Művészeti lexikon 4. kötet [4]

Citation preview

MŰVÉSZETI LEXIKON kereken 30 éve nem jelent meg Magyarországon. Ennek a három év­ tizednek a hiányát pótolja az új, egyetemes és általános MŰVÉSZETI LEXIKON, amely 4 kötetben 5 vi­ lágrész művészetének történetét fog­ lalja össze az őskortól napjainkig. Ez az első — és egyben egyetlen — lexikon, amely a régi magyar mes­ terek (pl. a Bártfai madonna mestere) művészetét is tárgyalja, s az első olyan magyar művészeti lexikon, amely részletesen elemzi a legmodernebb művészeti irányzatokat. Behatóan foglalkozik a művészettörténet min­ den neves alakjával. Bemutatja az egyes országok művészetének törté­ neti fejlődését, ismerteti a nagyobb városok fontosabb műemlékeit, mú­ zeumait és más művészeti gyűjte­ ményeit, felöleli a képzőművészet valamennyi ágát, beleértve az ipar­ művészet különböző műfajait, a dísz­ lettervezők és a művészettörténészek munkásságát is. A MŰVÉSZETI LEXIKON cikkei­ nek és tanulmányainak írói a képző­ művészet legkülönfélébb területeinek hivatott tollú szaktudósai, így a lexi­ kon egyesíti magában a tudománvosság és olvasmányosság erényeit.

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

MŰVÉSZETI LEXI KON NEGYEDIK

KÖTET

MŰVÉSZETI LEXIKON

AK AD É MI AI KIADÓ, B U D A P E S T

1968

MŰVÉSZETI LEXIKON FŐSZERKESZTŐK

Z Á D O R A N N A És G E N T H O N I S T V Á N

NEGYEDIK KÖTET

R -Z

A K A D É M I A I K I A D Ó , B U D A P E S T 1968

Szakszerkesztök

B a l o g h J o l á n , D e r e s é n y i D e z s ő , G c n t h o n I s t v á n , G c r c v i c h Lá s z l ó , P o g á n y Ö. G á b o r , R a d о c s а у D é n e s , S z i l á g y i J á n o s G y ö r g y , V é g v á r i La j o s , V o i t Pál , ( Ybl E r v i n , Z á d o r A n n a

Felelős szerkesztő

Laj t a Edi t A felelős szerkesztő

munkatársa

Putnoky Piroska Lektorálta

N é m e t h Laj os

M i k l ó s Pál Gádor Endre a Művelődésügyi Minisztérium Képzőművészeti Osztályának vezetője

Práger Miklós a Párttörténeti Intézet munkatársa

© Akadémiai Kiadó, Budapest 1968

A LEXIKON MUNKATÁRSAI Aggházy Mária Aradi Nóra Babos Imre I Bacher Béla | I Baktay Ervin | Balogh András Balogh István Balogh Jolán Batári Ferenc Bedő Rudolf Benkő Viktorné Bényi László Bereczné Baranyi Judit Bernáth Mária Bertalan Vilmosné Bobrovszky Ida Bodnár Éva Bodrogi Tibor Boglár Lajos Bóka Lászlóné Bónisné Wallon Emma Boskovits Miklós B. Supka Magdolna Castiglione László Csap Erzsébet Csatkai Endre Csengeryné Nagy Zsuzs; Csernyánszky Mária Csorba Géza Dcrcsényi Dezső I Dömötör István| Egry Margit Egyed Edit Ember Veronika Entz Géza Erdélyi Gizella Eszláry Éva Farkas Zoltán Fehérné Mihály Ida Fél Edit Fenyő Iván Ferenczi László Feuerné Tóth Rózsa Fischer, Gábri Frigyes Istvánná Gádor Endre

Garas Klára Genthon István Gerevich László Gerő Győző Gerszi Teréz Granasztói Pál Gy. Krisztinkovich Mária Hajnóczi Gyula Harasztiné Takács Marianna Harmatta János Haulisch Lenke Hegedűs Gyuláné Hegyi Klára Héjj Miklós Héjjné Détári Angéla Henszlmann Lilla Hollné Gyürky Katalin Horváth Béla Horváth Sándorné Horváth Tibor Huszár Lajos Jakubik Anna Jólesz Márta IJózsef Dezső| Kádár Emőke Kádár Zoltán I Kaesz Gyula Kalicz Nándor Kampis Antal Kaposy Vera Kicsi Sándor Kiss Sándor Koczogh Ákos ifj. Kodolányi János Komoróczy Géza Kontha Sándor Koós Judit Kopp Jenő Koroknay Éva Koroknay István Kovács Éva Kovanecz Ilona Kozák Károly Körner Éva Krámer Márta Krisztinkovich Béla

Kuthy Sándor Kürti Pál Lajta Edit László Gyula Lócsy Erzsébet |Lyka Károly Major Gyula Major Máté Mangáné Heil Olga Mihalik Sándor Miklós Pál M. Kiss Pál Mojzer Miklós Molnár Vera Molnár Zsuzsa Mucsi András I Murányiné Tóth Edit | Nagy Emese Nagy Ildikó Nagy Tibor Németh Lajos Oelmacher Anna Pamer Nóra Pataky Dénes P. Brestyánszky Ilona Péczely Béla Pénzes Éva Péter Márta Piljavszkij, Vlagyimir Ivanovics Pogány O. Gábor Pogány Ö. Gáborné Radocsay Dénes Rados Jenő Rónay Mária Rozgonyi Iván Rozványiné Tombor Ilona Rózsa György Sallay Marianne

Sárdy Brutus Sarkadiné Hárs Éva Scheiber Sándor Schoen Arnold Seenger Ervin Soós Gyula Soós Imre Sprincz Emma Sternegg Mária Sümeghi Vera Szabó Erzsébet Szabó Miklós Szabolcsi Hedvig Szegi Pálné Szelesi Zoltán Szentléleky Tihamér Szerdahelyi István Szigeti István Szíj Béla Szilágyi János Szilágyi János György Tarr László Tasnádiné Marik Klára Telepy Katalin Thomas Edit Urbach Zsuzsa Vámos Ferenc Varga Edit Végh János Végvári Lajos Vértes László Voit Pál Weiner Mihályné Wessetzky Vilmos Wilhelmb Gizella Wurst Edit Ybl Ervin I Zádor Anna

R Raáb Ervin (Zólyom, 1874. jól. 1.— Dunaújváros, 1959. jan. 14.): festő, grafikus. Münchenben tanult festeni. Párizsi és olaszo.-i tanulmányai után itthon grafikai lapok­ kal, pasztellekkel és vízfestményekkel szere­ pelt a kiállításokon. Többnyire világos koloritú, dekoratív hatású tájképeket festett. 1909-ben a gödöllői művészek kiállításán a Nemzeti Szalonban gyűjt, anyaggal vett részt. 1936-ban gyűjt, kiállítása nyílt a Tamás Galériában. Több díjat nyert. 1960-ban a székesfehérvári István Király Múzeumban rendeztek műveiből emlékkiállítást. Több művét őrzik a Nemz. Gál. grafikai gyűjtemé­ nyében. Raab, Georg (Bécs, 1821. febr. 1. —Bécs, 1885. dec. 31.): osztrák arckép- és zsánerfestő. A bécsi akadémián tanult, később Pesten, majd Münchenben dolgozott. Ked­ veltek voltak elefántcsontra festett akvarell miniatűrjei. Számos portrét készített a csá­ szári család és az udvar tagjairól. Benkert Antalt ábrázoló arcképe a Történelmi Kép­ csarnokban van. Raab Keresztély (1809 —55 között műkö­ dött) : lőcsei származású ötvösmester Győr­ ben. Művei közül egy sótartó ismeretes a Nemz. Múz.-ban. Raabe, Josef (Deutsch-Wartenberg, 1780 — Breslau, 1846. júl. 25.): német festő és építész. Drezdában, Bécsben F. H. Fügémé 1 és id. J. B. Lampinál, majd Berlinben tanult. 1811ben Weimarban dolgozott, Goethe és Wie­ land miniatűr portréját festette. 1816-ban a drezdai akadémia tagja lett. Itáliai útja során architektúrákat festett, 1829-től a boroszlói (breslaui) művészeti iskola tanára volt. R ábai Ferenc, Ridovics (Szombathely, 1923. márc. 23.— ): festő. Művészi tanulmányait 1944-ben Koffdn Károly szabadiskolájában kezdte. A Képzőművészeti Főiskolán 1946 — 51 között Berény Róbertnál, Berndth Aurélnál, Domanovszky Endrénél tanult. 1953—58 kö­ zött az Iparművészeti Főiskola tanársegédje, majd a Képzőművészeti Gimnázium tanára volt. Rendszeres szereplője a nagy kiállítások7 nak. 1954-ben és 1961-ben műveiből gyűjt.

kiállítást rendeztek a Fényes Adolf Teremben. Falképrestaurálással is foglalkozik. Rabas, Václav (Krusovice, 1885. nov. 13.— Prága, 1954. okt. 26.): cseh festő, Nemzeti díjas. A prágai képzőművészeti akadémián végezte tanulmányait — H. Schwaiger és M. Svabinsky voltak mesterei —, majd franciao.-i tanulmányútra ment. A cseh tájfestészet egyik legjelentősebb mestere. 1965-ben fest­ ményeit a bp.-i Csehszlovák Kultúra helyi­ ségében mutatták be. ra b a tt: szalag alakú, rendszerint utak mentén elhelyezett virágágy. Rabe, Friedrich (Stendal, 1775. nov. 17.— Berlin, 1856. okt. 17.): német építész. A ber­ lini akadémián tanult, H. Gentz, F. Gilly és K. F. Schinkel körében képezte magát tovább. 1800—04 között Weimarban Gentz építkezé­ seinél segédkezett. 1804-től Berlinben mű­ ködött, 1810-től az építészeti akadémia tanára volt. 1816-ban építette át a régi akadémia épületét múzeummá. Rábel, Rabi, Rábli Károly, id. (1748 —1828. ápr. 16.): gyöngyösi építőmester; fiával, ifj. ~ Károllyal az alföldi késő barokk és korai klasszicista építészet sokat foglalkoztatott mestere. 1808—20 között a Péchy Mihály tervei szerint épülő debreceni Nagytemplom kivitelezője, a karcagi, kisújszállási ref. és törökszentmiklósi r. k. templom átépítője, az utóbbi helyen a ref. templom tervezője. Tervei szerint épült még Gyöngyösön a ref. templom homlokzata (1815—20), a Bertalantemplom déli tornya (1815 —18), az ózsina­ góga (1816—20) stb. Gyöngyös környékén és a Jászságban számos hidat, malmot, vendégfogadót épített. A jászberényi Rozáliakápolna oromzatos része 1839-ben épült fel. Voit Pál R abinovszky Máriusz (Bp., 1895. dec. 14. — Bp., 1953. febr. 7.): művészettörténész, a Képzőművészeti Főiskola tanára, a művészet­ történet-tudományok kandidátusa. Művészetelmélettel, a festészet történetével foglalko­ zott, s mint művészeti kritikus jelentős tevé­ kenységet folytatott a haladó magyar művé­ szet elismertetéséért. Számos fontos cikke je-

lent meg művészeti folyóiratokban és a Nyu­ gatban. Könyvei: A z új festészet története, 1926; Daumier, 1927; A debreceni Ady-Társaság képzőművészei, 1931; Kétezer év festészete (Bortnyik Sándorral és Hevesy Ivánnal), 1943; Itália festészete. A trecento, 1947; Művé­ szet és válság, 1945; Leonardo, 1953; Két kor­ szak határán. Válogatott művészeti írások, 1965. Rác András (Kolozsvár, 1926. ápr. 12.— ): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Fő­ iskolán 1946 —51 között végezte Főnyi Géza növendékeként. 1952-ben szerepelt először mozaiktervvel kiállításon. Mozaikot készített a Heim Pál Gyermekkórházba (i960), a pécsi munkásszállóba (1962), a MÁVAUT Buka­ rest utcai pályaudvarára (1963) stb. Táblaképei a konstruktív szellemű non-figuratív piktúrához tartoznak. 1967-ben műveiből kiállítást rendeztek a Műcsarnok kamaratermében. Rachbauer József, id. (1732 —1806): bajoro.-i származású építőmester. 1772-ben költözött Debrecenbe. 1802 —06 között az Arany Bika fogadót építette; a kora klasszicista épületet 1872-ben bontották le. — Unokája, ifj. ~ József (Debrecen, 1806 —?) építőmester 1831ben lépett a debreceni céhbe. 1842-ben a mai Kossuth u. 4. sz. ház udvari szárnyát, 1840 43 között a mai városháza K-i, D-i és Ny-i szárnyát építette klasszicista stílusban. Rachm el, Röhmel, Raehmel, Achaz Gottlieb (Berlin, 1732. aug. 15.—Pozsony, 1810. márc. 12.): német arcképfestő. 1775-től a bécsi akadémián tanult, 1798-tól Pozsonyban dol­ gozott. Ráckeve : helység Pest megyében. Műem­ lékei közül a görög keleti szerb templomot az 1440-ben ^ r e telepített szerbek 1487-ben építették fel, később két oldalkápolnával bőví­ tették. A torony külön áll, alsó része gótikus, afelsőbarokk része 1758-ban épült. Egyhajós, boltozott templom, szentélye a nyolcszög Ráckeve: A görög keleti szerb templom

RÁC

Ráckeve: A görög keleti szerb templom freskóinak részlete

három oldalával zárul. A pronaoszt a hajótól fal választja el. Ikonosztáza és berendezése túlnyomórészt a 18. sz.-ból való. Rendkívül gazdag késő bizáncias stílusú fal- és mennye­ zetfestése a 16—18. sz.-ban készült. Az egyet­ len rno.-i középkori pravoszláv templom. — A volt Savoyai-kastély 1700 —02-ben épült J. L. Hildebrandt tervei szerint. Ez Hildeb­ randt első hiteles műve, egyben a magyar barokk kastélyépítészet egyik legjelentősebb emléke. Középrésze kupolás, eredetileg man­ zárdtetős volt kocsiáthajtóval. A csatlakozó szárnyakkal téglány alakú udvart vesz körül, amely a Duna felé nyílik. A szárnyépületek kiképzése egyszerű, a főépület tagolása rendkívül gazdag és művészi. Részben átalakították. Műemléki helyreállítása meg­ kezdődött. Rackham , Arthur (London, 1867. szept. 19. —Stilegate, 1939. szept. 6.): angol festő, kora egyik legnépszerűbb illusztrátora. A londoni Lambeth School of Artban tanult. Később több tekintélyes lap (Punch, The Graphic stb.) munkatársa volt. Közkedveltek irodalmi művekhez (Shakespeare: Szentivánéji álom stb.) és gyermekkönyvekhez készített illusztrációi. Az utóbbiak többnyire humoros, olykor szatirikus mesejelenetek, melyek ~ gazdag fantáziájáról, virtuóz rajztudásáról tanúskodnak, rá c s: védő, elhatároló és egyúttal díszítő szerkezet. Anyaga fa, márvány, kő, kovácsolt

RAD

9

vas. Az utóbbi a -*■ vasművesség szép emlékeit szolgáltatja (barokk és rokokó kapu-, erkélyés lépcsőfok). — Jellemző alkotások az iszlám művészetének márvány és fa ~ a i (— *- musarabij). Racskó István (Csömör, 1890. ápr. 29.— Grocka, 1914. dec. 7.): festő. Bp.-en, Nagy­ bányán, Técsőn Hollósy Simonnál és Rómá­ ban tanult. A nagybányai iskola szellemében tájakat és figurális kompozíciókat festett. 1912-ben a nagybányai festők kiállításán szerepelt egy Önarcképpel s egy tájképpel. Rácz Ambrus, gyalui (1598 —1622 között működött): ötvösmester Kassán. 1612-től több ízben volt céhmester. Művei közül egy reneszánsz díszítményű fedeles kupa maradt ránk 1606-ból (Nemz. Múz.). Rácz György (Tőketerebes, 1907. márc. 10.— ): építész. Fiatalon a CIRPAC csoport tagja volt. Lakóház- és villaépítke­ zéseken kívül ipari létesítményeket és köz­ épületeket is tervezett (a kisvárdai burgonya­ nemesítő telep, a gyulatanyai csillagfűnemesítő telep, a szegedi gyermekklinika rekonst­ rukciója, a mezőtúri gépállomás, a debreceni Penicillingyár, tanyai iskolák, tanítóházak stb.). Műemlék-helyreállítással is foglalkozik (sárospataki vár, egri Trinitárius templom stb.). Művészeti írásokat is publikál. Rad, Hans (1480 —96 к. működött): osztrák címerfestő. Bécsben dekoratív festészeti munkákat végzett a városházán (1486 —87),

a Stephansdom tornyán, majd 1488-ban Mátyás király és Beatrix címerét festette bíborzászlóra a város megbízásából. 1496-ban a pozsonyi Szt. Márton-templomban a Szt. Sír festését vállalta. Radecius Bálint (1649 —77 között műkö­ dött): ötvösmester Kolozsvárott. 1653-ban lett céhmester. Művei közül egy hatkaréjos talpú kupa a kolozsvári ref. egyház tulajdoná­ ba került, egy vésett címeres és magyar feliratos pohara pedig magántulajdonból ismert. Radi de Jadra : -►Franciscus lapicida Radiel János (1777 —1806 között működött): a holicsi üzem egyik legkiválóbb keramikus festője. Holicsról a tatai fajanszmanufaktúrá­ hoz került. Vele együtt Jakab nevű fivére is ott dolgozott. Egy jelzett műve ismert. R ad ieru n g : ->- rézkarc Radisics, Radisich Jenő (Buziás, 1856 aug. 7. —Bp., 1917. jan. 4.): művészettörténész, az Iparm. Múz. igazgatója, műegyetemi tanár. Könyvei: A z ötvösség remekei, 1—2. köt. 1885 (Pulszky Károllyal és Szendrei Jánossal), A magyar koronázási jelvények, 1896 (Czobor Bélával), Magyar műkincsek, 1—3. köt. 1897 —1902 (Szendrei Jánossal). Számos iparművészet-történeti tanulmánya jelent meg, a Művészi Ipar c. folyóiratnak társszerkesztője volt. Radnai Béla, Rausch (Pozsony, 1873. máj. 25.—Bp., 1923. nov. 21.): szobrász, a Képzőművészeti Főiskola tanára. Bp.-en Loránfi Antalnál és Stróbl Alajosnál tanult, majd Fadrusz János első segéde volt. Eleinte kép­ másokat, gyermekcsoportokat, dekoratív szobrokat mintázott a budai várpalota, a piarista rendház és templom számára, később emlékszobrokat készített naturalisztikus, Fad­ rusz hatását mutató stílusban (Lenau, Csatád; Bókay János, Bp., Stefánia Kórház parkja; gr. Széchenyi Imre, Balatonföldvár; a Házi­ ipar szobra a Parlament egyik társalgójában; Leiningen honvéd tábornok, Törökbecse; Petőfi, Pozsony; Damjanich, Szolnok). Több művét őrzik a Nemz. Gal.-ban. R adnai József (Bp., 1896. dec. 20.—Bp., 1963. szept. 6.): festő. Tanulmányait Pozsony­ ban Czóbel Gyulánál, Bp.-en Jámbor Lajosnál, Pán Artúrnál, Bosznay Istvánnál és Glatz Osz­ kárnál végezte. 1924-től állított ki a Műcsar­ nokban és a Nemzeti Szalonban. Gyűjt, kiál­ lítása volt 1931-ben a Nemzeti Szalonban, 1949-ben a Képzőművészeti Főiskolán, 1959ben a Fényes Adolf Teremben, 1961-ben a Bolgár Művelődési Házban. Számos vidéki városban is szerepelt kiállításokon. Soproni öreg udvar c. képe a Nemz. Gál. tulajdona. R adnai Lóránt (Bp., 1914. máj. 11.— ): építész. Fontosabb munkái: a Honvédelmi

Minisztérium díszlépcsőháza; Várpalota fő­ terének kialakítása; a Bécsi kapu tér 8. és a Tárnok u. 20. sz. ház műemléki helyreállí­ tása; a Baross tér 20. sz. OTP-ház; egészségügyi gyermekotthonok Szombathelyen, Deb­ recenben és Egerben; az Arany Bárány szálló Zalaegerszegen stb. Építéstörténeti és mű­ emléki kérdésekkel is foglalkozik (Stílus­ keveredés a görög építés történetében, 1942; A Lánchíd, 1961; A Citadella, 1963). Radnai Panni: -* Vidos Zoltánná Radnich Simon (1718 —33 között műkö­ dött): ötvösmester, a pécsi céh megalapítói­ nak egyike. Budán tanult s 1712-ben szabadult fel. A Nemz. Múz. őrzi egyetlen hiteles művét, egy rézből készült, aranyozott és sodronyzománccal díszített kelyhet. R adnitzky, Kari (Bécs, 1818. nov. 17.— Bécs, 1901. jan. 10.): osztrák érernművész. J. D. Böhm tanítványa, 1849 —53 között a bécsi verde vésnöke, majd az Iparművészeti Akadémia tanára volt. Több száz emlékérme között magyar vonatkozásúak is találhatók (Liszt Ferenc, Toldy Ferenc). Öntött érmei­ hez kőbe faragta a modelleket. R adnóti Kovács Árpád (Mezőcsát, 1902. dec. 3.— ): festő, grafikus. A Képzőművé­ szeti Főiskolán Glatz Oszkár, Dudits Andor és Varga Nándor Lajos voltak mesterei. 1934 óta szerepel kiállításokon. Pedagógiai munkássága mellett a felszabadulás után megszervezte a Vas megyei Képzőművészek Csoportját, vezette a Derkovits Képzőmű­ vészeti Szabadiskolát. Képei főleg figurális kompozíciók. R adnóti Kovács Árpádné, Fábián Mária (Sárvár, 1912. márc. 29.— ): festő. A Kép­ zőművészeti Főiskolán Bosznay István és Glatz Oszkár növendéke volt. Főleg tájképe­ ket és csendéleteket fest, ifjúsági könyveket illusztrál. Pedagógusi munkássága mellett művészettörténettel is foglalkozott (Dorffmeister István munkásságáról jelent meg tanulmánya). Radó Károly (Szabadi, 1925. júl. 15.— ): szobrász. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Pál növendékeként 1952ben végezte. Kisplasztikákkal, portrékkal 1954 óta szerepel kiállításokon. Szobrot ké­ szített a bp.-i Érdi úti iskola (1962), a debre­ ceni egyetem (1964), a lenti iskola (1966) részére. Radocsay Dénes (Liptószentmiklós, 1918. aug. 17.— ): művészettörténész,, a művé­ szettörténet-tudományok doktora, a Szépm. Múz. régi magyar gyűjteményének vezetője, a középkori magyar művészet érdemes ku­ tatója. Számos tanulmánya jelent meg e tárgykörből. Könyvei: Madarász Viktor, Bp., 1941; A középkori Magyarország falképei, Bp.,

1954; A középkori Magyarország táblaképei, R Á D Bp., 1955; Magyarországi reneszánsz művé­ szet, Bp., 1959; Gótikus festmények Magyarországon, Bp., 1963 (angolul, németül, fran­ ciául is); A középkori Magyarország faszobrai, Bp., Г967. E lexikon munkatársa. Radoné, Hirsch Nelli: -» Hirsch Nelli Radonic, Novak (Mole, 1826. márc. 13.— Kamenica, 1890. júl. 11.): szerb festő. Aradon és Bécsben tanult s főleg görög keleti temp­ lomok számára festett ikonosztázokat (Bácsszenttamás, Ada stb.). Később mint portré­ festő Újvidéken működött. Rados Jenő (Bp., 1895. ápr. 25.— ): építész, Ybl-díjas, nyugalmazott egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora. 1919-től tanársegéd, majd adjunktus volt a középkori építészet tanszékén, 1945-től 1957ig az építészettörténet tanára a műegyetemen. Újjáépítette a Szentháromság téren romba dőlt pénzügyminisztériumi palotát és tervezte a központi városháza régi templomcsarnoká­ nak kultúrteremmé való átalakítását (1950). Weichinger Károllyal közösen készített terve I. díjat nyert a Budapesti Építőipari Műszaki Egyetem épületeire kiírt tervpályázaton. Szakirodalmi munkásságában a magyar épí­ tészet történetével foglalkozik. Fontosabb könyvei: Magyar kastélyok, Bp., 1931 és 1939; Magyar oltárok, Bp., 1938; A klassziciz­ mus építészete Magyarországon, Bp., 1943 (Zádor Annával együtt); Hűd József életműve, Bp., 1958; Magyar építészettörténet, Bp., 1961. E lexikon munkatársa. Rados, Luigi (Parma, 1773. okt. 19.— 1840): magyar származású olasz rézmetsző és festő. A milánói akadémián tanult. Pon­ tozó modorban dolgozott, főleg festmények után. Kitűnő arcképmetsző volt. Vedutákat is festett. Radovan, Radovane, Radványi? (13. sz.): kőfaragómester. 1240-ben a traui (Trogir) székesegyház oroszlános főkapuját faragta. R aeburn, Sir Henry (Edinburgh, 1756. márc 4.—Edinburgh, 1823. júl. 8.): skót festő, a Királyi Képzőművészeti Főiskola tagja, korá­ nak kiemelkedő portretistája. Kezdetben aranyművességet tanult; a festészet technikai ismereteit D. Deuchartól és D. Martintól sajátította el, de elsősorban autodidakta volt. Eleinte arcképminiatúrákat, később olaj­ portrékat festett. Londonban J. Reynolds hatása alá került. Olaszo.-i útja után vissza­ tért Edinburghbe, ahol a polgári értelmiség és a nemesi családok legkedveltebb arckép­ festője lett. Festészetében a fény-árnyéknak döntő a szerepe. Széles ecsetkezelése, képeinek eleven és merészen férfias jellege F. Hals és Velázquez hatására vall. Művei közül Mrs. Kenneth Murchison képmását a Szépm. Múz. 10

RAF

H. Raeburn: Mrs. Kenneth Murchison képmása (Bp., Szépm. Múz.)

ii

őrzi. Számos képe található az edinburghi National Galleryben. — írod. E. Pinnington: Sir H. R. 1904. Raedecker, Rädecker, Johan Anton (Amster­ dam, 1885 —1956): holland szobrász. Auto­ didakta volt. Párizsban a kubizmus, majd az egyiptomi és mezopotámiai plasztika hatott művészetére, amelyben romantikus vonások is találhatók. Több köztéri szobrot mintázott (Waalwijk, hősi emlék, 1947); műveit holland közgyűjteményekben őrzik. Raehmel, Achaz Gottlieb: — ►Rachmel, Achaz Gottlieb raereni kőcserép: az Aachen közelében fekvő Raeren község cserépműhelyeinek készítményei (16 —17. sz.). Színük szürkés­ barna V . szürkéssárga, díszítésük dombor­ műves, többnyire kék festéssel élénkítve; — Bartmannskrugok is vannak közöttük. Raes : a 17. sz.-ban működő brüsszeli kárpit­ szövő család. írott adatok szerint széles körű munkásságot fejtettek ki, azonban műveik közül kevés maradt fenn. Ezek között van Raffaello Apostolok történetének 1620 k. ké­ szült másolata is. A Hannibal történetét ábrázoló, Münchenben őrzött kárpitokat, továbbá a madridi egyik Decius-sorozatot is a ~ családdal hozzák kapcsolatba. Ráfael Győző (Komárom, 1900. szept. 28.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1924-ben végzett Vaszary János növendéke­ ként. Tanulmányúton járt Münchenben, Rómában, Párizsban. 1929—40 között Egyip­ tomban, Szíriában, Irakban és Libanonban

dolgozott, cpülctdíszítő feladatokat is vég­ zett. Több kiállítása volt Bp.-en — legutóbb 1964-ben Manzell Györggyel az Ernst Múzeumban — és Bejrutban. Kubisztikus csendéleteket, tájképeket, figurális kompozí­ ciókat fest. Egy ideig az aquincumi múzeum restaurátora volt. Rafalowski, Aleksander (Varsó, 1894. jún. 5. — ): lengyel festő, Állami díjas. Krakkóban és Varsóban, majd Berlinben A. Archipenkonál tanult. 1927—28-ban Párizsban járt, azóta Varsóban működik. Kezdetben kubista stílusára később H. Rousseau és M. Utrillo hatott. 1946-tól a varsói akadémia tanára. Alkalmazott grafikával, színpadi dísz­ letfestéssel is foglalkozik. Raffaelli, Jean-Francois (Párizs, 1850. ápr. 20.—Párizs, 1924. febr. 29.): olasz származású francia festő. Előbb színész volt, majd J. L. Gérőme iskolájábanfanult festeni. Kezdetben zsánerképeket, később főleg párizsi város­ részleteket és portrékat (Goncourt, Clemenceau arcképe) festett. Részt vett az impresszi­ onisták kiállításain (1880 —81), később pointillista modorban dolgozott és új technikák­ kal kísérletezett. Képeit többnyire kevés színnel, a fekete és fehér erős ellentéteire komponálta. Könyve: Promenades d’un artiste au Musée du Louvre. Raffaello; tkp. Raffaello di Giovanni Santi (Urbino, 1483. ápr. 6.—Róma, 1520. ápr. 6. ): olasz festő és építész, a reneszánsz egyik legkiemelkedőbb művészegyénisége, az urbinói hercegi udvar humanistájának és festőjé­ nek fia. Festészeti tudásának alapjait valószí­ nűleg atyjától sajátította el; ennek halála után hamarosan Perugino műhelyébe került s itt formálódott művésszé. Legkorábbi mű­ vének 12 —14 éves fiút mutató Önarcképkrétarajzát (Oxford, Ashmolean Museum), ill. az urbinói Casa Santi Madonna gyermeké­ vel c. freskóját tartják, s csaknem bizonyosra vehető közreműködése Perugino 1497-ben elkészült fanói oltárképének predelláin is. Ez utóbbi s általában más Perugino irányítása alatt készült munkái is (a perugiai Collegio del Cambio dekorációjának egyes részletei) rajzuk lendületével, a fénynek a plasztikus forma alakításában juttatott szerepével kitűnő képességű s az urbinói hagyományokat nagy intelligenciával tovább építő festőnek mutat­ ják az ifjú ~ t , aki itt még csupán mesterének kompozíciós elgondolásait valósította meg. 1500-ban azonban és apjának egy volt tanítványa, Evangelista da Pián di Meleto önálló megbízást vállalt: a citta-di-castellói Sant’ Agostino Tolentinói Szt. Miklós meg­ dicsőülését ábrázoló hatalmas méretű oltárképe megfestését. ~ művészi indulásának ez a nagyszerű dokumentuma a 18. sz.-ban

Raffaello: Madonna della Seggiola (Firenze, Pitti)

súlyosan megsérült, s ma csak kis töredékei ismeretesek a bresciai Tosio-Martinengo Képtárban és a nápolyi múzeumban (közülük a Bresciában őrzött angyal lehet ~ kezemunkája); a kompozícióhoz készített rajztanul­ mány azonban (Lille, Musée Wicar) nemcsak a kép rekonstruálását teszi lehetővé, hanem mivel az teljes egészében alkotásának látszik, a művész önálló elképzeléseiről, a környezetében látható műalkotások iránti érdeklődéséről is tanúskodik. Piero della Francesca műveinek és az Urbinóban látott németalföldi festményeknek emléke: ezek gazdagítják a Perugino-féle formai repertoárt a citta-di-castellói múzeum egy körmeneti zászlóján is (Köpenyes Madonna és Krisztus a kereszten), amely kétségtelenül még a Sant’ Agostino oltárképét megelőzően készült. Az azt követő évek alkotásain: a brazíliai Sáo Paulo múzeumának Feltámadásan v. a berlini Madonna két szenttel c. kompozíción Pinturicchio csillogó dekorativitásának hatása is megfigyelhető. Az 1503 k. készült Mária megkoronázása (Pinacoteca Vaticana) és Krisz­ tus a kereszten (London, National Gallery) s az egy évvel későbbi Mária eljegyzése (Milánó, Brera) ismét a Perugino-féle inspiráció erősödését jelzi, de ~ mintha új szemmel figyelné az idősebb mester alkotá­ sait: a vonalak harmóniája és a lágy, tiszta színhatás helyett a plasztikus forma került érdeklődésének előterébe (azok a megoldá­ sok, amelyeket maga Perugino is a firenzei szobrászok műveiből vett át), valamint a kép terének kitágítása, az emberi formák és

építészeti, ill. tájelemek organikus egységbe RAF szervezése. ~ 1504-ben telepedett le Firen­ zében, de az itt kibontakozó művészeti problémák már korábban is elértek hozzá; így a dátum nem jelent művészetében éles határvonalat. Annál kevésbé, mert a perugiai antonita apácák és az ugyanitt levő San Fiorenzo-templom számára készített oltár­ képein (Madonna Gyermekével és szentekkel, New York, Metropolitan Museum, ill. London, National Gallery) már firenzei útját megelőzően, majd utóbb, 1506 k. is dolgozott, s így ezekben valóban egyszerre érvényesül a peruginói hagyomány a Fra Bartolommeo Firenzében látott műveire utaló reminiszcenciákkal és ~ új, egyéni kompozíciós elgondolásaival, amelyek különösen az előbbi képhez készült predella-táblákon (New York, Metropolitan Museum; Boston, I. S. Gardner Museum; London, National Gallery) nyilvánulnak meg. A berlini múze­ um ún. Solly Madonnája valószínűleg a századfordulót közvetlenül követő évekből származik, már a firenzei periódusból a leningrádi Madonna Connestabile és a lágy költőiségű Lovag álma (London, National Gallery), valamint a Három grácia (Chantilly, Musée Condé). Az utóbbiakban ~ a huma­ nisztikus allegória számára teremtett új festői kifejezésmódot. Hasonló gondolat fejeződik ki a Louvre két kis tábláján, amelyek Szt. Mihály, ill. Szt. György küzdelmét ábrázolják, s ahol a firenzei korszakra jellemző formák németalföldi festmények emlékeivel is ve­ gyülnek. Számos kompozícióban vizsgálta ~ a Madonna és a körülötte játszó gyermek Jézus, ill. Szt. János alakjából adódó csoportfűzési lehetőségeket ('Esterházy-Madonna, Bp., Szépm. Múz.; Madonna del Granduca, Firenze, Pitti; a „kis” Cowper Madonna, Washington, National Gallery, 1504 —05 к.; Madonna del Cardellino, Firenze, Uffizi; Madonna del Prato, Bécs, Kunsthistorisches Museum, 1506; „La belle Jardiniere”, Párizs, Louvre, 1507; a „Canigiani” Szt. Család, München, Alte Pinakothek; a „nagy” Cowper Madonna, 1508), amelyekben az invenció gazdagsága és a kifejezés bája a klasszikusan tömör, záit kompozíció harmóniájával párosul. Ezek az elgondolások s maga a számos kifejezési és mozdulatvariációt felvillantó kísérletező kedv Leonardo művészetével való találkozásáról vallanak, de az idős festő hatása észlelhető arcképein is. Az 1503—04 körüli Férfi­ arcképek a római Galleria Borghesében v. a vaduzi hercegi képtárban és a valamivel későbbi Ifjú arcképe a bp.-i Szépm. Múz.-ban, az egyéni jellegzetességeket leíró módszerük­ kel, a kezeket egyáltalán nem v. csak melléke­ sen bemutató kompozíciójukkal még sajá-

RAF

tosan quattrocento képmások. Az Almát tartó ifjú (Firenze, Uffizi, 1505 k.) rendkívül intenzív kifejezésével már egy más ábrázolási elv képviselője. Egy évvel később Leonardo portréinak beállítását követte és az ő szemlé­ letmódját fejlesztette tovább a fiziognómiai hűség helyett a személyiség bemutatásával a római Galleria Borghese Női arcképén, valamint Angelo Doni és felesége képmásán (Firenze, Pitti). A Palazzo Pitti egy másik női arcképe (Donna gravida) és az urbinói képtáré (La muta) még tovább mennek ezen az úton: a hátteret itt tájkép helyett egyön­ tetű sötét tónus adja, s a nyugodt méltóság­ gal, de ugyanakkor rendkívüli belső koncent­ ráltsággal a nézőre tekintő ábrázoltakkal kapcsolatban szinte művészi átformálásról, újrateremtésről lehet beszélni: megoldások­ ról, amelyek már a római korszak egyik fő művére, a madridi Prado Kardinálisára utal­ nak. — Klasszikusan kiegyensúlyozott, a tér mélységében kibontakozó kompozíció jellemzi ~ utolsó firenzei éveinek festésze­ tét. Bár a félköríves apszis előtt, szentek félkörétől közrefogott trónján ülő Madonna del Baldacchino (Firenze, Pitti) befejezetlen maradt, nem tévesztette el hatását a Firenzé­ ben dolgozó mesterek, különösen Fra Barto­ lommeo művészetére; a római Galleria Borghese Krisztus sírbatétele c. képe viszont egy perugiai templom számára készült (1507), s ugyanitt a San Severo-kolostor templomában festette ~ a Szentháromságot és szenteket bemutató freskóját is. A Sírbatétel sok tekintetben összefoglalása a mester addigi eredményeinek: Oxford, London, Firenze, Párizs gyűjteményeiben őrzött mint­ egy 16 előkészítő vázlat mutatja be kompozíciós elgondolásának módosulását, a részle­ tek mind pontosabb megfogalmazásának fázisait. A formák mozgatásának, a csoport­ fűzésnek ez a szinte zenei harmóniája és tisztasága, amelyet Madonna-kompozícióiban fejlesztett ki, itt a drámai hatás keresésével, a michelangelói pátosz felidézésével párosul. Alakjait azonban nem ejtik rabul érzelmeik; mozdulatuk, kifejezésük mindig egy klasszi­ kus szépségeszményhez igazodik. — valószínűleg 1508 végén érkezett Rómába, Vasari szerint II. Gyula pápa hívására; a következő év elején már a vatikáni paloták­ ban dolgozott s hamarosan elnyerte a pápa megbízását újonnan épülő lakosztályának festői dekorációjára. Az ún. Stanzák (négy egymás mellett fekvő helyiség a palota É-i szárnyában) közül legelőször — 1508 —11 között — a másodiknak, a Stanza della Segnaturának freskódísze készült el. A díszítés programja a neoplatonista tanításnak meg13 felelően az emberi lélek legmagasabb rendű

Raffaello: Maddalena Strozzi arcképe (Róma, Galleria Borghese)

ideáit, az Igazságot, a Szépséget és a Jót dicsőíti. A mennyezet freskói — részben még a - italióta művészet), festett agyag­ vázák gazdag anyagával. Az i. e. 6. sz.-i feketealakos, ún. chalkisi vázák (->- Chalkis) valószínűleg itt készültek. A hellénisztikus ódeion, a római korból (i. e. 3 —1. sz.) korból fürdőépületek és lakóházak romjait ásták ki. — Az 1908-i földrengés pusztítása után szinte teljesen újraépült, de műemlékei­ ből csak igen keveset tudtak helyreállítani (a Chiesa degli Ottimati normann templomát, 3 ^

REH

Görög bronz sphinx Reggio di Calabriából, i. e. 6. sz. (Reggio, Museo Nazionale)

a 15. sz.-i aragóniai korbeli twat, a dómot a 17 —18. sz.-ból). — Műgyűjteménye, a Museo Nazionale di ~ a környék ókori művészeti emlékeinek nagy értékű, gazdag gyűjteménye. — írod. G. Vallet: Rhégion et Zancle. Paris. 1958. Szilágyi János György Reghin: -*■ Szászrégen Regis Márton (1715—46 között működött): ötvösmester Nagyszebenben. Művei közül egy áttört kosaras kehely a nagycsüri ev. templomba került, használati tárgyak, evő­ eszközök, cápázott poharak stb. magántulaj­ donban maradtak meg. R egnault, Guillaume (1450/55 —1532/33): francia szobrász. M. Colombe tanítványa és mintegy negyven éven át segítőtársa volt, aki mesterének kisebb léptékben modellált szobrait márványban felnagyította. 1502-től 1507-ig együtt dolgoztak II. Ferenc és felesé­ ge síremlékének elkészítésénél (Nantes, szé­ kesegyház) is. 1523-Ъап G. Chalevau-val együtt Louis de Poncher és felesége, Roberte Legendre síremlékét faragta M. Colombe stílusában (Louvre). R egnault, Henri (Párizs, 1843. okt. 30.— Buzenval, 1871. jan. 19.): francia festő. L. Lamothe és A. Cabanel tanítványa volt. 1866ban elnyerte a római ösztöndíjat. 1868-ban Spanyolo.-ba ment, ahol Velázquez és Goya művészete hatott rá. Ebből az időből való fő műve, J. Prim spanyol tábornok lovas 33 arcképe (1869), valamint A granadai hóhér 3 Művészeti Lexikon IV.

(1870) c. kompozíciója (mindkettő Louvre). Spanyolo.-ból Marokkóba utazott s itteni élményei alapján festette keleti tárgyú kolorisztikus zsánerképeit. Legismertebb közöt­ tük a Salome (New York, Metropolitan Museum). R egnault, Jean-Baptiste (Párizs, 1754. okt. 19.—Párizs, 1829. nov. 12.): francia festő. 1776-ban Nagy Sándor és Diogenes c. mű­ vével elnyerte a római díjat. Mint az akadémia tanára, J. L. David ellenfele volt. Stílusa az olasz hagyományokhoz, főleg a Carracciak művészetéhez kapcsolódott. Leg­ ismertebb művei: Achilles és Chiron (1783), A háromgrácia, Levétel a keresztről (mindhárom Louvre), Priamus halála (Amiens), Jérámé Bonaparte lakodalma (Versailles), re g u la : oszloprendek R ehberg, Friedrich (Hannover, 1758. okt. 22.—München, 1835. aug. 20.): német festő, litográfus, a korai klasszicizmus képviselője. Lipcsében A. F. Öcséméi, Rómában A. R. Menésnél tanult. 1787-től a berlini akadémia tanára volt. Hosszú időt töltött Rómában, dolgozott Londonban, 1820-tól Münchenben élt. Mitológiai jeleneteit gyakran több pél­ dányban is megfestette (Amor és Bacchus). Figurális kompozícióinál maradandóbb érté­ kűek portréi (C. Th. Moritz arcképe, Berlin, akadémia). R ehn, Jean Eric (Stockholm, 1717. máj. 18.—Stockholm, 1793. márc. 19.): svéd építész és iparművészeti tervező, 1756 után a művészeti akadémia tanára. Mint építész bevezette a Louis XVI stílust Svédo.-ban. Belső tervezései franciás rokokó stílusúak Rhégioni ezüstpénz oroszlánfejjel, i. e. 5. sz. (Reggio di Calabria, Museo Nazionale)

(a királyi palota Stockholmban). Kerámia-, bútor-, szövött falikárpit-tervezéssel is fog­ lalkozott. Reich, Johann Christian (Eisenberg, 1740. ápr. 2 .—Fürth, 1814. márc. 21.): német éremvéső. 1758-tól Fürthben dolgozott. Emlékérmei az egykorú eseményekre (Belg­ rad bevétele, 1789) vonatkoznak. Fia, Johann Matthias ~ (1768 —?) munkatársa volt. Reich Károly (Balatonszemes, 1922. aug. 7- — ): grafikus, Munkácsy- és Kossuthdíjas. Az Iparművészeti Főiskola grafikai osztályát 1942—48 között végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Konecsni György tanít­ ványa volt. 1950 óta szerepel kiállításokon. Falképeket készített a Fóti Gyermekváros (1958), a miskolci gyermekkórház (1963) és a zalaegerszegi óvoda (1964) részére. A ma­ gyar és külföldi irodalom kiemelkedő alko­ tásai mellett főleg ifjúsági könyvekhez készít illusztrációkat; ezekért 1965-ben a lipcsei nemzetközi könyvkiállításon aranyérmet ka­ pott. 1964-ben a Dürer Teremben nyílt kiállítása. Reichard (15. sz.): építőmester, 1431—34 között a pozsonyi vár építkezését vezette. Reichart Zoltán; Farkasdi Zoltán Reichenau: sziget Svájcban, a Boden-tó Ny-i részén. Műemlékei közül a karoling alapítású Székesegyház (Mittelzell, 813) leg­ nagyobb része a 980 —1048 körüli időkből származik. Pilléres bazilika kettős kórussal és kettős kereszthajóval. A Ny-i kóruson emelkedik a hatalmas főtorony. A mai K-i kórus késő gótikus átépítés (1443). — A 799ben alapított Szt. Péter cs Pál templom (Nieder­ zell) mai részletformái a 11. sz. második felére s a korai 12. sz.-ra jellemzőek, s rajtuk bizonyos mértékig -*• Hirsau hatása érződik. A háromhajós templom kívülről tagolatlan négyszög alaprajzú, belül a hajók félkörös apszisokban végződnek. — A 836 k. alapított Szt. György-templomot (Oberzell) a 10. sz.Reich Károly: Illusztráció Radnóti Hetedik Eclogájához

Reichenau: A Szt. György-templom belseje

ban átépítették. A háromhajós, kereszthajó nélküli oszlopos bazilika mellékhajói patkó­ apszissal záródnak. Csarnokkriptája a 10. v. rí. sz.-ból való. A Ny-i apszis elé 1050 k. előcsarnokot építettek. A hosszhajót gazdag freskódíszítés borítja. Nagy Emese Reichenpfalter Simon (1763—72 között működött): sziléziai származású ötvös­ aranyműves. 1763-ban lett mester, s ugyanez évben kapott pesti polgárjogot. Csak néhány műve ismeretes: elefántcsont kupa több alakos foglalattal és fedővel, valamint rokokó stílusban készült öröklámpa stb. Reichhold, Werner (Berlin, 1925— ): német szobrász. A non-figuratív plasztika egyik legtehetségesebb német képviselője. Hamburgban él. Reichl Kálmán (Bp., 1879. ápr. 4.—Bp., 1926. nov. 21.): építész és festő. Az Iparrajziskolában az építészettan és a vízfestés tanára volt. Először Nagybányán Hollósy Simonnál tanult festeni. 1900-tól szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1921-ben műveiből kollektív kiállítás nyílt a Nemzeti Szalonban. Főbb építészeti alkotásai: a Cukor u.-i és a Kiscelli úti iskola (1910 —12), a kelenföldi elektromos telep (1912 —14). Dél­ előtt c. festményét a Nemz. Gal.-ban őrzik. Reichle, Reuchlin, Hans (Schongau, 1570 к. —Brixen, 1642): a német kora barokk egyik legjelentősebb bronzszobrásza. Mint Giovan­ ni da Bologna tanítványa és munkatársa, mestere stílusát közvetítette az északi művé­ szet felé; szobrait jórészt olasz minták után tervezte. Monumentális alkotásai számos 34

REI tiémeto.-i városban megtalálhatók (Bonn,

Regensburg stb.). Fő műve az augsburgi városháza homlokzatára tervezett Szt. Mihály megöli a sárkányt c. kompozíció, valamint az augsburgi Szt. Ulrich-templom Kálváriacsoportjz. A brixeni kastély számára több terrakotta figurát készített. Reichlich, Max (1494 —1508 között mű­ ködött) : salzburgi festő, a 16. sz. elejének egyik legjelentősebb német koloristája. Való­ színűleg M. Pacher tanítványa volt. Három, Mária életének jeleneteit ábrázoló táblaképét (1502) őrzi a müncheni Pinakothek; 1508-ban Miksa császár megbízásából a runkelsteini freskókat restaurálta. R eidy, Affonso Eduardo (Párizs, 1909— ): francia származású brazíliai építész. Brazíliá­ ban végezte tanulmányait, később főként Rióban dolgozott. A konstruktív funkcionalista építészet képviselőjeként indult, később mind nagyobb szerepet játszott műveiben a plasztikai térélmény érzékeltetése. Számos középületet (riói népszínház, 1951; modern múzeum terve, 1954) és lakótelepet tervezett. Könyve: Bauten und Projekte, Stuttgart, i960. R e im s: város E-Franciao.-ban. Műemlékei közül a Notre Dame újjáépítését a régi katedrális leégése után 1211-ben kezdték meg. A szentély, a kereszthajó és a hajó két bolt­ szakasza 1241-ben már készen állt. Ugyan­ ekkor kezdtek el a Ny-i homlokzat szobrásza-

ti díszítését. A hajó építését 1311-ben fejezték be, 1290-re a Ny-i homlokzat a rózsaablak tetejéig állt. A ~ i katedrális háromhajós bazilika, háromhajós kereszthajóval és öt-

Reims: Notre Dame-katedrális

Reims: Angyalfej a katedrális Ny-i bejáratának egyik kapujáról

35 3★

м.

Reichlich: Mária és Erzsébet találkozása (München, Alte Pinakothek)

hajós, szentélykörüljárós, kápolnakoszorús szentéllyel. Tervező építésze feltehetően Jean d’Orbais volt, építőmesterei: Jean Leloup, Gaucher de Reims, Robert de Coucy. A ~ i katedrális a francia királyok hagyományos koronázási helye, az első olyan székesegyház, ahol a gótikus rendszer teljes tisztaságában, következetesen alkalmazott formában jelenik meg; egy hosszú művészi fejlődés csúcspont­ ját jelenti. A háromemeletes homlokzat a gótika tendenciájának megfelelően felfelé keskenyedik, a gazdag szobrászati díszítés ellenére a három kapu szerkezetileg is uralja a páratlan szépségű homlokzatot. Gazdag szobrászati díszítése helyi műhelyek munkás­ ságának eredménye. — A Maison des musiciens (zenészek háza) 1260 k. épült, emeleti része átépítetlen formában maradt fenn. Zenész­ alakokat ábrázoló szobrászati díszítése a katedrális alkotásaihoz áll közel. — írod. P. Vitry: La cathédrale de R. 1—2. köt. 1919. F. Tóth Rózsa Reinach, Salomon (St-Germain-en-Laye, 1858. aug. 29.—Párizs, 1932. nov. 4.): francia régész, művészettörténész és vallástörténész. 1902-től az Ecole du Louvre tanára volt. Fontosabb művei: La nécropole de Myrina, I —2. köt. 1887 —88, E. Pottier-val; Antiquités de la Russie meridionale, 1—3. köt. N. Kon-

dakovval és J. Tolstoijal; Repertoire de pein- R E I tűrés du moyen ágé et de la renaissance, 1—2. köt. 1905—07; Repertoire de la statuaire grecque et romaine, 1—4. köt. 1906 —10; Repertoire des reliefs grecs et remains, i —3. köt. 1909 —12; Répertoire de peintures grecques et romaines, 1922; Répertoire des vases peints grecs et étrusques, 1—2. köt. 1922—24. Nép­ szerű és több nyelvre lefordított rövid mű­ vészettörténete: Apollo, histoire générale des arts (1904) magyarul is több fordításban meg­ jelent A művészet kis tükre címen. R eind Antal (18. sz. második fele): zirci kőművesmester. így írta alá a kistályai r. k. templomhoz készített tervét. A konkávkonvex elemekből alakított dinamikus hom­ lokzat és a négyzetesre táguló belső tér F. A. Pilgram közvetlen hatására mutat s a mo.-i barokk emlékanyagban a „legszebb falusi templom” elnevezést érdemli. A terv 1767ben kevés módosítással megvalósult. ~ 1770-ben a nagyteveli, 1772 —74-ben a szentgáli templom tervét készítette el. Ekkor már „murarius magister” volt Veszprémben, itteni szerepe még nem tisztázott. Voit Pál Reinel Márton: ->- Raindl Márton Reiner, Martin (Kispest, 1900— ): cseh­ szlovákiai szobrász. A prágai főiskolán épí-

Reims: A katedrális Ny-i bejárata

REK

tészetet tanult, 1939-től foglalkozik szobrá­ szattal. Az anyagszerűség kifejezésére törekvő, olykor stilizált szobrait 1965-ben a Kultúrkapcsolatok Intézetének kiállítótermében mu­ tatta be. R einer, Wenzel Lorenz (Prága, 1689 к .— Prága, 1743. okt. 9.): cseh festő. Apja, Josef ~ szobrász és J. Schweiger tanítványa volt, később Olaszo.-ban is járt. Dekoratív freskói­ nak stílusán A. Pozzo hatása mutatható ki. Freskói számos prágai templomban, vala­ mint a Czernin- és a Kolowrat—Krakowskipalotában maradtak meg. Számos oltárképet is festett. Reinfuss Ede: -*■ Lengyel-Reinfuss Ede R einhard Károly (Győrsziget, 1872. jón. 24. —Bp., 1909. nov. 12.): festő. Bp.-en és Münchenben Hollósy Simonnál tanult. Lotz Károlynak segédkezett a bp.-i Ferenciek temploma kifestésénél. Kiállításokon is részt vett a Benczúr-iskola szellemében festett figuráiis kompozícióival. Két képét a Nemz. Gál. őrzi. R einhart, Hans, id. (1510 к .—Lipcse, 1581. jan. 29.): német ötvös és éremművész. Lip­ csében élt. Érmei modelljeit fába faragta. Legismertebb műve a nagy Szentháromság­ érem, amelyről 1544—74 között több válto­ zat készült. Biblikus érmei nagy hatással vol­ tak a német éremművészetre. Jelzése: HR. R einhart, Johann Christian (Hof, 1761. jan. 24.—Róma, 1847. jún. 9.): német festő, a heroikus-idilli tájképfestészet jelentős kép­ viselője. A. F. Oeser tanítványa volt. 1786 — 89 között a meiningeni herceg udvari festőjeként, majd Rómában J. A. Koch és A. J. Carstens hatása alatt működött. Legszebb művei a római Palazzo Massimi számára festett tempera-tájképek (1825—29, Berlin, Nationalgalerie). — írod. O. Baisch: R. und seine Kreis. 1882. Reischl Antal (Во., 1916. dec. 30.— ): építész, a műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi tanár, 1964-től a Magyar Építő­ művészek Szövetségének elnöke. Számos lakóházat, villát, középületet épített. Fonto­ sabb munkái: MÁV Vasútépítő Vállalat székháza, Bp., 1953—55; jósvafői Barlangkutató Intézet, 1956 —57; Park vendéglő és eszpresszó a lágymányosi Ifjúsági Parkban, 1959 stb. Több tervpályázat nyertese. A lakó­ ház építésének kérdéseivel tudományosan is foglalkozik. Reischl Károly (Bp., 1890. febr. 19.— ): festő és iparművész. A Képzőművészeti Fő­ iskolán Révész Imrénél tanult. Számos üveg­ ablaktervet és mozaikkartont készített (sze­ gedi fogadalmi templom apszismozaikja, Bp.-en az egykori Spolarich-étterem orna37 mentális belső festése, a svéd követség épüle­

tének üvegablakai, a tatabánya-újtelepi temp­ lom belső dekoratív és figurális festése, valamint összes belső felszerelése). Az Állami Felső-építőipariskola tanára volt. Reisner József (Bécs, 1859. máj. 29.— Körmöcbánya, 1929. nov. 5.): éremvéső. Bécsben K. Radnitzky tanítványa volt. 1887ben Londonba ment mint L. Ch. Wyon tanítványa; útjának eredménye számos angol tárgyú műve. 1892 —1924 között a körmöci verdében dolgozott, ahol sok emlékérmet készített. Reissmann Károly Miksa (Neustadt, 1856. júl. 14.—Bp., 1917. máj. II.): festő. Lipcsé­ ben, Münchenben, Berlinben és Bécsben tanult, majd hosszabb tanulmányútja során járt Egyiptomban, Palesztinában és Görögo.ban stb. Itt készített tanulmányaiból élete végéig számos képet festett. Visszatérve Bp.-en telepedett le. 1893-tól számos kiállí­ táson vett részt a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Az ő kartonjai és tervei alapján készült a Szépm. Múz. román csarnokának, a Parlament termei egy részének, a budai Szt. Anna-kápolnának, a pozsonyi Szent­ háromság-templomnak stb. festett belső ornamentikája. Néhány képét a Nemz. Gál. őrzi. 1966-ban műveiből emlékkiállítást ren­ deztek a veszprémi Bakonyi Múzeumban. R eiter László (Bp., 1894. okt. 15. —Sopronbánfalva, 1945. febr. 12.): grafikus, író. Grafikáival 1913-tól szerepelt kiállításokon. 1931-ben az Ernst Múzeumban, 1933-ban a New York-i Brooklyn Galleryben rendez­ tek műveiből kiállítást. A Magyar Biblio­ phil Társaság alapítója és vezetője volt. Könyvművészeti-illusztrátori munkássága kü­ lönösen jelentős; számos külföldi díjat nyert. A fasizmus áldozataként halt meg. — írod. R. L. könyvművészete. Elek A. bevezetésé­ vel. Bp., 1943. R eiter Simon (17. sz.): szobrász, asztalos. 1686-ban Szepeshelyre készítette a Szt. Márton-oltárt (ma a kassai múzeumban). R ejt, Benedikt; Ried (1454 к .—Prága, 1534. okt. 30.): német származású építőmester. Kiképzését valószínűleg a bécsi műhelyben szerezte. Nevéhez fűződnek Morvao. utolsó monumentális késő gótikus boltozatai; 1499 után a KutnáHora-i Szt.Borbála-templomon, majd Prágában az Ulászló-terem boltozatán, 1520 —34 között a lounyi Szt. Miklóstemplom boltozatán dolgozott, rekeszzom ánc, email cloisonne: a bizánci művészetben az ötvöstárgyak díszítésének kedvelt módja. Az aranyból készült alap­ lemezre rajz szerint vékony aranyszalagocs­ kákat forrasztottak, s ezek választották el az ily módon keletkezett rekeszekben a külön­ böző színű zománcokat. Legszebb példái

közé tartozik a magyar királyi -*■ korona alsó része, a limburgi sztaurotéka, a velencei pala d’oro, — Konstantinos Monomachos csá­ szár koronája (-*- még bizánci művészet, Kína művészete). A ~ n a k a magyar művészetben különösen jelentős válfaja a sodronyzománc. reklámgrafika: kereskedelmi és kulturális tájékoztatást elősegítő, reklámcélok szolgá­ latába állított alkalmazott grafika. Fontosabb műfajai: a -*• plakát, könyvborító- és kötés­ terv, prospektus, áru- v. cégvédjegy, árucso­ magolás, hanglemeztasak, dokumentatív ki­ állítási grafika, sajtóhirdetés, bélyeg stb. Legtöbbször a grafikusművész terve alapján, valamely nyomdai eljárással kerül sokszoro­ sításra. A ~ fejlődése a kapitalizmus kiala­ kulásával egyidejűleg, a 19. sz. második felé­ től követhető nyomon, relief: dombormű reliefcsipke: olyan varrott csipke, melynek egyes részei domborúan kiemelkednek. Ezek­ nek a domború részleteknek alkalmazása eleinte konstruktív okokból történt, ui. mi­ dőn a ->- reticella-csipkének vászonlapját el­ hagyták és szabadon varrták a csipkét, szükség volt erősen összetartó elemekre, hogy annak tartást adjanak. Amikor látták, hogy ezek az erős kontúrok a csipkének bizonyos karak­ tert adnak, nemcsak a szükséges összetartó elemeket, hanem egész részleteket, virágokat, leveleket képeztek ki domborúan, később plasztikusan is. A műfaj legnagyobb virág­ zását Franciao.-ban a 17. sz. második felében érte el. Csernyánszky Mária reliefintarzia: olyan faberakás, melynél a berakott dísz domborúan kiemelkedik. Ez a nehéz technika Cseho.-ban tűnt fel a 17. sz. folyamán (prágai munkának is nevezik), de szélesebb körben nem terjedt el. A franciák a 19. sz. 60-as éveiben újra alkalmazták, reliefzománc : nemesfém alapra cizellálással v. lapos relieffel készült ábrázolást borító átlátszó zománc, amelynek színei az alap kiemelkedései következtében árnyalt benyo­ mást keltenek. Leginkább Itáliában készítették a 13. sz.-tól. — Ebből alakult ki a franciáknál a trébelt, aranyozott rézalapra alkalmazott email d’épargne. Ennél csak a mélyedéseket töltötte ki a zománc, a kiemelkedő részeken a megmunkált fém hatása érvényesült, reliquiarium : -*■ ereklyetartó remarque-levonat: rézmetszet v. rézkarc olyan levonata, amelynek szélén a művész­ nek egy kis rajza látható. A metsző v. réz­ karcoló munka közben, hogy tűjének hegyét kipróbálja v. az edző sav hatását jobban megfigyelhesse, apró kis ötleteket karcol a rézlemez szélére. Ezek az első próbalevona­ toknál megmaradnak a lemezen, míg később a lemezről csiszolással eltávolítják. A ~

tehát korai nyomatnak számít. Különösen a R jjK 17. sz.-ban gyakori. Rembrandt, Harmensz van Rijn (Leiden, 1606. júl. 15. —Amsterdam, 1669. okt. 4.): holland festő és rézkarcoló. Apja molnár volt, anyja egy leideni pék leánya. Szülei a többi fiútestvérrel ellentétben, akik kézmű­ vesek lettek, tudós, ill. papi pályára szánták, ezért hétéves korától latin iskolába járatták. 14 éves volt, amikor beíratták a leideni egyetemre, itt azonban csak igen kevés időt töltött, mivel hajlamai a festészet felé von­ zották. Három évig egy Itáliát járt mester, J. I. van Swanenburgh műhelyében tanult, majd Amsterdamba ment P. P. Lastmanhoz és valószínűleg J. S. Pynasnál is töltött néhány hónapot. Művészetének kialakulására így az Elsheimer-követők voltak döntő hatás­ sal. 1625 k. tért vissza Leidenbe és kezdte meg önálló művészi tevékenységét. Szoros művészi kapcsolat és kölcsönhatás fűzte ezek­ ben az években J. Lievenshez, akivel közös műtermet tartott fenn. A korai korszakában igen sok arcképet, fej- és alaktanulmányt készített szüleiről, közvetlen környezetéről, az utca jellegzetes figuráiról. Állandóan sokat rajzolt, a művészettörténet legnagyobb rajz­ művészei közé tartozik. Számára a rajz nemcsak festményeit és rézkarcait előkészítő eszköz volt, hanem ezekkel egyenértékű, önálló művészet. Főként tollrajzokat készített, amelyeket gyakran lavírozással kombinált. Krétarajzok inkább csak korai periódusából ismeretesek. Ebben az időszakban kezdett el rézkarcolással is foglalkozni, első technikailag és művészileg is tökéletes alkotását 1628-ban anyjáról készítette. Ezek a korai, elmélyült pszichológiai tanulmányok művészetének fontos előkészítő fázisához tartoztak; az em­ beri jellem, a lélek és a kedélyállapot tükrö­ ződésének ábrázolási lehetőségeit ezeken kísér­ letezte ki. 1627 —31 között készültek leg­ korábbi festményei, többnyire egyalakos képek (Szt. Pál a börtönben, Stuttgart, Gemäldegalerie; A pénzváltó, Berlin, Ehema­ lige Staatliche Kunstsammlungen), ill. né­ hány alakos kompozíciók (Bemutatás a templomban, Hamburg; Krisztus Emmausban, Párizs, Musée Jacquemart—André). Már e korai kompozíciói is a hagyományos témák egyéni átélését és sajátos művészi megformá­ lását mutatják. Kompozícióit kis méretük ellenére is monumentalitás jellemzi. A súlyos­ nak ható formák ábrázolása még kemény, a képek fő tónusa zöldesszürke, és az ábrázolás életteliségét erőteljes fény-árnyék ellentét fokozza. ~ hírneve az 1630-as évek táján a városon túlra is eljutott, adatok bizonyítják, hogy megrendeléseket kapott egy amsterdami műkereskedőtől, Hendrik van Uylenburgh- 3 ^

REM

tói, akinek a révén megismerte későbbi fele­ ségét, Saskia van Uylenburghot. 1631-ben telepedett át véglegesen az akkor már világ­ várossá fejlődött Amsterdamba. Hamarosan a város legelső portréfestője lett és igen sok megrendelést kapott, ami anyagi jólétet és társadalmi megbecsülést biztosított számára. Már ebben az időben megjelentek műhelyé­ ben az első tanítványok (G. Dou, J. G. van Vliet). Korai amsterdami korszakából való portréi a kialakult amsterdami portréstílushoz való alkalmazkodást mutatják. Gondos, sima festésű képein az alakok elegáns, tartózkodó megjelenésűek, a színskála hűvös, a fehér és fekete uralkodik. Az 1630-as évek elején az ábrázolt tér megnövekedett, az alakok kisebbekké váltak, koncentrált fény világítja meg a főalakokat, míg a háttér sejtelmes homályban marad (Szt. Anasztazius, Stock­ holm, Nemzeti Múzeum; Bemutatás a temp­ lomban, Hága, Mauritshuis). Legnagyobb jelentőségű munkája ebben a korszakban a Dr. Tulp anatómiája néven ismert híres csoportarcképe, amelyet 1632-ben fejezett be (Hága, Mauritshuis). Az egy fénycent­ rumnak alárendelt, egységes festői kompozí­ ció a hagyományos csoportarckép újszerű megoldását mutatja. 1633 k. a bibliai kom­ pozíciók kerültek előtérbe. Frederik Henrik herceg megbízásából passiósorozat festéséhez kezdett, amelyet 1639-ig folytatott (München, Alte Pinakothek). Képein Jézus szenvedésé­ nek történetét nagy átéltséggel és drámai erővel jelenítette meg. Néhány kompozíciója Rubens hatására vall. A z angyal megjelenik a pásztoroknak (1634) c. első nagyszabású rézkarc-kompozícióját számos kisebb méretű, intim hangulatú remekmű előzte meg (A patkányméregárus, 1632; Fortuna hajója, 1633). — 1634-ben vette feleségül Saskiát, aki jelen­ tős vagyont kapott hozományul. Négy gyer­ mekük közül a három első korán elhunyt, csak Titus maradt életben, aki 1641-ben szü­ letett. Saskia ~ életének és művészetének a középpontjában állt, több portrét (Párizs, Musée Jacquemart —André; Philadelphia: Drezda, Gemäldegalerie, Kassel, Gemäldega­ lerie), mitológiai képet (Saskia mint Flóra, London) festett róla. Leghíresebb a Saskiával ábrázolt Önarcképe 1636 —37-ből, amelynek lendületes vidámságát az előadás pompás, vérbő festőisége fokozza (Drezda, Gemälde­ galerie). A harmincas évek második felében készült műveket fokozott mozgalmasság, drámaiság, a formák erőteljesebb plaszticitása és a pillanatnyi mozgás érzékeltetésére való törekvés jellemzi (Sámson megvakítása, Frank­ furt am Main, Gemäldegalerie; Ganymedes elrablása, Drezda, Gemäldegalerie; A z angyal 39 elhagyja Tóbiás családját, Párizs, Louvre;

Rembrandt: Saskia az ablak előtt ülve

Ábrahám áldozata, Leningrád, Ermitázs). Ki­ emelkedik ebben az időszakban készült képei közül Danae c. leningrádi festménye, az élet­ teli női akt ábrázolásának remeke. Az 1630-as évek közepe táján kezdett tájképi ábrázolá­ sokkal foglalkozni. Két parasztudvart be­ mutató rajza első, közvetlen természet után készült munkái közé tartozik (Bp., Szépm. Múz.). Festményei ezzel szemben fantaszti­ kus barokk kompozíciók, mint a Táj obeliszkkel (Boston, Gardner Museum), Táj az irgal­ mas szamaritánussal (Krakkó, Czartoryski Képtár), Táj híddal (Amsterdam, Rijksmu­ seum). Rézkarcai közül ebben az időszakban bibliai kompozíciói a legkiemelkedőbbek: Hágár elűzetése (1637), Mardochai diadala (1639—49) és Mária halála (1639). — Az 1640-től 1655-ig terjedő időszak művészeté­ nek középső periódusa. Életének legszomo­ rúbb eseménye, Saskia halála (1642) miatti bánata határozta meg ez időben készült műveinek alaphangulatát. A százforintos lap néven ismert, Jézus betegeket gyógyít c. réz­ karca a sorscsapásoktól különösen fogékonynyá vált művész mély együttérzését fejezi ki a szenvedő emberekkel (1642—45). Kedvelt témája lett a Szt. Család ábrázolása (Lenin­ grád, Ermitázs; Berlin, Ehemalige Staatliche Kunstsammlungen; München, Alte Pinako­ thek; London, National Gallery; Kassel, Gemäldegalerie). Formái lágyabbak lettek, képei aranyos barnás tónust nyertek, és az

Rembrandt: Hendrickje Stoffels arcképe (Berlin, Staatliche Kunstsammlungen)

éles fény-árnyék ellentét helyett finom át­ menetek láthatók. E korszak elején, 1642ben fejezte be híres, Éjjeli őrjárat címen ismert nagyszabású kompozícióját (Amster­ dam, Rijksmuseum), amely Cocq kapitány polgárőrségének tagjait ábrázolja. A huszon­ kilenc életnagyságú figurát a hagyománytól eltérően, élettel teli, mozgalmas jelenetben komponálta ragyogó, élénk színekkel festve az alakok ruháját, amelyek szinte kivilágíta­ nak a háttér sötétségéből. Az egyéni felfogású kompozíció nem nyerte el a kortársak tet­ szését. ~ művészi törekvései és a közönség igénye, ízlése közötti szakadék az évek során egyre mélyült. Portrémegrendelést is keve­ sebbet kapott, inkább csak barátait és utcájá­ ban lakó zsidó ismerőseit festette. Ez időben készült portréi bensőségesebbek a korábbiak­ nál, a külsőségekre egyre kevesebb gondot fordított, és a pszichikai jellemzésre koncent­ rálta figyelmét (J. C. Silvius, Berlin, Ehema­ lige Staatliche Kunstsammlungen; Ephraim Bonus, Amsterdam, Six-gyűjtemény; Zsidó tanulmányfejek, Leningrad, Ermitázs; Párizs, Louvre; London, Bridgewater Gallery; Ber­ lin, Ehemalige Staatliche Kunstsammlungen). A csendes magába zárkózás és elmélyedés évei következtek. Egyre többet foglalkozott a tájkép problémájával. Az 1640-es évek elején kezdte meg tájrézkarcainak sorozatát, amelyek a holland táj közvetlen, valósághű ábrázolásai: A malom (1641), Amsterdam lát­ képe (1642), A három fa (1643), Six hídja (1645), Omval látképe (1645). Tájfestményei­

nek motívumai egyszerűsödtek, poétikus R É M hangulati hatásuk fokozódott (Téli táj, Kassel, Gemäldegalerie; Táj a Szt. Családdal, Dublin, National Gallery). 1645 к. került Hendrickje Stoffels házvezetőnőként ~hoz, és haláláig (1662) hűséges élettársa maradt a festőnek. Cornelia nevű leányuk egyetlen életben maradt hozzátartozója és gondozója volt ~ n ak (Titus fia 1668-ban halt meg). Hendrickje alakját igen sok festmény, rézkarc és rajz örökíti meg. — Az 1640-es évek végé­ től kezdve kompozíciói egyszerűbbekké, nagyvonalúbbakká váltak, és tektonikájuk hangsúlyozottabb lett (Krisztus Emmausban, Párizs, Louvre; Koppenhága, Gemälde­ galerie; József álma, Bp., Szépm. Múz.). Pasztózusan festett, nagyvonalú remek arc­ képek ismeretesek e periódusából Adriaen testvéréről (Hága, Mauritshuis), köztük az ún. Aranysisakos férfi c. festménye (Berlin, Ehemalige Staatliche Kunstsammlungen), Hendrickje Stoffelsről (Párizs, Louvre) és Jan Six polgármesterről (Amsterdam, Six-gyűjtemény). ^ o t az 1650-es években súlyos megpróbáltatások érték. Kevés meg­ rendelést kapott, bevételei nem álltak arány­ ban a különféle értékes műtárgyakért kia­ dott összegekkel, és végül is 1656-ban csődbe jutott. Házának, értékes műgyűjte­ ményének elárverezése (1657 —58) révén sem tudta hitelezőit teljesen kifizetni, így Hendrickje, hogy a hitelezők további zakla­ tásától megvédje ~ o t, Titusszal műkereske­ dést nyitott (1658), ahol a mestert mint szakértőt alkalmazta. házának elárverezése után Amsterdam egyik szegényebb negyedé­ be, a Rozengrachtra költözött családjával és még az eddiginél is nagyobb visszavonultságban élt. A megpróbáltatások azonban nem törték meg művészi erejét. Az 1650-es évek első felében kialakult nagyvonalú, erőteljes festői stílusa az évtized második felében telje­ sedett ki: az 1656-ban készült Jákob megáldja Józsefet (Kassel, Gemäldegalerie) és Péter árulása (Leningrád, Ermitázs) c. kompozíció­ ja legmonumentálisabb művei közé tartozik, amelyeket megragadó festőiség és gyors, széles ecsetkezelés jellemez. Johan Deyman anatómiája (Amsterdam, Rijksmuseum) c. képe ugyan csak töredék, mégis fogalmat ad a mű merész koncepciójáról és festői erejéről. Ez időben készült rézkarc-kompozícióit is fokozott erő, nagyság, méltóság és teljesen egyéni megoldás jellemzi (Három kunyhó, 1650; Faust, 1652 —53; A három kereszt, 1653 ; Levétel a keresztről, 1654; Krisztus Pilátus előtt, 1655; Jézus prédikációja, 1656 k.). Önarcképei­ nek sorozatában kiemelkedő helyet foglalnak el későbbi festményei, amelyek megrázó képet adnak a művész belső világáról, vívó- 40

REM

Rembrandt: Az olvasó Titus (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

Rembrandt: Öreg nő arcképe (Moszkva, Puskin Múzeum)

dásairól, keserűségéről és minden megpróbál­ tatáson, szenvedésen való felülemelkedéséről. Festői kvalitásukkal különösen kiemelkednek az 1657 körüli bécsi (Kunsthistorisches Museum), az 1659 tájáról való londoni

(National Gallery), az 1660-ban készült pári­ zsi (Louvre), az 1664 körüli firenzei (Uffizi), az 1666-i bécsi (Kunsthistorisches Museum) és az 1668 körüli kölni (Wallraf —Richartz Múzeum) Önarcképe. Utolsó periódusában

Rembrandt: Zsidó menyasszony (Amsterdam, Rijksmuseum)

REM

Rembrandt: A posztóscéh elöljárói (Amsterdam, Rijksmuseum;

csaknem kizárólag festéssel foglalkozott, a szín lett művészi kifejezésének legfőbb esz­ köze. Egyre nagyobb hangsúlyt nyert a vörös szín, amely a meleg szürkés árnyalatok mellett fokozott erővel hat. A fények is színesek lettek. Két nagyobb megrendelést kapott ebben az időszakban. Az egyik az amsterdami Posztóscéh elöljáróinak csoportarcképe, amely a monumentálisán egyszerű kompozícióban ábrázolt alakok nagyszerű jellemábrázolása (1662, Amsterdam, Rijksmuseum). A másik alkotás életének legnagyobb méretű képe, az amsterdami új városháza számára készült történeti kompozíció, amely a hódító római­ akkal szemben a batáviai törzsfőket ellenállás­ ra eskető Claudius Civilis lakomáját ábrázolja (1662, Stockholm, Nemzeti Múzeum). Egy messinai műgyűjtő, A. Ruffo számára készí­ tette Homéros (Hága, Bredius Museum) és Aristoteles (New York, Metropolitan Musc­ um) ideálportréját, amelyek emberábrázoló művészetének csúcspontját jelzik. Monumen­ tális egyszerűség és egyben a színek festői pompája jellemzi egyik legmegrendítőbb alkotását, A tékozló fiú hazatérését (Leningrád, Ermitázs), amelyet a késői művek jellegzetes merész, egyéni ecsetkezelésével festett. Ugyan­ ilyen hatalmas festői erő és átszellemült belső kifejezés árad Saul Dávid hárfajátékát hallgatja (Hága, Mauritshuis) c. kompozíciójából és Zsidó menyasszony (Amsterdam, Rijksmuse­

um) c. kettős arcképéből. ~ művészi alkotó­ ereje utolsó napjáig töretlen volt. A Rozengracht közelében levő Westerkerkben temet­ ték el. — A művészettörténeti kutatás jelen­ legi álláspontja szerint ^ n a k kb. 600 festmé­ nye, 1400 rajza és 279 rézkarca ismeretes. — írod. D. Rovinski: L’oeuvre gravé de R. Petersbourg, 1890 —1914; Bode —Hofstede de Groot: R. Beschreibendes Verzeichniss seiner Gemälde mit den heliographischen Nachbildungen. Paris, 1897 —1914; W. R. Valentiner: R., des Meisters Gemälde. Stutt­ gart, 1906; C. Hofstede de Groot: Die Handzeichnungen R .’s. Berlin, 1906; H. W. Singer: R., des Meisters Radierungen. Stuttgart, 1906, 1910; A. M. Hind: R ’s Etchings. London, 1912, 1923; K. Neumann: R. Berlin, 1922; O. Benesch: R. Werk und Forschung. Wien, 1935; R. Hamann: R. Berlin, 1948; L. Münz: R .’s Etchings. London, 1952; Vayer L.: R. Bp., 1953; O. Benesch: The Drawings of R. London, 1954 —57; Lyka К.: R. Bp., 1962; W. R. Valentiner: R. Handzeichnungen. Stuttgart, é. n. Gerszi Teréz Rem ényi József (Kassa, 1887. jan. 21.— ): szobrász, éremművész. Bp.-en Teles Edénél és Münchenben G. Roemerné1 tanult. 1927-től 1944-ig az Iparművészeti Főiskolán a kisplasztikái tanszék tanára, 1943-tól 1948-ig az Állami Pénzverde művészeti vezetője volt.

REN Érmészetét gazdag anyag képviseli a Nemz.

hasonlósága alapján e fogalom visszavetíthető Múz. és a Nemz. Gál. éremtárában. Igen a középkor korábbi szakaszainak művészeti termékeny művész, közel 2000 érmet min­ jelenségeire; ebbe a proto fogalomba sorol­ tázott. Műveit világos kompozíció és techni­ ható az ún. karoling ~ (8—9. sz.), az ún. Ottó-kori ~ (10 —ír. sz.), II. Frigyes szicíliai kai tökéletesség, klasszicisztikus felfogás jel­ lemzi. 1960-ban kiállítása nyílt a Műcsarnok uralkodása, bizonyos délfrancia és toszkán emlékek, a késő bizánci művészet stb. Ezek kamaratermében. Rem sey Jenő György (Nagykőrös, 1885. az antik eszmék újjáélesztői ugyan, de jelle­ gükben középkori művészetet teremtettek a nov. 2.— ): festő, költő és író. Bp.-en, Ny-i fejlődésben. — A művészettörténet a ~ Bécsben és Münchenben tanult, majd a gödöl­ lői művésztelep tagja lett. Számos külföldi gyökereit, ill. kezdeteit a késő ducentóban (13. sz.) ismerte fel (Cimabue, Pisanók, kiállításán kívül 1909-ben és 1920-ban kollektív kiállítása nyílt a KEVE-tárlat Arnolfo di Cambio), míg az elmélet és stílus keretében, 1923-ban a Helikon szalonjában, első fontosabb megnyilvánulása a trecentó1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, ban (14. sz.) gyökerezik (Giotto). Szűkebb értelemben a ~ a 15. sz. húszas éveitől 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben a Szalmássy Galériában. 1957 és terjedt el; a quattrocento (14. sz.) és Cinque­ cento (16. sz.) elnevezés stílust jelző fogalom­ 1964 között Párizsban több kiállítást rendez­ tek műveiből. 1924-ben egyik alapítója s má vált a szakirodalomban. A ~ végének elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetsé­ időpontja vitatott, az érett ~ (Hochrenais­ gének. Több műve (Énekeskoldusok, Köd- sance) kb. 1500-tól 1530-ig tartott, a késő művészet bizonyos hagyományok tovább­ foszlds a Dunán, A z irgalmas szamaritánus, élése a 16. sz. végéig (nem tévesztendő össze Szent család, Önarckép stb.) a Nemz. Gál. tulajdona. Szecessziósán stilizált, szimbolikus az időben ezzel egybeeső ún. manierizmus­ ihletésű képeivel expresszív hatásokra töre­ sal). — A művészet fejlődésének ~ felfogása szerint az antikvitás fényes korszakát követő kedett. Rem sey Zoltán (Bp., 1893. nov. 21.— középső kor (középkor) eltemette a régi művészet fényét, egyértelműen a hanyatlás Gödöllő, 1925. nov. 20.): festő, ~ Jenő testvére, autodidakta, a gödöllői művésztelep kora volt, majd Giotto és a nagy művész­ tagja, a Spirituális Művészek Szövetségének egyéniségek napfényre hozták a régi művé­ szet nagyságát; ez a művészet újjászületésének egyik alapítója. Kiállításai voltak a Művész­ házban, a KÉVE szalonjában, 1923-ban a kezdete, mely a modern stílushoz vezet. Ez a korszakelmélet, mely a jelen új művészetének Helikonban, 1924-ben a Nemzeti Szalonban. Kontúros, freskószerű, monumentalitásra tö­ az értelmét az antikhoz mérte, a trecento rekvő, dekoratív képei szecessziósán stilizál­ folyamán alakult ki (Dante, Boccaccio, tak. Művei közül néhány a Nemz. Gál. Petrarcánál is megtalálható), Ghiberti és L. В. tulajdona (Önarckép, Viharos táj, Szekerek az Alberti gondolatai nyomán azután Vasari úton, Vihar Balassagyarmaton). R em y, Ludwig van (Reichshofen, 1776. Reményi József: Genthon-éiem febr. 19. —Bécs, 1851. ápr. 9.): osztrák építész, az udvari építészeti kancellária igazgatója, a képzőművészeti akadémia elnökhelyettese. 1920-ban kapott megbízás alapján elkészítette az esztergomi székesegyház tervét, amely Küknél Pál, majd Páckh János módosított tervei szerint épült fel. reneszánsz, renaissance (francia), rinascimento (olasz): szó szerint: újjászületés, a 15 —16. sz.-i európai kultúra és művészet összefoglaló elnevezése. Kettős értelme van: I. Mint egyetemes történeti fogalom e kor politikai, társadalmi életére, a tudomány, az irodalom és a művészetek bizonyos jelensé­ geire vonatkozik. 2. Stílusfogalomként első­ sorban a művészettörténet használja, főleg a 15 —16. sz. olasz művészetére és szélesebb értelemben stíluskategóriaként. — Időbeli elhatárolása a történettudományban és a művészettörténetben egyaránt vitatott. Bizo43 nyos szellemi magatartás v. formai elemek

megfogalmazásában nyert polgárjogot. En­ nek értelmében az újdonság alapérzése és élménye hatja át a művészeteket (novus ordo, az irodalomban: dolce stil nuovo, a zenében: ars nova). — A barokk művészetelméletek lényegében a cinquecentóval azonosították a ~ o t. A 19. sz.-i francia történetírásban született meg a szó mai definíciója: a ~ újjászületés, a világ és az ember felfedezésének kora. J. Burckhardt koncepciója (1859) kiter­ jesztette a stílusfogalmat a társadalmi élet minden területére, a politika, a vallás és a művészetek minden megnyilvánulására. Az olasz társadalmi valóság kitűnő analízise ellenére kiindulási pontja — a •~nak mint esztétikai tökéletességnek az abszolutizálása — vitatható. H. WölffHn a klasszikus művé­ szet meghatározásában lényegében a stílus­ fogalmat definiálta vitathatatlan biztonsággal, leszűkítve a kérdést egy problémára. A 20. sz.-i művészettörténet a ~ kezdetének és végének határkérdéseit vitatva elmosta a határokat; a II. világháború utáni években elsősorban az angol tudomány hozott új eredményeket a --^kutatásban. — A ~ mű­ vészet két fő momentuma az antikvitás és a valóság, a természet „felfedezése”. Az antik­ vitáshoz való viszony — a történeti helyét tekintve — lényegében a császárkori Rómá­ hoz, a nagy nemzeti tradíció forrásához való visszanyúlás, amely bizonyos nacionalista törekvést is jelentett a középkori egyetemes­ séggel szemben. Az antik művészet szakadat­ lanul tovább élő hagyománya pedig képlete­ sen és valóságosan is tapasztalható Itáliában. Az ókori vallás és történelem alakjai a közép­ kor folyamán mint asztrológiai jelek v. bűnök megszemélyesítői fordultak elő, a ~ ban mint a tökéletesség és az erények alle­ góriáit értelmezték őket. Az antik motívu­ mok feltámasztása mellett az ókori emlékek tökéletességének „felülmúlása” lett az áhított új szépségeszmény (Alberti), az ezen mércével mérő esztétika Michelangelóban találta meg az új abszolútumot (Vasari). — Késő antik irodalmi tradíció sugallta e kor esztétikájának szépségeszményét is, mely érdekes módon nem a filozófiai racionalizmusban, hanem a művészetekre ható neoplatonikus irányzatban nyert megfogalmazást. Eszerint a dolgok ősformájában rejlő i d e a megtalálása és adekvát teremtő újraformálása a művészet feladata; eszközei pl. a disegno (tkp. rajz, de azon túl megformálás) princípiumának mint formateremtő elvnek a követelménye. Az újra megtalált szépséget sajátos kultuszban tisztelte e kor. így nyert a teóriában és a művészeti gyakorlatban a művészet és a műalkotás új szellemi jelentést, az alkotó­ folyamat pedig egy magasabb szellemi tevé­

kenység lett. Ezzel függ össze a művészegyé- R E N niség új kultusza is. — Az antikvitás meg­ találása mellett a ~ igazi vívmánya a realiz­ mus feltámasztása, a realizmus ^ a . A kor a műalkotás legfontosabb gyakorlati kritériu­ maként a valósághoz való szinte illuzionisztikus hasonlóságot követelte. Emellett azonban a művészi ábrázolás törvényeit tudományos módszerrel kutatták. „Valójában tudomány a festészet, a természet törvényes leánya, mivel a festészetet a természet hozta létre” — írta Leonardo. A tudomány és a művészet összefonódását bizonyítja az emberi alak arányainak analízise révén kialakított új kánon megteremtése. („Az ember pedig a \ilág mintaképe” — Leonardo.) A látható világ és térbeli jelenségek síkban való ábrá­ zolására szolgáló alapvető ábrázolási törvény­ nek, a centrális perspektíva törvényének megtalálása révén új „szimbolikus forma” született a festészetben. Tudomány és festé­ szet legtipikusabb összefonódása ennek ki­ alakulása és formanyelvvé való érlelése. Az olasz ~ szorosan az olasz társadalmi való­ ság és történelem terméke is volt. A firenzei demokratikus városállam 15. sz.-i kultúrájában fogant eszmék terjedtek el Itáliában. Igen je­ lentős művészeti központok, sokszínű, válto­ zatos képet adó ún. iskolák (Padova, Ferrara, Velence, Lombardia, Umbria stb.) alakultak ki a 15. sz.-ban. A cinquecentóban egyre inkább Róma, ill. Nápoly vezető szerepe lett fontos. Az egyes városok felett uralkodó hercegek, grófok mecénási szerepe igen jelentős volt (Medici, Sforza, Montefeltre, Malatesta, Este, Gonzaga család, valamint a pápák). Az új művészet azonban nem korlá­ tozódott a humanista udvarokra; hatása részben a humanista tudósok, részben pedig az egyház (kolostorok, konfraternitások stb.) révén — szélesebb polgári rétegekre is ki­ terjedt. Az építészet megújulása, az antik formanyelv felélesztése (Vitruvius) és a gótikus téralakí­ tással merőben ellentétes új térszemlélet a 15. sz. elején Brunelleschi nevéhez fűződik. A magasba törő dinamikával szemben a szilárd nyugalom és a sztereóm etrikus töm­ bökből álló épülettest formálását hozta a quattrocento. A planimetrikusan szerkesztett gótikus arányháló helyébe merőben új, az ideális emberi test arányaiból leszűrt geomet­ riai képletek szabták meg az építészet arányrendszerét is. A ~ épület egyes elemei síkban éppúgy, mint térben organikusan illeszked­ nek egymáshoz és aránylanak az egészhez. - A legfontosabb új építészeti formaelemek — mint pl. az oszlop-, ill. pillérköteg szerepét átvevő, új arányú, az antikkal nem azonos oszloprendek árkáddal (loggia) az épületek 44

REN

Reneszánsz építészeti elemek templom-alaprajz, 2 ión és 3 dór oszlopfő, 4 mellvédbábok, 5 mellvédbábok Vácról, 6 a Tempietto alaprajza (Róma), 7 palota-alaprajz, 8 a Cappella Pazzi metszete (Firenze), 9 középület loggiás homlokzata (Padova, Városháza), 10 ajtó, I I ajtó (Ráckeve, gör. kát. templom; az ajtószárny rokokó) I

45

külsején (Firenze, Loggia degli Innocenti) V. belső terében (Firenze, Sto Spirito); az újfajta térlefedések (pl. síkmennyezet kazettá­ val, Sto Spirito, V . dongaboltozat, Mantova, Sant’ Andrea); a homlokzatok kialakításának merőben új rendszere a templomoknál (homlokzati toronypár helyett volutás, sík elemekkel tagolt homlokzatok) v. a városi épületek kváderes, ill. pilaszteres kiképzései

mind az újkori építészet alapját jelentik. Új funkciók szabták meg az új építészeti formák születését (kórházak, középületek), a villa és a városi ház új típusai jöttek létre. A modern városrendezési törekvések kezde­ tei, az „ideális”, a művész által megtervezett városközpontok (Pienza) v. egész városok (A. Filarete, Sforzinda) elképzelései is ide nyúlnak vissza. - A ~ építészeti szimbóluma

a világmindenség tökéletességét idéző kör architektonikus megoldása: a centrális kul­ tusztér kialakítása. A kettős héjú kupolaszer­ kezet sikeres megoldása révén antik példák ihletése párosult a legmerészebb technikai újítással. A centrális téralakításban keresték az épülettest és a belső tér szimmetriái töké­ letességét, egyensúlyát (Firenze, Pazzi-kápolna, Sta Maria degli Angeli; Prato, Sta Maria déllé Carceri; Róma, Tempietto). A centrális gondolat és a tradicionális kul­ tusztér (hosszhajó) találkozása legjellemzőbb módon a kupolaépítésben jelentkezett (Bru­ nelleschi: firenzei dóm; Michelangelo: római San Pietro). Az építészetnek és az épület­ plasztikának a gótikáétól teljesen eltérő együttélését mutatják pl. a következő meg­ újuló műfajok is: fali síremlékek (B. Rossellino), szószékek, énekeskarzatok, kutak, bronzkapuk, keresztelőmedencék, emlékmű­ vek. — Az antikvitás „felfedezése” (részben a földből előkerült antik szobrok hatására) a toszkán gótikus szobrászat monumentalitásá­ val párosulva megindította a szobrászat fej­ lődését. Középpontjában az ember ábrázolása áll. A naturalizmusig híven ábrázoló portré­ szobrászat virágzása is ehhez a korhoz fűződik, éppúgy, mint az idealizált hősi embertípus megfogalmazása. A meztelen test ábrázolásá­ nak (Dávid-szobrok) — az emberi test statikájának és szerkezetének tökéletes vissza­ adásán túl — a statikus nyugalom megformá­ lásától a drámai lendületig minden típusa megtalálható a ~ szobrászat fejlődésében. — Donatello késői műveiben éppúgy ott élt a drámaiságra való törekvés, mint a gótika dekorativitását idéző nyugtalanság pl. Desi­ derio da Settignano művészetében. Festészet és szobrászat találkozását a relief műfajban Ghiberti bronzkapuja jelzi. A szobrászat alap­ anyaga a bronz és a márvány, kisebb szerepet kapott a terrakotta, esetleg ónmázzal borítva (Robbia család). Michelangelo Medici-kápolnájában az architektúra és a szobrászat szinté­ zise valósult meg. — A festészet továbbra is az egyházi tematika hordozója (oltár, freskó), de megjelent az egyéni megrendelő ízlése és igénye szerint készült képtípus is, melynek formája, tartalma merőben új (antik V. humanista ihletésű allegória stb.). Új műfaj a portré is, fejlődése a 15. sz. elején kialakult profilportrétól Tizianóig szépen íveli át e két századot. A vallásos ábrázolások sokszor zsánerjelenetekké válnak, v. antik figurák keresztény hősökként jelennek meg (Mantegna). Humanista költészet és filozófia a fejedelmi megrendelésekre készült műveken tükröződik (Botticelli, Tiziano, Raffaello stb.). Michelangelo Sixtus-kápolnája mintegy össze­ foglalja a ~ világképét, történelemlátását,

Raffaello Stanzái a klasszikus ~ utolsó szin- RJjNj tézisét jelzik. — A ~ festészet a festői ábrá­ zolásmód csaknem valamennyi lehetséges útját végigjárta a vonalszépségre törekvő dekorativitástól a plasztikusan ábrázolt testek térbeli kompozíciójáig. A gótikától örökölt színpompát elsősorban a velencei festészetben elterjedt olajtechnika segítette diadalra. A ko­ ra quattrocento monumentalitásra való törek­ véseit (Masaccio, Uccello, A. del Castagno) a század második felében a Botticelli és Lippi által képviselt mesterkéltebb, kifinomultabb stílus váltotta fel. A firenzei mellett más festőiskolák is jelentőssé váltak: padovai (Mantegna), velencei (Belliniek, Carpaccio, Antonello da Messina), ferrarai (Cossa, Tura). A századfordulón Leonardo egyetemes mű­ vészete, a Raffaello és Giorgione által terem­ tett új festésmód és formanyelv vezet át a cinquecentóba (Correggio). — A quattrocento festészetében a perspektíva volt az a „szim­ bolikus forma”, amely az ábrázolás alapeleme lett. A Cinquecento a festői eszközök meg­ hódítása után ezek birtokában az idealizált ember szabad ábrázolását érte el. A festé­ szet az emberi alakokat, ill. ezek konfigurá­ cióit a geometria törvényei szerint kompo­ nálta, helyezte el (háromszög-, gúlakompo­ zíció). A perspektíva nemcsak színpaddá tette a képteret, melyen épületek és alakok rendezett formában jelentek meg, hanem vonzásával képes volt a nézőt is bevezetni a kép terébe (Mantegna: San Zeno-oltár). A perspektíva törvényei érvényesültek az égi világ ábrázolásában is. A légperspektíva szerepe a tájfestészetben lett jelentős. Az Itálián kívüli ~ művészet problematikája még bonyolultabb és szerteágazóbb. A társa­ dalmi és szellemi fejlődésben eltérő utakon járó országok, mint pl. Franciao. és Németo. helyzete eltérő (központi királyság, széttago­ zódott állam). E-Európát a 16. sz.-ban a reformáció osztotta ketté, a korszakra ezen­ kívül egy sajátos északi humanizmus (Eras­ mus) és kezdődő társadalmi változások (parasztháborúk) kialakulása jellemző. Az Itálián kívüli ~ vizsgálatánál a késő közép­ kori, ill. késő gótikus művészet hosszú és intenzív továbbélésével kell számolni (sok helyütt a 17. sz.-ig!), de pl. Németalföld festészetében a késő gótika utolsó fázisában az itáliai ~ h o z sokszor hasonló törekvések születtek (realizmus, perspektíva stb.). Az Itáliából kiáradó új stílus ott verhetett gyöke­ ret, ahol erre a helyi hagyományokban a ~ előkészítésének lehetőségei megvoltak. — Az itáliai ~ — Corvin Mátyás erőteljes mecénási tevékenysége nyomán — legkoráb­ ban Mo.-ra plántálódott át; Európa több országát megelőzve, nálunk a késő quattro- 46

REN

cento stílus és a firenzei díszítőszobrászat motívumkincse is meghonosodott (budai és visegrádi palota, Bakócz-kápolna, 1506 —07). A ~ stílus nem maradt meg szűk udvari művészetnek, Itáliából behívott mesterek és importált olasz műtárgyak nyomán helyi művészek közvetítésével az ország legtávo­ labbi részeiben is elterjedt. — A francia ~ virágzása már a 16. sz. elejére esik, bár J. Fouquet nagyszerű oeuvre-je a quattrocentót képviselte. VIII. Károly olasz hadjáratai után, majd I. Ferenc korában — aki Leonardót francia földre hívta — terjedt el a ~ stílus, mely azonban az erős németalföldi és a helyi flamboyant stílus hatásától sohasem tudott teljesen elszakadni; Blois, Chambord kastélyai a sajátos francia stílust képviselik. J. Clouet portréi a helyi ~ festészet legjobb művei, majd Primaticcio és Rosso Fiorentino fontainebleau-i működése nyomán új helyi iskola alakult ki, mely a gótika és a manieriz­ mus határmezsgyéjén járt. — Spanyolo.-ba is közvetlenül itáliai mesterek (P. Torrigiani, L. Leoni) révén jutott az új stílus. A németalföldi és a korábbi platereszk késő gótika sajátos módon elegyedett a ~szal (Sigüenza, katedrális; Burgos, katedrális tornya). Cin­ quecento monumentalitás jellemzi V. Károly granadai palotáját, majd a J. de Herrera által épített toledói Alcázart. A spanyol ~ festészet északolasz ösztönzések révén szakadt el a németalföldi stílustól. — Itália É-i ellenpólusa, Németalföld a legnagyobb mű­ vészeti autonómiával rendelkező terület. Építészetére nem jellemző a az antwerpeni városháza Cinquecento stílusa (1561—65, C. Floris) elszigetelt jelenség maradt. Virágzó festészete e két században a megújulás kora. А г 5. sz. mesterei a valóság ábrázolásában az olaszokhoz mérhető új eredményeket értek el, de egészen más festői eszközökkel és más tartalommal. A humanizmus és az antikvitásélmény nélkül az emberi lélek ábrázolásában, a való világ tárgyi megjelení­ tésében forradalmi jelentőségük volt. A táj­ kép- és az intérieur-festészet megteremtése is a sajátos északi ~ vívmánya. A Van Eyck testvérek, R. van der Weyden, H. van der Goes művészetében a realizmus új értel­ mezést nyert. E festészet már a 15. sz.-ban is kimutatható módon érintkezett az itáliaival (H. van der Goes Portinari-oltára, Justus van Gent), ez a kapcsolat azonban a 16. sz.ban — egyrészt az antwerpeni új kozmopolita centrum, másrészt a németalföldi mesterek itáliai utazásai révén — egyre intenzívebb lett. Olasz hatásra egy új németalföldi stílus alakult ki (J. van Cleve, В. van Orley, Qu. Massys, J. van Score!, J. Gossaert stb.). 47 Az ő művészetükben meglevő divergencia

csak id. P. Brueghel művészetében oldódott egységbe. — A német ~ az építészetben csak igen későn (Landshut, Residenz, 153743), mantovai mesterek révén terjedt el, bár a heidelbergi kastély v. a müncheni Michaels­ kirche szinte már a kora barokkal érintke­ zik. A szobrászatban a nürnbergi P. Vischer tette meg a döntő lépést a késő gótikától az új formalátásig, de a német ~ szobrászat kisebb mestereinél (a két Daucher, C. Meit stb.) az olasz formák átvétele bizonyos keresettséggel valósult meg. A festészetben A. Dürer művészetében történt meg az itáliai és helyi gótika magas szintű szintézise, művei és elméleti munkái, az északi ~ leg­ magasabb szintű termékei tanúskodnak erről. A német ~ többi mestere (L. Cranach, H. Baldung, id. H. Burgkmair stb.) is sajátos stílust teremtett, portréikban a német huma­ nista szellem tükröződik. A. Altdorfer és a dunai iskola a tájképfestészet autonómiájának kivívásában fontos fejlődési fokot jelentett. M. Grünewald oeuvre-je betetőzi a sajátos német fejlődést, bár magányosan álló művé­ szete nem válhatott a későbbi fejlődés alap­ jává. — Az angol /—> művészet lényegében csak a 17. sz.-ban fejlődött ki (I. Jones). Holbein és az Angliában dolgozó itáliai mesterek nem teremtettek iskolát, még az Erzsébet-korban is a francia és a németalföldi hatás volt az irányadó. — írod. J. Burckhardt: Die Kultur der Renaissance in Italien. Leipzig, i860 (magyarul: Bp., 1945); J. Burckhardt: Geschichte der Renaissance in Italien. Leipzig, 1867; H. Wölfflin: Renais­ sance und Barock. München, 1888; H. Wölfflin: Die klassische Kunst. München, 1899; D. Frey: Gotik und Renaissance. Augsburg, 1929; H. Wölfflin: Italien und das deutsche Formgefühl. München, 1931; R. Wittkower: Architectural Principles in the Age of Humanism. London, 1949; A. Blunt: Art and Architecture in France 1500 —1700. London, 1953; W. Panofsky: Early Netherlandish Painting. Its Origins and Character. Cambridge (USA), 1953; W. Paatz: Die Kunst der Renaissance in Italien. Stuttgart, 1954; B. Berenson: I pittori italiani del Rinascimento. London — Firenze, 1956; M. Friedländer: Early Nether­ landish Painting from van Eyck to Bruegel. London, 1956; Renaissance tanulmányok. Szerkesztette: Kardos T. Bp., 1957; А. Chastel: Art et humanisme ä Florence au temps de Laurent le Magnifique. Paris, 1959; E. Panofsky: Renaissance and Renais­ sances in Western Art. Stockholm, i960; O. Benesch: The Art of the Renaissance in Northern Europe. London, 1965. Urbach Zsuzsa

1605-ben Rómába költözött, ahol átmeneti- REN leg Caravaggio hatott rá. 1611-től Bologná­ ban élt, s az ottani iskola legfontosabb mestere lett. Élettel teli elbeszélő művészetét némileg szentimentális hangvétel jellemzi. Érett kor­ szaka 1610-ben a római Palazzo Rospigliosi híres Aurora freskójával kezdődik. Meleg tónusú, széles ecsetvonásokkal festett alko­ tásaiból kiemelkednek a Quirinal- és a Borghese-kápolna freskói, négy Herculeskompozíciója (1617, Párizs, Louvre) és a genovai Sant’ Ambrogio Assuntája. 1630 k. stílusa megváltozott, sima festésmód és a hidegebb színek alkalmazása figyelhető meg bágyadtabb kompozícióin. Késői korszaká­ nak alkotásai (Atalante versenyfutása Hippomenesszel, Nápoly, Museo Capodimonte) a maga korában rendkívül népszerűek voltak. Dávid és Abigail c. képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. — írod. G. Sobotka: G. R. 1914; M. von Boehn: G. R. Leipzig, 1925; F. Malaguzzi Valeri: G. R. Firenze, 1928; C. Gnudi: G. Reni: Beatrice Cenci portréja (Róma, Palazzo Corsini) G. R. Firenze, 1955. Renier de H uy (12. sz. eleje): bronzöntő a Reni, Guido (Calvenzano, 1575. nov. 4.— Maas folyó vidékén. A vidék híres bronzművességének legkiemelkedőbb művelője. Bologna, 1642. aug. 18.): olasz festő, réz­ Ismert műve a liege-i Szt. Bertalan-templom metsző és szobrász. D. Calvaert, később L. Carracci tanítványa volt. Raffaellót és az öntött bronz keresztelőmedencéje, mely 1107 —18 között készült, eredetileg a Notreantik művészetet tartotta példaképének. Dame aux Fontes templom számára. A 63 cm magas, több mint egy méter átmérőjű G. Reni: Madonna szentekkel (Faenza, Pinacoteca) kút 12 ökrön áll, oldalán négy domború jelenet ábrázolja Krisztus, a két neofita, Cornelius és Craton ephezoszi filozófus megkeresztelését. A jelenetek megfogalma­ zása monumentális komponálási készségről tanúskodik. R enner Kálmán (Sopron, 1927. dec. 8. — ): szobrász, éremművész; autodidakta. 1950-től vesz részt hazai és külföldi kiállításokon. Számos, zeneszerzőről készített érmét a bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi; több érme külföldi múzeumokban található. R enoir, Pierre Auguste (Limoges, 1841. febr. 25. —Cagnes, 1919. dec. 2.): francia festő, az impresszionisták egyéni hangú kép­ viselője. Művészete csak részben, egy kor­ szakában foglalható az impresszionizmus fogalma alá. Apja szabómester volt, ~ egy porcelánfestő műhelyben tanoncoskodott (1854-től). Később legyezőfestéssel tartotta fenn magát. E minőségben megismerte a francia rokokó festészetét, s ekkor már tuda­ tosan készült a festői pályára. 1862-ben be­ iratkozott Ch. Gleyre iskolájába. Itt tanuló­ társa volt három későbbi impresszionista festő: J. F. Bazille, C. Monet és A. Sisley. A fiatal festőt többféle hatás érte, G. Courbet és a barbizoniak igézték meg (különösen V. N. Diaz de la Peha), maga is kijárt a barbizoni 48

KEN

G. Reni: Dávid és Abigail (Bp., Szépm. Múz.)

Renier de Huy: Részlet a liege-i bronz keresztelőmedencéről

erdőbe festeni. Vadászó Diana (1867, Wa­ shington, National Gallery) c. realista képe Courbet hatását tükrözte. Az ugyanebben az évben festett Lise c. festménye (Essen, Folkwang Múz.) Manet-hez állt közel, és a kezdeti plein air festés formajegyei jelle­ mezték. ~ t mindinkább vonzotta a szabad­ ban való festés problémája. 1869-ben Monetval együtt a Szajna-parton festett. A fények játéka a lombok között, tükröződésük a vízen, a természet, a légkör szüntelen moz­

gásának kifejezése az impresszionista festés­ technika kialakításához vezette őket. Laza ecsetvonások, áttetsző színek, vibráló fény, a reflexek ábrázolása jellemzik e műve­ it. Grenouillicre (Békás tanya) kedvelt kirándulóhelyéről is az impresszionisztikus, plein air képek sorát festette. E kora impreszszionista képeivel szerepelt az impresszionis­ ták első tárlatán is. E korszakának fő művei: a Pont Neuf (1872, New York, Field-gyűjtemény)ésa Páholy (1874, London, Courtauld

P. A. Renoir: Le moulin de la Galette (Párizs, Louvre)

49 4 Művészeti Lexikon ÍV.

P. A. Renoir: Páholy (London, Courtauld Institute of Art)

Institute of Art). Érett plein air képei a francia impresszionizmus fő művei közé tartoznak. Míg társai érdeklődésében egyre kizárólagosabb szerepet kapott a táj, ~ művészetének jelentős részét a figurális kompozíciók és portrék adják (Le moulin de la Galette, 1876, Louvre; Madame Charpentier gyermekeivel, 1878, New York; Ebéd után, 1879, Frankfurt;

A z evezősök reggelije, 1881, Washington stb.). R E N Reflexes kolorit, remegő atmoszféra, a fiata­ los szépség áhítatos jelenítése jellemzi e műveket, a 19. sz. festészetének leglíraibb darabjait. 1881-ben Algírban, majd Olaszo.ban járt. Óriási hatással volt rá Raffaello művészete és a pompeji falfestészet. Stílusa ettől kezdve távolodott el az impresszioniz­ mustól. A 80-as évektől művészete szigorúb­ bá vált. Míg a megelőző periódusra a formák vibrálása, a foszlatott, remegő kolorit volt a jellemző, ezután festett, főként aktképein némiképp Ingres hagyományaihoz tért vissza. A vonal ismét dominálóvá vált, a festőiséget klasszicizáló hűvösség váltotta fel. Képein a rajz nem grafikai, hanem plasztikai hatást szolgált, festésmódja sima, színvilága hide­ gebb lett (A Nagy Fürdőzők, 1885, New York, Tyson-gyűjtemény; A hajfonat, 1887, Basel, Brown-gyfijtemény). Késői korszaká­ ban szinte kizárólag aktokat festett. Túlhalad­ ta klasszicizáló korszakát, de nem tért vissza az impresszionizmushoz. Hatalmas erejű aktjai Rubens művészetének újjászületéséről vallanak. A kilencvenes évek aktképeinek gyöngyházas, irizáló csillogását egyre inkább a vörös színek uralma váltotta fel. Festmé­ nyein a környezet teljesen jelentéktelenné vált, hatalmas őserőtől duzzadó, plasztikus formájú alakjai ugyanannak a nőtípusnak ismétlődő megfogalmazásai; gondtalan, ösz­ tönös lények naiv bájjal mozdulataikban, a szinte animális lét kifejezői. E korszakában

P. A, Renoir: Pázsiton heverő lány (Basel, Kunstmuseum)

50

REP

a betegsége miatt nehezen dolgozó festő kiváló szobrokat is mintázott, némiképp Maillollal rokon szellemben. ~ művészete elképzelhetetlen a plein air piktúra reflex­ festése, az impresszionizmus eredményei nél­ kül, de az impresszionistákkal szemben első­ sorban figurális festő volt, mégpedig a női szépség ihletett festője. Épp ezért elődei között tartható számon F. Boucher és a velen­ cei piktúra is. — írod. G. Besson: R. Paris, 1929; D. Rouart: R. Études biographiques et critiques. Geneve, 1954; Farkas Z .: R. Bp., 1957; P.-А. R. Akvarellek, pasztellek és színes rajzok. (Farkas Z. bevezetőjével) Bp., i960; P. H. Feist: A. R. Leipzig, 1961; F. Fosca: R. Der Mensch und sein Werk. Paris —Hamburg, 1961; J. Neumann: A. R. I.J. Repin: Nem várták (Moszkva, Tretyakov Galéria) Bratislava, 1963 ; Rouart —Stefan ovié: Isme­ retlen Degas és R. művek. Beograd, 1964. Renouard, Paul (Cour-Cheverny, 1845. Péterváron I. Ny. Kramszkoj rajziskolájában nov. 5.—Párizs, 1924. jan. 2.): francia rajzoló és az akadémián folytatta tanulmányait. és rézkarcoló. I. A. Pils-nél tanult, akivel Kramszkoj és V. V. Sztaszov baráti társasá­ 1875-ben a párizsi opera mennyezetét deko­ gában megismerkedett az orosz forradalmi rálta. Később mint hírlapi rajzoló vált ismert­ demokraták esztétikájával, s ez nyomta rá té. Munkatársa volt az Art, az Illustration, a bélyegét kialakuló művészetére. Már akadé­ Vie moderne, a Paris illustré, a The Graphic miai évei alatt nagy figyelmet szentelt a c. lapoknak. Önálló albumai közül legismer­ portré és az életkép műfajának (V. E. Repin, tebb a Movements, gestes, expressions c. réz­ 1867; V. A. Sevcova, 1869; Készülés a vizs­ kar csorozat. gára, 1865). A vallásos kompozíciók meg­ rentoilírozás : vászonra festett képek átvi­ oldásában is elsősorban az alakok pszicho­ telének az a módszere, amikor a már teljesen lógiai ábrázolása, az események drámaisáelkorhadt és súlyosan sérült régi vásznat gának kifejezése érdekelte. Jairus lányá­ teljes egészében, szálanként lefejtik az alapo­ nak feltámasztása (1871) c. művével az aka­ zásról. A restaurálás legnehezebb feladatainak démia nagy aranyérmét nyerte el. A 70-es egyike, ^ r a csak a legritkább esetben van évek elején szilárdan vallotta, hogy a mfiszükség, az átvitel legtöbbször egyszerű -+• dublírozással elvégezhető. I. J. Repin: V. V. Sztaszov portréja Repcze János (Bp., 1905. jún. 26.— ): (Leningrád, Orosz Múzeum) festő, grafikus. Tanulmányait Csabai-Ékes Lajos és Kernstok Károly szabadiskolájában kezdte s az Iparművészeti Főiskolán mint Haranghy Jenő tanítványa fejezte be. 1930 — 50 között az Athenaeum Nyomda tervező grafikusa volt s főleg alkalmazott grafikával foglalkozott. 1943-ban a Szalmássy Galériá­ ban nyílt kiállítása. A felszabadulás után töb­ bet foglalkozott festészettel. KövezSk c. képe a Nemz. Gál. tulajdona, repedezés : —►craquelure Repertorium für Kunstwissenschaft: né­ met művészettörténeti folyóirat, Stuttgart­ ban jelent meg 1876 —1931 között. 1932-ben beolvadt a Zeitschrift für Kunstgeschichte c. folyóiratba. Repin, Rjepin, Ilja Jefimovics (Csugujev, 1844. aug. 5. —Kuokkala, 1930. szept. 29.): orosz festő, a Vándorkiállítási Társaság és a 19. sz.-i realista festészet egyik legjelentősebb képviselője. Fiatal korában egy vidéki ikon51 festő műhelyben dolgozott, majd 1863-ban 4*

veszetnek a llép érdekeit kell szolgálnia, s harcolt az élettől távol álló akadémikus művészet ellen. 1870 —73 között többször is bejárta a Volga vidékét, s megalkotta a Hajó­ vontatók a Volgán c. művét, mellyel európai hírnévre tett szert, s a kritikai realisták első sorába lépett. A mű túlnőtte az életkép kere­ teit, monumentális kifejezőerejével az akkori orosz társadalmi viszonyok szimbólumává vált. ~ 1873-tól 1876-ig az akadémia ösztön­ díjával külföldi tanulmányutat tett Olaszo.ban és Párizsban. Nagy hatással volt rá Rembrandt, Velázquez, Michelangelo, Veronese művészete. Ekkor festette Párizsi café, 1875 (Stockholm), Szadkó, 1876, Út a Montmartrera, 1876 (Tretyakov Galéria) c. képeit. Az utóbbi már a picin air festés elsajátításáról tett tanúságot. Hazatérése után alkotta nagy­ szerű parasztportréit és a Protodiakonus (1877) c. kompozícióját. 1878-ban lett a Vándorkiál­ lítási Társaság tagja. Ez időben a paraszttéma foglalkoztatta (A z újonc búcsúztatása, 1879). Kitűnően megalkotott típusok, éles társada­ lomkritika jellemzi Körmenet a kurszki kor­ mányzóságban (1880 —83) c. művét, melyen teljes szépségében bontakozik ki gazdag koloritja. 1882-től Péterváron élt, de több utazást tett hazájában és külföldön is. Művé­ szete egyre jobban az önkényuralom elleni harc eszméit fejezte ki, a társadalmi valóságot mind mélyebb realizmussal mutatta be (A propagandista letartóztatása, 1878—92; A gyó­ nás visszautasítása, 1879 —85; Nem várták, 1884). Képeinek kiállítását a cári cenzúra nemegyszer megakadályozta. Ezekben az években alkotta legnagyszerűbb portréit is (Muszorgszkij, 1881; Pirogov, 1881; Sztrepeteva, 1882; Sztaszov, 1883; Tolsztoj, 1887). Rettegett Iván ésfia (1885, Tretyakov Galéria) és egyik fő műve, A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török császárnak (1880—91, Leningrád, Orosz Múzeum) a történelmi festészet és a pszichológiai ábrázolás remekei. A grafika terén is jelentős műveket hozott létre, kiváló portrérajzokat, illusztrációkat és a Tolsztoj rajzsorozatot (1887 —91) készí­ tette. 1894 —1907 között művészetpedagógiai munkásságot is fejtett ki, növendékei közé tartozott I. I. Brodszkij, B. M. Kusztogyiev, I. E. Grabar. Művészetének hagyományai a szovjet művészetben folytatódnak. — írod. M. Váross: R. Bratislava, 1950; A. A. Fedorova-Davüdova: I. J. R. Moszkva, 1952; M. Hamsch —George: I. J. R. Leipzig, 1953; M. Kiss P.: I. J. R. Bp., 1953; M. V. Alpatov: I. J. R. Moszkva, 1955; O. A. Ljaszkovszkaja: R. Bp., 1956; I. Grabar: R. 1—2. köt. Moszkva, 1963; I. J. R. válo­ gatott művészeti írásai. Bp., 1963. Kovanecz Ilona

repoussoir : személy v. tárgy élénk tónusú R pp ábrázolása a kép előterében a tér mélység­ hatásának fokozására, reprodukció : -*■kópia 4. Repser János: ->- Birthelmer János Repser Mihály (1673—1717 között műkö­ dött): ötvösmester Brassóban. Művei közül egy türkizes mellboglár az Iparm. Múz.-ban, egy zománcos mellboglár és egy fokos ezüst veretei erdélyi magántulajdonba kerültek. Rerrich Béla (Bp., 1881. júl. 25.—Bp., 1932. febr. 23.): építész, kertművész. Párizsi és versailles-i tanulmányai után 1908-ban a Kertészeti Tanintézetben a kertművészet taná­ ra lett, majd az intézet igazgatójaként mű­ ködött 1923-ig. Fő műve, a szegedi Dóm teret körülvevő épületek terve az egységes térkörülépítés első modern példája hazánk­ ban. A tér árkádsora alatt kapott elhelyezést Kertész K. Róbert és ~ elgondolása szerint a Nemzeti Emlékcsarnok változatos emlék­ műsorozata (az emlékművek közül három ~ tervei szerint készült). Az Elektromos Művek Hengermalom u.-i lakótelepén kívül több bérházat, iskolát, valamint kerteket (Szolno­ kon és Baján) tervezett. A kertművészetről számos fontos tanulmánya jelent meg. Péczely Béla Resetnyikov, Fjodor Pavlovics (SzurszkoLitovszkoje, 1906. júl. 28.— ): szovjet festő, grafikus, az OSZSZSZK népművésze, Állami díjas. Moszkvában tanult, D. Sz. Moor és Sz. V. Geraszimov voltak mesterei. Illusztrá­ ciókat, karikatúrákat készít, több újság (Krokogyil) számára dolgozik. Számos képe ábrázolja a sarkkutatók életét (Bolsevikok az Északi-sarkon ). Ressler: ->- Rössler Ressu, Camil (Galac, 1880. jan. 28.— ): román festő, a Román Népköztársaság nép­ művésze. Bukarestben, majd Párizsban J. P. Laurens-nál és a Julian Akadémián tanult. A román parasztok és munkások életét ábrá­ zolta erőteljes kompozícióin. Festett portré­ kat (S. Luchian festő arcképe) és tájképeket is. 1924-től a bukaresti akadémia tanára volt. Munkáit romániai múzeumokban őrzik. írod. T. Enescu: C. R. Bucure$ti, 1928; M. Deac: C. R. Bucure§ti, 1956; R. Theodoru: C. R. Bucure§ti, 1961. restaurálás: az a művészeti-tudományos tevékenység, mely általában a műtárgyak (táblaképek, falfestmények, fa-, kő-, fém­ szobrok, grafikák, muzeális értékű textíliák), valamint épületek állagának megóvásával (konzerválás), ill. feltétlenül szükséges ese­ tekben ezek hiányzó részeinek kiegészítésé­ vel (a tulajdonképpeni foglalkozik. A ki­ egészítést csakis feltűnő módon, eltérő anyag­ gal v. más technikával szabad végezni. A ~ 5 2

RES

Rerrich Béla: Dóm tér, Szeged

53

sokirányú, szerteágazó tudomány, magában egyesíti a művészeti anyagtan, kémia, fizika, a korszerű technika eszközeinek (röntgen-, infravörös, ultraibolya sugaras átvilágítás; mikro-, makrofelvételek, infravörös sugár­ zásban való fényképezés, mikroszkóp), vala­ mint a művészettörténeti ismeretek és a művészeti tehetség elemeinek együttes felhasználását. A technikai eszközök fejlődésé­ vel a 20. sz. első felében vált a ~ korábbi, alkalomszerű javítgatási jellegéből sajátos arculatú, céltudatos művészeti-tudományos tevékenységgé. A ~ hagyományos anyaghasználatra és eljárásokra támaszkodik. Eze­ ket az eljárásokat, melyek azonos alapelvek­ ből indulnak ki, az egyes országokban a sajá­ tos helyi adottságoknak megfelelően kisebbnagyobb eltérésekkel alkalmazzák. Emellett azonban állandó kutatás, kísérletezés folyik új anyagok és módszerek alkalmazására. A ~ mint élő tudomány folytonosan új lehetőségekkel bővül (pl. napjainkban a mű­ anyagok sikeres alkalmazásával). A technika adta lehetőségek tudatos felhasználása a ~ t az elmúlt évtizedek alatt a művészettörténeti kutatás egyik legfontosabb eszközévé tette. A ~ ezen a területen tudományos szempont­ ból is jelentős eredményeket hozott: kép­ meghatározások, képek szerzőségének tisz­ tázása, szignatúrák megtalálása, lappangó v. ismeretlen művek, valamint hamisítványok felfedezése tanúskodik a restaurátori munka fontosságáról. A technikai eszközök (pl.

röntgenfényképezés) bizonyító és vitatha­ tatlan erejű dokumentálása mellett a ~ terü­ letén az egyéni intuíciónak továbbra is fontos szerepe van. — A tudományos színvonalú ~ n ak napjainkban is meg kell küzdenie azokkal az elterjedt téves nézetekkel,melye­ ket elmúlt korok kontárjainak a műkincsekre káros tevékenysége eredményezett. A köz­ tudatba még nem ment át a ~ tudományos értékelése, ~ o n szó szerinti értelemben vett teljes átfestést értenek. A ~ n ak azonban a jó állapotban levő eredeti műalkotás bemutatása a célja, mely a régi mester kezevonásait minden idegen átdolgozás nélkül állítja a közönség elé. — A ~ múltja nálunk arány­ lag rövid. Hazánk nem rendelkezett olyan nagyszabású nemzeti közgyűjteménnyel, amely restaurátori gondozásra szorult volna. A bp.-i Szépm. Múz. is viszonylag fiatal intézmény (1906). Megfelelő mennyiségű és minőségű munka, valamint szakképzés hiányában ezt a foglalkozást a múltban hiva­ tásszerűen jóformán senki sem művelte. A magángyűjtők jórészt osztrák és olasz restaurátorokkal dolgoztattak, a laikus pol­ gárság megelégedett a dilettáns képjavítók munkájával is. A tudományos ^ n a k még az alapelemeit sem lehetett Mo.-on elsajátítani. Kákay Szabó György, a tudományos szín­ vonalú ~ hazai úttörője olasz és német in­ tézményeknél folytatta tanulmányait. A hazai restaurátorképzés eddigi elhanyagoltságának megszüntetésére a Képzőművészeti Főisko-

Ián 1949-ben önálló tanszak létesült. — Nap­ jainkban már minden fontosabb múzeumnak korszerűen felszerelt restaurátori műterme van, emellett önálló központi restaurátor­ intézetek is működnek. — (Épületek ~ á t —►műemlék.) — írod. F. Rathgen: Die Kon­ servierung von Altertumsfunden. Berlin, 1915; M. Doerner: Malmaterialkunde und seine Verwendung im Bilde. Stuttgart, 1944; Th. Brachert: Gemäldepflege. Ravens­ burg. 1955; A képzőművészet iskolája (szer­ kesztette Molnár C. Pál). Bp., 1957. Ember Veronika Resti, Giacomo, Veronai Jakab (17. sz. első fele): veronai építész, Bethlen Gábor építkezéseinek egyik vezetője, a nagyváradi palota tervezője. retablo, retabulum: szó szerint oltártábla; Spanyolo.-ban a gótikában és a reneszánsz­ ban elterjedt, gazdag kiképzésű színes szob­ rokkal, domborművekkel v. oltárképekkel és gazdag ornamentális díszítéssel ellátott oltár­ építmény. A Németalföldről származó sok­ részű oltárból alakult ki. A legrégibb ^ k egyike (1426) a tarragonai székesegyházban van. Nálunk a több emeletes barokk oltár­ építmény neve, amely a voltaképpeni oltár­ asztal, ill. annak szoros tartozékai (taberna­ culum, baldachin stb.) mögött áll.

Reteke, Retecke, Johann Christoph (1664 R E S к. —1720): német éremművész Hamburgban. Az ottani Speciesbank részére vésett tízes aranyakat. R éth Alfréd (Bp., 1884. febr. 29.—Párizs, 1966. szept.): festő. Nagybányán kezdte tanulmányait, majd 1905-ben Párizsba ment, ahol J. E. Blanche lett mestere. 1910-től szere­ pelt a Salon des Indépendants és a Salon d’Automne tárlatain. 1913-ban J. Metzingerrel rendezett kiállítást. Kapcsolatban állt a „Der Sturm”-mal is. Tagja volt az Abstraction-Création csoportnak. Rövid hazai látogatásoktól eltekintve Párizsban élt. Szá­ mos külföldi városban nyílt gyűjt, kiállítása, Bp.-en 1912-ben a Művészházban, 1922-ben a Belvederében mutatta be munkáit. 1955ben retrospektív tárlatot rendeztek műveiből Párizsban, 1958-ban Jugoszláviában, 1959ben Lengyelo.-ban állított ki. ~ a század művészeti mozgalmainak egyik jelentős alakja volt. Posztimpresszionista indulása után rövid ideig a keleti művészet is hatott rá, majd a kubizmushoz csatlakozott. Később a geometrikus absztrakció képviselője lett. R eth János Mátyás: — Roth János Mátyás Rethel, Alfred (Diepenbend, 1816. máj. 15.—Düsseldorf, 1859. dec. 1.): német tör­ téneti festő, grafikus. Aachenben J. B. J.

A. Rethel: Az aacheni Münster építése. Vázlat az aacheni városháza freskójának egyik jelenetéhez

54

R E T Bastiné, a düsseldorfi művészeti akadémián F. W. Schadow, Frankfurt am Mainban Ph. Veit tanítványa volt. A fenti városokon kí­ vül Drezdában is működött, s többször járt Itáliában. Főleg történeti és vallásos tárgyú, valamint allegorikus kompozíciókat festett, de illusztrációi is jelentősek. Haláltánc c. fametszetsorozata 1848-ban jelent meg. Művé­ szete a düsseldorfi történeti festészet és a nazarénus iskola hagyományaira épült, de az előbbi anekdotizáló hangja nála epikus színezetet nyert, viszont kevésbé érzelmes volt a nazarénusoknál. A romantikus felfogás és gazdag gondolati tartalom jellemzi sok­ szor monumentális hatású, de inkább rajzos jellegű műveit. Tehetsége rajzain (Hannibal átvonul az Alpokon, Drezda, Kupferstichkabinet) jobban érvényesül, mint festmé­ nyein. Fő műveként tartják számon az aacheni városháza császártermét díszítő freskókat, me­ lyeknek tárgyát Nagy Károly életéből merí­ tette. — írod. M. Schmied: R. Leipzig, 1898; Réti István: Önarckép (Bp., Nemz. Gál.) E. Schur: A. R. Leipzig, 1911; J. Ponten: Studien über A. R. Stuttgart—Berlin, 1922; H. Franck: A. R. 1937; A. Paul- sukat temető öreg negyvennyolcasok menetét Piscatore: A. R. 1944. Benkő Viktorné ábrázolja, és alkonyati szürkékkel fogja Réthy Károly (Vukovár, 1884. okt. 21.— össze ember és táj egységét. Festészetébe Nagybánya, Baia Maré, 1921. dec. 15.): hirtelen tört be a fény, Öregasszonyok c. festő. Nagybányán tanult s ugyanott műkö­ képén (1900) mesterien oldotta meg a szo­ dött mint a Nagybányai Festők Társaságának bába szűrődő napfény kompozíciós szerepét. törzstagja. 1910-ben kollektív kiállítása volt Az Édesanyám (1902) a korszak legszebb a Művészházban, 1913-ban a Műcsarnok portréi közé tartozik. Ugyanezen évben kiállításán szerepelt. 1911-ben a kecskeméti a Hollósy távozása után megalakult Nagy­ művésztelepen dolgozott. bányai Szabad Festőiskola egyik vezetője Réti István (Nagybánya, 1872. dec. 16. — lett. 1904-ben bécsi tanulmányútra, 1906—07Bp., 1945. jan. 17.): festő. 1892-ben a Minta- ben Fraknói-ösztöndíjjal római tanulmány­ útra ment. 1904—07 között folyamatosan rajziskolán töltött néhány hónap után Mün­ chenben Hollósy Simon növendéke lett. foglalkoztatta a Krisztus az apostolok között 1893-i párizsi tanulmányútja után festette képterv, amelynek igen sok változata készült. első nagy sikerű képét, a Bohémek karácsony­ Ennek egyik vázlata az 1905-i Agitátor. A estje idegenben c. festményt. 1896-ban Thorma tanulmányok felfogására hatott az a társa­ dalomtudományi, társadalmi-etikai kérdések Jánossal együtt előkészítette Hollósy isko­ lájának Nagybányára költözését. Kezdettől iránti átmeneti érdeklődés, amelyet baloldali fogva annak egyik tanára és fő szervezője értelmiségi körökkel való kapcsolatai támasz­ volt. A nagybányaiak 1897-i első kiállításán tottak. 1906-ból való Kenyérszelés c. legszebb bemutatta többek között Kiss József költe­ intérieur-képe, majd a Szobabelső (1908) ményeihez készült illusztrációit. Lassan dol­ tetőzi be a viszonylag színes és napsütötte gozó festő volt, éveken át foglalkoztatta korszakot. Az I. vil ághború előtti években egy-egy téma vagy hangulat. Érzékenyen hatott rá a szecesszióá dekorativitás. Ez kutatta az emberi érzelmeket, fogékonyan időben már egyre ksevesebbet dolgozott, de a meghitt, borongós hangulatok, a fény­ buzgón tanított Nagybányán és 1913-tól árnyék ellentétének hatása iránt. Kezdetben óraadó tanárként a bp.-i Képzőművészeti J. Bastien-Lepage-1 vallotta példaképének, Főiskolán. Főként a nagybányai lapokban s a többi nagybányaihoz hasonlóan az ember jelentek meg kritikái és vitacikkei, amelyek­ és táj képi, hangulati egységének megraga­ ben a nagybányai művészekkel és a művész­ dására törekedett. A tájfestés azonban csak teleppel foglalkozott. A Tanácsköztársaság mellékesen érdekelte, és figyelmét elsősor­ idején funkciót vállalt a képzőművészek ban a közvetlen környezetében élők elmé­ szakszervezetében, majd annak megdöntése lyült tanulmányozása kötötte le. 1899-ből után azonnal bekapcsolódott a főiskola újjá­ 55 való fő műve, a Honvédtemetés, amely a társzervezésének munkáj ába. Lyka Károly leg-

R é ti Istv án : K enyérszelés (B p., N em z . Gál.)

főbb segítőtársa volt a főiskolai reform kidolgozásában. 1923-tól rendes tanárként oktatott 1938-i nyugdíjazásáig. 1928 —35 között a főiskola rektora volt. Az I. világ­ háború után elsősorban pedagógiai és művé­ szeti írói tevékenysége jelentős. A századeleji nagybányai művészeti tapasztalatot, elsősor­ ban Ferenczy Károly akkori festői gyakor­ latát kísérelte meg rendszerbe foglalni, tuda­ tosan támaszkodva a crocei és bergsoni szubjektív idealizmusra, amelynek különösen intuíció-elméletét próbálta a képzőművészetre alkalmazni. Legjelentősebb írása a két korábbi tanulmányát magában foglaló Képalkotó művészet (1944) és posztumusz könyve, A nagybányai művésztelep (1954). Legtöbb jelentős festményét a Nemz. Gál. őrzi. — írod. Aradi N.: R. I. Bp., i960. Aradi Nóra R éti Mátyás (Tiszadob, 1922. máj. 26.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1953ban végzett. Tanárai Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula voltak. 1964ben önálló kiállítása nyílt a Derkovits Terem­ ben.

reticella-csipke: négyzetes szemű hálóba (la rete) varrott csipke. Vászonalap mellőzé­ sével pergamenre kifeszített, egymást keresz­ tező szálak alkotják a hálót, amelyre eleinte tisztán geometriai motívumokat varrtak. Később az elemek kerekdedebbek lettek, de még mindig a hálóhoz alkalmazkodtak. Amikor ez az alkalmazkodás megszűnt, és a díszítőformák egészen szabadon alakultak, a masszív háló, melynek a mintához immár semmi köze sem volt, zavaróan hatott. Ezen két módon segíthettek: az egyik az. hogy a hálót sűrű mintával borították, s az alap alig látszott. A minta sűrűsége azonban árt a csipkétől megkívánt könnyedségnek. A másik mód az volt, hogy a csipke vázát nem szabályos hálóként készítették, hanem a minta fő vonalait erősítették meg s azok­ ból alkottak lehetőleg erős tartású vázat. Ahol a körvonalak közt nincs meg a kellő összefüggés, ott varrott összekötő tagocskákat, pálcikákat alkalmaztak. Ez a megoldás volt a szerencsésebb, és ezen az úton fejlődött a csipke tovább. Csernyánszky Mária retus: — kiegészítés

R ÉV Réty,

R e d : község Romániában, Erdély­ ben. Műemléke a r e f. te m p lo m . Félköríves, három támpillércs szentélye feltehetően a Székelyföld egyik legrégibb Árpád-kori épí­ tészeti emléke. Szószéke provinciális román stílusban készült. Különálló tornya alsó ré­ szében két befalazott lőrés van. — A közeli régi te m e t ő fejkövci között a népies barokk szép emlékei találhatók. Reuchlin, Hans: ->- R e i d i l e , Hans Reuling, Karl Ludwig (1757 —75 között működött): müncheni csataképfestő. Erede­ tileg színész volt. Képei közül több német magángyűjteményben található. A s z e n t ­ g o tth á r d i c s a tá t és a sziléziai háborút ábrázoló képét (1775) az esztergomi Keresztény Múzeum őrzi. Reuter Ágoston (Alsópéterfa, 1893. szept. 1. —Bp., 1966. nov. 24.): festő. A Képzőművé­ szeti Főiskolán és Nagybányán tanult. A kö­ zépiskolai rajzoktatás országos felügyelője, a Művészetszemlélet c. lap szerkesztője és kiadója volt. 1923-ban és 1926-ban műveiből kollektív kiállítást rendeztek Bp.-en. A felszabadulás után a Képzőművészeti Főiskolán a rajztanítás módszertanának tanára lett, majd a Pedagógiai Főiskolán dolgozott. Reuther András (1703—19 között műkö­ dött): ötvösmester Lőcsén. 1711-ben a lőcsei ötvöscéhnek ő volt az egyedüli tagja. 1720tól műhelyét özvegye vezette. Művei közül

egy hatkaréjos, talpán és kosarán zománcos lemezekkel díszített kehely maradt meg a szepeshelyi (Spisská Kapitula) székesegy­ házban. Rév István Árpád (Bp., 1898. ápr. 23. ): grafikus, iparművész. Düsseldorfban és Münchenben tanult. Kezdetben alkalma­ zott grafikával és díszlettervezéssel foglal­ kozott, a harmincas évek elejétől a művészi bábjáték területére tért át. 1948 —50 között a Pedagógiai Főiskola tanára volt. Révai Miklós (Nagyszéntmiklós, 1750. íebr. 24.—Pest, 1807. ápr. i.): nyelvész, költő, rajzoló. 1781-től Bécsbcn tanult rajzolást és építészetet. 1787-től a győri városi rajziskola tanítója lett; tankönyvet írt az építészetről V á r a s i é p íté s n e k e le ji (Buda, 1790) címen. A Széchényi Könyvtárban levő több mint 120 rajza építészeti elemeket és díszítménye­ ket ábrázol. Alkalmi dekorációkat is készí­ tett. Révay Eliza (19. sz. közepe): festő, rajzoló. 1854 —55-ben Pesten M a r a s t o n i iskolájában tanult. 1857-től műemléki (Blatnica romja Turóc megyében, Szklabina várának romjai) és eszményi tájképeket állított ki a Pesti Műegyletben. Ismeretes báró Révay Györ­ gyöt ábrázoló kőrajza 1859-ből. Révész György (Ungvár, 1825 k. —Sátor­ aljaújhely, 1875. aug. 10.): festő. München­ ben tanult, Pesten és Kassán működött.

Réty: A ref. templom

57

Csendéleteket és életképeket festett (Utcai Revue Blanche, La: francia folyóirat, R É V gyerekek, Káposztaárus stb.). Több képe amelyet 1891-ben alapítottak Párizsban a a kassai múzeumba került. Natanson testvérek; 1903-ig jelent meg. Révész Imre, eredetileg Csebray (Sátoralja­ A századvég jellegzetes íróit (Mirabeau, újhely, 1859. jan. 21. —1945): festő. Bécsben Renard, Jarry, Apollinaire stb.) és művészeit, és Párizsban tanult, majd Bécsben élt. A elsősorban a ->- Nabis csoport tagjait (H. magyar népéletből vett, realisztikus szemlé­ Toulouse-Lautrec, P. Sérusier, P. Bonnard, letű, tónushatásokra épített képeivel tűnt É. Vuillard, M. Denis, F. Vallotton, Rippl(el a Műcsarnokban. 1882-ben Csárdái jele­ Rónai József stb.) gyűjtötte maga köré. net c. képe Munkácsy-díjat kapott, 1889- Híressé vált plakátját Bonnard készítette. ben Párizsban Menekülő c. képét bronzérem­ A francia szecesszió, az art nouveau jelleg­ mel tüntették ki. Számos illusztrációt is zetes terméke. rajzolt. 1904-ben meghívták a Képzőművé­ Revue de l’Art, La: francia művészettör­ szeti Főiskolára tanárnak s ily minőségben téneti folyóirat. Párizsban jelenik meg 1951 1921-től a kecskeméti művésztelep vezetője óta. volt. Gyanús alak, Osztozkodás s fő műve, Revue de l’Art Ancien et Moderne, La: a Panem! c. kompozíció a Nemz. Gál. tulaj­ francia művészettörténeti folyóirat. Párizs­ donában van. Az utóbbi a magyar kritikai ban jelent meg 1897 —1937 között. realizmus egyik jelentős alkotása, mely Revue de l’Art Chrétien: francia egyház­ az agrárproletariátus nyomorára hívja fel művészeti lap. Párizsban jelent meg 1857a figyelmet. Korai művét, a Petőfi a nép től. között, valamint a Petőfi a táborban c. képét Revue des Arts décoratifs: alkalmazott aPetőfi-múzeumban őrzik. Pályájának későbbi művészettel foglalkozó francia művészeti szakaszában humoros tartalmú, népies élet­ folyóirat. 1897-től jelenik meg Párizsban. képeket festett. Rewald, John (Berlin, 1912. máj. 12.— ): Révész Imréné, Kürbis Hermina (Bécs, német származású amerikai művészettör­ 1870. ápr. I , — ?): festő. Férjénél Bécsben ténész. 1941-től az USA-ban él, 1943-tól tanult s többször kiállított a bécsi Künstler- a New York-i Museum of Modem Art hausban. Pasztell arcképeket és mesekompo­ munkatársa volt, 1963-tól a chicagói egye­ zíciókat festett és karikatúrákat is rajzolt. tem tanára. Fontosabb könyvei: Cézanne et Révész István (Zalaegerszeg, 1887. jún. Zola, Paris, 1936; Cézanne, sa vie, son oeuvre, 28.— ): festő, autodidakta. Mint mű­ son amitié avec Zola, Paris, 1939; Georges gyűjtő negyvenkilenc éves korában kezdett Seurat, New York, 1943; Camille Pissarro: festeni. 1938-ban az Ernst Múzeumban, Letters to his son Luden, New York, 1943; 1942-ben a Műteremben és 1958-ban a The History of Impressionism, New York, Szinyei Teremben gyűjt, kiállításon mutatta 1946; Post-impressionism — from Van Gogh be naiv bájú tájképeit, városképeit. 1960-ban to Gauguin, New York, 1956; Camille Pissarro, a Kaukázusban festett tájképsorozatot. Volosca New York, 1963; Giacomo Manzit, Salz­ és Karlovy Vary c. pasztelljét a Nemz. Gal. burg, 1966. őrzi. Jelentős műgyűjteménye van. Rexa Dezső (Bp., 1872. febr. 28.—Bp., Révfülöp: -*■Balaton környéki középkori 1964. nov. 19.): művészeti író, vármegyei fő­ templomromok levéltáros. Pest vármegye és Bp. műemlékei­ Révhelyi Elemér (Bp., 1889. okt. 27.— vel és művelődéstörténetével foglalkozott. ): művészettörténész, kandidátus, mű­ E tárgykörből számos tanulmánya jelent egyetemi docens. A barokk kori magyar meg. Könyvei: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár­ építészettel foglalkozik. Könyvei: A régi megye emlékei, Bp., 1931; Tabán (Somogyi Buda és Pest építőmesterei Mária Terézia korá­ Aladárral), Bp., 1934; Margitsziget, Bp., ban, Bp., 1932; A tatai majolika története, 1940. Bp., 1941; A vértesszentkereszti templom Reydams: kárpitszövő család Brüsszelben újszerű megjelenése Árpád-kori építészetünkben, a 17 —18. sz.-ban. Több ízben együtt dol­ Bp., 1957. goztak a Leyniers család tagjaival, akikkel Révkomáromi Asztalos Szabó István a 18. sz. elején közösen nagyszabású kárpit­ (18. sz.): festőasztalos. Segédeivel együtt szövő üzemet létesítettek. Jacob Ignaz ~ festette a toki ref templom virágdíszes mennye­ (1683—1747) szőtte a douai-i városháza zetét (Iparm. Múz.). kárpitjait. Revue Archéologique: 1844 óta Párizs­ Reynolds, Sir Joshua (Plympton, 1723. ban megjelenő folyóirat. Közleményei első­ júl. 16.—London, 1792. febr. 23.): angol sorban az ókorra, kisebb részben a középkorra festő, teoretikus, műgyűjtő, 1768—90 között vonatkozó kutatások eredményeit tartal­ a londoni akadémia elnöke. Századának mazzák. — Gainsborough mellett — egyik legnagyobb 5 8

J. Reynolds: Nelly O ’Brien képmása (London, Wallace Collection)

arcképfestője. Londonban Th. Hudson tanít­ ványa volt. Később önállóan dolgozott főleg Devonshire-ben és Londonban. Korai művei W. Hogarth és A. Ramsay arcképeire emlékez­ tetnek, így a Roberts hadnagy, mely fiatal éveinek jellemző alkotása. 1749-ben Olaszo.ba ment, ahol a régi mesterek és az antik művészet hatására alakult ki művészete. 1753-ban telepedett le Londonban és a Commodore Keppelt ábrázoló képével (1753, National Maritime Museum) megalapozta hírnevét. Az 1760. évi képzőművészeti kiállítás alkalmával már az angol festészeti iskola vezéralakjaként tartották számon. — Az 1786-ban megnyílt Királyi Képzőmű­ vészeti Főiskola első elnöke volt s a hallgatók számára tartott s nyomtatásban is megjelent előadásaival (Discourses) a korabeli angol közízlés irányítója lett. Arcképeit meleg kolorit, Rembrandt-hatású fény-árnyék, széles ecsetkezelés jellemzi. Hollandiában és Fland­ riában járva Rubens szelleme hatott rá, mely meglágyította festményeinek korábbi tartóz­ kodó szigorúságát. Nelly O’Brien képmása (1760, London, Wallace Collection), Spencer grófnő és leánykája (1761, Althorp), Garrick válaszúton a tragédia és komédia között (Bir­ mingham, Gallery), Sarah Bunbury grófnő a gráciáknak áldoz (1765, Chicago, Art Insti­ tute), a Marlborough család (1778, Blenheim Palace), Mrs. Siddons mint tragikus Múzsa (1783, Dulwich, Gallery) s a Devonshire her­ cegnő és leánykája c. képe művészi munkássá­ gának fontos állomásai. Sir Edward Hughes 5 9 angol tengernagy képmása a Szépm. Múz.

Reynolds: Sir Edward Hughes angol tengernagy képmása (Bp., Szépm. Múz.)

tulajdona. Számos képét őrzik angol magángyűjteményekben. — írod. E. K. Waterhouse: R. London, 194г. Benkő Viktorné rézkarc, Radierung, eau-forte, etching: mély­ nyomáséi sokszorosító eljárás, ill. az így ké­ szült grafikai lap. Alapelvében hasonló a rézmetszethez, de míg annál a vonalat véső­ vel és fizikai erő kifejtésével mélyítik, a ~ nál savak marják be a kívánt vonalat. — A Goya rézkarca a Caprichos sorozatból

Rembrandt: Nő nyíllal. Rézkarc

Schongauer: Szt. Ágnes. Rézmetszet

sima rézlemezt hevítik cs bőrhenger segít- R É Z ségével vékony aszfaltréteggel vonják be. Erre az aszfaltrétegre tűvel karcol a művész. A tű eltávolítja a fedő aszfaltréteget, és a művész a sötét alapon fénylő vörösnek látja karcainak eredményét. Az így karcolt réz­ lap hátát védőréteggel vonják be, és a lemez savval töltött tálba kerül. A sav ott, ahol a lemezt az aszfaltréteg nem védi, tehát a vonalakon, ahol a tű végigfutott, megtá­ madja a rezet. A vonalak gazdag skáláját úgy éri el a művész, hogy egyes helyeken meg­ állítja az edzést. A savval telt tálból többször kiemeli a lemezt és leszárítás után aszfalt­ lakkba mártott ecsettel lefödi azokat a vona­ lakat, amelyek már elég mélyre edzettek. Ezt sokszor megismételve eléri, hogy a rö­ vid néhány másodpercig edzett, pókháló­ szerű vékony vonalak mellett széles és mélyen edzett vonalak adják az erőt, mélységet és árnyékot. — Németalföldi művészek 1510 — 1515-ben kísérleteztek savakkal. D. Hopfer Augsburgban már 1505 k., U. Graf 1513ban készített karcokat. Dürer hat művét edzette vaslemezre. A nagy előnye a réz­ metszettel szemben főleg az, hogy a vonal hajlékonyabb; a tű gyorsabban és engedel­ mesebben követi a grafikus friss impresszióit és nem kíván olyan hosszú és kitartó gyakor­ lati munkát, mint a metszés. — írod. P. Kristeller: Kupferstich und Holzschnitt. Berlin, 1911; Varga N. L.: A r. Bp., 1935. Genthon István rézm etszet, Kupferstich, gravure au burin, gravure en taille douce, engraving: a legrégibb mélynyomású sokszorosító eljárás, ill. az így készült grafikai lap. A rajzot a rézmetsző kis véső segítségével vési a sima rézlemezbe. A nyomaton kívánt fekete vonalak tehát mélyítve vannak (ellentétben a fametszet­ tel). — A rézmetsző vésője vékony, négy­ szögű V. ovális acélrudacska, melynek egyik vége ferdén éles hegyben van köszörülve, másik vége pedig gomba alakú fogantyúba erősítve. A vésőt munka közben a művész hegyes szögben tartja a rézlemezen és a te­ nyerében nyugvó markolatra adott nyomással mozdítja előre. A véső a kifejtett erő szerint keskeny v. mély barázdát vág a lemezen. — A metszetről úgy készülnek a levonatok, hogy a melegített lemezt bekenik sűrű réz­ nyomó festékkel, és felületéről, ha a lemez kihűlt, ritka szövésű ronggyal letörlik a feles­ leges festéket. A sima felületről a festék könnyen lejön, míg a vésett mélyedésekben megmarad. Ezt a preparált lemezt acélhengerű réznyomóprés deszkájára helyezik. A lemezre egy ív áztatott, enyvezetlen papírt helyez­ nek és azzal együtt áthúzzák a présen. A ned­ ves, puha papír kiszívja a mélyedésekben 60

maradt festéket. A papírt óvatosan leemelik a lemezről és nehezék alatt szárítják. Új nyomat készítése újból hevítést, festékelést és törlést igényel. — A rézmetszés technikája az ötvösök műhelyeiből indult ki. Az ötvö­ sök ui. olyképp díszítették a fémlapokat, kelyheket, serlegeket, hogy valamelyik mű­ vész rajzát vésővel bemélyítették a fémbe. Ezt a vésett lemezt bekenték forró fémkeve­ rékkel. A lemezre kent anyag benne maradt a vésett mélyedésekben, míg a sima felületről csiszolással ismét eltüntették. A 15. sz.-ban nagyon elterjedt a fémdíszítésnek ez a módja, a niello. — Az ötvösmester, mielőtt a vésett lemezre a forró fémkeveréket rákente volna, próbaképpen a vésett felületet jól befestékezte, a felesleges festéket letörölve puha, nedves papírt préselt a lemezre, mely a mélye­ désekből kiszívta a festéket. Valószínűleg ez az ötvösmesteri eljárás volt a ~ kiinduló­ pontja. — A legrégibb évszámmal jelzett Krisztus megklnoztatása 1446-ból való (a ber­ lini metszetgyűjteményben). Valószínű azon­ ban, hogy ezen időpont előtt már készültek ~ ek . — írod. P. Kristeller: Kupferstich und Holzschnitt. Berlin, 1911; Varga N. L.: A r. Bp., 1938; Pataky D .: A magyar réz­ metszés története. Bp., 1951. Genthon István Rhamnus: ókori görög város Athéntől EK-re a tengerparton. Fő nevezetessége a közelében levő, ásatásokon feltárt szentély, amely Nemesis és Themis istennőknek volt szentelve. Két temploma közül a kisebb in

antis (— »- antae) az i. e. 6. sz. végén, a nagyobb dór stílusban i. e. 430 k. épült. Nemesis kultuszszobrát — ►Agorakritos készítette. A nagy Nemesis-templom szobordíszeit a ró­ maiak hurcolták el. Themis istennő már­ ványszobra, Chairestratos műve ere­ detiben fennmaradt (Athén, Nemzeti Mú­ zeum). Rhegium: -► Reggio di Calabria Rhodos: sziget az Egei-tengerben, a kisázsiai part közelében. Az i. e. 2. évezred közepe után a - mykénéi kultúra görögsége több erődített települést létesített itt, helyi kerámia-műhelyekkel. Az elpusztult mykénéi telepek helyén az i. e. 1. évezred elején három görög városállam keletkezett: a DK-i parton Lindos, az ENy-i parton Kameiros, az É-i szigetcsúcs közelében Ialysos. Virágzó archai­ kus kultúrájuknak a perzsa hódítás vetett véget. A gyengének bizonyult három archai­ kus város i. e. 411-ben a sziget É-i csúcsán, a mai város alatt fekvő ~ városát alapította, s abba települt össze. Az i. e. 3 —2. sz. a szi­ get gazdasági fénykora volt, de a római megszállás után is gazdag maradt. A közép­ korban perzsák, arabok, velenceiek, bizán­ ciak szállták meg. Új fénykora volt a Johanniták lovagrendjének uralma (1308 —1522); ezt négyszázados török uralom követte, majd 1912-től olasz, 1947-től görög terület lett. Antik városait és temetőit dán és olasz ásatások tárták fel. A városok maradványai főleg a hellénisztikus (i. e. 3 —1. sz.) virág­ korból valók, ~ b an ekkor a hellénisztikus

Részlet Kameiros hellénisztikus lakónegyedéből (Rhodos)

Görög Atbcna-templom Lindosban, aljában ősi barlangszentéllyel

görög szobrászat egyik legfontosabb köz­ pontja volt (->- Pythokritos). archaikus görög kultúrájának gazdagságáról elsősorban a kiásott temetők (Vroulia, Exochi) helyi orientalizáló díszítésű vázái (-*- Fikellnrai’íízdk), terrakotta-, fajansz- és üvegpasztatárgyai tanúskodnak, de a három archaikus város templomainak is megtalálhatók i. c. 6. sz.-i előzményei. — Kameiros ma lakatlan; a domboldalon épült, kiásott város egy hellénisztikus görög település ritka teljességű képét mutatja peristyliumos házaival, utcái­ val, aljában Apollón-templommal, szen­ téllyel és agorával, tetején oszlopcsarnokkal és Athéna-templommal. — Lindas görög fellegvára a Johannita erőddel van körülvéve; a csúcsíves kapuépületen és a gótikus vár­ templomon át vezet az út egy 88 m széles oszlopcsarnokon, majd fölötte az athéni -- Tintoretto, Jacopo ro caille: -*■ kagylódísz Roccatagliata, Nicolö (1593—1636 között működött): olasz szobrász. Főleg Velencében dolgozott, ércszobrokat, díszes kandelábere­ ket, iparművészeti tárgyakat mintázott és öntött. Művészetére jellemző puttói külön­ állóan és iparművészeti tárgyain is előfordul­ nak. Jelentősebb munkái: a San Giorgio 82

ROD

83

Maggiore szentélyének Szt. Istvánt és Györ­ gyöt ábrázoló bronzszobrocskái (1593), két bronz kandelábere (C. Grossóval), a San Moisé sekrestyéjének bronz antependiuma, a szokatlan ikonográfiájú Krisztus sírbatétele, melyet Sebastiano fiával és a San Giorgio Maggiore főoltárának két angyala, melyet P. Bosellivel öntött. Zenélő puttó c. kisplasz­ tikája az Iparm. Múz.-ban van. Rocco Marconi : -1- Marconi, Rocco Rochegrosse, Georges (Versailles, 1859. aug. 2.—1938): francia festő és grafikus. Akadémikus pontossággal festett nagy törté­ nelmi kompozíciói miatt a romantika utolsó képviselőjeként szokták emlegetni. Fő művei: Vitelliust Róma utcáin vonszolja a nép (1882, Sens), Babylon pusztulása (1891) stb. Falképet festett a Sorbonne könyvtárának lépcsőházá­ ba. Illusztrálta Flaubert, V. Hugo, Th. Gautier műveit. R o ch ester: város Angliában. Műemléke a St Andrew katedrális. A 604-ben alapított egy­ terű, apszisos angolszász templom maradvá­ nyai a mai homlokzat alatt vannak Az 1107 — 08 közötti újjáépítésből megmaradt a kripta és az E-i torony. A hajó a 12. sz. első felében, a Ny-i torony 1150 k. épült, erős francia hatást mutat. A katedrális Ny-i homlokzata — 1160 — Chartres-ral rokon. Rochlitz Gyula (Eperjes, 1827 —Bp., 1886. jan. 21.): építész. A MÁV szolgálatába lépett; ő tervezte a M ÁV igazgatóságának épületét (Népköztársaság útja 73—75., 1876), vala­ mint a Keleti pályaudvar épületét (1884). Rod György (16. sz. közepe): erdélyi aszta­ los és faragó; 1540-ben készítette a szénaverősi (Seneretis) templom díszes stallumát. Rodakowski, Henryk (Lemberg, 1823. aug. 9 .—Krakkó, 1894. dec. 28.): a 19. sz.-i lengyel festészet egyik jelentős alakja. Becs­ ben és Párizsban tanult, majd 1867-ig Párizs­ ban dolgozott. Ifjúkori akvarellportréi még miniatűrszerűek (Anyja portréja, W. Zaleski színésznő), későbbi portréit (Önarckép, Pá­ rizs, 1849; Henryk Dembinsky, 1852, Krakkó, Nemz. Múz.) tektonikusán építette fel, finom pszichológiai jellemzéssel, a francia romanti­ kusokra emlékeztető kolorittal. Jelentősek történelmi képei is (Sobieski Chochimnál), melyeken Veronese hatása érződik, valamint a lengyel parasztok és a zsidóság életét ábrá­ zoló akvarellsorozatai (Palahiczei album). — írod. A. Ryszkiewkicz: H. R. Krakow, 1954. Kovanecz Ilona Rodari, Tommaso (? —1533): olasz építész és szobrász. 1487 —1526 között Comóban a dóm építkezésében vett részt, ő építette reneszánsz stílusban a kórust, készítette a homlokzat kora reneszánsz díszeit stb. 6*

H. Rodakowski: Henryk Dembinsky (Krakkó, Nemzeti Múzeum)

Rodcsenko, Alekszandr Mihajlovics (Szent­ pétervár, 1891. nov. 23. —Moszkva, 1956. dec. 3.): orosz festő, szobrász és fotómű­ vész. A kazáni művészeti iskolában folyta­ tott tanulmányokat. 1914-től absztrakt mű­ veket alkotott. V. Tatlinhoz csatlakozott és K. Malevics szuprematizmusával szemben megalapította a „non-objektivista” mozgal­ mat. 1919-ben Maleviccsel részt vett Moszk­ vában a szuprematista—non-objektivista ki­ állításon. Tatlinnal együtt a mozgó szobrok (mobile-ok) kezdeményezője (Konstrukció, 1921). A húszas évek második felétől alkal­ mazott művészettel és fotoművészettel fog­ lalkozott. — írod. L. Linhart: A. R. Praha, 1964. Körner Éva Rode, Christian Bernhard (Berlin, 1725. júl. 25. —Berlin, 1797. jún. 24.): német festő, rajzoló. Christian Bernhard ~ ötvös fia, A. Pesne tanítványa volt. Itáliában és Párizs­ ban is járt. Működése a táblakép- és freskó­ festés csaknem minden területére (történeti, bibliai, mitológiai, allegorikus és irodalmi témákra), a rézkarcra és rajzolásra egyaránt kiterjedt. 1783-tól a berlini Képzőművészeti Akadémia igazgatója volt. Rode, Hermen (15. sz. második fele): német festő. 1485—1504 között Lübeckben működött. Fennmaradt művei — oltár a stockholmi Nemz. Múz.-ban (1468), a tallini Szt. Miklós-templom (1482) és a lübecki Mária-templom (1494) oltára — csendes hangú idilli felfogásáról, a németalföldi festészet hatásáról tanúskodnak. Való­ színűleg szobrászi feladatokkal is foglalkozott.

A. Rodin: A katedrális

Rodenwaldt, Gerhard (Berlin, 1886. ápr. 16.—Berlin, 1945. ápr. 27.): német régész és művészettörténész; az ókori római mű­ vészet stílusproblémáinak egyik legkiválóbb kutatója, a görög és római művészet csaknem minden területének kitűnő ismerője. Főbb művei: Die Komposition der pompejanischen Wandgemälde, 1909; Tiryns. Die Fresken des A. Rodin: Balzac (New York, Metropolitan Museum)

Palastes, 1912; Das Relief bei den Griechen, 1923; Der Sarkophag Caffarelli, 1925; Die Kunst der Antike, 1927; Olympia, 1936; Dic Akropolis, 1937; Altdorischc Bildwerke in Kor­ fu, 1938; szarkofág-tanulmányok, 1920—43. Szildgyi János György Rodin, Auguste (Párizs, 1840. nov. 12. Meudon, 1917. nov. 17.): francia szobrász; a múlt század utolsó negyedében s századunk elején a szobrászat legkiemelkedőbb és leg­ nagyobb hatású mestere. A modern szobrá­ szatban betöltött szerepének megközelítően pontos körülírásához csupa ellentétekben kell fogalmaznunk: bár művészetét egy eleve szobrásziatlan stílusfogalommal, az imp­ resszionizmussal szokták meghatározni, mű­ vei — a mozgás és a nagy emberi indulatok robusztus plasztikai kifejezése révén — a szobrászat örök érvényű alkotásai maradnak; bár életművének alig akadt méltó folytatója, és a 20. sz. szobrászata hamar szembefordult művészi szemléletével, mégis őt kell tekin­ tenünk a modem szobrászat első nagy képvi­ selőjének. Szobrainak részletekben gazdag, nyugtalan mintázása, a felületek festői fény­ árnyék hatása, a pillanatnyi benyomások kifejezésének képessége valóban az impreszszionizmus szobrászává teszi, másrészt azon­ ban súlyos művészi egyénisége, szimbólum­ teremtő ereje, életművének egyetemes emberi tartalma szétfeszíti bármely iskola v. stílus­ fogalom határait s ~ t korának egyedülálló, nagy szobrászává avatja. Csodálattal szemlélte s behatóan tanulmányozta a görög szobrászat remekműveit, az emberi test bravúros min­ tázását s ugyanakkor tömör egységbe fogla­ lását az antik szobrokról leste el. Hatott rá a gótikus szobrászat és Donatello is, de a leg­ erősebb hatást, 1876-i itáliai útján Michelangelo gyakorolta művészetére. Pályáját hosszú ideig sikertelenség és anyagi gondok kísérték. 14 éves korában kezdte el művészi tanulmá­ nyait a párizsi Ecole des Arts Décoratifs-ban. Rövid ideig J. B. Carpeaux-níl tanult, majd háromszor is megpróbálta felvétetni magát az Ecole des Beaux-Arts-ra, de mindannyi­ szor sikertelenül. Ekkor egy Constant nevű kőfaragómester mellé szegődött el, hogy megkeresse kenyerét. Később úgy emléke­ zett vissza erre a díszítőszobrászra, hogy tőle tanulta meg a mintázás művészetét. 1864-ben küldte be a párizsi Salonba első szobrát, a Törött orrú férfit, amely már egy kivételes tehetség félreismerhetetlen jelentkezése; a szobrot a Salon zsűrije visszautasította. 1864-től 1871-ig a kor divatos portrészobrá­ sza, A. E. Carrier-Belleuse mellett tanult a sevres-i porcelángyárban s közben épület­ dekoráción is dolgozott (Hőtel de la Paiva a Champs Elysées-n). - 1871-ben mesterével

ROD

84

ROD

85

együtt Brüsszelbe utazott s előbb vele, majd A. J. van Rasbourg belga szobrásszal együttmű­ ködve dolgozott a Tőzsde Palota, az Akadé­ mia és a Boulevard Anspach több palotája plasztikai munkálatain. Olaszo.-i tanulmány­ útja után, 1877-ben készítette első nagy mű­ vét, az Erckorszakot (egy példánya a Szépm. Múz.-ban), amely a remekbe mintázott férfi­ test nagyszerű, feszes mozdulatával az ember öntudatra ébredését sűríti egyetlen, kifejező művészi pillanatba. Megtisztulva minden hatástól, mintha a természetnél akarná újra­ kezdeni a művészetet, rendkívüli részletgaz­ dagsággal mintázta meg a nyújtózkodó férfi figuráját. Műve a Salonban heves vitákat váltott ki, azzal gyanúsították, hogy a szobor élő alakról készült gipszöntvény. Végül a zsűri mégis elfogadta a művet, amely a kö­ zönségsikert is meghozta alkotójának. 1878ban mintázta a Keresztelő Szt. Jánost. A szo­ borhoz meztelen férfitorzót készített tanul­ mányképpen (Lépő ember), amelyen expreszA. Rodin: Női arckép (Bp., Szépm. Múz.) szív erővel hangsúlyozta a test gazdagon kidolgozott izomzatának finom mozgásait. 1880-ban bízták meg az akkoriban tervezett Puvis de Chavannes, Clémenceau portréi stb.). Musée des Arts Décoratifs kapujának elké­ Művei gyakran több példányban készültek. szítésével. A Pokol kapuja c. hatalmas, sok­ Szenvedélyes rajzoló volt, vázlatai, mozdulat­ alakos kompozíció ihletője Dante volt, s tanulmányai a világ nagy múzeumainak (a 9 évig dolgozott rajta. A mű egy-egy figurája Szépm. Múz.-nak is) féltve őrzött kincsei. V. csoportja új meg új művészi problémát Műveinek gazdag gyűjteménye látható a jelentett, s így a Pokol kapujának alakjai, párizsi '-^-múzeumban. A francia gótikus melyeknek legtöbbje önálló alkotásként is katedrálisokról az alkotó művész szubjektiviismeretes, mintegy kirajzolják művészi fejlő­ désének útját. A kompozíció két legjelentő­ A. Rodin: A csók sebb részlete a kapu felett álló Három árny c. csoport és a híres Gondolkodó, amely ~ összes művei közül a legkoncentráltabban illusztrálja azt a heroikus küzdelmet, amelyet a művész az emberi szellem plasztikai kifeje­ zéséért vívott. i~ sikerei csúcsán is gyakran került szembe a hivatalos bírálók v. meg­ rendelők ízlésével. így járt másik monumen­ tális kompozíciójával, a Calais-i polgárok c. szoborcsoporttal, melyet Calais város tanácsa megrendelésére 1884-ben kezdett el mintázni, de csak elkészülte után 10 évvel, 1895-ben állítottak fel. Hasonló vitákat keltett Victor Hugo-emlékműve (1896) s főként Balzacról készített robusztus figurája (1898), fő művei­ nek egyike, a jellemábrázoló művészet legmonumentálisabb példája. Megrendelője, a Société des Gens de Lettres nem fogadta el a művet, amely csak 1939-ben kapott méltó helyet Párizsban. A századforduló évében megrendezett párizsi világkiállítás után ~ kivívta a kor legnagyobb szobrászát megillető elismerést. A nagy lélegzetű alko­ tások mellett számos kis remekművet hagyott az utókorra (A csók, A gondolat, Örök bálvány, Örök tavasz, Jean Paul Laurens, Bemard Shaw,

tásával írt tanulmányt (Les cathédrales de France, Paris, 1914). — írod. R. M. Rilke: A. R. Leipzig, 1924; E. A. Bourdelle: La sculpture et R. Paris, 1937; P. Gsell: R. beszélgetései a művészetről. Bp., 1943; E. Waldmann: A. R. Wien, 1945; Roh: R. Bern, 1949; Story: R. London, 195t; M. Aubert: Sculptures de R. Paris, 1952; Farkas Z.: R. Bp., 1959. Csorba Géza Rodriguez, Lorenzo (1704 к .—1774): spa­ nyol építész. Mexikóban működött, a spanyol barokk Churriguera-stílus egyik jelentős kép­ viselője. Fő műve, a Sagrario Metropolitano Mexico City dómjához csatlakozik. Rózsa­ színű falait fehér kőfaragás díszíti. Rodriguez Tizón, Ventura (Ciempozuelos, 17x7. júl. 14. —Madrid, 1785. aug. 26.): spanyol építész, Spanyolo. legjelentékenyebb építésze a barokkból a klasszicizmusba való átmenet idején. 1735-ben F. Juvara, később G. B. Sacchetti mellett dolgozott a madridi királyi palota újjáépítésénél. 1752-től az Academia de San Fernando építészeti osz­ tályának vezetője, 1764-től Madrid város építőmestere volt. Több madridi templom építése fűződik nevéhez. Roeder, Emy (Würzburg, 1890. jan. 30.— ): német szobrásznő. Darmstadtban B. H o e tg e r n é 1tanult. 1914 —33 között Berlinben dolgozott, a Novembergruppe tagja volt. A hitlerizmus elől Olaszo.-ba menekült, és csak 1949-ben tért vissza Németo.-ba. Mainzban telepedett le. Kezdetben az expreszszionizmus híve, szobrai F. Marc képei szelle­ mével rokonok. Később szigorúbb plasztikai D. Roentgen: írószekrény

nyelvet alakított ki; e korszakára hatott az R O D egyiptomi szobrászat. Roelofs, Willem (Amsterdam, 1822. márc. 10. —Berchem, 1897. máj. 12.): a 19. sz.-i holland tájképfestészet jelentős képviselője. H. van de Sande Bakhuysen tanítványa volt, de hatottak rá a barbizoni festők is. Főleg Brüsszelben és Hágában működött. Roentgen, David (Herrenhag, 1743. aug. и . —Wiesbaden, 1807. febr. 12.): német műasztalos Neuwiedben. Apjánál, Abraham ^ n é l tanult, akinek műhelyét 1772-ben át­ vette, majd Párizsban is létesített lerakatot. Az orosz és porosz udvarnak is szállított. Műhelyében közel 40 állandó alkalmazott dolgozott, s neves óraművesekkel és dekorátorokkal is együttműködött. Berlinben is létesített egy testvérvállalatot, de párizsi üzletét 1795-ben a forradalmi események miatt feladta. Élete végén közéleti és diplo­ máciai funkciókat is betöltött. Apja angolos bútorművészeti irányából indult ki. Hamaro­ san kialakította a festői hatású, képszerű intarziatechnikát s a fa színezésének és árnyalásának új módját. 1765—75 között az új intarzia­ technika bevezetésével alakította ki változatos stílusát az egész felületet beborító barokk rajzú, rocaille-os virágcsokroktól a drapériás, mértéktartóbb keretelésű munkákig. Búto­ rain megjelentek a chinoiserie-jelenetek is, 1775 —80 között stílusa klasszicizálóvá vált, 1780-ban bútorain az intarziadíszt párizsi modellek után készült gazdag bronzveretek váltották fel. 1790 k. készült darabjain egyre határozottabb az építészeti formaadás, amely­ nek következtében a bútorok elvesztették célszerűségüket, monumentális, reprezenta­ tív „építményekké” váltak. Némely későbbi bútora a közelgő empire jegyeit viseli magán. Műhelye megszűnte után tovább dolgoztak stílusában. Legjelentősebb bútorai Bécs, Leningrád, Berlin, Potsdam, Weimar, Lon­ don stb. múzeumaiban találhatók. Készített intarzialapokat, amelyeket Párizsban árult. — írod. H. Huth: Abraham und D. R. und ihre Neuwieder Möbelwerkstatt. 1928. Szabolcsi Hedvig R oerich: ->- Röhrich R oettiers: németalföldi eredetű éremmű­ vész család, melynek 17 tagja a 16 —19. sz.ban működött Angliában, Franciao.-ban és Spanyolo.-ban. A család alapítója Philip ~ (1596 —1669). Különösen jelentős volt Joseph (1635 —1703) és Jacques ~ (1707 —84) működése. Roffet, Roffect, Etienne (16. sz. első fele): francia könyvkötő és miniatúrafestő. 1533 — 48 között I. Ferenc udvari könyvkötője volt. Stílusa az aldina-kötések párizsi megfelelője. A kötéseken előforduló kettős körös bélyeg- 86

ROH

Ch. Rohlfs: A piros tető (Recklinghausen, Kunsthalle)

87

ző alapján feltételezik, hogy J. Grolier számára is dolgozott. Nyomatainak szignója alapján ,,Le Falcheur”-nek is nevezik. Rogat, Emilé (1770—Párizs, 1852. dec. 16.): francia éremművész. Számos müve közt magyar vonatkozású a szabadságharc emlé­ kére készült érme (1848). Rogerus von Helmarshausen, Rogherus, Rugerus (12. sz. eleje): német ötvös, szerzetes. A 12. sz. első évtizedeiben Helmarshausen kolostorában működött. Számos kutató azonosnak tartja Theophilus Presbytencl. Valószínűleg az ő munkája Paderbornban a dóm és a Szt. Ferenc-templom aranyozott rézből készült, vésett díszű portatiléje, s tanítványáé a mindern dóm niellóval díszített keresztje. Roghman, Roeland (1620 k. Amsterdam, 1686): holland festő és rézmetsző. H. Seghers hatása alatt erőteljes fény-árnyék kontrasztú tájakat festett, némiképp már a romantika előfutáraként. Rogier van der W eyden: -» Weyden, R o­ gier van der Rohácsek Anna, Martinszky Jánosné (Katymár, 1904. dec. 23.—Bp., 1953. ápr. 29.): festő, grafikus. Az Iparművészeti Főiskolán, valamint a Képzőművészeti Főiskolán Glatz

Oszkárnál tanult. 1940-től Mohácson élt. Hosszabb időt töltött Svájcban, ahol fi­ nom színharmóniájú pasztelleket festett. Munkásságára jellemzőek szellemes, könynyed, színezett rézkarcai. 1950-től a Nemz. Múz. restaurátora volt. Hátrahagyott mű­ veit a pécsi Janus Pannonius Múzeum őr­ zi. Rohbock, Ludwig (19. sz. közepe): nürn­ bergi festő és rajzoló. A Magyarország és Erdély képekben (1857) c. mű számára készí­ tett rajzai tették nálunk ismertté. Rohde Frigyes (18. sz. vége): festő. 1793ban az Esterházy hercegek kismartoni kas­ télyának dísztermében a dekorációs festést végezte. Rohlfs, Christian (Niendorf, 1849. dec. 22. — Hagen, 1938. jan. 8.): német festő és grafikus. A weimari akadémián tanult, később uo. volt tanár. Stílusa a finom naturalizmustól az elemző impresszionizmusig vezet. 1900ban megismerte a francia posztimpresszionis­ tákat (E. Seurat, V. van Gogh) és 1903-tól E. Nolde hatására az expresszionizmus elemeit is felhasználta művészetében. Fametszeteket, litográfiákat is készített. Művei a hageni ~ múzeumban találhatók. — írod. W. Sebeidig: Ch. R. Dresden, 1965.

