnípamátky epochy velkomoravské 863—885 ('A n a g y m o r v a korszak irodalmi emlékei 863—885 k ö z ö t t ' , 1966) a legjelentősebbek. Heé Veronika

1964); Tácerile casei acelea ( ' A m a ház hallg a t á s a ' , 1970). Leghíresebb m ű v é b e n , Povestea cu cocoqul ro$u ('Mese a piros kiskakasról', 1 2 . köt., 1966—1972; oroszul: Szkazka pro belovo bicska, 'Mese a fehér bik a b o r j ú r ó l ' , 1. köt,, 1969) c. regényében mesei elemek felhasználásával f a n t a s z t i k u s képet f e s t e t t a világról. P r ó z á j á t kedvezően f o g a d t a a kritika. O M ű f o r d í t ó k é n t Csehov, Bunyin, Olesa, Capek és Haéek alkotásait tolmácsolta. O G y ű j t , kiad.: Kanyikuli polni nyeozsidannosztyej ('A szünidő tele v a n meglepetésekkel', elb.-ek, oroszul, 1961); Rasszkazi ('Elbeszélések', oroszul, 1968); Elegija dija Anna-Marii (kisreg.-ek és elb.-ek, oroszul 1981: Markos M., Elégia A n n a Mariáért, elb., Szovjet I r o d a lom, 1989, 12.). O Magyarul még: 1 kisreg. (Markos M., Szovjet I r o d a l o m , 1981,8.). O írod.: G. Levinszon: S z k a z k a dija vzroszlih (Druzsba narodov, 1966, 5.); I. K . Csobanu: Szkazka? N y e t , szovszem n y e szkazka (Lit y e r a t u r n a j a gazeta, 1966, aug. 9.); T. D r u ce: O r o m a n y e , V. Vaszilake „ S z k a z k a p r o belovo b i c s k a " (Druzsba n a r o d o v , 1968, 7.); V. Coroban: Vasile Vasilache (Profiluri literare, 1972). Havasi Ágnes

Vásif [vászif], E n d e r u n l u ; E n d e r u n i (arabos v á l t o z a t ) ; (Isztambul, ?—uo., 1824): török költő. Gyerekként került a s z e r á j b a , s egy rövid megszakítástól eltekintve élete udvari szolgálatban telt, Nem t a r t o z o t t a legkiválóbb divánköltők közé, Nedim h a t á sától n e m is t u d o t t szabadulni. A mindennapi élet a p r ó megnyilvánulásai, asszonyi csevegések és népi mondások megszólaltatása s az irónia mégis népszerűvé t e t t é k verseit, mindenek előtt fjarktjait. Divánját E g y i p t o m b a n a d t á k ki először, 1841-ben. O Magyarul: 1 vers (Timár Gy., Szenvedélyek tengere, anto., 1 9 6 1 ; u ő , u a . , 120 költő, 1977). Tasnádi Edit Vasilache [vaszilake], Vasile (eredeti név); Vaszile Vaszilake (orosz névalak); (Unche^ti, 1926. júl. 4.—): moldován író, műfordító. A kisinyovi pedagógiai főiskolán szerzett diplomát 1958-ban, m a j d felsőfokú forgatókönyvírói és rendezői iskolát végzett. O Az 1960-as években elbeszélésk ö t e t e k k e l j e l e n t k e z e t t : Triqcá ('Síp', 1960); Dona mere tigance ('Két piros alma", 30*

467

Vasiliu [vászilm], L u c i á n (1954. jan. 8. —): r o m á n költő, író. Az ún. 80-as nemzedéken belül az avantgarde költői csoporthoz tartozik. Már első, Mona-Monada (ua., 1981) c. k ö t e t é t is a h a g y o m á n y o s költészeti t é m á k és f o r m á k elleni lázadás jellemzi. I r o n i k u s a n és önironikusan dacol a líra bev e t t szimbólumaival, nyelvezetével. E könyvében hirdette meg p r o g r a m s z e r ű harcát a metafora ellen. Despre felül cum ínaintez ('Előrehaladásomról', 1983) c. g y ű j t e ményében f o l y t a t t a k ü z d e l m é t a nyelvi form a ellen, melynek során „sikerült végre kitekernie a m o n d a t t a n n y a k á t . . . és véglegesen eltávolítania a m e t a f o r á t " (E. Simion). Jelentősen m e g v á l t o z o t t költészete Fiul omului ('Az ember fia', 1986) c. kötetében. T ú l j u t v a a korábbi harcos a t t i t ű d ö n , a világ r e n d j é n e k t i t k á b a , a létezés értelmébe p r ó b á l t bepillantani. A megismerés, a beav a t o t t s á g ú t j á r a lépett költőre nagy hatással volt L. Blaga és O. Rank lírája, de szimb ó l u m a i k a t és f o g a l m a i k a t parodizálva sajátos, ú j h a n g u l a t o t t á r s í t o t t azokhoz. K e d v e n c t é m á j a a szerelem, melynek árn y é k á b a n o t t lapul az idő, a születés és a halál. O 1985-ben jelent meg Sá alergám ímpreuná ('Szaladjunk e g y ü t t ' ) c. kisregénye, amely azonban n e m éri el verseinek színvonalát. O Magyarul: 1—1 vers (Szlafk a y A., Mozgó Világ, 1980. 11.; Lászlóffy Cs„ K o r u n k , 1982, 4.; S z l a f k a y A „ Tekih-

VASIL tet, 1994, 1—2.). O írod.; E . Simion: Scriitori románi de azi (4. köt., 1989); R. G. Teposu: I s t o r i a tragicá grotescá a íntunecatului deceniu literar n o u á (1993). Erdős Katalin Vasiljev [vasziljev], Dusán (Nagykikinda, ma Velika Kikinda, 1900. júl. 19.—uo., 1924. márc. 27.): szerb költő. Polgári iskolát, m a j d t a n í t ó k é p z ő t v é g z e t t Temesváron. T a n u l m á n y a i végeztével egyenesen a piavei f r o n t r a vitték, a h o n n a n a Monarchia összeomlása u t á n súlyos m a l á r i á v a l érkezett vissza a szülői házhoz. 1919-ben Belgrádba m e n t , t a n u l m á n y a i t szerette volna folytatni, á m erre anyagi k ö r ü l m é n y e i mia t t nem k e r ü l h e t e t t sor. Mivel a szerb fővárosban álláshoz sem j u t o t t , visszatért szűkebb h a z á j á b a , s előbb a T o r o n t á l vármegyei Csenjén, m a j d Z o m b o l y á n v o l t tanító. 1923-ban K o v i n b a n k a p o t t t a n á r i állást, elhatalmasodó t ü d ő b a j a m i a t t azonban nemsokára h a z a t é r t szüleihez K i k i n d á r a . O Temesvári d i á k k é n t k e z d e t t írni: háborús élményeit v e t e t t e p a p í r r a ; a szerb f r o n t közelsége, a sebesült k a t o n á k l á t v á n y a mély b e n y o m á s t gyakorolt rá. Ezek az írások — j o b b á r a novellisztikus t ö r t é n e t e k — nem b i z o n y u l t a k értékállónak, annál inkább 1920-tól publikált versei. E k k o r közölte a Misao c. folyóirat Cövek peva posle rata ( ' H á b o r ú u t á n i ének') c. versét, amely nevét egy csapásra ismertté t e t t e . A h u m á n értékeket részben Jászi O.-tól t a n u l ó Vasiljev soraiban ^4cfo/-reminiszcenciákra lelünk, ami érthető, hiszen Vasiljev, akárcsak a vajdasági szerb költők többsége, a magyar műveltséganyag birtokosa volt. A korabeli szerb lírában ez az Adyéwal r o k o n , a szimbolizmusból az expresszionizmusba forduló háborúellenes költészet egyéni és eredeti színt jelentett. A háború u t á n i Belgrádban persze ez a h a n g nehezen t a l á l t visszhangra. A szerb burzsoázia a győzelem mámorában nem volt h a j l a n d ó s z á m o t vetni a háború „ m á s i k " oldalával: a galíciai, a piavei, a sabáci v a g y a görci csata szörnyű véráldozatával, Vasiljev versei p e d i g erről tudósítottak. N é m i k é p p Vasiljev helyzetére is érvényesek a kor- és p á l y a t á r s Crnjanski szavai: „ B e l g r á d b a n n é h á n y szerb és horvát költőt t a l á l t a m , akik egészen ú j korszakot n y i t o t t a k a jugoszláv irodalomban. Hozzájuk t a r t o z t a m én is. A konzervatív irodalmi k ö r ö k v á d a t e m e l t e k ellenem azért, m e r t i r o d a l m u n k b a Ady E . költészetét v i t t e m . " A Cövek peva posle rata c. versre — amely Vasiljev legismertebb és legnépszerűbb költeménye lett — m a r a d é k t a lanul igaz az a megállapítás, h o g y egy egész

generáció, a h á b o r ú u t á n i v a j d a s á g i szerb költőnemzedék életérzésének, csalódottság á n a k kifejeződése. Verseinek és elbeszéléseinek csak csekély része jelent meg életében, a teljes o e u v r e csak halála u t á n lett ismertté. O K i a d . : Izbrane pesme ('Válogat o t t versek', 1932); Pesme ('Versek', 1950). O Magyarul: 2 vers (Szenteleky K „ Debreczeni J „ Bazsalikom. Modern szerb költ ő k antológiája, 1928); 1 vers (Ács K., Mag y a r Szó, 1959, 92.); 1—1 vers ( L a t á k T., uo., 1962, 87., 1963, 23.. 1964, 44.); 1 vers (Fodor A., J u g o s z l á v költők antológiája, 1963); 4 vers (Szenteleky K „ D u d á s K „ B r a s n y ó I., N a p j a i n k éneke. A m o d e r n jugoszláv költészet antológiája 1—2. köt., 1967); 1 vers (Ács K „ Híd, 1974, 3.). O írod.: Z. Milisavac: Pesnik p o r a z a (1952); K . Spoljar—M. Vaupotic: K n j i z e v n i god i s n j a k (1961); Bori I.: A m a g y a r , a szerb és a h o r v á t a v a n t g a r d (Szomszédság és közösség. D é l s z l á v — m a g y a r irodalmi kapcsolat o k (1972); D. R e d j e p : A h á b o r ú u t á n . D. V. halálának 50. é v f o r d u l ó j á r a (Híd, 1974, 3.); N. Jesié: D u s á n Vasiljev u uspomenam a (Letopis Matice srpske, 1984, júl.aug.). Lőkös István Vasiljevic [vasziljevity], Zarko (Fehért e m p l o m , m a : Bela Crkva, 1892. m á j . 7.—Újvidék, 1946, szept. 19.): szerb író, költő, színész. Színészcsaládból származ o t t . Középiskoláit befejezve 1919-ben az újvidéki színházhoz került, s a 2. világháború éveit leszámítva haláláig o t t dolgozott. Volt színész, rendező, d r a m a t u r g , színházszervező, végül színiigazgató. Irodalmi m u n k á s s á g á t komor h a n g u l a t ú expresszionista m i n i a t ű r ö k k e l kezdte. H a t o t t r á az 1900—1920-as évek modern n é m e t (osztrák) és m a g y a r költészete — kitűnően t u d o t t n é m e t ü l és magyarul — bár ezek l e n y o m a t á t c s u p á n áttételesen leljük meg verseiben. N e m h a g y t a érintetlenül Kassák a v a n t g a r d i z m u s a sem, Csuka Z. v a j d a s á g i avantgarde f o l y ó i r a t á n a k , az Útnak pedig m u n k a t á r s a is volt: s a j á t verseit f o r d í t o t t a m a g y a r r a , s a d t a közre a l a p b a n . F ő m u n k a t á r s a volt a Kalangya c. v a j d a s á g i folyói r a t n a k . D. Vasiljewel e g y ü t t a szerb expresszionizmus s a j á t o s vajdasági v o n a l á n a k képviselője volt. L e g j o b b versei v a j d a s á g i ihletésűek, b e n n ü k a régi Bácska és a Bán á t hol kesernyés, hol szentimentális hangütésű n e k r o l ó g j á t írta meg, s é r t é k ü k egyik fontos m e g h a t á r o z ó j a — az esztétikum mellett — a soknemzetiségű térség valóság á n a k b e m u t a t á s a . O F ő b b verseskötetei: Saputanja ('Sugdolózások', 1924); Minijature ('Miniatűrök', 1924); Bol ulice ('Az

468

VASOV u t c a f á j d a l m a ' , 1934); Zapisi o Srbiji ('Feljegyzések Szerbiáról', 1946); LirsJci zapisi ('Lírai feljegyzések', posztumusz, 1949); Na uglu gde Zlatna greda preseca sokak Hlebarski ('Á sarkon, abol az A r a n y - t e t ő átszeli a Hlebarski u t c á t , 1971). O Magyarul: 1 vers és 3 részlet (Szenteleki K., Debreczeni J . Bazsalikom. Modern szerb költők a n t o lógiája, 1928); 1 tan. ( K a l a n g y a , 1932, 5.); 1 vers (Csuka Z., uo.. 1933, 3.); 1 reg. részlet (Csuka Z., uo., 1933, 7.); 1 vers (Herceg J . , uo., 1938, 6.); 1 vers (Végh Gy.. J u g o s z l á v költők antológiája, 1963); 2 vers (Acs K . , Gál L., N a p j a i n k éneke. A modern jugoszláv költészet antológiája, 1—2. köt., 1967); 2 vers Csuka Z., D u d á s K . , A s z e r b h o r v á t irodalom kistükre, a n t o . , 1969); 1—1 vers (Fehér F., Magyar Szó, 1977, 159, uo., 1980, 142.). O írod.: Z. Leskovac: Előszó (Lirski zapisi, 1949); D. R e d j e p : P e s n i s t v o Z a r k a Vasiljevica (1967); Bori I.: A m a gyar, a szerb és a h o r v á t a v a n t g a r d (Szomszédság és közösség. Délszláv—magyar irodalmi kapcsolatok (1972); D. R e d j e p : Suncanom s t r a n o m Vojvodine (1972); Bori I.: Zarko Vasiljevic verseiről (Híd, 1978, 3.). Lőkös István Vaskó [vaskó], Imrich (Ondrasovce, 1936. nov. 8.—): szlovák irodalomtörténész, kritikus. Az eperjesi egyetemen szlov á k — o r o s z szakon v é g z e t t 1960-ban. 1962től u g y a n o t t a szlovák tanszék asszisztense lett; 1968-ban filozófiából doktorált. O K u t a t á s i területe a 20. sz.-i szlovák irodalom; M. Rúfus és J . Wolker életművének a v a t o t t ismerője. T ö b b t a n u l m á n y t publikált a k o r t á r s fiatal költészetről. É l e t r a j z o t írt R. Jasíkró\ és F . Svantnerról. O Főbb művei: 0 súőinnosti politickej a umeleckej avantgardy ('A politikai és a művészeti a v a n t g a r d e e g y ü t t h a t á s á r ó l ' , Slovenská lit e r a t ú r a , 1971, 18.); Mytus o Svantnerovej próze ('Mítosz S v a n t n e r prózájáról', 1972). Orosz Márta vaskosság:

erotikus

irodalom

Vasmer [faszmer], Max (eredeti név); Maksz Faszmer (orosz névváltozat); (SzentP é t e r v á r , Oroszo., 1886. febr. 28.—Nyugat-Berlin, 1962. nov. 30.): német nyelvész. 1909-től a szlavisztika t a n á r a volt a szentpétervári, szaratovi, d o r p a t i (tartui), lipcsei, m a j d 1925-től a berlini egyetemen. 1929-ben lett a Szovjet T u d o m á n y o s Akadémia külső t a g j a , 1933-ban az MTA tiszteletbeli t a g j á v á v á l a s z t o t t á k . O Filológiai érdeklődésének előterében a szláv őstörténet és n é v t a n állt. Mintegy 12 900 szócikk-

ből álló etimológiai szótára (Russisches etymologisches Wörterbuch, 'Orosz etimológiai szótár', 1—3. köt., 1953—1958) orosz fordításban, t ö b b kiadásban megjelent, s a közneveken kívül földrajzi és személynevek e r e d e t m a g y a r á z a t á t is t a r t a l m a z z a . (A szócikkek m i n t e g y fele t á r g y a l jövevényszót.) 1925-ben m e g a l a p í t o t t a és szerkesztette a Zeitschrift für slavische Philologie c. folyóiratot. Kezdeményezte és i r á n y í t o t t a az orosz víz- és helységnevek nagyszabású gyűjteményének munkálatait. O Gyűjt, kiad.: Schriften zur slavischen Altertumskunde und Namenforschung ( ' í r á s o k a szláv őstörténet és n é v k u t a t á s köréből', 1—2. köt., 1971). O írod.: F e s t s c h r i f t f ü r Max Vasmer zum 70. G e b u r t s t a g (1956); M. Woltner: Max Vasmer (Zeitschrift f ü r slavische Philologie, 31. köt., 1963); Kiss L.: A keleti szláv nyelvek etimológiai szótárai (Szótártani t a n u l m á n y o k , 1966). Kicsi Sándor András Vasová [vásová], Alta (Sevljus, K á r p á t U k r a j n a , 1939. m á j . 27.—): szlovák írónő. Értelmiségi családból származik. A pozsonyi T a n á r k é p z ő Főiskola m a t e m a t i k a — f i zika s z a k á n szerzett d i p l o m á t 1960-ban. 1968-ig t a n á r k é n t dolgozott. 1968 és 1970 között a pozsonyi TV d r a m a t u r g j a volt, 1978-tól filmforgatókönyvek írásával foglalkozik. O Rövid prózai írásaiban a kísérletező próza híveként modellszerű ábrázolásra törekszik, mely a részletek p o n t o s leírása révén a valóság tárgyilagos megismerését célozza (Zaznamenávanie neprávd, 'A hazugságok feljegyzése', 1970). Második, Miesto, óas, príéina ('Hely, idő, ok') c., 1972-es k ö t e t e is hasonló felépítésű elbeszélés: egy t á r s a s á g autós utazásáról szól. Az utazás eredeti céljától eltérően abszurd, értelmetlen k a l a n d d á válik, miközben a szereplők közötti viszonyrendszer, illetve ennek f o l y a m a t o s változása lecsupaszítva tárul elénk és a társasághoz t a r t o z ó elbeszélő elé, aki a t ö r t é n e t e t csupán elképzeli. 1979es Fo ('Azután') című t u d o m á n y o s — f a n tasztikus regényében az írónő egy elképzelt n e u t r o n b o m b a - t á m a d á s u t á n r a időzített t ö r t é n e t e t beszél el. A m ű f a j i hagyomán y o k n a k megfelelően az emberi világot és a civilizáció technikai racionalitása n y o m á n kialakuló gépbirodalmat ü t k ö z t e t i . A konfliktusból a pusztításra is a l k a l m a s technikával szemben az ember kerül ki győztesen, kifejezve az írónőnek a h u m á n értékek melletti feltétlen elkötelezettségét. O Egyéb művei: Román o base ('Regény a nagybőgőről', filmforgatókönyv, 1968); Sladké hry minulého leta ('A múlt n y á r édes játékai',

469

VASOV filmforgatókönyv, 1970); Vetkáóky ('Nagy ó c s k á k ' , i f j ú s á g i reg., 1978); Vzáhradách ( ' K e r t e k b e n ' , sci-fi reg., 1982); Niekto ako ja ('Valaki olyan, m i n t é n ' , kisreg., 1988); Sviatok neviniatok ('Csecsemők ü n n e p e ' , reg., 1992). Balogh Magdolna Vasovic [vaszovity], N e b o j s a ( K r a l j e v o , 1953—): szerb költő, k r i t i k u s , esszéíró. A szürrealista költészet h a t á s a a l a t t s z a b a d nyelvi asszociációkkal, a kifejezés a r i t m i k u s s á g á v a l , p r ó z a r i t m u s ú versekkel, spont á n nyelvi j á t é k o k k a l él, s k o m o l y a n induló versei is p a r a d o x i r ó n i á b a , s z a r k a z m u s b a , perszifiázsba t o r k o l l a n a k . K o r u n k univerzális n y e l v e z e t é t h a s z n á l v a r e z i g n á l t á n kineveti, sőt kiröhögi k a o t i k u s v i l á g u n k a t . Olyan f o r m á l ó d ó b a n lévő költői i r á n y z a t képviselője, a m e l y l e r o m b o l j a a n y e l v eddigi értelmezését, s ú j a t épít helyébe. O F ő b b művei: Poezije kao izvanumiste ('A költészet m i n t a kívül való lét, esszék, 1984); StrunajSton ( ' H ú r / A l k o n y ' , versek, 1984); So liíno ('Só személyesen', versek, 1986); Brazil (ua, versek, 1986); Pesme za de,cm i kaludjere ('Versek g y e r e k e k n e k és szerzeteseknek', 1989); Perdido (ua, versek, 1991); Gong u zitu ( ' H a r a n g a b ú z á b a n ' , versek, 1991); Muzika roba ( ' R a b o k zenéje', versek, 1992); Talm,ud i ja ('A T a l m u d és én', versek, 1992). O M a g y a r u l : 14 v e r s (Bozsik P . , U j Svmposion, 1991, 6—7.); 3 vers ( K o n t r a F., Ü z e n e t , 1993, 5—6.). O írod.: S. D a m j a n o v : K o d e r o v lavirint ( K n j i z e v n a rec, 1984. márc. 10.); S. R a d u l o v i c : Od s u p t i l n e analize do (nepotrebnog) s a m o p r e c j e n j i v a n j a ( K n j i z e v n a k r i t i k a , 1984. szept.— dec.); M. Nénin: K n j i g a o r a m o r u j e z i k a (Letopis Matice srpske, 1984. febr.); C. Mirkovic: P e s m e za decu i k a l u d j e r e (Politika, 1989. aug. 12.); Z. Suboticki: P e s m e za decu i k a l u d j e r e ( D n e v n i k , 1989. n o v . 6.); D. Djuric: M u z i k a r o b a . T a l m u d i j a (Borba, 1993. m á j . 27.). Bugajev Sándor Vassá, A b ú t - T a j j i b M u h a m m a d ibn Ahm a d ibn I s z h á k ibn J a h j á al-; A b ü T a y y i b M u h a m m a d ibn A h m a d ibn I s h á q ibn Vali y á a l - W a S s á ' ( t u d o m á n y o s átírás); Ibn alVassá ( n é v v á l t o z a t ) ; ( B a g d a d ? , 860 k.— uo., 936?): a r a b filológus, i r o d a l m á r , az ún. adab próza (->adab 2.) m ű v e l ő j e . Mubarrad és Szaalab, a 9. sz. vége k é t leghíresebb filológusának és nyelvészének a t a n í t v á n y a volt. Eletéről n e m s o k a t t u d u n k . R a g a d v á n y n e v e (al-Vassá) a r r a u t a l h a t , h o g y fiat a l k o r á b a n műhímzéssel f o g l a l k o z o t t ; az is lehet a z o n b a n , hogy ez a p j á n a k a foglalkozása volt. O Ibn an-Nadím K i t á b alFihriszt c. bibliográfiája m é g 18 m ű v é t is-

m e r t e , de r á n k ezek közül m á r csak k e t t ő m a r a d t . L e g f o n t o s a b b m ű v e (az elveszettek e t is b e l e s z á m í t v a ) a Kitáb al-muvassá ('A feldíszített [beszéd v. r u h a ] k ö n y v e ' — szój á t é k a s a j á t nevével, m á s címen Kitáb azzarf vaz-zurafá, 'A szellemesség és a szellemes e m b e r e k k ö n y v e ' ) , a m e l y k ü l ö n b ö z ő épületes t ö r t é n e t e k e t (—>khabar) t a r t a l m a z , s ű r ű n t a r k í t v a versekkel. E z a b a g d a d i kiv á l t s á g o s r é t e g e k elegáns é l e t m ó d j á n a k kódexe k í v á n t lenni, elsősorban persze a hivat a l n o k o k k ö t e l e z ő ismereteit és viselkedési n o r m á i t igyekezvén m e g h a t á r o z n i , szépirod a l m i s t í l u s b a n . T ö r t é n e t e i n e k leggyakor i b b szereplői a szerelmesek és a h ű t l e n e k , férfiak s n ő k e g y a r á n t . K o r á n a k legtöbb férfijához h a s o n l ó a n igen rossz véleménynyel volt a n ő k r ő l ( r a b l á n y o k r ó l és szabadokról e g y a r á n t ) , h ű t l e n e k n e k á b r á z o l j a őket t ö r t é n e t e i b e n , a k i k n e k n e m lehet megbízni az e s k ü j é b e n , a k i k n e k a f o n d o r l a t a i tól nincs b i z t o n s á g b a n a férfi. K ü l ö n fejezet m u t a t j a be, h o g y a n hálózzák be a nők a szerencsétlen, hiszékeny f é r f i a k a t . O Másik f e n n m a r a d t k ö n y v e , Tafrídzs al-karbn val-vuszúl ilá l-faradzs ('A szenvedés megm u t a t á s a u t á n boldog v é g k i f e j l e t r e való j u t á s ' ) , a „ m i n d e n jó h a jó a v é g e " típusú t ö r t é n e t e k g y ű j t e m é n y e — t ö r t é n e t e i közül sokkal t a l á l k o z h a t u n k k é s ő b b e m ű f a j klasszikusánál, at-Tanúkhí al-Faradzs b a c d a s-sidda c. m ű v é b e n . O N é m e t ford.: D. B e l l m a n n : I b n al-Wassá': D a s Buch des b u n t b e s t i c k t e n Kleides (1984). O írod.: D. B e l l m a n n : „ N a c h w o r t " (a f o r d . 3. k ö t e t e , 1984); H . G á t j e (szerk.): L i t e r a t u r w i s s e n s c h a f t ( G r u n d r i s s der a r a b i s c h e n Philologie, 2. köt., 1987); J . A s h t i a n y (szerk.): T h e C a m b r i d g e H i s t o r y of Arabic L i t e r a t u r e . 'Abbasid Belles-Lettres (1990). Iványi Tamás Vassallo [vászállo], Luigi A r n a l d o (eredeti családi név); Gandolin (álnév); (San R e m o , 1852. o k t . 3 0 — uo., 1906. a u g . 10.): olasz újságíró, író, költő, g r a f i k u s . Nevéhez fűződik a k a r i k a t ú r a megjelenése az olasz n a p i l a p o k b a n és szatirikus f o l y ó i r a t o k b a n . Az ú j m ű f a j r ó l t ö b b országra k i t e k i n t ő t a n u l m á n y o k a t is írt (többek k ö z ö t t a f r a n cia, a s p a n y o l , a n é m e t k a r i k a t ú r á r ó l ) . A. G. Rarrili t a n í t v á n y a k é n t , h a s o n l ó a n széles körű m ű v e l t s é g i h á t t é r r e l g y a k o r o l t a az ú j s á g í r á s t , m í g n e m s a j á t k ö l t e m é n y e i és regényei is m e g j e l e n t e k . I g a z á n emlékezeteset a z o n b a n mégiscsak a k a r i k a t ú r a műf a j á b a n a l k o t o t t . E l ő b b a Capitan Fracassa c. r ó m a i l a p b a n jelentek meg m a r ó a n gún y o s illusztrált írásai, m a j d 1887-ben m e g a l a p í t o t t a R ó m á b a n a Don Chisciotte

470

VASZI c., h a m a r népszerűvé vált n a p i l a p o t , ezt k ö v e t t e a Pupazzetto ( ' K a r i k a t ú r a ' ) c. havilap a l a p í t á s a 1887-ben. Visszatérve szülőv á r o s á b a , a Secolo XIX c. f o l y ó i r a t főszerkesztő-igazgatója lett. L e g j o b b írásai köz ö t t t a r t j á k számon Gli uomini che ho conosciuto io ( ' E m b e r e k , a k i k e t i s m e r t e m ' , m e m o á r k ö t e t , 1911) c., érdekes a n e k d o t á k ban, f o r d u l a t o s t ö r t é n e t e k b e n bővelkedő p o s z t u m u s z k ö t e t é t . Élete vége felé, imád o t t fia halála u t á n a s p i r i t i z m u s b a menekült: Nel m,ondo degli invisibili ('A l á t h a t a t lanok világában', p s z e u d o - t a n u l m á n y , prop a g a n d a i r a t , 1902). O E g y é b művei: Poesie ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1874); II libro deli' amore ('A szerelem könyve', költ.-ek, 1891); Dodid monologhi ('Tizenkét monológ', színpadi mű, 1909). O írod.: F . E . Morando: Luigi A r n a l d o Vassallo (Gandolin) e i suoi amiéi (1928). Vinczéné Pdnczél Eva Vasseur [vásszor], Álvaro A r m a d o (1878 —1968): u r u g u a y i költő, t ö r t é n é s z , irodalm á r . F r a n c i a származású, éveken á t élt F r a n c i a o . - b a n , m a j d h a z á j a bilbaói konzulja lett. Húszéves volt, a m i k o r a Buenos Aires-i Mercurio de America c. folyóirat közölte első írását. W. Whitman, S. Kierkegaard, L. Hearn m ű v e i t f o r d í t o t t a . F u t u r i s t a költészete i n k á b b s p e k u l a t í v , m i n t lírai. O F ő b b művei: Cantos augurales ('Jósénekek', költ.-ek, 1904); Cantos del nuevo mundo ('Dalok az Ú j Világról', költ.-ek, 1907); La flor del alma ('A lélek v i r á g a ' , költ.-ek, 1908); El vino de la sombra ('Az á r n y é k bora', költ.-ek, 1918); El alma del hombre ('Az ember lelke', költ.-ek, 1919); La tentación ('A kísértés', reg. é. n.); Hada un gran silencio ( ' N a g y csönd felé', költ.-ek, 1924). O Magyarul: l vers (Molnár I.. H e s p e r i d á k kertje, a n t o . , 1971). Radnai Margit

a m e l y a Hülegütői Abu Szaidig (1257— 1328) t ö r t é n t e s e m é n y e k n e k levéltári a n y a gon alapuló k r ó n i k á j a (a szerző a mongol k o r b a n a d ó ü g y e k k e l foglalkozó u d v a r i tisztviselő volt), t á r s a d a l o m - és gazdaságt ö r t é n e t i k é r d é s e k b e n elsőrangú t ö r t é n e t i forrás. O A m ű irodalmi t e k i n t e t b e n is értékelhető, sőt értékelendő, részben m e r t a szerző s z á n d é k a szerint elsődleges célja a s t í l u s g y a k o r l a t v o l t , amihez a t á r g y a l t történelmi események csupán alapul szolgált a k , részben m e r t a r a b szavakkal telezsúfolt, szóvirágokkal b o n y o l í t o t t b o m b a s z t i k u s nyelvezete az á l t a l a képviselt perzsa prózai stílus k é s ő b b i korok által u t á n z o t t modelljévé v á l t . Megítélése a m e n n y i r e pozitív t ö r t é n e t i s z e m p o n t b ó l , a n n y i r a negatív irodalmi t e k i n t e t b e n : követhetetlenségig t ú l b o n y o l í t o t t nyelvezete óriási károk a t okozott az u t á n a következő perzsa próza s z á m á r a . O K i a d . : M. M. I s f a h a n i : Kitáb-i tajziyat al-amsár wa tazjiyat al-csár (1852—1853; r e p r i n t 1960). O írod.: A. A y a t i : Tahrir-e t á r i k h - e Vassáf (1968); B. Spuler: Die Mongolén in I r a n (1985). Nyitrai Vasz, Ilja: -*Litkin, vaszan:

Vasszáf, Saraf ul-Dín A b d u l l á h ; S a r a i ulDin Abdulláh Vassáf ( t u d o m á n y o s átírás); Vasszáf ul-hadzrat ('Őfelsége panegiristája'> (névváltozat); (Siráz, 1264—1334): perzsa t ö r t é n e t í r ó . Nehezen é r t h e t ő prózáj á n a k bonyolult stílusáról v á l t híresséhírhedtté. É g y e t l e n m ű v e a Tarikh-i Vassaf ('Vasszáf t ö r t é n e t e ' ) c. ismeretes Tajziyat ul-amsar va tajziyat ul-a sar ('A nagyvárosok felosztása és az idők múlása'), 471

Vaszilij Iljics

-+wasan

vaszantatilaká; vasantatilaka: versforma a klasszikus s z a n s z k r i t költészetben. Négy időmértékes sorból álló versszak; rímtelen. E g y sor képlete:

Példa

Bhartriharitól: Átok reám, a szerelemre, a nőkre, mindre.

O (—> indiai. irodalmi vastenavondgrappen [ f á s z t e n á f o n d g r a p pen] ( ' f a r s a n g i t r é f a ' ) : németalföldi népi j á t é k . A 15. sz.-ban divatos, n a g y b ö j t előtt e l ő a d o t t t r é f á s jelenet volt. O (—>németalföldi irodalmi formák, népi színjátékok) O írod.: H. K i n d e r m a n n : T h e a t e r g e s c h i c h t e E u r o p a s (1957 1960).

István

formák) Vekerdi

vaszantilok: a t h a i -*vannap —>vaszantatilaká megfelelője.

Józsej

hrötben

a

vaszf ( ' l e í r á s ' ) ; waszj; vasj: a korai klaszszikus a r a b -»qaszída egyik kötelezően h a s z n á l t szerkezeti eleme; olyan leírás, a m e l y a t e r m é s z e t i jelenségeket, az állatok a t , a törzs a s s z o n y a i t vagy a törzsi élet kellékeit á b r á z o l t a , elsősorban h a s o n l a t o k segítségével. E leírások — szemben az abbászida kori költészettel — eredetileg rövidek, egy-két s o r n á l r i t k á n h o s s z a b b a k . A 6. sz.-i Imru'l-Qaisz pl. így jellemzi az elhag y o t t szálláshelyet: Még látod a gazellák ganéját a mezőkön — megannyi borsszemecske —, s a házudvarokon.

VASZI K é s ő b b fontos stilisztikai fogalom, sőt, szinte önálló verses m ű f a j lett, a m e l y a 9. sz. végére, az iraki modernek (-*arab irodalom, muhdaszún) ú j stílusából (hadi) fejlőd ö t t ki. A középkori a r a b irodalomkritika egyes költőket különösen n a g y r a értékelt leíró képességük m i a t t . K o r t á r s a i valósággal ünnepelték pl. Buhturit azért a leírásért, amelyet a l - M u t a v a k k i l kalifa egyik k a s t é l y á n a k kertjéről n y ú j t o t t : lm, itt a kert! Mi sok bimbós virágszál! Szebb ez bizony minden hímes brokátnál. Aranypalástot látsz, brokátból szőttet,.. .stb. (ford.: Jékely Z.)

Buhturi ilyen egyszerűbb, „ m e g f o g h a t ó " képeivel szemben kortársa, Ibn ar-Rúmi á b r á z o l á s m ó d j á t a meglepő m e t a f o r á k jellemzik. A hangszereik fölé hajló zenészlán y o k a t a kisdedeiket s z o p t a t ó a n y á k h o z , egy nő kilenc testrészét különböző zöldségf a j t á k h o z hasonlítva írja le, s a bor — oly gyakori — leírása n á l a így fest: Megsárgult a pohár, mert tőle lopta színét gondolhatnád, arany olvadt fel üvegében. Oly kellemes és úgy száll szaga szerte, mintha napsugár meg zefir áradna szét a légben. (ford.: Jékely Z.)

E fejlődésvonal egyik utolsó állomása Ibn al-Mutazz költészete. A leírás még Abú Nuvásznéd, az iraki modernek legkiemelked ő b b költőjénél is mindig keveredik n a r r a t í v elemekkel (pl. híres b o r d a l a i b a n ; -ókhamrijját), Ibn al-Mutazzná\ viszont m á r nem egyszerűen a vers része, h a n e m fő célja, s a képek f a n t a s z t i k u s víziók, m i n t a felhőé: Éj vándora, sírni nem ún soha, könnye folyik a föld orcáira. Reggeli fényt lobbant, amerre tart, mint egy cikázó indiai kard. (ford.: Jékely

Z.)

Az ezt követő, ún. klasszicista k o r s z a k b a n (10—11. sz.) és a későbbi, ú j í t á s o k a t m á r nem hozó időszakban a költők bizonyos t e k i n t e t b e n visszatértek u g y a n az ősforrásul szolgáló pogánykori leírások eszményeihez, de Ibn al-Mutazz h a g y o m á n y a sem m ú l t el n y o m t a l a n u l , s pl. a 11—13. sz.-i egyiptomi költők is példának t e k i n t e t t é k verseit és elméleti m u n k á j á t ( K i t á b albadí, 'Az új stílus könyve'). O A p o g á n y kori vaszf h a t á s á t egyes szerzők k i m u t a t ják az -»Énekek énekében és — k ö z v e t v e — az ókeresztény Szedrakh apokalipszisében, v a l a m i n t az etióp malke (—> Etiópia irodalma és etióp irodalmi formák) m ű f a j á b a n is. O (—>arab irodalmi formák, leíró költészet) O írod.: A. F . L. Beeston (szerk.):

The Cambridge History of Arabic L i t e r a t u re. Arabic L i t e r a t u r e t o t h e E n d of t h e U m a y y a d s (1983); H . G á t j e (szerk.): Grundriss der arabischen Philologie. 2. k ö t . Literaturwissenschaft (1987); J . A s h t i a n y (szerk.): The Cambridge H i s t o r y of Arabic L i t e r a t u r e . 'Abbasid Belles-Lettres (1990). Iványi Tamás Vászifí, Z a j n ud-Dín M a h m ú d ibn Abd ul-Dzsalíl; Vásifí, Z a y n ud-Din M a h m u d ibn 'Abd ul-.Jalil ( t u d o m á n y o s átírás); Vosifí (névváltozat); ( H é r á t , 1485—1551 és 1566 között): közép-ázsiai perzsa író és költő. A kelet-iráni T i m u r i d a uralkodó, H u szajn Baj kara heráti u d v a r á b a n volt nevelő, m a j d 1505-től számos u t a z á s t t e t t Eszak-Tndia és Közép-Ázsia területén. E g y ideig nevelőként m ű k ö d ö t t Abdullah k á n t a s k e n t i u d v a r á b a n . 1529-ben részt v e t t a n n a k h a d j á r a t á n az iráni Szafavida dinasztia ellen. Leghíresebb m u n k á j a a terjedelmes, üzbég és perzsa költőkre v o n a t k o zó, v a l a m i n t önéletrajzi elemeket t a r t a l m a zó Badáji ul-vaqáji ('Nevezetes események', 1518 után), a m e l y meglehetős őszinteségével, egyszerű nyelvezetével és prózáj á n a k világos stílusával t ű n i k ki a k o r t á r s szerzemények közül. K ö l t e m é n y e i között a k o r á n a k h a g y o m á n y o s t e c h n i k á i t felvillantó kritikus —>qaszídái, —tghazali&i és -+muammái említésre méltóak. O A tadzsikok is irodalmuk egyik korai e l ő f u t á r a k é n t t a r t ják számon Vászifít. O Kiad.: szemelvények költészetéből (Szadriddin Ajni: Namuna-i 'adabijjat-i t á d z s i k 300—1200 hidzsri, 1926); Badayi' al-vaqayi' (A. N. Boldirev, 2 köt.. 1961). O írod.: A. N. Boldirev: Z a j n a d d i n Vaszifi. Tadzsikszkij piszatyel X V I veka (1957); A. N. Boldyrev: The 16th Century T á j i k W r i t e r Zainaddin Vasifi a n d his „ R e m a r k a b l e T a l e s " ('Badai' a l - v a q a i ' ) (New O r i e n t Bimonthly, 1962). Nyitrai István Vaszilake, Vaszile: —> Vasilache,

Vasile

Vaszilcsenko, Sztepan Vasziljovics (írói név); Panaszenko (családi név); (ícsnya, 1879. jan. 8.—Kijev, 1932. aug. 11.): u k r á n író. Kozák családból származik. T a n í t ó i szemináriumot végzett; a tanítóképzőből f o r r a d a l m i szervezkedés m i a t t kicsapták, m a j d az 1905-ös f o r r a d a l o m b a n való részvétele m i a t t két évi b ö r t ö n r e ítélték. Az Októberi F o r r a d a l o m győzelme u t á n gyermekotthon-vezető lett K i j e v b e n , m a j d k ü lönböző iskolákban t a n í t o t t , s a k t í v a n részt v e t t az irodalmi életben. O L e g j o b b elbeszélései, melyekben a t a n í t ó k nehéz éle-

472

VASZI sa ('Misa és M á s a ' , elb.-ek, 1953); Zsizny i prikljucsenyija Zamorisa ('Zamoris élete és k a l a n d j a i ' , reg., 1—5. köt., 1958—1962); Dva brata ( ' K é t t e s t v é r ' , kisreg., 1965). O G y ű j t , kiad.: Izbrannoje ('Válogatás', elb.ek, kisreg.-ek, 1956). O Magyarul még: 2 mese (Trencsényi-Waldapfel 1., F u r u l y á c s ka-csuprocska, 1948); 1 elb. (Kovács L., Szovjet Híradó, 1967, 12.). O írod.: V. Vereszajev: O gyetszkom piszatyele I. Vaszilenko ( L i t y e r a t u r n a j a gazeta, 1944, nov. 11.); A. T u r k o v : I v a n Vaszilenko (Gyetszk a j a l i t y e r a t u r a 1959, 19,59): F . A. Csapcsahov: 1. D. Vaszilenko (1960); n. n.: Bemut a t j u k Tvan Vaszilenkót (Szovjet Híradó, 1967, 12.).

t é t ábrázolta, 191 l-es k ö t e t é b e n jelentek meg (Eszfcizi, 'Vázlatok'); ezek főhősei forradalmi hévvel lázadnak a cári elnyomás ellen. H á b o r ú s elbeszéléseken kívül írt számos történelmi d r á m á t (üramaticsni tvori, ' D r á m á k ' , 1917), filmforgatókönyveket, s befejezetlenül m a r a d t T. Sevcsenko é l e t r a j z á n a k első kötete V burjanah ('Gyomok között') c. T ö b b elbeszélésében dicsőít e t t e a kollektív m u n k a r o m a n t i k á j á t , az ú j erkölcs születését. Oszinnyi növeli ('Őszi novellák', 1920) c. k ö t e t é b e n az 1905-ös f o r r a d a l o m n a k állított emléket. Műveire líraiság, dallamosság és őszinte h u m o r jellemző. O E g y é b fő művei: Ciganka ('A cigánylány', elb.-ek, 1917); Opovidannya ('Elbeszélések', 1919); Opovidannya ('Elbeszélések', 1924). O G y ű j t , kiad.: Povna zbirka tvoriv ('Műveinek teljes g y ű j t e m é nye', 1926—1927); Pjeszi ('Színművek', 1959); Tvori 1—4. ('Művei', 1 - ^ . köt., 1959—1960); Tvori 1—3. ('Művei', 1—3. köt., 1974); Vibrani tvori ('Válogatott művek', 1976). O Magyarul: 1 elb. (Sándor L., U k r á n elbeszélők, 1968). O írod.: O. Doroskevics: Sztepan P a n a s z e n k o Vaszilcsenko (Ukrajinszka l i t e r a t u r a , 1922); E. Olijnik: Tvorcsiszty S z t e p a n a Vaszilcsenka (1923); B. Derkacs: S z t e p a n Vaszilcsenko (1957); V. A. Kosztyucsenko: Sztepan Vaszilcsenko (1965); P. T. H a v r i l o v : Nazusztrics buri (1970). Bojtár Endre Vaszilenko, I v a n Dmitrijevics (Makejevka, 1895. jan. 20.—1966. m á j . 27.): orosz író. Apja járási írnok volt. 1912-ig Taganrogban t a n u l t , m a j d vidéki t a n í t ó k é n t dolgozott. A belgorodi t a n á r k é p z ő főiskola hallgatója lett, de h a m a r o s a n kicsapták a d i á k m e g m o z d u l á s b a n való részvétele mia t t . 1931-től ú j r a t a n í t o t t . O Ifjúsági könyvek szerzőjeként vált ismertté. Első kisregényét — Volsebnaja skatulka ('A varázsszelence') - a Pionyer c. újság közölte 1938-ban. Ez volt kisprózaciklusának első d a r a b j a , amely egy csizmadiainas viszontagságait beszélte el: Artyomka v cirke ('Art y o m k a a cirkuszban', 1940); Zakoldovannij szpektakl ('Elvarázsolt előadás', 1950); Zolotije tufelki ('Arany cipellők', 1958). 1950-ben Zvjozdocska (1948: N y i r ő J . , Csillagocska, 1949; Gyáros L., ua., 1953) c. regényéért Sztálin-díj')aI j u t a l m a z t á k . Ebben a m ű v é b e n ugyancsak az ifjúság életéről írt. O Egyéb fő művei: Gorgyijev uzel ('A gordiuszi csomó', kisreg., 1940); Gyetyi ('Gyerekek', elb.-ek, 1947); Szolnce vszhogyit ogyin raz v gyeny ('Egy n a p egyszer kel föl a nap', kisreg., 1947); Szemejnij szovjet ('Családi t a n á c s ' , elb.-ek, 1953); Alisa i Ma-

Vaszilev, Orlin (írói álnév); Hriszto Petkov Vaszilev (családi név); ( V r a n j a k , 1904. nov. 20.—): bolgár író, drámaíró. T a n u l m á nyait kénytelen volt megszakítani, s inas lett egy n y o m d á b a n , m a j d egy asztalosműhelyben, végül 1923-ban érettségizett Vracában. 1923 és 1925 között K o z l o d u j b a n t a n í t ó s k o d o t t ; 1926-ban Szófiában telepedett le. 1924-ben a B K P t a g j a és újságíró lett. Részt v e t t a fasizmussal szembeni ellenállásban. O I r o d a l m i alkotásait minden haladó szellemű k i a d v á n y közölte. A 2. világháború u t á n előbb a rádióban, m a j d a filmgyárban és a Literaturen front c. irodalmi hetilap szerkesztőségében dolgozott , később a Nemzeti K ö n y v t á r igazgatója lett. O Az első cikke 1827-ben jelent meg. A következő évben k i a d t a első elbeszéléseit Dni i nosti ( ' N a p p a l o k és é j s z a k á k ' , 1928) c. Már ezeket az elbeszéléseket is az érzések hiteles, világos, valószerű kifejezésmódja jellemezte, m i n t egész életművét. A Bjalata páteka ('A fehér ösvény', 1929) c. regénye és az Ognenijat obrács ('Tüzes abroncs', 1933) c. kisregénye az 1923-as felkelés művészi visszhangja. A felkelés és az a z t követő megtorlás k o n k r é t eseményeit ábrázolta m i n d k é t m ű v é b e n . Allegorikus kisregényében, a Divata gorában ('Vadon', 1935) sajátos jelképes f o r m á b a n fejezte ki felfogását a modern t á r s a d a l o m r ó l és a f o r r a d a l m i átalakulás szükségszerűségéről. Hajdutin majka ne hrani ("Betyár az a n y j á t n e m táplálja', 1937) c. t ö r t é n e l m i regényét a betyárélet r o m a n t i k á j a szövi át. Az írót ebben is az ö n m a g á t m á s o k é r t feláldozó hős sorsa foglalkoztatja. O R e n d k í v ü l t e r m é k e n y szerző: több t u c a t regényt, d r á m á t , kisregényt írt. 1948-ban n a g y sikerrel j á t s z o t t á k Trevoga (n. n., Riadó, 1949) c. d r á m á j á t , melyben az ellenállási mozgalom ábrázolásán keresztül az „ a k t í v semlegesség" elvét bírálja. Mindenekelőtt ezzel és nem művészi

473

VASZI színvonalával m a g y a r á z h a t ó , hogy 1970-ig s z á m t a l a n b e m u t a t ó j a és nyolc k i a d á s a volt. A bolgár színházak hasonló sikerrel j á t s z o t t á k Ljubov ('Szerelem', 1952) és Stasztie ('Boldogság', 1954) c. d r á m á j á t is. Az első az 1950-es évek élményvilágából meríti t é m á j á t , a második az ellenállók nemzedékének ú t j á t , sorsát m u t a t j a be. T ö b b m ű v é t megfilmesítették. O G y ű j t , kiad.: Izbrani proizvedenija v 5 torna ('Válog a t o t t művei 5 k ö t e t b e n ' , 1956—1958). O Magyarul: 1—1 nla (Vásárhelyi P., H ú s z bolgár novella, a n t o . , 1937; S z á n t ó I r é n , u t u n k , 1959, 36.: Bödey J . , Bolgár elbeszélők, anto., 1965; J u h á s z Rózsa, Mars irgalma, a n t o . , 1983). O írod.: I. P o p i v a n o v : Orlin Vaszilev (1965); R. Likova: Bálgarszk a t a beletrisztika mezsdu d v e t e v o j n i (1965). Juhász Péter Vaszilev, Vladimír Mateev (Burgasz, 1883. nov. 4.—Szófia, 1963. dec, 27.): bolgár kritikus. A p j a bíró volt, s a m i k o r fia a szófiai g i m n á z i u m elvégzése u t á n 1900-ban a bölcsészkarra i r a t k o z o t t be, á t í r a t t a a jogi k a r r a . Vaszilev 1904-ben szerzett jogi d i p l o m á t . Bíróként dolgozott P l e v e n b e n , P l o v d i v b a n , Szófiában. 1923 és 1939 k ö z ö t t többször volt a Nemzeti Színház igazgatója. O I r o d a l m i tevékenységét gimnazistaként kezdte. Első recenziója 1900-ban jelent meg. K é s ő b b közeli b a r á t s á g b a került a kor legnagyobb költőjével, P. Javorovval és a Miszál c. folyóirat köré t ö m ö r ü l t írókkal. 1905 u t á n rendszeresen írt a folyóiratba Elin Peliniől, G. Sztamatovról, I. Fazonról, A. Sztrasimirovról és J avorovvéA. 1905 és 1914 között g y a k r a n publikált a Demokraticsen pregled c. folyóiratban is. 1920 és 1943 között a Zlatorog c., m i n d m á i g legszínvonalasabb folyóiratot szerkesztette. Állandó szerzője volt G. Sztamatov, G. Rajcsev, J . Jovkov, N. Liliev, Eliszaveta Bagrjana és még sok tehetséges író és költő. Vaszilev itt p u b l i k á l t a szinte v a l a m e n n y i jelentős írását. A művészetről, a szépről vallott felfogása s az egyes írókról a l k o t o t t esztétikai értékelései m a is helytállóak. Összegző t a n u l m á n y a i , pl. a Novi opiti v romana ( ' Ú j kísérletek a regényben', 1921), az Ot pet godini naszam ('Öt év ó t a ' , 1929) és az Ot 1920 do dnesz ("1920-tól n a p j a i n kig'. 1933—1934) jól m u t a t j á k felfogását a bolgár irodalom fejlődésének főbb i r á n y z a tairól. Az ő szerkesztésében jelent meg. 1924-ben 3 k ö t e t b e n , 1934-től 1936-ig pedig 5 k ö t e t b e n P . Javorov életműve, E. Popdimitrov v á l o g a t o t t verseinek k ö t e t e 1943-ban. A m a r x i z m u s t a materialista filozófiát és irodalomelméletet írásaiban ha-

t á r o z o t t a n elítélte, és nyílt h a r c o t vívott a s a j t ó b a n a k o m m u n i s t a kultúrpolitikusokkal. Szigorú esztétikai követelményeinek még H . Szmirnenszki, a kölyökzseni prolet á r k ö l t ő versei sem feleltek meg. A 2. világh á b o r ú u t á n ezt ő m a g a is súlyos tévedésnek t a r t o t t a . Bár a 20. sz. egyik legjelentősebb bolgár kritikusa volt, t a n u l m á n y a i kötetben mindmáig n e m jelentek meg. O írod.: T. Pavlov: Pozicijata n a „Zlatorog" (Za markszicseszka esztetika, l i t e r a t u r n a n a u k a i kritika, 1954); G. K o n s z t a n t i n o v : E d n o neobiknoveno p r i j a t e l s z t v o (1967); B. Delcsev: P o z n a v a h tezi h o r a (1968). Juhász Péter Vaszilevics, Alena S z j a m j o n a v n a (Lipnyiki, 1922. dec. 22.—): belorusz írónő. 1941-ben t a n í t ó k é p z ő b e n , 1946-ban pedig a Belorusz Állami E g y e t e m e n végzett. 1946-tól 1950-ig a kurszki járási kiadó m u n k a t á r s a volt. 1950 és 1972 között a Rabotnyicja i szjaljanka c. ú j s á g n á l dolgozott; 1972-től a szépirodalmi kiadó főszerkesztőjeként m ű k ö d ö t t . 1981 ó t a a Junactva ifjúsági kiadóban dolgozik. O 1947-ben jelent meg első elbeszélése U prasztorah zsiccja ('Az élet terein') c. Figyelme középp o n t j á b a n a szovjet e m b e r e k élete és m u n k á j a áll; az emberi kapcsolatok, a szovjet morál és a gyereknevelés problémái izg a t j á k (Sljahi-darohi, Utvonalak-utak', kisreg., 1950; Blizkija znajomija, 'Közeli ismerősök', elb.-ek, 1954; Piszar sztrajavoj csaszci, 'Az építési t e r ü l e t írnoka', reg., 1969; Adno imhnyennye, ' E g y pillanat', 1974). L e g j o b b elbeszéléseiben poétikus világlátással ábrázolja az e m b e r i lélek mélységeit, és általánosításai erkölcsi jellegűek. A Pacsakaj, zatrimajszja ( ' V á r j , m a r a d j ' ) c. t e t r a l ó g i á j á é r t , amely a Raszci, Hanyka ('Nőlj n a g y r a , H a n y k a ' , 1966), a Dolja znojdze cjabe ('A sors megtalál téged', 1967), a Novi szvet ( ' Ú j világ', 1968) és a Pacsakaj, zatrimajszja ('Várj, maradj', 1970) c. kisregényekből áll és önéletrajzi elemekre épül, 1976-ban belorusz Államidíjat k a p o t t . E regényeiben a falusi asszonyok nehéz életét és az ú j , a szocialista e m b e r t í p u s lelki fejlődését m u t a t j a be. Gyerekeknek írta a Zavtra v skolu ('Holnap iskolába kell menni'. 1956) és Szjabri ('Bar á t o k ' , 1958) c. ifjúsági regényeket. O Műfordítással is foglalkozik: Defoe Robinson Crusoe c. m ű v é t ő f o r d í t o t t a le beloruszra. Önéletrajza a Pra csasz i pra szjabe ('Koromról és magamról', 1966) c. g y ű j t e m é n y e s kötetben olvasható. O G y ű j t , kiad.: Vibranija tvori 1—3. ('Válogatott művei', 1—3. köt., 1982—1983). O írod.: R. Skraba: Na-

474

VASZI szusztracs szvajoj doli (Polimja, 1969, 2.); H . Supenyka: Ceplinya csalavecsnaszci (1977); A. S z j a m j o n a v n a : Haracsi szled t a lentu (1979). Palásti Katalin Vaszilevszka, L j u d m i l a —• Dnyiprova Csajka

Olekszijivna:

Vaszilevszkaja, H a l i n a A n u f r i j e v n a (Klicsav, 1927. jan. 15.—): belorusz írónő. 1950-ben a Belorusz Állami E g y e t e m e n végzett. A Belorusz Rádiónál és t ö b b folyói r a t n á l dolgozott. 1982-től a belorusz írószövetség szépirodalmi p r o p a g a n d a osztál y á n a k igazgatója. O 1953-tól jelennek meg írásai. Több művében a gyerekekhez és a serdülő ifjúsághoz fordul: Malanka vnacsi ('Éjjeli villám', 1963) c. regényében, amely R i m a K u n y k o partizánlányról, v a l a m i n t Maljúnak na sznyeze ('Rajz a havon', 1969) c. regényében, amely Cihán Baran fiatal partizán felderítőről szól. A Bivaj, Hrusavka ('Isten veled, H r u s a v k a ' , 1978) c. kisregényében azokat a fiatalokat ábrázolja, akik Minszkben a német fasizmus ellen harcolt a k . A ja jedu na vjarbljudze ('Tevén utazom', 1970) c. kisregényében a szovjet gyerekek internacionalista barátságáról ír. O Műve még: Junija nazavszjodi ('Örökre fiatalok', ifjúsági reg., 1983). Palásti Katalin Vaszilevszkaja, Wanda

Vanda:

-»Wasilewska,

Vaszilevszki, P j a t r o ; P j o t r Szaveljevics (családi név); (Szjarnjonavka, 1922. m á j . 15.—): belorusz író, filmrendező. 1953-ban végezte el az Öszszövetségi F i l m m ű v é s z e t i Főiskolát. Részt v e t t a N a g y H o n v é d ő H á b o r ú b a n . 1945—1946-ban a Sztalinszkaja mologyozs c. újság szerkesztőségében dolgozott. 1953-tól a Belaruszfilm filmstúdió m u n k a t á r s a . O 1942 ó t a belorusz és orosz nyelven ír. Elsősorban morális p r o b l é m á k i z g a t j á k (Novi dzeny ('Egy ú j n a p ' , d o k u mentum-kisreg., 1956). I s m e r t e b b filmjei: Paleszkaja lehenda ('Poleszjei legenda', M. Fihurovszkiva1, 1957), és Rahati basztion ('Szarv alakú b á s t y a ' , 1965). O E g y é b művei: Hod dzevjacszot szemnaccati ('Áz 1917es é v ' , színmű, 1957); Csalavek vjarnuvszja ('Az e m b e r visszatért', színmű. 1959); Ljubov, Nadzeja, Vjera ('Hit, Remény, Szeret e t ' , színmű, 1960); Tvoj zavtrasnyi dzeny ('A t e holnapod', színművek, 1968); Kraszota cselovecseszkaja ('Az emberi szépség', reg., 1980). Palásti Katalin

1855—Herszon, 1912. m á r c . 21.): u k r á n publicista. Dnyiprova Csajka férje. P é t e r v á r o t t és Odesszában f o l y t a t o t t egyetemi t a n u l m á n y o k a t . 1875—1877-ben önkéntesként részt v e t t Bosznia-Hercegovina török megszállók ellen v í v o t t nemzeti felszabadító h a r c á b a n . 1885-ben a narodnovoleceket t á m o g a t ó jelizavetgrádi forradalmi csoport ügye k a p c s á n l e t a r t ó z t a t t á k . 1895-ig rendőri megfigyelés mellett Korolivciben élt. O 1875 és 1881 között különböző lvovi ú j s á g o k b a n és k i a d v á n y o k b a n cikkeket, t á r c á k a t publikált a c r n a gorai népi szertartásokról és a Balkánon zajló eseményekről. E t é m á j ú fő m ű v é t Zapiszki ukrajinca z póbutu mizs poludnevimi szlovjanami ('Egy u k r á n feljegyzései a délszlávok között való t a r t ó z k o d á s á r ó l ' ) c. 1905-ben I. Franko l á t t a el előszóval és a d t a ki önálló kötetben. S. Markovié szerb filozófus munk á j á t Szerbija na szhogyi ('Szerbia keleten') c. u k r á n r a f o r d í t o t t a , a f o r d í t á s azonban nem jelent meg. Kovács Oxána Vasziliadisz, Szpiridon; Spiridon Basiliadés (régi átírás); Szpiridon Vasziliádisz (új átírás); ( P á t r a , 1844—Párizs, 1874. aug. 30.): görög költő, d r á m a í r ó . B a r á t j á v a l , D. Paparigopulossza] az a t h é n i iskola utolsó költői nemzedékének képviselője. 1865-ben díjat n y e r t a ma m á r élvezhetetlen, archaizáló nyelvezetű, k i l á t á s t a l a n pesszimizmust á r a s z t ó Ikónesz ke kimata ('Képek és hullámok') c. kötetével. Mint drámaíró, m a r a d a n d ó b b m ű v e k e t a l k o t o t t , legismertebb d a r a b j a a Galátia (ua.), amelyben az Apiszti jinéka ('A hűtlen asszony') c. népballadát dolgozta fel. A d r a m a t u r g i a i l a g jól felépített m ű népnyelvre á t ü l t e t e t t változata óriási sikert a r a t o t t , ellentétben a katharevuszában ('megtisztított nyelv', —>katharevuszizmus) elhangzott bemutatóval. Ö s s z e g y ű j t ö t t művei 1873- 1874 között jelentek meg négy k ö t e t b e n A tikész nihtesz ('Attikai éjszakák') c. Az előszavak színvonalas, az ókori és k o r t á r s irodalommal és a népköltészettel foglalkozó esszéket t a r t a l maznak. O Magyarul: 1 d r á m a (Kálllay B., Budapesti Szemle, 1877, 15.) O írod'.: L. Polítisz: Isztoria tisz neoelinikísz logotehníasz (1979); P. D. Masztrodimitisz: Iszagoji szti neoelinikí filología (1982).

Vaszilevszkij, T e o f a n Olekszandrovics; Szofron Kruty (írói álnév); (Szelezenyivka, 475

Szabó

Antigoné

Vaszilikosz, Vaszilisz; Vaszílisz Vaszilikósz (új átírás); (Kavala, 1933. nov. 18.—): görög író. J o g o t h a l l g a t o t t Szalonikiben, m a j d New Y o r k b a n az R . C. A. rendezői szakán t a n u l t . A h a t v a n a s években visszatért Görögő.-ba, f o r g a t ó k ö n y v í r ó k é n t , se-

VASZI gédrendezőként és ú j s á g í r ó k é n t dolgozott. 1967-ben ö n k é n t e s száműzetésbe vonult külföldre. A legtöbb időt Franciao.-ban tölt ö t t e , k ö n y v k i a d ó t is a l a p í t o t t , amely a 8 és 1/2 nevet viselte, s így görögül is k i a d h a t t a a száműzetés évei a l a t t írt m ű v e i t . A j u n t a bukása u t á n visszatért h a z á j á b a , s termékeny írói m u n k á s s á g a mellett a k t u á l i s politikai és k u l t u r á l i s t é m á k k a l is foglalkozott. 1985 óta ideje egy részét ismét külföldön tölti. O A görög irodalmi életben először 1949-ben jelentkezett verseivel, de a kritikusok figyelmét igazán csak első kisregénye, az I diijiszi tu Jászona ( ' J á s z o n története', 1953) k e l t e t t e fel. A Thimata irinisz ('A béke áldozatai', 1956) és a To filo, To pigádi, T'angéliazma (1961: Szabó K., A növény, A k ú t , Angyalképző, 1970) c. trilógiájában kifejezésre j u t n a k az író filozófiai gondolatai a h á b o r ú utáni nemzedékről: ,,Ahhoz, hogy egy fiatal felkészüljön az életre h á r o m s t á d i u m o n kell keresztülmennie — iskola, egyetem, k a t o n a s á g —, de a társadalom, a m e l y b e f o g a d j a őket, irreális és abszurd, a h á r o m s t á d i u m pedig a pokolba j u t á s első három lépcsőfokává v á l i k . " Vaszilikosz ezekben a m ű v e k b e n , kiváltképpen a trilógiában, a h á b o r ú u t á n i görög prózában elsőként ábrázolja híven nemzedékének szellemét, az útkeresést, az igazság utáni v á g y a t , a lidérces, f o j t o g a t ó egzisztenciális kilátástalanságot. Találóan válog a t o t t allegorikus képei, plasztikus, költői stílusa m a g á v a l r a g a d j a az olvasót. Későbbi a l k o t á s a i b a n Vaszilikosz eltávolodik a kafkai írásmódtól, de az író és a s a j á t írása közti kapcsolat közvetlen m a r a d . Műveiben felfedezhetők önéletrajzi elemek, s az ú j a b b és ú j a b b hősök személyiségén keresztül nyomon k ö v e t h e t j ü k Vaszilikosz látásmódjának alakulását. A Fotografiesz ('Fényképek', 1964), az I Káthodosz ('Lejtőn', 1974) és a Gláfkosz Thraszákisz (ua., 1975) u g y a n a z t a t é m á t — visszaemlékezés tíz év t á v l a t á b ó l egy szerelemre — tárgyalják más-más megközelítésben, de közös nevezőjük az író személyes k a p c s o l a t a a tárggyal. Az 1963-ban meggyilkolt békeharcos, Grigóriosz Lambrákisz emlékének adózó, többször átdolgozott Z. (1963), amelyet K. Kosztasz Gavrasz filmje v i t t világsikerre, s az 1964-es Mitholojía tisz Amerikísz ('Amerika mítosza') a politikai irodalom felé f o r d u l á s jegyében születtek, s a h a t v a n a s é v e k b e n aktív közéleti tevékenységet vállaló Vaszilikosz t á r s a d a l m i problém á k a t feszegető egyéb m u n k á i n a k kiemelkedő d a r a b j a i . N a g y szerepet játszik művészetében a politikai gondolkodás, a magányos egyén h a r c a a fennálló intézmény-

rendszer kényszerítő ereje ellen. O Művei még: Mid isztoríá agápisz ('Szerelmi történ e t ' , kisreg., 1977); 0 ánthroposz me to ádio ( ' E m b e r , semmivel', kisreg., 1978); To lemáni tisz agoníasz ('Az aggodalom kikötője', elb.-ek, 1978); To onero ('Az á l o m ' , reg., 1979). O M a g y a r u l még: A csodagyógyszer (reg., Ádám P., 1986); A falakon kívül (reg., K . Nyírő J . , 1972); Z. Szaloniki, Szaloniki! (reg., N a g y Gy., 1969); Z. naplója (reg., G a r a G y . , 1975). O írod.: A. Szahínisz: Néa pezográfi (1965); T. Malámosz: Digmatolójio (1976); M. J . Meraklísz: Logotehnikí krítikí (1976); A. Szahínisz: Meszopolemikí ke metapolemikí pezografí (1979). Caruba Vangelió Vasziljev, A r k a g y i j Nyikolajevics (Suja, 1907. márc. 16.—Moszkva, 1972. aug. 23.): orosz író, újságíró. Tengerész, m u n k á s és publicista is volt. O 1949-ben jelent meg első, hírlapi t á r c á k a t t a r t a l m a z ó kötete Barhatnaja dorozska ( ' B á r s o n y ú t ' ) c. Fők é n t szatirikus elbeszéléseket írt, melyekben k a m p á n y s z e r ű e n a kispolgári gondolk o d á s m ó d n a k , a b ü r o k r a t i z m u s n a k , a karrierizmusnak, a lelki sivárságnak és a tud a t l a n s á g n a k á l l í t o t t görbe t ü k r ö t . Történelmi, forradalmi t é m á j ú regényei is ismertek, pl. Tovariscs Arszenyij ('Arszenyij elvt á r s ' , 1951) c. k ö n y v e , ill. Jeszty takaja partyija ('Van olyan p á r t ' , 1959) c. trilógiája. 1961-ben l á t o t t napvilágot Ponyegyelnyik — gyeny tyazsolij ( R a d v á n y i E., A hétfő b a j j a l jár, 1963) c. regénye, melyben a naplopókról és a spekulánsokról írt ugyancsak leleplező módon, szatirikus f o r m á b a n . O E g y é b elbeszéléskötetei: 0 polze gyezinfekcii ('A fertőtlenítés hasznáról', 1951); Hrusztalnaja vaza ('A kristály v á z a ' , 1953); Osznovnaja professzija ('Fontos szakma', 1954); Licsnoje mesztoimenyije ('Személyes n é v m á s ' , 1955); Ljufa (ua., 1957); Bivajet, szlucsajetszja ('Előfordul, n é h a ' , 1960). O Magyarul még: 2 elb. (n. n., Ú j Világ, 1949, 4., 25.); Korkin titka (vígj., Székely A., 1953); 1 elb. (Pogonyi A., A t a l p n y a l ó temetése, anto., 1959); Ellene szavazok! (reg., B. Lányi M á r t a , 1966). O írod.: Z. Korcsagina: Piszatyel A r k a g v i j Nyikolajevics Vasziljev (1958); F a l u s R.: A. Vasziljev: Ellene szavazok! (Népszabadság, 1966, szept. 9.); R a j n a B.: Nincs visszaút! (Magyar Nemzet, 1968, 188.). B. Váczi Ilona

476

Vasziljev, Borisz Lvovics (Szmolenszk, 1924. m á j . 21.—): orosz író, költő. Régi k a t o n a c s a l á d b a n született. Élete meghatározó élménye a 2. világháború volt, amelyben a Vörös H a d s e r e g légi deszantos alaku-

VASZI latainál szolgált, őrmesteri r a n g b a n . A m i n t azt évtizedekkel később hangsúlyozta, nemcsak „ á l t a l á b a n " a németek elleni küzdelem részese, hanem azon kevés túlélők egyike, akik súlyos sokkhatásként élték meg 1941ben a lövészárkokban a SZU h á b o r ú r a való felkészületlenségét. 1948-ban elvégezte a katonai akadémiát, m a j d 1953-ig szállítóeszköz-kutatómérnökként az U r á l b a n dolgozott. O í r ó k é n t 1955-ben d e b ü t á l t Oficer ('Katonatiszt') c. színdarabjával. Számos színmű és filmforgatókönyv u t á n 1969-ben írt A zori zgyesz tyihije. . . (E. Gábor E v a , A hajnalok itt csendesebbek, G a l a m b vadászat, Mai szovjet elbeszélők, 1971; bem.: Mikroszkóp Színpad, 1972, ápr. 2.; Bakcsi Gy., A hajnalok itt csendesek, Mai szovjet kisregények, 1979; film: Sz. Rosztockij, 1972, SZU) c. kisregényével a r a t o t t országos sikert. A több kiadásban megjelent m ű v e t 17 különböző színházi v á l t o z a t b a n m u t a t t á k be a SZU-ban és más országokban is, többek között J u . Ljubimov színháztörténeti eseménnyé vált rendezésében a moszkvai T a g a n k a színházban; ill. t ö b b filmváltozata is készült. A korabeli szovjet irodalomban merész kihívásnak t ű n t , hogy alkotása — az ország északi vidékén, a fronthoz nem is túl közel szolgáló öt k a t o n a l á n y lírai, szenvedélyes monológja a náci megszálló csapatokkal való összecsapásokban e g y m á s u t á n bekövetkező haláluk előtt az egyén szemp o n t j á b ó l m u t a t t a be és a szó klasszikus értelmében v e t t t r a g é d i a k é n t értelmezte a h á b o r ú t . 1975-ben e m ű v é é r t és a belőle készült filmforgatókönyvért a szerző Állami,-díjat k a p o t t . V szpiszlcah nye znacsilszja ('A névsorokban nem szerepel', 1974) c. regényében szintén a h á b o r ú t é m á j á t dolgozta fel: a t ö r t é n e t v á z á t egy fiatal k a t o n a szerelme és hősi halála a l k o t j a a vezetői által m a g á r a h a g y o t t országot lerohanó náci csapatok egyik első célpontja, a breszti erőd reménytelen védelmében. Ugyancsak népszerű lett színművé is á t d o l g o z o t t Nye sztreljajtye v belih lebegyej (1973: Nikodémusz Elli, Ne lőjetek a fehér h a t t y ú k r a ! , S z o v j e t Irodalom, 1978, 1.; bem.: Békés megyei Jókai Színház, 1977, nov. 3.) c. regénye. Az ún. „falusi i r o d a l o m h o z " t a r t o z ó próza az író legjobb könyve, amelynek főszereplője a parasztok jótevője, egy sokat szenvedő ember. Bili i nyebili ('Mesék és legendák', I -2. köt., 1977—1980) c. t ö r t é nelmi regénye széles ívű, epikus t ö r t é n e t az 1877—1878-as bulgáriai orosz—török háb o r ú b a n részt v e t t k a t o n a t i s z t e k sorsáról. A k ö n y v főként Bulgáriában a r a t o t t nagy sikert; az orosz kritikusok egy része a z t emelte ki, hogy f r a g m e n t u m o k b ó l áll, s a

korábbi írások k o h e r e n c i á j a hiányzik belőle. Letyat moji konyi (1982: Szabó Mária, R e p ü l n e k lovaim, S z o v j e t Irodalom, 1984, I.; uő, ua., 1985) c. kisregénye önéletrajzi t ö r t é n e t az író fiatal éveiről, a p j a és általában ősei iránti mélységes tiszteletéről. Próz á j á n a k ú j d o n s á g a i t t a művészetről és az életről szóló számos kitérő. O A peresztrojka éveiben rövid időre a homo politicus is felébredt a k o r á b b a n konokul apolitikus íróban. Az orosz d e m o k r a t i k u s erőkkel szövetkezve egyik a l a p í t ó j a lett az Aprel ('Április') nevű i r o d a l m i szervezetnek. O E g y é b művei: Morszkije ulici ('Tengeri utcák', versek, 1969); Ivanov katyer (kisreg., 1970: Hernádi L., I v á n h a j ó j a , 1972); Szamij poszlednyij gyeny (kisreg., 1970: Szabó Mária, A legutolsó n a p , Nagyv, 1971, 6.); Vsztrecsnij boj (kisreg., 1979: Szoboszlai Margit, Az utolsó p i l l a n a t u t á n , uo., 1979, II.); Kazsetszja, szo mnoj pojdut v razvedku ('Talán velem j ö n n e k felderítésbe', kisreg., 1980); Velikolepnaja sesztyorka (kisreg., 1980: K a t o n a E r z s é b e t , A csodálatos hatosfogat, N a g y v , 1981, 1.); Vi csjo, sztaricsjo (kisreg., 1982: Dobos K a t a l i n , Kihez t a r t o z t o k , öregek?, É g t á j a k , a n t o . , 1984; Szabó Mária, K i h e z t a r t o z t o k ti, öregek?, Szovjet Irodalom, 1986, 11 Nyeopalimaja kupina (kisreg., 1986: uő, Az égő csipkebokor, uo., 1987, 7.; uő, ua., Az égő csipkebokor, kisreg.-ek, 1988). O Magyarul még: 1 1 elb. ( K a t o n a Erzsébet, Szovjet I r o d a lom, 1976, 5.; Szentmihályi Szabó P., uo., 1977, 4.; Zsebik I., TSz, 1983, 5.); Másnap háború volt (kisreg., Á r v a y J . , R e p ü l n e k lovaim, 1985); I elb. ( K a t o n a Erzsébet, N a g y v , 1987, 8.); Volt egyszer egy lány (kisreg., Szabó Mária, 1989). O írod.: F . Levin: B. Vasziljev ( D r u z s b a narodov, 1970, 6.); V. Zelescsuk: ua. ( L i t y e r a t u r n a j a Rosszija, 1971, jan. 22.); E . F e h é r P.: A h a t a l o m b a n — emberséggel. B. Vasziljev sikeréről (Kritika, 1972, 8.); L. U v a r o v a V. B a r a n o v a : B. Vasziljev ( L i t y e r a t u r n o j e obozrenyije, 1973, 12.); A. Bocsarov: ua. ( P r a v d a , 1974, júl. 22.); A. D a n y i n a : ua. (Nyeva, 1975, 10.); N. N a u m o v a — I . Grinberg: Az utolsó szolgálati nap (Szovjet Irodalom, 1976, 2.); Iglódi I.: E m b e r i t ö r t é n e t e k (uo., 1978, 1.); Doboss Gy.: Az Olekszinek és a történelem (Nagyv, 1978, 8.); K . Mehnert: Ü b e r die Russen heute (1983); Zappe L.: Az író t i t k a (Szovjet I r o d a l o m , 1984, 1.); M. Sztyeklov: B. Vasziljev ( L i t y e r a t u r n a j a Rosszija, 1985, febr. 22.); I . Szokolova: ua. (Lityerat u r n a j a gazeta, 1986, márc. 26.); uő: Hinni kell a jóban (Szovjet Irodalom, 1987, 7.); B a b u s A.: L e r a a n y ó üdvözletét küldi (Nagyv, 1990, 1.). Gereben Ágnes

477

VASZI Vasziljev, F l ó r Ivanovics (Berdisi, Udm u r t AK, 1934. febr. 1 9 . - 1 9 7 8 . j ú n . ) : udm u r t költő. Az irodalomtanári diploma megszerzése u t á n kezdetben ú j s á g í r ó k é n t dolgozott. Főiskolás korától f o l y a m a t o s a n publikált, s költői p á l y á j a törés n é l k ü l ívelt fölfelé v á r a t l a n (autószerencsétlenség következtében t ö r t é n t ) haláláig. O Az udm u r t líra legjelentősebb alkotói közé t a r t o zott, aki képes v o l t az 1940-es, 1950-es évek szürkeségéből, kötelező témáiból és sémáiból, a t y á s k o d ó á l p a t e t i k á j á b ó l h u m a n i z á l ni a költészetet, formailag v á l t o z a t o s , jó stílusú, nyelvileg igényes v e r s e k b e n megszólaltatni a „ m i n d e n n a p o k " g o n d j a i t , a „ k ö z e m b e r i " érzelmeket, v á g y a k a t . O E g y r e n a g y o b b népszerűségnek örvend s z ü l ő h a z á j á b a n , d e elismerik és m é l t a t j á k a korabeli szovjet-nemzetiségi i r o d a l o m repr e z e n t á n s a k é n t is. Emlékére i r o d a l m i díjat a l a p í t o t t a k U d m u r t i á b a n . O F ő b b verseskötetei: Vorekjalo kiziliosz ( ' R a g y o g n a k a csillagok', 1960); Gazsan dir ('Szerelmes idő', 1971); Kuar uszjon toleze ( ' L o m b h u l l á s idején', 1978). O Oroszul: T y i h i j e sztroki (költ.-ek, 1988). O Magyarul: 1 vers (Rab Zsuzsa, T i s z a t á j , 1972, 2.); 6 vers (uő, Tandori D., Medveének, anto., 1975); 10 vers (Veress M„ Szilágyi Á., Héra Z., Szovjet Irodalom, 1984, 3.); 1 vers (Szokolay Z„ uo., 1985, 6.). O írod.: D o m o k o s P.: Az u d m u r t i r o d a l o m t ö r t é n e t e (1975); V. V a n y u s e v : H a g y o m á n y és ú j í t á s . Flor Vasziljevről ( S z o v j e t Irodalom, 1984, 3.); Piszatyeli U d m u r t y i i (1989). Domokos

Péter

Vasziljev, Georgij Mitrofanovics (hivatalos és írói név); (Csurapcsini k e r ü l e t , J a k u tia, 1908. dec. 27.—?, 1981. s z e p t . 23.): j a k u t költő, irodalomtörténész. 1938-ban Moszkvában v é g z e t t történelem, filozófia, irodalom szakon. 1968-ban m e g v é d t e kandidátusi disszertációját a j a k u t verselésről. 1928-tól számos f o r d í t á s t készített az orosz irodalom klasszikusainak műveiből (Gorkij, Lermontov, Gribojedov, Puskin, Gogol, Majakovszkij stb.). Népi é n e k m o n d ó k t ó l szövegeket g y ű j t ö t t és a d o t t ki. 1957-ben Sz. A. Zverjevve 1 közösen j e l e n t e t t e meg Állami-díjas m u n k á j u k a t , Ajhal ejiehe, ar tajga! / Szlava tyebe szedaja tajga! ('Dicsőség néked, ősz t a j g a ! ' , költői elbeszélés). O Tov á b b i művei: Nüccsali-szahalí, poeticseszkaj tildit ('Oroszok-jakutok, költői jelentés', 1976); Jakutszkoje sztyihoszlozsenyije ( ' J a k u t verselés', 1965). O írod.: Ocserk isztorii j a k u t s z k o j szovjetszkoj l i t y e r a t u r i (1955); Piszatyeli J a k u t y i i (1981).' U. Kőhalmi

Katalin

Vasziljev, Mihajlo Kalinovics (Lebedin, 1863—Kijev, 1912. m á j . 10.): ukrán népr a j z t u d ó s . A pétervári műszaki főiskola elvégzése u t á n visszatért szülőföldjére. U k r a j n á b a n elsőként k e z d t e el a munkásfolklór g y ű j t é s é t . Számos cikket publikált az u k r á n hitvilágról, a jeles napokhoz kapcsolódó népszokásokról, s az u k r á n népi színjátszásról. O F o n t o s a b b művei: Dvi, cukrozavodszki pisznyi ( ' K é t cukorgyári dal', 1886); Rekrutcsina v maloruszkij pisznyi ('Sorozódalok a kisorosz dalkincsben', 1898); Maloruszki pohoronnyi obrjadi ta povirja ('Kisorosz temetkezési szokások és hiedelmek', 1890); Do isztoriji narodnoho teatru ('A népi s z í n j á t s z á s történetéhez, 1898). Udvari István Vasziljev, Nyikolaj Vasziljevics; Supusszinni (álnév); Subosszini (álnév oroszos v á l t o z a t a ) ; (Ikkovo, Csebokszari járás, ma: Csebokszari kerület, Csuvasföld, 1889. nov. 25—?, 1942. febr. 13.): csuvas költő, irodalomtörténész. Parasztcsaládból szárm a z o t t , Szimbirszkben, a csuvas t a n á r k é p zőben szerzett oklevelet. A koncepciós perek á l d o z a t a lett, halála u t á n rehabilitált á k . O Az irodalmi életben Lermontovfordításaival t ű n t fel. Az 1917-es októberi f o r r a d a l o m u t á n a Szuntal c. lapot szerkeszt e t t e . Elbeszélő költeményei, balladái a csuvas népmesék m o t í v u m a i r a épülnek. 1930-ban oroszul k i a d o t t csuvas irodalomt ö r t é n e t e (Kratkij ocserk isztorii csuvasszkoj lityeraturi, 'A csuvas irodalom történetének rövid vázlata', 1930) az első volt e t á r g y b a n . O G y ű j t , kiad.: Szujlasza ilniszem ('Válogatott m ű v e k ' , 1958). O írod.: M. J . Szirotkin: Ocserki dorevoljucionnoj csuvasszkoj lityeraturi (1967); V. K a n j u kov: N y i k o l a j Vasziljevics Subosszini. Ocserk zsiznyi i t v o r c s e s z t v a (1977); Piszatyeli Szovjetszkoj Csuvasii (1988). Tasnádi

Edit

Vasziljev, Pavel Nyikolajevics (Zajszan, K a z a h s z t á n , 1910. dec. 25.—Moszkva?, 1937. júl. 15.): orosz költő. Szibériai kozákcsaládból származott. A p j a az omszki pedagógiai főiskolán t a n í t o t t . Gyermekkorában k e z d e t t verseket írni. 1919 és 1926 között P a v l o d a r b a n végezte iskoláit, m a j d 1926-ban beiratkozott a vlagyivosztoki egyetemre, amelyet n é h á n y hónappal később o t t h a g y o t t és 1929-ig vándoréletet élt. Szibéria csaknem m i n d e n t á j á n megfordult. E z u t á n rövid ideig egy vlagyivosztoki halfeldolgozó üzemben dolgozott, m a j d 1929-ben Moszkvába k ö l t ö z ö t t , ahol megism e r k e d e t t a hozzá emberileg és művészileg

478

VASZI is közel álló N y . A. Kljujevve 1, ill. Sz. Klicskovval és beiratkozott a B r j u s z o v irodalmi —művészeti főiskolára. O 1927-től publikált, először f o l y ó i r a t o k b a n . Két első kötete a vándorévek b e n y o m á s a i t rögzítő prózav á l o g a t á s volt: V zolotoj razvedke ( A r a n y felfedezés', 1930); Ljugyi v tajge ('Emberek a t a j g á n ' , 1931). A n t i u r b á n u s lírája, a kozákság szabad életének dicséretével, a verseket á t h a t ó erotikával kezdettől heves bír á l a t o t v á l t o t t ki a s z o v j e t s a j t ó b a n , elsősorban a -+RAPP agresszív ..proletáríróiból". Rendkívül t e r m é k e n y költő volt: rövid idő a l a t t tíz n é p i — t ö r t é n e l m i t á r g y ú elbeszélő költemény k e r ü l t ki a tolla alól, amelyek közül a z o n b a n csak a Szoljanoj bunt ('Sólázadás', 1934) c. jelent meg. Emellett viszonylag széles körben i s m e r t t é vált 1928 és 1932 k ö z ö t t írt, 18 részből álló Pesznya o gibeli kazacsjevo vojszka ("Dal egy kozáksereg pusztulásáról', 1957) c. alkotása, amely kéziratban t e r j e d t . Expresszív erejű költészetében a meseelemek történelmi és folklór képekkel ötvöződnek, amelyek plasztikusságát, távoli történelmi kor á t ú j r a és ú j r a megtörik a közelmúlt, a g y e r m e k k é n t megélt f o r r a d a l o m és a kor szokásaitól eltérően érzékelt és ábrázolt polgárháború látszólag o d a nem illő, véres emlékei. Á t h a t ó erővel és szeretettel á b r á zolt kozákalakjai, szorgos, egészséges, önt ö r v é n y ű életet élő p a r a s z t j a i erős, színes egyéniségek, maguk is a gazdag természet részei. A poémákból á r a d ó történelem-, t á r s a d a l o m - és életfelfogás éppúgy, m i n t a költő személyes képtelensége arra, hogy engedelmesen belesimuljon „lélek mérnökén e k " a szovjet életben elvárt szerepébe, szöges ellentétben állt a kor normáival. 1932-ben t a r t ó z t a t t á k le először. A fél évszázaddal később előkerült vizsgálóbírói iratokból kiderült, h o g y L. Martinovval e g y ü t t egy szibériai „ s z e p a r a t i s t a " íróper fő v á d l o t t j á n a k nézték ki eredetileg. Kiszab a d u l á s a után, 1934-ben, m a j d 1936-ban nagy s a j t ó k a m p á n y i n d u l t ellene, amelynek során iszákossággal, huligánsággal, a fehérgárdisták és a k u l á k o k iránti rokonszenvvel vádolták. B o t r á n y a i , antiszemita kitörései valójában egy sérült ember ben y o m á s á t keltették. S z á m o s kortársa, így B. Paszternak és Buharin n a g y r a t a r t o t t a költészetét. Az i d ő k ö z b e n m e g a l a k u l t -*Szovjet írók Szövetsége azonban ellene foglalt állást, és a t e s t ü l e t 1937. f e b r u á r 22. és 25. között m e g t a r t o t t p l é n u m á n írótársai a kor terminológiája szerint „a nép ellenségének" n y i l v á n í t v a őt, gyakorlatilag halálra ítélték a 26 éves fiatalembert. Rövidesen l e t a r t ó z t a t t á k és kivégezték. 1956-

ban t ö r t é n t rehabilitálásáig neve sehol nem szerepelt. Az irodalomban b e t ö l t ö t t szerepéről e z u t á n fellángolt v i t á k b a n Sz. Zaligin védte meg. O Elbeszélő költeményei még: Leto ( ' N y á r ' , 1932); Odna nocs ('Egy éjszaka', 1933); Kulaki ( ' K u l á k o k ' , 1936); Princ Foma ( ' T a m á s herceg', 1936). O G y ű j t , kiad.: Izbrannije sztyihotvorenyija i poemi ('Válogatott versek és elbeszélő költemények', 1957); Sztyihotvorenyija i poemi ('Versek és elbeszélő k ö l t e m é n y e k ' , 1968); Sztyihotvorenyija ('Versek', 1975); Szoljanoj bunt. Poemi ('Sólázadás. Elbeszélő költemények', 1982). O írod.: K . Zelinszkij: Pregyiszlovije (P. Vasziljev: I z b r a n n i j e s z t y i h o t v o r e n y i j a i poemi, 1957); A. Makarov: R a z g o v o r po p o v o d u . . . (1959); Sz. Zaligin: Pregyiszlovije (P. Vasziljev: Sztyih o t v o r e n y i j a i poemi, 1968); A. A. Mihajlov: S z t y e p n a j a peszny. Poezija P. Vasziljeva (1971); T. Madzigon: P . N y . Vasziljev (Prosztor, 1981, 1.); D. Mecsik: ua. (Novoje Russzkoje Szlovo, New York, 1982, febr. 21.). Gereben Á gnes Vasziljev, Szergej Alekszandrovics (Kurgan, Tobolszki kormányzóság, 1911. júl. 3 0 — M o s z k v a , 1975. júl. 2.): orosz költő. H i v a t a l n o k c s a l á d b a n született. 1927-ben egy moszkvai n y o m d á b a n k a p o t t m u n k á t . O 1931-től publikált. Első verseskötete Vozraszt ( ' É l e t k o r ' , 1933) c. l á t o t t napvilágot. 1938-ban elvégezte a moszkvai Gorki j Irodalmi F ő i s k o l á t . A 2. világháború a l a t t tudósításai részben a Pravda c. lapban jelentek meg. A háború u t á n a kor szellemének t ö b b n y i r e megfelelő hazafias verseket írt. Milliók énekelték az ő szövegére írt Moszkva Szovjetszkaja ('Szovjet Moszkva', 1947) c. d a l t . Hasonlóképpen széles körben ismertté v á l t a repülőgép egy 1881-ben bejegyzett korai v á l t o z a t á n a k feltalálójáról, A. Mozsajszkijró 1 írt Pervij v mire ('A világon elsőként', elb. költ., 1950) c. műve is, amely a 2. világháború u t á n kötelező ideológia szerint a nagy civilizációs találmányok felfedezését az oroszoknak tulajdonít o t t a , s h o z z á j á r u l t egy hiperbolizált szovjet n e m z e t i büszkeség k i a l a k í t á s á h o z . 1965-től, a m i k o r az újbóli íróperek megrendezésében és az értelmiség általános megfélemlítésében a Szovjet írók Szövetségét irányító elnökség a neosztálinista visszarendeződés egyik legfontosabb eszköze lett, Vasziljev n e m c s a k a t e s t ü l e t t a g j a volt, hanem a K G B - v e i is e g y ü t t m ű k ö d ö t t írótársai üldözésében. Dosztoinsztvo ('Méltóság', 1972) c. elbeszélő költeményéért, amely egy s z o v j e t t á b o r n o k n é m e t fogságban t a n ú s í t o t t b á t o r helytállásáról és halá-

479

VASZI Iáról szólt, m e g k a p t a az Oroszországi Föderáció Gorkij-díjéit. O T ö b b n y i r e külsődleges f o r m a i elemekkel, a v e r s m é r t é k és a ritmus k e d v é é r t beillesztett töltelékszavakkal t ű z d e l t e tele ezáltal bőbeszédűvé és felületessé v á l ó verseit, amelyek t a l á l o m r a v á l a s z t o t t t é m á i között a m i n d e n n a p i élet legjelentéktelenebb eseményeitől a napi politikai jelszavak megjelenítéséig szinte minden m e g t a l á l h a t ó . Üres hazafiassága és d i d a k t i z m u s a még háborús verseit is hiteltelenné t e t t é k , a p á l y á j a utolsó évtizedeiben írt szatirikus műveiben, p a r ó d i á i b a n pedig — k o r t á r s a i szerint — csak a g ú n y t á r g y á v á t e t t emberek képviselték az értéket. O Verseskötetei még: Portrét partyizana ('A p a r t i z á n arcképe', 1—3. köt., 1938— 1943); Szatyiricseszkije sztyihi ('Szatirikus versek', 1957); Osztorozsno, golubi! ('Vigyázat, g a l a m b o k ! ' , 1960); Pod nyebom Rosszii ('Oroszország ege a l a t t ' , 1972). O G y ű j t , kiad.: Sztyihi. Poemi. Parogyii ('Versek. Elbeszélő k ö l t e m é n y e k . P a r ó d i á k ' , 1964); Izbrannije proizvegyenyija ('Válogatott m ű v e k ' , 1—2. köt., 1966); ua. (1970); Szobranyije szocsinyenyij ('Összegyűjtött művek', 1—3. köt", 1977—1979). O Magyarul: 1—1 vers ( L á n y i Sarolta, Orosz költők, anto., 1947; F a l u d y Gy., F ó r u m , 1949, 4.); 2 —2 vers ( K a p u v á r i B., Szily E., Sasok nemzedéke, a n t o . , 1949; Szabó L., Áprily L., A s z o v j e t költészet antológiája, I. köt., 1955; T i m á r Gy., A tűz virágai, anto., 1962); 3 v e r s (Szokolay K., E g y égbolt alatt, a n t o . , 1981). O írod.: V. Gyemenytyev: Sz. A. Vasziljev ( P r a v d a , 1958, j ú n . 18.); V. S z a j a n o v : P u t y p o é t a ( Z n a m j a , 1958, 6.); Sz. Mihalkov: S z t a t y j a o tovariscse ( Z n a m j a , 1965, 11.); B, Leonov: Sz. Vasziljev ( O k t y a b r , 1974, 2.); M. Szobol: ua. ( L i t y e r a t u r n a j a gazeta, 1974, márc. 26.); J u . P r o k u s e v : ua. (Moszkva, 1977, 7.). Gereben Ágnes Vasziljev, Szergej Sztyepanovics (családi és személynév); Borogonszkij (írói név); (Uszty-Aldan terület, J a k u t i a . 1907. szept. 28.—?, 1975. m á j . 11.): j a k u t költő. Szeg é n y p a r a s z t családból s z á r m a z o t t . A jakutszki pedagógiai t e c h n i k u m elvégzése u t á n politikai s z e r v e z ő m u n k á t végzett vidéken. A j a k u t írószövetség t i t k á r a volt. Már első, 1929-ben megjelent hőskölteménye, az Artel Romana (ua.) népszerűvé t e t te. O I g e n t e r m é k e n y költő volt. Költeményeinek k ö z p o n t j á b a n az e m b e r áll. Jellemábrázolása k i n ő t t kezdeti sematizmusából. H a g y o m á n y o s j a k u t v e r s f o r m á b a n , az oszuohai d a l o k r i t m u s á r a írt ( - + j a k u t irodalmi formák). O Ö s s z e g y ű j t ö t t művei 480

1948-ban és 1966-ban is megjelentek. O Művei még: Buhatirlar ( ' H ő s ö k ' , versek 1944); Isziah ('Szertartásos t á n c ' , 1945) Min szibekkilerim ('Virágaim', versek 1955); Kün Erili (olongho, 1960); Accsigij uol ( L e g k i s e b b fiú', verses reg., 1961 orosz nyelven: Moji zsuravli ( ' l ) a r v a i m ' , versek, 1957); Szvjascsennij Ilmen ('Szent Ilmen', ballada, 1968). O írod.: Poezija Szovjetszkoj J a k u t y i i (1955); Piszatyeli J a k u t y i i (1981). U. Kőhalmi Katalin Vasziljev, Valerian Mihajlovics (eredeti név); (Jpömarij ( ' U f a i c s e r e m i s z ' ) (írói név); (Szuszadi-Ebalak, U f a i k o r m á n y z ó ság, Oroszo., 1883. jan. 1.—Joskar-Ola, Mari ASZSZK, 1961. m á j . 5.): m a r i (cseremisz) nyelvész, író, folklorista. H a z á j a művelődéstörténetének sokoldalú, egyúttal legjelentősebb a l a k j a . Felsőfokú t a n u l m á n y a i t még a cári időkben végezte, s m á r k o r a ifjúságától egyik kezdeményezője lett a korszerű mari műveltség, a n e m z e t i nyelvű írásbeliség, ill. s a j t ó megteremtésének. E g y i k szerkesztője és szerzője v o l t a 20. sz. első évtizedében megjelent Mari É v k ö n y v t a r t a l m a s f ü z e t e i n e k . I t t k i s e b b elbeszéléseket és verses á l l a t m e s é k e t is publik á l t . Az 1917-es o k t ó b e r i f o r r a d a l o m u t á n a mari n y e l v ű k u l t ú r a és t u d o m á n y fejlesztésében, szervezésében t ö l t ö t t be k ö z p o n t i szerepet. E k k o r m á r n e m z e t k ö zileg is elismert népköltészet- és irodal o m k u t a t ó , ill. nyelvész volt. Az 1930-as évek közepén őt is elsodorta a Mariföldön k ü l ö n ö s k é p p e n kegyetlen sztálini terror: , , b u r z s o á - n a c i o n a l i s t a k é n t " hosszú évekig sínylődött a G U L A G v a l a m e l y i k „szig e t é n " . Túlélve a m e g p r ó b á l t a t á s o k a t , h a z a t é r t szülőföldjére, ahol köztiszteletnek ö r v e n d e t t u g y a n , de n e m j u t h a t o t t szóhoz, n e m p u b l i k á l h a t o t t . J e l e n t ő s é g é t u t ó b b egyre t ö b b e n l á t j á k és m é l t a t j á k ; m o n o g r á f i á k , t a n u l m á n y k ö t e t e k idézik emlékét, sőt m á r k o n f e r e n c i á t is szervezt e k tiszteletére. O F ő b b m ű v e i : Marij muro ('A m a r i dal', n é p d a l o k k o t t á v a l , K a z a n y , 1919); Marij muter ('Mari szót á r ' , Moszkva, 1926); Mdtyerialipopoetyike na marijszkom jazike ('Költészeti anyagok mari nyelven', Joskar-Ola, 1930). O Magyarul: 1 elb. (Bereczki G., Alf, 1980, 8.). O írod.: Erdődi J . : V. M. Vasziljev m a r i nyelvész 75 éves ( N y e l v t u d o m á n y i Közlemények, 61. köt., 1959); V. M. Vasziljev (1974); Piszatyeli Marijszkoj ASZSZR (1988); Bereczki G.: C h r e s t o m a t h i a Ceremissica (1990); Domokos P . (szerk.): Finnugor Életrajzi Lexikon (1990). Domokos

Péter

VASZI Vasziljeva, Larisza Nyikolajevna (Harkov, 1935. nov. 23.—): orosz költőnő, írónő, irodalomtörténész, műfordító. A moszkvai egyetemen szerzett bölcsészdiplomát 1958ban. Az Inosztrannaja Lityeratura c. lap m u n k a t á r s a . O Első költeményét 1957-ben publikálta. Önálló verseskötete Lnyanaja luna ('Lenszőke hold', 1966) c. jelent meg. A kedvező fogadtatás után sorra l á t t a k napvilágot színes, személyes hangvételű gyűjteményei: Ognyevica ('Láz', 1969); Lebeda ('Laboda', 1970); Szinyij szumrak ('Kékes szürkület', 1970); Odna zemlja odna ljubov ('Egyetlen fold — egyetlen szerelem', 1973); Raduga sznyega ('Hószivárv á n y ' , 1974). Költészetének jellemző t é m á ja a h á b o r ú élménye, a háborús nemzedék sorsa, a szerelem és a természet, a szülőfold és a nemzeti kultúra összekapcsolódása. Gyakori lírai dialógusaiban a költői önmeghatározás kísérletei mellett az élet általa elkülönített szintjeit — a magánszférát, a lét történelmi voltát és ennek filozofikus értelmezését — ötvözi harmóniává. O Angliában töltött évei nyomán született elbeszéléseit Albion i tajni vremenyi ('Albion és az idő titkai', 1978) c. t e t t e közzé. Ugyancsak lírai, személyes vonatkozású prózát írt Knyiga ob otce ('Könyv apámról', reg., 1984) c. O Műfordítóként magyar irod a l m a t (Sarkadi I., Szabó Magda, Jókai Anna) tolmácsol anyanyelvén. O Verseskötetei még: Ogony v oknye ('Tűz az ablakban', 1978); Russzkije imena ('Orosz nevek', 1980); Vaszilisza (ua., 1981); Roscsa ('Liget', 1984). O Gyűjt, kiad.: Izbrannoje. Sztyihotvorenyija i poemi ('Válogatás. Költemények és poémák', 1981); Szozvucsija ('Összhangok', versek, 1984). O Magyarul: 1 vers (Kassai F., Asszonyok. 1961, 4.); 1 memoár (Király Zsuzsa, Szovjet Irodalom, 1977, 4.); 11 vers (Baka I., Petrőczi É v a , Veress M. stb., uo., 1981, 3.); I tan. (Szoboszlai Margit, uo., 1982, 8.); 1 1 vers ( P a p p L., Napjaink, 1984, 4.; Bede Anna, Szovjet Irodalom. 1985. 3.); 2 vers (Képes G., uo., 1987, 6.). O írod.: Sz. Mihalkov: Otkritvije dobra ( L i t y e r a t u r n a j a gazeta, 1966, okt. 27.); 1. Gyenyiszova: Dusevnaja zreloszty (Moszkva, 1967, 1.); I n n a Rosztovceva: Poszle d e b j u t a ( L i t y e r a t u r n a j a gazeta, 1970, okt. 14.); Ny. Szotnyikov: Objektyivnoje volsebsztvo (Moszkva. 1976, 2.); Sz. Narovcsatov: Pregyiszlovije (Larisza Vasziljeva: Izbrannoje, 1981); N a t a l j a Lisztyikova: , Jiyen élet a d a t o t t nekem" (Szovjet Irodalom, 1981, 3.). Havasi Ágnes Vasziljok, Mihasz; Mihail Voszipavics Kaszcevics (családi név); J a z e p Hrom (írói 31

álnév); (Babrovnya, 1905. nov. 14.—?, 1960. szept. 3.): belorusz költő. 1921-ben végezte el iskoláit. O 1923-tól jelentek meg versei haladó szellemű nyugat-belorusz folyóiratokban. A Malanka c. folyóirat irodalmi m u n k a t á r s a volt; szülőföldjén kulturális—felvilágosító tevékenységet folytat o t t . 1939-ben behívták a lengyel hadseregbe, német fogságba esett, ahonnan 1941ben a szülőföldjére szökött. A szkidalszki illegális antifasiszta bizottság t i t k á r a volt és álnevén partizán k i a d v á n y o k b a írt. 1944 1946-ban a Csirvoni szcjah, m a j d a Hrodnyenszkaja pravda c. újságnál dolgozott. O 1929-ben Vilnában k i a d t a Sum baravi ('A fenyves susogása') c. verseskötetét, melyet a lengyel hatóságok 1930-ban betiltottak. 1937-ben jelent meg a Z szjaljanszkih nyiv ('Paraszti földekről') c. verseskötete. Műveiben romantikus költői képek segítségével ábrázolta a nyugat-belorusz dolgozók felszabadító harcát. A Jak ja pana peranyosz ('Hogyan t e t t e m p r ó b á r a az urat') és az U boj na akupanta ('Harcra fel a megszállók ellen') c. versei népszerűvé váltak Nyugat-Belorusszia területén. Szatirikus verseit, melyek a burzsoá Lengyelo.-ban meglévő szociális és nemzeti elnyomást leplezték le, több folyóiratban és újságban is publikálta. A háború u t á n írt verseit a békés munka m i a t t érzett öröm h a t j a át; a költő üdvözli bennük a szocialista átalakulás sikereit. Több versét megzenésítették. O Egyéb verseskötetei: Zori nad Nyemanam ('Csillagok a N y e m a n felett', 1963); Versi ('Versek', 1973). O G y ű j t , kiad.: Vibranija tvori ('Válogatott művek', 1955). O írod.: U. Kalesznyik: Mihasz Vasziljok (Csasz i pesznyi, 1962). Palásti Katalin Vasziljonak, J a v h e n Pjatrovics (Orsa, 1917. dec. 26.—Minszk, 1973. szept. 23.): belorusz író, költő. 1934—1935-ben a mogiljovi Tanárképző Főiskolán t a n u l t . 1935től 1939-ig különféle járási és városi újságoknál dolgozott. Részt vett a Nagy Honvédő Háborúban. 1943 és 1945 között egy katonai újság m u n k a t á r s a volt. A háború után először a Hudok c. s a j t ó o r g á n u m különleges tudósítójaként, m a j d 1948-tól Minszkben újságíróként m ű k ö d ö t t . 1958tól 1966-ig a Nyeman c. folyóirat szerkesztője volt. O 1935-től jelentek meg írásai. Először csak verseket írt, de 1939-től már prózai műveket is megjelentetett. 1954-ben látott napvilágot első elbeszéléskötete Zjaljonija ahnyi ('Zöld tüzek') c. Műveiben elsősorban a városi életet, a vasutasok sorsát, az ifjúságot ábrázolja, miközben különös figyelmet fordít a morális problémákra

481

VASZI

is (Prizvannye, ' H i v a t á s ' , elb.-ek, 1956). O Egyéb művei: Vipadkovi pripinak ('Alkalmi megállóhely', elb.-ek, 1957); Roznija darohi ('Különböző u t a k ' , elb.-ek, 1957); Kraljevszki hambit ( ' K i r á l y á l d o z a t ' , színmű, 1957); Taccjana Larina (ua., kisreg., 1964); Vjacsernyaja razmova ( ' E s t i beszélgetés', elb.-ek, 1968); Zabiti venzel ('Az elfelejtett m o n o g r a m ' , kisreg., 1970); Naperahonye ('Nyílt p á l y á n ' , elb.-ek, 1973). O G y ű j t , kiad.: Vibranija tvori 1—2. ('Válog a t o t t m ű v e k ' , 1—2. köt., 1977). O írod.: T. Samjakina: P r i z v a n n y e ( P o l i m j a , 1978, 5.). Palásti Katalin

erkölcsi és ökológiai p r o b l é m á k a t . í r t gyerm e k k ö n y v e k e t is, melyek közül a legismert e b b a Polinovij viter ( ' Ü r m ö s szél', ifjúsági reg., 1967). 1981-ben m e g k a p t a a Gorkij irodalmi dijat. O Művei még: Osztannyij deny lita ('A n y á r utolsó n a p j a ' , elb.-ek, 1968); Pid krilom oszenyi ('Az ősz szárnya a l a t t ' , elb.-ek, 1972); Pricsali nasi ('Kikötőink', reg., 1983); Pokije csasz ('Amíg van idő', reg., 1986). O Magyarul: 1 kisreg. (Grigássy É v a , I s m e r ő s ö m az oroszlán. H é t u k r á n kisregény, a n t o . , 1977); 1 elb. (Sándor L., N a p r a f o r g ó k . Mai ukrán elbeszélések, a n t o . , 1983). Kovács Oxána

Vasziljonak, Szjarhej I v a n a v i c s (Zapruddze, 1902. szept. 23.—?, 1982. á p r . 15.): belorusz irodalomtörténész, n é p r a j z t u d ó s . 1929-ben a Belorusz Állami E g y e t e m e n végzett. Részt v e t t a Nagy H o n v é d ő H á b o rúban. 1932 és 1934 között a vityebszki, m a j d 1934-től 1941-ig a Mogiljovi T a n á r képző Főiskolán t a n í t o t t . 1946—1960-ban a Moszkvai Állami Egyetemen belorusz irod a l m a t és n é p r a j z o t o k t a t o t t , közben néhány évig a homelszki T a n á r k é p z ő Főiskolán is t a r t o t t ó r á k a t . 1940-ben a filológiai t u d o m á n y o k k a n d i d á t u s a lett, 1941-ben docensi címet k a p o t t . O A régi belorusz irodalom és n é p r a j z volt a k u t a t á s i területe. A Belaruszki epasz ('Belorusz eposz', M. Hrinblatt&X és K . Kabasnyikavval, 1959) és a Vusznapaeticsnaja tvorcsaszc belaruszkaha naroda ('A belorusz nép költészete', L. Hutaravval, 1959) c. kötetek egyik szerzője volt. Az irodalomtörténeti k o r s z a k o k meghatározásánál történelmi alapokból indult ki, de néhány író irodalmi t e v é k e n y s é g é t és fejlődését tévesen ítélte meg. Alulértékelte a Nasa nyiva c. ú j s á g n a k a belorusz irodalmi életben és a belorusz irodalmi nyelv kialakulásában b e t ö l t ö t t szerepét. Téves nézetekből indult ki a belorusz eposz tanulmányozása során is. O Egyéb m ű v e i : Belorusszkaja lityeratura ('A belorusz irodalom', oroszul, 1951); Folklor i lityeratura Belorusszii epohi feodalizma XV—XVIII. vv. ('A belorusz irodalom és folklór a feudalizmus korában a 15—18. s z á z a d b a n ' , oroszul, 1961). Palásti Katalin

Vaszin, K i m (írói név); Kim Kirillovics Vaszin (eredeti név); (Bolsoj Sorkinyer, Mari A K , 1924. márc. 14.—): mari (cseremisz) író, filológus. Felcserképzőt, m a j d pedagógiai főiskolát végzett. T u d o m á n y o s k u t a t ó ként f ő k é n t az i r o d a l o m m a l foglalkozik. 1940 ó t a publikál. A m a r i művelődéstörténet élő legendájává n ö v e k e d e t t , akit kortársai k é t lábon j á r ó enciklopédiának tart a n a k . M u n k á s s á g á t s z ű k e b b hazája h a t á rain túl is ismerik. A sztálini személyi kultusz áldozatául esett m a r i értelmiség sorsával k a p c s o l a t b a n óriási d o k u m e n t u m a n y a got g y ű j t ö t t össze és t a n u l m á n y o z o t t á t . T ö b b m i n t 50 önálló k ö t e t e , közel ezer cikke jelent meg. T u d o m á n y o s és népszerűsítő m u n k á i mellett f ő k é n t történelmi és ifjúsági regényei közkedveltek. É l e t m ű v e jelentős szerepet játszik n é p e nemzeti-nemzetiségi ö n t u d a t á n a k megőrzésében. O F ő b b művei: Tul-kajik ( ' T ű z m a d á r ' , elb.-ek, 1950); Muro apsat ( ' É n e k e k kovácsa', kisreg.-ek, 1974). O Oroszul: Szled na zemlje (1959); P o p a m j a t n i m mesztam (1965); Pszevdonyimi marijszkih lityeratorov (1965); Tvorcseszkije vzaimoszvjazi marijszkoj lityeraturi (1969). O Magyarul: I esszérészlet (P. K e l e m e n A., Medveének, anto., 1975); 1 felszólalás (Szalay K a t a l i n , Szovjet I r o d a l o m , 1990, 6.). O írod.: Piszatyeli Marijszkoj A S Z S Z R (1976); Domokos P. (szerk.): F i n n u g o r Életrajzi Lexikon (1990). Domokos Péter

Vaszilkivszkij, Olekszandr Olekszijovics (Caricsanka, 1940. j ú n . 6.—): u k r á n író. O. T. Vaszilkivszkij író és irodalomtörténész fia. 1959 és 1965 k ö z ö t t a lvovi egyetemen t a n u l t . 1965 ó t a publikál. Ú j s á g o k és könyvkiadók szerkesztőségében dolgozott; jelenleg a Kijiv c. folyóirat f ő t i t k á r a . O 1965 óta publikál. í r á s a i b a n k o r á n a k emberét ábrázolja, miközben g y a k r a n felvet 482

Vaszit Dejkunjorn (1920—): thai író. Pedagógus családból származik. Gyermekkor á t Thaiföld északkeleti részében töltötte, ahol a p j a a t a r t o m á n y i o k t a t á s ü g y i hivatal tisztviselője volt. B a n g k o k b a n aCsulalongkorn E g y e t e m e n szerzett diplomát. Az egyetem u t á n az országos r e n d ő r k a p i t á n y ságra került, s az U S A - b a n elvégezte a rend ő r a k a d é m i á t . A rendőrség kötelékében a legkülönbözőbb t e r ü l e t e k e n dolgozott: eg}? ideig a Police Journal szerkesztője volt;

VATAC

1960-tól a felkelés elleni k o r m á n y p r o g r a m különböző p o s z t j a i r a került. Végül a királyi p a l o t á b a n a l t á b o r n a g y i r a n g b a n a testőrség p a r a n c s n o k a lett. Az 1973 októberi d i á k f o r r a d a l o m idején a királyi palota, a diákok és a különböző k a t o n a i csoportok között közvetítve életek százait m e n t e t t e meg. Miután megvált a testőrségtől, a királyi család legbefolyásosabb t a n á c s a d ó j a lett, s e l l á t t a a királyi ház nem hivatalos krónikaírói és történészi tisztségét. O H u moros írásaival és esszéivel m á r egyetemist a k o r á b a n hírnevet szerzett. Irodalmi pál y a f u t á s á t Kukrit Pramoj egyengette. Vaszit D e j k u n j o r n rendőri p á l y á j a mellett is t o v á b b a l k o t o t t , s íróként nagyobb elismerésre t e t t szert, m i n t rendőrként. Irodalmi m u n k á i n a k többsége t á r s a d a l m i szatíra. A Dongyen ( ' K ö z ö m b ö s dzsungel', é. n.) c. kötete 11 elbeszélést t a r t a l m a z , melyek a politikai eseményeket allegorikus f o r m á k k a l fejezik ki. A cím egy képzeletbeli északkeleti falu neve, amelynek lakosai szívvel-lélekkel v e t t e k részt a kommunist á k i r á n y í t o t t a felkelésben. Angolul is közölt Social Work ('Szociális m u n k a ' ) c. elbeszélése a falu és város közötti mély szakadékot m u t a t j a be, s á t f o g ó kórképet n y ú j t az egész thai társadalomról. N a g y feltűnést k e l t e t t a Khvaamphid-phlaad Khong Naaj Maak ('JBétel Dió úr hibái', 1975) c. írása, mely Marx-ellenes g ú n y i r a t . (Marx K á r o l y thaira á t í r t neve: Bétel Dió.) O írod.: H . P . Philippe: Modern T h a i L i t e r a t u r e (1987). Bögös

László

vaszl: —>qáfija, redif vászondal: —>chanson de toile vát -('beszámoló'): órádzsasztáni prózai — g y a k r a n versbetétekkel élénkített — elbeszélő m ű f a j . L e g i n k á b b népmeséket, m o n d á k a t , s z o k á s m a g y a r á z a t o k a t rögzít e t t , olykor a z o n b a n történelmi elbeszéléseket, vagy a r á d z s p u t hercegek és hősök t ö r t é n e t e i t is elbeszélték v á t f o r m á b a n . A dzsaina szerzetesek népszerű m ű f a j a volt. O (-> indiai irodalmi formák, dzsaina irodalom) Puskás Ildikó Vatable [vatablj, Francois; Watebled (névváltozat); (Gamaches, %- -1547. márc. 16.): francia h u m a n i s t a . P á l y á j á t bramet-i plébánosként kezdte, s Bellozane a p á t j a ként h a l t meg. R e n d k í v ü l i t u d á s ú filológus volt, ő a l a p o z t a meg a hebraisztika t u d o m á n y á t a 16. sz.-i F r a n c i a o . - b a n . 1530-ban, amikor I. Ferenc m e g a l a p í t o t t a a Collége R o y a l t (ma Collége de Francé), ö k a p t a meg a k é t hebraisztikai tanszék egyikét. 31*

Előadásai híresek voltak és n a g y s z á m ú hallgatóságot vonzottak, t a n í t v á n y a i közé t a r t o z o t t J . Calvin (Kálvin J á n o s ) is. Sokat a d o t t elő, de viszonylag keveset írt. N e v é t főként az ú n . Vatable-féle latin nyelvű Biblia ö r ö k í t e t t e meg, a m e l y e t R . Estienne ( R o b e r t u s Stephanus) a d o t t ki 1545-ben, de v a l ó j á b a n n e m t u d j u k , m e n n y i köze volt végül is V a t a b l e - n a k azokhoz a k o m m e n t á rokhoz, a m e l y e k e t állítólag hallgatói gyűjt ö t t e k össze előadásaiból, R . Estienne pedig alaposan k i b ő v í t e t t különböző francia és svájci p r o t e s t á n s o k bibliamagyarázataival. A S o r b o n n e teológusai elítélték az ily módon p r o t e s t á n s színezetűvé lett m ű v e t , m a g á t V a t a b l e - o t is t á m a d t á k , pedig ő sohasem c s a t l a k o z o t t a protestánsokhoz. A kiváló h e b r a i s t a a görög filológiában is járatos volt, latinra f o r d í t o t t a Arisztotelész t ö b b t e r m é s z e t - és lélekfilozófiai értekezését, a m e l y e k e t P a r v a n a t u r a l i a c. ismerünk, s a m e l y e k részletekben jelentek meg 1518 és 1546 között. O E g y é b fő műve: Biblia sacra hebraica ('Héber szent Biblia', 1539—1543, 3 köt.). O írod.: Cl.-P. Goujet: Mémoires sur le Collége de F r a n c é (1. köt., 255—266. old.). Csűrös Klára Vataci, N y i n a Bariszavna (Ceszisz, Letto., 1908. m á j . 14.—): belorusz bibliográfus, irodalomtörténész. 1930-ban a Belorusz Állami E g y e t e m e n végzett. 1930-tól a Belorusz Állami K ö n y v t á r m u n k a t á r s a lett; 1945 ó t a főbibliográfus beosztásban dolgozik. 1963-ban kulturális tevékenységéért belorusz Állami díjat k a p o t t . O 1932től kezdve jelennek meg írásai. T u d o m á nyos alapossággal állította össze a szovjet belorusz szépirodalom, i r o d a l o m t ö r t é n e t és k r i t i k a t ö r t é n e t bibliográfiáját. A Belaruszkaja, szaveckaja dramaturgija 1917—1965 ('Belorusz szovjet d r a m a t u r g i a 1917— 1965) c. 1967-ben megjelent ú t m u t a t ó j a is gazdag ismereteket t a r t a l m a z . T a n u l m á nyozta M. Bahdanovics életét és irodalmi tevékenységét: Sljah paeta ('A költő ú t j a ' , 1975) és Makszim Bahdanovics (ua., 1977) c. a költő a d d i g ismeretlen szövegeit és életrajzi a d a t a i t a d t a közre. O E g y é b művei: Janka Kupala (ua., 1953); Kuzma Csórni (ua., 1954); Pjatro Hlebka (ua., 1957); Mihasz Linykov (ua., 1959); Pilip Pesztrak (ua,. 196Í); Jakub Kolasz ( u a , 1962, 1983); Masztackaja litaratura Szaveckaj Belaruszi 1917—1960 ('A szovjet belorusz szépirodalom 1917—1960', 1962); Kandrat Krapiva ( u a , 1963); Belaruszkaje szaveckaje litaraturaznavsztva i kritika 1945—196-3 ('Belorusz szovjet i r o d a l o m t u d o m á n y és kritika 1945

483

1963',

1964);

Masztackaja

litaratura

VATAK 1902); G. Eis: V á t e r b u c h (K. L a n g o s c h : Die deutsche L i t e r a t u r des Mittelalters, 1953). Kovács Endre vátesz: —• költő

Szavetszkaj Belaruszi 1961—1968 ('Szovjet Belorusszia szépirodalma 1961—1968', 1971): Pesznya Makszima ('Makszim dala', 1981). O Iröd.: V. A. B u r á n : Vazsnij v k l a d v bibliografiju belorusszkoj hudozsesztvennoj l i t y e r a t u r i (Szovjetszkaja bibliografija, 1963, 4.); uő: Majsztersztva bibliografa (Polimja, 1968, 1.); J a . Szalamevies: Üszjo pra M a k s z i m a Bahdanovicsa (uo., 1977, 9.). Palásti Katalin

vaticinatio ex eventu: —•jóslatirodalom

vatakusisószecu: —> watakushishösetsu Vatamanu [ v á t á m á n u ] , Ion (Costiceni, 1937. m á j . 1.—): moldován költő, író, m ű fordító. A kisinyovi egyetemen szerzett vegyészdiplomát (1960). O 1957 ó t a publikál. Első k ö t e t e Primii fulgi ('Az első hópelyhek', versek, 1962) c. l á t o t t napvilágot. Azóta t ö b b m i n t féltucat verseskönyve jelent meg: La mijlocul ierbii ('A rét közepén', 1967); Ora pásárii ('A m a d á r ó r a ' , 1974); De ziua frunzei ('A falevél n a p j á n ' , 1977) c. A legtöbb moldován költőhöz hasonlóan s z á m á r a is M. Eminescu a meghatározó lírai modell. Iubire de tine ('Az öni m á d a t ' , versek, 1981) c. g y ű j t e m é n y é b e n az ember és a természet misztikus kapcsolatát k u t a t j a , kevésbé eredeti hangon. U j a b b k ö l t e m é n y e i t a Gonstelatia lirei ( Lírai csillagkép', 1989) c. antológia t a r t a l mazza. O Verseskötetei még: Monologuri ('Monológok', 1964); Linistea cuvintelor ('A szavak c s ö n d j e ' , 1971). O Magyarul: 1 1 vers (Csorba Gy., K e t t ő s h a n g z a t , anto., 1976; B á n P., Igazság, 1980. 11 ); 1 elb. (uő, uo., 1983, j ú n . 12.); 1—1 vers (uő, uo., 1983, aug. 21.; uő, Brassói Lapok, 1984, 43.). O írod.: G. K i r a : Ion V a t a m a n u (Profiluri literare, 1972); Sz. Rasszagyin: ,,. . .1 disat pocsva i s z u g y b a " (Codri, 1975, 9.). Sz. Farkas Va, Tejpan Maung: —>Thappan Wa

Jenő Maung

Váterbuch [feterbúh] { n é m e t ' a t y á k k ö n y v e ' ) (1280 k.): korai keresztény remeték és szerzetesek legendáinak költői feldolgozását t a r t a l m a z ó német nyelvű g y ű j t e mény. Megalapozott feltevések szerint a ->Passional költője í r h a t t a . 4 1 5 4 0 sorból áll. Nevelési-didaktikus célzattal készült. Számos k é z i r a t b a n és t ö r e d é k b e n m a r a d t fenn. A Passional mellett a legterjedelmesebb és művészileg is legjelentékenyebb leg e n d a g y ű j t e m é n y a középfelnémet irodalomban. O Kiad.: C. Franké (1880) és K . Reissenberger (1914). O írod.: K. Hohraann: B e i t r á g e zum V á t e r b u c h (Hermaa,

Vatnsdaela saga [vátsztájlá szágá] íslendinga sögur) műf a j á b a t a r t o z ó t ö r t é n e t terjedelmes első része még N o r v é g i á b a n játszódik, d e a rendkívül sikeres és szerencsés főhős ugyanilyen t u l a j d o n s á g o k k a l bíró fia m á r I z l a n d o n telepszik le. E t t ő l kezdve még négy nemzedéken át, különös módon ebben a m ű f a j b a n , a kereszténység felvétele u t á n i időkig köv e t h e t j ü k t ö r t é n e t e i k e t , melyeket többféle gyilkossági és szerelmi szálakra f ű z ö t t szerzőjük. K ü l ö n érdekessége — e g y ú t t a l kompozíciós gyengéje is — a s a g á n a k a r o p p a n t részletező helytörténeti leírások sora, ezek a részek viszont tele v a n n a k népszokások, hiedelmek és m á s h o n n a n alig ismert köznapi általánosságok elmondásával. A saga 13 kritikai k i a d á s b a n jelent meg, f o r d í t á s készült belőle 10 nyelven, legalább 25 alkalommal. O írod.: A. L e h m a n n : Aberglaube und Zauberei (1898); A. G. v a n Hamel: Vatnsdsela s a g a . . . (1934); 1). Strörnbáck: Sejd (1935); B. M. Olsen: Vatnsdfela saga (Um íslendinga sögur, 1937 1939); Herm a n n Pálsson: Minnisgreinar u m Vatnsdselu og B a n d a m a n n a sögu (1985). Bernáth Vatnshyrna: —•izlandi

István

irodalom

vátormí: I. klasszikus szanszkrit verssor. Képlete: ^«— . A vátormíversszakon kívül alkotóeleme a későbbi -^tristubh-versszaknak is. O 2. klasszikus szanszkrit versszak. Négy vátormí-verssorból épül. R i t k á n használják t i s z t a formában; nemcsak költői m ű v e k b e n f o r d u l elő, hanem pl. a csillagász Varáhamihira tankönyvében is. O (—•indiai irodalmi formák) Puskás Ildikó Vatout [vátw], J e a n (eredeti név); Julién (felvett név); (Villefranche, 1792. m á j . 26. —Claremont, 1848): francia író. 1822-ben az orléans-i herceg k ö n y v t á r o s a l e t t . A júliusi forradalom (1830) u t á n S e m u r képviselőjévé v á l a s z t o t t á k , m a j d 1837-ben államtanácsos lett. 1832-től Lajos Fülöp személyi f ő k ö n y v t á r o s a volt, s a király 1839-ben a műemlékek főigazgatójává nevezte ki. 1848-ban a F r a n c i a A k a d é m i a t a g j a i közé

484

VATRA v á l a s z t o t t á k , de ez az elismerés m á r későn érkezett, mivel az 1848-as forradalom u t á n ő is k ö v e t t e a száműzetésbe a királyi családot, s még az évben meghalt. O Irodalommal eleinte csak kedvtelésből foglalkozott, később a z o n b a n k o m o l y a b b a n az írásnak és a t ö r t é n e l e m t a n u l m á n y o z á s á n a k szentelte m u n k á s s á g á t . í r á s m ű v e i közül t ö b b V a t o u t királyi megbízatásaihoz, elsősorban a műemlék-felgyügyelőséghez kapcsolódnak. A Les Aventures de la fille d'un roi racontées par elle-méme ('Egy királylány kalandjai s a j á t elmesélése a l a p j á n ' , 1820) c. művében a XVTII. Lajos által kierőszakolt k a r t á n a k a t ö r t é n e t é t beszéli el szatirikus hangon. O Egyéb fő művei: Les Polissons de Paris ('Párizsi pimaszok', reg., 1827); L'Idéefixe ('Rögeszme', reg., 1830); L'Histoire du Palais-Royal ('A Palais-Royal története', 1830; ugyanezt a t é m á t litográfiák alapján is feldolgozta 1833-ban); La Conspiration de Cellamare ('A cellamare-i összeesküvés', t a n . . 1832); Souvenirs historiques des résidences royales de Francé ('Franciaország királyi rezidenciáinak emlékei', trilógia, 1837—1839). Budai Rita Vat Pho Csétuphon: a thai irodalom bangkoki e m l é k t e m p l o m a . Nang Klao (TTT. Ráma) király (ur.: 1824—1851) e híres — a F e k v ő B u d d h a óriás szobrának is o t t h o n t adó templom falain ö r ö k í t t e t t e meg a thai irodalom alkotásait. U d v a r i irodalmáraival és tudósaival ö s s z e g y ű j t t e t t e az addig ismert költői és t u d o m á n y o s (orvosi, csillagászati, botanikai és történelmi) munk á k a t , s a templom falain m á r v á n y t á b l á k ra írt versekben rögzítették ezek rövid t a r talmi -* kivonatait. Számos mű ilyen f o r m á ban m a r a d t az u t ó k o r r a . Bögös László Vat Phra Keo: templom a bangkoki királyi p a l o t a területén. 1785-ben é p í t e t t é k a Vientianéból ide hurcolt S m a r a g d B u d d h a szobor s z á m á r a . F o l y o s ó j á n a k falait a -óRamakien eposz jeleneteit megörökítő 178 k é p t á b l a díszíti; ezeket a Nang Klao (TTT. Ráma) király (ur.: 1824—1851) uralkodása idején az ország minden részéből összetoborzott festők a l k o t t á k . A képekkel szemben elhelyezett m á r v á n y t á b l á k o n Csulalongkorn király (ur.: 1868—1910) —>kidong f o r m á b a n írt versei ismertetik az epizódokat. O írod.: L a n Phuong—M. Stiefel: R a m a k i e n (1982). Bögös László Vatra f v á t r á ] ( r o m á n ' T ű z h e l y ' ) : r o m á n folyóirat. O 1. B u k a r e s t b e n jelent meg kéth e t e n k é n t , 1894 j a n u á r 1. és 1896 auguszt u s a k ö z ö t t Foaie ilustratá pentru familie

('Családi képeslap') alcímmel I . L. Caragiale, I. Slavici és G. Cosbuc szerkesztésében. Ezek a neves írók b i z t o s í t o t t á k a lap tekintélyét, főképp s a j á t írásaik révén. Slavici n o v e l l á k a t közölt itt, ill. Mara c. regényét, Cosbuc legnagyobb visszhangot k i v á l t o t t verseinek sorával jelentkezett: Noi v r e m p á m i n t ! ('Földet a k a r u n k ! ' ) ; Decebal c á t r e popor ('Decebal szózata a néphez'); M a m a ( ' A n y á m ' ) ; Tarna pe ulitá ('Tél az u t c á n ' ) . Caragiale Cum se inteleg t á r a n i i ( ' H o g y a n értekeznek a parasztok') c. p a r ó d i á j á t t e t t e közzé, amely k i v á l t o t t a Al. Vlahuta éles k r i t i k á j á t ; ezenkívül t ö b b k a r c o l a t á t és elbeszélését publikálta: R e f o r m a ('Reform'); P o v e s t e ('Mese'). A p r o g r a m a d ó vezércikk e t V o r b a de acasá ( ' O t t h o n i szó') c. Slavici, a nagyszebeni Tribuna (1884—1903) folyóirat alapítója írta, azon eszmék jegyében, á m e n e k é r t erdélyi f o l y ó i r a t á b a n is síkraszállt. Figyelmének előterében a rom á n n é p egységének kérdése állt, ezzel öszszefüggésben pedig a népnyelv és a nemzeti h a g y o m á n y o k ápolása. K o n c e p c i ó j a m i a t t az ú j í t ó szándékú, m o d e r n m u n k á k n e m csak, hogy nem k a p t a k publicitást, h a n e m egyik cikkében „ d e k a d e n s e k n e k " bélyegezte őket, s így e lap a Sámánátorul (1901— 1910) c. orgánum s z á m á r a készítette elő a terepet. A V a t r a fő t á m o g a t ó i között volt a k a Sámánátorul későbbi vezéregyéniségei, Cosbuc és N. Iorga. A folyóirat versa n y a g á n á l színvonalasabbnak bizonyult szépprózája. További jelentős prózaírók is k ö z r e m ű k ö d t e k itt, pl. §t. Basarabeanu (V. Crásescu), a halászok életéről szóló elbeszélések szerzője, vagy a későbbi s á m á n á t o r i s t a I. Adam. P r o g r a m j á h o z híven a lap rendszeresen közölt folklórt és etnográfiai t a n u l m á n y o k a t . Világirodalmi alkotások is helyet k a p t a k benne (Balzac, Maupassant, E. A. Poe, Gogol, Csehov, Ibsen és m á s o k művei). A szemle „magazin"-jellegét a t u dománynépszerűsítő és kuriózum-cikkek a d t á k . Cosbuc vezette a Fel de fel ('Mindenféle') c. rovatot, v a l a m i n t egy szóeredettel foglalkozó sorozatot. O 2. Craiován, 1929 márciusában kiadott „nyomtatvány a nép s z á m á r a " , mely utóbb, 1930 u t á n az olténiai művelődési o t t h o n o k k i a d v á n y á v á lép e t t elő, később pedig rendszertelen időszaki k i a d v á n y k é n t , helyi írók g o n d o z á s á b a n l á t o t t napvilágot. I s m e r t nevek is publikált a k benne: A. Cotrus, I. Pillát és V. Voiculescu költők, I. Petrovici és C. RádulescuMotru filozófusok. A folyóirat h o z z á j á r u l t olyan ölténiai származású írók népszerűsítéséhez, m i n t 1. Dongorozi, T. PáunescuUlmu, C. S. Fagetel, N. Plopsor. O 3. A R o m á n i a i írók Szövetsége és Maros megye

485

VATRA Művelődési Felügyelőségének kiadásában megjelenő folyóirat, melyet 1971-ben alapítottak Marosvásárhelyen. Első főszerkesztője R. Guga prózaíró volt. H a l á l a után, az 1990-es évek elején a lapot C. Moraru irodalomkritikus vezeti. K e z d e t t ő l fogva meghaladta — színvonalas t a r t á s a és változatos érdeklődési köre révén — a vidéki orgánumok r a n g j á t . Az olvasók szélesebb köréhez szól: közleményei z ö m ü k b e n nem szépirodalmi művek, inkább a publicisztikára, a k r i t i k á r a és a n a g y o b b lélegzetű összefoglalásokra helyezi a hangsúlyt. Központi helyen szerepel benne a történetírás, kiváltképp az Erdély történetére vonatkozó d o k u m e n t u m o k publikálása, valamint az irodalom- és művelődéstörténet. Gyakran jelentet meg i n t e r j ú k a t , írói naplókat és irattári a n y a g o t . 1989 decembere óta, felszabadulván a korábbi kötöttségek alól, a szerkesztőség szorosabbra f ű z t e kapcsolatait a hazai szellemi élet kiválóságaival és tartós e g y ü t t m ű k ö d é s t a l a k í t o t t ki az emigrációval. N a g y terjedelmet szentelnek a totalitárius pártállami visszaélések dokumentumainak; a k o m m u n i z m u s pusztításainak túlélőivel f o l y t a t o t t a n k é t o k anyagát is rendszeresen közlik. Figyelmet érdemelnek a Franciao.-ba emigrált P . Goma itt közzé t e t t párbeszédei és naplója, az ugyancsak emigráns I. Raicu kritikus állandó rovata, a Kolozsváron élő M. Zaciu kritikus és irodalomtörténész naplója az 1970—1980 közötti évtizedről, O. Ghibu tanár besszarábiai emlékiratai, V. Netea történész erdélyi emlékezései, valamint több, a 2. világháború során, ill. a későbbi totalitárius rendszerben b ö r t ö n b e került vagy d e p o r t á l t személy visszaemlékezései. Működése által a folyóirat n a g y b a n elősegítette számos Erdélyben és főképpen a Maros mentén élő román író, kritikus és publicista nyilvánossághoz j u t á s á t és fejlődését (R. Guga, M. Sin. I. Radin és A. Vlad prózaírók, D. Muresan, N. Báciut és A. Pantea költők, A. Cosma, C. Moraru, D. Culcer, V. Podoaba és Al. Cistelecan kritikusok és irodalomtörténészek). O írod.: T. Virgolici: Reviste literare románesti ín secolul al XlX-lea (1970). Cornel Regman Vatra (szlovák 'tűz, t á b o r t ű z ' ) : szlovák irodalmi és művészeti folyóirat. 1919 és 1925 között jelent meg. Első számát 1919 februárjában a d t á k ki Rózsahegyen; eredetileg általános diáklapként indult. Szerkesztője K. Sidor és V. Srobár volt, de a rövidesen felmerülő nézeteltérések miatt V. Srobár elhagyta a lapot. E z u t á n a folyóirat kiadója a katolikus d i á k k ö z p o n t lett. A

V a t r a azonban n e m vált kifejezetten katolikus jellegűvé, a m i t az is m u t a t , hogy i t t publikált először a később ismertté vált szocialista költő és kultúrpolitikus, L. Novomesky. A lap fő ideológusa K. Sidor író és Naóin-Borin költő volt. I t t jelentek meg a későbbi nagy képzőművész-generáció legism e r t e b b tagjainak művei és J . Niznánsky, E . B. Lukáő, G. Vámos versei és prózai írásai is. A külföldi szerzőknek szánt önálló r o v a t b a n lengyel, francia, magyar, olasz, n é m e t írók és költők is helyet k a p t a k . A lap anyagi okok m i a t t szűnt meg. O írod.: L. Novomesky: V a t r a , literárny a umelecky casopis (Mladé Slovensko, 1924, 6.). Orosz Márta Vatszarádzsa (1200 k.): szanszkrit drámaíró. Mitológiai, ill. mondai t á r g y ú darabok szerzője (—•indiai színjáték). Rukminíharana ('Rukminí elrablása') Krisna feleségszerzését, Kirátárdzsuníja ('Siva és Ardzsuna') a címben említett isten és hős p á r v i a d a l á t a d j a elő a Mahábhárata alapján. A Szamudramanthana ('A tejtenger kiköpülése') a h a l h a t a t l a n s á g italának megszerzését, Visnu és Laksmí házasságának t ö r t é n e t é t dolgozza fel. Népszerűségéhez hozzájárult, hogy a d r a m a t u r g i á t nem terheli túl bonyolult szóösszetételek alkalmazásával. O írod.: J . Ghosh: Epic Sources of Sanskrit Literature (1963). Vekerdi József Vátszjájan, -+Agjéja

Szaccsídánand

Híránand:

Vátszjájana; Vátsyáyana Mallanága (tud o m á n y o s átírás); (i. sz. 3—4. sz. k.): indiai író. Szanszkrit nyelvű műve, a Kámaszútra ( B a k t a y E., K á m a - s z ú t r a . Régi hindu ars amatoria, 1920, átdolg. kiad.: uő, Vekerdi J . , Káma-szútra. A szerelem t a n k ö n y v e , 1970) régebbi szerzők munkái alapján (amelyek nem m a r a d t a k fenn) -+szútra stílusban, azaz rövid t ő m o n d a t o k b a n foglalja össze a szerelemmel kapcsolatos valamennyi t u d n i v a l ó t : udvarlást, jó mod o r t , öltözködést, közösülési f o r m á k a t , örömleányok pénzszerzését stb. A t é m á val foglalkozó későbbi indiai szerzők valamennyien e m ű v e t vették alapul. O Magyarul még: 1 vers (Szabó L., Örök b a r á t a i n k , 1958; uő, ua., Szerelmes kalendárium, 1962; uő, ua., Milyenek a férfiak, anto., 1991). O írod.: R. Schmidt: Beitráge zum Sanskrit-Wörterbuch (1917); H. C. Chakladar: Social Life in Ancient India. A Study in Vátsyáyana's „ R a m a s u t r a " (1954). Vekerdi József

486

VAUDÉ

Váíiava thera: —•Gutillakávja vatusszi irodalom: —•tutszi Vatvát: -+Rasíd-i

irodalom

Vatvát

vaudeville [vódvil]: t ö b b f r a n c i a m ű f a j megjelölése. Ezek keletkezését a szó etimológiája is tükrözi; a 14. sz.-ban a n o r m a n diai Val de Vire (Vau de Vire, 'a Vire folyó völgye') vidékén keletkezett egy vaudeville-nak nevezett, s a j á t o s d a l m ű f a j , amely a z u t á n Párizsban t ö b b irányban t o v á b b f e j lődött, s a 16. sz.-ban a voix-de-ville ('a város h a n g j a ' ) jelentés kapcsolódott hozzá. O 1. eleinte, a 15. sz.-ban a Vire völgyéből származó n o r m a n d i a i költő, 0 . fíasselin népszerű szatirikus költeményei n y o m á n elterjedt g ú n y d a l o k a t nevezték így. Basselin egyik, Az orrához c. vaudeville-jének első két s t r ó f á j a : Szép orr! — kinek r u b i n t izzása sok nagy hordó borba belekerült, s kinek színében az ibolyával a bordó pompásan egyesült; nagy orr! — ki egy hasas poháron átragy ogva még sokkal szebb leszel: mily más is vagy te, mint egy szegény ördög orra ki csak vizet vedel. (ford.: Eörsi I.)

E vidám énekek a 16. sz. végén is közismertek voltak, országszerte énekelték őket vásárokon, ünnepi s o k a d a l m a k b a n . Számtalan u t á n z a t u k keletkezett, s d i v a t j u k a 17. sz.-ban t e t ő z ö t t . Népszerűségükre jellemző, hogy még N. Boileau is megemlékezett róluk L ' a r t p o é t i q u e - j á b a n : A gúnyos franciák műve a vaudeville, Mit énekszó röpít, s oly kedves, szemtelen. Hogy szájról szájra száll, s növekszik szüntelen. (ford.: Rónay Gy.)

A 16. sz. 2. felétől az elnevezés a francia chanson később ai'rnek nevezett t í p u s á r a is k i t e r j e d t ; e g y a k r a n d u r v a , e r o t i k u s szövegű dalokat népszerű d a l l a m o k r a rögtönözték, legtöbbször a korabeli opera és comédie ballet dallamaira. A legismertebb vaudeville-eket — csak 1715 és 1760 k ö z ö t t 2—3 ezerre t e t t é k s z á m u k a t — g y ű j t e m é n y e k ben jelentették meg; ezek sorában nevezetesek Ch. Ballard kiadásai. O 2. Minthogy a 18. sz.-i francia opera comique szintén ismert d a l l a m o k a t használt fel zárójeleneteiben, a vaudeville elnevezést á t v i t t é k az e d a r a b o k a t lezáró körénekre is (vaudeville final), amellyel az egyes szereplők elbúcsúztak, oly módon, hogy az ének egy-egy s t r ó f á j á t egyenként, a refrént pedig e g y ü t t énekelték. E refrén — közvetlenül szólva a közönséghez — á l t a l á b a n a m ű morális

v a g y h u m o r o s t a n u l s á g a i t foglalta össze. A megoldást más színművek is á t v e t t é k az opera comique-bó\; m e g t a l á l h a t ó Beaumarchais F i g a r o házassága (1784) c. m ű v é b e n , v a l a m i n t a francia orientációjú n é m e t -*Singspielben is. Gera György—Kovács Endre O 3. f r a n c i a énekes bohózat vagy vígjáték. A vaudeville d a l f o r m á j a m á r a 17. sz. végén g y a k r a n f e l b u k k a n t a f r a n c i a -*•vásári színjátszás v i d á m , vegyes, rögtönzésszerű előa d á s a i b a n , s a 18. sz.-ban vaudeville-nek kezdték nevezni a vegyes m ű f a j ú (bábvagy n é m a j á t é k k a l , akrobata-mutatván y o k k a l megtűzdelt) komédiatípust, m e r t legnépszerűbb eleme az a néhány kupiébet é t volt, a m i t napok a l a t t szájára v e t t egész Párizs. A.-R. Le Sage emelte aztán a v a u d e ville-t irodalmi rangra, amikor összeveszett a Comédie Francaise vezetőségével s évek során száz a p r ó b b - n a g y o b b d a r a b o t írt a vásári s z í n j á t s z ó k n a k . A kiváltságos szính á z a k a z o n b a n állandó tilalmakkal z a k l a t t á k a csepűrágók e g y ü t t e s é t , s a vaudeville m i n d u n t a l a n új f o r m á k a t kényszerült ölteni. E g y i k változata a feliratos színjáték (piéce á écritaux): itt a színészek n é m a j á t é k á t népi d a l l a m o k r a írt, táblákon kifügg e s z t e t t szöveggel a közönség éneke kísérte. E g y másik v á l t o z a t b a n több szereplő p á r h u z a m o s monológjaiból kerekedett ki a d a r a b cselekménye. Le Sage mellett A. Piron, Ch. S. Favart és Dorneval volt a m ű f a j írója. A 18. sz. derekán az Opera védnöksége a l a t t , Opéra Comique névvel m ű k ö d ö t t a vásári társulat, de m ű s o r a ettől nem v á l t igényesebbé. Később összeolvadt az olaszok színtársulatával. A d a r a b o k főszereplői eleinte az olasz—francia színjáték kedvelt típusai, mint Arlequin, Mezzetin stb., s t e m a t i k á j u k is hasonló az irodalmi színházakéhoz, csak a csípős énekes betétek t e t ték ő k e t népszerűbbé. A forradalom előtti é v e k b e n t ű n t e k fel a vaudeville új a l a k j a i , a h a l a s k o f á k s a párizsi nép egyéb figurái (vaudeville poissarde). E k k o r t á j t létesültek az első n e m szubvencionált népszínházak, a m e l y e k n e k a —>melodráma mellett k e d v e l t m ű f a j a a vaudeville. Amikor a f o r r a d a l o m eltörölte a kiváltságokat, elszaporodtak a b u l v á r s z í n h á z a k . O A 19. sz. elején szétv á l t a zeneileg igényesebb opéra comique és a vaudeville ú t j a , de mind a k e t t ő teljes p o l g á r j o g o t n y e r t a k o r legtermékenyebb szerzője, E . Seribe révén. A mai értelemben v e t t vaudeville-nek ő a megteremtője, s az ő n y o m á n E. Legouvé, Mélesville, G. Delavigne, P h . Dumanoir, E . M. Labiche, A. Bisson, V. Sardou, H . Meilhac, L. Halévy,

487

VAUDO G. Feydeau és számos más szerző fejlesztette t o v á b b . A 20. sz.-ban G. Quinson, L. Verneuil, P . Armont neve e m l í t e n d ő a műf a j szerzőinek sorából. Ez az ú j vaudeville ügyesen megszerkesztett h é t k ö z n a p i t á r gyú bohózat, a m e l y e t énekszámok is tarkít a n a k , de az u t ó b b i már nem kötelező. O A francia v a u d e v i l l e 1840 körül nálunk is m e g h o n o s o d o t t , s eleinte eredeti nevét is m e g t a r t o t t a ; a Városligetben a századforduló idején Vaudeville Színház is működ ö t t , melynek műsorait a k r o b a t a m u t a t v á nyok é l é n k í t e t t é k . Később i n k á b b zenés, ill. énekes vígjáték vagy bohózat a m ű f a j i megjelölése. A zenés és a „ p r ó z a i " változatok közt alig v a n különbség; a színház pillanatnyi helyzete szokta eldönteni, hogy melyik v á l t o z a t o t tűzi műsorára. Az is elég gyakori szokás, hogy prózai b o h ó z a t o k a t gyakorlati okokból zenei betétekkel fejelnek meg. Benedek András O A vaudeville típusú színjáték hamarosan ismertté v á l t Franciao. h a t á r a i n túl is. C. I. Hallman m á r a 18. sz. 2. felében divatossá t e t t e Svédo.-ban, s a 19. sz. elején m e g h ó d í t o t t a a dán (J. L. Heiberg, H. Hertz) és a n é m e t (K. Blum, L. Angely, K. von Holtéi) s z í n p a d o k a t . N a g y sikereket ért el a 19. sz. első felétől Oroszo.-ban is, ahol neves szerzői Ny. I. Hmelnyickij, A. I. Piszarev, P . A. Karatigin, I. V. Spazsinszkij és — Lenszkij álnéven — D. T y . Vorobjov voltak. A d i v a t a 19. sz. 2. felében még Grúziát is elérte, ahol az 1860-as évektől legjelentősebb művelője R. Erisztávi. O Angliában és az USA-ban a k ö n n y ű vígját é k o k a t és a -+music-hall-műsorokhoz hasonló -^varietét nevezik vaudeville-nak, s egyfajtafilm-vaudeville-t is ismernek (pl. R . Clair: A millió, 1931). O ( - > f r a n c i a irodalmi formák, gúnydal, bohózat) O írod.: A. Gasté: E t u d e critique et historique sur J . le H o u x et le v a u de vivre á la fin du X V I e siécle (1874); M. Drack: Le T h é á t r e de la Főire (1889); M. Müller: J . - J . Vadé (1719—57) u n d das Vaudeville (1911); F . Liebstoekl: D a s deutsche Vaudeville (1923); G á s p á r Margit: A m ú z s á k neveletlen g y e r m e k e (1963); C. Samuels—L. Samuels: Once U p o n a Stage: T h e Merry World of Vaudeville (1974). Staud Géza O A m e r i k á b a n a korábbi varieté folytat á s á n a k és az angol -*music-hall körülbelüli megfelelőjének t e k i n t e t t , vaudeville-nek nevezett m ű f a j f é n y k o r a az 1890-es és az 1920-as évek közé esett. K a n a d á b a n az ottawai Gaieté Vaudeville Go., az USA-ban a louisville-i Sargent's Great Vaudeville volt

az első két t á r s u l a t (mindkettő 1871-ben k e z d t e működését), amely nevében is viselt e ezt a megjelölést. A vaudeville óriási amerikai népszerűségét m u t a t h a t j a , hogy az e f f a j t a műsorok a 20. sz. elején m á r kb. 2000 színházban t a l á l t a k o t t h o n r a . A film megjelenésekor kísérleteztek azzal is, hogy a vetítéseket beolvasszák a vaudevilles z á m o k közé, de a hangosfilm t é r h ó d í t á s a a s z ó r a k o z t a t á s e f o r m á j á t végképp kiszorít o t t a a színpadokról. O írod.: E . Short: F i f t y Years of Vaudeville (1946). Szaffkó Péter Vaudoyer [vodoáje], J e a n Louis (PlessisP i q u e t , Párizs, 1883. szept. 10.—Párizs, 1963. m á j . 20.): f r a n c i a író, költő, k r i t i k u s , muzeológus, színházigazgató. Híres építészcsaládból s z á r m a z o t t . H. de Régnier b a r á t j a és t a n í t v á n y a , az Echo de Paris m ű k r i t i k u s a és számos folyóirat m u n k a t á r sa volt. Az irodalmi életben verskötetekkel jelentkezett. P r ó z á j á t esztetizáló stílus, fin o m lélekelemzés jellemzi: m i n t magáról m o n d t a , „a gyönyörűség, az élvezet kedvéé r t " írt. Jelentősek útleírásai és m ű b í r á l a tai: találó megjegyzések, költői és morális m a g a t a r t á s jellemzik. Lelkes k ö n y v e k e t írt Provence-ról és Itáliáról (Beautés de la Provence, 'Provence szépségei', 1926; Peintres provenqaux, 'Provence-i festők', 1947; L'Italie retrouvée, 'Az ú j r a m e g t a l á l t I t á lia', 1950). 1928-ban elnyerte a Francia Akadémia Irodalmi Nagydíját. 1932—1941 k ö z t a Musée C a r n a v a l e t muzeológusa, m a j d a Comédie Franqaise f ő i g a z g a t ó j á v á nevezték ki, s a h á b o r ú s években s o k a t t e t t a művészi színvonal f e n n t a r t á s á é r t (pl. H . d e Montherlant és P. Claudel s z í n d a r a b j a i n a k színrevitelével). 1944-ben visszavon u l t , s irodalmi tevékenységet f o l y t a t o t t haláláig. 1950-től volt a Francia A k a d é m i a t a g j a . O Művei: L'Amour masqué ('Leplez e t t szerelem', reg., 1908); La Bien-aimée ('A szeretett nő', reg., 1909); La Maűresse et l'ami ('A szerető és a b a r á t ' , reg., 1912); La Permission de Clément Bellin ('Clément Bellin szabadsága', reg., 1918); Les Papiers de Cléonthe ('Cléonthe iratai', reg., 1919); Le Dernier rendez-vous ('Az utolsó r a n d e v ú ' , reg., 1920); La Reine évanouie ('Az á j u l t királynő', reg., 1920); L'Amie du mort ('A h a l o t t b a r á t n ő j e ' , elb., 1923); Peau d'ange ('Angyalbőr', reg., 1924); Raymonde Mangematin (ua., reg., 1925, 1950); Un vieil été ( ' E g y régi n y á r ' , reg., 1926); Premieres amours ('Első szerelmek', elb.-ek, 1927); Rayons croisés ('Kereszteződő s u g a r a k ' , költ.-ek, 1928); Nuit á l'hótel Beaux-Monts ( ' É j s z a k a a Beaux-Monts szállóban', reg.,

488

VAUGE 1929); Laure et Laurence ('Laure és Laurence', reg., 1931); Laclos par lui-méme ('Laclos magáról', t a n . , 1953); Eloge du Cardinal de Bernis ('De Bernis bíboros dicsérete', t a n . , 1956). Nagy Géza Vaugelas [vozslá]; Claude Favre, seigneur de; (Meximieux, 1585. j a n . 6.—Párizs, 1650. febr. 26.): francia nyelvész. Apja, Antoine Favre savoyai szenátor, m a j d korm á n y z ó volt. K o r á n P á r i z s b a került, 1625től F . Malherbe, H. de Racan és G. de Balzac t á r s a s á g á n a k t a g j a volt, sörön megfordult az u d v a r n á l és Mme de Rambouittet précieux szalonjában is (-> Rambouilletszalon). Rendkívül szegény volt: halála után hitelezői csak a készülő akadémiai n a g y s z ó t á r kéziratait t u d t á k nála lefoglalni. Alapításától kezdve (1634) t a g j a volt ugyanis az A k a d é m i á n a k , s amikor kiderült, h o g y a kollektív m u n k a , amellyel Richelieu a t u d o m á n y o s t á r s a s á g o t megbízta — a f r a n c i a nyelv n a g y s z ó t á r a — sehogyan sem h a l a d előre, Vaugelas-ra r u h á z t á k á t a f e l a d a t o t . A szótárt ő sem fejezte be, m á s f o g l a l k o z t a t t a . Szerény, félszeg a l a k j a elm a r a d h a t a t l a n u l o t t h ú z ó d o t t meg minden nagyúri társaságban, és figyelte, jegyezgette ,,az u d v a r l e g j o b b j a i n a k " szóhasználat á t , nyelvi fordulatait. Ez az élő gyakorlat („usage") ugyanis, a m e n n y i b e n találkozik „a k o r t á r s szerzők l e g j o b b j a i n a k " nyelvhasználatával, Vaugelas szerint a nyelvhelyesség egyetlen ismérve. Összegyűjtött megjegyzéseit (nem szabályok, h a n e m megjegyzések: Vaugelas szerény t a n ú a k a r t m a r a d n i , nem törvénjdiozó, mint F. Malherbe) 1647-ben jelentette meg Remarques sur la langue francaise, utiles á ceux qui veulent bien parler et bien écrire ('Hasznos megjegyzések a francia nyelvről azok számára, akik helyesen a k a r n a k beszélni és írni') c. A megfigyelések és k o m m e n t á r o k rendszertelenül c s a p o n g a n a k a szótan, a n y e l v t a n , a m o n d a t t a n és a kiejtés problémái k ö z ö t t , csak az egyedüli alapelvhez ragaszkodnak következetesen: a legjobbak g y a k o r l a t a az irányadó, még akkor is, h a e s e t e n k é n t egy-egy nyelvi f o r d u l a t ellentmond minden logikának. A józan észnek ez a h á t t é r b e szorítása a racionalizmus század á b a n n e m mást jelent, m i n t hogy Vaugelas megsejtette a s t r u k t u r a l i s t á k egyik alapigazságát: a nyelvi jel önkényes, a nyelv ö n t ö r v é n y ű rendszer. A „ l e g j o b b a k " nyelvhasználatával természetesen szembeállította a „legrosszabb" (népi) elemekét: a t á j s z a v a k vagy a mesterségek szakkifejezései csak a k k o r kerülhetnek be a művelt nyelvbe, h a az u d v a r is h a s z n á l j a őket, és

489

csak a b b a n a f o r m á b a n . H a pl. a h a j ó s o k m á s k é p p ejtik a „ h a j ó z n i " szót (naviguer), m i n t az u d v a r o n c o k (naviger), Vaugelas szerint az u t ó b b i a k a t kell követni. (A nyelvfejlődés a z o n b a n a hajósoknak a d o t t igazat.) A megjegyzések n a g y o b b r é s z t azért m a r a d a n d ó g y a k o r l a t o t kodifikáltak, hiszen a b a r b a r i z m u s o k és hibás nyelvi ford u l a t o k természetszerűen r i t k á b b a k v o l t a k az arisztokrácia és az írók g y a k o r l a t á b a n , m i n t a n é p n y e l v b e n . A nyelvművelés ez idő t á j t minden f r a n c i á t foglalkoztatott: a Remarques nélkülözhetetlen kézikönyvvé v á l t és számos k i a d á s t megért. P. Corneille e t a n á c s o k szerint j a v í t o t t a ki szövegeit, és J . Racine ezt o l v a s g a t t a vidéken, hogy ó v j a magát a tájnyelv hatásától. A művelt társadalom „ v a u g e l a s - u l " beszélt, mint a k k o riban m o n d o t t á k . O Egyetlen más m ű v e , amelyen h a r m i n c évig dolgozott, egy Quintus Curtius-fordítás, csak halála u t á n jelent meg: De la vie et des actions d'Alexandre le Grand ('Nagy S á n d o r életéről és tetteiről'); célja ezzel is csak a nyelvművelés volt. O K i a d . és irod.: a Remarques kritikai kia d á s a (J. Streicher, 1936); Commentaire sur les Remarques de Vaugelas (La Mothe Le Vayer, Scipion Dupleix, etc., J . Streicher, 1936). O írod.: F . B r u n o t : Histoire de la langue francaise (3. köt., 1938). Csűrös

Klára

Vaugeois [vozsoáj, Denis (Saint-Tite, 1935—): francia nyelven alkotó k a n a d a i történész és k ö n y v k i a d ó . Pedagógiát és bölcsészetet t a n u l t a montréali egyetemen, m a j d t ö r t é n e l m e t a québeci Laval E g y e t e men, 1967-ben fejezte be t a n u l m á n y a i t . Már tanulóévei a l a t t is t a n í t o t t , m a j d különböző kulturális vezető f u n k c i ó k a t tölt ö t t be az O k t a t á s ü g y i , valamint a K o r mányközi K a p c s o l a t o k Minisztériumában; elsősorban a latin-amerikai kapcsolatokkal foglalkozott. 1963-tól dolgozott a Boréal E x p r e s s kiadóvállalatnál, amelynek 1968tól elnöke is volt. T ö r t é n é s z k é n t a Les Juifs et la Nouvelle-Francé ('A zsidók és az ú j Franciaország', 1968) c. t a n u l m á n y á v a l t ű n t fel először, m a j d egyik kezdeményezője volt a Boréal Expressnél megjelent, a k a n a d a i t ö r t é n e l m e t feldolgozó, t ö b b közreműködővel megírt n a g y kötet kiadásán a k : Journal d 'histoire du Canada 1524— 1760, 1760--1810, 1810—1841 ('Kanada történelmi n a p l ó j a 1524—1760, 1760— 1810, 1810—1841', 1962), amely feldolgozás igen nagy sikert a r a t o t t . K ö z r e m ű k ö d ö t t t ö b b iskolai t ö r t é n e l e m k ö n y v írásában, s néhány történelmi t a n u l m á n y a is megjelent különböző lapokban. O E g y é b

VAUGM s z a b a d éleslátását. írásai L. Hughes An African Treasury ('Afrikai kincstár', 1961) c. a n t o l ó g i á j á b a n szerepelnek.

fő műve: Les Déjis de l'aménagement ('A berendezkedés kihívásai', t a n . , 1980). O írod.: C. Nish: Les Juifs e t la Nouvelle Francé ( R e v u e d'histoire de l'Amérique francaise, 23., 1969, 1.). Budai Rita Vaughan [vőn], Henry; Silurist (írói álnév); (Llansintffraed, Brecknock, 1622. ápr. 17.—? 1695. ápr. 23.): angol költő, műfordító. Az oxfordi J e s u s College-ban t a n u l t , k é s ő b b jogot h a l l g a t o t t Londonban, de végül orvosi praxist f o l y t a t o t t Breconben és N e w t o n - b y - U a k - b a n . F i a t a l kor á b a n h a t á r o z o t t királypárti volt, ezért ikertestvérével, Thomas-szel e g y ü t t bebörtönözték. E l s ő könyve Poems, with the Tenth Satire of Juvenal Englished ('Költemény és J u v e n a l i s 10. s z a t í r á j á n a k angol változata') 1646-ban jelent meg. T i t o k b a n a d t á k ki az Olor Iscanus ('Az uszki h a t t y ú ' ) c. vers- és m ű f o r d í t á s k ö t e t é t 1651-ben. Hosszan e l h ú z ó d ó betegségének h a t á s a m u t a t k o z i k m e g fő művében, az 1650-ben megjelent Silex Scintillansb&n ('Kovaszikrák'), és e t t ő l kezdve költészetét mély vallásosság jellemezte. Ugyancsak ikertestvérével közösen í r t a a Thalia Rediviva: the Pastim.es and Diversions of a Country Man ('Az ú j j á s z ü l e t e t t Thália: egy vidéki ember időtöltései és szórakozásai') c. vers- és m ű f o r d í t á s k ö t e t é t . O G y ű j t , kiad.: L. C. Martin (szerk.): The Complete Works of Henry Vaughan ('Összes m ű v e i ' , 1914, 1958); A. R u d r u m (szerk.): The Complete Poems cf Henry Vaughan ('Összes versei', 1981). O Magyarul:' 1—1 vers (Vas I., Angol b a r o k k líra, anto., 1946; Károlyi Amy, V o n z á s o k és viszonzások, anto., 1975; T a n d o r i D., Vas I., Szokolya K., Klasszikus angol költők, 1. köt., 1986; Tábor E s z t e r , Szokolay K., T a n d o r i D., Donne, Milton és az angol b a r o k k költői, anto., 1989). O írod.: J . D . Simmonds: Masques of G o d (1972); E l i z a b e t h Holmes: V a u g h a n ' s Hermeticism (1932); I. Tuttle: Concordance t o Silex Scintillans (1969); T. Noel K . : H e n r y Vaughan: P o e t of Revelation (1967); L. L. Martz: George H e r b e r t and H e n r y V a u g h a n (1986); A. R u d r u m (szerk.): E s s e n t i a l Artieles for t h e S t u d y of Henry V a u g h a n (1987). Szilassy Zoltán Vaughan [vogen], J . K o y i n d a (1927, Lagos—): angol nyelven alkotó nigériai publicista, filmkritikus. Cikkei, t a n u l m á n y a i , kritikái népszerűek, g y ű j t e m é n y e s formában is m e g j e l e n t e k . H a n g v é t e l ü k közvetlen, tükrözi az a u t o d i d a k t a szerző szerteágazó, s a j á t o s a n nyugat-afrikai, n e m rendszerezett m ű v e l t s é g é t , formai kötelmektől

Vaughan [vón], Sir William; Vaughn (névváltozat); (Carmartenshire, 1577—Torcoed, 1641): angol nyelven o k t a t ó walesi költő, oros. 1597-ben szerzett magiszteri fokozat o t Oxfordban. S o k a t u t a z o t t , Francia- és Olaszo. mellett Bécsbe is e l j u t o t t . K é s ő b b U j - F o u n d l a n d b e n v á s á r o l t földbirtokot, ahol 1622—1625-ig élt. 1626-ban jelent meg The Colden Fleece ('Az a r a n y g y a p j ú ' ) c. műve. E b b e n 350 oldalon keresztül keveredik gyermekes képzelődés teológiai fejtegetéssel, fontos t ö r t é n e t i események elbeszélése versbetétekkel és rímes prózával. Művének fő célja, hogy ú j a b b telepeseket csábítson U j - F o u n d l a n d r e , s ezért az angliai élet viszontagságait, s az ú j g y a r m a t szépségeit írja le benne. O Műveiből hiányzik az irodalmi t u d a t o s s á g , így azok elsősorban történelmi szempontból érdekesek. Az észak-amerikai g y a r m a t o s í t á s irodalm á n a k egyik legkorábbi, ám kevéssé jelentős alakja. Ittzés Gábor Vaumoriére [vómorierj, Pierre d 'Ortigue d e (Apt, 1610—Párizs, 1693. szept.): f r a n cia író. Annibal d'Ortigue költő fia volt, a p j á t ó l örökölte azt a birtokot, amelynek felvette a nevét, s bizonyos v a g y o n t is, amellyel Párizsba m e n t . Kellemes modorú világfi és szellemes társalgó lévén h a m a r o san a szalonok közkedvelt a l a k j a lett. Közelebbről F. d'Aubignac köreihez t a r t o z o t t , de A. Somaize précieux-szótára is megemlékezik róla Varsamon néven, különösen a z t emelve ki, hogy feleségével e g y ü t t ők F r a n ciao. legszenvedélyesebb játékosai. A jellemzés helytálló volt, V a u m o r i é r e minden vag y o n a elúszott a szerencsejátékokon. E k kor egy k ö n y v k i a d ó v a l t á r s u l t , s megprób á l t regényírásból megélni: így lett a ragyogó világfiból középszerű, de t e r m é k e n y író. G, de L a Calprenéde t e r j e d e l m e s kalandregényeinek m ű f a j á t u t á n o z t a , több-kevesebb sikerrel, sőt ö t k ö t e t n y i f o l y t a t á s t is írt az előbbi nagy t ö r t é n e l m i regényéhez: Faramond, ou l'histoire de Franc,e ( ' F a r a m o n d a v a g y Franciaország t ö r t é n e t e ' , 1661 1670, 12 köt.). A regényírás azonban nem bizonyult jövedelmezőnek, Vaumoriére szegényen halt meg, állítólag az adósok börtönében is ült. O F ő b b művei: Le grand Sápion, ('A nagy Scipio', reg., 1656); Histoire de la galanterie des anciens ('Az ókori széptevés története', reg., 1671); Diane de Francé ('Franciaországi D i a n a ' , reg., 1674); Mademoiselle de Tournon ('Tournon kisasz -

490

VAUQU riám Miroslav Vaupotic (Nasi razgledi, Ljubljana, 1981); M. Sicel: Miroslav Vaupotic (Croatia, 1982). Lőkös István

szpny', reg., 1679); Agiatis, reine de Sparte ('Agiátisz, Spárta királynéja', reg., 1685); Harangues sur toutes sortes de sujets, avec Vart de les composer ('Szónoklatok különböző témákról és szerkesztésük t u d o m á n y a ' , ért., 1687); L'art de plaire dans la conversation ('A tetszetős társalgás t u d o m á n y a ' , ért., 1688). O írod.: M. de Scudéry: Éloge de M. de Vaumoriére (P. de Lortigue: Harangues, 1713); Tiquet: Notice sur Annibal et Pierre de Lortigue de Vaumoriére (Mémoires de l'Académie de Vaucluse, X I V , 1896). Csűrös Klára Vaupotié [vaupotity], Miroslav (Pétervárad, ma Petrovaradin, 1925. okt. 22.—Zágráb, 1981. jún. 12.): h o r v á t irodalomtörténész, kritikus. Ősei apai ágon szlovénok voltak. A zágrábi egyetem bölcsészettudományi karán délszláv nyelv és irodalom, valamint angol nyelv és amerikai irodalom szakon szerzett diplomát. E z u t á n középiskolai t a n á r volt Pakracon, Krizevciben és Zágrábban. 1957-ben a zágrábi egyetemen az ú j a b b kori horvát irodalom tanszékének tanársegédje lett. 1973-ban védte meg Hasan Kikié—zivot i djelo ('Hasan Kikié élete és munkássága') c. doktori értekezését, s ezt követően k a p t a meg docensi kinevezését. 1979-től haláláig az egyetem rendkívüli tanára volt. 1959-től a H o r v á t írók Társaságának volt tagja, hosszabb időn át a Kolo c. zágrábi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, 1965 és 1967 között főszerkesztője. Számos horvát klasszikus műveit rendezte s a j t ó alá, többek között T. Ujevicét, E. Kumióiéét, S. BatuSióét, J . Pupaőicét. Főszerkesztője volt a Bibliotéka ,,Matija Gubec" c., klasszikus horvát és szlovén szerzők műveit közreadó sorozatnak, s ő rendezte sajtó alá a Pet stoljeéa hrvatske knjizevnosti c. kiadványsorozat H. Kikic, 0 . Kersovani, S. Simic, Z. Bertic műveit t a r t a l m a z ó köteteit. Fontos műve volt a h o r v á t P . E. N . Club gondozásában 1966-ban Zágrábban kiadott Hrvatska suvremena knjizevnost— Contemporary Croatian Literature ('A kort á r s horvát irodalom') c. kétnyelvű irodalomtörténete. Számos t a n u l m á n y t közölt M. Krlezáról, ezeket 1974-ben Siva boja smrti ('A halál szürke színe') c. kötetben is közreadta. O Egyéb fő műve: ,,Sukob na Ijevici" — Marginalia lexicographia ili Tumaő imena. ('„Összetűzés a baloldalon" — Lexikográfiái jegyzetek, avagy névmagyarázatok', 1971). O írod.: D. Cvitan: Suvremena knjizevna kritika (Panorama hrvatske knjizevnosti X X . stoljeca, 1965); B. Donát: J e d n a od brojnih mogucnosti (Republika, Zagreb, 1966); J . Rotar: In memó-

Vauquelin [voklen], Nicolas; seigneur Des Yveteaux; (La Fresnaye-kastéty, Falaise mellett, 1567—Párizs, 1649. márc. 9.): francia költő. J . Vauquelin de La Fresnaye neves költő fia. Régi nemesi családból származott, ősei állítólag már Hódító Vilmos idején magas rangot viseltek. 1601-ben a kiályi udvarba hívták, ahol előbb Vendóme hercegnek, IV. Henrik és Gabrielle d'Estrée törvénytelen fiának, majd a trónörökösnek, a későbbi X I I I . Lajosnak a nevelője lett. Az előbbi számára írta 1604-ben az Institution du Prince ('A fejedelem nevelése') c. didaktikus költeményét, mely költői tehetségről, de kevéssé ortodox vallási nézetekről tanúskodik. A. Adam, utólag, deist á n a k minősítette, a kortás G. de Balzac viszont, aki egyébként nagyra becsülte, egyenesen a t e i s t á t látott benne. Vallási szabadelvűségéhez erkölcsi és gyakorlati epikureizmus t á r s u l t , így aztán az udvar bigott körei az erkölcsi fertő megtestesítőjeként üldözték. Elgondolkoztató Vauquelin reagálása: „ H a bűn az, hogy valaki szereti a zenét, a festészetet, a költészetet és az építészeti r e m e k m ű v e k e t . . . " — akkor ő valóban erkölcstelen ember volt. IV. Henrik halála u t á n nem m a r a d h a t o t t t o v á b b az udvarban, Richelieu bíboros maga is szemére vetette papi hivatásához (mert ilyen titulusa is volt) méltatlan m a g a t a r t á s á t . E g y kertes párizsi h á z b a n telepedett le, ahol élete hátralévő éveit töltötte, állítólag egy mesterséges árkádiai idill közepette, pásztori ruhában és szabad szerelemben. O Versei — t ö b b n y i r e alkalmi, g y a k r a n rendelésre írt költemények — J . Bertaut és J . Du Perron h a t á s á t tükrözik; összegyűjtve csak halála u t á n jelentek meg P. Blanchemain gondozásában, Oeuvres poétiques ('Költői művek', 1854) c. O Kiad.: Oeuvres complétes de Nicolas Vauquelin, seigneur des Yvetaux (G. Mongrédien, 1921). O Magyarul: 1 vers (Faludy Gy., Test és lélek, 1988). O írod.: G. Mongrédien: E t u d e s sur la vie et 1'oeuvre de Nicolas Vauquelin, seigneur des Yveteaux (1921). Csűrös Klára

491

Vauquelin de La Fresnaye [voklen dö la frene'], Jean (La Fresnaye-kastély, Falaise mellett, 1536—1607): francia költő, író. Nagy múltú nemesi család sarja volt. Híres humanistáktól t a n u l t Párizsban ( A. Turnébe, M. A. Muret), m a j d Poitiers-ban, végül Bourges-ban fejezte be jogi t a n u l m á n y a i t ; azután visszatért szülőföldjére, Normandiá-

VAUTE ba, ahol megnősült. Apósa, Ch. de Bourgueville m a g a s hivatali tisztséget r u h á z o t t á t rá C a e n b a n . Békés, h a r m o n i k u s életet élt és számos g y e r m e k e t h a g y o t t h á t r a , k ö z t ü k a költő N. Vauquelint. O Költészete, egy átmeneti kor t e r m é k e , különösen a z é r t érdekes, m e r t a sokféle m ű f a j b a n , a m e l y e k e t művelt, részint a h u m a n i s t a és r o n s a r d i s t a h a g y o m á n y o k a t f o l y t a t t a , másrészről viszont előhírnöke volt a kialakulóban lévő ú j ízlésnek. Már Poitiers-ban megjelentet e t t 1555-ben egy bukolikus v e r s g y ű j t e m é n y t Les deux premiers livres des Foresteries ('A bukolikus költemények első két könyve') c., melyben a m ű f a j a n t i k hagyom á n y a i t követi, s b á r ő maga rossznak t a r t o t t a ezt az ifjúkori zsengét, egyes d a r a b j a i m e g k a p ó a n üdék, a normandiai t á j illatát á r a s z t j á k . Az u g y a n c s a k két k ö n y v b ő l álló Idyllies pastorales ('Pásztori idillek', 1605) ugyanezt a m ű f a j t f o l y t a t j a és u g y a n a n n a k a p á s z t o r l e á n y n a k a b á j a i t zengi, előbb Myrtine. m a j d Philis néven, aki nem más, m i n t Vauquelin gyermekkori szerelme, későbbi felesége. Ú t t ö r ő volt a szatíra m ű f a jában (Satyres francoises, ' F r a n c i a szatírák', 1605), melyet, ha kevesebb tehetséggel is, de M. Régnier-1 megelőzve, ő honosít o t t meg F r a n c i a o . - b a n . Igaz, hogy túl sok idegen tollal ékeskedett: J . Vianey t ö b b mint húsz szatírájáról m u t a t t a ki, hogy plágium, a n t i k és olasz szerzők f o r d í t á s a . Bár a plágium f o g a l m a e korban ismeretlen volt, s a költők s z a b a d o n u t á n o z t á k példaképeiket, az e f f a j t a t ú l k a p á s o k mégis ritkák voltak. Vauquelinnek m e g m a r a d az e l ő f u t á r érdeme, s nemcsak M. Régnier, de N. Roileau e l ő f u t á r á n a k is t e k i n t h e t j ü k , hiszen szatírái mellett ars p o e t i c á j á v a l is beírta nevét az i r o d a l o m t ö r t é n e t b e (L'art poétique franqois, ' F r a n c i a ars poetica', 1605). A h á r o m hosszú énekből álló mű, amelyet I I I . Henrik kérésére k e z d e t t el írni 1574 körül, á t m e n e t e t képez a Pléiade költői p r o g r a m j a és N. Boileau ars p o e t i c á j a között. Még a nyelv g a z d a g í t á s á n a k szükségességét h a n g o z t a t j a , mint az előbbi, de mitologizálás h e l y e t t m á r a m o d e r n e b b , keresztény „csodás e l e m " mellett foglal állást, u g y a n ú g y T. Tassót hozva fel példának, m i n t N. Boileau (igaz, ez u t ó b b i szkept i k u s a b b volt e kérdésben, m e r t m á r t ö b b sikertelen kísérletet ismert), az ú j ízlés jele az is, hogy a „ f u r o r poeticus" h e l y e t t a mesterségbeli t u d á s t követeli meg a költőtől. Világosan felismerte, hogy ,,a megvált o z o t t idők másféle t ö r v é n y e k e t s z a b n a k a M ú z s á k n a k " . O Művei még halála előtt megjelentek összegyűjtve Les diverses poésies ('Különböző költemények', 1605) c.

Ars p o e t i c á j á b ó l G. Pellissier készített kritikai k i a d á s t : L'art poétique (1885). O Kiad.: Oeuvres diverses en prose et en vers ('K ülönféle m ű v e k p r ó z á b a n és versben', J . Travers, 1872). O írod.: J . Travers: Essai sur la vie et les oeuvres de J e a n Vauquelin de L a F r e s n a y e (1872); A.-P. Lemercier: E t u d e littéraire et morale sur les poésies de J e a n Vauquelin de L a F r e s n a y e (1888); Alice H u l u b e i : L'Églogue en F r a n c é au X V I e siécle (1939). Csűrös Klára Vautel [vautelj, Clément (családi név); Vaulet; Clément; (írói nevek); (Tournai, 1876—Párizs, 1954): f r a n c i a újságíró, író. A Matin és a Liberté c. lapok m u n k a t á r s a volt. A Journal f i l m r o v a t á n a k írójaként az ún. átlagnéző ízlése szerint értékelte a filmú j d o n s á g o k a t . K é t n a g y s i k e r ű regény, a Mon curé chez les riches (1920: H a r s á n y i Zs., A p l é b á n o s úr meg az ú j g a z d a g o k , 1926; L a k a t o s L., Plébános ú r gazdagéknál, bem.: M a g y a r Színház, 1927. febr. 12.) és a Mon curé chez les pauvres ('Tisztelendő úr a szegényeknél', 1921, film: K o r d a S., német, 1926) szerzője. O M a g y a r u l még: Az álomgép (reg., Kertész K., 1911); Őnagysága nem akar gyereket (reg., S z t r o k a y K . , 1925); Szókimondó kisasszony (reg., J ó b J . . 1931); Párisi erkölcsök (reg., Trencséni A., 1934); Vissza a paradicsomba! (reg., Mosonyi G., 193?); Ki ad többet értem? (reg., K ü r t i P., 1936). Jancsó Júlia Vauthier [votyie'J, J e a n (Grace-Berleur, Liége mellett, 1910. szept. 20.—): belga s z á r m a z á s ú francia d r á m a í r ó . Gyermekkor á t Lisszabonban, m a j d B o r d e a u x környékén t ö l t ö t t e . A bordeaux-i Képzőművészeti Főiskola elvégzése u t á n , 1938-tól 1940-ig r a j z o l ó k é n t dolgozott a Sud-Ouest c. lapnál. E k k o r kötelezte el m a g á t véglegesen az írói pálya mellett. 1950-ben k ü l d t e el G. Philipe-nek és A. Reybaz-nak a Capitaine Bada ( ' B a d a k a p i t á n y ' ) c. s z í n d a r a b kéziratát, a m e l y e t k é t évvel később, 1952-ben m u t a t t a k be egy stúdiószínházban Reybaz rendezésében. 1955-ben a d a r a b n a k odaítélték az Ibsen-díjat. A fiatal Reybaz 1951-ben megrendelt Vauthier-től egy impromptut az arras-i fesztiválra, a m e l y e t még a b b a n az évben b e m u t a t t a k L'Impromptu d'Arras ('Arras-i rögtönzés', színdarab) c. 1961-ben P á r i z s b a n írta meg N. Papatakis filmje, az Abysses f o r g a t ó k ö n y v é t és párbeszédeit. 1966-ban M. Maréchal ú j b ó l felfedezte a Capitaine Bada c. d a r a b o t , e k k o r került sor a m ű ú j b ó l i színre vitelére, m e l y lehetőséget n y ú j t o t t a szerző s a rendező számára, hogy a d a r a b o t az ú j nézőgenerációval meg-

492

VAUVE ismertessék. Maréchal ösztönözte később V a u t h i e r - t a Le Sang ('A Vér', d r á m a , 1970) megírására. 1971-ben a Párizsi N e m zeti Színház C. Régy rendezésében m u t a t t a be V a u t h i e r Prodiges ('Csodák') c. d a r a b ját. O V a u t h i e r é l e t m ű v e a mai f r a n c i a színházi irodalomban jelentős, de nem központi helyet foglal el. A sokáig ismeretlen és nehezen érthető írónak meg kellett v á r nia a Capitaine Bada újbóli, 1966-os színrevitelét, hogy neve i s m e r t t é váljon a k r i t i k a és a közönség előtt. E z az elismerés azonban csak viszonylagos m a r a d t , hiszen a félreérthetőség, amely ezt a gazdag, egységes, de u g y a n a k k o r ellentmondásos és kétértelmű é l e t m ű v e t jellemzi, m i n d m á i g g o n d o t okoz a kritikusoknak. V a u t h i e r soha nem h a l a d t e g y ü t t az irodalmi i r á n y z a t o k k a l . Az a b s z u r d színház győzelmének éveiben, amikor a beszéd létjogosultsága megkérdőjeleződött, Vauthier nyelvi kifejezőeszközök özönét z ú d í t o t t a a nézőkre: a m e t a f o rák, a hanglejtés, a lírai hangvétel segítségével sikerült ú j j á t e r e m t e n i e az eltűnt valóságot: ami Vauthier-t érdekli, az az „érem másik oldaja", mindaz, ami „a színfalak m ö g ö t t " rejtőzik. Színháza, nem mellőzve a paródiát, f e l t á r j a az emberi természet visszásságait, az élet a b s z u r d voltát; az e m b e r t különböző oldalairól vizsgálja, a tiszta értékeket t a r t v a szem előtt. F ő b b témái: a t á r s a d a l o m által nevetségessé t e t t , kigúnyolt költő, az asszonyi hivatásához hűtlen feleség, a t e r e m t ő energiák értékvesztése és h a n y a t l á s a , az é r t é k ü k e t veszt e t t igazságok helyreállításának v á g y a . V a u t h i e r életműve a m a g a ellentmondásaival, leleplező h u m o r á v a l , emberszeretetével m a r a d a n d ó helyet foglal el a színházművészetben, a ma és a h o l n a p emberének t r a g é d i á j á t állítva m ű v e i n e k k ö z é p p o n t j á ba. Szellemisége E u . Ionescóéhoz és A. Adamovéhoz h a s o n l í t h a t ó . O 1984-ben m e g k a p t a a Francia Akadémia drámai nagydíját. O Egyéb fő művei: Le personnage combattant ('A küzdő személyiség', d r á ma, 1955); Le réveur ( d r á m a , 1960: Kápolnai Molnár I., Az álmodozó, részlet, Kossuth R á d i ó . 1982. jún. 9.); Medea (ua., dráma, 1967); Romeo et Juliette ('Rómeó és J ú l i a ' , Shakespeare-adaptáció, 1971); Ton nom dans le feu des nuées, Elizabeth ('Neved a felhők tüzében, E l i z a b e t h ' , színdarab, 1976); Othello (ua., d r á m a , Shakespearea d a p t á c i ó , 1979). O írod.: Geneviéve Serreau: J e a n Vauthier (Histoire du n o u v e a u t h é á t r e , 1966); J e a n V a u t h i e r - k ü l ö n s z á m (Cahiers R e n a u d - B a r r a u l t , 1971, 76.); R. Abirached: J e a n V a u t h i e r (Théátre de t o u s les T e m p s , 1973). Szabó Szilvia

Vautrin [votren], J e a n (írói álnév); J e a n Hermán (eredeti név); (Pagny-sur-Moselle, 1933. m á j . 17. -): francia filmrendező, bűnügy iregény-író. A francia ún. néopolar (a bűnügyeknél az aktuális politikai, ideológiai, szociális és kulturális k ö r ü l m é n y e k e t figyelembe vevő) i r á n y z a t egyik vezető alakja. P á l y á j á t filmrendezőként kezdte, de az Adieu l'ami ('Viszlát, barátom!", 1967), Jejf(ua,, 1968) és a L'Oeuf ('A tojás', 1971) c. filmek u t á n elsősorban krimiíróként alkot t o v á b b J e a n V a u t r i n néven. A jelenlegi civilizáció leírására a krimit t a r t j a a legjobb irodalmi m ű f a j n a k , mely bemut a t j a a n n a k minden h o r d a l é k á t . Az A bulettins rouges ('Piros szavazócédulákkal', bűnügyi reg., 1973) a külvárosi kétes elemek között játszódik, s ezzel a f r a n c i a krimiirod a l o m b a n ú j u t a t t e r e m t . R. Queneau virtuóz í r á s m ó d j á b a n f o g a l m a z ó d o t t a BillyZe-Kick (ua., bűnügyi reg., 1974), amely szintén lakótelepi környezetben, pszichop a t a őrültek között játszódik. A Canicule ( ' K á n i k u l a ' , bűnügyi reg., 1982) amerikai bűnügyi sorozathoz kapcsolódik, főszereplője Ed MacBain írásai kulcsszereplőjének a fia. Az író a kegyetlenséggel teli világában sajátos d r á m a i helyzeteket t e r e m t azzal, hogy a cselekmény elszenvedői g y a k r a n különös, nem középszerű gyermekek. V a u t r i n műveit különleges nyelvi h u m o r jellemzi. O E g y é b fő művei: Mister Love (ua.. bűnügyi reg., 1977); Bloody Mary (ua., bűnügyi reg., 1979, Fictions-díj&s, Mystére de la Critique-díja,s)\ Groom (bűnügyi reg., 1980); Patchwork (ua., elb.-ek, 1983); Baby Boom (ua., elb.-ek, 1985, a novellák m ű f a j b a n Goncourt-díj&s): La VieRipolin ('Ripolinék élete', reg., 1986, Société des gens de lettresdíj&s)] Dix-huit tentatives pour devenir un saint ('Tizennyolc kísérlet szentté válni', elb.-ek, 1989); Un grand pas vers le BonDieu ( ' E g v nagy lépés a J ó i s t e n felé', reg., 1989). ' * Kiss Etele Vauvenargues [vovönorgj, Luc de Clapiers, m a r q u i s de (Aix-en-Provence, 1715. aug. 4.—Párizs, 1747. m á j . 28.): francia író, moralista. K a t o n a t i s z t volt, részt v e t t az osztrák örökösödési h á b o r ú b a n ; 1742-ben a francia hadsereg Prágából való visszavonulása során lábai elfagytak. E z u t á n diplom a t a szeretett volna lenni, de a külügyek irányítója udvariasan visszautasította. Utolsó éveiben a feketehimlő következményeitől s z e n v e d e t t . O Már gyermekkorában Plutarkhosz és Seneca lelkes olvasója volt. T á r s a d a l m i ambícióiban csalódva az írásban kereste a dicsőséget, a m i t az élet legnagyobb örömének és — mivel követke-

493

VAUX zetes deista volt — a h a l h a t a t l a n s á g zálogának t a r t o t t . Voltaire feltétlen híve volt, aki t á m o g a t t a is, mivel jólesett neki a katonatiszt jelentkezése. E n n e k ellenére életében egyetlen m ű v e jelent meg, az Introduction á la connaissance de l 'esprit humain, Réflexions sur divers sujets, Maximes ('Bevezetés az emberi szellem természetébe, Elmélkedések különféle t é m á k r ó l , M a x i m á k ' , 1746), de különösebb visszhangot nem keltett. A n a g y s á g m e g s z á l l o t t j a k é n t az akarat m i n d e n h a t ó s á g á t h i r d e t t e , m i n t m a j d Stendhal, aki becsülte, ,,ha n a g y dolgokat a k a r u n k kivitelezni, úgy kell élnünk, mintha sohasem halnánk meg." J . - J . Rousseau-1 megelőzve az érzelmek rehabilitálója; s ugyancsak ő t előlegzi, a m i k o r kételkedik abban, hogy a t ö b b t u d á s n a g y o b b boldogságot jelent. ,,Vauvenargues-tól származik az önzés és az önszeretet megkülönböztetése, mely Rousseau a n t r o p o l ó g i á j á b a n lesz központi k a t e g ó r i a " — írja Ludassy Mária. La Rochefoucauld aforisztikus f o r m á j á t követte, de e l v e t e t t e a 17. sz.-i moralista végletes pesszimizmusát. Állást foglalt a 18. sz. első felének n a g y francia irodalmi vitáiban: a prózát t ö b b r e becsülte, m i n t a verset, s a tragédiát, m i n t a k o m é d i á t . Elsőrangú pszichológus volt: ,,a szolgaság a n n y i r a lealacsonyítja az e m b e r t , hogy megszeretteti m a g á t vele." O Kiad.: Oeuvres ('Művek', 2 köt., 1857; 1968). O Magyarul: Válogatott morális művei. Gondolatok és életszabályok. Tanácsok egy fiatal embernek ( K u n S., 1900); a f o r i z m á k , m a x i m á k (Gábor Gy., Gondolatok k ö n y v e , 1958; K r i s t ó N a g y I., Bölcsességek könyve,, 1982); 1 esszé (Szávai N., I m a az Akropoliszon, 1977). O írod.: M. Paléologue: V a u v e n a r g u e s (1890); G. Lanson: Le Marquis de V a u v e n a r g u e s (1930); P. Souchon: Vauvenargues, philosophe de la gloire (1947); Beregi T.: Vauvenargues ou le culte d'une é t h i q u e optimiste (1967); Y. Lainey: Les Valeurs morales dans les écrits de V a u v e n a r g u e s (1975); P. M. Fine: V a u v e n a r g u e s a n d L a Rochefoucauld (1975); Ludassy Mária: Moralisták és terroristák (1987). Ferenczi László Vaux [vój, T h o m a s , Lord; H a r r o w d e n 2. bárója ( H a r r o w d e n , Northamptonshire, 1510—uo., 1556): angol költő. Feltételezhető cambridge-i t a n u l m á n y o k u t á n 1523ban — lévén elsőszülött — bárói rangot örökölt. 1527-ben már részt v e t t Wolsey kardinális franciaországi diplomáciai miszsziójában, m a j d 1532-ben VTTI. Henrik kíséretének t a g j a k é n t u t a z o t t Calais-ba és Boulogne-ba. A Lordok H á z á n a k 1531-től volt t a g j a . Boleyn Anna koronázásakor,

1533-ban, lovaggá (Knight of the Bath) ü t ö t t é k . Állami tisztséget egyetlen évig, 1536-ban viselt, mikor J e r s e y szigetének k o r m á n y z ó j a volt. Eletének utolsó húsz évét nagyrészt birtokain t ö l t ö t t e , s haláláig katolikus m a r a d t . P o r t r é j á t (feleségével egyetemben) ifj. H . Holbein kétszer is megrajzolta. O V I I I . Henrik u d v a r á n a k azon h u m a n i s t a köréhez t a r t o z o t t , amelynek Sir T h . Wyatt és Surrey Earlje, H . Howard is t a g j a i voltak. K ö l t e m é n y e i posztumusz jelentek meg, elsőként a The assault of Cupide... ('Cupido r o h a m a . . .') és a The aged louer renounceth loue ('Az öreg szerelmes lemond a szerelemről'), 1557-ben, a nagyh a t á s ú Tottel's Miscellany-ben; ezeket később 13 t o v á b b i k ö v e t t e az igen népszerű The paradyse of daynty deuises ('Finom fortélyok p a r a d i c s o m a ' , 1576) c. antológiában. Rövid, feszes r i t m u s ú elégikus költeményei rendkívül népszerűek v o l t a k az Erzsébet-korban: a H a m l e t első sírásója pl. 'Az öreg s z e r e l m e s . . . '-bői énekel — pont a t l a n u l — s t r ó f á k a t az V. felvonás 1. jelenetében (69—72, 79—82 és 102—105 sorok). O U j a b b a n neki t u l a j d o n í t a n a k még n é h á n y t o v á b b i , k o r á b b a n H . Howard műv e k é n t számon t a r t o t t s z o n e t t e t is (pl. The frailtie and hurtfulness of beauty, 'A szépség gyarlósága és á r t a l m a s s á g a ' ) . O Kiad.: L. P. Vonalt (szerk.): Poems ('Versek', 1960). Újvári

Péter

Vavá ad-Dimasqí, M u h a m m a d ibn Ahm a d Abú '1-Faradzs al-Ghasszání al-; Muh a m m a d ibn A h m a d Abü '1-Farag alWa'wá' al-óassánT al-Dimasqi (tudományos átírás); (Damaszkusz, ?—uo., 995 vagy 1000): a r a b költő. Először a gyümölcspiac k i k i á l t ó j a k é n t kereste kenyerét, m a j d egy dicsversével elnyerte a Damaszkuszban állomásozó aleppói uralkodó, Szaif ad-Daula p á r t f o g á s á t (945/946). H a g y o m á nyos stílusú -yqaszídái h a r m o n i k u s kifejezéseivel, m e t a f o r á i v a l és hasonlataival tűnnek ki. Érdekessége, hogy az a r a b irodalomban ő á b r á z o l t a elsőként a pederaszta szerelmet. Dívánját 1914-ben a d t a ki és f o r d í t o t t a oroszra I. J u . Kracskovszkij. O írod.: I. J u . Kracskovszkij: Abu-l-Faradzs al-Va'va Damasszkij. Matyeriali dija haraktverisztyiki poetyicseszkovo tvorcsesztv a (1914); H . G á t j e (szerk.): Grundriss der arabischen Philologie (2. köt., 1987).

