Harckocsik : több mint 250 harckocsi és páncélozott harcjármű Tanks: Over 250 of the World's Tanks and Armoured Fighting Vehicles 9633273986, 9789633273937

Citation preview

CKOCSIK

CKOCSIK ••

rOBB MINr 250 HARCKOCSI

ÉS PÁNCÉLOZOTT HARCJÁRMU

CHRIS CHANT

ZRíNYI

KIADÓ

BUDAPEST

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Chris Chant: Tanks Over 250 of the World's Tanks and Armoured Fighting Vehicles © 2004 Summertime Publishing Ltd

Produced by Amber Books Ltd Bradley's Close 74-77 White Lion Street London Nl 9PF www.amberbooks.co.uk

Fordította Lakati Tibor Szakmailag ellenorizte Dr. Bombay László

Magyarországon kiadja a HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. - Zrínyi Kiadó Felelos kiadó: Csapó Tamás ügyvezeto Kiadványszervezés: Kreatéka Kft. Felelos szerkeszto: Bazsó Márton Grafika, nyomdai elokészítés: Painters Grafika Nyomta és kötötte: Pharma Press Felelos vezeto: Dávid Ferenc

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mu bovített, illetve rövidített változata kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mu, sem annak részei semmiféle formában (fotokópia, mikrofilm vagy más hordozóJ nem sokszorosíthatók.

© HM Zrínyi Kht. - Zrínyi Kiadó, 2005 Hungarian translation © Lakati Tibor, 2005

ISBN 963 327 398 6

Elso borítón: (fent) MIAI Abrams - gyakorlaton; (lent) szovjet T-34/85 lövész katonákkal a harckocsitesten. Hátsó borítón: Brit Challenger 1 harckocsi manover közben A képeket a TRH Pictures Ltd bocsátotta rendelkezésre.

Tartalom Bevezeto Páncélos-hadviselés

7 8

Harckocsik és páncélozott harcjármuvek az 1. és II. világháborúban 1. világháborús páncélozott harcjármuvek II. világháborús német harckocsik II. világháborús amerikai harckocsik II. világháborús brit harckocsik II. világháborús szovjet harckocsik II. világháborús olasz, japán és francia harckocsik II. világháborús páncélvadászok II. világháborús különleges páncélozott jármuvek II. világháborús páncélgépkocsik

46 56 68 78 88 94 102 114 124

Harckocsik és páncélozott harcjármuvek a hidegháború idején Alapharckocsik a hidegháború idoszakában 136 Hidegháborús lánctalpas gyalogsági harcjármuvek .. 160 Hidegháborús kerekes gyalogsági harcjármuvek 170 Felderíto harcjármuvek 188

Korszeru harckocsik és páncélozott harcjármuvek Korszeru alapharckocsik Korszeru lánctalpas gyalogsági harcjármuvek Korszeru kerekes páncélozott csapatszállító jármuvek Támogató harcjármuvek

208 226

Tárgymutató

250

236 246

Bevezeto AZFlers-Courcelette-nél, elso harckocsi 1916-ban, a hírhedt somme-ioldotta csata idején be a harctérre és nagyon egyszeruen fel aztdübörgött a patthelyzetet, amely 1914 óta uralta a nyugati frontot, s egyben lehetOvétette, hogy az 1.világháború után a lövészárok-hadviselés a történelem homályába vesszen. Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a harckocsi egyértelmuen nagyobb hatást gyakorolt a 20. század csatáira, mint az 1914-18-as háború másik "felfedezettje", a mérgezo harci gáz. Kevesebb mint 25 évvel a harckocsi elso megjelenése után anémet Panzerek a hadviselés egy új, mobil formájának, a Blitzkriegnek, a "villámháborúnak" az ékjeként gázoltak át Európán. A katonák a harckocsiktóI való félelmükben elmenekültek, mielott a németek elérték volna a lövészárkokat; a harckocsi a harcmezo látványos gyoztese lett, és mindkét fél arra törekedett, hogy jobban felfegyverzett és erosebb páncélzatú harckocsikat fejlesszen ki. 1945 után az arab-izraeli háborúk nagy léptéku, drámai és dönto páncéloscsatákat hoztak, a Szovjet Hadsereg harckocsijai pedig arra készültek, hogy a hidegháború idején tömegesen elárasszák Nyugat-Európát. A harckocsi fölénye olyan nagy volt a harcokban (és a hidegháború tábornokainak terveiben), hogya 20. században gyakorlatilag a háború szimbólumává vált. Bár a korszeru hadseregek jelenleg könnyebb, manoverezoképesebb és olcsóbbpáncélozott harcjármuveket szeretnének - Kanada például most helyezte tartalékba elavuló Leopard 1-es harckocsijait -, a harckocsi újra bizonyította létjogosultságát a Szaddám Huszein Irakja elleni háború során. Valószínunek tunik, hogy az élvonalbeli harckocsi minden nemzet páncéloshaderejének fo alkotóeleme marad a jövoben, ugyanakkor nem valószínu, hogy szerepe lesz olyan jelentos, mint a hidegháború csúcspontján volt. Meg kell azonban jegyezni, hogya harckocsik csak ritkán küzdenek a harctéren egyedül - a történelem tanúsága szerint ahhoz, hogy egy hadsereg sikeres legyen, a harckocsijait páncélozott szállítójármuvekkel és felderítOjármuvekkel is támogatni kell. A harckocsikhoz hasonlóan ezek a támogató jármuvek idovel mind tökéletesebbek és pusztítóbbak lettek, és mind nagyobb szerepet kaptak a harctéren. Ebben a könyvben a kedves olvasót bevezetjük a harckocsi fejlodésének történetébe, bemutat juk, hogyan küzd és éli túl a harckocsi a csatákat, és egy összeállítást adunk az utóbbi 100 év fontosabb harckocsijairól és páncélozott harcjármuveirol- a típusok teljes köru bemutatásával, a fegyverzet és a védelmi képességek leírásával. Az olvasó megtalál minden jelentos harckocsit és páncélozott harcjármuvet a Mark 1 "Mother"-tol kezdve az M1A2-ig, "a harcmezo királynoéig", amely mindenkit rettegéssel töltött el, ha valaha szembekerült vele.

A brit szárazföldi erok Challenger 2 típusú harckocsija harc közben. A Challenger 2 kiválóan helytállt a 2003-as iraki háborúban 7

HARCKOCSIK

A harckocsi eredete Új korszak a szárazföldi hadviselésben

A brit Mark IV "Female" harckocsit csak géppuskákkal szerelték fel. A "Male" változatnak két 57 mm-es lövege is volt. Az Mk IV-esbol ezernél is többet gyártottak, ez tette az 1. világháború legfontosabb harckocsijává

Az elso kezdetleges páncélozott harcjármuvek 19l4-ben jelentek meg, ám 1915-ben képtelenek voltak a nyugati front lÍtszeldelt terepén mozogni. Ekkor házasították össze a felfegyverzett és páncélozott jármutestet és a mezogazdasági felhasználásra kifejlesztett lánctalpat: az eredmény egy mozgékony minierod lett, amely képes volt leküzdeni a géppuskafészkeket és legázolni a szögesdrót akadályokat. Egy brit harckocsi érkezik a kanadai gyalogság támogatására a szövetségesek elorenyomulása során az Arras fronton, Villes-Ies-Cagnicourt térségében 1918. szeptember 2-án. Az 1. világháború végén a szövetségesek offenzívái során a harckocsik rendkívül hasznosnak bizonyultak Kísérlet 1918-banCrícklewood alatt (Londonhoz közel) a kipufogógázok felhasználására ködfüggöny létrehozásához. A harckocsi valószínuleg egy Mk V lehetett. A ködfüggöny célja az volt, hogy elrejtse a harckocsit az ellenség lövészei elol, ahogyan ezt sikeresen meg is valósították 1918.szeptember 29-én a Cambrai-tóI északra végrehajtott hadmuveletben

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS Balra: Az amerikai Holt traktort használta a Brit Szárazföldi Hadsereg a nehéz tüzérségi eszközök vontatására. Lánctalpa nagyon hasonlított arra, amelyet aLittIe Williehez alkalmaztak

A brit harckocsi kifejlesztése Hiába írtak róla már Leonardo da Vinci óta, a páncélozott "szárazföldi hajó" nem valósulhatott meg a belsó égésu motorok kifejlesztése és a lánctalp feltalálása elott, pedig a hadseregnek nagy szuksége lett volna rá, hogy átvergodjenek Flandria sártengerein. Kevesen gondoihatták még akkor, hogy ezek a korai kísérleti jármuvek a II. világháború és az azt követo idoszak eros páncélos haderoinek létrejöttéhez vezetnek. na rájött, 1914 végélátó katore,hogyelore a nyugati front nehézségeit csak mozgékony páncélozott jármuvek segítségévellehet leküzdeni. Egyikük E. D. Swinton ezredes volt, aki érdekeltté tette a kormányhivatalnokokat ebben a koncepcióban. A védelmi minisztériumban bizottságot hoztak létre, de munkája eredménytelen maradt. A királyi haditengerészet közbelépett, mivel a légi szolgálat páncélos századának bizonyos tapasztalatai voltak a páncélos-hadviselés terén még 1914-bol. Ebbol a tapasztalatból egy sor javaslat született arra vonatkozóan, hogy "nagy kerekes" jármuvet kell használni, amely képes áthatolni a lövészárkokon. Winston Churchill fölöttébb értékelte ezt a gondolatot, és felállította a

Néhány

késobb Landship ('szárazföldi hajó') Bizottságként ismert szervezetet, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne a francia harcmezokön átjutni. A "nagy kereku" gép gyártásának beindítása zöld utat kapott, sot a bizottság megtekintette az úgynevezett lépkedo szerkezetet is, amely egy széles központi kerékbol állt, bármilyen rakományt, vagy eroforrást/motort hordozhatott. Ezt is megrendelték kipróbálásra, miként több lánctalpas jármuvet is próbaüzemre. A Bullock traktor volt a legígéretesebb, ezért két ilyen jármuvet szereztek be az USAból. Ezek elsosorban mezogazdasági gépek voltak, ám lánctalpai megoldást jelenthettek a sártenger és a szögesdrót leküzdésére. Ebbol kiindulva Sir William Tritton megbízást kapott a traktor áttervezésé-

re. Tritton megépítette az ,,1. számú Lincoln gépet". Ez a terv már sokkal ígérete sebb volt, de a lánctalpak túl keskenyek voltak ,és gyakran meghibásodtak. Uj lánctalpak és más javítások vezettek a késobb "Little Willie"-ként ismert jármu megalkotásához 1915 decemberében.

Ez volt az elso brit harckocsi. Bár úgy tunt, hogy Little Willie megfelel a Landship Bizottság követelményeinek, még nlindig nem volt elég stabil és láthatóan hiányoztak akadályIeküzdo képességei. W. G. Wilson hadnagy, kitalálta, hogy jelentosen meg kell növeIni a lánctalpak méreteit a teljes testen körülfutó kivitelben, ami romboid formához vezetett, és már látni engedte az I. világháború brit harckocsijának az alakját. A Little Willie doboz formájú testét az új lánctalpak által megkövetelt formájúra készítették, ez a jármu lett a "Mother" (Anya). A védelmi minisztérium a Mother iránt is érdeklodést mutatott, és az 1916 januárjában a Hatfield Parkban megtartott bemútató után a tervet jóváhagyta. A Landship Bizottságot ezután átszervezték, és Tankellátó Bizottság lett belole. Azért adták a water tank, a "víztartály", végül csak "tank" kódnevet a bizottságnak, hogy eltitkolják az új jármu igazi rendeltetését; ez utóbbi maradt fenn végül. A Mothert használták prototípusként a késobb Mk I-esnek nevezett harckocsi kifejlesztéséhez. Száz ilyen jármure adtak megrendelést 1916 februárjában, és nyugodtan mondhatjuk, hogy ezzel köszöntött be a harckocsik korszaka.

A Little Wil/ie eredeti formájában, test me/letti lánctalp kialakítással és segédkerekes hátsó kormánymu vel A Mother "fitogtatja" tudását az 1916 januárjában Lincolnban tartott bemutatón. Hasonló akadályokat építettek a Hatfield Parkban a Landship Bizottság részére rendezett gyakorlaton is

9

HARCKOCSIK

Mk V (Male) harckocsi Ezt a harckocsit az 1. világháború nyugati frontján holtpontra jutott harcok hívták életre. A gyalogság mozgékonyságát korlátozták a hatékonyan elhelyezett, géppuskaállásokból is tuz alatt tartott drótakadályok, a lovasság az irtózatosan rossz terepviszonyok és az összpontosított tüzérségi zárótuz miatt nem tudott elorenyomulni a tüzérségi támogatást élvezo gyalogság által készített átjárókon. Ehhez egy olyan eszközre lett volna szükség, amely képes leküzdeni a géppuskafészkeket, a drótakadályokat és az ágyúlövedékek által felszaggatott terepet; ezt az eszközt a harckocsi jelentette. A harckocsi, ez a mezogazdasági traktorok lánctalpaira szerelt tágas, doboz formájú acéltest, amely lövegeket és/vagy géppuskákat is hordozott, valamint biztosította a személyzet elhelyezését is, a mozgékony hadviselés ígérete volt, mivel át tudott gázolni a drótakadályokon, le tudta küzdeni a géppuskaállásokat, és feltartóztathatatlanul tudott elorenyomulni bonyolult terepviszonyok között. Az Mk V-ös volt az utolsó szélesköruen alkalmazott brit harckocsi az világháborúban. Jelentosen semmi sem kúlönböztette meg eiodeitoi: vaiamivei nagyobb volt. mint az Mk IV; hátul volt a parancsnoki torony; az önvontató gerendához belülrol lehetett hozzáférni. és már jeizotárcsákkai ISfelszerelték. Mintegy 400 Mk V-ös harckocsit gyártottak az vIlágháborút befejezo fegyverszünet elott 200 darab Maie ('Férfi') váitozatot ágyüval és 200 darab Female ('No') váitozatot pedig gép puskával látták el. 1.

1.

Az Mk V-ös harckocsit az 1917 eiején megrendelt és külön erre a céira kifejlesztett Ricardo-motor hajtotta. Ez vízhutéses, hathengeres motor volt, amely 150 LE teljesítményt adott le 1250 fordulat/perc fordulatszámnál. (A muben a továbbiakban a haditechnika történeti jellege miatt mindenütt LE-ben adjuk meg a teljesltményt. 1 LE" 0,735 kW.) Beépített hutoje volt a harckOCSIoldaialn elhelyezett be- és kiömlonyílásokkai a levego számára. 423 literes. páncéizattai védett üzemanyagtartályából, az üzemanyagot gravitációs tápiálással kapta. A nyolcfos személyzet munkakörüiményel a harckOCSi belsejében meglehetosen rosszak voltak, mégsem annyira, mint az Mk I-esben, mivel az Mk V-ösben megtartották az Mk IV hangszigetelojét és hosszú kipufogócsövét.

Az Mk V-ös harckocsit a Birmingham-i Metropolitan Carriage and Wagon Works gyártotta 1917 decemberétoi. Az elso jármu 1918 májusában került kl a frontra. Az Mk V Male harckOCSIfegyverzete két 57 mm-es L/23 ágyú (1-1a két oldalsó páncéierkélyben) 332 loszerrel, négy Hotchklss géppuska gömbcsuklókban a két páncélerkéiyben, valamint a jármu elején és hátulján 6272 ioszerrel

Az Mk V oldalnézetét a rombold alak és a teljes testen körülfutó lánctalpak jellemzik. A lánctalpak 52,1 cm szélesek voltak, amelyeket az utolsó 200 jármünél 67,3 cm-re növeltek meg; elöl volt a szabadonfutó feszltokerék és hátul a lánchajtókerék, minden lánctalp 90 rugózatlan lánctagbói állt. és 90 görgon futott. A harckocsi felépltményét két torony uralta (elöl a vezetoé, hátui a parancsnoké) egy pár hosszirányú sin mellett, amelyek az önvontató gerenda rögzltésére szolgáltak, amikor nem volt használatban. A gerendát láncokkai erositették a lánctalpakhoz, amikor szükség volt rá. A test konstrukciója megegyezett a korábbi harckocsitestekévei: lágy, még edzés elott méretre vágott és kifúrt acéllemezekbol állt. és szögvasak, tartóvasak, szegecsek és csavarok segitségével rögzitették oket egymáshoz. A homloklemezek 16 mm, az oldalsó és hátsó lemezek 12 mm, a has- és tetolemezek 8 mm vastagok voltak.

10

. ·1-.

·1.,-1, .f '"

•. 1· - 1'"

-

l' "

-1-· -

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

Az Mk V harckocsi 3,05 m széles árkot tudott leküzdeni. Anémet

fó védelmi vonalak

1917-ben gyakran ilyen szélesek voltak, és hogy megjavltsák az Mk Várokáthidaló képességét, Sir William Tritton egy úgynevezett "Tadpole Tail"-t (ebihalfarok - két hosszabb hátsó sarkantyú) javasolt legyártam és elszállltani Franciaországba, hogyahelyszlnen szerelhessék fel óket a harckocsi farpáncéljára, ez mintegy 2.74 méterrel növelte volna meg a harckocsi hasznos árokáthidaló képességét. A sarkantyúk nem voltak elég merevek, ezért a testet inkább kettévágták és kiegészltó lemezeket toldottak be, ezzel 1,83 méterrel nótt meg az Mk V hossza, Igy 3,96 méter széles árkot tudott leküzdeni. 25 katonát vagy felszerelést szál1fthatott.

Az Mk V elüls6 részében helyezkedett el a vezet6 és az els6 irányzó. A páncélerkélyek túlnyúltak a lánctalpak slkján és gyakran leértek a földre. Késobb az Mk IL/40-es 57 mm-es ágyúit lecserélték L/23-as fegyverekre az Mk IV-es és Mk V-ös harckocsikon. A Male harckocsik védelmére, valamint a gyalogság és a géppuskák elleni harcra tervezett 28 450 kg tömegu, mindössze 3,2 méter széles Mk V Female kisebb páncélerkélyeket kapott, amelyek mindegyikében két géppuskát helyeztek el 30 080 loszerrel.

Az Mk V-ös harckocsi alapszélessége 2,65 méter volt, ezt a páncélerkélyek 3,91 méterre növeltek a Male és 3,2 méterre a Female esetében. A jármu Male változatának harci tömege 29 466 kg volt, ez 1.56 kg/cm2 fajlagos nyomást jelentett a talajra. Az Mk V-ösét ezenkivül Hotchklss géppuskávalls felszerelték a jármu farrészében a hátulról jövo támadás elhárftására

11

HARCKOCSIK

Gyalogsági és felderíto harckocs" .1"

'

Sebesség és ero

A gépesítés, a nagy mozgékonyság, a gyalogsági és felderíto harckocsik forradalmasították a hadszínteret, lehetové tették a gyors áttörést az ellenséges vonalakon, valamint a pusztító tuzero alkalmazását.

Ezt az 1. világháborús R-17 típusú harckocsit 1941 júniusában zsákmányolták Sziriában. Felépítése megszokott, mégis a test és a lövegtorony itt látható formája vált valamennyi jövobeni harckocsi felépítésének szabványos megoldásává

felfüggesztés, amely nagyobb mozgékonyságot biztosított, 1916-ban megváltoztat- háború végén elért sikerek a kétfos forgó lövegtorony Aharckocsi megjelenése elozték a korukat. A nagy ta a hadviselés korábbi meggyozték a vezérkart, hogy viszonylag eros (47 mm~es)löformáit, bár ez még nem volt a harckocsi megfelelo helye a veggel felszerelve. Egy kisebb egyértelmuen világos az ak- gyalogságot támogató eszkö- fejlesztés volt a Vickers 6 tonkori hadseregek számára. Az zök között van. nás harckocsi, amelyet sok orelso harckocsik lassan mozgó A két világháború között szágba exportáltak, és ennek kis erodök voltak megleheto- a brit harckocsifejlesztés na- a könnyu jármunek a licenc sen könnyu fegyverzettel és gyon eltéro irányoba haladt. alapján gyártott változata az eros páncélzattal. Elsodleges Az 1920-as évek elején Vickers egész világ hadseregeinek elso funkciójuk az volt, hogy át- kifejlesztett tekintélyes kö- modern harckocsijává vált. törjék a védelmi vonalakat a zepes harckocsiját, amelynek Egy idoben a tervezok gyalogság elott és lépésben a tervezési jellemzoi szab- kacérkodtak a többtornyú támogassák annak felzárkó- vánnyá váltak az ezt követo harckocsi gondolatával, amezását az elorenyomulás során. években: ilyen volt a rugós lyeknél a fo fegyvert kisebb A háború végén mutatkoztak meg az új páncélos doktrína elso jelei. A Basil Liddell Hart és J. F. C. Fuller irányította elméleti szakemberek ráébredtek, hogy a harckocsi legfontosabb jellemzoje nem a páncélvédettsége vagy a tuzereje, hanem a mozgékonysága. Az 1920-as évek végén a brit páncélosokról álmodozó szakemberek a teljesen gépesített hadero beállítását tervezték, annak a koncepciónak a létjogosultságát bizonyítva, amely vég~l a Blitzkrieghez vezetett. Ok azonban megFrancia Hotchkiss harckocsik egy párizsi diszszemlén 12

géppuska tornyokkal egészítették ki. Ezek a "szárazföldi harci hajók" azonban zsákutcának bizonyultak. A felderítok, akik nagyra értékelték a mozgékonyság lehetoségét, sokkal gyorsabb és könnyebb páncélzatú jármuveket használtak, amelyeket késobb Cruiser (cirkáló) harckocsikként ismertünk meg. A könnyu harckocsikat és a páncélozott jármuveket a legszélesebb körben használták fel a Brit Birodalomban, ott voltak Irakban, Perzsiában,

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS A francia Char 81-es sorozatot nagy tuzereju - testbe, illetve toronyba szerelt ágyúkkal látták el. A 81-es technikailag eros harckocsi volt, de nem megfeleloen alkalmazták oket

Palesztinában, Indiában és Egyiptomban egészen 1939ig, amikor Európa felett újra a háború sötét felhoi kezdtek gyülekezni. A brit tapasztalatokat más . hadseregekben is felhasználták. Az 1918 utáni tömeges haderocsökkentés után az USA szárazföldi haderejének páncéloshadtestében mintegy 800 harckocsi és mindössze 154 tiszt és 2508 katona volt, akik a személyzetet és a kiszolgáló állományt alkották. Hamarosan ezt az erot is megszüntették, miután a vezérkar apáncéloscsapatok egyetlen feladataként a gyalogság támogatását ismerte el. A nehéz harckocsikat kivonták a rendszerbol és a védelmi minisztérium az 5 tonnás könnyu és a 15 tonna alatti közepes harckocsikra korlátozta a rendszerben lévo jármuvek kategóriáját, meghatározva azt, hogy valamennyi ilyen jármunek szállíthatónak kell lenni teherautókon és vasúton. A védelmi minisztérium 1922-es állásfoglalása szerint a harckocsik egyetlen célja, hogy "elosegítsék a gyalogság folyamatos elorenyomulását a támadás során".

A háború vegen Franciaországnak több harckocsija volt, mint bármely más nemzetnek, de a kutatás és fejlesztés megtorpant. A széles látóköru Estienne ezredes a gépesített egységek eltökélt támogatója volt, Aimé Doumenctábornok pedig felvetette a harckocsizóhadosztály koncepcióját.PhilippePétain marsall azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a harckocsik helye a gyalogságmellett van.

A gyalogság harckocsikat akart a támadás támogatásához. A lovasság azon az állásponton volt, hogy a páncéloscsapatoknak önálló haderot kell alkotniuk. 1917-ben minden lovashadosztály 18 páncélozott jármuvet kapott, számukat 1923-ban 36-ra emelték. 1930-ban egy teherautókon szállított gyalogezred - amelyet Dragons Portésként ismertünk meg - váltotta fel a hadosztály három szállított dandárjának egyikét. 1932-ben a páncélos harcjármuveket 80 harckocsiból álló ezredbe szervezték. A páncélos-hadviselés új eszméi szilárdan csak Németországban gyökereztek meg.

GUDERIAN:

A Heinz Guderian által irányított harckocsi-szakemberek tanultak más hadseregek tapasztalataiból. Németországban nem létezett a gyalogsági és a lovassági harckocsik közötti mesterséges felosztás: minden harckocsitóI gyors mozgást vártak el, és ahelyett, hogy a páncélozott jármu sebességét csökkentették volna a gyalogság menetsebességéhez, a Wehrmacht azt várta el a gyalogságtóI, hogy ok tartsanak lépést a harckocsikkal, ezért jármuveken szállították oket. Ez adta a német elorenyomulás gyors ütemét, amely hozzájárult a Blitzkrieg sikeréhez 1939-40ben.

A BLlTZKRIEG ATYJA

A II. világháború valószínu leg legkiemelkedobb pánCélos parancsnoka, Heinz Guderian vezérezredes Kelet-Poroszországban született. 1907-ben került a könnyugyalogsághoz, és törzstisztként szolgáit az 1. világháborúban. Az 1920-as és 30-as években dolgozta ki a Blitzkrieg - a mélyen behatoló páncélosékek - taktikáját, amely megalapozta a Wehrmacht sikereit a háború elso két évében. Több volt teoretikusnál: agresszív és hatékony parancsnoknak bizonyult Lengyelországban, Franciaországban és a Szovjetunió lerohanásának elso hónapjaiban. Ennek ellenére 1941-ben felmentették a parancsnoki tisztébol, mivel az eros szovjet támadások miatt visszavonta páncéloscsoportját Moszkva alól. Guderiant 1943-ban visszahívták és kinevezték apáncéloscsapatok fofelügylojévé. 1944 júliusában a szárazföldi csapatok vezérkari fonöke lett, ezt a beosztását 1945. március 22-ig töltötte be. Guderian nyilvánosan is kritizálta Hitler hadmuveleti képességeit, azon kevés tisztek egyike volt, aki a diktátornak ellent mert mondani; hírnevét beszennyezte a becsületbíróságban való részvétele, amely a Hitler ellen 1944 júliusában elkövetett merénylet gyanúsítottai ügyét vizsgálta, majd a bunösöket elítélte. Egészségi állapota rossz volt már a háború alatt is: 1954. május 15-én halt meg a bajorországi Schwanganbei Fussenben.

13

HARCKOCSIK

A lovaktóI a gépesítésig A logisztikai forradalom vezett ellátás az o idejében ismeretlen mozgékonyságot és rugalmasságot biztosított számára a harctéren. A napóleoni idoktol a 20. század elejéig a lovak alháborút. A modern logiszti- kalmazása részét képezte szerint az amatorök a kai gondolkodást elsosorban a logisztikának. A lovak régi katonaitanulmámondás ~apóleon honosította meg. vontatták a tüzérséget. A harcászatot nyozzák, a profik viszont a a azon kiváló tábornokok lovak húzták a vagonokat, logisztikát. A háború nem egyike volt, akik megszer- amelyek az élelmet és a loszecsupán a harcok megvívását vezték és továbbfejlesztették reket szállították a hadsereg jelenti. Emberek nélkül nem a logisztikai csatornákat és számára. Lovak húzták a lehet harcolni, ezeket az modern ellátó hadtesteket ál- sátorokat és felszerelést szálembereket pedig etetni, öl- lítottak fel. Ez azt jelentette, lító szekereket, és lóvontatású töztetni kell, fegyverekkel és hogy Napóleon hosszabb ideig elsosegélyhelyek látták el a loszerrel ellátni. A harcászat tudta élelmezni és minden sebesülteket. is fontos természetesen, jó mással ellátni csapatait, mint taktikával meg lehet nyerni az ellenfelei, ez pedig lehetOvé Vasúti mobilitás egy csatát, a jó logisztikával tette számára, hogy csapatait A vasút megjelenése alapjaipedig meg lehet nyerni a jobban összpontosítsa. A szer- ban változtatta meg a stratégiai mobilitást - lehetOvé tette a nagy kiterjedésu/távolságú harc ok megvívását az amerikai polgárháború idején (1861-65), a célirányosan kiépített vasúthálózat hatékony

Az ipari forradalom, amely a 20. században a hadviselést is megváltoztatta, nem hagyott "helyet" a lovaknak, amelyeket kétezer évnél is hosszabb ideje használtak a harcoló csapatok támogatására.

Egy

Francia lóvontatású tábori tüzérség Franciaországban 1914-ben.Az ,. világháború volt az utolsó háború, amikor a világ hadseregeiben a lovak játszották a legfontosabb logisztikai szerepet A hadviselés gépesítése az 1. világháború lövészárkaiban a lovak alkalmazásának végét jelentette. A lovaknak nem maradt hely a tüzérség és a géppuskák uralta harctéren 14

alkalmazása pedig lehetOvé tette a poroszok számára, hogy hihetetlenül rövid ido alatt összpontosítsák csapataikat a franciák ellen 187071 folyamán a francia-porosz háborúban. Az ellátmánynak azonban el kellett jutnia a frontra a vasúttól távolabb is, ez továbbra is lovakat igényelt, a lovakat pedig etetni kellett. Ezzel érkeztünk el a takarmány elérhetoségének a kérdéséhez, amely évszázadokon át meghatározta a hadmuveletek ütemét. Az 1. világháború idején a lovak számára szükséges takarmány több vasúti szerelvényt követelt, mint bármilyen más ellátás. Egy átlagos gyaloghadosztály abban az idoben mintegy 100 tonna ellátmányt igényelt naponta, amelynek 60%-át a takarmány tette ki.

Gépesített szállítás A gépesített szállítás bevezetése megszabadította a hadseregeket ettOl a problémától, viszont új nehézségek jelentkeztek. A megbízható gépesített szállítás gyors kifejlesztése nyilvánvalóvá tette a katonai gondolkodók egy kis csoportja számára, hogy a motoros jármuvek jelentosen hozzájárulhatnak a 20. század harcmezejének nagymértéku megváltoztatásához. A gépesítésnek több jelentos elonye volt a ló- és öszvérvontatású szállítás sal szemben - a teherautókat "nem kellett etetni", amikor nem mozogtak. Bár az 1. világháború hadseregei még mindig függtek a lovaktóI, a motoros jármuveknek egyre nagyobb hasznát vették. 1916-ra a franciák állandó teherkonvojokat üzemeltettek a "Voie Sacrée" mentén, hogy ellátmányt szállítsanak a Verdunbe, amely lehetOvé tette, hogy az erod

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS Balra: A II. világháborúban cserélték le véglegesen a lóvontatású logisztikai eszközöket belso égésu motorok által hajtott technikára. A képen egy brit 3 tonnás teherautó száll partra egy teherszállitó hajóról 1943-banSalernónál Lent: Brit és amerikai technika szállitása Normandiába 1944 júniusában. Egy gépesített vagy páncéloshadosztálynak napi 1500tonna ellátmányra volt szüksége a harcok folytatásához

ellenálljon a hatalmas német támadásnak. A katonai felfogás ösztönös konzervativizmusa és a befolyásos lovas haderonem természetes ellenállása miatt azonban úgy tunt, hogy még több évtizedbe is beletelhet, amíg a lovakat lecserélik a világ hadseregeiben. A britek voltak az elsok, akik teljesen gépesítettek. Az 1920-as évek elején megkezdték a 6x4-es (6 kerékbol 4 hajtott) teherautók kifejlesztését, amelyek az elkövetkezo két évtized szabványává váltak. A II. világháború kitörésekor a brit hadsereg már nem használt lovakat a frontvonalban. A II. világháborúban a motorizált szállítás robbanászszeruen elterjedt. Anémet

Blitzkrieg csak úgy érhetett el sikereket, hogy a harckocsik gyalogsággal, tüzérséggel, muszaki és ellátó csapatokkal együtt tevékenykedtek, amelyek mind teherautókon vagy vontatva követték oket.

ellátmányt szállítson ki a csapatoknak, amint szükség lesz A Wehrmacht támadása rá. A modern katonai felfogás 1941. június 22-én Hitler el- szempontjából az egyetlen indította a történelem legha- kérdéses (egyben figyelmeztalmasabb invázióját, a Szov- teto) számadat a Barbarossa hadmuvelet adatai közül az jetunió ellen. A támadásban három hadseregcsoport köte- volt, hogy mintegy 300 ezer lékében 80 gyaloghadosztály, ló várakozott arra, hogy je18 páncéloshadosztály és 12 lent6s szerepet kapjon ebben gépesített hadosztály vett a monumentális katonai felrészt, mögöttük pedig még adatban. A logisztika igazi jövojét 21 gyalog-, 2 páncélos- és 1 gépesített hadosztály vára- azonban a tengerentúlon írták. kozott tartalékban. Összesen A brit hadsereg Dunkerque 500 ezer teherautó állt készen alatt elvesztette a felszerelése Kelet-PoroszországtóI Romá- nagy részét, és Amerikához niáig, hogy több millió tonna fordult utánpótlásért a Land

A VÖRÖS GOLYÓ EXPRESSZ A szövetségesek normandiai partraszállása a Harmadik Birodalom végét jelentette, a hídforol való kitörés után. A szövetségesek nagy iramú elorenyomulása Normandiában azonban hoszszú ellátási vonalak fenntartását követelte meg. Rendszeres utánpótlás nélkül a nagy szövetséges hadseregek rövid idon belül megtorpanhattak (ez esetenként meg is történt). Különleges ellátási útvonalakat szerveztek, a leghíresebb az amerikai Red Ball Express (Vörös Golyó Expressz) volt. Ez a szervezet éjjel-nappal teherautókat üzemeltetett a kiválasztott, a polgári és kevésbé fontos katonai jármuvektol megtisztított útvonalakon. A keskeny francia utak miatt egyirányú közlekedést kellett alkalmazni. 1944 oszén az ellátmányt St. Lóban rakták be, elszállították Párizstól nyugatra, ahol hadosztályellátmányokra bontották szét, és kisebb konvojokban szállították tovább. A visszaúton a teherautók más útvonalat használtak, ezért hatalmas kerülot tettek. A 2,5 tonnás GMC teherautók százait használták üzemanyag,ellátmány és loszer szállítására ezeken az útvonalakon. Sok teherautó teher- és üzemanyag-szállító pótkocsikat is vontatott. Ahogyan az várható volt, a hosszú utak igen megviselték a gépkocsivezetoket és a technikát is, ezért javítóés pihenoállomásokat állítottak fel az útvonalak mentén.

~Jj

Lease keretében. Az USA akkor már megkezdte egy sor szabványos teherautó kifejlesztését, és az amerikai ipar a szállító jármuvek sorozatgyártásába fogott, és ebben a 2,5 tonnás GMC hatkereku tehergépjármu gyártása foglalta el a vezeto helyet. A nagy számban gyártott "Deuce and a half"-ok ('két és felesek') vagy más néven Jimmyk voltak valamennyi szövetséges ellátó muvelet fo erosségei a Csendes-óceántól Burmáig, az orosz sztyeppéktol Olaszországig, valamint Észak- és Nyugat-Európáig.

HARCKOCSIK

Blitzkrieg - villámháború

A Blitzkrieg sikerének titka valamennyi fegyvernem rugalmas alkalmazása volt. A harckocsikat mozgékony tüzérség, a Luftwaffe és a gépesitett gyalogság, az úgynevezett páncélgránátosok is támogatták

Az 1939-1941-benvégrehajtott hatékony hadjáratokban a német hadsereg bebizonyította, hogy mestere a hadviselés új formájának. A Blitzkrieg túlszárnyalta az I. világháború erotlen anyagháborújának stratégiáját, olyan harcászati elveket alkalmazott, amelyek a jó felderítéstol és a haderonemek együttmüködésétol függtek. 1918-as német besziABlitzkrieg gyökereinyúlaz várgási taktikára nak vissza.' Különleges csapásméro hadosztályok erosen felfegyverzett rohamegységekkel áttörték a szövetséges vonalak gyenge pontjait - fölényes tuzerot demonstrálva a harcérintkezési pontokon. A háború után rájöttek: a páncélozott jármuvek, még ha váltakozó sikerrel is, különleges jelentoséget adhatnak ennek a német harcászati elgondolásnak. Sehol máshol nem pártolták erosebben ezt az elvet, mint Németországban.

Guderian elképzelései A Blitzkrieg koncepciójának legfobb német pártfogója Heinz Guderian volt. Javaslata szerint a jövo páncéloshaderejének ellensúlyoznia kell valamennyi más fegyvernemet, a fo csapásméro erot a mozgékony harckocsikból álló támadó éknek, a gépesített gyalogságnak és a tüzérségnek kell alkotnia. A Wehrmacht által alkalmazott elso páncélosok kicsik voltak, fegyverzetük és páncélzatuk gyenge, kituntek azonban rendkívüli mozgékonyságukkal. A németek az 1930-as évek során fejlesztették ki és töké16

letesítették a Blitzkrieg taktikáját. Az elso lépés az volt, hogy egy lehengerlo támadó éket vessenek be a frontvonal egyelore kijelölt pontján. Ezt az összes rendelkezésre álló felderítési információ alapján választották ki. Ezután összpontosított tuztámogatás mellett - nagy mennyiségu. A páncélosok egyedül sebezhetoek voltak abeásott gyalogsággal páncélos indult meg a célfel- szemben. A Blitzkrieg sikerének kulcsa a gépesitett gyalogság létrehozása volt, amely lépést tudott tartani a harckocsikkal, adat teljesítésére. és meg tudta törni az ellenállást

A páncélosok áttörése A meglepetés hatását kihasználva a páncélosok elorenyomultak, a gépesített gyalogság pedig biztosította a szárnyakat. Amint a páncélosok kiértek az áttörési pontra, a harckocsiágyúk és a zuhanóbombázók további támogatást nyújtottak a gyalogságnak. A harckocsik mozgékonysága és tuzereje lehetové tette, hogy mélyen és széles terepszakaszon behatoljanak az ellenség hátországába, megzavarva annak híradását és lehetetlenné téve az utánpótlást. Egy olyan ellenséggel szemben, amely ezután már képtelen hatékonyan reagálni, a páncélosok napok, és nem a korábbi hadjáratoknál megszokott hónapok alatt hajtották végre a feladatukat.

A Junkers Ju-87 Stuka feladata a zuhanóbombázás végrehajtásával a szárazföldi egységek közvetlen harctámogatása volt

"

,.

~ir

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

A BLlTZKRIEG ÖSSZETEVUI Sok idobe tellett, amíg a szövetségesek megértették a Blitzkrieg lényegét. 1942 végére az USA szárazföldi eroinek vezetése arra a következtetésre jutott, hogy annak elsodleges célja az ellenség bekerítése és megsemmisítése. A törzsdokumentumban ez állt: "A különbözo fegyvernemek célkituzése a támadás során az, hogyapáncéloscsapatokat és a gyalogság ot dönto helyzetbe hozza az ellenséggel szemben a szükséges tuzero és a sokkhatás révén." Az igazság azonban teljesen más volt. A német katonai vezetok mindent elkövettek azért, hogy elkerüljék a dönto harcérintkezést, inkább a sebességre és a rugalmasság ra helyezték a hangsúlyt annak érdekében, hogy minél nagyobb pusztítást végezzenek az ellenség hátországi területein. A németek voltak az agresszorok, így ok választották meg a támadás helyszínét, és a háború elso három évében kihasználták ellenfeleik szervezetlenségét. A németek a mozgékonyságot az erovel egészítették ki, ez azt jelentette, hogy valamennyi támogató fegyvernem nek a harckocsik sebességévei kellett mozognia. A páncéloshadosztályok, amelyek 1940-ben végigsöpörtek Franciaországon, teljes egészében gépesítettek voltak, a gyalogságot és a kiszolgálóegységeket teherautókon szállították. Minden támadás kezdeti fázisait nagy körültekintéssel tervezték meg, a késobbi harctevékenységek során pedig a parancsnokok a csapataik kituno felkészültségére, a jó híradásra, valamint az ellenséges parancsnokok körében kitört pánikra és tehetetlenségre építhettek.

Fent: A Blitzkríeg taktikája a különbözo fegyvernemek közti magas szintu együttmuködésseI és koordinációval valósult meg. Bár a nagy mélységekbe történo csapásaikkal és a szárnyakon végrehajtott manovereikkel a páncélosoké volt a foszerep, a gyalogságnak még mindig komoly harcokat kellett megvivniuk a gyorsan mozgó harckocsik követése közben

A páncéloshadosztályokat és -hadtesteket teljesen mobi! narancsnokságok irányitották. Igya Heinz Guderíanhoz hasonló tábornokok sokkal közelebb lehettek a fronthoz, mint a velük egyenrangú szövetséges parancsnokok 1939-ben a páncéloshadosztályokban két-két harckocsiezred volt két-két zászlóaljjal. Annak érdekében ugyanakkor, hogya a teljes könnyuhadosztályokat páncéloshadosztályok szintjére emeljék, ezredeik számát eggyel csökkentették Franciaország megszállása elott. Ezzel a harckocsik száma is csökkent 324-rol (1939-ben) 250-re (1940-ben)

Bár a Wehrmacht ejtoernyos módszerei nagy részét az 1930-as évek szovjet tapasztalataiból merítette, 1940-ben a németek mutatták meg eloször, milyen harcászati elonyökkel jár egy váratlan csapás a levegobol mindaddig, amig a könnyufegyverzettel ellátott ejtoernyosöket hagyományos csapatokkal gyorsan fel tudták váltani

HARCKOCSIK

A féllánctalp szerepe Harctéri mozgékonyság A féllánctalpas jármuveket szinte valamennyi fegyvernem mozgékonyságának növelésére használták, kezdve a gyalogságtóI és a tuzérségtol a muszakiakig és az egészségugyi egységekig. Páncélozott szállítójármuként való alkalmazásuk a modern gépesített gyalogsági harcászat kifejlesztését vetítette elore. minden gépesített hadsereg világháború fo fegyverealatta harckocsi volt. A kinti világot a periszkóp keskeny nézokéjén, a fegyverek célzónyílásain vagy más, csak korlátozott kilátást biztosító eszközön keresztül lehetett látni. A harckocsiparancsnokoknak biztosítani kellett valamilyen megfigyelési lehetoséget azelott is, amikor már különleges gyalogsági alegységek mozogtak a harckocsikkal együtt, amelyek a harckocsiparancsnokok szemét és fülét jelentették. A gyalogság problémája az volt, hogyan tartsanak lépést a harckocsikkal. A korai tapasztalatok azt mutatták, hogy teherautók nem elég mozgékonyak, és nem elég védettek. Egy olyan jármure volt szükség, amely nemcsak lépést tudott tartani a harckocsikkal, de meg is tudta védeni a benne utazókat, és még fegyvert is tudott szállítani. Az elso megoldásnak az tunt, hogy a gyalogságot teljes lánctalpas jármuvön szállítsák, de ezt az ötletet még az elején elvetették, miután nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a jármuvek csak lassan tudnának mozogni az aszfaltozott utakon, és irányításuk is rendkívül nehéz volna.

AlI.

Könnyu jármuvek A féllánctalpas olyan jármu volt, amely egyesítette a lánctalpak által biztosított mozgékonyságot és a kerekes jármuvek kormányozhatóságát. Mivel ezek a jármuvek viszonylag kis tömeguek voltak, a gumi vagy gumi betétes lánctalpak is megfeleltek erre a célra. A féllánctalpas eszközöket általában a gépesített gyalogEz az SdKfz 7 nyolctonnás tüzérségi vontató teljesen felfegyverzett állományt szállít. A vászon ponyvateto az idojárástól védett, de általában hátra volt hajtva, hogy jobban kilássanak és észrevegyék a légitámadást. Az ellátmányt és a loszereket a hátsó részben szállították 18

ságként ismert egységeknek adták ki, amelyek neve országonként különbözött: a németek páncéloscsapatoknak, késobb páncélgránátosoknak nevezték oket. A gépesített gyalogság és a harckocsiegységek aránya valamelyest eltéro volt a különbözo országokban; egyes országok két harckocsizászlóalj mellé rendeltek egy gépesített gyalogsági zászlóaljat, mások az egyensúly "egy az egyhez" elvét vallották, néhány hadseregnek pedig több gépesített gyalogsági, mint harckocsizóegysége volt. Ez az arány nemcsak országonként különbözött, hanem a terepviszonyok függvénye is volt. A nyílt terepen a harckocsikkal jobban ellátott szervezetek voltak elonyben, míg a bonyolult terepen, például városokban, a gyalogsági -dominanciájú egységekre volt szükség.

Féllánctalpas tüzérség A II. világháborúban az önjáró tüzérség még nem terjedt el, a legtöbb ágyút és tarackot vontatták. Itt a féllánctalpasokat elonyös en lehetett volna alkalmazni, hogy lépést tartsanak a harckocsikkal, de mivel a tüzérség csak

Fent: Ezt az SdKfz 251/9-est Stavelotnállotték ki 1944. december 21-én az ardenneki csatában. Fegyverzete rövid 75 mm-es löveg és egy 7,92 mm-es MG 42-es géppuska. Az elesett lövész a fedélzeten hever a fegyvere mellett, halálát puskagránát okozta A francia Somua MeG féllánctalpas német változata. Páncéltestet és 75-mm-es Pak 40 páncéltöro ágyút szereltek fel rá. Ezt a módosítást Franciaországban hajtották végre az 1944-es f!.ormandiai partraszállásra készülve, ahol ezt a példányt kilotték. Osszesen talán csak 16 ilyen harcjármu készült

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

Egy elfogott 20 mm-es Flakvierling 38 SdKfz 7/1légvédelmi harcjármu Normandiában, egy sövényfal mögött. Muködés közben a jármu oldalait lehajtották, és mintegy "munkaterületként" használták az ágyú körül. Ennek a jármunek csak a vezeto{ülkéje volt páncélozott, a személyzetnek nem volt ilyen védelme A Szovjetunió féllánctalpas jármuállományát olyan amerikai jármuvekkel egészitette ki, amelyeket a Lend Lease keretében kapott. A Vörös Hadsereg egyik M3-asa gördül be Szófiába Bulgária szovjet megszállása idején, 1944 szeptemberében

támogató fegyvernem volt, nem volt olyan nagy szüksége a páncélvédelemre. Ezért a féllánctalpasokat tüzérségi vontatóként és loszerszállítóként használták, és csak egy kicsivel voltak nagyobbak, mint a páncél nélküli féllánctalpas teherautók. Páncélozott tüzérségi vontatókat általában a páncéltöro ágyúkhoz használtak, mivel azok az ellenség közvetlen közelében tevékenykedtek. Néhány tüzérségi féllánctalpas vontatót azonban páncélzattal szereltek fel, és eloretolt mobil megfigyelopontként tevékenykedtek, együtt mozogtak a harckocsikkal. Nem sokkal azután, hogy a

fobb fegyvernemeket már nagy mozgékonyságú féllánctalpas jármuveken szállították, a többi támogató fegyvernem is felkerült ezekre a jármuvekre. A II. világháború végén ezért már egész kötelékek mozogtak féllánctalpas jármuveken.

tek, amelyekrol a fegyvereket még mindig a harckocsikkal közvetlenül is hasznáIhatták. együtt mozogtak, de eljött az Ezért olyan harcászati elve- ido, amikor már nem a gépeket fejlesztettek ki, amelyek sített gyalogság támogatta a lehetOvé tették a féllánctal- harckocsik-at, hanem a harcpasok számára, hogy a tuz- kocsik támogatták a gyalogzónák felé mozogjanak, a ságot. 1945-re a féllánctalpas gyalogságot közvetlenül az jármuvek a leheto legradikáliFegyverszállító jármuvek ellenség állásaiba szállítsák sabb változásokat idézték elo Ezzel a védett mozgékonyság ki, illetve törjenek keresztül a harcászatban, amelyek a felé tett lépésseI egy nem várt rajtuk, így okozva pusztítást mai arányos felépítésu harci elmozdulás történt a harcá- az ellenség hátországában. kötelékek és szervezetek kiszat és a harci képességek Ezt nem elszigetelten tették, alakításához vezettek. terén. Sok féUánctalpas mindenfajta fegyvert szállított, a A Krauss-Maffei KM8 féllánctalpas volt a Zugkraftwagen 8t 7) széria elofutára. Ez a korai tipus egy 150 mm-es sFH géppuskáktóI kezdve a nehéz (SdKfz 18 közepes tábori vontatott tarackot szállitott a teljes ágyúkig és tarackokig. Nem személyzetéveI együtt. A fénykép 1935 körül készült, és csupán fegyverszállítók, ha- Németország korai fegyverkezési idoszakára jellemzo tipikus nem mozgó tüzeloállások let- propagandaképnek tekintheto

19

HARCKOCSIK

Ellentámadás Arrasnál A szövetséges páncélos csapatok akcióban 1940. május 21-én a brit 1. hadsereg harckocsidandárja rövid idore fölénybe került a német ellenséggel szemben Arras térségében Észak-Franciaországban, mielott Rommel pusztító erejü ellentámadást indított. Franciaország - Fall Belgium, Hollandia és Gelb (Sárga hadmuvelet) kódnevu - német lerohanása, amely a nyugati háború kezdete volt, 1940. május lO-énindult meg jövot idézo ejtoernyos és hagyományos gyalogsági támadással, a holland és belga repüloterek elleni légitámadásokkal, a moerdijki és rotterdami hidak, valamint a hágai kormány épülete elleni légideszantcsapással. Miután a hidak német kézre kerültek, a "holland erod" védelme összeomlott, és a Rotterdam elleni súlyos légitámadás után 1940. május 14-én Hollandia kapitulált. Egy elit csapat, anémet 1. ejtoernyosezred tíz vitorlázógépen leszállt a belga Eben Emael erodben, és forradalmian új kumulatív töltetek segítségével semlegesítette azt.

tábornok 7. páncéloshadosztályának felderítoi találtak egy orizetlen duzzasztógátat, és óvatosan átvitték a motorkerékpárjaikat a keskeny úton. Az 5. páncéloshadosztály is csatlakozott a pyugati elorenyomuláshoz. Eszakra a 16. páncéloshadtest Erich Höpner tábornok vezetésével, amely tulajdonképpen a B hadseregcsoport része voll, kivált abalszárnyon, és áthatolt Belgiumon, majd belépett Franciaország területére.

