Chrestomathia Samoiedica [2 ed.]

Citation preview

HAJDÚ PÉTER

Chrestomathia Samoiedica Második kiadás

TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 1982

Egyetemi segédkönyv, kiadását a művelődési miniszter rendelte el

Lektorálta

ERDÉLYI ISTVÁN tudományos kutató

KÁLMÁN BÉLA egyetemi tanár

ISBN 963 17 6601 2

Hajdú Péter, Szeged, 1968

GYÖRKE JÓZSEF (1906—1946)

EMLÉKÉRE

ElŐSzó

A finnugor nyelvek tanulását több modern nyelvtani leírás és szöveggyűjte­ mény könnyíti meg a kezdő nyelvész számára. Jóval nehezebb helyzetben vannak azok, akik a Szamojéd nyelvekkel való ismerkedésre törekednek, mert csak nagyon nehezen hozzáférhető és részben elavult szakmunkákból tájéko­ zódhatnak. E munka megírásával az eddiginél kedvezőbb feltételeket szeretnék teremteni a szamojéd nyelvek tanulásához. Célomat úgy valósítottam meg, hogy a szamojéd nyelvek északi és déli csoportjából kiválasztottam egyetegyet, a nyenyecet és a szölkupot. Ezeket mutatom be részletesebben. Válasz­ tásom azért esett éppen e két nyelvre, mert ezek a legfontosabb és legjobban ismert szamojéd nyelvek. Az aránylag terjedelmes nyenyec nyelvtani rend­ szerezés, meg a chrestomathia-műfajnak talán jobban megfelelő szölkup grammatikai vázlat és a mindkettőhöz csatolt szövegek feldolgozása után nem okoz majd különösebb nehézséget az enyec, nganaszan és a kamassz nyelv jelenségeinek felismerése. Az utóbb említett rokon nyelvekből elegendőnek tartottam a legfontosabb grammatikai morfémák közlését a Toldalék össze­ hasonlító táblázataiban, valamint néhány rövid szövegmutatvány közzétételét (ugyanitt a nyenyecnek és a szölkupnak a többitől elkülönült perifériális nyelv­ járásait is bemutatom). A chrestomathia megnevezést voltaképpen jegyzetekkel ellátott szöveg­ gyűjteményre szokták alkalmazni. Az utóbbi évtizedekben azonban e műfaj tartalmilag bővült: a szövegeken és a szójegyzéken kívül nyelvtani vázlattal és általános tájékoztatóval, bibliográfiával gyarapítják az ilyen néven kiadott segédkönyveket. Könyvemmel a modern chrestomathia új értelmezését szeret­ ném példaképpen bemutatni. A szó eredeti jelentéséből kiindulva (görög kresztosz ’hasznos, használható’ + mɑĺh̄ein Tanulni’) a chrestomathia felada­ tának vélem mindazon ismeretek közlését, melyek egy-egy nyelv elsajátításá­ hoz minimálisan szükségesek. Ebből a szempontból a nyelv rendszerének áttekintése a mi esetünkben szükségszerűen válik elsődleges fontosságúvá, hiszen ennek ismerete nélkül a szövegekkel nem tudnánk mihez kezdeni. A szövegek viszonylag szerényebb terjedelmük ellenére elegendők ahhoz, hogy 7

lefordításuk után a tanuló önállóan próbálkozzék a különböző nyelvjárási szövegkötetek olvasásával. A terjedelmes bibliográfia is a szamojédság iránt érdeklődők útbaigazítására szolgál. A szokástól eltérően nem pusztán a nyel­ vészeti irodalom jegyzékét állítottam össze, hanem a szamojédok múltjára és jelenére vonatkozó történeti, etnológiai, embertani forrásokat is feltüntettem. Az előszó záradékaként említem, hogy köszönettel gondolok mindazokra, akiknek e könyv létrejöttében részük volt. Szeged, 1966. december 27. HP

8

I. Bevezetés

A szamojéd nyehek ismertetése A szamojédság északi elágazásának legismertebb nyelve a nyenyec (jurák szamojéd). A nyenyecek 25 000 főnyi népe Kelet-Európa és Nyugat-Szibéria északi részén lakik az Északi-Dvina torkolatától a Jenyiszej torkolatvidékéig a Jeges-Óceán partjai mentén húzódó tundrás vidé­ ken, közelebbről a Kanin-félszigeten, az ettől keletre levő Timan-parton (Malaja Zemlja v. Kis tundra), a Pecsora és az Urál hegység között elterülő Nagy tundrán (Bolsaja Zemlja), a Jamal-félszigeten, az Ob torkolat vidékén, a Nádim, Alsó-Pur, Alsó-Taz és Alsó-Jenyiszej mentén és a közöttük fekvő tundrás-mocsaras területeken, valamint e partvidékhez közeli szigeteken ((Kolgujev, Novaja Zemlja, Vajgacs, Belij). Ezenkívül —. az ún. erdei nyenyecek — a Középs ő-O bt ól északra eső erdős vidéken élnek (a Pur felső és középső folyásánál, a Felső-Agán, a FelsőTaz és a Vah északi mellékfolyóinak vízválasztójánál). A nyenyecek 85,7%-a anyanyelvét használja. Közigazgatás szempontjából a Nyenyec Nemzetiségi Körzethez (székhelye: Narjan-Mar) és a Jamal-Nyenyec NK-hez (székhelye: Szalehard), ill. kis részben aTajmir NK-hez (székhelye: Dugvinka) tartoznak. Kisebb csoportjaik a Hanti-Manysi NK-ben, a Komi ASZSZK-ban és a Murmanszki Területen is megtalálhatók. A hozzájuk földrajzi és nyelvi szempont­ ból egyaránt legközelebbi északi-szamojéd néptöredék az enyec (jenyiszeji szamojéd): lakóhelyük a Jenyiszej alsó folyásánál terül el, Dugyinkától északra és délre. Számuk kb. 300—400 fő. — Az északi-szamojéd népek harmadik tagja a nganaszan (tavgi-szamojéd). Ezek a Tajmir-félszigeten tanyáznak. Számuk kb. 750 (93,4%-uk beszéli anyanyelvét). Közigazgatásilag az enyecekkel együtt a Tajmir NK-hez tartoznak. A déli-szamojéd ág ma is élő egyetlen képviselője a 4000 főre becsült szölkup (vagy szelkup, régebben: osztják-szamojéd) nép. Ezeknek azonban már csak 50,6%-a beszéli anyanyelvét. A szölkupok déli, sokfelé szertetagolt csoportjai Narim város körzetében, a Középső-Óbba torkolló Narim, Tini, Két, Csaja és Vaszjugán, továbbá a Parabel folyók mentén laknak. Északi csoportjuk a Taz és mellékfolyói, továbbá a Turuhan és a Jeloguj mellett él.

9

Ezek a területek részben a Tomszki Területhez, részben a Chanti-Manysi, ill. Jamal-Nyenyec NK-hez tartoznak. déli-szamojéd nyelvágba soroljuk rajtuk kÍVÜl a ma már kihalt szajániszamojéd nyelvek különböző nyelvjárásait. A legjobban ismert ezek közül a kamassz. A kamasszok száma a Száján hegységbeli Abalakovo faluban 1914-ben 50 volt, de közülük is már csak 8 idősebb ember ismerte jól a kamassz nyelvet. A kamasszt így gyakorlatilag ma már kihalt nyelvnek tekintjük, noha az utóbbi években sikerült fölkutatni 2 öregasszonyt, akik valamelyest emlé­ keztek még anyanyelvűkre. A napi életben ezt azonban már évtizedek óta nem használják, s így információik szükségszerűen ingatagok, nem megbízhatók. Régibb forrásokból tudjuk, hogy a Szaján-hegység több törzse is valaha szamojéd nyelvű volt. A kamasszhoz pl. nyelvileg közel áll a kojbál, de bizo­ nyos mértékig elmondható ez a többi szajáni-szamojéd nyelvről (motori, tajgi, karagassz, szojót) is. Mindezen törzsek az Altaj és a Száján hegység tarka nyelvű és etnikumú környezetében feladták szamojéd nyelvüket. Legnagyobb részük eltörökösödött, kisebb részük mongol, ill. az orosz nyelvvel váltotta föl saját­ ját. A szajáni szamojéd nyelvek hajdani beszélői így hát az Altaj és Száján hegység mai török, főleg kaéa és egyéb, hakassz (kizil, szagáj stb.), sor, tuva, tofalar, ill. mongol (burját) népeibe olvadtak be.

A szamojéd filológia története A szamojéd nyelvek történetének megismeréséhez nem nélkülözhetjük azo­ kat a szórványos (és persze kritikával kezelendő) emlékeket, amelyeket a XVII. századtól kezdve jegyeztek fel (pl. a legkorábbi följegyzések Richard James, Peter Mundy és Nicolaes Witsen nevéhez fűződnek). A XVIII. század­ ban ezek az adatok megszaporodnak (Philip Johann Stralilenberg, Dániel GottJieb Messerschmidt, Johann Eberhard Fischer), sőt Peter Simon Pallas polvglott szótárával (1786 — 1789) csúcspontját éri el e század szógyűjtő és összehasonlító tevékenysége, úgyhogy e korból a nyenyeeen kívül egyéb — távolibb — szamojéd nyelvekből is szép számú adat maradt reánk. A felvilá­ gosodás századának élénk tempójú szógyűjtő tevékenysége nélkül ma aligha tudnánk valamit a hajdan a Száján hegységben beszélt szamojéd nyelvekről. Az akkor még szamojéd alkatú tajgi nyelvből pl. értékes szóanyagot köszönhe­ tünk Dániel Gottlieb Messerschmidtnek és Johann Eberhard Fischernek (az előbbi anyagát elsőként Julius vonKlaproth, az utóbbiét részben August Ludwig von Schlözer adta ki). A kamassz, kojbál, motori, karagassz és tajgi szavak megörökítésében P. S. Pallas munkáinak elévülhetetlen érdemük van, a legbő­ vebb kojbál és motori szójegyzék pedig Grigorij Szpasszkij (1806) kéziratos munkájában maradt fönn (ezt Klaproth, majd később Potapov adta ki). Mind­ 10

ez azonban csak a megismerés első fokát készíti elő, hiszen a szamojéd nyelvek nyelvtani leírására még senki nem vállalkozott. A XIX. század első felében a nyenyecre vonatkozólag történik ugyan ilyen próbálkozás (Johann Severin Vater, Venjamin archimandrita, Hans Conon von dér Gabelentz), az érdeklő­ dés azonban egymaga nem pótolhatja a jó tájékozottságot, vagyis a szamojéd nyelveknek közvetlen, helyszíni tapasztalatokon alapuló megismerését. A sza­ mojédok közti első terepmunkára csak a század közepén kerül sor. A pétervári akadémia fölismerte ekkorra, hogy a szamojéd filológia megalapozásához hite­ les nyelvtani ismeretekre, megbízható szöveg- és szóanyagra van szükség, s ezért megbízta a finn Mathias Alexander Castrént (1813 —1852) a szamojéd és a vele rokon, ill. szomszédos nyelvek helyszíni tanulmányozásával. A választás jó volt, hiszen Castrén személyében minden adottság meg Volt ahhoz, hogy feladatának eleget tegyen. A nyenvec nyelvvel 1842 tavaszánnyarán kezdett ismerkedni. Egyelőre még ugyan nem az Orosz Akadémia, hanem a Finn Irodalmi Társaság és a Finn Szenátus támogatásával kutatja e nyelvet 1844 januárjáig. Ekkor azonban egészségi állapotának megromlása folytán kénytelen hazatérni Finnországba gyógykezeltetése végett. Időközben az Orosz Akadémia 1839 óta halogatott északi expedíciója is megvalósulhat: Castrén 1845 májusában ismét Szibériában van, s ettől kezdve 1848 nyaráig bejárta mindazokat a helyeket, ahol szamojédok laknak, vagy valaha is laktak. Expedíciójáról súlyos betegsége 1849 elejére hazakényszerítette. Castrén e néhány év alatt mégis példátlanul gazdag és értékes nyelvi anyagot gyűjtött a nyenyec, enyec, nganaszan, szölkup, kamassz nyelvből, s a gyűjtése alapján készített szamojéd grammatikája és szójegyzéke a modern szamojéd filológia megteremtőjévé teszik. Munkássága persze nemcsak a szamojéd nyelvekre korlátozódott, hanem szinte hihetetlenül sokoldalú Volt: osztják, két, kott, kojbál, karagassz, burját, tunguz nyelvtanai, szójegyzékei és néprajzi, vala­ mint úti leírásai voltaképpen a Szibéria-kutatás alapjait vetették meg.. Castrén 38 esztendős korában halt meg, anélkül hogy legfontosabb művei­ nek megjelenését megérhette volna. Hátrahagyott és gondosan rendezett följegvzéseinek sajtó alá rendezésével Anton Schiefnert bízták meg, aki azután „Nordische Reisen und Forschungen von Dr. M. A. Castrén” sorozati gyűjtő­ címmel 12 kötetben jelentette meg Castrén kutatóútjának eredményeit, köz­ tük a szamojéd nyelvek nyelvtanát (1854) és szójegyzékeit a sző Vegekkel együtt (1855), melyeket Castrén maga is munkássága legfontosabb végső cél­ jának tekintett. Schiefner kiadása, mint azóta kiderült, nem hibátlan: Castrén hangjelölését a kiadó a kéziratokhoz képest egyszerűsítette, a nyelvjárási különbségeket is gyakran mellőzte, de egyéb pontatlanságok is az ő terhére írandók. Castrén munkái azonban még e hibákkal is a szamojedológia alap­ pilléreivé váltak. Több mint egy évszázada kiadott könyvei a szamojéd nyel­ vekkel foglalkozó kutatásnak ma is kiinduló pontjai. E helyütt kell szólnunk arról, hogy a Schiefner-féle kiadás hibáinak kiküszöbölésére Finnországban

11

megindult Castrén eredeti kézirati hagyatékának az újrapublikálása. Toivo Vilho Lehtisalo rendezte sajtó alá újból Castrén szamojéd (nyenyec és szölkup) szövegeit (1940), továbbá szölkup és erdei nyenyec szójegyzékét, valamint nyelvtani paradigmáit (1960). Enyec, nganaszan és kamassz följegyzéseinek republikálását a finn nemzeti tudományok 1966 — 1980 közötti ún. fejlesztési programjában tervbe vették. Castrén alakja kiemelkedik gyűjtőtársai közül. Kisebb igénnyel, kisebb lehetőséggel és kisebb eredménnyel azonban rajta kívül mások is törekedtek a szamojéd nyelvek megismerésére a múlt század folyamán. Castrén kortársa,, a magyar Reguly Antal az obi ugor néphagyomány gyűjtése közben (1843— 1846) kis terjedelmű nyenyec feljegyzéseket is készített. Ezeket azután később Budenz József adta ki azon, szintén nem nagy terjedelmű kanini nyenyec szöveg- és szóanyaggal együtt, amelyet 1882 nyarán a budapesti Állatkertben gyűjtött (ekkor ugyanis itt szerepelt egy nyenyec család, rénszarvasaikkal együtt „ethnographiai látványul”). A múlt századi gyűjtők közül még az antropológus-etnográfus Pápai Károlyról kell megemlékeznünk, aki 1888 — 1889. évi szibériai útján voltaképpeni feladatán kÍViil nyelvi anyag gyűjtésé­ ben is jeleskedett. Többek között egy középső-obi (Narim-vidéki) szölkup szó­ jegyzéket hagyott hátra (kiadta Hajdú P. 1956-ban). Az anyaggyűjtés mellett azonban a szamojéd nyelveknek a nyelvészeti kutatásban való alkalmazása is elkezdődött. A magyar és Szamojéd nyelv­ rokonság első hazai hangoztatója Gyarmathi Sámuel volt, aki Affinitas-ában (1799-ben !) 70 magyar szó nyenyec megfelelőjét sorolta föl. * Ez azonban elszigetelt jelenség maradt a nyelvtudomány történetében, és a szamojéd nyelvhasonlítás kezdetét úgyszintén Castrén munkásságától számítjuk. Az ő nevéhez fűződik a finnugor—szamojéd nyelvrokonság második — s Gyarma­ thiénái nagyobb hatású — bizonyítási kísérlete. Több mint száz (főleg finn — szamojéd) szóegyeztetéssel támasztja alá a két nyelvcsalád rokonságának téte­ lét (1845). A finnugor nyelvészet kibontakozásával a szamojéd is mind jobban fölkelti a kiértékelő-feldolgozó kutatók figyelmét. Hunfalvv Pált is a magyar és szamo­ jéd nyelvrokonság vizsgálatára ösztönzi Castrén nyelvtanának megjelenése: a szamojéd tárgyas igeragozásról értekezik (1858). A nyolcvanas években végülis a finnugrisztika már elég szilárd alapjairól lehet megközelíteni a szamojéd nyelveket. Ottó Donner 1878-ban, a IV. Nemzetközi Orientalista Kongresszu­ son Firenzében előadásban ismerteti a finnugor és a szamojéd nyelvek rOkon­ * Természetesen őt megelőzve másoknál is felbukkan a szamojéd — finn — lapp, illetve általában a szamojéd—finnugor rokonság gondolata: Johannes Schefferusnál a XVII. szá­ zad végén, a XVIII. században pedig Gottfried Wilhelm von Leibniznél, Philip Johann Strahlenbergnél, Knud Leemnél, G. L. Buffonnál és másoknál is. E vélekedések azonban jobbára általánosságokra korlátozódtak.

ságát (megjelent 1881-ben, majd 1936-ban), s szamojéd nyelvi anyagot fel­ használ Vergleichendes Wörterbuch dér finniseh-ugrischen Sprachen című eti­ mológiai szótárában is (I: 1874; II: 1876; III: 1888). Ugyanebben az időben Munkácsi Bernát az uráli és altaji nyelvek számjelöléséről értekezik (1884), August Ahlqvist érinti az obi ugor nyelvek szamojéd jövevényszavainak kér­ dését (1890; erre a problémára később Gombocz Zoltán is visszatér 1902-ben). Budenz József az összehasonlító morfológia Castrén egyengette útjain lép tovább, a helyi viszonyt jelölő esetragokról értekezik (1891). 1893-ban Mun­ kácsi Bernát közöl mintegy 170 szamojéd—finnugor etimológiát, ennél az eti­ mológiai ötlethalmaznál azonban jóval értékesebb Halász Ignácnak „Az ugor—szamojéd nyelvrokonság kérdése” című munkája (1893 — 1894), amely az uráli nyelvhasonlítást hangtörténetileg megalapozza. Halásznak ez a mun­ kája az első uráli hangtörténeti összefoglalásnak tekinthető, amely sok, ma is érvényben levő hangtörténeti tézisre mutatott reá. Etimológiáinak kb. két­ ötöde (több mint száz szómagyarázat) ma is helytálló. Halásznak ezt a tanul­ mányát csak évtizedek múlva váltotta fel újabb, teljesebb kézikönyv, Heikki Paasonen , ,Beitrage zűr finnisch-ugrisch—samojedischen Lautgeschichte” című monográfiája (1917). Ez már azonban új körülmények között született: a hangtörténet, az etimológia nagy lépésekkel haladt előre a századfordulón, és a szamojéd nyelvekből is újabb anyag gyűjtése vált lehetővé az első világ­ háborút megelőző esztendőkben. A helsinki Finnugor Társaság ösztöndíjával 1911-ben két finn tudósjelölt indul terepmunkára a szamojédok közé. Kai Donner (1888 — 1935) 1911—1913 között és második alkalommal 1914-ben gyűjtött szamojéd nyelvi anya­ got főleg a szölkupok és kamasszok között. Sajnos szölkup szóanyagának csak egy töredéke jelent meg az uráli szókezdő labiális zár- és réshangok történetét tárgyaló disszertációjában (1920), és néhány más tanulmányában. Szölkup szövegei kiadatlanok, és belátható időn belül nem is kerülhetnek napvilágra, mert fordításuk hiányzik. A szamojédok életéről és Szibériáról írt könyvei, melyek több nyelven is megjelentek, hasznosan tájékoztatták sok nemzet széles olvasó közönségét e távoli tájakról és lakóikról. Kamassz szövegeit és szótárát Aulis J. Joki adta ki 1944-ben. Donner ösztöndíjas társa Toivo Vilho Lehtisalo (1887 — 1962) 1911-1912ben és 1914-ben összesen 3 évet töltött a nyenyecek között. Kutató útjának sok nyelvészeti és néprajzi eredménye közül kiemelkedik nyenyec szöveggyűj­ teménye (1947, 1960), nagy nyelvjárási szótára (1956), a nyenyec mitológiáról (1924), a réntartásról (1932) és az uráli képzőkről írt monográfiája (1936). Lehtisalónak 1957-ben alkalma nyílott némi kis szölkup anyag gyűjtésére is (ezt 1960-ban tette közzé). Lehtisalo a szamojédhoz jobban értett, mint ön­ maga előtérbe helyezéséhez, s így feltűnőbb sikerben alig részesült, noha neve Castrénéval, Donneréval és Prokofjevéval együtt tulajdonképpen a szamojéd nyelvek kutatásának a történetét jelenti.