494

Dévényi

Kinga

Vavák, F r a n t i s e k (Franék) J a n (Milcice u P o d é b r a d , 1741. okt. 25.—uo., 1818. nov. 15.): cseh író. Parasztcsaládból s z á r m a z o t t . Önerőből e l s a j á t í t o t t a a t ö r t é n e l e m alapos

VAVRI ismeretét és t e r m é k e n y íróvá vált. Szülőfal u j á b a n bíró volt. Baráti k a p c s o l a t o k a t t a r t o t t fenn a cseh nemzeti m e g ú j h o d á s személyiségeivel, k i v á l t k é p p V. R. Kramerwsszal. Legjelentősebb m ű v e a J . Slcopec által 1907 és 1938 között k i a d o t t Paméti o domácích a evropskych událostech z let 1770 az 1816 ('Emlékek a hazai és európai eseményekről 1770-től 1816-ig') c. műve, amelyben a cseh nemzeti m ú l t és a paraszti h a g y o m á n y o k iránti tiszteletének szelleme nyilvánul meg. A falusiak o k t a t á s á t szolgálta Písen historická o skáze, tézkostech a trestech roboty ('Történelmi ének a romlásról, a r o b o t nehéz voltáról és büntetéséről') vagy Radost nárn nastala, radujte se, sedláci ('Örömben v a n részünk, örüljetek, parasztok') c. verses összeállítása. Népszokás jellegű a Smlouvy aneb Chvalitebné feői svatební ('Szerződések vagy L a k o d a l m i dicsérő beszédek', 1803) c. verses szövege, amelybe á t v e t t idegen a l k o t á s o k a t is. A kéziratban m a r a d t Zbor písní mnohejch ('Sokak dalainak g y ű j t e m é n y e ' ) népköltészeti és műköltészeti m ű v e k e t t a r t a l m a z . O Magyarul: 1 vers ( R a b Zsuzsa, Cseh költők antológiája, 1980). O írod.: E. K u t n a r : F r a n t i s e k J a n Vavák (1941). Sándor László vavaki: —> kecsua

irodalom

Vavasseur [vavaszor], F r a n c o i s ( P a r a y le-Monial, 1605—Párizs, 168Í. dec. 16.): francia jezsuita költő, irodalmár. Különböző kollégiumokban t a n í t o t t görög és latin irodalmat. Híres volt választékos latinságáról, nem is publikált csak ezen a nyelven; a görögben és a héberben a z o n b a n i d ő n k é n t félreértéseken k a p t á k r a j t a . K ö l t ő n e k meglehetősen középszerű volt, kritikai éleslátását pedig g y a k r a n h o m á l y o s í t o t t a el irigység, elfogultság vagy személyes bosszú. O Összegyűjtött művei 1709-ben jelentek meg Opera omnia ('összes művek') c., s tartalmaznak, többek között, egy verses parafrázist J ó b Könyvéről, egy értekezést az epigrammáról, amely a janzenista P. Nicole ellen irányult, ahogyan a janzenistákat t á m a d t a több m á s polemikus írása is, de személyeskedő t á m a d á s t intézett A. Oodeau grasse-i püspök, sőt s a j á t t a n í t v á n y a és rendtársa, N. Rapin a t y a ellen is; egy értekezésében a burleszk m ű f a j á t bírálta azon a címen, hogy az ókorban ilyen nem létezett, egy másikban Krisztus testi szépségéről meditál; legértékesebb talán a latin igékről írt nyelvtani értekezése, amelyet semmilyen polemikus hév nem befolyásolt. O írod.: Sommervogel: Bibliothéque de la Compagnie de J é s u s (8. köt., col. 499). Csűrös Klára

Vavilin, I v a n Mihajlovics (eredeti név); I v a n Bajarsza; Szjamov (írói álnevek); (Poztikerosz, K o m i A K , 1911. nov. 21. — ?, 1975. okt. 4.): komi (zűrjén) költő. A 2. világháború éveiben, f r o n t h a r c o s k é n t kezd e t t verselni. 1945 u t á n szülőföldjének békés h é t k ö z n a p j a i , a kolhozparasztok szorgos m u n k á l k o d á s a ihlették meg. O F ő b b verseskötetei: Nyi ötyi sag börö ('Egy lépést se h á t r a ' , 1942); Menam parma ( A z én erdővidékem', 1957); Tarasz gyed ('Tarasz apó', elb., 1959); Küaüszj küaö ( ' H a j n a l t ó l hajnalig', 1970). O írod.: Piszatyeli K o m i ASZSZR (1970). Vászolyi Erik Vávra, R a i m u n d J a r o s l a v (Hradec K r á lové, 1902. márc. 8 . — P r á g a , 1990. m á j . 5.): cseh író. Kiadói szerkesztő és t ö b b irodalmi lap m u n k a t á r s a volt. S o k a t u t a z o t t ; b e j á r ta E u r ó p á t , de l e g g y a k r a b b a n az északafrikai f r a n c i a g y a r m a t o k r a l á t o g a t o t t el, ahol a t á r s a d a l m i — p o l i t i k a i viszonyokat és az emberek é l e t m ó d j á t t a n u l m á n y o z t a . T a p a s z t a l a t a i a l a p j á n írta meg — a riporteri és a szépírói elemeket leleményesen elegyítve — legsikeresebb k ö n y v é t , az Ahmed má hlad (1935: Soós T., A h m e d éhezik, 1959) c. regényét. Ezt négy évvel megelőzte csaknem u g y a n a n n y i r a érdekes regénye, a Petrolejári ( ' O l a j m á g n á s o k ' , 1931). Noha e k é t m ű v e t még számos regény, r i p o r t - g y ű j t e mény és két monográfia követte, azok színv o n a l á t ós népszerűségét egyik sem érte el közülük. Zádor András

495

Vavrík [vavrzsík], Zdenék (Libhost u Nového Jicína, 1906. szept. 21.—Prága, 1964. dec. 29.): cseh író, költő. 1939-től 1955-ig k ö n y v t á r o s volt, 1955-től a Literární noviny szerkesztője. Verseket, színházi és irodalmi k r i t i k á k a t , k a r c o l a t o k a t és glosszákat írt egy t u c a t n y i folyóiratba és napilapba. 1929 és 1942 között hét versg y ű j t e m é n y t a d o t t ki, ezekből 1942-ben egy k ö t e t n y i v á l o g a t á s készült, de n e v é t a cseh irodalom t ö r t é n e t é b e inkább M. Polo II Milione c. m ű v é n e k példátlanul népszer ű v é v á l t átdolgozásával (Dobrodruzství Marca Pola — 'Marco Polo k a l a n d j a i ' , 1942) írta be. K e v é s b é v o l t a k sikeresek a huszita kor n a g y j a i n a k sorsát megelevenítő kisregényei és elbeszélései. O Gyű jt, kiad.: Poezie ('Versek', válogatás, 1942). Zádor

András

Vavrinec z Brezové [vavrzsinec z brzsezové] (1370 k. 1437 k.): cseh t ö r t é n e t í r ó , költő, publicista. J ó m ó d ú prágai polgár volt. Bölcsészeti és jogi t a n u l m á n y o k u t á n a királyi, m a j d a p r á g a i újvárosi kancellá-

VAYAN

ria h i v a t a l n o k a , a p r á g a i e g y e t e m magisztere l e t t , O K e z d e t b e n n é p s z e r ű m ű v e k e t f o r d í t o t t c s e h r e (Ahmet ben Szirin álmosk ö n y v e , A . J . Mandeville ú t i r a j z a ) . H u s z i t a k r ó n i k a n é v e n i s m e r t latin n y e l v ű m ű v e (Chronicon) a huszitizmus k e z d e t i időszakának p á r a t l a n é r t é k ű f o r r á s m ű v e . Az előzm é n y e k e t r ö v i d e n , az 1419—1421 közötti időszak t ö r t é n é s e i t a p r ó l é k o s részletességgel a d j a elő. M ű v é t — m e l y e t n e m sokkal az e s e m é n y e k u t á n í r h a t o t t — n e m t u d t a befejezni, v a g y f o l y t a t á s a e l v e s z e t t . O Megbízható krónikás; meggyőződésből a prágai k e l y h e s e k oldalán állt. Tdegen v o l t tőle a t á b o r i t á k t e m p l o m - és k é p r o m b o l á sa, v a g y J . ZeMvsky t á b o r á n a k t ú l z o t t radik a l i z m u s a . I r t ó z o t t a m i n d e n oldalon g y a kori k e g y e t l e n k e d é s e k t ő l , a g g a s z t o t t a az ország p u s z t u l á s a ; soraiból g y a k r a n kiérződik a b é k e v á g y . Ezzel e g y ü t t az eseményeket és a k ü l ö n b ö z ő p á r t o k n é z e t e i t tárgyilagosan közli. Szépírói képessége kiemelkedő, e l ő a d á s m ó d j a élénk, szemléletes. Mindezek Kosmas és a Z b r a s l a v i K r ó n i k a írója mellett az e g y i k l e g j o b b cseh k ö z é p k o r i krónik a í r ó v á e m e l i k . O Másik i s m e r t m ű v e a Carmen insignis Coronae fíohemiae... ('A Cseh K i r á l y s á g o t dicsőítő é n e k . . . ' ) c. t e r jedelmes (1760 sor), n y o l c s z ó t a g ú , p á r o s rímű l a t i n n y e l v ű k ö l t e m é n y , a m e l y b e n a h u s z i t á k 1 4 3 l - e s , a császári k e r e s z t e s h a d j á r a t o n a r a t o t t h a t a l m a s g y ő z e l m é t énekelte meg. O K i a d . : Er. H r d i n a — B . R y b a — J . B. C a p e k : Písen o vítézství u Domazlic ('Ének a D o m a z l i c e melletti győzelemről', 1951); F r . H e r m a n s k y : Husitská krónika ( ' H u s z i t a k r ó n i k a ' , 1954). Heé Veronika v a y a n g : —•wajang V a y r e d a [ b a j r e d a j , M a r i á (Olot, 1853. okt. 14.—uo., Í903. febr. 6.): k a t a l á n író. K o n z e r v a t í v , vidéki nemesi c s a l á d fia, J . Vayreda, n e v e s f e s t ő m ű v é s z öccse. F i a t a l o n v é g i g h a r c o l t a a z 1872- 1876-os, h a r m a d i k karlista h á b o r ú t , A vereség u t á n F r a n c i a o . ba e m i g r á l t , ahol f e s t é s z e t e t t a n u l t . Birtok á r a h a z a t é r v e eleinte e m ű v é s z e t i á g n a k szentelte m a g á t , kevés sikerrel. O I r o d a l m i m u n k á s s á g á t f o l y ó i r a t o k b a n p u b l i k á l t elbeszélésekkel k e z d t e . J e l e n t ő s m ű v e i élete utolsó é v e i b e n , szinte egy i d ő b e n keletkeztek. A Records de la darrera carlinada ('Az utolsó k a r l i s t a h a d j á r a t e m l é k e i ' , 1898) nem t ö r t é n e l m i t é n y e k ö s s z e f ü g g ő sora, hanem s z e m é l y e s é l m é n y e k e l e v e n , epizódszerű leírása, k u d a r c b a f u l l a d t i f j ú s á g á n a k öng ú n n y a l teli t ö r t é n e t e . A Sang nova ('Friss vér', 1900) k e v é s b é sikerült, n e h é z k e s e n didaktikus tézisregény, amelyben anakro-

nisztikus, fiatalkori e s z m é n y e i t örökíti m e g . í r ó i r a n g j á t m e g h a t á r o z ó fő m ű v e , a La punyalada ('A t ő r d ö f é s ' , reg., 1904) a -^-modernisme i r á n y z a t á h o z közelít. A szereplők lelkiállapotát tükröző, m á r - m á r szimbolikus t á j leírásokban bővelkedő, n a g y kifejezőerejű m ű a t ö r t é n e l m i k a l a n d r e g é n y és a lélektani d r á m a v o n á s a i t ö t v ö zi. E regény filmváltozatát (1989, r e n d e z ő J. Grau) a m a g y a r televízió is b e m u t a t t a . Tomcsdnyi Zsuzsanna Vazeh, Mirza Safi (teljes név); Mirza Safi; Mirza-Saffi (átírásváltozatok); Mirza Schaffy (német n é v a l a k ) ; (Gendzse, m a : Kir o v o b á d , 1796—uo., v a g y Tbiliszi, 1852. n o v . 28.): a z e r b a j d z s á n költő. T a n u l m á n y a i t m e d r e s z é b e n v é g e z t e . Művészi, erkölcsi é r t é k í t é l e t é n e k f o r m á l á s á b a n j e l e n t ő s s z e r e p e t j á t s z o t t a k o r egyik legkiemelked ő b b m ű v e l t s é g ű személyisége — Hadzsi Abdolla. Felvilágosult gondolkodásmódja és a muszlim k o n z e r v a t i v i z m u s e l u t a s í t á s a m i a t t egy időben k é n y t e l e n volt t a n u l m á n y a i t m e g s z a k í t a n i . Az 1830-as é v e k b e n m á r hírnevet szerzett költeményeivel. 1841-től Tbilisziben a r a b és p e r z s a n y e l v e t t a n í t o t t . T a n í t v á n y a i és b a r á t a i közé t a r t o z o t t a n é m e t k ö l t ő és u t a z ó , F r . Bodenstedt is, aki Vazeh k ö l t e m é n y e i t n é m e t r e fordít o t t a , s ú t l e í r á s á b a n ( T a u s e n d u n d ein T a g i m Orient, ' E z e r e g y n a p K e l e t e n ' , 1 -2. k ö t . , 1850), ill. önálló v e r s e s k ö t e t f o r m á j á b a n is m e g j e l e n t e t t e . V a z e h verseit a z o n b a n k é s ő b b s a j á t m ű v e i k é n t t ü n t e t t e föl, s L i e d e r des Mirza S c h a f f y (1851: B á n f a l v y L . , Mirza-Saffi d a l a i , 1880; Sziklai S., Mirza S h a f f y dalai. 1881) c. g y ű j t e m é n y é v e l Eur ó p a - s z e r t e népszerű l e t t . O V a z e h s z á m o s m ű v é t m a is n é p d a l k é n t éneklik. L í r á j á r a n a g y h a t á s s a l v o l t a k a közel-keleti irodalom klasszikusai. K ö l t e m é n y e i életszeretettel, színekkel t e l í t e t t e k , legkedveltebb v e r s f o r m á j a a ghazal. O G y ű j t , kiad.: Serler ('Versek', 1926); Serler medzsmuaszi ( ' V e r s e k g y ű j t e m é n y e ' , 1987). O M a g y a r u l m é g : B o d e n s t e d t g y ű j t e m é n y é b ő l : 4 vers ( A r a n y J . , B á n f a l v y L., R e v i c z k y Gy., R ó z s á k k ö n y v e , a n t o . , 1886); 6 vers ( A r a n y J . , B e r e c z K., K ü l f ö l d i l a n t , a n t o . , 1888); 1 részlet (Révész E., M a g y a r Szalon, 1890); 2 v e r s ( K á l n o k y L., K l a s s z i k u s n é m e t költ ő k , a n t o . , 1977). E r e d e t i b ő l : 1 v e r s ( R a d ó G y . , Világirodalmi A n t o l ó g i a , 4. köt., 1956). O írod.: K ü n P.: Mirza S a f f y (Figyelő, 1871. 11.); I . E n i k o l o p o v : P o e t Mirza Safi (1938); A. A. Szeidzade: Mirza Safi ili B o d e n s t e d t ? (1940); M. Rafili: Mirza Safi v m i r o v o j l i t y e r a t u r e (1958); R a p p i c h H.: F r i e d r i e h B o d e n s t e d t szerepe az orosz szel-

496

VAZNY lemi kincsek németországi és magyarországi terjesztésében (FK, 1964, 3—4.). Kovács Előd Vaz Ferreira [vász ferrejrá], Carlos (Montevideó, 1872. okt. 15.—uo., 1958. jan. 3.): uruguayi filozófus, esszéista. A pozitivizmus mesterein nevelkedett. A J . E. Rodó által megkezdett u t a t járta. Az amerikai kontinens kulturális és ideológiai problémáiról írt. O F ő művei: Ideas y observaciones ('Gondolatok és megfigyelések', ért.-ek, 1905); Los problémás de la libertad ('A szabadság kérdései', ért., 1907). O írod.: A. Zum Felde: Proceso intelectual del Uruguay y crítica de su literatúra (1941). Inotai András

0 2. a —•rögtönzött színjátékok cselekmény váza. í r o t t formában részletesebben sosem dolgozzák ki, de az improvizáció alapjául szolgálnak és nem kevésbé jelentős dokumentumértékkel rendelkeznek (-i>canovaccio). O 3. műfajmegjelölésként a 18. sz.-tól a legkülönfélébb t a r t a l m ú - t é m á j ú , rövid prózai írásokra alkalmazzák. Ezek é p p ú g y lehetnek szépirodalmiak (—»•karcolat, kroki, rövid —• elbeszélés, novella, életkép stb.) mint a szoros értelemben v e t t irodalmon kívüliek, határterületiek (-* tárca, rövid -nesszé, jegyzet, úti jegyzet, riport stb.). O (—•rövid műfajok) O írod.: I. S p a h m a n n : Die Skizze als literarische F o r m (1956). O 4. -*• sketch. Kovács Endre

Vaz Ferreira [vász ferrejrá], Maria Eugénia (1875. jún. 13.—1924.): uruguayi költőnő. Montevideói keresekedőcsaládból származik. Festészettel, zenével is foglalkozott, két színművét is b e m u t a t t á k . I r o d a l m a t t a n í t o t t egy nőiskolában. Magányosan élt, idegbajának elhatalmasodása végső elborulásához vezetett. Életművét filozófus fivére, C. Vaz Ferreira rendezte posztumusz k ö t e t k é n t s a j t ó alá: La isla de los cánticos ('Az énekek szigete', 1925). O Költészetére eleinte Heine, később a mexikói S. Diaz Mirón h a t o t t . Elete utolsó szakaszában egyre szorongóbb, kétségbeesettebb verseket írt. A kritika a latin-amerikai költészet első modern n ő a l a k j a k é n t t a r t j a számon. A művészet volt mindene, a „titokzatos, a végzet verte csillag", amelyre vágyik, és amely „soha az éjben magát meg nem mut a t j a " . A vallásban sem talált megnyugv á s t magányos élete tragédiájára, amelyet a nőre kényszerített szerep elleni tiltakozásként vállalt. O Magyarul: 2 vers (Szőnyi F., J á r o m és csillag, anto., 1984.). Simor András

vazn-i rubaci: -+rubáí

Vaznyaszenszki, Aljakszandr Mikalajevics (Csukali, 1888. júl. 17.—Minszk, 1966. jan. 16.): orosz és belorusz nyelven alkotó belorusz irodalomtörténész. 1913-ban a Varsói Egyetemen végzett. 1915 és 1921 k ö z ö t t a Rosztovi Egyetemen, m a j d a moszkvai és kazanyi tanítóképző főiskolán t a n í t o t t . 1927-ben professzori címet kap o t t . 1944-ben a filológiai t u d o m á n y o k d o k t o r a lett. O Az orosz és az ukrán irodalm a t , így M. Lermontov, N y . Gogol, I. Turgenyev, I. Kotljarevszkij és T. Sevcsenko irodalmi tevékenységét t a n u l m á n y o z t a . Foglalkozott az októberi forradalom előtti belorusz irodalom történetével is, pl. J . Kolasz prózájával és J . Kupala költészetével. É r d e k l ő d ö t t még az 1920-as évek belorusz színháza és az irodalomtudomány módszertani kérdései iránt is. Vizsgálta az októberi forradalom előtti belorusz irodalom realist a és romantikus irányzatait, valamint a J . Kupala elbeszélő költeményeiben megtalálható irodalmi m ű f a j o k szinkretizmusát. O Az 1920-as években a konstruktivizmus h a t á s a alá került, és abszolutizálta a művek kompozícióját és s t r u k t ú r á j á t . Továzlat; skicc ( a német Skizze 'vázlat' vábbfejlesztette az októberi forradalom közvetítésével az olasz schizzo 'hevenyéelőtti akadémikus irodalomtörténeti haszett', 'gyors' szóból); szkeccs (angol g y o m á n y o k a t ; kísérletet t e t t arra, hogy sketch 'vázlat' szóból): a képzőművészeegyesítse a különböző műelemzési módszeti terminológiából á t v e t t , t ö b b értelemreket, így elméletét helyenként eklekticizben használt irodalmi szakkifejezés. 1. m u s jellemzi. O Művei: Metód izucsenyija valamely irodalmi mű rövid, írásba foglityeraturi ('Az irodalomelemzés módszere', lalt tervezete, —>• szinopszisa, amely a kéoroszul, Trudi Beloruszkovo Goszudarsztsőbbi kidolgozás alapja. Az irodalomtörv e n n o v o Unyiverszityeta, 1922, 1.); Klaszt é n e t számára különösen jelentősek a szifikacija metodov isztoriko-lityeraturnoj csonkán m a r a d t művek vázlatai; ezeket nauki ('A történelmi—irodalomtudományi a kidolgozott szövegekhez csatolva pubmódszerek osztályozása', oroszul, uo., likálni szokták (pl. G. Flaubert v á z l a t á t 1925, 6—7.); Paemi Janki Kupali ( ' J a n k a befejezetlenül h á t r a h a g y o t t B o u v a r d és K u p a l a elbeszélő költeményei', Uzvissa, Pécuchet c. regényéhez). 1927, 1.); Asznovnija principi pabudovi beHoványi János 32

497

VAZOV laruszkaj navuki ab litaraturi ('A belorusz i r o d a l o m t u d o m á n y alapelvei', 1927); Lja vitokav masztackaj prozi Jakuba Kolasza ( ' J a k u b Kolasz művészi p r ó z á j á n a k forrásairól', P o l i m j a , 1928, 8., 1929, 1—4.); Druhi Belaruszki dzjarzsavni teatr ('A második Belorusz Állami Színház', Uzvissa, 1929, 6.). Palásti Katalin Vazov, I v a n Mincsov (Szopot, 1850. jún. 27.—Szófia, 1921. szept, 22.): bolgár költő, író, d r á m a í r ó . Vagyonos kereskedőcsaládból s z á r m a z o t t . Á p j a őt is kereskedőnek szánta, de n y u g t a l a n természete, szociális érzékenysége és korán megnyilvánuló tehetsége a közélet és az irodalom felé vonzotta. F i a t a l o n megismerte az orosz költészetet, Puskin, Nyekraszov, Lermontov műveit, s m á r 14 éves k o r á b a n t ö r t é n e l m i tém á j ú v e r s e k e t írt. A p j a 1865-ben Kaloferbe küldte, a híres B. Petkov t a n í t ó h o z (H. Botev apjához), hogy görög n y e l v e t tanuljon; Vazov itt g a z d a g francia és orosz nyelvű k ö n y v t á r r a t a l á l t . Később a plovdivi gimnáziumban t ö r ö k nyelvet is t a n u l t , de szívesebben b ú j t a Béranger, V. Hugó, Lamartine verseit. O N e m m u t a t o t t h a j l a m o t a kereskedés i r á n t , a n n a k ellenére, hogy a p j a 1870-ben B u k a r e s t b e küldte kereskedősegédnek. I t t megismerkedett a b u k a r e s t i és brailai bolgár emigrációval, t ö b b e k között H. Botevve 1. Megtanult r o m á n u l , megismerte a r o m á n költészetet és hazafias verseket írt. E m i g r á n s honfitársai k ö z ö t t élt legszívesebben; élményei legszebb elbeszéléseinek megírásához szolgáltak nyersanyagul. I t t f o g a d t a el honfitársai forradalmi eszméit, költészetének k o r á b b i szentimentális h a n g u l a t a eltűnt. O Bulgáriába visszatérve, 1872 és 1873 k ö z ö t t Musztafa pasában (ma Szvilengrad) t a n í t ó s k o d o t t , m a j d tolmács volt egy vasútépítésnél, ahol francia és n é m e t t u d á s á t tökéletesítette. 1875-ben visszatért szülővárosába és t a g j a lett a helyi f o r r a d a l m i b i z o t t s á g n a k . O Áz Áprilisi Felkelés leverése u t á n R o m á n i á b a emigrált. B u k a r e s t b e n , n y o m o r ú s á g o s körülmények k ö z ö t t írta első verseskötetét Prjaporec i guszla ('Zászló és guzlica', 1876) c. O Az 1877—1878-as orosz—török háború idején diplomáciai jellegű m u n k á t végzett, s egyben tolmácsa volt az ideiglenesen kinevezett orosz k o r m á n y z ó n a k . A törökök Bulgáriából való kiűzése u t á n egy ideig bírósági elnök volt Berkovicában (1879—1880), m a j d P l o v d i v b a n különféle l a p o k a t szerkesztett (Narodnij glasz, Nauka, Zora). O 1886 őszén, a m i k o r az oroszbarát politikusokat üldözni k e z d t é k B u l g á r i á b a n , Odeszszába m e n e k ü l t , ahol az e l h a g y o t t szülő-

föld emléke régi élményeinek m e g í r á s á r a ösztönözte; itt k e z d t e el írni legjelentősebb, Pod igoto (1894: D . Boikliev, I g a a l a t t , 1950; Wessely L., R a b i g á b a n , 1956) c. regén y é t . O Ö n k é n t e s száműzetéséből 1889ben t é r t vissza h a z á j á b a , ahol Sztambolov b u k á s a u t á n országgyűlési képviselővé vál a s z t o t t á k , m a j d 1897-től 1899-ig k u l t u s z miniszter volt. O A századforduló t á j á n f o k o z a t o s a n f e l h a g y o t t a közéleti szerepléssel, s kizárólag az irodalomnak élt. 1920b a n , születésének 70. évfordulóján bensőséges ünnepségek k ö z e p e t t e G. Milevtől megk a p t a a megtisztelő „nemzeti k ö l t ő " címet. O Irodalmi m u n k á s s á g a műfaji s z e m p o n t ból is rendkívül g a z d a g , szerteágazó, s a j á t o s a n keverednek b e n n e a r o m a n t i k u s és realista elemek. M á r első verseskötetére jellemző a szenvedélyes, hazafias ihletettség, a n e m z e t hőseinek tisztelete, ami Izbavlenie ('Felszabadulás', 1878) c. ú j a b b verseskötet é b e n még fokozódik, anélkül a z o n b a n , h o g y patetikussá v á l n a . O Első prózai m ű veit a felszabadító harcok ihlették. A kés ő b b d r á m a k é n t is feldolgozott Nemili— nedragi ( ' H o n t a l a n o k ' , 1883) c. kisregénye a R o m á n i á b a n élő, lenézett bolgár emigr á n s o k emberi értékeire, t e t t e k b e n is megnyilvánuló hazaszeretetére m u t a t r á . F ő m ű v é n e k t e k i n t h e t j ü k Rabigában c. regén y é t , amely n e m z e t k ö z i elismerést szerzett neki. A r o m a n t i k u s szárnyalású m ű b e n az 1876-os nagy népi felkelésnek állít e m l é k e t ; g a z d a g o n á r n y a l t , v á l t o z a t o s a l a k j a i n keresztül kitűnő k o r r a j z o t ad a török hódoltság utolsó n é h á n y esztendejéről. A r e g é n y r o m a n t i k u s szertelensége E. Sue és V. Hugó h a t á s á t m u t a t j a . O Más műveiben éles kritikai hangot ü t meg. Megrendítő v e r s e k b e n í r j a le, hogyan m e n n e k tönkre a kisemberek, hogyan hitegetik a pártok a n é p e t . F e l h á b o r o d á s á n a k a d o t t hangot 1896-ban megjelent második regényében is ( N ó v a zemja, ' Ú j föld'), a m e l y mintegy a Rabigában folytatása, b á r ebben a politikai tendencia a művészi erő és tömörség r o v á s á r a t ú l nyersen érvényesül. O A századforduló t á j á n fokozatosan a d r á m a felé f o r d u l t . V í g j á t é k a i közül legsikerültebb a t á r s a d a l mi visszásságok, a parazitizmus ellen küzd ő Szluzsbogonci ('A hivatal megszállottj a i ' , 1903). J e l e n t ő s e b b történelmi d r á m á i a Kám propaszt ('A szakadék felé', 1910) — a m e l y a népet elhanyagoló, és végzetes belvillongásokat előidéző Ivan Alekszandár cár bírálatán keresztül a jelenhez is szól — , és az Ivajlo (ua., 1913), amelyben egy 13. sz.-ban élt p a r a s z t v e z é r felemelkedését és szükségszerű b u k á s á t ábrázolja. O Az 1. világháború idején ismét versekkel jelent-

498

VAZOV kezett. B á r népéért való aggódása olykor nacionalizmusba csapott á t , nagy szerepet j á t s z o t t a nemzeti nihilizmus felszámolásában, a hazafias érzés é b r e n t a r t á s á b a n , s a m o d e r n bolgár irodalom és irodalmi nyelv megteremtésében. O Fél évszázadon á t dolgozott m i n t író. Ez idő a l a t t csillapíthat a t l a n szomjúsággal kereste a szépet, és égő lelkesedéssel szolgálta az igazságot. Minden szeretete és rajongása Bulgáriáé volt; a közösségi t é m á k így költészetéből bizonyos fokig k i s z o r í t o t t á k az „örök e m b e r i " érzéseket. I f j ú k o r á b a n szinte kihívó daccal fojt o t t a el szerelmi érzéseinek lírai megfogalm a z á s á t , halála előtt a z o n b a n rezignáltán és s a j n á l k o z v a beszélt arról, hogy a haza teljesen k i t ö l t ö t t e költészetét, s e m i a t t nem merte feltárni lelke l e g r e j t e t t e b b zugait. Jóllehet t u d a t o s a n u t a s í t o t t el minden olyan érzést, amely g á t o l t a népe szellemi felemelésében, költői küldetését mind t á g a b b a n értelmezte, s így a nemzeti elkötelezettség szülte versek mellett költői szinten szólt olyan témákról is, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a nemzeti—társadalmi küzdelemhez, melyben szintén felismerte az egyetemest. O Nincs még egy bolgár költő, akinek é l e t m ű v e a n n y i r a feloldódott volna a bolgár népet körülvevő szellemi légkörben, mint az övé. A bolgárok olyan közelinek és r o k o n n a k érzik nemcsak nyelvét, h a n e m életlátását, érzés- és gondol a t v i l á g á t is, hogy észre sem veszik, hogy i m m á r egy évszázada az ő t e k i n t e t é n keresztül l á t j á k Bulgária t á j a i t és a bolgár nép küzdelmes ú t j á t , győzelmeit és f á j ó k u d a r c a i t . O F ő b b művei még: Tágite na Bálgarija ('Bulgária b á n a t a ' , költ.-ek, 1877); Majszka kitka ('Májusi csokor', költ.-ek, 1880); Ruszka (ua., d r á m a , 1883); Italia (ua., költ.-ek, 1884); Poveszti i razkazi ('Kisregények és elbeszélések', 1891-— 1893); Draszki i sarki 1—2. ('Karcolatok és színfoltok', elb.-ek, 1—2. köt., 1893— 1895); Ide li ('Visszajön-e?', elb.-ek, 1893); Poemi ( ' P o é m á k ' , 1893); Edna bálgarka ('Egy bolgár asszony', elb.-ek, 1899); Vesztnikar li? ('Újságíró-e?', vígj., 1900); Pod naseto nebe ('A mi egünk a l a t t ' , költ.-ek, 1906); Boriszlav (ua., d r á m a , 1909); Peszni za Makedonija ('Dalok Makedóniáról', 1916); Ne ste zagine ('Nem hal meg', költ.ek, 1919). O G y ű j t , kiad.: Pálno szábranie na szácsinenijata na Ivan Vazov 1—28. ( ' I v á n Vazov műveinek teljes g y ű j t e m é nye', 1—28. köt., 1921—1922); M. A r n a u dov: Izbrani szácsinenija 1—12. ('Válogat o t t m ű v e k ' , 1—12. köt., 1938—1939; 1939—1941); V. Valcsev: N epublikuvani piszma ('Nem publikált levelek', 1955);

32*

Szácsinenija v 4 torna ('Művei 4 k ö t e t b e n ' , 1964); M. Sztojanov: Ivan Vazov. Neizdadeni proizvedenija ( ' I v a n Vazov. Ki n e m a d o t t művei', 1968). O Magyarul: 1 nla (n. n., A H é t , 1916, 53.); 1 elb."(Sebestyén Z „ Ú j I d ő k , 1920, 1—2.); Novellák a bolgár népéletből (vál. nlák, F a l u d i 0 . , 1921); 1 nla (Vásárhelyi P „ H ú s z bolgár novella, a n t o . , 1937); 6 vers (D. Boikliev, Bolgár K ö l t ő k Antológiája, 1938); Asszonyi szív (reg., Bilovicz F r a n c i s k a , 1943); 1 t a n . (N. Derzsavin, F ó r u m , 1950, 5.); 2 vers (Képes G „ V á l o g a t o t t m ű f o r d í t á s o k , 1951); 8 vers (Képes G., F o d o r A., Szász I. stb., Bolgár költők antológiája, 1951); 3 elb. (Illés S„ Bolgár elbeszélések, 1951); 2 vers részi. (Angyal E „ D u n á n t ú l , 1952); 2 vers, I reg. részi. (Képes G„ Wessely L., A szomszéd népek irodalma, a n t o . , 1962); 1 vers (Illyés Gy., N y i t o t t a j t ó , 1963); 2 nla (Bojka Marinova, Bolgár elbeszélők, anto., 1969); 1 vers (Trencsényi W a l d a p f e l I., E m b e r e k és istenek, anto., 1966); 5 vers (Fodor A., Képes G„ Illyés Gy., Bolgár költők antológiája, 1966); 6 vers ( P á k o z d y F.. F o d o r A., R a d ó Gy., A bolgár irodalom kistükre, anto., 1969); 3 vers (Garai G., Tandori D „ N a g y v , 1978, 3.); Sorsom, ha úgy határoz (vál. versek, Garai G „ F o d o r A., Kalász M. stb., 1978); 4 vers (Fodor A.. Mesgyék, anto., 1980); 1 elb. ( D u d á s Gy., U j T ü k ö r , 1982, 40.); És parazsából új tüzünk gyúl! (vál. kisreg.-ek, elb.-ek, Csíkhelyi Lenke, D u d á s Gy., Szenczei L., 1982); 1 s z o n e t t (Illyés Gy., Aranykulcs, anto., 1991). O írod.: Szt. R o m a n s z k i : I v a n Vazov. Zsivot i tvorcsesztvoto (1920); N. Szlavcsev: I v a n Vazov (1920); J u . Trifonov: I v a n Vazov (1920); K. Hrisztov: I v a n Vazov (1920); D. Sismanov: I v a n Vazov. Szpomeni i dok u m e n t i (1930); P . Hristoforov: I v a n Vasov. L a f o r m a t i o n d ' u n écrivain bulgare 1850—1921 (1938); M. A r n a u d o v : I v a n Vazov. Zsivot i d e l o (1939, 1944); Cv. Minkov: I v a n Vazov. Poezija, tvorcsesztvo, zsivot (1939); N. R a j n o v : Vecsnoto v n a s a t a liter a t ú r a (2. köt., 1941); T. Pavlov: I v a n Vazov. Naroden poet i kiaszik (1946); N. Liliev: I v a n Vazov. Szbornik (1949); P. Zarev: I v a n Vazov — n a r o d e n piszatel (1950); G. K o n s z t a n t i n o v : I v a n Vazov. Vélik realiszt i p a t r i o t (1950); Angyal E.: I v a n Vazov ( D u n á n t ú l , 1952, 1.); A. Szobkovics: I v á n Vazov (magyarul, 1953); B a r a b á s T.: I v a n Vazov (A könyv h a t a l m a , 1961); M. Caneva: Iz poeticsnija szvjaz n a I v a n Vazov. Literaturno—kriticseszki sztatii (1965); V. Válcsev: I v a n Vazov. Zsiznen i tvorcseszki p á t (1968); M. A r n a u d o v : K a k v o e za nasz I v a n Vazov (1970); Illés L.: Petőfi bolgár

499

VAZQU fordítói ( K o r t , 1973, 1.); Milka Markovszka: Letopisz n a zsivota i t v o r c s e s z t v o na Tvan Vazov 1850—1895 (1981); K o v á c s I.: H a sorsom ú g y határoz. I v a n Vazov költészetéről ( T i s z a t á j , 1983, I.); I. Bojadzsiev: Epopeja n a bálgarszkija zsivot (1989). Juhász Péter Vázquez [vászkesz], Pura (Orense, 1918—): spanyol k ö l t ő n ő . Nagyon fiatalon kezdett verselni, m ű v e i kezdetben a helyi lapokban jelentek meg. Tanítói oklevelet szerzett, t a n í t o t t T o l e d ó b a n , Segoviában, Madridban és C a r a c a s b a n . A caracasi egyetem újságíró-iskolájának titkára, m a j d főlevéltáros volt. A gallego királyi és művészeti akadémia t a g j a . Gallego és s p a n y o l nyelven írt, a k r i t i k a Rosalía de Castro utódaként t a r t j a s z á m o n . Költeményei a spanyol Caracola, Poesía espanola, a caracasi El Universal, El Nációnál és m á s irodalmi folyóiratok h a s á b j a i n jelentek meg. O Főbb verseskötetei: Peregrino de amor ('Szerelmi z a r á n d o k ' , 1943); Márgenes veladas ('Leplezett alkalmak', 1944); En torno a la voz ('A h a n g körül', é. n.); Desde la niebla ('A ködből', 1951); Tiempo mío (Időm, 1952); Columpio de Luna a Sol ( ' H i n t a a Holdtól a N a p i g ' , gyermekversek, 1952); íntimas ('Bizalmasok', 1952); Destinos^ ('Sorsok', é. n.); Rondas de norte a sur ('Őrjárat északról délre', é. n.). Radnai Margit Vázquez de Mella [vászkesz d e meljá], J ü a n (Cangas de Onís, A s t u r i a s , 1861— Madrid, 1928. febr. 26.): s p a n y o l közíró. Jogot végzett. 1893-tól 1916-ig v o l t Károly párti képviselő. Híres szónok, beszédeiben a konzervatív értékekért szállt síkra. 1919ben P a r t i d o Tradicionalista n é v e n konzervatív, szélsőjobboldali p á r t o t a l a p í t o t t . Halála u t á n publikált szónoklatai, tanulmányai Obras completas ('Összes m ű v e k ' , 1931—1947) c. 31 kötetben j e l e n t e k meg. K r i t i k á t írt B . Pérez Galdós, E . Castelar, Rosalía de Castro és mások m u n k á s s á g á r ó l . A politikai é l e t t ő l való visszavonulása után m e g a l a p í t o t t a az El Pensamiento Espanol c. folyóiratot. Imperialista eszmerendszere miatt az 1930-as években jelentkező spanyol nacionalista ideológia a p o s t o l á n a k tekintette. O írod.: J . Beneyto: Vázquez de Mella. I d e a r i o (1939); R. García y García de Castro: V á z q u e z de Mella. Sus ideas. Su persona (1940); F . Gutiérrez L a s a n t a : J ü a n Vázquez d e Mella, el Verbo d e la Hispanidad (1961). Radnai Margit Vázquez Montalbán [vászkesz montálbán], Manuel (Barcelona, 1939—): spanyol

író, költő, esszéíró. I r o d a l o m b ó l d o k t o r á l t . V izcaya-díj&t k a p o t t 1969-ben, Planétadíjat 1979-ben. I r o d a l m i nyelve és világa a k o r t á r s kulturális jelenségek — mozi, képregény, műzene — és t á r s a d a l m i k o m m u n i káció számos elemét ötvözi, s a j á t o s mitológ i á t a l a k í t v a ki. A Camp de l'arpa c. folyói r a t főszerkesztője. A La Calle és Triunfo c. l a p o k m u n k a t á r s a . O F ő b b művei: Információn sobre la információn ('Információ az információról', esszé, 1963); Movimientos sin éxito ('Sikertelen m o z g a l m a k ' , költ.-ek, 1969); Recordando a Darde ( ' D a r d é r a emlékezve', reg., 1969); Yo matéa Kennedy ( ' É n ö l t e m meg K e n n e d y t ' , reg., 1972); Coplas a la muerte de mi tía Daniela ('Strófák Daniela n é n é m halálára', versek, 1973); Informe subnormal ( ' F o g y a t é k o s jelentés', esszé, 1973); A la sombra de las muchachas enflor ('Virágzó lányok á r n y é k á b a n ' , költ.-ek, 1973); Happy end (reg., 1974); La história de un hombre que pretende, sin demasiada fortuna, ser Humphrey Bogart ( ' E g y e m b e r t ö r t é n e t e , aki n e m t ú l sikeresen H u m p h r e y B o g a r t szeretne lenni', reg., 1974); Tatuaje ('Tetoválás', reg., 1975); La soledad de un manager ('Egy menedzser m a g á n y o s s á g a ' , reg., 1977); Cómo liquidar el franquismo en 16 meses y un dia ( ' H o g y a n likvidáljuk a f r a n c ó i z m u s t 16 h ó n a p és egy n a p a l a t t ' , esszé, 1977); Los mares del sur (reg., 1979: P a t k ó s J u d i t , Déltengerek, 1982); Crónica sentimental de Espana ('Spanyolország érzelmes k r ó n i k á j a ' , esszé, 1980); História de la comunicación social ('A t á r s a d a l m i komm u n i k á c i ó t ö r t é n e t e ' , 1980); Asesinato en el comité central ('Gyilkosság a K ö z p o n t i Biz o t t s á g b a n ' , reg., 1981); El balneario ('A f ü r d ő h e l y ' , reg., 1986); Tres novelas ejemplares ( ' H á r o m példás elbeszélés', novellák, 1988). Radnai Margit Vazsa Psavela (írói álnév); L u k a Razikasvili (eredeti név); (Csargali, ma: Duseti kzt, 1861. júl. 14.—Tbiliszi, 1915. júl. 27.): grúz költő, író, publicista, kritikus, m ű f o r d í t ó . I . Csavcsavadze és A. Cereteli mellett a 19. sz. legnagyobb grúz költője, a grúziai nemzeti felszabadító mozgalom egyik kiemelked ő vezére volt. Művelt, sokgyermekes falusi p a p c s a l á d j á b a n született. Fivérei közül k e t t e n , Bacsana és T e d o Razikasvili ugyancsak ismert írók lettek. T a n u l m á n y a i t Tel a v i b a n , a papi s z e m i n á r i u m b a n kezdte meg. 1877-től a tbiliszi, 1879-től pedig a gori tanítóképző intézetben t a n u l t . Goriban került kapcsolatba a narodnyikokkal, a z o n b a n sem esztétikai p r o g r a m j u k , sem g y a k o r l a t i tevékenységük nem elégítette ki őt. E g y ideig t a n í t ó s k o d o t t , m a j d 1883—

500

VAZSA 1884 k ö z ö t t a pétervári egyetem jogi fakult á s á n volt vendéghallgató. Anyagi nehézségei m i a t t a b b a kellett hagynia t a n u l m á n y a i t . H a z a t é r é s e u t á n egy ideig házitanít ó k é n t , m a j d egy falusi iskola t a n á r a k é n t dolgozott. 1888-ban visszatért szülőfalujába, ahol élete végéig u g y a n ú g y gazdálkod o t t , m i n t bármelyik m á s p a r a s z t . I t t , G r ú zia északkeleti részén, a K a u k á z u s n a k a psávok és hevszurok l a k t a vidékén (innen ered írói álneve) fogant csodálatos verseinek, p o é m á i n a k és elbeszéléseinek t ú l n y o mó többsége. F ő t é m á j a e hegylakók élete volt. É v e n t e á l t a l á b a n kétszer Tbiliszibe u t a z o t t , hogy írásait l e a d j a a k i a d ó k n a k . Az olvasók körében igen n a g y népszerűségnek ö r v e n d e t t . Elete utolsó éveiben Grúziaszerte g y a k r a n olvasta föl verseit irodalmi esteken. O Első írása — Cerili Hevszuretidan ('Levél Hevszuriából', 1879) — a Droeba c. lapban jelent meg. U g y a n i t t publikált a 1881-ben Szurati psavlisz chovrebidan ('Kép egy p s á v életéből') c. elbeszélését, s ekkor l á t o t t napvilágot Meomari ('Harcos') e. verse is. Költészete a 19. sz.-i grúz kritikai realizmus csúcsa. Érdeklődésének köz é p p o n t j á b a n az e m b e r állt, aki szerves egységet a l k o t az őt körülvevő, f o l y v á s t változó, sokszínű természettel. Művészetének alapkérdései: a természet és az ember, az egyén és a közösség kapcsolata, az igaz e m b e r sorsa, rendeltetése. Világszemléletében és l í r á j á b a n összefonódott és s a j á t o s egységet a l k o t o t t az egyéni és a t á r s a d a l m i , a nemzeti és az általános emberi. Elsősorb a n ebből a világlátásból f a k a d t költészetének eredetisége. Filozófiai eszméit csodálatos költői képekben f o g a l m a z t a meg. Minden egyes m o n d a t a a gondolatok egész sor á t , l á n c o l a t á t indítja el az olvasóban. A grúz lírikusok közül ő ismerte legjobban a természet t i t k a i t . Szűkebb szülőhazája, a sebes vizű Aragvi völgye mentén f e k v ő Psavi, h a z á j a egyik legfestőibb, erdőkkel b o r í t o t t hegyes vidéke. É t á j iránti csodálatából f a k a d t a természet iránti szeretete. Ez a vidék ihlette t ö b b e k között Aragvsz ('Az Aragvihoz', 1886); Game mtasi ( ' É j a hegyen', 1890); Mta da bari ('Hegy és völgy', 1889) c. költeményeit. O Az e m b e r és a t e r m é s z e t kapcsolata f o g l a l k o z t a t t a lírai szépségű elbeszéléseiben: la ('Ibolya'); Hmeli cipeli ('A k i s z á r a d t b ü k k f a ' , 1888 —1889); Svlisz nukrisz naambobi ('Az őzgid a elbeszélése', 1883); Patara mckemszisz pikrebi ('A kis pásztor gondolatai', 1886), v a l a m i n t Gvelisz mcsameli ('A kígyóevő', 1901) c. p o é m á j á b a n . Szerinte a világon a l e g h a t a l m a s a b b erő a t á r s a d a l o m , az emberi közösség ereje, az ő a k a r a t á n a k , érdekei-

nek engedelmeskedik minden és mindenki. A költő mégis fejet h a j t o t t az egyén méltósága előtt. A p o é m á i b a n m e g f o r m á l t hősök nagy testi és lelki erővel m e g á l d o t t , kompromisszumra nem h a j l a n d ó , rendíthetetlen, b á t o r és eszméikhez m i n d e n k o r hű emberek, akiknek u g y a n t r a g i k u s a sorsuk, péld a m u t a t ó emberi t a r t á s u k k a l a z o n b a n ú j t á v l a t o k a t n y i t n a k a közösség jövője előtt: Aluda Ketelauri (ua., 1888); Sztumar-maszpindzeli ('A vendég és a vendéglátó', 1893). A hazaszeretet és a h u m a n i z m u s jegyében születtek Bahtrioni (ua., 1892) és Gogotur da Apsina ('Gogotur és Apsina', 1887) c. poémái. E m ű v e i t mitikus elemek szövik át. Szűkebb s z ü l ő h a z á j á n a k g a z d a g szájhag y o m á n y a , a még patriarkális viszonyok között élő hegylakók p o g á n y és keresztény hitvilágának s a j á t o s szimbiózisa költészetének k i a p a d h a t a t l a n f o r r á s á v á vált. O A psávok és a hevszurok szellemi k u l t ú r á j á nak, h a g y o m á n y a i n a k , szokásainak, népköltészetüknek összegyűjtésével és kiadásával jelentős mértékben g a z d a g í t o t t a a grúz népi kultúráról és folklórról addig szerzett ismereteket. Legjelentősebb néprajzi írásai: Psaviebi ('A psávok'); Psavlebisz chovrebidam ('A psávok életéből'); Hevszurebi ('A hevszurok', 1886); Lasaroba (ua., 1888); Dzveli da ahali psavlebisz poezia ('A régi és a mai psávok költészete', 1896). Költeményei úgy zengenek, akárcsak a dalok. N e m véletlen, hogy nem egy versének a d t a a szimgera ('dal') címet. A költő m a g á t p a n d u r i n (húros népi hangszer) kísérve — g y a k r a n énekelte verseit, melyek többségét nyolcszótagos „ m é l y " népi -+sairiben írta, s ez m á r ö n m a g á b a n is jelzi, hogy fő forrása a grúz népköltészet volt. O Művei nem egyazon nyelven keletkeztek. P r ó z á j á t , kritikáit, verseinek és poémáinak egy részét irodalmi grúz nyelven fogalmazt a , költeményeinek másik része azonban psáv d i a l e k t u s b a n született. E dialektus alkalmazásával a k k o r i b a n t ö b b e n nem ért e t t e k egyet, köztük A. Cereteli sem, aki egyébként igen n a g y r a becsülte a költőt és művészetét. Erről a témáról 1888-ban vita is indult az Iveria c. lap h a s á b j a i n . Ú j a b b vélemények szerint a z o n b a n az archaikus psáv dialektus számos v o n a t k o z á s b a n , így szókincsében is színesebbé, g a z d a g a b b á t e t t e a grúz költészetet. O Vazsa Psavela költői világát jelenítette meg T. Abuladze 1968-ban készült nagysikerű filmje (Mólba), amelyet Mo.-on is b e m u t a t t a k Könyörgés c. O G y ű j t , kiad.: Thzulebata szruli krebuli hut tomad ('Összes művei öt kötetben', 1961); Thzulebata szruli krebuli at tomad ('Összes művei tíz k ö t e t b e n ' , 1964);

501

VAZUL Thzulebani ('Művei', 1—2. köt., 1979). O Magyarul: 2 vers (Rab Zsuzsa, I v ó t ü l ö k , anto., 1974). O írod.: Sz. Kubaneisvili: Vazsa-Psavelasz chovrebisza d a semokmedebisz k r ó n i k a (1940); M. Zandukeli: VazsaPsavela (1953); G. Kiknadze: Vazsa-Psavelasz s e m o k m e d e b a (1957); G. Kikodze: Etiudebi d a p o r t r e t e b i (1958); V. Kotetisvili: K a r t u l i literaturisz isztoria [XTX sz.] (1959); D. Benasvili: Vazsa-Psavela. Semokmedi d a moazrovne (1961); Sz. K u b a neisvili: Chovreba Vazsa-Psavelaszi (1961); K. Abasidze: Etiudebi X I X . szaukunisz kartuli literaturisz isztoriidan (1962); G. Dzsibladze: Kritikuli etiudebi (2. köt., 1955; 4. köt., 1963); Vazsa-Psavelasz hszovniszadmi midzgvnili krebuli (1966); A. B a r a m i d z e — D . Gamezardasvili: Gruzinszkaja l i t y e r a t u r a (1968); G. Aszatiani: Vephisztkaosznidan B a h t r i o n a m d e (1974); I. Sz. Bogomolov: Vazsa P s a v e l a i russzkaja gyejsztvityelnoszty (1980); A. Hintibidze: Poetikuri dziebani (1981); B. Dobordzsginidze: Mitoszi d a Vazsa Psavelasz s e m o k m e d e b a (1981); Sz. Caisvili: Cinamorbedni d a t a n a m e d r o v e n i (1986); R. Sz. Kobidze: Tragicseszkoje v n o v o j gruzinszkoj l i t y e r a t u r e (1988); T. Mirianasvili: Ilia Csavcsavadzisza d a Vazsa-Psavelasz szocialur-politikuri koncepcia (1989). Bíró Margit

tereik közt t a l á l h a t ó Himeriosz, v a l a m i n t a keresztény Prohairesziosz rétor, aki Julianus Apostata császárt is t a n í t o t t a . U g y a n a k k o r A t h é n b a n a filozófiai iskoláktól távol t a r t o t t á k m a g u k a t , mivel o t t az Iamblikhosz n y o m á n e l t e r j e d t p o g á n y vallásos filozófia, ill. a keresztényellenesség volt meghatározó. E z u t á n Vazul h a z a t é r t Kaiszareiába, ahol egy évig r e t o r i k á t t a n í t o t t . H a m a r o s a n a z o n b a n f o r d u l a t állt be életében, aminek következtében félbeszakította karrierjét. A 223. levélben így számol be erről az eseményről: Sok időt pazaroltam el bolondságokra, hiábavaló munkával töltöttem el ifjúságomnak csaknem egész idejét, és oly bölcsességnek szenteltem melyet Isten bolondsággá tett, mígnem egy napon, mintha mély álomból ébredtem volna fel, megpillantottam az evangélium igazságának csodálatos fényességét, és felismertem, hogy e világ fejedelmeinek — kik immár semmivé lettek — bölcsessége hasznavehetetlen. Bő könnyeket ontottam nyomorult életem felett, és vezetésért könyörögtem, hogy az istenfélelem iskolájába bevezetést nyerjek.

Vazul, Nagy Szent; Baszileiosz (eredeti görög név); Basilius Magnus (latinos névalak); Bazil (a görög név m a g y a r o s formája); Vasziliosz (bizánci n é v f o r m a , ebből a m a g y a r név); (Kaiszareia, K a p p a d ó k i a , i. s z 3 2 9 / 3 3 0 — u o . , i. sz. 379. j a n . 1.): az ún. kappadőkiai görög egyházatyák legjelentősebb képviselője. A p j a neokaiszereiai Baszileiosz r é t o r volt, Csodatevő Szent Gergely t a n í t v á n y a ; a n y j a Emmeleia, K a p p a d ó k i á ból, m a g a s r a n g ú tisztségviselő családból s z á r m a z o t t . Vazul u t á n még nyolc gyermekük született, közülük h á r m a n szintén az o r t h o d o x egyház kanonizált szentjei (Nüszszai Szent Gergely, Szebaszteiai Szent Péter püspökök és a fiatalabb Szent Makrina az aszketikus élet mintaképe, hasonlóan apai n a g y a n y j á h o z , az idősebb Szent Makrinához). A n y j a egy v é r t a n ú g y e r m e k e volt. Az enküklikus ismeretkör t á r g y a i r a a p j a kezdte o k t a t n i , kinek halála u t á n , 346—348-ig még szülővárosában f o l y t a t t a t a n u l m á n y a it. I t t ismerte meg Nazianzoszi Szent Gergelyt, aki később legjobb b a r á t j a lett. A következő é v e t K o n s t a n t i n á p o l y b a n töltöte, ahol a kor leghíresebb r é t o r á t , Libanioszt is h a l l g a t t a . 349/50—355-ig A t h é n b a n t a n u l t Nazianzoszi Gergellyel e g y ü t t . Mes502

Elkísérte Eúsztathioszt, a pontoszi Szebaszteia p ü s p ö k é t egy k ö r ú t r a , melynek során a szerzetesi élet nevezetes helyeit keresték fel Szíriában, M e z o p o t á m i á b a n , Palesztinában és E g y i p t o m b a n . A l á t o t t a k mély ben y o m á s t g y a k o r o l t a k rá, e l h a t á r o z t a , hogy követi ezt az életmódot. Visszatérésekor írta első r á n k m a r a d t levelét, Eisz Eusztathion philoszophon ('A filozófus [ = aszkéta] Eusztathioszhoz') c. Eusztathiosz legjelentősebb tevékenysége a szerzetesség Kisörményo.-ban, P a p h l a g ó n i á b a n és Pontoszb a n t ö r t é n ő meghonosítása volt. Később azonban szembefordult Vazullal, aki az általa m e g k e z d e t t m u n k á t K a p p a d ó k i á b a n f o l y t a t t a , és a z t t e r j e s z t e t t e róla, hogy eretnek t a n o k a t hirdet. Vazul, m i u t á n Dianiosz püspöktől felvette a keresztséget, vag y o n á t s z é t o s z t o t t a a szegények között, és visszavonult Anniszába, a családi birtokra, ahol nővéréhez és a n y j á h o z csatlakozott, akik aszkézisben éltek itt. H a m a r o s a n társak gyűltek köré, és coenobita (közösségi) szerzetesi é l e t f o r m á t v a l ó s í t o t t a k meg. E k kor írta 14. és 2. sorszámú levelét b a r á t j á hoz, Nazianzoszi Gergelyhez, aki ezek u t á n csatlakozott hozzá. E g y ü t t állították össze Origenész műveiből a Philokália c. válogat á s t , amely a Biblia m a g y a r á z a t á h o z , a pogány v á d a k k a l (keresztények műveletlensége, K r i s z t u s testi volta) szembeni védekezéshez, a s z a b a d a k a r a t és Isten gondviselésének kérdésében t ö r t é n ő eligazodáshoz n y ú j t o t t segítséget, és egyszersmind a keresztény oldalról is t á m a d o t t Órigenész apológiájául is szolgált. Részt v e t t a 360ban t a r t o t t k o n s t a n t i n á p o l y i zsinaton, m a j d visszaérkezése u t á n Kaiszareiában

VAZUL felolvasóvá szentelték. Ú j r a visszatért Anniszába. A szerzetesi m a g á n y h o z vonzódó Gergely, miután a p j a t u l a j d o n k é p p e n akar a t a ellenére szentelte p a p p á , idemenekült b a r á t j á h o z . Vazul 362-ben K a i s z a r e i á b a lát o g a t o t t Dianiosz halálos ágyához. Feltehetően ekkor szentelte diakónussá az újonn a n megválasztott Euszebiosz p ü s p ö k . Diak ó n u s k é n t , de nem kizárt, hogy m á r felolv a s ó k é n t megkezdte prédikáló tevékenységét. H á r o m levele ismeretes, melyet Julianus Apostata u r a l m a idején (361. nov.— 363. jún.) írt ( Kandidianoszhoz; Makarioszhoz és Jánoshoz; Órigenészhez). Miután Euszebioszsz&l nézeteltérése t á m a d t , 363 végén elhagyta a várost, és A n n i s z á b a n m a r a d t , míg 365-ben vissza nem h í v t á k . A p ü s p ö k ö t legközelebbi t á m a s z a k é n t segít e t t e minden téren, m a j d 370-ben bekövetk e z e t t halála u t á n k ö v e t t e a k a p p a d ó k i a i metropolita h i v a t a l á b a n , ami e g y ú t t a l P o n t o s z dioikézis e x a r k h a i tisztét is jelent e t t e . A befolyó jövedelemből k ó r h á z a k a t , szegényotthonokat alapított. Hajlíthatatlanul k ü z d ö t t az államilag t á m o g a t o t t arianizmus ellen, s igyekezett a püspöki székekbe olyan személyeket ültetni, akik harcában segítették: így szentelte Nazianzoszi Gergelyt tiltakozása ellenére ez a l k a l o m m a l ő püspökké. P é l d á t l a n elszántsága Modesztosz prefektust is meglepte, a m i k o r a császár parancsára vagyonelkobzással és száműzetéssel fenyegette, a m e n n y i b e n n e m írja alá az ariánus hitvallást. Vazul válasza az volt, hogy ezt n e m tekinti b ü n t e t é s n e k . K i t a r t á s á t látva végül a császár is elállt szándékától. Az egyház egységének helyreállításához m e g p r ó b á l t a igénybevenni a római p á p a segítségét is, de érdemi választ n e m k a p o t t . E n n e k oka részben a törvén y e s antiokhiai p ü s p ö k személyével kapcsolatos nézeteltérés volt: bár Paulinosz élesebben állt szemben az arianizmussal, Meletiosz személye n a g y o b b g a r a n c i á t jel e n t e t t a hit egységének s z e m p o n t j á b ó l . E g y békésebb korszak h a j n a l a csak a k k o r v i r r a d t fel, amikor az a r i á n u s o k a t t á m o g a t ó Valens császár 378 a u g u s z t u s á b a n megh a l t . 381 j a n u á r j á n a k első n a p j á n a z o n b a n az alig 50 éves Vazul is e l h u n y t . N e m érte meg a birodalomban az ariánus v i t á t lezáró K o n s t a n t i n á p o l y i I I . E g y e t e m e s Zsinatot, amely a szentháromságtan tekintetében N a g y Szent Vazul t a n í t á s á t k ö v e t t e , aki általánosan elfogadott értelmezést a d o t t az először OrigenésznéA megjelenő, és V a k Didümosznál is előforduló „egy isteni lényeg, h á r o m egyedi valóság (isteni személy)" form u l á n a k . O Művei közül a legkorábbi a Kata Eunomiu ('Eunomiosz ellen', 364) há-

rom k ö n y v b e n . Az elsőben a szélsőséges ariánus Eunomiosz téziseit (az A t y a és a Fiú még csak n e m is hasonló) cáfolja, m a j d a F i ú n a k (2. k ö n y v ) és a Szentléleknek (3. könyv) az A t y á v a l való egylényegűségét bizonyítja a Nikaiai zsinat h a t á r o z a t a i n a k megfelelően. A m ű h ö z csatlakozik még k é t könyv, melyeket a z o n b a n nem Vazul, hanem feltehetően a V a k Didümosz írt. Szintén a S z e n t h á r o m s á g t a n n a l foglalkozik a Peri tu Hagiu Pneumatosz (375: Bobrovszky J . — L a n g e r J . — P o l l á k J . — V a n d r a c s e k K „ A Szent Lélekről, 1845; V a n y ó L „ A Szentlélekről, A k a p p a d ó k i a i a t y á k . Ókeresztény í r ó k , 6. köt., 1983), ill. az Amphilokhiosz ikóniumi p ü s p ö k h ö z címzett írás, amelyet a Szent Lélek istenségét t a g a d ó m a k e d o n i á n u s o k ellenében f o g a l m a z o t t meg. Neve a l a t t r á n k h a g y o m á n y o z ó d o t t még egy rövidebb, Peri Pneumatosz ('A Lélekről') c. értekezés, melynek hitelességét t ö b b e n v i t a t j á k , de védelmezői is a k a d n a k . Aszketika c. egy aszketikus t é m á j ú értekezéseket t a r t a l m a z ó g y ű j t e m é n y m a r a d t fenn N a g y Szent Vazul neve a l a t t , á m egyes d a r a b j a i n a k szerzősége kétes, még Phótiosz előtt sem volt ismeretes az összeállítás mai t e r j e d e l m é b e n . E csoport legjelentősebb írásai a Horoi Ethikoi ('Erkölcsi szabályok'), v a l a m i n t a Horoi kata platosz és a Horoi kata epitomán (Szunyogh X. F „ A részletesebb és a rövidebb regulákból, részletek, K e r e s z t é n y R e m e k í r ó k , 1944; Orosz L., Életszabályok I., 1991). Az első m ű címz e t t j e minden keresztény, s nyolcvan cikkelyében az aszketikus életre buzdít, melyeket külön-külön szentírási idézettel t á m a s z t o t t alá. D a t á l á s a szélsőségesen vitat o t t , elképzelhető, hogy Vazul az utolsó 22 fejezettel csak egészen későn egészítette ki. K é t különböző i d ő p o n t b a n írt bevezető kapcsolódik hozzá. A szabályzatok kérdésfelelet f o r m á j á t öltik (a részletesebb 54, a t ö m ö r e b b 313 választ foglal magába), és feltehető, hogy a m e s t e r és t a n í t v á n y a i beszélgetését gyorsírók jegyezték le. Vazul integrálta a szerzetességet az egyházba, előnyben részesítette a felebaráti szeretet gyakorlására a l k a l m a s közösségi életform á t , és a kolostorok településközeibe történő a l a p í t á s á t t a r t o t t a k í v á n a t o s n a k , mely lehetővé teszi az egész egyház életére gyakorolt befolyást. A gyermekek kolostori nevelésének g y a k o r l a t á t is előlegezi. Ezeken kívül még számos, az életszabályok különböző közreadásaihoz készült, esetleg eredetileg önálló írásként készült bevezetéseket, beszédeket t a r t a l m a z a g y ű j t e m é n y . T ö b b k i a d á s b a n jelent meg. Az első, az ún. Kis aszketikon még p ü s p ö k k é szentelése előtt

503

VAZUL k é s z ü l h e t e t t , r á n k csak szír v á l t o z a t a i , és a végleges f o r m á j á b a n feltehetően a Euagriosz Pontikoszra visszamenő, Eufinus által k é s z í t e t t latin f o r d í t á s m a r a d t . Valószínűleg ez a szöveg az a l a p j a a b ő v e b b szabályz a t első 23 fejezetének. Még Vazul életében készült egy második (ezt f o l y t a t t a később Szent Theodórosz Sztuditész, m a j d e n n e k egy irodalmilag j a v í t o t t v á l t o z a t a , a m i t az Erkölcsi szabályokkal e g y ü t t Vazul Hüpotüpószisz aszkétiké ('Aszketikus v á z l a t ' ) c. k ü l d ö t t e l t a n í t v á n y a i n a k . E r r e a l a p u l t a 6. sz.-ban készült ún. Vulgata kiadás, melyben m á r leveleket, bizonyosan n e m eredeti írásokat, és esetleg t a n í t v á n y o k által készít e t t f o g a l m a z á s o k a t is találunk. A g y ű j t e ményből m a g y a r u l csak egyes d a r a b o k olv a s h a t ó k , így a v i t a t o t t hitelességű Aszkétiké prodiatüpószisz (Ivancsó I., A s z k e t i k u s vázlat, Ókeresztény í r ó k , 6. k ö t . , 1983) c. homília; t o v á b b ^ egy válogatás Aszketikus beszédeiből (Kálovics A., P a n n ó n i a i Szemle, 1927) c. A középkor folyamán t o v á b b bőv ü l t a g y ű j t e m é n y , így került bele a feltehetően hiteles Peri baptiszmatosz logoi düo ( ' K é t beszéd a keresztségről') c. írás, mely a keresztségre és az áldozás szentségére való felkészüléssel, ill. a keresztséghez méltó élettel foglalkozik. N é h á n y v i t a t o t t hitelességű beszéd is e csoportba t a r t o z i k . Az újkori irodalomban legnagyobb h a t á s ú m ű v e a Logosz prosz tusz neusz, hopósz an Hellénikon ópheilointo lógón c. írás (Bódiss J . , Buzd í t ó szózata az ifjakhoz, m i k é n t o l v a s h a t ják haszonnal a p o g á n y görög i r o d a l m a t , P a n n o n h a l m i F ő a p á t s á g i Főiskolai É v k ö n y v 1910—1911; Ritoók Zs., Basilius Magnus: A költők olvasásáról, X e n o p h ó n : Szókratész védőbeszéde [ h u m a n i s t a latin f o r d í t á s a l a p j á n ] , 1978; N á d a s d y A., Buzd í t á s az ifjakhoz, Ókeresztény í r ó k , 6. köt., 1983), amelyet Vazul a hellenista képzésben részesülni k í v á n ó unokaöccseinek címz e t t . A m ű jelentős szerepet j á t s z o t t az egyház p o g á n y irodalom iránti m a g a t a r t á s á n a k kialakításában, az ellenérzések mérséklésében. K é s ő b b n y u g a t o n a reneszánsz h u m a n i z m u s keresett benne ideológiai támaszt: népszerűségét m u t a t j a L. Bruni latin f o r d í t á s a i n a k számos n y o m t a t o t t péld á n y a , m á r 1500 előtt. Jelenleg is egyik legszívesebben t a n u l m á n y o z o t t írása Vazulnak. Vazulnak a Buzdító szózatban legfeljebb morális oldalról v a n n a k f e n n t a r t á sai (a politeizmus istenképének k á r o s h a t á sa, az igazság i r á n y á b a n közömbös szónoki m a g a t a r t á s ) , az i f j a k hitének féltése fel sem merül. E szempont szerint v á l o g a t á s t t a n á csol mind különböző szerzők közt, mind egyes szerzőkön belül. Elsősorban a görög

filozófiát — m i n d e n e k e l ő t t Platónt —, valamint Homéroszt, Hésziodoszt, Theogniszt, Szolónt és Euripidészt a j á n l j a figyelmükbe, és tőlük v e t t idézetekkel t á m a s z t j a alá, hogy a keresztény t a n í t á s h o z közel álló mar a d a n d ó morális igazságokat f o g a l m a z t a k meg. Szemléletében lényegében Platónt követi (elsősorban az Államot), de feltehetően Plutarkhoszra is t á m a s z k o d i k . O Homílidi közt legnevezetesebb a Homiliai eisz tén hexaémeron ('Homíliák a t e r e m t é s t ö r t é n e t h a t n a p j á r ó l ' ) c. kilenc homília (részlet: Van y ó L., Első homília a t e r e m t é s t ö r t é n e t h a t n a p j á r ó l , Ókeresztény í r ó k , 6. köt., 1983). A leírásokban gazdag, a stilisztikai eszközöket mesterien a l k a l m a z ó prédikációsoroz a t t a l á n a kései görög irodalom legszebb szövege. Népszerűségét m u t a t j a , hogy Szent Ambrus is h a s z n á l t a s a j á t , hasonló t é m á j ú m ű v é b e n , és m á r 440-re elkészül latin fordítása az afrikai Eustathius tollából. Vazul e l h a t á r o l t a m a g á t az allegorikus értelmezéstől, és k o r a t u d o m á n y o s s á g á n a k eredményeit figyelembe véve, de a v i t a t o t t kérdésekben (pl. geocentrikusság) az állásfoglalást olykor e l u t a s í t v a egy — a teremtés m ö g ö t t I s t e n t látó — keresztény világkép felrajzolására összpontosított. Magyar á z a t a i b a n e g y a r á n t felhasználja Platónt, Arisztotelészt, Poszeidónioszt és Plótinoszt. A m ű a t u d o m á n y t ö r t é n e t s z á m á r a is jelentős f o r r á s a n y a g o t t a r t a l m a z . A kilencedik homília végén ígéretet tesz f o l y t a t á s r a az e m b e r teremtésének m a g y a r á z a t á v a l , á m a Peri tész tu anthrópu kataszkeuész ('Az ember teremtéséről') szóló homíliák, v a l a m i n t a Peri Paradeiszu ('A Paradicsomról') c. prédikáció f e n n m a r a d t rövidebb változatainak hitelessége kétséges, a hosszabb változat pedig bizonyosan nem Vazultól származik. 18 homília m a r a d t f e n n neve a l a t t Eisz tusz Pszalmusz ('A Zsoltárokhoz'), ezek közül á l t a l á b a n 13-at t a r t a n a k hitelesen tőle eredőnek (az 1., 7., 14., 28., 29., 32., 33., 44., 45., 48., 59., 61., 114. zsoltárokhoz; ú j a b b a n Fedwick m ű k a t a l ó g u s á b a n ide sorolja a 115.-hez í r o t t a t , de a 28.-ról szóló második felét v i t a t j a ) . Ezek a beszédek elsősorban morális, nevelő célzattal készültek. Ahogy az első prédikációban írja: a —»zsoltárokban (még —•Zsoltárok könyve) e g y ü t t megtalálh a t ó mindaz a jó, ami az Ószövetség többi k ö n y v é b e n külön-külön jelenik meg. Erőteljesen t á m a s z k o d i k Euszebiosz hasonló m u n k á j á r a — ez áll a v i t a t o t t hitelességű Eisz ton prophétén Eszaian ('Jesaia prófétához) írt m a g y a r á z a t o k r a is —, aki egyszersmind feltehetően a 37. zsoltárhoz írt homília tényleges szerzője. A 14. zsoltárhoz a k a m a t s z e d é s t bíráló p r é d i k á c i ó b a n Plu-

504

VCELI tarkhosznak a kérdéssel foglalkozó írását is h a s z n á l j a . O E sorozatokon kívül r á n k mar a d t még körülbelül 25 hiteles prédikációja, k ö z t ü k egyes szentírási szakaszok magyarázatai: pl. Eisz to en arkhéi én ho logosz (Baán I., Homília arról, hogy „ K e z d e t b e n volt az I g e " , Ókeresztény í r ó k , 6. köt., 1983); n é h á n y prédikáció részben egyházi ünnepekhez — pl. K r i s z t u s születése, valam i n t számos v é r t a n ú emlékezete — kapcsolódik: Eisz tén martüra Iulittán (Kálovics A., N a g y Szent Vazul h o m í l i á j a J u l i t t a v é r t a n ú r ó l , részlet, P a n n ó n i a i Szemle, 1927); ú t m u t a t á s o k a keresztény élethez; v a n n a k erkölcsi buzdítások, pl. Eisz to proszekhe szeautói (Baán I., Homília arról, hogy „ Ü g y e l j m a g a d r a " Ókeresztény í r ó k , 6. köt., 1983); Prosz tusz plutusz (Baán I., Homília a gazdagokhoz, uo.), Kata orgizomenón ('A h a r a g v ó k ellen'); Protreptiké eisz to hagün baptiszma (Orosz L., B u z d í t á s a szent k íresztségre, uő.); Peri piszteósz ('A hitről'): Peri nészteiász (Grigássy Gy., A böjtről szóló első beszéde, Görög katholikus Szemle, 1913): ill. eretnekek ellen irányuló szónoklatok, pl. Kata tón szabellianón, Areiu kai anomoión ('A szabelliánusok, Areiosz és az anomoioszok ellen') — mindezek tükrözik Vazul lelkipásztori tevékenységének sokoldalúságát. Beszédei alapos retorikai képzettségről t a n ú s k o d n a k , és a rögtönzés nyomai is fellelhetők b e n n ü k . Mikor egy bizonyos Nikobulosz a levélírás mestersége felől érdeklődött Nazianzoszi Szent Gergelytől, ő Vazult á l l í t o t t a elé péld a k é n t , m a j d kérésére összeállított Leveleiből egy g y ű j t e m é n y t , és elküldte neki (magyarul: Ivancsó T., 2., 22. levél; V a n y ó L., 38. levél; E r d ő P „ 188., 199., 217. levél, Ókeresztény í r ó k , 6. köt., 1983). A változat o s t é m á j ú levelek, jóllehet n e m irodalmi céllal Íródtak, kiváló érzékről tesznek t a n ú bizonyságot. A vigasztalás, b u z d í t á s , v a g y eszmecsere céljával készült személyes, val a m i n t az ajánlólevelek mellett t a l á l u n k d o g m a t i k a i kérdésekkel f o g l a l k o z ó k a t , amelyen a híres 38. levél (bár ennek szerzőségét m a e l v i t a t j á k , t a l á n Nüsszai Szent Gergelynek t u l a j d o n í t h a t ó ) . K á n o n j o g i kérdéseket t á r g y a l n a k a legnevesebbek, a 188., 199., 217. levelek), liturgikus problém á k a t a 207. és 93. számúak, az aszketikus élettel kapcsolatos t a n á c s o k a t t a r t a l m a z n a k a 2., 10—11., 22—26. stb. levelek. O Az o r t h o d o x egyház az év bizonyos ünnepein a mai napig használja a Szent Vazul nevéhez fűződő liturgiát ( R u s z n á k M., A keleti egyház miséi, 1915; Berki E., Nagy Szent Vazul isteni liturgiája, L i t u r g i k o n 1. köt., 1955). Nazianzoszi Gergely t u d ó s í t ar-

ról, hogy Vazul még Kaiszareia p a p j a k é n t liturgiái reformot h a j t o t t végre, szabályozt a a kolostorok l i t u r g i k u s r e n d t a r t á s á t . Már a 6. sz. elejétől d o k u m e n t á l h a t ó Nagy Szent Vazul liturgiájának kiemelkedő, az ú n . Szent Jakab liturgiájával együtt kizárólagos tekintélye, m í g a másik, az Aranyszájú Szent János nevéhez kapcsolt és á l t a l á nosan használt liturgia esetében erről csak jóval később van a d a t u n k . A liturgia legrégibb r á n k m a r a d t k é z i r a t a 795-ben készült. Mindezek alapján a liturgia revízióját és kibővítését joggal f ű z h e t j ü k nevéhez, és a neve a l a t t f e n n m a r a d t liturgiából az euk h a r i s z t i k u s imát feltehetőleg v a l ó b a n ő f o g a l m a z t a meg, még p ü s p ö k k é szentelése e l ő t t . H a később változásokon m e n t is keresztül a szöveg, hűen m u t a t j a , hogy szerkesztője mestere volt a görög nyelvnek. O K i a d . : J . P. Migne: PG ('Összes m ű v e i ' , 29—32. köt.); B. P r u c h e : Basile de Césarée (1968). O írod.: M. M. F o x : The Life a n d Times of St. Basil t h e G r e a t as Revealed in his W o r k s (1939); L. Vischer: Basilius der Grosse. U n t e r s u c h u n g e n zu einem Kirchenv a t e r d e s 4 . J a h r h u n d e r t s (1953); H. F. v o n C a m p e n h a u s e n : Die griechischen K i r e h e n v á t e r (1955); J . M. R o n n a t : Basile le G r a n d (1955); G. L. Prestige: St. Basil t h e G r e a t a n d Apollinaris of Laodicea. Edited f r o m his p a p e r s by H . Chadwick (1956); H. D e h n h a r d : Das P r o b l e m der Abhángigkeit des Basilius von P l o t i n (1964); E . D. A m a n d de Mendieta: T h e „ U n w r i t t e n " a n d „ S e c r e t " Traditions in t h e Theologieal T h o u g h t of St. Basil of Caesarea (Scottisch J o u r n a l of Theology of Occasional P a p e r s , 1965); M. A. O r p h a n o s : T h e Influence of P l u t a r c h on St. Basil of Caesarea (1976); Basil of Caesarea, Christian, H u m a n i s t , Ascetic, A. S i x t e e n - H u n d r e d t h Anniversar y Symposium (2 köt., P . .1. Fedwick szerk., 1981); V a n y ó L.: Bevezetés Baszileiosz m ű veihez (A kappadókiai a t y á k , Ókeresztény í r ó k , 6. köt., 1983); Basilio di Caesarea: L a sua eta, la sua opera e il basilianismo in Sicilia (1. köt., 1983). Bugár István Vcelicka [vcselicska], Géza (írói név); Ant o n í n E d u á r d Víeliíka (családi név); (Prága, 1901. m á j . 7.—uo., 1966. dec. 30.): cseh író. A legismertebb p r á g a i szegény negyedben n ő t t fel; pincérnek t a n u l t , k á v é h á z a k b a n dolgozott. 1922-től a k o m m u n i s t a sajt ó b a n publikált; 1930-tól a p á r t esti lapján a k szerkesztője volt. Az 1920-as é v e k b e n a p r o l e t á r ifjúság körében elterjedt t e r m é s z e t j á r ó (tramp) mozgalom egyik vezéra l a k j a k é n t b e b a r a n g o l t a az országot, tapasztalatairól éles megfigyelőképességről

505

VCIEL h a r c f o l y t a t á s á r a b u z d í t o t t á k az emberek e t . O A legterjedelmesebb vek egyike, a 3000 verssorból álló Vé ihat thu kinh dó ('A f ő v á r o s elestének s i r a t á s a ' ) 1885-ben szület e t t , a z t követően, h o g y a francia c s a p a t o k elfoglalták a császári v á r o s t , H ű é t . I s m e retlen szerzője leírja a vietnami hazafiak és a f r a n c i a k a t o n á k k ö z ö t t i heves h a r c o t s a győztes franciák v á l o g a t á s nélküli öldöklését. O (-»szatíra, történeti ének, vietnami irodalmi formák) O írod.: Le Van H a o : H u é , un certain a r t d e vivre ( E t u d e s vietn a m i e n n e s , 1973); Anthologie de la littérat u r e vietnamienne (3. köt., 1975). Bögös László

t a n ú s k o d ó r i p o r t o k b a n számolt be, amelyeket az 1930-as években t ö b b k ö t e t b e g y ű j t v e is k i a d o t t . O Szépírói tehetsége nem h a l a d t a meg az átlagos színvonalat, legismertebb m ű v e a Kavarna na hlavní tfídé (reg., 1932: Zádor A., Belvárosi nagykávéház. 1963; cseh film, 1953) a vendéglátóipar h á t t e r é b e betekintést n y ú j t ó információinak, n e m pedig esztétikai értékének köszönhette sikerét. Másik fő m ű v e a Policejní hodina ('Záróra', 1937) c. terjedelmes regény, a m e l y a prágai m u n k á s m o z g a l o m kezdeteiből m e r í t i t é m á j á t . Zádor András Vcielka [vcsjelka] (szlovák ' m é h e c s k e ' ) : szlovák g y e r m e k l a p . 1. Vöelka néven 1925 és 1927 k ö z ö t t megjelent gyermek-folyóirat, melyet a^ Matica slovenská a d o t t ki, havilapként. S. Króméry és F . Volf szerkesztette. Vezető illusztrátorok gondoskodtak g a z d a g képanyagáról (J. Alexy, M. Benka). T a r t a l m i l a g a népköltészet és a műköltészet k a p o t t benne helyet, de nemcsak a kisebb gyermekeknek í r o t t versek és próza, h a n e m ifjúsági célzatú és t e m a t i k á j ú t é n y irodalom, honismereti irodalom, történelmi és életrajzi jellegű cikkek is. Legjelesebb szerzői v o l t a k : J . C. Hronsky, K. Plicka, Elena Maróthy-Soltésová, E u d m i l a Podjavorinská. Gyerekek irodalmi m ű v e i t és rajzait, f e s t m é n y e i t is közölték. A külföldi fordításirodalom is helyet k a p o t t benne. U t ó d l a p j a a Slnieőko lett. O 2. 1959 óta f o l y a m a t o s a n megjelenő g y e r m e k l a p . A 3—6 éves gyermekek s z á m á r a készül; az iskolaév f o l y a m á n a d j á k ki. A lapban a legnevesebb szlovák írók, k ö l t ő k és illusztrátorok p u b l i k á l n a k , így E l e n a Őepőeková, Krista Bendová, Mária Janóová, Mária D'uríéková, H a n a Zelinová, E. Feldek és mások. A h a z a i a k o n kívül jelen v a n n a k benne cseh szerzők és illusztrátorok is. Irodalmi részében népmesék és n é p d a l o k is helyet k a p n a k . A gazdagon illusztrált lap népszerű a szlovák kisgyermekek között. O írod.: J . Poliak: Po p r v o m rocníku Vcielky (Zlaty m á j , 1960, 4.); J . Kopál: Slovenské detské casopisy v rokoch 1918— 1945 (uo., 1972, 2.). ^ Orosz Márta vé ('elbeszélő d a l ' ) : v i e t n a m i irodalmi m ű f a j . A f r a n c i a g y a r m a t o s í t ó k katonai hódításai idején, a 19. sz. m á s o d i k felében született t ö r t é n e t i ének, s z a t í r á v a l telítve, amely a behódoló vezetőket és a hódítók értelmetlen mészárlásait g ú n y o l t a . Minden vé egy-egy k o n k r é t eseményhez kapcsolódott; a v á s á r o k o n vagy a folyók átkelőhelyeinél vándorénekesek a d t á k elő, akik a

Veber [véber], P i e r r e (Párizs, 1869. m á j . 14.—uo., 1942. szept.): francia író, ú j s á g író. T ö b b francia (pl. La Vie parisienne) és külföldi lapnál dolgozott. 1893-ban publik á l t a első regényét, melyet H. Villyve 1 e g y ü t t írt: Les Enfants s'amusent ('Mulatn a k a gyerekek'). Közel száz k o m é d i á t és b o h ó z a t o t írt és v i t t színre a bulvárszínház a k b a n 1898 és 1936 között; ezek közül a legismertebbek: Les couches profondes ('Alsó rétegek', 1899); Vous n'avez rien á declarer? ('Nincs m o n d a n i v a l ó j a ? ' , M. Hennequinnel, 1906); Oonzague (ua., 1906; film: H . D i a m a n t - B e r g e r , f r a n c i a , 1923; J . Grémillon, francia, 1932); Les Grands ('A h a t a l m a s o k ' , 1909, S. Basset-ve 1; film: H . Fese o u r t , francia, 1924; F . Gandera, f r a n c i a , 1936); L'Homme qui vendit son áme au Diable ('Az ember, aki e l a d t a a lelkét az ördögnek, 1918; film: P . Cáron, francia, 1920, 1943; J . - P . Paulin, francia); Et moi j'te dis qu'elle t'a fait dToeuil ( E n pedig a s z o n d o m , h o g y a nő r á d k a c s i n t o t t ' , 1921). S z á m o s m á s d a r a b j á t is filmre vitték. Színdarabokon kívül csaknem h a r m i n c s z ó r a k o z t a t ó r e g é n y t írt 1891 és 1938 között, pl. az En bordée ('Őrségben', 1928) c. vidám k ö n y v é t . Megjelent egy elbeszéléskötete is: Vous m'en direz tant! ( ' A n n y i t mesél m a j d erről!', T. Bemard-ral, 1894). Mind színművei, m i n d regényei közül jó n é h á n y a t lefordított a k m a g y a r r a is: Une passade (reg., elb.-ek, G. Villars-ral, H. Willyvel, 1895: Aranyossy P., N y á r i szerelem, 1915); Madame La Présidante (színdarab, M. Hennequinnel, é. n., K a r i n t h y F., Az elnökné; film: F . Rivers, f r a n c i a , ' 1938; P . Germi, olasz, 1952); L'Aventure (reg., 1898: Sztrókay K . , A kal a n d , 1920); Loute (reg., 1905: H e l t a i J „ ua., 1905); Tais-toi, mon coeur (bohózat, M. Hennequinnel, 1910: Mérey A., Csitulj szívem!, 1910); La Gamine (vígj., H . de Grosse-szal, 1911: H e l t a i J . , Csitri. 1912; film: E . C h a u t a r d , amerikai, 1916); Une aventure de

506

VECCH la Pompadour (reg., 1921: B e ö t h y Lydia, P o m p a d o u r k a l a n d j a , 1925); Le Monsieur de 5 heures (vígj., M. H e n n e q u i n n e l , é. n. Stella A., Az ötórai vendég, 1924). Az 1900as évek elején d a r a b j a i t szívesen j á t s z o t t á k a bp.-i színházak, s számos novellája jelent meg az 1910-es években a Pesti Naplóban. O írod.: P . Acker: H u m o u r et humoristes (1899); A. Brisson: Le t h é á t r e et le moeurs (1907). Budai Rita Veber Tkalcevic [tkalcsevity], Adolf; Tkalóevic Veber (Bakar, 1825. m á j . 11.— Zágráb, 1889. aug. 6.): h o r v á t író, filológus, műfordító. A p j a a morvao.-i Znojmóból v á n d o r o l t az Adria p a r t i régióba, innen a Veber családnév, a m e l y e t Tkalcevicre horv á t o s í t o t t a k . Gimnáziumi t a n u l m á n y a i t F i ú m é b a n (Rijeka) végezte, m a j d teológus lett Pesten, 1851—1852-ben pedig Bécsben t a n u l t szlavisztikát és latin nyelvet. 1852től a zágrábi gimnázium t a n á r a , 1860— 1867 k ö z ö t t igazgatója volt. Szabadgondolkodó lévén, egyházi k a r r i e r j e nem volt zökkenőmentes, de végül k a n o n o k i rangot kap o t t . 1867-ben a J u g o s z l á v Akadémia tagjává v á l a s z t o t t á k . S z á m o s t a n k ö n y v e t írt, foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel, jelentős volt a h o r v á t irodalmi nyelv m o n d a t t a náról írott m u n k á j a , a m e l y 1859-ben jelent meg Bécsben Skladnja ilirskoga jezika ('Az illír nyelv m o n d a t t a n a ' ) c. F o n t o s a k stilisztikai problémákkal foglalkozó t a n u l m á nyai, v a l a m i n t nyelvi és helyesírási v o n a t kozású vitacikkei. Az ú n . Zágrábi Iskola képviselőjeként — az illírizmus szellemében — a r r a törekedett, h o g y a nyelvi egység érdekében a kaj és a ca n y e l v j á r á s t beszélők is elfogadják a Sto dialektust irodalmi nyelvként. Trodalmi m u n k á s s á g a nem túl jelentős u g y a n , mégsem elhanyagolható része az illírizmus jegyében formálódó h o r v á t belletrisztikának. I r t novellát, verset, k r i t i k á t s figyelmet érdemlőek útirajzai is. Novellistaként érdekes, a h o r v á t irodalomban addig nem ismert n ő a l a k o k a t rajzolt, akik m á r nem szerény és csak az erkölcsöket tisztelő feleségek, hanem bizonyos értelemben lázadó hősök, akik n e m tűrik a féltékenykedő f é r j b a s á s k o d á s á t s a házastársi kapcsolat f e l b o n t á s á v a l lázadnak. Novelláinak é r t é k é t elsősorban mégsem a sikerült a l a k r a j z o k , h a n e m a t á j r a j zok a d j á k . O M ű f o r d í t ó k é n t is jelentős m u n k á t végzett, a latin klasszikusok mellett olyan lengyel m e s t e r e k e t tolmácsolt, m i n t Mickiewicz és Krasicki. O F ő b b művei: Junakinja Mila ('Mila a hős asszony', versek, 1862); Slovnica hrvatska ( ' H o r v á t n y e l v t a n ' , 1871); Brus jezika ili zagrebaőka

Skola ('A nyelv csiszolója, a v a g y a Zágrábi Iskola', t a n u l m á n y , 1884). O Kiad.: Djela A. Vebera Tkaléevióa I—IX ('A. Veber Tkalcevic m ű v e i 1—9. köt.', 1885—1890). O írod.: F . Markovié: Adolfo Veber Tkalcevic. S p o m e n - k n j i g a Matice h r v a t s k e (1892); A. P e t r a v i c : Klasicna m e t r i k a u h r v a t s k o j i s r p s k o j knjizevnosti (1939); A. Barac: P r i p o v i j e s t i Adolfa Vebera Tkalcevica (1947); L j . J o n k e : Veberove zasluge za nas knjizevni jezik (Rad J A Z U 309, 1956); K . Spoljar-M. V a u p o t i c : Knjizevni godisnjak (1961); P o v i j e s t h r v a t s k e knjizevnosti (4. köt., 1975). Lőlcös István Veblen [vibln], Thorstein B u n d e (Vato Township, Wisconsin, 1857. júl. 30.—Palo Alto, California, 1929. aug. 3.): amerikai (USA) közgazdász, publicista. Norvég bevándorló család leszármazottja, aki a Yale E g y e t e m e n d o k t o r á l t 1884-ben és ezután számos a m e r i k a i egyetemen t a n í t o t t közg a z d a s á g t a n t . O Első és talán legnagyobb h a t á s ú m ű v e a m á r a m á r klasszikussá v á l t The Theory ofthe Leisure Class (1899: Berényi G., A d o l o g t a l a n osztály elmélete, válogatás, 1975), a m e l y b e n az eliizletiesedett szellemről és értékekről f e j t e t t e ki bírálat á t . Az e z u t á n kövekező The Theory of Business Enterprise (1904: Pálinkás L., Az üzleti vállalkozás elmélete, 1962) m á r egy szigorúbban t u d o m á n y o s jellegű értékelés a kor gazdasági életének üzleti- és árrendszeréről. O Veblen munkássága n a g y hatást gyakorolt kora közgazdaságtudomán y á r a és — valószínűleg — h o z z á j á r u l t a társadalmi ellenőrzés kiterjesztésére bizonyos t e r ü l e t e k e n . O E g y é b fő művei: The Engineers and the Price System ('A mérnökök és az árrendszer', 1921) és Absentee Ownership and Business Enterprise in Recent Times ('Távollevő tulajdonosok és üzleti vállalkozás az u t ó b b i időben', 1923), utolsó értekezése, m e l y b e n mintegy összefoglalja elgondolásait. O írod.: R . V. Teggart: Thorstein Veblen. A Chapter in American Economic T h o u g h t (1932); C. C. Qualey (szerk.): T h o r s t e i n Veblen (1968).

507

Magyarics

Tamás

Vecchi [vekki], Augusto Vittorio (eredeti családi név); Jack la fíolina (írói név); (Marseille, 1842—Forte dei Marmi, 1932): olasz újságíró, író. Ötéves k o r á b a n települt vissza I t á l i á b a , ahol édesapja részt a k a r t venni az 1848-as m o z g a l m a k b a n . N e m véletlenül v á l a s z t o t t a a Jack la Bolina ('Vitorlafeszítő J a c k ' ) álnevet J . F . Cooper ötlete n y o m á n ; t a n u l m á n y a i elvégzése u t á n a tengerészet l e t t az é l e t f o r m á j a és h i v a t á s a .

VECSA Előbb a haditengerészetnél szolgált, részt v e t t t ö b b tengeri ütközetben is. K é s ő b b elsősorban a n y a g i okból — sikeresen — az írással is m e g p r ó b á l k o z o t t . Mivel a tengerészet m i n d ö r ö k r e r a b u l e j t e t t e , m e g p r ó b á l t a időközben szenvedéllyé vált ú j mesterségét a régebbivel összeegyeztetni. F r . B. Harte és J . F . Cooper h a t á s a a l a t t kalandregények e t és népszerűsítő könyveket írt m á r 1874től. N a g y o b b i k részük csak a szerző halála u t á n jelent meg. T ö b b napilap tengerészeti r o v a t á t v e z e t t e . A Gazzetta d'Italia 1874-es é v f o l y a m á b a n kezdte el híressé v á l t cikksorozatát Bozzetti di mare ('Tengeri vázlatok') c. 1877-ben ú j a b b m ű f a j j a l próbálkozott meg sikeresen: az olasz tengerészet tört é n e t é t írta meg h á r o m k ö t e t b e n . Önéletrajzi í r á s á b a n : Al servizio del mare italiano ('Az olasz t e n g e r szolgálatában', 1928) érdekes a d a l é k o k a t szolgáltat a korabeli tengerészetről. I giovani erői del mare ('A teng e r i f j ú hősei', é. n.) az olasz és Egei-tengeri vállalkozásoknak állít emléket. O E g y é b fő művei: Storia generale della marina militare ('A haditengerészet általános t ö r t é n e t e ' , 1889, 2. b ő v í t e t t kiad., 1895); La marina contemporanea ('A tengerészet m a ' , 1899); II romanzo d'un negriero ('Egy rabszolgaszállító h a j ó regénye', ifjúsági reg., 1928); Al lago degli elefanti ('Az elefántok t a v á nál', ifjúsági reg., 1939). Vinczéné Pdnczél

Éva

Vecsar, Alesz A l j a k s z a n d r Szcjapanavics (Mascsici, 1905. márc. 25.—): belorusz tudós, költő. Felsőfokú t a n u l m á n y a i elvégzése (1929) u t á n biofizikával és biokémiával foglalkozott. 1951-ben a biológiai t u d o m á nyok d o k t o r a lett és professzori címet kap o t t . 1966-tól a Belorusz T u d o m á n y o s A k a d é m i a rendes t a g j a . T u d o m á n y o s tevékenységéért 1975-ben belorusz Állami díjat k a p o t t . O Az irodalomban 1926-ban jelentkezett, a m i k o r az Arsanszki maiadnyak c. f o l y ó i r a t b a n első versei megjelentek. A Maiadnyak írócsoport egyik arsani vezetője lett, 1928—1930-ban pedig a minszki csoportot vezette. K é t verseskötete jelent meg: a Kola dzjon ('A napok kereke', 1930) és a Zvarot da szlova ('Visszatérés a szóhoz', 1977). K o r a i verseiben i f j ú k o r a emlékeiről, szülőföldje szociális és kulturális á t a l a k u l á sáról énekel. Későbbi műveit az élet szeretete, az emberi értelembe és a t u d o m á n y b a v e t e t t hit h a t j a á t . A Maja gimnazija ('Az én g i m n á z i u m o m ' , 1979) c. elbeszélő költeménye életrajzi elemeket t a r t a l m a z . Műfordítással is foglalkozott; Puskin műveit 1937-ban beloruszra f o r d í t o t t a . Palásti

Véda: négy indiai h i m n u s z - g y ű j t e m é n y nek, a hindú vallás szent szövegeinek összefoglaló elnevezése. Keletkezési koruk ismeretlen; a legrégibb d a r a b o k t a l á n az i. e. 2. évezred első felében, a legkésőbbiek az i. e. 1. évezred első századaiban keletkeztek. Nyelvük a szanszkrit nyelv régies változata. A véda szó eredeti jelentése ' t u d á s ' . O E h i m n u s z o k a t a papok énekelték az áldozati s z e r t a r t á s végzése közben. A négy Véda közül a legrégibb és legfontosabb az 1028 himnuszból álló —>Rig-véda ('Himnuszok bölcsessége'). H i m n u s z a i n a k jellege és hosszúsága az ószövetségi zsoltárokéihoz hasonlítható, azonban a zsoltárok mély á h í t a t a és a hívő egyéni érzéseinek megszólaltatása idegen tőle. A Rig-véda himnuszaiból k i v á l o g a t o t t szemelvények g y ű j t e m é nye a Száma-véda ('Dallamok tudása'), amely az egyes dallamok illusztrálása kedvéért idéz egy-egy versszakot a Riga-védából (összesen 1549 verssor terjedelemben). A d a l l a m o k a t nem közli; jóval későbbi időben jegyezték le a d a l l a m o k a t is énekesk ö n y v e k b e n (gána). O Az á l d o z a t b e m u t a t á s n á l e l m o n d a n d ó imák és mondások g y ű j t e m é n y e a Jadzsurvéda ( ' I m á k tudása'). Öt eltérő v á l t o z a t b a n m a r a d t fenn, mivel az egyes papi iskolák k ö z ö t t jelentős véleménykülönbség volt a szertartások értelmezésében. Az ún. Fehér Jadzsurvéda csupán az imákat és m o n d á s o k a t tartalmazza (amelyek részben verses, részben prózai f o r m á j ú a k ) , az ún. Fekete Jadzsurvéda négy v á l t o z a t a az áldozati s z e r t a r t á s o k mágikus (gyakran igen bizarr) m a g y a r á z a t á t is közli. Pl. a f a z e k a t a következő ima kíséretében helyezik az oltár tüzére: „ T e vagy az ég, t e vagy a föld, te vagy M á t a r i s v a n isten ü s t j e " , a tehénhez ezzel az imával fordulnak: „ T e vagy a gondolat, t e v a g y a szellem, t e v a g y az értelem, t e v a g y az áldozat díja, t e méltó vagy az u r a l o m r a , t e vagy a kétfejű Aditi istennő". Az á l d o z a t szerepe itt n e m az isten tisztelete, h a n e m mágikus kényszerítése az áldozó k í v á n s á g á n a k teljesítésére. O A négy g y ű j t e m é n y közül legkésőbbi az Atharvavéda ('Varázsigék tudása'). 731 k ö l t e m é n y t t a r t a l m a z , t ö b b n y i r e ráolv a s á s o k a t vagy varázserejű i m á k a t , t e h á t nem h i m n u s z o k a t , m i n t a Rig-véda. A népi vallásosság terméke, s a p a p s á g sokáig nem t e k i n t e t t e kanonikusnak. L e g g y a k o r i b b a k a betegség-démonok elleni ráolvasások, t o v á b b á a szerencsét hozó áldások. Vannak szerelmi varázsszövegek és á t o k f o r m u l á k is. O A négy Védához kapcsolódik a teljes régebbi vallási irodalom: —>bráhmanák (áldozatmagyarázatok), -^áranjaká k és ->upanisadok (misztikus vallásbölcseleti

Katalin 508

VEDEL zású etióp e g y h á z f ő ha nem személyesen készítette is el a f o r d í t á s t , de az mindenképpen az ő i r á n y í t á s a a l a t t j ö t t léte. O (->Etiópia irodalma és etióp irodalmi formák) O írod.: K . Fries: Weddásé M á r j á m . E i n áthiopischer Lobgesang auf Maria (1892); A. G r o h m a n n : Athiopische Marienb y m n e n (1919); I . Guidi: Storia della letter a t u r a etiopica (1932); Patrologia Orientális (23., 24. köt.). Ormos István

szövegek), —yszútrák (oltárépítési, szertartási, jogi, nyelvtani, csillagászati t a n k ö n y vek). O B á r a Védák régies n y e l v é t a papság és a hívők m á r évezredek ó t a n e m értik, m i n d m á i g abszolút tekintélynek örvendenek a hinduizmusban, és e t e k i n t é l y névleges elismerése az alapfeltétele a hindú világnézethez való t a r t o z á s n a k . A buddhizm u s és dzsainizmus, amely a V é d á k a t elvet e t t e , eretnek vallásnak minősült az egyébk é n t messzemenő vallási t ü r e l m e t t a n ú s í t ó I n d i á b a n . O Ford.: R. T. H . Griffith: T h e T e x t s of t h e W h i t e Y a j u r v e d a (1899); W . D. W h i t n e y : A t h a r v a - v e d a s a m h i t á (2 köt., 1905); A. B. Keith: The Veda of t h e Black Y a j u s School (2 köt., 1914). O írod.: R . Pischel—K. Geldner: Vedische Studien (3 köt., 1889—1901); H. Oldenberg: Die Religion des Veda (1894); A. A. Macdonell: Vedic Mythology (1897); M. W i n t e r n i t z : Geschichte der indischen L i t e r a t u r (1. köt., 1909); L. R e n o u : Bibliographie védique (1931); R . N . D a n d e k a r : Vedic Bibliograp h y (1—3. köt., 1946, 1961, 1973); J . Gonda: Vedic L i t e r a t u r e (1975); uő: T h e SudraH y m s of t h e R g v e d a (1989). Vekerdi

József

Védanájaham Pillái, Sámuel; M á j a v a r a m Védanájaham Pillái (eredeti név); Vedanayakam Pillái (átírásváltozat); (1826— 1889): indiai tamil író. Az első tamil regény, a Piratápa Mudalijár Csarittiram ( ' P r a t á p a Mudalijár t ö r t é n e t e ' , 1879) szerzője; az énf o r m á b a n megírt mű t á r g y á t s a j á t bírói g y a k o r l a t á b ó l merítette. í r á s a i hatással voltak a tamil próza fejlődésére. Igen term é k e n y író volt, stílusa egyszerű, aforizmái ragyogóak. O F ő b b regényei még: Nidinul, Penmadimalai, Szarva Szamajakkirtanai. Major István védánga: a —• F á f ó k h o z kapcsolódó mag y a r á z ó szöveg: ->bráhmana, áranjaka, upanisad, szútra, prátisákhja. Veddászé Márjám; Viddasze Marjam; Widdase Maryam; Weddásé Máryám (tud o m á n y o s átírás); szótagszámláló verselést jelenti. O írod.: Földi J . : A versírásról (1962); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás története (1991). Kovács Endre végharmadsúlyos: —>proparoxütonon Veghe [fége], J o h a n n e s (Münster, 1431 v a g y 1432 k.—Niesink, 1504. szept. 9.): alnémet egyházi író. Polgári család gyermeke. Kölnben f o l y t a t o t t egyetemi t a n u l m á n y o k a t . 1451 körül t a g j a lett a „ K ö z ö s élet testvérei t á r s a s á g á n a k " . 1469-től a testvérek rostocki, 1475-től pedig m ü n s t e r i házának volt r e k t o r a . 1481-től haláláig a „ K ö z ö s élet nővérei t á r s a s á g á n a k " niensinki házát vezette. O Irodalmi m u n k á s s á g á n a k legfontosabb jellemzője a devotio moderna, a misztika és a humanizmus e g y b e ö t vözése. Számos a l n é m e t nyelvű t r a k t á t u s t írt, amelyek közül a Wyngaerden der sele ('A lélek szőlőskertje', é. n.) és a Lectulus noster floridus ( „ K i s v i r á g á g y u n k " , é. n.) érdemel említést. 0 volt a középkori alném e t nyelvű prédikációs irodalom legkiemelkedőbb képviselője. 24 f e n n m a r a d t prédikációját hallgatói jegyezték le. O K i a d . : F. Jostes: Johannes Veghe. Ein deutscher Prediger des 15. Jahrhunderts (1883); H. R a d e m a c h e r : Wyngaerden der sele (1940). O írod.: H. Rademacher: Mystik u n d H u m a n i s m u s der Devotio M o d e r n a in den Predigten u n d T r a k t a t e n des J o h a n n e s Veghe (1935). Lőkös Péter végig oldott versláb: ->oldott

516

VEGRI (Lodi, 1407—Róma, 1458): latinul író olasz költő, h u m a n i s t a . A paviai egyetemen jogot t a n u l t ; o t t kezdte el a Szent Antal a p á t ról írott, négy könyvből álló, h e x a m e t e r e s elbeszélő költeményét, az Antoniadost, amelyet 1437-ben Bolognában f e j e z e t t be. R ó m á b a költözve a Szent P é t e r székesegyház k a n o n o k j a lett. Ebben a minőségében írta vallásos t é m á j ú De perseverantia religionis ('A vallási állhatatosságról') c. m ű v é t , és a De rebus memorabilibus Basilicae S. Petri ('A Szent Péter Székesegyház csodái', 1455—1457) c., a templom történetével foglalkozó m u n k á j á t . Vergilius Aeneiséhez egy énekes függeléket írt, a m e l y b e n folytat ó d n a k az események; Aeneas f e l j u t az Olümposzra, s m á s regényes események is t ö r t é n n e k vele (1427). L e g f o n t o s a b b m ű v e azonban h u m a n i s t a ihletésű, s kapcsolódik P . P. Vergerio didaktikai m u n k á j á h o z : címe a De educatione liberorum et eorum claris moribus ('Az i f j a k nevelése, és az ifjak jó erkölcse', 1. kiad. 1491). Világias és az állam h a s z n á r a szolgáló nevelést tanácsol; a vallás jelentőségét is az állami erkölcs szolg á l a t á b a n l á t j a , akárcsak évtizedekkel kor á b b a n P. P. Vergerio. O írod.: P é t e r f y S.: Maffeo Vegio (Népnevelők lapja, 1887); Leffler S.: Maffeo Vegio és az Aeneis XITT. k ö n y v e (Nyíregyházi ág. evang. főgymnasium 1901—02. évi értesítője); G. A. Consonni: Un u m a n i s t a agiografo: Maffeo Vegio da Lodi [1407—1458] (1909); P é t e r J . : Maffeo Vegio X V . századbeli h u m a n i s t a pedagógiája (Magyar Középiskola, 1913); A. Cox Brinton: Maffeo Vegio a n d His Thirt e e n t h Book of t h e Aeneid (1930); G. Saitt a : L'educazione dell'umanesimo in Italia (1928); uő: II pensiero italiano nell'umanesimo e nel rinascimento (1. köt., 1949). Herczeg

Gyula

vég nélküli mese: a formulamese (s ezen belül a láncmese) a l m ű f a j a , melynek megkülönböztető s a j á t o s s á g a az, hogy a mese a végén egy v á r a t l a n f o r d u l a t t a l szabályos befejezés nélkül m a r a d . O (—•formulamese, láncmese) Voigt Vilmos Vegri, Sasa; Albina Dobr&ek (eredeti név); (Belgrád, 1934. dec. 12.—): szlovén költőnő, műfordító. M ű v é s z e t t ö r t é n e t e t t a n u l t . E g y ideig szabadfoglalkozású író volt, m a j d k ö n y v t á r o s k é n t dolgozott. Versei m á r az 1950-es években megjelentek a folyóiratokban. Meseóni konj ( ' H o l d p a r i p a ' , 1958) c. első verseskötete vitaiizmusról és fékezhetetlen energiáról t a n ú s k o d i k (a gyűjtemény metaforikus középpontjában a lovak állnak), ez a z o n b a n feszültséggel, lel-

ki kínokkal, és h a n g s ú l y o z o t t disszonanciával párosul. Az elidegenedés elutasítását az a n y a i t u l a j d o n s á g o k , a termékenység, az e r o t i k a és a gyengédség hangsúlyozásával fejezi ki. Második verseskötete — Naplavljeni plen ('A p a r t r a v e t e t t z s á k m á n y ' , 1961) — a disszonancia korszerű l í r á j á t az enyészet és a megsemmisülés erőteljes képeivel, valamint a testiség, az a n y a s á g és a gyermeki t u l a j d o n s á g o k t e m a t i k á j á v a l ter e m t i meg. U g y a n e z a t e m a t i k a i és m o t i v á ciós bázisa Zajtrkujem v urejenem naroffu ('Meghitt ölben reggelizem', 1967) c. harm a d i k verseskötetének. A gyermek és az a n y a kapcsolata a k ö l t ő n ő számára a széteső valóság, az e m b e r e k közötti viszonyok hamissága, v a l a m i n t a kín e l l e n t é t j e k é n t jelenik meg, az e m b e r m a r a d s z á m á r a az a l a p v e t ő érték. Az emberiesség, m i n t a világ eltárgyiasulásának ellentéte fejeződik ki Ofelija in trojni aksel ('Ophelia és a t r i p l a axel', 1971) c. költői leveleiben, v a l a m i n t Konstelacije ('Konstellációk', 1980) c. versg y ű j t e m é n y é b e n . E z a g y ű j t e m é n y , amelyet a költőnő — m i n t maga m o n d j a egymással k a p c s o l a t b a n álló „olvasói egységekből" állított össze, töredékes leírása bizonyos helyzeteknek, amelyeket ő asszociációkkal, szokatlan genitivuszos metafor á k k a l és szókapcsolatokkal m o d e r n i s t a nyelvezettel fogalmaz meg. Mama pravi, da v of.kovi glavi ('A m a m a azt m o n d j a , hogy a p a p a fejében . . .', 1978) c., gyerekek s z á m á r a írt verseskötetének fő témái a család és a játékok, a m e l y e k a gyerekek és állatok képeiből állnak össze. Ehhez hasonló megoldást m á r a l k a l m a z o t t Jure Kvak Kvak (ua., 1975) c. képes mesekönyvében is. To niso pesmi za otroke ali Kako se dela otroke ('Ezek nem gyerekversek, a v a g y Hog y a n csinálják a gyerekeket', 1983) c. verseskötetének t é m á j a az erőszak, a magányosság, a félelem. Számos cikket írt az ifjúsági irodalomról, versei idegen nyelveken is megjelentek. O E g y é b fő műve: Kaj se zgodi, 6e kdo ne spi ('Mi történik, h a valaki nem alszik?', 1991). O írod.: B. Pat e r n u : Sasa Vegri (Slovenska knjizevnost 1945—1965, 1. köt., 1967); T. K e r m a u n e r : S p r e m n a beseda ( Z a j t r k u j e m v urejenem n a r o c j u , 1967); F . Pibernik: Med tradicijo in modernizmom (1978); B. Golob: Srce u s t v a r j a , roka pise (1983); M. Idrizovic: O t r o s k a in mladinska knjizevnost v J u g o s laviji (1. köt., 1984); B. Golob: Pesniske „ b r u n d a r i j e " Sase Vegri (előszó: K a j se zgodi, ce kdo ne spi, 1991). Igor Saksida

517

végrím; sorvégi rím (mai elnevezés); kádencia; végezet (régebbi, m a már nem hasz-

VEGSZ n á l a t o s elnevezések): azon rímszerkezetek összefoglaló elnevezése, amelyek a ->verssorok végén elhelyezkedő -> szóvégi rímeket csengetik egybe. Különbözik t e h á t egyrészt a sorok elején vagy belsejében elhelyezkedő rímektől (^belső rím, ekhós vers, fonatos rím, kezdőrím stb.), m á s r é s z t a szóéli v a g y szóbelseji szótagokat összecsengető rímektől is (->•alliteráció, előrím, tört rím, tőrím stb.). Minthogy a v é g r í m a lege l t e r j e d t e b b r í m f a j t a , a köznapi szóhasznál a t b a n a rím szón á l t a l á b a n v é g r í m e t értenek. O (~+rím) Szepes Erika végszó: 1. —^utószó. O 2. színházi értelemben a —>szerep szövegének az a szakasza, amelyre a színész partnerének -+replikája, j á t é k a vagy egy ú j szereplő színpadra lépése következik. A színházi szövegkönyvek azon példányaiban, amelyekből a színészek szerepeiket t a n u l j á k , a partnerek szövegeiből csak a végszavakat rögzítik. Staud Géza

egy szövegbeli szótaghoz kapcsolódva szólal meg úgy, hogy a s z ó t a g prozódiailag m e g h a t á r o z o t t i d ő t a r t a m a jelentősen n e m változik az a d o t t helyzetben. S a j á t o s t í p u sa érvényesül a 16—18. sz.-i m a g y a r -*metrikus énekekben, m e l y e k n e k egy része a korabeli m e t r i k u s énekirodalomhoz kapcsolódik, m á s (nagyobb) részük viszont nem vez e t h e t ő vissza idegen f o r r á s o k r a . O Vegyes i d ő t a r t a m n a k t e k i n t h e t ő némely t í p u s ú melizma i d ő t a r t a m a is, amikor tudniillik egy szövegszótagra, ill. e szótag m a g á n h a n g z ó j á r a t ö b b h a n g kerül, az illető szót a g sorbeli i d ő t a r t a m á h o z igazodva (így számos n é p d a l b a n is). O Az ú j a b b v e r s t a n i k u t a t á s o k k i m u t a t t á k , hogy a vegyes időt a r t a m forgalma csak az ->énekversben használható, a szavalt vers ritmusa a u t o nóm, s így e jelenségkörtől külön kezelendő kategória. O (->időtartam) O írod.: Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981). Kovács Endre—Szepes

Erika

vegyes kólón: a görög—római időmértékes verselés régebbi elméleteiben az olyan kólonok megjelölése, amelyek (szemben az ->egynemű kólonokk&X) egymástól eltérő v e r s l á b f a j t á k b ó l és ü t e m f a j t á k b ó l épülnek fel, m i n t a -*logaoedikus versmértékek. Az ú j a b b m e t r i k a az e g y n e m ű és vegyes kólonok megkülönböztetését mellőzi, m i n t h o g y vegyes időtartam; khronosz miktosz; chrofelfogása szerint m i n d e n kólón egészében nos miktos (görög); tempus mixtum ( l a t i n ) : egy-egy metrikai egység, melynek ütea d a l l a m m a l e l ő a d o t t görög—római időm e k r e - l á b a k r a való f e l b o n t á s a céltalan. O mértékes versben a vers egyetlen szótagjá(—• kólón) O írod.: Szepes Erika—Szerdahoz t a r t o z ó t ö b b zenei hang e g y ü t t e s időSzepes Erika tartama,. A görög —> kar dalból és f ő k é n t a helyi I.: Verstan (1981). d r á m a i -+chorikonókbó\ ismert 3, 4 és 5 morás ->nyújtott szótagok eredetileg, énevegyes periódus: különnemű periódus, kelt f o r m á b a n feltehetőleg m i n d ilyen ve- periódus gyes i d ő t a r t a m o k voltak. Arisztoxenosz (i. e. 4. sz.) a fogalom kidolgozásakor (->kevégzetdráma: 1. t á g a b b értelemben minvert időtartam) egyrészt b i z o n y á r a ezekre a den olyan d r á m a , a m e l y b e n a hős sorsát zenei - » n y ú j t á s o k r a gondolt, másrészt n e m s a j á t tettei a l a k í t j á k , hanem r a j t a kía z o n b a n — és főként — a görög népdalokvülálló emberfeletti erők. A görög hitvilágb a n máig is igen kedvelt h a j l í t á s o k r a és b a n szereplő ananké ('végzet') m e g h a t á r o z d a l l a m é k í t m é n y e k r e , amelyek sok esetben t a az e m b e r sorsát, s hiába fedte ezt fel nem lépik á t a szótag prozódiailag meghav a l a m i jóslat, h i á b a védekezett ellene a t á r o z o t t és versritmikailag stilizált időtarhős, mégis b e k ö v e t k e z e t t . í g y Oidipusz legt a m á n a k h a t á r a i t . A szirtosz k a l a m a t i a j o b b szándékai ellenére is áldozatául esik nosz nevű görög népi k ö r t á n c d a l a i b a n pl. a végzetének, s ö n t u d a t l a n u l bár, de elköveti T. Georgiades által feltételezett szövegbeli a megjósolt b ű n ö k e t . Végzetszerűnek t ű n t -*• irracionális időtartamoknak is g y a k r a n fel a modern d r á m a í r ó k szemében a 19. sz. h á r o m zenei h a n g felel meg. O írod.: R . ö r ö k l é s t u d o m á n y á n a k az a később korriV o l k m a n n — H . Gleditsch: R h e t o r i k und gált t a n í t á s a , hogy az e m b e r öröklött t u l a j Metrik der Griechen und R ö m e r (1901); T. d o n s á g a i n a k r a b j a . í g y hitte H. Ibsen is: Georgiades: Der griechische R h y t h m u s Oswaldot a K í s é r t e t e k , v a g y R a n k o t a Nó(1946). Lázár György r a c. d r á m á j á b a n az örökölt v é r b a j áldozat á n a k ábrázolta. 2. s z ű k e b b értelemben a 18. sz. utolsó h a r m a d á n a k és a 19. sz. első O T á g a b b értelemben minden olyan időévtizedeinek egyik d i v a t o s drámai m ű f a j a , t a r t a m , melynek keretében t ö b b zenei hang

végtelen mese: a formulamese (s ezen belül a láncmese) a l m ű f a j a , melynek megkülönböztető s a j á t o s s á g a az, hogy a mese befejeződés h e l y e t t a k e z d ő f o r m u l a megismétlődésével újrakezdődik. O ( - ^ f o r m u l a mese, láncmese) Voigt Vilmos

518

VEHIC másként sorstragédia. A végzet fogalmát az ú j k o r b a n Goethe elevenítette fel, a beteljesülő jóslatét Schiller (A messinai menyaszszony). Ez a két motívum bővült ki a rom a n t i k a -^rémdrámaiban (Z. Werner: Febr u á r 24.; A. Müllner: F e b r u á r 29.; E . Iloulwald művei stb.), amelyekben a sors többnyire h a j m e r e s z t ő véletlenekkel, pedáns részletfestegetéssel és ijesztő fatalitással átszőtt erőnek m u t a t k o z o t t . Ilyen jellegű H . von Kleist A Schroífenstein család (1803) c. sorstragédiája és F . Grillparzer fiatalkori d r á m á j a , Az ősanya (1817) is. O (-*dráma, romantikus színház) O írod.: M. Enzinger: Das deutsche Schicksalsdrama (1922); H . K r a f t : Das Schicksalsdrama (1974). Benedek András végző sor: -»germán verselés Vehbi, Seyyid (írói név); Hüseyn (eredeti név); (Isztambul, ?—uo., 1736/1737?): török költő. K i v á l ó nevelést k a p o t t , m a j d t a n í t o t t , később kádi lett, I I I . Ahmet p á r t fogoltja volt. Befejezte Faizí Leyla ve Mecnun ('Lejla és Medzsnun') c. m ű v é t . Kiadatlan dívánja Nabi és Nedim h a t á s á t mut a t j a , az ő gázeljeikre (~+ghazal) írt -+naziréket. Legismertebb költeménye a szultán által az Aya Sofya előtt felállíttatott kútról írt musammat kasidesi (óda); igazi hírnevét azonban a I I I . Ahmet által négy fia és ötezer nincstelen gyerek számára rendezett körülmetélési ünnepséget leíró Surname ('A szerencse könyve') hozta meg számára. A korról érdekes és hiteles képet adó prózai m u n k á t 1939-ben Re§at E k r e m Koqu mai nyelvre f o r d í t v a jelentette meg. Tasnádi Edit Vehi spanyol irodalmi formák) Inotai András Véjáns [vejanszj, Andris (írói név); Donáts Kalnaős (családi név); (Várslava, 1927. ápr. 20. —): lett költő, publicista. P a rasztcsaládból származik. Tanítóképző főiskolán t a n u l t , m a j d 1950-től a Karogs c. irodalmi folyóiratot szerkesztette, amelynek 1967-től 1989-ig ő lett a főszerkesztője. O A közérthető szocialista realizmus elkötelezett híve volt, különösen korai versesköteteiben: Jauniba ( ' I f j ú s á g ' , 1953); Saulé kapj augsták ('A n a p m a g a s a b b r a hág', 1957). Későbbi g y ű j t e m é n y e i b ő l (Pasauíe, 'A világ', 1968; Un sákas viss no svilpaunie-

Vejdélek [vejgyelek], Cestmír (Prága, 1925. o k t . 8.—): cseh író. 1952-től a Mladá fronta ifjúsági k ö n y v k i a d ó szerkesztője, 1959-től főszerkesztője, 1963-tól igazgatója volt. 1967-ben az állami g y e r m e k k ö n y v k i a dó i g a z g a t ó j á v á nevezték ki, 1971-ben politikai okokból e l b o c s á t o t t á k , k a z á n f ű t ő lett, 1977-ben m e g t a g a d t a a „ C h a r t a 77" elleni k i á l t v á n y aláírását, és még a b b a n az évben az N S Z K - b a emigrált. O 1956 óta novellákat, glosszákat és t á r c á k a t közölt folyóiratokban, de főként n a p i l a p o k b a n , és n é h á n y sikeres h a n g j á t é k o t is írt. Már első regényével ( D u h u pro műj den — 'Szivárv á n y az én n a p o m n a k ' , 1957) nagy sikert a r a t o t t , m e r t n o h a a k ö n y v az ún. „megszállási i r o d a l o m " k a t e g ó r i á j á b a tartozik, szerzőjének sikerült elkerülnie a hasonló t e m a t i k á j ú m ű v e k többségére jellemző kliséket és h a n g z a t o s p á t o s z t . Návrat z ráje ('Visszatérés a paradicsomból', 1961) c. regényével a cseh t u d o m á n y o s — f a n t a s z t i k u s irodalom ígéretesnek látszó termését gyar a p í t o t t a . O E g y é b főbb művei: Náledí ('Jégkéreg', kisreg., 1965); Do tmy se neohlédni ('A s ö t é t b e ne nézz vissza', kisreg. 1971). Zádor A ndrás vejiga:

-*•mojiganga

Vejnberg, P j o t r Iszajevics (eredeti név); Gejnye iz Tambova (írói álnév, 'Tambovi Heine'); (Nyikolajev, 1831. jún. 28.— S z e n t - P é t e r v á r , 1908. júl. 16.): orosz író. műfordító, irodalomtörténész. Odesszában j á r t g i m n á z i u m b a ; 1854-ben elvégezte a harkovi e g y e t e m történelem—filológia szakát. Már d i á k k o r á b a n megjelentek d r á m a fordításai. 1854-ben k i a d o t t Sztyihotvorenyija ('Versek') c. kötete elsősorban műfordításokból állt. 1858-ban S z e n t - P é t e r v á r r a költözött, i t t k e z d e t t el igazán az irodalommal foglalkozni. Mint költő, m ű f o r d í t ó és szerkesztő számos rangos f o l y ó i r a t b a n közr e m ű k ö d ö t t (Szovremennyik; Szin otyecsesztva; Russzkoje szlovo; Otyecsesztvennije

525

VEJVO Zapiszki; Iszkra). Verseiből, melyek f ő k é n t az Iszkra c. l a p b a n l á t t a k napvilágot, öszszeállította Jumorisztyicseszkije sztyihotvorenyija Gejnye iz Tambova ( ' T a m b o v i Heine humoros versei', 1863) c. g y ű j t e m é n y é t . A szatirikus és politikai költészetben N y . Nyekraszov k ö v e t ő j e volt. Szerelmi líráján H. Heine h a t á s a érezhető. A. Druzsinyin, V. Bezobrazov és K. Kavelin t á r s a s á g á b a n Vek c. f o l y ó i r a t o t a l a p í t o t t (1861-ben), amit h a m a r o s a n o t t h a g y o t t , mivel rosszind u l a t ú a n t á m a d t a az akkori n ő m o z g a l m a t , s ezzel m a g á r a h a r a g í t o t t a a d e m o k r a t a i r o d a l m á r o k a t (köztük D. Piszarevet). Néhány évig a Bugyilnyik c. folyóirat m u n k a társa volt. Legjelentősebb mégis műfordítói tevékenysége; t ö b b m i n t h a t v a n európai író — köztük Dante, Shakespeare, Lessing, Schiller, Musset, V. Ilugo, Shelley, N. Lenau, Ibsen, Mickiewicz —• m ű v é t ü l t e t t e át orosz nyelvre. O 1868—1874-ben az orosz irodalom tanszéket vezette a varsói főiskolán. K é s ő b b ú j r a P é t e r v á r o n hivataln o k o s k o d o t t , miközben a Gyelo, Russzkoje bogatsztvo és Pantyeon lityeraturi c. lapok m u n k a t á r s a volt, ill. e l ő a d á s o k a t t a r t o t t az orosz és a világirodalomról. Összeállított néhány irodalmi olvasó- és t a n k ö n y v e t . 1883—1885-ben k i a d t a az Izjascsnaja lityeratura c. folyóiratot. 1905-ben tiszteletbeli a k a d é m i k u s lett. O G y ű j t , kiad.: Sztyihotvorenyija. Sz dobavlenyijem jumorisztyicseszkih sztyihotvorenyij Gejnye iz Tambova ('Versek. T a m b o v i Heine h u m o r o s verseivel b ő v í t v e ' , 1902). O K i a d . : J . Jampolszkij (szerk.): Poeti Iszkri (1933); Russzkije piszatyeli o perevogye (1960); Poeti 1860-h gg. (1968). O írod.: F. B a t y u s k o v : P. I. Vejnberg. K 50-letyiju l i t y e r a t u r n o j gyejatyelnosztyi (Mir bozsij. 1901, 12.); J u . Veszelovszkij: P. I. Vejnberg [1830—1908] (Isztorija russzkoj lityeraturi X I X v., 5. köt., 1910); A. V. F j o d o r o v : Russzkij Gejnye ( R u s s z k a j a poezija X I X v., 1929); J u . D. Levin: Vejnberg—perevodcsik (Rosszija i Z a p a d , 1979); uő: P. T. Vejnberg (Russzkije perevodcsiki X I X veka i razvityije hudozsesztvennovo perevoda, 1985). Jurij

Guszev

Vejvoda, J a r o s l a v (írói név); J a r o s l a v Marék (családi név); (Prága, 1940. szept. 13.—): cseh író. J o g o t végzett és jogászként dolgozott P r á g á b a n 1968-ig. A szovjet invázió u t á n S v á j c b a emigrált. O 1962-től elbeszéléseket közölt különböző folyóirat o k b a n . 1965-ben a k a t o n a i kiadó nívódíjjal j u t a l m a z t a első novelláskötetének kéziratát, de a könyv politikai okokból nem jelenhetett meg. S v á j c b a n írt műveit kivé-

tel nélkül a t o r o n t ó i S i x t y - E i g h t Publishers Corporation a d t a ki. Ezek közül m i n d j á r t az elsőt, a beatnik-felfogásban és stílusban megírt Plující andélé, letící ryby ('Úszó angyalok, repülő halak', 1974) c. novellásköt e t e t E. Hostovsky-díjjal t ü n t e t t é k ki. E b ben és minden t o v á b b i m u n k á j á b a n a svájci cseh emigránsok sorsával, a beilleszkedés problémáival, a menekültek és a befogadók, v a l a m i n t az emigráns nemzedékek közötti k o m m u n i k á c i ó a k a d á l y a i v a l foglalkozik, g y a k r a n ü t k ö z t e t v e a közép-európai k u l t ú r á t a n y u g a t - e u r ó p a i v a l . Könyvei h a n g u l a t á t szomorkás, ironikus humor, alkotómódszerét a dialógusok gyakori haszn á l a t a jellemzi. O Egyéb fő művei: Ptdci ('Madarak', elb.-ek, 1981); Zelené víno ('Zöld bor', reg., 1986). Zádor András vekainame: —• krónika Veken [féken], K a r i (Essen, 1904, júl. 22.—Karl-Marx-Stadt, ma: Chemnitz, 1971. júl. 21.): n é m e t író. Polgári családból szárm a z o t t . 1927-től az S P D , m a j d 1929-től a n é m e t k o m m u n i s t a p á r t t a g j a volt. Az antifasiszta ellenállásban való részvétele mia t t 1934-ben l e t a r t ó z t a t t á k és hazaárulás v á d j á v a l elítélték. 1937-ben Csehszlovákiába, m a j d Párizsba emigrált. F r a n c i a o . megszállása u t á n h a z a t é r t és illegális m u n k á t végzett. 1945-ben szabadult a sachsenhauseni koncentrációs táborból. Iskolaigazgató, m a j d szabadfoglalkozású író lett. O A volt N D K ifjúsági i r o d a l m á n a k egyik legnevesebb képviselője. Elbeszéléseken és regényeken kívül számos h a n g j á t é k o t is írt, Nyelvezete egyszerű, pedagógiai célzatú m o n d a n i v a l ó j á t humorosan, a gyermeki lélek s a j á t o s s á g a i n a k figyelembevételével a d j a elő. O F ő b b művei: Die Flucht nach Prag ('Szökés P r á g á b a ' , elb., 1955); Der Kellerschlüssel ('A pincekulcs', reg., 1955); Vier Berliner Rangén ('A négy berlini csibész', reg., 1955); AufTod und Leben ('Életre, halálra', reg.. 1961). O írod.: H. Meyer: K a r i Veken u n d der pádagogische Optimismus (Bibliothekar 1964). V. Horváth Károly Veksina, L i n a Grigorjevna: —>Asalcsi Oki Vela [velá], F e r n a n d o (írói név); F e r n a n do García Vela (teljes családi név); Héctor del Valle (álnév); (Oviedo, 1888. okt. 28.— 1966): spanyol író. J . Ortega y Gasset tanítv á n y a volt. Az El Sol és a Diario de Madrid főszerkesztője, a Revista de Occidente folyóiratnak alapításától t i t k á r a volt. Nagy műveltsége és intellektuális fegyelmezettsége

526

VELAZ a művészet, filozófia, irodalom és politikai kérdéseinek szigorú vizsgálatát jelentette esszéiben. Veretes, áttetsző m o n d a t o k és a jó újságíró stiláris könnyedsége e g y a r á n t jellemzik p r ó z á j á t . O F ő b b művei: El arte al cubo ('A k o c k á s művészet', esszék, 1925); El futuro imperfecto ('Befejezetlen jövő', esszék, 1931); Mozart (életr., 1943); Talleyrand (életr., 1943); El grano de pimienta ('A borsszem', esszék, 1950); Circunstancias ( ' K ö r ü l m é n y e k ' , esszék, 1952). Radnai Margit Velan [velan], Yves (Saint-Quentin, 1925. aug. 29.—): svájci-francia író. A n y j a francia volt, a p j a svájci. T a n u l m á n y a i t S v á j c b a n végezte, m a j d h a z á j á b a n , Olaszo.ban és az USA-ban t a n í t o t t , végül ismét h a z a t é r t szülőföldjére. 11 évig tevékeny t a g j a volt a svájci M u n k a p á r t n a k , valam i n t a Neuchátelből kiinduló Ú j Baloldal m o z g a l m á n a k is egyik a l a p í t ó j a . Klső regénye, a J e ( ' É n ' , 1959) — melynek szorongó hőse egy rossz világban a t u l a j d o n b ű n t u d a t á v a l viaskodik — azonnal nemzedékének legkiválóbb svájci írói közé emelte, és k i v á l t o t t a R . Barthes, illetve M. MerleauPonty elismerését. A Statue de Gondilláé retouchée ('Gondilláé j a v í t o t t szobra', reg., 1973) egyszerre kérdőjelezi meg a marxizmus kapitalizmuselemzésének érvényességét és az írás m i n t forradalmi eszköz lehetőségeit. Az 1970-es években a Rencontre c. folyóirat egyik vezéregyénisége lett, m a j d a szocialista svájci írókat t ö m ö r í t ő Öltencsoport t a g j a . A jövőt leíró Soft Goulag ( ' P u h a G u l a g ' , 1977) c. regényében egy szegénységbe süllyedt, t o t a l i t a r i á n u s t á r s a d a lom vízióját fogalmazza meg. Esszéi közül legismertebb a Gontre-Pouvoir ('Ellenhatalom', 1978), melyben a k u l t ú r a és az elkötelezettség viszonyát vizsgálja, Jancsó

Júlia

Velarde [velárde], F e r n a n d o (Hinojedo, 1821—L o n d o n , 1880): spanyol költő. Spanyolo.-ban kevéssé ismert, ám LatinA m e r i k á b a n , elsősorban P e r u b a n és Guatem a l á b a n r e n d k í v ü l nagyrabecsült romantikus. 1840-ben vándorolt ki Amerikába, ahol először K u b á b a n , m a j d P e r u b a n telep e d e t t le. Verseit 1848-ban L i m á b a n a d t a ki a Flores del desierto ('A s i v a t a g virágai') c. k ö t e t b e n . Fékezhetetlen természete és túlzott spanyol p a t r i o t i z m u s a m i a t t 1855ben t á v o z n i a kellett Peruból. E c u a d o r b a , Bolíviába, később Chilébe m e n t . Hazafias t é m á j ú versei mellett ekkor írta leíró költeményeit: Los Andes del Ecuador ('Az ecuadori A n d o k ' ) , A la Cordillera de los Andes 527

('Az Andok hegyláncához') és egyik leghíresebb versét, a La última melódia románticát ('Az utolsó r o m a n t i k u s dallam'). Később G u a t e m a l á b a n telepedett le, ahol 1854-től 1866-ig t a n í t o t t . 1860-ban jelent meg a Cánticos del Nuevo Mundo ('Az Újvilág dalai') és a La Poesia y la Religión de Porvenir ('A jövendő költészete és vallása'). L a t i n - A m e r i k á b a n Zorrilla mellett a legnag y o b b hatású spanyol költő volt. Hemrik Magda Velarde [velárde], J ó s é (Conil, 1849— Madrid, 1892): spanyol költő, d r á m a í r ó . Lírai költőként indult, később a z o n b a n a realista, d i d a k t i k u s költészet felé fordult. 1884-ben jelent meg legjobb verseinek válogatása, a Voces del alma ('A lélek hangjai'), amelyet L. Alas élesen bírált. L e g j o b b válogatása a k é t k ö t e t e s Obras poéticas ('Költői m ű v e k ' , 1887). F ő k é p p Núnez de Arce és Zorrilla d r á m á i n a k u t á n z á s á v a l ért el sikereket. B a r á t j á v a l , a költő Cavestanyn y a l e g y ü t t írta a Pedro el bastardo ('Pedro, a f a t t y ú ' , 1888) c. t r a g é d i á t . Versei p o n t o s tárgyleírásaikkal és nyelvi j á t é k a i k k a l tűnt e k ki, de igazából hiányzik belőlük az elsöprő költői egyéniség és az eredetiség. Hemrik Magda Velarde, R a m ó n López: -»•López Velarde, Ramón Velázquez de Velasco [velászkesz de velászkoj, Luis Jósé; Valdeflores m á r k i (Málaga, 1722. nov. 5.—uo., 1772): spanyol költő, történetíró. A g r a n a d a i jezsuitáknál kezdte t a n u l m á n y a i t , jogi és teológiai dokt o r á t u s t szerzett, az u t ó b b i t R ó m á b a n . 1745-ben. Ensenada márki t á m o g a t á s á v a l jelentős levéltári g y ű j t ő m u n k a n y o m á n állította össze História monumental de Espana ('Spanyolország átfogó t ö r t é n e t e ' ) c. művének dokumentumanyagát, amely 1752-től 67 kötettel g y a r a p o d o t t . A királyi felkérésre végzett m u n k a során számos tart o m á n y t m e g l á t o g a t o t t , t a p a s z t a l a t a i t Noticia del viaje, hecho de orden del rey ('Jelent é s a királyi megbízásból m e g t e t t útról', 1765) c. művében összegezte, a m e l y révén kegyvesztetté v á l t a királyi u d v a r b a n . P a t rónusa, Ensenada márki b u k á s a k o r (1766) m a g a is h a t évre b ö r t ö n b e került. Kevéssel kiszabadulása u t á n , agyvérzésben halt meg. O Origenes de la poesia castellana ('A spanyol költészet kezdetei', 1754) c. esztétikai t a n u l m á n y á b a n I. Luzán elveit vallott a . 1753-ban k i a d t a a F . de Quevedónak t u l a j d o n í t o t t költeményeket: ezek u t ó b b F . de la Tőrre műveinek bizonyultak.

VELCS d e b j u t (Prosztori, 1976, 1.); D. P o p i v a n o v : R e a l n o s z t t a n a f a n t a z i j a t a (Plamák, 1976, 2.). Juhász Péter

Klasszicista k ö l t e m é n y e i t a Biblioteca de Autores Espanoles 67. k ö t e t é b e n (1875, reprint 1953) a d t á k ki. O E g y é b fő műve: Aneles de la náción espanola desde el tiempo más remoto hasta la entrada de los romanos ('A spanyol nemzet k r ó n i k á j a , a legkorábbi időktől a rómaiak bejöveteléig', 1759). Radnai Margit Velcsev, P e t á r Velcsev (Tszkrec, 1944. ápr. 22.—): bolgár költő, kritikus. Szófiában szerzett bölcsészdiplomát spanyol nyelv és irodalom szakon 1969-ben. Szerkesztő volt a Szofijszki universzitet (1966— 1968) c. lapnál és a Szofijapresz hírügynökségnél (1969—1971). 1975-től a Bolgár Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa. 1979-ben v é d t e meg k a n d i d á t u s i disszertációját Don Kihot i bálgarszkata literatura ('Don Qijote és a bolgár irodalom') c. O Verseit, m ű f o r d í t á s a i t , t a n u l m á n y a i t és recenzióit az irodalmi k i a d v á n y o k rendszeresen közlik. B e h a t ó a n foglalkozik a bolgár költészet problémáival, a bolgár irodalom klasszikusaival és a bolgár költészet legújabb nemzedékével. A művészetek elmélete is érdekli. T ö b b t a n u l m á n y a jelent meg az esztétika és az összehasonlító irodalomtud o m á n y fő kérdéseiről. A műfordításokról is rendszeresen ír az Izkusztvo na prevoda ('A f o r d í t á s művészete') c. é v k ö n y v b e n . O Költészete az élet csöndes, bölcs szemlélődéséből eredő intellektuális líra. Orosz, francia, n é m e t és angol költők műveiből fordít. Műve még: Pogled várhu poezijata ('Pillantás a költészetre', 1979). O írod.: H. J o r d a n o v : Antologija n a s z v e t o v n i j a szonet ( P i a m á k . 1979, 7.); D. Velikov: Pogled v á r h u p o e z i j a t a ( L i t e r a t u r n a miszál, 1980, 7.); Sz. Tgov: P r e v o d a c s á t P e t á r Velcsev ( P l a m á k , 1980, 11.). Juhász Péter Velcsev, T o d o r Nikolov (Pernik, 1935. aug. 15.—): bolgár író, festő. Szófiában az orvosi egyetem h a l l g a t ó j a volt 1955 és 1958 között. Később fizikai m u n k á b ó l élt. 1969től a t é v é irodalmi m u n k a t á r s a , 1977-től pedig rendezője. O 1969-től publikál. Elbeszélései m e t a f o r i k u s asszociációkra épülnek, melyek a mai erkölcsi és szociális probl é m á k a t á b r á z o l j á k , ennek ellenére ősi, hag y o m á n y s z e r ű beidegzettséget feltételeznek. Egyes elbeszélései orosz, francia, és angol nyelven is megjelentek. O F ő b b művei: Fantazija za belite sapki ('Képzelődés a fehér sapkáról', elb.-ek, 1975); Formula 1. ("Forma 1.', elb.-ek, 1980). O írod.: H . Sztefanov: Zrelosztta na edin d e b j u t (Pulsz, 1975, 12.); L. Zahariev: Uszpesen

Velde [felde], A n t o n v a n de (írói név); A n t o n i u s G e r a r d u s J o z e p h u s v a n der Velde (eredeti családi név); (Antwerpen, 1895. júl. 7.—Schilde, 1983. jún. 21.): flamand író, kritikus, színházi rendező. Az 1. világh á b o r ú u t á n a katolikus expresszionizmus legfontosabb képviselője a Christojfel (1924) és a Tijl (1. rész 1925, 2. rész 1930) c. s z í n d a r a b j a i v a l . 1929—1932 k ö z ö t t a F l a m a n d Népszínház vezetője, a Toneelgids c. színházi szaklap szerkesztőségi m u n k a t á r s a volt. A flamand színházat lírai-szimbolikus t a r t a l m ú színdarabjaival ú j í t o t t a meg. K o s z t ü m ö s történelmi felvonulásokat is szervezett, többek között Bruggében. Vondelrő\ írt regényt De rechtvaerdige trou ('Igaz hit', 1945) c. O E g y é b fő művei: De zonderlinge gast ('A különös vendég', színmű, 1924); Faust Junior ('Az i f j a b b F a u s t ' , színmű, 1932); Radijs ('Retek', színmű, 1933); Hans Worst ( ' P a p r i k a Jancsi', színmű, 1939); Het eeuwige masker ('Az örök álarc', esszé, 1940); Schep vreugde in 't leven ('Teremts ö r ö m e t az életben', reg., 1941); Metpermissie ('Engedéllyel', reg., 1952). O írod.: K . Elbaers—A. de M a y e r — R . Roemans: A n t o n v a n de Velde (1944); C. Tind e m a n s : A n t o n v a n de Velde 1895—1983 (Etcetera, 1983, 1.). Keller Anna Velde [felde], Carl F r a n z v a n der (Breslau, m a : Wroclaw, Lengyelo., 1779. nov. 27.—uo., 1824. ápr. 6.): sziléziai német író, d r á m a í r ó . Elete során mindvégig Wroclawban v a g y a n n a k környékén élt és m ű k ö d ö t t jogászként. O A drezdai Abendzeitungban f o l y t a t á s o k b a n m e g j e l e n t e t e t t történelmi v a g y egzotikus környezetben játszódó kalandregényei k o r á b a n igen népszerűek volt a k , számos fordítás és színházi a d a p t á c i ó készült belőlük. Szerzőjüket egy r a j o n g ó k r i t i k u s a ,,a n é m e t S c o t t " - n a k nevezte. O Kiad.: Sámtliche Schriften ('Összes írásai', 27 köt., 1830—1832). O Magyarul: Guidó (Molnár E., 1834); A tatárcsata (n. n., 1834). Újvári Péter Velde [felde], J a c o b a v a n (Hága, 1913. m á j . 10.—): holland írónő, táncosnő. Évekig élt P á r i z s b a n és Mallorcán. 1953-ban egy csapásra hírnevet szerzett a De grote zaal ('A n a g y terem') c. regényével, melyben megrázó képet fest azokról a m o s t o h a körülményekről, amelyek egy öregek o t t h o n á b a n u r a l k o d n a k . A közelgő öregség tém á j á t dolgozta fel az Een blad in de wind

528

VELDE ('Egy levél a szélben', 1961) c. önéletrajzi regényében. A Stúdió színtársulat d r a m a t u r g j a k é n t is dolgozott, t ö b b modern színd a r a b o t f o r d í t o t t hollandra, pl. Beckettet, Arrabalt, Ionescot. Gera Judit

újság, 1983, 24.). O írod.: H. Bousset: Roger v a n de Velde postuum (Ons Erfdeel NVIT, 1974, 3.); A. M. de Bakker: D r u g s en literatuur: geluk een naald lang (1983). Keller Anna

Velde [felde], R i n k v a n der (Aalsum, 1932. j ú n . 8.—): fríz író, újságíró. A Leeuwarder Courant c. fríz napilap szerkesztője. 1981-ben Gysbert Japicx-dij]a,\ jutalmazt á k . Kizárólag fríz nyelven ír, különösen szűkebb p á t r i á j á b a n népszerű humoros elbeszélőstílusa és t á r s a d a l o m k r i t i k á j a m i a t t . O F ő b b művei: Joun healwei tolven ('Ma fél t i z e n k e t t ő k o r ' , reg., 1962); Forlizers ('Vesztesek', reg., 1964); Foaring fan luct ('Levegőváltozás', reg., 1971); Ienfoar 't ófwennen ('Búcsúzóul egyet', 1971); Stjerrende wier, heite ('Dögöljek meg, h a n e m igaz', elb.-ek, 1974); Pake Sytse ('Sytse n a g y p a p a ' , reg., 1975); De houn sin omj'im bylje ('A k u t y a sirat meg b e n n e t e k e t ' , reg., 1978); De heidenen ( ' P o g á n y o k ' , 1981); De lange jacht ('A hosszú v a d á s z a t ' , reg.. 1985); Jan Hut (reg., 1989). O írod.: F . Dam: Rink V a n der Velde (Tekst en Utliz, 1971); B. Oldenhof: Weardevardiel oar de yn Fryslán Spyljende r o m a n s van R i n k van der Velde (Hjir, 1982, 4.). Keller Anna

Velde Gijorgisz Velde Johannisz; VoldeGijorgisz Vblde-Johannesz; Waldá Giyorgis Wálda Yohannis (tudományos átírás); (1910 k.—): a m h a r a nyelven a l k o t ó etióp író, publicista. R e n d k í v ü l alapos h a g y o m á nyos egyházi nevelésben részesült. Az olasz — e t i ó p h á b o r ú t (1935—1941) közvetlenül megelőző időben korrektorként, m a j d a fíirhaninna szelam ('Fény és békesség') c. újság főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. A háború u t á n az ú j o n n a n megindít o t t Addisz zemen ( ' Ú j idő'), m a j d a Szendek alamaccsin ('Lobogónk') c. újság főszerkesztője lett. O A háború előestéjén publik á l t a Jevend lidzs kurat szilehager memot ('A fiú büszkesége meghalni a h a z á é r t ' , 1934/ 1935) és Dzsegna szev tegadaj letelatu almot baj ('A bátor férfi küzd és ellenségének azt m o n d j a , hogy nem hal meg', 1935) c. hazafias hangú verseit. Művei közül kiemelkedik és h a z á j á b a n osztatlan népszerűséget szerzett neki az Agazi (ua.) c.; ebből részlet e k e t először az Addisz zemen p u b l i k á l t 1945-ben, m a j d teljes terjedelmében 1955ben jelent meg. A didaktikus, moralizáló t e n d e n c i á j ú , nehezen m e g h a t á r o z h a t ó műf a j ú alkotás, a m e l y e t leginkább t e r j e d e l m e a l a p j á n szoktak regénynek t e k i n t e n i — s amely hol filozófiai értekezésre, hol t ö r t é n e ti krónikára, d o k u m e n t u m g y ű j t e m é n y r e , hol pedig b r a v ú r o s újságcikkre emlékeztet, u g y a n a k k o r adós m a r a d a jellemek fejlődésének k i b o n t á s á v a l és az élet s o d r á s á n a k mélyreható, átfogó, epikus ábrázolásával —, egy fiatalember, Agazi életének egy szak a s z á t meséli el, aki szülei k í v á n s á g a ellenére E u r ó p á b a megy, hogy t a n u l h a s s o n és világot láthasson, m a j d pedig végül visszatér E t i ó p i á b a . Ez az a m h a r a i r o d a l o m b a n közkedvelt és többször feldolgozott t é m a kiváló a l k a l m a t n y ú j t a szerzőnek arra, hogy e l m o n d j a véleményét, ill. elmélkedjen olyan fontos kérdésekről, mint az e t i ó p és a modern európai civilizáció egymáshoz való viszonya, a fejlődés ú t j a , a h a g y o m á n y o s értékek szerepe, Etiópia jövője. O E g y é b művei: Kibre negeszt ('A királyok dicsősége', 1946/1947); Jealem tebaj ('A világ szokása', 1947/1948); Bilsziginna begibrinna ('Virágzás a mezőgazdaság révén', 1948/ 1949); Szine migbar ('Jólneveltség', 1950/ 1951); Keszira behvala ('Munka u t á n ' , 1950/ 1951); Addiszitu Itjoppeja ('Az ú j Etióp i a ' , 1952/1953). O írod.: M. L. Volpe:

Velde [felde], Roger v a n de (Boom, 1925. febr. 13. A n t w e r p e n , 1970. m á j . 30.): flam a n d író. Újságíróként dolgozott különböző napilapoknál és ifjúsági lapoknál. Gyom o r b a j á n a k kezelésére egy ú j f a j t a f á j d a lomcsillapítót szedett, s mivel erről nem t u d o t t leszokni és r e c e p t e k e t hamisított, 8 évet t ö l t ö t t el pszichiátriai intézetekben és b ö r t ö n ö k b e n . 1966-ban d e b ü t á l t Galgenaas ('Akasztófavirág') c. művével, mely rövid, h a g y o m á n y o s szerkezetű elbeszéléseket t a r t a l m a z . T é m á j a az illúziók, a t á r s a d a lomból k i v e t e t t e k érzelmei. E z t a m ű v é t e g y é b k é n t a börtönből csempészte ki. Hősei elítélt társai, h u m o r a f a n y a r , de ugyana k k o r gyengéd is. De knetterende schedels ('Ropogó k o p o n y á k ' , 1966) c. kötetének színhelye a pszichiátriai intézet zárt világa. Groteszk írásainak hősei gyilkosok, homoszexuálisok, kábítószeresek és félresikerült művészek. írásaival a drogosokkal szembeni m e g é r t ő b á n á s m ó d é r t , ill. a börtönök és ideggyógyintézetek r e f o r m j á é r t k ü z d ö t t . O E g y é b fő művei: De slaapkamer ('A hálószoba'. reg., 1968); Recht op antwoord ('Jog a válaszra', pamflet, 1969); Tabula rasa ('Tiszta lap', kisreg., 1970); Kaas met gaatjes ( ' L y u k a s s a j t ' , elb., 1970); De dorpsveroveraar ('A faluhódító', elb., 1973). O Magyarul: 1 elb. (Nagy É v a , R a k é t a Regény34

529

VELEZ L i t y e r a t u r a Efiopii (1981); Amszalu Aklilu: Accsir j e - I t j o p p e j a szineszihuf t a r i k (1983/ 1984). Ormos István Velea [veljá], Nicolae (Tigreni, 1936. ápr. 13.—Cepari, 1987. jan.): román író, újságíró. Tanítócsaládból származott. Középiskoláit Curtea d e Arge^ben végezte. E l ő b b a brassói erdészeti főiskolára i r a t k o z o t t be, m a j d a b u k a r e s t i egyetem bölcsészkarán szerzett d i p l o m á t 1958-ban. A Gazeta literará c. irodalmi folyóiratot szerkesztette, m a j d a galati-i Viata nouá c. napilaphoz került, a z u t á n a B u k a r e s t F i l m s t ú d i ó forg a t ó k ö n y v - o s z t á l y á n dolgozott, végül a Luceafárul c. lap belső m u n k a t á r s a lett. O A román r ö v i d p r ó z a egyik l e g a v a t o t t a b b művelője, s e g y b e n azon írók egyike volt, akik a legtöbbet t e t t é k az 1960-as évek során b e k ö v e t k e z e t t irodalmi h a n g v á l t á s és megújulás é r d e k é b e n , a proletkult u r a l m a ellen. 1958-ban d e b ü t á l t a Gazeta literará hasábjain Poarta ( ' K a p u ' ) c. elbeszélésével. E z t a címet viseli első elbeszéléskötete is, melyet megjelenésének évében, 1960-ban az Akadémia díjáva\ j u t a l m a z t a k . E b b e n a szerzőt leginkább a gyermeki- és a k a m a s z lélek f o g l a l k o z t a t t a , s különös tehetséggel l á t t a t t a a világot egy gyermek szemével. Az á r t a t l a n s á g , az együgyűség, az infantilizmus későbbi írásaiban is jellegzetes hősei legfőbb t u l a j d o n s á g a . Szépírói m u n k á s s á gával p á r h u z a m o s a n recenzensként, riporterként, p u b l i c i s t a k é n t és f o r g a t ó k ö n y v íróként is t e v é k e n y k e d e t t . Az 1960-as évektől sorra l á t t a k napvilágot elbeszélésgyűjteményei: Opt povestiri ('Nyolc elbeszélés', 1963); Paznic de armonii ( ' H a r m ó niák őre', 1965); Zbor jos (1968: Belia Gy., Keresztesi É v a , K á l m á n B., Mélyrepülés, 1973); ín rázboi un pogon de flori (1972: Belia Gy., E g y h o l d a s virágkert — h á b o r ú ban, Mélyrepülés, 1973); ill. két gyermekpróza-füzet: Cutia cu greieri ('Tücsökdoboz', 1974) és Dumitras si cele douá zile ('Dömötör és az a k é t nap', 1974). Újszerűségével az írószövetség diját n y e r t e el Vorba-n colturi si rotundá ('Sarkos és gömbölyded szavak', 1973) c. glosszagyűjteménye. E z t a d t a ki ú j r a , b ő v í t e t t f o r m á b a n Cálátor printre intelepciuni (^Utazás bölcsességek között', 1975) c. O Életműve terjedelemben nem nagy, de olyan elbeszélő tehetségről tanúskodik, a k i t nehéz egyetlen művészi f o l y a m a t á r a m l a t á b a n elhelyezni. Elemzőkészsége iróniával, h u m o r r a l társult és az a b s z u r d sem volt idegen tőle. Szerzői k o m m e n t á r j a i b a n m e g t a l á l t a azt az ezópusi n y e l v e t , amely nélkül a d i k t a t ú r a idején a v a l ó s á g bizonyos elemeit meg

sem közelíthette volna: a m i n d e n n a p i élet v a s k o s trivialitását és a l a n t a s v o l t á t , a szabvány-gondolkodás, sőt a s z a b v á n y érzelemvilág eluralkodását m i n t az önvédelem és a rejtőzködés eszközét. U g y a n a k k o r ötletesen szokatlan megvilágításba t u d t a helyezni a l a k j a i t , s ezáltal á t m e n e t i és megf o g h a t a t l a n , kétértelmű és homályos lelkiá l l a p o t o k a t rögzített. Egyik szereplője, az ifjú Didi^a pl. el a k a r v á n feledni a m ú l t a t , úgy vélte, hogy ha k e r é k p á r r a l jár, ezt a célt h a m a r a b b eléri, következésképp postai kézbesítőnek jelentkezett. Az író egy olyan kis világot jelenített meg h a z á j a irodalmában, a m e l y egyes vonásaiban Caragiale hőseinek ,,miticizmusára" (Mitica nevű figur á j á n a k nevéből) emlékeztet; m á s u t t (inf a n t i l i z m u s á b a n , kamaszos n a i v i t á s á b a n ) M. Préda Morometii ('A Moromete-család') c. regényének a l a k j a i t idézi. 1975-ben kiad o t t utolsó kötetében viszont A. Pcmnal, a r o m á n népi, tréfás t ö r t é n e t e k és farce-ok a t y j á v a l m u t a t o t t rokonságot, s a keleties h a n g u l a t ú „naszreddinizmus" vált művében u r a l k o d ó v á . Anekdotái, akárcsak A. Pann P o v e s t e a vorbei ('A szólás meséje') c. k ö n y v é b e n , ugyancsak egy-egy közmondásból v a g y szólásmondásból indulnak ki. Afféle népies—komikus, keleti eredetű klasszicizmus megnyilvánulásai ezek, melyeket az Urmuz módszerét és az abszurd i r o d a l m a t is jól ismerő szerző felhasznált. O Magyarul még: 1 nla (Csordás E., U t u n k , 1961, 5.); 1 riport (Nagy B., Igaz Szó, 1963, 11.); Napkereső (nlák" F o r r ó L., 1965); 1—1 elb. (Domokos S., R o m á n i a i elbeszélők, 1965; F o d o r S., U t u n k , 1966, 23.); 2 elb. (Kosály M á r t a , Különös látogatás, Mai r o m á n elbeszélők, 1968). O írod.: Al. P i r u : U n prozator u m o r i s t (Luceafárul, 1968, 16.); C. Regman: Cica ni§te cronicari (1970); uő: Colocvial (1976); G.' Dimisianu: N o u á prozatori (1977). Cornel Regman Velebit, Josip (1911—): h o r v á t eszperantó költő, műfordító. A m a g y a r irodalom egyik l e g a v a t o t t a b b h o r v á t nyelvű t o l m á csolója. Anyanyelvén is írt verseket, ill. m u n k a t á r s a volt a La Suda Stelo ('A déli csillag') c. eszperantó kulturális folyóiratn a k . 1969-ben k i a d o t t h a t a l m a s műve, a világ szerelmi lírájának antológiája 600 oldalon, h o r v á t nyelven szólaltatta meg az egyetemes költészet remekeit, ugyancsak idesorolva néhány eszperantó költő — Baghy Gy., Hilda Dresen, L j u d m i l a Jevszejeva, — verseit. Ezenkívül szlovén nyelvű költem é n y e k e t is lefordított eszperantóra. O Műfordításai még: Dr. Tadijanovic: Kanto al Mia K o r o ('Dal a szívemhez', versek,

530

VELEN 1936); I. Mazuranió: L a m o r t o de SmailAgao Cengic ('Csengics Szmail aga halála', eposz, 1972); F r . PreSeren: Girlando d a son e t o j ('Szonettkoszorú', versek, 1973). O írod.: Kalocsay K.: Skizo de E s p e r a n t a literaturhistorio (1979). Varga-Haszonits Zsuzsa Veled, Sultan: -+Sultan

Veled

velencei irodalom: Velence (Venezia) városa az 5. sz.-ban keletkezett, a m i k o r az észak-itáliai veneti nép egy része a h u n o k elől az Adriai tenger szigeteire m e n e k ü l t , s a Rialto szigeten kialakult település a város m a g v á v á vált. K ö r n y é k e eleinte a r a v e n n a i e x a r c h á t u s t ó l függő bizánci provincia volt, de m á r a 7. sz. végén f ü g g e t l e n í t e t t e m a g á t , s k i a l a k í t o t t a köztársasági ö n k o r m á n y z a t á t , élén a dogé vezette n a g y t a n á c c s a l . A 10. sz.-tól kezdve fokozatosan terjeszkedni kezdett, s e törekvéseit elősegítette, hogy a keresztesháborúk idején különleges kereskedelmi privilégiumokra t e t t szert; a 15. sz.-ra k i t e r j e s z t e t t e f e n n h a t ó s á g á t a dalm á t t e n g e r p a r t r a , K r é t á r a , Ciprusra, Korf u r a , s b i r t o k á b a került Bassano, Verona, Vicenza, P a d o v a , Belluno, Friaul, Brescia, Bergamo, R a v e n n a és Cremona is. A 16. sz.-ban k e z d e t t h a n y a t l a n i , a m i k o r a kereskedelmi ú t v o n a l a k áthelyeződtek az Atlanti-óceánra. Keleti t á m a s z p o n t j a i t sorra elvesztette, 1797-ben a franciák szállták meg, m a j d Ausztriához csatolták, s 1866ban n a g y o b b része egyesült Olaszországgal. O A velencei irodalom kezdetén a Keletre u t a z ó M. Polo (1254—1324) híres emlékiratai állnak. Ezzel p á r h u z a m o s a n a l a k u l t ki a közeli P a d o v á b a n — előbb Ezzelino da Romano (1194—1259), m a j d a Da Carra család (1318—1318) u r a l m a a l a t t — az első t u d a t o s a n szervezett irodalom, amelyet cenacolo padovanónak szokás nevezni. Lovato de'Lovati (1241—1309), A. Mussato (1261—1329) és a mellettük álló kisebb egyéniségek a latin klasszikusokat tanulm á n y o z v a f e j t e t t é k ki tevékenységüket. MussatóvaX szoros k a p c s o l a t b a n állt a vicenzai kör. Ferreto de'Ferreti (1200-as évek vége—1337) a Della Scala családot dicsőíti és t ö r t é n e l m e t ír; a padovai F . di Vannozzo (1340 k.—?) jellegzetes udvari költő, a chioggiai háború s a Verona és P a d o v a közötti villongások énekese. A 13—15. sz.-i fejlődés fontos jelensége volt az ófrancia nyelvből és a velencei nyelvjárásból k i a l a k í t o t t idióm á t használó eposzköltészet, melynek kiemelkedő a l k o t á s a az ismeretlen padovai szerzőtől, a 14. sz. legelejéről származó Entrée d'Espagne ('Behatolás Spanyolo.-ba')

34*

c. hősköltemény; ezt a 14. sz. első felében t e v é k e n y k e d ő Nicola da Verona f o l y t a t t a , aki a La prise de Pampelune ('Pamplona bevétele') c. eposzt is í r t a . O A 15. sz.-ban a velencei impérium terjeszkedése felszám o l t a a kis fejedelemségeket, s megszüntetve ezek u d v a r i költészetét is; megerősödött viszont a főváros szerepe, s megjelentek az irodalmi életben a k ö z t á r s a s á g vezető tisztségviselői. Fontos i m p u l z u s t a d o t t e fejlődésnek Guarino Veronese (1374—1460), aki K o n s t a n t i n á p o l y b ó l visszatérve egy ideig Velencében és V e r o n á b a n is t a n í t o t t , s mestere v o l t — egyebek k ö z ö t t — a latin mellett a velencei n y e l v j á r á s b a n is megszólaló h u m a n i s t a költészet kiváló képviselőinek, L. Giustinianinak (1388—1446) és F . Barbarának (1398—1454). A h u m a n i s t a költészet m a g a s a n képzett m ű v e l ő j e volt a veronai G. Sommariva (1435 k .—1502 k.) és a velencei A. Vinciguerra (1440 után—1503) is. F é n y e s keretek k ö z ö t t jelent meg a n y e l v j á r á s csiszolt v á l t o z a t á t használó próza M. Sanudo (1466—1536) munkásságáb a n , mindenekelőtt híres naplójegyzeteiben. O A velencei irodalom három évszázados v i r á g k o r á n a k k e z d e t é n a padovai Ruzzante (1502—1542) k o r s z a k a l k o t ó színházművészeti tevékenysége, s követőjének, A. Calmának (1510 k.—1571), a -+commedia dell'arte e l ő f u t á r á n a k m u n k á s s á g a emelkedik ki. 1527-től haláláig, 1556-ig Velencében élt P. Aretino is, aki drámáival fontos képviselője volt a velencei színjátszás első n a g y korszakának, amelyhez L. Groto (1541—1585) tevékenysége is kapcsolód o t t . A velencei h u m a n i z m u s legnagyobb a l a k j a P. Bembo (1470—1547), aki a petrarcai h a g y o m á n y kodifikálásával az egész e u r ó p a i költészeti k u l t ú r á r a h a t o t t , s nyelvészeti tevékenységével — amelynek a nyelvi v i t á b a n elfoglalt á l l á s p o n t j á t a velencei köztársaság s z á m o s irodalmára, t u dósa, k ö z t ü k G. Trissino (1478—1550) is t á m o g a t t a — kijelölte az olasz irodalmi nyelv t o v á b b i fejlődésének ú t j á t . O A 16. sz.-ban egyébként Velence az itáliai szellemi élet minden t e r ü l e t é n vezető szerepet j á t s z o t t . P. Paruta (1540—1598) és P . Sarpi (1552-—1623) vezetésével felvirágzott a t ö r t é n e t í r á s és j o g t u d o m á n y , s itt alkot o t t a jeles h u m a n i s t a földrajztudós, G. B. Ramusio (1485—1557). Megszaporodtak a k ö n y v k i a d ó k , sorban jelentek meg a klaszszikus m ű v e k a l a p v e t ő publikációi (itt tev é k e n y k e d e t t a kor leghíresebb k ö n y v k i a d ó j a , A. Manutius is); a festészetben Giorgonétói Tintorettóig a legnagyobbak, az építészetben A. Palladio munkássága kötőd ö t t a velencei k u l t ú r á h o z , s ekkor kezdő-

531

VELEZ d ö t t A. és G. Oabrieli vezetésével a zenei élet fellendülése is (amely a 18. sz.-ban kiteljesedve az európai élvonal legfelső f o k á t reprezentálta). A velencei állam gazdagsága, k i t e r j e d t nemzetközi kapcsolatai, intézményeinek viszonylagos szilárdsága és szab a d légköre n a g y visszhangot keltett, s őszinte hazafiságot ébresztett a köztársaság értelmiségi elitjében és számos híres politikai e m i g r á n s t vonzott Velencébe. O A 17. sz. a társasélet felvirágzását s a fő rang ú a k n a k tetsző irodalmi f o r m á k és t é m á k d i v a t j á v a l k ö s z ö n t ö t t be. Az ú j ízlés kialak í t á s á b a n fontos szerepe v o l t az irodalmi tevékenységét csodagyerekként kezdő, vezető állami h i v a t a l n o k n a k , G. Loredanónak (1607—1661), aki 1630-ban Velencében m e g a l a k í t o t t a a kor legnevesebb irodalmárait összegyűjtő Accademia degl'incognitit. N a g y becsben álltak a szerelmi históriákkal is bőven á t s z ő t t történelmi eposzok (pl. G. Strozzi: Venezia edificata, 'Áll m á r Velence', 1624). C. Monteverdi révén kiemelkedő szerepe volt Velencének az ú j zenés színjáték, az -^opera kialakulásában. Míg Firenzében és R ó m á b a n az opera a felső tízezer szórakozását szolgálta, i t t b á r k i jegyet v á l t h a t o t t az előadásokra. A szélesebb népi érdeklődés l e h e t e t t az oka, h o g y a velencei o p e r á k a t gépi berendezésekkel, a -*momariák h a g y o m á n y á t folytató l á t v á n y o s színpadképekkel a d t á k elő, s a választékos tragédiák helyett i t t a komikus-realisztikus elemeket is t a r t a l m a z ó , f o r d u l a t o s cselekményű vegyes m ű f a j került előtérbe, sőt, a keleti (török, perzsa, arab) t é m á k sem hián y o z t a k . A kitalált események forgatagában a klasszicizáló barokk d r á m á k — G. Dolfin (1617—1699), C. de'Dottori (1618— 1686) tragédiái — is elvesztették kapcsolat u k a t az eredeti görög d r á m á v a l . A 17. sz.ban széles k ö r b e n elterjedt, burleszk vonásokkal á t s z ő t t komikus eposzok d i v a t j á t A. Tassoni (1565—1635) i n d í t o t t a el. A tragikus és k o m i k u s elemek vegyítése előnyösen h a t o t t a velencei próza, a s a j á t o s novella- és regényirodalom fejlődésére is. A m á r e m l í t e t t G. Loredano, v a l a m i n t F r . Pona (1595—1655), M. Bisaccioni (1582—1663), P. Pasini (1583—1644), G. Sagredo (1617— 1682) mellett a leghíresebb-legsikeresebb prózaíró a k a l a n d o r életű G. Brusoni (1614 k.—1686 u t á n ) , aki novelláiban és regényeiben a kortársi Velence m i n d e n n a p i életének kalandhőseit léptette fel. O A 18. sz.ban a Velencét az itáliai államok élére állító kulturális fejlődés töretlenül folytatódik; ekkor teljesedik ki A. Vivaldi, A. Tartini zenei tevékenysége, G. A. Canaletto, P . és A. Longhi festészete. A közízlés megváltozik, a fan-

tasztikumot, az elborzasztót, sőt, a d ú s a b b f a n t á z i á j ú regényességet is felváltja a higg a d t , realista, racionális szemlélet. A veronai S. Maffei és társai megindítják a felvilágosodás eszméit t e r j e s z t ő Giornale dei letteratit ('Irodalmárok ú j s á g j a ' ) , m a j d ennek folyt a t á s á t , az Osservazioni letterariét ('Irodalmi észrevételek'), és a padovai M. Cesarotti (1730—1808) — a veronai A. Césari (1760— 1828) konzervatív purizmusával szemben — az értelmet állítja a nyelvfejlődés középp o n t j á b a . A. Zeno (1669—1750) a -*melodrámát ú j í t o t t a meg a racionális szemlélet jegyében. Az irodalomszervező t e v é k e n y ségével ekkor kimagasló, 1747-ben alakít o t t velencei Accademia dei Granelleschi vis z o n t — főként a fiabák mestere, C. Gozzi (1 720—1806) és t e s t v é r e , a Gazzeta Venetát ('Velencei Újság') szerkesztő G. Gozzi (1713 —1786) befolyása a l a t t — szembefordult Goldonivsd és a felvilágosodás racionalizmusával. O Az 1797-i campoformiói béke véget v e t e t t az ezeréves velencei köztársaságnak, s ezt követően a velencei irodalom is lehan y a t l o t t . Voltak és v a n n a k jeles írók m i n t G. Adami (1878—1946), A. Fraccaroli (1883—1956) —, a k i k színműveket írnak velencei n y e l v j á r á s b a n , vagy t á r g y u k a t szívesen helyezik venetói—velencei környez e t b e — D. Valeri (1887—1976), G. Piovene (1907—1974), G. Parisé (1929—)—, s noszt a l g i k u s fűtöttséggel idézik fel Velence szépségeit, de olyan máig eleven, s a j á t o s vonulatról, amilyen az olasz irodalmon belül a -^toszkán irodalom, Velence esetében n e m beszélhetünk. O (-»olasz irodalmi formák, olasz irodalom) Herczeg Gyula Velensky z Mnichova [velenszkí z n o m h o va], Oldíich; Ulricus Velenus (latin névváltozat); (1495 k.—1531 után): cseh humanist a , fordító, nyomdász. Prágában, m a j d Párizsban folytatott egyetemi t a n u l m á n y o k a t . Kelyhes vallású volt; élete végén a csehtestvérekhez csatlakozott. O Irodalmi tevékenysége főleg az 1519—1521-es évekre esik. Lukianosz, Erasmus, M. Ficino, Pico della Mirandola és Luther műveit, valamint pápaellenes szatírákat f o r d í t o t t . Nyelvezetében a klasszikus latin stíluseszközöket alkalmazt a . Európa-szerte visszhangra talált csehtestvér gondolatokat kifejtő, 1520-ban kia d o t t latin nyelvű értekezése arról, hogy Szent Péter sohasem j á r t R ó m á b a n , így a p á p á k nem lehetnek Péter utódai. O írod.: F . M. Bartos: Zapadlé dílko bratrské védy (Véstník královské ceské spolecnosti n a u k , 1925); uő: K r e s t a n s k y r y t í í Oldrich Velensky (Bojovníci a mucedníci, 1939, 1946). IIeé

532

Veronika

VELEZ Veleslavín [veleszlavínj. Dániel A d a m ; (Prága, 1546 aug. 3 1 — u o . , 1599. okt. 18.): cseh k ö n y v k i a d ó , nyomdász, történész, író, fordító, irodalomszervező. A prágai egyetemen magiszteri fokozatot szerzett; 1569-től egy évtizedig főként t ö r t é n e l m e t t a n í t o t t P r á g á b a n . Házassága révén fokozatosan á t v e t t e J . Melantrich z Aventína híres prágai n y o m d á j á t , és kiadóként az 1580-as évektől a cseh — a k k o r főleg polgári szerveződésű — irodalmi élet v e z é r a l a k j á v á vált. Számos, a k o r b a n Európa-szerte ism e r t t ö r t é n e t i , jogi és t e r m é s z e t t u d o m á nyos m u n k á t f o r d í t o t t vagy f o r d í t t a t o t t le és a d o t t ki, elsősorban a művelt cseh polgárság számára. Tevékenységéhez t ö b b ford í t ó t és m u n k a t á r s a t , v a l a m i n t g a z d a g nemesi és polgári mecénásokat t u d o t t megnyerni. Az anyanyelv és a k u l t ú r a ápolásának fontosságáról vallott, p r o g r a m a d ó nézeteit k i a d v á n y a i h o z írt előszavaiból ism e r j ü k . Kevés önálló m ű v e közül legjelent ő s e b b a Kalendáf historicky ('Történelmi n a p t á r ' , 1575, 1590) c. m u n k á j a . Vallási elfogulatlanságára jellemző, hogy m a g v a s előszóval, közös kötetben jelentette meg a k a t o l i k u s Piccolomini (II. Pius p á p a ) és a kelyhes M. Kuthen cseh t ö r t é n e t é t (Kroniky d v é o zalození zemé ceské, ' K é t krónika Csehország alapításáról', 1585). O Lexikográfiái m u n k á s s á g á n a k eredménye négy szótár, k ö z t ü k a t á r g y szerinti felosztású latin- cseh—német Nomenclator tribus linguis ( ' H á r o m nyelvű szójegyzék', 1586. kiegészítve 1598) és a cseh—latin—görög— n é m e t nyelvű, ábécés elrendezésű Silva quadrilinguis vocabulorum ('Nagy négynyelvű szótár', 1598). O K i a d v á n y a i n a k a Kralicei biblia mellett — kiemelkedő szerepe volt a régi cseh irodalmi nyelvi norm a megszilárdításában. H a l á l á r a harminch á r o m kortársa írt gvászelégiát; a 16. sz. végét g y a k r a n az ő neve a l a p j á n „veleslavín i " k o r n a k nevezik. O Kiad. és irod.: M. K o p e c k y : Dániel A d a m z Veleslavína (1962). Heé Veronika véletlen: a szó köznapi értelmében olyan esemény, amelynek bekövetkezte előre nem l á t h a t ó , k i s z á m í t h a t a t l a n . A filozófiáb a n a fogalom t á g a b b értelmű, a szükségszerűséggel dialektikus ellentétben álló kat e g ó r i á n a k tekintik, amely m a g á b a foglalja m i n d a z o k a t a jelenségeket is, amelyek nem t a r t o z n a k v a l a m e l y dolog lényegien k o n s t i t u t í v (a dolgot létrehozó) vonásai közé. Konszenzusra t á m a s z k o d ó m e g h a t á r o zása a z o n b a n itt nincsen, a különböző szerzők igen eltérő definíciókkal írják le. Ezek leginkább egyező m o z z a n a t a i t úgy lehetne

összefoglalni, hogy a véletlen két, ö n m a g á b a n véve a szükségszerűség ok-okozati lánc o l a t á n a k megfelelően végbemenő esemény nem szükségszerű találkozása, ill. az a jelenség, amely e találkozás e r e d m é n y e k é n t keletkezik. Közérthető — T h . Wilder Szent L a j o s király h í d j a (1927) c. regényéből v e t t — példával élve: egyrészt szükségszerű okokozati összefüggések h a t á r o z h a t j á k meg, hogy öt ember egy m e g h a t á r o z o t t pillanatban egy m e g h a t á r o z o t t hídon t a r t ó z k o d jék. és — másrészt — ugyanilyen okok ind o k o l h a t j á k azt is, hogy ez a híd éppen ebben a pillanatban s z a k a d j o n le. A véletlen e két szükségszerű találkozása, s az öt e m b e r halála, mert az m á r korántsem szükségszerű — vagy a k á r csak valószínű — , hogy a hidakon t a r t ó z k o d ó k a t k a t a s z t r ó fák fenyegessék. O A filozófiai m e g h a t á r o zásokkal szemben a m a t e m a t i k a i valószínűségszámítás m e g h a t á r o z á s a egyértelmű: véletlen az az esemény, amelynek valószínűsége 0 és 1 közé eső szám, amely megadja, hogy ez az esemény a hasonló eseteknek hányadrészében következik be. (Ha az esem é n y bekövetkezése lehetetlen, e szám 0, ha viszont bizonyos, a k k o r 1.) O A nyelv számos, véletlenek által m e g h a t á r o z o t t jelensége között ->sztochasztikus kapcsolatok v a n n a k , s ezeket -*•nyelvstatisztikai módszerekkel vizsgálni lehet. O írod.: W. Wind e l b a n d : Die Lehren v o m Zufall (1870); M. Cantor: Das Gesetz im Zufall (1877); Rényi A.: Valószínűségszámítás (1954); M. Barthélemy-Madaule: L'idéologie du h a s a r d et de la nécessité (1972); J . Monod: Zufall und Notwendigkeit (1973); M. Eigen—R. Winkler Das Spiel. Naturgesetze steuern den Zufall (1978). Martinkó András O Az irodalomban a véletlen p r o b l é m á j a f ő k é n t két v o n a t k o z á s b a n merül fel. Az egyik a műben r ö g z í t e t t formaszerkezetek véletlenszerűségének kérdése, a másik a mű által ábrázolt véletlen események jellege és funkciója. Ami az első p r o b l é m a k ö r t illeti, a poétikák — elismerve, hogy az a l k o t á s f o l y a m a t á b a n n e m c s a k a —>tudatosság, hanem az —> ösztönösség is lényeges szerepet játszik — a művészi siker egyik legfontos a b b feltételének tekinti, hogy a kész mű szövegében a véletlenszerű-esetleges mozz a n a t o k minél s z ű k e b b körre r e d u k á l ó d j a nak. H a ugyanis a nyelvi jelek összekapcsolódásának rendje, a szöveg szerkezete véletlenszerű, e k a p c s o l a t o k a t -+várhatósáj/uk m i a t t a -»•stiláris zérófokúság jellemzi, míg a művészi n y e l v h a s z n á l a t a nyelvi jeleket —• stíluseszközként funkcionáltatja, a —»költői nyelvre pedig éppenséggel a kiilön-

533

VELEZ leges -»•tömörség, a szöveg v a l a m e n n y i lehetséges összetevőjének (írásjeleinek, írásképének, h a n g f o r m á j á n a k és t a r t a l m i síkjának) a kifejezés szolgálatába állított, céltudatos szerkesztettsége jellemző. O Egyes „ f o r m a b o n t ó " a v a n t g a r d i s t a irányzatok ezzel szemben a puszta véletlent k í v á n t á k alkotómódszerük a l a p j á v á t e n n i . E törekvések ú t t ö r ő j e G e r t r u d e Stein volt, aki már az 1890-es évek közepén kísérletezett a — később a - » d a d a i z m u s és a —>szürrealizmus által nevezetessé t e t t — a u t o m a t i k u s írás (->automatizmus) ötletével. Az 1945 utáni -+neoavantgarde is újjáélesztette ezt az alkotómódszert az aleatorilcus költészet ún. dobókockaszövege iben (Würfeltext), amelyekben (19. sz.-i t á r s a s j á t é k o k m i n t á j á r a ) a szavak s o r r e n d j é t d o b ó k o c k á k k a l határozzák meg, s amilyenekkel a n é m e t F . Kriwet és T. Ulrich próbált figyelmet kelteni. O írod.: G. A. Miller: A u t o m a t i c Writing (Language a n d Communication, szerk. uő, 1951); F ó n a g y I.: A költői n y e l v h a n g t a n á ból (1959); M. Bense: Theórie d e r Texte. Eine E i n f ü h r u n g in neuere Auffassungen und Methoden (1962); H. R i c h t e r : Der Zufall I, Der Zufall I I , Der Zufall und der Anti-Zufall ( D a d a — K u n s t u n d Antikunst, szerk. uő, 1964); M a r t i n k ó A.: A költői nyelv és költőiség ( K r i t i k a , 1964, 2.); R. G u n z e n h á u s e r — H . K r e u z e r (szerk.): Mathematik u n d Dichtung (1965); Szerdahelyi I.: Költészetesztétika (1972). Martinkó András—Szerdahelyi István O A véletlen események irodalmi ábrázolása többféle célzatú és eltérő é r t é k ű lehet. A vallásos-transzcendens világképet tükröző alkotásokban g y a k r a n jelent m e g v á r a t l a n , az evilági események sorához viszonyítva véletlenszerű f o r m á b a n az e m b e r e k sorsába b e a v a t k o z ó isteni igazságszolgáltatás, gondviselés. A görög d r á m á k b a n gyakori volt a -*deus ex machina megoldás, amit Arisztotelész sem v e t e t t el. Nevezetes, gyakran idézett g o n d o l a t m e n e t e szerint ,,a véletlenek közül is azok a legcsodálatosabbak, amelyek mintegy célzatosan következnek be, m i n t például a m i k o r Mitüsz szobra Argoszban r á z u h a n t a gyilkosra, és megölte, m i k o r a szobrot nézegette. Az ilyen események nem úgy t ű n n e k fel, mintha merő véletlenből t ö r t é n t e k volna, s az ilyen t ö r t é n e t e k szükségszerűen szebbek is lesznek". E h a g y o m á n y n a p j a i n k i g t o v á b b él, hiszen T h . Wilder — e cikk elején említ e t t — regényének a l a p g o n d o l a t a is az volt, hogy vak véletlenek nincsenek: a Szent Lajos király h í d j á n a k leszakadásakor szörnyethalt öt e m b e r sorsát a Gondviselés tel-

j e s í t e t t e be, m e r t m i n d n y á j a n életük olyan p o n t j á r a érkeztek, a h o n n a n csak a halálba v e z e t h e t e t t az ú t . O Az irodalom fejlődése során azonban (főként a -*felvilágosodás óta) az e f f a j t a —•csodás elemek erősen h á t t é r b e szorultak (jóllehet a -* mágikus realizmus kiemelkedő teljesítményei ezzel ellent é t e s törekvéseket is sikerre v i t t e k , s a -+Sword and Sorcery az ilyen m o t í v u m o k a t a s z ó r a k o z t a t á s d i v a t o s eszközévé tette). Az evilági t a r t a l m ú véletlenek halmozása is j o b b á r a a -»•bohózatok, a —•burleszk ábrázolás —>helyzetkomikumra, építő m ű f a j a i b a n honos. Az igényesebb, főként a t r a g i k u s ábrázolásból a poétikák-esztétikák a v a k véletleneket á l t a l á b a n elvileg is k i u t a s í t o t t á k , jóllehet ez az ellenszenv a g y a k o r l a t t ü k r é b e n nem igazolható (bővebben -^tragikum). A 20..sz.-i i r o d a l o m b a n az -*egzisztencializmus óta nevezetes a lélektani véletl e n k é n t jellemezhető m o t i v á l a t l a n cseleked e t , az -+action gratuite ábrázolása. O írod.: A. Spira: U n t e r s u c h u n g e n z u m Deus ex m a c h i n a bei Sophokles und Euripides (1960); Arisztotelész: P o é t i k a (1974); L. S. D e Camp: L i t e r a r y Swordsmen a n d Sorcerers (1976) Martinkó András O A modern n a g y e p i k a lényeges v o n á s á r a h í v t a fel a figyelmet S. Lewis, amikor J . R . Dos Passos M a n h a t t a n Transfer (1925) c. regényéhez írt előszavában e mű cselekményfelépítésének megoldását dicsérve s a régi — Dickens által is k ö v e t e t t — k o m p o zíciós módot bírálva így írt: „ É s a klasszik u s m e t ó d u s — ó igen, azt nagyon fáradságosan hozták létre. Szerencsétlen véletlen f o l y t á n Mr. J o n e s n e k u g y a n a b b a a postakocsiba kellett beszállnia, m i n t Mr. Smithnek, s csak ezen az a l a p o n t ö r t é n h e t e t t meg az a szerfölött kínos és n a g y o n szórakoztató valami, ami t ö r t é n t . A M a n h a t t a n T r a n s f e r b e n a személyek vagy nem is keresztezik egymás ú t j á t , v a g y a találkozás a világ legtermészetesebb m ó d j á n t ö r t é n i k . " A k é t módszer k ö z ö t t a különbség t e h á t az, hogy míg a korábbi n a g y e p i k a alkotásai a véletleneket a valószínűségtől eltérő arán y o k b a n és f u n k c i ó k k a l ábrázolták, a modern irodalom e t e k i n t e t b e n is valószerűbb megoldásokkal él. O S. Lewis e megállapít á s á t félreértve-félreértelmezve v i t a t t a Lukács Gy., amikor a z t az érvet szegezte szembe vele, hogy t é v e d n e k azok, „akik a z t hiszik, hogy a véletlen megszűnt véletlen lenni, h a közvetlen indítékait f e l t á r t á k " , m e r t „ezzel a művészi m o t i v á l á s szempontjából semmi sem t ö r t é n t , vagy csak igen kevés. H i á b a v e t í t ü n k bele egy tetszés szerinti t r a g i k u s b o n y o d a l o m b a egy okszerűen

534

VELEZ mégoly alaposan megindokolt véletlent. Csak groteszkül h a t n a ott, és nincs az oksági megindoklásnak az a lánca, amely egy e f f a j t a véletlent szükségszerűvé t e h e t n e . A legjobb és legalaposabb talajleírás sem tenné megokolttá, hogy Akhilleusz, mikor H e k t o r t üldözi, kitörje a lábát; a legragyogóbb orvosi ábrázolás sem engedné meg, hogy Antonius n a g y fórumi beszéde előtt t o r o k g y u l l a d á s következtében berekedjen. Ellenben R ó m e ó és J ú l i a k a t a s z t r ó f á j á b a n a d u r v á n ácsolt, alig megokolt véletlenek n e m h a t n a k véletlen g y a n á n t . " E n n e k oka Lukács szerint az, hogy a véletlenek az igazán sikerült m ű a l k o t á s o k b a n a —»tipikus ábrázolás kritériumaihoz igazodnak, s így a hősök sorsát azok társadalmilag jellemzőszükségszerű végkifejlete felé vezetik. O Lukács Gy. e megállapításai, h a n e m is ált a l á n o s érvénnyel, de a visszatükröző művészeti irodalomra, v o n a t k o z t a t v a helytállóakn a k látszanak. (Nyilvánvalóan m á s — jóllehet egyelőre f e l t á r a t l a n — f u n c i ó k a t tölt be a véletlen a nem visszatükröző irodalmi m ű f a j o k b a n , s mindenekelőtt a -^szórakoztató irodalomban, ahol a —>tipikusság, totalitás kritériumai sem k o n s t i t u t í v tényezők.) E megállapítások a z o n b a n nem álln a k ellentétben S. Lewis megfigyelésével a Dos Passos-i típusú véletlenábrázolási t e c h n i k a is lehet a lukácsi értelemben véve ->tipikus - és így az utóbbit csak kiegészítik, de nem tehetik kérdésessé. O E g y másik okfejtésében Lukács Gy. a véletlen irodalmi ábrázolásának m ű f a j i különbségeire h í v j a fel a figyelmet. Úgy l á t j a , hogy a d r á m á b a n „fel kell szívódnia m i n d e n véletlennek, úgy kell jelen lennie, a h o g y az élet f o l y a m a t á n a k teljessége, az Egész t ö r v é n y szerű menetében azt feloldja", míg a novella a l a p j á t képező életmetszetekben a „véletlen és szükségszerűség olyan viszonyban jelennek meg, amely az élet egyes jelenségeire jellemző", m e r t a novellában „az Egész törvényszerű összefüggése csak r e j t v e , hátt é r k é n t , csak a totalitásra való kitekintésk é n t jelenik meg; a k á r k i m o n d a t l a n is mar a d h a t , anélkül, hogy a novella művészi egyensúlyát f e l b o r í t a n á . " E gondolatok a visszatükröző irodalmon belüli novellákb a n és (a n a g y f o r m á k körébe t a r t o z ó ) drám á k b a n jelentkező véletlenábrázolás fő tendenciáit körvonalazó (tehát ismét nem általános érvényű) t é t e l e k k é n t szintén helytállóaknak látszanak, sőt, e t e k i n t e t ben a d r á m a i k i s f o r m á k a t b i z o n y á r a a novella, a regényt pedig a d r á m a i n a g y f o r m á k mellé á l l í t h a t j u k . A műfaji különbségeket e kiegészítésekkel úgy f o g a l m a z h a t j u k meg t e h á t , hogy a kisformák cselekménye szo-

r í t k o z h a t egyetlen véletlen esemény á b r á zolására, míg a n a g y f o r m á k r a ez á l t a l á b a n nem jellemző. Ez természetesen n e m a z t jelenti, hogy a n a g y f o r m á k b a n a véletlen nem j á t s z h a t döntő, az alapvető konfliktust meghatározó, helyzetteremtő funkciót, h a n e m csupán a z t , hogy (amint ez pl. Móricz Zs. R o k o n o k c. regényében t ö r t é nik) a véletlen t e r e m t e t t e alapszituáció a t o v á b b i a k b a n á l t a l á b a n a köznapi valószínűség törvényeihez igazodó eseménysorral h a l a d a végkifejlet felé. O (->valóság, várhatóság) O írod,.: L u k á c s Gy.: Balzac: Elveszett illúziók (uő: Világirodalom, 1. köt., 1969); uő: Gottfried Keller (uo.); Poszler Gy.: Filozófia és m ű f a j e l m é l e t . Költői műf a j o k Hegel és L u k á c s e s z t é t i k á j á b a n (1988). Szerdahelyi István Vélez de Guevara [velesz de gevárá], J ü a n (Madrid, 1611—uo., 1675. nov. 27.): spanyol drámaíró. L. Vélez de Guevara író fia. A p j a műveinek h a t á s a d a r a b j a i n is érződik. Elsősorban szellemes, csipkelődő költeményei, színpadi közjátékai (—>entremés) és librettói érdemelnek említést. Legismertebb k ö z j á t é k a i : Entremés del Sastre ('A szabó k ö z j á t é k a ' ) és Los holgones ('A naplopók'). Összesen tíz komédiát írt, amelyek közül a legjobb t a l á n az Encontráronse dos arroyuelos / La boba y el vizcaíno ( ' K é t p a t a k találkozott — A b u t a lány és a vizcayai férfi'). K o r t á r s a i a d a l j á t é k o k h o z , táncokhoz írt librettóit értékelték a legnagyobbra, ezek közül kiemelendők: El baile de la esgrima ('Vivótánc'); El arquitecto ('Az építész'); El baile de Gileta ('Gileta t á n c a ' ) ; Yo me muero y no sé cómo ('Meghalok, de n e m t u d o m , hogyan'). Hemrik Magda Vélez de Guevara [velesz de gevárá], Luis (Écija, 1570. j a n . — M a d r i d , 1644. nov. 10.): spanyol író, költő. Első műveit Vélez de Santander néven í r t a . Kortársa, J . Pellicer de Ossan y de Salas-Tovar kb. 400 d a r a b o t t u l a j d o n í t o t t neki, közülük mintegy 80 mar a d t fenn. O s u n á b a n szerzett bölcsészdiplom á t 1596-ban, m a j d a sevillai érsek szolgál a t á b a állt, akit 1599-ben elkísért Valenciába, III. Fülöp király esküvőjére. E r r e az alkalomra írta Las bodas de los Católicos reyes de Espana don Felipe III y dona Margarita de Austria, celebradas en la insigne ciudad de Valencia ('A spanyol k a t o l i k u s királyok, ITT. F ü l ö p és H a b s b u r g Margit esküvője Valencia jeles városában') c. művét. Az érsek halála u t á n k a t o n a k é n t bejárt a Itáliát és egész Spanyolo.-ot, m a j d t ö b b kiemelkedő személyiség szolgálatában állt. O Leghíresebb m ű v e az El diablo cojuelo

535

VELEZ (1641: Szegő I., átdolg. B e n y h e J . , A s á n t a ördög, 1962) e. regény, a m e l y — b á r nyelvezete néhol nehézkes és stílusa olykor tudálékos — egyike a világirodalom legcsípősebb szatíráinak. E g y diák kiengedi az ördögöt abból a palackból, a m e l y b e egy varázsló zárta. Az ördög hálából a levegőbe emeli m e g m e n t ő j é t , és a m a d r i d i h á z a k tet e j é t leemelve m e g m u t a t j a neki a z o k lakóit valódi m i v o l t u k b a n , úgy, a h o g y o t t h o n viselkednek. A regény a quevedói Álmok stílusában íródott, s nyilvánvaló m é g Fernández de Ribera regényének, a Los a n t e o j o s de mejor v i s t á n a k ('Á l á t á s j a v í t ó szemüveg', é. n.) a h a t á s a is. Le Sage f r a n c i a a d a p t á c i ó j á b a n szinte még nagyobb s i k e r t ért el, m i n t az eredeti mű. Modern kiad.: Novelist a s posteriores a Cervantes, 2. k ö t . (Biblioteca de Autores Espanoles, 33. k ö t . , 1854, reprint, 1950); Clásicos Castellanos, 38. köt. (1918). O Vélez írt még színpadi közjátékok a t és bibliai t é m á j ú s z í n d a r a b o k a t is. Az előbbiek közül kiemelkedik a La burla más razonada ('A legértelmesebb t r é f a ' ) és az Antónia y Perales ('Antónia és Perales'). Bibliai t é m á j ú d a r a b j a i közül a legsikerültebbek a La hermosura, de Raquel (Ráhel szépsége') és a La Magdaléna ('Magdolna'). Stílusa o l y a n n y i r a hasonlít Lope d e Vegáéra, hogy a La serrana de la Vera ('A hegylakólány') c. k o m é d i á j á n á l p r o b l é m á t jelent e t t a szerzőség megállapítása. A d a r a b o t finom nyelvezete és a falusi, illetve udvari jelenetek remekül sikerült v á l t o g a t á s a miatt sokan j o b b n a k t a r t j á k , mint Lope azonos című k o m é d i á j á t . Történelmi t é m á j ú dar a b j a i közül kiemelkedik a Más pesa el rey que la sangre ('Véremet a k i r á l y é r t ' , a fiát feláldozó G u z m á n el Bueno hűségéről) és a Reinar después de morir ('Uralkodni a halál u t á n ' ) , amely Inés de Castro és Péter portugál herceg szerelmének t ö r t é n e t é t dolgozza fel. O Egyéb fő d a r a b j a i : El ollero de Ocana ('Az ocanai fazekas'), El diablo esta en Cantillana ('Az ördög Cantillanában v a n ' ) , El embuste acreditado y el disparate creído ('Az igazolt hazugság és az elhitt b u t a s á g ' ) . O G y ű j t , kiad.: 6 d r á m a (Dramáticos contemporáneos de Lope de Vega, 2. köt., Biblioteca de Autores Espanoles, 45. k ö t . , 1858, r e p r i n t 1951); Autós sacramentales ('Vallásos színművek', 1931). O írod.: F . Pérez y González: El Diablo Cojuelo. N o t e s y comentarios (1903); T. G. Ahrens: Z u r Charakteristik des spanischen D r a m a s a m Anf a n g des X V I I . J a h r h u n d e r t s (Luis Vélez de Guevara u n d Mira de Mescua) (1911); E. Cotarelo y Mori: Luis Vélez de G u e v a r a y sus obras d r á m á t i c a s (Boletín d e la Real Academia E s p a n o l a , 3. és 4. évf., 1916—

1917); H . Williers: L e Diable Boiteux — El Diablo Cojuelo ( R o m a n i s c h e Forschungen, 49. évf., 1935); E. S p e n c e r — R . Schevill: T h e D r a m a t i c W o r k s of Luis Vélez de G u e v a r a . Their Plots, Sources and Biblio g r a p h y (1937); M. G. Profeti: Note critiche sull'opere di Vélez de G u e v a r a (Miscellanea di S t u d i Ispanici, 1965). Hemrik Magda Vélez Herrera [velesz errerá], R a m ó n ( H a v a n n a , 1808. m á r c . 4.—uo., 1886. szept. 9.): kubai költő, d r á m a í r ó . T a n u l m á n y a i t a San Carlos S z e m i n á r i u m b a n fejezte be, ahol 1829-ben filozófiai és jogi d o k t o r á t u s t szerzett. E v e k i g M. Martínez Serrano ügyvédi i r o d á j á b a n dolgozott, m a j d teljesen az irodalomnak szentelte magát, számos lap m u n k a t á r s a lett, megjelentek 1833-tól 1838-ig írt költeményei Poesias ('Költemények') c. 1839-ben a cenzúra bet i l t o t t a Napoleón en Berlin ('Napóleon Berlinben') c. tragédiáját. Költeményeinek tetemes része Floresde invierno ('Téli virágok') c. kiadatlanul m a r a d t u t á n a . Költészetére C. del Monté R o m a n c e s cubanos ('Kubai románcok') c. kötete igen nagy hatást gyakorolt, ő is sok r o m á n c o t , ó d á t írt, a kordiv a t o t követve (a h a j d a n i d í j a k a t illetve nem is sikertelenül), de m a r a d a n d ó költői életm ű v e t nem hozott létre. Simor András Velho [velju], Á l v a r o (Lisszabon v a g y Barreiro, 1460 k. —?, 1510 k.): portugál tengerész, utazó. Eletéről nagyon kevés biztos a d a t t a l rendelkezünk. Műve a l a p j á n n e m c s a k a h a j ó z á s b a n , h a n e m a kor politikai viszonyaiban is t á j é k o z o t t , széleslátókörű, t a n u l t férfi volt. O Mint s z e m t a n ú írta m e g híressé vált, 1497-ben megjelent 0 Roteiro da Viagem de Vasco de Gama ('Vasco de G a m a u t a z á s á n a k leírása') c. beszám o l ó j á t az első, A f r i k a megkerülésével Ind i á b a t a r t ó tengeri utazásról. Élesszemű megfigyelő és jó elbeszélő volt. Műve természetesen mint t ö r t é n e l m i forrás is igen jelentős. U t i b e s z á m o l ó j a voltaképpen hajónapló, de f e l b u k k a n n a k benne a kalandregény, az egzotikus irodalom, az utópia csírái is. Műve az egyik első d a r a b j a a p o r t u gál reneszánsz és b a r o k k ún. utazási irodalm á n a k . Közvetlenül h a t o t t L. de Camőes A L u z i á d á k c. eposzára, G. de Brito elbeszélésgyűjteményére, J . de Barros történetírói m u n k á s s á g á r a . O K i a d . : As grandes viagens portuguesas ( ' N a g y portugál u t a z á sok', 1958). " Bánki Éva Velicsko, Szamijlo Vasziljovics (Poltavscsina, 1670—Zsuki, 1728 után): u k r á n nyelven alkotó kozák é v k ö n y v í r ó . A kijevi

536

VELIC Mohila Akadémia t a n u l ó j a volt. Beszélt latinul, n é m e t ü l és lengyelül. A kancelláriában V. Kocsubej főírnok vezetése a l a t t volt írnok. 1708-ban Mazepa l e v á l t a t t a . Krónik á j á b a n az ukrán t ö r t é n e l e m eseményeit 1648-tól az 1700-as évekig örökítette meg. A k r ó n i k a szövege n e m m a r a d t fenn. A m ű két részből állt. Az első részben, melynek címe Szkazanyije o vojnye kozaskoj z poljakami ('Monda a kozákok és lengyelek háborújáról'), a szerző az 1648—1659 között t ö r t é n t eseményekről t u d ó s í t . E z t 1926ban a d t á k ki. M u n k á j á b a n t ö b b forrásműv e t is felhasznált: m á s u k r á n krónikákat; S. Twardowski lengyel n e m e s W o j n a d o m o w a c. p o é m á j á t ; Sz. Okolski lengyel krónikás feljegyzéseit, v a l a m i n t S. Pufendorf n é m e t történész m u n k á i t . A f o r r á s m ű v e k b e n ism e r t e t e t t eseményekhez nem viszonyult elég kritikusan, ezért k r ó n i k á j á b a n t ö b b p o n t a t l ; nság és hiba t a l á l h a t ó . A krónika másodil- része Povesztvovanyija letopisznija sz malőr jsszijszkih i inih otcsaszti povedenyjah szobrannaja i zde opiszannaja ('Kisorosz és részben más krónikások által elbeszélt, ö s s z e g y ű j t ö t t és i t t leírt történetek') az 1660—1700 és 1720—1723 közötti esemén y e k e t taglalja. E rész megírásakor a szerző k o r t á r s a k és s z e m t a n ú k vallomásaira, s a j á t t a p a s z t a l a t a i r a , v a l a m i n t a Kancellária d o k u m e n t u m a i r a h a g y a t k o z o t t . Pozitívan értékeli U k r a j n a és Oroszo. 1654-ben t ö r t é n t egyesítését, dicsőíti B. Hmelnyickijt m i n t nagy h a d v e z é r t és bölcs politikai vezetőt. Az i s m e r t e t e t t eseményeket a kozák felső vezetés s z e m p o n t j á b ó l minősíti. A népi felkeléseket elítéli, Mazepa 1687-es kegyetlen leszámolását a felkelőkkel helyesnek ítéli meg. A k r ó n i k a fontos része a 17- 18. sz.-i u k r á n t ö r t é n e t í r á s n a k . O Kiad.: Letopisz szobityij v Jugo-Zapadnoj Rosszii v X VII-m veke I—4. ('A dél-nyugatoroszországi események évkönyve a 17. s z á z a d b a n ' , 1—4. k ö t , 1848—1864). O írod.: M. I. Marcsenko: U k r a j i n s z k a isztoriohrafija (Z d a v n y i h csasziv do szeredini X I X sztoletija, 1959). Lebovics Viktória Velicskov, Georgi Vaszilev (Szliven, 1938. ápr. 7. -): bolgár író, drámaíró. Szófiá b a n 1962-ben szerzett jogi diplomát. 1966-ig Szlivenben ügyvédi munkaközösségben dolgozott, m a j d u g y a n o t t színházi d r a m a t u r g (1966—1968), a helyi lap m u n k a t á r s a (1968—1969) volt. Később szerkesztő lett a Rodna recs (1973—1974), a Szeptemvri (1974—1975) és a Piamák (1976) c. folyóiratnál, v a l a m i n t a Bálgarszki piszatel k ö n y v k i a d ó b a n ; 1977 óta a bolgár filmgyár m u n k a t á r s a . O Első elbeszé-

lése 1962-ben jelent meg a Szeptemvri c. folyóiratban; azóta szinte v a l a m e n n y i n a p i l a p és folyóirat közli írásait. F ő k é n t a vidéki kisváros életét ábrázolja. Elbeszéléseiben — Proust h a t á s á r a — az időt m i n t központi p r o b l é m á t szerepelteti; a látszólagos szerkezeti lazaság szigorúan m e g k o m p o n á l t , és belső r i t m u s u k a t közvetlenül az érzékek ú t j á n felidézett emlékek szabályozzák. Műveiben a cselekmény h á t t é r b e szorul, az emlék és az á l t a l a felmerülő h a n g u lat lesz a mű igazi t á r g y a , így a cselekmény m a g a az emlékezés. E z e n keresztül vizsgálja ifjú kortársai lelkiállapotát is. E l ő a d á s m ó d j a néha allegorikus vagy szatirikus, d e mindig t ö m ö r és lélektanilag hiteles. Szezonát na nadezsdite ('Remények é v a d j a ' , 1965) c. s z í n d a r a b j á t sikerrel m u t a t t a be a szliveni színház. O E g y é b főbb művei: Proszti csudesza ('Egyszerű csodák', elb.ek, 1966); Szamotna luna na nebeto ('Magányos hold az égen, elb.-ek', 1972); Prikazki za men i za vasz ('Mesék m a g a m n a k és tin e k t e k ' , elb.-ek, 1975); Stárkel v sznega ('Gólya a h ó b a n ' , elb.-ek, 1977); Vmeszto grozdober ('Szüret helyett', elb.-ek, 1978); Ot trite sztrani na barikadata ('A b a r i k á d h á r o m oldalán', elb.-ek. 1980); Navikát da umirame ('Szokásunk meghalni', elb.-ek, 1985). O Magyarul: 1 elb. (Szencei L., Még egyszer a delfinekről. Mai bolgár elbeszélők, anto., 1973); 1 nla (Szondi Gy., É g t á jak, anto., 1979); 2 elb. (Dudás Gy., A rózsaszínű pelikán. Bolgár elbeszélések, anto., 1980): 1 elb. (Szondi Gy., R a k é t a , 1985, 16.); 1 elb. (Király Z., Bulgária, 1989, 2.). O írod.: D. Dilov: H u b a v o t o v e d n a p á r v a kniga (Szeptemvri, 1966, 5.); Z. Csolakov: Prozrenijata v d u s a t a n a hudozsnika (Piam á k , 1978, 2.); H . Trendafilov: M á k i t e n a sztiliszta (Szeptemvri, 1980, 12.). Juhász

Péter

Velicskov, K o n s z t a n t i n Petkov (Pazardzsik, 1855—Grenoble, 1907. nov. 3.): bolgár író. költő, festő. T a n u l m á n y a i t I s z t a m b u l b a n végezte 1868 és 1874 között. Nevjanka, i Szvetoszlav ( ' N e v j a n k a és Szvetoszlav') c. d i á k k o r á b a n írt d r á m á j á t 1874-ben sikerrel j á t s z o t t á k az isztambuli Oszmanie színházban és t ö b b bolgár városban. K é sőbb szülővárosában volt tanító, és 1876ban részt v e t t a szredna gorai felkelésben. Börtönélményeit V támnica ('Tömlöcben', 1899) c. a d t a ki. Szabadulása u t á n írnok lett az isztambuli bolgár e x a r c h á t u s o n . Onn a n küldte t u d ó s í t á s a i t a bukaresti Sztara planina c. bolgár l a p n a k . O Az orosz—török h á b o r ú idején t o l m á c s k é n t dolgozott az orosz hadsereg mellett. Ekkor t a l á l k o z o t t

537

VELIC I . Vazovwal, a k i n e k később az irodalmi és a politikai é l e t b e n egyaránt e s z m e t á r s a lett. O S z ü l ő v á r o s á b a visszatérve bekapcsolód o t t a politikai életbe, m a j d P l o v d i v b a n telepedett le, ahol képviselőnek választották. 1880-ban Párizsba u t a z o t t , ahol jogot hallgatott. A bolgár a l k o t m á n y felfüggesztésekor (1881) visszatért h a z á j á b a , hogy részt vegyen a d e m o k r a t i k u s v í v m á n y o k helyreállításáért v í v o t t küzdelemben. Vazovval e g y ü t t szerkesztette a Narodni glasz c. lapot, és k ö z r e a d t a a Zora c. folyóiratot, valamint a Bálgarszka hrisztomatija ('Bolgár k r e s z t o m á t i a ' ) két k ö t e t é t . Közben szenvedélyes politikai cikkeket, gúnyos hangú, h a r a p ó s pamfleteket, k a r c o l a t o k a t és elbeszéléseket írt közéleti személyiségekről. Képviselői beszédei a r é t o r i k a szabályainak t a n p é l d á i voltak. O 1884-ben Kel e t - R u m é l i á b a n m e g v á l a s z t o t t á k kultuszminiszternek. Az egyesítés u t á n Szófiában telepedett le, ahol ismét képviselő lett. 1886-ban ö n k é n t e s száműzetésben I t á l i á b a költözött. K é t évig Firenzében festészetet t a n u l t és b o l g á r r a fordította Dante Isteni s z í n j á t é k á t . G y a k r a n u t a z o t t R ó m á b a , ottani élményei a l a p j á n írta később Piszma ot Rim ('Levelek R ó m á b ó l ' , 1895) c. művét. O 1889-től ú j r a I s z t a m b u l b a n és m á s balkáni v á r o s o k b a n dolgozott, t a n k ö n y v e k e t írt és I. Vazov lapjaiban p u b l i k á l t . 1894ben ú j r a v i s s z a t é r t Bulgáriába és bekapcsolódott az i r o d a l m i életbe. Megint képviselő, m a j d h á r o m évig kultuszminiszter lett. 1895-ben m e g a l a p í t o t t a a bolgár festőművészeti a k a d é m i á t . 1897-ben miniszterségét á t a d t a Fazonnak, ő pedig á t v e t t e a kereskedelmi t á r c á t . 1899-től l e m o n d o t t és az irodalomnak szentelte magát. A későbbiekben is vállalt politikusi és diplomáciai feladatot: 1902-től hazája belgrádi nagykövete volt. O í r á s a i b a n f á r a d h a t a t l a n u l leleplezte a z t a közéleti és politikai erkölcsi állapotot, a m e l y b e n a korrupció uralkod o t t . T ü d ő b a j a kezelésére t ö b b s z ö r F r a n ciao.-ba u t a z o t t , és közben f o l y t a t t a a küzdelmet a közélet romlottsága ellen, ami mia t t ú j r a e m i g r á l n i a kellett. O K o r a egyik legkiműveltebb elméje volt. Világát mély erkölcsiség jellemezte. Irodalmi m u n k á s s á ga sokoldalú; m ű v e i kilenc k ö t e t e t tesznek ki. H a t d r á m a és számos elbeszélés szerzőjeként ismert. A bolgár költészetben a szon e t t m e g t e r e m t ő j e : Carigradszki szoneti ( ' K o n s t a n t i n á p o l y i szonettek', 1899) c. kötetében g y e n g é d érzékenységű, meleg hangú s z o n e t t e k b e n fejezte ki o t t a n i élményeit. 0 írta az első bolgár nyelvű egyetemes i r o d a l o m t ö r t é n e t e t . Több klaszikus fordít á s a is n a g y s i k e r t ért el. O G y ű j t , kiad.:

Pálno szábranie na szácsinenija na Konsztantin Velicskov v 9 torna ( ' K o n s z t a n t i n Velicskov összes műveinek g y ű j t e m é n y e s kiad á s a 9 kötetben', 1911—1915); Izbrani proizvedenija v edin tom ('Válogatott m ű v e k egy k ö t e t b e n ' , 1955); Tági i radoszti. Izbrani proizvedenija za deca i junosi v edin tom ( ' B á n a t és öröm. V á l o g a t o t t művei a gyermekek és az ifjúság s z á m á r a egy k ö t e t b e n ' , 1957); Izbrani proizvedenija v 2 torna ('Válog a t o t t művek 2 k ö t e t b e n ' , 1966). O Mag y a r u l : 3 vers (D. Boikliev, Bolgár költők a n t o l ó g i á j a , 1938). O írod.: D. J u r u k o v : K o n s z t a n t i n Velicskov. Szpomeni (1921); Sz. Popvaszilev: K o n s z t a n t i n Velicskov (1926, 1960); N. R a j n o v : Vecsnoto v n a s a t a l i t e r a t ú r a (Bálgarszki klaszici, 4. köt., 1941). Juhász Péter Velicskov, Mihail Alekszandrov (Szófia, 1917. nov. 13.—): bolgár drámaíró. A p j a ü g y v é d volt. Jogi d i p l o m á t szerzett a szófiai egyetemen 1941-ben, a z t á n jilozófiát h a l l g a t o t t , m a j d színművészeti főiskolára j á r t Bécsben és Berlinben. Már diákkoráb a n az ellenzéki s a j t ó m u n k a t á r s a volt; 1936—1937-ben az Ucsenicseszki podem c. ifjúsági lap főszerkesztője lett. A 2. világh á b o r ú u t á n a Narodna kultura világirodalmi k ö n y v k i a d ó szerkesztőjeként és a szakszervezeti kiadó főszerkesztőjeként működ ö t t , 1953 és 1966 között a Teatár c. folyói r a t o t szerkesztette, 1968-tól a szófiai I f j ú sági Színház d r a m a t u r g j a volt. O Irodalmi m u n k á s s á g á t cikkek és riportok írásával kezdte; drámai műveivel v á l t ismertté. Szinte valamennyi d r á m á j á t j á t s z o t t á k a bolgár színházak. Első színműveiben a személyi kultusz évei közéletének erkölcsi p r o b l é m á i t ábrázolta. Mecstite v izpitanie ('Vágyak a valóságban', 1951) c. d r á m á j a m á r a k o m m u n i s t á k erkölcsi válságára utal, de hősei még bíznak s a j á t erejükben: Avtobuszát trágva v 18.30 ('A busz 18.30-kor indul', 1951). O A következő években eltáv o l o d o t t a közéleti problémáktól, s finom á r n y a l a t o k k a l dolgozó, bensőséges h a t á s o k r a törekvő, kevés, legtöbbször csak k é t szereplőt foglalkoztató k a m a r a d a r a b o k a t és r á d i ó j á t é k o k a t írt, melyek közül t ö b b e t n á l u n k is b e m u t a t o t t a rádiószínház. O Ellenzéki m a g a t a r t á s á t és gondolkodásm ó d j á t if júkorától töretlenül megőrizte. Az 1970-es és az 1980-as években a bolgár másk é n t gondolkodó értelmiség fő képviselője volt. O Egyéb főbb művei: Hitlerova Germanija ('Hitleri N é m e t o r s z á g ' , riportok, 1945); Szbornik pieszi ('Színdarabok g y ű j t e m é n y e ' , 1951); Katerina ide pri nasz ('Kat e r i n a hozzánk jön', színmű, 1957); Dálág

538

VÉLIK záb. 4 komedi ('Hosszú fog. 4 komédia', 1962); V kraja na nosta ('Az éjszaka végén', d r á m a , 1966); Iz golemija grad ('A n a g y v á rosból', színdarabok, 1968). O Magyarul: 1 d r á m a (Karig Sára, Ö n m a g u n k bírái, anto., 1981). O írod.: G. Gocsev: Za nacionalnija oblik n a s z á v r e m e n n i j a t e a t á r (Piamák, 1959, 2.); K . P o p o v a : E d i n szpolucsliv ekszperiment (Teatár, 1968, 3.); L. Tenev: N a j - n o v i szávremenni pieszi ( L i t e r a t u r n a miszál, 1969, 4.); D. Colov: P o porestite szledi n a s z á v r e m e n n o s z t t a (Literaturen f r o n t , 1977, dec. 15.); V. Sztefanov: Pogledi k a m n r a v s z t v e n i t e problemi n a szávremennika (Piamák, 1977, 11.). Juhász Péter Velicskovszkij, I o a n n , I v a n (?—Poltava, 1701): ukrán költő. A barokk stílus képviselője. L. Baranovics n y o m d á j á b a n dolgozott Csernyigov v á r o s á b a n , később p a p lett P o l t a v á b a n . Vallási és világi t é m á j ú lírai, dicsőítő és m u l a t t a t ó verseket, epigrammák a t , v a l a m i n t képverseket is írt. O Művei: Virsi do Lazarja Baranovicsa ('Lázár Baranovicshoz írott k ö l t e m é n y e k ' , 1683— 1684); Virsi do Ivana Szamojlovicsa ('Ivan Szamojlovicshoz írt költemények', 1687); Zehar z poluzeharkom ('Két különféle számlapú óra', költ.-ek, 1690); Mleko, ot ovci pasztiru nalezsnoje ('Tej, ami a j u h t ó l a p á s z t o r n a k jár', 1691). O G v ű j t . kiad.: Tvori ('Művei', 1972). O írod.: V. N. Peretc: U k r a j i n s z k a j a antologija 1670— 1680 hodov (Izszledovanyija i materiali po isztoriji sztarinnoj u k r a j i n s z k o j literaturi X V I — X V I I I v v , 1929). Lebovics Viktória Velicskovszkij, Paiszij: - » P a i s z i j Velicskovszkij Veligala Kaviszundara; Váligala Kivindu (19. sz. eleje): szingaléz (Ceylon, ma: Sri Lanka) költő. Vadiga-hatana ('A Vadigák t ö r t é n e t e ' , 1816 k.) c. költeménye panegirisz Ehelépola szingaléz fővezér dicséretére, aki az angolokkal szövetkezve elűzte a gyűlölt Vikramarádzsaszinhát, az idegen (tamil, Vadiga-nemzetségbeli) s z á r m a z á s ú utolsó ceyloni királyt. Egyesek szerint Veligala m ű v e az —• Ingiriszi hatana c. költemény is, amely az előbbivel ellentétben, Vikramarádzsaszinhát m a g a s z t a l j a (1803 k.). O További m ű v e a Dáthágótrapradipa ('A fog-ereklye t ö r t é n e t é n e k t ü k r e ' , 1815 k.), mely B u d d h a állítólagos f o g á n a k kultusztörténetét dolgozza fel. Vekerdi József

b a került. Via Pula (ua, 1988) c. r e g é n y e m á r 3 kiadást é r t meg és elnyerte a Crnjanski-dijat. E g y fiatal ideg- és elmegyógyász p r i z m á j á n keresztül k ö v e t h e t j ü k n y o m o n Pula g a z d a g és mély k u l t u r á l i s h a g y o m á n y a i t , a különféle civilizációs i r á n y z a t o k , k u l t ú r á k és u t a k kereszteződéséből létrejött szellemi a t m o s z f é r á j á t , s mindezeknek az összefonódását szereplőin e k sorsával. Második regénye az Astragan (1991: Gállos 0 . , A s z t r a h á n , részlet, É l , 1993, 51—52.), az ú j balkáni történelem és k u l t ú r a talajából k i n ő t t családi k r ó n i k a . A feszült, ízes nyelvezettel, magas í r á s m ű v é szettel megírt a n t i k o m m u n i s t a regény köz é p p o n t j á b a n egy elvetélt író: Marko Delic áll, k ö r ü l ö t t e k o r o s z t á l y á n a k az igazi létezés és a h i t v á n y s á g k ö z ö t t ingadozó képviselői. A legjobb e u r ó p a i bűnügyi regények izgalmasságával rendelkező regény 1992ben n é m e t ü l is megjelent. Hamsin 51 (ua, 1993) c., n a p j a i n k t ó l 2022-ig játszódó regén y e az emberekben rejlő h a t a l m a s ű r t prób á l j a meg kifejezni. F i a t a l költőhősét n a p j a i n k banalitása és szörnyűségei késztetik ellenszegülésre, k o m p r o m i s s z u m o k nélküli k e t t ő s életre, száműzetésbe, végül h a l á l b a . Sinopsis za istoriju ('Történelmi á t t e k i n tés', 1990) c. kötete 9 részes esszé az írók és a történelem kapcsolatáról. Ütirajzesszék e t is ír, műveit a németen kívül olasz, f r a n c i a , szlovén és cseh nyelvre is f o r d í t o t t á k . 1991 óta bírálja az ú j szerb p o l i t i k á t , s ettől kezdve sokat u t a z i k külföldön. E g y é b művei: PogreSan pokret ('Hibás m o z d u l a t ' , elb.-ek, 1983); Staklena basta ( ' Ü v e g h á z ' , elb.-ek, 1985); YU-tlantide. Glas iz pukotinje ( ' Y U - t l a n t i d á k . H a n g a repedésből', eszszék. 1993). O írod.: S. Djordjié: Via P u l a (Borba, 1989, febr. 9.); Z. Zivkovié: Igre bez granica ( S t v a r a n j e , 1987, 4.); D. Kocisevic: U mrezama g r a d a — p u k a ( K n j i z e v n a k r i t i k a , 1989, 4.); S. Roié: Grad n a k r a j u s v i j e t a (Odjek, 1990, febr. 1—5.); 1). Kocisevié: R a v n o d u s n o s t istorije ( K n j i z e v n e novine, 1991, szept. 15.); T. K r a g u j e v i é : P o d lampom u obliku globa (Letopis Matice srpske, 1992, 6.); M. Pantié: K z r v n j u istorije (NIN, 1991, nov. 8.); S. Babic: Az összegubancolódott szőrme v a s a l á s á n a k rövid kurzusa. D. Velikié A s z t r a h á n c. regényéről (Ex Symposion, 1993, 5—7.).