Május 20-án estére Guderian harckocsijai elérték Abbeville-t a Somme partján. A következo napon négy brit gyalogdandár és az 1. hadsereg harckocsidandárja Arrastól délre megindult, hogy ellentámadást indítson

A német elorenyomulás

Május 16-ra a németek elorenyomulása elérte a 20-40 kilométeres mélységet. Rövididore megtorpantak május 15-én Montcornet-nél,ahol De Gaulle tábornok páncéloshadosztálya ellentámadást kísérelt meg. A németek balszárnyát a nyugati irányú elorenyomulássorán az Aisne és a Somme folyó Luftwaffe-védelem fedezte. Május 20-án a 2. pán1940. május lO-ével kezdodo- céloshadosztály harckocsijai és en anémet 9. páncéloshadtest motorkerékpárjai Noyelles-nél Heinz Guderian tábornok elérték a tengert. vezetésével a Luftwaffe védelme alatt átjutott Belgiumon és Hollandián, és május 12-én kiért a Meuse (Maas) folyó keleti partjához. Miközben harckocsijai Wolfram von Richthofen tábornok 8. légi hadtestének Stukái által támogatva folyamatosan érkeztek a folyóhoz, Guderian rohamcsapataival a következo nap átkelt a folyón, és elfoglalta a közeli magaslatot. Estére a muszakiak hidat vertek a Sedan folyón. Az út nyitva állt az 1., 2. és 10. páncéloshadosztály- elott. Északra Monthermé térségében a 41. páncéloshadosztály Georg Hans Reinhardt tábornok vezetésével május 15-re hídfoállást foglalt, és a 6. és 8. páncéloshadosztály megkezdték elorenyomulásukat a tenger felé. A 15. páncéloshadtest 14-re Dinantnál és Onhaye-nél átkelt a Meuse-ön, és megszilárdította a helyzetét. Erwin Rommel 20

Valószínuleg egy ,,88"-as által kilott francia Char Bj a végzetes sérülés a páncéltest elso részét érte. Ez a nehéz harckocsi felülmúlta az akkori német harckocsikat, de kevés volt belolük

A 37 mm-es Pak 35/36 bevetésen Franciaország megszállása során. Ez a hagyományos páncélelhárító tüzérség nem tudta megállítani a szövetségeseket, ezért Rommel a 88 mm-es légvédelmi tüzérséget vetette be az angol-francia ellentámadás visszaverésére f

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

CHARLES DE GAULLE: A HARCKOCSIHARCÁSZ Az erotlen francia stratégiát ellenzo tisztek közé tartozott Charles de Gaulle ezredes, aki a meglehetosen kis számú francia páncélos ellentámadások egyikét vezette 1940ben. Amikor a szövetSégesek háborút üzentek Németországnak 1939. szeptember 3-án, Oe Gaulle-t az 5. hadsereg páncéloscsapatainak parancsnokává nevezték ki, ekkor készült a

1940. május 21-én a brit külföldi hadero (BEF) harckocsijai és gyalogsága ellentámadást indított az elonyomuló német csapatok ellen. A BEF 353 harckocsija állomásozott Franciaországban, amelyek közül csak 23 volt az eros páncélzatú Matilda II, a többi 174könnyu és 156 cirkáló harckocsi . Ezen a napon a 4. és a 7. királyi harckocsi ezred által alkotott 1. Hadsereg harckocsidandár 74 harckocsiját a 6. és a 8. Durham könnyugyalogság katonái támogatták. Ez az ero megállította Rommel 7. páncéloshadosztályát és a

fenti kép, amelyen Reynard elnökkel beszélget. 1940-ben Oe Gaulle egy memorandumot adott ki •.A gépesített csapatok születése" címmel, amelyben a páncélos- és a légierok együttmuködését szorgalmazta. A 4. páncéloshadosztály parancsnokaként Oe Gaulle megállította anémet elonyomulást Abbevillenél 1940. május 27-30. között.

Waffen-SS Totenkopf hadosztály részeit a francia Arras város közelében. A sokk nagyobb volt, mint a hatás, a britek mindenesetre mintegy 400 hadifoglyot ejtettek. Douglas Pratt dandártábornok, az 1. hadsereg harckocsidandárjának parancsnoka így emlékezik az ütközetre: ..Körülbelül négy mérföldet haladtunk elore, amikor megláttuk az elso gyalogosainkat. Ez alatt az ido alatt nagyon sok német motoros jármuvel és a hozzájuk tartozó egyéb technikával találkoztunk. A páncélelhárító lövészeik lövöldöztek egy kicsit, majd fu-

tás nak eredtek és otthagyták a fegyvereiket. Egyetlenegy páncéltöro eszközük sem tudta áttörni az I-eseket és a IIeseket (Mk 1 és Mk II Matilda gyalogsági harckocsikat). A legnagyobb ellenállást a tábori ágyúik tanúsították, amelyek némelyike közvetlen irányzással tüzelt. A zuhanórepülok bombázták ugyan a gyalogságot, de a harckocsikat ezek sem zavarták különösebben."

Rommel támadása Német részrol Rommel a következoképpen emlékszik: .....az ellenséges harckocsituz káoszt és zurzavart okozott katonáink

körében a faluban, akik eltorlaszolták az utakat és udvarokat a jármuveikkel, ahelyett hogy minden rendelkezésre állófegyverrel visszaverték volna az ellenséget.... Körülbelül 1100 méterre tolünk nyugatra az élen lévo harckocsik, közöttük egy nehéz Matilda Mk II áttört az Arras-Beaumetz vasútvonalon, és kilotte Panzer III-asainkat. Ez alatt az ido alatt néhány ellenséges tank lefelé haladt az úton Bac du Nordtól a vasúton keresztül Waillyfelé. Ez különösen nehéz helyzetet teremtett, ráadásul néhány ellenséges tank Wailly északi részén is volt. Az ilyen veszedelmesközelségbenlévoellenséges harckocsik ellen csak valamennyi tuzeszköz gyors tüzével lehetett megmenteni a helyzetet."

A 88 mm-es páncéltöro Arrasnál a leghatékonyabb páncéltöro eszköznek bizonyuló fegyver nem a 37 mm-es Pak 35/36 volt, amely gyakorlatilag egyetlen harckocsitípus páncélját sem tudta átütni, hanem a 88 mm-es FIak 18/36/37földi célok ellen használt légvédelmi ágyú. Rommel személyesen ellenorizte az ágyúk telepítését. Ezután ellentámadásba vitte a 25. harckocsidandárt, és visszavetette az 1. harckocsidandárt Arrashoz. Bár az ellentámadás brit vereséggel végzodött, ez volt annak folyamatnak a kezdete, amely a Halt Orderrel végzodött, és megakadályozta, hogy a németek megsemmisítsék a BEF csapatait Dunkerque alatt, és lehetOvé tette a brit eroknek, hogya Dinamo hadmuvelet keretében hátravonják csapataikat.

Egy Vickers könnyu harckocsi elore látható megsemmisülése 1940ben. Ezeket a BEF által harcjármuként alkalmazott harckocsikat felderítésre is csak alig lehetett használni, és nagy veszteségeket szenvedtek a Wehrmachttal szemben

Két Panzer 38(t) könnyu és két Panzer IV közepes harckocsi elorenyomulása ráéros tempóban, nyitott parancsnoki toronynyilással. Az arrasi gyors ütközet után Rommel 7. páncélos- hadosztálya visszavetette a brit eroket és egy francia könnyu gépesített hadosztályt eredeti állásaikba, és bekerítésseI fenyegette oket 21

HARCKOCSIK

Szovjet gépesített támadás Hidegháborús offenzíva Ha a hidegháború valaha is forróvá vált volna, öt szovjet hadsereg lépte volna át a keletnémet határt és vette volna az irányt az Északnémet Alföld felé a hadseregek helikopteres deszantegységeinek támogatása mellett. A levegoben a bombázók és a vadászgépek tömege zúdult volna a NATO-légvédelemre "megtisztított folyosókon" keresztül és jutott volna át rajta különleges a légvédelmi rendszert megbénítani képes - repülogépek segítségével. kormány alapfilozófiáBármi is volt kétségtelea szovjet ja, hadereje nül támadó jelleget mutatott, különösen Németországban. Amennyiben a hidegháború forróvá vált volna, a KeletNémetországban állomásozó nagy létszámú hadero adta volna a Varsói Szerzodés elonyomulásának élcsapatát. Az 1980-as évek elso felében a Varsói Szerzodés katonai doktrínája alapveto csapást irányzott elo az Európában állomásozó NATO-erok ellen, általában egy NATO-támadásra adott szovjetválaszcsapásként indokolva ezt. Ezután a Varsói Szerzodés hadseregeinek katonái, hermetikusan zárt harckocsijaikkal és páncélozott szállító jármuveikkel (PSZJ) végigvonultak volna Európán, és a tervek szerint három nap

alatt elfoglalták volna. A támadás - elméletben - tovább folytatódott volna a La Manche csatorna és a Pireneusok felé. Gépesítettlövészegységek Egy ilyen támadás eloreláthatóan 12 ezer harckocsit és 25 ezer PSZJ-t mozgósított volna. Bár az elsodleges szovjet támadó eronek a páncéloscsapatok számítottak, a páncéloshadosztályok létszáma alatta maradt a gépesített lövészekének; 1990 októberében a Kelet-Németországban állomásozó szovjet haderonek bevallottan 5880 harckocsija és 9790 páncélozott harcjármuve volt. Az összfegyvernemi hadsereg fo csapásméro erejének - a gépesített lövészegységeknek - a feladata az ellenség ellenállásának megtörése volt

A szennyezett terepszakasz leküzdésére is alkalmassá tett BMP-k voltak az elso gyalogsági harcjármuvek, amelyeket löveggel és páncéltöro rakétákkal szereltek fel. A hidegháború alatt a BMP-ket a harckocsikkal együtt alkalmazták volna, de önálló tevékenységet is elvárlak tolük

a harcmezon, lehetOvétéve ezzel a páncéloscsapatok további elonyomulását. Ezenkívül a gépesített lövészegységek kisebb, lökésszeru támadáAz szállitótere A kép amelyben általában

/

sokkal törték volna át az ellenség védelmi vonalait. Bár ezt a harcászati elvet a Vörös Hadsereg a nagy honvédo háborúban· alkalmazta,

1963-ban rendszerbe

állitott

szovjet BTR-60PA

az elodeivel ellentétben teljesen páncélvédett. látni engedi a harcjármu egyszeru belso terét, 16 katona is helyet foglalhat. 12 fo volt. Erre a BTR-60PA-ra

elforgatható

A harci létszám egy 7,62 mm-es PKB tipusú géppuskát helyeztek.

~.

pANCÉLOS-HADVISELÉS

SZOVJET GÉPEsíTETT LÖVÉSZEZRED: ELONYOMULÁS Ezredfelderítés

Eloretolt osztag: fo erok

Ezred fo erok

Elovéd

Ezred

~~ e~ \"···U.·!I"I:@:~ .. .l!I!i~~

~~WGi\il>

.utóvédcsoport

t tü\Zéros~t~l:L•• ~c~'Hátvéd ~~~jkt.ror

Egy szovjet front legalább két összfegyvernemi hadseregbo/ állt volna az elso lépcsoben. Mindegyik hadsereg elso lépcsoje két gépesített lövészhadosztályból állt általában, amelyek a front 20-80 km széles szakaszán támadtak. Legalább további egy gépesített lövészhadosztály képezte az összfegyvernemi

az 1960-as évek végén és az 1970-esévek elején újra elotérbe került. A Varsói Szerzodés haderejét magas fokú készenlétben tartották. Néhány egység 45 perc alatt el tudta hagyni a laktanyát. A legtöbbjük a parancs beérkezése után két óra alatt készen állt a háborúra. A szovjetPSZJ-ket és gyalogsági harcjármuveket (GYHJ) atom-, biológiaiés vegyi (ABV) támadás körülményei között végrehajtandó nagy sebességu muveletekre tervezték. A háború egy németországi NATO-létesítmény ellen végrehajtott váratlan nukleáris csapással indult volna. A gyakorlótérképeken a német-holland határt a "stratégiai és hadmuveleti-harcászati nukleáris csapások határaként" jelölték. Az elso hullámban 320 robbanófej vett volna részt, beleértve 60 rakétát 200

kilotonna robbanóereju fejekkel ellátva, amelyek tízszer nagyobbak, mint ahirosimai atombomba volt. Ilyen körülmények között a gépesített lövészegységeknek képesnek kellett lenniük arra, hogy hat napon keresztül harcoljanak. A szovjetek 70-100 kilométeres elonyomulást követeltek naponta ABV körülmények között az összfegyvernemi egységek 3040 km/órás átlagsebessége mellett.

Kétéltu jármuvek A szabványos szovjet hidegháborús gépesített lövészhadosztály elso lépcsoje két BTR-60PB ezredet foglalt magában. Ezeket a harcjármuveket 1980-ban BTR-70esekkel, majd az 1980-as évek közepétol a dízelmeghajtású BTR-80-asokkal cserélték le. Ezek a jármuvek - az amerikai

Úgy tervezték, hogy minden gépesített lövészszázad elott 150-200méterre egy harckocsiszakasz önállóan mozog elore: A légvédelem fedezi a támadást, a tüzérség pedig az arcvonal mögül tüzével lefogja az ellenséget.

hadsereg második lépcsojét. Védelmi hadmuveletek során a gépesített lövészegységek feladata az lett volna, hogy tartsák a területet addig, amíg a páncélos hadosztályok ellentámadásba tudnak lendülni.

megfelelojükhöz viszonyítva - a kiváló terepjáróképességet kiemelkedo ABV védelmi képességekkel ötvözték. A BTR-egységek mobil harcokat vívhattak, vagy áttöro támadást vezethettek a fo erok megérkezéséig. Az elso lépcsot megerosíthették BTR-es ezreddel, ha szükség volt rá. 1990-re a szovjet hadsereg megkezdte a BMP-3-as gyalogsági harcjármuvek rendszerbe állítását, amelyeket nyolc darab 9M1l7-es (AT-lO

"Stabber") lézervezérlésu páncéltöro rakétával szereltek fel. A BMP-k tuzereje harckocsi-támogatás mellett lehetové tette a kulcsfontosságú pozíciók megtartását, vagy elorevetett osztagként való alkalmazásukat. Különösen átszeldelt, fedett vagy beépített terepen, éjszakai támadás vagy vízi akadály leküzdésének szükségessége esetén a PSZJ-k vagy GYHJ-k a harckocsiknál is alkalmasabbak voltak a támadás végrehajtására.

EURÓPA INVÁZiÓJA: VSZ-TÁMADÁS A szovjet tervek két fo tengelyirányra támaszkodtak a NyugatEurópába való elonyomulás során. Az elso lökést délnyugati irányban hajtották volna végre a nyugat-németországi Fulda Gapon keresztül Frankfurt am Main felé és Franciaország középso ~észén keresztül az Ibériai-félsziget irányába. A másodikat az Eszaknémet Alföldön és Belgiumon keresztül a franciaországi csatornakikötok felé. Ezt a két fo támadást északról a Balti-tenger partvidékén keresztül Hamburg, majd Dánia irányában végrehajtott, valamint délrol egy "bal kanyar" segítségévei Csehszlovákiából kiindulva Ausztrián keresztül NyugatNémetországba irányuló támadások is támogatták volna. _

VSZ-terOlet

_

Focsapás

-

Másodiagos

C::::::=::J

Esetleges

.-.

iránya csapá""

CSaPá~ya

Harcászati

atomcsapás

23

HARCKOCSIK

Szovjet PSZJ-k Háború utáni fejlesztes

A BTR-40-et GAZ-63-as 4x4-es teherautóból fejlesztették ki, páncélfelépitményt kapott és katonák szállitására, felderíto és vezetési feladatokra alkalmazták

A szovjet háborús doktrína hosszú ideig azt tartotta, hogya harc sikere a támadásban rejlik. Ahhoz, hogya· szovjet gyalogság együtt tudjon haladni a páncélos élcsapatokkal, mozgékonynak és megfeleloen védettnek kellett lennie az ellenség tuze ellen. A probléma megoldását a páncélozott szállítójármuvek jelentették. gyalogság gyalog vagy világháború oldalába idején a a harckocsik kapaszkodva ment harcba. A szovjet harckocsiveszteségek a háború kezdeti idoszakában azzal jártak, hogy nem volt elegendo kapacitás a páncélozott szállítójármuvek gyártására. A háború után rendszerbe állított elso PSZJ

AlI.

a BTR-152 volt. 1950-ben. Az elso példányok a ZIL-151-es 2,5 tonnás teherautó 6x6-os (hatkereku, összkerék-meghajtású) alvázán készültek, amelyet ZIL-121-es 92 lóeros motor hajtott, a ZIL-152Vlest változattól kezdve azonban a ZIL-157-es 2,5 tonnás teherautó volt az alap különbözo változtatásokkal, többek

Két keletnémet BTR-60P partraszállás közben, amelyeket BRDM-1 4x4-es kétéltu felderíto harcjármu követ. Néhány keletnémet és szovjet egységnél a BTR-60-as sorozatot módositott 8x8-as BTR-70-esre cserélték le

/

között 110 lóeros motorral. A motor elöl, a parancsnok és a vezeto középen, a katonák hátul helyezkedtek el. A BTR-152Vl elöl szerelt csörlovel és központi keréknyomás-szabályozó rendszerrel látták el, ezután következett a BTR-152V2, amelyen nem volt csörlo, majd az utolsó felül nyitott változat a BTR-

152V3 volt, amelyen újra volt csörlo, infravörös lámpák és belso keréknyomás-szabályozó rendszer. 1961-ben jelent meg a sokkal jobb BTR-152K, amely már fedett volt és védte a legénységet.

Kis PSZJ A BTR-152-est a GAZ-63-as 2 tonnás teherautó meghoszszabbított 4x4-es alvázára szerelt BTR-40 váltotta fel. A BTR-40 1948-ban került a rendszerbe egyfos személyzettel és 9 lövész szállítására alkalmas "utastér rel". Ezt a típust nem mindig PSZJ-ként alkalmazták, gyakran szolgált felderíto vagy vezetésiirányítási jármuként. A BTR40-esnek nyitott szállítótere volt, a késobbi BTR-40B viszont már páncéltetot kapott. A BTR-40-est nem szerelték fel keréknyomás-szabályozó rendszerrel, és a BTR-152A BTR-60-as sorozat elso rendszerbe állitott típusa a BTR-60P volt, amelynek nyitott szállitótere volt, és általában egy 12,7 mm-es és két 7,62 mm-es elforgatható géppuskával szerelték fel

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

eshez hasonlóan nem volt ABVvédelmi rendszere sem. A szovjetek még fejlesztésének az elején felismerték a BTR-152 hátrányait, és kifejlesztették a BTR-60P SxS-as jármuvet, amelyet 1961-ben állítottak rendszerbe. Ez a jármu már nagyobb sebességre volt képes, jobb terepjáróképességu, kétéltu volt, a vízben vízsugárhajtómu hajtotta. A legfobb hátránya a még mindig nyitott szállítótér . volt, és egy érdekes megoldás, mégpedig a két benzinmotor, amelyek külön-külön hajtották az egy oldalon lévo négy kereket. A BTR-60P-t a BTR-60PA követte, amelynek már teljesen zárt szállítótere volt. A BTR-60PB-nek kézzel muködtetett egyszemélyes tornyába egy 14,5 mm-es és egy 7,62 mm-es géppuskát helyeztek el az egy darab 7,62-es nyitott géppuska helyett. A BTR-60-as sorozat valamennyi tagján keréknyomás-szabályozó rendszer, elso csörlo és infravörös éjjellátó berendezés volt.

A szovjet BTR-152-es 6x6-os PSZJ-t az amerikai hadsereg kiképzési célból üzemeltette. A legfobb hátránya ennek a jármunek mint elso lépcsos "harci busznak" a gyenge terepjáró-képessége és a nyitott szállítótere, amely nagyon sebezhetové tette a katonákat a fejük felett robbanó lövedékekkel szemben. Egyes országokban még mindig használják

A BTR-60-ast két GAZ-49B benzinmotor hajtotta egyenként 90 LE teljesítménnyel, és bár mindenki azt várta, hogy az új jármuvet dízelmotor fogja hajtani, a BTR-70-es is két ZMZ-4905-ös, egyenként 115 LE teljesítményu, benzinmotort kapott. A BTR-60PB személyzete két fobol állt, 14 katonát tudott szállítani (általában csak nyokat szállított) a jármu két oldalán, elöl és hátul elhelyezett padokon. A BTR-70-esben nagy padokat szereltek a szállítótér közepére, amelyeken 3-3 kifelé nézo katona ült és hasznáIhatta a 3-3 lorést a két oldalon, amire nem volt lehetoség a BTR-60asban. A BTR-60PB-t a katonák a teton és az egyetlen Töretlen fejlodés oldalsó - a második és a harA következo szovjet PSZJ a madik tengely között és jóval BTR-70-es volt, amely nagyon felette lévo - búvónyílásokon hasonlított a BTR-60PB-re keresztül hagyhatták el, a és a tornya is ugyanaz volt. BTR-70-esen viszont a két Szilárd és biztonságos BTR-60PB. 1980elejéig gyártották annak ellenére, hogy közben bevezették a forradalmi BMP sorozatú gyalogsági harcjármuvet. Ez az illusztráció az Afrikában és a Közel-Keleten alkalmazott BTR-60PB-t ábrázolja

tetonyílást a test alsó részén a második és a harmadik tengely között lévo búvónyílás egészítette ki. A BTR-70-est éjjellátó készülékkel és ABVvédelemmel is ellátták. 19S4-ben a szovjet hadseregbe kezdtek megérkezni a BTR-SO-asok. Ez tulajdonképpen a BTR-70 újabb változata, egy darab KamAz-7403as 260 LE-s turbófeltöltéses dízelmotor hajtotta, amelyet 1993-tól KamAz-238M2 240 LE-s dízelmotorral váltottak fel. A dízelmotor megnövelte a megbízhatóságot, a hatótávolságot, sebességet és kevésbé gyúlékony üzemanyagot használt. A torony is a BTR70-es javított változata, a háromfos személyzete mellett még hét lövészkatonát tudott szállítani, akik gyorsabban

hagyhatták el a jármuvet a második és a harmadik tengely között lévo új nyíláson keresztül, amelynek alsó és felso ajtószárnyai le-, illetve felfelé nyíltak. A BTR-SOA változaton egy mechanikus an hajtott egyszemélyes torony volt a BMP-3 gyalogsági harcjármuhöz hasonlóan, és egy 30 mm-es löveget valamint 7,62-es ikergéppuskát használhatott tüzelésre. A legújabb kerekes PSZJ a BTR-90-es, amely a BTR-SOas enyhén módosított változata; egy 510 LE-s vegyes tüzelésu motor hajtja, tornya ugyanaz, mint a BMP-2 lánctalpas gyalogsági harcjármuvé, 30 mm-es kétsíkú stabilizátorral ellátott lövege és egy 7,62-es ikergéppuskája yan. Csak kis mennyiséget gyártottak belole.

HARCKOCSIK

Páncélosharc Közel- Kelet A repülogép hez hasonlóan a harckocsi is a háború fo szimbólumává vált a Közel-Keleten. Izraelnek, amely gyakran nyilvánvaló túleroben lévo ellenféllel találta magát szemben, ki kellett fejlesztenie egy olyan páncéloserot, amely képes ellenállni bármilyen fenyegetésnek. alapvetoen még úgy AfÜggetlenSégi háborút vívták meg, hogy nem élvezhették apáncéloserok adta elonyöket. Ennek elleI}ére 1949 végére az Izraeli Allam létrejött, az ellenségeit legyozte, legalábbis egy idore; mindezt a gyorsan mozgó csapásméro os;dopoknak köszönhette, amelyek mélyen behatoltak az ellenség hátországába, és ott vívták ki a gyozelmet. Izraelnek azonban fel kellett magát fegyverezme.

A szovjet befolyás Szíria és Egyiptom fokozatosan a Szovjetunió befolyása alá került, és szovjet harckocsik érkeztek ezekbe az országokba. A fegyverek kezelésévelkapcsolatos kiképzést azonban nem feltétlenül Izrael brit és amerikai harckocsikat vásárolt az 1956-os szuezi hadjárat után, amelyek rendkivül hatékonyak voltak 1967-bena hatnapos háború és 1973-asJom Kippur-háború során. A Centurionokat és az M60-asokat folyamatosan korszerusitették - új fegyvereket szereltek fel, megerositették apáncélzatot, lecserélték a motort: ezek a típusok 1990-ig szolgáltak a frontokon

26

kapták meg. Igazság szerin az araboknak nem volt me hogy harckészen tartsák s kezeljék ezeket a fegyverek t, és - ahogy az ido ezt kés' b a technikai hátterük be is bizonyította - ez ahh~" dö tonek bizonyult.

Amerikai harckocsi Az izraelieknek akkor barátjuk volt. Az 1950-e évek elején fokozatosan létre ozták az M4 Sherman ha ckocsi , állományt, amelyet kü önbözo változatokban alkal aztak. Néhányat a harcko iágyúk elavult típusaival zereltek fel. A mintegy 50 herman harckocsi révén izraeliek megalakíthat ak egy új páncélosegysége , amelyet néhány régi ame ikai féllánctalpas jármu t mogatott,

Izraeli féllánctalpasok kilott egyiptomi jármuvek mellett haladnak el Mitla Passnál a Sinai-sivatagban. Az izraeli siker kulcsa az ország által vivott háborúkban a klasszikus Blitzkrieg-virtus a gyorsaság és a kezdeményezés

fokozatosan leváltva a dzsipeket mint szállító jármuveket. Az igazi fegyverzeti áttörést 1954 hozta meg, amikor a franciák 100 darab AMX-13-as, nagy kezdosebességu 75 mm-es ágyúval ellátott könnyu harckocsit szállítottak Izraelnek. Az új fegyverek egy részét azonnal átszerelték az M4 Shermanok tornyaiba, így a szuezi hadjárat kezdetére az izraeli hadseregnek már három páncélosdandárja volt. Ellenfeleik a félelmetes szovjet T-34/85-ös harckocsikat vetették harcba,

a szíriaiak viszont még mindig a II. világháborús német Panzer II-eseket alkalmazták. Az 1956-os szuezi hadjárat idején az izraeliek behatoltak a Sínai-sivatagba. Ott alkalmazták a késobb ismertté vált ejtoernyos akciók, légi csapás és folyamatos elonyomulás kombinációját, így rövid ido alatt elszigetelték az egyiptomi csapatokat a Gázai-övezetben, és hamarosan bevonultak a Sínai-félsziget belsejébe. Az arab hadseregek a statikus és védelmi doktrínát val,ósították meg, éppen ez volt az, amit az izraeliek akartak. A harckocsik páncélozott kis erodökként hatoltak be a védelmi vonalak "sündisznóállásaiba". Az egyiptomi harckocsik személyzete ez ido alatt valamelyest más helyzetben volt.

./

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

GYORS CSAPÁS:

AZ IZRAELI

llLOJ ÉS TUNJ EL' TAKTIKA Az Izraeli Állam megalakítása után az új izraeli hadsereg egy kisebb mennyiségu Comet harckocsit szerzett. Ez azonban kevés volt az új államot fenyegeto arab veszéllyel szemben. A mozgó hadviselés, amely az új állam határai mentén folyt, a dzsipeken közlekedo gyalogság feladata volt, amelynek szinte csak kézi fegyverei voltak. Az izraeliek által alkalmazott taktika ismeros lett volna Erwin Rommel minden harckocsizójának, aki a Nyugat-Száharában harcolt 1942-ben. A klasszikus Blitzkrieg doktrínáját követve - amely azt tartotta, hogy nem az a lényeg, milyen gyorsak a csapataid, hanem milyen hatékonyan tudod oket alkalmazni - a dzsipes egységek önálló mobil oszlopokként tevékenykedtek, amelyek néhány esetben épp kéznél lévo anyagokból átalakított (páncélvédetté tett) egyéb jármuvekbol és buszokból álltak. A mobil oszlopok kis létszámuk ellenére teljesen váratlan eredményeket hoztak. A mély behatolás taktikáját alkalmazva mélyen benyomultak az egyiptomi, szíriai és jordániai ellenség hátországába, és nagy zurzavart okoztak. Az izraeli hadsereg számára az elso háborúk tapasztalatai képezték az alapját az elkövetkezo harminc év sorozatos gyozelmeinek. A sebesség, rugalmasság és a kezdeményezés közvetlen légi együttmuködéssei párosítva döntonek bizonyult a statikus és védelmi elveket követo arab hadseregekkel szemben.

Szenvedett az autokratikus vezetési struktúrától, kevésbé volt rugalmas, a legkisebb mozgást is hosszas fontolgatás és késlekedés elozte meg. A rugalmas és gyorsan mozgó izraeliek átgázoltak a védelmi állásokon, elfoglalták a Sínaifélsziget nyugati részére vezeto fontosabb útvonalakat, és gyors elonyomulással déli irányban elfoglalták a Vörös-

tengeren lévo sharm-el-Seik kikötojét. Mikor pedig az izraeli harckocsik elérték a Szuezi-csatornát, a nemzetközi tiltakozás kieroltette a tuzszünetet.

jet tanácsadók is érkeztek. Széles köru kiképzési rendszerben az arabokat nemcsak arra tanították meg, hogyan kell fenntartani a páncéloscsapatokat, hanem arra is, hogyan kell azokat alkalmazni tömegesen. Néhány éven belül az egyiptomiak és a szíriaiak újra határsértéseket követtek el, és lotték az izraeli területeket.

voltak megtámadni ellenségeiket, mielott azok felkészültek volna rá. Ekkor Jordánia is belépett a hadjáratba, és a kiváló jordán páncélosegységek bebizonyították, hogy kemény fából faJobb páncélzat ragták oket. A bátor taktika, Miután az amerikaiak és a a kiváló fegyverek és a légierovel való koordinálás kombritek átfegyverezték Izraelt Szuez után, az izraeli pánbinációja azt eredményezte, céloserok M48-as és Centurion hogy Izrael 1949 óta eloször harckocsikat használtak. bevonulhatott Jeruzsálembe. Ekkor találták szembe ma- A hatnapos háború Innen északra, a Golán-fenngukat az újjáéledo arab el- Az 1967-es hatnapos háború síkon alapvetoen gyalogsági lenséggel. Szíria és Egyiptom az izraeli légiero néhány meg- ütközet folyt harckocsi támotömegével kapta a szovjet elozo csapásával kezdodött. gatással, foleg a régebbi M4 fegyvereket, és ezúttal szov- Amíg az izraeli haditengeré- Shermanok bevetésével. szeti egységek lotték a parti A hatnapos háború az izövezetet, három páncélos- raeliek látványos gyozelmét dandár mélyen behatolt a hozta. Területet, fegyvereket Az izraeli siker egyik következménye a zsákmányolt Sínai-félszigetre. Egyiptomi nyertek és kivívták a világ szovjet technika. A zsákmány állásokon törtek keresztül, tiszteletét. Ugyanakkor nem olyan mennyiségu volt, hogy amelyeket szovjet stílusban ismerték fel, hogya legfontomegérte üzemeket létrehozni építettek ki. Az izraeliek sabbat nem érték el - a békét. e technika adaptálására és olyan gyorsan haladtak elore, Ezt az 1973-as Jom Kippur-i az izraeli szabványoknak megfelelo átalakitására hogy már azelott képesek háború bizonyította. 27

HARCKOCSIK

Páncélos-hadviselés Vietnamban Támadás és kíséret Vietnamban csak ritkán került sor harckocsik közötti ütközetre. A harckocsikat inkább a dzsungelek áttörésére és a Vietkong-bunkerek megsemmisítésére vagy konvojok kísérésére használták. Vietnamot elfoglalták világháború alatt a japánok, majd miután megadták magukat, visszatértek a franciák, és egy elkeseredett hadjáratot indítottak, amely végül a Dien Bien Phu melletti dönto csatában, 1954-ben a franciák vereségével végzodött. Indokínában a franciák széles körben és gyakran alkalmazták sikerrel a páncélosjármuveket, különösen a féllánctalpasokat, az M24 Chaffee könnyu harckocsikat és különbözo páncélozott kétéltu jármuveket. A francia egységek kivonása után az ország kettészakadt Észak- és Dél-Vietnamra.

AlI.

az USA szárazföldi eroinek harckocsizászlóalja is hasonló fegyverekkel. A harckocsikat eredetileg az olyan létfontosságú létesítmények védelmére alkalmazták, mint a repülot erek, késobb azonban átjárókat kellett vágniuk a dzsungelen keresztül. Tolólappal felszerelve rendkívül hasznosnak bizonyultak.

Aknaveszély

Néhány már régebbi M48-as harc kocsit lángszóróval láttak el, amely a harckocsi ágyúcsövén keresztüllövellte ki a lángot. Szörnyu fegyver volt, a leghatékonyabban a lehetséges Iesállások ellen használták a konvojok útvonalain

harckocsiágyút vetették be a A Dél-Vietnamban tevékeny- gyilkos hatású kumulatív tölkedo harckocsik számára tetek vagy kartácslövedékek állandó veszélyt jelentettek kilövésévei; a nagy tömegu az aknák, vagy az aknákká harckocsik gyakran arra átalakított, fel nem robbant használták, hogy eltorlaszolrepülobombák. Néhány harc- ják a barlangok bejáratát, kocsi teljesen megsemmisült csapdába ejtve ezzel a benaz aknáktói, a többin gyak- nük meghúzódó ellenséget. Az amerikai csapatok ran hosszan tartó javítási A helikoptereket szintén megérkezése munkálatokat kellett végre- nagy számban alkalmazták 1965 júliusában az USA ten- hajtani, és sokszor csak nagy Vietnamban, az üzemanyagerészgyalogsága 90 mm-es erofeszítéssel sikerült beszál- got, loszert, vizet és más fonlöveggelfelfegyverzett M48A3 lítani a sérült harckocsit a tos ellátmányt azonban szárazföldön kellett szállítani, az harckocsizászlóaljának meg- javítóbázisra. érkezésévei bevetették az elso A harckocsikat gyakran utakat azonban a Vietkong amerikai páncélosegységet használták a Vietkong bunke- megfigyelés alatt tartotta. A Dél-Vietnamban, a követke- reinek a megsemmisítésére, harckocsikat ilyen konvojok zo évben pedig megérkezett ennek során a 90 mm-es kísérésére is használták, ahol Annak ellenére, hogya vietnami háborúban közvetlenül nem vettek részt, a harckocsiknak jó hasznát vették a "kutató és megsemmisíto" feladatok során. Ez az alapveto fegyver különösen jó szolgálatot tett az olyan megerosített Vietkong-létesítmények megsemmisítésében, mint például a vezetési bunkerek. Ez az amerikai M48-as elveszítette az egyik lánctalpát, emiatt álló helyzetben végrehajtott tuztámogatásra kényszerül mindaddig, amig meg nem javítják

viszonylag könnyu célpontjai voltak a Vietkong szovjetek által szállított RPG-7-es páncéltöro gránátvetoinek. Ez a fegyver kumulatív páncéltöro rakétát lo ki, amely képes 320 mm-es páncélt is átütni. Ez volt az oka, hogy sok M48-as testére és tornyának közelében homokzsákokat és pótlánctalpakat raktak annak reményében, hogya rakétafej annyival távolabb robban fel a fo páncéltól. Gyakran kiegészíto géppuskát szereltek fel a toronyra, mivel a kupolán lévo 12,7 mm-es fegyver nem volt elég hatékonya suru dzsungelben.

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

Balra: Amerikai erodemonstráció: a vietnami városi emberek mindennapi tevékenységüket végzik az amerikai harckocsik megszokott jelenlétében Saigon kinai negyedében Az itt látható különleges Beehive (Méhkas) élo ero elleni lövedékek 8500 pengeéles nyíl/övedékkel voltak megtöltve

Páncéltöro szerep Az amerikaiak eloször páncéltöro fegyverként alkalmazták az M48A3-asokat 1969-ben: abban az évben sikeresen megsemmisítettek két PT-76-os felderíto úszó harckocsit a 90 mm-es kumulatív páncéltöro loszerek alkalmazásával. Az M48A3-asokon kívül az amerikai szárazföldi erok az M48-as hídveto harckocsit is bevetették Vietnamban, míg az amerikai tengerészgyalogság az M67-es sorozatú lángszóró harckocsit használta, amely szintén az M48-as bázisán készült. Az M67-est olyan lángszóróvallátták el, amely 90-180 méterre volt képes kilövelIni a lángot,

és 60 másodpercre való üzemanyagot tudott magával vinni. Rendszerint a rövidebbkilövellések módszerét alkalmazták a folyamatos hosszú helyett. Az M48-asok melletti használatra M88-as vontató jármuveket is szállítottak Vietnamba, amelyek felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak az üzemképtelen és a sérült jármuvek elszállításában.

Ausztrál harckocsik Gyakran elfelejtjük, hogy az ausztrál hadsereg fontos szerepet játszott Vietnamban. Az ausztrál királyi páncélos hadtest 1.harckocsiezredének egy századát vezényelték Vietnamba, hogy támogassa az ausztrál gyalogságot. Ennek az egy-

ségnek brit Centurion harckocsijai voltak, 76,2 mm-es ágyúval felfegyverezve és tevékenységüket Centurion Mk 2 ARV (páncélos vontató) jármuvek és Centurion Mk 5 hídveto harckocsik támogatták. Mindent figyelembe véve a Centurionok jól megállták a helyüket, bár soha nem kerültek harcérintkezésbe az ellenség harckocsijaival. Még az amerikai M48-asnál is jobb páncélvédelme az RPG-7-es

lövedékek hatását is sokkal jobban bírta.

Páncélosütközet A háború vége felé észak-vietnami páncélosegységeketvetettek be Dél-Vietnamban. 1972ben egy M48A3-assal felfegyverzett dél-vietnami harckocsiezred sikeres csatát vívott PT76-osés T-54-es harckocsikkal, és többet megsemmisített közülük, miközben egyetlen saját harckocsit sem veszített.

VIETNAMI FEGYVERZET - DÉl-VIETNAMI HARCKOCSIK Miután Franciaország kivonult Indokínából, Dél-Vietnamot olyan régi technikával szerelték fel, mint az M3-as féllánctalpasok, az M24-es Chaffee könnyu harckocsik és az M8-as és M20-as Greyhound páncélgépkocsik.

A növekvo amerikai részvétellel egyre több korszeru eszköz került az országba, köztük az M41-es könnyu és az M48-as közepes harckocsi, valamint az M113-assorozatú PSZJ és annak megszámlálhatatlan változata. A tüzér-

ségi eszközöket az M107es, M109-es és az M110-es önjáró löveggel, valamint a 40 mm-es M42-es és a 20 mm-es M163-as önjáró légvédelmi ágyúval bovítették ki. A Vietnami Köztársaság páncéloshadereje csak kisebb

szerepet játszott a gerillaellenes muveletek végrehajtásában. A háború nagy részében a dél-vietnami harckocsiszázadokat szétszórták a városokba és a fobb utak mellé biztonsági feladatok ellátására.

A Vietnami Köztársaság hadserege kezdetben az amerikaiak által szállitott M24-es és M41-es könnyu harckocsikat használta. A képen a késobbi M48-as harckocsik láthatók "kutató és tisztogató" muvelet végrehajtása közben Saigon belvárosában az 1968-as Tet offenziva során \

,

29

HARCKOCSIK

Ml Abrams

.-1 \

Az Öböl-háborúban 1990-ben az Abramsok már 10 éve álltak szolgálatban, de kétséges volt, bírja-e a típus a zord harci körülményeket. Szaddám Huszein kuvaiti inváziója azt jelentette, hogyaharckocsit harcban, a legnehezebb terepés idojárási viszonyok között lehet kipróbálni. csak a Lockheed C-5 Galaxy sában Irak megszállta tudta volna fedélzetére venni Amikor 1990 Kuvaitot, az augusztuUSA az (és egyszerre csak egyet). Abramsokat küldte harcba. Ugyanakkor csak igen kevés Sok szakérto úgy vélte, hogy állt rendelkezésre ezekbol a ez a bonyolult harcjármu nem nagyméretu szállítógépekbol, Fent: Nem bizonyultak megalapozottnak azok az aggodalmak, lesz képes kiállni a homok és amelyeknek szállítási kapaci- hogy az Abramsok bonyolult elektronikai rendszere nem állja ki a hoség próbáját, és a békeidos tását sok más helyen is igé- a mindenen áthatoló homok próbáját javítólétesítmények luxusa nél- nyelték, ezért az Abramsok kül a több hónapos folyama- többségét tengeri úton szállí- területen megegyeztek. A T- kocsiállománynak csak egy tos tevékenység lesz ennek a tották ki az Öbölbe. 72 egy régebbi típus felújított részét képezték; Iraknak volt rendszernek az Achilles-sarváltozata, de az iraki példá- még több mint 1500 darab, ka. Sot, úgy gondolták, hogy Az Abramsok ellenfelei nyok elektronikája és tuzveze- eredetileg az 1960-as évek akorszeru toronyelektronika A régi és az új találkozása to rendszere nem volt azonos elején kifejlesztett T-62-ese, ilyen körülmények között meg- az Öböl-háborúban lehetosé- a Szovjetunióban rendszerben valamint mintegy 700 darab lehetosen sebezhetové válik. get adott az elemzo katonai lévo példányokéval, arról nem még ennél is öregebb T-54·c'lse. Miután Bush elnök úgy ha- szakembereknek arra, hogy beszélve, hogy elmaradtak Ezek a harckocsik nyilvánvalótározott, hogy amerikai csa- értékeljék a harckocsitervezés a NATO-harckocsiknál már an nem érték el az Abramsok patokat küld Szaúd-Arábia addigi fejlodését, erre a II. megszokott rendszerektol is. vagy a brit Challengerek mivédelmére és Kuvait lehetoség világháború óta nem volt al- A T-72-esek harc közben nem noségét, de hatékony volt a szerinti felszabadítására, az kalom. bizonyultak az Öbölben al- fegyverzetük, és viszonylagos USA szárazföldi eroinek neAz iraki hadseregnek nagy kalmazott amerikai M1-esek egyszeruségük egyúttal a meghézhadosztályai vonatra ra- mennyiségu alapharckocsija méltó ellenfelének; valójában bízhatóságukat is jelentette. kodtak, és a II. világháború volt. Ezek többségét mint- inkább az USA tengerészgyautáni idoszak legnagyobb egy 500, T-72-est a volt logsága által használt sokkal Az Ml-esek nagyszámú katonaieszköz-mozgását haj- Szovjetunió szállította Irak- öregebb M60A3-sal lehetett bevetése nak. Ez a modern harckocsi oket összehasonlítani. tották végre. Összesen 1848 M1A1-est veA T-72-esek azonban a harc- zényeltek a háborús övezetA páncéloshadosztályok légi kiváló 125 mm-es sima csövu szállítása nem jöhetett szóba, ágyúval volt felszerelve, és ké- Balra: Szaddám Huszein be. A többséget a szárazföldi hiszen a 60 tonnás harckocsit pességei az ellenfeleiéveI több harckocsijainak többsége erok alkalmazták, de 76 a harminc-, negyvenéves T-62tengerészgyalogságnál szolesek és T-54/55-ösök voltak. gált. Az amerikai technoEzek az Abramsokkal folytatott lógiai fölény jelentos volt. küzdelmek során gyakran nem Norman Friedman szerint: is látták azt a harckocsit, "Az amerikai szárazföldi erok amely kilotte oket azon képessége, hogy menet Lent: Az Abrams harckocsik közben egyenetlen terepen is a legkülönbözobb látási tüzeljenek, köszönhetoen az viszonyok között, éjszaka Abramsok stabilizált harckovagy nappal, is képesek voltak csiágyúinak, rendkívül haszaz ellenséges harckocsikat megsemmisíteni nosnak bizonyult az Öbölben.

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

Az Abrams harckocsik fejlett optikai eszközei nemcsak az éjszakai tájékozódást tették lehetové, hanem a kuvaiti nappal homokviharaiban és füstfelhoiben is hatékonynak bizonyultak. Az Abramsnak átlagosan mintegy 1000 méterrel nagyobb volt a lotávolsága mint az iraki harckocsiknak." Az Abrams erok a sivatagban eltöltött elso hónapjaikat felkészüléssel és harci gyakorlatokkal töltötték. De amint a Sivatagi Pajzs hadmuveletet felváltotta a Sivatagi Vihar, eljött a cselekvés ideje. Egy elokészíto bombázás után támadó helikopterek és földi célokat támadó vadász gépek fedezete mögött az USA 7. hadteste megkezdte a támadást az iraki határerodítmények ellen. Az Abramsok, betörve az ellenség hátországába, az ellenséget minden lehetséges helyen és idoben támadták.

SZÁRNYtRÁNYÚ

CSAPÁSOK IRAKRA ÉS KUVAITRA

Az iraki páncélos erok mintegy fele már a légitámadások során megsemmisült, mielott még a koalíciós erok átlépték volna a határt. A fo csapásméro eroket az amerikai M1A1-esek és a brit Challenger-ek képezték. szárnyaikon az USA légi

IRAK

lB. lé.száll.hdt. csapása a szányról

szállítású csapataival és a francia ~ ~ j könnyu páncélos hadosztályokkal. Azokat az iraki harckocsikat, amelyeket be tudtak vetni a frontvonalban, gyorsan megsemmisítették, és egy nap múlva a szövetséges 6. Francia ho. foerok betörtek az iraki mobiltar82. lé.száll.ho. 101. lé.száll.ho. talék vonalai mögé. 24. gy.ho. Ez ido alatt az USA tengerész3. pc.feld.e. gyalogságának harckocsijai a koalíció más arab résztvevoinek csapataival együtt áthatoltak az iraki védelmen.