R ohn Alajos (1850 —70 között működött): pesti rajzoló. Eleinte a Vasárnapi Újságnak rajzolt, majd kőnyomdát nyitott — Grund Vilmossal társulva — s számos litográfiát készített. Arcképek, látképek sora került ki intézetéből, itt készült el Vahot Imre kiadásá­ ban a Magyar írók arcképcsarnoka és Császár Ferenc kiadásában a Magyar ősök képcsarnoka. Rohner, Georges (Párizs, 1913. júl. 20. ): francia festő. G. Braque és A. Derain hatása érződik művein. Az új figuratív törek­ vések képviselője. rokokó - városépítészet, antik), végül a koráb­ ban Servius Tulliusnak tulajdonított, valójá­ ban azonban az i. e. 4. sz.-ban épült városfal azt a hét dombot magában foglaló terüle­ tet övezte, amelynek a Septimontium csak része volt (Palatinus, Capitolinus, Aventi­ nus, Quirinalis, Viminalis, Esquilinus, Cae-

ROM

A császárkori Róm a központi része (P. Bigot rekonstrukciója)

lius). Az un. serviusi falak képezték nagyjá­ ban a város köztársaság kori életének kereteit is, ~ a birodalom méltó székhelyévé a császárkor elején, Augustus korában vált, amikor a Mars-mezővel, Tiberisen túli, jobb parti területekkel stb. kiegészülve 14 közigaz­ gatási kerületre osztott, milliós világvárossá alakult. Aurelianus (3. sz.) a négyszáz éven át védelemre nem kényszerült várost falakkal vette körül, megközelítően a 14 regio kiter­ jedésében. 330-ban Konstantinápoly megala­ pításával ~ megszűnt az egész birodalom fő­ városa lenni, fejlődése megakadt, az „örök város” azonban tovább élt a N y -~ i biroda­ lom bukása után is. —Palatinus. A korai idők emlékét a domb ENy-i lejtőjén meg­ talált ún. Cacus-lépcső őrizte meg és azok a korai vaskorból származó telepnyomok, amelyek alapján az ősi, latin lakóházfor­ mát rekonstruálni lehetett. A köztársaság korában a Palatínuson lakónegyedek (Livia V. Augustus, a Griffek háza) és a domb széle­ in templomok is emelkedtek (Juppiter Victor, Magna Mater). Augustus idején alakult át a császárok rezidenciájává. Domitianus emelte azt az épületegyüttest, amely mindenfajta palota névadó őse lett. A palota Domus Flavia nevű, reprezentatív szárnya fogadócsarnokból, kápolnából, bazi­ likából, peristyliumos udvar után nymphaeub 9 mok vizével frissített tricliniumból állt, a Do­

mus Augustanát, a palota teraszos elrendezésű lakórészét stadion alakú süllyesztett díszpark egészítette ki. Nagyobb szabásúan utoljára Caesar fóruma Rómában (R. Thomsen rekonstrukciója)

r

-—l

ROM

Róma: A Colosseum és környéke

Septimius Severus építkezett a Palatínuson: fürdővel ellátott palotájának páholyából kitekintés nyílt a Circus Maximus arénájára, a palota D-i homlokzatába foglalt nym­ phaeum, a Septizonium a Via Appiát zárta le. — Capitolium. A Palatínustól ENy-ra fekvő dombon emelkedett a ~ i nép főiste­ nének, Juppiternek etruszk eredetű, három­ cellás temploma. Előtte volt a Tarpeji szikla, a domb megerősített pontján, az Arxon állt az állami pénzverde, Juno Moneta templomában. A ~ i szobrászat egyik reme­ ke, -» Marcus Aurelius lovas szobra csak a reneszánsz óta áll a Campidoglión, az ókor­ ban a Caelius dombja melletti Domus Lateranorum terét díszítette. —Forum Roma­ num (->■forum). ~ ősi történetének emlékeit őrizte meg a Palatínus E-i lábánál húzódó völgy is: az i. e. 9 —8. sz.-ból származó nekropolist, „Romulus sírját” (i. e. 8 —6. sz.), melyet a császárkorban a Lapis Nigerrel fedtek le, és az ingoványos terület víztelení­ tését szolgáló csatornát, a Cloaca Maximát. Valószínű, hogy már a köztársaság kora előtt kialakult a terület rendeltetése: a város gyüle­ kezési, közigazgatási és kereskedelmi köz­ pontjává vált, amely a K-i folytatásában létesült épületekkel együtt városszerke­ zetének cardóját képezte. ~ fóruma nem ölthette fel az egyszerre telepített városok szabályos tér formáját, területének történeti tradíciói miatt, viszonylagosan rendezett alakját a császárkor elején nyerte. Teljesen

kiépített állapotában a következő épületek szegélyezték: Ny-i, capitoliumi oldalát az állami levéltár, a Tabularium homlokzata zárta le, előtte a Porticus Deorum Consen­ tiunt, Vespasianus-, Concordia- és Saturnus-tcmplom - az államkincstár — alkotta a forum Ny-i szentélycsoportját. A népgyű­ lések régi helye, a comitium piazzettaként kapcsolódott a fórumhoz, előtte a szónoki emelvény a hajóorrokkal és talán az anag­ lypha Traianival díszített Rostra, mélyén a senatus üléscsarnoka, a Curia áll, amelynek eredeti bronzkapuja a San Giovanni in Late­ rano templomába került. A későbbiekben Septimius Severus diadalíve ékelődött a Rostra és a Curia közé. A forum belső térsé­ gét, areáját — amelyben emlékoszlopok és szobrok álltak — két oldalról az árusítóbó­ dék, a tabernák elrendezését megőrző Basi­ lica Aemilia és az öthajós, mellékhajóiban ~ i keresztboltozattal lefedett Basilica Julia — a kereskedés-közigazgatás két csarnoka — fogta közre, К felől pedig újabb templom­ csoport: a Dioscurok, Caesar, továbbá Anto­ ninus és Faustina temploma. A Palatinus lábá­ nál épült bibliotékában függesztették ki a ki­ szolgált légionáriusok névsorait, a könyvtár melletti Augustus-templom és Agrippa horreumai voltak a forum legdélibb épületei. ~ főterének másik épületkomplexuma Caesar temploma és Hadrianus császárforumnak is beillő, hatalmas porticusba foglalt, pseudodipteros rendszerű, kettős, Roma és Venus 90

ROM

91

istennőknek szentelt temploma között terült cl: itt emelkedett a Pontifex maximus épülete, a Regia, az örök tüzet őrző, kör alaprajzú Vesta-szentély, a Vesta-szüzek peristyliumos zárdája, — Titus diadalíve, Maxentius fiának, Romulusnak rotundája, épségben maradt bronzajtajával, mögötte a Sacrae Urbis Romae temploma, falán kőbe vésett térképével, végül Maxentius bazilikája, amelyben a thermák három keresztboltozat­ tal lefedett cella maediája (tepidariuma) dongaboltozatos oldalhajókkal bővített ön­ álló épületté formálódott. A Forum Roma­ num hatalmas antik épületegyüttese, amely K-en Constantinus diadalívévé1 és a Nero Domus Auréljához tartozó tó helyén épült ->- Colosseum tömegével zárult le, ~ mai városképét is meghatározza. Nero le­ rombolt palotája felett emelkedett Titus fürdője és a hellenisztikus szobrászat híres szoborcsoportját, a Laokoónt hajdan befo­ gadó Traianus-therma is. — Császárforumok. A Forum Romanum a város szerves része volt, mert együtt fejlődött magával ~val, a császárforumok azonban környezetüktől és egymástól is szinte függetlenül illesz­ kedtek a Capitolium EK-i oldalán el­ terülő városrészbe. A kisajátított lakónegye­ dek helyén emelkedő fórumok rendeltetése nagyjában megegyezett a Forum Romanuméval, alapformájuk porticusszal övezett tér volt, melynek mélyét templom zárta le. Caesar fórumának alaprajza bazilikához hasonlított, oldalhajóit oszlopsorral elvá­ lasztott tabernasor, tribunalját Venus Genet­ rix, a gens Julia istennőjének temploma ké­ pezte. Nem voltak üzlethelyiségek Augustus fórumán, a reprezentatív jellegű teret osz­ lopfolyosók és két exedra tagolta, a tűz­ veszély ellen épült védőfalai a Caesar gyil­ kosain bosszút álló Marsnak templomát fogták közre. Vespasianus fórumát a Tiberist és a város E-i részeit összekötő út szabadonhagyásával építették meg, Nerváét ennek az útnak a vonalába, így rajta a szokástól eltérően átközlekedést kellett biztosítani (Forum transitorium). A császár­ forumok legszebbike Traianusé volt, formai­ lag is, tartalmilag is összetettebb elődeinél: diadalkapus bejáratú nagy udvarának egyik oldalexedrájához emeletes vásárcsarnok kap­ csolódott, a tér végét haránttengelyes, öt­ hajós bazilika zárta, a császár halotti urnáját befogadó diadaloszlopa (->- Traianus-oszlop) két könyvtár között emelkedett, magának a megistenült Traianusnak temploma előtt. A császárforumok szomszédságában épült Constantinus-therma maradványai közül több szobor került elő, amelyek ma ~ tereit díszítik: Constantinusé a Campidoglio bal-

A római császárok palotájának részlete a Palatínuson, I . sz.

lusztrádját és a Dioscurokc a Piazza del Quirinalét. — Mars-mező, Tiberis bal partja. A Mars-mező középületeinek sorából ki­ emelkedett az első nagyobb szabású fürdő­ nek, Agrippa thermájának épületegyüttese, amelyhez a Pantheon is tartozhatott. A therma D-i oldalán köztársaság kori temp­ lomkerület feküdt (Largo Argentina). A császárkori építkezések emlékét e területen Augustus békeoltára, az Ara Pacis Augustae és tumulus formájú síremléke, Domitianus stadionja, Ffadrianus temploma, Antoninus Pius és Marcus Aurelius diadaloszlopa (->-Marcus-oszlop) őrizte meg. A Tiberis Róm a: Divus Julius templomának maradványai a Forum Romanumon, háttérben Antoninus és Faustina temploma

partján a Forum Holitorium, a zöldségpiac­ nak a körzetében állt Octavia porticusa, kapujával a Marcellus-színház felé nézve, Apollo Sosianus, ~ legrégibb márvány­ templomának közelében. A szomszédos Forum Boariumhoz három kisebb templom és tabernasor vezetett át, ahol a podiumtemplom típusú Fortima Virilis és az isme­ retlen nevű és rendeltetésű körperipteros, valamint a késő római idők két emléke, a négynyílású Janus Quadrifrons-ív és a pénzváltók domborművekkel díszített íve emelkedett. Ez a terület a 14 régióra osztott Circus Maximus nevű körzetébe tartozott, a város legnagyobb tömegszóra­ kozóhelye, a 200 ezer nézőt befogadó kocsiés lóversenypálya a Palatinus lábánál az ún. serviusi falak Porta Capenájáig húzódott. Innen indult a Via Appia, s haladt el —>- Cara­ calla thermái előtt. A Via Appiához hasonlóan az utak mentén, a városfalakon kívül temet­ kezőhelyek voltak, az Ostiába vezető út elején épült ~ legismertebb síremléke, ->- Cestius piramisa. — ~ egyéb kerületei. É-i és K-i részeinek eddig ismert antik emlékei ma már nem illeszthetők nagyobb építészeti összefüggésekbe, az elszórtan felbukkant objektumok nevezetesebbjei: ->- Diocletianus thermái, a praetorianusok tábora, a tízszög alaprajzú, kupolás, támpillérekkel gyámolí­ tott nymphaeum, a Minerva Medica, a Maece­ nas auditóriumának nevezett apszidiális csar­

nok, a Porta Praenestina (Porta Maggiore) R O M rusztikázott homlokzata előtt emelkedő, kemence formájú, Eurysacés-féle sír, a tufába vágott, háromajtós, stukkódíszes Basilica Sotterranea, a városfalba épített második ~ i amphitheatrum stb. és a Tiberis jobb part­ jának egyetlen megmaradt antik monumen­ tális emléke, Hadrianus mauzóleuma, az —►Angyalvár. Végül mindezeket kiegészítette a •'H civilizáció ma is eleven és felhasznált öröksége, az architektúrájukra legjellemzőbb mérnöki-műszaki alkotások sokasága: a Ti­ beris hidjai (Pons Aemilius, Fabricius stb.), a vízvezetékek (Aqua Appia, Marcia stb.) és a késő római idők grandiózus vállalkozá­ sának eredménye, a 19 km hosszú, Aurelia­ nus építtette városfal, amelynek 14 kapuja közül a Porta Asinaria, Appia és Ostiensis eredeti alakját is megőrizte. ~ kimeríthetetlenül gazdag későbbi mű­ emlékeiből csak a legfontosabbak rövid is­ mertetésére térhetünk ki. A San Callisto a Via Appia Anticán ~ egyik legfontosabb ókeresztény katakombája. Az 1. sz.-ból származik, Szt. Lucina és Cecilia sírja köré épült. A 3. sz. végéig temetkezőhelyül is szolgált. Szt. Cecilia sírboltja 7 —8. sz.-i bizánci freskókkal van díszítve. — A Praetex­ tatus katakomba a 2 —3. sz.-ból származó szarkofágokat tartalmaz, fülkéi stukkódísszel borítottak. — A Sant’ Ágnese fuori le Mura a 4. sz.-ban épült, a 7. sz.-ban átépítették, azóta

Róm a: A Porta Maggiore, i. sz. 3. sz.

ROM

Róm a: Az aurelianusi városfal részlete, 270 —280 k.

többször restaurálták. Háromhajós belsejét antik oszlopok tagolják. A 7. sz.-ban az oldalhajókat empóriummal magasították. Az apszis boltozatát 7. sz.-i bizánci mozaikok borítják. A bal oldali mellékhajóból közelít­ hető meg a Sant’ Agnese-katakomba. — A

San Clemente, ~ egyik legrégibb temploma római épület maradványára épített két templomból áll. Az alsó templomot — me­ lyet a 8. és 9. sz.-ban restauráltak — 1084ben szétrombolták. Maradványainak felhasználásával a 12. sz. elején épült a három-

R óm a: A Maxentius-bazilika, 306-313

hajós, bazilikális felső templom; a 18. sz.ban C. Fontana felújította. Főbejáratát kis előcsarnok előzi meg, amelyből egy oszlo­ poktól körülvett atrium nyílik. A felső templom padlóját a - *- Cosmas mesterek készí­ tették. Diadalívét 12. sz.-i mozaikok borít­ ják. A főbejárattól balra a Szt. Katalin-kápolnában vannak Masolino híres freskói Szt. Katalin életéből vett jelenetekkel. Az alsó templomban számos 9. és 11. sz.-i freskó­ maradvány látható. Alatta az i. e. 2. sz.-i római épület maradványai és egy Mithrasszentély található. — A Sta Costanza a 4. sz.-ban eredetileg keresztelőkápolnának épült, később Nagy Konstantin leányainak mauzó­ leuma lett, a 13. sz.-ban templommá alakí­ tották át. Centrális épület, kupoláját 24 gránitoszlop tartja. Boltozatait a legkorábbi ismert mozaikok díszítik (4. sz.). — A Sta Croce in Gerusalemme templomot a 4. sz.ban alapították; 1144-ben román stílusban átépítették (harangtornya ebből az időből származik). Barokk homlokzata a 18. sz. közepén készült. Háromhajós, barokk bel­ sejét korinthosi oszlopok tagolják. — A San Giovanni in Laterano ^ n a k egyik legrégibb nagy bazilikája. Nagy Konstantin alapította, a vandálok elpusztították, az 5. és 8. sz.-ban ismét felújították. A 896-i földrengés után a 14. sz. elején ismét felépítették; majd X. Ince pápa Borrominit bízta meg felújításával (1646—49), aki egykor háromhajós bazili­ kális belsejét hatásos és egységes térré alakí­ totta anélkül, hogy a régi székesegyház

külső falait megváltoztatta volna. A 19. sz. R Ó M közepén apszisát hosszabbították meg. Fő­ homlokzata (A. Galilei műve) két egymáson álló, attikával koronázott oszlopsorból áll. Padlóját a Cosmas mesterek készítették. Kerengője (12. sz. első harmada) mozaik inkrusztációs oszlopaival a román művészet kiemelkedő emlékei közé tartozik. — A San Lorenzo fuori le Mura a 4. sz.-ban Szt. Lőrinc kápolnája fölé emelt kisméretű, empóriumos templomból alakult ki. A 13. sz. elején a régi templomot szentélyként illesztették az új­ hoz. Ebből az időből származik ma látható oszlopos előcsarnoka és a campanile is. Kerengője 1190-től a 13. sz. közepéig épült. Homlokzatát a 13. sz. végén freskókkal díszítették. A bazilikán a 15. és a 17. sz.-ban is folytattak építkezéseket. Háromhajós bel­ sejét ión oszlopok tagolják. Két ambója és padlója a Cosmas mesterek munkája, diadal­ ívén a mozaik a 6. sz.-ban készült. — A Sta Maria Maggiore egyik legnagyobb bazili­ kája. 352 —366 között emelték, 432-ben megújították, majd a 12. sz.-tól többször megnagyobbították és restaurálták. Román stílusú harangtornya a 14. sz. végéről szár­ mazik. Apszisa 1670—75 között, főhomlok­ zata a háromíves loggiával és a porticusszal a 18. sz. közepén épült. Háromhajós, ión oszlopos belseje jól megőrizte az ókeresztény bazilika jellegét. A középhajóban és a diadal­ íven 5. sz.-i ótestamentumi és Krisztus életé­ ből vett jeleneteket ábrázoló freskók, apszi­ sában J. Torriti mozaikjai láthatók. — A Sta

Róm a: Piazza del Campidoglio

ROM 90 m

Róm a: Piazza San Pietro

Maria in Trastevere háromhajós, kazettás síremléke Mózes alakjával. — A Sta Sabina mennyezetű bazilika. A 4. sz.-ban alapították, az 5. sz.-ban épült, a 9. és 13. sz.-ban restau­ majd többször átépítették. Ma látható alak­ rálták. Főbejáratának az 5. sz.-ból származó ját a 12. sz.-ban nyerte. Campaniléje román fa kapuja az ókeresztény művészet jelentős stílusú. Diadalívén és apszisában 12 —13. sz.-i emléke (18 faragott tábláján ó- és újszövet­ mozaikok láthatók, a legalsó sorban P. ségi jelenetek láthatók). Háromhajós bel­ Cavallini hat mozaikkompozíciója (Mária sejét korinthosi oszlopok tagolják. Padlóját életéből vett jelenetekkel). — A San Paolo 5. sz.-i színes márvány borítja. — A Sto Stefano Rotondo ~ egyik legrégibb kerek fuori le Mura a Szt. Péter-templom után ~ legnagyobb temploma. Nagy Konstantin temploma. Feltehetően az 5. sz.-ban emelték Pál apostol sírja felett egy kis templomot emel­ régi római alapokon. Eredetileg három tetett, melyet a 4. sz. végén bazilikává épí­ koncentrikus hajója volt, 1450-ben átalakí­ tettek át. A 6. sz.-ban gazdagon díszítették tották kéthajóssá. A hajókat gránit és már­ mozaikkal. 1823-ban leégett, a 19. sz. köze­ vány oszlopok választják el egymástól. — A pén újra felépítették. Alapformájában és SSi Costna e Damiano 527-ben antik templom méretében megőrizte az eredeti 4. sz.-i helyén épült, a 17. sz.-ban restaurálták. Apszisát és diadalívét pompás 6. sz.-i mozai­ öthajós, kereszthajós bazilika jellegét. A kereszthajóból nyílik a kerengő, mely a 12. kok díszítik. — A Sta Cecilia in Trastevere sz. végén és a 13. sz. elején épült; mozaik római épület maradványain a 9. sz.-ban inkrusztációs oszlopai a román művészet átépített s azóta többször restaurált háromhaleggazdagabb emlékei ~ban. — A Sta jós templom. Freskódíszéből — melyet Cavallini készített — csak töredék maradt Pudenziana ~ egyik legrégibb keresztény temploma. A 4. sz.-ban épült egy római ház meg. Előtte atrium. Barokk homlokzatát helyén, később többször felújították. Cam­ román stílusú porticus előzi meg, melyen 12. sz.-i mozaikfríz látható. Campaniléje paniléje a 12. sz.-ból származik. Apszisát épült. — A Sta Prassede római 4. sz.-i mozaik díszíti. — A San Pietro 1113-ban in Vincolit az 5. sz.-ban alapították, 1475-ben alapokon épült háromhajós templom; 822restaurálták, majd a 18. sz. elején megújítot­ ben restaurálták, azóta többször átépítették. Szentélyének mozaikjai a 9. sz.-ból szár­ ták. Háromhajós belsejét dór oszlopok választ­ ják el egymástól. A jobb oldalhajóban lát— maznak. — A SSi Giovanni e Paolo helyén a 4. sz.-ban alapított ókeresztény bazilika 95 ható Michelangelo fő műve, II. Gyula pápa

Róm a: Villa Farnesina

állott, mely 1084-ben elpusztult. Újjáépíté­ séből származik törpegalériával tagolt fél­ köríves apszisa. Harangtornya téglából épült 1157 k. — A Sta Maria in Cosmedin helyén egyhajós templom állott, ezt a 12. sz.-ban empóriumos háromhajós bazilikává építet­ ték át. Harangtornya a 11. sz.-ban épült. A padló, az ambók, a főoltár baldachinja, a püs­ pöki szék stb. a Cosmas mesterek munkái. — A Sta Maria sopra Minerva háromhajós, kereszthajós gótikus templom. Építését 1280ban kezdték; a 15. sz. végén készült el telje­ sen. A firenzei Sta Maria Novella hatását tükrözi. — A Sta Maria della Pace a 15. sz. végén épült, a 17. sz. elején részben felújí­ tották. A homlokzat dór oszlopos, félköríves

porticusa P. da Cortona műve. A kupolával R O M koronázott templom alaprajza nyolcszög­ letes. Egyik kápolnájában Raffaello freskói láthatók. — A Sta Maria del Popolo 1427—77 között épült, belsejére a római reneszánsz stílus jellemző. Bernini restaurálta. A bal oldali mellékhajójából nyíló Chigi-kápolna Raffaello tervei szerint készült; ugyancsak ő tervezte a kápolna kupolamozaikját is. — A 15. sz.-ban épült San Pietro in Montorio udvarán áll Bramante korai fő műve, a Tempietto (1502) centrális épülete. Körülfutó dór oszlopsorával, finom kis kupolájával a korai Cinquecento nagy hatású, jelentős al­ kotása. — A Palazzo della Cancelleria, ~ egyik legszebb reneszánsz palotája 1483 — 15t i között épült. A Bramante építészeti hagyományaihoz kapcsolódó épület puritán homlokzata és kétsoros, loggiás udvara külö­ nösen figyelemre méltó. — A Palazzo Farnese ~ legszebb Cinquecento palotája. Alessandro Farnese megbízásából a főhomlokzat terveit 1514-ben az ifj. A. da Sangallo készítette; halála után az építkezést Michelangelo vezette tovább, az épület párkánya az ő tervei szerint készült. Az építkezést G. della Porta fejezte be (1580), neki köszönhető az épület szép hátsó homlokzata. Udvara a reneszánsz stíluskorszak egyik legszebb építészeti alko­ tása ~ban. Dísztermét a Carracci testvérek, valamint tanítványaik freskói díszítik. — A

Róma: A San Pietro belsejének részlete

96

ROM

Róm a: A Galleria Borghese szoborterme

97

Palazzo Venezia a 15. sz. közepén Barbo kardinálisnak épített nagyméretű, pártázazatos reneszánsz palota, zömök toronnyal és gazdagon kiképzett belső udvarral. Ma múzeum. — A Villa Farnesina pompás reneszánsz palota, melyet Raffaello, Giulio Romano, Sodoma és mások freskói díszí­ tenek. — Az II Gesíi ~ egyik legszebb s leg­ korábbi barokk temploma. Építését G. Vignola kezdte meg 1568-ban; G. della Porta fejezte be, akinek a homlokzat és a kupola köszönhető. Egyhajós, kápolnákkal ellátott belseje rendkívül gazdagon díszí­ tett. — A Palazzo del Quirinale a pápák városi lakhelyeként a 16. sz.-ban épült palota. 1870 —1946 között az olasz királyok szék­ helye volt, ma a köztársasági elnök reziden­ ciája. Főkapuja Bernini műve. Belsejében árkádos udvar, egyik oldalán nyitott loggiá­ val. — A Sant’ Andrea della Valle építését 1591-ben kezdték meg; 1650-ben C. Maderno fejezte be; homlokzata C. Rainaldi műve. Kupolája a Szt. Péter-templomé után a leg­ nagyobb ^b a n . Egyhajós, freskókkal és aranyozással díszített belseje jellegzetesen barokk. — A San Luigi dei Francesi templom 1518 —89 között épült. Szép reneszánsz homlokzata G. della Porta műve. Belseje háromhajós gazdag márványdíszítéssel. Egyik bal oldali kápolnájában Caravaggio 7 Művészeti Lexikon IV.

három oltárképe látható. — A Sta Maria degli Angeli a Diocletianus-thermák tepidariuma helyén épült, élete végén Michelangelo is dolgozott rajta, 1749-ben L. Vanvitelli építette át. Belsejében vörös gránit antik oszlopok. — A Piazza del Campidoglio, a Capitoliumi tér ~ legszebben kiképzett tere. Építése és rendezése Michelangelo tervei szerint a 17. sz.-ban fejeződött be. A térre lépcsősor vezet, mellyel szemben a Palazzo Senatorio (most városháza) áll. Jelenlegi épületét Michelangelo tervei alapján G. della Porta és G. Rainaldi kivitelezte. A palo­ tával szemben állva bal kéz felé a Palazzo Nuovo, ill. a Museo Capitolino, jobb kéz felől a Palazzo dei Conservatori, ill. Pinacoteca Capitolino épülete (Michelangelo tervei szerint átépítve) zárja le a teret, melynek közepén Marcus Aurelius lovas szobra áll. A tér mellett széles lépcsősor vezet fel a Sta Maria in Aracoeli templomhoz. A legenda szerint a 6. sz.-ban azon a helyen épült, ahol a tiburi Sybilla megjósolta Augustus császár­ nak Krisztus születését. 1250-ben a feren­ cesek újjáépítették. Belsejében antik oszlo­ pok választják el egymástól a három hajót. — A Piazza del Popolo ovális alakú tér. Közepén áll a II. Ramses korából származó 24 m magas obeliszk, amelyet Augustus hozatott Rómába és a Circus Maximusban

állíttatott fel. 1587-ben V. Sixtus pápa vitette mai helyére. — A Basilica di San Pietro in Vaticano, a Szt. Péter-templom a katoli­ kus világ legnagyobb temploma, az olasz reneszánsz és barokk építészet jelentős alko­ tása. Nagy Konstantin 4. sz.-ban emeltetett ókeresztény bazilikáját a 15. sz. közepén V. Miklós pápa megbízásából kezdték bővíteni s átépíteni. Ezeket a munkákat B. Rossellino és L. B. Alberti kezdte meg. II. Gyula pápa D. Bramantét bízta meg az építkezés foly­ tatásával (1506-tól, új tervek alapján). Bramante halála után Raffaello és G. da Sangallo kapcsolódott bele az építkezésbe; Raffaello latinkereszt alaprajzát utódai görögkereszt alaprajzra változtatták meg. Az iíj. A. da Sangallo működése után Michelangelo lett az építkezés vezetője, aki Bramante koncep­ ciójához nyúlt vissza s a munkálatokat halá­ láig vezette. Ezután Vignola, P. Ligorio, G. della Porta és D. Fontana dolgoztak a temp­ lomon. V. Pál pápa az eredeti latinkereszt alaprajz kiviteléhez ragaszkodott, s meg­ bízta C. Madernót a hajó meghosszabbítá­ sával. Monumentális barokk homlokzata Maderno nevéhez fűződik. Középső bronz­ kapuja Filarete műve. Leírhatatlanul gazdag belsejében nagy hatású alkotás Bernini barokk baldachinja. Jobb oldali mellék­ hajójának első oldalkápolnájában áll Michel­ angelo Pietá-ja. — A Palazzo Barberini ~ egyik legszebb barokk palotája. Építését C. Maderno kezdte, Borromini és Bernini fejezte be 1633-ban. Ma múzeum. — A Pi­ azza Navona egyik legharmonikusabban megkomponált, szökőkutakkal ékesített, ová­ lis tere az egykori Domitianus-stadion helyén. A tér közepén áll Bernini legszebb kútjainak egyik, a Fontana dei Fiumi, mely­ nek négy allegorikus szobra: a Duna, a Ganges, a Nílus és a Rio de la Plata a négy világrészt jelenti. A Fontana dei Fiumi előtt emelkedik a Sant' Ágnese templom, melynek pompás kéttornyos barokk homlokzatát Borromini építette. Görögkereszt alaprajzú belsejét gazdag márvány és arany díszítés borítja; középterét kupola fedi. — A Szt. Péter-templom előtti, elliptikus Piazza San Pietro ~ legmonumentálisabb tere. Kolonnádját Bernini tervezte. A tér közepén emel­ kedő obeliszk Héliopolisból származik s 1586-ban került mai helyére. — A Piazza di Spagna ~ egyik leghangulatosabb tere. Közepén áll a Fontana della Barcaccia, melyet feltehetően P. Bernini, G. L. Bernini apja tervezett. Ezzel szemben emelkedik az 1721—25 között épült rokokó lépcsősor (Spanyol lépcső), mely a tér felett álló obeliszkhez és a Trinita dei Monti templomhoz vezet. A templomot VIII. Károly francia

király megbízásából 1502—85 között emelték. R O M — A Sta Maria della Vittoria a 17. sz.-ban C. Maderno tervei szerint épült, belseje a leg­ pompásabb - diadalíveк (Rimini, Aosta, Susa, Pola, Carpentras stb.1, amelyek a Forum RonianuCaecilia Metella síremléke a római Via Appián, i. e. i. sz. vége

inon emelt Augustus-diadalív hatása alatt álltak. Az Augustus hosszú uralkodása alatt emelt épületek nemcsak nagy számukkal jelzik, hogy fordulópont állt be az ókori építészet történetében, hanem nagyjából egységes stílusukkal is, amelyet a görög épí­ tészet alapformáinak és díszítőelemeinek újszerű felhasználása, reprezentatív téregy­ ségek és gyakorlati rendeltetésű épületegyüttesek kialakítása jellemez. A szerkezeti megoldások jellemzői a boltív nagyszabású használata, a térhatároló exedra, a köztereket körülzáró oszlopcsarnok, nem voltak merő­ ben új vívmányok, alkalmazásuk gyakorisága és a birodalom hatalmát kifejező nagyszabású pompájuk, de ugyanakkor a görög építé­ szetből kölcsönzött harmóniájuk mégis új és azontúl mértékadó stílust jelentett. — A monumentális görög oltárépítészet hagyomá­ nyához kapcsolódik Augustus korának leg­ jellegzetesebb alkotása, az — ►Ara Pacis Augus­ tae, amelynek allegorikus, mitológiai és történeti témái, valamint a hellenisztikus művészet vívmányait klasszicisztikus modor­ ban felhasználó stílusa lépten-nyomon fel­ bukkan Itália és a provinciák (pl. Gens Augusta oltára Karthágóban) alkotásain. A portréművészetben az új eszményeket legkiválóbban a Prima Porta-i Augustusszobor testesíti meg. A császári ház és az udvar ízlésének legközvetlenebb tanúi azok a császári család használatára készített értékes dísztárgyak (-* Gemma Augustea, Portlandváza), amelyeknek ábrázolásain a görög I06

ROM

Augustus mauzóleuma Rómában, i. e. 28.

mitológia a hivatalos szimbolikával, a helle­ nisztikus realizmus pedig klasszicizmussal egyesül. Augustus korában találkozunk első ízben a római birodalom művészetének egyik legjellegzetesebb vonásával, a hivata­ los, császári irányzat meghatározó szerepével. A Rómából kiinduló tematika és stílus, amelynek kivitelezői görög mesterek voltak, meghatározója azonban a császári udvar volt, készséges követőre talált a birodalom kor­

mányzatának cs előkelő társadalmi rétegeinek tagjaiban, akik nemcsak a politikai célú reprezentatív alkotásokat, hanem a magán­ célra készült művek nagy részét is a hivatalos irányzatnak megfelelően készíttették cl. En­ nek révén a központi irányzat az egész biro­ dalom művészetére erős hatást gyakorolt, és hozzájárult a sokféle irányzat, stílus és ízlés kiegyenlítődéséhez. Az Augustus uralkodá­ sát követő évtizedekben, a Julius-Claudius-

Augustus temploma Barcelonában (rekonstrukció)

IO 7

Vespasianus császár (69—79) márvány portréja (Nápoly, Museo Nazionale)

Juppiter és Nemesis (?), római onyx kámea, 1. sz. közepe (Stuttgart, Württembergisches Landesmuseum)

dinasztia alatt, mintegy az 1. sz. közepéig lényeges változás nem történt, a portré (Ludovisi „Héra”, Claudius vatikáni szobra), a relief (cerveteri dombormű, Caere), a glyptika (—- Gemma Tiberiana), a toreutika (— - Colosseumot, amely méreteinek arányával, tökéletes technikai megoldásával és külsejé­ nek monumentális egyszerűségével minden idők amphitheatrum-építészetének példájává vált (közvetlen hatása alatt épült pl. Polában és Puteoliban az amphitheatrum). A Nero korabeli barokk törekvés leegyszerűsödését mutatja Vespasianus centrális elrendezésű

fóruma (Forum Pacis), amelyet az Augustusforummal az utóbbi elrendezését utánzó Forum Transitoriummal (Nerva) kötöttek össze. A ílaviusi építészet egyik legszebb alkotása — ►Titus diadalíve a Forum Romanumon, amelyben a hosszú előzetes kísérlete­ zések után ez a különleges emlékműforma Részlet a római Traianus-oszlop dombormű veiből

A capitoliumi istenek a császárt várják. A Traianus-ív domborműve Beneventóban, 114

tökéletes megoldást nyert. A Titus-ív belső nyílásának két domborműve, amelyek a zsidó háborúban aratott győzelem triumphusának jeleneteit ábrázolják, e korszak leg­ nevezetesebb szobrászati művei. Festői térha­ tásuk azonban csak egyik irányzata volt a Flavius-kori művészetnek (népiesebb szín­ vonalon mutatják ezt a törekvést a Hateriusok sírjának domborművei), amely inkább az előző korszakhoz csatlakozik, míg a késő flaviusi domborművek (Cancellaria-relieíek, párizsi suovetaurilia dombormű) már hatá­ rozottan klasszicizáló jellegűek, és az építé­ szetben megfigyelhető lehiggadás párhuza­ mos jelenségét képezik. A portrészobrászat­ ban Ncro korában a hellénisztikus pátosz újjáéledését figyelhetjük meg, míg később Áldozat Apollónak, a Constantinus-diadalív hadrianusi reliefje, 120 —130 k.

inkább a köztársasági portré aprólékos realiz­ R O M musa került előtérbe (Vespasianus portréi, Caecilius Jucundus-portré Pompejiből). A korszak falfestészetérc az ún. IV. pompeji stílus jellemző, amelyben a III. stílus síkszerűségc a II. stílus architcktonikus perspektívá­ jával keveredik, részleteiben pedig rendkívül élénk, csillogó íestőiség érvényesül. A flaviusi korszakkal kapcsolatban élénk vita tárgyát képezi a ~ fejlődési törvényszerűségeinek egyik középponti problémája, a klasszicizmus és a „barokk” v. festői irányzatok perio­ dikus egymást váltása. A behatóbb vizsgálat arra vall, hogy e két irányzat, bár az egyes korszakokban kétségtelenül tapasztalható valamelyik előtérbe jutása, a ~ történetének folyamán mindig párhuzamosan lépett fel, s egyik korszakban sem található egyikük kizárólagossága (pl. a „klasszicista” Augustuskorban a Farnesina-ház festői dekorációja). A klasszicizmus a görög művészet kincsestárá­ ból való táplálkozásból, a másoló tevékeny­ ségből s kész mintaképek variálásából, vala­ mint a reprezentatív műfajok ünnepélyes harmóniára való törekvéséből fakadt, míg az ezzel formailag ellentétes festői, barokkos és realisztikus tendencia képviseli voltaképpen a ~ fejlődésében mutatkozó haladást, amely ennek értelmében még a látszatra leginkább klasszicizáló alkotásokban is jelen van. Nem helyes tehát, ha az egyes periódusok jellem­ zésénél kiemelt tendencia mellett megfeled­ kezünk a másik irányzatról, s a történetét pusztán két stíluselv váltakozó fölülkerekedé­ sének tekintjük. A két tendencia dialektikus egységét Traianus korának alkotásai szemlél­ tetik a legjobban, amelyek bizonyos értelem­ ben a ~ fejlődésének csúcspontját jelentik. Traianus (98 —117) nagyszabású római épít­ kezései, fóruma, vásárcsarnoka és thermái, amelyeknek tervezője minden idők egyik legnagyobb építésze, damaszkuszi ApolloOszlopcsarnokokkal szegélyezett út a szíriai Apáméiból, 2. sz. (Brüsszel, Musée du Cinquantenaire)

r 10

ROM

A milétosi agora római kapuja, 165. к. (Berlin, Pergamon Museum)

dóros volt, а legjobb erényeit és legfonto­ sabb vívmányait testesítik meg. A hatalmas Forum Traiani a zárt építészeti egység töké­ lye, amely exedrás és ívelt falú határaival s körbe futó csarnokaival olyan külön világot

alkot, amely a benne tartózkodókat teljesen hatalmába kerítette, s a természetnél v. az esetlegesen kialakult építkezéseknél magasabb rendű szférába emelte. Ez az architektúra eszközeivel teremtett külön kozmosz a biro-

Katonai díszfelvonulás, az Antoninus-oszlop talapzatának domborműve, ióo k. (Róma, Vatikáni Múzeum)

III

Részlet a római Marcus-oszlop domborműveiből

dalomszervező, a politikai és társadalmi viszo­ nyokat jól organizáló és uralma alá hajtó római rendszer mesteri kifejezése volt, s hogy ez nem egy faj, nép v. ország sajátos stílusa, hanem a római állam uralkodó rétegéé, azt éppen a mester szíriai görög volta bizoLucius Verus császár (161 169) márvány portréja (Párizs, Louvre)

nyitja. A Traianus-forum nagy udvarából R O M a kétexedrás óriási bazilikán át lehetett a császár templomához jutni, amely előtt két könyvtárépület között emelkedett a még ma is álló diadaloszlop (-> Traianus-oszlop) tete­ jén eredetileg a császár szobrával. Az oszlop menetelesen felfelé futó dombormű-szalagja, amelynek az ephemer triumphusképek, az ókori keleti képkrónikák és a görög papirusz­ illusztrációk voltak előzményei, a leg­ nagyobb szabású történeti reliefjét hordozza. Traianus két dáciai hadjáratának eseményei az apró részletekig hatoló eleven realizmus­ sal, a római hadsereg fölényes technikai és szervezeti erejét, a légionáriusok nagyszerű helytállását és a szabadságukat védelmező dákok küzdelmét mély átéléssel ábrázolva bomlanak ki a szemlélő előtt. Bár ez a dom­ bormű sem jöhetett volna létre a görög művészet vívmányai nélkül, és bőven talál­ hatók benne hagyományos típusok és meg­ oldások, egészében mégis új és sajátosan római. Stílusát nem lehet sem a klasszicizmus, sem a realisztikus illuzionizmus fogalma alá rendelni, még kevésbé valamilyen népies irányzatnak nevezni. A klasszikus művészet fegyelme és antropocentrizmusa nyilatkozik meg a véres események, a gesztusok, az arcok mértéktartó bemutatásában, a lényeges ele­ mek kiemelésében és az emberalak domináló szerepében. A széles körök felé irányuló mesélő propagatív szándék és a hellénisztikusrómai tér- és tájábrázoló irányzat jut kifejezésra a tömegjelenetek és a környezet be­ mutatásában. Ezek az eszközök a császárság és a világot kormányzó birodalom vezető eszméjének szolgálatában állnak, amely azon­ ban már korántsem olyan exkluzív, mint az Augustus- v. Flavius-kori domborműveké, hanem a hadsereg és a katonák érdemeinek kidomborításával a birodalom polgárságának egészét magasztalja. Traianus római és beneventumi diadalívének ( diadalív) dombor­ művein, valamint portréin a megszakítatlan hömpölygésű frízzel szemben koncentráltabb formában nyilatkozik meg a korszak érett stílusa, amely az ókori művészetnek szinte minden vívmányát egyesíti, az eklekticiz­ musnak azonban a forma harmóniája és a kifejezés ereje emeli fölébe. A ~ Traianus korában még nem mondta ki az utolsó szót, kétségtelen azonban, hogy ebben az időben, a birodalom legnagyobb ki­ terjedésekor, a kiváló uralkodó alatt s a rendszer egy évszázados nyugalmi álla­ potot hozó teljes kiérlelődésének szaka­ szában később vissza nem térő magaslatra jutott, amelyhez képest a további fejlődés már a következő, késő antik —kora közép­ kori művészet kialakulását készítette elő. 1 12

y[

Az i. sz. 2. sz.-ban —a viszonylagos béke és а széles körökre kiterjedő gazdasági prosperitás korában — a római birodalomban áttekint­ hetetlenül nagy mennyiségű alkotást ered­ ményező művészeti tevékenység bontako­ zott ki. Az alkotások zömét a fejlett városi civilizáció térhódításával járó díszítő- és alkalmazott művészet hozta létre, amelynek termékei többnyire nem saját és önálló művészi értékük, hanem az egyes társadalmi rétegek és népek ízlésének megismerése miatt érdemelnek figyelmet. A köznapi használatra készített művészeti árut rendszerint sokszo­ rosító eljárással, iparszerűen gyártották a fejlettebb központokban, nem annyira helyi fogyasztásra, mint inkább nagyobb területek, gyakran távol eső provinciák piacai számára. A dekoratív műfajok terén, a falfestészetben, a mozaikművességben és a szobrászatban is a piacra termelés uralkodott, azzal a különb­ séggel, hogy a mintakönyvek alapján dolgozó vándormesterek elégítették ki a kisebb fel­ vevőképességű területek igényeit. Még a legigényesebb műfajokban, mint a szarkofág­ plasztikában, szobor- és festménymásolásban is dominált a távoli piacokra való termelés. Ilyen körülmények között a birodalom igen vegyes összetételű lakosságának művészi ízlése egyre inkább uniformizálódott, s olyan patronszerűen alkalmazott ábrázolási típuskincs alakult ki, amelyet a legkülönbözőbb műfajokban és területeken egyaránt megtalá­ lunk. A birodalom népeinek művészeti egységesítéséhez jelentősen hozzájárult to­ vábbá a hivatalos művészet már említett szerepe, amelynek hatása elsősorban a köz­ ponti irányelvek szerint vert és tömegesen forgó pénzérmék és a birodalom minden pontjára eljuttatott császárképek révén érvé­ nyesült. További összekötő kapcsot jelentett a városi élet uniformizálódása. A váro­ sokban összpontosult a birodalom ural­ kodó rétege, amely lakóhelyét nemcsak a civilizáció és luxus vívmányaival kívánta ellátni, hanem külsőleg is a fővároshoz és a legfontosabb központokhoz igyekezett ha­ sonlóvá tenni. így aztán Britanniától Szíriáig és Afrikától Pannóniáig a városok képe, elrendezése, középületei egyre hasonlóbbá váltak. Minden fontosabb város főútvonalát oszlopsorokkal és csarnokokkal szegélyezték (Korinthos, Milétos, Damaszkusz, Palmyra, Apamea stb.), mindenütt díszes fórumokat építettek, amelyeknek középpontját rend­ szerint a császárkultusz v. az állam hivatalos istenségeinek temploma képezte. A városok elmaradhatatlan középületei voltak a fürdők, színházak, amphitheatrumok. A kisebb helyi különbségektől eltekintve a leglényegesebb 13 eltérés a birodalom K-i és Ny-i fele között 8 Művészeti Lexikon IV.

Várostrom Septimius Severus római diadalívéről, 203

figyelhető meg. Míg a K-i tartományokban a görög és a K-i elemekkel keveredett hellénisztikus művészet hagyományai képezték a császárkori művészet alapját, addig a Ny-i provinciákban, amelyek a római hódítás előtt jórészt a törzsi társadalom fokán álltak, a római katonaság és kereskedők rakták le a közvetlen görög hatástól mentes, itáliai és Róma városi mintákat követő kultúra és művészet alapjait. A római birodalom kultu­ rális arculatára jellemző univerzalisztikus tendencia ellenére a legtöbb tartományban továbbra is megmaradt a művészet helyi színezete, amely azután a római uralom gyen­ gülésével v. megszűnésével gyakran új erőre kapott. A helyi ízlés és stílus azonban csak Septimius Severus császár és felesége az Argentariusok ívén Rómában, 204

olyan területeken mutatható ki, amelyeknek már a római foglalás előtt is sajátos művésze­ tük volt, így pl. Ny-on a kelta lakosságú provinciákban, főleg Galliában, K-en pedig Görögo.-tól eltekintve Egyiptomban és Szíriá­ ban. Az erőteljes hagyományokkal nem ren­ delkező területek művészetében megfigyel­ hető sajátos stílus, más szóval az uralkodó ízléstől eltérő ún. provinciális művészet alapját nem annyira az egyes népek v. nép­ törzsek önálló művészeti felfogása képezte, hanem a területileg perifériális, társadalmilag alacsonyabb helyzetben élő rétegek nagyjában hasonló életviszonyai. Csak ezen az alapon érthetjük meg, hogy a provinciális művészet bizonyos alapvető vonásai (a frontalitás a szobrászatban, a szemköztnézet és a perspektívátlanság a domborműben és a festészetben, a plasztikai ábrázolás fejletlensége, a geometrizáló formaadás, a lineáris részletkidolgozás stb.) a legkülönbözőbb területek és népek helyi művészetében csaknem azonos jelleggel észlelhetők. A központi, „birodalmi” művé­ szetnek és a „provinciális” művészetnek gyakran kiáltó ellentétét a legjobban a Traianus-oszlop és a Dobrudzsában feltárt -*■ Tropaeum Traiani nagyjából egykorú dom­ borműveinek összevetése szemlélteti. ( ró­ mai provinciális művészet) A fiihellén Hadrianus császár uralkodásának idejét (117 —138) a ~ klasszicista korszakai közé szokás sorolni azon az alapon, hogy a szobrászatban, különösen a domborműben és a portréban (pl. a Constantinus-íven fel­ használt vadász-reliefek és az Antinoosportrék) a klasszikus stílus akadémikus fel­ újítása figyelhető meg. Ekkor indul meg a nagy jövőjű márvány szarkofágok tömeges készítése a gazdag római családok sírboltjai

számára. A Hadrianus-kori példányok egy R Ó M részét a régi görög hagyományokat felújító füzérdísszel látták el, a szimbolikus célzattal kiválasztott mitológiai ábrázolásokat pedig klasszicista modorban faragták ki. A klasszi­ cista irányzat azonban, amely mint Augustus korában, ekkor is a régi állapotok konzer­ válására való törekvésnek volt kifejezője, csak egyike a Hadrianus-kori művészet ten­ denciáinak. Mellette és tőle el nem választ­ hatóan tovább halad, sőt újabb szakaszába lép az a fejlődés, amely a ~ e t a klasszikus görög művészet formavilágát túlhaladó és felbontó irányba terelte. A szobrászatban a futófúró egyelőre még mértéktartó, de általános használatának bevezetése olyan fej­ lődést nyitott meg, amely végül a plasztika klasszikus fogalmának teljes szétrombolásához vezetett. A szemcsillagnak festés helyett plasztikai eszközökkel való jelzése, a pupilla kifúrása arról tanúskodik, hogy megindult az emberkép döntő átalakulása, amelynek során később a valóságos testi létezést teljesen alávetették a szemekben kifejezésre jutó transzcendens szellemiségnek. — A tarto­ mányaiban utazgató Hadrianus sokat tett a birodalom városainak amúgy is nagy lendü­ lettel folyó szépítése érdekében. Korának nagyarányú építkezései (pl. az athéni könyv­ tár, az ostiai Capitolium, az ephesosi Hadrianeum, a pergamoni Traianeum, a nagy thermák Leptis Magnában stb.) közül azok a Róma városi építmények a legfontosabbak, amelyeket részben damaszkuszi Apollodóros segítségével maga a császár tervezett (Panthe­ on, Hadrianeum, Venus és Roma temploma). A korábbi fürdőépületből átalakított Pan­ theon lenyűgözően tökéletes kupolás tere a ~ nagy újítása, s az egész ókori építészet

A római Praetextatus katakomba egy freskója, 3. sz. eleje

ROM

Rómaiak és barbárok csatája, Ludovisi-szarkofág, 3. sz. közepe (Róma, Museo Nazionale)

egyik legnagyobb hatású és példaadó alko­ tása. A műkedvelő császár építő szenvedélyét és fantáziáját, amelynek bírálata miatt Apollodóros kegy vesztéssel és halállal bűnhő­ dött, tiburi magánbirtokán korlátlanul bon­ takoztatta ki. A Villa Hadriana (-- Baalbek, Palmyra, Gerasa, Ephesos, Niha stb.), a császárszentélyekkel (Sagalassos), thermákkal (Ephesos, Milétos). A birodalom határain Hadrianus óta gyors ütemben erődített határ­ védő vonalat építettek ki (limes), amelyen szabályos közökben őrtornyok, erődök és várszerűen kiépített katonai táborok létesül­ tek. Ez utóbbiaknak városias berendezkedé115 sük volt, s mellettük gyakran még külön 8*

polgári települések keletkeztek. A katonai táborok szabályos elrendezése szolgált min­ tául a polgári városok építkezése számára is. Az épületek külső és belső falait emeletes díszarchitektúrával tették pompázatossá, amely a színházak kulisszafalam alakult ki (Aspendos, Gerasa, Sabratha), de más rendeltetésű épületeknél is alkalmazásra talált (milétosi kapu, baalbeki templomudvar, petrai sírok). A nagyvárosok képét a sok­ emeletes, téglából épült bérkaszárnyák és gazdasági épületek határozták meg, amelyekKocsihajtók, római mozaik, 3. sz. eleje (Róma, Museo Nazionale)

Trebonianus Gallus császár (251—253) bronz portréja (New York, Metropolitan Museum)

nek földszintjét árkádos üzlethelyiségek fog­ lalták el (-- Constantinus diadalíve Rómá­ ban, amelynek szobordíszét túlnyomó rész­ ben Traianus-, Hadrianus- és Antoninus-kori alkotásokból állították össze. Az egykorú domborműveken ezeknek stílusától élesen eltérő, grafikusan vésett és természetellenesen arányuló alakokat, pcrspektívátlan, szimboli­

kus kompozíciót találunk. Ezek a vonások jellemzik a többi állami dombormű (decennalia-bázis, Galerius-ív ->- Thesszalonikiben stb.) és a szarkofágreliefek stílusát is. A való­ ságtól való szinte primitív jellegű elfordulást s a klasszikus minták vértelen szkémává való egyszerűsítését figyelhetjük meg a festészet­ ben és a mozaikművészetben is (Junius Bassus-bazilika, vatikáni Vergilius-kézirat stb.). Az építészetben maradt meg leginkább a hagyomány folytonossága, mint ahogy a római Maxentius-bazilika, a boltozatos tér­ képzés nagyszerű római hagyományainak méltó folytatója mutatja. Itt is megfigyelhető azonban egy új irányzat kialakulása, elsősor­ ban a korábbi fantáziadús térszerkesztés megmerevítése (Diocletianus spalatói palo­ tája, a római erődített tábortípus palotává formálása, SpalatoJ és a korábban több központú, változatos szimmetriával összefo­ gott tércsoportosítás helyett az épületeknek egy pontra való koncentrálása, az isteni és a császári abszolutizmus ellenkezést nem tűrő rendszerének architektonikus megtestesítése. A 3. és főleg a 4. sz.-ban az építkezések jelen­ tős részét az erődítmények és városfalak tették ki (aurclianusi fal Rómában), s az építkezés központjaivá először a tetrarchák Rómától távoli székhelyei (pl. Trier, Nikomédia), majd az új főváros, Konstantinápoly 122

ROM váltak. — Constantinus egyeduralmának kezdetétől (323) a késő antik művészet törté­ nete egyre elválaszthatatlanabb az államvallás­ sá emelt kereszténység művészetének törté­ netétől (->- ókeresztény művészet). A legkiemel­ kedőbb alkotások, amelyeket az új vallást pártoló császárok készíttettek, jórészt a kereszténység céljait szolgálták, vagy eszméit fejezték ki, s a keresztény tematika a szarko­ fágplasztikában, falfestészetben és mozaik­ művészetben, valamint a kisművészetben is egyre nagyobb szerepet kapott. A keresztény­ ség mindamellett nem hozott új stílust, s legalább még egy évszázadig a fejlődés az antik hagyományok vonalán haladt tovább. A 4. sz. hátralevő részében a tetrarchia korának erőszakos antiklasszikus irányzatát kiegyenlítő fejlődés figyelhető meg. A század második negyedében a klasszikus hagyomá­ nyok felélesztése révén ismét felülkerekedett a lágy és harmonikus formaadás (Constan­ tinus portréi a Lateránban és a Capitoliumon), a klasszikus művek másolása (Monte Cavallo Dioskur-szobrai, Konstantinápoly régi alko­ tásokkal való díszítése), a realisztikus ábrá­ zolás a domborműben és a mozaikokon (Heléna-thermák Victoria-alakjai, Sta Costanza mozaikja). A klasszicista formaadás a század közepének keresztény témájú al­ kotásaiban is előtérbe lépett (Junius Bassus-szarkofág, trónoló Krisztus a római Nemzeti Múzeumban). A század harmadik negyedében a fejlődés két irányban bontako­ zott ki. Az ellentétes irányzatok ötvöződése útján a —- Scarabantia —Sopron, Carnuntum —Deutschaltenburg érintésével. A K-i részeken, a Duna mentén haladó limes (határmenti erődítés­ hálózat) környékén a katonai és állami beren­ dezkedés az I . sz. végére fejeződött be. Jelen­ tősebb helyek a limesen: Arrabona —Győr, Brigetio —Szőny, Aquincum —Óbuda, ->- Intercisa —Dunaújváros (korábban Dunapentele); a belső vonalon: Gorsium—Tíc, Sopianae —Pécs stb. A 2. sz. elején Pannó­ niát két részre osztották: Felső-Pannónia székhelye Carnuntum, Alsó-Pannóniáé Aquincum volt. — Pannóniában kezdetben az itáliai, főleg É— itáliai művészet hatása érvényesült, különösen Ny-Pannónia vé­ dettebb, nyugodtabb körülmények között élő, nagyrészt itáliai eredetű lakossággal benépesített városaiban. Ezen a vidéken általában magasabb szintű művészi élet alakult ki, mint a limes menti, elsősorban katonai célokat szolgáló településeken. Része volt ebben Aquileia közvetítése mellett a már korábban római befolyás alá került szomszédos, az egykori Ausztria területén fekvő Noricummal való érintkezésnek is.

A polgárvárosi nagy közfürdő alaprajza Aquincumban (Hajnóczi Gyulától) 1. vetkőzőhelyiség, 2. hideg fürdő, 3. langyos fürdő, 4. meleg fürdő, s. gőzfürdő, 6. latrina, 7. kapus

I25

ROM

Mithras-szentély Aquincumban (Schauschek J. rekonstrukciója)

Az É-itáliai hatások mellett csakhamar Ny-i, elsősorban galliai és germániai kapcsolatok fejlődtek ki, főleg a provincia K-i részein. A Rajna mellékéről ide vezényelt csapatok mellett pl. Aquincumban már a 2. sz. első felében kölni kereskedők jelentek meg. A Balkánon át К felé is kiépült az összekötte­ tés, amely különösen a 3. sz.-tól Szíriáig terjedt. A különböző erővel jelentkező hatá­ sokat az importált művészi termékek mellett az ide vándorló, műhelyt alapító mester­ emberek és művészek közvetítették. Korán megmutatkozott a helyi lakosság művészi látásmódja is. Ezekből az összetevőkből ala­ kult ki a pannóniai római kori művészet, amely a birodalmi civilizáció egységesítő törekvéseinek felszíne alatt sajátos, egyéni színezetű alkotásokat is hozott létre. A pro­ vincia belsejében a helyi, kelta jellegű lakos­ ság sokáig csaknem zavartalanul őrizte ősi Az aquincumi katonai amphitheatrum alaprajza

kultúráját. Ezzel szemben a római műveltségű és részben itáliai származású földbirto­ kosok az I. sz. végétől épülő villáikban vidé­ ken is a romanizáció s ezzel együtt a római jellegű művészet terjedését biztosították. Az építészeti emlékeket a Carnuntum közelé­ ben fennmaradt ún. Pogánykapu (Heidentor) kivételével lényegében csak alapfalaikban ismerjük. Mo. területén eddig legteljesebben az aquincumi ún. polgárvárost tárták fel. A Marcus Aurclius-kori nagy markomann quád háború pusztításai következtében a maradványok elsősorban a későbbi városról adnak képet. Az aquincumi katonai városban, Óbuda területén, ahol a modem város a római romokra épült, csak egyes épületek feltárására kerülhetett sor. Hasonló a helyzet Szombat­ helyen és Sopronban is. Folyamatban van Gorsium feltárása Tác mellett. Itáliai, római mintára a városok középpontja Pannóniában is a forum volt a Capitoliummal és más középületekkel. Capitolium nyomai Savariából és Scarabantiából ismeretesek. Savariában feliratok szerint Domitianus korában erős fellendülés tapasztalható, lehetséges, hogy a Capitoliumot már ekkor kezdték építeni. Gazdag kiképzéséről egy ornamentális díszí­ tésű párkányrész ad fogalmat. Scarabantiában a Capitolium alapfalait is megtalálták. A 2 —3. sz. fordulóján épült Savariában az Isis-temp­ lom ( Szombathely) gazdag szobrászati dísz­ szel, előtte oszlopsoros porticusszal, szent kerü­ let középpontjában. Aquincumban egy oszlop­ soros kis kerek templom valószínűleg romanizált helyi anyaistenség kultuszát őrizte. A K-i vallások kultuszhelyei között a Pannó­ niában igen elterjedt Mithras-szentélyek válnak ki mélyített középtérrel és két oldalt emelt padozattal ellátott, sajátos alaprajzuk­ kal és berendezésükkel. Több mithraeumot tártak fel a bikaölő Mithrast ábrázoló kultusz­ képpel és más szobrászati dísszel a 3. sz.-ból Aquincumban. Az eredeti barlang emlékét legjobban a sziklába vágott fertőrákosi mithraeum tartotta meg. A világi rendel- I2Ó

ROM

tetésű épületek közül kiemelkedik Aquin­ cumban, a Hajógyár-szigeten feltárt, való­ színűleg Hadrianus helytartósága idején megkezdett, többször bővített és átépí­ tett, dísztermekkel, szentélyekkel, fürdőmedencékkel ellátott, falfestményekkel és mozaikokkal díszített helytartói palota. Fel­ iratok és szórványos irodalmi adatok tanúsít­ ják, hogy maguk a császárok is építkeztek Pannóniában, de hivatalt viselő polgárok is emelték városuk fényét építkezéseikkel. Aquincumban pl. szökőkút, nymphaeum, díszkapuzat épült ily módon. Itáliai mintára épültek az amphitheatrumok és közfürdők. Aquincumban két amphitheatrumot ástak ki, egyiket a polgárvárosban, a másikat Óbudán, a katonai városban. Scarabantiában amphitheatrumról, Savariában színházról tudunk. A fürdők közül jelentős az aquincumi polgár­ városi nagy közfürdő és a Flórián téri tin. nagyobbik katonai fürdő. A városi magán­ házakban, így Aquincumban is a lakóhelyisé­ geket udvarok és folyosók körül csoportosí­ tották. A házakat gyakran látták el fürdővel, nem hiányzott a fűtőberendezés sem. A váro­ sok peremén oszlopsoros, tornácos villák épültek. A budai hegyvidéken legismertebb a csúcshegyi villa. Vidéken, a földbirtokok középpontjában gazdasági épületekkel, mű­ helyekkel körülvéve épültek a villák. Köztük legjelentősebb az egész épületcsoportból álló, többszörösen átépített, falfestményekkel és mozaikokkal gazdagon díszített villatelep ->- Balácán. Sok villa volt a Balaton környé­ kén. — Tömör, egyszerű monumentalitásuk­ kal a műemlékek közé sorolhatók a limes mentén épült, fallal körülvett katonai táborok parancsnoki épülettel, tábori szentéllyel, tiszti lakásokkal, legénységi szállásokkal, istállók­ kal, raktárakkal stb. A falakat a négy kapuzat mellett, továbbá a sarkokon és közben is, szabályos távolságokban, korábban befelé Mithras-dombormű Sárkesziből (Székesfehérvár, István Király Múzeum)

127

Aratás, római freskó töredéke Aquincumból (Budapesti Történeti Múzeum)

ugró négyszögű, később kifelé néző, félkör­ íves tornyokkal erősítették meg. Legteljeseb­ ben Intercisa, Brigetio és Campona — Nagy­ tétény táborát ásták ki. Az épületek külsejét oszlopok, pillérek, faragott párkányok, antefixek, egyes esetekben — mint pl. a savariai Isis-szentélyen — alakos frízek tagolták és Mozaikpadló Balácáról, 2 —3. sz. fordulója (Országos Történeti Múzeum)

RÓM

Hercules és Nessus kentaur, aquincumi villa mozaikpadlója a Meggyfa utcában, 3. sz. eleje

díszítették. Az oszlop- és pillérfők legked­ veltebb formája a korinthosi fejezet leegysze­ rűsített, zártabb és tömörebb, egy- v. több levélsoros változata volt. Az oszloptörzs gyakran barázdált. A párkányok lépcsős be­ osztásúak, helyenként növényi ornamentiká­ val, kymával, tojássorral stb. díszítettek. A tető szélén elhelyezett, maszk alakú antefixek általában terrakottából készültek. A falakat kőből emelték, különböző techni­ kával. Gyakori a téglafalazás, kő alapzaton, habarcsos kötőanyaggal. Vannak betonke­ ménységű öntött falak is. Az épületeket többnyire téglával fedték. Egy korai felirat­ ból tudjuk, hogy az építkezéseken eraviscus kőművesek is dolgoztak. Az épületek belsejét falfestményekkel, stukkóval és mozaikokkal díszítették. A falfestészet legjelentősebb em­ lékei a balácai villában és Aquincumban maradtak fenn. ->- Balácan az ún. pompeji III. és IV. stílus (-► Pompeji) hagyományait követve, valószínűleg Itáliából bevándorolt festők dolgoztak. —►Aquincumban a helytartói palota korai falfestmény-maradványai a Flavius-kori ún. kandeláberstílus továbbélését mutatják. A 2. sz. első felében készültek az aquincumi ún. festő-lakás girlandos, levegős falfestményei is. A 2. sz. második felében és a 3. sz. elején a falfelületeket elborító dús növényi minták mellett kedvelték az alakos jeleneteket is (Baláca: szüretelők, Aquincum: aratójelenet stb.). Legújabban Brigetióban találtak falfestményeket mitológiai jelenete­ ket ábrázoló képmezőkkel. A 3. sz.-ban a

márványutánzatú, ún. II. inkrusztációs stílus különböző változatai terjedtek el. A falfest­ mények felső lezárását a műhelyekben több­ nyire előre elkészített s a helyszínen felerősí­ tett, növényi ornamentikával borított v. figurális díszü (pl. szárnyas szirének, rohanó bikák) stukkópárkányok alkották (Brigetio, Intercisa, Aquincum). A festett falmezőket helyenként lapos stukkópillérek tagolták. Felhasználták a stukkót mennyezetek díszí­ tésére is kazettás beosztással (pl. csúcshegyi villa). A padozatokat többnyire egyszerű, fehér-fekete színű, pusztán mértani mintás mozaikokkal díszítették (Baláca, Aquincum, helytartói palota), de maradtak fenn színes kövekből rakott mozaikok is alakos díszű emblémákkal. Ezeket mintakönyvek alapján többnyire vándorló mesterek készítették, akik azonban helyi kőanyagot használtak. Itáliai kapcsolatokra mutat egy, csak rajzban fenn­ maradt mozaik Savariában, megszemélyesí­ tett évszakok ábrázolásával. A Severusok korából való Balácáról egy nagyméretű és egy kisebb mozaik, mindkettő apszisos lezá­ rással. A kisebb mozaik emblémája két fácán­ szerű madarat ábrázol, a nagyobbik mozaik emblémája elpusztult. Az aquincumi hely­ tartói palota egyik, 3. sz.-i mozaikján tengeri állatok —köztük delfin —láthatók. Az aquin­ cumi polgárváros épületeiből kerültek ki a Dirce bűnhődését és a birkózókat ábrázoló mozaikok. Aquincumban, a katonaváros É-i villanegyedében a 3. sz. elejéről való, részben dionysikus tárgyú mozaikokat tártak fel.

128

ROM

A Hercules és Nessus kentaur kalandját ábrázoló mozaik finom és gondos kidolgozá­ sával tűnik ki. A szobrászat és az iparművészet emlékei jó képet adnak arról, miként illeszkedett be Pannónia a római birodalmi művészet egé­ szébe, s miként érvényesültek a helyi művé­ szet sajátosságai. Ezek a sajátosságok legjobban a kőszobrászatban kísérhetők nyomon, amely elsősorban a vallási és halotti kultusz szolgála­ tában állott. Világi vonatkozásban a portré­ szobrászat, az épületek, terek és kertek díszí­ tése volt a főfeladata. Ny-Pannóniában az É-itáliai kapcsolatok hatása a síremlékek tago­ lásában, a figurális és omamentális motívu­ mok megválasztásában s a stílussajátosságok­ ban egyaránt megmutatkozik. Érintkezésben álltak a Ny-pannóniai műhelyek Noricummal is, márványanyagot is az ottani bányákból C. Sextilius Senecio római sírköve Scarabantiából, i. sz. I. sz. vége (Sopron, Liszt Ferenc Múzeum)

Római sírkő Sopronból (Sopron, Liszt Ferenc Múzeum)

kaptak. Scarabantia környékéről, Borbolyá­ ról már az 1. sz.-ból ismerünk olyan márvány sírkövet, amely valószínűleg Aquileiában ké­ szült. Az i —2. sz. fordulójáról való C. Sextilius Senecio, Scarabantia decuriójának sírköve szé­ pen faragott díszítéssel. Kidolgozásban és avo-

129 9 Művészeti Lexikon IV.

kíséretében kőfaragók is érkeztek, akik rész­ ben E-itáliai, részben a Rajna melléki műhe­ lyek gyakorlatát honosították meg, sokszor igen ingadozó szintű kivitelben. A hivatalos állami és a magasabb igényű magánrendelések kielégítésére feltehetően itt is dolgoztak jó iskolázottságú mesterek. Ezeknek a munkái­ ból azonban a kezdeti időkből alig ismerünk valamit. Az állandó katonaság, az ide telepe­ dett polgárság, sőt a gyors ütemben romanizálódó helyi lakosság igényeit a csakhamar berendezkedő, állandó kőfaragóműhelyek elégítették ki. Vallásos tárgyú szobrok, foga­ dalmi domborművek és oltárok készítése mellett főleg a síremlék-szobrászat lendült fel. Az egyszerű sírköveken kívül már a 2. sz. elejétől meghonosodtak a szobrászi dísszel ellátott sírkerületek és sírkápolnák (aediculák). — A sírkőállítás szokását korán átvette a helyi lakosság, s ezzel megindult a belföl­ diek kőfaragó tevékenysége is. Az emlékek tagolásban, részben motívumokban is, végső fokon az itáliai mintákat követik, de kivitelük többnyire vonalas, lapos és síkszerű. Helyen­ ként jól megfigyelhető az egykori faszobrá­ szat hatása. Jellegzetesek a kelta művészetből ismerős, stilizált, háromszög alakú fejformák. A kőemlékek tanúsága szerint a helyi lakosok különösen az asszonyok — egészen a 3. Juppiter szobra a scarabantiai Capitolium triászából (Sopron, Liszt Ferenc Múzeum)

nalvezetés nemességében Savariában sem ma­ radtak el E-itáliai mintáik mögött az alakos és ornamentális díszítésű sírkövek. Különösen kiválik közöttük C. Sempronius Marcellinus mitológiai jelenettel díszített sírköve. A Nypannóniai kőfaragó- és szobrászműhelyek hatása nagyjából Brigetióig követhető. Dé­ lebbre, Zala megye vidékén, az ugyancsak Pannóniához tartozó poctoviói műhelyekkel mutathatók ki kapcsolatok. — Savariában a 2. sz. első felében állították fel a Capitolium kolosszális méretű márvány ülő kultuszszob­ rait (Juppiter, Juno, Minerva), itáliai szobrá­ szok alkotását. Ugyanerre az időre, Hadria­ nus korára mutat egy istenalakok dombor­ műveivel díszített, hatoldalú bázis finom, klasszicizáló kivitele; a töredékes bázison egykor valószínűleg Juppiter szobra állott. Scarabantiában a 2. sz. közepén, Antoninus Pius császár uralkodása idején faragták a Capitolium márvány kultuszszobrait; ezek is itáliai mesterek kezéből kerültek ki. A K-i határvidéken, Aquincumot is bele­ értve, a kőfaragó tevékenység első nyomai katonai emlékeken, főleg sírköveken figyel­ hetők meg. Az ide helyezett csapattestek

ROM

Silvanus isten, aquincumi fogadalmi kő dombormű (Budapesti Történeti Múzeum)

130

ROM

sz.-ig megtartották jellegzetes viseletűket, mely a római polgárokétól világosan meg­ különböztethető. Helyet kaptak az ábrázolá­ sokon a halotti kultusszal kapcsolatos elkép­ zeléseik is; ilyenek pl. a túlvilágra való uta­ zást jelző kocsijelenetek. A vagyonos helyi lakosság a sírkövek mellett nagyobb sír­ emlékeket, sírépületeket is állíttatott. Aedicula-falak maradtak fenn belföldi ruhás asszony domborművével pl. Zsámbékon, Intercisában és Bölcskén. Pillérekkel tagolt nagyobb síremlékek részei ismeretesek Tök­ ről (Pest megye), Dioskurok és kocsijelene­ tek domborműves ábrázolásával. A helyi vallások nyomai római átfogalmazásban leginkább a helyenként kezdetleges, de széles rétegek közt elterjedt Silvanus- és Herculesemlékek közt fedezhetők fel. A vallásos tárgyú szobrászat emlékei között kitűnik Juppiter nagyméretű oltára Aquincumból, 164-ből Minerva, Mars és Genius dombor­ művével. Különös színt és sajátosságot ad­ nak Pannónia szobrászaténak a nagyobb síremlékekhez tartozó, szimbolikus jelentésű mitológiai tárgyú domborművek. Ezeket klasszikus mintaképek után, mintakönyvek alapján faragták. A legtöbb ilyen emlék Aquincumból és Intercisából ismeretes: Or­ pheus, Orpheus és Eurydike, Hercules és Alcestis, Hercules és Hesione, Achilles és Hector, Achilles és Priamus, Aeneas mene­ külése Trójából, Mars és Rea Silvia, Diony­ sos és Ariadne, bacchikus thiasos (menet) stb. Itáliából már kezdettől, később más tarto­ mányokból is, főleg Galliából és Germániá­ ból kis bronz- és márványszobrok — főleg házi szentélyek, larariumok számára —, továbbá különböző dísztárgyak, bronz és ezüst edények, drága üvegholmik és kerámiák jutottak el Pannóniába. Ezeket az ide helye­ zett V . megtelepedett rómaiak magukkal hozták V . kereskedőktől szerezték meg. Nem maradt el mögöttük a jómódú, romanizált helyi lakosság sem. Egyik Ny-pannóniai Isis-szentély kultikus felszereléséhez tartozott az antik toreutika két Augustus-kori remek­ műve, az ún. egyedi kincs: arany és ezüst berakású, niellós díszű bronzkorsó egyiptomi istenek felvonulásával és patera — nyeles áldozati serpenyő — Nílus-parti jelenet áb­ rázolásával. Eletnagyságú bronzszobrot Mo. területén épségben eddig még nem találtak; ezeket értékes anyaguk miatt később nyilván beolvasztották. A kisbronzok között azonban olyan, nagyrészt itáliai műhelyekből kikerült művészi alkotások maradtak ránk, mint az óbudai szatír, a Nagydémi Apollo és Lar, a brigetiói ülő Mercurius, egy Juppitermellképpel díszített bronzmécses Mórról, egy 13 I bronzmécses a Bakony vidékéről, a párduc 9*

Az Egyetértés istennőjének bronzszobra Tamásiból, I . sz. vége (Szekszárd, Balogh Ádám Múzeum)

hátán ülő Dionysos és öszvér hátán ülő Silénos domborművével stb. Galliai összefüggésekre mutat többek között egy kocsidíszként alkal­ mazott ülő Mercurius Óbudáról. Alexandriai Pán és kecske, lepénysütő agyagforma Pacatus aquincumi műhelyéből (Budapesti Történeti Múzeum)

exportra is dolgozó, úti. gázgyári fazekas- R O M telep. Edények mellett terrakotta szobrokat (pl. Minerva nagyméretű mellszobra, Venusszobrocskák stb.) és mézeskalácsmintákat is készítettek. Ez utóbbiakat többnyire a csá­ szárkultusszal összefüggő ábrázolások díszítik (-*• Aquincum ). A terrakottaszobrászat néhány szép emléke ismeretes Brigetióból, ahol a 2. sz.-ban több jelentős kerámiaműhely dol­ gozott. A borostyánkő-faragványokat főleg a tartomány Ny-i részén (Savaria, Scarabantia) találjuk. Ezek nagy része aquíleiai műhelyek­ ben készült: gyűrűk változatos figurális dísszel (női fejek, Ámorok, állatkák stb.), kis illatszeres dobozok, dísztárgyak stb. A római ízlést követő, gyakran aranyból való ékszerek (vékony huzalból font, ékköves nyakláncok, fülbevalók, melltűk, karperecek, gyűrűk) általában finomabb formáival szem­ ben a helyi lakosság ezüstből és bronzból készült, súlyosabb, nehézkesebb ékszerei a kelta iparművészet hagyományait és technikai készségét őrzik. Kedveltek voltak a Noricumban és Pannóniában használatos, ún. szárnyas fibulák (biztosítótűk), széles tűtartójukon áttört, filigrános díszítéssel (pl. fibula-pár Pátkáról), a több fonatos torquesek (nyakperecek) és félhold alakú v. korongos csiinVenus bronzszobrocskája Kővágószőllősről (Országos Történeti Múzeum) Szüretelő Amor és kecske, aquincumi bronzszobrocska (Budapesti Történeti Múzeum)

hatás látszik pl. az aquincumi néger fiú szobrocskáján. A helyi lakosság egyik tör­ zsénél, az eraviscusoknál szokásos kocsitemet­ kezés kocsijához a bronz alakos díszítmények j avát valószínűleg nagy balkáni bronzszobrász-műhelyékből szerezték be; ilyenek pl. a pusztasomodori kocsi dionysikus tárgyú ala­ kos díszítményei. A lószerszámon és részben magán a kocsin alkalmazott, csavart mintájú, kelta hagyományokat őrző, ún. trombitamustrás, áttört bronz korongokat viszont galliai minták után helyben is készítették. A bronzedények kezdetben — amint ez a mesterjelzésekből megállapítható — capuai műhelyekből érkeztek az itáliai kereskedelem közvetítésével. A terra sigillatákat ebben az időben főleg a Pó vidékéről hozták. A 2. sz. folyamán a bronzedényeket és a mécseseket, balsamariumokat (fej alakú illatszertartók) stb. nagy részben, a terra sigillatákat kizárólag nyugatról (Gallia, majd Germania) importál­ ták. A terra sigillatákat helyi mesterek — köztük Resatus és Respectus — korán kezd­ ték utánozni (Aquincum). A 2. sz.-ban az aquincumi fazekasműhelyek között leglelentősebb a Pacatus vezetésével D-i irányban

RÓM gőkkel díszített láncok. A Ny-i provinciák­ ,- ^

ból többnyire zománcos ékszereket (fibulák, melltűk stb.) és áttört bronz díszítményeket importáltak. A Marcus Aurelius császár korában vívott nagy markomann —quad—szarmata háború pusztításai után a 3. sz. elején új gazdasági fellendülés indult meg a provinciában, amely-

Isis domborműve a savariai Iseum homlokzatán (Szombathely)

hatók ki: Mithras- és Juppiter Dolichenusszobrok és domborművek (Aquincum, Brigetio, Savaria), DeaSyria-dombormű (Aquin­ cum) stb. K-i hatás helyenként talán az emlé­ kek stílusában is felfedezhető: van néhány olyan kőemlékünk Intcrcisából, amelyek Fortuna-Nemesis kőszobra az aquincumi helytartói palotából (Budapesti Történeti Múzeum)

Ékszerek pannóniai római leletekből (Országos Történeti Múzeum)

133

nek keretében a művészi élet is felvirágzott. Felső-Pannóniában a 2 —3. sz. fordulójáról való a savariai Isis-templom frízének dombor­ műves dísze, helyben dolgozó mesterek jól kiegyensúlyozott, szépen faragott munkája. Aquincumban jó provinciális szintet képvisel a több méter magas oszlopon álló Juppiterszobor. Kiemelkedik az átlagból a helytartói palotában talált, kb.féléletnagyságúFortuna— Nemesis-szobor. Nagy számban1-'készültek a Dionysos-kultusz szolgálatában álló szobor­ művek; ilyen pl. a Libert és Liberát kísérőik­ kel ábrázoló dombormű a Gellérthegyről. Germaniai, Rajna-vidéki kapcsolatokra mutat az ún. tatai pillér, oldalain a katonaság körében népszerű 12 isten ábrázolásával. Az ajkai Hercules-szentély helyi jellegű kultusz­ szobra a tartomány belsejét is behálózó romanizációról tanúskodik. A 3. sz.-tól erő­ sebben érvényesülő K-i hatások leginkább a K-i vallások sugallta tárgyválasztásban mutat-

Apollo megbünteti Marsyast; a szekszárdi római szarkofág oldala (Országos Történeti Múzeum)

merev, stilizált formaadásukkal palmyrai domborművekre emlékeztetnek. — A nagy­ méretű, több emeletre tagolt, gazdag alakos és ornamentális dísszel borított családi sír­ kövek mellett ebben az időben is gyakoriak a nagyobb, épített síremlékekhez tartozó, a túlvilági életre vonatkoztatott mitológiai Római tógás kő férfiszobor torzója az aquincumi helytartói palotából (Budapesti Történeti Múzeum)

tárgyú domborművek. A sírkerületek hóm- R Ó M lokzatát kisebb méretű szobrok (Icarus, Medea stb.) díszítették. Gyakran az elhunyt szobrát is kifaragták (pl. nő sírszobra, Aquincum, férfi sírszobor, Intercisa). A szá­ zadforduló táján meghonosodó szarkofágo­ kat többnyire csak a homlokoldalon, a hossznégyszögű felirat két oldalán díszítették (búsuló genius, Attis, elhunytak alakjai, ornamentális díszítmények stb.). Van azonban néhány olyan szarkofág is, amelynek oldal­ lapjain alakos jeleneteket faragtak ki. Egy aquincumi szarkofág egyik oldallapján Per­ seus és Medusa, a másikon Iphigenia menekü­ lése Taurisból maradt fenn. Egy másik, töredékes szarkofágon az Iphigenia Tauris­ ban, ill. a Marsyas bűnhődése jelenetét ábrá­ zolták. Néhány szarkofág a viminaciumi (Kostolac) kőfaragóműhelyekkel hozható kapcsolatba. Innen valószínűleg készen is hoztak szarkofágokat. Ilyen pl. az ókeresztény időkben újra felhasznált, ún. szekszárdi szarkofág, homlokoldalán Amor és Psychecsoportokkal, oldallapján Apollo és Marsyasjelenettel, ill. szőlőlugas-dísszel. Ezt a szarko­ fágfajtát helyben is utánozták (pl. a dák tolmács szarkofágja Brigetióból). — A portré­ szobrászat gyéren fennmaradt emlékei közül még a 2. sz. közepe tájáról való egy élet­ nagyságon felüli, helyi mészkőből faragott, jó jellemző erővel megragadott férfifej Savariából. Aquincumban legkorábbi egy feltehetőleg Marcus Aureliust ábrázoló port­ réfej. Nyers, darabos munka, ami arról tanúskodik, hogy még az állami meg­ rendelések számára sem állott mindenkor rendelkezésre kellő képességű és iskolázottságú kőfaragó. A helytartói palotában talált, kolosszális méretű, tógás férfiszobor a felte­ vések szerint Marcus Aureliust ábrázolja; a fej hiányzik. A 3. sz.-ból néhány portréfej köztük egy komoly, elmélyült kifejezésű férfifej Intercisából —lényegében a birodalmi szobrászatban kialakult stílusfejlődést követi. — Általában a pannóniai kőfaragás tárgyban, motívumban, a stílusváltozások leglényege­ sebb mozzanataiban, minden mesterségbeli fogyatékosság ellenére is a római birodalmi szobrászathoz alkalmazkodott. Jellemző helyi sajátosságai különösen más provinciák emlé­ keivel összevetve tűnnek ki. A tartomány Ny-i részeinek viszonylag békésebb körül­ mények közt fejlődő, polgári igényű, fő­ ként itáliai és noricumi kapcsolatokra támasz­ kodó szobrászatával szemben K-Pannóniában a zord életkörülményeket tükröző, különböző összetevőkből kialakult szobrászat erős zök­ kenők közt fejlődött, s az emlékek nagyobb részének tanúsága szerint ritkán haladta meg a kőfaragómesterség színvonalát. A kőfaragók 134

RÓM

csaknem kizárólag a vésőtechnikát alkalmaz­ ták, amint ez más tartományokban is meg­ figyelhető. A birodalmi nagy szobrászműhe­ lyekben elterjedt futófúró használatának csak gyér nyomai fedezhetők fel. A kőemlékeket, amint az az ókorban általános volt, színezték. Ezzel egyúttal a márvány hiányában KPannóniában szinte kizárólagosan használt, aránylag gyenge minőségű mészkő és ho­ mokkő egyenetlenségeit is eltüntették. Leg­ jobb állapotban maradt fenn az egyik Hercules - Alcestis-dombormű színezése Intercisából kék, sárga és vörös színekkel. Bronzszobrocskákat még a 2 —3. sz. forduló­ ján is importáltak Itáliából (pl. Hercules szobrocskája, Óbuda). Valószínűleg a Dpannóniai bronzszobrász-műhelyekből is ju­ tottak el északabbra szobrok. A Duna mentén dolgozó nagy állami fegyvergyártó műhelyek a katonai díszfelszereléseket szállították. Ilyen pl. egy kígyós díszű sisak Brigetióból, még a 2. sz.-ból, alakos és áttört díszű páncéltöre­ dékek, alakos díszű lábvért Aquincumból stb. Ezek mellett trébelt technikával bronz foga­ dalmi domborműveket is készítettek. Leg­ jelentősebbek a bikaölő Mithrast ábrázoló bronz tábla Brigetióból és a háromszög alakú Dolichcnus-bronzlemczek Kömlődről. Ezekből a műhelyekből került ki valószínűleg a 3. sz. közepén Trebonianus Gallus császár eredetileg vexillumra, hadi jelvényre erősített ezüstlemez portrémellképe, melyet -*■ BrigeIiában találtak. Vannak nyomai Pannónia mo.-i részén dolgozó bronzöntő-műhelyeknek is. Jelentős, hogy a brigetiói Dolichenusszentély fölszerelése között egy feliratos bronz talapzaton mesterjelzés maradt fenn: Romulianus arti(fex) fee (it). Az elefántcsont­ szobrászat legfontosabb emlékei: a savariai ún. gyermek Bacchus szobrocskája, valójá­ ban évszakábrázolás (az Ősz), az aquincumi Hercules és Omphale-dombormű (-- Eskü téri sisak). maradtak fenn (pl. Aquincumban). Ezek Nagyobb birodalmi ötvösműhelyben készült valószínűleg D-pannóniai bronzöntő-műhea tritonon lovagló nereidákkal és grifflyekben készültek. A kisplasztikái alkotások protomékkal (mellképekkel) díszített ->- polközött a 3. sz. végi klasszicizmus stílusjegyeit gárdi ezüst tripus, amely a késő antik toreutikát kiemelkedő módon képviseli Pannóniában. mutatja egy importált kis aranyozott bronz császármellkép Pécsről (előbb I. Constans- A szalacskai és az óbudai ezüst övdíszek az szal, majd II. Valentinianusszal azonosították). ornamentális formák megmerevedését, a 3. sz.-i kezdeményezések mellett a 4. sz.-ban geometrikus idomok hangsúlyozását mutat­ terjedtek el általánosan a bronz ládikaveretek. ják. Itáliai műhelyből való egy aranylemezes Ezek helyi műhelyekben is készültek. A tréüveg pohárfenék, házaspár képével, Dunabelt bronzlemezeket különböző rendeltetésű, szekcsőről. A szekszárdi szarkofágban talált többnyire ékszertartó faládikákra (scrinium) ->- vas diatretum (hálódíszes üvegkehely) kü­ szögelték fel. Az ábrázolások egyik csoportja lönleges technikai megoldásával kölni üveg­ a császárkultusszal és a birodalmi gondolat csiszolók készítménye. Ezek az emlékek Háromkaréjos ókeresztény temetőkápolna Aquincum, Raktár utca)

136

RÓM

Részlet a pécsi ókeresztény sírkamra freskóiból, 4. sz. közepe

tanúsítják, hogy ezekben a veszélyeztetett évtizedekben, amikor a római uralom már vége felé járt Pannóniában, megvolt még az igény kiemelkedő értékű műalkotásokra, amelyek, ha elszórtan és rendszertelenül is, eljutottak ide a birodalom különböző részei­ ből. A helyi ipari készítmények között a terrakotta lepényminták alakos dísze több­ nyire a császárkultusszal kapcsolatos (Savaria). Az importált és helyben készült művészi jellegű emlékek a század végére egyre gyé­ rültek s a római élet megszűnésével Pannóniá­ ban új népek művészetének adtak helyet. — írod. Oroszlán Z .: Mitológiai és szimbolikus képtípusok a pannóniai síremlékeken. Bp., 1918; A. Hekler: Kunst und Kultur Pan­ noniens in ihren Hauptströmungen. Stre­ na Buliciana. Split, 1923; A. Schober: Die römischen Grabsteine von Noricum und Pan­ nonien. Wien, 1923; L. Nagy: Die römischpannonische dekorative Malerei. Römi­ sche Mitteilungen. 1926; A. Schober: Zur Entstehung und Bedeutung der provin­ zial-römischen Kunst. Jahreshefte des Öster­ reichischen Archaeologischcn Instituts. Wien, 1930; S. Ferri: Arte Romana sui Danubio. Milano, 1933; Nagy L.: Pannonia Sacra. Szent István emlékkönyv. Bp., 1938; В. Thomas E. szerkesztésében: Magyarország régészeti leletei. Bp., 1957; A. Mócsy: Pannonia. Pauly-Wissowa Realencyclopädie. 137 Stuttgart, 1962; Barkóczi —Bóna —Mócsy:

Pannonia története. Bp., 1963; B. Thomas E.: Römische Villen in Pannonien. Bp., 1964. Erdélyi Gizella római provinciális m űvészet: A ^-nek összefoglaló feldolgozása nincs. A legszélső­ ségesebb vélemény szerint nem illeti meg egységes elnevezés a római birodalom tarto­ mányainak helyi művészeteit. Egy másik, a ,Janus”-tcmplom, i. sz. 2. sz. (Autun)

Építési felirat Bridgenessből, 2. sz. (Edinburgh, múzeum)

szakirodalomban meglehetősen elterjedt né­ zet szerint csak az európai Ny-i provinciák művészete tartozik a fenti fogalomkörbe. A részletkutatások eredményeként ma már azonban egyre világosabb, hogy a ~ a legtágabb értelemben felfogva a római biro­ dalom tartományaiban a Rómához igazodó hivatalos művészet mellett kialakult helyi művészetet jelenti, amelyet az európai, afri­ kai és ázsiai tartományokban egyaránt fel­ ismerhető rokon szemléletmód kapcsol össze. A ~ megszületése a római hódítások követ­ kezményeként a -*■ római művészet és a helyi művészetek találkozásának köszönhető. Az imperium megszervezésével az ókori kultúra olyan területeken terjedtek amelyek korábban perifériális helyzetüknél fogva csak közvetve V. egyáltalán nem ismerhették meg az antik kultúrformákat. A romanizálódó helyi kul­ túrák művészetei és a hivatalos római művé­ szet szintézisének és ezáltal a ~ megszületésé­ nek első jelei már a köztársaság kora végén megfigyelhetők Felső-Itáliában, Hispániában, Galliában. Az egyelőre még inkább periféri­ ális jelenségek után Augustus korától beszél­ hetünk ^ r ő l a szó szorosabb értelmében. Hogy az imperium egymástól legtávolabb eső területein is hasonló stílusformákban nyilvánul meg a , ez nem magyarázható azzal az elmélettel, hogy a ~ egy adott területen, Felső-Itáliában született meg, majd pedig a légiók vitték tovább a birodalom többi tartományába. Az egyezések abból

adódnak, hogy a birodalomba bekebelezett területek helyi kultúráinak gazdasági, társa­ dalmi és kulturális képe sok szempontból azonos volt, és így hasonlóképpen reagáltak a romanizáció és ezen keresztül a római mű­ vészet hatására. A ^ b e n tovább éltek a helyi művészetek hagyományai, és közvetlenebbül tükröződtek a bennszülött lakosság vallási képzetei. A szintézis első jelei általában a kőplasztika emlékein ismerhetők fel, ui. a romanizáció együtt járt a sírkő- és feliratállí­ tás szokásának elterjedésével a meghódított területeken. Ezeken az emlékeken jól meg­ figyelhető a római szkémákat, ill. stílusfor­ mákat átformáló, a különböző provinciák művészetét összekapcsoló azonos szemléletmód. A kőemlékekre jellemző közös jegyek: a valósághűséggel szemben elvontabb szem­ léletmód; a plaszticitásra való törekvés helyett a felületek lapos, vonalas kezelése, síkszerű­ sége ; a perspektivikus ábrázolásmód leegysze­ rűsítése, sőt kerülése, a figurák „kubista” kiterítése; a ruharedőknek, a hajnak és egyéb részleteknek a látott valóságtól elszakadó, ornamentális jellegű ábrázolása. Mindezek a vonások a ~ és a klasszikus művészetek szembenállását tanúsítják. Nem lehet azonban a ~ emlékeit a görög—római előképek primitív, leegyszerűsített változataiként fel­ fogni. Az építészet nem nevezhető a ~ tipikus kifejezési formájának. A Rómától megtanult technikák és épülettípusok mellett alig-alig maradt tér önálló kezdeményezé-

Rcszler a susai diadalív frízéről

I38

ROM

Temetési menet, itáliai dombormű L’Aquilából, i. e. 1. sz. 2. fele (L’Aquila, Museo Nazionale)

139

sekre. Vitatott, hogy a Ny-i és K-i tartomá­ nyokban bizonyos mértékig átformált épület­ típusok (theatrum, fürdő, diadalív stb.) a ~ körébe sorolhatók-e? Nagyjából ez mond­ ható el a mozaikmflvészetről is, a festészet terén pedig az emlékanyag hagyományozódásának jellege miatt egyelőre nem lehet összefüggő képet alkotni. A ~ kereteibe azonban nemcsak azok az emlékek férnek be, amelyekre többé-kevésbé a helyi és a római művészet szintézise jellemző. A egyik végletét a kevéssé romanizált területeken tovább dolgozó, római hódítás előtti gyöke­ reket őrző műhelyek alkotásai jelzik. A másik végletet a ~ klasszicista irányzata jelenti, amely a görög művészethez nyúlt mintákért. Britanniától a Duna alsó folyásáig a törté­ nete viszonylag egységesen alakult. Ez abból adódott, hogy ezeken a területeken a római hódítás nagyjából egyező társadalmi, kulturá­ lis, sőt etnikai viszonyokat talált. A késő vaskori ->- kelta művészet önálló formanyelvet alakított ki, és ez lett a ~ legfontosabb alap­ rétege. A Ny-i tartományokban a kelta gyökerek a császárkor folyamán világosan felismerhetők, sőt a 2 —3. sz.-ban elsősorban a díszítőmotívumok területén ún. kelta rene­ szánsz figyelhető meg. Ennek hatása K-en is kimutatható, ui. a Ny-ról áthelyezett légiókkal egészen Dttra-Etiroposig eljutot­ tak kelta ízlésű bronzok. A Ny-i területeken az építészetben is kialakult számos provinciá­ lis forma. Britanniától Aquincumig a kör, négy- V . sokszög alaprajzú, kívül rendszerint oszlopos „kerengővel” övezett szentélyek egész sorát tárták fel (Lydney Park: Nodons temploma, Autun: ,,Janus”-templom, essarois-i kettős templom). Ezek alaptípusa kelta eredetű, azonban gyakran mediterrán építé­ szeti elemek kombinációjával gazdagodott (Trier: MarsLenus temploma, izernore-i szen­ tély stb.). A lakóházak típusaiban ugyancsak

felismerhetők a vaskori előzmények. Ezek mellett a klimatikus viszonyok is hozzájárul­ tak ahhoz, hogy az átriumos v. ->- peristyliumos házak helyett gyakrabban fedett közép­ folyosós V . centrális ,,L” vagy ,,T” alaprajzú helyiséget magukba foglaló típusok terjedtek el. Különösen a galliai villa rusticák között található számos önálló építészeti megoldás. Felső-Itáliában az i. e. 1. sz. második felében etruszk, kelta, ligur és vénét alaprétegek hatása mellett figyelhető meg a kialakulása. Augustus susai (antik Segusio), i. e. 18-ban állított diadalíve a ~ legkorábbi tipikus emlékei közé tartozik. A diadalív formája, a fríz tárgya, az egyes alakok ruházata és fegvverzete tisztán római. A képkompozíciót azonban a figurák térbeliséget mellőző egy­ más mellé helyezése jellemzi. A laposan Sírkő lovas alakjával, i. sz. 1—2. sz. (Burgos, Museo Arqueologico)

mentalizáló szemléletmód jellemzi az embc- R O M rek hajzatának, az állatok bőrének visszaadá­ sát is. A susai diadalívből kiindulva A. Furt­ wängler felső-iráliai paraszti környezetből eredeztette a ^ e t, és véleménye szerint a légiók vitték tovább ezt a „merev és száraz katonastílust” a birodalom tartományaiba. A frízzel rokon szemléletmódú faragványok a császárkor első két századában nem ritkák Felső-Itáliában. (A frízhez egészen közel áll Tullius oltára Modenában, síroltár a veronai thcatrumban, sírkövek Firenzében, Ravennában, Bolognában, Piemontban.) Az Ibériai­ félsziget provinciáiban ugyancsak már a köztársaság kora végén megkezdődött a formálódása (osunai domborművek). A csá­ szárkori „hispano-római” művészet meglehe­ tősen tarka képet mutat. Ez elsősorban a fél­ sziget római kor előtti helyi kultúráinak változatosságát, valamint a földrajzi adott­ ságokat tükrözi. Az — ihér művészet hagyo­ mányai ismerhetők fel a félsziget K-i és D-i részén mind a domborműveken, mind a sajá­ tos felfogású portrékon. (Ibér típusok: sír­ kövek pajzsos lovas ábrázolásával Cantabriában, sírkövek lándzsafrízzel Aragonban.) A halott büsztjét fülkében ábrázoló 1—2. sz.-i sírkövek egy csoportján a pun művészet (->- Karthago) hatása ismerhető fel. Hispania középső és Ny-i részén a keltiber és a kelta Szatir és nympha, bronzdísz, i. sz. (Párizs, magángyűjt.)

Gallo-római fogadalmi szobor fából, 1. sz. közepe (Dijon, Musée Archéologique)

faragott alakok v. tiszta profilnézetben, v. pedig frontálisan jelennek meg; a kőfaragók kerülték, hogy egymást metsző alakokat ábrázoljanak. A ruhák redőzete párhuzamos vonalakká szkematizálódott, és hasonló orna-

140

ROM

művészet tradíciói éltek tovább. E területeket a romanizáció jórészt kevésbé érintette, s ez a kőemlékek számának csökkenésében is tükröződik. A sírköveken gyakran a felirat mellett csak helyi motívumokat őrző orna­ mentika található. A császárkori festett kerá­ mia is keltiber gyökerű. A félsziget nagyobb városi központjaiban figyelhető meg e sok­ fele tényező kiegyenlítődése és a ~ egysége­ sebbé válása. Jól lemérhető ez a halott életét ábrázoló népszerű sírdomborműveken, ame­ lyek a provinciális kőplasztika általánosabb tendenciáit tükrözik. Olykor a jelenetek végletesen vonalas leegyszerűsítésével is talál­ kozunk (linaresi relief bányászokkal). Galliá­ ban (a mai Franciao. és Belgium területén) a ~ történetének alakulása nem egészen egy­ séges. A köztársaság korában megszervezett, D-en fekvő Gallia Narbonensis művészete szorosabban kötődött Rómához, mint a másik három galliai provinciáé (Lugdunensis, Aquitania, Belgica). Aquitaniát az Ibériai­ félsziget felől érték D-i hatások. Az i. sz. i . sz.-ot Galliában rendkívül erős romanizáció jellemezte. Ennek következményeként para­ dox módon a helyi hagyományok itt jobban átmentődtek, mint a lassabban romanizálódó provinciákban. A nagyobb városokban — el­ sősorban Narbonensisben — a ~ klasszicista irányzata figyelhető meg (Venus szobra Vienne-ből, arles-i színház szoboranyaga). Emellett azonban nagyobb hivatalos és magánemlékek szobrászati díszein a hellenisz­ tikus hagyományok és a római stílusformák sajátosan provinciális felfogásban jelennek meg (orange-i diadalív, Júliusok síremléke

Romanius sírköve, i. sz. i. sz. (Mainz, Altertumsmuseum der Stadt)

Relief Neumagenből, i. sz. 2 —3. sz. (Trier, Rheinisches Landesmuseiim)

141

Sírdombormű, i. sz. 2. sz. (Klagenfurt, Landesmuseum für Kärnten)

Saint Rémyben). Önálló kerek szobrokon is nemegyszer nyilvánvalóak az antiklaszszikus tendenciák (gallharcosszobrok: Vachéres, Mondragon). A galliai plasztikát általáBarbotin-edény, i. sz. 2 —3. sz. (Worms, Museum der Stadt)

ban a jelenetek vonalas leegyszerűsítése jel- R O M lemzi. Gallia Lugdunensis és Belgica területén az I —2. sz.-i sírkövek között zárt csoportot képeznek azok a darabok, amelyeken mind­ össze a halott figurája látható teljes v. fél alakban. A test formáit, az arcot sommá­ san adták vissza a kőfaragók. Ehhez a kör­ höz kapcsolódnak a D-aquitaniai hamv­ urnák és sírkövek, amelyeken a rendkívül laposan, vonalasán faragott fél alakokat v. büsztöket architekturális keret és jellegzetesen helyi díszítőmotívumok övezik. A sírkövek alapján alkotható kép gazdagodik a fogadalmi emlékek, elsősorban a helyi isteneknek állí­ tott oltárok bevonásával. Gallia eldugottabb területein megfigyelhető a kelta művészetnek a népművészet felé hajló továbbélése. A szél­ sőségesen szkematizáló tendenciák enyhülése a 2 —3. sz.-ban Gallia-szerte elterjedt sírdomborműveken jelentkezik, amelyek a minden­ napi élet mozzanatait örökítik meg. A ~ kereteibe beilleszthető bronz kisplasztika emlékanyaga a galliai tartományokban külö­ nösen gazdag. A fibulák, áttört bronzok díszí­ téseiben a kelta ornamentika él tovább. Az i. sz. I . sz.-i festett kerámia ugyancsak La Téne-tradíciókat őriz. A ~ körébe kell sorolnunk a galliai és germaniai terra sigillata műhelyek termékeit is. A Rajna-vidéken megszervezett két Germaniában (Superior, Inferior), mint a határprovinciákban általában, a katonaság viszonylag jelentős szerepet ját­ szott a ~ létrejöttében. A katonai kőfaragó­ műhelyekben más provinciákból jött katonák és helyi civilek egyaránt dolgoztak. Ezért a Rajna-vidéki kőplasztika kezdetben nem volt egységes: itáliai, galliai elemek mellett gyakran primitivitás is jellemzi. Az i. sz. I. sz. végén figyelhető meg a germaniai római művészet egységessé és bizonyos fokig ön­ állóvá válása. Továbbra is megmaradt azon­ ban a limes-vidék és a polgári hátország különbsége. A száraz, vonalas faragású, a térérzék hiányára valló és egy-két típusra korlátozódó katonai sírkövekkel szemben (Mainz) a civilek sírdomborművein a római „udvari művészethez” közelebb álló térszemlélet, komponálási mód a ruhák és a hajzat ábrázolásában megnyilvánuló dekora­ tív szemléletmóddal egyesül (2—3. sz.-i sírdomborművek a mindennapi életből vett jelenetekkel Neumagenből, Trierben; a sír­ építészet helyi típusa: a Secundinusok sír­ emléke Igeiben). A Rajna, a Mosel és a Saőne vidékén sűrűsödnek az ún. Juppitergigász oszlopok, amelyeknek nemcsak stí­ lusa, de kép típusa is világosan elárulja a helyi, kelta előzményeket. Nagy többségük 2 —3. sz.-i. Britannia mint perifériális terület első­ sorban azt az emlékanyagot gazdagítja, 142

ROM

Barbár fejes zárócserép Vindonissából, 70 —100 k. (Brugge, Vindonissa Museum)

mm

amelyre a ~ radikálisan antiklasszikus tenden­ ciái jellemzőek. A tartomány területén az i. sz. I . sz.-ban tovább élt a kelta művészei (gloücesteri fej). Az 1—2. sz.-i sírköveken és fogadalmi emlékeken a római képtípusok szinte a primitivitásig leegyszerűsödtek, lapos, vonalas domborművé váltak. Az Antoninus Pius alatt építtetett fal egyik feliratának Bronz istennő-mellkép, i. sz. 2. sz. (Avenches, reliefjein a ^ r e rendkívül jellemző kompozíMusée Romain) ciós és térábrázolási megoldások figyelhetők meg. Raetia (a mai Svájc) az Alpok hágóin az alakok egymás fölé helyezésével érzékel­ keresztül itáliai hatásokat kapott. A császárkor tető megoldásról tanúskodnak (Hektor holt­ legelején megszervezett coloniák a romanizá- testének meghurcoltatása Maria-Saalból, Kla­ ciót serkentették. E két tényező ellenére a genfurtban). ->-még római művészet Pannónikelta művészet tradíciói a 3. sz. elejéig élén­ Barbár fej bronzból, i. sz. 2. sz. közepe (Avenches, ken hatottak. Kelta „expresszionizmus” jel­ Musée Romain) lemzi mind a kőplasztikát (geometrikusán csavart haj, kereteit szemek, háromszögletű orr: vindonissai Mercurius, augsti Bacchusbüszt), mind a bronz kisplasztikát (vindonis­ sai Victoria, avenches-i büszt, Sucellus-szobrok sorozata). Noricumban (Ausztria) a ~ mind képtípusait, mind stílusát tekintve erősen Itália hatása alatt állt. Ez egyrészt klasszicista áramlatok kibontakozását serkentette (magdalensbergi ifjú), másrészt a helyi gyökereket megőrző irányzatok is többé-kevésbé tükrö­ zik a Róma városi stílusváltozásokat. A noricumi kőplasztika virágkora az i. sz. 2. sz. első felére esik, és ekkor, legalábbis a városokban (Virunum, Solva, Celeia) viszony­ lag egységes képet mutat. A sírköveken (tipikusak a bennszülött viseletű nők sírkövei) a ruházat és a haj ornamentális felfogású, kelta tradíciókat őrző visszaadása helyi vonás. A fejek általában arról tanúskodnak, hogy a kőfaragók kevéssé reagáltak az egykorú római arcképszobrászat törekvéseire. A nagy múltú előképeket követő mitologikus reliefek a 143 kompozíció leegyszerűsítéséről és a térbeliséget

ban a fogadalmi és sírdomborműveken a R O M görög formák és a helyi hagyományok vonzó, dekoratív hatású szintézise jött létre, amely a késő antik művészet formanyelvével rokon. A birodalom szempontjából létfon­ tosságú afrikai provinciákban nagyszabású városi civilizáció virágzott fel, amely szinte közvetlenül kötődött Rómához. Ezért a ~ kibontakozása elsősorban a nagy városi köz­ pontokon kívül, a bennszülött lakosság ma­ gán jellegű emlékanyagán ismerhető fel. A sír- és fogadalmi sztéléken a római formák helyi, elsősorban pun tradíciókkal ötvöződ­ nek (-*- Karthago). A tér visszaadását mellőző lapos kompozíciók, a rajzosán vésett részletformák a Ny-i provinciákban virágzó -—'tel erősen rokon szemléletmódot mutatnak (sírkövek, Saturnusnak állított oltárok Algír­ ban, Tuniszban, Marokkóban, — még egyipto­ mi művészet). A kisázsiai provinciákban to­ vább fejlődött a hellénisztikus görög művészet. Emellett azonban a császárkori phrygiai, lydiai plasztikában hellénisztikus, római és ősi helyi elemek ötvöződéséből született meg a ~ . Szíriában görög—római, párthus és helyi elemekből alakult ki a provinciális kőplasztika (-► párthus művészet; Victoria a damaszkuszi múzeumban). A lapos, vonalas faragású, majd egyre inkább dekoratívvá váló palmyrai síremlékek legkorábbi példái ugyancsak a - Palmyra). Bár a K-i provinciák idevonatkozó emlékanyagát egyelőre nehéz áttekinteni, így is világos, hogy a ~ ezeken a területeken is létezett. Magdalensbergi bronz ifjúszobor; i. e. 5. sz.-i bronzszobor provinciális római átdolgozása (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

óban. — Dalmáciában az emlékanyag világo­ san szétválik. A tengerpart a szemben fekvő itáliai területekkel képez egységet, a beljebb fekvő területek művészete inkább Pannónia és Moesia hatását mutatja. A mai Bosznia területén a domborműveken olykor vonalas ornamentikává oldódik a ruházat plasztikus struktúrája. A hegyes, elzárt vidékeken a ~ szinte népművészetté vált. Daciában (mai Románia) a belső-dalmáciai domborműves ábrázolásokhoz közel álló emlékek mellett a ~ egyik fő műve maradt fenn, a ->- Tro­ paeum Traiani. A Balkán-félsziget népei első­ sorban a görög művészet képtípusait (halotti lakoma reliefek, a thrák lovas-hérosz típusa) és stílusformáit ötvözték a különböző helyi tradíciókkal (-*■ thrák művészet). Moesiában gyakoriak a mestereik képzetlenségéről tanús­ kodó kőemlékek. A 2 —3. sz.-ban a sírkövek a ruházat és a díszítőelemek vonalas leegysze­ rűsítését tanúsítják. Thrákiában és Makedóniá­

Római légionáriusok. Dombormű a Tropaeum Traianiról

I44

ROM

Sírrelief, i. sz. 2 —3. sz. fordulója (Timgad)

A 3. sz.-ban a római birodalomban egységes művészeti formanyelv kialakulása ment vég­ be. Ennek során eltűnt a hivatalos római mű­ vészet és a ~ különbözősége, ill. a tetrarchia korától számítható késő antik művészetben oldódott fel. A késő antik művészet megszüle­ tése után anakronisztikus ^ r ő l beszélni, és a ~ hagyományait őrző műveket helyesebb perifériális jelenségnek tekinteni. A átté­ telesen a középkori művészet egyik alapréte­ gét is jelentette. — írod. E. Espérendieu: Kecueil générale des bas-relief de la Gaule romaine (Paris, 1907-től jelenik meg); A. Schober: Die römischen Grabsteine von No­ ricum und Pannonien. Wien, 1923; B. Filow: Art antique en Bulgarie. Sofia, 1925; A. Schober: Zur Entstehung und Bedeutung der provinzialrömischen Kunst (Jahreshefte des Österreichischen Archaeologischen Insti­ tuts). Wien, 1930; S. Ferri: Arte romana sul Reno. Milano, 1931; S. Ferri: Arte romana sul Danubio. Milano, 1933; A. Grenier: Manuel d’archéologie gallo-romaine (eddig 7 köt.). Paris, 1934 —60; L. Hahl: Zur Stilentwicklung der provinzialrömischen Kunst in Germanien und Gallien. Darm­ stadt, 1937; W. Deonna: L’art romain en Suisse. Génévé, 1942; A. Garcia у Beilido: Esculturas romanas de Espana у Portugal. Madrid, 1948; R. Bianchi Bandinelli: Storicitá dell’arte classica. Firenze, 1950; J. J. Hatt: La tömbe gallo-romaine. Paris, 145 1951; H. Schoppa: Kunst der Römerzeit in 10 Művészeti Lexikon IV.

Gallien, Germanien und Britannien. Berlin, 1958; A. Frova: L’arte di Roma e del mondo romano. Torino, 1961; J. M. C. Victoria római császárkori kőszobra Szíriából (Damaszkusz, múzeum)

Toynbee: Art in Roman Britain. London, 1962; Le rayonnement des civilisations grecque et romaine . . . (VIII. Congres Inter­ nationale d’Architecture Classique. 1 —2. köt.) Paris, 1965. Szabó Miklós Romako, Anton (Atzgersdorf bei Wien, 1832. okt. 20.—W ien—Döbling, 1889. márc. 8.): osztrák festő. A bécsi művészeti akadé­ mián F. G. Waldmüller, majd K. Rahl, Mün­ chenben W. Kaulbach, Velencében K. Werner tanítványa volt. 1857-től Rómában, 1874-től ismét Becsben élt. Főleg portrékat és tájképe­ ket festett. Pszichologizáló törekvésű arc­ képei O. Kokoschka előfutárává teszik, zsáner­ képei anekdotikus felfogásúak, tájképei friss, impresszionisztikus hangulatú alkotások. Két kitűnő Férfiarcképét a Szépm. Múz.-ban őrzik. — írod. F. Novotny: Der Maler A. R. Wien, 1954. Román György (Bp., 1904. jan. 13.— ): festő és író. A Képzőművészeti Főiskolán 1921-től 1928-ig Réti István tanítványa volt. Közben egy évig Münchenben tanult. 1934től 1937-ig Sanghajban és Tokióban élt. 1932-ben az Ernst Múzeumban, 1944-ben az Alkotás Művészházban szerepelt kollektív kiállításon. Részt vett a Szocialista Képző­ művészek Csoportjának a Vasas Székházban rendezett antifasiszta kiállításán. 1948-ban a Képzőművészek Szabadszervezetében, 1958ban a Műcsarnokban, 1960-ban az MTI-ben, 1967-ben a Fényes Adolf Teremben nyílt önálló kiállítása. Idillikus gyermekkori em­ lékek és álmok jelennek meg festményein tárgyias formában, de valóságon túli jelen­ téssel. 1945 után több regényét és novelláját adták ki. Roman, Jacob Pietersz (Hága, 1640 —1716 k.): németalföldi szobrász és építész, ’s Hertogenbosch órájának alakjait és a tanács­ terem díszítményeit készítette. 1681-ben mint Leiden városi ácsmestere dolgozott, 1689-ben Londonba költözött, de 1690-től ismét Hágában működött mint helytartósági építész. III. Vilmos hágai bevonulásához diadalkapukat tervezett. Legfontosabb műve Deventer városházának új homlokzata, me­ lyet 1693—95-ben épített. Román Miklós (Bp., 1879. jún. 8, —Bp., 1945): építész. Több pályázaton szerepelt sikerrel (Pozsonyi Első Takarékpénztár, Győ­ ri Első Takarékpénztár stb.). Kivitelezett tervei: a volt Kereskedelmi és Iparkamara szék­ haza Győrött, 1903; szálloda Belényesen, 1906; a volt Kaszab-klinika, ma SZTK rendelőintézet, Bp., Vágány u. 2. 1924; a Gyermekbíróság épülete Bp.-en, 1925 (az első Málnai Bélával, a többi testvérével, ~ Ernő­ vel közösen). Több bérházat, családi házat, gyárat is épített.

ROM

Curtea de Arges: Sfintul Nie lae-templom

Romanelli, Giovanni Francesco (Viterbo, 1610 к .—Viterbo, 1662. nov. 8.): olasz festő, Domenichino és P. da Cortona tanítványa. Római templomokban (San Lorenzo in Damaso) és palotákban (Palazzo Barberini) freskókat, Párizsban Mazarin bíboros palotá­ jában (ma Bibliothéque Nationale) és a Louvre-ban Poussin hatására mitológiai, római történeti és ószövetségi jeleneteket festett. Románia m űvészete: A római hódítás előtti korszakokról őskori művészet; a Románia területén alakult római provinciák művészetéről — római provinciális művészet. Népvándorlás kori művészetéről -*■ népván­ dorlás kori művészet. A feudalizmus korabeli művészet gyökereit, fejlődésének feltételeit a 9 —12. sz.-i egyházi, katonai és egyéb világi építkezések nyomait feltáró ásatások hozták Cozia: Kolostortemplom

i

sorokból álló polikróm falrakása jellemzi a bizánci és szerb hatások munteniai tovább­ fejlesztését. Hasonlóképpen jellemző e helyi stílusra a templom külső falait, különösen az ablaknyílásokat díszítő és a kupolák tago­ lását jelző téglafogazat, valamint a belső falakat, közfalakat, oszlopokat végig befedő freskódísz. Különösen jellemző e korszak freskófestészetére a templombelső fő terét és előterét elválasztó fal oltár felőli oldalát borító egységes freskókompozíció, amely a későbbi századok folyamán egyre több kisebb falmezőre oszlott. Moldovában Stefan cel Mare fejedelem (1457 —1504) uralkodá­ sának idejéből fennmaradtak katonai építke-

ROM

Krisztus siratása. Hímzett epitáfium a coziai kolostorból, 1396

felszínre. Az építkezések, akárcsak a fegyve­ rek, ékszerek, kerámiák és kultikus tárgyak bizonyítják a Dunától D-re eső területekkel való szoros kapcsolatot, amelynek révén a behatoló bizánci-szláv elemek alakítóan ha­ tottak a feudális művészet kibontakozására. Kezdettől fogva igen szoros volt a kapcsolat és a kölcsönhatás a népművészettel mind a román tartományokban, mind Erdély terüle­ tén. Erdély művészetéből maradtak fenn a legkorábbi emlékek, amelyek a román, majd a gótikus művészet sajátos, magas szintű helyi alkalmazásáról tanúskodnak, és néhány kiemelkedő remekművet sorakoztatnak fel (Álba Iulia-i — gyulafehérvári — székesegy­ ház, II —12. sz.; brasovi - brassói — Fekete templom, 14 —15. sz.; szász erődtemplomok Sibiuban — Nagyszebenben — és vidékén, 12 —14. sz.; huncdoarai - vajdahunyadi — palota, 14 —15. sz.). A D-romániai Muntenia tartomány legkorábbi emlékeinek létrejötte összefüggött az első városi központok kiala­ kulásával a 14 —15. sz.-ban. Első jelentős em­ lékek a Curtea de Arges-i Sfíntul Nicolaetemplom (1350 k.) és a coziai kolostortemp­ lom (1383), amelynek görögkereszt alaprajza, sajátos kupolamegoldása, tégla- és kavics-

Curtea de Arges: Neagoe Basarab és családja portréja, 16. sz. első fele

Arbora: Templom i 1

147 10*

zések emlékei (Neamfu, Sucevifa). E tarto­ mányban a bizáncias jellegű építészet más irányú továbbfejlesztése figyelhető meg, amely törekvések egyik szintézise a voroncfi templom (1488). Jellemzi a sajátos „moldvai boltozat” , gazdag kőfaragás, amely K-i motívumú, változatos ornamentikájával első­ sorban az ajtó- és ablakkereteket díszítette, továbbá az épület polikrómiája érdekében, többnyire a homlokzaton alkalmazott mázas, színes csempedíszek. Ez időszak gazdag iparművészeti igénye elsősorban fegyverek és kegytárgyak díszítésében játszott szerepet

és mindig nyomot hagyott a népművészet­ ben. A 16. sz.-i E-moldovai művészet egye­ dülálló emlékei azok a templomok, amelyek­ nek külső falát teljes egészében freskó borítja (Moldovija, 1532; Arbora, 1502; Sucevita, Voronej). Igen fejlett színkompozíciójuk a táji környezettel összhangban alakult ki, és a korszak magasrendű, érett művészetéről tanúskodnak. Jóllehet a falképek tematikáját és sorrendjét szigorú ikonográfiái kötöttségek határozták meg, ez alkotásokon már meg­ jelentek helyi vonatkozású, a történelmi eseményekre, a mindennapi életre utaló motívumok. Új építészeti elemként terjedt el a templom tornácszerű, nyitott, oszlopok­ kal övezett bejárata (pridvor), amely mind Moldovában, mind Munteniában a 19. sz.-ig

ROM

Krisztus feltámadása, ezüst relief (Tismana, kolostor)

Н Д 10Л A lC T M Y Т Н 4Г0 n f T V * н ф г IH"

f ONf a 20. sz. egyetlen nagy katolikus festője. A 10-es évektől festett Krisztus-képei a középkori művészet drámai hangját idézik; társadalom­ kritikát sugárzó műveiben pedig Rembrandt, Goya és Daumier modern örököse. Művésze­ tét az expresszionizmus formakörébe sorol­ ják, annak legjelentősebb francia képviselője. A Salon d’Automne egyik alapító tagja volt, egy ideig együtt dolgozott a Fauves művésze­ ivel. Drámai piktúráját azonban több szál fűzi a középkorhoz, mint kortársaihoz. — írod. L. Venturi: G. R. New York, 1940, Paris, 1948; P. Courthion: G. R. Paris, 1962; Somos M .: R. 1871 —1958. Bp., 1965. Németh Lajos Rouen: város Franciao.-ban. Műemlékei közül a katedrális román kori előzménye 1200 k. elpusztult. Az újjáépítést 1201 k. I7 6

Jean d’Andely vezetésével kezdték meg, s ez idő tájt készültek a Ny-i kapuk. A kereszt­ hajók homlokzatának építését 1280 k. kezd­ ték meg. A Ny-i homlokzat oldalsó részein találjuk meg a késő gótika (flamboyant stílus) első megnyilvánulásait (1370 —1420). D-i tornya (Tour de Beurre) 1485 —1507 között épült, a Ny-i homlokzat középső része a gótikus stílus utolsó szakaszának remekműve (1509 —14). — A Sí Ouentemplom a 14. sz.-ban épült gótikus stílus­ ban. A 6. sz.-ban alapított apátság 12. sz.-i templomának 1318-ban bekövetkezett beomlása után emelték a mai katedrálist. A szentély kápolnakoszorús, szentélykörüljárós formában 1318-tól 1339-ig készült el, a kereszthajó a 14 —15. sz. fordulóján, a hajó 1462 —89 között. Ny-i homlokzata már a 16. sz. alkotása (1525). — A Sí Maclou egységes késő gótikus templom, 1437-től 1524-ig épült. Kereszthajós bazilika, rövid hosszháza miatt centrális jelleget mutat. — A Palais de Justice, az igazságügyi palota a késő gótika egyik legszebb világi alkotása. 1499-ben kezdték építeni. — írod. C. Enlart: R. Paris, 1928. F. Tóth Rózsa roueni fajansz: a Rouen városában készí­ tett fajanszok gyűjtőneve. A városban dol­ gozó fazekasokról 1492-ben történik először említés. Föltételezhetően bemélyesztett díszí­ tésű mázas cserép Roueni fajanszjegyek burkolólapokat ké­ szítettek. Az itáliai modorú majolikaművesség első ismert művelője, M. Abaquesne műhelyéből kevés edény ismert, burkoló­ lapjai a francia reneszánsz kerámiaművésze­ tének kiemelkedő emlékei. A művesség a 17. sz. közepén erős lendületet kapott, s csak­ hamar számos műhelyben kialakult sajátos stílusa. Az edények kissé vastag falúak, nehéz­ kesek, a máz néha kékes, esetleg zöldbe ját­ szó, a díszítés szigorú elrendezés mellett változatos és könnyed. A színezés eleinte kék, később tompa vörös, sárga, néha zöld volt. 1720 k. színes kínai modor vált ural­ kodóvá, a század közepétől különböző méretű szobrok is készültek. A rokokó perió­ dusban (1745 —70) finoman festett pásztor­ jelenetek, mitológiai képek, falburkoló lapok, sőt kályhák is készültek gazdag színe­ zéssel. A század végén a ^gyártás hanyatlás­ nak indult. Számos korabeli francia műhely átvette stílusát, s a 19. sz. közepétől több gyár felújította gyártását. Párizsban és Neversben ügyes hamisítványokat készítettek a gyűjtők megtévesztésére. 177 Tasnádiné Marik Klára

ROU

12 Művészeti Lexikon IV.

Rouen: A katedrális főhomlokzatának részlete

Rousseau, Henri; ún. le Douanier - kassai keménycserép modorában, de való­ színűleg szerényebb színvonalú, igen válto­ zatos használati kerámiák készültek nagy mennyiségben (kobalttal díszített, sima és áttört, valamint fonott domborítású és színes edények). Készítményei közül kevés ismert. A század közepén Pestre is szállított, de a fu­ var drágulása és a cseh porcelán versenye miatt piaca egyre szűkebbre szorult, majd vastag falú vásári kerámia készítésére tért át. Tulajdonosa ekkor ifj. Dubrovszky Sándor volt, jegye: D S Rozsnyón. Korai jegye: Rosenau (benyomva), de készítményei gyak­ ran jelzetlenek. Tasnádiné Marik Klára R ozványi Márta (Bp., 1924. szept. 20.— ): művészettörténész, a Műcsarnok tudo­ mányos dolgozója. Modem művészettel, főleg szobrászattal foglalkozik. Napilapokban és folyóiratokban jelentek meg cikkei. Rozványiné Tombor Ilona:-+• Tombor Ilona R öhrich, Roerich, Nyikolaj Konsztantyinovics (Szentpétervár, 1874. okt. 9.—Kulu, 1947. dec. 19.): orosz festő. A pétervári aka­ démián, majd Párizsban F. A. P. Cormonnil tanult. A Mir Iszkussztvo csoport elnöke volt. Főként történelmi tárgyú, szecessziós stílusú képeket festett. Mozaiktervei és Puskinillusztrációi jelentősebbek. 1920-tól az USAban élt. Műveit New Yorkban önálló múze­ umban állították ki. 1960-ban nagy sikerű gyűjt, kiállítása nyílt Leningrádban. R ökk Károly (Bp., 1891. jún. 1.— ):festő, akvarellista. Építésznek készült, majd az I. világháború alatt mint fogoly Moszkvában, Krasznojarszkban és Szibériában kezdett rendszeresen festeni. 1922-ben került haza, s Kalocsán telepedett le. Számos kiállításon szerepelt, 1923-ban a Nemzeti Szalonban állította ki akvarelljeit, 1965-ben Kalocsán kollektív kiállításon vett részt. R ö m e r: brassói ötvöscsalád a 18 —19. szó­ ban. Tagjai közül I. Lucas (1715—65 között működött) 1715-ben szabadult fel. A brassói céh avatta mesterré, de Kőhalmon dolgozott. Művei közül egy 1756-ban készült lámpa ismert a brassói görög keleti templom­ ban. — 2. ~ Lőrinc (1775 —1834 között

működött) Lucas fia, művei közül két lámpa és egy kehely patenával a brassói Miklóstemplomba, egy asztali csengő és egy koppantó a sepsiszentgyörgyi múzeumba került. — 3. ~ József, aki feltehetően Lőrinc fia 1812-ben lett mester, többször volt céh­ mester. Művei közül egy füstölő a brassói görög keleti templomba, több öv és sótartó magántulajdonba került. Röm isch, Franz Karl (Buschwitz, 1716 — Pozsony, 1779. nov. 21.): cseh származású kamarai építőmester. Pozsonyban F. A. Hillebrandt építkezésein működött közre; saját alkotásai: a második országházépület (1753), a báró Jeszenák-ház és a városi sörfőz­ de. A klasszicizmus felé hajló mesterek közé tartozik. röntgenfényképezés : a tudományos restau­ rálás fontos eszköze. W. C. Röntgen 1895ben fedezte fel a később róla elnevezett X-sugarakat. A röntgensugár művészeti ku­ tatás céljaira is felhasználható átvilágítás és felvétel formájában. A vizsgálat a műtár­ gyakra veszélytelen. Alkalmazását ezen a területen az teszi lehetővé, hogy a nagyobb atomsúlyú anyagok (pl. a fémek, különösen pedig az ólom) ezeket a sugarakat elnyelik, a sugarak nehezen hatolhatnak át rajtuk. Mivel egy festményen munka közben az ólomfehér szinte minden színhez hozzákeveredik, a ké­ pen áthaladó sugárzás a filmen világosabb v. sötétebb árnyalatokat idéz elő. Egyszerű átvilágításnál negatív kép látható, a nagy atomsúlyú anyagokkal (főleg ólomfehérrel) festett részek elnyelik a sugarakat. ~nél viszont pozitív képet kapunk. Azokon a helyeken, ahol ólomfehéret használtak, a film világos marad, míg pl. szerves feketével festett helyeken sötét lesz. A felvétel annál gazdagabb tónusú, minél lágyabb a sugár. A felvételen egyszerre látható az egész fest­ mény. Fatábla v. vászon, vakkeret, szögek, az alapozás és a festékréteg repedezései, hiányai, átfestések többnyire és világosan felismerhetők. Természetesen zavarólag hat két oldalukon befestett táblák hátoldalának ugyanazon a felvételen megjelenő képe. Látjuk a művész munka közben eszközölt változtatásait, egyéni munkamódszerét, fes­ tési technikáját. — Az intuíción és megfigye­ lésen alapuló bizonyítás a ~ bizonyító erejű, vitathatatlan dokumentálásával nem verse­ nyezhet. A ~ technikája napjainkban is to­ vább fejlődik. Hazánkban korszerű, tudomá­ nyos módszerét Kákay Szabó György alkal­ mazta először. Ember Veronika Rösner, Kari (Bécs, 1804. jún. 19. —Steyr, 1869. júl. 13.): építész, architektúrafestő, iparművész. A bécsi akadémián tanult, mely­ nek később tanára, majd ideiglenes elnöke

volt. Főleg Bécsben működött (Nepomuki Szt. János plébániatemplom, Mária születése plébániatemplom homlokzata és tornya stb.). A kalocsai Miasszonyunk templomot és kolostort is ő építette. R ösner Mihály (18. sz.): szobrász Selmec­ bányán. 1743-ban Besztercebánya volt jezsui­ ta templomába négy szobordíszes mellék­ oltárt készített. Rössler, Ressler, Johann Josef (1700 —72): osztrák szobrász. Elsősorban templomok szá­ mára dolgozott. Mo.-ra 1743—66 között szállított szobrokat (Győr, Szt. Ignác-templom, 1743—44; Temesvár, székesegyház, 1754; Fertőd: a kastély homlokzatszobrai és a lépcsőzet plasztikája, 1766). Körébe sorolhatók a pápai pálosok és a zirci ciszter­ citák főoltárszobrai. Rubens, Pieter Pauwel (Siegen, 1577. jón. 28.—Antwerpen, 1640. máj. 30.): flamand festő. Protestáns hitvallása miatt az országból kiüldözött apjának halála után katolizált és visszatért Antwerpenbe. Anyagi okokból abba kellett hagynia humanista stúdiumait és egy ideig apródszolgálatot teljesített, majd elemi erővel jelentkezett a festészetre irányuló hajlandósága. Első mesterei T. Verhaegt és A. van Noort, majd a náluk jelentősebb romanista O. van Veen voltak. Fiatalon, 1598-ban mesterként felvették a helyi Szt. Lukács-céhbe. 1600-ban itáliai tanulmányútra indult. Első állomása Velence, majd még ugyanabban az évben Mantova, ahol Vincen­ zo Gonzaga herceg udvari festőként alkal­ mazta. Főként másolatokat kellett készítenie, és ez kiváló tanulási lehetőséget biztosított számára. A herceg megbízásából 1601 —02ben Rómába utazott (Michelangelónak a Sixtus-kápolnabeli prófétaalakjairól készített vázlatai a párizsi Louvre-ban mutatják a hatást, amelyet a nagy firenzei gyakorolt rá), ekkor nyerte első jelentősebb, nyilvános helyre szánt megbízását a Sta Croce in Gerusalemme oltárképének megfestésére (Grasse, Hópital de Petit-Paris). Egy követség kíséretében 1603-ban Spanyolo.-ba is elju­ tott. Legfontosabb ott készült munkája, Lerma gróf képmása (Madrid, kapucinus kolostor) a nézővel szembe forduló barokk lovas portré úttörő darabja. 1605—07 között ismét Rómában tartózkodott, 1607-ben Genovába látogatott. Itáliában készített képe­ in mindjobban kialakult festőegyénisége (Krisztus siratása, Róma, Galleria Borghese; Krisztus körülmetélése, Genova, jezsuita temp­ lom; Madonna három szenttel, Róma, Sta Maria in Vallicella; Királyok imádása, Ferma, San Filippo Neri). 1608-ban hazautazott. A Németalföldön székelő helytartó pár, Iza­ bella infánsnő és Ausztriai Albert főherceg

már előzőleg mindent megtett, hogy hazája R Ö számára visszaszerezze a nagy hírre jutott festőt, s hazaérkezése után portrémegbízással látta el, majd jelentős évjáradékkal udvari festőnek nevezte ki (1609). Még ebben az évben megnősült s a müncheni képtárban őrzött híres 1610-i Önarcképén már feleségé­ vel, Isabella Branttal együtt örökítette meg magát. Rövidesen a város, sőt messze kör­ nyék legtekintélyesebb festője lett; az egyre szaporodó megrendeléseknek csak úgy tudott eleget tenni, hogy tanítványai seregét is bevonta a munkába, és képein egyre inkább csak a vázlatkészítést, ill. a befejező ecsetvoná­ sokat végezte saját kezűleg. Ez a magyarázata, hogy a kortársak által annyit magasztalt festőfejedelem nem egy óriási méretű, repre­ zentatív alkotását bombasztikusnak, üresnek érzi a mai néző, míg bámulatos frisseségü vázlatai és családtagjait ábrázoló arcmásai megőrizték varázsukat. Korai antwerpeni képei közül kiemelkednek a Kereszt felállítása (1610 —11) és a Levétel a keresztről (triptychonok, 1711—14, mindkettő az antwerpeni székesegyházban), a megfeszített izmokat, ill. az erős sötét-világos színellentéteket, hatásos ferde beállításokat kedvelő sokalakos barokk csoportkompozíciók nagyszerű példái. A genti székesegyház Szt. Bavo-oltárképének (melyet tíz évvel később készített el) gondo­ lata szintén ezekből az évekből származik a londoni National Gallery 1612-i vázlatának tanúsága szerint. Ennek a korszaknak egyik csúcspontja az 1614-ből származó Krisztus siratása (Bécs, Kunsthistorisches Museum) az alakok érzékletes megformálása, a helyi manierista tradíciókat idéző zománctüzű színek alkalmazása révén. A Menekülés Egyiptomba (Kassel, Staatliche Kunstsamm­ lungen) fényhatásai Elsheimer stílusát idézik. A Vénusz a tükör előtt (Vaduz, Galerie Liechtenstein) a korai aktok tipikus példája, ahol a test hangsúlyosan fehér színe erősen elválik a környezettől. Ezekből az évekből való néhány szép vadászjelenete (Víziló- és krokodilvadászat, Augsburg, Städtische Kunst­ sammlungen ; Oroszlánvadászat, München, Alte Pinakothek) és a mozgalmasságban velük a versenyt méltán felvevő Leukippidák elrab­ lása (München, Alte Pinakothek). Az egyes alakok megmozgatásán túl az egész képfelü­ let valósággal forrásban van az ún. nagy és kis Utolsó ítéleten (München, Alte Pinakothek, ill. Drezda, Gemäldegalerie). Koronája mind­ ezeknek az, Amazoncsata (1618—20, München, Alte Pinakothek), a vad kavargás mögött Leonardo Anghiari csatájának nyilvánvaló hatásával. A nagy reneszánsz mester kompo­ zíciójának középső csoportját egyébként ugyancsak ~ rajza nyomán ismerjük (Párizs, 182

S

RUB

Rubens: Levétel a keresztről (Antwerpen, katedrális)

183

Louvre). 1619—20-ban reszt vett az antwer­ peni jezsuita templom díszítésében (a rend­ nek egyébként világi tagja is volt), de a hatal­ mas oltárképekből csak kettő, a nagyrészt tanítványok — köztük Van Dyck — kivi­

telezte mennyezetképek helyett csak a vázla­ tok maradtak ránk (mind a bécsi Kunsthisto­ risches Museumban). Két nagyszerű oltár­ képet festett a város ferences temploma szá­ mára is, Szt. Ferenc utolsó áldozását és a

RUB

Rubens: Loyolai Szt. Ignác csodája (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

Keresztrefeszítést („Coup de lance”) ; jelenleg mindkettőt az ottani Musée Royal des Beaux-Arts-ban őrzik. A remete és az alvó Angelica (Bécs, Kunsthistorisches Museum) a kor legszebb aktképeinek sorába tartozik. Az antwerpeni Szt. Mihály-templom számára festett Királyok imádása a legsikerültebb a mesternek e témát ábrázoló képei közül

(Musée Royal des Beaux-Arts). Egyik leg­ vonzóbb portréja, a Szalmakalap („Chapeau de paille” — London, Wallace-gyűjtemény) második feleségének húgáról készült. XIII. Lajos király megbízásából Nagy Konstantin életének 12 jelenetét vázolta fel egy falikárpitsorozat részére (Philadelphia, Museum of Art), s egy újabb francia királyi megbízás

184

RUB eredményeként született a barokk kor egyik legsajátosabb politikai allegóriája, a Medici­ sorozat, amely az uralkodó szüleinek házas­ ságát mondja el a történelem és mitológia nagyszerű összeötvözésével. A 21 képet, melyek az akkor épült Palais de Luxembourg egyik galériáját díszítették, 1622—25 között készítette (ma a Louvre-ban); tekintettel a képek nagy méretére, jelentős mértékben foglalkoztatott segédeket, s ez nem vált a sorozat javára. (Az eredeti akvarellvázlatokat Münchenben és Bécsben őrzik.) ~ ekkoriban már a tehetséges tanítványok seregével dol­ goztatott, és számos kép értékét egyáltalán nem rontja, hogy jól láthatjuk az ő munkáján kívül a másik ecset munkáját, így a Szépm. Múz. Mucius Scaevola-képén A. van Dyck, vagy a hágai múzeum Bűnbeesés c. képén id. J. Brueghel keze vonását (az utóbbi növényés állatfestő-specialista volt műhelyében F. Snydersszel együtt). Felesége halála (T626) után diplomáciai utakban keresett felejtést. 1628-ban Spanyolo.-ban, 1629—30-ban Ang­ liában járt. Ezek az utak festői szempontból sem voltak haszontalanok; Madridban egy egész sor képet festett az uralkodóház tagjai­ ról, Londonban pedig Julius Caesar diadal­ menete (London, National Gallery) címmel Mantegna ott látott rajzainak szabad para­ frázisát. A Whitehall mennyezetképének megfestésére szintén ekkor kapott megbízást (1635-ben fejezte be). ~ nagy ciklusai közül jelenleg ez az egyetlen, amely ma is eredeti helyén található. A Szt. György c. kompozíció (London, Buckingham Palace) a lankás angol táj iránti csodálatának szülötte. 1630-ban új házasságot kötött. Fiatal feleségét számtalan­ szor látjuk viszont képei modelljeként (Bathseba fürdője, Drezda, Gemäldegalerie; Szt. Cecília, Berlin-Dahlem, Museum; Heléne Fourment bundában, Bécs, Kunsthisto­ risches Museum). Méltón társult hozzájuk az ugyancsak Bécsben őrzött nagyméretű, méltóságteljes arckifejezésű Önarcképe. Képei­ nek szerkezete fellazult, színeinek fényereje még nagyobb intenzitást ért el. Megerősíti ezt két nagyszerű késői oltárképe, a Szt. Levinus vértanúsága (Brüsszel, Musée Royal des Beaux-Arts) és a Betlehemi gyermek­ gyilkosság (München, Alte Pinakothek). A bécsi Kunsthistorisches Museumban levő Ildefonso-oltárt a színek misztikus hatást ki­ fejező varázsa teszi felejthetetlenné. A Szere­ lem ligete (Madrid, Prado) és a Vénusz-iinnep (Bécs, Kunsthistorisches Museum) a rokokó gáláns festészetét idézi. A Kermes körtáncának szédítő forgataga Brueghel népi életképeinek barokk kori megfelelője. A Ferdinánd bíboros-infáns 1635-i antwerpeni bevonulására 185 állított diadalívek vázlatai magasan kiemel-

3

í

Rubens: Gyermekfej (Bécs, Albertina)

kednek a barokk dekorációk ránk maradt emlékei közül (Leningrád, Ermitázs és Antwerpen, Musée Royal des Beaux-Arts). Legszebbek, legbensőségesebbek családjáról festett képei (Felesége gyermekeivel, Pár^zj, Louvre; Családjával a kertben, Helene FourRubens: Isabella Brant portréja (Hága, Mauritshuis)

RUB

Rubens: Hazatérés a mezei munkából (Firenze, Pitti)

ment fiacskájával az ölében, München, Alte Pinakothek), ahol minden ccsetvonást a saját gyönyörűségére húzhatott meg. Ugyanez mondható a legkésőbbi periódusában kivi­ rágzó új műfajról, a tájképről. Egy Mechelen mellett fekvő Steen nevű birtok megszerzése (1635) közelebb hozta a hazai tájhoz (Táj a steeni toronnyal, Oxford, Ashmolean Museum; Táj holdfénynél, London, Seilern-gyűjt. és a firenzei Pitti kincsei: Steeni táj kastéllyal, Hazatérés a mezei munkából, Odysseus és Nausikaa). — írod. M. Rooses: L’oeuvre de P. P. R. 1 —5. köt. Antwerpen, 1886 — 92; R. Oldenbourg: P. P. R ., des Meisters Gemälde. Stuttgart—Berlin—Leipzig, 1921; G. Glück: R. van Dyck und ihr Kreis Wien, 1933; P. Arents: Geschriften van en over R. Antwerpen, 1940; L. Burchard: Catalogue of P. P. R. London, 1950; L. van Puyvelde: R. Paris —Bruxelles, 1952; Bur­ chard—d’Hulst: Catalogue of Tekeningen van P. P. R. Antwerpen, 1956; Sándy E.: R. Bp., 1967. Végit János ru b in lü szter: a gubbiói majolika karminpiros, meleg színű, fémes fényű máza. R ubletzky Géza (Bp., 1881. júl. I . — ): szobrász. Az Iparművészeti Iskolában, majd Firenzében tanult, utána Róna József, Ligeti Miklós műtermében dolgozott. Hódmező­ vásárhelyen kezdte el a családi élet köréből vett jellegzetes kis szobrainak ciklusát. E mű­ veit 1912-ben Firenzében állította ki s haza­ térve előbb Aradon, majd Bukarestben élt. Számos plakettet is készített. Több szobrát

őrzik a Nemz. Gal.-ban: Anya gyermekével (1910), Madre eterna, Gyermekfej, A z anya csókja. 1951-ben Kacsóh Pongrác bp.-i emlék­ tábláját készítette. Rendszeresen részt vesz a vásárhelyi tárlatokon. 1967-ben kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban. Rubljov, Andrej (1360/70 —1427/30): orosz festő, a középkori Oroszo. legjelentősebb művészegyénisége. Életéről alig tudunk vala­ mit. Néhány 15. sz.-i írott feljegyzés számol be a moszkvai Andronnyikov- és a zagorszki Troice —Szergijev-kolostorban végzett mun­ kásságáról. Feltehetően egy nagyobb műhely élén dolgozó mester volt; műveit nem szig­ nálta, s ezért nehéz elhatárolni őket műhely­ társai s követői alkotásaitól. A 14. sz. kilenc­ venes éveiben a Moszkvában élő görög ikon­ festő mesterek közül különösen Teofan Grek hatott rá. Első ismert alkotásai a 14 —15. sz. fordulójáról Zvenyigorodban maradtak fenn (az Uszpenszkij-székesegyház oltároszlopain mcdaillonokban figurális ábrázolások). A Szavvin-Sztorozsevszkij kolostor Rozsgyesztvenszkij-székesegyházából származó három ikon (Moszkva, Tretyakov Képtár) biztos színérzékéről, figuráinak könnyed megfogal­ mazásáról tanúskodik. 1405-ben Teofan Grekkel és Prohorral a Kremlben a Blagovescsenszkij-székesegyház freskóit és ikonosztázát készítette. Az utóbbin Krisztus történe­ tének hét jelenetét ~ festette. Kompozíciói elsősorban könnyed, derűs, tiszta színeikkel, ikonográfiái újításaival, tudatos komponáló készségével s az arckifejezések természetessé- l8 6

RÚD gével tűnnek ki festőtársai alkotásai közül.

187

A vlagyimiri Uszpenszkij-székesegyház freskói közül (1408, Danyila ikonfestővel együtt) a Ny-i fal Utolsó ítéletének néhány részlete maradt meg. A templom monumentális ikonosztázának kompozíciós elgondolása s részben kivitele is ~ tó l származik. Legismer­ tebb műve, a Szentháromság (1411, Moszkva, Tretyakov Képtár) formáinak zártságával s tisztaságával, gyengéd színeivel, költői átszellemültségével bonyolult szimbolikája elle­ nére is elevenen ható, a középkori orosz ikon­ festészet legszebb alkotásai közé tartozó remekmű. ~ későbbi munkái — a zagorszki Troice —Szergijev-kolostor Troickij-székesegyházának ikonosztázából származó ikonok — a 15. sz. harmadik évtizedében készültek. Utolsó alkotása, a moszkvai Andronnyikovkolostor Szpasz-templomának freskója nem maradt meg. — írod. V. N. Lazarev: R. Bp., 1963. Lajta Edit Rubovics Márk (Pest, 1867. nov. 21.—Bp., 1947. okt. 28.): festő. A Mintarajziskolában kezdett tanulmányait Bécsben és Párizsban folytatta. 1891-ben hazatérve (Bihari Sándor­ ral és Karlovszky Bertalannal) festőiskolát nyitott. Naturalisztikus, aprólékosan kidol­ gozott előadásban kisméretű életképeket és csendéleteket festett. 1912-ben, 1921-ben és 1929-ben rendezett gyűjt, kiállítást a Nemzeti Szalonban, amelynek két évtizeden át műtárosa volt. rubricator : a középkor kódexíró kolostor­ műhelyeinek betűírással vagy a betfiírók számára előkészítő vonalazással foglalkozó tagja (-► még miniatúra, illuminator). Ruche, L a : „inéhkas”-nak nevezett műte­ rem a párizsi Vaugirard-ban, amelyet F. Léger, M. Chagall, A. Archipenko és még sok más modern művész használt. Ruda János (16. sz. vége): kassai származású festő; Prágában Rudolf császár heroldja volt. Legismertebb munkája Esztergom városának és várának rajza, melyet Custos Domokos metszett rézre (1594). Rudabánya: község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Műemléke: a ref. templom. Gótikus, a 14. sz.-ban háromhajós csarnok­ templomnak épült, ma csak részben áll. Tisz­ tázatlan, hogy többi része elpusztult-e v. eredetileg sem épült fel. 1664 k. alakították ki mai formáját. Négyzetes hajója van mérműves ablakokkal, támpillérekkel. 1758-ban festett famennyezete Conrad András és Matias műve. Rudakov, Konsztantyin Ivanovics (Szent­ pétervár, 1891. márc. 21. —Leningrád, 1949. nov. 2.): szovjet festő, grafikus, illusztrátor. A pétervári akadémián építészetet tanult, később tért át a festészetre. Főleg az orosz és külföldi irodalom (Maupassant, Zola,

A. Rubljov: Mihály arkangyal (Moszkva, Tretyakov Képtár)

Shakespeare stb.) illusztrálásával foglalko­ zott. 1929-től a leningrádi Repin-intézet grafikai tanára volt. Rude, Francis (Dijon, 1784. jan. 4 .—Párizs, 1855. nov. 3.): korának jelentős francia szobrásza. E. Gaulle és P. Cartellier tanítványa F. Rude: Marseillaise (Párizs, Arc de Triomphe)

Rudnay Gyula: Csipkekendős nő (Bp., Nemz. Gál.)

volt'Párizsban. 1812 —14 között római ösz­ töndíjjal Itáliában tanult, majd a Bourbonrestauráció elől 12 évre Brüsszelbe költözött, ahol 1827-ig maradt. Fontosabb belgiumi munkái: Meleager vadászata és jelenetek Achilles életéből (1879-ben elpusztult reliefek az Orániai család tervuereni kastélyában). Részt vett a brüsszeli királyi kastély díszítésé­ ben, készített portrékat is (I. Vilmos, Brüsszel, Palais de la Nation). Párizsba visszatérve al­ kotta fő művét, a Place d’Etoile Arc de Triomphe-ján a több alakos, monumentális Marseillaise (1792-es önkéntesek indulása) c. kompozícióját. E műve a francia pátosz legnemesebb megtestesítése. Míg korábbi alkotásai a józan klasszicizmus jegyében fo­ gantak, a Marseillaise már a későbbi korsza­ kára jellemző új felfogást, a romantikát kép­ viseli. Művészete megőrizte a zárt klasszicisztikus kompozíciót, de lobogó temperamen­ tuma belső feszültséggel, dinamizmussal telí­ tette alakjait. Ez a felfogás hatja át többi alkotását is (Prometheus, 1835, Párizs, Cham­ bre des Députés; Szász Móric szobra, valamint Louis David és Mme Cabet mellszobra a Louvre-ban). 1847-ben készült el Halhatatlan­ ságra ébredő' Napóleon c. bronzszobra (Fixinlés-Dijon parkban). 1853-ban mintázta utolsó fontos alkotását, Ney tábornok emlékszobrát. (Avenue de l’Observatoire). Vallásos kom­ pozíciói a párizsi St Gervais-, St Vincent-dePaul- és Ste Madeleine-templomban találha­ tók. Számos rajzát őrzik Dijonban. Tanít­

ványai közé tartozott J. B. C.arpeaux. — írod. R Ú D L. de Fourcaud: F. R., ses oeuvres et son temps. Paris, 1904; J. Calmette: F. R. Paris, 1929. Henszlmann Lilia Rudnay Gyula (Pelsőc, 1878. jan. 9.—Bp., 1957. jan. 4.): festő, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas, kiváló művész. Bp.-en, majd Münchenben Hollósy Simonnál végezte tanul­ mányait. Nagybányán, Rómában, Párizsban képezte tovább magát, végül is a maga útját járva teremtette meg festői stílusát, amelyben Goya és Munkácsy örökét ébresztette. 1918ban volt az első nagy sikerű kiállítása, 1953ban az utolsó a Szépm. Múz.-ban, s közben számos kiállítást rendezett külföldön is. Mind mondanivalója, mind festői előadás­ módja a magyar festészeti romantika leg­ izzóbb hagyományaihoz fűzi őt vérmérsék­ lete, széles ecsetkezelése, kedélyének mélysége, lelkesültsége révén. Témavilága merőben eltért a kortársakétól: letűnt magyar korok hangulatát idézte. Csataképei Rugendas mű­ veire emlékeztetnek. Regényes hangú múlt­ ba révedezése mellett valóságos élményei is szerepet játszottak festészetében (kato­ náskodása idején Losoncon a galíciai me­ nekültek látványa drámai jelenetsorozata megfestésére ösztökélte, a húszas években a Dunántúl tája, Bábony-falu jelent meg fes­ tészetének szelíd lírájában). Hódmezővásár­ helyi művész barátaival, az „alföldiekkel” : Tornyai Jánossal, Pásztor Jánossal és Endre Bélával, utóbb pedig Koszta Józseffel a nyuga­ ti festészeti irányoktól eltérő, sajátosan ma­ gyar piktúra megteremtéséért küzdött. Stílu­ sára jellemző az erős fény-árnyék kontraszt. Mint az alföldi iskola vezéralakjának, a bajai művésztelep alapítójának és vezetőjének hatása igen nagy volt. Számos képét őrzi a Nemz. Gál. — írod. Lázár B.: R. Gy. Bp., 1921; Peterdi A.: R. Gy. Bp., 1931; Bényi L.: R. Gy. Bp., 1961. Bényi László Rudnyev, Lev Vlagyimirovics (Novgorod, 1885. márc. 13.—Moszkva, 1956. nov. 19.): az SZU egyik legjelentősebb építésze, Állami díjas. A pétervári akadémián tanult, a leningrádi, 1932-től a moszkvai művészeti akadé­ mia tanára volt. Fontosabb művei: Leninemlékmű Odesszában, a Frunze-akadémia Moszkvában (1932 —37, V. O. Munccal). A II. világháború után Voronyezs, Sztálin­ grád és Riga újjáépítésében vett részt. Utolsó jelentős alkotásai: a Lomonoszov Egyetem Moszkvában (1949 —53), a Kultúra és Tudo­ mány Palotája Varsóban, melyeknek terveit más építészekkel együtt készítette. Rudroff Mátyás (173 x k. —Buda, 1786. máj. 25.): festő Budán. A vízivárosi Szt. Anna-templom számára 1771-ben két kis Jézust és egy keresztet festett. 188

RUI

Rudnay Gyula: Nagybábonyi utca (Bp., Nemz. Gál.)

Ruela, Rudas, Juan de (Sevilla, 1558/60 k. — márc.): a holland tájképfestészet egyik leg­ Olivares, 1625. ápr. 23.): spanyol festő, a jelentősebb egyénisége. 1648-ban lett a haarsevillai barokk festészet első fontos képvise­ lemi festőcéh tagja. Az ötvenes évek elején lője. A valenciai iskola (pl. F. de Ribalta) megfordult Németo. Ny-i részében, 1655 k. ridegen fanatikus vallásosságával szemben Amsterdamban telepedett le. Festészeten kívül lágyabb, derűsebb felfogású művész. Korai orvostudománnyal is foglalkozott, s 1676-ban müvein (négy jelenet Mária életéből, Colle- szerepelt az amsterdami orvosok listáján. giata, Olivares) még a caravaggiói fény­ árnyék kezelés figyelhető meg. Későbbi id. G. Ph. Rugendas: Kuruc lovas. Mezzotinto sevillai alkotásai Tintoretto hatását mutatják: (Bp., Történelmi Képcsarnok) Santiago fehér lovon a csatában (katedrális), az Egyetemi kápolna oltára, a Szentlélek eljöve­ tele és Szt. András mártíriuma (múzeum), Szt. Izidor halála (San Isidoro). Tanítványa, F. Varela több képén segített mesterének. Rueland Frueauf: Frueauf, Rueland Rugendas, Georg Philipp, id. (Augsburg, 1666. nov. 27.—Augsburg, 1742. máj. 9.): német festő és rézmetsző. Bécsben és Olaszo.ban tanult. J. Courtois, A. Tempesta hatása alatt csataképeket és tábori jeleneteket s ha­ sonló témájú grafikai műveket készített; mintegy 1700-tól ábrázolásai inkább törté­ neti, illusztratív jellegűek lettek. A Történel­ mi Képcsarnokban Kuruc lovasokat ábrázoló lapjait őrzik. Fiai: ifj. Georg Philipp (1701 — 74), Christian (1708 —81) és Jeremias Gottlob (1710 —72), festők és grafikusok apjuk stílu­ sában készítették hasonló tárgyú műveiket. Ruisdael, Ruysdael, Jacob Isaackszoon van 189 (Haarlem, 1628/29 —Amsterdam, 1682.

RUI

J. van Ruisdael: Zsidó temetőudvar

J. I. van Ruisdael: Búzaföldek (New York, Metropolitan Museum of Art)

I90

R U I Művészete alapelemeit feltehetően apjától, Isaack van ^ t ő l tanulta. Korai műveinek hangulatos fény-árnyékaiban H. C. Vroom, J. van Goyen és nagybátyja, Salomon van ~ hatása ismerhető fel. Talán Rembrandt művé­ szetét is ismerte, s hatott rá A. van Everdingen is. Az ötvenes évektől nagyobb méretű képeket festett; témái a hatalmas fák, romok, várak, hegyormok, vízimalmok, emberi alak ritkán jelenik meg művein. A hatvanas években stílusa egyszerűsödött. Széles hori­ zontú tájain a fény-árnyék ellentétek festőién érvényesülnek. Fő művei: A wijki vízimalom (Amsterdam), Haarlem látképe (Berlin), Ten­ gerparti táj (London, National Gallery), Erdős táj (Bécs, Kunsthistorisches Museum). A bp.-i Szépm. Máz. Erdei tó, Amsterdami részlet és Erdős táj házakkal c. képét őrzi. írod. K. E. Simon: J. I. R. Berlin, 1927. Gerszi Teréz Ruisdael, Ruysdael, Salomon van (Naarden, 1600 k. —Haarlem, 1670. nov. 1.): holland festő, J. I. van nagybátyja. 1623-ban a haarlemi festőcéh tagja, 1648-ban elöljárója lett. Mesterét nem ismerjük. J. van Goyen áll legközelebb művészetéhez, de hatott rá P. de Molyn is. Legkorábbi képe 1627-ből való. Folyópartot, népes országutat, kocsmá­ kat ábrázoló tájai a holland tájfestés legszebb emlékei közé tartoznak. A Szépm. Máz. nyolc képét őrzi; a legkorábbit 1631-ből (Eső után), a legkésőbbit 1664-ből (Kocsma

J. I. van Ruisdael: Amsterdami részlet (Bp., Szépm. Múz.)

májusfával). Fejlődése a bp.-i gyűjt, anyagá­ ban is jól tanulmányozható. — Fia, Jacob Salomonsz van ~ (1629/30 —1681) apjának követője volt. Mint tájképfestő Haarlemben és Amsterdamban működött. Táj tehenekkel c. képe a Szépm. Múz.-ban található. — írod. W. Stechow: S. van R. Berlin. 1938. Gerszi Teréz

S. van Ruisdael: Táj tehenekkel (Bp., Szépm. Múz.)

I9 I

Rumi Rajki István (Rum, 1881. aug. 19.— RUM Bp., 1941. jún. 30.): szobrász. Autodidakta kezdet után 1905-től a müncheni akadémián B. Schmidtnél, közben 1907-ben a párizsi Julian Akadémián tanult s tíz évig München­ ben dolgozott. 1917-ben Stróbl Alajos hívta meg mesteriskolájába. Első művei, az Amazon (1920) és a Pelikán (1920) még erősen naturalisztikus alkotások. 1921 és 1936 között Szombathelyen élt s nagy elmélyedéssel alakí­ totta ki sajátos újklasszicista stílusát, mely olykor vad mozgásmotívumot választ, mint a Kígyóval küzdő férfiakt (1931), máskor — Őszi szántás (1936) — szinte gömbökből építi fel a kompozíciót s igen közel kerül a kubizmus problémáihoz. 1934-ben Szombat­ helyen, 1937-ben Bp.-en, 1940-ben Sopron­ ban rendeztek kiállítást műveiből. Nehéz körülmények közt, méltánylást alig találva Ph. О. Runge: Önarckép (Hamburg, Kunsthalle) dolgozott. Fő műve, Szt. Márton meg­ kereszteli édesanyját (1938) bronzba öntve Szombathelyen áll. — írod. T ó th J.: R. R. I. művészete. Szombathely, é. n. Runge, Philipp Otto (Wolgast, 1777. júl. Genthon István 23.—Hamburg, 1810. dec. 2.): a német ro­ R um m el, August: ->- Rund, August mantika egyik legjelesebb festője, L. Tieck R um o h r, Carl Friedrich von (Reinhards­ és Goethe barátja. Hamburgban, majd 1799 — grimma, 1785. jan. 6.—Drezda, 1843. júl. 1803 között a koppenhágai és a drezdai aka­ 25.): a német művészettörténet-írás egyik út­ démián tanult. 1803-ban Hamburgban tele­ törője. Nagy műve, az Italienische Forschun­ pedett le. Sokat foglalkoztatták allegorikus gen (1—3. köt., Berlin, 1827—31), amelyhez értelmű témák (Napszakok, 1802—03 ; Reggel Firenzében gyűjtötte az anyagot, a középkori 1808—09), amelyekben a világmindenség és reneszánsz olasz művészet értékes feldol­ teremtményeinek egységéről vallott felfogása gozása. kapott fantáziadús szimbolikus kifejezést. Számos kiváló karakterábrázolású, családi R um pelm ayer Márton (18. sz.): kőfaragó, szobrász Pozsonyban. 1767-ben lett a város vonatkozású és önarcképet festett, s jelentősek polgára. 1770 —1801 között Nagylég, Pápa, színelméleti kutatásai is. Rajzait 1843-ban Szombathely r. k. templomainak kőfaragó­ jelentették meg Ausgeschnittene Blumen und munkáit végezte, a pozsonyi vár kisebb Tiere in Umrissen címen. Hátrahagyott írá­ számadásaiban is szerepelt. sait két kötetben adták ki Hamburgban R um pf, Andreas (1890 —1966. máj. 22.): 1840—41-ben; leveleit F. K. Degner publi­ német régész, az ókori görög, etruszk és kálta 1940-ben. — írod. R. Wölfle: Ph. O. római művészet kiváló, éles kritikai érzékű R. Frankfurt am Main, 1925; O. Böttcher: kutatója. Elsősorban a görög festészet, az Ph. O. R. 1937; Ch. A. Isermeyer: Ph. O. R. etruszk archaikus művészet és a késő római 1940; K. Privat: R.-s Leben in Selbstzeug­ művészet problémái foglalkoztatták. Főbb nissen. Briefen und Berichten. 1942; G. művei: Die Wandmalereien in Veii, 1915; Berefelt: Ph. O. R. 1961. Körner Éva Chalkidische Vasen, 1—3. köt., 1927; Griechi­ R upe, Michael de: Kőhalmi Mihály sche und römische Künst (Gercke-Norden: R uprecht, Rupprecht (Adele) Etelka Adél Einleitung in die Altertumswissenschaft, II. (19. sz. első fele): osztrák festő, illusztrátor, köt., 3. füzet), 1930; Meerwesen (Die antiken ~ Johann festő lánya. Pozsonyban és Pesten Sarkophagreliefs) 1 —5. köt., 1939; Malerei dolgozott. Finom akvarell arcképeket (Két und Zeichnung (a Handbuch der Archäologie leány, Nemz. Gál.) és olajcsendéleteket fes­ IV. kötetében), 1953; Archäologie, 1—2. köt., tett. 1953—56; Stilphasen der spätantiken Kunst, R uprecht János (1613 —27 között működött): 1957. Szilágyi János György ötvösmester Pozsonyban. Egyetlen ismert R unel, Rummel, August (18. sz.): osztrák műve, egy hatkaréjos talpú, kerubfejekkel architektúrafestő. 1782 —83-ban F. A. Maul- és bőrtűs filigránnal díszített kehely a pozso­ bertsch segédjeként a pápai plébániatemplom­ nyi ferencesekhez került. ban, 1783-ban a szombathelyi püspöki palo­ R uprecht, Rupprecht, Johann (19. sz.): oszt­ tában dolgozott. rák festő, litográfus, ~ Etelka Adél apja. K)2

RU S A 19. sz. elején Becsben, 1827-től Pozsonyban, Balatonfüreden, majd Pesten működött. A magyar arisztokrácia számos tagjáról készí­ tett arcképeket és litográfiákat. Rusconi, Camillo (Milánó, 1658. jól. 14.— Róma, 1728. dec. 8.): olasz szobrász, a Bernini utáni generáció egyik legjobb mes­ tere. Rómában E. Ferrata tanítványa volt. Stílusában az érett barokktól való elfordulás jelei figyelhetők meg. Fő művei Rómában: a San Giovanni in Laterano négy apostol­ szobra, XII. Gergely síremléke (1723, San Pietro), két angyalszobor (il Gesü), R. Fabretti síremléke (Sta Maria sopra Minerva). Ruskin, John (London, 1819. febr. 8,— Brantwood, 1900. jan. 20.): angol művészeti író és festő, esztéta. Hatalmas irodalmi tevé­ kenységét 1843-ban kezdte meg a Modern Painters sorozat I. kötetével, amely W. Turner művészetének lelkes védelmével nagy feltűnést keltett (1860-ig további 4 köt. jelent meg). Művészeti kérdéseken (pl. a neogótika terjesztése) kívül szociális és erkölcsi szószólója volt a —- preraffaeliták és a modern iparművészet törekvéseinek is. Művei: Seven Lamps o f Architecture (1849), Stones of Venice (1—3. köt. 1851 —53, magyar fordításban Geöcze Sarolta: Velence kövei, Bp., 1897 — 98), Pre-Raphaelitism (1851), Lectures on art (1870, magyar fordításban Éber László: Előadások a művészetről, Bp., 1924). — írod. J. Marshall Mather: J. R., his life and teaching. London, 1890; Geöcze S.: R. élete és tanítása. Bp., Г900; R. H. Wilenski: J. R. London, 1934.

Russel, Morgan (New York, 1886. jan. 25.— Broomall, Pennsylvania, 1953): amerikai festő. Párizsban H. Matisse-nál tanult. 1912ben S. Macdonald-Wrighttü megalapította a színviszonylatok absztrakt érvényre juttatá­ sán alapuló szinkromista mozgalmat. „A szín azonos a formával, és amikor egy absztrakt művet alkotok, azokat a színeket alkalmazom, amelyek megfelelnek a keresett formának” (Synchromia négy részben, 1914 —15). Szá­ mos nagy kiállításon vett részt Párizsban és New Yorkban. A húszas évektől tárgyiasan festett. Hosszú ideig Franciao.-ban, majd 1946-tól Amerikában élt. Russell, John (Guildford, 1745. márc. 29.— Hull, 1806. ápr. 20.): angol arcképfestő, 1789-től udvari festő. 11 portréval szerepelt a londoni National Portrait Galleryben, azonkívül művei találhatók a Louvre-ban, a windsori kastély múzeumában stb. Russolo, Luigi (Portogruaro, 1885. ápr. 30. —Cerro di Laveno, 1947. febr. 4.): olasz festő. U. Boccionival, G. Severinive1 és C. Currával együtt a futurizmus egyik alapítója. Eleinte az ún. szimultanista törekvéseket kép­ viselte. Korábbi képein a nagyvárosra jellem­ ző tárgyakat, ember- és tömegmozgást, indu­ latok pillanatnyi hatását, a történések egy­ idejűségét akarta érzékeltetni (Egy nő mozgá­ sának plasztikus összefoglalása, A lázadás, Dinamizmus, Dinamikus térfogatok stb.). Ké­ sőbb teljesen elvonttá vált (Házak, fény és ég, Visszaemlékezés egy éjszakára stb.). Rustici, Giovanni Francesco (Firenze, 1474. nov. 13.—Tours, 1554): olasz szobrász, festő,

G. F. Rustici: Szt. György (Bp., Szépm. Múz.)

13 Művészeti Lexikon IV.

Verrocchio és Leonardo tanítványa. Fő műve, a firenzei Battistero É-i kapuja felett levő, három alakból komponált szoborcsoportja (Keresztelő Szt. János prédikálása) mesterei hatására vall. 1528-ban I. Ferenc francia ki­ rály udvarába került. A Szépm. Múz. egy Szt. Györgyöt ábrázoló márvány reliefjét őrzi. Festményei ismeretlenek. Rusuti, Filippo (1308 —1317/22 között mű­ ködött): római festő, mozaikkészítő. Neve a Sta Maria Maggiore homlokzatának 1308 k. készített és szignált mozaikjáról ismeretes; Giotto egyik követője. Rusz Károly (19. sz. második fele): famet­ sző. 1864-től több segéddel dolgozó xilográfiai intézetet tartott fenn. Kalendáriumok, szakfolyóiratok reproduktív fametszetein kí­ vül itt készültek a népszerű képeslapok, a Vasárnapi Újság, a Magyarország és a Nagyvilág, a Hazánk és a Külföld illusztrá­ ciói. R uszti Gyula (Losonc, 1885. okt. 8.— Szolnok, 1918. nov.): grafikus és szobrász. A Mintarajziskolában, majd Münchenben tanult, a szolnoki művésztelep tagja volt. A Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban 1913-tól állított ki rajzokat, olajfestményeket és plaketteket. rusztika : I. külső felületén nyersen dombo­ mra nagyolt -*■ kváder. — 2. kőhomlokzat,

amelyen az egyes kváderek széles, mély hézagokkal csatlakoznak egymáshoz. A korai olasz reneszánsz szívesen alkalmazta, leginkább az épületek földszintjén, íves ablakok kerete­ zésére és sarkokon. Legszebb példái Firenzé­ ben a Palazzo Pazzi, Pitti, Medici, Strozzi, Gondi. Ruthart, Carl Borromeus Andreas (Danzig, 1630 к .—Aquila, 1703 után): német festő. 1659-ben Rómában, később Antwerpenben, Regensburgban, Bécsben, Grazban élt, végül Rómában és Aquilában celesztinus szerzetes­ ként említik a források. Szépen rajzolt, finom technikájú képeinek tárgya legtöbbször ro­ mantikus hangulatú, elhagyott tájban futó, küzdő állatcsoport. Celesztinus Szt. Péter életébői vett hat jelenete Aquilában a Sta Maria di Collemaggio szentélyét díszíti. A Szépm. Múz. Szarvasvadászat és A legyő­ zött vadkan c. képeit őrzi. Ruysch, Rachel (Amsterdam, 1664 —Ams­ terdam, 1750. aug. 12.): holland festőnő. W. van Aelst tanítványa volt, Hágában és Düsseldorfban működött. Jól komponált, aprólékos gonddal festett virág- és gyümölcs­ csendéletei hatottak J. van Huysumta. Ruysdael: Ruisdael Ruzicskay György (Szarvas, 1896. aug. 16.— ): festő, grafikus. 1919-től Nagy­ váradon, 1922—24 között Münchenben H.