Velikic [velikityj, Dragan (Belgrád, 1953 —): szerb író. P u l á b a n n e v e l k e d e t t . Regényeivel egy csapásra a szerb írók élvonalá539

Bugajev

Sándor

Velikonja, N a r t e (Dole pri Otlici, 1891. j ú n . 8 . — L j u b l j a n a , 1945. jún. 25.): szlovén író. Bécsben jogot t a n u l t , m a j d L j u b l j a n á b a n volt ügyvéd. A 2. világháború idején a kollaboráns k o r m á n y mellé állt, erőteljes propagandát folytatott a kommunizmus

VÉLIK és a íélszabadítási mozgalom ellen, s ezért a háború u t á n bíróság elé á l l í t o t t á k és kivégezték. í r t irodalmi és színházi kritikák a t , szakmai cikkeket, s szerkesztője volt t ö b b k i a d v á n y n a k . Na§e dijaétvo in umetnost ( ' D i á k s á g u n k és a m ű v é s z e t ' , Zora, 1912—1913) c. írásában kifejti, h o g y a népművészet f o g a l m a tisztázatlan és állást foglal az alkotó a u t o n ó m i á j a mellett. P r ó z á j á ban a korabeli szlovén ,,modern" helyett a realizmus ú t j á t , v a g y ahogy ő n e v e z t e a reális idealizmus ú t j á t j á r t a . M i n t e g y 170 rövidebb elbeszélését katolikus l a p o k b a n jelentette meg. í r á s a i b a n a g y e r e k e k (Sirote, 'Árvák', 1930; Otroci, 'Gyerekek', 1931), a betegek és az öregek szomorú szociális viszonyait, v a l a m i n t a h á b o r ú t , a humor, az együttérzés és a verista kíméletlenség groteszk keverékével ábrázolta. I g a z á n humorosan a z o n b a n csak a családi élet önéletrajzi elemekkel színezett, a g y e r m e k i világlátást t ü k r ö z ő ábrázolásában (Zbiralna le6a, 'Gyűjtőlencse', 1941; Pod drobnogledom, A mikroszkóp a l a t t ' , 1941), v a l a m i n t a háború idején írt a n e k d o t á i b a n a l k o t o t t . A bűnügyi m o t í v u m o k a t legszívesebben pszichológiai megközelítésből d o l g o z t a fel (Andrej Prém, ua., 1935; Zanke, A csapda, 1943). Önálló kötetben m e g j e l e n t e t e t t hosszabb írásai a közösségi t í p u s ú regionális (tengermelléki) parasztelbeszélések hatásáról t a n ú s k o d ó elbeszélések (fíesede, 'Szavak', 1937), illetve népszerű krimik ( ViSarska polena, Visarjei t ű z i f a ' , 1928). I. CankarváX közösen, álnéven írt egy szenzációhajhász elbeszélést a balkáni h á b o r ú k idején játszódó vérbosszúról (Albanska spijonka, 'Az a l b á n kémnő'). Kevésbé jelentősek versei, verses (Suzenj, A rabszolga', 1916), illetve népszerű (Tábor, ua., 1940) d r á m a i írásai. O E g y é b fő művei: NaSpes ('A mi k u t y á n k ' , i f j . elb.-ek, 1936); 3x88 anekdot ( ' 3 x 8 8 a n e k d o t a ' , 1943); 888:3 anekdot ('888 : 3 a n e k d o t a ' , 1944); Ljudje ('Emberek', vál. nlák, Buenos Aires, 1955). O írod.: 1. G r a f e n a u e r : 0 nasih n a j m l a j s i h (Dom in svet, 1915); J . Vidmar: L i t e r a r n e kritike (1951). Miran Hladnik Velikovsky [velikövszki], I m m á n u e l (Vityebszk, 1895. j ú n . 10.—Princeton, 1979. nov. 17.): a m e r i k a i (USA) író. E d i n b u r g h ban és H a r k o v b a n t a n u l t , m a j d a moszkvai egyetemen szerzett orvosi d i p l o m á t 1921ben. P a l e s z t i n á b a n dolgozott orvosként, m a j d Zürichben, ill. 1933-tól Bécsben tanult pszichológiát. Régi zsidó szövegeket és más kelet-mediterráni népek legendáit tan u l m á n y o z v a a r r a a következtetésre jut o t t , hogy a t ö r t é n e t e k közül sok v a l ó s ese-

m é n y t beszél el. 1939-től az USA-ban élt, s i t t is f o l y t a t t a az ókori írásos emlékek t a n u l m á n y o z á s á t . Worlds in Collision ('Öszszeütköző világok', ért., 1950) c. első k ö n y v é b e n felvázolt hipotézise a N a p r e n d s z e r m á g n e s e s z a v a r a i n a k a bolygómozgásra és különösen a Földre k i f e j t e t t h a t á s á r ó l kom o l y ellenérzéseket v á l t o t t ki a tudósvilágb a n . Későbbi m ű v e i n e m kevésbé ellentm o n d á s o s a k . Oedipus and Akhnaton ('Oidipusz és E k h n a t o n ' , 1960) c. k ö n y v é b e n az e g y i p t o m i t ö r t é n e l m e t kapcsolja össze a görög mitológiával, míg a Peoples of the $ e a - b e n ('A tenger népei', 1977) TIT. Ramszesz f á r a ó t a z o n o s í t j a NaktanebóvaX, akik e t e g y é b k é n t a t ö r t é n e t í r á s egymástól 800 é v n y i r e helyez, O Művei elsősorban a benn ü k felvázolt — erősen ellentmondásos — t ö r t é n e l m i és kozmogóniai elméletek m i a t t érdemelnek figyelmet. O Egyéb művei: Ages in Chaos ('Korszakok k á o s z b a n ' , 1952); Earth in Upheaval ('A n y u g t a l a n fold', 1955). O írod.: M. Lewis—B. W a r n e r (szerk.): Velikovsky a n d E s t a b l i s h m e n t Science (1977); D. Goldsmith (szerk.): Scientists Confront Velikovsky (1978). Ittzés Gábor Velimirovic [velimirovity], Milutin (Pirot, 1893. ápr. 9.—1973. nov. 18.): szerb író. Oroszo.-ban és Csehó.-ban t a n u l t az orvosi egyetemen. Az októberi f o r r a d a l o m u t á n Távol-Keleten á t t é r t haza. E b b ő l az élményből erednek ú t i r a j z a i : Kroz Kinu ( ' K í n á n keresztül', 1930); Po Japanu i Mongoliji ( ' J a p á n b a n és Mongóliában', 1938). Teske godine ('Nehéz évek', 1954) és Neostvarena ljubav ('Megvalósulatlan szerelem', 1962) c. regényei intim vallomásokat és e m l é k e k e t t a r t a l m a z n a k . Kroz mecavu ( ' H ó v i h a r o n át') c. elbeszéléskötete a Tim o k környéki falvak életéből v e t t t ö r t é n e t e k e t t a r t a l m a z , ahol o r v o s k é n t m ű k ö d ö t t . Cikkei megjelentek a Politika, a Zdravlje és a Dnevnik c. ú j s á g o k b a n . O Egyéb fő m ű ve: Lutanja ('Barangolások', 1972). Bugajev Sándor Velimirovic [velirmrovity], Nikolaj (szerzetesi név); Nikola Velimirovié (eredeti név); (Lelic, 1881. j a n . 5.—South C a n n a n , Pa., U S A , 1956. m á r c . 18.): szerb egyházi író, költő, teológus. P a r a s z t c s a l á d b a n szül e t e t t . Alapfokú t a n u l m á n y a i t a Celije kol o s t o r b a n végezte, m a j d a valjevói gimnáz i u m b a n tanult. E z u t á n a belgrádi teológiai szeminárium h a l l g a t ó j a lett. Ekkorib a n p u b l i k á l t a első írásait egyházi és világi f o l y ó i r a t o k b a n . K e z d ő t a n á r k é n t színdarabot is írt. A szeminárium éveiben a világ-

540

VELIC irodalom klasszikusainak területén szerzett h a t a l m a s műveltséget a Távol-Kelet, különösen I n d i a bölcsességének t a n u l m á n y o z á sával egészítette ki, s ez a t u d á s t ö b b művének ihletője lett. T a n u l m á n y a i t n y u g a t európai egyetemeken f o l y t a t t a , Bernben teológiai, Oxfordban filozófiai d o k t o r á t u s t szerzett. Hazatérve a belgrádi szeminárium s e g é d t a n á r a lett. Súlyos betegsége ösztönözte, hogy belépjen a rakovicai kolostorba; i t t t e t t szerzetesi f o g a d a l m a t 1909. dec. 20-án. E k k o r k a p t a a N i k o l a j nevet; m a j d h a m a r o s a n p a p p á szentelték. E z u t á n Dimitrije p á t r i á r k a S z e n t - P é t e r v á r r a k ü l d t e a Teológiai Akadémiára t a n u l n i . Belgrádba visszatérve n a g y h a t á s ú prédikációkat tart o t t a t e m p l o m o k b a n , amelyek t é m á j u k a t és e l ő a d á s u k a t t e k i n t v e elsőrendű lelki és kulturális eseményeknek számítottak. 1911 -ben a d t á k ki a k o r á b b a n folyóiratban p u b l i k á l t Religija NjegoSeva ('Njegos vallása') c. első t a n u l m á n y á t , amelyben P. Petrovió Njegos költőt a megszokott irodalmi értelmezés helyett emberi-lelki közelségben m u t a t t a be, az ú j d o n s á g erejével h a t ó szubj e k t í v hangon. E z t k ö v e t t e két prédikációs g y ű j t e m é n y e : Besede pod gororn ('Beszédek a hegy lábánál', 1912); Iznad greha i smrti ('A b ű n és a halál f ö l ö t t ' , 1914). 1912 és 1914 k ö z ö t t aktív résztvevője volt a délszláv népek egyesítéséért f o l y t a t o t t harcnak. 1915-től 1919-ig Angliában és az USAb a n j á r t a szerb k o r m á n y megbízásából, e l ő a d á s o k a t t a r t v a h a z á j a reális helyzetének megismertetése céljából. Angol nyelvű beszédei többek között a The Soul of Serbia ('Szerbia lelke', 1916) c. k ö t e t b e n l á t t a k n a p v i l á g o t L o n d o n b a n . 1919 márciusában zicai püspökké v á l a s z t o t t á k . 1920-ban áthelyezték Ohridba. N é h á n y éven á t fontos diplomáciai és missziós küldetések t a g j a k é n t u t a z o t t külföldön. E m e l l e t t a k t í v résztvevője és a két világháború között vezetője volt az egyházi élet megújulásáért k ü z d ő népi vallásos mozgalomnak (bogomolj acki pokret). Erről a mozgalomról í r t a Divan ('Tanácskozás', München, 1953) c. m u n k á j á t . Ohridban f o r d u l t igazán a keresztény e g y h á z a t y á k és az ortodox bizánci lelkiség felé. Ebből az időszakból származik n é h á n y különösen szép műve, elmélkedéseket, szentbeszédeket és a szentek élettörtén e t é t t a r t a l m a z ó könyvei: Reői o Sveöoveku ('Beszédek az E g y e t e m e s Emberről', 1920); Molitve na jezeru ( ' I m á d s á g o k a t a v o n ' , 1922); Omilije ('Homíliák', 1—2. köt., 1925); Ohridski prolog ('Ohridi prológus', 1928). 1934-ben visszakerült a zicai püspökségbe. Jugoszlávia megszállása idején 1941-ben a németek l e t a r t ó z t a t t á k , és

előbb a ljubostinjai, m a j d másfél év m ú l v a a vojlovicai kolostorban t a r t o t t á k fogva. A fogság idején, életének és m u n k á s s á g á n a k második fontos p e r i ó d u s á b a n keletkezett Teodul ('Theodulosz') c. könyvében az indiai vallásokkal szemben kiemelte az e v a n géliumi t a n í t á s mélységét és fennsőbbségét; Indijska pisma ('Indiai levelek') c. g y ű j t e m é n y e h a t v a n fiktív levelet t a r t a l m a z ; Stoslov o ljubavi ('Száz szó a szeretetről') c. írása rövid gondolatok sorozata a szeretetről. Vojlovicában k i j a v í t o t t a V7. Karadzic Újszövetség-fordítását. 1944 szeptemberében fíavrilo p á t r i á r k á v a l együtt a d a c h a u i koncentrációs t á b o r b a hurcolták, ami péld á t l a n eset volt az európai m a g a s r a n g ú egyházi vezetők körében. 1945 m á j u s á b a n k i s z a b a d u l v a az USA-ba emigrált, mivel a k o m m u n i s t á k u r a l o m r a kerülése m i a t t n e m k í v á n t visszatérni h a z á j á b a . I t t is f o l y t a t t a írói és missziós m u n k á j á t . Utolsó n a p j a i t a Szent Tyihon orosz kolostorban t ö l t ö t t e . Földi m a r a d v á n y a i t 1991-ben helyezték végső n y u g a l o m r a szülőfalujában. O Nikolaj püspök irodalmi—teológiai m u n k á s s á g a f ő k é n t tanító, missziós, felvilágosító jellegű volt. E g y h á z a és népe szolgálatán keresztül egyetemes kérdéseket ölelt fel: Istenről, a világról, az e m b e r sorsáról, az egyénről és a társadalomról. Prózai művei n a g y o b b részt t a n u l m á n y o k és elmélkedések; írt k a t e k é zist, rövid e v a n g é l i u m - k o m m e n t á r o k a t és szentek é l e t t ö r t é n e t é t . Említésre m é l t ó a k költői alkotásai is, amelyek három k ö t e t ben jelentek meg: Duhovna lira ('A lélek lírája', 1938); Pesme molitvene ( ' I m á d s á g o s versek', München, 1952); Pesme Bogu i rodu ('Versek Istenhez és népemhez', uo., 1956). Versei az evangéliumi tanításhoz, ü n n e p e k hez és szentekhez kapcsolódnak. S z á m o s imádságot írt, v a l a m i n t egy teljes t e m p l o mi istentiszteletet a 2. v i l á g h á b o r ú b a n elp u s z t u l t szerb m á r t í r o k emlékére. Önálló alkotásain kívül fordítással is foglalkozott: egyházi szláv nyelvből mai szerbre fordít o t t két hosszabb terjedelmű h i m n u s z t . M u n k á s s á g á t előadásainak és szentbeszédeinek g y ű j t e m é n y e , missziós levelek, nekrológok és t ö b b száz, folyóiratban p u b l i k á l t cikk egészíti ki. O E g y é b fő művei: Serbia in Light and Darkness ('Szerbia f é n y b e n és sötétségben', L o n d o n , 1916); The Spiritual Rebirth of Europe ( ' E u r ó p a szellemi ú j j á születése', uo., 1920); Knjiga o Isusu Hristu ('Könyv J é z u s Krisztusról', 1920); Nove besede pod gorom ( ' Ú j beszédek a hegy lábánál', 1922); Misii o dobru i zlu ('Gondolatok a jóról és a rosszról', 1923); Rat i Biblija ('A h á b o r ú és a Biblia', 1931); Vera obrazovanih ljudi ('A művelt emberek hite', 1931); Sim-

541

VELIC voli i signali ('Szimbólumok és jelek', 1932); Carev zavet ('A cár t e s t a m e n t u m a ' , 1933); Emanuil ( ' E m m a n u e l ' , 1937); Nomologija ('Nomológia', 1940); Zemlja nedodjija ('A vissza-nem-térés földje', W i n d s o r [Kanada], 1950); Kasijana ('Cassiana', München, 1950); Zetve Gospodnje ('Az Ű r aratásai', uo., 1952); Prvi Bozji zakón ('Isten első törvénye', uo., 1958); Jedini Covekoljubac ('Az egyedüli Emberszerető', uo., 1958). O Gyűjt, kiad.: Episkop-Nikolaj—Sabrana dela ('Nikolaj p ü s p ö k összes m ű v e i ' , 2—13. köt., D ü s s e l d o r f — H i m m e l s t i e r , 1976— 1986). O írod.: Protosindel A r t e m i j e : Novi Zlatoust (1986); L j . Rankovic: Vladika Nikolaj u sluzbi Bogu i rodu (1991); R. Bigovic: Uvod u gnoseologiju sv. Vladike Nikolaja Velimirovica (Sveti K n e z L a z a r , 1993, 2.). Komdrik Vera Velius, C a s p a r :

-*Ursinus

Velius Longus [veliusz longusz] (i. sz. 1/2 sz. fordulója): r ó m a i g r a m m a t i k u s . Hadrianus alatt t e v é k e n y k e d e t t , s erősen kritizált a a feltehetőleg Nero a l a t t m ű k ö d ő Nisus helyesírási elveit. R á n k is m a r a d t a helyesírásról írt m ű v e : De orthographia. Elkészít e t t egy Vergilius-kommentéíYt is, amelynek bírálatai esztétikai r ö v i d l á t á s r a engednek k ö v e t k e z t e t n i . Talán az efféle Vergi/ms-értékelések ellen irányult Florus dialógusa (Vergilius: szónok vagy költő?). O Kiad.: H. Keil: Grammatici Latini (VII 46—81). Havas László Velivita Szaranankara; Válivitiye Saranankara; Saranankara sangharaja (1698— 1778): ceyloni (ma: Sri L a n k a ) b u d d h i s t a vallásreformer. Szerzetes, m a j d rendfőnök volt. Nevéhez fűződik a régi egyszerűség visszaállítása a ceyloni b u d d h i s t a szerzetesi életben. O és t a n í t v á n y a i az egész sziget területén f e l k u t a t t á k és másolták a régi szingaléz és páli kéziratokat; e munkásságuk nélkül a régebbi szingaléz irodalom javarésze ismeretlen volna számunkra. Teológiai művei: Szárártha-szangraha ('A lényeg értelmezésének összefoglalása', 1726); Szdrárthadípaní ('A lényeg értelmezésének megvilágítása'); Madhurártha-prakásiní ('A Mahábódhivansa k o m m e n t á r j a ' ) . T a n í t v á n y a i élénk irodalmi tevékenységet f e j t e t t e k ki. Életrajzát Ajittálijaddé írta meg Szangharádzsa-szádhucsarijá ('A rendfőnök szent élete') c., p r ó z á b a n ; a 19. sz. elején Munkotuvé Abészinha szedte versbe a t ö r t é n e t e t Szangarádzsavata ('A rendfőnök élete'), más címen G u n a r a t n a m á l a ('Erények gyöngyfüzére') c. költeményében. Vekerdi József 542

Velkov, K r u m Delcsev (Pernik, 1902. dec. 16.—Belovo, 1960. ápr. 18.): bolgár író. A komszomol-mozgalomban k i f e j t e t t a k t i v i t á s a m i a t t n e m f e j e z h e t t e be középiskolai t a n u l m á n y a i t , ezért m u n k á s k é n t dolgozott. 1923-ban részt v e t t a Szeptemberi Felkelésben. P á r t t e v é k e n y s é g é é r t többször b ö r t ö n b e n ült, a h a t ó s á g o k üldözték. 1944. szept. 9. u t á n p á r t f u n k c i ó k a t t ö l t ö t t be és a Bolgár Szláv Bizottság t i t k á r a volt. O I r o d a l m i m u n k á s s á g a azt a harcot tükrözi, a m i t p á r t m u n k á s k é n t m a g a f o l y t a t o t t és p á r t j a képviselt a k a p i t a l i z m u s és a fasizm u s ellen. F ő t é m á j a a Szeptemberi Felkelés m a r a d t . Első elbeszéléseit (Máka, ' K í n ' ; Szmjah, 'Nevetés') — melyeket a Nov pát c. f o l y ó i r a t 1924-es s z á m á b a n publikált —, v a l a m i n t két regényét (Szelő Borovo, 'Borovo f a l u ' , 1932; Zsivotát na Petár Dasev, 'Pet á r D a s e v élete'. 1946) is e t é m á n a k szentelte. Voditel ('A vezér') c. forradalmi d e m o k r a t a irányultságú történelmi regényt írt 1942-ben. A történelmi eseményeket klaszszikus osztályharcos p á r t s z e m p o n t o k alapj á n értelmezi és értékeli. K o m m u n i s t a írók é n t a forradalmi r o m a n t i k á n a k , a szocialista realizmusnak és az osztályharc nyerseségének híve volt. Voditel c. regénye Ivajlóról, egy felkelés vezéréről szól, aki szimbolik u s a n a fasizmus elleni h a r c r a szólítja fel a lakosságot, és antifasiszta eszméket p r o p a gál. Utolsó regénye, a Zsegálát ('A j á r o m ' ) befejezetlen m a r a d t . 1950-ben Dimitrovdijat k a p o t t . O Magyarul: 1 elb. (Striker J u d i t , Mars irgalma, anto., 1983). O írod.: A. T o d o r o v : Za n j a k o i obrazi n a komuniszt a v bálgarszkata l i t e r a t u r a (Szeptemvri, 1948, 3.); P. Zarev: Szeptemvrijszkoto v á s z t a n i e i bálgarszkijat r o m á n (Literaturen f r o n t , 1953, 39.); L. Cvetkov: V ovladj a v a n e na isztoricseszkata t é m a (Szept e m v r i , 1963, 12.). Hamberger Judit Vellazéria: -+Sztambuli

Társaság

Velleius Paterculus [vellejusz p á t e r k u lusz], Caius (?, i. e. 19 k.—i. sz. 30 u t á n ) : c a m p a n i a i származású római k a t o n a , politikus, történetíró. Anyai ágon a Magiusok l e s z á r m a z o t t j a , n a g y a p j a és a p j a szoros k a p c s o l a t b a n álltak az id., ill. az ifj. Tiberius Neróval. Az u t ó b b i n a k m a g a is o d a a d ó híve, aki a l a t t 8 éven á t szolgált Germaniáb a n és P a n n o n i á b a n , és császárként is hű a l a t t v a l ó j a volt, hiszen i. sz. 15-ben p r a e t o r lett. Feltehetőleg k a p c s o l a t b a n állt Seiamwszal is, akinek kegy vesztése bizonyára visszásán h a t o t t ki p á l y á j á r a , úgyhogy a consulságot m á r csak fiai n y e r h e t t é k el (i. sz. 60—61). O Műve, a Históriáé Romanae

VELMA ironikusan, színes, népies szóhasználattal, tréfás metaforákkal. Míg D. Compagni és G. Villani krónikái az állam történelmének eseményeit jegyzik fel, Velluti a polgárok mindennapi életének a krónikása. O Kiad.: La cronica domestica di messer Donato Velluti seritta fra il 1367 e il 1370 ( ' D o n a t o Velluti úr 1367 és 1370 között írott Házi krónikája', krit. kiad., I. del Lungo és G. Volpi szerk., 1914). O írod.: R. P a l m a rocchi: Cronisti del Trecento (1935). Herczeg Gyula

libri duo ('A római történelem két könyve') valójában az ősi idők egyetemes történeti vázlatával indul, hogy a z u t á n egyre szélesedő és mélyülő mederben mutassa be az időben hozzá közel eső periódust, mindenekelőtt a kortársi történelmet: Augustus és Tiberius uralkodását. B e m u t a t á s á n a k első részében nem mindig a legjobb forrásokra alapozott, alapvetően másodkézből merített, bár esetenként olyan k ú t f ő t is felhasznált és kivonatolt, mint Livius. A második részben gyakran személyes élményeiből és tapasztalataiból t á p l á l k o z o t t , úgyhogy többnyire elfogult, noha közelről sem tekinthető egyszerűen „ a u l i k u s " történetírónak, mint régebben többen minősítették. Igaz, a principátusnak feltétlen híve volt, Tiberiust eszményítve csodálta, de ugyanakkor volt érzéke a szintézis iránt, pl. ahogy R ó m a hódító p o l i t i k á j á t s a coloniák létesítését b e m u t a t t a . Ezzel a koncepcionális képességével függ össze, hogy maga is ügyesen t o v á b b v i t t e és alkalmazta a Cat ótól, Ciceró tói és Sallustiustól, v a l a m i n t Liviustól a l k a l m a z o t t organikus történetszemléletet, előkészítve ezzel a belőle is merítő Florus történeti esszéjét. Talán Tacitusn&k is forrása volt. Stílusát g y a k r a n t ú l b u r j á n z ó retorika jellemzi. Kézirata m á r a elveszett, szövegkiadása alapjául Beatus Rhenanusimk az editio princepse (amelynek szövegét 1515-ben találta meg egy murbaehi kódexben, és k i a d t a 1520-ban) szolgál. O Kiad. és irod.: -I. Hellegouarc'h: L a t o m u s (2 köt. 1982). Havas László Vellutti, Donato (Firenze, 1313. júl. 6.—uo., 1370. júl. 1.): olasz író, történész. Gazdag firenzei kereskedőcsalád s a r j a k é n t jogot t a n u l t Bolognában; élete folyamán többször is hasznát vette t a n u l m á n y a i n a k . Helyt t u d o t t állni a közélet posztjain: 1338—1339-ben bíró Colle di Valdelsa városában, 1341-ben prior Firenzében, 1343 és 1350 közt rendszeresen képviselte a köztársaságot követségekben, 1351-ben gonfaloniere di giustizia, vagyis államfő, 1356ban ú j r a prior, végül halálakor ismét a gonfaloniere di giustizia tisztjét töltötte be. O 1367-től haláláig írta a Cronica domestica ('Házi krónika') c. művét, amely azonban inkább családtörténet, napló, memoár, mintsem a köztársaság története, bár természetesen a családtörténet keveredik az állam történetével is. A szerző kitűnő előadó; stílusa realista, kedveli a tényeket, bőven tér ki a szokások, viseletek, emberi magatartások b e m u t a t á s á r a . Nevezetesek portréi; inkább a külsőt írja le helyenként

Velmar Jankovié [jankovity], Svetlana; (Belgrád, 1933. febr. 1.—): szerb írónő. A belgrádi bölcsészkaron végzett. 1954 körül a Vidici és a Student c. folyóiratok köré csoportosuló írógeneráció tagja. A Knjizevnost c. folyóirat szerkesztője. Esszéíróként az analitikus, nem tolakodó kritika képviselője, nem állít túl magas követelményeket, s így az ú j irodalmi kritikában elég megbízható helyet biztosított m a g á n a k . F ő k é n t a kortárs szerb irodalomról ír, számos költő m ű v e jelent meg az ő előszavával. Oziljak ('Heg', 1958) c. regénye a város háborús a t m o s z f é r á j á t idézi fel a gyerekek pszichikai, érzelmi zaklatottságán, viharain keresztül. Doróol: imena ulica ('Dorcol: az utcák nevei', 1981) c. jelentős műve 14 elbeszélést tartalmaz, amelyekben az u t c á k és az egyes emberi élmények k a p csolatán keresztül a régi Belgrád történelmét rekonstruálja rendkívül szuggesztíven, ez indokolja a többszöri kiadást is. Lagum ('Föld alatti j á r a t ' , 1990) c. regényének főhőse olyan belgrádi egyetemi tanár, aki lojális volt a megszállókhoz, s bár a horváto.-i táborokból gyerekeket mentett, s egy sebesült ellenálló is nála húzódott meg, a háború u t á n halálra ítélték. Vetar ('Szél') és Tunel ('Alagút') c. rádiódrámát írt, műfordításokat készített francia irodalmi alkotásokból. O Egyéb művei: Savremenici ('Kortársak', esszék, 1967); 0 poeziji Ivana V. Lalica ('Iván V. Lalic költészetéről', tan., 1987). O Magyarul: 1 elb. (Borbély J . Híd, 1982, 12.). O"írod.: M. Magarasevic: Dorcol Svetlane Velmar-Jankovic (Knjizevna kritika, 1982, 6.); M. Radulovic: Svetlosti Beograda (Knjizevne novine, 1982. márc. 11.); M. Vlajcic: U r b a n a radiografija (NIN, 1982. m á j . 9.); Z. Kostié: K n j i g a o raskrscu (Knjizevnost, 1982, 6.); D. R e d j e p : Tmina, vreme bola, cipindelj (uo., 1991, 3.); N. Kovac: Román k a o hronoskopija iskustva (uo., 1991, 3.); Z. Trebjesanin: T a m a , h r a k i rec (uo., 1991, 3.); A. Peco: Neke jezicke osobine u romanu Lagum Svetlane Velmar-Jankovic (uo., 1991,

543

VELMA 7—8—9—10.); Radmila J . G r o u p : S. Veimar J a n k o v i é : Lagum (World Literary Today, 1991, nyár). Bugajev Sándor Velmar-Jankovic [velmar-jankovity], Vladimír (Caglic, 1895. aug. 10.-—Barcelona, 1976. a u g . 12.): szerb író. 1944-ig a belgrádi Művelődésügyi Minisztériumban dolgozott, m a j d Olaszo.-ban és Spanyolo.ban élt emigrációban. Első b e m u t a t o t t drám á j a az U vrtlogu ( ' Ö r v é n y b e n ' , 1920), melyben m é g nem lép túl a korabeli szerb d r á m á k h a g y o m á n y a i n . Növi ('Újak', 1922) c., az expresszionista filozófia h a t á s a alatt írt m á s o d i k d r á m á j á n a k szerkezetében h a g y o m á n y o s és a v a n t g a r d e megoldások k e v e r e d n e k . A mű pszichológiai d r á m a , h a g y o m á n y o s színpadi rekvizitumokkal, korrekt, s z á r a z dialógusokkal, jól megkomponált cselekménnyel. Robovi ('Rabok', 1924) c. m ű v é n e k műfaji megjelölése látomás 4 á l o m b a n : Svakodnevnica ('Hétköznap'), Dan prokletstva ('Az á t o k napja'), Dan zaborava ('A feledés n a p j a ' ) , Dan iskupljenja ('A megváltás n a p j a ' ) . A misztik u s — k o z m i k u s utópia elején és végén lévő rész célja az, hogy reflektáljon a misztérium eseményeire, amelyek ellentétben állnak a m i n d e n n a p i élet valóságával és annak emberi t r a g i k u m á v a l . A Bez ljubavi ('Szerelem nélkül', 1929) c. pszichológiai d r á m á j á n a k szerelmi háromszöge a szereplők k i m ó d o l t s á g a m i a t t sikeretelen m a r a d t . Legsikeresebb kísérleti d r á m á j a a Sreéa A. P. ('A. P. szerencséje', 1933). A m ű az orosz emigráns és a n é m e t misztikus—metafizikus filozófián alapul, s a b s z t r a k t - k o n s t r u k tivista eszközeivel nemcsak a fasiszta, hanem a k o m m u n i s t a eszmét is ironikusan kigúnyolja. A Drzavni neprijatel broj 3 (1936: K á z m é r E., H a r m a d i k s z á m ú közellenség részi., K a l a n g y a , 1940, 7 9.) c. komédiája 12 l á t o m á s b a n egy a k k o r i b a n fasisztának t a r t o t t ideológiai víziót vet fel. A színpad technológiai megoldása, a feszült atmoszféra a szereplők miszticizmusával telítődik, a m ű paródia- és t r a v e s z t i a jellege azonban elvész. V e l m a r - J a n k o v i c érdemeit a szerb szakirodalom és k r i t i k a eddig politikai o k o k b ó l nem értékelte kellően. O Egyéb m ű v e i : Svetla u noéi ( ' F é n y e k az é j s z a k á b a n ' , n l á k , 1919); Pogled s Kalemegdana: Ogled o beogradskom öoveku ('Kilátás K a l e m e g d a n r ó l : T a n u l m á n y a belgrádi emberről', 1938, ú j kiad. 1991, biobibliográfiával); Dnevna vest ('Napihír', d r á m a , 1942). O írod.: M. Savkovié: N o v a n a s t o j a n j a u drami (Pozoriste, 1928); uő: Mitologija moderne d r a m e (uo., 1928); M. Grol: Tri beogradske d r a m e u 1929 godini (Pozorisne

kritike, 1929); V. Gligoric: Fasizam n a beog r a d s k o j pozornici (Bice pozorista, 1931); K á z m é r E.: Vladimír V e l m a r - J a n k o v i c ( K a l a n g y a , 1940, 7—9.); R, Vuckovic: Mod e r n a d r a m a (1982); J . Pejcic: V. VelmarJ a n k o v i c : Pogled s K a l e m e g d a n a (Jedinstvo, 1993, 148—149.). Bugajev Sándor Velter ffelter], J o s e p h M a t t h á u s (eredeti név); T h o m a s Quint (írói álnév); (Quint, Trier, 1895. márc. 17.—Eibergg T a n n , 1949. jan. 22.): n é m e t író. Filológiai tanulm á n y o k a t f o l y t a t o t t . Az 1. világháborúb a n a fronton harcolt, megsebesült. Rövidebb-hosszabb u t a k a t t e t t , v a d á s z o t t , expedíciót vezetett. Később egy importcég kereskedelmi igazgatója lett, de az utazásról n e m m o n d o t t le. A Trierben megjelenő Volksfreund c. ú j s á g o t szerkesztette, 1933b a n dél-Németo.-ban t e l e p e d e t t le m i n t s z a b a d foglalkozású író. A 2. világháborúb a n légvédelmi t i s z t k é n t v e t t részt, m a j d B a j o r o . - b a n élt. Az u t ó k o r számos, igen népszerű kalandregény szerzőjét tisztelheti b e n n e , így érdemelte ki a ,,német J a c k Lond o n " elnevezést is. O Művei: Die Geige ('A h e g e d ű ' , költ.-ek, 1919); Schluss mit Mónika ('Szakítás Mónikával', reg., 1932); Das blaue Phantom ('A kék f a n t o m ' , reg., 1933); Die Frau der guten Hoffnung ('A jó reménység asszonya', reg., 1935); Das Dorf in der Taiga ('Falu a t a j g á n ' , reg., 1936); Mánner im Urwald ('Férfiak az őserdőben', reg., 1937); Unruhig ist unser Herz ( ' N y u g t a l a n a s z í v ü n k ' , reg., 3 köt., 1940, ill. 1942); Aufstand am Kongo ('Felkelés a Kongónál', reg., 1951). Maros Judit Veltman, Alekszandr Fomics (SzentP é t e r v á r , 1800. júl. 20.—Moszkva, 1870. j a n . 23.): orosz író, költő. Elszegényedett nemesi családból s z á r m a z o t t . M o s z k v á b a n a Nemesi I f j a k K o l l é g i u m á b a n , m a j d Pét e r v á r o n t a n u l t , végül 1817-ben k a t o n a i iskolát végzett. E z u t á n Besszarábiába küldték haditérképésznek. Kisinyovban megism e r k e d e t t A. Sz. Puskinnal és V. F . Rajevszkij]e\. Az 1840-es években archeológiai t á r gyú m u n k á k a t publikált. 1852-től a Fegyv e r t á r igazgatójaként dolgozott. 1854-ben az A k a d é m i a levelező t a g j a lett. O í r ó i p á l y a f u t á s á t versekkel kezdte, melyek 1828-ban jelentek meg először folyóiratokb a n . Első sikeresebb prózai a l k o t á s a egy képzeletbeli utazóregény volt: Sztrannyik ( ' V á n d o r ' , 1—3. köt., 1831—1832). Az 1830-as években sorra l á t t a k n a p v i l á g o t t e r j e d e l m e s történelmi regényei: Kascsej Besszmertnij ('Halhatatlan Öregember', 1—3. köt., 1833); Lunatyik ('A holdkóros',

544

VEN 1—2. k ö t . , 1834); Szvjatoszlavics, vrazsij pitomec ('Szvjatoszlavics, az ellenséges növendék', 1835). K ö n y v e i b e n szlavofil elfogultsággal idealizálta az orosz r é g m ú l t a t . Legsikerültebb alkotása Szalomeja ('Salome', 1846) c. regénye, a m e l y egyúttal egy tetralógia első kötete: Prikljucsenyija, pocserpnutije iz mórja zsityejszkovo ('Az élet tengeréből merített k a l a n d o k ' , 1846— 1863). V a l a m e n n y i m ű v é n e k jellemzője a képzelet és a valóság elemeinek keveredése. V. Belinszkij eredeti, j á t é k o s tehetségnek t a r t o t t a , miközben bírálta „archeológiai m i s z t i c i z m u s á t " . O írod.: B. Buhstab: Pervije r o m a n i V e l t m a n a (Russzkaja próza, 1926); V. E. Pereverzev: Predtyecsa Dosztojevszkovo (U isztokov russzkovo realnovo r o m a n a , 1937); V. G. Belinszkij: Vzgljad n a r u s s z k u j u l i t y e r a t u r u 1846 goda (Polnoje szobranyije szocsinyenyij, 10. köt., 1956). V é m a n a (Kondavidu, 15. v a g y 17—18. sz.): indiai telugu költő. A t á r s a d a l o m bíráló vallási líra legjelentősebb telugu képviselője. A b h a k t i mozgalom k ö v e t ő j e volt, t a g a d t a a korabeli hinduizmus b á l v á n y i m á dását. Alacsony kasztból s z á r m a z o t t , élesen b í r á l t a a fennálló vallási és társadalmi viszonyokat. Irodalmi működésével a -*sataka m ű f a j á t a népköltészet szintjéről a középkori telugu irodalom legdivatosabbjának, a -^prabandhának a színvonalára emelte. K ö l t e m é n y e i b e n a népköltészet atavéladé ('lián') v e r s m é r t é k é t és egyszerű stílusát használta. Műveiből számos szólás m e n t á t k ö z m o n d á s k é n t a népnyelvbe. A h a g y o m á n y o k szerint verseit nem írta le, hanem énekelve t e r j e s z t e t t e t a n í t v á n y a i között. T ö b b , neki t u l a j d o n í t o t t a l k o t á s származik követőitől. A b i z o n y í t h a t ó a n tőle s z á r m a z ó költeményeket Ch. Ph. Brown angol orientalista a d t a ki első ízben, angol fordítás kíséretében, 1929-ben Londonban. Major István ven: —• kínai irodalmi

formák

Ven Ce-sen; Ven Peng-csü (Csijin J ü a n csü, m a : Höcö, S a n t u n g t a r t . , 495—547): kínai költő, a k i t Hszing Sao (496—?) t á r s a ságában k o r a leghíresebb észak-kínai írást u d ó j a k é n t t a r t a n a k számon. Az északi Vej-ház (386—534) f ő h i v a t a l n o k a k é n t politikai viszályokba k e v e r e d e t t , börtönben halt meg, állítólag önkéntes éhhalállal. O Magyarul: 1 vers (Hules B., K K K , 1967).

tileg színésznek készült, 1940 u t á n J e n á n ba, m a j d Senhszibe kerülvén m ű v é s z e g y ü t tesekkel a v i d é k e t , f a l v a k a t j á r v a került k a p c s o l a t b a a népköltészettel. R i p o r t o k a t , k a r c o l a t o k a t , elbeszéléseket írt, színpadi művekkel is kísérletezett, 1950 u t á n t ö b b évre H s z i n k i a n g b a került, itteni élményeit m á r versekben dolgozta fel Tiensan mu-ko ('Pásztordalok a Tiensanból', 1955) c. kötetében. N a g y o b b elbeszélő k ö l t e m é n y t is tervezett a k a z a h o k harcairól Fu-csou-ti huojen ('A bosszú lángjai') c., a m e l y n e k két Önálló része meg is jelent (1959, 1962). Az ún. -*,,nagy proletár kulturális forradalom" éveiben a befejező, harmadik rész elkallódott; az írót és családját is súlyos megpróbáltatások érték, amelyek végül öngyilkosságba kergették. 1978-ban rehabilitálták. O További fő művei: Tung-fang csuj-tung Huangho-lang ('Keleti szél fodrozza a H u a n g h o hullámait', versek, 1958); Ven Csie si-hszüan ('Válogatott versei', 1978). Galla Endre Ven J i - t o (Taling, 1899—Kunming, 1946. júl. 15.): kínai költő, i r o d a l o m t ö r t é nész, filológus. T a n u l m á n y a i t a pekingi Csinghua Egyetemen végezte, m a j d 1922— 25 között különböző amerikai e g y e t e m e k e n t a n u l t . H a z a t é r v e t ö b b e g y e t e m e n oktat o t t , s ú t t ö r ő szerepe volt a régi kínai kultúr a (főleg az irodalom) értékeinek t u d o m á nyos szempontú vizsgálatában és interpretálásában. A j a p á n — k í n a i h á b o r ú u t á n közéleti szerepet is vállalt; politikai gyilkosság á l d o z a t a lett. O K ö l t ő k é n t egyike a modern kínai líra megteremtőinek: Hungcsu ('Vörös g y e r t y á k ' , 1923) és Sze-suj ('Holt víz', 1928) c. köteteiben elsőként kísérletezett eredményesen a n y u g a t i k ö t ö t t vers prozódiai és metrikai s z a b á l y a i n a k meghonosítása révén az ú j kínai vers k ö t ö t t f o r m á i n a k létrehozásával. Költői m o n d a n i v a l ó j á t a következetes p a t r i o t i z m u s nemes pátosza h a t j a á t , s ez egyben az öncélú formalizmus kísértésétől is m e g ó v j a művészetét. O G y ű j t , kiad.: Ven Ji-to csüan-csi ('Összes művei', 1—8. köt., 1948); Ven Ji-to si-ven hszüan-csi ('Válogatott versei és prózai művei', 1955). O Magyarul: 1 vers (Ilylyés Gy., K í n a i szelence, 1958); 2 vers (Miklós P „ N a g y v , 1959, 5.); 8 vers (Galla E., Miklós P., D o n g a Gy. stb., Modern kínai költők, 1961); 3 vers "(Illyés Gy., Miklós P., Ladányi M,, Világirodalmi Antológia, VI/2. köt., 1962). Galla Endre

Ven Csie (Kaoce, 1923. j ú n . 12.—Sangh a j . 1971. j a n . 13.): kínai író, költő. Erede35

545

Ven Peng-csü: -» Ven Ce-sen Ven Ting-jün; Ven Fej-csing (névváltozat); (Tajjiian, ma: Sanhszi t a r t . , 813 k.—

VENAB 870): kínai költő, zenész, a dalvers (->ce) első nagy mestere. Húsz éves k o r a körül, amikor a f ő v á r o s b a , Csanganba érkezett, m á r ígéretes tehetségnek s z á m í t o t t , és kiválóan j á t s z o t t f u v o l á n és húros hangszereken. H i v a t a l i k a r r i e r j e egyenetlen, m e r t a vizsgák költészeti anyagából (mégpedig a -*fu m ű f a j b a n ) eminens volt u g y a n , de a konfuciánus b ü r o k r a t a k í v á n a l m a i n a k a legkevésbé sem felelt meg, a k o c s m á k a t és bordélyokat l á t o g a t t a előszeretettel. T ö b b m i n t 200 versén felül 70 — j o b b á r a szerelmi t é m á j ú — dalverse m a r a d t fenn. Jü Hszüan-csi költőnővel (844—868) folyt a t o t t v i s z o n y á t Mori Ogai j a p á n író regényes f o r m á b a n dolgozta fel. O M a g y a r u l : 1 vers (Kosztolányi D., Idegen költők, anto., 1937; uő., K í n a i és j a p á n költők, a n t o . , 1957); 7 vers (Csongor B., D e m é n y O., Szerdahelyi I., K K K , 1967); 1 vers ( F a l u d y Gy., Test és lélek, 1988). O írod.: L u I: Wen Fei-ch'ing u n d seine literarische Urawelt (1939); J e . A. Szerebrjakov: K i t a j s z k a j a poezija X — X I vekov (1979); Chang Kang-i Sun: T h e E v o l u t i o n of Chinese Tz'u Poetry, f r o m L a t e T ' a n g to N o r t h e r n Sung (1980). Kicsi Sándor András Venable [vtnebl], William H e n r y (Waynesville, Ohio, 1836. ápr. 2 9 — 1 9 2 0 . júl. 6.): amerikai (USA) író, költő. K v é k e r családból származó, n a g y h a t á s ú h i v a t á s o s pedagógus volt, aki képesítés nélkül szerzett t ö b b egyetemi d í s z d o k t o r á t u s t , és irodalmi jelentőségre is f ő k é n t neveléselméleti és neveléstörténeti írásai (pl. A School History of the United States, Az Egyesült Államok iskolatörténete', 1872; The School Stage, 'Az iskola színtere', 1873; Let Him First Be a Man, 'Legyen először férfi', 1893), valamint Beginnings of Literary Culture in the Ohio Valley ('Áz irodalmi k u l t ú r a kezdetei az Ohio v ö l g y é b e n ' , 1891) c. t a n u l m á n y a révén t e t t szert. O F ő b b művei még: A Dream of Empire: or, The House of Blennerhassett ( ' E g y birodalmi álom, a v a g y a Blennerhassett h á z ' , reg., 1901); Tom Tad (ua., ifj. reg., 1902). O G y ű j t , kiad.: The Poems of William Henry Venable ('Versei', 1925). Somogyi

György

Venaille [vönaj], Franck (Párizs, 1936—): francia költő. Az Action Poétique c. baloldali elkötelezettségű folyóirat körében indult. M u n k a t á r s a v o l t még a Nouvelle Revue Franqaise-nek, az Exit-nek, a Minuit-nek. Ő maga a Chorus (1968—1974) és a „Monsieur Bloom" (1978-tól) c. f o l y ó i r a t o k a t a l a p í t o t t a . Első k ö t e t e a Journal de bord ( ' H a j ó n a p l ó ' , 1961) volt. A z o k n a k a köl-

t ő k n e k a viszonylag szűk csoportjához t a r tozik, a k i k a nyelvi a b s z t r a h á l á s és kísérletezés ellenében a közvetlen megszólalás, az indulatos, szókimondó m i n d e n n a p i közlésf a j t á k h o z v o n z ó d n a k . O E g y é b fő verseskötetei: Papiers d'identité ('Személyazonossági', 1966); L'Apprenti foudroyé ('A vill á m s ú j t o t t a t a n o n c ' , 1969); Pourquoi tu pleures, dis pourquoi tu pleures? Parce que le ciel est bleu, parce que le ciel est bleuü! ('Minek bőgsz, minek bőgsz, m o n d d meg már! Mert kék az ég, mert kék az ég!', 1972); La Guerre d'Algérie ('Az algériai háború', 1978); Jack to Jack ('Jack J a c k n e k ' , 1982); La Tentation de la sainteté ('A szentség megkísértése', 1985). O Magyarul: 4 vers (Somlyó Gy., H a l l o m á s , é. n.); 1 vers (Gereblyés L „ N a g y v , 1961, 5.); 3 vers (Somlyó Gy., Az u t a z á s , anto., 1984). O írod.: G. Mounin: F r a n c k Venaille (1982). Bárdos László Vénámon utazása; Wu Imn ( t u d o m á n y o s átírás); Un-Amun (névváltozat); (i. e. 1100 e g y moszkvai papiruszon hieratikus írással f e n n m a r a d t egyiptomi —>novella. A n a g y h a t a l m i állását elvesztett E g y i p t o m tekintélyének a környező országokban bek ö v e t k e z e t t rohamos süllyedését m u t a t j a be élénk színekkel. A novella főhőse Vénámon ( U n - A m u n ) Herihor, a királyi címet is viselő t h é b a i f ő p a p tisztviselője. X I . Ramszesz k o r á b a n E g y i p t o m gyakorlatilag kett é s z a k a d t . Északon Nesz-szu-ba-neb-Dzsedu g y a k o r o l t a a h a t a l m a t , délen Herihor. V e h a m o n n a k cédrusfát kellett hoznia a Lib a n o n hegységből Amon isten szent b á r k á ja s z á m á r a . H a m a r o s a n még azt a kevés é r t é k e t is ellopták tőle az egyik kikötőben, melyet küldői a d t a k s z á m á r a . Büblosz fejedelme először szóba sem a k a r t állni vele, m i u t á n a z o n b a n egyik a p r ó d j a révületbe esik és A m o n istenről beszél, mégis kihallg a t j a . V é n á m o n hiába hivatkozik A m o n h a t a l m á r a , a fejedelem ellenértéket akar a fáért, n e m h a j l a n d ó a j á n d é k g y a n á n t küldeni E g y i p t o m b a . Végül érkezik valami fizetség E g y i p t o m b ó l , V é n á m o n m e g k a p j a a f á t , a v i h a r Ciprus szigetére sodorja, ahol meg a k a r j á k ölni, de a k i r á l y n ő mégis megmenti. I t t a kézirat félbeszakad. O A történet bizonyos rokonságot m u t a t -*Szinuhe történetével, a főhős mindkét esetben ugyana r r a a t e r ü l e t r e kerül, s ők is és az ottani fejedelmek is mindkét esetben n a g y j á b ó l azonos m ó d o n cselekszenek, beszélnek. Az e g y i p t o m i a k ünnepélyes t i r á d á i m i n d k é t t ö r t é n e t b e n gúnyos leintésben részesülnek a reálpolitikusokként m e g r a j z o l t fejedelmek részéről. Szinuhe még a f á r a ó h a t a l m á t

546

VENAN dicsőítheti, V é n á m o n Amonra hivatkozik, t i s z t á b a n van azzal, hogy E g y i p t o m akkori urai senkiben sem ébreszthetnek tisztelet e t . O V é n á m o n története ú j b i r o d a l m i nyelven íródott; ennek stilárisan is legjobb a n sikerült és egyben utolsó alkotása. Az ismeretlen író elsősorban a hosszú párbeszédekkel r a j z o l j a meg szereplőinek jellemét. Az i n d u l a t o k , az érzelmek hullámzása meglehetősen szélsőséges, a szerző azonban mindvégig m é r t é k t a r t ó a n bánik a kalandt ö r t é n e t által n y ú j t o t t a lehetőségekkel, a cselekmény nagy egészében a realitások keretei között m a r a d . Nem látszik k i z á r t n a k az, hogy v a l ó b a n m e g t ö r t é n t vállalkozás leírásával állunk szemben. B á r m i l y e n mélyre süllyedt azonban E g y i p t o m — a t ö r t é n e t szerint —, k u l t ú r á j á n a k ősiségét a k ö v e t é t megalázó bübloszi fejedelem is elismeri. „Mert Araon t e r e m t e t t e az összes országokat, ő t e r e m t e t t e őket, és ő t e r e m t e t t e a z t az E g y i p t o m o t , a h o n n a n jössz, elsőnek. A műveltség pedig onnan j ö t t , h o g y eljusson oda, ahol én vagyok, a bölcsesség pedig o n n a n jött, hogy eljusson oda, ahol én vag y o k ! " (Dobrovits A. ford.) A m ű a thébai teokrácia szellemében íródott, melynek fő tétele az volt, hogy Egyiptom felett tulajdonképpen a t h é b a i főisten uralkodik. Vén á m o n is m a g á v a l vitte az ,,Űt Á m o n j á t " . O A m u n k a nemcsak az e g y i p t o m i irodalom jelentős alkotása, hanem a k o r legfont o s a b b t ö r t é n e t i forrásai közé tartozik. E g y i p t o m gazdasági, belső és külpolitikai helyzete e g y a r á n t megvilágítást nyer az izgalmas élménybeszámolóban. O Magyarul: Vénámon utazása (Dobrovits A., A paraszt panaszai, 1963). O írod,.: J . P . A. E r m a n : Die L i t e r a t u r der Á g y p t e r (1923). Kákosy László Venantius F o r t u n a t u s [vencmciusz fortunátusz]; Venantius Honorius Clementianus Fortunatus (teljes név); (Duplavilis, Treviso köz., i. sz. 530 k . — P i c t a v i u m , ma: Poitiers, 600 k.): itáliai származású franciao.-i latin költő. R a v e n n á b a n végzett t a n u l m á nyok u t á n 565-ben indult z a r á n d o k ú i r a tours-i Szent Márton sírjához. Ű t j a az Alp o k o n és n é m e t földön á t v e z e t e t t , püspök ö k és királyok u d v a r á b a n f o r d u l t meg. B a r á t a i t és pártfogóit, v a l a m i n t a l á t o t t szépségeket — így a Mosel folyót — énekli meg verseiben. 567-ben ért Poitiers-be, itt k é t előkelő, m ű v e l t apáca (Radegunda özvegy királyné és nevelt leánya, Ágnes) irodalmi t a n á c s a d ó j a , költője lett, s m i n t presbiter, halálukig Poitiers-ben m a r a d t . Tours-i Szent Gergely b a r á t j a volt, s az ő biztatására g y ű j t ö t t e össze verseit, illetve írta meg

e p o s z á t (De virtutibus Sancti Martini, 'Szent Márton erényei'). Talán Poitiers p ü s p ö k e k é n t halt meg. O Alkalmi verseket írt a szüzesség tiszteletére, a barátságról, a jó f o g a d t a t á s r ó l , az ünnepi és véres u d v a r i eseményekről. A f r a n k birodalom n a g y j a i hoz és a magas klérushoz intézett verses levelek elárulják érdeklődését a mindenn a p i élet, a természet szépségei iránt. Tap a s z t a l a t b ó l meríti ihletét. Lírai a l k a t , n o h a igazi lírai verset nemigen írt, csak sírverseket és p a n a s z d a l o k a t . A poitiers-i miszticizmus érződik a Szent Kereszt tiszteletére írt költeményein. Közülük a legm a r a d a n d ó b b a római breviáriumba is felv e t t k é t húsvéti himnusz; f o r m á j u k „népies", (azaz az i d ő m é r t é k e t hangsúllyal vegyítő szimultán vers) így a Pange, lingua, gloriosi a római k a t o n a d a l o k r i t m u s á b a n (és stílusában) szól: Győzedelmes harc b a b é r j á t boldog ajkam énekeld Ünnepeld a szent keresztet, mint nemes győzelmi jelt, S a feláldozott királyt, ki sír öléből győzni kelt. (ford.: Sík S.)

Ugyancsak a rímelésre árul el hajlandóságot a Vexilla regis prodeunt ('Király zászlói lengenek') kezdetű húsvéti himnusz is. Ez a kereszt-misztika nem téveszthető össze a későbbi gótikus képalkotással, mert a „Krisztus-király" kép ereje és fensége h a t j a át: Óh, fényes és dísz-terhü fa. királyi bíborral veres, méltó törzsről választatott hogy érintsd szent-szent tagjait! (ford.: Habits M.)

Mindkét himnuszt lefordították m a g y a r r a a 16. sz. elején, a Döbrentei-kódexhen verses f o r m á b a n is (Kiral' zazloi teriednek, kereztnek titkia f í n l e t i k . . . ) O Az 5. sz.-i költők és Vergilius h a t á s a érződik disztic h o n j a i n , de mégis ő az első középkori költő: az antik mitológia helyett a keresztény hitvilág népesíti be verseit, a retorikus fogásokból a népi ízléshez közelálló alliterációt és a szójátékot t a r t j a meg. K o r á r a és a karoling költőkre n a g y h a t á s t t e t t , később elfelejtették, s csak a 16. sz.-ban a d t á k ki ú j r a . O Kiad.: F . Leo—B. Krusch: Monumenta Germaniae Auctores Antiqui (IV 1/2, 1 8 8 1 - 1 8 8 5 ) . O Magyarul: 4—4 vers (Babits M„ Amor s a n c t u s , 1932; Sík S„ H i m nuszok könyve, 1943). O írod.: W . Meyer: D e r Gelegenheitsdichter Venantius F o r t u n a t u s (1901): D. T a r d i : F o r t u n a t u s (1927); S. Blomgren: S t u d i a F o r t u n a t i a n a (1933); W . W a t t e n b a c h — W . Lewison: Deutschl a n d s Geschichtsquellen im Mittelalter, Vorzeit und Karolingéi' (I. köt., 1952); R .

547

VENBA Assunto: Die Theorie des Schönen im Mittelalter (1963); J . Szöverffy: Die Annalen der lateinischen H y m n e n d i c h t u n g (1. köt., 1964). Kurcz Ágnes venbá; venpá (tudományos átírás): a klasszikus t a m i l időmértékes verselés leggyakrabban használt metrumcsoportja. Metrumai a nér és nirai lábak {-*tamil irodalmi formák) kombinációi közül az összes kétlábú ü t e m e t t a r t a l m a z h a t j á k : térná: - \ - (nér + nér) pulimá: " x | - (nirai + nér) kúvilam: - | " x (nér + nirai) karuvilam: " x i " \ (nirai + nirai)

v a l a m i n t az összes nérre végződő h á r o m l á bú ütemet: témángáj: - | - | - (nér + nér + nér) pulimángáj: " x | - | - (nirai+ nér+nér) kúvilangáj: - | " x | — (nér + nirai + nér) lcaruvilangáj: " x | u x [ - (nirai + nirai + nér)

Az ütemek kapcsolódási szabályai a következők: vagy " x - után " x - vagy " x " x - következhet; - "x vagy "x "x után — vagy vagy x következhet; vagy " x vagy — " x - vagy " x " x — után — vagy - vagy - " x - következhet.

Általában négy ü t e m alkot egy verssort; sok ü t e m k o m b i n á c i ó lehetséges, és ezért a sorok szótagszáma változó. O A v e n b á m e t r u m c s o p o r t h o z tartozó v e r s m é r t é k e k közül a négy legjellegzetesebb: 1. a kural venbá két sorból áll, az első n é g y ü t e m ű , a második három ü t e m ű , az utolsó ü t e m csonka. E g y gyakori ilyen versszakképlet:

előtt középiskolában t a n í t o t t , m a j d baloldali újságíró lett. 1940 u t á n átállt a szovjetek oldalára; 1943-ig művelődési népbiztos, 1944 u t á n a K ö z p o n t i Bizottság t a g j a volt. K é s ő b b ugyancsak m a g a s állami funkciók a t t ö l t ö t t be. O Elbeszéléseit és verseit 1924-től publikálta. A szovjet rendszer idején a szocialista realizmus egyik, számos állami díjjal elismert vezérképviselője lett. O Figyelemreméltó öregkori lírája: Vakariné zvaigzdé ('Esti csillag', 1971). O F ő b b művei: Berzai vétroje ( ' N y í r f á k a v i h a r b a n ' , elb.-ek, 1930); Draugysté ('Barátság', reg., 1936); Naktis ( ' É j s z a k a ' , elb.-ek, 1939); Gimimo diéna ('Születésnap', reg., 1958). O G y ű j t , kiad.: Izbraunnoje ('Válogatás', versek, oroszul, 1951); Rastai ('írásai', 1 - 3 . köt., 1955); ua. (1—13. köt., 1965—1977). O Magyarul: l—1 v e r s (Somlyó Gy., Á béke erdeje, anto., 1951; Devecseri G., S z o v j e t Költők Versei, 1951); 5 vers (Szily E., N a d á n y i Z., Weöres S., A szovjet költészet antológiája, 2. köt., 1955); 1 nla (Gellért Gy., Asszonyok, 1960, 7.); 1—1 vers ( L a d á n y i M., Auróra, a n t o . , 1967; Garai G., S z o v j e t Irodalom, 1978, 11.); 2 vers (Tandori D., Csillagok ó r á j a , anto., 1980); 1 elb. (Bán P.. ISz, 1990, 7.). O írod.: V. Galinis: A n t a n a s Venclova (1958). Bojtár Endre

Venclova, T o m a s (Klaipéda, 1937. szept. 11.—): litván költő, publicista, m ű f o r d í t ó . A n t a n a s Venclova író fia. F u n k c i o n á r i u s a p j á v a l m á r vilniusi egyetemista k o r á b a n szembefordult, s a litvániai d e m o k r a t i k u s ellenzék egyik v e z é r a l a k j a lett: s z a m i z d a t k i a d ó t szervezett, t i t k o s egyetemi előadá" X - I " X - | "X - - | - s o k a t t a r t o t t , amiért 1961-ben rendőri eljá" X - I " x - | " x - | "X rás i n d u l t ellene. 1966 és 1973 között a J u . Lotman-féle szemiotikai iskola szellemében 2. a szindijal venbá h á r o m sorból áll, az első t a n í t o t t ó r a a d ó k é n t a vilniusi e g y e t e m e n k e t t ő négy-, a h a r m a d i k h á r o m ü t e m ű ; 3. az irodalomelméletet és nyelvészetet. K ö z innisza venbá négysoros strófa; 4. a pahroben s o k a t fordított, t ö b b n y i r e a h i v a t a l o s dai venbá négynél t ö b b sorból álló astrofikönyvkiadásból mellőzött szerzőket (J. kus költemény, melynek utolsó sora három1972 és ü t e m ű csonkasor. O (—>• tamil irodalmi for- Joyce, Cz. Milosz, J . Brodszkij). 1976 k ö z ö t t a siauliai színház irodalmi t a mák) O írod.: S. I l a k k u v a n a r : T h o l k a p p i n á c s a d ó j a volt, miközben másodállásban y a m (1963): Major I.: A tamil irodalom az a k a d é m i a i t ö r t é n e t t u d o m á n y i intézetk i s t ü k r e (1978); G. U. Popé: T h e Sacred ben t u d o m á n y o s k u t a t ó k é n t dolgozott. K u r r a l (1984); Encyclopaedia of T a m i l LitE g y r e fokozódó ellenzéki tevékenységével e r a t u r e (1990). Somi Anna helyzete egyre t a r t h a t a t l a n a b b á vált: a hiv a t a l o s látszatot is felrúgva nem v e t t é k fel venbá viruttam: —>viruttam az írószövetségbe, m e g f o s z t o t t á k publikációs lehetőségeitől, állandóan z a k l a t t á k . Vencel-legenda: —»ószláv irodalom E m i a t t 1975-ben széles nemzetközi visszh a n g o t k i v á l t o t t levelében kérte a p á r t közVenclova, A n t a n a s (Trempiniai, 1906. ponti bizottságától, h o g y kivándorolhasjan. 7.—Vilnius, 1971. jún. 28.): l i t v á n író, son N y u g a t r a . 1976-ban a Helsinki-csoport költő, m ű f o r d í t ó . P a r a s z t c s a l á d b a n szüleegyik alapító t a g j a lett, m a j d engedélyezt e t t . 1932-ben a kaunasi egyetemen szerték s z á m á r a , hogy e l f o g a d j a versei első forzett bölcsészdiplomát. A 2. v i l á g h á b o r ú 548

VENDA d í t ó j á n a k , Cz. Milosz-nak a meghívását a berkeleyi e g y e t e m r e . A m i k o r 1977-ben, egy év u t á n haza a k a r t t é r n i , megfoszt o t t á k szovjet á l l a m p o l g á r s á g á t ó l . A z ó t a az U S A - b a n él, 1980 ó t a a Yale E g y e t e men a szlavisztika professzora, orosz és lengyel i r o d a l m a t ad elő. Először 1990ben l á t o g a t h a t o t t h a z a . O 1957 ó t a p u b likál. P á l y á j á t — k é t k ö n n y e n f e l e j t h e t ő — tudományos-népszerűsítő könyvvel kezdte: Raketos, planetos ir mes ( ' R a k é t á k , bolygók és mi', 1962); Golemas arba dirbtinis zmogus ('A Gólem a v a g y a m ű e m b e r ' , 1965). K ö l t é s z e t e a z o n b a n kezd e t t ő l fogva egyazon h a n g o n szól: ő az első költő a litván i r o d a l o m b a n , aki mind e n f a j t a folklórelemtől m e n t e s , , , v á r o s i " lírát művel. K e v é s v e r s e t ír, é v e n t e csup á n h á r m a t - n é g y e t . A megszállt L i t v á n i á b a n mindössze egyetlen v é k o n y k ö t e t e jelent meg (Kalbos zenklai, 'Nyelvi jelek', 1972), de a később, C h i c a g ó b a n k i a d o t t ö s s z e g y ű j t ö t t verseinek s z á m a is csak 98 (98 eiléraétiai, '98 vers', 1977). Azóta P á rizsban l á t t a k napvilágot ú j a b b költeményei lengyelül, S. Baranczak tolmácsolásáb a n (Rozmowa w zimie, 'Téli párbeszéd', 1989); ú j r a független h a z á j á b a n ugyancsak k i a d t á k összes költeményeit Pasnekesys ziemq ('Téli párbeszéd', 1991) c. O Az angol, orosz és lengyel nyelvű s a j t ó b a n k ö z z é t e t t művei és gyakori interjúi révén világszerte ismert költő a s t r u k t u r a l i s t a szövegközp o n t ú s á g jegyében született irodalomkritikusi m u n k á s s á g á t Tekstai apie tekstus ('Szövegek szövegekről', Chicago, 1985) c. foglalta egybe. A mindenféle nacionalizmussal szembeszegülő, liberális szellemű publicisztikáját t a r t a l m a z z a Lietuva pasaulyje ('Litvánia a n a g y v i l á g b a n ' , 1981) c. kötete. Az orosz költészettel foglalkozó, orosz nyelven írt doktori disszertációja (Nyeusztojcsivoje ravnoveszije, 'Ingatag egyensúly', 1990) 1990-ben a legjobb amerikai irodalomtörténeti m u n k a d í j á t n y e r t e el. U g y a n a b b a n az évben a lengyel k u l t ú r a érdekében k i f e j t e t t m u n k á s s á g á é r t a lublini egyetem d í s z d o k t o r á v á a v a t t á k . O Művészetének a litván lírában nincs közvetlen előzménye. Az orosz költészet, elsősorban 0 . Mandelstam örökségét f o l y t a t j a ; B. Paszternak és A n n a Ahmatova, f ő k é n t a z o n b a n J . Brodszkij szellemi rokona. Versépítkezésének jellemzője, hogy a h é t k ö z n a p i eseménytől, „élet és i r o d a l o m " e g y ü t t e s h a t á sára, a történetfilozófiai általánosításig j u t el. Kulturális utalásokkal teli költészete szüntelenül ember és t e r m é s z e t e g y m á s r a v o n a t k o z t a t o t t , a l a p v e t ő léthelyzeteiről szól. O E g y é b művei: Balsai ( ' H a n g o k ' ,

műfordítások, 1979); Lithuanian Literature — Literatura lituana ('Litván irodalom', angol és portugál nyelven, tan., 1979); Politiné sqmoné Lietuvoje ('A politikai t u d a t L i t v á n i á b a n ' , t a n . , A. 8tromassza\, 1980); Dialóg o Wilnie ('Párbeszéd Vilnáról', eszszé, Cz. Milosz-sa,\, Varsó, 1981); Tankéjanti Sviesa ('Sűrűsödő f é n y ' , versek és műfordítások, 1990). O Magyarul: 5 vers (Tandori D., N a g y v , 1974, 1.); 7 vers (Halasi Z., É l e t ü n k , 1988, 7.); 1 vers [3 f o r d í t á s b a n ] ( N á d a s d y A., Ferencz Gy., M á r t o n L „ 2000, 1990, 11.); 1 t a n . (Bojtár E „ M a g y a r Napló, 1990, j a n . 12.); 2 vers (Baka i., Holmi, 1991, 3.); 1 dialógus (Éles Mária, T i s z a t á j , 1991, 7.); Mondjátok meg Fortinbrasnak (vál. versek, B o j t á r E „ 1992); 2 vers (Baka I., M a g y a r L e t t r e I n t e r n a t i o nale, 1992, 4.); 1 esszé (Hegedűs J . , uo.). O írod.: A. J . Greimas: Tomo Venclovos beveik b e p r a s m i n g a poezija (Metmenys, Chicago, 1976); Violeta Kelertas: T o m a s Venclova. T a n k é j a n t i sviesa (World L i t e r a t u r e T o d a y , 1991, tavasz); B o j t á r E.: Reményen túli líra (Könyvvilág, 1992, 10.).

549

Bojtár Venclovic—Stefanovié, Gavril: novic—Venclovió, Gavril

Endre ->Stefa-

venda irodalom: a bantu nyelvcsalád délkeleti ágához t a r t o z ó , k b . 1 milliós lélekszám ú venda (babenda, bavesaó) nép a Délafrikai K ö z t á r s a s á g és Zimbabwe h a t á r v i dékén él. F e j l e t t h a g y o m á n y o s g a z d a s á g a (földművelés, állattenyésztés, kézművesség) a l a p j á n a 18. sz. közepére g a z d a g folklórral rendelkező, félállami társadalomszervezetet hozott létre. O Az első v e n d a nyelvű f o l k l ó r g y ű j t e m é n y e k a 19—20. sz. ford u l ó j á n jelentek meg. Mai irodalma nagyrészt ezekben a h a g y o m á n y o k b a n gyökerezik. A 2. v i l á g h á b o r ú utáni kulturális föllendülés csaknem minden m ű f a j s z á m á r a m e g t e r e m t e t t e a lehetőséget. Legismertebb regény- és d r á m a í r ó j a T. N. Maumela, regényei (Mfanyambiti, ua., 1956, Vhuhosi v h u tou bebelwa, 'Aki királynak született', 1961) a népi h a g y o m á n y o k t o v á b b v i v ő j e . Színes, eleven, de t a r t a l m a t l a n és a m ú l t o n merengő d r á m á i i n k á b b kísérletnek tekinthetők. A líra és novellisztika képviselői: E . S. Madima, W . D. Makamu, P. S. M. Masekela, M. E. R . Mativha, R. R. Matshili, P . H . Nenzhelele, D. M. Ngwana. Kizárólag d r á m á k a t ír: E . S. Nethshilema és U. M. Ramaite. D. T. Magidi venda nyelven írott önéletrajza angolul is megjelent (Black Background, ' F e k e t e h á t t é r ' , 1964). Füssi-Nagy Géza

VENDE vendégjáték; vendégszereplés: egyes színészek, rendezők, v a g y teljes t á r s u l a t o k megh a t á r o z o t t ideig t a r t ó fellépése s a j á t t á r s u l a t u k o n , ill. színházukon kívül, m á s város o k b a n vagy külföldön. vendégsor: 1. olyan verssor, a m e l y i k egy rímes strófaszerkezeten belül az egyetlen n e m rímelő sor, pl. egy a ab xb r í m k é p l e t ű s t r ó f a negyedik (z-szel jelölt) sora. G y a k o ribb elnevezése a —>rideg sor. O 2. olyan verssor, mely m á s nyelvű, m i n t a költem é n y egésze ( m a k a r ó n i kus költészet), m i n t pl. Arany J . - n á l : Mendacem oportet esse memorem: A költőnek ezt ajánlani merem.

O 3. t á g a b b értelemben egy k ö l t e m é n y kereteibe t a r t a l m i l a g és ritmikailag e g y a r á n t b e é p í t e t t , m á s versből, ill. szövegből idézett sor (-> vendégszöveg). Kovács Endre vendégszereplés: -*•vendégjáték vendégszöveg: 1. olyan szövegemlék, a m e l y — s z á n d é k o s a n vagy esetlegesen, véletlenül, funkcionálisan vagy f u n k c i ó t l a n u l — egy más n y e l v ű szövegben foglal helyet. T á g a b b értelemben vendégszöveg minden olyan szöveg, mely egy nagyobb szövegkörnyezetben ettől elütő jelleggel — a r c h a i k u s v a g y dialektológikus voltával, t ó n u s á v a l t a r t a l m á v a l (pl. vallásos, komoly és t r é f á s v a g y obszcén keverésével), m ű f a j i - m ű n e m i jellegével (epika, líra, d r á m a idegennek hat ó beiktatásával), a k á r próza és v e r s keverésével stb. — f o r d u l elő. Az ilyesmi azonb a n olyan gyakori m á r a kéziratos irodalomban is, hogy egyszerűen f e l m é r h e t e t l e n szövegmennyiséget jelent. O Elvileg lehet vendégszöveg egy m á r eredetileg is n y o m t a t o t t szöveg, a g y a k o r l a t b a n a z o n b a n ink á b b a k ö n y v n y o m t a t á s előtti szövegekbe i k t a t o t t (vagy o d a került) szövegeket tek i n t j ü k vendégszövegeknek még a k k o r is, h a a n y o m t a t á s b a n a szöveg a vendégszöveg f u n k c i ó j á t tölti is be. A n y o m t a t o t t szövegekben előforduló más n y e l v ű idézetek, jegyzetek, fordítások u g y a n i s olyan gyakoriak, h o g y számbavételük m i n d e n k e r e t e t szétfeszít. H a mégis egy ilyen szöveg kiemelkedő nyelvi érdekkel bír (pl. egy kihalt vagy kihaló nyelvből s z á r m a z ó , ill. valamely nyelvnek a n y o m t a t á s előtti értékes és csak o t t t a l á l h a t ó d o k u m e n t u m á t alkotja), a szövegemlék k a t e g ó r i á j á b a sorolandó. O N e m t e k i n t h e t j ü k vendégszövegnek az olyan szövegeket, melyek — legtöbbször felirat f o r m á j á b a n — csak azonos t e r j e d e l m ű fordításai egymásnak (bár tu-

d o m á n y o s és nyelvi kulcsszerepük felbecsülhetetlen), ugyanis (ha n e m is kivétel nélkül), nehéz eldönteni, melyik a befogadó, s melyik a ,,vendég"-szöveg. Másrészt pedig, h a a vendégszöveg t e r j e d e l m e változó is, az szabálynak f o g a d h a t ó el, hogy a m a g á b a záró fő szöveghez képest jelentékenyen rövidebb. O Megkülönböztetendő végül a vendégszöveg a — szintén más nyelvi k ö r n y e z e t b e n előforduló — szórványemlékektől, v a l a m i n t a n e m szövegszerű nyelvemlékektől (jegyzetek, felsorolások, szótárak stb.). O A vendégszöveg legáltalános a b b f o r m á j a az a n y a n y e l v i írásbeliség kifejlődése előtt az írásbeliség gyakorlati nyelvű szövegkörnyezetébe beiktatott anyanyelvi szöveg. Ilyen nyelv volt a középkori E u r ó p á b a n a latin, a K ö z é p - vagy Távolkelet ó k o r á b a n az óperzsa, arameus, s főleg a kínai és a szanszkrit, később az a r a b stb. A s a j á t írásbeliséggel nem rendelkező népek estében az első szövegemlékek nagyon g y a k r a n vendégszöveg f o r m á j á b a n t a l á l h a t ó k fel. Csupán p é l d á n a k említve: az első f r a n c i a nyelvű szöveg, a Serment de Strasbourg ('Strasbourgi eskü') Nithard latin k r ó n i k á j á b a n (842), a m a g y a r Halotti Beszéd (és Könyörgés), v a g y az Ómagyar Mária-siralom 12—13. sz.-i latin kódexekben, lengyel nyelvű prédikációk 14—15. sz.-i latin prédikációk k ö z t m a r a d t a k fenn. O Az ebből a szempontból is szinte á t t e k i n t h e t e t l e n ó- és középkori keleti irodalm a k b a n t ú l b u r j á n z a n a k az ilyen esetek, azzal bonyolítva, hogy g y a k r a n nem vendégszövegről, hanem egy idő ben többféle nyelv használatáról, keveréséről van szó, bár természetesen valódi vendégszövegek is tömegesen k i m u t a t h a t ó k . Különösen a kínai írásbeliség t e r m e l t ki a környező (Jap á n t is beleértve) n é p e k írásbeliségében, i r o d a l m á b a n (szövegalkotásában) változatos eseteket. Számos mongol vagy mongollal rokon nyelvű vendégszöveg lelhető fel az 5—10. sz.-i kínai i r o d a l o m b a n (->•mongol irodalmak). J a p á n v i s z o n y l a t b a n : a korai (7. sz.) Manyöshü antológia előszava és számos helye kínaiul v a n , u g y a n a k k o r a 9. sz. elején J a p á n b a n h á r o m , t i s z t á n kínai nyelvű a n t o l ó g i á t is összeállítottak. A más etnik u m o k , országok ( K o r e a , Vietnam stb.) nyelvterületén élő t i s z t á n kínai irodalom (akárcsak a latin E u r ó p á b a n ) különösen a vallási, jogi, t u d o m á n y o s és történetírói m u n k á k b a n volt u r a l k o d ó , de éppen ezeknek lefordítását megelőzően kerültek beléjük hazai nyelvű vendégszövegek. A j a p á n irodalmi nyelvben k ü l ö n b e n a költői vendégszövegek jóval megelőzik a prózaiakat, m i n t h o g y a j a p á n p r ó z a indulása kínai

550

VENEZ nyelven t ö r t é n t . O I n d i á b a n egy-egy (nagy történelmi h a g y o m á n y o k r a visszatekintő) m ű f a j b a n szinte n e m lehet megállapítani, hogy a benne h a s z n á l t nyelvek (szanszkrit, tamil, telugu stb.) közül melyik a fő s melyik a vendégszöveg (—*indiai színjáték). O A perzsa (iráni) irodalom i. e. 3—7. sz.-i „ k ö z é p k o r á b a n " hasonlóképpen keveredik a pehlevi és az a r a m e u s . Az újperzsa korb a n (i. e. 7. sz.-tól) m á r a perzsa nyelv a befogadó az a r a b b a l szemben, vagyis az a r a b szövegek a vendégszövegek a perzsa környezetben (de a t u d o m á n y o s , vallásos, nyelvészeti i r o d a l o m b a n az a r a b az uralkodó). O A k ö n y v n y o m t a t á s előtti, kézírásos i r o d a l o m b a n különös esetet jelentenek azok (a későbbi k o r o k b a n mindennapos) megoldások, amikor — komikus vagy szatirikus h a t á s , ill. a hitelesség érdekében — az anyanyelvi szövegbe i k t a t n a k be idegen nyelvű vendégszöveget. Már az Ószövetségben is előfordul hosszabb-rövidebb a r a meus szöveg, Arisztophanésznek Az a k h a r nabelíek e. v í g j á t é k á b a n Xerxész n é h á n y m o n d a t o t perzsául m o n d , később Plautusnak A p u n o k c. d r á m á j a n é h á n y sornyi p u n szöveget őrzött meg. A középkori, nemzeti nyelvű vallásos d r á m á k b a n általános gyakorlat, hogy (különösen a jelesebb bibliai személyek) latinul beszélnek. O (->nyelvemlék) O írod.: B a b i t s M.: Az európai irodalom t ö r t é n e t e (1934—1935); Szerb A.: A világirodalom t ö r t é n e t e (1941); Tőkei F . —Miklós P.: A kínai irodalom rövid története (1960); H. Glasenapp: Die L i t e r a t u r e n I n d i e n s v o n ihren A n f á n g e n bis zur Gegenw a r t (1961); Benkő L.: Az Árpád-kori m a gyar n y e l v ű szövegemlékek (1980). O 2. a posztmodernizmus d i v a t j á v a l elterjedt ú j terminológia szerint o l y a n szöveg, a m e l y e t v a l a m e l y író egy k o r á b b i alkotó szövegéből vesz (vagy fordít) á t és i k t a t be s a j á t m ű v é be anélkül, hogy a n n a k idézet v o l t á t jelezné. Nevezik allúziónak is. P o s z t m o d e r n d i v a t j a V. Nobokov Lolita (1955) c. erotikus bestsellere n y o m á n t e r j e d t el, egyebek között Mo.-on is. Az e f f a j t a eljárások előképei az ókorig visszavezethetők (->eento, centone), a m i n t h o g y H . Fielding is felhívta olvasóinak figyelmét T o m J o n e s (1749) c. regénye előszavában: ,,e h a t a l m a s m u n k a során g y a k r a n f o r d í t o t t a m le m o n d a t o k a t a legkiválóbb ókori szerzőktől anélkül, hogy az eredetire h i v a t k o z t a m volna, vagy hogy e g y á l t a l á n e m l í t e t t e m volna azt a k ö n y v e t , amelyből kölcsönöztem". O (-+posztmodernizmus) Martinkó András

Vendidad: a vasata.

vend irodalom: -»magyarországi nyelvű irodalmak, c) Szlovén irodalom Vendryés [vandries], J o s e p h (Párizs, 1875. j a n . 13.—uo. 1960. jan. 30.): f r a n c i a nyelvész, filológus. 1907-től a S o r b o n n e professzora, 1931-től a F r a n c i a A k a d é m i a t a g j a . I n d o e u r ó p a i nyelvészettel (különösen keltológiával) és általános n y e l v t u d o m á n n y a l foglalkozott. F ő m ű v e az oroszra és angolra is lefordított Le langage. Introduction linguistique á l'histoire ('A nyelv. Nyelvészeti bevezetés a t ö r t é n e l e m b e ' , 1921), a m e l y b e n a nyelv rendszerjellegét éppúgy hangsúlyozta, m i n t t á r s a d a l m i és t ö r t é n e t i jellegét. O F ő b b művei még: Grammaire du vieil irlandais ('Oír nyelvt a n ' , 1908); Choix d'études linguistiques et celtiques ( ' V á l o g a t o t t nyelvészeti és keltológiai t a n u l m á n y o k ' , 1952). O Magyarul: 4 tan. (Csongrády Zs., Modern nyelvelméleti s z ö v e g g y ű j t e m é n y , 5., 1984). O írod.: É. Benveniste: J o s e p h Vendryés ( P o r t r a i t s of Linguists, 1967). Kicsi Sándor András Venelin, J u r i j Ivanovics; Huca (családi név); ( N a g y t i b a v a , 1802. ápr. 22.—Moszkva, 1839. á p r . 7.): oroszul alkotó u k r á n (ruszin) n é p r a j z t u d ó s . Bereg vármegyei községben született, U n g v á r o t t j á r t gimnáziumba, m a j d papi szemináriumba. 1822-től a lvovi e g y e t e m bölcsészkarának hallgatójaként a szlávok történetét t a n u l m á n y o z t a . Az 1820-as évek elején Oroszo.-ba emigrált, elvégezte a moszkvai egyetem orvostudományi k a r á t (1829). O Áz oroszo.-i bolgarisztika ú t t ö r ő j e . A bolgár történelem, irodalom és folklór témaköréből n a g y s z á m ú dolgozata jelent meg. A Drevnyije i ninyesnyije bolgari v polityicseszkom, narodopisznom, isztoricseszkom i religioznom ih otnosenyii k rosszijanam 1—2. ('A régi és mai bolgárok politikai, néprajzi, történelmi és vallási t e k i n t e t b e n , és viszonyuk az oroszokhoz', 1—2. köt., 1829—1841) c. m ű jelentős h a t á s s a l volt a bolgár nemzeti önt u d a t fejlődésére is. Szófiában szobrot állít o t t a k emlékének. Foglalkozott a k á r p á t a l jai ruszinokkal is. O írod.: T. B a j c u r a : J u r i j I v a n o v i c s Venelin (Pozsony, 1968); uő: Z a k a r p a t o u k r a i n s z k a j a intyelligencija v Rosszii v pervoj polovinye X I X v e k a (Pozsony, 1971). Udvari István

Vídévdat régebbi, téves ol-

551

veneziana:

-+giustiniana

Veneziana, La [veneciáná, lá] ( ' A velencei n ő ' ) : a 16. sz. első felében élt, ismeretlen venetói szerző ötfelvonásos k o m é d i á j a . Az eredeti szöveg felfedezője és a v a t o t t isme-

VENEZ rője, E. Lovarini feltételezése szerint a komédia írója G. Fracastoro orvos volt, akiről tényszerűen t u d j u k , hogy a t e r m é s z e t t u d o mányos szakirodalom művelése mellett poétikával is foglalkozott. A komédia t é m á j a k é t velencei asszony versengése egy Milánóból Velencébe érkezett fiatalember szerelméért. M i n t h o g y a hölgyek az idegennel közvetlenül ismeretséget n e m k ö t h e t n e k , szolgáik közreműködésével p r ó b á l j á k a vonzó i f j ú t megkörnyékezni. A k e t t ő s invitálást a fiatalember félreérti és a z t hiszi, hogy az egy u g y a n a z o n személytől ered. Ez a körülmény b o n y o d a l m a k , m u l a t s á g o s helyzetek, összeütközések, kibékülések sor á t indítja meg, a végén azonban mindenki megtalálja az á h í t o t t szerelmi beteljesedéshez vezető u t a t . O Bár a komédia m o t í v u mai a l a p v e t ő e n n e m térnek el a plautusi mintáktól, mégis az olasz v í g j á t é k szokásos mozzanataihoz, a t u d ó s komédia merev sémáihoz k é p e s t s a j á t o s a n eredeti, realista színművel v a n dolgunk, melyben a korabeli városi élet r i t m u s a lüktet. Eredetiségét a jól eltalált figuráknak, az egyes helyzetekben kialakuló összjátéknak és az események m e n e t é b e f o n t o s szerepet játszó velencei k ö r n y e z e t h a n g u l a t t e r e m t ő h a t á s á n a k köszönheti. K i t ű n ő e n egyénített, érzékiségtől f ű t ö t t k é t fiatal női figura — egy férjes asszony és egy özvegy — u r a l j a a játékot, m e l y e t a szolgák lendületes bea v a t k o z á s a tesz elevenné és természetessé. Említésre é r d e m e s a két kifejezési eszköz, a velencei d i a l e k t u s és az irodalmi nyelv váltakozó h a s z n á l a t a : realisztikus ábrázolás, amely u g y a n c s a k a színen mozgó k é t embercsoport — szolgák és polgár gazdáik — pszichológiai, erkölcsi r a j z á n a k egyénítésére szolgál. Jellemző a mű életképességére, hogy az olasz színházak m a is állandóan műsoron t a r t j á k . O Kiad.: E. Lovarini előszavával, 1947. O írod,.: E. Lovarini: Lett e r a t u r a del Cinquecento. U n a commedia in cerca d ' a u t o r e (Nuova Antologia, L X X X I , 1946). Nyerges László Veneziano [veneciáno], Antonio v a g y Antonello (Monreale, Palermo köz., 1543. jan. 7 . — P a l e r m o , 1593. aug. 19.): szicíliai n y e l v j á r á s b a n és latinul író olasz költő. Vagyonos család s a r j a k é n t a jezsuitáknál t a nult P a l e r m ó b a n és R ó m á b a n , de a p a p i pálya elől visszalépett. Monrealéban és P a lermóban élt; részt v e t t a városi életben. Személyes és politikai okok m i a t t számos konfliktusba k e v e r e d e t t , többször börtönbe került. 1578-ban Spanyolo. felé h a j ó z v a kalózok f o g s á g á b a esett. Algírba hurcolt á k , ahol m e g i s m e r k e d e t t az o t t raboskodó

Cervantesszel. Fogságból t ö r t é n t kiváltása u t á n h á t r a l e v ő éveiben f ö l d b i r t o k o s k é n t városi tisztségeket viselt; ismételten összeü t k ö z ö t t a törvénnyel. B ö r t ö n b e n h a l t meg t r a g i k u s módon: az épületet r o b b a n á s p u s z t í t o t t a el. F ő m ű v e a 290 nyolcsoros strófából álló Celia c., szicíliai nyelvjárásb a n írott költeménye, amelyben egyik szerelmi k a l a n d j á t í r j a meg s z u b j e k t í v átérzéssel, nyers őszinteséggel. Celia igazi neve Franceschella Porretta; a költő 1573-ban elrabolta, a m i é r t b ö r t ö n b e k e r ü l t . F o n t o s a m ű bevezetése; ebben a szicíliai n y e l v j á r á s irodalmi felhasználását védelmezi, de egyf a j t a ,,siciliano illustre" az ideálja. E z t az e s z m é n y í t e t t szicíliai n y e l v j á r á s t prózájáb a n is alkalmazza. Petrarca n y o m á n keletkezett szonettjeiben és canzoné iban is n y e l v j á r á s t használ. Szatíráiban Juvenalist k ö v e t v e pesszimista, sokszor t ú l z o t t a n szab a d s z á j ú . L a t i n nyelvű kisebb veseiben P a lermo nevezetes embereit és eseményeit ö r ö k í t e t t e meg. O Kiad.: Ottave { ' O t t á v á k ' , A. Rigoli gondozásában, L. Sciascia bevezetésével, 1967). O írod.: S. V e n t o : Petrarchismo e concettismo in Antonio Veneziano e gli spiriti della lirica a m o r o s a italiana (1917); F . Biondolillo: Saggie e ricerche (1926). Herczeg Gyula Venezisz, Iliász; Iliász Venézisz (új átírás); (Aivali, 1904. márc. 4 . — A t h é n , 1973. aug. 3.): görög író. A jómódú Venezisz család a m ú l t század derekán t e l e p e d e t t át a jón szigetekről a kisázsiai t e n g e r p a r t r a , s felvette a Melosz nevet. Az 1. világháború idején Venezisznek a n y j á v a l és ö t testvérével sikerült a n y j a szülőföldjére, Leszboszra menekülnie, a p j a és egyik n ő v é r e viszont a t ö r ö k ö k fogságába esett. 1919—1922 köz ö t t a család visszaköltözött kisázsiai birt o k á r a , Venezisz pedig — ismét ősei nevét h a s z n á l v a — m á r 16 éves k o r á t ó l jelentet e t t meg verseket és novellákat a helyi fol y ó i r a t o k b a n . Amikor 1922-ben a török csapatok b e v e t t é k Aivalit, Veneziszt is elf o g t á k és lágerbe vitték. A h á r o m e z e r fogolyból 23-an élték túl a m e g p r ó b á l t a t á s o k a t . Szörnyű élményeit a Numero 313228 ('A 313228-as szám') c. regényében örökít e t t e meg, amelyből 1922 c. film is készült. A Numero 1924-től f o l y t a t á s o k b a n jelent meg a Kambána ('Harang') c. leszboszi fol y ó i r a t b a n , k ö n y v a l a k b a n pedig 1931-ben ismerhették meg az olvasók. Venezisz egy ideig Leszboszonban élt, o t t ismerkedett meg Sz. Mirivilissze 1 és t ö b b m á s íróval, m a j d A t h é n b a n telepedett le. E l s ő könyve, az O Manólisz Lékasz ke ála diijimata ('Manólisz Lékasz és más elbeszélések', 1928)

552

VENEZ n a g y sikert a r a t o t t , s t u l a j d o n k é p p e n ezt a k ö t e t e t t e k i n t h e t j ü k h á r o m későbbi nagy regénye, a Numero, a Galini ( ' N y u g a l o m ' , reg., 1939) és az Eoliki ji ('Aiol föld', reg., 1943) előképének, amelyben m á r feltűnik a gyökereitől megfosztott görögség kálváriáj á n a k és az elveszett é d e n k e r t n e k a motív u m a . 1943-ban a németek l e t a r t ó z t a t t á k m u n k a h e l y é n , a Görög B a n k b a n , m e r t március 25-én felemelte a s z a v á t eltávolít o t t m u n k a t á r s a i érdekében. M a g á n z á r k á b a n t ö l t ö t t napjairól szól a Blok C. ('C blokk') c. d r á m a , amelyet 1943-ban a Görög N e m z e t i Színház m u t a t o t t be. P r ó z á j á t á t h a t j a a költészet, mesterien egyensúlyoz a f a n t a s z t i k u m és a realitás k ö z ö t t . ,,Nehéz volt egyensúlyba hozni a földet a felhővel, de mindenekelőtt a földet a f ö l d d e l " v a l l o t t a az író, akinek minden m ű v é t az emberszeretet, az emberi é r t é k e k b e v e t e t t hit vezérli. O Egyéb művei: Anemi ('Szelek', nlák, 1944); I nikiméni ('A legyőzött e k ' , reg., 1954); Okeanósz ('Óceán', reg., 1956); Arhipelagosz ('Útleírások', elb.-ek, 1969); v a l a m i n t megjelentek kritikái, tan u l m á n y a i és útleírásai. O Magyarul: Antigoné (nla, Moravcsik Gyuláné, D. Tzortzisz, N a g y v , 1961, 2.); 1 elb. (uők, Újgörög elbeszélők, a n t o , 1962); 1 nla (Bécski Anna, U t u n k , 1963, 22.); 1 prózarészlet (Szőllősy K l á r a , Az újgörög irodalom kistükre, 1971); 1 elb. (Caruha Vangelió, N a g y a világ, 1976). O írod.: T. Athanasziádisz: Anagnoríszisz (1965); Ines di Salvo: T o num e r o 313228 di Venezis. Dalia p r i m a alla secunda redazione (1978); K a p i t á n f f y T.— C a r u h a Vangelió—Szabó K . : A bizánci és az újgörög irodalom t ö r t é n e t e (1989). Szabó

Antigoné

venezuelai irodalmi formák: Jellegzetesen venezuelai irodalmi f o r m á k és irányzat o k nem a l a k u l t a k ki. A spanyol nyelvterületen általánosan elterjedt f o r m á k a t és i r á n y z a t o k a t k ö v e t t é k (-> spanyol irodalmi formák). A venezuelai irodalmi á r a m l a t o k a z o n b a n a legtöbb latin-amerikai országétól eltérően fejlődtek. A s a j á t o s a n latinamerikai ->modernismo és -*negrismo elv é t v e , az —»indigenismo egyáltalán nem hat o t t az ország irodalmára. H e l y ü k e t a még m a is erős -*•costumbrismo tölti be. Rendkívül jelentős viszont a modern európai izmusok térhódítása és gyors meghonosodása. Inotai András venezuelai irodalom: A spanyol h ó d í t á s előtt, amelynek kezdetét az Orinoco folyó t o r k o l a t á n a k 1498. évi felfedezése jelzi, különböző indián törzsek népesítették be a

mai Venezuela t e r ü l e t é t . Tőlük a z o n b a n nem m a r a d t fenn írásos emlék. A gazdasági szempontból kevéssé értékesnek vélt terület n e m v o n z o t t a a g y a r m a t o s í t ó k a t . Ezzel m a g y a r á z h a t ó , hogy a hódítással kapcsolatos krónikák csak a 18. sz.-ban jelentek meg J . de Oviedo y Bános tollából. O A 18. sz. végén fellendült az ültetvényes gazdálkodás, a századfordulóra pedig m á r politikailag is érett spanyolellenes réteg a l a k u l t ki az Orinoco m e n t é n . Az 1806-os sikertelen, m a j d az 1810-es sikeres felkelés eredménye 1813-ban a köztársaság kikiáltása, amelynek kapcsán megalakult a mai venezuelai állam. A függetlenségi harc vezetői a t e t t emberei. F . de Miranda és S. Bolivár politikai elképzeléseiket rögzítették naplók, levelek f o r m á j á b a n . Bolivár i n k á b b tém a , m i n t szerző a venezuelai irodalomban: róla és az általa v e z e t e t t harcról mind a mai napig sokat írnak. O „Venezuela i r o d a l m a Simón Bolivár nyilatkozataitól, vitáitól és leveleitől e l t e k i n t v e — Andrés B e l l o . . . munkásságával k e z d ő d i k " — írja a 20. sz. kiváló venezuelai kritikusa, M. Picón Salas. A. Bello művei jelentik a venezuelai irodalom igazi klasszicizmusát. Bár életének csak kis részét t ö l t ö t t e szülőhazájában, n a g y h a t á s t g y a k o r o l t országa irodalmára, elsősorban az általa a l a p í t o t t két folyóirattal, a Biblioteca AmericanáxdX és a Repertorio Americanóv&l, melyek a 19. sz. első felében irányító szerepet k a p t a k az irodalmi életben. Alocución a la poesia ('A költészet üdvözlése', 1823) c. verse a születő latinamerikai népekhez i n t é z e t t politikai program. Bello m e g h i r d e t t e L a t i n - A m e r i k a szellemi függetlenségét. A következő évtizedek fiatal írói úgy l á t t á k , hogy ez a szándék csak részben valósult meg: az irodalom t é m á i m á r v a l ó b a n az ú j kontinensre jellemzőek, de a stílus változatlanul a klasszicista E u r ó p a öröksége. Ezért f o r d u l t a k nagy örömmel az ú j irányzat, a r o m a n t i k a felé, amelytől a s a j á t o s a n latin-amerikai kifejezésmód m e g t e r e m t é s é t v á r t á k . O Míg a legtöbb latin-amerikai országban francia h a t á s r a t e r j e d t a r o m a n t i k a , Venezuela — K u b a közvetítésével — a spanyol r o m a n t i k u s o k a t k ö v e t t e . A 19. sz. első felének költészetét a klasszicizmusból a rom a n t i k á b a való á t m e n e t jellemzi. A korszak neves írói: R . M. Bar alt, J . V. González, F . Toro és az első ízig-vérig r o m a n t i k u s költő, J . A. Maitín. O A késői r o m a n t i k a a l a k j a i csak t a r t a l m i l a g függtek a r o m a n t i kától, formailag m á r ú j megoldásokkal kísérleteztek. J . A. Pérez Bonalde a modernisme felé közeledett, míg J . Gutiérrez Coll a spanyol klasszikus verselést a k a r t a ú j r a

553

VENEZ meghonosítani. A század vége felé kialakuló nemzeti színház jelentőségét a realista i r á n y b a n fejlődő r o m a n t i k u s o k v e t t é k először észre. H u m o r o s , néha a costumbrismo i r á n y á b a m u t a t ó d a r a b o k a t í r t a k , amelyek sosem n ő t t e k túl a középszerűségen, társadalmi p r o b l é m á k a t egyáltalán n e m érintett e k . O 1883 a r o m a n t i k a b u k á s á n a k és a realizmus k e z d e t é n e k éve. A f r a n c i a naturalizmus, az i d e j é t m ú l t r o m a n t i k a n é h á n y vonásával és a spanyol realizmussal keveredve különös a r c u l a t o t a d o t t a századvégi venezuelai regénynek, amely lényegében véve messze e l m a r a d t más latin-amerikai országok i r o d a l m á n a k színvonala m ö g ö t t . J e l e n t ő s e b b a l a k j a a costumbrista regény (—• costumbrismo) első nagy mestere, M. V. Romero García, a r o m a n t i k a és a realizmus h a t á r á n álló r é m t ö r t é n e t e k e t irodalmi form á b a öntő G. Picón Febres, v a l a m i n t a t á r s a d a l o m m e g r e f o r m á l á s á n a k zolai koncepcióját h i r d e t ő M. E. Pardo. O A századfordulón Venezuela N a g y - B r i t a n n i á v a l való konfliktusba keveredése a l k a l m a t a d o t t a r r a , hogy az észak-amerikai t ő k e pozíciók a t szerezzen az országban. A gazdasági függés és a belső helyzet b i z o n y t a l a n volta magyarázza, hogy a modernismo Venezuelában nem é r t el olyan magas f o k r a , mint a legtöbb latin-amerikai országban. E g y r é s z t maga az i r á n y z a t későn é r k e z e t t (a költészetben A. Mata h o n o s í t o t t a m e g a 20. sz. elején), másrészt apolitikus elve m i a t t a venezuelai irodalomban nem t u d o t t t é r t hódítani. Mégis szinte v a l a m e n n y i , a század első évtizedében m á r alkotó író rövidebb ideig r a b j a lett, de általában m i n d a n n y i a n t ú l h a l a d t á k , a k á r a miszticizmus felé forduló C. Borgest, a k á r a n a t u r a l i z m u s irán y á b a haladó L. M. Urbaneja Achelpohlt nézzük. A modernismo nem állta ú t j á t más á r a m l a t o k betörésének, hiszen a m á r 1894ben m e g a l a p í t o t t Cosmópolis c. l a p „valam e n n y i ország v a l a m e n n y i irodalmi iskoláj á n a k " felhasználását, ismertetését t ű z t e ki célul. O A modernismóval leszámolt írók t á r s a d a l m i kérdések felé f o r d u l t a k . E z jut o t t kifejezésre a s a j á t o s a n a m e r i k a i és venezuelai t á j - és e m b e r á b r á z o l á s b a n — elsős o r b a n P . C. Domínici „amerikai r e g é n y " koncepciójában —, valamint a g y a r m a t i m ú l t mellett megelevenedő jelen hol valóságos, hol fiktív elemekkel k e v e r t megjelenítésében, R . Blanco-Fombona elbeszéléseiben. Legmesszebbre M. Díaz Rodríguez, a venezuelai valóság első t u d a t o s á b r á z o l ó j a j u t o t t . Hősei a z o n b a n Nietzsche „kiválaszt o t t emberei", akik elszakadnak a tömegektől. O E z e k a társadalmi v a l ó s á g felé fordulás terén t e t t első kísérletek a generá-

ción del 18 m u n k á s s á g á b a n h a t á r o z o t t progr a m m á értek. Tagjai közül került ki a venezuelai irodalom legjelentősebb költőnemzedéke A. E. Blanco és J . A. Ramos Sucre vezetése a l a t t . A költészetnél azonban sokkal f o n t o s a b b az e k k o r virágzásnak induló regényirodalom. A m o s t m á r állandóan küszöbön álló, de soha le n e m játszódó t á r s a d a l m i forradalom lehetősége v á l t első szám ú t é m á v á . R. Gallegos t ű z t e ki az elérendő célt: „ I t t van az én u t a m ! . . . Az én földem! F ö l d e m p á r a t l a n szépsége kiáltva hív engem! . . . " Gallegos s z e m b e á l l í t o t t a egymással a k u l t ú r á t és a b a r b á r s á g o t : az e m b e r h a r c á t ábrázolja az ismeretlen természet és a rossz t á r s a d a l o m ellen. I r ó t á r s a , J . R . Pocaterra, a polgári t á r s a d a l o m tündöklését és b u k á s á t t á r t a elénk a b u k á s u t á n jelentkező problémák megoldása nélkül. O A generáción del 18 ideológiai ellenfeleként az 1930-as évekre k i a l a k u l ó —• vanguardismo elfordult a t á r s a d a l m i kérdésektől. E g y i k vezetője, A. Arraíz, a Karib-tengerről írt, amely „erőssé teszi a férfiakat és széppé a n ő k e t " . Gómez d i k t á t o r halála u t á n (1935) azonban ú j r a a politikai hangsúly k e r ü l t előtérbe. 1936-ban megalakult a Viernes c. folyóirat, m e l y n e k szerkesztésében a visszatért politikai s z á m ű z ö t t e k is bekapcsolódtak. V e z e t ő j e h a m a r o s a n a Spanyolo.-ot m e g j á r t és R . Alberti, F . García Lorca és G. ZH'egojtiézetein nevelkedett A. M. Queremel lett. Ő f o r r a d a l m a s í t o t t a a költészetet. A generáción del 28, Gallegosék m u n k á j á t f o l y t a t v a , ú j színfoltokkal gazd a g í t o t t a a prózát. A. Uslar Pietri a történelmi h a g y o m á n y o k a t dolgozta fel, G. 31 eneses a m u l a t t o k é l e t é t festette meg. M. Otero Silva r á m u t a t o t t az olajnak, Venezuela első számú n e m z e t i kincsének d ö n t ő szerepére, amelyet az 1920-as évektől kezdve nagy mennyiségben termelnek ki —- elsősorban észak-amerikai cégek. Az egymást érő „olajregények", R . Díaz Sánchez munkásságával érték el a csúcspontot az 1950-es években. O A közben k i a l a k u l t generáción del 42 t a g j a i elfordultak a társadalomtól és a természethez m e n e k ü l t e k . Formailag újít o t t a k ugyan, t a r t a l m i l a g azonban semmi é r t é k e s m o n d a n i v a l ó j u k sem volt. A csop o r t vezetője A. Márquez Salas volt. Az u g y a n e k k o r induló m á s i k költőgenerációt az egyetemes emberi é r t é k e k felé való fordulás, a speciálisan venezuelai t é m á k érintetlenül hagyása jellemzi. Közülük J . Liscano és a venezuelai d r á m a t ö r t é n e t é b e n jelentős helyet elfoglaló I d a Gramcko említhető. O Mindennek ellenére t o v á b b r a is az aktuális, ú j r a és ú j r a megelevenedő társadalmi és politikai k ü z d e l m e k megörökítése

554

VENHE

a d j a a venezuelai irodalom legjellemzőbb vonását, főleg az idős nemzedékhez t a r t o z ó írók ú j a b b műveiben. Az ő jelentőségük még m a is akkora, hogy a 2. v i l á g h á b o r ú t követő korszak i r o d a l m á n a k valóságtól való menekülése alig, v a g y n a g y o n lassan t ö r u t a t . O írod.: A. Uslar Pietri: Breve história de la novela h i s p a n o a m e r i c a n a . Autores venezolanos (1957); A. Mancera Galletti: Quienes n a r r a n y c u e n t a n en Venezuela. Fiehero bibliográfico p a r a u n a história de la novela y el cuento venezolanos (1958); P . Díaz Seijas: História y antología de la liter a t ú r a venezolana 1—2. (1960); I. Claudio: 21 ensayos sobre la poesía venezolana (1964); M. Picón Salas: D o s siglos de prosa venezolana (1965); J . R . Medina: Cincuenta anos de literatúra venezolana (1918—1968) (1969); Diccionario generál de la l i t e r a t ú r a venezolana (Autores, 1974). Inotai András Vengeance Raguidei, La [la vanzsansz ragidei] ('Raguidei bosszúja'): középkori francia regény az —>Arthur mondakörből, egy bizonyos Raoul (de Houdencműve a 13. sz. elejéről. Főhőse G a u v a i n , aki lovagi k a l a n d o k b a bonyolódik hősiességére nem méltó udvarhölgyek k e d v é é r t . A regény bőségesen alkalmaz kelta m o n d a i elemeket: csodás hajózás, elvarázsolt fegyverek stb. Egészében véve közelebb áll a kelta alapokhoz, m i n t Chrétien de Troyes regényei. O Kiad.: Friedwagner: Vengeance Raguidei (1909). Kiss Etele Vengerov, Szemjon Afanaszjevics (Lubni, 1855. ápr. 17.—Moszkva, 1920. szept. 14.): orosz irodalomtörténész, bibliográfus. A szent-pétervári e g y e t e m j o g t u d o m á n y i és a j u r j e v i (ma: T a r t u ) egyetem történelem—filológia k a r á n t a n u l t . 1880-ban Pét e r v á r o n az orosz irodalom tanszéken kap o t t állást, egy ideig a z o n b a n kénytelen volt k i s h i v a t a l n o k k é n t dolgozni. 1897-től t a r t o t t előadásokat orosz irodalomtörténetből. 1899-ben — m i n t politikailag megb í z h a t a t l a n személyt — e l t á v o l í t o t t á k az egyetemről. 1906-tól t a n í t h a t o t t ú j r a . T á r sadalmi felfogása a n a r o d n y i k nézetekhez állt közel, irodalomtörténészként a k u l t ú r t ö r t é n e t i iskola híve volt. Első m u n k á j a 1875-ben jelent meg: Russzkaja lityeratura v jejo szovremennih predsztavityeljah. Krityiko-biograficseszkije etyudi. Ivan Szergejevics Turgenyev ('Az orosz irodalom— kort á r s képviselőinek t ü k r é b e n . Kritikai — életrajzi vázlatok. I v a n Szergejevics T u r genyev', 1—2. köt.) c. 1885-ben készült k ö n y v é t — Isztorija novejsej russzkoj lityeraturi. Ot szmertyi Belinszkovo do nasih

dnyej ('A l e g ú j a b b orosz irodalom története. Belinszkij halálától n a p j a i n k i g ' ) — a cenzúra megsemmisítette, mivel e g y ü t t é r zését fejezte ki az 1848-as f o r r a d a l o m iránt, s rokonszenvezett M. A. Bakunyinnal, A. I. Herzenne 1 és M. V. Petrasevszkijjel. Értelmezése szerint az i r o d a l o m t ö r t é n e t felad a t a az orosz t á r s a d a l m a t izgató eszmék és hangulatok változásának történeti tanulm á n y o z á s a volt. Elengedhetetlennek t a r t o t t a a t á r s a d a l m i élet és az irodalom kölc s ö n h a t á s á n a k vizsgálatát. Széleskörű irod a l o m t ö r t é n e t i elemzések a l a p j á n bizonyít o t t a , hogy az orosz irodalom soha nem volt csupán a művészi értékek tiszta kifejezője. E z t f e j t e t t e ki Geroicseszkij haraktyer russzkoj lityeraturi ('Az orosz irodalom hősi jellege', 1911) és V csom ocsarovanyije russzkoj lityeraturi XIX veka? ('Miben rejlik a X I X . századi orosz irodalom b á j a ? ' , 1912) c. m ű v e i b e n . E m e l l e t t monográfiát írt A. V. Druzsinyinről, K. Sz. Akszafcovról, V. G. Belinszkijről, A. F . Piszemszkijről, I. A. Goncsarovról, N y . Gogolról, A. Csehovról. Legnagyobb, f é l b e m a r a d t vállalkozása az orosz írók és t u d ó s o k kritikai—életrajzi lexikona volt, amelyből 6 k ö t e t készült el (1886-tól 1904-ig), ill. az ennek forrásait feldolgozó k i a d v á n y (1900—1917). Nevéhez fűződik V. Belinszkij műveinek első teljes k i a d á s a . O 1908-ban Puskin-szemin á r i u m o t szervezett a pétervári egyetemen, itt k e z d ő d ö t t el az orosz költő művészetének rendszeres t a n u l m á n y o z á s a és a Puskin-szótár összeállítása. 1917-től ő volt az Orosz K ö n y v t á r i K ö z p o n t első szervezője és igazgatója. m á j u s 4. mozgalom időszakában kibontakozó ú j kínai irodalom művelőinek legjelentősebb társulása, mely 1921-ben Pekingben alak u l t meg. (Székhelyét később S a n g h a j b a t e t t e át.) T i z e n k é t alapítója között o t t volt Sen J e n - p i n g ( M a o Tun), Csou Co-zsen, Cseng Csen-to, Je Seng-tao (Je Sao-csün), Vang Tung-csao, a később csatlakozók sor á b a n Csu Ce-csing, Fing Hszin (Hszie Ping-hszin), Vang Lu-jen és mások. T a g j a i az „ e m b e r é l e t " problémáival foglalkozó, valósághű irodalom megteremtésén f á r a doztak, k ö v e t e n d ő példának a világirodalom m ú l t századi és századeleji nagy realist a és n a t u r a l i s t a alkotóinak írásművészetét t e k i n t e t t é k , de a k o r t á r s világirodalom á r a m l a t a i n a k , s az ún. „kis n e m z e t e k " irod a l m a i n a k — köztük a m a g y a r n a k — is

n a g y figyelmet szenteltek. A t á r s a s á g t ö b b lapot, folyóiratot a d o t t ki, t a g j a i n a k műveit, m ű f o r d í t á s a i t s a j á t s o r o z a t a i b a n jelentette meg. Irodalmi és művészeti kérdésekről más, rivális írói csoportokkal élénk v i t á t f o l y t a t o t t . Aktivitása később alábbh a g y o t t , működése fő o r g á n u m á n a k , a Reg é n y ú j s á g n a k (Hsziao-suo jüe-pao) megszűnésével é r t véget 1932-ben. Galla Endre

• Venier, Domenico (Velence, 1517—uo., 1582): olasz költő, m ű f o r d í t ó . Velencei a r i s z t o k r a t a család sarja, B. Egnazio tanítv á n y a ; f o n t o s állami tisztségeket viselt. Ám 1549-ben megbetegedett, mozgásképtelenné v á l v a alig h a g y t a el o t t h o n á t , amely a város művészeinek és tudósainak találkozóhelye lett. Ovidius és Horatius f o r d í t ó j a ; szerepel az Odi diverse di Orazio Volgarizzate ( ' H o r a t i u s olasz nyelvre á t ü l t e t e t t egyes ódái', 1605) c. kötetben; mint költő a korszak minden jelentős versg y ű j t e m é n y é b e n jelen volt. O t t találjuk 1558-ban az Accademia Veneziana alapítói közt. J ó l l e h e t neve m i n d u n t a l a n fölb u k k a n P. Bembo, P . Aretino, T. Tasso, P . Manuzio, G a s p a r a Stampa műveiben, Rime ('Versek') c. k ö t e t e csak 1726-ban l á t o t t n a p v i l á g o t P. Serassi gondozásában. Maj tény i Zoltán Venier, Maffio (Velence, 1550—Korfu, 1586): olaszul és velencei n y e l v j á r á s b a n író olasz költő, történész. Előkelő velencei család sarja. Fiatalon megfordult az o t t o m á n birodalomban; 1583-ban K o r f u püspökének nevezték ki. K é t jelentős prózai munk á j á b a n a török b i r o d a l o m m a l foglalkozott; a második, a K o r f u szigetén írott Discorso dello stato presente del Turco e del modo di fargli guerra reale ('A t ö r ö k birodalom helyzete m a és mi módon t á m a d h a t ó meg') c. művében túlértékeli az 157l-es lepantói csata sikerét. K ö l t ő k é n t a n t i p e t r a r k i s t a , így a késői 16. sz.-ban még mindig f o l y t a t j a a komikus, szatirikus, sőt g r o t e s z k b a hajló irodalmi v o n a l a t . Emlékezetesek a híres költőnő és kurtizán, az u g y a n c s a k velencei Veronica Franco (1546—1591) ellen írott versei. Híres a 156 soros La Strazzosa ('A rongyos') c. tíz, egyenként 15 soros szakaszból és egy hatsoros commiatóból álló canzonéja,, amelyben az e m e l k e d e t t formán a k nem megfelelő szatirikus t a r t a l o m van, így a költő m i n d e n t eltorzít. Megénekelt szerelmesének öltözéke csupa rongy, de a szépsége m i n d e n k i t felülmúl. Mondanivalója: hiába ö l t ö z t e t j ü k a r ú t a t d r á g a r u h á b a , attól nem lesz kívánatos. A canzone jó alka-

556

VENKA lom arra, hogy a költő k i g ú n y o l j a a petrarkista i r á n y z a t formai kellékeit, pl. a finomkodó stílust. Herczeg Gyula

Bhásza Mahákavi (kritikai tan., 1937); Bráhma Vadini (színmű 1938); Mahászvámijavaru (biogr., 1941). Major István

ven jen-irodalom; ven jen {'ékes n y e l v ' ) : a régi kínai szépirodalom, hivatali írásbeliség és t u d o m á n y o s s á g n y e l v é n a l k o t o t t írásművek összefoglaló elnevezése. A ven jen minden bizonnyal kezdettől fogva csak írott nyelv lehetett, erre vall rendkívüli tömörsége, különösen a régi kínai költészet egyes f o r m á i b a n . Korszak és m ű f a j szerint számos stílus k ü l ö n b ö z t e t h e t ő meg benne. A kínai írás sajátosságai következtében — mivel az írásjegyek közvetlenül csak a szavak jelentését jelölik, h a n g a l a k j u k a t nem — a ven jen nyelven í r ó k n a k állandó lehetőségük volt az archaizálásra és ezzel bőven éltek is. Ugyanezért a v e n jenben írt régi szövegek eredeti olvasási m ó d j a közvetlenül nem állapítható meg, feltehetően már a 4—5. sz.-ban k i a l a k u l t s t a n d a r d , enyhén archaizáló olvasási m ó d j a , amely aztán k o r o n k é n t és v i d é k e n k é n t változhat o t t az élő nyelvi ejtés v á l t o z á s a i t követve, de mindig kissé archaizálva. Az utolsó évszázadokban a kiejtésben m á r teljesen érthetetlenné vált rendkívüli tömörségénél fogva. Az 1919. évi - » m á j u s 4. mozgalom száműzte az irodalomból, a -+paj hua irodalom v á l t o t t a fel. Olykor m a is használatos, f ő k é n t t á r s a d a l o m t u d o m á n y i művekben, s pl. Mao Ce-tung versei is ven jenben íródtak. Csongor Barnabás

Vénkata Rámamúrti, Gidugu: múrti, Gidugu V é n k a t a

Vénkatacsálam Gudipati; Venkatachalam Gudipati (átírásváltozat); ( G u n t u r , 1894. máj. 18.—?): indiai telugu író. T ö b b műve foglalkozik az indiai nők t á r s a d a l m i helyzetével, g y a k r a n n a t u r a l i s t a stílusban. O F ő b b művei: Szaszi Rékhá ('A Hold szarva', reg., 1920); Csitrángi ( d r á m a , 1921); Padmarini (dráma, 1921); Szatjam, Szivam, Szundaram ('Az igazság, az isten és a szépség', d r á m a , 1922); Szávitri (ua., d r á m a , 1927); Atmópanam ('A lélek á l d o z a t a ' , elb.ek, 1948); 0 Puvvu Puszindi ('Nyíló virág', elb.-ek, 1952); Maidánam ('Síkság', reg.); Daivamiccsi Bhárja ( ' I s t e n a d t a feleség', reg.). Major István Vénkatarámajja, C. K.; Venkata Ramiya; Venkata Ramayya (átírásváltozatok); ( C s a n n a p a t n a , 1898. dec. 10.—?): indiai k a n n a d a író, kritikus. A realista törekvések követője, néha m á r szélsőséges form á b a n . T ö b b mint 20 k ö n y v e jelent meg. O F ő b b művei: Argal Kumári (reg., 1919); Mandódari (színmű, 1932); Nacsikéta (színmű, 1934); Abraham Lincoln (biogr., 1935);

-*Ráma-

Vénkataráó, I v a v i k o n d a l a (Szirangapatn a m , 1892. júl. 20.—?): indiai telugu író, ü g y v é d . A -+bhavakavitam ('lelki költészet') r o m a n t i k u s i r á n y z a t követője. P a s z t o r á l o k , népdalok, rövid elbeszélések szerzője. Művein f ő k é n t az angol r o m a n t i k a hat á s a érezhető. O F ő b b művei: Vividha Kuszumávali ('Virágoskert', költ.-ek, 1916); Bhávamurali ('A lélek flótája', költ.-ek, 1924); Szumanókladini ('A legnagyobb ö r ö m ' , elb.-ek, 1949); Csitti Kathá ('Csitti t ö r t é n e t e ' , elb.-ek); Potti Kathá ( ' P o t t i tört é n e t e ' , elb.-ek); Konda kólamu ('Hegy és t ó ' , elb.-ek). Major István Vénkata Sásztri, Csellapilla; Venkata Shastri, Chellapilla: —> Vénkatésvara Kávulu Vénkata Szubba Ráó, Sivarádzu; Venkata Subbaro, S h i v a r a j u : -+Bucsi Bábu Vénkatésajjangár, Mászti; Venkates gar, Masti: ->Srinivásza

Iyen-

Vénkatésvara Kávulu (írói név); Csellapilla Vénkata Sásztri (családi név); Chellapilla Venkata Shastri (átírásváltozat); (1870—1950): indiai telugu költő. Tirupati Sásztri társszerzője. K ö l t ő t á r s a halála u t á n önállóan publikált. Műveit a ,,modern telugu n y e l v é r t " mozgalom n o r m á i n a k megfelelően a beszélt nyelven írta. 1949-ben az indiai k o r m á n y t ó l p o é t a laureatus címet k a p o t t életművéért. Major István Vénkatésvara Ráó, Ganginéni; Venkateshwara Rao, Ganginéni (átírásváltozat); ( G u r a p p a n a j a g a , 1929. dec.—): indiai telugu író, a H a l a d ó í r ó k Szövetségének t a g j a . Művei közül említést érdemel az Adarsza. Kutumbálu ('Tdeális családok') c. regény, az Udajani ( ' H a j n a l ' , 1951) c. poéma, m e l y e t a telingáni parasztfelkelés hőseinek szentelt, v a l a m i n t az Erra dzandálu ('Vörös zászlók', 1952) c. elbeszélésgyűjtemény. Major István

557

Vénkatésvara Ráó, K á t ú r i ; Venkateshwaran (névváltozat); ( K a t u r u , 1895. o k t . 15. —1962) indiai telugu költő. Vénkatésvara Kávulu t a n í t v á n y a , Pingali Laksmikántham szerzőtársa. Közösen írt műveik közül a legkiemelkedőbbek a Tolkári ('Korai zá-

VENKA porok', 1923), a Szaundaranandam ('Szandara és N a n d a ' 1934), v a l a m i n t a Paulasztja Hridajam ( ' P a u l a s z t j a szíve', 1937) c. k ö l t e m é n y e k . Önálló művei közül legkiválóbb a Gudigantálu ( ' H a r a n g o k ' ) c. verseskötete (1942). Major István Vénkatésvara Ráó, Nárla ( D z a b b a l p u r , 1908. dec. 1.—): indiai telugu újságíró, költő. Az 1930-as években a Szvarádzs Patriká ('Független Ú j s á g ' ) m u n k a t á r s a k é n t kezdte irodalmi m ű k ö d é s é t , 1942-től az Andhra Prabhá c. n a p i l a p szerkesztője volt. A Délindiai í r ó k Szövetségének elnöke. Tehetséges prózaíró és egyfelvonásos d r á m á k szerzője. O F ő b b művei: Szyadésa Szamaszthánumulu ('Független Államok', politikai tan., 1933); Kottagadda ( ' Ú j mező', drámák, 1947); Máta Manti ( ' H í r e k ' , esszék, 1952); Pícsá Vátá ('Beszélgetés', esszék, 1952); Dzsaggannátakam ('A világ d r á m á ja', költ.-ek, 1957); Néti Rasja ('A mai Oroszország', tan.). Major István vénlány csúfoló: 1. a házasulandó korú, de a házasságkötési időszak végéig, farsangig férjhez n e m m e n t lányokat kigúnyoló népszokás. Résztvevői a falun végigvonulva lakodalom-paródiát adtak elő, lármáztakzajongtak a vénlányok ablakai a l a t t (kongózás, szűzgulyahajtás), akiknek egy hozzájuk kötözött f a t u s k ó t kellett vonszolniuk (tuskóhúzás, tőkehúzás). Jóval r i t k á b b , de előfordult az agglegények hasonló csúfolása is; n a p j a i n k r a m i n d k é t szokás megszűnt. O A vénlánycsúfoló népszokás volt a forrása Csokonai Vitéz M. Dorottya, vagyis a d á m á k diadalma a fársángon c. komikus eposzának (1799). O 2. lírai műfaj; az asszonycsúfolók azon v á l f a j a , amelynek éle — g y a k r a n durva, obszcén jelleggel — a vénlányok ellen irányult. A N a g y Iván-énekeskönyvben lejegyzett, a n o n i m szerzőjű, 18. sz. végi magyar vénlánycsúfoló első két s t r ó f á j a :

zás a s z e n t g o t t h á r d i j á r á s b a n ( E t h n , 1933); O r t u t a y Gy.: A szerelem A j a k o n a házaséletig (Népünk és N y e l v ü n k , 1934); K . M. Klier: Blockziehen (1953); Küllős I m o l a : A m a g y a r csúfolók (1967); H a r g i t t a y E . (szerk.): H a t v a n h a t csúfos g a j d (1983). Dömötör Tekla Vénmani Ácsán N a m b ú d i r i p a d (1817— 1891): indiai m a l a j á l a m herceg, költő. A 19. sz. második felében k i a l a k u l t , a szanszkrit elemektől mentes n é p n y e l v irodalmi haszn á l a t á t propagáló, róla elnevezett irodalmi i r á n y z a t vezére. Major István Vénmani Mahan N a m b ú d i r i p a d (1844— 1893): indiai m a l a j á l a m költő, Vénmani A. N. fia. A népnyelvből v e t t számos ú j kifejezéssel g a z d a g í t o t t a a m a l a j á l a m irodalmi n y e l v e t . Műveiben előszőr jelenik meg az alacsony kasztból s z á r m a z ó ember t í p u s a a m a l a j á l a m irodalomban. L e g j o b b írása a Púraprabandba ('Elbeszélés az ünnepről') c. elbeszélő költemény, melyben a t á r s a d a lom különböző rétegeinek t í p u s a i t m u t a t j a be egy ünnepség leírásának ürügyén. Major István

Be kár! be kár! nékem a pártát viselnem, Bgyedül magamnak fekünnöm, felkelnem, Jaj! jaj! immár megvénülök. Senkitől nem melegülök. Jaj! kínaim nagyok, Mert vén leány vagyok. A két X-set tudom, régen meghaladtam, Mégis az átkozott pártában maradtam. Nines szívemnek reménysége. Hogy valaha felesége Valakinek légyek! Jaj, immár mit tégyek! (Más.

Vén leány

éneke)

O (-*• asszony csúfoló, farsangi játék, szokás) O írod.: Kessler-Balogh E.: A szűzgulyah a j t á s ( E t h n , 1927); Vakarcs K . : T u s k ó h ú 558

Vennberg [venberj], K a r i (Bládinge, S m á l a n d , 1910. ápr. 11.—): svéd költő, ú j ságíró, kritikus. P u r i t á n kisparaszti környezetben n ő t t fel. Mezőgazdasági m u n k á t végzett, t a n u l m á n y a i t levelező ú t o n folyt a t t a . A stockholmi főiskolán filozófiát h a l l g a t o t t , a német és az északi n y e l v e k e t t a n u l m á n y o z t a . 1937-ben d e b ü t á l t a Hymna och hunger ('Himnusz és éhség') c. verseskötettel. O Az á t t ö r é s t a Halmfackla ('Szalmafáklya', 1944) j e l e n t e t t e s z á m á r a , a m e l y e t kritikusai az 1940-es évek egyik legjelentősebb verseskötetének t a r t a n a k . E l ő b b i művének köszönhetően Vennbergre attól fogva mint a modern irodalom svédo.-i t e o r e t i k u s ú t t ö r ő j é r e t e k i n t e t t e k , aki morális szigorúságánál f o g v a az évtized folyam á n jelentkező i f j ú alkotók p é l d a k é p é v é v á l t . Á kötet fő m o t í v u m a a kételkedés. A költő kételkedik minden i r á n y z a t b a n , rendszerben, ideológiában és vallásban; verseit csípős irónia, keserűség és szigor h a t j a á t . Következő verseskötete: Tiderakning ('Időszámítás', 1945) t é m á j á t és stíluseszközeit tekintve közel áll az előzőhöz. O A 2. világháború éveiben jelentős esszéket és v i t a i r a t o k a t is írt. A Horisont c. folyóiratb a n 1944-ben esszét a d o t t közre F . Kafkáról, aki nagy hatással volt rá, érdeklődése pedig fordításokra is ösztönözte. A 40-tal c. folyóirat első s z á m á b a n jelent meg a Den moderna pessimismen och dess vedersakare

VENND ('A m o d e r n p e s s z i m i z m u s és ellenfelei') c. cikke 1944-ben. A c i k k b e n a r r ó l ír, hogy a v i l á g b a n u r a l k o d ó félelem és k á b u l a t elemzését t a r t j a f o n t o s n a k , m e r t az előbbi könnyen defetizmushoz vezet. O Külföldi k o r t á r s a i : J . P. Sartre, A. Malraux, W. Faulkner pesszimizmusa hatással volt rá, de n á l a ez cselekvő m a g a t a r t á s h o z vezet e t t , a m e l y a szocializmussal szembeni hit e t l e n s é g e ellenére baloldali b e á l l í t o t t s á g o t t ü k r ö z . E n n e k b i z o n y í t é k a , h o g y újságírói t e v é k e n y s é g é v e l nem h a g y o t t fel, így t ö b b e k k ö z ö t t az Arbetaren c. s z a k s z e r v e z e t i f o l y ó i r a t n á l dolgozott. O V e n n b e r g r e is h a t á s s a l v o l t a Fyrtiotalismus, az 1940-es évek romantikus irányzata. E z t bizonyítja a Fiskefdrd ( ' H a l á s z a t ' , 1949) c. k ö t e t , a m e l y b e n k e v é s b é szigorú, k e v é s b é ironik u s , b é k ü l é k e n y h a n g o t ü t m e g a költő. A k ö t e t Idyll och elegi ('Idill és elégia') ciklus á b a n az Idyll ('Idill') c. v e r s az egyszerű és h é t k ö z n a p i dolgok s z e r e t e t é t h i r d e t i . O Az 1950-es é v e k v e r s e s k ö t e t e i a z t m u t a t j á k , hogy a megenyhült, békülékeny hangvétel csak á t m e n e t i volt. A Gatukorsning ('Útker e s z t e z ő d é s ' , 1952), a Synfált ('Látómező', 1954) u r a l k o d ó h a n g j a a k e s e r ű s é g . E m e l lett befeléforduló, m a g á n y o s , ö n m a r c a n g o ló „lírai é n " megjelenésének is t a n ú i lehet ü n k . O E g y é b fő v e r s e s k ö t e t e i : Tillskrift ( ' A j á n l á s ' , 1960); Vid det röda trddet ('A piros f á n á l ' , 1955); Sju ord pá tunnelbanan ( ' H é t szó a m e t r ó n ' , 1971); Visa solen ditt ansikte ( ' M u t a s d meg a r c o d a t a n a p n a k ' , 1978); Frán ö till ö ('Szigettől szigetig', 1979); Dikter kring noll ('Versek nulla körül', 1983); Lángtan till Egypten ( ' V á g y a k o zás E g y i p t o m u t á n ' , 1987). O M a g y a r u l : 3 — 3 v e r s ( H a j d ú H „ S k a n d i n á v költők, 1964; B e r n á t h I., N a g y v , 1966, 6.; uő, S k a n d i n á v k ö l t ő k a n t o l ó g i á j a , 1967); 2 vers (uő, É s z a k - e u r ó p a i n é p e k i r o d a l m a , 1970); 11 v e r s (Thinsz G., Illyés G y . , Weöres S., S z é d í t ő t á j , a n t o . , 1974); 1—1 vers ( N a g y L., Versek és v e r s f o r d í t á s o k , 1975; Géher I., B u k f e n c e z ő múzsa, a n t o . , 1976); 5 v e r s ( F r a n y ó Z., A t l a n t i szél, 1978); 1 vers (Illyés Gy., N y i t o t t a j t ó k , 1978); 2 v e r s ( J á v o r s z k y B., N a g y v . 1984, 6.); 3 v e r s (uő, ÚT, 1985, 3.); Utolsó jelentés Sziszifuszról (válog a t o t t v e r s e k ; szerk.: uő, 1986); 8 v e r s ( H a r r e r G., Ú I , 1988, 12.). O írod.: K . E . L a g e r l ö f : D e t religiösa p r o b l e m e t hos Kari V e n n b e r g (Ord och bild, 1956); uő: Den u n g e K a r i V e n n b e r g (1967); J á v o r s z k y B.: U t ó s z ó Az utolsó j e l e n t é s Sziszifuszról c. v á l o g a t á s h o z (1986). Kovács Ilona V e n n - d i a g r a m : J . Venn (1834—1923) a n gol m a t e m a t i k u s és logikus á l t a l b e v e z e t e t t

(1880), eredetileg a h a l m a z e l m é l e t b e n és a logikában h a s z n á l a t o s g r a f i k u s módszer, a m e l y az e g z a k t ( f o r m a l i z á l t ) i r o d a l o m t u d o m á n y b a n is h a s z n á l h a t ó . A V e n n - d i a g r a m o k a tetszőleges h a l m a z o k a t á l t a l á b a n egymást metsző körlapokkal ábrázolják, mégpedig úgy, h o g y a k ö r l a p belső p o n t j a i a h a l m a z elemeit s z e m l é l t e t i k , s k é t m e t s z ő k ö r l a p közös része k é t h a l m a z esetleges közös részeit s z e m l é l t e t i . O A l o g i k á b a n a V e n n - d i a g r a m o k a z ú n . m o n a d i k u s (egyváltozós) predikátumok és a b e l ő l ü k kép e z e t t egyszerű k v a n t i f i k á c i ó s állítások reprezentálására szolgálnak, s alkalmasak a logikai k a p c s o l a t o k , pl. a k ö v e t k e z m é n y reláció e l d ö n t é s é r e is. P l . a „ m i n d e n sakkozó diák k l u b t a g " és a „ v a n o l y a n d i á k , aki n e m k l u b t a g " á l l í t á s o k közös V e n n - d i a g ram ja a következő: A

Az á b r á n a H, M, A jelzésű k ö r ö k r e n d r e a „sakkozó", „diák", „klubtag" predikátumok t e r j e d e l m é t r e p r e z e n t á l j á k . A bevon a l k á z á s ürességet j e l e n t ; e s e t ü n k b e n ez az első állítás i n f o r m á c i ó t a r t a l m a . Az X az M körnek az A k ö r ö n kívüli részében nem ürességet j e l e n t ; ez é p p e n a m á s o d i k állítás i n f o r m á c i ó t a r t a l m a . (A f e h é r e n m a r a d t t a r t o m á n y o k r ó l a k é t á l l í t á s nem n y ú j t i n f o r m á c i ó t . ) Az á b r á r ó l l e o l v a s h a t ó , h o g y „ v a n o l y a n d i á k , aki n e m s a k k o z ó " ; ez t e h á t logikailag k ö v e t k e z i k a f ö n t i állításból. O A V e n n - d i a g r a m o k a t a nyelvészetben is s z á m o s e s e t b e n a l k a l m a z z á k , pl. jól s z e m l é l t e t h e t i k b i z o n y o s -^megkülönböztető jegyek k a p c s o l a t á t . Pl. a „ f i ú " szó s z e m a n t i k a i jegyei — az előbbi á b r á t is segítségül v é v e , a b e v o n a l k á z o t t m e t s z e t ben — + E M B E R ( / / ) , + F É R F I (M) és - F E L N Ő T T (A). Az X-szel jelölt h a l m a z b a t a r t o z i k pl. a „ b i k a b o r j ú " és a „csődör-

559

VENNO 1956) c. k ö n y v e t . V e n t r i s autóbaleset áldozata lett. O írod.: J . Chadwick: A lineáris B. megfejtése (1980); V. I v a n o v : Nyelv, mítosz, k u l t ú r a (1984).

csikó". O írod.: W . V. O. Quine: A logika módszerei (1968); Rúzsa I.: H a l m a z e l m é l e t (Matematikai enciklopédia, 1968); R . Wall: I n t r o d u c t i o n t o Mathematical Linguistics (1972); J . Lvons: Language, Meaning a n d C o n t e x t (1981). Kicsi Sándor András Vennonius [vennoniusz] (i. e. 2. sz. első fele): római történetíró. C. Fannius és L. Coelius Antipatrosz k o r t á r s a volt. A l a k j a nehezen m e g r a g a d h a t ó , m ű v é n e k címét n e m ismerjük. Cicero i. e. 46-ban egy Atticushoz írt levelében s a j n á l k o z o t t , hogy Vennonius m ű v e nincs keze ügyében. Egyetlen, a király korra v o n a t k o z ó töredékét, amelyben az ager publicus f e l o s z t á s á t t á r g y a l t a , Dionüsziosz g r a m m a t i k u s őrizte meg. Feltehető, hogy az a n n a l i s z t i k u s tört é n e t í r á s t művelte. O írod.: K . B ü c h n e r : Römische Literaturgeschichte (1962). Tegyey Imre Vensku [venszku], E d v a r t s (írói név); E d v a r t s Skujenieks (családi név); ( K r o n a Sods, 1856. o k t . 21.—Riga, 1897. m á j . 13'.): l e t t költő, publicista. Gazdag p a r a s z t c s a l á d b a n született. S z e n t - P é t e r v á r o t t t a n u l t jogot (1879-től 1884-ig), m a j d újságíró lett R i g á b a n . O 1872-től publikált. E l s ő verseskötetének (Dziesmu pavasaris, 'Dalok t a v a s z a ' , 1882) k é s ő r o m a n t i k u s stílusú dar a b j a i b a n a természet és a szerelem énekeseként m u t a t k o z o t t be. Költői h a n g j a később rezignálttá v á l t — Jaunas skanas ( ' Ű j h a n g z a t o k ' , 1893) —, m a j d egyre i n k á b b d e k a d e n s lett. S a j á t kezével v e t e t t véget életének. O Újságcikkeinek g y ű j t e m é n y é t Par so un to ('Erről, arról', 1894) c. kötetében a d t a közre. O G y ű j t , kiad.: Raksti ( ' í r á s a i ' . 1929). ' Bojtár Endre Ventadour, R e r n a r d de: -»• Bemard Ventadour

de

Ventillátor: ->dadaizmus Ventris [ventrisz], Michael George F r a n cis ( W h e a t h a m p s t e a d , Hertfordshire, 1922. júl. 12.—Hatfield mellett, H e r t f o r d s h i r e , 1956. szept. 6.): angol építész, í r á s f e j t ő (kriptográfus). G y e r e k k o r á b a n a l a p o s görög és latin képzésben részesült, s 14 éves korától a k r é t a i — m ü k é n é i ún. lineáris B írás megfejtésével foglalkozott, amelyről 1952-ben kiderítette, hogy a görög nyelv egy a r c h a i k u s v á l t o z a t á n a k lejegyzésére szolgált. A vele szorosan e g y ü t t m ű k ö d ő cambridge-i nyelvésszel, J o h n Chadwickke\ közösen írták a Documents in Mycenaean Gree/c ('Mükénéi görög d o k u m e n t u m o k ' ,

Venturi, Lionello (Modena, 1885. ápr. 2 5 . — R ó m a , 1961. aug. 15.): olasz művészettörténész, egyetemi t a n á r . A. Venturi (1856—1941), u g y a n c s a k híres művészettörténész fia. 1915-től 1931-ig a torinói egyetem m ű v é s z e t t ö r t é n e t i tanszékének vezetője volt. 1932-ben, az olasz fasiszta rendszer elleni t i l t a k o z á s u l l e m o n d o t t egyetemi rangjáról. E l ő b b Franciao.-ba, m a j d az USA-ba emigrált, ahol f o l y t a t t a k u t a t á s a i t , és t ö b b e g y e t e m előadója lett. A 2. világháború u t á n a római egyetem m ű v é s z e t t ö r t é n e t i t a n s z é k é n e k vezetőjeként nemzetközi h í m é v r e t e t t szert franciául és angolul is megjelent művészetelméleti műveivel és m ű v é s z e t t ö r t é n e t i monográfiáival. O F ő b b művei: Le origini della pittura veneziana ('A velencei festészet kezdetei', 1907); La critica e l'arte di Leonardo da Vinci ('A kritika és L e o n a r d o da Vinci művészete', 1919); Pittura italiana in America ('Olasz festészet A m e r i k á b a n ' , 1931); Storia della critica d'arte ('A művészetkritika t ö r t é n e t e ' , 1948); Come si comprende la pittura da Giotto a Chagall ( ' H o g y a n értelmezzük a festészetet G i o t t ó t ó l Chagallig', 1955). Vinczéné Pánczél Eva Venturi, Marcello (Seravezza, Lucca köz., 1925. ápr. 21.—): olasz író. Vasutas a p j a a 2. v i l á g h á b o r ú b a n az olasz hadsereg századosaként v e s z t e t t e életét, amikor a német megszállók tízezer olasz k a t o n á t mészároltak le Kefalónia szigetén. Ez a tragikus esemény h a t á r o z t a m e g későbbi életútj á t és írói p á l y a f u t á s á t is. A pistoiai tanítóképző elvégzése u t á n részt v e t t az antifasiszta ellenállási m o z g a l o m b a n , m a j d az amerikai hadsereg t o l m á c s a k é n t dolgozott. Belépett az olasz k o m m u n i s t a p á r t b a és rendszeresen írt a L'Unitá számára. Első írásait E . Vittorini II Politecnico c. folyóirat a közölte 1946-ban. 1952-ben jelent meg első önálló kötete, benne k é t kisregényével: Dalia Sirte a casa mia ('A Szirtisz-öböltől hazáig') elnyerte a Viareggio-dij&t. O Az új olasz realista próza jellegzetes alkotója. Minden jelentős m ű v é b e n érzékletes biztonsággal eleveníti meg a h á b o r ú n a k az emberi lélekre, személyiségre k i f e j t e t t romboló h a t á s á t . 1 lyen a Vacanza tedesca (1959: P a s s u t h L., Germán v a k á c i ó , Nagyv, 1959, 9.) c. elbeszéléséből m a g y a r tévéfilm is készült (Magyar Televízió, 1967. jan. 8.). Élete fő m ű v e : a Bandiéra bianca a Cefalonia

560

VENYE (reg., 1963: Szabó György, F e h é r zászló Kefalónia felett, N a g y v ' 1965, 2—3.), amelyben a p j a h a l á l á n a k állít megrendítő, íróilag is hiteles emléket. A regényben dok u m e n t u m e l e m e k keverednek az írói képzelet szülte történésekkel. R e n d k í v ü l sikeres f o g a d t a t á s á t jelzi, hogy Olaszo.-ban és Magyaro.-on e g y a r á n t t ö b b k i a d á s t ért meg. E z u t á n megjelent írásai, m i n t a Terra di nessuno (reg., 1965: Telegdi Polgár I., Senki földje, N a g y v , 1976, 3.; k ö n y v a l a k ban: uő, A senki földje, 1983) m á r n e m érik el korábbi művei közönségsikerét. írói eszközeinek változatossága, a különböző idősíkok biztos kezelése m i a t t ezt az írását mégis az író legérettebb művei k ö z ö t t t a r t ják számon. „ K e g y e t l e n r e a l i z m u s a " egyszerre illúzióromboló, és a túlérzékeny emberi lélek h e l y r e h o z h a t a t l a n sérüléseinek megelevenítése. O E g y é b fő művei: II treno degli Appennini ( ' V o n a t az Appenninekben', elb.-ek, 1956); L'ultimo veliero (kisreg., 1962: Szabolcsi É v a , Az utolsó vitorlás, Nagyv, 1962, 9.); La stagione difficile ('Nehéz szezon', elb.-ek, 1965); L'appuntamento ('A t a l á l k a ' , kisreg., 1967); Piu lontane stazioni (1970: uő, Távolabbi állomások, N a g y v , 1971, 11.); II giorno e l'ora ('A n a p és az óra, reg., 1987). O Magyarul még: 1 elb. (Szilágyi A., U t u n k , 1952, 46.); 1 elb. (Marconi-Máthé I r m a , uo., 1956, 20.); 1 elb. (Rossi É v a , N a g y v , 1958, 3.); 1 elb. (Telegdi Polgár I., uo., 1960, 4.); 1 elb. (Szabolcsi É v a , uo., 1965, 11.); Germán vakáció (vál. elb.-ek, L o n t a y L., P a s s u t h L. stb., 1968); 2 elb. (Szabolcsi É v a , uo., 1969, 12.); 1 elb. (uő, Mai olasz elbeszélők, 1969); 1 elb. (uő, N a g y v , 1975, 4.); 1 elb. (uő, uo., 1977, 6.). O írod.: Szabolcsi Éva: A fordító utószava Venturi regényéhez (Nagyv, 1971, 11.)., Vinczéné Pánczél Eva Venus and Adonis stanza [vmösz end edounisz sztenza] < 'Venus és Adonisz verss z a k ' ) : hatsoros angol s t r ó f a f o r m a . Sorai ötlábúak, hangsúlyos j a m b i k u s lejtésűek; rímképlete ababcc. N e v é t Shakespeare Ven u s a n d Adonis c. m ű v é t ő l k a p t a , melynek első versszaka: Midőn a bíbor n a p az égre kelt A síró hajnaltól búcsúzva fenn, A rózsás Adonis vadászni ment; Hajtani szeretett, szeretni nem; Esdő Venus környékezé forogva, Merész kérőként u d v a r l á s b a fogva.

a b a 6 c c (ford.: Weöres S.)

Shakespeare előtt is használták m á r , így P h . Sídney az A r c a d i á b a n , E. Spenser a J a n u a r i e eclogue-ban (Shepheardes Calender). Shakespeare e m l í t e t t m ű v é n kívül a 36

R ó m e ó és J ú l i á b a n s m á s színművekben is szerepel. Később a m e r i k a i költők is szívesen h a s z n á l t á k , így P h . M. Freneau, W . C. Bryant és mások. O (-+angol irodalmi formák) Kovács Endre—Tótfalusi István venustas [venwsztász] {latin 'báj, kecsess é g ' ) ; khárisz; charis { g ö r ö g ) : bájos éle; az -+ornatus egyik eszköze a klasszikus retorik á b a n . O (—>bájos, díszítés) Veny, Tyima: -+Csisztaljov, Tyimofejevics

Venjamin

Venyevityinov, D m i t r i j Vlagyimirovics (Moszkva, 1805. szept. 26.—Szent-Péterv á r , 1827. márc. 27.): orosz költő, k r i t i k u s , m ű f o r d í t ó . A. Sz. Puskin távoli r o k o n a volt. Művelt nemesi családban n ő t t fel. K i váló nyelvismeretre t e t t szert, festészettel és zenével is foglalkozott. Bölcsészeti érdeklődése és t a n u l m á n y a i összekapcsolódt a k a m a t e m a t i k a és a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k i r á n t i vonzódásával, s ez a l a p o z t a meg költői—filozófiai világnézetét, az univerzális t u d á s r a , teljességre törekvés igén y é t , A moszkvai e g y e t e m elvégzése u t á n , 1823-tól a Külügyminisztérium levéltárában dolgozott két m á s i k fiatal i r o d a l m á r ral, M. P , Pogogyinnal és Sz. P. Sevirjovval e g y ü t t , ezért k o r t á r s a i k , így Puskin is r e n d s z e r i n t „levéltári i f j a k n a k " emlegették őket. Az Obscsesztvo ljubomudrija ('Filozófiai t á r s a s á g ' ) egyik szervezője és ihletője volt, Sevirjov, Homjakov, Odojevszkij és a Kirejevszkij fivérek, a később k i b o n t a k o z ó szlavofil irányzat legjelentősebb képviselői mellett. Érdeklődésük k ö z é p p o n t j á b a n a k o r t á r s n é m e t filozófia és a r o m a n t i k u s eszt é t i k a (Kant, Fichte, Schelling, a Schlegel t e s t v é r e k ) állt. Venyevityinov kidolgozta egy ú j t í p u s ú irodalmi, filozófiai f o l y ó i r a t t e r v é t , mely részben megvalósult a Moszkovszkij vesztnyik c. l a p hasábjain. Puskinnal e g y ü t t ő maga is az első szám szerzői közé t a r t o z o t t . A filozófia terjesztését a z é r t szorgalmazta, mert meg volt róla győződve, h o g y csakis ez a t u d o m á n y a k t i v i z á l j a m a j d a n é p gondolkodását, és így tisztázódni fog az oroszság történelmi szerepe. Elképzelései szerint az irodalomkritika v o l t a filozófiai törekvések fő alkalmazási területe, de lényeges bölcseleti t a r t a l o m jellemezte költészetét is. O Verseiben (Peszny greka, 'A görög dala'; Novgorod, ua., Elegija, 'Elégia'; Szmerty Bajrona, 'Byron h a l á l a ' , 1827) e g y f a j t a nemes idealizmus és szociális érzékenység ö t v ö z ő d ö t t , r o m a n t i k á j a a kor szabadságeszményéből t á p l á l k o z o t t . E g y i k fő t é m á j a a költői sors, a kiválasz-

561

VENYI t o t t , v á t e s z - k ö l t ő kultusza v o l t (Poet, 'A költő', 1826), a k i az egyetemesség, a lét t ö r v é n y e i t k u t a t j a . De az e s z m é n y és a valóság éles d u a l i z m u s a a l k o t á s a i b a n nem torkollt p a s s z í v v i l á g f á j d a l o m b a v a g y gőgös e l z á r k ó z á s b a , ellenkezőleg, úgy gondolta, h o g y a művész s z á m á r a az élettel, v a l ó s á g g a l f o l y t a t o t t h a r c szükséges az eszméléshez, a m a g a s a b b rendű szemlélet, a h a r m ó n i a elnyeréséhez. Ez a látásmód a d t a költeményeinek határozott, lendületes tónusát. O Kritikai m u n k á i közül említést érdemel Puskin A n y e g i n j é n e k elemzése, t o v á b b á n é h á n y zenei és képzőművészeti bírálata, fordításai közül pedig Vergilius, Goethe és Hojfman műveinek t o l m á c s o l á s a . O 1826-ban S z e n t - P é t e r v á r r a helyezték á t , de m á r a város h a t á r á b a n l e t a r t ó z t a t t á k és két napig őrizetben t a r t o t t á k , m e r t felmerült a gyanú, hogy köze volt a d e k a b r i s t a szervezkedéshez. E z az esemény a n n y i r a megrázt a , hogy fél é v m ú l v a , látszólag egy megfázás m i a t t , v á r a t l a n u l m e g h a l t . K o r a i halála nem e n g e d t e , hogy korszakos jelentőségű k ö l t é s z e t e t teremtsen, de a kortársak és a későbbi nemzedék (Herzen, Belinszkij, Csernisevszkij) kivételes tehetségű költőt l á t t a k b e n n e . O G y ű j t , kiad.: Sztyihotvorenyija ('Versek', 1829); Próza ('Próza', 1831); Polnoje szobranyije szocsinyenyij ('Műveinek t e l j e s g y ű j t e m é n y e ' , 1862); ua. (1934); Izbrannoje ('Válogatás', 1956); Polnoje szobranyije sztyihotvorenyij ('Verseinek teljes g y ű j t e m é n y e ' , 1960); Sztyihotvorenyija. Poemi. Drami ('Versek. P o é m á k . Drám á k ' , 1976); Sztyihotvorenyija. Próza ('Versek. Próza', 1980). O Magyarul: 1—1 vers (Máthé M., É s z a k i fény, anto., 1900; Kem é n y F., Az orosz irodalom kincsesháza, 1947"). O írod.: J . A. Bobrov: Poezija Ven y e v i t y i n o v a v szvjazi sz jevo zsiznyju (Lit y e r a t u r a i proszvescsenyije v Rosszii X I X v., 1. köt., 1901); A. P. P j a t k o v s z k i j : K n v a z V. F . Odojevszkij i Venyevityinov (1901); A. V. Felonyin: D. V. Venyevityinov (1902); P . N y . Szakulin: Iz isztorii russzkovo igyealizma (1913); A. A. Szvetlan o v — N y . Sz. Grusin: D. V. Venyevityinov (1915); V. V. S z t r a t e n : Puskin i Venyevityinov (Puskin i jevo szovremennyiki, 1930); J u . V. M a n n : Russzkaja filoszofszkaja e s z t y e t y i k a (1969); L. T a r t a k o v s z k a j a : D. V e n y e v i t y i n o v (1974); A. B. McMillin: Byron and Venevitinov (The Slavonic and E a s t E u r o p e a n Review, 1975, 4.); J . A. Majmin: R u s s z k a j a filoszofszkaja poezija (1976); D. D. B l a g o j : Podlinnij Venyevityinov (Ot K a n t y e m i r a do nasih d n y e j , 1979); Z. A. K a m e n s z k i j : Moszkovszkij kruzsok

l j u b o m u d r o v (1980); L. Ginzburg: O p i t filoszofszkoj liriki (O s z t á r o m i novom, 1982). Dukkon Ágnes Venyiamin, P u c e k Grigorjevics (1706— 1802): püspök, nyelv taníró. Nemzetiségét ez ideig nem sikerült megállapítani. A kijevi p a p i szeminárium elvégzése u t á n K a z a n y b a küldték, ahol a helybeli misszionáriusképző t a n á r a lett. Püspöki kinevezését k ö v e t ő e n lényeges szerepet j á t s z o t t a Volga-vidéki finnugor és török nyelvű írásbeliség megteremtésében, a legelső felkészült v o t j á k , cseremisz, csuvas, t a t á r í r á s t u d ó k (papok) képzésében, e népek nemzeti nyelv ű szövegeinek l e f o r d í t t a t á s á b a n , ill. az első, n y e l v t u d o m á n y i szempontból f o n t o s n y e l v t a n o k megszerkesztésében. O Valódi jelentőségét a szakirodalom még n e m ism e r t e el. Kereszt-, ill. családi n e v é t g y a k r a n fölcserélik, s így két különböző szem é l y n e k vélik. O F ő b b n y e l v t a n k ö n y v e i : Szocsinyenyija prinadlezsascsija k grammatyike votszkovo jazika ('A vót nyelv g r a m m a t i k á j á v a l kapcsolatos írások', 1775); Szocsinyenyija prinadlezsascsija k grammatyike cseremiszkovo jazika ('A cseremisz n y e l v g r a m m a t i k á j á v a l kapcsolatos írások', 1775). O írod.: 200 let m a r i j s z k o v o piszmennosztyi (1977); Ob isztokah udm u r t s z k o j lityeraturi (1982); D o m o k o s P. (szerk.): Finnugor Életrajzi L e x i k o n (1990). Domokos Péter vep: történelmileg változó jelentésű örm é n y irodalmi mű f a j megjelölés. A középk o r b a n a mítoszt, hőséneket, elbeszélő költ e m é n y t nevezték így, az újkortól r e g é n y t jelent. (Bővebben -+vipaszanutjun.) Schütz Ödön vepsze irodalom és irodalmi formák: a finnugor (uráli) nyelvcsaládhoz t a r t o z ó , közelebbről a balti-finnek körébe sorolt, m i n t egy 8—12 ezer főt számláló vepsze (vesz) n é p irodalma és irodalmi formái. Feltehet ő e n a valaha sűrűn emlegetett, legendás csúdok leszármazottai. Nyelvük — a szűk e b b rokonságon belül — a k a r j a l a i h o z áll legközelebb, l a k ó t e r ü l e t ü k S z e n t - P é t e r v á r tól É s z a k r a a Ladoga-, az Onyega- és a F e h é r - t ó közén t a l á l h a t ó . A 19. sz. végén c s u p á n félszázezres nagyságrendű, a keleti és n y u g a t i finnugor népek és nyelvek köz ö t t történeti és kulturális k a p c s o l a t o k a t is őrző nép nyilvánvalóan érdekes, sokszínű h a g y o m á n y a i iránt a szakma részéről a m ú l t b a n és ú j a b b a n is érthetetlenül csekély figyelem mutatkozott. Népköltészetük g y ű j t ő i elsősorban finn és észt nyelvészek

562

VEQIL voltak, akik s z á m á r a f o n t o s a b b n a k bizon y u l t a p o n t o s lejegyzés, m i n t a folklór mélyrétegeinek felderítése. A kirajzolódó kép: a finnségi népek mindegyikére jellemző gazdag líra (a szokásosnak m o n d h a t ó , e nyelvek hangkészletéből, szótagalkotásának módjából következő alliterációbokrokkal), az elevenen élő kis m ű f a j o k (közmondások, találós kérdések, ráolvasások) — szemben a nem különösebben eredeti s meglehetősen csekély számú mesékkel, m o n d á k k a l . A vepsze írásbeliség m ú l t j a is meglepően k o p á r , a d a t o k b a n szegény. Csup á n az 1930-as években volt észlelhető tényleges mozgás e téren, amikor a szovjet rendszer 57 nemzetiségi iskolát n y i t o t t a vepsze tanulók részére, t a n í t ó k a t képzett soraikból, s t ö b b , a n y a n y e l v ü k ö n készült t a n k ö n y v e t is k i a d a t o t t — ismert nyelvtudósok (pl. D. Bubrih) bevonásával, közreműködésével. C s u p á n ekkor v á l t l á t h a t ó v á valamelyest a tényleges vepsze írásbeliség kibontakozása, e g y ú t t a l némely lehetőségei a nemzeti irodalom megteremtésének. 1938-ban a z o n b a n a hatóságok egyik napról a másikra rendkívül d r a s z t i k u s módon véget v e t e t t e k e rövid életű „kísérletnek". A rohamosan csökkenő, nyelvét és identit á s á t felejtő közösségből csupán egy-két nyelvész, n é p r a j z o s a d o t t életjelet az 1950es évek második felétől. A 20. sz. utolsó évtizedében pedig a „ p e r e s z t r o j k a " és a „glasznoszty" — szinte az utolsó pillanatb a n — e g y f a j t a nemzeti ébredést i n d í t o t t el a vepsze f a l v a k b a n : d a l o k b a n , t á n c o k b a n , népviselettel „ t á m a s z t j á k f e l " a m ú l t a t . A. Petuhov személyében „nemzeti politikus u k " , szociológusuk, történészük is a k a d t , sőt lett költőjük is (V. Jersov), aki a Petroskoiban megjelenő Carelia (korábban: Punalippu) c. finn nyelvű folyóiratban anyanyelvén p u b l i k á l t a t u c a t n y i versét. Van t e h á t remény a vepsze műveltség reneszánszára, de irodalmuk és irodalmi formáik teljes feltárása, megbízható megismerése érdekében m i n d e n e k e l ő t t egy teljességre t ö r e k v ő bibliográfia összeállítása volna a legnagyobb f e l a d a t . O Magyarul: 2 népdal ( P u s z t a y J „ F o r r á s , 1976, 9.); 11 vers (Képes G„ Ágh I., H o z o t t Isten, holdacska, anto., 1979); 4 m o n d a (H. L a b o r c Júlia, F i n n u g o r — s z a m o j é d (uráli) regék és mondák, 1. köt., 1984); 1 vers (Gombár E „ Megj'ek élő testvéremhez, anto., 1993). O írod.: Ch. E. d e Ú j f a l v y : Essai de Grammaire Vepse (1875); E. N. Setálá: Egy vepsz d a l t ö r e d é k ( N y e l v t u d o m á n y i Közlemények, 1890—1892); L. K e t t u n e n — P . Siro: N á y t t e i t á vepsán m u r t e i s t a (1935); V. V. Pimenov: Vepszi (1965); M. Zajceva—M.

Mullonen: Obrazci vepsszkoj recsi (1969); P u s z t a y J . : J e g y z e t e k a balti-finnekről és népköltészetükről (Forrás, 1976, 9.); H a j d ú P . — D o m o k o s P.: E g y é b balti finn töredékek (Uráli nyelvrokonaink, 1978); W . Schlachter—G. Ganschov: Bibliographie der uralischen Sprachwissenschaft 1830— 1970. (2. köt., 1979); M. Zajceva: G r a m m a t y i k a vepsszkovo jazika (1981); A. L a a nest: E i n f ü h r u n g in die ostseefinnischen S p r a c h e n (1982); D o m o k o s P.: A kis baltifinn n é p e k irodalma. A vót, az inkeri, a vepsze és a lív irodalomról ( F K , 1982, 3—4.); Problemi isztorii i kulturi vepsszkoj n a r o d n o s z t y i (1989). Domokos Péter Veqilharxhi [vétyilárdzsí], N a u m (írói név); N a u m P a n a j o t H a x h i Llazar Bredhi (eredeti családi név); (Vithkuq, Kor^a körzet, Albánia, 1767—Isztambul, 1846): alb á n nyelvművelő, g r a m m a t i k u s . 1806-ban a moldvai Csernovci városában t e l e p e d e t t le. Fegyveresen részt v e t a T. Vladimírescu v e z e t t e 182l-es r o m á n felkelésben. K é s ő b b Bráila v á r o s á b a n ügyvédeskedett, ahol k a p c s o l a t b a került a balkáni felvilágosodás képviselőivel. Az a l b á n nyelvű m ű v e l ő d é s elősegítése érdekében elkészítette a 33 bet ű b ő l álló albán ábécét, amit Fare i ri évetar shqip ('Teljesen ú j albán ábécéskönyv') c. 1844-ben és 1845-ben két kiadásben jelent meg. 1846-ban görögül írt Enkiklika ('Körlevél') c. írásában — amelyet a délalbán t e r ü l e t görögkeleti (ortodox) lakosaihoz int é z e t t — elsőnek f o g a l m a z t a meg a 19. sz. d e r e k á n k i b o n t a k o z ó albán újjászületési mozgalom fő céljait, az albán k u l t u r á l i s felemelkedést előmozdító legsürgősebb tee n d ő k e t . Mivel egész munkássága az albánok nemzeti ö n t u d a t r a ébresztését szolgált a , egyre t ö b b ellenséget szerzett m a g á n a k a görög nacionalisták táborában, akik végül I s z t a m b u l b a n — ahol az emigráns a l b á n értelmiség kulturális egyesületének megter e m t é s é n f á r a d o z o t t — megmérgezték. O H a z a f i a s eszméi m á r ábécéskönyvének elős z a v á b a n fellelhetőek, de legteljesebben az Enkiklikában f o g a l m a z ó d t a k meg. L á t v á n , hogy a dél-albániai görög nyelvű o k t a t á s és az a l b á n o k felekezeti megosztottsága mekk o r a veszélyt jelent az albánság nemzeti fennmaradására, fáradhatatlanul munkálk o d o t t az albán nyelvű iskola feltételeinek megteremtése, a nemzeti művelődés érdekében. Az ábécéskönyv és szerzője g y o r s a n népszerű lett egész Dél-Albániában, és jelentős h a t á s t g y a k o r o l t olvasóira. M u n k á s ságával elősegítette az albán irodalmi nyelv k i b o n t a k o z á s á t , s — régi, m á r - m á r feledésbe merült szavak felelevenítésével és

563

VER terjesztésével, a nyelvi neologizmusok elleni harcával — jelentős szerepet t ö l t ö t t be a nyelv szókincsének gazdagításában is. E t e k i n t e t b e n A. Xhuvani e l ő f u t á r á n a k tek i n t h e t j ü k . Unokaöccséhez 1846-ban intézett hosszú levele a művelődéstörténész s z á m á r a m a is érdekes olvasmány, hiszen ez a t u l a j d o n k é p p e n i vitairat híven t ü k r ö z i az albán nemzeti ö n t u d a t r a ébredés és felvilágosodás egész érzésvilágát. O írod,.: M. Islami: N a u m Veqilharxhi (1967); R . Qosja: História e letérseisé s h q i p e — R o m a n t i z mi (2. köt., 1984). Schütz István Ver, Viktor Prokopovics (írói álnév); Viktor Cserevko (családi név); ( P o l t a v a , 1901. okt. 7.—?, 1944. máj.): u k r á n költő, irodalomtörténész. 1917-ben, m i u t á n befejezte a kereskedelmi iskolát K o k a n d á b a n , U k r a j n á b a k ö l t ö z ö t t és 1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe. Részt v e t t a polgárháborúban. 1924 és 1928 között egy g y á r b a n dolgozott; később irodalmi tevékenységet f o l y t a t o t t . 1935-től Kijevben élt. Művei a Cservonij sljah, a Nova heneracija és a Vszeszvit c. f o l y ó i r a t o k b a n jelentek meg. A nagy honvédő h á b o r ú b a n esett el. O Művei: V ataku na horbi i viboji ( ' R o h a m b a n a d o m b o k r a és á r k o k b a ' , költ.-ek, 1930); Kolektiv. Poéma ('Kollektíva. P o é m a ' , 1931); Kolona piszeny ('Daloszlop', költ.-ek, 1933); Dante. Zsittya i tvorcsiszty poéta ('Dante. A költő élete és munkássága', t a n . ok, 1941). Lebovics Viktória Verabej, J a v h e n Vaszilevics; Miklasevszki (eredeti név); (Liszki, Lengyelo., 1936. aug. 9.—): belorusz író, költő. 1957-ben elvégezte a pinszki tanítóképzőt. 1962 és 1965 között a minszki tanárképző főiskolán idegen nyelvet t a n u l t . 1957-től 1961-ig tanító volt. 1972-től különféle folyóiratoknál (Rodnaja priroda, Maladoszc) dolgozott. 1981 óta a belorusz írószövetség irodalmi konzultánsa. O 1959-től jelennek meg művei. Verseinek fő t é m á j a a szülőföld és a szerelem (Szvezsaszc, Frisseség', versek, 1968). Az 1979-ben megjelent Csatiri darohi ('Négy út') c. kisregényében k o r t á r s a i erkölcsi jellemét, szellemi életét r a j z o l j a meg. H u m o r o s írásai Hanna z Puhavics ( ' H a n n a Puhavicsiből') c. kötetében jelentek meg 1976-ban. Angolból és szláv nyelvekből beloruszra verseket fordít. O Műve még: Szvitalni vodbliszk ('Hajnali visszfény', versek, 1981). Palásti Katalin Veramejcsik, Uladzimir Mihajlavics (Petrickaje, 1937. n o v . 1.—): belorusz költő. 1964-ben elvégezte a Belorusz Állami

E g y e t e m e t . 1955 ó t a t a n í t ; 1966-tól a vedricki középiskola igazgatója. O 1955-től jelennek meg írásai. Verseiben és elbeszélő költeményeiben a szovjet emberek h á b o r ú s hőstetteiről, a h á b o r ú u t á n i nehéz gyerekkorról, az emberek életszeretetéről énekel. L í r á j á b a n g y a k r a n szól a szerelemről és a b a r á t s á g r ó l . Szatirikus versek és mesék szerzőjeként is ismert. O Művei: Rodni dom ('Szülőház', elbeszélő költ.-ek, 1961); Pripjac ( ' K ö t é s ' , versek, 1973); Viklikaju vjasznu Peramohi ('Kikiáltom a Győzelem t a v a szát', elbeszélő költ.-ek, 1975); Jasznaszc ('Világosság', versek, 1978); Pedvucsiliscsa ('Tanítóképző', elbeszélő költ.-ek, 1979); Ljublju! ('Szeretek!', versek, 1981); Nasa Csirvonka ('Vörös H a d s e r e g ü n k ' , elbeszélő költ.-ek, 1981). Palásti Katalin Vérane [véran], Léon (Toulon, 1886— Solliés-Pont, 1954): f r a n c i a költő, irodalm á r . F i a t a l k o r á b a n Verlaine, Rimbaud és az ő k e t követő szimbolisták költészete v o n z o t t a , különösképpen f o g l a l k o z t a t t a Stuart Merrill művészete. S a j á t költői ú t j á t t ö b b fiatal költőtársával e g y ü t t kereste, akik , , f a n t á z i á l ó k " - n a k nevezték m a g u k a t (,,fantaisistes"), mely elnevezés egyben művészi hitvallásnak is t e k i n t h e t ő . Közéj ü k t a r t o z o t t J.-M. Bemard, F . Carco, J . Pellerin és T. Deréme, ez utóbbi volt a csop o r t lelke. Közülük t ö b b e n p u b l i k á l t a k verseket a Vérane által 1910-ben, T o u l o n b a n a l a p í t o t t Les Facettes c. lapban. Mivel V é r a n e n e m t u d o t t az irodalomból megélni, a touloni közigazgatásban helyezkedett el. K ö z b e n azonban számos verseskötetet p u b l i k á l t : La Flűte des satyres et des bergers ('Szatírok és pásztorok sípja', 1911); Bars ( ' B á r o k ' , 1923); Promenoir des amis ('Barátok s é t á n y a ' , 1924). A d d i g megjelent verseit külön k ö t e t b e n is ö s s z e g y ű j t ö t t e a Le Livre des Passe-temps ('Időtöltések k ö n y ve', 1930) c. kötetben. 1953-ban jelent meg következő verses kötete: Le Luthier des équipages ('A személyzet hangszerkészítője'). V é r a n e írásaiból v á l o g a t o t t P h . Chabaneix a Complaintes pour les mauvais garcons ('Sir á m o k a rossz fiúkért', 1961) c. k ö t e t b e n , a m e l y m á r a költő h a l á l a u t á n jelent meg. O V é r a n e irodalomtörténettel is foglalkozott: G. Nouveau költészetét t á r g y a l t a az Humilis (ua., 1929) c. írásban, s k i a d t a A. G. Saint-Amant m ű v e i t . O Költészete g y a k r a n melankolikus hangvételű. Szerett e a festői, bájos képeket, szinte m i n d e n egyes verssora egy-egy ilyen életből v e t t k é p e t fest le, amelyek m ö g ö t t a z o n b a n mindig érződik valami k i m o n d h a t a t l a n titok. E jellegzetességével a szimbolista köl-

564

VERBA verba et verba: -»nyelvi vétség

tészet h a g y o m á n y á h o z kapcsolódott. Inspirációját részben szülővárosával, részben t á g a b b szülőföldjével, Provence-szal kapcsolatos élményeiből merítette, a m e l y n e k nyelvén szonettírással is p r ó b á l k o z o t t . Költészetének világa azonban leginkább a kikötő t é m a k ö r é h e z kapcsolódott, t e t o v á l t bőrű, n a g y o t m o n d ó tengerészek és kétes hírű t e n g e r p a r t i kocsmák h a n g u l a t á h o z . O írod.: H o m m a g e á Léon Várane ( L ' E r m i t a ge, 1928, 30—31.); Exposition Léon V é r a n e (1886—1954) (kiállításkatalógus, 1972); M. Décaudin (szerk.): Les Poétes F a n t a i s i s t e s (anto., 1982). Budai Rita

verba humilia et vulgaria: -> nyelvi vétség verbal act: -*new

„verbális alkímia": —• szimbolista

Verasz, Zoszka (írói név); L j u d v i k a Ant o n a v n a Szivickaja (családi név); Vojcik (férje u t á n i név); Mirko (írói álnév); (Mjadzsibazs, 1892. szept. 30.—?): belorusz írónő. 1912-ben G r o d n ó b a n magán-leánygimn á z i u m b a n t a n u l t ; 1914-ben V a r s ó b a n kertészeti—méhészeti t a n f o l y a m o t végzett. 1916—1917-ben M. BahdanovicessA egy jótékonysági társaság minszki osztályán dolgozott. 1923-ban Vilniusba k ö l t ö z ö t t . O 1907-től jelennek meg írásai. R é s z t v e t t a Kolasz belaruszkaj nyivi ('A belorusz vidék kalásza', 1913) c. almanach előkészítésében. 1924-ben k i a d t a a Belaruszka—polszka—raszejszka—lacinszki batanyicsni szlovnyik ('Belorusz—lengyel—orosz—latin bot a n i k a i szótár') c. m ű v e t . Részt v e t t a Belorusz M u n k á s — P a r a s z t Társaság ú j s á g j a i n a k k i a d á s á b a n . A vilniusi börtönből kih o z t a és s a j á t költségén kiadta M. Masara első verseskötetét Maljunki ( ' R a j z o k ' , 1928) c. 1928-tól t ö b b irodalmi f o l y ó i r a t t a l , ismeretterjesztő újsággal és t á r s a s á g g a l e g y ü t t m ű k ö d ö t t . Versei és elbeszélései a Nas sljah, a Sztudenckaja dumka, a Zaranka, a Praleszki és a Sljah moladzi c. ú j s á g o k b a n jelentek meg. T u d o m á n y o s ismeretterjesztő írásai, v a l a m i n t pedagógiai t á r g y ú cikkei is napvilágot l á t t a k . Ukránról beloruszra f o r d í t o t t t ö b b színművet és gyerm e k j á t é k o t . J e l e n t ő s költőknek t a n u l m á n y o k a t szentelt; visszaemlékezésekben idézte fel a l a k j u k a t és m ű v é s z e t ü k e t . O Művei nem jelentek meg önálló k ö t e t b e n , csupán folyóiratok lapjain szétszórtan olv a s h a t ó k : Zaranka ('Reggeli csillag', versek, P o l i m j a , 1968, 4.); Pjac meszjacav u Minszku ('Ot h ó n a p Minszkben', visszaemlékezések, Sljah poéta, 1975); Hrodzenszki hurtok belaruszkaj moladzi ('A belorusz ifjúság grodnói köre', Belaruszki k a l j a n d a r , visszaemlékezések, 1981). Palásti Katalin verba et facta: —• megnyilatkozási ték

criticism

bizonyí-

színház

verbális stílus ( l a t i n verbális 'igei'): olyan stílus, melyre az igei állítmány s ű r ű v a g y kizárólagos h a s z n á l a t a , ill. halmozása jellemző. Az ige ilyen m é r t é k ű h a s z n á l a t a azáltal a d h a t s a j á t o s jelleget a stílusnak, hogy minden szófaj s a j á t o s lehetőségekkel bír a stílus jellegzetességének kialakításában. E lehetőségekben az ige a leggazdag a b b (noha nyelvenként eltérő mértékben); egyrészt, mivel a m o n d a t b a n rendszerint á l l í t m á n y k é n t szerepel, s ez a m o n d a t kulcsfontosságú része, másrészt mivel a ragozás során fellépő alaki és funkcionális gazdagságánál fogva a szemlélet és viszon y u l á s rengeteg á r n y a l a t á t t u d j a kifejezni. Az ige főleg cselekvést, mozgást, t ö r t é n é s t fejez ki, és ha — nem r i t k á n — mást, pl. á l l a p o t o t („pihen", „fekszik"), képességet ( „ l á t " , „hall") vagy éppen minőségett u l a j d o n s á g o t („piroslik", „zöldell") jelöl, eredendő dinamikus, mozgás- és időkategóriának alávetett jelentésstruktúrájánál fogva az ilyen j e l e n t é s t a r t a l m a k is t ö r t é nésként, mozgási szemléletként és élményként jelentkeznek. Mint pl. Petőfinek ilyen soraiban: A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, A tanyákon túl a puszta mélyén Ali magányos, dőlt kéményű csárda; A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban. Odafészkel a visító vércse, (Az

alföld)

Minden m á s szófajnál t ö b b stílusérték kifejezésére alkalmasabbá teszi az igét az, hogy (a nyelvek nagyobb részében) jelezni t u d j a a cselekvő személyét, m i n d e n k o r a cselekvés i d e j é t (ezen belül az i d ő a s p e k t u s o k a t és viszonyokat), módját, n e m ritkán a beszélőnek az állításhoz való szubjektív viszon y u l á s á t , nem is beszélve az olyan nyelvek igéiről, melyekben a g a z d a g képzőrendszer a szemlélet és az érzelmi állásfoglalás egész sereg t o v á b b i jelzést is a d (gyakorító, szenvedő, visszaható, kedveskedő, pejoratív stb. képzők). Mindeme lehetőségekhez járul a szemléleti, viszonyulási p o n t o k áthelyezésének lehetősége (átképzeléses előadás, függő és k ö z v e t e t t függő beszéd stb.) úgy, hogy a

565

VERBA stílusmozgás megszámlálhatatlan formáinak jórésze az igén realizálódik. O A verbális stílus ilyen vagy olyan m é r t é k ű alkalmazása jellemző lehet egy-egy íróra, műfajra, irányzatra is. A drámai hangvételű stílusok, műfajok természetes kifejezési f o r m á j a : Jő; — szeme villan, tapad a tőrre, Arca szobor l e t t . . . (Arany J.: Tetemrehívás)

Nagyon kedveli például az expresszionizmus is: Jaj! Öldökölve rusnya szörnyek Másztak ki hirtelen a földre! Felnéztünk álom-súlyos pislogón, Az emberek, hallottak, kiabáltak. (E. TolUr: Felrázó, ford.: Jélcely Z.)