Iraki taktika Az irakiaknak nem volt tapasztalatuk az igazi mobil háború terén. Az iráni háború során a harckocsikat beásva, rendszerint támpontokban alkalmazták. Ez hatékony taktika a könnyufegyverzetu gyalogság ellen, de a gyorsan mozgóharckocsik ellen a mozgékonyság hiánya végzetes lehet. Az Abramsok hoképalkotó irányzéka sokkal jobban át tudott hatolni a vastag fekete füstfüggönyön, mint az iraki harckocsikon alkalmazott optikai eszközök. Ennek eredményeként az irakiakat úgy semmisítették meg, hogy azok nem is látták a tüzelo harckocsit, amely viszont oket tökéletesen látta. Az M1A1 fo fegyvere a német gyártmányú M256-os 120 mm-es sima csövu ágyú. Ez megbízható fegyver, halálosan pontos és "lo-talál" találati

Az iraki védelem a kuvaiti-szaúdi határ mentén volt a legerosebb. Az elso szövetséges támadás kikerülte ezeket a megerosített állásokat, és a koalíció nehéz páncélosegységei sokkal délebbre lépték át a határt

pontosságú, ami eléri, vagy szer. Ez gyengített uramummeghaladja bármely harcko- magot tartalmaz, mivel a gyencsi-fegyverzet lehetoségeit a gített uránium két és. félszer világon. Rendkívül eros fegy- surubb anyag, mint az acél, és ver, nagy távolságról is képes magas fokú áthatolási képessémegsemmisíteni az ellenséges get biztosít a loszernek. harckocsikat. Az M1A1 nagy üzemanyagfogyasztásával kapcsolatos Az "ezüstlövedékek" aggodalmak is alaptalannak Az Abrams ágyúihoz használt bizonyultak, mivel nagyon haelsodleges loszer az APDS-FS tékony volt az ellátó- és utánpáncéltöro, szárnystabilizáto- pótlásrendszere. Az Abrams ros, leváló köpenyes, a harc- megbízhatóságára és sebezhekocsiszemélyzetek által csak toségére vonatkozó egyéb ag"ezüstlövedéknek" nevezett lo- godalmak is feleslegesek vol-

tak. Kevés volt a muszaki meghibásodás - az USA páncélosegységei példa nélküli, 90%-os készenléti fokot tartottak fenn még a leghevesebb harcok közepette is. Mindössze 18 Abrams harckocsit vontak ki a szolgálatból harctéri sérülés következtében. Közülük kilenc javítható sérülést szenvedett, foleg aknáktól, és csak kilenc volt teljes veszteség. Egyetlenegy Abrams-személyzet sem szenvedet halálos sebesülést.

Balra: A tengerészgyalogság egyik Abramsa által kilott iraki T-62-es Kuvait külvárosában. A legtöbb tengerészgyalogos fl9ység M60A3-sal volt felfegyverezve, de 76 darab Mt-es is volt az Obölben Alul: Az Abrams harckocsik kumulatív páncéltöro loszerei könnyedén semmisítették meg az ellenség páncélozott harcjármuveit. Az iraki hadsereg kínai gyártmányú YW-53t-es PSZJ-én jól látszik a kumulatív loszer hatása

31

HARCKOCSIK

Harckocsi harckocsi ellen

-

páncélosharcászat A harckocsi a legnagyobb és legalkalmasabb fegyver a harcmezon, egyben elsodleges célpont is. tés és -gyártás olyan harckocsifejleszütemben haladt az 1. világháború alatt, hogy a felek harckocsijai közötti közelharc rendkívül ritka volt. Bár a harckocsit eloször már 1916 szeptemberében bevetették a britek, az elso páncéloscsatát 1918. április 24-én vívták meg. A helyszín Villers-Bretonneux volt, a résztvevok pedig három német A7Vharckocsi három brit Mk IV ellen (egy Male ágyúval és géppuskákkal, ketto Female géppuskákkal felfegyverezve). A személyzetek te- A harckocsik küzdelmében a tuzero és a páncélvédettvékenységét nagymértékben ség között állandó versengés megnehezítette az, hogy gáz- folyik, és ez minden generációs maszkot kellett viselniük, a harckocsira vonatkozik. Ez egy csatát kis távolságról vívták, brit Challel1ger 1alapharckocsi a két Female-nek abba kellett az 1991-esObö/-háború elott hagynia a csatát, miután robbanólövedékekkel kilotték oket, az egyedül maradt Kevés észreveheto, valóMale-nek viszont sikerült ki- ságos különbség volt a tank tank elleni csaták között a II. lonie egy A7V tankot. világháború alatt annak elleLassú fejlesztés nére, hogy mind a távolságok, Más páncéloscsaták is vol- amelyekrol az ütközetet megtak az 1. világháborúban, de vívták, mind a harckocsik ezek többségét többnyire sebessége valamivel nagyobb több szövetségesek által gyártott volt. Természetesen harckocsikkal vívták, mivel a "komplikáció" is adódott a németek elég sok zsákmányolt tank tank elleni harc koncepharckocsit használtak. cióját illetoen. A harckocsikat

Anémet lassú

egyre inkább támogatta a páncélozott szállító harcjármuveken (vagy magukon a harckocsikon) közlekedo gyalogság, hogy megvédje a harckocsikat az ellenség tüzérségének közvetlen tüzétol és a kézi páncéltöro rekétáktól, a harckocsik manoverezési szabadságát az aknamezok, az ellenség páncéltöro eszközeinek jelenléte és a légi célokat támadó repülogépek korlátozták. Ennek ellenére az olyan nyílt terep ek, mint

A nyilt terepen való tüzelés teljesen láthatóvá teszi ezt anémet harckocsit, ezért gyorsan fedezékbe kell vonulnia, mielott megérkezik a meg torló tuz

Észak-Afrika és a Szovjetunió síkságai, nagy sebességu és kiterjedésu, harckocsik vezette hadjáratokat tettek lehetové. Itt a páncéloscsaták nem voltak szokatlanok, a vitorlás csatahajók egykori tengeri ütközeteihez lehetett oket hasonlítani. A szövetségesek 1944.júniuKilott francia R-35-ös az 1940-es si észak-franciaországi partBlitzkrieg idején. A harckocsit raszállása utáni harcok bonyosokféleképpen meg lehet lult dombos terepen folytak, semmisiteni, a leggyakoribb sok volt a kisebb falu, amelyea páncéltest vagy a torony ket patakok és mélyen fekvo találata, amely átüti apáncélt, utak szeltek át, ezeket pedig és felrobbantja a loszereket vagy az üzemanyagot keskeny és áthatolhatatlan sö32

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS Amikor a szövetségesek megkezdték a szárazföldi hadmuveletet a D nap után, egy új típusú páncéloshadviseléssei találták szemben magukat, amely gyakran bonyolult terepen folyt. Ezt a két német hackocsit Churchill harckocsik lotték ki Franciaországban

tette számukra a nagy távolságra leadott pontos lövést. Ezt a lehetoséget a brit és az amerikai harckocsik biztosították az izraeliek számára, mivel a löveg negatív emelkedése legalább -10 fok volt, a szovjet harckocsik -4 fokos emeIkedési szögéveIszemben.

Páncélostaktika

vény övezte. Az ilyen helyszínek ideálisak voltak a páncélosok számára lesállásokból való támadásra, és ezt a taktikát a németek követték. Ennek egyik nevezetes alkalmazója volt Michael Wittman SS-Hauptstumführer az 1. SS-páncélos hadtest 101. SS nehézharckocsi-zászlóaljának egy Tigris 1 nehéz harckocsiján. A sövénykerítéseket fedezékként használva meglepte a briteket, akiknek oszlopban kellett haladniuk, és a nap folyamán megsemmisített 20 Cromwell és négy Sherman Firefly harckocsit, három könnyu harckocsit, három felderíto gépjármuvet és egy féllánctalpast. Wittman

július 9-én esett el, eddig a napig azonban 138 harckocsit és 132 páncéltöro ágyút semmisített meg.

Izraeli taktika A II. világháború utáni években az izraeli hadseregnek volt a világon a legnagyobb harci tapasztalata, amelyet arab szomszédai ellen vívott öt hadjáratában be is bizonyított. Ezeknek a többségében a harckocsik voltak a legfontosabb szárazföldi fegyverek, és az izraeliek a harckocsik alkalmazásának mestereivé váltak. Mivel a háborúk során létszámban mindig kevesebben voltak, az izraeliek gyakran engedték az ellenség

A "tüzelj és mozogj!", másképpen a "/oj és tunj el!" elvének mottójaként szolgálnia, talán meg kellett a harckocsicsapatok inkább, mint a gyalogosegységek esetében, hiszen a lövést leadó harckocsi szükségképpen felfedte magát a robbanás, füst és lángcsóva révén. Az utóbbi különös en veszélyes volt alkonyatkor vagy sötétedés után, hisz a sötétség már nem jelent igazi álcázást a modern érzékelok vi/ágában. A képen az amerikai szárazföldi erok Abrams alapharckocsija tüzelés közben

harckocsijait magukra hull down (harckocsitest-elrejtés) pozícióban, amelyben nehéz volt oket meglátni, de lehetové

A harckocsi elpusztításának technikája és távolsága jelentos mértékben fejlodött a hatékonyabb lövedékeket kiloni képes ágyúk tökéletesítésével, a komputervezérlésu tuzvezetési rendszerek megjelenésével, amelyek pontos célzóberendezéseket, lézeres távmérot és a környezeti viszonyok érzékelésére képes szenzorokat foglaltak magukban. A harcászati elvek azonban viszonylag kis mértékben változtak.

Izraeli katonák hagyják el kilott Centurion harckocsijukat az arab erokkel vivott csata után. Az ilyen harckocsikat a leheto legrövidebb idon belül hátra kellett szállítani, hogy biztonságosan megjavíthassák és visszaküldhessék a frontra

HARCKOCSIK

Az ágyú fejlodése Harckocsifegyv~rzet 1918-1945 közÖtt

A szövetséges harckocsik egyetlen esélye a PzKpfw Tiger VI-os kilövésére az volt, hogy közel mentek hozzá, ami veszélyes volt, különösen azért, mert a német harckocsi 88 mm-es ágyújával kelleti szembenézniük

A harckocsik fegyverzete sokat változott az 1. világháború óta. A harckocsit kezdetben hagyományos tüzérségi eszközökkel felszerelt, a gyalogságot támogató fegyverzetként alkalmazták, késobb új szerepet kapott' - más harckocsikat kellett elpusztítania. Ezért a páncéltöro képesség a harckocsiágyúval ~czemben támasztott elsodleges követelménnyé vált. harckocsikat az éppen L világháborúálló alatt a rendelkezésre fegyverekkel szerelték fel, A briteknél ez a módosított tengerészeti 57 mm-es ágyút, a németeknél a nagyon hasonló, szintén 57 mm-es ágyút, a franciáknál pedig a híres ,,75öst" jelentette. A két világháború között nem sok történt a fegyverek fejlesztése terén, a kevés újító javaslatot viszont következetesen véghezvitték. Az elso lövegeket, a harckocsik számára, a vontatott páncéltöro ágyúkkal együtt fejlesztették ki. Ezek között tipikusnak tekintheto anémet 37 mm-es ágyú a RheinmetalltóL Az 1920-as évek végén mutatták be, éppen akkor, amikor Németországnak nem lehettek harckocsijai; ennek a 37 mmes ágyúnak viszonylag hosszú csöve és hatékony tuzereje volt A lövedéket egy nagy teljesítményu töltet lotte ki, és a hosszú cso elég idot adott a hajtógázoknak ahhoz, hogy megnövekedjen a nyomásuk, így nagy sebességgel préseljék ki a lövedéketa cso száján. A páncéllal való találkozáskor a tömör lövedékrnagkinetikus energiájából adódóan lyukat ütött a páncélon, áthatolt rajta a harckocsi belsejébe, és ott szétrobbant.

AZ

Francia harckocsiágyúk 1939-ben szinte valamennyi rendszerben lévo harckocsiágyú muködése ezen az egyszeru elven alapuit. A németek és az amerikaiak a legtöbb harckocsijukon nagyon hasonló ágyúkat használtak, a franciák viszont egy nagyobb kaliberut, 47 mm-est, amelynek muködése ugyanezt az elvet követte. Néhány francia harckocsin az L világháború állóháborúira kifejlesztett ágyúból származó rövidcsövu 34

fegyver volt. Ennek azonban csak korlátozott páncéltöro képessége volt, és ugyanezt lehet elmondani a néhány német és francia nehéz harckocsira szerelt rövid 75 mm-es ágyúkról is. Csak a Szovjetuniónak volt kifejezetten nehéz harckocsira való ágyúja, és már 1940-ben nagy torkolatsebességu 76,2 mm-es ágyút alkalmazott új fejlesztéseihez.

Páncélátégeto lövedék Ezek a fegyverek a kinetikus fémcsóva átégette magát a energiát (tehát az erot) hasz- megolvasztott páncélon és nálták fel a hatékonyság bizto- tüzet okozott a belso térben; sítására, 1940-re a páncéltöro bizonyos ideig úgy tunt, ez fegyverek olyan új formája is a lövedéktípus határozottan megjelent, amely kémiai ener- jobb, mint a kinetikus energigiát használt fel, Ezek voltak át használó lövedékek. Ez az az úgynevezett páncélátégeto idoszak néhány évig tartott, kumulatív lövedékek, amelyek mígnem felismerték, hogy a nagy ereju és - homérsékle- páncélátégeto lövedékek kis tu - fémsugar at állítottak végsebességnél a hatékonyabelo, amely becsapódás után bak, azok a fegyverek viszont, cseppfolyósította a fémet. A amelyek képesek voltak ilyen

sebességet produkálni, nem biztosították azt a lotávolságot, amit a harckocsi irányzói megköveteltek. Ennek eredményeként a tervezok viszszatértek a kinetikus energia elvén alapuló lövedékekhez, A fo probléma az ágyútervezés szempontjából az volt, hogy 1940 és 1945 között a páncél vastagsága ugrásszeruen megnott. Németország példáját említve a PzKpfw 11-

A SHERMAN FIREFLY: A BRIT MEGOLDÁS 1944-re az M4 Sherman harckocsi ra felszerelt szabványos 75 mm-es ágyú hatástalan nak bizonyult az eros páncélzatú német Tigrisekkel és Párducokkal szemben. A britek úgy döntöttek, hogya rendelkezésre álló legnagyobb urméretu páncéltöro ágyút teszik a Shermanokra. Az ennek eredményeként létrejött Sherman Firefly 76,2 mm-es L155-ös ágyújával képes volt nagyobb távolságokról is kiloni a német páncélosokat az 1944-es normandiai csatában,

pANCÉLOS-HADVISELÉS

"'-A

Tigris átoti a Cromwell

..--

~

homlokpáncélját

2500

méterrol

A Cromwell 75 mm-es ágyúja semmilyen távolságból sem képes átütn; a Tigris homlokpáncélját .•.•••••.••.• A Tigris átOti az ~4A2 ~ homlokpáncéljáfl:()OO méterrol

A Sherman rövid csövu 75 mm-es ágyúja semmilyen távolságról sem tudja átotni a Tigris homlokpáncélját

--ar ..--

1(

--ar

A Tigris átOti az M4A4 5hermantl',00 méterrol

aAzTigris M4A4homlokpáncélját, 76 mm-es ágyúja hog:ao;tlO c~~ akkor méterre tudjamegközelfti átotni .-.

A Tigris páncéljátmOO átOti a 511erman Firefly

:-.

méterrol

.~.

A Firefly a brit 76,2 mm-es páncéltöro ágyúval átoti a Tigris homlokpáncélját 1750 méterrol

Tigris átOti a T-34/85-öst ,00 méterrol

~

TIGRIS 1: HARCKOCSI

A T-34-esnek a 85 mm~ á9YÚjáVai.oO méteren belülre kellett mennie, hogy esélye legyen a figris kilövésére

ELPUSZTíTÁSA

KüLÖNBÖZO

TÁVOLSÁGOKRÓl

A PzKpfw VI Tigrisnek a legkiválóbb 88 mm-es harckocsiágyúja volt, amelynek hatótávolsága és páncélátüto képessége meghaladta a II. világháború szinte valamennyi harckocsijáét az angol-amerikai Sherman Firefly kivételével. A Tigriseknek volt a legjobb a páncélvédelmük, a torony elülso részén, valamint a homlokpáncél vastagsága a 100 mm-t is meghaladta. Az M3 Lee közepes harckocsi toronylövege tipikus fegyvernek számitott a II. világháborút megelozo években. A 37 mm-es ágyú hamarosan képtelen volt megbirkózni az Európában megjeleno páncélosok új páncélvastagságával. Szükségmegoldásként az új amerikai harckocsikat a lövegszekrényben elhelyezett 75mm-es ágyúval látták el, amely már sokkal hatékonyabb volt

Brit katonák haladnak el egy kilott PzKpfw V mellett Normandiában. A keleti fronton a Párduc 75 mm-es ágyúja le tudta gyozni a T-34-est, a páncélja pedig ellenállt szinte valamennyi lövedéknek. A normandiai hadjáratra mozgósitott nagy létszámú páncéloserok azonban sebezhetonek bizonyultak a szövetséges repülogépekkel szemben, mivel azok páncéltöro rakétái bármelyik német harckocsit ki tudták loni

esnek 30 mm vastag íveIt páncélja volt, míg néhány évvel késobb a PzKpfw VI Tigernek már 100 mm vastag masszív homlokpáncélzata volt. Olyan ágyúkat kellett készíteni, amelyek nagyobb urméretu, tehát nagyobb ereju lövedéket tudnak kiloni, valamint meg kellett hosszabbítani az ágyúk csövét, hogy ezzel is növeljék a lövedék kezdo sebességét. A Tungsten már surubb anyagú lövedéket tartalmazott, amellyel nagyobb kinetikus energiát lehetett elérni, ezenkívül több ballisztikai trükköt is bevetett ek annak biztosítására, hogy lövedék ne hulljon darabokra a becsapódáskor. Ezt a ballisz-

tikus bura alkalmazásával érték el. Bár az urméretek a kezdeti 37 mm-rol az 50 mm-en át egészen az 57 mm-ig nottek, de ez csak egy ideiglenes megoldásnak tunt mindaddig, amíg a 75 mm-es vagy a 76,2 mm-es ágyukat kifejlesztették. Még ez sem volt azonban elég a németeknek és a szovjeteknek, akik merész lépésseI 88 illetve 85 mm-re emelték az ágyúik urméretét.

Páncélátüto képesség Hamarosan felismerték, hogya lövedékméretének megnövelése nem feltétlenül vezet páncélátüto képességének a növekedéséhez; a nagyobb sebességgel kilott 75 mm-es lövedéknekjobb volt az átütó'képessége,mint a 88mm-esnek,amelyviszontmeg tudta távon tartaniis.energiáját szabb 1945-re a hos~ p*llcélosharc hadmuveleti kiterjedése (a harckocsik lotávolsága) az 1940-es év 200-300 méterél}ez képest 2000 méterre nott. Es ebben mutatkozott meg a nagyobb ágyú elonye.

A Vörös Hadsereg pusztító fegyvere 1945-re a szovjetek 100 mmes ágyúval látták el a páncéltöro fegyvereket és 122 mm-es monstrumot építettek az JSz-2-es nehéz harckocsi tornyába. Ezek azonban kivételek voltak. A szövetségesek úgy határoztak, hogy a 75 mm a legnagyobb urméret, a gyakorlati határ a közepes harckocsik számára, és csak az M26-os nehéz harckocsit fegyverezték fel 90 mm-es ágyúval, amely a szövetséges hadseregek legnagyobb rendszerben lévo harckocsija volt. A németek "megmaradtak" a 88 mm-nél, és a 88 mm-es KwK 43 volt talán a legjobb sokoldalú harckocsiágyú a háború éveiben.

HARCKOCSIK

Tuzero Ágyúk a harctéren A páncélos-hadviselés mindig a támadás és a védelem közötti harcról szól. A páncélvastagság növelésével nagyobb teljesítményu ágyúkat kellett készíteni, amelyek új típusú loszereket lottek ki, így páncéIátüto képességük folyamatosan nott. megsemmisítésének a ellenséges harckocsi képessége mindig elsodleges feladata volt egy páncélozott harcjármunek. Kezdetben a páncéltöro gránátok nagy urméretu lövedékek voltak keményített orr-részszel, amelyet úgy képeztek ki, hogy átlyukassza az ellenséges harckocsit védo viszonylag vékony páncélt. Amint a harcjármuvek mind nagyobbak lettek, és a páncél vastagsága is tovább nott, egyre több erofeszítést kellett tenni avégett, hogy a lövedék behatoljon a sebezheto belso térbe. A II. világháború alatt az ágyúk még nagyobbak és hoszszabbak lettek, és hatalmassá nott a különbség az 1939-es 37 és 47 mm-es, valamint az 1945-ben a keleti fronton alkalmazott 88 mm-es vagy 122 mm-es ágyúk között.

AZ

Köpenyes lövedékek A háború után új koncepciót dolgoztak ki. Ha csökken a lövedék mérete, mindemellett megmarad anyagának a surusége és nagy sebessége, páncéltöro képessége növekszik. A nagy lövedéksebesség eléréséhez viszont nagy ágyúra van szükség, ugyanakkor egy kisméretu lövedéket lehetetlen pontosan kiloniegy nagy urméretu ágyúból. A megoldás a leváló köpeny volt. Ez

tölti a kisméretu lövedékés az egy osztott kiágyúcso falahüvely, közöttiamely hézagot, és átlagos hüvelyként szolgál. Az ágyúcso elhagyásakor a köpeny leválik a vékony páncéltöro lövedékrol, és nagy sebességgel szétszóródik. A páncéltöro loszerek általában nem robbannak. Anyaguk suru, sebességük és kinetikus energiájuk nagy, így átütik apáncélt, és a páncélozott jármu belso terében pusztítanak.

A harckocsiágyú csövét elhagyó lövedék torkolati sebessége általában 1600méter másodpercenként - ez kétszer akkora sebesség, mint amellyel a puska loszer elhagyja a fegyver csövét

Harckocsi

harckocsi

ellen

A harckocsi

elsOdleges

feladata.

megsemmisítsen Az ellenséges legegyszerubb

hogy

egy másik harckocsi!. harckOCSI páncélja

átotésének

módja egy kisméretu.

de kemény

lövedék

beSSéggel.

így kinetikus

kilövése

nagy kezdose-

energiája

elegendO

ahhoz. hogy elemi erovel hatolJan át a célon

Lyukasztó lövedékek Minél keményebb a lövedék, annál hatékonyabb. A háború után volfrámkarbidot használtak a korábbi acél helyett. Bár ez az anyag kemény és suru, ugyanakkor rideg is, és széttörik, különösen akkor, ha nem 900-os szögben éri apáncélt. Egy képlékenyebb volfrámötvözetbol készült kupak csökkentette a fej széthullásának kockázatát. Az elso szovjet FSDS (szárnystabilizált, leváló köpenyes) lövedékek egyszeruen acélból készültek, majd késobb, 1970-tol a legtöbb páncéltöro lövedéket volfrám-nikkel-réz ötvözetbol állították elo. Amerikában a lövedékfejeket gyengített uránból készítik, amely nem radioaktív mellékterméke az

A páncéltöro lövedékek mindhárom fo fajtája különbözoképpen üti át a páncéIt: a kumulatív lövedékek a robbanótöltet által megolvasztott fémsugárként át hatolnak be a harckocsi belsejébe

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

A LÖVEDÉKEK A PÁNCÉL ELLEN A harckocsi tuzereje és páncélvédelme közötti állandó harcban hol az egyik, hol a másik tényezo kerül fölénybe. Jelenleg a legjobb páncélvédelmet a rétegelt páncél biztosítja, bár a fegyvertervezok már most is azon dolgoznak, hogyan lehetne megnöveini lövedékeik páncélátüto képességét.

c=-

~

Szilánk:

A lökohullámok

pengeéles

sZIlánkokat

szakltanak le a páncél belso felületérol

.. ~,·,,;··,o ...•• '

APFSDS: loszerek

A páncéltöro a kemény

és nagy sebességu lövedék kinetikus energiáját

használják

arra, hogy áttöfjék

ElnyeléS: A

a páncél anyagát

és visszaverik

Ellenállás: jobban

A rétegelt

ellenállnak

mint a homogén

páncél

a kinetikus

Szilánkhatás

rétegei energia

rétegek elnyelik a lökohullámokat

hatás'

páncélanyagok

Leváló köpenyes lövedék okozta átütés

Kumulatív: A megolvasztott fém vékony sugara átpréselodik az anyagon

Kerámiavédelem: kerámiaréteget hatékonyan

Szétzúzás: A robbanó reaktív pán c külso ellenrobbanása szétzuzza a

A rétegelt páncél

is tartalmaz,

Heves plasztikusés kumulatív töltetek A plasztikus robbanóanyagú loszereket sok hadseregben alkalmazzák.A britek által csak RESR-ként (Righ Explosive SquashRead - rogyókúpos nagy robbanóereju páncélrepeszto) emlegetett lövedékek deformálódnak a páncél felszínén, mielott felrobbannának. Az ötlet lényege az volt, hogy lökohullámot idézzenek elo a páncél anyagában, ezzel pengeéles darabok szakadjanak

hatás által megolvadt

és befele tartó fémsugarat

hatásnak

Kumulatív kialakítású töltet

U235-ös uránnal muködo atomeromuveknek. Az urán a legkeményebb természetben eloforduló elem, ezenkívül piroforikus (öngyulladó) tulajdonsága is van. Ez azt jelenti, hogya páncél átütésekor az uránium meggyullad, hozzáadva ezt az energiát is a cél belsejében végzett pusztításhoz. Sajnos a nem radioaktív urán is mérgezo, ezért az Öböl-háború után komoly vizsgálatok folytak azzal kapcsolatban, nem ártalmas-e a vele érintkezo katonákra.

kumulatív

amely nagyon

ellenáll a kumulatív

Reaktív páncélvédelem

le a páncél belso oldaláról, és így okozzanak sebesüléseket a bent üloknek. Az irányított fegyverek lövedékei nem érik el azt a sebességet, amivel puszta kinetikus energiájuk révén átüthetnék a harckocsi páncélját. Ezért ezekben a fegyverekben kúp alakú kumulatív tölteteket alkalmaznak. A robbanás megolvasztja a béléskúp fémanyagát, majd hatalmas sebességgel vékony sugárban lövelli tovább. Ennek a robbanás keltette fémsugárnak olyan a kinetikus energiája, amely elegendo a normál páncél átütéséhez, a rétegelt páncélt ellen azonban kevésbé hatékony. A harckocsik is képesek kumulatív loszert kiloni, de mivel eloszerek robbanófejének méreteit a harckocsiágyú kalibere határozza meg, kisebb az átütoképességük, ezért általában könnyupáncélzattal ellátott célok ellen alkalmazzák oket.

Harckocsiloszerek 1. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

120 mm-es APFSDS 120 mm-es kumulatlv 120 mm-es páncéltöro Robbanótöltet Hajtóanyag 76 mm-es 30 mm-es leváló köpenyes

6.

A modern harckocsik és néhány könnyebb páncélozott jármu ágyúihoz és géppuskáihoz használt alapveto loszertipusok 37

HARCKOCSIK

Az olyan álló vagy mozgó harckocsik hadmuveleti hatékonysága és túléloképessége, mint az itt látható, hidegháborús idoszakban kifejlesztett Chieftain, attól függött, idejében észle/i-e és eltalálja-e az ellenséges harc kocsit, mielott az ki/ohetné rá az elso lövedékét

•

Tuzvezeto rendszerek Találat elso lövésbol A harckocsikat könnyen fel lehet deríteni, amikor tüzelnek. A tüzvezetö rendszer fo feladata, hogy saját harckocsi az elso lövéssel tegye harcképtelenné vagy semmisítse meg az ellenséges harckocsit. ágyúk ~élra állítását a éven át a harckocsiirányzótávcso segítségével oldották meg úgy, hogy az irányzó a magassági irányzó gép kézi kerekének forgatásával emelte vagy süllyesztette az ágyú csövét a célra: Ez nagy gyakorlatot igényelt, és több lövést kellett leadni találat eléréséhez még viszonylag kis távolságokról is (általában 1000 méter alatt). Az optikai célzókészülék nem vett figyelembe olyan kulcsfontosságú tényezoket, mint a szél iránya és sebessége, a lövedék sebessége, a környezeti homérséklet, amelyek mindegyike befolyásoljaa lövés pontosságát. Kezdetben stadiametrikus vagy egybeesésen alapuló optikai távolságméroket használtak arra, hogy megmérjék a cél pontos távolságát, majd ezt az adatot egy mechanikus átalakítóba továbbították, amely kiszámolta, . milyen magasra kell emelni a fegyver csövét ahhoz, hogy eltalálják a célt. Ezeket a távméroket rendkívül nehéz volt kezelni és nagy gyakorlatot követeltek, ezért a közel- és távolkelet hadseregekben ezeknek az eszközöknek a kezelését különösen nehéznek találták. Az 1950-es években NagyBritannia kifejlesztette a cél-

Sok

38

belövo géppuska (RMG) elvét, amelynek értelmében egy 12,7 mm-es géppuskát szereltek párhuzamosan a Centurion 105 mm-es L7 ágyúja mellé. Hasonló fegyverrel látták el az ezt leváltó Chieftain 120 mm-es lövegét is, de mivel az RMG hatótávolsága csak 1830 méter volt, a lövegé pedig elérte a 2060 métert, nem lehetett kihasználni a löveg teljes hatótávolságát. Az RMG-t késobb lecserélték a Barr & Stroud HK lézeres célzóberendezésére, amelynek pontossága 5 méter volt bármilyen távolságon.

CÉLBEFOGÁS Az ellenség harckocsijának leküzdésekor a harckocsi parancsnoka kiválasztja a célt, amit az irányzó befog a lézeres célzóberendezésével. Az irányzó ezután ráhelyezi a harckocsiágyú csövének irányát jelzo jelet a célra, és kiválasztja a fo fegyvert (A). A célzási folyamat acél távolságának meghatározásával foly tatódik, majd a komputer kiszámít ja acél megsemmisítéséhez szükséges röppálya adatait (B). A komputer ezután korrekciókat alkalmaz a szél, a homérséklet és acél mozgásából adódó tényezok kompenzálására, és áthelyezi a ballisztikus céljelet (C). A irányzó végül belehelyezi a cél képét a célzóellipszisbe, és lo (O).

Tuzvezeto rendszerek Jelenleg több tuzvezeto rendszer létezik az alapharckocsik számára, a rendelkezésünkre álló hely azonban csak kettonek az ismertetését teszi lehetové - a britek módosított tuzvezeto rendszerét (IFCS) és a belga SABCA rendszert. A brit szárazföldi erok valamennyi Challengerét felszerelték az IFCS-sel, amely a már muködo töltorendszerrel együtt lehetové tette a harckocsik számára, hogy eltalálják a mozdulatlan célpontokat 3000 méterrol, a mozgó célpontokat pedig 2000 méterrol - az elso lövés magas találati valószínuségével.

Acél észlelésétol számított tíz másodpercen belül (jobbra) a harckocsi parancsnoka vagy irányzója (fent) beállíthatja a löveget, betöltheti a lövedéket, és tüzelhet

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS A harckocsik jól védettek, de a legjobb védelem számukra az, ha még azelott meglátják és megsemmisítik az ellenséget, mielott az tüzeIni tudna. A hegyes terep még egy jó érv ahhoz, hogya tuzvezeto rendszernek mindennél nagyobb fontosságot tulajdonitsunk, különösen az itt látható svájci PZ 68 harckocsi (hátul) esetében

Az IFCS 12x12P Marconi komputere a különbözoszenzoroktói automatikusan gyujti és frissíti az olyan környezeti és egyéb információkat, mint a szél sebessége, a látószög, a homérséklet, az ágyúcso elhasználódási foka, acél mozgása és a lövedék típusa. Ezután kiszámít ja a röppálya adatait, korrigálja oket minden egyes lövés elott, ellenorzi a löveg automatikus beállítását a megfelelo irányba és emeikedési szögbe (beleértve a mozgó cél követését is), és készen áll a tüzelésre. A Challengerben a parancsnok és az irányzó is végre tudja hajtani a célzást és a lövést a 120 mm-es löveggel, a parancsnoknak felülbírálati jogköre van. Az IFCS-t egy sor más jármube is beszerelték kísérleti jelleggel, és a jordániai Khalid alapharckocsit is ellátták ezzel az eszközzel. Érdemes megemlíteni, hogy

bOI és egy optikai célzóberendezésbol áll. A szenzorok mérik a környezet és a loszer hOmérsékletét, a légnyomást, a löveg csövének állapotát, a szél adatait, a lövegcsap dolésszögét és a torony elfordulását. A komputer meghatározza a horizont és a lövegcso szöge közötti különbséget, és ennek eredményeként korrigálja acélkereszt helyzetét. Amikor a célkeresztet a irányzó visszahelyezi a célra, a löveg beállítottnak tekintheto mind az irányt, mind az emelkedési szöget illetoen.

Létfontosságú kiképzés

A svéd Strv 103-asnak nincs tornya, a jármu lánctalpon fordul, a függoleges emeIkedési szög hidropneumatikus felfüggesztés segitségével változtatható. A jármu vezetoje egyben az irányzó is

A belga SABCA tuzvezeto az egyik csapatpróba alkalmával egy IFCS-sel felszerelt rendszert már beszerelték az Chieftain személyzete 53 má- ausztrál, belga és kanadai hadsodperc alatt kilenc elso lö- seregek Leopard 1-es harckovéses találatot ért el 1600 és csijaiba. Ez a berendezés egy 2900 méter távolságból 110 lézeres távmérobol, hét szenfokos szektorban. zorból, egy analóg komputer-

E tuzvezeto rendszerek széles köru bevezetése, valamint a lövegstabilizáló rendszerek alkalmazása képessé tette a legtöbb harckocsit arra, hogy az elso lövéssel eltalálja a célt bármilyen hadmuveleti körülmények között. Ezt azonban a harckocsiszemélyzetek állandó és hatékony kiképzése mellett valósítható meg jó kiszolgáló létesítmények megléte esetén, ahol a rendszer bármilyen rendellenességét gyorsan felderítik és kijavítják. Ez az oka annak, hogy sok cég ajánl harckocsiirányzó-kiképzo rendszereket, amelyeken a harckocsiszemélyzetek. gyakorolhatják a harckocsi harckocsi elleni küzdelmet drága éles loszerek felhasználása és a még drágább lövegcsövek kopása nélkül.

A Lee/ere alapharckocsit SAGEM kombinált nappali és éjjellátó figyelomuszerrel szerelték fel. A berendezés hoképalkotó rendszere lehetové teszi a célmegjelölést is

-..

Challenger 2 alapharckocsi küzdotere a parancsnok és

az irányzó munkahelyével. A Challenger 2 típus 120mm-es L30-as ágyúja teljesen stabilizáIt, az emeIkedési szög 30 fok 39

HARCKOCSIK

Tuzero, mozgékonyság és védelem Akorszeru alapharckocsi Tuzero, védelem és mozgékonyság - ez az a három tényezo, amit figyelembe kell venni minden harckocsi tervezése során; végül e három elem közötti kapcsolat határozza meg, sikeres lesz-e az adott harckocsi Fent: A Leclerc passzív védelmét moduláris páncélzat bíztosítja a tornyon és a harckocsítesten A tervezok célja, hogy megteremtsék a tuzero, a védelem és a mozgékonyság megfelelo egyensúlyát és ütoképes, egyben sebezhetetlen harckocsít hozzanak létre. Az AMX 30 egyértelmuen gyors, de csak víszonylag könnyu páncélzatú

a harckocsi számára, Atuzero lehetové teszi hogy megvalósítsa elsodlegesen támadó feladatát, a védelem biztosítja a túléloképességét az ellenség fegyvereivel szemben, a mozgékonyság pedig azzal a képességgel ruházza fel a harckocsit, hogy elérje, majd mozogjon a harctéren saját támadó lehetoségeinek kihasználása érdekében, valamint kerülje el az ellenség tüzét manoverezoképességének aktív alkalmazásával vagy a védelmi állás kínálta passzív lehetoség igénybevételével. A harckocsitervezok egyes

esetekben megpróbáltak maximalizálni e három képesség közül egyet vagy kettot, de ezek az erofeszítések egyetlen esetben sem vezettek igazán harcképes harckocsi létrehozásához. Szükség van arra, hogy ésszeru egyensúly jöjjön létre e tulajdonságok között, bár e területen tapasztalhatunk valamelyes nemzeti preferenciát: a britek például a tuzerot és a védelmet részesítik elonyben a mozgékonysággal szemben, míg a franciák és a németek a tuzerore és a mobilitásra szavaznak még a védelem rovására is. Az amerikaiak és az oroszok

általában egyenlo mértékben tartják fontosnak mind a három tényezot. Akorszeru tuzero általában a 105 és 125 mm közötti urméret et igényelt, a kisebb urméretek a huzagolt csövu ágyúk esetében használatosak, a nagyobbak pedig a szárnystabilizált, urméret alatti lövedékek nagy torkolati sebességgel való kilövésére alkalmas sima csövu ágyúk

esetében, amelyek az ellenséges harckocsi elpusztításának lehetoségét a kinetikus energia révén maximalizálják. Bár minden harckocsi elsodleges célpontja továbbra is az ellenséges harckocsi, a harcászati sokszínuség szükségessége megköveteli másfajta loszerek kilövését is. Ez magában foglalja a kumulatív töltetet alkalmazó lövedékeket, amelyek a harctéri célpontok teljes körének a megsemmisítését teszik lehetéivé.

Tuzvezeto rendszerek A célok sikeres megsemmisítése, az elso lövés magas ta-

A világ valószínuleg legjobb alapharckocsija, a Leopard 2 rendkívül mozgékony, kíváló a terepjáró képessége, az egyík legjobb harckocsíágyút mondhatja a magáénaka Rheínmetall 120 mm-es sima csövu ágyút. Egyetlen hátránya a viszonylag gyengébb páncélvédel"'"

Az olyan brit harckocsíkra alapozva a fejlesztést, mínt a Cheíftaín - a Cheftaín Mk 5 látható a képen -, a késobbí Challengernek ís elso osztályú a tuzereje és a védelme. Ez csökkentett, de még elegendo mozgékonysággal járt

40

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

Az orosz T-80-as igyekszik kombinálni a tuzero, a védelem és a mozgékonyság követelményeit. A védelmi rendszer magában foglalja a lánctalpak felso részét borító köpenyeket, a harckocsitest és a torony legveszélyeztetettebb elülso részeit védo robbanóreaktiv pán célt

lálati valószínusége különösen nagy távolságokról a harckocsi tuzvezeto rendszerétol függ. Ez azt jelenti, hogy ismerni kell a saját és a cél pontos helyzetét, valamint a környezeti feltételeket az adott helyszínen ahhoz, hogy a tüzelési adatokat nagy pontossággal meg lehessen határozni. A korszeru harckocsi ágyúja mindig két síkban stabilizált, ez biztos tüzelést tesz lehetové, ugyanakkor egy sor szenzor küld adatot a fegyverrol és a helyi idojárási viszonyokról, valamint acél helyzetérol, távolságáról és mozgásáról.

nyegetésre, amelyet a tervezo a különbözo irányokból vár, ezért a páncél vastagsága a homlokrészen a legnagyobb. A különleges aknák és páncéltöro rakéták kifejlesztése azonban megkövetelte az alsó és felso páncélrész megerosítését is, a nagy sebességu lövedékek és a kumulatív töltetu robbanófejek általi fenyeAktív/passzív védelem getés pedig a rétegelt és az A páncélzat hagyományosan ellenrobbanó reaktív páncél öntött vagy hengerelt acélból kifejlesztését vonta maga készül. A páncél vastagsága után. További védelmet biztoés elhelyezése utal arra a fe- sítanak a ködgránátvetok, a

tuzoltó, a robbanási energiát elnyelo berendezések és egyre inkább a rakétarávezeto rendszereket semlegesíto elektronikai eszközök. A fegyverzet és a páncél, valamint az azokat kezelo személyzet alkotta teljes egységnek a leheto legnagyobb mozgékonyságot kell elérnie. Ennek így kell lennie a nagy tömegek ellenére is, ezért látják el a harckocsikat nagy teljesítményu motorokkal, amelyek fejlett eroátviteli rendszereken keresztül hajtják meg a lánc-

talpakat. A motor általában egy eroátviteli egység része, amelyet úgy terveztek, hogy tábori körülmények között is gyorsan cserélheto legyen. Többnyire dízelmotor vagy gázturbina, amely alacsony illékonyságú üzemanyaggal üzemel a nagyobb hatótávolság elérése és a kisebb gyúlékonyság biztosítása végett egy esetleges találat esetén. Az automata eroátviteli rendszerek egyre inkább elterjednek a vezeto terhelésének csökkentése érdekében.

AKTíV HARCKOCSIVÉDELEM

Ezt lehetové teszik azok a célzó- és irányító rendszerek, amelyeket az ellenségnek üzemeltetnie kell, ha hatékonyan akarja használni a fegyvereit. A legrégibb és legegyszerubb eszközök a ködgránátvetok (jobbra): a ködgránát kilövése után keletkezett ködön (füstön) keresztül az ellenség képtelen követni a fedezékbe vagy lotávolon kívülre vonuló célt. E védelmi eszközök közé tartozik az infrasugár-, illetve a lézerbesugárzást észlelo rendszer, amely aeroszol felhot képez, így meggátolja az ellenség optikai, elektrooptikai és lézerberendezéseinek eredményes használatát. Az infravörös zavaróeszközök (fent) és a lézeres zavaróberendezések (balra) alkalmasak az infravörös és lézeres páncéltöro rakétarávezeto rendszerek megtévesztésére. a páncéltöro rakéták eltérítésére.

41

HARCKOCSIK

Páncélosharcászat Harcérintkezési szabályok A mozgó harckocsikat minden harcászati szinten az álló harckocsik fedezik. A harckocsik felváltva végzik ezt a tevékenységet - felhasználva minden rendelkezésre álló természetes fedezéket. váltó eszközök, de ahoAharckocsik sokkotmegkigyan az izraeliek tanulták az 1973-as év során - hasznosítva más nemzetek II. világháborús és késobbi tapasztalatát - a harckocsikat a gyalogságnak támogatnia kell. A harckocsi vezeti az elonyomulást, a menetbOl való harcérintkezésbe lépés pedig egy jól

bevált módszer ahhoz, hogy visszaszerezzük a feladott területet, kivonásra vagy új határok mögé kényszerítsük az ellenséget. A brit gyakorlat szerint, amely nyugaton tipikusnak tekintheto, a harcászati elveket dandárszinten gyakorolják. Három harccsoportot küldenek akcióba, ketto az élen, egy pedig tartalékban.

Minden harccsoportban két, 14 harckocsiból álló század van az élen, egy pedig tartalékban egy gépesített gyalogszázaddal megerosítve. Egy század négy rajból áll 3-3 harckocsival és két parancsnoki harckocsiból. A szokásos harcrend: két raj a századparancsnok és ketto a századparancsnok-helyettes alárendeltségében. A rajon belül a harckocsik csak akkor mozognak, ha a többi fedezi, ezért az elonyomulás legjobb formája a váltó módszer a rajon belül: egy tank mozog, míg a másik ketto fedezi, ez a ketto akkor kezdi meg a mozgást, ha az elso már "biztosított" és fedezni tudja a ketto mozgását.

Akorszeru alapharckocsi nagyméretu és jó a védelme, ennek ellenére sebezheto. Ezért az álcázás bármelyik módszerének alkalmazása létfontosságú a túlélés szempontjából

Az elonyomulást ugrásokban hajtják végre, ez olyan harcászati elv, amelyet szükség esetén alkalmazhatnak, a másik pedig a a fedezo biztosítás, amely lehetové teszi a harckocsik támogatását. Ez egy magaslat mögé vagy mélyedésbe való beállást jelent, ahonnan a harckocsi fedezni tudja a többi mozgását. A harckocsinak azonban ki kell látnia a fedezék mögül, és képesnek kell lennie tüzelni az elotte lévo harckocsik felett.

A harckocsiparancsnok magasabban ül, mint az irányzó, a torony tetején lévo forgó kupolában elhelyezett optikai eszközöknek köszönhetoen nagyobb a látótere. A irányzónak kisebb és alacsonyabb a látószöge, de a parancsnok utasitására erosebb nagyitást állithat be a célzási folyamat során Lent: A mozgó harckocsi minden körülmények között jól látható objektum, ugyanakkor kevésbé hatékony fegyver. Ezért minden parancsnok célja, hogy fedezéket találjon, aholleállithatja harckocsiját és megtalálhatja az ellenséget

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS

· Két harckocsi mozgás közben - jól láthatóak, ezért sebezhetoek, az ellenséges harckocsi parancsnokának azonban tudnia kell, hogy valahol van egy álló harckocsi, amely fedezi a mozgókat Ha egy ehhez a belga Leopard 1-eshez hasonló harckocsinak nyílt terepre kell mennie, létfontosságú, hogy a személyzet a körkörös figyelést megszervezze és észlelje a potenciális támadót

Az elonyomulócsoportok között nem lehet 1000 méternél nagyobb távolság. A fedezo harckocsinak fedeznie kell az 1000 méterre elotte lévo harckocsikat és még 1000 métert azok elott, így 2000 méter a szokásos harcérintkezési mélység. A csoportoknak gyorsan kell tevékenykedni. Ha egy a csoport végén levo harckocsinak elore kell mozognia, elsodleges szabály, hogy nem szabad egyenesen elorehaladnia, hanem ki kell tolatnia a tüzeloállásból, máskülönben az ellenség, aki már bemérte a harckocsi helyzetét, tud tüzeIni rá annak mozgása közben is.

Kihátrálni a veszélybol

zón keresztül utasítja a vezetot, hogyemelkedjen fel addig, amíg a irányzó is kilát a saját eszközein keresztül, hogy szükség esetén tüzeljen mindenre, ami felbukkan. A parancsnok végigpásztázza a szektorát, és amikor úgy gondolja, hogy az tiszta, jelenti, hogy elfoglalta a fedezo pozíciót, felszabadítva ezzel azt a harckocsit, amely biztosította az o mozgását. A CRABMEAL mozaikszó CCover/fedezék, Routes/útvonal, Ares/látószög, Background/háttér, Mutual support/kölcsönös támogatás, Enemy/ellenség, Air/légtér, Lan~marks / tereptárgyak)

Amikor a harckocsi tüzeloállást foglal el, a vezetonek hátramenetbe kell kapcsolnia, hogy azonnal ki tudjon hajtani szükség esetén. Ha dombon van, a vezeto leviszi a harckocsit a völgybe, és végigmegy rajta úgy, hogy a leheto legmélyebb részeken haladjon a harckocsival, amíg el nem éri a meghatározott helyzetet. A harckocsi lassan felemelkedik a dombtetoig, amíg a parancsnok át nem lát a gerincen. Itt a parancsnok használhatja a figyelonyílást vagy - ha nyitott toronnyal megy - a távcsövét. Ha a terep tiszta, a parancsnok az irány-

mindent magában foglal: a harckocsinak olyan pozícióra van szüksége, amely fedezéket nyújt; jó útvonal elengedhetetlen a fedezékbe való be- és kivonuláshoz; le kell fednie a teljes látószöget a fedezékbol; a harckocsinak bele kell olvadnia a háttérbe; a harckocsinak fedeznie kell a többi harckocsit, azoknak pedig ezt a harckocsit; a fedezéknek az ellenség felé kell néznie; a harckocsinak némi támogatást kell kapnia a levegobol is; nem szabad az egyetlen jól látható tereptárgy mellett állást foglalnia, mivel az ellenség is látja azt.