RUS

D. Ryckaert: A pásztorok hódolása (Bp., Szcpm. Múz.)

194

RYE

CASSOVIA -S 'l'K U M R F , H V W i K ? .€ C 1 V 4 T A 5 P R IM A R IA

A. van den Rye rajza után: Kassa látképe (Bp., Történelmi Képcsarnok)

Groebemél és L. Herterichné 1, 1925-ben Olaszo.-ban, 1927-ben Párizsban tanult. A harmincas években szimbolikus tematikájú képeket (A gép rabszolgái, Tolató mozdonyok) és grafikai sorozatokat (Szerelemkereső, Vilá­ gosságfelé) készített. 1945 után több munkás­ tárgyú művel szerepelt a tárlatokon. Egy ideig a neoimpresszionizmushoz hasonló stílus jellemezte. Legújabb műveit „biorealizmus”nak nevezte, a növényi organizmus festői metamorfózisát keresi. Többször állított ki Franciao.-ban és több díjat nyert. 1966-ban az Ernst Múzeumban rendeztek gyűjt, kiállí­ tást műveiből. Németh Lajos R üffel József (Boldogasszonyfa, 1810 — Pécs, 1876): ötvös. Művei közül egy szelence a Nemz. Múz.-ba, egy korábbi augsburgi tálnak általa megújított alja a pécsi székesegyház kincstárába került. Magántulajdon­ ban előfordulnak bélyegével ellátott evőesz­ közök is. rü jü : ryiiy R y. Simon Louis (Kassel, 1726. jan. 13.— Kassel, 1799. aug. 23.): német építész, a német klasszicizmus fontos képviselője. Pá­ rizsban J. F. Blondel építészeti akadémiáját látogatta, majd itáliai tanulmányúján Vicenzában Palladio stílusát és Herculaneum ásatá­ sait tanulmányozta. 1756-ban visszatért Kasselba, 1767-ben udvari építőmester, 1795ben az építészeti akadémia igazgatója lett. A városkép kialakításában jelentős szere195 pe volt. Fontosabb művei Kasselban: Miksa 13*

herceg palotájának átépítése operává (1765 — 67), Museum Fridericianum (1769 —79), Erzsébet-templom (1770 —74), Városháza (1771), valamint a wilhelmshöhei kastély E-i szár­ nya (1788—92). R yckaert, David (Antwerpen, 1612—Ant­ werpen, 1661. nov. I I . ) : flamand festő, a festőcsalád legfontosabb tagja. A. Brouwer és az ifj. Teniers hatására a flamand nép életé­ ből vett jeleneteket ábrázolt festményein. Különösen cipész- és borbélyműhelyt ábrá­ zoló képeit, humoros családi jeleneteit ked­ velték már korában is. Kezdetben aprólékos, részletező stílusa később oldottabb, könnye­ debb, festőibb lett. A Szépm. Múz. A pászto­ rok hódolása c. kompozíciója mellett három zsánerképét őrzi. R yckere, Bernaert de (Courtrai, 1535 k .— Antwerpen, 1590. jan. 1.): flamand festő. Antwerpenben működött mint Qu. Massys, F. Floris és M. de Vos utánzója. Diana szarvassá változtatja Actaeont c. képét a Szépm. Múz. őrzi. Ryckhals, Rijckhals, Frans (Middelburg, 1600 к .—Middelburg, 1647. júl.): holland festő. Szülővárosában működött mint csend­ élet-, táj- és életképfestő. Csendélet és Csendélet istálló előtt c. képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. R ye, Aegidius van den (? —Graz, 1605. nov. 30.): németalföldi festő; a grazi udvarban dolgozott. Magyar vonatkozású látképeit (Kassa, Kolozsvár) a Civitates orbis terrarum c. metszetes munka számára készítette (Köln, 1578 és 1617).

ryijy, rüjü: csomózással készült szőnyeg; a finn textilművészet egyik legrégibb, sajátos terméke. A keletinél lágyabb és sörtéje sokkal hosszabb. Nem teszik a földre, hanem ágyak­ ra, V . falkárpitként alkalmazzák. Régebben mértani mintákkal, később főként növényi díszítéssel készítették. Rysbrack, John Michael (Antwerpen, 1693. jún. 24.—London, 1770. jan. 8.): flamand szobrász. 1720-tól Angliában működött, többször dolgozott J. Gibbs vezetése alatt. Magas rangú megrendelők (többek között a királyi család is) látták el megbízásokkal; számos emlékművet és mellszobrot készített.

Több nagy magánház és palota márvány­ díszítése is fűződik nevéhez. Rysselberghe, Theo van (Gent, 1862. nov. 23. —St-Clair, 1926. dec. 13.): belga festő. Gentben és Brüsszelben tanult, majd Párizs­ ban a pointillistákhoz csatlakozott. Képeit a színek elemző felbontása, a kiegyensúlyozott formakompozíció s a kontúrok harmóniája jellemzi (Nyári forróság, 1897). Falfestményei (a brüsszeli Solvay-házban és a Neuilly melletti Nocard-villában) dekoratív hatásúak. Fő művei a brüsszeli képtárban találhatók. — írod. P. Fierens: Th. van R. 1937; F. Marét: Th. van R. 1944..

RY1

196

s Saar, Karl von (Becs, 1797. aug. 22. —Becs, 1853. márc. 25.): osztrák miniatűrfestő. A bécsi akadémián tanult. Elethű portréi, melyek kezdetben M. M. Daffinger, később J. Kriehuber és F. Lieder hatását mutatják, igen kedveltek voltak. Saarinen, Eero (Kirkkonummi, 1910 — Birmingham, USA, 1961): finn származású amerikai építész, a modern építészet jelentős alakja, G. E. ~ fia. 1923-tól az USA-ban élt. Kezdetben apjával, később J. R. F. Swansonnal dolgozott együtt. Fontosabb mű­ vei: Massachusetts Institute of Technology, Cambridge részére auditórium és kápolna; épületek a Drake University számára, Des Moines, Iowa; épületek a Yale University számára, New Haven, Connecticut; repülő­ téri épület, New York. Művészetének szelle­ me L. Mies van der Roheéval rokon, de derűsebb, színgazdagabb. Késői műveiben a mértanias konstrukciók mellett mind nagyobb szerepet játszottak a plasztikus elemek és a

modern héjszerkezetek nyújtotta térélmény. Saarinen, Gottlieb Eliel (Rantasalmi, 1873. aug. 20.—Bloomfield Hills, 1950. júl. r.): finn építész, a század elejének egyik legjelentő­ sebb, új törekvéseket elindító mestere. Tanul­ mányai befejezése után 1897-ben társult H. Geselliusszal és A. E. Lindgreimel, s rövidesen a finn építészet vezető alakjává vált. Tíz év múlva különvált társaitól, majd 1922-ben az USA-ba költözött, ahol Birminghamben a Cranbrook Academy of Architecture veze­ tőjeként működött. Előbb — otthon — a finn népi építészet elemeinek átvételével újí­ totta meg az építészetet, később a népi elemek eltűntek műveiből, s egészen sima, csupán függélyes tagolású homlokzatokat alakított ki. Amerikában munkássága nagymértékben hatott a modem építészet fejlődésére. Főbb művei: Helsinkiben a Pohjola Biztosító Intézet székháza (1901), az Északi Részvény­ bank székháza (1906), a Főpályaudvar (1906 —14), a Finn Nemzeti Múzeum (1908-

E. Saarinen: Hockey-pálya, Yale University (New Haven, Connecticut)

G. E. Saarinen: Cranbrook School (Bloomfield Hills, Michigan)

tói, még társaival), majd bankház Tallinban (1911 —12), városháza Lahtiban (1912), Ame­ rikában a Cranbrook School épületei, Bloom­ field Hills (Michigan, 1922 után), Opera, Stockbridge (Massachusetts, 1947; fia, E. ~ és J. R. F. Swanson közreműködésével), General Motors Technical Center, Detroit (1950 —56, fia és társai közreműködésével). — írod. A. Christ-Janer: E. S. Chicago, 1949. Major Máté Sabatelli, Luigi (Firenze, 1772. febr.— Milánó, 1850. jan. 29.): olasz festő. 1807 — 48 között a milánói akadémia tanára volt. Fő műve a Pitti-palotában levő freskósorozat, amely az olymposi isteneket ábrázolja (1815től). Klasszicista-akadémista freskói találhatók a pistoiai dómban, a milánói Annoni- és Serbelloni-palotában stb. Sabatini, Sabbatini, Andrea; Andrea del Salerno (Salerno, 1484 к. —Gaeta, 1530): olasz festő. Perugino és főleg RaJJaello követő­ je (az utóbbinak segédje is volt Rómában), s Cesare da Sestóval is közelebbi kapcsolatban állhatott. Főleg Nápolyban és környékén működött; ~ a raffaellói stílus legnagyobb hatású mestere Dél-Itáliában. 1525-ben fes­ tett nagy oltárképének (középképe: Szt. Benedek, Maurus és Placidus és két szárnya, Nápoly, Museo Capodimonte) kompozíciója kissé merev, de bizonyos kedvesség és nép­ szerű festői előadás jellemzi. Kisebb jelenetei­ nek csoportosításában színesebb, élénkebb. ízlése archaizálásra, illusztratív hatásra is hajlamos. Szt. Januarius életét ábrázoló fres­ kósorozata (Nápoly, San Gennaro dei Poveri) tönkrement. Legtöbb műve Montecassinóban és Nápolyban, Mária halála c. kompozí­ ciója a Szépm. Múz.-ban van. Mojzer Miklós Sabatini, Sabbatini, Francesco (Palencia, 1722—Madrid, 1797. dec. 19.): olasz építész. Rómában és Nápolyban tanult. Nápolyban L. Vanvitellivel dolgozott együtt (a casertai királyi kastélyon). 1760-ban Spanyolo.-ba költözött, ahol III. Károly udvari építésze lett. Fő művei: a madridi tengerészeti minisz­ térium, az aranjuezi kastély bővítése, a toledói fegyvergyár, a valladolidi apácakolostor. Sabatini, Sabbatini, Lorenzo; Lorenzo da Bologna (Bologna, 1530 к .—Róma, 1576. aug. 2.): olasz festő, a bolognai érett manieriz­ mus jellegzetes képviselője. Mestere P. Fon­ tana volt, de Parmigianino és Vasari hatott rá; az utóbbinak 1572-ben munkatársa is volt. Főbb művei: a bolognai San Giacomo Maggiore Négy egyházatya c. freskója, Mária mennybemenetele (Bologna, képtár). Számos műve szerepel a nagy gyűjteményekben. Sabogal, Jósé (Cajabamba, 1888. márc. 19.— ): perui festő. D. Rivera és J.

Orozco voltak mesterei. Tanulmányúton járt SAB Itáliában, Franciao.-ban, Spanyolo.-ban. 1934—43 között a limai főiskola igazgatója, az új perui festőiskola alapítója, a helyi indián művészet tradícióját felélesztő ún. „Indigenista” művészeti mozgalom vezetője. Számos képe található a New York-i Modem Múze­ umban. Illusztrátorként is kiváló. Sabouraud, Emilé (Párizs, 1900. nov. 17.— ): francia festő, a Julian Akadémia tanára. E. O. Friesz tanítványa volt. Figuratív képe­ ket fest. 1951-ben a mentone-i biennale nagydíját nyerte. S abratha: föníciai alapítású ókori város E-Afrikában. Virágzása a római császárkor­ ban az Antoninus- és a Severus-dinasztia uralkodói alatt érte el tetőpontját. Az 1923 óta folyó ásatások feltárták a fórumot, szá­ mos templomot, köztük Juppiter Ammonét, akinek nagyméretű márvány mellképe is előkerült, továbbá az 1. sz.-ban épült Isis­ szentélyt. A forum oldalánál épült nagymé­ retű színházat, sokoszlopú és reliefdíszes szín­ padi háttérre! nagy részben sikerült restaurál­ ni. Jelentős épület volt a 65 m hosszú circus is, amely mintegy 10 000 néző befogadására készült. Az épületekben talált gazdag szob­ rászati anyag jórészt a helyi múzeumban látható. — A város a 3. sz. derekán hanyat­ lásnak indult, de a 6. sz. elején, Justinianus bizánci császár idejében újabb fellendülést ért meg. Ekkor épült a hatalmas fehér márvány keresztény bazilika, amelynek padlózatát gazdag geometrikus díszű, továbbá virágok­ kal és jelképes állatalakokkal ékesített mozaik fedi. A magas művészi kultúrájú várost az arab betörés pusztította el. Kádár Zoltán Sacchetti, Giovanni Battista (Torino, ? — Madrid, 1764. dec. 3.): olasz építész, F. Juvara tanítványa. 1736-ban Spanyolo.-ba került, ahol mesterének terveit kivitelezte. 1752-től a madridi Academia de San Fernando tanára volt. Fontosabb művei: a királyi palota Madridban (1738—64, Juvara tervei alapján), a palotát körülvevő városrész terve; a La Granja kastély park felőli homlokzata San Ildefonsóban (1739, Juvara terve alapján). Sacchi, Andrea (Nettuno, 1599. nov. 30. előtt —Róma, 1661. jún. 21.): olasz festő, a 17. sz.-i római barokk festészet nagyvonalú, könnyed, hatalmas gesztusokat kedvelő mes­ tere. Előbb atyjának, Benedettónak, majd F. Albaninak volt a tanítványa; RaJJaello és Domenichino művészete is hatott rá. 1644-től főleg A. Barberini kardinális szolgálatában dolgozott. Fő műve a vatikáni képtárban a Szt. Romuald látomása és a Szt. Gergely csodá­ ja c. mozgalmas kompozíció a fények gaz­ dag variációjú ábrázolásával. Kitűnő portréi: Merlini-arckép (Róma, Borghese-képtár) és I 9 §

S A D

A sabrathai színház

Bíboros képmása (Ottawa, múzeum). Római munkáin (Szt. Anna halála, San Carlo ai Catinari; Szí. József, Capo alle Case; Szt. György csodája, Vatikán) kívül számos neki tulajdonított kép található (főleg a francia múzeumokban). A berlini múzeumnak egy­ kor Velázquez oeuvre-jébe sorolt Borro kapitány c. képét is neki tulajdonítják. Mint freskóíestő is jelentős (a Palazzo Barberini mennyezetfreskója, a Palazzo Monte Cavallo kápolnájának freskói stb.). Mojzer Miklós Sacchi, Giovanni Antonio de: -» Pordenone Sacconi, Giuseppe (Montalto déllé Marche, 1853. júl 4. —Collegigliato, 1905. szept. 24.): olasz építész. Rómában tanult. Jelentős alko­ tása II. Viktor Emanuel római emlékműve, valamint az Assicurazioni Generali palotá­ ja a római Piazza Venezián. sacellum : az ókori rómaiaknál istenségnek szentelt, bekerített hely, közepén oltárral. Sadeler: flamand művészcsalád a 16 —17. sz.-ban. Legjelentősebb tagjai: — 1. Johann (Jan) (Brüsszel, 1550 —Velence, 1600. aug.): rajzoló és rézmetsző. Eleinte páncélo­ kat díszített ornamentumokkal. Kölnben, Antwerpenben, Mainzban, Frankfurtban, Münchenben működött, ahol udvari réz­ metsző volt, végül Olaszo.-ban élt. Fő művei vallásos, mitológiai, allegorikus tárgyú met199 szetek és arcképek. — 2. Egidius Gillis ~

(Antwerpen, 1570—Prága, 1629): festő, kora egyik legjobb rézmetszője. Nagybátyja, Johann ~ tanítványa, vele ment Münchenbe és Itáliába, majd II. Rudolf Prágába hívta, E. G. Sadeler: Thurzó György arcképe (Bp., Történelmi Képcsarnok)

ahol udvari rézmetsző lett. Fő művei bibliai jelenetek, Róma antik maradványainak rep­ rodukciói és arcképek. Mitológiai és allego­ rikus lapokat is metszett. Pataky Dénes Sadler Károly (az 1830—40-es években mű­ ködött) : pesti rézmetsző. 1838 —40-ben Becs­ ben, 1844-ben Pesten állított ki. 1845—47 között a Pesti Divatlap képeit metszette. Legfontosabb lapjai: Kisfaludy Károly a halá­ los ágyon és Bem József. Sadr, Ivan Dmitrijevics (1887. febr. 11.— 1941. ápr. 3.): a szovjet szobrászat egyik leg­ ismertebb mestere. Iparművészeti és régészeti tanulmányai mellett kezdettől fogva foglal­ kozott szobrászattal is, míg végül párizsi és római tanulmányútja teljesen a szobrászathoz kötötte. Már a monumentális propaganda keretében készült Marx-, Liebknecht- és Luxemburg-szoborportréi kitűntek mély lélek­ tani ábrázolóerejükkel. Első teljesen kiforrott műve a Magvető (1922), ezt követte 1927-ben A z utcakő — a proletariátus fegyvere (Moszkva, Tretyakov Galéria). Legnagyobb monumen­ tális műve a Tbiliszi közelében fekvő vízierő­ műveknél felállított hatalmas Lenin-emlékmű, amelyhez a szovjet kormány megbízásából a ravatalon fekvő Leninről készített tanulmá­ nyokat. Ezek Ny. A. Andrejev sorozata mel­ lett a leghitelesebb plasztikai Lenin-ábrázolások. A 30-as években készült nagyszámú monumentális alkotása mellett a síremlék­ szobrászatban is jelentős műveket alkotott (J. N. Nyemirovics-Dancsenko asszony sír­ emléke, 1939). Az élete fő művének szánt Gorkij-emlékművet közbejött halála miatt V. Muhina fejezte be. Bacher Béla Saedeleer, Elisabeth de (Laethem-SaintMartin, 1902. aug. 27.— ): belga festő és I. D. Sadr: Magvető (Moszkva, Tretyakov Galéria)

iparművész, a brüsszeli iparművészeti főiskola S A D tanára, V. ~ leánya. Főként gobelin-művész­ ként ismert, de tájképeket is festett. Az apja által alapított műhelyben gyakran szőtte meg apja terveit. 1924—25-ben kollektív kiállítást rendezett az antwerpeni Galerie Renis-ben. Saedeleer, Valerius de (Alost, 1867. aug. 10.—Etichove, 1941): belga festő, grafikus. Kezdetben posztimpresszionista volt, majd a flamand tradíció folytatója. Különös szere­ pet játszott művészetében a fák szimbolikus célzatú ábrázolása. Etichove-ban gobelinszövő műhelyt alapított, kartonjait leánya kivite­ lezte. 1941-ben Brüsszelben nagyszabású emlékkiállítást rendeztek műveiből. Saenredam, Sanredam, Pieter Jansz (Assendelft, 1597. jún. 9.—Haarlem, 1665. máj.): holland festő és rajzoló, a holland architek­ túrafestészet jelentős képviselője. Apjának, Jan Pietersz ~ festőnek és F. P. Grebbemeк tanítványa volt. Nagy templomok belsejét örökítette meg kitűnő rajztudással, színérzék­ kel és a valósághoz való pontos ragaszkodás­ sal. Festett római vedutákat is a régi olasz mesterek modorában. Képeinek staffázsalakjait részben A. van Ostade és J. Both festette. A Szépm. Múz.-ban A haarlemi Nieuwe Kerk belseje c. művét őrzik. Saftleven, Cornelis (Gorinchem, 1607 — Rotterdam, 1681): holland festő és rézkarco­ ló. Apjánál, id. Hermann ^ n é l tanult. Rövid ideig Antwerpenben, egyébként Rotterdam­ ban működött. Tájképeket és parasztéletké­ peket festett; A. Brouwer és A. van Ostade hatása érezhető művein. Istálló és Állatvásár c. képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. Saftleven, Hermann, ifj. (Rotterdam, 1609 — Utrecht, 1685. jan. 5.): holland tájképfestő és rézkarcoló. Bátyjának, Cornelis ^ n e k volt tanítványa. Főleg Utrechtben műkö­ dött; Mosel és Rajna vidéki tájakat festett. Táj folyóval c. képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. Ságody József (1810 k. —Pozsony, 1899 k.): építész és festő. 1841-ben három olajfestmé­ nyét állították ki a Pesti Műegyletben. 1842 —43-ban tervezte a Budai Színkört a Krisztinavárosban. 1850-től Pozsonyban mű­ ködött. Saint, Dániel (St-Ló, 1778. jan. 12. —St-Ló, 1847. máj. 23.): francia miniatűrfestő, J. B. Isabey legkiválóbb tanítványa. Fő művei: Josephine császárné, I. Napóleon, Louis Napóle­ on arcképe (London, Wallace Collection), valamint két elefántcsontra festett női arckép (St-Ló). Saint Albans : város Angliában. Műemléke, a legrégibb fennmaradt anglonormann katedrális háromhajós pillérbazilika kereszthajóval. 1077 —1115 között épült. Centrális tornya a 2 0 0

SAI

P. J. Saenredam: A haarlemi Nieuwe Kerk belseje (Bp., Szépm. Múz.)

201

legrégibb négyezeti torony Angliában. Hajója figurális oszlopfődíszítés látható, s jelentős fa fedélszékes (egyes részein későbbi boltozá­ a 13. sz. elején készült E-i kapu díszítése. sok). A Ny-i homlokzat építését 1195-ben Belsejében 12., ill. két 11. sz.-i figurális osz­ indították meg háromkapus francia mintára. lopfő van. Saint Cloud-i fajansz és porcelán: az Saint-Aubin, Augustin (Párizs, 1736. jún. 1664-ben alapított Saint Cloud-i manufak­ 3.—Párizs, 1807. nov. 9.): francia illusztrátor és rézmetsző, Gabriel ~ testvére. 1771-től a túra készítményeinek gyűjtőneve. Készítmé­ „graveur de la bibliothéque du R oi” címet nyei delfti modoruk miatt nehezen azonosít­ hatók. Itt működött 1678 —1766 között az viselte. Metszetei igen népszerűek voltak, első jelentős francia porcelángyár is. Kezdet­ közülük több könyv formában is megjelent. ben roueni modorú kék-fehcr tárgyak készül­ Számos művet illusztrált. Munkássága több mint 1300 lap, melynek mintegy ötödrésze tek. Későbbi, változatos technikákkal díszí­ tett darabjai igen értékesek. arckép. Saint D en is: város Franciao.-ban, Párizs Saint-Aubin, Gabriel Jacques (Párizs, 1724. ápr. 14.—Párizs, 1780. febr. 14.): francia mellett. Műemléke az apátsági templom. 628ban alapították, ekkor épült a régi kereszt rajzoló és rézkarcoló, Augustin bátyja. Rajzain és karcain a párizsi élet kitűnő meg- alakú bazilika. Suger apát emeltette az építé­ elevenítője. Sokat foglalkoztatott illusztrátor szettörténetben egyedülálló kora gótikus apátsági templomot. A templom terve 1137 és vignettarajzoló volt. Saint Benoit sur L oire: város Franciao.- k. készült, az építkezést a Ny-i homlokzattal ban. Műemléke a Székesegyház. Az eredeti ugyanez évben kezdték el. Előcsarnokában először jelent meg a csúcsíves bordás kereszt­ II. sz.-i templomból csak a kórus maradt meg. A gótikus középhajót és a kupolákat boltozat. Ny-i homlokzata 1140-ben már a az 1095. évi tűzvész után építették (1131-ben tornyok tövéig állt, előképe a caeni Ste szentelték fel). A toronycsarnokon gazdag Trinité volt. Építészettörténeti szempontból

Saint Denis: Az apátsági templom Ny-i kapuja

legjelentősebb a román tagoltsággal ellentétben a gótikára jellemző egységes formában épült kettős körüljárós szentély. 1143 után Suger apát a hosszházat és a kereszthajót újíttatta meg. A 12. sz.-i templomból ma már csak a kripta, a körüljáró és a Ny-i homlok­ zat maradt meg. A kereszt- és a hosszhajót a 13. sz. első felében P. de Montreuil átépí­ tette, így a háromhajós bazilika belső tere már a klasszikus gótika arányait és beosztását mutatja. A francia forradalom idején meg­ sérült Ny-i homlokzatot a 19. sz.-ban restau­ rálták, a D-i tornyot egészen lebontották. A ~ - i apátsági templom a Meroving-kor óta a francia királyok temetkezőhelye. Jelentőségét még emeli a sírkövek gazdag sokasága. — írod. E. Panofsky: Abbot Suger on the Abbey Church of St. Denis and its Art Treasures. Princeton, 1946. F. Tóth Rózsa Saint Gilles du Gard: helység Franciao.ban. Műemléke a régi apátsági templom. Egy 1096-ban felszentelt régi templom helyén 1180 k. fejezték be a templomot és a kriptát. A hajót a 17. sz.-ban gótikus stílusban újjá­ építették s hosszában a felére kisebbítették.

Saint Gilles du Gard: Az apátsági templom Ny-i kapuja

202

éremművész. 1673—83 között a bolognai, 1683-tól 1703-ig a római, majd haláláig a nancyi verde vésnöke volt. Nagyszámú jetont és emlékérmet készített (pl. egy pápai és egy lotharingiai éremsorozatot). Jele S. V. Sais: helység Egyiptomban a kanopusi Nílus-ág mellett. Az ókorban az 5. alsó­ egyiptomi kerület székhelye volt. Az i. e. 7. sz.-ban vált jelentőssé, amikor I. Psammetich a több mint 400 éves szétszakítottság után egyesített ország székvárosává tette,

SAI

Saisi kisbronz istenszobor (Koppenhága, Nemz. Múz.)

Saint Savin sur Gartempe: Az apátsági templom főhajója

A hármas kaput s az őket összefogó, szobrok­ kal díszített íves építményt 1170 k. faragták. A szobrokon erős antik hatás érezhető. Kriptája az első ismert csúcsíves boltozású kripta Franciao.-ban. — írod. R. Hamann: Die Abteikirche von St Gilles und ihre künst­ lerische Nachfolge. 1—3. köt. Berlin, 1955. Saint-Saöns, Marc (Toulouse, 1903. máj. I ,— ): francia gobelintervező, festő. 1920 — 21-ben szülővárosában és Párizsban tanult az Ecole des Beaux-Arts-on. Freskókat festett Toulouse és Narbonne közintézményei, az állami könyvtár, a Postaminisztérium és a Capitole Színház részére. 1940-től J. Lurfatval együtt a francia gobelinművészet felújí­ tásán dolgozott. 1047-től a párizsi Ecole Nationale Supérieure des Arts Décoratives tanára. Fontosabb falkárpitjai: Orion, 1942; Theseus és Minotaurus, 1943; Quartett, 1950; Nocturno, 1952. Saint Savin sur Gartempe : város Franciao.ban. Műemléke, a régi apátsági templom a —►poitou-i iskola legkorábbi emléke. A 811ben alapított apátság ma fennálló templomát 1080 k. építették. A latinkereszt alaprajzú templom sugárkápolnás szentélyköriiljáróban végződik. A hajó dongaboltozata 21 m magas, mellékhajói keresztboltozattal fedet­ tek. Franciao.-ban egyedülálló 11 —13. sz.-i, a templom egész belsejét borító freskóit 1936-ban fedezték fel. — írod. R. Maillard: L’église de S. Paris, 1926. Saint Urbain, Ferdinand de (Nancy, 1658. 203 jún. 30.—Nancy, 1738. jan. 10.): francia

” ...

ШшШШШл

Memphis közelében. Nevét Sokaris halotti 5 AJ istenségtől kapta. A sivatagi szegélyen emel­ kedik a 3. dinasztia (i. e. 2700 k.) fáraójának, Dzsószernek lépcsős piramisa a kultuszépüle­ teket magában foglaló szent kerülettel, továbbá a király két lányának síremléke. Mintegy 5 km-re ettől a 4. dinasztia (i. e. 2600 k.) fáraója, Sepzeskaf hatalmas ->- masztaba formájú síremléke áll (Mastaba el Faraun). Az 5. dinasztia (i. e. 2400 k.) megalapítója, Uzerkaf piramisa a Dzsószerkomplexus ÉK-i sarkán helyezkedik el. A Dzsószer-piramis közelében áll még az Sakkara: Dzsószer fáraó lépcsős piramisa 5. és 6. dinasztia királyainak, továbbá az óbirodalom utolsó királyának és a 13. dinasz­ megalapítva a 26. dinasztiát (saisi kor, i. e. tia (i. e. 1700 k.) két fáraójának piramisa. 663 —525). A perzsa hódítók (i. e. 525 után) A piramisok körül épültek az 1. és a 3. dinasz­ ápolták az egyiptomi hagyományokat és tia (i. e. 3. évezred eleje) előkelőinek maszta~ b an helyreállították a megrongált temp­ bái. A későbbi korban a ~ i sivatag temető lomokat. Mindeddig csak egy szentélye lett. Főként a II. dinasztia és a középbiroda­ ismert, mert a várost régészetileg még nem lom (i. e. 2. évezred első fele) korában temet­ tárták fel. keztek ide. A 18. dinasztia idején (i. e. 2. Saito Kiyoshi (Fukushima, 1907. ápr. 27.— évezred második fele) ^ b a n épült fel az ún. ): a modern japán fametszőművészet egyik „Serapeum”, a memphisi Apis-bikák temet­ legelismertebb mestere. 1957-ben nagy siker­ kezési helye. A magánsírépítmények kő­ rel szerepelt a Säo Pauló-i Biennalén. Tokió­ anyagának jelentős részét a kopt korban Szt. ban él. Jeremiás kolostorába építették be, amelyet az Saito Tom oo; művésznevén Sogan (Tokió, arab foglaláskor (i. sz. 641) a hódítók le­ 1889. okt. 16.— ): japán szobrász. Tokió­ romboltak. — írod. J. E. Quibell: Excava­ ban, majd Londonban tanult. 1926-ban tért tions at Saqqara (1905—06). 1—2. köt. Le vissza Tokióba és ott nagy szerepet játszott Caire, 1906 —08. a szobrászati életben. 1935-től az állami mű­ Varga Edit vészeti akadémia tagja. Sakonidés (i. e. 560 —530 között működött): Saito Toyosaku (Saitama, 1880—Venvelle, athéni feketealakos vázafestő. „Miniaturista” 1951. okt. 7.): japán festő. Párizsban tanult, stílusa Kleitiaséval rokon. Szinte kizárólag 19x2—20 között Japánban, majd Franciao.- kylixeket festett. Mintegy 20 művét ismerjük ban dolgozott impresszionista stílusban. (5 szignált), amelyek három elég élesen elváló Sajósy Alajos (Gyöngyös, 1836. szept. I I . — stíluscsoportra oszlanak. Kiemelkedőbb ké­ Eger, 1901. máj. 24.): festő. Pesten, Bécsben pei: körvonalrajzos női fejekkel díszített és Münchenben végezte tanulmányait, majd kylixek (München, Berlin, London stb.), Egerben telepedett le, ahol közel 30 évig Király Nikével és kísérőkkel (kylix, Taranto), rajztanárként működött. Számos oltárképet kylix, fülei alatt Héraklés és az oroszlán és arcképet festett (Deák Ferenc stb.) eklekti­ (Cambridge). Salabak József (1790—97 között működött): kus akadémikus stílusban. Sakakura Junzo (1904. máj. 29.— ): japán ötvösmester Győrben. Művei közül egy építész. 1927-ben fejezte be tanulmányait a kehely ismert a győri székesegyházban. tokiói művészeti iskolán, majd 1929-től nyolc évet Párizsban töltött Le Corbusier-nél. Sakonidés: Kylix női fejjel Itt készült első munkája, az 1937-i párizsi (Sidney, Nicholson Museum) világkiállítás japán pavilonja, mely a modem japán építészet első bemutatkozása volt Európában. További jelentős épületei: Mo­ dern Művészeti Múzeum Kamakurában (1951), városháza Hajimában, a tokiói selyemipari központ stb. Le Corbusier-vel, K. Mayekawával, Yoshizakával közösen építette a tokiói Mo­ dem Múzeumot. 1945 után egy ideig bútortervezéssel is foglalkozott. dSIagy Ildikó Sakkara: helység Egyiptomban, Kairótól 90 km-re D-re, a Nílus bal partján, az ókori 2O4

SAL

Salerno: A dóm átriuma

Salai; Gian Giacomo Caprotti (1480 k. — lapokból álló antependium. Az elefántcsont­ Milánó, 1524. márc. io. előtt): olasz festő. lapok közül 12 ó- és 18 új testamen túrni Az 1490-es évektől Leonardo köréhez tarto­ jeleneteket ábrázol. Hozzá tartozik még zott. 1499-ben elkísérte mesterét Mantovába, tizenkét mellkép és két ornamentális csík is. Velencébe, Firenzébe. 1513-ban Leonardóval Eredetileg díszes főpapi szék lehetett, amelyet és F. Melzive 1 Rómába utazott. Konkrét később szétbontottak. 12. sz.-i D-itáliai művet a kutatás nem tudott oeuvre-jébe munka, a salernói katedrális sekrestyéjében sorolni; egy ^ n a k tulajdonított kompozíció: látható. A Szépm. Múz. is őrzi egy darabját, Mária gyermekével és a kis keresztelő Szt. egy fél táblát, a madarak és halak teremtését Jánossal a Szépm. Múz. tulajdonában van. ábrázoló jelenettel. Salamon Géza, alaoi (Bölcske, (1842. ápr. 9. Salföld: —>- Balaton környéki középkori temp­ —Szentandráspuszta, 1870. jún. 2.): festő. lomromok Pesten Marastoni Jakabnál és Rostagni Alajos­ Salgó, Andres (Mezőtúr, 1909— ): magyar nál tanult, majd a müncheni akadémia növen­ származású mexikói festő. Építészként kezdte déke lett. Hazatérve pusztaszentandrási birto­ pályáját. A fasizmus elől Mexikóba menekült; kán dolgozott, ahol a kastélyban mintegy a Mexikói Festők és Szobrászok Nemzeti hetven műve maradt meg. Képei vannak a Csoportjának elnöke. Főleg mint falképfestő bölcskei kápolnában, az alapi templomban jelentős. Számos kiállításon vett részt, 1965stb. ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Salerno : város D-Itáliában, Nápolytól délre. kiállítótermében mutatta be műveit. Mexikói Műemléke, a San Matteo dóm háromhajós lapokban művészeti kritikái jelennek meg. bazilika, 1077-től a század végéig épült. A Salgótarján: város Nógrád megyében. templomteret atrium előzi meg. Főkapuja a Műemléke a Salgó-várrom. A Kacsics nemzet­ 12. sz. végén készült. Belsejében antik oszlo­ ségbeli Simon bán építtette a 13. sz.-ban. pokat használtak fel a hajók elválasztására. A szabálytalan alaprajzú vár külső védőövé­ Gazdag bizánci mozaikok díszítik, ambója a ből egy nagyméretű, ötszög alaprajzú torony 12. sz.-ból származik. A 18. sz.-ban átépítések alapfalai emelkednek ki. A belső vár keskeny, történtek rajta. — Műgyűjteménye, a Museo hosszúkás alaprajzú, K-i és Ny-i sarkán egyProvinciale főleg antik anyagot tartalmaz, egy négyzetes toronnyal. salernói antependium : fakeretre applikált, Saliba, Antonello da (1466/7 —1535 к.): 205 középen kettéosztott, faragott elefántcsont­ messinai festő. Antonello da Messina és G. В.

Szimmetrikus alaprajzában a lépcsősen kiugró SÁ L derékszögű vonalak érvényesülnek. A Ny-i homlokzat Wells hatását mutatja. A templom D-i oldalára épült kerengőt 1263-ban építet­ ték. Az angol típusú, poligonális alaprajzú káptalanterem csillagboltozatát középen egyet­ len pillér tartja (13. sz. második fele). Sallay Marianne (Bp., 1932. nov. 14.— ): művészettörténész, az Országos Műemléki Felügyelőség dolgozója. Középkori műemlé­ kekkel és falképekkel foglalkozik. Könyvei: A /értődi Esterházy-kastély, Bp., 1959; Szent­ endre, Bp., i960 (Horler Miklóssal és Kuthy Sándorral). E lexikon munkatársa. Sallberg, Harald (Stockholm, 1895. okt. 8.— ): svéd grafikus. Számos rézkarc- és litográfiasorozatot rajzolt. Kezdetben Remb­ randt hatott rá, majd stilizáló formamegoldás jellemzi műveit. Sallinen, Tyko (Nurmes, 1879. márc. 14.—Helsinki, 1955. szept. 18.): finn festő. Párizsban és Németo.-ban tanult. Expresszio­ nista, a német Novembergruppe tagja volt. F ő k é n t k ü lfö ld ö n á llíto tt ki. 1957-ben H e l­ sinkiben ren d ezték m eg em lékkiállítását. V. Salimbeni: Angyali üdvözlet (Bp., Szépm. Múz.)

Cima hatott rá. Fő műve: Trónoló Madonna a gyermekkel, 1497 (Catania, múzeum). Salietti, Elberto (Ravenna, 1892. márc. 15.— ): olasz íestő és grafikus, a Novecentomozgalom egyik alapítója. Neoklasszicista stílusú művei számos modem múzeumban megtalálhatók. Salimbeni, Ventura; ún. Bevilacqua (Siena, 1567 к .—Siena, 1613): olasz íestő. Apjától, Arcangelo ~ tő l tanult. Stílusa F. Baroméhoz áll közel. Kis formátumú táblaképeket (Szt. Galgano-legenda, Firenze, Uííizi) és falképeket (Róma: Vatikáni Könyvtár, Sta Maria Maggiore, II Gesú, Siena: Sta Trinitá menynyezete, Sto Spirito, dóm, Firenze: SSa Annunziata kolostorudvara stb.) festett. Angyali üdvözlet c. kompozícióját a Szépm. Múz. őrzi. Salins de Montfort (Versailles, 1753. febr. 6.—1821 után): francia építész. Strasbourgban, majd a francia forradalom után Németo.ban működött. 1806 után a toscanai nagyher­ ceg építési igazgatójává nevezte ki, 1814 után visszatért Frankfurtba. Fontosabb mű­ vei: templom Merzweilerben (1783—84), Weyersheimben és Rosheimben. Több általa épített ház maradt meg Frankfurtban. Salisbury: város Angliában. Műemlékei közül a katedrdlis a legegységesebb stílusú korai angol katedrális. A háromhajós, kettős­ kereszt alaprajzú, egyenes szentélyzárású pillérbazilika úgyszólván teljes egészében az 1220 —66 közötti rövid időközben épült.

Salm Lipót (18. sz. vége —19. sz. eleje): szobrász. 1791-ben nyert pesti polgárjogot. A krisztinavárosi templom szentségházát készítette. Salon: élő művészek kiállításának elneve­ zése. Franciao.-ban alakult ki, és ma is első­ sorban a párizsi hivatalos művészeti kiállítá­ sokat értjük rajta. Ezek eredete a 17. sz. közepétől származtatható. Bár francia és Salisbury: A katedrális

olasz művészek olykor közszemlére tették ki műveiket, az első igazi kiállítást 1648-ban rendezte Párizsban a festők kis csoportja, mely ezzel ellentétbe került a céhszervezettel. Később a ~ o k az akadémia irányítása alatt működtek. A ~ o k at a 18. sz. elejétől kezdve a Louvre-ban rendezték. 1793 óta oszt a zsűri díjakat. Szervezete több ízben változott. 1889-ben szakadás állt be, és amíg a Société Nationale des Beaux-Arts a Palais des Beaux-Arts-ban (Champ de Mars) állított ki, a hivatalos ^ t , amely 1849-ben a Tuileries-be költözött, 1856-tól a Palais de l’Industrieben (Champs Elysées) rendezték. Salona : egykori római colonia ->- Spalato közelében. A népvándorlás korában elpusz­ tult, ma csak romjai állnak. Salon d’Automne : a párizsi „Őszi Szalon”. 1903-ban alakult, és csakhamar a -*■ Fauves csoport és a modernek kiállítóhelyiségévé vált. 1905-ben itt rendezték meg Van Gogh és Seurat, 1906-ban Gauguin és 1907-ben Cézanne nagy hatású emlékkiállítását. Salon des Arts Ménagers: a használati tárgyaknak és a korszerű lakásművészetnek átfogó, reprezentatív kiállítása Párizsban. Először 1923-ban rendezték. Saloun, Ladislav (Prága, 1870. aug. 1.— Prága, 1946. okt. 18.): cseh szobrász, a mű­ vészeti és tudományos akadémia tagja. Prá­ gában tanult, kezdetben impresszionista, később dekoratívabb stílusban dolgozott (Tyrs-emlék, Prága). Fő műve a prágai Husz-emlék (1901 —15). Salpión (i. e. I . sz.): athéni görög szobrász. Egyetlen ismert műve a nápolyi Nemzeti Múzeumban őrzött, szignált domborműves márvány -*■ kratér. A dombormű (Hermés átadja a gyermek Dionysost Nysa nimfának, körülöttük Dionysos kísérői) az i. e. I . sz. elejével Athénben kialakult ún. újattikai iskola jellegzetes darabja. Ez művészeti irányát is meghatározza: klasszikus motívumokból dekoratív célokra, itáliai eladásra készült eklektikus alkotás. Salto, Axel (Koppenhága, 1889. nov. 17. ): dán festő, grafikus és iparművész. 1937-ben a párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert. Tájképeket és figurális freskókat festett, de főként illusztrációival, kerámiaés porcelánterveivel vált ismertté. 1950-ben gyűjt, kiállítást rendeztek műveiből Oslóban és Malmöben. salvatico : a kertművészetben a reneszánsz vége felé divatba jött, mesterségesen sűrűvé tett kertrész. Salvi, Giovanni Battista: Sassofenato Salvi, Niccolo (Róma, 1697. aug. 6.— Róma, 1751. febr. 8.): olasz építész, költő, 207 filozófus, matematikus, a római barokk késői

Salpión: Kratér (Nápoly, Museo Nazionale)

képviselője. Fő műve a római Fontana di Trent. Fontosabb művei: a Sta Maria di Gradi (Viterbo), a Palazzo Odescalchi hom­ lokzata (Róma). Dolgozott a milánói dó­ mon is. Salviati, Antonio (Vicenza, 1816—Velence, 1890. jan. 25.): olasz üveggyáros, mozaik­ készítő. Murán óban 1859-ben alapította üveghutáját, mely a régi üvegfúvás techniká­ jának felújításával és a mozaiküveggyártás tökéletesítésével világhírre tett szert. Restau­ rálta a velencei San Marco mozaikjait, Lon­ donban, Aachenben stb. csarnokok és temp­ lomok kupoláit és falait borította mozaiküveg-festményekkel. Aventurinnal díszített és opalescens díszedényeket, színes hálózatos, fonalakkal bevont palackokat, fantasztikus virág és kagyló formájú vázákat, valamint dísztárgyakat is készített. Historizáló stílusú üvegkészítményein különösen a reneszánsz utánérzés érvényesült. A bp.-i Szt. Istvánbazilika ablaküveg-festményeit készítette. Salviati, Francesco; tkp. de Rossi; Cecchino (Firenze, 1510 —Róma, 1563. nov. 11.): olasz festő, a firenzei-római manierizmus egyik sokoldalú művésze. Andrea del Sárié­ nál fejezte be tanulmányait. Fiatalkori mun­ kái közül kevés ismeretes. Hírnevét a San Francesco a Ripa Angyali üdvözlet oltárképe és az Oratorio di San Giovanni Decollato Mária és Erzsébet találkozása freskója alapozta meg. E-Itália számos városában megfordult;

1545 —48 к. Firenzében dolgozott (a Palazzo Vecchio Sala dell’ Udienzájában történeti és allegorikus freskók, szőnyegtervek). 1548 — 49-ben a római Cancelleria Cappella del Palliójának freskódíszítését és stukkóit készí­ tette; az utóbbi a manierizmus korszakából fennmaradt legfinomabb stukkódíszítések egyike. 1554-ben a Sta Maria del Popolo Chigi-kápolnájának freskóit fejezte be. Majd kétéves franciao.-i tartózkodásának kevés emléke maradt meg (Párizs, Ste Marguerite, oltárkép). Élete utolsó éveiben a Vatikánban dolgozott. Táblaképeit Parmigianino erőteljes hatása jellemzi. Salvinus, Sebastianus (15. sz. második fele): firenzei humanista és könyvmásoló; Mátyás király számára is dolgozott. Saly, Jacques Fran?ois (Valenciennes, 1717. jún. 20.—Párizs, 1776. máj. 4.): francia szob­ rász. A. Gillis, A. Pater és G. Coustou tanítvá­ nya volt. 1740—48 között a római francia akadémián dolgozott; 1751-től a francia akadémia tagja volt. 1752-ben Koppenhágába hívták V. Frigyes lovas szobrának elkészíté­ sére. 1774-ben hagyta el Dániát. Ott-tartózkodásának idejét — néhány szoborportrén kívül — majdnem teljesen a királyi emlék­ műnek szentelte. S alzb u rg : város Ausztriában. Fontosabb műemlékei közül a Dómot eredetileg 774-ben szentelték fel. Többszöri tűzvész miatt erősen megsérült. A 12. sz.-ban újjáépítették. Három­ hajós, latinkereszt alaprajzú bazilika erősen J. F. Saly: V. Frigyes lovas szobra (Koppenhága)

kifutó kereszthajóval, a négyezet feletti és két SÁ L négyzetes alaprajzú Ny-i toronnyal. A közép­ hajót 1274-ben szentelték fel. A szentély alatt kripta van. A K-i rész a hildesheimi Szt. Mihály-templom után készült. A Ny-i tornyoknál a hirsaui építőiskola hatása érző­ dik. 1598-ban leégett, az új templom alapkőletétele 1610-ben volt. — A Franziskanerkirchét mint Mária-kápolnát szentelték fel a 8. sz.-ban. A 13. sz.-ban átalakították és újjá­ építették. A háromhajós templom szentélye 1408-tól a század közepéig készült. — A Nonnberg (bencés női kolostor) alapítása a 7. sz. végén történt, temploma 700 k. épült, kriptájának felszentelése 1043-ban volt. 1423ban tűzvész pusztította el. Az újjáépített bazilika háromhajós, a kripta felett megemelt szentéllyel. A Stiftskirche ma álló épülete az 1127-i tűzvész után épült. Háromhajós román bazilika erősen kiugró kereszthajóval. A Ny-i tornyok 1130—43 között épültek. Hohensalzburg vára már 1077-ben erősség volt, a 15. sz. második felében átépítették. — Több templomát (Szentháromság-, Orsolyita templom, Kollegienkirche) és világi épületét Fischer von Erlach tervezte. — A Mirabell-kastély átalakítása 1721—27 között J. L. Hildebrandt tervei alapján történt. — Műgyűjteményei közül a Residenzgalerie épülete 1595 —1619 között épült; a 17. sz.-tól püspöki képtár volt. A múzeumot 1923-ban alapították, 1938-ban feloszlatták, 1950-ben képeinek nagy részét a városi múzeumba vit­ ték. 1954-ben a bécsi Czernin Galerie anyaga került letétként a múzeumba. — A Salzburger Museum Carolino Augusteum a városi múzeum. 1834-ben alapították. Épülete 1944-ben el­ pusztult; anyaga ideiglenesen a hellbrunni kastélyba és a Bürgerspitalba került. Kiállítá­ sait a Mirabellgarten Museum pavilonjában rendezi. Gyűjteménye helyi vonatkozású. Bertalanná —Jakubik Salzgeber, Anton (18. sz.): tiroli származású építőmester. 1764-től Kassán működött. F. A. Pilgram tervei szerint a jászói premontrei templom és kolostor építészeti kivitelező mestere. Samachini, Sammacchini, Orazio (Bologna, 1532. dec. 20.—Bologna, 1577. jún. 12.): olasz festő, a bolognai érett manierizmus képviselője. Rövid megszakításokkal Bolog­ nában dolgozott. Érett korszakában a római manierizmushoz kapcsolódott (Madonna a gyermekkel és szentekkel, Sta Maria Maggiore). Késői munkái (a parmai dóm freskói) túl­ fűtött, erőteljes mozgással komponáltak. Főbb művei: freskók a parmai dómban (1570 — 74), Bemutatás a templomban (Bologna, San Giacomo Maggiore, 1575), freskók a cremonai Sant’ Abbondióban. 208

SAM

Salzburg látképe

Samarjay Dániel (1689 —1732 között mű­ ködött): ötvösmester Nagyszombatban. A nagyszombati Kaján Mihály mesternél 1689ben szabadult lel. Az Iparm. Múz.-ban őrzik egyetlen ismeretes munkáját, egy ara­ nyozott ezüstlapot az 1669-ben készült céh­ ládán. A lapon két hólyagos serleg domborí­ tott relielje foglal helyet. A rávésett felirat szerint felszabadulása alkalmával ajándékozta a céhnek. Sambach, Caspar Franz (Boroszló, 1715. jan. 6. —Bécs, 1795. febr. 27.): osztrák festő. J. H. Depée tanítványa volt, s mesterének segédkezett a troppaui dominikánus templom díszítésében. 1740-től Bécsben G. R. Donnernél tanult, az ő hatása alatt készítette bronz relieíet utánzó grisaille-képeit (pl. a bécsi Belvedere és a melki kolostor számára). 1762-ben tanára, 1772-ben igazgatója lett a bécsi akadémiának. Cseh- és Morvao. temp­ lomaiba, kastélyaiba készített oltárképeket, freskókat. Az ő műve a nagykanizsai temp­ lom Szt. Család oltárképe (1747), a székes­ fehérvári cisztercita templom mennyezetképe (1749) és Krisztus a kereszten, valamint Xaveri Szt. Ferenc halála c. oltárképe (1752), a budai helyőrségi templom Angyali üdvözlet oltárképe stb. Ybl Ervin Samberger, Leo (Ingolstadt, 1861. aug. 14.—Geitau, 1949. ápr. 8.): német festő. Benczúr Gyula és F. Lenbach tanítványa volt. Münchenben működött, főleg arc­ képeket festett (Önarckép, Apja arcképe, J. Bradl szobrász arcképe a müncheni kép2 0 9 tárban). 14 Művészeti Lexikon IV.

Sambin, Hugues (Gray, 1515/20 —Dijon 1600/02): francia építész, bútorműves, réz­ metsző. Dijonban építészeti tanulmányokkal foglalkozott, majd az asztalosok céhében mester lett. Ünnepi bevonulások dekorációit is tervezte. 1583 előtt a dijoni Igazságügyi Palota bútorzatát készítette. Kora bútorművességére nagy hatást gyakorló alkotásai­ ból néhány francia múzeumokban található. Sam os: az Egei-tenger legkeletibb szigete, a Sporádokhoz tartozik. az i. e. 3. évezred óta lakott, az iónok a 2 —1. évezred forduló­ ján foglalták el. A sziget virágkora Polykratés tyrannos (i. e. 538 —522) uralkodása volt, ez­ után elfoglalták a perzsák. ~ hasonló nevű antik polisára, amely a D-i parton épült, egy Tigáni nevű halászfalu települt rá. Az ókori várost szisztematikusan még nem kutatták át. Megmaradt a város vízellá­ tását biztosító alagútszerű vízvezeték, ame­ lyet Polykratés a megarai Eupalinosszal építtetett. Az ókori várostól kb. 6 km-re Ny-ra feküdt a ~ i Héra-szentély, a nagy összgörög kultuszhelyek egyike. A kultusz előzményei az i. e. 3. évezredig követhetők, s a hely vallásos funkciója a bizánci korban is megmaradt. A Héraion területén jelentős bronzkori települést és mykénéi sírokat tártak fel. A 9. sz.-ig visszanyúló építészeti előzmények után az i. e. 8. sz.-ban az eddig ismert legkorábbi görög oszlopokkal körül­ vett templom, az ún. — Hekatompedon épült fel a szentélyben. Ezt többszöri átépítés után az i. e. 6. sz. közepe előtt lebontották, és helyére Rhoikos és Theodóros tervei

közös temploma volt Apollónak és Artemis- SA M nek, ill. Hermésnek és Aphroditének; az utóbbi istennőnek külön templomot is emeltek. A Héraion képéhez E-on hosszú csarnok és kincsesházak, a szent út mentén pedig fogadalmi ajándékok tartoztak. (A szobrok közül megemlítendő egy 6 alakos csoport, amelyet az i. e. 6. sz. közepe előtt Geneleos szobrász készített, valamint Chéramyés fogadalmi szobrai.) Az ősi kultusz­ szobrot a templom és az oltár között emelt monopteros őrizte. A szentély az archaikus kor után a hellénizmus idején virágzott lel újra, s ~ ismét a K-i görög művészet egyik központja lett. A Polykratés-féle templomot azonban nem tudták befejezni, és végül a római korban közvetlenül az oltár előtt emeltek egy kis templomot Hérának. Az i. sz. 3. sz. 60-as éveiben a germán herulok betörése pusztította el a szentélyt, ezután kis település, majd háromhajós ókeresztény bazilika épült a romokon. A Héraion íeltárása a német kutatók vezetésével ma is folyik, a gazdag leletanyag nagy része ~ két múzeu­ mában: Tigániban, ill. Vatlryban látható. — írod. O. Reuther: Der Heratempel von S. Berlin, 1957; H. Walter: Das griechische Heiligtum. Héraion von S. München, Samos: Női fej alakú agyagedény, i. e. 7. sz. (Vathy, múzeum)

A „samosi Héra” , i. e. 560 к. (Párizs, Louvre)

alapján az első görög, kolosszális ión -«f.w« -•»,-» -rwtv» (>** %«.

4 ^ ' SfEHrnpj?’JT^pD

«Ш » £ 2 3 ry ?&3& •,тгз ip* гиш rrrS jxw тстхэтrrarvлрртчхв':мгау и - ^ Ч ц ч .п х п х х х ^ з м п т х р л п з м ; I’-'IZZZZZIZ, eiv«x :!”1м;1уэх :г •i» -« ~ -9 f* 4г1 1 »1 iM -^íO íf^p10»• рр»■ и * * » »»Z i«-tp^x.»pju# ■- . sJ.."""I йк 348* *Л"Ч%У7(Snl&' tn t *0“МЛ;*ns^fls*

■S^^V A =V м х х к х х р т о

”• ^ irMi**4ww i V. --• РЩ ТЖ В л г^ л ’J?1*^ л> ^ *^L лШЯ •^07i?wrrxri^.ijxj" I ' « ■ 'W W W . ------- — ■-* ‘~У^ 'Ж ’Т * г у ф я т хоп ■ d '.'jtx'u'tto T .iM manл т » томт?*х Р :р » • ' *« ( D o m a n o v s z k y Endre, H i n c z Gyula, K á d á r György, H a j n a l Gabriella stb.). — ír o d . E. Müntz: La Tapisserie. Paris, 1883; J. Guiffrey: Histoire de la Tapisserie. Tours, 1886; G. D. Hunter: Tapestries. London, 1913; H. Schmitz: Bild-Teppiche. Berlin, 1921; В. Kurth: Gotische Bilder­ teppiche aus Frankreich und Flandern. München, 1923; R. A. Weigert: La tapisserie fran^aise. Paris, 1956. szövött szőn yeg: olyan szőnyeg, melynek technikája nem csomózás, hanem szövés, tehát nincs sörtefelülete, szövetszerű. Általá­ nos a gobelin- v. a kelimszövés. A kettő között csak az a különbség, hogy az előbbi­ nél a színek találkozásánál keletkező réseket összevarrják, az utóbbinál meghagyják. Franciao.-ban Beauvais-ban és Aubussonban a 18 —19. sz. fordulóján számos rendkívül nagyméretű, stílusban és színben a bútorok­ hoz hangolt, padlóra való szőnyeget szőttek. Norvégia, Lengyelo., Ukrajna, Románia, Jugoszlávia, Bulgária készítményei népmű­ vészeti alkotások; ilyenek voltak az erdélyi ún. f e s t é k e s s z ő n y e g e k is. Keleten a kelimeken kívül más, komplikáltabb szövésmódok is vannak (-*- s z u m á k h s z ő n y e g ) . C sern yá n szk y

SZŐ

M á r ia

Szrogh György (Csömör, 1915. jan. 23.— ): építész, Ybl-díjas. Számos tervpályá­ zaton vett részt. Fontosabb épületei: B á n y á s z S z a k s z e r v e z e t S z é k h á z a (Bp.), É p í t ő k S z a k s z e r v e z e té n e k S zék h á za (Bp., másokkal együtt), d u n a ú jv á r o s i f i l m s z í n h á z , o r o s z l á n y i és k o m ló i o r v o s i r e n d e lő , Frankel Leó u. 8. sz. OTP-lakóház (Bp.), d u n a v a r s á n y i és m o g y o r ó d i á lta lá n o s is k o la , n a g y s z é n á s i s z o c iá lis o tth o n , s a lg ó ta r já n i k u l t ú r h á z , B u d a p e s t S z á l l ó

(Bp., 1967).

488

SZT

489

s z ta la k tit b o l to z a t :

az iszlám építészetében alkalmazott boltozatrendszer. A sokszögű V . kör alakú építmények befedésénél, ill. a sarkok kiképzésénél használták egymás fölé V . egymás elé helyezett kis fülkék for­ májában. Dekoratív hatású támasztó szerke­ zet. Gyakran alkalmazzák mihrabok, ajtóés ablakívek kiképzésénél. C s e p p k ő b o l t o z a t nak is nevezik. S z ta n c s e v , Hriszto (1870 —1950): bolgár festő, népművész, Dimitrov-díjas, a kritikai realizmus jelentős bolgár képviselője. Művé­ szetével tevékeny részt vállalt a szocialista Bulgária kultúrájának építésében. S z ta s z o v , Vaszilij Petrovics (1769. aug. 4. —Szentpétervár, 1848. aug. 24.): orosz klasszicista építész. V. I. B a z s e n o v nál és M. F. K a z a k o v i tál tanult Moszkvában és itt is kezdte meg működését, moszkvai épületei azonban nem maradtak fenn. 1793-ban öt évre Itáliába, Angliába és Franciao.-ba küld­ ték tanulmányútra. Hazatérte után sokat dolgozott vidéken (a dnyepropetrovszki kormányzósági hivatal céljaira szolgáló Potyemkin-palota átépítése). 1808-ban udvari építésszé nevezték ki, 1817-től CarszkojeSzelo építési felügyelője volt. Fő műveit Pétervárott alkotta: a p a v l o v s z k i k a s z á r n y a (1817 —18), az u d v a r i is tá lló k átépítése (1817—23), az Ú r s z í n e v á l t o z á s a (1826—28) és a S z e n th á r o m s á g (1827 —35) templom, valamint (ugyancsak Pétervárott) a moszkvai sorompónál emelt d ia d a lk a p u (1833—38). S z ta s z o v , Vlagyimir Vasziljevics (1824 — 1906): orosz író, művészeti és zenekritikus, a pétervári művészeti akadémia tagja, a Ván­ dorkiállítási Társaság elméletírója. Különösen az orosz zenetörténetben végzett kutatásai jelentősek, de mint a forradalmi demok­ raták eszméin nevelkedett kritikusnak nagy hatása volt a képzőművészetben is. Váloga­ tott művei Moszkvában több kötetben 1950ben kerültek publikálásra. Magyarul A z o r o s z m ű v é s z e t h u s z o n ö t é v e c . tanulmánykötete jelent meg (Bp., 1953). S z te h ló Lili, A r k a y Bertalanná (Bp., 1897. nov. 7. —Bp., 1959. okt. 28.): iparművész. Különösen a díszítőfestészet, kerámia, üveg, valamint az egyházművészetben a festett üvegablakok területén működött. A Képzőművészeti Főiskolán D e á k - É b n e r Lajos, B o s z n a y István, G l a t z Oszkár és V a s z a r y János voltak a mesterei. Római és párizsi tanul­ mányai után a fővárosban és vidéken dol­ gozott. Főbb munkái: a bp.-i városmajori, a pasaréti és a győri gyárvárosi r. k. templom üvegablak-tervei, az 1936-os milánói világkiállítás üvegablaka. A KÚT kiállításain kívül számos hazai iparművészeti kiállításon vett részt, és több alkalommal nyert

A zsarnokság ellen hozott törvényt tartalmazó athéni sztélé, i. e. 336 (Athén, Agora Múzeum)

aranyérmet (Monza, 1930; Milánó, 1936; Varsó, 1939 stb.). A II. világháborúban több műve elpusztult. s z té lé , s t é l é : eredetileg bármilyen alakú álló oszlop V . tábla. A szakirodalomban főleg az ókori Közel-Keleten (-*- H a m m u r a p i

s z té lé je ;

e g y ip to m i m ű v é s z e t ;

m ia m ű v é s z e t e j

->-

M e z o p o tá ­

és a görög művészetben nagy jelentőségű domborműves díszítésű, több­ nyire márványból készült tábla. Fő műfajai: sír-~ (az i. e. 6. sz.-ban terjedt el, Athénben az 5. sz. végétől a 4. sz. végéig a szobrászat egyik legjelentősebb műfaja, pl. ->- P a r o s , „Giustiniani”-sztélé; H ég ésó s ír e m lé k e ); o k i r a t (Athénben az i. e. 5. sz. végétől szokássá vált az okiratok kőbe vésett szöve­ gét domborművel díszítve nyilvánosan fel­ állítani) ; f o g a d a l m i (a görög és római kul­ túrában a legkülönfélébb műfajai alakultak ki, főleg a gyógyító istenek, héroszok, nim­ fák kultuszában). S z ilá g y i J á n o s G y ö rg y Sztrigyszentgyörgy, S tr e iu - S in g e o r g i u : hely­ ség Romániában, Erdélyben. Műemléke a 14. sz.-ban épült templom. Feliratos falképei 1409-ből a kegyuraságok emlékét őrzik. Az itteni ref. egyház 1809-ben megszűnt, azóta a templom a görög keletieké. Sztroganov-iskola: a 16. sz. végén és a 17. sz.-ban működő orosz ikonfestő iskola (a Godunov-iskola mellett a korban a leg­ jelentékenyebb). Kezdetben lokális iskolá­ nak vélték, az újabb kutatások szerint azon­ ban stílusa a jelzett időben úgyszólván az egész orosz ikonfestészetre rányomta a bé­ lyegét. A ~ jellegzetessége volt a fejlett technika, a rafinált kalligráfia, az esztetizáló formalizmus, a vallási tartalom helyett a formaszépség uralma. sztúpa: félgömb v. kupola alakú indiai építmény Buddha v. buddhista szentek erek­ lyéinek elhelyezésére. A fő világtájak felé nyíló kapukkal ellátott körkerítés övezte. Leg­ nevezetesebb a Sanchi melletti, e. 2 —1. sz.ban épült N a g y - A ~ mint kultikus építmény Ázsia más buddhista területeire is átszármazott, neve Ceylonben d a g a b a , Tibetben c so r te n , indiai népnyelven to p e . Szubarich György (17. sz. közepe): rajzoló és rézmetsző. 1646 —51 között Nagyszom­ batban dolgozott. Ő metszette a Zrínyiász címlapját. Szúdy Nándor (Ipolyság, 1913. máj. 30.— ): festő, ref. lelkész. S z ő n y i István szabad­ iskolájában tanult. 1939-ben a Műteremben, 1941-ben a Tamás Galériában, 1948-ban a Fókusz Galériában gyűjt, kiállítást rende­ zett. A Gresham-társaság tagja volt. Anti­ fasiszta, háborúellenes és bibliai tárgyú, expresszionista képeit 1961-ben Prágában, 1962-ben Edinburghben és Glasgow-ban is bemutatták. Szultán Mohamed (16. sz. második fele): perzsa miniatúrafestő. Tahmasp sah udvará­ ban dolgozott, B i h z a d híres iskolájához tartozott, majd a tebriszi udvar festőiskolá­ jának vezetője lett. Szőnyegkartonokat és

fajanszmodelleket is tervezett. ~ munkájá- SZT nak tulajdonítják a Mohamed éjszakai utazá­ sát és a 7. mennyországba való felszállását ábrázoló miniatúrát. Szuly Angéla (Bp., 1899. szept. 6,— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán R é t i Istvánnál, a pécsi művésztelepen C s ó k Ist­ vánnál tanult. 1924-ben állított ki először a Műcsarnokban. Széles ecsetkezelésű, mély­ zöld tónusú plein air tájképeivel és figurális kompozícióival számos hazai és külföldi kiállításon vett részt; 1927-ben és 1931-ben a Nemzeti Szalonban szerepelt nagyobb anyaggal. 1962-ben az Ernst Múzeumban volt gyűjt, kiállítása, a szentendrei múzeum tárlatain is kiállít. Több képe a Nemz. Gál. tulajdona. szumákh szőnyeg : kaukázusi s z ö v ö t t s z ő ­ n y e g . Soronként készül, mint a csomózott szőnyegek. Vetülék- és láncfonala gyapjú, a mintát soronként váltakozó irányú ferde öltésekkel, szövés közben tűvel varrják, új szín kezdésekor az előző maradékát a bal felén lógva hagyják, ezért a fonákja, ha nincs nagyon lekopva, gubancos a sok fonaltól. Mintái túlnyomóan medaillonosak, ritkáb­ ban folytatásos rajzúak, uralkodó alapszíne a kék és vörös. Közepes méretűek, gyakran csaknem négyzet alakúak. Tartós, erős, a k e lim e k nél értékesebb szövések. Szuppán Irén, G u l y á s Ferencné (Hosszúhetény, 1927. ápr. 27.— ): textiltervező. Tanulmányait 1952-ben fejezte be az Iparművészeti Főiskolán. Textilterveivel rend­ szeresen szerepel az iparművészeti kiállítá­ sokon. 1955-ben a Csók Galériában, 1960ban a Fényes Adolf Teremben mutatta be műveit. szuprematizmus : a kubizmusból alakult, minden tárgyi vonatkozást elvető geomet­ rikus absztrakció. K. M a l e v i c s ezzel a névvel illette a maga festői törekvését. Az első szuprematista kép — Malevics műve — 1913-ban született: F e k e te n é g y z e t f e h é r a la p o n . Malevics többek között V. V. M a j a ­ k o v s z k i j közreműködésével 1915-ben adta közre a ~ manifesztumát, amelyben fel­ fogását megindokolta: alatta tiszta érzet szupremációját értem.” Szerinte a tiszta érzet és érzelem, amelynek a ~ kifejezését akarja adni, kiindulópontja egy új, egyetemes funkcióját betöltő művészetnek, amely meg­ szabadul az állam, a vallás és más intézmények által rárakott torzító kötöttségektől. A ~ sajátos megnyilvánulása volt a 20. sz. tízes éveiben megjelenő mozgalomnak, amely a társadalmi és művészeti káoszból kivezető utat keresett. Nem véletlen, hogy a cári Oroszo.-ban a társadalmi-politikai rendszer és a tartalmatlan akadémikus formalizmus 490

SZU

V. I. Szurikov: Menysikov száműzetésben (Moszkva, Tretyakov Galéria)

különösen erős nyomása alatt az alapfogal­ makat és formákat tisztázó „absztrakt” művészeti-szellemi irányulások egész sora keletkezett ( r a y o n i z m u s , k o n s t r u k t i v i z m u s , n o n o b j e k t i v i z m u s ), amelyek pozitív társadalmi magatartással párosultak: művelőik az orosz forradalom lelkes és aktív hívei voltak. A ~ kezdeti időszakában 1913—19 között a formai alapfogalmakat tisztázta, amelyek­ nek alapján „a világ új koncepcióját” lehet felépíteni. 1919 után a szocialista eszmék meg­ valósulása idején a gyakorlattal is kapcsolatot keresett, amennyiben az építészet és az aero­ dinamika célkitűzéseivel érintkezett. A ~ a geometrikus absztrakció első formája, amelynek létrejötte megelőzte a holland P. M o n d r i a n neoplaszticizmusát. — ír o d . K. Malewitsch: Die gegenstandslose Welt. Mün­ chen, 1927, Köln, 1962. K örn er É v a Szurcsik János (Hercegszántó, 1931. máj. 10.— ): festő, Munkácsy-díjas. Baján R u d n a y Gyulánál, majd a Képzőművészeti Főiskolán F ő n y i Gézánál és D o m a n o v s z k y Endrénél tanult. Képei a hódmezővásár­ helyi iskola jelentős dokumentumai. Újabban D e r k o v i t s Gyula expresszionista korszakát és az olasz neorealizmust idéző monumentális 491 méretű, drámai életképekkel szerepelt a tár­

latokon. 1963-ban önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Állami megbízásra ké­ szített munkái: a pécsi posta épületének sgraffitója (i960), a bajai tanítóképző inté­ zet pannója (1962), a szegedi házasságkötő terem gobelinje (1966). Szurikov, Vaszilij Ivanovics (Krasznojarszk, 1848. jan. 24.—Moszkva, 1916. márc. 19.): az orosz realista történelmi festészet leg­ nagyobb mestere, a Vándorkiállítási Tár­ saság tagja. Kozák családból származott, egyéniségében és művészetében megőrizte a kozákság hagyományos szabadságszeretetét. A pétervári akadémián tanult. A Moszk­ vában akkor épülő Megváltó Krisztus székesegyház freskói megfestését vállalta el, hogy anyagilag függetleníteni tudja magát és zavartalanul valósíthassa meg saját festői elgondolásait. Rendkívüli erővel vonzották az orosz nép történelmének nagy eseményei. Első, epikusán széles sodrású történelmi kompozíciója: A s z tr e le c e k k i v é g z é s é n e k reg ­ g e le (1878 —81), majd a belső feszültséggel teli M e n y s i k o v s z á m ű z e t é s b e n (1881 —83) a Nagy Péter-i idők drámai ellentmondásait fejezte ki. Ugyanebben az időben már M o r o ­ z o v a b o já r a s s z o n y c. művével is foglalkozott, számos vázlatot, tanulmányt készített a

pravoszláv óhitűek fanatikus típusairól. A nagy vásznat, az orosz történelmi festészet egyik legkiemelkedőbb remekét 1887-ben fejezte be. ~ alkotásain a nép szemszögéből érzékeltette a történelem eseményeit. Nagy­ szerű jellemábrázoló erő, drámai kompozí­ ció és érzékeny festői kolorit jellemzi műveit. 1883—84-ben külföldi tanulmányutat tett Ausztriába, Német-, Francia- és Olaszo.-ba. Különösen nagy hatással voltak reá a gazdag színvilágú velencei festők. 1889—90-ben hazautazott szülőföldjére, Szibériába ( A h ó ­ v á r o s b e v é te le , 1891; J e r m á k m e g h ó d ítja S z i b é ­ r iá t, 1895). Következő nagy művéhez, S zu vo ro v á tk e lé s e az A lp o k o n (1899) c. kompozíciójához helyszíni tanulmányokat készített. 1887 —1910 között utolsó nagy művén, a S z t y e p á n R á z i n o n dolgozott. Kitűnő portrékat, akvarelleket, rajzokat és illusztrációkat is alkotott. Fő művei Moszk­ vában és Leningrádban találhatók. — ír o d . Sz. N. Goldstejn: V. Sz. Moszkva, 1950; Sz. V. Tretjakovszkoj Gallerije. Moszkva, 1950; D obaiJ.: Sz. Bp., 1954; N. Maskovcev: V. I. Sz. Moszkva, i960. K o v a n e c z I lo n a

Ilona, M a r is a Istvánná (Pécs, 1925. ápr. 26.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán B e r é n y Róbert és S z ő n y i István növendékeként tanult. Karakterisztikus port­ réival, tájképeivel rendszeresen szerepel kiállí­ tásokon. 1955-ben és 1956-ban gyűjt, kiállí­ tása nyílt a Fényes Adolf Teremben. S z ű c s János (Mezőhegyes, 1917. márc. 24. — ): festő. K m e t t y Jánostól és K o f f d n Szűcs

Szüle Péter: Magyar paraszt (Bp., Nemz. Gál.)

Károlytól tanult. 1952 óta szerepel kiállítá- S Z Ü sokon. 1961-ben Mezőhegyesen, 1967-ben Bp.-en a Fényes Adolf Teremben mutatta be munkáit. S z ű c s Pál (Bp., 1906. márc. 26.— ): grafikus. Az Iparművészeti Iskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1938ban Antwerpenben és Bp.-en nyílt önálló kiállítása. A felszabadulás utáni kiállításokon főleg nagy építkezéseinket ábrázoló műveivel szerepelt. Több díjat nyert. Számos plakátot, könyvborítót s egyéb alkalmazott grafikát készít, különböző hazai és külföldi kiállí­ tások tervezőjeként is dolgozik. A Citadella állandó kiállításának sajátos megoldású fém­ grafikáját tervezte. Több művét őrzi a Nemz. Gál. Felesége, E rzséb et (Bp., 1920. ápr. 3.— ) grafikus főleg alkalma­ zott grafikával foglalkozik. S z ü le Péter (Nagyvárad, 1886. jún. 25.— Bp., 1944. febr. 4.): festő. F e r e n c z y Károly, B a llá Ede és Z e m p l é n y i Tivadar voltak mes­ terei. Bp.-en és Szolnokon működött. Mű­ vészetére hatott a plein air festés is, de leg­ ismertebb képei inkább a M u n k á c s y - tradí­ ció stílusjegyeit mutatják. Legerőteljesebb ké­ pei portrék. Életműve egyenetlen. 1923ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924ben és 1934-Ъеп a Műcsarnokban, 1940ben Debrecenben ( K á r p á t h y Jenővel) nyílt kollektív kiállítása. Több díjat nyert. Szá­ mos műve ( N ő f e k e t e k a la p p a l, T ü k ö r e lő tt, Z a g y v a p a rt,

Z su zsá n n a

és

a

vén ek,

V a rrá s

stb.) a Nemz. Gál. tulajdona. — ír o d . Felvinczi Takács Z.: Sz. P. Bp., 1923. s z ü r r e a l iz m u s : modern irodalmi és képzőművészeti irányzat, amelynek célja a tudat­ alatti irányító szerepének érvényre juttatása a művészetben, új közlési lehetőségek kuta­ tása, szuper-realitás megteremtése a tudat szerint egymástól idegen tárgyak váratlan asszociálásával, a megszokott értelemben egymást kizáró tények abszurd összefüggésbe hozatalával. A ~ filozófiai és irodalmi áram­ latként született meg 1920 után, bár előz­ ményei megtalálhatók már a századelő irány­ zataiban is. Közvetlen elődje a — d a d a iz m u s anarchista irányzata, a m e ta fiz ik u s fe s té ­ s z e t , C h a g a ll preszürrealista, az ébrenlét és az álom közti határt áttörő festészete, a -*■ s z i m b o l i z m u s . A szürrealisták ősüknek vallják G o y a vizionárius korszakát és főként H. B o s c h művészetét. 1924-ben jelentette meg a elméletírója, A. B r e to n szürrealista manifesztumát, amelyben a modern mélylélektani iskolák hipotéziseire támaszkodva fejtette ki a ~ elveit. A ~ célja a széthullt emberi totalitás visszaszerzése. Ez — véle­ ményük szerint — az egyoldalú tudatkontroll megszűntével, az ösztönvilág erőinek a 492 k özben

S2 Ü

felszabadításával lehetséges. A vágy, a vélet­ len, az álom, a szüntelen forradalmi állapot a vissza-visszatérő jelszavai. Breton sze­ rint a az álom és a realitás ötvözete. A ~ művészeti módszere pedig az automatikus írás, mikor is a költő v. a festő minden esz­ tétikai prekoncepció, etikai v. tudati kont­ roll nélkül vetíti ki magából szorongásait, szabad asszociációit. A egyik fő festő­ képviselője, M. E r n s t szerint a ~ fényképfelvételeket készít a tudatalatti világából. A szürrealista képzőművészek 1925-ben rendezték első kiállításukat, amelyen részt vett H. A r p , G. C h ir ic o , M. E r n s t, P. K l e e , J. M ir ó , M. R a y , P ic a s s o . (Az utóbbi azonban csak rövid ideig kapcsolódott a ~hoz.) A harmincas évek végétől kezdve a szürrea­ listák számos nemzetközi kiállítást rendez­ tek. — A ^ b a n két irányzat különböztet­ hető m eg: egyrészt a fényképészeti pontossá­ gú naturalizmussal megjelenített abszurd viziók festészete, ennek reprezentatív kép­ viselője S. D a l i ; másrészt a tudat alól feltörő ősi formációk, mitikus jelképek megjele­ nítése, ami J. M ir ó , P. K l e e , Y. T a n g u y , M. E r n s t, A . M a s s o n , H. M o o r e stb. művészeté­ ben jelentkezett. A első generációja tragi­ kus v. gyakran groteszken abszurd látomásait figuratív művekben jelenítette meg, termé­ szetesen kauzális összefüggéseiket abszurd­

ig. Magritte: Az éjszaka birodalmában (Longpont-surOrge, magángyűjt.)

dal cserélvén fel. Masson művészetében azon­ ban a ~ elvei az -*■ a b s z t r a k t m ű v é s z e t t e l fonódtak össze, és az Amerikában is dolgozó Massonnak nagy hatása is volt a ->- f a s iz m u s

P. Delvaux: Alkony (Velence, P. Guggenheim-gyűjt.)

•P íir

493

SZU

S. Dali: Az elfolyó vágyak születése (Velence, P. Guggenheim-gyűjt.)

megalakulására. Ugyanis az „automatikus írás” követelménye tkp. a tasizmusban és a — n o n - f ig u r a tív m ű v é s z e t legújabb irányaiban (pl. action painting) valósul meg. A ~ utód­ irányának tekinthető a neo-dadának minő­ sülő p o p a r t. A magyar művészetben G u lá c s y Lajos vizionárius festészete tekint­ hető a ~ előfutárának. A elvei leginkább a szentendrei V a j d a - k ö r , ill. az E u rópai I s k o la művészeinél találhatók meg, a kor­ társ magyar festészetben pedig a mágikus realistának és szürnaturalistának is nevezett festők ( C s e r n u s Tibor, G y é m á n t László, L a k n e r László, A l t o r j a i Sándor, K o r g a György) sorol­ hatók álk ép v iselő i közé. — ír o d . M. Ernst: Au-delá de la peinture. Paris, 1936; D. Wyss: Der Surrealismus in Literatur und Malerei. 1949; M. Nadeau: Histoire du surréalisme. 1958; Jean—Mezei: Histoire de la peinture surréaliste. Paris, 1959; A. Breton: Le surré­ alisme et la peinture. Paris, 1965. S z ű r S z a b ó József (Gorazda, 1902. márc. 4. — ): festő, grafikus, Munkácsy-díjas. Az

Iparművészeti Iskolán tanult, majd V a s z a r y János tanítványaként 1927-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Több bel- és külföldi tárlaton állított ki, később áttért az illusztrálásra, majd a karikatúra műfajára. A Pesti Hírlapban és a Magyar Nemzetben számos karikatúrája jelent meg, 1945 óta a Ludas Matyi c. szatirikus lap munkatársa. Karikatúrái — melyeket ötletesség és fölé­ nyes rajztudás jellemez — 1964-ben önálló kötetben jelentek meg. Több sikeres báb­ darab figuráit és díszleteit tervezte. T a rr L á s z ló

S z ü t s : -► K r i v á t s y - S z ü t s S z y s z k o - B o h u s z , Adolf

(Narva, 1883. szept. I . — Krakkó, 1948. okt. 1.): lengyel építész és szakíró. 1902—09 között a szent­ pétervári akadémián tanult. Lembergben, majd a krakkói akadémián tanított. Nevéhez fűződik a krakkói postatakarék építése (1925—26), részt vett a krakkói Wawel, a varsói kastély és a Lazienski-palota stb. újraépítésében.

494

т Tabajdi István (1797-től működött): könyv­ kötő Debrecenben. Mesterremekét a debre­ ceni kollégium könyvtárában őrzik, tabatiére: -*■ s z e le n c e tabernaculum, ta b e r n á k u lu m : 1. -*■ s z e n t ­ s é g h á z ; — 2. kiemelkedő felső résszel, közé­ pen ajtóval, lent fióksorral ellátott komód elnevezése. Tabéry Iván (Nagyvárad, 1896. szept. 20.— Bp., i960, máj. 19.): építész; a Mezőgazdasági Tervező Intézet igazgatója. Egy ideig V á g ó József mellett dolgozott, majd számos épület társtervezője volt Nagyváradon. A hú­ szas évek végén Bp.-re jött és H e g e d ű s Ká­ rollyal közösen készített terveivel több pá­ lyázatot nyert. táblabíróvilág művészete : -*■ b ie d e rm e ie r m ű vészet

495

táblakép: fára v. vászonra festett kép. táblaképek a középkori Magyarorszá­ gon : A mozgatható, festett számyasoltárok rendszerint mindkét oldalukon festett tábla­ képekből állnak. Ezeket a középkorban olajjal v. temperával fára festették. Önálló függőképet, mely nem tartozott szárnyasoltárhoz, három-négy Madonnát ábrázoló képtől s egy-két epitáfiumtól eltekintve középkori festészetünkben nem ismerünk. Már a 13 —14. sz. fordulóján készültek tábla­ képek, melyekről írásos feljegyzések ma­ radtak fenn. A 14. sz.-ban nagyobb oltár­ építő tevékenységről számolnak be a forrá­ sok. A 15. sz. első évtizedeiből már tábla­ képek is megmaradtak, bár gyér számban. Táblaképfestészetünkben kezdetben a magas színvonalú cseh festészet nyomai mutathatók ki, de a nürnbergi és az osztrák hatás is fel­ fedezhető (pl. a báti táblaképeken v. a Németújvári Madonnán). K o l o z s v á r i Tamás az első európai színvonalú magyar festő. Garamszenebenedeki oltára (1427) a közép­ európai oltárfestészet kimagasló emlékeivel vetekszik. A 15. sz. közepe után sokasodnak táblaképeink. Minthogy az ország középső, ill. dunántúli részén a török uralom miatt alig maradt meg szárnyasoltár, fejlődése inkább a Felvidék és Erdély területén kísér­

hető figyelemmel. A felvidéki bányavárosok festészete az osztrák művészethez, az egykori Szepes-Sáros megye számyasoltárai a lengyel­ sziléziai stílushoz állnak közel. Erdélyből a század közepéről csupán az almakeréki Mária-oltár és a prázsmári oltár ismeretes. A 15. sz. második felétől nagyobb számban maradtak meg szárnyasoltárok. Az osztrák — magyar, lengyel —magyar művészi kapcsola­ tok elmélyültek, megkezdődött a magyar mesterek külföldi vándorútja. A Felvidéken két nagy stílusközpont alakult ki: az egyik a bányavárosokban a J á n o s r é ti m e s te r veze­ tésével, a másik Kassán, a kassai főoltár műhelyének irányító tevékenységével. A het­ venes évek folyamán a harmadik nagy köz­ pont a Szepesség lett. A táblaképeken a bibliai történeteket profán szemlélettel ábrá­ zolták, s az egyházi téma ellenére egyre jobban a reális ábrázolásmód kialakítására törekedtek. A 16. sz. elején az alakokat már Kolozsvári Tamás: Keresztvitel a garamszentbenedeki ^ $ oltárról (Esztergom, Keresztény Múzeum)

A Németújvári Madonna (Bp., Szépm. Múz.)

egyénítve jelenítették meg, a tájképi háttér hangsúlyosabbá vált. A szárnyasoltár keretei között csírájában megjelent a portré, a táj­ kép és a csendélet. A magyar táblaképfesté­ szetben a 16. sz. elején M. S. m e s te r európai jelentőségű művészként tűnt fel. Legnagyobb számmal ismét a felvidéki emlékek maradtak d u n a i is k o la és a vezető német meg; a mesterek erősen hatottak felvidéki festé­ szetünkre. Erdélyben is megnőtt a táblaképek száma. Jellegzetes a népies ízű, archaizáló stílusú csíki oltárok csoportja. Erdélyben a táblakép sokszor konzervatív j< llegű, gótikus hagyományokat követett még akkor is, amikor a reneszánsz már mindenütt általá­ nosan elterjedt. Az erdélyi s egyben a magyar középkori táblaképfestészet utolsó emléke a csíkménasági oltár (1543). — ír o d . Radocsay D.: A középkori Magyarország táblaképei. Bp., 1955. L a j ta E d it tablinum : az antik római lakóház étkezőhelyisége, a családfő tartózkodási helye és dolgozószobája, amely az a tr iu m mélyén helyezkedett el. Eltávolítható fa fal válasz­ totta el a mögötte levő kerttől v. peristylium-udvartól. Tabota, Anton (1724 —1776. szept. 12.): osztrák szobrász. M. D o n n e r tanítványa volt. Templomi díszítőszobrászattal foglalkozott. 1772-ben a győri székesegyház Szt. István mellékoltárára és főoltárára szállított szobro­ kat. A martonvásári templom homlokzat­ szobrait 1775-ben készítette, ta b o u re t: négyszögletes, kerek v. ovális ülőbútor támla és karok nélkül, négy lábbal és párnázott ülőlappal. Tacca, Pietro (Carrara, 1577. szept. 6.— Firenze mellett, 1640. okt. 26.): olasz szob­

rász, építész, Giovanni da B o lo g n a kedvelt T A B tanítványa. Mestere több munkájának el­ készítésében részt vett. Egyik fő műve a négy realisztikusan mintázott meztelen rabszolga szobra I. Ferdinánd livornói emlékművén (1620—23). Több lótanulmány mellett elké­ szítette IV. Fülöp ágaskodó lovon ülő madridi szobrát (1640). Jelentősebb munkái közé tartozik még a firenzei Medici-mauzóleum (Cappella dei Principi) két álló érc­ alakja (1627 —34) és a SSa Annunziata előtti tér tengeri szörnyekből álló kútja. —Fia, F e r d in a n d o ~ (Firenze, 1619. okt. 8. — Firenze, 1686. febr. 24) szintén szobrász, főleg Firen­ zében dolgozott, tachismus : fa s iz m u s Taddeo di Bartolo (Siena, 1362 к .—Siena, 1422. aug. 26.): a sienai késő trecento festé­ szet jellegzetes mestere. Stílusa a L o r e n z e t t i e k é hez és S im o n e M a r t i n i é h e z áll közel; fekete körvonalakkal rajzolt, dekoratív figurális kompozíciói azokénál kissé népiesebb ízűek, nehézkesebbek. Termékeny munkásságának A kisszebeni oltár egyik táblaképe (Bp., Szépm. Múz.)

496

selyemhímzés, szövés, kerámia, ötvösség, fafaragás stb. igen magas színvonalat ért el. A Nagy Októberi Forradalom után az orosz képzőművészeti hagyományok segítségével az ábrázoló művészet és az építészet újra fejlődésnek indult. Új városok, modern középületek épültek. Az első tadzsik képzőművészeti kiállítást 1934-ben rendezték. A következő évben megnyílt a Képzőmű­ vészetek Háza, 1936-ban a Képzőművészeti Gimnázium, 1947-ben a Képzőművészeti Múzeum. Az első jelentősebb tadzsik képző­ művészek: M. P. H o s m u h a m e d o v (1912— ), A. A s u r o v (1904— ), Sz. E. Z a h a r o v festők; A. M. O r l o v grafikus, E. A. T a t a r in o v a szobrász, E. G. C s e m o d u r o v színházi díszlettervező. K o v a n e c z I lo n a

TAE

T ad z s M a h a l: T ae u b er-A rp ,

F. Tacca: Bacchino (Prato, Pinacoteca)

fontosabb állomásai: San Gimignano (Collegiata, U to ls ó í t é l e t freskó, 1393), Montepulciano ( D ó m - o l t á r , 1401), Perugia ( P o lip ty c h o n , 1403, és K r i s z t u s a k e r e s z te n , képtár), Siena (Servi-templom, K r i s z t u s s z ü l e té s e , 1404 és a Palazzo Pubblico M á r ia é le te f r e s k ó i , 1407). A Szépm. Múz.-ban M á r ia g y e r m e k é v e l , egy H á r o m r e k e s z ű o ltá r ­ k é p s a kisebb méretű S z t . J á n o s e v a n g é lis ta c. képe található. M o jz e r M ik ló s T a d e m a , Alma: A lm a -T a d e m a T a d z s ik S Z S Z K m ű v é s z e t e : A közép­ ázsiai népek művészetének gyökerei össze­ fonódnak. Különösen így van ez a tadzsik és üzbég művészetben, melyek egyaránt ősüknek tekintik a régi Bokhara és Szamarkand örökségét. E területen már a neolit korszakból maradtak kerámiák, a 4 —2. sz.ból az Amu-Darja-i lelet gazdag arany és ezüst munkái fejlett fémművességről tanús­ kodnak. A korai feudalizmus idejéből a régi Pendzsikent épületeiben szép, monumentális freskók, reliefek maradtak fenn. A 7 —8. sz.-i arab hódítás korától kezdve a művészet további kibontakozására gátlóan hatott az emberábrázolás tilalma, a dekoratív díszítőművészetek viszont annál gazdagabban fej­ lődtek. Nagyszerű építészeti emlékek (mau­ zóleumok) és miniatúrák maradtak fenn. K. B i h z a d , K a s z i m A l i , S z u l t á n M o h a m e d miniaturisták az ún. herati miniatúra-iskola alapítói és kiváló mesterei voltak. A 17 —19. 497 sz.-ban a népi díszítőművészet minden ága: 32 Művészeti Lexikon TV.

T áj M ahal

Sophie (Davos, 1889. jan. 19.—Zürich, 1943. jan. 13.): svájci festő és iparművész, H. A r p felesége. Részt vett a d a d a iz m u s mozgalmában, majd a ->- C e r c le et C a r r é és az ->- A b s tr a c tio n - C r é a tio n absztrakt festőcsoport munkájában. 1916—29 között a zürichi iparművészeti iskola tanára volt. 1927—40 között Meudonban élt, 1937 —39ben kiadta a P la s tiq u e c. folyóiratot. A geo­ metriai absztrakció képviselője. Számos fal­ kép-, mozaik- és szőnyegtervet is készített. Kivitelezett falmozaikja a caracasi egyetem épületébe került. Készített non-figuratív reliefeket is. 1950-ben New Yorkban, S. Taeuber-Arp: Kompozíció (Párizs, magángyűj't.)

I 9 5 5 _b e n a berni múzeumban rendeztek műveiből kiállítást. — ír o d . G. Schmidt: S. T.-A. Basel, 1948. T a f n e r Vidor (Bátaszék, 1881. nov. 2.—Bp., 1966. okt. II.): tanár, ötvös. Filigrán techni­ kával készített, zománccal díszített ékszerei a régi magyar ötvösség hagyományainak isme­ retét mutatják. Sokféle technikával kísérle­ tezett; ékszereinek vonalvezetése a szecesszió stílusának ízlését őrizte meg. 1965-ben a székesfehérvári Csók István Képtárban nyílt gyűjt, kiállítása. T a g o r e , Abanindranath (1871 —1951): a modern indiai festészet egyik alapítója, a bengáli iskola vezető mestere. Olasz és angol festőktől tanult, de önálló stílusát az indiai festészetre támaszkodva alakította ki. Az an­ gol miniatúrák mellett a japán festészet is hatott rá. Főként illusztrációi értékesek. Kalkuttában tanított, itteni tanítványaival együtt hozta létre a bengáli iskolát, amely az indiai hagyományokra alapozva akarta meg­ teremteni a modern indiai művészetet. T ag o re , Gaganendranath (1867 —1938): indiai festő, Abanindranath bátyja. Mű­ vészete a bengáli iskolából indult; a japán festészet is hatott rá, később híresek lettek expresszionista, majd kubista jellegű képei. Európában és Amerikában is szép sikerrel állított ki. A kalkuttai Indian Society of Oriental Art egyik alapítója volt. T a g o r e , Rabindranath (Kalkutta, 1861. máj. 6. —Santiniketan, 1941. aug. 7.): indiai költő, Nobel-díjas, a modern indiai irodalom világhírű alakja. Mint festő nem tartozik iskolához: a zseniális dilettáns különös vízió­ kat, szubjektív és naiv vallomásokat rajzolt és festett, amelyeket ma primitív, de őszinte önkifejezésként sokra értékelnek. Festői ha­ gyatéka egész képtárat alkot Santiniketanban. T a h i Antal (Pest, 1855. szept. 2.—Bp., 1902. aug. 31.): festő. A Mintarajztanodában S z é k e l y Bertalan, L o t z Károly, Párizsban M u n k á c s y tanítványa volt. Hazatérve finom tájképakvarellekkel szerepelt a Műcsarnok­ ban. Rézkarcokat is készített. A magyar művészet külföldi megismertetése körül nagy szolgálatot tett jeles külföldi folyóira­ tokban megjelent cikkeivel. A Nemz. Gál. több művét őrzi. T a h i - T ó t h Nándor (Bp., 1912 jan. 1.— ): festő. 1932-től a Képzőművészeti Főiskolán V a s z a r y János, R é t i István és K a n d ó László növendéke volt. 1943-ban a Műbarát helyi­ ségében, 1962-ben a Fényes Adolf Teremben rendezett gyűjt, kiállítást. Számos mozaikot, seccót és sgrafíitót készített (állatkerti bar­ langmozi falképe stb.). T a i C h i n (15. sz. első fele): kínai festő. Kezdetben hivatalt viselt a császári udvar­

ban, de rövidesen visszavonult vidéki otthonába és teljesen a festészetnek élt. Főleg tájképeket, azonkívül számos madár-, vi­ rág- és alakos festményt készített. T a ig a , teljes neve: I k e n o T a ig a (1723. jún. 10.—Kyoto, 1776. máj. 30.): japán festő. N a n k a i tanítványa volt. Mestere Kínából eredő stílusában festette tájképeit. T a i k a n Y o k o y a m a (1868 —1958): japán festő, Nemzeti díjas. 1893-ban végezte tanul­ mányait a Tokyo College of Arton, H. G a h o tanítványa volt. Szellemesen nagyvonalú monokróm tájképei a kínai eredetű piktúra modernizálásának kísérletei (pl. a H s z i a o h s z i a n g n y o lc k é p e c . sorozata), ta i l le d o u c e , g r a v u r e e n ta ille d o u c e : a —*■ r é z m e t s z e t francia neve. t a i l le d u r e , g r a v u r e e n t a ille d u r e : az -►a c él­ m e t s z e t francia neve. T a im u : T a t e h a t a Y a ic h ir o T a i n e , Hippolyte (Vouziers,

TAF

1828. ápr. 21.— Párizs, 1893. márc. 5.): francia esztéta, történész és filozófus. 1864 —84 között a párizsi Ecole des Beaux-Arts művészettör­ ténet-tanára volt. A m ilie u - e l m é l e t megalko­ tója, amely szerint a művészet fejlődési fel­ tételeit a környezet viszonyai döntő módon befolyásolják. Művészeti tárgyú fő műve a P h ilo s o p h ie d e V a rt (Paris, 1872), amely igen népszerűvé vált s magyarul is megjelent (B p ., 1879). T a i s z e r János (Törökbálint, 1878. jún. 17. —Pécs, 1951. szept. 9.): szobrász. Az Iparművészeti Iskolában L o r d n f i Antalnál tanult, majd a pécsi Zsolnay-gyárban volt mintázó. 1906-ban Amerikába ment és három éven át egy chicagói kerámiai gyárban modellező­ ként dolgozott. Hazatérte után Szegeden plakettkészítéssel és díszítő szobrászmunkák­ kal foglalkozott. Részt vett a szegedi dóm belsőépítészeti kialakításában. Az ő alkotása V ö r ö s m a r ty Mihály és V i t é z János dombormű­ ve, valamint B ö h m Károly mellszobra a szegedi Pantheonban. t á j k é p : a festészet egyik műfaja; tárgya a szabad természet. Az antik művészetben alig volt szerepe, és a középkori európai festészet sem ismerte. Más festmény háttere­ ként a 14. sz. második felében jelent meg először. 1500 k. — főleg tanulmányok for­ májában — festették és rajzolták az első önálló tájképi ábrázolásokat. 1600 k. alakult ki az id e á lis ~ típusa. Ha staífázsként antik mitológiai alakok is láthatók rajta, h e r o ik u s tá j n a k nevezzük. A ^festészet műfaja Németalföldön talált először jeles mű­ velőkre, itt alakult ki a te n g e r i ~ is (J. van Goyen). A iS. sz.-ban tűntek fel a városi látképek ( v e d u t á k , Canaletto). A rokokó idejében keletkezett az i d i l l i 498

zik. Könyvei: Spanyol festészet, Bp., 1942 (Pohárnok Zoltánnal együtt); A sdrvdri vár, Bp., 1957; Tiziano, Bp., 1958; ToulouseLautrec, Bp., 1961; Spanyol mesterek (más nyelveken is) Bp., 1966. E lexikon munka­ társa. Takács Zoltán, felvinczi (Nagysomkút, 1880. ápr. 7.—Bp., 1964. dec. 4.): művészettörté­ nész, kandidátus, a Hopp Ferenc Kelet­ ázsiai Művészeti Múzeum vezetője, egyetemi tanár. Eleinte festeni tanult; Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben és Nagybányán. 1905-től az Országos Képtárban, majd a Szépm. Múz.-ban, több évig a Történelmi Képcsarnokban dolgozott. Hopp Ferenc hagyatékából ő hozta létre a Keletázsiai Művészeti Múzeumot; mint a múzeum igaz­ gatója számos értékes darabbal gyarapította anyagát. A keleti művészet legjelentősebb hazai szakértői közé tartozott. Hosszú időn át a Pester Lloyd és a Der Cicerone c. folyó­ irat művészeti kritikusa volt. Főleg K-Ázsia művészetével foglalkozott. Élete utolsó évei­ ben Hollósy művészetéről publikált tanul­ mányokat a Művészettörténeti Értesítőben. Fontosabb könyvei: Dürer, Bp., 1909; Some premises of Islamic ornamental system, Bp., 1944. О írta Barát—Éber—Takács: A művészet története c. mű (Bp., 1926) Kelet c. fejezetét, mely önállóan is megjelent A Kelet művészete címen, Bp., 1943. Takakane, teljes neve: Takasliima Takakane (14. sz. első fele): japán festő, kora kiemel­ kedő mestereinek egyike. Főleg történelmi képeket festett. Az -*• Edokoro vezetője is volt. A japán festőművészetben mint kiváló koloristát tartják számon. Takanen, Johannes (Vederlak, 1849. dec. 8. —Róma, 1885. szept. 30.): finn szobrász. 1873-tól Rómában dolgozott. Helsinki közgyűjteményeiben számos portréja és mitoló­ giai tárgyú szobra található. Takanobu, teljes neve: Kano Takanobu (1571—1618): japán festő, a fömo-iskola tagja. Atyja és mestere Eitoku volt, idősebb bátyjá­ nál, Mitsnnobunál is tanult. A császári udvar­ ban mint az -> Edokoro vezetője dolgozott. Takáts Gyula (Tab, 1911. febr. 4.— ): költő, grafikus, művészeti író, kaposvári és Somogy megyei múzeumigazgató. Lírai fel­ fogású színes tus- és pasztellképein a Balaton vidékét és a dunántúli tájakat örökíti meg. 1963-ban Pécsett, 1964-ben Szolnokon, 1965ben Kaposvárott rendeztek műveiből kiállí­ tást. Művészeti folyóiratokban modern ma­ gyar festőkről írott tanulmányai jelentek meg. Takayoshi, teljes neve: Fujiwara Takayoshi (1141 k. —1204 k.): japán festő. Kevés adat dec. i i . — ): művészettörténész, kandi­ maradt fenn róla. Udvari festő, az Edokoro dátus, a Szépm. Múz. dolgozója. Külföldi vezetője volt. Neki tulajdonítják a 12. sz.festészettel és magyar építészettel foglalko-

ТАК pásztorjeleneteket

ábrázoló

staffázzsal.

A klasszicizmus és a romantika új tájképi motívumokat dolgozott íel (C. D. Fried­ rich). A ~festészet új fejlődési útját nyitotta meg a barbizoni iskola (paysage intime) és az impresszionizmus, amely a plein airt, a sza­ badban való festést következetesen megvaló­ sította. Az expresszionizmus a tájat mint motívumot csak kiindulópontnak tekinti a művész lelkivilágának ábrázolásához, tá jk e rt: a kertművészet egyik fő iránya, amely a szabad természet utánzásából fej­ lődött, ill. azt célozza (-► még kertművészet). Táj Mahal, Tadzs Mahal: Sah Jehan indiai mogul uralkodónak és feleségének mauzó­ leuma Ágra közelében. Sah Jehan a 17. sz. második negyedében építtette feleségének, Mumtaz-i Mahalnak emlékére s egyúttal saját temetkezési helyéül is. A az indiai művészet egyik legszebb építészeti emléke. A négyszögletes talapzaton álló fehér már­ vány palota középső részét hatalmas csúcsos kupola fedi. A csodálatos építményt négy minaretszerű torony foglalja keretbe. Két oldalán egy mecset és egy ünnepi gyülekező­ csarnok fogja közre a központi épületet. A palota fehér felületét kívül-belül -►pietra dura díszíti. A nagy csarnokban kettős kenotaphion áll, ezek alatt a sírboltban a márvány koporsót áttört falú, színes kőbcrakással díszített rácsozat veszi körül. Egyed Edit tájm úzeum : a múzeumoknak az a típusa, amelyben egy földrajzi egység területére vonatkozó történeti, néprajzi és természet­ rajzi anyagot őriznek, tájo lás: valamely épületnek v. az épület valamelyik tengelyének az égtájak szerint való kitűzése. ~ a keresztény templomok -» keletelése és az iszlám imahelyeinek Mekka felé való fordítása, a csillagvizsgálók elhelye­ zése stb. Takách Jenő, dukai (Veszprém, 1888. máj. 31.—Balatonalmádi, 1956. szept. 30.): festő. Grazban és Nagybányán, 1923-tól a kecske­ méti művésztelepen Révész Imrénél tanult. 1926—47 között Bécsben, 1947-től Balaton­ almádiban élt. A két világháború között életképeket, a társadalom elesettjeit megje­ lenítő portrékat festett, később a Balaton tájait örökítette meg árnyalt, sötét színvilágú, rajzos elemekre épített kompozícióin. Takács Ferenc (19. sz. közepe): festő. Bécsben, majd 1845 után Pesten élt. 1843 —63 között táj- és életképeket állított ki a Pesti Műegyletben. Takács Marianna, Harasztiné (Bp., 1917. 499

32*

Takanobu: Férfiportré (Kyoto, magángyújt.)

ban készült Genji monogatari (Murasaki írónő regénye: Genji herceg története) első illusztrációit. Templomok falait is díszí­ tette festményekkel. Illusztrációit nagy mű­ gond és kiváló színérzék jellemzi. Talavera: agyagedény- iparáról nevezetes spanyolo.-i városka. Tal-Coat, Pierre (Clohars-Camoél, 1905. dec. 12.— ): francia festő. A Forces Nouvelles festőcsoport tagja, F. Gruber és A. Giacometti köréhez tartozott. A 40-es években fényjárta tájképeket és csendélete­ ket festett, majd a koloritgazdag, lírai absztrakció képviselője lett. 1940—44 között Aix-en-Provence-ban, Cézanne egykori há­ zában élt, azóta Párizsban dolgozik. 1956ban a párizsi Galerie Maeghtben, 1957ben a berni Kunsthalléban rendezett művei­ ből gyűjt, kiállítást. Taleidés (i. e. 6. sz. harmadik negyede): athéni fazekasmester. A vázáinak jelentős részét díszítő ^-festő Exekias idősebb, régimódibb kortársa volt. Mintegy húsz művét ismerjük, többnyire kisméretű vázá­ kat. Főbb művei: Théseus és Minótauros, Mérlegelés (amphora, New York), Lovas (amphora, Róma, Villa Giulia), Héraklés és Triton (hydria, Louvre). Talenti, Fra Jacopo (Nipozzano, 1300 k. — Firenze, 1362. okt. 2. v. 22.): olasz építész. Részt vett a firenzei Sta Maria Novella, valamint a kolostor könyvtára, dormitóriuma és nagy refektóriuma építésében. Fő műve a templomhoz tartozó ,,chiostro verde” és a Spanyol kápolna terve.

Talenti, Francesco (1300 к. —Firenze, 1369): р д р olasz szobrász és építész. 1325-ben a források az orvietói dómmal kapcsolatban említik. Stí­ luskritikai alapon a firenzei Orsanmichele épí­ tését tulajdonítják neki (14. sz. közepe), 1351ben a Campanile építkezésénél fordul elő neve, később a dómhoz is készített terveket, 1365-től a firenzei dóm capomaestrója volt. Szobrászati működéséről nincsenek biztos adataink. Talenti, Simone (1340/45 к .—Firenze, 1381): olasz szobrász és építész, Francesco ' fia. Apja műhelyében tanult. 1376-tól a firenzei dóm capomaestrója volt; ~ és Benci di Cione tervei szerint épült a Loggia dei Lanzi. 1379-ben az Orsanmichele capoma­ estrója lett; befejezte a San Michele Vecchio (ma San Carlo Borromeo) templom épí­ tését. Szobrászati alkotásai nem azonosít­ hatók teljes hitelességgel. Tallherr, Thalherr József (1730 k. —Buda, 1807. okt. 16.): udvari kamarai építész. 1788-ban az Országos Építészeti Igazgatóság vezetője lett. Állami és részben magán­ építkezések kapcsán az egész országra kiter­ jedő tevékenységet folytatott. Fő műve a pozsonyi volt Aspremont-palota (1770). Szá­ mos átalakítási tervet készített a II. József által feloszlatott rendek épületeinek új felhasználására. Hivatalos tervei elsősorban iskolák, vendéglők, magtárak létesítésére Taleidés-festő: Mérlegelés (New York, Metropolitan Museum)

ТА М

S. Talenti és В. di Cione: Loggia dei Lanzi (Firenze)

vonatkoztak. 1785-ben — A. Mazzocato útmutatásai alapján — nevéhez fűződött a volt óbudai selyemgombolyító tervezése és kivitelezése. A pesti görög keleti templom építője, Jung József ~ terveinek felhasználá­ sával dolgozott. 1795-ben a Selmecbányái ev. tem plom ot, 1805-ben a szekszárdi r. k. tem plom ot építette. Tervet készített a taksonyi r. k. templomhoz (1797) és átalakította a Selmecbányái volt domonkos templom hom­ lokzatát. Tallós Ilona (Gombos, 1918. ápr. 12.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán I 937—45 között Szőnyi István növendéke volt. 1939 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon. 1965-ben a Csók Galériában gyűjt, kiállítá­ son mutatta be Nagybányához kapcsolódó figurális kompozícióit, tájképeit, csendéleteit. Tallós Prohászka István (Somorja, 1896. nov. 8,— ): festő. Az Iparművészeti Iskolán tanult, ahol többek között Sándor Béla és Haranghy Jenő voltak mesterei, majd fél évet Berlinben élt. Hosszú időt töl­ tött Csehszlovákiában, 1947-ben Mosonmagyaróvárott telepedett le. 1928-ban Po­ zsonyban, 1929-ben a Nemzeti Szalonban, r93ő-ban és 1939-ben Kassán, 1966-Ъап Somorján állította ki szociális tartalmú, 501 társadalombíráló, karakterisztikus figurális

kompozícióit és szülőföldje tájait megörö­ kítő akvarelljeit. Jéghordás c. képét a prágai Nemz. Gál., számos művét a pozsonyi Nemz. Gál. őrzi. Tam agni, Vincenzo di Benedetto di Chele; ún. Vincenzo da San Gimignano (San Gimig­ nano, 1492. ápr. 10.—1530 к.): olasz festő. Feltehetően S. Mainardiníl, majd Sodornánál tanult. Stílusa Sodomát és Ghirlandai&t követi. 1505—06-ban Sodorna mellett dol­ gozott Monte Oli vétóban, 1513-tól meg­ szakításokkal Rómában működött, 1517 után mint Raffaello segédje. Később visszatért Toscanába; jellegzetes késői műve a Madonnát gyermekével és szentekkel ábrázoló freskó a San Gimignanó-i Palazzo Pratellesiben. T am am ushi-szekrény: Japán egyik leg­ régibb, mai napig fennmaradt műkincse. A lakkozott, ház alakú szekrény, amelynek négy oldalát kínai stílusú, buddhista jelene­ teket ábrázoló festmény díszíti, a 7. sz. köze­ pén készült. A szekrény Suiko császárnő tulajdona volt, később a Horyuji-templom kincstárába került. Tam anjan, Alekszandr Ivanovics (1878. márc. 16. —1936. febr. 20.): szovjet-örmény építész, Állami díjas. Eleinte Pétervárott és Moszkvában, 1923-tól az Örmény Köztár-

saságban dolgozott. Elkészítette Jereván városrendezési tervét, és a régi örmény építészeti hagyományok felhasználásával nagy szerepe volt a szovjet-örmény építészet fej­ lődésében. Legjelentősebb alkotásai közé tartozik a jereváni Kormányépület és az Operaház. Tamás Ervin (Bp., 1922. okt. 1.— ): festő, Munkácsy-díjas. 1937—41 között az Iparművészeti Iskola grafikai szakán végezte tanulmányait, 1941-től 1946-ig a Képzőmű­ vészeti Főiskolán Szonyi István tanítványa volt. 1947-ben a debreceni Déri Múzeum­ ban, 1959-ben a Műcsarnokban, 1964-ben a Csók Galériában nyílt önálló kiállítása. Konstruktív szemléletű figurális kompozíció­ kat, tájképeket, csendéleteket fest. Murális feladatokkal is foglalkozik. Tam ás Galéria : 1927-től a II. világháborúig működő kiállítási helyiség Bp.-en. Tamás Henrik alapította. Főleg a modern törekvé­ seket pártfogolta. Tamássi Zoltán (Mezőtúr, 1912. márc. 8,— ): grafikus. Tanulmányait az Iparmű­ vészeti Iskolán végezte Helbing Ferenc növen­ dékeként. Főleg alkalmazott grafikával fog­ lalkozik. Több plakátkiállításon vett részt. Tamássy Miklós (Debrecen, i88r. márc. 20. —?): festő, díszlettervező. A Képzőművészeti Főiskolán Pap Henriknél és

R . Tamayo: Az énekes (Párizs, Musée d'A rt Moderne)

Hegedűs Lászlónál tanult. 1906-ban állított ТАМ ki először a Nemzeti Szalonban; több díjat nyert. 1919-ben a Nemzeti Szalonban, 1938-ban a Műteremben nyílt gyűjt, kiállí­ tása. Főleg intérieuröket és miniatűröket festett. 1925-től az Iparművészeti Főiskolán tanított. Csaknem három évtizeden át volt az állami színházak szcenikai felügyelője; díszlet- és jelmeztervezőként is működött. Interieur c. képe a Nemz. Gál. tulajdona. Tam ayo, Ruíino (Oaxaca, 1900. aug. 26. — ): a modern mexikói festészet egyik vezéregyénisége. A Mexico Cityben levő San Carlos Akadémián végezte tanul­ mányait. Művészetében a helyi népművészet és a modem francia festészet vívmányai ötvöződnek. 1921-től mint a Nemzeti Múzeum etnográfiai osztályának grafikusa (Mexico Cityben) tudományosan is foglal­ kozott a mexikói indián népművészettel. 1928-tól az akadémia tanára. 1936-ban New Yorkban részt vett a forradalmár művészek kongresszusán, s emberi és művészi elveit később is a haladás jellemezte, bár nem vált oly értelemben elkötelezett művészszé, mint D. A. Siqueiros vagy D. Rivera, akiknek művészetével egyébként rokon a stílusa. Kolorit- és formagazdag, olykor szürrealisztikus munkásságában Picassóval ro­ kon szellemű szimbolika is megfigyelhető. Freskófestőnek is jelentős (Mexico City, Zenekonzervatórium, 1936). 1958-ban nagy­ szabású faliképet festett a párizsi UNESCOpalota részére. Főként New Yorkban él. — írod. R. Goldwater: R. T. New York, 1947. Németh Lajos tam bur, kupoladob: a tartóelemek és a kupola közé beiktatott hengeres v. sokszögű építészeti részlet. Célja, hogy a kupolát környezetéből magasan kiemelje, tam burálás : a 18. sz.-ban divatos hímzés­ fajta, dobra kifeszített anyagra, mechanikusan működő szerszámmal készített láncöltéses díszítés. Az elnevezés újabban géppel készült, frottír anyag felületére emlékeztető díszítést jelent, amelyen rendszerint a kihagyott részek alkotják a mintát. Tam enai, teljes nevén: Takuma Tamenai ( i t . sz.): japán festő, a Takuma-iskola alapítója. A Sung-korabeli kínai festők stílusában dolgozott. Az XJjiban felállított Byodo-in-templomban ő festette a Paradi­ csom kilenc ciklikus képét, ezenkívül több buddhista témájú műve ismeretes, tá m fa l: I. közvetlenül a falakhoz támasz­ kodó, íves áthidalás nélküli, tömör támpillér. — 2. a kertművészetben a teraszok föld­ anyagát biztosító fal, mely sokszor — főleg az olasz reneszánsz kertben — díszes építé­ szeti kiképzésű. 502

TAN

támív, gyámív: a boltozat oldalnyomását felvevő ív. A bazilikális elrendezé­ sű gótikus épületek­ ben a mellékhajó tetejét áthidalva köz­ vetíti a főhajó bol­ tozatának oldalnyo­ mását a támpillérhez. Ezért rendsze­ rint emelkedő ív (hattyúnyakív), amelynek háta egy­ úttal vízlevezetésre is szolgál. Tam kó Sirató Ká­ roly (Újvidék, 1905. jan. 26. — ): köl­ tő, művészeti író. Részt vett a képzőművészeti avantgarde törekvésekben, 1936-Ъап Párizsban Manifeste dimensioniste címen manifesztumot adott ki. tám pillér, gyámpillér: gótikus templomok, várak stb. külső falán a boltszakaszok határ­ vonalánál elhelyezett négyzetes kereszt­ metszetű falmegerősítés a kereszt-, csillag-, hálóboltozat oldalnyomásának felvételére. A ->■ támívek támaszaként csarnoktemplomoknál és teremtemplomoknál a főhajó, bazilikális elrendezésnél a mellékhajók külső oldala mentén helyezkedik el. Kezdetben egyszerű, később fiatornyokkal díszítették. A fiator­ nyok egyúttal a statikai leterhelés funkcióját is betöltik. A gyakran lépcsős felépítésű, a fokokat rézsűs vízvezető párkányok hidal­ ják át. T an ag ra: görög város Boiótiában, amelyet az 1873-tól 1889-ig kiásott temetőben talált nagy mennyiségű ókori terrakotta szobrocs­ ka tett híressé. Erről a lelőhelyről nevezték el az i. e. 4. sz. második felében virágzó görög terrakottaszobrászat alkotásait ^-figuráknak. — írod. G. Kleiner: Tanagrafiguren. Berlin, 1942. T andor Ottó (Nagykanizsa, 1852. jan. 28. —Balatonfüred, 1913. jún. 12.): építész. Az ország középkori műemlékeinek fel­ mérésében tevékeny részt vállalt. 1882-től Steindl Imre munkatársa, az Országház építésvezetője volt. Steindl halála után ő fejezte be az Országház építését. Vezette az ócsai templom restaurálását, rekonstruk­ ciós terveket is készített hozzá, részt vett a jáki templom megújítási munkálataiban. 1895-től a műegyetemen a középítéstan tanára volt. A kőbányai plébániatemplom503 nak, Lechner Ödön alkotásának befejező

munkálatait és belső kialakítását a főváros ^ r a bízta. Tange Kenzo (Imabari, 1913. szept. 4.— ): a modern japán építészet nagy hatású alakja, a tokiói egyetem tanára. 1935-től 1938-ig a tokiói egyetemen tanult, majd K. Mayekawa irodájában dolgozott. 0 5 3 óta főleg középületek tervezésével fog­ lalkozik. A tokiói városháza (1957) hatalmas komplexumán kívül az épülettípus számos változatát teremtette meg (1954: Shimizu; 1956: Kurayoshi; 1958: Imabari; i960: Kurashik stb.). Munkásságából kiemelkedik a hiroshimai Béke-palota együttese (másokkal együtt), a tokiói Tsuda-kollégium könyvtára, a numarui nyomda, a tokiói virágkötészeti művészeti iskola épülete stb. Le Corbusier törekvéseihez kapcsolódó művészete erősen hat a fiatalabb japán építészekre. Nagy Ildikó Tanguy, Julien (1825—94): francia mű­ pártoló. apó, aki kis boltjában a Montmartre-on festékkel és japán metszetekkel kereskedett, s barátainak, az akkor még is­ meretlen Monet-плк, Sis/ey-nek, Cézannenak, Van Goghnnk stb. képeit is árusí­ totta. Közismert Van Gogh róla festett portréja, amelynek hátterében japán fa­ metszetek láthatók (Stavros Niarchos-gyűjtemény). Tanagra-figura (Párizs, Louvre)

TAN

Tange Kenzo: Városháza (Shimizu)

Tanguy, Yves (Párizs, 1900.jan. 5.—Wood­ bury, 1955. jan.): francia festő; autodidakta. 1924-ben G. de Chirico hatására kezdett festeni, 1925-ben kapcsolatba került a szűrу . Tanguy: A haszontalan fények kioltása (New York, Museum of Modern Art)

realistákkal és részt vett kiállításukon. 1939től haláláig az USA-ban élt. Festményein úgyszólván ugyanazon alapmotívumokat variálta: elhagyatott, széles, homokos ten­ gerparthoz V. tengermélyhez hasonlítható vizionális tájban sajátos, embrionális kis lények, figurációk élik ősi, ember előtti életüket (Mama! a papa megsebesült! 1927; Л szerzett tulajdonságok átöröklése, 1936). Körner Éva T ’ang Yin (1470 —1524): kínai festő. Szüle­ tett őstehetség volt, aki távol maradt a kor divatos irányzataitól; szorgalmasan tanul­ mányozta a Sung- és Yüan-kori mestere­ ket is. Művészete sokrétű: tájképek, vallásos témájú és figurális kompozíciók, portrék, virág- és bambuszképek. Tanis : helység Egyiptomban a Nílus del­ tájának K-i felében. Az ókorban a 14. alsó­ egyiptomi kerület fővárosa volt. Legrégibb építészeti emlékei a 4. dinasztia idejéből (i. e. 2600 k.) származnak. A középbiroda­ lom (i. e. 2. évezred első fele) portrészobrászatának számos darabját találták meg itt; ezeket II. Ramses az i. e. 13. sz.-ban itt épült palotájának díszítésére gyűjtötte össze az egész országból. Egy monumentális templom és egy szentély mellett itt találták meg a 21. és 22. dinasztia királyainak sírjait. Auarisszal, az Egyiptomban i. e. 17. sz.-ban uralkodó hikszoszok fővárosával és II. Ramses székhelyével kísérelték meg azono­ sítani. A kérdés egyelőre eldöntetlen. — írod.

5 °4

TAN

III. Amenemhat fáraó sphinx alakú gránitszobra Tanisból i. e. 1820 k. (Kairó, múzeum)

portréját. Szerzetesi pályára lépett; később az -» Edokoro vezetője lett a shoguni udvar­ ban. 60 esztendős korában festette meg Gio császár arcképét. Témaköre változatos: tájképek, mitológiai alakok, történeti jeleTankei: Zen Doji (Kochi, magángyűjt.)

T ’ang Yin: A költő és két kurtizán

W . F. Petrie: T. i —2. köt. London, 1888 —89. Varga Edit Tankei (13. sz. első fele): japán szobrász, Unkei fia és tanítványa. Kevés eredeti művet ismerünk tőle, de részt vett atyja nagyobb munkáiban és ő állította helyre atyja számos szétrombolt szobrát. tanulm ány : természet után készült képzőművészeti —>- vázlat. Tanyu, teljes neve: Kano Tanyu (Kyoto, 1601. márc. 7.—Tokió, 1674. nov. 4.): japán festő, korának legünnepeltebb mestere, a Kano-iskola tagja. Atyja Kano Takanobu, nagyatyja Eitoku volt, az utóbbinál tanult festeni. Tokióban számos templomot és palotát dekorált, s megalapította híres isko505 Iáját. 1638-ban készítette el Ieyasu ismert

TAO

Tanyu: Illusztráció (Tokió, magángyűjt.)

netek, virágok, kínai festményutánzatok stb. Képeit elsősorban a finom technikai kidolgozás jellemzi. Fiatal korában sikerrel rajzolt karikatúrákat is. Ismert műgyűjtő volt, számos régi képet vásárolt. A Kanoiskola újraalapítójának is nevezik. Major Gyula A. Tapies: Kompozíció kék színben (Eindhoven, Abbe Museum)

Tao Chi, Shih-t’ao (17. sz.): kínai festő, a független, az akadémikus irányzatokat meg­ vető, bátran újító mesterek egyike. Remete volt (taoista szerzetes), s főként tájképei ré­ vén vált híressé. Tápai Antal (Kistelek, 1902. ápr. 6.— ): szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán 1926tól Szentgyörgyi István növendéke volt. Az ő alkotása Szegeden Móra Ferenc és Tömörkény István szobra, a kisújszállási hősi emlékmű, Katona József és Erkel Ferenc szobra a szegedi Nemzeti Színházban stb. Számos kovácsoltvas munkát (dombormű­ vek, portrék) is készített. Tápay-Szabó Gabriella (Bp., 1902. máj. 3.—Bp., 1961. jún. 15.): művészettörténész, író, művelődéstörténész; a Történeti Múzeum újkori osztályának vezetője volt. Fő kutatási területe a viselettörténet és a 15 —19. sz.-i ónművesség. Képzőművészeti kritikákat is írt. Könyve: Magyar úrihímzés, Bp., 1941. Tapies, Antonio (Barcelona, 1923— ): spanyol festő. A spanyol polgárháború és a II. világháború után a teljes művészeti elszigeteltségből előtörő spanyol iskola egyik vezető egyénisége. 1948-ban J. Miró barát­ jával, J. Pratsszú és M. Cuixart festővel meg­ alapította a „Dau A1 Set” nevű csoportot, amely a dadaizmus és a szürrealizmus hatása alatt állt. 1949-ben nagy .feltűnést keltő csoportos kiállítást rendeztek Barcelonában. Több spanyolo.-i egyéni kiállítás után 1956- 5 ° 6

TAR ban Párizsban is önálló bemutatót tartott, az 1958. évi Velencei Biennalen világsikert aratott. ~ egyéni művészete 1954 után alakult ki tárgyaknak, ,,objet”-knek nevez­ hető festményeivel, amelyekben homo­ kot, cementet használ, olykor fémlapokat hegeszt össze az esetleges, a „formátlan” hangsúlyozásával, minden eszmei „irodalmi” utalást kerülve s szembeízillva az Ecole de Paris esztétizmusával. Képeinek konkrét anyagisága mégis lírai sugallatok forrása: metamorfózisokat, múlandóságot asszociál, a tárgyak és a realitás újjáértékelésére kész­ tet (Pintura, 1956; Gris con cinco performaciones, 1958). — írod. M. Tapié: A. T. Paris, 1956. Körner Éva tápiószentm ártoni le le t: 1923-ban a Pest megyei Tápiószentmártonnál egy halom csúcsán égetéses temetkezésben egy 23 cm hosszú, elektronlemezből készült szarvas­ alakot találtak, amely valószínűleg pajzs­ dísz volt. A lábait maga alá húzó szarvas­ alak legközelebbi párhuzamai a Kul Oba-i és kosztromszkajai szkíta aranyszarvasok (->■ szkíta művészet). Az i. e. 4. sz.-ban Mo. területén élő szkíták egyik törzsfőjének temetkezési melléklete lehetett, tapisserie : szövött kárpit T ap o lcian k y : Kistapolcsány Tar Illés (1642 —62 között működött): ötvösmester Kecskeméten. Művei közül egy feliratos fedeles kanna (1642), egy ara­ nyozott pohár (1644), egy feliratos kenyér­ osztó tányér (1647) és egy céhpohár a kecske­ méti, egy kenyérosztó tányér (1645) pedig a jászberényi ref. templomba került. Tar István (Újpest, 1910. aug. 24.— ): szobrász, Munkácsy-díjas. A Képzőművé­ szeti Főiskolán 1932—40 között Bory Jenő növendéke volt. 1938 óta kiállító művész. 1943-ban a Nemzeti Szalonban nyílt önálló kiállítása. Expresszív hevülettől fűtött koráb­ 1941; bi kisplasztikái (Bátyus asszony, Béres, Parasztkofa, 1943) után objektívebb megfogalmazású műveket alkotott (Lovas figura, 1949; Halászfiú, 1956 stb.). Állami megrendelésre készített köztéri munkái: Zrí­ nyi Miklós portréja, 1952, Bp.; Eger vár védőinek domborműve, 1953; József Attila, 1956, Makó; 1919-cs emlékmű, 1959, Sal­ gótarján. Az utóbbi időkben ismét a drá­ maibb, monumentális alakítás foglalkoz­ tatja (Felszabadulási emlékmű, i960, Kispest; Tereferélek, 1966, Salgótarján; Nó' lanttal, 1966, Bp.; Tisza, 1967, Szeged). Hegedűs Gyuláné Taranto, Taras, Tarentum: város Itália D-i partján, a ~i-öbölben. A -►mykénéi kultúra görög települése helyén az i. e. 8. sz. végén 507 spártaiak alapították a várost, amely foly-

A tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas (Bp., Orsz. Tört. Múz.)

Két harcos, tarentumi mészkő dombormű, i. e. 2. sz. vége (Taranto, Museo Nazionale)

tonos harcban állt a környező itáliai népek­ kel és görög városokkal, majd i. e. 272-ben s utána többször, i. e. 125-ben véglegesen Róma foglalta el. A középkorban elpusztult, a normannok alatt virágzott fel újra. — A mai alatt fekvő ókori görög város virágkora az i. e. 5—4. sz. volt, maradványaiból csak egy archaikus templom és a városfal részei, a rómaiból egy amphitheatrum és fürdők említésre méltók. Temetőjének sírjai viszont azt mutatják, hogy ~ az ókor egyik leg­ gazdagabb itáliai görög városa és művészeti központja volt (- f italióta művészet). Az i. e. 7. sz.-tól beáramló görög művészeti alkotások mellett jelentős helyi műhelyek készítményei: mészkő reliefek, arany ékszerek, terrakotta kisplasztika (—*■ görög művészet), vörösalakos vázák ( Sisyphos-festő) maradtak fenn. A hagyomány szerint Lysippos is dolgozott ~ban. — Közép- és újkori műemlékei: a Dóm (barokk homlokzattal, 11. sz.-i részekkel), az 1480-ban épült és a 16. sz.ban kibővített erőd (Castello); a San Dome­ nico Maggiore-templom (eredeti, 1302-ből származó homlokzattal). — Műgyűjteménye, a Museo Nazionale di ~ Itália egyik legjelen­ tősebb antik gyűjteménye. — írod. T. Gregorovius: Tarent. Leipzig, 1880; P. Wuilleumier: Tarente. Paris, 1938; C. Drago: II Museo Nazionale di T. Roma, 1956. Szilágyi János György tárcsasordísz: egymás mellé sorakozó, korong alakú kerek lapokból kiképzett szegély. A román építészet gyakori fríz­ díszítménye. T a rd ie u : francia rézmetszőcsalád a 17 —19. sz.-ban. Tagjai: 1 . Nicolas Henri ~ (Párizs,

1674. jan. 18. —1749. jan. 27.) G. Audran tanítványa volt. Watteau, Lebrun, Domenichino festményei után készített metszeteket. — 2. Jacques Nicolas ~ (1716. szept. 27. —1791. júl. 9.), az előbbi fia főleg arcképeket met­ szett. — 3. Pierre Alexandre ~ (1756. márc. 2. —1844. aug. 3.), Nicolas Henri unoka­ öccse Raffaello, Domenichino, Van Dyck stb. képeit vitte át rézlemezre. A család többi tagja csaknem kizárólag térképmetszőként dolgozott. Tardos-Krenner Viktor (Buda, 1866. aug. 4. —Bp., 1927. dec. 28.): festő, főiskolai tanár, író. Bp.-en Székely Bertalannál és Lotz Károlynál, majd Münchenben végezte tanul­ mányait. Lotz Károly követője volt. Főleg freskófestéssel foglalkozott. Fontosabb művei: freskók az Országház ebédlőjében, a pesti ferences templomban (Lohr Ferenccel), az egri Székesegyház kupolafreskói. 1928-ban műveiből a Műcsarnok hagyatéki kiállítást rendezett. Faun és Nimfa, Nőrabló kentaur c. festményét a Nemz. Gál. őrzi. Tardos-Taussig Ármin (Temesvár, 1874. máj. 8.—Szeged, 1936): szobrász és grafikus. A rézkarcolást Bécsben tanulta. 1917-ben kolFülbevaló arany függője Tarentumból, i. e. 4. sz. (Taranto, Museo Nazionale)

T Á R

T A R

509

lektív kiállítása volt a Szent György Céhben. Számos síremléket készített. Műveinek egy része a Nemz. Gál. grafikai gyűjteményébe került. Szegeden élt. Tarducci, Achille (1550 —1601): olasz hadi­ építész. Báthory Zsigmond szolgálatában Erdélyben tüzérségi generális és Várad megerősítője volt. Mo.-gal kapcsolatos műve: II Tureo vincibile in Ungheria, 1600. T a re n tu m : Taranto Tarján Hédi (Bp., 1932. ápr. 18.— ): gobclintervező. 1960-ban fejezte be tanul­ mányait az Iparművészeti Főiskolán. Ferenczy Noémi hatott rá. Színház c. gobelinje (Széchenyi Lenkével közösen) a Madách Színházban látható; szerepelt az 1965-i II. lausanne-i gobelin-biennalén. Tarján Mihályné, Bodrog Erzsébet (Bp., 1905. júl. t i . — ): iparművész. Az Iparművészeti Iskola textiltagozatán tanult. 1923 óta állít ki. Textil tervezéssel foglalkozik; főleg brokát- és hímzett lakásdíszítő textileket tervez. 4 Tarján Oszkár (Bp., 1875. márc. 5.—Bp., 1933): ötvös, szobrász. Az Iparművészeti Iskolában Loránfi Antalnál tanult. München­ ben, majd Párizsban R. Lalique-nál képezte tovább magát. Főleg egyházművészeti tár­ gyakat készített. Több díjat és kitünte­ tést nyert részben történeti stílusú, majd népies-magyaros munkáival. Az ötvössé­ gen kívül éremmel és kisplasztikával is foglalkozott. Dolgozott Hódmezővásárhe­ lyen is, ahol Endre Béla baráti köréhez tar­ tozott Tarjáni Jenő, Simkovics (Bp., 1895. ápr. и .— ): grafikus. Zemplényi Tivadar és Olgyai Viktor voltak mesterei a Képzőművé­ szeti Főiskolán. 1923 óta kiállító művész; számos díjat nyert. Főleg rézkarcokat, portré­ kat, szimbolikus-allegorikus kompozíciókat készít. 1927-ben, 1929-ben és 1932-ben az Ernst Múzeumban, 1930-ban a Nemzeti Szalonban, 1965-ben a Dürer Teremben nyílt kiállítása. Tarnaszentm ária : község Heves megyében. Műemléke, a r. k. templom román stílusban épült a I I . sz.-ban. Egyhajós, szentélye kívül patkó alakú, belül háromkaréjos, boltozott; a hajó famennyezetes. Jellegzetesek faragott lábazatú faloszlopai. A szentély alatt altemp­ lom van. Tarner, Steffen: -+• Tornai István Tarnóczy Berta (Innsbruck, 1846. ápr. 1.— Bécs, 1936. márc. 6.): festő. Bp.-en, München­ ben és Becsben végezte tanulmányait. 1881től 1894-ig táj-, zsanér- és csendéletképeivel szerepelt a Műcsarnokban. Hosszú ideig Linzben élt, ahol festőiskolát vezetett, később Bécsbe költözött.

Szárnyas lovak tarquinii templomról, i. e. 4. sz. vége (Tarquinia, Museo Nazionale)

Tarnóczy Sámuel (1771—80 között műkö­ dött) : ötvösmester Kassán. Művei közül egy cibórium és egy kehely a kassai német ev. templomba, két szentképről való korona a kassai múzeumba került. Gyertyatartói ma­ gántulajdonból ismertek. Tarquinii, ma Tarquinia, a középkori Cor­ neto : etruszk város Rómától mintegy 80 km-re ENy-ra, a tengerpart közelében. Az i. e. 9. sz.-ban már a -»• Villanova-kultúra vi­ rágzó települése volt, majd egyike a legko­ rábbi etruszk városoknak. A településből csak az i.e. 4. sz.-tól vannak nem túlságosan jelentős maradványok (városfal, a „Királynő oltára” nevű templom). ~ központi szerepét az etruszk történelemben és kultúrában elsősor­ ban temetőinek anyaga mutatja. A legkorábbi sírok bikonikus amphora v. ház alakú ossuariumú v. a vázákat fedő sisakok a Villanovakultúra Alpokon túli kapcsolataira utalnak. A 7. sz. első felében gazdag sírjai (Harcos-sír, Boken-ranf-sír) fejlett bronzművességét és azt is mutatják, hogy a görög és keleti kap­ csolatok folytán kialakuló orientalizáló et­ ruszk kultúra egyik első központja volt. A század közepén háttérbe szorult ->- Caere mögött; új virágkora a 6. sz. közepe. Ekkortól kezdődik földbe mélyített sírkamráiban a fal­ festmények sora, amely ~ legfőbb művészettörténeti jelentőségét adja (-►etruszk művé­ szet ). A freskók első sorozata a Bikák sírjának görög mitológiai ábrázolásával kezdődik (Achilleus és Troilos, i. e. 530 k.), majd a késő archaikus sírok lakoma-, tánc-, sport-, vadászat-, halászatképei következnek (Augurok sírja, Olympiások sírja, a Vadászat és halászat sírja, a Triclinium sírja, Leopárdok sírja, i. e. 520—470 között). A sorozat csak a 4. sz. második felében folytatódik az Alvilág

TAR

Domborműves „sirlépcső” Tarquiniiből, i. e. 6. sz. első fele (Tarquinia, Museo Nazionale)

jeleneteivel, túlvilági lakomákkal (Orcus sírja, 4 —3. sz.), majd mozgalmas, zsúfolt jelenetekkel a római korba nyúlik le (Pajzsok sírja, Typhón-sír i. e. 3 —1. sz.). A ~ i festészet kiemelkedő alkotása a sírfreskók mellett egy 4. sz.-i szarkofág festett amazonharc-jelenetekkel. A vázafestészet nem volt jelentős, a szobrászat helyben készült emlékei közül csak a 6. sz. elsőidéből való lépcsős, orientalizáló domborművekkel díszített —►nenfro sírtáblák, majd a 4 —2. sz.-i kő- és alabástrom szarkofágok emelkednek ki, oldalukon reliefekkel, tetejükön a halott fekvő alakjá­ val. ~ terrakottaszobrászatának egyetlen jelentős emléke a 4. sz.-i templom orom­ csoportjának két kocsit húzó szárnyas lova. Az i. e. 4. sz.-ban római uralom alá került. — írod. M. Pallottino: Tarquinia. Roma, 1937; P. Romanelli: Tarquinia. Roma, 1955. Szilágyi János György T arr László (Monor, 1907. máj. 7.— ): újságíró, művészeti író, a Corvina Könyv­ kiadó művészeti szerkesztőségének vezetője. Művészettörténeti és művelődéstörténeti kér­ désekkel foglalkozik. E lexikon munkatársa. Tartalja, Tartaglia, Marin (Zágráb, 1894. aug. 4. — ): horvát festő, a modern jugoszláv festészet egyik úttörője. Rómában és Firenzében tanult. 1920-tól Splitben, maid 1931-től főként Zágrábban él, ahol az akadé­ mia tanára lett. Stílusára a kubizmus hatott. Taru, Eugen (Craiova, 1913— ): román grafikus, a művészeti akadémia tagja. Buka­ restben építészeti tanulmányokat folytatott, de csakhamar feltűnt karikatúráival és illuszt­ rációival (Szaltikov-Scsedrin művei). Taschner, Ignatius (Lohr, 1871. ápr. 9.— Mitterndorf, 1913. nov. 25.): német szob­

rász, iparművész, festő. A müncheni akadé­ mián tanult. Főleg dekoratív épületszobrokat, emlékműveket és kisplasztikákat, valamint faszobrokat készített. Fő műve: Parsifal (Berlin, Nationalgalerie). Számos kutat ter­ vezett. Az iparművészet minden ágában jártas volt, s mint illusztrátor is jelentős, fasizmus, tachismus: tkp. „foltfestés” . Kép­ viselői a festéket a tubusból közvetlenül a vá­ szonra nyomják és a színes festékszalagok és foltok színfolyamokat, áramlatokat alakíta­ nak, amelyek erős mélységhatást keltenek. A ~ lényege spontán, automatikus alakítás a tudat kizárásával, az eszmék helyett a „puszta anyag” beszéltetése. A ~ kifejezést első ízben M. Seuphor használta 1950-ben. Az irányzat ősének a német Wolsot tekintik. Legjelesebb művelői az amerikai J. Pollock és M. Tobey, a kanadai J. P. Riopclle és a francia G. Mathieu. A ~ b an találkozott a -*■szürrealizmus módszere az automatikus írás és az ->- absztrakt művészet elvével. Körner Éva Taslitzky, Boris (1911 — ): orosz származá­ sú francia festő. Párizsban J. Lipschitz és J. Lur(at voltak a mesterei. 1945-től vesz részt kiállításokon az olasz neorealistákkal rokon hangvételű, szocialista eszmeiségű figurális képeivel. 1952-ben Algírban járt és M. Miailhe-jel közösen a gyarmatosítást vádoló képés rajzsorozatot készített, amelyet 1954ben Bp.-en is bemutattak. A rajzsorozat „Algerie 1952” címen mappában is megje­ lent. Tasnádi Lápi István (1535 k. működött): erdélyi építész; a balázsfalvi (Blaj) kastélyt építette. Tasnádiné : Marik Klára 5Ю

TAT

Tassáért, Henriette Félicité (Párizs, 1766. ápr. 5. —Berlin, 1818. aug. 6.): ílamand festőnő, Pieter Anthoon ~ lánya. A berlini akadémián D. Chodowiecki tanítványa volt, majd Drezdában folytatta tanulmányait. Fő­ leg pasztellportrékat és zsánerképeket festett, sokszor idegen mintaképek után. Tassáért, Pieter Anthoon (Antwerpen, 1727—Berlin, 178S. jan. 21.): ílamand szob­ rász. Feltehetően otthon tanult valamely ipari jellegű szobrászműhelyben, majd Lon­ donban, ill. Párizsban M. A. Slodtzníl képezte magát tovább. Párizsban elkészítette XV. Lajos szobrát, emellett főleg kis formátumú mitológiai és allegorikus kompozíciókat alkotott. 1774-ben Berlinbe költözött, ahol Nagy Frigyes tábornokainak emlékműveit mintázta. Jelentős újítása volt, hogy alakjait nem leplekbe burkolta, hanem egyenruhá­ ban, köznapi öltözékben örökítette meg. Portrébüsztöket is készített. A Királyi Szob­ rászképző Műhely tanára volt; tanítványai közé tartozott J. G. Schadow. Tassi, Agostino; tkp. Buonamici (Róma, 1580 k. —Róma, 1644. febr. 25.): olasz festő. Firenzében, Livornóban, majd főleg Rómá­ ban működött. Itt a pápai Quirinal-palotában és Scipione Borghese számára a mai Palazzo Rospigliosiban G. Lanfrancóval, C. Saracenivel és O. Gentileschive1 együtt freskókat fes­ tett. Képein a dekoratív tájrészletek jelentő­ sek. A Barberini család történetéből vett jeleneteket ábiázoló hiteles olajképei a Palazzo Barberiniben találhatók. Tanítványai közé tartozott Claude Lonain. — írod. J.

Hess: A. T., der Lehrer des Claude Lorrain. München, 1935. Mojzer Miklós Tassie, James (Pollokshaus, 1735. júl. 15.— London, 1799- jún. r.): angol mintázó. Saját találmányú pasztaanyagból készített gemmaöntvényeket és arcképeket. Unoka­ öccse, William ~ (1777 —1860) folytatta munkáját. Tassilo-kehely: nagyméretű, cizellált és aranyozott öntött réz kehely, melyet III. Tassilo bajor herceg (777 —807) és felesége, Liutberga készíttetett. Majdnem ovális kuppáját Krisztust és a négy evangélista mellképét ábrázoló niellós ezüstlapok díszítik; keskeny kónikus talpát Mária és szentek alakjával díszített ezüstlapok ékesítik. A kehely bonyo­ lult kelta —germán szalagornamentikája a Salzburgban megtelepült angol—ír szerzetes művészek hatását mutatja. Az első figurális díszkehely, mely ránk maradt. 1014 óta a kremsmünsteri apátságban őrzik. — írod. G. Haseloff: Der Tassilokelch. München, 1951. Kovács Éva Tassy Klára, Eigel Istvánná (Békés, 1922. jan. 30.— ): festő. 1942—47 között Rudnay Gyula és Bernáth Aurél növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1947-től r951-ig művészpedagógusként dolgozott. 1957-ben a Fényes Adolf Teremben, 1966-ban az Ernst Múzeumban Eigel Istvánnal együtt gyűjt, kiállítása nyílt, ahol főként gobelin­ terveit mutatta be. Tata : város Komárom megyében. Műemlé­ kei közül я vár 13 80-ban már állt; nagyszabású kiépítésére 1400 k. került sor, amikor Zsig-

Tata: A vár

mond király a maga számára helyreállíttatta. 1543-ban részben lerombolták és csak a hetvenes években építették újjá. A 16. sz. végén török kézre került, majd 1683-ban Kara Musztafa felrobbantana. 1727-ben vette meg az Esterházy család. A 19. sz. végén erő­ sen átépítették. Az eredetileg négy sarok­ tornyos várnak már csak K-i tornya áll. A kétemeletes szárnyépület hatalmas termei közül kiemelkedik a gótikus keresztboltozatú lovagterem. A külső homlokzatok neogóti­ kusak. Az erődrendszer bástyái ma is meg­ vannak, csak a várkaput változtatták meg a 18. sz.-ban. Jelenleg múzeum. — A r. k. plébániatemplom tervét F. A. Pilgram készítet­ te 1751-ben. Fellner Jakab építette 1769 —80 között, majd halála után Grossmann József tervei szerint fejezték be 1787-ben. Kéttornyos homlokzatán a füzérdíszes, copf főkapu 1784-ből származik. Hajója háromboltszakaszos. Vörösmárvány főoltára, szószéke és a teljes berendezés copfstílusban készült. — A volt Esterházy-kastélyt Fellner Jakab 1764 —69 között építette. Egyemeletes fő­ homlokzatát i —i saroktorony zárja le. Az udvarban álló földszintes ún. kiskastély szintén Fellner alkotása. — A Nepomucenus-malom építése is Fellner Jakab nevéhez fűződik, s 1758-tól az ő tulajdona is volt. Egyemeletes, oromzatos homlokzatán fülkében Nepomuki Szt. János 18. sz.-i faszobra állt (jelenleg a múzeumban). — Műgyűjteménye, а Кипу Domokos Múzeum 1963-ban újjáalakítva nyílt meg a vár épületében. Gazdag régészeti és kultúrtörténeti anyaga van. Kőtárában állí­ tották fel a vértesszentkereszti bencés apátság templomának gazdagon faragott kőanyagát. — írod. Rados J .: T. Bp., 1964. Sallay Marianne tatai fajansz és kem énycserép: A holicsi fajanszüzem sikerének hatására 1758-ban Esterházy József gróf tatai birtokán fajansz­ üzemet létesített, de a gyártást 1762-ben be. szüntették, és a műTOTIS TATA hely csak 1768-ban С FIS CHER. kezdte meg újból mű­ Tatai fajanszjegyek ködését Pram And­ rás vezetésével, Deutkitűnő barokk szobscher Pál festő é rász, Schwaiger Antal közreműködésével. 1769-ben Pram kiválása miatt ugyancsak Holicsról Hermann Sándort hívták meg műveze­ tőnek, akinek felesége С и п у Domokos özve­ gye volt. Hermann halála (1771) után özvegye vette kezébe a vezetést, akinek haláláig (1788) a gyár virágzott, terjeszkedett. 1788-ban Hermann vejének, Schlőgl János Györgynek jutott a gyár vezetése. Működése idején a gyár anyagi nehézségekkel küzdött. A napó­ leoni háborúk okozta óndrágulás a kemény-

T

TAT

Tatai fajansz rákos tányér

cserépnek k ed v ezett, S chlőglné — felism erve

a helyzetet — férje halála után, 1812-ben berendezkedett ennek gyártására és a soproni Stingl Vincét bízta meg az üzem vezetésével. 1824-ben megszűnt a fajanszgyártás, s az üzem Fischer Mózes Áron kereskedő kezébe jutott. Az 1870-es években a gyárat a bécsi Hardtmuth cég vásárolta meg. Az edény­ gyártást megszüntette, csak kályhákat gyár­ tott. — A tatai fajanszokat általában — mint­ hogy közismert, hogy zömmel Holicsról származó mesterek készítették — holicsi modorúaknak tekintik. Főleg az edényfor­ mákban utánozták e gyár késő barokk periódusát. A díszítésben igen korán jelent­ kezett egy sajátos, magyaros jelleg (kerti virágszálakból alkotott laza csokor alakjá­ ban). A XVI. Lajos-stílus is egyéni formában mutatkozik készítményeiken. Az üzem kitűnő technikai felkészültségét tabernákulum-szekrényt utánzó fiókos ékszerszekrénykéi bizo­ nyítják. Figurális sótartói, gazdagon képzett szobortalapzatai színvonalas plasztikai alko­ tásokra engednek következtetni, amelyek azonban nem maradtak meg. Híres rákos tányérjai strasbourgi ötlet magyar változatai. — írod. Révhelyi E.: A tatai majolika törté­ nete. Bp., 1941. tatai o szlo p : római kultikus kőoszlop domborműves díszítéssel. Négy oldalán egymás fölött íves záródású fülkében egy-egy isten áll. Apollo, Diana, Silvanus, Vulcanus, Venus, luno, Victoria, Luna és Mars, az elpusztult Juppiterből attribútuma, a sas domborműves alakja még ma is kivehető. A fülkéket egymástól az istenek jelvényeivel díszített képsávok választják el. Minerva ké­ pének közelében a S R í SC P felirata szob­ rász szignatúrájához tartozhatott..Az eredeti- 5*2

PA T

leg Brigetióból származott, i. e. 3. sz. elején készült oszlop tetejét talán császárszobor (Ca­ racalla?) díszítette. Tate Gallery : London műgyűjteményei Tatehata Kakuzo (Tokió, 1919. ápr. 4.— ): japán szobrász, ~ Yaichiro fia. Tokióban tanult, 1950 után hosszabb időt töltött Párizs­ ban. Non-figuratív műveket mintáz. Tatehata Yaichiro, művésznevén Taimu (1880. febr. 29.—Tokió, 1942. márc. 22.): a modern japán szobrászat iskolateremtő mestere, 1920-tól az akadémia tanára volt. Figurális szobrokat mintázott. Tatlin, Vlagyimir (Moszkva, 1885 —Moszkva 1956): szovjet-orosz konstruktőr, festő és grafikus. A moszkvai akadémián festészetet tanult, majd M. Larionov tanítványa volt. A fauvizmus és a kubizmus hatott rá. Rövid párizsi tanulmányutat tett. 1913-ban szobrá­ szattal kezdett foglalkozni. 1913—15 között Moszkvában szabadon álló fa- és fémkonstruk­ ciókat, ellentétes téri viszonylatokat megvaló­ sító reliefeket állított ki. ~ az orosz konst­ ruktivizmus egyik megalapítója: ,,A jövő művészete a konstrukció elvein fog épülni. . . valódi anyag lesz a valódi térben. . . meg­ születik a művészet, a tanultság és a technikai tudás szintézise” . 1919-ben K. Malevics és V. Kandinszkij mellett tagja volt a moszkvai Művészetek Nemzetközi Irodájának. Leg­ nagyobb hírnévre jutó munkája a III. InterLuna alakja a tatai oszlopon

3 3 Művészeti Lexikon IV.

V . Tatlin: A III. Internacionálé emlékművének terve

nacionálé emlékművének terve (1920) A tér­ be merészen ívelő konstrukciót vasban és üvegben képzelte el. A. Rodcsenkóval együtt a talapzaton nem rögzített szobor (mobile) kezdeményezője. Körner Éva ta tlin izm u s: a konstruktivizmusnak az a kezdeti formája, amelyet legfőbb művelőjé­ ről, V. Tatlinról neveztek el. Lényege, hogy a világ jelenségeit mechanikus, gépszerű konst­ rukciókra igyekszik visszavezetni. Tättärescu, Gheorgiu (Buzeu, 1818—Buka­ rest, 1894): román festő. Rómában, Firenzé­ ben és Párizsban tanult, 1864-től a bukaresti művészeti iskola tanára volt. Tanítványaival Románia számos templomát díszítette fres­ kókkal. Portrékat, tájképeket, történeti és allegorikus kompozíciókat is festett. A buka­ resti képtár több művét őrzi. T attay György, nyírbaktai (Körmend, 1901. febr. 25.—Bp., 1966. aug. 24.): építész, ipar­ művész. A bp.-i műegyetemen 1938-tól 1948-ig tanárként működött. Fontosabb mű­ vei: Bp.-en a Kléh István u. 5., a Brassó u. 55., a badacsonyi Skublits-nyaraló, a magyaró­ vári gázgenerátor, Tatabányán irodaépületek, kultúrház, bányászfürdő, továbbá az ország különböző részein számos ipari épület. Belső építészeti munkákat tervezett Berlinben, Párizsban, Milánóban, Genovában. Ötvös­ műveket is készített (balatonlellei r. k. temp­ lom örökmécsese). Részt vett az Arpád-híd tervpályázatán, melyet részben tervei alapján kiviteleztek.

T atti, Jacopo: -*■ Sansovino Tatz László (Máriapócs, 1888. jún. 4.— ): festő. Bp.-en Ballá Ede, Párizsban, az École de la Grande Chaumiere-en L. Simon és R. Ménard vezetésével végezte tanulmányait. Hazatérve a Benczúr-mesteriskola tagja volt. 1912-től kezdve számos díjat nyert. Több éven át dolgozott a szolnoki művésztelepen. 1920-ban kollektív kiállítást rendeztek műveiből a Nemzeti Szalonban. Később Hongkongba vándorolt. Borotválkozó férfi c. önarcképe és A Margit-hid környéke c. műve a Nemz. Gál. tulajdona. Tausch, Christoph (Innsbruck, 1673. dec. 25. —Neisse, 1731. nov. 4.): osztrák jezsuita építész és festő. 1702-től A. Pozzo tanítványa volt. Ausztriában, Németo.-ban és Mo.-on dolgozott. 1710-ben befejezte a Pozzo által elkezdett prágai Clementinum refectoriumának belső dekorációját. 1711-ben elkészítette I. József császár —- castrum dolorisát a bécsi jezsuita templomban. Tervei szerint épült a trencséni jezsuita templom, melynek menynyezetképe s főoltára is az ő nevéhez fűződik (1712 —15). Dolgozott Egerben (1716 —18, az egykori barokk székesegyház dekoráció­ ja), s ő festette a kecskeméti piarista rendház Szentháromság-képét. A Selmecbányái jezsui­ ta templom teljes belső dekorációja is nevé­ hez fűződik. Voit Pál tausírozás, fémberakás, agemina, damasquinerie, a régi magyar szóhasználat szerint dömöckölés: nem nemesfémnek nemesfém-berakással való díszítése. Ősrégi fémműves technika. A díszí­ tendő tárgyon a mintát v. a minta vonalköze­ it kimélyítik s a mélyített v. érdes felületekre rákovácsolják a vékony nemesfém (rendsze­ rint arany) szalagokat, lemezeket. Már a kréta-mykénéi művészetben használták ezt az eljárást. Mivel az iszlám vallása tiltotta a nemesfémekből készült tárgyak használatát, a tilalmat megkerülő fémművesek virágoztatták fel a gyakorlatát (—►damaszkuszi fémművesség, -*• moszul-bronzok). Az iszlám művészetéből elterjedt a távol-keleti és az európai középkori fémművességben is. Az európai ^ n a k a 16. sz.-ban a velencei P. Azzimino volt a legkiválóbb mestere (emi­ att nevezik ezt a technikát „lavoro all’Azzimin.á”-nak is). Taussig Ármin: Tardos-Taussig Ármin Tauszig Béla (Bp., 1883. ápr. 3.— ): építész. Számos ipari épületen (óbudai cukor­ gyár, 1920; hét angyalföldi gyár, 1925) kívül nagyarányú bérházépítkezés, családi házak, luxusvillák tervezése fűződik nevéhez (Szamuely u. 3., 1931; Közraktár u. 22/b. 1943 stb.). A felszabadulás után a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodájában dolgozott.

T aut, Bruno (Königsberg, 1880. máj. 4.— TAT Istanbul, 1938. dec. 23.): német építész és szakíró, a modem pavilonszerű, kertes várostervezés egyik úttörője. T. Fischernél tanult. 1921 —24 között Magdeburgban városi építé­ szeti tanácsos volt, majd Berlinben működött. 193 i-ben professzorrá nevezték ki a charlottenburgi technikai főiskolán, 1932-ben szovjet meghívásra Moszkvába utazott, később Töröko.-ban az istanbuli művészeti akadémia építészeti részét és a török építészeti minisz­ térium tervezőirodáját vezette. Épületei: Siemens-üdülő Harzburgban (1909 —10), Reibedanz-villa Berlin-Dahlemben, „Monument des Eisens” pavilon az IBA-n Lipcsében (1913), Stadt und Land csarnoképület Magdeburgban (1922), lakótelepek Berlinben (Mahlsdorf, 1925; Britz, 1925—26, Eichkamp, 1925 — 26, Carl Légién, 1929 —30). Kertváros-reform­ ját Magdeburgban r9l3-tól hajtották végre, írásai: Die Stadtkrone, Jena, 1919; Die Auflö­ sung der Städte, 1920; Die neue Baukunst in Europa und Amerika, Stuttgart, 1930. Körner Éva T aut, Max (Königsberg, 1884. máj. 15.— ): német építész, Bruno ~ öccse, a modern német architektúra jelentős képvise­ lője. H. Billing tanítványa volt. Berlinben él, 1945-től 1953-ig a főiskola építészeti tanszé­ kének tanáraként működött. Fontosabb mű­ vei: az Allgemeiner Deutscher Gewerkschafts­ bund irodaépülete, Berlin, 1923; a német nyomdászok szövetségének háza, Berlin, 1925; üzletház, Berlin, 1932. A fasizmus idején nem dolgozhatott. A II. világháború után emelt épületei: gimnázium Darmstadtban, Reutersiedlung Bonnban. Könyve: Berlin im Aufbau, 1946. Tautenhayn, Josef, id. (Bécs, 1837. máj. 5.—Bécs, 1911. ápr. I . ) : osztrák éremművész. K. Radnitzkytől tanult. 1862-től a bécsi pénzverde vésnöke, 1874-től a vésnökakadé­ mia vezetője és később a képzőművészeti akadémia tanára volt. Legnépszerűbb műve: I. Ferenc József jubileumi érme (1898). Magyar vonatkozású munkája a koronázási érem (1867). Fia, ifj. Josef ~ (Bécs, 1868. nov. 23.—?) szintén ismert szobrász és éremművész volt. tá v la t: perspektíva Taxila, Taksasila: rommező Ny-Pakisztánban, Ravalpindi közelében. A Kínát a Földközi-tenger kultúráival összekötő keres­ kedelmi út („selyem-út”) fontos állomása, —>- India művészetének egyik legfontosabb óko­ ri lelőhelye. Angol ásatások három egymást felváltó várost tártak itt fel az i. e. 600 — i. sz. 200 közötti időből. A pre-Maurya-kori városból (a Bir-dombon, i. e. 6 —4. sz.) az -* óperzsa művészet erős hatását mutató, sze- 5^4

TEG gényes anyag került elő (terrakotta plasztika). Az i. e. 3 —2. sz.-ban alapított második város (Sirkap) négyzetes utcabálózatát és a mezopo­ támiai uralkodókéra emlékeztető királyi palotáját tárták fel. A felváltva uralkodó görögök, párthusok, sakák nyoma a művészet­ ben is kimutatható. Különösen fontos a párthus korban épült jandiali tűztemploni (i. e. I , — i . sz. I. sz.) egyedülálló, görög peripteros- és in antis (-*- antae) formákat egyesítő alaprajzával, továbbá a kisleletek közt, amelyek - Piero di Giovanni Tedesco Tegea, ma Tejea: görög város a Peloponnésos közepén. Egyetlen jelentős feltárt ókori emléke Athéna Alea temploma, amelyet az i. e. 394-ben leégett archaikus templom he­ lyén 355 —340 között ->- Skopas tervei szerint építettek. A dór -*■ peripteros épület cellájának belső falát korinthosi féloszlopok díszítették, így egyik legkorábbi ismert példája a korin­ thosi oszlopfő építészeti alkalmazásának, s egyúttal jellemző esete az oszloprendek késő klasszikus kori keveredésének. A két orom­ csoport (K-i homlokzat: a kalydóni vadkanvadászat; Ny-i homlokzat: Achilleus és Télephos harca) töredékei jelentős számban fennmaradtak (Tejea, múzeum és Athén,

Tegea: Az Athéna Alea templom hosszmetszete

515 3 3*

Teisikratés: Démétrios bronz portréja (Nápoly, Museo Nazionale)

Nemzeti Múzeum). — írod. Dugas —Berchmans: Le sanctuaire d’Aléa Athéna ä Tégée au IVе siécle. Paris, 1924. Szilágyi János György Tegl János (1800 k. működött): székesfehér­ vári kőművesmester. A székesfehérvári me­ gyeháza építésére készített tervét Pollack Mihály módosítva kivitelezte, téglaépítészet: még az ókorban alakult ki a kőben szegény vidékeken (asszír-babiloni kultúra) és a mai napig a legelterjedtebb technika maradt. Sajátos formája a kőben szegény E-európai országokban kialakult ún. téglagótika, amelyet a kívül vakolatlan, nagy tömegű, zártabb téglafalak s a kis ablakok jellemeznek. Az újabb építészetben a hom­ lokzatokat gyakran készítik a sajátos eljárás­ sal égetett ún. klinkertéglából. Teisikratés (i. e. 300 k. működött): görög szobrász, Thoinias fia, Euthykratés tanítványa, Lysippos követője. Műveit a hagyomány szerint alig lehetett megkülönböztetni a Lysipposéitól. Démétrios Poliorketés had­ vezérről készített portréját másolatokból ismerjük. Teius : Tövis tekke szőnyeg : a —*■turkomán szőnyegek leg­ finomabb csomózású, legfényesebb gyapjú­ fonalból készült, mélyvörös és kék színezésű, nyolcszögletű medaillonos díszítésű fajtája, tek n ő b o lto z a t: boltozat

Tekős, Tekus (12. sz. vége): kőfaragó Vára- TEG dón. Apjával, Dénessel készítette Szt. László új koporsóját. Tektaios : — ►Angelión és Tektaios telamón : oszlopot helyettesítő férfialak, ->atlasz. Teles Ede, Telsch (Baja, 1872. máj. 12.—Bp., 1948. júl. 18.): szobrász. Tanulmányait Becsben K. Zumbusch mellett végezte. Még itt készítette 1894-ben nagyméretű Goliáth bronzszobrát (Nemz. Gál.). Sokoldalú szob­ rászati tevékenységet folytatott, népies élet­ képei általában kisméretű terrakotta szobrok. Képmásai, plakettjei közül Thaly Kálmán, Puccini, Andrássy Gyula, Trefort Ágost emlí­ tendők a Nemz. Gál. gyűjteményéből. Fontosabb bp.-i alkotásai: a Vörösmartyemlékmü (1908, Kallós Edével közösen), Szt. László (1911) és III. Károly szobra a Millenni­ umi emlékművön (az utóbbit 1945 után eltávolították), a Zeneművészeti Főiskola szob­ rászati díszítése, síremlékek a Kerepesi temető­ ben (Munkácsy Mihályé, Barabás Miklósé stb.). Vidéki munkái közül említésre méltó a kecskeméti Kossuth-emlékmű, a jászberényi Hősi emlékmű stb. Az éremművészet egész életén át foglalkoztatta, egész érmésznemzedéket nevelt fel. Számos bel- és külföldi díjat nyert. 1928-ban kollektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban, 1962-ben a bajai Türr István Múzeumban, 1963-ban a Nemz. Gal.ban rendeztek műveiből emlékkiállítást. Stílu­ sa a plasztikus valóságábrázolástól a festőibb megjelenítés felé fordult. Henszlmann Lilla Teles Ede: Női portré (Bp., Nemz. Gál.)

TEL

ш

Telepy Károly: Diósgyőri várrom (Bp., Nemz. Gál.)