O (-*stílus) O írod.: Csüry B.: Az ige (1910); H. H a m a n : Die menschliche Rede (1925—1928). Martinkó András ver bal médium: ->new verba redundantia:

criticism

nyelvi

vétség

Verbeeck [fér bek], Jozef R e n é Anton (teljes családi név); Verbeeck-Meckeln (írói név); (Wiesele, 1904. ápr. 1 8 — H o v e , 1979. nov. 13.): f l a m a n d költő, esszéíró. Kezdetben n é m e t n y e l v t a n á r k é n t d o l g o z o t t . A De Tijdstroom és a Vormen (1936—1940) c. folyóiratok egyik alapítója és szerkesztője volt. U g y a n c s a k ő a l a p í t o t t a és a d t a ki a De Bladen voor de Poézie ('A költészet lapjai', 1937—1944) c. sorozatot. 1943-tól kiadói szerkesztő, m a j d 1953-tól 1970-ig egy katolikus főiskola t a n á r a v o l t . Költészetének kezdeti t é m á j a a szerelem, a házastársi szeretet volt. 1926-ban d e b ü t á l t Orientering ('Tájékozódás') c. k ö t e t é v e l . Később műveiben egyre inkább e l ő t é r b e kerültek az erotikus érzelmek, a szerelmesek kozmikus egybeolvadása: De donkere bloei ('Sötét virágzás', 1930); De minnars ('Szeretők', 1935); De dwaze bruid ('Az ő r ü l t menyaszszony', 1937); Heilig leven ('A szent élet', 1940). A 2. világháború m e g v á l t o z t a t t a költészetét, az életöröm h e l y é t az elmélkedés foglalta el Op het spalier der maanden ('A h ó n a p o k léckerítésén', 1948) c. kötetében. 1964-ben jelentette meg Van eros tot requiem ('Erosztól a rekviemig') c. válogat á s á t . Az 1960-as években f e l ú j í t o t t a temat i k á j á t : Het uur van de werp ('A dobás órája', 1967); Van de zalige knoop van man er vrouw ('Férfi és nő áldott b i m b ó j a ' , 1971). O Fő m ű v é n e k tekinthető a Liefdesliedjes voor Sara en andere gedichten ('Szerelmes dalok S á r á n a k és egyéb k ö l t e m é n y e k ' , 1973). E z e k b e n a verseiben bibliai t é m á t

dolgozott fel. 1977-es Het meisje van Rochehout ('A rochehouti lány') c. kötete é l e t m ű v é n e k szintézise. O Költeményein kívül esszét írt De dichter H. Marsman ('H. Marsm a n , a költő', 1959) c., valamint 1964-ben P i e t e r G. Buckinx ről monográfiát. O Magyarul: 1 vers ( F r a n y ó Z., É v e z r e d e k h ú r j a i n , 2. köt., 1959); 3 vers ( K ó c s v a y Margit, F l a m a n d lírai antológia, 1969); 1 v e r s (Franyó Z., V á l o g a t o t t m ű f o r d í t á s o k , 1974). O írod.: J . de Ceulaer: Te g a s t bij Vlaamse a u t e u r s (5. köt., 1969); J . H a e s t : D e dichter R e n é Verbeeck (1971); P . de Vree: René Verbeeck (1974). Keller Anna Verbickaja, Anasztaszija Alekszejevna (írói név); Zjablova (leánykori név); (Voronyezs, 1861. febr. 23.—Moszkva, 1928. j a n . 16.): orosz írónő, újságíró. Egy m o s z k v a i leányintézetben n e v e l k e d e t t (1870—1877), amelynek k o n z e r v a t í v légkörét, e l a v u l t t a nítási és nevelői elveit később Mojemu csitatyelju. Avtobiograficseszkije ocserlci sz portretom avtora i szemejnimi portretami ('Olvas ó m n a k . Önéletrajzi elbeszélések a szerző önarcképével és családi arcképekkel', 1911) c. könyvében ö r ö k í t e t t e meg. Zenét t a n u l t , m a j d t a n í t o t t g i m n á z i u m o k b a n . Újságírók é n t is dolgozott. O Első jelentősebb irod a l m i alkotása Razlad ('Meghasonlás', 1887) c. kisregénye volt, amelyet 1900-ban Pervije lasztocski ('Az első fecskék') c. a d o t t ki. 1894-től rendszeresen írt és p u b l i k á l t a Zsizny, Nacsalo, Obrazovanyije, Russzkoje bogatsztvo és Mir bozsij c. f o l y ó i r a t o k b a n . K o r a i elbeszéléseit Szni zsiznyi ('Az élet álmai', 1899) c. g y ű j t ö t t e össze. M á r első műveinek — Vavocska (ua., reg., 1898); Oszvobogyilasz ( ' F e l s z a b a d u l t a m ' , reg., 1902); Zlaja rosza ('Gonosz h a r m a t ' , kisreg., 1903); Isztorija odnoj zsiznyi ( ' E g y élet t ö r t é n e t e ' , reg., 1903); Mirazsi ('Délibáb o k ' , d r á m a , 1895); Beszplodnije zsertvi. Szemejsztvo Volginih ('Hasztalan áldozat o k . A Volgin-család', dráma, 1897) — közp o n t i alakja az a nő, aki emancipációjáért k ü z d a családban, a szerelemben és a t á r s a d a l o m b a n . K ü l ö n h a n g s ú l y t helyezett a nemek közti viszony p r o b l é m á j á r a , éles kritik á v a l illette az álságos erkölcsöt és a nők nevelésének torz felfogását. A d e m o k r a t i k u s eszmék hívének vallotta m a g á t , V. G. Korolenko és M. Gorkij könyveiért lelkesed e t t . Üdvözölte az 1905—1907-es forradalm i m e g m o z d u l á s o k a t , még a l a k á s á t is á t e n g e d t e a szociáldemokrata p á r t bizottsági ülésének. A ,,véres v a s á r n a p " (1905) ihlette Szvetajet ('Hajnalodik', 1906) és Krilja vzmahnuli ('Felcsattant a szárny', 1907) c. kisregényeinek megírására. Az

566

VERC 1905—1907-es f o r r a d a l o m eseményeit, az értelmiség útkeresését n a g y s z a b á s ú regényekben ö r ö k í t e t t e meg: Duh vremenyi ('A korszellem', 1907—1908) és Kljucsi szcsasztyja. Szovremennij román ('A boldogság kulcsai. E g v modern regény', 1—6. köt., 1909—1913) c. O Nézetei meglehetősen eklektikusak voltak, a t á r s a d a l m i konfliktusokat sokszor leegyszerűsítve ábrázolta, az e m b e r és a szerelem s z a b a d s á g á t felületesen értelmezte. De így is — v a g y éppen ezért — h a t a l m a s olvasótábora volt; különösen n a g y népszerűségnek ö r v e n d e t t Igo ljubvi ('A szerelem igája', 1914—1920) c. h á r o m k ö t e t e s regénye. Ars p o e t i c á j á t egyik r e g é n y h ő s n ő j é v e l m o n d a t t a ki: „Mindent m e g b o c s á j t o k a k ö n y v e k n e k a fantázia szegénységén kívül". Művei valób a n gazdag képzelőerőről t a n ú s k o d t a k , lebilincselő meseszövés jellemezte őket. Ehhez j á r u l t még szereplőinek nemes célok felé való törekvése, a sok szerelmi jelenet és a m e l o d r a m a t i k u s eífektusok. Ez utóbbi sajátossága, a m e l y f ő k é n t az 1910-es években írt a l k o t á s a i b a n szembeötlő, indokolta az irodalomkritika elítélő jelzőit. Munkásságát bulvárjellegűnek értékelték, paródiák születtek róla. A negatív megítélést azonban az 1910-es é v e k b e n egyes kritikusokból a szexuálerkölcs h i p o k r i t a felfogása váltott a ki. O E g y é b fő művei: Gyetyi véka ('A század gyermekei', d r á m a , 1900); Po-novomu ('Újszerűen', kisreg., 1903); Jejo szugyba ('Az ő sorsa', kisreg., 1912); Jelena Pavlovna i Szerjozska. Letnyaja igyillija ('Jelen a P a v l o v n a és Szerjozska. E g y n y á r i idill', reg., 1915). O írod.: Ny. Nagyezsgyin: Zsenscsini v izobrazsenyii szovremennih russzkih zsenscsin-piszatyelnyic (Novij mir, 1902, 92.); J . Csimislijszkij: Zsenszkije tyipi v proizvegyenyijah Verbickoj (1904); V. Dadonov: V e r b i c k a j a i jejo romani Kljucsi szcsasztyja i D u h vremenyi (1911); K . Csukovszkij: K n y i g a o szovremennih piszatyeljah (1914); P . Pilszkij: Z a t u m a n y i v sijszja mir (1929); N. M. Z o r k a j a : N a rubezse sztoletyij. U isztokov masszovovo iszkussztva v Rosszii 1900—1910 gg. (1976). N. Goller Ágota—Jurij

Guszev

a l m a n a c h b a n közölte verseit, melyekben T. Sevcsenko és a népköltészet hatása figyelhető meg. Minden megjelent költeménye az Antolohija ukrajinszkojipoeziji 2. ('Az u k r á n költészet antológiája', 2. köt., 1957) c. k ö t e t ben olvasható. O írod.: A. Pohribni j: P o e t Mikola Verbickij (Literaturna U k r a j i n a , 1968. ápr. 23.). Lebovics Viktória Verbickij, Timofij Olekszandrovics (?— 1642 k.): u k r á n író, nyomdász. Kijevi, pocsajevi, rahmanovi n y o m d á k b a n tevékenyk e d e t t . 1625-ben K i j e v b e n helyi szentek tiszteletét is előíró Csaszoszlovot ('Szertartáskönyv'-et) jelentetett meg. Ő a d t a ki az első kijevi ábécéskönyvet Bukvar c. 1626b a n , és zsoltároskönyvet Pszaltir c. 1628b a n . 1635-től moldvai fejedelmek nyomdáib a n m ű k ö d ö t t . O írod.: J a . 0 . Iszajevics: P r e j e m n i k i pervopecsatnika (1981). Udvari István verbis commutare: —>commutando verba Verboom [ferbwm], René (Mons, 1891. j ú n . 3.—Grimbergen, 1955. márc. 7.): f r a n cia-belga költő. A p j a szabó volt; Lille-ben j á r t középiskolába. C. Pansaers Résurrection c. modernista f o l y ó i r a t á b a n t ű n t fel 1918-ban. P. Éluard 1926-ban lelkesen üdv ö z ö l t e az egyik párizsi f o l y ó i r a t b a n megj e l e n t versét. 1931-ben a Journal des Poétes c. világhírűvé vált folyóirat egyik a l a p í t ó j a volt. 1940-től e g y ü t t m ű k ö d ö t t a Belgium o t megszálló németekkel, akiktől az értékek m e g ú j í t á s á t v á r t a . 1944 őszén a visszav o n u l ó németekkel e g y ü t t menekült, a háb o r ú végéig Berlinben élt, m a j d egyik bar á t j a v i t t e vissza Belgiumba. O Az „ á t k o z o t t k ö l t ő " — a h o g y M. Caréme n e v e z t e — E . Verhaeren h a t á s á r a írta első verseit. A szerelem szerelmese a magány, a szorongás és a metafizikai n y u g t a l a n s á g k ö l t ő j e volt. O F ő b b verseskötetei: La courbe ardente ('A szenvedélyes görbe', 1922); La Poétique. Le veilleur. Poémes retrouvés ('A k ö l t é s z e t t a n . A virrasztó. Megtalált versek', 1950). O írod.: Le Thyrse (különs z á m , 1965, 3—4.). Ferenczi László

Verbickij, Mikola Andrijovics; Mikolajcsik; Bilokopitnij (írói álnevek); (Csernyigov, 1843. febr.' 13.—uo., 1909. dec. 10.): ukrán költő, pedagógus. Több m i n t 40 évig dolgozott P o l t a v á b a n , Csernyigovban, R j a zanyban és Őreiben mint pedagógus. O Első műve n y o m t a t á s b a n az Osznova c. folyóiratban jelent meg 1862-ben. Később a Vik és az Ukrajinszka muza c. antológiában, valamint a Z potoku zsittya ('Az élet áradatából') c. 567

verbum humile

nyelvi

erény

verbum peregrinum: -* nyelvi

erény

verbum proprium: ->nyelvi vétség, verbunkos:

trópus

toborzó

Verc [veres], Sergej (Trieszt, 1948. m á r c . 27.—): szlovén író, rendező. Triesztben

VERCA érettségizett, 1971 és 1972 között az o t t a n i szlovén a m a t ő r - s z í n j á t s z á s egyik ösztönzője volt. L j u b l j a n á b a n a színházi és R T V a k a d é m i á n szerzett színházi rendezői diplom á t , 1982 ó t a rendező a trieszti A rádiónál. Elsősorban d r á m á k a t ír, de rádió és színházi kabaré-szerzőként is ismert. Első d r á m á j á t 1967-ben m u t a t t á k be Kocke v kocki ( ' K o c k á k a k o c k á b a n ' ) c., e z u t á n t ö b b színd a r a b o t írt: Ko luna §kili z desnim oőesom in jaée Vélik voz ('Amikor a hold kacsint a j o b b szemével és t ü n d ö k ö l a Nagygöncöl', 1972); 8 kakSno pravico ti reéem dober dan? ('Milyen jogon m o n d o m azt neked, hogy jó n a p o t ' , 1981); Evangelij po Judi ('A zsidók szerinti evangélium', 1986); Tanzschule ('Tánciskola', 1990) stb. Rendezéseit és d r á m á i t többször részesítették k i t ü n t e t é s ben. 1973 óta, a m i k o r társszerzőkkel e g y ü t t megírta az első h a t á r o n t ú l i szlovén szatírát (Dlaka v jajcu ' H a j s z á l a tojásban'), B. Kobal\al rádió és színházi kabarék a t írt: 220 volt (ua); Le Balcon ('A balkon'); Toó ('Forgás a n y ú j t ó n ' ) ; Oprosti ne juriS? ('Bocsáss meg, ez n e m roham?'); Yesterday ('Tegnap') s t b . Az olaszo.-i szlovén irodalomban ő a krimi m ű f a j á n a k megteremtője; két rádiókrimi u t á n 1991-ben Rolandop steber ('Roland oszlopa') c. kiadott egy detektívregényt, amely valójában álcázott ítélet az olaszo.-i szlovénok társadalmi-politikai szorongattatásáról. Miran KoSuta Vercammen [ferkammen], J a n (eredeti családi név); W e r n e r v a n Waes (írói név); (Temse, 1906. nov. 7.— Brugge, 1984. aug. 5.): f l a m a n d költő, irodalmár. 1925 és 1940 k ö z ö t t t a n á r , 1940-től 1949-ig tanfelügyelő volt. Különböző katolikus lapokat szerkeszt e t t , flamand kulturális egyesületek elnökségi t a g j a k é n t m ű k ö d ö t t . Költészete révén vált ismertté. 1929-ben megjelent Eksode ('Kivonulás') c. verseskötete hosszú, rímtelen verseket t a r t a l m a z , melyeknek t é m á j a a flamand haza szeretete, a katolikus vallásosság. Reven ('Vitorlát kurtítani', 1931) c. kötetében egyénibb h a n g o t ü t ö t t meg. Érzékeny, befelé forduló művészetének témái a szerelem, az emlékezés és menekülés. Stílusa kezdetben expresszionista volt, a 2. világháború után költészete vallásos humanizmussal szövődött át, egyszerűbb nyelvezettel, az emberi életről, halálról, szerelemről elmélkedett. O Egyéb művei: De parelvisscher ('A gyöngyhalász', költ.-ek, 1946); Bij lüijze van zeggen ('Úgy szólván', aforizmák, 1961); MagnetiscA veid ('Mágneses tér', költ.-ek, 1967). O Magyarul: 1 vers (Jékely Z., F l a m a n d lírai antológia, 1969). O írod.: B. Leyns: J a n Vercammen (1977). Keller Anna

Vercel [verszel], R o g e r (álnév); Crétin (családi név); (Le Mans, 1894. jan. 8.-—Din a n , 1957. febr. 25.): f r a n c i a író. I r o d a l m i t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t a caeni bölcsészk a r o n , m a j d 1914-ben behívták k a t o n á n a k . Először Franciao.-ban, később Keleten telj e s í t e t t szolgálatot. Az 1. világháború u t á n egy dinani középiskolában t a n í t o t t irodalm a t . 1930-ban jelent meg első regénye, a Notre Pere Trajan ('Trajanusz apánk'), a m e l y az író Keleten szerzett háborús élményeit dolgozza fel. Ezzel a regénnyel i n d u l t el a Roger Vercel néven ismertté vált fiatal i r o d a l o m t a n á r írói p á l y a f u t á s a . 1934-ben í r t a meg a Capitaine Conan (Németh A., Conan k a p i t á n y , 1935) c. regényét, a m e lyért a megjelenés évében Goncourt-díja,t k a p o t t . 1935-től figyelme a tenger é l m é n y köre, t é m á j a felé fordult. Utazásairól (USA, 1955; Antillák, 1956) gazdag a n y a g gal t é r t haza. Feljegyzései alapján í r t a a L 'Eté indien ('Indián n y á r ' , 1955) és a L 'Ile des Revenants ('Kísértetek szigete', 1956) c. regényeit. O Az ún. „tengeri r e g é n y " igen d i v a t o s m ű f a j j á v á l t a k é t világháború közötti francia irodalomban. Cselekménye t e n g e r j á r ó hajók, vitorlások, h a l á s z h a j ó k életét m u t a t j a be. E m ű f a j sajátosságai: a viszonylag egyszerű cselekményszövés, a m e l y n e k a l a p j a csaknem mindig pszichológiai konfliktus, v a l a m i n t az író valós élményein alapuló cselekmény. A regényhősök l e g g y a k r a b b a n tengerészek, n é h a k a t o n á k . Megtalálható b e n n ü k a k a l a n d h ő s t í p u s számos jellemvonása: tekintély, b á t o r ság, fizikai erő, önbizalom. A hősök azonb a n képtelenek nagy t e t t e k r e , a m i n t kiszak a d n a k megszokott világukból. P é l d á u l Villemeur k a p i t á n y , a m i n t értesül felesége haláláról, alkoholista ronccsá válik, aki képtelen a h a j ó t o v á b b i irányítására ( J e a n Villemeur, ua., reg. v 1939). O E g y é b fő művei: Au large de l'Eden ('Az Éden vizein', reg., 1932); Le Maítre du réve ('Az álom u r a ' , reg., 1933); Remorques ('Vontatók', reg., 1935; film: J . Grémillon, 1940, f r a n cia); L'Aurore boréal ('Az északi fény', reg., 1947); La Fosse aux vents ('Szélgödör', regénytrilógia: Ceuxde la Galatée, 'Galeteáéi', 1949; La Peau du Diable, 'Az ördög b ő r e ' , 1950; L'Atalante, 'Az A t a l a n t a ' , 1951); Vent de terre ('Földi szél', esszé, 1961). O Számos novellája jelent meg m a g y a r u l a Pesti N a p l ó b a n 1933—1938 között"; Szabó

Szilvia

Verconsin [verkonszen], Eugéne (Párizs, 1823—1891): francia író. A kereskedelmi minisztériumban dolgozott, irodalmi p á l y a f u t á s á t csak 1858-ban kezdte egy figye-

568

VERCO lemre méltó Telemakhosz-paródiával (Télémaque), a m e l y n e k nagy sikere volt a párizsi szalonokban. E z t az első komédiát számos t o v á b b i k ö v e t t e 1861 és 1880 között, elsősorban egyfelvonásosak, hol verses, hol prózai f o r m á b a n ; sokszor nem színházban, hanem m a g á n s z a l o n o k b a n , kaszinókban és jótékonysági estélyeken m u t a t t á k be őket. Minden m ű v e vidám, szellemes és élénk. K i s e b b d a r a b j a i t egy k ö t e t b e g y ű j t v e is m e g j e l e n t e t t e Saynétes et Comédies ('Komik u s jelenetek és v í g j á t é k o k ' , 1869) c. Vígjátékai közül az ismertebbek: Cétait Gertrude ('Gertrúd volt az', 1864); En Wagon ('Von a t o n ' , 1865); Les Erreurs de Jean ("Jean tévedései', 1868); La Matrone d'Ephése ('Az epheszoszi m a t r ó n a ' , 1869); Quéte á domicile ( ' A d o m á n y g y ű j t é s ' , 1875); Le Rideau rouge ('A vörös f ü g g ö n y ' , 1879). O Magyarul:' 2 elb. (n. n., A H é t , 1890, 202., 367.). Budai

Rita

Vercors [vérkor] (álnév); J e a n Bruller (eredeti név); (Párizs, 1902. febr. 26.—uo., 1991. jún. 10.): m a g y a r származású francia író, festő, rajzoló, esszéíró. O 1922-ben villamosmérnöki d i p l o m á t szerzett; katonai szolgálata után a képzőművészettel, főként a grafikával foglalkozott; r a j z a i t albumokban jelentette meg, s első írásait is m a g a illusztrálta: Vingt et une recettes pratiques de mort violente ('Az erőszakos halál huszonegy p r a k t i k u s receptje', esszé, 1927); Hypothése sur les amateurs de peinture ('Feltevések a festészet a m a t ő r műveiről', album. 1926), v a g y a nem kevésbé morbid Un Homme coupé en tranches ('Felszeletelt ember', esszé, 1929); 1932-től a háborúig rendszeresen jelentette meg szatirikus írásait Relevés trimestriels ('Negyedévi l a j s t r o m ' ) c. E g y ideig a Nemzeti Iróbizottság (Comité National d'Écrivains) elnöke volt. O A háború idején írott regényeivel t e t t e ism e r t t é művésznevét, amelyet az ellenállás híres k ö z p o n t j á r a , a vercors-i fennsíkra u t a l v a v e t t föl, ahol ő maga is harcolt. Első kisregénye a Le Silence de la mer (1943: D o r m á n d i L., A tenger csendje, 1946; Balázs Gy., Hegedűs Z., R u b i n P., A tenger csendje és más elbeszélések, 1960; Eckh a r d t Ilona, A tenger csendje és más kisregények, 1972; 1980), amely illegálisan jelent meg, s amelyből J . - P . Melville 1947ben emlékezetes f r a n c i a filmet f o r g a t o t t . E z t k ö v e t t é k t o v á b b i h á b o r ú s írásai: Ce jour-lá (kisreg., 1943: Balázs Gy., Azon a n a p o n , 1958); La Marche á l'étoile (nlák, 1943: D o r m á n d i L., Ú t a csillagok felé, 1948); ímprimerie de Verdun ('A Verdunn y o m d a ' , kisreg., 1945). P. de Lescure-rel

e g y ü t t m e g a l a p í t o t t a az illegális É d i t i o n s de Minuit kiadót, mely a háború u t á n is jelentős kulturális szerepet t ö l t ö t t be az egzisztencialista és az —>újregény alkotásainak és szerzőik t a n u l m á n y a i n a k , ill. a róluk szóló írásoknak a publikálásával. Egzisztencialista h u m a n i z m u s a , politikai elkötelezettsége h a t á s á r a csatlakozott a k o m m u nista p á r t h o z , amellyel azonban s z a k í t o t t az 1956-os m a g y a r események u t á n : erről szól PPC c. írása (Pour prendre congé, 'Búcsúvétel', 1957). -Jelentősebb regényei ez időszakban: Les Armes de la nuit ('Az éjszak a fegyverei', 1946); Les Yeux et la lumiére ('A szemek és a f é n y ' , 1948); La Puissance du jour ('A n a p h a t a l m a ' , 1951); Les Animaux dénaturés (reg., 1952: P a p G., Tropikomédia, 1955). Később s z í n d a r a b o k a t írt (Zoo, ou VAssassin philanthrope, 1964: Bajomi L á z á r E., Zoo a v a g y az e m b e r b a r á t gyilkos, Vígszínház, 1964, dec. 22., t u l a j d o n k é p p e n a Tropi-komédia színpadi a d a p tációja) és történelmi műveket, melyek 3 k ö t e t b e n jelentek meg Cent ans d'histoire de Francé ('Franciaország t ö r t é n e t é n e k száz esztendeje', 1981, 1982, 1984) c.: az első egy egyes szám első személyben írott ö n é l e t r a j zi kísérlet (Moi, Aristide Briand, ' E n , Aristide Briand'). a második (Les Occasions perdues ou l'Etrange Destin, Az elszalaszt o t t a l k a l m a k a v a g y a Különös Sors') az 1932- 1942-es időszakot t á r g y a l j a , a harm a d i k 1962-ig követi az eseményeket (Les Nouveaux Jours. Esquisse d'une Europe, 'Az Ú j N a p o k . Vázlat Európáról'). O Vercors m ű v e i t a visszafogott, érzelmektől áth a t o t t r o m a n t i z m u s és h u m a n i z m u s jellemzi, mely első, á t ü t ő sikerű kisregényében egy történelmi korszak lényegi meghat á r o z o t t s á g a i t fejezi ki. A f e n y e g e t e t t emberi, moralista értékek, mint Sartre í r t a a Mi az irodalom c. t a n u l m á n y á n a k (1947) A tenger csendjéről szóló elemzésében, megőrizhetőknek t ű n t e k a megszállás első időszak á b a n , amikor a megszállók és az ellenállók küzdelme még emberi méretek k ö z ö t t m a r a d t , á m a háborús, hideg ég a l a t t a n é m e t k a t o n a z e n e k a r h a r s á n y s á g a , a f r a n c i a leá n y és a h u m a n i s t a n é m e t tiszt k i m o n d a t lan v o n z ó d á s á n a k kegyetlen m e g s z a k a d á s a előrevetítette a későbbi b o r z a l m a k a t . Az író e k k o r megismételhetetlen, szívszorító összhangot t u d o t t teremteni a történelem és az egyéni élet között. ,,Egy o l y a n m ű — í r t a Sartre —, amelyik a német k a t o n á k a t 1942-ben emberevőknek festi, csak nev e t é s t k e l t e t t volna és eltéveszti célját. 1942-től a z o n b a n . . . lángfal v á l a s z t o t t a el ismét a n é m e t e k e t a f r a n c i á k t ó l . . . Vercors regénye i m m á r elveszítette a közönsé-

569

VERDA g é t . . . Az összeomlás u t á n másfél esztendővel a regény élő volt, eleven és haték o n y . " A h á b o r ú a l a t t és u t á n írt m ű v e i b e n Vercors az erőszak, a kegyetlenség és az ezekkel szembeni ellenállás emberi és erkölcsi problémáira keresi a választ. ,,Az emb e r . . . a b b a n különbözik az állattól, hogy nem f o g a d j a el természetes á l l a p o t á t és harcol ellene" (Les Armes de la nuit). A természet t ö r v é n y e a gyöngébbek eltiprása, az ember t ö r v é n y e a szolidaritás és a h a r c s a j á t ösztönei és a természet ellen — írja m á s u t t . Az e m b e r védelmében tiltakozik minden igazságtalanság ellen, a R a j k pertől az algériai h á b o r ú n á t a m a g y a r 1956-ig és t o v á b b . Műveinek j a v a a háborús élményeket dolgozza fel, sokszor döbbenetes erővel. Az út a csillagok felé egy szlovák zsidóról szól, aki mindvégig hisz F r a n ciao.-ban, s a k i t végül Pétain csendőrei lőnek agyon. A Les Armes de la nuit egy koncentrációs t á b o r l a k ó lealjasodásáról szól, aki a k r e m a t ó r i u m b a h o r d j a a hullák a t . A k o m m u n i s t a p á r t t a l való szakítása u t á n gondosan szerkesztett kisregények sor o z a t á b a k e z d e t t (pl. Sur ce rivage, 1958: Hegedűs Z., A m e r r e a szél f ú j , 1958). O Előszót írt A. Lazar: Hongrois de la Résist a n c e ('Magyarok az ellenállásban') c,, 1947-ben m e g j e l e n t könyvéhez. Örkény I. M a c s k a j á t é k c. m ű v é t a d a p t á l t a Chat ('Macska') c. O T ö b b novellájából, kisregényéből készült m a g y a r tv-film: A solare-i Vénusz (1969); Az utolsó ítélet (1970); A Medúza tutaja (1971); Simon és Clotilde (1977). O J ó r é s z t novellákat és kisregények e t írt, amelyek g y ű j t e m é n y e s k ö t e t e k b e n jelentek meg, ezért a m a g y a r f o r d í t á s o k a k i a d á s s z e m p o n t j a i szerint más elrendezésben, esetleg m á s címmel kerültek az olvasóközönség elé. O E g y é b művei: Le Sable du Temps ('Az idő h o m o k j a ' , esszé, 1945); Plus ou moins Homme ('Többé-kevésbé e m b e r ' , esszé, 1950); Portrait d'une amitié ( ' E g y bar á t s á g p o r t r é j a ' , esszé, 1954); Les Pas dans le Sable ('Léptek a h o m o k b a n ' , esszé, 1954); Les Divagations d'un Francais en Chine ( ' E g y F r a n c i a kóborlásai K í n á b a n ' , ú t i elbeszélés, 1956); Coléres ( ' D ü h ö k ' , reg., 1956); Sylva (reg., 1961: K á r p á t y Csilla, ua., 1965); La Bataille du Silence, Souvenirs de minuit (kisreg.-ek, 1967: R u b i n P., A csend c s a t á j a . Éjféli emlékek, 1973); Le Radeau de la Méduse (reg., 1969: Dániel A n n a , A Medúza t u t a j a , 1971); Sillages (kisreg., 1972: P a p G., Vízbarázdák, 1975); Comme unfrére (kisreg., 1973: uő, Mint k é t testvér, 1975); Tendre naufrage ('Gyöngéd h a j ó t ö rés', reg., 1974); Ce gue je crois ('Amit hiszek', nlák, 1975); Les Chevaux du temps

('Az idő lovai', reg., 1977); Camille ou l'enfant double ('Camille a v a g y a g y e r m e k k é p m á s ' , mese, 1978); Piége á loup (reg., 1979: K a r i n t h y J u d i t , Farkascsapda, 1982); Anne Boleyn ('Boleyn A n n a ' , reg., 1985); Le Tigre d'Anvers ('Az anvers-i tigris', reg., 1986). O Magyarul még: 1 nla ( R u b i n P., N a g y v , 1957, 8.).; Tehetetlenség—Azon a napon (elb.-ek, Balázs Gy., 1958); 1—1 nla ( P a p G., Mai francia elbeszélők, 1959; R u bin P . , N y á r i szerelem, anto., 1965; E c k h a r d Ilona, Szerelmesek é j s z a k á j a , a n t o . , 1967); 1 kisreg. (Szávai N., N a g y v , 1973, 10.); Mesék borogatás közben (elb.-ek, Szoboszlai Margit, 1974); 1 t a n . (uő, N a g y v , 1980, 3.); 1 elb. (Rubin P., Az erőd bevétele, a n t o . , 1980); 1 nekrológ (Boldizsár I., N a g y v , 1980, 2.); 1 i n t e r j ú (Ördögh Sz., T e k i n t e t , 1992, 2.). O írod.: P. Brodin: Présences contemporains (1957); R u b i n P.: Az élet értelméről (Nagyv, 1957, 5.); Benedek I.: Az állat, az e m b e r meg a halál (Bolond világ, 1967); R . D. Konstanfcinovic: Vercors écrivain et dessinateur (1969); H o r n y i k M.: Boldogság az ürességben. Vercors morális képletei (Magyar Szó, 1973, 135.); M a g y a r M.: Vercors (Francia irodalom a X X . században, 2. köt., 1974, bibliográfiával); Fázsy Anikó: Vendégünk: Vercors ( É l , 1981, 23.). Nagy Géza Verdaasdonk [ferdászdonk], M a t t h e u s ( A m s z t e r d a m , 1918—uo., 1966): holland költő. Polgári foglalkozására nézve ü g y v é d volt. K ö l t ő k é n t a Criterium csoport h a t o t t rá. F ő m ű v e : Cantuale ad usum fratrum minorum ('Énekeskönyv a laikus testvérek h a s z n á l a t á r a ' , költ.-ek, 1946). O Magyarul: 1 vers (Dékány K . , Holland k ö l t ő k G o r t e r t ő l napjainkig, 2. köt., 1986). Keller Anna Verdaguer [bardagé], J á c i n t (írói név): Verdaguer i Santaló (teljes családi név); (Folgueroles, Barcelona, 1845. m á j . 17.— Vallvidrera, ma Barcelona, 1902. ápr. 13.): k a t a l á n költő. A m o d e r n k a t a l á n irodalom egyik legnagyobb a l k o t ó j a , szegény, de viszonylag művelt p a r a s z t c s a l á d b a n szület e t t . Tízévesen b e i r a t t á k a szomszédos Vic papneveldéjébe, ahol h a m a r o s a n k i t ű n t irodalmi érdeklődésével. 1865-től rendszeresen részt v e t t a barcelonai költői versen y e k e n . 1870-ben szentelték p a p p á . 1874ben az egyik legnagyobb k a t a l á n hajózási t á r s a s á g tulajdonosa, A. López a l k a l m a z t a . Kilencszer u t a z o t t o d a és vissza Spanyolo. és K u b a közt, m a j d a López-család házik á p l á n j a lett. Az ókor klasszikusai és s a j á t tengeri élményei ihlették az 1877-ben díja-

570

VERDA z o t t és 1878-ban végleges f o r m á b a ö n t ö t t L'Atlántida ('Atlantisz') c., első n a g y elbeszélő költeményét, a m e l y b e n a legendás földrész p u s z t u l á s á n a k , Spanyolo.. születésének és Amerika felfedezésének m o t í v u m a i t kapcsolja egybe. A geológiai m o n u m e n t a l i t á s á b a n lenyűgöző, számos nyelvre (francia, spanyol, n é m e t , olasz, p o r t u g á l , cseh, provanszál) lefordított mű világszerte b i z o n y í t o t t a a l k o t ó j á n a k epikai a d o t t s á g a i mellett az ú j j á s z ü l e t e t t k a t a l á n k u l t ú r a teljesítőképességét is. Verdaguer t á j leíró tehetségének ú j a b b mesteri t e r m é k e volt az 1883-ban Barcelonához írt ó d á j a (A Barcelona, 'Barcelonához', Körösi A., K a t S z , 1907, 21.), amelyet a megénekelt v á r o s tanácsa százezer p é l d á n y b a n n y o m t a t o t t ki és t e r j e s z t e t t . Verdaguer második n a g y elbeszélő költeménye, a K a t a l ó n i a középkori kialakulását felidéző, népi h a g y o m á n y o k r a építő és sok lírai elemet t a r t a l m a z ó Canigó (1885), n a g y b a n h o z z á j á r u l t a k a t a l á n nemzeti ö n t u d a t szilárdításához, ahhoz, hogy m a a Pireneusok és az a z o k b a n megb ú v ó r o m á n stílusú t e m p l o m o k és kolostorok a k a t a l á n haza szimbólumai. A Canigót 1910-ben J . Carner színpadra a l k a l m a z t a , m a j d 1934-ben A. Massana megzenésítette. E z t a v á l t o z a t o t a barcelonai o p e r a h á z 1953-ban m u t a t t a be. O Elismertsége, növ e k v ő népszerűsége ellenére Verdaguer 1886-tól súlyos lelki válságok közepette élt. T ú l z o t t a n nagylelkű j ó t é k o n y k o d á s a m i a t t a López-család 1893-ban m e g v o n t a tőle a bizalmát, ördögűző p r a k t i k á i l á t t á n pedig az egyház vidékre száműzte, m a j d eltiltott a a misézéstől. 1895-ben visszaszökött Barcelonába, és két, n a p i l a p o k b a n megjel e n t e t e t t cikksorozatban f e j t e t t e ki vélt igazát En defensa pröpia ('Önmaga védelmére', 1895), Un sacerdot perseguit ('Egy üldözött p a p ' , 1897). A k é t sorozat a k a t a lán s a j t ó t ö r t é n e t jelentős állomása, 1898b a n rehabilitálták, és az egyház szerény bevételi forráshoz j u t t a t t a . T ü d ő b a j b a n halt meg. Temetése h a t a l m a s t ö m e g e k e t mozgósított. O Verdaguer t ö b b száz rövidebb költeménye epikus alkotásainál közvetlenebbül kapcsolódik papi hivatásához, rendíthetetlen, néha szinte naiv k a t o l i k u s hitéhez. T a r t a l m i l a g legigénytelenebb verseiben is megfigyelhető a szülőházból hozott és később t u d a t o s a n szilárdított nyelvérzék és a népköltészeti h a g y o m á n y ismerete. Művészetének legfőbb értéke éppen az a nyelvi és formai-metrikai változatosság, amely népi gyökerekből és irodalmi hagyom á n y o k b ó l e g y a r á n t táplálkozik. Lírai kötetei közül kiemelkedik Flors del Calvari ('A K á l v á r i a virágai', 1896) és Aires del

571

Montseny ('Montsenyi d a l l a m o k ' , 1901). A m o n t s e r r a t i Mária-kegyhely milleniumához kapcsolódó költeményeit 1898-ban Montserrat c. önálló k ö t e t b e g y ű j t ö t t e . O Isabel-Clara Simó k a t a l á n írónő 1987-ben El mossén ('A tisztelendő) c. regényes életr a j z o t j e l e n t e t e t t meg róla. O E g y é b fő művei: Idil lis i cants místics ('Idillek és misztikus dalok', költ.-ek, 1879); Excursions i viatges ('Kirándulások és u t a z á s o k ' , ú t i r a j z o k , 1886; kritikai kiad.: 1991—1992, 3 köt.). O G y ű j t , kiad.: Obres completes ('Összes művei', 30 köt., 1914—1925); Biblioteca Verdaguer iana ('Verdaguer-könyvt á r ' , megjelenés alatt, 1953-tól 1993-ig 23 köt.); Obres completes ('Összes művei', 5. kiad., 1974); Antologia poetica ('Válogatott versek', összeáll. C. Riba, 3. kiad., 1967). O Magyarul még: 1—1 vers (Körösi A., K a t S z , 1908, 22.; uő, uo., 1909, 23.); 4 vers (uő, uo., 1911, 25.); 1 vers (Orbán 0 . , Hesperidák k e r t j e , anto., 1971). O írod.: Annuari V e r d a g u e r (1986-tól, évenként); J . T o r r e n t : J á c i n t Verdaguer. R e s u m biográfic (1952); R . Torrents: Verdaguer, un poét a per a un poble (1980); J . M. Casacuberta: E s t u d i s sobre Verdaguer (1986). Faluba Kálmán Verdaguer [verdáger], Mario (írói név); Mario Verdaguer Travesi (teljes név); (Mahón, Menorca, 1893. jan. 19.—Barcelona, 1963. n o v . 7.): spanyol író. Barcelonában jogot végzett. A madridi La Noche, a barcelonai has Noticias és a La Vanguardia m u n k a t á r s a volt, irodalomkritikái élénk visszhangra leltek. F ő k é n t elbeszéléseket írt. Stílusát ellentétek: szentimentalizmus és groteszk, pszichológiai hitelesség és transzcendentális humor, erőteljes megjelenítő erő jellemzik. O F ő b b művei: La isla de oro (1926: G á s p á r K a t a , Az Alomsziget, reg., 1936); El marido, la mujer y la sombra ('A férj, az asszony és az á r n y é k ' , reg., 1927); Piedras y viento ('Kövek és szél', reg., 1928); El llanto de Venus ('Vénusz sírása', reg., é. n.); La mujer y los cuatro fantasmas ('Az asszony és a négy kísértet', reg., é. n.); El sonido 13 ('A t i z e n h á r m a s h a n g ' , a v a n t garde színmű, é. n.); Las mujeres de la revolución ('A forradalom asszonyai', irodalmi arcképek, 1933). Radnai Margit Verdaguer [bardagé], P e r e (írói név); Verdaguer i Juanola (teljes név); (Banyoles, K a t a l ó n i a , 1929. ápr. 9.—): k a t a l á n költő, író. 1939-ben családja F r a n c i a o . - b a emigrált, és a k a t a l á n nyelvű Rossellóban (Roussillon) telepedett le. A montpellier-i egyetemen bölcsészetet t a n u l t , m a j d középisko-

VERDA lai t a n á r volt. P e r p i g n a n ( k a t a l á n nyelven Perpinyá) egyetemének t a n á r a , a helyi katalán s a j t ó rendszeres m u n k a t á r s a . Az északkatalóniai kulturális élet egyik vezéralakja. O P r ó z a í r ó k é n t elsősorban a —• science fictiont műveli: El cronömobil ('Az időgép', 1966); El mirall de protozous ('A véglények t ü k r e ' , 1969); Nadina bis ( ' N a d i n a , újra!', 1981). I r o d a l m i a n t o l ó g i á k a t is szerkeszt e t t . Poesia rossellonesa del segle XX ('20. századi rossellói költészet', 1968); Faulistes rossellonesas ('Rossellói meseírók', 1973): Poesia del Conflent ('Conflent megye költészete', 1981). Déri Balázs Verdandi-kör: -»izlandi

irodalom

Verde [verdi], Jósé J o a q u i m Cesário (teljes családi név); Cesário Verde (írói név); (Lisszabon, 1855. febr. 25.—uo., 1886. júl. 19.): p o r t u g á l költő. Kispolgári családból s z á r m a z o t t , a p j á n a k Lisszabonban vaskereskedése volt. A középiskolát szülővárosában végezte, m a j d C o i m b r á b a n a bölcsészeti f a k u l t á s o n t a n u l t . Súlyos t ü d ő b e t e g volt. Hátralévő életében — nem s z á m í t v a egy rövid párizsi és londoni u t a z á s t — a p j a fővárosi üzletében dolgozott. E g y évvel halála u t á n b a r á t j a , Silva Pinto rendezte verseskötetét O livro de Cesário Verde ('Cesário Verde k ö n y v e ' , 1887) c. s a j t ó alá. O F . Pessoa e l ő t t a modern p o r t u g á l költészet legnagyobb a l a k j a , a 19. sz.-i portugál líra m e g ú j í t ó j a . E g y e t e m i évei a l a t t , a kor irodalmi n o r m á i v a l és eszméivel szembeforduló ún. „hetvenes nemzedék" (A. T. de Quental, J . M. de Eca de Queirós) h a t á s á r a megkísérelte felülmúlni, meghaladni a romantikus költői örökséget. Cinikusan u t a s í t o t t a el a t ú l á r a d ó érzelmességet, a költői szubjektivitást, a portugál késő r o m a n t i k a fellengzősségét, hideg-arisztokratikus nőeszményét. A r o m a n t i k u s klisék és a hedonisztikus életérzés, a p a t e t i k u s stílus elutasítása és az élőbeszéd eleven f o r d u l a t a i n a k használata jellemzi első verseit, melyeket a kritika, a korabeli irodalmi közízlés hevesen e l u t a s í t o t t . Mikor é r e t t , n a g y verseinek, a m o d e r n n a g y v á r o s t b e m u t a t ó Num Bairro Modernon&k ('Egy m o d e r n negyedben', 1877) és az 0 sentimento dum Ocidentoinak (1880: Tótfalusi I., E g y n y u g a t i ember érzései, Hesperidák k e r t j e , 1971) megjelenése is visszhangtalan m a r a d t , évekig felhagyott mindenféle publikálással. Költői a l k o t á s m ó d j á t , ars p o e t i c á j á t kései, nagy költeményei egyikében, a Cristalizacőes ('Kikristályosodások', 1887) c. versben összegzi; jellemzői a megfigyelés objektivitása, a személyes é l m é n y a n y a g h á t t é r b e

szorítása, az éles, pontosan kivésett költői képek. A világ szemlélésében feloldódó „ é n " a l á t v á n y megragadásával, „kikristályosítás á v a l " lesz h a l h a t a t l a n . A portugál költészetbe elsőként emelte be a modern nagyváros képeit, a „gázlámpák fényébe merülő Lisszabont." Utolsó éveiben és a testvérei halálára írt, t a l á n legnagyobb Nós ('Mi', 1884) c. versében a „város" beteges zaklatottsága, a halálfélelem elől a „ v i d é k " egészséges, robusztus egyszerűsége felé fordult. O S a j á t o s képtechnikájával, a verstani kötöttségek fellazításával, a társalgási nyelv szavainak felhasználásával radikálisan megújít o t t a a r o m a n t i k u s konvenciókba mereved e t t portugál költői nyelvet. De a „boltosseg é d e t " csak jóval halála u t á n értékelték, 1901 -ben megjelent posztumusz kötetét a századforduló modern irányzatai elődjükk é n t t a r t o t t á k számon, így költészete F. Pessoára is h a t o t t . O G y ű j t , kiad.: Obra Completa de Cesário Verde ('Cesário Verde összes művei', szerk. J . Serráo, 1978). O írod.: L. A. de Oliveiro: Cesário Verde (1944); J . Serráo: Cesário Verde (1955); A. Monsaraz: Cesário Verde e Macedo P a p a n c a (1956); H. Macedo: Nós — U m a leitura de Cesário Verde (1974). Bánki Éva Verde-Amarelo: —>modernismo 3. Verdié [vergyié], J e a n Antoine (családi név); Meste (álnév); (Bordeaux, 1779—uo., 1820): occitan n y e l v e n író gaszkon-francia költő, az occitan mozgalom egyik előfutára. A marseille-i népiesek h a n g j á r a emlékezt e t ő szatirikus szerző. B a r á t a i v a l mega l a p í t o t t a a Société des Poétes Gascons-1, a Gaszkon K ö l t ő k T á r s a s á g á t , m a j d irodalmi antológiát is k i a d t a k La Corne d 'abondance ('Bőségszaru') c. É l e t m ű v é n e k legsikeresebb d a r a b j a i a középkori szatirikus népmeséket idéző Guilhaumet-történetek (ua.), a La Revue de Meste Jantol dans l 'arrondissement ( ' J a n t o t mester szemléje a járásb a n ' ) c. politikai komédia, az Antoine le Danseur ('Táncoslábú Antoine') c. parasztnovella, illetve hosszabb és olykor nehézkes dialógusa, a Cadichoune et Mayan ('Cadichoune és M a y a n ' ) . Műveinek visszatérő hőse a folyton k o m i k u s helyzetekbe keveredő, napról n a p r a élő, á g r ó l s z a k a d t szegényember; ennek a figurának a szeretetteljes, humoros ábrázolása t e t t e a k ö l t ő t s a j á t k o r á b a n és v i d é k é n igen népszerűvé. Művei B o r d e a u x - b a n t ö b b kiadásban is megjelentek. Jancsó Júlia

572

Verdier [vergyié], Antoine du (írói név); Vers du Verdier, seigneur de Vauprivas

VERES (eredeti név); (Montbrison, 1544. nov. 11.— Duerne, 1600. szept. 25.): francia h u m a n i s ta, költő, író, bibliográfus. Magas nemesi tisztségeket viselt és szép v a g y o n n a l rendelkezett, a m e l y lehetővé t e t t e , hogy áldozzon szenvedélyének, s kora leggazdag a b b k ö n y v t á r á t g y ű j t s e össze. A k ö n y v e ken kívül görög, latin, olasz, s p a n y o l és francia k é z i r a t o k a t is t a r t a l m a z ó legendás hírű k ö n y v t á r a rendelkezésére állt m i n d e n k o r t á r s k u t a t ó n a k , s kevesen v o l t a k , akik ne p r o f i t á l t a k volna belőle u g y a n ú g y , m i n t Du Verdier kimeríthetetlen bibliográfiai ismereteiből. 1585-ben megjelent 1200 oldalas k a t a l ó g u s a máig is felbecsülhetetlen forrás (La Bibliothéque d'Antoine du Verdier, 'Antoine du Verdier k ö n y v t á r a ' ) , n e m is szólva arról a h a t k ö t e t e s kritikai kiadásról, amelyben Rigoley de Juvigny a k o r t á r s F . La Croix du Maine k ö n y v t á r á n a k k a t a l ó gusával kiegészítve jelentette meg ú j r a : Les Bibliothéques francoises de La Croix du Maine et Du Verdier ('La Croix du Maine és D u Verdier f r a n c i a k ö n y v t á r a ' , 1772—1773). Du Verdier m a g a is publikált, a legkülönbözőbb m ű f a j o k b a n . R á n k m a r a d t egy t r a gédiája (Philoxéne, ua., 1567), egy k ö t e t n y i szatirikus verse (Omonimes, satire des moeurs corrompues de ce siécle, ' H o m o n í m i ák, szatíra e század r o m l o t t erkölcseiről', 1572), egy p o r t r é g y ű j t e m é n y e a legkülönbözőbb híres személyekről (Prosopographie ou description des personnes insignes, ' P o r t rék, azaz jeles személyek leírása', 1573— 1586), egy d i d a k t i k u s műve, amely f ő k é n t ókori szerzőket követ (Les diverses leQons d'Antoine du Verdier, 'Antoine du Verdier különböző t a n í t á s a i ' , 1577) és n é h á n y kevésbé jelentős politikai v i t a i r a t a . O írod.: O. C. Reure: Le bibliographe Antoine du Verdier (1897). Csűrös Klára Verdugo y Castilla fverd-wgo i kásztiljá], Alfonso, Torrepalma g r ó f j a (teljes családi név); Dificil (álnév); (Alcalá la Real, 1706. szept. 3.—Torino, 1767): spanyol költő. Magas diplomáciai tisztséget t ö l t ö t t b e k o r m á n y a megbízásából Bécsben és Torinóban. A Spanyol Királyi Akadémia tagj a volt. Rideg, r e t o r i k u s n a k t a r t o t t költészetének legjobb d a r a b j a az El Deucalión ( ' D e u k a l i ó n ' , 1770, ú j kiad. P o e m a s épicos, 2. köt., Biblioteca de Autores Espanoles, 29. köt., 1854, r e p r i n t 1948) c. klasszikus ihletésű elbeszélő k ö l t e m é n y . El diluvio ('A vízözön') k e d v e l t t é m á j á t , a h a l á l t idézi m e l a n k o l i k u s a n . S z á m o s k ö l t e m é n y e elveszett. O K i a d . : 61. k ö t . (Poetas liricos del siglo XVIII, 1. k ö t . , 1869, r e p r i n t 1952). O írod.: N. Marín

López: L a o b r a poética del Conde de Torrepalma (Cuadernos de la C á t e d r a Feijoo, 15., 1963). Radnai Margit Vere [viö], Aubrey T h o m a s de (Curragh Chase, Limerick megye, í r o . , 1814. jan. 10. —uo., 1902. jan. 21.): angol nyelven alkotó ír költő, pamfletíró. A dublini Trinity Collegeb a n t a n u l t , m a j d u t a z á s o k a t t e t t Angliában, E u r ó p á b a n , melyek során Wordsworth, Tennyson, Browning és m á s költők b a r á t j a lett. Hosszú m e g f o n t o l á s u t á n katolizált, mélyen vallásos volt. O K ö l t ő k é n t a wordsworth-i h a g y o m á n y f o l y t a t ó j a , de nagy h a n g s ú l y t k a p n a k n á l a erkölcsi-vallásos t é m á k . Esszéket írt ír nemzeti kérdésekről is, így a századvégi k e l t a reneszánsz előfutára. Legértékesebbek ódái (Irish Odes and Other Poems, ' í r ó d á k és m á s versek', 1869); legismertebb ezek közül az Autumnal Ode ('Őszi óda'). S z á m o s legendát feldolgozott versben, pl. The Legends of St. Patriclc ('Szent P a t r i k legendái', 1872). Költészete kissé száraz, de mesterét, Wordsworth-öt n é h á n y részletben utoléri. O Magyarul: 2 vers (Forgács R., T ö r t álmok — ír költők a n t o l ó g i á j a , 1988). Vassányi

Miklós

Verein der Bücherfreunde: -»irodalom és könyvkiadás Veres [veres], Sasa (Belgrád, 1928. júl. 11.—?, 1992): h o r v á t író, esszéista. A zágrábi egyetem bölcsészkarán szlavisztikát végzett, az a r a b i r o d a l m a t és nyelvet Tuniszban t a n u l m á n y o z t a . 1954-től a zágrábi Lexikográfiái I n t é z e t szerkesztője, 1963-tól 1965-ig a Matica hrvatska Kolo c. l a p j á n a k volt szerkesztője és k r i t i k u s a . Esszéi, kritikái és cikkei lobogó stílusukkal, az impreszszionisztikus asszociációk elevenségével, poénjeik v á r a t l a n s á g á v a l emelkednek ki. K e d v e l t e k Itáiiáról, Tuniszról, Oroszo.-ról és Franciao.-ról szóló ú t i r a j z a i . Állandó m u n k a t á r s a volt sok ú j s á g n a k és folyóiratnak, a m e l y e k b e hazai és külföldi írókról és művészekről, utazókról és városokról írt tetszetősen, ötletesen. Zina (ua., 1971) c. m e m o á r jellegű útirajzot, A Saint Michel to ne vidi ('Es a Saint Michel ezt nem l á t j a ' , 1976) c. ú t i r a j z jellegű esszét írt. Tri Ijeta gospodnja ( ' H á r o m isteni é v ' , 1980) c. kötetében naplójegyzetei és k a r c o l a t a i jelentek meg. Hrvatski Pariz ('A h o r v á t Párizs', 1989) c. antológiát á l l í t o t t a össze h o r v á t szerzők Párizsról szóló írásaiból. Számos neves szerző műveit készítette elő kiadásra, s k i t ű n ő p o r t r é t írt Dj. Dudetáről, N. Sopról, F . Alfir éviéről és másokról. O E g y é b fő

573

VERES művei: Do vidjenja v Sirakuzi, ('Viszontlátásra S z i r a k ú z á b a n ' , 1963); Moskovski dnevnik ('Moszkvai n a p l ó ' , 1966); Ahmed i Hanibal ('Ahmed és H a n n i b á l ' , 1968); Zatvoren krug ('Bezárt kör', k a r c o l a t , 1976); Izmedju Kirke i Narcisa ( ' K i r k é és Narkiszszosz k ö z ö t t ' , 1979); Dugi afriőki dan ('Hosszú afrikai n a p ' , 1982). O írod.: D. R e d j e p : F e l j t o n ili Sasa Veres (Letopis Maticesrpske, 1961, 1.); D. C v i t a n : P j e n u s a n j e rijeci (Telegram, 1968. szept. 13.); J . Lausió: Nesto k a o hrvatski P r o u s t (Republika, 1972, 5.); D. R e d j e p : D n e v n i k Sase Veresa (Izraz, 1981, 5.). Bugajev Sándor Verescsagin, Grigorij J e g o r o v i c s (Polom, Udmurt ASZSZK, 1851. okt. 11 — Izsevszk, 1930. aug. 27.): u d m u r t (votják) költő, folklorista, nyelvész. A szarapuli tanítóképző elvégzése u t á n n é h á n y évig falun t a n í t o t t , m a j d t ö b b m i n t húsz esztendeig p a p volt. O A legelső m a g a s képzettségű u d m u r t értelmiségiek közé t a r t o z o t t , akinek t u d o m á n y o s m u n k á s s á g á t a cári korm á n y is elismerte és m é l t á n y o l t a . Az udm u r t n é p r a j z és folklór kiváló szakértője volt, aki jelentős népköltészeti a n y a g o t g y ű j t ö t t és publikált. T a n u l m á n y a i mindmáig a l a p v e t ő jelentőségűek az u d m u r t népi élet k u t a t ó i számára. Folklór kiadván y a i b a n s a j á t népdal ihletésű, de költői m ű g o n d d a l írt verseit is elhelyezte. Népmesei i n d í t t a t á s ú elbeszélő k ö l t e m é n y e kézir a t b a n m a r a d t . O T ö b b évtizeden á t „reakciós t u d ó s k é n t " e m l í t e t t é k s marasztalt á k el, de e felfogás képtelensége m á r az 1960-as években egyre n y i l v á n v a l ó b b á vált. Az 1980-as évektől az u d m u r t művelődés és irodalom „ a t y j á " - n a k t a r t j á k , jelentősége, elismertsége f o k o z a t o s a n nő. O F ő b b művei: Votyaki szosznovszkovo kraja ('Aszosznovi v o t j á k o k ' , 1886); Votyaki szarapulszkovo ujezda Vjatszkoj gubernyii ('A v j a t k a i k o r m á n y z ó s á g S z a r a p u i kerületi v o t j á k j a i ' , 1889); Csagir, csagir didiké ('Kék, kékszín g a l a m b o c s k á m ' , versek és poémák, 1984). O Magyarul: 2 vers (Bede Anna, K o v á c s I., Medveének, anto., 1975). O írod.: D o m o k o s P.: Az u d m u r t irodalom t ö r t é n e t e (1975); uő (szerk.): Finnugor Életrajzi Lexikon (1990). Domokos Péter Vereszaj, Osztap Mikitovics (Kaljuzsinci, 1803—Szokirinci, 1890. ápr. ?): u k r á n énekmondó, kobzos. J o b b á g y c s a l á d b a n született. H á r o m é v e s k o r á b a n megvakult. R e p e r t o á r j a főképp dumikból, terjedelmes epikus népdalokból állt. Szatirikus dalok éneklése m i a t t a rendőrség töbször letart ó z t a t t a . I g a z á n i s m e r t t é 1873-ban, az

Orosz F ö l d r a j z i T á r s a s á g szekciójának ülése u t á n vált, melyen elhangzott M. V. Liszenko r e f e r á t u m a a Vereszaj előadásában elhangzó u k r á n népballadák és dalok zenei sajátosságairól, v a l a m i n t O. O. Ruszov előa d á s a Vereszaj életéről és r e p e r t o á r j á r ó l . O Balladáit és d a l a i t jelentős u k r á n néprajztudósok jegyezték le. Művészetével foglalkozott I. Franko, Sz. V. Tobilevics, P . Ticsina és mások. T. Sevcsenko dedikált K o b z a r k ö t e t e t a j á n d é k o z o t t V e r e s z a j n a k . M. Rilszkij verset és elbeszélő k ö l t e m é n y t , F . Burlak pedig kisregényt írt róla. Számos festő és szobrász m e g ö r ö k í t e t t e a l a k j á t . I r t róla Rimbaud és Rilke is. 1959-ben emlékszobát k a p o t t , 1978-ban Szokirinciben szobrot á l l í t o t t a k tiszteletére. O írod.: F . I. Lavrov: K o b z a r Osztap Vereszaj (1955); P. Ticsina: O s z t a p Vereszaj (Tvori, 5. köt., 1962); M. V. Liszenko: H a r a k t e r i s z t i k a muzicsnih oszoblivosztej ukrajinszkih d u m i piszeny u v i k o n a n n y i kobzarj a Vereszaja (1978). Kovács Oxána Vereszajev, V i k e n t y i j Vikentyevics (írói álnév); Szmidovics (eredeti név); (Tula, 1867. jan. 16.—Moszkva, 1945. jún. 3.): orosz író, költő. Lengyel származású orvos c s a l á d j á b a n született. Intellektuális élményekben gazdag, h a r m o n i k u s gyermekkor á t később t ö b b elbeszélésben ö r ö k í t e t t e meg. 1884-ben érettségizett szülővárosában, m a j d 1888-ban elvégezte a szentpétervári e g y e t e m történelem—filológia szakát, h a t esztendővel később pedig a jurjevi (ma: t a r t u i ) egyetem orvosi f a k u l t á s á t is. 1894-ben visszatért Tulába, ahol orvosi gyakorlatot folytatott, majd hamarosan P é t e r v á r r a k ö l t ö z ö t t . Diákévei során t a n ú j a volt az e r ő l t e t e t t oroszosító törekvéseknek, eleinte a z o n b a n még németül hallgath a t t a az e l ő a d á s o k a t német, zsidó és lengyel t a n u l ó t á r s a i v a l e g y ü t t . Ez is sokban m e g h a t á r o z t a n y u g a t o s gondolatvilágát és ez az oka a n n a k , hogy később műveiben az orosz értelmiség útkeresései mellett központi helyet foglaltak el a nemzeti kérdésből f a k a d ó konfliktusok. O K ö l t ő k é n t jelentkezett az orosz irodalmi életben 1885ben, a Modnij szvet c. lapban közölt Razdumje ('Töprengés') c. versével. Első elbeszélése ( Z a g a d k a , 'Talány') 1887-ben l á t o t t napvilágot. Diákéveiben a k o r h a n g u l a t t a l szemben nem a h a t a l o m prominens személyiségeinek meggyilkolásával engedményeket kicsikarni k í v á n ó terrorista csoportokkal rokonszenvezett, hanem az olyan narodnyik, később pedig m a r x i s t a értelmiségi körökhöz csatlakozott, amelyeket főként az alsóbb néposztályok anyagi és kulturális

574

VERES l e m a r a d á s a foglalkoztatott. K o r t á r s a i is felfigyeltek arra, hogy — noha szinte végig rendőri felügyelet a l a t t állt, s k é t évre kitoloncolták Szent-Pétervárról — n e m lett „ h i v a t á s o s f o r r a d a l m á r " belőle, miközben családtagjai közül került ki a bolsevik, ill. a mensevik p á r t egy-egy ismert személyisége. Vereszajev ezekben az években a Novoje szlovo, Nacsalo és Zsizny c. l a p o k b a n , az ún. legális m a r x i s t á k o r g á n u m a i b a n p u b l i k á l t a m ű v e i t . L. Tolsztojhoz, A. Csehov hoz és m á s vezető orosz értelmiségihez hasonlóan, m i n t fiatal orvos, részt v e t t az oroszo.-i k o l e r a j á r v á n y , m a j d a súlyos éhínség elleni küzdelemben. Az emberek testvériségének g o n d o l a t a vörös fonalként h ú z ó d o t t végig életén és írói p á l y á j á n . Személyes élményei beépültek Tovariscsi ( ' J ó b a r á t o k ' , 1893) c. elbeszélésébe, ill. egy zemsztvoorvos reményvesztéséről szóló Bez dorogi ( ' U t t a l a nul', 1895) c. kisregényébe; ez utóbbi egyik kulcsszereplőjének, egy T u l a k ö r n y é k i földbirtokosnak az a l a k j á t n a g y b á t y j á r ó l mint á z t a . Ez az írása a Russzlcoje bogatsztvo c., a késői n a r o d n y i k nézeteket reprezentáló f o l y ó i r a t b a n l á t o t t napvilágot. Bizonyos értelemben e mű f o l y t a t á s a lett Povetrije ( ' J á r v á n y ' , 1898) c. elbeszélése. Itáliai útiélményeit Pautyina ('Pókháló', 1902) c. nov e l l á j á b a n dolgozta fel. A korabeli orosz irodalmi életre nagy h a t á s t gyakorolt, ill. Gorkij és Kuprin elismerését is k i v á l t o t t a Na povorotye ('Fordulat', 1902) c. kisregénye, a m e l y a „legális m a r x i s t a " szerzőket ugyancsak publikáló Mir Bozsij c. l a p b a n jelent meg először f o l y t a t á s o k b a n . N o h a ezt a m ű v é t a stílusát, művészi l á t á s m ó d j á t mindvégig meghatározó l e b e g t e t e t t stílus, s z a g g a t o t t mondatszerkezet, olykor a párbeszédek túltengése jellemezte, m á r e korai alkotásai rendkívül népszerűvé t e t t é k . U g y a n c s a k a helyi h a t a l o m m a l , k ö z v e t v e pedig az egész rendszerrel k o n f r o n t á l ó d ó , s az orosz t á r s a d a l o m súlyos e l m a r a d o t t s á gából kivezető u t a t főként a becsületes m u n k á b a n látó író élményei, ill. a kezdő orvos vívódásai és az első m ű h i b á k története jelent meg Zapiszki vracsa (1901: Zigány A., Egy orvos vallomásai, 1902) c. emlékező p r ó z á j á b a n , talán legtöbbször n a p v i l á g o t l á t o t t írásában, amely nemzetközi hírnevet hozott s z á m á r a , ám az orvosi korporáció t i t k a i n a k feltárása m i a t t egyszersmind számos kollégája ellenszenvét is k i v á l t o t t a . Csaknem szó szerint felhasználta benne a diákéveiben, m a j d pályakezdő o r v o s k é n t vezetett n a p l ó j a szövegét. A k ö n y v megjelenése u t á n azonban búcsút m o n d o t t az orvosi p á l y á n a k , Moszkvában települt le, s kizárólag az irodalomnak élt. Hosszabb-

rövidebb epikai a l k o t á s o k a t , cikkeket írt, számos szépprózai m ű v e t f o r d í t o t t . Orvosi h i v a t á s á t csupán 1904—1905-ben, az orosz — j a p á n háború idején g y a k o r o l t a ú j r a . A mandzsúriai hadszíntéren t a p a s z t a l t a k r ó l az aktuálpolitikai célzatú publicisztika és a novellafüzér mezsgyéjét é r i n t ő k ö n y v e k e t p u b l i k á l t (Rasszkazi o vojnye, ' H á b o r ú s elbeszélések', 1906; Na vojnye, ' H á b o r ú b a n ' , 1908). Modernistának n e v e z h e t ő alkotása e korszakból K zsiznyi ('Az élethez', 1909) c., napló f o r m á b a n írt kisregénye, amely a Szovremennij Mir c. f o l y ó i r a t felkérésére született. A szerző az 1905—1907-es forrad a l o m u t á n a t á r s a d a l m i fejlődés e vonulatából hosszú időre k i á b r á n d u l t orosz értelmiség képviselőjeként k ö z v e t e t t f o r m á b a n v a l l o t t a hazai progresszió híveiben való csalódásáról. A szovjet k o r s z a k b a n politikai, sőt esztétikai o k o k b ó l m e g t a g a d t a ezt a m ű v é t . Az 1910-es é v e k t ő l p r ó z á j á n a k közönségsikeréhez h o z z á j á r u l t az írásait átszövő, visszafojtott e r o t i k a , a női psziché kifinomult ábrázolása. A korabeli kritika dicsérte borongós, impresszionisztikus t á j leírásait, amelyeket hősei h a n g u l a t á n a k bem u t a t á s a k o r a l k a l m a z o t t ; u g y a n a k k o r felfigyelt a r r a is, milyen r i t k a p r ó z á j á b a n az életteli, vidám ember. Az 1905-ös polgári f o r r a d a l m a t követően, az „értelmiség men e k ü l é s é n e k " nevezett k i á b r á n d u l á s éveiben az író ugyancsak súlyos emberi—művészi válságon esett á t . Sokáig szinte minden idejét Nietzsche, Schopenhauer, Bergson t a n u l m á n y o z á s á r a , a görög és latin költészet klasszikusainak (pl. Szapphó) orosz nyelvű kiadására f o r d í t o t t a . K é t évtizeddel később, a sztálini S Z U valóságától menekülve ismét kedvenc ókori klasszikusaihoz fordult: hozzáfogott az Iliász és az Odüsszeia fordításához, ezek azonban csak halála u t á n l á t t a k n a p v i l á g o t . Az 1. világh á b o r ú előtti m u n k á s s á g á b a n a tolsztojánus filozófia h a t á s á t , v i a s k o d á s á t a „ J a s z n a j a Poljana-i a g g a s t y á n " eszméivel, ill. Dosztojevszkij világával a Zsivaja zsizny ('Eleven élet', 1—2. k ö t . , 1911—1915) c. g y ű j t e m é n y e s k ö t e t é n e k írásai t ü k r ö z t é k . E k k o r r a vált az a t e i s t a író p a n t e i s t á v á , m a j d — legszűkebb k ö r n y e z e t e előtt is titk o l t a n — egyistenhívővé. O Az 1. világháb o r ú b a n egy ideig a f r o n t o n harcolt, de e k k o r i b a n is számos elbeszélést publikált, f ő k é n t a Szlovo c. f o l y ó i r a t b a n . Ezek közül Marija Petrovna (ua., 1916), v a l a m i n t Gyeduska ('Nagyapó', 1916) c. írása emelkedik ki. Az 1917-es f o r r a d a l m a k a t követő polg á r h á b o r ú t családjával e g y ü t t nagyrészt szülővárosában, m a j d a K r í m félszigeten t ö l t ö t t e . Az értelmiség ú j a b b útkereséseit

575

VERFR és a t e s t v é r h a r c o t a m a g a v é r e s valóságában V tupiJce ( ' Z s á k u t c á b a n ' , 1922) e. regényében ö r ö k í t e t t e meg. A k ö n y v csupán komoly nehézségek leküzdése u t á n láthat o t t n a p v i l á g o t a Krasznaja Nov c. folyóiratban, a m i t a szerkesztő, A. K . Voronszkij vezető politikusok, F . Dzerzsinszkij és L. Kamenyev beleegyezésével é r t el. N a g y visszhangot v á l t o t t ki első v á l t o z a t á b a n V junije gödi ( ' I f j ú években', 1927) c. közrea d o t t , végső f o r m á j á b a n a 2. világháború idején elkészült e m l é k i r a t a (Voszpominanyija, 'Visszaemlékezések', 1946), amely e m ű f a j b a n szokatlan őszinteséggel, szeretettel elevenítette fel a 19. sz.-i Oroszo. polgári miliőjét. A helyenként f r e u d i reminiszcenciákat felvillantó önvizsgálódás bestseller lett a szocialista realizmus egysíkú irodalmi világában. Az író a siker h a t á s á r a f o l y t a t t a k u l t ú r t ö r t é n e t i jelentőségű m ű v é t , a pályatársakról és k o r a politikusairól szóló későbbi önéletrajzi esszéit a z o n b a n m á r erős öncenzúra h a t o t t a át. Utolsó jelentős regényében — Szjosztri ( ' N ő v é r e k ' , 1933) —, némileg a l k a l m a z k o d v a a sztálini rendszer követelményeihez, a k o m s z o m o l i s t á k életével, a mezőgazdaság kolhozosításának tém á j á v a l foglalkozott. A l k o t á s a mégis politikai t á m a d á s o k k ö z é p p o n t j á b a került, mivel komoly és f e l o l d h a t a t l a n morális problémákat v e t e t t fel. Az 1920-as évek végétől irodalmi m u n k á s s á g a a nehézségek ellenére másodvirágzását élte. E k k o r ugyanis — a szovjet k o r s z a k más íróihoz hasonlóan — az orosz m ú l t felé fordult. Tíz év a l a t t h a t kiadást élt meg Puskin v zsiznyi (1—4. köt., 1926—1927: n. n., P u s k i n a valóságban, részletek, Szputnyik, 1987, 2.) c. műve, amely Gogol v zsiznyi ('Gogol a valóságban', 1933), v a l a m i n t Szputnyiki Puskina ('Puskin ú t i t á r s a i ' , 1—4. köt., 1934) c. könyveivel e g y ü t t m a r a d a n d ó i r o d a l o m t ö r t é n e t i értéket képvisel, mivel o l y a n d o k u m e n t u m o k a t t a r t a l m a z , amelyekre a s z a k m a legrangosabb k u t a t ó i sem figyeltek fel, ill. azért, m e r t emberközelbe h o z t a hőseit. Ezzel a szerző sokak szerint v é t e t t a Puskinkultusz k o r á b b i és főként k é s ő b b i szabályai ellen, amiről sok vészjósló szó e s e t t a sztálini terror t e t ő p o n t j á n m e g r e n d e z e t t , kultikus állami ünnepségre e m l é k e z t e t ő 1937-es Pws&m-centenárium h ó n a p j a i b a n . Mindazonáltal az írónak, talán idős k o r a miatt, nem esett b á n t ó d á s a az értelmiséget megtizedelő sztálini „ t i s z t o g a t á s o k " idején. 1934-ben b e v á l a s z t o t t á k a Szovjet írók Szövetsége egyik b ü r o k r a t i k u s csúcsszervébe, 1939-ben k i t ü n t e t t é k a M u n k a Vörös Zászlórendjével, a 2. világháború a l a t t pedig a -^Sztálin-díj első f o k o z a t á v a l . 1945-ben

napvilágot l á t o t t a cenzúra által igencsak á t f é s ü l t Ptts&m-életrajza: Alekszandr Szergejevics Puskin (Gergely Viola, P u s k i n élete, 1949). O S z á m o s írása azonban az 1930as évek közepétől asztalfiókban m a r a d t , k ö z t ü k V szvjascsennom leszu ('Szent erdőben') c. d r á m á j a , ill. nem jelenhetett meg ú j r a . N a p l ó j á n a k egy részét, amely aforizm á k a t , az irodalmi a l k o t ó f o l y a m a t megvilágítását, v a l a m i n t legrejtettebb gondolat a i t is t a r t a l m a z t a , még életében p u b l i k á l t a (N yevidumannije rasszkazi o proslom, 'Igaz elbeszélések a m ú l t r ó l ' , 1940). E n n e k folyt a t á s a — Zapiszki dija szebja ('Feljegyzések m a g a m n a k ' ) — részint kéziratban mar a d t , noha a hruscsovi „ o l v a d á s " idején n é h á n y érdekesebb részlete napvilágot lát o t t a Novij Mir c. f o l y ó i r a t b a n (1960, 1.). Műveinek egy része a szovjet k o r s z a k b a n N y u g a t o n r e p r i n t f o r m á b a n jelent meg. O G y ű j t , kiad.: Szocsinyenyija ('Művei', 1—5. köt., 1898—1910); Polnoje szobranyije szocsinyenyij ('Műveinek teljes g y ű j t e m é n y e ' , 1—16. köt., 1928—1929); Szocsinyenyija ('Művei', 1 4. k ö t . , 1946—1948); Szobranyije szocsinyenyij ('Összes művei', 1—5. köt., 1961); Povesztyi i rasszkazi ('Kisregények és elbeszélések', 1980); Szocsinyenyija ('Művei', 1—2. k ö t . , 1982); Rasszkazi ('Elbeszélések', 1984). O Magyarul még: 1 nla (Lányi Sarolta, J ö v e n d ő , 1946, 15.); 1 mem o á r (Füzesi Gy., Leningrád, 1962). O írod.: V. B o c j a n o v s z k i j : V. V. Vereszajev (1904); A. Voronszkij: L i t y e r a t u r n i j e p o r t reti (1. köt., 1928); Sz. Vrzsoszek: Zsizny i tvorcsesztvo V. Vereszajeva (1930); I . M. Gejzer: V. V. Vereszajev. Piszatyel-vracs (1957); G. A. B r o v m a n : V. V. Vereszajev. Zsizny i tvorcsesztvo (1959); J u . U. Babuskin: V. V. Vereszajev (1966). Kun Miklós

576

Verfremdung: —• elidegenítés, Verfremdungseffekt:

prijom

elidegenítő

hatás

Verga, Giovanni (Catania, 1840. szept. 2.—uo., 1922. j a n . 27.): olasz író. H a g y o m á n y o s a n d e m o k r a t i k u s színezetű liberális eszméket valló régi, előkelő család leszárm a z o t t j a . N a g y a p j a 1812-ben t a g j a volt a Nápolytól függetlenülő szicíliai p a r l a m e n t nek, m a j d c s a t l a k o z o t t a karbonári-mozgalomhoz. Egyik r o k o n a hazafias szellemben t a n í t o t t a és nevelte. E n n e k is szerepe volt a b b a n , hogy 16 éves k o r á b a n m e g í r t a első regényét, A more e patria ('Szerelem és haza') c. Olvasmányélményei vezették tollát, v a l a m i n t az a hit és lelkesedés, a m e l y szűk e b b környezetét és a szicíliai h a z a f i a k a t

VERGA eltöltötte az olasz egység megteremtése ügyében. I f j ú k o r i írásából mindössze néh á n y szemelvény jelent meg a korabeli rom a n t i k u s , nemzeti célokért hevülő szicíliai irodalom szemléltetéseként 1929-ben egy V e r g a - t a n u l m á n y k ö t e t b e n . O 1858-ban b e i r a t k o z o t t a cataniai egyetem jogi k a r á ra. T a n u l m á n y a i á t m e n e t i l e g félbeszakadt a k , a m i k o r 1860 m á j u s á b a n Garibaldi az Ezrek élén m e g i n d í t o t t a h a d j á r a t á t és rövidesen p a r t r a szállt Szicíliában. Verga belép e t t a Nemzeti G á r d á b a , m a j d Garibaldihű. hetilapot a l a p í t o t t egy b a r á t j á v a l Roma degli Italiani ('Az Olaszok R ó m á j a ' ) c., ahol politikai cikkeket és irodalmi értekezéseket j e l e n t e t e t t meg. A n a g y győzelmeket követő évek ösztönző politikai légkörében ifjúkori v á g y a i t k ö v e t v e regények írásába fogott. Történelmi regénye, az I carbonari della montagna ( ' K a r b o n á r i k a hegyekben', 1861—1862) egy calabriai felkelést t á r g y a l , amely Murát k o r m á n y z á s a a l a t t a franciák kiűzését t ű z t e ki célul. A Sulle lagune ('A lagúnákon', 1862) c. regénye a korabeli Velencében játszódik. Első k é t prózai próbálkozásában a haza és a szerelem e g y m á s t erősítő, r o m a n t i k u s p á t o s z a nyilvánul meg, kezdetben írói p é l d á k a t követve, később s a j á t h a n g j á t keresve. Kezdeti műveinek a délolasz t e m p e r a m e n t u m szertelen, lobban é k o n y s á g á t tükröző stílusa gyakran megsérti az irodalmi nyelv konvencióit. Ez a s o k a k a t m e g b o t r á n k o z t a t ó ú j hangvétel v a l ó j á b a n az első lépés a későbbi m a r k á n s , életszerű és oldott vergai stílus felé. A Sulle lagune külön érdekessége, hogy a t ö r t é n e t egy olasz lány és az osztrák katonaság soraiban szolgáló m a g y a r tiszt minden korlátot legyőző szerelméről szól. Verga írói jelentkezését az 1860-as évek elején különösen egy firenzei újság, a La Nuova Európa fog a d t a kedvezően, sőt a r r a is vállalkozott, — ily m ó d o n is t á m o g a t v a a fiatal tehetséget — hogy f o l y t a t á s o k b a n közölje a Risorgimento szellemében í r ó d o t t szerelmi történetet. O A kedvező f o g a d t a t á s és az ennek n y o m á n kialakult jó irodalmi kapcsolatok arra k é s z t e t t é k Vergát, hogy e l h a g y j a C a t a n i á t és Firenzébe költözzék. H a t évet (1865—1871) t ö l t ö t t a t o s z k á n fővárosban, amely a k k o r m á r az egységes Olaszo. második fővárosa is volt Torino u t á n . Ez az időszak politikai t a p a s z t a l a t a i t gazdagította, és olyan felismerésekre vezette, amelyek először i n g a t t á k meg lelkes h i t é t az ú j Olaszo. felhőtlen jövőjében. R á d ö b b e n t , hogy a nagy nemzeti cél megvalósulásával kiapadt a k a hazafias energiaforrások. A remények nem valósultak meg, a feszítő társadalmi problémák még n y o m a s z t ó b b á v á l t a k .

37

Az északi g a z d a g t a r t o m á n y o k urai v á l t a k elsősorban az egységes I t á l i a haszonélvezőivé, míg délen m e g m a r a d t a k a nagybirtokok, a p a r a s z t o k pedig n e m k a p t a k földet. Verga e k k o r m é g j i e m k u t a t t a az okokat, még nem bírált. O a válságot érzékelte és maga is v á l s á g b a j u t o t t . K é t regényt írt Firenzében, m i n d k e t t ő t á r g y a a célját tévesztett o d a a d á s , a hiába való áldozat. Az Una peccatrice ('Egy vétkes asszony'. 1866) egy olyan szicíliai fiatalemberről szól, aki egy g y ö n y ö r ű arisztokrata nő oldalán a k a r bezártságából kitörni. A szerelem beteljesedése, az á b r á n d o k a t szertefoszlató hétköznapok a z o n b a n minden r e m é n y t tönkretesznek és tragédiához vezetnek. A Storia di una capinera (1871: Zigány A., E g y apácza t ö r t é n e t e , 1891) Verga első jelentős könyvsikere; kisregény, amely egy évvel k o r á b b a n az egyik milánói folyóiratban lát o t t n a p v i l á g o t . A tragédiát az okozza, hogy egy fiatal lányt a k a r a t a és vágyai ellenére a p á c á n a k a d n a k , hogy az örökség osztatlan m a r a d j o n . A g á t l á s t a l a n vagyonszerzés b e m u t a t o t t példája befelhősíti Verga m e g á l m o d o t t jövendő-képét. O 1872 november végén Milánóba költözött és kisebb megszakításokkal o t t élt 1893-ig. Ezekben az években vált Milánó az olasz ipar és kereskedelem k ö z p o n t j á v á ; gazdaságával, d i n a m i k u s fejlődésével, h a t a l m a s építkezéseivel és a nagy lehetőségek kínálatával valósággal v o n z o t t a a művészeket és a t u d o m á n y o k művelőit. A milánói évek m e g h a t á r o z ó v á váltak Verga számára. Szívesen l á t o t t vendég volt a híres irodalmi szalonokban, pl. Clara Maffei grófnő házában is. írói kibontakozása, főműveinek megszületése, m a r a d a n d ó sikerei, emberi és irodalmi hitelének és tekintélyének megnövekedése életének ehhez a szakaszához kötődnek. Milánó pezsgő irodalmi élete ösztönzőleg h a t o t t alkotói ambícióira, segítette az új olasz valóság megértésében és írói t é m a k ö r é n e k kiszélesedésében. R á is befolyást g y a k o r o l t a milánói írók ->scapigliatura mozgalma, amelyet a kor ismert alkotói fémjeleztek. Milánói t a r t ó z k o d á s a első éveiben, firenzei élményeire is támaszkodv a három o l y a n regényt írt, amelyek végleg elszakadnak a Risorgimento r o m a n t i k u s ábrándjaitól. A fiatal író t u d o m á s u l veszi az ú j valóságot, a vagyonosok h a t a l m á t , a nemes, n a g y célokat korlátozó körülményeket; a v á g y a k , a boldogságkeresés korlátok közé kerül. Csak az áldozatok árán megszülető szerelem és házasság a d h a t békességet és h a r m ó n i á t az embernek. Ideigóráig csupán, m e r t a rideg valóság az áldoz a t o k a t sem t a r t j a tiszteletben. Eva (1873:

577

VERGI Zigány Á., É v a , 1895) c. regényében egy művész t r a g i k u s b u k á s á t eleveníti meg. Enrieo L a n t i művészi sikertelenségét egy táncoslány szerelmével k í v á n j a feledtetni. A menekülés a z o n b a n n e m old meg semmit. Hogy a n y o m o r t ó l és az éhhaláltól megmeneküljenek, E v a , a lány e l a d j a m a g á t , E n rieo pedig művészi elvei feladására kényszerül. Tigre reale (1873: Virág Gy., A király-tigris, 1895) c. regényében a családi o t t h o n n y ú j t menedéket a csalódott főszereplőnek, Giorgio L a F e r l i t á n a k , ennek azonban egy önfeláldozó feleség gyötrelmes élete az á r a . Eros (1874: Gauss V., Szerelem, 1897) c. művében Alberti márki, a tiszta, szép szerelem u t á n vágyik: szerelme mégis e l h a g y j a és ő hiába keresi mindenfelé, többé n e m talál rá. Mint Verga eddigi művei, ez a h á r o m regény is számos önéletrajzi elemet t a r t a l m a z . A szereplők azt a konfliktust élik át, amelyet m a g a az író is: a kegyetlen valóság gúzsba köti a n a g y r a törő v á g y a k a t és eltorzítja a művészet nemes eszméit. V e r g á t városi élményei j u t t a t ják ezekre a felismerésekre, kézenfekvő tehát, hogy u t ó b b i regényei mind városi környezetben j á t s z ó d n a k . De ezzel ki is merít e t t e az i f j ú k o r i eszmények szertefoszlásának t é m á i t , pályakezdésének, első írói korszakának végére j u t o t t . O A továbblépésben, írói k i b o n t a k o z á s á b a n f o n t o s szerepet j á t s z o t t az ugyancsak cataniai születésű íróval, L. Capuanával kötött barátsága. Verga Capuanáv al, aki mindössze egy évvel volt idősebb nála, még Firenzében ism e r k e d e t t meg. Capuana 1873-ban költözött Milánóba, kapcsolatuk milánói e g y ü t t létük a l a t t m é l y ü l t el és v á l t életreszólóvá. Nemcsak a közös szülőföld, Szicília, nemcsak az azonos szülőváros, C a t a n i a k ö t ö t t e össze őket, h a n e m írói útkeresésük is. L. Capuana az olasz —•verismo elméleti megalapozója és első gyakorlati kezdeményezője, Verga pedig legnagyobb írója, iskolát t e r e m t ő a l k o t ó j a lett. Az 1890-es évek elején t ű n t fel Milánóban a t ö b b , mint húsz évvel fiatalabb, ugyancsak cataniai ígéretes tehetség, F . De Roberto. Az évek folyamán a h á r o m szicíliai regényíró, a „cataniai t r i á s z " v i t t e sikerre az európai naturalizmus olasz v á l t o z a t á t , a verismót. Ez felzárkózást j e l e n t e t t az európai irodalmakhoz; A. Manzoni, v a l a m i n t G. Leopardi u t á n fél évszázaddal G. Verga regényei és novellái v á l t o t t a k ki ismét nemzetközi visszhangot. O A v e r i s t a i r á n y z a t b a n Verga m a g á r a talált. A v e s z t e t t illúziók városi írójából a szicíliai n é p életének, ú j helyzetének hivat o t t és hiteles krónikása, küzdelmeinek d r á m a i erejű ábrázolója lett. Tollát pedig a

verismo hitvallásait követve a valóság kendőzetlen f e l t á r á s á n a k igénye v e z e t t e . Az ú j h a n g és az ú j t e m a t i k a először a Nedda (Cobor P., ua., 1918) c. novellában, vagy ahogy Verga nevezi, a „szicíliai v á z l a t " b a n szólalt meg. 1874-ben írta, m é g az Eros befejezése előtt. Valóban v á z l a t , az ú j tem a t i k a , a szülőföld világának h a n g p r ó b á ja, stílusgyakorlat. Először jelenik meg a nép küzdelmes élete a m a g a kendőzetlen valóságában. A kis n a p s z á m o s lány létért való küzdelme nem népi k u r i ó z u m , hanem megrendítő sorstragédia. E b b e n a „vázlatb a n " c s í r á j á b a n minden e g y ü t t v a n , ami m a j d az 1880-as évek t e r m é k e n y periódus á b a n írott fő műveiben kibontakozik. K é t novelláskötet: Vita dei campi ('Mezők élete', 1880); Novelle rusticane ( ' P a r a s z t i novellák', 1883) és a belőlük építkező három regény: I Malavoglia (1881: I m e c s B., A Malavoglia család, 1941, 1956); Marito di Elena (1882: K o r d a I., Elena, 1886; Újkéri [Sasváry E.J, E l e n a férje, 1893), Mastro don Gesualdo (1889: n. n „ Gesualdo mester, Pesti Hírlap, 1901; Majtényi Á„ D o n Gesualdo mester, 1957) a l k o t j á k a vergai é l e t m ű csúcsait. O A Novelle rusticane a l a k j a i a nép h a g y o m á n y o s erkölcsi n o r m á i szerint élnek. Tisztességüket állítja p r ó b a t é t e l elé a m o s t o h a sors. Patriarchális v i s z o n y a i k a t r o m b o l j a szét a külső világ könyörtelensége. Nem a paraszti becsület semmisül meg, h a n e m az élet t i p o r j a el a nemes szándékok a t . J ó példa erre a k ö t e t b e n t a l á l h a t ó leghíresebb novellája, a Cavalleria rusticana (Cobor P „ Parasztbecsület, 1918). Jóllehet Verga m i n t verista a valóságot az írói személyiség h á t t é r b e szorítása révén a k a r j a visszaadni, ítélete mégsem m a r a d homályban. A tisztesség vereségét Verga nem t u d j a a flaubert-i elvet (impassibilité) követve ábrázolni. Maga vallja, hogy az igazi író nem képzelhető el elvek nélkül, a részletek igazságát csak az összkép hitelesítheti. O Első verista regénye, A Malavoglia család ezt az írói szándékot v á l t j a valóra. I vinti ('A legyőzöttek') c. olyan regényciklust tervezett, amely átfogó képet fest a szicíliai nép szélmalomharcot f o l y t a t ó vergődéséről. A nagy vállalkozás első r e m e k e a létért küzdő halász család, a Malavogliák vergődésének és széthullásának m e g r e n d í t ő története. H á r o m generáció él e g y ü t t az ősrégi „ n a s p o l y a f á s h á z " - b a n p a t r i a r c h á l i s szellemben, amelynek őrzője és é b r e n t a r t ó j a a n a g y a p a , az öreg halász, p a d r o n 'Ntoni. Az ú j világ a régi normákhoz r a g a s z k o d ó közösséget r o b b a n t j a szét. Az a p á t elviszik k a t o n á n a k , a család t ö b b é s e m m i t sem hall róla. Az unoka, az ifjú 'Ntoni is kikerül a

578

VERGA családi házból, ő is k a t o n a lesz, világlátott e m b e r k é n t t ö b b é n e m a k a r a régi módon élni. A h a g y o m á n y o s erkölcsi n o r m á k n e m kötik t ö b b é , s mivel az ú j a k még nem korlátozzák, b ű n t követ el, b ö r t ö n b e kerül. Mikor a régi h á z a t elárverezik, p a d r o n ' N t o n i is a v á r o s b a kényszerül; o t t régi szokásaival, közmondásos bölcsességeivel nevetségessé válik. Verga együttérzéssel, lírai részvéttel ábrázolja a család d r á m á j á t , hiszen fiatal k o r á b a n az ó g o n d o l k o d á s m ó d j á t is a régi h a g y o m á n y o k a l a k í t o t t á k . A legfiatalabbak u g y a n visszaszerzik az ősi családi fészket, de a régi szokások, erkölcsi n o r m á k felett végleg eljárt az idő. A regényciklus második remeke a Don Gesualdo mester. A k a d n a k , akik ezt t a r t j á k Verga főművének. Mindenesetre á t f o g ó b b k é p e t fest Szicília társadalmáról, m i n t előző művében. Maga a főhős neve is t ö b b t á r s a d a l m i réteg k a p c s o l a t á r a utal. A m a s t r o a vagyonos polgárság titulusa volt, a d o n megillette a délvidéki arisztokrácia t a g j a i t . Gesualdo M o t t a mester mind n a g y o b b v a g y o n r a tesz szert, és egyre messzebbre kerül egykori paraszti világától. E l s z a k a d régi szerelmétől, a szegény, de őt őszintén szerető Diódától, s feleségül veszi d o n n a Biancát, a nemesi Trao-ház sürgősen f é r j h e z a d a n d ó lán y á t . A d o n n á v á l t o z o t t m a s t r o végleg elszakad a néptől: ú j helyzetében valójában fél is tőlük, az arisztokrácia világában viszont elbizonytalanodik és elveszti régi ter e m t ő lendületét. T ö b b é n e m a vagyonszerzés, h a n e m a vagyon m e g t a r t á s a foglalkozt a t j a . Egyetlen l á n y á t , Isabellát, csak az örökség köti az a p j á n a k h i t t Gesualdo Mottához; Isabella egy elszegényedett herceg felesége lesz. A Gesualdo-vagyon t o v a t ű nik. Az ú j hercegnő t ö r t é n e t e lett volna az I vinti regényciklus h a r m a d i k kötete. Készült rá, v á z l a t o k a t k é s z í t e t t , címet is a d o t t neki, de a m ű v e t soha n e m í r t a meg. O A Malavoglia-család és a Don Gesualdo mester megjelenése között nyolc év telt el, nem terméketlenül. 1882-ben megírta az Elena férje c. kisregényét, a m e l y a perifériára szorult emberek vergődését á b r á z o l j a a pénz, a kíméletlen vagyonszerzés világában. E z t követően t ö b b novelláskötet a n y a g á b a n fog a l m a z t a meg élményeinek sokrétű epizódjait. V a l ó j á b a n ezek az elbeszélések is részl e t t a n u l m á n y o k ahhoz a t e r v e z e t t nagy tablóhoz, amely m a j d a Don Gesualdo mesterben születik meg. Az 1880-as évek Verg á j á t minden írásában az egyszerű, bárdolatlan lelkek világa f o g l a l k o z t a t j a , akik megállás nélkül robotolnak, akiknek nem j u t idő az érzelmekre, éljenek a k á r városban, a k á r faluhelyen. E l s ő s o r b a n a Vita dei 37*

campi és a Novelle rusticane d r á m a i konflikt u s o k a t átélő a l a k j a i példázzák ezt a reménytelenséget. Különösen olyan novellák, m i n t a Pane nero ('Fekete kenyér'), Jeli, il pastore (n. n., Jeli, a csikósbojtár, é. n., 2. kiad., 1923), La lupa ('A n ő s t é n y f a r kas', d r a m a t i z á l v a : R a d ó A., A f a r k a s , 1900, Vígszínház, 1900. nov. 3.). Verga ezidőben t ö b b n o v e l l á j á n a k színpadi változat á t is megírta. A Parasztbecsület (1884: R a dó A., ua., 1898, V á n d o r Györgyi, ua., A f r á t e r és m á s egyfelvonásosok, 1963) d r a m a t i z á l á s a a novella megjelenését k ö v e t ő évben készült el. Milánói t é m á k foglalkozt a t j á k a Per le vie ('A n a g y v á r o s u t c á i n ' , 1883), és a Vagabondaggio ('Csavargás', 1887) c. elbeszélésgyűjteményekben. A Don Gesualdo mester megírása u t á n Verga t ö b b é n e m t u d o t t megújulni, a világ is egyre kiismerhetetlenebbé v á l t s z á m á r a . I r t még k é t emlékezés-füzért: Racconti del capitano d'Arce (1891: Gauss V., D'Arce kapit á n y emlékei, 1900) és Don Candeloro e C. ('Don Candeloro és Tsa-i', 1894). E z u t á n 54 éves k o r á b a n visszavonult. N o h a még 28 évig élt, m á r n e m vállalkozott az I vinti c. trilógia h a r m a d i k k ö t e t é n e k megírására. Mindössze egy töredékes, d o k u m e n t u m ért é k ű k ö t e t e t p u b l i k á l t 1905-ben: Dal tuo al mio ('A tiédtől az enyémig'), A b á n y a t u l a j donosok és a b á n y á s z o k konfliktusáról szólv a f e j t e t t e ki a z t a nézetét, hogy a m u n k a jelenti a birtokláshoz való jogot. E z u t á n m á r csak elvétve jelent meg n é h á n y írása vidéki f o l y ó i r a t o k b a n . O Verga regényei és novellái ú j t e m a t i k á t s z ó l a l t a t t a k meg, ú j h a n g o t ü t ö t t e k meg, a valóságot ú j m ó d o n á b r á z o l t á k a m ú l t század utolsó évtizedeinek olasz i r o d a l m á b a n . N e m meglepő, ha Verga művei, amelyek Olaszo. ú j t á r s a d a l mi viszonyairól k i á b r á n d í t ó és m e g r e n d í t ő képet f e s t e t t e k , n e m c s a k az olvasók vélem é n y é t o s z t o t t á k meg, h a n e m a kritikusok körében is v i t á k a t k a v a r t a k . Az egykori c s a t a z a j f o k o z a t o s a n lecsendesedett, de az irodalomtörténészek az eltelt száz év a l a t t sem t u d t á k m e g n y u g t a t ó a n tisztázni Verga helyét az olasz klasszikusok sorában. Még b a r á t j á t , a verista i r á n y z a t megalapozóját, L. Capuanát is meglepte, hogy a kulturális élet képviselőinek tekintélyes része felkészületlen volt ennek az ú j irodalmi stílusn a k b e f o g a d á s á r a . A milánói scapigliatura körében viszont a fiatal szicíliai író jelentkezése n a g y figyelmet és érdeklődést kelt e t t . U g y a n c s a k b á t o r í t ó a n h a t o t t a korszak legtekintélyesebb k r i t i k u s á n a k , az ekkor m á r idős irodalomtörténésznek, F r . De Sanctisnak, v a l a m i n t t a n í t v á n y a i n a k elismerő b í r á l a t a . A századvég nagy költője, a

579

VERGI klasszikus é r t é k e k e t ú j j á f o r m á l ó , ú j esztét i k á t valló G, Carducci, aki a verismo ádáz ellenfele volt, tekintélye f o l y t á n , bírálatával még a z o k a t is e l b i z o n y t a l a n í t o t t a , akik kezdetben elismerték Verga ú j írói értékeit. Az első e l m é l y ü l t elemzés B. CVocétól származik, aki a r r a törekedett, hogy elszakítsa Vergát a verismótói, amelynek „ személy telenség"-elmélete b á r korlátozza az írókat, nem á r t o t t a szicíliai író a l k o t á s a i n a k . B. Crocének k ö s z ö n h e t ő t o v á b b á a n n a k elismerése, hogy a művei többségét egy olyan sajátos ,,olasz-szicíliai" nyelven a l k o t t a meg a szerző, a m e l y rokonságban áll a „ t á j nyelvek t i s z t a költészetével". L. Russo, a 20. sz. első felének nagytekintélyű irodalomtörténésze, nem f o l y t a t t a az egy nézőpontból ítélkező kritkák s o r á t . Szerinte Verga v e r i z m u s a nem a „személytelenség" következménye és nem stílusprobléma, vagyis nem t e c h n i k a i kérdés. A „szociális író" megjelölés is leegyszerűsítés, m e r t n e m tartalmazza a z t az etikai m a g a t a r t á s t , a szerző „fennkölt e g y ü t t é r z é s é t " , a m e l y vívódó és megindító egyszerre. Ami a stílust illeti, L. Russo szerint a „dialogizált elbeszélés" „tájnyelvi színezése" jellemző az olasz verizmus r e p r e z e n t a t í v a l k o t ó j á r a . A. Momigliano n e m Russóval vitázva m u t a t o t t rá Verga s t í l u s á n a k egyenetlenségére, a gyakori pongyolaságokra. A második világháborút k ö v e t ő években m e g n ő t t az érdeklődés Verga m ű v e i iránt. Ez a figyelem nemcsak az ország egész belpolitikájára k i h a t ó szicíliai t á r s a d a l m i rengéseknek, hanem az olasz -^neorealizmus k i b o n t a k o z á s á n a k is köszönhető. Az utóbbi i r á n y z a t képviselői Vergában v é l t é k felfedezni a neorealizmus ősét, irodalmi előzményét. A Parasztbecsület alapján készült Mascagni o p e r a (1890) után később f ő k é n t a filmesek f o r d u l t a k érdeklődéssel Verga művei felé. A feldolgozások közül kiemelkedik L. Visconti műve, aki a Malavoglia család a n y a g á r a támaszkodva k é s z í t e t t modernizált v á l t o z a t ú filmet La terra trema ('Vihar előtt', 1948) c. O Gyűjt, kiad.: Opere complete ('Összes művek', 1930—1943); Tutte le novelle ('Összes novellái', 2 k ö t . , 1939—1940; 2. kiad. 1960); Teatro ('Színház', 1952); Lettere inedite ( ' K i a d a t l a n levelek', 1935, 1940. 1943, 1955, 1960); Tutte le novelle I—II. ('Összes novellái', 2 k ö t . . 1958). O M a g y a r u l még: 1 nla (n. n „ K é p e s Családi L a p o k , 1892, 96.); 1 nla (n. n „ É l e t , 1894, 4/1.); 1—1 elb. (Pesti Napló, 1896, 233; 262.); 1 nla (Szántó F.-né, J ö v e n d ő , 1904, 9.); 1 kisreg, (n. n., Pesti Napló, 1905, 224—229.); 1 nla (n. n „ uo., 1905, 240.); 1 nla (Kolozsvári Grandpierre E . , Az olasz irodalom kincsesháza,

1942); 1 nla (Tóth L „ Modern olasz novellák, München, 1959); Parasztbecsület (vál. elb.-ek, Sallay G „ Rózsa Z„ M a j t é n y i Z „ Telegdi Polgár I „ 1964); 1 nla (Kolozsvári G r a n d p i e r r e E „ Elbeszélések a világirodalomból, 1965); 1 nla (Sallay G „ Dél-európai népek irodalma, 1967); 1 nla (Majtényi Z„ Az erőd bevétele, anto., 1980); 1 nla (Telegdi Polgár L, H a l h a t a t l a n szerelmesek, anto., 1983). O írod.: L. C a p u a n a : Studi sulla l e t t e r a t u r a c o n t e m p o r a n e a (I. köt. 1879, 2. köt. 1882); uő: Gli „ i s m i " c o n t e m p o r a n e i (1898); E. Panzacchi: Morti e viventi (1898); E. Torraca: Scritti critici (1907); B. Croce: L a l e t t e r a t u r a della n u o v a Italia (1915); G. Gentile: II t r a m o n t o della cultur a siciliana (1919); L. Russo: Giovanni Verga (1920); F . Flóra: Dal r o m a n t i c i s m o al f u t u r i s m o (1921); Elek A.: Giovanni Verga (Nyűg, 1922, 4.); L. Russo: I n a r r a t o r i (1923); A. Momigliano: Impressioni di un lettore c o n t e m p o r a n e o (1928); uő: Giovanni Verga n a r r a t o r e (1929); Studi verghiani (szerk. L. Perroni, 1929); R . R a m a t : Motivi etici ed estetici nei romanzi giovanili di Giovanni Verga (1933); A. F a v a t a : L a v i t a e le opere di Giovanni Verga (1935); R . Verde: Giovanni Verga d r a m a t u r g o (1936); Szeremlei Szabó Sára: Giovanni Verga m i n t regényíró (1936); L. Pirandello: Saggi (1939); M. Bontempelli: Giovanni Verga (1940); N. Cappellani: Opere di Giovanni Verga (1940); uő: L a vita di Giovanni Verga (1940); A. Valloné: II r o m a n z o italiano dalia scapigliatura alla R o n d a (1941); Zányi E d i t h : Giovanni Verga (1943); N. Sapegno: A p p u n t i per un saggio sul Verga (1945); G. T r o m b a t o r e : A r t e sociale di Giovanni Verga (Rinascita, 1947); E . Falqui: Verga, il verismo e il N o v e c e n t o (Giornale di Sicilia, 1949. szept. 28.); A. Seroni: L a „ N e d d a " nella storia dell'arte v e r g h i a n a (1950); L. Piccioni: L a n a r r a t i v a d'oggi e l'esempio critica v e r g h i a n a (1954); I. L a m pasona: Verga p o é t a dei vinti (1956); E . Vittorini: Diario in publico (1957); Sallay G.: Giovanni Verga. Előszó a Don Gesualdo mesterhez (1957); C. M u s u m a r r a : Vigilia della n a r r a t i v a v e r g h i a n a (1958); I. Scaramucci: I n t r o d u z i o n e a Verga (1959); L. Russo: Verga romanziere e novelliere (1959); W . Hempel: Giovanni Vergas Rom á n „ I Malavoglia" und die Wiederholung als erzáhlerisches K u n s t m i t t e l (1959); Sallay G.: Verga pályakezdése ( F K , 1960, 3—4); G. R a y a : U n secolo di bibliográfia v e r g h i a n a (1960); G. Viti: Guida a „ I Malav o g l i a " (1960); Verga verista (1961); G. C a t t a n e o : Verga (1963); G. Cecchetti: TI Verga maggiore. Sette studi (1968); G.

580

VERGI R a y a : Bibliográfia verghiana [1840—1971] (1972); A. Alexander: Giovanni Verga: A Great W r i t e r a n d His World (1972); G. Debenedetti: Verga e il naturalismo. Quaderni inediti (1976); D. Woolf: T h e A r t of Verga. A S t u d y in O b j e c t i v i t y (1977). Simó Jenő Vergadisz; Bergadész (régi átírás); Bergadisz (új átírás); ( K r é t a , 16. sz.): görög költő. Származásáról és életéről n e m sokat tudunk, keresztnevét sem ismerjük. A Bergadisz családnév m a is használatos, t ö b b m i n t valószínű a velencei származású Bragadin nemesi név krétai v á l t o z a t a , ami már az 1644-es rethimnói összeírásnál szerepel a Nobili Veneti ('Velencei nemesek') jegyzékében. Vergadisz egyetlen ismert műve az Apókoposz ( ' F á r a d s á g o s utazás') először 1519-ben jelent meg Velencében, s bár ebből nem m a r a d t r á n k példány, a mű 1534es kiadásából t u d j u k , hogy óriási sikert a r a t o t t . A bécsi Codex Vindobonensis Theologicus Graecus és a Codex Vaticanus Graecus két k é z i r a t a őrizte meg a középkori népies irodalmi nyelven írt Apókoposzt, melynek m e t r u m a a bizánci és az újörög nép- és műköltészet megszokott ->politicus versusa. A f á r a d s á g o s u t a z á s t az első személyben szóló főhős teszi á l m á b a n , m i u t á n egy allegorikus előszóban az élet múlandóságáról elmélkedik. Hősünk az álom kezdetén egy őzet vesz üldözőbe, m a j d felmászik egy fára. hogy mézet egyen, de két egér elrágja a l a t t a a f á t , a fa ledől, ő pedig egyszer csak az alvilágban t a l á l j a m a g á t . Hamarosan á r n y a k gyűlnek köréje, s egy ifjú t e s t v é r p á r elmeséli, hogyan j u t o t t a k a holtak b i r o d a l m á b a . Mindenki kíváncsian kérdezősködik, milyen a fenti élet, s vajon az o t t m a r a d o t t a k emlékeznek-e még r á j u k . Amikor távozni készül, az á r n y a k elhalmozzák az o t t h o n i a k n a k szóló üzenetekkel. Vergadisz nem a pokol borzalmait festi le. Az á r n y a k , a k á r c s a k a görög népdalokban, emlékeznek még, és nem is a k a r j á k feledni a fenti világot, az élet örömeit és szépségét. Az Apókoposzt a mai olvasók számára is népszerűvé teszi az elbeszélés t ö m ö r stílusa, a pátoszmentes, természetes hangvétel. O írod.: E . L e g r a n d : Bibliothéque grecque vulgaire (1881); I. Kakridísz: E r m i n e u t i k á szton A p ó k o p o t u Bergadí (Kritiká Hroniká, 1953); L. Polítisz: Paratiríszisz szton Apókopo tu Bergadi (Proszforá isz Szt. P . Kiri akidí, 1953). Caruha Vangelió Vergani, Orio (Milánó, 1899. febr. 6. uo., 1960. ápr. 6.): olasz újságíró, író. Újságírói m u n k á s s á g á t R ó m á b a n , az Idea Nazio581

nale c. folyóiratnál kezdte, m a j d 1926-tól haláláig a Corriere della Sera szerkesztője volt. Korai elbeszélő műveiben a Pirandello és F . Tozzi h a t á s á n a k t u l a j d o n í t h a t ó , realista-crepuscolare (-*crepuscolarismo) h a n g v é t e l t a Bontempellihez közelálló, lírai, mesés, képzeleti elemekben gazdag kifejezés v á l t o t t a fel. K ü l ö n ö s figyelmet szentelt a g y e r m e k k o r félelmeinek, szorongásainak, a serdülőkor felfedezéseinek, a m e l y e k e t elégikus hangon, kalandos helyzeteket ter e m t v e idézi fel Domenica al mare ('Vasárn a p a tengeren'. 1931), Levar del sol ( ' N a p felkelte', 1933) és Recita in collegio (1940: G á s p á r M., Tavaszi látomás, 1941) c. regényeiben. O Színházi szerzőként Un vigliacco ( ' E g y gazember', 1923) c. d r á m á j á v a l a róm a i T e a t r o degli I n d i p e n d e n t i b e n m u t a t k o z o t t be. Sikert a r a t o t t másik, II cammino sulle acque ('Vízenjárás', 1926) c. d r á m á j a , m e l y e t Pirandello t á r s u l a t a a T e a t r o d ' A r t é b e n v i t t színre. A visszapillantó d r a m a t u r g i á v a l készült d a r a b főhőse a f é r j , aki a m ú l t b ó l felidézett töredékek, h e t y z e t e k segítségével p r ó b á l j a rekonstruálni a folyam a t o t , mely felesége megőrüléséhez vezet e t t . O Egyéb művei: II primo amore ('Az első szerelem', d r á m a , 1935); Sotto i deli d'Africa ('Afrika ege a l a t t ' , úti., 1935); S'egli tornasse ( ' H a ő visszatérne', d r á m a , 1940); Festa di maggio ("Májusi ü n n e p ' , úti., 1940); Li-Ma-Tong, nuvoletta rosa ('Li-MaTong, a rózsafelhő', d r á m a , 1955); L'ispezione ('A vizsgálat', d r á m a , 1955); Memória di ieri mattina ('Tegnap reggeli emlék', úti., 1959). O Vergani egyike volt a legnagyobb olasz újságíróknak, aki 1926-tól haláláig t ö b b mint húszezer cikket írt a Corriere della Sera számára. Ehhez képest próza- és drámaírói tevékenysége másodrangú. N a g y élményt jelentő utolsó műve, a Misiire del tempó ('Az idő vasfoga', 1990), a m e l y 1960 és 1959 közötti naplóját t a r t a l m a z z a . A kéziratot végrendeletileg c s a l á d j á r a h a g y t a . A halála u t á n csak h a r m i n c évvel közzétenni engedett napló felejthetetlen t a l á l k o z á s o k a t örökít meg. A n a p l ó b a n politikusokon kívül a korszak írói, költői, m ű vészei is felvonulnak. Vergani a Bagutta-díj egyik alapítója és a d í j a t odaítélő zsűri t a g j a volt. Nyerges László—Herezeg Gyula Vergara [vergárá], Francisco de (?— 1545): spanyol h u m a n i s t a . J ü a n de Vergara t e s t v é r e . Tíz évig az alcalái egyetem görög t a n s z é k é n e k professzora volt. Levelezésben állt Erasmuss7,&\. E g y 1524-ben összeállít o t t görög szöveggyűjtemény és az első spanyolul írott görög g r a m m a t i k a (1526) mell e t t irodalomtörténeti jelentőségű Héliodó-

VERGI rosz Aithiopika c. regényének lefordítása, amely nagy h a t á s s a l volt a korabeli spanyol irodalomra, pl. M. de Cervantes Persiles és Sigismunda c. művére. O írod.: L. F e r n á n d e z de R e t a n a : Cisneros y su siglo (1929). Radnai Margit

R é s z t v e t t — a Vörös H a d s e r e g k a t o n á j a k é n t — a 2. világháború harcaiban. A h á b o r ú végén a moszkvai rádió jiddis n y e l v ű a d á s a i n a k vezetője lett. Az 1960-as é v e k t ő l kezdődően, amikor a szovjet h a t a l o m — a jiddis irodalom n a g y j a i n a k kivégzése és elh a l l g a t t a t á s a u t á n — ismét megengedte a jiddis irodalom megszólalását, ő lett a rendszertelenül megjelenő Szovjetis Hejmland ( ' S z o v j e t H a z a ' ) c. irodalmi—politikai fol y ó i r a t főszerkesztője. Jelentősége n a g y : ő képviselte a szovjet jiddis irodalmat odah a z a és külföldön ( - > j i d d i s irodalom). T ö b b k ö t e t é t l e f o r d í t o t t á k oroszra. O F o n t o s a b b k ö t e t e i : Bajm kval ('A forrásnál', költ.-ek, 1940); Birobidzsaner dor ('Birobidzsáni n e m z e d é k ' , költ.-ek); Di zejt ('Az idő', reg., 1974). O Magyarul: 7 vers (Györe I., H á r s Gy., Mezei A., Szilágyi A., Szovjet I r o d a lom, 1987, 5.). Raj Tamás

Vergara [vergárá], J ü a n de (?—1557): spanyol h u m a n i s t a . Francisco de Vergara testvére. Az alcalái egyetem filozófiaprofesszora volt. Cisneros t i t k á r a , a k i t a kardinális az egyetem t ö b b n y e l v ű bibliakiadásán a k (—• -poliglott Bibliák 1.) szövegelemzésével, v a l a m i n t Arisztotelész műveinek fordít á s á v a l bízott meg. Levelezésben állt Erasmwsszal, a k i t u t a z á s a i során meg is látogat o t t . E r a s m i s t a gondolatai m i a t t összeütközésbe került az inkvizícióval, ezért 1533ban b e b ö r t ö n ö z t é k , 1547-ig n e m is nyerte vissza teljes s z a b a d s á g á t . Utolsó éveinek m u n k á j a ; Tratado de las ocho questiones del templo ('Értekezés a t e m p l o m nyolc kérdéséről', 1552, ú j . k i a d . 1781). O írod.: M. Serrano y Sainz: J ü a n de Vergara y la Inquisición espanola (Revista de Archivos, Bibliotecas y Museos, 1901). Radnai

Margit

Vergara y Vergara [vergárá i vergárá], Jósé Maria (Bogotá, 1831—1872): kolumbiai író, újságíró, kritikus. N é h á n y évig követségi t i t k á r v o l t F r a n c i a o . - b a n és Angliában. T ö b b ú j s á g b a n is írt (La Fe, El Hogar, El Mosaico, La Siesta, Revista de Bogotá). O Femán Caballero m o d o r á b a n írott c o s t u m b r i s t a regényei és zsánerképei a maguk idején igen népszerűek voltak. Legjobb m u n k á j á n a k az Un manojito de hierba ('Egy f ű e s o m ó ' , é. n.) c. m ű v é t t a r t ják, mely az a m e r i k a i irodalom előtt tiszteleg. O E g y é b fő művei: La lira granadina ('A g r a n a d a i líra', 1860); História de la literatúra en Nueva Granada, 1538—1820 ('ÚjG r a n a d a i r o d a l o m t ö r t é n e t e 1538—1820', 1867); Oliva y acettunas, todas son unas ('Az olíva és az o l a j b o g y ó egy és u g y a n a z ' , reg., 1868); Versos en borrador ('Verssorfogalm a z v á n y o k ' , é. n.). Sugár András Vergelisz, Arn; Vergelisz, Aron Alterovics (oroszos névátírás); Wergelis (német átírás); ( L j u b a r , m a : Zsitomir ter., U k r a j na, 1918. m á j . 7.—): u k r á n születésű szovjet jiddis költő, író, újságíró. E g y kis u k r á n faluban született. Családjával e g y ü t t Sztálin Birobidzsánba, az o t t k i a l a k í t o t t Zsidó Autonóm T e r ü l e t f ő v á r o s á b a telepíttette. Tizennyolc éves k o r á b a n kezdett írni. Fiatalon a Birobidzsaner Stern ('Birobidzsáni csillag') c. lap irodalmi m u n k a t á r s a lett.

Verger [verzser], E d u á r d J . (írói név); E d u á r d - J o s e p Vercher i Hervás (teljes családi név); (Carlet, Valencia, 1949. márc. 18.—): k a t a l á n költő, m ű f o r d í t ó , szerkesztő. J o g i és bölcsésztanulmányai befejezetlenül m a radtak. Nyomdai korrektorként, katalánn y e l v - t a n á r k é n t dolgozott, jelenleg kiadói szerkesztő. Rendkívül szűkszavú költő. E g y e t l e n megjelent k ö t e t é n e k (Com si moris, ' M i n t h a meghalnék', 1986) 19 gyém á n t k e m é n y , tökéletesre csiszolt verse „ n é h á n y töredék abból a h a t a l m a s költem é n y b ő l , amelyet soha sem fogok m e g í r n i " (Előszó). F o r d í t franciából (P. Éluard, J . Tardieu). A kritika igen elismerően m é l t a t t a 30 József Attila-versfordítását, amelyek egy m a g y a r — k a t a l á n kétnyelvű k ö t e t b e n j e l e n t e k meg Valenciában (Poemes, 'Versek', 1987). Déri Balázs Vergerio [verdzserio], Pietro Paolo, senior ('az idősebb'); Vergerius (Capodistria, m a : K o p e r , Szlovénia, 1370. júl. 23.—Buda, 1444. júl. 8.): latin nyelven alkotó olasz h u m a n i s t a író, filológus, politikus. P a d o v á b a n és Firenzében t a n u l t , m a j d Firenzében d i a l e k t i k á t , s későb a padovai e g y e t e m e n logikát o k t a t o t t . B a r á t a i v a l , C. SalutativaX és L. Brunival a firenzei korai h u m a n i z m u s megszervezője volt. 1390-től P a d o v á b a n a Carrarák hercegi u d v a r á b a n családi nevel ő k é n t és kancellárként is t e v é k e n y k e d e t t . U g y a n a k k o r maga is t a n u l t , s megszerezte a művészetek, az o r v o s t u d o m á n y és a j o g d o k t o r i f o k o z a t á t . I t t írta Orationes pro sancto Hyeronimo ('Szónoklatok Szent J e r o m o s mellett') c. m ű v é t és F . Zarabellával e g y ü t t a De arte metrica ('A verselés m ű v é szetéről') c. értekezést. A n y u g a t i egyház-

582

VERGI s z a k a d á s idején, 1405-ben V I I . Ince p á p a (1404—1406) t i t k á r a l e t t R ó m á b a n . Gyakorlati teológiai p r o b l é m á k k a l foglalkozott, az egyház újraegyesítéséért k ü z d ö t t , s így j u t o t t jelentős szerephez a konstanzi zsinaton. I t t került Zsigmond német-római császár és m a g y a r k i r á l y kegyeibe, aki „poé t a l a u r e a t u s " címmel t ü n t e t t e ki, m a j d m e g h í v t a t a n á c s o s n a k b u d a i u d v a r á b a , elsősorban azzal a céllal, hogy kancelláriáján a k h u m a n i s t a átszervezésében közreműk ö d j é k . K i s e b b - n a g y o b b megszakításokkal 1417-től haláláig B u d á n ólt. O Zsigmond s z á m á r a f o r d í t o t t a görögből latinra Flavius Arrianus Anabaszisz A l e x a n d r u j á t ('Nagy Sándor felvonulása'), hogy az u d v a ri közönség előtt m á r ismert ->Sándorregényt hiteles t ö r t é n e t i művel cserélje fel. E n n e k fontos előszavában (magyarul: K a r dos T., Előszó Arrianos N a g y Sándor életrajzához. A renaissance Magyarországon, 1961) Vergerio a t ö r t é n e t i hitelesség szemp o n t j á b ó l ítéletet is m o n d a korábbi regényes N a g y Sándor-életrajzokról: „nem a dolgok igazságát, de csábító kitalálásokat k a r o l t a k fel"; a t ö r t é n e t í r ó feladata viszont a valóság megközelítése. Ez intés l e h e t e t t Zsigmond királynak is (akinek állítólag az é l e t r a j z á t is megírta, de az elveszett); a lovagi meseszerűséget fel kell v á l t a n i a a m e g t ö r t é n t dolgokon való elmélkedésnek. O A bevezetésben k i f e j t e t t elvek logikusan kapcsolódnak Vergerio egy korábbi, 1400 és 1402 között, a Carrara-család ifjainak a j á n l o t t , De ingenuis moribus, et liberalibus studii adulescentiae ('Az ifjúság nemes erkölcse és szabad [művészeti] t a n u l m á n y a i ' ) c. nevelési értekezéséhez, amellyel megalap í t o t t a a h u m a n i s t a pedagógiát. E m ű v e a nemesi nevelési ideált á t f o r m á l j a : az új, u d v a r i hivatalnoknemesség világias életeszményét fejti ki az irodalmi—erkölcsi k u l t ú r a és a fizikai g y a k o r l a t egységében. Vezérszempontja az állam szolgálata; cselekvőképes, m ű v e l t e m b e r t kíván, aki morális ö n t u d a t t a l rendelkezik és az irodalmon csiszolja értelmét. A vallásos nevelésnek csak 19 sort szentel, s azt is a független erkölcs szellemében. O Nevelési m ű v é t kiegészíti a még k o r á b b a n , 1388 és 1390 között, versben írt Paulus, comoedia ad iuvenum móres corrigendos ('Paulus, játék az i f j a k erkölcsének j a v í t á s á r a ' ) . A Terentius és Plautus m o d o r á b a n készült komédia a korabeli egyetemi élet m o t í v u m a i r a épül; szerepel benne egy a n y a , aki eladja a lán y á t , s az i f j a k t a n u l á s helyett a ledér élet r a b j a i . Bevezető jelenetében a címszereplő, P a u l u s azt á l m o d j a , hogy letette vizsgáit és t u d á s á t szülővárosa polgárai j a v á r a hasz-

nosítja. Álmából felébredve l á t j a a z o n b a n a rideg valóságot: s e m m i t sem t u d , m e r t elvesztegette a t a n u l á s r a szánt időt. O J e lentősen h a t o t t Vergerio Vitéz J á n o s r a , aki éppen Vergerio halála évében indult volna I t á l i á b a a v á r a d i püspökség elnyerése érdekében. Vitéz az erőteljes, gyakorlatias morál követelésében, s a b b a n , hogy a s z a v a k és t e t t e k összhangban legyenek, következetesen v a l ó s í t o t t a meg nagy b a r á t j á n a k , Vergeriónak elveit. O F ő b b művei közé t a r t o z n a k még Szókratész- és Petrarca-életrajzai (ő a d t a ki elsőként Petrarca Africa c. eposzát is 1397-ben), történeti m ű v e a Carrara-hercegekről (História princípium Carrariensium) s fontos forrás a levelezése is. O K i a d . : Á. Gnesotto: De ingenuis (1918); A. C. P i e r a n t o n i : Paulus (1920); L. S m i t h : Epistolario (1934). O írod.: A. C. P i e r a n t o ni: P i e t r o Vergerio (1920); L. Smith: Vergerio (1934); F . Banfi: Pier Paolo Vergerio in U n g h e r i a (1939); K a r d o s T.: A m a g y a r o r szági h u m a n i z m u s kora (1955); H u s z t i J . : Pier P a o l o Vergerio s a magyar h u m a n i z mus kezdetei (1960). Herczeg Gyula—Kurcz

Ágnes

Vergier [verzsté], J a c q u e s (Lyon, 1655. jan. 3.—Párizs, 1720. aug. 18.): f r a n c i a író, költő. E g y v a r g a m e s t e r fia volt; P á r i z s b a n teológiát t a n u l t , m a j d vidéken különféle hivatalnoki állást vállalt. 1714-ben végleg visszatért Párizsba és részt v e t t az irodalmi életben. A főváros egy félreeső u t c á j á b a n (állítólag Cartouche b a n d á j á b ó l való) rablógyilkosok ölték meg. La Fontaine-t u t á n z ó meséket, v a l a m i n t elbeszéléseket, költeményeket, bordalokat, vaudeville-eket, erotikus verseket írt, amelyeket azonban csak halála u t á n a d t a k ki. O G y ű j t , kiad.: Oeuvres diverses ('Különféle művek', 1726); Oeuvres ('Művei', 2 köt., 1731); Oeuvres et contes ('Művek és elbeszélések', 3 köt., 1780). Padányi Klára Vergilius [vergiliusz]; Publius Vergilius Maro (teljes név); (Andes, M a n t u a köz., i. e. 70. o k t . 15.—Brundisium, ma: Brindisi, i. e. 21. szept. 21.): római költő, az a u g u s t u s i a r a n y k o r i triász epikusa. Teljes neve és a hozzá hasonló szabályos római nevek arról t a n ú s k o d n a k , hogy a különböző törzsekből származó népelemek, melyek a rómaiságot a l k o t t á k , i m m á r összeolvadtak. A Vergilius név és a Maro cognomen ('családnév') etruszk s z á r m a z á s r a vall. Az előbbi t i s z t a etruszk vidéken is ismert (Volterra, Sutri, Veji), a Maro — m a r u — eredetileg e t r u s z k hivtalnoki cím volt. E t r u s z k nevet viselt Magius is, a viator ('bírósági hírnök'), aki-

583

VERGI nek leánya, Magia Polla Vergilius édesapjához m e n t f é r j h e z . 0 , mielőtt leendő apósa alkalmazta, f a z e k a s volt, de é r t e t t hozzá, hogy s a j á t kis v a g y o n á t a z u t á n méhészkedéssel és erdővásárlással g y a r a p í t s a . O Mindkét család, m i n d Vergilius a p j á é , mind a n y j á é — a k i n e k a c s a l á d j á b a n etruszk m ó d r a k ö z é p p o n t i helyzete l e h e t e t t —, olyan f a l u b a n v o l t o t t h o n , melynek galliai lakossága csak később vándorolt be Itáliába; a falu neve, Andes, gall név. Vergilius itt született. Illetőségi helye t u l a j d o n k é p pen a közeli v á r o s , M a n t u a volt. E g y közmondásként f e n n m a r a d t hexameter így szól e városról: , , M a n t u a Tuscorum t r a n s P a d u m sola r e l i q u a " ('az etruszkok M a n t u á j a m a r a d t fönn egyedül a Pó túlsó p a r t j á n ' ; Plinius: N a t u r a l i s história, I I I . 130.). Ahogy más e t r u s z k városokat, M a n t u á t is az alvilági isteneknek szentelték, hiszen még a nevében is h o r d o z t a az alvilági istenek etruszk megnevezését (mantu). Az etruszkokhoz h á r o m másik, különböző törzsekből s z á r m a z ó népességi réteg csatlakozott. Ezért beszél Vergilius az Aeneisben a m a n t u a i ősök sokaságáról és egy három részből álló nemzetségről (gens), mely négy népet foglalt m a g á b a (etruszkok, venétek, umberek, gallok), ugyanakkor azonban hangsúlyozza, h o g y a város ereje az etruszk vérből s a r j a d : Mantua, dús te az ősökben, ha kevert is a fajtád, mert három faj alatt négy-négy törzs él kebeledben, ám te vagy úr rajtuk, tuscus vérség erejével. (Aeneis,

X.20I—3.; ford.: Lakatos

I.)

Ez kicsiben a r ó m a i a k által egyesített I t á lia képe. O A m a n t u a i Vergilius, akinek szemében R ó m a volt Itália m i n d e n népének feje, de aki N á p o l y b a költözött és akinek háza volt Szicíliában is, közel volt a h ; hoz, hogy az első itáliai költő legyen. 0 ugyanis éppen a n n a k a különösképpen művelt, nyelvi zeneiségben fogant költői művészetnek a m e g a l a p í t ó j a , amely az itáliai és a vele nyelvileg rokon költészet s a j á t s á ga. Csak az, aki eltökéli magát, hogy elmerüljön a d a l l a m o s vergiliusi nyelv zengő a n y a g á b a , és m ű v e i n e k sem fordításával, sem pedig t a r t a l m i kivonatával n e m elégszik meg, csak az t u d j a , mivel g a z d a g í t o t t a Vergilius k ö z v e t l e n ü l a világot. K ö z v e t v e pedig az itáliai, sőt az egész latin nyelvből származó költészet ú t j á n g a z d a g í t o t t a , mindazok által, akik nyelvművészetét vele e g y ü t t s z á r n y a l v a keltették ú j életre. O Pompeius és Crassus első konzulátusa idején született, d e jellemző, hogy ókori életr a j z á b a n a politikai a d a t o k o n kívül a szell e m t ö r t é n e t i e k e t is megemlítik (Donatus-

életrajz): a toga virilist, a közéleti pálya előkészítő f o k o z a t á t a tizenöt éves Vergilius i. e. 55 október idusán k a p t a , azon a n a p o n , amelyen Lucretius Carus, a n a g y filozófus és költő meghalt. A közigazgatás és igazságszolgáltatás R ó m á b a n beszélt latin nyelve ekkorra m á r r á r é t e g e z ő d ö t t a Pó-síkság törzsi nyelvére és tájszólásaira. Az ü g y v é d e k beszédei kihasználták a latin prózából f a k a d ó nyelvművészet és muzsika m i n d e n lehetőségét. Vergilius az ő iskoláj u k b a j á r t . Apja lehetővé t e t t e s z á m á r a , hogy először a M a n t u á n á l n a g y o b b Cremon á b a n , m a j d Mediolanumban, a m a i Milán ó b a n — mely a k k o r kezdett a Pó-folyón túli k u l t ú r k ö z p o n t t á fejlődni — t a n u l j a az ékesszólást. R ó m a sem m a r a d t ki ennek a leendő itáliainak, egyben a j ö v e n d ő Itália mesterének képzési f o l y a m a t á b ó l . Egy a g y a f ú r t ősitáliai, Epidus személyében közös r e t o r i k a - t a n á r u k r a találtak o t t Antoniusszal és Octavianusszal, a későbbi Augusíwsszal e g y ü t t . Vergilius azonban egyetlen p ö r t f o l y t a t o t t le csupán, és a b b a n is bátort a l a n , szinte képzetlen szónoknak bizon y u l t . O I. e. 41-ben nagy változások állt a k be a földbirtokviszonyok terén Cremon á b a n és környékén. A város a caesargyilkosok oldalán állt, akik i. e. 42-ben Philippinél c s a t á t vesztettek Antoniusszal és Octavianusszal szemben. Cremona t e r ü l e t é t - s mivel ez nem volt elég, M a n t u á é t is j u t a l o m k é n t felosztották a győztesek k ö z ö t t . Vergiliusra R ó m á b a n a k k o r m á r — ú g y látszik — felfigyeltek, s ő segítséget is k é r t azoktól az intellektuális beállítottságú férfiaktól, akik Octavianus köréhez t a r t o z t a k . Veszélyben forgó kis f ö l d b i r t o k á t egyelőre meg lehetett menteni. Hírek szóln a k a z o n b a n arról, hogy életét a szomszéds á g á b a n letelepedett veteránok mégis fen y e g e t t é k . O A szónoklásból a filozófiába m e n e k ü l t , s ettől kezdve mindennél j o b b a n v o n z o t t a Nápoly környéke. E g y H a d r u m e n t u m melletti villa m o z a i k j á n (ma: Tunisz, Archeológiai Múzeum) m a g á t az embert is l á t h a t j u k : magas t e r m e t ű , s ö t é t b ő r ű férfi, paraszti arcvonásokkal és labilis egészséggel. Végtelen egyszerűséget és igazi jelentőséget áraszt ez a portré: a k ö l t ő t a t ö r t é n e t í r á s és a tragédiaköltészet múzsái k ö z ö t t ábrázolja. A h a g y o m á n y arról is t u d , m e n n y i b e n volt labilis az egészsége: g y a k r a n kínozta gyomor-, torok- és fejfájás, s az is előfordult, hogy v é r t h á n y t . M i n t h o g y m á r ötvenegy éves k o r á b a n meghalt, feltételezhető, hogy ez az á l l a p o t élet é t m á r harmincas éveiben is jellemezte. K e v e s e t evett-ivott, és előnyben részesítette a szép fiúk szerelmét. E g y p á r t f o g ó ba-

584

VERGI r á t j a el a k a r t a c s á b í t t a t n i egy ismert római hetérával; idősebb k o r á b a n ez a nő beismerte, hogy a vállalkozás nem sikerült. O Minthogy a p o l g á r h á b o r ú következtében elvesztett b i r t o k a i t Maecenas és Octavianus ú t j á n n y e r t e vissza, ezzel lekötelezettjévé vált Octavianus, a későbbi Augustus békep o l i t i k á j á n a k és személyesen a m a j d a n i császárnak is. E t t ő l kezdve birtokaira viszszavonulva — s o d a h a g y v a a retorikát és a jogot, mely t u d o m á n y o k nem segítették ő t a b b a n , hogy kilábaljon a válságból — n e m kis vívódás u t á n előbb a filozófiának, m a j d teljesen a költészetnek szentelte életét. E r re a f o r d u l a t r a céloz egj' kis költemény, egy catalepton (-»Catalepton) Catullus stílusában (amint az - > A p p e n d i x Vergilianáimk nevezett g y ű j t e m é n y b e n , Vergilius teljes költői é l e t m ű v é n e k függelékében f e n n m a r a d t többi k ö l t e m é n y is Catullust követi). E b b e n az ötödik catcUeptonban elbúcsúzik a retorikától és az ékesszólás e g y n é h á n y megnevezett t a n í t ó m e s t e r é n e k bombasztikus stílusától. E g y m á s h o n n a n jólismert fordulattal e g y b e h a n g z ó a n nevezi ezeket az embereket az ifjúság üresen pengő cimb a l m á n a k . E g y ú t t a l elbúcsúzik a szeretett ifjútól és az összes szép fiútól is. A boldogságnak a b b a a kikötőjébe a k a r hajózni, amelyet Szeirón (latinosan: Siron) m o n d á sai m u t a t t a k meg neki. Azt az aszkétikus epikureizmust v á l a s z t o t t a , melynek célja nem a gyönyör, hanem a gyönyörtelenség elkerülése. Még az édes m ú z s á k a t (a Camen á k a t ) is — b á r elismerte, hogy édesek — e l u t a s í t o t t a magától, és csak annyit enged e t t meg nekik, hogy n é h a - n é h a meglátogassák írólapjait: A boldog révbe küldjük most hajóinkat, Hallgatva nagy Sironnak bölcs tanácsára, Elűzünk minden gondot életünkből ma. Ti is, Camenák, innen menjetek gyorsan, Edes Camenák, — mert szóljunk igazságot Édes volt véletek, hát jöjjetek mégis Papírjaimhoz, ám csak bölcsen és néha. (ford.: Szepes Erika)

Később — t a l á n csak n é h á n y évvel később — Vergilius m e g v á s á r o l t a Sirontó\ Nápolykörnyéki kis g a z d a s á g á t (erről a nyolcadik catalepton tanúskodik), és o d a v i t t e családját, ill. a n n a k még életben lévő t a g j a i t . Végrendeletében megnevezett egy féltestvért (kinek a p j a Magia Polla második férje volt), m i n t jelentős v a g y o n a örököseinek egyikét. E h h e z a vagyonhoz egy római ház is t a r t o z o t t az Esquilinuson. A p j á t a villulára ('villácska, házacska') bízta, amely azelőtt Siron t u l a j d o n a volt. J á m b o r s á g a a családé és egyszersmind az ú j otthoné. Epikureizmusa nem z á r j a ki a szó eredeti, ró-

mai értelmében felfogott religiót ('vallás, odaadás') a k á r egy élettelen t á r g y iránt sem: O. kicsi villa, ki Siron birtoka volt, s te szegény fold, néki valódi vagyon, s úrrá tette e kincs, most neked én magamat, s velem együtt mind, aki kedves volt valaha, — s hallom: kész odahagyni hónát űzve — ajánlom, apám legelébb. Hát légy, ami egykor őneki Mantua volt, és azelőtt Cremona. (ford.: Szepes Erika)

Nápoly lépett t e h á t életében a szerencsétlen észak-itáliai városok helyébe. A nápolyiak Vergilius nevét görög n y e l v ü k ö n Parthenioszn&k f o r d í t o t t á k , a m i ebben az esetben n e m ,,szűzfit" jelent, h a n e m szűziest. O F e l t ű n ő tény, hogy Vergilius életét e pontig úgy lehet elbeszélni, h o g y költészetéről szó se essék, holott a költészet t e t t e őt híressé és — hála a nagy p á r t f o g ó k , köztük Maecenas c s a l á d j á n a k - g a z d a g g á . A költészet kitölti Vergilius életének t o v á b b i 21 esztendejét, és t ö b b é nem h a g y időt olyan h o l t p o n t o k s z á m á r a , amilyen az volt, amikor a m a j d n e m harmincéves Vergilius a retorikán kívül még a költészetet is távol a k a r t a t a r t a n i az írólapjaitól. Ahelyett, hogy végleg a filozófia felé f o r d u l t volna — nyilván a k k o r , amikor Siron h a l á l a u t á n a b i r t o k á r a k ö l t ö z ö t t —, v i l l á m f é n y k é n t világosodott meg a költőben egy felismerés. Minden eddigi tevékenységével ellentétben, most egyszerre olyan a l a p v e t ő t e t t e t h a j t o t t végre, mely a vergiliusi és a Vergilius által létrehívott költészet kezdetének számít: l é t r e j ö t t egy tökéletesen a nyelvi muzsikára, éspedig elsősorban a nyelvi muzsikára épülő költői alkotás, s ezt az alapot e z u t á n a t u l a j d o n k é p p e n i költészet gyan á n t művelik. O Azt, ami a z e l ő t t költészetnek s z á m í t o t t Vergilius s z á m á r a — éspedig r i t k á n a s a j á t m ó d j á n , m i n t h o g y a s a j á t j á h o z még nem j u t o t t el — , a z t önkéntelen képletességgel a „ c h a r t á k k a l " ('írólapokkal') személyesíti meg, m e l y e k e t a múzsák n é h a n a p j á n m e g l á t o g a t n a k . Az Appendix Vergiliana anyaga, származzék egyn é h á n y u k a k á r valóban Vergiliustól — kivéve a Catullus m o d o r á b a n írt rövid versek e t —, a k á r mindegyik ismeretlen kéztől származó kísérlet és u t á n z a t : az egész, kivétel nélkül papírízű, chartán született, a műveltség d i m e n z i ó j á b a n , nem pedig a magától á r a d ó h a n g é b a n . Mestere u g y a n a költő e h a n g n a k , de ez u g y a n a k k o r s a j á t m a g á t költi, mintegy t á r s k ö l t ő lesz. O A s a j á t o san vergiliusi költészet n y i t á n y a a Bucolica (Kőszegi R á j n i s J . , Magyar Vergilius. 1.: Vergiliusnak eclogái, azaz: v á l o g a t o t t pásztori versei, 1789; Devecseri G., TrencsényiW a l d a p f e l I., Vas I. és mások, Pásztori

585

VERGI m a g y a r Vergilius. Vergilius eclogáinak teljes szövege, 1938; L a k a t o s I., Eclogák, 1963). E m ű Theokritosz eidüllion]a,inak m i n t á j á r a írt párbeszédes -^idillekből áll, s „ v á l o g a t o t t k ö l t e m é n y e k " , azaz Eklogák c. vált közismertté és az -*•ekloga m ű f a j mint á j á v á . A n n a k az idillnek a kezdetét, mely a Bucolica élén áll, és valószínűleg egy „hazulról" érkezett „ j ó " hír n y o m á n keletkezett, a k ö v e t k e z ő k é p p e n lehet jellemezni: „A bevezető sorok t i s z t a , egyszerű körvonalú s t r ó f á t a l k o t n a k . H a r m o n i k u s kiegyensúlyozottságukban példáját n y ú j t j á k a klasszikus kompozíció-művészetnek. A kezdő szavak m e l ó d i á j a a világos és s ö t é t m a g á n h a n g z ó k v á l t a k o z á s á n alapszik: Tityre, tu patulae recubans .. .

A magánhangzók sorában a pásztorfuvola modulációját i s m e r j ü k fel. A latin nyelv az ilyen szóművészetben egy soha azelőtt n e m t a p a s z t a l t édességet, zenei h a r m ó n i á t , érzéki teljességet ért e l " (V. Pöschl). Az öt verssort hangosan kell olvasni — m i n t az egész Vergiliust —: Tityrusom, ki a sátras bükk hűvösén heverészel, erdei múzsádat leheled lágyhangu sipodba, míg mi hazánk édes mezeit s e határt odahagyjuk. Hontalanul bolygunk: de te, Tityrusom, zugod árnyán, szép Amaryllisodért a vadont epekedni tanítod. (ford.: Lakatos I.)

Ez m a r a d é k t a l a n u l és elsősorban nyelvi zenében f o g a n t a l k o t á s v o l t — l e f o r d í t h a t a t lan alkotás. O E z t a nyelvi muzsikát, s a nyelvnek azt a lehetőségét, hogy kizárólag hang által á b r á z o l j a a világot, nem Vergilius t a l á l t a ki. Művelődési élményeiben, a görög irodalomban, a szirakúzai Theokritosznál t a l á l t rá erre. A fent idézett sor előtt: Tityre tu patulae recubans sub tegmine fagi

o t t volt m á r az a verssor, mellyel tosz első idillje kezdődik:

Theokri-

Hadü ti to p8zithüriszma kai ha pitüsz aipole téna — Edes a lágy susogás, kecskés, ha a karcsú fenyőfa. . . (ford.: Kerényi Grácia)

és ebben felcsendült m á r az a nyelvi muzsika, mely Vergiliust rabul ejtette. A megismételt h a d ü (dór tájszólásban 'édes') az idill első soraiban nemcsak új t ó n u s t ad, h a n e m ú j hangzási lehetőségeket, melyeket Theokritosznak köszönhetett a hexameter. „Mindenesetre, h a ő feltalált egy m ű f a j t — á l l a p í t o t t a meg U. von WilamowitzMoellendorf — a k k o r szükségképpen azt, melyet Kallimakhosz is kultivált, s ez a legkülönbözőbb őshellén lírai m ű f a j o k átül-

tetése az epikus e l ő a d á s m ó d b a . " De ezzel még keveset m o n d t u n k . Mert a h e x a m e t e r eredeti e p i k u s előadásmód, mely — m é g h a keletkezésekor és u t á n a még sokáig énekelték is — azáltal, hogy m a g á b a szívta a lírai költészet h a n g j a i t , beleértve a pásztordalokéit is, a szómuzsika érzéki hangszerévé v á l t o z o t t á t . E z a muzsika kíséret nélkül is, és anélkül, hogy a recitativóból á t m e n n e a tiszta d a l b a , magától énekelt. O Theokritosz ú t j á n t a l á l t a meg t e h á t Vergilius a saj á t hangszerét, nemcsak a Bucolica, hanem költőisége számára, mely 28. életévéig n y u g t a l a n í t ó és szorongató ígéret volt, de azután, h á l a a n n a k a felfedezésnek, hogy a latin nyelv is képes arra, a m i r e a görög, beteljesedett. Ezért volt Vergilius költeményeinek h a n g o s olvasása f o n t o s a b b , m i n t más költőké, és ezért érezte rendkívül f á j d a l m a s n a k , h a ebben gyakori t o r o k f á j á s a m e g a k a d á l y o z t a . Vergilius felolvasása m a ga volt az édes csábítás — „ p r o n u n t i a v i t a u t e m cum suavitate et leniciniis miris" ('édességgel és csodálatos lágysággal a d o t t elő') — m i n t egyik életrajza írta. Egy késői riválisa a z t m o n d t a , szívesen ellopna Vergiliustól ezt-azt, ha á t v e h e t n é a h a n g j á t , a száját, és a színjátszó t e h e t s é g é t is, m e r t ugyanazok a versek Vergilius olvasásában zengenek, különben üresek és némák. A Bucolicának, mely végülis tíz v á l o g a t o t t k ö l t e m é n y t (Eclogae) t a r t a l m a z , olyan sikere volt, hogy énekesek ismételten előadt á k a színpadon. Amikor Vergilius a következő m ű v é v e l , a Georgicával elkészült, a campaniai Atellában g y ó g y í t o t t a a t o r k á t . Ide j ö t t Octavianus az a c t i u m i csata u t á n meghallgatni a költeményt. N é g y n a p a l a t t elolvasták a Georgica négy k ö n y v é t . Amikor Vergilius berekedt, Maecenas f o l y t a t t a a felolvasást. O Pásztorköltészet, m i n t a kor legtisztább poézise, mely a p á s z t o r b a n az énekest és a költőben az egyszerű emberi lényt — a „ p á s z t o r t " — a boldogtalan valóságból átemeli a n n a k ellentétébe, egy boldogító hangvilágba: ez Vergilius Bucolicája. J o g g a l m o n d h a t n á n k , hogy mindebben v a n v a l a m i operaszerűség és a költőben némi p r i m a d o n n a - v o n á s , h a az „ i m á v a l " rokon elem nem volna jelen, és nem emelné a j á t é k o t e g y ú t t a l a szent komolyság szfér á j á b a . Vergilius vallásosságát ebben — és minden m ű v é b e n — igen kevéssé é r t e t t e meg az u t ó k o r . T i t y r u s köszönő szavai az első eclogában: „ . . . D e u s nobis haec otia fecit, n a m q u e erit ille mihi semper d e u s " ('Egy isten a d o t t nekem ily n y u g o d a l m a t , mert bizony istenem ő s az lesz m i n d i g . . .'; ford.: Lakatos I.) egyszerű paraszti követk e z m é n y e a n n a k a h u m á n u s görög és nyil-

586

VERGI v á n római vallásosságnak is, mely — valószínűleg egy Menandrosz-szöv égből — lat i n r a f o r d í t v a ezekben a s z a v a k b a n j u t kifejezésre: „ D e u s est homini iuvare homin e m " ('Az e m b e r s z á m á r a az az Isten, h a segíthet egy másik embernek'). Isteni történés volt az, mely segített Vergiliusnak, hogy m e g t a r t s a a gazdaságot, de ennek kézzelfoghatóbb m o z g a t ó j a is volt: miért is ne lehetett volna az isteniséget és a kult u s z t ráruházni? O A nyelv közegében, mely állandó vallásos érzést hordoz, könynyű az á t m e n e t az emberekről az istenekre. De az, hogy Vergilius egy hozzá közel álló család ú j s z ü l ö t t fiúgyermekének a bölcsőjébe a negyedik eclogaval egy Sibyllinumot, jóskölteményt helyezett (—>Oracula Sibyllina), az ő legegyénibb, semmiféle irodalmi vagy vallástörténet^ meghatározással körül nem írható sorsából fakad: Asinius Pollio, az i. e. 43 óta, s így a negyvenedik évre is kinevezett consul, Vergilius b a r á t a i és pártfogói közé t a r t o z o t t . I . e. 41-ben fia született: Asinius Gallus, aki később büszke volt arra, hogy az ecloga az ő tiszteletére íródott, noha a benne foglalt jóslatokból semmi nem teljesült be. Ezek a jóslatok semmiféle politikai számításon n e m alapult a k : Asinius Pollio a jövő emberének, Octavianusn&k még csak a p á r t j á h o z sem t a r t o zott. E j ó s l a t n a k —>ima f o r m á j a volt. A költeményt, melynek m a g v a egy világmegv á l t ó születésére irányuló kívánság, kereszt é n y magyarázói j o b b a n m e g é r t e t t é k , mint a számítgató filológusok. Az utóbbiak ugyanis azt feltételezték, hogy a költő a korabeli zavaros helyzetben éleslátóan, okosan f o n t o l g a t v a , egyértelműen Octavianus mellé állt, és jóslata csakis erre vonatk o z h a t o t t . Ezek a filológusok gondolkodásm ó d j u k k a l v é t k e z t e k a költészet ellen és egy végnélküli v i t a terméketlenségével b ű n h ő d t e k . O K i s z á m í t h a t a t l a n módon, vagyis k i s z á m í t h a t a t l a n tényezők ú t j á n n y ú l t Vergilius valamelyik orientális Sibylla jóslatához, akitől egy görög fogalmazású orákulum b i z o n y á r a e l j u t o t t I t á l i á b a is. Vergilius úgy foglalta költészetébe e próféciát, ahogyan ez Theokritosz óta a legkülönbözőbb eredetű lírai elemek esetében lehetséges volt. Képzeletben a n n a k a háznak az á t r i u m á b a n helyezkedett el, melynek belső termeiben a g y e r m e k megszületett. A szerep, melyet most Vergilius játszik — ahogy k o r á b b a n a p á s z t o r é t — a házi csillagászé, akinek szeme e l ő t t a régi kozmikus év végének és az ú j kezdetének konstellációja lebeg. A kozmikus pillanat kihirdetése u t á n ima következik a szülést segítő holdistennőhöz. A gyermek születésével betör az ár-

t a t l a n s á g a r o m l o t t világba. De a b ű n nyom a i n a k eltüntetése és az emberiség felszab a d í t á s a az örökös félelemtől, ez m é g az a p a , a h i v a t a l b a n lévő consul f e l a d a t a . Ist e n e k h e z méltó élet a k k o r v á r a fiúra, amik o r m a j d a megbékélt föld k o r m á n y z á s á t átveszi. Vergilius hallja a P á r k á k h a n g j á t , a k i k a most s z ü l e t e t t gyermekhez forduln a k . É n e k ü k a jövő k é p é t t á r j a föl: miképp e n növekszik és érik m a j d az a r a n y k o r p á r h u z a m o s a n a g y e r m e k fejlődésével. . . O N e m kellett Vergiliusnak hinni: elég volt h a l l g a t n i őt. Az a r a n y k o r o t t volt m a g á b a n a költészetében. N e m a hitelesnek vélt jóslat, s n e m valamiféle vaskos v a r á z s l a t t e t t e Vergiliust az a u g u s t u s i korszak p á r a t l a n költőjévé (valóságos p r ó f é t á v á a kereszténységben, varázslóvá a középkorban vált), h a n e m a költészete t e t t e azzá, éspedig az első pillanattól, m i h e l y t nyilvánossághoz j u t o t t . Sikere és hírneve egyre n ő t t minden ú j költői művének előadása vagy nyilván o s s á g r a hozatala u t á n . E k k o r m á r csak n a g y r i t k á n j ö t t R ó m á b a , de ha o t t megpill a n t o t t á k , a tömeg elől, mely ovációval vette körül, kénytelen volt a legközelebbi házb a bemenekülni. A m i k o r a közönség a szính á z b a n , ahol verseit e l ő a d t á k , észrevette őt a hallgatóság soraiban, mindenki felemelk e d e t t az ülőhelyéről és ugyanolyan tiszteletet t a n ú s í t o t t i r á n t a , mint Augustus i r á n t . Ilyen pillanatképeket m á r élete utolsó évtizedében feljegyezhettek róla, a m i k o r az Aeneis még n e m volt u g y a n kész, de Vergilius a „ n a g y " énekeket — m i n t amilyen a második, negyedik és hatodik — m á r felolvasta Augustus h á z á b a n , v a g y m ű v é ből egyet-mást t á r s a s á g b a n előadott, hogy e részeket megeleveníthesse és t o v á b b f ű z hesse. O Életének utolsó előtti évtizedében Vergilius valószínűleg nápolyi b i r t o k á n , teljes visszavonultságban dolgozott azon az újszerű t a n í t ó k ö l t e m é n y e n , amely a Bucolicdban felszabadult h a n g j á t egy n a g y o b b a l k o t á s szolgálatába állította: a Georgicáéba (teljes címén: Georgica ecloga, ismert röv i d e b b címén: Georgicon; Kőszegi R á j n i s I., M a g y a r Vergilius. 2: Vergiliusnak Georgik o n j a . Azaz gazdaságra t a n í t ó versei, 1814; Szabó A., Georgica [prózában], 1932; L a k a tos I., Georgica, 1981). V a j o n v a l ó b a n m e g a k a r t a t a n í t a n i általa a földművest a r r a , hogy mi a teendője a földjével, b o r á v a l , gyümölcsfáival, n y á j a i v a l és méheivel? Csapongó e l ő a d á s m ó d j á t tekintve, hisz teljességet úgysem l e h e t e t t elérni, ez kétséges. De az is kétséges, hogy Vergilius a t a n í t ó k ö l t e m é n y m ű f a j á t — a n n a k görög képviselői és a római L u c r e t i u s u t á n — az elődeiével azonos irodalmi célzattal a k a r t a - e

587

VERGI folytatni. O Nikandrosz, a hellénisztikus költő, aki Vergilius előtt írt m á r egy Georgicát, ,,ez a k i á l l h a t a t l a n görög k ö l t ő " (U. von Wilamowitz-Moellendorf) n y i l v á n nem volt Vergilius m i n t a k é p e , noha egyesek az ó k o r b a n így vélték. Vergilius h a t á r o z o t t a n Hésziodosz M u n k á k és napok c. művéhez kapcsolódott, a m i k o r így írt (II, 176): Aszkrai dalt dalolok széltében a római földnek (ford.: Nagy F.)

Az aszkrai költő egyszerűségénél a z o n b a n lehetetlen volt m e g m a r a d n i a r ó m a i a k szám á r a írt k ö l t e m é n y b e n . Az a t á j , melyet Hésziodosz a Helikonról látott, és az, amely Nápolyból Vergilius szemei elé t á r u l t , vagyis Boeotia és Itália, túlságosan e l ü t ö t t egymástól. E z t a t á j a t Vergilius k ö l t e m é n y e négy énekének megfelelő négy a s p e k t u s b a n a k a r t a üdvözölni (11,173—175): Légy üdvöz, saturnusi föld, termés örök anyja, hőseid által örök — (ford.: Nagy F.)

Itália a m a g a gazdagságával szétfeszíti a hésziodoszi költészet p r a k t i k u m r a lefokozott egyszerűségét, és olyan t i s z t a s á g r a törő poézissé válik, mely végső f o k o n nem p r a k t i k u s , h a n e m himnikus költészet. A vergiliusi h e x a m e t e r szünetekkel tagolt h a n g j a m á r az első, csupán látszólag egyszerű soroktól kezdve zeng: Hogy lesz dús a vetés, mely csillag alatt ugaroljunk, szilre mikor jó, Maecenas, aggatni borágat, marhatenyésztéshez mint fog, juhokat hogyan ápol, és kicsi méheivel mily gondot vállal az ember: ezt dalolom. (ford.: Lakatos I.)

E z u t á n a z o n b a n hosszú lélegzetű fohász következik egyetlen k ö r m o n d a t b a n , mely Caesar Octavianus Augustusi nemcsak egyszerű paraszti tiszteletadásban részesíti, h a n e m a n a g y istenek sorába emeli. Mialatt Agustus a m a g a p r i n c i p á t u s á t , az oly gyakran és soká p u s z t í t o t t és megszentségtelenít e t t Ttália fölötti h a t a l m i rendszerét építette, a z a l a t t Vergilius előkészítette felmagasztalását a z o k n a k az isteneknek a kultusza ú t j á n , a k i k n e k a földművesek mindennapi m u n k á j á b a n volt szerepük. O E költ e m é n y n e m c s a k irodalmi dimenzióban olvasható, h a n e m egy l á t h a t ó a n t á j s z e r ű és egy zenei d i m e n z i ó b a n is, ami e g y ü t t jóval n a g y o b b h a t á s t tesz, m i n t h a p u s z t á n irodalmi szemszögből néznénk. Vergilius bem u t a t á s á n a k ezt a legnagyobb hangsúllyal kell k i m o n d a n i a . Csak-irodalmi m ű Vergiliustól a Bucolica ó t a (ez még h e l y e n k é n t az) nem született, m e r t a mű érzéki mivoltában t a r t a l m a z z a az irodalmiságot. A Geor-

gicában a görög istennevek v á l o g a t o t t földrajzi v o n a t k o z á s a i k k a l — m i n t L y c a e u m , M a e n a l u m és Tegea P a n neve mellett (I, 16 —18) p a s t o r a b A m p h r y s o Apolonnál (111,2) — t á g í t j á k - d ú s í t j á k a légkört és a görög t á j varázsával g a z d a g í t j á k . Ez a kit á g u l á s végül, a negyedik énekben, v á r a t l a nul a vizek és a föld mélységeibe tör b e az Arisztaioszról (latinosan Aristaeus), a n a g y m e d i t e r r á n méhész-istenről és a d a l n o k Orpheuszról szóló elbeszéléssel. Az előbbi m i a t t kellett O r p h e u s z n a k E u r ü d i k é t g y á szolnia és hasztalanul az alvilágba szállnia. (Ehhez a t é m á h o z c s a t l a k o z o t t később az olasz opera e l ő f u t á r a k é n t A. Poliziano Orfeo c. pásztori d r á m á j a — 1480 —, m a j d C. Monteverdi, aki 1607-ben A. Striggio F a v o la di O r f e o j á t v á l a s z t j a az első t ö k é l e t e s o p e r a librettójául.) O H é t évet f o r d í t o t t Vergilius a Georgicára és a tizenegy Aeneisre ( K o v á c s J . , M a g y a r fineis, 1799; B a r ó t i Szabó I)., Vergilius Éneisse, 1810—1813; Csengery J . , Aeneis, 1931; L a k a t o s I., Aeneis, 1962; K a r t a l Zsuzsa, Aeneis, 1987) f o r d í t o t t év u t á n ú g y t ű n t neki, hogy m é g mindig n e m érkezett el költészete a r r a a csúcsra, amely őt is megelégedéssel t ö l t ö t t e volna el. A nagy m ű v e t , melyben k o r t á r s a i és az u t ó k o r is a lehető legmagasabb teljes í t m é n y é t l á t t á k , végrendelkezésében t ű z h a l á l r a ítélte: Augustus császárnak a végrendelet v é g r e h a j t ó j á h o z intézett a u t o k r a t a p a r a n c s a m e n t e t t e meg Vergilius m ű v é t a tűzbevetéstől. Az Aeneis h á n y a t o t t sorsa, melyből ugyan az eposz lényegileg befejez e t t á l l a p o t b a n került ki, a k ö z v e t í t e t t biz o n y í t é k a a n n a k , hogy főművében Vergilius m a g a s a b b célt t ű z ö t t maga elé, m i n t b á r m i k o r . A t a r t a l m i célt azonban elérte: b e m u t a t t a a leendő római ereklyék megm e n t é s é t Trójából, Aeneas ú t j á t I t á l i á b a és győzelmét m i n d a m a h a t a l m a k fölött, melyek alapítói t e t t é n e k ellenszegültek, a h o n n a n az egész római történelem kiindult. O Az e r e d m é n y i t t áll e l ő t t ü n k 12 é n e k b e n , művészien felépítve egészében és részleteiben is. Az eposz első felében l á t j u k Aeneast, a r ó m a i a k szerelem-istennőjének, Venusn a k fiát ú t b a n I t á l i a felé, és rögtön az első é n e k b e n az események kellős közepén (—>in medias res), a tengeren, látóközeiben I t á l i á hoz, az ígéret földjéhez, a m i n t a v i h a r mégis visszaveti Észak-Afrikába. A második ének visszanyúl T r ó j a pusztulásáig, a h o n n a n Aeneas egész kíséretével elindul; a h a r m a d i k a Szicíliáig m e g t e t t u t a t ábrázolja; a negyedik K a r t h á g ó a l a p í t ó j á n a k , Did ó királynőnek n a g y elterelő kísértését m o n d j a el és azt, h o g y a n hal bele D i d o a h i á b a v a l ó csábítási kísérletbe; az ö t ö d i k a

588

VERGI Szicíliában t ö l t ö t t békés időről számol be, mely az Aeneas a p j a , Anchises tiszteletére rendezett heroikus játékokkal t e l t el. A hatodik a (későbbi Nápolyhoz közel eső) Cumaeból az alvilágba t e t t u t a t ábrázolja, ahol a szellemek e másvilági d i m e n z i ó j á b a n feltárul Aeneas szeme előtt leszármazottainak jövője. A t o v á b b i h a t énekben folynak a hódító harcok L a t i u m é r t , azért a földért, amelyen az Aeneastól m e g a l a p í t o t t R ó m a erős n e m z e t t é fog emelkedni. Mindez előtt ü n k van, csupán csekély, nem teljes hexameterek okozta hézagokkal, és azt kell kérdeznünk, mi volt h á t az a nehezen elérhető formai cél, melynek a Georgicában már elért célon túl kellett volna emelkednie és valami addig nem létezőt megvalósítania? Ez az ú j az ő késő római csodálói és utánzói s z á m á r a m á r magától é r t e t ő d ö t t és ezért soha nem is hangsúlyozták, h a n e m csak elfogadták és lassanként n a p i r e n d r e t é r t e k felette. A n é m e t Vergilius-magyarázat (V. Pöschl) felfedezett legalább egy analógiát a r r a a v í v m á n y r a , amivel Vergilius felülm ú l t a a Georgicát. W a l t e r Páter Giorgionéról, erről a Vergilius szűkebb h a z á j á b ó l származó festőről szóló esszéjében t a l á l t a meg a helyes s z a v a k a t : ,,A költészet és festészet ideális példái azok, melyekben minden részlet olyan szorosan szövődik egymásba, hogy az a n y a g (vagyis a tárgy) m á r nem csupán az értelemre, a művészi (vagyis a forma) m á r nem csupán a szemre vagy fülre h a t , h a n e m ahol a n y a g és f o r m a egy és ugyanazzá vált, e l v á l a s z t h a t a t l a n egységet alkot, s m i n t egy egész h a t a r r a az érzéki képzelőerőre, melyben minden egyes gondolat és minden egyes érzés érzéki k é p m á sával egyidejűleg, ikerként születik. Legtökéletesebben a zene éri el ezt az ideált az a n y a g és a f o r m a egysége által. A zene minden művészet legtisztább t í p u s a és mértéke. Ezért f o g h a t ó fel minden művészet úgy, b á r mindegyik m a g á b a n h o r d j a s a j á t , á t r u h á z h a t a t l a n lényegét, hogy mindig a muzsika legfőbb törvényének elérésére törekszik, egy olyan ideál elérésére, melyet csak a zene t u d tökéletesen megvalósítani. Az esztétikai kritika egyik fő f e l a d a t a a b b a n áll, hogy megjelölje azt a fokot, ameddig egy-egy művészi a l k o t á s az ilyen értelemben felfogott legfőbb zenei t ö r v é n y n e k megfelel." Vergilius az Aeneisben azáltal érte el a legmagasabb fokot, hogy még mélyebben m e r ü l t bele a nyelvbe, m i n t a Georgicában, és azt a költészet érzéki-érzékfölötti helyévé és a n y a g á v á t e t t e , úgy, ahogyan egy ilyen következetes művészi gyakorlatban, melynek éppen ez a jellegzetessége, ő előtte még senki sem. Példa erre a

nyolcadik ének utolsó sora, melyen Vergilius ókori kritikusai, a g r a m m a t i k u s o k , akikből h i á n y z o t t a lényegesre vonatkozó érzék, m e g b o t r á n k o z t a k : sarjainak sorsát-hírét vállára felöltvén. (ford.: Lakaton I.)

Amit itt Aeneas a vállára vesz, az a pajzs, melyet Vulcanus a leendő R ó m a történetéből v e t t képekkel díszített. A „valóságb a n " a pajzzsal történik az, hogy vállra emelik. Hol t ö r t é n h e t ez az utódok hírével és sorsával? A nyelvben, mely Vergilius s z á m á r a nyílt közeg. Ez a közeg nem kötődik a k o n k r é t és nem k o n k r é t közötti h a t á rokhoz, m e r t s z á m á r a m i n d k e t t ő egyform á n k o n k r é t . Az „ a n y a g s z e r ű " eltűnik a „művészi"-ben, ami i t t m a g a a tiszta történés. O E g y másik p é l d á t a hatodik ének sokszor megcsodált sorai n y ú j t a n a k , melyek Aeneasnak és vezetőjének, a cumaei Sibyllának az alvilágba vezető ú t j á t írják le (VI,268): ibant obscuri sola sub nocte per nmbram. . .

szó szerinti f o r d í t á s b a n : "mentek sötéten a magányos éjszakában az árnyékon á t . . . '

Ki volt o t t a „ s ö t é t " és ki „ m a g á n y o s " ? Nem éppen a f o r d í t o t t j a volt a „valóság" a költő nyelvének? Nem az éj volt sötét és a v á n d o r magányos? A jelzők felcserélése, amit a retorikai t a n k ö n y v e k ->hipallagének neveznek, i t t nem szónoki játék, hanem éppen ennek a nyelvi közegnek a felhasználása, melyben a figurák mozognak. T á r g y és kifejezés egy és ugyanaz: az „ a n y a g s z e r ű " azonos a „művészi"-vel, amennyiben b e h a t o l t a h a t á r t a l a n és mindenható nyelvbe. O A harmadik példa Laokoón sorsának ábrázolásából való a második énekben. Egyetlen sor fejezi ki azt, hogy Laokoón éppen egy bika feláldozásába kezd (11,202): a pompás oltáron testes barmot készült bemutatni. (ford.: Lakaton I.)

Mi t ö r t é n t a bikával, m i u t á n a kígyók m e g t á m a d t á k Laokoónt? A „ v a l ó s á g " szintjén a bika sorsa nincs ábrázolva, de a nyelv (223—224) megteszi ezt, mely hasonlattal él, hogy Laokoón kínlódását leírja (figyelemreméltó a hangfestés a latinban a sok u h a n g által): Mint sebesült bika bőg, mely rosszul kapta a taglót s oltárától elszabadulva kirázza nyakából. (ford.: Lakatos I.)

589

VERGI Elvész a h a t á r a nyelven innen és túl, a hasonlatbeli és a ,,valóság"-ban lejátszódó esemény egyenértékű, csakhogy a nyelv, melyhez a hasonlat t a r t o z i k , n a g y o b b és á t f o g ó b b erejű, m i n t a „ v a l ó s á g " . O í g y kell Vergilius nyelvét az Aeneisben elvi s z e m p o n t b ó l felfogni, a k k o r is, ha az gyakorlatilag n e m m i n d e n ü t t ennyire nyilvánvaló. É l e t é n e k utolsó szakaszában ú g y érezte Vergilius, hogy csak majdnem é r t e el azt, a m i t a k a r t . Az ö n m a g á t örökké tökéletesítő, soha nem kész virtuóz érzése volt ez, egy költészet feltalálójáé. Ez a költészet — h á l a a nyelv zengő a n y a g á n a k — még t a l á l ó b b a n h a s o n l í t h a t ó a zenéhez, m i n t Giorgione festészete. Leghelyesebb Vergilius n a g y eposzának a zenei-festői jellegénél m e g m a r a d n i és nem holmi „ p l a s z t i k u s " jelleget t u l a j d o n í t a n i neki. Vergilius nyelvéből hiányzik a plasztikusság: muzikális festészet i n k á b b . Volt, aki az Aeneis szimbolikus jellegéről beszélt, éspedig olyan értelemben, hogy Homérosszal ellentétben, aki „szimbolikus malgré lui" ('önszántán kívül szimbolikus'), Vergilius szándékosan az (V. Pöschl). „ S z i m b ó l u m o k " helyett visszatérő zenei m o t í v u m o k r ó l lehet beszélni az Aeneisben, melyek festőiségükban m u t a t k o z nak: hol úgy, mint a viharból való menekülés, hol m i n t egyáltalán maga a menekülés. Olyan f o l y a m ez, melybe m i n d e n ü t t belel é p h e t ü n k , hogy u g y a n a z a muzsika, másmás képek között, m a g á v a l r a g a d j o n . O Maga Aeneas is e l r a g a d t a t o t t passzív hős. Nem tud m á s lenni, m i n t jámbor, „ p i u s A e n e a s " , a „ f a t a J o v i s " ( ' J u p p i t e r megs z a b t a végzet') h a t a l m a s h a n g j a a l a t t , mely v a l a h a fölülről h a n g z o t t . Ilyen volt m a g a Vergilius is. Amit szeme előtt kibontakozni l á t o t t , az „ i f j ú " Octavianuson, a segítő és ezért isteni jelenségen keresztül, az nyelvének legfenségesebb h a n g j a i t h í v t a elő. M i n k e t ezek a hangok, R ó m a magasztalásai n e m z a v a r n a k , m e r t ezek is muzikálisak. Mi ismerjük e megdicsőülés rövid időt a r t a m á t és a költészet, a festészet és a zene sokkal hosszabb életét I t á l i a földjén, egy m i n k e t közelebbről érintő nagyszerűséget, mely m a szintén a végéhez közeledik. O I . e. 19-ben Vergilius a nagy műtől kimerülve Görögő.-ba u t a z o t t . R e m é l t e , hogy ú j erőre k a p , és még három évben r e m é n y k e d e t t , hogy j a v í t h a s s o n az Aeneisen. Megarában, az I s z t h m o s z n á l fekvő városban, mely akkor is olyan forró volt, amilyen m a n a p s á g , Vergilius, valószínűleg egy napszúrás köv e t k e z t é b e n , belázasodott. Már az ú t o n t a lálkozott Augustusszal, aki keletről j ö v e t R ó m á b a t é r t vissza. Vergilius nem a k a r t elszakadni tőle. A tengeri átkelés n e m t e t t

j ó t a betegnek, még gyengébb á l l a p o t b a n érkezett a kikötőbe, és o k t ó b e r 21-én Brundisiumban (ma: Brindisi) m e g h a l t . Nápolyb a n t e m e t t é k el, a P u t e o l i b a (ma: Pozzuoli) vezető országút m e n t é n , a második útjelző kőnél. O A k ö r n y é k sűrűn l a k o t t népességében máig, egészen a mai motorizált tömegforgalomig él az i r á n t a való tisztelet. Irodalmi továbbélése szűkebb értelemben Daniénál, Camőesnél, Tassónál és Miltonnál kereshető, s az európai -* pásztori költészetben, t á g a b b értelemben pedig az egész latin eredetű n a g y költészetben: ez külön t a n u l m á n y t érdemelne. Kerényi Károly O Vergilius mo.-i utóélete u g y a n o l y a n gazdag és sokrétű, m i n t világirodalmi h a t á s a . E g y a r á n t befolyásolta az ->eposz, a ->tanköltemény és az -»idill (még ekloga) mag y a r k i a l a k u l á s á t és felvirágzását. Nélküle nem születhettek volna meg az Aeneis utánköltésén alapuló mitikus m a g y a r epik u s költemények ( H u n y a d i F . T r ó j a története c. széphistóriája), sem az Aeneist tud a t o s a n m i n t á u l választó eposzok (Taurinus még reneszánsz-ízű S t a u r o m a c h i á j a 1519-ből; Schesaeus K e reszté ly: P a n n ó n i a romlása; Csokonai: Árpádiász; Pálóczi Horváth A. H u n n i a s , 1787). H a t á s a erőteljes Zrínyi eposzára is, melynek indító sora egyenesen f o r d í t á s a az Aeneis kezdetének. S o k a t m e r í t e t t belőle Gyöngyösi I. (Proserpina e l r a g a d t a t á s a ) . H e x a m e t e r e s eposzaink is az ő m i n t á j á r a születtek (Vörösmarty: Zalán f u t á s a stb.). P a r ó d i á k is készültek az Aeneis n y o m á n : Janus Pannonius egy képzelt, szatirikus költői v e r s e n y t ír meg eposzi kellékekkel, s a viszályban Vergiliusszal szemben Magyi Sebestyén j a v á r a dönt. Arany J . Elveszett a l k o t m á n y á b a n számt a l a n Vergiliust parodizáló elem olvasható. Pásztori költészete h a t o t t Csokonaira, Gyöngyösivé, Faludi F.-re (bár ez utóbbi az idilleket felező tizenkettesben szólaltatta meg). O Igen k o r á n k e z d t é k el fordítani. Kováts J . Magyar Éneise (1799) mellett megszületett Huszti P. Aeneis-fordítása, Nagy J . szemelvényeket f o r d í t o t t belőle Magyar Vergilius, az az Vergilius Aeneásának némely d a r a b j a c. (1806); Gyurits A. az Aeneis 1. és 2. k ö n y v é t ü l t e t t e á t (1851); ezt követték Sebők A. és Remete J . teljes Aeneis-fordításai (1860, ill. 1863). Vajdaffy J . p r ó z á b a n kísérelte meg a f o r d í t á s t (1867), Márki J . k é t részben a d t a közzé átköltését: először az első h a t éneket f o r d í t o t t a le (1873), m a j d a teljes m ű v e t (1881). Barna í . a teljes eposzt ü l t e t t e á t (1890); Ráday G.: Virgilius Aeneisének kezdetét (1892). Az antik eposzok m ű f o r d í t á s á n a k nagy-

590

VERGI mestere, Devecseri G. belekezdett az Aeneisbe is, elég sokat le is f o r d í t o t t belőle, á m amikor híre m e n t , hogy az 1956 u t á n beb ö r t ö n z ö t t Lakatos I . b ö r t ö n é v e i t Vergilius f o r d í t á s á v a l tölti, nemes gesztussal hátralép e t t . Lakatos később valóban a teljes Vergilius-életművet a m a g y a r olvasók kezébe a d t a (az első teljes kiadás: 1984). O A ford í t á s i r o d a l o m b a n a Georgiconból készült k i a d v á n y o k a légritkábbak, pedig az első m a g y a r í t á s Csokonai nevéhez fűződik; az u t ó k o r t e m ű mégsem ihlette a n n y i átültetésre, m i n t az Aeneis vagy a k á r a Bucolica. Rájnis J . - n a k a Georgicont is m a g á b a foglaló teljes é l e t m ű f o r d í t á s a u t á n csupán Bödön A. f o r d í t o t t a le a t a n k ö l t e m é n y t (Vergilius költészete a gazdászatról, 1867), m a j d a filológus Marót K. m u t a t o t t szemelv é n y t (Vergilius Georgiconjának I I . éneke, 1929); Szabó A. prózai á t ü l t e t é s t készített (1932), Vietorisz J . pedig a teljes m ű v e t f o r d í t o t t a le (1936). O A Bucolica fordítói k ö z ö t t a m á r ismert nevek t ű n n e k fel: Gyurits A. (Vergilius pásztori dalai, 1851); Vietorisz J . (Vergilius Eclogái, L a t i n u l és magyarul, 1904). A teljes f o r d í t á s o k o n kívül s z á m t a l a n , egy-egy idillre korlátozódó ford í t á s született: Gyöngyösi, Csokonai, Fazekas, Ráday G., Dugonics A. korai fordításai u t á n a 20. sz.-ban az idillek jelentősége m e g n ő t t . Vas T.-nak az A r g o n a u t á k b a n megjelent I . Ecloga-fordítása m á r előre vetíti a következő év nagy m ű v é t : a 2. világháború küszöbén n y i l v á n v a l ó a n a háború elleni tiltakozásul idézve fel az idillek békés világát — 1938-ban jelent meg az Eclogák első teljes ú j f o r d í t á s a (Pásztori m a g y a r Vergilius. Vergilius eclogáinak teljes könyve), amelynek m u n k á l a t a i b a n költők és filológusok egyaránt k ö z r e m ű k ö d t e k (Devecseri G., Trencsényi- Waldapfel T., Vas I. és sokan mások). Ennek a k ö t e t n e k köszönhetően, a t é m a ihletésére születtek meg Radnóti M. eklogái (az Első eklogát 1938b a n írta, az utolsót 1944-ben, először a T a j tékos ég c. posztumusz k ö t e t b e n jelentek meg 1946-ban). O Az Aeneis t é m á i n a k irodalmi, zenei és képzőművészeti továbbéléséhez bővebben -»trójai mondakör. A Georgiconból G. F . Malipiero k o m p o n á l t dalok a t ; a költeményekből készült v á l o g a t á s szolgált szövegkönyvül Seiber M. C a n t a t a secularis c. kórusművéhez (1951). A Bucolica továbbéléséhez pásztori költészet. O A Negyedik ecloga keresztény értelmezése m i a t t (—>interpretatio Christiana) prófétának, szentnek t a r t o t t Vergilius kultusza végigvonult a késői a n t i k v i t á s o n , a középkoron, de kiemelkedő jelentőséget t u l a j d o n í t o t t a k neki a reneszánszban is. Műveit

olyannyira j ö v ő b e l á t ó n a k t a r t o t t á k , hogy l a p j a i n a k felütésével jósoltak is belőle, ez volt a híres Sortes Vergilianae, a Vergiliusjóslás (—>sorsvető könyv; jóslatirodalom; szómágia). O Kiad., é l e t r a j z és k o m m e n t á r o k : Donatus (i. e. 4. sz.) nevezetes műve, a Commentum Vergili ('Vergilius m a g y a r á z a t a ' ) amelyből az u t ó k o r r a csak a Vita Donatiana c. ismert életrajz és a Bucolica m a g y a r á z a t a i n a k bevezetése m a r a d t fenn. Az ő művének ismeretén alapszik a másik i. sz. 4. sz.-i g r a m m a t i k u s , Servius műve, a Vergilii carmina commentarii ('Magyarázatok Vergilius költeményeihez'), amelynek egy hosszabb és egy r ö v i d e b b v á l t o z a t a m a r a d t fenn. A s z á m t a l a n középkori és ú j k o r i kiadás közül figyelemre méltó a Donatus- és Servius-féle k o m m e n t á r o k a t is közlő, az énekek rövid összefoglalását n y ú j t ó , valam i n t az Aeneis szónoklatjellegű részeinek kiemelését adó P. C. Ruaeus k i a d á s a (P. Vergilii Maronis Opera, 1760). O A mod e r n m é r t é k a d ó k i a d á s o k közül a jelentősebbek: a teljes é l e t m ű r e : J . H e n r y : Vergilii Opera Omnia (1873—1889); F . A. Hirtzel: P. Vergili Maronis Opera (1900); R . G. A u s t i n — R . D. Williams: Vergilius (1955); H . Holtdorf: P. Vergilius Maro, Die grösseren Gedichten (1959); n é m e t ford.-sal: J . Götte: Vergil (1965); ú j kiad. az összes művekhez: R . Mynors: Vergil (1969). K i a d . és k o m m e n t á r az Aeneisbez: A. S. Paese: Publi Vergilii Maronis Aeneidos liber quartus ('Publius Vergilius Maro Aeneisének negyedik könyve', 1967); E . Norden: P . Vergilius Maro, Aeneis Buch VI. ( T . Vergilius Maro, az Aeneis VI. k ö n y v e ' , 1970); K . W. G r a n d son: Virgil: The Aeneid ('Vergilius: Az Aeneis', 1990); a Georgiconboz: W. Richter: P. Vergilii Maronis Georgica ('P. Vergilius Maro Georgiconja', 1957); az Appendix Vergilianáboz: W . V. Clausen—E. J . K e n n e y — J . A. R i c h m o n d (1966); a Cataleptonhoz: R . E. H . W e s t e n d o r p I. (1949; II.: 1963). O Magyarul még: 1 vers (Kardos L., Ezer álarc mögül, a n t o . , 1959); A szúnyog (Szabó K., 1963); 8 vers (Lakatos I., L a t o r L., Devecseri G., L a t i n költők antológiája, 1964); Összes művei ( L a k a t o s I., 1973); Invokáció a Georgikonból (Csorba Gy., K e t t ő s h a n g z a t , 1976); 4 vers (Trencsényi-Waldapfel I., E m b e r v a g y , anto., 1979). O írod.: D. Comparetti: Virgilio nel Medio E v o (1872); N é m e t h y G.: Az Aeneis m i n t nemzeti eposz ( E P h K , 1888, 1.); B á r d o s R . : L u c a n u s és Vergilius ( E P h K , 1893, 6—7.); N é m e t h y G.: Vergilius Didója ( E P h K , 1896, 1.); uő: Vergilius ifjúsága (uo., 1901, 3.); uő: Ad s e x t a m Vergilii eclogam (uo., 1901, 9.); uő: Vergilius mint bukolikus köl-

591

VERGI tő (uo., 1902, 1.); uő: Vergilius élete és művei (1902); Leffler S.: Az Aeneis X l I I - i k könyve ( E P h K , 1902, 3.); R. Heinze: Vergils epische Teehnik (1903); K r a u s z S.: Vergilius Messiása ( E P h K , 1904, 3.); W . Schulze: Zur Geschichte lateinischer Eigennamen (Abhandlungen der königlichen Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen, 1904); N é m e t h y Gy.: Vergilius dormit a n s ( E P h K , 1908, 3.); Á. Gercke: Die E n t stehung der Aeneis (1913); V. Zabughin: Vergilio nel rinascimento italiano (1921— 1924); R é v a y J . : Az ember t r a g é d i á j a álomm o t í v u m á n a k ősei (Nyűg, 1923); Kerényi K : Ascensio Aeneae. A görög apokalyptika történetéhez ( E P h K . 1923, 1—6., 1924, 1—10.); G. Rohde: De f o r m a e t indole Vergilii eclogarum (1925); Kerényi K.: Vergilius, a megváltó ezredik év költője ( E P h K , 1930, 7—8.); R é v a y J . : A kétezeréves Vergilius (Nyűg, 1931); Th. Haecker: Vergilius, Vater des Abendlandes (1931); Anne Marié Guillemin: L'originalité de Virgilé (1931); F. Peeters: Bibliography of Virgil (1933); J . W. Spargo: Virgil t h e Necromancer (1934); Waldapfel I.: Vergilius (Apollo, 1935, 1.); K . Kerényi: D a s persische Millenium in der M a h a b h a r a t a bei der Sibylla u n d Vergil (Klio. 1936); Mészáros E.: Vergilius eschatológiája ( E P h K , 1936, 7—10.); R . Heinze: Das K r á u t e r k á s g e r i c h t (1939); F . Meehmel: Vergilius u n d Apollonios R b o d i o s (1940); T h . W . Stadler: Vergils Aeneis. Eine poetische B e t r a c h t u n g (1942); C. M. Bowra: F o r m Virgil t o Milton (1945); H . Hőmmel: Vergils messianisches Gedicht (1950); F. Dornseiff: Verscbmáhtes zu Vergil, Horaz und Properz (1951); Anne Marié Guillemin: Virgil, Poete, artiste et penseur (1951); K . Kerényi: Vergil und Hölderlin (1957); K. Büchner: Publius Vergilius Maro. R E 8A 1 — 2 (1955—1958); R. Merkelbach: Aeneas in Cumae (Museum Helveticum, 1961, 83 —95.); F. Klinger: Vergils Georgiea (1963); H. O p p e r m a n n : Wege zu Vergilius (T. S. Eliot, E. R. Curtius, W. Schadewaldt, W. F. Ottó, K . Büchner, B. Snell és mások közreműködésével, 1963); V. Buchheit: Vergilius über die Sendung R o m s (1963); B. Révész Mária: Az ismétlődő sorok és formulák funkciója az Aeneisben (AntTan, 1963, 10.); V. Pöschl: Die H i r t e n d i c h t u n g Vergils (1964); uő: Die D i c h t k u n s t Virgils (1964); Trencsényi-Waldapfel I.: Vergilius (Klasszikus arcképek, I X . , 1964); B. Révész Mária: Az ú j magyar Aeneis (FK. 1964, 1—2.); Szabó K : A fiatal Vergilius Catullus-paródiája (AntTan, 1965, 12.); G. W. K n a u e r : Die Aeneis und H o m e r (1965); F. Klinger: Vergil: Bucolica, Georgiea, Ae-

neis (1967); Nagy F.: I t á l i a ^dicsérete Vergilius Georgiconjának I I . Énekében ( F K , 1970); K . Kerényi: Antiké Religion (1971); H a v a s L.: Vergilius Eklogái (Auctores Latini, 1971); Németh L.: A kétezeréves költő (Európai utas, 1973); Borzsák I.: kísérő t a n . (Vergilius Összes Művei, 1973); R . Schlunk: The Homeric Scholia and t h e Aeneid. A Study of t h e Influence of Ancient Homeric Literary Criticism on Vergil (1975); Devecseri G.: Az ú j magyar Aeneis (AntTan, 1981, 2.); Borzsák I.: Vergilius noster (uo.); Szabó Gy.: Az Aeneis költője. Vergilius halálának 2000. évfordulójára (Utunk, 1982, 39.); J . Griffin: Virgil (1986); W . Clausen: Virgil's Aeneid and the Tradition of Hellenistic P o e t r y (1986); J r . I). O. Ross: Virgil's Elements: Physics and P o e t ry in t h e „Georgics" (1987); R. O. A. A. Lyne: Further Voices in Vergil's 'Aeneid' (1987); Maróti E.: A paródia Vergiliusról ( A n t T a n , 1987—1988, 2.); R. D. Williams: The Aeneid (1988); R . O. A. M. Lyne: W o r d s and the Poet: Characteristic Techniques of t h e Style in Vergil's „ A e n e i d " (1989); Bollók J . : Vergilius és Cicero (AntT a n , 1989—1990, 2.); I. McAuslan—P. Walcot (szerk.): Vergil (1990); S. J . Harrison (szerk.): Virgil's „ A e n e i d " (1990); J . J . O ' H a r a : Death a n d t h e Optimistic Prophecy in Virgil's „ A e n e i d " (1990); K . W7. Grandsen: Virgil: T h e Aeneid (1990); B o d a L.: A latin eposz inkulturálása. Vergilius és D a n t e (Diakonia, 1992, 2.). Szepes Erika vergiliusi kerék: -*• stílusfajták Vergilius Romanus [vergiliusz r o m á n u s z j (i. sz. 1—2. sz.): római drámaíró. Művészi tevékenységéről csak az ifjabb Plinius egyik leveléből értesülünk (VI.21). Eszerint mimiambusok (—>mimiambosz) szerzője volt, Menandrosz stílusában írt komédiák a t . Egyedülálló próbálkozása volt, hogy az ókomédia m o d o r á b a n is b e m u t a t k o z o t t . B á r Plinius nem f u k a r k o d i k az elismeréssel, Vergilius R o m a n u s csupán egyike volt a császárkorban egyre nagyobb számban jelentkező irodalmi műkedvelőknek. O írod.: M. Schanz—C. Hosius: Geschichte der römischen L i t e r a t u r (II. köt., 1935). Tegyey Imre Verginius Rufus [verginiusz ráfusz] (Com u m , ma: Como, i. sz. 14—Róma, 97): római politikus, író. Lovagi családból szárm a z o t t ; magas tisztségeket töltött be, háromszor volt consul, a felajánlott császári méltóságot e l u t a s í t o t t a . Haláláról (Nerva császár tiszteletére készült beszédet írni,

592

VERHA amikor csípőcsontját törte) az i f j a b b Plinius emlékezik meg. O Kisebb, a kor irodalmi ízlésének megfelelő szerelmi költeményeket írt; -^disztichonban k ö l t ö t t sírversét egyebek k ö z ö t t az i f j a b b Plinius őrizte meg. O írod.: M. Schanz—C. Hosius: Geschichte der römischen L i t e r a t u r (TT. köt., 1935). Tegyey Imre Verhaeren [verharen], Émile (SaintA m a n d , 1855. m á j . 21.—Rouen, 1916. nov. 16.): flamand származású, franciául alkotó belga költő, d r á m a í r ó , művészetkritikus, publicista. Szülei g a z d a g posztókereskedők voltak. A jezsuiták gand-i kollégiumában t a n u l t , a tehetős és m ű v e l t flamand családok gyermekeinek t ú l n y o m ó részéhez hasonlóan. Családja egyházi p á l y á r a szánta, de ő inkább jogot t a n u l t a louvaini egyetemen. 1881-ben d o k t o r á l t , s E. Picard liberális és nacionalista ü g y v é d (egyébként író és szerkesztő) i r o d á j á b a n k e z d e t t dolgozni. Verhaerent — aki m á r egyetemista korában is publikált és M. Wallervél a Semaine des Etudiants c. d i á k l a p o t szerkesztette — m a g a Picard is i n k á b b a r r a b i z t a t t a , hogy írjon, mintsem az irodai m u n k á v a l foglalkozzon. Első verseskötete, a Les Flamandes ('A flamandok') 1883-ban jelent meg a belga irodalomban ú j korszakot jelentő La Jeune Belgique kiadójánál. A kötetre — a parnasszista elvek és a n a t u r a l i z m u s eszméi mellett — e g y a r á n t h a t o t t a flamand képzőművészeti h a g y o m á n y és G. de Maupassant m u n k á s s á g a . Mielőtt következő kötete (Les Moines, A szerzetesek', 1886) verseit megírta volna, h á r o m hetet t ö l t ö t t a t r a p pista szerzeteseknél. A Les Flamandes-b&n az életörömet dicsőíti, a Les Moinesben a lemondást. Mindkét k ö t e t e t e g y a r á n t jellemzik a pittoreszk és objektív leírások, v a l a m i n t a szigorú prozódiai fegyelem. Kosztolányi, aki f o r d í t o t t a és t ö b b ízben írt róla (először 1909-ben Vampa álnéven), 1914-ben a Modern költők c. műfordításkötetében így jellemzi: „Verhaeren igen sok versét a m ú l t p a r f ü m j e i t a t j a á t . A szeme úgy lát, m i n t egy középkori szerzetesé. . . Soha költő ennyi színben, ennyi különféle világításban, ilyen változatosságban nem l á t t a a kolostorokat, a t e m p l o m o k a t , a középkori egyházi életet és lerajzolni a külső világot még senki sem m e r t e és t u d t a ily újszerűen és b á t r a n , hogy a legapróbb részleteiben is egy mély kedély élete legegyénibb érzése r e z e g j e n . . . A flamand életet rajzoló verseiben ütközik ki, hogy ez a s á p a d t , vértelennek látszó spiritualista mennyire realista. A böjtölő aszkéta színesnek l á t j a az é l e t e t . " O Verhaeren sokat 38

u t a z o t t (Spanyolo., Olaszo., Anglia stb.). Az 1880-as évek második felében súlyos szellemi és fizikai válságon m e n t keresztül, a m e l y e t a „sötét c i k l u s á n a k " nevezett korszak köteteiben (Les Soirs, ' E s t é k ' , 1887, Les Débácles, 'Összeomlások', 1888, Les flambeaux noirs, ' F e k e t e f á k l y á k ' , 1891) ír le. E z e k b e n a versekben vált a n a g y v á r o s költőjévé. N a g y v á r o s i verseit a szakirodalom h a g y o m á n y o s a n h á r o m szakaszra osztja; az első p e r i ó d u s b a n a város megjelenítése szimbolista és dekadens, s költeményein Ch. Baudelaire h a t á s a érezhető. N é m i k é p p eltér ettől L o n d o n r a j z a h a t a l m a s üzemeivel, de „ a londoni labirintus mégis félelemmel tölti el." „A metropolis igazi istene az a r a n y " — e t é m á t v a r i á l j á k versei. 1893 és 1899 között költeményei a polipkarú városokról szólnak; e k o r s z a k á n a k legfontosabb kötetei: Les campagnes hallucinées ('A hallucináló vidékek', 1893), Les villes tentaculaires ('A polipkarú városok', 1895). E k é t k ö t e t a Les aubes ( ' H a j n a l o k ' , 1898) c. drám á v a l e g y ü t t Verhaeren ún. „ t á r s a d a l m i t r i l ó g i á j á t " a l k o t j á k . Leghíresebb verse ebből az időszakból a La Bourse (Kosztolányi D „ A tőzsde); a tőzsde a 19. sz. második felének kedvelt t é m á j a volt. A „ p o l i p k a r ú v á r o s " m e t a f o r á t a korabeli szociológiai szakirodalom (így V. Sombart is) h a m a r o san á t v e t t e . H a r m a d i k korszakát k é t esem é n y h a t á r o z t a meg. 1889-ben ismerte meg, és 1891-ben v e t t e feleségül élete n a g y szerelmét, Marthe Massint. A másik n a g y esemény az 1880-as, 1890-es évek politikai és t á r s a d a l m i harcai és s z t r á j k j a i v o l t a k . 1885-ben alakult meg a belga m u n k á s p á r t , mely a választási reform következtében a p a r l a m e n t egyik legerősebb p á r t j a lett. Picard e p á r t színeiben k e r ü l t be a p a r l a m e n t be. 1892-ben a belga szocialista mozgalom vezető a l a k j a , E. Vandervelde G. Eekhoud és Verhaeren t á r s a s á g á b a n m e g a l a p í t o t t a a p á r t művészeti szekcióját, amely a Maison du Peuple-ben székelt. E n n e k vezetőjek é n t Verhaeren számos előadást t a r t o t t , s t ö b b e k k ö z ö t t a nagyvárosi üzemek és a n a g y b á n y á k népköltészetének kialakítását „ s ü r g e t t e " . Amíg ez a népköltészet n e m jön létre, addig P. Verlaine és más k o r t á r s költők d a l a i n a k megismertetését j a v a s o l t a . A Maison du Peuple a belga k u l t ú r a egyik f o n t o s helyszíne lett, rendezvényeit a legkülönbözőbb t á r s a d a l m i rétegekhez t a r t o zó tömegek l á t o g a t t á k . Belgium volt az egyetlen ország, ahol a kortárs művészeti törekvések és a szociáldemokrácia k ö z ö t t nem volt ellentét. Vezetőik — ellentétben m á s országok szociáldemokratáival — n e m k í v á n t á k m e g h a t á r o z n i a szocialista m ű v é -

593

VERHE szet f o g a l m á t , s n e m t e k i n t e t t é k az irodalm a t az osztályharc színterének. A Maison du Peuple-ben m u t a t t á k be a Les Aubes c. d r á m á j á t , a m e l y e t Picard ösztönzésére írt, aki a párizsi színházi világ „imperializmus a " ellen az önálló belga d r á m a megteremtését szorgalmazta. Verhaeren a d a r a b tém á j á t a párizsi k o m m ü n b ő l m e r í t e t t e (ezt a korabeli kritikusok közül csupán a d á n G. tírandes v e t t e észre). A d r á m á t , melyet 1898-ban A. W. Symons m e g i s m e r t e t e t t az angol közönséggel is, 1921-ben Moszkváb a n V. E . Meyerhold és M. Sz. Bubennov ünnepélyes külsőségek között v i t t é k színre. A „társadalmi trilógiában" Verhaerent erősen f o g l a l k o z t a t t a az elnéptelenedő vidék és a fejlődő ipari nagyvárosok ellentétének a p r o b l é m á j a . O 1899-ben kezdődő ú j k o r s z a k á b a n — anélkül, hogy megfeledkezett volna a t á r s a d a l m i problémákról — a technikai civilizáció fejlődésének lelkes énekese lett. H i t t egy egyetemes civilizáció k i a l a k u l á s á n a k lehetőségében. „O, ezek a végre megvalósult Bábelek / és a népek közös v á r o s b a k e r ü l n e k " — írta Le Porté ('A kikötő') c. versében. A költészet jövőjéről 1905-ben így n y i l a t k o z o t t : az ember „egy évszázad ó t a százszorosára növelte erejét, energiáját, a k a r a t á t , kolosszális műv e t h o z o t t létre, s azt az idők m ű v e fölé helyezte. Bizonyos mértékig, csodái révén cLZZcl Si személyes istenné válik, amelyben ősei h i t t e k . . . A költőnek most csak hagynia kell e l r a g a d t a t n i a m a g á t , m e r t lát, hall, képzel és megfigyel, hogy ifjú, élettel teli, ú j m ű v e k s z a k a d j a n a k ki szívéből és agyából." E k o r s z a k á n a k legfontosabb köteteiben a fény és a haladás városait énekeli meg: Les visages de la vie ('Az élet arcai', 1899), Les Forces Tumultueuses ('A viharos erők', 1902), La Multiple Splendeur ('A sokszínű ragyogás', 1906). Kosztolányi az „ ú j " Verhaerenről így írt: „ U j a b b verseiben a város, a nagy tömegek költője. Művészi hitvallását t á m o g a t j a nemesen szoeiálisztikus világnézete". De ezekben az években sem feledkezett meg kedvenc F l a n d r i á j á ról, a n n a k t á j a i r ó l és legendáiról. O Költői és drámaírói m u n k á s s á g á t ó l elválaszthat a t l a n műkritikusi tevékenysége. Szoros b a r á t s á g f ű z t e F . Khnopff, J . Ensor és T h . Van Rysselberghe belga festőkhöz (Ensor 1890-ben m e g r a j z o l t a p o r t r é j á t , az utóbbival többször e g y ü t t utazott). K é t legfontos a b b esszéjét m á r a technikai és ipari halad á s a p o s t o l a k é n t írta Rembrandtról (1905: Aranyossy P „ ua., 1913; K l i m ó Ágnes, ua., 1987) és Ensorról (1908). Teljes azonosulását kifejező, m á r - m á r ö n é l e t r a j z n a k beillő írásaiban Rembrandtról m i n t a „csodák

hercegéről" beszél, s Ensorról m i n t olyan művészről, „aki m a g á b a n h o r d j a a szünet nélküli f e l t á m a d á s lehetőségét." Szerinte e művészek félreértett t e r e m t ő zsenik volt a k , a k i k e t az u t ó k o r igazol. Verhaeren lírai p r ó z á j á b a n a nietzschei felsőbbrendű ember és K r i s z t u s p o r t r é j a csaknem azonos. L. Bazalgette írta 1907-ben: „Verhaeren úgy hiszi, hogy az emberiség újraszületésének k o r s z a k á b a n él." H á r o m évvel később addigi műveinek n é m e t f o r d í t ó j a , S. Zweig P á r i z s b a n franciául megjelent k ö n y v é b e n így jellemezte: „A f r a n c i á k t ó l t a n u l t a a nyelvet és a f o r m á t , a n é m e t e k t ő l az isteni keresését, a mélységet, e g y f a j t a nehézkességet, a metafizikai szükségletet és a p a n t e ista inspirációt". O 1914. augusztus 2-án a belga semlegességet megsértve a n é m e t e k l e r o h a n t á k Belgiumot. A t á m a d á s megrend í t e t t e a népek testvériségét hirdető Verhaerent, aki mélységesen bízott a „ n y o m d á szok és filozófusok" N é m e t o . - á b a n . A költő Belgium szószólója lett; a f r o n t o n lelkesít e t t e a k a t o n á k a t , külföldön e l ő a d á s o k a t t a r t o t t , versben és p r ó z á b a n e g y a r á n t t á m a d t a a németeket. E g y i k p r o p a g a n d a k ö r ú t j a során vasúti szerencsétlenség á l d o z a t a lett. O Az 1914 előtti másfél—két évtizedben szinte egyetemes h a t á s t gyakorolt az európai költészetre (de még J a p á n b a n is f o r d í t o t t á k ) . A század végén Angliában és F r a n c i a o . - b a n , mint a fordításokból és mélt a t á s o k b ó l kiderül, a misztikus szimbolista k ö l t ő t becsülték benne. S. Zweig, aki 1904ben a d t a ki fordításait — mai terminológiával élve — az expresszionista h u m a n i s t á é r t lelkesedett. J . Romains és u n a n i m i s t a köre W . Whitman európai u t ó d j á n a k , a kozmik u s testvériségű e u r ó p a i n a k t a r t o t t a . A Nouvelle Revue Francaise köré t ö m ö r ü l t k ö l t ő k a francia vers m e g ú j í t ó j a k é n t mélt á n y o l t á k . F. T. Marinetti, aki nemegyszer s z a b a d o n kölcsönözte érveit, mesterének és a f u t u r i z m u s e l ő f u t á r á n a k t e k i n t e t t e ; A. V. Lunacsarszkij a n a g y szocialista forradalm á r k ö l t ő t l á t t a benne. O H a t á s a Mo.-on is olyan jelentős volt, hogy Rába Gy. Verhaeren és a modern m a g y a r költészet kezdetei ( H a g y o m á n y és ú j í t á s , 1966) c. dolgozta fel. Első fordítója Gábor A. volt A Hétben (1903-ban, m a j d 1905-ben). Ady, aki kor á b b a n m á r többször is említette írásaiban a n e v é t , 1906-ban A belgák c. cikkében írta: „A belgák, a k i k e t Párizsban csúfol a plebs s akik maguk is egy n a g y szimbólum: v a l a m i r e figyelmeztetik a világot. E g g y é kell válniok minden k u l t ú r t á r s a d a l m a k n a k , m e r t csak így lehet készíteni egy bold o g a b b lakozást a földön a m a boldogtalan lény számára, ki E m b e r n e k h i v a t i k " . E

594

VERHA cikk azért fontos, mert négy évvel megelőzi S. Zweig m á r említett könyvének azóta is és főként legújabban sokszor idézett mond a t á t : ,,A germánok franciául beszélnek és a franciák flamandul beszélnek". Kosztolányi 1909-től írt róla és f o r d í t o t t a verseit az Elethe. U g y a n o t t jelentek meg 1913-ban Franyó Z. fordításai is. Kassák L. az E g y ember életében azt írja, hogy pályája kezdetén Verhaerent Ady ellenében a j á n l o t t á k neki. Kassák a nagy modern, humanista költőnek a divattól függetlenül élete minden korszakában hűséges híve volt. Az 1. világháború idején sem csőként a Verhaeren iránti érdeklődés. Későbbi fordítói közé t a r t o z o t t többek között József A. és Szabó L. is. O Mo.-i utóéletével ellentétben Verhaeren népszerűsége külföldön — s Belgiumban is — csökkent. Nemzedéktársai, így a francia P. Valéry és A. Gide, valamint a belga A. Mockel ugyan nem felejtették el, de az ú j költők számára m á r nem mondott semmit. Belgiumban voltak évtizedek, amikor alig írták le a nevét, s műveit is csak elvétve a d t á k ki. E n n e k okairól, európai vonatkozásban, a német P.-E. Knabe és a belga R . Trousson így fogalmaztak: „ . . . m a k a c s a k a r a t a , hogy hősiességgel rendezzük a kaotikus világot, századunk nagy aggodalmaihoz nem illett". A belgiumi érdektelenséget M. Quaghebeur szerint az okozta, hogy „az 1914-es vérengzés" hiteltelenné t e t t e Verhaeren (és Maeterlinek) h u m a n i s t a és progresszív nézeteit, s azt a német—francia kulturális szintézist, amelyből életműve született. Az okok között említik még azt az ízlésváltást, amit az Apollinaire-nemzedék hozott, valamint az egyre fokozódó vallon—flamand ellentéteket. Verhaeren még belga költőnek t a r t o t t a magát, 1918 u t á n azonban a vallonok egyre h a t á r o z o t t a b b a n t a g a d t á k , hogy létezne egységes belga irodalom. 1978-ban egy neoklasszicista ízlésű irodalomtörténet boileau-i szigorral t á m a d t a Verhaeren nyelvi barbarizmusát. Pedig akkor m á r szerveződ ö t t egy ú j nemzedék, mely felfedezte „belg a s á g á t " , s mesterének Verhaerent és a századforduló más nagy flamand származású, francia nyelvű költőit t a r t j a . Azóta gyakr a b b a n jelennek meg művei ú j kiadásban. O E g y é b fő művei: Les Villages illusoires ('A csalóka falvak', versek, 1895); Les Heures claires ('A világos órák', versek, 1896); Le Cloítre ('A kolostor', történelmi dráma, 1900); Philippe II ('II. Fülöp', történelmi dráma, 1901); Hélene de Sparte ('Spártai Heléna', történelmi dráma, 1909); Rubens (ua., esszé, 1910); Les Rythmes souverains ('Az uralkodó ritmusok', versek, 1910); Ai-

38*

les rouges de la guerre ('A háború vörös szárnyai', versek, 1916); A Marthe Verhaeren, deux cent dix-neuf lettres, 1889—1916 ('Marthe Verhaerennek, kétszáztizenkilenc levél, 1889—1916', 1937); Émile Verhaeren, choix de textes ('Emilé Verhaeren, válogat o t t szövegek', 1952); Choix de textes, bibliographie, dessins, portraits, fac-similes ('Szövegválogatás, bibliográfia, k a r c o l a t o k , portrék, fakszimilék', 1964); Choix de poémes ('Válogatott versek', 1981); II fait dimanche sur la mer. Poémes choisis ('Vasárn a p van a tengeren. Válogatott versek', 1981); Les Villages illusoires, Poémes en prose, La Trilogie noir ('Az illuzórikus falvak, Költemények prózában, A fekete trilógia', versek, próza, 1985). O G y ű j t , kiad.: Oeuvres ('Művei', 9 köt., 1912—1923). O Magyarul t ö b b válogatás jelent meg költeményeiből: Versei (Peterdi A., 1917); Verhaeren-versek és más műfordítások (Binét M., 1926); Versek (Holler A., 1939); Versek (Peterdi A., Wlassics T., 1955). O Magyarul még: 1 - 1 vers (Gábor A., A H é t , 1903, 28.; uő, uo., 1905, 31.; Kun J., uo., 1906, 33.; Ormos E „ Népszava, 1911, 107.; Kállay M., Világ. 1913, 71.; Peterdi A., A Hét, 1913, 48.; uő, uo., 1913, 26.; F r a n y ó Z., Népszava, 1914, 27.; Magyar E., Világ, 1914, 46.; Kosztolányi D., uo., 1915, 183.; Peterdi A., Pesti Napló, 1916, 334.; Kosztolányi D., Világ, 1916, 334.; uő, uo., 1916, 330.; György M., A Tett, 1916, aug. 1.; Kosztolányi D., Világirodalmi antológia, 1917); 2 vers (Binét M., Nyűg, 1921, 2.); 1 vers (Radó A., Francia költők, 1930?); 5 vers (Kosztolányi D., József A., Szabó L „ A francia irodalom kincsesháza, 1942); 1—1 vers (Fehér Lídia, Külföldi költők, 1943; Kolos M„ Árion lantján, 1944); 2—2 vers (Zeley F., I d ő n k , 1946, jan.; Szabó L „ S z e r e t l e k 1 9 4 7 ) ; 3 vers (Gábor A., Összeg y ű j t ö t t művei, Műfordítások, 1957); 1 vers (Rónay Gy., Csillagok csillaga, 1957); 3 vers (Szabó L., Örök barátaink, 1958); 2—2 vers (Franyó Z., Évezredek h ú r j a i n , 1959; R á b a Gy., Nyílt tenger, 1961); 1 vers (Szegzárdy-Csengery J „ Szerelmes Kalendárium, 1962); 10 vers (Szabó L., R ó n a y Gy., Szegzárdy-Csengery .1., F r a n c i a költ ő k a n t o l ó g i á j a , 2. köt., 1962); I t a n . (Nagy G., A szimbolizmus, 1965); 1 vers (Rónay Gy., Égövek, á b r á k , csillagok, 1965); 6 vers (Szabó L „ Szegzárdy-Csengery J . , Énekek éneke, 1966); 16 vers (Kosztolányi D., Idegen költők, 1966); 4 vers (Kosztolányi D., R ó n a y Gy., Szabó L., A világirodalom legszebb versei. X X . század, 1967); I próza (Fodor I„ A szocialista realizmus, 1970); 1—1 vers (Rónay Gy., Ú j Szó, 1972, 49.;

595

VERHE uő, uo., 1973, 8.; uő, Igazság, 1973, 101.); 2 vers (Rába Gy., Idegen ünnepek, 1974); 1 vers (Rácz O., Csillagsugárzás, anto., 1978); 2 vers (Kosztolányi D., Szabó M., Az idő lovai, anto., 1979); 1 próza (Fodor I., Ars poeticák a X X . századból, 1982); 10 vers (József A., Kosztolányi D., R ó n a y Gy., Klasszikus francia költők, anto., 1984); 1 vers (Szabó L., "Szívem, anto., 1989). O írod.: L. Bazalgette: É. Verhaeren (1907); V a m p a [Kosztolányi D.J: Verhaeren (Elet, 1909); Szabolcsi L.: Az ú j Verhaeren (A H é t , 1909); Lovag A.: La Belgique s a n g l a n t e . Emilé Verhaeren könyve (Nyűg, 1915, 2.); Ady E.: Tűnődés más költőkhöz (Világ, 1915); György M.: Verhaeren (HSz, 1917); A. Mockel: U n poéte de l'énergie, Emilé Verhaeren (1917); Kosztolányi D.: Baudelaire és Verhaeren (Nyűg, 1917, 14.); L.-Ch. Baudouin: Le Symbole chez Verhaeren (1924); A. Gide: Émile Verhaeren (1927); E. Estéve: Un grand poéte de la vie moderne (1928); P. Valéry: Discours sur Emilé Verhaeren (1928); Várkonyi N.: Verhaeren (1939); Gerlőtei J . : Verhaeren a hitvesi szerelemről (1940); Holler A.: Verhaeren költészete (1940); Gerlőtei J . : Verhaeren (1941); J . M. Culot: Bibliographie d'Émile Verhaeren (1954); Gyergyai A.j Verhaeren (Csillag, 1955, 12.); S. Zweig: Émile Verhaeren (Arcképek, 1965); Gyergyai A.: Émile Verhaeren (Kortársak, 1965); R á b a Gy.: Verhaeren és a modern m a g y a r költészet kezdetei (Hagyomány és újítás, 1966); R. Bodart: Verhaeren hier et aujourd'hui (1966); Lengyel B.: József Attila és Verhaeren. A szocialista költészet születéséhez ( F K , 1967, 3—4. sz.); S. I. Kalinowska: Les Motifs décadents dans les poémes d'Émile Verhaeren (1967); H. Frets: L'Élément germanique dans l'oeuvre de Verhaeren (1975); R. Fricks—M. Joiret: La poésie francaise de Belgique de 1880 á nos jours (1977); Laczkó G.: Émile Verhaeren (Öröklés és hódítás, 1981); E. K . Josefson: La vision citadine et social dans l'oeuvre de Verhaeren (1982); P.-E. K n a b e — R . Trousson (szerk.): Émile Verhaeren (1984); P. Aron: Les écrivains belges et le socialisme (1985); M. Quaghebeur: Lettres Belges entre absence et magié (1990). Ferenczi László Verheggen [verézsen], Jean-Pierre (Gembloux, 1942. j ú n . 6.—): francia-belga költő, publicista, író. A p j a francia származású újságíró, a n y j a vallon kézműves családból való. Gyermekkorában különböző vallon nyelvjárásokat beszélt, csak 1948-tól, az iskolában t a n u l t a meg a korrekt francia

nyelvet. 1960—1962 k ö z ö t t különböző nyelveket és a nyelvek különféle mélyrétegeit tanulmányozta. 1963-ban romanisztikát t a n u l t a brüsszeli egyetemen, első írásait L. Aragon publikálta a Les Lettres francaises-ben. 1971 és 1976 között aktív maoista tevékenységet f o l y t a t o t t . O Verheggen a belga irodalom fenegyereke, a különböző nyelvi közegeknek, amelyekben élt, és azon nyelveknek, amelyeket tanulm á n y o z o t t , t u l a j d o n í t j a nyelvi kvalitásait. J.-M. Klinkenberg a bahtyini terminológiát alkalmazva Verheggen karneváli nyelvéről beszél, amelyben az irodalmi francia keveredik vulgarizmusokkal, tájnyelvi és idegen szavakkal, zsurnalisztikái fordulatokkal stb. Verheggen nyelve küzdelem mindenféle besorolás ellen, a jó és a rossz, az erőszakos és a szelíd, a piszkos és a tiszta, a felnőttkor és a gyermekkor dichotómiája ellen. A tudományos nyelv és az argó szavai e g y ü t t szerepelnek írásaiban, számára a nyelvi küzdelmek mindenféle egyéb küzdelmek szimbólumai. A „rigoloálarc" mögött egy tragikus figura lakozik, aki minden m ű v é b e n a halálról, s a j á t haláláról ír. O F ő műve: Porches, Porchers, Pubéres, Putains, Stabat Mater ou Pour l 'amour d 'un porc ('Kórusalja, kanászok, kamaszok, kurvák, S t a b a t Mater avagy egy disznó szerelméért', versek, szövegek, 1991). Ferenczi

László

Verhesen [verezen], F e r n a n d (Brüsszel, 1913. m á j . 3.—): francia-belga költő, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi t a n á r . Felsőfokú tanulmányait Brüsszelben, Besamjonban, Párizsban és Madridban végezte. 1939-ben a Cahiers Nouveaux de Francé et de Belgique c. folyóirat alapítója (munkatársai között volt pl. M. Jacob, P. Reverdy, J . Supervielle). 1954-ben megalapította a Centre International d ' É t u d e s Poétique-ot, mely azóta a belga és nemzetközi tudományos élet egyik központja lett; Courrier c. folyóiratát 1955-ben, nemzetközi könyvtár á t 1956-ban hozta létre. 1948 és 1961 között Le Cormier néven kiadóvállalata is volt, amelyben örömmel n y o m t a t o t t ki régi és ú j , francia és külföldi m ű v e k e t . A nyomdai m u n k á k b a n is részt vállalt. O B a r á t j á val, E. Vandercammennel, akivel több közös fordításkötetet a d o t t ki, a spanyol nyelvű népek költészetének egyik legjelesebb népszerűsítője. Nevéhez fűződik — többek között — a chilei V. Huidobro újrafelfedezése is. Érdeklődése egyetemes, Horatius verseiből is fordít. O A fordítások szervesen beleépültek Verhesen költői életművébe. A 2. világháború utáni első köte-

596

VERIS tében még a klasszikus v e r s f o r m á k érvényesültek, mesterien kezelte az ->alexandrint. A Le Jour Naturel ('A természetes nap', 1947) c. kötetének t i z e n h a t versében a h á b o r ú s élményeken felülemelkedve az ember igazságát keresi: „ H a l h a t a t l a n csöndet fedeztem fel az emberben / É s elbűvölten hallom a dalt, amit n e m hall t ö b b é . " U g y a n e b b e n az évben jelent meg Voici la Nuit ( ' í m e az éjszaka') c. k ö t e t e is. Részben a francia szürrealizmus, elsősorban R. Char, részben a spanyol n y e l v ű költők hat á s á r a Verhesen t á g lélegzetű szabadverseket és prózai költeményeket írt. A Franchir la Nuit ('Átlépni az é j s z a k á t ' , 1970) szabadverseiben aforisztikus f o r m á b a n a mindennapi élet szókincsét h a s z n á l j a , hogy metafizikus n y u g t a l a n s á g á t kifejezze. Á versek egy részét a kasztíliai t á j inspirálta. A költői é l e t m ű v é t összegező Les Clartés Mitoyennes ('A közbülső fények', 1978) c. kötetében m o n d j a : „minden szótag a d o m b o k fényét h i r d e t i . " Verseiben a költő a létezés kivételes pillanatait keresi. O Irodalomt ö r t é n e t i t a n u l m á n y a i t és esszéit a költői érzékenység és az elmélyült erudíció egysége jellemzi. Verhesen gondos filológus, aki azonban nem t a g a d h a t j a meg m a g á b a n a költőt. A Voies et voix de la poésie francaise contemporaine ('A kortárs f r a n c i a költészet ú t j a i és h a n g j a i ' , 1960) a legfontosabb tan u l m á n y o k egyike, amely a m o d e r n költészet problémáival foglalkozik. V. Hugó költészetéből kiindulva Verhesen filozófiai, ismeretelméleti és pszichológiai p r o b l é m á k a t prozódiai kérdésekkel e g y ü t t tárgyal, szellemesen és világos stílusban. O É g y é b fő verseskötete: L'Archée ('Az őserő', 1981). O Magyarul: 1 vers (Rába Gy., Ú j szerelmes k a l e n d á r i u m , 1965); 5 vers (Weöres S„ R á b a Gy., Belgium mai f r a n c i a lírája, 1969); 1—1 vers (Tóth I., í r á s j e l e k a földön, 1972; R á b a Gy., Idegen ünnepek, anto., 1974); 1 vers, 2 versrészlet (Weöres S., E g y b e g y ű j t ö t t műfordítások, 1976); 3 vers (Oláh A., N a g y v , 1988, 9.). Ferenczi László Verhratszkij, I v a n Hrihorovics (Bilcse 1846. ápr. 24.—Lvov, 1919. nov. 29.): ukrán nyelvész, író, természettudós. A lvovi egyetem b ö l c s é s z e t t u d o m á n y i karának elvégzése u t á n (1868) Galícia különböző gimnáziumaiban tanított. Krakkóban 1874-ben természettudományi s t ú d i u m o k a t hallgatott. I. Frankót is t a n í t o t t a . O T ö b b t a n u l m á n y t írt az ukrán nyelvről, melyekben főleg az irodalmi nyelv és népnyelv viszonyát boncolgatta. F o g l a l k o z o t t a lemko nyelvjárással, és maga is írt verseket.