AZ ELLENSÉG HARCBA KÉNYSZERíTÉSE: TÁMADÁS ÉS VÉDELEM Hu II-down (" ha re koesitestzleió

(balra): A harckocsi

elrejtés")

teste a legnagyobb

po-

Csökkentett

ele-

pozíció lényegesen csökkenti által látható részét, különösen

me egy harckocsi nak. amely hordozza a mobilitást

vizuális

kép (lent)

A hull-down

a harckocsI ellenség akkor, amikor csak a

blztosltó rendszert (motor. üzemanyag. erMtvlteli rendszer, feltüggesztés és lánctalpak), valamint

parancsnok

a lószerek

lehet hatékonyan használni, ha annak megfeleló

nagy részét. Ezérf ahol lehetséges,

harckocsitestet

védeni kell a hull·down

pozícióval.

a

tlgyelóberendezése

Ebben a helyzetben

azonban

Iyesztésl (negativ emelkedési)

nyúlik a gerinc fölé, a löveget

csak akkor süly·

szöge van,

A harckocsi viszonylag kis fajlagos nyomást gyakorol a talajra, mivel a súlya jól eloszlik a nagy felületu lánctalpakon. Ez nagyobb mozgékonyságot ad a harckocsi nak, mint amilyen a kerekes jármuveké, és lehetoséget biztosít a harckocsi számára, hogy mindenfajta terepet jól ki tudjon használni mind a mozgásra, mind az elrejtozésre. Az utóbbi ugyanolyan fontos a támadás és a védelem során is, mivel az álló harckocsi sokkal hatékonyabb fegyver, mint a mozgó. A páncélosmuveletek számára a nyitott és sík terep a legrosszabb, még akkor is, ha ez gyorsabb mozgást tesz lehetové, mivel itt csak kevés lehetosége van a harckocsiszemélyzetnek az elrejtozésre alkalmas helyek kiválasztására akár a támadás, akár a védelem során.

43

HARCKOCSIK

Bár az M2 Bradley gyalogsági harcjármuvet már rendszeresitették az USA hadseregében, az M113még a 21. században is szolgálatban marad. Jelenleg meglehetosen nagy számú ilyen eszköz van használatban sokféle feladat végrehajtására. Az 1. felderito hadosztály M113-asát a képen két M577-esmozgó vezetési pont elozi meg a Reforger-83 gyakorlat során Az M2 Bradley lehetové teszi, hogya gyalogság a jármu védelmében harcoljon. Ez a retusált kép a szükséges tüzelonyílások helyzetét mutatja be. A toronyba szerelt TOW (csobol índított, optikai követésu, vezetékes irányítású) páncéltöro rakétákkal a Bradley képes mindennel megbirkózni, a gyalogos katonáktóI a könnyu páncélos jármuveken keresztül az alapharckocsikig

A PSZ]

átalakulása: a PSZH A hadviselés folyamatos fejlodése megkövetelte a gyalogságtói, hogy tartson lépést más fegyvernemek mozgékonyságával. Abban az idoben még a páncélozott szállító harcjármuvek szállították a katonákat a frontvonalra, de a harcot gyalogosan vívták meg. Ajelenlegi fejlesztések azonban arra összpontosítanak, hogya gyalogos katonák a harckocsikkal vállvetve a kulönlegesen kiképzett jármuvekbol is harcolhassanak. világháború végén elAmoZgékOnYSágot sosorban a britek azáltal1. 1916-ban kifejlesztett harckocsi jelentette a harcmezokön. 1917-ben a britek ellátó szerepben alkalmazták a harckocsit, a sürgosen szükséges loszer és élelmiszer, néha pedig katonák szállítására is a frontvonalba. A következo évben módosították az Mk V-ös harckocsit, és kifejezetten szállító jármuvet is készítettek belole. Ez azt jelentette, hogy az oldalsó lövegerkélyeket leszerelték, és a jármuvet tolóajtókkal és ülésekkel szerelték fel. Hasonló átalakításokat végeztek még ugyanebben az évben Franciaországban is, és az amiens-i ütközetben, 1918 augusztusában már megfigyelheto volt bizonyos csapatszállítói tevékenység. A háború végén a hasonló csapatszállító jármuvek további fejlesztése leállt. Az 1920-as és 30-as évek44

ben a nagyhatalmak, a Szovjetunióval, Nagy-Britanniával és Németországgal az élen, gépesített haderokkel kísérleteztek. Ezek a gépesített erok általában harckocsikat, kis harckocsikat, teherautókon szállított gyalogságot, vontatott tüzérséget és légvédelmi ágyúkat foglaltak magukban. Néhány ország szintén megkezdte a lánetalpas jármuvek kifejlesztését a tüzérségi eszközök vontatására, ezenkívül bizonyos önjáró tüzérségi eszközöket is kifejlesztettek. Az AMX-10P MICV korszeru szállító jármu. A vezeto elöl, a parancsnok és az irányzó a toronyban helyezkedik el, amelyet egy 20 mm-es gépágyúval fegyvereztek fel; a jármu nyolc teljesen felfegyverzett katonát, valamint MILAN páncéltöro rakétákat szállíthat. Az eredeti jármuvet más szerepekre (elsosegélyhely, tüzérségi megfigyelo vagy tuztámogató jármu) is alkalmassá tették

Gyorsan mozgó gyalogság A gyalogságot olyan közel vitték teherautókon a harcászati célokhoz, amilyen közel lehetett, ott leszálltak a jármuvekrol, és gyalog követték a harckocsikat. A németek azonban egészében megvalósították megértették a gépesített haderok koncepcióját, és nemcsak mozgékony rohamlövegeket, hanem féllánctalpas páncélozott szállító jármuveket (PSZJ) is kifejlesztettek a gyalogság és a felszerelés szállítására. Ezek a rendkívül mozgékony egységek ügyesebben manovereztek 1940 folyamán Franciaországban, mint a szövetséges kötelékek. A Szovjetunió teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a PSZJ-ket a II. világháború

során. Mire az USA 1941ben belépett a háborúba, a féllánctalpas PSZJ-ket már gyártották: több mint 40 ezret az M2-es és M3-as jármuvekbol megszámlálhatatlan változatban - az önjáró légvédelmi ágyútól kezdve a páncéltöro eszközökig. A legfobb hátránya ezeknek a féllánctalpas jármuveknek az volt, hogy az elso hídjuk nem volt hajtott híd, ez korlátozta terepjáró képességeiket, ezenkívül a felülrol nyitott szállítótér részben sebezhetové tette a katonákat. Annak érdekében, hogy a gyalogságot a tüzvonalba lehessen szállítani, a kanadaiak levették a tornyot Ram harckocsijaikról, és Ram Kangaroo PSZJ-vé alakították át oket. Ezek a jármuvek olyan sikereseknek bizonyultak, hogy

PÁNCÉLOS-HADVISELÉS Jobbra: A modern PSZJ-ket és azok GGYHJ-, GYHJés PHJ változatai toronyfegyverekkel látták el (általában mechanikusan hajtott toronnyal, stabilizáló és tuzvezeto rendszerrel), valamint mechanikus hátsó rámpával, amelyek biztosítják a jármuvek gyors elhagyását

hasonló átalakításokat végeztek a 105 mm-es M7-es Priest önjáró tarackon és a 8herman harckocsin, létrehozták a Priest Kangaroo és a 8herman Kangaroo P8ZJ-ket. nagy A II. világháború részében a brit hadsereg a Bren Gun Carriert és annak változatait használta foleg a gyalogos zászlóaljak aknavetoinek és géppuskáinak szállítására. Több specializált verziót is kifejlesztettek, olyanokat, mint a lángszóró jármu, parancsnoki/híradó jármu és a megfigyelopont. A II. világháború eloszlatott minden még meglévo kételyt afelol, hogy a gyalogságot csak páncélozott jármuvön kell-e szállítani, és a nagyhatalmak többsége megkezdte az igazi páncélozott szállító jármuvek kifejlesztését. Az 1950-es évekig gyártott P8ZJ-k többségét úgy alakították ki, hogy szállítsa a gyalogságot a terep egy meghatározott pontjára, ott a katonák szálljanak ki, és folytassák a harcot gyalog. Ezeket a P8ZJ-ket általában elégséges páncélzattal látták el ahhoz, hogy megvédjék a személyzetet és a szállított katonákat a kézi fegyverek tüzétol és a gránátok repeszszilánkjaitól, fegyverzete pedig egy páncélvédelem nélkül felszerelt 7,62 mm-es vagy annak megfelelo géppuska volt.

Lent: A Warrior, a britek elso számú páncélozott harcjármuve, 30 mm-es RARDEN gépágyút helyeztek el a mechanikus hajtású toronyban, egy gyalogsági rajt szállít, szokatlan, hogya fegyvere nem stabilizált

Jobb képességek 1960-as és 70-es évekre a követelmények megváltoztak, és megjelent a nyugatnémet Marder és a szovjet BMP (gyalogsági harcjármu). Ez a technika nemcsak jobb páncélvédelmet, hanem - a fejlesztés során eloször - azt a lehetoséget is biztosította a bennük utazó katonák számára, hogy belülrol használhassák fegy-

vereiket, ha szükség volt rá, ezzel biztosítva az elonyomulás nagy sebességének fenntartását. Ezenkívül hatékonyabb fegyverekkel szerelték fel oket, például 73 mm-es simacsövu löveggel a BMP, és 20 mm-es gépágyúval a Marder esetében. Ezek a hatékonyabb fegyverek lehetové tették az ilyen gépesített gyalogsági harcjármuvek (GGYHJ) vagy gyalo gsági harcjármuvek (GYHJ) számára, hogy ne csak az ellenséges katonákat tudják támadni, hanem - ami ennél még fontosabb - a harctéren lévo más páncélozott jármuveket is, különösen az ellenség PSZJ-it. Az amerikai M2 Bradley GYHJ 25 mm-es és a brit Warrior páncélozott harcjármu (PHJ) 30 mmes gépágyúja le tudta küzdeni bármelyik hasonló típusú orosz jármu védelmét, és át tudta üt-

ni némely alaph páncélját is. A MP-k és Bradley-k által szálIr tt páncéltöro rakéták leheto ' tették ezen jármuvek szám a, hogy megtámadják az ellensé harckocsijait, mielott azok tüzelhettek volna a rakétaindító jármuvekre. Az M2 és a Warrior, sokkal drágábbak, mint amelyeket pótoltak vagy leváltottak (az MU3 és az FV432), ezért nem lehetett oket az "egyet egyért" elv alapján lecserélni. Ezeket az új harcjármuveket általában olyan rendszerekkel szerelik fel, amelyek lehetové teszik számukra a feladat ABV környezetben való végrehajtását, és a passzív éjjellátó eszközök teljes választéka biztosítja a személyzet számára, hogy sötétben is lássanak és harcolhassanak.

A BMP-1-es volt a szovjet elso generációs GYHJj a típust jellemzi a 73 mm-es ágyúval és egy Sagger rakétaindítóállvánnyal felfegyverezett egyszemélyes torony. Nyolc katona hátul, a parancsnok pedig a vezeto mögött helyezkedett el

45

HARCKOCSIK

Rolls- Royce -

Amikor a Royal Naval Air, a királYI haditengerészet légi szolgálata 1914-ben háborúba lépett, egy nagyon vegyes, repúlogépekbol és jármúvekbol álló századot kúldött Franciaor-

páncélgépkocsi Ez az 1914-es Rolls-Royce páncélgépkocsi az Admiralitás egy 7,7 mm-es Vickers géppuskával felszerelt eredeti tornyát kapta. Ezek a páncélgépkocsik kiválóan szolgáltak a háború folyamán, sot évekkel a háború után is használták oket, foleg Indiában és az afrikai gyarmatokon.

sZágba és Belgiumba. Néhány tengerésztiszt felfigyelt arra, hogyan használják a belgák a páncélautókat a német elonyomulás megnehezítésére, rajtaútések és más feladatok végrehajtására, és úgy dóntöttek, ok is csatlakoznak. Néhány napon belúl néhány - a királyi haditengerészet iégi szolgálatánál alkalmazott - RolIs-Royce Silver Ghost túraautót Dunkerquebe szállítottak, ahol páncéllemezeket szereltek az oldalukra. Egy géppuskát is felállítottak a vezeto mögé. Az admiralitás értékelte az átalakítás sikerét, és utasítást adott egy valódi páncélgépkocsi megtervezésére a Silver Ghost alvázára; az elso hivatalos páncélgépkocsi 1914 végére már Franciaországban volt

Hatalmas siker A hivatalos Rolls-Royce páncélgép kocsi (néha egyszeruen

RolIs-Royce páncélgépkocsinak (az admiralitás tornyos 1914-es mintá-

jú páncélgépkocsijának nevezték), a Silver Ghost polgári túraautó kózvetlen átalakításából jótt létre úgy, hogy toronnyal és páncélzattal egészítették ki. A felfüggesztést megerosítették, hogy elbírja a jármu megnövekedett súlyát, de ez volt az összes átalakítás,

Egy Rolls-Royce páncélgépkocsi és személyzete a Guards Division kiüritopontján Guillemont mellett 1916 szeptemberében, a somme-i csata tetopontján. Látható a sár/ánc a jármu hátsó kerekein és a sárvédo hiánya a kocsi elején

amit az alvázon

el kellett

vé-

gezni. A páncél a teljes alvázat körbevette, a toronyban pedig, amelynek sajátságos, a püspöksüvegre hasonlító alakja volt egy Vickers vagy Maxim géppuskát helyeztek el. A hutot egy páncél ajtó védte, a torony felso páncéllemezét pedig le lehetett venni, ha nem volt rá szükség. A torony mögötti kis helyet nyitottnak hagyták, ott szállították az ellátmányt és egy géppuskát. A Rolls-Royce páncélgépkocsi Igen sikeresnek bizonyult és

1922-ig szolgálatban maradt A páncél maxímális vastagsága 9 mm volt 1915 márciusára a légi szolgálat elso Rolls-Royceszázadai Franciaországba érkeztek. Ezelott a szolgálat páncélgépkocsii járor- és felderítoi feladatokat hajtottak végre a francia és belga határ mentén, amíg a háború Race to the Sea ("Versenyfutás a tengerhez") idoszakában el nem értek a csatorna partfához, és a lövészárok-háború ki nem alakult. Ebben az idoszakban a Rolls-Royce-századoknak nem sok feladata maradt, ezért felderíto járorözést folytattak Anglia keleti partjainál. Amikor az elso hivatalos páncélgépkocsIszázadok Franciaországba érkeztek, már nem sokat tehettek, így végül megszüntették oket, a páncélgépkocsikat pedig átadták a brit hadseregnek. A Rolls-Royce páncélgépkocsikat ezután más frontokra vezényelték, többek között a

külföldi hadszínterekre, például India északnyugati határvonalára, Gallipoliba (ahol gyakorlatilag semmire sem voltak jók), a Német Délnyugat-Afrikába (ahol sokat tettek a hadjárat során, azonban errol csak keveset tudunk), valamint Ugandába. A Nyugat-Szahara és az Arab-félSZiget volt az, ahol a Rolls-Royce páncélgépkocsik és egy sor hozzájuk hasonló páncélozott szerkocsi a legnagyobb hasznot hozta Ezeken a helyeken ezek a jármuvek igen megbízhatónak, gyorsnak bizonyultak és képesek voltak meglehetosen átszeldelt terepen is mozogni. A Rolls-Royce páncélgépkocsik 1922-ig maradtak rendszerben, amikor megkezdték leváltásukat a korszerubb (1920-

as mintájú) RolIs Royce Ennek páncélgépkocsira. ellenére néhány régebbi 1914es mintájú páncélgépkocsi a II. világháború alatt is szolgált Indiában.

..IELLEMZÖK Rolls-Royce páncélgépkocsi (az admiralitás tornyos, 1914-es mintájú páncél gépkocsija) Személyzet: 3 vagy 4 fó Tömeg: 3,5 tonna Motor: 40(50 LE-s Rolls-Royce

Méretek: hossz 5,03 m szélesSég

1,91 m

magasság; 2,55 m

Teljesítmény: max sebesség hatótávolság

95 km(h 240 km

benzinmofor

Lanchester A Rolls-Royce páncélgépkocsik után a (az admirali-

tás tornyos) Lanchester volt az, páncélgépkocsi amely a legnagyobb számban uzemelt a légi szolgálat 1914 végéig felállított páncél gép kocsis -század a iban. Eredetileg légi bázisok védelmére és a lelott pilóták kimentésére használták, majd támadó feiadatra is bevetet-

46

páncélgépkocsi ték oket. 1915-re

hivatalosan

is páncélgépkocsis-századokba szervezték oket a királyi haditengerészet páncélgép ko cs is - had osztá Iyána k kötelékében.

Ferde páncélzat Alakját tekintve aLanchester páncélgépkocsi nagyon hasonlított a Rolls-Royce-ra, ugyanúgy ferde oldalú tornya

volt

A

Lanchester

azonban

a Rolls-Royce szögletes motorházteto-páncéljához viszonyítva ferde páncélt kapott a motorháztetore. Ez eredetileg polgári túraautó volt, de az admiralitás tervezoinek munkája során csak kevés maradt meg az eredeti alakból. A motort azonban lecserélték, így hasznos teljesítménye elérte a 60 LE-t, és még több olyan,

a korban fejlettnek számító megoldást ls alkalmaztak, mint például a fejlett bolygómuves sebességváltóI.

Támadó ék Amikor 1915-ben a királyi haditengerészet páncélgépkocsiit átadták a hadseregnek, utóbbi úgy vélte, hogy kialakításuk sokszínusége nem kedvez a logisztikai és hadmuveleti

komfort

elvének. Ezért a Rolls-

Royce- változatot sították, és a félretették. Nem

szabványoLanchestert feledkeztek

meg azonban róluk, és 1915 októberében valamennyit öszszegyujtötték Angliába. A következo évben megalakították belolük a királyi haditengerészet páncélgépkocsis-hadosztályának 1. századát, és kiküldték oket Oroszországba.

1. VILÁGHÁBORÚS

Sok hadjáratban részt vettek, de kevés információ maradt fenn a tevékenységükrol. ALanchestereknek nagyon sokat kellett a saját kerekei ken a terepen közlekedniük. Perzsiában, Romániában és Galíciában használták oket a sivatagi hoségtol a csaknem sarkköri viszonyokig változó Idojárási viszonyok között Üzemidejük nagy részében a Lanchestereket olyan módon alkalmazták, ameiy késobb a páncélos-hadviselés normájává vált. Támadó ékként használták oket gépesített oszlopok élén, amelyekben a katonákat páncélozott teherautókon szállították, a déli orosz pusztáktói az iraki sIvatagig. Felderítoként, tuztámogatóként és általános "raItaüto" jármuként alkalmazták oket, amelynek során megbízhatónak és gyorsnak bizonyultak. A Lanchesterek 1917 közepéig, a Bruszllov-offenzíva

Egy Lanchester páncélgépkocsi RNAS (királyi haditengerészet légi szolgálat) jelzéssel. Ezek a jármuvek sosem törtek a Rolls-Royce-ok babérjaira, de bizonyos idoszakokban ugyanolyan fontos feladatokat teljesitettek. Sok szolgált közülük királyi haditengerészeti

• 'OÍt/4•.

t

PÁNCÉLOZOTT

HARCJÁRMUVEK

#

-----

személyzettel Oroszországban 1916-17-ben

végleges bukásáig maradtak Oroszországban. Ezután Oroszországon a belso zurza-

var lett úrrá,és kitört forradalom, egy ilyen belso konfliktusban pedig a Lanchester-századnak

nem volt további szerepe. Ezért behajózták és visszaszállították öket Nagy-Britanniába. Az

oroszországi igénybevételük idején több mint 53 ezer mérföldet futottak.

Királyi haditengerészeti Lanchester páncélgépkocsi Oroszországban 1917-ben. Ezek a jármuvek sok ezer mérföldet tették meg az oroszok oldalán a németek ellen, felderito és támadó feladatokat hajtottak végre az orosz front minden szakaszán, többek között a Bruszilov offenziva idején 1916 közepén . .JELLEMZOK lanchester páncélgépkocsi (az admiralitás tornyos páncél gépkocsi ja) Személyzet: 4 ló Tömeg: 4,8 tonna Motor: egy 60 LE-s Lanchester

Méretek: hossz: 4,88 m szélesség

1.93 m

magasság: 2,286 m

TeljeSítmény: max. sebesség hatótávolság

80 km/h 290 km

benzinmotor

Autoblindo Mitragliatrice Laneia Ansaldo IZ Az elso olasz Laneia IZ nem páncélgépkocsi volt, hanem egy kis teherautó, és a 102 mm-es tüzéregységeknél használták a tuz megfigyelésére. Bár ez vitathatatlanul katonai szerep volt, nem sokkal ezután, 1915-ben a teherautót teljesen átalakították és páncélgépkocsIt készítettek belole, amely az Autoblindo Mitragliatrice Laneia Ansaldo IZ nevet kapta. Abban az idoben az IZ meglehetosen fejlett konstrukciónak számított. Alakja hagyományos volt, a motor elöl, a vezeto a teljesen páncélozott ferde motorház mögött helyezkedett el. A küzdotér a hátul lévo doboz formájú részben volt, amely egy géppuskával felfegyverezett zömök elforgatható tornyot hordott. A késobbi változatoknál az eredeti toronyra egy kisebbet is szereItek még egy géppuskával. A még késobbi változatokon az alsó toronyba két géppuskát helyeztek el, így a jármunek már tekintélyes volt a tuzereje a méreteihez viszonyítva. A háború nagy részében az olasz páncélgépkocsis egységek csak kismértékben tudtak hozzájárulni az Osztrák-Magyar Monarchia elleni hadjáratokhoz, mivel ezek leginkább hegyvidéki

páncélgépkocsi

Az IZ-re jellemzok voltak a vezeto poziciójától az orr elé hajló acélsínek, amelyek szögesdrót átvágására szolgáltak. A késobbi változatok még nagyobb védelmet kaptak a szögesdrótok ellen az elso és hátsó keréken túlnyúló páncél meghosszabbításával

terepen folytak. Egy 39 IZ páncélgépkocsiból álló kisebb ero felderítési feladatokat hajtott végre a Piave mentén dúló harcok során, némileg hozzájárulva ezzel az 1917-es osztrák-német áttörés utáni mozgékony harcokhoz. Ezek után a jármuveket ~szak-Afrikába irányították, ahol rendvédelmi feladatokat

láttak el. 1918-ig mintegy 120 jármuvet gyártottak, amelyek még néhány évig maradtak szolgálatban. A háborút követoen néhányat Albániába is küldtek, ahol hosszú ideig ezekbol állt az új nemzet egyetlen páncélosegysége.

.JELLEMZOK Autoblindo Mitragliatrice laneia Ansaldo IZ

Méretek: hossz 5.4 m szélesség

1.824 m

magasság

2.4 m

Személyzet: 6 fó Tömeg: 3,8 fonna Motor: egy 35/40 LE-s

a sima toronnyal

benzinmotor

max. sebeSSég: 60 km/h

Teljesflmény: hatótávolság

300 km.

47

,

- -.---------.....

HARCKOCSIK

Minerva

páncélgépkocsi

A belga Minerva páncélgépkocsi történetét csak kevesen ismerik Belgiumon kívül. Ez azért is sajnálatos, mivel a belgák sok szempontból üttöroi voitak a páncélgépkocsival vívott hadviselésnek és megmutatták másoknak, hogyan lehet ezeket a jármuveket alkalmazni. Mintegy megelolegezték a mozgékony harcviselést, amelynek a formája teljes mértékben· csak a II. világháború során vált nyilvánvalóvá.

Javított páncél Amikor 1914 augusztusában Németország megszállta Belgiumot, a belgák szembeszálltak a német hadsereg élén haladó felderítokkel. A németek általában létszámukat tekintve fölényben voltak a belgákkal szemben, akik hamarosan a motoros jármuvek mozgékonyságával próbálták ellensúlyoznia németek számbeli fölényét A hónap végére két Minerva túraautót szereltek fel megerosített páncélzattal Hobokenben, a Covkerill üzemben. Ezek a korai jármuvek egyszeru kereskedelmi tipusok voltak 4 mm-es páncéllemezekkel a motor körül, az oldalakon és nyitott felso résszel a baloldalon elhelyezett Hotchklss géppuska számára. Az elso két jármuvet csak hosszú ido után követték a

többiek hagyományosabb formájú páncélozott testtel, de az alapveto kialakítás meghagyásával. Ezzel a kis erovel a belgák megmutatták, mit tudnak apáncélgépkocsik: eredetileg gépesített felderíto egység ként hosszú felderíto feladatokat hajtottak végre, felderítési adatokat gyujtöttek az ellenség mozgásáról, tuzés más támogatásban részesítették a gyalogságot szükség esetén, valamint hosszú, demoralizáló küldetéseket folytattak az ellenség vonalai mögött Valószínuleg az utóbbi feladat volt az, amelyre a legnagyobb figyelmet fordítottak, hiszen a háborúnak abban a szakaszában a németek nyílt paranccsal nyomultak elore vagy meneteltek a nyílt terepen és az utakon. A Minerva géppuskája sok esetben okozott zurzavart ilyen körülmények között

mire képesek. A belga példát átvették a brit királyi haditengerészet légi szolgálatának századai, és a németek ls folytatták saját páncél gép kocsik kifeJlesztését

A belga Minerva páncélgépkocsik egy csoportja 1917 szeptemberében Houthem térségében. Valamennyi páncélgépkocsi Hotchkiss géppuskával szereltek fel, a konstrukció 1917-igjelentosen nem változott, csak a keresolámpa lett a jármu szabványfelszerelése

Lemásolt példa

Kiváló szolgálat

Ez az idoszak azonban nem tartott sokáig. 1914 októberére a lövészárkok vonala elérte az Ypern körzetét, és a belga hadsereg ott is maradt 1918-ig. A terület nedves és mocsaras volt a páncélgépkocsik számára ahhoz, hogy hasznukat vegyék, így az o idejük egyelore lejárt Ennek ellenére az alatt a néhány hét alatt, amíg feladatot hajtottak végre, mindenki számára megmutatták,

Amíg a nyugati fronton a belga páncélgépkocsik szerepe véget ért, egy különleges páncélgépkocsls-egységet állítottak fel és küldtek Oroszországba a németek ellen. A belga páncélgépkocsik kiváló szolgálatot teljesítettek ott 1918-ig, amikor visszaszállították oket Belgiumba. Az egységet ezután újra felszerelték, de 1919-ben már a Minerva páncélgépkocsi egy

másik változatával, amely már páncélozott toronnyal készült A régi 1914-es Minerva pán-

Austin-Putyilov Bár az Austin-Putyilovként ismert páncélgépkocsi brit eredetu, mégis orosznak tekintheto, mert többségüket ott gyártották és használták. 1914-ben az orosz hadsereg olyan felszereléshiányban szenvedett, hogy NagyBritanniához kellett fordulnia páncélgépkocsik szállítása ügyében. Több típusról tárgyaltak, ezek egyike volt az Austin konstrukció, egy meglehetosen masszív jármu ikertoronnyal és tömörgumi-kerekekkel. Kétfajta jármutestet szállítottak, az egyiknél a páncél a vezetotér felett volt, és úgy alakították ki, hogy lehetetlenné tette mindkét torony oldalirányú elfordulását, amelyek mindegYIkébe egy-egy Maxim géppuskát szereltek.

célgépkocsIk még szolgálatban maradtak, de már csak a csendorség használta oket

JELLEMZÖK Minerva páncélgépkocsi Személyzet: 3-6 ló Tömeg: 4 tonna Motor: egy Ismeretlen típusú benzinmotor

Méretek: hossz 4.9 m SZélesség

1.75 m

magasság

2,3 m a sima toronnyal

Teljesltmény: max. sebesség: hatótávolság

40 km/h

ismeretlen

páncélgépkocsi

Az Austin-Putyilovok többsége így nézett ki. Figyelemre méltó a szegecselt páncélzat és a páncélfedél a nehéz géppuska csöve felett. Az orosz hadsereg páncélgépkocsijai közül ezek voltak a legjobbak

Többletsúly Ezt a változatot hamarosan lecserélték egy alacsonyabb jármutesture, de ennek a modellnek a tömege 1,16tonnával nagyobb lett Ez a többlettömeg elsosorban a vastagabb (8 mm-es) krómozott acélpáncél felhasználásából és a kormányzási megoldás megváltoztatásából adódott Az eredeti brit konstrukciónál csak az elso kerekeket Iehetett kormányozni, az oroszok viszont azt kérték, hogya hátsó kerekek is kormányozhatók

48

legyenek. Ez nem az egyetlen orosz módosítási követelmény volt, mivel hamarosan ráébredtek, hogya zord orosz viszonyok nem valók a brit jármuveknek, amelyek emiatt gyakran meghibásodtak. E problémák ellenére az oroszok 200 Austln páncélgépkocsira szóló megrendelést adtak át, azonban nem sok érkezett meg belolük. A fo oka ennek az volt, hogy az Austin-gyár a lehetosé-

geinek a határán dolgozott, hogy el tudja látni páncélgépkocsikkai a brit hadsereget, és csak kevés tartaléka volt Ezért a komplett páncélgép kocsik helyett csak a csupasz alvázat szállították le közvetlenül a Putyilov gyárba, ahol az oroszok szükség szerint megerosítették és saját változtatásaikat hajtották végre az alváz bázisán. Ezek a változtatások foleg a két torony lépcsozetes elhelye-

zését jelentették, amelynek eredményeként - bár még mindig csak 270 fokot tudtak elfordulni - a ketto együtt már szélesebb szektort tudott átfogni. Egy késobbi változat eredményeként a hátsó kerekeket lánctalpra cserélték, így egy féllánctalpas lett: végül Putyilov beszüntette a szentpétervári gyárban a páncélgépkocsIk gyártását és a féllánctalpasok eloállítására összpontosította a nagyobb

figyelmet Azt IS tervezték, hogy féllánctalpasokkal cserélik le az összes páncélgépkocsit, de az 1917-es forradalom meg hiúsította ezt a tervet

A forradalom 1914-tol 1917-ig az oroszok több típusú páncél gép kocsit használtak, kezdve az importtól a saját elképzelésekig, de a legfontosabb típus az AustinPutyilov volt

1.

VILAGHABORÚS

pANCÉLOZOTT

Német katonák vizsgáInak egy elfogott fJ,ustin-Putyilovot. Erdekes a sajátos cári cimer a jármu oldalán és a jármu magassága, amelyet a mellette álló katonák magassága alapján lehet megítélni. 1918 után néhány páncélgépkocsi Lengyelországba került, több Japánban is felbukkant

HARC.JARMÚVEK

Számszeruen ebbol volt a legtöbb és mechanikusan is ez volt a legjobb. és végül ez bizonyult a legalkalmasabbnak azokhoz a zord körülményekhez. amelyek között az oroszoknak harcolniuk kellett. 1917-ben sok jármu részt vett a belso harcokban is. amelyek végül az októberi forradalomhoz vezettek, és ezt a tlpust gyakran lehet látni a korabeli fényképeken.

JELLEMZOK Méretek: hossz:4.88 m szélesség: 1,95 m.magasság: 2.4 m

Austin-Putyilov Személyzet: 5 fo Tömeg: 5.3 tonna Motor: egy50 LE-s

Teljesltmény:

max.sebeSSég: 50 km/h 200 km. hatótávolság:

Auslinbenzinmotor

Mk 1nehéz harckocsi Az Mk I harckocsi a Mother néven Ismert prototípusból kifejlesztett és gyártott harckocsi volt, a Holt traktor alvázára épülo jármu elóállltására irányuló fejlesztéssorozatnak a végterméke. W. G. Wilson hadnagy volt az. aki a fo felelose volt a Mother végso kialakltásának, ehhez az út hosszú bizottsági és kísérleti munkán keresztül vezetett, és o volt az. aki kitalálta a harckocsitesten körülfutó lánctalp-vezetés elvét és sajátságos formáját, amely az 1. világháború klasszikus harckocsi-konstrukciójának alapja lett.

Az elso "tank" A Mothert 1916 januárjában és februárjában mutatták be, ezt követoen leadták az elso megrendelést is a gyártásra. 1916 márciusában egy új fegyvernemet alapítottak az új jármu alkalmazására, és tanknak nevezték el, ez fedonév volt. Az elso gyártásból kikerült példányokat 1916 közepén a géppuskáshadtesthez küldték, és az elso személyzetet is itt állították össze. Az Mk nagy és nehéz jár1

mu volt. egy 105 LE Daimler benzinmotor hajtotta, amely páncéltestben foglalt helyet a két romboid formájÚ lánctalp között. Eredetileg tornyot is akartak épiteni a jármure. de magassága miatt már instabil lett volna. ezért a fo fegyverzetet, amely két hatfontos (57 mm-es) ágyúból állt. a jármu két oldalára szerelt lövegerkélyekben helyezték el. A lövegerkélyekben volt még egyegy Lewis vagy Hotchkiss géppuska, és egy harmadik géppusa a különleges védelmet biztositotta. A jármuvet 6 és 12 mm közötti szegecselt páncéllemezek védték, de a harcban ez nem volt kielégíto, a felrobbanó lövedékek hatására szétszakadó szegecsek a belso térben sebesüléseket okoztak. harckocsi 2.44 Az Mk méter széles lövészárkot tudott leküzdeni, a kis ivben való furdulást kezdetben külso kétkereku segédkerekekkel oldották meg. Miután az elso harckocsik megjelentek Franciaországban 1916 közepén, azonnal 1

harcba vezényelték oket. így az elso Mk I-est 1916. szeptember 15-én vetették be Flers-Courcelette-nél, hogy elkeseredett kísérletet tegyenek a lelassult somme-i offenzíva felgyorsltására. A harckocsik néhány helyi áttörést végrehajtottak, és bizonyos zurzavart okoztak megjelenésükkel, de a szomorú igazság az, hogy csak egy kis részük érte el a harcmezot. Az 50

jármu nagy része egyszeruen meghibásodott vagy elakadt a sárban. A harckocsik nagy hatással voltak a németekre, de kis számuk miatt nem lehetett jelentos áttörést várni tolük.

Sok változatban A Mark l-esek két változatban épültek: az Mk I (Male) (a fent leirt és az elsodleges támadói feladat elvégzésére tervezett változat), és az Mk I (Female), amelynek lövegerkélye volt, négy Vlckers és két Lewis gép puskával felfegyverezve, feladata pedig az MK (Male) támogatása volt a gyalogság elleni harcban. Egy további változat az Mk I Tank Tender, amely a lövegerkélyek helyén acéldobozokat kapott, valamint az Mk I Wireless Tank, lövegerkélyek nélkül, viszont magas antennaárboccal. 1

Az Mk I (Male) akcióban Thiepval körzetében 1fJ16szeptemberében. Erdemes megnézní a kézigránátok ellen felszerelt hálót a harckocsi tetején, és az esetlen kormányzó segédkerekeket a hátsó részen; ezeket hamarosan leszerelték, mert megoldották a kis ívben való fordulást

Bár az Mk l-esnek mint az elso harcban bevetett harckocsinak történelemformáló szerepe volt, a harci tevékenységét illetoen fiaskó volt. Hosszú távon viszont elérte, hogy a brit katonai vezetés elismerte a benne rejlo lehetOSégeket. így 1917 júliusában felállltották a "páncéloshadtestet".

Az Mk I (Female) ütközetbol visszatérve Flers1916. szeptember 1S-én, amikor Courcelette-nél az elso harckocsibevetés történt. Látható a géppuska páncélvédelme és elöl a vonóhorog

JELLEMZOK Mk I (Male) harckocsi Személyzet: 8 fo Tömeg: 28 tonna Motor: 105 LE-sDaimler

atesthossza:8.05 m. szélesség: 4,19 m a lovegerkélyekkel együtt. 2.45 m magasság:

benzinmotor

Teljesltmény:

Méretek: hossz:9,91 m

max.sebeSSég: 6 km/h hatótávolság 38 km

a segédkerékkel együtt.

49

HARCKOCSIK

Mk A Whippet Amikor az elso harckocsit megtervezték, a tervezok szándéka az volt, hogy ez a jármu valamivel több legyen, mint nehéz terepet lekuzdeni képes "géppuskaromboló;'. Az eredmény egy ormótlan monstrum lett, amely áttudott gázolni a lövészárkon, de jó utakon is csak lassan tudott mozogni. 1916-ra született meg az a gondolat, hogy a harckocsit a harcfelderítés egy formájaként alkalmazzák; egy ilyen harckocsi képes lenne kiaknázni az ellenség vonalain keresztül történo áttörés eredményeit. Olyan javaslat született, hogy készítsék el egy ilyen "gyors" harckocsi terveit, amely bizonyos akadályieküzdo képességei is lennének, és nagy sebeSSéggel tudna mozogni jó utakon is; a feladatot Sir William Tritton hajtotta végre, aki kulcsszerepet játszott a korai "szárazföldi hajók" kifejlesztésében.

A Whippet (Agár) megérkezik Az új harckocsi hivatalos neve Mk A közepes harckocsi lett, de hamarosan a Whippet becenevet kapta. Tritton visszatért a korábbi Little Willie konstrukciójához, amelyen a romboid alakú lánctalpak helyett alacsony építésu lánctalpakat használt. A két Taylor 45 LE-s London buszmotort a lánctalpak között, elöl helyezték el, és külön-külön hajtotta a két lánctalpat; a kormányzást az egyes lánctalpak sebességének változtatásával valósították meg. A vezeto a bal oldalon helyezkedett el, jobbján a "küzdotérrel". Eredetileg az utóbbi torony jellegu volt, majd merev felépítménnyé alakították át, amelybe három Hotchkiss géppuskát helyeztek el. A páncélzat vastagsága 5 és 14 mm között változott. A Whippet prototípusa 1917 februárjára elkészült, és még ugyanazon év júniusában

brit közepes harckocsi

Az Mk A Whippet közepes harckocsi. Három Hotchkiss géppuskával volt felfegyverezve merev tornyos felépitménye ellenére a jövo harckocsiját formázza. A páncélzat legnagyobb vastagsága 14 mm volt.

::

megrendelték a gyártását is, ez azonban idobe tellett. és csak az év végére készültek el az elso példányok. A szállítás FranCiaországba szintén nem ment gyorsan, és csak 1918 márciusában vetették be oket eloször. A típus kormányzása nehéznek bizonyult, mert a vezetonek két tengelykapcsolót kellett használni, így a harcban sokat elvesztettek belolük, amikor a vezeto elveszítette uralmát a jármu felett. A Whippet azonban hamarosan kelloképpen megbízhatóvá vált, és jó úton nagyobb sebességet tudott elérni, mint a lovasság.

A "Zenedoboz" A Whippet-ket eloször arra használták, hogy eltömjék a réseket az arcvonalban a nagy német elonyomulások alkalmával, azonban az idejük késobb jött el igazán, amikor már az ellentámadásról volt szó. Mélyen behatoltak az ellenSég vonalai mögé, ahol pánikot keltettek és nagy pusztítást végeztek. Erre példa a "Zenedobozé", amely kilenc órát töltött el az ellenSég hátországában, legéppuskázva a gyanútlan hátországi

Mk IV Male/Female Az Mk IV volt a legnagyobb mennyiségben gyártott típus az 1. világháború alatt, kialakításánál figyelembe vették az Mk I harckocsi bemutatkozása óta eltelt idoszak konstrukcióinak és az oly nehezen megszerzett harcászati tapaszta-, latoknak a tanulságait. Az Mk II-es és az Mk lll-as harckocsikból aránylag keveset gyártottak (50-50 darabot), és csak teherszállításra, illetve speciális feladatok végrehajtására használták oket. Az Mk II-es lánctalpának minden hatodik tagja szélesebb volt, az Mk lll-asnak vastagabb volt a páncélzata.

50

Ez az Mk A jellegzetes piros-fehér sávokkal a harckocsitest elülso részén. Figyelemre méltó a toronyfelépítmény kialakítása és a nyugati front terep viszonyaira kialakított masszív sárvetok az oldalt elhelyezett lánctalpak alatt

aiakulatok katonáit, végül egy tábori löveggel kilotték. A fegyverszünet megkötésének idejére a Whippet Mk A harckocsi már jól bevált konstrukcióvá fejlodött, ennek ellenére nem sokáig maradt hadrendben. Néhány szolgált még belolük az ír zavargások idején, pár darabot pedig elsoként Japánba exportáltak 1920-ban. Még a fegyverszünet elott a né-

metek elegendo példányt zsákmányoltak ahhoz, hogy az Mk A közepes harckocsit

tüzetesen elemezhessék, amíg a hasonló LK II-es el nem készült.

JELLEMZOK Mk A közepes harckocsi Személyzet: 3 vagy 4 ló Tömeg: 14 tonna Motor: 2 db 45 LE·s Tylor

szélesség

2,62 m

magasság;

2,74 m

négyhengeres

hatótávolság

benZInmotor

Teljesftmény: max sebeSSég 13.4 km/h 130 km

Méretek: hossz; 6,10 m

brit nehéz harckocsi A gyalogos katonánál alig gyorsabban haladó brit Mk IV nehéz harckocsi prototípusa "gyémánt" alakú volt, amely e kor jármuveinek alapveto formája. Lassúsága ellenére az Mk IV méltó ellenfele volt a kortárs német harckocsiknak

1. VILÁGHÁBORÚS

Az Mk IV megjelenése

Amikor az Mk IV 1917 márciusában megjelent, az elso példánya volt az elozo évben megrendelt és 1916 októberében tervezett ezres szériának.

Hadmuveleti változások Az Mk IV-esen az elozo három típushoz képest, amelyek nem sokban különböztek egymástól, néhány változtatást

hajtottak végre. A legfobbet a páncélzat vastagságának növelése jelentette (6 és 12 mm között), amelyet eloször az Mk III-ason alkalmaztak, és amit meg kellett tenni, mert a németek intenzíven fejlesztették különleges páncéltöro fegyvereiket és a páncélégetó lövedékeiket. A másik változás a fegyverzetet érintette. Az eredeti haditengerészeti 57 mm-es ágyú 40 kaliber hosszúságú volt, és gyakran

beleakadt a talajba a lövészárkokon való átkelés során. Az Mk IV-esen ezeket az ágyúkat lecserélték a sokkal rövidebb, 23 kaliber hosszúságú ágyúkra, amelyek ezután néhány évig a harckocsiágyúk szabványos fegyverévé váltak. A másodiagos fegyver a négy Lewis géppuska volt. A lövegerkélyek is kisebbek lettek, és szállításhoz síneken be lehetett oket tolni a jármu belsejébe, míg a korábbi vál-

"Az egyik szemét az ellenségen tartva"; a brit Mk IV (Male) harckocsi hatékony árokmászó képességeit mutatja be. Néhány példányt rozseköteg szállítására is alkalmassá tettek a harckocsiakadályok hatékonyabb leküzdése érdekében

PÁNCÉLOZOTT

tozatoknál a lövegerkélyeket teljesen le kellett szerelni. Egy sor belso muszaki változtatást is megvalósítottak és elso ízben alkalmazták az önvontatö gerendát, amelyet a harckocsi használatra készen szállított a tetején. Ez a gerenda kiegészíto húzóerbt biztosított a sárból való kijutásához. Az Mk IV az Mk I-esnél alkalmazott koncepciót követte: bizonyos példányokat négy elsodleges géppuskával (ketto-ketto a két lövegerkélyben) és két másodiagos géppuskával fegyverezték fel, és a hatfontos ágyúkat elhagyták. Ezeket a harckocsikat a gyalogság közvetlen támogatására és a lövés zárkok megtisztítására használták, és az Mk IV (Female) elnevezést kapták. Az erosebb fegyverzettel ellátott volt az MK IV (Male). Egy sajátos változatban géppuskák voltak az egyik lövegerkélyben és a 57 mm-es ágyú a másikban - ezt Mk

IV (Hermaphrodite)-nak nevezték el.

Harci bemutatkozás Az elso harckocsi párbajban az MK IV német A7V-vel küzdött Villers-Bretonneux mellett. Az

HARCJÁRMUVEK

Mk IV-eset hatékonyan alkalmazták Cambrai-ban is és még sok ütközetben ezután; 1918 után pedig az Mk IVesek még sok évig megmaradtak a páncéloshadtestnél. Néhányat bevetettek belolük Palesztinában, a háború után pedig frországban Az olaszoknak is adtak el belolük, de a legnagyobb felhasználója az Mk IV-eseknek alighanem Németország volt, hiszen sok Mk IV-es elkerülhetetlenul a németek kezére került, akik aztán a britek ellen használták oket Beutepanzerwagen IV (elkobzott páncélos jármu IV) néven. Léteztek még az olyan változatok, mint

az Mk IV Supply Tank (ellátó harckocsi), az Mk IV Tadpole Tank (ebihal harckocsi), amelynek a hosszát 2,74 méterrel meg növelték, hogy nagyobb árokáthidaló képességgel ruházzák fel (3,05 ml, valamint az Mk IV Fascine Tank (rozsefekteto harckocsi), amely lövészárkok kitöltésére alkalmas 1,37 méter hosszú. lánccal összeerosített 152 mm átméroju karókból álló köteg eket szállított. Darus változata is létezett mentofeladatok végrehajtásához.

JELLEMZOK Mk IV (Male) harckocsi Személyzet: 8 ló Tömeg: 28 tonna Motor: egy 105 vagy 125 LE·s Daimler benzinmotor

Az Mk V

Méretek: hossz: 8,05 m szélesség:

3,91 m lövegerkélyekkel

együtt, magasság: 2,49 m

Teljesltmény: max. sebesség: 6 km/h hatótávolSág

56 km

brit nehéz harckocsi

Az Mk V volt az utolsó klaszszikus romboid alakú harckocsi, amely még említésre méltó mennyiségben szolgált, és az Mk IV-esen végrehajtott valamennyi módosítást megtestesítette, beleértve a Wilson bolygómuves sebességváltó rendszert, amely lehetové tette, hogyaharckocsit egyetlen ember elvezesse, ellentétben a korábbi változatokkal, ameIyeknél két fo és jelentos csoportmunka kellett a harckocsi irányításához. Az Mk IV-esnek célirányosan tervezett motorja volt (150 LE-s Ricardo), amely nagyobb teljesítménye mellett több lehetoséget biztosított a mérnökök számára a belso tér jobb kialakításához.

"Galambdúc" Egy másik újítással létrehozták a parancsnoki tornyot, és bevezettek egy hosszú ideig fennmaradó megoldást a külvilággat való kapcsolattartásra: jelzotárcsákat szereltek fel a jármu hátsó részére. Eddig a harckocSi személyzete gyakorlatilag el volt szigetelve a többi katonától nemcsak a motor keltette nagy zaj, hanem a rossz kilátás és a kimeno és bejövo üzenetek kezelésére alkalmas eszközök hiánya miatt is. A korai harckocsik csak úgy tudtak kommunikálni, hogy szükség esetén "posta galambokat" küldtek a hátország ba. A Male-verzió fo fegyverzete a két 57 mmes ágyú és a négy kiegészíto géppuska, páncélzata pedig 6 és 14 mm között változott.