13

Hazánkban a 30-as és 40-es évekig nem volt gazdája a szamojéd nyelvészet­ nek. Ekkor tűnik fel új eredményekkel Györke József (1906 — 1946). Az uráli szóképzéstanról 1935-ben Tartuban kiadott munkája nagy hiányt pótolt, de ezt a koncepciózus •— idehaza azonban nem sok jóindulattal fogadott — munkáját háttérbe szorította Lehtisalónak a következő évben megjelent hasonló tárgyú, bővebb és saját szamojéd anyagára támaszkodó műve. Györke ,,Wortbildungslehre”-je és a többi szamojéd, ill. általánosabb érdekű munkája a szamojéd nyelvek iránti érdeklődés megújulását vezeti be hazánkban. Györke munkássága persze nemcsak azért jelentős, mert ő a hazai szamojedisztika újjáélesztője, hanem azért is, mert urálistáink között az első volt, aki a modern nyelvtudomány tanításai szerint próbálta megújítani, fölfrissíteni módszereit, szemlélet módját. Idő előtti távozása súlyos vesztesége volt a magyar nyelvé­ szetnek, mert vele korunk egyik programot adni tudó, vezetésre termett, szuggesztÍV erejű nyelvészét veszítettük el. Györkével párhuzamosan tér át a szamojéd nyelvek vizsgálatára Simonyi Zsigmondnak és Szinnyei Józsefnek egyik kitűnő tanítványa, N. Sebestyén Irén (1890 — ). 0 a Szamojéd nyelvek vallomását eleinte az uráli őstörténet összekúszálódott szálainak bogozgatására használja fel (1935, 1943, 1952, 1953), 1945 után azonban egyre inkább tisztán szamojéd és uráli nyelvészeti (főleg mondattani, morfológiai) problémák foglalkoztatják. Tudományos és nevelő hatása a fiatalabb nemzedékek számára is példamutatóan értékes és messze túlhaladja mindössze néhány éven át tartott egyetemi magántanári kollégiu­ mainak hatósugarát. Míg a finn és a magyar kutatók különféle speciális nyelvhasonlítási témákkal foglalkoztak, a szovjet szamojedisztika megalapítója, G. N. Prokofjev (1897 — 1942) főleg normatív’ és gyakorlati nyelvtanok készítésével szerzett hervadha­ tatlan érdemeket. Az ő aktív közreműködésével teremtették, meg a nyenyec és szölkup írásbeliséget. Több tankönyvet írt és fordított nyenyec és szölkup nyelvre, megírta a nyenyec, enyec, nganaszan és szölkup nyelvek nyelvtanait, melyekben frissen szerzett szamojéd nyelvi kutatási eredményeit szintetizálta. Különösen szölkup tárgyú munkái becsesek. Prokofjev három évig működött JanoV-Sztan-ban (a Turuhan folyó mellett), egy szölkup népiskola tanítója­ ként, úgyhogy őt tekinthetjük korunk legautentikusabb szölkup-szakértőjének. Feleségének, E. D. Prokofjevának a munkássága részben nyelvészeti, de inkább néprajzi irányú. A szovjet szamojedológiában Prokofjev körül több fiatal nyelvész végzett még úttörő mpnkát. Megemlítjük közülük G. D. Verbovot (1909 — 1942), aki az erdei nvenyecek nyelvjárását írta le, és szövegeket is gyűjtött e nyelv’járásból. Nagy kár, hogy ez a munkája még mindig kéz­ iratban hever a leningrádi akadémiai Néprajzi Intézet archívumában. Értékes nyelvészeti és folklorisztikai tevékenységet Végzett a nyenyec születésű Anton Pirerka is (1905 — 1941). A második világháború utáni szamojéd kutatásokat a további kiterebélye' 14

sedés jellemzi. Lehtisalo műveire visszautalva a finnországi kutatók körül Aulis J. Jokit kell említeni. Joki főleg a déli szamojéd nyel Vek gazdag problé­ makörében végez fontos kutatásokat, bár a finn etimológiai szótár szerkesztő­ jeként és a finnugrisztika professzoraként a helsinki egyetemen sok más témá­ ja is van. Feldolgozta K. Donner kamassz hagyatékát: kiadta a kamassz szó­ jegyzéket és összeállította e nyelv nyelvtanát (1944), monográfiát írt a szajáni szamojéd nyelvek jövevényszavairól (1952), és Donner szölkup hagyatékának a feldolgozása szintén az ő gondjaira van bízva. A Szovjetunióban a fönt említett Pircrka felesége, Natalja Mitrofanovna Terescsenko vált a szamojéd kutatások központi alakjává. Több szótárt szer­ kesztett, többek között a 20 000 címszót tartalmazó nyenyec — orosz szótárt (1965), melyekhez egyre részletezőbb nyelvtani leírások csatlakoznak. Sok szintaktikai, morfológiai és dialektológiai tanulmánya jelent meg, részben folyóiratokban, részben pedig egy reprezentatív önálló gyűjteményes kötet­ ben (1956) szövegmutat Vány okkal együtt. Nagy rátermettséggel és fáradha­ tatlanul végzi a nehéz terepmunkát Észak mostoha viszonyai között. Újabban az enyec és a nganaszan nyelvre is kiterjesztette érdeklődését. Társul hozzá e munkában még néhány kiváló kolléganője: Zinaida Nvikolajevna Kuprijanova, aki főleg a nyenyec népköltészet gyűjtésével és kutatásával foglal­ kozik (testes szöveggyűjteménye 1965-ben jelent meg); Anna Mihaj lov na Scserbakova és az etnológus Ljudmila VasziljeVna Homics, akik a nye­ nyec nyelv különböző nyelvtani kérdéseivel is foglalkoztak, hármasban pedig egy nyenyec nyelvtant készítettek (1957). Homics legutóbb még egy kitűnő történeti-néprajzi monográfiát is írt a nyenvecekről (1966). Említést tehetnénk néhány kiváló néprajztudósról, akik a szamojéd né­ pek anyagi és szellemi kultúrájának újabb részleteivel ismertették meg a tudományos szakközönséget. E népes gárdából Prokofjeván kívül min­ denekelőtt A. A. Popov, B. 0. Dolgich, L. A. Fajnberg, L. A. Potapov, Ju. B. Szimcsenko, V. I. Vasziljev és G. I. Pelich nevét lehetne kiemelni. Ennek, kapcsán kell szóba hoznunk, hogy a szamojéd (és egyéb szibériai) népek ku­ tatói között számos egyéb nemzetiségű etnológust-antropológust is nyilván­ tartunk, pl. a finn U. Harva-Holmberget (1882 — 1949) és Kustaa Vilkunát, a svédországi észt Ivar Paulsont (1922 — 1966), a magyar Diószegi Vilmost, az amerikai Chester S. Chardot. Az utóbbi években a leningrádi nyelvészeti-néprajzi kutató központ mellett új kutató helyekkel is kell számolni a Szovjetunióban. Az egyik Tartuban van, ahol Paul Ariste professzor egyik fiatal tanítványa, Agó Kiinnap a szamojéd nyelvek specialistája. A másik Tomszkban működik: itt A. P. Dulzon professzor körül alakult ki egy Szibéria-kutató munkacsoport, melynek tagjai többek között szölkup érdekű vizsgálatokat is folytatnak. Harmadiknak számíthat­ nánk a szverdlovszki egyetemet, ahol a szubsztrátum kérdéseivel és helynév­ kutatással foglalkozó A. N. Matvejev kapcsolódott he szamojéd tárgyú kuta15

fásokba. Az ő érdeme, hogy a kamassz nyelvet a hatvanas években sikerült újból ,,föltalálni” a Száján vidékén. S végül utalunk arra, hogy a moszkvai Nyelvtudományi Intézetben B. A. Szerebrennyikov figyelme is többször for­ dult az utóbbi időkben szamojéd kérdések felé. Svédországban Björn Collinder és Bo Wickman, Norvégiában Knut Bergsland, Franciaországban Aurélien Sauvageot mutatnak különösebb érdeklődést a szamojéd nyelvek iránt. Az NDK-ban Wolfgang Steinitz (1905—1967) az obi ugor nyelvek szamojéd jövevényszavait dolgozta föl (1959, 1963), az NSZKban élő Décsy Gyula pedig nyenyec chrestomathiát készített (1966). Az Egyesült Államokban Lotz János és Elaine K. Ristinen foglalkoznak szamojéd nyelvvel. Magyarországon N. Sebestyén Irénen kívül ma Hajdú Péter, Mikola Tibor, Erdélyi István, de alkalmilag mások is (pl. Fokos Dávid, Rédei Károly, Szabó László stb.) végeznek szamojéd nyelvészeti kutatásokat. A kutatások mai állására jellemző, hogy a szovjet kutatóknak előnyére válik a közvetlen terepmunka lehetősége, amelyhez egyéb országok szamojédistái jobbára nem jutnak hozzá. Kívánatos lenne ezért, ha hazánkból is minél előbb fiatal kutató tanulmányozhatná a helyszínen valamelyik szamojéd nyelvet. A jövő terepmunkálatai szempontjából figyelembe kellene venni továbbá azt is, hogy a nyenyechez képest elenyésző ismereteink vannak a szölkup, a nganaszan és enyec nyelvből, s így lehetőleg ez utóbbi nyelveket, mindenekelőtt a szölkupot kellene vizsgálataink középpontjába helyezni. A feldolgozó mun­ kában pedig arra kellene törekedni, hogy a szamojéd nyelvek összevetésével minél teljesebb képet rajzolhassunk a protoszamojéd alapnyelvről. Ez egyrészt az uráli alapnyelvről vallott ismereteinket egészíthetné ki hasznosan, másrészt a szibériai nyelvi kapcsolatok felderítésében is jó szolgálatot tenne.

II. Nyenyec chrestomathia

A nyenyec nyelvjárások Noha az a terület, amelyen a nyenyec nyelvet beszélik, négyzetkilométerekben kifejezve eléri a milliós nagyságrendet, a nyenyec nyelvjárások differenciált­ sága meglepően kicsiny. A lakosságnak életmód, terület és nyelvjárás szem­ pontjából legfontosabb két tömbje a tundrái és az erdei nyenyec. A legjobban ez a két csoport izolálódott egymástól. Az erdei nyelvjárásokat 600 — 1200 főre becsülhető népmaradvány beszéli a Pur és a Taz vízválasztóján. Többségük a Taz-öbölbe ömlő Pur felső és középső folyásánál és a Középső-Óbba torkolló Agán és mellékfolyói mentén lakik. Nyugati határuk a Ljamin, illetve Pim felső és középső folyása, valamint a Nazim által körülhatárolt terület (mindhárom az Ob jobb oldali — északi — mellékfolyója); északon a Nádim forrás vidékéig (a Num-tó környéke), vala­ mint a Taz bal oldali (nyugati) mellékfolyójáig, a Cseszaljkáig (v. Cseszeljka) nyúlnak telepeik, déli határuk pedig a Vah jobb oldali (északi) mellékfolyója, a Kolek-jogan (v. Kulj-jogan). A körülírt terület nagysága kb. 50 000 km2. Az erdei nyenyec nyelvjárások két jellegzetes csoportja a keleti-erdei (a Pur és Agán vidékén; ezt beszéli az erdeiek zöme), és a nyugati-erdei (Ljamin, Njalino, Niéej v. Maikovszkaja, Kiszeljovszkaja, Szahalinszkaja). A tundrái nvenyecek jóval tágasabb, mondhatni végtelen kiterjedésű lakóterületeken szóródtak szét és sokféle — aránylag kis különbséget mutató — nyelvjárásaik az alábbi csoportokba foglalhatók: nyugat i-tundrai (kanini, kolgujevi, malaja-zemljai v. timani), n a g y-t u n d r a i (BolsajaZemlja) v. középső, keleti-tundrái (uráli v. obi, jamali, nadimi, Purdeltai, tazi, jenyiszeji v. tajmiri). A tundrái és erdei nyelvjárások fontosabb különbségei: a konszonantizmusban tundrái

erdei

jeée xar

ẃieśe kar

2 Szamojéd Chrestomathia — 4199

PS

vas ’késJ 17

PS

erdei

tundrái

Süju ĺamdeʔ wewa ŋańʿī mādā weba joʔ rnūʔ ŋãńi iveńeko jīĺepćʔ ŋacekī

xoju ćamtaet waemɑ ŋaćie matā ẃiepa joŋ mūn ŋīji wujhku jieлipś ŋɑśkī

’rénborjú’ *béka’ ’rossz’ ’látszik’ ’ vágni’ ’(fa)levél’ ’(száj)szöglet’ ’hang * ’másik’ ’kutya’ ’élet’ ’gyermek’

* -k-:tīuaɔ̂ʔ xādamb́īwaʔ > tīìia^kãdamϑïwaʔ "megöltük rénjeinket", -ʔ + $-, -c-, -c-: numʔ śit jādelāje > nлlm^ćit j, "isten vezéreljen téged". A junktúra helyén előállott új hangok hosszan hangzanak, de hosszúságuk fonológiailag irreleváns, akárcsak a -? + szókezdő zárhang kapcsolódásakor (pl. ǹãxarʔ poʔ "három év" fonetikusan így írható: ńɑxɑrp^poʔ). Nem nazalizálható hangszalag-zárhangra végződnek az alábbi morfémák:

-?: NomPl, GenPl, Vx3Sgrefl, VxImp2Sgindet, Vx3Plindet (és még néhány határozószó végződéseként: jirtʔ "egyenesen", ńerʔ "imént", ńɑnɑʔ "nagyon", ŋoʔ "még", ŋodʔ "alig", ŋuĺlʔ "nagyon", p̀iĺlʔ "mindig", t́ìdpojʔ "egyenesen", munśiʔ "hangtalanul" stb.); -lvaʔ’. PxlPl(l), VxlPlindet-det(l); -wʔ'. VxlSgrefl: 34

-naʔ: PxlPl(2, oc), VxlPl(oo), VxlPlrefl; -raɔ̂ʔ: Px2Pl(l), Vx2Pldet(l), Vx2PldetImp(l); -daʔ: Px2Pl(2, oo). Vx2Plindet, Vx2Pldet(2, oo), Vx2Plrefl, Vx2PlindetImp, Vx2PldetImp(2, oo), Vx2PlreflImp; -dʔ: Vx2SgreflImp. VxSPlrefl; -nʔ: Vx2SgdetImp(2, cχɔ); -nidʔ: Vx3SgreflImp; -damdʔ’. Vx3PlreflImp; -jaʔ’. Vx3PlindetImp; -.rV?: DatPl; -bʔ\ feltételes gerundium. Nem nazalizálhatók ezeken kívül természetesen a II. tőtípus δ-c-rf-altípusának glottis-zárhangjai sem. , A nem nazalizálható hangszalag-zárhangok történeti szempontból nézve korábbi *t, *s, *k fejleményei. (2) A nazalizálható hangszalag-zárhangok a junktúra feloldódása során nazalizálódnak, mégpedig:

n alakjában a reá köVetkező homorgán mássalhangzók (t, f, s, śj̀ előtt; ŋ alakjában a reá következő homorgán x előtt: m alakjában a reá következő homorgán p, p előtt.

A nazális-alternáns utáni homorgán spiránsok azonban zárhangúsodnak, vagyis a ír-ból ilyen helyzetben k lesz, és az s/é hangokból pedig c/ć válhat (gyakoribb azonban mégis, hogy ezek a szibilánsok ilyenkor is változatlanok): xeʔ śurʔ > xen^šurʔ vagy xen^ćurʔ (fonetikusan xen^ńźurʔ) 'tenger­ örvény’; ḿɑtʔ ĺū > ḿɑtɑn^Jū ’a sátorba bement’; toʔ xäewχɑna > toŋ^käewxana (fonetikusan: toŋ^Gäewxana) ’a tó part­ ján’; xūʔ xoba > xūŋ^kobɑ ’báránybőr’; ŋɑnoʔ xū > ŋanoŋ^kū ’csónakmerő edény’; ŋɑmkeʔ p̀irxɑna > ŋɑmkem^p̀irxanɑ ’valamikor’. Megjegyezzük, hogy a nazális-alternáns bizonyos fokig zöngésítheti az utána következő mássalhangzót, de ez a körülmény újabb fonéma-alternációra csak a pĺ̥p̀, tlt́ esetében vezethet (a fenti ŋamkem^pirxɑna helyett gyakori forma: ŋɑmkem^b́irxɑna; hasonlóképpen: mɑrɑdʔ pomnɑ ;> mɑrɑdɑm^Jəomnɑ v. pornnɑ ’a város utcáján’). A k, sjś és c/c zöngés realizációi azonban (g, z/é, ᴅz/ᴅi) nem tekinthetők önálló fonémáknak, s így ezek zöngésedése elhanyagolható tényező. 3*

35

A nyenyecben kezdődhet szó még w, j, ( ĺ, m, ḿ, n, ń és ŋ hangokkal. Ha ezek szóvégi nazalizálható ?-hoz csatlakoznak, akkor az utóbbi szinte mindig változatlan. Még leginkább szókezdő nazálisok előtt — azokkal polifonematikus geminátát alkotva - szokott nazalizálódni: ḿādʔ ŋilʔ >> ḿādɑŋ^ŋüʔ *a sátor alá’, tāʔ moda > täm^rnoda *oda dobta * stb. (de vö.: wīʔ jerńe > wīń^jerńe *a tundra közepén *). Nazalizálható hangszalag-zárhangokat tartalmaznak a következő morfémák: ?:

-mʔ: -nʔ ~-t?: -dmʔ ^-mʔ: -ḿiʔ’. -t̄liʔ’. -riʔ: -êĺiʔlл́iʔ: -doʔp̆toʔ: -xVʔp̆ḱaʔ:

GenSg, (olykor Gén Pl!) továbbá adverbiumok és név­ utók végén (pl. ŋāńiʔ *,ismét ḿerʔ *,gyorsan taʔ *úgy t́ūʔ *el, föl *, ńīʔ *,föl ńāʔ *,-hoz pūʔ *mögé stb.); AccSg; DatSg; VxlSglndet; PxlDu(l), VxlDuDet(l); PxlDu(2, oo), VxlDuIndet-Det(2, oo), VxlDuRefl; Px2Du(l), Vx2DuDet(l); Px2Du(2, oo), Px3Du(l, 2, oo), Vx2DuIndet-Det(2, oo) Vx3Du(l, 2, oo), Vx2DuRefl; Px3Pl(l, 2, oo), Vx3PlDet(l, 2, oo); Nom-Gen-AccDu, Vx3DuIndet-Refl.

Ide tartoznak ezenkívül a II. tőtípus «-altípusába sorolt szavak glottis-zárhangjai. Történeti szempontból a nazalizálható hangszalag-zárhangok korábbi *n, *?/, *J hangok lekopásával álltak elő.

Töltőelemek Beszédritmikai, verstani-metrikai és nem utolsósorban emocionális okokból gyakran jelenik meg a morféinak (szavak, suffixumok) végén, olykor belsejé­ ben is, morfológiai funkció nélküli, lín. „szervetlen ** töltőhang, vagy töltőszótag. A töltőhang vagy töltőszótag mássalhangzó-eleme a leginkább nyiijtható, legnagyobb szonoritású j, ?c, valamint a nazális ŋ, A szóvégen leggyakoribb réjaszerű töltőszótag: -ŋäej, -äej, -ej(i), -ow, -ŋow, -ūw stb. Pl. tūrŋɑn *jössz? helyett : tūrŋɑnūwʔ ; t́edʔ *most h.: t́edawʔ; ĺikï wādi pūnɑ *ily szavak után * h.: ĺikijcj wät́ĺej pūnɑw. Szó belsejében gyakori a magánhangzó utáni -j-, -w- betoldás, pl.: towamdɑwɑʔ *jövetelünk h.: towejndăwaw.