Lengyel költőket f o r d í t o t t . 1880-ban Dennica c. népies i r á n y z a t ú irodalmi folyóirat o t indított el. Kiemelkedő dialektológiai munkássága is. U k r á n nyelvű kézikönyvek e t és iskolai t a n k ö n y v e k e t készített. 1864 és 1879 között h a t k ö t e t e s t e r m é s z e t t u d o m á n y i terminológiai kézikönyvet írt. Az u k r á n t u d o m á n y o s a k a d é m i a k é n t funkcionáló Sevcsenko T u d o m á n y o s T á r s a s á g Term é s z e t t u d o m á n y i és M a t e m a t i k a i Osztál y á n a k első elnöke; e f u n k c i ó j á b a n ú t t ö r ő szerepet j á t s z o t t az ukrán t e r m é s z e t t u d o m á n y i szakszókincs k i a l a k í t á s á b a n . O F o n t o s a b b művei: Znadobi do szlovarja juzsnoruszkoho ('Adatok a délorosz szótárhoz', 1877); Znadobi dija piznannya uhorszko-ruszkih hovoriv 1—2. ('Adatok a magyarorosz nyelvjárások megismeréséhez', 1—2. köt., 1899—1901). Udvari István Verino ( h u m a n i s t a név); Ugolino Vieri (eredeti családi név); (Firenze, 1438—uo., 1516. m á j . 10.): latinul író olasz költő. A Cosimo de'Medici által is előmozdított latin nyelvű h u m a n i z m u s egyik képviselője. Cosimo halála évében, 1464-ben publikált Fiametta ('Lángocska') c., 82 elégiát t a r t a l m a z ó művében szerelmi t é m á k is felbukk a n n a k . A Paradisus ('A Paradicsom'), a m e l y e t 1468—1469-ben írt, Cosimo dicsérete; dantei m ó d r a szerkesztett túlvilági látomás; az ü d v ö z ü l t Cosimo előtt történelmi hősök, hírességek, m a j d költők, írók, filozófusok serege vonul el a p e t r a r c a i trionfók m i n t á j á r a . Carliade ('Károly-eposz'), 1480-ban írott m u n k á j á b a n N a g y Károly m i n t a kereszténység oltalmazója jelenik meg. A kéziratos De illustratione urbis Florentiae ('Firenze város leírása') történelmi és művészeti katalógus: f o n t o s eseményekről, híres emberekről, nevezetes palot á k r ó l szól. O F i a , Michele (1469—1487) szerzője a reneszánsz iskolákban e l t e r j e d t Disticha moralia ('Erkölcstanító disztichonok', 1487) c. kézikönyvnek. E p i g r a m m a t a ( ' E p i g r a m m á k ' , 1485) c. művében is vallásos t é m á k szerepelnek. O Modern kiad.: Flammetta (L. Mencaraglia szerk., 1940). O írod.: A. Lazzari: Ugolino e Michele Verino (1897). Herczeg Gyula

597

verisimilitudo: -* valószínűség verismo [verizmo] (olasz vero 'igaz, valóságos' szóból): az olasz prózairodalom n a g y h a t á s ú i r á n y z a t a a 19. sz. utolsó harm a d á b a n és a 20. sz. első évtizedeiben. Valójában az európai -» naturalizmus olasz v á l t o z a t a . E g y a z o n filozófiai á r a m l a t , a —*• pozitivizmus t a l a j á b ó l nő ki ez a tudo-

VERIS m á n y , elsősorban a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k által k i m u n k á l t igazságokra építő, az életet, a valóságot objektíven b e m u t a t n i szándékozó művészeti p r o g r a m . O Az olasz egység m e g t e r e m t é s é t k ö v e t ő években a milánói irodalmi és művészeti élet élénk v i t á i b a n , a -*scapigliatura kör berkeiben f o g a l m a z ó d o t t meg először az igény egy t a r t a l m á b a n és f o r m á j á b a n e g y a r á n t megújuló, m o d e r n , az európai á r a m l a t o k k a l lépést t a r t ó irodalom megteremtésére. Ú g y vélték, hogy az olasz egység m e g t e r e m t é s e u t á n a p a t e t i k u s , érzelmileg felfokozott rom a n t i k u s irodalom ideje lejárt, a l k a l m a t lanná v á l t az ú j olasz valóság ábrázolására. Ösztönzőleg h a t o t t a k az angol és az orosz realizmus ú j alkotásai, de leginkább a szomszédos F r a n c i a o . - b a n a Flaubert által kezdeményezett, Daudet és a Ooncourt-fivérek révén erősödő, m a j d Zola műveiben megvalósuló naturalizmus eredményei. O A verismo a t y j á n a k L. Capuana szicíliai származású író t e k i n t h e t ő . I r o d a l m i pályaf u t á s á t színházi k r i t i k u s k é n t k e z d t e Firenzében. F i g y e l m e t k e l t e t t e k a La Nazione c. m a is létező firenzei n a p i l a p b a n megjelenő Színházi Krónikái, a m e l y e k e t később köt e t b e g y ű j t v e 1872-ben P a l e r m ó b a n jelent e t e t t meg II t e a t r o italiano c o n t e m p o r a neo ('A k o r t á r s olasz színház') c. Ez a kiadv á n y a verista útkeresés első kísérlete. Kifig u r á z t a azt az általánossá v á l t színházi g y a k o r l a t o t , amely fellengzős pátosszal igyekezett t a p s o t kiváltani. K á r h o z t a t t a azt a késői r o m a n t i k u s modorosságot, amely g á t o l t a a való („vero") megismerését és hű ábrázolását. Hegelre h i v a t k o z v a m a g a is szükségszerűnek t a r t o t t a , hogy a művészeti periódusokban a k i b o n t a k o z á s t , a teljes érettséget az energiák fokozatos kimerülése, a h a n y a t l á s fázisa kövesse. A teljes összeomlás azonban szerinte mega k a d á l y o z h a t ó , h a idejében m e g t a l á l j u k a válságból kivezető energiákat. L. Capuana ú j t a n u l m á n y k ö t e t é b e n — S t u d i sulla letteratura contemporanea ('Tanulmányok a k o r t á r s irodalomról', 1. rész: 1879, 2. rész: 1882) — kereste a k i b o n t a k o z á s lehetőségét. L e g i n k á b b az elbeszélő i r o d a l m a t találta a l k a l m a s n a k a m e g ú j u l á s r a , „az emberi d o k u m e n t u m o k " megszólaltatására, v a l a m i n t „ a t u d o m á n y o s személytelen m ó d s z e r e k " a l k a l m a z á s á r a . Felfogása alát á m a s z t á s á r a Zola és E . de Goncourt m ű v e i t elemezte, de h i v a t k o z h a t o t t m á r G. Vergdra is, akinek Vita dei campi ('Mezők élete') c. n a t u r a l i s t a jellegű novellái e b b e n az időben, 1880-ban jelentek meg. O A pozitivizmus, m i n t ú j filozófiai á r a m l a t az 1860-as években v á l t ismertté I t á l i á b a n . Kezdet-

ben, m i n t ideológiai i m p o r t , fordítások révén t e r j e d t és h ó d í t o t t , de egy évtized múlv a az olasz teoretikusok m á r önállóan alk a l m a z t á k tételeit. O Az olasz pozitivizmus f é n y k o r a az 1875 és 1890 közötti évekre esik. A m i k é n t H. Taine a francia pozitivista kritikus-filozófus m e g h a t á r o z ó szerepet t ö l t ö t t be Zola n a t u r a l i z m u s á n a k létrej ö t t é b e n , ú g y F r . De Sanctis irodalomtörténeti m u n k á s s á g a is a l a p v e t ő e n hozzájárult, hogy n e csupán a f r a n c i a n a t u r a l i z m u s olasz n y e l v ű v á l t o z a t a a l a k u l j o n ki, h a n e m egy s a j á t o s a n olasz irodalmi irányzat. De Sanctis élete végén közeledett a pozitivizmushoz, és Zola n a t u r a l i z m u s á t is elismerte, de n e m kérdőjelezte meg az előző korszak eredményeit. Manzonih&n nemcsak r o m a n t i k u s írót l á t o t t , h a n e m olyan alkot ó t is, aki a valóság t a l a j á n állva hitelesíteni t u d t a az érzelmekét. De Sanctis haláláig a t á r s a d a l m i haladás híve volt és szorgalm a z t a a szociális p r o b l é m á k megoldását. A t a r t a l o m és a f o r m a egységét hirdetve bír á l t a az irodalmi nyelv konzervatív a k a d é m i z m u s á t . Ebbéli nézeteit az olasz irodalom 19. sz.-i fejlődését elemezve f o g a l m a z t a meg, rávilágítva, hogy ezek nem csak egy a d o t t korszak eredményei, hanem o l y a n s a j á t o s s á g o k , amelyeket a t o v á b b h a l a d á s érdekében figyelembe kell venni. B. Crocénak, De Sanctis t a n í t v á n y á n a k nem kis szerepe volt a b b a n , hogy a m e s t e r tanai h a t o t t a k a verismo teoretikusaira, L. Capuanáru és t á r s a i r a . O A verismo nem szenvtelen n a t u r a l i z m u s , nem a pozitivizmus közvetlen á t v i t e l e a művészet és irodalom területére: t ö b b a Zola-féle „kísérleti regény " nél, a m e l y mintegy a t u d o m á n y törvényei szerint a k a r t a életre kelteni szereplőit. Az olasz verismo legjobb eredményeiben soha sem v o l t ridegen tárgyilagos. Ez ellen hat o t t a k azok a tradíciók, amelyek mindig is figyelembe v e t t é k a szokások erejét és az erkölcsi k ö v e t e l m é n y e k e t . Az olasz r o m a n t i k a m é g második s z a k a s z á b a n sem rugaszk o d o t t el a n n y i r a a valóság talajától, h o g y a későbbi évtizedekben, így a scapigliatura s z a k a s z á b a n is, valami egészen mást, például t u d o m á n y o s módszereket kellett volna keresnie a hiteles ábrázolás érdekében. E n n e k t u d h a t ó be, hogy a verismo megfogalmazóinak g o n d o l k o d á s á t nemcsak Balzac, Flaubert, a Goncourt-üvérek és Zola műveinek ú j eredényei befolyásolták, hanem F r . De Sanctis esztétikai következtetései is, amelyek módot a d t a k az új követelm é n y n e k , a valóság élethű ábrázolásának és az a l k o t ó jellegű, képzeletgazdag m ű v é szetnek összekapcsolására. Érdekes és fontos t o v á b b i sajátosság, hogy a verista iro-

598

VERIS dalom valósága, a b e m u t a t o t t világ t é m a köre k ö r ü l h a t á r o l h a t ó . Az olasz írók figyelme a 19. sz. utolsó évtizedében á l t a l á b a n a parasztság, a vidéki nép felé f o r d u l t és ezen belül elsősorban a déli t a r t o m á n y o k nyomora, vergődése v á l t központi t é m á v á . Ez a t e m a t i k a i koncentráció az európai n a t u ralizmus v o n u l a t á b a n jellegzetes olasz von á s k é n t jelentkezett, hiszen például az irodalmi pozitivizmus francia szerzői alapvetően a polgárság életéhez, a városi viszonyokhoz k ö t ő d t e k , egy olyan osztályhoz, amelynek h a t ó k ö r e az egész t á r s a d a l o m r a k i t e r j e d t , amely befolyásolni t u d t a és ú j törvényeivel képes volt alakítani a történelem menetét. A k ö v e t k e z m é n y e k feltérképezéséhez a t u d o m á n y vizsgálati módszerei a l k a l m a s a k n a k ígérkeztek és erősítették az ábrázolt valóság hitelét. O Az olasz társadalmi s t r u k t ú r á b a n a polgárság ez idő t á j t még nem erősödött meg a n n y i r a , hogy az új, egységes Olaszo. minden rétegét és régiój á t meghatározó e r ő k é n t képes lett volna átfogni. I t á l i á b a n a népesség n a g y többségét a kisbirtokos földművesek és a legnyomorúságosabb körülmények k ö z ö t t tengődő nincstelen paraszti néprétegek a l k o t t á k . Ezek a tömegek helyzetükből a d ó d ó a n a történelmi haladás visszatartói v o l t a k , hiszen a kapitalizálódás, amely egyre i n k á b b szétdúlta az évszázadok a l a t t kialakult közösségi n o r m á i k a t , megsemmisítette a korábbi patriarchális rendet, nem o s z t o t t földet, nem biztosított új életfeltételeket, u g y a n a k k o r d r á m a i v á f o k o z t a a létbizonytalanságot, a k i l á t á s t a l a n s á g o t és a nyom o r t . Ily módon a vidék és különösen az ország déli részének válságos helyzete nemcsak súlyos ballasztként nehezedett az ú j ország, az egységes Itália állami rendjére, hanem n y o m a s z t ó a n h a t o t t a közgondolkodásra is. A paraszti világ és különösen az olasz Dél nem azért v á l t a verista írók szám á r a a legfontosabb, figyelmüket lekötő t é m á v á , mert k u r i ó z u m o t kerestek, és egy eladdig f e l t á r a t l a n világ ú j d o n s á g á v a l a k a r t á k volna az olvasók érdeklődését felkelteni. A t é m a n y o m a s z t ó t á r s a d a l m i hatása, a tragikussá vált helyzet felerősítette írói felelősségtudatukat és m e g m o z g a t t a lelkiismeretüket. E z é r t b á r m e n n y i r e törekedtek is a n a t u r a l i s t a hűségre, érzelmeiket és a pórnép iránt — meglehet, visszafogott a n — jelentkező r o k o n s z e n v ü k e t n e m hallg a t h a t t á k el. A Flaubert által megfogalmazott írói „ k ö z ö n y " k ö v e t e l m é n y é t a verista írók nem t u d t á k igazán m a g u k é v á tenni, m i k é n t a m e g d o b b a n ó szívhangok sem k e d v e z t e k a t u d o m á n y o s elemzésnek. Mindazonáltal hitelességre t ö r e k e d t e k . En-

nek érdekében m e g s z ü n t e t t é k az író közvetlen jelenlétét a regények menetében és kikapcsolták az önéletrajzi elemeket. A valóság b e n y o m á s á t u g y a n a k k o r az irodalmi nyelv k o r l á t a i n e k ledöntésével, kialakult n o r m á i n a k fellazításával h i t t é k növelhetőnek. A n a t u r a l i s t a irodalom m i n d e n ü t t szélesítette nyelvi bázisát, de csak az olasz verista alkotók éltek a t á j n y e l v ú j színeivel, jellemfestő a d o t t s á g a i v a l . F r . De Sanctis felfogására t á m a s z k o d v a keresték az ú j t a r t a l m a t , az ú j t é m a k ö r t hitelesen megszólaltatni t u d ó f o r m á t . N e m az elbeszélés szövete, a narráció k í v á n t t á j n y e l v i fordulatokat, h a n e m a dialógusokban megszólaló helyi e m b e r e k beszéde, akiknek többsége egy z á r t világban élte le életét. Ok sem kizárólag d i a l e k t u s u k nyelvén szólnak, ink á b b csak kifejezéseikben, nyelvi fordulat a i b a n élnek vele. Verga Malavoglia-családj á n a k központi figurája a n a g y a p a , p a d r o n 'Ntoni, nem beszélhet toszkán alapú irodalmi köznyelven, m e r t a l a k j a elvesztené hitelességét. O A verismo a 19. sz. utolsó évtizedeiben lett az olasz prózairodalom meghatározó i r á n y z a t á v á . Minden jelentős regényíró e n n e k törekvéseihez és ábrázoló módszereihez kapcsolódva indult el pályáján. Nemcsak Szicília, a déli országrész és a szigetek íróinak n a g y h a t á s ú i r á n y z a t a volt, de legjobbjai innen is s z á r m a z t a k és elsősorban erről a világról t u d t a k hitelesen tudósítani. V i t a t h a t a t l a n u l G. Verga a verismo legnagyobb írója, aki örökbecsű alkotásaival egyrészt hitelesítette a n a t u r a lizmus olasz v á l t o z a t á t , másrészt követendő példával szolgált. Novellái, A Malavoglia család, Don Gesualdo mester c. regényei a verismo klasszikus alkotásai. A verismo többi képviselője n e m érte el Verga erkölcsi t a r t á s á t és ábrázoló erejét, figyelemre méltó tehetségek a z o n b a n szép számban a k a d t a k k ö z ö t t ü k . Ok a l k o t t á k a verismo d e r é k h a d á t , általuk is bizonyossággá vált az i r á n y z a t korszakos jelentősége. A k a d t a k olyanok, akik megelégedtek az egyes tájegységek szokásainak, gazdag színvilágának d o k u m e n t á l á s á v a l , de ú j u t a k a t keresők is, akik például a pszichoanalízis e r e d m é n y e i t felhasználva gazdagít o t t á k a jellemábrázolás eszköztárát. A jelentős írók s o r á b a n elsőként kell említeni L. Capuanát, a verismo s z ü l ő a t y j á t és nagytekintélyű r e p r e z e n t á n s á t , aki íróként is meg a k a r t felelni ^az ú j i r á n y z a t ú j esztétikai n o r m á i n a k . Ő ismerte fel elsőként Verga, kiemelkedő írói jelentőségét, t u d o m á s u l véve s a j á t m á s o d h e g e d ű s szerepét. Ő elsősorban a d o k u m e n t a r i s t á k közé sorolható; n y i t o t t n a k m u t a t k o z o t t minden iránt, ám

599

VERIS írásaiból h i á n y z o t t a költői emelkedettség, a lírai a d o t t s á g . Matildé $erao_Nápoly kispolgári világának ábrázolója. Ő sem f e s t e t t nagy t a b l ó k a t . N e m a regényírás mestere volt, i n k á b b a l á t o t t a k krónikása és az a n e k d o t á k kedvelője. Stílusát az aprólékos, részletező d o k u m e n t á l á s jellemzi és az a rokonszenv, amellyel a l a k j a i életét szemléli. O A verismo második nemzedékét k é t jelentős regényíró fémjelezte: F r . De Roberto és a Nobel-díjas Grazia Deledda. F r . D e Roberto n a g y é r t é k ű regénye Az alkirályok (1894). E b b e n átfogó k é p e t f e s t e t t Szicília t ö r t é n e l m é n e k arról az évtizedéről, amelyben a Bourbonok nápolyi k i r á l y s á g á n a k megszűnését követően l é t r e j ö t t az olasz egység. A szicíliai születésű író a v e r i s m ó t megalapozó elvekre épülő történelmi reg é n y t írt az irányzat h a n y a t l á s á n a k idején. Tgazi regény megformálására t ö r e k e d e t t , csakis filológiailag ellenőrzött d o k u m e n t u m o k r a t á m a s z k o d o t t , szigorúan b e t a r t o t t a a személytelenség elvét. Grazia Deledda, Szardínia írónője, különösen a p á s z t o r o k életének, szokásainak, h a g y o m á n y a i n a k jó ismerője. Az ő írásaiban a festői és d e k o r a tív folklór k a p o t t jelentős szerepet. U g y a n a k k o r Deledda műveit egy zárt, a r c h a i k u s világ s a j á t o s a t m o s z f é r á j a is á t h a t o t t a , erősítve a megjelenített valóság hitelét, d e líraiságát is. A verismo jelentős alkotói mellett említést érdemelnek azok az írók, akik v a l ó j á b a n a „ p e r i f é r i á n " a l k o t t a k . Műveik d r á m a i s á g a erőtlenebb az olasz Dél feszítő témái nélkül. A. G. Cagna a P i e m o n t hegyei k ö z ö t t élők zárt, a r c h a i k u s világáról t u d ó sított. M. Pratesi, T o s c a n a szülötte a sienai paraszti világ jó ismerőjeként arról írt, mik é n t r o m b o l j a szét a város a vidék etikai n o r m á i t . Pisa szülötte R . Fucini, aki groteszk h u m o r r a l szólt t ö b b e k közt a n é p elesettjeiről. R . Zena (G. Inverea őrgróf), aki a scapigliatura-körhöz is t a r t o z o t t , diplomáciai szolgálata révén az ú j állam vezetői k ö z t is helyet foglalt. Sok i r á n y ú érdeklődése körébe t a r t o z o t t a verismo is; La bocca del lupo ('A f a r k a s szája', 1892) c. regénye szülővárosa, Genova kikötői népe körében játszódik. O A századforduló idején a verismo kifulladt, a második h u l l á m u t á n m á r n e m t u d o t t ú j a t hozni. De Sanctis 1883-ban meghalt, G. Verga, aki 1922-ben h u n y t el, teljesen visszavonult és n e m fejezte be regény trilógiáját, L. Capuana pedig megírta híres t a n u l m á n y á t a korszak ,,izmus"-airól, amelyben a verismót m á r csak az irodalmi irányzatok egyikeként értékelte. Epigonok, közepes tehetségű írók léptek a színre és v á l t o t t á k aprópénzre a n a g y alkotók örökségét. A valóságra h i v a t k o z v a

lehetőséget b i z t o s í t o t t a k a n e m t e l e n indul a t o k n a k , így a k á r a pornográf irodalom s z á m á r a is. A verista korszak véget ért, de a valódi értékek m a r a d a n d ó n a k bizonyult a k . A verista irodalom h a t á s a többek között fellelhető L. Pirandello a l k o t á s a i b a n és nem utolsó s o r b a n a —•neorealizmus képviselőinek művészetében. O (—»•verizmus). O írod.: L. C a p u a n a : II t e a t r o italiano cont e m p o r a n e o (1872); L. C a p u a n a : Studi sulla l e t t e r a t u r a c o n t e m p o r a n e a (I. rész, 1879, I I . rész 1882); G. Zocchi: Verismo e veritá (1880); F . M. De Simoné: II verismo nel concetto e nella f o r m a (1883); G. B. Castagnola: II verismo (1884); L. De Giorgi: II verismo e l ' a r t e m o d e r n a (1886); L. Capuana: Gli „ i s m i " c o n t e m p o r a n e i (1898); B. Croce: Filosofia come spirito. I . E s t e t i c a come scienza deli' espressione e linguistica generale (1902); F . Gaeta: L ' I t a l i e litteraire d ' a u j o u r d ' h u i (1904); K . Vossler: Italienische L i t e r a t u r der G e g e n w a r t (1914); F . Flóra: Dal romanticismo al f u t u r i s m o (1921); L. Russo: Francesco D e Sanctis e la cultura n a p o l e t a n a 1860—1885 (1928); A. Momigliano: Impressioni d ' u n lettore cont e m p o r a n e o (1928); D. Arrighi: L a poesie veriste en Italie (1937); uő: Le verisme d a n s la prose n a r r a t i v e italienne (1937); E . Falqui: Verga, il verismo e il N o v e c e n t o (Giornale de Sicilia, 1949, szept. 28.); Sallay G.: Giovanni Verga (Előszó a Don Gesualdo mester m a g y a r kiadásához, 1957); L. Campese: Verismo e n o . . . (1960); G. Viti: Guid a a „ I Malavoglia", con introduzione sul verismo e sull'opera del Verga (1960); F . Ulivi: L a l e t t e r a t u r a verista (1972). Simó

Jenő

Veríssimo [vériszimu], Erico (Cruz Alta, Rio G r a n d é d o Sul, 1905. dec. 17.—Porto Alegre, Rio G r a n d é do Sul, 1975. nov. 28.): brazil író. Elszegényedett régi, n a g y n e v ű családból s z á r m a z o t t . I f j ú k o r á b a n t ö b b foglalkozást is végigpróbált. A rá v á r ó patikusi pálya elől P o r t o Alegrébe költözött. I t t a modernizmus déli, gaucho v o n u l a t á n a k egyik vezéralakja, A. Meyer h a t á s a alá került, aki egyengette ú t j á t az irodalmi újságírás felé. írói p á l y á j a 1932-ben kezdőd ö t t , amikor Fantoches ('Bábok') c. megjelent egy elbeszéléskötete a Globo kiadónál, ahol a k k o r i b a n a kiadó által m e g j e l e n t e t e t t folyóirat t i t k á r a k é n t dolgozott. P á l y á j a ettől fogva meredeken ívelt fölfelé. Regényei óriási népszerűségnek ö r v e n d t e k a hazai és a külföldi könyvpiacon, szinte minden nagyobb nyelvre f o r d í t o t t a k belőlük. Veríssimo t ö b b észak-amerikai egyetemen tanít o t t brazil i r o d a l m a t , és az Amerikai Álla-

600

VERLA mok Szervezetének kulturális osztályát is igazgatta egy időben. O K o r a i alkotásain érezhető a m o d e r n angol prózairodalom, A. Huxley és S. Maugham h a t á s a . Munkásság á b a n jelentős helyet foglalnak el útirajzai, amelyekben észak-amerika — Gato Preto em Campo de Neve ('Fekete macska h a v a s mezőben', 1946), mexikói — México, História de Urna Viagem ('Mexikó, egy u t a z á s története', 1957) és izraeli — Israel em Abril ('Izrael Áprilisban', 1969) élményeit dolgozza fel. Az igazi művészi elismerést azonban regényei h o z t á k meg számára, amelyekben az 1930-as évektől fogva az ország déli vidékein élő gaucho kispolgárság sagáj á t írta meg, szélesívű t a b l ó n m u t a t v a be azt a történelmi és földrajzi közeget, amelyben hősei mozognak. K é t h a t a l m a s regényciklust írt. Az első ciklus öt kötete: Clarissa (1935); Música ao Longe ('Távoli zeneszó', 1935); Caminhos Cruzados ('Ker e s z t u t a k ' , 1935); Um Lugar ao Sol ('Hely a n a p o n ' , 1936); Saga (1940) lazán kapcsolódik egymáshoz. Á h á r o m részből álló, de ugyancsak öt k ö t e t b e n m e g j e l e n t e t e t t második ciklus d a r a b j a i n a k : 0 Continente ('A földrész', 1949); 0 Retrato ('Az arckép', 1951); 0 Arquipélago ('A szigettenger', 3 köt., 1962) az 0 Tempó e o Vento ('Az idő és a szél') közös címet a d t a . O Az ország déli határai m e n t é n élő portugálok és spanyolok hősies h a r c á n a k és a partiarkális társadalom kialakulásának állomásait b e m u t a t va, Veríssimo eposzi m a g a s s á g o k b a emeli regényeit, amelyekben mesterien ellenpontozza a jelent a m ú l t k o r o k b a n t ö r t é n t eseményekkel. Ez az ellenpontozás az egyéni és az egyetemes viszonyában is megjelenik. Az írót vonzza az emberi p r o b l é m á k és a történések t á r s a d a l m i és kozmikus léptékű ábrázolása, ugyanakkor azonban plasztikusan jelennek meg — leginkább a történelmi idővel összefonódó egyéni t u d a t f o l y a m o k felidézése révén — az egyedi és a különös szintjén végbemenő események is. Veríssimo regényeiben az egyén mindig megőrzi s a j á t o s vonásait, még az ú j r a meg ú j r a hangsúlyosan föltűnő n a g y közösségek alkotórészeként is. Az 1960-as és 1970-es években írt regényeiben — O Senhor Embaixador ('A n a g y k ö v e t úr', 1965); 0 Prisioneiro ('A fogoly', 1967); Incidente em Antares ('Az antaresi eset', 1971) — eltávolodik a déli vidékek p r o b l é m á j á t ó l , és általános, politikai kérdésekről ír, sokszor nemzetközi környezetbe á g y a z v a az elbeszélt történeteket. Veríssimo az egykori ,,mesélőből" ahogy s a j á t m a g á t m e g h a t á r o z t a pályája elején — a modern brazil próza legnagyobb h a t á s ú , nemzetközileg is elismert

mestere lett, m a g a s r e n d ű írói m u n k á s s á g á nak méltó lezárása a Solo de Clarineta ('Klarinétszóló') címet viselő emlékiratainak 1973-ban és 1976-ban megjelent k é t kötete. O E g y é b fő műve: 0 resto é siléncio (reg., 1943: Szalay S., A többi néma csend, 1967). O írod.: 0 . Montenegro: 0 r o m á n c é brasileiro (1953); F . L. Chaves: Erieo Veríssimo: Realismo e Sociedade (1976); D. Fresnot: 0 P e n s a m e n t o Político de Erico Veríssimo (1977); O. A. F u r l a n : Estética e Critica Social em I n c i d e n t e em A n t a r e s (1977). Pál Ferenc Veríssimo [vériszimu], J ó s é Dias de Matos (Óbidos, P a r á , 1857. ápr. 8.—Rio d e J a n e i r o , 1916. febr. 2.): brazil k r i t i k u s . Bár a f r a n c i a kritikai iskolán, elsősorban F. Brunetiére osztályozási elvein nevelked e t t , kritikai m u n k á i b a n mindvégig megőrizte a u t o d i d a k t a , a nemzeti é r t é k e k kifejezését mindennél t ö b b r e becsülő, elsősorban a brazilságtudatból fakadó műv e k r e figyelő s z e m l é l e t é t . I r á n y z a t o k vagy csoportok érdekeinek alá n e m rendelt kritikai m u n k á i b ó l k i o l v a s h a t ó szerzőjük historicizmus- és erudíció-ellenessége. O F ő b b művei: Estudos Brasileiros ('Brazil t a n u l m á n y o k ' , 1889—1894); Que é a Literatura? e Outros Escritos ('Mi az irodalom? és m á s írások', 1907); História da Literatura Brasileira ('A brazil irodalom t ö r t é n e t e ' , 1916); Letras e Literatos ('Irodalom és irodalmárok', 1936). O írod.: F. Prisco: J ó s é Veríssimo, Sua Vida e Sua O b r a (1936). Pál Ferenc

601

verizmus dekadentizmus hívei is mest e r ü k k é n t emlegették. Különösen az 1890es években m á r mind többször t a r t o t t előad á s o k a t , jövedelme is g y a r a p o d o t t . Gyenge, ö n u r a l o m r a és következetes életvezetésre képtelen a l k a t á n , jellemén azonban n e m segítettek sem a külső t á m o g a t á s o k , sem a belső e l h a t á r o z o t t s á g fellobbanásai. H i t buzgó f o g a d a l m á t feledve m á r régen kocsmázni, zülleni kezdett ú j r a ; 1885-től pedig zabolátlan é l e t m ó d j a m i a t t megrendült egészsége, s mind többször volt kénytelen befeküdni kórházba. Költői teljesítménye éppen ezekben a sikeresebb években han y a t l o t t : az 1889-ben megjelent Parallélement ( ' P á r h u z a m o s a n ' ) még a Sagesse erőteljes és v á l t o z a t o s ellenpontja volt, a későbbi g y ű j t e m é n y e k a n y a g á b a a z o n b a n mind t ö b b esetleges, bőbeszédű, sőt alkalmi verset is fölvett. Ám Verlaine-nek még h a n y a t l á s a sem következetes: ennek az alkotói elsötétedésnek is v a n n a k ragyogó villanásai, és a Mort! (Tótfalusi I., Halál!, Paul Verlaine Versei, 1974), föltehetőleg utolsó verse, koncentrált, talányos remekmű. O 1884-ben jelent meg először a Les Poétes maudits ('Az á t k o z o t t költők') c. krit i k a g y ű j t e m é n y e , amely m á r címével is

603

n a g y h a t á s t k e l t e t t , s amely T. Corbiére-ről, A. Rimbaud-ról, S. Mallarméról, M. Desbordes-Valmore-ról, Villiers de l'Isle-Ádámról szóló t a n u l m á n y o k a t foglal m a g á b a n , valam i n t egy álcázott önértékelést is, az anagr a m m á v a l Pauvre Léliannik ('Szegény Lélian') v á l t o z t a t o t t P a u l Verlaine-ről. Verlaine-t 1894 a u g u s z t u s á b a n , Leconte de Lisle halála u t á n „ k ö l t ő f e j e d e l e m m é " v á l a s z t o t t á k . Utolsó éveiben alkalmi k a p c s o l a t o k mellett két nő, Eugénie Krantz és Philoméne Boudin k ö z ö t t osztotta meg idejét (és s ű r ű n változó lakhelyeit). 1895-ben még előszót írt Rimbaud összes verseinek első kiadásához. H a l á l á n a k közvetlen oka t ü d ő vérzés volt. Temetésén E. Coppée, M. Barrés, Mallarmé, J . Moréas és G. Kahn mond o t t gyászbeszédet. O Verlaine a parnaszszista költészeteszmény h í v e k é n t lépett be az irodalmi életbe: első k ö t e t e , a Poémes saturniens (1866: Térey J „ Szaturnuszi költemények, 1994) t ö b b v o n a t k o z á s b a n is a parnasszista ízlés jegyeit viseli m a g á n . A k ö t e t negyven verse m a g á b a n foglalja az u g y a n a b b a n az évben megjelent Parnasse contemporain c. időszaki k i a d v á n y b a n m á r napvilágot l á t o t t hét k ö l t e m é n y t is. N o h a az ifjú Verlaine m a g a is m i n t h a a Leconte de Lisle-féle szenvtelen, objektív, epikus természetű v e r s a l k o t á s t követné, az igen jelentős első k ö t e t korántsem egysíkú h a t á s követésről árulkodik. Már 1865-ben megjelent Verlaine Baudelaire-tanulmánya (impresszionista k r i t i k á n a k n e v e z h e t n é n k ink á b b , egy később érvényessé váló f o g a l m a t időben visszavetítve). É b b e n a Les Fleurs du Mai a l k o t ó j á n a k legfőbb é r d e m é t a b b a n l á t j a , hogy fölfedezte a modern e m b e r érzékeny idegéletét, s b á t r a n kifejezte h á n y a t o t t , változékony érzéseit. A Szaturnuszi költeményeknek m á r a bolygó végzetes hat a l m á r a célzó címe is Baudelaire-re utal (lásd az E g y elítélt k ö n y v f e l i r a t a c. verset a Les Fleurs d u Maiból). B á r egy jóval későbbi versében (Á Charles Baudelaire, B e r n á t h I., Charles Baudelaire-hoz, P a u l Verlaine versei, 1974) igyekszik visszavonni a t a n í t v á n y i , hódolói elismerést, s úgy állítja be, m i n t h a csupán a keresztényi tűrésben és töredelemben osztoznának, az első kötet legtermékenyebb indíttatásai mégis a Les Fleurs du Maiból erednek, különösen a „Melancholia" beszédes című ciklusában. A híres Mon Réve familier (Ady E., Az én m e g h i t t álmom, az Ú j versekben eredetileg: P a u l Verlaine á l m a , uo., 1974) olyanformán idéz fol egy e l l e n t m o n d á s o k ból h a r m o n i k u s egésszé teljesedő, mégis csupán sejtelmekből t e r e m t e t t nőalakot, a m i n t Baudelaire is t e t t e n é h á n y eszmény-

VERLA kereső versében. Szintén nehezen egyeztethető össze a külsőleg vállalt parnasszista vonzódással a L'angoisse (Illyés Gy., Gyötrelem, uo., 1974) elszánt m i n d e n t t a g a d á s a , a s z u b j e k t u m o t á t h a t ó é r z é s f a j t a középp o n t b a állítása (ez a cím szerint a szorongás). A Szaturnuszi k ö l t e m é n y e k kivételesen é r e t t k ö t e t k é n t a verlaine-i életműnek m a j d m i n d e n é l m é n y t í p u s á t , n e m é t megszólaltatja. Beletartozik az oly közkedvelt Chanson d'automne (Tóth Á,, Őszi chanson, uo., 1974), melyet valószínűleg húszévesen írt a költő. Ez a d a r a b s még n é h á n y másik, mint pl. a Promenade sentimentale (Szabó L., Érzelmes séta, uo., 1974) v a g y a Soleils couchants (Tóth Á., N a p l e m e n t e , uo., 1974) egyfelől a f r a n c i a verselésben eladdig ismeretlen v a g y csupán játékos virtuozitásra használt zeneiséggel és hangszimbolikával oldja fel az érzületi és logikai m o n d a n d ó t , másfelől m e g t e r e m t i a s z u b j e k t í v tájleírás, a t á j b a v e t í t e t t érzelemközlés a l a k z a t a i t : a „ P a y s a g e s t r i s t e s " ('Szomorú t á j a k ' ) cikluscím, a m e l y alá az e m l í t e t t verseket sorolta k ö l t ő j ü k , nem egy későbbi kötetébe is beleillene. Ugyanez a k ö t e t a pasztellszínű és borongós légkörű k ö l t e m é n y e k mellett megcsendíti a verlaine-i skála élesebb, metszőbb h a n g j a i t is: a „ C a p r i c e s " ('Szeszélyek, capricciók') ciklusbeli versek némelyike nagypolgári, nagyvilági jellemtípusokat pellengérez ki szatirikus i n d u l a t t a l , a groteszkségre h a j l ó m o d o r b a n . Ez a fricskázó, karikírozó kedv, ez a jó n é h á n y s z o r leplezetlen d ü h jóval később is fel-feltör az életmű különböző korszakaiban: az i l y e n f a j t a versek 1896-ban az Invectives ('Szidalmak') c. p o s z t u m u s z k ö t e t b e n jelentek meg. A Fétes galantes (1869) h u s z o n k é t verse az életmű egyik legegyenletesebb, legmarad a n d ó b b teljesítménye. A k ö t e t n y i t ó darab, a Clair de lune (Szabó L., Holdfény, uo., 1974) a s e j t e t ő szimbólumképzés remeke: csakhogy nem a n n y i r a az egyéni, tapasztalati valóság m e g h a l a d á s á v a l a k a r eljutni m a g a s a b b rendű, szellemibb, egyetemesebb igazságokig, a h o g y a n az egymástól egyébként olyannyira különböző baudelaire-i és mallarméi líra, m i n t i n k á b b egy a l a k t e r e m t ő , élénken, m o z g a l m a s a n jelenetező képi d r a m a t u r g i á v a l személyesíti meg a lélek állandó h a j l a m a i t és á t f u t ó hangulatait e g y a r á n t . Ez az érzékletbe v e t e t t bizalom, ezek a lineárisan k ö v e t h e t ő látványsorok mindvégig jellemzik m a j d költészetét, s megkülönböztetik mind az érzékek „összez a v a r á s á v a l " kísérletező rimbaud-i, mind pedig a vissza-visszatérő szimbólumokból m a g á n m i t o l ó g i á t t e r e m t ő mallarméi életműtől:

Különös táj a lelked: nagy csapat álarcos vendég jár táncolva benne; lantot vernek, de köntösük alatt a bolond szív mintha szomorú lenne.

A vers főszereplője igazában a holdfény, a verlaine-i költészet egyik legkitartóbb mot í v u m a , a l a p m e t a f o r á j a . ,,Holdvilág-vers" az impresszióm sztikus La lune blanche (Szegzárdy-Csengery J . , A hold fehéren, uo., 1974) is a következő k ö t e t b e n : a holdfény az a közeg, amelyben leginkább t e s t e t ölthet v a g y i n k á b b elveszítheti körvonalait a Verlaine-féle ,,testtelen" világ, a „ f a n t o m s z e r ű " lények sokasága, az a légkör, melyet a bizonytalanságot, h a t á r o z a t l a n ságot, m e g f o g h a t a t l a n s á g o t jelentő, visszavisszatérő verlaine-i jelzők, az „indécis", a „ v a g u e " sugallnak. A Fétes galantes történetileg és irodalomtörténetileg is visszautaló, stilizált t ü n d é r v i l á g á n a k minden vibráló n y u g t a l a n s á g a h a r m ó n i á b a , biztonságérzetbe fordul a La Bonne chanson ('A jó dal', 1870) c. k ö t e t b e n , mellyel a költő menyaszs z o n y á t köszönti. A valamelyest halván y a b b k ö t e t u t á n ú j a b b csúcspontra emelkedik lírája a Romances sans paroles ('Szövegtelen r o m á n c o k ' , 1873) g y ű j t e m é n y é ben. A k ö t e t c í m éppúgy zenei f o g a n t a t á s r a utal, m i n t az „Ariettes oubliées" ('Elfeled e t t a r i e t t á k ' ) belső cikluscíme. Ebből való a nevezetes r e m e k m ű , a t i z e n h a t hatszótagos s o r b a n iramló, „II pleure d a n s mon c o e u r " (Szabó L., Szívemben könnyezik) kezdősorú vers. M e g h a t á r o z h a t a t l a n , a nyelvi t é r b e n mégis csodálatosan testet (szerkezetet) öltő b á n a t szólal meg benne, olyan b á n a t , melyhez e k ö t e t egyéb d a r a b j a i b a n is legföljebb kérdések férkőzhetnek. Verlaine n a g y világnézeti fordulatához, megtéréséhez kapcsolódó versei csak jóval később, a ySagresse-ben (1880) jelentek meg. A cím m a g a is telitalálat, hiszen a 'jóság' mellett a 'mértékletesség', a 'szerénység', az 'engedelmesség', illetőleg a 'bölcsesség' jelentéseit is m a g á b a n foglalja. A kötet három , , k ö n y v " - r e oszlik; ezek a tömbök és m a g u k a versek e g y a r á n t címtelenek. A második „ k ö n y v " élén áll a liturgiái, konfesszionális hangütésű 0 mon Dieu, vous m'avez blessé d'amour (Szabó L „ Uram, szerelmed megsebesített, uo., 1974), amelynek b ű n b á n ó l i t á n i á j a a b ö r t ö n b e n írt verseknek t a l á n legtökéletesebb s u m m á z a t a . A katolicizmus, melyet m a g á r a vállalt, vagy i n k á b b a m e l y b e n á t m e n e t i menedékre talált, t ö b b h e l y ü t t tételes, sőt d o g m a t i k u s rendszerként tűnik föl a versekben; a gyónó és s z á m v e t ő hang nemegyszer túlbuzgó vagy jócskán fogalmivá, jelszavassá t e t t hitvallásokkal vegyül. Ezek a túlzások m á r

604

VERLA itt, de későbbi köteteiben még inkább m á r szinte ironikusnak t ű n n e k — föltehetőleg a költő t u d a t o s szándéka ellenére. A Sagesse bétévnyi verstermést összefoglaló a n y a g á ban megszólal az az impresszionista szimbolizmus is, melyet Verlaine művészetének legsajátosabb f o r r á s a k é n t ismertünk meg, például a szabadulás u t á n , dél-angliai t a r tózkodási helyein írt versekben. A következő Verlaine-kötetek szerkezete mind lazábbá válik: a Jadis et Naguére-nek ('Hajdan és nemrég', 1885) m á r a címe is jelzi, menynyire különböző periódusokból (s élménykörökből) erednek versei. E b b e n l á t o t t napvilágot az oly híressé vált L'Art poétique (Kosztolányi D., K ö l t é s z e t t a n , Klasszikus f r a n c i a költők, 1968) is. A verset még 1874-ben, a börtönben írta. A „zenét nek ü n k , csak zenét!" j e l m o n d a t a , az á r n y a l a t dicsérete, a retorika, a szellemesség és a (tiszta) rím elmarasztalása, s nem mellékesen a vers s a j á t , v i r t u ó z zeneisége nagy hatással volt a fiatalabb szimbolista költőkre. Maga Verlaine kissé rosszkedvűen jegyezte meg egy 1890-ben írt önértelmezésében: „ K ü l ö n b e n ne értsék szó szerint Ars poeticamat — végtére is dal ez, semmi más. E l m é l e t e t nem g y á r t o t t a m " (bírálat a Szaturnuszi költeményekről). Annyi bizonyos, hogy a versben m a g a s z t a l t ,,impair"-ben, a p á r a t l a n szótagszámú s o r o k b a n rejlő hangzáslehetőségeket, a n y u g t a l a n a b b , szabályt a l a n a b b r i t m u s egyenetlen lélegzetvételét Verlaine fedezte föl igazán a francia versnyelv számára. Messzire h a n g z o t t a kötetnek egy másik verse, a Langueur (Szabó L., F á r a d t s á g , Paul Verlaine Versei, 1974) is. A cím az epedés, sóvárgás, ernyedtség jelent é s m o z z a n a t a i t sűríti m a g á b a : Verlainenek k e d v e l t szava ez is. A Ibangueur a „hanj^atlásvégi" (á la fin d e la décadence) Róma megszemélyesítésével a dekadentizmus valóságos mottóverse lett, nem kis mértékben az Á rebours-t író J . - K . Huysmans rajongó sorainak jóvoltából. Pedig éppenséggel p a r ó d i á n a k is fölfogható, annál inkább, m e r t költője a „Mások m o d o r á b a n " c. ciklusba foglalta. Verlaine k é t hosszabb költem é n y b e n dolgozta föl a Rimbaud-élményt. A Crimen amorist ( R ó n a y Gy„ ua., P a u l Verlaine versei, 1974) még 1873-ban írta, börtönbeli megtérése előtt; a Laeti et errabundit (Garai G „ ua., uo., 1974) pedig 1887ben, Rimbaud téves halálhírére. Az első, mely a francia költészetben nagyon r i t k a tizenegy szótagos s o r o k b a n szól, szerzőjének egyik legsikerültebb, mitikus a r á n y ú látomása: végső fokon az önerejéből istent e r e m t é s r e vállalkozó „szépséges rossz ang y a l " apokaliptikus elítéltetését, elvetteté-

sét fogalmazza meg. A második vers a régi „ b o h e m i a " n o s z t a l g i á j á b a n fogant, s a „ T e az én é l t e m e t éled!" ódai magasztalásával zárul. Az utóbbi vers a l e g t a r k á b b Verlaine-kötet, a Parallélement (1889) d a r a b j a . A cím v o n a t k o z h a t a hitvalló verscsoporttal és alapélménnyel „ p á r h u z a m o s a n " meglévő, t o v á b b élő érzékiségre, de u t a l h a t Rimbaud és Mathilde k e t t ő s , kétféle v o n z á s á r a is. B á r h o g y a n áll is a dolog, a kötet szabadj á r a engedi költőjének erotikus szeszélyeit és képzelgéseit, a m á r Baudelaire ó t a divatos leszbikus m o t í v u m o k t ó l a szado-mazochisztikus, f ő k é n t a z é r t mazochisztikus vágyképekig. N e m az a b a j a legtöbb ilyen Verlaine-verssel, hogy nyílt beszédű, kendőzetlen vallomások a testi vágyakról, hanem az, hogy sokszor keresettség, modorosság érződik bennük, s n e m r i t k á n negédes szentimentalizmust csempésznek bele a libertinus gyönyörkeresésbe. Ebből a v é n á ból f a k a d n a k a Chansons pour EUe ('Dalok Őhozzá', 1891) Eugénie-nek hódoló versei, m a j d az Odes en son honneur ('Ódák az ő tiszteletére', 1893), melyeket n a g y o b b r é s z t Philoméne inspirált. A nemegyszer k ö n n y ű kézzel odavetett, mívességükben is olcsó erotikus vallomásokat egy olyan familiáris, élőbeszédszerű modor színezi, amely a századvégen eléggé szokatlan, és Gu. Apollinaire-ig m u t a t előre: Mikor meséled, mily bitang volt a te kutya életed is, fel-felsóhajtok. . . bár jó is vagy, angyali-kedves, öreg szeretődhöz, aki utolsó lesz már, ugye? mi? (ford.: Szabó L.)

O Utolsó évtizedében Verlaine nagyot, jelentőset m á r nem a l k o t o t t . Költői p é l d á j a , a megszervezett, az egyént beolvasztani igyekvő t á r s a d a l o m peremére szorított, „ e l á t k o z o t t " művészeket pártoló buzgalm a és féktelen t e r m é s z e t é t némelykor elfedő b a r á t s á g o s kedélyessége számos h í v e t szerzett s z á m á r a a szimbolisták, impresszionisták fiatalabb nemzedékében. Költészete Rimbaud expanzív, vizionárius személytelensége és Mallarmé intellektualizált, koherens jelképrendszert építő, szűkszavú obj e k t i v i t á s a mellett a szimbolizmusnak s p o n t á n a b b , a b e n y o m á s o k n a k , érzéklet e k n e k önálló életet adó, s z u b j e k t í v e b b v á l f a j á t t e r e m t i meg. A francia verselés bizonyos kötöttségeit úgy oldotta, enyhít e t t e , hogy semmi programszerű terv, semmi patetizáló szándék nem motiválta ezt a fölszabadítást, a m e l y egyébként az a v a n t gárd költőknek is például szolgált. Verlaine

605

VERLA közelebb k e r ü l h e t a versolvasókhoz, m i n t Rimbaud v a g y k i v á l t k é p p Mallarmé, mert líraisága közvetlenebbül f a k a d az élményből, a stilizálatlan érzelmekből; híján van azonban k é t n a g y irányzati t á r s a világképi, metafizikai igényességének és szerkezeti fegyelmének, a n n a k a két e r é n y n e k , melyek a 20. sz.-i l í r á r a mégiscsak s e r k e n t ő b b , termékenyebb h a t á s s a l v o l t a k . O Verseire többek k ö z ö t t G. Charpentier, E . Chausson, G. Faúré k o m p o n á l t dalokat; C. Debussy dalciklust í r t Fétes galantes és Ariettes oubliées c. O Mo.-on a N y u g a t első nemzedéke fedezte föl i g a z á n költészetét, m a g a Ady is fordított tőle, m a j d a legnagyobb lelkesedéssel Kosztolányi D., s Tóth A.-nak köszönhetők a legzeneibb Verlaine-átültetések. L e g t ö b b versét Szabó L. f o r d í t o t t a le, m a j d Illyés Gy., Kálnoky L., Rónay Gy., Szabó M., Szegzárdy-Csengery J . tolmácsolt a költészetét, a „realista" m ű f o r d í t ó i elvnek megfelelően m á r p o n t o s a b b a n , szikárabban, h a kellett, fogalmibban, m i n t elődeik. O E g y é b fő művei: Madame Aubin (ua., elb., 1886); Pierre Duchatelet (ua., elb. 1886); Les Mémoires d'un veuf ('Egy özvegyember e m l é k i r a t a i ' , elb., 1886); Amour ('Szeretet', v e r s e k , 1888); Dédicaces ('Ajánlások', versek, 1890); Bonheur ('Boldogság', versek, 1891); Mes hópitaux ( ' K ó r h á z a i m ' , feljegyzések, 1891); Liturgies intimes ('Meghitt liturgiák', versek, 1892); Elégies ('Elégiák', versek, 1893); Mesprisons ('Börtöneim', emlékezés, 1893); Epigrammes ('Epigr a m m á k ' , versek, 1894); Chair ('Test', versek, 1896). O G y ű j t , kiad.: Oeuvres complétes de Paul Verlaine ('Paul Verlaine összes művei', 1959—1960); Oeuvres poétiques complétes ('Összes költői m ű v e i ' , 1962); Oeuvres en prose complétes ('Összes prózai művei', 1972); Poésies (1866—1880) ('Költemények, 1866—1880', 1980). O K i a d . és irod.: Lettres Iinédites á divers Correspondants ( ' K i a d a t l a n és egyéb levelek', kiad.: G. Zayed, 1976). O Verlaine-albumok: Documents iconographiques ('Ikonográfiái dokumentumok', 1947); Album Verlaine ('Verlaine-album', 1981). O Verseskötetei magyarul m é g : Válogatott versei (Térey S., 1923); Jóság (György 0 „ 1926); Válogatott versei (Szabó L., 1926); Paul Verlaine verseiből (Raics I., 1939); Verlaine válogatott versei (Ady E., B a b i t s M., 1943); Versek (Szily E., 1944); Poémes choisies — Válogatott versei (Babits M., B e r n á t h I., Szegzárdy-Csengery J., 1960); Válogatott versei (Kálnoky L „ Babits M., A d y E „ 1965); Versei (Tóth Á., Szabó L . , B a b i t s M„ 1974); Versei (szerk. K á l n o k y L., 1994). O Magyarul még: 1 vers ( H a v a s A., Székesfehérvár és

606

yidéke,

1896); 7 vers (Béri Gy., Zempléni Á., K o z m a A., Anthologia a X I X . század f r a n c z i a lyrájából, 2. köt., 1903); 1 vers (M. K o r n i s Aranka, J ö v e n d ő , 1904, 10.); 2 vers (Szász Z„ uo., 1904, 29.); 1 nla (n. n „ Népszava, 1907, 244.); 1—1 vers (Abádi I., uo., 1907, 297.; I g n o t u s , N y ű g , 1908, 6.); 3 vers (Thaly L., Műfordítások, 1913); 8 vers (Kosztolányi D., Modern költők, 1914); 1—1 vers (Babits M., N y ű g , 1916, 20.; T ó t h Á „ uo.. 1917, 9.); 2—2 vers (Térey S., Nyűg, 1918, 17.; B a b i t s M., uo., 1919, 12—13.; B i n é t M., Verhaeren-versek és m á s műford í t á s o k , 1926); 1 vers ( F a d g y a s Mária, Színházi Élet, 1927, 52); 19 vers ( R a d ó A., V a r g h a Gy., K o z m a A., F r a n c i a költők, 1930); 1—1 vers (Bátori Irén, Népszava, 1932, 197.; P i l á t h y Gy., Magyar H í r l a p , 1937, 259.; K é p e s G., N a p n y u g a t i m a d a r a k , 1937); 2 vers (Raics I., Vig, Í939, 533.); 13 vers (Radó A., F r a n c i a költők, 1942); 3 — 3 vers (Fehér Lídia, Külföldi költők, 1943; Szabó L „ K é p e s G., Szeretlek, 1947); 2—2 vers (Szabó L., K á l n o k y L., Száz vers, 1956; Gábor A., Ö s s z e g y ű j t ö t t művei, Műf o r d í t á s o k , 1957; Szabó L., Vallomás, 1957); 4 vers (uő, T ó t h Á., É v s z a k o k , 1957); 2 vers (Ady E „ Szabó L „ Száz vers, 1957); 12 vers ( K á l n o k y L., Szeszélyes szüret, 1958); 3 vers (Somlyó Gy., Szélrózsa, 1958); 12 vers (Szabó L „ K á l n o k y L., Bab i t s M„ Francia k ö l t ő k antológiája, 1958); 3 vers (Kardos L „ E z e r álarc mögül, 1959); 8 vers (Babits M „ Versfordítások, 1961); 41 vers (Szabó L „ K á l n o k y L., B a b i t s M., F r a n c i a költők antológiája, 2. köt., 1962); 4 v e r s (Illyés Gy., N y i t o t t a j t ó , 1963); 6 vers (Szabó L „ K o s z t o l á n y i D., K á l n o k y L., K ü l f ö l d i versek k ö n y v e , 1964); 3 i n t e r j ú részlet (Kürti P., A szimbolizmus, 1965); 1 v e r s ( R ó n a y Gy„ É g ö v e k , á b r á k , csillagok, 1965); 10 vers (Szabó L „ T ó t h Á „ B a b i t s M., A világirodalom legszebb versei, 1966); 8 vers (Kosztolányi D., Idegen költők, 1966); 41 vers (Tóth Á., Szabó L., K á l n o k y L „ Klasszikus f r a n c i a költők, anto., 1968); 5 vers (uő, Virágzó tüzek. Versek a szerelemről, 1970); 2—2 vers (uő, K a r d o k , villogjatok!, 1971; Szerenád, anto., 1974); 11 v e r s ( F r a n y ó Z., V á l o g a t o t t m ű f o r d í t á s o k , 1974); 2 vers (Garai G „ N a p k e l t e n v u g t a , 1976); 4 vers (Timár Gy., 120 k ö l t ő / l 9 7 7 ) ; 10 vers (Rácz O., Csillagsugárzás, anto., 1978); 23 vers ( F r a n y ó Z„ A t l a n t i szél, 1978); I t a n . (Somlyó'Gy., M á s u t t , 1979); 26 vers (Kálnoky L., A lehetséges változat o k , anto., 1981); 7 vers (Hárs E . , Á r n y a k a b a r l a n g falán, anto., 1983); 2 vers (Timár Gy., S z a j n a - p a r t i Erósz, anto., 1984); 71 vers (Kálnoky L „ Szabó L., B a b i t s M.,

VERME Klasszikus francia költők, anto., 1984); 3 vers (Somlyó Gy., Az utazás, anto., 1984); 1 vers (Egyed Emese, U t u n k , 1985, 26.); 8 vers (Kosztolányi D., Idegen költők, 1. köt., 1988); 29 vers (Faludy Gy., Test és lélek, 1988); 8 vers (uő, Erotikus versek, 1990); 1—1 vers (Zsoldos I., Szeretetben szolgálni, 1991; Térey J . , 2000 [Kétezer], 1993). O írod.: K . T.: Paul Verlaine (Magyar Szalon, 1896, 24. köt., 5. füzet); E. Lepelletier: Paul Verlaine, sa vie, son oeuvre (1907); Szabó D.: Paul Verlaine (Nyűg, 1911, 21.); Ady E.: Verlaine és Carriére (VÚ, 1910, 26.); E. Delahaye: Verlaine (1919); P. Claudel: P. Verlaine (Mercure de Francé, 1919); Szini Gy.: Paul Verlaine (írói arcképek, 1926); P. Valéry: Passage de Verlaine (Variétés, 2. köt., 1930); M. Raymond: De Baudelaire au Surréalisme (1933); F . Porché: Verlaine tel qu'il f u t (1933); Ex-Madame Paul Verlaine: Mémoires de m a vie (1935); A. Adam: Le vrai Verlaine (1936); P. Claudel: Paul Verlaine poéte de la nature et poéte chrétien (Pages de Prose, 1941); Dénes T.: Verlaine (Vízválasztó, 1948); A. Adam: Verlaine (1953); J . Richer: Paul Verlaine (1953); J.-P. Richárd: Fadeur de Verlaine (Poésie et profondeur, 1955); V.-P. Underwood: Verlaine et l'Angleterre (1956); R á b a Gy.: Verlaine magyarul (Nagyv, 1960, 6.); Szegzárdy-Csengery ,1.: Kísérő tanulmány Verseihez (1960); 0 . Nadal: Paul Verlaine (1961); C. Guénot: Le Style de Paul Verlaine (1963); J . Richter: Paul Verlaine (1963); A. Micha: Verlaine et les poétes symbolistes (1964); M. Gorkij: Paul Verlaine és a dekadensek (Cikkek, tanulmányok, 1964); J . H. Bornecque: Verlaine par lui-méme (1966); Szabó L.: Paul Verlaine (A költészet dicsérete, 1967); Eléonore Zimmermann: Magies de Verlaine (1967); A. E. Carter: Verlaine. A Study in Parallels (1969); J o a n n a Richardson: Verlaine (1971); Szávai N.: Paul Verlaine (Emb e r e k é s t á j a k , 1972); Fónagy I.: Á p r o p o s d e la transparenee verlainienne (Langages, 1973, 31.); Rónai Gy.: Verlaine magyar ú t j a (Fordítók és fordítások, 1973); Ph. Stephan: Paul Verlaine and the Decadence, 1882—90 (1975); R. Ferreses: Verlaine y los modernistas espanoles (1975); St. Hermlin: Verlaine (Soltész G., Éjféli emlékek, 1979); P. Petitfils: Verlaine (1981); J . Robichez: Verlaine entre Rimbaud et Dieu (1982); J . Mourot: Verlaine (1988). Bárdos László

(eredeti családi név); (Veurne, 1877. m á j . 20.—Aalst, 1924. dec. 10.): flamand író. Alacsony sorból származott. K e z d e t b e n táviratkihordóként, m a j d kalauzként dolgozott. 1897 és 1914 között vasúti tisztviselő, m a j d 1914 és 1918 között a kultuszminisztériumban t ö l t ö t t be hivatalnoki posztot, s emellett újságíróként is dolgozott. 1919-ben kitették állásából, mert a h á b o r ú a l a t t a német megszállókkal szimpatizált. A u t o d i d a k t a író, akit St. Streuvels és H. Teirlinck m u n k á i n a k olvasása k é s z t e t e t t az írásra. Első megjelent műve: Klosjes, klosjes. . . ('Orsócska, orsócska. . .', 1903) c. novellája volt, s ezzel^ rögtön fel is h í v t a m a g á r a a figyelmet. írói hiányosságai, a bizonytalan nyelvhasználat, a kevésbé sikerült szerkezet ellenére igen egyedi, expresszív hangot ü t ö t t meg a flamand irodalomban. De last ('A teher') c. kétrészes regénye, életművének legismertebb d a r a b j a 1904-ben jelent meg. Főhőse egy kishivatalnok, aki ö n m a g á t pusztítja el a testi szerelem utáni vágyakozásával. Elbeszéléseiben tulajdonképpen ennek a regényének t é m á j á t dolgozza fel ú j r a és újra. Nazomer ('Nyárutó', Í907) c. regényében egy kis falu életét írja le. A főhős egy vasutas, a k i t az egész falu utál, mert idegen. O F g y é b fő művei: Mannenwetten ('Férfi t ö r v é n y e k ' , reg., 2 köt., 1905); Zielelasten ('Lelki terhek', nla, 1906); Het Wederzien ('Viszontlátás', reg., 1909); Het Rollende Leven ('Gördülő élet', reg., 1910); Een oproep tot de Vlamingen ('Felhívás a flamandokhoz', röpirat, 1916). O írod.: A. Claudet: Leven en dood v a n Gustaaf Vermeersch (1935); L. P. Boon: Gustaaf Vermeersch (1960); F r . Leclair: Bibliografie v a n en over Gustaaf Vermeersch (1965); P. Platteau: Gustaaf Vermeersch (1979). Keller Anna

Verma, Shrikant: —• Vermá, Sríkánt Vermeersch [fermérszh], Gustaaf (írói név); Gustavus Carolus Cornelis Vermeersch 607

Vermeil [vermej], Abraham de (Cerdon, 1555 körül—1620): francia költő. Életéről keveset t u d u n k : katonáskodott N a v a r r a i (a későbbi IV.) Henrik alatt, s az ő környezetében t a n u l t egy orvos n a g y b á t y j a jóvoltából, m a j d Párizsban telepedett le, hogy a költészetnek szentelje magát. Versei sikert a r a t t a k , s egyik dicsőítő költeményéért Károly-Emánuel savoyai herceg nemesi oklevéllel j u t a l m a z t a meg 1593-ban. 1605-ben Bugey és Valmorey nemességének k ü l d ö t t e volt ÍV. Henrik u d v a r á b a n . O F. de MaIherbe generációjának egyik legmarkánsabb tehetsége, a barokk líra, a concettista stílus mestere volt. Művei gyötrődő életérzésről t a n ú s k o d n a k , melyben a szerelem is pusztító erő, s nem csillan fel semmilyen metafizikai megváltás reménye, mint a barokk köl-

VERME v e z e t ő j e volt. Ő a l a p í t o t t a G. Maroteau-veú az Almanach du Quartier Latin c. kiadv á n y t . Írásainak b o t r á n y o s merészsége mia t t t ö b b s z ö r börtönbe került. A p o r o s z — f r a n c i a h á b o r ú b a n egészségügyi szolgálat o s k é n t v e t t részt, m a j d J . Vallés l a p j á n a k (Le Cri du Peuple) a m u n k a t á r s a k é n t műk ö d ö t t . K é t társával m e g i n d í t o t t a a f r a n cia f o r r a d a l o m r a utaló Pere Duchéne c. sikeres l a p o t . A K o m m ü n b u k á s a u t á n Belg i u m b a , Hollandiába, m a j d L o n d o n b a e m i g r á l t , ahol a s a j á t alapítású Qui Vivef c. l a p j a közölte az Incendiaires (1871: Kecskés A., G y ú j t o g a t o k , részlet, A párizsi K o m m ü n és a francia irodalom, E ö t v ö s f ü z e t e k , 1971) c. p o é m á j á t a k o m m ü n á r o k védelmében:

tők többségénél. A tragikus világképet azonban f e g y e l m e z e t t , k i m u n k á l t esztétikai tökély u r a l j a , amelyben m i n d e n hang mélyről és t i s z t á n zeng. Bár megjelent versei számából í t é l v e a maga k o r á b a n a legnépszerűbb k ö l t ő k egyike volt, Vermeil is azok közé az elfeledett tehetségek közé tartozik, akiket csak n a p j a i n k b a n kezdenek ú j r a felfedezni. O Művei különböző gyűjteményes k ö t e t e k b e n jelentek meg, a legtöbb (97 vers) a Seconde partié des Muses francaises ralliées de diverses parts ('Az összegyűjt ö t t francia M ú z s á k második k ö t e t e ' , 1600) kiadásában. K é z i r a t b a n m a r a d t egy huszonnégy k ö n y v b ő l álló hőskölteménye Szent Lajosról, e z t hitelt érdemlő kortárs kritikusok igen n a g y r a t a r t o t t á k . O írod.: F . Lachévre: Bibliographie des recueils collectifs de poésies publiées de 1597 á 1700 (1901—1905, 1. k ö t . , 323, 382. old., 4. köt., 200. old.); uő: L e s recueils collectifs de poésies libres e t satiriques (1914, 367—368. old.); D. L. R u b i n : Mannerism a n d Love. The Sonnets of A b r a h a m de Vermeil (L'Esprit C r é a t e u r , 6., 1966, 156—263. old.); uő: An Encircled Démon: t h e Chief Sonnets of Vermeil (Dissertations Abstracts, 28., 1967—1968). Csűrös Klára

Párizsnak lángja csap a vad, fekete éjbe, A véres ég alatt izzik korunknak fénye, Színházak, klastromok. kastélyok homlokán. .. Most örvénylő tűzár lobog, mint harci zászló, Melyet Párizs fölött kibont egy bosszúálló Nemzet a pusztulás végperoében talán.

Vermenouze [vermönwz], Arséne (Vielles d'Ytrac, 1850. szept. 26.—uo., 1910. jan. 10.): occitan és f r a n c i a nyelvű költő, újságíró. Verseiben szülőföldjét, C a n t a l megyét énekelte meg occitanul: Flour de brousso ('Bozótvirág', 1895); Jous la cluchado ('Szalmatetős k u n y h ó b a n ' , 1908), ez utóbbi verseskötetét f r a n c i á r a is l e f o r d í t o t t á k , s Mon Auvergne c. jelent meg ('Az én Auvergne-em', 1904); illetve maga is írt franciául: En plein vent ('Szabadban', versek, 1900). H a l á l a u t á n jelent meg a Derniéres veillées ('Utolsó virrasztások', versek, 1911) c. kötete. A Lo cobreto c. lap m u n k a t á r s a és szervezője volt, i t t jelent meg híres kiáltványa, a m e l y b e n az occitan n y e l v e t dicsőítette. O k é p v i s e l t e Felső-Auvergne-ben a /e^&re-mozgalmat (-yFélibrige). O G y ű j t , kiad.: Oeuvres complétes ('Összes művei', 1950—1951). O írod.: J. Maziéres: Arséne Vermenouze e t la H a u t e - A u v e r g n e de son temps (1965). Budai Rita Vermersch [vermers], Eugéne Marié Joseph (Lille, 1845. aug. 13.—London, 1878. okt. 9.): f r a n c i a újságíró, költő, politikus; a K o m m ü n résztvevője, akit távollétében halálra í t é l t e k . O 1863-ban orvosi tanulm á n y o k b a k e z d e t t Párizsban, d e abbahagyta, s p u b l i c i s t a lett. Verseket publikált; 1866-ban az Hanneton c. l a p irodalmi

Ú j a b b l a p j a , a Vermersch-Journal (1871) 82 s z á m o t ért meg, ezt követte az Union démocratique (1872), m a j d az Opuscules révolutionnaires (1873) c. sorozat. Vermersch nemcsak a hatóságokkal, h a n e m s a j á t e l v b a r á t a i v a l is többször összeütközésbe k e r ü l t , v e r e k e d e t t , p á r b a j o z o t t , és g y a n ú s hírbe k e v e r e d e t t . Majd megnősült, s a belgiumi A l t d o r f b a n n y u g a l m a s a b b n a p o k a t élt. K é sőbb Genfbe, m a j d L o n d o n b a költözött, s o t t h a l t meg fiatalon, e l m e z a v a r o d o t t a n . O Művei: Latium moderne ('Modern L a t i u m ' , ért., 1864); Le Grand Testament du sieur Vermersch ('Vermersch mester N a g y T e s t a m e n t u m a ' , 1868); Manifeste d'un groupe de révolutionnaires du 18 mars 1871 au Peuple de Paris et des départements au sujet de la prolongation des pouvoirs du Maréchal Mac Mahon ('Egy f o r r a d a l m á r c s o p o r t manif e s z t u m a 1871 március 18-án Párizs és a m e g y é k népéhez Mac M a h o n marsall h a t a l m á n a k meghosszabbítása tárgyában', 1873); Les Partageux ('A vagyonfeiosztók', esszé, 1874); L'Infamie humaine ('Az emberi a l j a s s á g ' , esszé, P . Verlaine előszavával, 1890). O írod.: J . Maitron (szerk.): Dict i o n n a i r e biographique du m o u v e m e n t o u v r i e r francais (9. köt., 2. rész, 1864— 1871); Mme Duhamel: Le Pere D u c h é n e p e n d a n t la Commune de Paris (1970); T. H a a n : Vermersch (1971). O Magyarul még: 1 v e r s (Végh Gy., Párizsi csatadal, 1961). Nagy Géza Vermeylen [fermejlen], Auguste (Brüszszel, 1872. máj. 12.—Uccle, Brüsszel köz., 1945. j a n . 10.): flamand író, költő, kritikus,

608

VERNA

művészettörténész. Történelem szakos volt a brüsszeli e g y e t e m e n , m a j d 1894 és 1896 k ö z ö t t m ű v é s z e t t ö r t é n e t e t hallgat o t t B e r l i n b e n és Bécsben. 1901 és 1923 között Brüsszelben, m a j d 1923-tól 1940-ig G e n t b e n a m ű v é s z e t t ö r t é n e t , a holland és az e g y e t e m e s i r o d a l o m professzora volt. Céljául a f l a m a n d irodalom e u r ó p a i szintre emelését t ű z t e ki, ennek egyik eszköze volt az ú j f o l y ó i r a t o k a l a p í t á s a . Alapító szerkesztőként dolgozott a Jong Vlaanderen, az Ons tooneel, a Van Nu en straks és a Vlaanderen c. f o l y ó i r a t o k n á l . A századfordulón feladta korábbi anarchisztikus nézeteit és szocialista lett. E p á r t színeiben s z e n á t o r n a k is megválaszt o t t á k . O Szépíróként 1906-ban d e b ü t á l t De wandelende jood ('A bolygó zsidó', 1906) c. „ p r ó z á b a n írt allegorikus versével", a m e l y Flaubert: S z e n t A n t a l megkísértése c. művének h a t á s á t m u t a t j a , szimbolikus t ö r t é n e t az emberről, aki az igazságot keresi, s ezt a földi h u m a n i z m u s b a n t a l á l j a meg. A rendkívül m ű v e l t író és kritikus a Van Nu en Straks f ő m u n k a t á r s a k é n t az akkori flamand irodalmi élet egyik vezető a l a k j á n a k s z á m í t o t t . Esszéi 1904 és 1905-ben Verzamelde opstellen ('Összegyűjt ö t t írások') c. láttak n a p v i l á g o t . 1943-ban jelent meg a Twee vrienden ( ' K é t barát') c. regénye, melyhez a t é m á t ifjúkorából merítette. A címben e m l í t e t t k é t főhős t u l a j d o n k é p p e n Vermeylen személyiségének kettősségét szimbolizálja: az eszményekért élő, illetve a gyakorlatias e m b e r t . O Igen jelentős m ű v é s z e t t ö r t é n e t i m u n k á s s á g a is, főleg a reneszánsz kora érdekelte. H á r o m részes m ű b e n foglalta össze az európai műv é s z e t t ö r t é n e t e t : De geschiedenis der Europeesche plastiek en schilderkunst in middeleeuwen en nieuweren tijd ('Az európai szobrászat és festészet t ö r t é n e t e a középkorban és az ú j k o r b a n ' , 1921—1925). Az utóbbi á t d o l g o z o t t v á l t o z a t a Van de catacomben tot Greco ('A k a t a k o m b á k t ó l Grecóig') c. 1946ban jelent meg. Van Gezelle tot Timmermans ('Gezellétől T i m m e r m a n s i g ' , 1932, átdolgozott kiad. 1938) c. művével k o r á n a k szépirodalmát foglalta össze. O Egyéb fő műve: Besehouwingen ('Szemlélődések', esszék, k r i t i k á k , 1942). O G y ű j t , kiad.: Verzamelde werk ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t művei', 6 köt., 1951—1955). O írod.: R. Roemans: H e t werk v a n Prof. Dr. A u g u s t e Vermeylen. Analytische bibliografie (1953); A. Westerlinck: De wereldbeschouwing v a n Auguste Vermeylen (1958); H. Teirlinck: Auguste Vermeylen (1958); J . Venstermans: A u g u s t e Vermeylen (1965). Keller 39

Vernal [vernal], J e a n - L u c (Brüsszel, 1944. szept. 23.—): francia-belga költő. Kései szürrealistaként és neoexpresszionistak é n t e g y a r á n t emlegették a kritikusok. Világvégi h a n g u l a t r ó l , az értékek pusztulásáról beszélnek személyiségét erősen hangsúlyozó, elliptikus prózai költeményei. K é t ségbeesését és l á z a d á s á t k ö n n y e d irónia színezi. J e l e n t ő s kötetei: Brulures ('Égési sebek', költ.-ek, 1964); Pipe de sommeil ('Álompipa', költ.-ek, 1967). Ferenczi László Vernant [vernan], J e a n - P i e r r e (Provins, 1914. 4.—): f r a n c i a hellenista. Filozófiai d i p l o m á t szerzett a Sorbonne-on, m a j d g i m n á z i u m o k b a n (1940-től Toulouse-ban, 1946-tól P á r i z s b a n ) t a n í t o t t filozófiát. 1948-ban a C N R S (Nemzeti T u d o m á n y o s K u t a t ó k ö z p o n t ) m u n k a t á r s a lett, 1958-tól az École P r a t i q u e des H a u t e s É t u d e s - b e n intézetigazgató, 1975-től 1984-ig a Collége de Francé professzora volt; 1985-től ugyani t t tiszteletbeli professzor, 1981-től a C N R S t a n á c s á n a k t a g j a . Számos k i t ü n t e t é s t u l a j donosa, a f r a n c i a ellenállás tisztje, a Belga Királyi A k a d é m i a külső t a g j a , a chicagói és a bristoli e g y e t e m díszdoktora. O A legnagyobb — A m e r i k á b a n és Olaszo.-ban is jelentős — h a t á s ú görög k u l t ú r t ö r t é n é s z n e k t a r t j á k , n o h a nem nevezhető a szó hagyom á n y o s é r t e l m é b e n v e t t klasszika-filológusnak. K e z d e t i m a r x i s t a beállítottságából a t á r s a d a l m i s t r u k t ú r á k változására v o n a t kozó fogékonysága m a r a d t meg. Egyesek s t r u k t u r a l i s t á n a k t a r t j á k , nevét Cl. LéviStraussz&X és G. Dumézille 1 e g y ü t t emlegetik. I s k o l a t e r e m t ő k u t a t á s a i k ö z é p p o n t j á b a n az a n t i k t á r s a d a l o m szociológiai vizsg á l a t a áll, innen kiindulva elemzi a görög történelem eseményeit, az irodalom (elsősorban a tragédia) és a filozófia forrásait, eredményeit. O F ő b b művei: Les origines de la pensée grecque ('A görög gondolkodás kezdetei', 1962); Mythe et pensée ehez les Grecs ('Mítosz és gondolkodás a görögöknél', 1965); Mythe et tragédie en Gréce ancienne (P. Vidal-Naquet-val, 'Mítosz és t r a gédia a régi Görögországban', 1972, 1979); Les ruses de'l intelligence (M. Détienne-nel, 'Az értelem cselei', 1974); Religion grecque, religions antiques ('Görög vallás, antik vallások', 1978); Divination et rationalité ('Jóslás és racionalitás', 1979); La cuisine du sacrifice en pays grec ('Az áldozati k o n y h a görög földön', 1979); La mort, les morts dans les sociétés antiques (Gh. Gnolival, az azonos c. t a n u l m á n y k ö t e t b e n , 'A halál, a h a l o t t a k az antik t á r s a d a l m a k b a n ' , 1982); Mythe et tragédie II. ('Mítosz és tragédia TI.', 1986);

Anna 609

VERNE L'individu, la mort, l'amour ('Az egyén, a halál, a szerelem', 1989); Mythe et religion en Gréce ancienne ('Mítosz és vallás a régi Görögországban', 1990). Csaknem valamennyi m ű v e megjelent angolul is. O írod.: J e a n - P i e r r e Vernant issue (BufFalo, 1982). Karsai György—Kiss Etele V e r n a r d a k i s z , Dimitriosz; D é m é t r i o s Bernardakés (régi átírás); (Mitilini, 1833. nov. 2 1 . — A t h é n , 1907. jan. 12.): görög drámaíró, klasszika-filológus, történész. A Leszvosz szigetéről származó V e r n a r d a kisz-család t ö b b t a g j a is foglalkozott irodalommal, történelemmel és g a z d a s á g t u d o m á n n y a l . K ö z ü l ü k emelkedett ki Dimitriosz, aki 25 é v e n á t t a n í t o t t az athéni egyetemen. Neoklasszicista d r á m á i n a k t é m á i t az ókori mitológiából, a bizánci és posztbizánci korok történelméből m e r í t e t t e . B á r tragédiái előszavában azt b i z o n y g a t t a , hogy a m a i d r á m a í r ó k n a k ú j u t a k a t kell keresniük, színművei hol az ókori tragédiaköltők, hol Shakespeare, hol a f r a n c i a klaszszikusok m i n t á j á r a készültek. Archaizáló nyelvezete m i a t t 1857-ben nem v í v o t t ki osztatlan elismerést Maria Doxapatri (ua.) c. bizánci ihletésű d r á m á j a , de annál nagyobb sikerrel j á r t az ókori t é m á j ú , közérthetőbb megfogalmazású Merópi ('Meropé') 1866-os b e m u t a t ó j a . Ezt a m ű v e t Vernardakisz egy h ó n a p a l a t t írta meg, miközben a színészek m á r próbálták a kész jeleneteket. D a r a b j a i n a k modernizált nyelvű vált o z a t a i t m a is műsorra tűzik a görög színházak. O írod.: M. Peri: Foni del „Nikiforo F o k a " di D . N. Vernardakis (1972); K . M. D i m a r á s z : Neoellinikósz d i a f o t i z m ó s z (1983). Caruha Vangelió Verne [vern], Jules-Gabriel; Verne Gyula; (Nantes, 1828. febr. 8.—Amiens, 1905. márc. 24.): f r a n c i a író. Az utazási és a tudom á n y o s - f a n t a s z t i k u s irodalom korszakalkotó a l a k j a , aki főként az i f j ú s á g körében volt ismert a m a g a k o r á b a n és azóta is világszerte. Csaknem minden regényét lef o r d í t o t t á k m a g y a r r a , a f o n t o s a k a t , a legsikeresebbeket számos ú j k i a d á s b a n . May Károllyal e g y ü t t őt emlegetik m i n d m á i g m a g y a r keresztnévvel. H a t a l m a s sikerei ellenére a „ r a n g o s " irodalom körébe és az „igényes k r i t i k u s o k " kegyeibe csak nehezen j u t o t t be — sokáig az irodalomtörténetek is alig említették. Reneszánszáról az elmúlt é v t i z e d e k b e n beszélhetünk, a m i ó t a a m o d e r n élet részévé váltak h a j d a n i , fant a z m a g ó r i á n a k t a r t o t t elképzelései, a m i ó t a jelentékenyen kibővült a h a g y o m á n y o s irodalmi-művészi értékek köre, s jelentős írók,

irodalomtörténészek, kritikusok sorra jelentetik meg neki szentelt k ö n y v e i k e t , t a n u l m á n y a i k a t . O Verne a r o m a n t i k u s írók h a r m a d i k , Baudelaire-rel és Flaubert-rel kezdődő generációjának t a g j a . Szülővárosa N a n t e s , a Loire t o r k o l a t á b a n f e k v ő h a j d a n f o r g a l m a s kikötő, az ún. „ h á r o m i r á n y ú " (Afrika, Franciao., Antillák), m á s néven „ é b e n f a - " (vagyis rabszolga-kereskedelem-) k ö z p o n t , amely azóta elveszítette tengerhajózási jelentőségét. A p j a Pierre Verne, a v á r o s tekintélyes ü g y v é d j e volt; a n y j a (Sophie Állotté de la Fuije) a r i s z t o k r a t a családból származott, amelyben nemzedékről nemzedékre öröklődött a tengerész- és kat o n a i hivatás. Verne-nek h á r o m lánytestvére volt és egy öccse, Paul, később m a g a is tengerésztiszt, akihez az író a legjobban k ö t ő d ö t t . Gimnáziumi t a n u l m á n y a i t szülőv á r o s á b a n végezte; a m a t e m a t i k á b a n , földr a j z b a n és irodalomban volt kiemelkedő. A r o m a n t i k u s korszellem, az utazási és kal a n d v á g y h a t á s á r a tizenegy éves k o r á b a n hajósinasnak állva megszökött, hogy szerelmének kincseket hozzon a távoli világrészekről, de a p j a utolérte és h a z a v i t t e . Mint a büntetések u t á n a n y j á n a k megígérte, azontúl csak képzeletben u t a z o t t , s meg is t a r t o t t a ígéretét, ami t u l a j d o n k é p p e n egész írói p á l y á j á t m e g h a t á r o z t a . Érettségi (1846) u t á n Párizsban a p j a s z á n d é k á n a k megfelelően jogi t a n u l m á n y o k a t folytat o t t , s 1851-ben szerzett d i p l o m á t . Ám a Júliusi Monarchia v é g n a p j a i n a k , az 1848as f o r r a d a l o m n a k és a Második Császárság kezdetének z a k l a t o t t i d ő s z a k á b a n többszörösen is módosult az apai elképzelés: az i f j ú Verne belevetette m a g á t az irodalmi életbe (kapcsolatba került pl. A. Dumas-val), a színház világába; lényegében k i á b r á n d u l t a forradalmi és világmegváltó eszmékből, s fokozatosan szenvedélyes érdeklődés ébr e d t benne a földrajz és a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k iránt. Ez utóbbi k o r á n t s e m meglepő, hiszen a t u d o m á n y o k művelése és a t u d o m á n y o s módszertan d o m i n á n s sajátossága a r o m a n t i k á n a k , a m e l y a h u m á n területen is éreztette h a t á s á t (gondoljunk pl. Balzac, Comte, Taine, Michelet, Hugó, George Sand, később pedig Zola nagy szintéziseire). 1852-től kb. tíz évre belemerült a színházi életbe: P. Séveste-nek, a ThéátreL y r i q u e igazgatójának t i t k á r a k é n t egymás u t á n írta könnyed, sikeres b u l v á r d a r a b j a i t és operettjeit: Les Pailles rompues ('Civódás', verses vígj., 1850); Colin-Maillard ('Szembekötősdi', operett, 1853; A. Hignard zenéjére); Monsieur de Chimpanze ('Csimpánz úr', operett, 1858); Onze jours de siége ('Tizenegy napi o s t r o m ' , bohózat,

610

VERNE

1861). Verne egész életét végigkísérte a színdarab írás, az 1840-es évek végétől szinte haláláig: önállóan és társszerzőkkel dolgozva írt d a r a b o k a t , s regényeinek nagysikerű a d a p t á c i ó i t v i t t e színre; n é h á n y a t soha be sem m u t a t t a k , illetve nem jelentek meg. S z á m u k m e g h a l a d j a a t ö b b t u c a t o t . Sok chanson is t a n ú s í t j a költői v é n á j á t . O Szülei kiházasítási p r ó b á l k o z á s a i n a k ellenszegülve 1857-ben feleségül v e t t egy kétgyermekes özvegyet, H o n o r i n e du Fraysse de Viane-1, s tőzsdeügynöki állást vásárolt felesége hozományából. (Közben — h a j n a l ban kelve — f o l y t a t t a szépírói m u n k á j á t is.) F ő figyelme m á r e k k o r az utazási és kalandregények, a t u d o m á n y o s - f a n t a s z t i kus irodalom felé fordult, s pl. a Musée des familles c. folyóiratban, a korabeli k ö n y v szakma egyik sikeres k i a d v á n y á b a n t ö b b novellát publikált 1863—64-ig. O P á l y á j a a l a k u l á s á b a n két találkozás volt sorsdöntő jelentőségű: 1859-ben i s m e r k e d e t t meg NadarvaX, a híres fényképésszel és feltalálóval, a léghajózás szerelmesével, aki Verne t ö b b regényének szereplőjeként felbukkan Michel A r d a n néven ( N a d a r a n a g r a m m á j a ) . 1862-ben, Dumas révén, a neves könyvkiadóval, az emigrációból visszatért J . Hetzellel került kapcsolatba, a k i n e k szerződésben á t e n g e d t e összes megírt és megírandó művének kiadási jogát, s aki — szó ami szó — sokszoros profitra t e t t szert sikeres, sőt világhírű, termékeny, a m e t r o n ó m pontosságával dolgozó szerzője jóvoltából és rovására. (Hetzeltől egyébként — 1886-ban bekövetkezett halála u t á n — fia, Louis-Jules vette á t a céget, amelyet később az H a c h e t te kiadó vásárolt meg 1914-ben, az összes jogokkal együtt.) O Verne életének t o v á b bi alakulását az a l k o t ó m u n k a h a t á r o z t a meg; o t t h a g y v a párizsi egzisztenciáját, szülővárosában telepedett le; h á z á b a n valóságos írói üzemet r e n d e z e t t be: k ö n y v t á rat, óriási d o k u m e n t á c i ó t , amely a korabeli t u d o m á n y és technika l e g ú j a b b eredményeit g y ű j t ö t t e össze. M u n k á i n a k első vált o z a t á t , illetve folytatásos szövegét Hetzel nagy sikerű f o l y ó i r a t á b a n , a Magazin d'Education et de Recréation hasábjain jelentette meg, amíg csak m ű k ö d ö t t a kiadó. N a p i r e n d j é t spártai szigor jellemezte: t ö b b mint negyven esztendeig évi k é t - h á r o m regényt, rengeteg novellát, ismeretterjesztő m ű v e t írt (összesen t ö b b m i n t száz kötetet); levelezése és önéletrajzi írásai is jelentős terjedelműek. É l e t m ű v e a kor íróóriásaiéval (Balzac, Hugó, Georeg Sand, Dumas, Zola) vetekszik. H a l á l a u t á n k i a d ó j a még t u c a t n y i elkészült regénykéziratot jelentetett meg. O A m u n k a , a zene, az olva39*

(

sás mellett a h a j ó z á s volt a szenvedélye: anyagi helyzete megengedte, hogy h á r o m y a c h t o t is vegyen egymás u t á n , amelyeket 1861-ben született fia u t á n Saint-Michel (I., I I . , ITT.) n é v r e keresztelt, s amelyeken beut a z t a az európai tengereket. F i a egyébként később társszerzője és műveinek gondozója volt. O A Verne család 1866-ban az észak franciao.-i Crotoy-ban, m a j d Amiens-ben (1870) t e l e p e d e t t le, ahol az író a k t í v a n részt v e t t a közéletben: t ö b b cikluson á t városi t a n á c s o s s á v á l a s z t o t t á k . Bekerült a helyi szépművészeti a k a d é m i á b a , k i t ü n t e t ték a becsületrenddel, de ambíciója ellenére a F r a n c i a A k a d é m i á n a k , b á r a d í j á t megk a p t a , sohasem lett t a g j a . Verne-nek sok családi g o n d j a volt: fiát idegállapota m i a t t kezelni kellett, elmebeteg unokaöccse 1886ban két revolverlövéssel megsebesítette; h a j ó j á t e l a d t a , m e r t egészségének romlása m i a t t m á r n e m u t a z g a t h a t o t t ; elvesztette szüleit, s 1897-ben az öccsét is (s bizonyos feltevések szerint m e g h a l t a szerelme). E g y r e i n k á b b e l u r a l k o d o t t r a j t a a pesszimizmus, a m e l y a művein is m i n d j o b b a n érződött. Magánlevelezését és iratait elégette (érzelmi életére csak k ö v e t k e z t e t n i lehet, részint a m e g m a r a d t nagyon kevés anyag, részint a regényekben és egyéb művekben t a l á l h a t ó utalások alapján; ez egyébként t ö b b életrajzíró és monográfus kedvelt t é m á j a ) . Elete utolsó éveiben hályog g y ö t ö r t e , de haláláig rendületlenül dolgozott. O Verne a 19. sz.-i regény n a g y alkotói közé tartozik, aki a r o m a n t i k a szellemének utolsó fellobbanásait egyesítette a pozitivizmus, sőt a naturalizmus, illetőleg a szimbolizmus inspirációjával, és aki k o r a k o z m o l ó g i á j á n a k magas szintű szintézisét valósította meg a maga v á l a s z t o t t a és következetesen m ű v e l t komplex m ű f a j b a n . E r r e e g y a r á n t illik a m o d e r n science fiction, a 17. sz.-i h a g y o m á n y o k i g visszanyúló francia román d'anticipation (jövő-regény: vö. a 17. sz.-i Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás), v a l a m i n t az utazási, kaland- és ifjúsági irodalom kifejezés. Művei ugyana k k o r szervesen beilleszkednek s a j á t kor u k b a , a n n a k történelmi, társadalmi, sőt politikai eseményeibe, s f e l m u t a t j á k m i n d a z o k a t a technikai, gazdasági, üzleti s a j á t o s s á g o k a t , amelyek a szabadversenyes. m a j d az imperializmusba forduló, kolonialista k a p i t a l i z m u s t jellemzik. O A verne-i é l e t m ű minden r o m a n t i z m u s a , jellegzetes stiláris k o n z e r v a t i z m u s a ellenére meglepően modern: erre é r z e t t rá legújabb kritikusai közül pl. M. Bútor, akinek 1949es ú t t ö r ő t a n u l m á n y a széttördeli az íróra r a k ó d o t t sablonokat, s e ,,nagy t u d á s ú és

VERNE mesterkéletlen lángész b á m u l a t o s elgond o l k o d t a t ó és álomvilágba r i n g a t ó képességéről" beszél. Mint m o n d j a , meséi m a j d nem az egész „ f a n t a s z t i k u s " irodalom „fold a l a t t i eredeténél" o t t v a n n a k , amelyeket a korabeli és későbbi írótársak a legnagyobb megbecsüléssel emlegettek. Kiadója, Hetzel, az Hatteras kapitány történetéhez írt előszavában (1866) Verne szintézisalkotó törekvéséről szól a Voyages extraordinaires ('Rendkívüli u t a z á s o k ' ) sorozatcím k a p c s á n : „A megjelent és az e z u t á n megjelenő m ű v e k összességükben ily módon felölelik a szerző által k i t ű z ö t t tervet, amikor k ö n y v e i g y ű j t e m é n y e s k i a d á s á n a k az Utazások az ismert és ismeretlen világokban (eredeti) címet adta. Célja v a l ó j á b a n a modern t u d o m á n y által felhalmozott minden földrajzi, geológiai, fizikai, asztronómiai ismeret összefoglalása és a reá jellemző vonzó a l a k b a n , a világegyetem történetének feldolgozása." Hankiss J . szerint Balzac és a n a t u r a l i s t á k a t e r m é s z e t t u d o m á nyok módszerét a l k a l m a z t á k az irodalomra, Verne viszont m a g á t a t e r m é s z e t t u d o m á n y t t e t t e a szépirodalom t á r g y á v á . Ez volt az ő n a g y ötlete és lenyűgöző következetességgel megvalósított teljesítménye. -Jellemei n e m annyira az e m b e r i sors nagyszerű példái, mint inkább a t u d o m á n y hat a l m á n a k , lehetőségeinek hordozói és szimbólumai. S m i n t ilyenek, egy m á s viszonyítási rendszerbe tartozók, m á s mércével mérendők. Természetesen Verne nagy író, s így regényeiben felfedezhetők, m i n d e n szcientizmus és pozitivizmus ellenére, a lélektani, pszichoanalitikus mélyrétegek és archetípusok. O T e r m é s z e t t u d o m á n y o s inspirációjú művei ugyancsak t ö b b szempont szerint elemezhetők. K ü l ö n b s é g e t t e h e t ü n k a kifejezetten ismeretterjesztő m u n k á k és regények, illetve novellák k ö z ö t t . Az előbbiekhez t a r t o z i k a társszerzőkkel írt Géographie illustrée de la Francé et de ses Colonies ('Franciaország és g y a r m a t a i képes földrajza'), t o v á b b á az Histoire générale des Grands Voyages et des Grands Voyageurs ('A nagy u t a z á s o k és nagy u t a z ó k általános története') c. sorozatba t a r t o z ó h á r o m kötet: Découverte de la Terre ('A Föld felfedezése'), Les Grands Navigateurs du XVIIIe Siécle ('A X V I I I . század n a g y hajósai'), Les Voyageurs du XIXe Siécle ('A X I X . század utazói'), v a l a m i n t számos cikk és tanulmány. Az u t ó b b i a k a Voyages extraordinaires sorozatcímet viselik: Összesen 63 regény (keletkezésük, illetve megjelenésük szerint 1863 és 1919 között), t o v á b b á 2 novelláskötet, a m e l y e k d a r a b j a i t a szerző a Hetzel-féle sorozaton kívül írta, t ö b b esetben mások,

pí. A. Laurie, a k o m m ü n á r P . Grousset és É . Reclus ötleteit felhasználva, illetve kézirat a i t átdolgozva. E n n e k az impozáns, szükségképp egyenetlen m ű h a l m a z n a k jónéh á n y d a r a b j á t , a legsikeresebbeket a világ minden o r s z á g á b a n ismerik a gyermek és f e l n ő t t olvasók a n y a n y e l v ü k ö n (Öt hét léghajón, Nyolcvan nap alatt a Föld körül, Nemo kapitány, Sándor Mátyás, Sztrogoff Mihály, Utazás a Föld középpontja felé, A rejtelmes sziget, Grant kapitány gyermekei, Utazás a Holdba, Utazás a Hold körül, Hatteras kapitány, Hódító Robur, A tizenötéves kapitány, Két évi vakáció stb.) O A verne-i életmű az „ i s m e r t és ismeretlen világok" t é m á i szerint is elemezhető. Az ismert világok leírása t u l a j d o n k é p p e n a földrajzi, utazási és technikai, t e r m é s z e t t u d o m á n y o s ismeretterjesztést, a n n a k regényes f o r m á j á t jelenti. Az író dolgozószobájában lévő földg ö m b k i p o n t o z o t t , kijelölt, v o n a l a k k a l telerajzolt felszíne, az író h a t a l m a s d o k u m e n tációja és cédulaanyaga, g a z d a g k ö n y v t á r á n a k k a t a l ó g u s a a földkerekség egzakt leírásának s z á n d é k á t bizonyítja. Szisztemat i k u s a n feldolgozta regényeiben a Föld tájait: Afrika, É s z a k - A m e r i k a ( K a n a d a , az Antillák, az Egyesült Államok), Közép- és Dél-Amerika, Ázsia (Kína, I n d i a , Töröko.), E u r ó p a (Belgium, Skócia, K ö z é p - E u r ó p a , Franciao., Görögő., Grönland, Iro., a Földközi-tenger, Olaszo., S k a n d i n á v i a ) , Óceánia (Ausztrália, Csendes-óceán), a Sarkok rejtelmeit, sőt a tengerek, a levegő, az égitestek (pl. a Hold) világát. Leírásai pontosan d o k u m e n t á l t a k , szinte a helyszínen ellenőrizhetők; az ismeretlen világokban viszont műszaki ismeretei és f a n t á z i á j a jóvoltából elrugaszkodik attól a technikai realitástól, amely a m a g a k o r á b a n , bármily kezdetlegesen is, de m á r megvalósult. Horváth A. Verne-könyvében felsorolja azokat a technikai j ó s l a t o k a t , amelyek m á r a m á r megvalósultak: r a k é t a , ű r h a j ó , mesterséges hold, óriáslöveg, gépfegyver, g ő z a u t ó , energiatermelés vízi erő segítségével, a Föld hőjének hasznosítása, g y o r s v a s ú t , jég alatti t e n g e r a l a t t j á r ó k , számológép, helikopter, szuperszonikus repülés, energiasugárzás n y a l á b b a n (lézer), óriás t ü k r ö s t á v c s ő , tévé—telefon k o m b i n á c i ó j a s t b . Mindezek az elgondolások a 19. sz.-i teljesítményeken, t a l á l m á n y o k o n és felfedezéseken alapulnak, amelyek szilárd bázisul szolgáltak a verne-i invenció számára. Az író elolvas o t t mindent, ami épp a m u n k á b a n lévő regénye t é m á j á h o z t a r t o z o t t . A feldolgoz o t t i s m e r e t a n y a g mind-mind bekerült a művekbe: Faraday felfedezése (1831: az elektromagnetizmus), Morse távírója (1837),

612

VERNE Daguerre és a fényképezés (1839), az Adélieföld felfedezése (1840, Dumont d'Urville), Livingstone kelet-afrikai ú t j a (1850), Foucault ingakísérlete (1852), az alumínium szintézise (1854), a szuezi c s a t o r n a építésének kezdete (1859), Darwin m u n k á j a a fajok eredetéről (1859), a helikopter első vált o z a t a (1863), Nadar G é a n t nevű léggömbjének repülése (1863), a d i n a m i t és a dinamó feltalálása (1867), a Congo (Kongó) folyam feltérképezése, Stanley ú t j a Livingstone n y o m á b a n (1874), a n é g y ü t e m ű motor, a telefon (1876), a fonográf (1877), a v i l l a n y l á m p a (Edison) és az É s z a k n y u g a t i á t j á r ó felfedezése (1878), Siemens villanym o z d o n y a (1879), Turpin r o b b a n ó a n y a g a , a melinit (1886), az eszperantó nyelv (Zamenhof, 1887), az Eiffel-torony, a világkiállítás (1889), A der: az első repülőgép, Branly: a rádió, Marey: a film (1890), a P a n a m a - b o t r á n y (1892), Nansen ú t j a az Északi s a r k r a (1893), a röntgensugárzás (1895), az alaszkai aranyláz (1897), Meliés filmje, a H o l d u t a z á s (1902) stb. Ami az „ismeretlen v i l á g o k a t " illeti: e t ö r t é n e t e k a f a n t á z i a szülöttei, a mitológiai archetípusok megjelenítései, a J ó és a Rossz örök h a r c á n a k viszontagságai, az őselemek (a víz, a tűz, a mélységek, barlangok, vulkánok), k a t a s z t r ó f á k és elektromos viharok vonzása és pusztításai, a mitológiai aranykor, az elveszett paradicsom u t á n i vágy, a fejlődés és a hősies emberi küzdés áthelyeződése a mítoszok területére. A titokzatos véletlenek s o r o z a t a (pl. a Rejtelmes sziget v á n d o r a i n a k viszontagságai során) a tudom á n y démoni e r e j é t és az istent játszó zseni emberiségmegváltó szerepét jeleníti meg (Cyrus S m i t h , N e m o k a p i t á n y , H ó d í t ó Robur, S á n d o r M á t y á s . . . ) . A titokzatos Gondviselés eszközei Verne regényeiben a rébuszok, m e g f e j t e n d ő üzenetek, titkosírások, r e j t v é n y e k is, amelyek részint a megoldáshoz, részint a negatív kifejlethez vezetnek el (számuk t ö b b ezer, melyeket fia, Michel t a l á l t meg a p j a p a p í r j a i között). E n n e k megfelelően a verne-i életműben a pozitív hősöknek t ö b b n y i r e m e g v a n a negatív, d é m o n i k u s v á l t o z a t u k is. O Ez utóbbi s a j á t o s s á g vezet el az író művei csop o r t o s í t á s á n a k t o v á b b i lehetőségéhez, melynek lényege, hogy Verne p á l y á j a lényegileg k é t fázisra osztható, m i n d a tudományos, m i n d a t á r s a d a l m i világkép von a t k o z á s á b a n : egy optimista és egy pesszimista szakaszra. Az 1890-es évek előtti, világsikert hozó nagy regényeknek és irodalmi hősöknek u t ó b b megjelennek ellenp á r j a i k : az öt hét léghajónt, a Rejtelmes szigetet, a Húszezer mérföld a tenger alattot, a

Hódító Roburt, a Grant kapitány gyermekeit s t b . komoran ellenpontozza pl. A világ ura, a ,,Jonathan" hajótöröttéi, Az Aranymeteor, A Barsac-misszió meglepő kalandja, az Örök Adám és a Patkány-család. Mind m e g a n n y i b o r ú l á t ó vízió, n e g a t í v szereplőkkel, akik a t u d o m á n y eredményeinek értelmetlenségét, rosszra használását, a p u s z t í t á s t és az ölést, az emberi élet lealacsonyodását, biológiai funkciókra való r e d u k á l á s á t fejezik ki, m i n t pl. Herr Schultze, K a w Djer, az emberi t á r s a d a l m a t mintázó p a t k á n y v á ros, vagy Sofr-Ai-Zartog, a pesszimista i f j ú t u d ó s , aki arra a felismerésre j u t , h o g y semm i n e k sincs értelme, a t u d o m á n y s e m m i r e sem jó, s hogy a dolgok örökké ú j r a k e z d ő d nek. O Verne ízig-vérig kora gyermeke, aki az egész századot végigélte, s n e m c s a k tud o m á n y o s , h a n e m társadalmi és t ö r t é n e t i , sőt politikai szintézisbe is foglalta. T ö r t é netei a jelentős eseményeket, h á b o r ú k a t , f o r r a d a l m a k a t , á t a l a k u l á s o k a t visszhangozzák, szereplői pedig a r o m a n t i k u s sorsszerűség s a fekete-fehér ábrázolásmód szer i n t mozognak a színen. A szigorú kritikusok azt vetik szemére, hogy jellemei nélkülözik azt az emberi mélységet, bonyolultságot, amely a legnagyobb művészek figuráin a k s a j á t j a : i n k á b b k é t lábon járó s é m á k . Meglehet, de Verne-nek valószínűleg ez v o l t a szándéka: szintézisét ezzel e g y ü t t kell elfogadnunk. Annyi bizonyos, hogy a Rendkívüli utazásokban benne van a 19. sz. egész történelme, a napóleoni h á b o r ú k u t á ni időktől kezdve a görög szabadságharcon, az európai f o r r a d a l m a k o n , az indiai (szipoj), kínai (tajping) felkeléseken, a kelete u r ó p a i és az orosz mozgalmakon, az amerikai észak—déli h á b o r ú n , az íro.-i s z a b a d ságküzdelmeken á t a távolkeleti, indokínai gyarmatosításig, Dél-Amerikáig, az afrikai hódításokig, a Dreyfus-perig stb. Az író — mint önmagáról í r j a — k o n z e r v a t í v volt, nemzeti és angolellenes érzelmű, a K o m m ü n ellenzője (bár baráti kapcsolatb a n állt t ö b b kommünárral), a n t i - d r e y f u s a r d , aki a francia gloire-t mindenek fölé helyezte. Szereplői, főleg a korai időszakáb a n , k é t típusba sorolhatók: a nemzeti hős és az anarchista — m i n d k e t t ő jellegzetesen r o m a n t i k u s . Az előbbire példák bármelyik n a g y regényének szereplői, az u t ó b b i t Nem o k a p i t á n y testesíti meg. Egyik m o n o g r á f u s a , Marie-Héléne Húst 410 olyan Verneszereplőt sorol fel könyvében, akiknek jelentőségük van a cselekmény bonyolításáb a n . Az író szabadságszeretetének, a függetlenségi harcok iránti vonzódásának jelei m a g y a r tárgyú és vonatkozású művei: a Sándor Mátyás, a Kárpáti várkastély, A du-

613

VERNE nai hajós, a Wilhelm Storitz titka és egy novella, a M. Ré-diéze et Mlle Mi-bémol (Klumák I., Disz úrfi és Esz kisasszony, 1973). A n y a g á t ezekhez n a g y r é s z t Au. de Gérando és E. Reclus munkáiból m e r í t e t t e . O Verne írásművészetének s z u b j e k t í v feltételei, sajátosságai, m ű f a j i kérdései, életrajzi v o n a t k o z á s a i , a mindenkori receptorközeg igényei (az „ o l v a s a t " ) nem kevésbé fontos s z e m p o n t o k . Békés, szisztematikus polgár és író-mesterember-e Verne avagy elfojtott, lázongó érzelmi életű, r o m a n t i k u s művész? Maga az életrajz, a konvenciók, a külsőségek az előbbire u t a l n a k , a szoros szövegelemzés és a m e g m a r a d t kevés személyes irat az u t ó b b i r a . E g y példa: a Kárpáti várkastély n ő a l a k j a — Stella, az énekesnő — Teleky gróf jegyese, akinek halála u t á n a k a s t é l y b a n mindenféle f a n t a s z t i k u s , természetfölötti események történnek, amelyek során a hős a diabolikus Rodolphe de Gortz f o g s á g á b a esik, de végül is megszabadul. Stella feltehetőleg V e r n e szerelmének irodalmi képe. (E t é m á v a l egyébként t ö b b monográfia is foglalkozik.) Verne életművének másik vonása a mesés kalandok, u t a z á s o k , rejtélyes megoldások kedvelése, amely s a j á t o s s á g n a k hosszú utóélete van a 20. sz.-ban is, különösképp a film, utóbb a televízió jóvoltából, és a m e l y főleg a science fiction m ű f a j á b a n aligha s e j t e t t (és meglehetősen n y u g t a l a n í t ó , sőt ijesztő és ízléstelen) v á l t o z a t o k b a n jelenik meg. Verne utolsó alkotói periódusában megjelent a krimielem is, pl. A Kip testvérekben. Jellegzetes v o n á s a a Verne-regényeknek a komikum: számos szórakozott t u d ó s f i g u r á t ter e m t e t t , egyik ilyen közismert a l a k j a Paganel a Grant kapitány gyermekeiben. O Verne és k i a d ó j a , Hetzel szorosan e g y ü t t m ű k ö d ö t t nemcsak a történetek megformálásában, sőt t é m a v á l a s z t á s á b a n , a propagandában és a publicitásban, h a n e m a könyvek k ü l a l a k j á n a k k i a l a k í t á s á b a n , jellegzetes stílusában és a nagyszerű illusztrátorok kiv á l a s z t á s á b a n is. Szerte a világon maradandó élménye m a is az olvasóknak egyegy g y ö n y ö r ű e n illusztrált Verne-kötet. O Eletének és m u n k á i n a k értékelése F r a n ciao.-ban igazából az 1920-as években kezd ő d ö t t el, a 19. sz.-i kritikai k ö z ö n y u t á n . Mindenesetre n é h á n y jelentős pályatárs, Th. Gautier és É. Zola elismerően írt róla, s kedvezően n y i l a t k o z o t t George Sand, az i f j a b b Dumas, Mallarmé, Proust, Barrés, Apollinaire, Jarry, Cocteau is. Mindezek a vélemények szubjektívek, esztétikaiak, a Verne-élményt érzékeltetők. A kritika, az i r o d a l o m t ö r t é n e t elismerése fokozatosan, t ö b b s z a k a s z b a n k ö v e t k e z e t t el. Verne ro-

k o n a , M. Állotté de la Fuye í r t a két évtizeddel az író halála u t á n az első életrajzot és életmű-ismertetést, a m e l y a z ó t a is a l a p m ű nek számít. E z u t á n indult meg a professzionista egyetemi k u t a t ó k és a lelkes lokálp a t r i ó t á k szorgos m u n k á j a . Verne-társaságok és központok a l a k u l t a k N a n t e s - b a n , Amiens-ben és P á r i z s b a n , Verne-múzeum létesült, kollokviumok szerveződtek, t u d ó s tézisek keletkeztek: m i n d a mai napig feldolgozzák a m ű v e k a d a t a i t , a h a t á s o k a t , m o t í v u m o k a t , a t á r s a d a l m i - t ö r t é n e t i megh a t á r o z o t t s á g o k a t , m í t o s z o k a t stb., s kritikai k i a d á s o k jelennek meg. A 20. sz. utolsó évtizedeiben a Verne-életmű általános, filozófiai, rendszerszerű, komplex összefüggéseire i r á n y u l a figyelem. E v o n a t k o z á s b a n M. Bútor 1949-es t a n u l m á n y a jelenti a ford u l a t o t . O Verne műveinek elterjedtségéről az U N E S C O évi bibliográfiai k i a d v á nyai t u d ó s í t a n a k : az I n d e x T r a n s l a t i o n u m szerint a Biblia és Marx—Engels m ű v e i u t á n Verne regényei jelennek meg a legnag y o b b p é l d á n y s z á m b a n a világon. (A legúja b b t ö r t é n e l m i események n y o m á n feltehetőleg előbbre kerülnek a sorban.) A mo.-i h a t á s a m ú l t században, az eredeti m ű v e k megjelenésével szinte egy időben kezdőd ö t t : a z ó t a a Verne-regényeket c s a k n e m kivétel nélkül l e f o r d í t o t t á k magyarra, sok k i a d á s b a n . Verne Mo.-on is kétségkívül ifjúsági írónak számít elsősorban, de a k a land- és utazási, v a l a m i n t t u d o m á n y o s f a n t a s z t i k u s irodalom felnőtt kedvelői k ö z t is n a g y olvasótábora v a n . A m a g y a r monográfiák, t a n u l m á n y o k és cikkek szerzői előszeretettel elemzik e regények kapcsolat a i t Mo.-gal és a m a g y a r történelemmel, természetesen nagy figyelmet szentelnek a „ t e c h n i k a á l m o d ó j á n a k " , s egyre i n k á b b a 19. sz.-i polgári fejlődés p r o p a g á l ó j á n a k . Mert „ n e m azok a természet á l d o t t a vidékek, ahol a r a n y t e r e m — m o n d j a a t u d ó s P a g a n e l G r a n t k a p i t á n y fiának, R ó b e r t nek. — Nem, fiacskám, nem az a r a n y b a n g a z d a g országoké a jövő, h a n e m azoké, ahol a v a s terem!" O A francia és m a g y a r k i a d ó k alkalom és igény szerint tetszőlegesen csoportosították a Verne-regényeket, t ö b b e t is egy k ö t e t b e fogva; pl. a m a g y a r A lángban álló szigettenger c. k i a d v á n y (1955) k é t m á s i k regényt is t a r t a l m a z (A dunai hajós, Az ostromzáron át). O A Rendkívüli utazások c. ciklusnak t ö b b teljes vagy részleges, illusztrált, n a g y alakú és olcsó, iskolai s t b . francia k i a d á s a létezik. Nevezetes az illusztrált, színes és a r a n y o z o t t b o r í t ó j ú , n a g y a l a k ú Hetzel-féle kiadás 47 + 6 k ö t e t ben, s m i u t á n 1914-ben az H a c h e t t e megv á s á r o l t a a Hetzel kiadót, számos (sok

614

VERNE esetben rövidített) kiadásban j e l e n t e t t e meg Verne m ű v e i t , h a t a l m a s példányszámb a n : pl. Nouvelle Collection Jules Verne ('Új J u l e s Verne G y ű j t e m é n y ' , 1924-től); Le Grand Jules Verne illustré ('A n a g y illusztr á l t J u l e s Verne', teljes szöveggel); Oeuvres ('Művei', 1966-tól, Livre de Poche-sorozat); Oeuvres romancées complétes de Jules Verne ('Jules Verne teljes regényírói é l e t m ű v e ' , 4 9 + 1 köt., 1966—1971; ez két addig publik á l a t l a n Verne-szöveget is t a r t a l m a z : Edgár Poe et ses Oeuvres ('Edgár P o e és Művei', tan.) és Le Comte de Chanteleine ('De Chanteleine g r ó f , elb.); az utolsó k ö t e t pedig a sorozatszerkesztő életrajzi és bibliográfiai t a n u l m á n y a ) ; Les Intégrales Jules Verne ('A teljes J u l e s Verne'; az eredeti Hetzel-féle illusztrált k i a d á s reprodukciója). O A Verne-regények legtöbbje számos k i a d á s b a n jelent meg Mo.-on. A 19. sz. végén elkezdődött a m a g y a r r a f o r d í t o t t művek sorozatokba foglalása, pl.: Verne Gyula összegyűjtött munkái (20 köt., 1891—1902); Verne Gyula összegyűjtött munkái (második, képes kiad., 15 köt., 1898—1906); Verne Gyula összes munkái (1990-től). O Művei: Cinq Semaines en Ballon (reg., 1863: n. n., U t a z á s A f r i k á b a n , 1874; Zempléni P . Gy., Öt h é t a léghajón, 1891; B a r a b á s F., Öt hét léghajón, 1892; Telkes P. J . , ua., 1944); Voyage au Centre de la Terre (reg., 1864: B e ö t h y L., U t a z á s a Föld k ö z p o n t j a felé, 1865; K ü r t h y Emiiné, U t a z á s a F ö l d , köz é p p o n t j a felé, 190?; Veressné D e á k É v a , ua., 1973; film: H . Levin, 1959, USA); De la Terre á la Lune (reg., 1865: Zempléni P. Gy., U t a z á s a H o l d b a . Közvetlen ú t 97 óra és 20 pere a l a t t , 1906; I v á n E., ua., 1923; Gaál M., U t a z á s a H o l d b a 97 óra és 20 perc a l a t t , 1925; Kilényi Mária, U t a z á s a Holdba, 1956); Voyages et Aventures du Capitaine Hatteras (reg., 1866: Palásti S., H a t t e ras k a p i t á n y k a l a n d j a i : I. Az angolok az északi sarkon, I I . A jégsivatag, 1875; György F., H a t t e r a s k a p i t á n y , 1960); Les Enfants du Capitaine Grant (reg., 1867— 1868: Vértes A., A G r a n t k a p i t á n y gyermekei, 1876; Zempléni P . Gy., G r a n t k a p i t á n y gyermekei, 1894; Mikes L., ua., 1918; Vázsonyi E., ua., 1955; Bartócz Ilona, ua., 1969; film: V. Weinstock, 1946, SZU); Vingt Mille Lieux sous les Mers (reg., 1869 —1870: n. n., U t a z á s a tenger a l a t t , 1875; Zempléni P. Gy., Húszezer mérföldnyire a tenger a l a t t , 1891; Szász K., U t a z á s a tenger alatt, 1898; Kilényi Mária, N e m o kapit á n y , Tenger a l a t t a világ körül, 1955; film: G. Meliés, 1901, francia; A. J . Hollubar, 1912, USA; R . Fleischer, 1954, USA; J . Hill, 1969, angol; V. Levin, 1975, SZU);

Autour de la Lune (reg., 1870: Gaal M., U t a z á s a Hold körül, 1895; Balla K., ua., 191?, Kilényi Mária, ua., 1956); Une Ville flottante (reg., 1871: Zempléni P . Gy., E g y úszó v á r o s , 1894; Gaal M., Az úszó sziget, 1897; Ilosvai H., ua., 1899; Miskolczi H . , E g y úszó város, 192?; Zigány A., Az úszó város, 1927); Les Forceurs de Blocus (nla, 1871: Zempléni P. Gy., Az o s t r o m z á r o n keresztül, 1894; Zigány A., Zártörők, 1927; K . Miklós M., Az o s t r o m z á r o n át, 1955); Aventures de Trois Russes et de Trois Anglais (reg., 1872; A j t a i K . A., H á r o m orosz és h á r o m angol k a l a n d j a i , 1874; N a g y I., ua., 1875; Zempléni P. Gy., H á r o m orosz és h á r o m angol k a l a n d j a i Dél-Afrikában, 1901; Balla K . , ua., 1924); Le Tourdu Monde en Quatre-Vingts Jours (reg., 1873; Győri Ilona, U t a z á s a Föld körül nyolcvan n a p a l a t t , é. n.; n. n., Nyolcvan n a p a l a t t a Föld körül, 1875; Zempléni P. Gy., U t a z á s a föld körül nyolczvan n a p a l a t t , 1891; Szász K . , ua., 1898; Telekes B., ua., 1902; Csatlós J . , N y o l c v a n n a p a l a t t a Föld körül, 1957; film: M. Anderson, 1956, USA; Hiroshi Sh., 1974, japán); Le Pays des Fourrures (reg., 1873: György A., A prémek h a z á j a , 1876; Gaal M., Á b u n d á k h a z á j a , 1899; Zempléni P . Gy., A p r é m e k h a z á j a , 1905; P a p G., P r é m vadászok, 1963; György F., A p r é m v a d á s z o k , 1978); Le Docteur Ox (elb.ek, 1874: n. n., Verne Gyula A p r ó b b műveiből, Beszélyek és rajzok, 1875); L'íle mystérieuse (reg., 1874—1875: átdolgozta: Szász K., A rejtelmes sziget, 1877; Zempléni P. Gy., ua., 1898; Vázsonyi E., R e j t e l m e s sziget, 1953; film: M. T o u r n e u r , 1926, USA; C. Endfield, 1961, angol; H. Colpi, J . A. B a r d e m , 1972, francia—olasz—spanyol); Le ,,Chancellor" (reg., 1875: Vértesi A., A Chancellor. Kazallon J . R. u t a s n a p l ó j a , 1875; Csillay K., ua., 190?; ebben a f r a n c i a k ö t e t b e n : Martin Paz, nla., 1853: Miskolczi H., ua., 190?); Michel Strogoff (reg., 1876: Szász K . , Strogoff" Mihály u t a z á s a Moszkvától I r k u t s k i g , 1877; Zempléni P . Gy., Sztrogofif Mihály u t a z á s a Moszkvától Irk u t s k i g , 1891; K ö v é r Ilona, Strogoff Mihály a cár f u t á r j a , 1923; S u p k a G., Sztrogof Mihály, 1943; film: V. T o u r j a n s k y , 1926; francia; C. Galloné, 1956, francia; E . Visconti, 1970, angol—olasz—francia—német; J . P . Decourt, francia, 1974; ebben a francia k ö t e t b e n : Un Drame au Mexique, nla, 1851: Zempléni P . Gy., D r á m a Mexikóban, 1891); Les Indes Noires (reg., 1877: F á y J . B., A fekete I n d i á k , 1877; Zempléni P. Gy. ua., 1891; Varga 0 . , ua., 1926); Hector Servadac, voyages et aventures á travers le monde solaire (reg., 1877: Szász K . átdolgo-

615

VERNE zásában: S e r v a d a c H e k t o r kalandos u t a z á sa a naprendszeren á t , 1878; Bartócz Ilona, H e c t o r Servadac, 1967); Un Capitaine de Quinze Ans (reg., 1878: Szász K., Tizenötéves k a p i t á n y , 1880; Zempléni P. Gy., ua., 1892; A d o r j á n A., A tizenötéves k a p i t á n y , 1924; P a s s u t h L., ua., 1949; film: J . F r a n c o , 1977, spanyol); Les Tribulations d'un Chinois en Chine (reg., 1879: Visi I., E g y kínai viszontagságai K í n á b a n , 1879; Zigány Á., ua., 1899; film: P h . de Broca, 1965, f r a n c i a —olasz); Les Cinq Cents Millions de la fíégum (reg., 1879: Szász K., A Bégum ötszáz milliója. 1880; I v á n E., ua., 1910; L á n y i V., ua., 1954; film: M. Verne, 1919, francia; L. R á z a , 1978, csehszlovák; ebben a francia k ö t e t b e n : Les Révoltés de la ,,Bounty", nla, Szász K., A B o u n t y lázadói, 1880); La Maison á Vapeur (reg., 1880: Rákosi V., Szokolay K., A gőzház, 1881; Zempléni P . Gy., ua., 1892; Szász K . , ua., 1930); La Jangada (reg., 1881: Visi I., A J a n g a d a . Nyolcszáz mérföld az A m a z o n o n , 1881; Bartócz Ilona, átdolgozás, Nyolcszáz mérföld az Amazonason, 1967); Le Rayon vert (reg., 1882: Zempléni P. Gy., A zöld sugár, é. n., Zigány A., ua., 1917; e b b e n a francia k ö t e t b e n : Dix Heures en Chasse, nla, 1881: Zempléni P. Gy., Tíz órán á t a vadászaton, 1892; H u szár I., ua., 1909); L'Ecole des Robinson (reg., 1882: Visi I., A Robinsonok iskolája, 1883; Hazai H . , ua., 1899); Kéraban le Tétu (reg., 1883: G y ö r g y A., Illésy Piroska, Kér a b a n , a v a s f e j ű , 1884; Miskolczi H., K é r a ban, a k e m é n y f e j ű , 1910 körül; Réz P., A m a k a c s K e r a b a n , 1961); LArchipel en Feu (reg., 1884: H u s z á r I., A lángban álló szigettenger, 1886; R ó z s a M., ua., 1899; V a j t hó L., ua., 1956); L'Etoile du Sud (reg., 1884: György A., Dél csillaga. A g y é m á n tok h a z á j a , 1885; Zempléni P. Gy., Dél csillaga, 1893; B á n y a i E., ua., 1923; Szentgyörgyi F., ua., 1944; Lányi V., ua. 1955; film: S. H a y e r s , 1968, angol—francia); Mathias Sandorf (reg., 1885: Mikes L., Sándor Mátyás, 1885 u t á n ; Zempléni P. Gy., ua., 1897; H u s z á r I., ua., 1899; Vázsonyi E., ua., 1952; Örvös L., ua., 1969; H á r s i n g L., ua., 1970; film: H . Fescourt, 1921, f r a n cia; J . P . D e c o u r t , 1980, m a g y a r — f r a n c i a ) ; L'Epave du ,,Cynthia" (reg., A. Laurie-val, 1885; Gaal M., A Cynthia h a j ó t ö r ö t t j e , 1898); Robur le Conquérant (reg., 1886: H u szár I., A hódító R o b u r , 1888; Tlosvai H., A győzedelmes R o b u r , 1899; Bartócz Ilona, H ó d í t ó R o b u r , 1962); Un Biliét de Ijoterie, le numero 9672 (reg., 1886: Huszár I., E g y sorsjegy, 9672-edik szám, 1889; Ilosvai H., ua., 1899; K ö v é r I l m a , K a m p Ole sorsjegye, 1910); Nord contre Sud (reg., 1887:

H u s z á r I., É s z a k Dél ellen, 1888; A d o r j á n A., É s z a k a Dél ellen, 191?; Vázsonyi E., É s z a k Dél ellen, 1958); Le Chemin de Francé (reg., 1887: H u s z á r I., Haza, F r a n c i a o r szágba!, 1889); Deux Ans de Vacances (reg., 1888: H u s z á r I., K é t évi vakáció, 1900; Zempléni P. Gy., K é t év vakáczió, 1907; G a r a L., Kétévi vakáció, 1956; Bartócz Ilona, ua., 1966; Gyulai L., ua., 1971; film: G. Grangier, S. Nieolaescu, 1977, r o m á n — f r a n c i a — n é m e t ) ; Famille-sans-Nom (reg., 1889: Huszár I., Névtelen család, 1891; B a r t ó c z Ilona, A névtelen család, 1959); Sans Dessus Dessous (reg., 1889: H u s z á r I., Világfelfordulás, 1891; V a j t h ó L., ua., 1959); César Cascabel (reg., 1890: H u s z á r I., Cascabel Cézár, 1892; Zigány A., ua., 1902; B a r t ó c z Ilona, Cirkuszkocsival a Sarkvidéken á t , 1965); Mistress Branican (reg., 1891: H u s z á r I., Branicanné asszonyság, 1892; Zempléni P . Gyuláné, B r a n i c a n n é asszony, 1924; n. n., A hőslelkű B r a n i c a n né, 1944; Kovács M., Branicanné asszony, 1977); Le Chdteau des Carpathes (reg., 1892: H u s z á r T., Várkastély a K á r p á t o k b a n , 1893; Il9svai H., A k á r p á t i kastély, 1899; Zigány Á., A k á r p á t i várkastély, 1902; Gellért Gy., Várkastély a K á r p á t o k b a n , 1974; film: J.-Ch. Averty, 1976, francia; O. Lipsk y , 1981, csehszlovák); Claudius Bornbarnac (1892: Huszár I., B o m b a r n a c K l a u d i u s . E g y hírlaptudósító jegyzetkönyve, 1894; B á n y a i E., B o m b a r n a c Claudius. E g y rip o r t e r jegyzőkönyve, 1900 körül; Zempléni P . Gy., B o m b a r n a c Claudius. E g y riporter n a p l ó j a , 1907); P'tit-Bonhomme (reg., 1893: Gaal M., Senki fia, 1896); Myrifiques Aventures de Maitre Antifer (reg., 1894: H u s z á r I., Antifer mester csodálatos k a l a n d j a i , 1896; Zempléni P. Gy., Antifer m e s t e r csud á s k a l a n d j a i , 1907; B a j o m i L á z á r E . , Antifer mester csodálatos k a l a n d j a i , 1962); L'íle á Hélice (reg., 1895: Ilosvai H . , Az úszó sziget, 1899); Face au Drapeau (reg., 1896: Gaal M., A francia zászló, 1898; Bethlen O., A nemzeti lobogó, 1899; Gaal M. f o r d í t á s á t átdolgozta: Vázsonyi E . , ua., 1959; film: K . Zeman, 1958, csehszlovák); Clovis Dardentor (reg., 1896: Gaal M., ua., 1898; Sávoly X . F., ua., 1900; ebben a francia k ö t e t b e n : Un Drame dans les Airs, nla, 1851: Zempléni P . Gy., D r á m a a levegőben, 1882 körül; Zigány Á., ua., 1903); Le Sphinx des Glaces (reg., 1897: Gaal M., A jég-sphinx, 1899; Bethlen O., A jégszfinksz, 1899; Mikes L., A jégszfinx, 191 ?); Le Superbe Orénogue (reg., 1898: Telekes B., A büszke Orinoco; Gaal M., Az Orinocon fölfelé, 1899); Le Testament d'un Excentrique (reg., 1899: Gaal M., Különös végrende-

616

VERNE let, 1901 után); Seconde Patrie (reg., 1900: Zigány A., Az ú j h a z á b a n , 1901); Le Village aérien (reg., 1901: Mikes L., F a l u a levegőben, 189?; Zigány Á., Város a levegőben, 1902); Les Histoires de Jean-Marié Cabidoulin ('Jean-Marie Cabidoulin t ö r t é n e t e i ' , reg., 1901); Les Fréres Kip (reg., 1902: Mikes L., A K i p testvérek, 1902; Zigány A., A két K i p testvér, 1904); Bourses de Voyage ('Utierszény', reg., 1903); Un Drarne en Livonie (reg., 1904: Mikes L., Véres d r á m a Livóniában, reprint, 1990); Mailre du Monde (reg., 1904: Gábor A., A világ ura, 1906; Badics L.. ua., 1957; Hársing L., ua., 1969); L'Invasion de la Mer (reg., 1905: Dánielné Lengyel L a u r a , A Szahara tengere, 1933); Le Phare du Bout du Monde ('Világítótor o n y a világ végén', reg., 1905); Le Volcan d'Or ('Az a r a n y v u l k á n ' , reg., 1905); L'Agence Thompson and Co ('Thompson és T s a ügynökség', reg., 1907); La Chasse au Météore (reg., 1908: S z t r ó k a y K., Az a r a n y meteor, 1909); Le Pilote du Danube (reg., 1908: Zoltán V., A dunai hajós, 1922; Bartócz Tlona, ua., 1955; film: Markos M., 1974, magyar); Les Naufragés du ,,Jonathan" ('A „ J o n a t h a n " h a j ó t ö r ö t t é i ' , reg., 1909); Le Secret de Wilhelm Storitz (reg., 1910: Dánielné Lengyel L a u r a , Storitz Vilmos t i t k a , 1933); Hier et demain ('Tegnap és h o l n a p ' , elb.-ek, 1910); L'Etonnante Aventure de la Mission Barsac (reg., 1910: Dáné T., A Barsae-expedíció különös t ö r t é n e t e , 1978). O Magyarul még: Az angolok az éjszakai sarkon. A jégsivatag. Hatteras kapitány kalandjai (reg.-ek, Palásti S., 1875); Ox doktor eszméje. Zachariás mester. Dráma a levegőben. Telelés a jégben. A Mont-Blanc megmászása (reg.-ek, elb.-ek, Zempléni P . Gy., 1892 körül); A czetvadászok (reg., Zigány A., 1902); Doktor Ox theóriája. Zachariás mester. Telelés Grönlandban. Dráma a levegőtlen (reg.-ek, Zigány A., 1903); Vitorláson a föld körül (reg., átdolgozás, Zempléni P. Gy., 1904); Az Antillák világa (reg., Zigány A., 1905); A gyémántos Medzsidje (regényes elb., Zigány A., 1909); Az arany Meteor (Sztrókay K „ 1919); Hat hét a Dunán (reg., Zoltán V., 1922); Doktor Ox teóriája. Disz úrfi és Esz kisasszony. A humbug (fantasztikus elb.-ek, György F., K l u m á k I., 1973); Az örök Adám (fantasztikus elb.-ek, T i m á r Gy., 1973); Az ostromzáron át (válogatott kisreg.-ek, nlák, K o v á t s M., György F . , K l u m á k I., 1982). O írod.: Ignotus: .Jules Verne (Nyűg, 1928, 4.); M. Állotté de la F u y e : .Jules Verne, sa vie, son oeuvre (1928); Hankiss J . : J u l e s Verne (A t u d o m á n y a szépirodalomban, 1930); B. Kiszely Magda: Verne Gyula m a g y a r n e m z e t k é p e

(1935); Bulletins de la Société J u l e s Verne (1—13., 1935—1938; új sorozat: 1967-től); Verne-különszám (Arts et Lettres, 1949. 15.); M. B ú t o r : Le Point s u p r é m e et l'áge d'or á t r a v e r s quelques oeuvres de Jules Verne (1949): Ch. Lemire: J u l e s Verne et ses Voyages (1951); R. Escaich: Voyage á t r a v e r s la M o n d e vermen (1951); A. P a r m é nie—C. B o n n i e r de la Chapelle: Histoire d ' u n E d i t e u r et de ses a u t e u r s (1953); Verne-különszám (Europe, 1955, 112—113.); C. Roy: V e r n e G y u l a (Klasszikusok társaságában, 1958); M. Móré: Le t r é s curieux Jules Verne (1960); K á r p á t i A.: J u l e s Verne, egy „rossz í r ó " dicsérete (Tegnaptól máig, 1961); Dobossy L.: A n a g y o n különös Verne (Nagyv, 1961. 6.); Berencz J . : Verne művei mai nevelési törekvéseink t ü k r é b e n (Egri Pedagógiai Főiskola F ü z e t e i , 1962, 246.); M. Moré: Nouvelles E x p l o r a t i o n s de J u l e s Verne (1963); Verne-különszám (L'Arc, 1966, 29.); H o r v á t h A.: Verne, a technika á l m o d ó j a (1969): Série Jules Verne (Les L e t t r e s Modernes, 1971—1992, 1—6.); Ch.-N. Martin: J u l e s Verne, sa Vie et son Oeuvre (1971); J . Chesneaux: Une lecture politique de Jules Verne (1971); Simoné Vierne: J u l e s Verne et le R o m á n initiatique (Contribution á l'étude de l'imaginaire, 1972); Zoltán P.: A képzelet varázslója (1972); J . J . Verne: J u l e s Verne (1973); P.-A. T o u t t a i n (szerk.): J u l e s Verne (bibliográfia, Cahier de l'Herne, 1974); J.-M. Margót (szerk.): Bibliographie d o c u m e n t a i re sur J u l e s Verne (1974-től évente); M. Serres: J o u v e n c e s sur J u l e s Verne (1974); P. G. della R i v a : Bibliographie a n a l y t i q u e de toutes les oeuvres de J u l e s Verne (1977); Marie-Héléne H u e t : L ' H i s t o i r e des Voyages extraordinaires. Colloque Les Lettres modernes („Avant-siécle", 14.); P . Costello: Jules V e r n e I n v e n t o r of Science Fiction (1977); Nemes N a g y Ágnes: Verne Gyula és gyermekei (Nagyv, 1978, 2.); K u c z k a P. (szerk.): A rejtélyes Verne G y u l a (válogatás a Verne-szakirodalomból, 1978); C. Robin: Un Monde C o n n u et Inconnu: J u l e s Verne (1978); M. Soriano: J u l e s Verne (Le cas Verne, 1978); A. Bottin: Bibliographie des éditions illustrées de Jules Verne (1978); J u l e s Verne (Colloque Cerisy, 1979); Ch.-N. Martin: Recherches sur la n a t u r e , les origines et le t r a i t e m e n t de la science dans l'oeuvre de J u l e s Verne (1980); G r a n d Album Jules Verne (Série Les I n t é g r a l e s Jules Verne, 1982); M. L a m y ^ J u l e s Verne, initié et initiateur (1984); L. Svihran: B a r á t u n k Verne Gyula (1986); O. D u m a s : J u l e s Verne (1988; Verne k i a d a t l a n családi levelezésével); J . Bessiére (szerk.): Modernités de Jules

617

VERNE Verne (1988); Simoné Vierne: Jules Verne, m y t h e et modernité (1989); R e n d k í v ü l i u t a z á s o k : száz híres Verne-illusztráció (válogatta, bevezető: K u e z k a P., 1989); A. Martin: T h e Mask of t h e P r o f é t . T h e E x t r a o r d i n a r y Fictions of J u l e s Verne (1990); J . - P . Dekiss: J u l e s Verne: le réve d u progrés (1991). Nagy Géza Verne-díj: francia irodalmi díj. Az H a c h e t t e kiadó a d t a ki az év legjobb sci-fi (-»science fiction) és f a n t a s z t i k u s irodalmi a l k o t á s á n a k (1927-től 1933-ig, m a j d 1957 és 1963 között); célja J . Verne örökségének az ápolása volt. A h á b o r ú előtti d í j a z o t t a k először a Lecture pour tous ( ' O l v a s m á n y m i n d e n k i n e k ' ) sorozaton belül, m a j d k ü l ö n a Collection du Prix Jules Verne ('A J u l e s Verne-díj Sorozata') részeként is megjelentek. A h á b o r ú u t á n i d í j a z o t t a k a t az H a chette-Gallimard Le Rayon Fantastique ('A f a n t a s z t i k u s o k polca') sorozatán belül adt á k ki. E regények nem mind állták ki az ízlések változását, a máig jelentősnek t a r t o t t m ű v e k a felét se teszik ki az e g y k o r d í j a z o t t a k n a k , ezek a következők: A. Bailly: L ' E t h e r - A l p h a ('A világűr a l f á j a ' , 1929); H. de Peslouan: L ' é t r a n g e m e n a c e du professeur Ioutchkoff ('Jucskov profeszszor különös fenyegetése', 1931); D. Drode: Surface de la p l a n é t e ('A bolygó felszíne', 1959); J . Sériel: Le sub-espace ('A t é r a l a t t i ' , 1961); V. Volkoff: Metró pour l ' E n f e r ('Metró az Alvilágba', 1963). Kiss Etele Verner, Kari Adolf (Aarhus, 1846. m á r c . 7 . — K o p p e n h á g a , 1896. nov. 5.): d á n indog e r m a n i s t a és szlavista nyelvész. 29 éves k o r á b a n felfedezte a hangsúly szerepét az indoeurópai nyelvek fejlődésében és ezzel m a g y a r á z t a az ú n . G r i m m - t ö r v é n y kivételeit ( V e r n e r - t ö r v é n y , Eine Ausnahme der ersten Lautverschiebung, 'Az első hangeltolódás egy kivétele', Z e i t s c h r i f t f ü r Vergleichende Sprachforschung 1877). E z t a N é m e t T u d o m á n y o s A k a d é m i a (Berlin) B o p p - é r e m m e l , a heidelbergi e g y e t e m kit ü n t e t ő oklevéllel j u t a l m a z t a . 1876-tól 1882-ig H a l l é b a n k ö n y v t á r o s , 1883-tól K o p p e n h á g á b a n a szlavisztika e l ő a d ó j a , m a j d rendkívüli t a n á r a volt, de az ablautról szóló t a n u l m á n y á n kívül á l t a l á nos s z a k m a i elismerése ellenére t ö b b e t n e m írt. Verneuil [vernöj], Louis (írói név); Louis Colin Barbié du Bocage (eredeti név); (Párizs, 1893. m á j . 14.—uo., 1952. nov. 3.): f r a n c i a drámaíró. Számos k o m é d i á t szerzett, melyeket ő m a g a v i t t színre 1913-tól

haláláig, á l t a l á b a n n a g y sikerrel. T ö b b művét megfilmesítették. I s m e r t d a r a b j a i : Monsieur Beverley ('Beverley ú r ' , kom., G. Berr-re\, 1917); Pour avoir Adrienne ('Adrienn m e g h ó d á t á s á h o z ' , dráma, 1919); L'Amant de coeur ('Szívbéli szerető', dráma, 1921); Le fauteuil 47 ('A 47-es fotel', kom., 1924); Ma cousine de Varsovie ('Varsói u n o k a h ú g o m ' , kom., 1924); Maítre Bolbec et son mari (kom., J . , Berr-rel, 1926: Stella A., Az ügyvéd és férje, bem.: Belvárosi Színház, 1927. ápr. 9.); La Banque Nemo ('A N e m o B a n k ' , kom., 1932); L'École des Contribuables ('Az adózók iskolája', kom., 1934). Egyes m ű v e i t a B r o d w a y - n is b e m u t a t t á k , pl. az Affairs of State ('Államügyek', 1950) címűt. A bp.-i s z í n h á z a k b a n az 1920-as é v e k b e n t ö b b d a r a b j á t játszották: Mi ketten (Lakatos L., Vígszínház, 1920. szept. 11.); Hallgasson meg, Adrienne (Salgó E . , uo., 1921. aug. 20.); Imádom (Szép E „ uo., 1924. okt. 11.); Masa pénzt keres ( L a k a t o s L., Magyar Színház, 1925. szept. 16.); stb. Budai Rita Verney [vörnej], Luís A n t o n i o (Lisszabon, 1713. júl. 2 3 . — R ó m a , 1792. márc. 20.): p o r t u g á l író, pedagógus. Lyonból Portugáliába v á n d o r o l t f r a n c i a család sarjak é n t s z ü l e t e t t . Teológusi végzettséget nyert, és 1736-tól, h u s z o n h á r o m évesen újból n e k i l á t o t t felsőfokú t a n u l m á n y a i n a k , de e z ú t t a l m á r I t á l i á b a n . A legkülönbözőbb — egyben pedagógiai — iskolák növ e n d é k e k é n t figyelme k o r á n az o k t a t á s ügye felé fordult, a m e l y n e k legnagyobb felvilágosodáskori p o r t u g á l teoretikusa. K é t vaskos k ö t e t b e n rendszerezte pedagógiával kapcsolatos nézeteit 1746-ban, amelyeknek a Verdadeiro Método de Estudar ('A t a n u l á s igazi módszere', m o d e r n kiad.: 5. köt., 1949—1952) összefoglaló címet a d t a . Művének koncepciójára és t a r t a l m á r a többen h a t o t t a k , így Locke mind filozófusként, mind a t a n ü g g y e l kapcsolatos e s z m e f u t t a tások szerzőjeként, a holland Boerhaave pedagógiai, Newton t u d o m á n y o s szempontból, végezetül pedig Muratori és az itáliai felvilágosodás képviselői. A „ k i m ű v e l t — portugál — e m b e r f ő k e t " n e m c s a k újszerűen, de széleslátókörűen k í v á n t a volna képezni. í g y koncepciója szerint a k u l t ú r á t iskolai rendszerben e l s a j á t í t o k körébe a n e m e s i f j a k o n kívül beemelte a nőket, csakúgy m i n t a t á r s a d a l o m m á s rétegeinek tagjait. O Az egyes t a n í t a n d ó t á r g y a k köré csoportosított e s z m e f u t t a t á s o k „levelein e k " t a n ú s á g a szerint — b á r n e m k í v á n t a az o k t a t á s addigi rendszerét s z é t r o b b a n t a ni — a g r a m m a t i k a , a latin és a retorika

618

VERON régne. Ou allons-nous? ('Négy év uralkodás. H o v á t a r t u n k ? ' , 1857) nagy p o r t k a v a r t fel. O E g y é b fő m ű v e : Paris en 1860. Les Théátres de Paris depuis 1806 jusqu'en 1860 ('Párizs 1860-ban. Párizsi színházak 1806—1860-ig', 1860). O írod.: D. Cabanés: Les Originaux de la médicine: le doct e u r Louis Véron, médecin, journaliste, h o m m e politique e t . . . directeur de l ' O p é r a ( R e v u e mondiale, 1927. okt. 1.. 15.). Budai Rita

a l k o t j a az ő iskolarendszerében is azt az alapot, amelyre — egy közbülső, filozófiai ismeretszerzésre s z á n t szakasz u t á n — az egyetemi képzés t á m a s z k o d i k , mégpedig a h a g y o m á n y o s o r v o s t u d o m á n y , polgári és kánonjog, ül. teológiai felosztásban — mégis, az egyes t á r g y a k „használati értékér e " törekedve, m i n t e g y belső, minőségi ref o r m o t h a j t o t t végre. Verney s a j n á l a t o s a n rövid ideig é l v e z h e t e t t h a z á j á b a n királyi t á m o g a t á s t (1751 -1753), r á a d á s u l a portugál közigazgatás a p p a r á t u s á h o z is csak meglehetősen későn csatlakozott. Tanácsadói minőségben P o r t u g á l i a pápai követségén, t e h á t r e f o r m j a i s z e m p o n t j á b ó l meglehetősen kevéssé h a t é k o n y helyen működ ö t t , így a m a g a igaza mellett nem érvelhet e t t újszerű pedagógiai elveinek k o n k r é t megvalósításával, csupán az őt é r t szaporod ó számú b í r á l a t r a született n a g y számú replikával. O írod.: C. de Moncada: U m Iluminista P o r t u g u é s do Século XVTTT: Luis Antonio Verney (1941); A. A. Andrade: Verney e a c u l t u r a do seu t e m p ó (1966). Rákóczi

István

Véron [véron], Louis-Désiré (Párizs, 1798. ápr. 5 . — u o „ 1867. szept, 27.): francia politikus, újságíró. Orvosi t a n u l m á n y o k a t végzett, s egy ú j gyógyszer forgalmazása n a g y anyagi sikert hozott s z á m á r a . E n n e k a p á l y á n a k mégis teljesen h á t a t f o r d í t o t t az újságírás k e d v é é r t . Először a La Quotidienne-nek dolgozott, m a j d 1829-ben megalapít o t t a a La Revue de Paris-1, a z u t á n pedig a Constitutionnel i g a z g a t ó j a lett, s a lapot 1838 és 1852 k ö z ö t t felvirágoztatta, m a j d óriási összegért e l a d t a . J ó üzletember lévén szinte minden vállalkozását siker koronázt a . 1831-től 1835-ig a párizsi Operaház igazgatója volt, s a z t addig soha n e m l á t o t t m ó d o n virágzóvá t e t t e ; számos r e m e k m ű v e t v i t t színre e b b e n az időben. Az 1850-es években a p o l i t i k a felé fordult: 1862-ben b e v á l a s z t o t t á k a Törvényhozó Testületbe, de a politikai élettől 1863-ban teljesen viszszavonult. í r á s a i elsősorban önéletrajzi ihletésűek, illetve politikai b r o s ú r á k . Á Mémoires d'un bourgeois de Paris ( ' E g y párizsi polgár emlékiratai', 6 köt., 1853—1855) c. megjelent visszaemlékezés folytatása, a m e l y az 1848 és 1863 közötti periódust öleli fel, a Nouveaux Mémoires d'un bourgeois de Paris ( ' E g y párizsi polgár ú j a b b visszaemlékezése', 1866). Szórakoztatók, de nem mindig teljesen szavahihetők a Souvenirs ('Emlékek', 1863) c. k ö t e t b e n összeg y ű j t ö t t írásai. R e g é n y e a Cinq cent mille jrancs de rente ('Ötszázezer f r a n k jövedelem', 1855). Politikai írása, a Quatre ans de

Véron [véron], Pierre (Párizs, 1831. á p r . 19.—uo., 1900. nov. 2.): francia író, költő, újságíró. Első irodalmi megnyilvánulása egy verseskötet volt: Les Réalités humaines ( ' E m b e r i valóságok', 1854). E z u t á n közrem ű k ö d ö t t a La Revue de Paris-nál és a Chronique-nál, m a j d 1858-tól a Charivari c. szatirikus lapnál, a m e l y n e k hosszú ideig (1865—1899) főszerkesztője volt. Ez idő a l a t t m i n d e n nap írt a lapba egy csípős h a n g v é t e l ű , szellemes cikket. O K o r á n a k egyik legismertebb társasági embere volt, s z a l o n j á t számos neves író, művész és polit i k u s l á t o g a t t a . T e r m é k e n y író volt, de gazdag é l e t m ű v e kevéssé elmélyült és nem túl eredeti. Mégis k o r á n a k egyik legjobb krónik á s á n a k t e k i n t h e t j ü k , sokszínűen a d t a vissza i m á d o t t P á r i z s á n a k hullámzó, frivol, szellemes, szkeptikus légkörét, á l t a l á b a n rövid elbeszélések f o r m á j á b a n . O Elbeszéléskötetei, regényei közül népszerűek volt a k : Paris s'amuse ('Párizs szórakozik', 1861); Le Pavé de Paris ('A párizsi j á r d a ' , 1865); La Mythologie parisienne ('A párizsi mitológia', szatírák, 1867); Les Pantins du boulevard ('A k ö r ú t p o j á c á t , 1868); Les Grimaces parisiennes ('A párizsi grimaszok', 1869); Les coulisses du grand drame ('A n a g y d r á m a kulisszái', 1872); Paris comique sous le Second Empire ('A párizsi k o m é d i a a I I . Császárság idején', 1873); Paris á tous les diables ('Minden ördög Párizsa', 1875); Les Coulisses artistiques ('Művészkuliszszák'. 1876); Nos Bons contemporains ('Derék k o r t á r s a i n k ' , 1878); Les Chevaliers du macadam ('Az u t c a k ő lovagjai', 1878); Paris qui grouille ('Nyüzsgő Párizs', 1884); Paris vicieux ('Bűnös Párizs', 1886—1888); Paris amoureux ('Szerelmes Párizs', 1891). Különleges, humoros írása a Le carnaval du dictionnaire ('A szótár f a r s a n g j a ' , t r é f á s szótár, 1874). í r t k o m é d i á t is: La Confession d'un enfant du siécle ('A század gyerm e k é n e k vallomása', H . Rochefort-ral, 1866); Les AJfolés ('Eszeveszettek', 1884). Versei Poésies ('Versek', 1870) c. jelentek meg. O Magvarul: 1 nla (n. n.. N é p s z a v a , 1817,45.). ' Budai Rita

619

VERON

Verona [véroná], D a n (írói név); Nicolae Cretu (eredeti n é v ) ; ( L u n c a n i , B á k ó megye, 1947. júl. 2.—): r o m á n költő. K ö z é p i s k o l a i t a n u l m á n y a i t F i a t r a N e a m t - b a n végezte, m a j d 1972-ben r o m á n t a n á r i o k l e v e l e t szerzett a bukaresti egyetemen. E z t követően a R á d i ó és Televízió m u n k a t á r s a l e t t . O Első verse 1965-ben a bákói Ateneu c. l a p b a n j e l e n t meg. ö n á l l ó k ö t e t e — Noptile migratoare. Imnuri ('A k ö l t ö z ő é j s z a k á k . H i m n u szok', 1972) c. — e l n y e r t e az í r ó s z ö v e t s é g és a Luceafárul c. f o l y ó i r a t költői d í j á t . É r e t t k ö l t é s z e t é t meglepetéssel f o g a d t a a k r i t i k a . Zodia máslinului ('Az o l a j á g jegyéb e n ' , 1974); Cartea runelor ('A r ú n á k k ö n y v e ' , 1976); Dati ordin sá infloreascá magnólia ( ' U t a s í t s á t o k a m a g n ó l i á t , h o g y borulj o n v i r á g b a ' , 1986) és Viata la treizeci de ani ('Az élet h a r m i n c évesen', 1981) c. versesk ö t e t e i Al. Macedonski k i f i n o m u l t s t í l u s á r a e m l é k e z t e t n e k , s a r o m a n t i c i z m u s r a jellemző s z i m b ó l u m r e n d s z e r t a l k o t n a k , m e l y b e n h e l y e t k a p a r e a l i t á s is. O l y k o r t ú l szövevényes m e t a f o r a r e n d s z e r e fellengzőssé, d a g á lyossá teszi a l k o t á s a i t . K ö l t é s z e t é b e n külön ö s helyet k a p o t t a versek zeneisége és a h a n g h a t á s o k . O M a g y a r u l : 3 — 3 vers (Szemlér F . , I g a z Szó, 1974, 4.; F r a n y ó Z., F ö l d i üzenet, a n t o . , 1979); 2 — 2 v e r s (Kőrössi P . J . , P a l ó c f ö l d . 1988, 3.; S z l a f k a v A., Hitel. 1989, 6.). O írod.: I. R o t a r u : 0 istorie a l i t e r a t u r i i r o m á n é (3. k ö t . , 1987). Ioan

Moldovan

Verplanck [vőplenk], Gulian C r o m m e l i n (New Y o r k , 1786. aug. 6 . — N e w Y o r k , 1870. m á r c . 18.): a m e r i k a i (USA) író, ügyv é d , politikus. V o l t a N e w Y o r k állami, m a j d k o n g r e s s z u s i képviselő, d e i s t a teológiaprofesszor és a The Talisman c. f o l y ó i r a t szerkesztője. D. W . Clintonná1 f o l y t a t o t t , tíz éves p a m f l e t h á b o r ú j á n a k t e r m é k e i (többek k ö z ö t t ) A Fablefor Statesmen and Politicians ( ' T a n m e s e á l l a m f é r f i a k és p o l i t i k u sok s z á m á r a ' , 1815) és The State Triumvirate ('Az á l l a m t r i u m v i r á t u s ' , 1819). Az á l t a l a s z e r k e s z t e t t Shakespeare's Plays: With His Life ( ' S h a k e s p e a r e d r á m á i és é l e t e ' , 3 k ö t . , 1847) Shakespeare addigi l e g j o b b USA-beli k r i t i k a i k i a d á s a v o l t . O F ő b b é r t e k e z é s e i m é g : Essays on the Natúré and Uses of the Various Evidences of Revealed Religion ('Esszék a k i n y i l a t k o z t a t o t t vallás k ü l ö n f é l e b i z o n y s á g a i n a k természetéről és h a s z n á r ó l ' , 1824); Discourses and Addresses on Subjects of American History, Arts and Literature ('Értekezések és e l ő a d á s o k az a m e r i k a i t ö r t é n e l e m , m ű v é s z e t és i r o d a l o m k ö r é b ő l ' , 1833). Somogyi György

Verri, A l e s s a n d r o (Milánó, 1741. n o v . 9. — R ó m a , 1816. s z e p t . 23.): olasz író, j o g t u dós. B á t y j á v a l , P . Verriwe 1 e g y ü t t i f j o n t i r a d i k á l i s n é z e t e i n e k előbb a Societá dei Pugni ('Öklök t á r s a s á g a ' ) n e v e z e t ű b a r á t i k ö r b e n , az olasz felvilágosodás h a l a d ó olasz képviselői — C. Beccaria, G. Carli, G. Colpani, C. S. Franci, P . Frisi, L. S t . Lambertenghi, A. Longo, P . F r . Secchi Comneno, G. Visconti, G. B. B i f f i és P . Fusi — k ö z ö t t a d o t t h a n g o t , m a j d e szellemi k i t ű n ő s é g e k ből v e r b u v á l ó d o t t II Caffé (->Caffé-társaság) s z e r k e s z t ő s é g é b e n (1764—1766) a folyóirat legtevékenyebb m u n k a t á r s a i közé tartozott, lapjain harminckét t a n u l m á n y t j e l e n t e t e t t meg. H a t é k o n y a n b i z o n y í t o t t a a b í r ó s á g i r e n d s z e r e k és perviteli e l j á r á s o k elavultságát a kor Európájában. Ugyanebb e n az i d ő s z a k b a n k ö z h i v a t a l i s z o l g á l a t o t is t e l j e s í t e t t , m i n t a b ö r t ö n b ü n t e t é s r e ítélt e k v é d ő ü g y v é d j e . I t t szerzett b ü n t e t ő j o g i t a p a s z t a l a t a i t m i n t s z a k t a n á c s a d ó is g y ü m ö l c s ö z t e t t e , e z e k e t C. Beccaria a D a i delitti e delle p e n e ('A v é t k e k r ő l és a b ü n t e t é sekről') c. m ű v é b e n h a s z n á l t a fel. 1761 és 1766 k ö z t d o l g o z o t t a Saggio sulla storia d'Italia ( ' T a n u l m á n y I t á l i a t ö r t é n e t é r ő l ' ) c. — kiadásra nem kerülő — alkotásán. Ézu t á n 1766—1767-ben hosszú u t a z á s t t e t t ; P á r i z s b a n és L o n d o n b a n k a p c s o l a t b a került az európai művelődés legelevenebb á r a m l a t a i v a l , k ü l ö n ö s k é p p a f r a n c i a encikl o p é d i s t á k k a l . E k k o r k e z d t e el 1776-tól egészen 1797-ig t e r j e d ő levelezését fivérével, a M i l á n ó b a n k ö z h i v a t a l t v á l l a l t P i e t r ó v a l . E z a t i z e n e g y k ö t e t e s l e v é l v á l t á s az olasz k u l t u r á l i s és t á r s a d a l m i élet l e g f ő b b d o k u m e n t u m a a 18. sz. m á s o d i k f e l é b e n . H a z á j á b a v i s s z a t é r v e végleg R ó m á b a telep e d e t t le és e l s z a k a d t a pezsgő szellemiségű m i l á n ó i élettől. R ó m a jellegzetes légkörében e g y r e i n k á b b m e g c s o n t o s o d o t t , p á p a b a r á t n é z e t e k e t k e z d e t t vallani. P o l i t i k á b a n , nyelvi és i r o d a l m i t e k i n t e t b e n p e d i g neoklasszicista l e t t . Világirodalmi érzékenysége műfordításra késztette: elsőként ü l t e t t e á t olaszra Shakespeare Hamletjét (1768) és O t h e l l ó j á t (1777). E g y k l a s s z i k u s t á r g y ú t r a g é d i á t írt (Pantea), ill. e g y m o d e r n t á r g y ú t : La congiura di Milano ('A m i l á n ó i összeesküvés'). (Az u t ó b b i a —•hármas egységet e l v e t ő első olasz d r á m a . ) M i n d k e t t ő a Tentativi drammatici ('Drámai k í s é r l e t e k ' ) c. k ö t e t b e n l á t o t t n a p v i l á g o t 1779-ben. Prózai f o r d í t á s t k é s z í t e t t Homérosz Iliászából (1789). L e g n a g y o b b k ö z ö n ségsikerét h á r o m r e g é n y é v e l a r a t t a : Le avventure di Saffo ('Szapphó kalandjai', 1782), Notti romane al sepolcro degli Scipioni (1792: Telfalusi K o v á t s A., R ó m a i é j s z a -

620

VERRI kák, 1823) és Vita di Erostrato ('Hérosztratosz élete', 1815); ezeken a neoklasszicista felfogású művein a korai r o m a n t i k a színei, h a n g u l a t a i izzanak át. A Római éjszakák. . . c. m ű b e n például híres ókori államférfiak, Caesar, Cicero szellemei lépnek elő r o m b a d ő l t síremlékeik düledékéből és ünnepélyes h a n g n e m b e n v i t a t k o z n a k a pog á n y k o r i R ó m a n a g y erényeiről és nagy hibáiról. Említést érdemel, hogy nemcsak d r á m a í r á s r a a d t a a fejét, h a n e m díszletfestésre, sőt színészi közreműködésre is. A századvég válságos esztendeiről szóló történelmi m ű v e — Vicende memorabili dal 1789 al 1801 ('Emlékezetes események 1789-től 1801-ig') — posztumusz k i a d á s b a n jelent meg (1858). O írod.: A. Leppieri: Studio biografico critico su Alessandro Verri e le 'Notti r o m a n e ' (1900); U. Ucerra: I roraanzi di Alessandro Verri e l'influenza della l e t t e r a t u r a francese e inglese su di essi (1912); M. Gallioli: Alessandro Verri (1921); D. Chiomenti Vassalli: 1 fratelli Verri (1960); R. Negri: Gusto e poesia delle rovine in Italia f r a il Sette e l ' O t t o c e n t o (1965); G. T r o m b a t o r e : I ,,romanzi" del Verri (Belfagor, X X I I I , 1968); T. Erdélyi Ilona: A magyar ,,Római é j s z a k á k " . Alessandro Verri: Le n o t t i r o m a n e . F o r d í t o t t a Telfalusi Kovács A n t a l . Kolozsvár, 1823 (FK, 1969, 1.—4.). Majtényi Zoltán Verri, Pietro (Milánó, 1728. dec. 12.—uo., 1797. j ú n . 28.): olasz író, politikus, közgazdász. Előkelő grófi család s a r j a . Életére és működésére d ö n t ő h a t á s t gyakorolt az a történelmi változás, a m e l y a spanyol örökösödési háború k ö v e t k e z t é b e n a milánói államot leválasztotta a spanyol birodalomtól és Ausztriához csatolta. P . Verri működésének egyik szakasza egybeesett Mária Terézia felvilágosult u r a l m á v a l , amely sok előnnyel j á r t Milánó s z á m á r a . Az anyagi eszközök h í j á n a fejlődésben l e m a r a d t spanyol korszak u t á n a l o m b a r d arisztokrácia gazdasági ereje megnőtt; a közigazgatás k o r á b b a n zűrzavaros s t r u k t ú r á j á t is igyekeztek korszerűsíteni. P. Verri lelkes híve lett Mária Teréziának és I I . Józsefnek, ill. az olasz k u l t ú r á t kétségkívül tiszteletben t a r t ó bécsi u d v a r n a k . Részt v e t t a hétéves h á b o r ú b a n az osztrákok oldalán, sőt egy hónapig k a m a r á s k é n t is szolgált az udvarban. Amikor l á t t a , hogy h i á b a vár udvari állásra, az új eszmék híveként 1760-ban visszatért Milánóba. E g y m á s u t á n jelent e t t e meg közgazdasági v o n a t k o z á s ú munkáit: Saggio sulla grandezza e decadenza del commercio di Milano sino al 1750 ('Tanulmány Milánó kereskedelmének nagyságá-

ról és h a n y a t l á s á r ó l 1750-ig', 1764, k r i t . kiad.: C. A. Vianello gondozásában, 1939), Dialogo tra Fromino e Simplicio sul disordiné delle monete nello Stato di Milano ('A pénzforgalom z ű r z a v a r a a milánói á l l a m ban: párbeszéd F r o m i n o és Simplicio köz ö t t ' , 176?), m a j d fő m ű v é t : Meditazioni sull'economiapolitica ('Elmélkedések a közgazdaságról', 1771). 1770-ben TI. József kinevezte P . Verrit az egyik pénzügyi f ő h a t ó ság élére; f e l a d a t k é n t k a p t a , hogy az adób e h a j t á s b ó l k i z á r j a az adóbérlőket, s az állam számára biztosítsa az adóbevételeket. Megállapította a reformista Ö k ö l t á r s a ságot, a Societá dei Pugnit. legnagyobb t e t t e a z o n b a n az II Cajfé c. folyóirat megindít á s a volt (~*Cajfé-tásaság). A t o s z k á n hag y o m á n n y a l v i t á z v a az irodalmi köznyelv korszerűsítéséért szálltak síkra. Verri az 1776-ban a l a p í t o t t Societá Patriottica elnök e k é n t a társaság szellemében gazdasági, kereskedelmi, ipari r e f o r m o k a t s ü r g e t e t t . M i u t á n I I . József e l b o c s á t o t t a , a felvilágosult abszolút m o n a r c h i a t á m o g a t ó j á b ó l az a l k o t m á n y o s királyság hívévé vált. O Filozófiai művei közül legjelentősebb az Osservazioni sulla tortura ('Megjegyzések a kínvallatásról', 1777, 1. k i a d 1804). M ű v é b e n a felvilágosult értelmiségi h a t á r o z o t t állásfoglalásával t á m a d j a az ú n . „ k e n ő k " 1630as perét, amikor a h í r h e d t milánói pestis során „ s z e m t a n u k " v á d o l t a k meg igaztalanul állítólagos t e t t e s e k e t , akikből először kínzással csikartak ki vallomást, m a j d kegyetlenül kivégezték őket. P. Verri é r t e k e zése rendkívüli m é r t é k b e n h a t o t t A. Manzoni: Colonna I n f a m e ('Szégyenoszlop', 1829) c. művére, a m e l y A jegyesek m á s o d i k k i a d á s á v a l egybekötve jelent meg. O Verri legjelentősebb szépirodalminak t e k i n t h e t ő a l k o t á s a az öccsével. Alessandróval f o l y t a t o t t és évtizedeken keresztül t a r t o t t levelezése, amelyet csak s z á z a d u n k b a n , a k k o r is h i á n y o s a n a d t a k ki: Carteggio di Pietro e di Alessandro Verri ('Pietro és Alessandro Verri levelezése 1776-tól 1797-ig', 12 köt., F . Novati, E. Greppi, A. Giuliani és C. Seregni kiad., 1910—1942). Levelezésük akk o r kezdődött, a m i k o r Alessandro családi okok m i a t t 1768-ban e l t á v o z o t t Milánóból. A levelezés novellaszerű események foglalata; Alessandro római beszámolói f o n t o s k o r d o k u m e n t u m o k ; P i e t r o főként a milánói politikai, szervezeti és társadalmi vált o z á s o k a t villantja fel. O Történelmi m u n kái közül kiemelkedik a Storia di Milano ('Milánó t ö r t é n e t e ' , 1783, 1798); az első köt e t teljes egészében Verri írta a kezdetektől 1447-ig, F . M. Visconti haláláig. A m ű m a j d n e m észrevétlen m a r a d t ; II. József mi-

621

VERRI lánói l á t o g a t á s a alkalmával a z o n b a n mélt a t t a a k ö n y v e t , és Verrit a S z e n t - I s t v á n renddel t ü n t e t t e ki. A mű ízig-vérig felvilágosodott szellemű alkotás; a k ö z é p k o r iránt a szerző n e m érez rokonszenvet; n e m érti meg a politikai és katonai küzdelmeket; haladásba v e t e t t hite és pacifizmusa m i a t t elítéli a p á r t o k h a r c á t . 1797-ben, a halála évében l á t o t t neki a f o l y t a t á s h o z , de csak 1524-ig j u t o t t el; a h á t r a h a g y o t t kéziratot A. F. Fridi f o l y t a t t a és Borromeo Szent Károly koráig t á r g y a l t a az eseményeket. A mű sorsa a t o v á b b i a k b a n s a j á t s á g o s a n alakult; ú j a b b és ú j a b b kiegészítők a k a d t a k , akik a későbbi történelmi t é n y e k e t hozzáfűzték az előzményekhez. A 2 k ö t e t e s teljes kiadás 1851-ben jelent meg. O Filozófiai munkái közül említésre méltó m é g a Discorso sulla felicitá ('Értekezés a boldogságról', 1763), a m e l y kibővítve Meditazioni sulla felicitá ('Elmélkedés a boldogságról', 1781) c. j e l e n t meg, t o v á b b á a Discorso sull'indole del piacere e del dolore ('Az öröm és a f á j d a l o m természetéről', 1773). Alapgondolatuk: az ember igazi természete a kultúra és civilizáció kibontakoztatása, amihez az értelem nevelésén keresztül lehet eljutni. O Kiad.: Scritti vari ('Vegyes írások', G. Carcano kiad., 1852); II Caffé (S. Romagnoli kiad., 1960); Del piacere e del dolore ed altri scritti di filosofia ed economia (válogatás, R. De Felice gondozásában, 1964). O írod.: A. Vianello: S e t t e c e n t o milanese (1934); M. R. Manfra: P i e t r o Verri e i problemi economici del tempó suo (1940); A. Vianello: Economisti minori del Settecento lombardo (1942); 1). A. Limoli: Pietro Verri: a Lombard R e f o r m e r under Enlightened Absolutism and t h e F r e n c h Revolution (Journal of Central E u r o p e a n Affairs, 1958); D. Chiomenti-Vassali: I fratelli Verri (1960); N. Valeri: Pietro Verri (1969). Herczeg Gyula Verriest [fer/sztj, Hugó (Deerlijk, 1840. nov. 25.—Ingooigem, 1922. o k t . 28.): flamand író, k ö l t ő , pap. T a n á r k é n t és szónokként n a g y h a t á s t gyakorolt k o r a flamand d i á k m o z g a l m a i r a . A szabadság és emberiesség e s z m é n y e i t hirdette. O F ő b b művei: Avondstilte ('Esti nyugalom', költ.-ek, 1877); De zee ('A t e n g e r ' , költ.-ek, 1878); Regenbog uit andere kleuren ('Szivárvány m á s színekből', prózai vázlatok, 1900); Twintig Vlaamse koppén ( ' H ú s z flamand p o r t r é ' , életr.-ok, 1901); Op wandel ('Séta közben', prózai vázlatok, 1903). O írod.: A. de Ridder: Pastoor Hugó Verriest (1908); J . Caeymaex: Hugó Verriest (1941); F . de Pillecijn: Hugó Verriest, de levenswekker (1945); St. Streuvels: Hugó Verriest (1964). Somogyi Gyula,

Verrius [verriusz], F l a c c u s Marcus (i. e. 1. sz.—i. sz. 1. sz.): római szakíró; a korszak l e g n a g y o b b g r a m m a t i k u s a és jelentős régis é g t a n írója. N a g y tekintélyét m u t a t j a , h o g y Augustus m e g b í z t a unokáinak, Luciu s n a k és Gaiusnak nevelésével. Hosszú élet e t élt, Tiberius a l a t t h a l t meg (vö. Suetonius: D e grammaticis 17). Művei, amelyekből csak töredékek m a r a d t a k fenn, a k ö v e t k e zők: 1. Fasti c. k o m m e n t á r a római n a p t á r hoz; ennek töredékei kőbe vésve m a r a d t a k f e n n Praenestében, a h o n n a n Verrius szárm a z o t t . 2. Saturnus: Macrobius hivatkozik r á (Saturnalia 1, 4, 7). 3. Rerum memória dignarum libri ('Megjegyzésre méltó dolgok könyvei'): Gellius u t a l á s á b ó l ismerjük (4, 5, 6). 4. Epistulae ('Levelek') különféle g r a m m a t i k a i kérdésekről; 5. De orthographia libri ( ' K ö n y v e k a helyesírásról'); 6. De obscuris Catonis libri ('Cato homályos szavairól'); 7. F ő műve a De verborum significatu ('A szavak jelentéséről') c. óriási s z ó t á r a v o l t , amelyben a régies szavak jelentését v i z s g á l t a példákkal megvilágítva. E z e n ért e l m e z ő szótár oly n a g y volt, hogy az azonos b e t ű v e l kezdődő szavak t ö b b k ö n y v e t t ö l t ö t t e k meg. Az i. sz. 2—3. sz.-ban Fompeius Festus egy 20 k ö n y v b ő l álló kivonat o t készített belőle, nyilván azért, hogy m e g k ö n n y í t s e h a s z n á l a t á t . Később még ezt is s o k n a k ítélték, s az i. sz. 8. sz. második félében Faulus Diaconus készített belőle egy ú j a b b kivonatot, s m ű v é t N a g y Károly c s á s z á r n a k a j á n l o t t a . Sajnos, az a kézirat, a m e l y e t Faulus k i v o n a t o l t , az M betűig szinte teljesen elveszett, s az u t á n a k ö v e t kező rész is alaposan megsérült, így Faulus Diaconus kivonata a l a p v e t ő fontosságú az egész m ű megítélése szempontjából. A helyes szöveg megállapításában nagy érdemek e t szerzett Ponori Thewrewk É., aki az 1877-ben Abdul Hamid szultántól visszak a p o t t Corvinák k ö z t található Faulusk ó d e x e t egyéb itáliai, s más kódexekkel e g y b e v e t v e , és kiegészítve azt Festus műv é n e k f e n n m a r a d t részeivel, 1889-ben kia d t a . O Mértékadó kiad.: Ponori Thewr e w k (1889); W . M. Lindsay (1913). O írod.: L. Strzelecki: Quaestiones V e r r i a n a e (1932); F. Bona: C o n t r i b u t i allo studio della composizione 'De v e r b o r u m significatu' di Verrio Flacco (1964). Adamik Tamás

622

vers: 1. A nemzetközileg (részben — m i n t a n é m e t b e n , f r a n c i á b a n — azonos, részben m i n t az angol verse, olasz, spanyol, port u g á l verso szóban s t b . — hasonló a l a k b a n ) e l t e r j e d t szó a latin versusbó\ származik, a m i eredetileg f o r d u l a t o t , visszatérést jel e n t e t t , főként pedig az eke f o r d u l a t á t , a

VERS b a r á z d á t , a szántás egy-egy sorát nevezték így, m a j d á t v i t t é r t e l e m b e n a -*verssort. Az egyházi latin szóhasználatban később a ->zsoltárok egy-egy s t r ó f á j á t vagy a prózai (főként bibliai. —>vers 5.) szövegek bekezdéseit, —>szakaszait is versnek (vagy versicufotsnak) m o n d t á k , s így a szó ->versszak értelmet is n y e r t . Mindezek a jelentések az európai nemzeti n y e l v e k b e n is e l t e r j e d t e k , így a m a g y a r b a n is, ahol t e h á t régebben a vers szót sor, verssor, bekezdés, strófa értelemmel használták, a népnyelvben pedig bármilyen f o l y a m a t m e g h a t á r o z o t t szakaszát, p o n t j á t is így nevezték (pl. „sír egy verset"; „egy versen": 'egy ízben' stb.). A vers szó ú j a b b értelme, a m e l y a —>prózával valamilyen — felfogástípusonként változó -— értelemben szembeállított szövegeket jelöli, a 17. sz.-ban a l a k u l t ki (korábban a prózával a poézist á l l í t o t t á k szembe, —*• költészet ). N a p j a i n k r a a szó sor, strófa s t b . értelmű h a s z n á l a t a régies f o r d u l a t t á vált, s a vers t á g a b b a n a „ n e m p r ó z a i " szövegek összességét vagy ezek közös lényegi s a j á tosságát, szűkebb értelemben pedig az ilyen sajátosságokkal rendelkező egyes alk o t á s o k a t jelenti. A „ n e m prózai" szövegek közös lényegi s a j á t o s s á g á t a z o n b a n a szakirodalom igen eltérő módon h a t á r o z z a meg, s ennek következtében a t á g a b b értelemben v e t t vers szó is különböző terjedelmű és t a r t a l m ú f o g a l m a k a t jelöl. O 2. Legt á g a b b a n a vers o l y a n szöveget jelent, melynek —>irásképe n e m lapszéltől lapszélig t e r j e d ő e n f o l y a m a t o s tördelésű, h a n e m az oldal közepén helyezkedik el, olyan módon, hogy sorai csak baloldalt kezdődnek egymás a l a t t elhelyezkedő (vagy szimmetrikusan váltakozó) bekezdéssel, jobboldalt tetszőleges hosszúságúak, ill. képversek esetén — valamilyen geometrikus v a g y m i m e t i k u s a l a k z a t b a n helyezkednek el. E felfogásban a versnek n e m szükségszerű jellemvonása t e h á t sem a -*ritmus, sem a bármilyen t á g értelemben felfogott -*•zeneiség vagy —>•költőiség, egyetlen k r i t é r i u m a a prózai sortördelés (mai) h a g y o m á n y a i t ó l elütő vizuális forma. O E fogalomértelmezés a l a p j a a modern —»szabadvers megjelenése, s a n n y i b a n kétségtelenül logikus, hogy h a a szabadvers minden k ö t ö t t s é g nélküli, még a költőiség kereteit is á t t ö r ő v á l t o z a t a i t (bár a „ s z a b a d " megszorítással, de) ,,vers"-nek nevezzük, akkor a vers és próza k ö z ö t t az írásképen kívül valóban nemigen t a l á l u n k különbséget. E l l e n t m o n d viszont e logikának, hogy ugyanilyen sortördeléssel közöl a s a j t ó hirdetéseket, reklámszövegeket is, de ezeket az íráskép azonossága ellenére sem szokás valamiféle

,,vers"-eknek tekinteni. Az írásképet alapul vevő meghatározások n a g y o b b része ezért azzal a megszorítással él, hogy a versszerű tördelésnek a ->költészetre jellemző (de n e m okvetlenül ritmikus) f o r m a s t r u k t ú r á v a l és tartalommal kell párosulnia; e sortördelés nélkül a költői szöveg ->prózakölteménynek minősül. (A prózaköltemények prózaversként t ö r t é n ő megjelölése m i n d e n k é p p e n terminológiai önellentmondás.) O K ö z i s m e r t azonban, hogy a régebbi korokban a szövegek minden f a j t á j á t fol y a m a t o s s o r o k b a n írták le (-^verssor), s így e felfogásból az a következtetés a d ó d n é k , hogy Homérosz vagy Szapphó költeményei eredetileg n e m voltak versek, s csak a k k o r és azáltal v á l t a k azokká, a m i k o r írásképüket m e g v á l t o z t a t t á k . N e m lenne t o v á b b á szavunk a —*• reklámversek s más hasonló célzatú rigmusok f o r m á j á n a k megjelölésére, hiszen az e f f a j t a szövegek a költészet h a t á r a i n kívül állván írásképük ellenére sem lennének verseknek minősíthetők. Az e f f a j t a ellentmondásoknál t a n á c s o s a b b teh á t azt a szóhasználati következetlenséget vállalni, hogy a versszerűen tördelt, de ritmikus k ö t ö t t s é g nélküli szövegek — jóllehet n e v ü k b e n szabad versek — nem versek, még a k k o r se, ha egyébként magas fokon költőiek, a reklámversek, rigmusok viszont igen, m e r t a vers lényegi v o n á s a (az írásképtől és a költőiségtől e g y a r á n t független) ritmikus s t r u k t ú r a . O 3. A szakirodalom jelentős részének felfogásában így a vers a r i t m i k u s a n k ö t ö t t szöveggel azonosul. A kötöttség m é r t é k e e fogalomértelmezésekben m e g h a t á r o z a t l a n , ill. a n n a k jelzésére szorítkozik, hogy a —>prózaritmusnál szab á l y o z o t t a b b ritmusról van szó. T u d a t o s a n nem k o n k r e t i z á l j á k t o v á b b á e felfogás képviselői, h o g y a ritmikus kötöttségnek a nyelvi szöveg kifejezési s í k j á n — azaz a beszédhangokban, írásképben m e g m u t a t kozó f o r m á j á b a n —, a v a g y t a r t a l m i s í k j á n — a szavak és nyelvtani jelentések rendszerében — kell-e jelentkeznie ahhoz, hogy versről beszélhessünk; versnek tekintik ugyanis a t a r t a l m i síkon jelentkező -+gondolatritmuss&l rendelkező szöveget is. E koncepció n y o m a t é k o s érve, hogy az ókori sumer, a k k á d , egyiptomi és héber költészetben h a n g r i t m u s nem (vagy csak vitat o t t a n , alárendelten) m u t a t h a t ó ki, ezzel szemben a n n á l s z e m b e t ű n ő b b a t a r t a l m i sík r i t m i k u s rendezettsége a m o n d a t o k , t a g m o n d a t o k teljes vagy részleges —>ismétlése, a paralelizmusok révén. A hangritmusra épülő versek legkorábbi emlékei a görög i r o d a l o m b a n m a r a d t a k fenn az i. e. 8. sz.-ból, s h a a g o n d o l a t r i t m u s r a épülő rit-

623

VERS m u s t k i z á r j u k a v e r s f o r m á k köréből, k b . k é t és fél évezred esnék ki a v e r s t ö r t é n e t ből, amellett, h o g y e r i t m u s a későbbiek során is jelentős t é n y e z ő m a r a d t a költészet fejlődésében. O Ami e koncepció t ö r t é n e t i érveit illeti, a z o k a t eléggé i n g a t a g g á teszi az a tény, hogy az e g y i p t o m i szövegek eredeti h a n g z á s á r a csak igen k ö z v e t v e lehet k ö v e t k e z t e t n i , ezeket t e h á t é p p ú g y jellem e z h e t t e szigorúan k ö t ö t t h a n g r i t m u s , m i n t ennek teljes h i á n y a , a m e z o p o t á m i a i és a héber k ö l t é s z e t e t pedig sokan — s n e m kis valószínűséggel jogosan — a világszerte ismert, k ö t ö t t h a n g r i t m u s ú hangsúlyszámláló verselés t í p u s á b a sorolják. Á m ha ezek az elgondolások téveseknek bizonyulnának is, a k k o r se „ h i á n y o z n é k " a verstörténet elejéről k é t és fél évezred. K ö z i s m e r t ugyanis, hogy a kifejlett h a n g r i t m u s ú vers m i n d e n ü t t a —>szinkretizmus jegyében született, é n e k e l t - t á n c o l t énekver sbő\ alak u l t ki, melynek szövege eredetileg k o r á n t sem m u t a t j a a -+ szavalt vers kötöttségeit, h a n e m csak a zenével-tánccal e g y b e f o r r t a l a k j á b a n kelt m e t r i k u s é l m é n y t . Áz ókori Mezopotámia, E g y i p t o m és a bibliai héber költészet énekei t e h á t á l l h a t t a k a kifejlett h a n g r i t m u s ú vers felé vezető, de a z t még el nem érő ú t k ü l ö n b ö z ő s t á d i u m a i n is, ahogyan az ókori m a g a s k u l t ú r á k mindegyikében a s z i n k r é t i k u s f o r m á k f o k o z a t o s á t a l a kulása előzte meg a k ö t ö t t h a n g r i t m u s ú verset. O Végső soron természetesen puszt á n terminológiai — s így mellékes jelentőségű — kérdés, hogy a h a n g r i t m u s s a l nem, de g o n d o l a t r i t m u s s a l rendelkező szövegeket is versnek nevezzük-e, v a g y e szót a k ö t ö t t h a n g r i t m u s ú szövegek megjelölésére t a r t j u k fenn, s a g o n d o l a t r i t m u s t ilyen értelemben k i z á r j u k a versalkotó tényezők köréből. A lényeg az, hogy a r i t m u s e k é t a nyelvi szövegek merőben m á s s í k j á n jelentkező — v á l f a j á t világosan megkülönböztessük, m e g á l l a p í t v a azt is, hogy együttes a l k a l m a z á s u k n e m h o g y nem szükségszerű, h a n e m éppenséggel ritka (bár igen pregnáns h a t á s ú ) f o r m a az irodalomtörténeti fejlődésben. K u t a t á s u k is h a g y o m á nyosan elkülönülő, önálló t u d o m á n y á g a k f e l a d a t a . A g o n d o l a t r i t m u s , a szó- és mond a t i s m é t l é s , p a r a l e l i z m u s jelenségei a -ógondolatalakzatok körébe t a r t o z v a a —>retorika, ill. —> stilisztika tárgyai, a verstan a nyelvi kifejezés s í k j á n m u t a t k o z ó - s mindenekelőtt a h a n g z ó szöveg — r i t m u s á r a ö s s z p o n t o s í t j a vizsgálatait. E z t figyelembe véve é r t h e t ő e n t a n á c s o s a b b a vers kifejezést a v e r s t a n h a g y o m á n y o s t á r g y k ö r é n e k megjelölésére f e n n t a r t a n i , annál is inkább, hiszen a g o n d o l a t r i t m u s o s szövegek megne-

vezésére v a n másik szavunk: ezek a költészet lehetséges formái körébe t a r t o z n a k . O 4. A szó legszűkebb — s a t u d o m á n y o s terminológia szemszögéből nézve legpontos a b b — é r t e l m é b e n véve a vers t e h á t olyan szöveg, a m e l y e t a szakirodalom „ k ö t ö t t h a n g r i t m u s ú " - k é n t szokott emlegetni. O I. A vers meghatározása. E meghatározás p o n t o s í t o t t f o r m á b a n úgy h a n g o z n é k , h o g y a vers a) olyan relatív m i n i m u m s z a b á l y n a k eleget t e v ő szöveg, a m e l y b e n b) a t a r t a l m i síktól sem abszolút f ü g g e t l e n ü l a nyelv kifejezési s í k j á n a k építőelemei c) a szöveg egészére kiterjedően és d) a szótagok szintjéig lehatolva e) minimálisan 7 0 % - o s metrikussággal r i t m i k u s a n rendez e t t e k . E m e g h a t á r o z á s értelmezéséhez a fő t u d n i v a l ó k az alábbiak. O a) A h h o z , hogy egy szöveget versnek m i n ő s í t h e s s ü n k , szót a g s z á m á n a k el kell érnie egy m e g h a t á r o z o t t szövegminimumot, amelynél r ö v i d e b b szövegek a k k o r sem t e k i n t h e t ő k verseknek, h a e g y é b k é n t a vers többi k r i t é r i u m á n a k m a r a d é k t a l a n u l megfelelnek; h a viszont t e r j e d e l m ü k e t hasonló m e t r u m h o z i g a z o d ó szövegrészekkel megnöveljük, „verssé v á l t o z n a k " . H a pl. v a l a k i n e k a j á n dékot adva azt mondjuk:

Legyen tiéd

e m o n d a t a m a g a időmértékes r i t m u s á v a l megfelel a fenti v e r s m e g h a t á r o z á s n a k , noh a „ n y i l v á n v a l ó a n " nem vers. Á m h a kiegészítjük egy u g y a n e k k o r a s z ö v e g d a r a b k á val: Legyen tiéd

a

A fold s az ég!

a

„ n y i l v á n v a l ó " verssé változik. E p r o b l é m a m e g o l d á s a k o r abból i n d u l h a t u n k ki, hogy bizonyos m é r t é k ű szabályos ismétlődés röv i d e b b szövegekben merő véletlenségből is gyakori lehet. H a kisfiúnknak a z t m o n d j u k az á l l a t k e r t b e n , hogy „ o t t is l á t t a m h á r o m t e v é t " , senki n e m üti fel a f e j é t , hogy miért beszélünk versben, holott k i j e l e n t é s ü n k a k é t szótagos hangsúlyos ütemek szabályos v á l t a k o z á s á t m u t a t j a : Ott is || láttam három || tevét.

x x || x x x x || x x

H o s s z a b b — háromszor-négyszer t ö b b szót a g ú — szövegekben a z o n b a n nemigen b u k k a n n a k fel m a g u k t ó l , véletlenül e f f a j t a ü t e m e k , s így ezek m á r versek lennének. Az ezt megelőző időmértékes p é l d a azonban

624

VERS gyelhető, hogy jóllehet a vers a fenti a l á b b részletesebben is t á r g y a l t — meghatározás értelmében kizárólag a nyelv kifejezési s í k j á n a k elemeiből építkezik, s így független a t a r t a l m i síktól, a szöveg jelentésétől, ez a függetlenség nem abszolút mértékű, sőt, az itt t á r g y a l t határeseteknél a tartalmi vonatkozások játszanak meghatározó szerepet, Míg ugyanis a „Mi kék az é g " szöveg vers v o l t á t világosan érzékeljük, semmiféle versélményt nem keltenek benn ü n k a kifejezési síkon ehhez m i n d e n b e n hasonlatos metrikai t u l a j d o n s á g ú alábbi szövegek:

a r r a is rávilágíthat, hogy i t t n e m egyszerűen arról v a n szó, hogy h á n y szótagos szöveggel találkozunk, hiszen a „Legyen tiéd a föld s az ég!" vers, pedig u g y a n ú g y nyolc szótag, m i n t az állatkerti beszélgetés prózai szövege. A különbség nyilvánvaló: az előbbiben a r i t m u s t nemcsak a n y o m a t é k o k szabályozott váltakozása, h a n e m egy másik tényező, a páros számú ritmusegységek végét egybecsengető egy szótagos -+asszonánc is erősíti. H a ezt két szótagos tiszta rímre cseréljük, még rövidebb szövegek is versek lehetnek, a h o g y a n ez a m o n d á s is: Míg élek, remélek.

xxx xxx

a a

U g y a n e z az eredmény, h a a fenti, szokván y o s a b b ütemhangsúlyos lejtést fülbemászóbb időmértékes —>anapesztusra cserélj ü k és -*előrímme\ erősítjük: Csiribí,

csirib&l

Mindebből leszűrhetjük azt a következtetést, hogy a vers s z ö v e g m i n i m u m á t nem h a t á r o z h a t j u k meg abszolút módon, valamely pontosan megjelölt s z ó t a g s z á m b a n , m e r t e szövegminimum viszonylagos: minél t ö b b és minél érzékletesebb r i t m u s t é n y e z ő jellemzi a szöveget, annál kisebb szótagszám esetén is vers lehet, s megfordítva, minél kisebb a ritmustényezők száma és érzékletessége, annál t ö b b szótagban kell e f o r m á n a k érvényesülnie ahhoz, hogy a szöveg verssé váljék. Abszolút h a t á r jelentkezik azonban négy szótagnál; ennél rövidebb szövegek esetében ugyanis a szótagszám n e m elegendő ahhoz, hogy a —•sorozatosság, a szabályos —•ismétlés élményét kelthesse b e n n ü n k . E g y szótagos egyszerű -> ritmusegységek esetén elvileg m á r k é t szótag is ismétlődés lenne ugyan, de az e f f a j t a ismétlődések a közbeszédben olyan gyakoriak, hogy versélményt s e m m i k é p p nem kelthetnek b e n n ü n k (még rímes f o r m á b a n sem, m i n t a „kék ég", „zöld föld"); így csak kétszótagos, tagolt ritmusegységek visszatérése jöhet számításba, s ezeknél m á r az egyszeri ismétlődéshez is négy szótag kell: M i kék

a

az ég.

a

E szövegminimum esetében az az elméleti s z e m p o n t b ó l igen érdekes jelenség is megfi40

szánombánom

x x a x x a

ákombákom.

x x a x x a

Az u t ó b b i a k — m i n t az iménti „kék é g " , „zöld f ö l d " — ismét szokványos közbeszédi fordulatok, s így a vers különleges rendezettségének képzetét ezek sem t u d j á k felidézni. Összegezésként t e h á t azt á l l a p í t h a t juk meg, hogy a vers s z ö v e g m i n i m u m a az olyan négyszótagos szöveg, a m e l y b e n legalább kétféle r i t m u s t é n y e z ő v a n , s amely nem szokványos közbeszédi fordulat; bármely kritérium h i á n y a esetén a szöveg szótagszámának növekednie kell, s hogy milyen m é r t é k b e n , ez a r i t m u s t é n y e ző érzékletességétől függ: minél n a g y o b b ez utóbbi, annál kisebb lehet az előbbi. O b) A nyelvi kifejezés s í k j a — mint e m l í t e t t ü k — a hangrendszer és az írásjelek rendszere, s a fenti m e g h a t á r o z á s értelmében a versr i t m u s olyan ritmus, a m e l y (a t a r t a l m i síkon jelentkező -*gondolatrimuss&\ szemben) a beszédhangok és az írásjelek síkján m u t a t k o z i k meg. A szokványos versmeghatározások á l t a l á b a n megelégednek azzal, hogy a verset „ h a n g r i t m u s " - n a k , a hallás ú t j á n érzékelhető r i t m u s n a k nevezzék, ide értve természetesen az —• olvasás esetében az ún. belső hallást (~+belsőképlátás és belső beszéd) is. Nem is v i t a t h a t ó , hogy e r i t m u s á l t a l á b a n és alapvetően a hangos beszéd három prozódiai h a n g t u l a j d o n s á g á r a , az —• időtartamra, a —•hangsúlyra és a —>hanglejtés s a j á t o s v á l t o z a t á r a , a —• szóhanglejtésre épül. Létezik a z o n b a n a versritmus építőelemeinek sorában nem is egy, amelyik kifejezetten csak az -*írásképben létező foma. Sőt, a v e r s t ö r t é n e t olyan különleges eseteket is ismer, amilyen a klasszikus kínai verselésé: ez a maga egészében csak írásban él. A kínai írás ugyanis fogalomírás, egyegy írásjegye egy-egy szót, ill. f o g a l m a t jelöl. A nyelv változásai során ezeknek az írásjegyeknek a kiejtése teljesen megválto-

625

VERS z o t t és az eredeti ejtés feledésbe m e r ü l t (ma is csak hozzávetőlegesen r e k o n s t r u á l h a t ó ) . A költők és olvasóik viszont v á l t o z a t l a n u l az eredeti szabályok szerint í r t á k - o l v a s t á k a verseket; m e g t a n u l t á k , melyik írásjegy milyen ritmikai é r t é k ű és melyik írásjegygyei rímeltethető. E vers ilyen m ó d o n m á r a 10. sz.-ban csak olvasásra s z á n t f o r m á v á v á l t o z o t t s ilyen módon, írásban létező szöv e g k é n t élt t o v á b b egészen n a p j a i n k i g (-»kínai irodalmi formák). Találni a z o n b a n számos hasonló jelenséget az e u r ó p a i költészetben is; legnevezetesebb közülük a szemrím. A leglényegesebb pedig — lévén a vers a szótagok szintjén r e n d e z e t t szöveg — a szótagolás: ez az írott nyelv konvenciója, a ténylegesen hangzó beszédben a szavak szótagokra b o n t á s á n a k semmiféle reális k r i t é r i u m a nincsen (bővebben -+szótaq). L e g n y í l t a b b a n akkor épít erre a vers, amikor a szóáihajlás eszközéhez n y ú l v a szünetet is tesz a szóbelseji s z ó t a g h a t á r r a , a szótagmérés elve a l a p j á n a z o n b a n ez az íráskonvenció m i n d e n ü t t h a t é k o n y . Az í r o t t és beszélt szövegekben e g y a r á n t létező f o r m á k esetében is igen gyakori, hogy a vers az írásbeliek felé hajlik, ezek á t a l a k í t á sával hozza létre a maga ritmustényezőit, í g y van ez pl. a —•szünetek esetében, ahol a vers egészen s a j á t o s rendszert hoz létre magának, amely i n k á b b az írás, m i n t a hangos beszéd konvencióira épül. A versbeli szünetek ugyanis -* szóhatárokra esnek, s a szóh a t á r csak az íráskép f o l y a m a t o s s á g á t szak í t j a meg következetesen, a beszédhangokét nem. Hasonló a helyzet a hosszúságrövidség t e k i n t e t é b e n , ahol a vers szintén olyan egyéni szabályrendszert alkalmaz, amely az írásképet veszi alapul, az élőbeszéd tényleges hangzási időtartamaitól független. Másfelől viszont m i n d e n n e k a f o r d í t o t t j a is igaz, a verselés s a j á t o s szabályai között számos akad (mint az —•adjekció, detrakció, metatézis, immutáció alakzat a i r a épülő —^licenciák) amely csak a hangos beszéd sajátosságaiból m a g y a r á z h a t ó , írásképben gondolkodva é r t h e t e t l e n lenne, s a szemrím csak l á t h a t ó jelenségével szemben a hangminőségre épülő f o r m á k legt ö b b j e csak a hangzásbeli hasonlóságra épül. A vers t e h á t olyan -+metarendszer, amely alrendszerként m a g á b a foglalja ugyan a nyelv kifejezési s í k j á n a k , a hangos beszédnek és az írásnak a szabályrendszereit, de a m a g a s a j á t o s funkcióinak alárendelt e n szelektálja ezeket. M. Bahtyin is ezt a gondolatot közelíti meg, a m i k o r a z t írja, hogy ,,a költészet nemcsak m a g a s követelményeket t á m a s z t a nyelvvel szemben, hanem m i n t nyelven, mint lingvisztikailag

m e g h a t á r o z o t t jelenségen túl is lép r a j t a . A költészet sem különbözik helyzetében a t ö b b i művészettől: a m ű a l k o t á s , jóllehet a n y a g á b a n m e g h a t á r o z o t t , mégis éppen az a n y a g legyőzése révén válik művészi alkot á s s á " . O c) Ahhoz, h o g y valamely szöveg versnek t e k i n t h e t ő legyen, a ritmikus rendezettségnek a szóban forgó szöveg egészére ki kell terjednie. E megszorítás azért szükséges, m e r t az a n t i k szónoki beszédek is a l k a l m a z t a k időmértékes képletekhez igazodó m o n d a t z á r l a t o k a t , m a j d a középk o r b a n ezekhez hasonló hangsúlyos alakzat o k a t (—• klauzula), ezek azonban mégsem teszik a szövegeket verssé (csak a vers és a próza közötti á t m e n e t i f o r m á k egyikévé), m i n t h o g y e r i t m i k u s zárlatok kötetlen szót a g s z á m ú prózai m o n d a t o k h o z kapcsolódnak. A d ö n t ő m o z z a n a t itt az, hogy a kötetlen szövegrészek tetszőleges szótagszám ú a k , hiszen a legtöbb versrendszer m e t r u m a i b a n v a n n a k olyan képletek, amelyekben a —• közömbös szótaghelyek a k á r hoszszabb sorozatai is t a l á l h a t ó k , de ezek helye és szótagszáma mindig k ö t ö t t . O d) Ez a különbség is világosan a r r a m u t a t , hogy a v e r s r i t m u s legalapvetőbb sajátosságai közé t a r t o z i k az, hogy a versmértékek a szótagok szintjéig lehatolva rendezik a szöveg kifejezési s í k j á n a k építőelemeit. M u t a t k o z h a t r i t m i k u s rendezettség az ennél nag y o b b egységek — a szavak, szólamok, tagm o n d a t o k , m o n d a t o k — szintjén is, de az e f f a j t a (pl. a rövidebb és hosszabb mondatok szabályozott v á l t a k o z t a t á s á r a épülő) r i t m u s ö n m a g á b a n n e m verset, h a n e m -»prózaritmust, —>ritmikus prózát eredményez. Ez természetesen nem jelenti azt, h o g y a vers csak a szótagok szintjén lehet rendezett; a v e r s t ö r t é n e t i fejlődés bizonyos szakaszaiban h a g y o m á n y o s szabály volt, hogy a. -»verssorok ne csak m e g h a t á r o z o t t szótagszámú, ill. lejtésű metrikai egységekhez i g a z o d j a n a k , h a n e m e g y ú t t a l szint a k t i k a i egységek is legyenek (azaz a konvenció t i l t o t t a az -^-enjambement-1). Hasonló szabályok m u t a t k o z h a t t a k a sorpárokra, -* versszakokra v o n a t k o z ó a n is, és ezek magától é r t e t ő d ő e n a szótagnál nag y o b b egységek — t a g m o n d a t o k , m o n d a t o k -— ritmikus rendezettségéhez vezetnek. Az értelmi és ritmikai tagolódás ilyen egybeesése felerősíti a v e r s r i t m u s t , s ez ú j a b b p é l d á j a a n n a k , hogy a versritmus függetlensége a nyelv t a r t a l m i síkjától nem abszolút jellegű. U g y a n a k k o r viszont hangsúlyozandó, hogy az értelmi és ritmikai tagolódás egybeesése n e m szükségszerű vonása egyik versrendszernek sem, s az e n j a m b e m e n t tiltása mindig csak átmeneti konven-

626

VERS ció volt; számos versalakzat (pl. a n é m e t -^Hakenreim, Reimbrechung, a ->szóáthajlás, a —• szakaszugrás stb.) kifejezetten a r r a épül, hogy á t t ö r i az értelmi tagolódás kereteit. A r i t m i k a i és értelmi tagolódás diszh a r m ó n i á j a pedig nemcsak a költői szabadság által b i z t o s í t o t t könnyebbség, h a n e m művészi kifejezőeszköz is lehet (bővebben enjambement, sormetszet). O Elvben lehetősége lenne a versnek a r r a is, hogy a szótagoknál kisebb szövegegységeket — egyes h a n g o k a t , h a n g c s o p o r t o k a t — rendezze ritmikus a l a k z a t o k b a , de az irodalmi hag y o m á n y ilyen r i t m u s f o r m á k a t sehol n e m t e t t használatossá. E n n e k nyilvánvaló gyakorlati okai v a n n a k . H a pl. a versritmus az egyes h a n g o k szabályozott visszatérésére épülne, m o n d j u k űgy, hogy minden második h a n g n a k azonos m a g á n h a n g z ó n a k kellene lennie, e f f a j t a r i t m u s o k a t nyernénk: Vas a magyar hada, nagy a csata zaja.