A fegyverszünetig mintegy 400 darab Mk V-öst gyártottak, és több változat is napvilágot látott. Egyike ezeknek 1,83 méterrel megnövelt hoszszal készült, ez biztosította a jobb árokáthidaló képességet és a nagyobb belso teret (25 katona vagy ellátmány szállítását). Az Mk V* jelu harckocsit a harctéren alakították át, az ezzel egyenértéku, de sokkal inkább javított Mk V** jelut pedig agyártósorokon. Ugyanúgy, mint az Mk IV esetében, az Mk V-ösnek is volt Male és Female változata is.

Az "amerikai" harckocsi Az Mk V egyúttal az elso amerikai harckocsi is volt. Elegendo Mk V-öst adtak át a frissen érkezett amerikai hadseregnek,

hogy legalább részben fel tudjanak szerelni egy zászlóaljat a francia FT 17-esekkel együtt. A háború után az Mk V alkotta a páncélos hadtest alapfegyverzetét, és bár az Mk V-ösnek számos más konstrukciója is született, egyiket sem gyártották vagy használták soha. Az Mk V-öst elterjedten használták olyan kísérleti célokra, mint hídveto vagy aknamentesíto harckocSi (Mk V** vagy Tank RE), de soha nem gyártottak belolük nagy mennyiséget, mivel 1918 után nem volt elég pénz az úlításokra. A kanadai hadseregnek is juttattak az Mk V-ösökbol, ahol egészen 1930-ig használták oket. Az Mk V soha nem váltotta le az Mk IV-est, bár 1918 közepétol folyamatosan érkezett a nyugati frontra. Sokkal meg-

bízhatóbbnak és könnyebben kezelhetonek bizonyult ugyan, mint a korábbi változatok, de a háború hamarabb befejezodött, mint ahogy az 1919-re tervezett tömeges páncélos csapásméro muveletekben részt vehettek volna. Az Mk Vösök tömeges bevetését irányozták elo a front kiválasztott szakaszain néhány különleges harckocsival együtt, ezeknek a tervei azonban örökre a tervezoasztalon maradtak (ellátó harckocsi, páncélozott vontató jármu és mások). A gyalogSág csak kis szerepet kapott volna a harckocsik önálló nagy elonyomulásában a nagy "áttörés" elérésére, amelyet 1914 óta oly kitartóan és költséget nem kímélve hajszoltak.

Egy Mk V (Male) vontatókötéllel húz ki egy elakadt harckocsit 1918 augusztusában. Az Mk V-re piros-fehér megkülönbözteto sávokat festettek a test elülso részén. A tetején látható sínek az önvontató gerenda elhelyezésére szolgálnak

JELLEMZOK Mk V (Male) harckocsi Személyzet: 8 ló Tömeg: 29 tonna Motor:.egy 150 LE-s Ricardo

szélélesség:

benzinmotor

max. sebesség:

Méretek: hossz 8,05 m

hatótávolSág

4,11 m

a lövegerkélyekkel magasság

együtt

2,64 m

TeljesItmény: 7,4 km/h

72 km

51

HARCKOCSIK

Schneider A Char d'Assaut

dert (vagy Schneider E. Estienne

ezredes

SchneiCA) J. ötletére

fejlesztették ki, aki 1915-ben páncélozott traktorokat akart felhasználni arra, hogy meglepetésszeru csapást mérjenek a nyugati front német lövészárkaira úgy, hogy páncélozott csapatszállító szánkókat vontat nak át rajtuk. Estienne at amerikai Holt mezogazdasági traktor alvázát és lánctalpait javasolta továbbfejleszteni, amelyeket késobb szélesköruen alkalmaztak tüzérségi vontatóként Estienne javaslatát közvetlenül a francia foparancsnok támogatta, a szerzodést a kifejlesztésre pedig a Schneider fegyvergyárral kötötték meg.

Nehézkes fejlesztés Az eredeti javaslat 1916 végére 200

gyalogsági rohamharckocsi

szerint darab

Schneider

CA-t

kellett

volna

leszállítani, de a gyártás olyan lassú volt, hogy csak 1917 közepére készült el egy felhasználható mennyiség. A Schneider CA alapvetoen egy a Holt traktor változatlanul hagyott felfüggesztéseire és lánctalpaira szerelt páncél-

test, amelyben két géppuskát és egy 75 mm-es ágyút helyeztek el. Az 55 LE-s motor az üzemanyagot a géppuskák közelében elhelyezett két tartályból kapta. Ezek a tartályok rendkívül sebezhetok, és sok Schneider CA vált áldozatává ' az ellenSég egyszeru töro lövedékei által

páncélokozott

tuznek. A maximális páncélvastagság 11,5 mm volt, ezt a késobbi változatokon 19,5 mm-re növeltek meg. A csapatszállító jármuként való

Schneider harckocsik mennek a frontra az Oise folyó menti L'Eglantiers körzetében. Rövid csövu 75 mm-es ágyút a test jobb elso részén helyezték el, ezen az oldalon hátul van egy gömbcsuklós géppuska

A Schneider harckocsi terepjáró képessége gyengébb volt. A vékony páncélzatú jármu könnyen kigyulladt alkalmazás ötletét elvetették, és a Schneidereket elsosorban a gyalogság támogatására használták, de korlátozott terepjáró képessége miatt ebben sem volt igazán sikeres. 1917 májusáig mintegy 300 darabot gyártottak ebbol a típusból, ezután az ágyúval felszerelt változat gyártását beszüntették és a teherszállító Schneider Char de

Ravitaillement

altípus gyártását kezdték meg, amelyen a jobb oldali lövegtér helyett egy a teherszállító térbe nyíló ajtót építettek be. Abevetéseken szerzett tapasztalat alapján 8 mm-rel megnövelték a páncélzat vastagságát a Jármu oldalain, A Schneider CA legnagyobb érdeme az volt, hogy ezzel a típussal képezték kl a katonákat a páncélos jármuvek alkalmazására és karbantartására a harcmezon, A franciák az elso páncélos-

iskolájukat Champlieu-ban állították fel, 1916 októberében Hamarosan saját példájukon tanuihatták meg, hogya karbantartás és a tartalék alkatrészek hiánya ugyanúgy kivonja a Jármuvet a harctérrol, mint az ellenséges tuz; 1917 áprilisában a Chemin des Dames melletti támadás során a 132 Schneider CAból 76 megsemmisült utolsó Schneider CA-t

Az 1918

augusztUSában szállították le, de addigra már az elhasználódás és a Renault FT-17esre váltás csökkentette

mintegy 100-ra a rendszerben

lévo jármuvek számát Ezek többsége fegyvertelen ellátó változat volt, de instabilitásuk és gyúlékonyságuk ellenére az ágyúval felszerelt változatokat is használták még néhány muveletben 1918 folyamán.

.JELLEMZOK

St Chamond

Char d'Assaut Schneider

Méretek: hossz: 6 m

Személyzet: 6 ló Tömeg: 14,6 tonna Motor: egy 55 LE-s vízhütéses

szélesség:

négyhengeres benzinmotor

max, sebeSSég 6 km/h

Schneider

2 m

magasság: 2,39 m

Teljesflmény: hatótávolság:

48 km

rohamharckocsi

Az a tény, hogya Schneider CA megrendelése és kifejlesztése megkerülte a francia hadsereg szokásos ellátási csatornáit, sok hivatalos ellátó szervezetet meglehetosen felboszített Ezek a hivatalok ezért úgy döntöttek, hogy saját harckocsi-konstrukcióval állnak elé. Rimailho ezredes terveit felhasználva a francia hadsereg megkezdte saját konstrukciója gyártását, és 1916 elejére a prototípus is elkészült aSaint Chamond gyárban, Homcourtban. Ennek megfeleloen az új jármu Char d'Assaut St Chamond néven vált ismertté. A Schneider CA-hoz hasonlóan ennek az úttöro jármunek a kifejlesztése és a gyártása is lassú volt, és az elso hadmuveleti szol-

52

gálatra kész példányok májusára készültek él.

1917

Nagy túlnyúlás A St Chamond CA-nál még a próbaváltozatként készült jármuvekhez viszonyítva is több szokatlan konstrukciós megoldással találkozunk. A Schneider CA-hoz hasonlóan

ez is a Holt traktor alvázára, felfüggesztésére és lánctalpaira alapuit, a St Chamond esetében azonban meghoszszabbftották a lánctalpak talajjal érintkezo hosszát A lánctalpak meghajtása is szokatlan volt: egy benzinmotort használtak arra, hogy meghajtson egy elektromos eroátviteli

A Char d'Assaut St Chamond hosszú teste olymértékben korlátozta harcászati alkalmazhatóságát, hogy gyakran ellátó harckocsiként használták. Négy géppuskával és egy 75 mm-es ágyúval szerelték fel és újszeru benzin-elektromos meghajtással üzemelt rendszert, jelentosen megnövelve ezzel a jármu tömegét és kiterjedését, ez azt jelentette,

hogy a tervezett tömeget mintegy 5 tonnával túllépték. Ehhez még hozzájáru It a test

1.

kialakítása, amely jelentosen túlnyúlt a lánctalpakon és elore, mind hátra is. Ezért amikor a jármu egyenetlen terepen hátrafelé akart mozogni, vagy lövészárkon keresztül akart menni, elakadt, mert vagy az eleje, vagy a hátulja fennakadt. Ez jelentos hátránynak bizonyult: a németek kitapasztalták a St Chamond gyenge árokáthidaló képességét, és kiszélesítették a lövészárkaikat. A St Chamond

CA-t a test elülso r.észéf1egy hagyományos 1897-es mintájú 75 mm-es Modele tábori ágyúval, körben a testen pedig négy géppuskával fegyverezték fel. A pánCélzat legvastagabb része 17 mm volt.

Nem megfelelo mozgékonyság A St Chamond CA-kat gyenge terepjáró képességük miatt 1917 folyamán fokozatosan lecserélték az újabb

JELLEMZoK Char d'Assaut St Chamond

Méretek: hossz: 8,83 m

Személyzet: 9 ló Tömeg: 23 tonna Motor: egy 90 LE-s Panhard

az ágyúval együtt test hossza: 7.91 m szélesség:

2,67 m

vlzhútéses

magasság:

2.34

négyhengeres

benzmmotor, amely egy CrohatCollardeau elektromos eróátviteli

Teljesítmény:

rendszert

hatótávolság:

hajtott meg

max. sebesség:

m 8.5 km/h

VILAGHABORÚS

Renault FT 17-esre, és sok jármuvet St Chamond Char de Ravitaillement utánpótlásszállító jármuvé alakítottak át. Az ágyúval felszerelt változatot harckocsiként utoljára 1918 júliusában vetették be a Reims térségében indított ellentámadás során, amelyben 131darab vett részt. A háború végére a 400 elkészült példánybó! mindössze 72 állt szolgálatban. Annak ellenére, hogy a St Chamond CA sok új és eloremutató konstrukciós megoldást tartalmazott (pl. az elöl felszerelt 75 mm-es ágyú, a benzin-elektromos. meghajtás, a meghosszabbított lánctalpak), alapvetoen hibás konstrukció volt csekély terepjáró képeSSégekkel és korlátozott harcászati alkalmazhatósággal.

59 km

RenanIt FT 17

pANCÉLOZOTT

HARC.JARMÚVEK

A Char d'Assaut St Chamond harckocsi menet közben az Oise menti Moyenville mellett 1917-ben. Ez a kép látványosan mutatja a jármu hatalmas méreteit és a rövid lánctalpakatj érdemes megfigyelni a jármu kis hasmagasságát a jármutest alatt A Renault FT 17 az 1. világháború egyik legsikeresebb harckocsija volt. Ezrével gyártották oket, alapvetoen gyalogsági támogató könnyu harckocsiként, de sok más felhasználási területet is találtak a számukra. A torony fegyverzete vagy egy géppuska, vagy egy rövid, 37 mm-es harckocsiágyú volt, személyzete két fobol állt

gyalogsági harckocsi

A kicsiny Renault FT 17 az 1. világháború harckocsijai közül kétségtelenül az egyik legsikeresebb volt. 1915-ben az elorelátó Estienne tábornok egy könnyu páncélozott jármu rendszeresítését javasolta, amely közvetlenül támogathatná a gyalogságot. 1916 közepén vonták be a Renault-t. és több mint 1000 példány kilátásba helyezett megrendelésének reményében a Renault megkezdte a konstrukció kidolgozását.

Kérdéses konstrukció A tervek 1916 végére készültek el. Ezek egy kétfos, géppuskával feiszerelt harckocsi tervei voltak, amelyek nem feleltek meg a kor általános követelményeinek. A konstrukciót túl kényelmetlennek és gyengén páncélozott nak minosítették, ennek ellenére a megrendelést keresztülvitték, és nem sokkal ezután további 2500 darabbal kiegészítették. Ekkorra már a fo fegyverzetet lecserélték 37 mm-es ágyúra, de sok példányt csak géppuskával gyártottak le. I Az FT 17 volt az elso, amelyet klasszikus harckocsikonstrukcióként lehet értékelni. Fegyverzete 360 fokban körbeforduló kis toronyban kapott helyet, a lánctaipak pedig a keskeny test két oldalán. Nem volt alváz, a részegységeket a páncéltestre építették. A motort hátul helyezték el, a lánctalpaknak pedig egy-egy nagy feszítokereke volt elöl, amelyek nagyon hasznosnak bizonyultak akadályok leküzdésében és a lövészárkokon való áthaladáS során, ezenkí-

vül egy csúszó lapot is gyakran felszereltek a test hátsó részére. A Renault nem tudta a szükSéges mennyiséget legyártani, ezért más konszerneket is bevontak a gyártásba. Még amerikaiakat is, de mivel ok ragaszkodtak ahhoz, hogy amerikai szabványok és módszerek szerint épüljön a jármu, egyetlenegy sem érkezett Franciaországba a fegyverszünet megkötéséig. Franciaországban a lekerekített alakú tornyot gyakran lecserélték a gyártósoron sík páncéllemezekbol álló nyolcszögletu konstrukcióra. A 37 mm-es ágyú normává vált (Char-canon FT 17), géppuskát azonban továbbra is felszerelhettek a harckocsira

(Char-mitrailleuse FT 17). Az FT 17-esnek önjáró löveg

(Char-canon Renault BS) 75 mm-es ágyúval és rádió-

JELLEMZoK Renault FT 17

Méretek:

Személyzet: 2 ló Tömeg: 6.485 tonna Motor: egy 35 LE-s RenaulI

hossz: 5 m a csúszólappal

vlzhútéses négyhengeres benzinmotor

max. sebesség:

szélesség

együtt

1.71m, magaSSág 2.13 m

TeljesItmény: hatótávolság

7.7 km/h

35.4 km

val ellátott változata is készült

(Char Renault TSR).

A

páncél maximális vastagsága 16 mm volt.

Aktív szolgálat Az elso FT 171917márciusában érkezett a francia hadseregbe, de eloször 1918 májusában vetették be. A francia stratégák tömegesen akarták bevetni a harckocsikat, de ez nem volt olyan egyszeru a németek állandó támadásai közepette. Az FT 17-eseket eloször csak kis számban vetették be, majd Júliusra olyan helyzet alakult ki, hogy 480 darabot Iehetett összpontosltani a Soisson melletti ellentámadáshoz. Itt a típus nagy sikert ért el, ezután nagy hatékonysággal alkalmazták más helyeken IS. A karbantartás mindig nagy gondot okozott, hiszen az FT 17-esek tervezésénél nem fordltottak kello figyelmet a javltásra és a tartalékalkatrészutánpótlásra, ezért egy idoben több száz jármu állt különbözo meghibásodások miatt. Oe még ennél is több volt kint a fronton, hiszen a különbözo gyártók annak rendje és módja szerint szállították a jármuvek ezreit. Néhányat át-

Az FT 17 az 1. világháború leg sikeresebb harcjármuve volt, az itt látható példányon nem nyolcszögletu, hanem lekerekített torony látható. A típus megbízhatóságával több probléma is adódott, a karbantartás pedig állandó gondok forrása volt adtak az amerikai hadseregnek is. A háború végén 1991 muködoképes FT 17-es volt, 369 javításon és további 360 használaton kívül.

Más jellegu felhasználás 1918 után az FT 17-esek széles körben szolgálatban maradtak, sot más rendeltetésu példányokat is gyártottak,

illetve alakitottak át, úgymint hídveto, önjáró löveg, rádiós harckocsi és mások. 1939ben még mindig sok volt belolük szolgálatban, és a németek többet zsákmányoltak, miután Franciaország 1940ben kapitulált. Néhány példány 1944-lg maradt hadrendben Németországban, amelyeket még a párizsi harcok során is bevetettek. -

53

HARCKOCSIK

Autoblindé Peugeot Az elso Peugeot páncélgépkocsit meglehetosen hevenyészett megoldásként állították elo 1914-ben, amikor a korra jellemzo módon kereskedelmi modellekbol alakították át a harcjármuveket, ezt például a 4x2-es kerékképletü Peugeot 153-asból. Ezekre a korai átalakításokra jellemzo volt a nyitott hátsó rész közepén forgócsapon elhelyezett géppuska, miután azonban a konstrukció elnyerte végleges formáját, a géppuskát 37 mmes ágyúra cserélték. Az elso 5,5 mm-es páncéllemezeket is késobb módosították, hogy jobb védelmet biztosítsanak a jármu minden oldalán, a felso részt azonban akkor is meghagyták nyitottnak.

Nehéz páncélzat Mire acélirányosan megkonstruált páncélgépkocsi rendszerbe állt, alig hasonlított a korai változatára. A vezetoteret és a motort is ferde páncéllemez védte. A hutot

páncélgépkocsi

acélzsaluk takarták, a kerekek viszont megmaradtak az eredeti küllos változatban, és a jármu megnövekedett tömege miatt a hátsó kerekeket meg kettozték. Bár géppuska is felszerelheto volt a középso forgócsapra, elterjedtebb volt a 37 mm-es ágyú használata egy lekerekített acélpajzs mögött Ez az ágyú a híres Modéle 1897-es tábori ágyúnak a feles változata volt, és ki tudta loni a hatékony kumulatív loszert is. Ez szerény tüzerot biztosított a Peugeot páncélgépkocsi számára, amit néha ki is használt a gyalogság támogatására. A 37 mm-es ágyú és a géppuska együttes használatának alternatívájaként alkalmazták a két géppuskás megoldást is. 1914 után nem maradt sok feladat e páncélgépkocsik számára a nyugati fronton. Néhány közülük járorözési feladatokat hajtott végre a hátországban, és nem is volt

A Peugeot páncélgépkocsi végleges változatának fo fegyverzete egy rövid csövu 37 mm-es ~ gyalogsági ágyú volt. Bár ezeket 4 a jármuveket a gyalogsági támogató szere· pükben leváltották az FT 17-es könnyu harckocsik, az egész világháború alatt rendszerben maradtak, a háború után pedig átadták oket az újonnan létrehozott lengyel hadseregnek

lit

más feladatuk 1918-ig, amikor egy kisebb mennyiségu Peugeot páncélgépkocsit bevetettek a frontvonal több szakaszán indított nagy német áttörések idején. Ezután még néhányat használtak az ezt

követo viszonylag mozgékony hadviselés során. Ezekben a harcokban azonban Inkább a harckocsik vettek részt, többnyire az FT 17-esek, amelyek hasznosabbnak bizonyultak a rossz terepviszonyok között, mint a keskeny kerekes Peugeot páncél gépkocsik.

Háború utáni szolgálat Az 1. világháború végén a francia hadseregben 28 Peugeot páncélgépkocsi maradt, amelyeket késobb átadtak a lengyel hadseregnek, ahol még évekig használták oket.

A francia Peugeot páncélgépkocsik támogatást nyújtottak a brit gyalogságnak 1918 áprilisában a Iysi ütközetben. Ezek a jármuvek a nyílt terepen ágyújukkal hatékony tuztámogatást nyújtottak a gyalogságnak, mozgásuk viszont leginkább csak a meglévo utakra korlátozódott

JELLEMZOK Autoblindé Peugeot Személyzet: 4 vagy 5 t6 Tömeg: 5 tonna Motor: egy 40 LE-s Peugeot

Fegyverzet: egy 37 mm-es

benzinmotor

max. sebesség:

Méretek: hossz: 4,8 m

hat6távolság

szélesség:

Sturmpanzerwagen Németország, amely általában ugyancsak elöl járt a haditechnika és -technológia terén, meglehetosen elmaradt a harckocsik biztosította lehetoségek megfelelo klaknázásában, és néhány korai, de elorelátó javasiaton kívül a páncélgépkocsit kivéve nem volt hivatalos érdeklodés a páncélozott jármuvek egyetlen fajtája iránt sem. A németek akkor kezdték felülvizsgálni álláspontjukat, amikor 1916 szeptemberében a britek eloször vetették be a harckocsit a flers-courcelette-i ütközetben. Ekkor egy bizottságat hoztak létre, hogy dolgozza ki e jármu német megfelelojének a terveit. 1916 novemberében rendelték meg az elso harckocsit, amely megfelelt a német követelményeknek - ez a 30 tonnás Gelandespanzerwagen (terepjáró páncélozott jármu) volt. Mint nagyon sok más - a bizottság által korlátozott ido alatt kifejlesztett - konstrukció, ez a vállalkozás sem aratott osztatlan sikert. A jármu a Sturmpanzerwagen A7V

54

A7V

nevet karta: az A7V a bizottság megfelelo osztályának a rövidítése volt A konstrukció alapját a már meglévo Holt lánctalpas traktor felfüggesztése és lánctalpai képezték, Joseph Wollmer azonban tökéletesítette az eredeti felfüggesztést, amelynek eredményeként megnövekedett a jármu sebessége. Az eredeti alvázra telepített nagy páncéltestbe, nem kevesebb, mint 18 fo személyzetet tevékenykedett. Ez a dobozforma nagy felületu oldallemezekbol állt orr- és hátsórésszel, amelyek annyira az alváz alá nyúltak, hogy a jármu hasmagassága mindössze 40 cm lett. A lánctalpak talajjal érintkezo része szintén elég rövidre sikerült, ennek eredménye egy olyan jármu lett, amely jellemzoen instabil volt, csekély terepjáró képeSSégekkel. Fo fegyverzete egy zsákmányolt 57 mm-es orosz ágyú volt és hat géppuska két-két fos személyzettel. Az egyetlen elonye az A7V harckocsi nak a brit tankokkal szemben páncéljának a vas-

ágyú és egy géppuska,

vagy két

géppuska

TeljesItmény: 40 km/h

140 km

1,8 m, magasság: 2,8 m

rohamharckocsi

tagsága volt, amely 10 és 30 mm között változott. A gyártás megkezdésének idejére a németek kifejlesztették a saját páncéltöro lövedéküket, és az A7V páncélja ellenállt e lövedék hatásának.

Korlátozott

gyártás

Az elso A7V 1917 októberére készült el, és még ez év decemberében még százra adtak le megrendeléSt. Az A7V-t több gyár is készítette, amelyek hadi megrendelé-

seik miatt nagyon leterheltek voltak, ezért a háború végére mindössze 20 darab A7V került ki a frontra. Az elso A7V-ket 1918 márciusában vetették be. Mobil tuztámogató eszközként sima terepen meglehetosen hasznosnak bizonyultak, de nehéz terepen messze voltak a sikeres harcjármutoi, és az elso példányoknál hamarosan a páncélvédettség is elégtelennek bizonyult. Az A7V árokáthidaló képességek hiányában

Az A7V nagy és esetlen harckocsi volt, 18 fos személyzettel és hat géppuskával. Fo fegyvere egy 57 mm-es ágyú a test elülso részén található. Az A7V-nek gyenge volt a terepjáróképessége, nagy magassága miatt elég instabil, és csak 20 darabot gyártottak belole. Többségüket 1918-ban vetették be

1. VILÁGHÁBORÚS

gyakran lemaradt a gyalogság mögött, amelyet éppenhogy támogatnia kellett volna, és nagyon sokszor, amikor a tábori tüzérség nyílt terepen tuz alá vette, könnyen ki is lotte. Három AlV vett részt az elso tank tank elleni harcban 1918. április 24-én VillersBretonneux-nál. Ebben az ütközetben három Mk IV (egy Male és két Female) harcolt három AlV ellen. A két Female hamarosan megsérült, és ki kellett állnia a harcból, az egy Male viszont ki tudott loni egy AlV-t. A fegyverszünetig több hasonló ütközetet vivtak meg, de az A7V-k ritkán tündököltek. A németek tulajdonképpen a zsákmányolt

PÁNCÉLOZOTT

HARCJÁRMÚVEK

Két A7V látható a francia lövészárokból 1918júniusában. A füstfelho elsosorban a két Daimler-Benz benzinmotorból származik, de persze a lánctalpak is felverték a port. Néhány géppuska látszik, de a fo fegyver az 57 mm-es ágyú eltunik a füstfelhoben. brit harckocsikat részesítették elonyben, éppen a saját jármuveik csekély terepjáró képessége miatt. A lassú gyártási folyamat ellenére a németek legyártottak egy nem páncélozott,

JELLEMZOK Sturmpanzerwagen A7V Személyzet: 18 ló Tömeg: 33 tonna Motor: két, egyenként 100 LE-s

szélesség:

Daimler-Benz

TeljeslImény:

benzinmotor

Méretek: hossz: 8 m

3,06 m

magasság: 3,3 m

Fegyverzet: egy 57 mm-es ágyú és hat géppuska max. sebesség: hatótávolság:

12,9 km/h

40 km

Panzerkraftwagen Az elso német páncélgépkocsik tulajdonképpen speciális nagy kerekes vagy lánctalpas alvázra szerelt jármuvek voltak az ég felé nézo tüzérségi fegyverrel a megfigyelo légballonok ellen. Még néhány ilyen fegyver létezett, amelyeket úgy hivtak, hogy Ballon Abwehr Kanonen (BAK), és bár néhány példányt csapatpróbára adtak, széles körben nem terjedtek el soha. Ezért a belgáknak maradt a lehetoség 1914-ben, hogy megmutassák a német hadseregnek a páncélgép kocsik képességeit a mozgékony hadviselés során. Anémet gyalogság nak és lovasságnak komoly kellemetlenséget tudtak okozni a kisebb létszámú belgák Minerva és más átalakított túraautói a "Ioj és fuss!" taktikát alkalmazó rajtaütéseikkel. A belgáktól szenvedo német hadsereg elhatározta, hogy kifejleszti e jármuvek német megfelelojét, de saját gyakorlati tapasztalat hiányában tipikus német hoz(záállással fogtak ezen feladat vég rehajtásához. 1915 folyamán a németek három páncélgépkocsi prototípusát is elkészítették. A három gyártó cég az Ehrhardt, a Daimler és a Büssing volt, és mindegyik figyelmen kivül hagyta azt a belga gyakorlatot, hogy ezek a jármuvek csak alig voltak nagyobbak, mint az átalakított túraautók. Ehelyett olyan konstrukcióban gondolkodtak, amely szerintük jobban megfelelt erre a célra. Mind a három jármunek volt egy közös jellemzoje, mégpedig a massziv konstrukció. A legnagyobb a Büssingé volt, amely "kétvégu" konstrukciós megoldást alkalmazott, de legalább a harcászatilag hasznos nagy hasmagassággal büszkélked-

felül nyitott szállítóváltozatot is Uberlandwagen néven, sot odáig mentek, hogy megkíséreltek eloállítani egy A7VfU verziót, amely körbefutó lánctalpakkal és a brit harckocsik lövegerkélyeivel volt felszerel-

ve. Ez a vállalkozás sehova sem vezetett, csakúgy, mint az A7V/U2 és A7V/U3, az elobbi kisebb lövegerkélyekkel, az utóbbi Female verzióban elkészitve, amelyet csak géppuskákkal fegyvereztek

Ehrhardt 1915/1917

hetett. A másik két változat hasonló kialakítású volt; páncéllemezzel védett motor az elülso részben, doboz formájÚ test hátul, amelyen torony, ilIetve kupola volt a test felso részén. Mindkét jármu magas és láthatóan esetlen volt, és mindketto túl nehéz ahhoz, hogy megfeleljen a velük szemben támasztott hadmuveleti követelményeknek. E tényt az is alátámasztja, hogy mind a Daimler, mind pedig az Ehrhardt cég dupla kerekeket alkalmazott a jármu hátulján és szimpla kereket elöl, hogy lecsökkentse a talajra gyakorolt nyomást, erre a jármu terepjáró képeSSégeinek egy elfogadható szintre való növelése érdekében volt szükség. Mindhárom jármu személyzete nyolc vagy kilenc fobol állt, legalább három géppuskát hordott, és a maximális páncélvastagsága 1 mm volt.

fel. Az 1. Világháború után néhány A7V-t a német belso viszályok során használtak, néhányat pedig átadtak az újonnan felállított lengyel hadseregnek, ahol még néhány évig használták oket.

páncélgépkocsi

A Panzerkraftwagen Ehrhardt 1915 páncélgépkocsi volt az elso magas felépítményu és lapos oldalú tipus, amelyet a németek egészen a II. világháborúig használtak belso rendfenntartói feladatok ellátására. Tömege csaknem 9 tonna volt, 8 vagy 9 fos személyzete volt, három géppuskával fegyverezték fel

Belbiztonsági szerep Néhány gyors változtatás után a három prototipust egYSégbe olvasztva eloször a balti majd a nyugati frontra küldték ezeket a jármuveket. Mindkét fronton olyanok voltak a körülmények, hogy kevés sikert érhettek el, ezért késobb átirányftották oket a keleti front oroszországi részére, ahol legalább valamelyest kihasználhatták a mozgékonyságukat. Itt merült fel a nagyobb mennyiségu páncélgépkocsi szükségességének igénye, de mivel a Daimler és a Büssing már akkor is túlterhelt volt a hadimegrendelésekkel, a megbizást a Ehrhardt kapta azzal, hogy 20 további páncél gép kocsit gyártson le. Ezek a jármuvek már 1,72tonnával könnyebbek voltak az eredeti Panzerkraftwagen

Ehrhardt 1915-nél, a Panzerkraftwagen 1917 nevet kapták és vastagabb homlokpáncéllal látták el oket. Ezeket a jármuveket a keleti frontra küldték, és 1917 végéig ott is maradtak. Ezután Németországban belso rendfenntartói feladatra használták oket, ahol olyan sikeresnek bizonyultak, hogy még 20 darabot rendeltek belolük speciálisan az 1919-es eseményekre. Az Ehrhardt- konstrukció gyakorlatilag éppen olyan volt, amilyenre a rendfenntartóknak szükségük volt, magassága lehetové tette, hogy kimagasodjon a tömegbol és a rendfenntartók jobban tudják ellenorizni a zavargásokat. Az Ehrhardt trpusú jármuvek

majdnem a II. világháborúig használatban maradtak. Olyan volt ugyanakkor a szükséglet páncélgépkocsikból, hogy 1918-ban a németeknek zsákmányolt jármuveket is be kellett vetniük (Rolls-Royce és már gyártmányokat is), és az Ehrhardt páncélgépkocsikból, bármilyen esetlen ek is voltak, sohasem volt elegendo. A keleti fronton

a páncélgépkocsik sohasem értek el nagy harcászati sikereket, ezért ma már keveset tudunk errol a konstrukcióról, és csak kevés hadmuveleti információ maradt fenn

JELLEMZOK Panzerkraftwagen 1915

Ehrhardt

Személyzet: 8 vagy 9 ló Tömeg: 8,86 tonna Motor: egy 85 LE·s benzinmotor

Méretek: hossz: 5,61 m szélesség:

2m Fegyverzet: három géppuska Teljesltmény: max. sebesség: hatótávolság:

59,5 km/h

250 km

55

HARCKOCSIK

LT vz 35/PzKpfw 35(t) Kevésbé ismert, hogy Csehszlovákia a páncélozott jármuvek és tüzérségi eszközök vezetö exportore volt a II.világháború elott, szállított Ausztriába, Bulgáriába, Magyarországra, Lettországba, Peruba, Romániába, Svédországba, SVájcba és Törökországba. 1934 októberében a cseh hadsereg megrendelte egy közepes harckocsi, az 5-11-a (vagy T-11) két prototípusának a terveit, amelyek a következo évben el is készültek. A csapatpróbák 1935 júniusában kezdodtek, és hamarosan sok hibát fel is fedtek, amelyek a gyors fejlesztésnek voltak a következményei. 1935 októberében e hibák kijavítása nélkül adták le az elso 160 darabra szóló megrendelést, és a következo évben az elso öt elkészült példányt le is szállították. Annyi hiányosságot találtak ezeken a harckocsikon, hogy hamarosan visszaküldték oket a Skoda-gyárba a módosítások elvégzésére. További 138 darabot rendeltek meg a cseh hadsereg részére, amelyek az LT vz 35 nevet kapták, Románia pedig 126 darabot rendelt R-2 néven. Fokozatosan minden hibát kijavítottak, és a harckocsi jó hírnevet szerzett. A németek átvették a maradék jármuveket, amikor 1939-

ben elfoglalták Csehországot és Morvaországot, és a Panzerkampwagen 35(t) nevet adták nekik. A Skoda ezután további 219 darabot gyártott le a Wehrmachtnak. Olyan mértéku volt a harckocsihiány a német hadseregben, hogy 6 páncéloshadosztály a PzKpfv 35(t)-vel fegyverezték fel, mielott 1940-ben megszállta volna Franciaországot. Ezek a harckocsik 1942-ig maradtak szolgálatban, amikor páncéltestük átalakításával más szerepre tették oket alkalmassá, mint például mozsárágyúk vontatására használt jármu (a német elnevezése Mörserzugmitel), tüzérségi vontató (Zugkraftwagen) vagy a harckocsizó zászlóaljak mellett muködo karbantartó jármu.

A konstrukció Az LT vz 35 teste szegecselt konstrukció volt, a páncél vastagsága 12 mm-tol 35 mm-ig terjedt. Az ívtáras géppuskát kezelo lövész a jármu bal oldalán ült és egy 7,92 mm-es ZB vz 35 mm-es géppuskát kezelt, a vezeto pedig a jobb oldalán foglalt helyet. A parancsnok/lövész és a töltokezelo/rádiós a kétszemélyes toronyban kapott helyet a test közepén. A fo fegyverzet egy 37,2

TNH r-S/pzKpfw 38(t) A nemzetközi helyzet gyors romlása arra késztette a cseh hadsereget, hogy egy új könynyu harckocsit rendeljen meg. Szilárdan elhatározták, hogy az LT vz 35-ösnél elkövetett - a tesztelés hiányából adódó - hibákat nem ismétlik meg. A Skoda a saját S-11-a-jával és S-11-b-jével, a CKI az LT vz 35-tel a TNH harckocsi motorjával és eroátviteli rendszerévei vett részt a versenyben, ezenkívül jelen volt még az LT4 és a TNH P-S harckocsi (amelyet már addig is sikeresen gyártottak exportra), valamint a V-8-H'-ra keresztelt új közepes harckocsi.

Németországi szolgálat Egyalapos próbasorozat eredményeként a TNH P-5 konstrukcióját találták a legjobbnak. 1938. július 1-jén elfogadták a cseh hadsereg szabVányos könnyu harckocsijaként, és az LT vz 38 nevet adták neki. Az 1939-es német megszállásig egyetlenegy sem gördült le a gyártósorról. A német hadsereg számára viszont 1939 és 1942 között több mint 1400 darabot gyártottak belole, és a Panzerkampfwagen 38(t) Ausf 5-tol a PzKpfw 38(t) Ausf G elnevezést kapta (az Ausführung a német modell vagy tipus jelzése). A németek exportálták is: 69-et Szlovákiába, 108-at Magyar-

56

országra, 50-et Romániába és 10-et Bulgáriába. Franciaország megszállásakor a harckocsi a 7. és a 8. páncéloshadosztályban szol'gált, amelyek közül az elobbit Hitler testorség ének parancsnoka, Erwln Rommel vezette. A Panzer 38(t) könnyu harckocsi 1942-ig harcolt a Wehrmacht elso vonalaiban. A jármu teste és tornya szegecselt konstrukció volt, a felépítményt pedig csavarokkal

könnyu harckocsi

mm-es Skoda vz 34-es ágyú és egy vele párhuzamosan tole jobbra szerelt 7,92 mm-es géppuska volt. 72 darab 37 mm-es és 1800 darab 7,92 mm-es loszert kapott javadalmazásként. A motort és a váltót hátul helyezték el, a váltó egy hátra- és hat eloremenetl sebességet tartalmazott. A felfüggesztés oldalanként nyolc kis vezeto kerékbol, egy hátul lévo lánchajtó kerékbol és az elöl lévo szabadonfutó kerékbol állt. A harckocsi szokatlan jellemzoje az volt, hogy a váltó és a kormánymu surített levegovel muködött, amely nem fárasztotta ki annyira a vezetot, és ezzel biztosította a jármu

Sok zsákmányolt csehszlovák harckocsit használtak a németek, amikor Franciaországban harcoltak. fegyverzetét A PzKpfw 35(t) a 6. páncéloshadosztály alkotta, és 1942-ig maradt szolgálatban nagy sebességu és hosszú távú haladását. Ezzel a rendszerrel az alacsony homérsék-

let miatt akadtak problémák, amikor a németek a keleti fronton harcoltak.

JELLEMZOK LT vz 35

Teljesltmény:

Személyzet: 416 Tömeg: 10 500 kg Motor: egy 120 LE-s Skoda

max. sebesség

hathengeres vízhOtéses benzin motor

Méretek: hossz: 4,9 m szélesség:

hat6távolság:

40 km/h 193 km

Gázlóképesség: 0,8 m Lejtómászó képesség: 30' Lépcsómászó képesség: 0.787 m Árokáthidaló képesség: 1,981 m

2,159 m

magasság: 2,209 m

könnyu harckocsi rögzítették a testhez. A páncélzat vastagsága 10 mm-tol 26 mm-ig terjedt, az Ausf E típustól kezdodoen viszont ez a méretet 50 mm-re növelték.

Fegyverzet A vezeto a harckocsi jobb oldalán ült, balra mellette a lövész, aki egy 7,92 mm-es MG 37(t) géppuskát kezelt. A kétszemélyes torony a test közepén egy 37,2 mm-es. Skoda A7 ágyúval volt felszerelve,

amely páncéltöro és kumulatív lövedéket is ki tudott loni. Az ágyúcso függoleges emelkedési, illetve süllyedési szöge +12 és -6 fok közötti volt. A fo fegyvertol jobbra, azzal párhuzamosítva még egy 7,92 mm-es géppuska is helyet kapott. Loszerjavadalmazása összesen 90 darab 37 mm-es és 2700 darab 7,92 mm-es loszer volt.

Motor A motort a test hátsó részében helyezték el és egy hátra-, illetve öt eloremeneti sebességet biztosító váltón keresztül hajtotta meg a lánctalpakat. A futómu mindkét oldalon négynégy nagyméretu gumírozott futógörgobol, két-két laprugóból, az elöl lévo láncmeghajtó és a hátsó szabadonfutó kerékbol, valamint két-két láncvezeto görgobol állt. Az 1940-ben két páncéloshadosztály fegyverzetét alkotó PzKpfw 38(t) , harckocsit 1942-ig gyártották anémet hadsereg számára. A páncéltestet késobb több önjáró tüzérségi eszközhöz használták fel

"J

II. VILÁGHÁBORÚS

Leselejtezve Bár a PzKpfw 38(t)-t harcjármuként gyorsan leselejtezték, felderíto jármu ként továbbra is széles körben alkalmazták. Erre a szerepre a németek néhány alvázat az SdKfz 222 könnyu páncélozott jármu tornyával szereltek fel, és kiegészítettek egy 20 mm-es ágyúval. A könnyu harckocsi teste megfelelo alap ként szolgált több különleges jármu számára is, mint például aMarder

harckocsivadászhoz, amelyet új felépítménnyel és egy 75 mm-es páncéltöro ágyúval láttak el. Más átalakítások között megtalálhatök különbözo önjáró 150 mm-es ágyúk, 20 mm-es önjáró légvédelmi gépágyú, többféle fegyverszállító tipusok és a Hetzer harckocsivadász, hogy csak néhányat említsünk közülük. A Hetzert egy teljesen zárt küzdotérben elhelyezett 75 mm-es ágyúval szerelték fel, amelynek korlátozott volt

JELLEMZÖK TNH P-S

Teljesltmény:

Személyzet: Tömeg:

4 fó

max. sebesség:42 km/h hatótávolság: 200 km

9700 kg

egy 150 LE-s PragaEPA hathengeresvízhutésessoros benzinmotor Méretek: hossz: 4,55 m Motor:

GázlÓképesség: lejtömászó lépcsömászó Arokáthidaló

0,9

m

képesség: képesség: képesség:

30' 0.787 1.879

m m

szélesség 2,13 m.magasság 2,31 m

NÉMET HARCKOCSIK

az elfordulási lehetosége, és többek véleménye szerint ez volt típusának a legjobb változata a II. világháború alatt. Összesen 2584 darabot gyártottak le belole 1944 és 1945 között, eloállítását a háború után is folytatták a csehszlovák hadsereg részére, és további 158 darabot adtak el Svájcnak 1946-47-ben G-13 néven. Véglegesen az 1960as évek végén vonták ki a rendszerbol

Egy PzKpfw 38(t) Franciaország megszállása idején. Ezt a harckocsit a 7. és a 8. páncélos hadosztályok használták ezen a hadszintéren. A 7. hadosztály parancsnoka Rommel volt, aki a háború alatt vált jól ismertté

Panzerkampfwagen 1 könnyu harckocsi 1933-ban a német hadsereg fegyverzeti fonöksége egy 5000 kilogrammos könnyu páncélozott jármuvet rendelt kiképzési célokra, és öt cég

meg is építette a prototípusokat A próbák után a fegyverzeti fonökség a Krupp konstrukcióját fogadta el további fejlesztés Céljából; a

Az elso 150 darabot megrendelték a Henscheltol, a gyártást pedig 1934 júliusában kezdték meg PzKpfw I(MG) (SdKfz 101) Ausf A név-

gyártás 1935-ben érte el a csúcspontját, amikor 800 darabot készítettek belole.

A tuzero hiánya A Panzerkampfwagen I-es elso hadmuveleti bevetése a spanyol polgárháború idején történt, és Lengyelország megszállásának kezdetén 1939-ben összesen 1445 harcjármu állt rendszerben. Már akkor világossá vált azonban, hogy a jármu nem állja meg a helyét a frontvonalban, mert nincs elég tuzereje és a páncélvastagsága is csak 7 és 13 mm volt Franciaország megszállásakor 1940-ben csak 523 darabot használtak, bár sok volt belolük szolgálatban Németországban és Lengyelországban. 1941 végére a PzKpfw I-est kivonták a frontvonalból, bár a Kleiner Panzer-

befehlwagen (SdKfz 265) parancsnoki típus még hoszszabb ideig hadmuveleti szolgálatban maradt Bár magát a könnyu harc kocsit elavultnak minosítették, testét többször is átalakították más feladatok végrehajtására. Ezek egyike volt a Munitions-Schlep-

A PzKpfw könnyu harckocsi egy franqia városban 1940-ben. Otszáz darab Panzer I-est használtak ebben a hadjáratban annak ellenére, - hogy harctéri bevetésre alkalmatlannak minosült

tervezovállalat felelt a páncéltestért, a Daimler-Benz pedig a felépítményért A jármu valódi rendeltetését eltitkolandó a hadsereg fegyverzeti fonöksége Landwirchaftlichter Schleppernek (Ipari traktornak) keresztelte el a jármuvet

JELLEMZÖK PzKpfw I Ausf B 2 fó

Személyzet: Tömeg:

6000

kg

egy 100 LE·s MaybachNL 38 TR hathengeresbenzinmotor Méretek: hossz:4.42 m szélesség: 2,06 m, magasság:1.72 m Motor:

Teljesítmény:

max. sebesség:40 km/h hatótávolság:140 km, Gázlóképesség: 0.58 m lejtömászó

képesség:

30'

lépcsömászó

képesség:

0,36

Arokáthidaló

képesség:

1.4

m

m

per, amely loszereket és más értékes rakományokat szállított Páncéltöro szerep ellátására a testre zsákmányolt cseh 47 mm-es páncéltöro ágyút szereltek egy korlátozott elfordulást biztosító felépítmény tetejére Ezeket a példányokat Kelet- és ÉszakAfrikában használták, de nem voltak hatékonyak a jobb páncélzattal felszerelt szövetséges harckocsik ellen.

Gyalogsági ágyú A legtúlzóbb átalakítás a 150 mm-es gyalogsági ágy ú felszerelése volt egy új felépítményre, ez azonban túlterhelte a páncéltestet, ezért kevesebb mint 40 készült belole A tornyot a test közepén kissé jobbra eltolva helyezték el és 7,92 mm-es íkergéppuskával volt felszerelve, amelyek számára 1525 darab loszert szállított A vezeto test baloldalán ült.

a páncél-

A PzKpfw I-eseket a spanyol polgárháborúban való elso bevetésük után széles körben alkalmazták a lengyel hadjáratban

vel. A harc kocsit a Krupp M 305-ös benzinmotorja hajtotta, amely mindössze 57 LE-s volt A motorral problémák voltak, ezért a következo tételt már nagyobb teljesítményu motorral rendelték meg, ez a test hosszának megnöve kedésével és mindkét oldalon egy-egy újabb görgo beépítésével járt Ez a modell valamivel nehezebb lett, de a nagyobb motor 40 km(h-ás sebességet biztosított számára. 1935-ben rendszeresítették PzKpfw I(MG) (SdKfz 101) Ausf B néven. A jármuvek többségét a Henschel gyártotta, de a Wegmannt is bevonták a programba. A

57

HARCKOCSIK

Panzerkamfwagen

II

Bár kiképzo harckocsinak készült mégis a csekély harci képességu, PzKpfw 1/ alkotta anémet páncéloshadosztályok gerincét Lengyelország és Franciaország lerohanása során

könnyu harckocsi

A PzKpfw II1 és PzKpfw IV megérkezése elott az urt egy ideiglenes típus, a Panzerkampfwagen II meg rendelésével próbálták betölteni 1934-ben A tervezésére a szerzodést a Henschellel, Kruppal és a MAN-nal kötötték meg Industrial Traktor 100, illetve LaS 100 néven, hogy eltitkolják a jármu valódi rendeltetését. A prototípusok elemzése után a MAN terveit fogadták el további fejlesztésre. A MAN felelt a páncétestért, a Daimler-Benz a felépítményért. A gyártásba Végül bevonták a Famot, MIAG-ot és a Wegmannt is.

Harci páncélos Ez a harckocsi alkotta Németország páncéloshadosztályainak gerincét Franciaország megszállásakor, amikor is mintegy 1000 darab volt frontszolgálatban. A harckocsit a Szovjetunió megtámadása idején is használták, bár arra az idore már elavultnak számított, mivel elégtelen volt a páncélvédelme, valamint a tuzereje. A Panzer II-est tulajdonképpen nem a harctérre tervezték, elsosorban kiképzési céllal hozták létre. A PzKpfw II Ausf A harckocsik elso szériája 1935-ben gördült le agyártósorról, és 20 mm-es ágyúval, valamint egy vele párhuzamosított 7,92 mm-es géppuskával volt felszerelve. Harci tömege 7,2 tonna volt. Az elso széria tesztelése során kiderült, hogy a 130 LE-s motor teljesítménye nem elegendo, ezért a PzKpfw II Ausf B már 140 LE-s motor-

ral készült, és más módosításokat is végrehajtottak rajta, többek között megnöveiték a homlokpáncél vastagságát. Ez a jármu tömegét 8 tonnára növelte.