36

A szóvégnek érzelmi telítettségű megnyújtása rokonságnevekben elég szabályszerű, de az ilyen alakokat csak metaforával nevezhetjük vocativusnak: xādakäe-j *heda, Grossmutter *, ŋaćeḱī-jej *heda, Kinder *, puxū-rp̆le *öreg !*, wesoko-w *halló öreg !*, ńā-we, āńwej *hé, barátom !*.

Morfológia Névszó A főnév, melléknév és számnév kategóriáját tárgyaljuk itt együtt. Formai szempontból alig van köztük különbség, és ragozásuk is alapjában véve azonos. A névszói tőtípusok: I. tőtípus:

a) magánhangzóra végződő szavak, b) mássalhangzóra végződő szavak,

II. tőtípus: í a) szóvégi -? (tőben ~: -n-, -ŋ-, -ń~, -j-}, (1) I b) szóvégi -mʔ (tőben ~: -rø-),

(2)

í c) szóvégi -? (tőben ~: -rf-, I d) szóvégi -Z?, -rʔ

-5-),

Esetragok Egyes számban: Nőm Gén Acc Dat Loc Abl Pros

I. tőtípus

II. tőtípus

—

—

-?

’mʔ -nʔ -л́vna -xNd -wnɑ

-mʔ -tʔ; -dʔ * -kanɑ ~kad -mnɑ

A kettes szám jele -л́Vʔl-k(a)ʔ. Ehhez a birtokos és tárgyesetben semmiféle egyéb végződés nem járul, s így a Nom-Gen-AccDu azonos formájú. Több duálisi eset voltaképpen nincsen is. A hely-jelölő esetek helyén ugyanis a ńã- névutócsalád Dat, Loc, Abl, ill. Pros rágós alakjai járulnak a Du-jeles névszóhoz (tehát N + Du + ńāʔ, ńãna, ńād, ńārnnɑ). * A -dʔ dativusi rag nazális után észlelhető. Az Acc és Dat végén levő glottis-zárhang nem mindig vehető ki tisztán, sőt helyenként egyáltalán nem is ejtik.

37

A többes szám esetragjai: II. tó típus

I. tő típus

Nőm Gén Acc Dat Loc Abl Pros

-ɔ -ʔ = PlAcc J- -ɔ -í, -o, -77, 0 (lent részletezett szabályok szerint) -kp̆ɑj̀ʔ -.eV? -ḱɑʔnɑ -,rV?na -xVf -kɑt = PlGen + -mɑnɑ

A többesi tárgyeset köVetkezetesen eltér a PINom-tól, bár arra is Van példa, hogy a mondat többesi tárgyaként PINom-ban álló névszó használatos: tīʔ 'rének(et)', śīʔ 'lyukak(at)' a várt tï és śī helyett, vagy ńenećäʔ 'emberek(et)', xāĺeʔ 'halak(at)' a várt ńenećejï, xālī helyett. Ez azonban mondattani problé­ ma, s az egyes számú tárgy jelölésében még gyakrabban tapasztalható. A PlAcc morfológiai megformálására nézve az alábbiak irányadók: (1) e, äe, if o és ll végű egytagú szavak PlAce-a azonos a SgNom-szal pl.: päe 'kő', ńe 'nő', ńï 'öv', tū 'tűz', ŋo 'sziget', ńü 'gyermek'. Néhány két- és több szótagú névszó is ide tartozik: pɑnī 'bunda', tuxü 'féreg', ŋɑćekï 'gyermek', xonde 'hófajd'. (2) A két és több szótagú palat. mássalhangzó + ~e végű szavak többségé­ ben a PlAcc-ban -? jelentkezik (olykor a megelőző mássalhangzó depalatalizációjával): SgNom

ńūǹe 'búvárréce' ŋot́ĺe 'bogyó’ xāĺe 'hal' jäĺe 'nap' ŋaḿe 'csecs’ ŋumbaje 'mutatóujj' ńerokoće ’fűzecske'

PlAcc ńüńï ŋot́ĺï xālī (depalat. !) jālā (depalat. !) ŋɑl̀ǹī ŋumbɑjī ùerokoćī stb.

A ritkábban adatolt nem palat. mássalhangzó 4- -e végű szavak PlAcc a is í-re végződik: jāke 'füst' jakiElég sok példa van azonban arra is, hogy -e végű szavak többes accusativusa a mondottaktól eltérően akképp alakul, hogy a szó végi magánhangzó eltűnik, az ezt megelőző, s most már szóvégivé vált mássalhangzó pedig — amennyi­ ben ez lehetséges — depalatalizálódik: 38

t́īb́e ńïb́e jīb́e xälè jãĺe ŋaćśb́e lab́e ŋãje

’fog’ "tű" "enyv" "hal" "nap" "adósság’ "evező’ "test"

fïb ńīb, ńīw jīb, jïic xāl (1. fönt is !) jāl (1. fönt is !) ŋaćew lab, lɑw ŋāj stb.

(3) Az -a végű szavak PlAcc-a általában úgy formálódik, hogy az a helyén t lép föl, és a megelőző mássalhangzó palatalizálódik: ŋīẃla lüca p̀ã p̀īwa jādana toda ɐiaxa jeŋka tupka jabta

"kéz" "orosz" "fa" "csizma" ’íjas csapda" "jövő" "hát" "lépés" "fejsze" "harmat"

ŋudī lūćī p̀ī p̀īb́ī jadańī toêĺī maśī jenśī tupćï jabt́ī stb.

Néha azonban (főleg a -ka, -xa, -na, -ra, -wa végű három szótagú szavakban) az i előtti palatalizálódás nem megy végbe (itt természetesen az i veláris allofónja lép föl): webɑrka "viza" t́̄ĺebarḱī ŋɑrḱɑ "nagy" ŋãrkă jexenɑ "tokhal" jexenī jādɑwɑ "csuklóvédő" jãdawï pulḱa "zsömle" pulḱï stb.

Máskor viszont az -a végű szaVak egy részében is magánhangzó-lekopás jelzi a többes accusativust: χoba xămba ŋäewa jeŋa

’bôr’ 'hullám’ ’fej’ 'patak’

xob xãmb ŋäew jeŋ stb

(4) Az egy szótagú -a végűek PlAce-ában a magánhangzó o-vá szokott alakulni: sā szŋ so tā "csere" to "föld" jo stb. :ìa

39

Ettől némileg eltér a xä *fül PlAcc-a: xawo. Egyéb kivételek: ńā * barát ’ p̀ā *fa (1. a 3. pontot!). (5) A két és több szótagú -o végűek PlAcc-ban -ű lép az -o helyére:

ŋɑno jabto weńeko

*csónak *liba *kutya

ŋɑnū jɑbtū weńekū stb.

A -xo végződést azonban a PlAcc-ban -śï váltja fel:

noxo ŋoxo

*sarki róka * *'begy

noéï ŋośī.

(6) A hangszalag-zárhangra végződő szók PlAcc-át úgy kapjuk meg, ha a mellékaltemánshoz o*, palatális jellegű szóban e hangot toldunk: ńoxolʔ ḿãʔ wiʔ weʔ jamʔ ĺuʔ jerʔ

**piszok * *sátor * *tundra * *kutya * *tenger * *cövek * *közép

ńoxol-o ḿād-o Wīŋ-O wen-o jɑw-o íus-e jeŕ-e stb.

A -bćʔ, ~sʔ, л́ʔ képzős szavak többes tárgya mindig -e-re végződik, s ez előtt a mellékalternáns n-je j-vé lesz:

ńenećʔ ŋāedɑĺośʔ todābćʔ

* *ember *utazó szán * *szabad tűz *

ńenećij-e ŋäedɑlosij-e todābćij-e stb. **

(7) A -j végű szók többes accusativusa rendszerint az egyes nominativusszal azonos (főleg a két és több szótagú szavakban: xoxorej *,hattyú ḿińʿĺej *mese ­ beli madár *, ŋāewɑj *agy stb.), az ide tartozó egy szótagúak a PlAcc-ban o-val (az u-7.6 nyelvjárásokban u-val) bővülnek: noj xoj

*kendő hegy'

nojo (vagy: noj) X°j° stb.

♦ Az iz-zó keleti nyelvjárásokban ez persze ü formájában mutatkozik: uāʔ ~ ivīŋiï, jamʔ ~ jaum, vö. továbbá: jãjolʔ ’por’ ~ jājolū,, mäʔ ’kebel, mell’ ~ mäsŭ, ŋārŋŭʔ ’orrlyuk; orrsövény’ ~ ŋărŋojū. ♦* Ügy is mondhatnánk tehát, hogy e típus PlAcc-áraaz -ije végződés jeiJemző. Az obi, jamali, MZ nyelvjárásokban egyébként e szavakban -efi végződés a PlAcc kitevője: jādabćʔ ’sétabot’ ~ jãdabćejī; ŋămdorćʔ ’ülés’ ~ ŋāmdorćPjï,

40

(8) Egyéb mássalhangzóra végződő szavakhoz a többes accusativusban o (az u-zó nyelvjárásokban: ū)f ill. palatális jellegű szavakban e járul: "kés’ "íj" ’kender’ "eszköz, fegyver"

xar ŋin jen ḿirw

xaro (xarū) ŋino (ŋinū) jeńe ḿirb́e stb.

Ragozási minták II. tőtípus

I. tőtípus

SgNom Gén Acc Dat Loc Abl Pros

ti "rén" tïʔ tīmʔ tenʔ texena texed tewna

DuNom GenAcc Dat Loc Abl Pros

texeʔ lexeʔ texeʔ texeʔ texeʔ texeʔ

PINom Gén Acc Dat Loc Abl Pros

tū "tűz" tūʔ tūmʔ tūnʔ tūxuna tūxud tūwna

tūxuʔ tūxuʔ tūxuʔ ńãʔ ńäna tūxuʔ tūxuʔ ńăd ńãmna tūxuʔ

tiʔ tîʔ tī texeʔ texeʔna texet tiʔimna (teʔemna)

ńãʔ ńäna ńäd ńãrnna

tūʔ tūʔ tū tūxuʔ tūxuʔna tūxut tūʔumna

ŋumʔ "fű" ŋuwʔ ŋuwmʔ ŋumdʔ ŋumkana ŋumḱad ŋumnɑ

manʔ "bokor" rnanasʔ manasmʔ manatʔ manḱana manḱad manʔmana

ŋumk(ɑ)ʔ ŋumk(ɑ)ʔ ŋumkʔ ńāʔ ŋumkʔ ńāna ŋumkʔ ńād ŋumḱʔ ńämna

mɑnɑkʔ mɑnakʔ manɑkʔ mɑnɑḱʔ manakʔ manaḱʔ

ŋuwʔ ŋuwoʔ ŋuwo ŋumḱʔ ŋumḱaʔna ŋumkat ŋuwoʔrnana

manasʔ man(a)soʔ manso ’manakʔ rnɑnkaʔna rnɑnkɑi mɑnsoʔmɑna (rnɑnsoʔornnɑ)

ńäʔ ńānɑ ńād ńãmna

Birtokos szernélyjelek A Px-eknek két sorozatát kell számba vennünk, minthogy a nominativusban jelentkező Px-ek némiképpen eltérhetnek az egyéb eset ragok után hasz­ nálatosaktól. 41

A nominatiVushoz járuló Px-ek: I, tő típus

II. tôtípue

1. 2. 3.

•w, -ḿi -r -da

-ḿi -l -ta, -dɑ *

1. 2. 3.

-ḿiʔ -ŕiï -diïʔ

-ḿiʔ -Kʔ -ĺiʔ, *-êĺiɔ̂ʔ

1. 2. 3.

-Ivaʔ -raʔ -doʔ

-mɑʔ -lɑʔ -toʔ, -doʔ *

A genitivusban a Cx + Px leíró szempontból szételemezhetetlen egységet képez, s ez a végződés használatos a többi esetrag utáni birtokos személy­ jelként: I. tőtípus

II. tőtípus

1. 2. 3.

-n, -ńi -nd -nda

-n, -ńi -t, -d * -ta, -dɑɔ̂ *

1. 2. 3,

-ńiʔ -nêĺiʔ -nêĺiʔ

-ńiʔ nʿiɔ̂ʔ, -diʔ * -t́iʔ, -diʔ *

1. 2. 3.

-naʔ -ndaʔ -ndoʔ

-naʔ -taʔ, -dclʿʔ * -toʔ, -doʔ *

Az Acc Px-es alakjai közül az 1. személvűek megegyeznek a nominativue Px-es alakjaival. A 2. és 3. személyben pedig abban különbözik (az I. tőtípus­ ban) a genitivusi Px-es alakoktól, hogy azok -n- eleme helyett -m- előzi meg a d-t (tehát AccPx2Sg -ind, 3. -mda; Du2 —3 -mdiʔ; P12 -mdaʔ, 3. -mdoʔ). A II. tőtípusban az AccPx azonos a megfelelő GenPx alakjaival. A helyi viszonyt jelölő esetragokhoz a GenPx-ben mutatkozó végző­ dések járulnak. Az esetragozással szemben azonban a birtokos-jeles dativus* A d-s forma nazális után áll. Ez a zöngésülés azonban bizonyos nyelvjárásokban el is maradhat, s a Px kezdő ŕ-je a II. tőtípusban változatlan.

42

bán Cx-ként nem -n/-t jelentkezik, hanem a DatPl -xVʔl-kaʔ ragja (Dat Px iSg -xVm, -kańi; 2. -χVnd, -kɑnd; 3. -orʿśnda, -kɑndɑ stb.). Példatár az egy birtokú Px-es alakokra: I. tőtípus

II. tőtípus

Sg 1. 2. 3.

ŋɑno *csónak' ŋano-Iv, ŋano-ḿi ŋɑnor ŋanocla

iceʔ 'kutya' Iveḿi Ivei ivendɑ

ḿāʔ 'sátor' ḿāʔḿi, ḿāmi ḿāʔɑĺ ḿāl ḿātɑ

Du 1. 2. 3.

ŋanoḿiʔ ŋanoŕiʔ ŋcmod́iʔ

iceḿiʔ weĺiʔ wencKʔ

ḿāʔḿiʔ ḿāʔĺiʔ ḿāt́iʔ

Pl 1. 2. 3.

ŋanoivaʔ ŋanorɑʔ ŋanocloʔ

wemɑʔ vǯelaʔ wendoʔ

ḿāʔmaʔ ḿāʔlaʔ ḿatoʔ

Sg 1. 2. o o.

ŋɑnon, ŋanońi ŋanoncl ŋanonda

weńi lvend wendɑ

ḿaʔńл́ ḿā-fi ḿāt ḿāta

Du 1. 2. 3.

ŋanońiʔ ŋanondzʔ ŋanondiʔ

weńt́ʔ wendïʔ icenêĺiʔ

m̆ãr̀ńi? m̀āt́i? m̀āt́iə

Pl 1. 2. 3.

ŋanonaʔ ŋanondaʔ ŋɑnondoʔ

icenaʔ wendɑʔ lvendoʔ

ríiãr̀nɑə m̀āt̄ur̀ m̀āto?

Sg 1. 2. 3.

[= Nom] ŋɑnomd ŋanomdɑ

N o m i n a t i V u s + PxlSg Genitivus + Px2Sg Genitivus + Px3Sg

Du 1. 2. 3.

[= Nom] ŋanomdiʔ ŋanomdiʔ

Nominativus + PxlDu Genitivus + Px2Du Genitivus + Px3Du

Pl 1. 2. 3.

[ = Nom] ŋanomdaʔ ŋanorndoʔ

NominatiVus + PxlPl Genitivus + Px2Pl Genitivus Px3Pl

Gén

43

I. tôtípus

II. tötípus

Dat Sg 1. 2. 3.

ŋanoxon, Ii̯anoxońi ŋanoxond ŋanoxonda

Loc Sg 12. 3.

ŋanoxonan, ŋanoxonańi weŋkanam, -n ŋanoxonand weŋkanand ŋanoxonanda weŋkananda

ḿäkanan, ḿäkanańi ḿäkanand ḿākɑnandɑ stb.

Abl Sg L 2. 3.

ŋanoxodańi, -n ŋanoxodand ŋanoxodanda

weŋkadańi, ~n weŋḱadand weŋkadanda

ḿākɑdańi, -n ḿākadand ḿäḱadanda stb.

Pros Sg 1. 2. 3.

ŋanoïvnańi, -n ŋanownand ŋanownanda

wemnańi, -n wemnɑnd wemnɑndɑ

ḿäʔarnnańi, -n ḿāʔamnand ḿãʔamnanda stb.

weŋkan, weŋkańi weŋkand weŋkanda

ḿäkɑn, ḿāḱɑńi ḿäkand ḿãkanda stb.

A kettős és a többes számú birtokot kifejező alakokban az alábbi Px-ek használatosak: Nom = Acc

-ńī

Gén és a többi Cx után

Sg 1. 2. 3.

~d da

-t -tɑ

Du 1. 2. 3.

-ńiʔ -ãiʔ -cĺiʔ

-ńiʔ -t́iʔ -fíɔ̂ʔ

Pl 1. 2. 3.

-naʔ -dɑʔ -doʔ

-nɑʔ -tɑʔ -toʔ

-71,

-71

Kettős birtok esetén ezek a Px-ek a szó -xNju-p̆kaju- birtok-kettesítő-jeles alakjához járulnak: NomAcc Sg 1. 2. 3.

44

ŋanoxojuńi, -n ŋɑnoxojud ŋɑnoxojudɑ

weŋḱɑjuńi, -n weŋḱajud weŋkɑjuzda

ḿākajuńʿĺ -n ḿāḱɑjud ḿäkajuda stb.

A dativúsi, locativusi, ablativusi és prosecutivusi viszonyt kifejező névutók a genitivusi Px-szel ellátott duális-birtok-jeles alakokhoz csatlakoznak: Dat

Pros

Sg 1. ŋanoxojun ńāʔ 2. ŋɑnoxojut ńāʔ 3. ŋanoxojuta ńãʔ stb.

Du 1. ḿākaxɑjuńiʔ ńāmnɑ 2. ḿaḱaxajut́iʔ ńāmnɑ 3. ḿäkaxajut́iʔ ńāmna stb.

Birtoktöbbesítő jel nincsen. A több birtokot a névszó többes számban álló esetalakjai fejezik ki. A Px-ek ilyenkor a NomAcc-ban a névszó többes accusativusi alakjához, Gen-ban és a hely-jelölő esetekben a megfelelő többesi esetaläkokhoz kötődnek:

NomAcc Sg 1. ŋud́īn, ŋudīńi *kezeim(et) 2. ŋudīd 3. ŋuǟɔ̂īda

ḿādon, ḿädońi ḿãdod ḿādoda stb.

Gén Sg 1. 2. 3.

ŋuêĺīʔn, ŋudīʔńi ŋuêĺīt ŋudɔ̂ītɑ

ḿādoʔn, ḿādoʔńi ḿādot ḿādotɑ stb.

Dat Sg L 2. 3.

ŋudɑxɑʔn, ŋudɑxɑʔńi ŋudɑxat ŋudaxɑta

ḿākaʔn, ḿāḱaʔńi ḿāḱɑt ḿākɑtɑ stb.

Loc Sg 1. ŋudɑxaʔnɑn 2. n̥udɑxɑʔnɑt 3. ŋudaxɑʔnɑtɑ

ḿākaxaʔnɑn ḿākaxaʔnat ḿākaxaʔnata stb.

Abl Sg 1. 2. 3.

ŋudaxɑtan ŋudɑxɑtɑt ŋudɑxɑtɑtɑ

ḿākatan ḿākɑtɑt ḿäkɑtɑtɑ stb.

Pros Sg 1. 2. 3.

ŋudīʔmnɑn ŋudïʔmnɑt ŋud'īʔmnɑtɑ

ḿādoʔrnnan, ḿādoʔmanɑn ḿādoʔmanat, ḿādoʔmnat ḿādoʔmnatɑ stb.