E túl apró szövegegységig lehatoló ritmik u s elrendezettség olyan f o r m a i követelmén y e k e t t á m a s z t , amelyek egyrészt rendkívül megnehezítik, hogy a szövegnek még értelme is legyen, másfelől pedig e szövegek a m a g á n h a n g z ó k visszatérése esetén egyetlen r í m h a l m a z z á , a mássalhangzók ismétlődése estén alliterációtömeggé válnak, ami ó h a t a t l a n u l k o m i k u s h a t á s t kelt. Kevésbé feltűnő r i t m u s t é n y e z ő k — m o n d j u k nyílt és zárt v a g y zöngés és zöngétlen hangok - s z a b á l y o z o t t v á l t a k o z t a t á s a viszont igen nehezen felfoghatóvá t e n n é a verset. Az ilyen egységeknek ezért csak a nem ritmikus — t e h á t a vers fogalomkörén kívüli — h a n g f o r m á b a n v a n (esetenként igen fontos; -+hangfestés, hangutánzás) szerepük. O e) A szótagok alapegységeiből a vers megh a t á r o z o t t alakú —> ritmusegységeket épít fel, s ezek (egyszerű vagy összetett) - n s métlésTendje kelti b e n n ü n k a ritmusélm é n y t . A szövegben m u t a t k o z ó ritmusegységek a -+versmértékhen t a l á l h a t ó -» metrikai egységek —>ritmikai megvalósításai a —•megfelelési konvenciók szerint. A költőnek a z o n b a n nem kell minden esetben abszolút p o n t o s a n követnie az általa választ o t t v e r s m é r t é k konvencióit; élhet a ->ritmuslazítás lehetőségével, s a —•versképlettől való eltérés növelheti a szöveg -»• expresszivitását, lehet az -+evokáció eszköze is. Az e f f a j t a eltéréseknek azonban bizonyos hat á r o k o n belül kell m a r a d n i u k ahhoz, hogy a versmérték érzékelhető legyen, ill. ha a szöveg tényleges a l k a t a e h a t á r o k o n túllépő 40*

s a j á t o s s á g o k a t m u t a t , a k k o r objektíve n e m a n n a k a versmértéknek a ritmikai megvalósulása, hanem v a l a m e l y más, kötetlenebb képleté, n e t á n pedig n e m is vers, h a n e m -+szabadvers. Bizonyos kísérletekkel is valószínűsített vizsgálati eredmények a r r a m u t a t n a k , hogy ezek a h a t á r o k versm é r t é k t í p u s o n k é n t különbözőek, de a legt ö b b eltérést megengedő t í p u s o k b a n is legalább 7 0 % - b a n követnie kell a ritmikai megvalósításnak a m e t r u m o t ahhoz, hogy r i t m u s é r z é k ü n k a lejtést felfoghassa (bővebben ->sorozatossá*)). O I I . A versrendszerek. A ritmusegységek k i a l a k í t á s á b a n felhasználható nyelvi f o r m á k a t — az ún. ritmustényezőket — k é t fő c s o p o r t r a oszth a t j u k . Az alapvető ritmustényezők önmag u k b a n is a l k a l m a s a k arra, hogy szabályos ismétlődés esetén verset eredményezzenek; ezek a szótagok -» időtartamai, hangsúlyértékei és —> szóhanglejtésformái. A járulékos ritmustényezők a r r a szolgálnak, hogy a vers alapvető ritmustényezőire épülő lükt e t é s t nyomatékosítsák, érzékelhetőbbé tegyék, az egyszerű ritmusegységek sorozatosságát h a t á r jelzésekkel t a g o l v a nagyobb, összetett ritmusegységeket építsenek fel. A legfontosabbak közülük a szabályosan visszatérő ->•szünet, rím, alliteráció, de bet ö l t h e t ilyen f u n k c i ó t a -*hiátus megengedettsége, a közömbös szótaghely s a j á t o s v á l f a j a , a —• rövid, a hosszúban vagy a —> csonka versláb stb. is. A v e r s m é r t é k e k különböző v á l t o z a t a i t aszerint csoportosítj u k , hogy milyen alapvető r i t m u s t é n y e z ő k ből építik fel r i t m u s a i k a t . O A) A legegyszerűbb szabályokhoz a -> szótag számláló verselés rendszere igazodik. Ritmusegységei e g y m á s n a k megfelelő szótagszámú, s ilyen — metrikailag minden szótagot azonos ért é k ű -* időegységnek számító — értelemben azonos -* időtartamú szövegdarabok, amelyeket határjelzések (sorkezdetek—sorvégek, sormetszetek szünetei, rímek stb.) tagolnak; képletei t e h á t se hangsúly-, se hanglejtés-, se időmértékes é r t e l e m b e n vett időértékeket n e m vesznek t e k i n t e t b e . O B) Az -> időmértékes verselés a l a p v e t ő ritmustényezője szintén az időtartam, de itt egy s a j á t o s konvenció megkülönbözteti az egy —>mora időértékű —>rövid szótagokat a k é t m o r á s ->hosszú szótagoktol, s a ritmusegységeket e különbség figyelembevételével a l a k í t j a ki. K é t fő a l f a j a közül az egyik a) a hosszú és rövid szótagok helyét — a -»közömbös szótaghelyek kivételével — p o n t o s a n meghatározó, különböző terjedelmű (—yversláb, ütem, kólón, verssor, periódus, versszak) —>metrikai egysége k e t alakít ki, s ezek sorozatosságára építi versszerke-

627

VERS zeteit (amelyek v á l t o z a t a i ennek megfelelően a -*•podikus vers, ütemvers, kólonvers, sorvers, periódusvers, strófavers). A szó szűkebb értelmében ezt a versrendszert nevezzük időmértékesnek. O b) Az ettől különböző -+moraszámláló verselésben a hosszú és rövid szótagok ugyanilyen konvenciója érvényesül, de a versmértékek nem h a t á rozzák meg, melyik szótaghelyre milyen időértékű szótagnak kell esnie; a r i t m u s t i t t az azonos m o r a s z á m ú sorok vagy félsorok, ütemek sorozatossága a d j a . (Ennyiben teh á t e versrendszer a szótagszámláló verselés rokona.) O C) A hangsúlyos verselésben az a l a p v e t ő r i t m u s t é n y e z ő a szótagok hangsúly értéke. H á r o m rendszere közül a) a hangsúlyváltó verselés (más néven szillabotonikus verselés) a ->hangsúlyos szótagok és ->hangsúlytalan szótagok helyét pontosan kijelölő, olyan metrikai egységek (verslábak, sorok, kólonok stb.) sorozatosságára épül, amilyenek a szó szűkebb értelmében v e t t időmértékes versben találhatók, azzal a — d ö n t ő — különbséggel, hogy a hosszú szótagok helyén hangsúlyos, a rövid szótagok helyén pedig hangsúlytalan szótagok állnak. (A görög—latin időmértékes versre hasonlító képletei m i a t t nevezik antikizáló hangsúlyos verselésnek is.) O b) Másik a l a p v e t ő rendszere az ütemhangsúlyos verselés, melynek szabályai a szótagszámláló verséhez hasonlóak, a m e n n y i b e n szünetekkel tagolt, azonos szótagszámú ütemek—sorok a ritmusegységei (s e vonása m i a t t a szakirodalom g y a k r a n — ám alapvetően tévesen — szótagszámláló versnek is tekinti), d ö n t ő különbsége viszont, hogy e ritmusegységek m e g h a t á r o z o t t sorszámú s z ó t a g j á n a k hangsúlyosnak kell lennie (a t ö b b i szótag hangsúlyértéke közömbös). A r i t m u s t itt ilyen m ó d o n a periodikusan ismétlődő ü t e m h a n g s ú l y is n y o m a t é kosítja. O c) Világszerte elterjedt végezetül a hangsúlyszámláló verselés rendszere is, melynek fő jellemvonása az, hogy ritmusegységeiben (soraiban, félsoraiban) mindig azonos számú hangsúlyos szótagnak kell lennie, a hangsúlyos szótagok száma viszont kötetlen. O D) A -*szóhanglejtéses verselés a z o k b a n a politon nyelvekben ismeretes, amelyekben a szavak nagy t ö b b sége egyszótagos és a -* szóhanglejtésnek értelem megkülönböztető f u n k c i ó j a van. R i t musegységeiben a szótaghelyek szóhanglejt é s f o r m á j a m e g h a t á r o z o t t . O E) A fentiekben i s m e r t e t e t t versrendszerek nem elkülönülten élnek e g y m á s mellett, h a n e m gyakori, hogy kölcsönhatások, á t m e n e t i formák keletkeznek k ö z t ü k . Az ilyen jelenségeknek három fő f o r r á s a van. Az egyik

az, hogy v a l a m e l y nyelv e g y a r á n t alkalmas k é t versrendszer formáinak művelésére, s h a ez az a l k a l m a s s á g a kulturális h a g y o m á nyokkal is találkozik, előfordulhat, hogy — m i n t n á l u n k az ü t e m h a n g s ú l y o s és az időmértékes — e g y a r á n t e l t e r j e d t t é válik, s ilyenkor a kölcsönhatások is m a g u k t ó l értetődőek. A másik forrás a nyelvi fejlődés, melynek során a nyelvek g y a k r a n átalakulnak, a verselés szempontjából lényeges vonásaik — a hosszú és rövid m a g á n h a n g z ó k közötti különbség mértéke, a nyílt és z á r t szótagok a r á n y a , a hangsúlyozás stb. — is m e g v á l t o z n a k . Ez természetesen előbb vagy u t ó b b m a g a u t á n v o n j a a verselési mód m e g v á l t o z á s á t , az egyik versrendszerről a m á s i k r a való á t t é r é s t is, a h o g y a n pl. az ókori latin költészet a középkorban időmértékesből h a n g s ú l y v á l t ó v á alakult á t . Amíg ez a f o l y a m a t lezajlik — i t t g y a k r a n évszázadokról v a n szó — a heterogén formák sokasága keletkezhet. A h a r m a d i k forrás a nyelvtől idegen hatásé. Ilyenkor egy a d o t t i r o d a l o m b a n valamiféle külső ok mia t t (új vallás elterjedése, fegyveres hódítás, a kulturális h a g y o m á n y o k radikális átrendeződése stb.) egy olyan versrendszer meghonosításával kísérleteznek, amelyik pedig az illető nyelv s z á m á r a h a s z n á l h a t a t l a n . E n n e k t u d a t o s u l á s a azonban jó ideig elt a r t h a t , s a v o l t a k é p p e n m e d d ő erőfeszítések n y o m á n keletkező keresztezett f o r m á k köntösét irodalomtörténeti nevezetességű alkotások is viselhetik. O A rendszerkeveredésből a d ó d ó keresztezett versformák legegyszerűbb esetei azok, amikor az egyik versrendszer olyan s a j á t o s szabályokat vagy licenciákat kölcsönöz a másiktól, amelyek s a j á t egynemű elveitől elütnek. Ilyen szabály pl. a m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s versben az, hogy a —• hímrímek és -^nőrímek nem hangsúly, h a n e m időmérték szerinti n y o m a t é k r e n d h e z igazodnak, vagy az a licencia, hogy időmértékes verseinkben kivételként megengedett, hogy hosszú szót a g o t hangsúlyos rövid helyettesítsen, ü t e m h a n g s ú l y o s v e r s ü n k b e n pedig az ü t e m h a n g s ú l y t hosszú hangsúlytalan szót a g p ó t o l h a t j a . O Viszonylag egyszerűbb esete a k é t versrendszer kölcsönhatásának az is, a m i k o r ugyanazok a költemények egyszerre felelnek meg m i n d k é t versrendszer valamilyen (szótagszámban egyező) képletének, t e h á t kétféle r i t m u s ú a k : ez a -»szimultán verselés. O A kétféle képlet összekapcsolásának másik lehetősége a ritmusváltás s a j á t o s esete, amikor a versszerkezet kétféle versrendszerhez t a r tozó s z a b á l y o z o t t sorok v á l t a k o z t a t á s á r a épül: ez a kevert ritmusú vers. Ady E. I m á d -

628

VERS ság h á b o r ú u t á n c. k ö l t e m é n y e 6 || 3 tagolód á s ú ü t e m h a n g s ú l y o s és n é g y l á b ú j a m b i kus csonkasorokat váltakoztat: Uram, háborúból || jövök én, Minden|nek vé|ge, vé|ge: Békíts ki Magaddal || s magammal, Hiszen jTe vagy | a Bé|ke.

6 || 3 jambus 6 II 3 jambus

Nézd: tüzes daganat 11 a szívem

6 11 3

S nincs, a |mi n y u g | t o t ad|jon.

jambus

Csókolj egy csókot a szívemre Hogy egy kicsit lohad jon.

6 || 3 jambus

O A s z i m u l t á n vers r o k o n a az ötvözött vers, melynek egy m e t r u m a v a n u g y a n (szövege t e h á t nem r i t m i z á l h a t ó végig egyszerre kétféle m ó d o n , m i n t a s z i m u l t á n versé), de ez a m e t r u m a k é t rendszer elveinek egybeépítéséből keletkezik. A m a g y a r költészetben leginkább az ü t e m h a n g s ú l y o s sorok végeinek időmértékkel (legtöbbször --+amphibracMsz-7Ár\&ttdi\) való ötvözések é n t jelentkezik, de pl. Weöres S. a középmetszetig h o s s z a b b í t j a meg az i d ő m é r t é k e s sorvéget: Kinn voltam a

rengeteg erdőn

4 || 5

medvét láttam || kúszni a lejtőn,

4 || 5

tíz körömmel || másztam a fára,

4 || 5

megszökött a

4 || 6

medve vacsorája.

O Hasonló jelenségeket t a l á l h a t u n k a világ minden t á j á n , hiszen azok a kísérletek, a m e l y e k k e l a csak h a n g s ú l y o s verselésre a l k a l m a s e u r ó p a i n y e l v e k b e n a görög—latin i d ő m é r t é k e s vers m e g h o n o s í t á s á r a törek e d t e k (szinte m i n d e n nemzeti irodalomban), v a g y a m e l y e k k e l az indiai és a r a b i d ő m é r t é k e s verset p r ó b á l t á k k ö v e t n i Keleten, r e n d r e k e r e s z t e z e t t - ö t v ö z ö t t f o r m á k hoz v e z e t t e k . G y a k o r i v o l t a kereszteződés a középkori latin k ö l t é s z e t b e n is, ahol szint é n k i m u t a t h a t ó a —•szimultán verselés. O I I I . A vers a történelmi fejlődésfolyamatban. A vers t ö r t é n e l m i keletkezésére v o n a t k o z ó t é n y s z e r ű d o k u m e n t u m a i n k nincsenek, s n e m is lehetnek, hiszen az őstörténeti m ú l t ból csak t á r g y i e m l é k e k m a r a d t a k r á n k , s ezek közvetlen szellemi f u n k c i ó i n a k értelmezése is igen v i t a t o t t , n e m h o g y a korabeli rögzítés h i á n y á b a n v i s s z a h o z h a t a t l a n u l

s e m m i b e v e s z e t t — szövegekre-dalokra köv e t k e z t e t h e t n é n k belőlük (-*ősköltészet). A ->primitív irodalom sem a d m e g b í z h a t ó köv e t k e z t e t é s i a l a p o t e genezis kérdőjeleinek megválaszolásához, m e r t ez évezredekkel későbbi, s legtöbbször a f e j l e t t e b b n é p e k k e l való é r i n t k e z é s által is befolyásolt k é p e t n y ú j t . A legismertebb feltevések szerint az e m b e r i —> ritmusérzék a közös m u n k a v é g zésből v a g y a —>má.giáhó\ — a v a g y ezek összefonódott tevékenységformáiból — a l a k u l t v o l n a ki, s így j ö t t e k volna létre az első —»munkadalok, —>mágikus szövegek; m á s hipotézisek a z o n b a n n e m kevésbé jog o s u l t a k . A szakirodalom nevezetes v i t á i f o l y t a k a f ö l ö t t , a zenei r i t m u s volt-e előbb, s ehhez i g a z o d v a a l a k u l t - e ki a vers —>szövegritmusa v a g y m e g f o r d í t v a , a v a g y a t á n c megelőzte m i n d k e t t ő t ; n e t á n a -*szinkrétizmus ö s s z e f o n ó d o t t s á g á b a n egyszerre kel e t k e z t e k . U g y a n i l y e n v i t a t o t t a vers és a -»próza elsőbbségének kérdése, anélkül, h o g y e kérdések b á r m e l y i k é r e hiteles v á laszt l e h e t n e adni. O A n n y i viszont bizonyos, h o g y a költői szövegek a z o k b a n az i d ő k b e n , amelyekről m á r biztos a d a t a i n k v a n n a k , igen sokáig —>énekversek v o l t a k , é n e k e l v e — g y a k r a n hangszeres kísérettel, sőt t á n c o l v a — a d t á k elő őket. J ó l l e h e t m á r a klasszikus görög költészetben is létezett -»recitált vers és —•szavalt vers, E u r ó p á ban a 16. sz.-ig a versek t ö b b s é g e (főként a líraiak) énekes e l ő a d á s r a s z á n t dalszöveg volt, s a vers és ének e g y ü t t é l é s e ez u t á n sem s z ű n t meg (-yzenés színjátékok, opera, oratórium, táncdal). Az é n e k v e r s pedig csak a d a l l a m m a l e g y b e f o r r o t t a n n y ú j t szükségszerűen r i t m i k u s é l m é n y t ; nélküle lehet a r i t m i k u s is, és h a v a n szabályos versritmusa, e n n e k ütemezése a k k o r sem esik egybe szükségszerűen a zenei ü t e m r e n d d e l . A recitálás, sőt, a hangos —>versmondás is m ó d o t a d a m e t r u m t ó l eltérő szövegek ejtésbeli k o r r e k c i ó j á r a , s ezért megfigyelhető az a t e n d e n c i a , hogy a versek sok k u l t ú r á b a n a k k o r v á l n a k szigorúbban m e t r u m k ö v e t ő k k é , a m i k o r a költészet b e f o g a d á s á b a n az —•olvasás szélesebb t e r e t hódít. O A k u l t u r á l i s fejlődés kezdeti, az —>írásbeliség e l t e r j e d é s e előtti k o r s z a k a i r a jellemző az is, h o g y j ó f o r m á n m i n d e n f e n n m a r a d á s r a , t o v á b b h a g y o m á n y o z á s r a s z á n t szöveget versbe szedtek; n e m c s a k — a szó legszélesebb é r t e l m é b e n felfogott — költői a l k o t á s o k a t t e h á t , h a n e m pl. naptárokat, törv é n y s z ö v e g e k e t stb. is. E n n e k o k a a szink r e t i z m u s továbbélése mellett a l i g h a n e m az is l e h e t e t t , hogy a verses szövegeket egys z e r ű b b megjegyezni, e m l é k e z e t b e vésni; az i s k o l á k b a n m é g a k ö z e l m ú l t b a n is használ-

629

VERS ták a mnemotechnikai verseket ilyen célokra, s a „ f ü l b e m á s z ó " reklámversek hat á s á n a k t i t k a is ebben keresendő. Mint „csengő k e r e t " (Hegel) kétségtelenül díszítő, a szöveg emelkedettségét fokozó funkciót is betölt, legfontosabb f e l a d a t a azonban a lírai költészetben van, ahol az érzelmihangulati —>tartalomkifejezés mellett fontos felidéző szerepkört is b e t ö l t h e t (->forma,, költői nyelv). T ö r t é n e t i ú t j á t a z o n b a n a fokozatos térvesztés jellemzi: a 18. sz. végére a —• tanköltészet lehanyatlásával visszaszorul a szépirodalomba, a 19. sz. f o l y a m á n az epika és d r á m a is szakít vele, s a 20. sz.-ban a lírában is elveszti e g y e d u r a l m á t a -ószabadvers és ->prózaköltemény térhódít á s a révén. E f o l y a m a t a z o n b a n az irodalmi f o r m á k differenciálódását, g a z d a g o d á s á t jelenti, s a versköltészet j ö v ő j é t aligha veszélyezteti. O (-»ritmus, költészet) O írod.: A. W. de Groot: L a métrique générale et le r y t h m e (Bulletin de la Société Linguistique de Paris, 1930); Tolnai G.: A szabadvers és a lírai f o r m á k válsága (1931); L. I. Tyimofejev: T y e o r i j a sztyiha (1939); A. W . de Groot: Álgemeene versleer (1946); F ó n a g y I.: A költői nyelv h a n g t a n á b ó l (1959); Hegedűs G.: A költői mesterség (1959); B. V. Tomasevszkij: Sztyih i jazik (1959); W . Kayser: Kleines literarisches Lexikon (1961); Gáldi L.: I s m e r j ü k meg a v e r s f o r m á k a t (1961); F ó n a g y I.: Les s t r u c t u r e s rythmiques de la poésie (Colloque sur les rythmes, 1965); R . G u n z e n h á u s e r — H . Kreuzer (szerk.): M a t h e m a t i k und D i c h t u n g (1965); J . Levy (szerk.): Teorie verse I . — Theory of Verse T. — Tyeorija sztyiha I. (1966); J . L e v y — K . P a l a s (szerk.): Teorie verse I I . — T h e o r y of Verse I I . — Tyeorija sztyiha I I . (1968); V. E . Holsevnyikov: Tyeorija sztyiha (1968); Th. Munro: Irodalom, próza, vers, költészet (Hel, 1968, 3—4.); 0 . Paz: Vers és próza (A líra m a , 1968); R . J a k o b s o n : H a n g — jel — vers (1969); Szerdahelyi I.: Költészetesztétika (1972); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972); R . Wellek—A. W a r r e n : Az irodalom elmélete (1972); W . K . W i m s a t t : Versification Major L a n g u a g e Types (1972); Lotz J . : Metrika (Hel, 1973); V . Zsirmunszkij: Tyeorija sztyiha (1975); J . Kurilowicz: Metrik und Sprachgeschichte (1975); L o t z J . : Szonettkoszorú a nyelvről (1976); M. L. Gaszp a r o v — E . M. D z s e r b a s j a n — R . A. Páp á j á n (szerk.): Problemi sztyihovegyenyija (1976); M. M. B a h t y i n : A szó e s z t é t i k á j a (1976); V i t a a versrendszerekről (Kritika, 1980, 11. 1981, 3.); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: V e r s t a n (1981); Kecskés A.: A vers hangzásvilága (1981); Bori I.: A vers-

szerűség kritériumai a X X . századi m a g y a r költészetben (Kort, 1981, 12.); Szerdahelyi I.: F o r t u n a szekerén (1987); Szepes E r i k a —Szerdahelyi I.: A múzsák t á n c a (1988); Szepes Erika: M a g y a r költő — m a g y a r vers (1990); Koncsol L.: Ütemező (1990*); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti g o n d o l k o d á s t ö r t é n e t e (1991); Kicsi S. A.: V e r s t a n i kalandozások (Holmi, 1993, 3.); Szerdahelyi I.: Verstan m i n d e n k i n e k (1994). Szerdahelyi István O H a két v a g y t ö b b nemzeti költészet versrendszerei k ö z ö t t h a s o n l ó s á g o k a t — a n a l ó g i á k a t fedezünk fel, ennek h á r o m f é l e o k a lehet. 1. A —>genetikus egyezés, a m i k o r a rokon vonások közös -> eredet re vezethet ő k vissza, a h o n n a n migráció (->vándorlás) lítján t e r j e d t e k el; 2. az areális egyezés, a m i k o r a k u l t ú r á k közvetlen —• kapcsolatáról, térbeli és időbeli érintkezéséről v a n szó, s a közös vonások kialakulásának a l a p j a a diffúzió (->elterjedés)-, 3. a -+tipológikus egyezés, amikor egymással nem r o k o n nyelvek prozódiai t u l a j d o n s á g a i n a k hasonlóságáról v a n szó, s a verselés r o k o n s á g a független fejlődési u t a k k o n v e r g e n c i á j á n a k e r e d m é n y e k é n t jön létre. O A m a g y a r nyelv verstani szempontból l e g d ö n t ő b b két t u l a j d o n s á g a az, hogy szóhangsúlya rögzült (kötött h a n g s ú l y a a szavak első szót a g j á r a esik), és ismeri a rövid—hosszú mag á n h a n g z ó k oppozícióját. H a r m a d i k jellegzetes prozódiai sajátossága, a m a g á n h a n g zó-harmónia szorosan összefügg k ö t ö t t hangsúlyával, a hangsúly szóeleji rögzülése pedig szuffixáló (szóvégen toldalékoló) jellegével. Ami a két d ö n t ő t u l a j d o n s á g o t illeti, Cl. Hagége a világ 754 merőben különböző nyelvét á t t e k i n t v e úgy t a l á l t a , hogy ezek 4 5 % - á b a n megtalálható a r ö v i d — hosszú m a g á n h a n g z ó k oppozíciója (a mag á n h a n g z ó k k v a n t i t á s a ) , s 7 6 % - u k b a n van k ö t ö t t hangsúly. (Tőle függetlenül, n a g y j á ból vele egybehangzóan, mintegy 700, szint é n merőben különböző nyelvet á t t e k i n t v e , M. Ruhlen ezek 4 8 % - á b a n t a l á l t m a g á n hangzó-kvantitáskorrelációt.) A m a g y a r — a világ nyelveinek tetemes részével e g y ü t t — szerencsés nyelv t e h á t a b b a n az értelemben, hogy egyaránt a l k a l m a s a hangsúlyos és az időmértékes verselésre. Az a z o n b a n , hogy ezek a versrendszerek ki is a l a k u l t a k nemzeti költészetünkben, nem a u t o m a t i k u s k ö v e t k e z m é n y e nyelvi a d o t t ságainknak — hiszen a fent e m l í t e t t nyelvek t ú l n y o m ó többségében e k é t versrendszer együttélése n e m k i m u t a t h a t ó — , han e m a m a g y a r k u l t ú r a s a j á t o s fejlődésének eredménye. O Ami a nyelv prozódiai t u l a j -

630

VERS d o n s á g a i t illeti, a m a g y a r a finnel és észttel r o k o n s á g a (genetikus egyezése) és e tekint e t b e n konvergens fejlődése révén osztozik a szóeleji k ö t ö t t hangsúlyban, a m a g á n h a n g z ó - k v a n t i t á s b a n és a m a g á n h a n g z ó h a r m ó n i á b a n ; a cseh vei és szlovákkal areális kapcsolata révén a szóéli k ö t ö t t hangs ú l y b a n és a m a g á n h a n g z ó - k v a n t i t á s b a n (bár a keleti szlovák n y e l v j á r á s b a n lengyel h a t á s r a az utolsó szótagon v a n a hangsúly és magánhangzó-kvantitás-korreláció sincs). Ám a magyarhoz hasonlóan számos ausztráliai nyelvben is a szó első s z ó t a g j á r a esik a k ö t ö t t hangsúly, s e nyelvek jelentős része ismeri a m a g á n h a n g z ó - h a r m ó n i á t : ez n y i l v á n v a l ó a n független konvergenciára épülő tipológiai egyezés. O A prozódiai tulajdonságok jelentős része - k ö z t ü k olyanok is, amelyek a versrendszerek a l a p j á u l szolgálnak — ún. nyelvszövetségekben jelentkezik. A magánhangzó-harmónia észak-eurázsiai s á v j a pl. a m a g y a r t ó l az É s z a k - A m e r i k a n y u g a t i p a r t j á n beszélt nez perce nyelvig t e r j e d , s a m a g á n h a n g z ó h a r m ó n i a általában rögzült, g y a k r a n szóéli hangsúllyal jár. A m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s verselés areális ,,versszövetséget" alkot a szlovákkal, cseh vei és a szintén szóéli köt ö t t hangsúllyal (de m a g á n h a n g z ó - k v a n t i tással m á r nem) rendelkező két (felső és alsó) szorbbal; genetikusan kapcsolható az egymással areálisan is egybefüggő finnhez és észthez (bár az ősi finnugor verselés jellege v i t a t o t t ) ; tipológiai hasonlóságot m u t a t t ö b b m á s ütemhangsúlyos verselésű költészet formáival. O Ami a nyelvek prozódiai tulajdonságain alapuló metrumok tipológiáj á t illeti, a R. Jakobson által felállított és Lotz J . , v a l a m i n t Szepes E r i k a és Szerdahelyi T. által képviselt metrumtipológia szer i n t a beszéd négy jellemzőjének — időtart a m , hangmagasság, hangsúly és hangszín —szótagoíhatóság — megfelelően négy a l a p v e t ő versrendszer létezik: az -*• időmértékes verselés, a —• szóhanglejtéses verselés, a —•hangsúlyos verselés és a -úszótagszámláló verselés. A genetikai, areális és tipológiai determinációk erői azonban a történelmi fejlődés során keresztezik egymást, s így az egyes népek-nemzetek költészetében a nyelvi rokonság vagy a nyelv prozódiai saj á t o s s á g a i n a k azonossága k o r á n t s e m mindig vezet azonos vagy hasonló versrendszerek kialakulásához. Genetikailag viszonylag közeli rokonnyelvekben tipológiailag igen eltérő versrendszerek a l a k u l h a t n a k ki: az afroázsiai nyelvcsalád sémi á g á n belül pl. az a k k á d b a n a szótagszámláló, a héberben a hangsúlyos, az a r a b b a n az időmértékes versrendszer v á l t uralkodóvá (J. Kury-

lowicz). Az egyezések forrásai a fejlődés bonyolult összetevői — s a m ú l t h o m á l y á b a vesző történelmi t é n y e k — m i a t t g y a k r a n r e k o n s t r u á l h a t a t l a n o k . Lehetséges, hogy az a r a b időmértékes vers csak tipológiai rokonságot m u t a t a t ö b b i időmértékes versrendszerrel, de n e m egy verstörténész areális érintkezésből eredezteti az a r a b időm é r t é k e t a perzsa, v a g y éppenséggel a görög időmértékes versből. Jóllehet a világ t ö b b száz nyelvében (M. Ruhlen becslése szerint a világ nyelveinek negyedében) kim u t a t h a t ó a —• szóhanglejtés, szóhanglejtéses versrendszer (idáig bizonyíthatóan) csak két, areálisan kapcsolódó n y e l v b e n a l a k u l t ki, a sino-tibeti nyelvcsaládba t a r tozó kínaiban és az ausztroázsiai nyelvcsalád mon-khmer ágához t a r t o z ó vietnamib a n (ez u t ó b b i b a n k í n a i mintára). Az areális érintkezések erejére jellemző, hogy egyes nemzeti i r o d a l m a k b a n átmenetileg olyan versrendszerek is e l t e r j e d h e t t e k , amelyek v a l ó j á b a n idegenek v o l t a k a nyelv s a j á t o s ságaitól. (A török nyelv pl. az időmértékes verselésre lényegében alkalmatlan, az a r a b és perzsa kulturális hegemónia mégis évszázadokon át m i n t e g y ráerőszakolta a török költészetre az időmértékes -+aruz vezni formáit.) O írod.: R . J a k o b s o n : 0 csesszkom sztyihe preimuscsesztvenno v szoposztavlenyii sz russzkim (1923); uő: H a n g — jel — vers (1972); J . Kurylowicz: S t u d i e s ind Semitic G r a m m a r a n d Metrics (1972); Lotz J . : Szonettkoszorú a nyelvről (1976); M. Ruhlen: The Geographical and Genetic Distribution of Linguistic F e a t u r e s (Linguistic Studies Offered t o Joseph Greenberg on t h e Occasion of H i s Sixtieth B i r t h d a y , 1977); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verst a n (1981); Cl. Hagége: L a s t r u c t u r e des langues (1982); Décsy Gy.: A Select Catalog of L a n g u a g e Universals (1988). Kicsi Sándor

András

O 5. A Biblia szövegének a fejezeteken belül számozással e l k ü l ö n í t e t t egysége az újkori kiadásokban. E z az elnevezés is a görög sztikhosz, latin versus „ v e r s s o r " jelentésével áll összefüggésben. Az eredeti héber, ill. görög nyelvű szöveg az ókor általános g y a k o r l a t a szerint tagolatlan volt, és a m i k o r a tagolás első n y o m a i f e l t ű n n e k a —>Holt-tengeri tekercsek Biblia-kéziratain, a -+Misna idézeteiben (ezekhez —>parásá, pászuq) a -+lectionariumokh'&n stb., ez mindig a ma használatosnál valamelyest — n é h á n y esetben jóval — n a g y o b b egységek elkülönítését jelentette. Az Újszövetség bizonyos részeit (-»Apostolok cselekedetei, Pál t ö b b levele) Euthaliosz alexandriai diakó-

631

VERSU n u s a 4. sz.-ban közel egyenlő hosszúságú — felolvasásnál egy lélegzetvételre kim o n d h a t ó — szakaszokra o s z t o t t a . Minde z t és egyéb k e z d e m é n y e z é s e k e t is alapul véve a -*Vulgata 1527—1528. é v i n y o m t a t o t t k i a d á s á b a n Santi Pagnini kialakít o t t a a végleges, m a is h a s z n á l a t o s versbeosztást. A v e r s e k mai s z á m o z á s a R. Estienne 1555-től publikált genfi Vulgatak i a d á s á b a n j e l e n t meg először. A héber szövegben először az a m s t e r d a m i 1661. évi k i a d á s b a n j e l e n t meg t e l j e s formában. O A ->/e/ezeí-beosztás t e k i n t e t é b e n kisebb eltérések m u t a t k o z n a k a héber, görög és latin szövegben, e z é r t ezeken a helyeken a v e r s e k számozása is eltér, de m a g a a v e r s b e o s z t á s minden k i a d á s b a n azonos. A s z ö v e g verse t u l a j d o n k é p p e n m o n d a t , így a v e r s elnevezés n é m i k é p p e n megtévesztő. A hosszabb mondatok azonban t ö b b versre t a g o l ó d n a k , rövidebb m o n d a t o k b ó l pedig t ö b b is egy versbe t a r t o z h a t ; ezért a fordításnál v a g y értelmezésnél ügyelni kell arra, hogy a versbeosztás, amely másodlagos, ne b o n t s a meg a tartalom, ill. a m o n d a t egységét. A régebbi kiadások m i n d e n verset ú j bekezdéssel kezdtek, ez ú j a b b a n már nem szokásos, sőt az újabb, közérthetőségre t ö r e k v ő kiadások a versszámozást a lapszélre v a g y futócímbe száműzik, és — az eredeti szövegállapotnak kétségtelenül kitűnően megfelelő módon — a szöveget kizárólag i n t e r p u n k cióval t a g o l j á k . O (-»Biblia, fejezet) Komoróczy

Jugendstil

versbetétes mese: o l y a n mese, amelyben a szereplők -^dialógusáéi verses vagy versszerű ->•ritmikus prózai f o r m á j ú a k . Legtöbbször a —•gyermekmesék t a r t a l m a z n a k ilyen -^mondókákat. A f o l k l ó r b a n és a műmesékben egyaránt elterjedt műforma. O (--+mese) O írod.: K o v á c s Ágnes: A X X . században r ö g z í t e t t m a g y a r népmeseszövegek X I X . századi n y o m t a t o t t forrásai (Arany László n é p m e s e g y ű j t e m é n y e ) (Népi k u l t ú r a — népi t á r s a d a l o m , 1969). Kovács Endre vers blanc [ver b l a n ] ( f r a n c i a 'fehér', 'tiszta s o r ' ) : 1. a f r a n c i a v e r s t a n b a n t á g a b b értelemben a r í m t e l e n sorok (-*rideg sor) megjelölése. O 2. s z ű k e b b értelemben a rímtelen versszerkezetek francia elnevezése. E l s ő k é n t J . A. de Baif p r ó b á l t a — a n t i k s o r f a j t á k m e g h o n o s í t á s á r a törekedve — elterjeszteni a 16. sz.-ban, sikertelenül. A 19. sz. második felétől kezdve gyakori a f r a n c i a lírában. A —>blank verse francia megfelelőjének tekintik, de v i t a t h a t ó módon, mert jambikus lejtése nincsen, és szótagszáma is eltérő lehet. J . Romains egy vers blanc-strófája: Me voilá sans lumiére, Les coudes sur la table, Dans une amére nuit Qui ne me connaít pas. S fénytelen, íme én az asztalon könyöklök keserű éjjelen, amely nem ismer engem.

Géza

O 6. [ver| ( p r o v a n s z á l 'költői m ű f a j ' , ' d a l ' ) ; mot; bordo; bordonet; basto; bastonet: a lírai k ö l t e m é n y elnevezése a korai provanszál trubadúrköltészetben. M á r a 11. sz.ban használatos volt, amikor a t r u b a d ú r m ű f a j o k még n e m különültek el h a t á r o z o t t a n . Később a canso (->chanson) megjelölés t e r j e d t el g y a k o r i b b s z i n o n i m á j a k é n t . Mindazonáltal a korai vers f o r m á j a egyszerűbb a későbbi cansóénál (->cobla): azonos felépítésű, t ö b b n y i r e 1—1 r í m e t használó, hét soros s t r ó f á k b ő i áll. A sorok t ö b b n y i r e 8 szótagúak. Verselésének r i t m u s a v i t a t o t t . Strófáit leginkább ismétlődő d a l l a m m a l (so vagy son) énekelték. A korai vers és a későbbi canso k ö z ö t t különbség az is, hogy a vers kizárólagosan hímrímeket használ, a canso viszont -*nőrímeket is. O (—•provanszál irodalmi formák, trubadúrköltészet) O írod.: A. J e a n r o y : La poésie lyrique des t r o u b a d o u r s (1934); U. Mölk: Riquiers ,,cansos" u n d „ v e r s " (Guiraut R i q u i e r : Las cansos. K i a d . U . Mölk. 1962). Kovács

Ver Sacrum: -*

(ford.: Tótfalusi

O (ófrancia

irodalmi

I.)

formák) Kovács

Endre

verschránkter Reim [fersrenkter r e j m ] ( n é m e t 'keresztbetett rím'): a távoli rímek (s gyakran a —*• strófaközi rímek) körébe t a r t o z ó , abc/abc, ill. abcjcba vagy ab c/b c a képletű rímszerkezetek n é m e t megjelölése. Az elsőt a m a g y a r v e r s t a n sorjázó rímnek nevezi, az utóbbi k e t t ő r e nincsen megjelölésünk. E két u t ó b b i t az olasz verstan rime invertite, 'kifordított rím e k ' néven t a r t j a számon, s h a g y o m á n y u k az itáliai -^szonettek -*tercett\eiben Petrarcáig visszavezethető. P é l d á n k B. Cellini Szonett, önéletrajza előtt c. m a g y a r r a ford í t o t t versének k é t t e r c e t t j e :

Endre 632

De tudni azt, hogy elveszett a ködbe Boldog korom, oly bús, oly porbasújtó, S hogy ingó terveink a szélbe szállnak.

a 6 c

Mert hasztalan, ha későn kél a bánat, S ott lenn vagyok, ki voltam, Benvenuto, S az édes toszkán föld virága föd be. (ford.: Kardos L.)

c b a

VERSU Bár elnevezésük nincs, ilyen rímszerkezetek - - nálunk is főként a szonettek tercettjeiben — a m a g y a r költészetben szintén ismeretesek. Somlyó Gy. Alszik c. szonettjének h a r m a d i k és negyedik s t r ó f á j a : Alszik. Fényes, nyugodt bolygó az ágy egén, s ki t u d j a , hány rotációban kering az álom égi-holdi-íoldi

a 6 c

vonzása közt, fel nem k u t a t h a t ó a n ? Teste lüktető titkával kitölti a mindenségnek egy pillanatát.

b c a

A 6 soros strófákból építkező költeményekben sem ismeretlenek az ilyen rímszerkezetek, m i n t pl. Szabó L. Tehetetlenül c. versében: Folytatni? Munka, nők? — No és? Nem több, a m i t cserébe ad érte az életünk? Megszégyenült és nem m a r a d többé velünk az üdvözítő tévedés!

a b c 6 c a

O (->rím) O írod.: Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981). Szerdahelyi István verscím; költeménycím: költői alkotások (versek, szabadversek, prózaköltemények) címe. Eredetileg a költemény megjelölésére, azonosítására szolgált, hasonló feladat o t l á t o t t el, mint a tulajdonnév v a g y a t á r g y a k világában a címke. O I. A címek alakja, jelentése. O 1. A címadás viszonylag ú j k e l e t ű jelenség, általánossá csak a k ö n y v n y o m t a t á s elterjedése (1500) u t á n vált (Thienemann, 1931; Soltész, 1965). Címként szolgálhat: a) a verskezdet (incipit); így idézzük a népdalokat, csak így u t a l h a t u n k Petrarca szonettjeire, énekeire; nincsen a verskezdő sort megelőző címe az énekeknek Heine Buch der Liederjében sem. — b) A zárósor (explicit) r i t k á b b a n szerepel verscímként: „ R e n d b e n van, Úrist e n " (Ady); „Isten t ö r ö t t csellója, hallgat o k " (Tóth Á.), főként, ha a kicsengő sor egyúttal —>refrén: „Look up and see" ('Nézzétek és lássátok'; Burns). — c) L e h e t t o v á b b á cím a költemény központi sora vagy félsora: „Whence had they c o m e ? " ('Honnét jöttek?'; Yeats)\ — d) főhősének neve: Beowulf; The Ancient Mariner ('Az öreg tengerész'; Coleridge)-, — e) t á r g y á n a k megjelölése: H a n d s c h u h ('Kesztyű'; Schiller)-, H í d a v a t á s (Arany J.); Báteau ivre ('Részeg h a j ó ' ; Rimbaud)-, — f ) u t a l á s a költemény t a r t a l m á r a : Sul modo de vivir en la vejez ('Hogyan éljünk öregkorban'; B. del Alcázar)-, The Aged Lover Renounces Love ('Az idős szerető lemond a szerelemről'; Th. Vaux), amely a barokk k o r b a n

t a r t a l m i k i v o n a t t á d u z z a d h a t o t t , százegynéhány szavas címekre is a k a d t példa (Soltész, 1965). — g) Szerepelhet címként a költemény m ű f a j á n a k megnevezése: Song ('Dal'; Shelley)-, Abendlied ('Esti dal'; G. Trakl)\ Oda (József A.)\ — h) h a n g u l a t á n a k előrejelzése: W o n n e der W e h m u t ('A f á j d a lom gyönyöre'; Goethe)-, Despair ('Kétségbeesés'; Shelley)-, Spleen (Baudelaire); — i) keletkezési körülményeinek, helyének, idejének megjelölése: On F i r s t Looking intő C h a p m a n ' s Homer ('Amikor először pillant o t t a m Chapman H o m é r o s z á b a ' ; Keats)\ Húsz év múlva (Vajda J . ) ; Over the Wall: Berlin, May 1975 ('A falon át: Berlin, 1975 m á j u s a ' ; C. H. Sisson). — j ) Lehet t o v á b b á a verscím —•ajánlás is: T o the Pious Memory of t h e Accomplished Young Lady, Mrs. Anne Killigrew, Excellent in the Two Sister Arts of Poesy a n d P a i n t i n g ('A tökéletes fiatal úrhölgy, Mrs. Anne Killigrew emlékére, aki egyaránt remekelt a két t e s t v é r m ű f a j b a n , a költészetben és a festészetben'; Dryden) To Himself ( ' ö n m a g á h o z ' ; Donne); Alla L u n a ('A Holdhoz'; Leopardi). — k) Teljes m o n d a t is szerepelhet címként: Stirbt der Fuchs, so gilt der Balg ( ' H a kim ú l t a róka, lenyúzhatod a bőrét'; Goethe)-, Csúnya és á r t a l m a s dolog, hogy a felkelő n a p r á d s ü t , és te még tétlenül heversz az ágyban (Szép E.). O Maguktól adnak címet a versnek az olvasni még nem t u d ó gyerekek is. „Olvasd a »Balambolom«-ot!" m o n d j a a p j á n a k a h á r o m é v e s kislány, Babits M. Egy szomorú vers c. költeményét nevezve így, a címadás k é t típusát egyesítve: kiemeli, kissé összevonva a lényeges sort („barangoló borongó, ki b a m b a b ú n borong") és felidézve a vers h a n g u l a t á t . Ötéves korában a kezdősor elvéhez közeled e t t , amikor , , L é g a l a t t á " - n a k nevezte Babits I n d u s c. versét (a r i t m i k u s tagolásra támaszkodva), s a k ö l t e m é n y refrénszerűen visszatérő szavára és e g y ú t t a l lényegére utalva „Olvasd a »Feketé«-t!" felszólítással igényelte Babits F e k e t e országát. O 2. A cím hangalakja. — a) A címadás általánossá válását követően a cím h a m a r o s a n a vers szerves részévé vált. U g y a n o l y a n g y a k r a n vagy még g y a k r a b b a n t a r t a l m a z hangalakzatokat, mint maga a vers. Különösen gyakori benne az —>alliteráció: Love a n d Life ('Szerelem és élet'; J . Wilmot); Songs before Sunrise ('Dalok napfelkelte előtt'; Swinburne); ifuch der fiilder ('Képek könyve'; Rilke). Lényegesen g y a k o r i b b az alliteráció Ady verscímeiben, m i n t költeményeiben: 100 Ady-versre közel 10 alliteráló cím esik, és 100 sorból csak 7.6 sor alliterál. b) A cím kívül áll a k ö l t e m é n y metrikus

633

VERSU struktúráján, de ugyanakkor kötöttebb a köznapi beszéd v a g y a prózai színdarabok ritmusánál. í g y szabályosabb benne a hangsúlyos és a h a n g s ú l y t a l a n szótagok váltakozása. 100 ^ d í / v e r s c í m b ő l 73-ban k é t hangsúlyos szótag van. Még f e l t ű n ő b b a ritmikus -»redundancia a szótageloszlásban: 74 esetben 3 szótagú s z ó l a m o t 2 szótagú követ; a 3 + 2, 3 + 3, 2 + 2, 4 + 2, 2 + 4 szótagú s z ó t a g p á r o k a l k o t j á k a „szólamdigrammok" (szólampárok) túlnyomó többségét. E z az eloszlás lényegesen szabályosabb ( r e d u n d á n s a b b ) a prózáénál, még a m e t r i k u s versekben (pl. a Zalán f u t á s á b a n ) t a l á l t eloszlásnál is szabályosabb ( F ó n a g y , 1984). O A k a d n a k ennél r e j t e t t e b b r i t m i k u s k ö t ö t t s é g e k is. Azt v á r n á n k , h o g y a két s z ó l a m b ó l álló címek k é t s z e r a n n y i szótagot t a r t a l m a z n a k , mint az egy szólamból állók, s a három szólamból állók háromszor a n n y i t . A verscímek a z o n b a n nem e n g e d e l m e s k e d n e k az a r i t m e t i k á n a k : az e g y s z ó l a m ú címek több szótagot tartalmaznak a vártnál, a h á r o m s z ó l a m ú a k pedig k e v e s e b b e t (ld. 1. ábra). M i n t h a valami r e j t e t t törvény-

1. ábra nek engedelmeskednék a címek ritmikus s t r u k t ú r á j a , és ezt k ö v e t v e v o n a k o d n é k átlépni az 5 szótagos alsó, s a 8 szótagos felső h a t á r t . A verscímek az í r o t t szó szintjén i m i t á l j á k a költői dikció „izokróniáj á t " , a kevés szótagból álló szólamok megn y ú j t á s á t és a többszótagos szólamok gyorsabb pergetését ( F ó n a g y — M a g d i c s , 1960). — c) A költői címekben k ö t ö t t e b b a szavak száma és jóval k o n c e n t r i k u s a b b a szavak ->gyakorisági eloszlásai a t u d o m á n y o s vagy technikai publikációk címeihez képest (ld.

2. á b r a ) . A verscímek t ú l n y o m ó többsége (84%-a) egy, két v a g y három szóból áll (Petőfi, Arany J . , József A., Radnóti, Illyés %

2. ábra Gy. versei a l a p j á n ) , míg a t u d o m á n y o s közleményekben viszonylag gyakori a 7—10 szóból álló cím. K i m u t a t h a t ó az is, hogy a verscímek a 19. és 20. sz. során rövidülő t e n d e n c i á t m u t a t n a k . O A címek rendezettsége, m a g a s f o k ú -* redundanciája nem csökkenti a verscímek t a r t a l m i gazdagság á t . Ellenkezőleg, a -»hírérték csökkenése „ z e n e i " jellegű m o n d a n i v a l ó v a l egészíti ki, azaz növeli a cím hírértékét a szó köznapi értelmében (még —>ismétlés, költői nyelv). O 3. A verscímek szemantikája. A r e d u n d a n c i a és a t a r t a l m i g a z d a g s á g közös jellemvonása a versek szemantikai s t r u k t ú r á j á n a k . A -+gemináció, a névszók ikresítése ö n m a g á b a n redundáns, de u g y a n a k k o r f e l t ű n ő b b é is teszi a p á r o s í t o t t szavak szemantikai viszonyainak sokféleségét. — a) Az összekapcsolt két szó lehet rokonértelmű, azonos fogalomkörhöz tartozó, azonos jellegű, azonos (pozitív v a g y negatív) értékű: G ü t e u n d Grösse ( ' J ó s á g és nagyság'; Schiller)-, F r e c h und froh ("Hetykén és boldogan'; Goethe)-, Le pere e t la mére ('Az a p a és az a n y a ' ; V. Hugó). — b) Az -+antonímia esetében az összekapcsolt szavak ellentétes jelentésűek v a g y jellegűek: Les r a y o n s et les ombres ('A fények és az á r n y a k ' ; V. Hugo)\ K a r d és lánc; L a n t és kard (Petőfi). — c) Képezhet a k é t összekötött szó gondolatalakzatot: Popé címe, az A Dream Within a Dream ('Álom az álomban') f o r m á j á b a n -*reddíció, t a r t a l m á b a n a -+hiperbatonra utal. — d) A címekre is a l k a l m a z h a t ó a —>homonímia és a —>szinonímia terminus. Különböző k ö l t e m é n y e k viselhetnek azonos címet; e jelenség különösen a 19. sz. előtt, elsősorban az egyszavas, a költemény m ű f a j á t vagy t á r g y á t jelölő címek (pl. Dal; Ballada; R o m á n c ; A hold; Egy rózsához; A

634

VERSU tenger; T a v a s z stb.) volt gyakori. Goethe Lieder ('Dalok') c. k ö t e t é b e n eredetileg nem a világhírű szöveg szerepelt A v á n d o r éji dala címmel, hanem egy másik, kevésbé ismert verse; a híres szöveg eredetileg csak visszautalt erre Ein gleiches ('Egy hasonló') címmel. T a r t a l m u k b a n merőben eltérő versek címe is lehet azonos hangzású. Donne A p p a r i t i o n ('Látomás') c. költeményében szeretőjét azzal fenyegeti, hogy kísérteni fogja, h a hűtlen lesz; Mallarmé Apparitio n j a viszont tündérszép fiatal lány, akinek feje köré fénykoszorút fon a lemenő N a p . O A szinonímia ritkább jelenség. Akkor áll elő, amikor a költő u g y a n a n n a k a versnek más-más címet ad az e g y m á s t követő kiad á s o k b a n , a h o g y a n ezt pl. Weöres S. t e t t e F a k ó ház, ill. Kicsinyesek c. költeményei esetében, amelyek közül az elsőt u t ó b b Vénülő férfi, a másodikat N a g y f e j ű e k c. boc s á t o t t a közre. O 4. A verscímek grammatikája. A cím jellegzetes t ö r e d é k . A hagyom á n y o s latin n y e l v t a n egy látens „ a g i t u r " ral ('-ról szól') egészítette ki m o n d a t t á a De a r t e poetica ('A költői mesterségről'; Horatius) típusú címeket. Ez a plauzibilis feltevés nem z á r j a ki a többi, u g y a n c s a k lehetséges kiegészítést. A cím, m i n t elliptikus m o n d a t (—• ellipszis) a kijelentésnek azon része, melyre a figyelem f é n y c s ó v á j a esik. A megvilágított rész alapján m e g p r ó b á l j u k kikövetkeztetni, melyek lehetnek a kijelentés h o m á l y b a n m a r a d t elemei. A lehetséges megoldások száma elvben végtelen, de az egymással interferáló, végül e g y m á s t kioltó valószínű megoldások létrehozzák a cím hangulati é r t é k é t , a u r á j á t . O A cím elliptikus n y i t o t t s á g á n a k t o v á b b á h a t á r t szabn a k a c í m a d á s h a g y o m á n y a i . A cím ugyanis csak m o n d a t n a k töredékes, címnek teljes, zárt egész. Nyelvi és költészeti kompetenciánk a l a p j á n többnyire teljes biztonsággal különbséget t u d u n k t e n n i egy mond a t t ö r e d é k és egy cím k ö z ö t t . F i k t í v címekkel, töredékes m o n d a t o k k a l végzett szemantikai tesztek igazolják ezt a feltevést. A kísérletek résztvevői következetesen különbséget t e t t e k a teljes kijelentések, a töredékes kijelentések, a teljes címek és a töredékes címek között (Fónagy, 1984). A teljes m o n d a t n e m bizonyul szükségképpen teljes címnek; a „Sokáig v á r t a m " szöveget pl. a kísérletben résztvevők fele (50-ből 25en) töredékes címnek érezte. Feltehető, hogy a cím értelmezésénél az olvasó nem a m o n d a t g r a m m a t i k á j á b ó l indul ki, h a n e m a g r a m m a t i k a részét képező s a j á t o s címg r a m m a t i k á b ó l . — a) Teljes címnek ítéljük a (határozott v a g y h a t á r o z a t l a n ) névelővel vagy anélkül álló magános f ő n e v e t , — b) s

teljes cím az ,,és"-sel, „ v a g y " - g y a l összekapcsolt két főnév (50-ből 45 kísérleti a l a n y szerint), de n e m egyértelműen cím jellegű az e g y m á s t kötőszó nélkül követő két főnév (50 közül csak 37-en t e k i n t e t t é k címnek a „ F e h é r , f e k e t e " szerkezetet). — c) A névelő + főnév + melléknév típusú jelzős szerkezetet a kísérleti személyek teljes címnek t e k i n t e t t é k (45-en 50 közül), h a a főnév alanyesetben állt („Az öreg tölgy"), de töredékes címnek, h a t á r g y e s e t b e n szerepelt („Az öreg t ö l g y e t " ) . — d) A határozós szerkezetek egy részét, így a (statikus) helyhat á r o z ó t („A D u n á n á l " ) , az időhatározót, a részes h a t á r o z ó t a teszt kitöltőinek többsége elfogadta teljes címként, de csak a kisebbség (17-en 50-ből) n y i l v á n í t o t t a ilyennek az e r e d e t h a t á r o z ó t (,,Egy kislánytpl"). Címnek t e k i n t e t t é k a jelző + főnév + h a t á rozó szerkezetet („A vén D u n a n y á r o n " ) , de csak a kisebbség (50-ből 21 alany) fogadt a el címként a szöveget, ha a h a t á r o z ó megelőzte a jelzős szerkezetet ( „ N y á r o n a vén D u n a " ) . Teljes címnek minősült a magában álló (képes) h e l y h a t á r o z ó („Álmaimb a n " ) , de t ö r e d é k n e k vélték Petőfi verscímét ( „ Á l m a i m b a n , g y a k r a n " ) , ahol egym á s t követő h e l y h a t á r o z ó és időhatározó szerepelt. O H a s a j á t o s is a verscímek n y e l v t a n i szerkezete, v a n n a k rokonai— előzményei. A névszói m o n d a t o k gyakoriak a finnugor nyelvekben; a helyzetekhez k ö t ö t t töredékes m o n d a t o k önálló kategór i á t a l k o t n a k egyes afrikai nyelvek körében (Houis, 1967). Szerkezetében és funkciójában a b e m u t a t á s v a g y b e m u t a t k o z á s áll legközelebb a címhez: m a g á n o s személynév vagy köznév („Feleségem!"), személynév és főnévi jelző (a franciában: „Le professeur X " , 'X professzor'), személynév és értelmező ( „ X . Y,, a k a d é m i k u s " ) . Az ige főnevesítése, a nominalizáció közel áll a címalkotáshoz: m i n d k e t t ő a lényeget h i v a t o t t rögzíteni. O II. A cím költőisége. 1) A költői szab a d s á g a címben is érvényesül, s i t t is a kifejezőség (—>expresszivitás), a s z a v a k b a n e m foglalt t a r t a l m a k kifejezésének eszköze. A t u d o m á n y o s közlemények címe összefoglaló jellegű, a cikk, t a n u l m á n y lényegére utal. A verscím is e l l á t h a t j a - és g y a k r a n el is l á t j a — ezt a f u n k c i ó t , de nincsen erre kötelezve. J á t é k o s a n eltérhet a címek alapf u n k c i ó j á t ó l . Szerepelhet c í m k é n t egy —>közmondás, de e l l á t h a t j a a f e l a d a t o t egy m a g á n o s határozószó is: Encore ('Még'; J . Laforgue); A f t e r w a r d s ( ' U t á n a ' ; Th. Hardy). O 2) A v á r t t ó l , a megszokottól, a szabálytól való eltérés m a g a is „jelentős", a szó szoros értelmében, akárcsak a lexikális —>metafora, a n y e l v t a n i szabályok megsér-

635

VERSU tése (—>szórend, költői nyelv B. I I . 4.), a m e t r i k u s k ö t ö t t s é g e k á t h á g á s a (—>enjambement, sormetszet). Ezek a „ k i h á g á s o k " a p o s z t r o m a n t i k u s kortól v á l t a k g y a k o r i v á a verscímekben is. — a) A m ű f a j megjelölés (ld. I. l . g . ) m e t a f o r i k u s lehet: n e m megfelelő m ű f a j t jelez, m i n t József A. B a l l a d á j a , amely egyetlen sorból s az a z t k ö v e t ő háromsoros a j á n l á s b ó l áll; m á s k o r zenei vagy képzőművészeti műfajmegjelölést illeszt a vers fölé: Melody t o a Scene of F o r m e r Times ('Dallam egy jelenethez a l e t ű n t időkből'; Shelley); Áprilisi capriccio (Tóth A.); Aquarelles ('Akvarellek'; Verlaine); ismét m á s k o r fiktív m ű f a j t t e r e m t h e t , irodalmi m ű f a j k é n t feltüntetve állapotot vagy cselekvést: Sírás az É l e t - f a a l a t t (Ady). — b) Á t v i t t értelmű lehet az a j á n l á s (ld. I. l.j.) is: Csokonai az ->aposztrophét hitelesíti, a m i k o r versét egy önmagából k i v e t í t e t t és megszemélyesített lelkiállapotnak dedikálja (A Magánossághoz). — c) A címként szerepeltetett helymegjelölés (ld. I. 1. i.) eufemisztikus V. Hugó A Villequier-jében. Villequier a vers keletkezésének és a költő leánya t r a g i k u s halálának helyszíne. A figyelmet a külső k ö r ü l m é n y e k r e terelő verscím h a n g f o g ó t szerel a költeményre. — d) A részeshatározó ellipszissel párosul Shelley egyszótagos címében: To ('-hoz'). Th. Moore az igét törli és csak a segédigét t a r t j a meg t a g a d ó a l a k b a n : Did n o t ('Nem-t'). Még radikálisabban i k t a t j a ki a lényeges elemeket (-+aposziopézi-s) Petőfi, amikor a H a kötőszóra r e d u k á l j a a címet. — e) A m ű f a j megjelölés —• szójátékra a d h a t a l k a l m a t . A látszólag m ű f a j t jelző -*induló v a l ó j á b a n az elindulásra u t a l József A. Fiatal életek i n d u l ó j a c. k ö l t e m é n y é b e n . — f ) T ú l m u t a t a versen egy másik (ismertnek feltételezett) szövegre u t a l ó cím (-*célzás, evokáció). í g y u t a l Radnóti M. A la recherehe verscíme a bori h a l á l t á b o r b ó l Proust m ű v é n e k címére (Á la recherce du t e m p s perdu, 'Az e l t ű n t idő n y o m á b a n ' ) , Proust korára, a felidézhető, de v i s s z a h o z h a t a t l a n , idillikus m ú l t r a . Kevésbé h a t á s o s az elferd í t e t t cím egy nyelvészeti t a n u l m á n y élén: Á la recherche des t r a i t s p e r t i n e n t s ('A disztinktív jegyek n y o m á b a n ' ; A. Martinét). Descartes alaptézisét — Cogito, ergo s u m ('Gondolkodom, t e h á t v a g y o k ' ) — alkalmazza a jelenre Illyés Gy. verscíme: Doleo, ergo sum ( ' F á j o k , t e h á t vagyok'). O 3. A verscím t ö b b n y i r e j á t é k o s a b b a szövegnél. Ady verscíme, A krisztusok m á r t í r j a -+chiazmust r e j t , mely a h a g y o m á n y o s felfogással képez ellentétet: itt n e m K r i s z t u s a mártír, h a n e m a költő a „ k r i s z t u s o k " m á r t í r j a . Szabó L. címe, a Köszönöm, hogy szerette-

lek, a banális „köszönöm, hogy szerettél" p a r a d o x á l i s inverziója. T h . Hardy verscíme, a P r o u d songsters (kb. 'Büszke dalfia k ' ) a „ y o u n g s t e r " ('fiatalember') t í p u s ú főnevek a l a p j á n k é p z e t t j á t é k o s neologizmus. Kevésbé szelíd s z ó ú j í t á s Heinének az 1848-as f r a n k f u r t i nemzetgyűlésre írt verse fölött a Die Wahlesel ('A választószamarak') cím. O 4. A cím és a k ö l t e m é n y közötti kapcsolat sokfélesége különösen g a z d a g esztétikai hír értékek forrása. — a) A cím a k ö l t e m é n y egyik v a g y m á s i k m o z z a n a t á ra, ill. h a n g u l a t i elemére i r á n y í t j a a figyelm e t (tematizálás). Kiemelheti a vers lírai cselekménye s z e m p o n t j á b ó l lényegtelen m o z z a n a t o t is, melynek ezáltal fontosságot kölcsönöz. Rilke verscíme, a K a r i der zwölft e von Schweden reitet in der U k r a i n e ('Tizenkettedik K á r o l y svéd király U k r a j n á b a n lovagol') a király szenvedélyes szerelméről egy semleges cselekményre tereli a figyelmet. E cím híven t ü k r ö z i a király t e t t e t e t t szenvtelenségét, aki szerelmi csalód á s á t az u k r a j n a i h a d j á r a t b a f o j t j a . József A. címe, az A j t ó t n y i t ó k m o z d u l a t k é n t n y i t j a a verset; az a j t ó a k o n y h á r a n y i t , melyet a költő a n y j a tizenöt éve örökre e l h a g y o t t . A k ö l t e m é n y ú j , t á g a b b , mélyebb értelmet ad a címnek és a cím ú j jelentése kisugárzik a versre. Az emlék a j t ó t nyit, t ú l m u t a t ö n m a g á n , a halál érthetetlenségére nyílik, m e g o l d h a t a t l a n p a r a d o x o n r a utal, olyan egyszerű, m i n d e n n a p i szavakkal, m i n t amilyen a cím m a g a . — b) A cím lényeges ú j elemmel egészítheti ki a k ö l t e m é n y t . Az elliptikus Mindvégig jelzi, m o n d j a ki félig elhallgatva Arany J . költem é n y é n e k ideológiai t a r t a l m á t , előlegezi és értelmezi a záró sorokat: A lantot, a lantot Szorítsd kebeledre, Ha jő a halál.

E g y másik k ö l t e m é n y é b e n — F o r m a i n y ű g — a cím értelmezi a h a s o n l a t o t , a cím árulj a el, hogy a lovát délceg j á r á s r a késztető lovas képe hasonlat, a vers formai kötöttségének értelmezése. — c) G y a k o r i b b ennek az ellenkezője: a cím érzékletessé teszi, képnyelvre f o r d í t j a a vers elvont m o n d a n i v a lóját, a h o g y a n a t á r s a d a l m i mozgalom, a f o r r a d a l o m természeti jelenségként jelenik meg Petőfinél ( F ö l t á m a d o t t a tenger), vagy a napszak képzete az öregségre, a halálra utal Füst M.-nál (Este van). József A. verscíme — Osztás u t á n — t á r s a d a l m i és kozmikus m é r e t ű p r o b l é m á k a t vezet vissza egy k á r t y a p a r t i r a . A m e t a f o r i k u s címben a költői vízió a komplex o b j e k t í v (biológiai, természeti, t á r s a d a l m i ) jelenségek m a g j a .

636

VERSU Kétszeresen áttételes Heine Babylonische Sorgen ('Babiloni gondok') címe: Babilon a „romlott Párisra" utal; az utalás ironikus: a „ m a t r a c - s í r j á b a n " fekvő, halálosan beteg költőnek nem „Páris, a táncos, dalos", „ a fényváros Páris . . . hol senyved az angyal és dőzsöl a Rossz" (ford.: Vajda E.) volt a legfőbb gondja. Félrevezető Füst M. látszólag népmesét idéző címe — K ö d előttem, köd u t á n a m —-; a költemény a prenatális, intrauterin létről szól. — d) A címmel olykor elhatárolja magát a költő a költeménytől. M. Jacob előszeretettel idézi címeiben a kritikusok negatív véleményét: Poéme declamatoire ('Szónokias költemény'); Poéme qui m a n q u e d'unité ('Egységet nélkülöző költemény'); Poéme dans le goűt qui n'est pas le mien ('ízlésem ellenére való költemény'). — e) Heine a címben szereplő dát u m m a l is t u d o t t ironizálni: 1649—1793 —???; az első évszám I. Károly angol király, a második XVI. Lajos francia király kivégzésének dátuma, a kérdőjelek pedig egy német uralkodó kivégzésének perspekt í v á j á t jelzik. Ady a birtokosjelzős szerkezetek —> poliszémiájávaI j á t s z v a választotta a Dózsa György lakomája címet. A történelemben járatlan olvasó h a j l a m o s lehetne a szerkezet gyakoribb jelentéseiből kiindulni: Dózsa György részt vett a lakomán vagy lakomát rendezett. A járatosak számára a vélhető és az aktuális jelentés (Dózsa György volt a lakoma) ütközésén alapul a cím csikorgó iróniája. — f ) A cím a zárósorral alkot egységet, ->reddíciót Verlaine Soleils couchants ('Napnyugták') c. költeményében (Fónagy, 1973), valamint József A. Az a szép régi asszony c. versében. — g) Lehet a cím önálló nyelvi a k t u s , és nem a költemény tárgya: Arany J . Végpont-ja nem a végpontról szól: m a g a a végpont. Vörösmarty Melankolikus emlék c. verse nem a m ú l t a t idézi, hanem a jövőt, melyben a költemény melankolikus emlékké válik. Fónagy Iván—Eva fíérard

Különben csak torzult és suta kő lenne, lecsapott vállal meredő, nem villogna, mint tigris bőre nyersen, s nem törnék át mindenütt busa fények, mint csillagot: mert nincsen helye egy sem. mely rád ne nézne. Változtasd meg élted! (ford.: Tóth Á.)

— széthulló képtörmelékek jelennek meg előttünk, melyeknek célzásai (miért nem ismerhettük a fejet, miért csonka a test, miért szólít fel életünk megváltoztatására stb.) érthetetlenek. A verscím — Archaikus Apolló-torzó — viszont mintegy eleve elénk rajzolja azt a vizuális keretet, amely a k é p d a r a b k á k a t egységbe rendezi, s alapvető t á m p o n t o t n y ú j t a költői „ ü z e n e t " értelmezéséhez. Hasonló helyzetet teremt az a megoldás, a m i k o r az egyébként -+személyes lírai vallomásként értelmezhető költeménynek csak a címe jelzi, hogy —»helyzetdal (pl. Hölderlin: Hyperion sorsdala). Szélső esetekben a cím nélkül a szöveg egyenesen értelmezhetetlen. Illyés Gy. e verséből: Ha asszony volna: sose látna többet, szívem, a szolga, bár beleszakadna; ha ital volna, lódítnám a falra s nézném a sarkot, ahova kiköpjek; ha ház volna, hát vágnék az ablakba s rúgnám az ajtót sarkig, hogy kitörjek, kijussak, bár a küszöbre zuhanva, a levegőre, végre a szabadba!

meg nem t u d h a t n á n k , ki vagy mi az, amitől a költő ilyen heves indulatokkal szabadulni akar, ha a verscím nem közölné: Hazám (s a p o n t o s a b b értelmezéshez itt a -^cikluscím ismerete is szükséges: R a n g rejtve, 1944). Szerdahelyi István

O I I I . A verscímek stílusa. A —> stílust alkotó konstansok a címek esetében is jelentősek, e szó szoros értelmében. O 1. Az eloszlás ugyanakkor jellegzetes vonása az egyes költők ritmusprofiljának. Meglepően (bár várhatóan) szimmetrikus a szavak számának eloszlása Arany J . verscímeiben (ld. 2. ábra). Alakzat számba megy a hárh) Tekintettel a költői alkotások sajátos —> tömörségére, a verscímek g y a k r a n éppen- mas^ szám egyeduralma Ady verscímeiben az Új versektől (1906) kezdve. 961 költeséggel a legalapvetőbb i n f o r m á c i ó k a t ményből 865 három szóból áll (így ki is n y ú j t j á k a versek szövegének értelmezésénőne az eloszlásuk a 2. ábra kereteiből). H a hez. Ha a cím ismerete nélkül olvassuk Rilelvként elfogadjuk, hogy az enklitikus szake híres szonettjét: vak hol szónak számítanak, hol nem, s Nem ismerhettük hallatlan fejét, hogy a kötőjeles összetételek hol két szónak melyben szeme almái értek. Ám a számítanak, hol egynek, biztosítva v a n a csonka test mégis izzik, mint a lámpa, három szótagos címek egyeduralma. O 2. melybe mintegy visszacsavarva ég A verscímek nyelvtani szerkezete, az egyes szerkezetek gyakorisága koronként, kölnézése. Különben nem hintene melle káprázatot s a csöndes ágyék, t ő n k é n t eltérő (ld. 1. és 2. táblázat). A maíves mosollyal mely remegve lágy még, gános főnév gyakoribb Wordsworth címeia nemző középig nem intene. 637

VERSU 1. táblázat: három magyar költő verscímeinek nyelvtani szerkezete — N a vizsgált verscímek száma; zárójelben a gyakoriság százalékban kifejezve. Petőfi Sándor N = 779 o/ /o főnév főnév és főnév főnév és jelző birtokos szerkezet főnév és határozói kiegészítő határozói kiegészítő értelmező (jelző) igenév mondat vagy mellékmondat töredék idegen nyelvű

Ady Endre József Attila N = 961 N = 548 o/ o/ /o /o

154 (19.77)

195 (35.58)

26 (3.34) 83 (10.65)

32 (3.33) 202 (21.02)

4 (0.73) 86 (15.69)

35 (4.49)

182 (18.94)

24 (4.38)

17 (2.18)

125 (13.0)

30 (5.47)

141(18.10)

126(13.11)

65 (11.86)

1(0.13) —

5(0.52) 17(1.77)

208 (26.70) 112(14.38) 2(0.26)

263 (27.37) 7(0.73) 2(0.21)

növelése következtében — Ady verscímeiben, de csak elvétve szerepel József A.-nál. H a s o n l ó k é p p e n f ü g g h e t össze Baudelaire szimbolizmusával, hogy versesköteteiben r i t k á b b a névelő nélküli főnév, mint az impresszionizmus felé h a j l ó Verlaine-nél (ld. 3. t á b l á z a t ) . A névelő elhagyása „mo3. táblázat: magyar és francia költők verscímeinek névszói szerkezetei. Zárójelben a gyakoriság százalékban kifejezve. Névszói szerkezetek Határozott névelővel /o Petőfi Sándor Ady Endre József A t t i l a Charles Baudelaire Paul Verlaine

109 (19.89) 30(5.47) 5(0.91)

ben, m i n t Keatsnél. Keats címeiben domin á n s a h a t á r o z ó v a l kiegészülő főnév, r i t k a Baudelaire és Verlaine címeiben. Verlaine tíz verscímére egy idegen nyelvű esik. Wordsworthná 1, ShellelynéX, Keatsnél erre alig a k a d példa. Petőfi verscímeiben gyakori a m o n d a t t ö r e d é k (Az én képzeletem n e m . . .; F a leszek, h a . . .stb.). A kijelentés a lényeges elem k i m o n d á s a előtt megszakad (Soltész, 1966). Adyná\ 1906 u t á n erre alig akad példa. Ady s z á m á r a a cím a sűrítés eszköze, s erre a tulajdonságjelzős, birtokosjelzős szerkezet, a h a t á r o z ó v a l kiegészülő főnév bizonyult legalkalmasabbnak. A m a g á n o s kötőszó, Petőfi ú j í t á s a (Amióta; H a ) 20. sz.-i verscímekben is ritka. Ady első, 1899ben k i a d o t t , Versek c. kötetében egy ízben a Nem tagadószó alkot címet. K o r h o z , személyhez k ö t ö t t a h a t á r o z o t t névelő használata. Gyakori — a jelenségek s z i m b ó l u m m á

86 309 26 71 47

(32.58) (75.74) (9.12) (68.93) (30.92)

Névelő nélkül 0/ /o 178 99 259 32 105

(67.42) (24.26) (90.88) (31.07) (69.08)

d e r n " jelenség. F i k t í v verscímekkel végzett kísérletek szerint a névelős címet a 19. sz. költőinek t u l a j d o n í t j á k az olvasók, a névelő nélkülit 20. sz.-i költőnek (ld. 4. t á b lázat); Petőfi névelőtlen címeit József A.n a k , Ady és József A. névelős címeit Petőfinek. A névelőtlen f ő n é v k o n k r é t a b b , egyedibb, d i n a m i k u s a b b , közelebb áll a kijelentéshez. A szemantikai tesztekben résztvevők többsége úgy érezte, hogy a névelőtlen cím g y o r s a b b a n pereg, m i n t a névelős. O 3. A r o m a n t i k u s költészettől kezdve jelentősen megnövekedett a verscímek hírértéke. E z t számszerűen m u t a t j á k a verscímek (betűnkénti) kitalálásán alapuló szemantikai tesztek (Fónagy, 1983). Arany J . lényegesen g y a k r a b b a n jelöli meg címeiben a vers t á r g y á t vagy t a r t a l m á t , mint József A. (ld. 3. ábra). A cím t á r g y á n t ú l m u t a t ó , v a g y a vers t a r t a l m á v a l metaforikus k a p c s o l a t b a n álló címek r i t k á k Aranynál, és g y a k o r i b b a k József A.-nál. A szemantikai kísérletben résztvevők gyorsabban (keve-

2. táblázat: angol és francia költők versciuieinek nyelvtani szerkezete. A jelölés az 1. táblázatéval azonos. Wordsworth N=56

% főnév főnév és főnév főnév és jelző birtokos szerkezet főnév és határozói kiegészítő határozói kiegészítő jelző(k) értelmező (jelző) mellékmondat idegen nyelvű szöveg

22 (39.29) 1 (1.79) 7 (12.5) 4 (7.14) 7 (12.5) 9 (16.07)

Shelley N = 186 /o 73 5 17 14

(39.25) (2.69) (9.14) (7.53)

Keats N = 134 o/ /o 24 5 10 11

—

Verlaine N = 228 /o

/o

89 2 37 12

(39.04) (0.88) (16.23) (5.26)

35.61 1.95 11.78 7.34

7 (4.52) 10 (6.45)

8 (3.51) 41 (17.98) 2 (0.88)

13.51 15.79

45 (33.58) 22 (16.42) —

—

6 (3.23) 1 (0.54) 3 (1.61)

12 (8.96) 4 (2.99) 1 (0.75)

—

—•

3 (1.92) 14 (9.03)

6 (2.63) 24 (10.53)

638

átlag(osan)

66 (42.58) 1 (0.65) 21 (13.55) 26 (16.77)

25 (13.44) 42 (22.04)

—

4 (7.14) 2 (3.57)

(17.91) (3.73) (7.46) (8.21)

Baudelaire N = 155 0/ /o

2.33 4.38

VERSU 4. t á b l á z a t : fiktív címekkel v é g z e t t szemantikai tesztek eredményei (N = vizsgált verscímek száma, X = statisztikai teszt eredménye, p = a véletlen-eloszlás valószínűsége, S = szignifikáns, N S = nem szignifikáns eltérés). Vélt század és m ű f a j 19. sz. 20. sz.

Lirai

„ .. Epikus

Filo-

,„ . zónai

N=50 névelős cím k a p o t t gyakoriság v á r t gyakoriság

223

56

137.5

146

126

181

151

135.5

138

139.5

névelő nélküli cím k a p o t t gyakoriság 95 53 236 145 128 v á r t gyakoriság 135.5 138 139.5 137.5 146 szabadságfok = 1.34 26.8 1.90 1 — X 2 = 106.34 110.96 P < 0.001 < 0.001 > 0.2 0 . 1 NS S NS

s

s

%

Arany János József Attila

40 H

30

20 H

10 -ÜLJ. 3

4

5

6

7

8

9

10

11

3. ábra

sebb kérdéssel) t a l á l t a k r á a vers szövege a l a p j á n József A. A d y E n d r e emlékezete címére, m i n t a négy b e t ű b ő l álló Perc-re, ahol a cím nem a vers t á r g y á r a utal, h a n e m m a g á r a a versre, mint (percig tartó) beszéda k t u s r a . K ö n n y e b b e n a z o n o s í t o t t á k az ant i t e t i k u s címeket, mint a verstől (látszólag) független címet, m é g h a a cím szövege szerepelt is a vers szövegében. Ady E. verscímeinek nagyfokú f o n e t i k a i redundanciájával szöges ellentétben áll címszövegeinek m a g a s ->hírértéke, t a r t a l m i gazdagsága. A címekben szereplő jelzők, h a t á r o z ó k sohasem „ r e n y h é k " , n e m következnek a jelzett szavakból. A k a p c s o l a t o t az olvasón a k kell kialakítania. E g y e s verscímeinek

(Bosszús, halk virágének; Alázatosság langy esője; Vérmuzsikás, csodálatos harc) kifejtése, k i b o n t á s a (linearizálása) központi fontosságú szakasszal egészíti ki a költeményt. A szemantikai tesztek során a magas hírértékű, t ö b b szavas névszói szerkezetű „ a d y s " József A.-verscímeket (Nagy a j á n d é k o k t o r a ; Elköszönő, szelíd szavak; Asszony-várás asszony-szobor mellett) a kísérlet a l a n y a i g y a k r a n t u l a j d o n í t o t t á k Adynak, s a kisebb hírértékű Ady-címeket (A fiam bölcsőjénél; Oh, nagyszerű szerelem; H a r c és halál) Petőfinek. Ugyancsak Petőfi-verset s e j t e t t e k a felkiáltó m o n d a t ból álló József A.-cím (Oh, szív, nyugodj!) mögött. A m a g a s a b b hírértékű Petoficímek k ö n n y e n átcsúsztak a József A.vagy ^4efa/-versek r o v a t á b a . A m a g á n o s kötőszóból álló Petőfi-címet, a H a - t 50 kísérleti személyből csak 10 t e k i n t e t t e Petőfi-verseimnek. O Karinthy F r . „ C í m b o l t " - o t nyit o t t a n n a k igazolására, hogy ha „a stílus az e m b e r " , (Bujfon) a k k o r az is igaz, hogy „ a cím a szerző". „ E r e d e t i h a m i s í t v á n y a i m — f o l y t a t t a Karinthy — g a r a n t á l t a n olyanok egytől egyig, amikre a laikus is rögtön r á m o n d j a , hogy ez a cím igazán csak ennek meg ennek j u t h a t o t t az eszébe: »Vörös falevél«, »Sárga falevél«, »Csak úgy, kérem szép e m (Szép Ernő), »Régi asszonyságok illatai, »Levendulás gépírókisasszonyok« (Krúdy Gyula), »Feldögönyözöt>t gyökerek«, »Vérhörgéses kiteljesedések« (Szabó Dezső)." O Csak fiktív verscímekkel végzett kísérletek a l a p j á n lehetne felmérni az egyes hangtani, m o n d a t t a n i , szemantikai tényezők viszonylagos stiláris jelentőségének n a g y s á g r e n d j é t . O 4. K o r o n k é n t , stílusirányok szerint változik a verscímek játékossága. A f r a n c i a költészetben a hanggal, szóval játszó címek gyakorisága a szürrealizmussal ugrik meg. R. Desnos verscíme, a Deuil p o u r deuil ('Gyászt gyászért') a „ d e n t p o u r d e n t " - r a ('fogat fogért') utaló, elferdített idézet. Az -yalliteráció -*•iterációval p á r o s u l h a t : L'ombilic des limbes ('A pokol köldöke'; A. Artaud). A szókezdő magánhangzók felcserélésével, fonetikai -*chiazmussal idézi P h . Soupault V. Hugó egyik verscímét: a Chansons des rues et des 6ois-t ('Utcák és e r d ő k énekei') e h a n g j á t é k Chansons des 6uts et des rois-vá ('Célok és királyok énekei') a l a k í t j a át. A hangok szintjén alliterál, t a r t a l m á b a n az —> antitézissel, -»paradoxonnal játszik P. Eluard egyik kötetcíme: Mourir de ne pas mourir ('Belehalni a meg n e m halásba'). J á t é k o s a n etimologizálva k a p c s o l j a össze a m o r t ('halál') szót a morál ('erkölcs, erkölcsös') szóval M. Jacob: L a m o r t morale (~*annomináció). A

639

VERSU címek g y a k r a n ironikusan j á t é k o s a k : Tent a t i v e d ' u n e description d ' u n diner de t é t e s á P a r i s - F r a n c e ( Fejek v a c s o r á j á n a k leírási kísérlete, Párizs-Franciaország'; Prévert). O 5. Stiláris jellemvonás lehet a cím h i á n y a is. P. Celan az idők f o l y a m á n egyre t ö b b esetben t ö r ö l t e a címet költeményeinek ú j a b b v á l t o z a t a i b a n . A hallgatás vagy elhallgatás ezúttal is nehezebben értelmezhető, m i n t a k i m o n d o t t szó. O IV. A verseskötetek címe cím a m á s o d i k h a t v á n y o n , címek címe. A ->kötetcím egyfelől a verscímekhez kötődik, másfelől közvetlenül kapcsolódik az egyes költeményekhez. Tervszerű és következetes a k ö t e t c í m és a verscímek viszonya Ady műveiben. A címek kiemelik a kötetek hármas t a g o l ó d á s á t : a kötet ciklusokból áll, és a -+cikluscím azonos az egyik k ö l t e m é n y címével. A ciklus szintre emelt verscím a hangadó, kisugárzik a t ö b b i költeményre, növeli a ciklus t a r t a l m i - h a n g u l a t i egységét. A legfelső szintre emelt, k ö t e t k é n t szereplő verscím m e g h a t á r o z z a a k ö t e t eszmei t a r t a l m á t (Az Illés szekerén; A Magunk szerelme; K i l á t o t t engem?; A h a l o t t a k élén). E z t a , , h á r m a s s z a b á l y t " Ady nem alkalmazza mereven. A kötetcím n e m minden esetben azonos a k ö t e t b e n szereplő vers címével, így a Vér és a r a n y kötetcím nem címe egyik k ö l t e m é n y n e k sem, de mindegyikük közös nevezője. A Minden-Titkok versei sem verscím: a cikluscímeket (Az Isten t i t k a ; A m a g y a r s á g titkai; Az Flet-Halál t i t k a ) fogja össze. O A Les fleurs du mai ('A romlás virágai') kötetcím m i t i k u s szintre, egy negatív t e r e m t é s szintjére emeli Baudelaire 1857-ben megjelent költeményeit. A k ö t e t cím s a j á t o s , baljós f é n y t v e t a T a b l e a u x parisiens-re ('Párizsi képek'), ironizálja a Spleen et idéal ,,ideál"-ját, a romláshoz közelíti a spleent; démoni jelleget kölcsönöz a R é v o l t e - n a k ('Lázadás'), erotizálja a L a m o r t - t ('Halál') és ellentétes előjelet ad a Bénédiction-nak ('Áldás'). A kötetcímre rezonál m i n d e n verscím és minden verssor. O J . Laforgue 1885-ben megjelent, első verseskötetének a Les complaintes ( ' P a n a szok') címet a d t a . A k ö t e t minden költeménye valamiféle k a p c s o l a t b a n áll a panaszszal, az első, a legpanaszosabb, leglíraibb Préludes a u t o b i o g r a p h i q u e ('Önéletrajzi prelűdök') kivételével. A verscímek és a kötetcím kapcsolata átlátszó; némi hom á l y t a „ c o m p l a i n t e s " kétértelműsége biztosít: a -^complainte egyfelől lírai m ű f a j , a középkori költészetet evokáló —>siralom, másfelől korszerű panasz. B o n y o l í t j a a k a p c s o l a t o t a panasz g r a m m a t i k a i s t á t u sza: hol a vers alanya, főszereplője a p a n a szos (Complainte de l'époux outragé, 'A

s é r t e t t f é r j panasza'), hol a költő elégedetlen költeménye t á r g y á v a l (Complainte d ' u n certain dimanche, ' P a n a s z o m egy bizonyos d é l u t á n r a ' ) , hol m i n d k e t t ő lehetne (Complainte des pianos, 'A zongorák panasza/Panasz a zongorákra'). Differenciálja a vers- és k ö t e t c í m e t , v a l a m i n t a k e t t ő viszon y á t a panasz kétértelműsége: hol szentimentális, hol játékos, mindig ironikus (Complainte du foetus de poéte, 'A költőembrió panasza'). O Kosztolányi A bús férfi panaszai k ö t e t c í m e t a d t a 1920 és 1924 között megjelent költeményeinek. A cím egyértelműen u t a l az 1910-ben k i a d o t t A szegény kisgyermek panaszai-ra, amely verses mozaik f o r m á j á b a n s o r a k o z t a t j a fel a költő gyermekkori emlékképeit. A két kötetcím kapcsolata a r r a készteti az olvasót, hogy a A bús férfi panaszai verseit A szegény kisgyermek panaszai perspektívájából is lássa. O (—>cím, cikluscím, kötetcím, költészet, költői nyelv) O írod.: T h i e n e m a n n T.: I r o d a l o m t ö r t é n e t i a l a p f o g a l m a k (1931); H o r v á t h J . : A m a g y a r irodalmi műveltség kezdetei (1937); F ó n a g y I.—Magdics Klára: Speed of U t t e r a n c e (Language and Speech, 1960); R. Mühlenweg: Studien zum deutschen R o m a n t i t e l , 1750—1914 (Muttersprache, 1963); Soltész K a t a l i n : A címadás nyelvi formái (Magyar Nyelvőr, 1966); M. Hou'fs: Réflexions sur l'énoncé en situation (Word, 1967); B u z á k y J . : Oroszm a g y a r címfordítás (Nyelvfeldolgozás és d o k u m e n t á c i ó , 1967); F ó n a g y I.: L a transparence verlainienne (Langages, 1973); M. Mihaie§—P. T h e o d o r e s c u - B r í n z e u : The O n o m a t e x t u a l D e n o t a t i o n s of t h e Title (Revue R o u m a i n e de Linguistique, 1980); G. Calbris: S t r u c t u r e des t i t r e s et ensegines (Le Francais d a n s le monde, 1982); Fónagy I.: La poésie des titres (Semiotics and t h e History of Culture, 1983); uő: L a poésie des titres (Semiosis, Michigan, 1984); N a g y J.: Sorok címei, címek sorai (1992). Fónagy Iván—Eva fíérard

640

vers c o m m u n [ver komon] ( f r a n c i a 'általános, e l t e r j e d t v e r s ' ) : a középkori francia költészet egyik legáltalánosabb minden m ű f a j b a n használatos — s o r f a j a . Hímzárlat esetén 10, nőzárlattal 11 szótagos; sormetszete a 4. szótag u t á n v a n . Sorvégei á l t a l á b a n rímesek. A 14—16. sz.-ban volt a legnépszerűbb. Villon egyes ballade-jait is ebben a f o r m á b a n írta, m i n t a híres Akasztottak balladáját: Fréres humains, || qui apres nous vivez, N'ayez les cueurs || contre nous endurcis, Car, se pitié || de nous povres avez, Dieu en aura || plus tost de vous merciz.

4 4 4 4

|| || || ||

6 6 6 6

VERSE Vous nous voyez || cy attachez cinq, six. Quant de la chair, || que trop avons nourrie, Elle est pie9a || devorée et pourrie, Et nous, les os, || devenons oendre et pouldre. De nostre mai || personne ne s en rie, Mais priez Dieu || que tous nous vueille absouldre.

4 4 4 4 4 4

[| || || || || |

6 6 6 7 6 7

képviselője F . Locker-Lampson. O (—>szalonköltészet, társasági költészet) O írod.: C. Wells (szerk.): A Vers de Société A n t h o l o g y (1900); L. U n t e r m e y e r : Play in P o e t r y (1938). Lontay László

A m a g y a r fordítás, m i n t a f r a n c i a ü t e m hangsúlyos sorokat á l t a l á b a n , időmértékes jambussal a d j a vissza, s a sormetszetet mellőzi: Kik éltek majd utánunk, emberek, testvéreink, ne szidjatok nagyon; Isten is inkább megszán titeket, ha bennetek is él a szánalom, ím testünk, melyet hizlaltunk vakon. Itt lóg a fán, öt-hat szomorú hulla, szétmart, rohadt hús, kötél nyomorultja., és mi, a osontok, por s hamu leszünk. Ember, ne röhögj rút gyalázatunkra, inkább kérd az ég irgalmát nekünk.

verselmélet:

verstan

verselőző: a verskezdetek s z e m b e t ű n ő kötetlensége a szöveg többi részéhez viszon y í t v a . A versritmus ilyenkor m i n t e g y fok o z a t o s a n szilárdul meg, vésődik t u d a t u n k b a . Arany J . H í d a v a t á s c. költemén y é n e k első sora Pl.: Szólt a fiú: „Kettő vagy semmi!"

(ford.: Szabó L.)

A középkor végi francia irodalomban csak az alexandrin m é r k ő z h e t e t t elterjedtségével. A 17. sz.-tól kezdve azonban egyre inkább h á t t é r b e szorult. O A német költészetben hangsúlyos j a m b i k u s lejtéssel vették át; P. M. Schede 16. sz.-i kísérletei u t á n M. Opitz t e r j e s z t e t t e a 17. sz. elején. A m e t szet itt is a negyedik szótag u t á n van, m i n t pl. M. Opitz Poeterey c. versében:

E szövegdarab így semmiféle ismert időm é r t é k e s képletbe n e m illeszkedik, ö n m a g á b a n vizsgálva legvalószínűbb értelmezésének az t ű n n e , hogy az —»ütemhangsúlyos verselés 4 || 5 osztatú s o r t í p u s á n a k m e t r u m á t f o r m á z z a . A f o l y t a t á s viszont nyilvánv a l ó v á teszi a j a m b i k u s sorozatosságot: És kár|tya per|dül, kár|tya mén;

Auff, auft', mein Geist, || und du mein gantzer Sinn Wirff alles das || was welt ist von dir hin.

4 || 6 4 || 6

Bedob | t a . . . ké|ső vis|szaven|ni:

Lélek, ne késs; || ép ész, ne légy ma rest, mi e világ || bilincse, mind levesd!

4 || 6 4 || 6

Ez az | utol | só té|temény:

(ford.: Tótfalusi

I.)

„Egy fi | atal | élet-1 remény-"

A 18. sz. u t á n a n é m e t költészetben is alig találni p é l d á j á t ; az állandó metszet az olasz -+endecasillabónál v a g y az angol —>blank versnél m o n o t o n a b b á teszi. O (ófrancia irodalmi formák) Kovács Endre vers de dix syllabes:

-+décasyllabe

vers de douze syllabes:

-+dodécasyllabe

vers de hűit syllabes:

octosyllabe

Verse ohne Worte: -*text-sound tions

vers de neuf syllabes: —>ennéasyllabe vers de onze syllabes:

-+endécasyllabe

vers de société [ver dö szószjéte'] ballade, rondó, triolett, villanella), bájosan tréfás m o d o r b a n megéneklő társasági dalok, szalon versek nemzetközileg elterj e d t megjelölése. L e g d i v a t o s a b b Angliában volt a 19. sz. utolsó h a r m a d á b a n , a -+light verse egyik megjelenési f o r m á j a k é n t ; neves 41

Az ú j k o r i költészetben g y a k o r i a k az ilyen, az -óütemelőző t e r m i n u s m i n t á j á r a verselőzőnek nevezhető versindítások, O (-»sorozatosság) O írod.: Szepes E r i k a — S z e r d a helyi í.: Verstan (1981); Szerdahelyi I.: Verstan mindenkinek (1994). Szerdahelyi István composi-

verse paragraph [vösz perögráf] {angol ' v e r s s z a k a s z ' ) : angol metrikai kifejezés. N a g y o b b terjedelmű, főleg elbeszélő v a g y leíró jellegű költemények egysége; ezek különböző sorszámúak és eltérő rímképletűek, de hangulatilag és gondolatilag egységesek, bekezdés jelöli k e z d e t ü k e t , v a g y üres sor v á l a s z t j a el őket egymástól. O A verse p a r a g r a p h - t a g o l á s legnagyobb mesterének J . Miltont t a r t j á k ; az Elveszett Paradicsom h a t á s á n a k egyik fő eszköze az ilyen egységekből felépített ellenpontos szerkezet. O (óangol irodalmi formák, pa-

641

VERSU ragrafus, versszak) O írod.: G. H u b n e r : Die stilistische S p a n n u n g in Milton's Paradise Lost (1913); E . Smith: T h e Principles of English Metre (1923); J . H . H a n f o r d : Milton H a n d b o o k (1946); J . W h a l e r : Counterpoint a n d S y m b o l (1956). Kovács Endre

noghue: The T h i r d Voice (1959); E . F r a n zen: F o r m e n des m o d e r n e n D r a m a s (1974). Staud Géza Verses Edda: -+Edda

verses arcképköszöntő; verses fényképköszöntő: a katonalevél s a j á t o s v á l f a j a ; a katonák által (vagy nevükben) a fényképeik h á t á r a írt —>verses levél, a m e l y e t üzenetként (-+ üzenet 2.) küldenek h a z a szeretteiknek (de g y a k r a n katonakönyveikbe is lemásolnak). Jellemző m a g y a r p é l d á j á n a k kezdősorai: Jöttem látogatni kedves szülőimet, Hogy ők is láthassák vitéz arcképemet. Ide a házukba messze földről jöttem, Tündéri képemmel ide be is léptem — stb.

O (->• katonalevél)

Kovács

Endre

verses dráma: olyan d r á m a i mű, amelynek szövege verses f o r m á j ú . A d r á m a kialakulásának kezdetei, a -*szinkretizmus jegyeit őrző fokain minden s z í n j á t é k o t énekelve és t á n c o l v a a d t a k elő, a szövegek általánosan jellemző f o r m á j a t e h á t az -*énekvers volt. A későbbi fejlődés, során ( E u r ó p á b a n azonban m á r az ókori -ógörög dráma k i f e j l e t t m ű f a j a i b a n ) megjelent az énekelt szövegek mellett (s g y a k r a n egyazon m ű v ö n belül is azokkal párosulva) a ->recitált vers, m a j d a —•szavalt vers. Bizonyos v e r s m é r t é k e k a d o t t d r á m a i formák általánosan használt m e t r u m a i k é n t is rögzültek, m i n t az -*alexandrin a francia klasszicista d r á m á k b a n , s a 16. sz.-tól E u rópa-szerte „ d r á m a i j a m b u s k é n t " t e r j e d ő ->blank verse. O A próza csak a 18—19. sz. fordulójától k e z d e t t szélesebb körben t e r e t hódítani a d r á m a i m ű f o r m á k b a n , s a „verses d r á m a " megkülönböztetés ettől az időtől h a s z n á l a t o s , hiszen k o r á b b a n a metrikai k ö t ö t t s é g a d r á m a természetes jellemvon á s á n a k s z á m í t o t t . Az á t m e n e t nem volt gyors: a —>romantikus színház és az —•újromantikus dráma alkotásai még alapvetően verses dialógusokra épültek. A -+naturalista színház szorította ki a verset a drámából, s bár a 20. sz.-ban is születtek nevezetes verses d r á m á k —- Claudel, G. D'Annunzio, Maeterlinck, H . von Hofmannsthal, G. Hauptmann, B. Brecht, Werfel, Yeats, Auden, T. S. Eliot, Ch. Fry, A. Macleish és m á sok a l k o t á s a i —, a mai d r á m a fő á r a m l a t a i r a a verses f o r m a m á r nem jellemző. O (—>dráma, vers) O írod.: P . Toutess: Modern Poetic D r a m a (1934); R . Peacock: The P o e t in t h e T h e a t r e (1946); D. Do-

verses elbeszélés: a verses epika egyik m ű fajcsoportja. Alapvető meghatározottság á t közepes (kb. 100—1500 sornyi, -+kiseposznyi) t e r j e d e l m é b e n szokás megjelölni; az epikus k i s f o r m á k n á l (pl. a rövid -^verses meséknél) t e h á t n a g y o b b , a t e r j e d e l m e s —• eposzoknál, ->verses regényeknél viszont rövidebb. O Előzményei az ó k o r b a nyúln a k vissza; ilyen epikus (vagy „szubepik u s " ) verses elbeszélések voltak m á r az i. e. 2. évezredből f e n n m a r a d t sumer elbeszélő -»himnuszok és az a n t i k görög ú n . -*•homéroszi himnuszok is, a f o r m a egyik jellemző p é l d á j a k é n t pedig az -*epilliont ( v a l a m i n t az ennek m i n t á j á r a készült újkori alkotások a t ) m u t a t j a fel a szakirodalom. I d e sorolj á k a megfelelő t e r j e d e l m ű a r c h a i k u s v a g y p r i m i t í v költészeti —•epikus énekeket, középkori ->hősénekeket, verses -^legendákat, —•modusokat, didaktikus történeteket (—•fabula 2.), -»fabliauk&t, elbeszélő -*laik a t , a 14. sz.-tól divatos ->verses novellákat, a 16—17. sz.-i epikus -»•idilleket s a 17—18. sz. v á l t o z a t o k b a n g a z d a g verses e p i k á j á t . O A keleti irodalmak klasszikus m ű f a j a i közül az i. sz. kezdete körüli évszáz a d o k b a n virágzó szanszkrit —• kávja rövid e b b alkotásai sorolhatók ide (s az ennek m i n t á j á t k ö v e t ő olyan m ű f a j o k , m i n t a tamil -*káppijam). A kínai irodalom 16—19. sz.-i verses elbeszéléseit (—ytan ce) előadói pengetőhangszerrel kísérve a d t á k elő. O Virágkora volt a verses elbeszélésnek a 18. sz. 2. fele és a -»romantika időszaka, amikor a szimbolikus jelleg és a lírai betétekkel, gondolati elemekkel összefonódó cselekmény jellemzi. (A szakirodalom egy része szűkebb értelemben ezt a v á l t o z a t á t nevezi verses elbeszélésnek). E m ű f o r m a előképe Ch. M. Wieland ü b e r o n j a (1780— 1784) volt, de f ő k é n t az angol r o m a n t i k u sok, mindenekelőtt W. Scott (The L a y of the L a s t Minstrel, 'Az utolsó regős dala', 1805; Marmion, 1808; The L a d y of t h e Laké, 'A tó hölgye', 1810), P. B. Shelley (Alastor, 1816), J . Keats (Endymion, 1817) és G. G. Byron (A szerzetes, 1813; A kalóz, 1814; L a r a , 1814; A chilloni fogoly, 1816; Beppo, 1818) h a t á s á r a t e r j e d t el Európa-szerte. Nevezetes példái A. Sz. Puskin C i g á n y o k j a (1824), M. J . Lermontov A Démona (1829— 1841) és A cserkeszfiúja (1840), J . de Espronceda y Delgado A salamancai d i á k j a (1839) és Az ördögi világja (1841), N. Lenau Az albigensekje (1842), H . Heine A t t a

642

VERSE Trolija (1843) és Németország, Téli regéje (1844), Petőfi S. J á n o s vitéze (1845), Arany J . Toldi-trilógiája (1846—1879), v a l a m i n t C. F . Meyer H u t t e n utolsó n a p j a i (1871) c. költeménye. A 19. sz. végére — miként a többi verses epika és d r á m a i f o r m a — erősen h á t t é r b e szorult, de J . Masefield és (hat á r e s e t k é n t , a szabadverses f o r m á t is ide számítva) Saint-John Per se költészetében jelentős megújulási kísérletei is f e l m u t a t h a t o k . Konvencionális v á l f a j a széles körben élt t o v á b b az orosz irodalom szovjet k o r s z a k á b a n ; e m ű v e k közül A. Tvardovszkij Vaszilij T y o r k i n j a (1942—1945) nevezetesebb. Máig igen e l t e r j e d t t o v á b b á a verses elbeszélés t ö b b keleti irodalomban, így a mongolban és a k h m e r b e n (~+röung). O (-»verses epika) O írod.: I. Behrens: Die Lehre von der Einteilung der D i c h t k u n s t (1940); W. Kurz: F o r m e n der Versepik in die Biedermeierzeit (1955); H . Fischer: Die romantische Verserzáhlung in England (1964); Benedek M.: Az olvasás művészete (1970); U n g v á r i T.: P o é t i k a (1976); E. L á m m e r t (szerk.): E r z á h l f o r s c h u n g (1982). Kovács Endre—Martinkó

András

verses epika: a verses f o r m á b a n írt epikus m ű v e k összefoglaló elnevezése. Gyakrabb a n használt m a g y a r megjelölése az ->elbeszélő költészet. O (-*epika, vers) verses história: 1. a középkori katolikus ojficiumok értelmében —•himnusz 2. O 2. a m a g y a r reformáció m ű f a j a k é n t -*história 7. verses krónika; rímes krónika: az esemén y e k e t krónika jelleggel (időrendben) előadó, verses f o r m á j ú középkori történeti mű. Kivételes f o r m a , m i n t h o g y a történetírás világszerte — s nem csak az európai kultúrkörben — i n k á b b a prózához k ö t ő d ö t t (s pl. az iszlám k u l t ú r á b a n e g y ú t t a l a prózairodalom r e p r e z e n t a t í v m ű f a j a is volt). A verses k r ó n i k á k g y a k r a n á t m e n e t i m ű f a j ú a k is, és nemcsak a —•gesta, h a n e m a ->•történeti ének, az uralkodók t e t t e i t —>panegirikus jelleggel megörökítő verses —•életrajz vonásaival is ötvöződnek, ill. az —• udvari regények m o n d á i t a d j á k elő k r ó n i k á s modorban. Megjelölésük sem egyértelmű a szakirodalomban; az ilyen k r ó n i k á k a t g y a k r a n szokás pl. -•eposzokként v a g y elbeszélő k ö l t e m é n y e k k é n t is emlegetni. O N y u g a t E u r ó p á b a n a krónikák t ú l n y o m ó többsége nemcsak p r ó z a f o r m á j ú , h a n e m a m ű f a j keletkezésétől, a 4. sz.-tól a 14. sz.-ig latin nyelvű is volt. (A nemzeti nyelvű krónikák elterjedése a m ű f a j — a 13. sz.-ban kezdődő 41*

h a n y a t l á s á n a k korára esik.) A verses krónikák ezzel szemben kevés kivétellel (amelyek közül a 9. sz.-i Ermoldus Nigellus m ű v e a legnevezetesebb, de pl. Guglielmo Pugliese is írt egy effajta, Gesta Roberti Wiscardi c. latin k ö l t e m é n y t a 11. sz.-ban) népnyelvűek. A legkorábbiak közé tartozik a normann Wace által megkezdett, s a 12. sz. derekán Benőit de Sainte-Maure által befejezett ó f r a n c i a Chronique des ducs de N o r m a n d i e ('A n o r m a n d i a i hercegek krónik á j a ' ) , amely az angol Layamon Brut ('Brutus', 1205) c. krónikás m ű v é n e k is forrása volt. F ő k é n t első részének k r ó n i k á s jellege révén á l l í t h a t ó ezek mellé a 13. sz.-i provanszál Chanson de la croisade contre les albigeois, és I t á l i á b a n A. Pucci írt nevezetes verses k r ó n i k á k a t a 14. sz. derekán. O A legelterjedtebb e m ű f a j a n é m e t nyelvterületen (Reimchronik) és Németalföldön (rijmkroniek) volt; ezek párrímes (gyakran latin prózai k r ó n i k á k a t átültető) versekben dolgozták fel a világtörténelmet v a g y más (olykor v á r o s t ö r t é n e t i stb.) történelmi tém á k a t . A n é m e t e k közül a legkorábbi az 1150 körül keletkezett —• Kaiserchronik, s a m ű f a j a 14. sz.-ig a német nyelvű t ö r t é n e t írás uralkodó f o r m á j a volt. Jelesebb képviselői a 13. sz.-ban Rudolf von Ems, Jans Enikel, a 14. sz.-ban Nikolaus von Jeroschin, a 15. sz.-ban Wigand von Marburg. A németalföldi verses krónikák k ö z ö t t van francia nyelvű is, m i n t Ph. Mousket (F. Moskés) Chronique rimée-je ( 1260—1270) és a 13—14. sz. f o r d u l ó j á n élt Gilles le Muisis művei, t ö b b s é g ü k azonban hollandflamand nyelvű, s a 13—14. sz. fordulójától a 15. sz. elejéig v o l t a k népszerűek ( J a n van Ileelu, Melis Stoke, Hennen van Merchtenen művei). O A bizánci irodalomban, ahol a krónikák nem latin, hanem görög nyelvűek, de t ú l n y o m ó r é s z t szintén p r ó z a i a k volt a k , a verses k r ó n i k á k sorát a 7. sz.-i Geórgiosz Piszidész h á r o m m ű v e n y i t j a . A korai példák közé t a r t o z o t t az ismeretlen (s minthogy t ö b b nyelven is f e n n m a r a d t , n e m bizonyos, hogy eredetileg is bizánci) szerzőtől f e n n m a r a d t Khronikon tész Móreasz ('Móreai krónika') is. A 12. sz. közepén élt Kónsztantinosz Manasszész Szünopszisz khroniké ( ' Á t t e k i n t ő krónika') c. m ű v e a világ teremtésétől a Komnénosz-dinasztia trónralépéséig, 1081-ig követte n y o m o n a t ö r t é n e l m e t 7000 —•politicus verms-sorban, s egy Ephraim (13. sz.—1313 u t á n ) nevű szerzetes k r ó n i k á j a mintegy 10400 tizenkét szótagos verssorban dolgozta fel a római és a bizánci császárok t ö r t é n e t é t 1261ig. O A 15. sz.-tól N y u g a t - E u r ó p á b a n kihaló m ű f o r m a elkésett p é l d á j a az angol T h .

643

VERSU Heywood Troia B r i t a n n i e a (1609) c. elbeszélő költeménye, a m e l y a -»trójai mondakör eseményeitől s a j á t koráig követi az angol uralkodóházak történetét. A m a g y a r irodalomban viszont a 16. sz.-ban jelentek meg a verses k r ó n i k á k . Ezek — Farkas A.: Az zsidó és m a g y a r nemzetről (1538); Batizi A.: Meglőtt és megleendő dolgoknak teremtéstől fogva mind az ítéletig való h i s t ó r i á j a (1544); Dézsi A.: Világ kezdetitől l ö t t dolgokról (1548) — a reformáció bibliai történet-koncepcióját p r o p a g á l t á k o l y a n módon, hogy a m a g y a r történelem eseményeit a zsidóság ószövetségi t ö r t é n e l m é n e k fordulópontjaival állították p á r h u z a m b a . Irodalmi értékük csekély, de Zemplényi F . észrevétele szerint feltehető, hogy —>históriás énekeink krónikaszerű típusának m ű f a j i rokonsága is a rímes krónikákhoz v e z e t h e t ő vissza, s Tinódi énekeit k ö t e t b e szerkesztettségük szintén a verses k r ó n i k á k k a l rokon ítja. O A keleti i r o d a l m a k b a n is r i t k a m ű f a j nevezetesebb példája a páli nyelvű ceyloni ->• Dípavansza (4—5. sz.) és a kasmíri Kalhana (12. sz.) szanszkrit n y e l v ű verses k r ó n i k á j a . O Megemlítendő, hogy a prózában írt k r ó n i k á k is v e r s t ö r t é n e t i jelentőségűek, h a a nemzeti költészet legkorábbi emlékeit őrzik idézetek-betétek form á j á b a n . Ez E u r ó p á b a n is gyakori (nevezetes emlékeket h a g y o m á n y o z o t t r á n k pl. az -»Angolszász krónika), s a költészet kezdeteit fontos versszövegekkel d o k u m e n t á l ja a japáni —• Kojiki és -*Nihongi, v a l a m i n t a koreai írjon Szamguk jusza ('A H á r o m Állam verses kiegészített t ö r t é n e t e ' , 13. sz.) c. műve. O (->krónika, irodalom és történetírás) O írod.: Zsilinszky M.: A m a g y a r nemzeti t ö r t é n e t í r á s kezdete (Századok, 1878); H o r v á t h J . : A reformáció jegyében (1953, 1957); W . Struwe: Studien z u m Verháltnis von Reim- und P r o s a c h r o n i k (1955); L. F e u c h t w a n g e r : Die deutschen Reimchroniken des 14. und 15. J a h r h u n derts (Centum opuscula, 1956); Sőtér I. (főszerk.): A m a g y a r irodalom t ö r t é n e t e (1. köt., 1964); H . G r u n d m a n n : Geschichtsschreibung im Mittelalter (1969); E. E. Metzner: Die deutschsprachige chronikalische Geschicbtsdichtung im R a h m e n der europáischen E n t w i c k l u n g (Neues H a n d buch der Literaturwissenschaft. 8. E u r o p á isches S p á t m i t t e l a l t e r . Szerk. W . Erzgráber, 1978); K a p i t á n f f y I . — C a r u h a Vangelió—Szabó K . : A bizánci és ú j g ö r ö g irodalom t ö r t é n e t e (1989); Zemplényi F . : Régi m a g y a r irodalom és európai közköltészet ( I t K , 1992, 5—6.). Lontay

László—Szepes Szerdahelyi

Erika— István

verses legenda: a középkori európai vallásos költészet m ű f a j a ; olyan költemény, amely a keresztény szentek é l e t t ö r t é n e t é t (->vita 2.) örökíti meg. Többségük a mártírszentekről szól (vértanu-ének). Formai t e k i n t e t b e n eleinte f ő k é n t —> énekversek voltak, -ycantilenák, ->himnuszok, -+laudák, -»szekvenciák, később -yszavalt versek is lehettek. T e r j e d e l m ü k — 30—40 sortól 600—700 v a g y a k á r t ö b b ezer sorig — igen változó, s ennek megfelelően líroepikus vagy epikolírikus jellegűek, de a k a d n a k köztük az eposzhoz közelítő alkotások is. O Az első ilyen legendák a 4—5. sz. fordulóján keletkeztek és latin nyelvűek; a leghíresebbek, legnagyobb h a t á s ú a k Prudentius (348 k . — 4 0 5 k.) alkotásai. A későbbi középkori l a t i n költészetből Venantius Fortunatus (?—600 után), v a l a m i n t Hrosvitha von Gandersheim (935 k.—1003 k.) -ydisztichonokban, -yleoninusokban írt legendái e m e l k e d n e k ki. A nemzeti nyelvű verses legendák a 9. sz. végén b u k k a n t a k fel; ekkor kezdődik a franciao.-i (ófrancia és provanszál nyelvű) -y Vie des Saints sorozata és a n é m e t -+GeorgslÍed, amelyet az 1100 körüli —yAnnolied k ö v e t e t t . E m ű f a j a német és németalföldi nyelvterületen az udvari költészetben is e l t e r j e d t ; jeles képviselője v o l t Heinric van Veldeke (1135 k . — 1200 k.), Hartmann von Aue (1168 k.—1210 után), Rudolf von Ems (1200 k.—1250 k.) Konrád von Würzburg (1220 k.—1287). A n é m e t verses legendák leghíresebb g y ű j t e ményei a középfelnémet —> Váterbuch és —•Passional (1300 k.). Az olasz irodalom első, 1200 körül írt ilyen a l k o t á s a a -*Ritmo su Sant 'Alessio volt. Az é r e t t középkorban a verses legendák a kelet- és közép-keleteurópai, v a l a m i n t a b a l k á n i népek körében is e l t e r j e d t e k . O A mo.-i latin nyelvű költészetben a 13. sz.-tól ismeretesek a Szent Istvánról, Imréről, Gellértről, László ról, Margitról stb. szóló, zsolozmázás során énekelt, s e szentek legendáit is feldolgozó, verses -y históriának vagy ojfficiumnak (—>himnusz) nevezett liturgikus szövegek. A m a g y a r nyelvű költészetben az É r s e k ú j vári k ó d e x (1529—1531) p á r o s rímű, felező nyolcasokban írt Alexandriai Szent Katalin legendája nevezetes, melynek t e r j e d e l m e 4074 sor (s így egyben legterjedelmesebb középkori verses szövegünk is). O A verses legendák (az ú j k o r b a n f ő k é n t a ponyva révén) folklorizálódtak, s a legendaballadának n e v e z e t t m ű f a j b a n , könyörgő v a g y dicsőítő énekekbe á g y a z v a a halotti toroktól a búcsúkig a legkülönfélébb a l k a l m a k k o r énekelték őket. O A h i v a t á s o s költészet a 18. sz.-ban fedezte fel ú j r a a verses legen-

644

VERSU d á k b a n rejlő művészi lehetőségeket (Goethe t ö b b ilyen k ö l t e m é n y t írt), s ezekkel (mindenekelőtt legendaballadák f o r m á j á b a n ) legszívesebben a német —•romantika képviselői (Heine, Uhland, J . Kerner, Mörike) éltek. A modern költészetre ezzel szemben i n k á b b az olyasféle ironikus t á v o l s á g t a r t á s jellemző, amilyennel Ady E. a l k o t t a ú j j á Szent Margit legendáját. O (-»hagiográfia, legenda, martirológia, vallásos irodalom) Kurcz Ágnes—Lontay László— Martinkó András

O Jóllehet a verses mesék jelentős része népmeséket versel meg, v a g y népmesei mot í v u m o k szabad feldolgozása, e m ű f o r m a a folklórban m a g á b a n eredetileg ismeretlen. K i v é t e l t csak a -*formulamesék mondókamesének nevezett v á l t o z a t a képez, amely azonban i n k á b b a —> gyermekfolklór játékdalaival, f ő k é n t az —> ujjkiolvasóvai rokon, s meseszerű elemei — m i k é n t az alábbi m a g y a r példa is m u t a t h a t j a — igen gyérek:

verses levél; költői levél: az —•irodalmi levél verses változata. K é t t í p u s a ismeretes, a megnevezett, valóságos személyhez írt —•episztola és a képzelt személyhez írt -*heroida. O (—> levél) Heszke Béla O E m ű f o r m a a f o l k l ó r b a n is megtalálh a t ó , d e — természetesen — csak késői, az írni-olvasni t u d á s szélesebb körű elterjedése u t á n i f e j l e m é n y k é n t , j o b b á r a a 19—20. sz. fordulójáról. A népi verses levelek t ö b b n y i r e a ->ponyván árusított szerelmi —> levélmintákból v a g y az álmoskönyvek, —>naptárak és m á s -+népkönyvek hasonló célzatú szövegeiből a d a p t á l t , o l y k o r a falusi értelmiségiek segítségével n é p d a l o k b ó l , népies m ű d a l o k b ó l k o m p i l á l t , kezdetleges versezetek, m i n t az alábbi m a g y a r népi verses levél: Isten veled, kisangyalom, í'ljél vígan, boldogan, Ne felejtsd el, ki rád gondol Itt a messze távolban. Édes, kedves kisangyalom, Nálad minden gondolatom: Éjjel-nappal gondolok rád, Szívem szeret, ajkam imád — stb.

Volt egyszer egy ember, Szakálla volt kender. Meggyuladt a kender, Megégett az ember. Beletették lepedőbe, Kivitték a temetőbe, Két kutya húzta, A harmadik nyúzta, Sári néni siratta, Pista bácsi kacagta.

Szabályos mesék verses f o r m á b a n csak a 19. sz.-i —•félnépi költészetben jelentek meg — a verses műmesék h a t á s á r a — a -> kalendáriumokban és m á s ponyvakiadvány okban, s ezekből ihletet m e r í t v e a z t á n a népi mesemondók is olykor p r ó b á t t e t t e k a rep e r t o á r j u k b a n szereplő szövegek versbe szedésével. O Az eredeti népköltészet meséitől a z o n b a n nem teljesen idegen a vers: szövegeinek s o r á b a n számos —•dalbetét t a lálható (—•énekes mese), és a -+versbetétes mesék énekelt f o r m a nélküli —>mondókákat is t a r t a l m a z n a k . O (—>mese) O írod.: Berze N a g y J . : Magyar népmesetípusok (1957); D.-R. Moser: Márchensingverse in mündlicher Überlieferung ( J a h r b u c h f ü r Volksliedforschung, 1968); K o v á c s Ágnes: A X X . s z á z a d b a n rögzített m a g y a r népmeseszövegek X I X . századi n y o m t a t o t t forrásai (Népi k u l t ú r a - népi t á r s a d a l o m , 1969). Dömötör

Személyes, k o n k r é t v o n a t k o z á s o k a t e levelek r i t k á n — j o b b á r a csak a kezdő v a g y zárósorokban — tartalmaznak. Sajátos v á l f a j u k a -^verses arcképköszöntő. O írod.: László Gy.: „Verses népi szerelmes levelek" (Termés, 1943); O r t u t a y G y . — K a t o n a I.: Magyar népdalok (1. köt., 1*970). Dömötör Tekla verses mese: hagyományos népmese vagy műmese verses feldolgozása. Leginkább a r o m a n t i k a idején volt d i v a t o s (Puskin: Mese Szaltán cárról, Arany J . : Rózsa és Ibolya). F o r m a i l a g idetartozik az állatmese (-»állatirodalom) is, á m b á r ez v a l ó j á b a n nem mese, hanem allegorikus példálózás emberi jellemekről és helyzetekről (Phaedrus, Lafontaine, Krilov, Czuczor G.). O (-> elbeszélő költemény) Hegedűs Géza 645

Tekla

verses novella: kisepikai m ű f a j ; versben írt —•novella, ill. novellisztikus szerkezetű verses elbeszélő költemény. A középkori irod a l o m b a n sokféle novellisztikus t a r t a l m ú verses kisepikai mű sorolható e m ű f a j i kategória kereteibe, így számos provanszál és f r a n c i a verses t ö r t é n e t , Hartmann von Aue Der a r m e Heinrichje, Wernher der Gartenaere Meier H e l m b r e c h t c. m ű v e , G. Ghaucer C a n t e r b u r y mesék c. keretes m ű v é b e foglalt verses novellái. O A középkor u t á n i s z á z a d o k b a n m ű f a j i l a g a n n y i r a elkülönült a prózai és a verses novella, hogy ez utóbbi csak egyes korszakokban virágzott, így a klasszicizmus és az a n a k r e o n t i k u s költészet k o r á b a n , m a j d a r o m a n t i k a idején (Byron: A kalóz, Puskin: Cigányok, Tennyson: E n o c h Arden, Arany J . : K a t a l i n stb.) O Műfaji elkülönítése a verses elbeszéléstől

VERSU főként a z o k b a n az i r o d a l m a k b a n szokásos, amelyek h a t á r o z o t t a n megkülönböztetik a novellát az elbeszéléstől. O (—>elbeszélő költemény, novella, verses epika) O írod.: A. Fresenius: Die Verserzáhlung des 18. J a h r h u n d e r t s ( E u p h o r i o n , 1921, 28.); H . Weisser: Die d e u t s c h e Novelle im Mittelalter (1926); E . Müller: Die altprovenzalische Versnovelle (1930); H. Lang: Z u r Entwicklung der m i t t e l h o c h d e u t s c h e n Versnovelle (1951); K . — H . Schirmer: Stil- u n d Motivu n t e r s u c h u n g e n zur mittelhochdeutschen Versnovelle (1968). Hegedűs Géza—Kovács Endre

1869—1872; Arany L.: A délibábok hőse, 1872; Vajda J . : Alfréd regénye, 1875). Kit á g í t o t t — a -+poémáxal rokon — értelemben egyesek a verses regények körébe sorolj á k pl. Ady E. Margita élni a k a r c. m ű v é t v a g y Tvardovszkij Vaszilij T y o r k i n j á t is. O írod.: L u k á c s Gy.: N a g y orosz realisták. K r i t i k a i realizmus (1951); Hegedűs G.: Byron (1961); Sőtér I.: A versesregénv és a regény (Kritika, 1966, 8.); N é m e t h L.: Puskin (1967). Hegedűs Géza

verses regény: 1. a verses e p i k a egyik, a 19. sz.-ban k i a l a k u l t v á l f a j a . Regényszerű t á r g y a t dolgoz fel, s extenzív ábrázolásra törekszik, de — az —>eposztól és a prózai regénytől eltérően — fontos szerephez j u t nak benne a lírai elemek, az író személyes érzelmeit megszólaltató részek, reflexiók. Szerkezete laza; az események n e m ritkán novellisztikus epizódokban h a l a d n a k előre. O A verses regény a kialakuló kapitalizmus k o r á n a k , stílustörténetileg pedig a ->romantika és a ->realizmus k ö z ö t t i átmenetnek egyik jellegzetes m ű f a j a . Előzményei v i t a t h a t ó k ; ide szokták sorolni a felvilágosodás korabeli (csodás elemeket mellőző) eposzt (Voltaire: Henriade; Goethe: Hermann und D o r o t h e a ) , az u g y a n c s a k felvilágosodás korabeli prózai r e g é n y t a maga csapongó kitérőivel, szatirikus-kritikai hangjával, v a l a m i n t — szerkezetileg — a régi k a l a n d r e g é n y t (—> kalandirodalom), amelyben a kezdet és a befejezés közé akárhány k a l a n d o s t ö r t é n e t e t be l e h e t e t t iktatni. Legkézenfekvőbb előképei azonban a -yverses elbeszélések. O Az első jelentős világirodalmi r a n g ú verses regény megteremtése Byron nevéhez fűződik: ilyen volt már részben a Childe Harold (1812) is, mindenekelőtt a z o n b a n a Don J ü a n (1819—1824). Ez utóbbi, befejezetlenül m a r a d t a l k o t á s á b a n született m e g — sok előzmény u t á n — a m ű f a j jellegzetes példája, a m e l y b e n egyensúlyba kerül az elbeszélt t ö r t é n e t és a szubjektív költői mondanivaló, irónia és érzelmesség, r o m a n t i k u s elem és k o n k r é t a n realista t á r s a d a l o m bírálat. Egyszersmind itt született meg az a típus, mely annyi v á l t o z a t b a n ismétlődött később: a verses regény egy hős illúzió vesztésének, az ábrándok és remények fokozatos szertefoszlásának ú t j á t r a j z o l j a meg. Byron ösztönző h a t á s a kétségtelenül k i m u t a t h a t ó Puskin Anyeginjében (1823—1831) s a magyar verses regények többségében ( A r a n y J . : Bolond I s t ó k , 1850; Gyulai P.: R o m h á n y i ,

O 2. t á g a b b — a nemzetközi szakirodalomb a n e l t e r j e d t e b b — értelemben minden olyan n a g y o b b t e r j e d e l m ű epikus költemény, amely regényszerű t e m a t i k a i és szerkezeti vonásai révén nem sorolható az —yeposzok közé. E fogalomértelmezést alát á m a s z t j a , hogy a regény m ű f a j á h o z sorolt alkotások jelentős része régebben k o r á n t sem mellőzte a verses f o r m á t . Igaz, hogy az a n t i k görög—latin és a korai keresztény regények alapszövege — legfeljebb versbetétekkel élénkített — próza volt, de ezeket a k ö z é p k o r b a n (mint az Apollóniusregényt a 10. sz.-ban) g y a k r a n versbe írták á t , s a h a g y o m á n y u k h o z szorosan kapcsolódó 12—14. sz.-i bizánci kalandos-szerelmes regények (Th. Prodromosz, Nikétasz Eugenianosz, K . Manasszész művei, a —yKallimakhosz és Khrüszorrhoé, a —• Libüsztrosz és Rhodamné stb.) többsége már csakúgy verses f o r m á j ú , mint a morálisd i d a k t i k u s regényeké (->Belizár-regény). U g y a n e z áll a bizánci regényekkel egyidejűleg virágzó francia -> romom-műfajra és az ennek h a t á s á r a Európa-szerte divatos —yudvari regényre, amely eredetileg szintén verses regény volt, s csak a 13. sz.-tól kezdték szüzséit prózai -ylovagregényekké átdolgozni. O írod.: A. Pauphilet: Poétes et romanciers au moyen áge (1962); H. K u h n : D i c h t u n g und Welt im Mittelalter (1969); H.-G. Beck: Geschichte der byzantinischen Volksliteratur (1971); H . H u n g e r : Die hochsprachliche p r o f á n é L i t e r a t u r der Bvzantiner (1978). Győry János—Szabó

Kálmán

O A r e g é n y f o r m a t o v á b b i fejlődése során a Byron-típusú, 19. sz.-i verses regények div a t j á i g v a l ó b a n a prózai a l k a t k e r ü l t előtérbe, bár a 16—17. sz.-ban népszerű —ypásztorregényt, és az ennek h a t á s a a l a t t álló heroikus-gáláns regények (-> gáláns irodalom) egy részét is g y a k r a n á t s z ő t t é k verses részletek. O Az európai verses regényekhez hasonló m ű f a j o k a keleti — f ő k é n t a perzsa és az indiai — i r o d a l m a k b a n is m e g t a l á l h a t ó k , s ilyen pl. a v i e t n a m i -ytru-

646

VERSU yén és -+khan, a birmán jagan; eleven a verses regény h a g y o m á n y a a lao és a thai irodalomban is. O írod.: Benedek M.: Kis k ö n y v a regényről (1965). Bögös László—Kovács Endre O A t á g a b b értelemben felfogott verses regények esetében a szakirodalom g y a k r a n más m ű f a j megjelölésekkel él. Az orosz szóhasználat legtöbbször -+poémaként, az angol sok esetben a regény (növel) m ű f a j á v a l szembe is állított -^románcé-ként emlegeti őket, más szerzők pedig az —• eposz fogalm á t t á g í t j á k ki úgy, hogy a középkori és a keleti verses regényeket is beleértik (s így pl. az udvari regény alkotásai lovageposzoknak, —>udvari eposzoknak minősülnek). Igen e l t e r j e d t terminológiai megoldás az is, hogy a szóban forgó m ű v e k e t a semleges ->elbeszélő költemény kifejezéssel illetik. O (->regény) O írod.: Clara Reeve: The Progress of R o m á n c é (1785); U n g v á r i T.: Poétika (1967). Szerdahelyi István

expresszionista lírában, P. Claudel költészetében, W. Hasenclever Der Sohn c. drám á j á b a n stb. szokás felmutatni. J . Suberville francia v e r s t ö r t é n e t é b e n a v e r s e t mod e r n francia f o r m á j á t a ->vers libre kialakulása utolsó (a -+vers extensible-t követő) állomásának t e k i n t i . O (->prózaritmus) O írod.: P . F o r t : P r é f a c e (Le R o m á n d e Louis X I . , 1898); L. Spitzer: Zu Charles P é g u y s Stil (Stilstudien, 1928); P. Claudel: Réflexions et propositions sur le vers f r a n c a i s (Positions et propositions, 1928); E. D u j a r d i n : Les premiers p o é t e s du vers libre (Mallarmé p a r un des siens, 1936); W. W e i n t r a u b : A Gospel for t h e Refugees (The P o e t r y of A d a m Mickiewicz, 1954); F . M a r t i n i : Das W a g n i s der S p r a c h e (1956); J . Suberville: Histoire et théorie de la versification francaise (1965). Kovács Endre vers extensible [ver eksztanszibl ] ( f r a n cia ' n y ú j t h a t ó v e r s ' ) : a modern f r a n c i a vers libre k i a l a k u l á s á n a k egyik á l l o m á s a , amelyben a v e r s t a n i kötöttségek fellazulása a legváltozatosabb szótagszámú sorok h a s z n á l a t á t teszi lehetővé, egyszótagútól a k á r hetven szótagúig. J . Suberville szerint a -*•verset előzményének t e k i n t h e t ő . Az alábbi példa J . Supervielle L a P a m p a c. költeményéből való:

versesztétika: —> verstan verset [franciául versze, angolul vöszet]: eredetileg a Biblia egyes ,,vers"-einek (—>vers 5.) francia, ill. angol elnevezés. I n nen á t v i t t értelemben egyes szerzők szóh a s z n á l a t á b a n a költői próza, —>polifonikus próza, prózaköltemény, hosszúsoros szabadvers olyan formai egysége, amelyik valamilyen eszmét vagy g o n d o l a t o t k é t analóg, ill. ellentétes aspektusból ismételve — s ily módon mintegy kiegyenlítve — f e j t ki, m i n t pl. P . Claudel Corona benignitatis c. művének alábbi verset-je:

Olyan földdel vegyülök el, mely senkinek sem ad semmiről se számot, és amely erőszakkal sem hasonlítható Európa emlékektől szabdalt tájkép-gyártmányaihoz, ezzel a kimerült, kehes természettel, amely már csak fényrohamaiban él, és bűnbánóan engedi át a télnek, amit nyáron teremtett; olyan nap alatt haladok, mely nem fél a viharoktól, és bőkezűen önti ki friss eouleur locale-jának edényeit a röppentyűként zenitre törő szelek járta nagy égre, és mely sugarai lasszójába kerít egy sebesen lovagló guachót. . .

,,Ha éheznék, nem szólnék róla" — mondja a Zsoltár. De igen! Szólni kell róla, Uram, kiváltképp, ha igazán bóviben vagy a kenyérnek — (jómagam mást látnék szívesebben), én talán adnék neked - inkább, mint hogy a kutyáknak vessem. Ha te kérnéd tőlem egy szegényed ajkával, talán kő nem lévén nálam — a kenyérrel hajítanám kupán! Csak tapintatosan bánj velem — és ne hallgass oly makacsul, mint az atya, ki megbántódott — s aki sérelmén kotol. .. (ford.: Tótfalusi

I.)

O E f o r m a legrégibb a l k a l m a z á s á t egyesek olyan m u n k á k b a n keresik, m i n t Kempis T. K r i s z t u s követéséről c., rímes p r ó z á b a n írt alkotása. K é s ő b b F r . Hölderlin Hyperionj á n a k egyes részeiben, m a j d F . R . de Lamennais Paroles d ' u n c r o y a n t - j á b a n vagy A. Mickiewicznél találnak r á példát. Modern formáit alliteráció, asszonánc, esetleg rím, az ismétlés különböző változatai, antitézis és paralelizmus jellemeznék. 20. sz.-i példáit Ch. Péguy lírájában, Saint-John Per se költeményeiben, a n é m e t és angol 647

(ford.: Tótfalusi

O ( - ó f r a n c i a irodalmi formák,

I.)

vers libre) Kovács Endre

versfő: a verssorok, versszakok k e z d ő betűi vagy szótagjai, szavai. C é l t u d a t o s alakítással egyes k ö l t ő k ->akrosztichonnk, akroteleutonná építik. Kovács Endre versforma: —• versmérték versfüzér: t ö b b versből a l k o t o t t ciklikus kompozíció (-+ ciklus). A d o t t e s e t e k b e n a versfüzérek egyes d a r a b j a i t formai-metrikai elemek is egymáshoz fűzik; az ilyen füzérek legnevezetesebb és legvirtuózabb változ a t a a ->szonettkoszorú. Kovács Endre vershangsúly; versnyomaték; metrikai hangsúly; metrikai nyomaték: a nyelvileg

VERSU hangsúlytalan s z ó t a g o k a t h a n g s ú l y o s a k k á tevő n y o m a t é k , a m e l y e t e szótagok — bizonyos verstani elgondolások szerint p u s z t á n o n n a n n y e r n é n e k , hogy a költő a v e r s m é r t é k b e n hangsúlyos s z ó t a g h e lyekre állítja ő k e t . Az elképzelés az a n t i k időmértékes verselést az ->• ütemegyenlőség d o k t r í n á j á v a l értelmező 19. sz.-i ném e t verstanból s z á r m a z o t t ; e n n e k teoretikusai képzelték — az ókori f o r r á s o k a t f é l r e é r t v e - f é l r e m a g y a r á z v a — a z t , hogy az -*arszisz a görögöknél olyan, m i n d e n nyelvi alap nélküli h a n g s ú l y t j e l e n t e t t , amelyet oda h e l y e z t e k , a h o v á a versritmus k í v á n t a . E t e ó r i a segítséget n y ú j t o t t a v a l ó j á b a n egyenlőtlen i d ő t a r t a m ú ritmusegységek e g y e n l ő v é m a g y a r á z á s á h o z , s más versrendszerek elméleteiben is adaptálták. O A magyar ütemhangsúlyos verselésre v o n a t k o z t a t v a Négyesy L. dolgozta ki a v e r s h a n g s ú l y k o n c e p c i ó j á t . Arany J . „ é r t e l m i " h a n g s ú l y o k r a é p í t e t t ü t e m t a n á b ó l i n d u l t ki, de — tőle eltérően — e hangsúlyok egyenlő időközönkénti, üteméli lüktetését k í v á n t a meg, híven az ütemegyenlőség d o k t r í n á j á h o z . S minthogy költeményeink e k r i t é r i u m o k n a k nem feleltek meg, az e l l e n t m o n d á s t úgy vélte feloldani, hogy a z t állította: „ a v e r s i c t u s ( . . . ) a k k o r is az első szótagon v a n , amikor az értelmileg n e m volna n y o m a t é k o s , h a n e m egy másik, h á t r á b b eső szó. A logikai n y o m a t é k o t e l h a l l g a t t a t j a a versnyomaték: ám lássa a nyelv, miért n e m t e t t e oda a maga h a n g s ú l y á t , a h o v á a vers kív á n t a volna. Sőt a ritmusérzék g y a k r a n o t t is t e r e m t az ü t e m n e k ictust, hol az ü t e m nem hogy egy m o n d a t r é s z l e t e t n e m , de egy szót sem foglal egészen m a g á b a n , csak az utolsó felét, ahol t e h á t logikai hangsúly teljességgel nincs — sőt nem is l e h e t " . E tételt teljes joggal bírálta Gábor I. — b á r az ő koncepciója semmivel nem volt j o b b a Négyesyénél — ; Horváth J . k e z d e t b e n a versmérték n y o m a t é k o s szótaghelyét nevezte , , v e r s n y o m a t é k " - n a k , s n e m feltételezte, hogy e helyeken a szövegek hangsúlytalan szótagjai h a n g s ú l y o s a k k á v á l h a t n á nak, később viszont egy s z u b j e k t i v i s t a ritmuselmélettel c s a t l a k o z o t t Négyesyhez. Az elgondolást legtalálóbban Vargyas L. jellemezte: itt „ m a g a a létrehozandó ü t e m tesz oda hangsúlyt, a h o v á a szöveg n e m tesz és így a létrehozandó hozza létre azt, aminek őt m a g á t létre kellene hozni". O A n é m e t verstan a nyelvi és metrikai h a n g s ú l y r e n d eltérését -+Tonbeugungnak. nevezi; ez Opitz\g megengedett volt, azóta — az e v o k a t í v h a t á s ú -^lebegő hangsúly kivételével — ritmustörésnek s z á m í t . O A költők — a 7 0 % -

os -* sorozatosság h a t á r a i n belül — természetesen megtehetik, h o g y a m e t r u m b a n előírt hangsúlyrendtől e l t é r j e n e k , s ez a lazább ritmuskezelés a d o t t esetekben még kifejező é r t é k ű forma is lehet. A versszöveg h a n g s ú l y t a l a n szótagjai a z o n b a n n e m h o g y valamiféle „ v e r s h a n g s ú l y " - t nyerhetnének a v e r s m é r t é k t ő l , h a n e m a hangsúlytalan szótagok n y o m a t é k o s í t á s a a -*skandálásban t ö b b n y i r e komikus h a t á s ú . Figyelemreméltó — a vers —>metarendszer v o l t á t megvilágító — kivétel a z o n b a n az olasz és p o r t u g á l verselés, ahol a nyelvi és a metrikai h a n g s ú l y n a k á l t a l á b a n szintén egybe kell esnie, létezik a z o n b a n egy sajátos, a sorvégekre korlátozott é r v é n y ű konvenció (->diasztolé 3.), amelyik b e v e t t é teszi bizonyos e s e t e k b e n a nyelvi hangsúlyviszonyok átértékelését a ritmikai megvalósításban. O (-* hang súly) O írod.: Négyesy L.: Magyar v e r s t a n (1886); G á b o r I.: A m a g y a r ősi r i t m u s (1908); H o r v á t h J . : A magyar vers (1948); V a r g y a s L.: A m a g y a r vers r i t m u s a (1952); E . Arndt: D e u t s c h e Verslehre (1968); H o r v á t h J . : Rendszeres m a g y a r v e r s t a n (1969); L. P. E. P a r k e r : Greek Metric (1972); Szepes Erika—Szerdahelyi 1.: Verstan (1981); Kecskés A.: A magyar verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991). Szerdahelyi vershangzástan:

István

-*verstan

vershelyzet: -»helyzet 1. vers héroi'que: ->alexandrin versiculus [verszikulusz] {latin 'versecsk e ' ) : 1. a —•szekvencia és a lírai -+lai ö n m a g u k b a n a k á r egyenetlen szótagszámú sorokból felépülő -^strófá inak elnevezése, amelyek azonban egy -*antistrójá\al -^strófapárt alkotnak, s így a költemény egésze —>antistrofikus versszerkezetű. E felépítést — énekelt f o r m á k r ó l lévén szó — a zenei szerkezet is követi. A lai német megfelelőjében, a -* Leiekben a versiculus neve —• Versikel. A versszerkezet a ->descort és az -+estampie rokona. O 2. a római katolikus mise —»responsoriumsii b a n a rövid, t ö b b nyire a Bibliából vett, felelgető ének formájában e l ő a d o t t páros szerkezetű m o n d a t o k elnevezése. Az első közülük a szűkebb értelemben v e t t versiculus, a második a responsum. Szerdahelyi István versidom:

versmérték

versi doppiati [verzi d o p p i á t i ] ( ' m e g k e t t ő z ö t t s o r o k ' ) : az olasz v e r s t a n i terminoló-

648

VERSU giában a ->középmetszetes hosszabb verssorok megjelölése; ezeket a metszettel elvágott félsor ok terjedelmének és lejtésének megfelelő rövid sorok e g y m á s mellé írásából s z á r m a z t a t j á k . O (-*•olasz irodalmi formák) O írod.: W . Th. Elwert: Versificazione italiana dalle origini ai giorni nostri (1973). Szepes Erika Versigora, P j o t r Petrovics (Szeverinovka, 1905. m á j . 1 6 — M o s z k v a , 1963. ápr. 3.): orosz író. Falusi t a n í t ó c s a l á d j á b a n született. Színész, m a j d (1938-tól) filmrendező volt K i j e v b e n . A 2. világháború idején a legendás K o v p a k p a r t i z á n h a d t e s t egyik p a r a n c s n o k a k é n t harcolt. O Még a háború előtt k e z d e t t p r ó z á t írni, az irodalom a z o n b a n csak 1945 u t á n v á l t h i v a t á s á v á . F ő m ű v e Ljugyi sz csisztoj szovesztyju (1946: Bácskai T., M á n d y S t e f á n i a , Tiszt a lelkiismeretű e m b e r e k , 1950) c. dokum e n t u m r e g é n y e , a m e l y é r t 1947-ben Sztálin-dijat k a p o t t . A p á r t o s k r i t i k a n y o m á s á r a a z o n b a n kénytelen v o l t őszinte, sokszor m e g r á z ó k ö n y v é t lényegesen átdolgozni, hogy az általa m e g r a j z o l t háború, a p a r t i z á n h a r c képe jobban igazodjon a hivatalos követelményekhez. Ugyancsak a szovjet p a r t i z á n o k h a r c á n a k állított emléket későbbi regényeiben és elbeszéléseiben is. O E g y é b m ű v e i : Karpatszkij rejd ( ' P o r t y a a K á r p á t o k b a n ' , reg. 1958); Rejd na Szan i Visziu (reg., 1959 N e m e s k ü r t y T., N y u g a t i p o r t y a , 1962) Pereprava ('Átkelés', reg., 1960); Dom rodnoj ('Szülői ház', reg., 1962). O Magyarul még: 1 nla ( T i s z a t á j . 1948, 9— 10.). O írod.: V. Percov: L j u g y i podviga (Izvesztyija, 1945. szept. 23.); A. K a r a v a j e va: K n y i g a o k a r p a t s z k o m rejgye (Lityerat u r n a j a gazeta, 1951. jan. 18.); E. Fehér P.: Meghalt P j o t r Versigora ( É l , 1963, 14.). B. Váczi

Remény volt bennem s fájdalom: csak üldögéltem s azt gondoltam, ha szolgálatát elhagyom, talán vigaszt találok abban. Bár vigasznak hívni alig lehetne, jaj! Piciny vigaszkának örülhetek csupán: Oly kicsi, hogy ki is csúfolnátok, ha mondanám, De mindenki csak azzal boldog, amije van.

8 a 9 b 8 a 9 b 12 e 12 d 14 d 13 c

Engem egy fűszál boldogít: Bíztat: várjak kegyelmet bátran; rámérem kezem ujjait, ahogy a gyermekektől láttam. Csak nézzétek, figyeljétek, mit is tanit: szeret, nem szeret, szeret, nem szeret, szeret. Ahányszor csak játszom, a vége mind jó s egyre ez. Megvigasztal, de ehhez kell ám aztán a hit!

8 a 9 b 8 a 9 b 12 c 12 d 14 d 13 c,

(ford.: Keresztury

D.)

A s t r ó f a p á r o k a t a l k o t ó Versikeleket azonos d a l l a m r a énekelték. Az általuk a l k o t o t t , olykor -+perikópa-szerű, s így is nevezett versszerkezet a —*•Leich kialakulásával genetikus kapcsolatba is hozott —• szekvenciáéhoz, lírai -+laiéhoz, ill. -+descortéhoz és ->estampie-éhoz hasonló, s attól függően, h o g y ez u t ó b b i a k közül melyikhez áll közelebb, háromféle lehet. A szekvencia-típusb a n az A B B CC D D . . . Z v a g y a kettős cursusnak (-»szekvencia) nevezett képlethez igazodik. Az estampie-típusban h á r o m nagy, e g y e n k é n t is h á r m a s tagolású egységből áll, a lai-típusban viszont a Versikelek s t r ó f a p á r j a i aszimmetrikus sorozatosságúak. O írod.: H . K. B e r t r a u : Sangverslyrik (1964); H. K u h n : Minnesangs W e n d e (1967). Jávor Ottó—Szepes Erika

Ilona

Versikel [verzikel] ( l a t i n versiculus 'versecske' szóból): 1. a középfelnémet -*Leich verszerkezetének építőeleme, a -»versiculus német megfelelője. T e r j e d e l m e változó, lehet csak három-négy soros, de hosszú, bonyolult rímszerkezetű egység is. Minthogy sorai minden ismétlődés nélküli, kötetlenül változó szótagszámúak is lehettek, nem tekintik versszaknak; v a l ó j á b a n azonban olyan —•strófa, amely —* antistrófákkal -*strófapárt a l k o t v a egy —>antistrofikus versszerkezet része. Ha a Versikelt e megfelelésen túl a rímszerkezet azonossága is öszszeköti a s t r ó f a p á r j á v a l , fél-Versikelnek nevezik. P é l d á n k Walther von der Vogelweidétől: 649

O 2. Más értelemben a strófatagolás nélküli versek n a g y o b b , azonos rímelésű sorokból álló egységeinek német elnevezése (a provanszál -*laissa monorrima, a francia ->-laisse, az olasz —> lassa monorima megfelelője). O 3. t á g a b b a n az astrofikus versszerkezetek bármilyen más sorcsoportjain a k vagy a m ű d a l o k szakaszainak (ária) megjelölése. Kovács Endre Versins fverszen], J a e q u e s ( ' h a m s o n (eredeti név); Pierre (felvett név); (Strasbourg, 1923—): francia író. A 2. v i l á g h á b o r ú b a n ellenállóként v e t t részt, m a j d d e p o r t á l t á k ; ezután hét évet s z a n a t ó r i u m b a n t ö l t ö t t . S v á j c b a n t e l e p e d e t t le, ahol t u d o m á n y o s f a n t a s z t i k u s a d á s o k a t készített a r á d i ó b a n . 0 m a g a is írt sci-fi regényeket: En avant Mars ( ' I r á n y a Mars', 1955); Les Transhumains ('Emberen túli lények', 1980). Yverd o n b a n s a j á t g y ű j t e m é n y é b ő l megalapít o t t a a „Messzeíold H á z á t " ( „ L a Maison d'Ailleurs'), a m e l y k ö n y v t á r és m ú z e u m egyben. E g y érdekes t a n u l m á n y t is publikált: L'Encyclopédie de l'utopie, des voyages extaordinaires et de la science-fiction ('Az

VERSU co I i—i ÚJ O

utópia, a f a n t a s z t i k u s u t a z á s o k és a t u d o m á n y o s - f a n t a s z t i k u s irodalom enciklopéd i á j a ' , 1972). Budai Rita versi reeiproci:

->palindrom

vers irrégulier: -+vers libre versi sciolti [verzi solti] {'feloldott vers e k ' ) ; verso sciolto (egyes szám); endecasillabo sciolto: olasz s o r f a j ; r í m t e l e n endecasillabo. Mindazok a r i t m i k a i megoldások e l ő f o r d u l h a t n a k benne, a m e l y e k a rímes endecasillabo esetében megfigyelhetők, v a g y i s a különbség csak a r í m elhagyása. O N é h á n y középkori kísérlet u t á n a verso sciolto h a s z n á l a t a a 16. sz.ban t e r j e d t el, f ő k é n t C. Trissino Sofonisba c. t r a g é d i á j a és I t a l i a l i b e r a t a dai Goti ('A g ó t o k t ó l m e g s z a b a d í t o t t Olaszország') c. eposza n y o m á n . Népszerűsége nem csökkent a későbbi s z á z a d o k b a n sem; a legművészibb f o r m á b a n jelenik meg Parini, Foscolo, Leopardi és Manzoni m ű v e i b e n . O (—>olasz irodalmi formák, endecasillabo) Herczeg Gyula versi semplici: -*composto,

verso

versjátékok: —>irodalmi játékok versképlet: a versmértékek és v e r s r i t m u sok leírására szolgáló jelcsoport. A verstani s z a k i r o d a l o m b a n e l t e r j e d t e b b v a g y nevezetesebb ilyen jelek (függetlenül a t t ó l , hogy lexikonunk szerzői ezeket használják-e, s hogy ezek h a s z n á l a t a milyen elgondolásokhoz kapcsolódik) az alábbiak. O I. Az időmértékes verselés jelei. 1) Szótagjelek: " x ^

-

w

—

rövid szótag hosszú szótag k ö z ö m b ö s szótaghely, ahol a hosszú és a rövid szótag e g y f o r m á n gyakori k ö z ö m b ö s szótaghely, ahol g y a k r a b b a n áll egy rövid szótag, r i t k á b b a n egy hosszú k ö z ö m b ö s szótaghely, ahol g y a k r a b ban áll egy hosszú szótag, r i t k á b b a n egy rövid k ö z ö m b ö s szótaghelv, ahol egy hoszszú szótag vagy két rövid szótag egyf o r m á n gyakori k ö z ö m b ö s szótaghelv, ahol g y a k r a b b a n áll két rövid szótag, r i t k á b b a n egy hosszú k ö z ö m b ö s szótaghely, ahol g y a k r a b b a n áll egy hosszú szótag, r i t k á b b a n k é t rövid irracionális hosszú szótag

feloldott hosszú szótag h á r o m m o r á s szótag n é g y m o r á s szótag ö t m o r á s szótag aiol bázis

H a a képlet az időértékek mellett a hangsúlyviszonyokat is jelöli, a fenti jelek önm a g u k b a n h a n g s ú l y t a l a n szótagokat jelölnek, s a hangsúlyos szótagot a jel fölé helyezett egyenesen álló, a főhangsúlyost jobbra, a mellékhangsúlyost b a l r a dőlő vessző jelzi. í g y pl.: " x

hangsúlyos rövid szótag főhangsúlyos hosszú szótag mellékhangsúlyos közömbös szótaghely

O 2) A nyugat-európai s z a k i r o d a l o m b a n e l t e r j e d t az időmértékes verslábak, kólonok és sorok egy részének betűjelekkel való jelölése: an anacl ba cho chodim

anapesztus anaklázisos j ó n i k u s bacchius choriambus wilamowitziánus (choriambikus dimeter) cr krétikus d1 a daktiloepitritusok choriambus-eleme d2 a daktiloepitritusok anapesztuseleme D a daktiloepitritusok hémiepeszeleme da daktilus decas alc alkaioszi t i z e n k e t t e s do vagy ő dochmius e a daktiloepitritusok krétikuseleme E a daktiloepitritusok - ^ - x — alakú eleme enneas alc alkaioszi tizenegyes erasm eraszmonideus gl glikóneus hem hémiepesz hipp hippónakteus hypod hipodochmius ia jambus io jónikus ith ithyphallikus lec léküthion m molosszus maec Maecenas atavis-kólon pher pherekráteus sp spondeus tel téleszilleon tro trocheus

650

VERSU tő képletek egy része megelégszik a szótagok idő- és hangsúlyértékének e g y ü t t e s jelölésével, az időmértékes verselés f e n t ism e r t e t e t t jeleit a l k a l m a z v a . Egyes szerzők viszont ennél részletezőbb leírásra alkalm a s jelrendszereket h a s z n á l n a k . Ezek közül i s m e r t e b b W. S. Allén megoldása, melyben a h a g y o m á n y o s jelek mellett az alábbiak szerepelnek:

Ahol a kólon-betűjelek előtt A jel áll, o t t a szóban forgó kólón fejetlen változatáról van szó. O 3) E g y é b jelek: : /

k ó l o n h a t á r jele kólonbővítéseknél a kólonokat elválasztó jel; cezúra jele dierézis híd r i t k á b b a n megvalósuló híd jele r i t k á b b a n megvalósuló cezúra jele

II n • \

E Z X C V V V V V

O II. A hangsúlyos verselés jelei. A hangsúlyos verselés képleteiben a l k a l m a z o t t jeleknek nincs olyan szélesebb körben elfogad o t t h a g y o m á n y u k , m i n t az időmértékes képleteknek. Gyakori, hogy a szerzők az időmértékes képleteket veszik át, a hangsúlyos szótaghelyeket a hosszú, a hangsúlytal a n o k a t a rövid időértéknek megfelelő jelekkel jelölve. A viszonylag legelterjedtebb szótagjelek (a m a g y a r v e r s t a n által alkalm a z o t t a k a legfelső sorban): hangsúlytalan

hangsúlyos

x

x

o

ó

/ /

, 11 ;

főhangmelléksúlyos hangsúlyos x

x

ó

ö

A lengyel v e r s t a n b a n , s ennek m i n t á j á r a az oroszban egyes szerzők a hangsúlytalan szót a g o k a t s, a hangsúlyosakat S, a közöseket o betűjellel jelölik; az angol nyelvterületen használt betűjeles képletekben is S a hangsúlyos szótag jele, a hangsúlytalané viszont W. O I I I . A ritmusegységek határainak és a szüneteknek az időm értékes és a hangsúlyos verselés képleteiben azonos jeleik vannak:

, ||

III A ]\ X X X ©

lábak, ü t e m e k h a t á r a ; B. Snellnéi a sorvég jele B. Snellnéi az ü t e m e k h a t á r a sormetszet jele; Snellnéi a periódusvég jele; r i t k á b b a n az időmértékes ü t e m h a t á r jele strófavég v a g y sorvég jele hiányzó szótag v a g y egy morás szün e t jele k é t m o r á s szünet h á r o m m o r á s szünet n é g y m o r á s szünet ö t m o r á s szünet versvég

O IV. A versszövegek k o n k r é t a b b , t ö b b s z e m p o n t ú elemzésének eredményeit rögzí-

szótag n y o m a t é k o s szótag n y o m a t é k nélküli szótag mássalhangzó magánhangzó rövid m a g á n h a n g z ó hosszú m a g á n h a n g z ó n y o m a t é k o s szótag m a g á n h a n g z ó j a n y o m a t é k nélküli szótag m a g á n hangzója szótaghatár szóhatár ütemhatár k ó l o n h a t á r , metszet

A l á b a k a t Allén római számokkal sorszámozza; első elemüket a, második e l e m ü k e t b betűjellel jelöli, a k é t s z ó t a g ú elemek első, ill. második s z ó t a g j á t pedig a1lbl, a2/b2 jelcsoporttal. O Az ú j a b b m a g y a r szakirodalomban Kecskés A. dolgozott ki négyféle i d ő t a r t a m - és t ö b b hangsúlyfokozat-értéket, v a l a m i n t d a l l a m v o n a l a t is érzékeltető jelrendszert. O A versképletek lehetnek ún. metrikai képletek, amelyek a -*versmértékek. elvont szabályszerűségeit rögzítik, v a g y ritmusképletek, amelyek a versmérték k o n k r é t —»ritmikai megvalósítása,nak mik é n t j é t szemléltetik. A IV. p o n t b a n ismert e t e t t képletek v o l t a k é p p e n túllépnek a v e r s t a n h a t á r a i n , a m e n n y i b e n a szöveg olyan t u l a j d o n s á g a i t is jelölik, amelyek nem csak a vers s a j á t o s r i t m u s t é n y e z ő i t rögzítik, h a n e m ezeken t ú l m e n ő prozódiai s a j á t o s s á g o k a t ; e t é n y természetesen nem csökkenti az e f f a j t a vizsgálatok poétikai — i r o d a l o m t u d o m á n y i jelentőségét. O (-+vers) O írod.: R . V o l k m a n n — H . Gleditsch: R h e t o r i k u n d Metrik der Griechen und R ö m e r (1901); B. Snell: Griechische Metrik (1957); W . S. Allén: Accent a n d R h y t h m . Prosodic F e a t u r e s of L a t i n a n d Greek: A S t u d y in T h e o r y a n d Reconstruetion (1973); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: V e r s t a n (1981); Kecskés A.: A vers hangzásvilága (1981); uő: A m a g y a r vers hangzásszerkezete (1984); Szerdahelyi I.: Verst a n m i n d e n k i n e k (1994).

651

Szerdahelyi

István

VERSU versköltő: -> költő versláb; láb; pusz ( g ö r ö g ) ; pus (latin átírású g ö r ö g ) ; pes ( l a t i n ) : 1. a görög— latin típusú időmértékes verselés egyszerű metrikai-ritmikai egysége. P o n t o s a b b meghatározása és az ide sorolandó képletek összeállítása a szakirodalom különböző képviselőinél eltérő. A legelterjedtebb — s feltevésünk szerint legelfogadhatóbb — fogalomértelmezések egyike szerint a verslábak a hosszú és rövid szótagok azon variációival azonosak, amelyek a két- és háromszótagos egységeken belül lehetségesek. Versláb t e h á t e felfogásban a ->pirrichius (" a spondeus ( — ) , a jambus (« -), a -*trocheus (— az —•anapesztus a -*daktilus (— ^ "), a —• bacchius —), a ->palimbacchius ( "), az ->amphibrachisz (« a —• kretikus (- ^ - ) , a —>ínbrachisz " és a ->molosszus ( ). E felfogás mellett szól, hogy az összes többi képlet v i s s z a v e z e t h e t ő — f e l b o n t h a t ó ezekre az egységekre, s így állandósult kapcsolataikat elméleti szempontból helyesebb ->kólonoknak nevezni. O Más, szintén nagy h a g y o m á n y ú felfogásban a fenti képletek csak az —> egyszerű verslábak, s ezek mellé állítandók az összetett verslábak is, a -+proceleuzmatikus ( " " " "), a —•dispondeus vagy -*nagy versláb ( ), a —>ditrocheus (- " — "), a ->dijambus az ->antiszpasztus — a —• choriambus (— " " - ) , a jónikusok ^ , " "), az —>epitritusok ,- « , —, — a -+paiónok (- " " ^ - " ", ^ " — ^ « « —), a -ypentabrachisz (^ ^ ^ ^ « - ) és a a —>dochmius -»hipodoehmius (— " - ^ - ) . E koncepció következetlenségét m u t a t h a t j a , hogy öszszefonódott azzal a terminológiai megoldással, mely szerint az összetett verslábak (de az a n a p e s z t u s és a daktilus is) olyan verslábak, a m e l y e k egyben időmértékes ütemek, s h o g y az ötszótagos egységek többi lehetséges v á l t o z a t á t m á r n e m tekinti összetett v e r s l á b n a k , h a n e m kolonnák vagy sornak (a dochmiustól nem nagyon különböző - ^ " — képletet pl. —>adóniszi verssornak). O A klasszikus görög verselés tényeit leginkább az az Arisztoxenosz okfejtéseire visszavezethető koncepció tükrözi, amelyik szerint a versláb olyan metrikai egység, melyben legalább egy rövid és egy hosszú szótag v a n . A pirrichius, tribrachisz, spondeus és molosszus t e h á t nem láb, csak más l á b a k a t metrikai -> megfelelésse1 helyettesítő k é p l e t , s csak azok szomszédságában f o r d u l h a t elő. E koncepció árnyoldala az, hogy a láb terjedelmének felső ha652

t á r á t nem jelöli meg, s csak a görög—latin időmértékes versre áll; jóllehet ebben valób a n csak helyettesítő lábnak h a s z n á l t á k a pirrichiust, tribrachiszt, spondeust és molosszust, de ez nem jelenti azt, hogy e képletek l á b k é n t nem használhatók, s v a n n a k is olyan későbbi versek, amelyekben így is h a s z n á l t á k őket. O A fentieken kívül számos m á s elgondolás is ismeretes, és v a n n a k olyan szakírók, akik a versláb f o g a l m á t mellőzve a klasszikus időmértékes képletek e t (->ütem értelemben) e g y ö n t e t ű e n metronnak nevezik. O A görög—latin t í p u s ú időmértékes versek egy részében a versláb az egyszerű —>metrikai egység, e versek ritm u s á t az a d j a , hogy a lábak a —•sorozatosság k r i t é r i u m a i n a k megfelelően ismétlődnek b e n n ü k . Az ilyen versszerkezeteket nevezzük —>podikus verseknek, s ezeknek az a jellemvonásuk, hogy a láb alapformáját (vagy más néven az ú n . —•tiszta verslábat) a képlet bármely helyén p ó t o l h a t j a helyettesítő láb (—^megfelelés). Az —>ütemversekben viszont a lábak kettesével a l k o t n a k egységet, s az a l a p f o r m á t csak m e g h a t á r o z o t t sorszámú lábban lehet helyettesíteni, a -*kólonvers, periódusvers, sorvers, strófavers esetében pedig még n a g y o b b egyszerű ritmusegységek ismétlődésével állunk szemben. Az azonos lábakból felépülő ritmusegységek h a g y o m á n y o s elnevezése (egy láb t e r j e d e l m ű t ő l h é t láb terjedelműig): -+monopodia, dipodia, tripodia, tetrapodia, pentapodia, hexapodia, heptapodia s t b . O A 19. sz.-i v e r s t a n b a n e l t e r j e d t ->ütemegyenlőségi d o k t r í n a jegyében a verslábak alapf o r m á j á v a l szembeállították az átszámít o t t m o r a é r t é k ű —>irracionális verslábakat, -^•ciklikus verslábakat, amelyek a l a k j u k b a n nem, de m o r a s z á m b a n különböztek volna a —•racionális verslábaktói. Feltételezték tov á b b á , hogy a l á b a k a t a h a g y o m á n y o s helyettesítő lábak mellett p ó t o l h a t j á k tőlük merőben különböző alakú részben oldott verslábformák, —>oldott verslábformák, -»összevont verslábak, ->nyújtott verslábak és a sorképlet b á r m e l y helyén, különféle m é r t é k b e n (-*kataléxis, hiperkataléxis) módosult ->csonka verslábak. A korszerű metr i k a e f o g a l m a k a t az ütemegyenlőségi d o k t r í n á n túllépve mellőzi, kivéve a csonka verslábét, de ezt is olyan értelemben haszn á l j a csak, hogy az a l a p f o r m a egyetlen (a kezdő) szótagra rövidül, s csonka láb csak sorvégen vagy — r i t k á b b a n — a metszettel k e t t é v á g o t t félsorok z á r l a t á b a n jelentkezh e t és nem áll metrikai megfelelésben az a l a p f o r m á v a l (tehát nem tölti be a helyettesítő láb szerepét, h a n e m h a t á r jelzésként funkcionál). O A régebbi verstan a verslá-

VERSU bakat két verslábrészre b o n t o t t a , a nyom a t é k o s -*arsziszra és a n y o m a t é k nélküli -*•thesziszre, s e részek m o r a s z á m á t alapul véve m e g k ü l ö n b ö z t e t t é k az -> egyenlő arányú l á b a k a t és a kétharmados arányúikat, ill. —>másfélszeres arányúakat. Miután az arszisz—theszisz felosztás fikciónak bizonyult, a mai verstan e megkülönböztetésekkel m á r nem él. Az —•emelkedő verslábak, -^ereszkedő verslábak és a —• közömbös verslábak megkülönböztetése sem gyümölcsözőbb, m i n t h o g y nem igazolható az az elképzelés, miszerint a különböző lábakból felépülő sorokban csak azonos (tehát v a g y csupa ereszkedő, vagy csak emelkedő) jellegű lábak k a p c s o l ó d h a t n a k egymáshoz, s legfeljebb közömbösek illeszkedhetnek közéjük. O A különféle v e r s l á b a k l é t r e j ö t t é t a v e r s t a n — az ókortól n a p j a i n k i g e l t e r j e d t ún. -*•derivációs elméletei egyetlen v a g y n é h á n y , legősibbnek m o n d o t t formából vezetik le. Az e f f a j t a elgondolások szerint a képletek bővüléssel, szűküléssel, egybeillesztéssel vagy szétválással, ill. -»anaklázíssal keletkeztek egymásból. Az ilyen elgondolások közös á r n y o l d a l a az, hogy — kivéve a z o k a t a ritka eseteket, amikor egyegy f o r m a létrejöttének körülményeiről konkrét adataink vannak — a versformák kialakulásának m i k é n t j e utólag, spekulatív eszközökkel nemigen állapítható meg. O 2. Az ún. hangsúlyváltó verselés rendszereiben (~+vers) a szakirodalom képviselőinek n a g y o b b része szintén verslábnak nevezi az egyszerű metrikai-ritmikai egységeket. Ezeknek elnevezései és képletei — azzal a jelentős különbséggel, hogy itt a hosszú szótagok helyén hangsúlyos szótagok, a rövidek helyén pedig h a n g s ú l y t a l a n o k állnak — a görög—latin időmértékes verselés lábelnevezéseivel és képleteivel azonosak. O 3. Merőben m á r terminológia érvényesül viszont az időmértékes verselés azon rendszereiben, amelyek az e u r ó p a i k u l t ú r k ö r ö n kívüli irodalmakban t e r j e d t e k el. A klasszikus szanszkrit versben l á b n a k (páda) az európai értelemben v e t t -^verssort nevezik (ami a z o n b a n az itteni v e r s t a n b a n ->félsornak számít). A formák jelentős része európai értelemben v e t t l á b a k ismétlődése nélküli -^sorvers, vagy ilyen l á b a k r a egyáltalán nem b o n t h a t ó (—>moraszámláló verselés). O A tamil időmértékes verselésben kétféle verslábat k ü l ö n b ö z t e t n e k meg. A nér egyszótagos, hosszú, d e sorvégen lehet —• rövid a hosszúban is. A nirai két szótag, képlete ^ x (egy rövid és egy közömbös szótag). Az ezekből felépített, összesen tizenkétféle, két vagy h á r o m l á b a t t a r t a l m a zó ütemek négyféle m ó d o n kapcsolódhat-

nak egymáshoz. O A klasszikus a r a b időmértékes v e r s b e n — Khalű Ibn Ahmad rendszerezése n y o m á n — nyolc v e r s l á b a t (dzsuz) k ü l ö n b ö z t e t n e k meg. E l á b a k a t maga Khalű n e m képletben rögzítette, hanem p a r a d i g m a - s z a v a k k a l . E p a r a d i g m a szavak prozódiai értelmezése v i t a t o t t . G. Weil értelmezésében a p a r a d i g m á k a t az alábbi képletek a d j á k vissza (a n a g y b e t ű k az időmérték mellett r i t m u s t é n y e z ő k é n t szerepet j á t s z ó hangsúlyos m a g o t , a kisbet ű k a n y o m a t é k nélküli részeket jelölik): 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

FAÚ-lun fá-ILÚN MAFÁ-ilun mustaf-ILÚN fá-ILA-tun MUFÁ-alatun mutafá-ILÚN mafú-LÁTÚ

x " x x " x

- x - - x x x " — " - x - - - ^ - " x - -

J . Kurilowicz viszont a fenti képletekben x-szel jelölt közömbös szótaghelyeket kiküszöbölve a n y o l c alaplábat így rögzíti: 1. « 2.

-

-

-

3. - 4. — " — 5. - - 6. 8. Ezek a v e r s l á b f o r m á k az a r a b m i n t a nyomán a t ö r ö k és a perzsa költészetben is használatosan voltak. O (-»•metrikai egység, versszerkezet) O írod.: T h . Benfey: Hanclbuch d e r Sanskritsprache. 2. Abteilung. 1. Teil. T e x t , Anmerkungen, Metra (1853); R . W e s t p h a l : Allgemeine Metrik (1893); R, W e s t p h a l — H . Gleditsch: Allgemeine Theorie der griechisehen Metrik (Theorie d e r musischen K ü n s t e der Hellenen. szerk. A. R o s s b a c h — R . Wilhelm, I I I / 1. köt., 1887); R . V o l k m a n n - H . Gleditsch: Rhetorik u n d Metrik der Griechen u n d Römer (1901); A. B. Keith: A History of Sanskrit L i t e r a t u r e (1928); M. L e n c h a n t i n de Gubernatis: M a n u a l e di prosodia e metrica latina (1934); H o r v á t h J . : Rendszeres magyar v e r s t a n (1951); Vekerdi J . : A versforma kérdése keleti műfordításainknál (AntTan, 1956); B. Snell: Griechische Metrik (1957); G. Weil: Grundriss und S y s t e m der altarabischen Metren (1958); Gáldi L.: I s m e r j ü k meg a v e r s f o r m á k a t (1961); P. Maas: Greek Metre (1962); D. Korzeniewski: Griechische Metrik (1968); W. K . W i m s a t t

653

VERSU (szerk.): Versification Major Language Types. Sixteen E s s a y s (1972); W. S. Allén: Accent and R h y t h m . Prosodic F e a t u r e s of Latin and Greek; A S t u d y in Theory and Reconstruction (1973); J . Kurilowicz: Metrik und Sprachgeschichte (1975); Major I. (szerk.): A tamil irodalom kistükre (1978); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981); uők: A múzsák t á n c a (1988); Szepes Erika: Magyar költő — m a g y a r vers. A mai m a g y a r költészet verstani kisenciklopédiája (1990); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás története (1991); Szerdahelyi I.: Verstan mindenkinek (1994). Szerdahelyi István O Az ú j a b b angolszász verselméleti szakirodalomban széles körű visszhangot kelt e t t az a m e r i k a i költő, W. C. Williams — poétikai kézikönyvében is kodifikált — elgondolása a változó verslábról (variable foot). Elképzelése szerint ez az a fogalom, a m e l y — az e g y é b k é n t szerinte sosem teljesen „szabad" — szabadversben a r e n d e t és v á l t o z a t o s s á g o t e g y a r á n t m a g y a r á z z a . Saj á t szabadversein végzett elemzéseiben a szövegeket olyan változó verslábaknak nevezett egységekre tagolja, amelyek mind a szótagszám, m i n d a hangsúlyok elhelyezkedése t e k i n t e t é b e n igen különböznek egymástól, s e n n y i b e n valóban variábilisak; a t a g o l h a t ó s á g t é n y e viszont a rend mozzan a t á t képviselné. E koncepció (amely feltűnően rokon a m a g y a r -»tagoló vers-elgondolásokkal) a l a p v e t ő h i b á j a az, hogy nem veszi t e k i n t e t b e a ->sorozatosság k r i t é r i u m á t ; ennek figyelmen kívül hagyása esetén ugyanis b á r m e l y prózai szöveget u g y a n ilyen „ v á l t o z ó v e r s l á b a k r a " (vagy „ t a g o k ra") lehet d a r a b o l n i . O írod.: H. M. Sayre: The Visual T e x t of W. C. Williams (1983); S. Cushman: W . C. Williams and t h e Meanings of Measure (1985). Kicsi Sándor

András—Szerdahelyi

István

verslábarány: a görög—római típusú időmértékes verselés régebbi elméleteiben az -^•arszisz és a —> theszisz verslábrészé re eső moraszámok közötti arány. A modern metrika ezeket az a r á n y o k a t (-*•egyenlő arány, háromnegyedes arány, háromszoros arány, kétharmados arány, kétszeres arány, másfélszeres arány, négyharmados arány, öt harmados arány), m i n t h o g y ritmikai-metrikai jelentőségük nincsen, nem t a r t j a számon, miként az —• ütemarányokat sem. O (—>metrika) Szejpes Erika

verslábak alapformájával metrikai ->megfelelésben álló képletek megjelölése. E képletek lehettek -+részben oldott verslábformák, ->oldott verslábformák, -*•összevont verslábak, -^nyújtott verslábak, —•irracionális verslábak és verssorok k ü l ö n b ö z ő helyein és különböző mértékben (—*•hiperkataléxis, kataléxis, katalektikus versmérték) lerövid ü l t —•csonka verslábak. O A verslábform á k elgondolása a m e t r i k a i megfelelést rendkívüli mértékben k i t e r j e s z t e t t e ; a —>bacchiwsnak pl. e felfogásban csak az a l a p f o r m á j a volt a ^ képlet, részben o l d o t t v e r s l á b f o r m á j a a 2. és 4. -apaion (v _ w in. i/ «/ i/ - ) , o l d o t t f o r m á j a a —>pentabrachisz (^ ^ ^ " n y ú j t o t t form á j a a —•jambus ( " - ) , irracionális f o r m á j a a —>molosszus ( ) lett, s ez igen megkönyn y í t e t t e a valójában nem e g y f o r m a ütemekből építkező szövegek e g y f o r m á v á magyarázását. Ilyen alapon azonban — a m i n t a fenti példa is m u t a t h a t j a — szinte minden képlet megfeleltethető egymásnak, ami értelmetlenné teszi a versritmus f o g a l m á t , hiszen a k á r prózai szövegek is egyenlő ütemekből álló verseknek m u t a t k o z h a t n a k . Az antik időmértékes verselés szakirodalma ezért a többféle verslábformáról szóló elképzeléseket elvetette; az egyedüli kivétel a sorok és félsorok végén álló, egy szótagra rövidült csonka versláb, amely valóban létező változata valamennyi verslábnak. O (—• ütemegyenlőség, versláb) O írod.: Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981). Szepes Erika verslábhiány: egyes, a görög—római típusú időmértékes verselés régebbi (az ->ütemegyenlőség d o g m á j á n a k jegyében fogant) elméletei által ütemversekként ért e l m e z e t t periódusok és versszakok (így az ún. —>jambologaoedikus versmértékek) sorain a k végén m u t a t k o z ó , látszólagos hiány. H a ugyanis e sorokat ü t e m e k r e b o n t j u k , a sorvégeken nem találunk s z a b á l y o s ütemeket, h a n e m olyan verslábak, csonka lábak vagy m a g á n y o s szótagok m u t a t k o z n a k , amelyek mellől mintegy „ h i á n y o z n a k " az őket ü t e m e k k é kiegészítő szótagok. H a viszont — a m i n t ezt a modern m e t r i k a teszi — e szövegeket nem a k a r j u k mindenáron ü t e m versekké magyarázni, h a n e m -+kólonverseknek f o g j u k fel őket, a „ v e r s l á b h i á n y " l á t s z a t p r o b l é m á j a is megszűnik. O (—>kólonvers, ütemvers) O írod.: R . Volkmann — H . Gleditsch: Rhetorik u n d Metrik der Griechen und R ö m e r (1901); B. Snell: Griechische Metrik (1957). Szepes Erika

verslábforma: az ütemegyenlőség tételét valló 19. sz.-i m e t r i k a i iskola koncepciójában a g ö r ö g — l a t i n típusú időmértékes 654

verslábnem: a görög—római típusú időmértékes verselés régebbi elméleteiben az

VERSU azonos v e r s l á b a r á n y ú lábak g y ű j t ő f o g a l m a . A modern v e r s t a n az ü t e m a r á n y o k klasszifikációját mellőzve a verslábnemek e t sem t a r t j a számon. O (-*verslábarány) Szepes Erika verslábpár: a görög—római időmértékes verselés régebbi elméleteinek terminológiáj á b a n az olyan verslábak elnevezése, amelyek két -»egyszerű verslábra b o n t h a t ó k . G y a k r a b b a n h a s z n á l t megjelölése —>összetett versláb. Szepes Erika verslábrész: a régebbi v e r s t a n o k b a n az a n t i k időmértékes verselés v e r s l á b a i n a k összetevője. K é t verslábrészt k ü l ö n b ö z t e t tek meg, a n y o m a t é k o s -*arsziszt és a nyom a t é k t a l a n -*thesziszt. Ezek a r á n y á t is számontartották moraértékük alapján (-*verslábarány). Az ú j a b b v e r s t a n o k az arszisz és theszisz f o g a l m á n a k mellőzésével a verslábrészeket és a r á n y a i k a t is figyelmen kívül hagyják. O (-»versláb) Szepes Erika vers libre [ver libr] ( ' s z a b a d v e r s ' ) : a f r a n c i a v e r s t ö r t é n e t k é t k o r s z a k á n a k saját o s — a szabályostól részben v a g y egészben eltérő — verselési m ó d j a . 1. A 17. sz.-i vers libre (amelyet vers varié néven is emlegetnek) a szabályos vers (vers régulier) jellemzői közül a rímet és a sormetszetet m e g t a r t ja, de az egyenlő hosszúságú sorok helyett kötetlenül ingadozó szótagszámú és ritmikailag eltérő verssorokat használ. J . de La Fontaine meséiben vált népszerűvé. La Fontaine így f o g a l m a z t a meg a vers varié szerepét: „Azt h i t t e m , hogy a s z a b á l y t a l a n verssorok — azáltal, hogy a p r ó z á h o z közelítenek — a legtermészetesebbek lehetnek, t e h á t egyszersmind a legjobbak is." A kak a s és a róka c. meséjének alábbi kezdő sorai érzékeltetik a 17. sz.-i vers libre jellegét (a sorok szótagszáma: 13, 10, 12, 9, 8; az eredetiben ü t e m hangsúlyos r i t m u s t a mag y a r fordítás — h a g y o m á n y a i h o z igazodva — időmértékes j a m b u s r a v á l t o z t a t j a ) : Pislogva őrködött szokott helyén, egy ágon, a vén kakas, furfangos és merész. Megáll egy róka lenn. A hangja mint a méz. „Kitört a béke, — szól, — barátom, harcunk emléke ködbe vész. . ." (ford.: Radnóti M.)

F . Fénelon a L e t t r e á l'Académie-ben így jellemezte La Fontaine költői g y a k o r l a t á t : „Egyenlőtlenségük (ti. a soroké), a m e l y b e n nincs egyértelmű szabály, lehetőséget ad, hogy v e r s m é r t é k ü k e t és lejtésüket aszerint lehessen módosítani, hogy felemelkedni akarunk-e vagy alábbhullani." J . Suberville

elemzése szerint e megfigyelés a hagyományos vers libre lényegére utal: a vers mértéke és a kifejezett gondolat közötti összhangra. O E hagyományos vers libre megtalálható P h . Quinault, P. Corneille, Moliére drámai műveiben is. O 2. A modern vers libre a formai hagyományokhoz képest merőben szabálytalan vers (vers irrégulier): nincsenek metrikai elvei, prozódiai szabályai, teh á t a ->szabad verssel azonos. J . Suberville is úgy véli, hogy a francia szimbolisták által kialakított modern vers libre sajátos kompromisszumon alapul a vers és a próza között, amelyben az utóbbi j u t fontosabb szerephez. O Előzményeinek t ö b b e n a nagy francia prózaírók, szónokok műveit t a r t j á k , akik lírai adottságok b i r t o k á b a n a szöveg leginspiráitabb részleteiben érzékeltetni t u d t á k „gondolataik mozgását". O A modern francia vers libre kialakulásának folyam a t á t azok a mozzanatok jelzik, melyekben a költők lépésről lépésre eltávolodnak a hagyományos verseléstől. E n n e k főbb állomásai: a) P. Fort a Ballades Francaises verseiben egyszerű tipográfiai fogással — megszüntette az egyes sorok önállóságát, s többnyire elhagyta a sorkezdő nagybetűket. Egyik költeményének alábbi részletéből könnyen visszakövetkeztethető az -*alexandrinekből alakított szabályos -*quatrain: Kék nyári éjeken, ha tücsök zeng fel olykor, Isten Frankhon fölé kehelynyi csillagot szór; a nyári éj íze a szélben számra száll, s a friss ezüstös űrt vágyom felinni már. (ford.: Tótfalusi I.)

E látszólagos s z a b a d v e r s voltaképpen „ á l a r c o s " (-*álarcos versek) k ö t ö t t vers: Kék nyári éjeken, ha tücsök zeng fel olykor. Isten Frankhon fölé kehelynyi csillagot szór; a nyári ég íze a szélben számra száll, s a friss, ezüstös űrt vágyom felinni már.

ö 6 6 6

|| 7 a || 7 a j| 6 b || 6 b

O b) E. Verhaeren L'effort c. költeményében szabálytalan sorokat é p í t e t t egybe szabályos sorokkal. O c) K ü l ö n b ö z ő szótagszámú sorokat (vers varié) rímek vagy asszonáncok kapcsolnak össze, de a hím- és nőrímek szabályos váltakozása (~*alternance des rimes) nélkül, mint pl. H . de Régnier Odelette c. versében. O d) Szabályos szótagszámú sorok rím vagy asszonánc nélkül követik egymást, mint pl. L. P . Fargue, Poémes-jeiben. O e) Végül megszületik a minden verselési kötöttséget elhagyó, tiszta vers libre, amilyen pl. B. Cendrars alábbi, Orion c. verse:

655

Ez az én csillagom Kézformája van Ez az én égreszállt kezem Az egész háború alatt lőrésen át láttam az Oriont Mikor a Zeppelinek bombázták Párizst, mindig az Orion felől jöttek

VERSU Ma a fejem fölött van A nagy hajóárboe átszúrja e kéz tenyerét, el kell szenvednie Ahogyan én szenvedtem levágott kezem miatt melyet dárda szúrt át örökre (ford.: Kassák ÍJ.)

(még -+vers extensible, verset) O A modern vers libre kialakulása p á r h u z a m o s volt az európai és amerikai verselés hasonló fejlődési tendenciáinak k i b o n t a k o z á s á v a l . Eszközei azonosak az utóbbiéval: a szabadon v a r i á l h a t ó sorhosszúság — az egy szótagos monosyllabe-tói (-•monoszillabikus verssor) az a k á r 70 szótagos vers extensible-ig —, a szavak elemekre b o n t h a t ó s á g a (elválasztással), a tetszőleges s t r ó f a a l k o t á s , ritmikai kötetlenség. Míg a h a g y o m á n y o s francia vers a szabályos r i t m u s r a (sormetszetre), sorvégi rímszóra és a versszak vizuális látványára támaszkodott, e modern forma a sor vizuális és hangzásbeli elemeire, a sorkezdő és -végző szavak ,.helyzeti energiá"jára, a vers tipográfiai képének szuggesztiój á r a (—^képvers), és a kötetlenül f o r m á l h a t ó mondatszerkezetek sugalmazására épül. O R í m e s változatai m e g t a l á l h a t ó k P . Verlaine, S. Mallarmé, G. Kahn, H . de Régnier költeményei között. A rímtelen f o r m a a 20. sz. első évtizedeiben, jórészt a különféle —* izmusok költészetében t e r j e d t el (G. Apollinaire, L. P. Fargue, M. Jacob, B. Cendrars, R. Desnos, T. Tzara, R . Char és mások). A m o d e r n francia líra konzervatív a b b szellemű képviselői és a l e g ú j a b b kísérletezők e g y a r á n t a legfontosabb verselési m ó d k é n t használják. O (-+ szabadvers, prózaköltemény, francia irodalmi formák) O írod.: G. K a h n : Le vers libre (1912); J . H y t i e r : Les techniques modernes du vers francais (1923); E. D u j a r d i n : Les premiers poétes du vers libre (1936); H . Morier: Le r h y t h m e du vers libre symboliste (1944); P. M. Jones: T h e Background t o Modern French Poetry (1951); J . Suberville: Histoire et théorie de la versification francaise (1965). Kovács Endre—Szávai Nándor versmérték; mérték; metrum,; eszményi versidom,: a verses szövegek k o n k r é t versr i t m u s a m ö g ö t t meghúzódó elvi ritmusszerkezet. H a egy versszöveg r i t m u s á t elméleti felkészültséggel elemezzük, nemcsak azt á l l a p í t h a t j u k meg, hogy e szöveg milyen konkrét f o r m á v a l rendelkezik, hanem a z t is, hogy ez milyen f o r m a r e n d e t reprezentál. A versek r i t m u s a ugyanis nem mindig m u t a t abszolút szabályos ismétlésrendet. hanem igen gyakori, hogy ->sorozatossága több-kevesebb módosulást szenved, a szöveg egyes részleteinek r i t m i k a i a l k a t a - valamilyen okból, jó esetben a költői

kifejezés érdekében — elüt az összképtől. Az ilyen módosulásoktól eltekintő, a szöveg k o n k r é t r i t m u s á t az abszolút szabályos ismétlődés f o r m a r e n d j é r e visszavezető elvi ritmusszerkezetet nevezzük v e r s m é r t é k nek. E szerkezetet l e g g y a k r a b b a n a verstani jelekkel rögzített -^versképletek segítségével fejezzük ki. O A versmérték és a k o n k r é t versritmus eltérése azonban egyált a l á n nem szükségszerű. A vers szövege m a g a is igen g y a k r a n megfelel az abszolút szabályos ismétlődés f o r m a r e n d j é n e k , s ebben az esetben a m e t r u m és r i t m u s teljes m é r t é k b e n egybeesik, 3/Z3/Z cl r i t m u s m a r a déktalanul m e t r i k u s , mint pl. Weöres S. Huszonnégy melódia c. ciklusának A t ü n dér c. d a r a b j á b a n : Bóbita,

Bóbita

táncol,

körben az | angyalok j ülnek,

béka-ha|dak fuvo Jláznak.

sáska ha|dak hege|dülnek.

Viszonylagosan m e t r i k u s a r i t m u s akkor, h a ez az egybeesés n e m m i n d e n ü t t ilyen pontos. Ametrikus (egyáltalán nem metrikus) r i t m u s viszont n e m lehetséges, hiszen az ilyen ritmus m i n d e n szabályos ismétlődés nélkül való lenne, azaz nem lenne —>• ritmus. O A v e r s m é r t é k , a m i n t ez az ún. elvont forrnákra (—>forma) á l t a l á b a n jellemző, nem minden egyes költői a l k o t á s b a n m u t a t merőben egyéni a r c u l a t o t , hanem igen gyakori — főként a 19. sz. előtti verselésben —, hogy bizonyos m e t r u m o k széles k ö r b e n elterjednek, é v s z á z a d o k o n át, igen sok vers igazodik hozzájuk. Az ilyen f o r m á k a t nevezzük állandó metrumoknak, szemben az alkalmi metrumokkal, amelyek csak egyegy versre jellemzők. E szembeállítás n e m f o g h a t ó fel mereven; tüzetes v e r s t ö r t é n e t i k u t a t á s s a l alighanem minden alkalmi metrumról k i m u t a t h a t ó lenne, hogy valahol, valamikor m á s u t t is f e l b u k k a n t . Az ilyen véletlenszerű egybeesésektől a z o n b a n n y u g o d t a n e l t e k i n t h e t ü n k . Az állandó és az alkalmi m e t r u m o k közötti h a t á r o k viszonylagosságát m u t a t h a t j a az is, hogy az előbbiek sok esetben nem teljesen v á l t o z a t lanul jelentkeznek, h a n e m úgy, hogy a forma legszembetűnőbb jellegzetességeinek m e g t a r t á s a mellett bizonyos eltéréseket is t a p a s z t a l h a t u n k , méghozzá o l y a n o k a t , amelyek nemcsak egy-egy versben b u k k a n nak fel, hanem t á g a b b körben. A legelter-

656

VERSE j e d t e b b európai v e r s f o r m á k n a k (->szonett, rondó, ballade, canzone stb.) úgyszólván mindegyike t ö b b v á l t o z a t b a n is él. E változatok közül a legelterjedtebbet (egyforma gyakoriság esetén a legelterjedtebbeket) nevezzük metrikai alapformának, a többit metrumvariánsnak. O A versszövegek metrikai szerkezetének t a n u l m á n y o z á s a során g y a k r a n t a p a s z t a l h a t ó , hogy a versmérték nem egyértelmű: látnivaló ugyan, hogy a szöveg metrikus, de a m é r t é k nem szabja meg pontosan, hogy a képlet egy-egy helyén milyen idő- vagy hangsúlyértékű szót a g n a k kell állnia, h a n e m — kikövetkeztethető szabályok szerint — m e g h a t á r o z o t t számú v á l t o z a t o t is megenged. Vörösmarty M. Zalán f u t á s a c. m ű v é b e n pl.: I. Régi di |csősé^iünk, hol késel az

éji

|mál hobnályban?