T eleg d i: debreceni könyvkötőcsalád a 1 8 Dudits Andor és Kisfaludi Strobl Zsigmond 19. sz.-ban. — I. ~ Péter (1750 —69 k. tanítványa volt. Történeti és egyházi kom­ működött), Pap Sámuel kolozsvári nyom­ pozíciókat, miniatűr arcképeket fest; restau­ dász fia. Kolozsvárott tanult, Debrecenben rálással is foglalkozik. szabadult 1740-ben. Mesterremekét a debre­ Télephanés (i. e. 7 —6. sz.): sikyóni görög ceni kollégium könyvtárában őrzik. — 2. festő. A görög festészet kialakulásának ~ Gábor, az előbbi fia mostohaapjánál, Tóth -*• Pliniusnál fennmaradt történetében mint Mihálynál tanult és szabadult. 1785-től volt a körvonalrajzos ábrázolást belső rajzzal gaz­ mester. — 3. ^ László, az előbbi fia, apjánál dagító művész szerepel, ami a görög váza­ tanult és szabadult. Egyidőben apjával együtt festészet 7. sz.-i emlékeiről ismert foknak dolgozott. 1811-ben készített mesterremekét felel meg. Ekkor terjedt el az a szokás is, a debreceni kollégium könyvtárában őrzik. hogy a festők az ábrázoltak mellé azoknak Telegdy Árpád (Kolozsvár, 1871. nov. 8.— nevét is odaírták; ennek állítólag szintén volt az egyik kezdeményezője. Magyarókereke — Aluniju —, 1931. okt. 4.): festő. A Mintarajziskolában rajztanári Telepy György (Kisléta, 1794—Tardona, oklevelet szerzett; Székely Bertalannál és 1885. aug. to.); festő és színész,K ároly apja. Balló Edénél tanult festeni. 1920-tól vett részt Mint díszletíestő és színész az első magyar többnyire vízíestésű tájképeivel a Nemzeti vándorszínész-társulattal — amelynél Egressy Szalon kiállításain. Régi népművészeti tár­ Gábor és Déryné is működött — az egész gyakról készített akvarcl'jei az Iparm. Múz.- országot bejárta. Sokoldalúsága miatt a ba kerültek. színháznál szinte nélkülözhetetlen volt. Főleg Teleki Blanka grófnő (Hosszúfalu, 1806. sziklás tájakat örökített meg festményein. júl. 5.—Párizs, 1862. okt. 23.): pedagógus, Egy tájképe a Nemz. Gál. tulajdona. a magyar nőnevelés egyik úttörője, festő, Telepy Károly (Debrecen, 1828. dec. 25.— szobrász. A szabadságharc után hat évet Bp., 1906. szept. 30.): festő, ~ György fia. töltött osztrák fogságban, majd Párizsban Pesten Barabás Miklósnál, Münchenben, élt haláláig. Eleinte mintázgatott, később majd Velencében tanult. Pályája kezdetén L. Cogniet tanítványa lett. Thomiris, Cyprus le­ Barabás stílusában portrékat (Hegedűsné arc­ győzője c. festménye a Nemz. Gál. tulajdona. képe) és néhány oltárképet festett (Krisztus Teleky-Vámossy Á rpád (Törökszentmiklós, megjelenik Magdolnának, Hitetlen Tamás, a 1900. márc. i i , — ): festő, rajztanár. nagyoroszi A templomban), majd áttért az 5 17 Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, egész életművére jellemző romantikus táj-

festésre. Id. Markó Károly modorában festett korai tájképei főleg olaszo.-i tájélményeket rögzítenek. 1861-ben Pesten telepedett le s ez időtől kezdve a történelmi nevezetességű várakat és tájakat, a Tátra és Mátra romanti­ kus hegyvonulatait számos látképszerű kom­ pozícióban örökítette meg (Diósgyőri várrom, Dévény, A Balaton Aligánál, Mdtraszentkereszt, Tátralomnic stb.). Oeuvre-jében találhatók munkaábrázolások is (A bolgárok vízemelője, Óbudai hajógyár, Szénégetők stb.). 1861-től haláláig a Képzőművészeti Társulat tagja volt, s 40 éven át mint műtárnok működött. Már a Társulat alapításánál is nagy érdemeket szerzett. 1967-ben Debrecenben rendezték meg emlékkiállítását. Számos művét őrzi a Nemz. Gál. Telepy Katalin Telepy Katalin (Komárom, 1914. jún. 11.— ): művészettörténész, a Nemz. Gál. tudo­ mányos főmunkatársa. 19—20. sz.-i magyar festészettel foglalkozik. Könyvei: Benczúr Gyula, Bp., i960; Benczúr, Nyíregyháza, 1963; Telepy Károly. A magyar táj romantikus festője. Debrecen, 1968. E lexikon munkatársa, telkibányai porcelán és keménycserép: a Bretzenheim Ferdinánd hercegtől 1825-ben Telkibányán alapított porcelángyár készít­ ményeinek gyűjtőneve (->■ regéczi porcelán). Vezetését, ill. bérletét 1859-ben v. 1860-ban Fiedler Ferenc szerezte meg. Eleinte porcelánt is gyártott, amelyet a régi jeggyel (Regécz) hozott forgalomba. 1864-től jegye porcelánon „Fiedler Telkibányán”, keménycserépen „Tel­ kibánya” volt, mindkettő a masszába nyom­ va. 1870-től kizárólag keménycserepet állí­ tottak elő. Porcelánjai igen ritkák. Vastag falú darabjai a korabeli jó közepes cseh porcelánok minőségében, de a regéczi hagyo­ mányok hatása alatt készültek. Megmaradt keménycserép-készítményeiből csak tányé­ rokat ismerünk. Legnagyobb része vásári kerámia, de díszítésük valamennyi magyar műhely közt a legeredetibb s leginkább meg­ őrizte a magyar hagyományokat. Az üzem az I. világháború előtt megszűnt. Tasnádiné Marik Klára Teli El-Amarna : El-Amarna Teli El-Obeid : — El-Obeid Teli H alaf: rommező Szíriában, az Eufrátesz felső folyásánál, a Habur folyó partján, a mai Gozana falu mellett. Legrégibb emlékei festett agyagszobrok és agyagedények az i. e. 4. évezredből. Az edények korongoltak, és külső oldalukat geometrikus (zegzug, három­ szög, hullám és vonaldísz) motívumok és stilizált állat-, olykor emberalakok díszítik. Hasonló edények kerültek elő — Susa L, El-Obeid és -* /Щиг első rétegeiből. Az i. e. 3. évezred első századaiból való glyptikájában is a susai kisplasztika hatása érződik. A kerek

v. tégla alakú pecsétlőköveket vonuló vadál- T E L latok relieljei borítják. A legutóbbi ásatások egy sor reliefet hoztak napvilágra, amelyek az i. e. 2. évezred végéről származnak, és a hettita művészettel mutatnak rokonságot. Kiemelkedik közülük egy lépő oroszlán és egy felfegyverzett istenség domborműve. Az i. e. 2. évezred végi ~ i művészet provinciális jellegű volt; hol a sumer-elámi, hol az asszír v. hettita művészet hatása alatt állott, azok örökségét vette át és használta fel. — írod. M. Oppenheim: Der T. H. 1—4. köt. Leipzig, 1943-tól. Varga Edit t e m e n o s ; eredetileg az elfoglalt földből a kiváló harcosoknak v. a vezérnek elkülöní­ tett rész. Az osztálytársadalom kialakulása után a görögöknél a ~ az istenek kultuszára elkülönített szentélykörzetet v. területet jelen­ tette, ahol a templom és más kultuszépületek emelkedtek, s ahol a fogadalmi ajándékokat elhelyezték. A nagy görög kultuszok ~ a i (-1- Athén, Delphoi, Olympia stb.) az évszáza­ dok során a görög művészetnek valóságos múzeumaivá alakultak. Temlinus Tamás (1394 k. működött): miniátor, esztergomi diák. Bern át nevű társával 1394-ben egy Bibliát miniált, melyet a bécsi Anyaistennő agyagszobra Teli Halaiból, i. e. 4. évezred

ТЕМ National Bibliothek őriz egy Directorium juris kéziratával együtt. A miniatúrák nagy része mindkét kódexből hiányzik. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi. . . Bp., 1941. Tempel, Abraham Lambertsz van den (Leeuwarden, 1622 k. —Amsterdam, 1672. okt. 4.): holland festő. Főképpen arcképeket festett B. van der Heist modorában; válasz­ tékos, előkelő kompozícióira az anyagszerű festésmód jellemző. Művészetére később Van Dyck is hatott. Portréit olykor tájképi keretbe foglalta. Leidenben, majd Amsterdamban működött. Egyik fő műve — Házaspár képe — a Szépm. Múz.-ban van. Tempelman, Olaf (Herrestad, 1745. febr. 22. —Stockholm, 1816): svéd építész. Az uppsalai egyetemen fejezte be tanulmányait; a stockholmi akadémia tanára volt. Főleg templomokat és iskolákat tervezett. 1780-ban tett európai tanulmányútja után szigorú klasszicisztikus stílusban dolgozott, temperafestés : tágabb értelemben bármely kötőanyag segítségével való festést jelent. A mai értelemben olyan kötőanyagok hasz­ nálata, melyek friss állapotban vízben old­ hatók, de száradásuk után vízben oldhatatla­ nok. Az olajfestés feltalálása előtt általános­ ságban a temperát használták fára v. vászonra való festésre. Kötőanyagul tej, tojássárgája v. más emulzió szolgál. A festőalap rendesen finom gipszréteg. Az ilyen kötőanyagokkal felrakott festék azonnal megszárad, úgyhogy az ecsetvonásokat nem lehet úgy összemosni, mint az olajfestésnél, hanem csak egymás mellé v. fölé rakni. Ebből ered a ~ n e k egyrészt az a sajátsága, hogy utólagos vál­ toztatás a képen alig lehetséges (ami a festő részéről feltétlen biztosságot igényel), más­ részt tónusainak az a világító, áttetsző jellege, mely a régi mesterek képeit jellemzi. A 15. sz.-tól kezdve a festőiségre irányuló törekvés­ sel kapcsolatban az olajfestés szinte teljesen kiszorította a ~ t . — írod. D. v. Thompson: The practice of tempera painting. 1936. Temperantia-tá l: 1580 —87 között készült finom rajzú óntál. Több példányban előfor­ dul, készítője F. Briot francia ónműves volt. A tál kiemelkedő középrészén Temperantia alakja látható, körülötte hermáktól elválasz­ tott, négy kerek mezőben a négy elem, a tál peremén nyolc ovális mezőben egy-egy nő­ alak: Minerva és a hét szabad művészet. A domborművek laposak, a rajz mozgalmas és finom, a mezőket gazdag díszítmények választják el egymástól. A különböző példá­ nyokat különböző helyeken öntötték. Tempesta, Antonio (Firenze, 1555—Róma, 1630. aug. 5.): firenzei festő és rézmetsző. 5 19 J. van der Straet, majd Santi di Tito tanítványa

volt. Előbb Vasarimk segédkezett a Palazzo Vecchio festésében, majd főleg Rómában dolgozott. Római freskói a Sto Stefano Rotondóban, allegorikus és csatajelenetei a Casino Rospigliosiban, a Palazzo Sta Crocéban és a Palazzo Giustinianiban találhatók. Különösen jelentősek rézmetszetei; több mint 1400 lapja történeti, vadászati és csata­ jeleneteket ábrázol. Tempesta, Cavaliere, tkp. Pieter Mulier il Giovane (Haarlem, 1637 k. —Milánó, 1701. jún. 29.): holland festő. Az 1660-as években Rómában, majd Genovában — nagyrészt börtönbüntetése alatt — festette viharos táj­ képeit (innen mellékneve: tempesta = vihar). Később Piacenzában, Velencében és Milánó­ ban dolgozott. Látásmódját Claude Lorrain befolyásolta; művein az olasz és németalföldi festésmodor keveredett. Pihenő pásztorok c. kompozíciója két változatban a Szépm. Múz. tulajdona. tempietto : kör, esetleg nyolcszög alaprajzú kis templom. Legismertebb példája az általá­ ban ~ néven emlegetett, Bramante által tervezett kupolás kis templom a római San Pietro in Montorio udvarán. — A barokk oltárokon előforduló, rendszerint Betlehemet jelképező kis templomokat is nevezik ~nak. Temple, Hans (Littau, 1857. júl. 7.—Bécs, 1931. dec.): német festő. A bécsi akadémián tanult, H. Canon és Angeli Henrik voltak mesterei. 1884-ben Ebéd után c. képével el­ nyerte a Munkácsy-ösztöndíjat. Főleg a kortárs művészek arcképeit festette műtermi környezetben (Tilgner Viktor, A. Scharff, Stróbl Alajos stb.). Nevezetes alkotása A leobensdorfi munkásszínház megnyitása c. kom­ pozíció. Temple, Raymond du (? —1405 к.): francia építész és szobrász, V. és VI. Károly francia király udvari építésze. A párizsi Notre-Dame építésénél 1363-ban már vezető mester volt. Fő alkotása a párizsi Louvre királyszobrokkal díszített lépcsőháza (ún. „Vis de Louvre”) építészeti és szobrászati munkáinak irányítása. (Ma ebből csak az alapfalak egy része és ábrázolások maradtak fenn.) tem p lom : 1. az ókorban a kultusztárgy, istenszobor és az istennek ajánlott fogadalmi ajándékok befogadására szánt épület; az áldo­ zat bemutatása a előtt felállított oltáron, a szabad ég alatt történt. Csak az antik misztérium~ok közelítették meg a mai ~ fogalmát, tipikus formája azonban nem, mivel benne gyülekezet előtt rituális cselekménye­ ket nem folytattak. A ) Görög ~ . Az ókori K-Egyiptom ~ainak intérieurje a kozmoszt szimbolizálta, de a va­ lódi természetet kizárta falai közül, a görög ~ n a k ezzel szemben lényegéhez tartozott a

ТЕМ

Az olympiai Zeus-templom szentélykörzete (rekonstrukció)

természethez való kötöttség. Szent fák, ligetek, források és sziklák közelében — me­ lyekhez vallásos képzetek kapcsolódtak — a temenosnak nevezett szent kerületben állt a főbejáratával általában К-re nézve, de egyébként kötetlen elhelyezésben, kisebb szentélyekkel és építményekkel körülvéve (Olympia, Delphoi). A ~ természetközelségét fejezte ki tipikus formája is, a peripteros: a naost körbefogó oszlopos folyosó közvetítésével az istenháza egybefonódott a természettel. A természethez való kapcsolás igénye még a település kereteibe vont ~ o k elhelyezését is meghatározta (->- Agrigentum), és csak a hellénizmusban vált „városi épületté”, ami­ kor porticusszal övezett szabályos udvar mélyére került, keleti hatásra tengelyes elren­ dezésben és ezzel előkészítette a római korban általánossá lett ^beállítási módot. — A görög megaron volt. ~ előképe az ősi lakóház, a A belső lakóhelyiségből alakult a szentély, a -*• naos, a tornácból a ~ előcsarnoka, a -V pronaos. A megaron alapformához a fejlő­ dés során hozzákapcsolódott az oszlop. A kettő kapcsolatából a következő ^típusok keletkez­ tek: in antis: a megaron előterét két oszlop zárta le (Delphoi: az athéniak kincsesháza), amphiantis: az in antis elrendezés megismét­ lése a naos végén (-»- opisthodomos, Eleusis: Artemis-^), prostylos: a szentélyt oszlopsoros előcsarnok vezette be (Priéné: Asklépios-~), amphiprostylos: az amphiantis analógiája szerint (Athén: Niké apteros ~ ) , peripteros: a naost minden oldalról oszlopsor vette körül

(Olympia: Zeus-~), pseudoperipteros: a szentély falát fél v. háromnegyed oszlopos „ál”-oszloprend tagolta (Agrigentum: Zeus~ ) , a dipteros naosát két oszlopsoros folyosó (Milétos: Didymaion), s a pseudodipterosét pedig két folyosó szélességének megfelelő, tágas oszlopcsarnok övezte (Magnesia: Artemis-~). Szokás a ~ o k at a főhomlokzat oszlopszáma (négytől tízig, ritkán páratlan), a pronaos és opisthodomos rendszere (a peristasison belül in antis stb.), a naos belső téralakítása (egy-, két- és háromhajós, fülkék­ kel tagolt, kettős szentélyű, adytonos, egy­ szintű v. emeletes oszloprenddel képzett emporás), a szentély és az oszlopfolyosó vi­ szonya (kötött rendszer: az oszlopok intercolumniumai és a naosfal iránya és végződései összefüggnek, szemben a kötetlen rendszerrel), végül a ~ megvilágításmódja (közvetett v. hypaithrdlis) szerint is osztályozni. Két ~fajta nem a megaronból fejlődött, az egyik a bi­ zonytalan eredetű és rendeltetésű monopteros és körperipteros (oszlopgyűrű naos nélkül és kör alaprajzú szentéllyel, Athén: Romaés Augustus-^, Epidauros: tholos), a másik a perzsa királyi fogadócsarnokhoz, a négy­ zetes apadanához hasonló agonal (Eleusis: Telesterion, misztérium-^). — A görög ~ o k gerendázatos, síkmennyezetes szerkezeti rendszerben épültek, s megjelenésüket for­ mailag a különböző -*■ oszloprendek határoz­ ták meg. Tömegük a fából épített ősi szen­ télytől kezdve a márványból építettekig egyszerű sztereometrikus forma: a -*• tympa-

520

ТЕМ

nonos, nyeregtetős hosszház volt. Meghatá­ rozott szabályok szerint színezték az épület egyes részeit, még abban az esetben is, amikor nemes kőből építették. — Területi elhelyez­ kedésük alapján a ^ o k három csoportot alkottak, a) A középső, hellasi csoport mainak tipikus formája a kötetlen rendszer­ ben, emberszerű méretekben épült dór perip­ teros volt pronaosszal és opisthodomosszal, háromhajós naosszal, ritkán kettős, egymástól független szentéllyel, b) A K-i, kisázsiai csoport példáinak jellegzetes ^form ája a kolosszális méretű ión dipteros és az ebből fejlődött kötött rendszerű pseudodipteros volt, mindkettőt a keleties sokoszlopúság és a gazdag ornamentika jellemezte. A hangsú­ lyosan kialakított előcsarnok az alaprajzot frontális jellegűvé tette, c) A Ny-i, Magna Graecia-i emlékek legtöbbje dór peripteros rendszerben épült, többször hatalmas méretek­ ben, hangsúlyos előcsarnokkal, adytonos szentélymegoldással. A fejlődés során az egymást keresztező kultúráramlatok hatására a területi sajátságok összeötvöződtek, ilyen ötvözet a görög ~ o k legszebbike, az athéni Parthenon is. B) A római ~ kialakulására az etruszk és hellénisztikus előképek hatottak. A pódiumon álló, főhomlokzati lépcsős, mély előcsarnokú, háromcellás etruszk ~ tovább élt a római építészetben (Róma: Juppiter Capitolinus ~ ) , és hatással volt a három római hosszhá­

zas típus kifejlődésére is: a prostylos, az opisthodomos nélküli, háromoldalasan perip­ teros és a legáltalánosabb pseudoperipteros (Nímes: Maison Carrée) rendszerű - Deir el-Bahari, -*■ Ramesseum, Medinet Habu) és a Királyok völgye terül el. I. e. 725-ben az etiópok, 668-ban az asszírok elfoglalták a várost. A XXVI. dinasztiától (i. e. 600 k.) a politikai vezetés súlypontja véglegesen Alsó-Egyiptomra he­ lyeződött át, de ~ környékén az építészeti tevékenység a Ptolemaios-korig (i. e. 3 —1. sz.) folytatódott. Varga Edit Thébai : ókori görög város Közép-Görögo.ban (ma: Thive), Athéntól ÉNy-ra. A mykénéi kultúra idején virágzó központ volt, erről a város közepén levő Kadmeia

Théba: Festett sírkamra, i. e. 13. sz.

34 *

5 л

Bekarcolt és festett görög sírtábla Thébaiból, i. e. 420—410 k. (Thive, múzeum)

dombon felfedezett palotamaradványok is tanúskodnak. Boiótia legnagyobb városa­ ként állandó versengésben állt Athénnel; i. e. 37Г—362 között a görög városok közt vezető hatalom lett, 336-ban Nagy Sándor teljesen lerombolta, s bár újjáépült, jelen­ tőségét elvesztette. Városfala és kapui csak bizonytalan nyomokban v. késői átépítésben maradtak fenn. Apollón Isménios elpusztult két régebbi templom fölött az i. e. 4. sz.-ban épült temploma is elpusztult. A ^ tó l 6 km-re fekvő, részben feltárt Kabirion a Kabirok szentélye, ahol a — ►Kabirion-vázák sajátos csoportja készült. Nem tudjuk biz­ tosan, hogy a boiótiai művészet jellemző alkotásaiból (archaikus kuros-szobrok és terrakotta szobrok munkaábrázolásokkal, domborműves nagy agyagvázák a 7 —6. sz.-ból, 5—4. sz.-i terrakotta szobrok és vörösalakos agyag vázák) mi készült magá­ ban c^ban, de bizonyos, hogy az i. e. 4. sz.ban virágzó festőiskola működött itt (->- Aristeidés 2., -►Nikomachos? ). Ennek némi visszfénye a sajátos technikával kőbe karcolt rajzú és festett 5—4. sz.-i ~ i sírtáblák fenn­ maradt sorozata. Szilágyi János György Theer, Adolf (Johannisberg, 1811. nov. I,— Bécs, 1868): osztrák miniatűrfestő és litográfus. A bécsi akadémián tanult. Szenti­ mentális, romantikus felfogású női portrékat festett. — Bátyja, Robert ~ (Johannisberg,

1808. nov. 5.—Bécs, 1863. júl. 15.): minia- THE tűrfestő és litográfus. A bécsi akadémián tanult, főleg elefántcsont-miniatűrjei ismer­ tek; stílusára M. Daffinger hatott, akinek miniatűrjeit litográfiákban sokszorosította. Thein Miksa: -» Timár-Thein Miksa Thék Endre (Orosháza, 1842. nov. 1.— Bp., Г919. jún. 8.): bútorműves, bútorgyáros. Mint felszabadult asztalossegéd 1857-ben került Pestre. Kétévi előtanulmány után előbb Bécsben, majd a hatvanas évek elején Párizsban tekintélyes bútorkészítő műhelyek­ ben vállalt munkát. Pesten egy józsefvárosi kis telepen indította meg üzemét, amely a nagy munkakonjunktúra idején elég gyorsan fejlődött, s néhány év múlva már saját Üllői úti nagy telepén működhetett. Üzeme 1885-re Mo. legnagyobb és legjobban be­ rendezett bútorgyára lett. Készítményeinek művészi és műszaki minőségével nagy hír­ nevet szerzett és az ország egyik első, leg­ kiválóbb műiparosaként tisztelték. Munkái­ ban kora eklektikus stílustörekvéseinek meg­ felelően a régi francia és angol bútorstíluso­ kat követte. Ő készítette a királyi palota berendezésének egy részét is. Az ország mű­ iparának fejlesztésében szerzett érdemeiért számos kitüntetésben részesült. ~ a régi, nemes veretű műiparosmesterek jellegzetes képviselője. Kaesz Gyula Thelott, Johann Andreas (Augsburg, 1655. ápr. 10.—Augsburg, 1734. jún.): francia származású ötvös, rajzoló, grafikus, dijoni eredetű neves művészcsalád tagja. A trébelés kiváló mestere volt. Számos rajzot, metszetet s ötvösmunkát készített. Egy kelyhét a Budapesti Történeti Múzeumban, egy cibóriumát a soproni ev. templomban őrzik. Thenny, Johann (Burgeis, 1695. márc. 4. —1754. máj. II.): osztrák szobrász. Főleg Bécsben és Brünnben (Brno) dolgozott. Pesti művei az Invalidus-palota kápolnájá­ nak főoltára és szószékszobrai (1736), to­ vábbá a szervita templom főoltára (1741). Theodoricus : -> Teoderik mester Theodóros: -*■ Rhoikos és Theodóros Theodorovics, Arsza: Teodorovic, Arsa Theodosia: milétosi görög (ión) telepe­ sektől az i. e. 6. sz.-ban alapított város a Kercsi-félsziget D-i részén (Krím, SZU). Ma Feodoszija fekszik a helyén. Az i. e. 4. sz. közepén Pantikapaion uralma alá került. Az i. e. 6. és 4. sz.-ban élénk kapcsolatban állott Athénnal, amint erről az ott talált fekete- és vörösalakos attikai keramika tanúskodik. Művészeti emlékei közül ki­ emelkedik egy Praxitelés stílusában készült női fej másolata. Theón (i. e. 4. sz. második fele): samosi görög festő, a klasszikus kor jelentős mestere. 53^

THE Leghíresebb műveként és fő erényének, művészi képzelőerejének legjobb bizony­ ságaként egy Rohamra induló harcosit emlí­ tették, amelyet állítólag rohamot fújó trombitaszó mellett mutatott be. Theophilus Presbyter ( ii —12. sz. for­ dulója): németo.-i bencés szerzetes, elmélet­ író és valószínűleg ötvös. A Schedula diver­ sarum artium c. traktátusnak, a középkori műgyakorlat legfontosabb írott forrásának szerzője. Három fő- és számos kisebb-nagyobb fejezetre osztott műve tkp. terjedelmes receptgyűjtemény, mely a művészet számos ágával (festészet, üvegművesség, mozaik, keramika, fémművesség, elefántcsontfaragás, drágakövek feldolgozása stb.) foglalkozik. Munkájának legterjedelmesebb része az öt­ vösségről és fémművességről írt harmadik könyv. Ennek előszavában leírja az ötvös­ műhelyt és a szerszámokat is. A különböző fémek feldolgozásán kívül részletesen fog­ lalkozik az egyes fémtárgyak: kelyhek, füstölő, harang stb. készítésével. Több kutató szerint Rogerus von Helmarshausen ötvös szerzetessel azonos, akinek több műve isme­ retes a 12. sz. elejéről. ~ traktátusát A. Ilg adta ki Quellenschriften für Kunstgeschichte c. sorozata VII. kötetében, Wien, 1874 és W. Theobald Berlinben, 1933-ban. Kovács Éva Theotocopuli, Domenico: -* Greco, El Theotocopuli, Jorge Manuel (Toledo, 1578—Toledo, 1631. márc. 29.): spanyol építész, szobrász és festő, Domenico ~ (Greco) fia. Több oltár tervezése fűződik nevéhez. 1612-től vezette a toledói városháza építését J. de Herrera tervei szerint. 1625-től a toledói katedrális főépítésze lett. Théra, középkori nevén Santorin: a Kykládok legdélibb szigete az Egei-tengeren. Az i. e. 3. évezred végén a — kykladikus kultúra, majd az i. e. 18 —16. sz.-ban a

533

->- krétai (minósi) kultúra fontos települése, amelyet vulkánkitörés pusztított el. Az i. e. I . évezred elején épült a sziget DK-i partján a görög város, amely később a Ptolemaiosok fontos hadi támaszpontja, majd római birtok lett, s az i. sz. 3. sz.-ban vált jelenték­ telenné. Epületmaradványokat tártak fel görög (Apollón Karneios-szentély, szikla­ feliratokkal; agora), hellénisztikus-ptolemaiosi (gymnasion, színház, templomok, garnizon) és római korából (oszlopcsarnok a császári család szobraival), továbbá lakó­ házakat minden korszakából. Egyedülálló a domb gerincén egy vonalban húzódó vá­ rosalaprajza, amelyet gyarmatvárosa,-»- Kyréné is átvett. Ókeresztény emlékei mellett jelentős Piskopiban a 11 —12. sz.-i bizánci templom freskókkal. Múzeuma helyi lele­ teket őriz. — írod. F. Hiller v. Gärtringen: Th. 1—4. köt. Berlin, 1899 —1909. Szilágyi János György therm a : antik római fürdő. A csak tisztál­ kodást szolgáló, vízköpős zuhanyozókkal működő görög fürdőházak kevéssé hatot­ tak a római ~ kialakulására, inkább a -*■ gymnasionok és fürdők hellénisztikus, késői példái. A ~ alaprajzi gerincét vet­ kőzőhelyiségből (apodyterion) és a hideglangyos-melegvizes (frigidarium-tepidariumcaldarium) termekből álló helyiségcsoport képezte már a korai példákban (Pompeji, Sta­ biae, i. e. 120), amely a császárkorban fény­ űzően berendezett kupolás, keresztboltozatos csarnokrendszerré alakult Caracalla thermái, 215) és peristylium köré csoportosított vetkőző-, olajozó- és társalgóhelyiségekkel, az épületen kívül pedig -*• palaestrával, díszparkban elhelyezett ->- nymphaeumokksá stb. egészült ki. Technikai berendezésének érdekessége a lebegő padozatos fütőeljárás volt (hypocaustum). A császár-~k nemcsak a testedzés, felfrissülés céljára épültek,

Théra: A görög város alaprajza

THE

Az ún. stabiaei thermák egy helyisége Pompejiben, i. sz. 3. negyede

hanem társadalmi összejövetelek, irodalmi események stb. színhelyei is voltak. Hajnóczi Gyula Ther Portten, Johann Dániel (17. sz. má­ sodikfele): németalföldi rézmetsző. 1658—71 között Nagyszombatban dolgozott. KönyThesszaloniki: Galerius császár diadalíve, részlet, 300 k.

vek, doktori értekezések és kalendáriumok részére készített metszeteket. T héseion: Héphaisteion Thesszaloniki, Szaloniki: város E-Görögo.ban. I. e. 315-ben alapították; a bizánci művészet egyik fontos központja. Műemlé­ kei közül a Szt. György-templomot Gale­ rius császár alapította i. sz. 300 k. Kerek alaprajzú, hatalmas kupola fedi. Eredetileg mauzóleumnak épült, 450 k. lett belőle keresztény templom. Ekkor K-i oldalához apszist csatoltak, s gazdag mozaikdíszítéssel látták el (részben megmaradt). Egykor út kötötte össze a Galerius-diadalívvel. A diadalív 303-ban épült, eredetileg egy 4 pillér által tartott kupolából állt. A kupola beomlása után két főpillér is tönkrement. A megmaradt pilléreken csatajelenetek reliefjei láthatók: Galerius császár győzelme a perzsák felett. - A Demetrios-templom Szt. Demeter mártíromsága helyén az 5. sz. utolsó negyedében épült. A 7. sz.-ban átépítették. 1492 —1912 között mint mecsetet használták; az I. világ­ háborúsorán leégett. Helyreállítási munkálatai közben megtalálták az alatta levő 2 —3. sz.-i római fürdő maradványait. Öthajós, átriumos, narthexes bazilika. — A Szt. Paraskevi-templom az 5. sz.-ban épült az ókeresztény bazilikák típusában: háromhajós, narthexes. 5. sz.-i gazdag mozaikok díszítik. A törökök mecsetnek használták. — A Szt. Szófia-templom (Aya Sofia) K-i típusú, kupolával fedett bazilika, a 8. sz.-ban épí­ tették. Belsejét 8. sz. végi és 11. sz.-i mozai- 534

THI

Thesszaloniki: A Dódeka Apostoli templom

535

1738-tól mint III. Ágost udvari festője kok díszítik. 1585-től mecsetnek használ­ ták. — A Panagia Chalkeon (a kovácsok működött. — Fia, Johann Friedrich Alexan­ (1747 —1803) is tájképfestő és réz­ Mária-temploma) díszítés nélküli tégla­ der templom a I I . sz. elejéről. Görögkereszt karcoló volt. — írod. M. Stübel: A. T. 1914. Thiem e, Ulrich (Lipcse, 1865. jan. 31.— alaprajzú, kupolás épület; a kupola oktogonális, magas tamburon emelkedik. Belsejét Lipcse, 1922. márc. 25.): német művészettörténész. F. Beckerrel együtt adta ki 1907I I . sz.-i falképek díszítik. — A Szt. Katalintemplom görögkereszt alaprajzú, ötkupolás től az Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler köteteit, mely napjainkig a legát­ templom a 13. sz. végéről. Freskók díszítik. fogóbb művészeti lexikonok közé tartozik. — A Dódeka Apostoli (12 apostol) templom ~ egyik legfestőibb épülete a késő bizánci Thiersch, Friedrich Ritter von (Marburg korból. A 14. sz. elején épült, görögkereszt an der Lahn, 1852. ápr. 18. —München, 1921. dec. 23.): német építész, a Vilmos-koraalaprajzú, egy nagyobb és négy kisebb kupolával. Kupoláját s boltozatát mozaik, beli eklektikus német építészet képviselője. falait freskók díszítik (14. sz.). Külsejét a 1868—73 között a stuttgarti polytechnikutégla változatos, geometrikus elrendezése mon tanult és rajztanulmányokat folytatott teszi festőivé. Lajta Edit a művészeti iskolában. Számos európai és T heti, Tetti, Carlo (1529—Padova, 1589. keleti utazása során tett építészeti megfigye­ okt. 10.): olasz várépítő. Bécsben, majd lései, műemlékekről készített pontos rajzai és akvarelljei felhasználásával a legkülönbö­ Mo.-on (Érsekújvár, Komárom és Kanizsa) működött. Később a Velencei Köztársaság zőbb stílusokban nagy építészeti és dekorációs tevékenységet fejtett ki (Frankfurtban a szolgálatában állt. Pálmakert kifestése, W. Rümann szobrásszal Theuring, Johann (1784 —1853. ápr. 15.); osztrák éremművész a bécsi verdében. A pesti közösen a Vilmos-emlékmű Stuttgartban, az Új Börze Münchenben, az äschachi temp­ ezüstműves céh az általa vésett jutalom­ lom, a ludwigsburgi garnizon-templom, érmeket használta. Münchenben a Neues Justiz Gebäude, az Thiele, Alexander Johann (Erfurt, 1685. márc. 26.—Drezda, 1752. máj. 22.): német Isar-, Maximilian-, Cornelius- és Reichentájképfestő és rézkarcoló. Valószínűleg C. L. bach-híd, az Új Kórház Wiesbadenben stb.). — írod. H. Thiersch; F. von T., der Archi­ Agricola tanítványa volt, majd Drezdában tekt. München. 1925. Körner Éva Mányoki Ádám tartozott mesterei közé.

Т. Н. m ester (1520 к. működött): festő. Az 1520-ban készült lőcsei Szt. János-oltár mestere. Monogramja a Szt. János lefejezése jelenetén látható. Művészetére a Szt. Antallegenda mesterén kívül a német reneszánsz festészet nagy mesterei hatottak; képein a korabeli polgárság jellegzetes típusait, intérieurjeit, viseletét stb. ábrázolta. Thode, Henry (Drezda, 1857. jan. 13.— Koppenhága, 1920. nov. 9.): német művé­ szettörténész, az olasz reneszánsz kiváló kutatója. 1894 —1911 között a heidelbergi egyetem professzora volt. Fő műve Franz von Assisi und die Anfänge der Kunst der Renaissance in Italien, Berlin, 1885. Fontosabb könyvei: Die Malerschule von Nürnberg im 14. und 15. Jahrhundert, 1891; Giotto, 1899; H. Thoma und seine Kunst, 1899; Michelangelo und das Ende der Renaissance, 1 —4. köt., 1902 —12; Böcklin und Thoma, 1905; Michelan­ gelo, 1—3. köt., 1908 —13. th o lo s: az antik görög és római építészet­ ben kör alaprajzú — ►templom (Epidauros: Delphoi:'s , Róma: Vesta-szentély), rit­ kábban a kupola megnevezése. Thom a, Hans (Bernau, 1839. okt. 2 .— Karlsruhe, 1924. nov. 7.): német festő. Festői önképzése után a karlsruhei művészeti iskolában W. Schirmemé1 tanult. 1868-ban rövid párizsi útja alkalmával G. Courbet mellett nagy hatással voltak rá a barbizoni mesterek. Az ő példájuk nyomán közvetlenül a természet után kezdett festeni (Fiú a halott szarvassal, A Rajna partja Sackingennél). 1874-i itáliai utazása során a quattrocento tanulsága és honfitársa, H. von Marées ismeTholos

retsége a monumentális dekoratív művészet jp ]-{ felé irányította. 1876-ban hosszú időre Frankfurtban telepedett le. 1882-ben öt freskót festett Wagner-operák témáival S. Ravenstein frankfurti házában, 1886-ból valók mitológiai falképei a Bauer-kávéházban, 1887-ből a „Musikkapelle” c. falkép (a berlini Nationalgalerie tulajdonában). 1890-ben nagy sikerű gyűjt, kiállítást ren­ dezett Münchenben, ahol az akadémia tiszteletbeli tagjává választották és csatla­ kozott a Sezessionhoz. 1899-től a karlsruhei akadémia tanára és a Kunsthalle vezetője volt. 1908-ból származik fő műve, a 11 festmény­ ből álló, Jézus életét ábrázoló sorozat, vala­ mint a 12 hónap-kép és a 7 planéta-kép a karlsruhei Kunsthalléban. Uo. 1909-ben — még életében — megnyitották a ^-m úze­ umot. Művészetében a naturalizmus elvei a biedermeier szentimentalizmussal és a Jugendstil szimbolizmusával keveredtek. — írod. K. J. Friedrich: Das H. Th.-Buch. Leipzig, 1919; H. E. Busse: H. Th. 1936; H. E. Busse: H. Th. Sein Leben in Selbst­ zeugnissen, Briefen und Berichten. 1942; R. Matthaes: H. Th. Leipzig, 1955. Körner Éva Thomas Edit, Bajáné (Versec -Vrsac, 1923. márc. 10.— ): régész, a Nemz. Múz. Tör­ téneti Múzeumának kutatója. Kutatási területe Pannónia római kori kultúrája. Főbb mun­ kái: a római fejezet az általa szerkesztett Archäologische Funde in Ungarn c. kötetben, 1956; Római villák Pannóniában, 1962; Baláca, 1964; Römische Villen in Pannonien, 1964. E lexikon munkatársa. Thomire, Pierre Philipe (Párizs, 1751. dec. 6.—Párizs, 1843. jún. 9.): francia bronzöntő és cizelláló. A. Pajou és J. A. Houdon voltak a mesterei, a bronzművészetben P. Gouthiere tanítványa. Már 1775-ben mint jónevű bronz­ műves szerepelt. 1776-ban önálló műhelyt alapított. Kezdettől fogva aranyozott bronz­ veretek készítésére specializálta magát. 1786tól G. Schneiderrel és főleg W. Benemann-nal dolgozott együtt (Mária Antoinette ágya, ékszerszekrénye stb.). Benemann-nal együtt részt vett a versailles-i, compiegne-i és St. Cloud-i kastély berendezésében. Szobrászi munkát is végzett. 1778-ban J. B. Pigalle Voltaire-szobrát öntötte bronzba. Művészi pályájának első felét mestere, Gouthiire stílusa befolyásolta. Ez időben az udvar rendszeres szállítója, a sévres-i porcelánmanufaktúra szobrásza volt. A forradalom erősen meg­ változtatta munkássága irányát és stílusát, s a századforduló körül már empire stílusban dolgozott a saját, valamint Ch. Percier és P. E. Fontaine tervei szerint. Számos asztal­ díszt, gyertyatartót, díszvázát, díszóratokot, 53*5

THO

H. Thoma: Bernaui parasztház (Hamburg, Kunsthalle)

537

akvarellfestő volt, számos metszetet készített. tűzbakot stb. készített. 1805-től Napóleontól kapott nagy megbízásokat: 1806-tól 1810-ig - írod. G. D. Oscsenkov: Arhitektor Th. készítette a „table des Maréchaux”-t (Mai­ Moszkva, 1950. Lajta Edi maison), 1810-ben J. B. Odiot-val együtt Thoré, Théophile (La Fleche, 1807—Párizs, 1869): francia művészeti író. A Salonokról Mária Lujza öltözőszobájának berendezését; 1811-ben a római király bölcsőit. ~ al­ közölt hírlapi tudósításait 1844—48 között kalmilag márványszobrászattal is kísérle­ külön füzetekben is kiadta William Bürgert álnév alatt, amelyet mindvégig megtartott. tezett. Néhány empire alkotása a bp.-i Napilapok és folyóiratok számára írt tanul­ Iparm. Múz.-ban található. Szabolcsi Hedvig mányokat a régi holland és flamand mesterek­ ről. Fontosabb művei: Musées de la Hollandé, Thomon, Thomas de (Nancy, 1754. dec. 1858—60; Musée d’Anvers, 1862; Trésors 21. —Szentpétervár, 1813. aug. 22.): francia építész. Párizsban és Rómában tanult. Járt d’art en Angleterre, 1865; Van der Meer de Bécsben és Esterházy Miklós herceg kíséreté­ Delft, 1866; Histoire des Peintres de toutes les écoles, 1866; Frans Hals, 1868; Les Salons, ben Mo.-on is. 1798-ban Oroszo.-ban tele­ 1—3. köt., 1893. Nagy érdeme Vermeer pedett le. 1800-ban a pétervári művészeti akadémia tagja, 1810-ben professzora lett, művészetének felfedezése és a Vermeer-kutaugyanekkor I. Sándor cár udvari építészévé tás megindítása. nevezte ki. Művészete az antik építészet Thoren, Otto von (Bécs, 1828. júl. 21.— Párizs, 1889. júl. 15.): osztrák festő. Katona­ ismeretében gyökerezik; az orosz klassziciz­ mus jelentős képviselője. 1802-ben a később tiszt volt, majd Párizsban, Brüsszelben és Amsterdamban tanult festeni. Velencében, leégett pétervári Nagy Színházit építette. 1804-től vezette a G. Quarenghi által meg­ Bécsben és Párizsban élt. Részt vett az 1848 — 49-i magyar és olasz szabadságharc leverésére kezdett Tőzsde építését, melyet 1816-ig szigorú klasszicista stílusban készült új tervei indított hadjáratokban. A 60-as évek elején gyakran felkereste Szolnokot és számos ottani szerint építettek tovább. Jelentős pétervári vonatkozású táj- és állatképet festett (Ménes alkotása a sóraktár épülete (1806). Odesszá­ ban a színházat és a városi kórházat, Pavlovszk- a pusztán, Szántás, Szolnoki parasztverseny ban I. Pál mauzóleumát, Carszkoje-Szelóban stb.). Művei C. Troyon hatását mutatják, de négy díszkutat épített. Kiváló rajzoló és színkultúrája nem olyan kifinomult, mint

francia pályatársáé. Tehén borjával és Legelő c. képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. Thorma János (Kiskunhalas, 1870. ápr. 24.— Nagybánya, 1937. dec. 5.): festő, a nagybá­ nyai művésztelep egyik jellegzetes mestere. A Mintarajziskolában Székely Bertalannál tanult, majd 1888-ban Münchenben a Hollósy-körhöz kapcsolódott. 1892-ben Pá­ rizsban a Julian Akadémián tanult. Ebben az évben festette első jelentős képét, a Szenvedő­ ket (Nemz. Gál.). A kép jól példázza a fiatal ~ finom naturalizmusát, a zolai és a BastienLepage-i naturalizmus hatását. A millenniumi kiállításra festette fő művét, a rendkívüli alapossággal készült Aradi vértanúkat (Nemz. Gál.), amelyet témája miatt nem engedtek bemutatni. 1896-ban részt vett a nagybányai művésztelep megalapításában, amelynek vé­ gig egyik leghívebb tagja maradt. 1902 után az iskola tanára, majd 1919 után a telep vezetője volt. 1899-ben Spanyolo.-ban és Hollandiában járt, Rembrandt hatott rá (Békesség veletek). 1901-ben ismét Párizst kereste fel. Ez évben festette Szeptember végén c. képét. Ezután néhány zsánerképe következett, melyek közül kiemelkedő he­ lyet foglal el a Munkácsy-txzdícióhoz kap­ csolódó, gazdag koloritú Kocsisok között (1901). Az oldottabb formálásit kép után ismét az objektívebb ábrázolást kereste (Ok­ tóber I . , 1903; Kártyázok). A Petőfit igen szerető ~ ezután hatalmas vásznon a Talpra

magyart (Kiskunhalas, múzeum) ábrázolta, az évtizedeken át festett képet azonban nem tudta teljesen megoldani. 1919 után Nagy­ bányán főként tájképeket és aktkompozíció­ kat festett. ~ naturalista iskolázottságú, de romantikus vérmérsékletű művész volt. Élet­ művében mindvégig keveredett is a két módszer. A picin air inkább csak késői kor­ szakában érdekelte, munkásságában mind­ végig érezhető volt, hogy első mestere, Székely legalább oly nagy nyomot hagyott benne, mint a nagybányai elvek. Stílusa ezért némiképp eklektikus, egyformán lehet a naturalizmus képviselőjének és a romanti­ kus történelemfestészet egyik utolsó hívének minősíteni. Gyűjt, kiállítását a Nemzeti Szalonban rendezték meg 1939-ben. — írod. Réti I.: A nagybányai művésztelep. Bp., 1954; Radocsay D.: Th. J. Művészettör­ téneti Tanulmányok. Bp., 1954. Németh Lajos Thornhill, Sir Jam es

(M alco m b e

THO

R eg is,

1675—Weymonth, 1734. máj. 13.): a dekora­ tív barokk festészet jelentős angol képviselője, W. Hogarth apósa. Stílusa eklektikus, a Carracciak mellett főleg Veronese és Poussin hatott rá. Számos munkája közül kiemelked­ nek a londoni Szt. Pál-templom kupolájában festett kompozíciók Szt. Pál életéből vett jelenetekkel, valamint Hampton Courtban Anna királynő hálószobájának mitológiai ábrázolásai.

Thorma János: Október i. (Bp., Nemz. Gál.)

538

THO

В. Thorvaldsen: Ganymedes a sast itatja (Koppenhága, Thorvaldsen Múzeum)

539

Thorn Prikker, Jan (Hága, 1868. jún. 5.— Köln, 1932. márc. 5.): holland festő. Hágában tanult, majd Németo.-ban dolgozott. A müncheni, 1925-ig a düsseldorfi, majd a kölni iparművészeti iskola tanára volt. Posztimpresszionista, a konstruktivizmushoz közel álló képeket festett. Bútor-, mozaikés üvegablak-tervezéssel is foglalkozott; az új, monumentális hangvételű egyházi művé­ szet fontos képviselője volt. Thornycroft, Hanno (London, 1850. márc. 9 .—Oxford, 1925. dec. 18.): angol szobrász. A Royal Academyn tanult; eleinte az antik szobrászat hatott stílusára. Korának népszerű portré- és emlékműszobrásza volt. ThoroczkaiWigand Ede (Pest, 1870. máj. 19.—Bp., 1945); építész és iparművész, az Iparművészeti Iskola tanára, a szecesszió egyik fontos képviselője. Pályája kezdetén Steindl Imre vezetése alatt az Országház épí­ tésén dolgozott. Kezdetben angol hatás alatt készült egyéni bútorterveivel keltett feltűnést. A Szépm. Múz. grafikai kiállítóhelyisége egyik kitűnő intérieurje. Később, hosszú marosvásárhelyi tartózkodása alatt a magyar népművészet ihlette meg. A népművészetből táplálkozó modern formanyelv kialakítását tűzte ki építészeti és iparművészeti alkotásai céljául. Családi házakat, iskolákat és más középületeket tervezett Bp.-en, Gödöllőn, Marosvásárhelyen. A szépirodalom és a szakirodalom területén is működött. Műveit

maga illusztrálta. Könyve: Himes udvar, Bp., 1916. Kovács Éva Thorpe, John (1563 —1655): angol építész, korának sokat foglalkoztatott mestere. Szá­ mos vidéki kastély építése fűződik nevé­ hez (Kirby Hall, Longford Castle stb.). Thorvaldsen, Bertel (Koppenhága, 1770. v. 1768. nov. 13. —Koppenhága, 1844. márc. 24.): dán szobrász, a klasszicizmus egyik leg­ jelentősebb művésze. Első mestere J. Wiedewelt volt; a koppenhágai akadémián N. A. Abildgaard mellett tanult. 1793-ban ösztöndí­ jat kapott, mellyel 1797-ben Rómába ment. Utolsó hat éve kivételével majdnem egész életét itt töltötte. Az antik művészet szelle­ métől áthatott első Rómában készült szobra, Bacchus és Ariadne (1799) után legtöbbször mitológiai tárgyú kompozíciókat alkotott: Amor és Psyché (1809), Bacchus, Apollo, Ganymedes. Klasszikus reliefstílusának első eredménye a Briseis elrablása (1803—05) c. mű. 1808-ban a római San Luca akadémia tagja lett. Az 1810-es évek egyik fő műve a Napóleon megrendelésére készült Nagy Sándor diadalmenete c. relief. Márványba fara­ gását — mint ~ segédje — részben Ferenczy István végezte. A tízes években készült szob­ rai: Győzelmes Amor (1814), Hébe (1816), Bacchánsnő (1817) stb. 1819-ben meglátogatta szülővárosát, majd Berlinen és Drezdán át Varsóba utazott, s a következő évben tért vissza Rómába. 1823-ban fogott hozzá VII

Stukkó női portré Thotmes műhelyéből (Berlin, Bode Museum)

Pius pápa síremlékéhez (Róma, Szt. Pétertemplom, Cappella Clementina). I. Miksa müncheni lovas szobrán (1839) modelljét történeti kosztümben ábrázolta. 1838-ban végleg visszatért hazájába. IV. Keresztély (1S43) és Hercules szobrán kívül (1843) még számos terv foglalkoztatta, melyeket azonban már nem valósíthatott meg. Eredeti műveit és az azokról készített gipszmásolatokat a koppenhágai ~ Múzeum őrzi. A bp.-i Szépm. Múz.-ban hét gipsz domborműve található. Életművét az antik művészet eszté­ tikai törvényei alá rendelte. Legfőbb törek­ vése az antik művek kánonjának s vonalszép­ ségének a winckelmanni szépségideál értelmé­ ben való megközelítése volt. — írod. E. Plon: Th. Sein Leben und seine Werke. Wien, 1875; A. Rosenberg: Th. Bielefeld—Leipzig, 1896. Lajta Edit T h o tm e s: egyiptomi szobrász az Amarnakorban (->- El-Amarna). IV. Amenhotep fáraó fővárosában dolgozott. Az amarnai ásatások során előkerült lakóháza és műhelye felszere­ lésével, továbbá kész v. félig kész portrékkal, szobrásztanulmányokkal (IV. Amenhotep, Nofretete portréja, hivatalnokokról készített gipsz szoborminták). A vázlatosan kidolgo­ zott portrék befejezetlenek; tanulmányul szolgáltak egy-egy készülő nagyobb műhöz. A művész a fiziognómiai vonásokon túl ki­ fejezésre juttatta az emberi lelket átható, mozgásban tartó indulatokat, pillanatnyi érzel­ meket is, ellentétben a korábbi v. az Amarna-

reform utáni korszak tradíciókhoz ragaszko- THO dó, kötött stílusával. Varga Edit Thouvenin, Joseph (Párizs, 1790. szept. 6.—1834. jan. 3.): francia könyvkötő, a restauráció kori francia könyvkötőművészet vezető mestere, a történeti stílusok követője. Évenként 3000 kötetet is kötött orosz és angol bibliofilek számára. Bevezette a katedrális stílust. A -*■ fanfares stílus elneve­ zést ő használta először. T höller János Károly (18. sz. első fele): keramikus, a holicsi üzem első művezetője. Strassburg és Castelli modorában gyártott fajanszok fűződnek nevéhez. 1751-ig vannak adatok holicsi működéséről. Thrák lovas : a Balkán-félsziget K-i és ÉK-i részén lakó ókori thrákok pontosan nem is­ mert istenalakja, akit a görögökkel való érint­ kezés hatására az i. e. 5 —4. sz. klasszikus görög művészetében kialakult ikonográfiái típusban (lépő v. vágtató lovas, körülötte növénydísz, mellékalakok v. vadászatra utaló állatalakok) ábrázoltak. A főleg domborműves ábrázolá­ sok v. fogadalmi táblák voltak, v. síremléke­ ket díszítettek; készítésük virágkora az i. sz. 2 —3. sz. A feliratok a ~ t különböző görög istenekkel (Apollón, Asklépios, Dionysos) v. a heroizált halottal azonosítják. Az ábrázo­ lás-típus Thráciából az egész Balkán-félszi­ getre és a Kárpát-medencébe elterjedt. — írod. E. Will: Le relief cultuel gréco-romain. Paris, 1955. Szilágyi János György thrák m ű v észet: A Balkán-félsziget K-i és ÉK-i részén lakó thrákok első biztos nyomai az i. e. 1. évezred elején mutathatók ki. Művészetük első jelentős emlékei a 8. sz.-ban részben a mykénéi kultúra helyben tovább élő örökségéből táplálkoznak (valcsitrani aranylelet), részben a kaukázusi kora vaskori kultúrákkal mutatnak rokonságot (michailovói bronz szarvas). Már a 8. sz.-ban kapcsolatba kerültek a görögökkel, s a görög művészet hatása méginkább erősödött, ami­ kor a 7. sz. végétől egy századon át görög gyarmatvárosokat alapítottak a Fekete-tenger thrák partvidékén (->- Apollonia Pontica, -*■Me­ sembria, Odéssos stb.). Az ÉK-ről benyomuló szkíták mély nyomokat hagytak a ^ e n , s Ny-i szomszédaik, az illírek (-*- Jugoszlávia művészete) művészetének visszhangja is meg­ volt thrák területen. A keleti művészetekből elsősorban a perzsáké jutott el hozzájuk; az i. e. 3. sz.-ban területük egy része a kelták uralma alatt állt. Mindezek a kultúrák nem­ csak importálták művészetük alkotásait a thrákok földjére, hanem — részben beván­ dorló művészeik révén — a helyi művészet irányait is jelentős mértékben meghatározták. Ezért igen nehéz a thrák terület fennmaradt emlékanyagában elkülöníteni azt, ami a 540

'P H R

szorosabban vett ~ körébe tartozik. A Bulgá­ ria területén évtizedek óta folyó ásatások során előkerült leletek azonban kétségtelenül mutatják, hogy különösen az 5 —3. sz.-ban, amikor az odrysok törzse hatalmas birodal­ mat alapított Thrákia területén, a thrák előkelők számára importált idegen tárgyak mellett az idegen hatásokat sajátos ötvözetben egyesítő r j is felvirágzott. Építészetének leg­ fontosabb emlékei az ősi formákat megőrző álboltozatos kupolasírok (elsősorban a mezeki sír) és a görög városépítészet vívmányait fel­ használó —►Seuthopolis újonnan feltárt, telje­ sen kiásott városa. Az aranyban és ezüstben gazdag thrák területen magas fokot ért el a helyi ötvösművészet, amelynek alkotásai olykor importált tárgyakkal együtt kerülnek elő thrák előkelők sírjaiból (aranylemez, Duvanlij; vracai aranycsésze, panagüristei ezüstlemez:-»- Bulgária művészete). A ~ sajátos alkotásai a szkíta művészettel rokon arany, ezüst és elektron díszek (csatok, vere­ tek stb.), amelyek állatalakok és állatmotívu­ mok fantasztikus és olykor az absztrakcióig stilizált kombinációi (panagüristei, brezovói, radjuvenei, mezeki, lukoviti stb. leletek). A ->- kazanlaki falfestmények a klasszikus görög festészet helyi tanítványainak művei, s a nagyszobrászat nem egy alkotása is mutatja azt, hogy a thrák mesterek olykor kiváló s legtöbbször önálló látásmódú tanítványai voltak a görög művészetnek. Ez a görög, perzsa, szkíta, illír elemeket is magába olvasz-

Thrák lovas dombormű a bulgáriai Slatna Panegából, 2 —3. sz.

tó ~ volt az alapja az i. sz. 1. sz.-ban római provinciává vált thrák terület művészetének, amely mindvégig egyéni színt őrzött meg a -*■ római provinciális művészet keretei között. — A gazdag thrák temetkezések feltárásainak köszönhetjük a görög, perzsa, szkíta művé­ szet nem egy páratlan remekművének isme­ retét is (görög vázák és perzsa ezüst amphora Duvanlijból; garcsinovói szkíta bronz dom-

Dombormű thrák aranycsészéről Vracából, i. e. 4. sz. (Stara Zagora, múzeum)

54I

THU

A Mal-Tepe-i thrák kupolasír keresztmetszete és alaprajza (i. e. 4. sz. vége)

bormű: Bulgária művészete; -*■panagüristei aranylelet stb.). — írod. B. D. Filov: L’art antique en Bulgarie. Sofia, 1925; D. P. Dimitrov: Bulgarien, ein Land alter Kultu­ ren. Sofia, 1961; J. Wiesner: Die Thraker. Stuttgart, 1963. Szilágyi János György Thulden, Tűiden, Theodor van (’s Herto­ genbosch, 1606 —’s Hertogenbosch, 1669): flamand festő, Rubens tanítványa. 1626-tól a Lukács-céh tagja, 1636-ban antwerpeni polgár lett. 1631—33 között Párizsban a trinitáriusok templomában festett 24 jelenetet a trinitáriusok szentjeinek életéből. (E kompozíciókat 1633-ban metszetalakban is kiadta.) 1637-ben Rubensszel együtt két képet festett a Torre de la Parada kastély részére (Madrid mellett), 1650-ben a ’s hertogenboschi tanácsháza alle­ gorikus kompozícióit készítette. 1660-ban a bruggei jezsuita templom főoltárán dolgozott. Főleg mitológiai és bibliai jelenetei ismertek. Metszeteket is készített. Thum b (17 —18. sz.): osztrák építészcsalád. Tagjai az ún. vorarlbergi építőiskola sajátos barokk stílusának vezető mesterei közé tar­ toztak. Alaprajzi jellegzetességek mellett finom stukkódíszítés jellemezte az iskolát. Főbb képviselői: Michael (?—Bezau, 1690. febr. 19.) és Christian (? —1726. jún. 4.), akik a Schönenberg bei Ellwangen-i zarán­ doktemplomot építették (1682 —83). Peter I. (Bezau, 1681. dec. 18.—Konstanz, 1766. márc. 4.), Michael ~ fia DNy-Németo. és Svájc egyik legjelentősebb késő barokk mes­ tere. Számos kolostor és templom építése fűződik nevéhez (Ebersmünster kolostora és temploma, a schwarzwaldi Szt. Péter-kolostor, a Sankt Gallen-i kolostortemplom stb.). Thura, Thurah, Lauritz de (Árhus, 1706 — Koppenhága, 1759. szept. 6.): dán építész. 1733-tól az udvar szolgálatában állt, a királyi építkezések felügyelője volt. Számos egyházi és világi épületet tervezett. Dolgozott a koppenhágai Christiansborgon, jellemző alko­ tása a Seelandon fekvő Eremitage (1734 —

36). Hörsholmi kastélya a dán barokk egyik fő műve. Építészetelmélettel is foglalkozott. T hury András (1760 —72 között működött): könyvkötő Debrecenben. Mesterremekét a debreceni kollégium könyvtárában őrzik, tia r a : l. az ókori méd és perzsa uralkodók díszes fejfedője. — 2 . a pápai hatalom egyik jelvénye; hármas tagozású, magas, csúcsos, drágakövekkel díszített ötvösművű korona. A 7. sz.-ban még egyszerű, sisakszerű süveg, a 13. sz. végén kettős, majd a 14. sz. közepétől hármas abroncs díszíti (a papi, tanítói és kormányzói hatalom szimbólumaként). Tiarini, Alessandro (Bologna, 1577. márc. 20.—Bologna, 1668. febr. 8.): olasz festő. P. Fontana és B. Cesi tanítványa, a Carracciak, később Domenichino és G. Reni követője volt. Fő művei: a Sírbatétel (Bologna, képtár), a Madonna del Rosario (Cremona, múzeum), Szt. Katalin elragadtatása (Bologna, képtár). Dús, drámai képzeletű művész, az emberi test és a különleges fényhatások ábrázolásának mestere. — írod. Szőllősi M .: A. T. Bp., 1936. Tibaldi, Pellegrino; Pellegrino Pellegrini (Valsolda, 1527 —Milánó, 1596. máj. 27.): olasz építész és festő, a késő reneszánsz egyik jelentős mestere. 1550 k. Poggi kardinális szolgálatába lépett, akinek bolognai palotáját (ma egyetem) s a San Giacomo Maggiore Poggi-kápolnáját freskókkal díszítette. E mű­ vei kompozíciójukkal és az alakok mozgásá­ nak merészségével az olasz manierizmus ki­ emelkedő alkotásai. ~ nevéhez fűződik az anconai Loggia dei Mercanti nagytermének kiváló plasztikus és festészeti díszítése. Képein Michelangelo plasztikus formáinak hatása, az emberi test monumentális kezelése érvényesül. 1564-től C. Borromeo bíboros szolgálatában főképp építészként tevékenykedett. A paviai Collegio Borromeo mintájául a római Palazzo Farnesét használta fel. 1567-ben a milánói dóm építőmestere lett. Itt — a gótikával szakítva — korának stílusát érvényesítette. 542

T IC

Az általa készített homlokzati tervből csak az alsó rész valósult meg. Elkészítette a baptisteriumot, a kriptát, tervezett oltárt, szó­ széket, stallumot. A Palazzo Ducale belső kiképzését végezte, építette a milánói Palazzo Arcivescovile udvarát, Gravendonában Tolomeo Galli bíboros villáját. Felépítette a jezsuiták milánói San Fedele-templomát, a kör alakú San Sebastianót, a nyitott oszlop­ sorral körülvett San Lazzaretto-kápolnát, Novarában a San Gaudenziót. 1587-ben II. Fülöp meghívására Spanyolo.-ba utazott, ahol az Escorialt freskókkal díszítette. 1596ban tért vissza Milánóba, miután a Marchese di Valsolda címet kapta. Műveit az elgondo­ lás nagysága, az architektonikus tagok világos elrendezése, az egyes formák szépsége, a részletek harmóniája jellemzi. — írod. G. Rocco: Pellegrino Pellegrini. Milano, 1939; G. Briganti: II Manierismo e P. T. Roma, 1945. Szabó Erzsébet tibeti m ű v észet: lámaista művészet T ib u r: római város Latiumban, a mai ->- Tivoli helyén. Az antik város maradványai közül a legfontosabb a Sibylla- és a Herculestemplom. A római előkelők — akik közül igen sokan építettek ~ környékén pompás villákat — elsősorban mint üdülőhelyet ked­ velték. Ezt a hagyományt követte Hadrianus császár, aki ~ mellett 118 és 138 között saját tervei szerint hatalmas „villát” építte­ tett. A Villa Hadriana 300 hektár területet

elfoglaló, palotákból, könyvtárakból, für­ dőkből, nymphaeumokból álló festői elren­ dezésű épületegyüttes, amelynek egyes részeit a császár utazásai során meglátogatott híres helyekről nevezte el, és amelyet műalkotá­ sokkal, főleg másolatokkal töltött meg. A császár szeszélyét tükröző fantasztikus építé­ szeti megoldások a római építészet technikai fejlettségéről tanúskodnak. A villa a 15. sz.tól állandóan folyó ásatások során az antik műalkotások valóságos kincsesbányájának Castiglione László bizonyult. Tichler Ferenc (Bécs, 1740—Holies, 1816. aug. 17.): fajanszfestő, keramikus, a holicsi üzem egyik vezetője, a magyar kőedény­ gyártás megindítója. 1779-től kísérletezett keménycserép-előállítással, amelynek ered­ ményeként az üzem 1786-tól rendszeresen készíthetett keménycserepet. Tichy Gyula (Rimaszombat, 1879. aug. 28.—Rimavská Sobota — Rimaszombat, 1920. jún. 22.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan, Nagybányán Hollósy Simon tanítványa volt. Gyakran szerepelt kiállításokon. Művei a nagybányai törekvések megértését mutatják. Tichy Kálmán (Rozsnyó, 1888. okt. 31.— ): festő, grafikus és író. Münchenben Hollósy Simonnál és a Képzőművészeti Fő­ iskolán Olgyai Viktornál tanult. Főleg sze­ cessziós jellegű grafikai munkái jelentősek. A KÉVE tagja volt. Egy ttisosüveg meséi

Tibur: A Villa Hadriana részlete

543

T I D

Tibur: A Villa Hadriana részlete (légi felvétel)

címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. Kakaslábú vár ostroma c. képe a pozsonyi múzeum tulajdona. Tidemand, Adolf (Mandal, 1814. aug. 14.— Kristiania, 1876. aug. 25.): norvég festő. A koppenhágai akadémián és Düsseldorfban tanult, járt Itáliában, ahol Raffaello és a nazarénusok művészete hatott rá. 1849-től Düsseldorfban élt. A norvég nép életéből vett jeleneteket és tájképeket festett. Tieck, Christian Friedrich (Berlin, 1776. aug. 14.—Berlin, 1851. máj. 12.): a német romantika jeles szobrászképviselője, 1830-tól a berlini múzeum szoborosztályának vezetője, 1839-től az akadémia helyettes igazgatója. J. G. Schadow, majd P. J. David d'Angers tanítványa volt. Szobrászati művekkel díszí­ tette a weimari kastélyt, a berlini színházat és múzeumot. Számos mellszobrot készített (Goethe, Schiller, Brentano, Schelling, Schle­ gel ), s megmintázta Schinkel szobrát a múze­ um, Kopernikus emlékszobrát Thorn városa, Krisztus szobrát a holsteini templom részére. Művein David d’Angers hatása érezhető. — írod. E. Hildebrandt: Ch. F. T. 1906. Tiepolo, Giovanni Battista v. Giambattista (Velence, 1696. márc. 5. —Madrid, 1770. márc. 27.): olasz festő, rajzoló és rézkarcoló, a 18. sz. egyik legjelentősebb művésze, F. Guardi mellett a velencei barokk festészet

utolsó nagy képviselője. Hatalmas életművé­ nek legjelentékenyebb része nagyszabású, illuzionisztikus freskófestészete. 1756-tól 1758-ig a velencei akadémia első igazgatója volt. Igen fiatalon kezdte tanulmányait G. Lazzarini műhelyében, majd G. B. Piazzetta, S. Ricci s főképpen P. Veronese hatott művésze­ tére. Első jelentős alkotása a velencei Chiesa degli Scalzi Szt. Terézt ábrázoló freskója (1720 k.). Első velencei korszakának fő művei a Palazzo Sandi freskói: A z ékesszólás diadala (1724 k.) és más, mitológiai tárgyú jelenetek. 1725 k. Udinében megkezdte az érseki palota freskómunkálatait; a Lázadó angyalok bukását, Salamon ítéletét és más ótestamentumi jelene­ teket örökített meg a palota falain. 1732 —33ban már Bergamóban dolgozott a Cappella Colleoni allegorikus freskóin és Keresztelő Szt. János életéből vett jeleneteken. 1739-ben Velencében a Chiesa dei Gesuati mennyezetét festette ki Szt. Domonkos életének jelenetei­ vel, majd a következő évben a Scuola del Carmine mennyezetfreskóm dolgozott. 1740ben munkásságának újabb, érett korszaka kezdődött a milánói Palazzo Clerici hatalmas méretű mennyezetfreskójával. E korszak leg­ fontosabb műve volt a velencei Chiesa degli Scalzi 1743 —44-ben készült s az I. világhá­ borúban szinte teljesen elpusztult freskócik­ lusa. Németo.-i utazása előtt fejezte be egyik 544

TIE legszebb és legjellegzetesebb munkáját, a velencei Palazzo Labia freskóciklusát, melyen Veronese közvetlen hatása érezhető. A palota falait Antonius és Cleopatra történetének epizódjai, a mennyezetet allegorikus jelene­ tek díszítik. ~ az illuzionisztikus ábrázolás legragyogóbb példáját valósította meg ezzel a művével. 1750-től 1753-ig dolgozott követ­ kező fő művén, a würzburgi érseki palota díszítésén, amelyben fiai, Giovanni Domenico és Lorenzo is segédkeztek. Először a nagy szalon (Kaiscrsaal) falai készültek el; a pompás rokokó stukkódíszek közötti kompo­ zíciók Barbarossa és Beatrice lakodalmát ábrá­ zolják. 1753-ban befejezte a lépcsőház hatal­ mas mennyezetfreskóját az Olymposi istenek és a négy világrész allegorikus ábrázolásával. Dekoratív festészete ezen a mennyezeten érte el fejlődésének csúcsát. Németo.-ból hazatérve, 1754-től festette a velencei Chiesa della Pieta mennyezetképét, A hit diadalát. Művészetének ugyancsak jelentős állomása a Vicenza melletti Villa Valmarana rokokó ízlésű freskóciklusa. (Korábban 173 7-re datál­ ták e művét, az újabb kutatások szerint 20 évvel később festette, amikor fia, Giovanni Domenico ugyanennek a palotának a vendég­ lakosztályában dolgozott.) III. Károly meghí­ vására 1762-ben két fiával együtt Madridba

utazott, hogy az új királyi palotát freskókkal díszítse. Madridi munkásságának legfonto­ sabb eredménye a trónterem mennyezetfres­ kója: Spanyolország apoteózisa, amelyben mintegy összegezte hatalmas életművének minden tanulságát. 1769-ben megbízást ka­ pott az aranjuezi San Ildefonso templom ap­ szisának kifestésére, ezt a munkát azonban már nem tudta befejezni. — A táblaképfesté­ szet terén is jelentős életművet hagyott hátra, legfontosabb darabjai: a fiatalkori Szt. Antal megkísértése (Milánó, Brera), Szt. Család (1732, Velence, San Marco), a padovai Sant’ Antonio részére festett Szt. Agáta mártírhalála (1735, Berlin, Nationalgalerie); ez utóbbi idejéből való klasszicizáló képeinek egy fon­ tos csoportja, egyebek között a Venus szüle­ tése (Drezda, Gemäldegalerie) és a Datiae (Stockholm, múzeum), Mária hat szenttel (1739, Bp., Szépm. Múz.), Szt. Katalin (1746, Bécs, Kunsthistorisches Museum), Keresztvitel (1749, Velence, Sant’ Alvise), a würzburgi tartózkodása alatt festett Rinaldo és Armida-sorozat (München, Alte Pinako­ thek), Királyok imádása (1753, München), madridi korszakának kimagasló műve, az aranjuezi kolostor részére készített Compostellai Szt. Jakab a bp.-i Szépm. Múz. gyűjte­ ményét gazdagítja. Mint rajzolót a legna-

G. Б. Tiepolo: Heléna elrablása (Milánó, magángyűjt.)

545 3 5 Művészeti Lexikon IV.

TIE

G. Б. Tiepolo: A menüett (Barcelona, múzeum)

gyobb mesterek közé sorolják. Atmoszferi­ kus hatású, tónusos rézkarcokat is készített (Vari capricci és Scherzi di phantasia c. sorozat stb.). — írod. P. Molmenti: T. La vie et l’oeuvre du peintre. Paris, 1911; H. W. Hegemann: G. В. T. Berlin, 1940; Th. Hetzer: Die Fresken T.-s in der Würzburger Residenz. Frankfurt am Main, 1943; A. Morassi: T. London, 1955; A Morassi: А complete Catalogue of the Paintings of G. В. T. London, 1962. Csorba Géza Tiepolo, Giovanni Domenico vagy Giandomenico (Velence, 1727. aug. 30.—Velence, 1804. márc. 3.): olasz festő és grafikus, G. В. fia és tanítványa. Sokáig csak mint atyja követőjét és munkatársát tartották számon, az újabb kutatások azonban mind határozottabban megkülönböztetik önálló művészi karakterét, s főként freskóin Goya hatását mutatják ki. Számos önállóan kivi­ telezett velencei freskó után több munkában segédkezett apjának, egyebek között a würzburgi érseki palota (1750 —53), a Vicenza melletti Villa Valmarana (1757) és a madridi királyi palota freskómunkálataiban (1762től). 1770-ben tért vissza Velencébe, ahol az akadémia tagjává, majd 1780-ban elnökévé választották. Késői önálló falképei közül a velencei San Lio-templom mennyezete (1784), a genovai doge-palota freskói (1780-

as évek) és a velencei Contarini dal Zaffo palota mennyezetfreskója (1789) a legjelen­ tősebbek. Zsánerszerű, gyakran anekdotizáló táblaképfestészete preromantikus hatásokat tükröz (A bárka, Bécs, Kunsthistorisches Museum; A gondola. New York, Wrighstmangyűjt.). Mint rajzoló és metsző is hatalmas és sokágú tevékenységet fejtett ki. Csorba Géza T iethart, Tithart, Kőműves József (? — Veszprém, 1759): kőművesmester, a század első felében a veszprémi egyházi építkezések sokat foglalkoztatott mestere. Terveket készí­ tett az egykori régi Megyeháza és a piaristák építkezéseihez. Tietz, Adam Ferdinand: Dietz, Adam Ferdinand Tietze, Hans (Prága, 1880. márc. 1.—New York, 1954. ápr. II.): osztrák művészettörté­ nész, a szaktudomány egyik legszélesebb ér­ deklődési körű képviselője. 1918-tól a bécsi egyetem tanára volt, 1938-ban az USA-ba emigrált. Szerkesztette és részben írta az Österreichische Kunsttopographie 12 kötetét. Könyvtárt kitevő munkásságából említendő: Die Methode der Kunstgeschichte, Leipzig, 1913; Wien, Leipzig, 1918; Altdorfer, Leipzig, 1923; Meisterwerke europäischer Kunst in Amerika, Wien, 1935; Tizian, Leben und Werk, 1—2. köt., Wien, 1936; Kritisches Ver- 54-6

T IH

zeichnis der Werke A. Dürers, 1—3. köt., Augsburg—Basel, 1928—38 (feleségével, Erika ~-Conrattal együtt); Tintoretto, Lon­ don, 1949. Tietze-C onrat, Erika (1883—1958): osztrák művészettörténész, H. Tietze felesége. Főbb könyvei: Österreichische Barockplastik, Wien, 1920; Der französische Kupferstich der Renais­ sance, München, 1925; Mantegna, Firenze — London, 1955. Tiffany, Louis Comfort (New York, 1848. febr. 18.—New York, 1933. jan. 17.): ame­ rikai üveggyáros, tervező és festő, ötvös. 1879-ben New Yorkban üveggyárat alapított (Glass and Decorating Company). Díszüve­ geinek legsajátosabb vonása a színhatás, a gyöngykagyló fényét az irizáló üveg szín­ pompájával harmonikusan egyesíti. E szín­ hatásokat tervszerűen, különböző üvegnemek céltudatos keverésével érte el. Az 1900. évi párizsi világkiállításon az ún. Favrile- vagy ^-üvegekkel tűnt fel és az 1904. évi St Louis-i világkiállítás sikere után az USA nagyobb katedrálisaiban ő készítette az opalescens üvegfestményeket és az üvegmozaiko­ kat. Ékszerei arany és zománc kombinációi. — írod. The Art of L. С. T. 1914. Krisztinkovich Béla Tihany : község Veszprém megyében, a ~ i félszigeten. Műemlékei közül az I. Endre által alapított apátság épületegyüttese rend­

kívül festői hatású. Az apátsági templom al­ temploma a i i . sz.-ben épült; négyszögű alaprajzú, boltozatát három pár oszlop tartja. Az oszlopfők négyszögű lapok. A mai templom 1719—37 között épült. Két hagyma­ sisakos homlokzati tornya közt a magas oromzatot szobrok díszítik. Egyhajós, szen­ télye egyenes záródású, karzata rokokó stí­ lusú. Rendkívül gazdagon faragott fa beren­ dezését Stuhlhoff Sebestyén alkotta. — Az apátság ma múzeum. — írod. Kampis A .: T. műemlékei. Bp., 1957. Tihanyi János Lajos (Pécs, 1892. máj. 13.— Kiskunhalas, 1957. febr. 21.): festő, grafikus. 1917-ben Belgrádban, 1918-ban Lembergben rendezett harctéri képeiből kiállítást. Az I. világháború után Bp.-en Iványi Grünwald Bélánál és Réti Istvánnál kezdte festészeti tanulmányait, majd a Képzőművészeti Főis­ kolán Olgyai Viktor grafikai osztályát láto­ gatta. Később Patkó Károly művészete ha­ tott rá. 1927-ben gyűjt, kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Főleg tájképeket festett (Lágymányos, Dunaparti falu, Nemz. Gál.). Tihanyi Lajos (Bp., 1885. okt. 19.—Párizs, 1938. jún. I I . ) : festő. Az Iparrajziskolában és magániskolában tanult; lényegében auto­ didakta. A Nyolcak egyik alapító tagja volt, majd a Ma c. folyóirat köré csoportosuló festők közé tartozott. Festészete a cézanne-i tradícióban gyökerezik, rokon a kubisták

Tihany: Az apátsági templom altemploma

547

3 5*

TIK

Tihanyi Lajos: Akt (Bp., Nemz. Gál.)

törekvéseivel. Kezdetben a Fauves művészei­ nek problémaköre is foglalkoztatta, később pedig a német expresszionizmus hatott rá. Fő művei portréi (Kassák Lajos, 1918; Ónportré, 1920), amelyeket a kubisztikus és expresszionisztikus formanyelv és különö­ sen O. Kokoschka mély pszichológiájú képei­ nek hatása jellemez. Festészetében a tárgyiasság és a formaanalízisből fakadó formabon­ tás egységét kereste, képein az elvont szer­ kezet és az érzéki tárgyiasság küzd egymás­ sal (Híd, Kaktuszos csendélet, 1922). A húszas évek végén az elvont szerkezet oldalára billent a mérleg és Párizsban letelepedve non-figuratív képeket festett. — írod. R. Desnos: L. T. Paris, 1936; Berény R .: T. L. Magyar Művészet, 1938. Németh Lajos Tikáts Adolf (Bp., 1872—?): festő és res­ taurátor. 1905-től a Műcsarnok kiállítója volt. A főváros régi épületeiről készített festményeit a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Történelmi Képcsarnok őrzi. Res­ taurálta az egri líceumi képtár festményeit. Tikos Albert (Debrecen, 1815 —Bécs, 1845): festő, a biedermeier tehetséges képviselője. Bécsben F. Amerling tanítványa volt. Bécsben, Kassán, majd rövid ideig Pesten élt. 1842-ben Rómában járt. Arcképei (Önarc­

kép, Nemz. Gál.) és életképei (Gyermekét tápláló anya, Nemz. Gál.) lágy festőiségükkel s a részletek gazdagságával tűntek ki. Tilborch, Gillis van (Brüsszel, 1625 k. — Brüsszel, 1678 k.): flamand festő, ifj. D. Teniers tanítványa. Mint életképfestő Brüszszclben működött (Parasztlakodalom, Öt érzék stb.). Jellemzőbbek azonban művésze­ tére polgári társasági és családképei, amelyek G. Coques hatásáról tanúskodnak. Ezeknek jellemző példája az Előkelő család c. kompozí­ ció a Szépm. Múz.-ban. Tilden, Douglas (Chico, i860, máj. 1. Oakland, 1935): amerikai szobrász. New Yorkban tanult, 1888 —1900 között Párizs­ ban állított ki. Emlékműveket, portrébüsztöket (Verdi) készített. Burns- és Beethoue/t-szobra a San Franciscó-i Golden Gate parkban áll. Tilgner Viktor (Pozsony, 1844. okt. 25.— Bécs, 1896. ápr. 16.): szobrász, Bécs újbarokk korszakának termékeny munkásságú, ün­ nepelt mestere. A bécsi akadémián H. Gasser és F. Bauer növendéke volt, de erősen hatott rá az 1873-ban Bécsben tartózkodó G. Deloye, a korabeli francia szobrászat virtuóz festői törekvéseinek képviselője. A barokk és rokokó művészet hatása is alakította stílusát. Korának hírességeiről számos portré- 5 4 ^

T IM

büsztöt készített (J. Strauss zeneszerző, J. Führich festő, F. von Schmidt építész, Ch. Wolter színésznő stb.), sok új bécsi középü­ letet díszített szobraival (Burgtheater, Kunsthistorisches Museum stb.). Az ő alkotása a pozsonyi J. N. Hummel-, a bécsi Mozart­ éi Makart-emlékszobor, valamint Liszt Ferenc soproni szobra. Műveiből egész gyűjteményt őriz a pozsonyi múzeum. — Fadrusz János mestere volt. — írod. A. Ilg: V. T.-s aus­ gewählte Werke. Wien, 1896. Dömötör István Tilkovsky, Vojtech (Lőcse, 1902. aug. 18.— ): prágai művészettörténész. Különösen a gótika, a 10. sz. festészete és a modern iparművészet problémáival foglalkozik. Több szlovák művészi monográfia szerzője (D. Skutecky, Bratislava, 1954). Cseh művészekről magyarul írt monográfiái (Mánes, 1961; 8 1ur­ sa, 1964; Myslbek, 1966) Bp.-en jelentek meg. Tillai Ernő (Pécs, 1927. márc. 3.— ): építész, Ybl-díjas. Fontosabb művei: két nyolc tantermes és egy húsz tantermes iskola Pécsett, gimnázium Szombathelyen, kultúrház Tabon, Szakcson és Szekszárdon, SZOT-éttcrmek Balatonföldváron, paneles lakónegyed Pécsett(Pálfi Miklósnéval együtt), АВС-áruház Pécsett. Fotoművészettel is foglalkozik. Tilless Béla (Szihalom, 1932. dec. 19. — ): festő, autodidakta. 1959 óta szerepel kiállí­ tásokon. 1965-ben a Mednyánszky Terem­ ben mutatta be az ikonfestészet hatását tükröző, dekoratív felfogású képeit. Debre­ cenben él, ahol 1967-ben rendeztek műveiből kiállítást. Tilson, Joe (London, 1928. aug. 24.— ): angol festő. Tanulmányait 1949 —57 között a londoni St Martins School of Artban és a Royal College of Artban végezte. Első önálló kiállítása 1962-ben volt. Korábbi művei saját maga fabrikálta részekből sze­ relt, nagyméretű, festett, non-figuratív sí­ kok (Xanadu, 1962 ). Újabban a reklámgrafika területéről merített ötleteket valósít meg a festett fa relief maradandó anyagában. A nemes anyag és a bizarr témák ellentéte játé­ kosan kétértelmű hatásokat kelt (Secret, Voxbox, Key box, 1963). Körner Éva Tim anthés (i. e. 410 —370 között műkö­ dött): Kythnos szigetéről származó görög festő, a klasszikus kor egyik legkiválóbb mestere. Leghíresebb műve Iphigeneia fel­ áldozása, amelyen az apát, Agamemnónt el­ takart arccal ábrázolta; több ókori másolat­ ból ismerjük. Híres volt még Alvó Kyklópsa és Hérosz. Bár egy versenyen - ►Parrhasiost is legyőzte, nem volt elég művészi készsége ahhoz, hogy elképzeléseit teljesen megvaló549 sítsa. Szilágyi János György

J. Tilson: Vox box

Tim archos (i. e. 340—290 között műkö­ dött) : athéni görög szobrász, Praxitelés egyik fia. Testvérével, -*■Képhisodotos 2.-vel együtt isten- és portrészobrot készített görög városokba. Több szobruk szignált Oltárdombormű Timanthés Iphigeneia-képe nyomán (Firenze, UíTizi)

Venus fürdője; timgadi mozaik (Timgad, múzeum)

talapzata is reánk maradt (az egyiket Rómá­ ban ~ egyedül szignálta), de stílusát nem ismerjük közelebbről. Tim ár-T hein Miksa (Bp., 1874. jún. 2.— Bp., 1940. aug. 31.): festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalannál, később Párizsban a Julian Akadémián tanult. Arcképeket és intérieuröket festett. Hosszú időn át festőés rajziskolát tartott fenn. Tim gad, az ókorban Thamugadi: E-afrikai város a mai Algériában. 100-ban alapította Traianus császár a numidiai romanizáció központjaként. Az ókori város négyszög alakú, falakkal körülvett tábor négy kapuval. A legfontosabb kapu a Lambaesishez vezető út kiindulásánál épült, itt állt Traianus nagy, háromosztatú diadalíve. A tábor köze­ pét átszelő utak keresztezésénél épült a hatal­ mas forum porticusszal, oldalain a curia, a törvénykezési bazilika és a rostra helyez­ kedett el. A forum közelében a piac és a könyvtár, mögötte pedig a színház állt, a fórumtól E-ra láthatók a capitolium maradványai a capitoliumi triász pódiumon álló, hatoszlopos templomával. A kapuk közelében épültek a hatalmas thermák. A gazdag városi polgárok házait és a középü­ leteket pompás mozaikok díszítették (pl. az egyik késő antik mozaikon szőnyegszerű minták közt Venust ábrázolták tritonok­ kal). — A város falain kívül épültek a 4 —5. sz.-ban a keresztény templomok: két nagy háromhajós bazilika, továbbá monasteriumok és dekoratív mozaikkal ékes baptis­ terium. Jelentős a bizánci időkben épült erődítmény is. Kádár Zoltán Tim om achos (i. e. 1. sz. első fele): byzantioni görög festő. Két leghíresebb képét,

a görög epigramma-irodalomban gyakran említett Aiast és Médeiát Iulius Caesar vásá­ rolta meg. Egyéb művei közt különösen Görgőja volt híres. Egyetlen képét sem tudjuk biztosan azonosítani. T im oteo da U rbino : ->- Viti, Timoteo T im otheos (i. e. 360 —350 között műkö­ dött) : görög szobrász. Az epidaurosi Asklépiostemplom fennmaradt építkezési számadásai szerint az oromcsoportok (Trója pusztulása, Amazónharc) és tetődíszek (Niké-szobrok és „Néreidák” lovon) egyik alkotója, az ásatá­ sokon feltárt szobrok tanúsága szerint vezető mestere. Másik legjelentősebb munkája rész­ vétele a -*• Maussólleion domborműveinek készítésében. Eredetiben fennmaradt fő mű­ vei alapján neki tulajdonítanak többek között egy több római másolatban (az egyik a bp.-i Szépm. Múz.-ban, hattyú helyett korsóval) ismert álló Nemesist v. Lédát a hattyúval. A hagyomány Artemis- és Hippolytos-szob­ ráról is tud. ~ -*■ Skopas és Lysippos erős térhatásokra törekvő, szenvedélyeket ábrá­ zoló művészetének előfutára. — írod. B. Schlörb: T. Berlin, 1965. Szilágyi János György Tinguely, Jean (Basel, 1925— ): svájci festő és szobrász. 1940—44 között a baseli művészeti iskolában tanult. 1950-ig festett,

TIM

Timotheos: Léda, római másolat (Róma, Museo Capitolino)

550

T IN

ezután A. Calder hatására a tárgyak téri mozgásának szobrászt problémája kezdte foglalkoztatni. Merevítésekkel és felfüggesz­ téssel egybekapcsolt, a lebegés állapotát megközelítő absztrakt-amorf formációi — ke­ rek szobrok és reliefek — elektromechanikus erővel különböző ritmusú mozgásokat végez­ nek, e működő szobrokhoz gyakran hang­ hatások járulnak. 1959-ben megalkotta első gépét, amely automatikusan absztrakt képe­ ket állított elő, majd a New York-i Museum of Modern Art udvarán bemutatta első „Meta-Matic” gépét, mely önmagát semmisítette meg. 1954 óta részt vesz a Salon des Réalités Nouvelles kiállításain és számos nem­ zetközi tárlaton. Párizsban él. Körner Éva T ink Márton (1586 —1601 között működött): ötvösmester Brassóban. Egy zenélő puttók­ kal díszített fedeles serlegét a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban őrzik. Tino di Camaino (Siena, 1285 к .—Nápoly, 1337): olasz szobrász, építész, az olasz gótika jelentős művésze, G. Pisano követője. 1314 — 1320 között a sienai dóm capomaestrója volt. Főleg síremlékeket alkotott; első ilyen műve VII. Henrik császár síremléke (1318) a pisai dómban az alak fekvő és trónoló ábrá­ zolásával. Politikai okokból 1318 előtt Sienába költözött, részt vett a guelfek párt­ ján a montecatini csatában. Gastone della Torre pátriárka és Antonio d'Orso püspök firenzei síremléke csak töredékesen maradt ránk a Sta Crocéban és a dómban. Az utób­ bin szerepel a trecentóban egyedül a halott ülő helyzetben. 1323-tól haláláig Nápolyban dolgozott, itt alkotta síremlékeinek legszebb darabjait. Legismertebb a magyarországi Mária királyné (V. István magyar király leánya, II. Anjou Károly nápolyi király felesége) harmonikus felépítésű síremléke (1325 után) a Sta Maria Donna Reginában, melynek munkáiban feltehetően Gallardus Primarius is segédkezett. ~ később Nápoly­ ban az építkezések főintendánsa lett, így a síremlékek figurális részeit részben műhelye faragta. Műveiből számos elpusztult. Kis Madonnái (Torino, Berlin, Pisa stb.) G. Pisano hatása alatt, főleg korai korszakában készültek. Élete végén a nápolyi kikötő, az arzenál bővítési munkáit vezette. — írod. W. R. Valentinen T. di C. A Sienese sculptor of the 14th century. Paris, 1935. T intern A b b ey : cisztercita apátsági temp­ lom és kolostor romjai Angliában. A kolostor legrégibb része a kora gótikus kerengő, a templom 1270 k. épült háromhajós, ke­ reszthajós pillérbazilika formájában. Szép fekvése miatt a legismertebb angol közép5 5 I kori kolostorkomplexus.

J. Tinguely: Matematika (Stockholm, Modern Múzeum)

T intoretto, tkp. Jacopo Robusti (Velence, 1518/19 —Velence, 1594. máj. 31.): olasz festő, a velencei érett reneszánsz egyik leg­ nagyobb mestere. A (festőcske) mellék­ nevet kelmefestő apjától örökölte. Életéről Tinó di Camaino: Lodovico di Carlo Durazzo és felesége síremléke (Nápoly, Sta Chiara)

TIN

Tintoretto: Minerva és Mars (Velence, Palazzo Ducale

kevés pontos adat áll rendelkezésünkre. Bonifazio Veronese v. P. Bordone műhelyében tanult s rövid ideig valószínűleg Tiziano mellett is dolgozott. Tiziano és Michelangelo egymást kiegészítő hatása kétségkívül ki­ mutatható művészetében. Festői stílusfej­ lődésében az a Közép-Olaszo.-ból érkezett manierista hullám is közrejátszott, amely A. Schiavone, Parmigianino, F. Salviati és mások közvetítésével 1530 —50 között a legnagyobb mesterekre is erősen hatott Velencében. Szülővárosában clt és dolgozott, de feltéte­ lezik, hogy 1547-ben megfordult Rómában és 1580-ban Mantovában a Gonzagák udva­ rában. ~ művészete különleges helyet foglal el az olasz késő reneszánsz történetében. A velencei iskola tiszta festőiségének és kolorizmusának hagyományait, a michelangelói plasztikus mozgalmasság és a manie­ rizmus bonyolult áttételű hatásait szenvedé­ lyes temperamentuma egyféle misztikusan örvénylő, zaklatott és drámai művészetté ötvözte. Festett egyházi és mitológiai tárgyú műveket, arcképeket; nagyméretű, néha hatalmas tömegeket mozgató kompozíciói

számos velencei templom és középület falait díszítik. 1540 —47 közötti korszakának első művei a velencei hagyományokhoz való ragaszkodás jegyeit őrzik (Szt. Orsolya szüzekkel, oltárkép, Velence, San Lazzaro de’Mendicanti; Krisztus Emmausban, Bp., Szépm. Múz.; Venus és Vulcanus, München, Alte Pinakothek; Házasságtörő asszony, Ams­ terdam, Rijksmuseum). Korai korszakának fő művében, a Szt. Márk csodájában (1548, Velence, Accademia) már bizonyos belső nyugtalanság és feszültség jelentkezik: a kompozíció zsúfolt mozgalmassága, a kontra­ posztos mozdulatok, az erősen kontrasztos fény-árnyék hatás és a döbbenetét tükröző arcok a jelenet teátrális drámaiságának eszközei. Ehhez a korszakához tartozik még a Louvre Zsuzsannája, a Danae (Lyon), a Szt. András és Jeromos, valamint a Szt. Lajos és György a hercegnővel (az utóbbi kettő 1552; ma: Velence, Accademia). Az 1550-cs évek elején művészi fejlődésének fontos állomása a Sta Maria dell’Orto részére festett sorozat. E korszakának fő művei ugyanebben a templomban A z aranyborjú 5 5 ^

T IN

imádása és az Utolsó ítélet, valamint a Sta Maria del Giglio apostolokat ábrázoló orgonaszárnyai. Az 1554 —55-ben festett műveire Veronese hatása jellemző: a velencei Accademia nagyméretű Keresztrefeszítésc és a Mária mennybemenetele (Velence, Chiesa dei Gesuiti). Ugyanebben a korszakban készült egy manierisztikus megoldású mennyezetképc, a József és Putifárné (ma: Madrid, Prado), melyet más ^-képekkel együtt Velázquez vásárolt meg. 1559 —66 közötti festményein a fény modelláló szerepe és a tér felfoko­ zott vonalperspektívája egyre nagyobb hang­ súlyt kapott. Az 1561-ben festett Kánai menyegzőn (Velence, Sta Maria della Salute) a terem tetőszerkezetének vonalai szinte beláthatatlanul mély teret alkotnak. A jelleg­ zetesen felfokozott fény ragyog A kereszt megtalálása c. festményén (1561, Velence, Sta Maria Mater Domini), a milánói Piétan (1563, Brera) s e korszak fő művén, a bécsi Kunsthistorisches Museum Zsuzsannáján. Mindezek a törekvések a Szt. Márk-ciklus 1562 —66 közötti darabjain bontakoztak ki a legerőteljesebben, melyek eredetileg a Scuola Grande di San Marco részére készül­ tek; a Szt. Márk holttestének megtalálása (Milánó, Brera), Szt. Márk holttestének elszállítása és Szt. Márk megment egy szaracént (mindkettő Velence, Accademia) c.

nagyméretű képeken a fantasztikus, vizionárius térábrázolás, a kompozíció mozgalmas­ sága szenvedélyes művészetének kitelje­ sedését jelzi. 1565-től 1567-ig festette élete egyik fő művét, a Sala deli’Albergo nagy­ méretű vásznainak sorozatát a Scuola di San Roccóban. A terem főfalát a Keresztreieszítés hatalmas kompozíciója díszíti, az oldalfalakon a Krisztus szenvedését ábrázoló nagyméretű vásznak foglalnak helyet (Krisz­ tus Pilátus előtt, Ecce Homo, Kálvária). A követ­ kező években stílusa újfajta manierisztikus vonásokkal telítődött: a jelenetek szereplői­ nek hajlékony gesztikulálása, derűsebb kolorit, a csoportok hullámzó kompozíciója jellemzi e periódus műveit, melyek közül legfontosabbak: a Keresztrefeszítés (1565) és Krisztus a Limbusban (1568; mindkettő San Cassiano), A három Camerlenghi imádja a Madonnát (1566, Velence, Accademia), Krisztus Mária és Márta házában (1570-es évek első fele, München, Alte Pinakothek), majd az 1580 k. festett Koncert (Drezda, Gemäldegalerie). 1575-től ismét a Scuola di San Roccóban dolgozott. Az emeleti nagy­ terem mennyezetének első képét, A z érc­ kígyót (1575—76) a Mannaszüret és Mózes vizet fakaszt a sziklából c. kompozíció követte (J577)> rnajd 1581-ig 18 mennyezetmezőt festett ki és további 10 nagyméretű fest-

Tintoretto: Zsuzsanna és a vének (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

553

mennyel készült el, melyek az oldalfalakon foglalnak helyet. A festői megjelenítés át­ szellemült természetfelettiségével ~ élete legmegrázóbb szépségű alkotását hozta itt létre. 1583-tól 1587-ig tartott a San Rocco alsó csarnokának kifestése, 1588-ban pedig elkészült a lépcsőház Vizitdciót ábrázoló festménye és az emeleti terem oltárképe. A 80-as években a Doge-palota részére készített festmények is foglalkoztatták. Ezek­ ben a munkálatokban már nagy szerepe volt műhelyének, valamint gyermekeinek, Domenicónak, Marconák és valószínűleg Mariettának is. A nagyszámú kompozíció közül hatalmas méretével (17x22 m) emel­ kedik ki a Paradicsom, talán a világ legnagyobb méretű festménye. Művészetének végső ki­ bontakozását azonban nem ezek a művek, hanem a San Rocco alsó csarnokának néhány képe (pl. Egyiptomi Mária, Menekülés Egyip­ tomba ) és az ezekkel egy időben készült drámai előadású vásznai vetítik előre. Utolsó bizonyosan saját kezű műveit, a Manna­ szüretet, Krisztus sírbatételét (1592 —94) és az Utolsó vacsorát (1589—94) a velencei San Giorgio Maggiore részére készítette. Ezeken a vásznakon ~ — mintegy egész életműve megkoronázásaként — elérte a fény és a mozgás legnagyobb fokú expresszivitását. A bp.-i Szépm. Múz. a már említett Emmausi vacsorán kívül a Herkules kitaszítja a faunt Omphale ágyából c. kései művét, valamint egy Női képmásat (1550 k.), egy FérfiarcTiryns: Részlet a palota freskóiból, i. e. 14. sz. (Athén, Nemzeti Múzeum)

képét és P. Loredano dogé portréját (1567— T I R 1570; egy New York-i és melbourne-i változata is ismeretes) őrzi. Számos arcképet festett, melyeken Tiziano portréinak ideali­ záló reneszánsz harmóniájával szemben a lelkiállapot rögzítésére és olykor nyers pszichológiai elemzésre törekedett (Fiatal férfi képmása, Róma, Galleria Doria; Fiatal nemes aranylánccal, 1556 —60, Madrid, Prado; Sansovino, Firenze, Uffizi; Alvise Mocenigo, az 1570-es évek második fele, Velence, Accademia; Hölgy gyászruhában, Drezda, Gemäldegalerie; Öreg férfi, Bécs, Kunst­ historisches Museum stb.). Rajzai legna­ gyobbrészt mozdulattanulmányok és kevés közülük kompozíciós vázlat; a határozott kontúrok mellett tónusos, festői részletek­ ben is bővelkednek. — írod. Mostra del T., catalogo déllé opere, a cura di N. Barbantini. Venezia, 1937; E. von Bérekén: T. München, 1942; R. Pallucchini: La pittura veneziana nel Cinquecento, i —2. köt. Vene­ zia, 1944; L. Coletti: T. Bergamo, 1951; H. Tietze: T., the Paintings and Drawings. London, 1948; R. R. Vipper: T. Moszkva, 1948; E. Newton: T. London, 1952; G. Delogu: I grandi maestri del disegno: T. Milano, 1953. Henszlmann—Csorba Tirano, Bartolommeo de (1552 —54 között működött): olasz építőmester. Egerben dolgozott a vár 1552-i ostromáig, az ostrom után pedig a helyreállítási munkákban vett részt. Tirano, Tommaso (1551—81 között mű­ ködött) : olasz várépítő. Mo.-on több helyen dolgozott. Tirtsch, Türrtsch Mihály (1771 —1817 között működött): ötvösmester Pozsonyban. Egy tálcája az iglói ev. templomba került, cukor­ tartó tálkája és kannája magántulajdonban van. T iry n s: ókori város a Peloponnésos EK-i részén. A -V mykénéi kultúra egyik legfonto­ sabb lelőhelye; német kutatók tárták fel. ~ területe a neolithikumtól kezdve lakott, a kora bronzkorból pedig már jelentős épít­ kezések nyomaira is bukkantak. Az erőd és a palota i. e. 1400 és 1200 között több fázis­ kyklopikus falak és az álbol­ ban épült. A tozatos galériák a mykénéi kultúra legmonumentálisabb építményei közé tartoznak. A palotába két propylaián át lehetett be­ jutni, a megaron előtt oszlopokkal övezett udvar volt, körülötte pedig lakószobák, fürdő, műhelyek, raktárak és egyéb helyi­ ségek. A palotát a krétai művészet hatását mutató freskók díszítették. Az i. e. 12. sz. végén lezajlott népmozgalmak pusztításai után a dórok is megtelepedtek ~ben. Az i. e. 7. sz.-ban a megaront Héra templomává 554

XIS

építették át. Az i. e. 5. sz.-ban Argos el­ pusztította ~ e t, és a város többé nem népe­ sült be. — írod. Müller —Rodenwaldt és mások: T. 1—4. köt., Berlin 1912 —38; G. Karo: Führer durch T. Athén, 1934. Szabó Miklós T isch b ein : német (hesseni) művészcsalád a 18 —19. sz.-ban. Számos művésztagja közül a nevezetesebbek: 1. id. Johann Hein­ rich (Haina, 1722. okt. 14.—Kassel, 1789. aug. 22.), a „kasseli főleg arcképfestő. Párizsban Ch. Vanloo, Velencében G. B. Piazzetta tanítványa volt. Mitologikus és történeti képei klasszicizáló szellemű alkotá­ sok. 1752-ben kasseli udvari festő, majd az ottani képzőművészeti akadémia igazgatója lett. Fontosabb művei: Allegória az Akadémia alapítására (1778, Kassel; legtöbb művét itt őrzik), Lessing fiatalkori arcképe (Berlin). — 2 . Johann Friedrich August ~ (Maastricht, 1750. márc. 9 .—Heidelberg, 1812. jún. 21.) az előző unokaöccse és tanítványa, a „lip­ csei 1800-tól a lipcsei akadémia igaz­ gatója volt. A rokokó hagyományból ki­ indulva francia és olasz hatású arcképei a 18. sz.-i német művészet legsikerültebbjei közé tartoznak: Önarcképe feleségével és 3 gyermekével (Lipcse, múzeum), Maria Pavlovna képmása (egykor Oldenburg), Schiller-arckép (Frankfurt am Main, Städelsches Institut). — 3 . Johann Heinrich Wilhelm ~ (Haina, 1751. febr. 15.—Eutin, 1829. jún. 26.) a „Goethe- v. nápolyi az id. Johann Heinrich ~ tanítványa, Goethe barátja. 1789-től a nápolyi művészeti akadé­ mia igazgatója, 1808-tól haláláig az oldenburgi herceg udvari festője volt. Klasszi­ cizáló történeti műveinél sikerültebbek arc­ képei és friss hatású, romantikus ízlésű táj­ képei és rajzai. Sokoldalú gyűjtő és műértő is volt. Legismertebb képe, Goethe a római Campagnán (Frankfurt am Main, Städelsches Institut) romantikus felfogását mutatja. Kar­ cai nagy részét az antik váza- és műgyűjte­ ményekről készítette. — írod. A. Stoll: Der Maler J. F. A. T. und seine Familie. Stuttgart, 1923; E. Preime: Handzeichnungen von J. H. T. der Ältere. Kassel, 1942. Mojzer Miklós Tischler Antal (18. sz. vége): rajzoló és rézmetsző, a század egyik legjobb magyar rézmetszője. 1781-től rajztanár volt Egerben. 1787—93 között Budán működött. Dugonics Etelkájához készített illusztrációi, Orczy Lőrinc arcképe és a korona hazahozataláról metszett nagyméretű lapja a kor kiemelkedő grafikai alkotásai közé tartoznak. Tisi, Benvenuto: — Garofalo tisz títá s: a táblakép-restaurálás egyik leg555 fontosabb művelete. Kizárólag szakemberre

J. F. A. Tischbein: Chatelain portréja (München)

tartozó feladat, ui. szakszerűtlen alkalmazással még a legsemlegesebb tisztítószerrel is súlyos károkat lehet okozni a képen. — Ha a festmény lakkrétege még sértetlen, és el­ távolítása nem indokolt, felületi ~ t kell alkalmazni a képre rakódott por és egyéb szennyeződések eltávolítására. Felületi ~ céljára megfelel az enyhe, lúgmentes szap­ panos oldat, különböző savtartalmú növényi termékek, pl. kettévágott nyers burgonya, hagyma; továbbá a terpentinolaj, mely nemcsak a port és a füstöt oldja le, hanem egyúttal a lakkréteget is felfrissíti. — A kö­ zönséges gyantáslakk néhány év után ter­ pentinolajban már nem oldható. A vastag, elszíneződött lakkréteg eltávolítása kémiai (vegyszerekkel) és mechanikai úton (dör­ zsöléssel v. éles sebészkéssel), teljesen v. részlegesen (sorvasztás) történik. A teljes hátránya a festékrétegre gyakorolt kémiai és mechanikai behatás. Ezzel kapcsolatban elterjedt álláspont ma az, hogy bár a meg­ sárgult lakkréteget eltávolítják, mégsem hatolnak le egészen a festékrétegig, hanem rajta hagynak egy olyan leheletvékony lakkréteget, mely esztétikai szempontból már nem zavar, de védi az eredeti festéket. — A lakkokat ecsettel (pasztózus képeknél)

V . dörzsöléssel (pálcikára csavart vattával) kell leoldani. A megtisztított területet munka közben állandóan semlegesíteni kell olajjal V . balzsammal. A egyik nehéz problémája az olajoslakk eltávolítása. Az oldószerekkel cl nem távolítható, visszamaradt lakkrésze­ ket végül sebészkésscl kell óvatosan lekaparni. - A lakkréteg leoldása után kerül sor az esetleges átfestések eltávolítására. A >~t a legnagyobb módszerességgel, egyenletesen balról jobbfclé haladva, kis négyszög alakú darabokban kell elvégezni. Az alkalmazandó tisztítószert mindig a kép egyik legkevésbé fontos részén kell ~ előtt óvatosan kikísér­ letezni. Ember Veronika T ithart József: Tiethart József Tito, Santi: — *- Santi di Tito Titus diadalíve: Titus császár (79-81) diadalíve a Forum Romanumon a zsidók elleni hadjáratban aratott győzelem emlé­ kére. A császár halála után befejezett, egy­ ívű, magas attikájú emlékmű fő ékessége a boltíves nyílás belső falán elhelyezett két dombormű Titus diadalmenetének ábrázo­ lásával (a császár diadalkocsija és a zsákmá­ nyolt kegytárgyak a menetben). A magas­ reliefek szuggesztív térhatásukkal és festői mozgalmasságukkal a Flavius-kori művészet legkiemelkedőbb alkotásai. Castiglione László T iv o li: város Olaszo.-ban (az ókori — ►Ti­ bur). Műemlékei közül a Villa d’Estét Ippolito d’Este megbízásából P. Ligorio építette. Nagyszabású természeti környezetben bar­ langokkal, szökőkutakkal, vízijátékokkal, vízesésekkel megtervezett kert felett, a domb­ oldal tetején helyezkedik el; az olasz rene­ szánsz kastélyépítészet egyik legpompásabb remekműve. Tiziano Aspetti: — Aspetti, Tiziano Tiziano, Vecellio (Pieve di Cadore, 1488/ 1490—Velence, 1576. aug. 27.): olasz festő, a velencei érett reneszánsz legnagyobb mestere, egyben az európai festészet egyik legkiemelkedőbb alakja, akit Michelangelo

Titus diadalíve (Róma)

és RaJJaello mellett nemzedékek hosszú TIT sora a legtökéletesebb festőnek és példa­ képének tekintett. Születési évét teljes bizo­ nyossággal mindmáig nem sikerült megálla­ pítani, 1475 és 1490 között több feltételezés ismeretes; a legújabb kutatások — elsősorban műveinek stiláris vizsgálata alapján — le­ gendás életkorát kiigazítva a fenti megköze­ lítő dátumokat teszik valószínűvé. Pályája az anyagi és társadalmi megbecsülés leg­ magasabb csúcsai felé tartó céltudatos felfelé törés tipikus példája a 16. sz.-i Olaszo.-ban. Hercegek és királyok, a császár és a pápa megbecsült festője volt, előkelő tisztsége­ ket viselt, nemesi rangot kapott és élete delén velencei palotájában a kor hírességeit fogadta. Velencében kezdetben feltehe­ tően S. Zuccato műhelyében, később Gentile és Giovanni Bellini mellett tanult. Az utóbbi mesternél került kapcsolatba Giorgionéval és Palma Vecchióval, akik kezdetben jelenté­ keny hatást gyakoroltak művészetére. 1508ban Giorgionéval együtt festette első nagy­ szabású művét, egy falképsorozatot aFondaco dei Tedeschi részére. 1516-ban a Velencei Köztársaság hivatalos festője lett. Pálya­ futásának további fontos állomásai: 15ló­ ban kezdődő kapcsolata Alfonso d’ Este ferrarai herceggel, 1523-ban a mantovai Gonzagákkal, 1530-ban az urbinói hercegi udvarral s ugyanebben az évben első talál­ kozása V. Károly császárral, amely kapcso­ lat a császár haláláig egyre szorosabbá vált. 1533-ban a császár udvari festőjévé, majd palotagróffá és udvari államtanácsossá ne­ vezte ki. 1542-ben került kapcsolatba a Farnesékkel, 1545-ben III. Pál (Farnese) pápa vendége volt Rómában, ahol Michelangelóval és Vásárival is találkozott. Vissza­ tértében megfordult Cosimo Medici firen­ zei udvarában. A következő években kétszer vett részt az augsburgi császári államtanács­ ban (1548, 1550 —51), s számos portrét készített a császárról és a környezetében levő előkelőségekről. (L. Cranach ekkor ké­ szített róla arcképet.) A következő évtől kezd­ ve élete végéig rendszeresen küldött festmé­ nyeket a spanyol udvarnak. 1549-ben meg­ vásárolta már korábban bérelt előkelő palo­ táját Velencében, ahol főúri életet folytatott. A velencei festészet feletti egyeduralomért vívott küzdelemben szemben állt Pordenonéval, s némely forrás szerint a jóval fiatalabb Tintorettót is ellenfelének tekintette és nem tűrte meg műhelyében. ~ hatalmas életműve egész stíluskorszakot ölel fel a quattrocento végétől a barokk küszöbéig, s egy példátla­ nul gazdag kolorizmussal virágzó piktúra, a velencei reneszánsz festészet legmagasabb csúcsát jelzi. Művészete egymással ellentétes 5 5 ^

Tíz

Tiziano: Urbinói Venus (Firenze, Uffizi)

törekvésű periódusok váltakozásában bon­ takozott ki, de valamennyi korszakában gyümölcsöztetni tudta korábbi műveinek eredményeit. Művészi világa és karaktere is az ellentmondó elemekből táplálkozó, nagy reneszánsz szintézis legragyogóbb példája; festett egyházi és mitológiai tárgyú műveket s számos arcképet; műveiben a vallási pátosz pogány érzékiséggel, a szenvedélyes temperamentum higgadt méltósággal pá­ rosul. Arcképfcstészctével megteremtette az ideálportré és a jellemábrázolás szintézisét, kompozícióin a táj és a figurák atmoszferi­ kus egysége uralkodik. A szín és forma mara­ déktalan egysége s a mindent átfogó intuitív festőiség művészetének ellentétes elemeit utolérhetetlen harmóniában egyesíti. Korai művein Giovanni Bellini s főképpen Gior­ gione hatása érezhető. E hatások mellett azonban már első fennmaradt művén, Jacopo Pesaro fogadalmi képén (1502—03, Antwerpen, múzeum) a kompozíció bi­ zonytalanságai ellenére is tipikus ~ i vonások jelentkeznek. Ebből az időből származik a két bécsi Mária-kép, a Cseresznyés Madonna és a Cigány Madonna (mindkettő a Kunst­ historisches Museumban), a velencei Fondaco dei Tedeschi már említett külső freskó­ sorozata (olyan rossz állapotban maradt 557 fenn, hogy jóformán csak Zanetti met­

szetei nyomán ismeretes), a Szí. Antal csodatételeit ábrázoló három freskó (1511, Padova, Scuola di Sant’ Antonio), a Három életkor (London, Bridgewater Gallery), a Trónoló Szt. Márk négy férfiszenttel (Velence, Sta Maria della Salute) és a drezdai képtár Tiziano: III. Pál pápa Alessandro és Ottavio Farnesévcl (Nápoly, Museo di Capodimonte)

Tiziano: Flora (Firenze, Uffizi)

híres képe, az Adógaras. E korszakához kap­ csolódik néhány 1511 —16 között festett félalakos női képmása, az eszményi és a való­ ságos ötvözetének példái: a Fésülködő nő tükörrel (ún. Maitresse de Titien, Párizs, Louvre), a Flora (Firenze, Uffizi) és a Salome (Róma, Galleria Doria Pamphili). Az egész korszakot mintegy összegezi és lezárja korai fő műve, az igen sok ikonológiai problémát felvető ún. Égi és földi szerelem (Róma, Galleria Borghese). — E korai korszakának méltatásakor meg kell még említeni néhány művet, melyeket a szakiro­ dalom nagy része ^-nak tulajdonít, de ame­ lyek esetében az eredetiség, ill. általában ~ V . Giorgione szerzősége vitatott. Ilyenek: a Jézus megkeresztelése (Róma, Kapitóliumi Múzeum), a Sta Conversazione (Drezda, Gemäldegalerie) és a Concerto (Firenze, Pitti). Más fontos művek, mint pl. a Noli me tangere (London, National Gallery) és a drezdai Alvó Venus (Gemäldegalerie) eseté­ ben a festmény elkezdését Giorgionénak, befejezését ~ n a k tulajdonítják. 1516 k. művészetének újabb periódusa, a nagy oltár­ képek korszaka kezdődött, amely 1530-ig tartott. E korszak valamennyi stiláris jelleg­ zetességét hordozza a Mária mennybemenetele (Assunta) c. monumentális festménye (1516 — 1518, Velence, Frari). Ebben a korszakban készült Alfonso d’ Este megrendelésére három mitológiai tárgyú festmény: a Venus-

ünnep (1518, Madrid, Prado), a Bacchanália T ÍZ (1518 —19, uo.) s a Bacchus és Ariadne (1523, London, National Gallery). 1520 к. festett egy sor ragyogó férfiarcképet, köztük a világhírű Kesztyűs férfit (Párizs, Louvre) és 1530-ban Federigo Gonzaga képmását (Madrid, Prado). Ezt a már-már barokkosán viharzó korszakot 1530 után hirtelen vál­ totta fel a nyugalmat, szemlélődést, kiegyen­ súlyozottságot tükröző művek sora. Számos festményén megkülönböztetett figyelmet szentelt a háttérnek, csendéleti és tájképi részleteknek v. egy-egy epizódszereplőnek, egyszersmind szemlélete profánabbá, elő­ adásmódja zsánerszerűbbé vált. Festőisége teljes érettségben bontakozik ki e korszak fő művein: a Mária bemutatása a templom­ ban c. nagyméretű, sokalakos kompozíción (1534 —38 k., Velence, Accademia), a profán szépség legtökéletesebb példáját nyújtó Urbinói Venuson (1537, Firenze, Uffizi) és a Mária a gyermekkel, Jánossal és Katalinnal c. festményén (1530, London, National Galle­ ry). A korszak arcképeihez uralkodók s elő­ kelő férfiak és nők ültek modellt. 1532 —33ból való V. Károly első egész alakos képe (Madrid, Prado), amely Bolognában készült, ugyanebben az évben festette Ippolito Medici portréját (Firenze, Pitti), 1536 —38-ban Fran­ cesco Maria della Roveré urbinói herceg arc­ képét (Firenze, Uffizi), 1538-ban Eleonora Gonzaga urbinói hercegnőét (uo.) és 1536ban a La Bella címet viselő, választékosán szép női képmását. Erem után készült I. Ferenc francia király portréja (1538—39, Párizs, Louvre). A 30-as évek végétől új­ fajta mozgalmasság és egyféle nyers szen­ vedélyesség jelentkezik művein, amely vo­ nások megfigyelhetők a 40-es években készült, szinte valamennyi festményén. 1545— i római utazása után Michelangelo heroizmusának hatása is érvényre jutott. A korszak fő művei: a veronai dóm oltárképe (1540), az Ecce Homo (1543, Bécs, Kunsthistorisches Museum), a Töviskoronázás (1545, Párizs, Louvre), a Keresztelő Szt. János (1545, Velence, Accademia), a Krisztus Emmausban (1546, Párizs, Louvre), valamint számos mitológiai tárgyú mű, mint pl. a Danae Ámorral (1545—46,Nápoly,Museo di Capodimonte) és a Venus Ámorral (1547, Firenze, Uffizi). Ebben a korszakban alkotta legéret­ tebb, legfontosabb portréit, melyeknek leg­ többje a politikai, egyházi v. szellemi világ hatalmasságait ábrázolja. A 40-es években festett legjellegzetesebb arcképei: III. Pál pápa (1543, Nápoly, Museo di Capodimonte), III. Pál pápa Alessandro és Ottavio Farnesével (1546, uo.), V. Károly a mühlbergi csatában (lovas kép, 1548, Madrid, Prado), V. Károly 5 5 $

TÍZ ülő, egész alakos képe (1548, München, Alte Pinakothek), Izabella császárnő (1548, Madrid, Prado), Pietro Aretino (1545, Firenze Pitti) és Ippolito Riminaldi arcképe (1540 után, Firenze, Pitti). 1550-től haláláig szá­ mítják öregkori periódusát, amely II. Fülöp arcképével (Madrid, Prado) kezdődik. Művé­ szete sajátosan alakított manierisztikus voná­ sokkal gazdagodott, s megváltozott szín­ rendszerében úgyszólván elvész v. egybe­ mosódik a testek anyagszerűsége. A korszak egyházi témájú képei: Szt. Jeromos (Madrid, Prado), Sírbatétel (1559, uo.), Mária a gyer­ mekkel (München, Alte Pinakothek) és a Vendramin család fogadalmi képe (London, National Gallery). Ebben az időben ké­ szült műveit a számos műhelymunka és is­ métlés miatt egyre nehezebb meghatározni. Az utolsó évek legjelentősebb alkotásai közé tartozik a Szt. Sebestyén (Leningrád, Ermitázs), a Bűnbánó Magdolna (uo.) és a ~ halála után Palma Giovane által befejezett Piéta (Velence, Accademia). E korszakának első felében igen fontos helyet foglalnak el a

Tiziano: Pietro A retino (Firenze, Pitti)

Tiziano: Krisztus sírbatétele (Velence, Accademia)

mitológiai tárgyú képek, mint pl. a Venus tükörrel (1550 k., Washington, Mellongyűjtemény), a Danae (1554, Madrid, Prado), a Venus és Adonis (1554, uo.) stb. A kései arcképek közül kiemelkednek: Atri herceg nagyméretű, költői tájba helyezett, vadász­ ruhás képe (Kassel, Staatliche Kunstsamm­ lung), Férfi pálmaággal (1561, Drezda, Ge­ mäldegalerie), Jacopo Strada manierisztikus portréja (1567 —68, Bécs, Kunsthistorisches Museum), leányát, Laviniát zöld ruhában, gyümölcskosárral ábrázoló festménye (Drez­ da, Gemäldegalerie), valamint két Önarcképe (Berlin, Kaiser Friedrich Museum és Mad­ rid, Prado). Utolsó korszakából való a Szépm. Múz. ^-festménye is: Marcantonio Trevisani dogé képmása, amely a művész saját kezű másodpéldánya 1553 —54-ben készített művéről. Festményeiről és kevés fennmaradt rajzáról rengeteg korabeli, ill. későbbi fametszet és rézkarc készült. írod. G. Fogolari: Catalogo della mostra di T. Venezia, 1935; Th. Hetzer: T. Frankfurt, 1948; H. Tietze: T., Paintings and Dra­ wings. London, 1950; G. Delogu: T. Ber­ gamo, 1951; G. A. Dell’Acqua: T. Milano, 1:955; T. Rousseau: T. New York, 1955; D. Cecchi:T. Milano, 1955; U. Christoffel: T. Stuttgart, 1957; H. Takács M .: T. Bp., 1958; F. Valcanover: Tutta la pittura di T. 1—2. köt., Milano, i960. Csorba —Henszlmann Tóba Sojo, tkp. Kakyu (1053—Kyoto, 1140): japán festő. Magas egyházi méltóságot viselt és a Fujiwara-korszak végén a Yamato-e iskola stílusában dolgozott. Neki tulajdonít­ ják a középkori japán festészet egyik remekét, a komikus és szatirikus Kozan-ji állatkép­ sorozatot, amely valószínűleg az akkori japán közélet visszásságainak torz tükörképe lehetett. Tobey, Mark (Centerville, 1890. dec. i i , — ): amerikai festő. Chicagóban akvarellfestést tanult, majd 1911-ben New Yorkba költözött, ahol divatrajzolóként élt. Később több nagy utazást tett a Távol-Keleten. Nagy hatással volt rá a zen-buddhizmus taní­ tása a megismerésről és meditatív-automatikus festői módszere. Kialakította az ún. „fehér írást”, a képteret behálózó mozgó, világos jelekből álló festészetet. Ennckjellegc kallig­ rafikus, az írásos momentumnak nagy szerepe van benne, de tudat alatti erőktől irányított automatizmusa a fasizmussal is rokon. Képei kozmikus, határtalan perspek­ tívákból és ködös, „trans-szerfi” meditációk­ ból kevert víziók, amelyek „a jelenlevőt mint azelőttit tükrözik.” ~ saját szavai szerint alkotásai olyan tudatállapotot rög­ zítenek, amelyben a jelenségek megkülön­

böztetett önállósága megszűnik, és minden Т О В emberi lény és valamennyi létező kozmikus méretű vibrációban azonosul. 1944-től szá­ mos kiállítást rendezett és nagy hatással volt az amerikai Pacific-iskolára, az európai tasizmusra. és az abból kinövő kalligrafikus irányokra. 1958-ban a Velencei Biennale nagydíját nyerte el. — írod. T.-kiállítás katalógusa. Whitney Museum, New York, 1951; C. Roberts: M. T. Paris, 1959. Körner Éva Tobisch Ilona (Bp., 1900. aug. 1. ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványa volt, majd Szentendrén és Szigligeten dolgozott. Figurális kompozícióival és tájképeivel részt vett a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum és a Műcsarnok kiállításain. 1938-ban a Szalmássy Galériában, 1967-ben a Derkovits Teremben nyílt gyűjt, kiállítá­ sa. Korai naturalista stílusát összefogott, konstruktív szemlélet váltotta fel. Tocqué, Louis (Párizs, 1696. nov. 19. Párizs, 1772. febr. 10.): francia festő. Apja, Luc ~ és N. Bertin tanítványa volt, de leg­ jobban J. M. Nattier hatott művészetére. 1756 —58 között Szentpétervárott dolgozott. Korának jeles portréfestője volt, főleg pol­ gári arcképei sikerültek. — írod. A. Doria: L. T. Paris, 1929. Toda, Giuseppe Antonio (1710 —Bécs, 1768. okt. 16.): olasz eredetű éremművész a bé­ csi verdében. Batthyány Károly pénzein M . T obey: Tropicalism (N ew York, W illard Gallery)

TOL kívül több magyar tárgyú

emlékérem is az ő műve (Mária Terézia Rend ala­ pítása, erdélyi pénzügyek újjászervezése, Migazzi). T od aiji: templom és kolostor Narában, a japán buddhizmus virágkorának egyik jelentős építészeti alkotása. 747-ben épült és nagyjából eredeti állapotában maradt fenn. Ebben van a -*■ Shoso-in is. Todeschini, Giacomo Francesco: -> Cipper, Giacomo Francesco T o d i: város Közép-Olaszo.-ban. Műem­ lékei közül a dómot a 12. sz.-ban kezdték építeni. Román —gótikus homlokzata fehér és rózsaszínű márvánnyal díszített, belseje háromhajós. Campaniléje a 13. sz.-ból szár­ mazik. —A San Fortunato háromhajós gótikus csarnoktemplom. Fő építési korszaka 1292től 1328-ig tartott. — A Sta Maria della Consolazione Umbria egyik legszebb rene­ szánsz épülete. 1508-tól építették. Görögkereszt alaprajzú kupolás templom három sokszögű és egy félköríves apszissal. Todorov, Zeno (Vratca, 1877. márc. 20.— Szófia, 1953): bolgár festő, Dimitrov-díjas, a bolgár nép művésze. Szófiában, majd a párizsi École des Beaux-Arts-on tanult L. Bonnat mellett. Kezdetben a neoimpresszionizmus hatott rá, majd főként realista stílusú portrékat és életképeket festett. T odorovic, Stefan (Újvidék, 1832 —Belgrád, 1926. máj. 22.): szerb festő. A bécsi akadé­ mián K. Rahlnál és J. Waldmüllernél, 1853 — 1854-ben a müncheni akadémián tanult. 1857-ben Belgrádban festőiskolát nyitott, 1865—94 között a belgrádi főiskola rajz­ tanára volt. A 19. sz.-i akadémizmus utolsó szerb képviselője. Portrékat, ikonosztázokat, freskókat is festett. Toesca, Pietro (Pietra Ligure, 1877. júl. 12.—1962): olasz művészettörténész, a római egyetem tanára. A középkori olasz művészet kérdéseinek s különösen GioWónak és a trecentónak kiváló kutatója. Főbb művei: Masolino, Bergamo, 1908; La pittura e la miniatura nella Lombardia, Milano, 1912; Storia dell’ arte italiana, 1—3. köt. 1927 —51 (a harmadik kötet az olasz trecento kitűnő monográfiája); La pittura fiorentina del Tre­ cento, Bologna, 1929; Monumenti e studi per la storia della miniatura italiana, Milano, 1929; Giotto, Torino, 1941. Tógán, teljes neve: Unkoku Tógán (1547 — 1618): japán festő, az Unkoku-iskola alapí­ tója. Sesshu stílusában dolgozott, főleg táj­ képeket, madár- és virágképeket alkotott. Életéről kevés adat ismert. Toidze, Iraklij Mojszejevics (1902. márc. 27.— ): szovjet-grúz festő és grafikus, 561 Állami díjas. A tbiliszi akadémián tanult. 3 6 M űvészeti Lexikon IV.

Festményeken kívül (Iljics lámpája) illuszt­ rációkat (Rusztaveli) és plakátokat is készít, tojáshéj-porcelán : -► egg shell tojássor, tojásléc: építészeti párkánydísz, a görög építészetben az ión ->- kyma mintája; két gyöngysoros szegély között kidomboro­ dó, egymással váltakozó toj ásdad és lándzsa­ hegy alakú tagok. A reneszánsz, valamint a klasszicista építészetben és iparművészet­ ben is felhasználták. Tokácsli Lajos (Szentes, 1915. aug. 14.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1936—42 között tanult Rudnay Gyula tanít­ ványaként. Az Alföld hangulatát idéző posztimpresszionista tájképeivel 1941 óta vesz részt kiállításokon. Szentesen él, 1965ben ott nyílt kiállítása, tokonoma: kis fülke a japán házak ünneplő szobájában, amelyben ünnepek v. fogadások alkalmával megfelelő tárgyú -*■ kakemonót, esetleg két v. három összefüggő tárgyú képet szoktak felakasztani. T o le d o : város Spanyolo.-ban. Műemlékei közül az öthajós székesegyház a 13. sz. első harmadától a 15. sz. végéig épült, Európa harmadik legnagyobb gótikus katedrálisa; Ny-i homlokzata különösen gazdag. Üveg­ ablakai a 15 —16. sz.-ban készültek. — A San Juan de los Reyes a 15. sz. második felé­ ben épült kétemeletes kerengővei. — A Tajo folyón átvezető hidak közül a Puente de Alcántara és a Puente de San Martin a 13. sz.ban épült. — A régi városfal és a városka­ puk nagy része megmaradt. — MűgyűjteToledo: A székesegyház

T oledo: A székesegyház Los leones kapuja

ményei közül legjelentősebb a Greco Mú­ zeum. to llra jz : I. a középkortól napjainkig divatos grafikai eljárás; gyakran egy v. két színnel lavírozzák (->- lavírozás). — 2. a sík­ nyomásban olyan vonalas, pontozásos v. színfoltos litografikus ábrázolás, amelynek festékanyaga litográfiái tus. Tolnay Károly; Charles de Tolnay (Bp., 1899. máj. 27.— ): művészettörténész. 1918 óta külföldön él. 1939-től a princetoni (USA) egyetem művészettörténeti tanszéké­ nek tanára volt, jelenleg a firenzei Casa Buonarroti igazgatója. A németalföldi és az olasz reneszánsz művészet egyik legkivá­ lóbb kutatója. Számos értekezése jelent meg amerikai szaklapokban. Könyvei: Die Zeich­ nungen Pieter Brueghels, München, 1925; Ferenczy Noémi, Bp., 1934; P. Bruegel F. P. Tolsztoj: Az 1812. évi népfelkelés (Leningrad, Orosz M úzeum)

Гancien, 1—2. köt., Bruxelles, 1935; La T O L peinture hongroise contemporaine, Bécs, 1937; H. Bosch, Basel, 1937; Le maitre de Flémalle et les Fr'eres van Eyck, Bruxelles, 1939; History and technique of old master Drawings, New York, 1943; Michelangelo, 1—5. köt., Princeton, 1943—60; Werk und Weltbild Michelangelos, Zürich, 1949; H. Bosch, Baden-Baden, 1965. Tolsztoj, Fjodor Petrovics (Szentpétervár, 1783. febr. 21. —Szentpétervár, 1873. ápr. 25.): az orosz klasszicista szobrászat legjelen­ tősebb mestere, festő. Katonai karrierjéről lemondva a haladó nemesi ifjúság soraiba állt és a dekabristák titkos társaságának tagja lett. Korának legjobb orosz éremmű­ vésze, legkiemelkedőbb műveit ebben a műfajban alkotta (A z 1812. évi népfelkelés, 1816), de mint akvarellfestő és rajzoló is a je­ lentős mesterek közé tartozik. A művészeti akadémia tanára és alelnöke volt, az éremmű­ vészettel elméletileg is foglalkozott, tanköny­ veket is írt róla. Ö készítette a leningrádi Izsák-templom bronz ajtajainak reliefjeit, tolták művészet : indián művészet Toma, Gioacchino (Galatina, 1836. jan. 24. — Nápoly, 1891. jan. 12.): olasz festő. Erős koloritú nápolyi életképei révén vált híressé. Tomaszewski, Henryk (Varsó, 1914. jún. 10.— ): lengyel grafikus, Állami díjas. A varsói akadémián tanult. Több hetilap részére dolgozott, számos filmplakátjával a lengyel grafikusok legjobbjai közé számít. 1952-től a varsói akadémia tanára. Illusztrá­ ciókat, színpadi díszletterveket is készít. — írod. B. Kwiatkowska: H. T.Warszawa, 1958. Tombor Ilona, Rozványiné (Léva, 1908. jún. 29.— ): művészettörténész, az Or­ szágos Műemléki Felügyelőség könyvtárosa. Festett asztalosmunkákról, Koszta Józsefről és a magyar gótikus építészeti ornamentikáról írt tanulmányokat. Könyvei: Kalotaszegi templomok festett asztalosmunkái, Bp., 1947; Zsátnbék, Bp., 1955; Régi festett asztalosmun­ kák a X V —XIX. században, Bp., 1967. (Ide­ gen nyelveken is.) E lexikon munkatársa. Tómé, Narciso (1715—38 között műkö­ dött) : spanyol építész, szobrász és festő, a Churriguera-stílus képviselője, a spanyol barokk egyik vezető mestere. Valladolid egyetemének homlokzatát építette és szob­ rokkal díszítette. Apjával, Antonio ^ v a l ter­ vezte, majd kivitelezte a toledói dóm híres Transparente-oltárit, mely a barokk fantázia szabadon szárnyaló kifejezése, nemes színes márványokból, festéssel, architektonikus ke­ retben. 1738-ban a leóni főoltárt tervezte. Testvérei, Andrés és Diego ~ (? —1732) a valladolidi egyetem és a toledói Transparenteoltár munkálatainál segítőtársai voltak. 562

TON

A phrodité (?) róm ai márványszobra Tom isból (C onstanta, múzeum)

Tom is, Tomi: ókori város a mai Constanta helyén, a Fekete-tenger partján. Görögök alapították az i. e. 7. sz.-ban, de csak az i. e. 3. sz.-tól vált jelentősebbé; virágkora a római uralom ideje, az i. sz. 2 —3. sz., amiről e korbeli gazdag szoborleletei tanúskodnak. Késő római erődített városfalának feltárása most folyik. T om lin, Bradley (Syracuse, New York, 1899. aug. 19.—New York, 1953): amerikai festő. A syracuse-i egyetemen tanult. 1921től több éven át Európában utazott. 1924től rendezte önálló kiállításait. 1932-től 1941ig egy New York-i kollégium tanára volt. Alkotása első időszakában kubista, majd a II. világháború befejezése után absztrakt stílusban dolgozott. Spontán, kalligrafikus művei M. Tobey hatását mutatják. Tom m aso da Modena (Modena, 1325 — 1379 előtt): olasz festő. Modenában, Trevisóban, Trentóban, Mantovában működött. Polgárias világú, csaknem novellisztikus szellemű stílusát a bolognai miniatúraművészet és romagnai hatások érlelték. Alakjait élesen jellemző freskói közül a legtöbb Tre563 visóban készült (köztük a domonkos szen­ 6*

tek, pápák, püspökök sorozata, 1352, káp­ talanház; Szt. Orsolya legendája a Museo Civicóban). Karlstejni triptychonja alapján valószínűnek tartották prágai működését is, mely azonban nem bizonyítható, de -+■ Teoderik mester művem az ő hatását vélik felismerni. Gerevich Tibor az ő munkájának tartotta a nagyváradi freskótöredéket. Tom szkij, Nyikolaj Vasziljevics (1900 — ): szovjet szobrász. Tanulmányait V. V. Lisevnél folytatta. Első jelentős sikere az 1935-ben meghirdetett Kirov-emlékmű pályá­ zatának megnyerése volt. (A szobrot 1938ban Leningrádban állították fel.) A II. világháború után portrék és emlékművek hosszú sorát készítette (Csernyahovszkij tá­ bornok emlékműve, 1950). Az 50-es évek elején az orosz irodalom és tudomány ki­ magasló alakjainak állított emléket (Gogol, 1952; Lomonoszov, 1953). Toncz Tibor (Bp., 1905. szept. 26.— ): grafikus, Munkácsy-díjas. Kolozsvárott ta­ nult festeni, a bp.-i Iparrajziskolában rajzolni. Könyvillusztrálással, könyvburkoló-tervezéssel, riportrajzok készítésével, karikatúrával és reklámgrafikával foglalkozik. Színházi díszleteket is tervezett. Hat hét Kínában c. könyvében (Bp., 1956) több mint kétszáz riportrajzban és akvarellben számolt be kínai útjáról. A Ludas Matyi c. szatirikus hetilap munkatársa. tondó : kör alakú, függeszthető festmény v. dombormű olasz elnevezése. Leggyakoribb a 15 —16. sz.-ban. Leghíresebb -~k: Raffaello: Madonna della Sedia, Michelangelo: Szt. Család, Botticelli Magnificat Madonna c. kompozíciója, Andrea della Robbia majolika­ reliefjei stb. T onitza, Nicolae (Birlad, 1886. ápr. 13.— 1940): román festő, a 20. sz. egyik legjelenN . Tonitza: Leánykafej

tősebb román művésze. Előbb otthon, majd Münchenben H. Habermann-nál tanult s tanulmányúton járt Itáliában és Párizsban. 1933-tól a ia§i-i akadémia tanára, majd rek­ tora volt. Tájképeket, figurális kompozíció­ kat, arcképeket és csendéleteket festett. Művé­ szetelmélettel is foglalkozott. Munkái java részét román közgyűjteményekben őrzik. 1964-ben gyűjt, emlékkiállítást rendeztek alkotásaiból. — írod. R. Sorban: N. T. Bucure$ti, 1965; C. Baba: T. Bucuresti, 1965. tó n u s : a festményen uralkodó szín- v. fényhatás (pl. sötét, világos, mély, levegős ~)Toorenvliet, Jacob (Leiden, 1635 k. — Leiden, 1719): holland festő. Leidenben dolgozott, járt Rómában, 1676 k. Bécsben. Életképeket, portrékat és rézkarcokat ké­ szített. A z orvos látogatása c. képét a Szépm. Máz.-ban őrzik. Toorop, Jan (Poerworedjo, 1858. dec. 20.—Hága, 1928. márc. 3.): holland festő. Amsterdamban és Brüsszelben végezte tanul­ mányait. Kezdetben J. Bastien-Lepage hatott rá, 1890 után M. Maeterlinckkel és E. Verhaerennel kötött barátsága a szimbolizmushoz vezette. Tanulmányozta a preraffaelitákat is. Költői és vallásos érzelmeket kifejező, szecessziós stílusú képeket festett az amsterdami tőzsde falára és több r. k. templomba. — írod. M. Janssen: J. T. 1920. Toperczer Lajos (1840 —67 között műkö­ dött) : ötvösmester Késmárkon. Filigránművű cukorfogóját a Nemz. Múz.-ban, evőeszköT oprah-kale: U rartui bronz tróndísz, i. e. 7. sz. (London, British Museum)

zeit és egy cukorfogóját magántulajdonban őrzik. Topler, Toppler János (18. sz. második fele): erdélyi építész. 1793 —94-ben a maros­ vásárhelyi gör. kát. templomot építette, 1791 —1803 között a gernyeszegi kastély átalakításán dolgozott. topográfia, műemlék-topográfia: bizonyos területek építészeti, szobrászati, festészeti, iparművészeti emlékeit lehetőleg hiány­ talanul, leltárszerűen leíró, műszaki felméré­ sekkel, fényképekkel rögzítő, a vonatkozó történeti, ill. okleveles anyagot feltáró, bibliográfiával ellátott, földrajzi egységen­ ként tagolt, gyűjteményes művészettörténeti forráskiadvány. Toprah-kale : romváros a Van-tó vidékén, az ókori -v urartui művészet egyik legjelentő­ sebb emléke. A vár és palota maradványai között számos kő és fém műtárgy került elő. A trónust a mezopotámiai szárnyas, emberfejű bika mintaképeihez viszonyítva esetlen, merev utánzatai díszítették. A tró­ nushoz tartozik egy díszes bronz talapzaton maga alá hajtott lábbal ülő szárnyas sárkány is. Bikaháton álló isten bronz torzója, háromlábú gyertyatartó, kiterjesztett szárnyú emberfejű madár, bikafejek, edények, több agyagtárgy alkotják a leletanyag művé­ szileg értékes részét. Az urartui pecséthen­ gerek legtöbbjét itt találták, ezeken szívesen ábrázoltak lovakat, szekereket; témáikat egyébként kultikus jelenetekből és szimbó­ lumokból merítették. Komoróczy Géza Torbido, Francesco; il Moro (Velence, 1482 k. —Verona, 1562): olasz festő. Liberale da Verona és talán Giorgione tanítványa volt, Velencében és főként Veronában dolgozott. Tiziano és Giulio Romano is hatott rá. Ki­ tűnő portrék (Milánó: Brera, Verona: Castelvecchio), Veronában oltárképek és freskók (Dóm, Sant’ Eufemia, San Fermo) ismeretesek munkásságából. Torcello : város és sziget Olaszo.-ban, Velence mellett. Műemlékei közül a Sta Maria Assunta dóm háromhajós, oszlopos bazilika. 641-ben alapították, 864-ben, majd 1008-ban építették újjá. A velencei bizánci stílus kiemelkedő alkotása; belsejét bizánci mozaikok díszítik. Campaniléje a 9. sz.-ból származik. — A Sta Fosca 1000 k. épült gö­ rögkereszt alaprajzú templom, peristylium veszi körül. Torda, Turda: város Erdélyben, Romániá­ ban. Műemlékei közül az ótordai ref. temp­ lom gótikus stílusban épült a 14. sz.-ban. Csúcsíves, bélletes Ny-i főkapuja 14. sz.-i állapotában maradt meg. Szentélyét a 16. sz.-ban, a templomerőd építésekor lebon­ tották, belsejét később barokk stílusban át- 5 6 4

TOR

T orda: Az ótordai ref. tem plom N y -i kapuja

építették. — Az újtordai erődített ref. templom eredetileg gótikus stílusban épült, később ba­ rokk stílusban átalakították. A sekrestye és a szentély gótikus hálóboltozata megmaradt. — Afejedelmi palota (jelenleg múzeum) a 15 —18. sz.-i magyar kastélyépítkezésekből őriz részle­ teket. toreutika: a fémek megmunkálásának mű­ vészete trébelés, vésés és cizellálás útján. Tori Bushi (7. sz. első fele): kínai származású japán szobrász, a Suiko-korszak legkimagas­ lóbb művésze. Neki tulajdonítják a narai Horyuji-templom híres hármas szoborcsoportozatát (Shakyamuni és két boddhiszatva), amely 623-ban készült. T orino : város ENy-Olaszo.-ban. Műemlé­ kei közül a San Giovanni Battista dóm a város egyetlen reneszánsz épülete. Alapkőletétele 1491-ben volt, 1498-ig épült, háromhajós, négyezete felett nyolcszögletes kupola emel­ kedik. 1470 k. elkezdett campaniléjét 1720 után F. Juvara tervei szerint építették fel. — A Cappella della Sta Sindone (Cappella del San Sudario) G. Guarini (1668) merész alko­ tása, ugyancsak az ő műve a San Lorenzotemplom (1666) alaprajzban és felépítésben Borrominit továbbfejlesztő megoldása. — A Palazzo Reálét 1665-től Amadco di Castellamonte tervei szerint építették. 1865-ig Szardínia királyainak palotája volt. — A Palazzo Madama különböző stíluskorszakok­ ból származó épületegyüttes. Ny-i szárnyát F. Juvara építette (1718—20) barokk stílus­ ban. — A városon kívüli Superga templom (F. 565 Juva ra alkotása, 1711 —31) monumentális ün­

nepélyességével az emléktemplomok legéret­ tebb példája. — Műgyűjteményei: A Museo Civico di Arte Antica a Palazzo Madama épüle­ tében képtárral és gazdag iparművészeti anyag­ gal rendelkezik. — Az Accademia Albertina di Belle Arti főleg 15 —17. sz.-i olasz mesterek munkáit őrzi. — A Museo d’Antichith etruszk, római, egyiptomi gyűjtemény, tornác, ambitus: 1. a lakóházak udvari hom­ lokzatán a földszinten, olykor az emeleteken is körülfutó oszlopos (pilléres) árkádos folyo­ só. — 2 . a klasszicista udvarházak (kastélyok) о szlopo, oromzatos nyitott bejárati előcsar­ noka. s T ornai Gyula (Görgő, 1861. ápr. 12.—Bp., 1928. nov. 24.): festő. Tanulmányait Becs­ ben, Münchenben, Bp.-en végezte. Eleinte életképeket festett, később afrikai és ázsiai útjai után keleti témájú festményeket állított ki gazdag csendéleti részletezéssel, a müncheni iskola anyagszerű, tárgyias előadásmódjában. Számos kiállítása volt Bp.-en és külföldön. 1929-ben a bp.-i Árverési Csarnok hagyatéki kiállítást rendezett műveiből. Több képét őrzi a Nemz. Gál. T ornai István; Steffen Tamer (15. sz. vége): fafaragómester. Három szárnyasoltárt készí­ tett a bártfai Szt. Egyed-templomba: 1489ben a Máger-kápolna Mária-oltárát (a szár­ nyak belső reliefjeit valószínűleg segédei faragták), neki tulajdonítják a Szt. Erzsébetoltár szobrászati munkáját, és végül ő faragta azt az elpusztult szárnyasoltárt, amelynek két alakja (Szt. György és Szt. Anna) a mai Apollónia-oltár szekrényében áll. Munkáin a kassai dóm főoltára mesterének hatása érezhető. Torino: A Palazzo M adama lépcsőháza

Tornielli, Philippo da Novara (1534 —52 között működött): olasz várépítő. 1544 k. Mo.-on járva megerősítette Esztergomot. Komáromban is dolgozott, majd Székesfehér­ várra ment. T o r n y a i János (Hódmezővásárhely, 1869. jan. 18.—Bp., 1936. szept. 20.): festő, az alföldi parasztság életének és környezetének tolmácsolója. 1886 —89 között a Mintarajziskolában Székely Bertalan, Lotz Károly és Greguss János növendéke volt. 1894—96-ban szülővárosától kapott ösztöndíjjal Párizsban folytatta tanulmányait, ahol Munkácsy hatott rá a legjobban. 1896—97-ben Német- és Olaszo.-ban járt, majd hazatérve Hódmező­ vásárhelyen telepedett le. 1894-től rendszere­ sen szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Első képe, amelyre felfigyeltek, a Juss, a magyar falu drámája, az örökségen, az alig valamin osztozkodó szegény parasztcsalád ádáz mara­ kodása. Több mint három évtizeden át fog­ lalkoztatta ez a téma, s az első megfogalmazás (1901) nyugodtabb elbeszélő hangjától jutott el az utolsó nagy kompozíció (1930-as évek) expresszív szaggatottságú, szenvedélyes fe­ szültségéhez. A többi életképén is eleinte lírai, később drámai előadásban a magyar paraszti életet ábrázolta (Népoktatás a tanyán, Szitáló lány, Menyecske a műteremben, 1904; Édesanyám a szobájában, 1905; Csizmahúzás,

1906; Hurkatöltés, 1906; A betyár szerelme, T O R 1907). Kuruc tárgyú történelmi képei: Rákóczi Rodostóban (1904), Nagy Bercsényi Miklós (1908) a századforduló szokványos történelmi képei sorából monumentális egy­ szerűségükkel, erőteljes megfogalmazásukkal, gazdag festőiségükkel emelkednek ki. 1910 k. festette legjellegzetesebb alföldi tájképeit: Gémeskút, Nagyborulás, Mártélyi nagy fa, Bús magyar sors. E képein a sík vidék végtelenségét V . a rengő búzatáblát sommázva, néhány ecsetvonással érzékeltette. 1908-ban gyűjt, kiállítást rendezett Hódmezővásárhelyen, tár­ latát az Alföld D-i részén is bemutatta. Élénk tevékenységet fejtett ki Vásárhely fejlesztésé­ ben, barátaival: Endre Bélával, Rudnay Gyu­ lával, Pásztor Jánossal megalapította a vásár­ helyi majolika- és agyagipartelepet, a néprajzkutató Kiss Lajossal gyűjtötte a népművészet kallódó emlékeit és ezekkel a múzeum alapját rakta le. 1911-ben volt az első bp.-i kiállítása a Művészházban, 1917-ben az Ernst Múzeum­ ban, 1918-ban a Képírók és Kőfaragók Egyesületének helyiségeiben, 1923-ban az Alkotás Művészházban. 1919-ben Bp.-re költözött, és halála előtt néhány nyarat a szentendrei telepen töltött. Több díjat nyert, többek között 1934-ben a Szinyei Társaság nagydíját. Ugyanebben az évben szülővárosa 50 éves festői jubileumát ünnepelte: ~

Tornyai János: Juss (Bp., N em z. Gál.)

566

TOR

T ornyai János: Egyedül (Bp., magántulajdon)

Társaságot alapítottak, a betegeskedő mestert hazahívták és műveiből nagyszabású kiállí­ tást rendeztek. Festményei nagy részét a hódmezővásárhelyi múzeumra hagyta, me­ lyet 1951-ben Tornyai János Múzeumnak neveztek el. 50 festménye és két rajza a Nemz. Gal.-ban van. Emlékkiállítását 1961ben a Nemz. Gal.-ban rendezték. — írod. Bodnár E .: T. T. Bp., 1956; T. J. művészete Bp., é. n. Bodnár Éva Tornyosi Tamás (1670 k. —Kassa, 1732): építész. 1707 —32 között a kassai kőművescéh mestere volt. 1708-tól 1718-ig Eperjesen épí­ tette a ferencesek templomát és rendházát, Kassán 1714 —15-ben a Rozália-kápolnát, 1730 k. a szegényház kápolnáját, 1731-ben átépítette az Orsolya-templomot. 1723-ban Olasz László gecsei, 1731-ben Barkóczy László kázsméri, 1733-ban Patay Sámuel báji kúriáján dolgozott. 1720-ban a kassai Máriaemlékművet tervezte. Toroczkai W igand Ede: -- huszártorony, ->-fiatorony). Az Itálián kívüli román, gótikus és barokk művészetben a fontos alkotó­ eleme a templom homlokzatának. A világi építészetben a ~ várak és városok védőberen­ dezésének nélkülözhetetlen része volt (->- ka­ putorony, lakótorony, -*■ beffroi). Díszítő célúak a városházák reneszánsz és későbbi óratornyai. Az épületek síkjából kiugró lépcsőtornyok a reneszánsz kastélyépítészet sajátos alkotásai (pl. Blois, Chambord). Legújabb fajtája a hegytetőkön, magasla­ tokon emelt egyszerű v. művészi kivitelű kilátó^.

toronysír : az ókori síremléktípusok egyik formája. A keleti népek körében alakult ki (i. e. 6 —5. sz.), de elterjedése a római világ­ uralom idejére esik. T o r r e , Giulio della (1480 к, —1540 к.): veronai jogász, amatőr éremművész. 28 jel­ zett érme ismeretes (családtagok, veronai tudósok és polgárok). Torregiani, Alfonso (Budrio, 1682. nov. 17.—Bologna, 1764. ápr. 29.): olasz építész. Számos templomot, palotát, villát tervezett, fejezett be, alakított át Bolognában, Panná­ ban, Modenában, Faenzában, Mantovában, Riminiben stb. Monumentális térhatás, a tömegek nagyszabású ritmusa, a díszítés erős plasztikája jellemzi műveit. Torrigiani, Pietro (Firenze, 1472. nov. 24. —Sevilla, 1528): olasz szobrász. Firenzé­ ben tanult, de fiatal korában a városból mene­ külni volt kénytelen, mert heves vitában bezúzta Michelangelo orrát. Sokáig katonásko­ dott, közben Bolognában, Sienában, Rómá­ ban dolgozott, majd Németalföldön át Lon­ donba ment. A Westminster-apátságban elké­ szítette Richmondi Margit, majd VII. Henrik és felesége, Yorki Erzsébet fekete szarkofágos, aranyozott pilaszterekkel és vonzó kis reliefek­ kel ékes, nagyszerű síremlékét (1512 —18). 1522 k. Spanyolo.-ba költözött, ahol jelentős hatást gyakorolt a korabeli szobrászat fejlő­ désére. Madonna és Szt. Jeromos c. festett agyagszohra a sevillai múzeumban van. Ybl Ervin P. Torrigiani: John Fischer, Rochester püspöke. Részlet (N ew Y ork, M etropolitan Museum)

Jacopo (13. sz. vége): olasz festő, a T O R mozaikművészet virágzásának egyik utolsó nagy képviselője. Ismert műve a római Sta Maria Maggiore szentélymozaikja (1295), míg a San Giovanni in Lateranóban 1291-ben Jacopo Camerinóval készített mozaikját ké­ sőbb teljesen átdolgozták. Különösen színei­ ben kiváló, ókeresztény elemeket vegyítő stílusára Cimabue hathatott. Stíluskritikai alapon neki tulajdonítják az assisi felsőtemp­ lom egyes freskóit és Rómában a San Gio­ vanni in Laterano homlokzatán a Megváltót ábrázoló mozaikot. Torroja, Eduardo (Madrid, 1899 —1961): spanyol építész, a modem héj szerkezetes vasbeton építészet egyik jelentős mestere. Munkáit fantáziagazdagság, a technikai lehe­ tőségekből adódó szabad formajáték jellemzi. A vásárcsarnok Algecirasban (1933), a mad­ ridi lóversenypálya (1935), víztornyok (Mad­ rid, 1936; Marokkó, 1956), hidak (Martin Gil, 1940), templomok (Xerrallo, 1952) tar­ toznak főbb művei közé. Több elméleti mun­ kája jelent meg: The Structures of E. T., New York, 1958; Logik der Form, München, 1961. t o r u s : párna, tekercs, x. az oszloplábazatok félkör keresztmetszetű, vízszintes vájatokkal, levél- V. fonadékornamentikával díszített gyűrűs tagozata. — 2 . a girlandok összecsa­ vart virág- és gyümölcsfüzérei. Tory, Geoffroy (Bourges, 1480 k. —Párizs, 1533): francia könyvkiadó, nyomdász, fa­ metsző, tipográfus. Kötések számára nyomó­ dúc-lapokat tervezett. Itáliában tanult, 1505ben Párizsban telepedett le, majd 1516—22 között ismét Itáliában élt. 1531-től párizsi udvari nyomdász volt. Az ő nyomdászjelével (festéktörő edény és pörgőfúró) ellátott ^-kötéseknek csupán préslemezét tervezte ő maga. Dolgozott J. Crolier számára is. t o r z ó : sérült szobor, melynek feje v. vég­ tagjai hiányoznak. Az újabb kori szobrászat­ ban a ■ —nak önálló kompozíció jellege is van (pl. Maillol és Ferenczy Béni ~ i). Tosa-iskola: a legjelentősebb japán festő­ iskola, amely a 13. sz.-tól kezdve századokon át virágzott és a nemzeti festészet képviselője volt napjainkig (-► Yamato-e). A ~ nevet Tsumetaka festőről, Tosa tartomány kor­ mányzójáról nyerte, bár nem ő volt ennek a festői irányzatnak a közvetlen alapítója. Jellegzetessége, hogy eltávolodott a kínai hierarchikus festészet vonalától és egy új, a japán természetnek megfelelőbb stílust ala­ kított ki. Japán tájak, japán emberek szerepel­ nek témái között, s reálisabb megfigyelésre való törekvés jellemzi az új irányzatot. A Tosa-mcsterek kezdettől a mozgás megörökí­ tésére törekedtek. — Az iskolának számos kiemelkedő tagja volt. Major Gyula 56b T o rriti,

TÓ T

Toshiro; teljes neve: Kató Shirozaemon Kagemasa (13. sz. első fele): a művészi japán kerámia megteremtője. Dogen zen-szerzetes­ sel 1223-ban Kínába utazott és ott tanulmá­ nyozta a kerámiaművességet. 1228-ban tért haza és * Sétában műhelyt nyitott; itt a zen-szerzetesek által propagált teaszertartá­ sok edényeit készítette elsősorban. Műhelyé­ nek készítményei ,,ko-seto” néven ismerete­ sek; anyaguk keménycserép, formájuk kissé szabálytalan (bár korongon készültek), vastag fekete v. sötétbarnás, kétszer csorgatott máz­ zal bevontak. Tosi, Arturo (Busto Arsizio, 1871. júl. 25.— Milánó, 1956. jan.): olasz festő, az itáliai posztimpresszionizmus legjelentősebb kép­ viselője. Fő művei tájképek. Képviselve van a bp.-i Szépm. Múz.-ban is. toszkán oszloprend : a dór oszloprend itáliai változata. ~ r ő l elsősorban az etruszk temp­ lomépítészettel kapcsolatban beszélhetünk (->- etruszk művészet). A ~ jellegzetes oszlop­ formája (az oszlop talapzaton áll, törzse sima, barázdálatlan, fejezetének echinusa és ->- abaCUS3. egyaránt kör alakú) az i. e. 6. sz.-ban jelent meg Etruriában és Dél-Itáliában. A ~ hatott a dór oszloprend római változatának kialakulására. (-►oszloprendek) Tot, Amerigo; Tóth Imre (Fehérvárcsurgó, 1909. szept. 27.— ): magyar származású, Rómában élő szobrász. A bp.-i Iparművé­ szeti Iskolán, majd 1929-től a dessauiBauhausban többek között Moholy-Nagy Lászlónál és P. Klee-nél, Párizsban A. Maillolnil tanult. Németo.-ba visszatérve 1933-ban O. Dix köréhez kapcsolódott. Forradalmi magatar­ tása miatt letartóztatták. A koncentrációs tá­ borból Olaszo.-ba menekült. 1937-től kezdve szerepel az olasz művészeti életben; R .Guttuso köréhez tartozott. 1949-ben megnyerte a ró­ mai Termini pályaudvar homlokzati reliefjére kiírt pályzatot. Művészete sokrétű; természet­ elvű és non-figuratív művei egyaránt monu­ mentális ihletésűek. Különösen dekoratív jel­ legű, de robusztus faktúrájú reliefjei ismertek (római Sportpalota és Autóklub stb.). Totentanz : haláltánc Tótfalusi Kis Miklós; Misztótfalusi Kis (Alsómisztótfalu, 1650—Kolozsvár, 1702. márc. 20.): betűmetsző, betűöntő, nyomdász, író, korának kiemelkedő könyvművésze. 1683-tól Amsterdamban betűmetszést és nyomdászatot tanult. Kiadványai (Biblia, 1685; Újtestamentum, 1687) szépen metszett betűikkel nagy hírnevet szereztek számára. 1690-ben visszatért Kolozsvárra, 1693-tól az ottani ref. kollégium nyomdájának vezetője volt, melynek betűit újrametszette és öntötte. Elkészítette az örmény és a grúz ábécé betűit 5 6 9 is. Az egyházi körökkel való állandó össze­

ütközései miatt életműve nem teljesedhetett ki. — írod. Dézsi L .: M. K. M. (1650 —1702). Bp., 1898; Dézsi L .: Magyar író és könyv­ nyomtató a XVII. században. 1899. T ó t h : debreceni könyvkötőcsalád a 18 —19. sz.-ban. Tagjai közül iá. ~ Mihály (1770-től kb. 1802-ig működött) és ifj. ~ Mihály (1802 —37 között működött) mesterremekét a debreceni kollégium könyvtárában őrzik. T ó t h Ágost (Marcali, 1812 —Graz, 1889): műkedvelő festő. Honvédtiszt volt a szabad­ ságharcban, a világosi fegyverletétel után mint honvéd ezredest várfogságra ítélték. Az olmützi börtönben 48-as fogolytársainak nagy részét kis arcképeken örökítette meg. Özvegye a 84 kis arcképet 1890-ben a Történelmi Képcsarnoknak ajándékozta. T ó t h András (Pusztasimánd, 1858. szept. 8, —Debrecen, 1929. márc. 14.): szobrász, ~ Árpád költő apja. Bp.-en tanult. 1902-ben Debrecen számára Szabadság-szobrot min­ tázott (1910-ben lebontották). ~ műve volt a Selmecbányái (1919-beneltávolított) Honvéd­ emlék, a nagyszalontai, a nagykőrösi és Ame­ rikában a clevelandi Kossuth-szobor, Kismar­ ján a Bocskai-szobor. Néhány kisebb művét a debreceni Déri Múzeum őrzi. Tóth András: Csikós Tóth András Tóth B. László (Dad, 1906. aug. 14.— ): festő. Csók István és Szőnyi István tanítványa volt. Főleg tájképeket, napsütötte utcarészle­ teket, figurális kompozíciókat festett finom ezüstös tónusban, posztimpresszionista stílus­ ban. 1942-ben gyűjt, kiállítása nyílt a Műbarát­ ban. 1950-ben, 1954-ben a Fényes Adolf Teremben, 1956-ban a Derkovits Teremben, 1963-ban és 1966-ban a Csók Galériában rendeztek kiállítást műveiből. Több képét őrzi a Nemz. Gál. és a debreceni Déri Múzeum. Tóth Edit, Murányiné (Bp., 1932. márc. 2.— Delhi, 1965. júl. 13.): orientalista, muzeoló­ gus, a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum munkatársa volt. Az indiai és tibeti művészet és irodalom kérdéseivel foglalko­ zott, e tárgykörből több tanulmányt publi­ kált. Műve: Nepál művészete a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumban (1963). E lexikon munkatársa. Tóth Ervin (Királyháza, 1910. szept. 28.— ): művészettörténeti író, tanár. A grafika történetével foglalkozik, e tárgykörből több tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Könyvei: Fametszet a XX. században, 1939; A grafikai művészetek kis könyve, 1941; Japán fametszet, 1943 ; Európai grafika, 1943; Graphik in Europa, 1944; Mata János fametszetei, 1962; Gdborjáni Szabó Kál­ mán grafikái, 1963; Holló László, 1966. Tóth Gyula (Szatmárnémeti, 1891. márc. 20. — ): festő. Nagybányán Réti István­

nál, majd Münchenben tanult. Hosszabb ideig élt Párizsban. Stílusa az akadémizmustól az impresszionizmusig fejlődött. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. 1925-ben az Ernst Múzeumban nyílt gyűjt, kiállítása. Szülő­ városában él, s részt vesz erdélyi kiállításokon. Tóth Gyula (Debrecen, 1893. szept. 28.— ): éremművész és szobrász. Az Iparművé­ szeti Iskolában többek között Stróbl Alajosnál tanult, majd külföldi tanulmányútra ment. A Fővárosi Iparrajziskolában tanított. Sze­ cessziós stílusú alkotásait 1924-ben az Iparművészeti Múzeum éremkiállításán mutatta be. Számos hazai és külföldi kiállításon szere­ pelt, több díjat nyert. Tóth Imre (Diósgyőr, 1929. dec. 3.— ): festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán 1953-ban Bencze László és Bán Béla növendé­ keként végzett. 1953 óta szerepel kiállításo­ kon, a miskolci művésztelepen dolgozik. Konstruktív szellemű grafikái ismertek. Tóth István: ->- Tóvári Tóth István Tóth István (Sopron, 1825. máj. 21. —Sop­ ron, 1892. márc. 7.): festő. Bécsi akadémiai tanulmányai után 1847-ben Sopronban tele­ pedett le. Arcképein a város számos ismert alakját örökítette meg (Bartók Sándor városi tanácsnok képmása, Sopron, Liszt Ferenc Múzeum). 1953-ban a soproni múzeum em­ lékkiállítást rendezett műveiből. Tóth István (Szombathely, 1861. nov. 9.— Bp., 1934. dec. 12.): szobrász. A bécsi aka­ démián tanult, majd Bp.-en telepedett le. Több díjat nyert. A fővárosban felállított főbb művei: Kossuth (XII.,Mátyás király út), Hunyadi János (L, Hunyadi út), József nádor (Üllői út 76. sz.), Nepomuki Szí. János (Keleti Károly u.) szobra, az Országház, a Nemzeti Bank, a Mezőgazdasági Múzeum épületét dí­ szítő szobrok. Vidéki alkotásai: Szentesen Kossuth, a szombathelyi székesegyházban Szt. Márton szobra, szobrok a szegedi Fogadalmi templomban és a nagyváradi székesegyház fő­ oltárán. Több művét őrzik a Nemz. Gal.-ban. Tóth János (Zalaegerszeg, 1899. dec. 12.— ): építész, festő, grafikus és szakíró; kandi­ dátus. Több középületet, emlékművet épített Szombathelyen. Tervei szerint rendezték Győr nagy részét, s Pécs városrendezésével is fog­ lalkozott. Mint festőnek Egry József volt mestere. Művészetét a Balaton és a magyar népi építőművészet inspirálta. Az utóbbi emlékeit dolgozta fel több könyvében. Szá­ mos városesztétikai, városrendezési cikke ielent meg. Tóth Jenő (Csetnek, 1882. okt. 26.—Bp., 1923. márc. 28.): festő. Bp.-en végzett tanul­ mányai után Indiába ment, ahol számos képet festett. Később a festést abbahagyva, filológiai tanulmányokkal foglalkozott.

Tóth Kálmán (Bp., 1899. máj. 28.— ): TÓT építész, szakíró. Tervei szerint épült többek között a tihanyi népművészeti ház, a balatonarácsi kormányzati üdülő, a gyilkostói üdülő­ szálló, több kultúrház, iskola (Veszprém, Ceg­ léd), nyaraló, vitorlásklubház (Siófok, Balatonföldvár) és számos falusi ház az ország külön­ böző vidékein. Népi építészettel foglalkozó művei jelentek meg. Városrendezéssel és tervezéssel is foglalkozott. Tóth László (Pest, 1869. júl. 15.—Frank­ furt am Main, 1895. máj. 27.): festő. A Minta­ raj ziskolában, majd Münchenben tanult. 1888ban állított ki először a Műcsarnokban. Néhány évig Firenzében és Rómában dolgo­ zott, ahol elmélyült természettanulmányok alapján friss toszkánai tájképeket, akvarelleket festett. 1893-ban a Műcsarnokban kiállított Szépség, pénz, szellem (Nemz. Gál.) c. nagy­ méretű triptychonját Rökk Szilárd-jutalom­ mal tüntették ki. Tóth László (Nyíregyháza, 1926. aug. 10.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi Istvánnál és Hincz Gyulánál tanult. 1957 óta kiállító művész. Önálló kiállítása 1963- ban volt a Mednyánszky Teremben. Táblaképein a népművészeti elemek dekorativitását modern formatörekvésekkel ötvözi. Tóth Menyhért (Szeged-Mórahalom, 1904. jan. 2.— ): festő. A Képzőművészeti Fő­ iskolán 1930—35 között végzett mint Vaszary János tanítványa. 1940-ben a Műbarátban, 1964- ben Hódmezővásárhelyen volt önálló kiállítása. Rendszeresen szerepel a vásárhelyi tárlatokon. Egyéni hangú, látomásos festé­ szete a szürrealizmussal rokon. Tóth Sándor; A. Tóth (Rimaszombat, 1904 — ): festő, rajztanár. A Képzőművészeti Fő­ iskolán tanult. 1926-ban szerepelt először a Műcsarnokban. Mint pápai rajztanár je­ lentős művészeti nevelőmunkát fejtett ki. 1963-ban Veszprémben nyílt kiállítás város­ képeiből és akvarelljeiből. Tóth Sándor (Miskolc 1933. márc. 19.— ): szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán 1959ben Kisfaludi Strobl Zsigmond növendékeként végzett. 1959 óta kiállító művész. Érmeket, kisplasztikákat, rézdomborításokat készít. Szegeden két domborítása került köztéri fel­ állításra. Szegeden él. Tóth Zoltán (Bp., 1888. dec. 9. —1958. jún. 12.): történész, a Nemz. Múz. fegyvertárának volt vezetője. Hadtörténettel és középkori fegyverekkel foglalkozott. Számos cikke jelent meg szaklapokban. Könyve: Attila’s Schwert, Bp., 1930. Tóthfalusi Doleviczényi László (Bp., 1916. márc. 4. — ): ötvös. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolán 1935 —39 között végezte Csajka István növendékeként. 1947 —56 kö- 57 °

TO U

Toulouse: A St Sernin

zott a Nemz. Máz. restaurátora volt. 1938 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon különböző technikákkal készített használati és dísztárgyaival. A budai vár egyik dísz­ udvarába kovácsoltvas kaput tervezett (1966). Totsugen, teljes neve: Tanaka Totsugen (1768 —1823): japán festő. Kyotóban műkö­ dött; iskolája, a „Fukko Yamato-e” közismert volt. 1790-ben a császári palota falait festette. Az ősi, tiszta japán motívumok, viseletek fel­ elevenítésére alapos régészeti és festészettör­ téneti tanulmányokat folytatott. Toulouse : város D-Franciao.-ban. Műemlé­ kei közül a St Sernin D-Franciao. legnagyobb és legszebb román temploma. Első, 4. sz.-i templomában volt eltemetve Szt. Sémin, első püspöke és Languedoc mártírhalált halt térítője. Növelte látogatottságát, hogy egyik állomása volt a compostelai zarándokúinak. A ma fennálló templom építését 1060 k. kezdték s a 12. sz. közepén fejezték be. Restaurálását 1855-ben kezdte meg E. Viollet-le-Duc. A Ny-i befejezetlen homlok­ zatot 1929-ben egészítették ki. Auvergne-i típusú K-i végződése, a harangtoronyban kicsúcsosodó, egymás fölé emelkedő épület­ részek együttese e típus egyik legszebb kép­ viselője. Az épület alaprajzi elrendezése öt hajójával, szentélykörüljárójával, nyolc kapu­ jával tökéletesen biztosítja a zarándoktemp­ lom körforgalmát. A hajót megelőző szakasz az ünnepélyes fogadások célját szolgálja. Hatalmas kereszthajója, kilenc kápolnája, 57I két kriptája van. A templom szobrászati

díszítése a languedoci iskola legszebb al­ kotásai közé tartozik, s egész D-Franciao. területére nagy hatást gyakorolt. Legszebb kapuja a teljes egészében szobrászati díszí­ téssel borított 12. sz.-i Porte Miégeville. A Porte des Comtes érdekes oszlopfőivel tű­ nik ki. Toulouse-Lautrec, Henri de (Albi, 1864. nov. I I . —Mairomé, 1901. szept. 9.): francia festő és grafikus, a posztimpresszionizmus egyik legkiemelkedőbb mestere s egyben legkülönösebb, mozgalmaktól és csoportosu­ lásoktól független művészegyénisége. Mint a toulouse-i grófok leszármazottja hatalmas birtok várományosa volt. Gyermekkori bal­ esetei (1878, 1879), amelyek folytán mindkét lába eltörött, egész életére nyomorékká tették, s mivel a törött lábak felső testéhez képest visszamaradtak a fejlődésben, testi fogyaté­ kossága groteszk külsőt kölcsönzött neki. Számos méltatója ebben az egyetlen momen­ tumban véli megtalálni excentrikus mű­ vészi karakterének kulcsát. Annyi bizonyos, hogy különc, önpusztító életmódját, kérlel­ hetetlen kritikáját és iróniáját, valamint a leplezetlen valóságot döbbenetes expresszivi­ tással kifejező művészetét csak e gyermekkori baleset következményeivel együtt lehet meg­ érteni. 1882-ben ment Párizsba, hogy rend­ szeres tanulmányokat folytasson. Első mestere R. Princeteau állatképfestő volt, ezután rövid ideig L. Bonnat mellett, majd 1883-tól 1885ig az akadémikus F. Cormon műtermében dolgozott. Ekkortájt ismerkedett meg Degas-

val és Van Gogh-gal. Mindkettőjük hatása felismerhető ~ korai festményeinek impreszszionisztikus előadásmódjában, de művészi világának belső vonásai, kivételes karikírozó képessége, figuráinak karaktere kezdettől fogva hasonlíthatatlan és független egyéniség­ ről tanúskodnak. 1885-ben a Montmartre-on telepedett le, ahol — néhány külföldi utazás­ tól eltekintve — egész életét töltötte. Rend­ szeres vendége volt a zenés kávéházaknak és mulatóhelyeknek, főképpen a Mirlitont, a Moulin Rouge-t és a Moulin de la Galette-et látogatta; plakátjainak, litográfiáinak és fest­ ményeinek leggyakoribb szereplői a kor divatos énekesei és táncosai: La Goulue és partnere, Valentin le Désossé (a Moulin Rouge híres plakátja, 1891), Jane Avril, Yvette Guilbert, May Belfort, May Milton és mások voltak. Plakátjaival, melyekre a japán metszetek hatottak, megteremtette a modern plakátművészet műfaját. Rajzai és litográfiái rendkívül frissen és karakteriszti­ kusan jelenítik meg a Montmartre éjszakai életét, valamint a sportesemények, a bírósági tárgyalások, a nyilvános házak, a kávéház, a cirkusz és a színház világát (La Goulue és Valentin, 1894, litográfia; Yvette Guilbert,

1894, vízfestmény; Csokoládé tánca, 1896, TO U ceruzarajz; Bohócnő, 1896, litográfia; A zsoké, 1899, litográfia stb.). Festészetében ugyanez a világ elevenedik meg a szín és a vonal töké­ letesen összehangolt eszközével: La Goulue belépője a Moulin Rouge-ba (1892, New York, magángyűjt.), Orvosi vizit a Rue des Moulinsben (1894, New York, Chester Dale-gyűjt.), Szalon a Rue des Moulins-ben (1894, Albi, múzeum), Chilperic (1896, New York, Whitney-gyűjt.), Szeparc a „Döglött patkány”-han (1899, London, Courtauld Institute of Art), A Moulin Rouge-ban (1890, Chicago, Art Institute) stb. 1898-ban egészségi álla­ pota a túlhajtott munka, az éjszakázás és az ital következtében hirtelen leromlott. Ettől kezdve alig dolgozott valamit. 1901-ben Mai­ roméba ment, hogy anyját meglátogassa, s itt érte utol a halál. — Bár ~ művészete a szá­ zadvég egyedülálló jelensége, erős hatást gyakorolt a 20. sz. expresszív törekvéseire, elsősorban a Fauves-ra és Picasso korai kor­ szakára. A Szépm. Múz. Ezek a hölgyek c. festményét (1895) és plakátjainak, rajzainak, litográfiáinak gazdag gyűjteményét őrzi. — írod. M. Joyant: H. de T.-L. Paris, 1926 — 27; Douglas Cooper: T.-L. New York,

H. de Toulouse-Lautrec: A M oulin R ouge-ban (Chicago, A rt Institute)

572

TOU

19 S2’ H. Takács M .: T.-L. Bp., 1961; S. Hunter: T.-L. Bp., 1964. Csorba Géza Tournai: város Belgiumban. Műemlékei közül a katedrális a középkori flandriai építé­ szet fő alkotása. Kereszt alaprajzú, háromha­ jós pillérbazilika. Az eredetileg román stílusú templomot 1171-ben szentelték fel. 1171-től 1223-ig kora gótikus kereszthajót építettek hozzá. A szentélyt 1242 —1325 között köriiljáróval gazdagították. 13oo-ban a román hom­ lokzatot gótikus stílusban átalakították. Külső képét hatalmas négyezeti torony uralja. — A StBrice-templom 1176-ban épült román alkotás; itt tűnt fel először Flandriában a csúcsív. Szen­ télye a klasszikus gótika jeles alkotása (1242k.).