Rokonságnevekben fordul elő egy olyan -na- elem, amit könnyen elavult birtoktöbbesítő jelnek tekinthetnénk: jm-na-xatanaʔ * nagyapáinktól ’, ńéb́enɑ-xɑʔnɑn *anyáméknál (szó sz.: *)anyáimnál stb. Elavultságára mutat,hogy 45

többesi esetragok járulnak hozzá, de főleg az, hogy pl. a becéző -mboj képzőt megelőzve egyfajta kollektívum-képzőnek fogható fel: pãpa-na-mbajon 'öcsikéimet'.

Predestináló személyragok A predestináló személy ragoz ás jelzi az ige alanyának a birtokoshoz való viszonyát, ill. az ige direkt és indirekt tárgyának a személyét és számát: kijelöli azt a személyt, akinek van szánva valami, aki valaminek a birtokába jutott, Vagy fog jutni. A predestináló forma tehát előre meghatározza, hogy az igével kapcsolatos bővítmény kinek a hatáskörébe, tényleges vagy leendő birtokába tartozik, kinek van fenntartva, kijelölve. A predestináló személyragozásnak nominativusi, accusativusi és dativusi formái vannak. Mindhárom esetalak morfológiai felépítése megegyezik:

B + Px3Sg + Cx

Nom φ xAcc 0, -m Dat -n

I. tőtípus

Nőm Sg

Acc Sg

Dat Sg

Sg 1 — 3 Du 1-3 Pl 1-3

+ Px

II. tőtípus

1. 2. 3.

-daḿi, -düw -dar -dada

-taḿi, -tūw -tɑr -tata stb.

1. 2. 3.

— Nőm -damd, -damt -darnda, -damta

= Nom -tamt -tamta stb.

12. 3.

-(kin, -dańi -dɑnd, -dɑnt -dandɑ, -danta

-tan, -tani -tant -taIita stb.

Használatát e példák világítják meg:

Nom: xib́e-daraʔ to 'ki jött hozzátok (= kitek jött)?’, te-dɑdoʔ ḿatʔ toʔ ’rénjeik (számukra) a sátorhoz érkeztek', ŋano-dar to ’a csónak (számodra) megjött’: Acc:

46

ŋɑno-damt ḿijīn! 'csinálj magadnak csónakot * me-damta tadrnʔ 'ennivalót hoztam neki’,

!',

ḿāt-tamta pādalkańiʔ 'állítsunk(2) föl neki egy sátrat"’, sɑj-damtoʔ tā "teát adott nekik', p̀ā-damda päep̀ī 'fát vág magának'; Dat:

ńe-d́an meŋkẃw 'nőmül Veszem', ĺuku jewɑkornʔ ńū-dańiʔ wādaŋkuḿiʔ 'ezt az árvát kettőnk gyermekeként felneveljük(2)'; mansajβ ńākan ńurt́ej xaskola-dandɑ tarāś 'a munka a barátomnak első iskolájául szol­ gált', parm-dańʿi tuʔ 'légy a feleségem ( = jöjj társamul, társamnak)

A névszó igésitése A mondat állítmányaként bármely névszó igésíthető, azaz bármiféle igeképző nélkül, pusztán az indeterminált igeragoknak a tőhöz csatolásával ige­ ként használható. A predikatív végződések lényegében az indeterminált Vx-ekkel azonosak: J e1 e n

Múlt

Sg 1. 2. 3.

-dm, -trn -n, -t /

-manś, -dɑmś, -tams -naś, -dɑś, -tɑś -s,/ -cr

Du 1. 2. 3.

-ûiʔ -diʔ, -t́iʔ -xV?, -kḷa)ʔ

-ńins -d́inś, -t́inś -л́Vnś, -kanš

Pl 1. 2. 3.

-wɑʔ, -ḿɑʔ -dɑʔ, -taʔ -?

-wɑć, -mɑć -dać, -tɑć -ć

Például:

Sg 1. mań ńudādm 'fiatal vagyok' 2. pidar ńudan stb. 3. pidɑ ńuêĺe

mań ńiśādamś i̮apa voltam pidar ńiéänɑé stb. pida ńiśāś

Du 1. mɑńiʔ xāsɑìvɑńiʔ 'mi (2) emberek vagyunk' 2. pidaŕiʔ xāsawadiʔ stb. 3. pidɔ̂iʔ xāsawaxaʔ

mańiʔ xäsawańinś 'mi (2) emberek voltunk' pidaŕiʔ xāsawadinś stb. pidiʔ xäsɑwɑxɑns

Pl 1. mańɑʔ juʔmɑʔ 'mi tíz(en) vagyunk' 2. pidaraʔ juʔtɑʔ stb. 3. p̀idoʔ jut́eʔ

mɑńaʔ juʔwɑè̯ 'mi tizen voltunk' r̥Iidaraʔ juʔtɑл́ stb. pidoʔ jut́eć

47

Névszóképzők A) Denominális névszóképzők:

(1) Kicsinyítő (kedveskedő), ill. augmentatív képzők: -ko (-kń) : ḿāʔ *sátor ’ : ḿādeko; p̀īje *hermelin ’ : p̀ïjeko; -će : jīḱ *nyak ’ : jīkće (demin.); -je, -eje : to ’tó’ : toje; xābt ’rénökör’ : xābt́eje; -koće : p̀ise ’egér’ : p̀iśeḱoće; -ćeko : xäemʔ *rövid : xäeb́ićeko; -ćeje : puxū *öregasszony : puxūćeje; -koćeḷʔ)je : tī ’rén’ : teḱoćeje; xāńi *fiatal : xāńikoćeʔje *;csecsemő -ćeko(ʔ}je : puxū *öregasszony : puxūćeḱoʔje; xäemʔ : xäeb́ićekoje; ~ʔje, -ʔɑj, -jeʔaj : to ’tó * : toʔje, tojeʔaj; ḿāʔ *sátor : ḿāʔje (augm.); -mbojp̆poj : ńū *gyermek : ńūmboj; ńe *asszony : ńemboj (kedveske­ dő); mī *étel : mempoj *valamelyes étel *; ḿāʔ *sátor : ḿāpoj; (2) Megengedő (tagadó mondatban: fosztó) képző: -ɔNrtì̯-kart : to *tó : toxort *éppen(hogy) a tó’; xib́e ’valaki * : ʔcĺb́exert *bizony valaki; senki *; ḿāʔ *sátor ’ : ḿāḱɑrt ’éppen a sátor’; ŋobʔ *egy ’ : ŋobkɑrt *egy sem, pont *; egy xińā * valahová ’ : xińāxart *;sehová (3) Nyomósító képző: -xVw, ~χVwãi̮~kaw, -kawä: jed *üst, fazék * : jedaxœwä *az üst *; tãd *akkor ’ : tädxawä *akkor bizony ḿāʔ *sátor : ḿākɑwɑ *az a sátor *; śiʔiw *hét : śiʔiivxɑw *az a hét > śerʔ *dolog : serka/w *dolog ám *; (4) Limitáló (korlátozó) képző: -rif-ĺi : to *tó ’ : tori *csak tó’, wīʔ : wīlï *csak tundra ; * ḿāʔ : ḿāĺi *csak sátor *; (5) Duálisi kiválasztó képző (*egyik a kettő közül *): -jIimṭĺʔù̯ xɑdɑ : xɑdɑjumʔ *az öregebbik (asszony) a kettő közül *; p̀irće : p̀irćejumʔ *a magasabbik a kettő közül *; xuj *ki : xujjum *melyik a kettő *; közül? ńudejum ńādɑ *a fiatalabbik testvér ; * kopulatív használatára vö.: mɑń ńiśejum ńśb́ejum *apám és anyám *. (6) Melléknévképzők: -j: sira *tél, hó’ : siraj *téli ’; wesako *öregember ’ : wesej *öreg ’; pū-nān ’mögöttem’ : pūj *;hátsó -ik, -k : nul ’iszap, hínár’ : ńulak *lágy, puha’; larndo ’alacsony’ : larndik ua.; л́ɑŋk : pedarɑ *erdő ’ : pedarɑĺɑŋk *erdős ’; ńul *iszap ’ : ńuĺlaŋk *iszapos ’; päe *kő ’ : päeĺaŋk *köves ’; wāŋk *gödör : wäŋkoĺaŋk *.gödrös (7) Fokozó melléknévképző (egyben középfok képző): -rka: t́ańo *kevés ’ : t́ańorka *elég kevés, kevesebb’; sɑwɑ *jó ’ : sawarka *jobb, elég jó’; xăemʔ *rövid ’ : xäewarkɑ ’rövidebb *. ĭ

48

(8) Hasonlító képző -rxa, -raxaj-lxa, -laxa: ńīb́e 'tű' : ńïb́eraxa 'tűhöz hasonló'; ŋumʔ 'fű' : ŋumlaxa 'fűszerű' ; pädarʔ 'írás' : padarlaxa > pädallaxa 'tarka'; ḿāʔ 'sátor' : ḿāʔɑlxɑ 'sátorféle'; ŋɑmdeʔ 'fű' : ŋamdeʔlɑxɑ 'zöld'; tü 'tűz' : türxa 'tűzhöz hasonló, mint a tűz'. E képző elvétve -rśe alakban is előfordul: tūrśe 'tűzhöz hasonló'. (9) Nőmén possessoris képző -sawajl~cazvaj (-sɑwej/-cɑwej): ŋɑno 'csónak' : ŋanosawɑj 'csónakos'; tūńï 'puska' : tūńīsawɑj 'puskás, puskával'; jī 'ész' : jīsawɑj 'okos'; xara 'adósság; kanyar' : xɑrɑsaivɑj 'adós'; wɑrʔ 'piszok' : wɑrcœwɑj 'piszkos'; sāʔ 'arc' : śācaicaj 'arcával együtt, arcostul. (10) Fosztóképző -šadap̆ćada; -śīl~ćī: säeiv 'szem' : säewśada 'vak'; jī 'ész' : jīåeda 'ostoba'; jede 'betegség' : jeêĺeśɑdɑ 'egészséges'; warʔ 'piszok' : warćadɑ 'tiszta': xernʔ 'vér' : xemćada 'vértelen'; täet́̄vɑ 'farok' : täewaåī 'nyúl'. (11) Nőmén possessi képzők: -xīi̮-kī, -ńɑŋī, ritkábban -ŋï, -ńīj, -ī: xäew 'oldal' : xäewxī, xäewńāŋī, xäewńïj 'oldalsó, idegen'; śīʔ 'a sátor hátsó része' : śīńāŋī 'a sátor hátsó részében levő'; ḿāʔ 'sátor' : ḿākī 'sátorban levő'; marʔ 'város' : marki 'városi'; jer? 'közép' : jerkī 'közép­ ső'; numʔ 'ég' : numḱī 'égi csillag'; pūj 'hátsó' : pūŋī 'hátsó láb'; xūńāna(ŕi) 'holnap' : xūńānaiŕiŋī 'holnapi'; ńer- 'elülső rész' : ńerńīj, ńerńāŋī 'elülső'; ńe 'nő' : ńeŋī 'női'; ivar 'oldal, part' : ivari- 'oldalsó': ńerʔ 'éppen, előbb' : ńerï 'előző, első'. (12) Viszonossági kollektívumképző -s: ńā : śide ńās 'két barát (egymás között)'; päpā 'testvér' : mālʔ pāpāsʔ ŋäewīʔ 'mind testvérek voltak'; jaxa 'iker' : t́ikī ŋaćekī jaxɑs 'ez a gyer­ mek iker'. (13) Sorszámnévképző -mêĺej, -mdej {-mt́ej, -mtej): ńɑb́i 'más' ? ńãb́irnd́ej 'második'; ńäxarʔ 'három' : ńāxaromdej 'harma­ dik'; ĺet 'négy' : ĺeĺimêĺej 'negyedik'; sambĺaŋk 'öt' : sambĺɑnśimcĺej 'ötö­ dik'; śān 'hány?' : śāńernd́ej 'hányadik?'. (14) Határozatlan számnévképző -ḿān\ -śānl-ćān: juʔ 'tíz' : juãɑḿān 'körülbelül tíz'; jur 'száz' : p̀urḿān 'körülbelül száz’; sɑmblàŋk 'öt' : sɑmbĺɑŋkśān 'körülbelül öt'; ńāxarʔ 'három' : ńāxarćän 'körülbelül három'; śiêĺβ juʔ 'húsz' : śideśān-judaḿān 'körülbelül húsz’. B) Deverbális névszóképzők (1) Nőmén acti vagy obiecti képzők -bcof-pco, -bcl-pc: xino-ć 'énekel' : xinabc, xinapc 'ének'; sämbadā 'sámándalt dobszóra énekelni' : sambadabc 'sámándal'; posä 'fújni' : posabeo 'felfúvódás (rén­ szarvasnál)'. (2) Nőmén instrumenti (olykor: a cselekvés eredményének, ill. helyének képzője): -bćśʔ, -bćʔl̥-pćʔ ~-bćan-; -śʔ ~ -śan~; -xalʔ: 4

Szamojéd Chrestomathia — 4190

49

ŋäe-ś ’lenni’ : rfäebćʔ ’tartózkodási hely’; ŋidā ’felakasztani’ : ŋidɔ̂ośʔ ’fül (edényen)’; lādor-ć ’csapni, Verni’ : lādorabćʔ ’csapda’; xurko ’vonóhálóval halászni’ : xurkosʔ ’vonóháló’; xā-ś ’meghalni’ : xābćeʔ ’halál, betegség’; pādiap̄lā ’írni’ : pādṭe̯lǯnnʿbćʔ, pād(a)naeʔ ’toll, ceruza’; jīĺe ’élni’ : jīĺebćʔ ’élet; vadrénszarvas’; to~ś ’jönni’ : tobćʔ ’jövet (helye, ideje)’; mɑnsɑ ’lendülni’ : mansaxalʔ ’a csapda kioldó rugója; ravasz’. (3) Nőmén actionis -wɑp̀ma: to-ś ’jönni’ : towa ’jövés’; jīĺe ’élni’ : jïĺewɑ ’élet’; pod́er-ć ’befogni’ : pod'erma ’befogás’; ŋawor-ć ’enni’ : ŋawormɑ ’evés’; tolaŋko-ś ’olvasni’ : tolaŋkowa ’olvasás’; tä-ś ’adni’ : tāwa ’adás’; ŋintor-ć ’nyilazni’ : in­ torma ’nyilazás, nyíllövés’; -je (a valamivel való elfoglaltság, készség kifejezésére): mansa-ś ’dolgozni’ : mansaje ’munka’; xańe-ś ’vadászni’ : xaneje ’vadászat’. (4) A cselekvés helyének, idejének képzője (olykor cselekvést is jelölhet) -ʔmɑ, -ʔḿe: xäe-ś ’menni’ : xäeʔnui ’a távozás helye’; jīĺe ’élni’ : jïĺeʔrne ’az eltöltött élet’; xā-ś ’meghalni’ : xāʔma ’olyan hely, ahol sokan elpusztultak (embe­ rek, állatok)’; to~ś ’jönni’ : toʔmɑ ’jövetel’; jādal-ć ’elindulni’ : jādalʔma ’kiindulópont’. (õ) A cselekvés szokványos helyének képzője -lawa, -dulawa: xɑltā-š, xaltaŋḱo-ś ’fürödni’ : xɑltɑŋḱolawɑ ’fürdő’; jodā ’egy helyen időz­ ni (nyáron)’ : jodālaiva ’nyári vadás?- és halásztanya’; nośīn-ś ’rókára vadászni’ : nosīndalɑwɑ, nośīlawa ’rókavadászat helye’; xädɑbā-s ’megölni’ : xādabalawa ’zsákmányolás szokásos helye’. (6) Deverbális melléknévképzők -j: xana-ś ’betegnek lenni’ : xɑnuj ’beteg(es)’; śātor-ć ’harapni’ : åɑtorɑj ’csuka (= harapós)’; -xɑdp̄kɑd: p̀odā-ś ’verekedni’ : p̀odxad ’verekedős’; xino-ć ’énekelni’ : xin̥okad ’éneklos, nótázós’; -ḱ: śīje-.ś ’hazudni’ : śījeḱ ’liazudós, hazug’; åätor-ć ’harapni’ : śätorīk ’harapós (kutya)’. (7) Az igenévképzőket a következő szakaszban külön tárgy aljuk.

Igenév Az igene Veknek a mondatförmálásban fontos szerepük van. Egy részüket (pl. a melléknévi igeneveket) a névszók módjára lehet ragozni, más igenévfajtáknak a névszói jellegű ragozása viszont hiányos.

50

Melléknévi igenév (1) Participium imperfectum -na, -ne; -da, -de; -ta, -te. Közülük a na-, -ne képző az I. tőtípusú igéknél, a -cla, -de az -o, -mba és -pa végződésű I. tőtípusú igéknél, Valamint a II. tőtípus 1. altípusában használatos. A -ta, -t́e képző a II. tőtípus 2. altípusára jellemző: jīĺe-ś "élni" : jïĺena, jīĺeńe "élő"; jaŋḱo-ś "hiányzik" : jaŋkoda "hiányzó"; ḿin-ś "menni" : ḿindɑ, ḿind́e "menő"; jāder-ć "járni" : jāderta "járó"; jädā-å "gyalogolni" : jādɑna "gyalogló". (2) Participium perfectum -wīp̆mī: jīĺe-ivī "élt"; jaŋḱo-wī "hiányzott"; ḿī-mī "ment", jāder-mī "járt", to-wī "jött", ŋada-mī "széttépett" (: ŋada-eĺ Egyes nyelvjárásokban ez a képző ḿejp̆pej alakú és egyes esetekben ilyen formájú alakok a standardizált nyelvhasználatban is előfordulnak. (3) A participium perfectum tagadó alakja -wɑdawejì̯-madaivej: jīĺe-ivadawej "az, aki még nem élt"; śerta-wadaïvej "csinálatlan (aki még nem csinált; amit még nem csináltak)"; poder-madawej "befogatlan". (4) A beálló, ill. szükséges cselekvést jelölő igenévképző -wandaj-manda: śertɑ-wanda "csinálandó"; to-wanda "eljövendő, következő"; jader-manda "járandó"; ḿi-mɑnda "menendő".

Infinitivus (1) Az infinitivus (vagy határozatlan gerundium) képzője -á/-c. Ez legkövet­ kezetesebben a BZ (és keleti) nyelvjárásokban az egy szótagú igetövek és a II. tőtípusba tartozó igék végén jelentkezik. Két és több szótagú — I. tő­ típusú — igéknek az infinitivus képzőt nem tartalmazó (puszta magánhangzós) tőalakja is kifejezheti az infinitivust: śide xāsɑwɑ xāńe (^xāńeś) xɑjexaʔ "két férfi elindult vadászni", jädā (^jādāś) xɑjeńiʔ "elindultunk(2) gyalogol­ ni", xośejā (^xośejāś) tārā "hozni kell", de a tāś "adni", ḿinś "menni", maneć "meglátni", poderć "befogni" stb. infinitivusokban az infinitivus képzője egy nyelvjárásban sem maradhat el. A nyenvec infinitivusnak gyakran határozói igenévi szerepe is van, s e komp­ lex funkciója miatt nevezik egyes nyelvtanok határozatlan gerundiumnak: mäns xan̥äda "mondván hozta (= mondotta)", ńɑïtorć xaje "csúszva ment", jīĺeś xānādoʔ "élve vitték", nūs pūńāʔ sīrŋa "állva hátranéz". (2) Célhatározó infinitivus -wānʔ/-mānʔ, ill. -t̀cānśp̆mānś -wānćp̆niānć: ŋɑtvannānʔ xarwɑ "enni akar", jīĺewānʔ xarwān "akarsz élni?", xūŕieicānć xɑjexaʔ "vadászni indultak (2)", ńeĺmānć xāntāmʔ "megyek vizet hozni". Rit­ kábban -wāś célhatározói infinitivus is előfordul: xäewāś "elmenni".