Komolyabb páncélzat A PzKpfw II Ausf C 1937re lett készen és vastagabb volt a páncélzata. A kisméretu görgoket oldalanként öt független laprugós felfüggesztésu görgovel váltották fel. Az 1938-ban jelent meg a

II Aus! F

Személyzet: Tömeg: Motor:

3 ló

10000

kg

egy 140 LE-s Maybach

Kétéltu jármu

II E újfajta torziós rugózással, ami nagyobb végsebességet biztosított a jármunek, ugyanakkor terepjáró képességét némileg csökkentette. Az utolsó gyártott típus ebben a szériában a PzKpfw II F volt. Ez a változat 1940-41-ben jelent meg, 35 mm-es homlokpáncéllal és 20 mm-es oldalpáncéllal. A jármu teljes tömege a 10 tonnához közelített. Úgy tunt, a kisebb sebesség és a nagyobb pánCélVédelem között elfogadható kompromlszszum született. A PzKpfw II teste és tornya hegesztett acélból készült. A vezeto elöl helyezkedett el, a kétszemélyes torony a jármu közepén kissé balra eltolva, a motor pedig a harckocsi hátsó részében kapott helyet. A fegyverzet egy 20 mm-es gépágyúból állt a torony bal oldalán (180 loszerrel) és egy 7,92 mm-es géppuskából a torony jobb oldalán (2550 loszerrel). A PzKpfw II alapként szolgáit még a gyors felderíto harckocsik számára is, amelyet Luchs-nak neveztek el; ezt az

A legérdekesebb típusok egyike a speciálisan Anglia megszállására kifejlesztett kétéltu változat volt 1940-ben. Ez a változat 10 kmjh-ás sebességgel tudott úszni a vízen a fomotor által meghajtott hajócsavar segítségével. Két lángszóróval ellátott változat is készült ebbol a típusból Flammpanzer II néven; 1942-ben 100 volt belolük szolgálatban. Amikor az alapharckocsit elavultnak minosítették, a páncéltestet sok egyéb rendeltetésu jármuhöz felhasználták. Ezek egyike a magas hatékonyságú önjáró pánCéltöro ágyü volt, amelyhez zsákmányolt 76,2 mm-es szovjet tüzérségi fegyvert használtak fel. Ennek az eszköznek a Marder I nevet adták. Ezután következett a Marder II, amelyet egy német 75 mm-es páncéltöro ágyúval szereltek

Teljesltmény: max. sebesség; Gázlóképesség: lejtömászó

Méretek:

lépcsömászó

szélesség; 2,3 m magasság

58

2,02 m

65 kmjh

hatótávolSág: 200 km,

hathengeres benzinmotor hossz; 4,64 m

elnevezést az új német hadsereg is átvette az 1970-es években a 8x8-as felderíto jármuvei számára. Ilyen és hasonló jármuveket azonban nem gyártottak nagy számban.

PzKpfw II D és PzKpfw

JELLEMZOK PzKp!w

A Panzer II páncélja elégtelennek bizonyult a valódi harcokban. A személyzet gyakran lánctalpakkal próbálta megerositeni a jármu védelmi képességeit

0,85 m,

képesség: képesség:

300 0.42

m

fel. Mintegy 1200 darab ilyen átalakított vagy új építésu harcjármu készült. A Wespe elnevezésu szintén hatékony páncéltöro eszközt a megszállt

Lengyelországban állították elo és 1944-ig gyártották; a Panzer II páncéltestén alapult és egy 105 mm-es tarackkal látták el.

Panzer II (jobbra) és Panzer 38(t) Franciaországban 1940 májusában. Az élenjáró harcászati elvek és a rádió-összeköttetés biztositotta e könnyu harckocsik fölényét a jobb páncélvédelmu ellenfeleivel szemben

II. VILÁGHÁBORÚS

Panzerkampfwagen III közepes harckocsi Az 1930-as évek közepén a fejlodo német páncélostaktika megkövetelte, hogy minden harckocsizászlóaljban legyen három viszonylag könynyu közepes harckocsikkai és egy század nehezebb és hatékonyabb támogató harckocsikkal felszerelt harckocsiszázad. Az elobbi a

NÉMET HARCKOCSIK

Az észak-afrikai hadmuveletekhez a PzKpfw III-asokat trópusi készlettel látták el: speciális szurokkel amotorhoz és szélesebb lánctalpakkal a homokon való könnyebb mozgáshoz

Panzerkampfwagen III (PzKpfw Ill) vagy SdKfz 141. az utóbbi pedig a Panzerkampfwagen IV lett, amelyet az egész II. vIlágháború alatt gyártottak. 1935-ben a fegyverzeti fonökség megbízást adott a könnyebb változatú prototípusok legyártására a DaimlerBenznek, a Kruppnak, a MAN-nak és a RheinmetallBorsignak. A fejlesztés elején úgy döntöttek, hogya harckocsit 37 mm-es ágyúval látják el, hogy ugyanolyan loszerrel tüzelhessen, mint a hasonló gyalogsági páncéltöro ágyú A tornyot úgy alakították kl, hogy késobb - amikor szükség lesz rá - 50 mm-es ágyút is fel lehessen szerelni rá.

Kezdeti próbák A próbák után a Daimler-Benz prototípusát választották ki, az elso három típust azonban (a PzKpfw III Ausf A, a PzKpfw III Ausf B és a PzKpfw III Ausf c) csak kis számban gyártották le: alapvetoen csak a futómuben különböztek egymástól. 1939 szeptemberében a jármuvet hivatalosan is rendszerbe állították, és a tömeggyártása is hamarosan megkezdodött. A PzKpfw lll-ast eloször a lengyelországi harcok során alkalmazták. A következo modell a PzKpfw III Ausf O-nek már vastagabb volt a páncélzata és módosított a parancsnoki kupolája. 1939 megkezdték az 50 mm-es ágyúval felszerelt változat kifejlesztését, amelyet nagyobb teljesítményu motorral és hat görgovel láttak el. Ezt a típust 1940-ben kezdték gyártani PzKpfw III Ausf F néven. A PzKpfw III Ausf G hasonló fegyverzettel, de na-

gyobb teljesítményu motorral követte elodjét. Kifejlesztettek egy nagyobb gázló képességu változatot, amelyet nagy sikerrel alkalmaztak a Szovjetunió megszállása idején 1941-ben. A PzKpfw III Ausf H tipusnak szélesebb lánctalpai voltak, és több más jelentos javítást is elvégeztek rajta.

A szovjet fenyegetés Az 50 mm-es L/42-es ágyú nem bizonyult elég hatékonynak a szovjet T-34-es harckocsikkal szemben, ezért a hosszabb csövu KwK 39 L/60 ágyút szerelték fel. Ennek a fegyvernek nagyobb volt a torkolati sebessége is Az ezzel felszerelt harckocsik

a PzKpfw III Ausf J nevet kapták. Több korábbi változatot is ellátták

az 50 mm-es

ágyúval, és 1942 elejére a 37 mm-es fegyver csaknem teljesen eltunt a frontról.

Nagyobb és nehezebb A következo tipus a PzKpfw III Ausf L volt, amelynek megnövelték a páncélvédelmét, és ezzel persze a tömegét

A Panzer III utca í harcok során 1941-ben a Szovjetunióban. Ekkorra már a típus végképp alulmaradt az olyan szovjet páncélozott harcjármuvekkel szemben, mint aT-34 és a KV-1 harckocsik

Jobbra: A Panzer III-asok alkották az Afrika Korps gerincét a sivatagi háború elso két évében, bár megbízhatóságukkal akadt gond a kíméletlen, száraz éghajlati viszonyok között (22 tonna felett). Ez már mintegy ötven százalékkal haladta meg a prototípusét. A PzKpfw III Ausf M és a PzKpfw III Ausf N azt a 75 mm-es L/24-es ágyút kapta, amelyet a PzKpfw IV-esre is felszereltek; összesen 64 loszer volt a javadalmazása. A PzKpfw III gyártását 1943 augusztusában állították le, de a páncéltestet felhasználták még néhány önjáró löveg eloállításához.

Az összes korai típus (Aust A-D) 37 mm-es KwK 35/37 L/46,5 ágyúval és három 7,92 mm-es MG 34-es géppuskával volt felszerelve (ketto a toronyban, egy a testben)

JELLEMZoK PzKp!w III Aus! M Személyzet: 5 fó Tömeg: 22 300 kg Motor: egy 300 LE-s Maybach HL 120TRM12-hengeresbenzinmotor Méretek: hossz: 6.41 m a fegyverrel együtt test hossza 5,52 m

szélesség:2.95 m, magasság:2,5 m Teljesltmény: max. sebeSSég:40 km/h hatótávolság 175 km Gázlóképesség: 0,8 m LejtOmászó képesség: 300 LépcsOmászOképesség: 0,6 m Arakáthidaló képesség: 2.59 m

HARCKOCSIK

Panzerkampfwagen

IV

közepes harckocsi

Ennek a késoi Panzer IV tipusnak elotét páncélja volt a torony körül és a test mellett • a páncéltöro lövedékek elleni hatékonyabb védelem érdekében

A Panzerkampfwagen IV-est a II. világháború alatt végig gyártották, és anémet páncéloshadosztályok gerincét alkotta. 1934-ben a hadsereg fegyverzeti fonökSége "közepes vontató" fedonévvel egy olyan jármuvet igényeit. amellyel felszerelhették az akkori német harckocsizászlóaljak negyedik századait. A Rheinmetall-Borsig, a MAN és a Krupp készített prototípusokat VK 2001 (Rh), VK 2002 (MAN) és VK 2001 (K) néven. A Krupp kapta meg végül a teljes bizalmat a jármu kifejlesztésére, amelyet a Batalions Führerwagenként (zászlóaljparancsnoki jármu) is ismertek. Ennek a jármunek a gyártását kezdték meg a Krupp-Grusonwerke gyárban Magdeburgban PzKpfw IV Ausf A vagy SdKfz 161 néven.

Átalakíthatóság Amikor a Panzer IV-est tervezték, az akkori aránylag könnyu harckocsik nem voltak képesek nagy ereju, nagy sebességu lövedékeket kilövo ágyúkat hordani Eredeti formájukban a Panzer IV-eseket úgy tervezték, hogy támogatást tudjanak nyújtani ezeknek a könnyu harckocsiknak. 75 mm-es L/24-es ágyúval szerelték fel oket - ez azt jelentette, hogya cso hossza 24-szerese volt az urméretének A Panzer IV-esnek egy-egy párhuzamosított 7,92 mm-es géppuskája volt a toronyban és a testben. A vezeto a test elülso részén a baloldalon, a rádiós/lövész pedig a jobb oldalon foglalt helyet A parancsok helye a torony hátsó-középso részében volt, az irányzó az ágyú baloldalán, a töltokezelo pedig a jobb oldalán tevékenykedett A test hátsó részében volt

a motor

és a hat eloremeneti

és egy hátrameneti sebességet biztosító váltó. A torony elektro-mechanikus meghajtású volt. 360 fokban körbefordult. vészhelyzet es etén kézzel is lehetett forgatni A normálloszerjavadalmazás 122 darab 75 mm-es és 3000 darab 7,92 mm-es loszer volt A maximális páncélvastagság 20 mm a tornyon és 14,5 mm a harckocsitesten.

Gyártott mennyiségek A korai változatok egyikébol sem gyártottak nagy menynyiséget: az A modellbol 35 darabot. a B típusból 42-t, a C-bol 134-t és a O-bol 229 darabot gyártottak le. 1938ra jóváhagyták az E modellt. amelynek a tömege 17 tonnáról 21-re nott, 320 LE-s motort és vastagabb páncélzatot kapott Franciaország eleste után egy újabb változat jött ki, mégpedig az F jelu, amely egy tonnával nehezebb volt elodjénél, és szélesebb lánctalpakat szereItek fel a talajnyomás csökkentése végett A PzKpfw IV-es hosszú gyártási periódusa alatt a páncéltest csak csekély mértékben változott, de a páncéltörofenyegetettség növekedésévei egyre vastagabb páncéllal és

Panzer IV-es a háború közepén a keleti fronton 1943ban. Még extra páncélzat nélküli változat, de már hosszú csövu, nagy torkolati sebességu 75 mm-es ágyúja van

JELLEMZOK PzKpfw

IV Ausf H

5 ló Tömeg: 25 000 kg Motor: egy 300 LE-s MaybachHL 120 TRM12 hengeresbenzInmotor Méretek: hossz 7,02 m a fegyverrelegyütt test hossza:5.89 m Személyzet:

szélesség:3,29 m magasság:2.68 m Teljesltmény:

max. sebesség:38 km/h hatótávolság:200 km Gázlóképesség: Lejtömászó Lépcsömászó Arokáthidaló

60

1

m

képesség: képesség: képesség:

30" 0,6 m 2,2

m

hatékonyabb fegyverekkel látták el a jármuveket Egyre több korai változatot vettek le a gyártósorról, mivel tovább már nem lehetett módosítani oket: a Panzer IV túl nagynak bizo' nyult jelentosebb változtatások elvégzéséhez. A háború végén rendszerben lévo Panzer IV-eseknek sokkal erosebb volt a fegyverzetük és páncélvédelmük mint korai társainak. A PzKpfw IV Ausf F2 maximális páncél· vastagsága 60 mm volt, a toronyé pedig 50 mm. A fo fegyverzet egy hosszú csövu 75 mm-es KwK L/43-as ágyúból állt, amelyet már csoszájfékkel is elláttak. Ez a fegyver nagy rombolóereju kumulatív lövedéket, füstgránátot. páncéltöro lövedéket és heves robbanótöltetet is ki tudott loni A PzKpfw IV Ausf H-nak még ennél is hosszabb, L/48-as csöve volt, amely már legalább olyan hatékony volt. mint a szovjet T-34-esek 76,2 mmes ágyúja. Az utolsó gyártási tíípus, a PzKpfw IV Ausf J, 1944 márciusában jelent meg. A PzKpfw IV-esekbol mindösszesen mintegy 9000 darabot gyártottak. A páncéltestet olyan különleges jármuvekhez használták fel, mint a harckocsivadász, önjáró páncéltöro lövegek, önjáró tüzérségi eszközök, páncélozott vontatók és hídveto jármuvek.

Egy rövid csövu Panzer IV-esen motort cserélnek tábori körülmények között. Ez a német harckocsik bonyolultabb konstrukciója miatt nem volt könnyu feladat

II. VILÁGHÁBORÚS

Panzerkarnpvvagen

NÉMET HARCKOCSIK

V Panther

közepes harckocsi

1941-ben a német hadsereg legsikeresebb harckocsija a PzKpfw IV-es volt. Oe ez a harcjármu aligha vehette fel a versenyt az új szovjet T-34-essel, amely kis menynyiségben abban az évben jelent meg a keleti fronton. A PzKpfw IV utódjának a kifejlesztése 1937-re nyúlik vissza, a folyamat azonban az állandóan változó szükségletek miatt igen lassan haladt. A Henschel és a Porsche 1941-ben elkészített egy-egy prototípust a 30/35 tonnás kategóriájú új harckocsiból, amelyek a VK 3001 (H), illetve a VK 3001 (P) elnevezést kapták. Ezeket a típusokat nem gyártották sorozatban, és a további fejlesztések a Tiger (VK 4501) megjelenéséhez vezettek.

Új fegyverzet 1941 végén egy olyan új harckocsi kidolgozását rendelték meg, amelyen hosszú csövu 75 mm-es ágyú, a jármu tömege által biztosítható maximális páncélvédelem érdekében 350-ban döntött homlokpáncél, és a nagyobb mozgékonyság elérésében nagyobb futógörgok lettek volna. E követelmények kielégítésére a Oaimler-Benz benyújtotta a VK 3002 (013),

a MAN pedíg a VK 3002 (MAN) terveit. Az elobbi változat a T-34 másolata volt, mégis a MAN terveit fogadták el. Az új harckocsi prototipusa a Panzerkampwagen V Panther (Párduc) - katonai megnevezése SdKfz 171 - 1942 szeptemberében készült el. A sorozatgyártás elso példánya mindössze két hónap múlva hagyta el a MAN gyárat. Ezzel egy idoben a Oaimler-Benz megkezdte az územek felszerelését a Párduc gyártásához, és 1943-ban a Henschel, a Niedersachsen és még több száz alvállalkozó is bekapcsolódott a harckocsi gyártásába. A tervek szerint 600 darab

Párducot kellett volna legyártani havonta, de a bombázások miatt a maximális havi teljesítheto mennyiség 330 darab volt. A sorozatgyártást megfelelo tesztelések nélkül kezdték meg, emiatt számos hibája a használat során derült csak ki. A korai Párducok közül valóban több esett ki a rendszerbol muszaki meghibásodások, semmint az ellenSég harci tevékenysége miatt. Ennek eredményeként az elméleti harci képességektol függetlenül a személyzetek bizalma a harckocsi iránt rohamosan csökkent. A jármuvet eloször 1943 júliusában vetették be a kurszki

Német katonák menetelnek 1944-ben a keleti fronton, a Párduc után, amelynek a méretei megegyeztek a legtöbb szo·vjet harckocsi alapméreteivel

A Párduc formája a háború végén. A páncélkötényt késobb szerelték fel, hogy meg növeljék a futómu védelmét, és lánctagokat használtak a nagyobb páncélvédelem érdekében. A harckocsit antimagnetikus bevonatot képezo Zimeritt pasztával vonták be a mágneses tapadóaknák ellen csatában, és ettol kezdodoen fólyamatosan jelen volt a frontokon. Miután a hibákat kijavították, a bizalom újra visszatért a harckocsi iránt, és sokak véleménye szerint a Párduc a II. világháborü legsikeresebb német harckocsija lett. Közvetlen a háborü után a francia hadsereget ilyen harckocsikkal szerelték fel, amíg korszerubbek nem jelentek meg a piacon.

A Párduc változatai A gyártási folyamat elso típusa a PzKpfw V Ausf A volt, amely egy valódi gyártás elotti változat volt; a PzKpfw V Ausf B és PzKpfw V Ausf C nem került gyártásba. Ezután következett a PzKpfw V Ausf D, amelyet valamilyen okból megint a PzKpfw V Ausf A követett. Ezt a típust szélesköruen alkalmazták Normandiában. A Párduc utolsó változata a PzKpfw V Ausf G volt. A típusból alakították ki Jagdpanther páncélvadászt, a Befehlspanzer Panther

a parancsnoki harckocsit, a Beobachstungpanzer Panther páncélozott megfigyelopontot és egy páncélozott vontató Jármuvet. Néhányat ezek közül M 10-es páncélvadásznak álcáztak a Bulge melletti ütközetben. A harckocsi fo fegyveréhez a hosszú csövu 75 mm-es ágyúhoz 79 darab loszer volt a javadalmazás. A harckocsiágyúval párhuzamosítva egy 7.92 mm-es MG 34-es géppuskát szereltek fel, ezenkívül még két hasonló fegyver volt a harckocsin, egy a test elülso részében, egy pedig a torony tetején légvédelmi célokra. A legnagyobb problémát azt jelentette, hogy eloállítása drága, a felépítése pedig bonyolult volt. Emiatt az ellenséges harckocsik nagy számbeli fölényben voltak; a 4800 Párduccai szemben több tízezer M4 Shermant és T-34est gyártottak le - a szovjetek a T-34/85-ösbol csak 1944-ben gyakorlatilag több mint 11ezret.

JELLEMZÓK PzKpfw V Panther Aus! A Személyzet: 4 ló Tömeg: 45 500 kg Motor: egy 700 LE·s Maybach HL

szélesség;

230 P30 12 hengeres

hatótávolság;

benzinmotor

Méretek: hossz; 8,86 m a fegyverrel

együtt

test hossza; 6,88 m

3,43 m

magasság; 3,1 m

Teljesltmény: max sebesség;

46 km/h

177 km

. Gázl6képesség: 1.7 m Lejt6mász6 képesség: 35' Lépcs6mász6 képesség: 0,91 m Arokáthidal6 képesség: 1,91 m

A Párducok nagy számban vettek részt a normandiai hadmuveletben, ahol félelmetes ellenfelei voltak a szövetséges páncélosoknak 61

HARCKOCSIK

Panzerkampfwagen

VI Tiger

nehéz harckocsi

Egy Panzer VI-os a háború végén a torony páncéltöro lövedékek elleni védelmét lánctagok feIrögzítéséveI növelték meg

A német hadseregben már 1938-ban felismerték, hogy a PzKpfw IV harckocsit a közeljövöben le kell cserélni egy nagyobb, jobb harcképességu jármuvel. Több vállalat is készített prototípust, de csak egyet fogadtak el. 1941-ben a Henschel kapott megbízást egy 36 tonnás harckocsI, a VK 3601 kifejlesztésére. A követelmények 40 kmjh-ás maximális sebességet, jó páncélvédelmet és nagy teljesítményu ágyút írtak elo.

Nagyobb konstrukció Ennek a harckocsInak a prototípusa elkészült, de a további gyártást leállították, mivel 1941 májusában a VK 4501-est, egy 45 tonnás harckocsit rendeltek meg. Úgy tervezték, hogy az európai hadseregek által akkor már rettegett, félelmetes 88 mm-es légvédelmij páncéltöro ágyú módosított változatával fegyverzik fel. Azt akarták, hogya prototípus Hitler következo születésnapjára, 1942. április 20-ára elkészüljön. Az ido rövidsége miatt a Henschel felhasznált néhány technikai megoldást a VK 3601-bol és más elvetett változatokból, például a VK 3001 (H)-ból. A végtermék a VK 4501 (H) lett, ahol a (H) a Henschelre utal. A Porsche szintén, ugyanazon követelmények alapján, kidolgozta a saját konstrukcióját, a VK 4501 (P)-t Mindkét prototípus elkészült Hitler születésnapjára, a Henschelt fogadták el és kezdték meg a gyártását 1942 augusztusában PzKpfw VI

Tiger Ausf E, vagy SdKfz 181 néven.

Porsche- Tigris Arra az esetre, ha a teszteken a VK 4501 (H) megbukna, 90 darab \lK 4501 (P)-t is rendeltek. Ezekbol a jármuvekbol lett végül a Panzerjager Tiger

(P) Ferdinand (SdKfz 184), amely tervezojérol, dr. Ferdinand Porschéról kapta a nevét

A Tigris gyenge pontja Abban az idoben a Tigris kituno konstrukciónak számított nagy teljesítményu ágyújával és jó páncélvédettségével, de túl bonyolult volt a gyártása. Egy iényeges gyenge pontja volt, mégpedig az átlapolt görgomegoldás, amely a sár és a kövek hatására beszorult A keleti fronton ez végzetes lehetett, mivel télen az éjszaka folyamán a sár megfagyott, és reggelre a harckocsik mozdulatlanná dermedtek, gyakran éppen akkor, amikor a szovjetek támadásba lendültek. Amikor a jármu úton haladt, az 51,5 mm széles lánctalpat szerelték fel, terepen pedig a 71,5 mm-eset használták; ez kisebb nyomást gyakorolt a talajra, növelve a vonóerot

A halálos ,,88-as" A Tlgris fegyverzetéhez a 88 mm-es KwK 36-os ágyú és a vele párhuzamosított 7,92 mm-es MG 34-es géppuska, valamint a harckocsitest Jobb oldalán elöl még egy géppuska tartozott A harckocsi loszerjavadalmazása 84 darab 88 mm-es és 5850 géppuskaloszer volt A Tigrist eloször Tunéziában vetették be a brit hadsereg ellen, ettol kezdve a Tigris jelen volt valamennyi német fronton. A Tigrisbol 1942 augusztusától 1944 augusztusáig

JELLEMZOK PzKplw

VI liger

Személyzet: Tömeg: Motor:

Ausl

E

5 fó

55000

szélesség:

3.73 m

magasság: 2,86 m kg

egy 700 LE-s Maybach HL

Teljesltmény: max sebesség: 38 km(h

230 P4512 hengeres benZlnmofor Méretek:

hatótávolság

hossz: 8.24 m

Lejtömászó

a fegyverrel együtt, test hossza:

Lépcsömászó

6.20

Árokáthidaló

62

m

100 km

Gázlóképesség:

1,2

m

képesség: képesség: képesség:

30' 0.79 1,8 m

m

mindösszesen 1350 darabot gyártottak, Három lo változatban készült A fo profilt a harci alkalmazású harckocsi jelentette, de gyártottak Befehlspanzer Tigert (Tigris parancsnoki harckocsit) is Ezekbol a fo fegyvert eltávolították, hogy több hely legyen a toronyban a híradóeszközök számára, A Befehlspanzert vontató jármu ként is hasznáIhatták, mivel csörlovel is lelszerelték,

A Reich Panzer Regiment ne/léz harckocsizó századának TigTiseij nagy számban vettek részt a harkovi ~ ellentámadásban 1943 márciusában_".

Rohamtigris A harmadik változat a nehéz páncélzatú Sturmtiger volt, apáncéltest újszeru, csak bizonyos szögben elfordítható felépítményén egy 380 mm-es Typ 61 rakétaindítót helyeztek el; mindössze 10 darab készült belole, Nagy és lassú volt, a személyzete átkozta megbizhatatlansága tette Vastag páncélja és eros ágyúja szinte legyozhetetlenné

miatt.

II. VILÁGHÁBORÚS

NÉMET HARCKOCSIK

Panzerkampfwagen VI Tiger II Királytigris

nehéz harckocsi

Amkor a Tigris gyártását megkezdték, máris döntés született arröl, hogy egy jobb páncélvédettségu és hatékonyabb fegyverzettel ellátott változat szülessen. A cél az volt, hogyellenálljon valamennyi nehéz harckocsinak, amelyet a szovjetek a jövöben elöállíthatnak. Újra a Henschel és a Porsche kapott megbízást a tervezésre. A Porsche eloször a VK 4501-esen alapuló 150 mm-es ágyúval felszerelt javaslatot nyújtott be. Ezt a tervet elutasították és egy új konstrukciót fogadtak el, amelyben a klasszikus 88 mm-es ágyú nagy lövedék kezdosebességu változatát szerelték be egy teljesen új toronyba. Ezt hamarosan elvetették, mert az elektromos meghajtás túl sok rezet Igényelt, amelybol abban az Idoben hiány volt. Azonban a tornyot ekkor már gyártották.

A "Szupertigris" A Henschel VK 5403 típus 1943 októberében szült el, valamivel késobb,

(H) kémint

várták, mivel a gyártás folyamán úgy döntöttek, hogy át-

vesznek bizonyos elemeket a Párduc II harckocsiból. A gyártási folyamat 1943 decemberében kezdodött Kasselben Panzerkampfwagen VI Tiger II Ausf B (SdKfz 182) név alatt. A gyártás a Tigrlssel egy idoben folyt, az elso 50 darabot Porsche toronnyal szállították. A további példányokat Henschel toronnyal gyártották, és összesen 485 darab készült el. A Tigris II-est eloször 1944 májusában vetették be a keleti és 1944 augusztusában a nyugati fronton Normandiában. A nyugati szövetségesek ezt

a masszív

harc kocsit

Tigernek, a németek dig Königstigernek, Királytigrisnek

Royal peazaz

nevezték.

Nehéz és lassú Sok szempontból a Tigris II alakja hasonlított a Párduc harckocsiéra és ugyanaz a motor haltotta, mint a késobbi Párducokat. Mivel a Királytigris sokkal nehezebb volt, kisebb a teljesítmény/tömeg mutatója, ezért lassúbb és kevésbé mozgékony volt, mint a PzKpfw V. A Tigris II hegesztett páncéljának vastagsága a harc ko-

Balra: A késobbi Tigris II-esek már az egyszerubb Henschel toronnyal készültek, ezek nem elektromos meghajtásúak voltak, ami oly drágává tette a Porsche tornyot Lent: A Király tigrisek képesek voltak arra, hogy uralják a harcmezot, de nehezek és nehézkesek voltak. A háború végso idoszakában a harckocsik közül sokat elhagyott a személyzete üzemanyag-utánpótlás hiánya miatt

Az elso 50 Királytigris egyike, amely komplex Porsche toronnyal készült. Vastag és nagy hatékonyságú ferde páncélzata, a 88 mm-es harckocsiágyú hosszú csövu, nagy lövedék kezdosebességu változata garantálta a Tigris II védelmét a szövetséges harckocsik többségéveI szemben a nagyon közeli támadás kivételével esi homlokrészén

elérte a 150

mm-t. A vezeto a jármu elülso részében baloldalon ült, a lövész/rádiós pedig tole jobbra foglalt helyet. A torony sZintén hegesztett konstrukció volt; a parancsnok és az irányzó a bal, a töltokezelo a Jobb oldalon kapott helyet, a páncél vastagsága a toronynál185 mm, a homlokpáncél 100 mm volt. A motort a. harckocsitest hátsó részében helyezték el.

"Nyolcvannyolcas" A fo fegyverzet a híres "nyolcvannyolcas" hosszú csövu változata volt, amely sokkal nagyobb kezdosebességgel tudta kiloni a páncéltöro lövedéket, mint a Tigris I-sé. A német harckocsik szabványa értelmében egy a fo fegyverrel párhuzamosított 7,92 mm-es MG 34-es gép puskát is felszereltek a toronyban, egyet pedig a harckocsitest elejére 84 darab 88 mm-es és 5850 7,92 mm-es loszert kapott a harckocsi javadalmazásként.

Annak ellenére, hogy vastag páncélját a szövetséges harckocsik fegyvereinek többsége gyakorlatilag nem tudta átütni, a Tigrls II nem volt teljesen megbízható. Méretei nagyon nagyok voltak, nagy tömege nehézkessé tette mozgását és elrejtozését a harctéren. Sokat elhagyott vagy megsemmisített a saját személyzete, amikor kifogyott az üzemanyag, mivel a háború végére a csapatok már nem kaptak utánpótlást.

Egyetlen változat A Tigris II páncéltestét felhasználták még a Jagdtiger B páncélvadász megépítéséhez is, amely egy 128 mm-es ágyúval fegyvereztek fel egy Úl jellegu rögzített és vastag páncélzattal védett felépítményen, amely csak korlátozott oldalirányú elmozdulást tett lehetové. A háború végéig mindössze 70 darab készült el ebbol a hatékony vadászból.

páncél-

JELLEMZOK PzKpfw

VI Tiger

Személyzet: Tömeg:

69700

H Ausf

B

5 ló kg

egy 700 LE-s MaybachHL 230 P30 12 hengeres benzinmotor Méretek: hossz: 10,26 m a fegyverrel együtt test hossza:7.26 m Motor:

szélesség:3.75 m magasság:3,09 m Teljesltmény:

max sebesség 38 km/h hatótávolság:110 km Gázlóképesség: Lejtömászó

1,6 m

képesség:

35°

Lépcsömászó

képesség:

0,85

Árokáthidaló

képesség:

2,5 m

m

63

HARCKOCSIK

A Tigris belso tere A háború elotti harckocsiknak kétszemélyes tornya volt. A bonyolult feladatok végrehajtása ezért a parancsnokra és a toltokezelore hárult, ez rontotta a hatékonyságot. A Tigris azonban kovette azt a német szabványt, amelynek alapján a torony háromszemélyes volt. Ez lehetové tette, hogy mindenki a saját és legfontosabb feladatával foglalkozzon. A parancsnok irányította a harckocsit és megkereste a célt, az irányzó befogta a célzóberendezésbe és kilotte a lövedéket, a töltokezelo pedig gondoskodott arról, hogy mindig a megfelelo - páncéltöro vagy kumulatív - lövedéket töltse be a célok megsemmisítéséhez. Egy jól képzett személyzet félelmetes harci eszközzé tette a Tigrist.

A jobb oldalon elöl ülo rádiós kezelte a harckocsitest homlokpáncéljába szerelt géppuskát is. Ezt a géppuskát elsosarban a gyalogság ellen használták

Az irányzó elott a Tigris tornyában két nyílást alakítottak kl a TZF gb célzókészülék számára. Az újabb példányokon kis pajzsok voltak, amelyeket el lehetett hajtani a nyílások elol, míg a késobbi Tigris harckocslkon egy egyszeru furatot képeztek ki a javított TZF 9b számára. Az egyik különbség a korai és késobbi Tigrisek között az itt ISlátható két darab Bosch fényszóró; a késobbi példányokon csak egy lámpa volt a harckocsitest közepén.

A Tigris fo fegyvere a "nyolcvannyolcas" légvédelml ágyú páncéltöro változatából kialakított 88 mm-es KwK 36 L/56 ágyú Ez volt az akkori hadseregek áltai használt páncéltöro ágyúk közül a leghatékonyabb; 123 mm vastag páncélt volt képes átutnl1500 méteres távolságról. Az ágyút az Irányzó kézi forgatókerekén elhelyezett kapcsolókkal elektromosan sütötték el. A Tigris 92 ágyúloszert hordott rekeszekben elhelyezve a küzdotér alján és egyéb helyen rögzítve. A páncéltöro lövedékek általában a teljes loszerjavadalmazás felét tették ki. A javadalmazás másik felét a heves robbanótöltetú lövedékeket az ellenség nem páncélos jármuvei és a gyalogság ellen használtak.

A gyalogság elleni önvédelmet két 7,92 mmes MG 34-es géppuska biztosította, amelyek közül az egyiket a löveggel párhuzamosítva szerelték fel, és az Irányzó kezelte, a másik pedig a vezetotérben volt, a rádiós túzelt vele. Késobb egy harmadik géppuskát is felszereltek a torony tetejére a légvédelmi feladatok ellátására.

A rádiós mellett a vezetotér baloldalán ülo vezeto feladata az volt, hogya leheto legsimábban vezesse a nehéz jármuvet, ezért gyakran ez a személy a személyzet legidosebb, legtapasztaltabb tagja volt

64

II. VILÁGHÁBORÚS

NÉMET HARCKOCSIK

A hadmuveleti alkalmazás során kiderült, hogyaklpufogócsövön kicsapó lángokat messzirol látni lehetett, különösen éjszaka. A PzAbt 501 volt az elso jármu, amelyre fém védopajzsokat szereltek hátul a kipufogócsövek köré

Egy korai Tlgris parancsnoki kupolája - egy kis torony a fo fornyon csak a parancsnok részére - egyszeru kémlelonyílásokkal. amint Itt is látszik; a késobbi változatok forgó fedeiét penszkópokkal szerelték fel a nagyobb látószög biztosítása érdekében. Á látószög még így is korlátozott volt, ezért a harckocsiparancsnokok inkább a kupolanyílásban állva utaztak.

A parancsnok volt a harckocsiszemélyzet legfontosabb tagja; o vezette a harckocsit akcióba, és elsosorban o kereste meg a célokat. A torony baloldalán elhelyezkedo parancsnoknak kémlelonyílásokkal készült forgó kupolája volt, amelyek korlátozott körkörös kilátást biztosítottak számára még akkor is, amíkor a harckocsí teljesen "be volt gombolva"

A Tigris védelme a test hátsó részén nem volt olyan eros, mint máshol; ezt a viszonylag vékony páncélt a szovjet T-34-es 76 mm-es ágyúja át tudta ütni. Nagyméretü tárolódobozokat szereltek a Tigris tornyának hátsó részére az 56. példány tói kezdodoen, és utólag néhány korábbira ls felszerelték oket, Az MP Klappe (a géppisztolynyílás) a tárolódoboz mellett lehetové tette a parancsnok számára, hogy géppisztolyt használjon a támadó gyalogság ellen. Ez csak a korábbi példányokra volt jellemzo, a 46. toronytól kezdodoen vészkijárattal cserélték fel.

65

A Tigris a II. világháború egyik legjobban védett és legnagyobb tuzereju harckocsija volt

PzKpfw VI Tiger

nehéz harckocsi

Amikor eloször megjelent a harcmezon 1942 végén, a masszív Tigris a világon a legerosebb harckocsi volt. Lassú, nehézkes és nem túl megbízhatósága ellenére uralta a harcmezot. A szövetséges harckocsik nem vehették fel a versenyt vastag páncéljával, nagy tuzereju 88 mm-es ágyújával, és a háború végéig nem is volt ellenfele. Tiger PzKpfw VI Ausf E A metszet jelmagyarázata 1. 88 mm-es KwK 36 L/56 ágyú 2. 7.92 mm-es MG 34 párhuzamositott géppuska; az irányzó lábbal kezelte 3. 7.92 mm-es MG 34 géppuska 4. 7.92 mm-es MG 34 géppuskalöszer

18. Maybach HL 210 P 45 V-12 vlzhlltéses benzinmotor 19. Gu G5 rádió 20. 88 mm-es lószertarló ·21. Toronyforgató hidraulika-lábpedál 22. Toronyforgató hidraulika 23. Fékdob

5. Ködgyertya csövek

24. Kormánymu

6. Vészkijárat 7. Parancsnoki ülés

26. Sebességváltó 27. Vezetóülés

8. Parancsnoki

28. Kézifék

Futómu

29. Gázpedál 30. Lábfék

A Tlgris

toronyforgató kézikerék 9. Géppisztoly-kilövönyllás

25. Kormánykerék

terepjáró

meglepóen

képessége

jó volt - az átlapolt.

10. Toronyforgató reduktor

31. Tengelykapcsoló

11.

32. Lengéscsillapftó

osztották

el a nagy

33. Torziós tengely-

a talajon.

a torziós

A

parancsnok

védöpajzsa 12. Irányzó toronyforgató kézikerék

pedál

felfüggesztés

futógörgók

a lánctalpon

felfüggesztése

keresztül

tömeget tengelyes

egyenletes

járást

34. Fulógörgök

biztositott

13. Irányzó löveg mozgató kézikerék

35. Parancsnoki kupoia

belso

14. Irányzó ülése 15. Géppuska-elsütöpedál

37. Levegöbeömlószelepvezér ló kar

körüimények között nehéz volt. Télen a keleti fronton a kerekek

16. Irányzótávcsö

38. Benzincsó

közé szorult

17. Feifellégszüró berendezés

39. Benzincsap 40. Géppuskalószer-tároló

ami mozgásképtelenné a harc kocsit.

66

36. Ventilátorkapcsolö

kar

a terepen

kerekek

egy aknán

is. Ha viszont

egyike

például,

megsérült

a javftás

tábori

sár megfagyott, tehette

Lánctalpak A Tigrisnek

72 cm széles

lánctalpakra

volt

szüksége, hogy elossza a terhet a talajon. Ez túl széles volt a vasúti szálIrtáshoz, ezért a külso

futógörgoket

lánctalpakat

kellett

le kellett felszerelni.

a külso görgoket és a szélesebb a harctéri használatra.

szerelni, Jelentos

és az

52

cm-es

erofeszltésbe

lánctalpakat

telt, amig

felszerelték

II. VILÁGHÁBORÚS

NÉMET HARCKOCSIK

JELLEMZOK Panzerkampwagen VI Tiger I Gyártó: Henschel Tipus: nehézharckocsi Személyzet: 5 fo

Méretek Hossz (test): 6,20 m Hossz a löveggel együtt: 8,24 m Szélesség: 3,73 m Magasság: 2,86 m Lánctalp szélessége (szállItás): 0,52 m Lánctalp szélessége (harctér): 0,72 m

Harci tömeg A "Reich" 2. SS páncélos-hadosztályának Tigrisei az orosz erdokben. Az SS nehéz-harckocsizószázadait az elsok között szerelték fel a Panzer VI-osokkal. Rendkivül hatékonyak voltak a harcban, mert a személyzet a harckocsi harci erejét és fanatikus gyozni akarásukat halálos egységbe tudták kovácsolni

A torony Anémet harckocsikon vezették be a háromszemélyes tornyot. amely valamennyi alapharckocsi szabványa lett a háború utáni évtizedekben. A harckocsi parancsnoka fent a löveg baloldalán ült. Ó irányított minden tevékenységet a célok klválasztásától és a löveg irányításától kezdve a térkép es tájékozódáson keresztül a vezetonek adott utasításokig. Az irányzó a parancsnok elott ült, míg a töltokezelo a torony jobb oldalán állt. Fo feladata volt. hogy az ágyú mindig töltve és tüzelésre készen legyen.

Korai tipusok: 55000 kg Késöbbi tipusok: 57000 kg

Motor Korai tipusok: MaybachHL 210 P 4512 hengeres650 LE-s benzinmotor Késöbbi tipusok: MaybachHL 230 P 4512 hengeres700 LE-s benzinmotor Eröátvitel: hidraulikus eloválasztó, 8 elóremenetlés 4 hátramenetisebesSégfokozat Kormányzás: hidraulikus Felfüggesztés: torzIÓStengelyek

Üzemanyag-kapacitás Teljesítményjellemzök

A Tigris gyenge pontjai nak egyike a motor volt, amely állandó karbantartást igényelt. Az elso 250 darab Tigrist 650 LE-s, 12 hengeres Maybach HL 210 P 45 motorral sZállították, amely nem volt elég eros az 55 tonnás harckocsi mozgatásához. Minden 1943 májusa után gyártott harckocsiba már az üJabb 700 LE-s 12 hengeres, Maybach HL 230 P 45 motort szerelték, de.még ez a teljesítmény többlet is kevés volt. A Tigrrs motorjának hangját inditáskor még nagyobb távolságról is fel lehetett ismerni - ez volt az a hang, amelytol az ellenfél megijedt és amelyet tisztelt.

Fegyverzet Fö fegyverzet: egy 88 mm-es KwK 36 L/56 ágyú Hatásos lotávolság: 2000 m Maximális lotávolság: 4500 m Lövedék-kezdösebesség: 773 m/s Toronyelfordulás: hidraulikus meghajtás,kézi tartalékmeghajtás Elfordulási sebesség: 6 fok/s Emeikedési szög: +17/-6,5fok

Loszerek Páncéltörovagy kumulatív .\TJ~Ip-;(I(·J...""f.;.I·i'.i.'l;.J"'.o(;.}

534 liter

A motor

Gázlóképesség felkészltéssel: 4 m Lejtömászó képesség: 350 Lépcsomászo képesség: 0,8 m Arokáthidaló képesség: 2,5 m

Maximális sebesség jo úton: 45,4 km/h Maximális sebeSSég terepen: 20 km/h

Maximális hatótávolság: 195km Gázlóképesség felkészltés nélkül:

Korai tipusok: 2 db 7,92mm-es MG34 géppuska Késöbbi tipusok: 3 db 7,92mm-es MG 34/42 GP

Loszerjavadalmazás 92 db 88 mm-es és 5100db 7,92 mm-es (34 db 150-es heveder)

Maximális képesség

páncélátütö

171mm100 méterr61,156mm 500 méterrol. 138mm1000 méterrol.123mm 1500 méterr61.110mm 2000 méterrol

Páncélvastagság Torony a lövegcsapnál: 110mm Homlokpáncél: 100 mm Oldal- és hátso páncél, torony: 80 mm Tetö, fenék: 25 mm

1,6 m

Tigrisek a sztyeppén 1943-ban a kurszki csata elott; felverik a port, és tornyaikkal az orosz harckocsikat keresik

Egy Tigris és személyzete a keleti fronton a heves csaták közötti szünetben. A Tigrisek minden hadszíntéren harcoltak és rettegett ellenfelei voltak a szövetséges páncélosoknak

A páncélzat A Tigris hatalmas ereje a személyzete számára biztosított páncélvédelemben, valamint a harckocsiágyú nagy tuzerejében rejlett. . A vastag páncéllemezekbol álló testnek nem voltak olyan ballisztlkal jellemzoi. mint a Párduc nak vagy T-34-esnek, de vastagsága (25-100 mm a testen és 80-100 mm a tornyon az Ausf H és 110 mm az Ausf E tipus esetében) ezt nem is tette szükségessé.

67

HARCKOCSIK

M3

könnyu harckocsi

Az amerikai könnyu harckocsik fejlesztése 1920-as években kezd6dött, amikor néhány gyalogsági támogató könnyu harckocsit gyártottak. Az 1930-as évek elejére ezek a konstrukciók alkották az M2 könnyu harckocsi alapját, majd néhány más, szintén M2 jelzésu típusát is. Ezeket a szériákat jól felfegyverezték, f6 fegyverként egy 37 mm-es ágyút kaptak. Az 1940-es évekre ez a típus is elavult, és már csak kiképzési célokra használták. Ennek a sorozatnak az M2A4 volt a csúcsváltozata

áttértek a hegesztett testre, és már módosításokat is végrehajtottak rajta. Az M3-as típusból összesen 5811 darabot gyártottak. Az M3A1 fegyverzete egy 37 mm-es ágyú és egy vele párhuzamosított 7,62 mm-es géppuska, valamint még négy 7,62 mm-es géppuska (egy a torony tetején légi célok ellen, egy a homlokpáncélban és kett6 a harckocsitest els6 részében, ahol a vezet6 üzemeltette 6ket). A páncélzat vastagsága 15-t61 45 mm-ig terjedt.

Vastagabb páncél

Az M3 könnyu harckocsit mindenhol alkalmazták, ahol az amerikai hadsereg jelen volt. Rendkívül megbízható jármunek bizonyult, és a személyzete szerette. Nagy mennyiségu M3-ast adtak át Amerika szövetségesei nek. A legnagyobb felhasználója ennek a típusnak Nagy-Britannia volt, ahol Stuart elnevezéssel alkalmazták. A britek számára a Stuart könnyu harckocsi nak nagy volt, személyzete mégis kedvelte gyorsaságáért és megbízhatóságáért. Annak azonban nem örültek, hogy két különböz6 hajtómüvet szereItek az egyes változatokba: a normál motor a Continental

Az 1940-es európai eseményeket az amerikai hadsereg nagy figyelemmel követte, és felismerte, hogy könnyu harckocsijait vastagabb páncéllal kell ellátnia. Ez szükségessé tette a többletsúlyt hordozó páncéltest és futómu változtatását is. Az eredmény az M3 könnyu harckocsi lett, amelynek alapját az M2A4 alkotta. Ezt a harckocsit 1941beM egész évben gyártották, az M3A1-est sorozatgyártását pedig akkor kezdték meg, amikor az USA belépett a háborúba. A korai változatoknál szegecselt konstrukciót alkalmaztak, de a torony már itt is hegesztett volt, kés6bb

Megbízhatóság héthengeres csillagmotor (Stuart 1) volt. Annak érdekében, hogy növeljék a termelést a legnagyobb igény idején, T-1020-as Guiberson dízelmotort építettek néhány példányba, ez viszont néha utánpótlási problémákat okozott. Am ez olyan teher volt, amelyet a szövetségeseknek a túlélésért vállalniuk kellett.

Változatok M3A1 (Stuart Illés Stuart IV benzin- és dízelmotorral) f6bb változatai a giroszkóppal stabilizált ágyúval, mechanikus meghaltású toronnyal szerelt változatok, valamint a továbbfejlesztett M3A3 (Stuart V) típus, Az

amelynek nagyobb vezet6tere és vastagabb páncélzata volt. A 37 mm-es ágyú az M3as teljes gyártási ciklusában megmaradt. 1944-re az M3asok már elvesztették harci értéküket, ezért sok M3-ast és Stuartot felderít6 jármuként használtak úgy, hogy levették a tornyukat. A tornyot géppuskákkal helyettesítették. Sok M3-ast parancsnoki jármuként is használták. A harckocsikat az észak-afrikai hadjárattói kezdve alkalmazták, és többet átadtak bel61ük a Vörös Hadseregnek. Az M5 könnyu harckocsi olyan fejlesztés volt, amelyet két - az M3-as sorozathoz hasonló - Cadillac motor hajtott, és a jellegzetes hátsó

Az M3A1 könnyu harckocsi volt az M2/M3 könnyu harckocsi sorozatnak'a harci változata, am/kor az Egyesült AI/amok belépett a háborúba 1941 végén. 37 mm-es ágyúján kívül három géppuskát is elhelyeztek benne részér61 lehetett felismerni, ahol a két motort helyezték el. A brit rendszerben az M5-öst Stuart VI-esnak keresztelték el, és ugyanezt a jelzést viselte az M5A1 is Az utóbbit módosított toronnyal látták el, amelynek hátsó részében helyezték el a rádiót (az M3A3-ashoz hasonlóan).