Tournai: A katedrális

Tours : város Közép-Franciao.-ban. Műem­ lékei közül a katedrális öthajós bazilika egyhajós kereszthaj óval. Körüljárós, kápolna­ koszorús szentélye 1220 —67 között épült. Tours: A katedrális belseje

H. de Toulouse-Lautrec: Yvette Guilbert (Moszkva, Puskin Múzeum)

573

Tournus: város Franciao.-ban. Műemlékei közül a St Philibert a burgundi templomok őstípusa. A normann kalózoktól elkergetett noirmoutiers-i szerzetesek fejezték be építését. Ez a templom 1007-ben v. 1008-ben leégett, a restaurált épület felszentelése 1019-ben tör­ tént, de építését csak 1028 —55 között fejezték be. Újabb munkálatok után 1120-ban újabb felszentelés következett. A templom előtt nagy, háromhajós, emeletes, kéttornyos narthex van. A háromhajós, kereszthajós templomtér sugárkápolnás, szentélykörüljárós kórusban végződik. A főhajó és a mellékhajók találkozásánál négyezeti torony emelkedik. Homlokzata magas, nyílások nélküli, erődít­ mény hatású, lombard árkádos szalagdíszítés­ sel. Belsejében jelentékeny freskómaradványok láthatók.

Chartres és Reims hatását mutatja. A flam­ boyant stílus egyik legszebb alkotása az 1426ban épült Ny-i homlokzat, tornyai (1507 — 47) már reneszánsz formákat mutatnak. Toutilo : - T u t i l o Toutin: francia ötvös-, zománcfestő- és rézmetszőcsalád a 16 —17. sz.-ban. Tagjai közül I. id. Jean ~ (Chäteaudun, 1578 — Párizs, 1644. jún. 14.) ötvös, réz- és díszít­ ménymetsző és zománcozó festő Blois-ban, Cháteaudunban és Párizsban dolgozott. Át­ látszatlan é> tűzben nem változó színekkel ő festett először zománcot az olajfestmények összes színeivel. A fémet először fehér v. más világos zománcréteggel alapozta (-*■fes­ tett zománc). — 2. Henri ~ (Chäteaudun, 1614. júl. 28.—Párizs, 1683 után), az előző fia főleg portrékat és mitológiai kompozíció­ kat készített. — 3. ifj. Jean ~ (Chäteaudun, 1619. nov. 14.—1660 után), id. Jean ~ fia Krisztina svéd királynő udvarában dolgozott, tovaglia : a bakacsinszövetekhez hasonló középkori perugiai szövött munkák elneve­ zése. Általában széles kék sávok díszítik. Tóvári T óth István (Pozsony, 1909. jan. 22.— ): festő, Munkácsy-díjas. 1929-ben Szőnyi István magániskolájában, majd 1930tól Rudnay Gyulánál tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Győrött dolgozik. Népi életképe­ ket, balatoni és dunai tájakat fest. 1936-ban Győrött, 1942-ben Bp.-en a Műbarátban, 1957-ben a Fényes Adolf Teremben, 1964ben az Ernst Múzeumban, 1967-ben a győri Xantus János Múzeumban nyílt kiállítása. Több díjat nyert. Képei külföldi kiállításokon is szerepeltek. Townsend, Charles Harrison (1852—Lon­ don, 1928. dec. 26.): angol építész és ipar­ művész, az angol királyi építészeti intézet tagja. Főbb művei Londonban: Bishopsgate Institute (1895), Horniman Museum (1900), Whitechapel Picture Gallery (1901). Számos vidéki kastély építése fűződik nevéhez: C liff Towers, Dickhurst, Blatchcombe in Blackheath. T oyokuni, teljes neve: Utagawa Toyokuni (1769 —1825): japán festő és fametszőmester, a fametszet legtermékenyebb művelője. Főleg színészábrázolásokra specializálta magát. Ké­ pein minden nagy kortársának hatása fellel­ hető (Shunsho, Eishi, Kiyonaga, Utamaro, Sharaku). Művészete az 1800-as évek legele­ jén bontakozott ki. Több mint 10 000 met­ szetlapot készített, több száz könyvet illuszt­ rált és nagyon sok színházi plakátot festett, ill. rajzolt. (Metszeteit több mint 100 kiadó adta ki.) A művészi kidolgozást —összehason­ lítva a korabeli nagy mesterek munkáival — sok esetben elhanyagolta. Forgalomban levő metszetei között nagy minőségi különbségek

vannak. Működése a hanyatlásnak induló fametszetművészet korszakára jellemző.

TOU

M a jo r G y u la

Tőkés Sándor (Debrecen, 1882. jún. 27.— Karcag, 1950. febr. 2.): festő. A Képzőművé­ szeti Főiskolán Bosznay Istvánnál, majd Nagybányán és Olaszo.-ban tanult. Karcagon telepedett le, ahol 1909—48 között a gim­ názium rajztanára volt. 1906-tól állította ki az alföldi tájakat ábrázoló erőteljes színhatású kompozícióit és csendéleteit. 1935-ben és T939-ben gyűjt, kiállítása nyílt Karcagon, tö lcsérbéllet: tölcsér alakúan (kétoldalt mély rézsűvel) kiképzett falnyílásbéllet a középkor templom- és várépítészetében, tö lcsérboltozat: -v legyezőboltozat Tölgyessy Artúr (Szeged, 1853. máj. I .— Bp., 1920. febr. 2.): festő. Becsben és Mün­ chenben végezte tanulmányait s itt és Bp.-en festette hangulati elemekre épített, tárgyiasan megfestett alföldi és balatoni tájképeit. 1910ben kollektív kiállítása nyílt a Műcsarnok­ ban. Több képe a Nemz. Gál. tulajdona, töm jéntartó, navicula: az egyházi szertartá­ sokhoz használt tömjén tárolóedénye (->- még navicula ). Töpffer, Adam (Genf, 1766. máj. 20.— Morillon, 1847. aug. 10.): svájci festő. Géni­ ben tanult, majd Lausanne-ban dolgozott. Többször tartózkodott Párizsban, járt Angliá­ ban és Olaszo.-ban. 1817-ben karikatúra­ albumot adott ki szellemes, csípős rajzaival. Tájképeket, figurális kompozíciókat is festett. Fia: Rodolphe ~ (Genf, 1799. jan. 31.— Genf, 1846. jún. 8.) festő, író. Apjánál tanult. Néhány tájképet festett, s illusztrálta saját irodalmi műveit; készített karikatúrákat s kiadott képregényeket. Törcsvár, Bran: helység Erdélyben, Romá­ niában. Műemléke, a vár a 11 —13. sz.-ban épült. 1377-ben újjáépítették. Jelenlegi for­ májában a magas oromfalak, a pártázatos ki­ képzés, a vakárkádívek miatt Késmárk, Eper­ jes reneszánsz alkotásaival, közelebbről a bethlenfalvi kastéllyal árul el rokonságot. Je­ lenleg vármúzeum. Töreky Ferenc (Nemesvita, 1922. nov. 17. — ): grafikus. 1945 —52 között a Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula és Konecsni György tanítványa volt. Főleg alkalmazott grafikával foglalkozik; több kiállításon vett részt plakátjaival, linó- és fametszeteivel. T örök Ferenc (1779 —1832): építész és me­ gyei földmérő Somogybán. Terveket készí­ tett a kaposvári új rabházhoz és a kápolnához. Fő műve a klasszicista stílusban épített kapos­ vári megyeháza. T örök Jenő (Bp., 1880. nov. 14.—Bp., 1957. márc. 4.): festő. Bp.-en, Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. A tónus fi- 574

T Ö R nomságait hangsúlyozó, gyöngéden festett fejeket és kisméretű, Mednyátiszky hatását mutató tájképeket állított ki. 1924-ben gyűjt, kiállítása volt az Alkotás Művészházban. Férfiarckép, Városliget és Templom a domb­ oldalon c. műve a Nemz. Gál. tulajdona. Török Károly (1820 —63): veszprémi aszta­ los. Szignált mesterremeke (1845), egy gazda­ gon díszített, biedermeier stílusú öltöző- és varróasztal az Iparm. Múz.-ban van. török barokk szőnyeg: kb. 1780 —1850 között Jordesz környékén készült — imasző­ nyegek.. Louis XVI, biedermeier és neobarokk díszítőelemek keverednek rajtuk kisázsiai motívumokkal. A színezés is az európai ízlés­ hez alkalmazkodik. A keret és a tükör azonos alapszínű. Törökfalvi Pap Zsigmond: Pap Zsigmond, törökfalvi török m űvészet: tágabb értelemben az Európától Kínáig lakó török fajú népek isz­ lám előtti és utáni művészete. Szűkebb érte­ lemben a kisázsiai és európai törökség művé­ szetét soroljuk ide, melyet két török nép, a szeldzsuk és az oszmán-török hozott létre. — A szeldzsuk birodalom a 11. sz.-ban keletke­ zett, hosszabb-rövidebb ideig magában fog­ lalta Irán, Közép-Ázsia, Mezopotámia, Szíria és Palesztina területeit, s elhódítva Bizánctól Kisázsiát, székhelyévé Konyát (az ókori Ikoniumot) tette. A birodalom nagy kiterje­ dése azt eredményezte, hogy művészetét a helyi hagyományok sokasága alakította.

Törcsvár: A vár a várkert felől

Mint az egész szeldzsuk kultúrában, művésze­ tében is a perzsa hatás volt a legerősebb. Szakrális építészetük legfontosabb emlékei a mecsetek, melyeknek kiképzésében az iszlám hagyományos mecsettípusain kívül kisázsiai

Iszfahán: A Melik Sah nagymecset

575

szeldzsuk sajátság volt a több hajós keresztény Kisázsiában a belső-ázsiai nomád eredetű bazilika mintájára épített mohamedán temp­ szőnyegszövést. — A 13. sz.-ban Kisázsiába lom, ill. a nomád hagyományokat őrző, bevándorolt nomád oszmán-törökök művésze­ faoszlopokon nyugvó mecset. Legjelentőseb­ te természetszerűen alacsonyabb szinten ál­ bek: az iszfaháni Melik Sah nagymecset, lott, mint új hazájuk korábbi, letelepült 1088 —89; Kisázsiában a konyái Alaeddin, lakosságának kultúrája. A törökök Kisázsiá­ 1212—21 és Indzse Mináreli dzsámi, 1256. ban kész városokat, bennük fejlett bizánci A silváni Ulu-dzsámi, a későbbi török centrá­ és szeldzsuk művészetet kaptak örökül, lis-kupolás építkezés korai példája 1153—80 melyeknek elemeit a korai időszakban jórészt között épült. A mecsetek belső falait és a kaput változtatás nélkül átvették. Csak a 15. sz. gyakran díszítették fajanszmozaikkal v. kő­ folyamán, a birodalom megszervezésével és faragással, a minareteket téglamozaikkal. megerősödésével párhuzamosan alakult ki A szeldzsuk korban lépett ki az oktatás a és nyert sajátos török jelleget művészetük. — mecsetek falai közül, és épültek az első Az építészet korai fejlődését részben katonai Korán-iskolák (medreszék). Ugyancsak ebből szükséglet határozta meg. Egy sor vár és erődítés épült, melyek közül a Konstantiná­ a korból valók az első síremlékek (tiirbék), melyeknek formájában a belső-ázsiai kör­ poly ellen a Boszporusz két partján emelt sátor elemei éltek tovább. A világi építészet­ Anadolu kiszár (14. sz. vége) és Rumeli hiszár ben a karavánszerájok és a paloták említésre (1452) a legismertebbek. A szakrális építészet méltók. Főleg városfalak díszítésére használták a szeldzsukok által lerakott alapokról indult. a kő reliefeket, a kisplasztika termékei A mecsetek nagyobb része négyzet alaprajzú, között gyakoriak voltak az egyszínű türkiz centrális-kupolás imateremből és oldalhelyi­ mázzal bevont állatfigurák. A kerámiatárgyak ségekből állt (izniki Zöld dzsámi, 1378; díszítésében erős kínai hatás érvényesült, a brusszai Ulu-dzsámi, 1421; edirnei Eszki 13. sz.-ban pedig új eljárás született: a szín­ dzsámi, 1403—14). A centrális képzésű, árká­ telen v. türkiz máz alatt a tárgyat feketével dos udvarral összekötött török mecsettípus v. kékkel színezték, gyakran ember- v. állat­ korai példája az Ücs Serefeli dzsámi (Edirne, figurákkal díszítették. A miniatúrákon a mon­ 1438—47). A dzsámik másik típusa T alap­ gol festészet hatása érezhető. A fémmegmun­ rajzú (brusszai Zöld dzsámi, 1423). Konstanti­ kálás gyakori termékei a vörösrézzel, ritkáb­ nápoly meghódítása (1453) után, a Hagia Sophia székesegyház példájára végső formá­ ban ezüsttel és arannyal tausírozott bronz­ tárgyak. A szeldzsukok honosították meg jában kialakult a török mecsettípus. A főépii-

T Ö R

Edirne: Szelim-dzsámi

576

Istanbul: Beyazit II. medresze

let négyzet alapú, központjában kupolával, melyhez kettő, négy v. több félkupola csat­ lakozhat. A bejárat előtti négyszögletes ud­ vart oszlopokon nyugvó boltozott körfolyosó övezi. Közepén diszkót áll, sarkaiban 2 —4 —6 minaret 1—3 körerkéllyel. A minaretek alaprajza kör v. sokszög, törzsük vékony („tűminaret”), süvegük elnyújtott kúp. Magasságuk nemegyszer eléri a 60 métert. A belső falak, a mihrab és a mimbar díszítésére általánosan használt a színes, nö­ vényi ornamentikával díszített csempe, a Koránból vett arab betűs felirat, a fafaragás, a kupolák sarokátmeneteiben és a falifülkék mennyezetén a sztalaktit boltozat. Ez a török mecsettípus a 16. sz.-ban Szinán építőmester (1489 —1588) munkásságában nyerte el végső formáját, aki több mint 300 alkotást (közte 130 mecsetet) hagyott hátra. Legismertebb munkái: az istanbuli Sáhzáde- (1543—48) és Szulejmdn- (1550 —56) dzsámi, az edirnei Szelim-dzsdmi (1570 —74). A mecsetek mel­ lett, sokszor velük egy komplexumban épül­ tek a négyszögletes udvarból, a kupolás fő­ épületből és az udvaron körülfutó galériák­ ban a tanulók fülkéiből álló medreszék. A török türbék négyzet v. sokszög alaprajzúak, kupolával fedettek. A világi építészet legszebb emléke az istanbuli szultáni palota, a Top Kapu Szerdj, melynek építése 1466-ban kezdődött, s a 19. sz. elejéig állandóan bőví­ tették. Szociális igény hívta létre a népkony­ hák, nyilvános fürdők, közkutak, kórházak, vízvezetékek és fedett bazárok sorát. — A 16. sz.-i virágkor, a Szinán által megfogalmazott 577 „klasszikus” török stílus évszázadokra meg37 Művészeti Lexikon IV.

Istanbul: Az Ortaköy dzsámi barokk minaretje

Istanbul: Lakóház, 16. sz.

határozta az építészeti formákat. A közvetlen tanítványok még finomítani tudtak — ennek egyik bizonysága Mehmed aga (1540 —1620) munkája, a hatminaretes Ahmed szultándzsámi Istanbulban (1609 —17), melyet a belső falak kék csempeborításáról Kék dzsá­ minak is hívnak —, a további évtizedekben azonban csak az elterjedt megoldásokat ismételgették. Csak a 18. sz. közepe tájától hozott stílusváltozást a barokk, majd az empire behatolása Európából. Az európai stílusok az alaprajzi megoldásokon és a tér­ képzésen ekkor még nem változtattak, inkább csak a díszítőelemeket formálták át. A török barokk egyik legszebb emléke a Nuri Oszmánije mecset Istanbulban (1748 —55). Az empire-t az 1826-ban épült Nuszrctije mecset és az új szultáni rezidencia, a Dolmabahese szeráj (Karabet örmény mester műve, 1853) képviseli. A század vége felé egy külön­ böző ázsiai és európai stíluselemek keveréké­ ből kialakított keleti eklekticizmus, vele párhuzamosan pedig egy neoklasszikus stílus honosodott meg. — A festészetet — mivel az iszlám ortodoxiája az emberi és állati testek nyilvános ábrázolását a 9. sz.-ban vallási okokból eltiltotta — a miniatúrafestészet képviselte. A színes, aprólékosan kidol­ gozott, a tárgyakat két dimenzióban ábrá­ zoló, tehát a perspektívát egymás fölé rajzo­ lással érzékeltető miniatúrák krónikák, termé­ szet tudományi művek és verseskötetek illuszt­ rálására szolgáltak, s külön albumba is ritkán

gyűjtötték őket (ilyenek az ún. „istanbuli albumok”, 15. sz.). A bizánci és szeldzsuk festészet összességében nem hatott a törökre, csak egyes elemeik éltek benne tovább. Annál szembetűnőbb a 14 —15. sz.-ban virág­ korát élő perzsa és közép-ázsiai iskolák, vala­ mint a kínai festészet hatása (a Szíj ah Kaiéin Fekete toll néven szignált miniatúrák a 15. sz. második feléből). E korai periódusban nem volt maradandó hatása az európai festészetnek sem, bár három olasz festő, köztük Gentile Bellini, néhány évig II. Mohamed (1451 —81) udvarában dolgozott. A 16. sz. a török miniatúrafestészetnek is virágkora volt. A távol-keleti és itáliai hatás megszűnt, de a perzsa továbbra is erős ma­ radt. Ezt a példaképet egyrészt a feldolgozott témák változatosságában haladták túl (a valláshoz és a legendavilághoz kapcsolódó témákon kívül a török festők szívesen nyúltak a városi és falusi élet eseményeihez), másrészt a romantikusabb perzsa ábrázolással szemben realizmusra, nemegyszer naturalizmusra töre­ kedtek. A század s egyben a török miniatúrafestészet legkiválóbb mesterei Oszmán és Nigjári (1494 —1572). A következő két év­ század a 16. sz. örökségéből élt. A 18. sz. második felében az európai festészet forradal­ masította a törököt. Elterjedtek a freskók és Oszmán: Miniatúra (Istanbul, Top Kapu Múzeum)

TÖ R

TÖR

gazdagon díszített mennyezetek, a miniatúrákat is perspektivikusan és fény-árnyék hatá­ sokkal kezdték festeni. Az európai festészet végső győzelme előtt még egy utolsó nagy miniatúrafestő, Levni dolgozott (? —1732). Az európaizálódás kezdetben aprólékos, sok­ szor fényképszerű, a színekkel még nehézke­ sen bánó műveket hozott létre. A 20. sz. elején az impresszionista mozgalom legkiválóbbjai I. Csalli (1882— ) és N. Ziya (r88i—1937) voltak. A 20-as évek végén megalakult ún. ,,D csoport”-ban a legkülön­ bözőbb irányzatokhoz tartozó festők egye­ sültek: a konstruktivista D. Tollú (1899 — ) és Z. Izer (1905— ), a klasszikus olasz festészetet a modern irányzatokkal ötvöző M. Sabati (1902—35), S. Berkei (1907 — ) és H. Dikmen (1906— ), a kubista A. Avni (1904 - ) és a szürrealista A. Dino (1911— ). — A szobrászat mint önálló műfaj a figurális ábrázolás iszlámi tilalma miatt csak a legújabb időben kezdett szerepet játszani. Korábban önálló szobrászati alkotá­ soknak csak a sírkövek tekinthetők, melyek­ nek törzse feliratos kő, tetején stilizált tur­ bánnal. Epületdíszítő feladata volt a kőbe vésett arab betűs feliratoknak és a fafaragványoknak, amelyek az épületek mennyezetét, ajtó- és ablaktábláit, berendezési tárgyait Levni: Muzsikusok (Istanbul, Top Kapu Múzeum)]

579 37*

Istanbul: 17. sz.-i kerámiacsempe a Kék mecsetben

díszítették. — Az iparművészet ben széles körű alkalmazása miatt első helyen a kerámia állt. Leginkább vallási épületek és paloták díszíté­ sére használták. A szeldzsukok épületdíszítő fajansz-mozaikjait az oszmán-törököknél a színtelen mázzal bevont, pasztellszínűre fes­ tett csempék váltották fel. Kínai hatásra a 15. sz. elejétől egy évszázadig fehér alapra kobalt­ kékkel festett, változatos növényi ornamentikájú csempék és edények kerültek ki a kerámiaipar központjából, a kisázsiai Iznikből. A kék-fehér eljárás mellett elterjedt az ún. kütahyai stílus is, ahol az edényt kobalt és fehér alapon fogazott levelek, vörös virá­ gok, arabeszkek és indák díszítik. A 17. sz.-ra az izniki edények színskálája gazdagodott, a növényi ornamentika mellett alakos ábrá­ zolások is megjelentek. Izniki edények kivi­ telre is készültek, ezért európai megrendelő esetén díszítésük keresztény elemeket is tar­ talmazott. A fémművesség termékei leginkább a gazdagon díszített tálak, tányérok, korsók voltak. Gyakran alkalmazták a nielló-technikát V . a tausírozást. Fontos szerepe volt az ötvösségnek, melynek legszebb alkotásai közé tartoznak a finom művű fegyverek és ékszerek. A textilmüvesség termékei közül legismertebbek a szőnyegek és a hímzések. Szőnyegeik mintakincsét növényi és állati ábrázolások, valamint geometrikus díszítések alkotják. Az imaszőnyegeken általános a

Izniki tál, 1525 к.

mihrab-ábrázolás (-»- török szőnyeg, -*■ keleti szőnyeg). — A török művészetet -►még az iszlám művészete. A mo.-i török uralom emlékeit -*■ Magyarország művészete. — írod. Az iszlám művészetét feldolgozó általános összefoglalásokon kívül (— ►iszlám művészete, írod.) C. Arseven: Művészeti enciklopédia (törökül). Istanbul, 1948 —52; J. Miller: Törökország művészete (oroszul). Moszkva, 1965; N. Berk: La peintre turque. Ankara, 1950; K. Erdmann: Der orientalische Knüpf­ teppich. Tübingen, 1955; К. Otto-Dorn: Türkische Keramik. Ankara, 1957; B. Ünsal: Turkish islamic architecture. London, 1959. Hegyi Klára török szőn yeg: a Kisázsia területén készült szőnyegek gyűjtőneve. Ide tartoznak a mu­ zeális értékű 15 —18.sz.-i Holbein-, arabeszkes, Anatóliai usák szőnyeg, 1600 k.

usák, erdélyi, jordesz, ladik, kula stb. szőnye- T Ö R gek; az újabb használati szőnyegek közül említést érdemel a bergamo, jiirük, szmirna. törpeárkád : alacsony, de lábazatos és fejeze­ tes oszlopokkal elválasztott, felül félkörös boltívekkel összekötött két-, háromosztású falnyilás a román kori templom homlokzatán, esetleg belsejében. törpegaléria: főleg északolasz és német ro­ mán templomok homlokzatán a vízszintes főpárkány magasságában a homlokzat egé­ szén végigfutó, gyakran egymás fölött több sorban elhelyezett törpeárkádsor, történelmi festészet: festészet, amely témá­ ját történelmi, mitológiai, bibliai, mondái tárgykörből meríti. Gyakori műfajjá a 14. sz.-tól és főleg a reneszánsz kortól kezdve vált. A 17. sz. nagy történeti festői a spanyol D. Velázquez és a németalföldi P. P. Rubens; a 19. sz.-ban jelentős képviselői a francia J. L. David és A. J. Gros, a német A. Retkei, A. Menzel, К. Piloty, az orosz V. V. Verescsagin, a belga G. Wappers, a magyar Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Than Mór. — írod. L. Brieger: Die deutsche Geschichtsmalerei des 19. Jahrhunderts. 1930;

E. Wind: The revolution of History Painting. 193 8 —39; Aradi N.: 100 kép a magyar tör­ ténelemből. Bp., 1954. Történelmi Képcsarnok, Magyar: ->-Bu­ dapest műgyűjteményei Tőry Emil (Pest, 1863. ápr. 17.—Bp., 1928. máj. 31.): építész, szakíró, műegyetemi tanár. 1908-tól Pogány Móriccal dolgozott együtt. Fő műveik: a torinói világkiállítás magyar pavilonja (1911, Györgyi Dénessel), a volt Adria Biztosító palotája (jelenleg Főkapitány­ ság, 1912 —18). Művészettörténeti tanulmá­ nyai: M. Vitruvius Pollio theoriája az antik templomokról, 1896; A római építőművészet szerkezet és alaktana, 1904; Michelangelo mennyezetképzése a római Sixtus kápolnában, 1912. A z építészet története c., Czigler— Kabdebó által szerkesztett műben a görög és római építészettörténet egy szakaszát írta (1904). T ö r z s Éva (Bp., 1914. febr. 14.— ): festő. Szőnyi Istvánnál tanult, 1934-től kiállító mű­ vész. Részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának munkájában, s szerepelt a Nemz. Gal.-ban 1964-ben rendezett emlékkiállításon. Törzsök Károly (Bp., 1906. okt. 30.—Bp., 1964. jún. 28.): szobrász. 1930-tól a Képzőmű­ vészeti Főiskolán tanult Kisfaludi Strobl Zsigmondnál. Olasz- és Franciao.-ban járt tanul­ mányúton. A Műcsarnokban 1933-ban szere­ pelt először Vágy c. szobrával. Jelentősebb művei: Szendergés (1933), Finis (1939), Napsugár (1939), Életöröm (1940). 580

TRA

Tövis: A ref. templom tornya

Tövis, Teius: város Erdélyben, Romániában. Műemlékei közül a ref. templom a 13. sz.-ban épült. Eredetileg háromhajós volt, a 18. sz.-ban egyhajóssá alakították át. Egyes elemei még a román stílus sajátosságait mutatják, de a torony aljában levő csúcsíves, bélletes kapuja már jellegzetesen gótikus. — A r. k. templom a hozzá tartozó kolostorral együtt a 15. sz. végén épült gótikus stílusban. Az egyhajós templom Ny-i homlokzatának bélletes főka­ puja gazdagon díszített. Trabert Péter (19. sz. első fele): festő. Pécsett élt. 1824-ben festette a pécsi Mindenszentek­ ről nevezett templom Szt. Ignác-oltárképét. Tradate, Jacopino da (15. első fele): olasz szobrász. 1421 —31 között a milánói dóm részére V. Márton pápa redőkbe burkolt, jobbját áldólag felemelő, tiarás szobra mellett több szentet ábrázoló szobrot faragott. 1440ben Mantovában a Gonzagáknak dolgozott. Tragor Ignác (Vác, 1869. jún. 4. —Vác, 1941. febr. 9.): művészeti író, a váci múzeum megszervezője. Vác művészetéről számos cik­ ket írt (részben Váci Náci álnéven). Könyvei: Vác vára és képei, Bp., 1906; Vác utcái és terei, Vác, 1917; Vác művészete a középkorban, Vác, 1929; Vác műemlékei és művészei, Vác, 1930. Traianus-oszlop: Traianus császár (98 — 117) római fórumának középpontjában álló 38 m magas márványoszlop, amelynek talap­ zata a császár hamvait foglalta magába; tete581 jén — a mai Szt. Péter-szobor helyén — Tra­

ianus aranyozott bronzszobra állt. Az oszlop törzsét a császár két dáciai hadjáratát ábrázoló, kb. 200 m hosszú, spirálisan felfutó dombor­ műszalag díszíti. Bár Traianus kiemelkedő alakja minden ábrázolt eseménynél jelen van, a dombormű főszereplője a háborúban és az építőmunka minden terén tevékenykedő katonaság, valamint az ugyancsak sokoldalú­ an jellemzett ellenség. A részleteiben rend­ kívül valósághű relief kompozícióját a folya­ matos elbeszélő stílus jellemzi: az időrendben egymást követő jelenetekben az alakok és az azoknál kisebb arányú helyszínrajzot adó tájképi elemek elrendezése nem a perspektívát, hanem a mondanivaló leírásának szükségleteit követi. Ezt a sajátos képkrónika-stílust a Traianus-forum tervező mestere, Damaskosi Apollodóros a mezopotámiai művészet hagyo­ mányaiból merítette. — írod. Lehmann — Hartleben: Die Trajanssäule. Berlin, 1926. Castiglione László T raini, Francesco (1321—63 között műkö­ dött) : pisai festő. Hiteles művei: Szt. Domon­ kos oltárképe (Pisa, múzeum, 1345), a hozzá tartozó táblák (Pisa, Seminario), valamint az Aquinói Szt. Tamás diadala c. képe (Pisa, Sta Caterina). Eleven, mozgalmas előadású stílusára részben Simone Martini és a Lorenzettiek hatottak. ~ jelentősége, hogy a művészettörténeti kutatás a II. világháborúban súlyo­ san megsérült pisai Camposanto Halál diadala és Utolsó ítélet freskóit neki tulajdonítja; ezek megdöbbentő drámai ellentéteikkel, sommá­ san jellemzett alakjaikkal az olasz trecento kiemelkedő alkotásai közé tartoznak. R ó m a : A Traianus-oszlop

TRA

F. Traini (?): A Halál diadala (Pisa, Campo Santo)

Trallesi A nthem ios: -+- Anthemios Trani: város D-Olaszo.-ban. Műemlékei közül a Dóm Apulia egyik legszebb templo­ ma. A háromhajós román bazilika a n . sz. W . Traut: Nagy Szt. Család (München, Bayerisches Nationalmuseum)

végétől a 13. sz. közepéig épült. 1170 k. készült szép bronzkapuja Barisanus de Trani műve. transzparens festés: áttetsző papírra v. olaj­ jal átitatott vászonra való festés. Hátulról megvilágítva a színek ragyogva tűnnek elő. trapézfejezet: a bizánci művészetben gyakori, trapéz alakú oldalsíkokkal kialakított oszlopfő. Traut, Wolf (i486 к .—Nürnberg, 1520): német festő, a nürnbergi iskola jelentős kolo­ ristája, fametszetek rajzolója. Jelzett műve az artelshofeni oltár (1514, középső tábláján a Nagy Szt. Család ábrázolása, München). 1511-ben fejezte be Szt. János-oltárát, mely Dürer erőteljes hatását mutatja. Legjelentő­ sebb művei fametszetei; ezeken is Dürer követőjének mutatkozik. Trautz, George (Pforzheim, 1808—Párizs, 1879. nov. 6.): a 19. sz. egyik legkiválóbb francia könyvkötője. Heidelbergben tanult. 1830-tól Párizsban aranyozó, később aBauzonnet cég alkalmazottja, majd üzlettársa volt. Travaglia, Pietro (Kismarton, 1753 —1801 után): az Esterházy család udvari festője. Színházi díszletfestői munkásságáról marad­ tak fenn adatok. 1798-ban a kismartoni (Eisenstadt) kálváriatemplom bővítéséhez készített tervet. travertin : Tivoliban és Siena mellett bányá­ szott, nem vulkanikus eredetű mészkőfajta. Az etruszk szobrászatban, főleg Clusiumban és környékén használták. A római építészet 5^2

TRE

Görög bronz díszedény Trebeni§téböl (Belgrád, Nemz. Múz.)

is szívesen alkalmazta, majd főleg a római reneszánsz és barokk (San Pietro, II Gesu). trébelés : ->- fémverés trebenistei leletek: az albán—jugoszláv határon fekvő Ohridi-tó mellett talált 13 gazdag és 3 szegényes sír leletei (egy részük a szófiai, a többi a belgrádi Nemzeti Múzeum­ ban). A gazdag sírokban illír „törzsfők” családjai temetkeztek az i. e. 6. sz. második felében. A sírleleteket igen gazdag görög importanyaguk (bronzedények, vázák stb.) mellett elsősorban helyi készítésű dombor­ műves aranytárgyaik (halotti maszkok, mell­ dísz, kezek, talpak stb.) teszik jelentőssé. Treboni mester, Wittingaui mester (14. sz. utolsó negyede): cseh festő. Nevét a Trebonból származó, két oldalán festett táblaképeiről nyerte (Krisztus az Olajfák hegyén, Feltámadás, Sírbatétel, Prága, Nemz. Gál.). Lágy, gótikus alakjain a francia és a franco-flamand stílus ha­ tása érezhető. Művészete Cseho. és'a környező államok táblaképfestészetére egyaránt hatott, trecento : a 14. sz. olasz elnevezése, treilla ge : a kertművészetben épületek falára erősített V . szabadon álló, sűrű, sötétzöldre festett falécezésből álló építészeti kiképzés, mely Franciao.-ban főleg a „Lajosok” idejé5 8 3 ben volt nagy divatban.

Trenker Mátyás: -*■ Drenker Mátyás Trento, Trient: város E-Olaszo.-ban. Mű­ emlékei közül a San Virgilio-dóm háromhajós, kereszthajós, pilléres román bazilika, a lombard-román stílus egyik jelentős emléke. A 13. sz.-ban a szentély és az E-i oldal készült el, az 1300-as évek elején a D-i mellékhajó. A 15. sz. közepén épült a hosszház boltozata, a 16. sz. első felében a hatszögű, négyezet feletti kupolával fejeződött be az építkezés archaizáló román stílusban. Trentsenszky, Trentsensky József (1793 — Becs, 1839): litográfus. Az 1820-as évek elején Becsben kőnyomdászati privilégiumot nyert. 1825-től Pesten volt kőnyomdája, melynek kiadványaiból legismertebb a pesti árvíz jeleneteit bemutató, hat lapból álló litográfia­ sorozat. Trepches Tamás: I. (1595 —1616 között működött) ötvösmester Brassóban. Művei közül egy sodronyzománcos kehely a sövény­ szegi ev. templomba, egy női alakokkal díszített fedeles kupa a nagyszebeni Brukenthal Múzeumba került. — 2. (1622 —76 kö­ zött működött) ötvösmester Brassóban. Egy madarakkal díszített talpaspoharát a Nemz. Múz.-ban őrzik. Trepkowski, Tadeusz (Varsó, 1914. jan. 5. — Varsó, 1954. dec. 30.): grafikus. Varsóban tanult; főleg reklámgrafikával és plakát­ tervezéssel foglalkozott; az 1937-i párizsi Tfeboni mester: Feltámadás (Prága, Nemz. Gál.)

világkiállításon Grand Prix-t nyert. A II. világháború után a lengyel politikai plakát­ művészet legfontosabb képviselője. Tretyakov, Pavel Mihajlovics (1832. dec. 27.—1898. dec. 16.): orosz műgyűjtő, a moszkvai Tretyakov Galéria megalapítója. Demokratikus érzelmű orosz kereskedő volt. A régi orosz művészet kincsei mellett főkép­ pen a Vándorkiállítási Társaság tagjainak haladó szellemű műveit gyűjtötte össze és adományozta Moszkva városának 1892-ben. T retyakov Galéria : Moszkva műgyűjte­ ményei Treu Frigyes (19. sz. első fele): festő. Selmec­ bányán élt. Táj- és életképeket állított ki a Pesti Műegyletben 1840—47 között. Zalaapátin is dolgozott, a kolostor refektóriumának képeit festette. Treviso : város É-Olaszo.-ban. Műemlékei közül a Dómot a 12. sz.-ban alapították, a 16. sz.-ban felújították. — A gótikus San Niccold a 14 —16. sz.-ban épült. — A Palazzo del Trecento a román építészet jelentős emléke; a 16. sz.-ban árkádos loggiával bővítették. Trezzini, Domenico (1670 к .—Szentpéter­ vár, 1734): olasz származású építész. 1703-ban Dániában dolgozott, majd Pétervárott Nagy Péter szolgálatába állt. A cár újonnan épülő fővárosa számára készített és kivitelezett nagyszabású terveivel jelentős szerephez jutott a pétervári barokk építészet kialakításá­ ban. Művei: Péter —Pál-erőd (1703), Nyári

Palota (mások közreműködésével, 1708 —21), T R E Péter —Pál-katedrális (1714 —33), Alekszandr Nyevszkij-kolostor (1717). Legkiválóbb alko­ tása a 12 kollégium — később egyetem épülete (1722 —32). T rezzo, Jacopo da; tkp. Nizzola (Milánó, 1519 —Madrid, 1589); olasz éremművész és gemma véső. 1550-től spanyol szolgálatban állt. Több érmet készített II. Fülöp és felesége részére. T ribolo, Niccolö; tkp. Niccold di Raffaello de’ Pericoli (Firenze, 1500 —Firenze, 1550. aug. 20.): olasz szobrász, építész, Nanni Unghero és J. Sansovino követője. Korai kor­ szakát a firenzei dóm Szt. Jakab-szobrя'пак egyszerűen megfogalmazott álló alakja jel­ lemzi, 1525-ben a bolognai San Petronio oldalkapuira József és Mózes életéből vett jeleneteket és Michelangelo művészetére emlé­ keztető próféta- és szibilla-reliefeket faragott. A templom belsejében levő Mária mennybe­ vitele c. dombormű (1537) is a nagy mester hatását mutatja, akinek műveit még Firenzé­ ben másolta. Rómában feltehetően VI. Adorján pápa síremlékének szobrászati díszí­ tésében (Sta Maria deli’ Anima), Lorctóban a Casa Santa dekorációs munkáiban vett részt. Fő műve Giovanni déllé Bande Nere lovas szobra Firenzében (1539, S. Buglionéval). A Villa Reale di Castello kertjét, kútjainak mitológiai szobrait is ő tervezte. Természet c. korai márványszobra a Louvrc-ban található.

Trier: A római Porta Nigra

TR I

Trier: A dóm és a Liebfrauenkirchc

tribuna, tribune, tribün: I. az ókeresztény és román bazilikák presbyteriutnainak félkörös papi széksorai. —2. a nagy gótikus templomok falkoronáján futtatott, áttört korláttal szegé­ lyezett ->- attika járdája. — 3. a hívek tanítá­ sára szolgáló emelvény. — 4. orgona- és énekeskarzat. — 5. áttört mellvédes körüljáró a kupolák ->- laternájinak. tövében. — 6. bár­ mely stílusú épületben az oszlopos v. pilléres szerkezetek által tartott belső emelvény. 7. sportpályák fedett v. fedetlen, lépcsős lelátója. triclinium : három, U betű alakban egymás mellé állított étkezőkerevet. Innen: az antik római lakóház ebédlője. T r ie n t: Trento német neve. Trier, római nevén Augusta Treverorum: város Németo.-ban (NSZK) a Mosel folyó mellett. Az Augustus császár által alapított (i. e. 15) római város építészeti emlékei közül jelentős a 2. sz. elején épült amphitheatrum és a nagy fürdőépület csoportja. A késő császárkorban császári székhely volt; ekkor nagyarányú építkezések folytak a városban: a palotát bővítették és új fürdőépületet emel­ tek. A császárnői palotában ókeresztény bazi­ likát építettek. 313 —16 között emelték a 585 város É-i kapuját, a Porta Nigrát. Ez két

toronnyal szegélyezett, kétnyílású kapu ár— kádsoros kiképzéssel. Kőplasztikai emlékei közül jelentősek a római sírkövek. A Mosel medréből római kori híd maradványai kerültek elő. — A mai ~ fontosabb műem­ lékei közé tartozik a Dóm. Építése a 10. sz.— ban kezdődött; a 11. sz.-ban a Ny-i homlok­ zata és háromhajós csarnoktemploma készült el, majd a kereszthajó és az apszis. A 18. sz.-ban belsejét barokk stílusban átalakították. — A dóm D-i oldalán áll a Liebfrauenkirchc,. a francia gótika egyik legkorábbi és legszebb németo.-i megtestesítője. 1242-ben kezdte építeni egy francia iskolázottságú építész. Mintaképe a braisne-i St Yved-templom volt, alaprajza azonban teljesen önálló kom­ pozíció: görögkereszt, melynek a K-i szárá­ hoz csatlakozik a szentély, az egymást keresz­ tező szárak között 2—2 kápolna helyez­ kedik el. A kereszteződésben 4 pillér tartja a boltozatot, mely 1253 k. készült el. Ny-i kapuja gazdagon díszített. Sprincz —Gyürki T rier, Hann (Kaiserswerth, 1915. aug. i , — ): német festő. 1934 —38 között a düssel­ dorfi akadémián tanult. 1957-ben a berlini képzőművészeti főiskola tanára lett. Absztrakt művész.

Trier, Walter (Prága, 1890. jún. 25.— Collingwood, 1951. júl. и .): cseh festő, grafikus. A müncheni akadémián tanult. A Simplizissimus, a Die Lustigen Blätter és a Jugend rajzolója volt. Nevét főleg illusztrá­ ciói tették ismertté (E. Kästner könyvei). 1947-től Kanadában élt. Trieste, Trieszt: város EK-Olaszo.-ban. Műemlékei közül a 2. sz.-ból származó római színház romjait 1938-ban tárták fel. - Az Arca di Riccardo római diadalív az i. e. I. sz.-ból származik. — A San Giusto-katedrális középhajóját a 14. sz.-ban két 11. sz.-i épület, a Chiesa deli’ Assunta és a Sacellum San Giusto felhasználásával emelték. Hom­ lokzatát gótikus rózsaablak díszíti, apszisát 13. sz.-i mozaikok borítják. — 1313-ban befejezett Campanilejébe az egykori római capitolium öt oszlopát s egy római templom maradványait építették bele. — A Castellót a 14. sz. második felében velenceiek kezd­ ték építeni egy római erődítmény helyén; a 15 —16. sz.-ban hozzáépítettek, 1630-ban fejezték be. — Műgyűjteménye a Museo di Storia e d’ Arte. Különösen éremgyűjte­ ménye, egyiptomi, görög —római anyaga jelentős. trifórium : a román és gótikus templomok mellékhajói fölött a főhajó oldalfalait tagoló hármas osztású nyílás, ill. ezek sorából alakított árkád. Rendszerint folyosó húzó­ dik mögötte (—►emporium). A szentély és a kereszthajók falán is előfordul mint tagoló-, díszítőelem (vak~). triglyphos : a dór párkány frízének -►metopéit elválasztó, a szélein fél-fél, a közepén két egész, függőleges bemetszéssel tagolt, álló téglalap alakú kőlemez v. hasáb. Formá­ ját sokan az ősi faépítkezés gerendavégződésének kiképzésmódjából származtatják. A ^ o k elhelyezkedése összefüggött az oszlopok tengelytávolságával: minden oszlop és minden intercolumnium közepe fölé került egy-egy, miáltal közel négyzetes metopémezők keletkeztek. Amikor ezt az elosztási rendszert az épület sarkán is meg­ tartották, akkor a fríz szélén fél négyzet alakú metopé maradt (semimetopium), ami­ kor sarok ~ t alkalmaztak, akkor pedig a szomszédságában levő metopé téglalap alakú­ vá nyúlt. A klasszikus megoldás szerint ezt az ún. '-^-konfliktust úgy oldották fel, hogy a sarokoszlopok intercolumniumát kisebbre vették a többinél, így a metopék ritmusa nem bomlott fel, a sarokra pedig Hajnóczi Gyula ~ kerülhetett. T rip en m ek er: ->- Aldegrever, Heinrich T rip o lje: újkőkori lelőhely Ukrajna D-i részén. Az újkőkor több szakaszának kultú­ ráját nevezték el róla. Karcolt és több színnel

festett díszű edényei a romániai emlékekkel T R J rokonok. A stilizált női szobrok mellett realisz­ tikus törekvések is megfigyelhetők az emléke­ ken (teknőben fekvő anya gyermekévei, szé­ ken ülő nő szobrocskája). Jellegzetesek a nyi­ tott házmodellek a berendezés és a házi mun­ ka bemutatásával. Trippel, Alexander (Schaffhausen, 1744. szept. 23. —Róma, 1793. szept. 24.): svájci szobrász, a klasszicizmus és Canova művésze­ tének egyik előkészítője. Londonban, majd Koppenhágában tanult, 1771-ben Párizsba ment, 1776-ban Rómában telepedett le, ahol szobrásziskolát vezetett. Mitológiai szobrai (Ülő Apollo, Frankfurt am Main; Vesta-szűz, Pillnitz stb.) mellett számos síremléket (S. Gessner, Zürich; J. Schwarzen­ berg, Wittingau —Trebon— stb.) és portrét (Goethe, Herder, mindkettő Weimar) min­ tázott. triptyehon : I. három részből álló oltárfel­ építmény, amelynek középső részéhez oldalt egy-egy szárny csatlakozik. — 2. egy merev közép- és két oldalsó részből álló festmény. 3. elefántcsont-faragású, ötvösművű v. egyéb díszű háromrészes összecsukható képecske v. oltárka. tripus (gör. ’háromláb’): elsősorban három­ lábú edénytartó. Használata az ókori Görögo.ban, az etruszkoknál, Kyprosban, Itáliában általános volt. Különböző típusait részben a háztartásban használták, de nemesfém, bronz, majd később márvány dísz~okat gazdag domborműves v. plasztikus díszítéssel a görög művészet kezdetétől fogva fogadalmi v. győzelmi ajándékul is készítettek, s gyak­ ran szentélyekben helyeztek el. Athénben az Akropolistól EK-re húzódott a ~ o k utcája, amelynek mentén versenyek győztesei a győzelem emlékére ^ o k a t állítottak fel, sokszor hatalmas építményt helyezve alá­ juk f-* Lysikratés-emlékmű). Szilágyi János György Triptychon nyitva és csukva

TRO

Görög bronz tripus Olympiából, i. e. 8. sz. (Olympia, múzeum)

Tristan de Escamilla, Luis (Toledo, 1586?—Toledo, 1624. dec. 7.): spanyol festő. Greco legjobb tanítványai közé tar­ tozott. Mestere hatása mellett a manierizmus és a barokk határán álló stílusa olykor a spanyol primitívek festésmódjára emlé­ keztet. Élete utolsó szakaszában jelentékeny műhellyel rendelkező mester volt. Külön­ böző múzeumokban számos oltárképét őr­ zik; A háromkirályok kódolása c. képe a Szépm. Múz.-ban van. Trizuljak, Alexander (Varin, 1921. máj. 15.— ): szlovák szobrász. Pozsonyban (Bratislava) J. Kostka és Prágában K. Pokorny voltak mesterei. Konstruktív szellemű mo­ dern plasztikái közül több köztérre került. Jelentősebb közöttük Szerelmes pár (i960) c. kompozíciója, mely a pozsonyi múzeum kertjében került felállításra. Trnava : —>- Nagyszombat Trnka, Jiri (Plzen, 1914. febr. 24.— ): cseh festő, grafikus, iparművész, bábfilm­ tervező, Állami díjas. A prágai Iparművé­ szeti Iskolán J. Bendáhál tanult. Illusztrá­ ciókkal, reklámgrafikával foglalkozott. Vi­ lághírét rendkívül népszerű bábfiguráival, ill. bábfilmjeivel aratta: A császár fülemüléje, Bajaja herceg, Svejk a derék katona, Szentivánéji álom stb. tro c h y lo s: az oszloplábazatok — torusni közé iktatott homorú tagozat. T roger, Paul (Welsberg, 1698. okt. 30.— Bécs, 1762. júl. 20.): az osztrák barokk fes­ tészet jelentős mestere, rézkarcoló. Milánó­ ban G. Alberti tanítványa volt, Velencében G. B. Pittoni, G. B. Piazzetta, S. Ricci, 587 Rómában F. Trevisani, Nápolyban F. Soli-

metia hatott rá, majd három éven át Bologná­ ban képezte magát. Gurkba visszatérve a hercegérsek több feladattal bízta meg. 1728-ban Becsben telepedett le, s ugyanebben az évben festette első nagyszabású művét, a salzburgi Kajetan-templom kupolájának fres­ kóját. A következő évtizedekben tanítvá­ nyaival együtt számos monumentális freskót festett Ausztria és Mo. templomaiban és kolostoraiban. Kupolafreskóinak fényben le­ begő alakjait az illuzionizmus fokozására gyakran sötét tónusú architektúra-kerettel veszi körül; mestere a rövidülésnek, az atmoszferikus hangulat s a világítási effek­ tusok ábrázolásának. Jelentősebb freskói az altenburgi kolostort (1732 —33), a brixeni dómot (1748 —50), a dreieicheni búcsújáró templomot (1752), a gerasi (1738), a göttweigi apátságot (1739), a Heiligenkreuz-Gutenbrunn-i kápolnát (1739), a hradischi apátságot (1731), a kalterni Szt. Kereszt-kápolnát (1722), a lanai Szt. Mihály-kápolnát (1750), a melki apátságot (1731—45), a győri Szt. Ignác- (1744), a pozsonyi Szt. Erzsébettemplom kupoláját (1742), a sanktpölteni püspöki könyvtárat (1734), a seitenstetteni kolostort (1741), a bécsi Mariahilf templomot (!759 —60), a zwettli apátságot (1732 —33) díszítik. Oltárképei részben ugyanitt talál­ hatók. A pannonhalmi képtárban három P. Troger: Krisztus az Olajfák hegyén (Bécs, Barockmuseum)

olajvázlatát, a Szépm. Múz.-ban Hágár és Izmáéi a pusztában c. képét őrzik. — írod. J. Romanus: P. T. Wien, 1930; Aschenbren­ ner —Schweighofer: P. T. Leben und Werk. Salzburg, 1965. Troger, Simon (Abfaltersbach, 1693/94 Haidhausen, 1768. szept. 25.): német szob­ rász, autodidakta. Főleg elefántcsont-faragványokat készített 1745-60 között. Feszüle­ téi és Madonna-szobrai mellett fa-elefánt­ csont koldusfigurái révén vált ismertté. Legjelentősebb művei (Pluto és Proserpina, Abraham, Kain és Abel, Sámson, Piéta) a drezdai Grünes Gewölbében, a bécsi Kunst­ historisches Museumban és a müncheni Bayerisches Nationalmuseumban vannak. T ro ia : város D-Olaszo.-ban. Műemlékei közül a San Secondino 1093—1125 között épült román bazilika. Külsejét vakárkádsor övezi. A főhomlokzat ormát díszítő hatalmas 12 osztatú kerek ablak a 13. sz. elején, két bronzkapuja — Oderisius da Benevento műve — a 12. sz. első negyedében készült. Trois Freres-barlang : A francia Pireneu­ sokban levő barlangot Comte Bégouen francia őskőkorkutató három fia fedezte fel 1914ben. A bonyolult járatú barlang „szentélyé­ ben” kámeaszerűen vésett, gyakran sűrűn egymásra rajzolt állatalakok vannak. Köztük három ún. varázslóábrázolást: állatbőrös, táncoló emberalakot találtak. Trója, más néven Ilion: ókori város ENyKisázsiában; fellegvárát Pergamosnak nevez­ ték. H. Schliemann azonosította i~t a DardaTroia: A bazilika homlokzata

„Varázsló” a Trois Freres-barlang sziklarajzaiból (rajz)

nellák közelében fekvő Hisarlik nevű dom­ bon általa kiásott településsel. Az ásatásokat W. Dörpfeld folytatta, majd C. W. Biegen korrigálta elődei eredményeit. Az első fallal körülvett település az i. e. 3. évezred első felében épült ~ban. Házai között már meg­ található a megaron-típus. A 2. város (i. e. 2500 —2200) jelentősen nagyobb volt ~ I-nél; kőfal övezte, két propylaia vezetett a megaron formájú palota felé. A város romjai közül került elő az arany és ezüst edényeket, ékszereket, bronz tárgyakat tar­ talmazó ún. Priamos-kincs. A kevésbé jelen­ tős ~ III, IV, és V után i. e. 1800 k. felépült ~ VI, amely területileg jóval felülmúlta a korábbi városokat. Védőfala jobbára kváderekből állt, lépcsőzetes kiszögellések, bás­ tyák, kaputornyok fokozták az erőd biz­ tonságát. A várost i. e. 1300 k. földrengés pusztította el, majd hamarosan újjáépült. Az ún. VII A településben véli a kutatás Homéros ^-ját felismerni. Ez a város az i. e. 13. sz. közepe körül ostromnak esett áldoza­ tul. A 12. sz.-i ~ VII В leletei Balkánról jött népesség, valószínűleg thrákok megtelepe­ dését jelzik. А и . sz. után néhány kisebb település figyelhető meg, majd a hellé­ nizmus idején nagy város épült ^ban. Ennek legjelentősebb épülete az Athénatemplom volt, melynek szobrászati dísze a pergamoni művészet hatását tükrözi. A rómaiak anyavárosuknak tekintették ~ t és építkezéseihez jelentősen hozzájárultak. A településnyomok a bizánci időkig követ­ hetők, míg a török pusztítások következmé­ nyeként meg nem szűnt '--ban az élet. — írod. W. Dörpfeld: T. und Ilion. Athén, 1902; C. W. Biegen és mások: Troy. Princeton, 1950-től 1958-ig 4 köt.; C. W. Biegen: Troy. London, 1963. Szabó Miklós 58$

TRO

Trojanowski, Wincenty (Varsó, 1859. jan. 22.—Varsó, 1928): lengyel festő és éremművész. Pétervárott és Münchenben tanult. 1893-ban Párizsba ment, 1904-ben tért vissza Varsóba. Eleinte vallásos tárgyú kompozíciókat, tájképeket és portrékat fes­ tett, később áttért a plasztikára. Érmei főleg arcképek ( L i s z t , C h o p in , M a te j k o stb.) és vallásos tárgyúak. trompe-l’o e il: szó szerint: becsapni v. félrevezetni a szemet; egy festmény olyan része, melyen a festő naturalisztikus apró­ lékossággal, az árnyékolás v. a perspektíva sajátos alkalmazásával egy lényegében a kompozícióhoz sem tartalmilag, sem formai­ lag hozzá nem tartozó valóságos tárgy látszatát kelti. Ilyen tréfás motívumok alkalmazása az ókori művészettől kezdve napjainkig előfordul a festészet történetében. Nagy szerepet játszik az — op artban. trompus : -»■ sarokboltfülke Troost, Cornelis (Amsterdam, 1697. okt. 8.—Amsterdam, 1750. márc. 7.): holland festő. A. Boonen tanítványa volt. Amster­ damban működött. Eleinte a holland festé­ szet tradícióihoz kapcsolódó, de már barokkos lendületű csoportportrékat festett (A Colle­ gium Medicum elöljárói, 1724). Mint portré­ festő C. Netscher szellemében dolgozott; később kialakította az intérieurben ülő, zsánerszerű családi portrék jellegzetes típusát. Legjelentősebbek J. Steen stílusára emlékez­ tető humoros életképei, színházi jelenetei. Rendkívül népszerűek lettek a kompozíciói után készített metszetek is. Néhány teátrális hatású történelmi kompozíciót is festett. Műveit holland, német és angol képtárakban őrzik. Troost, Paul Ludwig (Elberfeld, 1878. aug. 17.—München, 1934. jan. 21.): német építész. A darmstadti Technikai Főiskolán L. Hoffmann tanítványa volt. Legjelentőseb­ bek belső tervezőmunkái: Münchenben Prof. Bruno Becker háza és a „MarionettenArany homlokdísz a trójai „Priamos-kincs**-ből, 3. évezred 3. negyede (Berlin, Museum für Vor- und

Frühgeschichte)

589

Tropaeum Traiani (F. B. Florescu rekonstrukciója)

theater Münchner Künstler” (1909), a Norddeutscher Lloyd luxusgőzöseinek be­ rendezése (1910-től), a brémai Heineckenház (1917). Tropaeum Traiani : Traianus császár dáciai hadjáratakor, i. sz. 109-ben emelt, Mars Ultornak (Bosszuló Mars) szentelt diadal­ emlék a római birodalom határán Dobrud­ zsában, Adamklissinél, ahol a császár Muni­ cipium Tropaeum Traiani névvel települést alapított. Az 1837-ben feltárt emlékmű kör alakú lépcsős alapon áll. Középrésze henger alakú épület, amelyet felül négyszögletes reliefek sora és díszes párkányzat díszít. Kúp formájú tetőzetének csúcsán hatszög­ letű bázison hatalmas tropaeum (oszlopra függesztett zsákmányolt fegyverek) szobor­ képe áll. A dáciai hadjárat jeleneteit ábrázoló reliefeket (jelenleg Bukarestben) valószínű­ leg a hadseregben szolgáló mesteremberek faragták sajátságos provinciális stílusban ( ró­ mai provinciális művészet), amely sok tekin­ tetben a késő antik művészetre jellemző vonásokat (síkszerűség, lineáris plasztika, nem természetes arányok stb.) mutat. — írod. F. Studniczka: T. T. Leipzig, 1904. Castiglione László Trophónios: — Agamédés és Trophónios Tropinyin, Vaszilij Andrejevics (Karpovka, 1776. márc. 30.—Moszkva, 1857. máj. 16.): orosz portréfestő. A jobbágycsaládból szár­ mazó tehetséges ifjút ura, gróf Markov taníttatta a pétervári akadémián, de csak hosszú idő után, 1823-ban tette szabaddá. ~ akkor Moszkvában telepedett le, s mint

V. A. Tropinyin: Ukrán férfi

portré- és életképfestő vált ismertté. Fő­ képpen egyszerű dolgozó embereket ábrá­ zolt realista felfogásban, közvetlenül és megkapó festőiséggel (Fia portréja, 1818; Csipkeverőlány, 1823; Puskin portréja, 1827, Moszkva, Tretyakov Galéria).

Trost György (Éger, Cseho., 1722 —Sopron, T R O 1804): építőmester. 1759-től Sopronban szá­ mos késő barokk épületet tervezett. T rost Ottó: Koroknyai Ottó T roy, Jean Francois de (Párizs, 1679. jan. 27.—Róma, 1752. jan. 26.): francia festő. Apja, Francis ~ tanítványa volt; Veronese és Guercino hatott stílusára. 1699 —1706 között Itáliában élt; 1738-ban a római francia akadémia igazgatója lett. Legismertebb művei a párizsi gobelin-manufaktúra részére bibliai és mitológiai sorozatokhoz készített kartonjai (Eszter, Jason története). Később hasonló tárgyú életképeket s főleg gáláns jeleneteket festett: A z osztrigás reggeli (Chantilly, Musée Condé), Rajtakapott szerelmesek (London, Victoria and Albert Museum), Udvarlás (Berlin, múzeum). Képeit rézkarcokban is sokszorosították. T ro y es: város Franciao.-ban. Műemlékei közül a gótikus katedrális 1200 k. kezdett építkezése rendkívül lassan haladt. A szentély és a négyezet pilléreit 1314 k. fejezték be, a kereszthajó és a hajó a 15. sz.-ban épült, a Ny-i homlokzat 1506-ban (M. Chambiges). —A Sí Urbain-templom 1262—90 között épült, a falsíkok redukálásában a párizsi Ste Chapelle-t követi. T royon, Constant (Sevres, 1810. aug. 28.— Párizs, 1865. márc. 20.): francia festő, a ->- barbizoni iskola tagja. Első mesterei a sevres-i manufaktúrában dolgozó virágfes-

C. Troyon: Tájkép Suresnes felől (Párizs, Louvre)

590

TRU

tők voltak. Eleinte tájképfestészettel foglal­ kozott; 1848 táján kezdte festeni a barbizoni iskola szellemében a tájban elhelyezkedő állatcsoportjait. 1847 —48-ban tett hollandiai utazása A. Cuyp művészetére irányította figyelmét, aki nagy hatással volt festésmód­ jára. Számos képét őrzi a Louvre, a bp.-i Szépm. Múz.-ban Tehénpásztor és Pásztor­ jelenet c. kompozíciói képviselik művésze­ tét. — írod. H. Dumesnil: T. Souvenirs intimes. Paris, 1888; Soullié—Burty: Peintures, pastels, aquarells, dessins de C. T. Paris, 1900. Trökes, Heinz (Hamborn, 1913. aug. 15.— ): német festő, textiltervező, ipar­ művész. Krefeldben és Augsburgban tanult. 1947—48-ban a weimari művészeti iskolá­ ban tanított, 1956-tól a hamburgi képzőművészeti főiskola grafikai tanszékének ta­ nára. Kezdetben M. Ernst hatott szürrealista stílusára; később a színekre épített tiszta absztrakció híve lett. Trubeckoj, Pavel Petrovics (Intra, 1866. febr. 16. —Suna, 1938. febr. 12.): orosz szobrász. Autodidakta volt, és mint a szob­ rászati impresszionizmus egyik legtehetsé­ gesebb képviselője alapozta meg hírnevét. Életének legnagyobb részét Olaszo.-ban, Franciao.-ban és Amerikában töltötte. 1897től kezdve io éven át élt Oroszo.-ban. Élet­ művének legnagyobb részét portréi és kis­ plasztikái zsánerszobrai alkotják (Tolsztoj képmása, Tolsztoj lóháton, Rodin, Anatole France, Puccini, Bemard Shaw stb.). A bp.-i Szépm. Múz.-ban őrzik Ülő nő c. művét.

P. P. Trubeckoj: III. Sándor cár pétervári lovas szobrának modellje (Leningrád, Orosz Múzeum)

formaegyszerűsítő törekvéseinek jelleg­ zetes példája egyetlen monumentális emlék­ műve, III. Sándor cár pétervári lovas szobra. — írod. R. Giolli: T. Milano, 1913. Bacher Béla Truhe: ->- láda trundholm i k o csi: A dániai Trundholmban talált kocsi az É-európai bronzkori bronzművesség alakos és ornamentális mű­ vészetének kimagasló alkotása. A kerekekre szerelt bronz korongot trébelt díszű arany­ lemezzel borították be. A korongot ugyan­ csak kerekekre szerelt öntött bronz ló húzza. A hasonló jellegű alkotásokat a nap- v. a holdkultusszal hozzák kapcsolatba.

A trundholmi kocsi (Koppenhága, Nemz. Múz.)

59I

W. Trübner: C. Schuch festő arcképe (Berlin, Nationalgalerie)

Trübner, Wilhelm (Heidelberg, 1851. febr. 3.—Karlsruhe, 1917. dec. 21.): német festő. A karlsruhei művészeti iskolában — mely­ nek később igazgatója lett —, a müncheni akadémián Wagner Sándornál és W. Dicsnél, Stuttgartban H. Canonnál tanult. 1898-tól a frankfurti Städelsches Institut, 1903-tól a karlsruhei művészeti akadémia tanára volt. Elsősorban portrékat, de tájképeket, mitoló­ giai, történeti kompozíciókat, zsánerképe­ ket és csendéleteket is festett. W. Leibl hatása alatt állt, de színbeli finomságban elmaradt mögötte. Fejlődésének útja a régi mesterektől a plein airhez és az impresszio­ nizmushoz vezetett, s ennek egyik legjobb német képviselője. — írod. J. A. Beringer: W. T. Stuttgart —Berlin, 1917. Benkő Viktorné

Trysa : Kisázsia DNy-i partvidékén, Gjölbasi T R Ü falu mellett fekvő ókori város Lykiában. A város falának és épületeinek maradványai­ nál jóval jelentősebbek az itt talált kő szarko­ fágok, elsősorban pedig egy i. e. 5. sz. végi héróon, nyilván helyi fejedelem sírja (ma a bécsi Kunsthistorisches Museumban). A szarkofágokat tartalmazó ház alakú sír­ épületet magas fal vette körül, amelynek belső oldalát (a bejárati oldalon a külsőt is) két sorban K-i görög stílusú domborművek díszítik. A több kéztől, egységes terv nélkül készült reliefek részben a halott életére és működésére vonatkozó jeleneteket mutatnak (a halott négyesfogaton, várostrom, csataés vadászjelenet), részben görög mítoszokat (Odysseus és a kérők, Théseus tettei, amazónés kentaurharc stb.), az 5. sz. végi görög szobrászat mozgalmas, „gazdag” stílusának kissé provinciális változatában, a perspekti­ vikus ábrázolás figyelemre méltó kísérle­ teivel. — írod. F. Eichler: Die Reliefs des Heroons von Gjölbaschi-T. Wien, 1950. Szilágyi János György Ts’ao Pu-hsing (3. sz. közepe): kínai festő. Az első azok között, akiket Hsieh Но mun­ kájában mint kiemelkedő festőt részletesen tárgyal. Állatokat, sárkányokat és alakos képeket festett. Tschudi, Hugo von (Jakobshof, 1851. febr. 7. —Cannstatt, 1911. nov. 23.): német művészeti író. 1896-tól a berlini National­ galerie, 1909-től a müncheni képtárak igaz­ gatója volt. Fontosabb művei: Die Werke A. Böcklins in der Nationalgalerie, 1901; E. Manet, 1902; Gesammelte Schriften zur neueren Kunst, 1912. H. Thodéval együtt 1894 —1911 között szerkesztette a Repertorium für Kunstwissenschaftot. Tsiau Ping-chen (18. sz.): kínai festő. Kang Hsi császár udvarában mint csillagász működött, a jezsuiták révén itt megismer­ kedett az európai perspektíva szabályaival, és azokat bizonyos mértékig festészetében is

Várostrom, a trysai héróon dombormüveiből (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

592

TUM felhasználta és alkalmazta. Nagyon ismertek a nép életét bemutató zsánerképei. Leghíre­ sebb munkája a földművelést és a szövőipart ábrázoló fametszetes albuma, a híres Keng-chi-tu. tsu b a : a japán kard markolatvédő kereszt­ vasa, amely elválasztja a pengét a kardmar­ kolattól. A történelmi korszak előtt ovális v. kerek alakúak voltak (áttört dísszel, vasból v. bronzból, gyakran aranyozva), későbbi formái változatosak. A középkorban a kidol­ gozása színvonalas és sokra értékelt iparmű­ vészeti ággá fejlődött. A n —14. sz. közötti darabok jellegzetessége a kovácsolt, rend­ szerint kör alakú vaslemez, erősen stilizált, növényi díszekre emlékeztető kivágásokkal, később feltűnt a domborműves kiképzés is. A ~ k gazdag díszítése a 15. sz.-ban kezdő­ dött. Az erősen áttört művű példányok (ún. Heianjo-~k) is Kyotóban készültek. A 17. sz.-tól a ^készítés a feudális főurak szék­ helyein is folyt, formában és díszítőmotívu­ mokban gazdagodott, de gyakran túl díszitetté vált. Tsunenobu, teljes neve: Kano Tsunenobu (Kyoto, 1636. ápr. 18.—Edo, 1713. febr. 21.): japán festő, a Kano-iskola tagja. Atyja és mestere Kano Naonobu volt. A császár már fiatalon magas állásba emelte. Rendszerint Edóban lakott, de sokat dolgozott Kyotóban, a császári udvarban. Ő dekorálta a császári palota új szárnyait; paravánképeket is festett. Stílusa közel áll atyjáéhoz. A régi festmények kiváló szakértője volt. Tuaillon, Louis (Berlin, 1862. szept. 7.— Berlin, 1919. febr. 22.): német szobrász. Tanulmányait a berlini akadémián R. Bemar­ nál kezdte, majd 1885—92 között Rómában folytatta. Itt ismerkedett meg H. von Marées festővel és A. Hildebrand szobrásszal; az ő hatásuk alatt alakította ki finoman klasszicizáló stílusát. 1902-ben belépett a Sezessionba, s itt állította ki III. Frigyes Vilmos lovas emlékének, modelljét, melynek kivitelezését 1915-ben fejezte be (Merseburg, kastélykert). 1906-tól a berlini akadémia tagja, majd a szobrász-mesteriskola egyik vezetője volt. 1906-ban készítette egyik legérettebb művé­ nek, a III. Frigyes császár emlékének modelljét. A fentieken kívül fontosabb művei: Lovas amazon (1895, Berlin, Nationalgalerie), III. Frigyes (1909, K öb, Rajna-híd), II. Vilmos (1909, Köln, Rajna-híd), R. Koch (1915, Berlin), Nagy Frigyes (Beuthen), A győző (Berlin), Álló nő (Bréma, Kunsthalle). Kiss Sándor Tucher-oltár m estere: -*• Meister des Tucher-Altars Tucholski, Herbert (Konitz, 1896. jún. 593 21.— ): német grafikus. A berlini ipar38 Művészeti Lexikon IV.

művészeti iskolában üvegfestészetet, majd festészetet és szobrászatot tanult a drezdai akadémián. Főleg tájképeket és figurális kompozíciókat ké­ szít a grafika számos műfajában. T udor-ív: négy kö­ zéppontból szerkesz­ tett nyomott csúcs­ ív; az angol késő gótika jellegzetes forTudor-ív maeleme. Tudor-stílus: az 1485 —1603 között ural­ kodó Tudor-dinasztiáról elnevezett saját­ ságos angol építőstílus, amely az angol késő gótika és az olasz reneszánsz elemeiből táp­ lálkozott. A homlokzatok olaszos tagolása mellett legjellemzőbb rá a Tudor-ív. A menynyezeteket is hasonló íveléssel szerkesztett legyezőboltozatok és díszesen kiképzett ge­ rendás síkfödémek alkotják (Oxford és Cambridge egyetemi épületei, London: Westminster Hall, Hampton Court: Wolseypalota stb.). tuffa, tufa, tufa: könnyen málló, lyukacsos, vulkanikus eredetű kőanyag. Az ókori Itáliában kedvelt építőanyag volt, s olykor a szobrászatban is használták. Számos válto­ zata ismert. Tűiden, Theodor: —a Thulden, Theodor Tull Ödön (Székesfehérvár, 1870. máj. 9.— Bp., 1911. szept. 15.): festő, grafikus. Bp.-en, Milánóban és Párizsban tanult. 1891-től rendszeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításán. Akvarelljei és hetilapok számára rajzolt illusztrációi által vált népszerűvé. A Magyar Aquarell- és Pasztellfestők Egye­ sületének egyik alapító tagja volt. Számos grafikai díjat nyert. A Műcsarnok 1912-ben hagyatéki kiállítást rendezett műveiből. Né­ hány képét a Nemz. Gal.-ban őrzik. Tulln : város Ausztriában. Műemlékei közül a plébániatemplom háromhajós román bazilika két Ny-i toronnyal. A 12. sz. végén épült, 1486 —1513 között gótikus stílusban átalakí­ tották. Ekkor épült hozzá a nyolcszög öt oldalával záródó magas boltozott szentély. Egyedülálló lombardiai előképekre vissza­ nyúló kapumegoldása, fülkés figurákkal a 13. sz. második feléből. — A temetőkápolna (csontház), Ausztria egyik legszebb késő román emléke a 13. sz. harmadik negyedé­ ben épült. Kívül tizenegyszögletű, belül kerek. Két-két sokszög oldalán félkörös apszisa van. Pompás ENy-i kapuit kívül lizénák, bimbós és figurális fejezetek díszí­ tik, a főkapun normann jellegű romhuszos díszítésű oszlop látható, tumba : a középkori síremlékek ama típusa, amelynek lényeges részét a szabadon álló,

TUM

Etruszk tumulus Cerveteriben, i. e. 6. sz.

sokszor lábakon nyugvó,"’* többé-kevésbé díszes szarkofág alkotja. A szarkofágon rend­ szerint a halott szoboralakja nyugszik, tu m u lu s : mesterségesen felhordott sír­ domb, amelyet az ókorban főleg az ókori Közel-Keleten, Trójában, a -*■ mykénéi kultú­ rában, a szkítáknál (-*■ kurgán) és az etruszkok használtak sírjaik megjelölésére (Trója: „Achilles sírja” a Sigeion-fokon; Etruria: „Cucumella” , Vulci mellett). Tung Ch’i-ch’ang (1555 —1636): kínai író, műkritikus, festő. Több tájképes albuma maradt fenn. T un huang: barlangtemplomairól ismert város Kínában, Kansu tartomány Ny-i részén. A sivatagok közt fekvő oázisvá­ roska az ókori karavánutak (Selyem útja) gócpontja volt. Közelében egy homokkő­ falban vájták a 4. sz.-ban az első buddhista remetecellákat, s ezekből a 9. sz.-ra hatalmas templom- és kolostorrendszer lett. Ma kb. 500 kisebb-nagyobb, ép szögű, vályoggal vakolt és falfestménnyel díszített kamra talál­ ható itt: a kínai buddhista piktúrának a 6. sz.-tól a 13. sz.-ig összefüggő (bár provinci­ ális jellegű) múzeuma. A barlangtemplomok legtöbbjében festett agyagszobrok is állnak. Az „Ezer Buddha Barlangtemplomai” (Ch’ien-Fo-T’ung) vagy „Páratlan Magasságú Szentélyek” (Mo-Kao-K’u) néven emlegetett

műemlék a 13. sz. után elnéptelenedett, s részben betemette a homok. Lóczy Lajos, az 1879-ben ott járt magyar geográfus hívta fel rá Stein Aurél figyelmét, akinek 1907-ben sikerült a ~ i kolostor papjától megszereznie egy akkoriban feltárt és a 10. sz.-ban befala­ zott könyvtár értékes anyagának egy részét. Ebben az anyagban (részei jelenleg Pekingben, Londonban, Delhiben és Párizsban vannak) képek (pl. az első fametszet, 868), kéziratok stb. voltak, amelyek még ma is alapjául szolgálnak a ^-kutatásnak (nyelvé­ szeti, történelmi, vallástörténeti, műtörté­ neti stúdiumok összefoglaló neve) és párat­ lan értékű adatokat és anyagot szolgáltattak mind Kína, mind Belső-Azsia kultúráinak megismeréséhez. — írod. Miklós P .: A tunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomok. Bp., 1959. Miklós Pál Tünkéi Ferenc: -*• Homályossy Ferenc Túra, Cosimo; ún. Cosme (Ferrara, 1430k.— Ferrara, 1495. ápr.): olasz festő, a ferrarai festészet legérdekesebb alakja. Művészetében összeolvad Mantegna és Donatello drámai em­ berábrázolása, a ferrarai udvarban is dolgozó Piero della Francesca és R. van der Weyden monumentalitása, ill. realizmusa és a ferrarai lovagi udvar gótikus pompája, rafinált, frivol ízlése. Az északolasz reneszánsz sajátos képviselője, még igen sok gótikus, szinte 594

TU R modoros elemmel; a reneszánsz pompa és a középkori verizmus egyeztetője. 1452 —56 között Padovában és Velencében járt, tanul­ mányozhatta Mantegna és Donatello művé­ szetét. 1458-tól Ferrarában az Esték udvari festője volt. 1467 —80 között több gobelin­ tervet készített, 1467-ben a San Domenico Sacrati-kápolnájában, 1469 —72 között a dómban dolgozott. Részt vett a Palazzo Schifanoia díszítésében (Évszakok). A hercegi családról több portrét festett. Ferrarai mun­ káinak legnagyobb része elpusztult. Fonto­ sabb táblaképei: Szt. Sebestyén, Trónoló Madonna szentekkel, Szt. Kristóf (Berlin), Királyok imádása (tondó, Cambridge), Zenész portréja (Dublin), Szt. Maureliust vesztő­ helyre vezetik és lefejezik (két tondó, Ferrara, képtár), Angyali üdvözlet és Szt. György (Ferrara, dómmúzeum), Szt. Domonkos (Firenze, Uffizi), Madonna szentekkel, Angyali üdvözlet (London, National Gallery), Pietä (Velence, Museo Correr és Párizs, Louvre), Madonna (Velence, Accademia). — írod. S. Ortolani: C. T. Francesco del Cossa, Ercole de Roberti. Milano, 1941; A. Neppi: C. T. 1953; E. Ruhmer: C. T. London, 1958. Németh Lajos T úrán Gézáné: Hacker Mária T urba József (1740 k. —Sopron, 1813): kőfaragó. Sopronban 1773-tól volt mester; dolgozott az ev. templomon, a Szt. Lélektemplomban; két lakóházának kődíszeit is feltehetően ő faragta. T urchi, Alessandro (Verona, 1588/90 — Róma, 1649. jan. 22.): veronai festő. F. Brusasorci tanítványa volt. A velencei mes­ terek, a Carracciak, G. Reni hatottak munkássá­ gára. Kisméretű, többnyire finom, a fény­ árnyék ellentétein alapuló, vallásos és mito­ lógiai tárgyú képeit rendszerint márványra V . fekete palára festette. Jellemző művei a modenai Galleria Estensében (A z angyal kiszabadítja Szt. Pétert a börtönből), a milánói Brerában (Mária Magdolna) találhatók. A bp.-i Szépm. Múz.-ban Krisztus a kereszten c. képét őrzik. Turco, Giulio (1569 k. működött): olasz hadiépítész és rajzoló; a dél-dunántúli erődítések térképezésére küldték Bécsből. Dolgozott Egerben is. Turcsány: Árpád (Bp., 1921. okt. 11.— ): szobrász. 1940—49 között előbb az Iparművészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán Ohmann Béla, Erdey Dezső és Pátzay Pál növendékeként végzett. Számos köz­ téren felállított műve ismeretes (Anya gyer­ mekével, Győr, 1955; Nő mandolinnal, Kékes­ tető, 1962; Esze Tamás, Mátészalka, 1966 stb.). 595 Turda : -* Torda 38*

Tunhuang: Tanítás-kép

T úri Jobbágy Miklós (Bp., 1882. máj. 13.— ): szobrász. Festőnek készült, majd a szobrászatra tért át. 1907-től szerepelt portréival, népi figuráival kiállításokon. Főbb művei: Marokszedő lány, Magyar aratók, a volt Ludovika Akadémia százéves alapításának emléktáblája. Menekülő c. bronza több más művével a Nemz. Gal.ban van. C. Túra: Szt. Domonkos (Firenze, Uffizi)

turkom án sző n y eg : közép-ázsiai nomád V . félnomád turkomán törzsek készítménye, amelyet a kereskedelemben általában bokhara szőnyegnek neveznek. Ezek a törzsek a Kaspi-tengertől К-re K-Turkesztán, Afga­ nisztán és K-Perzsia közötti területeken élnek, többnyire sátorlakók. A szőnyeg nélkülözhetetlen berendezési tárgyuk, pó­ tolja a tárolóbútort (szekrényt, ládát), ezenkívül a bejárati ajtót is. A - Bántornya Tury Gyula (Cegléd, 1866. júl. 14. —Bp., 1932. dec. 9.): festő. Bp.-en és Becsben foly­ tatta tanulmányait. Főleg templomi falké­ peket festett a Lotz-iskola hagyományainak stílusában (Nagyvárad, Jászladány, Pannon­ halma, Soroksár, Újszász stb.). Néhány képét a Nemz. Gál. őrzi. Tury Gyuláné: -*■ Szegedy-Maszák Leona Tury Mária (Szeged, 1930. ápr. 23.— ): festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Konecsni György és Szőnyi István növendéke volt 1948 —53 között. Kezdetben posztimpresszio­ nista hangvételű képeket festett, majd a dekorativitás és konstruktivitás lett művé­ szetének jellemzője. 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1965-ben a Csók Galériá­ ban nyílt kiállítása. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon férjével, Kádár Györggyel közösen festett dekoratív falképpel szerepelt, 1964-ben Rómában volt közös kiállításuk. Számos épületdíszítő munkája nyert elhe­ lyezést. Tusch, Johann (Tirol, 1738—Bécs, 1817): osztrák festő. Rómában, majd Bécsben dol­ gozott, s mint a Belvedere képtárának őre festette meg I. Ferenc császárt. Néhány portréját bécsi múzeumokban őrzik. Leg­ ismertebb műve gr. Teleki Sámuel erdélyi kancellár egész alakos portréja a marosvásár­ helyi Teleki-könyvtárban, tusrajz: rendszerint kisméretű, rajztollal és fekete kínai tussal készült vonalas ábrá­ zolás. A kínai ~ ecsettel készül lágyabb, vastagabb vonalakkal. Tussaud, Marie, eredetileg Grosholtz (Strassburg, 1761. dec. 7.—London, 1850. ápr. 15.): elzászi származású portrészobrász és viaszmintázó. 1766-tól Párizsban, 1789-től a versailles-i udvarban élt. A francia forra­ dalom idején a királyi család, Danton, Robespierre stb. halotti maszkjait készí­ tette el. 1802-ben Londonba költözött, ahol a máig is működő, róla elnevezett intézetet (Mme ~ ) alapította és vezette. Korának számos híres emberéről készített viaszportrékat. Gyűjteményének kiegészí­ tését és fejlesztését leszármazottai folytatják. Tuszkay Márton (1884 —?): festő és grafikus. Bp.-en, Berlinben folytatott tanul­ mányokat. Grafikával és plakáttervezéssel foglalkozott. 1913-ban plakátjaiból a Művész­ házban, 1918-ban egyéb munkáiból a Nem­ zeti Szalonban volt kollektív kiállítása. 1919-ben politikai plakátokat is készített. A 40-es években külföldre távozott. Tutankhamon sírja: egyiptomi királysír az i. e. 14. sz.-ból, az egyetlen sír a - üveg. — 2. az építészetben helyesen /д /~ , falmező: a falsíkok, pillér­ felületek stb. tagolása oly módon, hogy a felület közepét enyhén bemélyítik, széleit pedig sima v. tagoltabb profilú kerettel szegélyezik. — 3. díszített síkfelület; könyv­ kötés, szőnyeg kerettel körülvett mezeje, tükörboltozat: vízszintesre lemetszett te­ tejű teknőboltozat, amelynek felső vízszintes síkja négyszög alakú. türbe: mohamedán sírkápolna, szent életű férfiak és hősök temetkezőhelye, vallásos hívők zarándokhelye. A török hódoltság kori időből Mo.-on is maradt néhány ~ . Legismertebb a budai Rózsadombon Gül Baba sírja fölé emelt nyolcszög alaprajzú ~ . Türkmén SZSZK m űvészete: A város­ építés az i. e. I . sz.-ban indult meg (Nisza, Merva). A korai feudalizmus (6 —7. sz.) építészetére jellemzőek a döngölt agyagból, rovátkolt falakkal készített erődítmények. A középkor folyamán gyakori volt a boltív használata, az épületeken sok díszítőelemet alkalmaztak, a falakat festéssel látták el. Karavánszerájok, mecsetek (Dandankanban és Dahisztanban), mauzóleumok (Szerahszában, Urgencsben) épültek. A 15. sz.-ban készült a különösen kiemelkedő anaui mecset. Az épületeket gyakran díszítették több színű majolikával. Oroszo.-hoz való csatolásával nagyobb ütemű városépítkezés indult meg (Ashabad, Csardzsou stb.), de a türkmén városok igazi fellendülése a szovjet rendszerben következett be. Ekkor épültek Ashabad monumentális épületei, pl. a türk­ mén minisztertanács épülete, a tudományos akadémia, az állami egyetem s a drámai színház. — A festészet legrégibb emlékei az i. e. 3. évezredből származó vörös és fekete geometrikus idomokat ábrázoló falfestmé­ nyek. A feudalizmus korában a szobrászat indult fejlődésnek, festett monumentális agyagszobrok maradtak meg Niszában, valamint a Mervában levő Kej-Marzuban bazilikában. Az iszlám korszakának idején 599 főleg a gazdag ornamentikával díszített

terrakotta-, mozaik-, majolikakészítés virág­ zott. A türkmén művészet jellegzetes ága a szőnyegkészítés ( turkomán szőnyeg). A fes­ tészet és grafika csak a szovjethatalom idő­ szakában indult fejlődésnek. Ashabadban képzőművészeti intézetet és szépművészeti múzeumot létesítettek. Jelentősebb művészek: E. M.Adamova, G. F.Babikov, E. R. Tripolszki, A. A. Abramov. A szőnyegszövés új műfaja a tematikus, ill. portréval ellátott szőnyeg. Türschitz János Mihály (1730 —58 között működött): ötvösmester Pozsonyban. A po­ zsonyi dómkincstárban baluszteres szárú gyertyatartók viselik mesterjegyét. Tüskehúzó f i ú : az i. e. 1. sz.-i eklektikus szobrászat jellemző alkotása (Róma, Palazzo dei Conservatori). A talpából tüskét húzó pásztorfiú kora hellénisztikus szobortípusát i. e. 5. sz.-i szigorú stílusú fejjel szerkesz­ tették össze. tűzbak: a kandalló tűztere előtt álló, a fahasábok kiesését megakadályozó páros vas- v. bronzeszköz. Homlokrésze gyakran művészi díszítésű, relief v. szobormű, erre szép reneszánsz kori példa T. Aspetti két ~ ja a Szépm. Múz.-ban. Franciao.-ban a 18. sz.ban Ph. Caffieri és P. Gouthiere aranyozott és cizellált ~ ja i a bronzművesség remekei közé tartoznak. A Tüskehúzó (Róma, Palazzo dei Conservatori)

Tyroler József: Görgey Artúr arcképe (Bp., Tört. Képcsarnok)

T v a r : illusztrált cseh havi folyóirat, Prágá­ ban jelenik meg 1948-tól. Főleg a modern iparművészet és az ipari formatervezés aktu­ ális kérdéseivel foglalkozik.

Tvorcsesztvo: az SZU Képzőművészeti Szövetségének orosz nyelvű művészeti folyó­ irata. Moszkvában jelenik meg 1934-től. tym panon: antik zeneszerszám, nevét ab­ lak- és ajtózáradék felett alkalmazott díszí­ tések megnevezésére is használták. Az építé­ szetben általá­ ban a nyereg­ tetős épületek háromszög ala­ kú, a pár­ kány geisonjaTympanon nak tagozatai­ val keretezettorommezője, ill. fülkéje, amelyet szobrászati díszítéssel töltöttek ki. A ~ formája és helye azépülethom­ lokzaton az ábrázolandók kompozícióját kötötté tette, az előreugró eresz pedig érvényesülését zavarta, amin úgy segítettek, hogy a ~ hátfalát előbbre hozták, a figurá­ kat pedig megemelt alapzatra helyezték. A görög templomok ^-díszítéseinek a korai időben bajelhárító célzatuk volt, legtöbbször Gorgo-ábrázolás került szimmetrikusan el­ helyezett állatalakok közé (Korkyra), majd a templom istenével, a temenosszal v. a vá­ rossal kapcsolatos mitológiai jelenetek kerül­ tek a kép mezőbe (Olympia, Zeus-templom: K-i ~ Pelops és Oinomaos kocsiversenye; Athén, Parthenón: K-i ~ Athéné születése). Hajnóczi Gyula

TVA

Tyros látképe

600

TZE

601

Tyrnavia, Michaelis de: ->- Nagyszombati Mihály Tyrnstain, Michaelis de: ->- Nagyszombati Mihály Tyroler József (Alsókubin, 1822 —Pest, 1860-as évek): réz- és acélmetsző, nyomtató és kiadó. A metszést Pesten tanulta. Eleinte a Tomola-féle műkereskedésben dolgozott, később a bankjegynyomda alkalmazottja lett. Ő metszette a Kossuth-bankókat (Wachtier Fülöppel együtt). Ezért a szabadságharc bukása után pár hónapig a pesti Újépületben rabosko­ dott. Igen foglalkoztatott metsző volt, sokat dolgozott az Ungar, majd a Hölgyfutár, Déli­ báb és más lapok számára. Önálló lapjai közül a legismertebbek Petőfiről, Kossuthról és az első magyar minisztériumról metszett finom munkái. T yros: föníciai város a Földközi-tenger partján; eredeti neve Cár („szikla”). Csupán az óváros terült el a szárazföldön, a jelentő­ sebb és kiterjedtebb újváros egy, a tengerben kb. I km-re levő szigeten található, s falak­ kal, jól kiépített erődítményrendszerrel van körülvéve, ez az i. e. 1200-as évek táján már készen állt. A romok még nincsenek rend­ szeresen átkutatva, felásva. Mitanni stílusú bronz edények, domborított szárnyas orosz­ lán, állatok viadala, egymást keresztező állatok a föníciai művészet szinkretisztikus stílusára utalnak. A -~i építészet híres mes­ terei messze földön keresettek voltak, Sala­ mon (i. e. 970 —930) is őket alkalmazta a jeruzsálemi templom s palotái építkezésé­ nél. ~ jelentős szerepet játszott a föníciai iparművészet exportjában is. — írod. A. Poidebard: T. Paris, 1939. Komoróczy Géza Tyrrhén amphorák: lelőhelyük miatt korábban etruszknak hitt (innen az elnevezés: tyrrhén=etruszk) feketealakos festésű am­ phorák. Athénben készültek az i. e. 6. sz. második negyedében. Több sávos díszítésük túlnyomórészt állatfrízekből áll, de köztük

Tyrrhén amphora (Frankfurt, Museum für Vorund Frühgeschichte)

egy-egy mitológiai jelenet is van. Igen köze­ pes mesterek művei; a lelőhelyek tanúsága szerint főként etruszk exportra készültek. Tzane, Zane, Emanuel (17. sz. első fele): görög származású ikonfestő Velencében. Testvéreivel, Constantinóval és Marinóval együtt a bizánci művészethez tartozó kréta­ velencei iskola fő képviselője. A bizánci ikonográfiából kiinduló alkotásaikat a velen­ cei reneszánsz elemei színezik (Velence, San Giorgio dei Greci, Museo Correr). Tzetter Sámuel: ->- Czetter Sámuel

и Ubac, Raoul (Malmédy, 1911— ): belga festő és grafikus. 1929 óta Párizsban él. 1934-ben a szürrealistákhoz kapcsolódott, 1938-ig velük állított ki, majd absztrakt stílusban kezdett dolgozni. Képeit a föld­ színű barna, fekete és a fehér ellentétére építi. Számos egyéni kiállítást rendezett (Pári.’s, Galerie Maeght, 1955, 1958), művei sze­ repelnek a párizsi Musée d’ Art Moderne­ ben, Kölnben, a New York-i Museum of Modern Artban. Alkalmazott grafikai mun­ kát is végez, plakátrajzolóként is jelentős. Ubbelohde, Otto (Grossfelden, 1867. jan. 5. —Grossfelden, 1922. máj. 8.): német festő, grafikus. L. Herterich és L. Löfftz voltak a mesterei. Hangulatos tájakat fes­ tett. Régi német városokról készített tollrajzsorozatai mappában jelentek meg. Mint illusztrátor is jelentős. U bertini, Francesco: —>- Bachiacca Uccello, Paolo; tkp. Paolo di Dono (Pratovecchio, 1396/97 —Firenze, 1475. dec. 10.): olasz íestő, a quattrocento egyik legerede­

tibb képviselője, a távlattan törvényeinek szenvedélyes kutatója. Festészetének for­ manyelve, színmegoldása még gótikus remi­ niszcenciákat és a firenzei cassone-festők hatását hordozza, de a perspektíva iránti szenvedélye miatt Brunelleschi, néhány freskó­ töredéke (Sta Maria Novella: Vízözön, Noé részegsége; Sta Maria del Fiore: Pró­ féta ) Masaccio, lovascsata-képeinek kompo­ zíciója és hangvétele pedig Piero della Fran­ cesca és A. del Castagno hatására utal. Kortársai emberábrázolásaival ellentétben ~ elsősorban nem az alakok drámaiságát keres­ te, hanem a sajátos formaproblémák meg­ oldása foglalkoztatta. Lovascsatát megjele­ nítő kompozíciói a modern művészetre is hatottak. Már 1407-től Ghiberti foglalkoz­ tatta műhelyében, 1415-ben céhtag volt. 1425-ben a velencei San Marcóban mozaikot készített (elpusztult), 1432-től a firenzei dómműhelyben dolgozott. 1436-ban fes­ tette John Hawkwood zsoldosvezér lovas képét (freskó, Firenze, Dóm). 1445-ben

P. Uccello: Lovascsata (London, National Gallery

602

UDV Padovában járt. A Palazzo Medici részére

festett lovascsatát ábrázoló képei a Louvre-ba, az Uffizibe és a londoni National Gallerybe kerültek. Urbinóban őrzik az Ostya csodája c. rendkívül friss, merész kompozíciójú predella-képeit, melyekben az itáliai cassonefestészet formaelemei mutatkoznak meg. Oxfordban a Vadászat c. festménye található. Neki tulajdonítják az ún. perspektíva fel­ találói (Giotto, Brunelleschi, Donatello, Uccello és Manetti) arcképeit ábrázoló kom­ pozíciót a Louvre-ban. — írod. M. Salmi: P. U., Andrea del Castagno, Domenico Veneziano. Roma, 1934; V. Boeck: P. U. Berlin, 1939; B. E. Somaré: U. Milano, 1946; J. Pope-Hennessy: The complete Work of P. U. London, 1950; P. D’Ancona: P. U. i960. Németh Lajos Uden, Lucas van (Antwerpen, 1595. okt. 18. —Antwerpen, 1672/73): flamand festő. Apjának, Artus van ~ festőnek volt a tanítványa. Rubens műhelyében is dolgozott, aki nagy hatással volt rá. Rubens 1615—30 között készült képein gyakran ~ festette a tájképi hátteret. 1626—27-ben az antwer­ peni festőcéh tagja volt. Kisméretű tájképein a természet kötetlen, szabad ábrázolására törekedett. Festményeinek figuráit gyakran más művész (pl. H. van Balén és G. Coques) festette. A Szépm. Múz.-ban Erdő legelő tehenekkel c. képe található. U d in e: város E-Olaszo.-ban. Fontosabb műemlékei közül a Dóm gótikus épülete a 13. sz.-ból származik, a 18. sz.-ban restau­ rálták. Campaniléje és battisterója 15. sz.-i. — A Palazzo del Comune (Loggia del Lionello) 1457-Ъеп a velencei gótika stílusában épült. — A Loggia di San Giovanni 1511-ből származó óratornyán a harangjáték mór figurái a velencei óratoronyéra emlékeztet­ nek. — A Palazzo Arcivescovile a 16 —18. sz.ban épült; G. B. Tiepolo freskói díszítik. — Műgyűjteménye, a Museo Civico iparmű­ vészeti anyaga mellett képtárában 15 —18. sz.-i olasz mesterek műveit őrzi. Udine, Giovanni da : Giovanni da Udine udvar: épületszárnyakkal teljesen v. rész­ ben körülvett, nyitott térség, amely az épület főhomlokzatának ellentétes oldalán, a belső telken foglal helyet. Az ~ r a néző épülethomlokzat (~ i homlokzat) rendszerint egy­ szerűbb megoldású (->- még cour d’ honneur). Udvardi Erzsébet (Baja, 1929. dec. 27.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1948 —53 között Bernáth Aurél, Domanovszky Endre és Főnyi Géza növendéke volt. Bada­ csonytomajon él. Főleg helyi motívumokból építi gyakran szimbolikus tartalmú képeit, 6 0 3 melyeken Szőnyi István és Egry József hatása

érezhető. 1965-Ъеп az Ernst Múzeumban rendezett gyűjt, kiállítást. Udvardy Ignác (Zalaegerszeg, 1877. aug. 8. —Zalaegerszeg, 1961. ápr. 1.): festő. A Mintarajziskolában végzett tanulmányai után Nagyváradon rajztanárként műkö­ dött. Finom hangulatú tájképeivel 1900tól vett részt kiállításokon. 1924-től a negy­ venes évekig a nagybányai művésztelepen dolgozott. Élete utolsó 16 esztendejét szülő­ városában töltötte, ahol többször szerepelt megyei képzőművészeti kiállításokon, udvarház: kisebb nemesi birtokok saját kezelésben levő majorjának központi épü­ lete, amely egyben a birtokos lakóháza is volt. Később a falvakban épült tágasabb, kényelmesebb lakóházakat is ~mak hívták (-*- még kúria). Udvarlaky Béla (Bécs, 1849. júl. —Bp., 1885. k.): festő. A Mintarajziskolában tanult. Zsánerképeivel és csendéleteivel 1882 —83ban szerepelt a régi Műcsarnokban. A magyar szabadságharc emléke c. műlapját Szendrei Jánossal együtt adta ki. Udvary Géza (Perbenyik, 1872. szept. 20.— Bp., 1932. febr. 4.): festő. Bp.-en kezdetben Bihari Sándortól és Karlovszky Bertalantól tanult, majd külföldi útjáról visszatérve Lotz Károly volt a mestere. Eleinte arcképeket, tájakat, később reneszánsz öltözékű velencei patríciusokat festett. Pannonhalmán részt vett a millenniumi emlék kifestésében s az Országházban két freskót készített (Hunyadi

János Nándorfehérvárfalai előtt, Mátyás király bevonulása Budavárába). Az Iparművészeti Iskola tanára volt. 1918-ban kollektív kiállí­ tást rendezett a Képírók és Képfaragók Sza­ lonjában. Emlékkiállítását 1932-ben rendezte meg a Műcsarnok. Több műve a Nemz. Gál. tulajdona. Udvary Pál (Bp., 1900. jún. 5.— ): festő. Művészeti tanulmányait apja, ~ Géza vezetésével kezdte, majd az Iparművészeti Iskolán Helbing Ferenc és Újváry Ignác, 'a Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Olgyai Viktor növendéke volt. Francia- és Olaszo.-ban járt ösztöndíjjal tanulmányúton. 1918-tól szerepel kiállításokon, főleg ter­ mészethűségre törekvő figurális kompozí­ ciókkal és tájképekkel. 1924-ben a Nemzeti Szalonban, 1928-ban a Műcsarnokban, 1966ban a Csók Galériában volt gyűjt, kiállí­ tása. Számos díjat nyert. Strand c. képe a Nemz. Gál. tulajdona. Uehlinger, Max (Zürich, 1894. jún. 28.— ): svájci szobrász. Előbb építészetet tanult, 1916-tól mintázott. 1920-ban Párizsba költözött, majd 1923 után Minusóban tele­ pedett le. Számos emlékmű, portré alkotója. 1955-ben a schaffhauseni múzeumban ren­ deztek műveiből gyűjt, kiállítást. Uferbach Jenő (Gyula, 1874. nov. 16.— Bp., 1926. júl. 31.): festő. Bp.-i és külföldi tanulmányai után előbb Aradon, majd a fő­ városban volt rajztanár. 1905-től állította ki életképeit a Nemzeti Szalonban, később a Műcsarnokban. F. von Uhde: Három modell (Stuttgart)

Uffenbach, Philipp (Frankfurt am Main, UDV 1566 —Frankfurt am Main, 1636): német festő, rézmetsző. Heinrich ~ fametsző fia. Grünewald, Dürer és németalföldi közvetítés­ sel a velenceiek hatottak rá. A. Elsheimer mestere volt. Művei: Királyok imádása (1587, Weimar, múzeum), a frankfurti dominiká­ nus templom főoltára(i599), több rézmetszet­ sorozat. U ffizi, Galleria degli : ->- Firenze műgyűj­ teményei U garit: -i- Rás Samra Ugolino da Siena (14. sz.): sienai festő. Valószínűleg azonos Ugolino di Néróval, Duccio tanítványával. Fő műve a firenzei Sta Croce egykori főoltára. Az oltár részei ma több múzeumban találhatók (London, National Gallery; Siena, Pinacoteca stb.). Ugolino di Nero : -*■ Ugolino da Siena Ugolino di Vieri (? —1380/85): sienai ötvös. Először 1329-ben említik a források. 1337 —38-ban Viva di bandával és Bartolomeo di Tornaiéval egy triptychon formájú ezüst szentségházat készített az orvietói dómba, mely az olasz trecento ötvösség fő műve. Ugrai László (Kolozsvár, 1771 k. —Székely­ udvarhely, 1831): építész, korának legtehet­ ségesebb erdélyi mestere. A bécsi akadémián tanult, hazatérve előbb Kolozsvárt, majd Székelyudvarhelyen működött. Ismert mű­ vei: a szamosújvári Lászlóífy-palota első terve (1790 k.), a kolozsvári unitárius temp­ lom (1792—96), a zsibói kastély loggiája (1800 k.), a kolozsvári kollégium (1806) és a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárhoz készített tervei. Számos lakóház építése is fűződik nevéhez. • Ugrjumov, Grigorij Ivanovics (Moszkva, 1764. máj. 5.—Szentpétervár, 1823. márc. 19.): az orosz klasszicista történelmi fes­ tészet jelentős alakja. A pétervári akadémián tanult, majd 1800-tól annak tanára, 1820tóHektora volt. Fő műve: Alekszandr Nyevszkij ünnepi bevonulása Pszkovba, 1792 (Leningrád, Orosz Múzeum). Uhde, Fritz von (Wolkenburg, 1848. máj. 22.—München, 1911. febr. 25.): festő, a német plein air és a realizmus egyik úttörője. Párizsban Munkácsy tanítványa volt s rövid ideig hatása alatt állt (Énekesnő, Műteremben stb.), a plein air festés és J. Bastien-Lepage is hatott rá. Hollandiai élményeiről a F. Hals modorában készült Öregasszony söröskorsó­ val V . Holland varrószoba s más hasonló tárgyú müvei számolnak be. - U M E Új Művészet Barátainak Egyesülete, U M BE: 1931-ben C s ó k István, K á r p á t i Aurél, M a j o v s z k y Pál, P e tr o v ic s Elek, V a s z a r y János és R é v é s z István vezetésével alakult művészcsoport. Célja a modern művészet támogatása volt; művészeti előadások szer­ vezésével is foglalkozott. Új Szín: modem művészet 1folyóirat. Mutat­ ványszáma Bp.-en 1930-ban, két száma 1931-ben jelent meg. R ó z s a Miklós szer­ kesztette. út tárgyíasság: N e u e S a c h lic h k e it Újvári Béla (Bp., 1906. júl. 6,— ): festő, művészeti író. 1957-től az Iparművé­ szeti Főiskola művészettörténész tanára. 193 i-ben végezte tanulmányait a Képzőművé­ szeti Főiskolán. Dolgozott a kecskeméti művésztelepen. A művészeti nevelésről, a rajzpedagógia kérdéseiről jelentek meg cikkei. 6 0 6

ULM .

U jváry Ignác (Pest, i860, szept. 20.—Kis­ oroszi, 1927. júl. 4.): festő. Bp.-en Lotz Károly tanítványaként, majd a Benczúrmesteriskolában, később Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. Eleinte nagyobb kompozíciókkal szerepelt a bp.-i tárlatokon (Szt. István szentté avatása), később Kisorosziba visszavonulva erőteljes ecsetkezelésű, friss tájképeit állította ki. Több művésszel együtt részt vett a Fesztykörkép festésében. Az Iparművészeti Iskola tanára volt. Számos díjat nyert. Néhány képét a Nemz. Gál. őrzi. 1928-ban a Műcsar­ nok hagyatéki kiállítást rendezett műveiből. U jváry Lajos (Kaposvár, 1925. febr. 21.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1946 —51 között végzett. Azóta rendszeresen szerepel kiállításokon Szó'nyi István művé­ szetének stílusköréhez kapcsolódó figurális kompozícióival. 1960-ban kiállítása nyílt a Csók Galériában. U krán SZSZK m ű v észete: Építészet. Az i. e. első évezredben primitív favázas agyag­ épületek készültek e területen. A monumen­ tális építészet (paloták, templomok) első emlékei a kijevi Russzból ismeretesek. A 11. sz. legszebb építészeti emléke a 13 kupolás, 5 hajós, mozaikokkal és falfestményekkel gazdagon díszített kijevi Szófia-székesegyház (1037). A feudalizmus korában különböző építészeti iskolák alakultak Kijevben, Csernyigovban stb. Az ukrán építészet fellendülése az Oroszo.-gal való egyesülés (1654) után következett be. Megindult a városépítés, új típusú épületek jelentek meg, melyeken díszítőelemként népi motívumokat alkal­ maztak (ún. ukrán barokk; kiemelkedő mesterei I. G. Barszkij és Sz. D. Kovnir építészek voltak). Ebben a stílusban több erődítmény és kulturális épület készült. A 18. sz.-i ukrán népi építészetre jellemzőek a több lépcsős toronnyal ellátott, gazdag faragással és festéssel díszített fatemplomok (pl. a romni, 18. sz.). A 19. sz. elején klasszicista stí­ lusban épült több város (Odessza, Herszon). Az ukrán építészet új korszaka a szovjet uralom időszakában következett be. Nagy építkezések indultak meg Harkovban (Goszprom épülettömb, 1929, Sz. Sz. Szerafimov és Sz. M. Kravec építészek műve) és Kijevben (az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának épü­ lete, 1934 —37, I- A. Fomin, 1872 —1936 és P. V. Abroszimov, 1900— műve; az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsának épülete, 1936 —39, V. I. Zabolotnij, 1898 — műve). A háború után a városok újjáépítése, új utcák, sugárutak létesítése a modem épí­ tészet követelményeinek megfelelő, korszerű technikai eljárással folyt (a kijevi Krescsa607 tik épületkomplexus, A. V. Viaszov, A. V.

Dobrovolszkij és mások műve). 1956-ban ala­ pították az Ukrán SZSZK építészeti akadé­ miáját. — Festészet. A freskó- és ikonfestés s a mozaikkészítés már a 11 —12. sz.-ban igen fejlett volt. A 16. sz.-ban a könyvminiatúra s a fametszet területén jöttek létre jelentős alkotások. Az ukrán művészképzésben nagy szerepet kapott a pétervári művészeti aka­ démia, ahol az ukrán festők és szobrászok tanultak. A kritikai realizmus nagy ukrán megalapítója T. G. Sevcsenko (1814 —61) festő és író volt. A 20. sz. elejének realista művészei; N. Sz. Szamokis és A. A. Murasko. Az ukrán-szovjet korszakban a plakát­ művészet és a folyóiratgrafika indult fel­ lendülésnek (G. I. Narbut és A. A. Kokelj). A harmincas évek után a szocialista realiz­ mus kiemelkedő mesterei: L. E. Mucsnyik, Sz. M. Prorohov festők, M. G. Deregusz, A. Sz. Pascsenko (1906— ), V. F. Mironyenko grafikusok. Jelentős az ukrán népművészet (szőnyegszövés, kerámia, fafaragás). U llm ann : amerikai művészcsalád a 19—20. sz.-ban. Tagjai közül I. Eugine Paul ~ (New York, 1877. márc. 27.—New York, 1953. ápr. 20.); festő. 1899-ben Franciao.-ba köl­ tözött és E. Manet hatása alatt dolgozott. Később New Yorkban élt és rendezett gyűjt, kiállítást. — 2. Alleen (Párizs, 1905. ápr. 27. — ): szobrász, az előző fia. New Yorkban dolgozik. — 3 . Paul ~ (Párizs, 1906. ápr. 4.—Belfort, 1944. ápr. 14.): festő, Eugene Paul ~ fia. Párizsban és Bretagne-ban élt. Az Ecole de Paris szellemében tájakat, intérieuröket festett. 1945-ben a New York-i Wildenstein Galériában mutat­ ták be gyűjt, anyagát. U llm ann, Robert (München, 1903. júl. 18.— ): német-osztrák szobrász. Bécsben tanult, jelenleg is ott él. Főként egyházi jellegű szobrokat mintáz. Porcelánplasztikusként is ismert. U lm : város Németo.-ban (NSZK). Mű­ emlékei közül legfontosabb a Miasszonyunk Münster. 1377-ben kezdték építeni. Építésé­ vel a Parier családot bízták meg. A háló­ boltozat kivételével ők építették a szentélyt, mely 1383-ban készült el. 1392-ben az épí­ tés vezetését U. von Ensingen vette át, aki az alaprajzot megváltoztatta. Megkezdte a hatalmas Ny-i torony építését, mely a templomhajó testéből nő ki. A torony alsó részét, mely a hajó tere felé nyitva volt, később statikai okokból elzárták. Az U. von Ensingent követő építőmesterek közül 1492-ig M. Böblinger folytatta a torony építését. 1507-től az építkezés egyre lassúbb lett, míg 1529-ben megszűnt. A tornyot csak 1844—90 között fejezték be. A bazilikális templom alaprajza öthajós, egyhajós

Ulm: A Városháza bejárata

nyújtott szentéllyel, mely mellett mindkét oldalon egy-egy kisebb torony áll. Szen­ télyében a stallumokat J. Syrlin készítette. — Világi épületei közül legszebb a Város­ háza, mely a 15. sz.-ban gótikus, a 16. sz.-ban reneszánsz stílusban épült. — írod. K. Gers­ tenberg: Das Ulmer Münster. Burg, 1926. Ulrich (1592 k. működött): késmárki olasz építész. 1592-ben építette a poprádi harangtornyot. Ulrich Géza (Bp., 1881. ápr. 23.—?): festő. A bp.-i Iparrajziskolában, Karlsbadban és Stuttgartban tanult, majd Németo.-ban mint színházi és freskófestő működött. 1920ban Sankt Gallenben telepedett le. Natura­ lista csendéleteket, tájképeket és figurális kompozíciókat festett. Ulrich, Heinrich (? —Nürnberg, 1621): német rézmetsző. 1595-től Nagyszombatban, 1615 —19 közt Bécsben dolgozott. Saját rajzai után portrékat, allegorikus és történeti kompozíciókat metszett s reprodukálta más mesterek műveit is. Ulrich von Ensingen: ->- Ensingen, Ulrich von UM B E: -*■ Új Művészet Barátainak Egye­ sülete UME, Új Művészek Egyesülete: Vaszary János által 1923-ban alapított, fiatal művé­ szekből álló művészcsoport, amely egy ideig a KUT-hoz tartozott. 1927-ben újjászervez­ ték s önálló lett. 1932-ben a KUT-tal közös

kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, ULR 1934-ben önállóan a Frankel Szalonban. Umehara Ryusaburo (Kyoto, 1888. márc. 9. — ): japán festő, Nemzeti díjas. A kyotói Kansai Akadémián végzett. 1908-ban Párizsban A. Renoir tanítványa lett, 19T4ben tért haza. 1920-ban újra Európába láto­ gatott, Franciao.-ban és Itáliában festett. Hazájában tagja volt több európai festésze­ tet művelő társaságnak. Eleinte francia mes­ tere követőjének látszott, majd egyre erő­ sebb lett kiváló színérzékétől is táplált japán ízlése. Erőteljes kolorittal, elnagyolt for­ mákkal festett tájképei a legjobb modern japán festők sorába emelik. Miklós Pál U m lin g : szász származású festőasztalos család Erdélyben a 18. sz.-ban. — 1. id. ~ Lőrinc; Kolozsvári Asztalos Lőrinc (18. sz. közepe) főleg a volt Kolozs megye ref. templomaiban működött. Munkásságát Kele­ men Lajos és Debreczeni László kutatásaiból ismerjük. Egyéni díszítőstílusa egy korai és késői korszakra oszlik. Később fiaival dolgozott együtt. Munkái: Kiskapus, 1742; Tordaszentlászló és Damos, 1746; Daróc és Farnas, 1750; Szucsák, 1750 k .; Bodonkút, 1751; Magyarlóna, 1752; Gyerővásárhely, 1752, 1770; Páncélcseh, 1753; Szásznyíres, 1755; Magyarókereke, 1756; Magyargyerőmonostor, 1758; Magyarzsombor, 1759; Som­ kerék, 1761; Körösfő, 1764; Dós, 1765; Vista, 1765, 1767; Nagypetri, 1769 —70; Szidna, 1777; Magyarvalkó, 1778; Bánffyhunyad, 1780 k. stb. templomának kazettás mennye­ zetei, karzatai, szószékei, padjai. Kulturált ízlésű, közkedvelt mfiiparos volt. — 2. ifj. ~ Lőrinc (18. sz. vége) az előző fia. Kez­ detben apjával, majd öccsével dolgozott együtt a 18. sz. végén, főleg Kalotaszegen. Munkái: Nagypetri, Magyarvalkó, Bánffy­ hunyad, Magyarbikal stb. ref. templomának berendezése. — 3. ~ János (18. sz. vége) id. ~ Lőrinc fia. Apjával és bátyjával dol­ gozott együtt Kalotaszeg ref. templomaiban. Rozványiné Tombor Ilona Undi Mária (Győr, 1877. jan. 31. —?): festő és iparművész. Bp.-en, Angliában és Párizs­ ban végezte tanulmányait. Magyaros iparművészeti munkákat (textil és üvegíestmény), számos arcképet és a Tabán festői városké­ péről akvarelleket készített. Több díjat nyert. 1918-ban gyűjt, kiállítása volt Bp.-en. 1943-ban jelent meg Magyar Kincsesláda c. rajz- és hímzésminta-gyűjteménye. Tabáni udvar c. képét a Nemz. Gal.-ban őrzik. Ungár Imre: ->- Amos Imre Ungaria, Johannes d e : János Ungarius, Andreas: -*■ Andreas Ungarius Unger Alajos (Győr, 1815 —?): festő. Bécs­ ben tanult 1836—42 között. Szülővárosában 6 0 8

UR

609

működött. Arcképeket és történeti kompo­ zíciókat festett (Szt. László magyar király ráismer Salamon királyra, 1846). Unger, Georg Christian (Bayreuth, 1743 — Berlin, 1804 —12 között): német építész. A bayreuthi akadémián tanult К. von Gontard mellett. Művei főleg Potsdamban és Berlinben maradtak meg, nagyrészt annyira átépített állapotban, hogy ~ művészi jelen­ tőségét ma már alig lehet felmérni. 1763ban a potsdami Neuer Palast építésében vett részt, 1774—75-ben a potsdami építkezések egyik vezetője volt. Fontosabb művei: Belvedere és Orangerie Sanssouci parkjában, számos polgárház Berlinben. Unger, William (Hannover, 1837. szept. I I . —Innsbruck, 1932. márc. 5.): német grafikus. A düsseldorfi művészeti akadémián, majd Münchenben tanult. Lipcsében, Weimarban, Bécsben és környékén s Inns­ bruckban működött. Hírnevét árnyalatokban gazdag, kiváló technikai tudásáról tanúskodó rézkarcaival szerezte, melyek közül a németalföldi mesterek után készített lapjai a leg­ jobbak. Számos önálló műve is van. Unghero, N anni: — Nanni Unghero Ungleich Fülöp (Kismarton, ?—Buda, 1736 után): szobrász. Kismartonban élt. 1712 —13ban nagyrészt ő faragta a budai Szenthárom­ ság-szobrot. Ungradt Fülöp (19. sz. eleje): pesti asztalosmester. 1808-ban készítette a pesti belvárosi plébániatemplom gótikus motívumokkal dí­ szített szószékét. Ungvári Lajos (Perecseny, 1902. márc. 13.— ): szobrász, Kossuth-díjas. Tanul­ mányait az Iparművészeti Iskolán Simay Imrénél és Mátrai Lajosnál végezte. 1922-től kiállító művész. Több síremléket (Szabó Lujza, 1939, Kerepesi temető), köztéri szob­ rot (Bp., Kossuth-szobor mellékalakjai; Komló: Futballista, 1955; Oroszlány: Szovjet emlékmű, 1958; debreceni színház: Kazinczy Ferenc, 1959) készített. Ungváry Sándor (Kaposvár, 1883. jan. 15.—Bp., 1951. jan. 13.): festő. A Mintaraj ziskolában Székely Bertalannál és Balló Edénél, majd Hollósy Simonnál tanult. Tagja volt a Spirituális Művészek Szövetségének. Főleg freskókat festett: gyöngyösi templom, bp.-i városmajori kápolna, budai helyőrségi templom, egri kultúrpalota stb. Műterem­ részlet c. képét a Nemz. Gal.-ban őrzik. Unkei (? —1223): japán szobrász, a Kamakura-korszak kiváló művésze. Atyja és mestere Kokéi szobrász volt. Kiemelkedő alkotásai: a narai Kofukuji-templomban Asanga és Wasubandhu szobra, ugyancsak Narában a Todaiji-kolostor főbejáratánál felállított két nagyméretű Nio-szobor és a 39 Művészeti Lexikon IV.

kyotói Myohoin-templomban az ezerkarú Kwannon és 28 kísérőjének szoborcsoportozata. E művei mellett kiváló szerzetes­ portrékat is készített. Unold, Max (Memmingen, 1885. okt. 1.— ): német festő, illusztrátor, mozaik­ tervező. Münchenben M. Heymann-nil, majd az ottani akadémián H. Habermannnál tanult. 1912-ben állított ki először a müncheni Sezession kiállításán. Grafikai munkásságára a régi német metszetek ha­ tottak (Rabelais: Gargantua, Voltaire: Can­ dide illusztrációi). 1915-ben a wiesbadeni városi múzeum kupolájának mozaiktervét készítette; ugyanez évtől az „Új Müncheni Szecesszió” tagja lett. Münchenben él, a Bajor Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. A LeiM-hagyományokból kiinduló forma­ nyelvét később Cézanne, majd a Neue Sachlichkeit hatása váltotta fel. — írod. W. Hausenstein: M. U. 1921. Unrein János (Pest, 1829—?): réz- és acél­ metsző. 1847—49-bcn a Marastoni Akadé­ mián, azután külföldön tanult, majd Pesten az Állami Nyomdában dolgozott. О ter­ vezte az első önálló magyar postabélyeget, melynek agyagmintáját 1870-ben acélba metszették és galvanoplasztikai úton sok­ szorosították. Unterberger József (1800 k. működött): pesti arcképfestő. Unterberger, Michelangelo (Cavalese, 1695. aug. I I . — Bécs, 1758. jún. 27.): osztrák festő, G. Alberti, majd Velencében Piazzetta tanít­ ványa és követője volt. F.lőbb Passauban élt, ahol a környékbeli kolostorok oltár­ képeit festette, majd Bécsben telepedett le. 1751-től az akadémia tagja és P. Trogenel fölváltva igazgatója volt. A bécsi Szt. István-dóm, az augusztínusok temploma és a brixeni székesegyház részére festett oltár­ képei dekoratív felfogású, olykor harsogó színezésű barokk stílusának jellegzetes pél­ dái. — Testvére, Franz ~ (Cavalese, 1706. aug. I . — Cavalese, 1776. jan. 23.) Innsbruck­ ban és környékén számos oltárképet festett. — írod. A. Donath: M. U. 1921. U r: rommező Irakban az Eufrátesz D-i folyásánál, hajdan a Perzsa-öböl partján; D-Mezopotámia egyik legfontosabb ókori lelőhelye, ->- Mezopotámia művészetének egyik központja. Legrégibb emlékei az i. e. 4. évezrednek ún. özönvíz-rétegeiből származ­ nak: egyszínű, festett kerámia és elnagyolt festésű agyag férfiszobrocskák. A kora dinasztikus kor legértékesebb emléke az I. dinasztia (i. e. 2700/600 k.) előkelő sírjainak érintetlenül megtalált gazdag anyaga. Az előkelőket személyzetüktől körülvéve temet­ ték el díszes öltözékben és gazdag sírmellék-

Életfára kapaszkodó kecske királysírból, i. e. 2600 k. (London, British Museum)

letekkel. Arany, ezüst és féldrágakő tárgyak, fa, réz és lazúrkő berakások mellett elefántcsont reliefek, gondosan vésett fémeszközök, gyöngyök, karperecek és különféle ékszerek, aranyedények és fegyverek sokasága tanú­ sítja a kézművesség magas művészi szín­ vonalát. A leletek közül művészi megmintá­ zás és fejlett ábrázolási készség tekintetében kiemelkedik egy fába ágyazott, gyöngyházberakásos díszlap, egy hárfa és egy életfára kapaszkodó kecske alakja. Második virág­ korát a város a III. ~ i dinasztia (i. e. 2300 k.) alatt érte el. E korra a monumentális építkezés jellemző. Hatalmas templomkerület alakult ki, amely templomokat, ziqquratot, továbbá szentélyekkel variált palotaépüle­ teket és királysírokat foglalt magában. A szobrászatban főként a kisplasztika ért el nagy fejlődést. A város az i. e. 1. évezredben fokozatosan elvesztette jelentőségét, de a település az Achaimenidák koráig (i. e. 4. sz.-ig) lakott volt. — írod. L. Woolley: Ur Excavations. New York, 1934. Varga Edit urartui m űvészet: a Van-tótól DK-re elterülő ókori állam területén kialakult művészet, amelynek fénykora az i. e. 9 —7. sz.-ra esik. Legjelentősebbet fémművessé­ gében alkotott (szerszámok, fegyverek, dísz­ pajzsok, használati tárgyak bronz díszítései, többnyire állatfejjel). Különösen a pajzsok és kardok díszítése tanúskodik magas

Lant kecskefej díszítéssel Urból, i. e. 2600 k. (London, British Museum)

Urartui bronz bikafej üstről, i. e. 8. sz. 2. fele (Ankara, Régészeti Múz.)

U RA

610

URB

művészi színvonalról. Ezeken az asszír relief­ művészet és a pecséthengerek témái jelen­ nek meg (oroszlán- v. bikafríz, délceg já­ rású lovak vonta harci szekér, papok áldo­ zata, szárnyas démonok, életfa), de néhol egyiptomias motívumok is, valószínűleg szír­ hettita közvetítéssel. Néhány hasonló témájú kőfaragás is ismeretes. A nem figurális díszítések kialakult, eredeti fémműves stí­ lusról vallanak. Néhány polikróm edény és falfestmény-maradvány stilizált virágmintá­ kat, szimmetrikus v. kör kompozíciót mu­ tat. Több bronz szobrocska (Tejseba isten s a pantheon más tagjai) elsősorban a fej­ mintázás miatt érdekes (mosoly); az elefántcsőn t-faragványok (idol: ékes fejdísz van minden meztelen nőalakon), ha kompozí­ cióban nem is, de a részletek megmunkálá­ sában túlemelkednek a provinciális szín­ vonalon. — Az urartui fémművesség motí­ vumait a szkíta leleteken látjuk viszont. — írod. B. B. Piotrovszkij: Vanszkoje carsztvo. Moszkva, 1959; E. Akurgal: Die Kunst Anatoliens von Homer bis Alexander. Ber­ lin, 1961. Komoróczy Géza Urbach Zsuzsa (Bp., 1933. nov. 9.— ): művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum tudományos dolgozója. Korai németalföldi és német művészettel, valamint ikonográfiái kérdésekkel foglalkozik; több tanulmánya jelent meg. E lexikon munkatársa. U rban, Bohumil Stanislav (Kostelec, 1903. dec. 20. — ): cseh festő és grafikus. A „Purkyne” c. művészeti egyesület egyik vezető tagja. Brnóban, majd 1953-tól Prá­ gában lett professzor. Figurális kompozí­ ciókat, tájakat fest, s illusztrátorként is jelentős. U rbanová, Antonie (Prága, 1905. okt. 6. — ): cseh szobrásznő, B. Urban festő felesége. Elsősorban kisplasztikát és portré­ kat alkot. U rbanovitz Márton (16 —17. sz-): lőcsei szobrász és kőműves. 1621-ben a Szt. Jakabtemplomban maga és családja számára dom­ borműves mellképével ellátott epitáfiumot készített. U rbanow icz, Bohdan (Suwalki, 1911. jan. 3.— ): lengyel festő és művészeti író. Varsóban jogi és esztétikai tanulmányokat végzett. 1937-től kezdve foglalkozott fes­ tészettel, különösképpen a freskóval. 1939 — 1945 között a németek internálták. 1948-ban a varsói művészeti iskola tanára lett. Művei­ ben a modern építészet és a murális műfajok stiláris szintézisét keresi. U rbiger Bálint (1641 —57 között működött): ötvösmester Brassóban. Művei közül egy fedeles kanna a nagyszebeni Brukenthal 6 1 1 Múzeumba került. 39 *

Urartui bronz férfiszobor Toprah-kaléből, i. e. 7. sz. (Berlin, múzeum)

U rb in o : város Olaszo. középső részén. Műemlékei közül a Palazzo Ducale Itália egyik legszebb reneszánsz palotája. 1444ben kezdték építeni. 1465-től Federigo da Montefeltre megbízásából L. Laurana, majd G. Martini dolgozott rajta. Különösen kiemel­ kedő a palota Brunelleschire emlékeztető ud­ vara. Épületében jelenleg a Galleria Nazionale déllé Marche foglal helyet; gyűjteménye olasz

URB

Urbino: A Palazzo Ducale udvara

reneszánsz mesterek gazdag anyagát tartal­ mazza. Intarziadíszű famunkái világhírűek, urbinói majolika: Urbinóban, az olasz

J

jC fa U o jb rÖ A l M.

I

X

\Q í, w ~ 'í U

Urbinói majolikajegyek

Urbinói majolikatál, 16. sz. (Nápoly, Museo di Capodimonte)

majolikaművesség központjában készült ma­ jolika. Fénykora a 16. sz. közepe táján volt. Az edények egész felületét elborítják a mitológiából és a történelemből vett kitűnő rajzú képes ábrázolások. Intenzív, ragyogó, tűzálló színei között a sárga és a kék dominál, úri hímzés : azoknak a 17 —18. sz.-i magyar hímzéseknek gyűjtőneve, amelyeknek stí­ lusa eltér a kor általános európai díszítőművészetétől; a történelmi helyzetből adódó hatások felhasználásával sajátos stílus jellemzi. Az ~ К és Ny formakincsének díszítményei­ ből formálta egységes díszítőstílusát. A motí­ vumkincs egyik része olasz reneszánsz, a másik török-perzsa eredetű. Olasz közvetítésű a gránátalma, rozetta, akanthus és az indarendszerek; keleti a szegfű, liliom, tulipán, a fűrészes, sarlós levelek s a kasmír palmetta körteidoma. Az ornamentika túl­ nyomóan növényi, az itt-ott előforduló figurális elemek többnyire címeralakok. A rajz világos szerkezetű és áttekinthető, stilizált és síkszerű. A színezés egyszínű vörös, zöld V . ritkábban kék selyemfonalú, arannyal, ezüsttel élénkítve, s előfordul három-négy élénk szín tarkasága ugyan­ csak arannyal, ezüsttel keverten. Árnyalást csak a 18. sz.-ban találunk, amikor már erős 612

ÚRK

a keveredés a Ny-i ízlésű naturalisztikus for­ mákkal. A tisztán fémfonalas, -+■ skófiumos hímzés a legpompásabb díszruhákat, lófclszereléseket, térítőkét ékesíti. A fehérnemű, ágynemű díszítése női kezek munkája. A bársony, posztó és bőr nehéz aranyezüsthímzése céhbeli hivatásos mesterek, a „hímvarrók” készítménye. — Az emlékek végtelenül gazdag sorozatában párnavégek, lepedőszélek, keszkenők és térítők szerepel­ nek; az utóbbiakat nagy számban őrizték meg a protestáns egyházak. A fehér vászon V . patyolat alapon változatos a minták el­ rendezése, ugyanazt a mintát a legritkábban másolták. A hímzések technikája lapos öltés, amely a motívumelemek felületét a mértani mintázatok ezer variációjával borít­ ja: zegzug vonalasait, harántcsíkosan, sakktáblásan stb. A török hímzéstechnikák is megtalálhatók, a színén és fonákján azonos mintát alkotó öltésmód, továbbá a sűrűn egymás mellé sorakozó szálakra bizonyos közökben keresztbe fektetett és apró ölté­ sekkel lerögzített fonalak hímzéstípusa. A műhelymunkák technikája domborúbb, ezt kívánja az arany-ezüst fonál és a skófium használata. A sokféle mértani formát alkotó leöltések az egész ragyogó hímzésfelületet finoman cizellált ötvösműhöz teszik hason­ lóvá. — Az egyházi hímzések vallásos tárgyú képes ábrázolásait a 16. sz. második felétől fokozatosan kiszorította a reneszánszban fogant és a barokkban kiteljesült virágos ornamentika, ^ ü n k is alkalmazást talált a liturgikus ruhadarabokon. Az Iparm. Múz.ban őrzött, 1633-as évszámmal jelölt vörös­ kék selyem anyagú miseruha az iskola­ példájának mondható. Az olasz és keleti motívumok átalakulva a magyar formakép­ zés nemes, világos elrendezését tükrözik. Több hasonló szép emlékünk nagyrészt történelmi nevet idéz. A papság köréből Pázmány Péter, Balásfi Tamás, Domokos Kázmér, Кару Zsigmond, Liptay Ferenc miseruháin található — A használati célt csak a textília alakja határozza meg, a dí­

szítmények minden darabon ugyanabból a forrásból merítenek. A csótárokon, nyer­ geken, ágyak függönyein, a takarókon, a férfi-, női és liturgikus öltözeteken ugyanaz a hol keletiesebb, hol olaszosabb uralko­ dik. A 17. sz.-ban a keszkenőviselés mind a férfiaknál, mind a nőknél általános divattá vált. A lakodalmas ház a meghívottakat rang­ juknak megfelelő keszkenőkkel ajándékozta meg. A fő személyiségek arany-ezüst fonál­ lal, a kevésbé fontosak színes selyemmel hímzettet kaptak. A ref. úrasztali kendők nagy része ilyen alkalmi keszkenő volt, amelyet később a templomnak juttattak. Kisebb számban, de találhatók közvetlenül egyházi célra készített térítők és kendők is, amint azt a rajtuk levő ízes magyar feliratok bizonyítják. — Az ~ mintái általában nehe­ zen lokalizálhatok. Megállapítható azonban, hogy Erdély területén volt a legerősebb a reneszánsz hagyomány. Szívósan élt tovább egy könnyed formaképzés, amely a quattrocento díszítmények vonalritmusára emlékeztet. Lorántffy Zsuzsánna címeres terítőin is ezek a kecses virágszálak hajla­ doznak, s e típus szegényesebb változatai a 18. sz. derekán is éltek. A Mária Teréziá­ kon barokk-rokokó hímzések mindent el­ özönlő divatja lassan kiszorította az - pecsétlőkő). A monumentális építkezés az i. e. 4. évezred második felében indult meg: a templomok, középületek és a több méter széles, bástyákkal megerősített városfalak plánkonvex téglából épültek. Az archaikus kort a kőplasztika gazdag anya­ ga illusztrálja: alabástrom edények, emberés állatszobrok. A domborművek közül kiemelkedik az ún. oroszlánvadász-jelenet. A kassita korból (i. e. 2. évezred második fele) templomkomplexus maradt fenn, mely­ nek alaprajza az É-mezopotámiai épületekkel rokon. Falait szobrászati díszek: fülkékben álló, nyúlánk istenalakok és reliefek borít­ ják. A város a párthus korig lakott volt. — írod. Vorläufiger Bericht über die . . . . in U. unternommenen Ausgrabungen. 1—20. köt. 1930-tól; A. Moortgart: Die Entstehung der sumerischen Hochkultur. Leipzig, 1940. Varga Edit Usakov, Szemjon (1626 —1686. jún. 25.): orosz ikonfestő. Stílusát a régi orosz ikon­ festő hagyományok, a bizánci elemek s a Ny-európai festészet stíluselemeinek ötvöző­ dése jellemzi. Fontosabb művei: Istenanyaábrázolás Vlagyimirból (Moszkva, Mihályszékesegyház), Angyali üdvözlet (Moszkva, Grúz Istenanya-templom), valamint a Moszk­ va melletti Troice Szergijeva kolostor ikonjai. Működéséhez nagyobb ikonfestő iskola kia- 614

UTA

lakulása, valamint az orosz rézkarc és rézmet­ szet kiindulása fűződik, usák szőnyeg : a török szőnyegművészet virágkorának, a 16 —17. sz.-nak legszebb emlékei az Usák környékén készült szőnye­ gek. Mértani jellegű díszítése van az arabeszkes, fehér usák és golyós szőnyegeknek. Perzsa hatás alatt kifejlődött virágindás, palmettás díszű a csillagos, nagy és kis usák, valamint az erdélyi szőnyeg. Kisebb műhelyek készítmé­ nyei V . háziipari munkák. USA művészete : -*• Amerikai Egyesült Álla­ mok művészete usebti: múmia alakú kis szobrocska. Az egyiptomiak a középső birodalom (i. e. 21—18. sz.) óta a holtak sírjába tették, hogy hiedelmük szerint az elhunyt helyett végezzen munkákat. Usunov, Decsko (Kazanlak, 1899. febr. 22. — ): bolgár festő, érdemes művész. A szófiai művészeti akadémián és München­ ben tanult. Figurális kompozíciók mellett templomi mozaikokat, falképeket és üveg­ ablakterveket is készített. 1932-ben a szófiai művészeti akadémia tanára, később igazgatója lett. 1944 után a realizmus képviselője lett. Uszejnov, Mikael Alekszerovics (1905. ápr. 19. — ): szovjet-azerbajdzsáni épí­ tész, a Szovjet Építészeti Akadémia és Azer­ bajdzsán Tudományos Akadémiájának tagja. Lenin- és Állami díjas. 1946-ig Sz. A. Dadasevve1 dolgozott együtt, közös munkáik közé tartozik a kommunista párt bakui székháza, a bakui zeneiskola és a Nizami

Múzeum. Önálló alkotásai a bakui közkönyv­ tár és a Tudományos Akadémia épülete. U tam aro, teljes neve: Kitagawa Utamaro (1753 —Tokió, 1806): japán festő és fametsző. Hokusai és Hiroshige mellett Ny-on a leg­ ismertebb és legtöbbre értékelt japán mester. Fiatal korában került Tokióba. A shoguni udvarban származása következtében állása is volt, de 1775-ben ezt feladta és Tsutaya Juzaburo híres japán kiadóhoz csatlakozott. 1775 —83 között bontakozott ki ~ művészete. Alkotásainak legnagyobb része a Yoshiwara (bordélyok negyede) szépségeit ábrázolja. Ebben az időben Shunsho, majd Kiyonaga hatása alá került. A 80-as évek eleje a nagyobb alkotások kezdetét és ~ egyéni stílusának kialakulását jelentette. 1783-ban saját mű­ helyt nyitott, de kiadója továbbra is Juza­ buro maradt. Ekkor készült el a Kagylók c. színes albuma, amelynek egyes lapjai átlag 20 színdúccal készültek. A mű nagy közön­ ségsikerén felbuzdulva ~ elkészítette a Rovarok és a Madarak könyvét. Az életszerű­ ség jellemzi ebben a korszakban készült képeit. 1790—93 ~ művészetének zenitje volt. Ekkor készültek ezüst hátterű lapjai; könyve: A z ezüst világa a hó különleges szépségeit mutatja. Ekkori albumai és az ezüstalap-sorozatok a színes japán fametszet legszebb alkotásai közé tartoznak. Témái változatosak: arctanulmányok, teaházi leá­ nyok, kurtizánok stb. 1794—98 között visszaesés mutatkozott művészetében, Sharaku új stílusa megzavarta, hatására kísér-

I-Caraindaá Innin-tem plom ának hom lokzati fala U ru k b ó l; i. e. 15 —14. sz. (Berlin, Vorderasiatisches Museum)

615

I

U trecht: Az Egyetem

letekbe kezdett és csak 1799 —1806 között talált újra magára. Ekkoriban nagyon sok metszete és albuma jelent meg. 1804-ben

történelmi képet készített Hideyoshiról, emiatt a shoguni kormányzat börtönbün­ Toyokuni után a legter­ tetésre ítélte. — mékenyebb fametsző mester, s Japán leg­ nagyobb nőfestője volt. Több mint 600 széria, triptik, könyv és album, továbbá a metszetek ezrei maradtak fenn utána. Szá­ mos sokszínű metszete ismert, de kevés színnel is mesterien bánt. Major Gyula utánzat: I. valamely műalkotásnak teljesen hű V . csak főbb vonásaiban, megjelenési formáinak egészében való követése. — 2. valamely nemes anyag hatásának nem nemes anyag megfelelő kezelésével való megtévesztő felidézése (bronz, patinázott gipsz stb.). Utrecht : város Hollandiában. Műemlékei közül a Szt. Márton-katedrális Hollandia legjelentősebb gótikus épülete. A 9. sz.-i székesegyházat lerombolták, 1254-ben az újat a régi mellé építették. Háromhajós bazilika kereszthajóval. A szentélyt 1317-ben fejezték be, a kereszthajó 1455-től 1479-ig, a hajó 1481 után készült. Az építkezést 1517ben fejezték be, a katedrális azóta befejezet­ lenül maradt. — A Szt. Péter-templom 1048ban épült síkmennyezetes román bazilika kriptával. — A Szt. Jakab-templomot 1173ban alapították, mai formájában gótikus csarnoktemplom a 14 —15. sz.-ból. Utrillo, Maurice (Párizs, 1883. dec. 25.— Dax, 1955. nov. 5.): francia festő. Auto­ didakta. Kezdetben kedve ellenére festett,

U TR

M . U trillo: U tca

Óló

UTZ hogy legyen pénze italra. 1902 —04 között mintegy másfél száz képen jelenítette meg a párizsi Montmartre házait, utcácskáit; e képek már jól jellemzik ösztönösen pri­ mitív, ugyanakkor mégis kulturált, sajátosan realista stílusát. Az 1908 —14 között fes­ tett képei sorát a francia műtörténetírás az ún. fehér korszakba, sorolja; a képek alap­ hangját a meszes fehér szín adja meg. Rit­ kán festett természet után, T909-től gyakran levelezőlapot másolt, ám a motívumokat átköltötte a tiszta képkonstrukciónak, fanyar látásának megfelelően. Közben kórházról kórházra járt. Г920 k. már nagy művészi híre volt, meggazdagodott. A 30-as évek­ től kezdve művészete mindinkább hanyat­ lott. Gyakran sorolják a naiv festészet képviselői közé, ezt azonban csak fenntar­ tással lehet elfogadni. Igaz, hogy nem tanult

617

rendszeresen, de képeinek finom koloritja, egyensúlyozott kompozíciója, az atmosz­ ferikus jelenségek mesteri tolmácsolása a nagy francia tájfestészeti tradíció modern örökösévé teszi. — írod. M. Gauthier: U. Paris, Г944; C.-J. Gros: U. Lausanne, 1947; P. Jourdain: U. Paris, 1948; P. Petrides: L’oeuvre complet de M. U. 1—2. köt. Paris, 1959—62; F. Carco: M. U. München, 1961. Németh Lajos Utzon-Frank, Einar (Koppenhága, 1888. márc. 30.—Koppenhága, 1955. júl. 15.): dán szobrász. A koppenhágai akadémián tanult, 1918-tól annak professzora volt. Az archaikus görög és a reneszánsz szobrá­ szat hatása alatt dolgozott. Szoborportrékat (Thorvaldsen), emlékműveket, síremlékeket (Roskilde, VIII. Frigyes és felesége szarkofág­ ja) alkotott.

ü ülőfülke, sedilia: gótikus világi és egyházi épületek falba mélyített, oszlopokkal elvá­ lasztott, felül csúcsos boltívvel lezárt, olykor vakmérművel díszített s alul az oszlopláb magasságában ülőpaddal ellátott fülkesora. A budai vár középkori kapualjaiban számos szép ^m aradt fenn. Ürmösy Sándor (Homoródkarácsonyfalva, 1863. márc. 21.—Homoródkarácsonyfalva, 1916. jún. 7.): festő. Művészeti tanulmányait Bp.-en folytatta. 1903-ban visszatért szülő­ falujába, ahol haláláig csendes visszavonultságban dolgozott. 1893-tól volt kiállí­ tója a bp.-i Műcsarnoknak. Ü röm : község Pest megyében. Műemléke a görög keleti sírkápolna. Alekszandra Pavlovna, I. Pál orosz cár leánya, József nádor felesége temetkezési helyéül épült 1802-ben Heppe Szaniszló tervei szerint. Téglány alaprajzú épület azonos kiképzésű homlokzatokkal. A templom alatt kripta van. Bizantinizáló ikonosztáz és gazdag berendezés díszíti. üveg : színtelen v. színes, rendszerint átlát­ szó, kemény, rideg, mesterséges szilikátanyag. Az ^készítés és fúvás mestersége ősrégi. Egyiptomban már kb. i. e. 1500 évvel készítettek ~ b ő l vésett skarabeusokat. Görögo.-ban kevés ~ maradt meg, de az egyes darabok fejlett technikáról tanús­ kodnak. Róma eleinte Alexandriából és Föníciából szerezte be ^szükségletét, de időszámításunk kezdetén Itáliában is megho­ nosodott az ~ipar, majd pedig a provinciák­ ban is elterjedt. Használati edények készítésén kívül gemmákat másoltak ~ b ő l, és az így elsajátított technikát a díszedényeken is alkal­ mazták (-* Pcrtland-váza). Ezeket több rétegű ~ b ő l, rendkívüli finomsággal kiköszörült alakos jelenetekkel díszítették. A későbbi császárkorban padló- és falburkolatokat, vala­ mint feltűnően vékony és könnyű használati edényeket készítettek ~b ő l. A kereszténység első idejéből a katakombákban olyan kör alakú üveglapokat találtak, melyeknek kettős üvegfalai közé vésett aranylemezkék voltak beleillesztve (-►fondo d’oro). A 19. sz.-ig az

egyházi szertartásoknál zománcfestéssel díszí­ tett ^-kclyhckct használtak. Bizáncban külö­ nösen az ~ mozaik készítése emelkedett nagy jelentőségre; ez a technika Ravennára és Rómára, majd Szicíliára és Velencére is kiterjedt. Ravennában csak az 5—7. sz.ban készültek ~mozaikok. Velence elsajá­ tította a készítés titkát és a 12. sz.-tól kezdve önálló -.-ipart teremtett. A számos üveghutát Murano szigetén egyesítették, és a fúvott, könnyű, játszi formájú, leveleket és virágo­ kat utánzó ^edények mellett különösen gyöngyöket és gombokat készítettek nagy mennyiségben. Ehhez járult a 15. sz.-ban még a tükörgyártás és az antik ~ gyártásból ismert technikák, a millefiori üveg és a hálós (reticella) ~ felújítása is. Német- és Franciao.-ban a középkorban az -~ipar a színes ablakok készítésével lendült fel (-*- üveg­ festészet). A használati edényeket zöld v. aranybarna ~ b ő l készítették és zománc­ festésű címerekkel, feliratokkal és alakokkal díszítették. A 17. sz.-ban a cseh ^ ip a r lett világhírű, mely teljesen színtelen, tiszta ~ e t tudott előállítani és azt a megfelelő techni­ kával, köszörüléssel díszítette. A 18 —19. sz. fordulóján a több rétegű (biedermeier) ~ b e tájképeket, emblémákat és medaillonokban alakos díszt köszörültek. A 19. sz. második felében a legjelentékenyebb gyárak visszatértek a már korábban ismert ->- kristályüveg készítéséhez. Angliában a 17 —18. sz.ban főként tükörkészítéssel foglalkoztak. Spanyolo.-ban Velence modorában dolgoz­ tak, úgyhogy a spanyol 15 —16. sz.-i ~ e k az olaszokétól nem különböztethetők meg. Oroszo. a 17. sz.-ban saját nemzeti díszítő­ elemeivel ékesített zománcfestésfi ~ eket készített. A 20. sz.-ban Cseho. a köszörült, színtelen kristályáét, Velence a régi finom technika különböző produktumait gyártja. Újabban modern formák is készülnek színes ~ből. A franciáknál E. Gallé, az USA-ban L. Tiffany, Svédo.-ban az Orefors-manufaktúra új stílust teremtett az ~ művészetében. — írod. Kisa: Das Glas im Altertum. 1—3. köt. Leipzig, 1908; Sághelyi L.: A magyar 6 1 8

Ü V E

H árom királyok imádása. Ü vegfestmény, 1410 k. (Klosterneuburg, Leopoldskapelle)

üvegipar története. Bp., 1938; J. R. Vávra: Das Glas und die Jahrtausende. 1954; L. Fuchs: Die Glaskunst im Wandel der Jahr­ tausende. 1956; B. Borsos: Glaskunst im alten Ungarn. Bp., 1963. Üveges Ede (1836—48 között működött): ötvösmester Komáromban. Művei közül egy nyaklánc az Iparm. Múz.-ba, egy övcsat a Nemz. Múz.-ba, egy merőkanál a komá­ romi múz.-ba került. Üveges Márton (1797 —1808 között mű­ ködött) : ötvösmester Komáromban. Egy kelyhe a sárbogárdi, egy bordás testű kannája a kömlődi ref. templomba, egy csatja a Nemz. Múz.-ba került. üvegfestészet: I. festett üvegablakok ké­ szítésének művészete. Színes üvegtáblákból összerakott ablakokat már a 6. sz.-ban készí­ tettek. Az ~ tulajdonképpeni kifejlődése azonban a 12. sz.-tól, a gótikus épületek nagy ablakfelületein vált lehetségessé Franciao. hatalmas katedrálisaiban. A 14. sz.-tól a szőnyegszerű mintákba szögletes v. kerek mezőkben álló alakos v. ornamentális rész­ leteket illesztettek. A megfelelő formájú festett üvegdarabokat mozaikszerűen egymás mellé helyezték és ólomszegéllyel kapcsolták össze képpé, amelyek belső vonalait fekete festékkel húzták meg. A 15. sz. óta a színek­ kel átfuttatott üveglemezekkel és a fények világosra V . fehérre való kicsiszolásával egyre több színt és árnyalatot tudtak kihozni. Az ábrázolások rajza és kifejező ereje meg­ teremtette a művészet sajátos, stilizált, monu619 mentális formanyelvét. Az ~ elsősorban

Franciao.-ban, Angliában és Németo.-ban virágzott. — A beégethető színek feltalálása finomabb árnyalatok kihozását is lehetővé tette, úgyhogy az üveglemezt végül is a táblaképekhez hasonlóan festették be. A 16. sz. második felétől az ~ hanyatlani kezdett; a 17 —18. sz.-ban már alig készítettek színes üvegablakokat. A 19. sz. ~ e a 15. sz. tech­ nikájához igyekezett visszatérni. — 2 . üveg­ edényeknek festéssel való díszítése. Erre a célra hosszú ideig át nem látszó zománc­ festékeket használtak. A 18. sz. végén az áttetsző festést is feltalálták. Ritkább az olajfestés (-*■ üveghátlapfestés). — írod. J. L. Fischer: Handbuch der Glasmalerei. Leipzig, 1937; M. Aubert: Le Vitrail en France. Paris, 1947; L. Grodecki: Vitraux des églises de Fran­ ce. Paris, 1947; H.Wentzel: Meisterwerke der Glasmalerei. 1951; G. Marchini: Le vitrate italiane. 1955; Le Vitrail fran^ais. Paris, 1958. üveghátlapfestés, Hinterglasmalerei: üveg hátlapjának olajfestésű díszítése. A 16. sz.-i Velencében edényeken alkalmazták arany­ nyal ékítve. Mivel a festést újabb üvegréteg nem védte, a gyakorlatban nem vált be. Ritkábban keretbe foglalt képeket is készí­ tettek ezzel a technikával, különösen a német és cseh népművészetben. Bonyolult technikai megoldás jellemzi, a festéket ui. fordított Szt. M árkus. Üvegfestmény az erfurti dóm ból, 1370 —80 k. (M ünchen, Bayerisches N ationalmuseum)

ÜVE

M . Chagall: A Hadassza kórház zsinagógájának festett üvegablakai (Jeruzsálem)

sorrendben kell felrakni, először a fényeket és legutoljára az alapot. A 18 —19. sz.-ban ennek megkönnyítésére egymás mögé helye­ zett üveglapokra festették a megfelelő rétegeket. —Változatai: az üvegkarc (->- üveg­ karc, 2.) és az eglomizálás (-*- églomisé). — írod. J. Vydra: Die Hinterglasmalerei. 1957. üvegkarc, diafánkarc: I. sötét kollódiumréteggel bevont üveglap, amelybe a rajzot rézkarcoló tűvel karcolják be. Az üveglapot fénykép-negatívként fényérzékeny papírra másolják. Az így keletkezett kép fehér alapon fekete vonalakat mutat. — 2 . — *- üveghátlapfestés, amelynél a rajzot az üveglapot teljesen befedő fémfóliába karcolják bele. üvegszekrény: ->- vitrin Üzbég SZSZK m ű v észete: Legrégibb építészeti emlékei, az ovális alakú építmények a kelta kultúra maradványai (i. e. 3. évezred). A rabszolgatartó társadalom korára a váro­ sok kialakulása és az erődépítkezés jellemző. A 6 —8. sz.-ban földesúri várakat, a 9 —10. sz.-ban, a városépítészet újabb fejlődésének idején Szamarkandban palotákat, Termczben várat építettek. A monumentális építészet a I I —13. sz.-ban bontakozott ki. Égetett téglából, mintás berakással díszített épületek készültek, s kialakult a kupolás szerkezet. A korszak legszebb építészeti emlékei a Namazga-mccset és a Kalján-minaret Buharában (Bokhara), valamint mauzóleumok, karavánszerájok, kereskedelmi épületek. A

15 —17. sz. virágzó építészetére a bonyolult merész konstrukciós megoldás, a kupola használata, a majolikával való polikróm díszítés jellemző (Bibi Khanum-mecset, Gur-i Emir-mauzóleum — más néven Timur Lénk síremléke —, Sáh Zinde épületegyüttes Szamarkandban). Az Oroszo.-hoz való csatlakozás után európai típusú város­ részek épültek. A szovjet korszak az építé­ szet fellendülésének új lehetőségeit nyitotta meg. Hatalmas méretű lakásépítkezés kezdő­ dött, ipari létesítmények készültek, új váro­ sok jöttek létre (Csircsik, Begovat, Angren stb.), Taskentben számos középület (opera­ ház : A. V. Scsuszev műve) épült. — Az üzbég festészet első emlékei — sziklarajzok már a kőkorszakból ismeretesek. Az ^-nek évszázadokon át az iparművészet volt a leg­ kiemelkedőbb területe (fémművesség, kerá­ mia, ötvösség, terrakotta szobrászat, szőnyeg­ szövés). A 15 —17. sz.-ban művészi szépségű könyvminiatúrákat készítettek Szamarkand­ ban és Buharában. A forradalom előtt számos orosz művész (pl. I. Sz. Kazakov, P. M. Nyikoforov) dolgozott Üzbegisztánban. A szovjet korszakban a festészet és szobrászat is önálló fejlődésnek indult (L. Abdullajev, V. I. Zsmakin, T. Oganeszov festők, F. I. Friscsenko, A. N. Ivanov, G. G. Masszonc szobrászok). Taskentben Művészeti Múzeum (1918), Szamarkandban és Taskentben művé­ szeti iskola alakult. 620

V V á c : város Pest megyében. Műemlékei közül a székesegyház 1762 —72 között épült. Előbb F. A. Pilgram, majd Esterházy Károly püspök halála után utóda, Migazzi Kristóf megbízásából I. Canevale készített hozzá ter­ veket. Canevale a Pilgram-féle alaprajzi elképzelés meghagyásával a homlokzati ter­ veket megváltoztatta, és elődjétől gyökeresen eltérő módon alakította ki a belső teret. Az egyhajós, kereszthajós, klassszicizáló késő barokk stílusban épült templom homlokzatá­ nak oszlopos előcsarnokát súlyos attika zárja le. Az attikán hat mészkő szobor áll. A hajó és a kereszthajó négyezetét kupola fedi. (A kupola- és főoltárképet A. Maulbertsch fes­ tette.) A szentélyben reneszánsz bábos mell­ véd töredékei az 1500-as évek elejéről. A kriptában levő két Báthory-címer (az egyik 1485-ből) a magyar reneszánsz kőfara­ gás értékes darabja. — A szabadon álló, egynyílású, klasszicizáló késő barokk diadal­

ívet Mária Terézia 1764-1 látogatására épít­ tette Migazzi Kristóf Canevale tervei szerint. — írod. Tragor I.: V. vára és képei. Bp., 1906; Deresényi —Granasztói: V. Bp., i960. Sallay Marianne Vaccarini, Giovanni Battista (Palermo, 1702 —Milazzo, 1768. febr. 12.): olasz épí­ tész, filozófus és matematikus. Építészete átmenet a barokk és a klasszicizmus között. Jelentős szerepe volt a cataniai városkép ki­ alakításában. Fontosabb művei: a cataniai székesegyház homlokzata (1730-tól), a Palazzo Universitario udvara (1730), a Sant' Agatatemplom, továbbá a Sta Chiara- és San Giuliano-templom. Több világi palota építése is fűződik nevéhez (Palazzo Valle). Vaccaro, Andrea (Nápoly, 1598 ? —Nápoly, 1670): olasz festő. G. Imparato és M. Stanzioni tanítványa volt, stílusára G. Reni hatott. Nápolyban működött; vallásos tárgyú és mitológiai képeket festett. Iréné és szolgáló-

Vác: A székesegyház szentélyének reneszánsz bábos mellvédje

62I

nője megtalálják Szt. Sebestyént, valamint Szt. Cecília c. képét a Szépm. Máz. őrzi. Váci János, Johannes de Wacia (1423 k. működött): miuiátor a váci püspök szolgála­ tában. 1423-ban készítette a váci ötvöscéh szerkönyvének (Széchényi Könyvtár) kezdő­ lapját Szt. Egyed finom, cseh hatástól ihletett képével. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi.. . Bp., 1941. Váci Pál, Paulus de Wacia (1480 k. műkö­ dött) : miniátor, domonkos szerzetes. 1480ban miniálta az 1477-ben Velencében meg­ jelent Pars prima summae Theologiae с. ősnyomtatványt. Az Esztergomban őrzött könyv még a múlt században elveszett. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi. . . Bp., 1941. Vadak : Fanvés Vadász Endre (Szeged, 1901. febr. 28.— Bp., 1944. jún. 3.): festő, grafikus. Szegeden Heller Ödönnél, majd Fényes Adolfnál, végül a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál tanult. 1929-ben a Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíjjal Párizsban járt, ahol megismerke­ dett a japán fametszetekkel. 1931-ben a Zichy Mihály grafikai díjat kapta a Szinyei Társaságtól. 1929-ben és 1931-ben az Ernst Múzeumban, 1937-ben a Tamás Galériában rendeztek műveiből gyűjt, kiállítást. Rézkar­ cokat, fa- és linóleummetszeteket készített. Önálló albumai: Haláltánc (Szeged, 1936), Budapest (é. n.). Vadász Miklós (Bp., 1881. jún. 27.— Párizs, 1927. aug. 10.): grafikus, festő. Az

VÁC

Vác: A székesegyház főoltára

Iparművészeti Iskolában tanult s mint virtuóz készségű rajzoló tűnt fel. A századeleji plakát­ művészet egyik jelentős képviselője volt. Napi eseményekhez fűződő illusztrációi, portrérajzai jelentek meg Az Est hasábjain, majd a párizsi Rire c. hetilap munkatársa

Vadász Endre: Halpiac

Ó22

VÁG

lett. Elsősorban a nagyvárosi utca, a kávéház, a mulatók típusait és jeleneteit rajzolta jellemző erővel, de finom akvarelleket is festett. Szépirodalmi művek illusztrálásával is foglalkozott. Több kollektív kiállítása volt a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Az I. világháború után Párizsban dolgozod. Emlékkiállítását a Nemzeti Szalon rendezte meg 1928-ban. vadászszőnyeg : udvari hajtóvadászat jele­ neteit ábrázoló perzsa szőnyeg, darabjai a szafida szőnyegművészet legbecsesebb és legritkább emlékei. A kisebb példányokat és a töredékeket nem számítva összesen öt maradt ránk, melyek közül egy gyapjú csomózású, a többi selyem. A milánói PoldiPezzoli Múzeumban őrzik a gyapjú csomózásút, amely a legkorábbi; felirata szerint 1542-ben készült. Leghíresebb a bécsi ~ ; ezt a hagyomány szerint Nagy Péter cár ajándékozta I. Lipótnak. Legváltozatosabb rajza és leggazdagabb színpompája annak az arany és ezüst szálból szőtt darabnak van, amely egy lengyel hercegnő hozományá­ val került Münchenbe. Stílusa alapján a 17. sz. elején Abbas sah uralkodása alatt készült. Valamennyi medaillonos rendszerű, mint a klasszikus perzsa szőnyegek álta­ lában. Csernydnszky Mária Vadon Józsefné, Petényi Irén (Győr, 1904. márc. 10.— ): festő, rajztanár. 1923—27 között a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa volt. 1965-ben Győrben állított ki, 1965-ben és 1966-ban párizsi nemzetközi kiállításon vett részt; az utób­ bin maga kísérletezte sajátos technikájú képeivel. Vaga, Pierino del; tkp. Pietro Buonaccorsi (Firenze, 1501—Róma, 1547. okt. 19.): olasz festő. Firenzében R. Ghirlandaio tanít­ ványa volt; Rómában Michelangelo freskóit tanulmányozta. Giulio Romano és G. Penni révén összeköttetésbe került Raffaellóval, aki segédei közé fogadta. Részt vett a vatikáni Loggiák festésében; az Appartamento Borgia egyik termében Giovanni da Udinével dolgo­ zott együtt. 1523-ban a római pestis elől Firenzébe menekült; visszatérve Rómába a San Marcello al Corso egyik kápolnájának freskóját kezdte el festeni. 1528-tól Genová­ ban Andrea d’Oria palotáját díszítette törté­ neti, allegorikus, mitológiai és ovidiusi jelenetekkel (Gigászok bukása, Aeneas hajó­ törése stb.); e nagyszabású művével Raffaello stílusát terjesztette el Genovában. 1539-ben ismét Rómában emh'tik a források. 1545-től haláláig tanítványaival együtt az Angyalvár freskóin dolgozott. — írod. F. B. Davidson: Mostra di disegni di P. del V. e la sua cerchia. 623 Firenze, 1966.

Vaga, Voldemar Janovics (Tallin, 1899 — ): észt művészettörténész, a tartui egye­ tem professzora, az észt művészet kiváló kutatója. Művei közül kiemelkedik: Észt művészet, Tartu, 1940; Orosz építészek és szobrászok müvei Észtországban, Tartu, 1947; A térformák problémája Észtország középkori építészetében, Tartu, 1961. Vágó József (Nagyvárad, 1877. dec. 23.— Párizs, 1947. jún. 7.): építész, a 20. sz. első évtizedeinek, a magyar szecessziónak neves alakja. Tanulmányait Bp.-en végezte. Több építésznél, egy ideig Lechner Ödönnél dolgo­ zott. 1911-ig fivérével, Lászlóval együtt tervezte munkáit. Az 1918. évi polgári for­ radalom idején az Országos Lakásügyi Tanács elnöke volt, a Magyar Tanácsköztársaság az építészeti direktórium élére állította. Emiatt Olasz-, majd Franciao.-ba emigrált. Legna­ gyobb nemzetközi sikerét itt aratta. 1926ban megnyerte a genfi Népszövetségi Palotára. kiírt tervpályázat egyik első díját és a követ­ kező évben még négy díjnyertes társával (Nenot, Flegenheimer, Broggi és Lefévre) a megbízást is megkapta, melynek nyomán kissé anakronisztikus, archaizáló mű keletke­ zett. Főbb bp.-i művei: Gutenberg-otthon, 1905; Petőfi-ház, 1907; Árkád-bazár, 1909 (mindhárom ~ Lászlóval); a Lipótvárosi Kaszinó Gorkij fasori háza, 1912; Grünwaldház, 1915. A század első éveiben részt vett a Quittner Zsigmond által tervezett Greshampalota építésében. Major Máté Vágó László (Nagyvárad, 1875. márc. 30.— Bp., 1933. dec. 30.): építész, ~ József test­ vére. 1895-ben a Gellérthegy építészeti (lép­ csős— sétányos) kiképzéséért aranyérmet nyert és állami ösztöndíjjal külföldi tanulmányutat tett. Jelentősek városrendezési tervei a Clark Ádám tér, a Roosevelt tér, a Vigadó tér ki­ képzésére vonatkozóan; színházépítkezései: a volt Városi Színház belső kiképzése, a Magyar Színház átalakítása, a győri Városi Színház terve. Ezek, valamint egyéb épületei: a Nemzeti Szalon, a Gutenberg-otthon, a Petőfi-ház, az Árkád-bazár és az aradi kultúrház ( ~ Józseffel közös munkái), a Dohány u. és a Wesselényi u. sarkán a Zsidó templom környékének rendezése (Faragó Ferenccel közösen), ugyanitt a Zsidó Múzeum és a Hősök temploma a szecesszió stílusjegyeit vise­ lik magukon. Körner Éva Vágó Pál (Jászapáti, 1853. jún. 6. —Bp., 1928. okt. 15.): festő. Jogásznak készült, majd Münchenben Wagner Sándor mesteriskolájában és Párizsban J. P. Laurens-nál folytatott festészeti tanulmányokat. Eleinte a müncheni akadémikus festészetre jellemző tárgyias felfogású életképeket (Jár a baba, Gyík, Menekülők stb.), majd jászsági jelenete-

két (Jászapáti táj, Húsvéti öntözés stb.) állított ki Bp.-en. Nagy történeti kompozíciókat (Budavár bevétele 1849-ben, „Szeged szebb lesz mint volt”, A huszárság diadala, a Feszty-körkép stb.) festett Madarász Viktor és Székely Bertalan hagyományainak szellemében. Szá­ mos illusztrációt készített az Osztrák—Ma­ gyar Monarchia írásban és képben c. díszmű számára. Freskókat is festett (a jászapáti templomban és a volt Ludovika Akadémián; az utóbbiakat Pataky Lászlóval). A Műcsar­ nok 1929-ben emlékkiállítást rendezett mű­ veiből. Több képét őrzi a Nemz. Gál. Vágó Péter; Pierre Vágó (Bp., 1910. aug. 30.— ): magyar származású francia építész, ~ József építész fia. Párizsban az Ecole Spéciale d’Architecture-ön — Ä. Perret tanítványaként — 1932-ben szerezte meg építészi diplomáját. 1930-tól 1947-ig a L’architecture d’aujourd’hui szerkesztője volt, majd a szerkesztő bizottság elnöke lett. О szervezte az építészek első nemzetközi összejövetelét 1932-ben Moszkvában. Ebből a kezdeményezésből alakult ki 1947-re az Építészek Nemzetközi Szövetsége (Union International des Architectes), melynek ~ a főtitkára lett. Nemzetközi szervező tevé­ kenysége és alkotó építészi munkája révén világszerte ismertté vált. Részt vett az építész­ nevelés munkájában is (1957 óta az École Superieur d’Architecture tanára). Különösen a II. világháború után tervezett sokat: lakó­ telepeket (Arles, Marseille, Le Mans), iskolá­ kat (Tarascon, Arles, Paris-Montrouge), temp­ lomokat (Arles, Carry, Le Mans, Montreuil, Etrépagny), bankokat, nyomdákat (Algéria, Tunisz) stb. Jelentősebb művei: klinikai épü­ letek, Toulouse, 1957; lakóház, Interbau, Berlin, 1957 —58; föld alatti zarándoktemp­ lom, Lourdes (E. Freyssinet-vel) 1958 —59; áruház, Alger, 1959; könyvtár, Bonn, 1959. Major Máté Vágó Sándor, Vayos (Mezőlaborc, 1887. aug. 8.—Cleveland, 1946): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál, később Münchenben tanult. Portrékat, zsánerés tájképeket festett. 1910-ben Hatvanban kollektív kiállítása nyílt. 1921-ben Clevelandben telepedett le, ahol a festőiskola tanára lett. Vayos néven bankok, klubok stb. kere­ sett arcképfestője volt. Műveivel több díjat nyert, számos kiállításon vett részt. 1928-ban a bp.-i Nemzeti Szalonban gyűjt, kiállítást, 1947-ben a clevelandi múzeumban emlékkiál­ lítást rendeztek műveiből. Vaillant, Wallerand (Lille, 1623—Amster­ dam, 1677): flamand festő és rézmetsző. Az első művész, aki munkásságát teljesen a mezzotinto eljárás széles körű fejlesztésére és terjesztésére fordította. Saját pasztellrajzait

— főleg portrék — sokszorosította az akkor még új eljárással. Lapjainak száma meghaladja a 200-at. Vaja : község Szabolcs-Szatmár megyében. Műemléke a volt Vay-kastély. A 17. sz.-ban emelt épületet részben átalakították. Téglalap alakú, kétemeletes épület, két sarkán átlósan egy-egy zömök torony. (Rajta bekarcolt évszám: 1659.) A földszint és az első emelet helyiségei boltozottak. — írod. Agostházi— Gerőné Krámer: V., Vay-kastély. Bp., 1964. Vajai Imre (18. sz. vége): debreceni rézmet­ sző diák. Részt vett az Oskolai Ó-Átlás met­ szésében, majd egy 15 lapos, kis formátumú atlaszt készített Erőss Gáborral és Pethes Dáviddal. Vajda Júlia, Richter (Trencsén, 1913. szept. 10.— ): festő. Az Iparművészeti Iskolában és Aha Novak Vilmos iskolájában végezte tanulmányait. 1940 óta vesz részt kiállításo­ kon, így a KÚT és az Európai Iskola tárlatain. Önálló kiállítása volt 1940-ben az OMIKEben, 1948-ban az Európai Iskolában, 1960ban műteremkiállítást rendezett. Fiatalkori művei érzékeny természetlátások. Férje, ~ Lajos befolyására ezek mindinkább szürreális tartalommal telítődtek. A szakrális témákban kifejezhető ősi emberi élmények alakították ikon-korszakát. A hatvanas években festmé­ nyei, rajzai, kollázsai non-figuratív szürreális formák kompozíciói. Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. aug. 6.— Bp., 1941. szept. 7.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1927-től 1930-ig Csók István Vajda Lajos: Collage

VÁG

Vajda Lajos: Ikon önarckép (Bp., Nemz. Gál.)

növendéke volt és Kassák Lajos Munka­ köréhez is tartozott. 1930 —34 között Párizs­ ban tartózkodott, 1934-től haláláig Bp.-en, ill. nyaranta Szentendrén és Szigetmonostororon élt. ~ a szentendrei jestészet, a magyar szürrealizmus egyik legnagyobb, mindmáig nagy hatást sugárzó egyénisége. Tragikusan rövid művészi pályája, melynek még utolsó évét is megrabolta a munkaszolgálat és a tüdővész, rendkívüli ívelésű. Főiskolai tanul­ mányaiban az egyszerű és sommás formák uralkodtak, Kassák hatására átmenetileg abszt­ rakt kompozíciókat konstruált, Párizsban készültek montázsai, amelyekben az emberi létezés világméretű drámájának adott hangot az orosz realista filmművészet és a Ny-i szürrealizmus szemléletének, ill. formai vív­ mányainak egyesítésével. 1934-ben hazatérve Mo.-ra a mindinkább bizonytalanná váló történelmi szituációban a jelenségek gyökeré­ ig, a dolgok szilárd ősképéig akart nyúlni, a tradíciót kereste, melyet a népművészetben talált meg. 1935 —38-ban Szentendrén meg­ fogalmazta „konstruktív-szürreális sematikáját” , melyben a párizsi montázsok nyersesé­ gével szemben az élet tényei és kérdései szublimálva, nem spontánul, hanem a leg­ nagyobb tudatossággal kidolgozott szimbó­ lumrendszerben és megtisztult formában je­ lentek meg. A paraszti élet használati tárgyai6 2 5 ból és a vallási kultusz tárgyaiból építette 40

Művészeti Lexikon IV.

képeit, rajzait, kollázsait, amelyekben szerb, magyar és zsidó eredetű motívumok egyesül­ tek a mindennapi életet jelképező motívu­ mokkal a harmonikus fizikai és szellemi létezés eszméjének manifesztálására. Ezek­ ben az években készültek, ,,ikon”-jai és ikonszerű önarcképei, a küldetés, a sors­ vállalás igehirdetői. Ezt a tiszta szellemi konstrukciót azonban hamarosan elsöpörték a történelem és a személyes sors csapásai. 1938-tól 1940-ig, utolsó alkotó évéig „masz­ kokat”, madárszerű lényeket, különös, nem földi tájakat szült képzelete, vad és sötét látomásokat, melyekben a vak erők uralmától való ősi félelmek tükröződtek. Utolsó művei főleg nagyméretű csomagolópapírra vetett szén- és tusrajzok: végtelen térben mozgó formák, a salakos anyag és a „tiszta szellem” küzdelmének koordinátái. Műveiből egyéni kiállítást rendeztek 1943-ban az Alkotás Művészházban, 1966-ban a szentendrei mú­ zeumban. — írod. Mándy S.: V. L. Bp., 1964; Bálint E .: V. L. Valóság, 1964, 6. sz.; Körner É .: V. L. művészete. Valóság, 1964, 9. sz. Körner Eva Vajda Lajos (Komádi, 1922. okt. 16.— ): grafikus. Az Iparművészeti Főiskolán Haranghy Jenőnél, majd 1949 —50-ben Konecsni Györgynél tanult. Főleg alkalmazott grafiká­ val foglalkozik. Több plakátkiállításon vett részt; plakátjaival díjakat nyert. Vajda Zsigmond (Bukarest, i860, máj. 11.— Bp., 1931. máj. 22.): festő. 1878-tól a Mintarajziskolában Székely Bertalannál és Lotz Károlynál tanult, majd Münchenben Benczúr Gyula tanítványa volt. Portréival, életképei­ vel és történeti kompozícióival nagy sikerrel szerepelt a Műcsarnok tárlatain. Mint freskófestő számos bp.-i és vidéki középületet, magánpalotát díszített (terézvárosi templom, Széchenyi Fürdő, szegedi Városháza, betléri Andrássy-kastély). Fő művei az Országház mintegy 500 m2 területet elfoglaló freskói. Több díjat nyert. 1907-ben a Könyves Kál­ mán Szalonban, 1921-ben a Nemzeti Szalon­ ban volt gyűjt, kiállítása. Több képe a Nemz. Gál. tulajdona. Vajda Lajos: Tusrajz

Vajdahunyad, Hunedoara: város Erdélyben, a Román Népköztársaságban. Műemléke a vár. A tatárjárás után — valószínűleg a 13. sz. közepén — épült szabálytalan alaprajzú várat mai formájában Hunyadi János építtette ki. Még a 15. sz. elején megerősíttette védő­ falakkal, kaputornyokkal és bástyákkal. Az építkezés második periódusában készült a gótikus várkápolna (1446) és a Ny-i szárny­ ban a kéthajós és kétszintes lovagterem (1452), valószínűleg francia mesterek közre­ működésével. Hunyadi János halála után felesége folytatta az építkezést. Ebből az időből származik az É-i épületrész udvari oldalán az ún. Mátyás-loggia, melyet kívül és belül falfestmények díszítettek. A 17. sz.ban Bethlen Gábor bővíttette és részben átalakíttatta a várat. A D-i szárnyra két, az É-ira még egy emeletet húzatott és a belső helyiségek egy részét átboltoztatta. A vár 1854-ben tűzvész következtében erősen meg­ rongálódott. Az 1868—75 közötti, eredeti állapotán sokat változtató újjáépítése után műemléki feltárására 1907 —13 között ke­ rült első ízben sor Möller István vezeté­ sével. — írod. Möller I.: A vajdahunyadi vár építési korai. Bp., 1913. Sallay Marianne

vajrelief: magas állványra szerelt fa alapon elhelyezett, vajból készült dombormű. A lámaizmus területein készítik tibeti eredetű technikával. Témáját a lámaista pantheonból V . Buddha élettörténetéből meríti. A vajat V . előre megfestik, ilyenkor tizenöt-húszféle színtónust alkalmaznak, v. utólag festik és aranyozzák. Néha színes kő- és féldrágakőberakással díszítik. Vákár Tibor (Gyergyószentmiklós, 1908. máj. 14.— ): építész, grafikus. Több éves külföldi gyakorlat után a főváros műszaki osztályán műemléki és városképi kérdésekkel foglalkozott. A VÁROSTERV műemléki műtermében műemlék-helyreállítási és városrendezési terveket készített. A Diósgyőri vár c. kiadvány (1955) egyik szerzője. Illusztráció­ kat, önálló grafikai lapokat is készít; ezekkel több kiállításon szerepelt. Számos műemlék restaurálásában vett részt (budai, diósgyőri, nagyvázsonyi, pécsváradi vár, veszprémi épületek, pásztói templom, szombathelyi templomok, Iseum stb.). v ak árk ád : zárt falsíkon díszítőelemként al­ kalmazott árkádsor. v a k ív : zárt falsíkon díszítőelemként alkal­ mazott ív. v a k m érm ű : mérmű

Vajdahunyad: A vár restaurált lovagterme

626

V AT. vaknyom ás : bőrmunkákon és könyvköté­ seken a díszítés legrégibb módja. A mintákat vakon, vagyis színezés és aranyozás nélkül nyomják a felületbe. A keleti eredetű techni­ kát Európában feltehetően 700 k. kezdték alkalmazni. v akolatarchitektúra: nemes anyagokból készült építészeti részletek utánzása vakolat­ ból. A 19. sz.-i klasszicista építészetben és a század második felében, a historizmus korában gyakran alkalmazták. V á l: község Fejér megyében. Műemlékei közül a r. k. templomot Örményi József országbíró építtette 1819 —24 között Engel Ferenccel és Heine Ferenccel. Főhomlokzatán négy ión oszlopos, oromzatos portikusz van. Kétoldalt félkörívesen kihasasodik; szentélye egyenes záródású. Freskóit Wagner József és Ferdinand festette. Mellette a lebontott középkori templom tornya a 15. sz.-ból származik. — A volt Ürményi-kastély 1780 — 1800 között épült barokk stílusban. U alakú, egyemeletes épület. — A lépcsős alapzaton álló, kerek alaprajzú Ürményi-mauzóleumot 1834-ben szentelték fel; valószínűleg Engel Ferenc és Heine Ferenc műve. Vál Valéria (Losonc, 1897. jan. 1.— ); ötvös. Az Iparrajziskolán Tóth Gyula és R. A. Zutt tanítványa volt. Használati és dísztárgyakat, a felszabadulás óta ékszereket készít. Számos kiállításon vett rész, 1955-ben a Csók Galériában nyílt kiállítása. Valadier, Giuseppe (Róma, 1762. ápr. 14.— Róma, 1839. febr. 1.): olasz építész, szakíró, régész, a klasszicizmus képviselője. 1787-ben Vitruviusról — akit Palladio mellett mesteré­ nek nevezett — jelentetett meg egy munkát. 1809-től a római ásatások és az antik épületek rekonstruálásának egyik vezetője volt; régé­ szeti tevékenységének legfontosabb eredmé­ nye a Titus-diadalív helyreállítása (1821). Ugyanez évtől az Accademia di San Lucán az elméleti építészet tanára volt. Városrende­ zési szempontból nevéhez fűződik Róma egyik legszebb klasszicista terének, a Piazza del Popolónak, valamint a Pinciónak kialakí­ tása. Fontosabb építészeti alkotásai Rómában: a San Pantaleo-templom és a Teatro Valle. Könyve: Architettura Prattica, 1 —5. köt. 1828 —39. — Pod. Schulze—Battmann: G. V., ein klassizistischer Architekt Roms. Dresden, 1939. Valadon, Suzanne (Bessines, 1867. szept. 23.—Párizs, 1938. ápr.): francia festőnő. Eredetileg varrólány, akrobata és modell volt. Renoir és Toulouse-Lautrec biztatására kezdett festeni. 1910-ben alakult ki egyéni stílusa, amelyre Matisse művészete hatott. Főként portrékat (fiáról, M. Utrillóról) és 627 aktképeket készített, amelyeket erőteljes 40*

S. Valadon: Akt csíkos takaróval (Párizs, Petit Palais)

körvonalakkal határolt formák, elrendezett kompozíció és dekoratív színhasználat jelle­ mez (Akt csíkos takaróval, 1922; A kék szoba, 1923). — írod. N. Jacometti: S. V. Génévé, 1947; M. Mermillon: S. V. Paris, 1950. választópárkány : —►párkány Valckenborch, Lucas (Leuven, 1535 előtt — Frankfurt am Main, 1597. febr. 2.): flamand festő. 1560-ban a mecheleni festőcéh tagja volt, 1566-ban Antwerpenből Liége-be, majd Aachenbe költözött. 1577 —78-ban a későbbi Mátyás császár szolgálatába állt, akit Linzbe követett. 1593-ban Frankfurtban tele­ pedett le. Korának jelentős tájképfestője volt. Művészete J. Patiniréve1 és G. van Coninxlooéval rokon, de hatott rá az id. P. Brueghel is. Kisméretű, gondosan festett képeinek staffázsalakjai zsánerszerűek. A Hegyes táj folyóval c. neki tulajdonított képet a Szépm. Múz.-ban őrzik. Valdés Léal, tkp. Juan de Nisa (Sevilla, 1622. máj. 4.—Sevilla, 1690. okt. 15.): spanyol festő, szobrász, rézkarcoló. Feltehe­ tően A. del Castillo у Saavedra tanítványa volt; nőalakjain gyakran Murillo hatása ismerhető fel. Egy ideig Córdobában, 1656tól Sevillában dolgozott. 1649-ből maradt fenn első képe, a córdobai San Francisco Szt. Andrást ábrázoló oltára. 1653-ban a carmonai Szt. Klára-kolostor részére dolgo­ zott; a hatvanas évektől számos sevillai temp­ lom oltárát festette. Korának kiváló koloris­ tája volt. Képeiből olykor komor, melankoli-

kus hangulat árad. Fő művei közé tartozik a córdobai El Carmen kolostor főoltára (1657), a Szt. Jeromos-ciklus (1657 —58, Sevilla, múzeum; Madrid, Prado), a Louvreban található Mária mennybemenetele, a lon­ doni National Gallery Szeplőtelen fogantatása stb. — Készített rézkarcokat, foglalkozott faszobrok festésével is. — írod. C. Lopez Martinez: L. V. 1922. Valdgauer, Oszkár Ferdinandovics (1883 — 193 5): orosz művészettörténész, a leningrádi egyetem tanára, az antik művészet kutatója. 1918-tól az Ermitázs antik osz­ tályának vezetője volt. Legfontosabb mű­ vei: az Ermitázs antik szobrainak kataló­ gusa, 1—3. köt. (1928—36), valamint szá­ mos tanulmány az antik portréval kapcso­ latban. Valenciennes csipke : A franciao.-i Valenciennes-ban már a 15. sz.-ban készültek varrott csipkék, de ~ n c k tkp. csak a 18. sz.-i, egy darabból készült valenciennes-i vert csipkét nevezi a szakirodalom. Kerek v. négyszögszemű hálós alapon sima vászonkötéses, virágindás mintával készült. Valentin de B oulogne vagy Boullogne, korábban tévesen Moi;e Valentin (Coulommiers, 1594 —Róma, 1632): francia festő. Fiatalon telepedett le Rómában, ahol felte­ hetően kapcsolatba került S. Vouet-val.