4*

51

Egy-egy nyelvtan II. infinitivusként (vagy határozói igenévként) tartja számon a ritkán előforduló -xVJe(?), -kajeĺʔ) végződést: jīnseĺeś *hallani ~jīnśeĺexejcʔ 'hallván', meś 'helyez, vesz' ^mexejeʔ 'helyezvén', toläs 'szá­ molni' ^tolaxaje 'számolva'. A -xVjerʿrʿ) azonban nem infinitivus képző (határozószói funkcióját legfeljebb -?--ja erősíti), hanem az vagy ugyanolyan nvomósító értékű toldalék, mint a -л́ywaì̯-kawa e példákban: mānś 'beszél­ ni' ^māŋkawä 'szólván', xaes 'indulni' ^xäexewã 'elindulván', nɑmtāś 'hal­ lani' ~ namtäxawā 'hallván', vagy pedig voltaképpen adhortativusi végződés -je nyomatékosítással (vö. xoć ~xos- : xoseje 'hozni'). Feltételes gerundium

Alapképzése -bʔt̀-pʔ: ŋɑnoxona ńanda xäebʔ (< xäes) . . . 'csónakon felé menve . . ., ha csónakon felé megy az ember'; päeivśumbʔ (” tɑrćʔ wādaxaʔnańi t́ī xarɑśeda jānʔ jādałkajβjuwʔ. xäewʔ jãdwî ŋäebaʔcn — ńībaʔaìi naŋaćĺe jirïjxawa wajeranaraxa. t́ikīʔ jāmbxana ŋobʔ jādwaḿi ńhciki ŋaʔ. śaʔniʔ ŋäebtuʔ jäĺejʔ ŋäewiʔ. ḿinsdɑńi jβdʔ saŋoḿi xäewī. tɑńā ŋadɔ̂bata ńerńi ûāl̀nìia jïĺe ŋabt́eńeʔe jāmʔ ûārxaljʔ, säewxarba ŋadedanʔ ŋamke ponʔ ḿïmi ŋäewnaìnʔ, ńabt́ed täelvïwʔ. ńābíed täewāś ńerī jāmŋäe päermeḿi jāmʔ ńiwī ŋaʔ, ŋokaʔjeʔ ḿūdʔ ŋäeĺiwïʔ. t́ikaxawaxana t́î tūd man-jen ḿūdʔ xozonda jāŕinʔ jādalkajułoʔ. sāndʔ jādbaʔńi wuńimʔ t́eńewʔ. täeŕi jīxiwaxanani jībʔ ŋoʔ ŋuĺiʔ satawna jādnaraxamal̀iś, ĺikɑxɑrtɑxɑnɑ püdana tānīxtaxad́tʔ ŋod'ʔ 86

sapdamʔ. pūdɑnɑ tānīrtɑ ŋamke sapdabʔńi ŋoʔ, ŋāńi xańäŋī ŋɑćekīʔ xɑt̀t̀oʔ weńʿāʔ jībʔ t́enśabĺesetnvʔ, śiʔḿi mankajeʔ tirćedeśtìʔ: — pidar mańɑʔ numknanɑʔ Ivuńin n̥iājendorʿʔ, ŋadakuʔ xaʔmādʔt̄ taŕemʔ ḿinʔdaxańi t́ī numda päewåuḿe. nuwʔ päewåumś ŋokaʔjeʔ ḿūdʔ ŋäβso p̀āduʔ. ŋäβsiʔ ŋɑćekiʔ ḿūdtuʔ ŋäesodanwamʔ xāmadɑxɑwɑ ŋokɑ jīĺeb́emduʔ tānabā ŋäewadalaŋaduʔ, ńerńij ḿūdxatuʔ ŋäedalejdaʔńoʔ, ńerńij ḿūdxɑtuʔ täewŕixiwa wesej sudb́it ŋopoj t́ordoʔ. pidoʔ tɑremʔ māʔ: — ŋobʔ jerwśeda xíberimʔ xowaʔ! tarćʔ wādɑxɑʔnɑ xańäd ŋäebtɑ ŋoʔ ŋobʔ ŋārmbej xāsawa ńānańi tońoʔ, xɑdriʔ p̀iĺīʔ ŋārkɑtaduʔ ŋäeŕidɑnalcī. pida tɑremʔ ma: — χib́ān ŋäebat, ŋā mājeêĺert ŋäeŕidabtrnvʔ, ŋudɑ [helyesen: numdɑ] mājed'ert ŋäeŕidabtuwʔ ? mań taremʔ mämʔ : — ŋā mājeêĺertamʔ ŋäeridanakemʔ. jepdernʔ p̀ūrŋamʔ, tūduw p̀ūrŋamʔ. ŋārmbej xãsawa mans xānāŋada: — jepå̄л́ tūxuwɑmʔ — tūxuwamʔ xon. wɑlakɑda mań ŋobʔ meʔemdɑḿi wadɑḿi tańā, meńeŋkobtuwʔ, ńiŋkobtuw. mań ŋãńiʔ mãmʔ: — xāwaʔ p̀ir wäda ńixiwɑbta ŋaʔ mekwa met. ŋārmbej xäsawa māmbtɑ mãś-ńoʔ: — jāńʔ xãwaʔ p̀ir wädaxawa ńi ŋaʔ. mańɑʔ śidnaʔ ńinuwʔ mańijeʔ, ḿɑdonaʔ ŋokaʔ ńoʔ. t́ikīʔ ḿādonaʔ ńaxɑrʔ jāʔ wekad ŋobtʔ ŋomdabejʔ ḿādʔ ŋaʔ ńiʔimʔ, mɑńaʔ ĺedaʔ suxūńe xāsawaʔ jānʔ päerŋawaʔ. māndaʔ mānśetiʔ, śuxūńe xāsɑwɑ t́ɑxɑŕiʔ Ivaʔĺoj, ĺaxariʔ meb́eʔŋɑ. ŋabeɑtɑ pidɑ-ŕi waʔmɑdɑ śejxɑna wewa. wālɑkadɑ mańaʔ wuńiwaʔ ĺeńewʔ, śuxūńe xāsɑwɑ jāda xūʔ jeʔńā ŋäeridäbʔnɑndɑ. pidar xarkvɑbt́i mɑśiʔ t́eńeivānaker ? t́eńeivabʔnand śidnɑʔ tɑńãʔ täewrāxawɑbʔnand xańā sawa ŋɑʔ. mɑń tɑŕemʔ māmʔ : — śuxūńe xäsawaʔ jāxɑwɑmʔ xūriʔ sawawna ŋîiĺiʔ t́eńewʔ ńiwuIvʔ, mań jaxɑdańi ŋaxɑʔna ńi ŋaʔ. śiddaʔ ŋamke ńimdaʔ täewrāŋkuʔ. ŋɑmke laxaŕūnɑʔ joĺćeʔmaxadanaʔ sājūwʔ jerwota takī ḿāʔĺixanda śiʔḿi ĺuĺeʔ ńiwʔ. ḿātʔ t́ūŕidaxawa mań-jen śid́am̀i säewḿi tūmʔ śid́iʔmexeʔ. tarernʔ sīrpaʔńi ḿāʔŋäe ńāb́idɑ xäewda p̀eĺej ŋäewī, ńāb́ida xäewda waʔaw ŋäeriwī. tańā ŋaêĺbata p̀eĺej ńāŋī śīńijʔ xäewxana ŋobʔ ŋärmbej ńe tūmʔ p̀ātabawī˳ jīxinan māmʔ : ,,sājūwʔ jerwota xadriʔ ńede ŋjäedakrʿ3. t́ikīndɑ t́ī sājūi̭vʔ jerwota ńexenda māś-ńoʔ : — t́ukū joxorej xäsawaʔ pańida wewaʔ ńo, jembʔmī ŋäeje, säjūwʔ jerwota t́ikī wādīda mesoʔmaxadanda p̀īnʔ wexeda. ŋārmbej ńe wesakonda p̀īnʔ tarpʔmɑxad xānsondɑ ńäd wewa ńińe ŋäeda, sawa ńińe ŋäeda panī t́ūxulŋɑńoʔ, ńāŋeḿi xäewanʔ moʔ (xɑj̀ńidɑ. pida taremʔ mā: — joxorej ŋɑć, pidar t́exe paŋkar xib́e ŋäebʔnanda? śuxūńe xāsawaʔ p̀eb́exɑwan ńinxɑĺe ŋɑʔ ?

87

ìnań xānäŋaw, mānś xānāŋɑw: \ — pidar taŕemʔ päerpɑt xadŕiʔ suxūńe xasaivaʔ p̀eb́āmʔ mań ŋäedakemʔ. fikī ivādïńi meʔĺidaxawɑ ŋārmberkɑ ńe side pādūxuʔńi p̀iĺībtʔ lɑbcejʔ. mămbtɑ mäś-ńoʔ: — ńāw pāpɑkow, śide ŋäend ńīʔ täeivriwenańoʔ. ŋɑmker xadkeêĺiʔ ? rnań tɑrernʔ māmʔ: — xāwod jaŕojeʔ, ŋaʔji mälxancla xaraḱuta śerʔ ṃbĺiʔ xetaŋḱuw. ŋaŕiʔ ńūríeʔenɑndɑ mɑń ńińekɑn ńāʔ jāńʔ śid́āmboŋäe jīĺeʔ ńiśańimʔ. taŕemʔ jïĺewɑńiʔ poŋkna lśiûekakombaḿi siʔiw iväjʔ jānʔ ńenduivanś xajes. ŋamke xäebʔnandɑ ŋoʔ quĺiʔ ponʔ jaŋḱūs. t́лḱïʔ jǟmbxana mań xirkā ŋoporimʔ näebʔfidìi ŋodʔ ŋobʔ jïĺewaḿi ńûdkī ŋaʔ. śāʔniʔ ŋäebtuʔ p̀īʔ jeʔmaxadańi xūwʔ ḿerawna ŋokɑ jïĺeb́āḿi lnāʔńi ńājuʔ ńensxɑlɑbā p̀āʔ ńsɑmu/wʔ. ńerdβńãʔ ińãʔjeŋkad tīùi Inaĺe xaəioʔ pojoʔmana sanvilidɑć, ńerêĺeńāʔ tīʔńi ḿātʔ täeuʿŕiχiwa ŋoḱʔ tīʔńi ńād ḿāʔńi ńājuʔ sɑŋoḿi xäewīs. tańã ŋacĺbatɑ ŋɑmkejeḿi ŋäesɑ: ḿāḱī ḿākad ŋäewa pakêlas sūdb́e pūtä tarpīć. ḿaʔjeŋkad xɑbto täeri ǹãŋkanda mojopidaś. mɑń-jen tarćamʔ mɑneʔĺiš jaxaʔ Ivāŋkŕinʔ liŋkarejwac. śăəidʔ liŋkaŕobʔńi ŋoʔ taĺemʔ menaxanda tās jūʔ jonɑrʔḿi ṃlĺiʔ jīt́erćiʔ t́axamać. tās jūʔ jonɑĺʔńi jīt́erćiʔ t́axawoʔmaʔ pūna śuxūńe ńińeka ńeŋäej wājʔ ńāʔ tūʔ ńiśɑxamʔ. ŋäewa pɑklas sūdb́ɑr šuxūńe ńińekaḿi, wāj ńābaḿi tekoćesɑwejʔ t́ukūʔĺiʔ ŋamaxajudɑś. tād t́iḱīʔ pūna man xaraśeda jānʔ p̀ilīʔ jādaljut́̀ĺɑć. t́uḱū jānʔ täeIcivaḿi (— täewawɑḿi) t́ī. ŋād́mberka ńe mānś xānāŋada: — t́edaʔ pid-jer wuńin t́eńewʔ, nuĺń pidɑr ńābɑkor ŋāʔ ńidamʔ. mań xäewt́ińʿi maĺŋkana pidɑr tɑmna ńʿücĺekonaś jebcxɑnɑ menaś. rnɑń ŋańiʔ māmʔ: — he ɐābakoiv, mań jeʔemńāńi ŋopoxort ńäʔ jīdmʔ ŋulʿiʔ ńon sabćʔ. ŋarnke lɑxɑnālčołcɑḿiʔ joĺćelcaxananańiʔ sājūwʔ jenvota ḿātʔ tuwaxana, ŋɑworrnɑxananaʔ, xonawaxɑnanaʔ xara wu/ńi tɑńāʔ. xūg͕xīʔ ńāna ḿādʔ jāmdajedʔ. ḿūšelkajenaʔ. mań manśwan t́ikï ḿūśelmanaʔ ḿūdʔ ŋäewaxana p̀iĺīʔ ŋūdondɑmʔ. xartɑ ŋawū jānda xɑńānɑ ŋäewamʔ jexerānɑ xib́eʔ tārśīʔ Ivuńī tɑńāʔ. jāńi xobɑćānʔ ŋuĺiʔ jīrtʔ päerŋɑw. ḿinśdani jeʔńā ńińe ŋārkamboj ńeĺoḱo jaxako xoŕidɑbʔnɑńi ŋāńi xańāŋīduʔ xarakutuʔ śerʔ ri̮lńāji̭lʔ xaʔav:raśetin, ŋāẃi xańāŋīdńʔ xaraktuʔ śerʔ sāda mälxatuʔ tandäśetin. śāndʔ mūśebaʔnaʔ t́eńewʔ wuńimʔ. täeŕi-jī tāslāś naŋɑêĺe jirījʔ jāmbanʔ xadɔ̂ʔ ḿūśᴅ́̀l̆l̄arxɑt́̄ĺɑʔ. nɑŋɑdè jirījʔ pānrixiwa mań xānāŋaw, mānś xānāŋɑw: — t́ukūjāŕinʔ ŋäeso p̀äbcunʿaʔ. suxūńe xăsawanã ḿāta ĺukūjāŕixad ŋɑxaʔnɑ ńī ŋāʔ. tɑĺćʔ wādɑxɑʔnɑńʿi tãs jurnãerʔ ŋäesuʔ xańeʔ ŋäesIĺʔ. ḿādonda māĺeʔmaxɑclɑnd-uʔ ŋɑt́̄cormɑxananɑʔ, p̆īʔ śeŋkwaxananɑʔ xara t́̄vuńī tańāʔ. xūwʿīʔ ńäna ȯäesīʔ ŋɑćekiʔ ŋoḱa jīĺeb́ämd/ńʔ ḿādoʔ śiêĺiʔmɑnɑ šūrlɑbtaŋɑdńʔ. t́ikīrinda ŋoʔ wɑdʔ jorkɑŕinʔ xābto t́ort́ĺeʔ. ŋarnke śãrodaivamduʔ, ŋamke pofĺertat́cɑmduʔ 88

joĺćeʔmaxadanduʔ ŋäedalaicaʔ śeĺiʔ xāmadejdɑʔ ńoʔ, sājūwʔ jerwota mań mecodańi śicĺe xābtarćeʔemʔ śārxajeIvī, metɑ xɑnxɑńi poderŋɑxɑjIcda. t́ikīndat́ī ŋamkeda xɑrɑda ŋäewī ŋäeIvna, śuxūńe ńińekańi ḿātʔ ŋäedalejnaʔ ńoʔ. ŋamḱe pońʔ ḿīmī ŋäewnawaʔ, pāŋkɑrka xojʔ ńīʔ nultaʔ ńiwamʔ. paŋkɑrka xojʔ ńīd p̀īńāŋï xäewanʔ säewti meʔŋɑmʔ. tɑńā ŋadbata labtajāʔ jerńe śuxūńe ńińekańi jeje ḿädikoda xirḱɑ teśipojʔ jɑtʔ tańā t́orje. mań taŕemʔ māmʔ : — suxūńe xãsawand ḿātɑ t́ī ŋadi. sajūivʔ jerwota mänś xãnāŋada: — tīda ŋamḱe ḿāta xäewxɑna ńīʔ ŋad/aʔ ? maḿ ŋāńiʔ māmʔ: — texeb́īta xańãkurina, tańăkwna meŕidɑnakīʔ: jācla lāta ŋă ńiwʔ. sājūwʔ jerivota ŋāńiʔ taŕemʔ mā: — joxorej ŋać, t́edaxaicaʔ pidar towand ḿān ŋoʔ wum ŋāʔ. śidnaʔ täewnʿlwɑŕir sɑwɑ. mɑńɑɔ̂ʔ xarʔnaʔ xäeriŋḱIDvɑʔ. tad ŋoʔ ŋäeś ŋoʔ mańaʔ ńānoʔ ŋokawaʔ ńoʔ, ŋopoj xiń̀erinʔ mańaʔ widarāŋkodanɑkewaʔ. mań taŕemʔ māmʔ : — sājūłcʔ jenvota, t́ikaxawada ńeneśenda ŋoʔ tɑrće. xūna ńīʔ mānʔ ŋopoj xib́erinʔ tāŋokʔ xib́eriʔ widɑrāŕùviʔ. mɑń tozoan ḿān ńī ŋãʔ. tarćʔ wādɑxɑʔnɑ t́ī tās jurnderʔ śuxẃńe ńińekańi ḿādʔ ńājuʔ jīʔĺik jītŕewʔ loxolābtāŋɑduʔ. mɑń ŋūńiʔ jaxɑʔ wāŋḱrinʔ ŋäedɑlejwɑʔ ńoʔ. jaxaʔ waŋkɑnʔ täewʔmɑxɑdɑni xanḿi šãrãw, śādʔ sidirʔ ŋilʔ tünāxɑjejuwʔ. ŋäewɑriḿi wecĺe. taŕemʔ sīrpɑʔńi tās jurnderʔ ŋamḱe ponʔ ḿămīʔ ŋäeʟvnɑʔ, śuxūńe ńińekaʔ xanoʔ mālŕinʔ nultäʔ ńidomʔ. t́ikīŕinduʔ ŋoʔ ŋoboʔ jenśīʔmana ḿātʔ u:ernaljadaʔ ńoʔ. tɑńā ŋadbata näb́iduʔ p̀eĺeduʔ t́uḱūʔ ḿătʔ t́ū, ponʿʔ ńīś meʔ p̀ïxina nūś xajrnvīduʔ ŋhlĺiʔ jīxid ḿeŕeć jīńe werdaʔ, pūj rfuʔumnanduʔ ŋäedɑlejdɑʔńoʔ. mań jaxaʔ Ivãŋḱxad wedandormeŋäβ tarćāmʔ maneʔĺiś śide xābtɑrkaḿī jīńāmʔ werdamʔ, wāŋkri jāʔamna ŋoḱʔ ḿädoʔ ńāna jɑĺńeriḿi xɑje. tājil̄ɑ xūnandɑ jaxaʔ wāŋkŕinʔ nūltaʔ ńiivuwʔ. jaxɑʔ wāŋkxɑd taŕernʔ sïrpaʔńi jerkī ḿäkad ńõ paxabtejʔ. ńe ńãbakoḿi p̀ïnʔ tarpʔ ńiʔimʔ. ŋamke tarpbata ŋoʔ ńāŋemi xäewanʔ jaxaʔ Ivāŋḱʔ ńājuʔ jādalkɑjeʔ-ńoʔ, xadriʔ xarta śeroda meʔmanś ḿinĺidanakī. ŋɑmḱe ponʔ ḿimī ŋāeIvnɑ tukoxona tońoʔ. ŋobʔ jādri mań ńājuńi ŋäewada järejʔ. t́iḱīrindɑ ŋoʔ śiʔḿi manetɑkī, pūńājuʔ t́ī xamb́idejʔ. mań pūńāʔ xeńamʔ maneʔĺixiwa ŋobʔ ĺoŕejIiwʔ: — ńe ńābɑkoiv, xäjodanuwʔ ? mańswa xajemʔ! ńe ńābɑkoḿi ĺormʔ namdnś ńāb́i mɑrćʔ ńīmńe ŋobʔ joŋkɑdejʔ. śiʔmi xāmɑdɑnɑkïy pūńājuʔ ĺï śūrxɑljʔ. t́ukoxona tońoʔ. pida taremʔ mā: — ńāiv pāpɑkoic, ŋɑmke wādɑʔje? mɑń ŋāńiʔ mãmʔ : — xājodɑnuwʔ ? mańśica xɑjemʔ, p̀iĺïbtʔ xɑjemʔ. ńe ńābɑkoḿi mãnś xänäŋada: — ńāu) pāpɑkow, ŋɑŕiʔ mɑnśwɑn ńādxauʿadand ŋ’uĺiʔ ńïniʔ xäjodʔ. ńãnand tütamʔ. 89