2. Századok iiltenek el, s te a lattok mélyen emyésző

3. Fénnyel | jársz egyejdűl. Raj|tad sürü | fellegek. | és

4. Bús fele |dékcny|ség koszojrútlan ajlakja le|begnek.

5. Hol vagyon,

6. A ria dó vak

'1-7

aki me rész aja kát hadi dalnak e resztvén.

inélyséu ysé|get fol|verje sza|vával.

7. S késő | százak ultán, mélltán látjta

r

e|zérlő

8. Párducos | Arpá|dot s hadjrontó | népe ha|talmát?

Mint látható, a szótagok k o n k r é t időértékei egyik sorban sem m u t a t n a k m a r a d é k t a l a nul szabályos ismétlődést, kivéve az 5. sort, ahol ötször t é r vissza a - " ^ alakzat, s ezen felül a 6. és 8. sor időértékei felelnek meg e g y m á s n a k . Még viszonylagosan metrikus ritmusról sem beszélhetünk e konkrét időértékek a l a p j á n , hiszen a szöveg 48 —>ritmusegysége közül 23 , s 25 - " " alakú; ez az a r á n y eleve k i z á r j a azt, hogy bármelyiket is m e t r i k a i egységnek tekinthessük, s keveredésük sem m u t a t semmiféle szabályosságot. Éppen ez az a r á n y hívhatja fel azonban figyelmünket arra a tényre, hogy e szöveg mégis metrikus; e m e t r u m (a jelen esetben a -*hexameteré) megengedi, hogy egységeiben (az ötödik kivételével) - " " vagy a l a k z a t o k szerepeljenek, de semmiféle m á s a l a k z a t (pl. ^ « — v a g y " " » netán — «) nem szerepelhet benne. H a t e h á t - gondolati síkon - m i n t e g y egyenlőségjelet teszünk a - ^ ^ és — a l a k z a t közé, akkor a fenti szöveg m a r a d é k t a l a n u l metri42

k u s s á válik. A különböző a l a k z a t o k ilyen v i s z o n y á t nevezzük metrikai -»megfelelésnek, s az olyan versmértékeket, a m e l y e k m e g e n g e d n e k megfeleléseket, többalakú metrumoknak; az egyalakú metrumokban viszont minden egyes szótag értéke abszolút p o n t o s a n m e g h a t á r o z o t t (még —*monoritmus, poliritmus). A többalakú m e t r u m o k sok esetben nem teljesen „ e g y e n é r t é k ű e k " , h a n e m megkülönböztethető egy „ i n k á b b s z a b á l y o s " és egy „ i n k á b b m e g e n g e d e t t " a l a k j u k , t e h á t egy alapformájuk és egy metrumvariánsuk. A -*hexameter fent b e m u t a t o t t esetében pl. a — " " láb, a -+daktilus az alapforma, a , a ->-spondeus a v a r i á n s eleme, ezek viszonya t e h á t itt nem — « " = - —, h a n e m — »/»>> — . O A d o t t e s e t e k b e n a k ö l t e m é n y e k n e m egyetlen v e r s m é r t é k e t k ö v e t n e k elejétől végig, hanem —•ritmusváltás — és ennek megfelelő m e t r u m v á l t á s — t a p a s z t a l h a t ó b e n n ü k . Az ilyen -^-versszerkezeteket -*polimetikus verseknek szok á s nevezni, s a m e t r u m v á l t á s jelenségét -*heterometriának. O (~+vers) O írod.: Gáldi L.: I s m e r j ü k meg a v e r s f o r m á k a t (1961); Péczely L.: T a r t a l o m és v e r s f o r m a (1965); V. V. I v a n o v : Metr i ritm v „ P o e m e k o n c a " M. C v e t a j e v o j (Tyeorija s z t y i h a . szerk. V. E. Holsevnyikov, 1968); Péczely L.: Bevezetés a műelemzésbe (1973); J . K u rilowicz: Metrik u n d Sprachgeschichte (1975); Lotz J . : Szonettkoszorú a nyelvről (1976); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verst a n (1981); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991); Szerdahelyi I .: Verstan mindenkinek (1994). Szerdahelyi István versmértéktan: —*•verstan versmodell:

->modellelmélet

versmondás: költemények élőszavas előa d á s a . A tánccal, énekkel e g y b e f o n ó d o t t költői formák (—>szinkretizmus) f o k o z a t o san h á t t é r b e szorulása során, a —•szavalt vers elterjedésével a költői művek befogad á s á n a k egyik a l a p v e t ő f o r m á j a lett az előszóval előadott szövegek hallgatása. K e z detei az ókortól ismeretesek (-*recitáció); a k ö z é p k o r b a n az —>udvari irodalom közönsége az epikus művekkel leginkább ilyen keretek k ö z ö t t t a l á l k o z o t t (az e k e r e t e k e n kívül élő epikus költészet, valamint — a 14. sz. végéig — a líra még döntően ->énekvers volt). A k ö n y v n y o m t a t á s elterjedése u t á n s z o r í t o t t a ki a m i n d e n n a p i életből az olvasás, m i n t a költemények legáltalánosabb befogadásmódja, s azóta a pódiumművészet (-*•pódium 2.), v a l a m i n t a rádió és a

657

VERSU tévé által k ö z v e t í t e t t -*előadói produkciók keretei között él. O F o r m á j a történelmileg változó. K e z d e t b e n a beszéd és az ének közötti á t m e n e t i előadásmód jellemezte (—^recitált vers, recitativo), amelyet szinészies arcjáték, g e s z t u s o k is kísértek, de az ú j k o r b a n is a —>skandálásho7, közel álló —>deklamálás v o l t az uralkodó egészen a 19. sz.-ig. E z t k ö v e t ő e n a retorikus n y o m a t é kosítást é r v é n y e s í t ő szavalást is o l y a n n y i r a háttérbe s z o r í t o t t a a köznapi beszédmódhoz, értelmi tagoláshoz idomuló előadói modor, hogy a szavalat szó p e j o r a t í v értelművé vált, h e l y e t t e versmondásról szokás beszélni (ami s z ű k e b b értelemben az ilyen, minden v e r s f o r m á t érzékeltető—retorikus eszközt mellőző előadást jelent). N a p j a i n k ban azonban —- v i t á k közepette — ismét a stilizáltabb előadásmódokkal f o l y t a t o t t kísérletek k e l t e n e k figyelmet. O Hasonló módon eltérők — mind a gyarkolat, mind a teoretikus megközelítések t e k i n t e t é b e n — az ideális v e r s m o n d á s szövegértelmezési módjáról a l k o t o t t vélemények. Az egyik fő nézetcsoport á l l á s p o n t j a szerint a versmondónak m i n d e n e k e l ő t t a költő eredeti mondanivalóját kell rekonstruálnia, t e k i n t e t b e véve a vers m ű f a j á t , m e t r u m á t , alaphangulatát is, és e h h e z igazodva, m i n t e g y a költőt megszemélyesítve kell meghatároznia az előadás é r t e l m i és érzelmi hangsúlyait, tagolását, szüneteit, hangerejét, tempój á t stb. Más f e l f o g á s b a n az előadó személyisége, egyéni -^-interpretáció j a t a r t a l m i többletet n y ú j t a költő eredeti megnyilatkozásához k é p e s t , s így elengedhetetlen összetevője a sikeres versmondásnak, és ismert az a f e l f o g á s is, amelyik a szöveg szabad á t é r t e l m e z é s é t sem zárja ki. O (-*irodalom és előadóművészet) O írod.: Feleky G.: A s z a v a l ó m ű v é s z é t önállósága (Nyűg, 1910, 1.); B a b i t s M.: Költészet és előadóművészet ( N y ű g , 1919); Ascher 0 . : Beszédművészet (1937); Bognár E.: A szavalás, színjátszás és rendezés művészete (1947); H o r v á t h J . : A m a g y a r vers (1948); Ascher 0 . : A v e r s m o n d á s művészete (1955); Hegedűs G.: A s z ö v e g m o n d á s művészetéről (El, 1962, 9.); G á t i J . : A v e r s m o n d á s (1965); Hevesi S.: Az előadás, a színjászás, a rendezés művészete (1965); Egressy, I.: Előadóművészet — önálló m ű f a j (UI, 1965, 1.); Fónagy I.: H a l l h a t ó - e a mimika? (Magyar Nyelvőr, 1966, 4.); Palotai E.: A szavalásról (Vság, 1977, 11.); Vita L a t i n o v i t s Zoltán Ady-lemezéről (Jelenkor, 1977, 4— 11.); Szepes Erika—Szerdahelyi T.: Verstan (1981); K e c s k é s A.: A magyar verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991). Szerdahelyi

István

versmondattan: a m a g y a r szakirodalom s z ó h a s z n á l a t á b a Horváth J . által bevezet e t t t e r m i n u s , amely az ő m e g h a t á r o z á s a szerint ,,azon nyelvi, leginkább m o n d a t t a n i különlegességek" összességét jelölné, „ m e l y e k a vers kedvéért a l a k í t t a t t a k eltérővé a beszéd megszokott a n y a g á t ó l és r e n d j é t ő l " , s ezek közül is leginkább azok a t , „ m e l y e k e t több évszázados verselői g y a k o r l a t úgyszólván h a g y o m á n y o s s á rögz í t e t t " . Példáiban leginkább a -*detrakció, adjekció, enjambement és ->inverzió alakzat a i r a t é r ki, különös t e k i n t e t t e l az -*• eltolásra, és -+közölésre. O A kifejezés azt a képzet e t kelti, m i n t h a a vers valamilyen külön, a s z a b a t o s nyelvhasználatétól eltérő -^mondattannal rendelkeznék (s ilyen n é z e t e k e t explicit f o r m á b a n is m e g f o g a l m a z t a k az —• orosz formalista iskola egyes képviselői, így O. M. Erik és B. M. Eichenbaum). E felfogással polemizálva Szabédi L. — az ellenkező végletben — a z t állítja, hogy „ a v e r s m o n d a t t a n f e l a d a t a éppen az élő beszéd — nem a próza! — a m a közönségesen h a s z n á l t beszédalakzatainak t a n u l m á n y o zása, amelyek versformáink alapjául szolg á l n a k " , mert „a vers a prózánál közelebb áll az eleven beszédhez, a vers összehasonl í t h a t a t l a n u l beszédszerűbb, mint a p r ó z a " (ti. a műpróza). O V a l ó j á b a n a v e r s n e k n i n c s e n külön m o n d a t t a n a , de az sem lenne b i z o n y í t h a t ó , hogy a m ű p r ó z á n á l k ö z e l e b b áll az élőbeszédhez, hiszen m o n d a t a l a k z a t a i n a k jórésze élesen e l ü t az u t ó b b i normáitól. A vers e t e k i n t e t b e n is -ymetarendszer, amely alrendszerként t a r t a l m a z z a ugyan a s z a b a t o s n y e l v h a s z n á l a t s z a b á l y a i t , s így e v o n a t k o z á s b a n nincsen e k k ü l ö n szabályai, de fölérendelheti a m a g a s a j á t o s n o r m á i t az alrendszer szab á l y a i n a k , költői s z a b a d s á g o k k a l é l h e t (->licencia). O (^mondattan, vers) O írod.: B. M. E i c h e n b a u m : Melogyika s z t y i h a (1922); M. Bakos: Teória literaturi (1941); H o r v á t h J . : A m a g y a r vers (1948); uő: R e n d s z e r e s m a g y a r v e r s t a n (1951); Szabédi L.: K é p és f o r m a . Esztétikai és verst a n i t a n u l m á n y o k (1969); Szepes E r i k a — S z e r d a h e l y i I.: V e r s t a n (1981). Szerdahelyi

István

versnégyzet; cubus portugál irodalmi formák) Tótfalusi István verso amétrico dactílieo [verszo ámetriko d á k t d i k o ] ( ' d a k t i l i k u s a m e t r i k u s verss o r ' ) : spanyol s o r f a j . Hangsúlyos daktilusokból áll, m e l y e k n e k száma soronként vált o z h a t ; á l t a l á b a n egy-egy sorban 2, 3, 4 v a g y 5, r i t k á b b a n egy vagy ötnél t ö b b . A sor elején egy h a n g s ú l y t a l a n szótagból álló -*ütemelőző állhat, s a sorvég lehet trochaik u s alakú. Példa R . Daríótói (időmértékes fordításban): Ya vtene el cortejo. Ya vtene el cortejo. Ya se oyen los claros clarines. La espada se an uncia con vivo reflejo. Ya viene, oro y hierro, el cortejo de los paladines.

Másik v á l f a j a annyi sorból áll, a h á n y szó az első vessorában található, s szerkezetét az átlós irányú szóismétlés jellemzi. Lepsényi I. Poesis ludens ( ' J á t é k o s költészet', 1700 k.) e. k é z i r a t á n a k példája 5 soros, szerkezeti s é m á j a (szavait betűkkel jelölve, amelyek közül az x nem ismétlődő szó): x a b c d

(ford.: Tótfalusi

a bcd x e f g e x h i f hx j g i jx

Ferdinandus

praestans

praeelarae

glória

Praestans

virtutiB

monumentum

candida

proles

m o n u m e n t u m ardens

fax

religionis

Glória

eandida

fax

non o b s c u r a n d a salutis

StirpiH

proles

religionis

salutis

stirpis

amica

A h e x a m e t e r e k b e n írt szöveg nyersfordítása: a jeles,

ragyogó

Jeles

erény

értékének

csillogó

sarja,

Ragyogó

érték,

lángoló

fáklyája

a hitnek.

nemzetség

nem-kihúnyó

jólét.

Dicsőség

csillogó

fáklyája,

Karja

a hit

nemzetségének, a jólét

dicsősége,

verso amétrico trocaico [verszo á m e t r i k o trokaiko] ( s p a n y o l 'trochaikus a m e t r i k u s v e r s s o r ' ) : spanyol versforma. H a n g s ú l y o s h a r m a d i k -*•paiónók (x x x x) és -*trocheusok (x x) szabad keveredéséből felépülő, változó szótagszámú sorok jellemzik. A modernismo s a j á t o s formai újítása. P é l d a J . Asunción Silvátói (időmértékes fordításban):

barátja

O A kora középkortól a b a r o k k i g a latin költészet virtuóz f o r m a j á t é k a i közé tartoz o t t ; híres H. C. Venantius Fortunatus De signaculo s a n c t a e erucis ('A szent kereszt jeléről') c. versnégyzete, a m e l y egyben 42*

I.)

A modernismo költői vezették be, (R. Darío, M. González Prada), m a j d a postmodernismóban is t ö b b e n a l k a l m a z t á k (C. Pellicer, L. F. Vivanco). O (-»spanyol irodalmi formák) Inotai András

Praeelarae

Ferdinánd,

A díszmenet itt van. A díszmenet itt van. Az ég fele zeng fel a fanfar. A kard közeleg, csupasz éle kivillan; arany s vas, az apródok hada erre halad már.

659

Ama

éjen,

ama zajjal, | ama illat-J aromával,

j ama szárnytoll-|

muzsikával

tele éjen,

VERSU O (—•portugál irodalmi formák,

tört rím)

ama éjen,

Tótfalusi hol az árnyba | nászi | csoda-fényü | fényho|gárkák |

verso de gaita galega:

^ _ _

mely a síkot

1 c sz eli

által,

ele nyészett. (ford.: Tótfalusi

O (-*spanyol irodalmi

formák) Inotai

-*muineira

verso doppio: -+doppio, verso verso épico juglaresco [verszo epiko hugláreszko] (spanyol ' e p i k u s juglar-vers'): a ->mester de juglaría a m e t r i k u s a n kötetlen énekvers-fomája. T ö b b n y i r e hét és nyolc, r i t k á b b a n h a t vagy kilenc szótagos félsorokból áll. Nincs m e g h a t á r o z o t t szakaszrendszere. Egyazon rím ismétlődik benne n é h á n y soron át, m a j d minden szabályozottság nélkül másikra v á l t á t . O A középkori spanyol verses e p i k a kedvelt f o r m á j a volt; e f o r m a jellemzi a Cantar de Mío Cidet és a Cantar de Roncesvallest is. Példánk az előbbiből:

raja égett, 1 ^

István

I.)

András

verso branco [verszu b r a n k u ] ( ' ü r e s verss o r ' ) : a rímtelen verssor neve a p o r t u g á l v e r s t a n b a n . A középkori k ö l t é s z e t b e n olyan sort jelentett, amely — r i t k á n — az egyébként rímes szerkezetű s t r ó f á b a n rím nélkül állt. A 16. sz.-ban t ű n t fel m i n t teljes költői művek — pl. a görög m i n t á k a t u t á n zó verses tragédiák — sorfaja. A 17. sz.-ban és a 18. sz.-i —•arcadismo idején (főként filintismón belül; —telmanismo e filintismo) igen divatossá vált. Epikus művek, episztolák, szatirikus versek alkalmazták (különösen -*he,róico metrummal), v a l a m i n t d r á m a i művek dialógusai. Ebben az angol -+blank verse hatása volt érezhető, melynek az elnevezés etimológiailag megfelel. O (—•portugál irodalmi formák) Tótfalusi István

Befejezte fohászát, és a templomból kijővén Ximena asszonyt a Cid és a Cidnek Ximena míg könnyűi hulltak,

— — — — —

a misének vége lett, lóra szállott a sereg, átölelni sietett, sírva csókolt kezet, és szíve búnak eredt.

7 8 7 7 6

|| || || || ||

7 7 7 6 7

(ford.: Gáspár E.)

A fejlődés során m e t r i k u s s á vált; az Infantes de Lara és a Mocedades de Rodrigo c. elbeszélő költeményekben m á r a jellegzetes s p a n y o l népi h a g y o m á n y h o z igazodó nyolcszótagos félsorok uralkodnak. O (-+ spanyol irodalmi formák) Inotai András

verso composto: —>eomposto, verso verso cortado [verzu kurtáduJ ( p o r t u g á l 'levágott v e r s s o r ' ) ; verso truncado [verzu t r u n k á d u j ( p o r t u g á l ' m e g c s o n k í t o t t verss o r ' ) : költői játék a portugál nyelvű barokk költészetben. A költő a vers minden sorának utolsó, hangsúlytalan szótagját levágja, és a csonkult szóvégeket rímelteti össze. Az így előállt, végig éles végződésű vers kétszeresen komikus hatású, mert a verso agudót ebben a korban száműzték a komoly költészetből. A verso cortado katalán és spanyol előzmények után került a portugál költészetbe. A példa L. Canelo de Noronha egy csúfondáros szonettjének oktávájából való, egy korában unalomig csépelt akadémikus témáról: a virágszedő fiúról, akit egy kígyó halálra mart: Szegény fiú, mért is szedett virákiinn a vadon mezőn, a tarka réha egyszer ily sorsnak nézett eléhogy egy rút féreg marjon oldalá-? És hogyha még oly zsenge volt a drámért nem maradt a mamája ölé-? Nem volt virág a kertjük középé-? Nem jobb lett volna egy szál kecskerá-?

verso esdrúxulo [verszu ezsdrasulu] ( ' h a r m a d é l e s v e r s s o r ' ) : a sorvégtől számít o t t h a r m a d i k s z ó t a g j á n hangsúlyos verssor neve a portugál m e t r i k á b a n . A megnevezés m i n t á j a az olasz verso sdrucciolo (—•piano, verso). N e m k í v á n a t o s f o r m a , a m e l y n e k elkerülésére a -*metátese licenciá j a szolgál. O (-»portugál irodalmi formák) Tótfalusi István verso ipermetro: —yipermetro, verso verso ipometro: -+ipometro,

verso

verso libre mayor [verszo libre m á j o r | ( s p a n y o l 'nagyobb s z a b a d v e r s ' ) : az igen rövid és az a r á n y t a l a n u l hosszú sorokat e g y a r á n t alkalmazó s z a b a d v e r s megjelölése a spanyol v e r s t a n b a n (szemben a -*verso libre medióvaX). Á l t a l á b a n a hosszú sorok (15—20 szótag) v a n n a k benne túlsúlyban. R í m e t alig ismer. A W . Whitman befolyását t ü k r ö z ő f o r m á t a modernismo honosít o t t a meg a spanyol n y e l v ű irodalomban (A. Nervo, R. Pérez de Ayala, J . Santos

660

VERSU Chocano, J . R. Jiménez), és a postmodernismo is szívesen alkalmazza (V. Aleixandre, V. Huidobro, F . García Lorca, J . L. fíorges). O (->spanyol irodalmi formák, szabad vers) Inotai András

A „végig r í m " - e n alapul a kedvelt -*csacsipacsi j á t é k is O (—•francia irodalmi formák, rímjátékok) O írod.: Vargha B.: J á t s s z u n k a szóval! (1972). Kovács Endre verso martelliano: ->settenario

verso libre medio [verszo h'bre medio| ( s p a n y o l 'közepes s z a b a d v e r s ' ) : a nyolc és tizenkét szótagú sorok k ö z ö t t szabadon ingadozó szótagszámú, rímtelen spanyol szabadversek megjelölése (szemben a verso libre mayorva\). E g y e t l e n kötöttsége a —•gondolatritmusva való törekvés. A 20. sz. elején k e z d e t t terjedni, d e csak a postmodernismo költészetében l e t t népszerű (J. L. fíorges, C. Pellicer, L. Cernuda). O spanyol irodalmi formák, szabadvers) Inotai András

verso piano: ->piano,

Az, aki szívét búsan bírja, e példám lészen írja. Míves példát hallhat íme: szerelmes, és remek a ríme.

O (-»spanyol irodalmi

I.)

formák) Inotai

verso

verso sciolto: —•versi sciolti

verso lírico juglaresco [verszo liriko hugláreszko] (spanyol 'lírikus juglar-vers'): a -> mester de juglaría a m e t r i k u s a n kötetlen énekvers-formája. P á r o s r í m ű , szakaszokra nem tagolt, t ú l n y o m ó r é s z t 7, 8 és 9 szótagú sorokból áll. Rímképlete: aa bb cc dd s t b . Rövid sorai jól t u d t á k érzékeltetni a középkori lírai költemények m o n d a n i v a l ó j á n a k könnyedségét. A 13. sz.-ból származó Razón de amor és Vida de Santa Maria Egipcíaca még a kilencszótagos sorokat részesíti előnyben, de később — ősi spanyol népi h a g y o m á n y t követve a nyolcszótagos sorok j u t n a k uralomra (Debate de Elena y Maria). Példánk a Razón de amorhóV.

(ford.: Tótfalusi

doppio

versos de arte mayor [verszosz d e á r t e m á j o r j ( ' n a g y o b b művészet versei'): a spanyol verssorok egyik csoportja. Ide t a r t o z i k minden kilenc vagy kilencnél több m e t r i k u s szótagból (—>szótagszám) álló verssor. Ezek a verssorok a hangsúlyos verselés szabályait követik, általában két félsorra oszlanak és legalább két ritmikai hangsúllyal rendelkeznek. Leginkább a -+terceto, a ->cuarteto, a -*•quinteto és az —»octava elnevezésű strófákb a n találhatók meg. A középkor végi spanyol költészet kedvelt verssorai. Valószínűleg gallego-portugál eredetűek és a 14. sz.ban honosodtak meg Kasztüiában, ahol a !6. sz. közepéig t a r t o t t fénykoruk. O (-»spanyol irodalmi formák) Inotai András versos de arte menor [verszosz de á r t e menor] ( ' k i s e b b művészet versei'): a spanyol verssorok egyik csoportja. I d e t a r t o zik minden olyan verssor, amelyiknek m e t rikus —> szótag száma kettőtől nyolcig t e r j e d és soronként csak k é t ritmikai h a n g s ú l y a van. L e g i n k á b b a ->tercerilla, a ->re,dondilla, a -^cuarteta, a -+quintilla, a -*letrilla, a -*sextilla, az -*•espinela (vagy -*décima), az ->endecha, az —•ovillejo, a -+romancillo és a -óserranilla nevű s t r ó f á k b a n , ill. m ű f a j o k ban t a l á l h a t ó k meg. O (-»spanyol irodalmi formák) Inotai András

András verso sdrucciolo: -*piano,

vers olorimes [ver o l o r í m j ( f r a n c i a vers 'verssor' + görög holosz 'egész', 'teljes' + francia rime ' r í m ' ) : f r a n c i a rímjáték. A - m m e milliardaire-bői v e z e t h e t ő le: az azonos h a n g z á s nemcsak a sorvégi szótagokra terjed ki, hanem az egész sorra, így egy sorpár m i n d k é t sora azonos hangzású, „egészen rímel". T h . de Banville (lefordíth a t a t l a n ) distique-je: Gal, amant de la Reme, alla, tour magnanime, Galamment de l'aréne á la tour Magne á Nimes.

O Más nyelvekben is i s m e r t rímjáték (—•kibővített rím, összerakó rím). Weöres S. „Végig r í m " - j e : Aj, e nő-kebelü Lidi óta a Jenőke belül idióta.

verso

verso semilibre mayor [verszo szemilíbre m á j o r ] ( s p a n y o l ' n a g y o b b félszabad v e r s ' ) : a modernismo egyik formai újítása. Általáb a n kilenc és tizennégy szótag közti verssorok összessége, amelyek nem különülnek el egyenlő sorszámú szakaszokba. Egy versen belül azonban rendszerint kötött, m e g h a t á rozott rímképletük van. Ismertebb alkalmazói L. Lugones, M. Gonzáles Prada, R . López Velarde, A. Reyes, P . Barba Jacob és .1. Moreno Villa volt. Példánk L. Lugones tői: Amint emelkedik az alkonyati égen, a holdból, tömjénként, szinte szállong az édes nyárral kevert bódulat az éjben, s a víz horizontális végtelenében az akaratot megsemmisíti az álom. (ford.: Tótfalusi

661

I.)

VERSU O (->spanyol irodalmi formák, modernismo) Inotai András verso semilibre medio [verszo szemih'bre medio] ( s p a n y o l 'közepes félszabad vers'): a metrikai kötöttségek ellen fellépő, az énekel hetőséget figyelembe vevő 17. sz.-i spanyol költészet egyik első f o r m á j a . Sorainak szótagszáma általában hat és kilenc közt változik. A kötetlenség még nem terjed ki a rímképletre. Az Aranyszázadban L. de Góngora y Argote kedvelte. A modernismo formai újításai közt is szerepelt (R. Darío, L. Lugones, M. Gonzáles Prada). Példának L. de Góngorátói: Nem csupán a csalogánydal hangzik virágokon által, hanem ezüst harangocskák bongnak reggelente, hanem arany csöpp fanfarok köszöntik zengve a napot, kit imádok. (ford.: Tótfalusi

O (-^spanyol

irodalmi

I.)

formák) Inotai

András

verso semilibre menor [verszo szemih'bre menor] ( ' k i s e b b félszabad v e r s ' ) : spanyol versforma. Általában négy és hét szótag között s z a b a d o n váltakozó rövid sorokból áll. Kötöttsége a rendszerint abacbc vagy xaxaxa stb. rímképlet. R. Darío vezette be a -*•modernismo keretében, de nagy sikerét a postmodernista költőknek köszönheti, akik felismerték, hogy ingadozó szótagszáma kiválóan alkalmas a népdal közvetlen hangulatának kifejezésére. Példánk F. García Lorcátói: Narancs és citrom. Jaj a lánynak, kit rossz szerelem nyom. Citrom és narancs. Jaj a lánynak — krétaszínű arc. (ford.: Eörsi I.)

O (-»spanyol irodalmi

formák) Inotai

András

verso suelto: -»blank verse verso tronco: —ypiano, verso verso truncado: —>verso cortado vers rapportés: —*versus rapportati versrendszer: 1. általános verselméleti értelemben a versformák osztályozásának valamilyen — t á g a b b vagy szűkebb — egysége. Legtágabban az azonos prozódiai hang-

t u l a j d o n s á g o k r a épülő versformák összefoglaló elnevezése; ilyen alapvető versrendszerből négy ismeretes, az —>időmértékes verselés, hangsúlyos verselés, szóhanglejtéses verselés és a -úszótagszámláló verselés. Szűkebb értelemben e négy alapvető versrendszeren belül a főbb alfajok, legszűkebb értelemben pedig ez utóbbiak nemzeti változat a i n a k megjelölése (bővebben -+vers). O 2. szüsztéma; szisztéma: a görög—latin időmértékes verselés terminológiájában ->•metrikai rendszer. Szepes Erika versritmus: a nyelvi szövegek kifejezési s í k j á n a k ( cl Z c\ Z £1 beszédhangokban, írásképben megmutatkozó f o r m á j á n a k ) -^ritmikai közegé ben a -* sorozatosság kritériumaihoz igazodva érvényesülő ->ismétlésrend, amely e forma elemeit a -*szótagok szintjéig lehatolva rendezi. O (-*ritmus, vers) Szerdahelyi István verssor: versszerkezeti egység. Mai legalapvetőbb meghatározottsága írásképi jellegű: verssornak t e k i n t e n d ő minden szövegrész, amelyet a költő külön sorba írt, s versjellegű tördelése van (azaz nem lapszéltől lapszélig terjed, hanem a lap közepén helyezkedik el). A ->•szabadvers legkötetlenebb változataiban más kritériuma nincsen is; e f o r m á t csak írásképe különbözteti meg a —•prózaköltemény tői. A k ö t ö t t (vagyis a szó szoros értelmében felfogott) -+ versben a z o n b a n —>metrikai egységként is funkcion á l h a t , s a verstani szakirodalom jelentős része úgy értelmezi, mint olyan metrikai egységet, amely egyúttal írásképi egység is. O Ez az egybeesés azonban korántsem szükségszerű. A régebbi korokban a versek e t is lapszéltől lapszélig terjedő tördeléssel jegyezték le, a verssorok különírásának hag y o m á n y a viszonylag ú j a b b keletű; nálunk pl. Bod P . még a 18. sz.-ban is prózai írásképbe rejtette verseit, s a j a p á n költészetben e szokás máig él. A külön sorba írt szövegrészek továbbá igen gyakran más ritmusegységekkel esnek egybe. Az íráskép f o r m á j á b a n sornak minősülő versrészlet azonos lehet (ritkábban, rövid sorok esetén) egy -^verslább&l, (gyakrabban) egy időmértékes -^kólonnal (amelyet ilyenkor —•önálló kolonnák neveznek), —• periódussal, hangsúlyos -*ütemmel stb. Ilyen esetekben t e h á t valójában a sor csak írásképi egység, s mint ilyen nem ritmustényező; ritmikai alkata szerint láb, kólón, periódus v a g y ütem stb. Ugyanez a helyzet minden olyan esetben, amikor az egymást követő sorok teljesen egyforma lábakból-ütemekből állnak, s a sorvéget semmiféle külön

662

VERSU r i t m u s t é n y e z ő nem jelzi. E g y olyan rímtelen ü t e m h a n g s ú l y o s versben, amely csupa négyszótagos ü t e m r e épül, ritmikai szempontból mindegy, hogy az ü t e m e k e t különkülön sorokba írjuk-e, vagy két, három, négy stb. ü t e m a l k o t egy sort; az egész szöveget a k á r f o l y a m a t o s a n is í r h a t j u k . Ugyanez a helyzet az időmértékes vers olyan eseteiben, amikor minden -+dipodia v a g y ->tripodia u t á n szünet van, és —* közömbös szótagbelyek nincsenek; hogy a szün e t -+dierézis-e v a g y sorkezdet—sorvég, mit sem v á l t o z t a t a lejtésen. Az e f f a j t a versekben ugyanis az ismétlődés egyetlen reális egysége az ü t e m v a g y a dipodia, tripodia, s a ritmusok n a g y o b b egységei — határjelzések h i á n y á b a n — nem m u t a t k o z n a k . O Az íráskép szerinti és a metrikai tagolódás eltérését legvilágosabban azok a —>licenciák m u t a t j á k , amelyek lehetővé teszik, hogy bizonyos esetekben sorvégi, s az a d o t t sorban a m e t r u m t ó l eltérő, „fölösleges" (ún. hipermetrikus) szótagok a következő sor elejéhez s z á m í t s a n a k , o t t „ h i á n y z ó " szótagokat pótolva. E licencia a görög—latin időmértékes verselés ún. hipermetrikus hexameteredben is ismert volt, s az olasz sinafia, licenciája még rímhelyzetben is megengedi (~*ipermetro, verso). E z e k b e n az esetekben a vizuális soregység ritmikai síkon egyenesen t a g a d o t t á válik. O N y o m a tékosan hangsúlyozandó a z o n b a n , hogy az íráskép szerinti és a metrikai tagolódás eltérése nem jelenti azt, hogy a verssor vizuális a l k a t a poétikai szempontból is közömbös. R i t m i k a i szempontból mindegy lehet ugyan, hogy — a f e n t e m l í t e t t esetekben — a verslábakat, ü t e m e k e t stb. külön sorba tördelik-e vagy egymás mellé helyezik, de esztétikai szempontból m á r korántsem az: a rövid és hosszú sorok k ö z ö t t lényeges hangulati eltérés v a n . Az előbbiek a ->líraiság, a dalszerűség, olykor az érzelmi szaggatottság, feszültség képzetét keltik, az u t ó b b i a k az ->epikusságét, a p a r t t a l a n áradásét, kiegyensúlyozottságét stb. (bővebben -*•íráskép). O A versszerkezetek nagy többségében pedig egyszerű vagy összetett metrikai egység is a verssor. Egyszerű olyankor, h a a soron belül kisebb metrikai egységek (lábak, ü t e m e k , kólonok) szabályozott ismétlődése nem m u t a t k o z i k , a vers -*sorozatosságának alapegysége a sor, s a szerkezet így —>sorvers. Összetett ritmusegységgé teszi a sort, ha önmagán belül is szabályozottan v á l t a k o z ó egységekből épül fel, de a sorvégeken külön ritmuselemek sorozatossága jelentkezik: —>rímeké, —>csonka verslábaké vagy —>csonka ütemeké, következetesen visszatérő —*• közömbös szótaghe-

lyeké, a -^hiátus megengedettségéé. Az ilyen határjelzések ugyanis azonos ü t e m e k l á b a k esetén is megszakítják az ismétlődést, s egy ú j a b b hasonló képlettel ismétlődve az ö n m a g u k o n belül is sorozatos, nag y o b b — összetett — metrikai egységek sorozatosságát építik fel. O B o n y o l í t j a a z o n b a n a verssor metrikai síkon v a l ó defin i á l h a t ó s á g á n a k kérdését az, hogy u g y a n ezek a határjelzések az íráskép szerinti soron belül, a ->félsorok h a t á r a i n is megtalálh a t ó k : itt is lehetnek csonka lábak, ütem e k , hiátusok, középrímek, s a sorvégi k ö z ö m b ö s szótaghely, a —>rövid a hosszúban s e m m i b e n sem különbözik a félsor végi köz ö m b ö s szótaghelytől. Ebből pedig az következik, hogy a k é t félsorból felépülő versm é r t é k e k semmi m á s b a n nem k ü l ö n b ö z n e k a —> sorpárokat ismétlő —» párversektől, csak az íráskép tekintetében, abban, hogy ugyana z o k a t az egységeket külön-külön sorba tördeljük-e, vagy kettesével e g y b e í r j u k . Az —>álarcos versek költői t u d a t o s a n élnek is azzal a lehetőséggel, hogy a h a g y o m á n y o s sorképleteket a szokásostól eltérő sortördelés mögé rejtik. O I n n e n érthető az is, hogy bizonyos ókori időmértékes v e r s f o r m á k — így az -> alkaioszi versszak, szapphói versszak — sortagolása erősen v i t a t o t t . A verses szövegeket az ókori görögök is folyam a t o s a n , tördelés nélkül írták le, s m a g a a m e t r u m nem n y ú j t p e r d ö n t ő bizonyítékok a t a r r a nézve, hogy e strófaképletek eredetileg h á n y sornak s z á m í t o t t a k . R á a d á s u l a s z á m í t á s konvenciói is eltérőek l e h e t n e k . A klasszikus a r a b időmértékes verselésben a félsorokat (-*•miszrá) önállóaknak tekint e t t é k , s így az e u r ó p a i felfogás szerinti sorok s o r p á r o k n a k (bait) s z á m í t o t t a k . A szanszkrit v e r s t a n viszont, épp ellenkezőleg, k é t európai felfogás szerinti v e r s s o r t t e k i n t egy egységnek (az európai felfogás szerinti sort itt pádá.nak, -^verslábnak nevezik). A versszakok négy vagy h á r o m pád,áhó\ állnak; négy páda esetén k é t - k é t páda s z á m í t egy sornak, h á r o m pádánál az első k e t t ő t veszik egy s o r n a k s a h a r m a d i k a t a második sornak. Az európai felfogás (a -úslóka kivételével, ahol m e g t a r t j a az eredeti tagolást), a pádákat külön s o r o k n a k f o g j a fel, minthogy ezek egyforma képletűek, s a végükön (a görög latin t í p u s ú időm é r t é k e s versekhez hasonlóan) -+rövid a hosszúban áll, ezen felül pedig világosan felismerhető mondatszerkezeti egységek is. Az indiai értelmezés mellett szól viszont, hogy a két pádából álló egységek h a t á r á n lehet szóvégi—szóeleji magánhangzó-találkozás, -óhiátus, és nincsen ->hangegybeolvadás, míg az európai tagolás szerinti pá-

663

VERSU ratlan sorvégeken a hiátust hangegybeolvadással kiküszöbölik. Az ->enjambement-t az indiai felfogás szerinti sortagolás nem alkalmazza. M i n t h o g y e verseket eredetileg — sőt később is, egészen a k ö n y v n y o m t a t á s elterjedéséig — folyamatosan, sortördelés nélkül í r t á k le, az utólagos íráskép itt nem igazodhat m i n d e n kétséget kizáró metrikai érvekhez. O Biztosabb t á m p o n t o k a t k a p h a t u n k a k k o r , h a az a d o t t vers — vagy a kor költészetének egésze — következetesen kerüli a sorvégi —>enjambement-t, a félsorok h a t á r á n v i s z o n t e megkötést n e m ismeri: ilyenkor a sor nyilván a s z i n t a k t i k a i egységekkel zárul. Ám egyrészt a sorvégi e n j a m b e m e n t t i l t á s a a verselés t ö r t é n e t i fejlődésében csak átmeneti, n e m általános jelenség, m á s r é s z t pedig a verssor ilyenkor is csak értelmi és vizuális egység, de nem feltétlenül ritmusegység. O Mindebből leszűrhetjük, h o g y a verssor lehet u g y a n — a k á r egyszerű, a k á r összetett — ritmusegysége a versnek, d e lehet olyan írásképi form a is, a m e l y n e k tagolódása eltér a versszerkezet r i t m i k a i s t u k t ú r á j á t ó l . Arany J . Rózsa Sándor c. költeménye is ilyen: Rózsa Sándor, Rózsa Sándor, Hova lettél? Megvagy-e még, harcolsz-e még, Vagy elestél? Megvan-e még az a híres Karikásod, Akivel úgy meg-meghajtád A vad rácot?

4 4 4 4 4 4 4 4

11 4 a || 4 a 11 4 6 || 4 b

x x x x

E strófa r i t m i k a i szerkezetében az egyszerű ritmusegységek a négyszótagos ütemek, ezek ismétlődnek a p á r a t l a n s o r s z á m ú sorokban félsorok, a páros s o r s z á m ú a k b a n pedig önálló sorok írásképi f o r m á j á b a n . Az ütemeket a p á r o s sorokban felcsendülő rím hármasával n a g y o b b , szintén ismétlődő szerkezetbe rendezi, ezek itt az összetett ritmusegységek. Az írásképi sortagolás teh á t nem fejezi ki sem az egyszerű ritmusegységek r e n d j é t , amely így festene: Rózsa Sándor, Rózsa Sándor, Hova lettél? — stb.

4 4 4

sem pedig az összetett ritmusegységekét, amely ilyen k é p e t m u t a t n a : Rózsa Sándor, Rózsa Sándor, hova lettél ! Megvagy-e még, harcolsz-e még, vagy elestél?

4 || 4 || 4 a 4 || 4 || 4 a

U g y a n a k k o r viszont — mint e m l í t e t t ü k poétikai szempontból nem mindegy, hogy Arany J . e költeményét o l y a n írásképpel rögzítette, amilyennel: négy szótagos sorokba t ö r d e l v e a vers „ k a r c s ú s á g a " könnyedebb h a n g u l a t t a l ö t v ö z ő d n é k , tizenkét szótagos sorokban viszont az epikus

„ h ö m p ö l y g é s t " idézné. O A különböző —y sorfaj ok Rt a verstani szakirodalom t ö b b féle s z e m p o n t szerint osztályozza. Terjedelem t e k i n t e t é b e n a legrövidebb s o r f a j az egy szótagos -*monoszillabikus verssor; a szakírók egy része felső h a t á r o k a t is megs z a b n a , d e a gyakorlat ezekhez nem igazodik. E l v b e n a verssorok szótagszáma t e t szőleges, Babits M. D a n a i d á k c. költemén y é b e n 79 szótagos sorok is t a l á l h a t ó k : „Csak daloljunk: Meggyilkoltuk — s emlékezzünk: férjeinket; csak daloljunk, bár nem értjük, és merítsünk és ürítsünk; úgy sem tudjuk abbahagyni; és daloljunk, bár nem értjük, mert különben némaság van, és a némaság oly félős! néma, rengeteg sötétség: a sötétség nem beszél — "

O A m a g y a r verstan megkülönbözteti az egyszerű verssorokat és az összetett verssorokat ; az u t ó b b i a k a t az jellemezné, hogy k é t , e g y m á s t ó l -*főmetszette\ elválasztott egyszerű s o r t t a r t a l m a z n á n a k . Ez a kategóriap á r lényegében a félsorokra b o n t h a t ó sorok és az ilyen s t r u k t ú r a nélküliek elkülönítését fejezi ki, de Négyesy L. azon — Horváth J . által is képviselt — téves elképzeléséhez kapcsolódik, mely szerint „két ütemnél kevesebb, négy ütemnél t ö b b a m a g y a r verss o r b a n nincs". V a l ó j á b a n a m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s verselésben számos e g y ü t e m ű sor t a l á l h a t ó , s Babits M. fent idézett sora h ú s z ü t e m ű . O Az időmértékes verselés sorf a j a i b a n megkülönböztetendők a —•teljes sorok (akatalektikus sorok) és a ->csonka sorok (katalektikus sorok). A mai felfogás szerint csak a verslábak alapformái csonk u l h a t n a k meg, s olyan módon, hogy a l á b teljes f o r m á j a egyetlen (a kezdő) s z ó t a g r a rövidül le. A csonkulás csak a sorok végén v a g y — r i t k á b b a n — a metszettel k e t t é v á g o t t félsorok végén jelentkezhet, a sorokfélsorok belsejében v a g y elején soha, s n e m t e k i n t h e t ő csonka l á b n a k a félsor és sor végén sem az olyan m e t r i k a i egység, a m e l y k é t v a g y ennél t ö b b szótagos. Á teljes és a csonka ritmusegységek között -*•megfelelés nincsen. A régebbi v e r s t a n i szakirodalom az —*• ütemegyenlőség d o k t r í n á j á n a k igazolás á r a o l y a n csonka s o r o k a t is feltételezett, a m e l y e k b e n a ténylegesen nem e g y f o r m a v a g y egymással helyettesítési v i s z o n y b a n n e m álló metrikai egységeket a sor- v a g y félsor belseji, s t ö b b szótagos csonka l á b a k ü t e m e k fikciójával m a g y a r á z t á k egyenlővé, e g y m á s n a k megfelelővé. A 20. sz.-i m e t rika e koncepciókat az -*ütemegyenlőség\ d o k t r í n á v a l együtt elvetette. O H a s o n l ó é r t e l e m m e l beszélhetünk csonka sorokról a h a n g s ú l y v á l t ó verselésben is, az ü t e m h a n g súlyos versrendszerben azonban e fogalom értelmetlen. Négyesy L. az ->ütemfeleződési koncepció jegyében a z t feltételezte u g y a n ,

664

VERSU hogy minden egy, két vagy h á r o m szótagos ü t e m a négyszótagos „teljes ü t e m " csonka v á l f a j a , á m így a m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s versek mindegyike azonos metrikai sémához igazodnék, kifejezőképesség nélküli, m o n o t o n formai keret lenne. O A régebbi v e r s t a n o k szigorúan m e g k ü l ö n b ö z t e t t é k egymástól az emelkedő verssorokat és az -+ereszkedő ritmusú sorokat, egy olyan elképzelés jegyében, mely szerint a különböző lábakból-ütemekből felépülő sorokban csak azonos (tehát vagy csupa ereszkedő, vagy csak emelkedő) jellegű ritmusegységek kapcsolódhatnak egymáshoz, s legfeljebb ->közömbös verslábak illeszkedhetnek közéjük. A tények azonban nem igazolják ezt a koncepciót még a —>podikus versek és —fütemversek esetében sem, s a —>sorversek, kólonversek esetében v a g y a még nagyobb metrikai egységekből építkező versszerkezetekben az emelkedő—ereszkedő jelleg g y a k r a n m e g á l l a p í t h a t a t l a n is. O (~*sor, versszerkezet) O írod.: Négyesy L.: Magyar verstan (1898); Szigetvári I.: Álarcos versek ( E P h K , 1925); W . K a y s e r : Kleine deutsche Versschule (1946); H o r v á t h J . : A m a g y a r vers (1948); E. A r n d t : Deutsche Verslehre (1960); D. Korzeniewski: Griechische Metrik (1968); H o r v á t h J . : Rendszeres m a g y a r verstan (1969); J . Kurilowicz: Metrik und Sprachgeschichte (1975); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991); Szerdahelyi I.: Verstan mindenkinek (1994). Szerdahelyi

István

versszak; szakasz; strófa: a —>strofikus versszerkezetek egysége. Minimális ismérve az -*írásképi elkülönülés, ami sorkihagyás (ritkábban a strófakezdő sor bekezdéssel t ö r t é n ő jelzése) f o r m á j á b a n jelentkezik. A modern költészetben g y a k r a n nem is jellemzi más: Minden országút csupa tábla szabályok sorompók irányok Beterelték a kósza lángot a lámpák rezervátumába

a b 6 a

Arcod a ráncos fénybe mártod Nem lehetsz többé szabad állat Törvényes asszony ül az ágyad közepén Megszelídülsz végül s kihalsz akár az indiánok

6 c c x 6

{Ladányi

M.: Kilenc sor)

E szakaszok se tematikai, se metrikai szempontból nem z á r t egységek, hiszen a második strófa u g y a n a z t a g o n d o l a t s o r t folytatja és 6-vel jelölt rímei is összekötik az előző versszakkal, t o v á b b á e g y á l t a l á n nem is

—•metrikai egységek, mivel nem ismétlődnek, eltérő szerkezetűek. A t é n y e k t e h á t nem igazolják a z o k a t a verstani elképzeléseket, amelyek a versszakot úgy határozzák meg, m i n t olyan t e m a t i k a i , szintaktikai és metrikai egységet, a m e l y e t a metr u m , a rímek, a sorok f a j a és s z á m a önmag á b a zárt, a vers egész szövegében szabályozottan ismétlődő szerkezeti elemmé tesz. Vannak u g y a n olyan versszerkezetek, amelyeknek s t r ó f á i a fenti kritériumok mindegyikének eleget tesznek, de ezek ink á b b t e k i n t h e t ő k kivételeseknek, mintsem szabályosakként általánosíthatóknak. O Az egyforma versszakokból felépülő ún. ->homoiostrofikus versszerkezetek, főként, h a rövidebb szakaszokra t a g o l ó d n a k , igen kevéssé is a l k a l m a s o k arra, hogy a t e m a t i kai tagolódás igazodjék hozzájuk; sokkal jellemzőbb, hogy t ö b b strófa alkot t e m a t i kai egységeket, s ezek sem a r á n y o s terjedelműek. A szakasz beosztás és a t a r t a l m i gondolati egységek egybeesése leginkább azokat a versszerkezeteket jellemzi, amelyeket az angol nyelvű szakirodalom verse paragraphnek nevez, s amelyekben a strófák sorszáma és rímszerkezete eltérő. J ó v a l gyakoribb, hogy a s z a k a s z h a t á r o k és a szintaktikai ( m o n d a t - vagy legalább tagmondat-) h a t á r o k egybeesnek, de a -+szakaszugrás esetében ezek a keretek sem bizon y u l n a k s é r t h e t e t l e n e k n e k . O Még kevésbé bizonyítható a k ö z h a s z n á l a t ú m e g h a t á r o zások azon m o z z a n a t a , mely szerint a versszak a versszerkezet „ ö n m a g á b a z á r t " egysége. É p p ellenkezőleg, a klasszikush a g y o m á n y o s strófaszerkezetek jelentős részét az jellemzi, hogy a —•refrén vagy a -prímképlet e g y m á s h o z kapcsolja a szakaszokat; legnyilvánvalóbban az ún. -+strófaközi n m e k k e l , amelyek a versszakon belül egyik sorral sem, csak egy másik strófa megfelelő sorával rímelnek. A „legnyitott a b b " strófaszerkezet pedig a z o k a t az -^•antistrofikus versszerkezeteket jellemzi, amelyekben az egyes versszakokon belül semmiféle szabályos ismétlődés nem tapasztalható, de a s t r ó f a k é p l e t egy következő versszakban megismétlődik (-*strófapár), s így a versszak az egyszerű —>metrikai egység f u n k c i ó j á t tölti be, ->strófavers építőeleme. O N e m á l t a l á n o s í t h a t ó az a tétel sem, mely szerint a versszak a vers egész szövegében s z a b á l y o z o t t a n ismétlődő szerkezeti elem. Igaz, sok versszerkezet ilyen, a ->homoiostrofikus versszerkezetek mindegyike s a -+heterostrofikus versszerkezetek közül is azok, amelyekben az eltérő s t r u k t ú r á j ú versszakok szabályozottan vált a k o z n a k . G y a k o r i a k azonban az ->•alloio-

665

VERSU strofikus versszerkezetek, is, a m e l y e k b e n a strófák szintjén ismétlődés nincs. O A leíró verstanok a strófaszerkezeteket különböző szempontok szerint osztályozzák. A kiindulás r e n d s z e r i n t a sorterjedelem, s i t t a -»kétsoros versszakot szokás minimális terjedelműnek mondani. A m o d e r n költészetben a z o n b a n g y a k r a n előfordul, h o g y k ö t ö t t f o r m á j ú versekben is — egy-egy sor külön áll (mint pl. József A. K ü l v á r o s i éj c. költeményében). Tisztázatlan kérdés tov á b b á , mi az a felső h a t á r , a m e d d i g még versszakokról beszélhetünk, s a h o n n a n m á r az -*astrofikus versszerkezetet tagoló egységek (pl. ->ének, rész stb.) megjelöléseit használjuk. O Az egyazon sorfajból felépülő strófák (-*izometria) az —•egynemű versszakok t í p u s á b a t a r t o z n a k , szemben az eltérő sorfajokból (-*heterometria) építkező —>különnemű versszakokkal (idegen kifejezéssel ezeket —>heterosztichikus versszakokn a k nevezik). H a a strófa v a l a m e n n y i sora eltér egymástól, az —•alloiosztichia jelenségével állunk szemben. A felépítés a r á n y o s ságát t e k i n t v e a versszakok -*disszimmetrikus strófák vagy -* szimmetrikus strófák lehetnek. G y a k r a n a -prímképlet szerint is osztályozzák a versszakokat. O (—>• szerkezet, versszerkezet) O írod.: Ph. Martinon: Les strophes (1919); W. K a y s e r : Kleine deutsche Versschule (1957); H o r v á t h J . : Rendszeres m a g y a r verstan (1969); F . Schlawe: Die deutschen S t r o p h e n f o r m e n (1972); H . J . F r a n k : H a n d b u c h der deutschen S t r o p h e n f o r m e n (1978); Szepes E r i k a —Szerdahelyi I.: Verstan (1981); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti g o n d o l k o d á s t ö r t é n e t e (1991); Szerdahelyi T.: Verstan mindenkinek (1994). Szerdahelyi István

kétféle egyszerű ritmusegység váltakozik. Babits M. A n y á m nevére c. verse pl. jambusok (és ezeket helyettesítő spondeusok), v a l a m i n t anapesztusok k é t l é p t é k ű szerkezete: Hajnal|ka volt| az é|desanyám,

hajnaljra születjtem én.

E n n é l n a g y o b b v á l t o z a t o s s á g esetén — ami nem r i t k a — többléptékű versszerkezetről beszélünk. A két- és t ö b b l é p t é k ű versszerkezetek alfajai megfelelnek az egy léptékűekének. O 2) A verssorok t e k i n t e t é b e n a szerkezet ugyanígy á l l h a t e g y f o r m a , ill. kétv a g y többféle sorfajból. Megjelölése ennek megfelelően egysorfajú (idegen szakkifejezéssel —>monosztichikus versszerkezet vagy —•homoiosztichikus versszerkezet); kétsorfajú (ezen belül —>párvers, h a a kétféle s o r f a j t szabályosan v á l t a k o z t a t j a , s —•heterosztichikus versszerkezet, h a az eltérő típusú sorok szabadon keverednek) v a g y többsorfajú versszerkezet (ez az ún. —>alloiosztichia). O Megjegyzendő, hogy az egyléptékű versszerkezet is lehet p á r v e r s e s v a g y többsorf a j ú , a m e n n y i b e n a sorok láb-, ütem- v a g y kólonszáma stb. eltérő. Arany J . A walesi b á r d o k c. költeménye pl. egyléptékű, m e r t csupa j a m b i k u s (és ezt helyettesítő) lábból áll, de párverses, m e r t kétféle (4 és 3 lábból felépített) sortípust v á l t a k o z t a t :

Edwárd | király. | angol | király

Léptet | fakó | lován.

O 3) V a n n a k versek, a m e l y e k n e k szövege nem tagolódik versszakokra; ezeket szakozatlan versszerkezetxxeknek (idegen kifejezéssel -^astrofilcus versszerkezet) nevezik, szemben a versszakokra b o n t o t t —•strofikus versszerkezetekkel. Az u t ó b b i is állhat egyforma, kétféle v a g y többféle versszakokból, s ennek megfelelően egyszabású strófaszerkezet (-»homoiostrofikus versszerkezet), kétszabású strófaszerkezet (—»•heterostrofikus Befordúltam || a konyhára, 4 || 4 versszerkezet) vagy többszabású strófaszerkeRágyújtottam || a pipára. 4 | 4 zet. E g y s z a b á s ú pl. a f e n t idézett A walesi b á r d o k (minden s t r ó f á j a azonos képletű, 4 E szerkezetek alfajait aszerint különbözsor), k é t s z a b á s ú a k pl. a h a g y o m á n y o s alat e t j ü k meg, hogy mi az a m e t r i k a i egység, kú szonettek ( 4 - 4 - 3 - 3 soros strófákkal), ami ismétlődik: a -+podikus versben a versláb, az —>• ütemversben az ü t e m , a ->kólón- t ö b b s z a b á s ú pl. József A. A Dunánál c. költeménye (6, 4 és 8 soros strófákból áll). versben a kólón, a periódusversben a periMindegyik strofikus versszerkezet lehet ódus, a -»sorversben a verssor, a ->strófa->antistrofikus versszerkezet, h a versszakai versben a versszak az egyszerű metrikai páros megfelelést m u t a t n a k , h a viszont a egység. O A kétléptékű verszerkezetekben

versszerkezet: valamely v e r s —•ritmusegységeinek elrendezése. F ő b b típusai az alábbiak. 1) Az egyléptékű verszerkezetek azonos metrikai egységek ismétlődésére épülnek. Ilyenek pl. a csupa j a m b u s b ó l vagy trocheusból álló k ö l t e m é n y e k v a g y Petőfi B e f o r d ú l t a m a k o n y h á r a c. verse, amelyik négyszótagos hangsúlyos ü t e m e ket s o r a k o z t a t egymás u t á n :

666

VERSU k ö l t e m é n y valamennyi s t r ó f á j a eltérő felépítésű, a k k o r nemcsak t ö b b s z a b á s ú , h a n e m egyenlőtlen strófaszerkezet is (—>alloiostrofikus versszerkezet), m i n t pl. József A. K ü l v á rosi éj. Kosztolányi D. H a j n a l i részegség c. költeménye. O 4) A fenti felosztás a versszerkezeteket az a l a p v e t ő felépítési elvek szerint kategorizálja. Ezekhez a teljes leír á s b a n számos más szempont is kapcsolódh a t . Lehet a versszerkezet ->n'mes, ->alliterációk v a g y -+refrénes, ill. mellőzheti e járulékos r i t m u s t é n y e z ő k e t ; jellemezheti végtében azonos s t r u k t ú r a , de -*heterometria is, a m i k o r -»ritmusváltásom —>polimetrikus vers áll előttünk. Szélső esete a versszerkezetnek az ->egysoros versé. A szerkezetek egy része széles körben, lényegében azonos f o r m á b a n használt ún. állandósult versszerkezet (amilyen pl. a -*szonett, terzina, haliadé, szapphói versszak stb.), más részük viszont a költő egyéni leleményeként kialakít o t t egyedi versszerkezet. O (->•szerkezet, vers) O írod.: Szepes Erika—Szerdahelyi I.: V e r s t a n (1981); Szerdahelyi T.: Verstan m i n d e n k i n e k (1994). Szerdahelyi István versszerkezeti egység: ->metrikai egység verstan: a vers törvényszerűségeivel foglalkozó t u d o m á n y . Nevezik metrikának is, e szó azonban t ö b b é r t e l m ű (az általános leíró v e r s t a n t , s szűkebb értelemben ennek a görög—latin időmértékes f o r m á k k a l foglalkozó á g á t is így jelölik). S a j á t o s t á r g y a által m e g h a t á r o z o t t m ó d s z e r t a n a kidolgoz a t l a n , s t u d o m á n y r e n d s z e r t a n i helye és belső tagolódása v i t a t o t t . O Minthogy a v e r s f o r m á k történelmileg változóak, a többi, hasonló t u d o m á n y á g t a g o l ó d á s á n a k megfelelően itt is m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t j ü k a fejlődés törvényszerűségeit a kronologikus összefüggések rendjében feltáró verstörténetet (vagy történeti verstant), v a l a m i n t a v e r s f o r m á k a t szisztematikus logikai szemp o n t o k szerint osztályozva elemző verselméletet. O E g y másik, a f e n t i t keresztező s z e m p o n t szerint a vizsgált f o r m á k a t morfológiai (alaktani) jellemvonásaikra reduk á l t a n elemző leíró verstan áll szemben a f o r m á k t a r t a l o m kifejező lehetőségeit k u t a tó funkcionális verstannal. Az előbbit szokás k é t t o v á b b i á g a z a t r a bontani, a versm é r t é k e k e t képletszerű e l v o n t f o r m a i absztrakciós szinten rögzítő (legszűkebb értelemben vett) metrikára (vagy versmértéktanra) és a képletek ritmikai megvalósítás á n a k m i k é n t j é t előíró k o n v e n c i ó k a t vizsgáló t u d o m á n y á g r a , amelyet ritmikának, prozódiának vagy vershangzástannak neveznek. A funkcionális verstan legáltaláno-

s a b b ága a versesztétika. O A leíró v e r s t a n t az esztétikai értékkel szemben közömbös, nem normatív, a f u n k c i o n á l i s t viszont értékelő, normatív t u d o m á n y n a k szokás tekinteni. Ez a szembeállítás a l a p t a l a n . Tgaz ugyan, hogy a leíró v e r s t a n nem á l l í t h a t fel önkényes n o r m á k a t a költői g y a k o r l a t számára, de alapvető f e l a d a t a , hogy felkutassa és rögzítse e g y a k o r l a t szabályszerűségeit. Az esztétikai értékkel szemben v a l ó b a n közömbös: nem f e l a d a t a , hogy egy-egy versforma szabályos megvalósításának vagy normái megsértésének, módosításán a k esztétikai k ö v e t k e z m é n y e i t k u t a s s a , ezekről nyilatkozzék (s h a ezt mégis megteszi, átlépi illetékességi körét). Ám a funkcionális verstan sem n o r m a t í v a b b , é r t é k h e z k ö t ö t t e b b . Értékelő jellege v o l t a k é p p e n szintén „leíró" c s u p á n : nem t e r j e d h e t túl azon a ponton, h o g y rögzítse, miféle t a r t a l m a k kifejezésére, belső szemléleti képek, képzettársítások felidézésére a l k a l m a s a k egyes formák, s mifélékre nem. A művészi értékkel szemben a z o n b a n a funkcionális v e r s t a n is közömbös, p o n t o s a b b a n szólva: elemzéseinek e r e d m é n y e i ö n m a g u k b a n két okból sem elegendők ahhoz, hogy esztétikai érvényűek legyenek. Egyfelől ugyanis az esztétikai értékvizsgálat a pusztán verstaninál mindig sokkal t ö b b szempont figyelembevételét igényli; a funkcionális v e r s t a ni megfontolások a l a p j á n tökéletesnek mut a t k o z ó művek m á s oldalról — pl. a kompozíció, a stílus s t b . oldaláról — nézve nagyon tökéletlenek is lehetnek. Másfelől pedig a verstan általánosításai csak kifejezési lehetőségeket h a t á r o z n a k meg, de azt nem, hogy az ilyen lehetőségeket igénybe vevő vagy mellőző m ű v e k esztétikai értéke milyen; a konkrét f o r m a i megoldások csak az általuk kifejezett k o n k r é t t a r t a l o m összefüggésében ítélhetők meg. O A fenti ágazat o k — ahogyan a t u d o m á n y á g a k á l t a l á b a n — nem elszigetelten élnek egymás mellett, h a n e m csak a k u t a t á s fő irányait jelzik, s a g y a k o r l a t b a n szorosan összefonódnak. A vizsgálatok t o v á b b á különböző absztrakciós fokokon és igen eltérő szövegkeretekben f o l y h a t n a k . Minden v e r s t a n i k u t a t á s kiind u l ó p o n t j a természetesen az egyes versek elemzése, hiszen a v e r s t a n i fogalmak n e m egyebek, mint egyes versek konkrét s a j á tosságainak általánosításai. E konkrét verselemzések azonban csak a k k o r vezethetnek megbízható eredményekhez, ha olyan fogalomrendszerre épülnek, amelyet a legmagas a b b absztrakciós f o k o n végzett á l t a l á n o s verselméleti k u t a t á s igazol: ennek f e l a d a t a az összes létező versrendszerben közös törvényszerűségek f e l t á r á s a . O A v e r s t a n n a k

667

VERSU a t u d o m á n y e l m é l e t t e l érintkező része a metaverstan; k u t a t á s i t á r g y a nem a vers, han e m a v e r s t a n , melynek t u d o m á n y r e n d szertani, módszertani, logikai kérdéseit, tételeinek és fogalmi rendszerének problémáit tárgyalja. Hasonló, de a t u d o m á n y t ö r t é nettel összefonódó k u t a t á s i t e r ü l e t e a verstantörténet. O T u d o m á n y r e n d s z e r t a n i helyét t e k i n t v e a v e r s t a n egyrészt az irodalomtudomány részének t e k i n t h e t ő , amenynyiben azt a szó legtágabb é r t e l m é b e n fogj u k fel, m i n t a m a r a d a n d ó a n r ö g z í t e t t és szélesebb k ö r ű nyilvánossághoz szóló szövegek összességét (->irodalom) vizsgáló tud o m á n y t . E n n e k hangsúlyozása a z é r t fontos, mert a verses f o r m a nem csak a művészi szövegekre jellemző, s következésképpen a verstan sem k o r l á t o z h a t j a vizsgálat a i t az ilyen szövegekre, jóllehet k u t a t á s a i nak k ö z é p p o n t j á b a n kétségtelenül a művészi versek á l l n a k . V i t a t o t t kérdés, hogy az i r o d a l o m t u d o m á n y o n belül önálló ág-e, vagy az irodalomelmélet része. Másrészt azonban ugyanilyen joggal lenne része egy általános ritmuselméletnek, s ezen belül a nyelvi r i t m u s elméletével foglalkozó ágazatnak (amelyet egyesek — a f e n t m á s értelemmel e m l í t e t t — prozódiaként emlegetnek, s amely a H . Markiewicz á l t a l eufonológiának n e v e z e t t t u d o m á n y á g ritmikai ágazata lenne). O Mai fejlettségi fokán a verstan az e l m a r a d o t t a b b , nemzeti horizontok közé szorult — s így e g y m á s t ó l elszigetelt k u t a t á s o k b a n élő — t u d o m á n y o k közé tartozik. Az általános verselmélet, az összehasonlító k u t a t á s vagy a m e t a v e r s t a n csak s z ó r v á n y o s k e z d e m é n y e z é s e k b e n , egyéni kísérletekben jelentkezik, s ez természetesen a nemzeti verstanok és verstörténetek e r e d m é n y e i t is igen sok esetben beárnyékolja. S z á m o t t e v ő b b nemzetközi szakirodalma csak a görög—latin típusú időmértékes verselésnek v a n (történetét —•metrika). E g y e t l e n szélesebb h a t ó s u g a r ú irányzata a 19. sz.-i -*ütemegyenlőségi koncepció volt, de az inkább h á t r á l t a t t a , mint segítette a k u t a t á s o k a t ; az internacionális célzatú Halle—Keyser-féle verstani elmélet várt v i s s z h a n g j a e l m a r a d t . O Az első magyar v e r s t a n Károlyi P . I n s t i t u t i o de syllabarum e t carmium r a t i o n e (1567) c. latin nyelvű, s a latin időmértékes verselés szabályait összegező m u n k á j a volt. A magyar vers s a j á t o s s á g a i iránti érdeklődés a 18—19. sz. f o r d u l ó j á n nőtt m e g — heves viták közepette —, s ekkor s z ü l e t e t t az első összefoglalás is, Földi J . (A versírásról, 1789) tollából. A magyar ü t e m h a n g s ú l y o s verselés a l a p v o n á s a i t Arany J . A m a g y a r nemzeti versidomról (1856) c. t a n u l m á n y a

rögzítette. A s z á z a d f o r d u l ó verselméleti g o n d o l k o d á s á t Négyesy L., a két világháború közötti időszakét Horváth J . munkássága h a t á r o z t a meg. Az u t ó b b i mellett szám o t t e v ő hatású volt Németh L. és Vargyas L. —•tagoló vers-koncepciója is. N a p j a i n k m a g y a r v e r s t a n á b a n a különböző irányzatok v i t á j a egyelőre n e m vezetett az állásp o n t o k közeledéséhez. O írod.: A. W. de Groot: L a métrique générale et le r y t h m e (Bulletin de la Soeiété Linguistique de P a ris, 1930); uő: Z u r G r u n d l e g u n g der allgemeinen Versbaulehre (Archives néerlandaises de p h o n é t i q u e expérimentale, 1933); uő: Algemene versleer (1946); H o r v á t h J . : Rendszeres m a g y a r v e r s t a n (1951); Péczely L.: T a r t a l o m és v e r s f o r m a (1965); R. Gunz e n h á u s e r — H . K r e u z e r (szerk.): Mathematik u n d D i c h t u n g (1965); J . Levy (szerk.): Teorie verse I. — T h e o r y of Verse I . — T y e o r i j a sztyiha 1.(1966); J . L e v y — K . Palas (szerk.): Teorie verse I I . — Theory of Verse IT. — T y e o r i j a s z t y i h a II. (1968); H . Markiewicz: Az i r o d a l o m t u d o m á n y fő kérdései (1968); R. Wellek—A. Warren: Az irodalom elmélete (1972); W. K. W i m s a t t (szerk.): Versification Major L a n g u a g e T y p e s (1972); N e m e s N a g y Ágnes: A vers m é r t a n a (Kort, 1980, 12.); Orosz L.: A mag y a r verstani eszmélkedés kezdetei (1980); P e n n a h á b o r ú k . Nyelvi és irodalmi v i t á k 1781—1826 (szerk. Szalai Anna, 1980); Szepes E r i k a — S z e r d a h e l y i I.: Verstan (1981); Kecskés A.: I r á n y z a t o k és álláspontok a m a g y a r verselméletben ( I t K , 1982, 4.); Kecskés A.: A m a g y a r vers hangzásszerkezete (1984); Szerdahelyi I.: A nemzetközi verselméleti k u t a t á s o k m a i tendenciái (Az irodalomelmélet műhelyeiben, 1984); uő: F o r t u n a szekerén (1987); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991); Kicsi S. A.: Verstani kalandozások (Holmi, 1993, 3.). Szerdahelyi István verstantörténet: —• verstan verstörténet: -»verstan versújraköltés: irodalmi társasjáték. A j á t é k v e z e t ő m e g a d j a valamilyen ismert verssor rímszavát és szótagszámát. A résztv e v ő k egy-egy önálló — csupán rímében és s z ó t a g s z á m á b a n k ö t ö t t — verssort szerkesztenek, a m e l y e t a játékvezető a híres sorhoz illeszt és f e n n h a n g o n ismertet. O Angliából t e r j e d t el, a 19. sz. derekán. R í m kötöttsége a szekreter játékkal r o k o n í t j a . O (—> irodalmi játékok, rímgyűjtés) O írod.: L u k á c s y A.: E l m é s j á t é k o k , játékos elmék (1960). Hoványi János

668

VERSU vers universel: —>dodécasyllabe

versus iteratus [verzusz iterátusz] ( l a t i n 'ismételt s o r ' ) : az ->orális költészet (s f ő k é n t a -^hősepika) egyik stílussajátossága; olyan verssor, a m e l y azonos helyzeteket ->formuZaszerűen ismétlődő szöveggel rögzít. Példáit a homéroszi típusú eposzokból szokás idézni, de a jelenség világszerte megtalálható. A —• Mahábhárata s o r s d ö n t ő jelenetében, ahol a K a u r a v á k egy csaló k o c k a j á t é kos segítségével mindenüktől (s végül világszép közös feleségüktől is) megfosztják a P á n d a v á k a t , tizenháromszor t é r vissza ez a sor pár:

versus: —•strófa, vers versus cancrinus: —•palindrom, rákvers versus eaudati [verzusz k a u d a t i ] ( l a t i n 'farkos v e r s e k ' ) : olyan középkori latin időmértékes vers, amelyben a s o r p á r o k a t -+páros rím köti össze. O (—>latin irodalmi forrnák II., leoninus) Kurcz Ágnes versus collaterales [verzusz kollaterálész] ( l a t i n 'összekapcsolt v e r s e k ' ) : olyan középkori latin hexameter-sorpár, amelynek sorait egymásra rímelő cezúrarímek és sorvégi -^páros rímek is összekapcsolják. Rímképlete t e h á t : a || b ||| a || b. O (->latin irodalmi formák II., leoninus) Kurcz Ágnes

Sakuni, a királyt hallva, ismét furfangosan dobott, s Judhisthirát kaján arccal így tüzelte: „Enyém a tét!"

O (^epikus ismétlés) O írod.: S. Hoek: Die Wiederholung in der D i c h t u n g (Festschrift für J e r u s a l e m , 1915). Szerdahelyi István

versus cruciferi [verzusz kruciferi] ( l a t i n 'keresztet vivő v e r s e k ' ) : olyan középkori latin hexameter-sorpár, amelynek ->-cezúrarímei és —> végrímei az —»ölelkező rím képletét formázzák: a | | & | | | 6 | | a . O (-> latin irodalmi formák II., leoninus) Kurcz Ágnes versus Fescennini [verzusz feszcenmni]; Fescennina Carmina; fescenninus: ősi latin színjátékszerű —•felelgető dal. Elnevezése v i t a t o t t , egyesek a fascinumból (fallikus jelkép), mások — t ö b b valószínűséggel — az etruriai Fescennium város nevéből szárm a z t a t j á k . Eredetileg ünnepi a l k a l m a k k o r (aratás, születés), legfőképpen pedig a házasságkötés előtti legénybúcsúk a l k a l m á ból fuvolakísérettel énekelt-táncolt, a mimikus ábrázolás kezdeti elemeivel e l ő a d o t t , d u r v á n csipkelődő, r ö g t ö n z ö t t paraszti g ú n y dal, ill. bohózatszerű évődés volt. V e r s f o r m á j a -ysaturnius versus, de bohóz a t k é n t lehetett prózai f o r m á j ú is. O K é sőbb általánosan e l t e r j e d t , s nevezetesek voltak a —*triumphusdalok között énekelt fescenninusok. Az i. e. 5. sz.-ban a r ó m a i patrícius fiatalság körében olyan d i v a t j a t á m a d t a gorombán személyeskedő fescenninusoknak, hogy az i. e. 451—450-ben hozott t i z e n k é t t á b l á s t ö r v é n y e k ezeket betilt o t t á k . Livius szerint belőlük alakult ki a római —>szatíra. Ausonius feljegyzése szerint egy 2. sz.-i Annianus nevű költő a folklorisztikus-rögtönzött fescenninust irodalmi f o r m á v á a l a k í t o t t a ; művei a z o n b a n nem m a r a d t a k fenn. O (->•római irodalmi formák, gúny dal, népi színjátékok, rögtönzött színjátékok) O írod.: E. H o f f m a n n : Die Feszenninen (1898); G. E . D u c k w o r t h : T h e N a t ú r é of R o m á n Comedy (1952); W . Beare: The R o m á n Stage (1955). Lázár György

versus longus [verzusz longusz] 'hosszú s o r ' ) : a —>hexameter Ennius elnevezése. versus vers

memorialis:

(latin általi

—*• mnemotechnikai

versus politicus: -+politicus

versus

versus priapeus: -*priaposzi

verssor

versus quadratus: —•quadratus versus versus quaternarius: —•quaternarius versus versus rapportati ( l a t i n 'visszahordott versek'); vers rapportés ( f r a n c i a ) : költői játék; olyan vers, amely azonos szófajú szav a k a t (főneveket, igéket, mellékneveket stb.; l e g g y a k r a b b a n mindegyikből h á r m a t ) -+aszindetonos felsorolással állít e g y m á s után, m i n t M. Opitz alábbi sorai: Die Sonn', der Pfeil, der Wind, verbrennt, verwundt, weht hin, Mit Feuer, Scharfe, Sturm, mein' Augen, Herze, Sinn ('A nap, a nyíl, a szél, eléget, megsebez, elfúj, tűzzel, hegyével, viharral, szememet, szívemet, eszemet')

— s melynek értelmét a szórend megváltozt a t á s á v a l és a kötőszavak rekonstrukciójával az o l v a s ó n a k kell kikövetkeztetnie:

669

Die Sonn' verbrennt mit Feuer mein' Augen, Der Pfeil verwundt mit Scharfe mein Herze, Der Wind weht hin mit Sturm mein Sinn. ('A nap tűzzel égeti el a szememet, A nyíl hegyével megsebzi szívemet, A szél viharral fújja el eszemet')

E játék m á r az óindiai költészetben ismert volt; E u r ó p á b a n az ókor végén h o n o s o d o t t

VERSU meg (Sallustius, Statius, Martialis, Claudianus). A k ö z é p k o r b a n a l a t i n és a provanszál k ö l t é s z e t b e n a l í r á b a n és epikában e g y a r á n t e l t e r j e d t , a reneszánsz korb a n v i s z o n t az ú j l a t i n ( E r a s m u s , J . C. Scaliger, F . Rabelais stb.) és a nemzeti nyelvű i r o d a l m a k b a n (Dante, Petrarca) is az e p i g r a m m a t i k u s k ö l t é s z e t r e korlátoz ó d o t t . L e g d i v a t o s a b b a 16. sz.-ban volt, a m i k o r a -*Pléiade költői még szonettek e t (sonnet rapporté) is í r t a k ilyen form á b a n , s L. de Góngora y Argote, P h . Sidney, Shakespeare is m ű v e l t e . N é m e t o . b a n a 17. sz. elejétől (G. R. Weckherlin, M. Opitz, P h . von Zesen, G. P h . Harsdörffer) a 19. sz. elejéig (Goethe, C. Brentano) k e d v e l t é k . A m a g y a r i r o d a l o m b a n jelentősebb p é l d á j a nem ismert. O (->irodalmi játékok) O írod.: H . Z e m a n : Die versus r a p p o r t a t i in der d e u t s c h e n Liter a t u r des 17. u n d 18. J a h r h u n d e r t s (Arcadia, 1974). Kovács Endre versus reciproci:

->palindrom

versus recurrantes [verzusz r e k u r r a n t é s z ] ( l a t i n ' v i s s z a f u t ó v e r s e k ' ) : olyan középkori latin —>pentameter, a m e l y n e k metszet előtti szövegét —>palindromként ismétli a metszet u t á n i szöveg. O (—>•latin irodalmi formák II.) Kurcz Ágnes versus reizianus: ->-reizi verssor versus saturnius: -+saturnius versus scazon:

versus

->choliambus

versus serpentini [verzusz szerpentmi] ( l a t i n ' k í g y ó v e r s ' ) ; kígyózó rím: a szomszédos rímek egyik válfaja. A sormetszetek, v a l a m i n t a sorvégek előtt és u t á n álló szav a k a t rímelteti: A ve, porta poli, || noli te claudere mota, Vota tibi grata || data suseipe, dirige mentem, Entem et sinceram || veram non terrent ater, Mater v 'irtutum.. .

-a b-c d-e f—g

|| || || ||

a-b c-d e-f ...

('Üdvözlégy, ég kapuja, ne zárulj be, a neked adott fogadalmakat fogadd kegyesen, változtasd elménket őszintévé, az igazat nem rettenti a sötét, ó erények anyja. . .')

vers varié [ver varié'] ( ' v á l t o z a t o s v e r s ' ) : a vers libre 17. sz.-i, La Fontaine által kialak í t o t t t í p u s á n a k elnevezése (bővebben -*vers libre). vértanúakták: —• mártírakták vértanú-ének: —> ver ses legenda vertep (ószláv 'barlang' szóból); vertyep ( o r o s z ) : u k r á n és belorusz e r e d e t ű , Oroszo.-ban is e l t e r j e d t népi bábszínháztípus. A 15—16. sz.-ban a l a k u l h a t o t t ki, az első írásos forrás 1591-ben említi, m i n t a vánd o r b á b j á t é k o s o k U k r a j n a - s z e r t e kedvelt m u t a t v á n y á t . Legnépszerűbb a 18—19. sz.-ban volt. O Az előadás nagy méretű, házikó f o r m á j ú , k é t szintre o s z t o t t faládáb a n folyt, melynek tetejébe l y u k a k a t fúrt a k , s az ezeken á t v e z e t e t t zsinórokkal m o z g a t t á k a b á b u k a t (—>marionett). Az emeleten a —> karácsonyi játék kanonikusan v á l t o z a t l a n eseménysora J é z u s születésének t ö r t é n e t é t m u t a t t a be (a népi alakokat, p á s z t o r o k a t u k r á n parasztfigurákkal, Ráhelt ukrán menyecskeként ábrázolva). A földszinten r ö g t ö n z ö t t , a k t u á l i s célzásokkal á t s z ő t t jelenetek k o m i k u s a n — f a n t a s z t i k u s a n k a l a n d o s históriákat a d t a k elő, melyeknek főhőse rendszerint a zaporozsjei kozák volt, mellékszereplői pedig különböző népek képviselői (lengyel és orosz nemesúr a feleségével; m a g y a r huszár mentében; u n i t á r i u s lelkész; öreg zsidó; cigány házasp á r stb.). Szövege verses és prózai e g y a r á n t lehetett, az é n e k b e t é t e k e t a színjátszókkal e g y ü t t énekelte a közönség. O E b á b j á t é k f o r m a rokona volt az orosz —•petruskán&k és a lengyel -+szopkán&k\ verses v á l t o z a t a az orosz rajokhoz állt közel, s Oroszo.b a n így is nevezték. A földszinten játszódó t ö r t é n e t e k szatirikus éle a hatalmasságok ellen irányult, s e m i a t t a v e r t y e p szó az oroszban „ b ű n b a r l a n g , z s i v á n y t a n y a , a láz a d á s fészke" jelentést is felvett. O (~+bábjáték, belorusz irodalmi formák, orosz irodalmi formák, ukrán irodalmi formák) O írod.: N. N. Vinogradov: Belorusszkij vertep (1908); E. Markovszkij: U k r a i n s z k i j vertep (1929). Bojtár Endre

A középkori latin költészetben volt elterjedt. O (->szomszédos rím, rím). O írod.: D. Norberg: I n t r o d u e t i o n á l'étude de la versification latiné médiévale (1958); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981). Szepes Erika versus sotadicus: ->szótadészi verssor 670

vertikális metafora: az egymással rímelő szavak jelentésének m e t a f o r i k u s módosulása, amely azáltal jön létre, hogy egybecsengésük a befogadó t u d a t á b a n jelentéseiket is összekapcsolja, „ e g y m á s b a n tükrözt e t i " . A kivételes esetekben (-+etimológia 3., szójáték) v a l ó b a n létező jelenséget számos irodalomteoretikus a rímelés általános -^•hatásának v a g y -^funkciójának tekinti,

VERTR jóllehet nyilvánvaló, hogy a szokványos rímelés ö n m a g á b a n semmiféle jelentésmódosuláshoz nem vezet. Arany J . versében: Ott kéken a Zeusz-lakta domb: Itt zölden a nyájas sziget: Fölötte lomb, alatta lomb, Árnyas berek, zengő liget, (Ősszel)

a „ d o m b " , „ l o m b " , „sziget", „liget" szavak szótári alapjelentése mit sem változik attól, hogy rímszók. O (-*•metafora, rím) O írod.: Gáldi L.: I s m e r j ü k meg a versform á k a t (1961); R. J a k o b s o n : Nyelvészet és poétika ( H a n g — jel — vers, 1969); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981). Szerdahelyi István Vertot [verto], René A u b e r t de (Benetot, Caux, 1655. nov. 25.—Párizs, 1735. j ú n . 15.): f r a n c i a történetíró. R o u e n b a n t a n u l t a jezsuitáknál, m a j d v á r a t l a n u l megszökött a papneveldéből és belépett a kapucinusokhoz. A rend szigorú é l e t m ó d j a azonban az egészségét veszélyeztette (a lábán elmérgesedett egy fekély); külön pápai engedéllyel került át a p r e m o n t r e i rendbe, ahol szerették és becsülték, de a k á n o n j o g értelmében itt már nem k a p h a t o t t egyházi hivatalt, s b á r jóakarói m e g p r ó b á l t a k tenni ez ellen, ő elvonult egyszerű falusi plébánosnak egy Marly melletti kis községbe. I t t n y u g o d t életkörülményekre talált, s b a r á tai — k ö z t ü k B. de Fontenelle — t a n á c s á r a a t ö r t é n e t í r á s n a k szentelte m a g á t . Első műve, L'histoire de la conjuration de Portugál ('A p o r t u g á l összeesküvés t ö r t é n e t e ' , ért., 1689) nagy sikert a r a t o t t , ezért folyt a t t a a m u n k á t , melynek anyagi feltételeit egyre jövedelmezőbb plébániák biztosították. H é t évvel később jelentette meg az Histoire des révolutions de Suéde ('A svédországi változások t ö r t é n e t e ' , ért., 1695) c. m ű v é t , a m e l y egy év a l a t t öt kiadást é r t meg, t ö b b nyelvre lefordították, s a svéd királyi u d v a r megpróbált kapcsolatot teremteni a szerzővel egy n a g y o b b lélegzetű svéd t ö r t é n e l e m megírása ügyében. A svéd követ a z o n b a n nem t a l á l t a meg az ismeretlen vidéki plébánost a párizsi írókörökben, a t e r v n e k így nem lett f o l y t a t á s a . A párizsi Történeti és S z é p t u d o m á n y i Akadémia is hiába p r ó b á l t a tagjai közé bevonni egészen 1703-ig: V e r t o t plébános t ö b b r e becsülte p a r ó k i á j á n a k biztos és megszolgált jövedelmét. Attól kezdve a z o n b a n , hogy o n n a n n y u g á l l o m á n y b a vonult, buzgón dolgozott az A k a d é m i á n a k , mint beszédeinek és mem o r a n d u m a i n a k hosszú sora bizonyítja. Közben s a j á t történetírói m u n k á s s á g á t is 671

f o l y t a t t a , s 1710-ben egy polemikus élű m ű v e t p u b l i k á l t a korabeli breton „szepar a t i s t á k " ellen Traité de la mouvance de Bretagne ('Értekezés B r e t a g n e függőségéről') c„ a m e l y komoly v i t á t v á l t o t t ki. Vert o t a z o n b a n nem z a v a r t a t t a m a g á t , s immár ú j és legkedvesebb t é m á j á n dolgozott, a római történelmen. 1719-ben jelent meg az Histoire des révolutions de la république romaine ('A római k ö z t á r s a s á g változásainak t ö r t é n e t e ' , ért.), a k o r á b b i a k h o z hasonló sikerrel. A szerző u g y a n semmilyen ú j a b b k u t a t á s o k a t nem végzett, de a kor d i v a t j a nem is ezt v á r t a tőle: szépírói hévvel és átéléssel a d t a elő ú j r a az ismert történeteket, s a j á t k o r á n a k erkölcseit és szokásait v e t í t v e vissza az ó k o r b a : ez magyarázza sikerét. Hírnevének köszönhette, hogy a Máltai L o v a g r e n d is felkérte t ö r t é n e t é n e k megírására. Az 1726-ban megjelent Histoire des chevaliers de Malte ('A m á l t a i lovagok t ö r t é n e t e ' , ért.) azonban m á r érezhetően öregkori mű, amelyben a szerző s a j á t kliséit ismétli. Számos tervet d é d e l g e t e t t még, hol Lengyelo., hol K a r t á g ó történetéről, de ezekre m á r n e m volt ereje. O Egyéb fő műve: Origine de la grandeur de la Cour de Romé et de la nomination aux évéchés et aux abbayes de Francé ('A római k ú r i a nagyságáról és a f r a n c i a püspöki és a p á t i kinevezésekről', ért.. 1737). O írod.: Ch. de Beaurepaire: L ' a b b é de Vertot (Bulletin de la Société d ' H i s t o i r e de N o r m a n d i e , 3. köt., 1880—1883, 194—213. old.). Csűrös

Klára

Vertron [vertron]; Claude-Charles Guyonnet de; (Nemours, 1645—Párizs, 1715. nov. 30.): francia író. Középszerű művei m á r a m á r feledésbe merültek, de a maga korában a r a t o t t bizonyos sikereket: támogatója, Saint-Aignan k ö z b e n j á r á s á r a tagjai közé v á l a s z t o t t a az arles-i Akadémia, m a j d ezt követően a nimes-i és a padovai tudós t á r s a s á g is, s egy rövid lélegzetű írásáért, melyben X I V . Lajost dicsőítette, m e g k a p t a a királyi t ö r t é n e t í r ó címet. A nők védelmében írott m u n k á i é r t a hölgyek t ü n t e t t é k ki egy emlékplakettel, amely „A szép nem v é d e l m e z ő j é n e k " feliratot hordt a . O Szerény m u n k á s s á g a v a l ó b a n e k é t t é m a k ö r b e n mozog: az u r a l k o d ó és a női nem magasztalása. Fő m ű v e a Conversations sur l'excellence du beau sexe ('Beszélgetések a szép nem kiválóságáról', 1669), amelynek ellentmond évszám nélkül megjelent első akadémiai beszéde: Défense du sexe masculin contre l'excellence prétendue du sexe feminin ('A férfiúi n e m védelme a női nem állítólagos kiválóságával szem-

VERTY ben'). O E g y é b művei: Paralléle de Louis le Grand avec les princes qui ont été nommés grands ( ' P á r h u z a m N a g y L a j o s és azon uralkodók között, a k i k e t szintén n a g y n a k neveztek', ért., 1685); La Nouvelle Pandore ou les femmes illustres du régne de Louis le Grand ('Az ú j P a n d o r a a v a g y Nagy L a j o s korának híres hölgyei', é r t . , 1698); Louis le Grand ( ' N a g y Lajos', h ő s k ö l t e m é n y , é. n.); Dialogue du coeur et de la beauté ('A szív és a szépség párbeszéde', költ., 1701); Dialogue entre l'Amour et l'Hyménée ('Párbeszéd Ámor és H y m e n k ö z ö t t ' , költ., 1703); L Tdée du bonheur d 'un parfait chrétien ('Egy t ö k é l e t e s keresztény boldogságeszméje', vallásos elmélkedés, 1714). O írod.: A.-J. R a n c e : L'Académie d'Arles au X V I I 6 siécle (2. k ö t . , 1887). Csűrös Klára vertyep: -+vertep Vervesz, Hrihorij Davidovics (Petrove, 1920. á p r . 15.—): ukrán irodalomtörténész, kritikus. P a r a s z t c s a l á d b a n született. A kijevi T a r a s z Sevcsenko E g y e t e m elvégzése (1942) u t á n , a 2. v i l á g h á b o r ú befejezéséig f r o n t h a r c o s k é n t szolgált. 1945-től aspiráns, m a j d a kijevi Tarasz Sevcsenko Irodalomt u d o m á n y i I n t é z e t Szláv és Kelet-Európai Osztályán dolgozott, hosszú ideig vezető beosztásban; az U k r á n T u d o m á n y o s Akadémia t a g j a . O Fő k u t a t á s i területe: u k r á n lengyel, ukrán—szláv irodalmi kapcsolatok. Az ö t k ö t e t e s , m a g y a r v o n a t k o z á s o k a t is felölelő Ulcrajinszka literatura v zahalnoszlovjanszkomu i szvitovomu literaturnomu konteksztyi ('Az u k r á n irodalom általános szláv és világirodalmi k o n t e x t u s b a n ' ) c. n a g y bibliográfia szerkesztőbizottsági elnöke. O F ő b b művei: Adam Mickevics v ukrajinszkij literaturi ( ' A d a m Mickiewicz az u k r á n i r o d a l o m b a n ' , 1952, 1955); Szlovackij i Ukrajina ('Juliusz Slowacki és U k r a j n a ' , 1959); Tarasz Sevcsenko i Polscsa ('Tarasz Sevcsenko és Lengyelország', 1964); Makszim Rilszlcij v koli szlovjanszkih poetiv ('Makszim Rilszkij szláv költők körében', 1972); V internacionalnih literaturnih zvjazkah. Pitannya konteksztu ('Nemzetközi irodalmi kötelékekben. A k o n t e x t u s kérdései', 1976); Ukrajinszka literatura v zahalnoszlovjanszkomi konteksztyi ('Az ukrán irodalom á l t a l á n o s szláv kontextusban', 1978); Polszka literatura i Ukrajina ('A lengyel irodalom és U k r a j n a ' , 1985). Udvari

István

Verwey [fervejj, A l b e r t (Amszterdam, 1865. m á j . 15.—Noordwijk-aan-Zee, 1937. márc. 8.): holland költő, irodalomtörténész.

Orthodox szellemű p r o t e s t á n s családból s z á r m a z o t t , k é s ő b b feladta i f j ú k o r a dogm a t i k u s kereszténységét, m a j d Spinoza hat á s á r a valamiféle monisztikus hit felé ford u l t . A holland költészetet a m ú l t század végén m e g ú j í t ó -*Tachtigers c s o p o r t j á n a k egyik vezéregyénisége. 1885-től 1889-ig e csoport f o l y ó i r a t á n a k , a De Nieuwe Gidsnek a szerkesztője, 1894-ben a Het Tweemaandelijksch Tijdschrift társalapítója, 1905-ben pedig a De Beweging c. folyóiratot hozta létre. 1924-től 1935-ig Leidenben tan í t o t t holland irodalmat. O A féktelen individualizmussal szemben a költészet társadalmi f u n k c i ó j a mellett foglalt állást. Véleménye szerint a költőnek, felelőssége teljes t u d a t á b a n , m i n t szellemi vezetőnek kell a t á r s a d a l o m élén állnia. Nem mindig könynyen é r t h e t ő költészete s a j á t o s filozófiai művészetelméleten alapszik. A művészet céljának az isteni alakot ö l t ö t t E s z m e öntud a t r a ébredését t a r t o t t a , a művész felad a t á n a k pedig ez ö n t u d a t r a ébredés megfogalmazását. St. Georgéhoz — nézeteik alapvető különbsége ellenére — életre szóló bar á t s á g fűzte. George egyébként s o k a t fordít o t t tőle. N a g y t e r j e d e l m ű , b á r bírálói által egyenetlen színvonalúnak k i k i á l t o t t életművének legjelentősebb k ö t e t e az 1896-os Aarde ('Föld'). í r t néhány izgalmas irodalmi t a n u l m á n y t is, pl.: Het leven van Potgieter ('Potgieter élete', 1903) és Vondels vers ('Vondel költészete', 1927), v a l a m i n t esszéket, k r i t i k á k a t és d r á m a i k ö l t e m é n y e k e t is. Dante Isteni s z í n j á t é k á t és Shakespeare Szonettjeit ő f o r d í t o t t a hollandra. O E g y é b fő művei: Verzamelde gedichten ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t versek', 1889); Johan van Oldenbarnevelt (drámai költ., 1895); Inleiding tot de nieuwe Nederlandsche dichtkunst ('Bevezetés az ú j holland költészetbe', tan., 1905); H. L. Spieghel (monográfia, 1919); Próza ('Próza', 10 köt., 1921—1923); Ritme en metrum ( ' R i t m u s és m e t r u m ' , tan., 1931); Mijn verhouding tot Stefan George ('Stefan Georgéhoz való viszonyom', 1934); Het lezen en schatten van gedichten ('Költemények olvasása és értékelése', t a n . , 1935). O Magyarul: 2 vers (Szalay K . , Holland költőkből, 1925); 1 vers ( F r a n k L., Világirodalmi Antológia, IV. köt., 1956); 2 vers (Tellér Gy., Németalföldi költők antológiája, 1965); 1 vers (uő, A m ú z s á k dicsérete, anto., 1974). O írod.: S. Vestdijk: Albert Verwey en d e idee (1940); I . P . de Vooys: In h e t midden v a n Verweys dichterschap (1941); M. Uydleit: Uit h e t leven van Albert Verwey (3 köt., 1948—1959); M. H a n o t : De beginselen v a n Verweys literaire kritiek (1957); R . P a n n w i t z : Albert Verwey

672

VERZI (1966); T h . Weevers: Vision a n d F o r m in t h e P o e t r y of Albert Verwey (1986). Gera Judit

1897); The Better Path ('A jobbik ösvény', reg., 1898); A Strange Reeluse ('Különös menedék', reg., 1899). Somogyi György

Very [veri], J o n e s (Salem, Mass., 1813. aug. 28.—uo., 1880. m á j . 8.): amerikai (USA) költő. A H a r v a r d E g y e t e m e n szerzett oklevéllel az o t t a n i Divinity School g ö r ö g t a n á r a k é n t írott s z o n e t t j e i t a Szentlélek s u g a l l a t a i n a k t e k i n t e t t e , és 1833-tól 1840-ig vallásos e l r a g a d t a t á s b a n élt, minden t e t t é h e z isteni ú t m u t a t á s t kérve. Ezzel kivívta az őt „ b á t o r s z e n t n e k " nevező R. W. Emerson köré szerveződő transcendent a l i s t a mozgalom (~*transcendentalism) csodálatát, egyetemi elöljáróinak n y o m á sára viszont ö n k é n t elmegyógyintézetbe vonult. O t t írt és a The Western Messenger hasábjain megjelent versei n y o m á n — az őt dicsőítő kritikus, J . F . Clarké szavaival „velejéig é p e l m é j ű k é n t " — rövidesen elbocsátva, egy d a r a b i g kisegítő lelkészként szolgált, de a prédikáláshoz túl félénk lévén, h a m a r o s a n visszavonult, és húgainak g y á m s á g a alá helyezte m a g á t . O Mind verseiben mind az epikus költészetről, Shakespeare-vő\ és a H a m l e t r ő l írt esszéiben valódi misztikusként, p u r i t á n o k , kvékerek, G. Herbert és m á s 17. sz.-i metafizikus költők lelki r o k o n a k é n t nyilatkozik meg. O Eletében k i a d o t t egyetlen kötetének a n y a g á t (Essays and Poems, 'Esszék és versek', 1839) Emersonnal együtt válogatta. Két posztumusz kötete jelent meg: Poems ('Versek', 1883), v a l a m i n t Poems and Essays ('Versek és esszék'. 1886). O Magyarul: 1 vers (Orbán ()., Észak-Amerikai költők antológiája, 1966). O írod.: W. P. Andrews: Memoir (1861); G. B r a d f o r d : Biog r a p h y a n d t h e H u m á n H e a r t (1869); R. W . E m e r s o n : J o u r n a l s (1973); B. W . Proufoot: J o n e s Very (Essex I n s t i t u t e Bulletin, 1881, jan., febr., márc.). Somogyi György

Véry [véri], Pierre; Toussaint-Juge (írói álnév egyes regényeinél); (Bellot, Seine-etMarne, 1900—Párizs, 1960): f r a n c i a író. Kereskedelmi h a j ó n volt tengerész az Adriai-tengeren (1921), m a j d alkalmi könyvárusításból élt Párizsban a rue Monsieur-lePrince-en (1924-től). Irodalmi p á l y a f u t á s á t 1929-ben kezdte: Pont-Egaré ( ' E l t é v e d t fedélzet', reg., 1929). Az 1930-as években bűnügyi regények írásába kezdett, ezekben k a m a t o z t a t h a t t a gazdag f a n t á z i á j á t és hum o r á t : Danse dans l'ombre ( ' T á n c a sötétben', 1930), Le Testament de Basil Crokes ('Basil Crokes végrendelete', 1930; ez utóbbi egy angol d e t e k t í v r e g é n y - u t á n z a t ) . A k é t világháború közötti korszak krimiírói közül ő az egyik legérdekesebb egyéniség. S o k a n G. Chesterton nemzedékéhez sorolj á k . Le Pays sans étoiles ('A csillag nélküli ország'. 1945) c. regényével a sci-fi m ű f a j á t is k i p r ó b á l t a . írói világa elegáns, k ö n n y e d , u g y a n a k k o r m é r t a n i pontossággal megszerkesztett. O F ő b b regényei még: Meurtre au quai des Orfévres ('Gyilkosság az Ötvösök r a k p a r t j á n ' , 1934); L'Assasinat du Pere Noel ('A Télapó meggyilkolása', 1934); Les Quatres Vipéres ('A négy v i p e r a ' , 1934); Les Disparus de Saint-Agil ('Saint-Agil elt ű n t j e i ' , 1935); Le Gentleman des antipodes ('Egy úr a világ végéről', 1937); Madame et le Mort ('A hölgy és a hulla', 1940). O Magyarul: 1 nla (Rass K., V a s á r n a p , 1933, 21.). O írod.: Keszthelyi T.: A d e t e k t í v t ö r t é n e t a n a t ó m i á j a (1979). Szabó Szilvia

Very [veri], L y d i a Louise A n n (Salem, Mass., 1823 ?—uo., 1901 ?): amerikai (USA) író- és költőnő, J . Very húga. É l e t é t b á t y j á n a k szentelte, de a n n a k halála u t á n t e r m é k e n y írásművésznek bizonyult. O Testvére transzcendens miszticizmusának n y o m a sincs sem korai, természetimádó verseiben sem későbbi, r o m a n t i k u s regényeiben; a s a j á t életére való a n e k d o t i k u s visszaemlékezései és tájleírásai pedig ink á b b realisztikus megfigyelőnek m u t a t j á k . O F ő b b művei: Poems ('Versek', 1856); Poems and Prose Writings ('Versek és prózai írások', 1890); Sayings and Doings Among the Insect and Flowers ('Szavak és t e t t e k rovarok és virágok k ö z ö t t ' , elb.-ek, 43

verzió ( l a t i n versio 'fordítás, k ö r ' ) : 1. általános értelemben -»•változat, variáns O 2. folklorisztikai értelemben az egyedi folklór alkotások —* változatainak o l y a n összefüggő csoportja, amely azonos forrásból származónak t e k i n t h e t ő . Szövegfilológiai és textológiai szempontból szinte azonos vele a -*redakció, az elterjedést t e k i n t v e az -p-oikotipus. A kétféle megközelítés egyesítését m á r a 19. sz. végének pozitivista folklorisztikája megkísérelte, a k k o r a l a k u l t ki a verzió fogalma, amely arra a felfogásra vezethető vissza, hogy a v á l t o z a t o k egy ősszövegből (->archetípus) s z á r m a z t a t h a t ó k . Műfajelméleti beosztásban a verzió az —• egyedi műalkotás és a változat k ö z ö t t ál, a közkeletű szóhasználatban g y a k r a n az u t ó b b i v a l egyező értelemben is h a s z n á l j á k . Az ú j a b b szovjet folklorisztika hangsúlyozt a , hogy a verzió ideológiai-megfogalmazási különbségeket is képvisel. E h h e z kap-

673

VESAA csolhatjuk azt a felismerést, hogy esztétikailag a verzió n e m önálló kategória, esak a szövegfilológia és a textológia fogalma, és az ideológiai verziók sem esztétikai jellegűek, O (^változat, típus, műfaj) O írod,.: V. P . Anikin: A szóbeli költői alkotás, a variáns és a verzió a folklór kollektivitás-elméletének m e g v i l á g í t á s á b a n ( E t h n , 1964); Voigt V.: A folklór alkotások elemzése (1972). Voigt Vilmos Vesaas [veszósz], Halldis Morén (írói név és férjezett név); Morén (leánykori családi név); (Trysil, 1907. nov. 18.—): ú j n o r v é g (nynorsk) n y e l v e n alkotó norvég költőnő, műfordító. T. Vesaas felesége, S. Morén költő (1871—1931) lánya. Tanítói vizsgát 1928-ban t e t t . Első verseskötete 1929-ben jelent meg Harpe og dolk ('Hárfa és t ő r ' ) c. A szerelem k ö z p o n t i motívumai i t t is, csak úgy mint az ezt k ö v e t ő versesköteteiben összefonódnak p a n t h e i s z t i k u s természetlírájával, mely az élet örök r e n d j é t keresi. 1936-ban k i a d o t t verseskötetében: Lylckelige hender ('Boldog kezek') már eltávolodik a metrikától, s z a b a d r i t m u s o k b a n énekelve meg a család, a g y e r m e k a d t a örömök időtlen, kozmikus é l m é n y é t . Későbbi köteteiben m e g m a r a d a természettel való mindennapos együttélés a l a p m o t í v u m a , de (még) általánosabb — és harcosabb — h u m a n i z mus szólal meg b e n n ü k , amelyben a hétköznapi élet képei m i n d e n f a j t a erőszak képtelenségét hangsúlyozzák; a t á r s a d a lomban és a t ö r t é n e l e m b e n az erőszak minden megnyilvánulási f o r m á j á t e l u t a s í t j á k . E g y k ö n y v e t írt édesapjáról, ill. közös otthonukról: Sven Morén og Keimen hans ('Sven Morén és o t t h o n a ' , 1951), k é t regénnyé d u z z a d t visszaemlékezést a férjével e g y ü t t t ö l t ö t t évekről: I Midtbos bakkar. Minne frá eit samliv ('Midtbo d o m b j a i között. Egy e g y ü t t é l é s emlékei', 1974); fíáten omdagen ('A n a p p a l i csónak', 1976). L í r á j a mellett g y e r m e k - és ifjúsági regényei is megjelentek. Műfordítói tevékenysége (elsősorban franciából és németből) az újnorvég irodalom elismertetésében, illetve a nemzeti k u l t ú r p o l i t i k á b a n vállalt szerepe egyaránt jelentős. O írod.: M. B. W a a gaard: F o r f a t t a r e n Halldis Morén Vesaas (Norsk litterser á r b o k , 1966); L. Msehle: Halldis Morén Vesaas. Festskrift til 80-ársdagen 18. n o v e m b e r 1987. (1987). Masdt

András

Vesaas [veszószj, Tarjei (Vinje, Telemark, 1897. aug. 20.—Oslo, 1970. márc. 15.): norvég író, költő. Hosszú nemzedékek óta földjét m ű v e l ő parasztcsalád legidő-

sebb f i a k é n t a h a g y o m á n y o k értelmében á t kellett v o l n a vennie a kisbirtok i r á n y í t á s á t . Hogy n e m a norvég p a r a s z t életét, h a n e m az írói p á l y á t v á l a s z t o t t a , egész életében f o g l a l k o z t a t t a és mint lelkiismeretfurdalással t e r h e s élmény m u n k á s s á g á b a n is végig n y o m o n kísérte. Ú j n o r v é g ü l (nynorsk, -*norvég irodalom) írt, a 19. sz.-i n y e l v ú j í t ó mozgalom n y o m á n a d i a l e k t u s o k r a épülő (re)konstruált nyelven, a m e l y a szokásosnál erősebben k ö t ő d ö t t a paraszti demok r a t i k u s t á r s a d a l o m h a g y o m á n y o s értékrendszeréhez. Ezért írói p á l y á j á n a k 1923tól kezdődő első szakaszának elbeszélései és regényei a nemzeti r o m a n t i k á b a n gyökerező p a r a s z t i ideológia esztétikai rendszerét k ö z v e t í t i k . Csak írói t e v é k e n y s é g é n e k 1940-től d a t á l h a t ó második n a g y korszakában a l a k u l t á t p r ó z á j a olyan modern, a nemzeti, d e az európai irodalomban is ú j a t jelentő v o n u l a t t á , melyben éppen a megj á r t ú t óriási íve ejti b á m u l a t b a az olvasót. Ez az ív u g y a n a k k o r azt az irodalomtörténeti p a r a d i g m a v á l t á s t is jelzi, amelyet a norvég irodalom az ő é l e t m ű v e szerves részvételével m e g t e t t . P r ó z á j a a 2. világháború u t á n jelentkező generáció s z á m á r a nyelvileg, esztétikailag is elengedhetetlenül fontos: é l e t m ű v e előkészítette, ill. mintegy bevezette az 1960-as évek második felében irodalmi á t t ö r é s t v é g r e h a j t ó Profil-generáció első szakaszát, amelynek során az európai izmusok, az európai m o d e r n i z m u s rég esedékes recepciója t ö r t é n t meg. O Első parasztelbeszéléseinek pietisztikus küldet é s m o t í v u m a és szentimentális kicsengése még az ú j r o m a n t i k á t és olvasmányélményeit ( H a m s u n , Tagore) idézi: Menneskebonn ( ' E m b e r g y e r e k e k ' , 1923), Sendemann Huskuld ('Huskuld, az ég k ü l d ö t t e ' , 1924). 1925—1926-ban állami ö s z t ö n d í j a s k é n t Svédo.-ban, Dániában, Franciao.-ban és Olaszo.-ban j á r t . 1928-tól t a l á l t rá egyéni h a n g j á r a , először Dei svarte hestane ('A fekete l o v a k ' , 1928) c. regényével. E z u t á n egy hosszabb lélegzetű trilógia és egy t e t r a lógia k ö v e t k e z e t t . E m ű v e k a norvég szabad p a r a s z t m u n k á j á n a k b e m u t a t á s á v a l a természet, a munka, a m i n d e n n a p i élet örök é r v é n y ű pillanatait, b e n y o m á s a i t és d i l e m m á i t erőteljes kifejező képekben rögzítik. E regények u g y a n a k k o r olyan írói pozíciókról t a n ú s k o d n a k , amelyek a kort á r s e u r ó p a i irodalom f é n y é b e n joggal t ű n hetnek a n a k r o n i s z t i k u s n a k , sőt a -+Blutund Boden-Dichtunghoz közelállónak is. Ebből a periódusból való a Det store spelet ('A n a g y színjáték', 1934), melyben egy parasztfiú felnőtté v á l á s á n a k állomásait r a g a d j a meg. Olyan világrendben való

674

VESAA feloldódás elkerülhetetlen és szükséges volt á t hirdeti, amelynek örök etikai szabályrendszerét a biológiai törvényszerűségek, v a l a m i n t a paraszti m u n k a határozzák meg. E t ö r v é n y e k szigorú b e t a r t á s a jelenti az egyetlen lehetséges u t a t az emberi élet, egyáltalán az élet mint misztérium, ,,a nagy s z í n j á t é k " megértéséhez. Az idő csak az évszakok v o n a t k o z á s á b a n lényeges, a tér pedig a paraszti m u n k a által b e h a t á r o l t terület: olyan a b s z t r a k t , stilizált értéks t r u k t ú r a , a m e l y Vesaas válasza az iparosodással, az 1930-as évek egyre fenyeget ő b b kihívásaival szembenéző paraszti társadalom kérdéseire. O A n a g y változás az 1940-ben megjelent Kimen ('A csíra', film: E. Solbakken, Norvégia, 1974) hozta meg, amelyben a történelmi események h a t á s á r a ú j t e m a t i k a került előtérbe. A regényben egy sziget h a r m o n i k u s élete hirtelen széthullik, m i u t á n o t t egy z a v a r o d o t t elméjű ember gyilkosságot követ el, s a sziget lakói f e l h á b o r o d á s u k b a n a gyilkost megölik. Vesaas rendkívül szikár képsorokban m u t a t j a be, hogyan gondolkodik el mindenki a történteken az önkényes bíráskodás u t á n önvizsgálatot t a r t v a . A meggyilkolt lány a p j a ugyanis csak egy közösen á t v i r r a s z t o t t éjszaka u t á n a d j a meg a feloldozást. A drámai elemek i t t már h á t t é r b e szorítják a korábbról ismert epikai leírásokat: a fekete —fehér színeket használó k o n t r a s z t o s jelenetsorokban az ú j r o m a n t i k u s - ú j r e a l i s t a konvenciórendszer a n n a k ellenére k a p új értelmezési lehetőséget, hogy az a b s z t r a k t értékrend naiv szimbolikája alapvetően m e g m a r a d . E f o l y a m a t letisztulása olyan r e m e k m ű v e k e t eredményez, m i n t a Fuglane, (1957: Dőri T., A m a d a r a k , 1966), az Is-slottet ('A jégkastély', 1963) és a Báten om kvelden ('Az esti csónak', 1968) c. regényeket. E b b e n a periódusban az eredeti naiv világkép modern életérzéssé alakul át, melyben az ú j r o m a n t i k u s és az ú j realista jegyek f o k o z a t o s a n impresszionista, szürrealista érzések hordozóivá válnak. Erős érzelmi töltésű, h a n g u l a t o k b a n és víziókban építkező p r ó z á j a így m i n d nehezebben képes csak megfelelni a n n a k a hagyományos ,,üzenet"-jellegnek, mely a nemzeti irodalomban ekkor m á r kevésbé, de a nynorsk n y e l v ű irodalomban még nyomonk ö v e t h e t ő d i d a k t i k u s jegyekben jut kifejezésre. Vesaasnál ez az elvárás m o s t racionális k e r e t k é n t t a r t j a egybe az irracionális impulzusok i n d í t o t t a képsorokat. E z t a racionális és irracionális közti feszültséget, kényes egyensúlyt m u t a t j a egyik főművének t a r t o t t regénye, A madarak is. O A regény központi szereplője, Mattis szelle43*

mileg v i s s z a m a r a d o t t férfi. A családi házban nővérével él e g y ü t t , aki m i n d k e t t ő j ü k ről gondoskodik. M a t t i s érzelemmel, vágyódással teli, érzékeny és sebezhető világából nem t u d kitörni: a racionális „éles"eszűek között nincs helye. A házba albérlők é n t beköltöző fiatal, életerős f a v á g ó Mattis nővérének vőlegénye lesz. Az ú j helyzetb e n a gyengeelméjű fölösleges koloncnak érzi m a g á t és öngyilkosságot k ö v e t el. A regény címe két m a d á r r a , azaz egy szalonk á r a és m a g á r a M a t t i s r a utal. Vesaas motiv i k u s egyezések ú t j á n fejti ki k e t t e j ü k sors á n a k tragikus egybeesését. Ahogy a szal o n k á t — „ a k i " csőre n y o m á v a l üzen Matt i s n a k , mert ő ezeket a n y o m o k a t , m i n t megannyi más jelet olvasni t u d j a — lelövik, u g y a n ú g y nem m a r a d hely M a t t i s szám á r a sem az „egészséges" t á r s a d a l o m b a n . Ugyanez a feszültség az Is-slottet-ben két g y e r m e k t ö r t é n e t é b e n jelenik meg, akik egy jéggé f a g y o t t vízesést l á t o g a t n a k meg. E g y i k ü k a jég szépségébe belefeledkezve o t t pusztul el, a m á s i k n a k pedig fel kell dolgoznia a k e t t ő s élményt: a jég birodalm á n a k hideg szépségét és b a r á t n ő j e elvesztését. O É l e t m ű v é n e k vége felé a racionalit á s m e g t a r t á s a és az irracionális, néha szürrealista v o n á s o k a t is f e l m u t a t ó m o m e n t u m o k egyre i n k á b b a művész—élet dilemm á j a k é n t jelentkeznek. Ezt példázza utolsó regénye, a Báten om kvelden, a m e l y szint e követhetetlen, bibliai utalásokkal, képekkel, víziókkal teli prózavers. Hordozóeleme az írástudó felelőssége és a költői v á g y a k b a , h a n g u l a t o k b a való belefeledkezés közötti feszültség. Az eredeti é r t é k e k e t ebben a korszakban elsősorban gyermekek, a felnőttkor küszöbén álló serdülők közvetítik, akik lírai képekben rácsodálkoznak a világra és élik meg a vesaasi világkép alapv e t ő elemeit, a hétköznapi életben rejlő, minden n a p m e g t a l á l h a t ó csodákat, m i n t egy felkészülve a r r a , hogy a z t á n egy nag y o b b rend t e v é k e n y részesei lehessenek. E világkép természetes hordozói n e m c s a k a gyermekek és a serdülők, h a n e m a helyi közösségek, a t á r s a d a l m o n kívülállók, m i n t pl. Mattis A madarakból. Az ő világuk, v a g y a gyermekvilág a kezdeti naiv-szimbolikus látásmód m a g a s a b b szintű t o v á b b vitelét teszi lehetővé, és a belső feszültséggel, várakozással, vágyódással teli képsorok szervesen é p ü l h e t n e k bele a m i n d kevesebb elbeszélő elemet t a r t a l m a z ó t ö r t é n e t e k b e . A leírást képek helyettesítik; belső történések leírása h e l y e t t csak a kezdő és végső kép villan fel, és egy-két közbeiktat o t t kép sejteti a lejátszódó f o l y a m a t o t . Az ú j norvég nyelv jól jelzi a sagák, a norvég

675

VESCS népköltészet és a pszichológiai f o l y a m a t o k „ m o d e r n " ábrázolása közötti szerves kapcsolatot. Vesaas p r ó z á j á b a n a dialektális alapú nynorsk — m e g t a r t v a szikár nyelvi kifejezéstárát — képessé válik arra, hogy modern életérzések és problémák ábrázolásával u t a t m u t a s s o n korszerűbb kifejezésmód i r á n y á b a . Vesaas á t t ö r t e az ú j norvég nyelvi-tematikai konvencióit — jelentős mértékben h o z z á j á r u l t ahhoz, hogy a két norvég irodalmi nyelv o l v a s ó t á b o r a közötti k o r á b b a n éles h a t á r v o n a l m i n d i n k á b b elmosódjon. Ilyen értelemben f o g a d h a t j u k el és é r t h e t j ü k meg egyáltalán a költő és kritikus j ó b a r á t , R . Slcrede szavait: ,,VeSct£LS clZ első riksnorsk költő, aki nynorsk nyelven ír, az első, aki nem jelent t ö b b e t a vidéknek, m i n t a v á r o s n a k . " (A riksnorsk itt a h a g y o m á n y o s , dán-norvég i r o d a l m a t jelenti, elsősorban — legalábbis kezdetekben — ú g y m o n d „ v á r o s i " , „ m o d e r n e b b " t e m a t i k á j á v a l ) . 1953-ban Velence város irodalmi díját, 1960-ban az Északi Tanács irodalmi díját n y e r t e el. O Egyéb fő művei: Fars reise ('Apa utazása', reg., 1931); Sigrid Stallbrokk (reg., 1932); Dei ukjende mennene ('Az ismeretlen férfiak', reg., 1932); Kvinnor ropar heim ('Hazahívó asszonyok', reg., 1935); Hjarta hoyrer sine heimlandstonar ('Otthoni h a n g o k a t hall a szív', reg., 1938); Hűset i morket ('Sötétbe borult ház', reg., 1945); fíleikeplassen ('A mosásra használt hely', reg., 1946); Kjeldene ('A források', költ.-ek, 1946); Detrare ('A különös', rádiój., 1952); Vindane ('A szelek', elb.-ek, 1952); Várnatt ('Tavaszi éj', reg., 1954; film: E . Solbakken, Norvégia, 1976); Ver ny, vár draum ( ' Ú j u l j meg, á l m u n k ' , költ.-ek, 1956); Regn i hár ( ' E s ő á z t a t t a h a j ' , rádiój., 1958); Ein vakker dag ('Szép n a p ' , elb.-ek, 1959); fíruane (_'A hidak', reg., 1966); Liv ved straumen ('Elet a folyó m e n t é n ' , költ.ek, 1970). O Magyarul még: 1 vers (Dőri T „ N a g y v , 1970, 2.); 1 elb. (Sulyok V„ uo., 1971, 3.); 3 vers (uő, U t u n k , 1972, 15.); 1 vers ( F r a n y ó Z „ A t l a n t i szél, 1978); 4 elb. (Kúnos L „ A bűvös síp. Norvég elbeszélők, anto., 1981). O írod.: R . Skrede: T a r j e i Vesaas (1947); T. Brostrom: T a r j e i Vesaas' symbolverden belyst ud f r a h a n s prosavserker 1940—50 ( E d d a , 1955, 1.); J . E . Vold (szerk.): T a r j e i Vesaas (1964); L. Maehle (szerk.): Ei bok om Tarjei Vesaas (1964); Tarjei Vesaas. F e s t s k r i f t p á 70-árs dagen (1967); K . H a u k a a s : Ein bibliografi i T a r j e i Vesaas. F e s t s k r i f t p á 70-árs dagen (1967); K. C h a p m a n : Tarjei Vesaas. (Hovedlinjer i Tarjei Vesaas' diktning, 1969); W. B a u m gartner: T a r j e i Vesaas. Eine ásthetische Biographie (1976); Mását A.: Zur ideologi-

schen u n d ásthetischen G r u n d k o n z e p t i o n der Prosadichtung von Tarjei Vesaas (Nordeuropa-Studien, 7, 1974); uő: Traditionsbezüge u n d die neunorwegische L i t e r a t u r t r a dition. (Weimarer Beitráge, 1982, 12.): uő: Tradíció és megújulás. T a r j e i Vesaas szerepe a m o d e r n norvég próza megteremtésében ( F K , 1984. 1—2.). Mását András vescsizmus: -»konstruktivizmus Veselinovic [veszelinovity], Jankó; (Crnobarski Salas, Macva, 1862. máj. 1.—Glogovac, Macva, 1905. j ú n . 14.): szerb író. A g i m n á z i u m alsó négy osztályát S a b a c b a n végezte, m a j d 1878-ban beiratkozott a t a nítóképzőbe. B á r t a n u l m á n y a i t nem fejezt e be, 1880-ban ideiglenesen tanítói állást k a p o t t és megszakításokkal tizenhárom esztendőn á t dolgozott különböző településeken. 1889-ben Koceljevóba a községi elöljáróság elnökévé v á l a s z t o t t á k , ám rövidesen meg kellett válnia e tisztségétől: azzal v á d o l t á k , hogy rosszul s á f á r k o d o t t a község pénzével. 1893-ban végleg o t t h a g y t a a t a n í t ó i p á l y á t , Belgrádba költözött, ahol előbb a Srpske novine segédszerkesztője, m a j d az Állami N y o m d a korrektora, végül a Nemzeti Színház d r a m a t u r g j a lett. Bohém életvitele igen népszerűvé t e t t e a belgrádiak körében. 1894-ben Zvezda c. napilap o t i n d í t o t t , amely a z o n b a n alig egy év e l m ú l t á v a l megszűnt. E z u t á n szórakoztató és irodalmi hetilapot a l a p í t o t t , amelynek 1897—1901 között szerkesztője is volt. O I r o d a l m i m u n k á s s á g á t tanítói működése idején kezdte. N a g y hatással volt rá a szerb népköltészet, m a g a is szívesen g y ű j t ö t t népmeséket, n é p d a l o k a t , ez utóbbiak énekeseként, e l ő a d ó j a k é n t is igen népszerű volt. írói világának másik meghatározó eleme a szerb széppróza (M. Gliéic, M. D j . Miliőevió) és az orosz irodalom (Gogol, Turgenyev, Vovcsok) élménye. Politikai felfog á s á t n a g y m é r t é k b e n befolyásolták Sv. Markovié eszméi. Első, n y o m t a t á s b a n is n a p v i l á g o t l á t o t t n o v e l l á j a Na prelu (JA f o n ó b a n ' ) e. aláírás nélkül jelent meg a Sabacki glasnikb&n 1886-ban. Ugyanebben az évben jelentkezett első, Slike iz seoskog zivota I. ('Képek a falusi életből I.') c. novelláskötetével is. Haláláig összesen huszonkilenc k ö n y v e jelent meg; ezekben nem csup á n elbeszélései, riportázsai, regényei, d r á mái, emlékiratai t a l á l h a t ó a k meg, de a nép körében g y ű j t ö t t a n y a g a is. Műveinek jelentős része azonban kidolgozatlan, sok b e n n ü k az egyenetlenség; pedig Veselinovic tehetséges elbeszélő, a szerb falu világának kiváló ismerője, s érzékeny a szociális kér-

676

VESKE dések iránt. A k ö t e t c í m e k is jelzik a falu világát idillikusán ábrázoló novelláinak atm o s z f é r á j á t : Poljsko cvece ('Mezei virágok', 1890), Od srca srcu ('Szívtől a szívnek', 1893), Rajske duSe ('Mennyei levelek', 1894) stb. E n é m i k é p p folklorizált faluképben a derű, az emberek közötti megértés és béke, a patriarchális l é t f o r m a és erkölcsiség m e g h a t á r o z ó elem, s ezt az idilli világot csak nagyon r i t k á n z a v a r j a meg egy-egy k o m o r a b b színfolt. Legjobb novellái viszont é p p azok, amelyekben a k o m o r a b b színek is megjelennek, b e n n ü k á r n y a l t a b b a jellemrajz s az emberi kapcsolatok ábrázolása is. Ilyen a Kumova Icletva ('A k o m a á t k a ' ) , a Kmet Ili ja ('Tlija gazda'), a Mali Stojan ('A kis S z t o j á n ' ) c. novellája. A falu t á r s a d a l m i t a g o l ó d á s á t megjelenítő regényeinek többsége gyengécske mű. Legjobban a Seljanka ('A parasztasszony', 1893) c. sikerült, ebben a legátfogóbb a megrajzolt falukép. A mű egy szerb parasztasszony életének k r ó n i k á j a a bölcsőtől a koporsóig. Legismertebb és legnépszerűbb regénye kétségtelenül a történelmi t á r g y ú Hajdúk Stanko ('Sztanko a h a j d ú k ' , 1890), amelyben az első szerb felkelés eseményeit eleveníti fel. A m ű n e k megjelenése idején különösen nagy sikere volt. Veselinovic érdekfeszítően meséli el a lázadás eseményeit, olykor idealizálja is, m i n t e g y apoteózisát a d v a a n n a k a heroizmusnak, amellyel a szerb h a j d u k o k Karadjordje oldalán részt v e t t e k a felkelésben. A regény időtálló részleteit a régi faluközösség idilli rajzai a l k o t j á k . O F ő b b művei még: Luda Velinka ('A bolond Velinka', elb. 1888); Slike iz seoskog zivota II ('Képek a falusi életből I I ' , elb.-ek, 1889); Borci ('Harcosok', reg., 1889); Slike iz seoskog zivota III ('Képek a falusi életből I I I ' , elb.-ek, 1891); Sevdalinke, zbirka narodnih pesama ('Szerelmi dalok', szerb népd a l g y ű j t e m é n y , 1895); Stari poznanici ('Régi ismerősök', elb.-ek, 1891, 1896); Pisma sa sela ('Levelek faluról', emlékiratok, 1900, 1904); Celokupna dela J. M. Veselinovica I—IX ( ' J a n k ó M. Veselinovic összes művei, 1—9. köt., 1928—1931). O Magyarul: 1 elb. (Gyurgyev B., K é p e s Családi lapok, 1899); 1 elb. (Polácsi J . , K a l a n g y a , 1933, 9.); Anyós (Hornyik J . , 1952). ' O írod.: J . Skerlic: J a n k ó Veselinovic. K n j i zevna s t u d i j a sa bibliografijom r a d o v a (Letopis Matice srpske, 1907); L j . Nedic: Kriticke studije. J a n k ó Veselinovic (1910); V. Gligoric: Srpski realisti. J a n k ó Veselinovic (1954); M. Panic—Surep: Előszó ( H a j d ú k S t a n k o J a n k a Veselinovica, 1959); K. Spoljar—M. Vaupotic: K n j i z e v n i godisnjak (1961); D. A. Stefanovic: Pregled jugoslo-

677

venske knjizevnosti (3. köt., 1962); C s u k a Z.: A jugoszláv népek irodalmának t ö r t é n e t e (1963); V. Jovicic: J a n k ó Veselinovic ili p r o k l e t s t v o strasti. 75. godina od pisceve s m r t i (Knjizevnost, 1980, 6—7.). Lőkös István Veselis [veszeliszj, J á n i s (Nereta, 1896. á p r . 1.—New York, 1964): iett író, költő. Az 1920-as években írt regényeivel ( T i r u mu \audis, ' P u s z t á k népe', 1927; Tris laimes, 'A három jókívánság', 1929) és elbeszéléseivel (Liesma uz üdeniem, ' L á n g a vízen', 1921; Vilkati, ' F a r k a s e m b e r e k ' , 1925) a nép-nemzeti irány képviselőjeként hazáj á b a n többé-kevésbé ő számított a „ h i v a t a los" írónak. O 1944-ben emigrált, 1950-től az USA-ban élt. O E g y é b fő művei: Jumis (ua., d r á m a , 1931); Kur tad tu nu biji, áziti mans? ('Hol voltál, kisgidám?', vígj., 1934); Dzives vainagi ('Az élet koszorúi', költ.-ek, 1943); Staru büdá ('Sugárból szőtt házikó', költ.-ek, 1947); Vésture Varapagá ('Varapagai t ö r t é n e t ' , történelmi reg., 1952). Bojtár Endre Vesely [veszelí], Adolf (Lipűvka u B r n a , 1886. jan. 4.—Prága, 1961. m á j . 7.): cseh író, költő, újságíró. K ö l t ő k é n t lírai verseket, verses regényeket és elbeszéléseket, lírai—epikai költeményeket írt. T é m á i t az 1. világháború borzalmaiból, a délszláv folklórból, az Adriai-tenger szépségeiből merít e t t e . Költészete k ö z é p p o n t j á b a n az élet és a halál metafizikai kérdése és az e r o t i k a áll. Elbeszéléseiben a felnőttek és a gyerekek viszonyát, Csehó, történelmi k o r s z a k a i t és a cseh t á j a t ábrázolja. P u b l i c i s t a k é n t nag y o b b tehetség, m i n t költőként. Karcolatai, útleírásai, tárcái élethűek, érdekesek. N e v e s cseh személyiségekről monográfiák a t írt (L. Janáőek, F . S. Procházka). O G y ű j t , kiad.: Clovtk na zemi ('Az e m b e r a földön', v á l o g a t o t t versek, 1926); Iiozzáfeni zrakü ('Szemek felsugárzása', v á l o g a t o t t versek. 1942). O Magyarul: 1 nla (Csepy E., K é p e s Világ, 1920, 23.). Hankó B. Ludmilla Veske [veszke], Mihkel (Holstre, Viljand i m a a , 1843. jan. 28.—Kazany, Oroszo., 1890. m á j . 16.): észt költő, folklorista, nyelvész, műfordító. T i s z t t a r t ó c s a l á d j á b a n született. Gimnáziumi t a n u l m á n y a i t T a r t u b a n végezte. 1867—1872 között a lipcsei e g y e t e m e n t a n u l t filológiát, m a j d d o k t o r i f o k o z a t o t szerzett. E z t követően T a r t u b a n újságíróskodott, 1874-től ugyanott az egyet e m észt lektoraként dolgozott. 1882— 1885 között az É s z t Tollforgatók T á r s a s á -

VÉSNI gának elnöke, 1887-től haláláig a kazanyi egyetem finnugor tanszékének t a n á r a volt. O Az észt n e m z e t i ébredés, a r o m a n t i k a korának k i e m e l k e d ő a l a k j a k é n t t a r t j á k számon, aki m i n t költő, n é p d a l g y ű j t ő és a rokonnépek k u t a t ó j a szolgálta a romantikus n e m z e t e s z m é n y t . L í r i k u s k é n t főként egyszerű, é n e k e l h e t ő dalokat szerzett, amelyek Eszto.-szerte népszerűvé v á l t a k . Eletében egyetlen verseskötetet p u b l i k á l t Laulud viisidega ('Dalok d a l l a m o k k a l ' , 1874) e. S a j á t g y ű j t é s ű észt népköltészeti anyagot is k ö z z é t e t t Eesti rahvalaulud ('Észt népdalok', 1—2. köt., 1879—1883) c. O T a n u l m á n y ú t j a i során 1885—1886-ban Mo.-ra is e l j u t o t t , .Peíq/t-fordításaival ő vet e t t e meg az észt Petőfi-kultusz a l a p j a i t . O G y ű j t , kiad.: Mihkel Veske laulud ('Mihkel Veske dalai', 1931); Valitut laulud ('Válog a t o t t versek', 1949). O M a g y a r u l : 3 vers (Képes G., Az észt irodalom k i s t ü k r e , anto., 1969). O írod.: J . K a u p : D r . Mihkel Veske (1936). Fehérvári Győző Vésnie [vesznity], Slavko Félix Milorad; Slaveo Vesnici (román n é v v á l t o z a t ) ; (Kumenovo, 1920. dec. 26.—): r o m á n i a i szerb költő, író. T a n u l m á n y a i t B e l g r á d b a n végezte, 1949-től R o m á n i á b a n él. A R o m á n Rádió szerkesztője, a Kriterion kiadónál működik. A t e m e s v á r i Pravda c. a l m a n a c h ban d e b ü t á l t 1950-ben. Verseskötetei mellett regényt és elbeszéléseket ír, kiváló műfordító is; P . Istrati, L. Caragiale, Eminescu, T. Arghezi s t b . t o v á b b á orosz szerzők műveinek szerb tolmácsolója. A tíeli karanfil ('Fehér s z e k f ű ' , 1978) c. elbeszéléskötetéért 1978-ban e l n y e r t e a román írószövetség díját. Első verseskötete a Zemlji rodjenoj ('Szülőföldemnek', 1951) Majakovszkij és Jeszenyin h a t á s á t m u t a t j a . K é s ő b b i versesköteteiben a falusi élet átalakulásáról, a természet szépségeiről, a szerelemről, a gyerekkorról ír egyéni hangon, az ember m ú l t j á r a és j ö v e n d ő sorsára v o n a t k o z ó reflexiókkal. O F ő b b művei: Plamenom srca ('A szív l á n g j a i v a l ' , versek, 1960); 8irine naée ( ' T á g a s s á g a i n k ' , versek, 1963); Vééiti nomád ('Az ö r ö k vándor', versek, 1969); Krilati snovi ('Szárnyas á l m o k ' , versek, 1972); Sunóane kise ('Napos esők', versek, 1974); Varniéenje ('Szikrázás', poéma, 1961); Pesme pionirske ('Úttörőversek', gyerekversek, 1965); Pripovetke ('Elbeszélések', 1967); Zamagljene obale ( ' K ö d ö s partok', reg., 1976); Jesenje kaskade ('Oszi kaszkádok', versek, 1980). O írod.: N. Popovic: V a r n i c e n j e (Pravda, 1962. febr. 25.); Z. Milin: O vecitom n o m a d u V. S. (Banatske n o v i n e , 1969. nov. 14.); N . Popo-

vié: K r i l a t i snovi (Knjizevni zivot, 1972, 2.); N . Popovié: K n j i z e v n i osvrti. Pregled s r p s k o h r v a t s k e knjizevnosti u R u m u n i j i (1977, Bukarest); M. Milanovic: S r p s k a k n j i z e v n o s t u R u m u n i j i (Politika, 1983. febr. 19.). Bugajev Sándor Vesnyikov, Gavril Grigorevics (hivatalos név); Baal Habirisz (írói név); (UsztyA l d á n , 1918. ápr. 15.—?, 1969. ápr. 22.): j a k u t költő, m ű f o r d í t ó . Szegényparaszt családból s z á r m a z o t t . Elvégezte a pedagógiai t e c h n i k u m o t J a k u t s z k b a n . 1948-ban j e l e n t meg első verseskötete. H á b o r ú s dalai igen népszerűek v o l t a k . S o k a t írt gyermek e k n e k . Műfordítói tevékenysége jelentős: Nyekraszov, Tyihonov versei mellett Petőfitől is f o r d í t o t t j a k u t r a . O Költészetében az északi h a z á j á n a k szépségeit dicsérők mell e t t h e l y e t k a p t a k a szellemi élet kiválóság a i t dicsőítő dalok is. O Ö s s z e g y ű j t ö t t versei 1968-ban l á t t a k napvilágot. O Művei: Kere kieleher ('Szürke esték', versek, 1947); Min ani uláttim ('Én m o s t felnőttem', gyerm e k v e r s e k , 1951); Dogordohu tojuktara ( ' B a r á t s á g énekei', versek, 1954); Tiatdgi ( ' E r d ő l a k ó k ' , versek, 1962); Tuha kihite ('Gyerekemberek', 1968); Kihiszuola barbit ('Az e m b e r ú t j á n a k viszontagságai', 1974). O írod.: Poezija Szovjetszkoj J a k u t y i i (1955); Piszatyeli J a k u t y i i (1981). U. Kőhalmi

Katalin

Vesovic [vesovity], Marko (Pape, C r n a Gora, 1945. márc. 14.—): szerb költő, író, k r i t i k u s . A szarajevói egyetem bölcsészkarán v é g z e t t . Gimnáziumi t a n á r Szarajevób a n , 1971—1973 k ö z ö t t a Lica c. folyóirat szerkesztője, az Izraz, a Zivot, a Letopis Matice srpske, a Savremenik munkatársa. K ö l t é s z e t é b e n elmosódik az u r b á n u s és a r u s z t i k u s jelleg közötti h a t á r . Metaforái g a z d a g összhangzatát megtörik a teljes élet képei. Nedelja ('Vasárnap', versek, 1970) c. k ö t e t é é r t 1970-ben Branko-dijat kapott. Rodonaóelnik ('Ősapa', 1982) c. regényének nincs m e g h a t á r o z h a t ó cselekménye, expon á l t b o n y o d a l o m nélkül, egyetlen személy — S é m e u n n a g y a p a — analízise. A m o n o gráfia-jellegű regényben — amelyben az író ö n m a g á t helyezi a főszereplő személyébe — a szereplők a szandzsáki-crnagorai dial e k t u s b a n szólalnak meg. í r t kritikai cikkeket, s összeállította az Antologija najnovije poezie u BiH ('A l e g ú j a b b bosznia-hercegovinai költészet a n t o l ó g i á j a ' , 1973) c. kötet e t . O E g y é b főbb művei: Osmatraőnica ( ' K i l á t ó t o r o n y ' , versek, 1976); Sijermini sinovi ('Szijermin fiai', versek, 1979); Öetvrti genije ('A negyedik lángész', versek, 1989).

678

VESTD nia. Feltehetőleg Commentarii (görögül: Hüpomnémata, 'Feljegyzések') c. írásának k ö z é p p o n t j á b a n a zsidó h a d j á r a t eseményei á l l h a t t a k . A t a l á n Titusszal közösen írt műre kizárólag Josephus Flavius utal. O írod.: Suetonius: Vespasianus; Tacitus: Históriáé, TI—IV.; M. MacCrum—A. H . W o o d h e a d : Select D o c u m e n t s of the P r i n cipates of the F l a v i a n E m p e r o r s (1961). Havas László

O írod.: N. Petkovic: M. Vesovic (Izraz, 1975, 4—5.); I . Krtalió: O s m a t r a j u c i osm a t r a n e (Oko, 1977, febr. 10—24.); R . Trifkovié: Lirska draz sa okusom ovozemnosti (Letopis Matice srpske, 1978, jan.); R . Petrov Nogo: Zavicajne z n a m e n j a ( N I N , 1980, aug. 3.); R . Vuckovic: D o k u m e n t á l n i rom á n (Problemi, pisci, dela, 1981); T. Kulenovic: S t v a r a l a s k a zrelost ( K n j i z e v n a rec, 1982. ápr. 10—25.); D. Djurickovic: Melodija leleka (Knjizevne novine, 1982, nov. 11.); M. Radulovic: D u h o v n o s t p a t r i j a r h a l nog tealizma (Knjizevnost, 1983, 3—4.); S. Tontic: Materni jezik Sijermina sina (interjú, K n j i z e v n a rec, 1984, jún. 25.); 1 i n t e r j ú ( K a t o n a N., E x Symposion, 1993, 5—7.). Bugajev Sándor Vesovic [vesovity], R a d o n j a (Bijela Marsenica, 1924. dec. 8.—): szerb költő, író. 1941-ben részt v e t t a felszabadító harcokban. 1968 és 1970 között a Szerb írószövetség t i t k á r a volt. Versek mellett esszéket, k a r c o l a t o k a t , ú t i r a j z o t is publikál. Először antifasiszta t é m á k a t dolgozott fel, m a j d az a k t u á l i s t á r s a d a l m i problémák felé fordult. K e z d e t b e n á r n y a l t , finomra h a n g o l t líraisággal fejezte ki költői élményeit, később ú j f o r m á k és kifejezési eszközök u t á n k u t a t v a erős h a j l a m o t m u t a t o t t a m e t a f o r á k iránt. A természet mély t i t k a i t és az emberrel való kapcsolatát, sajátságos lírai panteizmussal verselte meg. Jellemző vonásai: a szépség, a világosság, a szél, a m e d i t e r r á n jelleg. O F ő b b művei: Viorenja ('Villanások', versek, 1950); Gajtan vode u dolini (' Ér a völgyben', versek, 1956); Króag na vjetru ('Korsó a szélben', versek, 1963); Budjenje svijeta ('A világ ébredése', versek, 1967); Mac sto maóevo sijeée: zabiljeéke s putovanja po Vijetnamu ( ' K a r d o k n á l fényesebb kard, v i e t n a m i útijegyzetek', 1977); Kolona i Vidici ('Kolona és Vidici', kritikagyűjt., 1981). O Magyarul: 1 vers (Fehér F., F e l h ő j á t é k , anto., 1963) O írod.: S. Perovic: Lirska zamisljenost pred zivotom (előszó, B u d j e n je svijeta, 1967); M. Djurovic: K o l o n a i Vidici R . Vesovica (Pobjeda, 1982. jan. 30.); R. V. Ivanovic: Poetski govor R a d o n je Vesovica ( S t v a r a n j e , 1990, 9.). Bugajev

Sándor

Vespasianus [veszpásziónusz], T i t u s Flavius (i. sz. 9. nov. 17.—79. jún. 24.): római hadvezér, császár (69—79), memoáríró. Lovagrendi sorból k ü z d ö t t e fel m a g á t a római politikai—állami élet élére, ezért emlékirat á v a l nemcsak egy korábbi uralkodói gyak o r l a t o t f o l y t a t o t t , h a n e m vele d i n a s z t i á j a h a t a l m i jogosultságát is meg kellett alapoz-

Vesszantara-dzsátaka: az 547. ->dzsátaka. A d z s á t a k á k közül a leghosszabb, 786 strófából áll. Az eposz-szerű történetben Veszszantara herceg megesküszik, hogy m i n d e n t megad az embereknek, a m i t csak kérnek tőle. Ez az ígéret végzetes következményekkel jár. Családjával e g y ü t t száműzik, ezért kénytelen elhagyni p a l o t á j á t . Útközben mindenétől megválik, még két gyermekét és feleségét is az álruhás Szakka istenségnek ajándékozza, aki végül mindent jóra fordít. Vestdijk [fesztdejk], Simon (Harlingen, 1898. okt. 1 7 . — U t r e c h t , 1971. márc. 23.): holland író, költő, m ű f o r d í t ó . A m s z t e r d a m b a n orvosi egyetemre j á r t , egy ideig hajóorv o s k é n t dolgozott, m a j d zenét t a n u l t , de 1932-ben végképp az írói pálya mellett d ö n t ö t t . Több jelentős holland folyóirat m u n k a t á r s a volt. R e n d k í v ü l t e r m é k e n y író, akinek műveire Dosztojevszkij, Faulkner és Proust h a t o t t . A pszichológia iránti érdeklődéséről t a n ú s k o d ó regényeit, intellektuális problémákkal foglalkozó költeményeit némiképp f e n n k ö l t , barokkos stílusb a n írta, sok megszakítással, kitérőkkel, korrekciókkal. Az önéletrajzi elemek jelentős szerepet j á t s z a n a k művészetében, különösen az alteregójáról, A n t o n W a c h t e r r ő l szóló, nyolcrészes s o r o z a t b a n , melynek első négy d a r a b j a harlingeni g y e r m e k k o r á t dolgozza fel, a második n é g y pedig amszterdami diákéveit. E regények a l a p j á t egy csakn e m 1400 oldalas k é z i r a t képezi: Kind tussen vier vrouwen ( ' E g y gyermek négy aszszony között') c. 1972-ben a d t á k ki először, n o h a 1932-ben írta. Maga Vestdijk a következőképpen o s z t o t t a fel regényeit és elbeszéléseit: 1. önéletrajzi m ű v e k , melyekben A n t o n W a c h t e r áll a k ö z é p p o n t b a n ; 2. félig-meddig önéletrajzi művek, pl.: De koperen tűin ('A r é z k e r t ' , 1950, film: B. Löwenstein, 1975, Hollandia); 3. kortársi, illetve pszichológiai m ű v e k , pl.: Else Böhler (1935); 4. történelmi regények, pl.: Du vuuraanbidders ('A t ű z i m á d ó k ' , 1947); 5. f a n t a s z t i k u s regények, pl.: De kellner en de levenden ('A pincér és az élők', 1949). Verseken és elbeszéléseken kívül írt még számos

679

VESTE esszét a legkülönbözőbb t é m á k r ó l , így pl. Mahler, Sibelius és Bruclcner szimfóniáiról. T ö b b előkelő holland irodalmi díjjal tünt e t t é k ki. S o k a t f o r d í t o t t angolból. O Egyéb fő művei: Terug tot Ina Damman ('Vissza I n a D a m m a n h o z ' , reg., 1934); Het vijfde zegel (reg., 1937: 1 részlet, F . Solti Erzsébet, Az ötödik pecsét, Világirodalmi Antológia, VI/2. köt., 1962); De verdwenen horlogemaker ('Az eltűnt ó r á s m e s t e r ' , reg., 1939); Rumeiland (reg., 1940: Szondi 13., A r u m szigete, 1978); Kunst en droom ('Művészet és álom', esszé, 1957); De laatste kans ('Az utolsó esély', reg., 1960); De onmogelijke moord ('A lehetetlen gyilkosság', reg., 1966); Het wezen van angst ('A szorongás lényege', t u d o m á n y o s ért., 1970). O Magyarul: 1 — 1 vers (Görgey G., Németalföldi költők a n t o l ó g i á j a , 1965; uő, Vadászszerencse, anto., 1974); 1 elb. (Dedinszky Erika, F é l b e m a r a d t mennydörgés: tizenegy holland elbeszélő, 1976); 1 vers (Dékány K., Holland költők Gortertől n a p j a i n k i g , 1. köt., 1986). O írod.: M. N o r d (szerk.): Over Simon Vestdijk (1948); T h . de Vries: H e r n o m e n k o n f r o n t a t i e m e t Simon Vestdijk (1968); T h . Govaart: Simon Vestdijk (1971); R . A. Cornets de Groot: Vestdijk op de weegschaal (1972); K r i s t ó N a g y I.: Rom a n t i k u s modell (Nagy, 1980, 3.). Gera

Judit

Vésteinn Lúőviksson [ v j e s z t á j t n litdvikszonj: Vésteinn Lúdviksson (írásváltozat); (Reykjavík, 1944. okt. 24.—): izlandi író. H a f n a r f j ö r ö u r b e n n ő t t fel. É r e t t s é g i u t á n hosszú ideig D á n i á b a n és S v é d o . - b a n élt. 1972 u t á n egy ideig filológiai t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t a reykjavíki e g y e t e m e n . Később h i v a t a l n o k lett. O Eleinte riportszerű novellákat írt környezetének élményeiből. Ezek e g y b e g y ű j t v e Atta raddir úr pipulögn ('Nyolc h a n g a csővezetékből', 1968) c. jelentek meg. Külföldről h a z a é r k e z v e rendkívüli meglepetést keltett m i n d az olvasók, mind a kritikusok körében Gunnar og Kjártán ('Gunnar és K j a r t a n ' , 1971—1972) c. terjedelmes regényével, melyben az 1960as évek r e y k j a v í k i középiskoláinak szuggesztíven á b r á z o l t légkörében egy egész nemzedék t u d a t á l l a p o t á t , m o r á l j á t és világképét sikerült finom, realista, lélektanilag borzongató módon l á t t a t n i a . O E g y é b f ő b b művei: Jónás í hvalnum ( ' J ó n á s a cetben', színmű, 1974); Eftirpankar Jóhönnu ( ' J o h a n n a elgondolásai', reg., 1975). Bernáth István Vestly [vesztlüj, A n n e - C a t h a r i n a (férjez e t t és írói név); Schulerud (eredeti családi

név); (Rena, 1920. febr. 15.—): norvég írónő. A kereskedelmi gimnázium u t á n színművészeti t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t . 1947-től a norvég r á d i ó és televízió m u n k a t á r s a volt, előbb m i n t színésznő, m a j d m i n t gyermekműsorok szerzője és közreműködője. 1946-ban k ö t ö t t házasságot J . Vestly festőművésszel, aki k ö n y v e i t illusztrálta. O 1953-as szépírói színrelépése ó t a a legnépszerűbb norvég gyermekkönyvírók egyike. Ole Aleksander Filibom-bom-bom (ua., 1953) c. m ű v é t t o v á b b i négy k ö n y v k ö v e t t e a címszereplőről, amelyek a kisfiú szemszögéből á b r á z o l j á k a nagyvárosi élet e t . Az Átte smá, to store og en lastebil ('Nyolc kicsi, k é t n a g y és egy t e h e r a u t ó ' , 1957), a Lillebror og Knerten ('Öcsi és K n e r t e n ' , 1962), az Aurora i blokk Z ('Aurora a Z h á z t ö m b b ő l ' , 1966), a Guro (ua., 1975) és a Kaos og Bjornar ( ' K a o s és Bjornar', 1982) ú j a b b sikeres s o r o z a t o k bevezető kötetei v o l t a k . K ö n y v e i n e k gyakori m o t í v u m a i a családi összetartás, a nemi szerepek és a m o d e r n t á r s a d a l o m gyermekeket érintő m á s kérdései. O írod.: S. H a g e m a n n : Barn e l i t t e r a t u r i Norge 1 9 1 4 ^ 1 9 7 0 (1974); Norsk Árbok for B a r n e - og ungdomslitterat u r (1979); T. 0 r j a s í e t e r : Barne- og ungd o m s l i t t e r a t u r e n f r a m til v á r egen tid (Den norske b a r n e l i t t e r a t u r e n gjennom 200 ár, 1981). Baksy Péter Vestrepain [vesztröpenj, Louis (Toulouse, 1809—uo., 1865): occitan író, költő. E r e d e t i mestersége szerint cipészmester; a 19. sz. dél-francia m u n k á s k ö l t ő i közé t a r t o zik. 1836-tól k e z d e t t publikálni. Művein erőteljesen érződik a jelentősebb k o r t á r s occitan szerzők h a t á s a . Az életmű gyengébben sikerült d a r a b j a i a komoly hangvételű írások: az ódák és e g y é b , hosszabb lélegzetű költemények. írásai ötletekben és formailag is g a z d a g a b b a k , s szatirikus hangvételűek, amikor a k o r különböző eseményein e k h a t á s á r a a népi elégedetlenségnek ad h a n g o t , vagy a m i k o r a népköltészet eszközeit alkalmazza. Összes műveit 1860-ban a d t á k ki a Las espigos de la lengő moundino ('A mi vidékünk n y e l v é n e k sava-borsa') c. kötetben. Jancsó Júlia Vestricius Spurinna [vesztriciusz szpurama], Titus (i. sz. 24 k.—105 k.): római politikus, görögül és latinul verselő lírikus. Az ifj. Plinius őszinte elismeréssel a d ó z o t t neki. Fellépett Vitellius ellen (69), m a j d a Flaviusok oldalára állt. Kétszer is consul volt, m á s o d j á r a 98-ban. Élő szóban a d o t t információit t a l á n Tacitus hasznosította a Historiaeben. Öregkori költeményei elvesz-

680

VESZE tek. A neve a l a t t a h u m a n i s t a G. Barth által De contemptu s(a)eculi ( A század — vagy a k o r — megvetéséről') c. k i a d o t t négy vers nyilvánvalóan hamisítás. O írod,.: R . Synie: Tacitus (I-—II, Appendix VI., 1958).' Havas László Vestuni [vesztuni], Azat (írói név); K a r a p e t Szeti Mamikonjan (eredeti név); (Van, Töröko., 1894. júl. 14.—Jereván, 1958. márc. 26.): ö r m é n y költő, publicista. Tanítócsaládban született. Szülővárosában és I s z t a m b u l b a n végezte középiskolai t a n u l m á n y a i t . 1911-től bútorgyári m u n k á s k é n t dolgozott Párizsban, miközben vendéghallg a t ó k é n t elvégezte a Sorbonne bölcsészkar á t . 1914-ben Tifliszbe (ma: Tbiliszi) költözött, ahol bekapcsolódott a szellemi életbe. Az 1. világháború a l a t t az ö r m é n y önkéntesek soraiban részt v e t t a törökök elleni harcokban. 1921-ben a szovjet k o r m á n y I r á n ba és I r a k b a küldte, hogy beszélje r á az o t t a n i ö r m é n y e k e t a hazatelepülésre. 1922ben J . Csarencca\ és G. Abovval e g y ü t t aláírta a nevezetes Hármak nyilatkozatát (-»Hármak). 1923-ban a kezdeményezésére létrejött Örmény P r o l e t á r í r ó k E g y e s ü l e t e elnökének v á l a s z t o t t a . T ö b b jelentős irodalmi folyóiratot a l a p í t o t t és szerkesztett. O N y u g t a l a n természetű, kivételes szervezőkészséggel m e g á l d o t t ember, az ö r m é n y proletár ->avantgarde jelentős a l a k j a volt. Magasan kortársai fölé emelte f e j l e t t versk u l t ú r á j a , szóművészete és nyelvi játékossága. Ú j v e r s f o r m á k a t , r i t m u s k é p l e t e k e t és rím megoldásokat kísérletezett ki. E z néha olyan bizarr eredménnyel járt, m i n t pl. a csupa igéből v a g y csak főnévből építkező költemény. Első kötetei még a f r a n c i a szimbolizmus h a t á s á t t ü k r ö z t é k : Szertisz lareren ('Szívem húrjairól', 1915); Kamavori husatetric ('Egy ö n k é n t e s jegyzetfüzetéből', 1915). Az ö r m é n y h a z a és népének sorskérdései foglalkoztatták Banaszteghcutjunner ('Költemények', 1918) c. g y ű j t e m é n y é b e n . Később a lefista-futurista ( - + L E F ) szélsőségek t o r z í t o t t á k el h a n g j á t : Huzank u zang ( ' H a r a g és h a r a n g ' , 1923). F e j l e t t szociális érzékkel rendelkezett ugyan, de az irányít o t t pártköltészethez nem f ű l ö t t a foga. Némi ravaszsággal a Kelet népeire „specializálta" magát, azért, hogy „ f o r r a d a l m a s í t s a " őket: Neo orientalia fzartnogh Arevelki jergerj ('Neo orientalia [az ébredő K e l e t dalai]', 1923); Szalamname ('A b é k e könyve', 1924); Arevelke hur e hima ('Tűzben izzik a Kelet', 1927); Khoszum e radioAlzsire ('Az algíri rádió beszél', 1931) c. köteteiben, ill. Poem csinakan ('Kínai poéma') és Ram Roj ( ' R a m Roy') c. poémái-

ban. O Népszerűek v o l t a k a gyermekek s z á m á r a írott verseskötetei is. O G y ű j t , kiad.: Banaszteghcutjunner ('Költeményei', 1929); Jerker ('Művei', 1935); Entir jerker ( ' V á l o g a t o t t művei'. 1941); Hatentir ('\7álóg a t o t t művei', 1944); Szer jev atelutjun ('Szeretet és gyűlölet', versek. 1946); Jerkeri zsoghovacu ('Összegyűjtött művei', 1947); Banaszteghcutjunner jev poemner ('Költeményei és poémái', 1954); Jerker ('Művei', 1956); ua. (1—2. köt,, 1960—1961); Entir jerker ('Válogatott m ű v e i ' , 1972). O írod.: H. G h a z a r j a n : Azat Vestuni (1959). Szalmási Pál veszekedő: folklórműfaj; a középkori -»•disputa tréfás paraszti v á l t o z a t a . A —•skolasztika kedvelt okfejtési f o r m á j a volt a felhalmozott érvek vitajellegű szembeállítása. s a barokk iskoladrámákban is gyakori volt az ellenkező álláspontot képviselő személyek v a g y allegorikus hősök vetélkedése. A népköltészet á t v e t t e ezeket a dialogikus f o r m á k a t , melyeknek többféle v á l t o z a t a is t o v á b b h a g y o m á n y o z ó d o t t . A ->virágok vetélkedése mellett találunk t r é f á s veszekedőket is, ahol a szembenálló felek e g y m á s t ócsárolják. A részeges férfi és aszszony veszekedése t ö r t é n h e t -»bordal form á j á b a n , tréfás s z ó p á r b a j t v í v h a t n a k a vőfélyek a —>lakodalmi költészet keretei között, s a karácsonyi, húsvéti köszöntők során is gyakoriak a h u m o r o s veszekedők. O (—>vitaköltészet) O írod.: Berze N a g y J . : B a r a n y a i m a g y a r n é p h a g y o m á n y o k (1. köt., 1940); D ö m ö t ö r Tekla: Népies színjátszó h a g y o m á n y a i n k és az iskoladrárna (Az E L T E Bölcsészettudományi K a r á n a k E v k ö n y v e az 1952—53. évre,* 1953).

681

Dömötör

Tekla

Veszelinov, Georgi Vladimirov (Szófia, 1909. márc. 3.—): bolgár irodalomtörténész, költő. 1934-ben szláv filológiát végzett a szófiai egyetemen. T a n á r k é n t működ ö t t K u l á b a n . P l o v d i v b a n és Szófiában. A Zsátvarka c. ú j s á g b a n jelentek meg szociális t e m a t i k á j ú első versei. Az 1930-as évek 2. felében főként gyermekverseket írt, melyeket g y e r m e k f o l y ó i r a t o k b a n és újságokban publikált. 1947-től a szófiai egyetemen irodalomelméletet o k t a t o t t . 1959-ben professzori címet k a p o t t . O F ő k u t a t á s i területe a felszabadulás u t á n i bolgár irodalom és gyermekirodalom. A. Konsztantinovró 1, N. Vapcarov gyermekverseiről és á l t a l á b a n a bolgár gyermekirodalomról írt jelentős t a n u l m á n y o k a t , melyek a bolgár szakfol y ó i r a t o k b a n jelentek meg. O Művei: Csudnijat szkitnik ('A csodálatos v á n d o r ' , gyer-

VESZE mekversek, 1939); Zlatnoto plamcse ('Az a r a n y lángocska', gyermekversek, 1947); Rucseite pejat ('Dalolnak a p a t a k o k ' , gyermekversek, 1948); Literaturni ocserci iportreti ('Irodalmi vázlatok és p o r t r é k ' , 1959); Borbata szrestu monarhijata i fasizma, otrazena v bálgarszkata literatúra ('A m o n a r c h i a és a fasizmus elleni harc ábrázolása a bolgár i r o d a l o m b a n ' , tan.-ok, 1964); Dimitár Poljanov (ua., monográfia, 1964); Da esetem i da broim ('Olvassunk és s z á m o l j u n k ' , gyermekversek, 1965); Majesica szencsica ('Árn y a c s k a anyácska', gyermekversek, 1968). O írod.: R . Angelova: H a j d u s k a t a peszen v detszkata literatúra (Literaturen front, 1953, 29.); E. Meteva: N o v prinosz v n a s a t a p r e v o d n a l i t e r a t ú r a (Ezik i l i t e r a t ú r a , 1954, 6.); n. n.: Georgi Veszelinov n a 60 godini (Literaturen f r o n t , 1969, 10.). Hamberger Judit Veszelovszkij, Alekszandr Nyikolajevics (Moszkva, 1838. febr. 16.—Szent-Pétervár, 1906. okt. 23.): orosz irodalomtudós, nyelvész, folklorista. K a t o n a t i s z t i családból s z á r m a z o t t . 1858-ban a moszkvai egyetem e n szerzett diplomát. 1859—1869 k ö z ö t t külföldön végzett k u t a t á s o k a t . R e n d k í v ü l m ü v e i t , sokoldalú tudós, elsősorban r o m a nista és g e r m a n i s t a volt, de kiválóan ismert e az orosz, szláv és bizánci i r o d a l m a t , foglalkozott a folklórral, etnográfiával, valam i n t a n y u g a t - e u r ó p a i i r o d a l m a k k a l és az irodalomelmélettel is. 1872-től a szentp é t e r v á r i egyetem t a n á r a , 1880-tól akadém i k u s volt; az Orosz T u d o m á n y o s Akadémia Nyelv- és I r o d a l o m t u d o m á n y i Osztál y á t vezette. O Első t a n u l m á n y a 1859-ben l á t o t t napvilágot. Magiszteri értekezése olaszul jelent meg Bolognában 1867 1869-ben, később kibővítve, oroszul publik á l t a Villa Alberti (ua., 1870) c. 1872-ben készült el az -> összehasonlító irodalomtudomány körébe t a r t o z ó doktori disszertációja: Iz isztorii obsesenyija Vosztoka i Zapada. Szlavjanszkije szkazanyija o Szolomonye i Kitovrasze i zapadnije legendi o Morolfe i Merlinye ('Kelet és N y u g a t k a p c s o l a t t ö r t é netéből. Salamonról és Kitovraszról szóló szláv legendák, v a l a m i n t Morolfról és Merlinről szóló n y u g a t i m o n d á k ' ) c. S z a k í t v a F . I. Buszlajev mitológiai iskolájával, A. N y . Pipin, Th. Benfey és a Grimm t e s t v é r e k m u n k á s s á g á t bírálva kidolgozta összehasonlító-történeti módszerét. Az 1860-as, 1870-es években a világirodalom t ö r t é n e t e k e r ü l t k u t a t á s a i k ö z é p p o n t j á b a . Meghatározása szerint az irodalom t ö r t é n e t e a t á r sadalmi gondolkodás t ö r t é n e t e . A folklórb a n a t á r s a d a l m i és pszichológiai alapok

szintézisét l á t t a megvalósulni. B e h a t ó a n foglalkozott e kérdésekkel Poetyika szjuzsetov ('A szüzsé p o é t i k á j a ' , 1897—1906) és Tri glavi iz isztoricseszkoj poetyiki ( ' H á r o m fejezet a t ö r t é n e t i poétikából', 1899) c. t a n u l m á n y a i b a n . E. B. Tylor és A. Lang elméletével összhangban azt állította, hogy hasonló legendák, dalok, mítoszok egymástól függetlenül, m i n d e n genetikai kapcsolat v a g y irodalmi kölcsönhatás nélkül is kialak u l h a t n a k különböző népek k u l t ú r á j á b a n . E b b e n az élet analogikus jelenségei t ü k r ö ződnek, s így j ö h e t n e k létre hasonló pszichológiai feltételek azonos t ö r t é n e t i körülmények között. Vizsgálódásait, melyek a tipológiai irodalomtudomány részét alkott á k , k i t e r j e s z t e t t e a keleti népek m o n d á i r a is. Az a priori esztétikai teóriákkal szembeállította „ i n d u k t í v p o é t i k á j á t " . A t ö r t é n e t i p o é t i k á t a későbbiekben úgy h a t á r o z t a meg, „ m i n t a poétikai t u d a t n a k és formáin a k evolúcióját". Legértékesebb, korszakalkotó irodalomelméleti m u n k á j a (Isztoricseszkaja poetyika, 'Történeti p o é t i k a ' , 1940) töredékben m a r a d t . Vizsgálta többek között a -*•motívum, a szüzsé, a pszichológiai -+paralelizmus, a -»jelzők t ö r t é n e t é n e k sajátosságait. M o t í v u m n a k t e k i n t e t t e a legkisebb elbeszélő egységet, amely megfelel az ősközösségi észjárás képi l á t á s á n a k , sziizsének pedig a t é m á t , amelyet á t h a t n a k a különböző helyzetek — m o t í v u m o k . A m ű f a j o k és m ű n e m e k , köztük az eposz ered e t é t is elemezte. O T ö b b t a n u l m á n y b a n foglalkozott az olasz irodalommal. Boccuccióról szóló első m u n k á j á t 1872-ben írta, nagyszabású, k é t k ö t e t e s m o n o g r á f i á j a pedig 1894-ben jelent meg Bokkaccso, jevo szreda i szversztnyiki ('Boccaccio, környezete és kortársai') c. I r t Dantéról, Petrarcáról, G. Brúnó ról, F r . d a Barberinó ról. K ü l ö n ö s figyelmet f o r d í t o t t Puskinra (Puskin — nacionalnij poet, ' P u s k i n , a nemzeti költő', 1899) és Zsukovszkijra: V. A. Zsukovszkij. Poezija csuvsztva i „szergyecsnovo voobrazsenyija" ('V. A. Zsukovszkij. Az érzelem és a „szív képzelő e r e j é n e k " költészete', 1904). O Munkássága meghatározó, ú t t ö r ő jelentőségű volt. A m o d e r n i r o d a l o m t u d o m á n y egyik megalapozójaként v á l t ismertté, bár h a z á j á b a n 1945-től egy évtizeden á t betilt o t t á k műveit. O E g y é b fő t a n u l m á n y k ö tetei: O narodnoj polityicseszkoj poezii v Italii ('Az olaszországi népi, politikai költészetről', 1866); Zametki i szomnyenyija o szravnyityelnom izuesenyii szrednyeveícovovo eposza ('Észrevételek és kétségek a középkori eposz összehasonlító vizsgálatával k a p c s o l a t b a n ' , 1 8 6 8 S z r a v n y i t y e l n a j a mifologija ijejo metod ('Összehasonlító mitoló-

682

VESZE gia és módszere', 1873); Opiti po isztorii razvityija hrisztyianszkoj legendi ('A kereszt é n y legenda fejlődéstörténetének tapaszt a l a t a i ' , 1875—1877); Szkazki ob Ivanye Groznom ('Mesék R e t t e g e t t I v á n r ó l ' , 1876); Isztorija ili tyeorija romana? ( ' R e g é n y t ö r t é net v a g y elmélet?', 1886); Isztorija eposza ('Az eposz t ö r t é n e t e ' , 1886). O G y ű j t . kiad.: Szobranyije szocsinyenyij ('Összes művei', 1—6., 8., 16. köt., 1908—1938); Izbrannije sztatyi ('Válogatott cikkek', 1939). O Magyarul: 1 t a n . (Bikfalvy P., Összehasonlító irodalomtörténeti szöveggyűjtemény, 1977). O írod.: J . Anyicskov: ,,Isztoricseszkaja p o e t y i k a " A. N y . Veszelovszkovo (Voproszi tyeorii i pszihologii tvorcsesztva, 1. köt., 1911); P a m j a t y i akagyem i k a Alekszandra Nyikolajevicsa Veszelovszkovo. P o szlucsaju gyeszjatyiletyija szo d n y a szmertyi [1906—1916] (1921); B. M. E n g e l g a r d t : A. N y . Veszelovszkij (1924); Veszelovszkij-emlékszám (Izveszt y i j a A N SZSZSZR. Otgyelenyije Obscsesztvennih n a u k , 1938, 4.); M. K . Azadovszkij: L i t y e r a t u r n o j e naszlegyije A. Ny. Veszelovszkovo i s z o v j e t s z k a j a folkloriszt y i k a (Szovjetszkij folklor, 1941, 7.); V. F . Sismarjov: Alekszandr Veszelovszkij i r u s s z k a j a l i t y e r a t u r a (1946); G. Sz. Vinogradov: Árhiv A. N y . Veszelovszkovo (Bjulletyenyi rukopisznovo otgvela [Puskinszkij dom], 1. köt., 1947); Ny. K . Gudzij: 0 russzkom lityeraturovedcseszkom naszledsztve (Vesztnyik MGU. Isztoriko-filologicseszkaja szerija, 1957, 1.); I. K . Gorszkij: Alekszandr Veszelovszkij i szovremennoszty (1975); V. M. Zsirmunszkij: Veszelovszkij i szravnyityelnoje lityeraturovegyenyije (Szravnyityelnoje lityeraturovegyenyije, 1979); V. I. J e r j o m i n a : Problemi isztoricseszkoj poetyiki v naszlegyii Veszelovszkovo (Russzkij folklor, 19. köt., 1979); J . M. Meletyinszkij: A. N. Veszelovszkij „ T ö r t é n e t i p o é t i k á j a " és az elbeszélő irodalom eredetének kérdésköre (Hel, 1990, 1.). Rév

Mária

Veszelovszkij, Alekszej N y i k o l a j e v i c s (Moszkva, 1843. júl. 9 — u o . , 1918.' nov. 25.): orosz irodalomtörténész. Alekszandr Veszelovszkij öccse volt. 1863-ban fejezte be t a n u l m á n y a i t a moszkvai e g y e t e m bölcsészkarán. 1866-ig N é m e t o . - b a n és az O s z t r á k — M a g y a r Monarchia országaiban t a r t ó z k o d o t t , irodalommal, színháztörténettel és zenével foglalkozott. L e g i n k á b b a k u l t ú r t ö r t é n e t érdekelte. O í r á s a i 1866-tól jelentek meg. Etyudi o Moljere. Tartyuf ('Vázlatok Moliére-ről. T a r t u f f e ' , 1897) c. monográfiájával doktori f o k o z a t o t szer-

zett. 1881-től a m o s z k v a i egyetem és a Keleti Nyelvek F ő i s k o l á j á n a k professzora volt, ill. a Leánynevelő Főiskolán előadások a t t a r t o t t a világirodalom történetéről (1876 és 1888 között). Mint a színházakat felügyelő oroszo.-i színházi—irodalmi biz o t t s á g t a g j a A. P. Csehov Ványa bácsi c. s z í n d a r a b j á n a k b e m u t a t á s a ellen szavazott. (Később a Moszkvai Művész Színház színésze, V. V. Luzsszkij Szerebrjakov alak í t á s a k o r a színházi cenzor a l a k j á t ö l t ö t t e m a g á r a . ) A k o r t á r s a k sokáig azt h i t t é k , hogy Veszelovszkij s o h a nem b o c s á t o t t a meg Csehovnak a professzor f i g u r á j á n a k m e g a l k o t á s á t . O K u t a t ó k é n t arra töreked e t t , hogy m e g h a t á r o z z a az orosz irodalom helyét és szerepét a világirodalmon belül, az emberiség szellemi és művészi fejlődésében. Rövid idő a l a t t ö t kiadást ért meg Zapadnoje vlijanyije v novoj russzkoj lityerature ('Nyugati h a t á s az ú j orosz irodal o m b a n ' , 1883) c. k ö n y v e . K o r a egyik legm ű v e l t e b b emberének t a r t o t t á k . 1906-ban tiszteletbeli a k a d é m i k u s s á v á l a s z t o t t á k . Az Orosz Irodalom B a r á t i T á r s a s á g á n a k elnöke volt a moszkvai egyetemen (1901— 1906). A n y u g a t - e u r ó p a i irodalom t ö r t é n e te és a n n a k b e f o g a d á s a állt vizsgálódásain a k k ö z é p p o n t j á b a n a k u l t ú r t ö r t é n e t i iskola szellemében, kiegészítve az összehasonlító i r o d a l o m t u d o m á n y néhány mozzan a t á v a l . O Egyéb t a n u l m á n y a i : Sztarinnij tyeatr v Jevrope ('A régi európai színház', 1870); Gercen-piszatyel ('Herzen, az író', 1909); Etyudi i haraktyerisztyiki ('Etűdök és jellemzések', 1—2. k ö t . , 1912); Bajron ( ' B y r o n ' , 1914); A. Sz. Gribojedov (1918). O írod.: Szlovar cslenov Obscsesztva ljubit y e l e j rosszijszkoj szlovesznosztyi pri Moszkovszkom u n y i v e r s z i t y e t y e (1911); A. N y . Veszelovszkij i p r o b l e m i folklorisztyiki (Izvesztyija AN SZSZSZR, 1957, 2.); Akagyemicseszkije skoli v russzkom lityeraturovegyenyii (1975). Rév Mária Veszelovszkij, J a r o s z l a v (családi név); Oleg Szatir, Ohrim Bugyak (írói álnevek); (?, 1881—Lvov, 1 9 1 7 ) : ' u k r á n publicista, kritikus. A liberális polgári kulturális és művelődési i r á n y z a t képviselője. A lvovi e g y e t e m e n t a n u l t . R é s z t v e t t a diáklázadás o k b a n , ezért l e t a r t ó z t a t t á k . 1902 és 1904 k ö z ö t t a Posztup, 1904 és 1906 k ö z ö t t a Bukovina, m a j d 1907-től a Proszvita c. ú j ságok, 1911-től 1912-ig a Negyilja c. folyóirat szerkesztője volt. A. Csehov több m ű v é t lefordította ukránra. Lebovics Viktória Veszi (orosz ' m é r l e g ' ) : orosz irodalmi, kritikai és művészeti folyóirat. 1904 és

683

VESZE 1909 között jelent meg h a v o n t a Moszkvában. T ö r t é n e t e egybeesett az orosz ->• szimbolizmus virágkorával, a m e l y n e k fő orgán u m a k é n t a szimbolisták Szkorpion ('Skorpió') nevű k i a d ó j a b o c s á t o t t a ki. Főszerkesztője Sz. A. Poljakov (moszkvai gyáros, irodalmár és műfordító), szellemi vezére a költő V. Brjuszov volt. Állandó m u n k a t á r sai közé t a r t o z o t t A. Belij, Vjacs. Ivanov, K. Balmont és J . BaltruSaitis. Oroszo.-ban a modern irodalom és művészet k ö z p o n t i org á n u m a k í v á n t lenni, s céljai k ö z ö t t szerepelt a korszerű műbírálat m e g t e r e m t é s e is. O Első k o r s z a k á b a n , 1904 és 1905 között a kritikai jelleg dominált, g a z d a g bibliográfiai rovattal rendelkezett és t ö b b n y i r e lírai -filozófiai esszéket közölt a szimbolista szerzők tollából. Második k o r s z a k á b a n , 1906 és 1909 k ö z ö t t a mintegy 100 oldalas folyóirat h a s á b j a i n már elsősorban szépirod a l m a t közöltek. Szép kivitelű, szecessziós díszítésű lap volt, amely mellékletként megjelentette a neves k o r t á r s művészek rajzainak reprodukcióit is. O P r o g r a m a d ó cikkeit V. Brjuszov írta, aki egyesíteni a k a r t a a szimbolista i n d í t t a t á s ú a l k o t ó k a t , de egyúttal e s k ü d t ellensége volt a szimbolizmus leegyszerűsítésének és u t á n z á s á n a k . A minőségi s z e m p o n t o n kívül még a lap ideológiamentességét t a r t o t t a szigorúan szem előtt. A szimbolizmuson belüli legfont o s a b b viták is i t t l á t t a k n a p v i l á g o t . Brjuszov pozitivizmusa és individualizmusa e folyóiratban ü t k ö z ö t t a szimbolisták második nemzedékének a teurgikus művészetről vallott felfogásával (A. Belij, Vjacs. Ivanov). 1908-ban ugyancsak i t t z a j l o t t az ún. misztikus anarchizmus-vita, a m e l y m á r a szimbolista világnézet válságát jelezte. A korszak két jelentős regénye — A. Belij Az ezüst galamb és V. Brjuszov A t ü z e s angyal c. művei — is e lap h a s á b j a i n jelent meg először f o l y t a t á s b a n . F ő irodalmi ellenfelük, a realizmus ellen f o l y t a t o t t h a r c b a n a folyóirat m u n k a t á r s a i egységesen léptek fel. Á realizmust n a t u r a l i z m u s n a k nevezték, s azért b í r á l t á k , mert szerintük a kort á r s „ r e a l i s t á k " az irodalmat c s u p á n szociológiai értekezések illusztrációjaként használták fel. L e g f o n t o s a b b v e t é l y t á r s u k n a k a Znanyije ('Tudás')-kör íróit t a r t o t t á k , s mindenekelőtt M. Gorkijt t á m a d t á k műveinek nyílt tendenciózussága m i a t t (A. Belij: A szimbolizmus és a k o r t á r s orosz művészet). A lap t ö b b fiatal költőt i n d í t o t t útnak (B. Szadovszkij, M. Kuzmin, Sz. Gorogyeckij). O A szerkesztőség n a g y figyelmet f o r d í t o t t a n y u g a t - e u r ó p a i m o d e r n művészet megismertetésére. I t t jelentek meg először oroszul Gide, Morgenstern, Rilke és We-

dekind művei; rendszeresen közölték a kort á r s angol, f r a n c i a , olasz és német irodalm a t . A nyugati írókkal állandó k a p c s o l a t o t t a r t o t t a k fenn, s t u d ó s í t ó i k voltak a n a g y európai f ő v á r o s o k b a n . Párizsból, a művészeti élet eseményeiről M. Volosin adott, h í r t rendszeresen (Levelek Párizsból); a f r a n c i a R. Ghilnek önálló költészeti r o v a t a volt az orosz o r g á n u m b a n . R e c e n z á l t á k a f o r d í t á s - i r o d a l m a t is. Színvonalas v i t a f o l y t a m ű f o r d í t á s kérdéseiről Volosin és Brjuszov között. A l a p legmagasabb péld á n y s z á m á t — 1850 p é l d á n y t — 1908-ban é r t e el. Megszűnése (1909-ben) az a n y a g i nehézségeken és a s z u b j e k t í v okokon kívül az ú j , modernista i r á n y z a t o k , az akmeizmus és a futurizmus szárbaszökésével hozh a t ó összefüggésbe. O írod.: A. Belij: Mezsdu dvuh r e v o l j u c i j (1934); V. M. Lobanov: Kanuni. Iz hudozsesztvennoj zsiznyi Moszkvi v predrevoljucionnije gödi (1968); N y . Valentyinov: D v a goda sz szimvoliszt a m i (Stanford, 1969); D. Makszimov: B r j u s z o v : Poezija i pozicija (1969); G. Csulkov: Veszi ( R u s s z k a j a lityeratura 20 veka, K o p p e n h á g a , 1971); L i t y e r a t u r n o j e naszledsztvo (85. köt., 1976); R u s s z k a j a lityerat u r a i zsurnalisztyika nacsala X X v e k a . 1905—1917(1984). Szőke Katalin Veszjolij, A r t y o m (írói álnév); N y i k o l a j I v a n o v i c s Kocskurov (eredeti név); (Szamara, 1899. szept. 29.—?, 1939. dec. 2.): orosz író. Egy volgai r a k o d ó m u n k á s c s a l á d j á b a n született. 14 éves k o r á t ó l béres volt. 1917 m á r c i u s á b a n b e l é p e t t a bolsevik p á r t b a . A p o l g á r h á b o r ú b a n a vörösök oldalán harcolt Szibériában és a Volgamentén. 1917 végén önkéntesnek m e n t az u k r á n f r o n t r a , m a j d a fekete-tengeri f l o t t a m a t r ó z a és a CSEKiV m u n k a t á r s a volt. K é z i r a t b a n m a r a d t korai elbeszélései ösztönös tehetségéről árulkodn a k . 1922-ben b e i r a t k o z o t t a Brjuszov irodalmi—művészeti főiskolára, m a j d a moszkvai egyetemre, t a n u l m á n y a i t azonb a n nem fejezte be. O 1919-ben k e z d e t t publikálni, elsőként s z í n d a r a b o k a t : Razrivtrava ('Mindentnyitó csodafű', 1919) és Mi ('Mi', 1921) c. R ö v i d e s e n azonban k é t kort á r s a , A. Belij és B. Pilnyak expresszionista műveinek h a t á s á r a született szépprózája révén vált ismertté. í r ó v á válásának kedv e z e t t a Pilnyak nevéhez fűződő o r n a m e n tális próza epizódokra és azokon belül lazán egymáshoz kapcsolódó jelenetekre töredező, f r a g m e n t u m o s í r á s m ó d j a , a m e l y n e k egységét főként az emocionálisan f ű t ö t t narráció t e r e m t e t t e meg. Veszjolij ezzel a szintakszist szinte feldaraboló, szenvedélyes módszerrel igyekezett megörökíteni az

684

VESZE érzelmek m o z g a t t a tömegek ösztönös, az ésszerű g á t a k a t is á t t ö r ő mozgását. E von a t k o z á s b a n írásai hiteles k o r d o k u m e n t u m k é n t olvashatók. O A p o l g á r h á b o r ú t követő időszakban, amikor a s z o v j e t — orosz irodalom alkotói ideológiai és általában csak másodsorban esztétikai elvek szerint létrejövő csoportokba t ö m ö r ü l t e k , belépett az A. Voronszkij létrehozta —>Perem / - k ö r b e , amely e l u t a s í t o t t a a proletárírók balos ideológiai d i k t á t u m á t , de a V. Majakovszkij nevével fémjelzett -*LEF a v a n t g a r d i z m u s á t is. Az író azonban, a l k a l m a z k o d v a a m e g v á l t o z o t t körülményekhez, 1929-ben az ideológia p r i m á t u s á t valló militáns k o m m u n i s t a i r o d a l m á r o k a t t ö m ö r í t ő - á m éppen e k k o r r a a kialakulóban lévő sztálini totális állammal és az a n n a k szolg á l a t á b a állt irodalompolitikával szembekerülő yRAPP t a g j a lett. O P r ó z á j á ban ugyancsak k ü z d ö t t egymással az eredeti tehetség és a külsődleges f o r r a d a l m i r o m a n t i k a kettőssége. Reki ognyonnije ('Tüzes folyók', 1924), v a l a m i n t Sztrana rodnaja ('Szülőhaza', 1926) c. regényei, ill. M aszlenyica, ('A farsang vége', 1921) és Gyikoje szerdce ('Vad szív', 1925) c. elbeszélései mellett leghíresebb alkotása az 1924-ben elkezdett Rosszija, krovju umitaja (részletei: 1929. egészében: 1932: B r a t k a L., Vérm o s t a Oroszország, részlet, Szovjet Irodalom. 1979, 3.; Balogh J . , Véráztatta Oroszország, 1985) c., befejezetlen regénytöredéke. A f ő k é n t a K u b a n y és a Volga vidékén j á t s z ó d ó t ö r t é n e t igazi főszereplője a kor, ill. az orosz történelemben évszázados tespedés u t á n , 1917-et követően felgyorsult változások sodrása és az országon belüli t e s t v é r h á b o r ú abszurditása, amelyet az író helyenként grafikusan is versként közölt, d i n a m i k u s prózaversbe átcsapó, beszélt nyelvi f o r d u l a t o k k a l , neologizmusokkal és t á j s z a v a k k a l teli, szenvedélyesen s z á r n y a l ó p r ó z á b a n jelenített meg. A korabeli k r i t i k a hevesen t á m a d t a azért, amiért felfogásáb a n ösztönös erők a l a k í t o t t á k az orosz valóságot. Még az 1970-es években is szemére v e t e t t é k , hogy „nem t á r t a fel a szervezett forradalmi e r ő k " létét ebben a f o l y a m a t ban. Pedig a viszonylag kis terjedelmű próza hosszú keletkezési ideje mögött ideológiai megfontolások húzódtak: a szerző az első szövegváltozatokban elítélően írt a k o r t á r s SZU-ban kialakult b ü r o k r a t i k u s államgépezetről, amelyet a maga élettapaszt a l a t a a l a p j á n a proletárok harcát megvívó emberekkel ellenséges, idegen r e n d k é n t érzékelt. A RAPP t á m a d á s a i n y o m á n ezért kénytelen volt átírni regényét, amely az irodalmi csoportok, köztük elsősorban ép-

pen a RAPP felszámolásának évében lát o t t napvilágot. E b b e n az időben az orosz történelmi múlt felé f o r d u l t , a legtöbb tehetséges íróhoz hasonlóan, akik képtelenek voltak a hivatalos és kötelező irodalompolitika n o r m á i n a k megfelelően a szovjet jelent ábrázolni, amihez az első politikai perek, a h a t a l m a s véráldozattal j á r ó erőszakos kolhozosítás világát kellett volna dicsőíteni. Guljaj, Volga! ('Táncolj, Volga!', 1932) c. utolsó regényében b e m u t a t t a , hogyan hód í t o t t a meg Jermak k o z á k a t a m á n a 16. sz.ban Szibériát. 1937-ben az írót a trockizmus v á d j á v a l l e t a r t ó z t a t t á k ; a családjának k i a d o t t , bizonytalan hitelű értesítés szerint két évvel később a G u l á g o n pusztult el. Nevét, húsz évig le sem l e h e t e t t írni h a z á j á ban. 1956-ban r e h a b i l i t á l t á k . O Elbeszéléskötetei még: Gorkaja krov ('Keserű vér', 1925); fíolsoj zapev ( ' N a g y szóló', 1927); Pirujuscsaja veszna ('Vigadó tavasz', 1929); Csapani ( ' P a r a s z t k a b á t o k ' , 1935). O G y ű j t , kiad.: Izbrannije proizvegyenyija ('Válogatott művek', 1958); Izbrannoje ('Válogatás', 1970); Izbrannaja próza ('Válogatott próza', 1983). O Magyarul még: 1—1 elb. (E. Fehér P . , Népszabadság, 1966. 102.; Gerencsér Zs., Kegyetlen szerelem, a n t o . , 2. köt,, 1969; E l b e r t J . , A forrófejű A n d r o n , anto., 1975; Enyedi Gy., Szovjet Irodalom, 1986, 8.). O írod.: I). Corbov: A. Veszjolij (Novij mir. 1925, 12.); .1. N y i k i t y i n a (szerk.): A r t y o m Veszjolij (1931); M. Csarnij: ua. ( L i t y e r a t u r n i j krityik, 1933, 2.); J u . Libegyinszkij: Peszny o bitve n a r o d n o j (Novij mir, 1957, 10.); A. Makarov: Razgovor po p o v o d u . . . (1959); M. Csarnij: Artyom Veszjolij (1960); A. Veszjolaja: Artyom Veszjolij (Lityeraturnoje naszledsztvo, 74. köt., 1965); E. F e h é r I \ : F o r r a d a l m á r író — f o r r a d a l m o n kívül (Út, 1972, 4.); V. Szkobeljev: A. Veszjolij (1974); I. Senfeld: ua. ( R u s s z k a j a miszl, Párizs, 1985, márc. 28.); Balogh J . : E g y ismeretlen szovjet író — A r t y o m Veszjolij (A. Veszjolij: V é r á z t a t t a Oroszország. 1985); Tszlai Z.: V a j ú d ó a n y a f ö l d (Nagyv, 1986, 4.); E . Fehér P.: A r t y o m Veszjolijról (Szovjet Trodalom, 1986, 8.).

685

Gereben

Ágnes

Vesztnyik Inosztrannoj Lityeraturi: —>Forradalmi írók Nemzetközi Egyesülete Vesztnyik Jevropi ( o r o s z ' E u r ó p a Hírm o n d ó j a ' ) : 1. orosz irodalmi társadalmi folyóirat. 1802- 1830 k ö z ö t t k é t h e t e n k é n t jelent meg Moszkvában. A l a p í t ó j a , arculat á n a k m e g h a t á r o z ó j a és (1804-ig) szerkesztője N y . M. Karamzin v o l t . A lap szinte

VESZE naprakészen közölte a k o r t á r s szépirodalm a t — A. Sz. Puskin, N y . Karamzin, V. Zsukovszkij, G. Gyerzsavin, K . Batyuskov, P. A. Vjazemszkij, A. F. Vojejkov alkotásait — és a külföldi irodalmi ú j d o n s á g o k műfordításait. Karamzin ú j r o v a t t a l gazdagított a a folyóiratot, itt p u b l i k á l t a és komment á l t a a legfontosabb kül- és belpolitikai eseményeket, ill. lapszemléket írt. N e m közölt azonban irodalombírálatot, m e r t nem tart o t t a olyan g a z d a g n a k és bőségesnek az orosz i r o d a l m a t , hogy azt kritizálni lehessen. Később számos szerkesztő v á l t o t t a egymást (pl. P . P. Szumarokov 1804-ben, V. Zsukovszkij 1808-tól 1809-ig), ám 1815 után, de különösen a d e k a b r i s t a felkelést (1825) k ö v e t ő e n az o r g á n u m e g y r e inkább a konzervatív nézetek és ízlés szószólója lett. Tétényi Mária O 2. orosz irodalmi, politikai és t u d o m á nyos folyóirat, 1866-tól 1918-ig jelent meg h a v o n t a S z e n t - P é t e r v á r o n . Nevében és szellemében a 19. sz. első h a r m a d á b a n kiadott, azonos c. periodika f o l y t a t ó j a kívánt lenni. Szerkesztője és k i a d ó j a M. M. Sztaszjulevics (1908-ig), u t á n a M. M. Kovalevszkij és K. K. Arszenyev, m a j d D. N y . Ovszjanyiko-Kulikovszkij volt. A lap k e z d e t b e n tudományos és történelmi profillal indult, később kiegészült irodalmi és politikai rovattal is. A politikai cikkek szerzői között a kor neves polgári—liberális szellemű történészei, jogászai és közgazdászai szerepeltek, pl. Sz. M. Szolovjov, K . D. Kavelin, V. D. Szpaszovics, A. F. Konyi és mások. Az irodalmi r o v a t b a n l á t t a k n a p v i l á g o t T. Sz. Turgenyev Tavaszi vizek és Töretlen föld c. regényei, I. A. Goncsarov Szakadék c. műve, A. N y . Osztrovszkij Vaszilisza Melent v e v a és Hópelyhecske c. színdarabjai; J . Polonszkij, A. K. Tolsztoj és VI. Szolovjov versei, v a l a m i n t P. Annyenkov, A. Pipin és Ovszjanyiko-Kulikovszkij tanulmányai. 1875-ben Pipin ugyancsak i t t közölte V. Belinszkij leveleit és é l e t r a j z á t ; a szláv irodalmakról, t o v á b b á az orosz s z a b a d k ő m ű vességről szóló írásai még színesebbé t e t t é k a lapot. Az o r g á n u m mindvégig megőrizte polgári-—liberális jellegét; Oroszo. fejlődésének ú t j á t a n y u g a t i m i n t a szerint k í v á n t a megjelölni; következetesen b í r á l t a a marxizmust, k i v á l t k é p p e n a n n a k orosz változ a t á t . 1918-ban a folyóiratot b e t i l t o t t á k . O írod.: A. F . Konyi: V e s z t n y i k Jevropi (Na zsiznyennom putyi, 2. köt., 1912); Ocserki po isztorii russzkoj zsurnalisztyiki i krityiki (1. köt., 1950); A. V. Zapadov (szerk.): I s z t o r i j a russzkoj zsurnalisztyiki X V I I I — X I X vv. (1966). Dukkon Ágnes

Vesztnyik Russzkovo Sztugyencseszkovo Hrisztyianszkovo Dvizsenyija ( o r o s z 'Az Orosz K e r e s z t é n y Diákmozgalom hírmondója') (elnevezés 1940-ig); Vesztnyik Russzkovo Hrisztyianszkovo Dvizsenyija ( ' A z Orosz K e r e s z t é n y Mozgalom hírmond ó j a ' ) (elnevezés 1949-től): a n y u g a t - e u r ó pai emigráns orosz keresztény diákmozgalom 1924-ben a l a p í t o t t folyóirata. 1925-től eleinte h a v o n t a , később kisebb-nagyobb szünetekkel, 1949-től pedig évente háromszor l á t o t t n a p v i l á g o t . Megjelenési helye: Párizs, később L o n d o n , München, ill. 1950től ú j r a Párizs. Vallásfilozófiái, teológiai, irodalmi és művészeti kérdésekkel foglalkozik. Ü j a b b a n az YMCA k ö n y v k i a d ó jelenteti meg P á r i z s b a n . Szerkesztésében neves orosz filozófusok — N y . Zernov, G. P. Fedotov, V. Zenykovszkij — is részt v e t t e k . 1970 ó t a felelős szerkesztője Ny. A. Sztruve. A teológia—filozófia r o v a t b a n jelentek meg a legnagyobb 20. sz.-i orosz keresztény gondolkodók, Sz. Bulgakov, Ny. Bergyajev, P. Florenszkij, Sz. Frank, Ny. Losszkij és L. Sesztov írásai; az irodalmi r o v a t b a n V. Rozanov, A. Remizov, Marina Cvetajeva, V. Hodaszevics, N y . Gumiljov, M. Volosin, 0 . Mandelstam, J . Brodszkij, G. Ajgi, Tyendrjakov stb. m ű v e i . A. Szolzsenyicin több m u n k á j á n a k részletei szintén itt l á t t a k először napvilágot. A lap rendszeresen foglalkozik az oroszo.-i t á r s a d a l o m és egyházi élet problémáival. Bár a cikkekben n a p j a ink legégetőbb kérdéseiről esik szó, a folyói r a t n a k sikerült elkerülnie az é r i n t e t t problémák politikai síkra terelését. A Vesztnyik t ö b b n y i r e mély történelmi—filozófiai és vallásfilozófiai elemzést ad az Oroszo.-ban és a világban v é g b e m e n t változásokról. Különösen figyelemre méltó a 20. sz. vértanúiról szóló r o v a t , amelyben p ü s p ö k ö k , papok, szerzetesek és világi emberek életrajzait, írásait p u b l i k á l j á k . A folyóirat aktív kapcsolatot t a r t f e n n Oroszo. és m á s országok olvasóival e g y a r á n t . O A n y u g a t i keresztény szellemű irodalomból itt jelentek meg F. Mauriac, G. K . Chesterton, M. Claudel művei. O írod.: N y . Sztruve: Vesztnyik R S Z H D (Vesztnyik R S Z H D , 1971, 100.; 1974, 112—113.); V. Maramzin: ua. (Eho, 1978, 2.); K. F o t y i j e v : ua. ( R u s s z k a j a miszl, 1983, j a n . 27." és szept. 8.: 1985, jún. 21. és nov. 8.). Lepahin Valerij

686

Vétála-pancsavinsati; V étálapancsavimsatiká ( ' A hulladémon 25 m e s é j e ' ) : szanszkrit m e s e g y ű j t e m é n y . Összeállítója és összeállításának kora ismeretlen; valószínűleg a 8—9. sz. t á j á r a tehető. H á r o m későbbi á t d o l g o z á s b a n m a r a d t r á n k : Szó-

VETEM madéva (1070 körül) felvette K a t h á - s z a r i t szágara c. verses mesegyűjteményébe, valamivel később Sivadásza és Dzsambhaladatta p r ó z á b a n dolgozta fel (rövidebben). Mai indiai nyelvekre is lefordították (hindire Baitál pacsíszí c. Lallúdzsi Lál; bengálira Vidjászágar), és tibeti fordítás révén Mongóliába is e l j u t o t t ('Az elvarázsolt holttest', c.). Az állatmesék m ű f a j á v a l szemben (amelyek régebbi m ú l t r a tekintenek vissza) a t ü n d é r m e s é k m ű f a j á n a k első ismert és művészileg legértékesebb képviselője a szanszkrit i r o d a l o m b a n . Keretelbeszélése szerint egy varázsló megkéri V i k r a m á d i t j a királyt, hogy egy f á n lógó holttestet hozzon el, de közben m a r a d j o n n é m a . A hulla egy t ö r t é n e t e t m o n d el, végén t a l á n n y a l , amelynek megoldására rákényszeríti a királyt, s mikor a király megszólal, a hulla visszarepül a fára. Ez huszonötször ismétlődik meg. Az utolsó találós mesét a király nem t u d j a megoldani, ekkor a hullába rejtőző szellem felszabadul az átok alól. Az egyes mesék b ű b á j o s szerelmi és egyéb történetek, hűséges szeretőkről, csalfa nőkről, királyukat híven szolgáló vitézekről, földreszálló tündérekről, anekdota-szerű esetekről stb. O Kiad.: H . Uhle: Die Vetálapanca-vincatiká in den Rezensionen des Qivadása u n d eines u n g e n a n n t e n (1881); M. B. E m e n e a u : J a m b h a l a d a t t a ' s Version of the V e t á l a p a n c a v i m s a t i (1934). O Magyarul: A kísértet huszonöt meséjéből (Honti J . , Keleti mesék, 1943); 1 részlet ( H a r m a t t a J . , Világirodalmi Antológia, 1. köt., 1952); A Hulladémon huszonöt meséje (Vekerdi J . , 1963; uő, ua., Mesefolyamok óceá n j a , anto., 1982). Vekerdi József vetalicsat: - » m a t r a p hröt vetélkedés: a középkori v á g á n s vitaköltészet és a prózai vitadialógus utóéletéhez t a r tozó m a g y a r v á l t o z a t o k műfajmegjelölése. A m a g y a r i r o d a l o m b a n a vitaköltészet igen későn, a 17—18. sz.-i deákirodalomb an vált divatossá. Első f e n n m a r a d t emlékeit a 17. sz. végén jegyezték le kéziratos énekeskönyvekben: nevezetesebb közülük W . Map latin versének anonim szerző általi átdolgozása, A Bor és a Víz vetélkedése (1658), v a l a m i n t egy középkori v á n d o r t é ma a d a p t á c i ó j a , A Rózsa és a Viola versengése. Az utóbbi folklórváltozatokban is elt e r j e d t (->virágok vetélkedése), N y i t r a megyei v a r i á n s á n a k h á r o m s t r ó f á j a :

Ne vetekedj vélem, te szőlő szép virág, mert bizony tevéled szentmisét szolgálnak. Virágom, véled elmegyek, Virágom, tőled el sem maradok. Ne vetekedj vélem, te rózsa szép virág, mert bizony tevéled lyányok dicsekednek. Virágom, véled elmegyek, Virágom, tőled el sem maradok.