Caravaggio legjelentősebb francia követője. Fél alakos képei a legsikerültebbek. Vallásos tárgyú kompozíciói: Szt. Processus és Marti­ nianus mártírhalála (Vatikáni Képtár, azelőtt Szt. Péter-templom, itt ma mozaik másolata látható), József megfejti a Jaraó álmát (Róma, Borghese-képtár) stb. Jellemzőek művészetére éles fény-árnyékokkal komponált zsáner­ képei : Ivó társaság, több koncertjelenet (Louvre), Hamiskártyások (Drezda). Stílusa naturalisztikusabb, de barokkosabb hatású, mint Caravaggióé. — írod. V. Swarte: Le peintre V. Paris, 1900. Valentiny János (Nagylak, 1842. jan. 1.— Nádasladány, 1902. íebr. 25.): festő. Párizs­ ban és Münchenben végzett tanulmányai után itthon cigányok életéből vett jeleneteket fes­ tett természethflségre törekvő előadásban. Hegedűt hangoló cigányfiú, Cigánykonyha, Ci­ gánylány, Balatoni táj stb. c. képét a Nemz. Gál. őrzi. Valeriani, Domenico (? —1771 előtt) és Giuseppe (? —Szentpétervár, 1761): olasz festők. Tájképeket, architektúra-kompozíció­ kat és színházi dekorációt festettek. 1720-ban Velencébe kerültek s M. Ricci műhelyét látogatták; a velencei színház számára készí­ tettek dekorációt. Giuseppe ~ 1742-ben Szentpétervárra ment, ahol 1745-ben az akadémián a perspektíva tanára lett. Mint

VAL

L. van Valckenborch: Tájkép (Antwerpen, Musée Royal des Beaux-Arts)

628

VAL

Valentin de Boulogne: Kockázó katonák (Tours, múzeum)

Erzsébet cárnő kedvelt festője színházi deko­ rációk mellett számos falképfestési feladatot végzett (a cárnő lakószobája és hálószobája a Téli Palotában, a kastélytemplom freskói Carszkoje-Szelóban, a petrodvoreci kastély galériájának falképei stb.). Valéro-selyem gyár : az első olyan nagy­ szabású pesti üzem, amely megérdemli a gyár elnevezést. A két gyáralapító testvér, Valero István és Tamás 1783—86 között a Király u.-ban kastélyszerű gyárépületet épít­ tetett. Ezen 1824-ben Hild József tervei szerint kisebb hozzáépítéseket eszközöltek. Az azóta nyomtalanul eltűnt épületet a Vasqnez-íéle metszet örökítette meg. Valero Antal ter­ jeszkedő üzeme számára 1839-ben a Lipót­ városban új hajlékot kezdett építtetni. A Hild József tervei szerint készült, impozáns palotahomlokzatú második gyár jelenleg a Honvédelmi Minisztérium épülete. A ~ működéséről számos adat és nagyon kevés hiteles emlék maradt fenn. Az Országos Levéltárban egy 1801-ből származó mintakollekciót őriznek, az 1846-i iparműkiállítá­ son a ~ V. Ferdinánd és néhány magyar vezető személyiség szövött portréjával sze­ repelt. Korabeli elszámolások és újságcikkek számolnak be a ~ készítményeiről és az egész országot behálózó kereskedelmi tevé­ kenységéről. Valero Antal 1843-ban és 1846ban áruival az iparműkiálh'táson nagy arany629 érmet nyert. A szabadságharc bukása után

néhány évvel Valero Antal felszámolta a gyárat és Bécsbe költözött. Csernyánszky Mária Valéry, Paul (Sete, 1871. okt. 30.—Párizs, 1945. júl. 12.): francia költő, lilozóíus, mű­ kedvelő festő. Degas vezetésével festett, a Louvre-ban Mantegna és Carpaccio képeit másolta. 1956-ban emlékkiállítást rendeztek műveiből a párizsi Bibliothéque Nationaleban. Művészeti vonatkozású könyve: Pieces sur Vart, Paris, 1934. valeur, valor: a színek világításbeli fokozata, az a fényérték, amely a festmény egyes részeinek egymáshoz való viszonyát meghatá­ rozza. Vali Zoltán (Miskolc, 1910. szept. 21.— ): grafikus. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1932-ben Karlovszky Bertalannál kezdte, de haladó politikai magatartása miatt nem folytathatta. Részt vett a spanyol polgárháborúban, majd Franciao.-ba került. Haza­ térve a munkásmozgalom jelentős eseményeit, hőseit ábrázoló rajzokat, linóleumsorozato­ kat készített. 1961-ben önálló kiállítása volt a Műcsarnokban. Valjev, Valentyin Canevics (1901—51): bolgár származású szovjet szobrász. Mint politikai menekült 1924-ben került Moszkvá­ ba, ahol elvégezte a képzőművészeti főiskolát. A 30-as években alkotásainak fő témája a szovjet munkás alakja volt (Bányász, 1933 ; Hengerész, 1934; Martinász, 1937), a 40-es

években áttért az emlékműszobrászatra is. Számos nagy feladatot bíztak rá, melyek közül különösen a világos plasztikai forma­ nyelven megoldott háborús emlékművek (Felderítő, Sztálingrádi harcos, 1943; A partizá­ nok, 1944) tűnnek ki. Ebben az időben készült portréi közül különösen G. M. Dimitrov mellszobra jelentős. Valkenauer, Hans (1448 к . — 8 után): osztrák szobrász, az osztrák késő gótika egyik jelentős mestere. Salzburgban dolgozott. Főként síremlékeket és epitáfiumokat készí­ tett (a speyeri dóm részére készített síremléke, jelenleg a salzburgi múzeumban; Nürnberg, Braunau). Valkó Arisztid (Bp., 1905. jan. 29.— ): helytörténész. Levéltári kutatással, Soly­ már múltjával, a solymári vár feltárásával és afertődi kastéllyal foglalkozik tanulmányai­ ban. Magángyűjteményében Solymár helytörténeti anyaga, római szobrok, sírkövek stb. találhatók. Könyve: Régészeti és törté­ neti emlékek Pest vármegye területén, Bp., 1939. Valkó László: Walkó László Valle, Filippo della (Firenze, 1697 —Róma, 1768. ápr. 29.): olasz szobrász. 1724-től Rómában élt, C. Rusconi tanítványa volt. Fontosabb művei: az Accademia di San Luca terrakotta reliefje (1725), Temperantia (San Giovanni in Laterano, Cappella Corsini, 1732), Maria Clementina angol királyné sír­ emléke (SSi Apostoli, 1735), P. M. Conradini kardinális síremléke (Sta Maria in Trastevere, 1743 után), XII. Kelemen síremléke (San Giovanni dei Fiorentini, 1750), szobrok a Fontana di Trevin (1760 k.). i j

i

F. Vallotton: Önarckép. Fametszet

V allée: ->- La Valléé Vallet, Edouard (Genf, 1876. jan. 12.— Cressy-Onex, 1929. máj. 1.): svájci festő, grafikus. 1910-től Wallisban élt, a helyi tájat és népet jelenítette meg F. Hodlerre emlékez­ tető, puritán színvilágú és tömör kompozíciójú képein. Rézkarcai és színes fametszetei is ismertek. — írod. M. Zermatten: E. V., pcintre et graveur. Génévé, 1956. Valiin de la M othe, Jean-Baptiste Michel (Angőuléme, 1729 —Angőuléme, 1800. máj. 7.): francia építész. 1759-ben mint az építészet professzorát hívták meg az újonnan alapított szentpétervári művészeti akadémiára. 1775-ig dolgozott Oroszo.-ban. II. Katalin korának egyik legjelentősebb építésze, számos orosz építész mestere volt. Szentpétervári alkotá­ sai: Katalin-templom (1763), Kereskedőudvar (1761—65), az elpusztult Csernisov-palota (1766) és fő műve, a Szépművészeti Akadémia, melynek késő barokk stílusa már a klassziciz­ mus felé mutat (A. F. Kokorinovval). v á llk ő : az ókeresztény építészetben az antik oszlopfejezet és a boltív indítása közé elhelye­ zett, rendszerint kereszttel, olykor az oszlopfő díszítésével megegyező leveles faragással dí­ szített építészeti tagozat, ^ n e k nevezik még a boltívet elindító első ferdére állított kőhasábot is, amely alsó lapjával még vízszintesen fekszik. V allotton, Felix (Lausanne, 1865. dec. 28.—Párizs, 1925. dec. 29.): svájci festő, grafikus. Párizsban végezte művészi tanul­ mányait. Courbet és Manet realizmusától a pointUlizmuson át 1893-ban a Nabis-csoporthoz jutott el. Otthoni, intim jelenetek, a mindennapi élet látványai mellett portrékat festett. Festészete Nabis-korszakában a színek dekoratív értékein alapszik (Utcai jelenet, 1895), lényegében szecessziós jellegű, később szigorúan körülhatárolt plasztikus formákat alakított (Akt). E műveiben a Valori Plastici és a Neue Sachlichkeit előfutárának tekinthető. Kiváló fametsző és illusztrátor is volt. Irodalmi tevékenységet is folytatott (La vie meurtriére, önéletrajzi regény, 1927). —írod. Hahnloser— Bühler: V., der Maler. 1928; Hahnloser — Bühler: F. V. et ses amies. 1936. Valori P lastici: 20. sz.-i olasz művészeti mozgalom és folyóirat. 1919—21-ben alakult Rómában a futurizmus ellenhatásaként. Ekkor jelent meg a mozgalommal azonos nevű orgánum is. Első ismertebb képviselői A. Bucci, A. Funi, U. Oppi és M. Sironi voltak. Később soraikba tartozott C. Cárrá, F. Casorati, R. Melli is. A 20-as években lénye­ gében összeolvadt a — ►Novecento mozgalmá­ val. Szigorú tárgyias neoklasszicizmusa némi­ képp a Neue Sachlichkeit rokona volt.

VAN váltakozó tám ren d szer: az épület árkád-

63I

íveit tartó oszlopok és pillérek ritmikus válta­ kozása. Főként román bazilikákban fordul elő. vályúláda : szekrényt helyettesítő középkori bútordarab. Egyetlen hosszú fatörzsből vályú alakúra faragott, sarokvasra járó fedéllel ellátott, övszerű vaspántokkal erősített, zár­ ható láda. Legtöbb a 14. sz.-ban Vesztfáliában készült. Vámos Ferenc (Szeged, 1895. máj. 29.— ): építész, kandidátus, építészettörténeti író. Főleg Feszi Frigyes, Lechner Ödön, Lajta Béla művészetével foglalkozik; számos tanul­ mánya jelent meg. Könyvei: Budapest város­ képének alakulása József nádortól, Bp., 1926; Lechner Ödön, 1—2. köt., Bp., 1927. E lexikon munkatársa. V anbrugh, Vanbrough, Sir John (London, 1664—London, 1726. márc. 26.); angol épí­ tész és drámaíró. 1683—85 között Franciao.ban tanult építészetet, majd katonai és dráma­ írói pályafutása után, 3 5 éves korában kezdett foglalkozni eredeti hivatásával. Ch. Wren mellett korának legnagyobb angol építésze volt. 1699 k. N. Hawksmore-rA társult, s kapcsolatuk ~ haláláig tartott. Tipikus barokk művész; épületei dinamikusak, szcenikus hatásban gazdagok. Castle Howard (Yorkshire), Blenheim Palace, Queen’s Theatre (Haymarket), Easthury (Dorset), Seaton Delaval (Northumberland), Grimsthorpe (Lincoln­ shire) művészi pályafutásának fontos állo­ másai. — írod. L. Whistler: S. J. V. 1953. Van D e lft: -*■ Vermeer, Johannes Van der Goes: Goes, Hugo van der Van der Meer : Vermeer, Jan van Haarlem Van der Null, Eduard; Niill, Eduard van der Van der Venne, Adolf (19. sz. második fele): festő. 1850 к. Bécsben, 1858-tól Pesten élt. Itt festőiskolája is volt. 1864-ben München­ be költözött. Magyar tárgyú életképeit 1888ig gyakran állította ki a Műegylet és a Műcsarnok tárlatain. V andevelde: — Velde, van de Van de Venne : Venne, Adrien Pietersz van de Van D oesburg, Theo: -► Doesburg, Theo van Van D ongen, Cornelius: — >- Dongen, Corne­ lius van V ándorkiállítási Társaság, peredvizsnyikek: haladó szellemű, demokratikus érzelmű orosz képzőművészek egyesülete, amelyet abból a célból alakítottak, hogy a széles néptömegek társadalmi-esztétikai nevelését elősegítsék. I. Ny. Kramszkoj, V. G. Perov, G. G. Mjaszojedov, Ny. Ny. Ge művészek kezdeményezésére alakult 1870-ben és 1922ig működött. Ez idő alatt 48 kiállítást ren­

deztek Pétervárott és Moszkvában, melyeket az ország többi nagyobb városában is be­ mutattak. A ~ eszmei vezetője Kramszkoj és V. V. Sztaszov volt. Tagjai közé tartoztak I. I. Levitan, К. J. Makovszkij, V. M. Makszimov, V. D. Polenov, I. M. Prjanyisnyikov, I. J. Repin, К. A. Szavickij, А. К. Szavraszov, V. A. Szeröv, V. L Szurikov, I. I. Siskin, Ny. A. Jarosenko, V. M. Vasznyecov stb., akik magukénak vallották V. G. Belinszkij, Ny. G. Csernisevszkij materialista esztétikai nézeteit, s az orosz képzőművészetben kiala­ kították a kritikai realizmust. A forradalom után a ~ munkáját Ny. A. Kaszatkin és A. J. Arhipov folytatta. Az AH RR festőtársa­ ság (A Forradalmi Oroszország Festőművé­ szeinek Társasága) megalakulásával a nevében megszűnt. Kovanecz Ilona Vandrák Károly (Rozsnyó, 1803 —Bp., 1882. júl. 14.): festő. A bécsi akadémián tanult. Hazatérve Kalocsán telepedett le s főleg egyházi tárgyú képeket és portrékat festett. Az 1840-es évektől Pesten is kedvelt arckép­ festő volt. Van D y c k : ->- Dyck, Anthonis van Vándza Mihály: Wándza Mihály Van E y c k : Eyck, Hubert és Jan van Van G o g h : —>- Gogh, Vincent van Vanloo; Loo, Van: Franciao.-ban letelepe­ dett holland festőcsalád a 17 —18. sz.-ban. Tagjai: 1. Jacob ~ (Sluis, 1614 —Párizs, 1670. nov. 27.) mitológiai, allegorikus kom­ pozíciókat és életképeket festett. Amsterdam­ ban, majd Párizsban működött. — 2. Louis ~ (Amsterdam, 1656 k. —Nizza, 1712. febr. 14.) festő, az előző fia. — 3. JeanBaptiste ~ (Aix, 1684. jan. 11. —Aix, 1745. szept. 19.) apjának, Louis ^ n a k , majd Rómában B. Lufinak volt tanítványa. Itáliá­ ban, Párizsban és Londonban működött. Apollo és Daphne c. képe a Szépm. Múz.-ban van. — 4. Louis Michel ~ (Toulon, 1707. márc. 2.—Párizs, 1771. márc. 20.) arckép­ festő, apjától, Jean-Baptiste ~ tó l, majd Rómában és Párizsban tanult. Madridban V. Fülöp udvari festője volt. — 5. Amadéé Philippe ~ (1719—Párizs, 1795. nov. 15.), Louis Michel testvére Nagy Frigyes udvari festője volt. — 6. Carle, Charles André ~ (Nizza, 1705. febr. 15.—Párizs, 1765. júl. 15.) bátyjánál, Jean-Baptiste ~ n ál tanult. A francia művészeti akadémia igazgatója volt. Templomok, paloták freskóm kívül szá­ mos arcképet festett. Kaposy Vera Vanni, Andrea (Siena, 1332 к. —1414 к.): olasz festő, a 14. sz. első felében működött nagy mesterek szárazabb követője. Fő művei a sienai San Francesco és a Sto Stefano alia Lizza templomban, Kálváriaja az ottani kép­ tárban található. 1353-tól Bartolo di Frédi

VAN

L. Vanvitelli: Királyi palota (Caserta)

Battilorival műhelyközösségben dolgozott. Sienai Szt. Katalint ábrázoló freskója a San Domenicóban maradt fenn (1396 —1400 k.). Vanni, Francesco (Siena, 1563—Siena, 1610. okt. 26 ): olasz festő. Raffaello, Sodoma és a Carracciak stílusát ötvözte művészetében. Mint sokat foglalkoztatott tcmplomfestő fő­ leg Sienában és környékén, Rómában, vala­ mint Toscana városaiban dolgozott. — Fiai, Michelangelo ~ (Siena, 1583—Siena, 1671) és RaffaeHo ~ (Siena, 1587 —Siena, 1673) szintén festők voltak. Vanni, Lippo (14. sz. második fele): olasz festő és miniátor. 1341—75 között Sienában és San Gimignanóban dolgozott a Lorenzettiek és Simone Martini modorában. Művei: a San Gimignanó-i Palazzo Pubblico freskói, triptychon (Róma, SSi Domenico e Sistotemplom, 1358). V anrisenburgh, Bemard: ->- В. V. R. B. V antongerloo, Georges (Antwerpen, 1886. nov. 24.— ): belga szobrász és festő. Az antwerpeni és brüsszeli akadémián tanult. 1917-ben Hollandiában a-» De Sfi/7-mozgalom és a neoplaszticizmus alapítói közé tar­ tozott. 1917-ből való első absztrakt szobra (Konstrukció gömbökben). Matematikai számí­ tásokon alapuló, geometrikus-absztrakt szobVaphiói aranyserleg (Athén, Nemzeti Múzeum)

rókát és képeket alkotott, amelyeken a har­ mincas évek vége óta hajlékonyabb formák is helyet kaptak. 1927-ben Párizsban telepedett le. Tagja volt a —►Cercle et Carré csoport­ nak, 1931-ben A. Herbinnei az AbstractionCreation csoportot alapította. Körner Éva Vanucci, Pietro di Cristoforo: -» Perugino, Pietro Vanvitelli, Luigi (Nápoly, 1700. máj. 12.— Caserta, 1773. márc. I.): a 18. sz. egyik legjelentősebb olasz építésze. Művészete a barokk és a klasszicizmus közötti átmenetet képviseli. Hatott rá Bernini és Borromini, vala­ mint a francia palotaépítészet. 1733-tól Anconában dolgozott; itteni fontosabb mű­ vei: kórház (Lazzaretto), móló, valamint az Arco Clementine (1733—38 között). 1743-ban építette ugyanitt a Chiesa del Gesät. 1745-ben a milánói dóm homlokzatához készített tervet. 1751-ben Nápolyba költözött, ugyan­ ekkor kezdte fő művének, a korszak kiemel­ kedő profán épületének, a casertai királyi palotának építését. A francia hatásokat mutató palota épületének befejezése ~ Carlo fiának nevéhez fűződik. Legfontosabb egyházi épü­ lete a nápolyi SSa Annunziata egyhajós, kupolás barokk temploma (1761-től; Carlo ^ fejezte be). Homlokzata Borromini római San Carlo-templomának hatását tükrözi. 1769-ben rövid ideig Milánóban tartózko­ dott a Palazzo Ducale (ma Reale) munkálatai miatt. 1772-ben a nápolyi Palazzo Perellit épí­ tette. — írod. F. Fichera: L. V. Roma, 1937. vaphiói aranyserlegek: a dél-görögo.-i Vaphióban, ->- Sparta közelében kupolasírban talált két i. e. 1500 k. készült aranyserleg, amelyet bikafogás, ill. bikatartás jeleneteit ábrázoló dombormű díszít. A 10,8 cm ma­ gas edények a krétai kultúra legszebb öt­ vösművei közé tartoznak, s az athéni Nemz. 632 Múz. tulajdonai.

VÁR v^r • ellenséges támadások ellen védelmi célo­ kat szolgáló építmény. A védelem fejlődése különböző ^típusokat hozott létre: föld­ várakat, lakótornyokat, belső- és külsőtor­ nyos, valamint olaszbástyás várakat. Az ős­ közösségi társadalom idején a nomádok állandó rablótámadásai arra kényszerítették a földművelő törzseket, hogy földből készült védősáncokat és elhárító árkokat létesítsenek (-►földvár). Az állandó lakóhelyek kialakulá­ sával lejlődtek ki az erődített telepek elővárakkal, kapukkal, védőtornyokkal. A feudaliz­ mus korában a várfallal övezett területen a várúr számára lakóhelyül négy- v. sokszögű, esetleg kör alaprajzú, vastag falú lakótorony szolgált. Pincéjében raktár, kút volt, alsóbb emeletén a torony védőőrsége, feljebb a várúr és családja lakott. A lakótornyok csakhamar kápolnával és további épületekkel bővültek. A palotaszárnyban reprezentációs célokra kialakult az ún. lovagterem. A vár legjobban védhető pontján az öregtorony szolgált utolsó menedékül. Az egész együttest falakkal, árkokkal vették körül. Az ellenséget a fel­ vonóhíd alatti, ún. farkasveremmel, csapó­ ráccsal, szuroköntőkkel igyekeztek távol tar­ tani. A falkoronán védőpártázat volt lőrésekkel. A védőtornyok falon belül helyezked­ tek el (-»■ belsőtornyos vár). Később a hatáso­ sabb védelem elérésére a védőfalak sarkait

fiatornyokkal biztosították, majd kerek és négyzetes tornyok beiktatásával valamennyi falszakasz homlokzatainak oldalazása lehetővé vált (->- külsőtornyos vár). A bástyás várak típusa olasz eredetű; Európa többi részén a 16. sz. második felében terjedt el. Ennél a hadászati szempontból fontos helyek meg­ erősítésére ék alakú bástyák ugranak a íalsíkok elé. Az óolasz bástyás elrendezésű váraknál a bástyák messze vannak egymástól, míg az újolasz rendszer elkerüli a hosszú kötő­ gátat, amennyiben a két bástya közé sánc­ művet (pajzsgátat) épít önálló vedőműként. — A román és a gótikus ^~akra a szigorúan zárt tömeg, kevés és kis nyílás jellemző. A palotarészt (lovagterem, várkápolna) gaz­ dag boltozatok, mérműves ablakok stb. díszítették. A reneszánsz ^ a k — amelyek legtöbbször a középkoriak továbbfejleszté­ sei — már oldottabb tömegűek, inkább vár­ kastélyok loggiákkal, erkélyekkel, díszkutakkal, gazdagon faragott kapu- és ablak­ keretekkel. A falak gyakran -*■ sgraffito díszítésűek. A barokkban ünnepélyes lépcsők­ kel bővítették a ~ a t, a reprezentációs helyi­ ségek az első emeletre kerültek. Jellemző a szimmetriára való törekvés. — A mo.-i ~ a k nagy része a századok folyamán az ellenséges támadások és az idő pusztításai következtében tönkrement. — írod. Varjú

Léka: A vár lovagterme

VÁR

Egervár: Vár

E.: Magyar várak. Bp., 1932; Gerő L.: Ma­ gyarországi várépítészet. Bp., 1955. Váradi János (1580 —1630 között működött): ötvösmester Kassán. 1604-től több ízben volt céhmester. Egy 1580-ból való kelyhe az abaújvári, egy másik a györkei ref. templomba, egy nevével jelzett céhpecsét pedig a kassai múzeumba került. Várady Gyula (Sáros-Oroszi, 1866. máj. 8,—Komárom, 1929. szept. 17.): festő. Tanulmányait Münchenben végezte. Hódme­ zővásárhelyen és Bp.-en állította ki sötét színvilágú tájképeit, városrészleteit. Mester­ hegedűket is készített. Várady Lajos (Szászváros, 1890. szept. 10.— Bp., 1929): festő. Művészeti tanulmányait Rudnay Gyulánál kezdte, majd Münchenben folytatta. Az I. világháború után Bp.-en működött; főleg akvarell tájképeket festett. 1923-ban gyűjt, kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Várady Sándor (Miskolc, 1920. máj. 29.— ): szobrász. Könnyed ábrázolókészséggel rendelkező, a természeti formákat megbíz­ hatóan, eleven hatással visszaadó művész. Ismert szobrai: Szovjet katona (Eger), Szuronyvívók (Bp., Népstadion), Sportolók (Ózd). Újabban a dekoratív megoldások, non­ figuratív síkdíszítmények foglalkoztatják. Várady Szakm áry Jakab, id. (1697 —1769 között működött): ötvösmester Késmárkon. Egyetlen ismert műve, egy nyolcoldalú kancsó a késmárki ev. egyházba került. Fia, ifj. ~ Jakab (Késmárk, 1732 —60) mun­ kásságából evőeszközök ismeretesek. Várdai Szilárd, Werdenstetter (Ottóvölgy, 1856 —Bp., 1936. ápr. 23.): iparművész, rajzpedagógus. 1880—92 között az Iparmű­ vészeti Iskola tanára, ezután a Képzőművé­

szeti Főiskolán az „ékítményes rajzolás”, majd az ábrázoló geometria és elméleti táv­ lattan tanára volt. Illusztrált és ornamentális ékítményeket is rajzolt. Könyve: Magyar díszítmények, Bp., 1910. Várdeák Ferenc (Bp., 1897. jan. 1.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán tanult Réti Istvánnál. Több kiállításon vett részt (1926, Nemzeti Szalon; 1928, Stockholm; 1929, barcelonai világkiállítás) jellegzetes tájképeivel. Varga Albert (Bp., 1900. márc. 9.—Párizs, 1940. ápr.): festő. A Képzőművészeti Főisko­ lán tanult Réti Istvánnál, majd Drezdában, Münchenben és Párizsban járt tanulmányúton. Temesvárott letelepedve műtermében szabad festőiskolát tartott fenn. 1928-ban végleg Párizsba költözött s arcképeket és figurális kompozíciókat festett. Varga Béla: — ►Mágori Varga Béla "Varga Edit (Madaras, 1931. szept. 5.— ): egyiptológus, a Szépművészeti Múzeum dol­ gozója. Egyiptomi művészettel és vallástör­ ténettel foglalkozik. Könyve: Egyiptom mű­ vészete, Bp., 1958. E lexikon munkatársa. Varga Győző (Bp., 1929. jún. 17.— ): grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő, Kádár György és Koffán Károly tanítványa volt. 1965-ben a Kulturális Kap­ csolatok Intézetében nyílt útirajzaiból kiállí­ tás. Főleg filmplakátokat, hanglemez- és könyvborítókat tervez (az utóbbival 1965ben aranyérmet nyert Edinburghben). Varga Imre (Orczyfalva, 1863—Bp., 1942): karikaturista. Rövid ideig a Mintarajziskolában tanult. A bp.-i élclapoknak sokat foglal­ koztatott munkatársa volt. Néhány tollrajzát a Történelmi Képcsarnok grafikai gyűjtemé­ nyében őrzik. 634

VAR Varga Imre (Siófok, 1923. nov. 1.— ):

63$

szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán 1950 — 1956 között Mikus Sándor tanítványa volt. 1949 óta szerepel kiállításokon. 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében rendezte első gyűjt, kiállítását. Gazdag érzelem- és gondolatvilága szüntelenül új formakeresésre, új anyagokkal való kísérletezésre ösztönzi. Kisplasztikákat (Apokalipszis, Erőltetett menet, Balga szűz), köztérre tervezett kompozíció­ kat (Prometheus, Fekvő fiú, Tihany) és portré­ kat (József Attila, Szeged; Ady Endre, Rác­ keve) készít. Részt vett az 1967-ben megren­ dezett Middelheimi Biennalén. Varga István: -*■ Ilosvai Varga István Varga Mátyás (Bp., 1910. dec. 1.— ): festő, iparművész, díszlettervező, Kossuthdíjas, kiváló művész. Tanulmányait 1926—29 között az Iparművészeti Iskola díszítőfestő tanszakán végezte. Színpadi díszlettervezéssel foglalkozik, elsősorban a Nemzeti Színház számára dolgozik. 1952-től 1956-ig az Iparművészeti Főiskola színpadtervező tanszaká­ nak tanára volt. 1967-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában nyílt kiállítása. Varga Miklós (Mezőtúr, 1928. máj. 16. — ): szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1954 óta számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. 1960-tól Miskolcon él. Fontosabb művei: Anya (Újpest, óvoda), Fekvő nő (Hajdúböszörmény), Vízbelépő (Miskolc-Tapolca, park). Kisplasztikái is ismertek. Varga Nándor Lajos (Losonc, 1895. jan. I .— ): rézkarcoló, rajzoló, fametsző, szakíró. A Képzőművészeti Főiskolán, majd Kecskeméten Révész Imrénél tanult. A réz­ karc egyik nagy tudású hazai művelője. 1931-től a Képzőművészeti Főiskola graíikai szakosztályának volt tanára. Korai, nagyrészt alakos, gyakran szimbolikus akt- és bibliai kompozícióin Rembrandt karcainak hatása hagyott nyomot. Legjobbak tájképkarcai, melyeken tisztán érvényesül művészete. Jelentős irodalmi munkássága is: A rézkarc, 1935; A rézmetszet, 1938; A fametszet, 1940; Vonalművészet, 1944; Adattár a magyar mű­ vészi grafikához, 1—2. köt., 1937—45. 1964ben grafikáiból kiállítás nyílt a Dürer Terem­ ben. Pataky Dénes Varga Oszkár (Újpest, 1888. febr. 2.—Bp., 1955. nov. 30.): szobrász. 1905 —10 között az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos tanítványa volt, 1910-től 1914-ig a brüsszeli akadémián, végül Beck Ö. Fülöpnél és Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult. 1921-ben Bp.-en a Belvederében kollektív kiállítása nyílt. Portréival, bronz figuráival rendszere­ sen szerepelt kiállításokon. 1926-ban a Gellért fürdő részére kettős aktkompozíciót mintá­

zott. 1934-ben készült Fésülködojét a Dagály u.-i strandon állították fel. Több síremléke van a Kerepesi temetőben. Varga Hajdú István (Barcs, 1920. dec. 16.— ): festő, grafikus. A Képzőművészeti Fő­ iskolán 1945—49 között Szőnyi István növen­ déke volt. 1947 óta kiállító művész. 1966ban a Fényes Adolf Teremben rendezett önálló kiállítást dekoratív hatású, a népmű­ vészet és a dunántúli táj ihletéséről tanúskodó rajzaiból, festményeiből (Madárfríz, Sárga táj, Vegetáció stb.). Több művészeti vonatko­ zású cikket írt (Nagy Istvánról, Egry József­ ről stb.). Varga H ajdú Istvánná, Diskay Lenke (Kiskundorozsma, 1924. aug. 22.— ): grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán 1942—49 kö­ zött Varga Nándor Lajos növendéke volt. 1948 óta szerepel kiállításokon. Ex libriseit bemutatta Párizsban, Hamburgban, Krakkó­ ban, 1966-ban Bp.-en. 1955 óta textileket is készít. 1967-ben a Fényes Adolf Teremben rendezett kiállítást grafikáiból és textil-fal­ képeiből. Művészetét lírai hangvétel, a népi motívumok dekoratív felhasználása jellemzi. Vargas, Luis de (Sevilla, 1502 —Sevilla, 1568): spanyol festő. Hosszabb időt töltött Olaszo.-ban, ahol P. dei Vaga, Raffaello és Piombo hatott rá. Itáliai tanulmányútja során freskófestészetet is tanult. 1550-től ismét Sevillában működött. Fő műveit a sevillai katedrálisban alkotta (nem maradtak meg). Vargha László (Gyöngyös, 1904. okt. 25.— ): néprajztudós, műszaki egyetemi docens, Ybl-díjas. Jelentős népi építészeti és műemlékvédelmi, néprajzi-muzeológiai munkásságot fejt ki. Az alföldi nép építészetéről több könyvet és tanulmányt írt (A Nagykunság vidék népének építészete, Bp., 1943, Miskolczy Lászlóval; A magyar falu építészete, Bp., 1955, másokkal együtt). vargueno, calatrava szekrény: spanyol kabi­ netszekrény. Legismertebb a fekete fából készült, vörös posztó v. bársony alátétes, áttört művű, aranyozott vasveretekkel díszí­ tett típus. Gótikus, reneszánsz és mór elemek keverednek benne. varia b ú to r : alapelemekből összeállítható bútoregyüttes, mely különböző rendeltetésű bútorokból áll. Az egyes bútorelemek tetszés szerint állíthatók, kapcsolhatók, építhetők egymáshoz. Napjainkban Európa-szerte egyre inkább a tervezésére és gyártására térnek át. — írod. G. Hillnhagen: Anbaumöbel. Berlin, 1955. V arjú Elemér (Felsőludány, 1873. okt. 14.— Bp., 1944. dec.): történész, a magyar művelő­ déstörténet jelentős kutatója; a kassai Felső­ magyarországi Múzeum igazgatója, majd a Nemz. Múz. Régiségtárának vezetője volt

1934-ig. Átrendezte a múzeum Történeti Osztályát, katalógusokat készített, tanulmá­ nyokat írt a gyűjtemény fontosabb darabjai­ ról. Szerkesztette a Turul c. heraldikai lapot és az Archaeologiai Értesítőt. Könyvei: A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár, Bp., 1899; Ma­ gyar várak, Bp., 1932. Varlin, tkp. Willy Guggenheim (Zürich, 1900— ): svájci lestő. Posztimpresszionista stílusban dolgozott, de a fauvizmus is hatott rá. 1923—32 között Párizsban, majd Zürich­ ben élt. Fő művei karikatúraszerűen éles, vázlatos portréi. 1961-ben Sankt Gallenben rendezett gyűjt, kiállítást. Varma, Ravi (1848 —1906): a modem indiai festészet egyik úttörője. Egy angol festőnél tanulta meg az olajtechnikát s a 19. sz.-i európai akadémiák modorában a szegény nép életét és a hindu mitológia témáit ábrázolta. Jelentősége csak történeti. V árm ú z e u m : Budapest műgyűjtemé­ nyei Várnai György (Bp., 1921. nov. 26.— ): grafikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Főiskolán 1946-ban végzett, majd újságrajzoló lett. 1957-től a Ludas Matyi belső munka­ társa. 1946 óta vesz részt karikatúrakiállításo­ kon. 1965-ben jelent meg Csendélet c. karika­ túragyűjteménye. 1961 óta rajzlilmtervezéssel is foglalkozik (Balázs Béla-díj, 1963). városépítészet: A város — a mezőgazdasági jellegű faluval ellentétben — olyan állandó település, amelynek gazdasági alapja az ipar Az egyiptomi Kahun város alaprajza, i. e. 2. évezred első fele

VAR

és a kereskedelem. Formailag a magán- és közösségi épületek architektonikus együttese, melynek rendszerét létrejöttének körülményei határozták meg; hosszas fokozatos fejlődés eredménye (nőtt város), v. pedig egységes terv gyors megvalósulása (telepített város). Az ókor városai is eszerint alakultak. A „nőtt” típust általában a városszerkezet szervességc és az amorf alak jellemezte (Athén), míg a „telepített” a legtöbb esetben szabályos volt, de környezetéhez, régi v. újabb teleprészéhez anorganikusán kapcsolódott (Priéné). Egyip­ tomban a piramisépítkezés sokszor évtizedes munkáját végző munkás- és hivatalnoksereg fallal körülvett, téglalap alakú, derékszögű utcarendszerű „piramisvárosban” lakott (Ka­ hun). Szétszórtan elhelyezett, villaszerű házak együtteséből tevődött össze viszont Echnaton új városa, El-Amarna, ellentétben a K-re általánosan jellemző geometrikus elrendezés­ sel. Tervszerű, szabályos elrendezésben épül­ tek Elő-Ázsia antik városai is, Mezopotámiá­ ban a teraszra emelt város zártsorúan beépí­ tett, emeletes lakóházakkal szegélyezett utcái palota- és templomkomplexumokat vettek körül (Babylón), míg Perzsiára a pavilonos elrendezésű telepek (Persepolis), a hettiták lakta területekre pedig a körbe futó város­ fallal erődítettek (Zencirli) voltak jellemzőek. A prehellén települések hasonlítottak az utób­ biakra; általában két részből álltak, a hegyу. dombhátra épített erődített palotából, a fellegvárból (Mykéné, Krétán megerősítés nélkül) és az akropolis védelme alá húzódott lakosság telepéből, melynek centruma aváros- 636

kapu előtti piactér volt. A görög ~ korai példái a prehellén hagyományokat folytatták, a letelepedés helyének kiválasztásában a szem­ pont az erődíthetőség volt (Thera). Az erődí­ tett akropolis a későbbiekben nagyvárossá fejlődött településnek is része maradt, meg­ változott rendeltetéssel (Athén), több esetben pedig a vár is, a környéke is elnéptelenedett. A görög gyarmatosítás idején a kereskedelmi szempontok járultak a biztonságiakhoz, folyók torkolatánál, kikötésre alkalmas parto­ kon épültek a városok könnyen kivitelezhető, szabályos íormában (Selinus, Syrakusai). A derékszögű elrendezés „feltalálójaként” a milétosi Hippodamost, Peiraieusnak, Athén kikötőjének városrendezőjét (i. e. 465) tar­ tották már az ókorban. Olynthos lakó­ negyedét derékszögű utcahálózatban tízes telkekre osztott ->- insuldk alkották, a hellénisztikus Priénét hippodamosi rendszerben domboldalra építették, az utakat helyenként sziklába vájták, helyenként pedig gyámolítani kellett. A késő görög új vonása a város­ esztétikai törekvések érvényre jutása volt: a porticusokkal szegélyezett utcák és agoráк miliőjébe tervezett középületek és templo­ mok tudatosan akart városképi hatások eléré­ sét célozták (Milétos, Alexandria). Pergamon akropolisának kötetlen elrendezéséből Athén fénykorát idéző archaizálás csendült ki. Az 637 etruszk és római ~ kezdetei valószínűleg

azonosak voltak a görögök korai, erődített formáival; ilyen lehetett a latin törzsek fel­ legvára is, a Roma quadrata. A birodalom fő­ városának további fejlődését — a feltevések szerint — a kultusz is befolyásolta, mivel Róma négy regióra való felosztásában a madárjósok világtáj-kijelölése, a templum jutott kifejezésre. Róma városszerkezete meg­ őrizte a négy régiós beosztást, az egyik választóvonalban épült ki a CapitoliumColosseum közötti cardón a város főtere, —>- fóruma. A katonai táborok mintájára, derékszögben metsződő két főútvonallal (cardo és decumanus) megépített „telepített” római város pedig Róma négy kerületre való beosztását utánozta (Thimgad), a város­ centrum V . a két főút találkozásában, v. a cardo végén volt. Általánosságban hadászati, közlekedési és egészségügyi szempontok sze­ repeltek a városhelyek kiválasztásában, a provinciákban gyakran bennszülött telepek mellett állandósultak és épültek át kőbe a kezdeti hevenyészett castrumok, amelyek hármas teleppé alakulva (castrum —canabae — polgárváros) a környék romanizálódását indí­ tották meg. Itáliában Róma első kolóniája, Ostia a példája a tábor kereteiből kinövő városnak. A Ny-európai modern városok közül több megőrizte római kori alapvetését (Firenze, London, Arles). — A középkor városai természetes módon keletkeztek és

VÁR

épültek tovább. Görbe, zárt jellegű utcák és egynemű homlokzatokból alakuló falszegé­ lyezés a jellemzőjük. A városok terei zártak, mert a rájuk nyíló utca torkolatok szűkek, és az utcák rövidsége, ill. görbülete miatt nem lehet rajtuk messze kitekinteni. Filarete ideális városterve, 1451—64

A forgalmat és az esetleges monumentumo­ kat (kutak, szobrok) a térfalak mellé szorítot­ ták, hogy a térhatás zavartalan maradjon. Hangsúlyos épületeiket (templom, városháza stb.) rendszerint csak egy oldalukkal fordí­ tották a szabad tér felé, s másik három oldalu­ kat szabványos házak közé építették. Szabá­ lyos, előre készített tervek alapján történt ~ te l a középkor folyamán csak katonai telepítések alkalmával találkozunk (a német lovagrend telepítései a Baltikumban stb.). A reneszánsz városainak fejlődését a legtöbb esetben meghatározta a megelőző idők épít­ kezése, így kifejezetten reneszánsz (természe­ tes) várostípusról nem beszélhetünk. Az esz­ ményi várostervek közül az első L. B. Alberti elképzelése volt; bár erősen közeledett az antik példához, mégis inkább a központosság jegyében fogant. ~ i terveikről ismert mes­ terek: Filarete, Vasari, Serlio, Scamozzi stb. Terveik a városok védelmi szempontjait is figyelembe vették, s így az újabb erődítési rendszerek fejlődését is elősegítették. A reneszánsz ^én ek kevés megvalósult példája Pienza, Firenze, Róma, Genova újonnan épített negyedei — már inkább a barokknak, a ~ legjelentősebb korszakának előkészítése 638

VÁR volt. A 17. sz. közepétől kezdve Európa fejedelmi székvárosai különböző okokból szinte teljesen újjáalakultak, s keletkezett néhány teljesen új, fejedelmi parancsra épült város is (Karlsruhe). Az első ösztönzést XIV. Lajos francia király építkezései és ~ i rendel­ kezései adták, amelyeket a kisebb uralkodók is igyekeztek utánozni (Drezda, Stuttgart, Kassel, Bécs stb.). A másik ok a városi lakos­ ság számának — a gazdasági élet fejlődése és a termelőeszközök lassú megváltozása folytán történt — hirtelen emelkedése és a vidéki nemessségnek a városokba való özönlésc. Az újjáalakulás okai közé tartoznak azok a nagy tűzvészek, amelyek a középkor több­ nyire favázas polgárházait tömegével elpusz­ tították, s így a ~ új elveinek érvényesülése elől sok akadály elhárult (pl. London 1666-i V. Scamozzi: Palma Nuova alaprajza, 1593 tűzvésze után Ch. Wren ~ i tervei stb.). Csökkent a városok védelmi szükséglete is, és így megnyílt a lehetőség távlatos, teret közlekedés biztonsága, bőséges napfény és foglaló és teret ölelő ~ kifejlesztésére (V. levegőellátás a modern ~ legfőbb szempont­ Sixtus pápa római útvágásai, téralkotásai stb.). jai, s az esztétikai szempontokat is csak ezek­ A tereknek már nemcsak az űrhatása volt nek az előfeltételeknek a megoldása útján fontos, hanem a környező épületek sziluett- érvényesítik. — írod. R. Martin: L’urbanisme dans la Grccc antique. Paris, 1956; R. E. és tömbhatása is előtérbe került (Róma: Piazza del Popolo, San Pietro; Nancy: Sza- Wycherley: How the Greeks built cities. niszló tér; Kassel: Főtér stb.). Angliában a London, 1962; F. Castagnoli: Ippodamo di Mileto e l’urbanistica a pianta ortogonale. palladiánus szellem a ~b en is tartózkodásra, szabályos épületekkel szegélyezett, egyenes Roma, 1956; —C. Sitte: Der Städtebau. Wien, 1889; A városépítés időszerű kérdései. Szerk. utcasorok létesítésére törekedett (London: Whitehall Street stb.). A klasszicizmusban Berzenczey D. Bp., 1931; M. Poéte: Intro­ a a felbontott oszlopos, oromzatos épüle­ duction a l’urbanisme. Paris, 1958; Granasztekkel egyöntetű lett, olykor azonban csak tói P .: Város és építészet. Bp., i960; Perényi az egyhangúság vállalásával tudott nagyobb I.: A városépítés története. Bp., 1961. Hajnóczi —Kampis szabású feladatokat megoldani (Karlsruhe: városháza : a középkorban a település városi F. Weinbrenner ~ i tervei; Pest: Szépészeti Bizottság tervei stb.). A romantika rövid jellegét is bizonyító, különálló, monumentászakasza után a hosszabb történeti és eklek­ tikus stíluskorszak egybeesett a 19. sz.-i Mannheim: A város terve 1699-ből kapitalista fejlődés virágkorával. Ez magya­ rázza, hogy a ~ a művészi és az elvi szempon­ tokat nélkülözve a telekspekuláció és a lak­ béruzsora szempontjainak irányítása alá ke­ rült. — A századforduló után és részben a két világháború között bizonyos amerikaniz­ mus (magasépítkezés, felhőkarcoló, ponthá­ zak, elszigetelt tömbök-) jelentkezett az európai ~ b en is, amelyet nagyon elősegített a városok telekárainak (különösen az ún. belvárosokban) ugrásszerű s gyakran szédü­ letes magasságokat elért emelkedése. A két háború között azonban ismét a művészibb szempontú európai kezdeményezések (Bau­ haus, Le Corbusier) terjedtek el. A modern ~ gyakorlati és esztétikai szempontból elvá­ lasztja a termelési és a lakónegyedeket s az esetleg létesíthető zöldövezeteket, kertváro­ sokat. A gépesített forgalom egyenletes és 6 3 9 gyors bonyolítása, a járműves és gyalogos

"ггГГг^__

тгггггтк

ТГ'ГРГГГГ ГГГГГГГГГГ г ТГП"ГГгЯ^

р т г т т ГГГ-Р-

ГГГГГШТ тгп ггггг

VÁR

Várpalota: A vár

lis, díszes épület, amelyben a városi tanács terme, hivatalai, levéltára, kincstára (nem­ egyszer börtönei) kaptak helyet. Rendszerint magas erkélyes tornya volt, amelyből a tűzőr figyelhetett (tűztorony), városlődi keménycserép és porcelán: a Veszprém megyei Városlődön készített ke­ ménycserép és porcelán gyűjtőneve. A mű­ helyt MayerJános ^rrr^ György alapította MAYER 1845-ben, 1847VÁROSLŐD ben Zichy Do­ mokos veszprémi vöröslőd püspök vette át. Városlődi keménycserépjegyek A kis munkáslét­ szám arra enged következtetni, hogy rövid fennállása alatt főként a püspöki háztartás szá­ mára dolgozott. 1848-ban a gyár állami kézbe került, a porcelángyártás megszűnt. 1849ben Magyar Mihály hajmáskéri molnár vette meg; íeltehető, hogy a gyártás egy ideig szünetelt. 1866-ban az alapító fia, Mayer György vette át az üzemet; utódai 1884-ben Láng Mihállyal társultak. A gyár 1948-ig volt üzemben. Városlőd porcelánjai­ ból csak néhány darab maradt. Ezek emlékez­ tetnek a korabeli cseh porcelánra. A keménycserépgyártásban a Láng- és Mayer-időszakban jelent meg a magyar nemzeti színeket előnyben részesítő s a cifraszűr után készült díszítés, amelyet az 1885-ben rendezett orszá­

gos kiállítás sikere után Hollóháza, Miskolc s Pesten Fischer Ignác is átvett. Varotari, Alessandro; tkp. il Padovanino (Padova, 1588. ápr. 14.—Velence, 1648): olasz íestő, id. Dario ~ festő íia. 1614-től Velencében működött. Tiziano és Veronese hatása alatt a klasszikus reneszánsz szellemé­ ben fogant, nagyszabású templomi képeket festett (Kánai menyegző', 1622, Velence, Accademia; Madonna Szt. Márkussal, 1626, Pordenone, Municipio). Későbbi stíluskor­ szakának nagyszabású, dekoratív kompozíciói is a késői reneszánsz hagyományait követik, de bizonyos erőtlenebb lágyság figyelhető meg rajtuk (A z okos és balga szüzek stb., Velence, Accademia). Legsikerültebbek ki­ sebb méretű vallásos, allegorikus és mitológiai tárgyú, sokszor félalakos képei (Venus és Ámor, Párizs, Louvre; Lukrécia, Firenze, Ufíizi stb.). Várpalota: város Veszprém megyében. Farának első említése 1445-ből ismert. A négyzet alaprajzú, eredetileg négy sarok­ tornyos vár két E-i tornyát 1845-ben lebon­ tották. A kaputorony szélesen boltozott kocsi­ felhajtójában ülőfülkék vannak. A külső támpilléres védőfalakhoz az udvar felé föld­ szintes és emeletes épületszárnyak csatlakoz­ nak. 1958-tól helyreállították, varrott csipke, punto in aria, point ä l’aiguille: pergamen v. papír alapra rajzolt minta szerint 6 4 0

VAS varrótűvel készült, apró huroköltésekkel ki­

641

alakított csipke, amelynek egyes külön ele­ meit később pálcikás v. hálós alapra erősítik. Legismertebb és legértékesebb fajtái a — *■velen­ cei csipke, a francia alengoni és az argentani csipke (->- point d’Alengon). Varság Jakab: Warschag Jakab Varsányi Pál (Bp., 1902. márc. 15.— ): grafikus. Szabadiskolában tanult. A rajzolás és a grafika minden ágát műveli. Különösen a fametszésben ért el igen magas színvonalat. Művészetében a munkásosztály igazáért szállt síkra. Petőfi-, Ady- és József Attila-illusztrációi legszebb alkotásai közé tartoznak. A II. vüágháború előtt Európa több országában — különösen Svájcban — keltett figyelmet művészetével. R. Rolland leveleivel döntő hatást gyakorolt fejlődésére, vársík, glacis: a sáncművek előtti, szabályo­ san kiképzett, kifelé lejtősödő, a védelem által lövedékekkel végigpásztázható előterep. Varsó, Warszawa: Lengyelo. fővárosa. Mű­ emlékei a II. világháború során majdnem teljesen elpusztultak, azóta nagy részüket rekonstruálták, az óvárost eredeti képében újjáépítették. — Műgyűjteményei közül a Muzeum Narodowe 1945 óta a lengyel köz­ ponti múzeum. 1862-ben alapították, anyaga a 20. sz. első évtizedeiben jelentősen gyara­ podott. Képtárának nagy része németalföldi és olasz festményeket, valamint 16 —19. sz.-i francia és német képeket mutat be. Külön gyűjteményt alkot a lengyel festé­ szet és szobrászat a középkortól a 20. sz.-ig. Grafikai gyűjteménye főleg francia és len­ gyel rajzokat, metszeteket tartalmaz. Jelentős egyiptomi és antik anyagának nagy része az 1936 —39 között Edfuban folytatott ásatásokból származik. Iparművészeti és numizmatikai gyűjteménye is van. Vasadi Ferenc (Pest, 1848. szept. 19.—Bp., 19Г6. nov. 12.): szobrász. Pesten és München­ ben tanult, többnyire önképzés formájában. Főleg épületplasztikákat készített a századforduló új bp.-i középületei részére (Vigadó, Királyi Vár, Honvédelmi Minisztérium, Országház, Keleti pályaudvar stb.). 1881 — 1916 között az Iparművészeti Iskola tanára, ill. igazgatója volt. Vasadi Hermann (Rannersdorf, 1904. aug. 7. —Bp., 1967. júl. 6.): festő, restaurátor. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1928-ban mint Bosznay István tanítványa végezte, majd öt éven át Olaszo.-ban dol­ gozott. 1948-tól a Fővárosi Képtár, majd a Szépm. Múz., később a Nemz. Gál. res­ taurátora volt. Vasadi KaliczaErzsébet: ->- KaliczaErzsébet Vasanzio, Giovanni; Jan van Santen (Utrecht, 1550 к .—Róma, 1621. aug. 21.): 41 Művészeti Lexikon IV.

Varsányi Pál: Illusztráció Petőfi Az apostol c. költeményéhez

holland származású olasz építész, műasztalos. Építészeti ismereteit F. G. Penziótól sajátí­ totta el. 1613-ban V. Pál a pápai építkezések vezetőjévé nevezte ki. Dolgozott Scipione Borghese számára is. Fő műve a Villa Borghese Casinoja (1610 —14). Részt vett a Villa Mondragone (Frascati) átépítésében, s több kút tervezése fűződik nevéhez. Vasarely, Vásárhelyi, Victor (Pécs, 1908. ápr. 9. — ): magyar származású francia festő, az op art nagy hatású képviselője. Orvosnak készült, majd 1927-ben beirat­ kozott Podolini-Volkmann Artúr magán­ iskolájába. 1928—29-ben Bortnyik Sándor V .Vasarely: Meta Galaxie (London, Hanover Gallery)

növendéke volt. 1930-Ъап Párizsba ment. 1:933-ban kiállítást rendezett az Ernst Múze­ umban. Párizsban évekig illusztrációkkal és alkalmazott grafikával foglalkozott. 1944ben a Galerie Denise Renében mutatta be grafikai sorozatát. Korai munkáin a fekete­ fehér formák optikai hatása mindig vala­ milyen ábrát alkot (Harlequin, 1935; Zebra, 1936 stb.). 1947-ben Belle-Ile-ben járt, ahol a természet alkotta formák: kövek, kagylók, kavicsok hatottak ösztönzően művészetére. Ezután alakult ki jellegzetes stílusa. Képeit geometrikus formaelemekből építi, melyek kompozíciója a nézőpont változtatásával együtt változik. A kép hatásához így a néző mozgásából adódó időélmény is járul. Irányzatát kinetizmusnak nevezte el. Képei­ nek lényege a térprobléma, melyet nem a klasszikus perspektíva szerint, hanem a külön­ böző terek egyidejű vetítésével, az így kelet­ kezett síkok rendszerével old meg. Stílusával egy új ornamentika kialakítására törekszik, mely a modern építészet vasbeton, acél, üveg stb. elemeihez illik. Eszménye a bur­ kolóanyagok változatosságával kialakított „sokszínű város” , mellyel a modern élet méltó környezetét akarja megteremteni. 1954-ben freskókat készített a caracasi egyetem részére. A Galerie Denis Rene rendszeres kiállítója (1955, 1959, i960, 1966); 1963-ban a Musée des Arts Decoratifs rendezett gyűjt, kiállítást műveiből. —- írod. M. Joray: V. Neuchátel, 1965. Nagy Ildikó Vásárhely Márton (1792 —1825 között mű­ ködött) : ötvösmester Jászberényben. EgyetG. Vasari: Lorenzo de’ Medici portréja (Firenze, Uftizi)

len művét, nevével és mesterjegyével jelzett V Á kenyérosztó tányérját 1792-ből a jászberényi ref. templomban őrzik. Vásárhelyi Z. (Ziegler) Emil (Marosvásár­ hely, 1907. jan.— ): festő és író. Bp.-en és Firenzében végezte festői tanulmányait. Arcképeket (Ravasz László), tájakat (Kolozs­ vár), csendéleteket (Tulipánok) fest az olasz neoklasszicizmus hatása alatt. Illusztrációkat is készít. 1937-ben jelent meg Erdélyi művészek c. könyve. Jelenleg Ausztráliában működik. Vasari, Giorgio (Arezzo, 1511. júl. 30.— Firenze, 1574. jún. 27.): olasz építész, festő és művészeti író. Fiatalon került Firenzébe, ahol A. del Sarto, В. Bándinéin, Rosso Fiorentino és mások tanították. A rajzolás és festés mellett ötvösséget is tanult. 1531 végétől Rómában Michelangelo, Raffaello és Peruzzi műveit tanulmányozta, majd Firenzében a Mediciek szolgálatába állt. 1536-ban vették fel a Szt. Lukács-céhbe. Felváltva dolgozott Arezzóban, Bolognában, Nápolyban, Velen­ cében (itt P. Aretino támogatta), Rómában, ahol Michelangelóval került szorosabb kap­ csolatba (kartonjai nyomán több képet is festett). Később Riminiben, Ravennában, Urbinóban is tevékenykedett, majd 1553 végéig ismét Rómában, 1555-től főleg Firenzében tartózkodott. Mint festő előbb Rosso Fiorentino hatása alatt állt; Lorenzo il Magnificóról festett ideális arcképén (Firenze, Uffizi) azonban az allegorikus mellékletek alkalmazásában irodalmias hajlama már jelen­ tősen mutatkozott. Hasonlóan allegorizálók Szt. Jeromos és Szeplőtelen fogantatás c. képei (Firenze, Pitti). A z Igazság allegóriája (Nápoly) és a római Cancelleria freskói (1546) akademizáló, Raffaello stílusához igazodó, de dekoratívebb alkotások. Az orna­ mentika iránti szeretetét számos kompozíciója mutatja: Levétel a keresztről (Ravenna), Királyok imddása (Rimini, Sta Maria della Scolca), Szt. Család (Firenze, Pitti; Bécs, Kunsthistorisches Museum), Amor és Psyche (Berlin). A firenzei Palazzo Vecchio hideg, gyorsan festett, zsúfolt manierista freskóin (1555 —58) az elemek dicsőítését ábrázolta a görög-római mondák keretében, valamint a Medici család és Firenze történetét s óriási csatajeleneteket. Egyidejű oltárképein az idegen hatásokra fogékony ~ olykor velencei tapasztalatokat is felhasznált (Szt. Rókus, Arezzo, Museo Civico). Késői festői művei, pl. a vatikáni Sala Regia falképei (1571—73) csaknem szőnyegszerűen dekoratív, síkszerű alkotások. A firenzei dóm kupolájának freskói — melyeket F. Zuccari fejezett be — Michelangelo hatásáról tanúskodnak. Számos ünnepi és színházi dekoráció tervezésével is megbízták. Nem különösebben jelentős 6 4 2

S

VAS manierista festészeténél fontosabb építészeti tevékenysége. Michelangelo tanácsára fog­ lalkozott építészeti tanulmányokkal. Leg­ jelentősebb alkotásai ezen a téren: a firen­ zei Palazzo Vecchio belsejének pompás hercegi palotává alakítása (mely leginkább mutatja művészi sokoldalúságát); a pistoiai Chiesa dell'Umilth nyolcszögletes kupolája; Pisában a Palazzo dei Cavalieri di Sto Stefano, valamint a mellette levő Sto Stefano dei Cavalieri templom nemesen egyszerű, harmonikus belseje és főoltára. Építészeti fő műve a firenzei Uffizi palotája, melyet 1560-tól építettek ~ tervei szerint, s halála után B. Buontalenti és mások fejez­ tek be. Az Uffizit két mélyen elnyúló szárnnyal tervezte, melyet egy keresztszárny zár le az Arno felé, földszinti oszlopcsarnokával egyike a legszebb olasz manierista épületek­ nek. Ugyanekkor építette át a firenzei Sta Crocét, majd élete végén tervezte a különösen kiegyensúlyozott, könnyed arezzói loggiát a Piazza Grandén. — ~ hírét azonban leg­ jobban irodalmi munkássága tartotta fenn, elsősorban a „Le Vite de’piu eccellenti Architetti, Pittori e Scultori Italiani etc” c. műve, melyet először Firenzében 1550-ben, majd bővítve 1568-ban adott ki. Ez a munka az újkori művészettörténet-tudomány legfonto­ sabb és legérdekesebb forrása, mely felöleli a ducentótól a ~ koráig terjedő időszakot. Utazgatva és mindent feljegyezve gyűjtötte össze sokszor anekdotákkal és művészet­ etikai tanulságokkal teletűzdelt anyagát, amely művészeket és műveket tekintve az egész mai Olaszo. területét átfogja s leg­ megbízhatóbb, legrészletesebb dokumentáciciója ~ kora művészetének. — írod. G. Milanesi: Le Opere di G. V. 1—9. köt. Firenze, 1878 —81 (a legfontosabb régebbi olasz jegyzetes kiadás); németül: Gottschewski — Gronau, 1—7. köt. Strassburg, 1904—27; magyarul szemelvényesen jelent meg: Honfi R .: G. V. A renaissance mesterei. Bp., é. n. és A renaissance nagy művészei. (Válo­ gatta és fordította Brelich M.) Bp., 1944; P. Barocchi: V. pittore. Milano, 1964. Mojzer Miklós Vasas Károly (Salgótarján, 1930. jún. 12.— ): szobrász. Főiskolai tanulmányait 1956-ban fejezte be. Portréit (Móricz Zsigmond), köztéren elhelyezett kompozícióit (Olvasó férfi, Sárisáp; Anya gyermekkel, Deszk stb.) tömör, erőteljes, összefogott ábrázolásmód jellemzi. Vasco, Fernandes: -»■ Gräo Vasco vas diatretum «(lat. ’átfúrt edény’) : A ki­ fejezés fúróval megmunkált díszítésű üveg V . féldrágakő edényeket jelöl. Szűkebb érte643 lemben a ~ o k olyan késő római (általában 41*

Vas diatretum (Köln, Römisch-Germanisches Museum)

4. sz.-i) üvegedények, amelyeknek díszítése háló- V . kosárszerűen veszi körül az alul félgömb alakú, pohár formájú edénytestet, s áttörtén elválik annak felületétől. Ezt két­ féle technikával érték el: v. teljes vastag falú üvegedényből vágták ki az áttört díszítést, v. külön készítették s utólag illesz­ tették az edényre. A ~ 0k az ókori üvegművesség ritka remekművei; néhány figu­ rális darab (csésze ->- Scarabantiából Lykurgos mítoszával, British Museum; edény vadászjelenettel, Velence, San Marco kincs­ tár) mellett mintegy 20 olyan ismert, amely­ nek alsó részét inda-háló, a felsőt felirat díszíti. Ezeket a részben „pogány”, részben keresztény darabokat valószínűleg Kölnben készítették. Pannóniából 4 példányuk került elő, legszebb a szekszárdi ókeresztény szarko­ fágban talált ~ , alján delfinekkel és csigákkal (Bp., Orsz. Tört. Múz.). Szilágyi János György vasm űvesség: A vegyileg tiszta vas lágy­ sága miatt gyakorlatilag használhatatlan. A széntartalmú vas előnyös tulajdonsága a nagyfokú ellenállóképesség és rugalmasság. Keménysége szerint három fajtája készül: öntöttvas, kovácsoltvas és acél. Az acél művészi alkotásokra nem alkalmas, az ön­ töttvas viszont szobrászi feladatok és iparművészeti tárgyak sokszorosított megvaló-

VAS

Francia erkélykorlát a 17. sz.-ból (London, Victoria and Albert Museum)

sítására jól bevált (-*■ öntöttvas-művesség). Művészi elgondolások változatos megoldá­ sában azonban évszázadok óta a kovácsolt­ vas játssza a legnagyobb szerepet. — A ková­ csolás a felizzított vas üllőn történő kalapálá­ sával, formázásával és fogók segítségével szabad kézből hajlítgatással történik. A ko­ vácsoltvas tárgyak díszítésére az ötvösés egyéb fémművességi technikák is alkal­ masak: trébelés, vésés, maratás, ónozás, nemesfémekkel való tausírozás, valamint színesre festés a leggyakoribbak, de az aranyo­ zás és ezüstözés is előfordul. — Fennmaradt használati tárgyak és fegyverek tanúsága szerint az ókori görögök már jól ismerték a vas előállítási és felhasználási módját, sőt a rómaiaknak majdnem minden ma is használatos kézi szerszámuk megvolt. A népvándorlások korának népei is igen fejlett technikával rendelkeztek és kovácsaikat nagy becsben tartották. Művészi fokon előállított vasmunkák azonban csak a 10. sz. után ké­ szültek. — A román stílus korából fennma­ radt művészi igényű, vasból készült emléke­ ink közül a legrégebbiek a templomkapuvasalások. A kapukopogtatók és a kilincs elődjéül szolgált ajtókarikák gyakran leegy­ szerűsített formájú állatfejek, szájukban a karikával. Művészi megfogalmazásuk tömör, használati céljuknak megfelelő (pl. a szepesszombati templom kapuja). — A gótikus emlékek számszerűleg és műfajilag is gaz­ dagodást mutatnak. A 13—14. sz.-ban nagy iramban megindult vár- és város­ építkezésekhez nagymértékben használták fel a kovácsoltvasat. A gótika a ~ b en a természetmegfigyelésen alapuló igen deko­ ratív stilizálásban jelentkezik; a növény- és

állatvilágból merítette leggyakoribb díszítő­ elemeit. A gótikus kapuvasalásoknak már két fő típusát különböztethetjük meg. Az egyik a román kapuhoz hasonlóan pántos megoldású. Két erős tartópánt hord­ ja a kapu súlyát és uralkodik a felületen is. Ezek a széles pántok végeik felé elkeskenyed­ nek és számos kisebb-nagyobb liliomos ágra bomlanak. A másik típusnál a fakapu tel­ jes egészében vasbádoglemezzel borított. Ezen felül még néhány cm széles vaspántok­ ból kialakított vízszintes-függőleges, gyak­ rabban átlós irányú erősítő háló van, melyet nagy, kerek fejű szögek rögzítenek az alaphoz. A pántközök üresek, v. 1 —1 vaslemezből kivágott és domborított rozetta, liliom, ritkábban címer vagy betű foglal helyet bennük, ami folyamatosan összeolvasva rendszerint rövid fohászt tartalmaz (pl. a Leleszről és Rudabányáról származó 15. sz.-i kapuk, az utóbbi a miskolci Herman Ottó Múzeumban). — A rendszerint alsó felén kopogtatógombbal kombinált kapugyűrű leggyakrabban perec- v. szívidomú, össze­ csavarodott szőlővenyigét, faágat utánoz, plasztikus gyíkot, sárkányt v. szömyállatot ábrázol. A zárak legtöbbje rugós szerkezetű, nagyméretű fedőlapjuk megközelítőleg pajzs alakú v. íves oldalú téglalap, egyik széle mentén kivágott és áttört levelekkel, lili­ omokkal díszítve. Ezek alá színes bőr- v. posztólemez alátétet helyeztek, hogy általa a fekete vas díszítmény jobban kiemelkedjék. A zár közepén levő kulcslyukat V vagy W alakban pántocska szegélyezi, melynek vé­ gein szintén levélkék vannak. A gótikus kulcsok feje gyakran sarkára állított négy­ zetalak, díszesebb kivitelűnél ovális, benne 644

V AS

áttört csillagos, körös díszítménnyel. — A be­ rendezési tárgyak közül a gótikus faládákat és szekrényeket a kapuhoz hasonlóan pán­ tokkal, véretekkel, zárakkal szerelték fel. Ablakocskák, fülkék elzárására kisebb rácso­ kat készítettek. A legszebb példányok a templomi szentségházak i —3 oldalán elhe­ lyezett rácsajtók. A legszebb rácsok a szent­ ségházak és általában a gótikus építészet formakincséhez alkalmazkodva a kőfaragványokról vették át a díszítőelemeket, gazdagon alkalmazva csavart törzsű oszlopocskákat, kis fiatornyokat, áttört mérműveket (Kassa, dóm; Bártfa, Szt. Egyedtemplom). — A világítás fejlődését a vasból készült világítóeszközök révén is végig­ kísérhetjük. A középkorban az állandó jellegű világítótesteket égetett agyagból, bronzból és vasból készítették. A vas gyertyatartók tá­ nyérjának közepén a gyertyák felszúrására szolgáló tüskék körül gyűrű emelkedik a hő által meggörbülő gyertyák támogatására. A gyertyahüvelyeken, a pántvégeken és a tányérok szélén található díszítés a leggyak­ rabban lemezből kivágott növényi és geo­ metrikus motívum. Asztali gyertyatar­ tókon kívül hasonlóan díszített nagy állvá­ nyok, falikarok és abroncsokkal, díszes függőleges pántokkal összetartott, nagymé­ retű csillárok, ún. „corona lucidá”-k is fenn­ maradtak (Bártfa, Szt. Egyed-templom). — A ~ b e n a 16. sz.-ban jelentkező reneszánsz mellett még sokáig megtalálható a késő gótikus elemekkel való keveredés. Megjelent a kerek metszetű vasrúd, melyet csigavonalba hajlítva és helyenként behasítva gyakran bújtattak át egymáson. Az emberábrázolást is alkalmazták már díszítőmotívumként. D. Nordmann: A regensburgi dominikánus templom kovácsoltvas kapuja (München, Bayerisches Nationalmuseum)

645

A reneszánsz vasrács nemcsak ajtók, erkélyek, lépcsők, emeleti folyosók korlátjaként, temp­ lomi szentélyek és mellékkápolnák elzárá­ sára gyakori (pl. Brassó, Fekete templom; Körmöcbánya, Mária királyné háza), hanem vasbádoglemezzel borított fakapukra fel­ erősítve is (pl. Pozsony, Városi Múzeum). Lényegében ugyanez a rácsfajta található meg a vas tipikusan reneszánsz felhasználá­ sában is: a paloták udvarán és a városok köz­ terein felállított kutak fölé emelt kútházak sokoldalú V . kerek, boltozatos tetejű rács­ építményein (pl. Grafenegg kastély, Ausztria, 1570 k .; Prága, Óváros). Ezek az arabeszk rendszerű, egymáson átbújtatott és összekap­ csolódó motívumok jelentik az átmenetet a 17. sz. sujtáshoz hasonló jellegű, fonadékos díszű rácsaihoz. Ebből fejlődött azután a leve­ lekkel, lambrequin-részletekkel és vázákkal feldíszített, már jellegzetesen 17. sz.-i barokk rácstípus. A század második felében újdon­ ság az ún. perspektivikus rács. Ennél rend­ szerint a rács két széle sík hatású, s csak egy kisebb-nagyobb középső szakasz imitál ajtót, ablakot, fülkét. Ezt a hatást azáltal éri el, hogy vízszintes és függőleges párhuzamos rúdjai ferdén, egyik végük felé összetartón helyezkednek el a perspektíva szabályai szerint, megtévesztően jó távlati hatást keltve (pl. Augsburg, Ulrik-templom, 1712 k .; Prága, Clemen tinum, 17. sz. második fele). — A 17 —18. sz. kastélyépítkezései a művészi nagy fellendülését hozták ma­ gukkal. A 18. sz.-ban elkövetkezett a vas lehető legszélesebb körű alkalmazásának ideje. A korábbi síkszerűséggel ellentétben plasz­ tikus hatásra törekedtek, amit a díszítmények halmozásával, mozgalmasságával fokoztak. A barokk ~ re jellemzőek még a nagy mére­ tek. A kopogtatók mérete és masszivitása is megnőtt, gyakran dús levélzet között alakocskáknak v. torzfejeknek képezték ki őket. A kapu feletti ívmezőkbe ún. felül­ világító rácsot helyeztek, melyen át a bolto­ zatos kapualjak világosságot kaptak. Az ab­ lakokra alul kihasasodó, fent díszítménnyel koronázott ablakkosarakat készítettek. A ke­ reskedők, iparosok, vendéglősök egyre na­ gyobb falikarokra akasztották ki ötletes cégéreiket. Mindezeken gazdagon jelentkezik a jellegzetes barokk ornamentika, s legszebb hazai példái barokk városainkban vannak: Sopron, Győr, Tata, Székesfehérvár, Pécs, Eger. — A gótikus és reneszánsz vasalt faládák helyett a 17. sz.-tól nagyméretű vasládákat készítettek. Szerkezetük többszö­ rös záródású, igen komplikált és a fedőlapon belül, díszítmények között helyezkedik el. A külső oldalak rendszerint széles pántháló­ val megerősítettek, s a pántközöket gyakran

színes festésű virágok, kis tájképek díszítik. Vass Antal (Nagyvárad, 1917. ápr. 4.— ): VAS építész, Ybl-díjas, az Iparművészeti Főiskola - A 18. sz. elején kibontakozó barokk a ~ tanára. Számos országos és külföldi kiállítás virágkorát jelentette. A pompás vasmunkák a faragványokkal, stukkókkal felékesített komplex terveit készítette: pavilonok a Mezőgazdasági és a Nemzetközi Vásáron, épületeknek is uralkodó díszévé váltak. E kor legpompásabb emléke a nancyi a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonja Stanislas tér épületeit egységbe foglaló ara­ (1958, másokkal együtt), a bécsi (1959), a nyozott rácsozat. A rokokó a barokk for­ párizsi (1963), a londoni (1964) kiállítások. Fontosabb épületei: a szekszárdi rendelő­ mák és díszítőmotívumok továbbfejleszté­ sét (majd felbontását) hozta, de aszimmetrikus intézet (1963), a miskolci SZOT-székház (1963), a bp.-i SZOT Gyógyüdülő Szálló elrendezésével a motívumgazdagodás mellett (1967). Elkészítette a lágymányosi vásárváros is kecses, könnyed hatást kelt. Legjellemzőbb tervét (1966). elemei: kagyló, perec, bőségszaru, láng­ nyel vés v. taréj os rocaille, szabálytalan alakú Vass Elemér (Bp., 1887. jún. 28.—Tihany, kereteit mező (kartus), akanthuslevél. A 1957. dec. 9.): festő. Az Iparművészeti rokokó rácsok európai színvonalú, pompás Iskolában Pap Henriknél tanult. 1912-ben magyar példája az egri Megyei Tanácsház mutatkozott be néhány képével a Műcsar­ két folyosórácsa, az ún. szőlőfürtös, ill. nokban. 1917-től a sajtóhadiszálláson dolgo­ zott, ez idő termését 1918-ban a Nemzeti címeres kapu (Fassola Henrik munkája) Szalonban mutatta be. Az I. világháború és a fertődi kastély hatalmas háromosztatú után évekig Olasz- és Franciao.-ban élt, kertkapuja. Mindkettőnek a würzburgi her­ de szorgalmasan küldte vásznait a pesti cegérseki palota J. G. Oegg alkotta dísz­ kapui szolgáltak előképül. A 18. sz. utolsó kiállításokra. 1925-től ismét Bp.-en telepe­ évtizedeiben a díszítmények zsúfoltságában dett le, ekkoriban mondén arcképeket fes­ és mozgalmasságában lehiggadás követke­ tett divatos színésznőkről. Igen gyakran zett be. A formák egyszerűsödtek, az orna­ rendezett kollektív kiállításokat. 1928-ban mentika kevesebb lett. A formavilága Amsterdamban volt gyűjt, kiállítása, de szá­ ismételten síkszerű, áttekinthető, s bár a mos külföldi városban szerepeltek képei rokokóhoz képest nagyon egyszerű, de (Bécs, Barcelona, Párizs, Stockholm stb.). elegáns és színvonalas lett. Szegélyként v. 193 5-ben tíz évre Zebegényben telepedett le, önállóan megjelent a maeander is. Legjellem­ ahol tájképei és csendéletei Szőnyi István és zőbb díszítmény a kisebb-nagyobb körbe Berény Róbert hatását mutatták. Ebből az foglalt levélrozetta s a két végén lecsüngő időből származó legjobb műve, a Sárgaruhás levélfüzér, babérfonat és keskeny szalagcso­ nő (1936) megkapóan gyengéd és érzékeny kor (pl. Tata, rácskapu a plébániatemplom alkotás. Csendéleteket, figurákat festett a előcsarnokában). Ez a XVI. Lajos-stílus tkp. finom szürkék kissé fáradt harmóniájában. az utolsó nagy művészi áramlat a ~ben. 1946-ban végül Tihanyba költözött, ahol — A 19. sz. első felében a gyáripar már meg­ tehetsége rakétaszerűén emelkedett. Az addigi kezdte térhódítását, s a kovácsoltvasat is tónusfestő páratlan koloristává változott, a rákiszorította az olcsóbb öntöttvas. A művészi látásos csendéletek elrendezése szuverén biz­ kézművesipar fellendítésére irányuló törek­ tonságra vall, a színek zománcszerűen ragyog­ vések a 19. sz. utolsó harmadában Európanak s teret alakítanak. Fő művei, a Limonádé szerte kiváló tehetségeket bontakoztattak ki. (1954). Rákok (1955), Táltos kancsó (1956) A magyar díszműkovácsok legkiválóbbika franciás indításúak, de mélyen egyéniek. 1957Jungfer Gyula volt, aki a kor historizáló ben a Csók Galériában nyílt kiállítása, 1966ízlésének megfelelően a stílusfelújítások szelle­ ban Veszprémben rendeztek emlékkiállítást mében dolgozott. — A kovácsoltvas-művesműveiből. Genthon István ség a századfordulón és a 20. sz. elején Vass Viktor (Szombathely, 1873. máj. 8,— szecessziós stílusban készült alkotásai között Bp., 1955. febr. 2.): szobrász. A bécsi számos figyelemre méltó mű született. akadémián tanult. 1901-től Bp.-en élt, Korunk építészete csak újabban nyújt alkal­ 1909-től állított ki. 1930-ban műteremkiállí­ mat a műfaj általános fejlődéséhez. — írod. táson mutatta be emlékmű- és síremlék­ O. Höver: Das Eisenwerk. Die Kunstformen terveit. Főleg mint síremlékszobrász volt des Schmiedeeisens vom Mittelalter bis jelentős (Kerepesi temető: Martinovics-sírzum Ausgang des 18. Jahrhunderts. Berlin, emlék, 1914; Egerváry család síremléke, 1927; H. Phleps: Schmiedekunst. Leipzig, 1915 stb.). Közel 300 síremléket, 32 hősi 1949; P. Artaria: Kunstschmiedearbeiten. emléket készített. Pázmány-szobra a szegedi 1950; Bieber K .: Kovácsművészet. Bp., Pantheonban, Bolyai János-szobra a bp.-i 1963; A. Brüning: Die Schmiedekunst. Művészsétányon került felállításra (1951). Leipzig, é. n. Héjjné Détári Angéla Eremművészettel is foglalkozott. 646

VAS

Vass Elemér: Tájkép (Bp., Nemz. Gál.)

V assalletti: 12 —13. sz.-i római márvány­ mozaik-készítő család a -*■ Cosmas mesterek köréből. Tagjai: Pietro ~ (1154 —86 között dolgozott), az ifj. Pietro ~ (1190 —1223 kö­ zött dolgozott) és Nicola(?) (1215—63 között dolgozott). Művészetükre a kivitel gondossága, az elegancia, a díszítés lendülete jellemző. A család tagjai készítették a lateráni bazilika kolostorudvarának mozaikdíszíté­ sét, a római Cosmas mesterek egyik legki­ emelkedőbb munkáját. V astagh: művészcsalád a 19 —20. sz.-ban. Tagjai: 1. ~ Sándor János (Szeged, 1821 — Bécs, 1870 után): festő. A bécsi képzőmű­ vészeti akadémián (1842) és Olaszo.-ban tanult, azután Bécsben dolgozott. Szülő­ városa megbízásából 1850-ben megfestette 1. Ferenc József életnagyságú képmását. — 2. id. ~ György (Szeged, 1834. ápr. 12.—Bp., 1922. febr. 2 i.): festő, az előző unokatestvére. Pesten és Bécsben tanult s mint arcképfestő Kolozsvárott telepedett le. Később Bécsben és Bp.-en működött. Oltárképeket, freskó­ kat, néprajzi vonatkozású jeleneteket, cigány­ témákat és nagyszámú arcképet festett természethűségre törekvő előadásban és tárgyias megjelenítésben (Kárvallott cigány, Esküvői menet, Széchenyi István stb., Nemz. Gál.). — 3. ~ Géza (Kolozsvár, 1866. okt. 4.—Bp., 1919. nov. 5.): festő, id. ~ György 647

fia. Münchenben tanult. Főleg állatképekkel

szerepelt a műcsarnoki kiállításokon. 1920ban hagyatéki kiállítása volt a Műcsarnok­ ban. Több képét a Nemz. Gál., néhány fest­ ményét a Mezőgazdasági Múz. őrzi. — 4. ifj. ~ György (Kolozsvár, 1868. szept. 18.—Bp., 1946. jún. 3.): szobrász, id. ~ György fia. Münchenben tanult. Főleg állatszobraival tűnt fel. Később díszítő- és emlékszobrokat készített. Részt vett a Bazilika díszítésében. Bethlen Gábor-szobrát a Köröndön állították fel, majd a Millen­ niumi emlékműre helyezték át. Rákóczi lovas szobrát Szeged számára készítette. Néhány alkotását a Nemz. Gál., több állat­ szobrát a Mezőgazdasági Múz. őrzi. — 5. ~ Éva (1900—42): szobrász, ifj. György lánya. Atyjánál tanult, 1923-tól szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Csikós lóháton t. szobra a Nemz. Gál. tulajdona. — 6. ~ László (Bp., 1902. máj. 25.— ): szobrász, ifj. ~ György fia. Atyjánál tanult, majd Francia- és Németo.-ban járt tanulmányúton. Portrékat, plaketteket, állatszobrokat készít. 1934-ben a család kiállításán szerepelt a Műcsarnokban. Bodnár Éva Vasvári Anna, Gombó Pálné (Bp., 1923. márc. 18.— ): karikaturista. Az Ipar­ raj ziskolában tanult, 1947 óta a Ludas Matyi munkatársa. Több karikatúrakiállításon sze­ repelt. Önállóan megjelent népszerű karika­ túrakötete: Női dolgok, Bp., 1957. (Ugyanez

megjelent németül: Das Ewig-Weibliche, Berlin, 1959; franciául: Féminités, Bp., 1958; angolul: Strange are Thy Ways, Woman!, Bp., 1958.) Vaszary Gábor (Bp., 1897. jún. I , — ): író és rajzoló. Előbb festőnek készült, a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa volt. Könyveit maga illusztrál­ ja. 1947-ben elhagyta az országot; Ny-Németo.-ban él. Vaszary János (Kaposvár, 1867. nov. 30.— Bp., 1939. ápr. 19.): festő, főiskolai tanár. Első mestere a Min taraj ziskolában Székely Bertalan és Greguss János volt, majd München­ ben tanult G. von Hacklnil és L. von Löfftznél, de lényegében a Hollósy-körhöz tarto­ zott. Hamarosan Párizsban folytatta tanul­ mányait (Julian Akadémia); művészete mind­ végig franciás ihletettségű. Első jelentékeny munkája Vaszary Kolos arcképe (1892). A Bastien-Lepage-i naturalizmustól (Pásztorsípot fúvó gyermek, 1896) hamarosan a poszt­ impresszionista törekvésekhez jutott, Puvis de Chavannes hatott rá (Bizánci Madonna, 1897; Aranykor, 1900). Ezután visszakanyarodott a plein air naturalizmushoz (Részes aratók, 1901; Szolgalegény, 1902), bár emellett tovább festett posztimpresszionista képeket is (Fürdő, 1903). Hamarosan szakított az

objektív, leíró ábrázolással és az expresszioniz- V Д 5 mushoz közel álló, friss, vázlatos forma­ nyelvet alakított ki, amelyben felhasználta a kortárs francia művészeknek a fauvizmusban edződött formagazdagságát. Matisse, Dufy, de főként Van Dongen hatását öt­ vözte szellemes, néha kissé felszínes piktúrájába; stílusát úgyszólván évtizedenként vál­ togatta, festészetében minden megtalálható, a szenvedélyes drámaiságtól a puszta technikai bravúrig, ám mindig friss és kulturált. ,,A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni is elég” - vallotta, s e felfogás jellemzi rendkívül temperamentumos festészetét. Az I. világ­ háború alatt expresszív erejű, drámai háborús képeket festett, egy ideig a háború után is e drámai hangvétel jellemezte (Golgotha). E korszakában érződik leginkább a német expresszionizmus hatása. Ekkor festette har­ sány színű, csapongó ecsetjárású cirkusz- és színházjeleneteit. Ezután — ismételt párizsi tanulmányútja hatására — újból visszakanya­ rodott a francia indítékhoz, s főként Van Dongen piktúrájának a hatása érződik szellemes, dekoratív, akvarell finomságú olajkompozícióm. E periódus legjellemzőbb képei a japános Parkban és a bp.-i város­ képek. A rendkívül színes egyéniségű,

Vaszary János: Parkban (Bp., Nemz. Gál.)

648

VAT művészetében és temperamentumában is lüktető lendületű ^ n a k igen nagy hatása volt a magyar avantgarde törekvésekre. A KÚT egyik alapítója és vezető mestere, az UME alapítója volt. Számos cikket írt a modem eszmék védelmében. Azt vallotta, hogy „a kialakuló művészethez több köze van egy lokomotívnak, mint Raffaelnak”, s e nézetével mint főiskolai tanár az avant­ garde törekvéseket támogatta. Igen sok magyar és külföldi díjat nyert, több képe van külföldi múzeumokban. 1961-ben nagy­ szabású emlékkiállítása nyílt a Nemz. Gal.ban. Könyve: Természetlátás és képszerűség (1922). — írod. Lázár B .: V. J. Bp., 1923; Bálint J .: V. J. művészete. Bp., 1927; Petrovics—Kárpáti: V. Bp., 1941; Bordácsné Haulisch L.: V. Bp., i960. Németh Lajos Vaszary László (Hencse, 1876. jan. 18.—Bp., 1944. márc. 14.): szobrász. Az Iparművé­ szeti Iskolában és Stróbl Alajos mesterisko­ lájában tanult. 1910-től mutatta be a Mű­ csarnok kiállításain portréit, emlékműterveit. Felállításra került művei közül jelentősebb: I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna szobra Sárospatakon, Bihari János szobra a Margitszigeten. Vaszlljev, Fjodor Alekszandrovics (Szent­ pétervár, 1850. febr. 22.—Jalta, 1873. szept. 20.): orosz tájképfestő. I. I. Siskin tanítványa volt. Realista feldolgozásban, költőien és romantikus pátosszal festette a középorosz tájat (Bárkák, Volgái látkép, 1870; Olvadás, 1871, Leningrád, Orosz Múzeum). Több kompozícióját őrzi a moszkvai Tretyakov Galéria. Vaszkó Erzsébet (Nagykikinda, 1902. ápr. 27. — ): festő. A Képzőművészeti Fő­ iskolán 1929-ben végzett mint Vaszary János tanítványa. 1931-től az UME tagja volt, ugyanez időtől kiállító művész. 1940ben szerepelt a Velencei Biennalén. 1944-ben az Alkotás Művészházban, 1947-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában nyílt önálló kiállítás konstruktív szellemű, lírai hangulatú képeiből. Művészete részben a szentendrei festészethez kapcsolódik. Vaszkó Ödön (Pancsova, 1896. júl. 4.—Bp., 1945. jan. 5.): festő, ~ Erzsébet bátyja. Szabadiskolában tanult. 1921-től állított ki rendszeresen. A Vaszary János köré csoportosuló festőkkel részt vett az UME megalakításában; később a KÚT tagja lett. 1924-ben a Nemzeti Szalonban állított ki, 1928-ban Bécsben és a Velencei Biennalén szerepelt. Egy képét a New York-i Whitney Museum őrzi. Vasznyecov, Apollinarij Mihajlovics (1856. 6 4 9 aug. 7.—Moszkva, 1933. jan. 23.): orosz

Vaszary János: Női portré (Bp., Nemz. Gál.;

tájképfestő, Viktor Mihajlovics ~ öccse. A moszkvai művészeti iskolában tanult, ahol 1900-tól tanárként működött. Fő témái a szibériai tájak és a 17. sz.-i Moszkvát ábrázoló veduták. Több képét a moszkvai Tretyakov Galéria és a leningrádi Orosz Múzeum őrzi. Vasznyecov, Viktor Mihajlovics (1848. máj. 15. —1926. júl. 23.): orosz festő, Apollinarij Mihajlovics ~ bátyja, a Vándorkiállítási Társaság tagja. I. Ny. Kramszkojníl, majd 1868—75 között a pétervári akadémián tanult. 1876—77-ben Franciao.-ban járt. Életképein a városi szegénységet ábrázolta (Énekeskoldusok, 1872; Lakásról lakásra, 1876), majd az orosz monda- és mesevilág festője lett (Aljonuska, 1888; Vitézek, 1898; Rette­ gett Iván, 1897; Moszkva, Tretyakov Galé­ ria). A bizánci tradíció szellemében temp­ lomi falképek festésével is foglalkozott. — írod. M. Alpatov: V. M. V. Moszkva, 1954; A. Lebegyev: V. M. V. Moszkva, 1957; V. Lobanov: V. M. V. Moszkva, 1962. Kovanecz Ilona Vatagin, Vaszilij Alekszejevics (Moszkva, 1884. jan. I , — ): szovjet-orosz állat­ szobrász és festő, Állami díjas, az SZU Művé­ szeti Akadémiájának levelező tagja. A moszk­ vai egyetem természettudományi fakultásán tanult, s egyidejűleg folytatta képzőművé­ szeti tanulmányait előbb N. A. Martinovnál, majd K. F. Juonníl. Korai művein még sok a stilizáló törekvés, későbbi — különö­ sen a szovjet korszakban készült — állat-

V. A. Vatagin: Griff

szobrait (Tigris, 1925—26; Elefánt, 1926; Jegesmedve, 1930) erőteljes realizmus jellemzi. — írod. Sz. Razumovszkaja: V. A. V. Moszkva, 1956. Vathay, Wathay Ferenc (Nagyvág, 1568. szept. 24. —1606 után): végvári tiszt, dilettáns rajzoló. Mint székesfehérvári alkapitány 1602-ben török fogságba esett. Konstantinápolyba vitték és a Héttoronyba zárták. Fogságát versek írásával, emlékei feljegyzésé­ vel és rajzolással enyhítette. Maga illusztrálta kézirata az MTA könyvtárában van. Vati József (Dombóvár, 1927. szept. 17.— ): festő, grafikus, Munkácsy-díjas.Tanulmányait 1948 —53 között a Képzőművészeti Főisko­ lán végezte. Mesterei Pór Bertalan, Kmetty János és Szőnyi István voltak. 1955 óta Miskolcon él. Főleg tematikus képeket, alakos kompozíciókat fest, stílusára Domanovszky Endre hatott. 1966-ban a Műcsarnok­ ban kollektív kiállításon szerepelt. A miskolci MSZMP-székházba freskót (1962), a diósgyő­ ri művelődési házba pannót készített (1966). Vatikáni múzeumok : -> Róma műgyűjte­ ményei Vattai Erzsébet (Erzsébetfalva, T919. nov. 4 .—Bp., 1967. márc. 25.): művészettörté­ nész. A Magyar Nemz. Múz. középkori osztályán dolgozott, magyar ötvösséggel foglalkozott. Tanulmányokat írt a margit­ szigeti koronáról, a körmendi kincsleletről, az ötvösmesterség és az ötvösszerszámok történetéről.

Vauban, Sébastien Le Prestre (St-Leger-de- VAT Foucheret, 1633—Párizs, 1707. márc. 30.): korának legjelentősebb francia hadi építő­ mestere. Számos erődítményt épített, ill. korszerűsített. Vaudoyer: francia építészek. 1. Laurent ~ (Párizs, 1756. dec. 21.—Párizs, 1846. máj. 27.) H. F. Peyre tanítványa volt. r 783—88 között Itáliában tanult. 1793-ban D. Leroyval építészeti iskolát nyitott a Louvre-ban, mely 1795-ig működött. Ugyanekkor az Ecole d’ Architecture tagja lett, 1800-tól az Institut de France és a Sorbonne tagja. Bővítette a College de France épületét, megújította a Sorbonne épületeit, építette a régi Ste-Geneviéve könyvtárat. Több építé­ szetelméleti könyve jelent meg, rézmetszés­ sel is foglalkozott. — 2 . Léon ~ (Párizs, 1803. jún. 7.—Párizs, 1872. febr. 9.), az előző fia és tanítványa. 1826-tól Itáliában mintáz Académie de France ösztöndíjasa antik mű­ emlékek restaurálásában vett részt. Lucinában Chateaubriand megbízásából emelte N. Poussin kis síremlékét. 1845-től a párizsi Ste-Martin-des-Champs templom és kolos­ tor építkezéseit vezette. 1852-ben kezdte építeni neobizánci stílusban a 19. sz. legna­ gyobb egyházi épületét, a marseille-i katedrálist. Vautier, Benjámin (Morges, 1829. ápr. 27.—Düsseldorf, T898. ápr. 25.): svájci festő, az elbeszélő, irodalmisággal telített élet­ képfestészet egyik nagy hatású mestere. Szárazon, kevés színnel megfestett, hol érzelmes, hol humoros tárgyú képei — me­ lyeken a német parasztok életét idillien jelenítette meg — a maguk idejében nagy népszerűségnek örvendtek. Mint a düssel­ dorfi festőiskola jelentős képviselője egy ideig hatott a fiatal Munkácsy művészetére. Vaxmann Márton: -«• Waxmann Márton Vay Miklós (Golop, 1828. dec. 24. —Golop, 1886. jan. 28.): szobrász. A bécsi akadémián tanult, életének nagy részét Bécsben töl­ tötte. Fontosabb művei: Berzsenyi Dániel (i860), Kazinczy Ferenc (1861) büsztje a bp.-i múzeumkertben, Vörösmarty Mihály (1865) szobra Székesfehérváron, Pdlóczy László (1869) síremléke Miskolcon, Kisfaludy Károly szobra Balatonfüreden, Deák Ferenc (1878) szobra Zalaegerszegen. Zsánerszobrokat is készített (Rákfogó lány). Márvány portréi közül néhányat a Nemz. Gál. őriz (Deák Ferenc, 1872). Több művének kőfaragómunkáját Izsó Miklós végezte. Vayer Lajos (Bp., 1913. jún. 30.— ): művészettörténész, a művészettörténet-tu­ dományok doktora, egyetemi tanár, a Co­ mité International d’Histoire de l’Art elnök­ ségi tagja, az Acta Historiae Artium fő- 65О

VEC szerkesztője. Fő stúdiuma a régi európai, el­ sősorban reneszánsz művészet, az ikonográfiaikonológia, a grafikus művészetek, továbbá a 19—20. sz. magyar művészete. Főbb művei: Pázmány Péter ikonográfiája, Bp., 1935; Szelepcsényi György, a művész, Bp., 1937; Magyar uralkodók, Bp., 1942; Bemerkungen zu einer Schongauer Zeichnung, Bp., 1953; Remb­ randt, Bp., 1953; A rajzművészet mesterei (más nyelveken is), Bp., 1957; Masolino és Ró­ ma, Bp., 1962; L ’ affrésco absidiale di Pietro Cavallini nella ChiésadiS. Maria in Aracoeli a Roma, Bp., 1963. Vayer Lajosné, Zibolen Ágnes (Bp., 1919. febr. 22.— ): művészettörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos dolgozója. 19 —20. sz.-i művészettel, irodalmi ikonog­ ráfiával, illusztrációkkal foglalkozik. E tárgy­ körökből számos tanulmánya jelent meg. vázás sző n y eg : 17. sz.-i nagyméretű, hosszúkás, keskeny perzsa manufaktúra­ szőnyeg. Mintája egymást átlósan metsző, stilizált, virágos indarendszer, vázákból ki­ emelkedő virágcsokrokkal vegyesen, arabeszkindás v. rozettás-virágos kerettel. A leg­ többnek alapszíne vörös. Vannak kartus alakú mezőkre osztott, továbbá rácsos indarendszerű példányok is, amelyekről a

vázák elmaradtak. Egy sárga alapú rácsos töredéket őriznek az Iparm. Múz.-ban, ennek egy bordűrös része a lyoni textilmúzeum tulajdona. Sűrű csomózást!, merev szőnyeg, láncfonala pamut, vetülékfonala selyem, a sörtefelület mindig gyapjú. Egyes kutatók a közép-perzsiai Dsuseganból származtatják, mások Kirmánt (-+ kirmán szőnyeg) tartják a naturalisztikusabb rajzú példányok hazájának, vázlat, skicc: festményhez v. annak valamely részéhez készített előtanulmány. Veber, Jean (Párizs, 1864. febr. 13.—Párizs, 1928. nov. 28.): francia festő, grafikus. Előbb Th. Maillot, majd É. Delaunay és A. Cabanel volt a mestere. A posztimpresszioniz­ mus dekoratív irányának egyik képviselője. Jelentős munkát végzett a plakátművészet és a politikai karikatúra területén. Számos újság munkatársa volt. Vecchietta, tkp. Lorenzo di Pietro (Castiglione di Val d’Orcia, 1412 k. —Siena, 1480. jún. 6.): olasz festő, szobrász és építész, a sienai quattrocento kiemelkedő mestere. Nagy hatással volt az utána következő nem­ zedék művészetére. Alkotó munkássága első szakaszában főleg festészettel foglalkozott. Sassetta hatott művészetére, de egyéni, erőteljes festői stílust alakított ki. Korai

Vecchietta: Madonna a gyermek Jézussal és szentekkel (Firenze, UlTizi)

alkotásai Castiglione d’ Olonához fűződnek; latba állt. Munkássága a Perényiek váraival V E C a Collegiatában Szt. István és Lőrinc életéből — különösen Sárospatak, Füzér, Terebes és vett jeleneteket ábrázolt (1435 —36 k.). Eger várával — kapcsolatos. 1560-ban A sienai Ospedale della Scala egyik termének végleg Sárospatakon telepedett meg. (Sala del Pellegrinaio) freskói már érettebb védett m űtárgy: Mo.-on minden olyan ecsetkezelésre vallanak (1441). A Sta Maria magántulajdonban levő ingó műalkotás della Scala relikviaszekrényének a Passió­ (festmény, szobor, iparművészeti tárgy), jeleneteket ábrázoló temperaképeit ma a amelyet erre illetékes szervek lajstromba sienai Pinacotecában őrzik. 1450 —53-ból vettek és rá a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. évi 13. sz. törvényerejű rende­ származnak a sienai Battistero freskói, me­ lyeket feltehetően segédei közreműködésével letének hatályát kiterjesztették. festett. Egyik legszebb műve a pienzai dóm Vedova, Emilio (Velence, 1919. aug. Mária mennybemenetelét szentekkel ábrá­ 9.— ): olasz festő. Autodidakta; 1936-tól zoló triptyehonja (1461—62). Ugyanez idő­ állít ki. A kubizmus és az expresszionizmus ből származik a Palazzo Pubblico Szt. Kata- útján az absztrakcióhoz jutott el; művei, lin-freskója. Könyvborítók díszéül szolgáló amelyek az 1958. évi Velencei Biennalén kis festményei is ismertek. Szobrászati mű­ nagy sikert arattak — egyik nagy díj at nyerte ködésére elhatározóan hatott Donatello sienai el —, a lelki mozgások motorikus, kallig­ tartózkodása. Legkorábbi szobrászati alko­ rafikus lejegyzései, és ugyanakkor rendkívüli tásai a Loggia della Mercanzia márványszob­ fényjelenségek fotogramjaira hasonlítanak. rai (1460 —62). Fő műve, a Sta Maria della ~ a II. világháborúban partizán volt és Scala bronz tabernaculuma ma a dóm fő­ 1946-ban Velencében megalapította a haladó oltárán áll (1467 —72). A tetejét díszítő Fel­ szellemű „Művészek Új Frontja” nevű egye­ támadt Krisztus bronzszobrát 1476-ban készí­ sülést. Számos hazai és nemzetközi kiállításon tette (Sta Maria della Scala). Hasonló tárgyú szerepel, Velencében él. Körner Éva domborműve a New York-i Frick-gyűjt.védőtorony: a vár védelmének fokozását ben található. Jelentősek síremlékalakjai is szolgáló torony. (G. Foscari püspöké a római Sta Maria del Vedres István (Szeged, 1765. szept. 22.— Popolóban és Mariano Sozzinié a firenzei Szeged, 1830. nov. 4.): építész. Pesten szerzett Battisteróban). A források szerint ezüst diplomát. Több évtizedes mérnöki szolgála­ szobrokat is készített. Mint építész főleg tával Szeged városrendezésének úttörője erődítési munkálatokkal foglalkozott. — írod. volt. Számos út, híd, gát és lakóház építését G. Vigni: Lorenzo di Pietro, detto il V. 1937. irányította. Terveket készített a TiszaVecellio : Tiziano, Vecellio szabályozás és a Duna—Tisza-csatorna meg­ Vecsési Sándor (Nyergesújfalu, 1930. máj. valósítására. Tervei szerint épült a régi 18.— ): festő, Munkácsy-díjas. A Képző- copfstílusú szegedi tanácsháza (1804) és a művészeti Főiskolán 1954-ben végzett rókusi kórház (1829), valamint a Roosevelt Berndth Aurél és Főnyi Géza növendékeként. tér 9. és Dáni u. 1. sz. ház, továbbá a szőregi 1962-ben szerepelt a Velencei Biennalén, templom (1815). Irodalmi és grafikai munkás­ 1964-ben önálló kiállítása nyílt az Ernst sága is jelentős. — írod. Nagy Z .: V. I. mű­ Múzeumban. Állandó kiállítója a hódmező­ vészi munkássága (1765 —1830). Bp., 1956. vásárhelyi telep tárlatainak. Művészetében a Vedres Márk (Ungvár, 1870. szept. 13. —Bp., posztnagybányai és az alföldi iskola stílusa 1961. aug. 12.): szobrász, Kossuth-díjas, találkozott. Újabb művei egyénien stilizáló, kiváló művész. Müncheni, majd párizsi dekoratív hangvételű kompozíciók. Több tanulmányai után 1902 —14 és 1925—34 freskót és pannót festett (Orosháza, Zala­ között Firenzében élt. Rodin követése után A. Hildebrand szobrászi formát hangsúlyozó egerszeg, Kiskunfélegyháza). Vecsey Imre (Debrecen, 1820—Debrecen, törekvései érlelték művészetét. Korai alko­ 1883): építőmester. Debrecenben tanult; tásai az impresszionista irányzattal szemben mint vándorlegény Bécsben és Berlinben klasszikus szerkezetű, részleteiben az emberi dolgozott. 1845-től haláláig Debrecenben test jellegzetes vonásait visszaadó, kisméretű számos köz- és magánépületet épített, ill. bronzszobrok (Emberpár, Éneklő fiú, 1903; kivitelezett romantikus stílusban. Ezek közül Álló fiú, 1913, Nemz. Gál.), a síkszerűség a Csokonai Színház, a Közraktár, a Mén­ szabályait tiszteletben tartó domborművek. telep, a Vöröshadsereg útja 9., 12. és 23. sz., Meghívott művészként részt vett a Nyolcak a Kossuth u. 7. és 9. sz. lakóház ma is áll. kiállításain, s klasszicizáló stílusa ellenére az Vedano, Vedani, Alessandro (Vedano, avantgarde útját egyengette. 1914—24 kö­ ? —1573): olasz építész és kőfaragó. Fiatal zött Bp.-en dolgozott, s 1934-ben végleg korában, 1530 k. jött Mo.-ra. Itt a Perényi hazaköltözött. A harmincas években a való­ családnak dolgozott, majd királyi szolgá­ ságtól elvonatkoztatott formában a test 6 5 2

VÉG szerkezetét, az egyensúly törvényeit, a moz­ gáslehetőségeket, a térbeliség problémáit igyekezett többnyire márványban elgondolt szobrain, domborművein megoldani (Álló nő, 1934, Nemz. Gál.). Számos bel- és kül­ földi kiállításon vett részt, 1922-ben a Heli­ konban, 1948-ban a Fényes Adolf Teremben volt gyűjt, kiállítása. Síremlékei közül a Kerepesi temetőben levő Sarbó-síremlék, köztéri szobrai közül a Béke kútja (Bp., Thälmann úti lakótelep) emelkedik ki. 1962-ben a Nemz. Gál. emlékkiállítást ren­ dezett műveiből. veduta, látkép: táj, város v. épületcsoport tárgyilag hű, távlati ábrázolása festményen, rajzon, metszeten stb. A ^festészet legjelen­ tősebb mestere a két Canaletto mellett F. Guardi volt. Veen, Otto van; Venius (Leiden, 1556 — Brüsszel, 1629. máj. 6.): flamand festő. Leidenben tanult, majd 1575-től Rómában tartózkodott, ahol F. Zuccari, Correggio és a parmai iskola hatott rá. 1583-ban Német­ alföldön Liege bíborosának szolgálatába állt. 1585-ben Brüsszelbe költözött, itt A. Farnese helytartó udvari festőjének nevezte ki. 1593-ban Antwerpenben a festőcéh tagja lett; ebből a korszakából számos oltárképe ismeretes. 1596 —1600 között Rubens .mes­ tere és később műhely társa volt. 1612 után ismét Brüsszelben működött. Képei az olasz és németalföldi manierizmus hatását mutat­ ják (Lót és leányai, Potsdam; Szt. Katalin eljegyzése, Brüsszel). Végh Gusztáv (Vác, 1889. nov. 5.— ): grafikus és iparművész, Munkácsy-díjas. A bp.-i, majd a berlini Iparművészeti Iskolá­ ban tanult. 1914-ben gyűjt, kiállítása volt Berlinben, a Münchener Kunstsalonban, szerepelt a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum csoportkiállításain, valamint számos külföldi kiállításon. Munkásságának java része az iparművészeti, az alkalmazott grafika és a könyvművészet területére esik. Fáradozott a magyar bibliofil könyv megteremtéséért; foglalkozott tipog­ ráfiával, könyvburkoló-tervekkel, plakát­ tervezéssel, kerámiával és lakberendezéssel is. Franciás akvarelleket, rézkarcokat (Hegyibeszéd-sorozat) és fametszeteket (Fiorettiillusztrációk) is készített. Grafikáiból 1964-ben kiállítás nyílt a Dürer Teremben. Kovács Éva Végh Gyula (Vereb, 1870. jan. 25.— Bozsok, 1951. júl. 21.): művészettörténész; 1917-től 1934-ig az Iparm. Múz. igazgatója, majd főigazgatója. 1921-ben alapította a Magyar Bibliofil Társaságot, melynek elnöke volt. Főleg könyvművészettel foglalkozott, 6 5 3 e tárgykörből számos cikke jelent meg.

Vedres Márk: Éneklő fiú (Bp., Nemz. Gál.)

Könyvei: Whistler, Bp., 1912; Régi magyar könyvkiadó- és nyomdászjelvények, Bp., 1923. Végh János (Bp., 1936. márc. 31.— ): művészettörténész. A régi magyar és német művészettel foglalkozik. Könyve: 15. sz.-i német és cseh táblaképek, Bp., 1967 (több nyel­ ven). E lexikon munkatársa. Végvári Gyula (Debrecen, 193 5. máj. 9.— ): keramikus, Munkácsy-díjas. 1953 —58 között Gádor István és Borsos Miklós tanítványa volt az Iparművészeti Főiskolán. 1958 óta Hódmezővásárhelyen él. Több kiállításon szerepelt. 1963-ban Fekete János keramikussal közös bemutatót rende­ zett a Fényes Adolf Teremben. 1965-ben Faenzában első díjjal jutalmazták Hódmező­ vásárhely ősi népi keramikushagyományát tükröző dísztárgyait. Epületdíszítő kerámiát is készít (Termálfürdő, Csongrád, 1963; Ipari Szakiskola, Szentes, 1966). Végvári I. János (Dunaszekcső, 1927. márc. 26.— ): festő, grafikus. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1953-ban fe­ jezte be; tanárai Kmetty János, Pór Bertalan és Domanovszky Endre voltak. 1959 óta az esztergomi Felsőfokú Tanítóképző Intézet rajztanára. 1965-ben önálló kiállítása nyílt a Fényes Adolf Teremben.

V e i i : ókori etruszk város 9 mérföldre E-ra V É G Rómától, amellyel szinte szakadatlanul harc­ ban állt, míg i. e. 396-ban a rómaiak végleg lerombolták. A város elnéptelenedett, de szentélyeit továbbra is látogatták; az i. e. I. sz.-ban kis római városként éledt újra. I. e. 7 —6. sz.-i házmaradványainál jóval fontosabb a város -*■ akropolisín álló, i. e. 550 k. épült templom, a legkorábbi ismert etruszk kultuszépület, amelynek terrakotta épületdíszeiből is fennmaradt néhány. A 7. sz. végi Tómba déllé Anatre és a 6. sz. ele­ jéről származó Tómba Сатрапа (->■ etruszk művészet) freskóin (lovas, gyalogosok, sphinx, oroszlán stb.) kívül ezek legkorábbi jelentősebb művészeti emlékei. Ettől kezdve pusztulásáig az etruszk terrakottaszobrászat egyik vezető központja volt. A 6. sz. végén épült, talán a VitruviustóX leírt háromcellás etruszk templom típusát képviselő MinervaA veii Apollo, i. e. 500 k. (Róma, Museo di Villa Giulia) Terrakotta Hermés-fej a veii Apollo csoportjából (Róma, Museo di Villa Giulia)

Végvári Lajos (Zsira, 1919. aug. 28.— ): művészettörténész, a művészettörténet-tudo­ mányok kandidátusa, a Képzőművészeti Főiskola tanára. Főleg 19 —20. sz.-i magyar és külföldi művészettel, művészetelméleti, fotóesztétikai kérdésekkel foglalkozik. Szá­ mos tanulmánya és képzőművészeti kritikája mellett fontosabb könyvei: Munkácsy Mihály, Bp., 1952 és 1955 (több nyelven); Szolnoki művészet, 1852 —ig$2, Bp., 1952; Manet, Bp., 1957; Munkácsy Mihály élete és művei Bp., 1958; A sümegi Maulbertsch-freskók, Bp., 1958; Katalog der Gemälde und Zeich­ nungen Mihály Munkácsys, Bp., 1959; Delacroix, Bp., 1959; Giotto, Bp., 1961; Munkácsy és kora, Bp., 1962; Szőnyi István, Bp., 1962. E lexikon munkatársa, vegyes m á z : az ólom- és ónmáz egyidejű alkalmazása valamely keramikai tárgyon. A -* budai majolikaműhelyben jelent meg először, ahol többek között a Hunyadi Mátyást ábrázoló kályhacsempén — a közép­ korban használatos ólommáz mellett — bi­ zonyos részleteket már az olasz majolikát jellemző fehér, kék, lila stb. színű ónmázzal vontak be. A kétfajta máz olvadási hőfoka különbözött, így a kemencében azok gyakran összefolytak. Ennek megakadályozására — a domborműves kiemelés mellett — sokszor plasztikus rátétű v. az agyagba már előbb bemetélt vonalakkal választották el a min­ tákat egymástól. A ~ a s technika a 16. sz. folyamán nemcsak nálunk, de egész KözépEurópában elterjedt. Voit Pál

VEL

655

(?)szentély tetejét díszítették azok a terrakotta oromcsoportok, amelyek közt a ~ Apollo a leghíresebb (ugyanitt Héraklés, Hermés, Létó alakjának töredékei és domborműves antefixek). Ezek megértetik, miért hívtak ~ b ő l mestert a római Juppiter-templom szobordíszeinek elkészítésére (-*■ Vulca), s hogy a ~ b ő l származó terrakotta dombor­ műveket Etruria és Latium sok városában megtaláljuk. Az 5. sz. folyamán a görög klasszikus mesterek hatását tükröző jelentős terrakotta szobrok készültek '-^bcn, kő-, bronzszobrászata és vázafestészete azonban nem volt jelentős. A Minerva-templom és egy Ceres-szentély fogadalmi leletei az i. e. I . sz.-ig tartanak. — írod. A. Rumpf: Die Wandmalereien in V. Leipzig, 1915; M. Pallottino: La scuola di Vulca. Roma, 1945. Szilágyi János György Veit, Philipp (Berlin, 1793. febr. 13.—Mainz, 1877. dec. 18.): német festő, a frankfurti Städelsches Institut, majd a mainzi képtár igazgatója. Drezdában és Bécsben tanult. Rómában a nazarénus festők köréhez csatla­ kozott és részt vett a Casa Bartholdy és a Villa Massimi kifestésében. Vallásos tárgyú kom­ pozíciók mellett portrék is fűződnek nevé­ hez. Fő műve a Kereszténység bevezetése Németországba c. freskósorozata (1836, jelen­ leg Frankfurt, Städelsches Institut). — írod. M. Spahn: Ph. V. Bielefeld—Leipzig, 1901. Vela, Vicenzo (Ligornetto, 1820. máj. 3. —Ligornetto, 1891. okt. 3.): olasz szob­ rász. Mint kőfaragó kezdte pályafutását, később a milánói dóm restaurálásánál műkö­ dött közre. Milánóban a Brera-akadémián tanult. Számos síremléket és portrét mintá­ zott naturalista felfogásban. Egyik legismer­ tebb munkája a szimbolikus jelentésű Spartacus (1850). Velázquez, Diego Rodriguez de Silva у (Sevilla, 1599. jún. 4. v. 5. —Madrid, 1660. aug. 6.): spanyol festő, a spanyol piktúra egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Első festészeti oktatását id. F. Herrerátói nyerte, majd öt évig F. Pacheco műhelyében dolgozott, akinek leányát feleségül is vette. Nejének állítólagos portréi: Szibilla (Madrid, Prado) és Juana da Miranda (Berlin, Staatliche Mu­ seen). Legelső sevillai periódusára a tartóz­ kodó színezés, bizonyos mértékig a tenebrosostílus követése jellemző (erős ellentét a sötét és világos színek között, barna tónusok), bár Caravaggio művészete akkor még csak többszörös áttétellel hatott ~ re . Bodegonesnek nevezett képeinek témáját a nép életéből vette, ezt mutatja az Étkező parasztok (Leningrad, Ermitázs és Bp., Szépm. Múz.), a Sevillai vízárus (London, Wellington Museum), sőt még egy vallásos kompozíció

Velázquez: Vulkán kovácsműhelye. Részlet (Madrid, Prado)

is, a Krisztus Mária és Márta házában (London, National Gallery), amelyen az előtér konyhai életkép-jelenete sokkal nagyobb helyet tölt be, mint a címadó jelenet a háttérben. 1623ban Madridban a királyról festett portréjával elnyerte a még ifjú IV. Fülöp kegyeit, s a királyi család hivatalos portréíestője lett. Korai madridi korszakának fő műve az Ivók Velázquez: X. Ince pápa portréja. Részlet (Róma, Galleria Doria-Pamphili)

Velázquez: A Villa Medici kertje (Madrid, Prado)

(Los Borrachos, Madrid, Prado), mely Bacchus diadalának korában kedvelt, de a számtalan ismétléstől menthetetlenül üressé vált témáját burleszk népi életképként újí­ totta fel. A kép annyira tetszett az uralkodó­ nak, hogy udvari festőjét 1629 —30-ban Itáliába küldte; útjának legfőbb eredménye a klasszikus akttal való találkozás és a velencei festészettel való megismerkedés volt. Leg­ fontosabb itteni képei a feltehetően párda­ raboknak szánt Vulkán kovácsmühelye{Madrid, Prado) és a József testvérei (Escorial), mind­ kettő alkalom a különböző fényjelenségek megoldására. A következő periódus legtöbb Velázquez: Margareta Teréza infánsnő portréja (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

képén hasonló problémák foglalkoztatták; V É L nem is annyira magukat a formákat festette, inkább a fények tükröződését a formákon. Ez a törekvése csúcspontját a Breda átadása (Las Lanzas, Madrid, Prado) c. képén érte el, amelyet joggal tekinthetünk az európai történeti festészet egyik legszebb művének. Az egykori hadviselők békésen közeledő csoportokká alakultak, mögöttük távoli tájra esik a pillantás. A történeti kép számos szereplőjéről önmagában is külön-külön remekművű portrét festett ~ . Portréművé­ szetének megragadó darabjai készültek ezek­ ben az években, talán legsikerültebb közülük az ágaskodó pónin ülő Don Baltasar Carlos infánsé (Madrid, Prado), melyen a gyermek trónörökös színes ruhás alakja a kasztüiai fennsík fagyosan hideg levegőjében távolról idelátszó havas ormok előtt rajzolódik ki. Nem kevésbé jelentős Olivarez herceg lovas portréja, Montanez szobrászé, IV. Fülöp vadászöltözékben (mindhárom Madrid, Prado), Este II. Ferenc modenai hercegé (Modena, Galleria Estense) stb. A királyi udvarhoz tartozó törpék, bolondok, gnómok alakját számos megrázó portrén örökítette meg; remekmű közöttük a komor tekin­ tetű Sebastiane del Mono, El Primo v. az ún. Don Juan d’Austria (Madrid, Prado). A Torre della Parada nevű királyi vadászkastély filozófus-galériája számára két ókori figurát, Menippust és Aesopust festette meg (Madrid, Prado). Olyanok ezek a széles ecsetvonások­ kal megfestett alakok, mintha fiatal korának népi életképeiből kerültek volna elő; antik író és bölcselő helyett rongyos utcai csavar­ gókat ábrázolt. Számos nagyszerű vallásos mű is fűződik ehhez a korszakához, így a Megostorozott Krisztus (London, National Gallery) és egy megrendítő hatású kompo­ zíció: Krisztus a kereszten (Madrid, Prado). Hazájában merőben szokatlan módon jeles állatportrékat is festett (Szarvasfej, Madrid, Baiguer-gyűjt.), lovak, vadászkutyák számos vadászportréján megjelennek, így a Don Fernando de Austria vadászöltözetben c. képen (Madrid, Prado), továbbá tájképein (Hoyói vadászat, London, National Gallery és Saragossa látképe, Madrid, Prado). 164.9 —51 között ismét Itáliában tartózkodott, hogy festményeket és antik szobrokat vásároljon királyi ura részére. Ezalatt néhány korszakalko­ tó remekművet festett, így X. Ince pápa portré­ ját (Róma, Galleria Doria-Pamphili, kisebb saját kezű másolata: Washington, National Gallery), amely az arc lenyűgöző kifejező erejével, az emberábrázolás döbbenetes biz­ tonságával és a vörös színek varázslatos harmóniájával kelt csodálatot. Juan de Pareját, mulatt szolgáját ábrázoló arcképén (Ragnor 6 5 6

■уE L

Castle, Longford-gyűjt.) meghittebb, közvet­ V. A Catalogue Raisonné. . . London, 1936; E. du Gué Trapier: V. New York, lenebb hatást ért el. Ugyanez időből való két kompozíciója a Villa Medici kertjéről 1948; E. Lafuente Ferrari: V. Geneve, i960; (Madrid, Prado), melyek a fény áradásának, J. A. Gaya Nuno: Bibliográfia critica у az oldott festőiségnek az impresszionisták antológica de V. Madrid, 1963; B. de Panáltal annyiszor megcsodált remekei. A köz­ torba: Tutta la pittura del V. Milano, 1964. vetlenül olasz útja után festett olaszos, némi­ Végh János Velbacher, Niklas (? —1448 után): osztrák leg velenceies Venus a tükörrel (London, National Gallery) a legszebb spanyol akt­ építész és kőfaragó, az admonti műhely ábrázolások közé tartozik. Utolsó alkotó tagja. 1423 —47 között a frauenhergi kegy­ periódusának remekművei felülmúlják egész templom építőmestere volt, 1445—47 között addigi életművét. A színek, a fény festője a Sankt Maréin bei Knittelfeld-i plébániatemplomon dolgozott. Mint kőfaragó mű­ lett; még az árnyékokat is világos színfoltok­ kal érzékeltette. Két fő műve is származik ködött a hausi Katharinen-kápolnában. Velde, Adriaen van de (Amsterdam, 1636 — 1656 —57-ből. Az Udvarhölgyek c. kompo­ zíció (Las Meninas, Madrid, Prado) a festő Amsterdam, 1672. jan.): holland festő. Apjá­ műtermét ábrázolja a középpontban Margit nak, az id. Willem van de ~ n ek és J. Wynantsinfánsnő álló alakjával; bonyolult szerkesz­ nak volt tanítványa. Elsősorban tájakat fes­ tésű alkotás, amelyen még a királyi pár is tett, de mint állatfestő is ismert. Több táj­ látszik egy tükörben, sőt önmagát is megörö­ képfestő kortársa képein az ő kezétől származ­ kítette. Az erős fényeket és mély árnyékokat nak az alakok. Késői korszakának tájai olaszos hangulatúak. Rézkarcokat is készí­ világos színfoltokkal érzékeltette, a kép tett. A gázló és Tájkép c. művét a Szépm. minden alakja a kékeszöldes színek csodála­ Múz. őrzi. tos harmóniájában olvad össze. Utolsó re­ Velde, Esaias van de (Amsterdam, 1591 k .— mekműve, a Szövőnők (Las Hilanderas, Madrid, Prado) Arachné mondájának feldol­ Hága, 1630): holland festő. Haarlemben, gozása a görög mitológiából. Minthogy a majd Hágában működött. Tájképein kívül főszereplők a háttérbe kerültek, a kép hamar zsánerkompozíciókat és csataképeket fes­ elvesztette eredeti címét. Témájánál és tett. Tanítványai közé tartozott J. van Goyen. Velde, Jan Jansz van de (Haarlem, 1620 k .— festésmódjánál fogva is messze előremutató alkotás: egy manufaktúra belsejét ábrázolja Enkhuizen?, 1662): holland festő, Jan van de rézkarcoló fia. Mint csendéletfestő Amster­ a fény és a levegő olyan remegésével, ami csak a 19. sz. végének francia festészetében damban működött. Csendélet dohányzóeszkö­ kezdődik el ismét. A nézőnek hátat fordító zökkel és Csendélet c. kompozícióit a Szépm. kék szoknyás asszony egész munkásságá­ Múz. őrzi. Velde, ifj. Willem van de (Leiden, 1633 — nak talán legszebben megfestett figurája. London, 1707. ápr. 6.): holland festő. Apjá­ Emellett más kompozíciók is foglalkoztat­ ták; az antik mondák szereplőit furcsa fin­ nak, az id. Willem van de ^ n e k és S. de Vliegeraeк volt tanítványa. Képei többnyire torral a korabeli Spanyolo. csavargóinak, tengeri tájakat ábrázolnak. Főleg Londonban vásári kóklereinek jellegével ruházta fel működött, ahol 1674-ben II. Károly udvari (Mars, Merkúr és Argus, mindkettő Madrid, Prado). E késői korszak derűs színei áradnak festője lett. Tengeri táj c. képét a Szépm. Múz. őrzi. a Mária megkoronázása c. képről, s legszebb Velde, Henry Clemens van de (Antwerpen, portréháttereivel is versenyez a Remete Szí. 1863. ápr. 3.—Zürich, 1957. okt. 27.): Antal és Pál c. kompozíció tájképi háttere. Továbbra is számos portrét festett a királyi belga építész, festő, iparművész és szakíró, család tagjairól; említést érdemel közülük a modern művészet egyik kezdeményezője az öregedő IV. Fülöp képmása a madridi és ösztönzője. Festőnek készült, 1885 —86ban az antwerpeni akadémián tanult és a Pradóban. Legfontosabb a leheletfinom szí­ nekkel, főként rózsaszínekkel, fehérekkel, posztimpresszionistákhoz kapcsolódott, majd 1890-től kezdett építészettel és díszítőművé­ feketékkel megfestett infáns- és infánsnő­ portrék csoportja, melyeket a madridi szettel foglalkozni. W. Morris hatására írá­ Pradóban és a bécsi Kunsthistorisches Muse­ saiban az eklektika ellen, az új művészetért umban őriznek. Margit infánsnő 1660-as harcolt, az anyag —szerkezet—célszerűség és az évszámmal jelzett Prado-beli arcképe feltehe­ egységes térformálás érdekében. így jutott el a szecesszió jelentős kísérleteitől a modern tően ~ utolsó alkotása. — írod. C. Justi: építészetig, a funkcionalizmus elvéig. Iparmű­ D. V. und sein Jahrhundert. Bonn, 1888 vészeti iskolát szervezett és vezetett Weimar(több kiadásban); H. Knackfuss: V. Biele­ feld—Leipzig, 1905; J. Allende-Salazar: ban (1906 —14), amelyből később a Bau­ haus alakult ki. 1926-ban a brüsszeli Institut 657 V. Stuttgart —Berlin, 1925; A. L. Mayer: 42 Művészeti Lexikon IV.

Н. С. van de Velde: Iparművészeti Iskola (Weimar)

Supérieur des Arts Decoratifs vezetője, majd a genti egyetemen az építészettörténet professzora lett (1927—40). Főbb művei: Bloememverf-ház, Brüsszel-Uccle, 1895; Folkwang Múzeum, Hagen, 1900—02; Iparművészeti Iskola, Weimar, 1904; Théátre des Champs-Élysées, Párizs, 1912 —13 (A. Perret kivitelezte); a Werkbund-kiállítás színháza, Köln, 1914 (elpusztult). Utolsó építészeti alkotásai közé tartozik a genti új Velemér: A r. k. templom

egyetemi könyvtár és az általa elkezdett otterlói Kröller-Müllcr Múzeum. Jelentősebb könyvei: Laienpredigten, Leipzig, 1902; Vom neuen Stil (Der Laienpredigten 2. Teil), Leipzig, 1907; Geschichte meines Lehens, München, 1962. — írod. J. van de Voort: Gedenkboek H. van de V. Gent, 1933; H. Curjel: H. van de V. zum neuen Stil. München, 1955; H. Teirlinck: H. van de V. Bruxelles, 1959. Maior Máté Velemér : község Vas megyében. Műemléke a 13. sz.-ban épült román stílusú r. k. templom. Szentélye a nyolcszög három oldalával zárul, homlokzata előtt torony áll. Tornyán csúcsíves, szentélyén kerek ablak. Belsejében Aquila János töredékesen megmaradt, bibliai jeleneteket ábrázoló freskói találhatók, köztük látható a művész önarcképe (1378). velemszentvidi aranydiadéma : a Szom­ bathely melletti Velemszentviden 1929-ben kincsleletben aranydrótokkal és aranykoron­ gokkal együtt talált 60 cm hosszú, geometrikus díszítésű aranydiadéma. A mo.-i kora vaskori fémművesség egyik központjában talált, az i. e. 8. sz. táján készült diadéma a hazai őskori leletanyag egyik legszebb és legérté­ kesebb darabja. A szombathelyi múzeum­ ban őrzik. — írod. A. Mozsolics: Der Goldfund von Velemszentvid. Basel, 1950. V elence: lagúnára épített város Olaszo.ban. Fontosabb műemlékei közül a San Marco a bizánci és a lombard-román építő­ művészet ötvözete. A helyén állott első ki­ sebb templomot 970 k. már újjáépítették háromhajós, bazilikális formában négyezeti kupolával. Ebből az építkezésből származik a kripta is, melynek boltozatát kockafejeze­ tű, lábazat nélküli oszlopok tartják. Az 1060 k. történt nagyarányú átépítés során a temp­ lomot megnagyobbították. A kereszthajó és két újabb mellékhajó felépítésével, vala­ mint a hosszház Ny-i irányban történt meg­ hosszabbításával az eredetileg bazilikális alaprajz görögkeresztté módosult. 1071 —85 között építették bizánci kupolaboltozatát (minden boltozati szakaszt kupolával fedtek) és a téglából épített falakat márvánnyal burkolták. Pompás padozatát a 11. sz. vé­ gén fejezték be. Homlokzata, melyet a lombard-román építészetre jellemző vakár­ kádsor övez, 1100 k. épült, nem sokkal utána a főkapu. A főhomlokzat felső része a 13. sz. közepén, az oldalhomlokzatok a század második felében épültek, 1350 k. megmaga­ sították a kupolákat. A templom belsejét és homlokzatát díszítő mozaikok a 11 —13. sz.-ban készültek. Több ízben (1105, 1230, 1419, 1439) pusztította tűz a kupolákat,

VÉL

melyeket minden esetben restauráltak. Az új­ korban is több nagy restaurálást végeztek a 658

VEL

A velemszentvidi arany diadéma (Szombathely, Savaria Múzeum)

templomon. A négyzetes alaprajzú campanilét a 14. sz. végén építették a régi fa harang­ torony helyére. 1902-ben beomlott; eredeti stílusában újjáépítették. — A Sta Maria Gloriosa dei Frari a SSi Giovanni e Paolo mellett legnagyobb gótikus temploma. A ferencesek alapították. 13. sz.-i templom helyén kezdték az építkezést 1330 k. a K-i oldalon. A háromhajós templom szentélye és a kereszthajó 1360 k., a hosszház 1417 k. készült el. Belsejében számos síremlék talál­

ható (Tizianóé, Canováé stb.). — A SSi Giovanni e Paolo, ~ dogéinak pantheonja háromhajós, gótikus templom. Első építése a 13. sz. közepén kezdődött, a 14. sz. közepén teljesen átalakították. A szentély 1336 —68 között épült, 1390-ben készült el a hosszház, 1430 k. fejezték be a homlokzat építését. — A Sta Maria dei Miracoli ~ egyik legszebb reneszánsz épülete. A 15. sz. végén P. Lom­ bardo és fiai építették. Belsejét sokszínű márvány és kazettás famennyezet díszíti. —

Velence: A Piazzetta és a Piazza di San Marco együttese

659 42*

Velence: A Scuola di San Marco homlokzata

A San Giorgio Maggiore a San Giorgio-szigetm épült Palladio tervei alapján (1584). Homlokzatának építését a 17. sz. elején fe­ jezték be. — Az II Redentore 1577 —92 között épült Palladio tervei alapján. — A Sta Maria della Salute hatalmas, nyolc­ szögletű, kupolás épületét B. Longhena épí­ tette a 17. sz.-ban. — A Palazzo Ducale

(Doge-palota) első építése a 9. sz.-ban tör­ tént, újabb építkezéseket a 10., 12. sz.-ban végeztek rajta. A régi építményekből ma már semmi sem látható, mai formáját a 14 —15. sz.-i nagyarányú építkezések során nyerte. Ma látható legrégibb szárnya, a D-i 1309 —40 között épült. A Doge-palota árkádos földszintjével, áttört mérműsorával a velencei paloták mintaképéül szolgált. — A Palazzi Loredan két háromemeletes, a 13. sz.-ban késő román stílusban épült palota a Canale Grandén. Földszintjük árkádos, első emeletükön a homlokzat teljes hosszá­ ban árkádos loggia foglal helyet. — A Palazzo Fondacho dei Turchi a 13. sz.-ban épült késő román stílusban. — A Cd d’Oro gótikus palota a Canale Grandén. 1421—36 között épült, díszítésében részt vett M. Raverti és B. G. Bono. — A Palazzo Farsetti (eredeti­ leg: Palazzo Municipio) földszintje négy­ oszlopos csarnok a 12. sz.-ból, az emelet román ablakait a gótikában áttört mérművekkel gazdagították. — A Palazzo Pisani a 14. sz. második felében épült kétemeletes gótikus palota. Emeletein mérműves loggia. — A Palazzo Contarini, Palazzo degli Ariani, Palazzo Foscari, Palazzo Giovanelli 13—14. sz.-i paloták. — A Palazzo Vendramin-Calergi egyik legszebb reneszánsz palotája. Építése P. Lombardo nevéhez fűződik (16. sz. eleje). — A Palazzo Pesaro, barokk palo­ táinak legszebbike B. Longhena műve. — Műgyűjteményei. Galleria dell’Accadentia. A Sta Maria della Caritä épületében helyezték

VEL

Velence: San Giorgio Maggiore

660

Velence: A Palazzo Ducale udvara

Velence: Palazzo Vendramin-Calergi

661

el. A régi Accademia képeivel 1807-ben egyesítették a Napóleon rendeleté alapján feloszlatott egyházi intézmények gyűjte­ ményeinek egy részét. Később több magángyűjtemény gazdagította. A nagyon jelen­ tékeny gyűjtemény a ~ i festészetet mutatja be a 14. sz.-tól a 18. sz.-ig (Giovanni és Gentiic Bellini, Carpaccio, Cima da Conegliano, Giorgione, Tiziano, Veronese, Bassano, Meldolla, Tintoretto, S. Ricci, Tiepolo, P. Longhi). — Museo Civico Correr. T. Correr alapította 1830-ban, amikor végrendeletében gyűjteményét az államnak adományozta. A gyűjtemény ké­ sőbb jelentékenyen bővült hagyatékokkal és vásárlásokkal. 1880-ban a Fondaco dei Turchiban, 1920-ban a Procurazie Nuove épületében helyezték el. Főleg olasz festmé­ nyeket (Carpaccio, Bellini stb.), ezenkívül szobrokat és iparművészeti tárgyakat tar­ talmaz. Settecento-anyagát 1936-ban a Cá Rezzonicóba vitték. — Cá Rezzonico. A palotát B. Longhena építette. Gyűjtemé­ nyét a Museo Civico Correr settecentoanyaga alkotja. — Galleria Giorgio Franchetti. A Cá d’Oróban elhelyezett gyűjtemény képtárának alapját G. Franchetti ajándéka rakta le 1916-ban; 1927-ben nyílt meg. A gyűjtemény legnagyobb része a ^ i fes­ tészet és szobrászat emlékeit foglalja magá­ ban; több műtárgy a Museo Archeologicóból és a Galleria dell’Accademiából került ide. — Galleria Querini Stampalia. A Palazzo Querini Stampalia 2. emeletén elhelyezett családi hagyaték, ^ i festményeket (főleg 18. sz.-i arcképeket) tartalmaz. — Galleria Internazionale d’Arte Moderna. A város ala­ pította 1895-ben, a Palazzo Pesaróban helyez­ ték el. 19. sz.-i olasz és kisebb számban kül­ földi festők műveiből álló, lassan fejlődő gyűjtemény. — Museo Archeologico. Gyűjte­ ményének alapját D. Grimani (1451 —1523) és G. Grimani hagyatéka alkotja, melyet később más gyűjteményekkel egészítettek ki. Azelőtt a Palazzo Dúcaiéban, újabban a Palazzo Reáléban nyert elhelyezést. — Museo Marciano. A Szt. Márk-templom régi fel­ szereléséhez tartozó műtárgyak gyűjtemé­ nye a San Marco mellett; 1884-ben alapí­ tották. — Museo Orientale. A Palazzo Pesaró­ ban E. di Bordone gyűjteménye, melyet 1888-ban egy keleti útján szerzett. 1927-ben nyílt meg. Lócsy—Jakubik velencei csipke: 16 —17. sz.-i finom rajzú, aszimmetrikus ->- varrott csipke, meglehetősen lapos -► reliefcsipke. (A reneszánsz korban -_ szítményeinek gyűjtőneve. Az első porcelánműhelyt, r amely mintegy 30 évig Velencei l. ... . .. , f porcelánjegyek működött, a Vezzi fiverek alapították. A Vezzi-műhely darabjai a bécsi porcelánra emlékeztetnek. Az 1765-től 1812ig fennálló Cozzi-műhely minden porcelánt tudott utánozni. Festése általában finom, figurái kissé nehézkesek, velencei szövetek: Az első ~ valószínű­ leg a 14. sz. közepe után készültek; készíté­ süket luccai családok honosították meg. A quattrocento gazdag aranybársony szöve­ teinek sorából a firenzeiek mellett leginkább a ~ emelkednek ki. E kor készítményeit a Velencei porcelán váza

VÉL

VEN változatosabb színezés és jellegzetes keleti hatás alapján különböztetjük meg. A 16. sz. közepén a ~ szépségben a firenzeiekkel ver­ senyeztek, de a köztársaság hatalmának süllyedésével a pompás szövőipar is hanyat­ lásnak indult. velencei ü v eg : Velencében, ill. a 13. sz. óta Muranóban készült üveg. Midőn az 5. sz.-ban a lombardok a hunok elől a lagú­ nára menekültek, már ismerték az üvegké­ szítést, de a 13. sz.-ig üvegiparuk nem volt jelentős. A 13. sz. végén az üveghutákat tűzveszélyességük miatt Murano szigetére telepítették. A 15. sz.-ban jelentek meg a ->- millefiori üvegék, és ekkor kezdődött a tükörkészítés is. A ~ gyártás virágkora a 16 —17. sz- volt. Ebből a korból valók a könnyű, vékony, legszebb színekben csillogó ivóedények, világítótestek, melyeket kecses virág- és levélformák díszítenek. A velencei állammal együtt hanyatlott üvegipara is. Újabb fellendülését a 19. sz.-ban A. Salviatinak köszönheti. Velká By tea : Nagybiccse Vellert, Dirk Jacobsz (1511—44 között működött): flamand üvegfestő, rajzoló, rézmetsző és karcoló. Antwerpenben dolgo­ zott. Legjelentősebb üvegfestmény-terveit a cambridge-i King’s College kápolnája és a lübecki Marienkirche részére készítette. A granadai katedrális üvegablakainak egy része is ~ tervei alapján készült. Vén Emil (Fiume, 1902. ápr. — ): festő, Munkácsy-díjas. Pályáját Uitz Béla növen­ dékeként kezdte 1919-ben. A Képzőművé­ szeti Főiskolán 1922—27 között végzett, tanárai Benkhard Ágost és Rudnay Gyula voltak. Több tanulmányutat tett, hosszabb ideig élt Makón. Portrékat (Bartók), tájké­ peket, figurális kompozíciókat fest. Legutób­ bi gyűjt, kiállítása 1959-ben nyílt a Csók Galériában. Festészetét a tudatos képszer­ kesztés, sajátosan kialakított egyéni színvilág, bensőséges, gyakran heves kifejezésmód jellemzi. 1965-ben Toulonban volt kiállítása. Venecianov, Alekszej Gavrilovics (Moszkva, 1780. febr. 18. —1847. dec. 16.): orosz festő, az orosz realista népi életkép megteremtője. Autodidaktaként kisméretű portrék festésé­ vel kezdte pályáját, majd V. L. Borovikovszkijnál tanult. 1810-ben festett Önarcképe, majd felesége és leányai portréi gyengéd emberábrázoló készségéről tanúskodnak. Az 1812-i honvédő háború idején éles politikai karika­ túrákkal lépett fel a napóleoni támadás ellen. 1820-tól kezdve Szafonkovo faluban tele­ pedett le és a parasztok életéből merítette napfényes színvilágú képei témáját (Szérű, Zaharka, 1825; Szántás, Tavasz, Aratás, 6 6 3 Nyár, 1820-as évek vége, Moszkva, Tretya-

Vén Emil: Bartók Béla portréja

kov Képtár). E művein a plein air előfutárá­ nak bizonyult. Saját költségén művészeti iskolát létesített szegény sorsú és jobbágy tehetségek számára. — írod. M. Alpatov: A. G. V. Moszkva, 1954; A. N. Szavinov: A. G. V. Moszkva, 1955; Markova V .: V. Bp., 1966. Kovanecz Ilona Veneto, Bartolommeo: Bartolommeo Veneto A. G. Venecianov: Hímző parasztlány

Veneziano, Agostino: Agostino Veneziano Veneziano, Carlo: —►Saraceni, Carlo Veneziano, Domenico: — *- Domenico Vene­ ziano Veneziano, Lorenzo: Lorenzo Veneziano Veneziano, Paolo: — Paolo Veneziano Venne, Adriaen Pietersz van de (Delft, 1589—Hága, 1662. nov. 12.): holland festő. J. van Diest grisaille-festőnél tanult. Antwer­ penben, Middelburgban és főleg Hágában működött. Parasztjeleneteit, korcsolyázó cso­ portjait messze láthatárú, fákkal keretezett szabad térben helyezte el. Számos grisailleképet festett; kettőt (Mit nem tesz meg az ember pénzért és Ami mindenkinek ínyére van) a Szépm. Múz. őriz. V entim an, Pietro (1552 к. működött): olasz várépítő. Egerben dolgozott. Ventura, Agostino és Agnolo: — ►Agostino és Agnolo di Ventura V enturi, Adolfo (Modena, 1856. szept. 4. —Sta Margherita Ligure, 1941. jún. 10.): olasz művészettörténész, a római egyetem tanára. Fő műve, a Storia dell’arte italiana (1 —25. köt., Milano, 1901 —40) az olasz művészet történetének legnagyobb szabású összefoglalása. 1888-ban alapította az Archivio storico dell’arte (1898-tól: L’Arte) c. folyóiratot. Fontosabb könyvei: Luca Sig­ norelli, Firenze, 1921; Piero della Francesca, Firenze, 1922; Michelangelo, Roma, 1923; Filippo Brunelleschi, Roma, 1923; Botticelli, Roma, 1926; Leonardo da Vinci und seine Schule, Wien, 1941; La madone. Representati­ ons de la Vierge dans Vart italien, Paris, é. n. V enturi, Lionello (Modena, 1885. ápr. 25.—Róma, 1961. aug. 17.): olasz művé­ szettörténész, Adolfo ~ fia. Torinóban, az USA-ban, majd 1945-től a római egyete­ men adott elő. Apjával együtt szerkesztette a L’Arte c. folyóiratot. Hatalmas munkássá­ gából kiemelkedő művei: Giorgione e il giorgionismo, Milano, 1913; Cézanne. Son art — son oeuvre, 1—2. köt., Paris, 1936; Botticelli, Wien, 1937; Les archives de l’Impressionisme, 1—2. köt., Paris —New York, 1939; Modern Painters, New York—London, 1947; Piero della Francesca, Geneve, 1954. Venusti, Marcello (Como, 1515?-Róma, 1579. okt. 14.): olasz festő. G. Romanino tanítványa volt. Eleinte L. Lotto és Correggio hatása alatt lágy, sfumatós képeket festett (A Madonna megjelenik két szentnek, Róma, Sant’Antonio dei Portoghesi), később Michelangelót utánozta a formákat hangsú­ lyozó, plasztikus kompozícióival (Pietd, Róma, Borghese-képtár). Vépi Máté (? —1747): pálos építész. Való­ színűleg a monumentális térhatású sasvári és nagyváradi pálos templom, valamint a

pécsi egyetemi templom építője és tervezője. Az utóbbi halála után épült fel. Verba Imre (Battonya, 1920. okt. 5.— ): szobrász és építész. Az Iparraj ziskolán kezdett tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmondnál, külföldi tanul­ mányútja során egy ideig I. MeStroviénál folytatta. 1941 óta állít ki, 1948-tól Csehszlo­ vákiában él. Portrékat (Gottwald mellszobra, Komárnóban), emlékműveket (a békéscsabai felszabadulási emlékmű) készít. V erbruggen, Hendrik Frans (Antwerpen, 1655 к .—1724. dec. 12.): flamand szobrász. Apja, id. Pieter ~ szobrász tanítványa volt. Fő műve a leuveni jezsuita templom részére készített szószék (ma: Brüsszel, St Gudule) a bűnbeesés és megváltás szimbolikus ábrá­ zolásával. Számos flandriai templom szob­ rászati díszítését készítette. V erbruggen, Pieter, id. (Antwerpen, 1609 к. —Antwerpen, 1686. okt. 31.): flamand szobrász. Hendrik Frans ~ és ifj. Pieter apja. Több oltárt és szobrot készített az ant­ werpeni katedrális részére; egy síremléke az uppsalai dómban van. V erbruggen, Pieter, ifj. (Antwerpen, 1640 k. —Antwerpen, 1691. okt. 6.): flamand szobrász, id. Pieter ~ fia és tanítványa. 1674-től néhány évig Rómában tartózko­ dott. Az antwerpeni katedrális részére készí­ tett szobrokat (ifj. A. Quellinussztil együtt). Vercelli: A Sant* Andrea belseje

VEN

G. Sz. Verejszkij: A Kukrinyikszi művészegyüttes

665

Fontosabb művei: Miasszonyunk-oltár, Gent, St Bavo; főoltár, Lebbeke, plébániatemplom; J. Moretus portréja, Antwerpen, PlantinMoretus-múzeum. V ercelli: város É-Olaszo.-ban. Műemlékei közül a San Bernardo-templom román stílus­ ban épült a II. sz. második felében, bordás boltozata a 13. sz.-ból származik. — A Sant’ Andrea Piemont első gótikus temploma. Építése B. Antelami nevéhez fűződik (1219 — 24). Háromhajós, kereszthajós, támpilléres templom. A kereszthajóhoz mindkét oldalon két-két apszidális kápolna csatlakozik, a fő­ apszis négyzetes. Háromkapus Ny-i homlok­ zata rendkívül gazdagon tagolt. Az épületen a francia gótika, elsősorban a laoni Notre Dame-katedrális hatása érezhető. Verdunensis, Nicolaus: NicolauS'de Verdun v e rd u re : zöld árnyalatú, túlnyomóan v. kizárólag növényi díszítésű szövött falkárpit (gobelin). Valószínűleg a természetes lombok­ kal díszített fal helyettesítése céljából kezd­ ték készíteni a 15. sz.-ban. Verejszkij, Georgij Szemjonovics (1886. júl. 30.— ): szovjet festő, grafikus, az SZU Művészeti Akadémiájának tagja, Lenindíjas, Oreszt Georgijevics ~ apja. München­ ben és Olaszo.-ban tanult, majd a leningrádi művészeti akadémián tanított. Portrékat, városképeket, később litográfiákat és réz­ karcokat készített. Verejszkij, Oreszt Georgijevics (1915— ): szovjet grafikus, az SZU Művészeti Akadé­ miájának levelező tagja, Georgij Szemjono­ vics ~ fia és tanítványa. Főképpen illuszt­ rátorként működik (Vaszilij Tyorkin, Csen­ des Don). Akvarell tájképei és architektúra­ kompozíciói is ismertek. —írod. A. Kamenszkij: O. G. V. Moszkva, i960, verejtékes p o h ár: 17. sz.-i ötvösségünkben gyakori aranyozott ezüst pohár (v. talpas pohár), poncolt alapon verejtékcseppekhez hasonló elszórt díszítéssel. Vereist, Pieter (? —1668 к.): holland festő. Feltehetően G. Dou tanítványa volt. Kismé­

retű népi életképeket festett humoros, adomázó tartalommal. Dou és A. Ostade hatott rá. Műveit főleg holland múzeumok őrzik. Veres István: -*• Vörös István Veres Izabella, farádi (Alsótold, 1884. máj. 30. — ): festő. A Képzőművészeti Főisko­ lán Székely Bertalan tanítványa volt. 1926-tól állított ki a Műcsarnokban. Hosszú ideig mint rajztanár működött. Főként a palóc nép életéből vett jeleneteket festett. Madách Imre és Veres Pálné c. képét a balassagyarmati Palóc Múzeum őrzi. Veres Mátyás (18. sz. második fele): festő Erdélyben. 1771-ben a kapjoni Hallerkastélyban A z öt érzéket allegorizáló képeket, 1794-ben a csíkrákosi templom Jézus szüle­ tése oltárképét festette. Verescsagin, Vaszilij Vasziljevics (Cserepovec, 1842. okt. 26. —1904. ápr. 13.): orosz festő, a kritikai realizmus jelentős képvise­ lője. Tengerészeti iskolát végzett, majd a pétervári művészeti akadémián tanult. Ta­ nulmányait Párizsban az École des BeauxArts-on, valamint J. L. Cérötne műtermében folytatta. Megszakításokkal három évig élt Párizsban; 1867-ben Turkesztánban töltött hosszabb időt az orosz seregekkel. Élményeit 1871—74 között Münchenben dolgozta fel monumentális kompozícióin. Ebben az anyagában jellegzetes, keleti hangulatú népi figurákat (Gazdag kirgiz vadász, Koldusok Szamarkandhan, Dervisek, Tamerlan ajtajánál), a háború borzalmait felidéző jeleneteket (A trófeák megtekintése, Tamerlan diadala v. V. V. Verescsagin: Tamerlan ajtajánál (Moszkva, Tretyakov Galéria)

későbbi nevén A háború apoteózisa) és tragikus lefolyású ütközeteket mutatott be (Váratlan támadás, Körülvettek és üldözik őket, Parla­ menterek, Halálos sebesült stb.). E kompozícióit nagy sikerrel állította ki 1873-ban a londoni Kristály-palotában és 1874-ben Pétervárott. 1874-ben, indiai látogatása után (Tadzs Mahal-mauzóleum) Párizsban telepedett le, de elkezdett indiai sorozatát a bolgár —török háború színterének felkeresése miatt abba­ hagyta s nem is fejezte be. Bulgáriából Párizsba való visszatérése után festette legnépszerűbb, a háború kegyetlenségeit döbbenetes erővel ábrázoló festménysoro­ zatát. Ennek legismertebb darabja A Sipka szorosban minden csendes c. triptyehon. E ké­ peit 1883-ban Bp.-en is kiállította, majd újabb indiai, szíriai és palesztinai utazásának eredményeivel 1886-ban jelentkezett a ma­ gyar fővárosban. Anyagával Európa és Amerika számos nagyvárosában megfordult; kiállításai százezres tömegeket vonzottak. 1888-ban Moszkva mellett telepedett le s az 1812-i honvédő háború jeleneteinek meg­ festésébe kezdett (A borogyinói csata után, A szmolenszki országúton, Visszavonulás, me­ nekülés, Pihenő stb.). 1898-ban ismét nagyobb anyaggal szerepelt Bp.-en. Életének utolsó éveiben a spanyol—amerikai háború színhe­ lyeit járta be. Kalandos életét az orosz—ja­ pán háború idején, Port Arthur mellett az aknára futott és elsüllyedt Pctropavlovszk csatahajón fejezte be. — írod. Bacher В.: V. V.V. Bp., 1954; M. V. Alpatov: V. V. V. Moszkva, 19S5; L- Lebegyev: V. V. V. Moszkva, 1965. Lajta Edit Veress Géza (Hajdúböszörmény, 1899. jún. 7 .): festő, Munkácsy-díjas. 1916-tól 1922-ig — megszakítással — a Képzőművé­ szeti Főiskolán tanult mint Csók István és Glatz Oszkár növendéke. Eleinte egyház­ művészettel foglalkozott; 1924-ben több éves közel-keleti útra indult. Debrecenben él; alföldi tájakat és embereket ábrázoló kom­ pozíciói gyakran szerepelnek kiállításokon. Veress Pál (Bp., 1920. ápr. 9 .— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Szó'nyi István tanítványa volt. Kezdetben harmonikus, mediterrán ihletésű képeket festett, majd hosszabb ideig nem foglalkozott képzőmű­ vészettel. Az ötvenes évek közepétől színes monotípiákat készített s ezek hatására alakí­ totta ki kisméretű, figurális kompozícióinak stílusát. 1948-ban volt először önálló kiál­ lítása; 1960-ban Genovában, 1963-ban a Derkovits Teremben s 1965-ben a párizsi Galerie de l’Universitében állított ki. Néhány képe a Nemz. Gál. tulajdona. Veress Zoltán (Kolozsvár, 1868. jan. 29.— Bp., 1935. dec. 20.): festő. Münchenben és

Bp.-en végezte tanulmányait. 1902-ben VER kollektív kiállítása nyílt Kolozsvárott. Főleg életképeket festett. Restaurátorként is mű­ ködött (a pécsi és a győri székesegyház, a Mátyás-templom stb. freskóinak restaurá­ lását végezte). Könyve: A képnézés és kép­ alkotás művészete. Veress Zoltánné: =-*■ Kozma Erzsébet v e re t: bútorok megerősítésére és díszítésére szolgáló kovácsoltvas v. bronz kellék. A gó­ tikus vályúládák pántolása és más bútorok zárainak díszítése vasból készült. A spanyol reneszánsz kabinetszekrény, a vargueno áttört vas~ei aranyozottak. A velencei bársony­ bevonatú cassonékát rácsos mintázatú, feke­ tére festett vékony lemez~ borítja. A 16 —17. sz.-ban a ~ e k használata az ajtók pántolására és a zárak kiképzésére szorítkozott. A 18. sz.-i francia bútorremekeken speciálisan nagy szerepet kapott. Maszkokkal, kagylókkal, rocaille-okkal díszített, tűzben aranyozott bronz ^ e k szegélyezik a szeszélyes vonalú asztallapokat, lábazatokat, az éleket és sar­ kokat. A directoire stílusban kevesebb, az empire és a Louis Philippe-bútorokon ismét több a A polgári berendezéseken csak a legszükségesebb ~ ek et alkalmazták még a 18. sz.-ban is, a biedermeier korban szerepe már alárendeltebb. Vergara, Nicolás (Toledo, 1540 к. —Toledo, 1606. dec. II.): spanyol építész, szobrász, bronzöntő és üvegfestő. Toledóban műkö­ dött. B. Bustamente halála után folytatta a Hospital de San Juan Bautista építését, 1577-től a székesegyház vezető építésze volt, ahol néhány üvegfestmény, a Capella de la Descensión oltárának díszítése, a Capella del Sepulcro rácsozata, Szt. Leokádia ereklye­ tartójának terve is nevéhez fűződik. 1592 — 1600 között a Sagrario Miasszonyunk-kápolnájának építését vezette. ~ műve a San Juan de los Reyes templom harangtornya s a guadalupei Miasszonyunk-kolostortemplom. Verhagen, Verhaghen, Pierre-Joseph (Aerschot, 1728. márc. 19.—Leuven, 1811. ápr. 3.): flamand festő. Szülővárosában J.-B. van den Kerckhovetmé 1, majd az antwerpeni akadémián B. Bescheynél tanult. Járt Olaszo.ban, Német- és Franciao.-ban, Bécsben Mária Terézia udvari festője volt. Főként Leuvenben működött. Vallásos és történeti tárgyú kompozíciókat festett, címer-, zászló-, belső dekoráció-, csipkeminta-terveket ké­ szített. Szt. István király fogadja a pápa köve­ teit c. képét a Szépm. Múz. őrzi. Verhas, Jan (Termonde, 1834. jan. 9.— Brüsszel, 1896. okt. 31.): belga festő, N. de Keyser tanítványa. Brüsszelben működött. Legismertebb műve a számos portréból álló monumentális kompozíció: A z iskolák 666

VER szemléje 1878-ban a királyi pár ezüstlako­ dalmán (Brüsszel, múzeum). V erhulst, Rombout (Mechelen, 1624. jan. 15. —Hága, 1698): holland szobrász, elefánt­ csontfaragó. R. Verstappen és F. Vanloo tanítványa volt. Feltehetően járt Olaszo.-ban. A. Quellinus mellett részt vett az amsterdami városháza szobrászati díszítésében. Kiváló alkotása Ruyter admirális szabadon álló sírem­ léke az amsterdami Nieuwe Kerkben (1681), melyen V. de Keyser tervei alapján készítette el az erények reliefalakjait. Számos síremléket és epitáfiumot alkotott Amsterdamban, Leidenben, Hágában, Utrechtben és más holland városokban. verizm us, verismo: a valóság minden rész­ letének naturalista ábrázolása a festészetben. Főként Olaszo.-ban meghonosodott elnevezés. Verkade, Jan (Zaandam, 1868. szept. 18.— Beuron, 1946. júl. 19.): holland festő. Az amsterdami akadémián tanult. 1892 -93-ban Párizsban és Pont Avenban a Nabis csoport­ hoz csatlakozott, majd 1894-ben a beuroni bencés kolostorba lépett mint laikus szerzetes. Több kolostor és templom számára dolgo­ zott (Beuron, Monte Cassino, Jeruzsálem). Önéletrajza: Die Unruhe zu Gott, Freiburg im Breisgau, 1920. Verkolje, Jan (Amsterdam, 1650. febr. 9.— Delft, 1693): holland festő, grafikus. J. Lievens tanítványa volt, de G. Metsu, G. Terborch és C. Netscher hatott rá. Főleg arcképeket festett parkrészlet v. oszlopos terasz keretébe foglalva, rendkívül ízes és gyengéd színezéssel. Mitológiai kompozíciói és zsánerképei is ismertek. Fia, Nicolas ~ (Delft, 1673. ápr. r í . —Amsterdam, 1746. jan. 21.) szintén festő volt. Verlat, Charles (Antwerpen, 1824. nov. 24.—Antwerpen, 1890. okt. 23.): belga tör­ téneti és állatfestő. Courbet stílusát követte. 1869—74 között a weimari művészeti iskola, 1877-től az antwerpeni akadémia tanára volt. Fő művei: Bouillon Gottfried elfoglalja Jeruzsá­ lemet (1854, Brüsszel, múzeum), Oroszlán küzdelme bivalyokkal (Antwerpen, múzeum). V erm eer; id. Jan van Haarlem, másként Jan van der Meer (Haarlem, 1628—Haarlem, 1691. aug.).: holland festő. Tájképeket festett J. van Ruisdael és Ph. Köninck stílusában. Erdős táj folyóval c. kompozícióját a Szépm. Múz. őrzi. V erm eer; ifj. Jan van Haarlem, másként Jan van der Meer (Haarlem, 1656—Haarlem, 1705. máj. 28.): holland festő. Apjának, az id. Jan ~ n e k és N. Berchemnek volt tanít­ ványa. Járt Itáliában, majd szülővárosában telepedett le. Főleg pásztorokkal népes táj­ képeket festett. Est a tengerparton c. művét 667 a Szépm. Múz. őrzi.

Verm eer, Johannes v. Jan; ún. Vermeer van Delft (Delft, 1632. okt.—Delft, 1675. dec.): holland festő, a 17. sz.-i holland festészetnek — Rembrandt mellett — legnagyobb alakja. Életéről keveset tudunk, a források alig említik nevét, a maga korában nem nagyon ismerték, nem kapott jelentős megbízásokat, képeit nem adta el. A fiatalon elhunyt C. Fabritius tanítványa lehetett. 1653-ban a Lukács-céh mestere lett, 1662-ben a céh vezetőségi tagjai közé választották. Élete utolsó éveiben főleg műkereskedésből élt; halála után képeit elárverezték. — Művészete sajátos helyet foglal el a holland piktúrában. A korabeli festészetre jellemző egyszerű motívumokat, zenélő csoportokat, intérieurökben foglalatoskodó asszonyokat, zsánerszerű portrékat festett, de a hétköznapi téma motívumai átszellemülnek kompozícióin, csöndes elmélyült figurái sajátos álomvilágá­ nak kifejezői. Képei mindig hangulati él­ ményt fejeznek ki, tűnődő modelljei az álomszerű lebegés tiszta hangulatát árasztják. - Festményeinek kronológiai rendjét elté­ rően határozta meg a kutatás. Legszebb képeit az 1660 —70 közötti években festette. Fiatalkori művei: Krisztus Mária és Márta házában (Edinburgh, National Gallery), Diana és a nimfák (Hága, Mauritshuis) és a Kerítőnő (Drezda, Gemäldegalerie) még ba­ rokkos mozgalmasságról vallanak. Az Olvasó nő (Drezda, Gemäldegalerie) már a jellegzetes ~ i motívumokat összegezi, elragadó, gyen­ géden festett női portréinak első fontos pél­ dája. Modellje szerepel a Katona és a nevető lány c. kompozíción, mely a Zenelecke (mindkettő: New York, Frick-gyűjt.), a Lány borral és két udvarlóval (Braunschweig, Herzog Anton Vermeer van Delft: Katona és a nevető lány (New York, Frick-gyűjt.)