ńe ńäbakoḿi ĺikī wādīda mesoʔmaxadanda xanńi weńaʔ ŋäesawejʔ ĺījʔ, tɑrćʔ xarɑxɑʔnɑ mańiʔ śidćŋäe ŋamkemʔ ŋat́ewnańiʔ mādorota jɑxɑʔ serʔĺiwanɑ ŋäedalejńiʔ-ńcʔ. sāndʔ ḿīmbʔnańiʔ ŋawoʔ p̀ïrĺixana xuŕiʔ xeʔńoʔ ŋäeʔma jãxadanda ŋerm xadŋäe markadtäʔ ńīdawʔ. ŋɑmke ńī ŋɑduʔ, tɑrće xadxɑta śiêĺβ xābtarkańi xombdɑdiʔ jaŋkū, ŋobŕiʔ xäewɑnʔ p̀iĺīʔ ńawatixiʔ, siʔiwxaivɑ jāĺeʔ xaã mɑrnā. siʔb́imãej jaĺenda pānrixiwa ŋerm xɑdʔje tā mat́edā. xɑddɑ mat́edārixiwa śīdʔńiʔ ńãmna saŋońiʔ xäewīʔ. taremʔ sīrpɑʔńiʔ seńej ńodawī jaxańiʔ serkad xɑraśeda jānʔ tajerāŕiweńiʔ, labta jāʔ jermńβ ḿinś p̀āŕiweḿiʔ, ŋamke ḿīmbʔńiʔ ŋoʔ nūmãa tamnɑ jānʔ sawa ńī ŋāʔ: jăwna xɑjepa, t́uʔurnna xäjerʔ. śāndʔ ḿīmbʔnańiʔ ŋawoʔ p̀īrĺixɑna ńerdɑńiʔ jedʔ saŋoḿi xäewī. tańā ŋadbata labta jaʔ jermńe ŋokaʔje ḿūdʔ ḿūdʔ xajebɑrŋaʔ. t́ikлŕinda ŋoʔ mānś xānāŋaw: — ńe ńȧbakow, ḿinśdańiʔ jedʔ sïrʔĺixɑrkɑrʔ. ŋokɑʔje ḿūdʔ ḿūdʔ χɑjebɑrŋɑʔ. ńe ńābakoḿi pida taŕemʔ mā: — mańijeńid ḿūdad xańanɑ metaʔ ? ŋɑŕiʔ mańśwan ŋuĺiʔ ŋarnkexβrtmʔ ńīmńoʔ mɑńijeʔ. mań ŋāniʔ māmʔ : — ŋuĺiʔ ĺewʔ jedʔ. ḿūdŋäe t́ī xajebartaʔ. ńe ńābakoḿi säewda jībʔ xadriʔ pujśetïda, ŋuĺiʔ ŋamkexertmʔ ńī mɑńijeʔ. ńābt́ed täewīńiʔ. pūnɑ mexewɑ ḿūdŋäe päermīńi ḿūdʔ ńūviʔ ŋāʔ, päedarata jaxɑjaxɑ ŋäeriwï. ńe ńābakoḿi māmbtɑ māšńoʔ: — ḿūdɑd xɑńāna metaʔ ? mań xānāŋaw, mānś xānāŋaw: — ḿūdŋäe päermīńi ḿūăD ńīuńʔ ŋāʔ, päedarata jaxa jaxa ŋäeŕiwī. ńe ńābakoḿi ŋãńiʔ taŕemʔ mā: — ŋaŕiʔ t́ikī päedarata jaxɑxɑwamʔ ŋaxɑʔna pidar ńerńānd manesʔ ńisewuwʔ. mɑń māmānś, pidar ńeneśe ńenej ḿūd mańijenaken. 1 tɑremʔ laxanākurtaxɑńiʔ päedarata jɑxɑmʔ ĺɑxańïj xäewxɑndɑ mãĺe madāŋaḿiʔ. t́axańīj xäewɑnʔ täewʔmaxadańiʔ māl wïʔ jertʔ nūltaʔ ńīḿīmʔ. māń taŕemʔ mämʔ : — ńābakokombow, xadriʔ t́ukū jāŕinʔ jīĺeltɑnakīńiʔ. ńe ńābɑkoḿi mänś xānäŋada: — pidar mämbʔnand ŋamkemboda wewa. ŋäebta ŋäeje. t́ikīnda ĺī päedaŕiʔ jāmdkoxot jāmdko ḿādikomʔ ḿārxajeŋɑńiʔ. tã jīĺeljańiʔ. ŋamke jīĺelpaʔńiʔ ŋodʔ xäewndeḿiʔ jaŋkū, toivndaḿiʔ jaŋkū. siêĺe xābtarkɑḿiʔ χādaŋɑxɑjuńiʔ. siêĺe texejuʔńiʔ ŋamśï ŋamke pon̥jīʔ ŋawormī näewnińiʔ, t́łlkūʔUʔ ŋarnjeńiʔ. ŋawrakūʔńiʔ susārixiiva mań-jen t́ī päedaŕīʔ pojoʔmɑna xāńe p̀āwańoʔ. ŋobʔ xāńewāḿi ńīwīkī ŋaʔ, śāʔniʔ ŋäeblʿńʔ xūwīʔ ŋäewīʔ. jāmdko ḿäd́ikoχodańi pīńʔ tarpjut́̄vʔ, ńensɑd tanśīta lamb́īńi śeramʔ, xaraśedɑ jānʔ jādalkajejūwʔ. ŋɑmke ponʔ ḿimi ŋäewnamʔ, jɑxaʔ mädorʔĺinʔ täewxɑjejẃwʔ. ŋobʔ

90

jādŕi xāri jāroʔlɑmʔ. tɑŕemʔ jïnśeĺśbʔnɑni tɑśīj jaxaʔ naroxonɑ xibexawɑ p̀īndāwondɑ, tubkandɑ marnɑŕi. jïxińān māmʔ: „xaj, xijḿi jāxanɑ tamna jīĺeńakoxowa tɑńaivīńoʔ! t́edaʔ, t́edaxawaʔ ŋamke xāwaʔje. jīdɑ lātɑ xib́eĺi ŋäebta maśīʔ xarwābta śidńiʔ ńanda meŋkodɑnɑkï. tańakuʔ xäexerćumʔń t́ikīńi tī tẃbkaʔ munʔ jedʔ jaxa narowna ŋob jādamʔ. śānd ḿimbʔnańi taŕemʔ menaxanda p̀ïndana xāsazvaḿi mɑĺe xaxajelmonda, tIIbkanda marna xaxaje so. ńābt́ed täewãs ńerńij xäeIvxī jāḿi śāʔ ŋäerùvī. p̀īndana jāneʔḿi śädʔ ŋilna mewanonda. ĺikīʔ tarće ŋäeś t́ī tamna ńerńakuʔ xajemańʿoʔ. śādʔ sudirʔ ńīʔ täewŕixnva ńerńīj xäexanańi ŋamkejeḿi ŋäesɑ: ŋäeĺva paklas śūdb́ar śide māl p̀āmʔ ŋobtʔ tojebawī. t́ikaxawaxana mań-jen sejkońi xäeś pūńājuʔ jībʔ śūrxaltùvać, śiêĺeḿi lambaḿi jaxaʔ sādʔ serʔ ńerńāp̀uл́ejʔ xajxaljaxańoʔ, ŋäewɑ paklasmʔ ŋuĺiʔ jedep̀iw. jīxińan mamʔ : „xɑdŕiʔ xIt́ʔ xäejita mad wuńīʔ tɑńāʔ, ŋamkeri xābćeʔ tāwndada jaŋkū, ŋäewa paklasm ŋuĺiʔ xorʿka/w. tād ŋoʔ ŋäeś ŋoʔ t́ukū ŋäewarir taŕemʔ jāderpata jānêĺirʔ ńīńe xajowanda jaŋkū, t́ukūʔ ŋamdjeda. ŋobʔ xādawī ŋäejś’. ŋobʔ tubkaḿi xuriʔ sawɑIvnɑ xāmadaʔ ńhvibwʔ. ŋamke ponʔ ḿīmī ŋāeivnamʔ ŋäewa paklas śūdb́e ^jīrīńiʔ^ xäewuwna jīxideraŋɑw. t́ikīrinda ŋoʔ tnʿbkɑxana ŋäewaŕi Ivesejmʔ jīknda xɑranʔ sɑpχɑjeŋɑu). ŋamke sapbaʔńi ŋodʔ wesej säeivńi sejivīʔ. säewʔńi jālumĺixiwa sidʔńi ńāmna saŋoḿi xäewī. taŕemʔ sīrpaʔńi ŋäewa paklas ^jīŕīńiʔ93 ŋäewakoʔjeda tīnseʔ xunkana manramba xäewī. t́ikīnda t́axɑmnɑ weje ŋäewaxɑdandɑ madorota jɑxaʔ sālaba t́iŋkewnɑ, ĺukūʔ p̀edewī. tādxawa t́ī t́ikī śerḿi joĺćeʔmaxadańi jāmdko ḿāêĺikoni ńanɑ xańʔ xańāmʔ. jāmdko ḿādikoxońi tŭewʔmɑχɑdɑńi ńe ńābakoḿi pida taĺemʔ mā: — ńău) pāpakow, taranśekojer ńānaʔ Iveivɑńoʔ. ŋamker xadḱeäiʔ? jeder ŋadiḿe ? mɑń ŋāńiʔ mārnʔ: — xadkenɑxaivaḿi, jedɔ̂exawaḿi jaŋkūʔ, tād ŋad́irnanda jedemʔ päerĺinakernʔ. jāĺemda xanśerʔ Ivɑjertawɑxɑnańi, p̀īʔ seŋkwaxanańi xara wuńī tańaʔ. t́ebtɑn ńāna xūu)ʔ ḿerūwna ŋāńiʔ tarpjūwʔ, p̀īnʔ tarpjẃwʔ, ńensad tanśīta lamb́īńi śeramʔ. päedaŕīʔ pojoʔmanɑ jādalkajūwʔ. śāndʔ χvirabarpʔnańi ŋɑлvoʔ p̀irUxana ńerńī ńānɑ māl wīʔ jerʔńe wenʔ mādsaivanonduʔ. jïxińāń mämʔ: „ḿādʔ ŋäedakīʔ, ŋiledIt́ʔ jāxɑnduʔ maneʔĺixircun. xл́b́eʔ ŋäebʔnandakuʔ t́ikīńi t́ī ḿijoʔmańʿi śerʔ ŋobʔ jādŋamʔ. taremʔ ḿindaxańi ŋokaʔjeʔ tīʔ wārŕinʔ p̀it́īʔ täeivjūwʔ. taremʔ sīrpaʔńi tīʔ pold́xana mɑń xāwxańi ŋäedaʔ tīʔ tańawīʔ, jīxińān māmʔ: ,i̮ūcaʔ jūʔ jonarʔḿi t́ukū jāŕixɑʔ täeIcĺiivīdaʔńoʔń tīʔ pojoʔrnana śāndʔ jādbaʔńi jāĺeʔ ŋawoʔ p̀īrkaʔna ŋokaʔjeʔ ḿākʔ täewχajūwʔ. mań tā täewāś tās jumderʔ ńū ńūsɑivejʔ śidʔl̀uʔ ńǟmnɑ śiʔḿi śūrteʔ. ŋoʔĺiri xāsɑwa, xadriʔ p̀ílīʔ ŋārktaduʔ ŋäeŕidanakĺ māmbtɑ mäsńoʔ: — xib́an ŋäebɑtл́ xijìcaʔ jāxana tɑrće ḿīrmʔ metamʔ ńīwaʔ mɑnećetuʔ.

91

mań taŕemʔ māmʔ: — ŋɑŕi mɑńśwɑn jenartmʔ ńīmʔ ŋaʔ. pidɑraʔ xib́edaʔ ŋäebtaʔ? jāneʔḿi xāsawa mūnś xānāŋɑdɑ: — xirkɑ mɑńaʔ ŋodɔ̂t́ jenarʔma ńīwaʔ ŋāʔ. werawaʔ ŋäeridanakewaʔ. pidɑr xïb́an ŋäebat? mań taremʔ māmʔ: — t́exe paŋkḿi wuńīw íeńewʔ. tāeŕi ŋabcákłvata siʔḿi jāwʔ ŋaćekeŋäc päerĺiśetīʔ. mań t́edaʔ tīńi xosaje tūʔ ńidɑmʔ. mɑndɑʔ māʔ ŋāńiʔ, tās jūʔ jonɑrʔḿi p-idɑrɑʔ ńāndaʔ jeŕemlaxaIvīʔ. jāneʔḿi xäsawa mānś xänāŋadɑ: — jaŋkow, t́ukū jāŕixɑʔ ńawaćeʔ ńūxurt täewʔ ńīcʔ täewʔ. ŋɑdbɑndɑ t́ī tād mańaʔ ńawɑćeʔ ńūxurtmʔ tatʔ ńīwaʔ tatʔ. mɑń ŋäńiʔ māmʔ: — t́ilkū jāxaʔ xanśerʔ ńīdĺiʔ täewŋkuʔ? ŋɑŕiʔ t́edaʔ laxanā tajkuj ḿāʔjeńe xābt́eʔe mɑń xāwnɑńi ŋɑḿoʔ! jāneʔḿi xāsɑwɑ ŋāńiʔ taremʔ mã: — tī xãxawanʔ punŕowa śerta jɑŋkū. jāneʔḿi xāsawamʔ päewsuʔḿiʔ jāmbɑnʔ jībʔ päerŋaw, wātońʔ ńī ŋäʔ. xūʔ widarās pūj toʔmawnańi xańʔ xańāmʔ. ŋamke xăebʔnɑrn ŋoʔ ŋɑxɑʔ ńïmʔ xańʔ, xadoʔ wār p̀īńāŋī xäewɑnʔ tā xāserjūivʔ. śānd^ mewī ŋɑebʔnɑn ŋoʔ ŋɑwoʔ p̀īrĺixanɑ täjna xūdanda ŋokʔ ḿāãoʔ ńäna xib́eŕit̀p̄e siŋḱosalmonduʔ, xadriʔ xonarinaxiãʔ. t́īḱaxawɑxana ĺī ńensɑd tanśīta lamb́īńi xɑjexaje ŋoḱʔ ḿādoʔ ńāna mań xajemańoʔ. ponʔ ńīmʔ ḿījʔ, xanoʔ pojoʔmɑnɑ ńāwɑʔ murū meć śidʔńāʔ, pūǹāʔ jādelejt́̄vɑʔńoʔ. ḿādnd’erŋäe ŋuĺiʔ namdortaduʔ jaŋḱū. tās jurnderʔ ŋarnke tańāda ḿirb́īduʔ siraʔ Ivāŋkŕinʔ t́ukūʔ takaljan. ŋɑmke jajebtp̄wɑḿi jolčeʔmaxadańi ŋokʔ tīʔ ńāna ŋāńiʔ xɑjemɑńoʔ. ŋokʔ tīʔ pondʔ täeivrixл́wɑ lūct́iʔ jūʔ jonarʔḿi janabakowna terɑbā paʔ xańin. xūwī jālβmdɑtɑ ŋadimĺixina lūcaʔ jūʔ jonɑrʔḿi ŋobtuʔ ńiś xājuʔ takï ḿāʔńʿi ńäjuʔ ńensxalajen, ḿāḱńi täeivīu’ʔ. ńe ńãbaḱoḿi tī śeʔnɑ namdās pīnʔ tarpIcīʔ. pida taŕemʔ mā: — ńāw pāpɑkow, t́ikī tīd xɑńād xojdɑdiʔ ? xib́eŕixib́ī ńīn xāderʔ ? mɑń ŋāńiʔ māmʔ: — xādɑnɑxɑwɑḿi jɑŋku. t’ukū mɑńijenɑʔ tïd ŋɑdixīʔ tīʔ wuńiʔ ŋāʔ, tīńiʔ xɑrʔńiʔ tīńiʔ, fikïʔ tarće ŋäeś mɑńiʔ śideŋäe jāmd ḿād́ikoxońiʔ t́ūʔ xɑńãńiʔ, ŋɑworć lɑbćejńiʔ. śāndʔ ŋɑworpaʔńiʔ taremʔ menaxanda p̀īxij p̀ïxijda jāĺeŋäe xɑje, p̀īxij p̀īχijndɑ jāĺeŋäe xäeŕidɑxawa ŋawoʔ p̀īrĺixɑnɑ xanʔ jɑlneʔ towondńʔ. tɑrćamʔ namdriś ńābaḱon ńāʔ p̀īnʔ sanãjeńiʔ, ŋamkejeḿi ŋäesɑ. t́ej maneʔmī xib́eŕińi jɑmd ḿādikoḿiʔ śidè xäewuwnanda śūrxaĺeweduʔ. ŋāniʔ xɑńāŋīduʔ lūcɑʔ jūʔ jonɑrʔḿi māĺe wenʔ śābɑrqəā p̀āwïduʔ. tɑrćɑmʔ mɑneʔĺiś ńenxɑʔjeḿi pɑriêĺe to. t́iḱīŕińi ŋodʔ tādʔ sɑnɑwɑńiʔ jāxɑnɑmʔ tās jurnder ŋobkid tiraʔ p̀ïtarjan. tād

92

t́ikīʔ pūd xartuʔ xanotuʔ ńïʔ xurāχajen, ŋopoj ḿūdŋäe už́etäxaje pūj toʔmɑwnɑnduʔ ŋaedɑrejnańoʔ. tādxawa ĺī ŋamkedɑ xarɑda ŋäewī ŋäewnä. ŋoka jīĺeb́āḿiʔ xoʔmaxawaxadańiʔ jāńiʔ xobaćenʔ ḿūselkajeńiʔ, ńewxī jïĺeʔḿe ḿākńiʔ täewʔmɑxadɑńiʔ xirkaéiʔ xarasiʔ tā jīĺeljeńiʔ. mālda.

Nyenyec szójegyzék Betűrend: ɑ, δ, b́, c, ć, d, d', e, äe, x, ʔ, i, j} k, ĺ ĺ, m, ḿ, n, ń, ŋ, o, p, p̀, r, ŕp̀ s, ś, t, ĺ, u, w. A rövid és hosszú magánhangzók között a betűrendbe sorolásnál nem tettünk különbséget. Figyelmen kívül hagytuk továbbá a nem egytagú igék zárójelben álló infinitivusi (é) végződését.

xā fül xābćśʔ, xābćen- baj, betegség; halál. — ŋɑmḱeŕi χābćeʔ tāwndadɑ jaŋkū beteg­ ség, halál fenyeget xabewko hófajd xńb́i osztják; idegen; szolga xābt, xãpt (rén)ökör xābtarće, xābtarka meddő réntehén xabtjumdāĕ̬ś), xnʿbtjumdɑnä(ś) megfullad xād hóvihar xada köröm, karom xāda nagyanya; anvó(ka); nyanya xādā(ś) megöl, leterít xɑdɑlć, xɑdɑxɑlć refl beszorul, beakad; fennakad xādʔ valószínűleg xɑdke(ś) történik (baj, szerencsétlenség); végbemegy; meghal xado legelő xadŕiʔ kétségtelenül, csakugyan, bizonv(osan), persze; ámbár, mégis; mégha xāderć lemészárol xɑxɑje közel xaxajelć közeledik xaxawa fül jegy xɑʔamä(ś), xaʔmā(s), xāmā(ś) refl leereszkedik, leszáll, potyog, gurul; eltű­ nik xaʔawrā(ś) áthelyez; kirak; elszállít, elragad; ledönt; megszabadul vmitől; folyón lefelé halad xaj ejnye, hohó xaje- 1. xäeś

93

xāje(ś) (el)hagy xɑjebarć lassan vonul; vontatottan beszél xajebt́o(ś), xajubĺe(ś) siklik xaj(e)xalć refl megcsúszik, lecsúszik, lesiklik xājel könny xaj(e)pa talaj menti hófúvás xājerʔ nap, tiszta idő xajnāltā(ś) elgördít, elgurít; rázendít (dalra) xājo(ś), xājodā(ś), xājodanā(ś) marad xɑjubt́elā(ś) siklat xajuć nem szeret, nem óhajt, ki nem áll (vkit). — säew xajIIć elkápráztatja a szemet xājurć (el)marad, hátra marad xākće fül xɑlcrɑbtɑmbā (ś) csóvál xaltā(ś) fürdik xāĺβ hal xāmā(ś) 1. xaʔɑmā(ś) xāmādā(ś) 1. (meg)ért; ellát; el(ő)készít, elrendez xārnɑdā(ś) 2. refl felkészül xāmbɑ hullám xɑmb́ide(ś) refl megfordul, visszafordul xɑmdā(s) (ki)önt xan (utazó) szán xānā(s) elvisz, elvesz, magával visz. — mānś xānā(s) szólni kezd, megszólal xānɑć elindul, útra kel xanso hűvös xänso fej alj, vánkos xānś, xānć hív (vhová), kér (vkit vmire, vkit vhová) xɑnśerow, xanćerow nemzetségnév xantã(š), xandāĕ̬å), xantanä(ś) elmegy, elindul; vmivé lesz, vmivé változik xanuj beteg(es) xań őszi fagy xɑńād honnan?; ahonnét xańäʔ hová? xɑńārnʔ xɑńʔ természetesen megyek, persze, hogy megyek xańäŋī némely(ik), (a)melyik xāńβ(s) vadászik xańeʔ máris, hogyne xāńesej zsákmány xāńi fiatal xɑńims (meg)fázik