A Bacchusnak véletlen rabsága idejének legjobb korában (17. sz. 2. fele) a különböző ételek groteszk viaskodását ábrázoló barokk vízió; A Diák és a Paraszt vetélkedésének (1739) a —>népi színjátékok és a -*mesterségcsúfolök körében szintén t ö b b folklórv á l t o z a t a ismert. O E f o r m a hosszú és kit e r j e d t utóélete a r e f o r m á t u s kollégiumi —> diákirodalomban és a tréfás népköltészet veszekedőiben f o l y t a t ó d o t t ; a felvilágosodás és klasszicizmus hivatalos irodalomszemlélete a l a n t a s , irodalomalatti jelenségnek t e k i n t e t t e . O (—>vitaköltészet, vitaszínjátékok) O írod.: Badics F.: X V I I . századi vers a bor és a víz vetélkedéséről ( I t K , 1929); W a l d a p f e l J . : A bor és a víz p á n tolódása és rokonaik ( I t K , 1929); Szabó T. A.: Két n é p d a l u n k szövegének f o r r á s a (Erdélyi Múzeum, 1941); Turóczi-Trostler J . : Fenékkel felfordult világ (1942); E e k h a r d t S.: Parasztsors a régi m a g y a r költészetben ( I t K , 1951); D ö m ö t ö r Tekla (szerk. és bev.): Régi m a g y a r d r á m a i emlékek II. (1960). '' Dömötör Tekla Vetemaa [vetemá], E n n (Tallinn, 1936. jún. 20.—): észt költő, író. Epítészcsaládb a n született. Szülővárosában a műszaki egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplom á t 1959-ben, e z u t á n egy p a p í r g y á r b a n dolgozott. 1960—1965 között a tallinni k o n z e r v a t ó r i u m b a n zeneszerzés szakon tanult. 1965-től 1969-ig az Észt Televízió irodalmi főszerkesztője volt. Azóta szabadfoglalkozású író, Tallinnban él. O Az 1960-as évek elején k e z d e t t verseket publikálni. Első köteteiben — Háálemurre ('Hangtöredék', 1962); Lumesoda ( ' H ó c s a t a ' , 1966) — a valóság d i a l e k t i k á j á t p r ó b á l t a ábrázolni mind t á r s a d a l m i , mind á l t a l á n o s emberi értelemben az ellentétek és a disszonancia segítségével, k o m i k u s — i r o n i k u s hangvétellel. Valódi írói sikert kisprózájával ért el. Már első kisregényei — Monument (1966: K r i s t ó J u d i t , Az e m l é k m ű , Alpesi ballada, Mai szovjet kisregények,

Ne vetekedj vélem, te búza szép virág. mert bizony tevéled széles ez világ él. Virágom, véled elmegyek. Virágom, tőled el sem maradok.

687

1968); Pillimees (1968: Bereczki G., Á zenész, Előérzet, a n t o . , 1969); Vaike rekviem suupillile ('Kis rekviem s z á j h a r m o n i k á r a ' , 1969); Munad hiina moodi (1969: F e h é r v á r i Gy., Tojások kínai módra, A b á l v á n y , anto., 1973) — k ö z k e d v e l t e k lettek külföldön,

VETLI így Mo.-on is. E r e n d k í v ü l feszes szerkezetű írásokban figyelemre méltó szűkszavúsággal á b r á z o l t a szereplőit s k ö r n y e z e t ü k e t . O Prózaíróként u g y a n c s a k sikeresen alkalmazza a verseiből ismert ironikus, t ö b b n y i re r o p p a n t szellemes stílust. G y a k r a n él a belső monológok a d t a tömörítő h a t á s s a l . Művei t é m á j u k a t t e k i n t v e r o p p a n t v á l t o zatosak, az egyéni lét alapkérdései mellett súlyos társadalmi t a b u t é m á k a t is érintenek, hol szókimondóan, hol mély műveltségről t a n ú s k o d ó iróniába burkolva. A szerző akkor v a n igazán elemében, amikor s z a b a d u t a t engedhet ironikus—kritikus látásm ó d j á n a k . Kalevipoja málestused ('Kalevipoeg emlékei', 1972) c. m ű v e az észt nemzeti eposz r o p p a n t szellemes átköltése, Ah soo. . . ( ' E j h a . . .') és Vői niiü! (Fehérvári Gy., Nahát!!!, S z o v j e t Irodalom, 1988, 10.) c., 1984-ben k i a d o t t ikerregénye a k o m m u nista szellemben nevelt, k é p m u t a t ó női funkcionárius remek p a r ó d i á j a . O Az 1970es évek derekától színművek szerzőjeként is sikert__aratott. Első jelentősebb d r á m á j á ban —Öhtusöök viiele (1974: Fehérvári Gy., Vacsora öt személyre, Mai észt d r á m á k , 1976) — látszólag lényegtelen, v a l ó j á b a n azonban mély családi konfliktust m u t a t o t t be meggyőző d r á m a i erővel. U g y a n a b b a n az évben írta Piiha Susanna ehk Meistrite kool (Fehérvári Gy., Szent Zsuzsanna, a v a g y a mesterek iskolája, Mai szovjet drámák, anto.. 1980) c. k o m é d i á j á t , amely az ún. művelt középosztály és a hivatalos ideológiában piedesztálra emelt fizikai m u n kás k a c a g t a t ó álellentétére épült, és az 1970-es évek l e g g y a k r a b b a n j á t s z o t t észt d r á m á j a volt E u r ó p a - s z e r t e , bizonyítva az író színpadi k v a l i t á s a i t mind a jellemábrázolást, mind a dialógusírást illetően. O E g y é b fő művei: Jálle hada nioistuse párást ('Az ész ú j f e n t b a j j a l jár', színmű, 1975); Roosiaed ( ' R ó z s a k e r t ' , színmű, 1976); Eesti nákiliste válimaáraja ('Észt sellőhatározó', reg., 1983); Möbiuse leht ('Möbius-levél', reg., 1985); Tulnuk ('A jövevény', reg., 1987); Krati nimi on Peetrus ('A szellem neve Peetrus', reg., 1991). O Magyarul még: 1 vers (Dallos Gy., Tiszatáj. 1967, 1 1.); 5 vers ( R a b Zsuzsa, Észt költők, a n t o . , 1975); 1 vers ( F á b i á n L., K o n c e r t , a n t o . , 1975); 1 elb. (Nagy G., Igaz Szó, 1976, II.); 2 vers (Körmendi L., Lezsák S., J á s z k u n ság, 1977, 4.). O írod.: Fehérvári Gy.: Ú j arcok, ú j jelenségek a h a t v a n a s évek észt irodalmában (Hel, 1972, 3—4.); I. Zolotinszkij: Monológ v á l t o z a t o k k a l (Vság, 1974, 1.); -1. Oklanszkij: Hosszú p á r b a j . E n n Vetemaa hőstípusai (Szovjet K u l t ú r a , 1976, 12.); E. F e h é r P . : R o m a n t i k a helyett

realizmus. Lev Ginzburg és E n n V e t e m a a regényeinek olvasása közben (Nagyv, 1982, 4.); G. K u r m a n : E n n V e t e m a a . Ah soo. . . Vői niiü! (World L i t e r a t u r e T o d a y , 1985, ősz); I. Mikiver: Möbiuse leht (uo., 1986, nyár); T. Kirss: T u l n u k (uo., 1988, tavasz). Fehérvári Győző Vetlina, T.: tyevics

Forduljak,

T y i m o f e j Igna-

Vetranovic Cavcic [vetronovity csavcsity], Mavro; Nikola Vetranovic Cavóié (eredeti név); Vetranic Űavéic (névváltozat); ( D u b r o v n i k , 1482 v a g y 1483—Visnjica, 1576): h o r v á t költő, d r á m a í r ó . Tskoláit szülővárosában végezte, 1507-ben belépett a bencések rendjébe, hogy t a n u l m á n y a i t külföldön f o l y t a t h a s s a . E k k o r v e t t e föl a Mavar szerzetesi nevet. Monté Cassinón f o l y t a t t a s t ú d i u m a i t , s o n n a n 1515-ben hazatérve a Mljet szigetén lévő bencés kolostor lakója lett. Két év m ú l v a önkényesen e l h a g y t a a r e n d h á z a t , visszatért Itáliába, amiért a dubrovniki szenátus száműzetéssel s ú j t o t t a . B ü n t e t é s é t 1522-ben feloldották és v i s s z a t é r h e t e t t D u b r o v n i k b a . Előbb a rend lokrumi kolostorába került, a z u t á n ml jeti a p á t lett, m a j d Szent Andráson prior, végül a ml jeti kongregáció elnöke. Később Szent A n d r á s r a visszavonulva remet e k é n t élt. O Vetranovic p á r a t l a n u l gazdag m ű v e l t s é g a n y a g birtokosa, a kor legt e r m é k e n y e b b h o r v á t p o é t a e r u d i t u s a volt. K i t ű n ő e n ismerte az ókori klasszikusokat, Dantét, Petrarcát s az egész 15—16. sz.-i olasz poézist, t á j é k o z o t t volt a reneszánsz előtti vallásos h o r v á t i r o d a l o m b a n . Jól ismerte a h o r v á t glagolita keresztény írásbeliséget s a népköltészetet, valamint a h o r v á t t e r ü l e t e n még a reneszánsz idején is virágzó t r u b a d ú r l í r á t . Költészetét — kortársaihoz hasonlóan — reneszánsz szerelmi versekkel kezdte, m a j d h a m a r o s a n az „elégikus guszlához n y ú l t " , gyászdalok egész sorát a l k o t v a meg. M a r a d a n d ó értékű szerelmi dalairól nem t u d u n k , p a t r i o t i z m u s t ó l á t h a t o t t — a querela, ruina, luctus rokon — panaszversei (horvátul tuzba vagy tuzenje) viszont f e n n m a r a d t a k , s ezek a 16. sz.-i törökellenes h o r v á t költészet f o n t o s d a r a b jai. V e t r a n o v i c a m ű f a j h o r v á t előzményeihez — egyebek között M. Mamiiéhoz — kapcsolódva írta meg Pjesanca gospodi Icrstjanskoj ('Ének a keresztény uralkodókhoz'), Pjesanca Latinom ('Ének az olaszokhoz'), Tuzba grada Budima ( ' B u d a v á r á n a k panasza') c. műveit. Ez utóbbi a török által 1541-ben elfoglalt B u d a v á r á n a k megszemélyesítése, ám t á r g y a k o r á n t s e m csak

688

VETTO m a g y a r s z e m p o n t ú . Vetranovic l á t h a t ó a n a közép-európai a z o n o s s á g t u d a t kifejezésének s z á n t a a verset, amelyben a török által megszállt vár az egykori magyar, cseh, lengyel, h o r v á t , b o s n y á k , d a l m á t , erdélyi és ugrovlah vitézek h i á n y a m i a t t kesereg, m e r t h i á n y u k okán nincs „aki a t ö r ö k ö t k o p j á k k a l v á r j a a c s a t a m e z ő n " , s „ki jobbjával s z a b l y á j á t p o g á n y vérbe m á r t v a " szerezzen vitézségének hírnevet. O Szám o t t e v ő e k vallásos színjátékai is. E t ö b b nyire morális célzatú színpadi m ű v e k b e n bibliai t ö r t é n e t e k e t dolgoz fel, k ö z ö t t ü k a legjelentősebbek a Prikazanje kako bratja prodase Jozefa ('Színjáték arról, hogyan adt á k el Józsefet testvérei') és a Posvetiliste Abramovo ( ' Á b r a h á m szent áldozata') címűek, mely u t ó b b i n a k öt vairánsa m a r a d t fenn. A Suzana éista ('A m a k u l á t l a n Zsuzsanna') c. a m ű f o r m a jellegzetes elvilágias o d o t t v á l t o z a t a . A m ű v a l ó j á b a n a korabeli dubrovniki ítélkezésről szól, a bibliai szövegből csupán az alapszituációt t a r t o t t a meg Vetranovic. O E g y é b fő művei: Pjesanca slavi carevoj ('Ének a császár dicsőségére'); Pjesanca moru ('Ének a tengerhez'); Nadgrobnica Ni/coli Dimitrovicu ('Nikola Dimitrovic sírfelirata'); Pastiri ('Pásztorok'); Orfeo ('Orpheus'). O Kiad.: Pjesme Mavra Vetranica Öavőica 1—2. ('Mavro Vetranovic Őavcic költeményei', Stari pisci hrvatski, 3—4. köt., 1871—1872); Dvadeset pjesama Mavra Vetranovica ('Mavro Vetranovic tizenkét költeménye', G r a d j a za povijest knjizevnosti h r v a t s k e , 7. köt., 1912). O Magyarul: 1 vers (Fodor A., J u g o s z l á v költők antológiája, 1963); 1 vers (Tótfalusi A., A s z e r b h o r v á t irodalom kistükre, anto., 1969). O írod.: F . F a n c e v : Mohacka tragedija od godine 1526. u suvremenoj hrvatskoj pjesmi (Nastavni vjesnik, 1935); Bajza J.: E g y k o r ú h o r v á t vers a mohácsi vészről ( E P h K , 1936); F. Svelec: Mavro Vetranovic (Radovi I n s t i t u t a J A Z U u Z a d r u 1959—1960); M. Franicevic: Razliki versi i p r i k a z a n j a d u m Mavra Vetranica Cavcica (Forum, 1973); Lőkös I.: A török veszély a Í6—17. századi h o r v á t epikában (Studia Agriensia, 1993). Lőkös István Vetter ffetter], F e r d i n á n d (eredeti név); Friedrich Volker (írói álnév); (Osterfíngen, 1847. febr. 3.—St. Georgen kolostor, 1924. aug. 8.): svájci n é m e t irodalomtörténész, költő, d r á m a í r ó . A p j a p a p volt. Baselban, Berlinben, Göttingenben és Lipcsében filológiát h a l l g a t o t t az egyetemen, m a j d 1870ben Ch úrban az o t t a n i k a n t o n i s k o l á b a n tan á r k é n t kezdett dolgozni, 1874 A a r a u b a n lett t a n á r , m a j d Zürichben m a g á n t a n á r , 44

1876-ban Bernben kinevezték egyetemi professzorrá. Elsősorban irodalomtörténészi és filológusi tevékenysége révén vált ism e r t t é , a m i t s a j á t irodalmi alkotásai is t ü k r ö z n e k t é m á j u k b a n . 1891—1896-ban a Schweizerische Rundschau szerkesztője volt, és nemegyszer — f ő k é p p az 1902-es, N ü r n b e r g b e n t a r t o t t beszédével — konflikt u s b a került a svájci hazafias szemléletű k o r t á r s a k k a l , mivel n e m áll távol tőle a n é m e t nemzeti gondolat. E r r e reflektált Die Schweiz — eine deutsche Provinz? ('Svájc — német t a r t o m á n y ? ' , 1902) c. írásában. O F ő b b művei még: Fünjalte schöne Lieder von dem, Strite zu Murten ('Strite zu M u r t e n öt régi szép d a l a ' , 1876); Beitráge zur Erkldrung und Geschichte der Werke Jeremiás Gotthelfs ('Adalékok J e r e m i á s Gotthelf műveinek m a g y a r á z a t á h o z és történetéhez', 1 8 9 8 — 1 9 0 2 ) ; ^ . Gallus (ua., ünnepi játék, 1902); Schillers Flucht aus Stuttgart ('Schiller menekülése S t u t t g a r t b ó l ' , színj., 1905); Krieg und Frieden ( ' H á b o r ú és béke', ü n n e p i j á t é k , 1907); Abt Dávid ('Dávid a p á t ' , d r á m a , 1911). Kerekes Gábor Vettori, Franceseo (Firenze, 1474—uo., 1539): olasz író, történész, politikus. Tekintélyes és előkelő család s a r j a ; Machiavelli b a r á t j a . Prior is volt, 1508 j a n u á r j á t ó l Niccolö Machiavelli a t i t k á r a . B a r á t i kapcsolatukról híres levélváltásuk t a n ú s k o d i k . 1512-ben a hadbiztosok k ö z t szerepelt. A politikai változásokat ügyesebben vészelte át, m i n t az egykori államtanácsi t i t k á r , aki vele közöltette 1513 dec. 10-1 levelében a Fejedelem megalkotását és San Cascianóban levő birtokán f o l y t a t o t t életét a száműzetésben. Bár Vettori az 1512-ben spanyol segítséggel Firenzébe visszatért Medicik híve lett, s hivatalos állami m e g b í z a t á s o k a t is k a p o t t , 1527-ben f e l e s k ü d ö t t a rövidélet ű Medici-eWenes köztársaságra. Az 1530ban b e k ö v e t k e z e t t f o r d u l a t u t á n ú j r a a Medicik oldalán találjuk, sőt Alessandro, az első Medici herceg t a n á c s o s a lett. Amikor ura 1537-ben gyilkosság áldozatául esett, szerepet j á t s z o t t Cosimo de'Medici herceg h a t a l o m r a j u t á s á b a n . J e l e n t ő s a Viaggio in Alamagna ('Némethoni u t a z á s ' , 1523); ez tiroli diplomáciai küldetéséről (1507— 1508) szól. Történelmi m ű v e k és emlékiratok szerzőjeként kiemelkedik a Sommario dell'istoria d'Italia dall'anno 1511 all'anno 1527 ( ' I t á l i a történelmének rövid összefoglalása 1511-től 1527-ig'), de figyelemre mélt ó a Diálogo sopra il sacco di Roma ('Párbeszéd R ó m a kifosztásáról', 1527) és f ő k é n t a Discorso se fosse meglio fare, una lega o vero accordare con l'Imperatore ('Értekezés arról,

689

VETTO hogy v a j o n jobb-e szövetséget létrehoznunk, a v a g y inkább egyezzünk meg a császárral', 1525). Négy t e r v e z e t e t is készített, miként állítandó helyre a k o r m á n y z a t i rend Firenzében a Medicik végleges visszatérése u t á n (1530). Majtényi Zoltán Vettori, Piero v a g y P i e t r o (Firenze, 1499—1585): latinul, görögül és olaszul alkotó olasz filológus, politikus, költő. Előkelő család s a r j a k é n t klasszikus t a n u l m á n y o k a t végzett; számos u t a z á s t t e t t a korabeli E u r ó p á b a n . A firenzei politikai válság idején a Médiákét elűző k ö z t á r s a s á g p á r t h o z csatlakozott; rövid időre gonfaloniere, vagyis államfő lett. Amikor 1530-ban a Medicik visszatértek, e l h a g y t a a fővárost és San Cascianóba vonult vissza. Végül I. Gosimo uralomra j u t á s a után (1537) megtalálta az u t a t a h a t a l o m h o z . I. Cosimo bizalmasaként m á r 1538-ban a firenzei Studio, vagyis egyetem görög—latin t a n á r á v á nevezték ki, ahol 1583-ig t a n í t o t t . T ö b b alkalommal járt R ó m á b a n I. Cosimo követeként. O Ónálló művei között latin, görög és olasz nyelvű, n e m különösebben jelentős, klaszszikusokat u t á n z ó versek szerepelnek. Fontos viszont a Trattato delle lodi e delta coltivazione degli ulivi ( ' T r a k t á t u s az olajfatermesztésről és a n n a k dicséretéről', 1569 és 1574) c. értekezése, a m e l y b e n Vergilius, Columella és mások megjegyzéseit korabeli t a p a s z t a l a t o k k a l ötvözi, f o l y t a t v a a G. Rucellai: Le Api ('A m é h e k ' ) c. tankölteményével m e g k e z d e t t i r á n y t . L a t i n és olasz nyelvű rövidebb értekezései f ő k é n t a Stúdióban t a r t o t t előadásainak bevezetését képezik. Számos latin n y e l v ű k o m m e n t á r t írt a kor k u l t ú r á j á b a n szerepet játszó klaszszikusokhoz, így pl. Arisztotelészhez. Levelezése f o n t o s k o r d o k u m e n t u m . Kéziratainak n a g y része, húsz k ö t e t a British Museu m b a n v a n . O írod.: F r . Niccolai: Piero Vettori (1912); R. Ridolfi—C. R o t h : Lettere di D o n a t o Giannotti a Piero Vettori (1932). Herczeg Gyula Vettori, Vittore (Ostiglia, M a n t o v a köz., 1697. dec. 22.—Mantova, 1763. jan.): olasz költő, orvos. Piacevoli Poesie ('Kellemes költemények') c. verseskötete olyan népszerűségre t e t t szert, h o g y k é t kiadást is megért (1744 és 1755). A második, b ő v í t e t t k i a d á s b a n olvasható az az ottava rimában írt kiegészítés, G. Baretti m ű v e , amely bem u t a t j a a szerzőt az olvasóknak, és a X L V I I . ottavában megemlékezik arról, hogy a cselédeiről verselvén Vettori „minő elragadó érzékletességgel m a g a s z t a l j a valamelyik szolgálóleánya rútságát, vénségét, undoksá690

g á t és h i t v á n y s á g á t " . G. Carducci véleménye szerint Vettori a legkiválóbb lombard verselő a C. M. Maggi és G. Parini közötti időszakban. K o r t á r s a i közül többen is a korszak nagy p o é t á j á n a k kiáltották ki. aki „választékosan és v i d á m hévvel hág föl F . Berni és G. Mauro ormaira, a hőn szeretett toszkán nyelvezet és a cinquecento-stílus p a z a r köntösében". Majtényi Zoltán Vetus Latina [vetusz látiná], ( l a t i n u l 'rég i ' + 'latin', ti. f o r d í t á s ) ; Itala ( l a t i n u l 'itáliai', ti. fordítás, a cím v á l t o z a t a ) : a ->Biblia -* Vulgata előtti latin fordítása. Az i. sz. 3—4. sz. t á j á n készült Itáliában, az ÉszakA f r i k á b a n , Dél-Galliában, I t á l i á b a n lakó latinnyelvű keresztények s z á m á r a ; t ö b b helyi v á l t o z a t a alakult ki. A^ —>egyházatyák idézetei t a r t o t t á k fenn. A -+Septuagintáhó1 készült, s fontos t a n ú ennek 3—4. sz.-i t ö r t é n e t é h e z . N é h á n y ószövetségi k ö n y v ( - * M a k k a b e u s o k 1. könyve, Makkabeusok 2. könyve, Barukh könyve, Jeremiás levele, a —>8zéfer ben Szíra, Salamon bölcsessége) a V e t u s L a t i n a szövegéből k e r ü l t a Vulgatába,. A római katolikus liturgiáb a n h a s z n á l a t o s -*Psalterium Romanum szövege is valószínűleg a Vetus L a t i n a zsolt á r f o r d í t á s a i t őrzi. O Ú j kiad.: Vetus Latina. Die Reste der altlateinischen Bibel. . . (1949—). O írod.: A. J ü l i c h e r — W . Matzk o w — K . Aland: Das neue T e s t a m e n t in altlateinischer Überlicferung n a c h den Handschriften herausgegeben (1938—1963); F . König: Die Bedeutung der Vetus L a t i n a (Saeculum 4, 267—273. old., 1953). Komoróczy Géza vetustas:

->-archaizálás

Veuillot [vöjó], Louis-Francois (Boynes, 1813. okt. 1 1 — Párizs, 1883. márc. 7.): f r a n c i a író. A p j a vidéki k á d á r volt; Veuillot műveltségét a u t o d i d a k t a k é n t szerezte. 17 éve korától ú j s á g í r ó k é n t dolgozott. R ó m a i ú t j a (1838) a p á p a s á g lelkes hívévé t e t t e , ezt tükrözi Romé et Lorette (1840: G y u r i t s A., R o m a és L o r e t t o , 1851) c. m u n k á j a . Tisztviselő volt 1843-ig, amikor a L'Univers szerkesztője lett. A p á p a világi hatalm á n a k — és az ő t személy szerint kedvelő I X . Piusnak — f a n a t i k u s védelmezőjeként 1850-ben még a párizsi érsekkel is összeütközésbe került. 1860-tól 1867-ig a császári hatóságok függesztették fel a lapot. 1870 u t á n az egyházi államot felszámoló olasz királyság lett t á m a d á s a i n a k célpontja, ezért külpolitikai megfontolásból a I I I . K ö z t á r s a s á g k o r m á n y a szintén b e t i l t o t t a a L'Univers-1 (1874). Utolsó éveiben Moliére-

VEZER ről, L. Bourdaloue-ról és V. Hugóról írt tan u l m á n y o k a t . O Heves vérmérsékletű, kíméletlen v i t a p a r t n e r volt, minden liberális vagy forradalmi g o n d o l a t n a k e s k ü d t ellensége. Szenvedélyes stílusát népnyelvi ford u l a t o k teszik még erőteljesebbé. O E g y é b művei: Les Libres penseurs ('A szabadgondolkodók', esszé, 1848); Biographie de Pie IX (életrajz, 1863: Mindszenty G., Kilencedik Pius, 1864); Vie de N.-S. Jésus-Christ (1864: Sebők L., J é z u s Krisztus élettörténete, 1865); Le Parfüm de Romé ( ' R ó m a illata', esszé, 1865); Les Odeurs de Paris ('Párizsi szagok', esszé, 1866); Romé pendant le concile ( ' R ó m a a zsinat idején', t a n . , 1871); Oeuvres poétiques ('Költői m u n k á k ' , 1878). Cikkeinek 22 kötetes kiadása 1909ben fejeződött be. O Magyarul még: 1 elb. (Gubicza L., K a t o l i k u s Szemle, 1928, 42.). O írod.: E. Veuillot: Louis Veuillot (3 köt., 1899—1904); E . Tavernier: Louis Veuillot, l'homme, le l u t t e u r , l'éerivain (1913); M. Valiét: Louis Veuillot (1919); J . Morienval: Louis Veuillot (1941); E. Gauthier: Le Génié satirique de Louis Veuillot (1953). Vörös

s o r b a n a római kor történelmének szakértője, a Collége de F r a n c é professzora. A t ö r t é n e l m e t többféle aspektusból közelíti meg: ismeretelméleti szempontból pl. a Comment on écrit l'histoire ('A t ö r t é n e t í r á s m ó d j a i ' , 1971—1979), a szociológia nézőp o n t j á b ó l a Le Pain et le Cirque ( ' K e n y é r és cirkusz', 1976), illetve az antropológiai von a t k o z á s o k a t hangsúlyozva L'Inventaire des différences ('Különbségek leltára', 1976) és Les Grecs ont-ils cru á leurs mythes? (' H ittek-e a görögök s a j á t mítoszaikban?', 1983) c. könyveiben. A római szerelmi szokások a t elemzi az Elégié érotique romaine ('Római erotikus elégia', 1983) c. m u n k á j á b a n . A történelemnek szerinte se módszere, se törvényei nincsenek, a z t csupán események s o r á n a k fogja fel, amelyből a történész választ ki egy szeletet vizsglódás céljából.

Imre

Veulemans [fölemansz], J a n (Turnhout, 1928. márc. 3.—): flamand író, költő. A leuveni e g y e t e m e n jogot t a n u l t , t á r s a d a l o m t u d o m á n y b ó l és politológiából doktorált. Különböző vállalatoknál dolgozott, 1987 óta a F l a m a n d T u d o m á n y o s Akadémia t a g j a . Első, vallásos ihletésű verseinek t é m á i t a s a j á t környezetéből merítette. Aktuális t á r s a d a l m i kérdésekről is ír, így a n y o m a s z t ó munkanélküliségről szól De leegte ('Üresség', 1985) c. elbeszélése. Niet tot elke prijs ('Nem minden áron', 1988) c. regényének főszereplője sikeres üzletember, aki alacsony beosztásból magas pozícióba került. É j j e l - n a p p a l dolgozik, s ily módon elveszti c s a l á d j á t . A férfi elgondolkozik az élete értelmén, s végül visszakapja hozzátartozóit. O E g y é b fő művei: Pianissimo (költ.-ek, 1953); Poéet en poézie ('Költő és költészet', esszé, 1963); Brieven aan mijn zoon ('Levelek fiamnak', versek, 1965); Wachten op een wonder ('Csodára v á r v a ' , reg., 1973); Elke dag leven ('Elet minden n a p ' , költ.-ek, 1975). O írod.: J a n Veulem a n s (Geboekstaafd. Vlaamse schrijvers n a 1945, 1988). Keller Anna vevő: -»•

kommunikáció

Rita

Veyre [ver], J e a n - B a p t i s t e (Aurillac, 1798—Saint-Simon, 1876): occitan nyelvű f r a n c i a költő. T a n í t ó k é n t kereste k e n y e r é t ; m i n t írót a provánszi felibre-mozgalom (—>Félibrige) auvergne-i e l ő f u t á r á n a k tekintik. Egyetlen verseskötete f a n t a s z t i k u s és epikureista verseket t a r t a l m a z : Pioulats d'un reipetit ('Egy király csipogása', 1860). Budai Rita Veysi [vejszi] (írói név); Üveys (eredeti név); Uveys ibn Mehmet (arabos n é v v á l t o zat); Uweissi (régies átírás); (Ala§ehir, 1561 — Ü s k ü p , ma: Skopje, 1628): török költő, író. A p j a n y o m d o k a i b a lépve kádi volt E g y i p t o m , Anatólia, ill. R u m é l i a különböző városaiban; nyolcadik állomáshelyén ért e a halál. O Elismert gázelköltő (—•ghazal) és stílusművész volt; „költészete j o b b a tud o m á n y á n á l , stílusművészete jobb m i n t költészete" — jellemezte Kátip Qelebi. Díszes k ö r m o n d a t o k b ó l építkező prózai művei közül a legjelentősebb a Mohamed p r ó f é t a életének első szakaszát feldolgozó Siyer-i Veysi (ezt u t ó b b Nabi és Nazmizáde egyegy fejezettel kiegészítette); említést érdemel még az I. Ahmednek a j á n l o t t Habnáme (1608) és a Münseat ('Mintalevelek'), c. műve is. O írod.: H . F . von Diez: E r m a h n u n g an Tstambol oder Strafgericht des t ü r k i schen Dichters Uweissi über die A u s a r t u n g der Osmanen (1811). Tasnádi Edit vezeklés: —•ima

Vexierfragen: —>tréfás kérdés Veyne [ven], Paul (Aix-en-Provence, 1930. jún. 13.—): francia történész. Első44*

Budai

691

vezércikk: a napi- és hetilapok állandó r o v a t a . Kiemelt helyen, t ö b b n y i r e a címoldalon helyezkedik el, s időszerű, k ö z é r d e k ű ( j o b b á r a politikai, gazdasági vagy m á s t á r -

VEZER sadalmi) kérdéseket elemez; az o r g á n u m állásfoglalását j u t t a t j a kifejezésre, s szerzője g y a k r a n a főszerkesztő. A m a g y a r s a j t ó ban Kossuth L. honosította meg. O (-»•cikk) O írod.: Schridde É v a : A magyar vezércikk első évei (1938). Haraszti Sándor vezéreszme: —• alapeszme vezérlés: a m ű a l k o t á s azon t u l a j d o n s á g a , hogy kontextusával m e g h a t á r o z o t t keret e k e t szab a befogadói a k t i v i t á s s z á m á r a . R. Ingarden h í v t a fel a figyelmet arra, hogy az irodalmi m ű v e k b e n az —•ábrázolt tárgyiasságok és a —•sematizált szemléletességek rétege -*•kitöltetlen helyeket t a r t a l m a z . ,.Ha például egy elbeszélés az »Idős férfi ült egy a s z t a l n á l . . .« m o n d a t t a l kezdődik — írja Ingarden —, a k k o r ez az ábrázolt »asztal« »asztal« ugyan, s m o n d j u k nem »karosszék«, de például, hogy fából vagy vasból készült, négylábú v a g y h á r o m l á b ú stb., az egyáltalán nincs megadva, s így — tisztán intencionális t á r g y esetén [—>intencionáltság] nincs m e g h a t á r o z v a . Az anyag, amelyből az asztal készült, egyáltalán nincs minősítve, bár az asztalnak valamilyen a n y a g b ó l kell állnia. S így az a n y a g minősítése egyáltalán nincs is jelen az illető t á r g y b a n : »üres hely«, omeghatározatlan hely« van ezen a p o n t j á n . " Ingarden r á m u t a t , hogy „az olvasó a m ű olvasása és esztétikai megragadása közben rendszerint túllép azon, ami tisztán szövegszerűen jelen van (például azon, amit a szöveg kifejez), s az á b r á z o l t tárgyiasságokat különböző szempontokból kiegészíti, úgyhogy legalábbis n é h á n y megh a t á r o z a t l a n hely megszűnik". A befogadói —>fantázia a k t í v működése t e h á t a konkretizáció során m i n t e g y kiegészíti, elevenebbé, életszerűbbé teszi a szöveg által közvetlenül n y ú j t o t t élményeket. Hasonló eredményre j u t o t t Lukács Gy„ k i m u t a t v a , hogy a -»meghatározatlan tárgyiasság minden művészeti á g á b a n , m ű f a j b a n fellelhető, s ez nem gyöngesége, hanem ereje a műélménynek: a t ú l z o t t a n részletező á b r á zolás megterheli a befogadó t u d a t á t , s az kiveti az emlékezetből a figura, műrészlet egészét — igaz, hogy másfelől a szükségesnél kevesebb m e g h a t á r o z o t t s á g elmosódottá, kontúrnélkülivé teheti a h a t á s t . O Sikerült m ű a l k o t á s o k normális befogadása esetén azonban a szöveg mégsem e g y f a j t a „félkész t e r m é k " , a m e l y e t a befogadó társalkotói szerepkörben fejez be, m e r t azok a részletek, amelyeket az író nem ír le, h a n e m az olvasó képzeletére bízza, miként képzeli el m a g á n a k , t a r t a l m i szempontból n e m lényegesek; f a n t á z i á n k a k á r h o g y tölti ki,

k o n k r e t i z á l j a őket, a m ű a lényeget t e k i n t ve „ u g y a n a z " m a r a d . „ H o g y mennyi egyf o r m á n megengedhető konkretizáció lehetséges, ez magától a műtől f ü g g " — í r j a Ingarden, s példákkal m u t a t j a be, hogy p o n t o s a n megállapítható, mikor tér el a befogadói a k t i v i t á s a szöveg által megszab o t t keretektől, ill. mikor lépi túl „ a megengedhető h a t á r o k a t " . A „köznapi irodalmi f o g y a s z t ó r a " jellemző „ n a i v " k o n k retizációs f o r m a , ill. „ a politikailag v a g y vallásilag érdekelt emberre jellemző f o r m a , aki a szépirodalomban p r o p a g a n d a e s z k ö z t keres" a g y a k o r l a t b a n s ű r ű n lép á t e h a t á rokon, de a „speciálisan esztétikai" konkretizációs f o r m a ezeken belül m a r a d , ,,s csupán ez a típus felel meg az irodalmi m ű a l k o t á s rendeltetésének. Ezért csakis ezeket a konkretizációkat kell figyelembe venni, a m i k o r egy m ű a l k o t á s esztétikai és művészi értékének vizsgálata a cél. Minden m á s konkretizáció kisebb v a g y n a g y o b b e l h a j l á s t jelent az irodalmi m ű a l k o t á s i m m a n e n s ideáljától, és a n n a k a jele, hogy a m ű v e t szellemétől idegen célra h a s z n á l j á k fel". Pozitív értékű befogadás esetében teh á t a konkretizáció nem merőben szubjektív, h a n e m az alkotás által vezérelt m ó d o n megy végbe. O Hogy miként, ezt J u . Lotman v á z o l t a fel, amikor r á m u t a t o t t , hogy az alkotó által nem rögzített m o z z a n a t o k , a mű s t r u k t ú r á j á n a k „ k ö n n y ű és nehéz lyuk a i " is a szöveghez t a r t o z n a k , s elvileg igen nagy f o k ú objektivitással konkretizálhatok, vagyis m e g á l l a p í t h a t ó róluk, hogy mik é n t kitöltendők. H a ugyanis a r ö g z í t e t t m o z z a n a t o k a t a mű „ h á t t e r é r e " v e t í t j ü k , ez a „ l y u k a k a t " érzékelhetővé, s így a „mínuszfogások rendszerében" k i o l v a s h a t ó v á teszi. Éz a „ h á t t é r " a mű történetileg társadalmilag meghatározott strukturális összefüggésrendszere várakozáshorizont), a m i „ m ű v ö n kívüli" m o z z a n a t ugyan, de törvényszerű, s így o b j e k t í v eredménnyel megközelíthető. Lotman elgondolásához kapcsolható a -»tom csoportnak a —• szemantikai izotópiára v o n a t k o z ó elgondolása is: a m e n n y i b e n ugyanis valamely, a m ű a l k o t á s b a n rögzített jelenség sajátosságai nem térnek el az e f f a j t a jelenségektől elvárható tulajdonságoktól (-> vár hatóság), akkor ezek szövegbeli rögzítését a befogadó —• valóságismerete fölöslegessé teszi. O Ezekhez a koncepciókhoz szervesen illeszkednek Hankiss É.-nek a —•modellek és a —•struktúrák mibenlétére és irodalmi f u n k c i o n á l á s u k r a v o n a t k o z ó k u tatási eredményei. Végkövetkeztetése az, hogy az irodalmi mű egyszerre passzív és a k t í v modell is, m e r t nemcsak a r r a képes.

692

VEZER hogy rögzítse egy emberi -»élmény s t r u k t ú r á j á t (az alkotóét), h a n e m a r r a is, hogy más emberi t u d a t o k b a n (a befogadókéban) felidézze és vezérelje u g y a n e z t az é l m é n y t vagy hozzá hasonló s t r u k t ú r á j ú élményeket (bővebben ->modell, struktúra). O E vezérlés m i k é n t j é n e k i s m e r e t a n y a g á t kellő teljességre, rendszerezésre és általánosításr a törekedve az irodalomelmélet eddig nem t á r t a fel, de a különböző k u t a t á s i területeken — bár egyelőre elszigetelten — meglehetősen széles körű, ilyen szempontból is hasznosítható k o n k r é t p é l d a a n y a g halmozódott fel. R é g ó t a ismert t é n y , hogy az irodalmi m ű a l k o t á s különböző rétegeinek ->kompozíciója, és e rétegek belső -»szerkezete a mű alkatelemeit hierarchizáló és a l a p h a n g u l a t á t m e g h a t á r o z ó stb. funkcióival szuggesztíven t u d j a i r á n y í t a n i a befogadó figyelmét, meghatározni a benne keletkező műélmény a l a p h a n g u l a t á t stb. Más k u t a t á s o k (amelyeknek s o r á b a n kitüntet e t t jelentőségűek Fónagy I . vizsgálatai) a szövegek írásjeleitől, írásképétől hangs p e k t r u m á i g (-+ hangfestés, hangutánzás) terjedően a —>költői nyelv legkülönfélébb mikroszerkezeteiről m u t a t j á k ki, hogy ezek miként t u d j á k vezérelni az olvasói konkretizációt olyan módon, hogy a szövegben szavakkal ki nem m o n d o t t (s így a kitöltetlen helyek közé tartozó) m o z z a n a t o k kitöltésének m i k é n t j é t e v o k a t í v formaszerkezetekkel (->evokáció) — a d o t t esetekben a k á r egy verssor —>enjambement-jávai jelzik-determinálják. O Különösen szemléletes példákkal szolgálnak a funkcionális -»•verstan eredményei a r r a v o n a t k o z ó a n , hogy az elvont - » f o r m á k elvont t a r t a l m a i (pl. a —>verslábalú\oz t a p a d ó „történelmi h o l d u d v a r o k " v a g y m i m e t i k u s elvont tart a l m a k , a -^ritmusváltások stb.) m i k é n t idézhetnek fel b e n n ü n k a szójelentésekhez kapcsolódó, de azokban közvetlenül nem rögzített érzéki képzeteket. A m a g y a r -* ütemhangsúlyos verselés különböző ->tempójú ütemei pl. a Járjad, pap uram a táncot kezdetű n é p d a l t az alábbi „ritmikai célzás o k k a l " szövik át. Egy csábító felszólítás dévajon hajlékony (lassú-gyors-lassú) ütemrenddel hangzik el: J á r j a d , || pap uram a |] táncot,

majd ígéret;

2 || 4 || 2

mintegy súgásként — lassított az

Majd egy || falka || ludat || adok!

2 || 2 || 2 || 2

A p a p viszont r i a d t a n gyors ü t e m e k k e l hár í t j a el az a j á n l a t o t : Nem járom, || nem tudom Nem illik, || nem szabad,

3 || 3 3 || 3

s a végén m i n d j á r t kiderül, hogy miért lelassul a válasz is: P a p n a k || táncot || járni.

2 || 2 || 2

A második s t r ó f á b a n a csábító kövér disznót ígér hasonló r i t m u s b a n , a p a p válasza pedig r e f r é n k é n t ismétlődik. A h a r m a d i k strófa a c s a t t a n ó , ahol a csábító végre igazán vonzó a j á n l a t k é n t egy menyecskét ígér, s a p a p válaszának gyors ütemei itt hiszen mindig a szöveg konkretizálja a ritmusképlet elvont t a r t a l m á t — m á r azt jelzik, hogy k a p v a k a p a lehetőségen: J á r o m is, || tudom is, || Illik is, || szabad is P a p n a k || táncot || járni!

3 || 3 3 || 3 2 || 2 || 2

Az utolsó sor lelassulása és — lényegében h a n g s ú l y v á l t ó t r o c h a i k u s — lejtése „közli" velünk a s z a v a k b a n sehol nem jelzett összefüggést, azt, hogy miért nem a k a r t a p a p táncolni, s miért a k a r a csábító a p a p t á n cának l á t v á n y á b a n gyönyörködni: e p a p igencsak kövér és s á n t a is, ezért oly lassú és bicegő a t á n c á t érzékeltető sor. O A műalkotások szövegének ilyen, a befogadó élmény s t r u k t ú r á j á t a k t í v modellként vezérlő képességei egzakt cáfolatai azoknak a befogadói é l m é n y t szubjektivisztikusan értelmező elméleteknek, amelyek már a —>new criticism -^-kétértelműség-koncepciój á b a n is jelentkeztek (ezekkel J u . Lotman v i t a t k o z o t t meggyőző érvekre t á m a s z k o d ó elgondolásában, mely szerint az irodalmi szövegek nem t ö b b é r t e l m ű e k h a n e m többszintűek; a többértelműség kiküszöbölendő hiba), s amelyek H .-G. Qadamer hermeneut i k á j á n (-»valóság) és a konstanzi iskola kezdeti várakozáshorizont-koncepcióján á t végül a d e k o n s t r u k t i v i z m u s (~>új új kritika) elméleteiben nyertek szélsőséges kifejtést. O (—>befogadás, élmény, hatás, olvasás) O írod.: Zolnai B.: Nyelv és stílus (1957); F ó n a g y I.: A költői nyelv h a n g t a n á b ó l (1959); L u k á c s Gy.: Az esztétikum sajátossága (1965); J u . L o t m a n : A s t r u k t ú r a fogalm á n a k nyelvészeti és i r o d a l o m t u d o m á n y i elhatárolásáról (Hel, 1968, 1.); Hankiss É.: Az irodalmi mű: s t r u k t ú r a vagy modell? (Vság, 1970, 4.); J u . M. L o t m a n : Vorlesungen zu einer strukturellen Poetik (1972); uő: Szöveg, modell, típus (1973); R. Ingarden: Az irodalmi m ű a l k o t á s (1977); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981); Szerdahelyi I.: Az esztétikai érték (1984); uő: A versritmus s z e m a n t i k á j a (Literatúra, 1985, 3—4.); H a n k i s s E.: Az irodalmi mű m i n t komplex modell (1985); Szerdahelyi I.: F o r t u n a szekerén (1987); R. Ingarden: Az irodalmi mű konkretizációi ( S t r u k t ú r a ,

693

VEZER jelentés, érték, szerk. B o j t á r E., 1988); Szepes E r i k a : Magyar költő m a g y a r vers (1990). Szerdahelyi István vezérmotívum; Leitmotiv ( n é m e t ) : a művészi a l k o t á s a l a p v e t ő fontosságú, t ö b b s z ö r visszatérő eleme. Az elnevezés eredetileg a n é m e t z e n e t u d o m á n y b a n alakult ki, H . von Wolzogen zenekritikus 1876-os T h e m a tischer Leitfaden durch die Musik v o n R . W a g n e r s Festspiel ,,Der Ring des Nibelung e n " ('R. W a g n e r ,,A N i e b e l u n g - g y ű r ű " z e n e d r á m á j á n a k t e m a t i k u s vezérfonala') c. m ű v é b e n k a p o t t központi helyet, és Wagner visszatérő zenei főtémáit jelölte, amelyeket m a g a a zeneszerző a cselekmény főm o t í v u m a i v a l hozott kapcsolatba. I n n e n v e t t e á t a 19. sz. végén az olasz, f r a n c i a , m a j d az angol és orosz i r o d a l o m t u d o m á n y az elnevezést, és f ő k é n t a szimbolikus jellegű visszatérő m o t í v u m o k megjelölésére h a s z n á l t a . Ilyennek t e k i n t h e t ő pl. H. Ibsennél az öröklés, a t o r o n y vagy a v a d k a c s a m o t í v u m a , A. P. Csehov d r á m á j á b a n a cseresznyefák kertje, a sirály, Th. Mann műveiben a m ű v é s z a l k a t , az ördöggel k ö t ö t t szerződés. O A 20. sz.-ban a német irodal o m t u d o m á n y egyik fontos a l a p f o g a l m á v á vált. O. Walzel, W . Kayser, H. Seidler és mások irodalomelméleti kézikönyveiben a cselekmény szempontjából alapvető fontosságú motívumot nevezik így, amelyet a szimbólumhoz, sőt az állandó díszítő jelzőkhöz is hasonlónak t a r t a n a k . Ilyen módon a leleményes Odüsszeusz, v a g y Odüsszeusz hazatérése, az ördögnek eladott lélek, Észak és Dél ellentéte Th. Mann Tonio Krögerében, az útvesztőben bolyongás F. Kafka műveiben, Köln visszatérő látképei H. Böll Billiárd fél tízkor c. regényében, vagy akár Ch. Dickens egyes hőseinek mindig megismétlődő szófordulatai egyaránt vezérmotívumoknak tekinthetők. W. Dibelius kimerítően foglalkozott a Dickens-regények vezérmotívumaival: Skewtonné ,,fején táncolnak a tollak"; Cute mindent „elhárít", Micawber „ v á r j a , hogy lesz valami"; Micawberné: „sohasem fogom elhagyni Mieawbert"; Betsey Trotwood „kergeti a s z a m a r a t a telkéről". Mark Tapley szavajárása: „Jolly, Jolly!"; T o o t s állandóan így szabadkozik: „Mit sem tesz"; a fiatal Chivery sírfeliratokat készít önmagának. O Az orosz formalista irodalomtudom á n y köreiben elsősorban B. Tomasevszkij használta e fogalmat, és benne a l a p v e t ő szerkesztési elvet látott: egyfelől motívumok ismétlődését (pl. a vonat a K a r e n i n a A n n á b a n ) , másfelől az egész a l k o t á s o k a t meghatározó a l a p m o t í v u m o t (holt lelkek vásárlása Gogol regényében) nevezte így. A

vezérmotívum-kutatást ú j a b b a n a -*spatial approach keretében szorgalmazzák. O A vezérmotívumok visszatérésének szerepe a kompozícióban az, hogy a cselekmény rokon helyzeteit összekössék: a t a r t a l m i rokonságot művészileg kifejezzék és így rokonságuk a t a megformálásban is érezhetővé tegyék. A vezérmotívumok Hoffmann-nál és Wagnernél építőanyagok: egymás fölé rétegeződve szolgálják a műegész létrejöttét. Dickensnél más a funkciójuk: csupán a személyiség lényegét húzzák alá, hangsúlyozzák, de a cselekmény szempontjából nincsen jelentőségük. O Maga a jelenség igen régóta ismert. A s z e r t a r t á s d a l o k b a n , az a r c h a i k u s epika, a primitív irodalom és a népköltészet a l k o t á s a i b a n e g y a r á n t előfordul a kifejezések, állandó jelzők, szófordulatok, motívumok (pl. küzdelem szörnyetegekkel) és tem a t i k u s keretek (pl. Seherezádé keretes és f o l y t a t á s o s meséi) t u d a t o s visszatérése. A zenében sem csak a 19. sz. ún. programzenéje t e r j e s z t e t t e el; a régebbi o p e r á k b a n , pl. Monteverdi operáiban is fellelhető a művek egészén végigvonuló v e z é r t é m á k következetes használata. A szimbolizmus irodalmi módszere igen k e d v e z e t t elterjedésének, s az e g y m á s b a f o n ó d ó m o t í v u m o k visszatérésének m á r - m á r zenei rendszerét mesteri szintre emelve t a l á l j u k meg pl. J . Joyce, T h . Mann vagy M. Bulgakov műveiben. O Szorosabb értelemben m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t jük egymástól a t a r t a l m i (->•motívum), a stilisztikai (->ismétlés) és a ritmikai ( - > r e f rén) v e z é r m o t í v u m o k a t , amelyek azonban egymással is összekapcsolódhatnak. O A folklorisztikában f ő k é n t a hősepikai alkotások visszatérő elemeit, ill. a különböző szereplőkkel egyaránt betölthető funkciókat (pl. mágikus menekülés, a mesehős ellenfele stb.) értelmezhetjük így. O (—>motívum, szüzsé, szimbólum, szerkezet) O írod.: G. Donati-Petteni: D'Annunzio e Wagner (1923); Haraszti E.: A vezérmotívum problémája (1924); 0 . Walzel: Das W o r t k u n s t w e r k (1926); Problemi lityeraturnoj forrni (1928); P. Merker—G. Lüdtke: Stoff- und Motivgeschichte der Deutschen L i t e r a t u r (1929— 1937); B. Tomasevszkij: Tyeorija lityeraturi (1931); L. Hotes: Das Leitmotiv in der neuen deutschen R o m a n d i c h t u n g (1931); R. Peacock: Das Leitmotiv bei T h o m a s Mann (1934); W. Kayser: Das sprachliche K u n s t werk (1948); É. L á m m e r t : Bauformen des Erzáhlens (1955); H . Seidler: Die Dichtung (1959); E. Franzel: Stoff-, Motiv- und Symbolforschung (1963); Tyeorija lityeraturi Rodi i zsanri lityeraturi (1964); Egri P.: Álom, látomás, valóság (1969). Baránszky Jób László—Voigt Vilmos

694

VHV vezető szerep: -> szereptípusok Vezsenov, D i m i t á r (írói név); Adel (írói álnév); D i m i t á r I v a n o v Kosztov (családi név); (Vraca, 1898. nov. 4.—): bolgár költő. Szülővárosában gimnáziumot végzett, majd a környékén tanítóskodott. Közben a szófiai t a n á r k é p z ő b e n t a n u l t , a m i t 1922ben végzett el. 1925-ig t a n í t ó k é n t működ ö t t , m a j d 1927-ben jogot végzett a szófiai egyetemen. 1944 szeptemberéig különféle v á r o s o k b a n , 1945-től Szófiában bíró volt; 1962-ben n y u g d í j b a vonult. O Különféle ú j s á g o k k a l és folyóiratokkal m ű k ö d ö t t e g y ü t t . Verseinek fő t é m á j a a t e r m é s z e t és a haza szeretete. K e d v e l t m ű f a j a az epigr a m m a . Kritikai cikkeket is megjelentet e t t . Orosz irodalomból fordít. O Verseskötetei: Vikove ('Kiáltások', 1923); Zavrástane ('Visszatérés'. 1929). O Magyarul: 2 vers (D. A. Boikliev, Bolgár költők antológiája, 1938). O írod.: n. n.: , , Z a v r á s t a n e " (Hiperion. 1930, 1—2.); D. Gundov: N a s i t e mladi poeti (Szvetlosztruj, 1931, 5.). Hamberger

Judit

Vezsinov, Pavel (írói álnév); Nikola Delcsev Gugov (családi név); (Szófia, 1914. nov. 9.—): bolgár író. Filozófiát h a l l g a t o t t a szófiai bölcsészkaron 1939 és 1944 k ö z ö t t . A 2. világháború a l a t t Mo.-on is m e g f o r d u l t , m i n t a bolgár hadsereg t u d ó s í t ó j a és a Frontovak c. k a t o n a i lap szerkesztője. A h á b o r ú után a Sztársel élclap, a Szeptemvri és a Piamák szépirodalmi folyóirat szerkesztője volt. 1954 és 1972 között a bolgár filmgyár forgatókönyvírója, 1972-től a Szávremennik főszerkesztője. O 1932 ó t a publikál. Elbeszéléseit haladó szellemű lap o k b a n és folyóiratokban közölte. Első elbeszéléseinek k ö z é p p o n t j á b a n a modern nagyvárosi élet, főként Szófia külvárosán a k élete áll. Ezen belül írásainak t á r g y k ö re változatos. N a g y feltűnést k e l t e t t friss, eredeti hangú első elbeszéléskötetében, az Ulica bez pavazsb&n ('Kövezetlen utca', 1938) a külváros düledező viskóinak nyomorgó lakóiról a d o t t hírt. K ö v e t k e z ő kötetében, a Dni i vecseriben ('Nappalok és est é k ' , 1942) pedig a város üreslelkű, szánalomra méltó nyárspolgárairól ír s a j á t o s szatirikus, f a n y a r modorban. A k ö t e t legszebb írásaiban a finom, r e j t e t t , keserű iróniát bensőséges lírai részletek szövik át. Frontélményeit a Vtora rota (1949: Illés S., Szenczei L., A második század, 1952) c. elbeszéléskötetében a szocialista realizmus követelményei a l a p j á n dolgozta fel; hasonló t é m á j ú és színvonalú a V poleto (1950: Illés S., Szenczei L., Szabad mezőn, 1952) c.

kisregénye is, a m e l y a bolgár p a r t i z á n o k k ü z d e l m é t ábrázolja. Elsőként t e t t kísérlet e t az épülő, változó „szocialista" valóság megörökítésére Szuhata ravnina ('Száraz mező', 1952) c. regényében. O H ú s z év u t á n elsőként s z a k í t o t t a szocialista realizmus módszerével és t é r t vissza eredeti tém á j á h o z , a n a g y v á r o s életéhez. U j a b b írásai elsősorban az értelmiség életében m u t a t k o z ó p r o b l é m á k a t ábrázolják. F ő k é n t a t á r s a d a l o m morális kérdései foglalkoztatják. Bár témáinak a tőle k o r á b b a n megszok o t t politikusabb kezelését t u d a t o s a n elhár í t j a , elbeszéléseiben m i n d e n a m a g á n é l e t viszonylataiban t ö r t é n i k , valamennyi műve fontos t á r s a d a l m i jelenségekben gyökerezik, a nemzet egészét érintő kérdéseket hordoz. Momcseto sz cigulkata ('Fiú hegedűvel', 1963); Dáh na bademi ('Mandulaillat', 1966) c. elbeszélésköteteiben és különösen Nostem sz belite kone ('Éjjel fehér l o v a k k a l ' , 1975) és Bariéra ('Sorompó', 1976) c. regényeiben lélektani konfliktusok h á t t e r é b e n a r r a figyelmeztet, h o g y a forradalom végreh a j t ó i és örökösei jellemében aggasztó rendellenességek m u t a t k o z n a k . A h a j d a n i forr a d a l m á r o k hivatali beosztásuktól és a t á r sadalmi életben elfoglalt pozícióiktól megrészegedve elidegenednek a t á r s a d a l o m t ó l . Sikeres filmek f o r g a t ó k ö n y v e i n e k szerzőjek é n t is ismert. R á d i ó j á t é k a i b ó l a m a g y a r rádió is b e m u t a t o t t n é h á n y a t . Az 1970-es évek végétől a t u d o m á n y o s — f a n t a s z t i k u s t e m a t i k a is felkeltette írói érdeklődését. O Műve még: Vezni ('Mérleg', reg., 1982). O G y ű j t , kiad.: Izbrani poveszti ('Válogatott kisregények', 1964); Izbrani razkazi ('Válog a t o t t elbeszélések', 1965); Izbrani proizvedenija v csetiri torna ('Válogatott művei négy kötetben', 1984). O Magyarul még: 1 elb. (Kürti P., Bolgár elbeszélések, 1951); 2 nla (Szenczei L., B o l g á r elbeszélők, a n t o . , 1965); 1 elb. (uő, A b o l g á r irodalom kistükre, a n t o . . 1969); Éjszakai felderítés (válogat o t t elb.-ek, J u h á s z P . , Szenczei L „ 1979); 1 elb. (Kürti P., Mars irgalma, anto., 1983). O írod.: M. Nikolov: Pavel Vezsinov (1959); Sz. Karolev: V szveta na p r o z a t a (Szeptemvri, 1967, 12.); R, Likova: P a v e l Vezsinov ( L i t e r a t u r n a miszál, 1967, 4.); L j u d m i l a S z t o j a n o v a : Aszpekti na f a n t a s z ticsnoto v beletrisztikata n a Pavel Vezsinov (Literaturna miszál, 1980, 7.); Csíkhelyi Lenke: V á l t o z a t o k nagyvárosi estékre (Nagyv, 1981. 9.); M a r i j a Arnaudova: Biografija na edna k n i g a (Piamák, 1983, 3.).

695

Juhász

Péter

VHV [ve'hávéj; Vladimírov (írói álnevek); Vladimír K o n s t a n t i n Húrban (családi név);

VIAN (Stará P a z o v á , Jugoszlávia, 1884. aug. 4. —uo., 1950. szept. 28.): szlovák d r á m a í r ó . Anyai ágon L . Stúr rokona. A középiskolát Zágrábban fejezte be (1905), m a j d teológiá t t a n u l t Bécsben és P o z s o n y b a n . 1907-től evangélikus lelkészként m ű k ö d ö t t szülővárosában. O I n t e n z í v műkedvelő t e v é k e n y séget f o l y t a t o t t (dramaturg, r e n d e z ő és színész is volt). A többi k o r t á r s d r á m a í r ó v a l ellentétben d r á m a í r ó i tevékenysége túllép e t t a műkedvelő színjáték-íráson. Prózaíróként és d r á m a í r ó k é n t e g y a r á n t k ö t ő d ö t t az alföldi szlovákok életének t e m a t i k á j á hoz. F ő k é n t az európai modern d r á m a í r á s képviselői érdekelték, h a t á s u k r a kezdett írni. K e z d e t b e n rövidebb, egyfelvonásos ( Vianoce, ' K a r á c s o n y ' , 1904; Na násypoch, T ö l t é s e k e n ' , 1906; Boj, ' H a r c ' , 1907; Na robotu, ' M u n k á r a ' , 1907; Na&e diéta, 'Gyerm e k ü n k ' , 1911; Zobrák, ' K o l d u s ' , 1913), később egész estét betöltő s z í n m ű v e k e t (.Záveje, ' H ó f ú v á s ' , 1913; S.O.S., ua., 1923; Homo sapiens, ua., 1924; Zem, ' F ö l d ' , 1931) írt. Egyes d a r a b j a i b a n a szimbolikus jegyekre esik a hangsúly (Záveje, Zem), másokban (S.O.S., Homo sapiens) pedig az expresszionista típusú d r á m á h o z közelít. A r r a t ö r e k e d e t t , hogy az e g y e t e m e s szimbolizmushoz k ö t ő d j ö n . L e g é r e t t e b b darabj a szociálpszichológiai d r á m á j a , a Záveje, amely színrevitelének igényessége m i a t t nagyon későn jelent meg a s z í n p a d o n . Ebben az 1920-as évek expresszionizmusából és szimbolizmusából indul ki, d e a k o n k r é t párbeszédek idillikus, népi stílusú jegyeket m u t a t n a k . O Történelmi t é m á j ú színműveit népnevelő célzattal írta, így művészileg igénytelenebbek, mint a t ö b b i . Ezekben nem fokozza a konfliktust, h a n e m képeket és helyzeteket rak egymás mellé (Trenciánsky Matús, 'Trencséni Máté', 1920; Milica Nikoliíová, ua., 1922; Eudovít Stúr, ua., 1926). O Vígjátékai drámaírói m u n k á s s á gának gyengébb termékei. Elsősorban a n e k d o t á k a t d r a m a t i z á l t , m e l y e k b e n ironik u s h a n g n e m b e n és komikus k é p e k b e n mut a t t a be a k i v á l a s z t o t t t é m á t . A k é t világháború k ö z ö t t t ö b b o p e r a - l i b r e t t ó t is írt. Később rádiójátékokkal és filmforgatókönyvekkel is próbálkozott, kisebb sikerrel. Mind Szlovákiában, mind Jugoszláviáb a n követte a színházi élet eseményeit, melyekre k r i t i k á k k a l is reagált. O Művei még: Pazovské óitanie ('Pazovi olvasás', esszék, 1932); Nasa ('A miénk', d r á m a , 1926); Kvitancia (ua., d r á m a , 1931); Divé husi ('Vadlib á k ' , d r á m a , 1933); Zámka skripi ('Csikorog a zár', d r á m a , posztumusz, 1973). O G y ű j t , kiad.: Hry ('Színjátékok', 1974). O írod.: J . I. H a m a l i a r : Hlasy n á s h o vychodu

(1929); M. Filip: H u r b a n o v e sedliacke drám y (Novy zivot, 1950, 2.); J . Tréger: Dram a t i c k á t v o r b a V l a d i m í r a H u r b a n a Vladim í r o v a (uo., 1955, 7.); J . K m e f : Pohl'ady a p o r t r é t y (1963); E . Klementis: V z á j o m n é listy Vladimíra H u r b a n a Vladimírova a S t e f a n a K r c m é r y h o (Literárny archív, 1966); L. Oavojsky: Moderny d r a m a t i k zo S t a r e j Pazovy ( N o v y zivot, 1970, 22.). Beke Sándorné Via fbia], F r a n c e s c de la (Girona, 15. sz. első fele): katalán költő. Két, a provanszál költői h a g y o m á n y o k h o z kötődő, rövidebb lírai alkotása mellett jelentős a h u m a n i s t a h a t á s o k a t m u t a t ó , A bella Venus ('A szép Vénuszhoz') c. elbeszélő költeménye. A c s a k n e m háromezer soros Lo procés ('A per') egy, a szerző által lefolytatott jogi e l j á r á s ürügyén é r d e k e s adatokkal szolgál a kor irodalmi s z o k á s a i t illetően. A f r a n c i a fabliaukra emlékeztető Libre de fra Bernát ( ' B e r n á t b a r á t k ö n y v e ' ) meglepő szabadossággal meséli el egy h á r o m férfival kacérkodó a p á c a t ö r t é n e t é t , aki végül is m a g á t a k ö l t ő t t ü n t e t i ki szerelmével. O G y ű j t , kiad.: Obres ('Művei', 2 k ö t . , 1963 és 1968). Faluba Kálmán via antiqua: ->skolasztika Viala [viala], Michel (Genf, 1933—): svájci francia d r á m a í r ó . Az írás mellett díszlettervező és színész is. G y a k r a n s a j á t d a r a b j a i t a d j a elő, pl.: Violences, poémes á crier ('Szilajságok, kiabálni való versek', 1970), II ( ' 0 ' , 1971), Hans Baldung Grien (ua., 1974). Budai Rita Vialar [vialar], P a u l (Saint-Denis, 1898. szept. 18.—): f r a n c i a költő, író. Kereskedelmi főiskolát végzett. I r o d a l m i p á l y a f u t á s á t verseskötetekkel k e z d t e : Le coeur et la boue ('A szív és a sár', 1920); Les lauriers coupés ('Lenyesett b a b é r o k ' , 1921). Később színd a r a b o k k a l , „realista k o m é d i á k k a l " prób á l k o z o t t : Porthu, brave homme ( ' P o r t h u , a derék ember', 1922); Les hommes ('A férfia k ' , 1930). Igazi t e h e t s é g e végül a regényí r á s b a n b o n t a k o z o t t ki: első sikerét a La grandé meute ('A n a g y h a j t ó v a d á s z a t ' ) cím ű v e l a r a t t a 1943-ban. A regény egy „ n a g y család", egy k a s z t letűnését ábrázolja. H a t a l m a s t á r s a d a l m i freskókat készít e t t t ö b b k ö t e t e s s o r o z a t a i b a n , amelyekben feltérképezte a f r a n c i a élet minden szeletét. 1946 és 1951 k ö z ö t t készült el nyolckötetes ciklusa, a La mort est un commencement ('A halál csupán kezdet', 1955—1961). 1952— 1953-ban jelent meg a La chasse aux hom-

696

VIAN mes ( ' E m b e r v a d á s z a t ' ) c., tízkötetes soroz a t a . F ő m ű v é n e k a Chronique francaise du XXe siécle ('A huszadik század f r a n c i a krón i k á j a ' , 20 köt.) c. ciklust szánta. Regénykoncepciója kizárja a modern t e c h n i k á k a l k a l m a z á s á t , a h a g y o m á n y o s regény szerkesztési elveit alkalmazza. Filmdialógusok a t is írt. T ö b b vadászati m u n k a szerzője, ugyanis szenvedélyes vadász. A F r a n c i a I r o d a l m á r o k T á r s a s á g á n a k volt t i t k á r a , az I n t e r n a t i o n a l Writers Guildnek 1969-től elnöke. O Egyéb fő művei: Ligne de vie ('Életvonal', reg., 1960); La caille ('A f ü r j m a d á r ' , reg., 1964); La jeunesse du monde ('A világ ifjúsága', reg., 1966); La Chasse de décembre ('Decemberi v a d á s z a t ' , reg., 1979); Rien que la vérité ('Csak az igazságot', emlékezés. 1980); L'Homme du fleuve ('A folyó embere', reg., 1981); La chasse ('A v a d á s z a t ' , reg., 1983). Dévényi Levente—Kiss Etele

vagy burleszk-szerű, pesszimista, vagy abszurd, mindig a szokatlanból táplálkozik, eszközeit a szójátékok k i f o g y h a t a t l a n t á r házából meríti. O Cikkgyűjteményei: Derniéres Nouvelles de l'homme ('Utolsó hírek az emberről', 1977); Et c'est ainsi, qu'Allah est grand ('És ilyen nagy Allah', 1978); L'éléphant est irréfutable ('Az elefánt megc á f o l h a t a t l a n ' , 1980); L'Almanach des quatre saisons ('Négy évszak K a l e n d á r i u m a ' , 1981). O E g y é b fő művei: L'Auvergne absolue ('A független Auvergne', legendafeldolgozások. 1983); La dame du dob ( ' J ó b hölgye', reg., 1987); Les champignons du détroit de Behring ('A Behring-szoros g o m b á i ' , önéletrajz, 1988); Salomé (ua., reg., 1992). O írod.: F . Besson: Alexandre Vialatte ou la complainte d ' u n e n f a n t frivolé (1981). Szabó Szilvia

Vialatte [vialot], Alexandre (MagnacL a v a l , Haute-Vienne, 1901—Párizs, 1971. m á j . 3.): francia író. A p j a h i v a t á s á t , a k a t o natiszti p á l y á t v á l a s z t o t t a , N é m e t o . - b a n t ö l t ö t t szolgálata során felfedezte Kafkát, a k i n e k szinte teljes é l e t m ű v é t l e f o r d í t o t t a és m e g i s m e r t e t t e a francia olvasókkal J . Paulhan segítségével. Később a Petit Dauphinois c. lap t u d ó s í t ó j a volt (1934-től). 1937 és 1939 között E g y i p t o m b a n t a n í t o t t . A h á b o r ú u t á n visszatért az újságíráshoz. Igen jelentős fordítói tevékenysége, számos n é m e t szerző, köztük Goethe, Nietzsche és T h . Mann műveit ü l t e t t e á t francia nyelvre. O T ö b b regénye is megjelent, k ö z t ü k a fíattling le Ténébreux ('A homállyal csatázva', 1928), a Le Fidéle Berger ('A hű pászt o r ' , 1942), a Fruits du Congo ('Kongó gyümölcsei', 1951) és a La maison dujoueur de flűte ('A f u v o l a j á t é k o s háza', posztumusz, 1986). Novellái szintén említésre m é l t ó a k : Badonce et les créatures ('Badonce és a ter e m t m é n y e k ' , 1937). Mint író a z o n b a n m i n d e n bizonnyal h á t t é r b e n m a r a d t v o l n a híres r o v a t a i nélkül, amelyekbe százával írt cikkeket számos hetilap és magazin számára. E z e n írásait halála u t á n g y ű j t ö t t é k öszsze és a d t á k ki. Számos más m ű v e is k i a d a t lan m a r a d t életében. O Stílusával érdekessé teszi a leghétköznapibb t é m á k a t is. í r á sainak furcsa világában m i n d e n n a p o s a k a meglepetések; regényei elvezetik az o l v a s ó t a k a l a n d o k színes labirintusába. Műveiben m i n d e n ü t t fellelhető a szerző életfelfogása, az a f u r c s a vidámság, amely szokatlan ízt ad t é m á i n a k . Regényeiben a fiatalság, a halál, a szerelem, a művészet t é m á i t dolgozza fel. H u m o r a , legyen a k á r p o é t i k u s

Vian [vianj, Boris; Vernon Suliivan (álnév); (Ville-d'Avray, 1920. márc. 10.—Párizs, 1959. j ú n . 23.): f r a n c i a író. Provanszál a p a és f r a n c i a a n y a négy gyermeke közül másodikként született, Versailles közelében, j ó m ó d ú , de c s a k h a m a r elszegényedő c s a l á d b a n . Középiskolai t a n u l m á n y a i t Sévres-ben, m a j d a párizsi Condorcet gimn á z i u m b a n végezte. Tizenöt évesen, korengedménnyel t e t t e le az érettségi vizsgát latinból és görögből, m a j d két évvel később filozófiából és m a t e m a t i k á b ó l . K ü l ö n ö s e b b lelkesedés nélkül beiratkozott az École Centrale des Arts et M a n u f a c t u r e s de Parisba, de egyetemi éveit elsősorban a z a j o s házibulik és a jazz iránti érdeklődése h a t á rozta meg. Maga is t r o m b i t á l t , b a r á t a i v a l kis e g y ü t t e s t a l a k í t o t t a k ; szívbetegsége mia t t a z o n b a n a b b a kellett hagynia a zenélést. Ugyanezért nem lehetett k a t o n a sem. 1941-ben feleségül v e t t e Michelle Léglise-1; egy évvel később megszerezte mérnöki dipl o m á j á t . Állást k a p o t t a S z a b v á n y ü g y i H i v a t a l n á l , ahol s z e m b e t a l á l t a m a g á t a bürokrácia és a h i v a t a l n o k l é t rémségeivel. E k k o r i b a n , 1942-ben k e z d e t t írni, először csupán kíváncsiságból, a b a r á t o k m u l a t t a t á s á r a . Első regénye, a Trouble dans les Andains ('Zűrzavar az A n d a i n e k b e n ' ) ekkor még k i a d a t l a n m a r a d t , s a második, az 1943—44-ben keletkezett Vercoquin et le plancton (Bognár R.. Venyigeszú és a p l a n k t o n . 1984) is csak 1947-ben jelent meg, R. Quenaud jóvoltából a Gallimard kiadónál. O 1946-ban állást v á l t o z t a t o t t : a Papírügyi H i v a t a l b a került, itt eg}^ évet t ö l t ö t t ; üdítően kevés volt a m u n k á j a , r á é r t írni a k á r m u n k a i d ő b e n is. H á r o m h ó n a p

via moderna: —>skolasztika

697

VIAN a l a t t megírta ú j a b b regényét, a L'écume des jours-t (1947: B a j o m i Lázár E., T a j t é k o s napok; 1969; film: Ch. B e l m o n t , 1968, francia) és egy színdarabot, L'Equarrissage pour tous (1950: Vinkó J . , M i n d e n k i t megnyúzunk, bem. Miskolci Nemzeti Színház, 1982. nov. 14.) c. M u n k a t á r s a l e t t a Jazz Hot folyóiratnak, és — bár nem t a r t o z o t t az egzisztencialisták sorába — Sartre folyóiratának, a Temps modernes-nek is. Augusztusban V e r n o n Suliivan á l n é v e n „lef o r d í t o t t a " a J'irai cracher sur vos tombes (1946: Rózsa L „ K ö p ö k a s í r o t o k r a , 1989) c. regényét; szeptemberben elvállalta Camus lapja, a Combat j a z z r o v a t á n a k vezetését, s hozzákezdett leghosszabb m ű v e , a L'Automne á Pékin (reg., 1947: P ö d ö r L „ Pekingi ősz, 1971) megírásának, a m i t két h ó n a p alatt be is fejezett. O Mindeközben végezte mérnöki m u n k á j á t , é j s z a k á i t pedig a Saint-Germain-des-Prés-n t ö l t ö t t e . Még a 2. világháború a l a t t , környezete aggodalmai dacára, a „ f e k e t e zene" b e t i l t á s a elleni tiltakozásul v e t t e ú j r a elő a t r o m b i t á i t . Különböző együttesekkel lépett fel, különösen szívesen j á t s z o t t e g y ü t t klarinétos b a r á t j á v a l , C. Abadie-val. A zenélés éveken át „másodállás" maradt számára, habár büszkén v a l l o t t a m a g á t a m a t ő r n e k . A jazz révén került k a p c s o l a t b a a h á b o r ú utáni párizsi értelmiségi körökkel a Saint-Germain-des-Prés k o c s m á i b a n és k l u b j a i b a n : hamarosan a híres T a b o u - b a n t r o m b i t á l t , ahol megfordult Queneau és Sartre, Camus és Juliette Gréco, Préver és Audiberti is. Vian c s a k h a m a r a klubok e l m a r a d h a t a t l a n bohóca, a t á r s a s á g lelke lett, s észrevétlenül r á is kövült a m a g a v á l a s z t o t t a maszk. O Az álnéven k ö z z é t e t t Köpök a sírotokra hat a l m a s b o t r á n y t k a v a r t , a szerző-,,fordít ó t " és a k i a d ó t a négy évvel k é s ő b b lezáruló perben 100 000 f r a n k p é n z b í r s á g r a ítélték. Vian m é g h á r o m regényt t e t t közzé Suliivan álnéven: Les Morts ont tous la mérne peau (1947: Á d á m P „ Minden hulla fekete, 1991); Et on tuera tous les ajfreux (1948: Vinkó J . , Öljünk meg m i n d e n rohadékot, 1990); Elles se rendent pas compte (1948: B a r a b á s J . , És mindez a nők m i a t t , 1992). Szerzősége kiderült, á m ezen könyveit soha n e m vállalta. O Az 1947-ben megjelent Venyigeszú és a plankton, a Tajtékos napok, a Pekingi ősz, 1948-as novelláskötete, a Les Fourmis ('A h a n g y á k ' ) , valamint a L'Herbe rouge (A vörös f ű ' , 1950) és az Arrache-coeur ('Szívtépő', 1953) c. regényei megjelenésükkor csaknem észrevétlenek m a r a d t a k az irodalmárok és a nagyközönség körében. Ettől kezdve leginkább az asztalfióknak írt, sokat f o r d í t o t t , azonban

— részben angolul tökéletesen beszélő felesége segítségével — különféle színvonalú m ű v e k e t , R . Chandlertő\ Strindbergig. Kritikái és tudósításai f o l y a m a t o s a n megjelentek a Jazz Hotb&n és a m a g a szerkesztette Jazz Newsh&w, ezeket 1967-ben Chroniques de Jazz ('Jazz-krónika') c. k ö t e t b e n is kiadt á k . K o r t á r s zenei t á r g y ú t a n u l m á n y a i : En avant la zizique. .. et par ici les gros sous ('Gyerünk a n ó t á v a l . . . és ide a n a g y susk á t ' , 1958) és az életében k i a d a t l a n m a r a d t Manuel de Saint-Germain-des-Prés ('A Saint-Germain-des-Prés kézikönyve', 1951; 1974-ben jelent meg). O 1950 körül élete ú j a b b f o r d u l a t o t v e t t : házassága megromlott, ami nem kis m é r t é k b e n Sartre-nak volt köszönhető. 1952-ben elvált Michelletől, s 1954-ben elvette Ursula Kübler táncosnőt. 1953-tól dolgozott a Cahiers du Collége de Pataphysique-nak; a híres kollégium „ E l s ő S a t r a f á n a k " v á l a s z t o t t a . A trombit á t ekkoriban kezdte felváltani az éneklés. J . Canetti (az író E. Canetti fivére), a Philips cég művészeti igazgatója kérésére Vian kezdetben csupán katalóguskészítést, szakértői m u n k á t végzett, m a j d h a j l o t t Canetti szavára, s eleinte csak egy-egy alkalommal, de h a m a r o s a n rendszeresen énekelte s a j á t dalait. Olyan szörnyű lámpaláz g y ö t ö r t e a z o n b a n (ami t r o m b i t á l á s közben sosem esett meg vele), hogy énekesi karrierje kis h í j á n k u d a r c b a f u l l a d t . B á n a t á b a n elvállalta, hogy tíz év u t á n ismét „ r e n d e s " állásba megy, a Philips kiadóhoz. Szorgalm a s a n g y a k o r o l t a z o n b a n , lemeze is készült, amelyet az algériai háború közepette a híres antimilitarista dal, a Déserteur mia t t c s a k h a m a r hallgatólagosan b e t i l t o t t a k . Lassan végleg f e l h a g y o t t az énekléssel. Kisebb filmszerepekre kérték fel: j á t s z o t t J . Delannoy filmjéban, a Párizsi N o t r e - D a m e ban, P. Kast filmjeiben, m a j d 1959-ben, halála előtt nem sokkal. R . Vadim Veszedelmes viszonyok-jában. 1957-ben Canetti helyettese lett a Philips élén, m a j d a Philips a l a p í t o t t a másik kiadó, a F o n t a n a művészeti vezetője. E k ö z b e n musicaleket és két operaszövegkönyvet is írt: az 1957-ben N a n c y b a n b e m u t a t o t t Chevalier de neige ('Hólovag'), zeneszerzője G. Delerue, a Berlinben 1959-ben színrekerült Fiestáé D. Milhaud. O 1959 elején s z a b a d s á g r a m e n t : szívbetegsége e l h a t a l m a s o d o t t , pihenésre volt szüksége. Nyugalomról, félállásról álm o d o z o t t . Oly sok b o t r á n y t k a v a r t Köpök a sírotokra c. könyvéből tiltakozásai ellenére filmet f o r g a t t a k . Vian nem volt h a j l a n d ó a n e v é t adni hozzá, de elment a z á r t k ö r ű b e m u t a t ó vetítésére. Az első tíz perc u t á n rosszul lett, k ó r h á z b a vitték. K é t órával

698

VIANA később h a l o t t volt; 39 évet élt. O Boris Vian világa tele van f u r a lényekkel, csodákkal, a b s z u r d helyzetekkel. A leghétköznapibb t á r g y a k és t e t t e k kerülnek ú j fénybe, v á r a t l a n átváltozások, megelevenedő holmik, e m b e r k é n t viselkedő állatok hökkentik meg az olvasót. Költői p r ó z á j a éppúgy közel áll a dadaisták és J . Cocteau műveihez, m i n t L. Carroll a b s z u r d j á h o z , de g o n d o l k o d á s á b a n és nyelvében, a műveiben t ü k r ö z ő d ő kétségtelen angolszász h a t á sok ellenére is, velejéig — és a lefordíthat a t l a n s á g i g — francia. Az elképesztő nyelvi találékonyság, amely a szerzőt A. Jarryval, J . Pr évért-tel és R. Quenaud-v al rokonit ja, az életmű egészét végigkíséri: a szövegekben neologizmusok, szófacsarások, az argó — nemegyszer d u r v a — elemei, verstöredékek csillognak, s ezek célja é p p ú g y lehet egy-egy szereplő stilisztikai eszközökkel t ö r t é n ő jellemzése, mint önfeledt játék a Szóval. Vian a mű minden lehető szintjén szakít az elbeszélés h a g y o m á n y a i v a l és sztereotípiáival: a nyelvi leleményeken túl a regényszerkesztésben is ú j a t keres, felcseréli a fejezetek számozását, időrendi tréfák a t űz az olvasóval, p r ó z á j á b a lírát kever. Éppígy elegyedik a komédia, sőt a burleszk a tragédiával: a cinizmusig erősödő irónia és önirónia villódzása m ö g ö t t o t t a fekete h á t t é r , a szerző alapvetően mélységesen szomorú világszemlélete. O Mindig független m a r a d t m i n d e n f a j t a politikai p á r t t ó l vagy filozófiai irányzattól. G o n d o l k o d á s á t a s z a b a d s á g v á g y , a betegséggel, f á j d a l o m mal, halállal való küzdelem, az embertelenség, a h á b o r ú , a katonáskodás, m i n d e n f a j t a erőszak elvetése jellemzi. J ó r ó l és Rosszról f a g g a t t a ö n m a g á t : az ember k e t t ő s természete minden művében felbukkan (Aliee a Pekingi őszben, Major és Antioche a Venyigeszú és a Planktonban, Colin és Chick, Nicolas-val kiegészülve a Tajtékos napokban stb.). Az egzisztencializmus oldalvizein evezve az öngyilkosság kérdése is foglalk o z t a t t a : időről időre elkerülhetetlen, egyedüli megoldásként jelent meg előtte. Vian nem k a p o t t vallásos nevelést, s írtózott a hitélet m i n d e n f a j t a külsőségétől, de metafizikus n y u g t a l a n s á g a szüntelenül megmut a t k o z i k , és korai műveitől kezdve érezhető e g y f a j t a rokonszenv a hívő emberek iránt. K i u t a t a z o n b a n i t t sem talált: hősei védtelenek a világ, a halál kegyetlenségével szemben. O Dalaiban a francia sanzon legjobb h a g y o m á n y a i t vitte t o v á b b . Találkozott nála a Belle É p o q u e öröksége, az 1930as évek populizmusa, a jazz és a rock-androll (ő írta az első francia rock-szövegeket), és mindezek p a r ó d i á j a — csikorgó humor-

ral, prózai műveiből ismert ö t l e t b u k f e n c e k kel. O E g y é b művei: Cantilénes en gelée ('Eagyott-kocsonyás k a n t i l é n á k ' , versek, 1949); Les Batisseurs d'Empire ou le Schmürz ('A b i r o d a l o m é p í t ő k a v a g y a Schmürz', színmű, 1959); Le Goűter des Généraux ('A t á b o r n o k o k o z s o n n á j a ' , 1962); Je voudrais pas erever ('Nem a k a r o k megdögleni', versek, dalszövegek, 1962); Textes et chansons ('Szövegek és d a l o k ' , 1966); Le loup-garou ('A f a r k a s - e m b e r ' , elb.-ek, 1970); Théátre ('Színművei', 2 köt., 1970— 1971); Ecrits sur le jazz ( ' í r á s o k a jazzről', 1981); Chansons. 478 chansons de Vian ('Sanzonok. Vian 478 s a n z o n j a ' , 1984); Cent sonnets ('Száz s z o n e t t ' , 1984). O G y ű j t , kiad.: Oeuvres romanesque ('Regényírói életmű', 5 köt., 1980-tól). O Magyarul még: 1—1 elb. (Gellért Gy., U t u n k , 1972, 32.; uő, Ú j Szó, 1974. 9.; B a j o m i L á z á r E., Galaktika, 1976, 21.; Molnár K . . I P M . 1979, 6.); 2 elb. (Márton Gy., Mai francia elbeszélők, 1980); 1—1 elb. (Bíró Vera, Igaz Szó, 1981, 10.; Végh Gy., G a l a k t i k a , 1981, 44.); 1 t a n . (Bajomi L á z á r E . , uo., 1981, 44.); 1 prózavers (Végh Gy., uo., 1982, 44.); 1 vers (Bárányi F., Szerelem és háború, anto., 1983); 1—1 elb. (Arató J . , Ú j T ü k ö r , 1984, 6.; L á n g I., R a k é t a . 1986, 22.; Kántor G., uo., 1989, 15.; uő, uo., 1989, 51 — 52.). O írod.: H. B a u d i n : Boris Vian, la poursuite de la vie totale (1966); M. Rybalka: Boris Vian (1969); M. A r n a u d : Les Vies paralléles de Boris Vian (1970); F . R e n a u dot: II était une fois Boris Vian (1973); J . Clouzet: Boris Vian (1973); M. F a ú r é : Les vies p o s t h u m e s de Boris Vian (1975); Bajomi L á z á r E.: Boris Vian és a sci-fi (Galaktika, 1976, 21.); J . Bens: Boris Vian (1976); G. P e s t u r e a u : Boris Vian, les a m e r l a n d s et les godons (1978); P. Birgander: Boris Vian romancier (1981); N a g y P . : B o t r á n y o k m ú l t á n (Nagyv, 1989, 4.); F o g a r a s s y M.: Boris Vian: K ö p ö k a s í r o t o k r a (Holmi, 1990,1.). Saly Noémi

699

Viana [viánö], Antonio Manuel Gonzales Couto (Viana do Castelo, 1923. j a n . 24. -): portugál költő. E g y i k i r á n y í t ó j a volt az 1950-es évek jelentős költészeti folyóiratán a k , a Távola Redonda e. l a p n a k . O F ő b b művei: 0 Avestruz Lírico ('A lírikus strucc', költ.-ek, 1948); No Sossego da Hóra, ('Az óra n y u g a l m á b a n ' , költ.-ek, 1949); O Coracáo e a Espada ('A szív és a k a r d ' , költ.-ek, 1951); A Face Nua ('A meztelen arc', költ.-ek, 1954); Mancha Solar ( ' N a p f o l t ' , költ.-ek, 1959); A Rosa Sibilina ('A r e j t e l m e s rózsa', költ.-ek, 1960); Relatório Secreto ('Titkos jelentés', költ.-ek, 1963); Pátria Exausta

VIANA ('Kimerült haza', költ.-ek, 1971); Raiz da Lágrima ('A könny e r e d e t e ' , költ.-ek, 1973); Cora^ao Arquivista ('A levéltáros szív', visszaemlékezések, 1977); Nada Nada ('Semmi semmi', költ.-ek, 1977); Voo Doméstico ('Belföldi repülés', költ.-ek, 1978). 0 G y ű j t , kiad.: Poesia (1948—63) ('Költemények (1948—63)', 1963). Szilágyi Ágnes Judit Viana [viánö], Bento Luis (Sáo Miguel, Azori-szigetek. 1794—Párizs, 1822 ?): portugál költő. Liberális eszméi m i a t t i száműzetése a l a t t irodalmi-politikai lapot szerkesztett, és a francia klasszikus művészek és gondolkodók (Fénelon, Chateaubriand, Rousseau) műveit f o r d í t o t t a portugálra. Költészetére kor- és honfitársai közül legink á b b F . Elísio h a t o t t . Rákóczi István Viana [vidná], Carlos de Aragón (Penafiel, 1421—1461): spanyol k r ó n i k a í r ó . N a v a r r a i Blanka fia, V i a n a hercege. I s m e r t s é g é t nem utolsó s o r b a n a n n a k köszönhette, hogy II. János fia b ö r t ö n b e v e t e t t e , azzal a váddal, hogy Viana meg a k a r t a mérgezni. Alfonso de la Tőrre t a n í t v á n y a volt, igen jó b a r á t ságban állt Ausiás Marchal. Egy ideig Nápolyban élt, n a g y b á t y j a , V. Alfonz udvarában. Legérdekesebb m ű v e a Crónica de los reyes de Navarra ('A n a v a r r a i királyok krónikája'), a m e l y n a g y a p j a , III. Károly uralkodásától kíséri végig a királyok történetét. Hemrik Magda Viana [vidná], J a v i e r de (Canelones, 1868. aug. 5.—La Paz, Canelones megye, 1926. okt. 5.): uruguayi író. 1904-től 1918ig argentínai emigrációban élt, u t á n a parlamenti képviselő volt. Az u r u g u a y i puszták és az itt lakó, m á r f e l b o m l á s n a k indult gaucho (->gauchismo) réteg színes tollú, realista ábrázolója. Népi nyelven írt, b á r lélekrajza gyenge, h a n g j a sokszor pesszimista. Az uruguayi realista regény m e g t e r e m t ő j e . O Fő művei: Campo ('Vidék', elb.-ek, 1896); Gaucha ('Gaucho-lány', reg., 1899); Lena seca ('Száraz tűzifa', elb.-ek, 1905); Yuyos ('Gyomok', reg., 1912); Cardos ('Bogáncsok', reg., 1919); Del camo y de la ciudad ('Vidékről és városból', elb.-ek, 1921). O írod.: R. W . Mata: El g a u c h o en J a v i e r de Viana ( R e v i s t a Nációnál, 1950, szept.); T. J . Freire: J a v i e r de V i a n a , modernista (1958). Inotai András Vianes [vianesz], J e a n - C a l e n d a l (Mouriés, Bouches-du-Rhőne, 1913—): occitán nyelvű f r a n c i a író, költő. Felsőfokú tanulm á n y o k u t á n visszatért eredeti mesterségé-

hez, a kertészethez. Elsősorban S.-A. Peyre f o l y ó i r a t á b a n , a Marsyasban publikál, s g o n d o l k o d á s m ó d j á n a k kialakulását is Peyre befolyásolta; így Vianes is az occitanizmus ellenzői közé állt. Ugyancsak mestere h a t á s á n a k t u d h a t ó be, hogy a formai eszközökben sosem lép túl a századvégi modernizmus ú j í t á s a i n . Költészetének alapvető t é m á j a a szülőföld szeretete, melyet pog á n y életörömmel és mély humanizmussal ünnepel. L e g j o b b művei kiemelik a Peyrekövetők sorából: Se soubro un pau de ieu ('Ha m a r a d belőlem egy kevés', versek, 1966). Jancsó Júlia Viani, Lorenzo (Viareggio, 1882. nov. 1.—Lido di Ostia, R ó m a ! 1936. nov. 2.): olasz festő, író, költő, újságíró. Pásztorkodásból élő családból származott. Rossz tanuló volt, aki csak az elemi iskola harmadik osztályáig j u t o t t el, ezután borbélyinasnak a d t á k . K a m a s z k o r á b a n a n a r c h i s t á k k a l lép e t t k a p c s o l a t b a ; a viareggiói Delende Carthago ( ' K a r t h á g ó elpusztítandó') csoport vezetője lett. Ügyesen rajzolt, P. Nomellini livornói festő b i z t a t á s á r a a luccai képzőművészeti főiskolát l á t o g a t t a , m a j d a firenzei f e s t ő a k a d é m i á n Fattori is a mesterei közé t a r t o z o t t . Firenzében ismeretséget köt ö t t olyan írókkal, m i n t G. Papini, F . Tozzi, D. Giuliotti, és olyan képzőművészekkel, m i n t Spadini, M. Levy és De Witt. C. Roccatagliata Ceccardi íróval e g y ü t t 1907-től művészkört v e z e t e t t : ez a viareggiói m u n k a ügyi h i v a t a l által rendelkezésére b o c s á j t o t t nagyméretű műteremlakásban tartotta összejöveteleit. Az 1. világháború idején f r o n t s z o l g á l a t o t teljesített a K a r s z t o k b a n és más hadszíntereken; m a j d 1922-ben, negyvenéves fővel, hosszú és sikerekben gazdag festői p á l y a f u t á s á t újságírói és regényírói tevékenységgel t e t t e változatosabbá: Mussolini Popolo d'Italia c. napilapj á n a k m u n k a t á r s a lett, és megjelent Ceccardo c. k ö n y v e , amely b a r á t j a emlékét elev e n í t e t t e fel. Gli ubriachi ('A részegek', 1923) c. elbeszéléskötetében minden modorosságtól mentes, szikár stílusban f e s t e t t keserű l á t o m á s t a t á r s a d a l o m elhanyagoltjairól, a g y á m o l t a l a n o k r ó l . Következő nov e l l a g y ű j t e m é n y é b e n — I Vágeri ('A vagányok', 1926) — k ö n n y e d e b b hangvétellel írt ugyanarról a világról. Angid, uomo d'acqua ('Angiö, a vízi ember'. 1928) c. regénye a tengerészek világában játszódik. Hajózásról szól Bava ('Tajtékzó h a r a g ' , 1932) c. regénye is: még az Angidnál is nagyobb beleéléssel ecseteli a viareggiói tengerjárók viszontagságos életét, szokásait, nyelvezetét. A m ű olyan szokatlan bőség-

700

VIANA gel él tájszólás! és tolvajnyelvi kifejezésekkel, hogy a szerző szükségét érezte az olvasók t á j é k o z t a t á s á n a k , és szójegyzéket t e t t közzé a m ű függelékében. O Viani önéletrajzi ihletésű regényei 1929 és 1936 közt jelentek meg. A Ritorno alla patria ('Visszatérés a szülőföldre', 1929) a háborúból hazatérő k a t o n á k sorsáról beszél. Az II figlio del pastore ('A pásztor fia', 1930) Viani gyermekkoráról szól, amikor a p j a fölhag y o t t a s z a b a d és független juhászélettel, és jobb fizetség r e m é n y é b e n városi szolgálatba szegődött. A Barba e i capelli ('Szakáll és h a j ' , 1939) c. posztumusz m ű a borbélyinasság k o r s z a k á t idézi fel, különösen érdekessé teszik a G. Puccinival és G. D'Annunzióv&l való találkozásra emlékező jelenetek. E k ö z b e n s z a k a d a t l a n u l f o l y t a t t a festészeti m u n k á s s á g á t is; a tengerészeti árvaház freskóinak kivitelezése közben érte a halál. O írod.: G. Nervini: Lorenzo Viani nella v i t a e nell'arte (1939); S. Pellegrini: A p p u n t i di storia civile e letteraria italiana (1940); E. F r a n c i a — R . Cortopassi: Lorenzo Viani (1955). Majtényi Zoltán Vianu [vjánu], T u d o r (Giurgiu, 1897. dec. 27. Bukarest, 1964. m á j . 21.): román esztéta, költő, filozófus, irodalomtörténész, kritikus. Orvoscsaládban született. Középiskoláit szülővárosában és Bukarestben végezte, egyetemi t a n u l m á n y a i t a bukaresti egyetem bölcsész- és jogi k a r á n kezdte 1915-ben. K é t d i p l o m á j á t 1918-ban és 1920-ban szerezte meg, m a j d Bécsben és T ü b i n g e n b e n t a n u l t filozófiát. 1923-ban védte meg Schiller költészetével foglalkozó doktori disszertációját. H a z a t é r v e végigj á r t a az egyetemi hierarchia összes lépcsőf o k á t . E s z t é t i k á t , világirodalmat és összehasonlító i r o d a l o m t ö r t é n e t e t a d o t t elő. 1945-ben a Nemzeti Színház igazgatója, 1946—1947 között R o m á n i a belgrádi n a g y k ö v e t e volt. 1937-től a R o m á n Akadémia levelező-, m a j d 1955-től rendes t a g j a lett, ám ezt megelőzően 1952-ben ,,kozmop o l i t i z m u s a " m i a t t rövid időre eltávolított á k tanszékéről. O Elete utolsó nyolc évében -— az egyetemi o k t a t á s mellett — az akadémiai k ö n y v t á r igazgatói tisztségét is betöltötte. N a g y szakmai és erkölcsi tekintélyű értelmiségiként t ö b b nemzetközi esztétikai kongresszuson képviselte h a z á j á t . 1958-tól a r o m á n U N E S C O - b i z o t t s á g főtitk á r a volt. O Kezdetben költői el hivatást érzett, s versekkel jelentkezett a Flacara c. folyóiratban (1916-ban). Ezenkívül a Vieata nouá és a Literatorul c. lap közölte költeményeit. Al. Macedonski irodalmi körét lát o g a t t a . 1920—1922 között E. Lovinescu

Sburátorul c. k i a d v á n y á b a n közölt rendszeresen irodalomkritikát, irodalmi t á r c á t , tan u l m á n y o k a t , s e g y ú t t a l a jeles k r i t i k u s o k s o r á b a lépett. K o r a i barátságai és jó kapcsolatai is e körökhöz fűzték. I s k o l a t á r s a és jó b a r á t j a volt I. Barbu költő, akiről 1935ben t a n u l m á n y t írt ( I o n Barbu). I a s i - b a n megismerkedett G. Ibráileanu irodalomkritikussal és a Viata Románeascá körével; e l a p állandó m u n k a t á r s a volt 1940-ig. Irodalomtörténeti tanulmányokat, képzőművészeti k r i t i k á k a t közölt itt. Ezen a terület e n szerzett először elismerést. K é s ő b b neves íróknak szentelt m o n o g r á f i á k a t (Poezia lui Eminescu, 'Eminescu költészete', 1930; Anton Pann, 1955; Al. Odobescu, 1956; Arghezi, poet al Omului, 'Arghezi, az e m b e r k ö l t ő j e ' , 1964). Sorra l á t t a k n a p v i l á g o t kut a t ó m u n k á j a e r e d m é n y é t rögzítő t a n u l m á nyai és nagy szintézisei: Infiuenta lui Hegel ín cultura romána ('Hegel h a t á s a a r o m á n művelődésre', 1933); Estetica ( ' E s z t é t i k a ' , 1934, 1936) c. Ez u t ó b b i t előkészítette többek között Dualismul artei ('A m ű v é s z e t d u a l i z m u s a ' , 1925) és Arta §i frumosul ('A művészet és a szép', 1931) c. műve. S z á m o s stilisztikai vizsgálódása közül kiemelkedik Problemele metaforei si alte studii de stilisticá (1957: Szilágyi I)., A m e t a f o r a kérdéseiről és egyéb t a n u l m á n y o k , 1967) c. k ö t e t e . Világirodalmi t a n u l m á n y a i élete utolsó évtizedében jelentek meg: Voltaire (1955); Cervantes (1955); Literatura universalá si literatura nátionalá ('Világirodalom és nemzeti irodalom', 1956); F. M. Dostoievski ('F. M. Dosztojevszkij', 1957); Studii de literatura, universalá si comparatá (1960: Halász A n n a , Korok, írók, művek. Összehasonlító irodalmi t a n u l m á n y o k , 1983); Schiller (1961); Goethe (1962). O Esztétikai gondolk o d á s á b a n a mű lényegi a t t r i b ú t u m á n a k az é r t é k e t t e k i n t e t t e . A l a p k ö v e t e l m é n y n e k t a r t o t t a a klasszicizmushoz való k ö t ő d é s t , amin a h u m a n i z m u s korszerű f o r m á j á t ért e t t e , az esztétikum és az erkölcs e g y b e k a p csolását, melyet mind a miszticizmussal, m i n d az individualizmussal szembeállított. Figyelemre méltó elemzéseinek szintézis- és r e n d s z e r t e r e m t ő ereje. O E g y é b művei: Imagini italiene ('Olaszországi ú t i k é p e k ' , ú t i r a j z o k , 1933); Filosofie sipoezie ('Filozófia és költészet', tan.-ok, 1937); Studii de filosofie si esteticá ('Filozófiai és esztétikai t a n u l m á n y o k ' , 1939); Arta prozatorilor románi ('A román prózaírók m ű v é s z e t e ' , t a n . - o k , 1941); Istoria literaturii románé ('A r o m á n irodalom t ö r t é n e t e ' , t a n . , I. köt., S. Cioculescuv&l és VI. Streinuval, 1944); Filosofia. culturii ('Kultúrfilozófia', 1944); Versuri ('Versek', 1957); Jurnal ('Napló',

701

VIARD 1964); Studii de literature romána {'Tanulm á n y o k a r o m á n irodalomról', 1965); Postume ( ' P o s z t u m u s z ' , esszék, 1966). O G y ű j t , kiad.: Opere ('Művei', 1—5. köt., 1971—1977). O Magyarul még: 2 vers (Szemlér F., L á t h a t á r , 1939, 7.); 1 t a n . (n. n., Igaz Szó, 1962, 10.); 6 vers és 3 t a n . (Franyó Z., Szemlér F., B u s t y a E . stb., A román irodalom kis tükre, I V / b köt., 1964); aforizmák (Beke Gy., R o m á n aforizmák, 1967). O írod.: P . Comarnescu: Sistemul de estetlcá al profesorului T. Vianu (Revista Fundatiilor regale, 1935, febr. 2.); P . Constantinescu: E s e u r i critice (1947); H . J a c quier: Un m a r e u m a n i s t : T. Vianu (Steaua, 1957, 12.); I . Biberi: T u d o r Vianu. Ómul opera (1969); Al. George: Semne si repere (1971); E. Simion: Scriitori r o m á n i de azi (2. köt., 1976). Cornel Regman Viardot [viardó], Louis (Dijon, 1800. júl. 31.—Párizs, 1883. m á j . 5.): f r a n c i a író. Ő a l a p í t o t t a 1841-ben George SanddaX és P. Leroux-veíl a Revue indépendante c. folyóiratot. 1838-tól az Olasz Színház rendezője volt, közben s z á m o s író, k ö z t ü k Cervantes, Puskin^ Turgenyev és Gogol m ű v e i t fordít o t t a . 0 ü l t e t t e á t f r a n c i a nyelvre Puskin A k a p i t á n y l á n y a c. kisregényét (La Füle du capitaine, 1866). V i a r d o t művészettörténeti munkái is jelentősek: könyvei jelentek meg a festészetről, m a j d 1842 és 1845 között egy s o r o z a t a E u r ó p a múzeumairól. O B a r á t j a volt I. Turgenyev, a k i t 1845-től Viardot feleségéhez, Pauline-hoz gyöngéd szálak f ű z t e k , s g y a k r a n h á z u k b a n élt. O Magyarul: Az utolsó Czaporog (történeti reg., K h e r n E., 1860). Szabó Szilvia Viareggio-díj [viáreddzso]: olasz irodalmi díj. L. Repaci, C. Salsa és A. Colantuoni k e z d e m é n y e z é s é r e — 1929-ben a l a p í t o t t á k , 1930-tól a d o m á n y o z t á k . Odaítélését hamarosan a l e g f o n t o s a b b olasz irodalmi események közt t a r t o t t á k számon. A díjjal járó pénzösszeg 1930-ban 10 000 lírát t e t t ki. Eredeti szervezeti szabályzata előírja, hogy a létesítendő á l l a n d ó bizottságnak kötelessége dönteni az előző esztendő július l-e és a díjkiosztás é v é n e k június 30-a k ö z t első kiadásban megjelenő, j u t a l m a z á s r a legmélt ó b b n a k t a l á l t elbeszélő mű szerzőjét megillető díj odaítéléséről és Viareggio városában t ö r t é n ő á t a d á s á r ó l . A zsűri ugyanakkor f e n n t a r t j a m a g á n a k azt a jogot, hogy az e m l í t e t t h a t á r i d ő n belül megjelent bármilyen m á s m ű f a j ú k ö n y v e t is vizsgálat a t á r g y á v á tehessen. A Viareggio-díj a továbbiakban más műfajokra (tanulmány, esszé, m ű b í r á l a t , filológiai alkotás, színmű,

m ű f o r d í t á s ) is k i t e r j e d t , még „első m ű v e s " szerzők j u t a l m a z á s a is sorra került, és ezzel m i n d szélesebb körű érdeklődést ébreszt e t t . A díjkiosztók figyelme pedig rendszeresen és dicséretes következetességgel pászt á z t a végig ú j r a meg ú j r a nemcsak az irod a l o m és a t á r s m ű v é s z e t e k / t á r s t u d o m á n y o k éves termését, h a n e m a közönség ízlésének fejlődését, módosulásait, szeszélyes c s a p o n g á s a i t is. A Viareggio-díj kiosztása c s a k h a m a r országos érdeklődést v á l t o t t ki, sőt az i r o d a l o m t ö r t é n é s z — k ö n y v k i a d ó i stb. véleményalkotást, tájékozódást illetően messze I t á l i a h a t á r a i n t ú l is m é r v a d ó n a k bizonyult. Bizonyos előre könnyűszerrel kis z á m í t h a t ó politikai meggondolások k ö v e t k e z t é b e n 193l-re a n n y i r a elfajult a helyzet, hogy Repacit le kellett v á l t a n i az elnökségről. A n y o m á s a t o v á b b i a k b a n addig fokoz ó d o t t , míg végül 1936-ban a fasiszta vezetők a s a j á t maguk által összeállított névsorral é r k e z t e k Viareggióba, s ítélték o d a a d í j a k a t k é n y ü k - k e d v ü k szerint — í r t a Repaci, aki a k k o r m á r minden v o n a t k o z á s b a n visszavonult a rendezvénytől. Az a k k o r t á j t d í j a z o t t írók neve nem csupán a zsűri teljes k ö z ö n y é t és f á s u l t s á g á t tükrözi, h a n e m e l l e n t m o n d á s o s m a g a t a r t á s á t is. E négy esztendei felemás kényszerállapot u t á n 1940-ben a díjkiosztást felfüggesztették a 2. v i l á g h á b o r ú egész i d ő t a r t a m á r a , m a j d 1946-ban a zsűri elnökségét ú j r a elvállaló Repaci szenvedélyes kezdeményezéseinek köszönhetően merőben ú j alapokon, a Viareggio-díj bíráló bizottsága ú j j á a l a k u l t . A z ó t a a Viareggio-díj lényegében v á l t o z a t lanul, elvi törés és megszakítás nélkül fennt a r t o t t a működése fő vonását: elismert írók, k ö l t ő k , irodalomtörténészek, müitészek a l k o t á s a i r a hívja fel a közfigyelmet — G. Ungarettitol G. De Benedettiig, D. Valeriig és számtalan m á s kiváló alkotóművészig —, egyszersmind k i m o n d j a s a j á t é r t é k í t é l e t é t az irodalomi évad egészéről. A d í j k i o s z t á s t követően az odaítélő b i z o t t s á g v á l a s z t á s á t vitató, időszakosan fellobbanó hírlapi csatározások i n k á b b politikaiak, s e m m i n t irodalmiak, a z o n b a n j ó n é h á n y alk a l o m m a l h a t á r o z o t t a n és h a t é k o n y a n k ö z r e m ű k ö d t e k a díjazott művek vagy szerzők é r t é k é n e k alapos és körültekintő oka d a t o l á s á b a n . Az elbeszélői díjhoz 1948-tól költészeti díj járul; az u t ó b b i neve 1953-ig Versilia-díj volt. Az irodalmi díj 1980-ban m á r h á r o m csoportra oszlott: regényirodalom, költészet és nem szépirodalmi jellegű irodalom. Mindegyik m ű f a j d í j a z o t t alkot á s a 3 0 0 0 0 0 0 líra j u t a l o m b a n részesült. O A Viareggio—Versilia elnevezésű d í j a t először 1967-ben o s z t o t t á k ki, 3 500000 líra

702

VIATA értékben: ez nemzetközi díj, nem szükségképp irodalmi m u n k á s s á g é r t a d j á k , hanem a művelődés, a népek testvérisége és a béke érdekében végzett t e v é k e n y s é g é r t is; néhán y a n a közismert d í j a z o t t a k közül: P. Neruda (1967), A. Gésaire (1968), N. Guillén (1972), G. Strehler (1975), P . Nenni (1977), G. Grass (1978), D. DolcÁ (1979) stb. O (—• irodalmi díj) Majtényi Zoltán

Petrescu és T. Vianu. A folyóirat a kor irodalmának kiválóságaival — T. Pillát, M. Sadoveanu, L. Blaga, T. Arghezi, I. Rebreanu — k é s z í t e t t remek riportok és i n t e r j ú k révén f o n t o s irodalomtörténeti d o k u m e n t u m t á r . O írod.: T. Valerian: Chipuri (1970); Z. Ornea: 0 revista s á m á n á t o r i s t á dizidentá ( R o m á n i a literará, 1971, 40.); V. Netea: Tnterviuri (1972). Erdős Katalin Viafa Nouá: —> Vieata

viaszkabinet: ->látványosság Viajia literará [vjácá litéráröj: 1. r o m á n irodalmi folyóirat. 1906. j a n u á r 1. és 1908. április 8. között h e t e n t e a d t á k ki Bukarestben. Főszerkesztője G. Coqbuc, m a j d 1. Gorun volt. Bár alapvetően a népies irodalom o r g á n u m a volt, neves szimbolista költők, I. Minulescu és 1). Anghel is publikáltak hasábjain. A lap köréhez t a r t o z o t t A. Vlahutá, A. Naum, V. Eftimiu, R . D. Rosetti. I r o d a l o m k r i t i k u s k é n t k ö z r e m ű k ö d ö t t benne M. Dragomirescu és E . Lovinescu. O 2. 1914. november 22. és 1916. június 25. között (havonta, m a j d k é t h a v o n t a ) Craiován megjelent irodalmi lap. Alapvetően a realista irodalom f ó r u m a k í v á n t lenni, b á r nem u t a s í t o t t a el a szimbolista i r á n y z a t o t sem. Elsődleges célja a m a g a s k u l t ú r a terjesztése volt. E z t komoly, gondolatébresztő m ű v e k publikálásával, a világirodalom remekeinek fordításával k í v á n t a szolgálni. I t t l á t t a k napvilágot t ö b b e k között C. T. Stoika, Al. Iacobescu, N. Crainic, 0 . Goga, M. Cruceanu, C. Moldoveanu, Z. Bársan és T. Vianu írásai is. O 3. 1926. f e b r u á r 20. és 1941. június 15. között Bukarestben kiad o t t irodalmi folyóirat. Főszerkesztője G. Murnu, m a j d a 26. számtól I. Valerian volt. Első periódusában, 1930 szeptemberéig h e t i l a p k é n t jelent meg. E k k o r a l a k í t o t t a ki s a j á t o s s t á t u s z á t is. N e m csatlakozott sem a tradicionalistákhoz, sem a modern irányzatokhoz. A lap egyedüli mércének a tiszta, művészi értéket t e k i n t e t t e . E kors z a k á b a n rendszeres m u n k a t á r s a i közé t a r t o z o t t V. Voiculescu, G. Bacovia, E. Isac és Al. Sahia, ill. (a kor legnevesebb irodalomtörténészei és műkritikusai) Cioculescu, V. Streinu, G. Gálinescu és G. M. Zamfirescu. Második periódusában h a v i l a p k é n t egyre r i t k á b b a n l á t o t t n a p v i l á g o t : 1930 novembere és 1935 áprilisa k ö z ö t t 169, 1935 m á j u s a és 1937 decembere k ö z ö t t 13, 1938 t a v a s z a és 1941 n y a r a k ö z ö t t 9 száma jelent meg. A kiadás nehézségei ellenére alkotói köre k i t a r t o t t mellette, sőt ú j m u n k a t á r s a k is csatlakoztak hozzá, pl. M. Eliade, Z. Stancu, E . -Jebeleanu, M. Sadoveanu, I. T. Cioránescu, M. Stefánescu, S. Dan, Camil

nouá

Viaja Románeascá [vjácá r o m ü n é á s z k ö j ( r o m á n ' R o m á n E l e t ' ) : r o m á n irodalmi és t u d o m á n y o s folyóirat. O 1. H a v o n t a jelent meg la^i-ban, 1906 márciusától. P r o g r a m j á t részben az Evenimentul literar (1893— 1894) c. k i a d v á n y készítette elő, melynek szerkesztői k ö z ö t t volt G. Ibráileanu, a későbbi ia§i-i lap vezéregyénisége, a poporanizmus (~*poporanism) néven ismertté v á l t irodalmi—művészeti és t á r s a d a l m i — m ű velődési i r á n y z a t egyik ideológusa. E mozgalom éppen a V i a t a R o m á n e a s c á hasábjain b o n t a k o z o t t és kristályosodott ki végső f o r m á j á b a n , az újság működésének első korszakában (1906—1916). Kezdetben C. Stere politikus, a későbbi prózaíró, valam i n t P. Bujor vezette. Utóbbi helyét hamarosan I. Cantacuzino t ö l t ö t t e be. De igazi spiritus r e c t o r a kezdettől fogva G. Ibráileanu volt, az ő működése t e t t e e szemlét a román k u l t ú r a t ö r t é n e t é n e k második legfontosabb o r g á n u m á v á , rangsorban közvetlenül a Convorbiri literare (1867—1944), a Junimea művelődési társaság folyóirata u t á n következővé. O R o m á n i á n a k az 1. világháborúba való belépése m i a t t a lap kiadása 1916-tól 1920-ig szünetelt. 1930ban a szerkesztőség B u k a r e s t b e költözött; 1940-ben a k a t o n a i d i k t a t ú r a felfüggesztette megjelenését. Első korszakában jeles személyiségek i r á n y í t o t t á k , köztük a filozófus M. Ralea, az irodalomkritikus G. Gálinescu, a politikus G. Visoianu, a művészettörténész G. Oprescu. 1944 u t á n a k i a d v á n y ú j r a indult, e z ú t t a l D. I. Suchianu vezetése alatt, de 1946-ban ismét beszüntették tevékenységét a k o m m u n i s t a rezsim nyomására. Egészen az 1. világháborúig széles látókörű és k ö v e t k e z e t e s d e m o k r a t i k u s eszmék szócsöve volt; céljaként a nép, k i v á l t k é p p a parasztság szellemi felemelését jelölte meg. A besszarábiai C. Stere révén a lap poporanista hangvételének kialakulásában meghatározó szerepük volt az orosz narodnyik eszméknek, így a folyóirat a fő hangsúlyt a gazdasági és politikai jelenségekről a művelődési és nemzeti kérdésekre helyezte át. A nemzeti m ű v e l ő d é s állt a Sámánátorul c.

703

VIATT o r g á n u m figyelmének k ö z é p p o n t j á b a n is, de egyrészt nacionalista, sőt soviniszta beállítottsága, másrészt szentimentális, idillikus társadalomszemlélete a sámánátorizmust (—>sámánatorism) i n k á b b m a r a d i , retrográd i r á n y z a t t á tette. A V i a t a R o m á neascá v i s z o n t — főként Ibráileanunak köszönhetően — realistább, m i l i t á n s a b b irod a l m a t t á m o g a t o t t , olyant, a m e l y a parasztságot „ m i n t társadalmi t é n y e z ő t " ábrázolta. M a g a a „nemzeti s a j á t o s s á g " is, amely m u n k a t á r s a i t foglalkoztatta, i n k á b b t á r s a d a l m i , m i n t biológiai jelenség volt. Ez a nézőpont főleg a k é t világháború k ö z ö t t vált jelentőssé, amikor a racionalizmus ellenfelei m á r nem a s á m á n á t o r i s t á k v o l t a k , hanem egy másik, a Gíndirea (1921—1944) c. periodika köré csoportosult értelmiségiek képviselte á r a m l a t . A gíndirizmus, melynek fő ideológusa N. Crainic volt, a tősgyökeresség k u l t u s z á t , az ortodoxiát, a miszticizmust t e k i n t e t t e a nemzeti szellem igazi k o o r d i n á t á i n a k . Működésének e második s z a k a s z á b a n (1920—1940) a V i a t a R o m á neascá l e m o n d o t t néhány, k o r á b b a n szám á r a oly k e d v e s eszméről, elsősorban pedig a poporanizmussal való azonosulásról. F ő f e l a d a t á n a k a demokrácia v é d e l m é t tekint e t t e egy olyan korban, amikor ez a jobboldali m o z g a l m a k t á m a d á s á n a k kereszttűzébe került, k i v á l t k é p p az 1940-es években, amikor is mindez az Antonescu-íéAe vasgárdista d i k t a t ú r á b a n csúcsosodott ki. O Doktriner t a r t á s a ellenére a lap elsősorban kiváló szépirodalmi és művelődési szemle volt, R o m á n i a minden történelmi t á j e g y s é gén élő, s z á m o s jelentős író, t u d ó s , k r i t i k u s és filozófus eszméinek m e t s z é s p o n t j a . Magában a szerkesztőségben is k i a l a k u l t a szellemi közélet olyan költőkből és prózaírókból álló kemény magja, m i n t pl. M. Sadoveanu, G. Topírceanu, M. Codreanu, D. Botez, Otilia Cazimir, Al. Philippide, I. Teodor eanu. Az irodalmi kritikát G. Ibráileanu m u n k á i n kívül — ő t ö b b r o v a t o t is vezetett, elsősorban a Miscellanea c í m ű t — M. Ralea, T. Vianu, G. Cálinescu, Oc. Botez képviselte. A kor szépirodalmi t e r m é s é n e k számos kiemelkedő alkotása itt jelent meg először M. Sadoveanu, Brátescu-Voinesti, Hortensia Papadat-Bengescu, I. Barbu, M. Caragiale, T. Agárbiceanu és m á s o k tollából. A f o l y ó i r a t nem zárkózott el a m o d e r n szellemű (szimbolista, expresszionista) m ű vek közlésétől, jóllehet p r o g r a m s z e r ű e n nem rokonszenvezett az a v a n t g a r d e m ű v é szettel, sőt szembehelyezkedett — elsősorban Ibráileanu révén — a m o d e r n i z m u s t egyértelműen t á m o g a t ó E. Lovinescu irod a l o m k r i t i k u s által vezetett Sburátorul c.

lappal és azonos nevű irodalmi körével, O 2. A folyóirat kialakult t e k i n t é l y e és főképpen következetes d e m o k r a t i k u s irányvonala 1948-ban arra k é s z t e t t e a k o m m u n i z m u s ideológusait, hogy a név presztízsét felhasználva, megjelentessék u g y a n e z e n a cím e n az írószövetség k i a d v á n y á t . Kezdetben nem sok köze volt Ibráileanu l a p j á n a k szellemiségéhez, lévén (1948—1963 között) a proletkult o r g á n u m a . S z o v j e t m i n t á r a , a szűk látókörű uralkodó ideológia és a szocialista realizmus jegyében összehordott, t ö b b száz oldalas r e g é n y e k e t a d t a k benne közre. 1964 u t á n az azóta is megjelenő periodika mind h a t á r o z o t t a b b a n eltávolodott a d o g m a t i k u s szemlélettől, de 1989 decemberéig a politikai tényezők b e a v a t k o z á s á t ó l teljesen megszabadulni n e m t u d o t t . 1990 ó t a új, d i n a m i k u s t a r t á s t ö l t ö t t , b á t r a n nyúl a legkényesebb k o r t á r s témákhoz. M u n k a t á r s i g á r d á j á t kiszélesítette, főként a d i k t a t ú r a idején m á s k é n t gondolkodók, v a l a m i n t az emigráció képviselőinek bevonásával. O T ö r t é n e t é b e n különösen termékeny korszaknak s z á m í t o t t a k az 1965 és 1974 közötti évek, amikor is egy bontakozó, viszonylagos liberalizálódás körülményeit kihasználva, igényesen összeválogat o t t m u n k a t á r s a k k a l , a szerkesztőségnek sikerült, f ő k é n t az i r o d a l o m k r i t i k a és az i r o d a l o m t ö r t é n e t területén jelentős újraértékelő tevékenységet f o l y t a t n i a , h a t h a t ó san résztvennie a p r o l e t k u l t n a g y szellemi k á r o k a t okozó t o r z í t á s a i n a k kiigazításában. E t e k i n t e t b e n elsősorban a különböző nagy íróegyéniségeknek szentelt különszámai fontosak (T. Arghezi, M. Sadoveanu, I . L. Caragiale, Eminescu, Kogálniceanu, T. Vianu, T. Maiorescu stb.), v a l a m i n t azon állandó rovatai, melyek írói életműveket, irodalmi irányzatokat, eszméket kimerítően taglaló t a n u l m á n y o k n a k a d t a k helyet. Ilyen irányú szándékuk még 1974 u t á n is érvényesült, a könyörtelenül megnyirbált terjedelem ellenére. O írod.: V i a t a R o m á neascá. Indiee bibliografic. 1906—1946 (1956); M. Sevastos: A m i n t i r i d e la Via^a R o m á n e a s c á (1956); D. Micu: Poporanismul si V i a t a R o m á n e a s c á (1961); Lidia Gavrilescu—Maria Rezlescu: V i a t a R o m á neascá. 1964—1970. I n d i c e bibliografic (1973). Cornel Regman Viatte [ v i á t j , A u g u s t e (Porrentruy, Svájc, 1901—): S v á j c b a n , F r a n c i a o . - b a n és K a n a d á b a n működő francia irodalomtörténész, kritikus. Párizsban, a Sorbonne Egyetemen szerzett d o k t o r á t u s t 1927-ben, Ezu t á n New Y o r k b a n , m a j d 1933-tól 1949-ig Québecben a Laval E g y e t e m e n t a n í t o t t

704

VIAU f r a n c i a irodalmat, ez utóbbi v á r o s b a n t ö b b konferenciát t a r t o t t , s nagy hatással volt egy egész generáció irodalmi gondolkodására. Számos f r a n c i a és k a n a d a i lapban jelentek meg írásai. 1949-ben visszatért F r a n ciao.-ba, s 1952-ig a nancyi e g y e t e m e n tanít o t t , e z u t á n végleg szülőföldjére, S v á j c b a telepedett; itt m e n t n y u g d í j b a 1962-ben. Azonban e z u t á n is részt v e t t az irodalmi életben, cikkeket írt a québeci irodalomról a La Croix-nak, s g y a k r a n t a r t o t t konferenciákat K a n a d á b a n . O A f r a n k o f ó n i a védelmezőjeként és a f r a n c i a k u l t ú r a terjesztőjek é n t lépett fel a világ számos egyetemén, s f o n t o s szerepet vállalt a francia—québeci k a p c s o l a t o k építésében. I r o d a l o m t ö r t é nészként a québeci irodalom terén végzett k u t a t á s a i a legjelentősebbek, nevezetesen az Histoire littéraire. de 1'Amérique franqaise des origines á 1950 ('Amerikai f r a n c i a irodal o m t ö r t é n e t a kezdetektől 1950-ig', ért., 1954) c. könyve, amelyet később egy antológia egészített ki: Anthologie littéraire de 1'Amérique jrancophone: littérature canadienne, louisianaise, haitienne, de la Martinique, de la fíuadeloupe et de la Guyane ('Francia nyelvű amerikai irodalmi antológia: K a n a d a , Louisiana, Haiti, Martinique, Guadeloupe és G u y a n a irodalma', 1971). A Dictionnaire général de la francophonie ('A francia nyelvterületek általános lexikona', 1986) szerzője J . - J . Luthive 1 és G. Zananirive 1. O Írod.: Gu. Sylvestre: Clefs pour une jeune l i t t é r a t u r e (Le livre canadien, 1969). Budai Rita Viau [viój. Roger (Montréal, 1906— 1986): francia nyelven alkotó k a n a d a i író, költő, történész. Kereskedelmi t a n u l m á nyok u t á n festészettel k e z d e t t foglalkozni: Montrealban és Párizsban t a n u l t különböző a k a d é m i á k o n , m a j d t ö b b kiállításon is részt v e t t (Montréal, Párizs, New York). 1938-ban a n a g y a p j a , C.-T. Viau által 1867-ben a l a p í t o t t Société Viau-nak a vezetőségébe v á l a s z t o t t á k , m a j d 1940-től e t á r s a s á g elnöke lett. 1950-től t ö b b k u l t u r á lis (zenei, képzőművészeti, régészeti és irodalmi) társaság t a g j a lett. Az 1940-es évek végétől foglalkozik írással, első kötete elbeszéléseket t a r t a l m a z : Les Contes en noir et en couleur ('Fekete és színes mesék', 1948). Az A u milieu de la montagne ('Hegyek köz ö t t ' , 1951) c. ún. „városi" regényének legf ő b b erénye a realitáshoz való közelsége. E z u t á n egy verseskötete jelent meg Unis á l'inconnu ('Egyesítve az ismeretlennel', 1957) c. K é t történelmi t a n u l m á n y t is írt a Figures canadiennes ( ' K a n a d a i személyiségek') c. sorozatban Cavalier de la Salle (ua„ 45

1960) és Lord Durham (ua., 1962) életéről. Emlékezéseit Mon temps et moi ('A korszakom és én', 1978) c. a d t a ki. O írod.: R. Turcotte: E r u d e sur les classes sociales d a n s . . . Au milieu de la m o n t a g n e (Littérat u r e canadienne, 1966). Budai Rita Viau [virí], Théophile de; Théophile; (Clairac, 1590. márc. v a g y m á j . — P á r i z s , 1626. szept. 25.): f r a n c i a költő. P r o t e s t á n s polgári, p o n t o s a b b a n t a l á r o s nemesi családból származott. A p j a , J a c q u e s de Viau, Bordeaux-ban volt ü g y v é d ; fiát p r o t e s t á n s iskolába küldte t a n u l n i , Néracba, Montaub a n b a , S a u m u r b e . Az ifjú Théophile latint, görögöt, filozófiát, s később Hollandiában még o r v o s t u d o m á n y t is t a n u l t , a h o v á J . L. G. de Balzac t á r s a s á g á b a n u t a z o t t , m i u t á n vándorszínészekkel kóborolt egy ideig. Az italozó, m u l a t o z ó é l e t m ó d o t velük kezdte, Hollandiában f o l y t a t t a , s visszatérte után Párizsban sem h a g y o t t fel vele. Candale gróf, Liancourt m á r k i , m a j d Luynes herceg, XI11. Lajos k e g y e l t j e p á r t f o g o l t a , megismerkedett az u d v a r a r a n y i f j ú s á g á v a l , „az epikureusok b a n d a v e z é r é n e k " nevezték. Szabados é l e t m ó d j a , sikamlós, tiszteletlen versei azonban aligha indokolták v á r a t l a n száműzetését 1619 n y a r á n , „keresztényhez méltatlan, hitetlen és mocskos" versei mia t t : valószínűbb, h o g y egyrészt Luynes politikai ellenfelei mesterkedtek, másrészt azok a jezsuita k ö r ö k kezdték meg t á m a d á s u k a t Théophile de Viau ellen, akiket az erkölcsi szabadosság m ö g ö t t a filozófiai szabadelvűség a g g a s z t o t t , ugyanaz, a m e l y é r t L. Vaninit n é h á n y hónappal k o r á b b a n m á g l y á r a ítélték. Théophile m á r m i n t hug e n o t t a is g y a n ú s volt, ráadásul közismerten libertinus k ö l t ő k k e l t a r t o t t k a p c s o l a t o t (F. Boisrobert, A. Saint-Amant, F . Maynard és Des Barreaux — az ú j költőgeneráció legjobbjai). A legveszélyesebb a z o n b a n a verseiből k i b o n t a k o z ó világszemlélet volt, amely szemben állt az ortodox t a n í t á s o k kal. Száműzetése rövid volt, 1620 t a v a s z á n X I I 1 . Lajos v i s s z a h í v t a az u d v a r h o z ; katolizált, harcolt a király seregében Medici Mária csapatai ellen, diplomáciai küldetésben járt Angliában, s népszerűsége csúcsán m á r - m á r b i z t o n s á g b a n hitte m a g á t , amikor jezsuita ellenfeleinek — f ő k é n t Garasse és Voisin a t y á n a k szívós a k n a m u n k á j a meghozta e r e d m é n y é t : 1623 szeptemberében a Conciergerie b ö r t ö n é b e v e t e t t é k , ahol huszonöt h ó n a p o t ült, u g y a n a b b a n a cellában, amelyben t i z e n h á r o m évvel k o r á b b a n F . Ravaillac, I V . Henrik gyilkosa. Csak ezu t á n hozták meg az ítéletet, a m e l y igen enyhe volt (száműzetés Párizsból), mert

705

VICÁI vádlóinak s e m m i t sem sikerült rábizonyít a n i u k . Az ü r ü g y k é n t felhozott „ o b s z c é n " szatirikus g y ű j t e m é n y h e z (Le P a r n a s s e satyrique, 1623) semmi köze nem volt, ilyen művek e g y é b k é n t is nagy s z á m b a n jelentek meg e k k o r t á j t , h á b o r í t a t l a n u l . Egészségét a z o n b a n a börtön k i k e z d t e , s szabadulása u t á n egy évvel, h a r m i n c h a t éves k o r á b a n meghalt. 0 Bár két t r a g é d i á t is írt, amelyek közül az 1621-ben b e m u t a t o t t , ovidiusi ihletésű Pyram et Thisbé ('Püramosz és Thiszbé', 1626) — a m e l y e t a mag y a r Hankiss J . fedezett fel ú j r a és a d o t t ki 1933-ban — a P. Corneille előtti b a r o k k d r á m a valóságos gyöngyszeme (a m á s i k az a p o k r i f n a k t e k i n t e t t Pasiphaé, ua.. 1(518?), mégis inkább k ö l t ő k é n t t a r t j a s z á m o n az utókor. Már a k o r t á r s a k is a m e g ú j u l t f r a n cia költészet k i r á l y á t , az ú j Apollót l á t t á k benne, versei kilencvenhárom k i a d á s t értek meg a 17. sz. f o l y a m á n . L e g n a g y o b b értéke talán eredetisége, egyéni h a n g j a volt: elutasította a mitologizáló, petrarkizáló „régiek e t " , s szembehelyezkedett a „ m o d e r n " , de doktriner, szenvtelen s z a b á l y k ö v e t ő k kel, u g y a n a k k o r ,,Ronsard l á n g o l á s á t és Malherbe csiszoltságát" a k a r t a egyesíteni stílusában, H. de Régnier-tői pedig a gunyoros őszinteséget leste el. Ezek az ellent é t e s törekvések egyedülálló kifejezési form á t e r e d m é n y e z t e k . Kezdetben ó d á k a t és s t a n z á k a t írt szerelmeiről és a természetről: a szépség s z á m á r a m i n d k é t esetben érzéki volt, ettől olyan szuggesztívek a t e r m é s z e t ről szóló versei, s olyan valóságosak a megénekelt Philisek és Clorisok, s a j á t kedvesei, akik nem képzeletbeli b á l v á n y o k , s nem is rendelésre írt versek ismeretlen címzettjei, a kor szokása szerint. Legjelentősebb alkotásai a z o n b a n nem ezek a lírai versek, korai zsengéi, hanem az a l e x a n d r i k u s v e r s f o r m á b a n írt szatírák és elégiák, olyan filozófiai költemények, a m e l y e k b ő l egy panteisztikus világkép és egy meglehetősen pesszimista emberszemlélet b o n t a k o zik ki: az ember a természet elemeiből keletkezett, s halála u t á n ismét elemekre bomlik. Nem az értelem i r á n y í t j a , h a n e m vak szenvedélyei és a természet t ö r v é n y e i . Az állatoktól csak a n n y i b a n különbözik, hogy gyengébb n á l u k . Ez a természetfilozófia volt Théophile üldöztetésének igazi oka. O Versei és n é h á n y figyelemre m é l t ó prózai írása, különösen perével k a p c s o l a t b a n , különböző g y ű j t e m é n y e s kötetekben jelentek meg Oeuvres du sieur Théophile ('Théophile úr művei', 1621, 1623, 1626) és Recueil ( ' G y ű j t e m é n y ' , 1624, 1625) c. Verseinek kritikai k i a d á s á t J . Streicher k é s z í t e t t e el Oeuvres poétiques ('Költői m ű v e k ' , 2 köt.,

1958) c. O Magyarul: 2 vers (Tllyés Gy„ A francia irodalom kincsesháza, 1942); 3 vers (uő, K á l n o k y L „ F r a n c i a költők antológiája, 1958); 3—3 vers ( J é k e l y Z., Keresztút, 1959; R ó n a y Gy., Illyés Gy., Kálnoky L „ A francia líra kincsesháza, 1—8., 1961); 2 vers, 1 levélrészlet (Jékely Z., Világirodalmi antológia, 3. köt., 1962); 8 vers, 1 versrészlet ( R ó n a y Gy., J é k e l y Z „ Tllyés Gy., F r a n c i a költők a n t o l ó g i á j a , 1. köt., 1962); 2—2 vers (Illyés Gy., N y i t o t t ajtók, 1963: T i m á r Gy., 120 költő,' 1977); l — l vers ( K á l n o k y L „ A lehetséges változatok, anto., 1981; R ó n a y Gy., Száz szerelmes szonett, 1984); 2—2 vers ( T i m á r Gy., Szajnaparti Erósz, anto., 1984; F a l u d y Gy., Test és lélek, 1988). O írod.: F . Lachévre: Le procés d e Théophile de Viau (2 köt,, 1909); A. A d a m : Théophile d e Viau et la libre pensée francaise en 1620 (1935); uő: Les libertins au X V I P siécle (1967). Csűrös

Klára

Vicaire [viker], Gábriel (Belfort, 1848. jan. 15.—Párizs, 1900. szept. 23.): francia költő. Bár műveinek f o r m a i igényessége, finom kidolgozása v i t a t h a t a t l a n , az eredeti gondolatok hiánya m i a t t nem tartozik a századvégi költőnemzedék jelentős tagjai közé. N e v e inkább csak n é h á n y b o t r á n y kapcsán vált ismertté, illetve egy mulatságos irodalmi misztifikáció révén is, melyet H. Bauclairrel a d t a k ki 1885-ben: a tekervényes című Les Déliquescences d'Adoré Floupette, présentées par Marius Tapora, pharmacien de deuxiéme classe ('Adoré F l o u p e t t e széthullása, a m i n t azt Marius T a p o r a másodosztályú p a t i k u s látta') a „ d e k a d e n s e k e t " figurázza ki, akiknek alapérzése a spleen, s akik sosem j u t n a k t o v á b b az erőtlen fantáziálásnál. Jelentősebb műve még az Emaux bressans ('Bresse színei') c. verseskötet 1884-ből. Jancsó Júlia vicc ( ó f e l n é m e t wizzi, óangol wit ' t u d á s ' szóból); éle: nevettetés céljából előadott rövid t ö r t é n e t vagy —>találós kérdés, melynek leglényegesebb eleme a t ö r t é n e t e t záró vagy a kérdés megfejtéseként közölt -^csattanó. Az epikus vicc közeli rokona az -*adomának és az —> anekdotának, de különbözik tőlük a b b a n , hogy elbeszélő része egy-két m o n d a t r a t ö m ö r í t e t t , erősen d r a m a t i z á l t vázlat. A cselekmény nélküli viccet formulaviccnek nevezik. O Történelmi előzményei a legrégibb időkig n y ú l n a k vissza, egyebek között már a —> Talmudhan megt a l á l h a t ó k . A középkorban elsősorban a —• bolondirodalom k e r e t é b e n élt, s első gyűjteményei is ekkor keletkeztek (-»jest). A

706

VICC rokokó szalonok t e r j e s z t e t t é k el szélesebb körben az erotikus-gáláns vicceket és a formulavicceket. A m ű f a j igazi virágkora azonban a nagyvárosok kialakulásával kezdődött; a vicc az itt élő középrétegek, m i n d e n e k e l ő t t értelmiségiek —>városi folklórjának legelterjedtebb, legközkedveltebb f o r m á j a , a társasági szórakozás úgyszólván e l m a r a d h a t a t l a n eleme. Elsősorban élőszób a n t e r j e d , b á r népszerűségét a vicclapok és a m á s t e m a t i k á j ú időszaki s a j t ó t e r m é k e k viccrovatai és k ö n y v b e n k i a d o t t gyűjtemények is kiaknázzák. O T e m a t i k á j a a magánélet (erotikus vicc, anyósvicc, gyerekszájvicc) és a közélet (politikai vicc, tudósviec, rendőrvicc stb.) úgyszólván minden területére kiterjed. G y a k r a n szerepeltet elvont t í p u s o k a t (olykor közismert megnevezéssel jelölve: „ M ó r i c k a " , ,,Kohn és G r ü n " , Arisztid és Tasziló", „ I v á n és J o h n n y " stb.), de hasonlóan számos esetben létező közéleti személyiségek a fiktív hősei. (Ilyen esetekben a híresztelés egyik f o r m á j a . ) T o v á b b h a g y o m á n y o z ó d á s a során számos régi, olykor évszázados m ú l t r a visszatekintő t ö r t é n e t a l a p s é m á j a és csatt a n ó j a új, aktualizált m o t í v u m o k k a l jelenik meg, a m i k o r a történelmi helyzet analógiái erre alkalmat a d n a k . A formulaviccek közül a leggyakoribbak a -*• szóviccek; az elvont t í p u s o k a t szerepeltetők sorában a ->zsidó viccek (s ezek fő v á l f a j a , a - > j i d d i s vicc) t ű n n e k ki önironikus-intellektuális k a r a k t e r ü k k e l . (—>rövid műfajok, egyszerű formák) O írod.: K. Fischer: Über den W i t z (1903); A. Jolles: E i n f a c h e F o r m e n (1956); W . Schmidt-H idding: H u m o r und W i t z (1963); W . R . Schweizer: Der Witz (1963); H. Bausinger: F o r m e n der „Volkspoesie" (1968); W. Preisendanz: Über den W i t z (1970); B. M a r f u r t : T e x t s o r t e Witz (1977): L. Röhrich: Der W i t z (1977); Katona I.: Mi a különbség? Közéleti vicceinkről (1980). Lontay László—Martinleó András O H a t á s m e c h a n i z m u s á n a k valódi lélektani vizsgálata Freud k i t ű n ő könyvével kezd ő d ö t t . E b b e n Freud az elszólás és a mindennapi tévcselekménvek pszichoanalitik u s értelmezéséhez hasonlóan, a t u d a t t a l a n koncepciójának felhasználása segítségével közelített a vicc jelenségéhez. R á m u t a t o t t a viccben rejlő agresszív kiélési lehetőségekre; k i m u t a t t a , hogy a vicc képes érzelmileg eltávolítani a személyiségtől azt, akire irányul. Hangsúlyozta, hogy a vicc t á r sas jelenség, némely viccekhez legalább három személy kell: a vicc v a g y t r é f a mesélése s a j á t o s interperszonális visel kedésmód, amelyhez felhangoltság, megfelelő lelkiál45*

lapot szükséges. A vicc explozív n e v e t t e t ő h a t á s á t a csattanó kétértelműségében kereste: a v á r t értelem, az elkezdett t ö r t é n e t szokványos f o l y t a t ó d á s a bizonyos várakozási -»feszültséget t a r t fenn, a másik értelem, a v á r a t l a n f o l y t a t ó d á s ezt a feszültséget kisüti, ez nevetésbeli v a g y h a n g u l a t i oldódásban vezetődik le. Freud jelentős felismerése, h o g y a vicc olyan motivációs források energiáit hozza feszültségbe és süti ki. amelyek m i n d e n emberben — és különösen a ráhangolt, egyéb feszültségektől mentes emberben — m e g v a n n a k és erőteljesek. Ilyen motivációs forrás pl. a szexualitás („sikamlós" viccek), vagy az agresszió (ami pl. a zsidó viccekben, cigányviccekben, parasztviccekben nyilvánul meg, mint szocializált, megengedett agresszió). O A vicc — és á l t a l á b a n a h u m o r legmodernebb vizsgálata a szociálpszichológia —>kommunikációval foglalkozó i r á n y z a t á b a n folyik. Bizonyos f e l v i l á g o s í t á s o k v á r h a t ó k a megismerési f u n k c i ó k lélektani vizsgálatától és a szemantikai k u t a t á s o k t ó l is, különösen a s z ó j á t é k o k b a n , szóviccekben rejlő k o m i k u m értelmezésének t e k i n t e t é b e n . O A szociálpszichológiai vizsgálatok azt emelik ki, hogy a h u m o r h o z bizonyos szocializáció kell, élvezése szociális t a n u l á s i folyam a t b a n alakul ki. A k u t a t á s ú j felismerése az, hogy a h u m o r lényege a kommunikáció, az eleven interperszonális kommunikációban a humor vagy a tréfa külön f o r m á t jelent, az erre való á t t é r é s s a j á t o s geszturáiis és mimikai, ill. intonációbeli jelzésváltásban megy végbe (—>metakommunikáció). A nemverbális közlési csatornák bekapcsolása az e l m o n d o t t viccet az í r o t t n á l színesebbé, más jellegűvé teszi. O Az olvasm á n y h u m o r a is t u l a j d o n k é p p e n imaginárius közlési f o l y a m a t b a n fejti ki h a t á s á t . A h u m o r k o n t r a s z t t é n y e z ő j e , a csattanó vagy a voltaképpeni nevetséges elem kétértelműsége a kommunikációs vizsgálatokban ú j értelmezést n y e r ; e vizsgálatok szerint a direkt, szándékolt kommunikáció jelentést a r t a l m á v a l a közlés szituációja v a g y met a k o m m u n i k a t í v k o n t e x t u s a v a n ellentétben, s a h u m o r v a g y komikum jelentkezésekor, a nevetés effektusának kiváltódásakor ez az ellentét oldódik fel hirtelen. Ezen a ponton a kommunikációs humormagyarázat érintkezik a pszichoanalitikus felfogással. O (—>humor, komikum, gúny) O írod.: 8. F r e u d : D e r Witz und seine Beziehungen zum Unbewussten (1905); J . Ruesch: Disturbed Communication. T h e Clinical Assesment of N o r m á l and Pathological Communicative Behavior (1957); A. G. Smith: C o m m u n i c a t i o n and Culture. Read-

707

VICCL ings in t h e Codes of H u m á n I n t e r a c t i o n (1966); H . Bergson: A nevetés (1968); G. Legman: R a t i o n a l e of the D i r t y J o k e (1968). Buda Béla vicclap: ->vicc vice: -*•bohóctréfa Vicens [biszensz], Antónia (írói név); Vicens i Picornell (teljes név); (Santanyí, Mallorca, 1941. márc. 27.—): k a t a l á n írónő. Csupán alsófokú t a n u l m á n y o k a t v é g z e t t . Volt szállodai a l k a l m a z o t t , t i t k á r n ő , jelenleg férjével e g y ü t t P a l m a de Mallorca-i b o l t j u k b a n k é z m ű v e s t e r m é k e k e t árul. O A mallorcai k a t a l á n s a j á t o s ízeit őrző, költői nyelven megírt lélektani p r ó z á j á n a k fő tém á j a a v á g y a k és a valóság közt feszülő t r a g é d i á b a torkolló ellentét. O F ő művei: Banc defusta ( ' F a p a d ' , elb.-ek. 1968); 39° a l'ombra ('39 fok á r n y é k b a n ' , reg., 1968); La festa de tots els morts ( ' H a l o t t a k n a p j a ' , reg., 1974); Terra seca ('Száraz föld', reg., 1987). Déri Balázs Vicente [viszenti], Gil (Guimaráes, 1465 k. —?, 1536 után): p o r t u g á l és spanyol nyelven alkotó író, költő. A portugál színház megteremtője. Életéről olyan kevés — és olykor e g y m á s n a k ellentmondó — életrajzi m o z a i k d a r a b m a r a d t fenn, hogy az olyan látszólag nem is túl nehéz f e l a d a t , m i n t születésének és h a l á l á n a k megállapítása, szinte m e g o l d h a t a t l a n . Nem t ö b b , m i n t feltevés, bogy az északportugál G u i m a r á e s v á r o s á b a n s z ü l e t h e t e t t valamikor 1465 körül, és 1536 után halt meg; a késő k ö z é p k o r a l k o n y á n és a reneszánsz h a j n a l á n a l k o t o t t t e h á t , s mind a p o r t u g á l , mind a s p a n y o l filológia nem is beszélve i r o d a l o m t ö r t é neti rendszerezésekről — egyaránt a magáén a k vallja. O Az életrajzi esetlegességek ellenére, p a r a d o x m ó d o n „ k é t " Gil Vicentét is ismer a p o r t u g á l k u l t ú r a t ö r t é n e t e . Egyrészt a híres a r a n y m ű v e s t , a z t a Gil Vicentét, aki a Quiloa királyság hű béradójából származó és Vasco da fíama második indiai ú t j á n az a n y a o r s z á g b a h o z o t t a r a n y ból 1506-ban elkészítette a „belém i k e h e l y " néven ismert műremeket, másrészt azt a színpadi szerzőt, aki az előbbi kortársaként mélt á n a r a t o t t irodalmi b a b é r o k a t . A. Braancamp Freire és mások á l l á s p o n t j a szerint feltételezhető a z o n b a n a két Gil Vicente nevű személy azonossága is. E g y 1513-ban, É v o r á b a n aláírt királyi o k i r a t b a n u g y a n i s amely Gil Vicentét T. Manuel k i r á l y testvére, I). Leonor a r a n y m ű v e s é v é nevezi ki t a l á l h a t ó egy kancelláriai h i v a t a l n o k ke-

zétől származó, t u l a j d o n k é p p e n interpret á l t és é p p e n ezért v i t a t o t t sor is, amely szerint „G. V. t r u b a d ú r m e s t e r r e " vonatkozik a d o k u m e n t u m . A k á r azonosítható a két k o r á n t s e m rokon m ű v é s z e t i ág művelőjének személye, akár n e m , annyi mindenesetre bizonyos, hogy a színpadi szerző Gil Vicente is hosszú időn keresztül az „öreg királyné", 1). Leonor szolgálatában állott. Az ő jelenlétében m u t a t t á k be 1502. j ú n . 7-én a spanyol nyelven írt Monólogo do vaqueiro ('A pásztor monológja') c. d a r a b o t , Vicente első ismert színpadi művét, és 1521-ig t o v á b b i kilenc d a r a b j a született D. Leonor s z á m á r a , illetve külön felkérésére. O Alkotói p á l y á j á n a k ezt az első szakaszát még a különböző nagy egyházi-ünnepi ciklusok n y ú j t o t t a t é m a v á l a s z t á s jellemzi. A spanyol nyelvű Autó dos Reis Magos ('Színjáték a H á r o m k i r á l y o k r ó l ' , 1503) esetében is n y i l v á n v a l ó pl. a m o d e r n európai d r á m a l é t r e j ö t t é n e k f o l y a m a t a , az a termékeny kölcsönhatás, amelynek köszönhetően az udvari m i m o s z j á t é k o k és a népi—vallásos passiójátékok, kereszteződéséből új minőségű színpadi m ű f a j születik. Egyes szakértők állítása szerint Gil Vicente esetében a „ s e m m i b ő l " j ö t t létre a p o r t u g á l színjátszás; jóval valószínűbb a z o n b a n , hogy — éppen a salamancai költők, J . del Reina és L. Fernández h a t á s á r a is — a t e r m é k e n y t a l a j b a h u l l o t t mag v á r a t l a n u l magas színvonalon szökkent szárba. J ó l példázzák ezt Gil Vicente autói közül azok a „teologizált" vígjátékok vagy b o h ó z a t b a oltott moralitások, amelyek 1517 -1518-ban születtek és u g y a n a k k o r m u t a t t á k be őket. E művek a Barca do Inferno ('Pokol b á r k á j a ' ) , az Autó da Alma ('Lélek színjátéka'), ill. — helytelenül — a Barca do Furgatório ('Purgatórium b á r k á j a ' ) címet k a p t á k . A trilógia nevében szereplő bárkák a klasszikus khároni ladik m i n t á j á r a az e l h u n y t a k a t viszik utolsó u t a z á s u k r a a túlvilágba: az angyali korm á n y o s mennyei révébe és az ördög kies pokoli p a r t j á r a . Ezek a morális töltésű darabok u g y a n a k k o r nem p u s z t á n a helyes ú t választására b u z d í t o t t a k , de — „a nevetve ostorozás" elvei szerint - fel is v o n u l t a t ták a kor portugál t á r s a d a l m á n a k szinte minden rétegét és t í p u s á t . Társadalmi krit i k a k é n t j ó f o r m á n csak a hitért harcoló keresztes vitézeket és a „ jóságos b o l o n d o t " kivéve mindenki: a b o r d é l y m a d á m t ó l a jogtudorig, az élvhajhász p a p t ó l a nemtelen nemesig kivétel nélkül a k á r h o z a t felé vitorlázik. Ezekben a m ű v e k b e n különösen egyértelműen kiviláglik, hogy Gil Vicente darabjai sokkal inkább színrevitt allegóriák, s e m m i n t valódi d r á m á k , hiszen hiányzik az

708

VICÉN a cselekmény belőlük, amely feltételezi a f e j l ő d é s ü k b e n / v á l t o z á s u k b a n ábrázolt szereplők, az egymással is ütköző jellemek mozgatását. Gil Vicente műveinek s a b l o n j a v a l ó j á b a n egyszerű felépítésű jelenetsorokban merül még ki. D a r a b j a i b a n persze volt már jellemábrázolásbeli lelemény éppúgy, mint színpadképi mozgalmasság is, mégis h i á n y z o t t — a kor közönsége által t a l á n még el sem v á r t — d r á m a i s á g . Az a t é n y persze, hogy a d a r a b o k szerzője rendezőként, színészként, sőt zenészként is közr e m ű k ö d ö t t a b e m u t a t ó k o n , eleve magában r e j t e t t e - márcsak a megrendelések n a g y száma m i a t t is — bizonyos elemek, panelek, sőt klisék a l k a l m a z á s á t is, illetve ezek átemelését egyik darabból a másikba. O Gil Vicente alkotói p á l y á j á n a k második p r o f á n — szakaszának a k u r r e n s lovagregényekből és az örökzöld görög-—latin mitológiából merítő alkotásai, m i n t például a spanyolul írt Dom Duardos (1522?) v a g y a Cortes de Jupiter ( ' J u p i t e r u d v a r a ' , 1521), vagy a k á r egyik utolsó ismert d a r a b ja, a spanyolul és portugálul megírt Floresta de Euganos ("Tévelygések erdeje'. 1536) m á r nemcsak színesebb színpadi k o n k r é t teret, de á t v i t t alkotói horizontot is nyitnak f a n t á z i á j a előtt. O Gil Vicente műveltségéről csak közvetve — d a r a b j a i n keresztül — t u d u n k : bibliai ismeretei csakúgy bőségesek, m i n t klasszikus szerzőkre való utalásai. A nyelvek közül a l a t i n t és a spanyolt ismerte. Ez utóbbi kapcsán kell leszögeznünk, hogy Gil Vicente nemcsak egyszerre merít p o r t u g á l és kasztíliai forrásból, h a n e m é l e t m ű v e j ó f o r m á n fele-fele arányb a n oszlik meg az e két nyelven írottak között. Művei közül t i z e n k e t t ő spanyolul, tizenöt pedig portugálul m a r a d t fenn, sőt t o v á b b i tizenkilenc d a r a b t e k i n t h e t ő különböző m e g f o n t o l á s b ó l k é t n y e l v ű n e k . Olykor az egyes szereplők jellemének ábrázolásához v á l a s z t o t t másik n y e l v e t — például a gálánsán h e t v e n k e d ő k a t o n a többnyire kasztíliai — olykor látszólag különösebb ok és m a g y a r á z a t nélkül. A bemutat o t t s z í n d a r a b o k a t egy olyan u d v a r b a n adt á k elő, amelynek k u l t ú r á j a , m á r c s a k a dinasztikus királyi házasodási politika eredményeképpen is — ugyancsak k é t g y ö k e r ű volt. A 16—17. sz. során születő nemzeti k u l t ú r á t abszolutizáló pátria-fogalom Gil Vicente idejében még nem a l a k u l t ki, így a z u t á n különösebb vita nélkül é l e t m ű v é t egyszerűen „ i b é r " vagy „ h i s p á n " jelenségként d e f i n i á l h a t j u k . O Gil Vicente műveit amelynek egyikét-másikát röplapok form á j á b a n is k i a d t á k - 1562-ben Copilacam de todalas obras de Gil Vicente ('Gil Vicente

összes műveinek g y ű j t e m é n y e ' ) c. publikált á k Lisszabonban a szerző gyermekei: Paula és Luis Vicente. Ez az é l e t m ű k i a d á s a z o n b a n mégsem t e k i n t h e t ő teljesnek. Noha a k ö t e t b e n szereplő művek 1536 előttieknek t e k i n t h e t ő k — e k k o r vezették be az inkvizíciót P o r t u g á l i á b a n — a Szent Hivatal cenzorai nem egy d a r a b o t k i h ú z t a k belőle. Az életmű kiadóinak osztályozása — vígjátékok, bohózatok, moralitások messze n e m fedik a szerző szerteágazó m u n k á s s á gát. Igaz, a filológia is adós még kevésbé önkényes és szűk kategóriák felállításával, amit nehezítenek az azóta is j á t s z o t t klaszszikus szerző műveinek ú j a b b és ú j a b b értelmezései. O G y ű j t , kiad.: Obras completas ('Összes művei", M. Braga kiad., 6 köt., 1942—1944). O E g y é b művei: Autó de S. Martinho ('Színjáték Szent Mártonról', spanyolul, 1504); Sermao perante a rainha D. Leonor ('Szentbeszéd Leonor királyné előtt', 1506); A utó da India ('Színdarab Indiáról', 1509); Autó Pastoril Castelhano ('Kasztíliai p á s z t o r j á t é k ' , spanyolul, 1509); Velho da Horta ('Vénember a veteményesk e r t b e n ' , 1512); Autó dos Quatro Tempós ('Színdarab a négy időről', spanyolul, 1513); Autó da Sibila Cassandra (spanyolul, 1513: Tótfalusi L, A u t ó K a s s z a n d r a szibilláról, Akárki, Misztériumjátékok, mirákulumok, moralitások, 1984); Exortacao da Guerra ("A h á b o r ú b u z d í t á s a ' , 1513); Autó da Mofina Mendes ('Színdarab Mofina Mendesről [ti. a f u k a r asszonyról]', 1515); Autó da líarca da Glória ('Színdarab a dicsőség b á r k á j á r ó l ' , 1519); Autó da Fama ('Színdarab a hírnévről', 1520); Comédia de Rubena ("Rubena v í g j á t é k a ' , spanyolul és portugálul, 1521); Autó das Ciganas ('Színjáték a cigány asszony okról', spanyolul, 1521); Farsa de Inés Pereira ("Tnés Pereira koméd i á j a ' , 1524); Autó Pastoril Portugués ('Portugál p á s z t o r j á t é k ' , 1524); Autó de Amadis de Gaula ('Színjáték A m a d i s de Gauláról', spanyolul, 1524); Comédia do Viúvo ("Vígjáték az özvegyemberről', spanyolul, 1524); 0 Juiz de fíeira ('A beirai bíró', 1525 v a g y 1526); Templo de Apolo ("Apollo templom a ' , spanyolul, 1526); Nau de Amores ('Szerelmek h a j ó j a ' , spanyolul. 1527); Farsa dos Almocreves ( ' K o m é d i a az öszvérhajcsárokról', 1527); Triunfodo Inverno ('A tél győzelme', spanyolul, 1529); 0 Clérigo da Beira ('A beirai p a p ' , 1529 vagy 1530); Autó da Lusitánia ('Színjáték Luzitániáról', spanyolul és p o r t u g á l u l , 1532); Romagem dos Agravados ('A sorsüldözöttek zaránd o k l a t a ' , 1533). O Magyarul még: 8 vers (Nagy L., Végh Gy., Spanyol költők antológiája, 1962); 1 1 vers (Nagy L., Szerel-

709

VICÉT mes kalendárium, 1962; R a b Zsuzsa, Szerelmes a r a n y k a l e n d á r i u m , 1965); 2 vers (Nagy L., A világirodalom legszebb versei, 1966); 5 vers (uő, R a b Zsuzsa, Dél-európai népek irodalma. 1967); 1 vers ( R a b Zsuzsa, Szerelmes ezüst kalendárium, 1967); 12 vers (uő, N a g y L., O r b á n 0 . , Végh Gy.. Hesperid á k kertje, anto., 1971); 6 vers (Nagy L., Versek és versfordítások. 1975, 1978). O írod.: A. B. Freire: Vidas e O b r a s de Gil Vicente ,,Trovador Mestre d a B a l a n c a " (1919); Carolina Michaélis de Vasconcelos: N o t a s Vicentinas (1919); A. .1. Saraiva; Gil Vicente e o F i m do T e a t r o Medieval (1942); P. Teyssier: L a Langue de Gil Vicente (1959); L. Keats: T h e Court T h e a t r e of Gil Vicente (1962); I,.-F. Rebelo: 0 P r i m i t i v o T e a t r o P o r t u g u é s (1977); E. Lisboa: Gil Vicente (Dicionário Cronológico de Autores Portugueses, 1985). Rákóczi István Vicetto [biszetto], Benito (Ferrol, 1824. júl. 9.—Santiago de Compostela, 1878. aug. 23.): spanyol és galego nyelven a l k o t ó galego költő, író, történész. T ö r t é n e l m e t t a n u l t a santiagói egyetemen, s először m i n t gimnáziumi t a n á r , m a j d m i n t a santiagói egyetem professzora kapcsolódott be a galego újjászületési mozgalomba. O R o m a n t i k u s , hazafias költeményeket publikált galegóul, de még spanyol nyelven írt, középkori tém á j ú Los hidalgos de Monforte ('A monfortei lovagok', 1851) c. történelmi regényével is népe n e m z e t t u d a t á t a k a r t a felébreszteni. Szórványos irodalmi működésénél fontosabb irodalomszervező tevékenysége: társadalmi tekintélyével t á m o g a t t a az irodalmi m o z g a l m a k a t , S a n t i a g ó b a n „galego k u l t u s z t " h o n o s í t o t t meg. Mint történész, h a z á j a t ö r t é n e t é t hétkötetes m ű b e n dolgozta fel. A História de Galícia ('Galícia t ö r t é n e t e ' . 1869), ez a jellegzetesen r o m a n tikus szellemben f o g a n t mű Galícia középkori virágzását, a galego t ö r t é n e l e m n e k a portugáltól és spanyoltól eltérő i r á n y v o n a lát igyekszik hangsúlyozni. O írod.: F . F. del Riego: Manual de história d a L i t e r a t ú r a Galega (1984). Bánki Éva Vickers [vikösz], Roy C. (eredeti név); D á v i d Durham, Sefton Kyle, J o h n Spencer (írói álnevek); (1888—1965): angol p o n y v a és b ű n ü g y i regényíró. Az oxfordi Brasenose College-ban t a n u l t , m a j d újságíróként és törvényszéki t u d ó s í t ó k é n t dolgozott. Szerkesztett egy Növel Magaziné c. k i a d v á n y t és n é h á n y bűnügyi antológiát is (pl. Crime Writers' Choice: The Fifth Anthology of the Crime Writers' Association, 'A bűnügyi irodalom színe-java: a Bűnügyi írók Szövetsé-

gének ötödik a n t o l ó g i á j a ' , 1964; Best Police Stories, 'A legjobb rendőrtörténetek', 1966). O T ö b b m i n t h e t v e n k ö t e t n y i terméséből legeredetibbnek a „ h o l t v á g á n y r a f u t o t t nyomozások o s z t á l y á v a l " kapcsolatos elbeszéléseit t a r t j á k , melyekben p u s z t a véletlen vezet a vétkesek n y o m á r a . O F ő b b művei: The Mystery of the Scented Death ('Az illatos halál rejtélye', reg., 1921); Against the Law ('A t ö r v é n y ellen', reg., 1939). O G y ű j t , kiad.: The'Department of Dead Ends ('A h o l t v á g á n y r a f u t o t t nyomozások osztálya', elb.-ek, 1978). O Magyarul: 1 kisreg. (Sarlós Zsuzsa, R a k é t a , 1989" ősz); 1—1 nla (Zsárnboki P „ R a k é t a , 1988, 1., 48.; N é m e t h F . . uo.. 1989, 7.; Vándor Vera, uo., 1989, 21.). Somogyi György Vico [viko], Giovanni Battista vagy Giamb a t t i s t a (névváltozatok); (Nápoly, 1668. jún. 23.—uo., 1744. j a n . 23.): olasz filozófus. E g y nyolcgyerekes k ö n y v á r u s ötödik gyermeke; a p j a szülei í r á s t u d a t l a n földművesek voltak. R ó m a i és k á n o n j o g o t t a n u l t , 16 évesen sikerrel v é d t e a p j á t egy perben. A család súlyos anyagi helyzete m i a t t 1686ban h á z i t a n í t ó n a k szegődött a Salerno közelében lévő V a t o l l á b a , itt élt 1695-ig. Klasszikusokat olvasott, t a n u l m á n y o z t a a jogot, a t ö r t é n e l m e t , a filozófiát. L e g j o b b b a r á t a i t N á p o l y b a n l e t a r t ó z t a t t á k , és az 1691 1693-as a t e i s t a perben elítélték. Válságba került, 1693-ban közreadta Affetti di un disperato ( ' E g y reményvesztett ember érzelmei') c. k ö l t e m é n y é t . Bebörtönzött b a r á t a i t később sem t a g a d t a meg. de a szabadgondolkodóktól eltávolodva, igyekezett elnyerni az egyház j ó i n d u l a t á t . 1698-tól a retorika t a n á r a volt a nápolyi egyetemen, n y o m o r ú s á g o s fizetéssel, amelyet m a g á n ó r á k k a l és irodalmi b é r m u n k á val egészített ki. Megírta pl. megbízásból, tízévi egyetemi jövedelmének megfelelő 1000 d u k á t é r t , az eperjesi vérengzéseiről h í r h e d t Caraffa é l e t r a j z á t , többek közt azt az epizódot, amikor Zrínyi „ V e r o n i k a " a m u n k á c s i v á r f e l a d á s á r a kényszerült; megírta spanyol rendelésre Macchia herceg o s z t r á k b a r á t összeesküvésének t ö r t é n e t é t , á r u l ó k n a k bélyegezve a résztvevőket, m a j d Nápoly osztrák kézre kerülése u t á n (1707) az osztrák alkirály rendelésére feliratot szerkesztett két kivégzett összeesküvő sírjára, m i n t v é r t a n ú k a t magasztalva őket. 1723-ban sikertelenül f o l y a m o d o t t a jobban fizetett jogi k a t e d r á é r t ; kései vigaszt j e l e n t e t t s z á m á r a , hogy 1735-ben kinevezték a Bourbon-házból származó IV. Károly király t ö r t é n e t í r ó j á v á , m i u t á n Nápoly is-

710

VICO mét gazdát cserélt. Közben, nyomasztó Veddászé

Márjám

vidékiesség: ->provincializmus Viderot Mensah, [vidro menszá], Toussaint; Mensah, T o u s s a i n t Viderot (névváltozat); (1935 k.-—): f r a n c i a nyelven a l k o t ó togói költő, író. Meditatív, időnként tragikus, időnként szatirikus hangvételű, a négerek sorsát, életét megéneklő lírája megk a p ó h a n g u l a t o t á r a s z t (Courage; poémes,

722

VIDJA 'Bátorság; költemények', 1957; b ő v í t e t t kiad.: Courage, si tu veux vivre et t'épanouir, fils de la grandé Afrique, 'Bátorság, ha élni és kiteljesedni akarsz, te, a nagy Afrika gyermeke', 1960). Drámai p o é m á j a Pour toi, Négre, mon frére ('Hozzád szólok, néger t e s t v é r e m ' , 1960) a -*négritude szellemében íródott, felidézi a h a g y o m á n y o s afrikai t á r sadalom és vallás elemeit, szimbolikáját. Kun Tibor

nő é l e t r a j z á t t a r t a l m a z z a . A g y ű j t e m é n y ben bejegyzés t a n ú s k o d i k arról, hogy Anna cárnő, Szracimir felesége megrendelésére készült. Az életrajzok apokrif és félig apokrif jellegűek. O írod.: I . Martinov: Bdinszki szbornik 1360 g. ( P a m j a t n y i k i d r e v n y e j piszmennosztyi i iszkussztva, XXIII, S z e n t - P é t e r v á r , 1882); D. Cuhlev: I s z t o r i j a n a g r a d a Vidin i n e g o v a t a oblaszt (1932). Juhász Péter

Vidévdát ( ' a gonosz szellemek n y e ' ) : az Aveszta egyik könyve.

Vidjácsakravarti; Vidyachakravarti (12. sz.?): szingaléz (Ceylon, ma: Sri L a n k a ) író. Lehetséges, hogy a V i d j á c s a k r a v a r t i név csupán díszítő jelző (szanszkritul: ' T u d á s császára'), és a szerző esetleg azonos -+Parákramapanditával. Amritávaha ('Elet vizének f o l y a m a ' ; m á s címen: Tunszarana, ' H á r m a s menekvés') c. m ű v e a b u d d h i s t a h á r m a s f o g a d a l o m n a k megfelelő h á r o m részből áll: Butszarana ('Menekvés B u d d hához'; kiad.: M. K a n á n a n d a , 1929, és V. S ö r a t a , 1931), Dahamszarana ('Menekvés a T a n h o z ' ; kiad.: K . D h a r m á n a n d a , 1932), Szangaszarana ('Menekvés a gyülekezethez'; kiad.: uő, 1929). Az első rész B u d d h á t magasztaló, prédikáció jellegű, e m e l k e d e t t stílusú, f o l y a m a t o s hosszú szöveg (322 n y o m t a t o t t oldal), amelyben a B u d d h a életéből és előző születéseiből m e r í t e t t legend á k nem a t ö r t é n e t e k kedvéért, h a n e m B u d d h a dicsőségének példázására kerülnek említésre. Kevésbé művészi kidolgozású (és lehetséges, hogy m á s szerzőtől származik) a másik két rész. A Dahamszarana Buddha előző születéseinek legendáit t a r t a l m a z z a , a páli -»• dzsátakagyűjtemény m i n d e n dar a b j á t ismertetve. Á Szangaszarana 49 b u d d h i s t a szerzetes legendás é l e t t ö r t é n e t é t beszéli el. O írod.: C. E. G o d a k u m b u r a : Sinhalese L i t e r a t u r e (1955).

törvé-

vidhi nátakamu: telugu népi színjátéktípus. A vidhi bhágavatam mitológiai formáj á b a n gyökerezik. Ö t - h a t színész játssza, mind férfiak; ők a l a k í t j á k a női szerepeket is, míg a női családtagok m i n t „hangmester e k " t e v é k e n y k e d n e k a zenekarban. Álland ó szereplője a bohóc (kethi-gadu), aki szellemes s z ó á r a d a t t a l és rögtönzésekkel szórak o z t a t j a a nézőket. Az előadás t é m á j a a Rámájana valamelyik része, pl. a Szítá epizód, vagy K r i s n a és a pásztorlányok p a j z á n történetei. M i n t h o g y a cselekmény lényege ismert a nézők előtt, e j á t é k t á g t e r e t enged a képzelőerőnek és a rögtönzéseknek is. Ugyanez v o n a t k o z i k a n y i t o t t , k o p á r színp a d r a is: a színész megnevezi, a néző elképzeli a cselekmény színhelyét. O (->telugu irodalom, és irodalmi formák, indiai színjáték, népi színjátékok). Puskás Ildikó Vidini könyvmásoló iskola ( b o l g á r 'Vidinszka knizsovna s k o l a ' ) : jelentős bolgár kulturális és irodalmi központ a 14. sz. második felében. Vidin fontos politikai és kultúrális szerepet j á t s z o t t a bolgár állam északnyugati csücskében. A 10—14. sz.ban bevehetetlen erősség volt. Ez volt székhelye az utolsó bolgár cárnak, Ivan Szracimirnek (1365—1396), m i u t á n a p j a , Ivan Alekszandár (1331—1371) felosztotta országát k é t fia, Szracimir és Sisman közt. Szracimir f o k o z a t o s a n önállósította m a g á t Tirnovótól. A p j a halála u t á n k o r m á n y z a t i t e r ü l e t é t egyházi t e k i n t e t b e n közvetlenül a k o n s t a n t i n á p o l y i p á t r i á r k á n a k rendelte alá. P a l o t á j á b a n a p j a tirnovói k ö n y v t á r á hoz hasonló g a z d a g k ö n y v t á r a t a k a r t teremteni. E z t nem sikerült megvalósítania, m e r t előbb m a g y a r fogságba esett, m a j d 1388-tól török hűbéres lett; később e terület török hódoltság alá került. Ma csupán k ö n y v t á r a részére lemásolt hét kódexről t u d u n k : 1348-ban ismeretlen szerző lemásolta a négy evangéliumot, s az 1360-as évekből származik az egyetlen olyan g y ű j temény az óbolgár irodalomban, amely 13

Vekerdi

József

Vidjápati; Bidjápati (átírásváltozat) (14—15. sz.?): indiai költő. T a n u l t b r á h m a n a volt, családja nemzedékeken keresztül közel állt a mindenkori uralkodóhoz. Maithilí n y e l v j á r á s b a n a l k o t o t t , amely a bengálival és hindivel rokon, ezért m i n d k é t irodalom m a g á é n a k vallja. Szanszkritul is t ö b b verset írt. A Krisna-hívő erotikusmisztikus -*bhakti-líra egyik korai képviselője. P á r a t l a n zeneiségű, érzelemmel teljes, rövid verseiben a természeti képek, a szerelmi szenvedély és az istenség e l r a g a d t a t o t t i m á d a t a h a r m o n i k u s a n olvad egybe. Maithilí nyelvű g y ű j t e m é n y e , a Padávali ('Versfüzér') n a p j a i n k b a n is r e n d k í v ü l népszerű. Sauraszéní a p a b h r a n s a n y e l v j á r á s ban írt Kírtilatá ('Magasztalások folyon-

723

VIDJA d á r j a ' ) c. k ö l t e m é n y é b e n — a m e l y az őt t á m o g a t ó király t e t t e i t beszéli el — olykor próza is keveredik a versbe. Vekerdi József Vidjászágar, I s v a r c s a n d r a S a r m a ; Ishv a r e h a n d r a S h a r m a Vidyasagar (átírásváltozat); I. Bandjópádhjája (eredeti név); (Birszinha, 1 8 2 1 — K a l k u t t a , 1891): bengáli (India) író. T a n u l m á n y a i t a k a l k u t t a i Sanskrit College-ben végezte, melynek 1851-től i g a z g a t ó j a volt. Egy ideig a F o r t Willíam College-ben is t a n í t o t t . K i v á l ó a n ismerte a szanszkrit és bengáli i r o d a l m a t ; nagy t u d á s á é r t n y e r t e a V i d j á s z á g a r ('Tud á s óceánja') n e v e t . T ö b b szanszkrit, hindi és angol prózai m ű v e t f o r d í t o t t bengálira; e fordításai elsősorban t a n k ö n y v n e k készültek, mégis d ö n t ő szerepet j á t s z o t t a k a bengáli prózai stílus k i a l a k í t á s á b a n . Publicisztikai cikkeiben az özvegyelégetés és a többnejűség ellen h a r c o l t . O Művei: Betál Pancsabinsati (a V é t a l a pancsavinsati feldolgozása, 1847); Sakuntala (ua., reg., 1854). Vekerdi

József

Vidmar, J o s i p ( L j u b l j a n a , 1895. okt. 14.—uo., 1992. á p r . 11.): szlovén irodalmi és színházi k r i t i k u s , esszéíró. L j u b l j a n a i klasszikus g i m n á z i u m i t a n u l m á n y o k után Bécsben, K r a k k ó b a n , P r á g á b a n , B o n n b a n és Párizsban t a n u l t filozófiát és irodalmat, m a j d L j u b l j a n á b a n szerzett d i p l o m á t az i r o d a l o m t u d o m á n y b ó l . 1924-ben k e m é n y kritikával illette O. fíupanóiő'Veronika Deseniska c., a korabeli kritikusok által elismeréssel f o g a d o t t t r a g é d i á j á t . 1925-ben kia d t a a Kritika c. folyóiratot, a m e l y az első ilyen jellegű lap volt Szlovéniában. 1933tól 1940-ig a Sodobnost társszerkesztője, 1934 és 1942 k ö z ö t t a D r a m a nevű ljubljanai színház d r a m a t u r g j a és a Gledaliski list c. színházi folyóirat szerkesztője volt. 1941 áprilisában az ő h á z á b a n a l a k u l t meg a Felszabadítási F r o n t , s Vidmar 1942-ben a F r o n t V é g r e h a j t ó Bizottságának t a g j a lett. 1943. november 29-én J a j c é b e n ő javasolt a , hogy Titónak a d o m á n y o z z á k a Jugoszlávia marsallja címet, 1944-ben a Szlovén Nemzeti T a n á c s elnöke. 1945 u t á n magas köztársasági és állami f u n k c i ó k a t t ö l t ö t t be, s közben a l j u b l j a n a i színházművészeti a k a d é m i a d r a m a t u r g i a i t a g o z a t á n a k rendes professzora, a Jugoszláv írószövetség elnöke, az újvidéki Sterijino Pozorije színház elnöke (1952—1975), a Szlovén Tudom á n y o s és Művészeti Akadémia elnöke (1952—1975), a l j u b l j a n a i egyetem díszd o k t o r a , a h o r v á t , a szerb, a m a c e d ó n , a boszniai, a r o m á n és a keletnémet t u d o m á -

n y o s a k a d é m i a levelező t a g j a volt. O Vidm a r a 20. sz.-i szlovén irodalmi, esztétikai és k u l t ú r p o l i t i k a i esszé kiemelkedő h a t á s ú a l a k j a . A művészi a l k o t á s szerinte az egyéni szellem tevékenysége, amely a k k o r jön létre, a m i k o r a művész és az élet/világ szab a d o n , m i n t elem az elemmel áll egymással szemben. A művészi a l k o t á s s z á m á r a egyetlen ismert gondolati rendszer, vallás, g y a k o r l a t i erkölcs és ideológia sem lehet feltétel, m e r t a művészi alkotásnak megv a n a m a g a n é z ő p o n t j a , a dolgokat és az életet s a j á t o s l á t á s m ó d d a l szemléli, s ezekről s a j á t igazsággal rendelkezik. A f o r m á lis/esztétikai elemzés m u t a t j a meg, hogy a m ű a l k o t á s élő, eredeti vallomás-e az alapv e t ő életjelenségekről, az emberi egzisztencia f o n t o s morális, ismeretelméleti és vitális problémáiról. Vidmar ezen elvek a l a p j á n ítélte m e g az irodalmat, e l u t a s í t o t t a a megb o m l o t t t u d a t z ű r z a v a r á t , a neurotikusán lerombolt prózát, a h e r m e t i k u s lírát, az a b s z u r d d r a m a t i k á j á t , a túlzó groteszket, az a t o n a l i t á s t . 1925 u t á n a neotomista eszt é t i k a képviselőivel (A. USeniénik) v i t a t k o zott, 1950 u t á n pedig a Lukács-hívő marx i s t á k k a l (B. Ziherl, M. Lifsic), v a l a m i n t az egzisztencialistákkal. E realista esztétákkal szemben a f a n t a s z t i k u m jelentőségét hangsúlyozza, mert szerinte ez minden n a g y m ű a l k o t á s elixírje. A művészi szépségről v a l l o t t nézeteit Esej o lepoti ('Esszé a szépségről' 1981) c. kötetében rendszerezte. Obrazi ('Arcképek', 1979) c. kötetében 25 szlovén tudós, író, művész, politikus életr a j z á t v á z o l t a föl, s egyben értékelte is tev é k e n y s é g ü k e t . T u d o m á n y o s igényű életr a j z o k a t írt szlovén, orosz, angol, francia és n é m e t klasszikusokról, lefordított számos d r á m á t , a klasszikus orosz próza jelentős részét, Gorkij és Lenin művészetről és irodalomról szóló írásait, v a l a m i n t Eckerman Beszélgetések Goethével c. m ű v é t . Misii ('Gondolatok', 1964) c. k ö t e t é é r t 1966-ban Preseren-dij&t k a p o t t . A szlovén n e m z e t múltbeli és jövőbeni f ö n n m a r a d á s á n a k zálogát nemzeti k u l t ú r á j a s a j á t o s s á g á b a n és v i t a l i t á s á b a n látta. O F ő b b művei: Kulturni problem slovenstva ('A szlovénség kulturális p r o b l é m á j a ' , 1932); Oton fíupanöiö (ua, 1935); Literarne kritike ('Irodalmi krit i k á k ' , 1951); Meditacije ('Meditációk', 1954); Francé PreJeren (ua, 1954); Dramaturski listki ('Dramaturgiai fejezetek', 1962); Drobni eseji ('Kisebb esszék', 1963); Sreóanje z zgodovino ('Találkozás a történelemmel', 1963); Polemike ('Polémiák', 1963); Literarni eseji ('Irodalmi esszéi', 1966); Dnevniki ('Naplójegyzetek', 1968); GledaliSke kritike ('Színházi k r i t i k á k ' ,

724

VIDOV amelyben a népköltészettel való külsődleges hasonlóságot meghaladja az innovatív dikció és a könnyed nyelvi játék. Míg Razdalje telesa ('A test távolsága', 1984) c. kötetének verseiben az erotika t a r t ó z k o d á s és szentimentalizmus nélkül jelenik meg, Naöin vezave ('A kapcsolat m ó d j a ' , 1988) c. könyvében az erotika visszafogottabb, megőrzi azonban érzelmi töltését. O E g y é b fő műve: Ihta smeri ('Az irányok őrülete', 1989). O írod.: M. Vineetic: Maja Vidmar: R a z d a l j e telesa (Dialogi, 1985, 1—2.); n. n.: I n f o r m a e i j a o domacih knjiznih novostih (Sodobnost, 1989, 1.). ' Tea Stoka

1968); Odgovori ('Válaszok', 1973); Slovenske razprave ('Szlovén viták', 1973); K nasemu trenutku ('A jelen pillanathoz', 1975); Izbrano delo I—V ('Válogatott müvek', 1 —5. köt., 1975); Ivan Cankar (ua, 1975); Oton rZupancié (ua, 1978); Presoje ('Nézetek', 1981); Improvizacije ('Improvizációk', interjúk Vidmarral, 1985); Sile casa ('Az idő ereje', 1985). O Magyarul: 1 t a n . (Hornyik J., Híd, 1959, jan.); 1 részlet (B. Szabó Gy., uo., 1961, nov.); 1 tan. (Szilágyi K., uo., 1976, máj.); Esszék és meditációk (Szilágyi K., Novi Sad, 1977); 1 részlet (n. n. Híd, 1979, júl.—aug.); 1 t a n . (n. n., Magyar Szó, 1979, 109.); 1 esszé (n. n., uo., 1981, 251.). O írod.: Forgács L.: Kritikai viták — Irányzatos művész volt-e Tolsztoj? V., J . jugoszláv író vitacikkének bírálata, szovjet lap nyomán (Nagyv, 1957, 9.); A. Ocvirk (szerk.): Josip Vidmar. Zbornik (1975); Bárt: Vendégünk Josip Vidmar (El, 1975, 24); F. Zadravec: Literarni teoretik in kritik Josip Vidmar (1976), F. Zadravec— J . Javorsek: Josip Vidmar (Novi Sad, 1981): Bori T.: Josip Vidmar 75 éves (Jelenkor, 1981. 1.); uő: Jugoszláviai szemle. Josip Vidmar Njegos-díja (uo., 1982, 1.); Lőkös T.: Jugoszláviai kulturális körkép (Kritika, 1984, 2.); B. H o f m a n : ,,Ego se s t a r a . . . " (interjú, Sodobnost, 1985, okt,); T. Andjelic: Slovenci su elonomski eksploatisani (interjú, N I N , 1988, márc.); F . Bernik: Josip Vidmar 1895—1992 (Delo, 1992. ápr. 23). Franc

Zadravec

Vidmar, M a j a (Ljubljana 1961. jún. 28.—): szlovén költőnő. I f j ú k o r á b a n Nova Goricában élt, m a j d a ljubljanai egyetem bölcsészkarán szlovén nyelvet és irodalmat tanult, Verseiben az erotika és a halál viszonyát b u j a élvezettel k u t a t j a , f o l y t a t v a ezzel rokona, A. Oradnik költészetének intim jellegű h a g y o m á n y á t . Személyes lírai vallomásainak állandó eleme az emocionális töltetű erotikus üzenet, amit fegyelmezett formában és a végletekig sűrített nyelven fogalmaz meg. Verseit a k i m o n d o t t gondolatok, érzések és élmények plasztikussága, valamint a nemek közötti nyugtalanító és nyílt j á t é k b a n rejlő ironikus és szatirikus részletek iránti érzékenység díszíti. Az egyéni lét titokzatossága, felfoghatatlansága és sérülékenysége nála közvetlenül a nemiségben tárul fel. E költészet nézőpontjából ugyanis a nemi különbség az alapvető létigazság feltárásának az a privilegizált helye, ahol a világra és a másik emberre vonatkozó erotikus élmény egésze illúziónak bizonyul. Vidmar stílusára jellemző a rövid, lapidáris költői forma,

Vidovic [vídovity], Gabro (Kucan Donji, 1915. márc. 6.—): horvát író, költő. 1938tól forradalmi tevékenységéért üldözték, 1941-től a nemzeti felszabadító h a r c o k b a n felelős k a t o n a i funkciókat töltött be. Gyermekkori és háborús élményei alapján t ö b b k ö n y v e t írt olyan emberekről, akik nem a k a r j á k a háborút, de kénytelenek benne részt venni, mivel csak ez az út vezet a szabadsághoz. A gyerekekhez szól Kurir sa Psunja (1959: Argyelán Erzsébet A psunji f u t á r , 1967) c. regénye és az ezt f o l y t a t ó Bjelkan (ua, 1973, reg.) c. könyve. O F ő b b művei: Zapisi o zivima i mrtvima ('Jegyzetek az élőkről és holtakról', vázlatok a felszabadító háborúról, 1961); Trojica iz Male ulice (gyerektörténetek, 1963: Gellér Tibor, A mellékutca nyomozói, 1964); Zatocenici Pernatog Otoka ('A Tollas sziget foglyai', ifj. elb.-ek, 1964); Medju slavonskim partizanima ('Szlavón partizánok között', memoár, 1965); Prkosiste ('A dac mezeje', versek, 1971). Bugajev Sándor Vidovic [vidovity], Mirko (Bila, 1940. dec. 31.—): horvát költő, író. 1960-ban a zadari bölcsészettudományi karon szerzettd i p l o m á t horvát, valamint francia nyelvés irodalomból. Már 18 éves korától javíth a t a t l a n osztályellenségnek t e k i n t e t t é k . A zadari Történelmi Intézet m u n k a t á r s a , a Narodni list kulturális rovatának a szerkesztője volt, de 1965-ben elbocsátották. Franciao.-ba emigrált, de amikor 1971-ben beteg a n y j a látogatására hazatért, bebörtönözték. Több mint 5 év után, a nemzetközi beavatkozás szabadította ki, azóta L y o n b a n él. 1957-től publikált, a szarajevói Oslobodjenje, a Narodni list, a Zadarska revija, a Polet, a Kolo és a Vidik közölte írásait. Az emigrációban horvát nyelvű újságokba írt, de publikált francia, amerikai lapokban, valamint az orosz emigráns sajt ó b a n is. Pjesme ('Versek', 1964) c. kötetét V. Pavic-tyal és St. Vuciéevió-tyel közösen

725

VIDOV a d t a ki. Salcrivena strana meseca ('A hold e l t a k a r t oldala', Barcelona, 1977) c. memoárkötetet írt rabságáról, a m e l y 1983-ban franciául, 1987-ben olaszul is megjelent. 1987-ben f r a n c i á u l is k i a d t á k Bijeli Vitéz ('Fehér Vitéz', versek, San Mateo, California, 1979) c. k ö t e t é t . T a g j a a P.E.N. Club francia k ö z p o n t j á n a k . Szobrászattal is foglalkozik. O E g y é b fő művei: Hrarn nade ('A remény t e m p l o m a ' , versek, München— Barcelona, 1970); Ribnjak Bethesda ('Bethesda halastó', nlák, R ó m a , 1971); Krv ('Vér', d r á m a , Chicago, 1983); Boomerang ('Bumeráng', ú t i r a j z , Sydney, 1984). O írod.: S. Corié: 45 h r v a t s k i h emigrantskih pisaca (1991). Bugajev Sándor Vidovic [vidovity], Veseljko (Vrgorac, 1941. ápr. 15.—): h o r v á t költő. Pedagógiai a k a d é m i á t v é g z e t t . T a n á r , műszaki szerkesztő és újságíró, a Gakavski s a b o r propaganda-referense, a Halugica-könyvtár m u n k a t á r s a Splitben. Verseit a Forum is közli. O F ő b b verseskötetei: Zedj ('Szomjúság', 1967); Oziljci prostora i vremena ('A tér és idő hegei', 1969); Vatra kamena ('A kéménytűz', 1970); Mrtve se budeCA halott feltámad', 1971); Na dnu sebe ('Önmagam mélyén', 1973); Preko urna obrué ('Az értelem abroncsa', 1974); Iskusenje rijeéi ('A szó megkísértése', 1975); Rasap sunca ('A n a p széthullása', 1977); Nestaéni Ivan ('Pajkos I v á n ' , 1979); Pas laje na moju sjenu ('A k u t y a m e g u g a t j a az á r n y é k o m a t ' , 1980); Slonov orkestar ('Elefántzenekar', gyerekversek, 1986); Letjeti svugdje ('Szárnyalni m i n d e n h o v á ' , ifj. versek, 1990). O írod.: N. Milicevic: Poezija z a n i m l j i v a i n a visini ( K n j i z e v n e novine, 1975, o k t . 16.). Bugajev

Sándor

Vidric [vidrity], Vladimír (Zágráb, 1875. ápr. 30.—Vrapce, zágrábi körzet, 1909. szept. 29.): h o r v á t költő. É d e s a p j a vagyonos, szlovén származású ügyvéd volt, édesa n y j a samobori születésű h o r v á t nő. A prágai egyetem jogi k a r á r a i r a t k o z o t t be, de mindössze egy é v e t t ö l t ö t t a cseh fővárosban, s az e g y e t e m e t Z á g r á b b a n , m a j d Bécsben f o l y t a t t a , végül Z á g r á b b a n fejezte be 1900-ban. E z u t á n állami tisztviselő lett, két év m ú l v a a z o n b a n ügyvédi irodát nyit o t t Z á g r á b b a n . M á r 1903-ban súlyos idegb á n t a l m a k k í n o z t á k , s a kezelés ellenére ez a betegség v i t t e sírba; a V r a p c é b a n lévő elmegyógyintézetben halt meg. O Költői p á l y á j á t h a t o d i k o s g i m n a z i s t a k é n t kezdte, 1889-ben jelentek meg első versei a Lovor c. diáklapban. E l s ő m a r a d a n d ó költeményeit (Boni móres, Pomona) a Vijenac közölte

1897-ben. Életében egyetlen k ö t e t e jelent meg Pjesme ('Költemények' 1907) c., mindössze h u s z o n h a t verssel. 1905-ben Seljaöko pitanje ('A parasztkérdés') c. írt t a n u l m á n y t , amely rendkívüli szociológiai érzékenységről t a n ú s k o d i k . E n n e k n y o m a i t a z o n b a n hiába keressük költészetében, m i n t ahogy az I. Ferenc József zágrábi látog a t á s a idején Khuen-Hédervári K . ellen t a r t o t t tüntetésről sem olvasunk verseiben, pedig a t ü n t e t é s e n felvonuló e g y e t e m i s t á k élén ő v i t t e az egyetemi zászlót, a m i é r t n é g y hónapi elzárással b ü n t e t t é k . Az is felt ű n ő , hogy nem csatlakozott a h o r v á t mod e r n e k (-+szerb és horvát ,,modern") mozg a l m á h o z sem. O Vidric költészete s a j á t o s , t ö b b r é t e g ű poézis, témavilága v á l t o z a t o s , amelyben jól megfér az antikvitás m o t í v u m a n y a g a , a szláv szellemi örökség s a t á j v a r á z s a . G y a k r a n és okkal hangsúlyozzák verseinek festőiségét is, amelynek inspirációi a k o r t á r s európai és hazai festészetben keresendők. A lengyel H. Siemiradzki éppú g y e m l í t h e t ő itt, m i n t A. Böcklin és F . Stuck, v a l a m i n t a h o r v á t szecesszionista festészet olyan mesterei, m i n t K . Crncié és B. Csikós Sessija. Szembetűnő az egyes költ e m é n y e k zártsága, s az ebből f a k a d ó feszes kompozíció. Csaknem minden verse ,,egy n a g y m e t a f o r a , amely valaminő valós emberi érzelmi állapotot t ü k r ö z " (M. Sicel). K ö l t e m é n y e i n e k zeneiségére rég felfigyelt a k r i t i k a , a későbbi pályatárs, I. G. Kovacic alighanem joggal nevezte a „ h o r v á t líra M o z a r t j á n a k " . O Kiad.: Sabrane pjesme ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t versek', 1963). O M a g y a rul: 1 vers (Dudás K „ Déli Csillag, 1948. 1.); 1 vers (Ács K., Híd, 1960, okt.); 1 vers (Csuka Z., Csillagpor. Jugoszláv lírai a n t o lógia, 1971); 5 vers (Lator L., M a j t é n y i Z „ J u g o s z l á v költők antológiája, 1963); 3 vers ( K o r m o s I., L a t o r L „ Tótfalusi I., Á szerbh o r v á t irodalom kistükre, anto., 1969). O írod.: A. Barac: Vidric (1940); 1. F r a n g e s : Matos—Vidric—Krleza (1974); P o v i j e s t h r v a t s k e knjizevnosti (5. köt., 1978); V. Berezovska: Lirske kadence V l a d i m i r a Vidrica (Forum, 1983, 10—12.). Lőkös vidukadai; vidukatai: formák

726

-*• tamil

István irodalmi

vidúsaka; vidushaka: a szanszkrit d r á m a bohóc szereplője; az indiai népi színjáték o k n a k is állandó szereptípusa. O (—•indiai színjáték, népi színjátékok) Puskás Ildikó Vidvam Visvan: —• Visvam,

Vidvan

VIDZS Vidzemnieks: ->Kaudzite,

Reinis

vidzsajakávja: ->marig al költészet, költészet

vidzsaj-

— R á d h á pásztoridilljének költészete a régi bengáli i r o d a l o m b a n , a sivaita -*m,angalköltészet yisnuita megfelelője. O (->bengáli irodalom) Puskás Ilfiikó

vidzsajköltészet ( v i d z s a j 'győzelem, diad a l ' ) ; vidzsajakávja; vijayakavya: Krisna

v

727

Készült az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében — A szerkesztőség vezetője: Kulcsár Zsuzsa — A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és N y o m d a Vállalat igazgatója - A kötést és a burkolót Urai Erika tervezte — A kézirat lezárva: 1094. VII. 15. — Terjedelem: 63,25 (A/5) ív + 10 oldal képmelléklet — Példányszám: 15000

Akadémiai Kiadó és N y o m d a Vállalat. Budapest — Felelős vezető: Zöld Ferenc

Udovic, Joze (1912

Ujevic, Tin (1891

1986) szlovén író, költő

1955) horvát költő

Ueda, Akinari (1734—1809) japán költő

Ukrajinka, Leszja (1871

1913) ukrán költőnő

Unamuno, Miguel de (1864—1936) spanyol író, esszéista

Undset, Sigrid (1882

Ungaretti. Giuseppe (1888

IJnruh. Fritz von (1885

1970) olasz költő

1949) norvég írónő

1970) német író

Updike, .John (1932 - ) amerikai író. költő

Upeník. Mikola (1914 - ) ukrán költő

Urzidil, Johannes (1896—1970) osztrák író

Usakov, Andrej (1912- 1941) belorusz író, költő

ValIa. Lorenzo (1407 humanista

Vallejo, César (1892 (P. Picasso rajza)

1457) olasz író. filozófus,

1938) perui költő, író

Valle-Inclán, Ramón Maria del (1866—1936) spanyol író. költő

Vallés. Jules (1832

1885) francia író

Vancura, Vladislav (1891

Vapcarov, Nikola (1909

1942) cseh író

1942) bolgár költő

Vansová. Terézia (1857

1942) szlovák írónő

Vargas Llosa, Mario (1936

) perui író

Varnalisz, Kosztasz (1884—1974) görög író, költő

Vasari, Giorgio (1511 építész

Vaszilev, Orlin (1904

Vaszilevícs, Alena (1922

) bolgár író

1574) olasz író, festő,

) belorusz írónő

Vega, Lope de (1562 -1635) spanyol író, költő

Venantius Fortunatus (530—600) latin költő

Venclova, Tomas (1937—) litván költő

Vercors (1902—1991) francia író

e tmtf unntuf rt VI Itapnim frty m.i iuntmífítt»ira

o l r a ^ 1 * * ! • fítun «ndim mhm. I nfh-tmi dMflJtw-jrrmtfunHr U n n i Alhanxt fient-mtilt? nwnu nmw M uf* «JwCrftmtn»n - quommwnf tcfc í^ mH l»c áotírrfrryma dcnrn T»T notutrv cdfuf I n«pKmfwwn-,imi r«.K)irr Utoirf 1 mfHiltm- wnv.immrf^Whfcoft^r.''

V iWjwbhua «• 1™ trrmrrr cebml C .ittVU^P raltim retttn. tvlmtuif Imjy I %p)H.i .íUnefof«milhw4itfif 4^Vfn>u brtfa

C^iiym avwhmir rrmtmififemvniHiFn^ir T oftKíbim

ftnw-'

W tlhnTirm*

H te «»t«ffta*.* Ím n^mim Aa jn* niwfrf^ f» f«|Uihat flwnr, lAm n'irt ni'i;rfi*imj- . T iffjrtwm fcdrctm on.'r'C.i ftnfutnr cíun A UdMEtt. tyrwföllTn ^ífr UtTTTTTT JtTtf

Vergilius, Publius Maro (i. e. 70—i. e. 21) római költő

Verhaeren, Émile (1855 belga költő, író

Vergilius Aeneisének kezdete egy 1460-ból származó itáliai kéziratban

1916) Verhaeren dolgozószobája Saint Cloud-ban

Verlaine és J. Moréas (F. A. Cazals karikatúrája) Verlaine, Paul (1844—1896) francia költő

F. A. Cazals portréja Verlaine-ről

Verlaine barátai között (Moréas, Raehilde, Villiers de l'Isle-Adam) F. A. Cazals rajza

Verne, Jules (1828—1905) francia író Verne Egy úszó város c. művének címlapja

Vesaas, Tarjei (1897

1970) norvég író. költő

Vian, Boris (1920—1959) francia író

tcm JJ íarfts.*. fESTENOME !M FAfcSA- SÉ. &MÍntc, quemumfifclo^poílho OYül^o.Hco fcuaRjamcnio.qiw hum eícuácyro manocbo perriömcAyrc< rof; io , riogii vwjíj fcacib. c Mlfx línch qucíitx mcm.iúCTlmuytc (1,1Ottb nn'uáitncnce cti ntnwío. Tiiaíí^ ds. hl] 3mo:v»(crlí orrcm Apjtno.AyreírofvKlUb:!, ichúivtfln fn.\ iv.ív• Foy reprdtrnt.vl* aifnuynobre Sí ícinpre k J cidjdcJ- LilSaMOtBijjr-' to cxcelcme Sf nobrc Rcy dtfm' Maftodprimeyi&HcftcnorlW ' nöspncoidi rib:yn.Eri*

cío Scnhor.ie

M D. V. Annol.

Vicente, Gil (1465—1536) portugál író, költő: Összes művei I. kiadásának címlapja

Vico, Giambattista (1668

1744) olasz filozófus

Vidmar, Josip (1895—1992) szlovén irodalomkritikus

Ára: 1815— F t 10% áfával

A Világirodalmi Lexikon most egyszerre megjelent XVI. és XVII. kötetével a magyar irodalomtudomány — s egyben a nemzetközi lexikonirodalom — eddigi legnagyobb vállalkozásainak egyike közvetlenül a befejezés előtt áll. Az előkészületek előrehaladott állapota már biztos garanciát nyújt arra, hogy a jövő év, 1995 folyamán a mű Z-betűs címszóanyagát és az előszóban ígért indexet tartalmazó utolsó, XVIII. kötet is megjelenjék, sőt, a közönség közvetlenül ez után a vállalkozás kezdete óta megjelent alkotások s a világirodalom horizontján újabban feltűnt írók, költők adatait tartalmazó pótkötetet is kézhez veheti. A korábbi kötetek folyamatos utánnyomásával az Akadémiai Kiadó — miként eddig — arról is gondoskodik, hogy a lexikon új vásárlói a teljes sorozat birtokába juthassanak.

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Egyre inkább hogy a az emberiség s hogy

mindenütt

közkincse,

és m i n d e n

száz m e g

látom,

költészet

száz

időben

e m b e r b e n

megnyilatkozik... Azért szeretek m á s

én

n e m z e t e k

és t a n á c s o l o m

mindenkinek,

hogy cselekedjék a világirodalom

ugyanígy...

korszaka

van

és m o s t m e g

szétnézni házatáján,

soron,

kinek-kinek

kell t e n n i e a

hogy siettesse ezt a

magáét,

korszakot.

G O E T H E

A

nemzeti

táplálják a

irodalmak

Egy-egy újra és újra legkisebb,

sejtjükkel

bekapcsolódnak

a nagy A

vérkeringésbe.

legistenhátamögöttibb is s z ü l h e t

egy-egy

»világirodalmi S aztán a

a

nemzeti

is

világirodalmat.

nép

olykor

nagyságot«.

»világirodalom«

irodalmak

közegén

át

nyilatkozik. Bennük válik m i n t a szél a h u l l á m z ó Erdő n e m

láthatóvá, erdőkben.

egy van: de egy a

szél.

BABITS