VER

Vermeer van Delft: Delft látképe (Hága, Mauritshuis)

Ulrich Museum), a Lovag és az ivó hölgy (Berlin, múzeum) c. képekkel együtt a fiatal­ kori zsánerek egy csoportját alkotja. Az 1650-es évek végét két remekmű jelzi: Utca Delftben (Amsterdam, Rijksmuseum) és egyik fő műve, a Delft látképe (Hága, Mauritshuis). Mindkét kompozíció szülő­ városa megragadó, költői hangulatú, festői eszközökben gazdag, varázsos ábrázolása. Képeit hol a sárga (Levelet író hölgy, New York, magántulajdon; Hölgy szolgálólánnyal, Vermeer van Delft: Csipkeverő nő (Párizs, Louvre)

New York, Frick-gyűjt.; és Nő' gyönggyel, Berlin, múzeum), hol a kék színre építette (Nő ablaknál vizeskancsóval, New York, Metropolitan Museum és az amsterdami Levelet olvasó nő). Az utóbbi sugárzóan ezüs­ tös, kékes színvilágával fő művei között foglal helyet. Átszellemült mosolyú, időtlen megjelenésű modelljei (A gyöngymérő nő, Washington, National Gallery of Art) mel­ lett oeuvre-jében előfordul egy paraszti szépségű holland asszony erőteljes ábrázolása is (Tejet öntő asszony, Amsterdam, Rijks­ museum). Zsánerszerű kompozíciókon kívül (Csipkeverő nő, Párizs, Louvre) elragadó portrék sorát festette (Turbános fej, Hága, Mauritshuis; Lány piros kalappal, Lány flótá­ val, mindkettő:Washington,National Gallery of Art; s a minden bizonnyal ^-nek tulaj­ donítható, noha oeuvre-jétől bizonyos mérté­ kig elkülönülő, szuggesztív Női arckép a bp.-i Szépm. Múz.-ban). Utolsó korszakában régi motívumait ismételte érettebb megfogal­ mazásban (A szerelmes levél, Amsterdam, Rijksmuseum), és megalkotta eddigi művei­ nek szintézisét, a Műterem v. A festészet alle­ góriája c. képét (Bécs, Kunsthistorisches Museum), mely ~ költői világának egyik legtisztább megnyilvánulása. Meleg kolorit, mágikus fényhatás, felfokozott illúziókeltés, álomszerű lebegés jellemzi e remekművét, mely allegorikus célzásaival a valóság nehéz­ ségeitől a költészethez, a múlthoz, a színek és a fény varázsához menekülő művésznek utolsó nagy ajándéka az európai és a holland festészet számára. —írod. Th. Thoré Buerger: J. V. van Delft. Leipzig, 1906; E. Plietzsch:

668

VER V. van Delft. Leipzig, 19ц ; A. Vries: V. Amsterdam, 1939; P. T. A. Swillens: J. V. U trecht—Bruxelles, 1950; A. Malreaux és mások: V. Paris, 1952; L. Goldscheider: J. V. London, 1958; K. Badt: Modell und Maler von V. Köln, 1961; Lajta E.: V. Bp., 1968. Lajta Edit V erm ejo, Bermejo, Bartolomé (Córdoba, 1440 k. —15CO k.): spanyol festő. A flamand iskola szellemét közvetítette spanyol földre. Stílusa D. Bouts művészetéből indult, de sajá­ tosan egyéni és nemzeti formanyelvet alakí­ tott ki. Fő műve a barcelonai székesegyház Pieíája (1490). A források szerint a székesegy­ ház keresztelőkápolnájának üvegablakai is ~ tervei szerint készültek. Oeuvre-jébe sorolnak egy Szt. Mihály legyőzi a sárkányt c. kompozíciót (London, magántulajdon). V erm eyen, Jan Cornelis (Beverwyk, 1500 k. —Brüsszel, 1559): flamand festő. Feltehe­ tően J. Gossaert tanítványa volt. Udvari megbízásból hatalmas kartonokat készített az uralkodók életének dicsőséges eseményei­ ről. Magyarországi Mária (II. Lajos magyar király özvegye, ekkor németalföldi helytartó) szolgálatában állt, majd V. Károly császár tuniszi hadjáratát örökítette meg 12 karto­ non, amelyek után később kárpitokat szőttek Brüsszelben. A kartonok a bécsi Kunsthisto­ risches Museumba, a kárpitok a schönbrunni kastélyba kerültek. — írod. E. Pelinck: J. С. V. Leiden, 1962. V erm ont, Nicolae (Bacäu, 1866 —Bukarest, 1932): román festő. Bukarestben Th. A man, Münchenben L. Löfftz és G. Hackl, majd Párizsban D. Maillard volt mestere. Figurális kompozíciókat, tájképeket, portrékat festett

Vermeer van Delft: Műterem (Becs, Kunsthistorisches Museum)

a müncheni iskola és N. Grigorescu szellemé­ ben. Több képét őrzi a bukaresti Nemz. Gál. írod. A. Vrancea: N. V. Bukarest, 1956; Pavel —Ionescu: N. V. Bucurcsti, 1958. V ernet, Carle (Bordeaux, 1758. aug. 14.— Párizs, 1836. nov. 27.): francia festő, litográ­ fus, Claude Joseph fia, Horace ~ apja. Apjánál, majd Rómában tanult. Lovakat és Napóleon megrendelésére csataképeket fes­ tett, legfontosabbak azonban litográfiái. V ernet, Claude Joseph (Avignon, 1714. aug. 14.—Párizs, 1789. dec. 3.): francia tájkép­ festő, rézkarcoló. Kezdetben apjának, Antoine

C. J. Vernet: Toulon látképe (Párizs, Louvre)

669

tikus felfogású 19. sz.-i csataképfestészet egyik V E R legjelentősebb képviselője. Apjánál, Carle ^ -n é l tanult. Napóleonról festett képeit metszetekben terjesztették. 1829-től 1835-ig a római francia akadémia igazgatója volt. Művei nagy részét Versailles-ban őrzik. Vernier, Émile Séraphin (Párizs, 1852. okt. 16.—Párizs, 1927. szept. 9.): francia érem­ művész és ötvös. Számos műve közül Gambetta és Victor Hugo érmei ismertebbek.

H. Vemet: Thorvaldsen (Koppenhága, Thorvaldsen Múzeum)

~ -nek volt a tanítványa, 1734-től Rómában tanult. 1753-ban tért vissza Párizsba, 1754-ben a képzőművészeti akadémia tagja lett. Nagy sikere volt dekoratív fényhatásokra törekvő, akadémikus tájképeivel; közülük számos ke­ rült a Louvre-ba. A Szépm. Múz.-ban Várromos táj c. képe található. V em et, Horace (Párizs, 1789. jún. 30.— Párizs, 1863. jan. 17.): francia festő, a roman-

Vernis M a rtin : -- varrott csipke mellett a művészi csipke másik válfaja. Készítésénél a fonalak a síkban egy összefüggő, de áttört fonadékot képeznek. Az előállításához szük­ séges párna négyszögletű v. henger alakú (az utóbbi esetben tengelye körül forgatható), a fonal felvetésére szolgáló orsók (verőpál­ cák) fa v. csont hengerecskék. Az egyes kötések megerősítésére és a csipke kifeszítésére minden egyes kötés alá gombostűt szúrnak a párnába, hogy a fonal irányváltozásait egyenletessé tegyék. A bonyolultabb ^ k e t mintakarton segítségével készítik. Ez vászon­ nal bélelt papírszalag, melyet gombostűkkel a párnára erősítenek. A mintakartont a mintának megfelelően már előzőleg átszurkálják, s így az egyes kötések jelezve vannak rajta. A ~ n e k előfutára volt a —>- rece és a csomózott csipke. A először Olaszo.-ban készült. A korai olasz darabok a varrott csipkét (reticella) utánozták. A ^-készítés jelentős művészetté Németalföldön fejlő­ dött. A 17 —18. sz.-ban Brüsszel, Malines ~ i voltak a leghíresebbek. Csernyánszky Mária Vertei József (Dömös, 1922. jan. 2.— ): 677

grafikus. Bélyegterveivel több hazai és nem­

zetközi pályázaton nyert díjat. Számos ismert bélyegsorozat tervezője. Vértes Árpád (Bp., 1895. ápr. 11.—Bp.. 1948. jan. 4.): ötvös, szőnyegszövő. Az Iparművészeti Iskola ötvös tanszakán végezte tanulmányait. A húszas években szövőmű­ helyt nyitott, ahol modem szellemű, kitűnő minőségű csomózott szőnyegeket készítet­ tek. Az Atelier művészeti iskolában a szövés tanára volt. Szőnyegeit több hazai és nem­ zetközi kiállításon mutatta be, több díjat nyert. 1935-től haláláig kézi szövésű bútortextil-készítéssel is foglalkozott. Vértes György (Bp., 1902. dec. 21.— ): újságíró, szerkesztő, az Országgyűlési Könyv­ tár igazgatója. A Szocialista Képzőművészek Csoportjának egyik alapító tagja volt. A csoport munkásságáról és Goldmann György­ ről jelentek meg tanulmányai. Vértes László (Bp., 1914. nov. 3. — ): régész, a Nemzeti Múzeum munkatársa, a mo.-i ré­ gebbi kőkorszak kultúráinak kutatója, a régé­ szeti tudományok doktora.Főbb művei: Oskőkori festékbánya Lovason (Mészáros Gyulával), 19 55; Tanulmányok az istállóskői barlang ős­ kőkori ásatásairól, 1955; Medveemberek króni­ kája, 1957; Untersuchungen an Höhlensedimen­ ten, 1959; Tata, 1961; A z őskor és az átmene­ ti kőkor emlékei Magyarországon, 1965. E lexi­ kon munkatársa.

rint építették Makón 1780-ban a régi föld- V É R szintes, szimmetrikus elrendezésű, kúriaszerű megyeházát, melyre 1836-ban a mai tanács­ háza épült. vésett aljú zom ánc, ágyazott, beágyazott zo­ mánc, émail champlevé: a középkorban gyak­ ran alkalmazott ötvöstechnika. Az alapul szolgáló fémlemeznek (többnyire bronz v. réz, ritkábban arany) a rajz körvonalain belül eső részeit bemélyítik és az így keletkezett homorú részeket zománcanyaggal kitöltik úgy, hogy a rajzot magának a fémalapnak eredeti magasságban meghagyott részei adják. A amely technikailag a rekeszzománc ellentéte, különösen a 12. sz.-ban virágzott a Rajna és Maas folyók mellékén, valamint Limoges-Ъап, ahonnan Európa-szerte elter­ jedt. Egyik fajtája az ->- ezüstzománc. v estib u lu m : eredetileg a római lakóház fedett bejárata mögötti előcsarnok. Ma általá­ ban nagyobb kastély, palota v. középület (színház, bíróság, múzeum stb.) előcsarnokát n ev ezik - 'iiak. Vértes Marcell: Anya és gyermeke

Vértes Marcell, francia művésznevén: Vertes (Újpest, 1895. aug. 10.—Párizs, 1961. nov. I.): grafikus és festő. A Képzőmű­ vészeti Főiskolán Ferenczy Károly növen­ déke volt, majd Párizsban folytatta ta­ nulmányait, ahol később le is telepedett. 1919-ben nagy hatású politikai plakátokat készített. 1925-ben kollektív kiállítása nyílt Párizsban, a Galerie Devambes-ban és Bp.-en az Ernst Múzeumban. Művésze­ tének fő tárgya a két világháború kö­ zötti Párizs életének kozmopolita és nagy­ városi arca. Párizsban adta ki Dancing és Les Maisons c. rendkívül bravúros rajzú litográfiái albumait. 1940-ben az USAba emigrált, 1946-ban tért vissza Pá­ rizsba. 1952-ben Párizsban jelent meg Amandes vertes c. illusztrált önéletrajza. 1960-ban a bp.-i Műcsarnokban nyílt kiállí­ tás műveiből. V értesszentkereszt: község Komárom me­ gyében (ma Bököd). Műemléke a romos bencés apátság. 1230 k. épült, a török hódoltság alatt pusztult el. Faragott köveinek nagy része a tatai múzeumba került. Temploma eredetileg háromhajós volt két toronnyal, háromkaréjos apszissal és tengelyéből eltolt két félköríves mellékszentéllyel. Boltozatát három-három gazdag figurális plasztikával díszített pillér hordta. Műemléki feltárása folyamatban van. Vertics József (18. sz. vége —19. sz. eleje): építész. Csanád megyei mérnökként 1775 — 1820 között teljesített szolgálatot. Tervei sze­

Vestner, Georg Wilhelm (Schweinfurt, 1677. szept. i . —Nürnberg, 1740. nov. 24.): német éremművész Nürnbergben. 1728-tól császári engedéllyel vert érmeket kora ese­ ményeire. Fia, Andreas (1707 —54) tanítványa és munkatársa volt. Veszelszky Béla (Bp., 1905. júl. 24.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1924 — 29 között végzett Glatz Oszkár tanítványa­ ként. Képei naturalista látványból — egyegy tájból, figurából, csendéletből — pointillista technikával készülő, hosszan érlelt absztrakt kompozíciók. 1962-ben részt vett a „Modem építészet — modern képzőművé­ szet” bp.-i kamarakiállításán. 1964-ben mű­ teremkiállítása nyílt. Vészi Margit (Bp., 1885. ápr. 27.—Palma di Mallorca, 1961. júl. ír.): festő, grafikus és író. Bp.-en és Párizsban tanult, majd Olasz- és Németo.-ban volt tanulmányúton. Karikatúráival, plakátjaival és portréival gyakran szerepelt külföldi kiállításokon is. 1909-ben a Művészházban, 1911-ben a Könyves Kálmán Szalonban nyílt kollektív kiállítás műveiből. Olaszo.-ban, majd az USA-ban élt. V esznyin: szovjet építészcsalád. Tagjai: Leonyid Alekszandrovics ~ (1880. dec. 10.— 1933. okt. 8.), Viktor Alekszandrovics ~ (1882. ápr. 9. —1950. szept. 17.) és Alekszandr Alekszandrovics ~ (1883. máj. 28.— ) test­ vérek, akik szoros együttműködésben dol­ goztak. Viktor Alekszandrovics ~ 1938—49 között az SZU Építészeti Akadémiájának elnöke volt. Nagy szerepet játszott a szovjet városépítészetben, munkásságával hozzájárult az építészet elméleti kérdéseinek tisztázásához. 678

VET

Legjelentősebb munkái között szerepel a Onyeprogesz vízierőmű. Veszprém : város a Dunántúlon. Műemlékei közül a Székesegyház eredetileg a 12. sz.-ban épült. A háromhajós, kereszthajós, két hom­ lokzati tornyos román bazilikát többszöri átalakítás után 1907—10 között neoromán stílusban gyökeresen átépítették. Eredeti for­ májából az altemplom őrizte meg a legtöbbet. A háromhajós tér keresztboltozatait 3 —3 nyolcszögű pillér tartja. Régi a szentély gótikus ülőfülkéje is. — A templom E-i oldalán 1958 —59-ben tárták fel a kör alap­ rajzú 10 —и . sz.-iés a ráépített, 13. sz. elejéről való sokszög alaprajzú Szí. György-kápolna alapfalait. Ez utóbbiban találták meg Vetési Albert veszprémi püspök sírkövének címeres töredékét az 1467-es évszámmal. — A püs­ pöki palotát Koller Ignác veszprémi püspök megbízásából Fellner Jakab építette 1765—76 között. Egyemeletes főhomlokzatán erősen kiugró oldalszárnyak vannak, erkélyes, nyi­ tott előcsarnokához kocsifelhajtó vezet. K-i homlokzatát a tervező kihelyezte a Várhegy peremére. A széles középrész előtt a föld­ szinten nyitott loggia, felette terasz. Ebéd­ lőjében J. Cymbal allegorikus falképei lát­ hatók. — A Gizella-kápolna a lebontott, egykori királyi palotához tartozó 13. sz.-i kétszintes kápolna. Földszinti részét 1938-ban állították helyre. Kétszakaszos, bordás kereszt­ boltozattal fedett hajójához egyenes záródású, Veszprém: A székesegyház és a ferences templom

679

boltozott szentély csatlakozik. Az utóbbi É-i oldalán dongaboltozatos sekrestye volt. Kü­ lönösen szépek a hajó és a szentély figurális zárókövei. A kápolnával kb. egykorúak bizantinizáló falképei. Jelenlegi főbejárata 18. sz.-i. Az emeleti részből csupán falpillérnyalábok, pillérfejezetek és bordaindítások maradtak meg a szomszédos ház falán. — Műgyűjteménye az 1902-hen alapított, 1925ben megnyílt Bakonyi Múzeum. Gazdag őskori, római kori és népvándorlás kori anyaggal rendelkezik. Különösen jelentősek a balácai római kori villából származó mo­ zaikok és falfestmény-töredékek. Néprajzi érdekessége a skansenszerűen felállított bako­ nyi ház. — írod. Korompay Gy.: V. Bp., 1956. Jakubik —Sallay Veszprémi Endre (Székesfehérvár, 1925. jún. 14.— ): festő, Munkácsy-díjas. A Kép­ zőművészeti Főiskolán 1947—49 között ta­ nult. Történeti témájú, akadémista stílű ké­ pekkel szerepelt az országos kiállításokon (II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találko­ zása ). Veszprémi Imre (Balatonszabadi, 1932. júl. 29.— ): szobrász. 1952 —58 között Szabó Iván volt mestere a Képzőművészeti Főisko­ lán. 1952 óta szerepel bp.-i és vidéki kiállí­ tásokon főként karakteres portréival. Vak Bottyán-mellszobra Siófokon, fiúszobra Székes­ fehérvárott és Gyulán került felállításra. Vesztróczy Manó (Újpest, 1875. jan. 17.— Bp., 1955. szept. 24.): festő. Vidéky Jánosnál és Székely Bertalannál kezdte tanulmányait, majd Velencébe, onnan Münchenbe ment, ahol Hollósy Simon növendéke lett. Mesterét Nagybányára is követte. 1905—09 között a Benczúr-mesteriskola tagja volt. Világos színezésű plein air táj- és életképeivel 1891től szerepelt kiállításokon. Több díjat nyert. 1923-ban kollektív kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban; számos külföldi kiállításon is részt vett. A Fővárosi Iparraj ziskola tanára, a Paál László Társaság elnöke volt. 14 képét őrzi a Nemz. Gál. vettersfeldei le le t: Berlintől DK-re, a Neisse folyó mellett 1882-ben talált arany­ tárgyak. A fontosabb darabjai: aranyle­ mezből készült hal, Triton, halak, repülő sas, vadkanba maró párduc és szarvasba maró oroszlán, kosfejekben végződő farkkal; öt aranylemez korongból álló melldísz (a négy külsőn futó V . fekvő állatok domborműve); állatalakokkal díszített kardhüvely-borító (?) aranylemez és egy tőrhüvely. A arany­ tárgyai az i. e. 6. sz. végén valószínűleg dél-oroszo.-i, a -► szkíta művészet motívu­ mait és technikáját ismerő görög műhelyben készültek szkíta előkelő számára, s lelőhelyü­ kön szkíta betörés emlékét őrzik. — írod.

VET

Aranylemezből készült hal a vettersfeldei leletből (Berlin, Staatliche Museen)

A. Furtwängler: Der Goldfund von Vet­ tersfelde. Berlin, 1883. Szilágyi János György Vetulonia : ókori etruszk város Elba szige­ tével szemközt a tengerpart közelében. Villanova-kultúrájú településből fejlődött, s az i. e. 8. sz. közepén, a szomszédos Massa Marittima ércbányáinak felfedezésekor hirte­ len vált É-Etruria leggazdagabb városává. A 6. sz. elején ismeretlen okokból elnépteleVetulonia: Aule Feluske sztéléje, i. e. 6. sz. eleje (Firenze, M useo Archeologico)

nedett, s csak a római hódítás után, az i. e. 3. sz.-ban élt némi másodvirágzást. Kora archaikus fénykorában a jellegzetes, kövek­ kel körülkerített sírok (circoli) leleteinek tanúsága szerint a dél-etruriai városokétól eltérő, szigorúbb, egyszerűbb, de nem kevésbé jelentős művészeti irány központja volt. Az etruszk nagyszobrászat legkorábbi emlé­ kei ~ b ó l származnak (sírszobrok a Pietrerasírban) ; ugyanígy az E-Itáliában elterjedt sírsztélék legkorábbi, bekarcolt rajzú példánya (Aule Feluske sztéléje, harcos alakjával). Aranyművességének legszebb termékei a Nyakláncok és a Lictor Sírjából kerültek elő (fibulák, nyakláncok, aranyporral kirajzolt ,,sziluett”-alakokkal az aranylemezen), leg­ fontosabb művészeti ágának, bronzművességének emlékei pedig ezeken kívül az Üstök Sírjából és főleg a Vezér Sírjának különböző temetkezéseiből (emberalakokkal, lovasok­ kal, állatfejekkel és -alakokkal díszített edé­ nyek, tripusok, —>- etruszk művészet, hajó álla­ tokkal stb.). Egyedülálló Etruriában az észak­ ról importált anyagot felhasználó -~i boros­ tyánkő-plasztika. — írod. I. Falchi: V. e la sua necropoli antichissima. Firenze, 1891. Szilágyi János György Vézelay : helység Franciao.-ban. Műemléke, a La Madelaine templom az érett burgundi román építészet legfőbb alkotása. Az első építkezés 1096 —1104 között folyt. 1120-ban leégett; feltehetően az újjáépítés után épült a hajó s 1140 után az előcsarnok. Külsejéhez gótikus támpillérek kerültek, s gótikus a ma fennálló, 12. sz. végi kórus is. Homlokzatát Viollet-le-Duc erősen restaurálta. A templom hajójába három gazdag figurális díszítésű kapu vezet. Vianen, Paulus van (Utrecht, 1570 к .— Prága, 1613 к.): holland ötvös és éremmű­ vész. Előbb Münchenben, majd 1603-tól Prágában dolgozott. Művei között vannak

680

\ 7JC

ötvösök részére mintául szolgáló relieflapok és érmek. Viani, Alberto (Questello, 1906— ): olasz szobrász, a velencei akadémia tanára. 1944 — 47 között a velencei akadémián A. Martini növendéke volt. Absztrakt szobrász, H. Arp hatása alatt az organikus élet megnyilvánu­ lásaiból meríti formai élményeit, de finoman csiszolt, harmonikus alakzatai könnyedebbek és elegánsabbak példaképe plasztikájánál. 1966-ban elnyerte a Velencei Biennale szob­ rászati nagy díj át. viaszfestés : enkausztika viaszkiolvasztás : ->- cire perdue viaszplasztika : -► bosszírozás V ibert, James (Carouge, 1872. aug. 15.— Carouge, 1942. ápr. 30.): svájci szobrász, Pierre rv< testvére. A párizsi akadémián, majd Rodinnél tanult. Emlékműveket (P. Verlaine, Metz) és arcképszobrokat (F. Hodler, Genf, Musée d’Art et d’Histoire) készített. V ibert, Pierre Eugene (Carouge, 1875. febr. 16.—Genf, 1937. jan. 1.): svájci festő és illusztrátor, James ~ testvére. Eleinte reklám­ grafikusként dolgozott s több folyóiratot illusztrált. Számos regényhez is készített illusztrációt. A Salon d’Automne (1903) egyik alapítója és állandó kiállítója volt, ahol főleg tájképeivel szerepelt. 1914-től a genfi képzőművészeti akadémia tanáraként műkö­ dött. Fametszéssel és iparmfívészettel is fog­ lalkozott.

Arany tű Vetuloniából, i. e. 7. sz. 2. fele (Firenze, Museo Archeologico)

Vicente, Matheus (1700 к. —1786): portugál építész. 1759-től építette a lisszaboni Estrellabazilikdt és a földrengés miatt összeomlott Carmo-templomot. Fő műve a queluzi nyári kastély (1777 —85). Vicenza : város E-Olaszo.-ban. Műemlékei közül a gótikus San Lorenzo 1280 —1310

Vézelay: A La Madelaine templom főkapujának reliefje

VIC

Vicenza: Palazzo Chiericati

között épült. — Az egyhajós, gótikus Dóm szentélye és kupolája reneszánsz. A 14 —15. sz.-ban épült. — A korábban félbehagyott városháza, a Basilica Palladio egyik fő műve (1549-től). — A Teatro Olimpico Palladio egyik utolsó műve (1580-tól). A város Palla­

dio működésének fő színhelye volt. — Mű­ gyűjteménye, a Museo Civico a Palladio épí­ tette Palazzo Chiericatiban főleg olasz rene­ szánsz mesterek anyagát őrzi. Victoors, Victors, Jan (Amsterdam, 1620 к, —1676): holland festő. 1640 k. Rembrandt

Vicenza: A Teatro Olimpico belseje

682

V ID

tanítványa volt. Mesterének hatása erősen mutatkozik művein. Portrékat, bibliai jele­ neteket, majd életképeket festett. Ábrahám elűzi Hágárt, Kuruzsló a piacon és Jákob megáldja Józseffiait c. képei a Szépm. Múz.ban találhatók. V ictoria and A lbert Museum : -►London műgyűjteményei Vida Árpád (Marosvásárhely, 1884. ápr. 4 .—Budakeszi, 1915. febr. 28.): festő, grafi­ kus. A Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktornál, majd ösztöndíjjal Párizsban tanult. Hazatérve Bp.-en telepedett le. Különösen frissek impresszionista oldottságú, kisméretű kompozíciói, amelyeken gyakran örökítette meg a párizsi mulatók világát. Több díjat nyert. Nő a tükör előtt, Ebéd kettesben c. festmé­ nye és több grafikája a Nemz. Gal.-ban, szá­ mos képe a marosvásárhelyi múzeumban van. Vida Géza (Nagybánya, 1913. febr. 28.— ): romániai szobrász és grafikus, Állami díjas. 1932—34 között Nagybányán Ziffer Sándor tanitványa volt, majd 1941 —42-ben egy ideig a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán tanult. Részt vett a spanyol polgárháború­ Vida Géza: Lázadás ban. Szobrainak szelleme E. Barlach felfogásá­ hoz áll közel. Főleg szülővárosa környékének paraszti életét és népballadákat megörökítő hazatért, rajztanár volt Esztergomban, majd Pesten. Az ő kezdeményezésére létesült az faszobrokat készít. Számos kiállításon szere­ pelt, részt vett az 1958-i Velencei Biennalén. Iparrajziskola, melynek igazgatója lett. A rajz­ tanításról írt könyve Párizsban jelent meg. Vida Mária, Székács Györgyné (Miskolc, Vidéky Károly; Kohlmanti (Újvidék, 1800. 1916. nov. 2. — ): grafikus, docens. A Kép­ zőművészeti Főiskolán 1941-ben végzett. jan. 3.—Bp., 1882. máj.): rézmetsző. 1825Mesterei Szőnyi István és Varga Nándor Lajos ben jött Pestre. Farkasfalvi Farkas Józsefnél tanult. A szabadságharc alatt nemzetőr volt. voltak. Már főiskolás korában megjelentek Sokat dolgozott a Honművész, a Regélő, a ifjúsági könyvei. 1946—48-ban az SZU-ban tanult és a pedagógiai tudományokból kan­ Honderű stb. számára. Főleg divatképeket metszett. Arcképei közül színészportréi (Me­ didátusi fokozatot nyert. A gyermekek mű­ vészeti nevelésének kérdéseivel foglalkozik, gyeri, Déryné) nevezetesek. V idor Emil (Pest, 1867. márc. 27. —Bp., számos tanulmánya jelent meg. 1952. júl. 8.): építész. 1894-től Bp.-en műkö­ Vidéky Brigitta (Bp., 1911. okt. 12.— ): dött mint a szecesszió építészeti stílusának festő és szobrász. A Képzőművészeti Főisko­ képviselője. Flonvéd u. 3. sz. bérháza a szeceszlán tanult mint Glatz Oszkár növendéke, szió formai megoldásainak jellegzetes együt­ de Réti István és Szőnyi István hatott rá. tese (1907). Ugyanott gazdag lakásberendezést Festői és szobrászi működése egyenértékű. Gyengéd és finom plasztikái és érzékeny, is tervezett. További művei: Népszínház u.-i finom festményei a posztimpresszionizmus Dreher-bérház, Kőbányai Polgári Serfőző igaz­ stílusában fogantak. Különösen aktjai és gatósági épülete stb. A Magyar Építőművé­ állatszobrai emelkednek ki munkásságából. szek Szövetségének 1934-ben első elnöke volt. 1940-ben a Műbarátnál, 1947-ben a Fókusz Vidos Zoltán, koltai (Arad, 1900. márc. 24.— ): építész. Fontosabb bp.-i művei: Galériában, 1952-ben és 1957-ben a Fényes Adolf Teremben rendezték meg gyűjt, ki­ Hermann Ottó úti lakóházak (1952, Henk Vilmossal), a Fiastyúk u.-i lakótelep néhány állítását. Néhány képét a Nemz. Gál. őrzi. épülete (1954, Gábriel Mihállyal), Árpád úti Vidéky János (Pest, 1827. jan. 17.—Bp., lakóházak (1959, Henk Vilmossal) stb. Szá­ 1901. febr. 8.): festő, rézmetsző és rajzoló. mos tervpályázat nyertese. Szakcikkei külön­ ~ Károly rézmetsző fia. Apjánál tanult. 1848-ban mint fogalmazó Szemere Bertalan böző folyóiratokban jelennek meg. minisztériumában politikai karikatúrákat raj­ Vidos Zoltánné, Radnai Panni (Miskolc, 1904. aug. I I .— ): festő, grafikus. A Prole­ zolt és metszett rézbe. 1849 után bujkált, 683 majd Velencében és Rómában élt. 1871-ben tár Képzőművészeti Tanműhelyben Uitz

Bélánál, majd szabadiskolákban, 1921-től a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál és Rudnay Gyulánál tanult. Egy ideig textil­ tervezéssel, alkalmazott grafikával foglalko­ zott, a felszabadulás után több murális felada­ tot kivitelezett. Az utóbbi években folyóira­ tok számára készít illusztrációkat. Vidovszky Béla (Gyoma, 1883. júl. 7.): festő. 1902 —08 között Bp.-en Révész Imrénél és Edvi Illés Aladárnál, majd Mün­ chenben és Párizsban tanult, a szolnoki mű­ vésztelep tagja volt. Több ízben vett részt párizsi és itáliai tanulmányúton. Tájképeivel, portréival, szétszóródó fénnyel, finoman, árnyéktalanul átvilágított szobabelsőivel szá­ mos bp.-i tárlaton szerepelt. 1961-ben gyűjt, kiállítása nyílt a Csók Galériában. Vieira, Francisco; ún. Portuense (Porto, 1765. máj. 13.—Madeira, 1806): a 18. sz. második felének legjelentősebb portugál fes­ tője, rézmetsző. 1789-től 1798-ig Olaszo.-ban tanult, ahol többek közt Correggio műveit másolta. 1798 —1802 között Londonban tar­ tózkodott, majd 1802-ben visszatért Lissza­ bonba, ahol udvari festő és a portói akadé­ mia igazgatója lett. Vieira da Silva, Maria Helena (Lisszabon, 1908— ): portugál festőnő. 1928-tól Párizs­ ban festészetet és szobrászatot tanult. 1930ban Szenes Árpád festő felesége lett. 1933-ban nyílt első önálló kiállítása a párizsi Jeanne Boucher-galériában. 1940 —47 között Rio de Janeiróban élt (a Rio de Janeiró-i Oktatás­ ügyi Minisztériumba falképet készített), ez­ után Párizsban telepedett le. 1947-től rend­ szeresen állított ki Párizsban és többször a Velencei Biennalén. Kepei többnyire nagy­ méretűek, intuitív, érzéki-érzelmi, nem pedig elméleti-számításos módon alakított nagyszabású perspektivikus konstrukciók, amelyek — bármilyen elvontnak tűnnek is első látásra — a látványból, a tér, a tárgy, a fény benyomásaiból indulnak ki (A város, 1948; A színház, 1953 -,Esti táj, 1954). Szőnyegeket és díszletet is tervez. Körner Éva Vien, Joseph Marie (Montpellier, 1716. jún. 18.—Párizs, 1809. márc. 27.): francia festő, Ch. J. Natoire tanítványa. 1776 —81 között a római francia akadémia igazgatója, 1789től a király első festője volt. Művészete a rokokó és a klasszicizmus közötti átmenetet képviseli (Daedalus és Icarus, A z alvó remete, 1750, mindkettő a Louvre-ban; Szt. Dénes prédikációja, Párizs, St-Roch). V ietnam m ű v észete: A mai Vietnam területén, az Indokínai-félsziget K-i felén több kultúrát tart számon a történelem. Legkorábbi az ún. Dong-soni kultúra Tonkinban (a Vörös-folyó deltája vidékén); főként

V 1 D

Bronz edény, 1 —2. sz. (Hanoi, múzeum)

bronztárgyainak ornamentikája (dob Ngocluból) vall a kínai hatásról. A kínaiak az i. e. 2. sz.-tól 938-ig fennhatóságuk alatt tartották Tonkint, s adminisztrációjukkal és földmű­ velő kultúrájukkal együtt művészetük is meghonosodott. Már a Dong-soni kultúrát is valószínűleg a cham nép (a félsziget őslakói) teremtette, akár az Annam területén az indianizáció következtében hatalomra kerülő indiai dinasztiák által vezetett Champa birodalom művészetét. A Dong-duongban levő korai Buddha-szobor az indiai művészet egyenes leszármazottja; a 400 k. született Champa királyság első emléke a Mi-sonban romokban fennmaradt téglatemplom (7. sz.) s a hozzá tartozó Siva-lingam, amelynek talapzatán egy homokkőből faragott dombormű való­ színűleg az első indiai telepesek partraszállá­ sát ábrázolja. Az Angkor mellett 802 k. épült Istennők. Fa dombormű, 13. sz. (Hanoi, múzeum)

684

VIE

Barlangtemplom Hanoi mellett

Prasat Damrei Krap templomot (Térdelő Elefánt Szentélye) ugyancsak a chain építé­ szek művének tartják. A 9. sz.-ban épült a dong-duong-i buddhista kolostor épület­ Ezerkarú „Avalokitésvara” a butthapi pagodából, 16. sz.

685

csoportja; innen való a cham plasztika legere­ detibb darabja: egy ülő Siva-szobor arányos, de vézna testén nagy fejékkel, duzzadt ajak­ kal, széles orral, bajuszos, szögletes arccal. Keménycserép edény, 16 —17. sz. (Hanoi, múzeum

Illatszertartó edény, 16—17. sz.

Templomőrző szobor a Thai-Phuong pagodából, 17 —18. sz.

A 10. sz.-ból Mi-sonban maradtak fenn monumentális hatású tornyok és szentélyek (téglaépítmények). Hozzájuk hasonlóan zsú­ folt szerkezet és díszítés jellemzi a Po Nagarban emelt tornyot is (11. sz.), de ez már

annak a hanyatlásnak a jeleit mutatja, amely a Binh-dinhben fennmaradt tornyokkal (Ezüst-torony, Réz-torony, 13. sz.) a cham művészet utolsó korszakát képviseli. A Trakieben fennmaradt lingam talapzatát díszítő

Ülő Buddha-szobrok a Thai-Phuong pagodából, 16 —17. sz.

686

VIE domborművek (io. sz.) az utolsó jelentős emlékei a cham plasztikának. A táncosnők és zenészek alakjai indiai formákat idéznek, de a fríz ritmikája, lazább tagolása sajátos vonás. A királyság ettől az időtől hanyatlás­ nak indult, a 16. sz.-ban az iszlám befolyása alá került, majd az E-ról terjeszkedő s a io. sz.-tól önálló vietnami királyság (DaiViet, majd An-Nam néven) hódította meg. Ennek művészete azonban továbbra is kínai hatást mutatott (pl. a több helyen fennma­ radt, 12. sz.-i sztúpák v. akár a 19. sz.-ban épült császári palota épületei Hűében). Ugyanez jellemzi az iparművészet alkotásait is (kerámia, lakk, fa- és csőntfarag vány ok). Ezek a kínai művességek technikája és orna­ mentikája mellett századunkig kevés eredeti vonást mutatnak. — 1859-től a franciák fokozatosan gyarmatukká tették Vietnamot, s a nemzeti művészet is megsínylette a gyar­ matosítást. 1954-től a felszabadult E-i ország­ rész, a Vietnami Népköztársaság művészei — akik közül sokan jól ismerik a francia művészetet — a nemzeti stílusú, de európai értelmezésű korszerűségre is törekvő festészet megteremtésében értek el jelentős sikereket (pl. To-ngoc-Van, Do-duc-Thuan és Nguyenphan-Chanh). — írod. B. Ph. Groslier:

A Thai-Phuong pagoda Buddhája

Indochine —Carrefour des Arts. Paris, 1961; Patkó—Rév: V. m. Bp., 1967. Miklós Pál

Phan Van Don: Rizsültetés

687

L . E . V ig é e - L e b r u n : Ö n a r c k é p (F ire n z e , U íT izi)

Vietorisz Antal (Léva, 1810 —Léva, 1881): festő. Bécsben és Párizsban tanult. Szülőváro­ sában, majd Pesten táj- és arcképeket festett. Rajztanítással is foglalkozott s egyidőben színes litográfiával kísérletezett, vieux sax e: a korai meisseni porcelán megjelölése. vieux sevres : a korai -* sévres-i porcelán megjelölése. Vigée-Lebrun, Louise Elisabeth (Párizs, 1755. ápr. 16.—Párizs, 1842. márc. 30.): fran­ cia festőnő, L. Vigée arcképfestő leánya, J.-B. P. Lebrun műkereskedő felesége. Elsősorban J. B. Greuze művészete hatott rá. 1779-ben megfestette Maria Antoinette arcképét, sza­ lonja Párizs szellemi életének egyik központja lett. 1789-től Itáliában élt, majd Bécsbe és Berlinbe került. 1796-tól öt évet töltött Pétervárott, 1802—05 között Londonban dolgozott, 1809-től ismét Franciao.-ban telepedett le. Főleg asszonyok portréit fes­ tette megragadó bájjal. Legismertebb művei közé tartozik két Önarcképe leányával (Párizs, Louvre). Önéletrajza három kötetben Souve­ nirs de ma vie címen 1835—37-ben jelent meg Párizsban. Vigeland, Gustav (Mandal, í86g. ápr. 11.— Oslo, 1943. márc. 12.): a 20. sz.-i norvég szobrászat legjelentősebb képviselője. Osló­ ban, a koppenhágai akadémián, majd Párizs­ ban és Itáliában tanult. Főleg Rodin hatott monumentális stílusára. Fontosabb művei: Női torzó, A koldus, Alvó nő (mindhárom: Oslo, Nemz. Gál.), Ibsen, Knut Hamsun portréja, valamint számos emlékmű. Fő műve

az Oslo melletti Trogner Park sokfigurás V IE kútja. — Öccse, Emanuel ~ (1875 —1948) szobrász, freskófestő és üvegfestő a Jugendstil áramlatához kapcsolódott. Vigh Ferenc (Hódmezővásárhely, 1881. ápr. 5. —Szeged, 1948): szobrász. A mün­ cheni akadémián B. Schmidtnél, Bp.-en Mátrai Lajosnál és Stróbl Alajosnál tanult. Szegeden és Rákospalotán dolgozott. Portré­ kat, domborműveket készített (Magyar Gá­ bor és Markó Lajos szobra, Szeged). Vigh Ferencné, Chevalier Antónia (Párizs, 1886. márc. 6. —Lamalou, 1922. márc. 22.): festő. Naturalisztikus tájképeivel, figurális kompozícióival és csendéleteivel Szegeden több kollektív kiállításon vett részt. A Nem­ zeti Szalonban 1913-tól állított ki. Vigh Tamási (Csillaghegy, 1926. febr. 3.— ): szobrász. Tanulmányait 1951-ben végezte a Képzőművészeti Főiskolán. Mestere Ferenczy Béni volt. Az országos tárlatokon szereplő kisméretű alkotásai, portréi, érmei mellett több nagyméretű köztéri szobrot is készített (Fiú csikóval, 1957; Katona József, Kecskemét stb.). Kezdetben mestere útját folytatta, újabb műveiben a jelképszerű alakítás és a modern plasztika lehetőségeit keresi (zuglói postapalota előtti háromfigurás kompozíció, 1967). 1954-ben a Fényes Adolf Teremben, 1963-ban a Mednyánszky Teremben nyílt kiállítása. Vigier : -i- Court, Jean Vigilia, Tommaso (Palermo?, 1435 —1497 к.): szicíliai festő. Kissé bizantinizáló, dekora­ tív oltárképek mestere. Legtöbb műve a palermói Museo Nazionaléban maradt meg (Mária koronázása). Vignali, Jacopo (Pratovecchio, 1592. szept. 5.—Firenze, 1664): olasz festő, a 17. sz. jelentős firenzei koloristája, Guercino stílusá­ nak követője. Több oltárképe és freskója van a firenzei SSa Annunziatában. Krisztus Szt. Bruno lábát mossa c. kompozícióját a Szépm. Múz. őrzi. v ig n e tta : eredetileg szőlőindaszerű díszít­ mény késő középkori kéziratok v. miniatúrák szélén. Később a nyomtatott oldalak ornamentális dísze, végül ornamentális díszítmény fejezetek elején és végén. Vignola, tkp. Giacomo Barozzi da Vignola (Vignola, 1507. okt. i , —Róma, 1573. júl. 7.): olasz építész, a barokk építészet elindító nagy mestere. Bolognai festészeti tanulmá­ nyai után építészettel és perspektíva-tannal foglalkozott. 1530 után Rómában a vitruviusi akadémia szolgálatában az antik emlékeket tanulmányozta, 1541—43 között Primaticcio mellett Párizsban és Fontainebleau-ban, majd Bolognában (mint a San Petronio építésveze­ tője), 1550-től Rómában főleg a Farnesék 688

V ÍG

számára (III. Pál pápa) dolgozott. Pápai mérnök 1566-tól a San Pietro vezető építésze volt, tervei szerint épült a két oldalsó kupola. — ~ a manierizmus korának a római Bramante-iskolából és az északolasz építőhagyományból kinövő mestere, akinek villái és különösen templomai az olasz és közép­ európai barokk építészet legfontosabb előz­ ményeit jelentik. Vitruviusból kiinduló elmé­ leti műve: „Le Regole delli cinque ordini” (első kiadása 1562) a késő barokkig ható, alapvető építészeti tankönyvek közé tarto­ zik. A San Petronio homlokzatához készített gótizáló-manierista terve (1542—46 k.) s a Palazzo Bocchi (1545-től) árkádos, téglány alakú egységekbe szerkesztett palotája kivá­ lóbb bolognai épületei közé tartozik. A Nocera Umbrában levő négy saroktornyos vár­ kastély egyetlen hadi jellegű műve. Villaépítkezései közé sorolják a Viterbo melletti Villa Lanté lankán elhelyezkedő két villaépü­ letét. A római Villa di Papa Giulio III. Gyula pápa számára ~ tervei szerint 1551—55 kö­ zött épült; udvara félköríves, belül a föld­ szinten árkádos épület. E villák előzményei világi rendeltetésű fő művének, a caprarolai Palazzo Famesének, melyet B. Peruzzi és az ifj. A. Sangallo örökébe lépve épített. A vidéki palota, villa és vár ötvözetéből eredő bástyás

Vignola: Villa di Papa Giulio (Róma)

földszintű, ötszögű elrendezésű, a vidéken uralkodó főúri lakhely kora legelismertebb építészévé tette ~ t , akinek e művében

Vignola: Palazzo Farnese (Caprarola)

4 4 Művészeti Lexikon IV.

fokozódó barokkosabb igazodása kerek alap­ rajzú tereire is rányomja bélyegét (udvar, kápolna és a kettős oszlopokkal a magasba kanyargó lépcsőház). Egyházi épületei közül korábbi a római Sant' Andrea in Via Flaminia templom (befejezve 1554). Típusalkotó fő műve az II Cesu Rómában. 1568-tól építette, halála után követője, Giacomo della Porta fejezte be (1584-ben) homlokzati tervét módosítva. A latinkereszt alaprajzú, kupolás, oldalkápolnás templomtér a hosszhajós rend­ szerű későbbi barokk templomok számára itt nyert klasszikus megfogalmazást mint az új egyházi mozgalom és késő reneszánsz építé­ szeti ideál kifejezése. — ~ több nagy tervéből csak egy rész valósult meg: a piacenzai Famese-palota (részben és változtatva, terve Bécsben); a madridi Escorial templomterve (1572 k. elveszett, valószínűleg részben fel­ használták a későbbi építkezésben). — írod. G. K. Loukomski: V., sa vie son oeuvre. Paris, 1927; H. Lotz: V.-Studien, Hamburg, 1939. Mojzer Miklós Vignon, Claude (Tours, 1593. máj. 19.— Párizs, 1670. máj. 10.): francia festő. J. Bűneinél tanult, majd Rómába ment. Művé­ szetére S. Vouet, Caravaggio és követői hatot­ tak. Kompozíciói (Kánai menyegző, Potsdam, Neues Palais) jelentős koloristára vallanak. Nagy, dekoratív falképeiből csak a Torignysur-Vire (Normandia) kepei maradtak meg. Mint rézmetsző is jelentős. Vik, Ingebrigt Hansen (Hardanger, 1867. márc. 5. —1927. márc. 22.): norvég szobrász. Koppenhágában tanult C. Petersennél, majd Párizsban és Itáliában járt. Emlékműveket és portrészobrokat készített. Hosszabb kül­

földi tanulmányútjai egyikén készült a Szépm. Múz. két finom naturalista stílusban mintá­ zott márványszobra is: Fiatal leány (1905) és Öregség (1907). viktoriánus stílus : Viktória angol királynő uralkodása (1837 —1901) idejének angol képzőművészeti irányzata. V iladom at у Manalt, Antonio (Barcelona, 1678. ápr. 12.—Barcelona, 1755. jan. 19.): spanyol festő. Az architektúra-festészetet F. Bibiena mellett tanulta. Számos oltárképet festett Barcelona és a katalán városok temp­ lomai részére, de ismertek zsánerkompozíciói, tájképei, csendéletei és portréi is. Remete Szt. Antal halála c. kompozícióját a Szépm. Múz.-ban őrzik. Vilenszkij, Zinovij Mojszejevics (1899. okt. 27. — ): szovjet-orosz szobrász, az SZU Művészeti Akadémiájának tagja. A moszkvai képzőművészeti főiskola elvégzése után több emlékmű elkészítésére kapott megbízást, melyek közül kiemelkedik az Azov városban emelt Lenin- és a Borovicsi számára készített Kirov-emlékmü. Legjelentősebb alkotásai el­ mélyült jellemzéssel mintázott szoborkép­ másai, melyek közül a honvédő háború hősei és az újjáépítés sztahanovistái szerepelnek. Csajkovszkij 1947-ben készült, átszellemült tekintetű márvány portréjáért Állami díjat kapott. v illa : antik római gazdasági és lakóépület V . épületcsoport, a városi településtől függet­ len majorság ( ~ rustica), városi mintára épült vidéki ház ( ~ urbana). Leírásukat Vitru­ vius és ifj. Plinius műveiből ismerjük. A ~ rustica feltehetően a capannából, a paraszt­ házból fejlődött; a Pompeji melletti boscore-

Római villa ábrázolása pompeji falfestményen, i. sz. közepe

VÍG

VIL a^i példájában gazdasági udvar körül lakó­ szárny, istálló, malom, sütöde, présház és raktárak helyezkednek el. A nagyobb szabású — a latifundiumok „kastélyai” és az üdülés céljaira épültek — alaprajza kezdetben a lakóházéval volt rokon: Herculaneumban átriumos, peristyliumos és kertes épület céljait szolgálta, míg az udvar nélküli, sok­ szor U alakú külső porticusos (Stabiae, Pompeji: campaniai tájképek) és a sarokrizalitos példákban (Nenning) önálló elrendezéssé formálódott. A késő római erődített ~ típ u sok hatással voltak a középkori profán építé­ szetre. A császárkor ~ n a k nevezett épületegyüttesei (Tivoli, Salona) a római palota­ építészet példái. A reneszánsztól kezdve a ^építkezés ismét az építészet jelentős felada­ tai között kapott helyet. — írod. K. M. Swoboda: Römische und romanische Paläste. Wien, 1924. Hajnóczi Gyula Villa Giulia-festő (i. e. 460—440 k. műkö­ dött) : athéni vörösalakos vázafestő, a klasszi­ kus kor egyik legkiválóbb mestere. -*■ Duris művészetének folytatójaként „akadémikus” irányt képviselt, megnyúlt alakjait nyugalom­ ban v. méltóságteljes mozdulatokban ábrá­ zolta; kitűnő rajzoló, de gyakran ismétli magát. Mintegy 100 művét ismerjük, főleg nagyméretű vázákat (néhány fehéralapos festéssel). Kiemelkedőbbek: Szatírcsalád (kratér, Karlsruhe), Dionysos-ünnep, Maenasok (stamnos, Róma, Villa Giulia), Hermés a gyermek Dionysosszal (kratér, London). Egy pelikéje a Szépm. Múz.-ban van. Szilágyi János György V illanova: olasz község Bologna mellett. Az 1854-ben itt feltárt sírok Itália vaskorának új kultúráját mutatták be, amelyet kultúra-

nak neveztek el. Jellegzetes leletei a kettős kúp alakú (bikonikus) ossuariumoк agyag­ ból és bronzból, gyakran bronz sisakkal befedve; az egykorú lakóház mintájára készí­ tett ház alakú agyag halotti urnák, fegyverek (kard, pajzs, sisak) és használati tárgyak (fibulák, övcsatok, borotvák, zablák stb.) bronzból, gyakran Közép-Európa és az Ebalkáni térség kora vaskori leleteire emlékez­ tető díszítőmotívumokkal. Az e területekkel kétségtelenül kapcsolatban álló ~-kultúra az i. e. 9 —8. sz.-ban főleg a későbbi etruszk területen és Emilia tartományban virágzott, de nyomai Szicíliáig kimutathatók. Az etruszk kultúra szerves folytatása a ^-kultúrának, fő központjai ^-településeken v. azok mellett alakultak ki (Tarquinii, Vulci stb.). A 8. sz. végén Etruriában a ^-kultúrát az etruszk kultúra váltotta fel, a félsziget belsejében jóval tovább élt. — írod. Civiltá del Ferro (tanulmánygyűjt.). Bologna, i960. Szilágyi János György Villanueva, Juan de (Madrid, 1739. szept. 15.—Madrid, 1811. aug. 22.): spanyol épí­ tész, a klasszicizmus egyik legjelentősebb képviselője Spanyolo.-ban. 1770-től a San

Villa Giulia-festő: Szatírcsalád (Karlsruhe^ Badisches Landesmuseum)

Bikaalakú agyagedény, hátán lovassal, Villanovakultúra (Bologna, Museo Civico)

691 44*

Bronz öv bekarcolt díszekkel, Villanova-kultúra (Bologna, Museo Civico)

Villard de Honnecourt: Vázlatkönyvének egy lapja (Párizs, Bibliothéque Nationale)

Fernando-akadémia tanára, 1792-től főigaz­ gatója volt. 1798-ban a király főépítésze lett. Fontosabb művei: épületek az Escorialban (1768), a Prado épülete (1785-től), csillagá­ szati obszervatórium Madridban. Villard de H onnecourt (13. sz.): francia építész. Gyakorlati munkásságát nem ismer­ jük, neve az általa összeállított kéziratos albumban maradt ránk (Párizs, Bibliothéque Nationale). A maga nemében páratlanul értékes vázlatkönyvben mesterségének kü­ lönböző ágait (mintagyűjtemény, kőfaragástechnika, festészet, alakkompozíció, geomet­ ria, arányok stb.) magyarázza és illusztrálja. Mintagyűjtemény ét utazásai közben vázolta fel. Állomáshelyei Cambrai, Laon, Reims, Meaux, Chartres, Lausanne és Mo. voltak. Mo.-i tartózkodásának időpontját a kutatá­ sok az 1235 körüli időre teszik. Itteni mun­ kásságának meghatározása sok évtizede fogJ. de la Villeglé: Leszaggatott plakát

lalkoztatja a művészettörténészeket. A meg- V IL oldás nehézségét fokozza, hogy gyakorlati munkásságát még hazájában sem ismerjük. Feltehetően a vaucelles-i apátsági templom építkezésénél tanulta mesterségét, Cambraiban és St Quentinben vezetett építkezést. Hazánkban a kassai székesegyház tervezését fűzték egyidőben személyéhez, újabban közreműködésének lehetőségét a budavári Nagyboldogasszony-templommal kapcsolat­ ban vetették fel. — írod. H. R. Hahnloser: V. de H. Wien. 1935. F. Tóth Rózsa Villegas у C ordero, Jósé (Sevilla, 1848. aug. 24.—Madrid, 1922. nov. 10.): spanyol festő. Sevillában tanult, Madridban régi mestereket másolt. 1869-ben Rómába költö­ zött. 1904-től a madridi Prado igazgatója volt. Főleg történeti és életképeket festett. Villeglé, Jacques de la (Quimper, 1927 — ): francia festő. Építészeti tanulmányo­ kat folytatott, mint festő autodidakta. 1963 óta állít ki, Párizsban él. A pop art décollage műfajának egyik megteremtője és művelője. Képei nem mások, mint utcai falakról le­ szaggatott, véletlenszerű szín- és formahatá­ sokat keltő plakátrétegek (Rue Fernand Cormon g. , 1963, General Galieni, 1963). Villon, Jacques; tkp. Gaston Duchamp (Damville, 1875. júl. 31.—Párizs, 1963. jún. 9.): francia festő, M. Duchamp és R. DuchampVillon testvére. Rouenban jogi pályára készült, de már itt tanult rajzolni és festeni. 1894-ben Párizsba költözött s kedvelt költő­ jének (Villon) nevét mint művésznevet felvéve szatirikus lapokba rajzolt. A Salon d’Automne kiállításain jelentkezett először Degas és Toulouse-Lautrec hatása alatt készült festményeivel. 1906-tól a Fauves-hoz, 1911től az elemző kubizmushoz csatlakozott. Képszerkezeteit ettől kezdve gonddal egyen­ súlyozta, s mind a színek, mind a formák ütemes rendjének híve maradt mindvégig. FJső kubista képei (Terített asztal, 1912; Menetelő katonák, 1913) még pontos vetületei ennek az elvnek s a korábbi évekből maradt erős színértékeknek. Később többedmagával a pontosan mérhető arányok kutatására és elemzésére törekedett és megalapította a —► Section d’or csoportosulást. Az I. világháború után egy ideig dekoratívabb irányzatokat követett, majd főleg az absztrakció híve lett, de az emberalak mellett a táj s az épületek tektonikus rendje is megihlette ecsetjét (Le Dessinateur, 1935; Les Lutteurs, 1939, Város­ sorozat). Ilyen jellegű műveire kapta meg 1956-ban a Velencei Biennale festői nagydí­ ját. Grafikusként is jelentős. — írod. RenéJean : J. V. Lyon, 1945; Eluard —René-Jean: J. V. Paris, 1948; Auberty—Parusseaux: J. V. Catalogue de son oeuvre gravé. Paris, 1950. 692

VIL

J. Villon: Menetelő katonák (Párizs, Galerie Louis Carré)

V ilt Tibor (Bp., 1905. dec. 15.— ): szobrász, Munkácsy-díjas. Tanulmányait az Iparművészeti és Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd 1928—31 között a római magyar akadémián képezte tovább magát. 1925 óta kiállító művész. 1935-ben Barcsay Jenővel az Ernst Múzeumban, 1938-ban Kmetty Jánossal a Tamás Galériában rendezett gyűjt, kiállítást, 1965-ben pedig a székesfehérvári István Király Múzeumban mutatta be szobrait. ~ az avantgarde szellemű szobrászat egyik legegyénibb magyar kép­ viselője, töprengő, kísérletező, szüntelenül újat kereső művész. Indulásakor az egyip­ tomi szobrászat zárt formavilága érdekelte (Önarckép, 1926), majd átmenetileg hatott rá a római iskola neoklasszicizmusa is (Győr, Nádorvárosi templom, Bp., Pasaréti úti templom homlokzati szobrai). A harmincas évek közepétől azonban az expresszív felület­ kezelés, a drámai mozgás vált művészete fő jellemvonásává (Háború után, 1936). A háború éveiben művészete társadalomkritikai éllel, tragikus látással gazdagodott (Magány, 1944; Gyermekfej háború után, 1946). Fő területe a kisplasztika, ólom- és bronzszobrait a térbe láncolt forma lüktetése hevíti, ám a forma­ izgalom mélyén többnyire drámai indulat, tragikus élmény feszül (Figura székkel, 69З 1944—45; Kentaur, 1956 és i960; Szorongás,

1962; Pietá, 1964). A pszichikai kérdések iránti fogékonysága révén kiváló portretista is (Madách, 1964). Több köztérre került Vilt Tibor: Önarckép (Bp., Nemz. Gál.)

lett tekintélyes részt képviselnek a fényezett V IL barna V . vöröses, főleg talpastálak. A karcolt díszítés is jelentős. Igen gyakoriak az erősen stilizált, álló V . ülő női szobrok, valamint a stilizált arcos fedők. Vince (16. sz. eleje): pálos szerzetes és kő­ faragó. A Buda melletti Szt. Lőrinc-kolostorban a templom szentélyének, sekres­ tyéjének és a kolostor üléstermének újjá­ építését vezette. Műhelyével Fehéregyházán és a rend más kolostoraiban is dolgozott. Vince (1508 k. működött): festő. Neve a nagyszebeni adófizetők 1500. évi lajstromá­ ban szerepel. О festette 1508-ban Zsidvéről a tatárlaki templomba került oltár képeit. Biztos rajztudású, gótikus ízlésű mester. Vince (1521—25 k. működött): olasz és német hatásokon nevelődött erdélyi festő, valószínűleg a gyulafehérvári freskók mes­ terének volt egyik tanítványa. 1521-ben Ü j k ő k o r i a g y a g id o l V in ö á b ó l ( B e lg rá d , N a r o d n i M u s e i)

Vilt Tibor: Fej

szobrot is mintázott, közülük a legnagyobb szabású a tiszalöki vízierőműhöz készült monumentális allegorikus figurája. Legújabb művei súlyos mondanivalójú, erőteljes plasz­ tikai formák (Kategóriák, 1966), és foglal­ koztatja a tárgyakat jelenítő, némiképp a pop art gondolatát is felhasználó objektív plasztika (Satu, 1966). Az elmúlt években szobrai több alkalommal szerepeltek nagy sikerrel külföldi kiállításokon (1966, Párizs; 1967, Bécs). Németh Lajos Vilt Tiborné: —>- Schaár Erzsébet v im p e rg a : gótikus ajtók, ablakok feletti meredek, háromszögű díszítőoromzat. Az orommezőt áttört v. vak mérmű borítja, két rézsűjét kúszólevelek, csúcsát keresztrózsa, két oldalát gyakran fiatorony díszíti. Vinátoru, Vänätoru, Gheorghe (Oltenifa, 1908. ápr. 19. — ): román festő. Bukarest­ ben tanult; mesterei közé tartozott N. Tonitza. Egyházi freskókat és színpadi díszle­ teket is festett. 1953-ban gyűjt, kiállítása nyílt Bukarestben. Cézanne s némileg a bi­ zánci művészet hatott stílusára. Vinazer, Josef (Sankt Ulrich, 1738 к .— Körmöcbánya, 1814. dec. 17.): osztrák érem­ véső. Előbb a bécsi és a prágai, majd 1796tól a körmöci verdében dolgozott. Emlék­ érmei között magyar tárgyú is előfordul (Belgrad bevétele, 1789). Vinca : újkőkori régészeti lelőhely Jugoszlá­ viában a Duna mellett. Sajátos kultúrájának legerősebb színezetét a déli hatások jelentik. Az edény díszítésben, a déli eredetű festés mel-

694

V IO

695

a muzsnai táblákat készítette, 1522-ből valók a vízaknai freskótöredékek, 1525-ből a nagydisznódi szárnyasoltár maradványai, vincennes-i p o rcelán : Párizs Vincennes nevű külvárosában 1738-ban alapított manu­ faktúra készítményeinek gyűj­ tőneve, a sevres-i porcelán elődje. 1745-től művészi -*■ lágyporcelánt készítettek, ame­ lyeknek formája, festése és aranyozása tökéletes. Az 1753Vincennes-i tói királyi manufaktúrává tett porcelánjegy üzemet 1756-ban Sevres-be helyezték át. Vincenzo da R agusa: -*■ Raguzai Vince Vinci, Leonardo d a : Leonardo da Vinci Vinckboons, Vinckeboons, David (Meche­ len, 1576. aug. 13.—Amsterdam, 1629): flamand származású festő. Képei többnyire folyóparti városokat, várakat ábrázolnak menetelő, mulatozó kis figurákkal. Felfo­ gásuk olykor id. P. Brueghel művészetére emlékeztet. Jellemző művét, a Falusi búcsú c. kompozíciót több változatban festette meg (Braunschweig, képtár; Hamburg, Kunst­ halle). — írod. K. Goossens: D. V. Antwer­ pen—’s Gravenhage, 1954. Vinckboons, Vinckeboons, Philipp (Amster­ dam, 1607/8 —Amsterdam, 1678): holland építőmester, David ~ fia. A klasszicista amsterdami Kereskedőházon kívül számos házat épített Amsterdamban és más városok­ ban. Alkotásainak metszetgyűjteményét Jo­ hann testvérével együtt 1648-ban adta ki; később számos kiadása jelent meg. Vincze Gergely (Bp., 1923. jan. 5.— ): grafikus, Munkácsy-díjas. Első művészi kép­ zését a Nagy Balogh János Kollégiumban Pap Gyulánál nyerte. A Képzőművészeti Főiskolán rajztanári képesítést szerzett s munkás szabadiskolában tanított. Romániá­ ban és Kínában járt tanulmányúton, Kínában 1954-ben kiállítást is rendezett, majd itt készült rajzait a Fényes Adolf Teremben állította ki. 1956 óta külföldön él. Vincze Lajos (Nagyberezna, 1914. aug. 5.— ): festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán 1946—47-ben Domanovszky Endre növendéke volt. 1950 óta kiállító művész. T95 i —57 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdió tagjaként működött. Kínai úti élmé­ nyeiről 1958-ban kiállításon számolt be. Illusztrációkat is készít (Ho Si Minh verses­ kötete). Könyve: Napkelte a Jang-ce partján. Bp., 1958. Vincze Pál (Galgagyörk, 1907. aug. 15.— ): éremművész, szobrász. Az Iparművé­ szeti Iskolában Orbán Antalnál, majd Teles Edénél tanult. Elsősorban érmeivel vált ismertté a két világháború között. 1939 óta

Angliában él, sikeres és sokat kiállító érem­ művész. Viniziano, Sebastiano: —►Piombo, Sebastiano del Vinkler László (Szabadka, 1912. okt. 1.— ): festő, a szegedi Pedagógiai Főiskola tanára. A Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár tanítványa volt. 1935—36-ban Olaszo.-ban folytatta tanulmányait, majd több külföldi utat tett. Szegedi gyűjt, kiállításai után 1959-ben az Ernst Múzeumban is bemutatta anyagát. Korábban portréfestőként volt ismert, je­ lenleg a szürrealizmussal rokon szellemben fest. Monumentális feladatokkal is foglalkozik (freskók a Petőfi-telepi templomban stb.). Vinnen, Carl (Bréma, 1863. aug. 28.— München, 1922. ápr. 19.): német festő. Düsseldorfban és Karlsruhéban tanult. A belga tengerparton töltött hosszú tartózko­ dása alakította ki festői szemléletét. A worpswedei művészcsoport egyik első tagja volt, és főként atmoszferikus jelenségek megfigye­ lésén alapuló tájképeket festett. Viollet-le-Duc, Eugene Emanuel (Párizs, 1814. jan. 27.—Lausanne, 1879. szept. 17.): francia építész és művészettörténeti író, a középkori építészet nagy felkészültségű ku­ tatója és magyarázója; elméleti munkáival a neogótika úttörője. Legjelentősebb munkaterülete a középkori műemlékek restaurá­ lása, melyek során a műemlék stílusegysé­ gének újjáteremtésére, későbbi változtatások kiküszöbölésére, a mű szellemében való kiegészítésére törekedett. Helyreállításai sok­ szor megváltoztatták az eredeti épületet a feltételezett eredeti állapot megelevenítése érdekében. Munkássága egész Európában követőkre talált, a 19. sz. végének magyar műemlékátalakításai is az ő közvetett hatására vezethetők vissza. Legfontosabb restaurálási munkái: a párizsi Ste Chapelle és Notre Dame, a St Denis apátság, Vézelay temp­ loma, az amiens-i, a laoni, a reimsi székesegyház, Carcassone templomai, Pierrefonds kastélya. — Nagyszabású tanulmányai és anyagközlései sokáig a középkori művészet ismeretének főforrásai voltak: Dictionnaire Raisonné de Varchitecture frangaise du X Iе au X V Iеsiede, i —10. köt. 1854 —69; Dictionnaire Raisonné du mobilier frangaise de l'époque carolingienne ä la Renaissance, 1—6. köt. 1854—75; Les églises de Paris, 1883; Entretiens sur Гarchitecture, 1—2. köt. 1858—72; Habi­ tations modernes, 1877; Vart russe, 1887. — Vázlat- és tervanyagának kiadása révén a ~ köré csoportosítható problémák kutatása fellendülésnek indult; ezt mutatja az 1965ben Párizsban rendezett nagy ^-kiállítás. Péczely Béla

Virgo inter virgines mester: Krisztus siratása (Liverpool, Walker Art Gallery)

V ipper, Borisz Robertovics (Moszkva 1888. ápr. 15.— ): lett művészettörté­ nész, egyetemi tanár, a Baltikum művészeté­ nek kutatója. Számos könyvet és tanul­ mányt publikált; a legfontosabbak: A csend­ élet fejlődésének problémája, Kazany, 1922; Baroque art en Latvija, Riga, 1939; L ’art letton, Riga, 1940; Tntoretto, Moszkva, 1948; A16. sz. olasz művészetének irányai, Moszkva, 1956; A realizmus kialakulása a 17. sz. holland festészetében, Moszkva, 1957. virágos sző n y eg : virágmintával díszített perzsa szőnyeg. Ilyenek a vázás, a herati, ill. az iszpahán szőnyegek. Virgo inter virgines m ester (15. sz. utolsó harmada): németalföldi festő. Nevét az amsterdami múzeumban levő Madonna-képé­ ről nyerte, mely Máriát szüzek között ábrá­ zolja. Stílusa H. Boschéra emlékeztet, műveit a figurák könnyed, karikírozó felfogása, a színek tónusos kezelése jellemzi. Feltehetően fametszéssel is foglalkozott, v irid a riu m : a római kertművészetben a díszkert egyik elnevezése (->- xystus). A Pompejiből ismert gazdag házak kertté kiképzett belső udvarát is jelenti. V iru n u m : római kori város az osztrák Mariesaal mellett. A települést az i. sz. 1. sz.-tól a 4. sz.-ig lakták. A városból a forum, az azt övező lakóháztömbök és egy nagy közfürdő romjait tárták fel. Ez utóbbiból gazdag freskó- és stukkóanyag, valamint geometrikus mintájú mozaikpadló került napfényre. A városban működő kőfaragó­ műhely emléke az a 18 nagy márványszobor, amely a fürdőépület ásatásánál került elő: Dioskurok, Arés, Apollón, Hermés, Bacchus, Aphrodité, Amazon és Isis Noreia szobra. A Hadrianus-kori klasszicizáló stílusban ké­

szült, különböző kvalitású szobrokon több mester munkája különíthető el. — hód. Praschniker—Kenner: Der Bäderbezirk von V. 1947. Sprincz Emma Viscardi, Giovanni Antonio (San Vittore, 1645—München, 1713. szept. 9.): olasz származású graubündeni építész. 1685-től udvari építőmester volt Münchenben. 1691től a fürstenfeldi cisztercita templomot, 1700 —10 között a freystadti centrális típusú templomot építette; parkterveket is készí­ tett Nymphenburg részére. Vischer, Hermann, id. (? —1488. jam): német szobrász, bronzöntő, id. Peter ~ apja. 1453-ban bronzöntő műhelyt alapított Augsburgban. Művei közül a wittenbergi városi templomban egy keresztelőmedence és né­ hány sírkőlap maradt meg. Vischer, Hermann, ifj. (1486—1517. jan. I.): német szobrász, id. Peter ~ fia. Számos érc sírtáblát készített, 1508 —12 között VIII. Hermann zu Hennberg és fele­ sége síremlékét alkotta (Römhild, templom). 1515-ben Rómában járt, főleg az építészetet tanulmányozta; itt készült architektúra-rajzait a Louvre őrzi. Visszatérése után tervezte fő művét, az augsburgi Fugger-kápolna pompás vasrácsát (Montrottier-kastély). Apja mellett részt vett a nürnbergi Sebaldus-sír munkái­ ban, melynek feltehetően architekturális kiképzése fűződik nevéhez. Vischer, Peter, id. (1460 к .—1529. jan. 7.): német szobrász, id. Hermann ~ fia, Dürer korának legjelentősebb német szobrásza. 1489-ben apja műhelyében lett mester, ezt Id. P. Vischer (?): Ägtörö (München, Bayerisches Nationalmuseum)

VIP

VIS a műhelyt később átvette s magas színvonal­ ra fejlesztette. Művészetében késő gótikus elemek keverednek a reneszánsz formavilá­ gával. Legkorábbi munkája a Szt. Sebaldussírhoz készített terve (1488, Becs, akadémia). Neki tulajdonítják a müncheni Bayerisches Nationalmuseumban levő Ágtörő térdelő figuráját (1490). Első korszakának legjelen­ tősebb' munkája Ernst von Sachsen síremléke a magdeburgi dómban (1495). Számos sír­ kőlap után, 1508 —12 között alkotta fő művévének, a nürnbergi Szt. Sebaldus-templom Sebaldus-sírjdndk apostolfiguráit, önarcképét és Szt. Sebaldus-szobrocskáját. Ezután meg­ bízást kapott I. Miksa császár innsbrucki síremlékének két monumentális alakjára (1513), majd 1514 —19 között fiaival együtt folytatta a Sebaldus-sír munkáit, melynek — önállóan alkotott részei mellett — bronz­ öntésében vállalt jelentős szerepet. 1514-től kezdve munkáját fokozatosan fiainak engedte át, ő csupán az üzem vezetésével foglal­ kozott. — írod. A. Feulner: P. V.-s Sebaldusgrab in Nürnberg. 1924; S. Meller: P. V., der Ältere und seine Werkstatt. Leipzig, 1925; H. Küas: P. V., das Sebaldusgrab zu Nürnberg. Leipzig, 1938; F. Kämpfer: P. V. Dresden, i960. Vischer, Peter, ifj. (1487 —1528): német szobrász, id. Peter ~ fia, korának jelentős reneszánsz kisplasztikusa. Megfordult EItáliában, hatott rá az olasz reneszánsz szob­ rászat. Számos síremlék és érem mellett nevéhez fűződik a nürnbergi Sebaldus-sír befejezése, melyet számos allegorikus és mitológiai figura, dombormű és puttó alak­ jával gazdagon díszített. Fő műve s egyben utolsó munkája Bölcs Frigyes szász választófejedelem síremléke a wittenbergi vártemp­ lomban (1527). — írod. H. Stafski: Der jüngere P. V. Nürnberg, 1962. Visconti, Ennio Quirino (Róma, 1751 — Párizs, 1818): olasz régész és művészettörté­ nész, a görög szobrászat modern kutatásának egyik megalapozója. Főbb művei: Museum Pio-Clementinum, 1784 —1807; Statues du Musée Napoleon, 1806; Iconographie ancienne, 1808—29. Visconti, Morando Giovanni (? —Gyulafehérvár, 1717): olasz származású császári hadi mérnök Erdélyben; terveket készített alippai (1692), a nagyszebeni (1699), a kolozs­ vári fellegvár (1710 —13) s a gyulafehérvári vár építéséhez és átépítéséhez, valamint a gyulafehérvári székesegyház homlokzatá­ nak barokk átalakításához. Visegrád : ősi településű község a Dunán­ túlon, Bp.-től E-ra a Duna mellett. A római limes fontos pontja, a 14 —15. sz.-ban királyi 697 székhely volt. — Műemlékei. Legkorábbi épü-

Ifj. P. Vischer: Orpheus és Eurydike (Berlin, Staatliche Museen)

létéit a rómaiak emelték: Szentgyörgypusztán, a Várkert dűlőn, a Gizella-majornál és a Kőbányánál római burgusok marad­ ványai találhatók, az utóbbi 372-ből. A Sibrikdombi római castrum 325 —330 között épült, nagy kiterjedésű, szabálytalan alap­ rajzú, legyező és patkó alakú tornyokkal erő­ sített. A 9. sz.-ban feltehetően a szlávok is birtokukba vették és használták. Az államalapítás idején várispánsági központ volt, nagyobb torony is épült benne, majd a tatá­ rok elpusztították. — A Szt. Andrds-kolostort a Várkertben I. Endre király 1050 k. kijevi baziliták részére alapította, a 13. sz.-ban bencések, a 15. sz.-ban pálosok birtokolták, 1540 k. a törökök elpusztították. Az 1894. évi ásatások szerint az egyhajós, sokszögzáródású, nyújtott szentélyű gótikus temp­ lomhoz E-ról félköríves szentélyű kis román kápolna, D-ről szabálytalan négyszög alakú, kerengős udvarú kolostor csatlakozott. — A varat IV. Béla felesége, Mária alapította 1259-ben. Róbert Károly állandó székhelyévé fejlesztette ki, 1400 k. Zsigmond, majd 1465 után Mátyás király építkezett rajta. A török 1529-ben foglalta el, 1684. évi visszavétele után L. F. Marsigli állította helyre. 1700 k. császári rendeletre felrobbantották, azóta rom. A ~ i vár két egységből áll: a Duna közelébe épített 13. sz.-i alsó várból és a hegy tetején kiépült (14 —15. sz.) fellegvárból.

A szabálytalan alaprajzú, kettős hegyi várat több védőöv vette körül, benne lakótorony, belsőtorony és a Dunában vízi torony; a fel­ legvárban egy, az alsó várban két kaputornya volt. A vár két egységét védőtornyokkal erő­ sített völgyzárófal kötötte össze. — Az alsó vár középpontjában álló lakótorony (ún. Salamon-torony) nyújtott hatszög alap­ rajzú, ötemeletes erőteljes kőépület volt. Kiképzése külső védőfolyosós, pártázatos, E-i és D-i oldalán emeletenként egy-egy félköríves, középoszlopos ikerablakkal, bel­ sejében lépcsőházzal és emeletenként el­ helyezett kőkandallókkal. Műemléki helyreállítását 1872-ben Schulek Frigyes kezdte meg és 1966-ban Sedlmayr János fejezte be. Ma múzeum. — A Királyi palota építtetését 1320 k. Róbert Károly kezdte meg. 1330ban már itt lakott az udvar. 1340 k. tűz pusz­ tította el, de I. Lajos király újjáépíttette. A 14 —15. sz. fordulóján Zsigmond bővíttette, majd 1467 —89 között Mátyás reneszánsz stílusban díszíttette. 1526 után a törökök fel­ gyújtották. Galeotto Marzio, Bonfini és Oláh Miklós leírásai alapján feltárását — mely azóta is folyamatban van — 1934-ben Schu­ lek János kezdeményezte. A régészeti ku­ tatás eredményei szerint a palota a hegyol­ dalban 600 m hosszúságban, öt teraszon épült, s udvarokkal tagolt négyemeletes épü­

letcsoportokból állt. Eddig az É-i ún. Mátyásés a D-i ún. Beatrix-palotát s a közöttük épült kápolna területét tárták fel: az E-i palotában 5 udvart, körülöttük teremsorokat vízveze­ tékkel, csatornával, gőzfürdővel. A II. terasz díszudvarán a 14. sz.-ban folyosóhoz csatlakozó nyolcszögű kútház állt (ma a Salamon-toronyban felállítva), ezt 1484-ben lebontották és helyére hálóboltozatos kerengő­ folyosót építettek, az emeleten reneszánsz bábos korlátú nyitott erkéllyel. Az udvar közepére tányéros szökőkutat állítottak vörös márványból, a medencén Mátyás király címereivel. A IV. terasz udvarán a 14. sz.ban az Anjouk struccos címerével ékesített falikút állt (ma: Bp., Nemz. Múz.), melynek helyére Mátyás király 1473-ban címereivel díszített, oroszlánokon nyugvó, baldachinos felépítményű vörös márvány falikutat építtetett. Magyar mester műve. (A hely­ színen levő rekonstrukciós másolatot Szakái Ernő készítette t959-ben.) A palota egyhajós kápolnája 45 m hosszú, támpilléres épület, a nyolcszög három oldalával zárt szentéllyel, sekrestyével, a 14. sz.-ból. Mátyás gazdagon díszíttette reneszánsz szoborművekkel és oltárokkal. — Műgyííjteménye, az 1933-ban alapított Mátyás Király Múzeum régészeti és történeti gyűjtemény a ~ i műemléki kutatások anyagából. Igen gazdag 14 —16.

Visegrád: A palota udvara

VIS

VIS sz.-i kerámia-, kályhacsempe- és üveg­

699

gyűjteménye. — írod. Dercsényi D.: V. műemlékei. Bp., 1951; Héjj M .: V. Bp., 1956. Héjj Miklós viselet, kosztüm: korok, népek, országok és ezeken belül az egyes társadalmi osztályok öltözéke, ruházata. Alakulása miniatúrák, metszetek, festmények ábrázolásairól kísér­ hető nyomon. A reneszánszban már ^>eket ábrázoló metszetsorozatokat is adtak ki. C. Vecellio sok kiadást megért, Habiti antichi e moderni c. műve nagy népszerűségnek örvendett. A francia forradalomig az egyes társadalmi osztályokat ~ ü k is élesen el­ választotta egymástól. A késő középkorban az európai formálója a burgundi udvar volt. A spanyol világuralom megalakulásával a reneszánsz divatját ők irányították. A spa­ nyol ~ jellemzője a rövid, buggyos nadrág és a testhez simuló, zubbonyszerű felső rész; a nőknél a fokozatosan szélesedő abroncs­ szoknya, s mindkét nemnél egyaránt a nyakfodor, amely a 17. sz.-ban malomkerék nagyságú lett. A franciáknak a divat irányí­ tásában ma is uralkodó szerepe a Lajosok fénykorában indult el. A ruházat csipkével, hímzéssel dúsan megrakott volt, a férfiakon legalább annyira, mint a nőkön. A nadrág térden alul ért, a kabát frakkhoz hasonló, melyhez a rokokóban dúsan hímzett mellény járult. A női ruha érdekessége a 18. sz. első felében a hát közepén festői redőkben leomló ún. Watteau-ránc. A derékrész erősen befű­ zött, a szoknya a rokokóban a legterjedel­ mesebb. A derék vonala XVI. Lajos korától rövidült, az empire-ban a mell alatt volt, majd lassan — a 19. sz. közepére — vissza­ került természetadta helyére. A divat ki­ lengésének érdekes figurái: a directoire kori dáma, a merveilleuse és férfipárja, az incroyable („csodálatos” és „hihetetlen”). — A férfiak öltözéke a francia forradalom óta gyökere­ sen és rohamosan változó életkörülmények hatására fokozatosan egyszerűsödött. A sely­ met, bársonyt elhagyva gyapjúszövetbe öl­ töztek, és a divat alakítója, anyagának hazája Anglia lett. — A magyar ábrák és emlékek alapján a 16. sz.-tól folyamatosan rekonstru­ álható. Miként az úri hímzés, ez is keleti és nyugati eredőkből táplálkozott. A női ruha szoknyából, vállfűzőből és ingvállból állt; többnyire köténnyel viselték. A kilátszó hófehér ingváll a 17. sz.-ban csuklóban össze­ fogott és nagyon bő ujjú, a 18. sz.-ban kettő­ sen buggyos, a könyöktől a csuklóig dús fodorral. A kabátot a térdig érő mente és az ujjatlan, palástszerű köpeny pótolta. Egyéni vonásai mellett a nyugati divathoz simult, annak vonalait követte. A férfiöltözet viszont teljesen keleti jellegű volt. Semmi

kapcsolatban nem állt a nyugati, fodros, csipkés, kissé nőies divattal. A ruházat tar­ tozékai: a nadrág, a dolmány és a mente. A nadrág hosszú, szűk, lábhoz tapadó. A dol­ mány a 16. sz.-ban derékig a testhez simuló, kaftánszerűen hosszú, a 17. sz.-ban térdig, majd combig ért, egyenes záródása helyett rézsútos, „csákóra szabott” lett. Ujja eleinte szűk és hosszú, később egy ideig csonka, a kart a bő szárú, aláomló ingujj takarta. Sűrű gombsor, sujtás, paszomány díszítette. A díszruhák aranytól, ezüsttől és ékszertől ragyogtak. A mente a 16. sz.-ban hosszú, bő köpeny volt. A 17. sz.-tól derékig testhez simult és általában térdig ért. Volt olyan fajtája is, amely elöl rövidebb, hátul hosszabb, hogy a járást, lovaglást ne gátolja. Bő és hónaljban hasított ujjai alsó széléig leértek. Itt is előfordult a kb. könyökig érő csonkaujj; ezt a 17. sz.-ban egy ideig sodronnyal számyszerűen kifeszítették. A sűrű paszománydísz és a hatalmas körtegombok adták meg a 17. sz.-i mente jellegzetességét. Panyókára vetve viselték már a 16. sz.-tól a férfiak és nők egyaránt. A 18. sz.-i dolmány rövid, a széles zsinóröv alól, melyet a csípőre helyeztek, alig látszott ki egy araszra. A reformkor férfi~e katonás. A dolmány hossza változó, néha csak derékig ért, sok sujtás díszítette. — A női ruha a kor divatját követte, az ing­ váll többnyire elmaradt, csak a vállfűző hangsúlyozta magyar jellegét. A 19. sz. második felében a nemzeti ~ helyébe foko­ zatosan az általános polgári öltözködés lé­ pett. Ünnepélyes alkalmakra az előkelősé­ gek az e korban kialakított „díszmagyart” viselték, amely alapelemeiben a 17. sz.-i formákat idézte. — írod. Szendrei J .: A ma­ gyar viselet történeti fejlődése. Bp., 1905; Höllrigl J .: Régi magyar ruhák. Bp., 1938; Höllrigl J .: Historic Hungarian costumes. Bp., 1948. Visino (? —Mo., 1512): firenzei festő. M. Albertinelli legkiválóbb tanítványa volt, Mo.on is működött. Viski János (Szokolya, 1891. szept. 22.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál tanult. 1913-tól főleg naturalista állatképeket állított ki a Műcsar­ nokban és a Nemzeti Szalonban. 1919—29 között D-Amerikában dolgozott. 1933-ban A Független Művészek Társasága klubhelyi­ ségében volt gyűjt, kiállítása. Történelmi témákat is festett: Koppány leveretése (1938), Rákóczi búcsúja (1941). Várakozó kocsi c. képét a Nemz. Gál. őrzi. Viski Károly (Torda, 1883. ápr. 14.—Bp., 1945. szept. 5.): néprajztudós, egyetemi tanár. A magyar pásztorművészetről írott könyvét és tanulmányait több idegen nyelvre

lefordították. Szerkesztője és egyik társ­ szerzője volt A magyarság néprajza (l —4. köt., 1933—34) c. alapvető kézikönyvnek. Viski Balás László: -+■ Balás László Vismara, Giovanni (1660 —1700 к. műkö­ dött): milánói éremművész. I. V. F. jegyű érmei közt magyar vonatkozású is van (Zentai csata, 1697). Visnyovszky Lajos (Bp., 1890. jún. 20.— ): szobrász. Loránfi Antal, Radnai Béla és Stróbl Alajos voltak mesterei. 1922-től állított ki a Műcsarnokban. Portrékkal és aktokkal szere­ pelt a kiállításokon. Köztéri és egyházművé­ szeti munkákat is készített. Vitale da Bologna (? —1359 és 1369 között): olasz festő és szobrász, a 14. sz.-i bolognai festőiskola legfontosabb képviselője. Toszkánai — leginkább sienai — példaképeken iskolázott, gótizáló ízlésű mester. Fontosabb képei: Királyok imádása (Edinburgh), Szt. Antal apát története (Bologna, Sto Stefano) és Madonna (Róma, Vatikáni Képtár). Freskói a pomposai apátságban és az udiI. P. Vitali: Venus (Leningrád, Orosz Múzeum)

nei dóm Bertrando-kápolnájában maradtak V IS meg. —írod. C. Gnudi: V. daB. Milano, 1962. Vitali, Ivan Petrovics (Szentpétervár, 1794 — 1855. júl. 28.): orosz szobrász, a 19. sz.-i késői klasszicizmus jellegzetes képviselője. Moszkvában tanult, 1842-től az akadémia tanára volt. Főleg a monumentális díszítő­ szobrászat terén működött. Legismertebb alkotásai közé tartozik a moszkvai Szverdlov téren álló szökőkút, valamint a leningrádi Izsák-székesegyház szobrászati díszítése. Portrékat (K. P. Brjulov) és aktkompozí­ ciókat is készített (Venus, Leningrád, Orosz Múzeum). V itberg, Alekszandr Lavrentyevics (Szent­ pétervár, 1787. jan. 26. —Szentpétervár, 1855. jan. 24.): orosz klasszicista építész. Festőnek készült és autodidakta építész létére megnyerte az 1812. évi honvédő háború emlékére a moszkvai Kremllel szemben emelkedő Vorobjev-hegyre tervezett diadal­ mi templomra kiírt pályázatot. Terve azon­ ban nem került kivitelezésre. Udvari intrikák miatt 1835—40 között Vjatkába száműzték, és itt építette fel az Alekszandr-Nyevszkij székesegyházit. Vitellozzi, Annibale (1903— ): olasz építész. Rómában működik. Fontosabb művei: Termini pályaudvar (másokkal együtt, 1948 —50); Palazzetto dello Sport (P. L. Nervivel, 1956 —57); uszoda (E. Del Debbióval, 1957 - 59) -

V iterbo: város Olaszo. középső részén. Műemlékei közül a San Lorenzo román oszlopos bazilika; a 12. sz.-ból származik; harangtornya gótikus. — A Palazzo Muni­ cipale gótikus stílusban épült a 13. sz. máso­ dik felében; előcsarnokát a 15. sz.-ban emelték. — A Palazzo Vescovile (püspöki palota) építését 1266-ban kezdték; 1267-ben épült terasza, a Loggia Papale, mely mérműves galériájával az olasz korai gótika egyik legszebb alkotása. Az épület a 13. sz.-ban pápai rezidencia (Palazzo Papale) volt. — Műgyűjteménye, a Museo Municipale archeológiái anyaga mellett olasz mesterek képeit őrzi. j Viterbo, Lorenzo da: Lorenzo da Viterbo Vitéz Mátyás (Nagylomnic, 1891. nov. 8,— ): festő, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre, Réti István voltak mesterei. 1913-tól szerepelt kiállításokon. Gó­ tikus és barokk templombelsőket, alakos tájképeket, majd több Nógrád megyei paraszt intérieurt is festett. 1949 óta mint nyugdíjas rajztanár a hazai múzeumok remek­ műveiről készít másolatokat. V itéz-kódexek: Vitéz János nagyváradi püspök, később esztergomi érsek könyv­ tárának darabjai. Kéziratai közül néhány JOO

VIT

Viterbo: San Pellegrino-negycd

bekerült Mátyás király könyvtárába. Számos kódexének szépsége vetekszik a Corvináké­ val. Mo.-i kéziratai is voltak; ezek között a legkorábbi Tertullianus Apologeticus c. munkája (Salzburg) 1455-ből. A könyvtár többi kézirata részben Firenzében, részben pedig felső-olaszo.-i városokban készült. V iti, Timoteo; ún. Timoteo da Urbino (Urbino, 1469 —Urbino, 1523. okt. 10.): olasz festő. 1490—95 között F. Franciánál tanult ötvösséget Bolognában, majd Urbinóban telepedett le. Stílusára Perugino, L. Costa, Raffaello és Fra Bartolommeo hatott. Raffaello egyik első mestere volt. Fonto­ sabb művei: Egyiptomi Maria mennybemene­ tele (Ferrara, Pinacoteca Municipale), Mag­ dolna látomása (Gubbio, dóm), a finom tájba komponált Angyali üdvözlet (Milánó, Brera), Becket Tamás és tours-i Szt. Márton (Urbino, Galleria déllé Marche), v itic c io : a szőlőinda elemeiből szerkesztett díszítmény, esetleg folytatólagos minta. V itoni, Ventura di Andrea (Pistoia, 1442. aug. 20.—1522 k.): olasz építész és fafaragó. Pistoiában dolgozott, Giubano da Sangallo hatott művészetére. Fontosabb művei: a pistoiai Sta Chiara-templom és kolostor, az Oratorio del Crocifisso della Morte, a Chiesa dell’Umiltá építésének vezetése, to­ vábbá a San Giovanni Battista templom. 701

M int faszobrász dolgozott a pistoiai dómban;

a San Giovanni Battista kolostor faragott ajtóit, a refektóriumot és bútorait készítette, vitrin, üvegszekrény: törékeny porcelán­ szobrocskák elhelyezésére szolgáló, üveg oldalakkal ellátott szekrény. XV. és XVI. Lajos idejében az intérieur fontos díszítőeleme Viterbo: A katedrális

lalkozik. ~ bőven használta a görög szak- VIT irodalom azóta elveszett műveit, de célja nem a történeti ábrázolás volt, hanem a jövő építészei számára érvényes normák kidol­ gozása kora klasszicizmusának szellemében.

A. Vittoria: Ottavio Grimani portréja (Berlin, Staatliche Museen)

volt. Az empire és a klasszicizmus idején a fogadószoba megszokott bútordarabjává vált, s az is maradt a polgári lakás számára még a 20. sz. elején is. Formája a bútor stílus­ változásait követte. Vitruvius (i. e. I . sz. második fele): római építész, hadimémök és szakíró. Újabb fel­ tevés szerint Julius Caesar hírhedt erkölcsű hadimérnökével, Mamurrával azonos. Víz­ vezetékeket, hajítófegyvereket tervezett; egy Umbriában épített bazilikáját saját leírásából ismerjük. Hírnevét A z építészetről írt, Augus­ tus császárnak ajánlott munkájának köszön­ heti. Az ókori szakirodalomban egyedül­ álló művet tankönyvnek szánta. Tíz könyvre oszlik. Az I. könyv az ókor egyetlen fenn­ maradt építészet-esztétikájával kezdődik, majd az építészek kiképzésének tárgyait és az építészet alapfogalmait, végül a városépítészetet ismerteti. A 2. könyv az építő­ anyagokról és felhasználásukról, a 3 —4. könyv a templomépítészetről szól (itt találjuk a görög és etruszk építészeti rendek legtelje­ sebb leírását). Az 5. könyv a középületekkel foglalkozik (forum, bazilika, fürdő, kikötő és főként a színház — a görög és római típus leírásával). A 6. könyv a római és görög magánházról a legfontosabb forrásunk. A 7. könyv a faldíszítés műfajait tárgyalja (a fal­ festészetről írt rész a pompeji falfestészet stílusszakaszainak megállapításához szolgált alapul). A 8 —10. könyv hidraulikával, aszt­ ronómiával s különféle találmányokkal fog­

A mű az ókori építészet történetének egyik legbiztosabb alapja. A reneszánsz építészetére is nagy hatása volt. — írod. A művészettörténetileg számottevő részek kiadása fordí­ tással és jegyzetekkel S. Ferritől, Roma, i960. Szilágyi János György Vittoria, Alessandro (Trento, 1525—Velen­ ce, 1608. máj. 27.): olasz szobrász. J. Sanso­ vino tanítványa volt. Első jelentékeny műve az 1561—63 között készített háromrészes oltár a velencei San Francesco della Vignában. A hatvanas évek közepén tervezte a trevisói Villa Maser fantasztikus stukkó dekorá­ cióját. Mellszobrai (M. A. Grimani, Apollo­ nio, N. Massa, J. Sansovino, G. Contarini, O. Grimani), különösen Pietro Zent és Nicold da Ponte dogét ábrázoló büsztjei a velencei portré­ művészet kimagasló alkotásai. Számos ol­ tárt (Velence: Frari és San Giuliano, kirchheimi kastélykápolna stb.), domborművet, síremléket (Velence, San Salvatore: Francesco Venier doge; Brescia, Dom: Bollani püspök), mitológiai szobrot (Apollo, Diana, Juno), kisbronzokat (négy evangélista), érmeket készített. Legutolsó dekoratív munkája, a San Giuliano kápolnájának 1590-ben készí­ tett stukkómennyezete már teljesen barokkos. A Szépm. Múz.-ban egy vezeklő Szt. Jeromos-szobrát őrzik. Vitus fráter (18. sz. második fele): váci fafaragó és asztalos, szerzetes. A váci ferences templom szószékeit és orgonaházát, valaAlvise Vivarini: Fiatal fiú portréja (London, National Gallery)

702

vív

A ntonio Vivarini: N égy álló szent (London, N ational Gallery)

művei után önállóan dolgozott. Madonna­ képek hosszá sorát festette. Legjelentősebb köztük egy szignált darab a londoni National Galleryben. 1473-i Frari-beli triptychonján a portrészerű fejek mantegnai plaszticitással érvényesülnek. Legszebb, legegységesebb Sacra Conversazionéja a loáinji (Jugoszlávia) templomban található (1475); ezt „La lega della Fede”-nek is nevezik. A velencei San Giovanni in Bragora oltárképe (1478) a gótika egyik utolsó felvirágzása. Művészeté­ nek utolsó csúcspontja az 1482-i Sacra Con­ versazione a Frariban, itt már sikerült a szentek csoportját szellemükben is egységessé tenni. A későbbi művek kevésbé biztosak; műhelytársainak — köztük a fiatal Alvisének — fokozott közreműködése és a Bellinistílushoz való erősebb közeledése nehézzé teszi a mester egyéni alkotásainak biztos meghatározását. — 3. Alvise ~ (Velence v. Murano, 1445/46 —1503/05): Antonio fia, Bartolommeo tanítványa. Feltehetően még 1480 előtt festette a velencei Confraternitá di San Gerolamo deszkamennyezetét; ennek egy részletét (Atyaisten) később az Accade­ ntia nagytermének mennyezetébe építették be. 1480-ban készült a Madonna hat szenttel c. oltárképe a trevisói San Francesco számára (Velence, Accademia), amely már érett, önálló művésznek mutatja. Festői kibonta-

mint a szentély jobb oldalán álló kis oltárt készítette (1765 —67). Bartolommeo Vivarini: Madonna a V ivarini, hibásan néha Bavarini (15 —16. és szentekkel (London, National sz.): olasz festőcsalád. Fontosabb tagjai közül I. Antonio ~ (Murano, 1415 k. —Velence, 1476/84): a bizáncias formalizmusba mere­ vedő velencei festészetet felfrissítő muranói iskola alapítója. Legrégebbi munkája feltehe­ tően a bécsi Kunsthistorisches Museum Madonna-oltára, plasztikusan megfestett szob­ rokként ható alakokkal. A feltehetően sógo­ rával, Giovanni d’Alemagnáwal együtt festett Trónoló Madonna és az egyházatyák c. tripty­ chonján (1446, Velence, Accademia) a figu­ rák már mozgalmasabbak. 1447 —50 között sógorával együtt Padovában tartózkodott. Legfontosabb itteni munkájuk a milánói Brera 14 részes szárnyasoltára. Velencébe visszatérve fivérével, Bartolommeóval dol­ gozott tovább. Közös munkájuk 1450-ből a bolognai Certosa (Bologna, Pinacoteca) és 1458-ból a jugoszláviai Rab szárnyasoltára; egyedül szignált 1464-ben egy szenteket ábrá­ zoló oltárképet, egy Szt. Antal-szobor festett mellékalakjait (Vatikán). Egy iskolájából való jó kvalitású Trónoló Mária gyermekével c. kép látható a Szépm. Múz.-ban. — 2. Bartolommeo ~ (Murano, 1432 —Murano, 1499): Antonio ~ testvére. Valószínűleg 703 Padovában tanult. Bátyjával közösen festett

gyermekkel Gallery)

L. Vivin: Institut de France (Párizs, magángyűjt.)

kozását nagyrészt Antonello da Messina hatásá­ nak köszönhette. Szigorú, lineáris első korsza­ kát a nápolyi Capodimonte 1485-i Madonnája zárja le. Az 1489-es évszámot viselő Madonna zenélő angyalokkal (Koper, Jugoszlá­ via) és a velencei Redentore-templom Ma­ donnaja Bellini-hatást tükröz, uo. a San Giovanni in Bragora Madonnája erősebb érzelmi effektusokra tör. Ez utóbbin és a londoni National Galleryban levő MadonnáVízakna: A ref. tem plom

ján a táj is szerephez jut. Széles festésmódjával V ÍV a cinquecentóra utal a San Giovanni in Bragora Feltámadás-oltára (1494—98). Késői korszakának fő műve a bellunói Sta Maria dei Battuti fényben úszó oltára (Berlin-Dahlem, Ehemals Staatliche Museen). — A neki tulaj­ donított számos arckép közül bizonyosan saját kezűnek csak a londoni National Gallery 1497-i szignált példánya és a Louvre Leonardo Sallája tekinthető. A Szépm. Múz.-ban Mária gyermekével, Keresztelő Szt. Jánossal és Szt. Jeromossal c. képét őrzik. — írod. V. Moschini: I Vivarini. Milano, 1946; R. Pallucchini: X Vivarini. Venezia, é. n. Végit János Viviani, Giuseppe (Agnano, 1899. dec. 18.— ): olasz festő, grafikus. G. Seurat és G. Morandi nyomán indult, majd a szür­ realizmus felé közeledett. Különösen grafikái, illusztrációi (Romanzo Nero litográfiasoro­ zat, 1946) ismertek. r945-ben New Yorkban volt gyűjt, kiállítása. Vivin, Louis (Hadol, r86l. júl. 27.—Párizs, 1936. máj. 28.): francia naiv festő. 62 éves koráig postai tisztviselő volt. Főleg tájakat, városrészleteket és zsánerjeleneteket festett objektív szemléletű, finom színvilágú stílus­ ban. Több képét őrzi a párizsi Musée d’Art Moderne és a zürichi Kunstbaus. Vízakna, Оспа Sibiului: község Romániá­ ban, Erdélyben. Műemléke a 13. sz.-ban épült háromhajós, bazilikális elrendezésű, fél­ köríves apszisú ref. templom. Hálóboltozata a 16. sz.-i átépítésből származik. Belsejét 16. sz.-i freskók díszítik, vízfestés: ->- akvarell, gouache Vízi István, id. (18. sz. második fele): faés rézmetsző. 1768 —81 között a kolozsvári ref. főiskola nyomdájának kezelője volt. Met­ szetei közül Krüger természettudós arcképe ismeretes. Vízi István, ifj. (Hódmezővásárhely, 1807. aug. 20. —1832 után): nyomdász és rézmetsző, id. ~ István fia. A bécsi akadémián tanult. 1827-ben megrajzolta Bihari János, a híres cigányprímás arcképét, mely kőnyomatban jelent meg. 1831-től a nagyenyedi ref. kollé­ gium nyomdájának felügyelője volt. Metsze­ teket készített Zeyk János műveihez. Vizkelety Béla (Újarad, 1825. nov. 25.— Pest, 1864. júl. 22.): festő. Történeti kom­ pozíciói (Egervár hősi megvédése stb.) az alakok korhű viseletével tűntek ki. Illusztrá­ ciókat készített a Vasárnapi Újság részére. Vizkelety Imre (Újarad, 1819. jan. 21.— Pécs, 1895. ápr. 25.): festő. Bécsben tanult, majd Temesvárott, Újvidéken, Lúgoson, Pécsett hivatalnoki munkája mellett oltárké­ peket (Pécs), biedermeier hangulatú arcképe­ ket és számos akvarell tájképet festett. Győri 704

VLA

nemes mátkapár portréja, Pejacsevicsné arcképe c. művét a Nemz. Gál. őrzi. vízköpő : a víz levezetésére és a faltól való távoltartására alkalmazott csatorna a közép­ kori építészetben. E kiugró csatornák rend­ szerint torz, fantasztikus emberi v. állati figurákban végződtek; alkalmazásuk külö­ nösen a gótika katedrálisépítészetére jellemző. V izso ly : község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Műemléke a ref. templom. A mai templom a 13. sz.-ban épült kápolnából és a 14. sz.-ban hozzáépített hajóból áll. Részben átalakított román és gótikus stílusú épület. Homlokzatához torony, a hajóhoz keske­ nyebb szentély és még keskenyebb apszis csatlakozik. Az apszis negyedgömbbel, a szentély keresztboltozattal fedett. A szentély­ ben román kori, a hajóban gótikus falképek vannak. Vlad, Ion (Fctesti-Ialomita, 1920. máj. 24.— ): román szobrász, Állami díjas. A bukaresti akadémián tanult C. Medredhál. 1944 óta állít ki. Főként portrébüsztöket (Dózsa, N. Grigorescu, M. Sadoveanu stb.) és domborműveket készít. Vlaminck, Maurice de (Párizs, 1876. ápr. 4. —Rueil-la-Gadeliere, 1958. okt. 11.): fran­ cia festő, a Fauves tagja. 1901-től nagy hatás­ sal volt rá Van Gogh és Cézanne késői művé­ szete. 1902-től Chatouban A. DerainneX dolgozott együtt, s egyik megalapítója volt a későbbi Fauves tömörülésnek. Ez időben

Vizsoly: A ref. templom

a komplementer színek intenzitásfokozó lehetőségét kihasználó, szélsőségesen vad koloritú képeket festett (Uszályok Cliatonban, Piros fák, 1906), később az expresszio-

Vizsoly: A ref. templom hajójának freskója

70S 45 Művészeti Lexilkon.

IV.

M. de Vlaminck: Anvers-i táj

nizmus felé orientálódott, majd hatott rá a kubizmus szigorúbb szerkesztő módja is, bár szerkezetes képein is inkább a cézanne-i örökség folytatója maradt (Ház Auvent-ban, 1920). A Szépm. Múz. virágcsendéletét őrzi. Grafikusként is jelentős. Regényeket is írt (D’un lit dans l’autre, Tout pour fa), ame­ lyeket barátja, A. Derain illusztrált. Önélet­ rajza: Tournant dangereux. Souvenirs da та vie (Párizs, 1929). — írod. M. Sauvage: V., sa vie et son message. Geneve, 1956. Vlaszov, Alekszandr Vasziljevics (1900. nov. I . —1962. szept.): szovjet építész, Álla­ mi és Lenin-díjas, a szovjet és az ukrán épí­ tészeti akadémia tagja, a szovjet építészek szövetségének első titkára. 1935—41 között Moszkva, 1944 —50 között Kijev főépítésze volt. Számos moszkvai és kijevi középület és városrendezési terv elkészítése fűződik ne­ véhez. 1950-től ismét Moszkva főépítésze­ ként dolgozott. Kiemelkedő munkái Moszk­ vában : a Krlmi-htd építészeti terve, az Úttörőotthon, az Építészek Központi Házának belsőépítészeti kiképzése, a Ittzsnyiki sportkomp­ lexum és a Szovjetek Palotája; Kijevben: a város újjáépítésének, különösen a központi rész­

nek és a Krescsatika utcának együttese, a Lenin-emlékmű építészeti megoldása és a Dnyeper partján elterülő parkok terve. Vlieger, Simon de (Rotterdam, 1600 k .Weesp, 1663. márc.): holland festő. W. van de Velde és feltehetően J. Porcellis tanítványa volt. Rotterdamban, Delftben, Amsterdam­ ban és 1649-től Weespben működött. Főleg tengerképeket festett, de ismertek tájképei, zsánerkompozíciói és portréi is. Tengeri képein meleg szín- és fényhatásokra töre­ kedett. Gazdag munkásságából négy kom­ pozíciót a Szépm. Múz. őriz. Vliet, Hendrik Cornelisz van (Delft, 1611/ 1612—Delft, 1675. okt.): holland festő. Nagybátyjának, Willem van ^ n e k és M. J. van Miereveldnek volt tanítványa. Arcké­ peket és templombelsőket festett, az utóbbi­ akat főleg delfti templomokról. Képmásai­ nál gyakran alkalmazta a németalföldi Caravaggio-követőkre jellemző gyertyafény­ világítást. Vliet, Jan Georg van (Delft ?, 1610 к .—?): holland rézmetsző, a Rembrandt-iskola egyik legjelentősebb rézmetsző képviselője. Remb­ randt műhelyében dolgozva elsőként nép- jOÓ

VOG szerűsítette mestere képeit metszetekben. Főleg Leidenben működött, 1635 után nincs nyoma tevékenységének. Vogel, Christian Leberecht (Drezda, 1759. ápr. 6.—Drezda, 1816. ápr. n .) : német festő, rajzoló; a drezdai akadémia tanára, Carl Christian ~ von Vogelstein apja. A német vidéki arisztokrácia számára festett arcképeket, közöttük sok gyermekportrét, de vallásos, allegorikus és mitológiai tárgyú kompozíciói is ismertek. Vogel, Vogl Gergely (Vác, 1717. febr.— Buda, 1782. ápr. 21.): festő. Az 1740-es években Óbudán dolgozott a Zichyek szolgálatában. 1746-ban az óbudai plébániatemplom mennyezetfreskóját és főoltár­ képét, 1748 —52 között az óbudai Zichykastély és kápolna freskóit festette. 1752ben a bécsi akadémián tanult. Az ötvenes évek közepétől Budán, ezt megelőzően a sümegi püspöki nyári palota kápolnájában (Szt. Mártont ábrázoló mennyezetkép), 1759-ben Majkon dolgozott. 1761-ben a budai kapucinusok szentélyfreskóját, 1772ben fő művét, a Szt. Anna-templom szen­ télyének kupolaképét készítette; ugyanebben az évben festett a belényesi (Beius) temp­ lomba Mária-képet. Judit c., csak fényképről ismert olajképe (1771) a velencei festészet hatását mutatja. Pogány O. Gáborné Vogel, Hugo (Magdeburg, 1855. febr. 15.— Berlin, 1934. szept. 26.): német festő, a ber­ lini akadémia tanára. A düsseldorfi akadé­ mián tanult. Fő műve: a hamburgi városháza falképei (1906—08). Zsáner- és arcképeket is festett. Vogel Sebestyén Antal (Pest, 1779?—Pest, 1837. jún. 14.): asztalos, belső berendező, a magyar asztalosiparban az első vegyes manufaktúra alapítója. Atyja Szászo.-ból vándorolt be hazánkba a 18. sz. második felében. pesti tanulóévei után több mint két évet töltött külföldön; elsősorban Bécsben dolgozott. Visszatértekor, 1798-ban beállt mostohaapja, Kerner Antal asztalosmester műhelyébe. 1802-ben kérték üzemük „gyárrá” minősítését a szokásos kiváltságok elnyerésével együtt. 1804-ben készítette el mesterremekét, egy különleges belső szer­ kezettel ellátott női íróasztalt. 1810-től a nagyszabású műhelyt, amelynek több vidéki lerakata is volt (Debrecen, Temesvár, Nagy­ várad), ~ egyedül irányította. 1811-ben kapta az első megrendelést a Szépítő Bizottságtól a pesti Német Színház teljes berendezési munkáinak elvégzésére. 1813-ban új lerakata létesült Szegeden, majd valamivel később Kassán. 1817-ben műhelyében készült a debreceni ref. Nagytemplom szószéke, mely707 nek szobrászmunkáját Huber József végezte. 45*

— 1826-tól üzemét és pesti raktárait a József tér, Wurm u. és Dorottya u. által közre­ fogott területen Pollack Mihály tervei szerint épült házába helyezte át. 1827-től 1830-ig a Széchenyi alapította Nemzeti Casino a ~ -ház első emeletét bérbe vette, s Széchenyi ~ n á l rendelte meg a szükséges berendezést. 1831-ben kapta a Szépítő Bizottságtól a második nagyszabású megrendelést a Pesti Vigadó kávéházának, játéktermének, öltö­ zőinek stb. berendezésére. 1835-ben az I. Ferenc császár halála alkalmával rendezett gyászünnepség díszes katafalkját készítette Pollack Mihály tervei szerint. — Nagyszabású műhelyének hiteles tárgyi emlékanyaga igen csekély (1828 k. készült polgári bútorok a Tört. Múz. újkori osztályának tulajdoná­ ban), de annál nagyobb a száma azoknak a 19. sz. első harmadából származó, közgyűj­ teményekben levő empire bútoroknak, ame­ lyek fájuk, díszítőelemeik jellegzetessége, stílusbeli azonossága miatt nagy valószínű­ séggel ~ gyárából kerültek ki. ~ angol és francia mintakönyvek és Bécsből hozatott minták után dolgozott empire stílusban. Mahagoni, tiszafa, dió-, cseresznye- és kőrisfa borítású, szépen fényezett bútorait egyiptomi elemek: sphinxek, múmiafejek, kígyók stb. díszítették. gyárában általá­ ban 75—90 fő (kárpitos, aranyozó, paszományos, bőrműves, lakatos, gipszöntő, réz-, ill. bronzműves) dolgozott; ezt méreteiben és hatásában felülmúló lakberendező üzemünk azóta sem volt. — írod. Zlinszkyné Sternegg M .: V. S., az első magyar „bútorgyárnok”. Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve, 1954 —55. Zlinszkyné Sternegg Mária Vogeler, Heinrich Johann (Bréma, 1872. dec. 12.—Kazahsztán, 1942. jún. 14.): német festő és iparművész. A düsseldorfi akadémián tanult. 1894-ben Worpswedében a művész­ kolónia egyik alapító tagja volt. Az I. világháború után kommunisztikus munkaközösséget szervezett Worpswedében; 1918 után többször járt az SZU-ban, ahol 1931ben végleg letelepedett. Stílusára az angol preraffaeliták, a Jugendstil s a japánok ha­ tottak; illusztrálással, szőnyeg-, bútor-, por­ celán-, textil- stb. tervezéssel, belső berende­ zéssel (Bréma, Rathaus) is foglalkozott. Az SZU-ban színházi díszleteket és bábokat tervezett. A II. világháború kitörésekor Kazahsztánban telepedett le. — írod. H. Wefels: H. V. und der Jugendstil. Göttin­ gen, i960. Vogel von Vogelstein, Carl Christian (Wildenfels, 1788. jún. 26. —München, 1868. márc. 4.): német festő, a drezdai művészeti akadémia tanára, Christian Leberecht Vogel

lia és tanítványa. 1808 —12 között Szentpétervárott, 1813—20 között Rómában dolgozott, ahol Canovával, Thorvaldsennel és a nazarénus festők kel tartott fenn kapcsolatot. Főleg arcképeket festett apja modorában, de vallá­ sos tárgyú kompozíciók is fűződnek nevéhez. Vogerl, Martin: Vögerl, Martin Vogl, Franz (?—Becs, 1861): osztrák szob­ rász. A bécsi akadémián tanult. Síremlékeket (Ferdinand Raimundé, Bécs) s színházi figu­ rális szobordekorációkat (Zürich, városi színház, a berlini Unter den Lindenen levő színház, az Aman-féle pesti Német Színház) készített. Vogl Konrád (Nürnberg, 1669—Buda, 1738): kőfaragó. 1699-től 1735-ig működött Budán. A zsámbéki Zichy-kastély kőfaragá­ sai után a budai Szentháromság-emlékek kőfaragómunkáit végezte, majd a városháza kápolnájában és kapukeretén, lépcsőjén, végül a városi közkutakon dolgozott. Voigt, Carl Friedrich (Berlin, 1800. okt. 6,—Trieszt, 1874. okt. 13.): német éremmű­ vész, korának jelentős mestere. L. Posch tanítványa volt. 1820-tól a G. Loos-féle intézet részére dolgozott, majd 1829-től a müncheni verde első éremművésze lett. Voigtei, Richard (Magdeburg, 1829. máj. 31.—Köln, 1902. szept. 27.): német építész. A berlini akadémián tanult. Részt vett a kölni dóm építésében. 1861-től a dóm vezető építőmestere volt. A dóm kórusa mögött levő Petrusbrunnen ~ és P. Fuchs dómszobrász közös műve. Több középkori Rajna-vidéki templomot restaurált (sinzigi plébániatemplom stb.). Voit, August (Wassertrüdingcn, 1801. febr. 17.—München, 1870. dec. 12.): német éoítész. A müncheni akadémián tanult F. Gärtner vezetése alatt; 1841-től az akadémia építészeti tanára volt. Fő műve a Neue Pinakothek (München, 1846 —53); kivitele­ zésénél az eredeti terv sokban módosult. ~ építette az 1854. évi „Kunst- und IndustrieAusstellung” alkalmából az 1931-ben le­ égett müncheni Glaspalastot. Számos temp­ lom és középület tervezése fűződik nevéhez. Voit Ervin (Csorvás, 1882. febr. 27. —Bp., 1932. szept. 18.): festő, 1906-tól haláláig az Iparrajziskolán a kosztüm- és jelmeztervezés tanára. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után előbb Rippl-Rónai modorában, később derűs zsáner- és tájképeket festett. Plakátokat is készített. Mint Bartók Béla unokafivére és barátja, megmintázta a főiskolás Bartókot, majd megfestette arcképét, amely ma is a leg­ hitelesebb ábrázolása a zeneszerzőnek. Bartók irányítása mellett számos kottacímlap-illusztrációt készített népi elemek felhasználásával. Voit Pál

Voit Pál (Szendrő, 1909. jan. 29.— ); művészettörténész, a művészettörténet-tudo­ mányok kandidátusa, a Műemléki Felügyelő­ ség tudományos osztályának főmunkatársa. Az iparművészet történetével, az intérieurművészettel, Eger műemlékeivel, magyar és közép-európai barokk építészettel foglalko­ zik. Felfedezte Mátyás király budai majolika­ műhelyét és adatait tanulmányban közölte. Több tanulmányán kívül önálló könyvei: A z egri főszékesegyház, Eger, 1934; Régi magyar otthonok, Bp., 1943; Alte ungarische Ofenkacheln (Holl Imrével együtt, angolul és franciául is), Bp., 1963; A z egri minorita templom, Bp., 1965; Szentendre, Bp., 1967. E lexikon munkatársa. Vojta: -*■ Voyta Volaterrae, ma Volterra: ókori etruszk­ római város Pisától DK-re. Villanovakultúrájú településen épült, de az i. e. 4. sz. előtti leletei szegényesek, csak 6. sz.-i dom­ borműves sírsztélék kis csoportja és egy ál­ kupolás sírkamra-típus érdemel ebből az időből említést. Feltűnő a görög importált vázák hiánya. A 4. sz.-ban ~ hirtelen fel­ lendült; ekkor épült a részben ma is látható, monumentális (több mint 7 km hosszú) városfal; két megmaradt kapuja közül a Porta all’Arco a késő etruszk építészet egyik leg­ híresebb emléke (csak alsó része etruszk). A városból ezenkívül csak egy templom maradványait ismerjük. A temetők jelleg­ zetes kerek, közepén olykor oszloppal alá­ támasztott sírkamráiban maradtak ránk ~ önálló művészetének legfontosabb emlékei, a gazdag mitológiai domborművekkel dí­ szített tuffa, alabástrom v. terrakotta sír­ urnák a 3 —1. sz.-ból (általában közepes minőségűek, de néhány kimagasló da­ rab; egy-egy sírkamrában olykor ötven­ nél több példány) és a 4. sz.-ban virágzó - D a n i e l e d a V o lte r r a Voltolino : mo.-i olasz várépítők a 16. sz,ban. — i. G i o v a n n i A n t o n i o ~ (i555 k. működött) a mo.-i erődítések szuperinten­ dense volt. Szigetvárott és Egerben dolgo­ zott. — 2. A n t o n i o előbb Giovanni Antonio r^val együtt működött, majd megerősítette Szatmárt. — 3. B a r to lo m e o Egerben dol­ gozott a két másik ^ v a l együtt. Volucki, W o l u c k i , Karol « (1750 k. —1783 után): Mo.-on dolgozó lengyel (?) származású festő. Ő készítette a sárosszentmihályi kas­ tély freskóit (1770), a daróci r. k. templom Szt. Katalint ábrázoló oltárképét (1779), s dolgozott az alsódaróci kolostor számára. Mo.-on kívüli munkássága pontosan nem ismeretes.

volu ta: csigavonalba csavarodó tárcsa, az ión és az aeol oszlop­ fő (-*- oszloprendek), konzolok, oltárok és épületoromzatok díszítő­ motívuma. ion oszlopfő volutavonaltávlat, lineáris tagja perspektíva: a térbeli ábrázolás egyik eszköze; azon az optikai törvényen alapul, hogy azonos nagyságú tárgyak a szemtől való távolságuk szerint nagyobbnak v. kisebbnek látszanak. Kiegé­ szítője a levegőtávlat és a ->- színperspektíva. Vordemberge-Gildewart, Friedrich (Os­ nabrück, 1899. nov. 17.— ): német származású holland festő. Hannoverben tanult. A Sturm és a De Stijl csoport tagja, 1932-ben az Abstraction-Création csoport egyik alapítója volt. 1938-tól Amsterdamban dolgozott, 1955-től pedig az ulmi Hoch­ schule für Gestaltung professzora. A sík­ konstruktivizmus képviselője. Vorobjev, Makszim Nyikiforovics (1787. aug. —Szentpétervár, 1855. szept.): orosz festő. A pétervári akadémián tanult, uo. 1815-től mint tanár működött. Művészetére Claude Lorrain és Ch. Vemet hatott. A lemenő nap sugaraitól megvilágított v. a „fehér éjszakák”-ra jellemző sajátos fényben úszó moszkvai és pétervári látképeket festett. Az utána következő generáció tájfestői hatása alatt dolgoztak. — Fia, Szokrat Makszimovics ~ (1827 —88) szintén festő volt. Voronyihin, Andrej Nyikiforovics (1759. okt. 18. —1814. márc. 5.): az orosz klasszi­ cista építészet egyik legkimagaslóbb alakja. Moszkvában tanult V. I. Bazsenovn.il, majd M. F. Kazakovnál és utána nagyobb tanul­ mányutat tett Ny-Európában. A jobbágy­

származású mester első munkáit volt földesura, A. Sz. Sztroganov, a Művészeti Akadémia elnöke számára végezte. 1791-ben átépítette palotáját, B. F. Rastrelli alkotását, 1795—96ban villát és házat épített számára. Első meg­ bízását az udvartól 1800-ban kapta: oszlop­ sort tervezett a petrodvoreci Sámsonszökőkúthoz. Ugyanekkor kezdte meg leg­ fontosabb feladatát, a pétervári Kazáni székesegyház átépítését, amelyet 1811-ben fejezett be. Közben 1806 —11 között több Néva-parti ház átépítésével megalkotta a Gornij-intézet (bányászati főiskola) monu­ mentális palotáját. Bacher Béla Voronyin, Nyikolaj Nyikolajevics (1905 — ): szovjet művészettörténész, Állami díjas, egyetemi tanár. Főleg a régi orosz művészettel foglalkozik. Számos műve közül kiemelkedik: Tanulmányok a 16 —17. szorosz építészetéhez, Moszkva, 1934; A vlagyimir-szuzdali építészet 11 —13. sz.-i em­ lékei, Moszkva—Leningrád, 1945. Társ­ szerzője az SZU Tudományos Akadémiája által kiadott minden e körbe tartozó műnek, szerzője a legtöbb régi orosz építészettel foglalkozó fejezetnek. Vorsterman, Lucas (Bommel, 1595 —Ant­ werpen, 1675): németalföldi rézmetsző. Rubens műtermében dolgozva az ő fest­ ményeit sokszorosította metszetekben. Más festők kompozícióit is rézbe metszette. 1623—28 között Londonban működött, majd visszatért Antwerpenbe, ahol Van Dyck Ikonográfiája számára készített met­ szeteket. — írod. H. Hymans: L. V. Catalogue raisonné de son oeuvre. 1893. vorticizm us: 1912 —15 között virágzó angol művészeti mozgalom a kuhizmushoz és a futurizmushoz hasonló törekvésekkel. Vezető egyéniségei W. Lewis, E. Wadsworth

VOL

A. N y . V oronyihin: A Gornij-intézet

7IO

711

festők, J. Epstein és H. Gaudier-Brzeska szob­ rászok, E. Pound és R. West írók voltak. Folyóiratukat Blast címmel adták ki. Vos, Cornelis de (Hulst, 1584? —Antwer­ pen, 1651. máj. 9.): flamand festő, Paul de ~ testvére, az antwerpeni polgárság kedvelt mestere. 1608-tól az antwerpeni festőcéh tagja volt. A festészeten kívül műkereske­ déssel is foglalkozott. Portréi, melyeket mesteri technika, biztos rajz és reális ábrá­ zolásmód jellemez, jelentősebbek vallásos és mitológiai képeinél. Csoportképein a 16. sz.-i flamand festészet kompozíciós sémáihoz ragaszkodott. A Szépm. Múz. egy befejezet­ len Család képe c. kompozícióját őrzi. Vos, Marten de (Antwerpen, 1532 —Ant­ werpen, 1603. dec. 4.): flamand festő, a né­ metalföldi manierizmus jellegzetes képviselő­ je. Feltehetően atyjánál, Peter ~ n á l és F. Florisnái tanult. Olaszo.-i útja során Rómát, Firenzét és Velencét látogatta meg, s külö­ nösen Tintoretto hatott rá. 1558-tól az ant­ werpeni festőcéh tagja, 1572-től dékánja, a város egyik vezető mestere volt. Képeit meleg és könnyű színekkel festette (Tamásoltár, 1574, Antwerpen, múzeum; Királyok imádása, 1599, Valenciennes, múzeum). Belga templomokban számos oltárképe található. Vallásos tárgyú kompozíciókon kívül arc­ képeket is festett (Hoffmann jegyespár arcképe, 1670, Amsterdam, múzeum; Anselmo család, 1577. Brüsszel, múzeum). Reprezentatív, de modoros képei Rubens művészetének elő­ futárai. Gerszi Teréz Vos, Paul de (Hulst, 1596 k .—Antwerpen, 1678. jún. 30.): flamand festő, Cornelis de ~ testvére. Rubens és F. Snyders vezetése mellett dolgozott s különösen vadászjele­ neteket ábrázoló képeivel tűnt ki. Spanyolo. számára is készített festményeket. Voss, Hermann (Lüneburg, 1884. júl. 30.): német művészettörténész. 1922-től a berlini Staatliche Museen őre, 1943—45 között a drezdai Gemäldegalerie igazgatója volt. Az olasz barokk festészet kiváló kuta­ tója. Fő művei: Der Ursprung des Donaustils, 1907; A. Altdorfer und W. Huber, 1910; Die Malerei der Spätrenaissance in Rom und Flo­ renz, 1—2. köt., 1920; Die Malerei des Barock in Rom, 1925. V ouet, Simon (Párizs, 1590. jan. 9.—Párizs, 1649. jún. 30.): francia festő, a 17. sz. francia művészetének egyik jelentős alakja; az olasz barokk eredményeit közvetítette a francia művészet számára. Mozgalmas művészi pályáját Londonban kezdte, 1611-ben a fran­ cia követ kísérőjeként Töröko.-ba, a követ­ kező évben Itáliába utazott, amely 15 évre hazája lett. Római tartózkodása során Caravaggio és Guercino hatott rá, ebből a korsza-

C. de Vos: A művész és családja (Brüsszel, M usée des Beaux-Arts)

kából számos mellképén a jellegzetes caravaggiói fény-árnyék kezelés figyelhető meg. 1624-ben a San Luca Akadémia elnöke lett; számos egyházi megbízásnak tett eleget (Krisztus a kereszten, Genova, Sant’ Ambrogio). 1627-ben XIII. Lajos Párizsba hívta, ahol elsősorban francia kastélyok kifesté­ sével bízták meg. Készített gobelinterveket is, amelyek a párizsi gobelinműhely stílusát hosszú időre meghatározták. Richelieu meg­ bízásából számos munkát végzett. Iskolájá­ ból került ki Ch. Lebrun, P. Mignard és E. Le Sueur. — Apollo és a Múzsák c. képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. — írod. L. Dimier: Histoire de la peinture framjaise du retour de V. á la mórt de Lebrun. Paris, 1926. Lajta Edit Voysey, Charles Francis Annesley (1857. máj.—London, 1941. febr. 12.): angol épí­ tész, iparművész. W. Morrászal együtt a modern dekoráció és intérieur-művészet úttörője. Bútorterveit és használati tárgyait tudatos formaalakítás és nyugodt harmónia jellemzi. Hatott a darmstadti szecessziós stílus kialakulására. V oyta, Vojt(h)a, Woyt(h)a, Wojt(h)a: dunántúli építészcsalád a 19 —20. sz.-ban. Tagjai közül 1. Ferenc Körmenden működött mint a Batthyány hercegi család uradalmi építésze. — 2. ~ József (Körmend, 1807—Pápa, 1890), az előző fia Bécsben tanult, majd Pápán telepedett le. Főleg az Erdődy, Zichy, Batthyány, Somogyi és Amadé grófok szolgálatában dolgozott. 1863-tól polgármester volt Pápán; irodáját átadta fiának. — 3. ~ Adolf Károly (Pápa,

voz

S. V ouet: Mózes megtalálása. Szövött falkárpit (Párizs, Louvre)

1834 —Bp., 1923), az előző fia Pápán, Győ­ rött, Veszprémben stb. működött. Legismer­ tebbek színházai (Nyitra, Zombor, Munkács, Pápa stb.), de számos kastélyt is épített. 4. id. ~ Donát (? —Operint, 1847), ~ Ferenc unokatestvére Szombathelyen működött J. G. Anrcith mellett. — 5. ifj. ~ Donét (Szom­ bathely, 1818—75), az előző fia előbb aty­ jával, később Becsben, majd 1868-tól Pes­ ten dolgozott. Vozmediano, Diego de (? —1544 előtt): spanyol ötvös; a reneszánsz leghíresebb mes­ tere Sevillában. 1527 —29-ben a sevillai katedrális számára egy hegyikristály keresz­ tet készített, 1528-ban befejezte Nicolas és Marccs ötvösök ezüstből készült, szobrokkal díszített szentségházát (Sevilla, katedrális). Vöge, Wilhelm (Bréma, 1868. febr. 6.— Ballenstedt, 1952. dec. 30.): német művészettörténész. 1908 —16 között a Freiburg im Breisgau-i egyetem tanára volt. Főleg gótikus szobrászattal foglalkozott. Fontosabb művei: Die Anfänge des monumentalen Stils im Mittelalter, 1894; Jörg Syrlin der Ältere und seine Bildwerke, 1—2 köt., 1950; Bildhauer des Mittelalters. Gesammelte Studien, 1958. Vögerl, Vogerl, Fegerle, Martin (1714 — Bruck an der Leitha, 1770. okt. 24.): osztrák szobrász. A Bruck an der Leitha-i plébániatemplom homlokzatának szobrászati díszeit, Miasszonyunk oltárát és a főoltár tabernacu-

lumát készítette. Mo.-on is működött; az ő műve a nyitrai Mária-emlékoszlop (1750), a körmöcbányai Szentháromság-emléken dol­ gozott 1765-ben. Vörös Béla (Esztergom, 1899. dec. 15.— ): szobrász, festő és iparművész. Stróbl Alajos és Vedres Márk voltak mesterei, a festőszakon pedig Csók Istvánnál és Vaszary Jánosnál tanult. 1925-ben ösztöndíjjal Párizsba került, s ma is ott él. Kapcsolatát a magyar művészeti élettel nem szakította meg; tagja volt az UME-nak. A kubizmus és a primitív népek plasztikájának hatása alatt álló szob­ rokat mintáz és iparművészeti tevékenységet folytat. Vörös Ernő, béli: Béli Vörös Ernő Vörös Géza (Nagydobrony, 1897. febr. 18.—Bp., 1957. okt. 31.): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Ballá Edénél tanult, majd Szolnokon és Nagybányán dolgozott. Tagja volt a KÚT és az UME művésztársaságnak. 1929-től a 40-es évekig Szentendrén élt. 1948-tól Nagymarosra járt festeni. Művészete természetelvű volt, de a látványt dekoratívan átstilizálta. 1929-bcn és 1934-ben az Ernst Múzeumban nyílt kollektív kiállítása, 1961-ben nagy sikerű emlékkiállítást rendeztek műveiből a Mű­ csarnokban. Vörös, Veres István, izbégi (18. sz. közepe): festő. Kassán festette csendéleteit, a domonkos 712

VRI templom mennyezetképeit, 1755-ben az Orbán-(Veres) tornyot. Két csendélete (győri magántulajdonból) a Szépm. Múz. 1962-i időszaki kiállításán szerepelt. Vörös Rozália, Redő Ferencné (Bp., 1919. okt. 5.— ): festő. 1932 —37 között Aba Novak Vilmos tanítványa volt. 1963-ban férjével együtt gyűjt, kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. Plein air tájakat fest. Gobelint is tervez. V örösm arty Magda (Mezőcsokonya, 1933. aug. 8.— ): grafikus. Az Iparművészeti Főiskolán Z. Gách György és Rákosy Zoltán voltak a mesterei. Alkalmazott grafikai mun­ kát végez. Vörösné Dely Alice (1887— ): festő. Férjétől, Béli Vörös Ernőtől tanult festeni. 1914-től gyakran állította ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban figurális kompozícióit. Vrancx, Sebastian (Antwerpen, 1573. jan .— Antwerpen, 1647. máj. 19.): flamand festő. K. van Mander szerint A. van Noort tanítvá­ nya volt. A 90-es évek végén feltehetően Itáliában járt. 1612-ben az antwerpeni festőcéh vezetője lett. Festett tájképeket, templom­ belsőket, kisméretű társasági jeleneteket, bibliai és világi tárgyú allegóriákat. A Szépm. Múz.-ban A január hónap és A szeptember hónap c. képét őrzik. Vree, Nicolaes de (Amsterdam, 1645. dec. 3.—Alkmaar, 1702. ápr. 16.): holland festő. J. Wynants tanítványa volt. Tájképeket és virágcsendéleteket festett. Részlet az amsterdami állatkertből címen két kompozícióját őrzik a Szépm. Múz.-ban. V riendt, Albert (Gent, 1843. dec. 6 ,— Antwerpen, 1900. okt. 14.): belga festő. Az antwerpeni akadémián tanult. 1891 — 1900 között az antwerpeni akadémia igazgató­ ja volt. Főleg Flandria középkori történetét ábrázoló kompozíciókat festett. Fő művei a bruggei városházát díszítő történeti tárgyú falképek. Vries, Abraham de (Rotterdam, 1590 к .— Hága, 1662 előtt): holland arcképfestő. Amsterdamban, Rotterdamban, Hágában dolgozott. Sötét hátterű mellképeire Th. de Keyser és Rembrandt hatott. Vries, Adriaen de (Hága, 1560 к .—Prága, 1626): holland szobrász. Járt Firenzében, Augsburgban, Prágában. Művei Koppen­ hágáig elkerültek, s valószínűleg magyar megbízó számára is dolgozott. Firenzében Giovanni da Bologna tanítványa volt. Meste­ rének hatását egész munkássága során meg­ őrizte. 1596-ban Augsburgba költözött s itt a város megbízásából bronzból öntött díszkutakat (Mercur- és Hercules-kút) készí713 tett- Ezek lépcsős, reneszánsz szerkezetű

kutak; vékony, irányított vízsugaraik a fel­ építés tektonikájának szerves alkotórészei. A szobrok nyúlt arányú, keresett mozdulatul manierista figurák, ~ korai korszakának fő művei. 1601-ben II. Rudolf császár — aki a művészt már korábban megismerte és foglalkoztatta — Prágába hívta. Itt a csá­ szárról több arcképet mintázott és egy magyar vonatkozású domborművet öntött (Bécs, Kunsthistorisches Museum). A császár halála (1612) után a dán király, majd E. Schaumburg-Lippe herceg szolgálatába állt. Az ő stadthageni családi sírboltja számára készítette fő művét, a több alakos síremléket. 1620 után Wallenstein (Valdstejn) herceg prágai palotája részére mitológiai csoportokkal díszí­ tett kutakat tervezett. — írod. C. Buchwald: A. de V. Leipzig, 1899; L. O. Larsson: A. de V. Wien, 1967. M. A. Vrubelj: Női portré (Leningrád, Orosz Múzeum)

Vries, Jan; Vredeman de (Leeuwarden, 1527 —1604 V . 1623): flamaiid rajzoló, festő és dekoratőr. Szülővárosában és Kampenben tanult, C. Floris legjelentősebb tanítványa volt. Flandriában, majd — amikor vallási meggyőződése miatt innen távoznia kellett — Németo. különböző városaiban, Danzigban és Prágában, végül Hollandiában működött, hatása azonban sokkal szélesebb körre terjedt. Rézmetszetekben kiadott építészeti és perspek­ tíva-rajzai, dekorációs mintakönyvei, bútorés kerttervei igen népszerűek voltak. Elméleti munkássága is jelentős. A távlatról írt tan­ könyvét 1604—05-ben Leidenben H. Hondiusszal együtt adta ki. Vries, Roelof Jansz, de (Haarlem, 1631 k. Amsterdam, 1681 után): holland festő. J. Ruisdael hatása alatt tájképeket festett. 1653tól a leideni festőcéh tagja volt. Folyó partja és Országút c. kompozícióját a Szépm. Múz. őrzi. V room , Hendrick Comelisz (Haarlem, 1566 —Haarlem, 1640): holland tájképfestő. Apjánál, Cornelis ~ szobrásznál tanult, majd Olasz-, Spanyol-, Francia- és Németo.ban járt. A holland tengeri tájképfestészet egyik úttörője. Tengeri táj hajókkal c. képét a Szépm. Múz. őrzi. Vrubelj, Mihail Alekszandrovics (Omszk, 1856. márc. 17.—Szentpétervár, 1910. ápr. 14.): orosz festő, szobrász, az orosz szecesszió sajátos képviselője. A pétervári akadémián tanult. 1884. —89 között Kijevben templomi J. V. Vucsetics: A szovjet katonák berlini emlékművének részlete

freskókat festett. 1889-től Moszkvában több VRI palota dekoratív díszítését végezte. — Sokat foglalkoztatta Lermontov „Démon”-jának szimbolikus alakja. Arcképei, illusztrációi és szobrai is jelentősek, színházi díszleteket, kosztümöket is tervezett. Vucsetics, Jevgenyij Viktorovics (1908. dec. 28. — ): szovjet szobrász, az SZU Művészeti Akadémiájának tagja. Tanulmá­ nyait a 30-as években fejezte be. A II. világ­ háborúban a harctéri művészek legkiválóbb csoportjához, a Grekov Stúdióhoz osztották be. Először a szovjet hadsereg tábornokainak portréit (Bulganyin, Vasziljevszkij, Konyev, Csernyahovszkij, Csujkov, Zsukov) készítette el, majd Vatunyin tábornok emlékművét állí­ totta fel (1947). Mvűészi pályájának legki­ magaslóbb alkotásai a háborúban elesett szovjet katonák berlini emlékműve (1949), a Kovácsoljunk ekevasat a kardból c. monumen­ tális kompozíciója (1958), valamint a sztálin­ grádi csata emlékére készült volgográdi hősi emlékmű (1967). — írod. Abolina—Popov: J. V. V. Moszkva, 1952. Vuics István (Tataháza, 1912. szept. 27.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost és Boldizsár István tanítványa volt. 1948 óta a jászberényi tanítóképző rajztanára. Tájképeket, utcarészleteket és kisméretű életképeket fest. Olajképeivel a közép-magyarországi képzőművészek kiállí­ tásain rendszeresen szerepel. V uillard, Edouard (Cuiseaux, 1868. nov. i i . — La Baule, 1940. jún. 2 1 . ) : francia festő, a posztimpresszionizmus egyik fő képviselője. P. Bonnard barátja és művészetének rokona volt, bár müvei klasszikusabb hangvételűek. A Revue Blanche és a Nabis kör tagjai közé tartozott. Ifjú korában plakátot és díszletet is tervezett. 1892-ben (P. Bonnard, P. Ranson, P. Sérusier mellett) a Théátre d’Art díszítő­ munkáit végezte. Az impresszionisták nyo­ mán indult, Gauguin és a japán fametszetek is hatottak rá, majd ismét a finom valeurmegfigyelések jellemezték művészetét, bár képeinek architektonikus szerkezete sokkal szilárdabb, mint az impresszionistáké, vonzó­ dott a merész térszerkezetekhez. Lényegében Bonnard és Degas művészetének tanulságait ötvözte sajátos festői formanyelvbe, amely­ nek kristályos tisztasága néha Vermeerre is emlékeztet. Egy időben sajátos festőtechniká­ val kísérletezett; e képeinek hangulata melan­ kolikus. Főként portrét (különösen anyjáét), intérieuröket festett. Grafikai munkássága is sokoldalú, litográfia-sorozatai kultúrtörténetileg is jelentősek. Több belső dekorációt is tervezett. — írod. C. Roger-Marx: E. V. et son temps. Paris, 1946; A. Chastel: V. 1868 —1940. Paris, 1946; C. Roger-Marx: 714

VUL

É. Vuillard: Kertben (Moszkva, Puskin Múzeum)

715

L’oeuvre gravé de V. Paris, 1948; J. Salomon: Aupres de V. Paris, 1953; J. Salomon: V. admiré. Paris, 1961. Németh Lajos Vulca (i. e. 6. sz.): etruszk terrakottaszob­ rász. Plinius szerint Veiiben működött, s Tarquinius Priscus, Róma ötödik királya meghívására a Capitoliumon ő készítette el a „Legjobb és Legnagyobb Juppiter” temp­ lomában Róma főistenének terrakotta kul­ tuszszobrát, továbbá ugyancsak agyagból egy Hercules-szobrot. A ->- Veiiben előkerült lele­ tek valószínűvé teszik, hogy ott ebben az idő­ ben nagy hírű terrakottaszobrász-iskola virág­ zott. V ulci: ókori etruszk város Rómától ENyra, a Bolsenai-tó és a tengerpart között. A városból csak késői, i. e. 4. sz.-i maradvá­ nyokat ismerünk. Temetőinek tanúsága szerint már a Villanova-kultúra virágkorá­ ban, az i. e. 9. sz.-ban kezdődött a település. A 6 —5. sz.-ban ~ Dél-Etruria egyik leg­ gazdagabb városa volt. Nagyszobrászata a 7. sz. görög „daedalikus” stílusának késői, de jelentős továbbélése (Kentaur, sírőrző sphinx-, griff-, oroszlánszobrok ->- nenfróból; alabástrom nőszobor az ,,Isis”-sírból, i. e. 550 к.). A 6. sz.-ban az etruszk ötvösségnek is egyik központja volt, s a század végén felvirágzó bronzműves műhelyeinek termé­ keit (->- tripusok, plasztikus díszítésű edények, kandeláberek, füstölők, fegyverek, kisplasz­ tika) egész Itáliában, sőt Görögo.-ban és a Rajna vidékén is vásárolták. ~ sírjaiban

Kentaur kőszobra Vulciból, i. e. 6. sz. eleje (Róma, Museo di Villa Giulia)

VUT

Vulci: Trójai foglyok kivégzése etruszk haláldémonokkal, a Fran^ois-sír freskóiból (Róma, Museo Torlonia)

találták a legtöbb és legszebb görög import­ vázát. Ezeknek szállítása 474-től — a cumaei csatavesztés után — megakadt, de a bronzVygili Brod-i mester: Krisztus az Olajfák hegyén (Prága, Nemz. Gál.)

műhely tovább virágzott ~ban. Valószínű, hogy ~ volt az etruszko-korinthosi ->-pontusi vázák és az etruszk feketealakos vázák készí­ tésének is fő központja, s az 5. sz. közepén itt volt az első etruszk vörösalakos vázafestő műhely. A 4 —3. sz.-ban plasztikus díszítésű kő szarkofágjai mellett (tcrrakottaszobrászata soha nem volt jelentős) két festett sírkamra érdemel említést (korábbiakat ^ b ó l nem ismerünk), elsősorban a Fran(ois-s(r freskói (csatajelenetek az etruszk történelemből, trójaiak feláldozása Patroklos temetésén). Az i. e. 280-ban történt római hódítás után ~ gyorsan lehanyatlott. — írod. S. Gsell: Fouilles de V. Paris, 1891; Messerschmidt — Gerkan: Die Nekropolen von V. Berlin, 1930. Szilágyi János György V utrinto : -► Buthrotum Vydai Brenner Nándor: Brenner Nándor Vyssi B rod-i mester, Hohenfurthi mester (14. sz. közepe): a cseh festészet első jelentős művésze. Kilenc táblaképe Mária és Krisztus életéből vett jelenetekkel a Simone Martini hatásáról és az északi gótika realizmusáról tanúskodó cseh művészet legszebb emlékei közé tartozik (Prága, Nemz. Gál.).

716

w

717

Wace, Alan John Bayard (1879 - Athén, 1957): angol régész; számos görögo.-i ásatás vezetője, a mykénéi kultúra egyik legkivá­ lóbb ismerője. Főbb művei: Prehistoric Thessaly (M. S. Thompsonnal), 1912; The chamber tombs of Mycenae, 1932; An approach to Greek sculpture, 1935; Mycenae. An archaeo­ logical history and guide, 1949. W acia, Johannes de: -* Váci János W acia, Paulus de: —►Váci Pál W agenbauer, Max Josef (Öxing, 1774. júl. 28.—München, 1829. máj. 12.): német tájés állatképfestő, litográfus. A. Cuyp és P. Potter hagyományaiból indult ki; később a müncheni ún. „Stimmungslandschaft” úttö­ rője lett. Jelentős szerepe volt a német litográ­ fia továbbfejlesztésében. W agenm eister József (? —Zirc, 1748): festő. 1744 —48 között a zirci apátsági templom szentélyét és hajójának egy részét, 1745-ben a sümegi r. k. templom szentélyét festette (elpusztult). W agenschön, Franz Xaver (Littisch, 1726. szept. 2.—Bécs, 1790. jan. 1.): osztrák festő. A bécsi akadémián tanult, Ausztriában, Morvao.-ban, Mo.-on dolgozott. Portrékat, vallásos és allegorikus kompozíciókat festett eleinte az olasz barokk, később a kialakuló klasszicizmus hatására. Grazi, linzi, bécsi stb. oltárképei mellett fontosabb mo.-i művei: a budai Szt. Anna-templom oltárképei és függőképei (1765 —66), a kismartoni irgal­ mas rendi templom Szt. Antal-oltárképe (1768), a budai Szt. Flórián-templom Szt. Flórián apotéózisa (1769), valamint a temes­ vári székesegyház Szt. Vendel-oltárképc, a máriabesnyői kapucinus templom oltárképe stb. Ádám és Éva c. kompozícióit a Szépm. Múz. őrzi. W aghem aker(e) : flandriai építészcsalád a 15 —16. sz.-ban. Tagjai: 1. Herman ~ (Antwerpen, 1430 k .—Antwerpen, 1503) az antwerpeni katedrális építőmestere 1473tól. A főhajó és az É-i torony alsó részének építését vezette. 1482 —87 között a hulsti Szt. Willibrordus-templomon dolgozott. 1491-től tervei szerint épült fő műve, az

antwerpeni Szt. Jakab-tcmplom. Utolsó mun­ káját, az antwerpeni húscsarnokot 1501-ben kezdték építeni. — 2. Dominicus ~ (Antwer­ pen, 1460 —Antwerpen, 1542) Herman ~ fia. Apjának megkezdett munkáit, így az antwerpeni katedrális E-i tornyát, valamint a húscsarnokot ő fejezte be. Egy ideig a brüsszeli Broodhuys építésének vezetője, 1515-ben az antwerpeni első börze építője volt, majd 1517-től 1535-ig R. Keldermansszal együtt a késő gótikus genti városházát építette. W ag n er: festőcsalád Pesten a 18 —19. sz.ban. Tagjai: I. ~ József (1800 k.) portrékat (József nádor) és freskókat (Vál, templom) festett. Fiai közül — 2. ~ Ferdinátid (19. sz.) apjának segédkezett a váli templom freskói­ ban. — 3. ~ Ágost (?—Pest, 1871) arckép­ festő és rajztanár volt. W agner, Anton Paul (Königinhof, 1834. júl. 3.—Bécs, 1895. jan. 26.): osztrák szob­ rász. Tanulmányait a bécsi akadémián kezdte, majd Itáliában folytatta. Számos díszítő­ szobrot készített a bécsi nagy középületek számára (Arsenal, Városháza, Parlament, Burgtheater stb.). W agner Géza (Gömörnyilas, 1879. mire. 19.—Székesfehérvár, 1939. jún. 19.): festő, grafikus. Bp.-en, Münchenben és Párizsban tanult. Akvarelljeivel és rajzaival több díjat nyert; többször állította ki képeit; 1935ben a Műteremben rendeztek műveiből gyűjt, kiállítást. Eleinte naturalista felfo­ gásban, később impresszionista oldottsággal dolgozott. Több festményét és grafikáját őrzik a Nemz. Gal.-ban. W agner György (18 —19. sz. fordulója): festő. Pesten dolgozott. Műveiből Dugonics András pasztell arcképe ismeretes (1796). W agner János (Székesfehérvár, 1813. okt. 6. —Bp., 1904. ápr. 12.): építész. 1830-ban Bécsben, 1834-ben Berlinben tanult, 1844-től a pesti céh tagja volt. ~ a Vigadó, a régi Tőzsde, a Thonet-udvar s több középület kivitelezője; a tulajdonában levő Gül Baba türbéjét eklektikus-romantizáló loggiás épü­ lettömbbel vette körül.

W AG

О . W agner: Postatakarékpénztár (Bécs)

Wagner, Johann Peter Alexander (Obertheres, 1730 —Würzburg, 1809. jan. 7.): német szobrász, a würzburgi barokk szobrászat utolsó nagy képviselője. A bécsi akadémián B. Moll tanítványa volt. 1756-ban Würzburgban telepedett le. Számos templom (Wurz­ burg, Sonderhofen, Schlüsselfeld, Oberspies­ heim, Grafenrheinfeld, Hassfurt stb.) részére készített oltárokat, szószékeket, keresztelő­ kutat, szobrokat. 1771-ben A. F. von Seinsheim hercegprímás udvari szobrásza lett, akinek veitshöchheimi kastélyát, kertjeit szobrokkal díszítette. Több síremléket is ter­ vezett. Wagner, Johann Martin (Würzburg, 1777. jún. 24.—Róma, 1858. aug. 8.): német szobrász, Johann Peter ~ fia. Apjánál tanult rajzolni, majd Bécsben H. Fügéméi képezte tovább magát. Eleinte festészettel foglalko­ zott. 1809-től hosszabb időre Rómában tele­ pedett le. München számára ő szerezte meg görögo.-i utazása során az aiginai szobrokat és a Barberini Faunt. Klasszicista stílusú alko­ tása a regensburgi Walhalla régi germánok életét ábrázoló domborműves fríze (1827 — 37) és a müncheni diadalkapu (Siegestor) oroszlánkocsija. Wagner József: — Csabai-Wagner József Wagner József Frigyes (18. sz. vége —19. sz. eleje): festő. Budán és a Felvidéken pasz­

tell arcképeket festett. Czetter Sámuel ö művét sokszorosította. Nevét olykor Szeke­ resnek írta. Wagner Kornélia, Paczka Ferencné (Göttin­ gen, 1864. aug. 9. —?): festő, szobrász és grafikus. Eleinte grafikai tanulmányokat vég­ zett, s algráfia technikával készített lapjai keltettek érdeklődést. Később Rómában szimbolikus tárgyú képeket festett és szob­ rászattal is foglalkozott. 1908-ban férjével együtt, 1927-ben férje hagyatékával kapcso­ latban volt gyűjt, kiállítása a Nemzeti Szalonban. Appennini táj c. festménye a Nemz. Gál. tulajdona. Wagner Nándor (Nagyvárad, 1922. okt. 7.— ): szobrász. Tanulmányait Bukarestben, Párizsban, Rómában és Bp.-en végezte. Egyéni alkotó munkája (Kútszobor, Dunaúj­ város) mellett múzeumi kiállításrendezői és restaurálási munkát végzett. 1957 óta kül­ földön él. Wagner, Otto (Penzing, 1841. júl. 13.— Bécs, 1918. ápr. и .): osztrák építész, a 20. sz. modern építészetének egyik előfutára. A bécsi építészeti iskola megalapítója, melyet világhírű tanítványai, A. Loos, J. Hoffmann stb. tettek ismertté. Az eklektikus neoreneszánszból elindulva alakította ki az anyagok szépségét érvényre juttató sajátos stílusát. — A bécsi akadémián tanult, melynek 1894-től 7*8

WAL tanára lett. Alkotó periódusa első szakaszának jellegzetes művei: a bp.-i Rumbach u.-i zsinagóga (187s), több bérház Becsben és Bp.-en, a bécsi Anker Biztosítótársaság palo­ tája és Áruház a Kärntnerstrassen (mindkettő 1895). 1897-ben a bécsi vasút számára terve­ zett épületeket. 1899-től a bécsi Sezessionnak volt egyik vezető egyénisége, kiállításaikon gyakran szerepelt iparművészeti alkotásokkal (bútor, textil, kerámia, üveg stb.). Utolsó korszakát a modern építészeti stílusjegyek jellemzik: a steinhofi tébolyda kupolás templo­ ma és a bécsi postatakarékpénztár épülete. Részt vett a bp.-i Parlament tervpályázatán. Városrendezéssel is foglalkozott. Elméleti művei közül kiemelkedik: Moderne Architek­ tur, Wien, 1896 (negyedik kiadása Die Baukunst unserer Zeit c. jelent meg 1914-ben). — írod. J. A. Lux: O. W. München, 1914; H. Tietze: O. W. Wien, 1922. W agner Sándor (Pest, 1838. ápr. 16. München, 1919. jan. 19.): festő. Első mestere Weber Henrik volt, majd a bécsi, végül a müncheni akadémián tanult s itt K. Piloty osztályára került. 1859-ben magára vonta a figyelmet Dugovics Titusz önfeláldozása c. képével (Nemz. Gál.). 1866-tól a müncheni akadémia tanára lett, s számos magyar festő tanult osztályán. Münchenből gyakran látoga­ tott haza és Olaszo.-ba. Itthon egy sor kisebb zsánerképet festett (Debreceni csikósok lovasversenye ) ; olaszo.-i utazásának terméke a Római cirkusz. Nagyobb kompozíciói a Zápolya és Izabella búcsúja, az Amerikába került Nó'rablás, a pesti Vigadó részére készült Mátyás diadala Holubáron s a Párizsba jutott Huszárbravúr. Későbbi, feltűnést keltő mun­ kái a Mazeppa és a Konstantin császár bevonu­ lása Rómába c. hatalmas panorámakép, ame­ lyeken maradéktalanul érvényesülnek a Piloty-iskolára jellemző tárgyiasság és az anyag­ szerű festés elvei. W alch, Jacob: Barbari, Jacopo de W alch Máté (18. sz. második fele): építész. 1757-ben telepedett le Pozsonyban. 1764-ben polgár, 1765-ben mester lett. A pozsonyi jezsuita rendházat, a német ev. templomot, a városi színházat és vigadót, az Illésházyés az Erdődy-palotát építette. Megújította a magyar—szlovák ev. templomot. Grassalkovich részére tervrajzokat készített, s hívására 1770-ben a gödöllői kastélyban is megfor­ dult. A klasszicizmusba hajló késő barokk alkotásai F. A. Hillebrandt hatását mutatják. — írod. G. Weyde: Die evangelische Kirche und ihr Erbauer M. W. Pressburg, 1924. W aldm ann: tiroli művészcsalád a 17 —18. sz.-ban. — Tagjai: 1. Kaspar ~ (Innsbruck, 1657. júl. 15.—Innsbruck, 1720. nov. 18.): 719 a korszak vezető freskófestője E-Tirolban.

Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása (Bp., Nemz. Gál.)

Ö festette az innsbrucki Mariahilferkirche kupolafreskóit, a voldersi és wilteni kolostor­ templom fal- és mennyezetképeit. Több oltár­ képe is ismert. — 2. Johann Josef ~ (Inns­ bruck, 1676. márc. 14.—Innsbruck, 1712. okt. 25.): festő. Világi épületek freskóin kívül az innsbrucki Szt. Lélek-kórház és a rattenbergi kolostortemplom mennyezet-, ill. kupolaképeit festette. W aldm üller, Ferdinand Georg (Bécs, 1793. jan. 15.—Bécs, 1865. aug. 23.): osztrák festő, a bécsi biedermeier jelentős képviselője. A bécsi akadémián tanult, többek között id. F. G. Waldmüller: Dr. Eltz és családja Ischlben (Bécs, Österreichische Galerie)

J. В. Lampi tanítványa volt. Működését mint miniatűríestő kezdte, rövidebb zágrábi tar­ tózkodás után a Baden bei Wien-i színház dekorátoraként működött. 1817-ben vissza­ tért Becsbe, 1829-ben a képtár őre és az aka­ démia tanára lett. 1846-tól nyilvánosan is fellépett az akadémiai oktatási rendszer ellen. 1856-ban az USA-ba utazott, majd vissza­ térve ismét folytatta küzdelmét az akadémia ellen, ezért tanári állásából 1857-ben nyug­ díjazták, és csak 1863-ban rehabilitálták. Magániskolájában — mely a természetesebb festésmódra oktatott — számos magyar festő is megfordult (Madarász, Zichy stb.). — .1bécsi polgárság kedvelt festője volt; pszicho­ lógiai elmélyülés helyett a virtuóz könynyedséggel megfestett külső megjelenítésre helyezett súlyt. Számos portrét festett, oly­ kor csoportos családarcképeket is (Feldmüller család, Gierster család, Eltz család stb.). Tájképein Ausztria különböző vidékeit ábrá­ zolta. A negyvenes évektől a tájban mozgó parasztokról festett friss, lendületes zsánerkompozíciói emelkednek ki oeuvre-jéből. Panoráma (1847) c. zsánerképét a bp.-i Szépm. Múz., Anya és gyermeke c. képét az esztergomi Keresztény Múzeum őrzi. — A művészeti oktatásról írt nagy hatású művei: Die Bedürf­ nisse eines zweckmässigen Unterrichts in der Malerei und plastischen Kunst, Wien, 1846 és Andeutungen zur Belebung der vaterländischen bildenden Kunst, Wien, 1855 —57. (Ez utóbbi írása miatt nyugdíjazták az akadémián.) — írod. Roessler — Pisko: F. W . Sein Leben, sein Werk und seine Schriften. 1—2. köt. Wien, 1908; К. K. Eberlein; F. G. W. Das Werk des Malers. Berlin, 1938; B. Grimschitz: F. G. W. Salzburg, 1957; F. G. W. und seine Zeit (katalógus). Essen, i960. Lajta Edit Walicki, Michat (1904. ápr. 4.—Varsó, 1966. aug. 22.): lengyel művészettörténész, egyete­ mi tanár, a Művészettörténeti Intézet igaz­ gatója, a lengyel középkori művészet kiváló kutatója. Fontosabb művei: Problems of the inventarisation o f ancient monuments during the period o f the polish kingdom, Warszawa, 1931; Stilstufen der gotischen Tafelmalerei in Polen im XV. Jahrhundert, Warszawa, 1933; Polska sztuka gotycka, Warszawa, 1935; La peinture d’autels et de retables en Pologne au temps des Jagelions, Paris, 1937; La peinture polonaise au X V е siede, Warszawa, 1938; Malarstwo europcjskie w zbiorach Polskich. 1300 —1800, Krakowie, 1955 (J. Bialostockival együtt); Malarstwo Polskié, Warszawie, 1961. Walker, Frederick (London, 1840. máj. 26. —St. Fillian’s, 1875. jún. 4.): angol festő és grafikus. Főleg zsánerképeket festett, melyeken a korabeli francia festészet és a

pre ra ffa elitá k hatása é rvényesült. M in t illuszt­ rá to r is m ű k ö d ö tt. A z an g o l p lak átm ű v észet eg y ik első m űvelője.

WAL

Walker, Robert (1607 —1658 к.): angol festő. Van Dyck és Tiziano hatott művészetére. Mint a cromwelli köztársaság hivatalos mű­ vésze főleg portrékat festett; több Cromwell-képe ismert. Walkó László, id. (Eperjes, 1874. okt. 21.— Solymár, 1943. nov. 9.): iparművész. ^Mün­ chenben és Hamburgban bőrmetszést tanult, ilyen munkáival részt vett a millenniumi kiállításon. A Parlament részére készített bőr­ kötésű vendégkönyvét a Nemz. Múz. őrzi. Walkó László, solymári (Solymár, 1909. nov. 19. — ): szobrász és festő, id. ~ László fia. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte. Főként érmeket (pl. zeneszerzőkről), emléktáblákat és portrédomborműveket min­ táz. Mint restaurátor is működik. Több ki­ állításon szerepelt, számos művét őrzik hazai és külföldi gyűjtemények. Wallace Collection : — London műgyűjteményei Wallbaum, Matthias (Kiel, 1554 Augs­ burg, 1532. jan. и .): német ötvös. 1579-től Augsburgban élt, 1582-ben legény, 1590-ben mester lett. Számos gazdagon díszített ékszer­ tartó szekrénykét, csóktáblát, monstranciát, írószekrényt, piperés szekrénykét, hordoz­ ható és házi oltárkát készített fekete ében­ fából, ezüst díszítményekkel, ~ specialitása az ún. Diana-játék, amely tkp. automatikus kerékmű által mozgatható ezüst csoportozat a szarvason ülő Dianával. Egy monstrancia alakú és egy kicsinyített oltár formájú portatiléjét az Iparm. Múz. őrzi. Héjjné Détári Angéla Walleshausen Zsigmond, cselényi (Bécs, 1888. dec. 3.— ): festő, grafikus. Hollósy Simonnál, majd Párizsban tanult. A Wiener Salonban (Bécs) 1920-ban, Bp.-en 1922-ben a Belvederében állított ki. Erősen dekoratív jellegű, expresszionista festményein kívül réz­ karcokat, linóleummetszeteket s párizsi utcá­ kat ábrázoló, közvetlen előadást! színes litog­ ráfiákat készített. Számos külföldi kiállítá­ son vett részt (Berlin, Nürnberg, Velence, Varsó stb.). Irodalommal is foglalkozott. A negyvenes évektől Párizs mellett élt. Wallesz Jenőné: -*■ Gyenes Gitta Wallot, Paul (Oppenheim, 1841. jún. 26.— Langenschwalbach, 1912. aug. 10.); német építész. Darmstadtban tanult. 1872-ben Itáliá­ ban Palladio és Sanmicheli stílusát tanulmá­ nyozta. Első épületeit Frankfurtban emelte neoreneszánsz stílusban. 1882-ben megnyerte a berlini parlament (Reichstag) pályázatát. Az épület sok vita és kényszerű változtatás után jött létre (1884 —94). 1894-ben a 7 2 0

W AN

drezdai képzőművészeti akadémia tanára lett. Későbbi művei: a drezdai Ständehaus és a berlini parlament elnöki épülete. — írod. W. Mackowsky: P. W. und seine Schüler. Berlin, 1912. Wallraf—Richartz Jahrbuch: a kölni Wallraf —Richartz Múzeum évkönyve. Kölnben jelenik meg 1924 óta. Walpole, Horace (1717. aug. 24.—London, 1797. márc. 2.): angol művészeti író, mű­ gyűjtő, rajzoló. A gótikus építészet támoga­ tója volt. Híres Strawberry Hill-i háza, melyet barátai segítségével tervezett. Gótizáló részleteivel és az egyedül álló kerek toronnyal utat nyitott a festői hatásokra törekvő építé­ szeti irányzatnak. Legjelentősebb könyve: History of painting in England, 1 —4. köt. 1762 —71. Walser, Karl (Teufen, 1877. ápr. 8. —Bern, 1943. szept. 28.): svájci német festő, grafikus, díszlettervező. A strassburgi Kunstgewerbeschulén tanult, de nagyrészt autodidakta. 1908-tól a berlini Sezession elnöke volt. Modem színpadi díszleteivel és könyvilluszt­ rációival vált ismertté. Később monumentális freskókat is festett (berni városháza, a wintertburi Reinhart Múzeum lépcsőháza stb.). Walter, Thomas Ustick (Philadelphia, 1804. szept. 4.—Philadelphia, 1887. okt. 30.): ame­ rikai építész; az Institut of Architects alapító tagja és hosszú ideig elnöke volt. Jelentős műve a washingtoni Capitolium kupolája és szárnyépületei, a philadelphiai Girard College stb. Sok templomot, bankot, magánházat épített az USA különböző államaiban. A „Greek Revival” (az ókori görög építészet felélesztése) mozgalom híve volt. Walzel Ágost Frigyes (1790 k. —Pest, i860 után): kőnyomdász. Eredetileg katonatiszt volt. 1836-ban vette át a Trentsenszky-féle kőnyomda vezetését, majd Trentsenszky halála után, 1839-ben a kőnyomda tulajdo­ nosa lett. Intézetéből az 1840 —50-es évek folyamán számos kőrajz került ki. Egy ideig Engel Mórral és Mandelló Henrikkel volt társas viszonyban. Kőnyomdája halála után a Légrády testvérek intézetébe olvadt. Wandet János, id. (Besztercebánya, 1750k.— Kassa, 1804): kassai ötvös. 1779-ben iktatták a céhbe. Ismert munkái: úrasztali pohár 1801-es jelzéssel, kenyérosztó kosár fedelén pelikánnal, úrasztali kehely fedője a göncruszkai ev. templomban; cibórium az eperjesi r. k. templomban; gyertyatartók a kassai Orsói ya-templomban. Wándza, Vándza Mihály (Perecsen, 1781. okt. 12.—Miskolc, 1854 k.): festő, rézmetsző, színész és író. Bécsben Hess János Mihálynál tanult. Történeti és allegorikus képeket, csend721 életeket és portrékat festett. 46 Művészeti Lexikon IV.

Wang Ch’ao-wen (1911— ): kínai szob­ rász és műkritikus. Tanulmányait a hangcsoui főiskolán kezdte 1936-ban, majd Jenanban dolgozott. Főként portrékat mintázott. Ké­ sőbb műkritikusként működött, bírálatai, tanulmányai négy kötetben jelentek meg. Wang Chien (1598 —1677): kínai festő, Lien-Chou tartomány kormányzója. (Nem azonos Wang Ch’ien Ming-kori festővel.) a második a „Négy Wang” festő közül. Elsősorban mint tájképfestő vált ismertté. Számos albuma maradt fenn. Wang Hsi-chih (321—379): kínai festő. A kínai kalligráfia (-*- kalligrafikus iskola) megteremtője. A jelet egy ecsetvonással, az ecset felemelése nélkül írta le, ezzel az ún. kurzív kézírást alkotta meg. Festményei, amelyekről másolatok sem maradtak fenn, a feljegyzések szerint gondosan részletezők voltak. Kalligráfiáiból is kevés maradt az utókorra. Wang Hűi (1632 —1717): kínai festő. A „Négy Wang” festő közül a harmadik. Rendkívül termékeny művész volt. Elsősor­ ban tájképeket, azonkívül számos madárvirágképet festett. Wang Meng (1309 ? —1385): kínai festő. Nem követte nagy tájfestő kortársai remete­ életét; hivatali pályáján magas rangot ért el, majd hivatali intrikák miatt börtönbe került és ott is halt meg. Közeli rokona, Chao Meng-fu hatása alatt tájképeket kezdett festeni, s hamarosan a természet hűséges interpretálója lett. Kompozícióin a hegyek dominálnak. Kortársai nem mindenben értették meg mű­ vészetét. Sok kép és képmásolat maradt fenn utána. Legtöbb festménye nagyméretű ->- ka­ kemono, többnyire tussal készült, ritkábban színes. Wang Shih-ming (1592 —1680): kínai festő, a „Négy Wang” festő egyike, a Sungkori tájképfestészet egyik kiváló folytatója. Wang Wei (699—759): kínai költő és festő. Wu Tao-tzu mellett a kor másik nagy mestere. ~ a régi tradicionális festészet folytatója. A zenét és a kalligráfiát is kiválóan művelte. Festményeit az utókor lassanként elfelejtette, de lírai költeményei a kínai irodalomnak ma is legnagyobb remekei közé tartoznak. Ifjabb korában magas állást töltött be az udvarnál, később visszavonult és buddhista barátai között festegetett. 756-ban ő is belekeveredett a császár elleni lázadásba, ezért börtönbe ke­ rült és csak nehezen kapott kegyelmet. Élete utolsó éveit a trónörökösi udvartartás tagja­ ként visszavonultan élte le. Képei — nagy­ részt monokróm tájképek és buddhista té­ mák — telve vannak költői hangulattal. Őt tartják az ún. irodalmi festészet megalapí­ tójának. ~ több templomi falfestményt is

készített Ch’ang-an-baii. Híresek voltak havas tájképei. A neki tulajdonított művek közül a Japánban őrzöttek Sung-kori másola­ tok, a nyugati gyűjteményekben szereplők többnyire Ming-kori másolatok. Major Gyula Wang Yüan-chi (1642 —1715): kínai festő,

a „Négy Wang” festő egyike. Elsősorban tájképeket festett. Nagyon sok alkotása ma­ radt az utókorra. Wanner János (Bp., 1906— ): építész. 1931—32-ben Le Corbusier párizsi irodájában dolgozott. A II. világháború előtt a modem magyar építészet jelentős művelői közé tar­ tozott. Több tervpályázaton nyert első díjat. Jelentősebb művei: bérvillák Bp.-en (Himfy u.( Malinovszkij fasor), a volt Mérnöki Ka­ mara székháza és bérház a Szalay u.-ban, szakiskola Ráckevén. 1946 óta Zürichben működik. Wanyek Tivadar (Nagykikinda, 1910. szept. 21.— ): jugoszláviai magyar festő. Bp.-i szabadiskolákban tanult Aha Novak Vilmostól és Patkó Károlytól. 1938 óta kiállító művész. Számos kollektív tárlaton vett részt, több önálló kiállítása volt Európa különböző városaiban (Belgrád, 1958; Bécs, 1961; Brüsszel, 1964; Bp., Fényes Adolf Terem, 1964 stb.). A bánáti táj, a falvak jellegzetes motívumait, a népművészet elemeit egyesíti dekoratív hatású, konstruktív szellemű festé­ szetében. Nagybecskereken (Zrenjanin) él,

tevékenyen részt vesz a képzőművészeti élet szervezésében. Wanyerka Gyula: — ► Komjáti-Wanyerka Gyula Wappers, Gustaaf (Antwerpen, 1803. aug. 23. —Párizs, 1874. dec. 6.): belga festő. A klasszicizmussal szemben a romantikus, nemzeties irányú történeti festészet képviselő­ je. Az antwerpeni akadémián tanult. Fő műve A leideni polgármester önfeláldozása c. kép (Utrecht). 1832-től az antwerpeni aka­ démia tanára, 1840 —55 között igazgatója volt. Warburg, Aby (Hamburg, 1866. jún. 13.— Hamburg, 1929. okt. 26.): német művészettörténész, a profán ikonográfiának, főleg az antik művészet utóéletének s az ikonológia tudományának úttörő kutatója, a Warburg Institute alapítója. Fő műve: Die Erneuerung der heidnischen Antike. 1—2. köt., Berlin, 1 9 3 2 .

Warburg Institute: 1905 к. A. Warburg alapította Bibliothek Warburg címen Ham­ burgban; különösen az antik és az európai művészet kapcsolatának kutatásával foglal­ kozik. 1933-tól az intézet Londonban műkö­ dik, 1945-től a londoni egyetemhez tartozik. Kiadványai: Vorträge der Bibliothek Warburg (1921—31 között), Studies of the Warburg Institute (1921-től önálló kötetek), Journal of the Warburg Institute (1937 óta megjelenő folyóirat). A ~ 1945 óta Warburg and Courtauld Institute néven szerepel.