94

xar kés χara hajlás, folyókanyar, görbület; görbe, ferde, kanyargós; esemény, eset; adósság xarɑbt́o(ś) ömlik, folyik xarɑkuć végigkanyarog (pl. egy folyón); részletesen elmesél xɑrɑkuta serʔ részletesen, tüzetesen xarɑśedɑ céltalan, véletlen, ok nélküli; ártatlan , xɑrb́elā(s) refl (meg)kíván xārd, xärad kunyhó, ház; lakóhely; telep; falu; város xārdita ám; mindez (ami történt) xɑrʔn én magam xarnā(å) ömlik, folyik xărp északi fény xārparć lángol xarprirć fellobban, izzik xarw vörösfenyő xɑrwā(ś) óhajt; akar; kíván xarwabta esetleg, akár, lehetséges, talán; noha, bár xaŕući nemzetségnév xaskola iskola χāsawa férfi, ember, férj, nyenyec. — xāsawa ńū fiú-gyermek xāserć elcsendesül, megnyugszik; meghúzódik xāsuj száraz xās meghal xāwɑ halál. — xāwɑʔ p̀ir halálos, rettenetes, borzasztó xɑwā(š) esik xɑwdā(ś) kidönt xāwxa 1. xāwotɑʔma xãwna 1. xāwotaʔma xāwotɑʔmɑ fülbe vágott tulajdonjegy (rénnél) xäe jaj xäebćʔ be-, kijárat xäeb́icĺe szent, megszentelt; medve xäeb́iĺefśj̀ nem ér el (vmit, vmeddig); nem elegendő xäejʔ, xtiejd- kimenés, kijutás xäemʔ rövid xäeŋorʔ a sámándob abroncsán levő csapok xäes (el)indul, halad, utazik, (el)megy xäew oldal; fél xäewdɑĺe(ś) leterít, leüt xe (1. xeʔ) örvény(lés), folyó sodra xexewtɑŋkobć a házi-bálványt húzó rénszarvas 95

xeʔ, xen- (1. xe) forgatag, örvény; áramlás xeʔńo csöndes (időjárás) xemʔ, xew- vér xeŋkabtā(s) elkerül, kikerül (célt) xeŋomdanā(ś) zúg, dörög, dübörög xetā(s) elmesél, elbeszél xeto, xetɑnśej, xetɑnći nemzetségnév xíb́e ki? xib́eri valaki; ember xùĺe csésze, tányér, edény xij közeli, szomszédos, környező, itteni xinoć énekel xirã(s), xirabtä(ś) lenyúz, feldarabol xirka 1. xurka xiŕrnã dörzsölés, zakatolás xoba (állati) bőr; kéreg; bölcső. — xobamda ŋɑdɑć ńāwotīʔ teljes erejéből futásnak eredt xobaće bölcső xobuće bőr xoć hoz xoxorej hattyú xoʔ, xod- köhögés xoj domb, halom xojʔ, xojd- találás, lelet xojsā(ś) lóbál, lenget xombä(ś) keresgél, talál, felkutat xomb(a)da (út)keresés, találás ‘xonā(ś), xonarā(ś), xonaranä(ś) refl elalszik xont́ĺe hófajd xońo(ś) alszik xora (rén)bika xorć megpróbál, kipuhatol xorʔ edény, doboz xosu̯je(ś), xosajā(ś) vmiért kimegy, behoz xos (meg)talál; eljut, elér (partot); kap xow lám, ím xubkadä(å) leroskad, ráborul xūʔ 1. hova?; ahova xūʔ 2. 1. xūwʔ xuj(e) (vala)hová xujjuniʔ melyik (a kettő közül), amelyik (a kettő közül) xulko(ś) vízbe ugrik, csobban

96

xuzn hosszúság, hossz, távolság; időtartam χūna hol? χūńäna reggel; holnap χūńänarïŋī holnapi xūŋkaĺe mellső láb xurā(s) megkötöz xIvrka, xirka, milyen?; amilyen; ahogy χurko(s) halászik xūruptä(ê) 1. xirā(ś), xirabtä(ś) χuŕida 1. xūŕoda xūŕiʔ nagyon xūŕoda teherszán xūsa tészta xutarć kopog, üt, ver, porol, páhol xūwʔ, xūʔ reggel xmvī reggeli jā 1., föld, hely, vidék jä 2. liszt; daraleves jäbcā(å) 1. jāpcā(ś) jɑbtɑ harmat jābtɑ karcsú jɑbto (vad)liba, lúd jāb́e részeg jɑd rézsű, oldal jādā(ś) gyalogol, megy jādɑbćʔ (séta)bot, síbot jādɑɔ̂lć megindul, lépni kezd jādɑnɑ íjas csapda jādɑwɑ csuklóvédő jādelā(š) 1. vezet jādelā(s) 2. refl járni kezd, elindul; j ár-kel jāderć gyalogol jādŕi = jãdɑ-ŕi- ( < jādāś) jädwɑ járkálás, járás; lépés jɑxɑ 1. iker jɑxɑ 2., jɑxɑko folyó jɑxā(s) megnyúz, lenyúz jɑxɑdej réntehén jăʔmā(ś), jāmā(s) vmire képtelen, vmit nem tud jājebío(ś) fáradozik, bajlódik, tesz-vesz, igyekszik jājolʔ por 7 Szamojéd Chrestomathia — 4199

97

jāke füst jɑlemdʔ, jālemdɑd- hajnal, pirkadat jālum(ś) megvilágosodik, megvirrad jāĺe nap; fény jāĺej nappali jɑĺńe dübörgés, zaj, zörgés, robaj, zúgás jāmā(ś) 1. jälmā(ś) x jāmb hosszú; hossz jāmbt̄ɑj̀xɑnɑ közben, alatt, hosszat; folytán jāmd, jämdko ág, gally jämdā(s) refl (a sátrat szétszedve) útnak indul, tovább vonul, elvándorol, karavánútra készül jāmʔ, jāw- tenger jɑnɑĺ̥bɑj̀ḱo csendes, nyugodt jɑndʔ (jɑntʔ), jɑndɑd- bundabélés jāndirʔ ( = jāʔ ĺirʔ) világ jāneʔ, jāned- rokon (házasság révén), sógor, koma jānʔ csak, mindössze jänolɑrā(s) refl elkésik jāńāmĺ jāńāmd mammutagyar jɑŋkĺ̥ɑj̀ńɑ külön, elkülönült; tizen- (pl. sɑmĺɑŋk jɑŋkɑńɑ = tizenöt) jɑŋkɑć elválaszt, elkülönít jɑŋko csapda jɑnko(ś) hiányzik, nincsen jɑŋoʔ, jɑŋos- réteg jāpcā(ś), jābcā(š) megsüt jɑptɑ 1. jɑbtɑ järā(s) 1. oldalra fordít järā(ś) 2. refl fordul, dől jārć sír jāroʔlā(s) oldalra dönt; odafigyel, hallgatózik. — xāri jāroʔlɑ(s) hallgatódzik jārtā(ś) gyászol, sirat jāŕo(ś) refl oldalán fekszik (csónak, szán); felfordult állapotban van jäśiʔ,jāśid- távol(ság), messze(ség). — jāsidʔ jānʔ messzire jɑtʔ jól, rendesen, rendben jɑwlada, jɑʔɑwlɑdɑ borzasztóan, szörnyen, nagyon jɑwoʔlɑ(ś), jɑʔɑwla(ś) harciaskodik, rémítően viselkedik jebe bölcső jed üst, bogrács, főzőedény jedʔ felé, -hoz, ért; -tói; helyett jede betegség, baj jedeć körülzár, elrejt 98

jedemś elrejtőzik jedepä(s) nekimegy, rátalál jexena tokhal jexera(é) nem tud jeʔäejj jeʔej rész, tulajdon jeʔńã szemben, -ért. — xūʔ jeʔńã hol? jeje sátorfedő (bőr), sátorponyva jembać felöltözik jembʔmï felöltözött jen 1. íj húr jen 2, kender jenabĺeš kinyújt, kifeszít jenerʔ, jenarʔ nevezetes, hírneves; megbízható, derék jeńād sarok, talp jeńerć nyilaz; lő (puskával) jeńårirć ténfereg jeŋa patak jeŋkɑ lépés jep(ɑ)d́e meleg, forró, égő jerā(š) őriz, pásztorol jerʔ közép jerki középső jerńe közepén, középen jerw gazda, főnök jerwota parancsnok, főnök jerwśeda gazdátlan, csavargó jeŕemś jut, kerül jesabaĺe(s) refl felcsillan jesaré zümmög, suhog. — tenĺida jesarŋaʔ csak a varrófonalai suhognak (olyan gyorsan varr) jesums meggyullad, lángra lobban jeś 1. őriz, vigyáz, pásztorol jes 2. megbetegszik; megfájdul jese vas jes(e)ms megbetegszik jeśenapćʔ, jeśenapćan- rúd, amellyel a ponyvát ráterítik a sátor vázára jewa(ko) árva jeIvans kedves ji ész, értelem. — jīdɑ lātɑ okos, megfontolt; jïxińe mänś gondolkodik -Jí, -je(Iv) szegény; csak jībćxamś megkeseredik, megsavanyodik jībʔ, jībʔ ŋoʔ mindenesetre, ámbár, noha 7*

99

jīb́β enyv jidna cincogás, vinnyogás jidinś vizet iszik; pálinkáért megy jīxī(ś) dörzsöl jīxiŕedā (é) odalopódzik jīʔt jïd- víz jīʔĺik folyékony jīk nyak jīĺe(ś) él jīĺeb́e gazdagság, tulajdon (nyáj) jīĺelć refl élni kezd; letelepül jïĺeltā(ś), jïĺeltɑnā(ś) élni kezd; megtelepül, letelepedik jīlćńe(ko) élő; lakos, lakó jīĺerʔ élet, létezés jïnśeĺe(ś) hallgat, figyel jïntʔ ^jīndʔ, jïndɑd- lélegzet jīńe szíj, kantárszár, gyeplő, kötél, pányva; sugár. — xājerɑntɑ jïńe nap­ sugár jïrʔ, jīrtʔ szembe, egyenesen jirī(j) hold, hónap jīrtʔ 1. jïrʔ jïŕï nagyapa, öregapó jïtrewʔ a vízhez hasonlóan jodā(ś) meghonosodik (egy helyen), megrögződik (vhol) joxorej, joxoraj eltévedt joʔ,joŋ- sarok, szöglet, szájszöglet, szájzug joĺće(ś) befejez joĺćeʔma befejezés joĺćʔ, joĺćen- szakasz, köz; mérték jonarʔ ezer joŋk nyak joŋkā(ś) körültekint joŋkɑdā(s) refl hátratekint, visszanéz; megfordul jorka félkör; cserény, karám, félköralakban szánokkal elkerített hely, ahová a húzóréneket bekötik jūdī álom jñʔ, jūd- tíz. — jūkad wata matʔ tizenhat juna ló junrā(ś) kérdez jurä(ś) elfelejt, elveszít jurʔ száz jurkā(ś) refl föláll; fölkel; fölébred 100

jurnder (jurʔ + t́er) század, száz ember jūsedä(s) fekszik

labće(š) refl ráveti magát vmire; megragad, odaragad; hozzáfog vmihez; hoz­ zásimul, összecsókol labeʔ szoba, kamra labta sík, síkság lɑb́e evező lādā(š) üt, ver lādɑć kettétör, széthasít lādorć ver, üt lɑxɑnā szabadon mozgó lɑx(ɑ)nā(s) beszél lɑxanākurć beszélget lɑxɑŕo, lɑxɑŕū beszélgetés lɑkadtŭ(s) vág, csap, csattog, csattan; elrobog lamba, lampa sítalp, síléc lamb́ītā(š) sítalpon jár, sízik lamdo 1. alacsony łamdo 2, nemzetségnév läta 1. széles, szabad, sima. — jîda (jīêĺe) lãta okos läta 2. deszka, padló lexe nemzetségnév lemtä görbe, ferde letrambä(ś) ötyl, vigyáz lï csont linèerḿe áfonya lïŋk menhely, menedék liŋkarā(é) refl elbújik, elrejtőzik loxolabta(é) áramlik, öźönlik, bugyogni kezd lūcɑ orosz. — lūcaʔ jūʔ tíz luk fájd ĺāsɑbtā(s) lezuhan, hátára esik ĺems sűrű; lomha ĺimb́eŕo lepke ĺiw lágy hó ĺïwɑrtɑnɑ hosszú szőrű

mɑćedä(ś) 1. mɑĺedā(š) mad bizony, hiszen, ugyebár mad ugatás mɑda(è) vág, elvág; átszel; átkel, keresztülmegy 101

madáré ugat mādlā(ê) refl ugatni kezd mādorʔ sűrű erdő. — jaxaʔ mādorʔ sűrű part menti erdő mädorota jaxa kanyargós, sűrű erdő szegélyezte folyó mädsumba(s) ugat maxā hát maxańīp̀ maxańãŋī jobb rnäʔ, mās- mell maêʔalã(à), maʔlä(å) összehord, összegyűjt; összehív maʔalko(å) gyűjt rnaʔlambā(å) gyűjtöget mājederʔ áldozat, préda mājendorć kínlódik, szenved, gyötrődik mɑḱodɑ a sátor főtartórúdja. — mɑkodɑʔ śï füstnyílás a sátor tetején mäl 1. vég; csúcs; forrás māl 2, egész, körülzárt; szakadatlan. — māl ivīʔ erdei tisztás mãlxana végén rnālʔ egészen; mind rnãlće malica (zsákszabású, csuklyás férfi prémbunda) maĺe már mäĺe(š) tr és refl befejez, elvégez; befejeződik maĺ(e)ŋkana közben, idejében māĺik vég, csúcs maneć megpillant, néz manesãrć megszemlél, megtekint * megvizsgál rnanʔ, mancs- rög, csomó, göröngy rnɑnrambā(ś) elgurul mansaje munka mansɑko 1. manʔ mansarã(š) dolgozik mānś, mānć, mān-, mā- mond. — jīxińe mānś gondolkozik; mānś xānãp̆ś) beszél, megszólal mɑń én. — mɑńiʔ mi ketten; mańɑʔ mi rnal̀ïćen 1. mańéewɑn mɑńije(è) lát, tekint mańś(e)wan én azonban, én pedig, én bizony mɑŋkā(š), maŋkaje(ś) leterít, levág maré váll, felkar. — marćʔ ńïrnńe felülről mɑrʔ város markɑdä(ś) eltörik, elreped, megreccsen mɑrkɑd(ɑ)ta(s) hirtelen (nagy zajjal) kettétör, megtör, legyőz; beáll, várat­ lanul bekövetkezik 102

marna zaj marna (é) zúg, ropog, dübörög, csikorog, csattog, zajt csap marńimdä(š) püföl, erősen üt māsä(ś) refl mosakszik mašiʔ talán mãtā(ś) mos; mosakszik matʔ hat mateda(s) megszűnik, abbamarad, megakad mśb́eć ereje van, erős. — mśb́eʔe, mĕb́eʔŋa hatalmas, erős meb́etaerös mecod használatban levő, viselnivaló. mecodūwjaŋkū nincs szánhúzó rénem; nincs mit felvennem meć tart, bír, használ. — Ivãdamʔ meć beszél, elmond, mesél; sāew-meć, säewŕimeć tágranyitott szemmel néz, figyelmesen, kitartóan néz meʔmanś : xɑrtɑ, šerodɑ meʔmɑnš ḿińš saját ügyében, dolga után jár mej erő meńe(š) tetszik; szeret mesoʔmɑ használat; eltöltés; tartás mes vesz, visz; helyez; van méta használatban levő. — méta xan utazószán mi holmi, valami, dolog; ennivaló mid máj mojoé dobál, szétszór mojopa(é) dobál, hajít mokoda 1. makoda monsāŋḱ csípő mos dob, hajít muʔ, mun- hang mnnoćʔ, munoćen- szakáll murʔ talp ḿādï a sátor helye, környezete ḿādolabtā (s) megvendégel ḿādńko, ḿādeko kis sátor ḿāʔ, ḿād- sátor ḿāʔjenɑ a sátor közelében levő, mindenevő rén ḿäʔjeŋkɑd tï a sátorhoz állandóan közel tartózkodó rén ḿān az, amit (megtenni, végrehajtani) kell; feladat ḿārā(s) sátrat épít; hurkot köt, csapdát állít . ḿerʔ gyorsan, hirtelen; korán ḿert́ɑwnɑ gyorsan ḿeruwnɑ gyorsan, korán. — xūʔ ḿeruwnɑ kora reggel

103

ḿereć 1. gyorsan. — jīxid ḿereć a gondolatnál gyorsabban ḿeŕeć 2. siet ḿeŕećʔ1 ḿeŕećen- sietség, gyorsaság ḿeŕu seb ḿiś ḿis-, ḿi- ad, elad ḿijoʔḿe, ḿijoʔma nyom ḿīrna, ḿïmï menetel, menés, mozgás ḿinêĺe, ḿinda menő. — t́uʔuʔ ḿinde felnövekvő, serdülő, kamasz ḿiIiĺej mitikus madár ḿins, ḿinć, ḿin-, ḿī- megy, szalad, száguld ḿìnśʔ, ḿinśen- út, irány ḿirb́β alak, testalkat ḿirʔ ár; árú ḿïrʔ forma, alak ḿirw fegyver ḿïå csinál, készít, alkot ḿūd argis, szán-karaván ḿūʔ be(felé) ḿūmńe mentén ḿūńe vminek a belsejében, -bán ḿūśe(ś) nomadizál, vándorol ḿūåelć elvándorol (szán-karavánnal)

namdā(š) hall, hallgat narndorć hall, észrevesz narndorta hallóképesség naŋ(k)ade teljes, egész, ép nāra, näraj tavasz naro erdő sűrűje, sötét, áthatolhatatlan erdő nexebtã(s) vonszol, húz nekalć hurcol, vonszol nixi erő noxo sarki róka nőj kendő nos íné sarki rókára vadászik niija nos nūlć megáll nūltä(ś) megállít (szánt, fogatot), megáll nūltāna(ś) megáll nūrnʔ égbolt; időjárás; isten nūrnkï csillag. — jāĺē nūmḱī fényes csillag ìiǖś áll, nem mozdul 104

ńā testvér, barát; társ; nővér ńābɑ mostohaanya; a bátya felesége ńābɑko nővér; nagynéni ńābt́ed közel(ről) ńɑb́i egyik, másik, következő; és, is ńɑć -val, együtt ńād felől ńādɑnd nálad, tőled ńāxɑrʔ, ńārʔ három ńā? 1., ńāŋ- száj. — ńāʔ jïʔ nyál ńāʔ 2., ńājuʔ -hoz, felé; -val ńaʔ(ɑ)ḿā(śj̀ (meg)fog, elfog, megragad ńɑʔɑw folyótorkolat ńaʔmärć elkap, megfog ńājolć szétfolyik, szétterjed ńājuʔ 1. ńāʔ 2. ńājund szembe ńɑlkeć kivesz, elővesz ńaltorć csúszik ńārnā(ś) 1. ńāʔɑmā(ś) ńāmd, ńāmt szarv, agancs ńɑmdɑredā(ś) hirtelen odakerül, felbukkan ńāḿu nyelv ńānɑ -nál ńɑŋɑxäej sebespisztráng ńäŋï felőli, oldali ńārʔ 1. ńaxarʔ nārxaĺoś refl elétárul; szembekerül ńāwɑ nyúl. — ńāwaʔ murū meć nyúltalpakat véve = óvatosan ńāwatä(ś) 1. ńāwotā(ś) ńɑw(o)će, ńatvĺ̥aj̀će egyéves réntehén. — ńawaće ńū egyéves réntehén borja ńãwotã(ś) refl futásnak ered, üget ńe nő, asszony, feleség ńed(aj̀watä(ś) bérmunkát végez ńedb́e bér ńenā(š) haragszik ńendūłvɑnś feleséget szerez ńenećʔ, ńenećeŋ- férfi, férj; nyenyec ńenej ezüst; pénz ńenese, ńenɑśe igaz(ság), való(ság) ńenxɑ harag ńeìisɑd vidra 105