Az M3-as (és az M5-ös) sorozatot sok szövetséges hadsereg használta felderito jármuként. Az itt látható példány egy hevenyészett német úttorlaszt küzd le Harze mel/ett, Belgiumban, 1944 késo nyarán

JELLEMZOK M3Al könnyu harckocsi Személyzet: 4 ló Tömeg: 12,9 tonna(harci) Motor: egy250 LE-sContinental W-970-9A 7 hengeres benzines csillagmotor Méretek: hossz4,54 m SZélesség 2,24 m magasság2,30 m Fegyverzet: egy37 mm-eságyú;

M24 Chaffee 1942-re nyilvánvalóvá vált, hogy a 37 mm-es f6 fegyverzet ideje elmúlt, és egy 75 mm-es ágyúval felszerelt könnyu harckocsi kifejlesztését igényelték a harctéri tapasztalatok. Egy ilyen fegyver felszerelése az M5 könnyu harckocsira kudarcot vallott, ezért a Cadillac újat tervezett. Az els6 példányok 1943 végére lettek készen, amelyek meg6rizték az M5-ös néhány sajátosságát, így például a kett6s motort is. A f6 változások a toronyban és a fegyverzetben valósultak meg. Az új torony adott helyet a 75 mm-es ágyúnak, amelynek kifejlesztése hosszú id6t vett igénybe. Eredetileg ez a fegyver a régi "francia 75-ös" volt, amelyet a harckocsira való felszerelés Céljából átalakítot-

68

könnyu harckocsi

tak Sok er6feszítést tettek az ágyú könnyebbé tételére, hogy alkalmazható legyen a B-25öS bombázó-repül6gépeken a hajók elleni harchoz. Ennek eredményeként az ágyút könnyedén lehetett használni a könnyu harckocsikhoz, és ez a változat a T13E1 nevet kapta.

Harci csoport Az új könnyu harckocsit eredetileg T24-esnek hívták, de amikor szolgálatba állították. az M24 könnyu harckocsi nevet kapta, amelyet kés6bb Chaffe-ra változtattak. A Chaffee 1944 végén állt szolgálatba, és így csak kismértékben tudott részt venni az európai harcokban 1945 során. A harckocsi legnagyobb el6nyét nem érzékelték igazán

A 75 mm-es ágyúval felszerelt M24-est 1944 végén állították rendszerbe. A háború után ez a harckocsi volt az alapja a páncélozott harcjármuvek egy új családjának

egy7,62 mm-espárhuzamositott géppuska:négy7,62 mm-es géppuska Teljesltmény: maximális sebeSSég úton:58 km/h max.hatótávolság: 112,6 km Gázlóképesség : 0,91 m Lejtómászó képesség: 300 Lépcsómászó képesség: 0,61 m Árokáthidaló képesség: 1,83 m

II. VILÁGHÁBORÚS AMERIKAI HARCKOCSIK

addig, amíg a háború véget nem ért; az M24 egyik tagja lett a tervezok által csak harci csoportnak nevezett páncélozott harcjármu-családnak Ennek az alapja az az ötlet volt, hogyaharcjármuvek egy egész családját egy azonos páncéltestre építsék, ezek a jármuvek magukban foglalták az önjáró tüzérségi eszközöket, légvédelmi lövegeket és másokat. Ez a koncepció azonban nem érte el azt a hatást, amelyet elérhetett volna, és a háború befejezodött, mielott a harCjármucsalád koncepciója teljes mértékben megvalósult; az M24-esek valóban nem gyakoroltak

M3 Amikor

Mozgékonyság Az M24 Chaffee méreteihez

és

tömegéhez viszonyítva jól felfegyverzett volt, de a páncélzata (minimum 12 mm, maximum 38 mm) viszonylag vékony volt. Ez fontos volt a jármu megfelelo mozgékonysága szempontjából Az M24-esnek meglepoen nagy személyzete volt, parancsnok, irányzó, töltokezelo, rádiós, aki esetenként másodvezetoként IS tevékenykedett, valamint a vezeto.

Másodiagos fegyverzet

Az M24-esek sok országban a háború után is megmaradtak. A harckocsit üze-

A fo fegyverzeten kívül két 7,62 mm-es géppuska (egy a löveggel párhuzamosan és egy a test elülso részén), valamint egy 12,7 mm-es gépágyú volt felszerelve a tornyon levo állványra. A jármuvön még egy 51 mm-es ködgránátveto is helyet kapott. Mindez jelentos fegyverzet volt egy olyan harcjármu számára, amelynek harcászati rendeltetése foleg felderítési tevékenységekre korlátozódott, de mire az M24 rendszerbe állt, ezt a luxust az USA már megengedhette magának.

melteto

országok

vállalta a jármu motorjának és a tuzvezetési rendszerének veszodséges

a németek

1940

má-

elemzoi is. Megfigyeléseik alapján arra következtettek, hogya közepes harckocsik következo generációja fo fegyverének legalább 75 mm-es ágyúnak kell lennie Ez azonban problémát jelentett az USA-nak, mert a következo generációs amerikai harc kocSinak, amelynek a prototípusa már elkészült, csak 37 mm-es volt az ágyúja. Ez az ágyútipus már akkor elavultnak számított.

Átgondolt konstrukció válasz erre a kihí-

vásra gyors és hathatós volt. egyszeruen fogták és átalakították a meglévo konstrukciójukat úgy, hogya 75 mm-es ágyú felszerelheto legyen rá. A soha nem rendszeresített új tipus tornyába azonban nem lehetett beszerelni a nagyobb ágyút. A megoldás az volt, hogy az ágyút apáncéltest belsejében helyezték el. Az új

az M3 közepes harckocsi lett. Tömeggyártását abban a gyárban kezdték meg, amelyet az M2 gyártására is kijelöltek. A jármu gyártásának megkezdése után brit delegáció érkezett az USA-ba. A briteknek

Az

új

konstrukció

szükségük volt harckocsira azok pótlására, amelyeket Franciaországban elveszítettek. Az M3-as elokelo helyen szerepelt a vásárlási listájukon.

is.

JELLEMZOK M24 könnyu harckocsi Személyzet: 5 f6 Tömeg: 18.4fonna (harci) Motor: két 110LE-s Cadillac 44T24 V-8 benzinmofor Méretek: hossz:5.49 m az ágyúvalegyütt, 4,99 m nélküle, szélesség:2,95 m, magasság:2.48 m Fegyverzet: egy 75 mm-esT13E1es ágyú, két 7,62 mm-es géppuska

egy 12.7mm-es géppuska egy 51mm-es ködgránátvet6 Teljesflmény: maximális sebesség úton 56 kmfh max. hatótávolság:161km Gázlóképesség: 1,02m Lejtömászö képesség: 35' Lépcsömászó képesség: 0,91

m

Árokáthidaló képesség: 2.44 m

Az M3 General Lee harckocsi sebtében készült konstrukció volt, de hatékony 75 mm-es ágyúval fegyverezték fel,

harckocsi tehát megtartotta a 37 mm-es ágyút a toronyban, míg a fo fegyver a test jobb oldalára, egy lövegszekrénybe került. A 75 mm-es ágyú a híres "Francia 75-ös" tábori löveg átdolgozott változata volt, és az USA-ban gyártották. A módosítás az volt, hogy olyan loszert fejlesztettek ki hozzá, amely korának hatékony harckocsi-ágyújává tette. Az M3-asnak négy 7.62 mm-es géppuskából álló kiegészíto fegyverrendszere is volt (egyet a parancsnoki kupolában a torony tetején, egyet a 37 mmes ágyúval párhuzamosítva és kettot a páncéltest belsejében helyeztek el).

Tömeggyártás

felújítását

némelyike

közepes harckocsi

jusában megszállták Franciaországot, az alkalmazott páncélosharcászati elveket nagy figyelemmel kísérték az amerikai szárazföldi erok katonai

Az amerikai

nagy harci befolyást mindaddig, amíg meg nem jelentek a koreai háborúban az 1950-es évek elején.

amely a szövetséges

harckocsikat az elso idokben anémet harckocsik szintjére ~~~

emelte

1 Néhány változtatást kértek, hogy a jármu megfeleljen a brit követelményeknek. A torony hátsó részét úgy kérték kialakítani, hogy el tudják helyezni a rádiót, és levetették a kupolát. Ezt a típust kizárólag a brit hadsereg számára gyártották. Leszállítás után a britek az M3-ast General (vagy egyGrant I-esnek szeruen csak Grant I-esnek) nevezték el E harckocsik elso példányait 1942 májusában Gazala térségében vetették be. Megjelenésük a harc mezon nagy riadalmat keltett az Afrika Korps csapatai körében, annál is inkább, mert felbukkanásuk váratlanul érte oket. A fegyverzet és a páncél kombinációja (minimum vastagság 12 mm, maximum 50 mm) különösképpen hatékonynak bizonyult.

Népszeru harckocsi A Grantok

késobb

az eredeti

M3-asok formájában léptek a brit hadsereg szolgálatába, és utóbb ezeket General

Lee

I-esnek nevezték el A következo változatok a hegesztett páncéltestu M3A1 (Lee II), a két 375 LE-s General Motors 6-71-es dízelmotorral felszerelt M3A3 (Lee IV) és a Chrysler A-57es többsoros motorral ellátott M3A4 (Lee V) voltak. Ez a motor 370 LE-s volt. Az M3A5-ös az M3A3-son alapult, de teste szege cselt volt. 1942 decemberéig, amikor a gyártást befejezték, összesen 6258 darabot gyártottak az M3-asokból, amelyeket gyakorlatilag valamennyi hadszíntéren bevetettek. Sokat átadtak belolük a Vörös Hadseregnek keretein belül

a Lend

Lease

Az M3 megbízható és strapabíró harckocsinak bizonyult. A páncéltestben elhelyezett fo fegyvere azonban gyakran okozott harcászati problémát, mivel elfordulási szöge meglehetosen korlátozott volt.

re akkor szükSégük volt. A másik hátrányát az jelentette, hogy túl magas volt, de figyelembe véve azt a tényt, hogy a javított alapváltozatot úgy kezdték gyártani, hogy több volt a kérdés, mint a válasz, ez is jelentos eredmény volt. Apáncéltest és egyéb muszaki megoldások sok elemét késobb más konstrukciókba is beépítették, amelyek kiválóan szolgáltak. Az M3-as az USA azon rejtett ipari kapacitásának példája, amellyel képes volt egy ilyen jármuvet igen rövid ido alatt a semmibol létrehozni. Mire az M4-est szolgálatba állították, az M3-asokat kivonták a rendszerbol, vagy más szerepre, például a páncélozott vontatójármuként való alkalmazásra állították át. A Távol-Keleten azonban mind a Grant, mind a Lee típusok egészen 1945-ig szolgálatban maradtak.

Mindezt leszámítva a jármu biztosította azt az erot a kor "tankosai"

számára,

amelyek-

JELLEMZOK Az M3 Grant harckocsi az M3 brit változata volt, a torony hátsó részén kiképzett nyúlványban helyezték el a rádiót, a páncéltest pedig alacsonyabb volt, mivel elhagyták az eredeti tornyon lévo géppuskakupolát

M3A2 közepes harckocsi Személyzet: 6 ló Tömeg: 27.2tonna (harci) Motor: egy 340 LE-s Continental R-975-EC2 csillag benzinmotor Méretek: hossz 5,64 m szélesség:2.72 m magasság:3,12m

Fegyverzet: egy 75 mm-esló ágyú egy 37 mm-eságyú és négy 7.62mm-es géppuska Teljesflmény: maximális sebesség úton:42 kmfh max. hatótávolság193km Gázlóképesség: 1,02 m Lejtömászó képesség: 30' Lépcsömászó képesség: 0,61m Arokáthidalö képesség: 1.91m

69

HARCKOCSIK

M4 Sherman

közepes harckocsi

Amikor az M3-as közepes harckocsi gyártása megkezdodött, egy 75 mmes, toronyba szerelt ágyúval felfegyverezett új közepes harckocsi terveinek elkészítését is megkezdték. Hogy idot takarítsanak meg, az M3-as futómuvét és páncéltestét használták fel, a tornyot azonban átdolgozták, hogy el tudják helyezni a löveget. Az új harckocsi elso példánya 1941 szeptemberében gördült le a gyártósorról. A T6 közepes harckocsi igen jól sikerült konstrukció volt. Apáncéltest felso része öntvénybol készült. ez nemcsak többletvédelmet biztosított. hanem a gyártást is felgyorsította, ez akkor jelentos szempont volt.

hídveto és vontató harckocsi, rakétaveto és önjáró tüzérségi löveg, aknamentesíto harckocsi és így tovább -, amelyeket a gyárakban vagy a harcmezon alakítottak át. Az M4-es harckocsik fokozatosan a nyugati szövetségesek T-34-esévé váltak.

Gyártás

A brit változat

Az új jármu sorozatgyártását

A brit hadsereg nagy menynyiségu M4-est vásárolt vagy vett át a Lend Lease keretén belül. Az elso brit M4-es harc kocsit 1942 októberében EI-Alameinnél vetették harcba. Ezután az M4-es volt a brit hadsereg által legnagyobb számban használt harckocsi a II. világháború végéig. Az M4-est a britek General 5hermannak hívták (vagy egyszeruen 5hermannak), és ok is gyarapították a különféle változatok hosszú sorát: az egyik legjobban ismert ezek közül az 1944 '5herman Firefly, amelynek 76,2 mm-es volt az ágyúja. Ez a változat a normandiai partraszállás idején szolgált és az egyetlen eszköz volt, amely képes volt szembeszállni anémet Tigrisekkel és Párducokkal. Ennek a páncélozott harcjármunek a fobb változatai a következok voltak; M4 (5 herman 1) egy 353 LEs Wright Whirlwing motorral

M4

közepes harckocsi

néven kezdték el, fegyverzete egy 75 mm-es ágyúból, egy vele párhuzamosított 7,62 mm-es géppuskából, egy 7,62 mm-es homlokgéppuskából és egy 12.7 mm-es légvédelmi gépágyúból állt. Ennek az alaptípusnak a páncélvastagsága 15 és 76 mm között volt. A harckocsi kiváló harci eszköznek bizonyult. és úgy tunt, hogy ez lesz a szövetségesek nyero fegyvere; több ezret gyártottak belole. 1945-ben, amikor leállították a gyártását. már jóval 40 ezer felett volt a száma; elképeszto mennyiségu változat készült belole. Az M4-es sorozatot különbözo motorokkal látták el; fo fegyverét szintén módosították; nagyobb teljesítményu 75 mmes, 76 mm-es és 105 mm-es ágyúkat is alkalmaztak; küiönféle "speciális" típusok láttak napvilágot - muszaki harckocsi, rohamharckocsi, páncélvadász, lángszóró harckocsi,

_ .'h-: ~--.

vagy 400 LE-s Continental R-975 csillagmotorral; M4A1 (5herman II) teljes mértékben öntött (az öntött/hegesztett helyett) páncéltesttel és 450 LE-s Caterpillar 9-hengeres dízelmotorral;

az M4A2

Az M4A3 volt valamennyi Sherman-változat közül a legjobb, mivel 76 mm-es ágyúval és HVSS (vízszintes tekercsrugós) felfüggesztéssel szerelték fel; 1945-ig volt szolgálatban

A Sherman Crab aknataposó harckocsit a 79. páncé/oshadosztálynál használták a partraszállás napjától, egy kisebb mennyiséget 1944-ben átadtak az amerikai hadseregnek

(5 herman Ill)

hegesztett páncéltesttel és 420 LE-s General Motors 671 iker dízelmotorral; M4A3 (5herman IV) 500 LE-s Ford GAA III motorral és a hosszanti helyett keresztirányú elhelyezéssei; valamint az M4A4 (5herman V) 425 LE-s Chrysler öt összekapcsolt motorral. A típusszámok elott akkor alkalmaztak betu ket , ha

1944-45 tele, az amerikai M4-esek többsége 76 mm-es ágyúval volt felszerelve. Az itt látható harckocsik az 1. hadsereg 3. páncé/oshadosztályához tartoztak Balra: Amerikai M4-es fedezi a gyalogságot. Nagy számuk tette sikeressé a Shermanokat az európai hadjárat során

JELLEMZOK M4A3

közepes

Személyzet: Tömeg:

harckocsi

5 íó

32.28 tonna (harci)

sebesség

maximális

úton 47 km/h

max. hatótávolság:

161 km

Motor: egy 450 vagy 500 LE-s Ford Gaa V-8 benzmmotor

Gázlóképesség:

0,91 m

Méretek:

Lépcsömászó

hossz: 7,52 m ágyúval

egyútt, 6,27 m a test hossza szélesség 2,68 m, magasság 3.43 m

70

Teljesítmény:

Lejtömászö Arokáthidalö

képesség: képesség: képesség:

31"

0.61 m 2.26 m

II. VILÁGHÁBORÚS ,

AMERIKAI

ágyút A W az amerikaiaknál azt jelölte, hogyaloszereket nedves rekeszekben tartották a tuzveszély csökkentése érdekében. A gyártási folyamat során a páncél vastagsága is változott; az M4A2-esnél 13 és 105 mm-es volt, az M4A3 és M4A4 esetében 15 és 100 mm, valamint 20 és 85 mm voltak.

Mennyiségben

az ero Az M4-eseknek sok változatát rendszeresitették, többek között ezt az USMC M4A3-at, amelyet lángszóróval felszerelve széles körben alkalmaztak a Fülöphelyére szerelték fel, szigeteken. A lángszóró berendezést a homlokgéppuska és a régi 75 mm-es M3 ágyú csövét használták lángvetoként a Sherman harckocsik fo fegyverzete nem a 75 mm-

es ágyú volt I.gy az A jelölte a 76 mm-es ágyút, a B

M26 Persching

a 105 mm-es tarackot és a C a 76,2 mm-es páncéltöro

Az M4-eseket számbeli fölényük tette végül is a háború gyozteseivé. Az M4-esnek sok hiányossága volt, és messze volt az ideális harckocsitóI. A német harckocsik ágyúik urméretének és teljesítményének köszönhetoen

T26E3

I

csi,

nehéz

harcko-

a gyártását M26 nehéz harckocsi néven kezdték meg. General Persching (vagy egyszeruen csak Persching) névre kereszték, de mire a teljes csapatpróba véget ért, csak néhány állt bevetésre készen a II. világháborúban.

kerult

14#]

amelynek

M26-osok Európában

A nehéz harckocsik fejlesztése - legalábbis az amerikaiaknál - sokkal lassúbb ütemben haladt, mint a könnyu és a közepes harckocsiké. A katonai vezetok hamar rájöttek a nehéz harckocsik hadmuveleti szükségességére, de a gyártókapacitás jelentos részét az M3-as és az M4-es harckocsik készítésére fordították. Az eközben tovább folyó tervezoi és kivitelezoi erofeszítések eredményeként megszületett az M6-os ígéretes konstrukciója, azonban a fejleszto intézményeket csak

azután állították rá teljes egészében a nehéz harckocsi kidolgozására, amikor anémet Tigris és Párduc harckocsik megjelentek a harcmezon.

Apróbaváltozat Az amerikai nehéz harckocsik új generációjának elso próbaváltozata a T20 közepes harckocsiként ismert típuso 76 mm-es ágyúja volt, futómuve pedig nagyon hasonlított az M4-esére, de a fejlesztés a torziós tengelyes felfüggesztés új formáját eredményezte. Az ágyút lecserélték egy

.JELLEMZOK M26 nehéz harckocsi

Teljesllmény: maximális

Személyzet: 5 fó Tömeg: 41.73 tonna (harci) Motor: egy 500 LE-s Ford GAF

sebesség

V-8 benzinmotor

Méretek: hossz: 8.79 m ágyúval együtt, 6,51 m a test hossza szélesség 3,51 m

gyakran kerültek fölénybe a tuzerot tekintve, és a páncélvastagság és -védelem is gyakran hagyott kívánnivalót maga után. Valóban sok rögtönzött megoldást kellett alkalmazni tábori körülmények között a páncélvédelem növelése érdekében, beleértve az egyszeru homokzsákok felhelyezésének módszeréi is. A harckocsi túl magas volt, a belso tér kiképzése sem volt tökéletes. Gyakran szembesültek azzal a problémával is, hogya nagyszámú típus és változat miatt az alkatrészeIlátás akadozott, és a motorok csereszabatossága sem felelt meg az elvárásoknak, ami jelentos logisztikai nehézségeket okozott.

USA nehéz harckocsi

Az amerikai hadsereg M26-os Perschingjei menetben a megszállt Németországban 1945-ben. Az elso húsz darab T26E3 1945 januárjában érkezett Európába, és a következo hónapban a 3. és 9. páncéloshadosztálrhoz

HARCKOCSIK

úton: 48 km/h

max. hatótávolság:

148 km

Gázlóképesség: 1,22 m lejtómászó képesség: 300 lépcsómászó képesség: 1.17 Arokáthidaló képesség: 2,59

m m

magasság: 2.77 m

Az 1. hadsereg muszaki állománya egy M26-ost készit elo a Rajnán való átkeléshez. Tuzeroben egyenrangú volt a Tigrissel, ugyanakkor mozgékonyabbnak bizonyult nála

90 mm-esre, és a tornyot is átalakították, és több próbaváltozat után (T22, T23,

T25 és T26 közepes harckocsik) megszületett a

Az elso M26-os 1945 elején érkezett Európába. A többségüket a csendes-óceáni hadszíntérre küldték, ahol többek között Okinava bevételében vettek részt, de mire a helyszínre érkeztek, nem sok olyan feladat maradt, amit nehéz harckocsikkal kellett volna megoldani. Az M26-os nem kapott nagy szerepet a II.világháborúban, de a konstrukció a korábbi harcok többéves tapasztalatainak hosszú távra kiható eredménye volt Ez volt az elso amerikai harckocsi, amelynél egyforma elbírálásban részesült a páncélvédelem (12 és 102 mm között páncélvastagsággal) és a tuzero. 90 mm-es ágyúja egyenrangúvá tette az

akkori harckocsik bármely/kével, és meghaladta a többségük képességeit Kiegészíto fegyverzete a szokásos 12,7 mm-es és két 7.62 mm-es géppuskából állt

A konstrukció hátrányai Mindezek ellenére az M26osnak volt néhány konstrukciós hibája A tornyot sok kritika érte azért, hogy inkább megfogta a lövedéket ahelyett, hogyeltérítette volna, a homlok-géppuska pedig enyhén szólva korszerutlen volt (késobb ezt a hibát kijavították). Az M26-os gyakorlatilag csak a kezdete volt az amerikai harckocsi-konstrukciók új generációjának. 1945 után az M26-ost tOVábbfejlesztették és az M47-es, valamint az igen sikeres M48 Patton alapja lett Az M26-osokat széles körben alkalmazták Koreában, és egyike volt azoknak a harckocsiknak, amelyeket az USA Európába küldött a NATO keretein belül. Az M26-ost még a háború után is sok változatban gyártották.

HARCKOCSIK

Sherman

III

(M4A2) Az M4A2-nek a Sherman közepes harckocsik sorozata harmadik típusváltozatának, elodjétol eltéro en már hegesztett páncélteste volt (az M4Al-esnek öntött apáncélteste), amelyet elso ízben az M4-es szériánál alkalmaztak. Az M4A2-est a General Motors 6046-os dízelmotorja hajtotta, tul.qdonképpen két GM 6-71-es motor, egy-egy a motortér két oldalán, melyek a nyomatékot egy kardántengelyre továbbították. Miután 1941 decemberében rendszeresítették a harcjármuvet, a General Motors Corporation Fischer Division, a Pullman Standard Car és a Federal Welder II 283 darabot gyártott le ebbol a harckocsiból. 8053 darab készült 75 mm-es és 3230 darab 76,2 mm-es ágyúval; a többségüket Nagy-Britanniába és a Szovjetunióba sz állították a Lend Lease keretében; Nagy-Britanniában Sherman III-asként, vagy a 76,2 mm-es ágyúval felfegyverzett változatot Sherman IlIA-ként ismerték. A képeken egy 1944-es 75 mm-es ágyúval ellátott brit Sherman Ill-as látható.

A Sherman III jellegzetes alakja az oldalnézeten látszik Igazán jól A torony a forgózsámolyon 360 fokban tud elfordulni. Meghajtása elektrohidraulikus vagy kézi, az ágyú és a párhuzamosított géppuska pontos célzását pörgettyús stabilizátor teszi lehetávé: emeikedésI szöge -10 és +25 fok, emelése hidraulikus, vagy a stabilizátor meghibásodása esetén kézi. A személyzet minden tagja kárbe forgatható periszkóppai figyel heti a harcmezát. az irányzó periszkópja mechanikusan kapcsolódik a löveghez, így mind vizszintes, mind függáleges irányban káveti az ágyú mozgását. Futómuvében mindkét oldalon 3-3 forgózsámoly található 4-4 futógárgável és 3-3 láncemelá görgávei; rugózása torzIós tengelyes. A láncmeghajtó kerekek elál, a szabadonfutó hátul található. A lánctalp 158 tagból áll, szélessége 0.419 méter.

72

II. VILÁGHÁBORÚS

AMERIKAI

HARCKOCSIK

A Sherman III felülnézeti képén látható a hegesztett páncéltest. az óntött torony a 75 mm-es M3-as ágyüval, vele párhuzamosan jobbra a mellso páncélon a 7,62 mm-es M19(9A4 típusú homlokgéppuska, valamint egy 12,7 mm-es M2HB légvédelml géppuska a torony tetején. A toronyban három fo tevékenykedett (az irányzó és mögötte a parancsnok a jobb oldalon, a töltokezelo pedig a baloldalon), a töltokezelo és a parancsnok helye felett egy-egy búvónyílás van. A torony teto ben egy 51 mm-es ködgyertyacso, a torony baloldalán pedig egy géppisztoly-tüzelonyílás van, amelyet loszerezésre és az elhasznált ágyúlövedékek hüvelyeinek kidobására is használtak.

A Sherman III elölnézeti képén is jól kiveheto apáncéltest hegesztett volta és a homogén öntött torony. A blokkjellegu formák inkább a tömeggyártás koncepciÓját tükrözik, mint a alkalmazók hadmuveleti gondolkodásának igényeit; a testen három búvónyílás található. Egy közülük a fenékpáncélon volt vészhelyzet esetére, ketto pedig a vezeto és a másodvezeto(homlokgéppuska-kezelo felett, akik értelemszeruen balra, illetve jobbra helyezkedtek el az elöl lévo eroátviteli rendszer mellett. A másodvezeto( homlokgéppuska-kezelo az általában gömbcsuklóra szerelt 7,62 mm-es Browning M1919A4 géppuska mögött ült.

73

A II. világháborH egyik legkevésbé ismert része, hogya francia szabadcsapatokat amerikai fegylI,efzettel látták el. Ezek az M4-esek az Eszak-Afrikában lévo francia -szabadcsapatok számára érkeztek, a képen díszszemlén vesznek részt egy gyakorlat elott

Az M4 Sherman bevetésen Ami az M4-esek harcászati-technikai jellemzoibol hiányzott, azt boven ellensúlyozta mennyiségük és megbízhatóságuk. Az eredeti típusból (Sherman 1) 8389 darabot szállítottak le hegesztett testtel és Continental R-975-ös csillagmotorral. Az M4Al-es változatból (Sherman II) 9677 darabot gyártott ak öntött páncéltesttel és Continental motorral. Az M4A2 (Sherman Ill) alapvetoen az M4 továbbfejlesztett változata volt General Motors 6046 motorral: ebbol a típusból II 283 gördült le agyártósorról. Az M4A3-asból (Shermann IV) pedig II 424 készült: abban különbözött az M4A2-estol,hogy Ford GAA benzinmotorral üzemelt. Az M4A4-es(Sherman V) típusból 7499 darabot gyártottak: a teste hosszabb volt, hogy legyen elegendo hely a Chrysler benzinmotornak, amelynél az öt összekapcsolt hathengeres motor közös fotengelyt hajtott. Az M4A5jelzést az M4 páncéltestére épült kanadai Cruiser (cirkáló) harckocsi kapta. Az utolsó gyártott típus az M4A6(Shermann VIlI), amelybol csak 75 példány készült az M4A4mintájára, azzal a különbSéggel, hogy ennek a harckocsinak az eroforrása Ordnance RD-1820-as dízelmotor volt.

74

Az Anzio melletti partraszállás idejére az M4-es személyzetei már megtanulták a keseru leckét, hogy harckocsi juk páncélja a német páncéltöro eszközök többségévei szemben nem nyújt kello védelmet. A rögtönzött páncélvédelem több módszerét alkalmazták, többek között - ahogy ezen a képen is látszik lánctalpdarabokkal erosítették meg a páncéltestet Az amerikai hadsereg M4 közepes harckocsiszázada Bastogne helyorség felszabadításához gyülekezik 1945 januárjában az ardenneki német hadjárat kezdeti sikerei után. Az alapveto harcászati álcázás elmaradása a szövetségesek légi fölényét bizonyítja a németek által okozott kezdeti meglepetések és támadások után

\c

II. VILÁGHÁBORÚS AMERIKAI HARCKOCSIK

Brit egységek kötelékében látható Sherman DD (Duplex Drive - kettos meghajtású) kétéltu harckocsik nem sokkal a partraszállás napja után, 1944. június 6-án; ez az újítás lehetové tette az átalakított Shermanok számára, hogy "partra ússzanak" a normandiai partoknál lehorgonyzott hajókról. A flotációs (lebegteto) ponyva a páncéltestre leeresztve látható, amelyet a vízbe érés elott kifeszítettek, ez biztosította az úszást a vízen, a hajócsavarok pedig hajtották a jármuvet mindaddig, amíg a lánctalpak el nem érték a tenger fenekét, és átvették a harckocsi mozgatását. A DD harckocsik megoldották a partszakasz védelmét addig, amíg a harckocsiszállító hajók biztonságosan partra tudták tenni a harckocsikat, ugyanakkor a módszer kevésbé volt megbízható, ezért sok DD harckocsi elsüllyedt. A DD rendszer sokkal jobban bevált a folyókon való átkeléseknél, ezért a DD Shermanokat széles körben alkalmazták a Rajnán való átkeléshez 1945-ben.Bár más harckocsikon is alkalmazták a DD rendszert, a Sherman volt az a szabványos brit harckocsi, amely ezt a célt szolgálta A T34 Caliiope rakétainditó állvány átalakított M4-es harckocsin félelmetes közvetlen támogató fegyver volt. A toronyra szerelt 60 darab 114 mmes rakétát egyenként vagy össztuzként is lehetett indítani. A rakétákat a torony forgatásával és a négy sor rakétaindító esonek az ágyúcso mozgatásával összehangolt állításával irányozták a célra JELLEMZOK M4A1 Sherman Személyzet: Harci

5 ló

tömeg:

Motor:

M4A2 Sherman Személyzet:

30164

kg

egy Continental

R-975

léghutéses

csillag motor

Méretek:

átlagos hossz: 5,9 m,

dlzelmotor

SZélesség 2,6 m, magasság: Fegyverzet:

2.74 m

egy 75 mm-es

Teljesltmény:

géppuska

maximális sebesség

terepen: 15-18 km/h max. hatótávolság a motor tlpusától Gáz!óképesség: Lépcsömászó Arokáthidaló

Méretek:

átlagos hossz: 5,9 m,

SZélesség 2,6 m, magasság: 2.74 m Fegyverzet:

M3 ágyú, 2 db 7,62 mm-es géppuska, egy 12.7 mm-es légvédelmi

5 ló

Harci tömeg: 31298 kg Motor: két General Motors 6-71

egy 75 mm-es

M3 ágyú, 2 db 7,62 mm-es géppuska, egy 12.7 mm-es légvédelmi

géppuska

Teljesltmény:

sebesség

maximális

terepen: 15-18 km/h 160-241 km

függóen

a motor típusától

0,91 m képesség: képesség:

max. hatótávolság: Gázlóképesség:

0,61 m 2,3 m

Lépcsömászó Arokáthidaló

160-241 km lüggóen 0,91 m

képesség: képesség:

0,61 m 2,3 m

A háttérben levo M3-as féllánctalpassal az ilyen M4-es volt az amerikai közepes harckocsicsapatok tipikus harci jármuve 1944 nyarától kezdve az észak-nyugateurópai hadmuveletek során. Az M4-es talán nem vetekedhetett a német Párduc és Tígris harckocsik nyilvánvaló elonyeivel, de nagy mennyiségben állt rendelkezésre, és elegendo üzemanyag volt hozzá

75

j

Az M4-esnek több változatába szereltek lángszórót, az esetek többségében a homlokgéppuska helyére. Ez az M4-es az 1. tengerészgyalogos-hadosztály kötelékében 1945 májusában Okinava térségében POA-CWS 75-HI eszközt alkalmazott, amely egy régi 75 mm-es ágyú csövét használta fel a lángszóró lángvetojeként

Senkinek nem lehet kétsége afelol, hogy az M4 közepes harckocsi volt"a háború gyoztes harckocsi ja, hiszen olyan különbözö hadszíntereken és körülmények között harcolt, mint az észak-afrikai sivatag, a keleti front és a csendes-óceáni háború nedves-meleg klímája. Temérdek változatban gyártva behozta anémet harckocsikkal szembeni minoségi hátrányát és a szövetségesek élvonalában harcolt a Harmadik Birodalom legyozésében. 1942 októberében vetetAShermanokat elso ízben ték be az el-alameini ütközetben. Nagy hatást gyakoroltak a németekre, hiszen még épp csak hozzászoktak az M3-as Grantokkal és az esetlen lövegszekrényükbe szerelt 75 mm-es ágyújukkal szembeni harchoz, amikor a Shermanok a tornyukra szerelt 75 mm-es, 360 fokban elforduló ágyúikkal megérkeztek a harcmezore. Ez az ágyú képes volt szembeszállni bármely akkori német harckocsival, de a németek hamarosan rájöttek, hogy van egy sebezheto pontjuk: viszony!ag gyenge a páncélzatuk. Igy a PzKpfw IV különösebb nehézség nélkül ki tudta loni a Shermant, feltéve, hogy el tudta kerülni annak 75 mm-es ágyúját. Ez az idoszak a Shermanok pályafutásában nem tartott sokáig, a menetelés a Nyugati sivatagon keresztül véget ért, feltunt Tunézia és Tunéziával együtt anémet Tigris nehéz

Városi harchelyzet. A tolólappal felszerelt harckocsiknak sokszor nagyobb hasznát vették, mint a harci jármunek. A legtöbb to/ólaposharckocsi az eredeti típus volt, mint ez a képen látható M4-es is, amely éppen törmeléket takarít el Kelze városában Németországban

76

harckocsik is. A Tigrisnek különlegesen vastag páncélja és hatékony 88 mm-es ágyúja volt, így a Sherman nyilvánvalóan nem lehetett méltó ellenfele. Ígyegyoldalú versenyfutás kezdodött a Shermanok nagyobb páncélvédelmének biztosítása és hatékonyabb fegyverzettel való ellátása érdekében. A vastagabb páncélzat elérésére irányuló kísérletek soha nem érték el céljukat. A páncélzattal kapcsolatos problémákat a tervezoirodáknak és gyáraknak kellett volna megoldaniuk. A korábbi 75 mm-es ágyúkat hamarosan lecserélték 76 mm-es nagyobb ereju ágyúkra, de amint ezt a

változást általánosan bevezették, máris megjelent anémet Párduc, amely a Sherman fo ellenfelévé vált, hiszen a PzKpfwIV elérte fejlesztési lehetoségének felso határát. A Párducnak hosszú csövu 75 mm-es ágyúja volt, amely könnyedén ki tudta loni a Shermant olyan távolságról, amely nagymértékben meghaladta a 76 mm-es ágyú hatásos lotávolságát. Abban az idoben lehetetlen volt nagyobb urméretu ágyút szerelni a Sherman testére. Amikor az eredeti M4-est bevezették, a toronygyurut a 75 mm-es ágyúhoz tervezték, bármi, ami nehezebb lett volna, sokkal nagyobb toronygyurut igényelt, hogy felfogja a lövéskor jelentkezo jelentos hátrasiklási eroket. A Shermanon egyszeruen nem volt nagyobb hely erre, ezért a személyzetek be kellett érjék azzal, ami volt - a 76 mm-es ágyúval. Néhány Shermant felszereltek 105 mm-es löveggel, de ezek átalakított tarackok voltak

alacsony lövedék kezdosebességgel és korlátozott páncéltöro képességekkel. Feladatuk a bunkerek elleni harc és a közvetlen támogatás volt, és soha nem a páncélvadász szerep betöltése. Fegyverváhozatok

A megoldást 1944-ben találták meg a Fireflyként ismert brit fejlesztésben, amely egy Sherman-toronyban elhelyezett brit gyártmányú 76,2mmes páncéltöro ágyút jelentett. ' A toronygyuru éppen annyival lett nagyobb, hogy felvegye a hátrasiklási eroket, és néhány belso változtatást kellett végrehajtani. A Shermantorony hátsó részét meg kellett hosszabbítani. Egy páncélozott dobozt szereltek rá, amelyben a rádió-felszerelést helyezték el. Ez a doboz még abban is segített, hogy kiegyensúlyozza a hosszabb csövu 76 mm-es ágyút, amely sokkal hatékonyabb fegyver volt, mint amerikai megfeleloje.

II. VILÁGHÁBORÚS

Sentinel AC Cruiser 1939-ben Ausztráliának gyakorlatilag nem volt korszeru harckocsija, az ország fejletlen nehézipari infrastruktúrája képtelen volt az eloállftására. Az ausztrál kormány felismerte, hogy aligha érkezhet nagy mennyiségu nehéz hadianyag a külföldrol az országba, ezért úgy határozott, maga állítja elo. A hadsereg megfogalmazta az AC1-es (Ausztrál Cruiser 1) kifejlesztésére vonatkozó kóvetelményeit, amelyek értelmében a harckocsit egy 40 mm-es ágyúval és ketto 7,7 mm-es géppuskával szerelnék fel, és annyi részegységet használnának fel az amerikai M3-as harckocsiból,

cirkáló közepes harckocsi

amennyit csak lehet. A motor három egymáshoz kapcsolt Cadillac motor lett volna, a páncél pedig nagyrészt öntött. Felvetodött a második - fejlettebb - típus terve az AC2, de soha nem jutott el a gyártásig. Az AC1 páncéljának vastagsága 25 mm-tol 65 mm-ig terjedt.

Szilárd konstrukció Az elso AC1 harckocsik 1942 januárjára készültek el, és hamarosan Sentinel névre keresztelték. Az egész fejlesztési folyamat a tervezési szakasztói a kész harckocsiig mindössze 22 hónapot vett igénybe. Ennek ellenére csak

Gyors kifejlesztése ellenére figyelemre méltóak voltak a konstrukciós jellemzoi, a teljes egészében öntött harckocsitest és a hatékony fegyverzet. A képen egy AC4 látható, amelyet 76,2 mm-es ágyúval fegyvereztek fel

néhány darab AC1-es harckocsit gyártottak le, mivel 1942-re kiderült, hogy a 40 mm-es harckocsiágyú túl kicsi, és az elsietett tervezés miatt a konstrukciönak sok hibája van, amelyeketl ki kellett javítani. A Sentinel azonban ennek ellenére figyelemre méltóan szilárd harCjármu volt, amelyet rugalmasan lehetett módosítani. Ekkor jelent meg az AC3, amelynek már 87,6 mm-es volt az ágyúja. A választás azért esett erre a lövegre, mivel tábori ágyúként már gyártották. Ez az ágyú csak korlátozottan alkalmazható páncélozott célok ellen, ezért a Sentinel AC4 prototípusára már egy 76.2 mm-es páncéltöro ágyú került. Ez 1943 közepén történt, amikor már nem fenyegetett az a veszély, hogy Japán

Ram Mk I és II Cruiser Amikor Kanada 1939-ben belépett a II. világháborúba, nem voltak páncélosegységei, és az elso kanadai harckocsizókiképzo egYSégeket kénytelenek voltak amerikai forrásokból származó 1. világháborús harckocsikkal felszerelni. A kanadai nehézgépgyártó ipar hamarosan felkérést kapott Nagy-Britanniától a Valentine gyalogsági harckocsik gyártására és szállítására. A Valentine-ok azonban köze-

HARCKOCSIK

pes harckocsik voltak, a kanadai harckocsizóegységeknek pedig cirkáló harckocsikra lett volna szükségük a páncélosharccal való megismerkedéshez. Abban az idoben kevés esély volt arra, hogy harckocsik érkezzenek Nagy-Britanniából, az USA pedig még nem lépett be a háborúba, így a kanadai tervezésu és gyártású harckocsik eloállítása maradt az egyetlen megoldás.

Kanadának 1939-ben nem voltak páncéloscsapatai, és saját harckocsi elkészítése mellett döntött. A Ram harckocsinál az amerikai M3-as páncéltestét használták fel, de az ágyút a toronyba építették az eredeti lövegszekrényes megoldás helyett

A háború kitörésekor Ausztráliának nem volt korszeru páncélos hadereje, ipari infrastruktúrája gyenge volt és fennállt a japán támadás veszélye. A Sentinel AC1 hazai fejlesztésu harckocsi volt és nagyon rövid ido alatt készult el megtámadja Ausztráliát. Az M3-as és M4-es harckocsik mégis olyan mennyiségben hagyták el a gyárakat, hogy az messze meghaladta a valóságos Igényeket. Ezért a Sentinel gyártásával 1943 júliusában leálltak, hogy az ipari kapa-

citásokat más követelmények kielégítésére állítsák át. A Sentinel sorozat a konstrukció szempontjából is figyelemre méltó volt. A teljes egészében öntött test, valamint a nagy ürméretu ágyúk beépítése eloremutató megoldás volt.

JELLEMZOK szélesség2.768 m 2,56 m magasság:

Sentinel ACl Személyzet: 5 fó Tömeg: 28450 kg Motor: háromCadillac

TeljesIlmény:

330 LE-s benzmmotor teljesltménnyel Méretek: hossz:6,325 m

Arokáthidaló képeség: 2.438

maximális sebesség: 48,2 km/h 322 km, hatótávolság: m

cirkáló közepes harckocsik

Döntések

a gyártás ról Eloször úgy gondolták, hogy az amerikai M3-ast fogják gyártani (majd megkezdik a brit megrendelés teljesítését), de a késobb Grant/Leeként megismert harckocsi nak volt egy hátránya, mégpedig a lövegszekrénybe szerelt ágyú, míg a toronyban lévo ágyú sokkal hatékonyabbnak bizonyult. Ezért a kanadaiak úgy döntöttek, hogy kombinálják az M3-as fo mechanikai, felépítményi és eroátviteli öszszetevoit egy új toronnyal, amelybe 75 mm-es ágyút szerelnek. Mivel azonban 75 mm-es ágyú akkor nem állt rendelkezésre, a már meglévo 40 mm-es ágyút használták fel azzal, hogya nagyobb urméretu, 57 mm-eset késobb szerelik fel.

Egy ilyen harckocsi elkészítése Kanada nagyon fontos vívmánya volt. A prototípus 1941 júniusában gördült le a gyártósorról Ram Mk I Cruiser harckocsi néven: szakértelemmel megtervezett konstrukció volt, a páncélöntvény lehetoségeinek legjobb kihasználásával. Nem sokkal ezután a 40 mm-es ágyút lecserélték az 57 mm-esre, és ezt a változatot Ram Mk II néven 1941 végén kezdték gyártani. A másodiagos fegyverzet ezen a jármuvön két 7,62 mm-es géppuska volt, egy az ágyúval párhuzamositva, egy pedig a testben. A páncél vastagsága 25 és 89 mm között volt.

Harci szerep Minden harckocsi a kanadai ezredekhez került, amelyek közül sokat átküldtek NagyBritanniába. A Ramokat azonban soha nem vetették harcba, mivel 1943 közepén az M4 Shermanok tömegével kerültek ki az amerikai gyárakból, és

rajtuk már eleve 75 mm-es ágyú volt, ezekkel a harckocsikkai szerelték fel a kanadai egYSégeket is. ARamokat csak kiképzési célokra használták, kivonásuk után sokról levették a tornyot, és Ram Kangaroo néven páncélozott szállító jármuként alkalmazták oket 1944 júniusától az európai hadjárat során. Néhány Ramról levették az ágyút, és tüzérségi megfigyeloponttá alakították át (Ram Command/OP Tank - vezetési/megfigyelopont harckocsi), néhányból pedig páncélozott vontató jármuvet készítettek. Pár darabot kísérleti célokra is átalakítottak, például 94 mm-es légvédelmi ágyút szereltek apáncéltestbe. A Ram legnagyobb hOZZájárulása a II. világháborúhoza Sex· ton önjáró löveg volt, amelynek teljesen nyílt felépítményén helyezték el a 94 mm-es löveget. Összesen 2150 darabot gyártottak le a szövetséges hadseregek számára ebbol a harejármubol.

JELLEMZOK Ram Mk II Személyzet: 5 fó Tömeg: 29 484 kg Motor: egyContinental R-975

LE-sbenzinmotor Méretek: hossz:5.79 m, 2,895 m szélesség: 2,667 m magasság: 400

TeljesIlmény: maximális sebesség40,2 km/h 232 km hatótávolság Lejtömászó képesség: 350 Lépcsömászó képesség: 0,61 m Arokáthidaló képesség: 2,26 m

77

HARCKOCSIK

Vickers

könnyu harckocsi

A Vickers könnyu harckocsik eredete a Carden-Loyd által az 1920-as években gyártott kis harckocsikhoz nyúlik vissza. Ezek közül az egyik, a Carden-Loyd Mk Vili alkotta a prototípust a Vickers Mk könnyu harckocsi kifejlesztéséhez. Ezekbol az újító jellegu jármuvekbol csak néhányat gyártottak, de jelentosen hozzájárultak a jövo harckocsijának kifejlesztéséhez nélkülözhetetlen követel1

mények kidolgozásához. Az Mk könnyu harckocsi nak kétfos személyzete volt és 1

a tornyában egy 7.7 mm-es géppuskát szereltek. Az Mk I az Mk lA (erosebb páncél) könnyu harckocsin keresztül vezetett az

A 12,7 mm-es, késobb a 15 mm-es és az eredeti 7,92 mm-es géppuskával felszerelt a Vickers könnyu harckocsik csak felderitésre voltak jók

út az Mk lj könnyu harckocsi eloállításához (javított torony és átalakított felfüggesztés), amely 1930-ban jelent meg, és a sorozat alapja volt egészen az Mk VI könnyu harckocsiig. Valamennyi könnyu harckocsinak egyszeru 10-15 mm-es vastagságú szegecselt teste volt. Az Mk V könnyu harckocsitói kezdve a tornyot megnagyobbították, hogy háromfos személyzete lehessen, valamint felszereltek egy 12.7 mmes géppuskát IS az eredeti 7.7 mm-es mellé. Természetesen

A franciaországi súlyos veszteségek után, ahol az Mk VI-os okat helytelenül a gyalogság közvetlen támogatására haszn,álták, átszállitották a Közel-Keletre és Eszak-Afrikába

Mk VII Tetrarch A Tetrarch könnyu harckocsi a Vickers magánválIalat termékeként Mk VII könynyu harckocsi néven kezdte meg pályafutását. A prototípus 1938-ban részt vett a csapatpróbán, amelyek során kiderült, hogy az akkor Purdah néven ismert jármu nem felelt meg azoknak a követelményeknek. amelyek kiemelkedo fegyverré tudnák tenni. Az A17 fejlesztése azonban folytatódott, és a korábbi harckocsiktói abban különbözött, hogy négy nagy futógörgoje volt mindkét oldalon. A test közepén elhelyezett kétfos torony elég nagy volt ahhoz, hogy be tudja fogadni

más változtatásokat is végrehajtottak, az Mk IV könnyu harckocsinál például elsoként használták fel a páncéltestet a futómu hordozójaként. A sorozat az Mk VI könnyu harckocsival fejezodött be, amely mozgékony és gyors volt, valamint az Mk VI C-vel, amelynek a tornyában egy 15 mm-es gép puskát helyeztek el. Ezen az utolsó típuson átalakították a motor hutorendszerét is. sot a géppuskát egy új 7,92 mmes Besa géppuskával cserélték le. A harckocsikat széles körben alkalrnazták az 1930-as években és a háború elso éveiben.