G. Wappers: A belga forradalom epizódja (Brüsszel, múzeum)

722

W AS

723

Ward, Edward Mathew (London, 1816. júl. 14.—Windsor, 1879. jan. 15.): angol festő. A londoni akadémián, majd Rómában és Münchenben tanult. Anckdotikus hangula­ tú történeti képei a maga korában ismertek voltak. A londoni parlament épületébe fres­ kókat festett. W ard, James (London, 1769. okt. 23.— Cheshunt, 1859. nov. 23.): angol festő, grafi­ kus. Sógora, G. Morland hatása alatt festette állatokat ábrázoló képeit. Főleg mezzotinto lapjai jelentősek. W ard, John Quincy Adams (Urbana, Ohio, 1830. jún. 29.—New York, 1910. máj. 1.): amerikai (USA) szobrász. H. К. Brown tanít­ ványa volt. Legismertebb műve: Indiánok a vadászaton c. szoborcsoportja (1864, New York, Central Park). Emlékműveket, portré­ kat (George Washington stb.) is készített realisztikus stílusban. W arga László (Jászberény, 1878. nov. 21.— Bp., 1952. jún. 19.): építész, műegyetemi tanár. Kezdetben Kismarty-Lechner Jenővel együtt bérházakat, villákat tervezett. Közös művük a felső-mo.-i pártázatos reneszánsz formákra utaló sárospataki Állami Tanítóképző épülete (1912). Mint a főváros városrendezési osztályának vezetője (1912-től) számos jelen­ tős és a város fejlődésében nyomot hagyó tervet készített (pl. a Tabán első tervei, 1909, 1912, 1914, a Felső-rákosi rétek beépítése, a Lágymányos rendezési terve). Több vidéki város rendezési terve (Kassa, Miskolc, Székesfehérvár, Szombathely, Salgótarján, Brassó) is fűződik nevéhez. Az 1917. évi tűzvész után Gyöngyös újjáépítése az ő tervei szerint indult meg. Számos tanulmánya jelent meg. W arhol, Andy (Philadelphia, 1930— ): amerikai (USA) festő. New Yorkban dolgo­ zik mint a Harpers Bazár dekorátora. A -» pop art irányzatához tartozik. Raszter­ technikával másolja képeire a közismert reklámcímkéket (Üres Campbell-doboz, 1962). Harminc jobb mint egy c. kompozíciója (1963) a Mona Lisa festmény fotójának harmincszoros kópiája. W arou, Dániel (Stockholm, 1674—Körmöc­ bánya, 1729. nov. 23.): svéd éremművész. 1699-ben került kapcsolatba a körmöci ver­ dével. Itt 66 emlékérmet, 13 pénzt és 9 pecsétet készített, közülük 3 emlékérmet II. Rákóczi Ferenc képével. Néhány egyéb magyar tárgyú műve is van (Péterváradi győzelem, Temesvár visszavétele érme). W arschag, Varság Jakab (1827 —55 között működött): festő. Főleg festett bolti cégérei­ nek köszönheti egykori nagy hírnevét. Festett portrékat, vedutákat, és ismeretes egy oltárképe is. W arszaw a: — Varsó

A. W arhol: Üres Campbeil-doboz

W artburg : város Németo.-ban, az NDKban. Műemléke: a vár. Építése a u . sz.-ban kezdődött. Az eredeti elrendezésben két udvart alkotó épületek láncolatát nem veszik körül vastag falak, maguk az épületek övezik a sziklafennsíkot. A vár különféle építészeti részletei különböző építési korok emlékei. 1838—67 között H. von Ritgen restaurálta. W artha Vince (Fiume, 1844. júl. 17.— Bp., 1914. jún. 20.): egyetemi tanár, kémikus. Zürichben, Budán, Heidelbergben végzett ásványtani tanulmányok után 1867-ben a műegyetemen a „vegyiparmű” tanszékét nyerte el. A szilikátok tanulmányozásával és az aventurin vizsgálatával kapcsolatban mind­ inkább a keramikával kezdett foglalkozni. 1892-ben jelent meg A z agyagipar technológiája c. jelentős műve. 1889-től Zsolnay Vilmos pécsi gyárában a később eozinnak nevezett, fémlüszteres fajanszedények készítésével kísér­ letezett. A párizsi világkiállításon (1900) siker­ rel szerepeltek s csakhamar világhírűvé váltak a '~-féle mázzal díszített Zsolnay-gyártmányok. 1904-ben állami megbízásból reorgani­ zálta a herendi porcelángyárat. 1963-ban az Iparm. Múz.-ban rendeztek emlékére kiállí­ tást. Gazdag kerámia-gyűjteményét az Iparm. és a Szépm. Múz. őrzi. — írod. Ilosvay L.: W. V. Bp., 1915. W asm ann, Friedrich (Hamburg, 1805. aug. 8.—Meran, 1886. máj. 10.): német festő. Hamburgban és a drezdai művészeti akadé­ mián tanult. Münchenben P. Cornelius,

A. Watteau: Szelíd szerelem (Párizs, Louvre)

Rómában — ahol a ->- nazarénus festőkhöz csatlakozott — különösen J. F. Overbeck hatott rá. Több vallásos tárgyú képet festett, de tehetsége főleg biedermeier hangulatú, finom tónusú portrém (A művész menyasszo­ nya, Hölgy kalapban, mindkettő Hamburg, Kunsthalle) s realista felfogású, világos szín­ kezelésű, néha meglepően friss tájképein érvényesült. — írod. P. Nathan: F. W., sein Leben und sein Werk. 1954. W^sowski, Bartlomiej Nataniel (1617 — 1678. okt. 4.): lengyel építész, stukkátor és építészeti szakíró. A poznani jezsuita templo­ mot tervezte, a stukkódíszítés egy részét maga készítette, s elgondolása szerint történt a kupola megépítése is. Építészeti könyve 1678-ban jelent meg Poznanban. Wastell, John (15 —16. sz.): angol építész. 1493 —97 között az exeteri székesegyház hajóján dolgozott. Működése a cambridge-i King’s College építésénél is ismeretes. Watelet, Louis Étienne (Párizs, 1780. aug. 25.—Párizs, 1866. jún. 21.): francia tájkép­ festő. Előbb akadémikus felfogású, majd olaszo.-i utazása után (1822) romantikus táj­ képeket festett (Táj vízeséssel). Waterloo, Anthonie (Lille?, 1610 к .— Utrecht, 1690. okt. 23.): holland tájképfestő és rézkarcoló. Leuwardenben és Amsterdam­ ban működött, Németo.-ban is járt. Erdős, dombos vidékeket ábrázoló képei J. van Ruisdael hatását mutatják. W aterloos: belga éremművész család a 17 —18. sz.-ban. Jelentősebb tagjai: 1. Adrian

~ (Brüsszel, 1600—Brüsszel, 1684) 49 érmévei Belgium egyik legkiválóbb éremművésze. — 2 . Denis ~ (Brüsszel, 1628—Brüsszel, 1715) verési technikája a flamand éremművész-iskola hagyományait őrzi. Wathay Ferenc: — ►Vathay Ferenc Watteau, Antoine (Valenciennes, 1684. okt. 10. —Nogent-sur-Marne, 1721. júl. 18.): a 18. sz.-i francia festészet egyik legkiemelke­ dőbb mestere, a sajátos francia rokokó piktúra megtestesítője. Tiziano, Veronese és Rubens művészete hatott rá; korai művein D. Teniers és A. F. van der Meulen hatása is megfigyelhető. C. Gillot, a kor neves díszlettervezője figyelmét a színpad világára terelte, amely mindvégig döntő befolyást gyakorolt ~ festői felfogására. Bár korán megalapozta művészi hírnevét, nyugtalan, zárkózott, ma­ gányt kedvelő természete miatt többnyire visszavonultan élt és dolgozott. 15 éves korá­ ban kezdte tanulmányait szülővárosa Gérin nevű festőjénél. 1702-ben ment Párizsba, ahol kezdetben csekély bérért másolóműhe­ lyekben dolgozott. Feltehetően 1703-tól 1707ig V . 1708-ig működött együtt Gillot-val. 1709-ben C. Audran mellett fejezte be tanul­ mányait, aki — mint a Luxembourg-palota Medici Galériájának őre — Rubens Mediciciklusára és a velencei mesterekre hívta fel ~ figyelmét. 1710 k. rövid időre hazalátoga­ tott szülővárosába, majd visszatérve Párizsba megismerkedett és szoros barátságot kötött Sirois képkereskedővel és vejével, Gersaintnel. A család több tagja szerepel ~ kompozí­ cióin. Mint a kor legtöbb festője, ő is Rómá­ ban szerette volna folytatni tanulmányait, az itáliai utazást azonban nem sikerült meg­ valósítania. Művészi fejlődésének legjelentő­ sebb állomása a gazdag gyűjtővel, P. Crozat bankárral való kapcsolata 1715-ben. Crozat

W A S

A. W atteau: Randevú a vadászaton (London, Wallace Collection)

724

W AT

A. Watteau: Indulás Cythere szigetére (Párizs, Louvre)

725

palotájának művészi légkörében, a pompás estélyek és színielőadások, az előkelő közön­ ség, a díszes kosztümök miliőjében bontako­ zott ki ~ eredeti művészete, hasonlíthatatla­ nul könnyed, teátrális és elegáns festői nyel­ vezete. Számos fontos műve született ebben az időben, egyebek között a Beszélgetés (Párizs, magángyűjt.), amely Crozat montmorencyi parkjának környezetében, színpa­ dias elrendezésben csoportosítja a kor divatja szerint öltözött szereplőket; a Finette és A közömbös (mindkettő Párizs, Louvre), a könnyedség, báj és elegancia legszebb íestői példái, valamint számos sokalakos kompozí­ ció. A zajos életmód azonban nem felelt meg ~ természetének, ezért 1716-ban megvált pártfogójától és visszatért Sirois mellé. A kö­ vetkező években a remekművek egész sora került ki a keze alól, mindenekelőtt az Indulás Cythere szigetére (Párizs, Louvre; egy későbbi változata Berlin, Staatliche Museen), ~ n a k talán legszebb, legteljesebb és legjellem­ zőbb alkotása, amellyel mint a ,,fetes galan­ tes” festője 1717-ben elnyerte az akadémiai tagságot; a Bál a szabadban (Edinburgh), A gitáros (New York, Metropolitan Museum), a Szerelem az olasz színházban és a Szerelem a francia színházban (mindkettő Berlin, Staatliche Museen), valamint a Gilles (Párizs, Louvre), fő műveinek egyike, amely egyes feltevések szerint cégtáblának készült és a kor leghíresebb Pierrot-alakítóját, Belloni komédiást ábrázolja. 1719-ben Londonba

utazott, hogy tüdőbaját gyógyíttassa, az ottani klíma azonban inkább rontott, mint javított egészségi állapotán. Hazatérése után festette utolsó művét, Gersaint képkereskedő A. Watteau: A gitáros (New York, Metropolitan Museum)

WAT

A. Watteau: Gersaint képkereskedő cégtáblája. Részlet (Berlin, Staatliche Museen)

cégtábláját, amely ma — kettévágva — a berlini Staatliche Museen gyűjteményét gaz­ dagítja. Fontosabb művei még: A zenelecke, A z élet örömei (mindkettő London, Wallace Collection), Jupiter és Antiope, Összejövetel a parkban (mindkettő Párizs, Louvre), Hang­ verseny (Potsdam, Sanssouci kastély), Báli örömök (London, Dullwich College), A bal­ lépés (Párizs, Louvre), Szerelmi ünnep (Drezda, Gemäldegalerie), Vénusz toalettje (London, Wallace Collection), Olasz komédiások (Wa­ shington, National Gallery), Francia színészek (New York, Metropolitan Museum) stb. Bár festészete egész korának stílusára döntően hatott, kortársai nem ismerték fel művészi jelentőségét, amely csak a múlt században, főleg a Goncourt fivérek munkássága nyo­ mán vált nyilvánvalóvá (La philosophic de W., Paris, 1856; L’art du XVIII. siécle, Paris, i860 I. köt.; Catalogue de l’oeuvre peint, dessiné et gravé d’A. W., Paris, 1875). Festményeiről és rajzairól mintegy 800 met­ szet készült (L’oeuvre d’A. W. gravé d’apres ses tableaux et dessins originaux . . ., Paris, 1734). — írod. H. Adhémar: W., sa vie, son oeuvre. Paris, 1950; Parker —Mathey: Les dessins de W. 1—2. köt. Paris, 1957; M. Gauthier: A. W. Paris, 1962; Farkas Z.: W. Bp., 1963. Csorba Géza

W atts, George Frederick (London, 1817. febr. 23.—Limnerslease, 1904. jún. 1.): angol festő és szobrász. Allegorikus és szimbolista képei stilárisan a -* preraffaelitákknl tartanak erős rokonságot, akiknek csoportjához ő is csatlakozott. Fontosabb művei: freskó a Lincolns Innben (1862), Orpheus és Eurydiké (1869), Charitas (1875), Remény (1885); portréi közül: Robert Browning, Swinburne, Tennyson, Carlyle, Stuart Mill, Gladstone, Salisbury, Burne-Jones, Millais, Morris, Rossetti, Thiers, Garibaldi stb. képmásai, valamint önarcképe. Mint szobrász is elismert volt, bár a franciákra emlékeztető, festői hatású szob­ raiból kevés ismert (Medúza, Lord Holland, Hugh Lupus lovas szobra stb.). — írod. L. Bénédite: G. F. W. Paris, 1922. W atzinger, Carl (Darmstadt, 1877 —Tübin­ gen, 1948): német régész. A Közel-Kelet ókori kultúráinak, a görög és római művészet emlékeinek kiváló kutatója. Főbb művei: Studien zur unteritalischen Vasenmalerei, 1899; Das Relief des Archelaos von Priene, 1903; Griechische Holzsarkophage, 1905; Damascus I., 1921; Denkmäler Palästinas, 1—2. köt. 193 З—35; Arretinische Reliejkeramik (H. Dragendorffal), 1948. W auters, Emile Charles (Brüsszel, 1846. nov. 19.—Párizs, 1933. dec. 11.): belga törté- J 2 Ó

W EB

neti festő. J. F. Portaels és J. L. Gérőme tanít­ ványa volt. Fő művei: Burgundiái Mária kegyelmet kér tanácsosai számára (1870, Liege), Hugo van der Goes a Rouge-Cloitre kolostorban (1872, Brüsszel). Számos portrét is festett kora előkelő társaságának tagjairól. Waxmann Márton (17. sz.): festő. 1630-ban a fricsi (Fricovce) kastély sgraffito képeit festette. Ezeken korabeli viseletben fejedel­ meket, a római történelem hőseit, valamint mitológiai alakokat ábrázolt. Műve a magyar késő reneszánsz jelentős emléke. Nevét korábban Axmann-nak olvasták. Wächter, Eberhard (Balingen, 1762. febr. 29. —Stuttgart, 1852. aug. 14.): német klaszszicista festő. Párizsban J. L. David köréhez tartozott, Rómában A. J. Carstens hatása alá került. 1798 —1808 között Becsben élt, ké­ sőbb Stuttgartban telepedett le. Főleg mitoló­ giai tárgyú kompozíciókat festett. Wälder Gyula (Szombathely, 1884. febr. 25.—Bp., 1944. jún. 10.): építész, a késői neobarokk legismertebb hazai mestere, a műegyetem ókori építészeti tanszékének tanára. Széles körű tervezői tevékenységet folytatott, nagyrészt történeti stíluselemek, elsősorban a barokk formák szabad alkalma­ zásával. Eger barokk szépségeinek megőrzésé­ ben jelentős érdeme volt. Főbb művei: balassagyarmati múzeum, gyöngyösi tűzoltólak­ tanya és víztorony, miskolci zeneiskola és r. k. templom (Pázmádi Istvánnal), szombathelyi kultúrház; Egerben postaház, pénzügyigazga­ tóság, polgári iskola, Korona Szálló; Bp.-en a B SZ K R T Akácfa u.-i palotája, a volt ciszterci gimnázium és templom (Villányi út). 193 5-ben készítette a Madách út torkolati terének és a környező térfalaknak egységes terveit és felépítette a sugárút kiindulásánál álló házat. Wälder János (Nagybecskerek, 1854. júl. 27.—Temesvár, 1902. júl. 1.): festő. Bécsben, majd Münchenben tanult K. Pilotyníl és Wagner Sándornál. Bp.-en és Temesváron volt rajztanár. Arcképek (Trefort, Dessewffy püspök stb.) mellett oltárképeket festett Temesvár és környéke templomai számára. Webb, John (London, 1611 —Butleigh, 1674. okt. 30.): angol építész, kosztüm- és díszlettervező, író. I. Jones tanítványa és segédje volt; munkássága hosszú időn át nem választható el mesteréétől. 1647—49 között I. Károly megbízta az új Whitehall Palace tervezésével, s valószínűleg önálló munkája a Durham House (Strand) újjáépítési terve is. Jones halála (1652) után az általa megkezdett úton haladt tovább (Lamport Hall, Northamptonshire; Amesbury, Wilt­ shire; Gunnersbury, Middlesex; King Charles 727 block, Greenwich stb.). Zseniális mesterének

hű epigonja volt; elméleti és technikai tudás­ ban messze felülmúlta angol kortársait. Webb, Philip (Oxford, 1831. jan. 12.— Worth, 1915. ápr. 17.): angol építész, ipar­ művész. 1861-től a W. Morris által alapított londoni műhely munkatársa volt; ennek számára belsőépítészeti és iparművészeti ter­ veket készített; ő tervezte a Victoria and Albert Museum „Dining-Room”-jának de­ korációját. Londonban több házat épített, műemlékrestaurálással is foglalkozott. Morris részére Uptonban építette a Red-House-t, mely a modern angol lakóházépítészet kiin­ dulópontja. Weber Antal (Pest,1823. okt. 9. —Bp., 1889. aug. 4.): építész. A bécsi képzőművészeti akadémián P. Nobile tanítványa volt. Jelen­ tős romantikus műve a vörösvári Erdődykastély (1862). Bp.-i épületeit tartózkodó neoreneszánsz stílus jellemzi. Kiemelkednek G. F. Watts: Szerelem és Halál (London, National Gallery)

Weber Henrik: Mosonyi Mihály zeneszerző és neje (Bp., Nemz. Gal.)

közülük a volt Egyesült Budapesti Fővárosi Takarék háza (1872, most belkereskedelmi minisztérium, Dorottya u. 4. sz.), a Lotzfreskókkal ékes Ádám-palota (1875, Bródy Sándor u. 4. sz.), a Halász-ház (1875, Eötvös u. 18. sz.), a későbbi Fiókzálogház (1879, Eötvös u. 3. sz.), Erdődy István palotája (1877, a Népköztársaság úton), az Orvoskari Egyetem központi épülete (1881, Üllői út 24. sz.), az Állat- és Ásványtani Intézet (1883, Múzeum krt. 4. sz.). W eber Henrik (Pest, 1818. máj. 24.—Pest, 1866. máj. 14.): festő, a reformkor egyik jeles mestere. Először Kaergling János Tóbiásnál tanult, majd a bécsi akadémián L. Kupelwiesernél és J. Endernél folytatta tanulmányait. 1838ban szerepelt először Bécsben a Halászfiú és a Menyasszony öltöztetése c. képével. 1840ben a Pesti Műegylet első műtárlatán Gyer­ mekszoba c. képével tűnt fel. 1840 —42 között a müncheni akadémiát látogatta. Hazatérve főként történelmi képeit állította k i: Hunyadi János halála (1844), Mátyás király és Szép Ilonka (1845), a szabadságharc után Salamon király a börtönben (1852) stb. Számos történelmi tárgyú képét és rajzát litografálta Marastoni Józseffel együtt. 1845—47 között itáliai tanulmányútja során festette Önarcképét (1845, Nemz. Gál.) és számos tanulmányt készített olasz vedutákról, népviseletet hordó olasz nőkről. Kora kiváló arcképfestője volt. Mosonyi Mihály zeneszerző és neje, a Weber család, Fiatal nő fezzel, Menyasszonya arcképe, Pesti polgár c. portréi a legjelentősebbek. Számos zsánerképe közül Dávid János magyar

huszár bravúrja c. (1853) a legnépszerűbb. WEB Tanítványai közé tartozott Lotz Károly. 17 festménye és több rajza van a Nemz. Gal.-ban, litográfiáit a Történelmi Képcsar­ nokban őrzik. — írod. Koday E .: W. H. Bp., 1943. Bodnár Éva W eber József (1830 k. —Kassa, 1880): építész. Württembergből került Kassára. Steindl Imre tervei alapján a kassai dóm helyreállítási munkálatait végezte 1877-től. W eber József Lénárt (Buda, 1702 k. —Buda, 1773' jún. 8.): szobrász. 1757 —72 között működött Budán: a Szt. Anna-templom főbejáratának erényszobrait és kővázáit, belül a mellékoltárt, az antependiumot, a Flórián-kápolnában a főoltárt, a mellékoltá­ rokat, a szószéket és az orgona szobordíszét készítette. A városháza lépcsőkorlátját és annak vázáit is ő faragta. W eber, Veber, Lorenzo Maria (? —1787. jún. 13.): olasz éremművész és gemmavéső Firenzében. Művei főként a Medici család tagjairól készült érmek. Jele L. M. V. W eber X. Ferenc (Pécs, 1829. márc. 25.— München, 1887. dec. 28.): festő. Előbb keres­ kedő volt, majd Nachod pécsi festőnél kezdte, 1865—67 között a müncheni akadémián Wagner Sándornál és K. Pilotyníl folytatta tanulmányait. Itáliai utazása után végleg Münchenben telepedett le. Szigetvár végper­ cei c. művével keltett feltűnést. Főleg oltár­ képeket és életképeket festett akadémikus stílusban. A Nemz. Gál. és a pécsi Janus Pannonius Múzeum több művét őrzi. W ebster, Thomas Bertram Lonsdale (1905 — ): angol ókortudós. A mykénéi és görög művészet köréből írt művei az írott és tárgyi forrásanyag egyformán alapos ismeretére épül­ nek. Főbb munkái: Greek art and literature 530—400 В. С., 1939; Art and literature in fourth century Athens, 1956; Greek theatre production, 1956; From Mycenae to Homer, 1958; Greek art and literature 700 —530 В. C., 1959; Hellenistic poetry and art, 1964. W edgw ood, Josiah, id. (Burslem, 1730 — Etruria, 1795. jan. 3.): angol keramikus, a staffordshire-i Wedgwood-művek alapítója. Készítményei az újkor kerá­ W E D G W O O D miatörténetében, különösen a kemény- és kőcserépedények fejlődésében döntő jelentősé­ gűek. 1757-ben szülővárosá­ ban üzemet létesített, s nagy szorgalommal dolgozott az Wedgwoodi keménycserépjegy anyag megjavításán. Munkás­ ságának eredménye a „cream colour” , másként a — >- Queens Ware-пак neve­ zett anyag előállítása. Kora ízlésének megfele­ lően ~ sokat tanulmányozta az antik formákat, és tanulmányainak eredményét nemcsak a fi- 7 2 8

WEI nőm díszítményeken, hanem a használati edé­

nyeken is érvényesítette. 1769-ben Newcastleban Etruria néven új gyárat rendezett be, 1770-ben Chelsea-ben is felállított egyet, mely csak a darabok dekoratív kiképzésével foglalkozott. Üzemében a legjobb művésze­ ket foglalkoztatta (J. Flaxman). Az üzemében alkalmazott új anyagok közül nagy feltűnést keltett a finom fekete bazaltmassza és az erezett -+■Jasper-ware, amelyből sok dombor­ mű, arcképes medaillon és gemma készült (a gemmákat aranyba foglalták). ~ legna­ gyobb érdeme nem az új anyagok feltalálásá­ ban, hanem abban állt, hogy formaszépségre és jó anyagra törekedett, és ezekkel a közön­ séges használati edényeket is megnemesítette. Fia, ifj. Josiah ~ örökölte a gyárat, s a készít­ mények művészi színvonalát fenntartotta. A ~-készítményeket benyomott egész név­ vel jelölték. Hamisításuk gyakori. — írod. W. Burton: J. W. and his Pottery. London, 1922. P. Brestyánszky Ilona W eenix, Jan Baptist (Amsterdam, 1621 — Doetinchem, 1663 előtt): holland festő, Jan ~ apja. Utrechtben A. Bloemaert és Amster­ damban C. Moeyaert tanítványa volt. 1642 — 46 között Itáliában dolgozott. Olaszos hatású tájakat festett romokkal, nyájakkal, pásztor­ figurákkal. Ókori romok és Baromfiudvar c. képét a Szépm. Múz. őrzi. W eenix, Jan (Amsterdam, 1640 —Amster­ dam, 1713. szept.): holland festő, Jan Baptist ~ fia és tanítványa. 1664 —68 k. Utrechtben, 1702 —14 k. Németo.-ban, egyébként szülő­ városában működött. Főleg dekoratív vadász­ csendéleteket festett, de portréi is ismertek. Szárnyasok, Előkelő nő gyermekével, Előkelő férfi képmása és Három gyermek képmása c. művét a Szépm. Múz. őrzi. W ehrlin, Robert (Winterthur, 1903. márc. 8.—Winterthur, 1964. febr. 29.): svájci festő és grafikus. 1924-től E. L. Kirchner hatására kezdett el festeni expresszionista stílusban. Párizsban és főként Winterthurban élt. 1956-ban Winterthurban, 1958-ban Schaffhausenben szerepelt gyűjt, anyaggal. A háború éveiben főként grafikával foglal­ kozott, 1949-ben pedig freskót festett, üveg­ ablakokat és gobelint tervezett; több egyház­ művészeti feladatot vállalt (Winterthur, ferences templom). Hölderlin-illusztrációi is kiválóak. W eichinger Károly (Győr, 1893. okt. 12.— ): építész, műegyetemi tanár, Kossuthdíjas. 1922—45 között az Iparművészeti Iskola építésztanára volt. 1945-től mint műegyetemi tanár először a városépítési, majd a középülettervezési tanszék vezetője, az építészi mesteriskola egyik mestere. Mint 729 alkotó építész számos pályázaton vett részt.

Alaprajzi megoldásai az architektonikus ala­ kítás magas művészetével párosulva terveit legtöbbször az első helyre emelték. Első díjjal kitüntetett nagyobb jelentőségű tervei Bp.-en a Központi Városháza (Kertész K. Róberttel), a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, az Építőipari Műszaki Egyetem (Rados Jenő­ vel) és a Vigadó, valamint Győr és Pécs városrendezése. Művei közül kiemelkednek: az 193 9-i New York-i világkiállítás magyar pavilonja, a gellérthegyi volt pálos kolostor, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, a műegyetem új épületei. Rados Jenő W eiditz, Wydytz, Hans (Freiburg im Breis­ gau?, 1500 előtt —1536 után): német festő és rajzoló, korának jelentős rajztehetsége. Strassburgban és Augsburgban készített fa­ metszeteket könyvek illusztrálására. H. Burgkmair és Dürer hatott rá, ornamentális kompo­ zíciói ifj. H. Holbein és H. Baidung Grien mellé állítják. Karikatúrákat, növényeket bemutató fametszetek mellett egyes lapjain Habsburg uralkodókat is megörökített. A művészettörténeti kutatás egyidőben a Petrarca-mester műveinek egy részét is ~ mun­ kásságába sorolta. W eidner János (17. sz. második fele): Selmecbányái ötvös. A mesterséget Beszterce­ bányán tanulta 1645 —50 között, 1655-ben lett mester, utoljára 1685-ben említik. Ismert műve az ún. nemeskéri ezüstkupa. W eigl Bertalan (17. sz. második fele): Sel­ mecbányái ötvös, a miniatűrképes zománc­ festés kiváló művelője. Legszebb alkotásai ezek sorából kerültek ki, mint pl. Ujházy János generális fedeles kupája a lőcsei ev. egyház tulajdonában és a Selmecbányái ev. egyház fedeles kupája. Finom ízléssel, nemes mértéktartással készült művei közé tartozik az Iparm. Múz. és a besztercebányai ev. egyház fedeles kannája. W eil Erzsébet, aszódi (Bp., 1901. máj. 14.— ): festő, grafikus, Munkácsy-díjas. A Kép­ zőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor tanít­ ványa volt, majd Fényes Adolfnál tanult. 1922—25-ben a Szinyei Társaságtól ösztön­ díjakat és kitüntető elismeréseket kapott. 1927-ben Párizsban folytatott tanulmányokat. 1926-ban, 1930-ban és 1933-ban gyűjt, ki­ állítása nyílt az Ernst Múzeumban. A felsza­ badulás óta főleg üzemek és termelőszövet­ kezetek életét ábrázolja impresszionisztikus jellegű rézkarcain. Számos kiállításon vett részt. 1960-ban a Derkovits Teremben volt gyűjt, kiállítása. Több rézkarca a Nemz. Gál. tulajdona. W einberger, Anton (Resica, 1879. okt. 5. —Bécs, 1936. júl. 22.): osztrák éremmű­ vész. Bécsben tanult és ott működött. Magyar vonatkozású érmei közül Petőfi-érme a leg-

ismertebb. Számos színész-, zenész- és sport­ érmet is készített. Weinbrenner, Friedrich (Karlsruhe, 1766. nov. 24.—Karlsruhe, 1826. márc. 3.): német építész, K. F. Schinkel és L. Klenze mellett a német klasszicista építészet egyik legjelentő­ sebb alakja. Svájci és bécsi tartózkodása után a 90-es években néhány esztendőt Itáliában töltött. A paestumi Poseidón-templom klaszszikus dór stílusa egész életművére hatott. 1797-ben Rómából Zürichbe, 1799-ben Strassburgba ment. 1800-ban Frigyes Ágost megbízásából Hannoverben színházat és líceumot tervezett. Fő műveit Karlsruhéban alkotta, ahol 1800-tól építészeti iskolát veze­ tett. Az ev. és r. k. templom, udvari színház, múzeum, pénzverde, városháza épületén kí­ vül számos más középületet és több magán­ palotát is épített s kialakította Karlsruhe egy­ séges klasszicista városképét. A berlini és mün­ cheni képzőművészeti akadémia tagja volt. Weiner Mihályné (Bp., 1909. nov. 23.— ): művészettörténész, az Iparművészeti Mú­ zeum főigazgatója. Számos tanulmánya jelent meg, főképpen a magyar ónművesség és a faragott mézeskalács-öntőminták köréből. Könyvei: Felszabadult iparművészet, Bp., 1962; Geschnitzte Lebkuchenformen in Ungarn, Bp., 1964 (franciául és angolul is). E lexikon munkatársa. Weiner Tibor (Bp., 1906. okt. 29.—Bp., 1965. júl. 8.): építész, Ybl-díjas. Külföldön töltött gyakorlati évek után a felszabadulást követően a szocialista építészet klasszicizáló, eklektikus törekvéseinek megvalósítója volt, Dunaújváros építkezéseiben irányadó szerepet játszott. Ö készítette a beépítési tervet, a főtérmegoldás tervváltozatait, a pártházat és a főútvonalak nagy lakóházait (1951-től). Működését ismertette Valentiny Károllyal és Visontai Miklóssal közösen írt Sztálinváros—Miskolc —Tatabánya c. könyvében (1959). 1952 —57 között szerkesztette a Magyar Építőművészet c. folyóiratot. Weinholdt György, id. (1683 —1709 között működött): ötvösmester Nagyszebenben. Művei közül csak a nagyszebeni Brukenthal Múzeum angyalos szárú fedeles serlege, a gergelyfáji (Ungurei) ev. templom feliratos, ékköves nodusú kelyhe és a Nemz. Múz. Apor Farkas-címeres kancsója ismert az 1694., 1702. és 1704. évekből. Weinholdt György, ifj. (1706—48 között működött): ötvösmester Nagyszebenben. Egy paténája 1714-ből a nagyszebeni ev. templomba, egy ostyatartója 1723-ból a rosszcsűri (Ru§cior) ev. templomba került. Weinholdt János György (1734 —71 között működött): ötvösmester Nagyszebenben. Egy Bethlen-címeres kelyhe és paténája 1741-

ből a debreceni ref., egy másik paténája a W E I nagyszebeni ev., egy fedeles kupája, fedeles kannája és kenyérosztó tálja 1744-ből a bp.-i Kálvin téri ref., egy kelyhe a betleni (Beclean) ref., az erdőszengyeli (Singer) ref. és a kelneki (Celnic) ev. templomba került. Haller Jánosfogadalmi táblája 1755-ből szintén ~ munkája. Weinmann J. (18. sz. vége): rézmetsző Pozsonyban. Gvadányi József Falusi nótáriu­ sát és Rontó Pálját díszítette metszeteivel. Weinmann, Markus (18. sz. vége): osztrák rézmetsző. Klagenfurtból származott. Bécsben tanult, 1758-tól Grazban, 1780-1804 között Pozsonyban működött. Weirotter, Franz Edmund (Innsbruck, 1730. máj. 29. —Bécs, 1771. máj. xi.): osztrák festő. Bécsben és Párizsban tanult. Bécsben működött mint tájképfestő és rézkarcoló. 1767-től a képzőművészeti akadémia tanára volt. Sziklák a víz partján c. képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. Weisbach, Werner (Berlin, 1873. szept. I. Basel, 1953. ápr. 9.):német művészettörténész. 1921—33 között a berlini, 1935 után a baseli egyetem tanára. Főbb művei: Der Impressio­ nismus, 1—2. köt. 1910 —и ; Trionfi, 1919; Der Barock als Kunst der Gegenreformation, 1921; Die Kunst des Barocks in Italien, Frank­ reich, Deutschland und Spanien, 1924; Remb­ randt, 1926; Manierismus in mittelalterlicher Kunst, 1942; V. van Gogh, 1—2. köt. 1949 —51. Weisgerber, Albert (Sankt Ingbert, 1878. ápr. 21. —Fromelles, 1915. máj. 10.): német festő, grafikus. 1897 —1900 között a münche­ ni akadémián tanult. Grafikusként kezdte pályafutását (plakátok, ex librisek, karikatú­ rák, címlapképek a müncheni Jugend c. lapban). Festményeket 1901-ben állított ki először a müncheni Sezessionban. 1913-ban a müncheni „Neue Sezession” egyik alapítója volt. Stílusa kialakulására M. Liebermann, W. Triibner és H. Matisse hatott. Új dekoratív formanyelvet keresett figurális kompozícióin (Ülő néger nő, Kínai nő) és arcképein (BrackI műkereskedő, 1910; Freundlich portréja, 1914; Önarcképek). Művészete teljes kiforrását meg­ gátolta korai halála. — írod. W. Hausenstein: A. W. München, 1918. Körner Éva Weiss, David (Strigno, 1775. jan. 15.— Bécs, 1846): osztrák rézmetsző. A bécsi aka­ démián tanult. 1814 —19 között Pesten élt, s egyébként is sokat dolgozott Mo. számára. Főleg portrékat metszett neves festők képei után, de készített illusztrációkat is. Weiss, Emil Rudolf (Lahr, 1875. okt. 12.— Meersburg, 1942. nov. 7.): német festő, grafikus. Karlsruhéban, Stuttgartban és Pá­ rizsban a Julian Akadémián tanult. Berlinben, majd Freiburg im Breisgauban élt. A német könyvművészet egyik megújítója, s mint 730

betűtervező is jelentős volt. Monumentális feladatokkal is foglalkozott, e műfajban fon­ tosabb művei: Hagenben a Folkwang Mu­ seum zenetermének falképei és a krematórium apszismozaikja, az 1910-i brüsszeli világki­ állítás német házának falképei stb. R. Sintenis férje volt. — írod. W. Zerbe: E. R. W. Bem, 1947. Weiss János (15. sz. vége): szobrász. Kassán dolgozott. Valószínűleg az ő munkája az eperjesi templom főoltára (1490) és a kassai dóm négy szobra. Kisebb községek számára is dolgozott, műhelyében készülhetett a berki (Rokycany) templom oltára. Weiss János (1728—74): festő Nagyszeben­ ben. Ismert műve egy oltárkép a sövénységi (Fijer) templomban (1766) és Hatvani István­ ról festett arcképe a debreceni ref. kollégi­ umban. Weiss, Johann (1794 —Becs, 1861. ápr. 29.): osztrák éremművész a bécsi verdében. Pén­ zekhez és emlékérmekhez egyaránt vésett verőtöveket. Weiss Viktor, művésznevén Vicky (Berlin, 1913. ápr. 25.—London, 1966. febr. 23.): magyar származású karikaturista. Berlinben Wells: A katedrális Ny-i homlokzata tanult, majd a német sajtóban jelentek meg a Wellisch, Josef (1718 —1761. máj. 4.): művészvilágról és a politikai élet személyisé­ geiről készített karikatúrái. A fasizmus elől tiroli származású éremvéső. M. A. Cennaro Londonba emigrált, ahol főleg a gyarmati tanítványa volt. Körmöcön (1736—39) és elnyomás és az atomháborús politika ellen Gyulafehérvárott (1739—42) is dolgozott. Erdély hódolására készített emlékérmet két készített karikatúráival vált népszerűvé. W elfek kincse, Weifenschatz: egykor a változatban. Braunschweig-Lüneburg család tulajdonában W ellm ann Róbert (Szerdahely, 1866. júl. levő — egyházi ötvösművekből álló — kincs, 10.—?): festő. Pesten és a müncheni akadé­ melynek legnagyobb része a Welfek aján­ mián tanult, majd Rómában dolgozott. dékozásaiból származik. A ~ hajdan 44 Alakos képekkel s aprólékosan kidolgozott db-ból állt, a tárgyak zöme a 11 —14. sz.-ban arcképrajzokkal szerepelt a bp.-i kiállításokon. készült, több nagy értékű ereklyetartó van Anya gyermekével c. képe a Nemz. Gál. közöttük. A kincs vándorútja során 1671-ben tulajdona. A század elején szabadiskolája volt művészetkedvelő nők részére. a braunschweigi dómból Hannoverbe került, majd további viszontagságok után 1930-ban Wells : város Angliában. Műemlékei közül műkereskedők kezébe jutott. 1935 k. a mű­ a Katedrális háromhajós, kereszt alaprajzú vészileg és történetileg legértékesebb dara­ bazilika. 1175 —85 között kezdték építeni, a szentélyt 1192-ben fejezték be, a kereszthajó bokat sikerült a német államnak visszaszerez­ nie (pl. a Welf-keresztet; Eilbertus mester 1215-ben készült el. Ny-i homlokzata a figurális szobrászati díszítés széles körű alkal­ zománcos remekművét, egy hordozható mazását mutatja. 1320 —63 között a szentélyt oltárt 1150—60 tájáról; ereklyetartókat, köztük egy kupola alakút 1175-ből — most újjáépítették, ugyanekkor emelték a sokszögű alaprajzú Lady Chapelt. A négyezeti pillért a braunschweigi dómmúzeumban). Csernyánszky Mária a 14. sz.-ban hatalmas csúcsívekkel erősítették meg. A Ny-i tornyok a 14 —15. sz.-ban W ellisch Alfréd (Pest, 1854. máj. 6.—Bp., épültek 1941. dec. 16.): építész. Bp. nagy várossá fejlő­ désének korszakában több mint 250 épületet W els: város Ausztriában. Műemléke a emelt. Főbb művei: a Tavaszmező u.-i főgim­ plébániatemplom. A 12. sz. második feléből názium, a fasori izr. árvaház (Gorkij fasor 25.), származó háromhajós bazilikából csak a Ny-i a volt Salgótarjáni Kőszénbánya székháza kapu és falmaradványok vannak meg. A há­ (Arany János u. 25.), я Kossuth Lajos tér 4. sz. romhajós templomnak a nyolcszög öt oldalá­ bérház, a Sas u. 19. sz. bérház, az egykori val záródó szentélye 14. sz.-i. Kimagasló jelentőségűek gótikus üvegablakai. 731 József főherceg Szálló (Baross tér 2.) stb.

Welsch, Maximilian (Kronach, 1671 —Mainz, Előbb naturalista, később impresszionista W E L 1745. okt. 15.): német építész, a mainzi stílusban dolgozott. A modern festészet elő­ választóíejedelemség és Bamberg építési fő­ futára Norvégiában. Főleg mint portréíestő felügyelője. Kora barokk építészetének jelen­ jelentős. tős alakja, bár tervei gyakran mások kivitele­ Werff, Adriaen van der (Kralinger-Ambacht, zésében és részben megváltoztatva valósultak 1659. jan. 21.—Rotterdam, 1722. nov. 12.): meg. így a würzburgi érseki palota, valamint a holland festő és építész. C. Picolet és E. H. székesegyház Schönborn-kápolnájának mun­ van der Neer tanítványa volt. Mint a pfalzi káit B. Neumann kivitelezte, a fuldai Oran- választófejedelem udvari festője felváltva gerie-t ~ tervei alapján A. Gallasini emelte. Rotterdamban és Düsseldorfban élt. Eklek­ Mint erődítmény- és kerttervező is kiváló tikus stílusában a rembrandti hagyományon volt korában. kívül a holland kismesterek sima technikáját Welti, Albert (Zürich, 1862. febr. 18.— is felhasználta; Van Dyck, valamint a francia Bern, 1912. jún. 7.): svájci festő. A müncheni és olasz művészet is hatott rá. Krisztus sírbaakadémián és Velencében tanult, majd A. tétele, Zsuzsanna a fürdőben és Női képmás Böcklin mellett dolgozott Zürichben. Falképe­ c. művét a Szépm. Múz.-ban őrzik. Mint ket, üvegablakokat, portrékat és rézkarcokat építész és kerttervező is jelentős. Klasszicizáló is készített. Sajátos képzeletvilága Böcklin és stílusban ő tervezte a rotterdami tőzsdét és a M. Kiinger hatását tükrözi. Képei nagy részét schiedatni városházát. a zürichi Kunsthaus őrzi. — írod. H. Hesse: Werff, Pieter van der (Kralinger-Ambacht, A. W. Berlin, é. n. 1665—Rotterdam, 1722): holland festő, Weltkunst, Die : német művészeti folyóirat Adriaen van der ~ öccse. Bátyja tanítványa műgyűjtők részére. Münchenben jelenik meg és stílusának utánzója volt. Vallásos és mitoló­ 1930 óta. giai tárgyú kompozíciókat, életképeket és Weltzer István (1700 —34 között működött): portrékat festett. A bűnbánó Magdolna c. ötvösmester Brassóban. Egy kelyhe a barca- képét a Szépm. Múz. őrzi. rozsnyói (Rísnov), egy másik a földvári Werkbund, Deutscher, D W B: 1907-ben (Feldioara) ev. templomba került. alapították Németo.-ban azzal a céllal, hogy Weltzer Orbán (1554- 81 között műkö­ a kézművesség, a technika és a gépek segít­ dött) : ötvösmester Nagyszebenben. Egyetlen ségével megújítsa az iparművészetet. Munka­ ismert műve, egy hólyagos serleg a Nemz. társai közé tartozott többek között H. Múz.-ba került. Muthesius, Th. Fischer, F. Schumacher, H. van Wendling, Anton (München-Gladbach, de Velde. A fasizmus alatt tevékenysége 1891. szept. 26.—Svájc, 1965. jan.): német szünetelt, 1947-ben újraalapították. Mintájára festő, grafikus, üvegablak-tervező. Düssel­ létesült 1912-ben a bécsi Österreichischer dorfban, majd Münchenben J. Thorn Prikker- Werkbund és 1913-ban a svájci (SWB). nél tanult. Aachenben a műegyetem rajztaná­ Némiképp a Bauhaus-gondolat előfutárának ra volt. Főleg üvegablak-tervei jelentősek tekinthető. (Hiroshima, Béke-templom, luxemburgi Werle Antal (18. sz. eleje —1762. aug. 6.): dóm, echternachi bazilika, münsteri dóm, festő, jezsuita szerzetes. Oltárképet és freskót mainzi dóm stb.). festett az esztergomi vízivárosi plébániatemp­ Wening, Michael (Nürnberg, 1645. júl. lomban. 1748—49-ben a székesfehérvári I I .—München, 1718. ápr. 18.): rézmetsző. jezsuita templom és rendház díszítésénél 1666-tól Münchenben dolgozott, 1669-től segédkezett. 1754 —57 között a ljubljanai bajor udvari rézmetsző volt. L. N. Hallart püspök szolgálatában dolgozott. rajzai nyomán több rézmetszetet készített Wermuth, Christian (Altenburg, 1661. dec. Buda ostromairól. 16.—Gotha, 1739. dec. 3.): német éremmű­ Wenzinger, Christian (Ehrenstetten, 1710. vész. Drezdában tanult, 1686-tól a gothai dec. 10.—Freiburg im Breisgau, 1797. júl. verde vésnöke volt. 1699-ben császári enge­ i.): német szobrász, építész és festő, a német délyt nyert a saját házában érmek verésére. rokokó jelentős mestere. 1731-ben Rómában, 1300 érme között császári és pápai sorozat 1737-ben Párizsban járt. Díszítőszobrászattal és számos a török háború eseményeivel kap­ foglalkozott. Kiemelkedő alkotása a Sankt csolatos érem van. Gallen-i Münster szobor- és stukkódekorá­ Werner, Anton von (Frankfurt an der Oder, ciója (1757 —60). Súlyos tömegű szobrait 1843. máj. 9 .—Berlin, 1915. jan. 4.): német határozott körvonalakkal, festőién, lágy rész­ festő, illusztrátor; a berlini művészeti akadé­ letformákkal mintázta. mia igazgatója. Hírnevét főleg az 1870—71-i Werenskiöld, Erik (Kongsvinger, 1855. febr. német—francia háború eseményeit szárazon и , —Oslo, 1938. nov. 23.): norvég festő. regisztráló, de a megbízható tudósítások Oslóban, Münchenben és Párizsban tanult. dokumentáló értékével bíró, aprólékos kidől- 732

gozású műveivel szerezte. Később a berlini udvari élet krónikása volt. Werner, Friedrich Bernhard (Reichenau, 1690 —Boroszló, 1778): német rajzoló, réz­ metsző és krónikaíró. Számos európai város­ ról készített vedutákat, köztük magyar váro­ sokról is. Werner, Hans (Mechenried, 1560 k .—Nürn­ berg, 1623. szept. 13.): német szobrász. Reneszánsz stílusú művészetében olykor már a korai barokk elemei jelentkeznek. Bambergben, majd Nürnbergben dolgozott; számos epitáíiumot (E. von Mengersdorf, Bamberg, Mihály-templom) és síremléket (G. Gross von Trockau, Forchheim, a mes­ ter egész alakos önarcképével) készített. Werner Mátyás (1663—1705 között műkö­ dött) : ötvösmester Kolozsvárott. A neki tulajdonított jeggyel egy csavaros palack az Iparm. Múz.-ba, egy magas szárú kehely a dedrádi (Dedrad) ev. templomba került. Magántulajdonból egy talpaspohara és egy fedeles kupája ismeretes. Lehet azonban, hogy a neki tulajdonított mesterjegyet kortársa, ~ Mihály használta. Werner, Peter Paul (Nürnberg, 1689 — Nürnberg, 1771): német éremművész. Szá­ mos emlékérme között magyar tárgyú is van (Temesvár visszavételére). Jele: P. P. W. Werner, Theodor (Jettenburg, 1886. febr. 14.— ): német festő. 1908 —09-ben a stuttgarti akadémián tanult, 1909 —14 között külíöldi tanulmányutat tett. 1919 —29 között Gross-Sachsenheimben, 1930-tól 1935-ig Pá­ rizsban tartózkodott. Az Abstraction-Création csoport tagja. 1935-től 1945-ig Potsdamban élt, majd Berlinben telepedett le. Tagja a Zen-csoportnak. Műveit számos németo.-i és franciao.-i kiállításon mutatta be. Non­ figuratív kompozíciói természeti élményből fakadnak: a fény jelenségei, a prizmatikus fénytörések, tovafutó sugárvonalak ösztönzik erősen kalligrafikus jellegű festészetét. Körner Éva Werve, Claus de (Haarlem ?, 1380 к .— Dijon, 1439. okt. 8.): németalföldi szobrász, C. Sluter unokaöccse, tanítványa és utóda a dijoni szobrászműhely vezetésében. Mesterét 1396-ban követte a burgundi hercegi udvar­ ba. A champmoli karthauzi kolostor híres Mózes-kútjának elkészítésében segédkezett Sluternek; a talapzatot tartó síró angyalalakok ~ kezemunkái. Mesterének másik nagy alko­ tásán, Merész Fülöp síremlékén Sluter halála után is dolgozott. Wessetzky Vilmos (Bp., 1909. febr. 2.— ): egyiptológus, a történettudományok doktora, a Szépm. Múz. egyiptomi gyűjte­ ményének vezetője. Az egyiptomi nyelvvel, 733 vallással és történelemmel foglalkozó tanul-

W E S

B. West: Guy Johnson tábornok (Washington, Mellon-gyűjt.)

mányai hazai és külföldi folyóiratokban jelen­ tek meg. Könyvei: Előázsia művészete, Bp., 1958; A művészetek őskora, Bp., 1958; Die ägyptischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn, Leiden, 1961. E lexikon munkatársa. Wessiakh: Bisjach Xavér Ferenc West, Benjamin (Springfield, 1738. okt. 10.—London, 1820. márc. II.): amerikai származású történeti és arcképfestő. Olaszo.-i útja után — ahol G. Hamilton és A. R. Mettgs hatása alá került — Londonban telepedett le. Itt az udvar pártfogását élvezte. 1790-ben a Képzőművészeti Főiskola elnökévé válasz­ tották. A nemzeti irányú történeti festészet kezdeményezője volt Angliában (Wolfe tábornok halála). Számos képét őrzik Wind­ sor Castle-ban. — írod. G. Evans: B. West and the taste of his times. Carbondale, 1959. Benko Viktorné Westerhout, Arnold (Antwerpen, 1651. febr. 21. —Róma, 1725. ápr. 18.): flamand festő, rézmetsző és kiadó. 1673—75-ben Antwerpenben dolgozott, később hosszabb ideig Prágában, majd Rómában élt. Magyar tárgyú műveket is készített (Thököly Imre gúnyképe és Buda visszafoglalása). Westermayer, Peter Paul (1756 —Bécs, 1825. aug. 31.): osztrák rézmetsző. Magyar vonatkozású művei: I. Rákóczi Ferenc állító­ lagos arcképe (Kupetzky után), valamint Buda látképe.

Westmacott, Sir Richard (London, 1775. júl. 15.—London, 1856. szept. 1.): angol szobrász. 1793-tól Rómában Canova tanít­ ványai közé tartozott, 1797-ben tért vissza Londonba. 1811-től a Royal Academy tagja, 1827-től tanára volt. Számos emlékművet készített az angol gyarmatbirodalom minden részére. Fontosabb művei: Addison, J. Fox, Fitt síremléke (London, Westminster Abbey), Sir R. Abercromby, Cook stb. síremléke (Lon­ don, Szt. Pál-székesegyház); köztéri szobrok: Achilleus (Hyde Park), Nelson szobra (Bir­ mingham) stb. — Fia, ifj. Richard ~ (Lon­ don, 1799 —London, 1872. ápr. 19.) szobrász, apja tanítványa és követője volt. Portrékat és figurális kompozíciókat készített. Fő műve: a londoni börze Ny-i homlokzatának szobor­ dísze és Howley püspök szobra a canterburyi székesegyházban. Westman, Carl (Uppsala, 1866. febr. 20.— 1936): svéd építész. A stockholmi műszaki főiskolán és a művészeti akadémián tanult. A nemzeti építészeti stílus egyik legharco­ sabb képviselője. Kórházak, szanatóriumok mellett ~ műve a stockholmi Igazságügyi Palota és a göteborgi Röhsska Iparművészeti Múzeum is. W estwerk: a korai középkori bazilikák Ny-i oldalához csatlakozó, középtornyos, megközelítően centrális elrendezésű épít­ mény. Eredetileg a császár számára készült külön templomrész volt. Oltárral ellátott fő

helyisége alatt húzódik a templom belsejébe "WES vezető előcsarnok. Rendeltetése különféle: keresztelőkápolna, plébániatemplom, ural­ kodói V . apácakarzat. A legkorábbi ~ az elpusztult centullai kolostor (ENy-Franciao., 8. sz. vége) St Riquier-templomához tarto­ zott; a németo.-i corveyi apátságé (873—75) ránk maradt. Weyden, Rogier van der; Rogier de la Pasture (Tournai, 1399—Brüsszel, 1464. jún. 18.): németalföldi festő. Jan van Eyck után a 15. sz.-i németalföldi festészet legna­ gyobb alakja. Személye körül számos prob­ léma vetődött fel. Egyes kutatók a Flémalle-i mestert a fiatal r^nel azonosították. Művészete az eycki hagyományokból indult ki. 1450 k. Ferrarán, Firenzén át Rómába ment, de stílusát az olasz művészet nem befolyásolta. Visszatérve Brüsszelben telepedett le. Fiatal­ kori fő műve az arany alapra festett, plasztikus felfogású Levétel a keresztről (Escorial); re­ alizmusa, a formák éles, gótikus törése, a szenvedélyek kifejező ereje itt már tisztán érvényesül. Az 1430-as évekből való a mirafloresi Mária-oltár, közepén Krisztus siratása ábrázolásával (Berlin). A kép festett keretét szürke szoborfríz ékesíti. Ugyanilyen gótikus látszatplasztika és architektúra veszi körül a Keresztelő Szt. János kis hármas oltárát (Berlin). 1435-ben festette a brüsszeli városháza számára Traianus császár négy igazságtétele c. művét (elpusztult), csak a

R . van der Weyden: Levétel a keresztről (Escorial)

734

R . van der Weyden: Francesco d’Este (New York, Metropolitan Museum of Art)

berni múzeum falkárpitjai őrizték meg az eredeti kompozíciót. 1445 k. készült N. Rolin megrendelésére a beauni kórház számára a kilenc táblára osztott Utolsó ítélet, a halottak lelkét mérlegelő Szt. Mihállyal. A szárnyak külső oldalára szürkével festett szobrokat. A 40-es évekből származik a Keresztrefeszítés triptychonja (Becs). Valószínűleg olasz útja alatt festette az Uffiziben őrzött Sírbatétel és az aranyalapra festett Madonna négy szenttel (Frankfurt) c. művét. Kései munkája az Escorial Golgotája, a hágai Sírbatétel, a müncheni képtár Királyok imádása triptychon­ ja. Jellemző művei közé sorolható a Louvre elragadó szépségű Magdolnája. Számos mun­ kája későbbi másolatban maradt meg. Van Eyckkel szemben ~ a kései gótika mozgal­ masabb stílusát képviseli. Kevésbé nagyvo­ nalú, térszemlélete nem olyan szemléletes, de mozgalmasabb, dekoratívabb, szenvedé­ lyesebb Van Eycknél. — írod. F. Winkler: Der Meister von Flémalle und R. van der W. Strassburg, 1913 ; E. Renders: La solution du probléme R. van der W ., Flémalle et Campin. 1—2. köt. Bruges, 1931; Th. Musper: Untersuchungen zu R. van der W. und Jan van Eyck. Stuttgart, 1948; H. Beenken: R. van der W. München, 1951; E. Trost: R. van der W. Leipzig, 1956. Ybl Ervin Weydenovsky József (1739 —81 között működött): ötvösmester Pozsonyban. Ismert 735 művei: egy díszkard veretei a Nemz. Múz.-

ban, egy cibórium a győri bencéseknél, vala­ mint egy ereklyetartó a pozsonyi dóm­ kincstárban. Weyer, Jacob (? —Hamburg, 1670. máj. 8.): német festő. Feltehetően Haarlemben tanult, 1648-tól Ph. Wouwerman hatása alatt Ham­ burgban dolgozott. Csata- és tábori jelenete­ ket, valamint vallásos tárgyú képeket festett. W eygel János (14 —15. sz.): ötvös és harang­ öntő Iglón. Az ő munkája a szepeshelyi székesegyház harangja (Spisská Kapitula, 1424), valamint a ruszkini (Ruskinovce, 1427) és a felkai (Velká, 1439) templom keresztelőkútja. 1380 után vezette Gál Konrád műhelyét. Weyr, Rudolf (Bécs, 1847. márc. 22. —Bécs, 1914. okt. 30.): osztrák szobrász, a századvég jelentős bécsi mestere. A bécsi akadémián tanult. Több középületet díszített neo­ barokk stílusú szobraival (Egyetem, Parla­ ment, Naturhistorisches Museum, Hof­ burgtheater stb.). Számos emlékmű alkotója (Brahms, Canon stb.). Whistler, James Abbott Mac Neill (Lowell, 1834. júl. 10. —Chelsea, 1903. júl. 17.): ír eredetű amerikai festő, grafikus és művészeti író. Főleg Párizsban és Londonban élt. Gyermekkorát Oroszo.-ban töltötte, 1855ben ment Párizsba. Itt Degas, I. Fantin-Latour és A. Legros társaságában Ch. Gleyre tanít­ ványa volt. i860 k. Velázquez finom szürkéi és a japán művészet hatására impresszionisztikus képeket festett némi dekoratív színe­ zettel. Világos, finom színharmóniái és szabálytalan, keresetlen kompozíciói sokban hatottak az akkor még kialakulófélben levő impresszionizmusra. 1863-ban a Visszautasí­ tottak Szalonjában Manet Reggeli a szabad­ ban c. kompozíciója mellett ~ Fehérruhás lány c. képe keltette a legnagyobb feltűnést. Két szín harmóniájára felépített kompozícióit, J. A. M. N. Whistler: Anyám (Párizs, Louvre)

melyeken az alakokat aszimmetrikusan el­ Dvorak adta ki három kötetben (Berlin, W H I tolta — s így addig ismeretlen élénkséget és 1 9 1 1 - 1 3 ) közvetlenséget kölcsönzött műveinek —, Widder Bódog (Arad, 1874. ápr. 28.—Bp., arrangement-oknak v. harmóniáknak ne­ 1939. szept. 26.): festő. A Mintarajziskolában vezte, ezzel is jelezve a színek fontos szerepét. és külföldön végezte tanulmányait. Tájké­ Anyja és Carlyle portréja az Arrangement peket, intérieuröket és csendéleteket festett. feketében és szürkében, Th. Duret-é az Arran­ 1901-től szerepelt a Műcsarnok kiállításain, gement feketében és rózsaszínben címet viseli. 1914-ben kollektív kiállítása volt a Könyves Mintegy ködfátyolon át látott tájképeit Kálmán Szalonban. pedig Nocturne kékben és ezüstben (chelseai Widemann, Wiedemann, Anton Franz (Dux, táj), Szimfónia szürkében és zöldben (tengeri 1724. jún. 21.—Bécs, 1792. dec. 13.): osztrák táj) stb. címekkel állította ki. J. Ruskin éremművész, a bécsi verde fővésnöke. Szá­ erősen támadta művészetét; e támadásra mos műve között több magyar tárgyú érem ~ perrel és Whistler versus Ruskin, Art and is van (A Szt. István rend alapítása, A z eszter­ art critics (1877) c. művével válaszolt. Mint gomi templom alapkőletétele). író gúnyos szellemességével tűnt ki (Теп 0 Widemann, Elias (Augsburg, 1619—Bécs, clock, 1888; The gentle art of making enemies, 1652. máj. 25.): német rézmetsző. Az 1640-es 1890). Ismert rézkarcoló és litográfus is volt, évek elején Bécsben telepedett le, 1646 —51 grafikai munkásságával iskolát teremtett. — között öt ízben látogatott el Pozsonyba, írod. A. Bell: J. Mc. N. W. London, 1904; hogy könyvdíszeket, allegóriákat és arcké­ E. R. és J. Pennell: The Life of J. Mc. N. W. peket készítsen. 1646-ban Pozsonyban és 1—2. köt. London, 1908; Végh Gy.: W. 1652-ben Bécsben megjelent arcképsoroza­ tain a korabeli magyar uralkodó osztály Bp., 1912; J. Laver: Life of W. London, minden jelentős tagját megörökítette. — írod. 1930; J. W. Lane: W. 1942. Pataky Dénes G. Cenner-Wilhelmb: Über die ungarischen White, Stanford (New York, 1853. nov. Porträtfolgen von E. W. Acta Historiae 9 .—New York, 1906. jún. 25.): amerikai Artium IV (1957). Wilhelmb Gizella építész. Ch. Gambrilnél és H. H. Richardson- Wiede welt, Johannes (Koppenhága, 1731. nál tanult. Európában járt tanulmányúton, júl. I , — Koppenhága, 1802. dec. 17.): dán később a McKim, Mead and White építé­ szobrász. 1750 —54 között Párizsban ifj. G. szeti cég társtulajdonosa lett. Korai tervei Coustounál tanult, majd Rómában J. J. romantikusak, majd az olasz reneszánsz Winckelmann baráti köréhez tartozott. 1759től Koppenhágában udvari szobrász, 1761hatása alá került. Fontosabb művei New Yorkban: Players'Club, Judson Memorial től az akadémia tanára volt. Fő műve: Church, Madison Square Garden, New York VI. Keresztéig és V. Frigyes síremléke a roskildei University; Chicagóban a Lincoln Monument. dómban, valamint a Fredensborg Park Wibert (a 12. sz. 80-as éveiben működött): szobrai. Thorvaldsen első mestere volt. — írod. német aranyműves. Talán a kölni Fridericus F. I. Meier: J. W. 1877; K. W. Tesdorpf: tanítványa volt. Valószínűleg az ő műve az J. W. Hamburg, 1933. aacheni székesegyház körlámpája, mely Wiegand, Theodor (Bendorf, 1864—Berlin, Barbarossa Frigyes megrendelésére készült. 1936): német régész és építészettörténész. Wichmann, Ludwig Wilhelm (Potsdam, A modern régészeti feltárások módszereinek 1788. okt. 10.—Berlin, 1859. jún. 29.): egyik megalapozója, a század legtöbb nagy német szobrász. J. G. Schadow tanítványa német ásatásának építész-vezetője és a berlini volt. Mestere mellett Ch. D. Rauch hatott Pergamon-Museum létrehozója. Főbb művei: rá. 1818-ban Párizsban a francia klassziciz­ Die archaische Poros-Architektur der Akropolis mussal ismerkedett meg, majd Rómában zu Athen, 1904, és a közreműködésével v. járt. Kiemelkedő műve: Victoria megkoszo­ vezetésével szervezett nagy ó- és középkori rúzza az elesett harcost (Berlin, Schlossbrücke). ásatások publikációiban írt fejezetek (Priene, Több portrét (Hegel), síremléket és emlék­ 1904; Milet, 1906 —35; Sinai, 1920; Baalbek, művet is készített. 1921—25; Petra, 1921; Damaskus, 1922; Wickhoff, Franz (Steyr, 1853. máj. 7.— Pergamon VIII., 1930; Palmyra, 1932; Die Velence, 1909. ápr. 6.): osztrák művészettör­ Kaiserpaläste von Konstantinopel, 1934; ténész, a bécsi művészettörténeti iskola egyik Didyma I., 1941). Szilágyi János György kiváló képviselője, a késő római művészet Wieland Károly (19. sz. első fele): pesti jeles kutatója. Sokat foglalkozott az olasz arcképfestő. Ismert művei: Teleki Ferencné reneszánsz művészetével és kiadója volt az Bánffy Erzsébet portréja (1827 és 1828), Albertina olasz rajzainak. Legjelentősebb Pataki Mihály kolozsvári városbíró és Bónis munkája: Beiträge zur Kunstgeschichte, Wien, Ferenc pasztellportréja, Ormosdy István, 1903. Összegyűjtött műveit halála után M. felesége és Antónia leánya portréja, Pethő 736

WIL Celesztin krétarajz portréja (1823). Férfikép­ más c. művet (1830) a Nemz. Gal., Széchenyi Istvánt ábrázoló pasztelljét (1835) a Törté­ nelmi Képcsarnok őrzi. Wien : —►Becs Wienecke, Johann Cornelius (Heiligenstadt, 1872. márc. 24.—?): holland éremművész. Párizsban tanult és az utrechti verde vésnöke lett. Szecessziós stílusú érmeket készített. Wiener, Jacques (Hörstgen, 1815. márc. 2.—Brüsszel, 1899): éremművész Belgium­ ban. Szülei mo.-i eredetűek voltak. Híres érmein épületeket ábrázolt. Testvére, Leopold ~ (Venlo, 1823. júl. 2.—Brüsszel, 1891. febr. i i .) éremművész Párizsban tanult és mintegy 150 emlékérmet készített. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte : osztrák művészettörténeti évkönyv. Bécsbcn jelenik meg 1923-tól. Wiener W erkstätten: a belsőépítészet, a lakásberendezés és az iparművészet fejlesz­ tésére Bécsben 1903-ban J. Hoffmann (és má­ sok) által létesített műhelyek. A 20. sz. első évtizedeinek szecessziós stílusára gyakorolt hatásuk a magyar iparművészetben is érez­ hető. A ~ 1934-ben feloszlott. — írod. M. Fögl: Die W. W. 1929. Wierd György (17. sz. közepe): harang- és ágyúöntő Eperjesen. A nyírbátori ref. templom fa harangtornyának harangját 1640ben készítette. Tőle való többek közt a bánód (Banovce nad Ondavou, 1642), a berki (Rokycany, 1646), a besenyszögi (1631) és a zsurki (165$) templom harangja. Néhány harangját a Nemz. Múz.-ban őrzik. 1630-ban épült háza ma is áll Eperjesen. W ierix, Wierx, Johann vagy Jan (Amster­ dam, 1549 —1615 k.): holland rajzoló és rézmetsző. Különösen sok arcképet met­ szett. Lapjain saját kompozícióit is sokszoro­ sította. Két öccse: Hieronymus ~ (1553 k. — 1619) és Anton ~ (1552 k. —1624 k.) is az ő modorában dolgozott. Hármuk munkássága mintegy 2000 lap. W iertz, Antoine Joseph (Dinant, 1806. febr. 22.—Brüsszel, 1863. jún. 18.): belga festő. Az antwerpeni akadémián tanult. 1833-tól néhány évig Rómában élt, ahol monumentális kompozíciókat festett (A gö­ rögök és trójaiak harca Patroklos holttestéért). Ixellcs-i műtermében — a mai --^-múzeum­ ban — több hatalmas méretű vallásos és mitológiai témájú vászna készült. Képein a tiszta festői problémák megoldása helyett a morális tartalom kifejezésére törekedett. írod. R. Bodart: W. Anvers, 1951. Wieser Ferenc (Pest, 1812—Pest, 1869): a magyar romantikus építészet egyik jeles mestere. Bécsi tanulmányai után Hild József 737 irodájában dolgozott, majd hosszabb tanul­ 47

Művészeti Lexikon IV.

mányutat tett Angliában. 1842-től a pesti céh tagja volt. Pesti művei közül fontosabbak: a volt Pichler-ház (1855 —57, Szt. István tér 12. ) velencei gótikus, a pesti ferences templom tornya barokkizáló stílusban (1858 —63), a Horváth-ház (Kossuth Lajos u. 3.) átalakí­ tása, a Kálvin téri ref. papiak és iskola bőví­ tése, a volt Pálffy —Földváry- és Tarczalovicspaloták. Wigand Ede: Thoroczkai Wigand Ede Wijck, Thomas (Beverwyck, 1616 k .— Haarlem, 1677): holland festő és rézkarcoló. P. van Liternél, majd Itáliában tanult. Angliá­ ban festette London égése c. képét (1666). Kikötői, piaci jeleneteken kívül főleg alki­ misták, filozófusok homályos megvilágítású dolgozószobáit ábrázolta. Wijnants, Jan: -*■ Wynants, Jan Wikström, Emil Erik (Turku, 1864. ápr. 13. —Helsinki, 1942. szept.): finn szobrász és éremkészítő. Helsinkiben, Bécsben és Párizsban tanult; mesterei közé tartozott E. Hellmer és H. M. Chapu. 1936-tól a helsin­ ki akadémia tanára volt. Számos emlékművet, kutat készített. 1937-ben a párizsi világkiállí­ táson Grand Prix-t nyert. W ilde János (Bp., 1891. jún. 2.— ): Angliában élő művészettörténész, egyetemi tanár, a Warburg and Courtauld Institute volt helyettes igazgatója. A bp.-i Szépm. Múz.-ban, 1919 után a bécsi Kunsthistorisches Museumban dolgozott, 1948-tól 1961-ig a londoni egyetem művészettörténeti tan­ székének professzora volt. Az olasz reneszánsz művészettel foglalkozik. E témakörből szá­ mos értekezése jelent meg. Könyvei: The Italian drawings of the XV. and XVI. centuries in the collection of His Majesty the King at Windsor Castle, London, 1950; Italian dra­ wings in the department of prints and drawings in the British Museum, London, 1953; Michel­ angelo, London, 1959. Rónay Mária Wildens, Jan (Antwerpen, 1586 —Antwer­ pen, 1653. okt. 16.): flamand festő, kora keresett tájképfestőinek egyike. P. van der Hulst volt a mestere. 1613-ban Itáliában járt. Rubens, ]. Jordaens, F. Snyders, T. Rombouts stb. képeinek tájképi háttereit festette. Lírai hangulatú, finom festőiségű önálló kompozíciói közül kiemelkednek: Téli táj­ kép (Drezda), Antwerpen látképe (Brüsszel, múzeum), Mocsaras táj (Bp., Szépm. Múz.), Tájkép táncoló parasztokkal (Antwerpen, múzeum). W ildt, Adolfo (Milánó, 1868. márc. 1.— Milánó, 1931. márc. 12.): olasz szobrász, a „Novecento” művészcsoport egyik vezető tagja. 1923-tól a milánói Brera-akadémián tanított. Fontosabb művei: Trilógia kút és Önarckép (Milánó, Galleria d’Arte Moderna),

WIL

J. Wildens: A vadász (Drezda, képtár)

Atte, Toscanini portréja (mindkettő Róma, Galleria d’Arte Moderna). Feltűnést hajhászó stílusa erősen rokon a szecesszionizmussal. Az expresszionizmus és a verizmus hatását ötvöző egyházi tárgyú szobrokat is készített. — írod. G. Nicodemi: A. W. Milano, Г929. W ilfing József (Sopron, r 818 —Sopron, Г879): festő. A bécsi akadémián tanult. Sopronban rajztanításon kívül arcképeket és A. W ild t: H etedik évtized

kis szentképeket festett. 1861-ben a győri székesegyház restaurálásakor F. Dobyaschofsky bécsi festő kartonjai alapján a Hédervárykápolna, majd 1864-ben a soproni Orsolyaapácák templomának üvegfestményeit ké­ szítette. W ilhelm , Paul (Greiz, r886. márc. 29. — ): német festő, grafikus. Drezdában végezte tanulmányait, majd hosszabb időt töltött Angliában, Hollandiában és Itáliában. Fő mű­ vei gazdag koloritú impresszionista tájképek és csendéletek. Akvarellistaként is ismert. 1956-ban Drezdában rendezték meg gyűjt, kiállítását. W ilhelm b Gizella, Cennerné (Csepel, 1921. szept. 2.— ): művészettörténész, a Tör­ ténelmi Képcsarnok dolgozója. Metszetek történeti ikonográfiájával foglalkozik. Könyvei: Than Mór, Bp., 1944. 1953; Magyarország történetének képeskönyve, Bp., 1962. E lexikon munkatársa. W ilhelm son, Carl (Fiskebäckskil, 1866. nov. 12.—Göteborg, 1928. szept. 24.): a svéd népélet legismertebb festője. Göte­ borgban C. Larssonníl és Párizsban J. Lefebvrenél tanult. Mint stockholmi főiskolai tanár­ nak nagy hatása volt a svéd festészetre. — írod. A. L. Romdahl: C. W. Stockholm, T938. W iligelm us m ester (12. sz. első fele): a monumentális figurális elbeszélő plasztika első északolasz képviselője. A modenai dóm alsó részén a teremtést, az első emberpár történetét, a prófétákat, valamint a főkapu figurális és indadlsz-dombormüveit faragta (n ro k.). 73 8

WIL

Wiligelmus mester: Éva születése. Részlet a modenai dóm főhomlokzatáról

739

terébe olykor W. Ormea festett halcsend­ életeket. Halcsendélet a tengerparton c. kompo­ zícióját a Szépm. Múz. őrzi. W ille, Johann George (Biebertal, 1715. nov. 5.—Párizs, 1808. ápr. 5.): német réz­ metsző. Párizsban tanult. Eleinte páncélokat díszített ornamentumokkal, később főleg németalföldi festők, G. Terborch, G. Metsu, C. Netscher képei után dolgozott. Több aka­ démia tagja, a francia király udvari rézmet­ szője volt. 1759-től 1793-ig írt naplója fontos művészettörténeti forrásmunka. W illendorfi Vénusz : őskőkori női szobor, amelyet Becs mellett lösztelepen találtak 1908-ban. Korát a legújabb C14-vizsgálatok 30 000 évre teszik. A szobor arca elnagyolt, másodlagos nemi jellegét túlhangsúlyozták. Az anyajogú társadalmak „Magna M a te r­ ével azonosítják. Az ún. gravetti kultúra steppei vadászainak alkotása. W illette, Adolphe (Chálons-sur-Marne, 1857. júl. 31.—Párizs, 1926. febr. 4.): francia karikaturista és litográfus. Foglalkozott pla­ kátrajzolással is. Kabarék, kávéházak dekora­ tív díszítését készítette s számos élclap mun­ katársa volt. Önéletrajza Feu Pierrot címen 1919-ben jelent meg. — írod. M. Delas: A. W. 1907; H. Willette: W. en chandail. Paris, 1926. William o f Wykeham (Wykeham, 1327 — 1404. szept. 27.): angol építész, winchesteri püspök, számos egyházi intézmény alapi-

A késő antikkal rokon művészetére hatott az északolasz elefántcsontplasztika, de az 1100 körüli toulouse-i és apuliai szobrászat is. W ilkie, David (Cults, 1785. nov. 18.— 1841. jún. I . ) : angol festő, kora egyik leg­ népszerűbb mestere. Edinburghben és a D. Wilkie: londoni Royal Academyn tanult. Több európai utat tett, 1830-ban királyi festőnek nevezték ki. Az angol életképfestés jelleg­ zetes képviselője volt (A vak hegedűs, Falusi vásár, A kosár, Knox prédikációja, Szembekötősdi stb.). Érzelmes-vidám zsánerképei met­ szetekben is elterjedtek. — írod. W. Bayne: Sir D. W. London, 1903; C. Dodgson: The etchings of D. W. and Andrew Geddes. London, 1936. Wilkins, William (Norwich, 1778. aug. 31. —Cambridge, 1839. aug. 31.): angol építész, szakíró. 1826-tól a Royal Academy tagja volt. Cambridge-ben tanult. Olaszo.ban, Görögo.-ban és Kisázsiában járt tanul­ mányúton. A görög építészetet tekintette mintaképének. Néhány fontosabb klasszi­ cista alkotása: Downing College (Cambridge, 1807), University College (London, 1827—28), National Gallery (London, 1832 —38). Könyvei: The Antiquities of Magna Graecia, 1807; The Civil Architecture of Vitruvius, 1812. Willaerts, Adam (Antwerpen, 1577 — Utrecht, 1664. ápr. 4.): holland festő. Utrechtben működött, H. C. Vroom hatott rá. Főleg tengeri tájképei ismertek, melyeknek elő­ 47 *

Játszó gyermekek (London, National Gallery)

A Willendorfi Vénusz (Becs, Naturhistorisches Museum)

tója és építtetője, az angol középkor egyik leg­ sokoldalúbb egyénisége. Mint a királyi építke­ zések felügyelője több kastély építésénél mű­ ködött (windsori, 1356 k .; queensboroughi, 1367 stb.). A winchesteri katedrális 1394-i át­ építésének tervezője és vezető építésze volt. W illiam the Englishman (12. sz. második fele): angol építész, a canterburyi székesegyház építésénél Guillaume de Sens utóda, ti80-tól 1184-ig a szentély bővítését irányí­ totta. A francia gótikus stílust importáló elődjével szemben stílusát régies, angolszász jellegű elemek fémjelzik. Willink, Albert Carel (Amsterdam, 1903. márc. 9. — ): holland festő, grafikus. Berlinben H. Baluschek volt a mestere. Hatott rá az expresszionizmus és a futurizmus, majd az egyik első holland szürrealista lett. — írod. P. H. Dubois: A. C. W. 1940. Willmann, Michael Lukas Leopold (Königs­ berg, 1630—Kloster Leubus, 1706. aug. 26.): a német késő barokk festészet jelentős mes­ tere. Németalföldi tanulmányai során Rembrandt, Rubens, Van Dyck hatott rá. Prágában, Boroszlóban, Berlinben, majd Leubus kolostorában élt. Főleg vallásos,

olykor mitológiai tárgyú képeinek stílusa a W IL fény és árnyék tónusos kezelésétől a klasszikus kompozíció hangsúlyozásáig, majd a lát­ vány festői átköltéséig fejlődött. Jelentősek nagy formátumú, a természet átéléséből fakadó tájképei. Fő művei a grüssaui Szt. József-templom színpompás freskói. — írod. E. Kloss: M. W. Breslau, 1934. Willumsen, Jens Ferdinand (Koppenhága, 1863. szept. 7.—Le Cannet, 1958. ápr.): dán festő, grafikus, szobrász és építész. Koppenhágában előbb építészetet, majd festészetet tanult. Több utazást tett Európá­ ban és az USA-ban. Művészetében a szim­ bolizmustól az expresszionizmus felé vezető fejlődés figyelhető meg. 1890 —1900 között kerámiával is foglalkozott. Mint szobrász síremlékeket, emlékműveket alkotott, épí­ tészként kiállítási épületet, villákat stb. ter­ vezett. Festői fő művei (A festő és családja, Fizikus stb.) a spanyol festészet és az expresszi­ onizmus hatásának ötvözetét mutatják. — írod. V. Wanscher: J. F. W. 1937; M. Kruse: J. F. W. 1946; S. Schultz: J. F. W. 1948; M. Bodelsen: J. F. W. 1953. Wilpert, Joseph (Eiglau, 1857. aug. 22.— Róma, 1944. febr. 13.): német régész, mű­ vészettörténész, az ókeresztény művészet kiváló kutatója. Fontosabb művei: Die Malereien der Katakomben Roms, 1 —2. köt. Freiburg im Breisgau, 1903; Die römischen Mosaiken und Malereien der kirchlichen Bauten vom IV. bis XIII. Jahrhundert, 1—4. köt. Freiburg im Breisgau, 1916; I sarcofagi cristiani antichi, 1—3. köt. Róma, 1929 —36. Wilson, Richard (Penegoes, 1713. aug. I . —Colommendy, 1782. máj. 15.): angol festő, a Royal Academy egyik alapítója. Londonban Th. Wright tanítványa volt. Olaszo.-ban Róma és a Campagna lett mű­ vészetének ihletője. Tájképfestészete a lorraini és a poussini hagyományokra épült, de a klasszikus keretet lírai elemekkel töltötte meg. Angliában a helyszínrajzot ő fejlesztette önálló művészi alkotássá. Nagy hatással volt az angol tájképfestők későbbi generációjára. — írod. B. Ford: Drawings of R. W. 1951; W. G. Constable: R. W. 1953. Wimes, Francesco, di Brescia (1623 —82 к.): olasz hadiépítész. Mo.-on Győrött, Pápán, Veszprémben, Tatán, Tihanyban, Vázsonyban dolgozott. W immer Dezső: —>• Czigány Dezső Wimmer, Hans (Pfarrkirchen, 1907. márc. 19.— ): német szobrász. Münchenben, majd Párizsban A. Maillol és Ch. Despiau mellett tanult, az ő művészetük nyomán indult. 1949-ben a nürnbergi akadémia pro­ fesszora lett. Fő művei valósághű portréi, de számos egyházművészeti munkát is készített. 740

WIN

Winchester: A katedrális

W inchester : város Angliában. Műemlékei közül a Katedrális normann kori templom­ ból (1079 —93) épült; az eredetiből csak a kripta és a kereszthajók maradtak meg. 1167 után épített négyezeti tornya egyike a legrégebbieknek Angliában. 1202-ben emel­ ték a szentély K-i végét és a Lady Chapelt. A szentély újabb, 14. sz. eleji újjáépítése után úgy döntöttek, hogy a Ny-i homlokzatot és a hajót is újjáépítik. Az újjáépítést a 15. sz.-ban fejezték be. A ~ i katedrális a világ leghosszabb temploma (171 m). W inckelm ann, Johann Joachim (Stendal, 1717. dec. 9.—Trieszt, 1768. jún. 8.): német régész és művészettörténész, az ókori művé­ szettörténet tudományának megalapítója. 1748 —54 között Nöthnitzben (Drezda mel­ lett) könyvtáros volt. 1755-ben Rómába ment, s itt A. R. Mengs társaságába került. Több ízben járt Nápolyban, ahol ekkor tárták fel Herculaneumot, s jelen volt a pompeji ásatások kezdeténél. Firenzében Ph. Stosch gemmakabinetjénck kincseit kata­ logizálta (Description des pierres gravées du feu Baron de Stosch, 1760); c katalógusnak a görög művészet korszakaira vonatkozó meg­ jegyzései ismertté tették nevét. Hatalmas pártfogója akadt Albani bíboros személyé­ ben, aki könyvtárosának fogadta. 1763-ban a pápai kamara antikváriusa lett; feladata a régiségek feletti őrködés, az ásatások en7 4 1 gedélyezése és ellenőrzése volt. Miután már

több műve jelent meg az antik művészet problémáiról (Gedanken über die Nachah­ mung der griechischen Werke, 1755; Anmer­ kungen über die Baukunst der alten Tempel zu Girgenti in Sizilien, 1762), egyre dolgozott a Geschichte der Kunst des AUtertums c. nagy művén, amelynek megjelenése (Dresden, 1764) valóságbs forradalmat keltett a tudo­ mányos világban. Ebben megállapította a görög művésaet stílusait és korszakait, s meghatározta a görög ideáltípust. Az ere­ deti görög alkotások és a római másolatok közt még nem tudott különbséget tenni, az előbbieket nagyrészt nem is ismerhette, mert későbbi ásatások révén kerültek elő. 1768-ban útban hazafelé Triesztben gyil­ kosság áldozata lett. — írod. C. Justi: W., sein Leben, seine Werke und seine Zeit­ genossen. 1—2. köt. Leipzig, 1866 —72. W in d so r: város Angliában. Műemléke, a kastély (Castle) királyi nyaralóhely. Ré­ gebbi időből megmaradt részei közül leg­ jelentősebb a Szt. György-kápolna. 1474 —83 között épült háromhajós, kereszt alaprajzú bazilika formájában. A négyezetet és az oldalhajókat legyezőboltozat fedi. — A kas­ télyban gazdag műgyűjtemény (főleg olasz rajzanyag) található. W ink, Winck, Christian (Eichstätt, 1738. dec. 19.—München, 1797. febr. 6.): német festő, a bajor rokokó termékeny képviselője. Oltárképek mellett számos bajoro.-i temp­ lom freskóit festette (Starnberg, 1766; Eching, 1770 stb.). — hod. A. Feulner: C. W. München, 1912. W indsor: A Szt. György-kápolna

Wink, Winck, Joseph Gregor (Deggendorf, 1710. máj. 8.—Hildesheim, 1781. ápr. 11.): német festő. Mestere valószínűleg C. D. Asam volt. 1744-től Hildesheimben élt és számos rokokó stílű freskót, oltárt festett (a hildesheimi dóm lovagtermének freskói). — írod. H. Dreyer: J. G. W. Hildesheim — Leipzig, 1925. Winkler Elemér: -> Kőszeghy Elemér Winkler, Friedrich (1888—Berlin, 1965. márc.): német művészettörténész. A berlini múzeum grafikai osztályának vezetője volt. Fontosabb művei: Der Meister von Flémalle und Rogier van der Weyden, Strassburg, 19Г3; Die altniederländische Malerei, Berlin, 1924; Die flämische Buchmalerei des XV. und XVI. Jahrhunderts, Leipzig, 1925; Die Zeichnun­ gen Albrecht Dürers, 1-4. köt. Berlin, 193640; Altdeutsche Tafelmalerei, München, 1941; Albrecht Dürer. Leben und Werk, Berlin, T957; Hans von Kulmbach, Plassanburg, Г959; Das Werk des Hugo van der Goes, Berlin, 1964. W inkler György (Г9. sz. eleje): építőmester. Kolozsvárott tervezte és építette az ev. temp­ lomot (1816—29), a Külmagyar u.-i ref. temp­ lomot és Góró Lajos tervei szerint az első katonai laktanyát. Winter, Franz (Hannover, 1861—Bonn, 1930): német régész és művészettörténész, az ókori görög festészet és szobrászat sok­ oldalú kutatója. Főbb művei: Die Typen der figürlichen (griechischen) Terrakotten, 1—2. köt. T903; Das Alexandermosaik aus Pompeji, 1909; Der Alexandersarkophag aus Sidon, 1912; Kunstgeschichte in Bildern. Das Alter­ tum, 1920; Griechische Kunst, 1922. Winter, Fritz (Altenbögge, 1905. szept. 22.— ): német festő. Eredetileg bánya­ munkás volt, Van Gogh müveinek hatására határozta el, hogy festő lesz. 1927 —30 között a Bauhausban tanult P. Klee és V. V. Kandinszkij irányítása alatt. Absztrakt irányzatú műveiben a természet belső szerkezetének megértésére és eseményeinek kifejezésére törekszik. Művészete némiképp rokon H. Hartungéval. 1955-ben a kasseli akadémia tanára lett. Jellegzetes művei: Eleváció, 1951; Feszültségek, 1952; Nyugodt jel, 1953. Wintergerst, Joseph (Wallerstein, 1783. okt. 3.—Düsseldorf, 1867. jan. 25.): német festő. J. F. Overbeck köréhez tartozott, a Lukács Testvérek Egyesületének tagja volt (->- nazarénus festők). Sokat dolgozott Svájc­ ban, Heidelbergben és Düsseldorfban. R o­ mantikus történeti motívumokat és portré­ kat festett. Winterhalder, Winterhalter, Johann Michael (Vöhrenbach, 1706. szept. 7. —Vöhrenbach, 1759. máj. 12.): német szobrász. 1728 —30 között a bécsi akadémián tanult. 1731—32-

ben bátyja, id. J. ~ segéde volt Olmütz- "WIN ben. Több Rajna és Duna vidéki templom szobrászati díszítését készítette el (a vöhrenbachi templom mellékoltárai, 1740 k .; a waldkirchi templom főoltára, szószéke; a neudingeni templom főoltára, Г747). Winterhalder, Winterhalter, Josef, id. (Vöh­ renbach, 1702. jan. 10. —Bécs, 1769. dec. 25.): német szobrász és festő. A bécsi aka­ démián tanult, de művészetére főleg B. Permoser hatott. Öccsével, J. M. ^ r e l együtt készítette az Olmütz melletti Szenthegytemplom kapuszobrait, szószék-alakjait és Szt. Norbert mesteri szobrát. Fontosabb munkája a brünni dominikánus templom Angyalok bukását ábrázoló szószéktartó szoborcsoportja (1741), utolsó ismert műve a brünni Tamás-templom főoltára. Winterhalder, Winterhalter, Josef, ifj. (Vöh­ renbach, 1743. jan. 25. —Znaim, 1807. jan. Г7.): német festő, J. M. ~ fia. Nagybátyja, id. J. ~ mellett A. Maulbertsch volt mestere, akinek később számos munkáját (freskók a pozsonyi vár Sala terrenájában és az Erdődynyárilakban, a féltoronyi kastélyban) segített kivitelezni. A század utolsó éveiben festette Maulbertsch vázlatai alapján, a mester késői műveinek higgadtabb stílusában a szombathelyi székesegyház mennyezetképeit (A. Spreng közreműködésével) s a püspöki palota kápol­ nájának freskóit. Winterhalter, Franz Xaver (Menzen­ schwand, Г805. ápr. 20.—Frankfurt am Main, 1873. júl. 8.): német festő. Freiburg im Breis­ gauban, majd a müncheni akadémián tanult. r834-től Párizsban élt, 1841-ben Angliában, r852-ben Spanyolo.-ban járt, majd III. Napóleon udvarában dolgozott. Reprezen­ tatív felfogású, sima technikájú portréival az európai udvarok egyik legkedveltebb arcképfestője volt. Népszerűek élénk színhatású, ugyancsak sima modorban festett itáliai népéletképei is. Wirkkala, Tapio (1915— ): finn ipar­ művész. A stockholmi iparművészeti fő­ iskolán tanult. 1951-től a helsinki iparművé­ szeti főiskola igazgatója. Absztrakt kerámia-, porcelán-, üveg- és fémtárgyakat készít. 1951-ben és 1954-ben a milánói triennale, 1958-ban a brüsszeli világkiállítás finn pavi­ lonját tervezte. Wisbeck, John (T4. sz. első fele): angol szerzetes építész, az elyi katedrális Lady Chapeljének mestere (1321). Wit, Jacob de (Amsterdam, 1695—Amster­ dam, 1754. nov. 12.): holland festő és réz­ karcoló. 1711—12-ben Rubensnek az ant­ werpeni jezsuita templomot díszítő, azóta elpusztult festményeit rajzolta le. Számos mennyezetképet, oltárképet és grisaille-t 74-2

WIT festett. — írod. A. Staring: J. de W. Amster­

743

dam, 1958. W itkiew icz, tkp. Witkacy, Stanislaw Ignacy (Varsó, 1885. febr. 24. —Jeziora, 1939. szept. 18.): lengyel festő, író és filozófus. Kezdet­ ben kubisztikus stílusú, szürrealisztikus tema­ tikájú kompozíciókat, majd 1925-től pszichologizáló portrékat festett. Sajátos teóriát dolgozott ki a „tiszta forma” tanáról. W itney, Thomas (14. sz. első fele): angol építész, az exeteri katedrális gótikus hajóját építette 1328 k. W itte, Emanuel de (Alkmaar, 1617 —Amster­ dam, 1692): az architektúra-festészet egyik legjelentősebb holland képviselője. E. van Aelst tanítványa volt. Kezdetben piaci csendéleteket festett. Templombelsői eleinte pusztán a valóságot ábrázolták, de csakhamar különleges nézőpontok kiválasztásával a lenyűgöző térszerkesztés vált legfőbb festői problémájává. Kompozícióin a fényhatások­ nak a távlat mellett a térszerkesztésben is szerepük volt. Képei számos jelentős kép­ E. de W itte: Templom belseje (Hága, Mauritshuis) tárban és magángyűjteményben megtalál­ hatók. A Szépm. Múz. A z amsterdami Oude 1945-től 1956-ig a londoni egyetem profeszKerk belseje c. művét őrzi. — írod. R. J. szora volt, 1956 óta a New York-i Columbia Mauke: E. de W. Freiburg, 1955. Egyetem tanára. Fő kutatási területe az olasz W itte, Peter de: Candid, Peter reneszánsz és barokk építészet. Alapvető W itten, Hans (15. sz. vége —16. sz. eleje): művei: British Art and the Mediterranean, német szobrász, a szász vidék legjelentősebb 1948; Architectural Principles in the Age of késő gótikus mestere. 1501 k. Chemnitzben, majd Halléban, Lipcsében, 1508 k. Anna- Humanism, 1949; Gianlorenzo Bernini, 1955; bergben működött. Egyéni stílusú művész; Art and Architecture in Italy 1600 —1750, még leginkább M. Schongauer metszetei és 1958; Born under Saturn, 1963. T. Riemenschneider szobrai vethetők össze W ittw er, Witwer Márton Athanáz (Imst, alkotásaival. Fő művei: a freibergi dóm 1507 1667. okt. 23.—Pacov, 1732. máj. 12.): k. készült „Tulipán-szószéke”, amely virág­ karmelita rendi építész-fráter. Előbb Prágá­ sziromszerű kompozícióba foglalja az egy­ ban dolgozott; 1714-ben terveket készített házatyák büsztjeit és az annabergi Anna- a győri karmelita templomhoz, melyet 1721—25 templom „Szép kapuja” (1512). Tőle való között ő épített, majd Pannonhalmán mű­ a chemnitzi Jakab-templom főoltára, az ködött (az apátság keresztboltozatos folyo­ ottani kastély templomának portálján levő sójának E-i és K-i szárnya). Dolgozott SzaMária a gyermekkel és apostolok kompozí­ kolcán és Zircen (apátsági épület) ; Sümegen ciói, a bornai templom főoltára (1511) a ferences templom, Pápán a bencés templom tervei is feltehetően tőle származnak. Ellip­ Mária életéből vett 14 relieffel stb. — írod. tikus-kupolás belső tere a legszebb hazai W. Hentschel: H. W. 1938. W ittig , Edward (Varsó, 1879. szept. 22.— műemlékek közé sorolja győri templomát. W itz, Konrad (Rottweil, 1400 к .—Basel v. Varsó, 1941. márc. 3.): lengyel szobrász. Genf, 1446 к.): svájci festő, a svájci művészet Becsben és Párizsban tanult, ahol 1903-tól szerepelt a Függetlenek Szalonjában. 1915 — úttörő jelentőségű mestere. Megmaradt művei a 19. sz. folyamán kerültek elő, a 20. 19 és 1936 —39 között a varsói akadémia professzora volt. Stílusára A. Maillol művé­ sz. elejétől a svájci festészet legnagyobb alak­ szete hatott. Számos emlékművet mintázott. jaként tartják számon. Művészetét a valóság megfigyelésének biztonsága, a plasztikus és Fekvő Éva c. kompozíciója a párizsi Trocamonumentális emberábrázolás, tömör elő­ dero-parkban került felállításra. adásmód, a természet és a belső tér festői W ittingaui m e ste r: Treboni mester eszközökben gazdag megjelenítése jellemzi. W ittkow er, Rudolf (Berlin, 1901. jún. 1434—44 között Baselben, 1444-ben Géni­ 21.— ): német származású művészettörténész az USA-ban. 1934 —56 között ben élt. Két műve, a Szt. Kristóf oltártábla (Basel, Kunstmuseum) és a Szt. Péter-oltáa londoni Warburg Institute igazgatója,

rához, az ún. genfi oltárhoz tartozó Csodá­ latos halászat (1444, egyetlen datált és szig­ nált képe; három másik jelenettel együtt a genfi Musée d’Art et d’Histoire-ban) a kö­ zépkori művészetben az első konkrét táj­ ábrázolás; az utóbbin a Genfi-tó környékét ábrázolta megragadó realitással. Mintegy húsz megmaradt műve közül 13 a baseli Udv tüköre-oltárhoz (Heilspiegelaltar) tar­ tozik (1435 k., 10 jelenet Baselben, 2 Berlin­ ben, egy a dijoni múzeumban); az oltár hiteles rekonstrukciója még nem történt meg. —írod. M. Escherich:K. W. Strassburg, 1916; J. Gantner: K. W. Wien, 1942. Wlodarski, Marek (Lvov, 1903. ápr. 17.— Varsó, i960, máj. 23.): lengyel festő. 1925 — 1933 és 1935 —37 között Párizsban tanult és dolgozott, ahol különösen F. Léger hatott művészetére. 1947-ben a varsói akadémia tanára lett. Kubista, szürrealista, majd abszt­ rakt stílusban festett. 1956-ban szerepelt a Velencei Biennalén. Woensam, Wonsam, Anton (Worms, 15. sz. vége —Köln, 1541): német festő. Atyjá­ nak, Kaspar ~ n a k volt tanítványa. Mint festő és fametszetrajzoló Kölnben működött; több mint ötszáz metszete és negyven képe ismeretes. Korábbi képei színesebbek; ké­

sőbb inkább a tartalmi, tárgyi mondanivaló W L O lépett előtérbe. Egyik legkésőbbi munkája Krisztus keresztrefeszítése c. kompozíciója a Szépm. Múz.-ban. Woermann, Kari (Hamburg, 1844. júl. 4 .—Drezda, 1933. febr. 4.): német művészettörténész. 1882 —1910 között a drezdai képtár igazgatója volt. Fontosabb művei: Von Apelles zu Böcklin, 1—2. köt. 1912; Geschichte der Kunst aller Zeiten und Völker, 1—6. köt. 1915—22. Emlékiratait Erinne­ rungen eines Achtzigjährigen címen adta ki (1—2. köt. 1924). W oestyne, Gustav van de (Gent, 1881. aug. 2.—Brüsszel, 1947): belga festő, grafikus. A genti akadémián tanult. 1899-ben Laethemben telepedett le, ahol másokkal — pl. G. Mimiével — együtt megalapította az ún. laethemi művészcsoportot. 1925-től a mecheleni akadémia igazgatója, az antwerpeni képzőművészeti főiskola tanára volt. Misz­ tikus, szimbolista művészete az expresszionizmushoz áll közel. — írod. F. van Hecke: G. van de W. Anvers, 1949. Wogensky, Robert (Párizs, 1919. nov. 16.— ): francia gobelinművész. Az École Nationale Supérieur des Beaux-Arts növen­ déke volt. 1939-ben ismerkedett meg J.

K. W itz: Csodálatos halászat (Genf, Musée d’Art et d’Histoire)

744

WOL

Id. J. Wolff: Peller-ház (Nürnberg)

Lurgat-vÄ, részt vett a francia kárpittervezés felújításában. Számos francia és külföldi kiállításon szerepelt. Az 1958-i brüsszeli világkiállítás francia pavilonját a L ’amour, la Paix, la Poesie c. kárpitja díszítette. W o lf Mihály (17. sz.): nagyszebeni órás. Könyv alakú, aranyozott bronz csüngő órája az Iparm. Múz.-ban van. W olf, Walter (Hildesheim, 1900. nov. 24. ): német egyiptológus, az ókori Egyip­ tom művészetének kiváló kutatója. Főbb munkái: Das schöne Fest von Opet, 1931; Das ägyptische Kunstgewerbe (Geschichte des Kunstgewerbes, szerkesztette H. Th. Bossert, 4. köt.), 1931; Die Stellung der ägyptischen Kunst zur antiken und abend­ ländischen, 1951; Die Welt der Ägypter, 1955; Die Kunst Ägyptens, 1957. W olff, Albert (Neustrelitz, 1814. nov. 14.— Berlin, 1892. jún. 20.): német szobrász, Ch. D. Rauch tanítványa és követője. 1844 —45ben Itáliában járt, 1866-tól a berlini akadémia tanára volt. Fontosabb művei: Constantia Potocka mint Hygieia (Posen), Pallas hadba vezeti a harcost (Berlin, Schlossbrücke), a négy evangélista terrakotta szobra (Neu­ strelitz, vártemplom), Ernst August lovas szobra (Hannover), III. Frigyes Vilmos lovas szobra (Berlin, Lustgarten) stb. W olff, Emil (Berlin, 1802. márc. 2. —Róma, 1879. szept. 29.): német szobrász. J. G. Schadow tanítványa volt. 1822-től Rómában élt, ahol Thorvaldsen mellett dolgozott. Klasszicista művei közül fontosabbak: R. 745 Schadow síremléke (Róma, Sant’ Andrea

della Fratte), Bunsen és Winckelmann biisztje (Róma, Archeológiái Intézet), Thorvaldsenemlékmű (Róma, Palazzo Barberini előtt), Viktória történelemre tanítja az ifjút (Berlin, Schlossbrücke). W olff, Jakob, id. (Bamberg, 1546 к .— Nürnberg, 1612): német építőmester és szob­ rász. 1601—05 között Würzburgban dol­ gozott a Maricnberg erődítmény újjáépíté­ sén. Fő műve, a nürnbergi Peller-ház (P. Carlhl együtt, 1602—07; ifj. Jakob ~ fejezte be) a német reneszánsz egyik kiemelkedő világi alkotása. W olff, Jakob, ifj. (Bamberg, 1571—Nürn­ berg, 1620. febr. 25.): német építőmester, id. Jakob fia. Folytatta az atyjától kezdett nürnbergi Peller-ház építését. Fő műve - olaszo.-i utazása után — az olasz városi paloták szellemében emelt nürnbergi város­ háza, a német reneszánsz építészet egyik legfontosabb világi alkotása (1616 —20). W olff, Tobias (1568 —1606 között műkö­ dött): német éremművész Breslauban. 1574ben Drezdába ment. Dolgozott a szász, pfalzi és brandenburgi udvar részére. Számos érme közül kiemelhető a pápákról készült sorozat. W olff, Wilhelm (Fehrbcllin, 1816. ápr. 6.— Berlin, 1887. máj. 30.): német szobrász. Párizsban és Münchenben tanult. Berlin­ ben alapított öntőműhelyében főleg deko­ ratív állatszobrokat készített. W olgem ut, Wohlgemut, Michel (Nürnberg, 1434 —Nürnberg, 1519): német festő és fametszetrajzoló, Diiter mestere. Művészetére M. W olgemut: Szt, Ambrus és Ágoston (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum)

a németalföldi festők, különösen Rogier van der Weyden és D. Bouts hatottak. 1473-ban H. Pleydenwurff özvegyét vette feleségül, s így műhelyének örököse lett. Egyetlen hite­ les műve a zwickaui Mária-templom főoltára (1476 —79) Mária életének és a passiójele­ neteknek mozgalmas, késő gótikus ábrázo­ lásával. A nürnbergi egykori augusztinus templom főoltárát, a sokáig Peringsdörfer Altarnak nevezett jelentős művet (1487) az újabb kutatás kiiktatja ~ oeuvre-jéből. Feltehetően ~ művei a feuchtwangeni plébániatemplom oltárszárnyai (1484), vala­ mint a schwabachi főoltár (1508). Arcképei közül ismert Hans Tücher portréja (Nürn­ berg, magántulajdon) és egy Férfiportré (egykor Sigmaringenben). W. Pleydenwurff-fal (H. Pleydenwurff fiával) közösen készített fametszeteket a Schedel-Weltkronik számára (1490—93); e mű a 15. sz. leggazda­ gabban illusztrált fametszetes kiadványa. — írod. G. Betz: M. W. und seine Werk­ statt. Freiburg, 1955. Wollanka József (Barcarozsnyó, 1874. aug. 19. —Bp., 1946): művészettörténész. Az olasz reneszánsszal, majd az antik művészet­ tel foglalkozott. О kezdte meg a Szépm. Máz. antik szoborgyűjteményének szerve­ zését és megírta annak első katalógusát. Könyve: Rafael, Bp., 1906. W ollenhoffer János: ->- Volnhoffer János Wols: Kompozíció 4. (Milánó, magángyűjt.)

W olm ut, Bonifaz (? —Prága, 1579): oszt- W O L rák kőfaragó, építész. Bécsben tanult. 1559 — 70 között Prágában mint császári építő­ mesternek szerepe volt minden jelentősebb építkezésben. P. della Stella mellett részt vett a Hradzsin kertjében a Belvedere nyári lak építésében (befejezve 1563). Stílusára az itáliai reneszánsz hatott. Wolrab, Johann Jakob (Regensburg, 1633 — Nürnberg, 1690): német éremművész Nürnbergben. Emlékérmei (Buda visszavétele, Becs ostroma) mellett híresek voltak viaszmodelljei. W ols; tkp. Alfred Otto Wolfgang Schulze (Berlin, 1913. máj. 27.—Párizs, 1951. szept. I . ) : német festő. Eredetileg zenész volt. Rövid ideig tanult a dessaui Bauhausban és Berlinben L. Mies van der Rohénál és Moholy-Nagy Lászlónál. 1932-ben Párizs­ ba költözött és a szürrealistákkal lépett kap­ csolatba. Eveken át fényképészetből élt. A 40-es években a tárgyi vonatkozást mind­ inkább mellőzte, s automatikusan kivetített képein a primer, ösztönös, megformálatlan indulatok kaptak közvetlen kifejezést. Ezzel a transszerű alkotásmóddal a fasiz­ mus egyik alapítója lett; mint ilyen az 1958. évi Velencei Biennalén kapott posztumusz elismerést. Körner Éva Wolters, Paul (Bonn, 1858 —München, 1936): német régész, az ókori görög művé­ szet kiváló kutatója. Főbb művei: Die Gips­ abgüsse antiker Bildwerke in Berlin, 1885; Die Kunst des Altertums (A. Springer Kunst­ geschichte c. művének I. köteteként), 1925; Führer durch die Glyptothek . . . zu München, 1928; Das Kabirenheiligtum bei Theben I. (G. Brunsszal), 1940. W olucki, Karol: Volucki, Karol Womacka, Walter (Obergeorgenthal, 1925. dec. 22. — ): német festő, mozaik- és üvegablaktervező. 1953-tól a Berlin-Weissensee-i képzőművészeti főiskola tanára. Figu­ rális kompozíciókat, tájképeket fest, alkal­ mazott grafikával is foglalkozik. Wonsam, Anton: -*■ Woensam, Anton W ood, Christopher (Knowsley, 1901. ápr. 7. —1930. aug. 21.): angol festő. Párizsban a Julian Akadémián végezte festői tanul­ mányait. Párizsban és Londonban műkö­ dött. Matisse és Utrillo befolyásolta dekoratív, finom színérzékről tanúskodó festészetét. W ood, Francis Derwent (Keswick, 1871. okt. 15.—London, 1926. febr. 19.): angol szobrász, festő és grafikus. Karlsruhéban és 1894—95-ben a londoni Royal Academyn tanult. Portrészobrai, akvarell tájképei és fametszetsorozatai ismertek. A. Stevens mo­ numentális stílusának hatása mutatkozik alkotásain. Fő művei: Viktoria királyné és 746

W OR

VII. Edward szobra Patialában (India), Hábo­ rús emlékmű Dávid figurájával (1925, London, Hyde Park Corner), valamint számos szo­ borportré (T. E. Lawrence, G. Clemenceau, Foch marsall stb.). W ood, Grant (Anamosa, 1892. febr. 13.— Anamosa, 1942. febr.): amerikai festő. 1912 — 14 között a chicagói Art Institute-ban, 1920-ban a párizsi Julian Akadémián tanult. A szülőföld tája, jellegzetes tárgyi környezete és tipikus alakjai aprólékos, szépítés, tetsze­ tősség nélküli, sokszor szatirikus realizmus­ sal jelennek meg képein (Amerikai gótika, 1930; A forradalom lányai, 1932). — írod. D. Garwood: G. W. 1944. W ood, John (1704—Bath, 1754. máj. 23.): angol palladiánus építész. Nagyszabású műve a dél-angliai Bath városfejlesztési terve. vissza akarta állítani az egykor római város antik jellegét, de tervét csak részben valósít­ hatta meg. Legmonumentálisabb alkotása a bathi ,,Circus” egységesen kiképzett, klasszicizáló épületekkel. W oolley, Sir Charles Leonard (London, 1880. ápr. 17.—i960): angol régész. 1907 —12 között a núbiai, 1912 —14-ben és 1919-ben a mezopotámiai kargamisi ásatások részt­ vevője volt. 1922 —34 között vezette az Ur területén folyó ásatást és részt vett Teli Atschana feltárásában 1936 —39-ben és 1946 — 1949-ben. Fontosabb művei: The Sumerians, 1929; Ur Excavations, 1934; A forgotten Kingdom, 1953; Spadework in archeology, 1954. Worcester: város Ny-Angliában. Műemlé­ kei közül a Katedrális háromhajós, kereszt­ hajós bazilika. Négyhajós kriptája 1084 —92 között készült román alkotás. A 12. sz. utolsó negyedéből származik a késő román stílusú hajó három boltszakasza, 1224-től építették a szentélyt, a hajó további részei a 14. sz.-ban készültek. Boltozata teljes egé­ szében 14. sz.-i. Nemes vonalú négyezeti tornyát a 14. sz. végén emelték. — A 12. sz. elején épített román stílusú, centrális káptalantermet a 15. sz.-ban átalakították. A 15. sz. alkotása a kerengő is. A katedrálisban elhelyezett számos sírkő közül említésre méltó János király sírköve (1216), amelyen a király alakja az angol középkori szobrászat első portrészerű ábrázolása. F. Tóth Rózsa Worcester-porcelán : az 1751-ben alapított worcesteri manufaktúra készítményeinek gyűjtőneve. Korai termékeit a tulajdonosok nevével jelzett periódusokhoz szokták kötni (Wall, Flight, Flight and Barr). Lágypor­ celánból készült termékei között a legszebbek az erős keleti hatást tükröző darabok. Első ötven évében a legtermékenyebb angol 747 porcelángyár volt s az egyetlen, amely a

Worcester: A katedrális

18. sz. óta működik (Royal Worcester Porcelain Company). W orm s: város Németo.-ban (NSZK). Műemlékei közül a Szt. Péter-dóm a Rajnamenti román építészet fő műve. Az ásatá­ sok tanúsága szerint két korábbi templom helyén épült a 11. sz. első felében. A Ny-i tornyok alsó emeletének kivételével a mai Worms: A Szt. Péter-dóm Ny-i oldala

F. W otruba: Álló alak (Bécs, magángyűjt.)

állapot a késői 12. és a korai 13. sz.-i építkezés maradványa korábbi alapokon. Az Ottó­ kon jelleg elsősorban a két kórusban, a nyolcszögű négyezeti tornyokban és a négy oldalsó kerek toronyban mutatkozik. A háromhajós tér K-i végéhez kereszthajó csatlakozik. A dómot 1689-ben a franciák részben tönkretették, 1694 —1732 között helyreállították. 1859 óta ismételt helyreállítási munkák folynak rajta. A II. világ­ háború alatt csak a hosszhajó teteje sérült meg, helyreállították. — A zsinagóga első említése 1060-ból ismert, de a mai épület 1200 k. keletkezett, építését a 13. sz.-ban folytatták. A 17. sz.-ban még dolgoztak rajta. A II. világháború után eredeti stílusában építették fel. — írod. R. Kautsch: Der Dom zu W. 1—3. köt. 1938. worpswedei művésztelep : Némcto.-ban a Bréma melletti Worpswede faluban 1889ben F. Mackensen vezetésével alakult mű­ vésztelep. Legkiemelkedőbb tagjai: P. Modersohn-Becker, H. Vogeler és F. Overbeck voltak. Jelentős szerepet játszott a mo­ dern német művészet kialakulásában. Lé­ nyegében összekötő kapcsot jelentett a barbizoni iskola realizmusa és a Jugendstil kö­ zött. — írod. R. M. Rilke: Worpswede. 1910; S. D. Gallwitz: 30 Jahre Worpswede. 1922.

Worringer, Wilhelm (Aachen, 1881. jan. "W O R 13.—?): német művészeti író. Két alapvető könyvével (Abstraktion und Einfühlung, 1908; Forntprobleme der Gotik, 1911) nagy hatást gyakorolt az újabb művészetre. Későbbi művei: Die Anfänge der deutschen Tafelmalerei, 1924; Griechentum und Gotik, 1928; Proble­ matik der Gegenwartskunst, 1948; Fragen und Gegenfragen, 1956. Wotruba, Fritz (Bécs, 1907. ápr. 23.— ): osztrák szobrász, a bécsi képzőművészeti főiskola tanára. Bécsben A. Hanak növendéke volt. 1930-ban rendezte első kiállítását. 1938—45 között Svájcban élt. Ausztria leg­ nagyobb hatású művészei közé tartozik. Főként kőszobrokat alkot, alakjai (Álló figurák, 1950 —52; Torzó, 1955; Fej, 1957) ősi kő-monumentumokhoz hasonlítanak: a súlyos tömbök saját valójukban érvényesül­ nek, a faragás csak épp hogy jelzi a tagokat. Számos nagy nemzetközi kiállításon és Velencei Biennalén vett részt. Körner Éva Wouters, Frans (Lierre, 1612—Antwerpen, 1659): flamand festő. Rubens műhelyében dolgozott. 1636-ban Bécsben, később Lon­ donban járt; itt Van Dyck hatott stílusára. 1641-ben tért vissza Antwerpenbe. Főleg mitológiai és bibliai jelenetekkel élénkített tájképeket festett. Juno az alvilágban c. művét a Szépm. Múz. őrzi. Wouters, Rik (Mechelen, 1882. aug. 2 .— Amsterdam, 19x6. júl. I I . ) : belga szobrász és festő. A mecheleni akadémián és Ch. van der Stappenníl tanult. Rodin hatott szenve­ délyes formálású szobraira. Mint festő az impresszionizmusból indult ki, majd J. Ensor és Cézanne hatásának ötvözésével kísérletezett, végül a belga fauvizmus fő képviselőjévé vált. — írod. R. Avcrmaete: R. W. Catalogue de l’oeuvre. Bruxelles. 1962. R . Wouters: Születésnapi virágok (Antwerpen, magángyűjt.)

W RE W ouw erm an, Jan (Haarlem, 1629. okt.— Haarlem, 1666. dec. 1.): holland festő, Philips és Pieter ~ testvére. Jellegzetes holland tájakat ábrázoló képeit bátyjának, Philips ~ n a k hatására lovas alakokkal, katonákkal, matrózokkal élénkítette. Művei nem közelí­ tik meg bátyjának fantáziadús művészetét. Tájkép szürke lóval c. képét a Szépm. Múz.ban őrzik. W ouw erm an, Philips (Haarlem, 1619 — Haarlem, 1668. máj.): holland festő, a leg­ jelentősebb holland kismesterek egyike, Jan és Pieter ~ testvére. F. Hals és P. Verbeeck tanítványa volt. 1640-ben a haarlemi Lukács-céh tagja, 1645-ben elöljárója lett. Tájképeket, csata- és vadászjeleneteket, zsánerjeleneteket festett. Finom érzékkel figyelte meg a parasztokat, katonákat, az ország népének mindennapi életét. Elénk fantáziájú, novellisztikus képei a holland festészetben J. Steen művészetéhez hasonlíthatók. Elbe­ szélő előadásmódja festői felfogással, finom színkultúrával, jó rajzkészséggel, biztos tónusérzékkel párosult. Jeleneteit sok figurával élénkítette, gyakran száznál több alakot is szerepeltetett. A szertelen mozgást egységes kompozícióba foglalta. Számos csatajele­ netét inspirálta a harmincéves háború. Igen termékeny művész volt, mintegy ezer kom­ pozícióján kívül mások (J. Wynants) táj­ képeibe is festett staffázsalakokat. Legtöbb műve Drezdában és a leningrádi Ermitázsban található. Négy kompozícióját a Szépm. Múz. őrzi. W ouw erm an, Pieter (Haarlem, 1623 Amsterdam, 1682. máj.): holland festő, Philips és Jan ~ testvére, Philips tanítványa és utánzója. Főleg állatképeiről ismert. Szarvasvadászat c. jelzett képe a Szépm. Múz.-ban található. W o y th a : Voyta W öífflin, Heinrich (Winterthur, 1864. jún. 21.—Zürich, 1945. júl. 19.): svájci művészettörténész, a modem művészettör­ ténet-tudomány egyik legfontosabb kép­ viselője, a stílustörténet megteremtője. 1893tól a baseli, 1901-től a berlini, 1912-től a müncheni, 1924-től a zürichi egyetem tanára volt. Fontosabb művei: Renaissance und Barock, 1888; Die klassische Kunst, 1899; Die Kunst Albrecht Dürers, 1905; Kunstgeschicht­ liche Grundbegriffe, 1915; Die Bamberger Apokalypse, 1918; Italien und das deutsche Formgefühl, 1931; Gedanken zur Kunstge­ schichte, 1941. W rba, Georg (München, 1872. jan. 3.— Drezda, 1939. jan. 9.): cseh származású szobrász. A müncheni akadémián tanult. 1907 —30 között a drezdai akadémia tanára 749 volt. Számos kutat, lovas szobrot, bronz

Sir Ch. W ren: St. Stephen-templom (London)

reliefet, portrészobrot és dekoratív plasz­ tikát készített A. Hildebrand művészetéből kiinduló stílusban. Érmei egy részét a Pöllathféle éremverő intézet adta ki. W ren, Sir Christopher (East Knoyie, 1632. okt. 20.—Hampton Court, 1723. febr. 25.): angol építész, asztronómus, matematikus. 1662 к. ismerkedett meg az olasz reneszánsz palladiánus irányzatával. 1665-ben Párizs­ ban a Louvre építészeivel került kapcsolatba, ekkor tanulmányozta a francia kastély- és templomépítészetet. Az 1666-i nagy lon­ doni tűzvész után - or­ ganikus építészet), s valóban a geometrikus szervesség építészetének egyik fő jellemzője, amihez a formálás erős egyéni felfogása és valami határozottan érezhető nemzeti jelleg társul. Jelentős művei: Coonley-ház, Riverside (Illinois), 1908 —12; Imperial Hotel, Tokió,

1916—22; Johnson and Son cég igazgatósági W R I épülete, Racine (Wisconsin), 1936 —39; „Vízesésház”, Bear-Run (Pennsylvania), J 936—39; Taliesin West, Scottsdale (Arizona), 1938; Florida Southern College, Lakeland (Florida), 1938-tól; Johnson and Son cég kutatóközpontja, toronyépület, Racine (Wis­ consin), 1947 —51; Jacobs-ház, Middleton (Wisconsin), 1948; D. Wright-ház, Phoenix (Arizona), 1952; Price Со. torony, Bartles­ ville (Oklahoma), 1955; Guggenheim Museum, New York, 1946 —58. legfontosabb szakirodalmi munkáit válogatásban tartalmazza The Future of Architecture (New York, 1953) c. műve. — írod. H. R. Hitchcock: The Nature of Materials. The Buildings of F. L. W. 1887 —1941. New York, 1942; W. M. Moser: Sechzig Jahre lebendige Architek­ tur, F. L. W. Winterthur és München, 1952; E. Kaufmann: An American Archi­ tect, F. L. W. New York, 1955. Major Máté Wright, Joseph; Wright of Derby (Derby, 1734. szept. 3.—Derby, Г797. aug. 29.): angol festő. Th. Hudson tanítványa volt. Kismé­ retű zsánerképeket és portrékat festett. Tanulmányozta a mesterséges fény festői effektusait, e művei G. van Honthorstn emlé-

F. L. W right: Guggenheim Museum (New York)

75O

W UT

keztetnek. — írod. Kaines Smith —Cheney Bemrose: W. of Derby. London, 1923. W roclaw, Breslau, Boroszló: város Lengyelo.ban. Gótikus templomai közül fontosabbak: a Székesegyház (12 —14. sz.), a Szt. Erzsébettemplom (13. sz.) és a Mária Magdolna-templom (13. sz.). Világi műemlékei közül leg­ jelentősebb a városháza, mely a 14. sz.-ban épült késő gótikus stílusban. Egyik első emeleti ajtaján Mátyás címere látható. W tewael, Ugtewael, Joachim Antonisz (Ut­ recht, 1566 к.—Utrecht, 1638. aug. 1.): holland festő, az utrechti késő manierizmus jelentős mestere. A. Bloemaert hatott művésze­ tére. Finom kidolgozású, kis formátumú mitológiai képeket és portrékat festett. írod. С. M. Lindeman: J. A. W. Utrecht, 1928. W u Ch’ang-shih (1844 —1926): kínai festő. Régi típusú írástudóként élt, hivatalt vál­ lalt, utazgatott ötvenéves koráig, akkor kezdett festegetni. Az 1911-i forradalom után Sanghajban dolgozott. Chu Та volt ihletője, s az ő nyomán festette erős színezésű virágait, tömören komponált tus tájképeit: ezzel a korszerű kínai képírás egyik úttörője lett. Képeit életében inkább Japánban érté­ kelték, Kínában csak Ch’i Pai-shih — aki nagyra becsülte művészetét — alapozta meg mai hírnevét. Wu Chen (1280. júl. 16.—1354): kínai festő. Színes tájképeinek mintái részben a korai Sung-tájképek voltak. Kompozícióin ugyanazon tájkép-motívumok többször is­ métlődnek. W ulff, Oskar (Szentpétervár, 1864. jún. 6.—Berlin, 1946. jan. 23.): német művészettörténész, a bizánci művészet kiváló kutatója. 1917-től a berlini egyetem tanára volt. Fő műve: Altchristliche und byzantinische Kunst, 1—2. köt. Berlin, 1914. Wurschbauer, Carl, id. (Graz, 1774 — Gyulafehérvár, 1841. máj. 18.): osztrák éremvéső. 1794-ben került Gyulafehérvárra. Erdélyi vonatkozású emlékérmek gazdag sorozata (Döbrentey, Haller, Rudnay) után naptárérmeket és vegyes tárgyú vereteket készített. Fia, ifj. Carl ~ a gyulafehérvári erőd 1849-i érmének mestere. Wurschbauer, Franz Ignaz (? —Graz, 1767. jún. 2.): osztrák éremművész. A bécsi aka­ démián tanult, G. R. Donner és M. A. de Gennaro tanítványa volt. Dolgozott Körmöcön (1747 —50), majd Hallba és Grazba került. Körmöcön készült az 1750-i jubileumi évre vert, Mária Teréziát és férjét ábrázoló érme. Wurst Edit (Bp., 1931. febr. 6.— ): mű­ vészettörténész. 19. sz.-i magyar szobrászat751 tál foglalkozik. E lexikon munkatársa.

Wurzelbauer, Benedikt (Nürnberg, 1548 — Nürnberg, 1620. okt. 2.): német szobrász. Kora barokk stílusára főleg a németalföldi művészet hatott. Első nagyobb és legnép­ szerűbb műve Nürnbergben a Lorenzkirche melletti Erények kútja (Tugendbrunnen, 1585 —89), amelynek famodellje is fenn­ maradt (Nürnberg, Germanisches National­ museum). Számos kisbronz után 1599-ben készítette a kecses prágai Venus-kutat a Belvedere parkjában. Wurzinger Mihály (18. sz. vége —19. sz. eleje): festő. Eperjesről származott, 1791 — 1796 között Bécsben tanult, majd a Felvi­ déken működött. Kazinczyról is festett portrét. Tőle való a tuzséri Lónyay-kastély nagytermének mennyezetfreskója. W u Tao-tzu (Yang-csai, 680 k. —760 k.): kínai festő. Jóllehet egy eredeti munkája sem ismert, egyénisége és művészete mindig nagy érdeklődést váltott ki. A kalligráfiát Chang Hsü és Но Chi-chang mestertől tanulta, de hamarosan áttért a festészetre. A császár udvarába hívatta, s ~ a trónörökös nevelője lett. Életéről sok feljegyzést tartanak számon, de ezek nagy része legendákat és költői túlzásokat tartalmaz. Tu Fu költő elragadtatással ír az öt legendás császárt ábrázoló falfestményéről, amelyen az 1000 kísérő alakja is látható. Chu Ching-hsüan, a 100 évvel később élt festő és műkritikus, aki még sok ^--festményt ismert, érdekes adatokat jegyzett fel képeiről. Chang Yenyüan műve, a Li-tai ming-hua chi, amely 60 templom festményeit sorolja fel, kb. 30 templom festményeit ~ munkájaként említi. Témái rendkívül változatosak: szel­ lemek, dévák, démonok, Buddhák és Bódhiszattvák, sárkányok, vadállatok, istenségek, tájképek, madár-virágképek stb. fordulnak elő kompozícióin. Festményeinek egy része színes volt, de falfestményei tussal készültek. — Művészetéről csak hozzávetőleges képet adnak a rajzai után meghatározhatatlan idő­ pontokban készült kővésetek lenyomatai (ún. pacskolatok). Japánban több festményt is őriznek, amelynek eredetijét ^ n a k tulaj­ donítják. Major Gyula Wu Tso-jen, franciás nevén Ott Sojen (1908— ): kínai festő. Hsü Pei-hung tanítványa volt Nankingban, majd Párizs­ ban és Düsseldorfban tanult tovább. Az euró­ pai olajfestészet technikáját alaposan elsajá­ tította és beutazta Európát. 1935-ben tért haza. A 40-es évek elején Tunhuangba, majd Tibetbe utazott. 1949-ben a pekingi főiskola tanára, majd igazgatója lett. Termé­ szethű olajfestményeivel európai díjakat is nyert; hazájában akvarelljeivel és kínai képeivel aratott sikert.

Wu W ei (1459—Nanking, 1508): kínai festő. Fiatalon mint tiszt szolgált a császári udvarban, közben festeni tanult, de mester nélkül. Egyik iskolához sem csatlakozott, saját tehetségét és művészi tudását túlbecsülte. Összeférhetetlen természete miatt elhagyta az udvart, s Nankingban telepedett le. Első­ sorban nőket, továbbá tájakat, halászokat, favágókat és földműveseket festett. Legszebb alkotásai kis formátumú vázlatképei. Számos követője volt. Wüger, Jacob (Steckborn, 1829. dec. 2.— Monte Cassino, 1892. máj. 31.): svájci festő. W. von K a u lb a c h tanítványa volt. 1862-től Rómában élt, ahol bencés pap lett. Ettől kezdve csak vallásos tárgyú képeket festett. A beuroni festőiskola egyik alapítója (-*■ b e u r o n i m ű v é s z e t ) . Számos egyházművé­ szeti munkát készített (Beuron, Monte Cassino, a stuttgarti Mária-templom stb.). Würtenberger, Ernst (Steisslingen, 1868. okt. 23.—Karlsruhe, 1934. febr. 5.): német festő. Mestere J. H e r te r ic h volt. 1902 —21 kö­ zött Zürichben élt, 1921-ben a karlsruhei akadémia tanára lett. Kezdetben A. B ö c k l i n , majd F. H o d l e r hatott művészetére. Kitűnő portretista volt ( B ö c k l i n a r c k é p e , 1900, Basel, Kunstmuseum). Legismertebb műve a híres emberekről (Beethoven, Rembrandt stb.) készített fametszetsorozata. — ír o d . H. Kesser: E. W. Düsseldorf, 1909; F. Würten­ berger: Das graphische Werk von E. W. Karlsruhe, 1938.

Würth, W i r t , Johann Nepomuk (Bécs, 1753. ápr. 6. —Bécs, 1811. nov. 27.): osztrák éremművész. 1778-tól fővésnök volt a bécsi főpénzverőben, majd a vésnökakadémia igazgatója lett. 1782-ben a mainzi érsekség pénzeinek verőtöveit véste. Művei közt több magyar tárgyú is előfordul (1792-i koronázás, Migazzi, II. József erdélyi útja). Jelzése I. W. Würtz Adám (Tamási, 1927. jún. 2.— ): grafikus, Munkácsy-díjas. 1948 —53 között végezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. 1958-ban önálló kiállítása nyílt a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1963ban a Dürer Teremben; 1965-ben Bécsben szerepeltek művei, 1966-ban aluganói biennalén nyert díjat. Bravúros technikájú grafikus. Rézkarcain gyakran használja fel a magyar folklór motívumait és vegyít a reális kompo­ zícióba szürreális elemeket. Mint illusztrá­ tornak nagy szerepe van a modern magyar könyvművészet fejlődésében (Tollas kígyó indián népmesék; Shakespeare: Romeo és Julia; Zrínyi: Szigeti veszedelem stb.). W ürzburg: város Németo.-ban (NSZK). Műemlékei közül a S a n k t K i l i a n - d ó m három­ hajós bazilika nyújtott hosszhajóval, a kereszthajók K-i oldalain egy-egy félkörös apszissal. A mai dóm lényegében 12. sz.-i alkotás. 1133-ban kezdték építeni, 1188-ban szentelték fel. 1237-ben emelték a K-i tor­ nyokat, s ugyancsak a 13. sz.-ból való az apszis magasítása és a kereszthajó oromzata.

Würzburg: A Residenz díszterme G. B. Tiepolo freskóival

Würzburg: Schönborn-kápolna

W UW

752

WYA

Würzburg: Az ún. Sólyomház

753

A belsejét barokk stílusban átalakították, gazdag stukkódíszítéssel látták el. 13. sz.-i előcsarnoka tönkrement. A dóm D-i oldalán a keresztfolyosót késő gótikus stílusban megújították, 1453-ban fejezték be. É-i kereszthajójához az 1721-től épített S c h ö n b o r n - k á p o ln a csatlakozik (M. Welsch, majd B. Neumann műve). — A v á r a t a 13. sz. legelején alapították a Marienbergen, a 16. sz.-ban bővítették, a 17. sz. elején id. J. Wolff dolgozott újjáépítésén. — A R e s i d e n z (érseki palota) az európai építőművészet egyik legszebb barokk alkotása. Tervezését M. Welsch kezdte, de lényegében B. Neu­ mann műve. 1744-ben készült el. Pompás freskóit G. B. Tiepolo festette. Wüstemann Áron (1636 —85 között mű­ ködött) : ötvösmester Lőcsén. ~ Erhard fia. N o v o s z d d y Zsigmondnak volt a mestere. Egy tálcáját és két misekannácskáját a lőcsei minorita templomban őrzik. Wüstemann Erhard (1612 —67 között mű­ ködött): ötvösmester Lőcsén. Ismert művei: egy serleg a lőcsei minorita templomban, egy talpas csésze és egy serleg a Nemz. Múz.ban, egy ágaskodó lovat ábrázoló ivóedény 48 Művészeti Lexikon IV.

frankfurti magángyűjteményben, egy gyön­ gyökkel és türkizekkel díszített kehely a szepesmindszenti (Bijacovce) r. k., egy an­ gyalos szárú serleg a kassai német ev. temp­ lomban, egy serleg az Iparm. Múz.-ban, egy barokk stílusú serleg magántulajdonban, egy bibliai jelenetekkel díszített barokkos fedeles kupa pedig a moszkvai ezüstgyűjte­ ményben. K a m p is A n ta l Wyatt, James (Burton Constable, 1748. aug. 3.—Marlborough, 1813. szept. 5.): angol építész, kora jelentős mestere. Rómá­ ban és Velencében tanult, majd Londonban működött. Klasszicista stílusú művészetében a gótika elemeinek felhasználása is meg­ figyelhető (a középkori székesegyházra em­ lékeztető Fonthill Abbey kastély Salisbury mellett). Fontosabb művei: a P a n t h e o n Londonban (1772), az O r i e l C o lle g e k ö n y v ­ tá r a Oxfordban (1778) stb. Restaurálta Durham, Lichfield, Lincoln és Salisbury katcdrálisait. W yatville, 1824-ig W y a t t , Sir Jeffry (Burton-on-Trent, 1766. aug. 3.—London, 1840. febr. 10.): angol építész. Egy ideig nagy­ bátyja, James ~ mellett dolgozott. IV.

György megbízásából 1824-től a W in d s o r újjáépítését irányította. 1826-tól a Royal Academy tagja volt. Számos vidéki kúria átépítése és bővítése fűződik nevéhez ( C h a t s w o r t h , B r e t b e y stb.). W ydytz, Hans: W e i d i t z , Hans Wykeham, William of: ->- W i l l i a m o f C a s tle

W ykeham

Wynants, W i j n a n t s , Jan (Haarlem?, 1630/ 35 —Amsterdam, 1684. jan.): holland tájfestő. Főként Amsterdamban működött. Árnyas erdőket, dombos vidékeket ábrá­ zoló tájait parasztkunyhók, romok, a kanyar­ gó utakon megjelenő lovasok, állatokat terelő pásztorok alakjai élénkítik. Nyugodt har­ mónia, ezüstösen csillogó színek, kitűnő

perspektíva jellemzik műveit. A stafíázsalakokat rendszerint Ph. W o u w c r m a n , ké­ sőbb J. L in g e lb a c h és főleg tanítványa, A. van de V e ld e festette képeire. A Szépm. Múz. Ü t a z e r d ő m e lle tt c. festményét őrzi. Wyspianski, Stanislaw (Krakkó, 1869. jan. 15. —Krakkó, 1907. nov. 28.): lengyel festő, grafikus, a szimbolista irányzat egyik képviselője. J. M a t e j k o tanítványa volt, 1891—94 között Párizsban tanult. 1904-ben a krakkói akadémia tanára lett. Sokoldalú, monumentális törekvésű művész. Alkotott portrékat, figurális kompozíciókat, freskó­ kat, színes üvegablakokat, litográfiákat, könyvillusztrációkat. Több művét drámai, vizionárius hang jellemzi.

W У I)

754

X X anthos: a Kisázsia DNy-i részén fekvő Lykia (-► lykiai művészet) legnagyobb ókori városa. A jelenleg újra folyó ásatások tanú­ sága szerint az i. e. 7. sz. elejétől görög kul­ túrájú volt. Az ókori város legkorábbi telepü­ lésének nyomai az ún. lykiai akropolison ma­ radtak fenn. Az i. e. 3. sz.-ban a Ptolemaiosok uralma alatt a fellendülő várost hatalmas fallal vették körül, amely már egy másik dombot, továbbá a korábbi korszak temetke­ zési helyeit is magában foglalta. A két domb közt újabban római kori -v agora és színház maradványait tárták fel. Az ókor végén a város újra jelentőssé vált, s igen gazdag bizánci emlékekben is. Jelentősebb önálló művészeti tevékenységről ~ b an nem tudunk, de igen gazdag 7 —4. sz.-i görög vázaleletein kívül különösen fontosak a bennszülött elő­ kelők helyi hagyomány szerint épített sírem­ lékeit díszítő 6—4. sz.-i márvány és mészkő domborművek, kisázsiai görög művészek alkotásai (->- Harpyia-emlékmű, Néreida-emlékmü). — írod. P. Demargne: Fouilles de X. I. Paris, 1958. Szilágyi János György Xantus Gyula (Borosbcnedek, 1919. dec. 28.— ): festő, a Képzőművészeti Főiskola pedagógiai tanszékének tanára. A Képzőmű­ vészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. 1950-től szerepel kiállításokon. 1957ben a Fényes Adolf Teremben, 1961-ben Xanthos: Lykiai mészkő dombormű, i. e. 5. sz. közepe (London, British Museum)

Xenophantos: Lékythos (Leningrad, Ermitázs)

a Csók Galériában, 1967-ben Tokajon nyílt kiállítása. Konstruktív szellemű képein gyak­ ran használ szimbolikus motívumokat. A művészeti nevelés kérdéseivel foglalkozik, a rajzoktatásról és a vizuális nevelés problema­ tikájáról cikkei és kézikönyvei jelentek meg. Xenokratés (i. e. 3. sz. első fele): athéni görög szobrász, a művészettörténetírás és a művészetkritika egyik megalapítója. Mint bronzszobrász Lysippos iskolájának termé­ keny, de kevéssé jelentős tagja volt. (Két szobrának szignált talapzata maradt fenn

755 48*

Attikában, ill. Boiótiában.) Mint művészeti író a bronzszobrászatról, a festészetről és saját művészetéről írt könyvet, s — ►P l i n i u s egyik legfontosabb forrása. Az egyes művé­ szek értékelésében fő szempontja az volt, hogy mennyi újjal járultak hozzá a művészeti ábrázolás fejlődéséhez és mennyire közelítet­ ték meg a valóságot műveikben. Elveszett írásai -►A n t i g o n o s átdolgozásában és kiegészí­ téseivel kerültek kivonatolásra Plinius mun­ kájában. —ír o d . B. Schweitzer: X. von Athen. Halle, 1932. S z ilá g y i J á n o s G y ö rg y Xenophantos (i. e. 4. sz. eleje): athéni fazekasmester. Két dél-oroszo.-i leletben elő­ került és az Ermitázsban őrzött lékythoson olvasható szignatúrája és az „athéni” jelző; eszerint vázáit kivitelre szánta. A két lékytho­ son azonos jelenetek (perzsák vadászata, mitológiai képek) láthatók, többnyire dom­ borműves mintázásban, rikító festéssel.

xilográfia: -* f a m e t s z e t xoanon : az ókori görög művészetben fából készült V . olyan szobor, amelynek törzse (magja) fából van, tehát az —*- a k r o li th és a c h r y s e le p h a n tin t e c h n i k á v a l készült szobrok is. Az ókori görög írók ezt a kifejezést később mindenfajta szoborra használták. Minthogy a görög művészetben fából főként az archai­ kus és az azt megelőző „geometrikus” korban készítettek szobrokat, s ezek elsősorban kultuszszobrok voltak, szűkebb értelemben az ókorban s még inkább a modem szakirodalomban emlékeit gyűjti. Történeti anyagából kieme­ lendő az ókori esztergomi sírkő, művészeti emlékei közül jelentősek a mo.-i illusztrált kéziratok a 18. sz.-ból, valamint az itt készült kegyszerek. Gyűjtőköre kiterjed a mo.-i zsidó művészek alkotásaira is (különösen gazdag Perlmutter Izsák — végrendeletileg hagyo­ mányozott — képeinek gyűjteménye). Zsiljardi, Gyementyij Ivanovics; Domenico di Giovanni Gilardi (Montagnola, 1788 — Montagnola, 1845. febr. 28.): olasz szárma­ zású építész, az orosz klasszicizmus kiváló , ttT—!p—ijj. JCT-, -Ч-.- . Ц } * -у Ч Щ ПЗЗП T 3 W mestere. Tanulmányait atyjánál kezdte és “T jssjr • crraTt rd г*~зз irs s т п з ^ Milánóban fejezte be. 1810-től 1832-ig meg­ щ т ГГТТ 1 ) '3 5. Т Jp* jgsTTtJiÓ "l,3S*t szakítás nélkül Moszkvában dolgozott. Jelen­ nfc«3jfcjjHзтн ту onajn ззЧ хЧу х з tősebb munkái: a M. F. Kazakov által épített p “ -msi *э:х.г- п ^ - x ü *tn n s nyi "и® : Moszkvai Egyetem újjáépítése az 1812-i tűz­ » ‘." jh j t r a n s f e r vész után, a Lunyin-ház (később az Állami Bank épülete, 1813—23), a szaljankai ÁrvaChájjim ben Aser Ansel: Illusztráció szék épülete (1821—26), a Golicin család zsidó kéziratillusztrálás Magyarorszá­ Moszkva melletti kuzminki kastélya, valamint gon : A morva-zsidó művészet hatására a a híres Lovarda épülete (1820 —30). sokat 18. sz. elején Mo.-on is megindult a héber dolgozott együtt A. G. Grigorjevvel. kéziratillusztrálás. Első képviselője a morva- zsinagóga: A görög —római nyelvterület o.-i Gewitschből Pozsonyba telepedett A. W. zsidósága а-közös ima, a tanítás és tanácskozás Schreiber-Herrlingen, aki 1724-től dolgozott. céljait szolgáló helyiséget synagógé (gyüle1723-tól lakott Köpcsényben Chájjim ben Aser Ansel, aki az 1725-i zsidó összeírás Sopron: A zsinagóga belseje szerint „scholae rector” volt. 1741 —82 kö­ zött fejtette ki munkásságát, s ez idő szerint 19 illusztrált szertartáskönyve ismeretes. Szí­ nes virágmintái magyar népi hagyományokra utalnak. A rohonci művésziskola tagjait nem ismerjük név szerint, csak alkotásaikat (Móhél-könyv 1777-ből; Háftóra-tekercs). Lézer ben Jesája Németkeresztúron írta és illusztrálta Szefira-könyvecskéjét, amelyben ugyancsak népies jellegű virágminták szerepelnek. A kaboldi Jicchák Eisik írta és illusztrálta a nagykanizsai művészi Chevrakönyvet, amelyben a halál és gyász jeleneteit megrázó erővel szemléltette. A 19. sz. első felében működött Nyitrán Donath Markus, aki szertartáskönyveket írt és illusztrált, s elsőként kísérletezett rézmetszéssel. Négy illusztrált és négy rézmetszetű műve maradt fenn. Scheiber Sándor zsidó porcelán : a kevésbé sikerült berlini porcelánok egykori gyűjtőneve. Az elnevezés onnan ered, hogy Nagy Frigyes az üzem forgalmának emelésére — a válogatás lehető­ ségét kizárva — kényszerítette a zsidókat na­ gyobb tételek megvásárlására. (így a porosz.-i zsidóság hatóságokhoz intézett minden kéré781 sének megvolt a „porcelántarifája”.) rc c b irrn ri

kezet) névvel illette. így lett a ~ a zsidó részét. Előkerült a déli fal egy gótikus oszlopa Z SI templom elnevezése. — Mo. területén a az 1541-i visszatérés és az építés (1461) héber pannóniai Intercisában (Dunaújváros) már dátumával; megkerült a középső és az északi a rómaiak korában (222—235 között) Cos- oszlop is, valamint a zárókő. Mindez a budai mius fogadalmi kövén említés történik Mátyás kori kőfaragóműhely késő gótikus ~ ró l. Az épület maradványait nem találták stílusára vall. — A török hódoltság korából meg a régészek, s így nem tudjuk, milyen egyetlen ~ ismeretes: a budai szír gyülekezeté. lehetett. — Középkori okiratokban v. törté­ Ez a Táncsics u. 26. sz. ház — elfalazott, neti forrásokban a következő ~ k ró l történik gótikus pillérmaradványokkal ékes — kapuemlítés: Esztergom (11. sz. vége), Buda első aljában került elő. 1964-ben tárták fel s ~ ja (1307), Pozsony (1335), Sopron (1440), 1966 —67-ben rekonstruálták. A mennyeze­ ten vörös festékkel díszített ábrák (íj, Dávid Nagymarton (1353/54), Buda második ^ ja (1462), Bazin (1529), Nagyszombat (1539), pajzsa) és keleti, kurzív duktusú héber bibli­ Városszalonak (1559). Ezekből egyedül a kus feliratok tűntek elő. — A törökök ki­ nagymartom maradt meg 1938-ig, s később űzése és a zsidó centrumok megszűnése után feltárták a két soproni és a második budai a 18. sz. elején alakultak újjá a hitközségek. ~ t . — 1967-ben a soproni Új u. 22—24. Az új ~ k közül a rohonci (1718) már a kor sz. házában, a régi Zsidó u.-ban felfedeztek barokk formanyelvét mutatja. Ebben az idő­ egy román stílusú ~ t a 13. sz. köze­ ben alakult ki a lengyel ^építés típusa: a péről. — Az 1957-ben feltárt soproni ~ az középen elhelyezett négy oszlop kilenc bolt­ Új u. II. sz. házában a 14. sz. hetvenes évei­ mezőre osztja a teret, melyek közül a balben már állott. (— *- Sopron) — 1964—65-ben dachinul szolgáló középső alatt foglal helyet tárták fel a Táncsics u. (az egykori Zsidó u.) az almemor (Tóra-olvasó asztal). A beván­ 23. sz. házában a második budai ~ t . A Nagy dorlók kezdeményezésére így épültek a ba­ Lajos által kiűzött s 1365-ben visszatért zsidók rokk kori centrális ~ k Apostagon (1768) és ebben az utcában telepedtek meg. Itt építették Bonyhádon (1780 k.), továbbá copfstílusban fel újabb ójukat. 1526-ban II. Szulejmán Mádon (1790 k.). — A 19. sz. első évtizedei Töröko.-ba szállította őket, majd 1541-ben a ^építésben is a klasszicizmus térfoglalását való visszatérésük után 1686-ig ismét ezt szemléltetik. Közülük a következők maradtak az épületet használták. 1686 után feltöltöt- meg (ha épületük olykor más célt szolgált ték a templomudvart és betemették a romos is): Abony (1825), Albertirsa (1809), Baja ~ t. A régészek feltárták a kéthajós, három­ (1845), Eger (1840 k.), Gyöngyös — régi szakaszos, hat gótikus bolthajtású ~ egy ~ (1816—20), Kecskemét (i860 k.), LovasL. Förster: A Dohány utcai zsinagóga (Bp.)

782

zso

Baumhorn Lipót: A szegedi zsinagóga

berény (1825), Mándok (1825 k.), Mezőtúr (1830 k.), Nagykanizsa (1807—21), Óbuda (1820-21), Pápa (1845), Sátoraljaújhely (1820 k.), Szeged-öregtemplom (1842), Vár­ palota (1839). Közülük legkiemelkedőbb az óbudai, amely Landherr András tervei alapján épült. — A század közepének romantikus irányát a '-^építésben a mór stílus képviseli. Ezt tükrözi a L. Förster által tervezett és 1859ben befejezett Dohány u.-i ~ . A századfor­ duló legjelentősebb ^építője Baumhorn Lipót volt, aki mintegy húsz ójával, de főképpen a Löw Immanuel irányításával megalkotott szegedivel (1903) iskolát teremtett. Elsőnek használta itt a modern ~építésben a színes ablakokat, amelyek a zsidó év szimbolikáját ábrázolják. — írod. Löw. I.: A szegedi új zs. Szeged, 1903; Grünwald —Naményi: Buda­ pesti zs.-k. Bp., 1949. Scheiber Sándor Zsitva Tibor (Brassó, 1910. máj. 3.— ): építész, Ybl-díjas. Többek között a bp.-i Kerepesi temető ravatalozó csarnokát és a dobogókői Kékszállót tervezte. Főképp városrendezési terveket készített (Veszprém, Szom­ bathely, a Velencei-tó környéke). Tervei sze­ rint alakították ki Debrecenben a Csapó u. környékét. Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. ápr. 19.— Pécs, 1900. márc. 23.): keramikus, a pécsi majolika- és porcelángyár tulajdonosa és vezetője. Némely újításával a modern keramika alapját vetette meg s munkássága a 783 művészkeramikusok élvonalába emelte. A

gyára legnagyobb hírét jelentő eozin máz bevezetésében Wartha Vince mellett neki is fontos része volt. A pyrogránit elnevezésű, épületkülsőkön használható kőcserép saját találmánya. Tehetsége, szorgalma, művészi készsége, szaktudása, szervezőképessége első helyet biztosított számára a magyar kerámia­ gyárosok között. Z solnay-kerám ia: a Zsolnay család pécsi kerámiagyárában készült tárgyak gyűjtőneve. A gyár alapját id. Zsolnay Miklós pécsi keres-

„ A O f ÍN Z s o ln a y - k e r á m ia je g y e k

kedő 1851-ben rakta le, amikor megvásárolta a lukafai keménycserépüzem berendezését és Pécsett állíttatta fel. A szaktudást legidő­ sebb fia, Ignác Lukafán sajátította el. A „ter­ rakotta- és kőedénygyár” egyszerű agyag­ készítményeket, mázas kerti díszkerámiát és

Zsolnay-kancsó kettős falú áttört mintával, 1888 k.

épületdíszeket készített. 1863-ban Ignác öcscsének, Vilmosnak adta át műhelyét, aki festői ambícióit föladva kereskedővé lett, s így szerzett tőkéjével hozta létre minden tekintetben korszerű, sokoldalú keramikai üzemét, amely lehetővé tette a legmagasabb szintű művészi alkotást is. 1872-től haláláig egymaga vezette egyre bővülő üzemeit. 1873-ban a bécsi világkiállításon lépett a nemzetközi nyilvánosság elé. Osztatlan el­ ismerést 1878-ban Párizsban aratott külön­ legesen finom, szépen díszíthető „porcelánfajansz”-ával. Ez az alapanyaga rendkívüli gondossággal, gyakran ékszerfinomságúan díszített változatos vázáinak, díszedényeinek. Szobrok is készültek belőle. A század vége felé művészi kályhákat is gyártott, leginkább kiváló építőművészek (Alpár Ignác stb.) ter­ vei után. A szélsőséges éghajlatnál alkalmatlan terrakotta épületdíszek helyett 1890 k. Zsolnay Vilmos találmányaként megjelent a fagy­ álló „pyrogránit”. Ez a nagy jelentőségű új építészeti kerámia világszerte alkalmazást nyert. A széles körű művészeti tevékenység mellett helyes érzékkel fejlesztette ipari rész­ legeit is. (Edénygyártás mellett Pécsett elektromos szigetelőt, 1896-tól Bp.-en egész­ ségügyi kerámiát és finom falburkoló lapokat gyártott.) 1893-ban Wartha Vince kísérlete alapján a már ismert fémfényű mázak egy magasrendű változatát hozta létre, melyet eozimiák nevezett el. Harmonikus színvál­

tozataiban, tompa selyemfényével utánoz- ZSO hatatlan maradt. A nyolcvanas évek végétől finom kivitelű porcelánt is készített, de érdekes vérvörös, zsugorított mázú edényei, különleges grés készítményei jelentették igazi művészetét. Munkájában egész családja részt vett; fia és utóda, Zsolnay Miklós kereske­ delmi téren működött. Zsolnay Vilmos halála után készültek a nagy bp.-i fürdők értékes művészi berendezései, nagyméretű mozaikjai (Gellért fürdő). A gyár mint családi részvénytársaság Zsolnay Miklós halála után is tovább működött és színvonalban a legjobbak kö­ zött maradt. — 1948-ban állami tulajdonba került és mint Pécsi Porcelángyár magasfeszültségű szigetelők gyártására tért át. Átmeneti szüneteltetés után ismét megindí­ totta művészi részlegét. — A gyár kezdettől fogva törekedett magyar formák és díszítések művészi alkalmazására. A szecesszió korában munkássága kiemelkedő volt, ekkor készí­ tett terveket számára Rippl-Rónai József is. Számos kitűnő művész dolgozott a gyár szolgálatában. — írod. Ruzsás L.: A pécsi Zsolnay-gyár története. Bp., 1954; Nikelszky G.: A Zsolnay-gyár művészete. Pécs, 1959. Zsoltovszkij, Ivan Vlagyiszlavovics (1867. nov. 27. —1959): szovjet építész, Állami díjas. A pétervári művészeti akadémián 1896-ban végzett és 1909-ben megkapta az akadémikus címet. Korai művei közül a volt moszkvai Lóversenytársulat székhaza (1900) és a mai Tolsztoj u.-ban levő Taraszova-ház (1906) említendő. Leggyakrabban a reneszánsz épíZsolnay-váza, 1914

784-

zuc

F. és T. Zuccari: Freskó a Villa d’Estében (Tivoli)

785

tészet motívumait alkalmazta. A 20-as évek­ ben gyárakat, kertes házakat és városi lakó­ házakat tervezett. 1923-ban az ő vezetésével készültek az Országos Mezőgazdasági Kiállítás építészeti tervei, 1925—26-ban pedig a milánói nemzetközi kiállítás szovjet pavilonja. Mint pedagógus is jelentős szerepet töltött be, és vezetése alatt Moszkvában speciális szakiskolát létesítettek. Elméleti munkáiban főként a reneszánsz építészetével foglalkozott. 1938ban egész terjedelmében oroszra fordította Palladio építészetelméleti művét. Bacher Béla Zsukov, Nyikolaj Nyikolajevics (1908. dec. 2. — ): szovjet grafikus, az SZU Művészeti Akadémiájának levelező tagja, Állami díjas. A fronton készült rajzai és illusztrációi emelkednek ki munkásságából. Zsuravljev, Firsz Szergejevics (1836. dec. 22. —1901): orosz festő. Demokratikus realis­ ta felfogásával közel állt a Vándorkiállítási Társaság tagjaihoz. Portrékat és életképeket festett éles társadalmi jellemzéssel (Esküvő előtt, 1874, Leningrad, Orosz Múzeum). Zubriczky Loránd (Esztergom, 1869. júl. 29.—?): festő. Bp.-i és müncheni tanulmá­ nyait Párizsban fejezte be, s ott le is telepedett. Főleg portrékat festett (Mistral költő képmása, Arles, múzeum stb.). A bp.-i erzsébetvárosi plébániatemplomnak egy oltárképet készített. A párizsi Salon állandó kiállítója volt. Az I. világháború kitörésekor Gcnfbe költözött. 50

Műveszeti Lexikon IV.

Zuccali, Enrico (Roveredo, 1642 k. — München, 1724. márc. 8.): olasz építész, a müncheni késő barokk —rokokó építészet vezéralakja. 1669-ben került a bajor udvar­ hoz, 1677-ben főépítész lett. Fő művei: a müncheni Theatinus templom befejezése és a Portia-palota, a schleissheimi kastély és a „Lustheim” nevű kiskastély (J. Effner fejezté­ be), az cttali kolostor átépítése. A nymphenburgi kastélyon is dolgozott. Nagyszabású altöttingi templomterve nem került kivitelre. Zuccarelli, Francesco (Pitigliano, 1702. aug. 15.—Firenze, 1788. dec. 30.): olasz festő,, karcoló. Előbb figurális kompozíciókat, majd 1730 k. Velencében letelepedve tájképeket festett. 1742-től feltehetően öt éven át Angliá­ ban mint díszletfestő dolgozott, s később még két ízben járt Londonban, ahol összeköttetés­ ben állt a kor nagy angol festőivel. Mitoló­ giai és bibliai jelenetekkel élénkített eszményi tájai Claude Lorrain hatását mutatják. A Szépm. Múz.-ban Táj híddal és Táj várral c. képe talál­ ható. — írod. G. Rosa: Z. Milano, 1952. Zuccari, Zuccaro, Federico (Sant’Angelo in Vado, 1540 к .—Ancona, 1609. júl. 20.): olasz festő és építész, a római manierizmus jellegze­ tes képviselője. Taddeo ~ testvére, tanítványa és segéde volt. Firenzében Vasari mellett a Palazzo Vecchióban működött, majd 1561 — 63 között a Vatikán részére készített freskó­ kat. 1561-ben Velencében is dolgozott a San Francesco della Vigna Grimani-kápolnája

számára. Orvietói és római munkái után 1574-ben Franciao.-ba, Németalföldre és Angliába utazott, ahol feltehetően portrékat festett. 1578-ban a firenzei dóm kupolájában Vasari Utolsó ítéletét, 1580-ban Rómában a Cappella Paolinában Michelangelo freskóit fejezte be. 1582-ben a velencei Doge-palota Sala del Maggior Consigliójának hatalmas freskóját, 1582 —83-ban a loretói Casa Santa kápolnájának Mária életét ábrázoló freskóját készítette. Tervei szerint épült - saját festő­ akadémiája számára - a római Palazzetto Zuccari, szörnyszájat utánzó ablakkereteivel a manierizmus jellegzetes alkotása. 1585-ben tanítványával, A. Riccivel Spanyolo.-ba uta­ zott, hogy megfesse az Escorial Szt. Lőrinctemplomának főoltárát (részben átfestve). Éle­ te utolsó éveiben Velencében, Paviában műkö­ dött. Sokoldalú, eklektikus művész volt. Feke­ te és vörös krétarajzai a rajzmüvészet kiemel­ kedő alkotásai (Dante Divina Commediájának illusztrációi). Művészete az északi országokra is hatott. Mint elméleti író is fejtett ki mun­ kásságot. —írod. D. Heikampf: Scritti d’arte di F. Z. Firenze, 1961; J. Gere: Mostra di disegni degli Z. Firenze, 1966. Zuccari, Zuccaro, Taddeo (Sant’Angelo in Vado, 1529. szept. i . —Róma, 1566. szept. i . V. 2.): olasz festő, a római manierizmus fő képviselője, Federico ~ testvére. Nagy hatása volt az olasz és a németalföldi festőkre. Apjánál, Ottaviano ~ festőnél tanult, majd Rómában Raffaello, Michelangelo és P. del Vaga hatott rá. 1551-ben kezdte a Villa di Papa Giulio két szobájának mennyezeti fres­ kóját festeni. 1556-ban a Sta Maria della Consolazione Mattei-kápolnájának freskóit fejezte be. A San Marcello al Corso Szt. Pál életét ábrázoló freskóin különösen Raffaello hatása figyelhető meg. Fő műve a caprarolai Palazzo Famese és a vatikáni Sala Regia supraportáinak gazdag freskósorozata. Az előbbit segédeivel együtt festette. Dolgo­ zott a római Palazzo Famese freskóin is. — írod. J. Gere: Mostra di disegni degli Z. Firenze, 1966. Zug, Simon Gottlieb Bogumil (Merseburg, 1733. febr. 20.—Varsó, 1807. aug. 11.): német építész. A drezdai Építészeti Hivatal építésvezetője volt, majd 1772-ben udvari épí­ tésszé nevezték ki és Varsóba küldték a királyi épületek felülvizsgálatára. Fontosabb varsói épületei: az ev. templom, több magánpalota, az ún. Seehandlung épülete. Kertek Varsóban cs környékén c. könyve 1784-ben jelent meg. Z ugor Sándor (1923. febr. 1.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István növendéke volt. Számos bel- és külföldi kiállí­ táson vett részt. 1956 óta New Yorkban él, ahol több önálló kiállítást rendezett.

Zuloaga : spanyol ötvös- és keramikuscsalád a 19 —20. sz.-ban. Tagjai közül 1. Eusebio ~ (1808— ?) puskaműves és műlakatos ma­ gas művészi színvonalú művei több londoni és párizsi világkiállításon nyertek díjat. — 2 . Dániel ~ (Madrid, 1852 — Madrid, 1921. dec. 30.) keramikus, ötvös és festő, az előző fia. Kezdetben ötvösséggel, később kerámiá­ val foglalkozott. Párizsban tanult, majd a sévres-i manufaktúrában dolgozott. Spanyolo.-ba visszatérve Segoviában egy később világhírűvé vált műhelyt alapított. Készít­ ményeit a spanyol—mór és a régi perzsa kerámia hatása alatt lüszterfénnyel vonta be, tájképekkel és zsánerjelenetekkel díszítette. Később fia, Juan ~ (1886— ) és három leánya, Candida, Esperanza és Teodora is részt vett a művészi munkában. Feghíresebb művük a segoviai katedrális retablója. 3. Placido ~ (?— Madrid, 1910) ötvös és viaszmintázó, Dániel testvére. Az 1855— í párizsi világkiállításon kitüntették művészi vasmunkáit és viaszreliefjeit. P. Brestyánszky Hona Zuloaga, Ignacio (Eibar, 1870. júl. 26.— Madrid, 1945. okt. 31.): spanyol festő. Rövid római tartózkodás után Párizsba ment, ahol Rodin, Gauguin, Degas társaságába került s megismerkedett Manet munkáival. Spanyol­ odban Grecót, Goyát, Itáliában a quattrocento mestereit tanulmányozta. Felváltva Spanyolo.ban és Párizsban élt. A spanyol nép életét, a bikaviadalokat, torrerókat, táncosnőket ábrázolta erőteljes kolorittal, éles megfigyelő- У86

Z U R készséggel, impresszionisztikus látásmóddal. — írod. L. Bénédite: I. Z. Paris, 1911. Zum busch, Kaspar Clemens von (Herze­ brock, 1830. nov. 23.—Rimsting bei Prien, 1915. szept. 27.): az akadémikus német emlék­ műszobrászat egyik jelentős képviselője. Münchenben J. Halbigníl tanult, 1857 —58ban Rómában az antik művészetet tanulmá­ nyozta. Visszatérve Münchenbe számos port­ rét (Richard Wagner, szobrok a wagneri operák alakjairól) alkotott s elkészítette Rumford gróf emlékművét. Müncheni alkotásai közül kiemelkedik II. Miksa emlékműve. 1873-ban a bécsi akadémiára hívták meg tanárnak. Első jelentős bécsi munkája, a Beethoven-emlékmű (1880) után alkotta fő művét, Mária Terézia monumentális emlék­ művét, melyet 24, részben szabadon, részben reliefben mintázott portré vesz körül. Utolsó nagy bécsi munkája Albrecht herceg lovas szobra az Albertina előtt. Több síremléket is készí­ tett. — írod. H. Bitterlich: C. von Z. Wien, 1931. Z urbarán, Francisco de (Fuente de Cantos, 1598 —Madrid, 1664. aug. 27.): spanyol festő. Mestere D. P. da Villanuova kevéssé ismert oltárképfestő volt. Erős fény-árnyékokból

plasztikusan felépített alakjai miatt a „spanyol Caravaggio” nevet nyerte, bár valójában elég laza szálak kapcsolják az olasz mesterhez. Életének nagy részében Sevillában műkö­ dött, de az ottani iskola könnyed gráciájával szemben az ő munkáit mindig bizonyos rusztikus egyszerűség, természetéből adódó aszkétikus tartás jellemzi. Már egész fiatalon rendkívüli tehetségnek bizonyult; ezt mutatja pl. 1616-ban megfestett Szeplőtelen fogantatás c. képe (Bilbao, Valdés-gyűjt.). Korai, Caravaggióra inkább emlékeztető stílusának legjelentősebb darabjai a chicagói Art Institute-ban őrzött Krisztus a kereszten (1627) és a hartfordi Wadsworth Atheneum Szt. Serapiusi (1628). 1629-hen addigi működési helyéről, Llerénából Sevillába költözött, ahol ,,a város festője” címet is elnyerte. Fő meg­ rendelői ottani szerzetesrendek voltak. A mercedáriusok 1628-ban alapítójuk, Nolascai Szt. Péter életének jeleneteit bemutató sorozatot rendeltek nála, melynek képei lágyabb fel­ fogásukkal válnak ki müvei közül (jelenleg Madrid, Prado és Academia de San Fernan­ do). 1629-ben a város ferenceseinek a Szt. Bonaventura-sorozat öt darabját festette, amelyek lelkiismeretes naturalizmusukkal,

F. de Zurbarán: A karthauziak refectoriuma (Sevilla, múzeum)

50*

szelíd és mégis fenséget árasztó figuráikkal a mestert művészete csúcspontján mutatják. (Jelentősebbek: Berlin-Dahlem, Ehemalige Staatliche Museen; Drezda, Gemäldegalerie és Párizs, Louvre.) A sevillai karthauziak megrendelésére 1633-ban készített képei közül Szt. Hugó II. Orbán pápánál való láto­ gatása emelkedik ki (Sevilla, Museo Provin­ cial de Bellas Artes), a sorozat színvonala azonban gyengébb, feltételezhetően a munka­ társak fokozott közreműködése miatt. 1631ből való egyik fő műve, Aquinói Szt. Tamás apoteózisa (Sevilla, Museo Provincial de Bellas Artes) és feltételezhetően a bp.-i Szépm. Múz. karakteres fejű Szt. András apostola is. Egyházi munkái sorát 1634-ben egy királyi megbízás szakította meg; a Madrid melletti Buen Retiro kastélya számára Herkules tíz próbáját kellett megfestenie. A feladatot rea­ lisztikusan oldotta meg, a jelenetek valószerű táj előtt játszódnak, a hőst spanyol parasztemberről mintázta. e sorozatnak köszön­ hette királyi festői rangját, a képek sajátkezfiségét azonban egyes kutatók kétségbe vonják. Az ezután következő évek termése talán legjelentősebb művészetében. 1636-ban ké­ szült a jerezi karthauziak részére híres soro­ zata (nagy része Cadiz, Museo Provincial de Bellas Artes). Az arcok expresszívebbek, formái változatosabbak, kevésbé konvencio­ nálisak lettek. 1638 —39-ben erős és élénk színezésükkel feltűnő táblákat is festett Jerez számára (Grenoble, múzeum). A guadalupei hieronimita kolostor részére 1638—39-ben készült képeken ismét nagyobb rész jutott segédeinek. 1639-ben festette drámai erejű Szt. Ferencét (London, National Gallery), 1640 к. Szt. Rufina (New York, Metropolitan Museum of Art) és Szt. Casilda (Madrid, Prado) fiatal andalúz lányokra emlékeztető képét. A 40-es évek végén városa egyre nagyobb sikereket elérő festőjének,Murillóaak lágy, érzelmes, tőle annyira idegen stílusát kezdte utánozni. Ennek a nem mindig szeren­ csés hatásnak egyik példája az orléans-i székesegyház Keresztet hordó Krisztusa (1653) és a bp.-i Szépm. Múz. Szt. Családja (1659). Uo. őrzött kompozíciója, A Szeplőtelen szűz legutolsó munkáinak egyike (1661). Feltehe­ tően 1658 —59-ben költözött Madridba. — írod. P. Lafond: Ribera et Z. Paris, 1909; M. Kehrer: F. de Z. München, 1918; M. S. Soria: The Paintings of Z. London, 1953; P. Guinard: Z. et les peintres espagnoles de la vie monastique. Paris, i960. Vegh János Z utt, Richard Adolf (Basel, 1887. jan. 25.-Zürich, 1938. szept. 18.): svájci festő, szob­ rász és iparművész. Münchenben és Firenzé­ ben tanult szobrászatot és ötvösséget. Kiváló

plasztikai készséggel alkotott művei korán Z U feltűnést keltettek. Speciális műfaja a finom művű ötvösmunka volt: ezüst ékszereket, dísztárgyakat, plaketteket, domborított mun­ kákat készített modern, eredeti formafelfo­ gásban. 1912-ben meghívták a bp.-i Iparművészeti Iskolához az ötvösszakosztály veze­ tésére. Rövid tanárkodás után megalapította a Magyar Művészeti Műhelyt (M. M. M.), amely erősen hatott a 20-as évek modern magyar ötvösségére. 1925-ben Neissébe, később Zürichbe költözött. Zügel, Heinrich von (Murrhardt, 1850. okt. 22.—München, 1941. jan. 30.): német festő. Stuttgartban, később Münchenben tanult. A müncheni Sezession alapítói közé tartozott. 1895-ben a müncheni akadémia tanárává nevezték ki. Határozott ecsetvoná­ sokkal festett képein többnyire juhokat és szarvasmarhákat ábrázolt széles tájképi keret­ ben. A századforduló jelentős állat- és tájfes­ tője volt. — írod. E. Th. Rohnert: H. von Z., ein Malerleben. Berlin. 1941. Züllich, Czélkuti-Züllich Rudolf (Gyulafehérvár, 1813. júl. 3.—Kairó, 1890. jan. 13.): klasszicista szobrász. Bécsben és Rómában tanult, megfordult Franciao.-ban, Olaszo.ban és Egyiptomban. Juno c. szobra a Nemz. Gal.-ban van. Katona Józsefet (Pest) és Kis­ faludy Sándort ábrázoló szobrait (Balatonfüred) később eltávolították helyükről. Olaszо.-ból számos magyar vonatkozású cameót küldött Pestre. Z ü ric h : város Svájcban. Műemlékei közül a Grossmünster első, kötött rendszerben emelt épülete az 1080 körüli évektől 1250-ig készült. A 15. sz.-ban homlokzatát megújították (mérműves nagy ablak) és felépítették torony­ sisakjait, melyeket pusztulásuk után, 1781 k. újraépítettek. A 19. és 20. sz.-ban több ízben renoválták. A háromhajós templomhoz kívül egyenes zárású, belül félkörös főszentély csat­ lakozik. Az emporium árkádjai, a gondos kvádermegmunkálás és a fejezetek díszítése lombard hatásra utalnak. Az E-i homlokzat főkapuja burgundi hatású. A rendkívül gazdag szobrászati díszítéssel ellátott kerengő 19. sz.-i másolatban maradt ránk. — A Frauenmünster román kori részleteket mutató gótikus templom. — Domonkos temploma háromhajós bazilika sokszögű szentélyzárás­ sal. A hajó 13. sz.-i, a szentély 1350 k. épült. 1604-ben barokk stílusban átalakították. A Wasserkirche pompás hálóboltozatos késő gótikus templom. Id. H. Felder építette 1479 —84 között. Műgyűjteményei közül a Kunsthaus mintegy 2500 festményből álló képtára 15 —16. sz.-i német és svájci képeken kívül 19. sz.-i francia és 20. sz.-i svájci, zürichi festők alkotásait mutatja be. Grafikai 7 ^ 8

T

ZW I

7 89

gyűjteményében legjobban a 16 17. sz.-i zürichi mesterek vannak képviselve. - A Schweizerisches Landesmuseum 19. sz. végén alakult gazdag gyűjteményében régészeti, iparművészeti anyagot s a középkori művé­ szet (főleg svájci) emlékeit őrzi. Z ürn, Jörg (Waldsee, 1583 к .—Überlingen, 1635 előtt): német szobrász, kiterjedt kőés fafaragócsalád tagja. Apjától s feltehetően V. Molltól tanult. Fontosabb művei: az überlingeni Münster Betz-oltára (1609 —10) és főoltára (1613—19), Mária koronázása, relief, Karlsruhe, Landesmuseum. Noha művé­ szete a késő gótikus oltárfaragó hagyomá­ nyokból indult ki, a korai német barokk szobrászat fontos képviselője.

Z w e ttl: város Ausztriában. Műemlékei közül a Stiftskirche eredetileg háromhajós bazilika volt a 13. sz. első feléből. Tizenhárom kápolnából álló franciás, kápolnakoszorús szentélyét János mester építette 1343 —48 kö­ zött. A szentélykörüljáró boltozási rendszere az aacheni palotakápolna boltozásának fejlő­ dési útját mutatja. A szentélyen kívül az Ausztriában igen ritka fialés támívrendszer látható. 1490-ben két oldalkápolnával és egy keresztboltozatos szentéllyel toldották meg. Faragott kővel burkolt pompás homlokza­ tát és barokk tornyát M. Steinl építette. A Városháza 1307-ben épült, 1788-tól város­ háza. Zw inger : ->- falszoros

AK 465 к 6872 Készült az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében — Felelős vezető: Kicsi Sándor — A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója — A szerkesztésért felelős: Lajta Edit — Képszerkesztő: Koroknay István — Nyelvi szerkesztő: Sülé Jenő — Műszaki szerkesztő: Máté K ároly— A kötést és a burkolót Csillag Vera ter­ vezte — A kézirat nyomdába érkezett: 1967. XII. 1. — Terjedelem: 64,5 (A/5) ív — Példányszám: 38 500 68.64715 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György

/

KISLEXIKON Szerkesztette Ákos Károly

943 oldal • több ezer ábra, színes táblák • térképek • Kötve 195,— Ft A Kislexikon a felszabadulás óta az első egykötetes általános lexikon. Mintegy 20000 címszavával tömö­ ren, közérthetően tájékoztat minden, a művelt ember érdeklődési körébe tartozó kérdésről. Az adatok, meg­ határozások korszerűek, hitelesek. A Kislexikon mindenkinek szól: a ta­ nárnak segít az adatok gyors ellenőr­ zésében, a diáknak a legkülönbözőbb kérdésekre vonatkozó gyors tájéko­ zódásban, a szakembernek a felme­ rülő problémát illető alapvető tájéko­ zódásban. Az újságolvasó éppúgy megtalálja benne a napi eseményekkel kapcsolatos fogalmak magyarázatát, mint a rádióhallgató vagy a televízió nézője.

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Ára: 140,- Ft

AKADÉMIAI

KIADÓ,

BUDAPEST

1968