ǹensxalä(s) elindít, áthajt, átterel ń̀e-ńā húg, leánytestvér ńeńāŋk Szúnyog ń eń ū leány (gyermek) ńerć vízért megy, Vizet hoz ńerńʿeńā elülső, elöl haladó, legelső; korai ńerʔ elé; előbb ńerī első, elöl leVŐ, előző ǖerko, ńero(ko) fűzfa. - ûerkodŕewʔ Szálfaként ■ǹenidɑńänɑ (?lőtte ńerńāʔ előre ńerńānɑ, ńerńā elöl ńero 1. ńerktj ń esejm ś megváltoz ik ùet́̀cxï előző, régi ńī ÖV ᴅ̀ībt(ɑ) hogy, ha... nem. vagy ńib́e tű ńīd -ról, felől ńīʔ -ra, reá, felé ńimne fölött, túl; jobban. — ńerītɑ ńimńe az előzőnél jobban ńińe, ńińɑ nem — ńińe ŋārkɑ nem megy; ńińe ŋäedɑ nem levő ńińeka idősebb, fhitest Vér; az apa öccse rt́̀īś nincs ńiśe, ńiśak apa ńīt́rʿʔ egymást (Du) no ajtó ǖodāp̄ś) követ, nyomában jár, halad vmi mentén ńoxolʔ piszok ńoje menyhal ńotoìл́ fut vki, vmi után mi gyermek. — ńū(ʔ)-ńū unoka ńt́̀lb́eʔlā(ś) nevezni kezd, hívni kezd ńīlde fiatal; kicsi ńǖlл́e fiú ńul iszap; mocsok; nyálka, békanvál; hínár ńulɑk lágy, puha ńl̀lmʔ, ńʿuw- név ńūńc búvárréce ńurkɑ nyárfa ńūrĺexenɑ, ńūrĺeʔenɑ kezdetben, először ńūrt́ej első 106

ŋā az alVilág (a halál) szelleme ŋabc szokás ŋabcak(a) wata általában ŋɑbcata általában ŋābtʔ, ŋāptʔ, ŋāptɑd- méreg ŋɑbt́eńe szagos, erős szagú. — jīt́e ŋɑbt́eńe tenger, óceán ŋać legény, ifjú ŋaćeb́e adósság ŋɑćekī gyermek; legény; cseléd ŋɑdɑć szakít; (szét)tép ŋadɑkuʔ, ŋadānʔ tova, el ŋadixī messzi, távoli; idegen ŋɑnʿā(ś), ŋade(å) látszik ŋadb́ata látható; megfigyelhető'; kiemelkedő ŋadeda látható; nyilvánvaló; jelentékeny ŋadīmś feltűnik; szembeötlik; látszik; jelentkezik ŋaxaʔna messze; régen ŋaʔji távoli, messzi; régi ŋaʔŋū réce ŋāj olvadás ŋāje test ŋɑ mdā (ś) 1. megesz ŋāmdā(ś) 2. refl ül ŋamdāje(ś) megesz, felfal ŋamdeʔ, ŋamded- virág ŋāmdorćʔ ülés; a szán ülésén levő prém ŋamke ami; valami; miért ŋamsɑ hús ŋamś, ŋɑmć 1. eszik ŋamś 2. refl teleeszi magát; fölfal ŋano, ŋanū csónak ŋāńiʔ pedig; újból, ismét; és; is ŋāptʔ 1. ŋābtʔ ŋārkɑ nagy; fontos ŋārktɑ főnök; idős ŋārmbej élemedett, éltes ŋārŋoʔ, ŋārŋon- orrsövény; orrlyuk ŋart́iʔ, ŋart́in- fóka ŋāŕiʔ inkább; még ŋat́e(ś) vár, várakozik ŋalvɑr(ko) eledel, étel, élelem, eleség ŋɑwej hiszen, pedig

1< »7

ŋawoʔ p̀īrkaʔna bizonyos idő múlva ŋaworć eszik ŋɑwormɑ evés ŋɑworta evő; ehető ŋɑwū 1. ŋawej ŋäe láb. — ŋäeda sata tī gyorslábú rén ŋäśbta ŋäeje legyen hát! ŋäedalā(s), ŋäedaĺo(ś) refl szánon utazik ŋäedalawa útszakasz (két pihenő között: 5—15 km) ŋäedaĺowa szánutazás; szántalp nyoma ŋäeḱće lábacska ŋäeŕiwï bizonyosan volt ŋăeŕo, ŋäβru ősz ŋäesɑwejʔ lábastul ŋäβsī sátortábor ŋăeso(ś) sátrat ver; letelepszik vhol ŋäesodɑnä (s) sátrat felállít ŋäesoʔ, n̥äesūʔ, ŋäesūn- tag, íz ŋäes van, létezik ŋäetɑ lábbal ellátott, lábas, lábú n̥äew kérő ŋāewɑ fej; kiemelkedő rész; vég; vminek az eleje ŋäewɑdā(ś) refl megszűnik, abbamarad; megszakad; megáll ŋäewadalā(ś) abbahagy ŋäewad́o(ś) refl nyugalomban van; elcsitul ŋäewaj, ŋäewej agy(velő) ŋäewɑnɑ gyalogos, gyalogló; küldönc, futár ŋäewnä 1. ŋäewadā(ś) ŋexelć felhörpint ŋerrn észak (i) ŋibɑrć présel ŋidā(ś) felakaszt ŋixī messzi, távoli ŋilʔ alá ŋilï alsó, lenti ŋilnɑ alatt ŋin íj ŋinɑb após ŋindorć, ŋintorć íjászik, nyilazik ŋo 1. piros agyag; szín ŋo 2. sziget ŋobʔ, ŋopoj egy. — ŋobʔ egyre, csak : ŋobʔ jādri egyre menve, menet közben

108

ŋobkana együtt ŋobφir egyenlő ŋobtaŕemʔ szintén, is ŋod, ŋodʔ, ŋoʔ szintén, is; de; vagy; noha ŋoxo begy ŋoxolo(ś) átgázol, úszik ŋoḱɑ sok ŋokxɑntuʔ összesen ŋoĺep̀e festék ŋomdɑbā(s) összegyűjt; egyesít; tömörít ŋomdabej egyesített, összegyűjtött ŋomś egyesül ŋońerʔ rakás ŋorma 1. ŋaworma ŋū sátorpózna ŋudɑ kéz; kar ŋūdondā(s) vezet; utat tör; a karaván élén halad ŋūdonś nyomon követ ŋuxūd felső ajak ŋūʔ, ŋūd- nyom, csapás ŋuĺiʔ egészen; nagyon ŋumbaje mutatóujj; gyűszű ŋumʔ, ŋuw- fű, széna ŋutoʔ, ’ŋntos- teherszán

pãdă(s) ír pädalć felállít pādarʔ írás; betű; papír; könyv pādnä(ś) ír pādnɑbćʔ ceruza pādū, pãjdī arc pɑxɑbte(ś) refl hirtelen kinyílik, felpattan, ki vágódik pɑʔnɑrć izeg-mozog; reszket pɑkɑlć bezár pɑḱlɑbćʔ zár retesz pɑklɑs : ŋäewɑ paklas Hordófejű ( = feje-nagv) pän (alsó) vége, széle vminek; szegély parii ruha; női felső bunda paŋk gyökér; törzs; nyél; eredet; ér päŋk tuskó, farönk; üllő pɑŋkɑlć fon pāpɑ(ko) öcs; az idősebb testvér (nagybácsi) fia 109

partié csóvál; ráz pãrćarʿĺe(š) refl pillant päreŋoda király, fejedelem parm társ; feleség parmä(ś) refl elsötétül paŕäde(š) feketéllik, fekete paridé ( ńe), paŕùĺena fekete, Sötét pãwarʿʔ gerenda päe kő; hegy. ŋāĺkaʔ päeʔ Urál hegység päedɑrɑ, pedara erdő päedɑrɑta erdős päṇtĺoj fáradt, kimerült päe.rć tesz, csinál; viliivel foglalkozik; vmerre tart, hajt, űz; bánt; ápol; el­ múlik; jelent; nevez: tud, ismer; Vél päcwfĺe sötét päel̀ĺśt́̀lmś besötétedik: beesteledik pet́lt́trɑ 1. păedɑrɑ pembā(ś) helyez, rak penś pefić elhelyez pida ő. — pidiʔ ők ketten: pldoʔ ők pidar te. pi̮daŕiʔ ti ketten; pidaraʔ ti pixiʔlāл́ś) vitatkozik pije orr po év púdere befog (rént a szán elé) pot́ĺerʔ heveder: hám, vállhám poʔ, pon- (tér)köz; rés poĺixana, pojoʔmana között pomi zsúfolt(ság); terebélyes(ség); ágas-bogas pondʔ közé ■ponʔ hosszan; sokáig. — ponʔ ńiś miʔ nemsokára, rövidesen poŋkɑnɑ, poŋḱna között, közben posā(ś) fúj pūć fúj pūd hátulról; mögött; után püdana utolsó; hátulsó pūdaptā(ś) beszór; önt; ráhint pnxūĺ̥će) öreg(asszony) püʔ mögé: után püj hátsó pujc(ś) dörzsöl pulka zsemle

110

pūmna után pūna után punŕo(ś) hisz; megbízik punŕowɑ hit, hitel, valódiság; biztosság pūtā(ś) liheg; fújtat p̀ā fa; cserje, bokor p̀ād erdős; cserjés p̀āj fa, fás. — p̀āj lɑmbɑ bőrbe Vonat nélküli sítalp p̀āś elkezd, hozzáfog; indul p̀ātɑbɑ(ś) tüzet gyújt, rak, szít, éleszt p̀śb́e fiatalabb testvér (öcs; húg) p̀eêĺe(ś) szétfolyik; kiömlik; kiárad p̀eĺe fele vminek pd'ej(ko) a sátor üresen hagyott része (a bejárattól balra), ahol nincsenek fekvőhelyek p̀enāp̆ś) refl megfeszül, megmerevedik pend lövés; durranás p̀enśerʔ sámándob p̀entāĺ̥ś), p̀endā(s) durran pī 1. éj p̀ī 2, külső térség; utca pïdŕewʔ az éjhez hasonlóan p̀îxīj külső; utcai p̀ïʔ, p̀īs- szántakaró p̀īʔnɑć szétver p̀īʔnɑrć küzd; ver; csapdos p̀īje hermelin p̀īkće hüvelykujj p̀iĺïbtʔ folyton, állandóan; mindenütt p̀iĺīʔ mindig; egészen; legp̀ïnɑ(ś) fél vkitől p̀ïndā(ś) fát vág p̀īnʔ ki, a szabadba, az utcára p̀ïńāŋī ama távoli (külső) pir magasság, hossz; mérték p̀irɑs : ŋobʔ p̀irɑs egyenlő, egyforma p̀īrće magas p̀irdɑĕ̬ʔj̀ĺe(ś) legyőz vkit; megbirkózik vkivel. p̀ïŕe(s) főz p̀īŕibĺe hajadon; felnőtt lány p̀īs fő, megfő

111

p̀īåe(ko) egér, lemming (rágcsáló) p̀īśens nevet pītarć elűz, elkerget. — tiraʔ pïtɑrć ököllel verve megfutamít p̀īwɑ rénbőrcsizma p̀odā(ś) verekszik, birkózik p̀odalć verekedni kezd, megtámad p̀ūlā(ś) keresni kezd p̀ūrć keresgél p̀ūś keres reska lepény

sā szíj sabće(s) köp, kiköp. — ŋopoxort ńāʔ jīdmʔ ńïś sabćʔ egy szót sem ejt sabkaba(ś) túr; kotor; kiás; felszed sać nagyon sāda pocsolya sājūiv harcos; katona; ellenség sál tuskó, tönk sálába jég sálé refl visszatér, visszafordul saĺe fok; földnyelv sāmbadä(s) sámándalt énekel sɑmlåŋk, sɑmbĺaŋk öt sanā(ś) refl ugrik, szökik; rohan, siet; iramodik sańe(ś) átnedvesedik sańeʔ, sɑńes- farok (madáré) saŋkoíɑrʔ redő, ránc sɑŋo tekintet, pillantás sapā(ś) üt, vág (fejszével) sap(ɑ)dā(ś) elér sɑpxɑlć levág, elvág sārɑdā(s) szétnyom sārḿīk farkas; vadállat sɑrwüā(ś) refl megérkezik sāŕo, sāŕū eső, esős sɑtɑ erős; gyors; heves sɑwɑ 1. jó; szép; kedves sɑwɑ 2. sapka sɑwɑḱ férfi rénbunda sɑummdɑbćʔ gyógyszer sawwmá megjavul 112

säew szem. — linserḿe säew áfonyabogyó sedoʔ, sedon- varrás seje(š) elmerül, eltűnik; zaVarossá válik (a látás) serɑ özvegy; árva serʔ 1. só serʔ 2. jég serotā(ś) megsóz sidï csípő, ágyék sīlä(ś) felpillant, rápillant siŋkaŕo 1. siŋkŕo siŋko hallhatóság; hír siŋkose(s) csendben van siŋkośelamś elcsendesül, elhallgat siŋḱŕo, siŋkaŕo hír sira hó; tél sīrć ránéz, tekint, pillant; lát sirej tél, téli sīśo hab, tajték solć refl hallatszik soś hangzik; hallatszik; szól sudirʔ párta, fejék; szél, perem süju rénborjú suzsā(ś) elfogy, kifogy; csökken, fogy śābarpä(ś) farag (fejszével); terel (kutya a nyájat) åäxaʔ mikor? śāʔ 1., śäd- arc śāʔ 2., śād- hegy vonulat; meredek part (fal); lejtő; szakadék śaʔni (śāni) ŋäebta (ŋoʔ) egyszerre śajns teázik sān hány?; melyik? śānako(s) játszik śāncĺʔ meddig śāpĺ śābt kéreg śãrā(ś) köt, kötöz; megbilincsel śārodā(ś) kipánvváz śātorɑj csuka śātorć harap śedɑ domb śeʔnɑ nesz šej(ko) szív; vminek a közepe. — śejḱoḿi xɑje megijedtem śeĺ cél 8 Szamojéd Chrestomathia — 4199

éeńej előbbi seŋka kolomp seŋkä(s) éjszakát eltölt; meghál vhol åerä(ś) felöltözik; felhúz (cipőt, sít); feltesz (sapkát) serʔ dolog, ügy; alkalom; módon sertä(ś) csinál; elkészít serkaʔ- egyedül seres reszelő sï nyílás; lyuk śīb́e(ko), śīb́ikoće porszem; szem sīdɑć (pillantással) végigmér; megszemlél, megtekint sïdʔ távoli (vidék). — śīdʔńiʔ ńāmnɑ köröskörülöttünk śidʔńãʔ-pūńäʔ ide-oda śidnaʔ : mańaʔ śidnaʔ minket éide két, kettő śid́iʔrnexeʔ = śidʔmexeʔ ]

ni [ḿ ]

dentális

t [D, t́]

rl,

alveoláris

ɢĺz]

ń

alveolo-palatális

palatális

été, 5J

k [kW, k,G, g]

veláris

a̭ ĺa̭w, å̆, g, γ]

l

T

ĕĺSJ j

palato-veláris

likvid a

l

ŋ ĺS, 9, γ]

127

A zöngésségi korreláció tehát nem érvényesül. A palatalizációs korreláció csak az n/n és li̮ĺ oppozíciókban mutatkozik. Az š és c ejtése igen gyakran palatalizált (g, S), de ez redundáns vonás. A zárkorreláció hatásfoka kiter­ jedtebb és a nazalizációs korrelációé is. Ez utóbbi azonban szó végén neutralizálódik, és a vezérfonéma két fakultatív változattal jelentkezhet: šim/šip "engem"; tanltat "te"; qani̮klqani̮ŋ "széle vminek; part". A fontosabb allofónok előfordulási helyzetei: fonéma

allofón

helyzet

példa (fonetikus jelöléssel)

P

B

t

b I)

intervok., nazális és likvida után l előtt nazális és likvida után, olykor V után

k

G

nazális és likvida után és intervokáli­ san

täBäk "mókus" manni̮mBi̮qo "nézni" qubli̮ "férjed" anᴅi̮ "csónak" salɐi̮ "oszlop" üᴅ "víz" üoi̮ "sapka" nìŋoi̮qo "állani"

9 kw

l előtt szó elején (e̮ és ä előtt) nazális, likvida után és intervokálisan

q

g

9’ ï qw

s

z

ågli̮ "szájad" kwe̮rä "varjú" ḱwè̯zi̮ "vas" *#? ’ "nagy" ?rév någi̮r "három" amgo "enni" l előtt qaglal "vakondok", qaγli̮ "szán" szó elején (e és ä qwa "nyírfa" előtt qwe̮ti̮ "hal" intervokálisan, nazális izi̮ "minden" és likvida után, néha zotqo "megtölt" szó elején is (V előtt)

A többi allofón jobbára fakultatÍV Vagy individuális. Említést érdemel azonban az ŋ veláris allofónja (/j), amely ni előtt jelentkezik q helyett: tåq "áru" — tåŋrni̮ "áruim" (fonetikusan így hangzik: tåpp̀mi̮). A jelenség úgy érté­ kelendő, hogy m előtt a qĺ̥ŋ ellentét feloldódik, s ilyen helyzetben jelentkezik az p a vezérfonéma realizációjaként. A mássalhangzók közül nem fordul elő szókezdő helyzetben az ŋ, ritka a szókezdő ĺ és r. A w nem állhat szó végén. *

128

A tazi nyelvjárásban ismeretes a geminációs korreláció is. Az ilyen esetek nagy része úgy keletkezik, hogy két meghatározott mássalhangzó kapcsolatba kerülvén kettejük ellentéte feloldódik, és a kapcsolat egyik tagja az indukáló fonémával megegyező alakban realizálódik (pl. -kq- > -qq-; -ni- > -ll- stb., 1. az alternációk között). *

A többi szölkup nyelvjárás mássalhangzó rendszere egy-két ponton eltér a tazi nyelvjárásétól. A fonémakészlet, főleg a középső és déli nyelvjárások­ ban, valamelyest talán bővebb. így pl. egyes nyelvjárásokban önálló fonémá­ nak számít a zöngés δ, d, g és a zöngés affrikáta ǯ is.

A magánhangzók Velárisok

3. 2. 1.

å o u láb.

a e̮

i̮

illab.

Palatálisok

—

ä

ö ü láb.

e i illab,

Megjegyzések az egyes magánhangzókkal kapcsolatban: á: erős labializációjú hang. Az északi nyelvjárásterület egyes részein, pl. Turuhan vidékén, diftongizálódik (pl. Taz mát 'sátor’ ~Tur moát). A délibb nyelvjárásokban nincsen meg ez a hang (helyette rendszerint a áll). ä és e̮: Prokofjev jelöl e fonémákon kívül egy ɛ hangot is, de ez valószínűleg az e̮ allofónja (más esetekben az ä allofónja lehet). i̮: Prokofjev használ egy pont nélküli i jelet is, ez azonban nem fonéma, hanem az i̮ hanghoz tartozó redukált allofón. A rövid magánhangzók mellett hosszúak is megkülönböztethetők. Nem dönthető el kellő világossággal, hogy a magánhangzók hosszúsága nem a hangsúly kísérőjelensége-e (1. ott). Néhány esetben mindenesetre a rövid/lioszszú magánhangzó alakelkülönítő szerepű lehet: pūti̮ 'belső rész' — puti̮ 'hód'. A nem első szótagi, különösen a szóvégi és általában a hangsúlytalan magánhangzók redukálódásra hajlamosak.

Hangsúly Prokofjev szerint az exspiratórikus főhangsúly általában az első szótagra esik, s ilyenkor a 3. és 5. szótagra mellékhangsúly jut. Némelykor azonban, állítja Prokofjev, a 2. szótag is lehet főhangsúlyos. Mégpedig akkor, amidőn 9 Szamojéd Chreütomathia — 4199

129

a 2. szótag hosszú magánhangzót tartalmaz, az első szótagban pedig rövid magánhangzó áll: čattlʿŋi̮t 'eldobta' (AorSg3)