A korábbi

típusokat

,

.JELLEMZOK

Mk V könnyu harckocsi Személyzet: 3 ló Tömeg: 4877 kg Motor: egy Meadows ASTL 88 LE-s hathengeres benzInmotor Méretek: hossz 3,96 m SZélesség:2,08 m magasság:2,24 m Fegyverzet: (korai tipusok) egy

például Indiában is használták rendfenntartási célokra, ahol ideálisaknak bizonyultak, a II. világháború kezdeti hadJárataiban azonban teljes mértékben használhatatlanok voltak. Legfobb hátrányuk a vékony páncélzat volt, amelyet még a kis urméretu páncéltöro lövedék is átütött, ráadásul a

'

mm-es géppuska és egy 7.7 mm-es géppuska Teljesftmény: maximális sebesség 51,5 kmjh hatótávolság 201 km Lejtömászó képesség: 30' Lépcsömászó képesség: 0,61 m Arokáthidaló képesség: 1.52 m 12.7

géppuskánál nagyobb tuzereju fegyverük nem is volt. FranciaorSZágban 1940-ben - helytelenül - gyakran harcjármu ként alkalmazták oket az ütközetekben, Észak-Afrikában viszont még bizonyos ideig hasznosak maradtak a sivatagi hadjárátok során.

könnyu harckocsi

a 40 mm-es ágyút és a vele párhuzamosított 7,92 mm-es géppuskát. A Tetrarchot végül is minden nagyobb várakozás nélkül küldték a gyártósorokra 1941-re a kónnyu harckocsikra a harctéren már nem volt szükség, így a néhány legyártott darab a korlátozott célok kivételével gyakorlatilag feleslegessé vált minden felhasználási területen. A Tetrarch szerencséje azonban a légi szállítású csapatok megjelenésével megfordult, hiszen a könnyu jármuveket a hadsereg elso légi szállítású harckocsijainak fogadták el. Létrehoztak egy új repülogépet, a General

Aircraft

Hamilcart

a Tetrarch

légi szállítására, de az elso próbafelszállásra 1944 áprilisáig kellett várni. A harckocsi üj rendeltetését figyelembe véve a tornyát átalakították és egy 76,2 mm-es gyalogsági tarackot szereltek fel, így jött létre a Tetrarch ICS. A Tertrarchot 1944. június 6-án a normandiai partraszállás során vetették be a második légideszant-hullámban. Többségük az Orne folyó közelében ért földet, ahol harci pályafutásuk hamar véget is ért. A következo alkalommal 1945. március 24-én vetették be oket keveset

a Rajnánál, de csak használtak fel belo-

A Vickers magánvállalkozás eredetileg úgy kezdte meg a Tetrarch gyártását, hogya jármunek nem volt megfelelo páncélzata és fegyverzete

A Tetrarchot a brit légi szállitású csapatok alkalmazták a normandiai partraszállás során. A 40 mm-es ágyú lövedékének kezdosebessége csak a gyengébben páncélozott célok leküzdését tette lehetové lük, mivel sokat leváltottak amerikai M22 Locusttal.

az Ez

a jármu légi hadmuveleti pályafutásának végét jelentette, bár néhány megmaradt még a háborü után is míg aHamilcar sZállítógépet ki nem vonták a rendszerbol.

A Tetrarchnak a háború során több változata is szülepéldául az Mk Vili Harry Hopkins könnyu

tett. Ilyen volt

harckocsi, amelynek vastagabb páncélja volt (6-38 mm a 4-15 mm helyett), valamint az Alecto 94 mm-es könnyu önjáró tarack.

SPECIRCATION Tetrarch Személyzet: 3 ló Tömeg: 7620 kg Motor: egy Meadows 12 hengeres 165 LE-s benZInmotor Méretek: teljes hossz: 4,31 m test hossza 4.12 m SZélesség2,31 m magasság 2,12 m Fegyverzet: egy 40 mm-es ágyú illetve egy 76.2 mm-estarack

78

(az ICS-en),egy 7,92 mm-es könnyu géppuska Teljesltmény: maximális sebeSSég:64 kmjh hatótávolság 224 km Gázlóképesség: 0.91 m Lejtömászö képesség: 35' Lépcsómászó képesség: 0.51 m Arokáthidalö képesség: 1.53 m

/

II. VILÁGHÁBORÚS BRIT HARCKOCSIK

Mk

I és II Matilda

A brit hadsereg részérol eloször 1934-ben merült fel az igény egy a gyalogságot támogató harckocsi létrehozására, ennek a közvetlen eredménye az A11 Mk 1, késobb MatiIda 1 névre keresztelt gyalogsági harckocsi lett. Ez egy egyszeru és kisméretu harckocsi volt, személyzete két fobol állt, páncélzata pedig elég vastag volt ahhoz, hogyellenálljon az akkori páncéltöro fegyvereknek. A kis toronyba egy 12,7 mm-es vagy 7,7 mm-es Vickers géppuskát szereltek, motorja pedig egy kereskedelmi Ford V-8-as volt. 1937 áprilisában 140 darabot rendeltek meg ebbol a jármubol, de amikor 1940-ben Franciaországban bevetették oket ahol, a hiányosságai napvilágra kerültek: túl lassú és alulfegyverzett volt egy páncélos-hadviselést vívó hadsereg számára, ezért a dunkerque-i ütközet után megmaradt példányokat már csak kiképzésre használták.

Fejlesztések A MatiIda I-est átmeneti típusnak szánták az A12 Mk

II gyalogsági harckocsi rendszerbe kerüléséig. Ez a projekt 1936-ban kezdodött, és az elso példány 1938-ban készült el. A késobb Matilda II-esként ismert Mk II lényegesen nagyobb harckocsi volt, mint a MatiIda 1, személyzete négy fobol állt, tornyában egy 40 mm-es ágyú volt, teste öntött volt, a páncél vastagsága 20 és 78 mm között változott; ez a harckocsi már képes volt ellenállni az akkor ismert valamennyi páncéltöro lövedéknek. A Matilda II is lassú volt, mivel elsodlegesen a gyalogSág közvetlen támogatására tervezték, ahol a sebesség nem fontos tényezo. Összességében ez a harckocsi sokkal megbízhatóbb konstrukció, mint sok kortársa. Könnyu fegyverzete ellenére hatékonynak bizonyult a harctéren is.

közepes harckocsik

A MatiIda számára (a MatiIda II elnevezést elhagyták, amikor a kis MatiIda I-est kivonták a rendszerbol) az alapveto harci idoszakot az észak-afrikai hadjárat jelentette, amelynek során a típus páncélzata igen hatékonynak bizonyult valamennyi olasz és német páncéltöro eszközzel szemben, kivéve anémet ,,88"-ast. A MatiIda a brit hadero alapveto páncélos eszköze maradt el-Alameinig, utána a jobb fegyverzettel ellátott és gyorsabb konstrukciók vették át a helyét. Jelentosége ezután sem csökkent, mivel különleges rendeltetésu harckocsiként használták.

Aknamentesítés A különleges rendeltetések közül az egyik legfontosabb az aknamentesítés volt. A MatiIda Barontói kezdoScorpiont doen aMatiida is széles körben alkalmazták erre, de a Matildát használták az AMRA aknataposó hengerek hordozására is. A jármU egy másik változata a Matilda COL (csatornavédo fényszóró) volt, egy nagy teljesítményu fényforrás a páncéltesten "mesterséges holdvilág" létrehozása céljából. A Matildákat muszaki feladatok végrehajtására tolólappal is felszerelték, ez volt aMatiida Oozer, valamint különbözo lángszóró eszközökkel látták el oket (MatiIda Frog). Több más speciális és romboló eszközzel is felszerelték a hadseregben. Nem kizárólag a britek használták, az ausztrálok is nagy jelentoséget tulajdonítottak neki. A MatiIda harckocsikat széles körben alkalmazta az ausztrál hadsereg Új-Guineában és más helyeken a II. világháború végéig; az ausztrálok különbözo lángszóró eszközökkel látták el a jármuvet. Páncéltöro fegyvereket szerelve rájuk a németek is bevetettek néhány zsákmányolt Matildát. Kétséges, hogy fel lehetne sorolni a MatiIda valamennyi

Üzemképtelen Matilda az észak-afrikai sivatagban; a motorházteto nyitva és a torony balra forditva. A toronytól balra (tulajdonképpen hátra) kinyúlva a leengedett rádióantenna

A Matilda lassú és alulfegyverzett volt az 1940-es évek szinvonalához képest, de felbecsülhetetlen elonye volt kituno védelme és technikai megbizhatósága változatát, hiszen számtalan helyszíni megoldás és fel sem Jegyzett változtatás szuletett a harctéren is. AMatildán viszonylag könnyen lehetett módosítani, és az idosebb katonák jó érzéssel gondolnak vissza rá annak ellenére, hogy lassú és könnyu fegyverzetu, viszont megbízható és stabil jármu volt, hatékony páncélzattal.

JELLEMZÖK Matiida II Személyzet: 4 fó Tömeg: 26926 kg Motor: kétLeyland95 LE-s

benzinmotor vagykét87 LE-sAEC dízelmotor Méretek: teljeshossz:5,613 m 2,59 m szélesség: 2,51 m magasság:

Teljesftmény: maximális 24 km/hsebesség sebesség: a terepen:12,9 km/h hatótávolság: 257 km Lépcsómász6 képesség: 0,609

m

Gázl6képesség: 0,914

m

Árokáthidal6 képesség: 2,133

m

A Matilda volt az egyetlen brit harckocsi, amely ellen tudott állni német harckocsiágyúk lövedékeinek a II. világháború elso éveiben. Az 1940-es évek rövid fr.ancia sikerei után valódi tekintélyt Eszak-A{rikában szerzett

79

HARCKOCSIK

Mk III Valentine

közepes harckocsi

,

1938-ban a Vickers céget meghívták az új Matilda harckocsi gyártási folyamatában való részvételre, mivel a vállalat már gyártotta az A10-esként ismert nehéz Cruiser harckocsit, és a követelmények szerint az új gyalogság i harckocsit is az A10-esre alapozva kellett volna eloállítania. A Vickers kello

Az 1940-tol tömegesen gyártott Valentine végigharcolta az észak-afrikai hadjáratot. Lassú, de eroteljes jármu volt, alkalmas a fegyverzetfejlesztési törekvések megvalósítására

Idoben elkészítette a terveket, és az A10-esre épülo gyalogsági harckocsi gyártását 1939 júliusában már meg is rendelték. A hadsereg szakembereinek ugyan volt még fenntartása a Vickers harckocsi hatékonyságát, különösen a kisméretu kétszemélyes tornyot illetoen, amely korlátozott lehetoségeket nyújtott a fegyverzet méretei nek növelésére, ám 1939 közepére a háború elkerülhetetlenné vált, és a harckocsikra sürgosen szükség volt.

Nehéz páncélzat Az új Vickers harckocsi, amely hamarosan az Mk III Valentine gyalogsági harckocsi nevet kapta, felhasználta az A10 tapasztalatait, de sokkal hatékonyabb páncélzata volt (8-65 mm). Mivel az A10 valamennyi hibáját ekkorra már kijavították, a Valentine viszonylag jól sikerült. A tömeggyártás hamarosan megkezdodött, és az elso Valentine I példányok 1940 végére készültek el. 1941-re a Valentine harckocsik

kiforrott

típussá

váltak

és Cruiser harckocsiként kalmazták oket.

al-

A Valentine a legfontosabb brit hard\ücsik egyike volt, de inkább mennyisége és nem a minosége miatt. 1944 elejére, amikor beszüntették a gyártását, 8275 darab készült el. 1943 egy bizonyos idoszakában a brit harckocsi-termelés egynegyedét aValentine típusok tették ki. Gyártották még Kanadában és a Vickersen kívül más vállalatok

Változatok sokasága AValentine

harckocsi nak sok

változata létezett. ból 11 különbözo

Harci típusmodifikáció

készült a fo fegyver változtatásával; a 40 mm-es ágyútól

kezdve (Valentine I-VII) az 57 mm-esen keresztül Valentine VIII-X a 75 mmesig (Valentine XI) készültek példányok, sot még egy önjáró löveg-változatot is gyártottak, amelyet Bishopnak hívtak. A különleges rendeltetésu típusok között megtalálható volt hídveto harckocsi (Valentine Bridgelayer), a csatornavédo fényszórós harckocsi (Valentine COL), a megfi gye Io po n t- ha re kocsi (Valentine OP) és az aknamentesíto harckocsik (Valentine Scorpion és a Valentine AMRA). A változatok száma legendásan nagy volt, hiszen egyszeri modifikációk is készültek kísérleti cél-

ból. Jellemzo volt a Duplex Drive (DD) Valentine (kettos meghajtású kétéltu) jármu, amelyet a DD rendszer tesztelésére használtak. Ezek a harckocsik olyan sikeresek voltak, hogy egy bizonyos idoben a Valentine-ok voltak a rendszeresített DD harckocsik. Volt még egy Valentine Flamethrower (Iángszóró) harckocsitípus is, és kísérletet tettek arra, hogy egy speciális páncélvadász harckocsit is készítsenek egy pajzs mögött lévo 75 mm-es páncéltöro ágyúval. Ebbol semmi nem lett, de aValentine páncéltestét felhasználták az Archerhez, amely nyitott jármu volt egy hátrafelé álló 87,6 mm-es ágyúval. Ezt a típust 1944-tol használták Európában.

A Valentine egy korai típusa figyeloállásban Máltán, VI. György király születésnapi ünnepségei idején. AValentine egyike volt a háború elotti legsikeresebb konstrukcióknak

A Valentine soha nem volt tökéletes, de sok korabeli brit páncélozott harcjármunél jobb volt, és a megfelelo mennyiségben állt rendelkezésre akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá az észak-afrikai hadjárat során Az alap Valentine harckocsit gyártási ideje alatt jelentos mértékben módosították, de mindvégig megbízható és eroteljes harckocsi maradt. Egy idoben a brit hadsereg egyik legfontosabb harckocsijának számított. Több szövetséges hadsereg is rendszeresítette, például Új-Zéland, és sokat küldtek Burmába (Ma Mianmar) is. A Kanadában gyártott mennyiség nagy része a Szovjetunióba került, ahol nagyon jó szolgálatot tett. A Valentine-nak volt hátránya is, érdeme azonban nagyobb volt: a megfelelo mennyiségben állt rendelkezésre a megfelelo idoben, amit sok brit típusról nem lehet elmondani.

JELLEMZOK Valentine lll/IV Személyzet: 3 16 Tömeg: 17 690 kg Motor: egy 131 LE-s AEC dizelmotor az Mk III-asbanvagy egy 138 LE-s GMCdlzelmotor az Mk IV-esben Méretek: teljes hossz: 5.41 m szélesség 2,629 m magasság:2,273 m

80

Teljesltmény: maximális sebesség:24 km/h sebesség a terepen: 12,9 km/h hatótávolSág 145 km Lépcsömászó képesség: 0,838 m

Gáz!öképesség: 0,914 m

Árokáthidaló képesség: 2,286

m

II. VILÁGHÁBORÚS

BRIT HARCKOCSIK

MkIV A Churchill típusoknak és változatoknak még a felsorolása is oldalakat venne igénybe, ezért csak egy rövid áttekintést adunk a II. világháború egyik legfontosabb brit harckocsijáról. A gyártott menynyiséget tekintve a Churchill a Valentine után a második helyet foglalja el, de a típusok és változatok számát tekintve az elso. A Churchill A20-asként 1939 szeptemberében jelent meg, és az világháború lövészárokharcalhoz való viszszatérést jelezte. Mivei az 1. világháborús brit "romboid" harckocsi korszerusített változata volt, a prototípussal végzett próbák hamarosan kimutatták, hogy egy könynyebb típusra lenne szükség. A Vauxhail Motors ezután A22 néven az átdolgozott követelményeknek megfeleloen elkészítette az Mk IV gyalogsági harc kocsit, amelyet késobb Churchillnek neveztek el. 1.

Nagy iramú gyártás A Vauxhall egy jó páncélzatú harckocsit készített, amelyet nagyméretu, a teljes testet körülölelo lánctalpakkal szereltek fel, ami az 1. világháborús konstrukciókhoz tette hasonlóvá. Sajnos a korai Churchill típusokat olyan gyorsan kezdték gyártani, hogy az elso ezer példányon jelentos változtatásokat kellett végrehaltani, még mielott kikerültek volna a csapatokhoz. Gyártásuk azonban egy olyan idoszakban kezdodött meg, amikor az invázió már elkerülhetetlennek tunt, és egy megbízhatatlan harckocsi is jobb volt a semminél. A következo típusoknál már kiküszöbölték ezeket a kezdeti hiánYOSSágokat.

A ChurchilIt a lövészárokharchoz való visszatérésre tervezték elsosorban. Mint ilyen, klasszikus gyalogsági harckocsi volt - lassú, de jól védett. 1943-ban jelent meg, páncéltestét és futómuvét több különleges jármuhöz felhasználták A Churchill VII-esnek öntött toronyába egy 75 mm-es ágyút helyeztek el, amelynek egykamrás csoszájféke csökkentette a löveg hátrasiklási energiáját A Churchill fegyverzete a hagyományos utat járta be a 40 mm-es ágyútól (Churchill Ill), a 57 mm-esen át (Churchill lll-IV) a 75 mm-esig (Churchill IV NA 75), valamint a Churchill VI-VII-ig. Létezett még a Churchill CS (közvetlen támogató) változat is 76,2 mm-es ágyúval, Végül a 95 mm-es löveggel felszerelt Churchill V és Churchill Vili. A Churchill l-esen szintén volt egy testbe szerelt 76,2 mm-es löveg. A tornyok ugyancsak változtak az öntöttol a szegecselten keresztül az elemekbol összeállított konstrukcióig; a lánctalpborítást és a motor hutorendszerének ja-

vított változatát késobb vezették be. Összesen 11 Churchill változat létezett, az utolsó három az elozo típusok felújítása volt, hogy a 75 mm-es ágyú felszerelése révén az Mk VII szintjére emeljék oket.

Hadmuveleti alkalmazás A harctéren a Churchilllegfontosabb erénye vastag páncélzata volt (16-102 mm az Mk I-Vl, és 25-152 mm az Mk VlVII esetében), ennek ellenére elso harci bevetésén az 1942es Dieppe melletti partraSZállás során sok Churchill el sem tudta érni a partot, nemhogy elfoglalni. Tunéziában azonban

A Churchill nehézkes és'lassú volt a saját lánctalpain, ezért ahol lehetett, különleges szállító jármuvekkel juttatták el a hadmuveleti területre. Ez a módszer csökkentette a harckocsi motorjának, és eroátviteli rendszerének, felfüggesztésének lánctalpainak a terhelését is

Churchillek menetben a frontvonalra 1944 augusztus elején Normandiában, amint éppen egy USA M4 Shermanokból álló oszlop mellett haladnak el. A személyzetek lánctalpdarabokat szereltek a harckocsitest elejére és a tóronyra, hogy növeljék a páncélvédettséget

JELLEMZÖK Churchill VII Személyzet: 5 ló Tömeg: 40642 kg Motor: egyBedford350 LE-s

hathengeres ikerbenzinmotor Méretek:

teljeshossz:7.442 m 2.438 m szélesség: 3.454 m magasság:

Teljesltmény: maximális 20 km/h sebesség: sebeSSég a terepen:12,8 km/h 145 km hatótávolság Lépcsómászó képesség: 0,76 m, Gázlóképesség: 1,016

m

Arakáthidaló képesség: 3,05 m

bebizonyosodott, hogy ezek a harckocsik tudnak hegyet mászni és értékes támogatást nyújtottak mind a páncélosmind a gyalogsági egységeknek, bár gyakran túllassúnak bizonyultak ahhoz, hogy kiaknázzák a helyi sikereket. A Churchill a különleges rendeltetésu harckocsik terén tunt ki igazán.E különleges rendeltetésu jármuvek közül több külön alaptípus volt, többek között idetartoztak a Churchill AVRE muszaki, a Churchill Crocodile lángszóró harckocsik és a különbözo Churchill Bridgelayer és a Churchill Ark hídveto harckocsik. Ezenkívül voltak még különbözo aknamentesíto modellek is, úgymint Churchill Plough és a Churchill Snake változatok

nyújtott (átjáró-robbantó) töltetekkel felszerelve. A Churchill alkalmas volt a módosításokra és az olyan alkalmi berendezések használatára,mint példáula falromboló töltetek (Churchill Light Carrot, Churchill Onion és a Churchill Goat), aknarobbantó hengerek (kerekek) (Churchill AVRE/ CIRD), a gyékényszonyegfekteto (Churchill AVRE Carpetlayer) mocsaras terepre, illetve páncélozott vontató jármu (Churchill ARV) és mások. . A Churchill ugyan elavultnak tunhet, de kiváló szolgálatot tett, és sok maradt szolgálatban külonbözo formában az 1950-es évek közepéig, sot az utolsó Churchill AVRE 1965-ig rendszerben állt. 81

HARCKOCSIK

Alul: Az Mk VI Crusader (cirkáló) harckocsi gyors volt, de sem a páncélvédettség, sem a tuzero tekintetében nem ért a német harckocsik nyomába; a konstrukció alapveto tervezési hibái már jóval az 1941-esCrusader hadmuvelet elott kiderültek. Az észak-afrikai sivatagban lévo csapatoknak azonban azzal kellett harcolniuk, ami rendelkezésre állott - az Mk IV (cirkáló) harckocsival, amely szintén gyors volt, de gyengén felfegyverzett és közepesen páncélvédett

JELLEMZÓK A34 Cornet harckocsi Személyzet:

Cruiser

Maximális 19B km

(cirkáló)

5 fó (parancsnok,

hatótávolság

Gázlóképesség: Lépcsömászó

irányzó, töltokezeló/rádiós, vezeto és lövész)

képesség:

Arokáthidaló

Méretek

Oton:

1.12 m 0,91 m

képesség:

2,44 m

Fegyverzet

Hossz: 7,66 m, szélesség: teljes 3,07 m, a lánctalpak telett 3 m

Fö fegyver: egy QF 77 mm-es ágyú 61 darab APCBC és HE lószer

magasság:

Másodiagos fegyver: két 7,92 mm-es Besa géppuska

2,67 m

Harci tömeg: 33225

(egy az ágyúval párhuzamosított és egy a test elülso részén), 5175 loszer,

kg

egy 7.7 mm-es Bren géppuska

Motor

toronynyílásfedélnél

Egy Rolls-Royce Mefeor Mk 3 vlzhütéses V-12 benzinmotor, 600 LE 2550 fordulaton Eröátvitel: Borg & Beck hidraulikusan müködtetett száraz tárcsás tengelykapcsoló és MerrittBrown Type Z5 sebességváltó öt elore- és egy hátrameneti sebességgel FutómO: Christie tlpusü öt dupla futógörgovel mindkét oldalon (hidraulikus lengéscsillapítók és hátul két-két pár)

elöl

egy 50,B mm-es ködgránátveto a forany tetején 20 gránáttal Füstgyertyák részén

ketto-ketto

527,3 liter szabványos

benzin

Páncél

farpáncél32

mm, függoleges

Maximális

sebesség

külso

29 mm, belso 14 mm, tetopáncél 25 mm, haspáncél14 mm aCéltorony:

elülso rész és a pajzs függoleges 101 mm, függoleges oldalak 63 mm, hátsó függoleges vizszintes 25 mm

Teljesítmény

a test hátsó

Hegesztett test: elülso függoleges 76 mm, 32 fokos ferde homlok 32 mm, mellso rész 20 fok 63 mm, oldal- és

Öntöttjhegesztett

Üzemanyag

a hátsó

600 löszerrel,

57 mm, felso

úton:

51,5 km/h

Cruiser (cirkáló) harckocsik

Bevetésen

A Cruiser (cirkáló) harckocsit a közepes harckocsi utódjának szánták, és mint ilyet könnyebbre és olcsóbbra tervezték, m~nt a gyalogsági harckocsikat. A csökkentett tömeg és a közepes teljesítményu motor gyorsabbá és mozgékonyabbá tette ezt a tipust a gyalogsági harckocsinál, ezért a Cruiser (cirkáló) harckocsik feladata az volt a kiterjedtebb hadmuveletek során, hogy az ellenség szárnyába kerüljenek és kiaknázzák a védelmi vonalban végrehajtott áttörést. Az 1940-42-es franciaországi és észak-afrikai hadjáratok során vált nyilvánvalóvá, hogy az elképzelés hibás: a Cruiser (cirkáló) harckocsik nagy veszteségeket szenvedtek a muszaki meghibásodások miatt. A sivatagi hadmuveletek során mindig nehéz találni védekezésre alkalmas természetes terep tárgya t. Ezért a II. világháborús harckocsizóegységek könnyen védheto táborokat alakítottak ki éjszakára. A képen a Crusader hadmuvelet idoszakára jellemzo helyszín látható: balra a 8. hadsereg fo fegyverzetét alkotó Mk IV-es, jobbra az Mk VI-os Crusader

82

Mk IV Cruiser (cirkáló) harckocsi a nyugati sivatagban 1941júliusában vagy augusztusában. A harcjármunek elszakadt az egyik lánctalpa, és helyreállítása nehéz, -idoigényes munka volt, különösen sivatagi körülmények között

II. VILÁGHÁBORÚS

BRIT HARCKOCSIK

Az elso Cruiser (cirkáló) harckocsik Az 1930-as évek elején a britek úgy döntöttek, hogy a kettos rendeltetésu közepes harckocsikat a mozgékony hadviselésre és a gyalogság támogatására tervezett cirkáló és gyalogsági harckocsikkal cserélik le. Az elso cirkáló harckocsi a Vickers 1934-ben gyártott Ag-es vagy más néven Mk I-es cirkáló harckocsija volt, amely az A6-os (Mk III közepes harckocsi) egyszerubb és olcsóbb változata volt. A trpus gyártását 1937-ben kezdték meg kis sorozatban, tömege 12 701 kg volt. személyzete 6 fo, páncélzatának vastagsága 4-16 mm, fegyverzete egy 40 mm-es ágyú, egy 7,7 mm-es géppuska a mechanikusan mozgatott toronyban és egy-egy 7,7 mm-es géppuska a két másik toronyban.

Csökkentett fegyverzet A korábban szabványos 47 mm-es ágyú lecserélése 40 mm-esre ésszeru döntés volt, hiszen a kaliber csökkenése ellenére a kisebb urméretu fegyver lövedékének kezdosebessége nagyobb, igy az áitala kilott szilárd lövedék páncéltöro képessége jobb volt, mint a korábbi változatoké. Az A9-esbot mindössze 125 darabot gyártottak, 1941-ig maradtak szolgálatban, és Franciaországban és t:szak-Afrikában használták oket. Csaknem ugyanabban az idoben a Vickers megkezdte a 13 971 kg-os A10 gyalogsági harckocsI tervezését. amely az A9-esen alapuIt, páncélzata vastagságát azonban megnövelték 30 mm-re. Az A9-es kis tornyait nem tartották meg az új trpuson, 1940-ben a Vickers párhuzamosított géppuskát is

lecserélték 7,92 mm-es Besa tipusra, és egyes példányokon még egy ugyanilyen géppuskát szereltek a jármu mellso páncéljába az egyik loszertartó helyére. Mire az A10 készen állt a gyártási folyamat megkezdésére, átminositették Mk II nehéz cirkáló harckocsivá. Készült egy Mk liA változat is kisebb javításokkal és csakúgy, mint az A9 esetében, egy gyalogsági közvetlen támogató harckocsi is 94 mmes tarackkal.

Új kezdeményezés 1936-ban új korszak kezdodött a brit harckocsi gyártásban, mivel akkor határozták el. hogy új cirkáló harckocsit hoznak létre az amerikai J. Walter Christie által tervezett futómu felhasználásával. Ez vezetett a Nuffield által tervezett A13 tétrehozásához. A 14 429 kg-os prototipus 1937-ben készült el, és a Christie-féle futómunek és a magas teljesitmény-tömeg aránynak köszönhetoen kiváló eredményeket mutatott. Páncélvédettsége mérsékelt volt (6-14 mm), mivel a harc-

Mk IV Cruiser 40 mm-es ágyúval volt felszerelve, a gyenge páncéltöro képességu fegyver nem tudott kumulatív loszert kiloni, hogy szembe tudjon szállni az ellenség páncélozott eszközeivel és megeroditett támpontjaival

kocsit úgy tervezték, hogy védelmének fo tényezoi a teljesitménye és a mozgékonysága lesz, igy fegyverzete is szerény voit. Ez a fegyverzet a toronyba szerelt 40 mm-es ágyúból és a vele párhuzamositott 7,7 mm-es Vickers géppuskából állt. A kevesebb géppuska felszerelésével csökkenthették a személyzet létszámát is négy fore. Az Mk III cirkáló harckocsi szállitását 1938 decemberében kezdték meg, és a gyártást 1939-ben fejezték be. Az Mk III cirkáló harckocsit 1940-ben Franciaországban és 1941ben t:szak-Afrikában használták, alkalmazásuk a nem

A Cruiser (cirkáló) harckocsikat felderítési és követési/üldözési szerepre tervezték. Az itt látható Mk I A9-esek voltak az elso Cruiser (cirkáló) harckocsik könnyu páncélzattal és gyenge 40 mm-es ágyúval. Sokat közülük Franciaországban 1)agytak a dunkerque-i ütközet után, a megmaradt példányok 1941-ig szolgáltak Eszak-A{rikában

megfelelo páncélvédettségük miatt kudarcba fulladt. Ez a kudarc vezetett az Mk IV cirkáló harckocsi (A13 Mk II) létrehozásához, amelyen már meg növelték a páncél vastagságát 20 vagy 30 mm-re a fontosabb helyeken. Az Mk IV még igy is aluIpáncélozott volt a hasonló korabeli jármuvekhez képest. Az Mk IVA-n az eredeti Vickers géppuskát 7,92 mm-es Besa tipussal váltották le és kombinált sebességváltó- és kormánymuvel látták el. Az Mk II-eshez hasonlóan a jármu hatótávolsága kicsi volt hatékony önálló muveletek végrehajtásához, a doboz alakú szögletes test és az alul-felül elkeskenyedo torony kialakitása pedig sebezhetové tette. Az A14 Horstmann, az A16 pedig Christie futómuvel ké-

szült, mindkét jármu azonban sikertelen volt és 1939-ben leálltak a további tervezéssel: az A16 esetében még a prototipust sem fejezték be.

Gyorsabb változat A következo brit cirkáló harckocsi az A13 (vagy Mk V Covenanter cirkáló harckocsi) lett. A jármuvet harctéri képességeinek jobb kihasználása érdekében nagyobb sebesség elérésére tervezték, ezért az A13 Mk II-est vették alapul célirányosan megtervezett motor beépitésével. A páncélzat vastagsága 7 és 40 mm között mozgott, a torony pedig egy alacsony épitésu részegység volt az elodjéhez hasonló fegyverzettel. A harckocsi kiemelkedo teljesítményt nyújtott, és 1771darabot gyártottak belole.

.JELLEMZOK Mk V Covenanter Cruiser (cirkáló) harckocsi Személyzet: 4 fó Tömeg: 18 289 kg Motor: egy Medows DAV

szélesség: 2,62 m magasság: 2.23 m

f1lgyverzet: egy 40 mm-es ágyú, egy 7,92 mm-es párhuzamositott

-

Besa géppuska

300 LE-s benzinmotor

Teljesftmény:

Méretek: teljes hossz: 5,79 m

maximális sebeSSég: 50 km/h hatótávolság:

161 km

83

HARCKOCSIK

Mk VIlI cirkáló harckocsi Cromwell IV Az itt látható A27M Cromwell IV, a "sivatagi patkány", a 7. páncéloshadosztályban szolgált; 1941-ben tervezték a vezérkar "nehéz cirkáló" harckocsi létrehozására irányuló követelményei alapján. A korai Cruiser (cirkáló) harckocsik tapasztalatai bebizonyították, hogy a nagyobb sebesség nem kompenzálhatja az elégtelen páncélvédettséget és tuzerot, ezért a Cromwell csaknem 50%-kal nehezebb volt, mint az általa felváltott Crusader, amibol a jobbpáncélvédelme is adódott. Továbbijellemzoje ennek a brit harckocsinak az 57 mm-es ágyú, amelyet rövid ido múlva a hatékonyabb 75 mm-esre cseréltek, és amely megnövelt harcászati sokoldalúságot biztosító kumulatív és páncéltöro lövedéket is ki tudott loni, valamint a nagy teljesítményu, csereszabatos Rolls-Royce Meteor motor, amely a klasszikus Merlin repülomotor továbbfejlesztett változata volt nagyobb megbízhatósági és élettartam mutatókkal. Az elso három Cromwell trpust 57 mm-es, csak páncéltöro gránátot kiloni képes páncéltöro ágyúval fegyverezték fel, a Cromwell IV-est viszont már 75 mm-es QF Mk V rövid csövu, egykamrás csoszájfékkel ellátott löveggel szerelték fel Az L/36.5 hosszú csobol a 6,24 kg-os lövedéket 619 mis kezdosebességgel lotte ki. Különbözo típusú lövedékeket használhatott, többek között a nagy rombolóereju kumulatrv, valamint a páncéltöro típust, amely 455 méter távolságból 30 fokos találati szögben 68 mm vastag páncélt tudott átütni.

84

A Cromwell IV másodlagas fegyverzetét két 7,92 mm-es Besa géppuska és egy 50,8 mm-es ködgránátveto alkotta. Az egYik géppuska a test elülso részében 32 fokban elforgathatóan (12 fok balra és 20 fok Jobbra), a másikat pedig a fo fegyverrel párhuzamosítva, annak baloldalán helyezték el A jármu 4952 darab loszert hordott 22 rakaszban. A ködgránátveto a torony Jobb oldalán kapott helyet, és 30 gránát volt hozzá rendszeresítve. Az önvédelmi és a légvédelmi képességet eredetileg két 7,7 mm-es Vickers "K" vagy egy 7.7 mm-es Bren géppuska biztosította, amelyhez 2000, Illetve 600 darab loszer tartozott. Késobb ezeket a géppuskákat elhagyták

II. VILÁGHÁBORÚS

BRIT HARCKOCSIK

A 75 mm-es ágyú 64 darab loszer javadalmazását a toronyban, illetve a testben helyezték el. A ködgránát kivételével a loszertípusok (M48 HE, M61 APC, M72 AP és M64 "füst-fehér-foszfor") mindegyike amerikai volt.

A Cromwell sorozatnak Christie típusú futómúve volt öt-öt futógörgovel mindkét oldalon. A görgok mindegyike önálló rugózású volt elforduló "Z" tengelyen, amely a test fenékpáncéljához erosített tartószerkezetre támaszkodott. Hidraulikus lengéscsillapítók voltak az elso, második, negyedik és ötödik felfüggesztésen. A futógörgokön a lánctagok tarajai által vezetett lánc talpakat a hátul elhelyezett hajtókerék hajtotta és az elso szabadonfutó tartotta. lánctalpanként 125 mangánacéllánctagból álltak, a legmagasabb pont juk 100 mm-en volt.

A Meteor benzinmotor egy 27,02 literes V-12-es vfzhútéses motor volt, az üzemanyagot a két összesen 527 literes szabványos belso tartályból. illetve a 136 literes külso tartályból kapta. A motor egy Merritt-Brown típusú Z.5 sebességváltó hoz (öt elore- és egy hátrameneti sebességfokozat) hidraulikusan múködtetett száraz ikertárcsás tengelykapcsolón keresztül továbbította a nyomatékot.

A Cromwell IV tornya hegesztett, az elülso részén 76 mm, a hátsón 63 mm, a tetején pedig 20 mm vastag konstrukció volt. A torony, amelyben a parancsnok, az irányzó és a töltokezelo helyezkedett el, hidraulikus mozgatású volt (vészhelyzet esetén kézzel is lehetett forgatni), és 360 fokban tudott elfordulni. Az ágyút kézzel lehetett emelni, illetve süllyeszteni -12 és +20 fokos határok között.

A rádiósjlövész a test baloldalán ült, a vezeto pedig a jobb oldalon a sebességváltó karral a térdei között és a botkormányokkal a két oldalán. A toronyban az irányzó és a töltokezelo az ágyú bal. illetve jobb oldalán, a parancsnok pedig az irányzó mögött foglalt helyet.

85

HARCKOCSIK

Mk VI Crusader Az Mk VI cirkáló harckocsi- más néven Crusader, Nuffield-konstrukció volt, és a Nuffield Liberty Mk I1Imotorját és sebességváltóját kapta. A Crusader nagyon hasonlított a Covenanterre azzal a különbséggel, hogya négy helyett öt futógörgoje volt oldalanként. Az A15-ösként ismert prototipusnak egy szokatlan jellemzoje volt, mégpedig a két külso kis torony, mindegyikben egy 7,92 mm-es géppuska, egy a vezeto elott, egy pedig a test elülso részében ülo irányzó elott. A vezeto elotti géppuskát elhagyták az elso próbák után, amelyek során kiderült a motor elégtelen hutése és a sebességváltó megblzhatatlansága. Ezek és más problémák kijavltása hosszú idot vett igénybe, sot közülük sok még a rendszerbol való kivonáskor is megvolt.

Korai gyártás Az elso gyártási tipus a Crusader I volt, amelyet egy 40 mm-es ágyúval fegyvereztek fel és 40 mm-es volt a páncélzata. Amikor szolgálatba állt. máris elavult volt. Az új 57 mm-es ágyú gyártásával gondok voltak, Igy csak a páncél vastagságát növelték 50 mm-re a

I I

A Crusader 11/volt az elso brit harckocsi, amelyet hatékony (57 mm-es) ágyúval szereltek fel. A másik erosségének a futómu bizonyult, amely jelentosen hozzájárult jó terepjáróképességéhez és gyorsaságához

(cirkáló) közepes harcUocsi .~

Crusader II tervezése kor. Az 57 mm-es löveget eloször a Crusader III-asra szerelték fel. Ez lett a Crusaderek alapveto tIpusa az észak-afrikai hadjárat során, mielott lecserélték volna a Shermanokra. A Crusaderek gyorsak voltak, de páncéljuk még mindig túl vékony volt. és az 57 mm-es ágyúk sem tudták felvenni a versenyt német ellenfeleikkel. Megblzhatatlanságuk miatt a Crusadereknek nem sok eSélyük volt a túlélésre a sivatagban, ezért fokozatosan módosftották oket. A Crusader

IICSZ már egy 76,2 mm-es tarackkal szerelték fel.

Felhasználás területen

más

Harci alkalmazásuk befejeztével a Crusadereket speciális célokra használták. Néhányat légvédelmi harckocsivá alakltottak át, amelyeket vagy egy 40 mm-es Bofors ágyúval (Crusader III AA 1), vagy két-három 20 mmes löveggel fegyvereztek fel (Crusader III AA II). Volt egy Crusader ARV páncélozott vontató jármu változat

is torony nélkül, amelyet egy A alakú gémmel szereltek fel, és egy másik torony nélküli változat, a Crusader Dozer, amelyet muszaki feladatok elvégzésére tolólappal láttak el. Sok Crusader nyitott doboz alakú felépftményt kapott, ezeket nagy sebességu tüzérségi vontatóként használtak Crusader Gun Tractor néven, széles körben alkalmazták 1944-45-ben Európában a 76,2 mm-es páncéltöro ágyúk vontatására. Sok példányt használtak fel különbözo

kisérletek elvégzésére, például aknamentesltésre, gázlóleküzdésre; tulajdonképpen ez vezetett a DD (duplex drive - kétéltu) harckocsik kialakulásához. A Crusader e!!lyike volt a II. világháború klasszikus brit harckocsijainak még annak ellenére is, hogy harci képességei korlátozottak voltak. Alacsony és jellegzetes alakja ellenére sok esetben aluimaradt a harctéren, de a sok különleges rendeltetésu változata végigklsérte a háborút.

A képen jól látható a Crusader páncéltestén elöl a külso kis torony, egy 7,92 mm-es géppuskával, amelyet gyakran levettek a terepen, hogy több tárolóhelyet biztosítsanak a harckocsitestben JELLEMZÖK Crusader III Személyzet: 3 f6 Tömeg: 20067 kg Motor: egyNuffieldLibertyMkIII 340 LE-sbenzinmotor Méretek: teljeshossz;5.99m szélesség; 2.64m magasság; 2,24m Fegyverzet: egy57mm-eságyO 6516szerrel, egyvagykét 7,92mm-esBesagéppuska

Mk VIlI Cromwell A "cirkáló" és a "gyalogság!" harckocsik közötti bizonyos szempontból helytelen megkülönböztetés egészen a II. világháború végéig tartott Nagy-Britanniában annak ellenére, hogya korai "cirkáló" konstrukciók rossz tapasztalata rávilágltott a könnyu fegyverzetu és gyenge páncélzatú közepes harckocsik hátrányaira. 1941-ben végre felismerték a vastagabb páncélzat, a nagyobb urméretu ágyú és a sokkal nagyobb teljesltmény szükségességét, Igy még ebben az évben új követelményeket fogalmaztak meg: ezeknek felelt meg a két A27-es változat, az A27L, amelyben Liberty motor volt (ez lett késobb a Centaur) és az A27M-es, Rolls-Royce Meteor motorral (a késobbi Mk Vili Cromwell cirkáló harckocsi).

86

Konfliktusra

Teljesflmény: maximális sebesség; 43.4km/h maximális sebesség terepen; 24km/h hatótávolság pÓllartállyal: 204km Gázlóképesség:0.99m Lépcsömászóképesség: 0.69m Arokáthidaló képesség: 2,59m

cirkáló közepes harckocsi készen

Az elso Cromwell harckocsik 1943 januárjára készültek el. Az elso három tIpusváltozat a Cromwell I egy fo löveggel és ketto Besa géppuskával, a Cromwell II szélesebb lánctalpak kal és csak egy gépIII puskával és a Cromwell - mindegyik tipus 47 mm-es ágyúval volt felszerelve. 1943ra kiderült, hogy nagyobb teljesftményure van szükség, Igy, 1943 októberében engedélyt adtak a 75 mm-es ágyúval felszerelt Cromwell IV elkészftésére. Ezután a 75 mm-es ágyú a Cromwellek fo fegyverzete maradt egészen a Cromwell Vili harckocsi kibocsátásáig, amelynek már egy 94 mm-es tarackja volt közvetlen támogató feladatok ellátására. A Cromwell legfontosabb erénye a brit páncélosezredek számára 1943 folyamán va-

Egy Cromwell vonul át e!iy'falun Normandiában 1944 augusztusában. Eredetileg egy 57 mm-es ágyúval voltak felszerelve, de a partraszállás napjára 75 mm-es löveget kaptak, amely megfelelo esélyt biztosított anémet páncélosokkal szemben

lószlnuleg az volt, hogy kiképzo harckocsiként is olyan harcjármuvet használtak,amely méltó ellenfele lehetett német kortársainak. A Cromwellnek vastagabb volt apáncélzata (8-76 mm), mint a korábbi

cirkáló harckocsiké, és a 75 mm-es ágyú, amelynek több eleme azonos volt a kisebb 57 mm-essel, hatékony fegyver volt a brit harckocsizók kezében. Mire azonban a Cromwell készen állt a rendszeresltésre,

már folyamatban volt a leváltásuk az amerikai M4 Sherman közepes harckocsival, hogy biztosltják a szabványosltást és a logisztikai biztonságot. Ennek ellenére sok Cromwell harckocsi szolgált a 7. páncé-

II. VILÁGHÁBORÚS

Bár a brit harckocsizóegységek többsége Sherman harckocsikkal volt felszerelve, a Cromwell sikeres konstrukció volt, amely jelentosen hozzájárult ahhoz, hogy helyreálljon az egyensúlya brit és a német harckocsik minoségi színvonala között JELLEMZOK Cromwell IV Személyzet: 5 fó Tömeg: 27942 kg Motor: egy Rolls-RoyceMeteor V-12570 LE-s benzinmotor Méretek: teljes hossz 6.42 m szélesség 3,05 m, magasság:2,51m Fegyverzet: egy 75 mm-es ágyú 641ószerrel.kettó 7,92 mm-es

los hadosztály állományában a normandiai partraszállást követo hadjáratokban. Itt kell megemlíteni a kiváló Meteor

Mk VIlI Centaur Mk Vili Centaur cirkáló harckocsi a Cromwell

Az

kortársa volt. Míg a CromwelIt Rolls-Royce Meteor motor hajtotta. a Centaur a Leyland Motors terméke volt és Liberty motorral szerelték A Centaur és a Cromwell

fel. sok

más szempontból is hasonló volt, néhány Centaur Meteor motorral üzemelt a késobbiek folyamán és Cromwellnek vezték át.

ne-

Konstrukciós problémák A Leyland akkor már gyártotta az Mk VII Cavalier cirkáló harckocsit, dent összevetve

amely minsikertelen

konstrukciónak bizonyult kis teljesítménye, muszaki megbízhatatlansága és a motor rövid élettartama miatt. A Leyland

átvitt

bizonyos

ele-

Challenger Challenger harckocsi a brit

A

cirkáló harckocsi-

gyártás legkeVésbé sikeres típusa volt. Annak az 1941. évi követelménynek volt az eredménye, amely szerint olyan ágyúval felfegyverzett harckocsit kell létrehozni, amely a legjobb német harc kocsit is képes kilonI. Ezért a 76.2 mmes ágyú felszerelése mellett döntöttek az A27 Cromwell/ Centaur páncéltestére. Az új ágyú nagyobb testet és nagyobb toronygyurut Igényeit a jelentosebb hátrasiklási erok elviselésére. A Cromwellpáncéltestet meghosszabbí-

meket

a Cen-

Fejlesztés Centaur

I-est

57 mm-es

ágyúval szerelték. amely az adott idoszak szabványos brit harckocsiágyúja volt, és az elso példányok 1942 júniusára készültek el. Kiképzési célokra használták oket. A Centaur lll-ast már 75 mm-es ágyúval látták el, kis mennyiséget gyártottak belolük, páncélzata 20 és 76 mm között változott. A Centaur IV volt az 94

alapveto harci változat, mm-es tarackkal készült

közvetlen

támogató

feladatok

A

Cromwell

a

tervezoknek

ugródeszka volt a Comet harckocsihoz. amely valószínuleg a legjobb brit harckocsi lett a II. világháború során. A Cromwell fontos jármu lett azért is. mert mozgékony tüzérségi megfigyelöpontként (Cromwell OP) használták a fo fegyver eltávolítása és néhány extra rádió beszerelése után. Más példányokról eltávolították a tornyot, hogy különbözo eszközöket szereIjenek a helyére, így alkották meg a Cromwell ARV páncélozott vontató jármuvet. A Cromwell volt az alapja továbbá a nehéz páncélzattal ellátott rohamharckocsinak, az A33-asnak, amely 1944 májusára készült el. de gyártására már nem került sor.

ellátására alkalmazták a királyi tengerészgyalogság páncélos támogató csoportjának kötelékében a normandiai partraszállás napján, 1944. június 6-án. Nyolcvan jármuvet küldtek a csapatokhoz azzal a szándékkal, hogya kétéltu-rohammuveletek kezdeti szakaszában használják oket. Nagy részük olyan jól teljeSített a partraszálláS helyszínein és a hídfokben, hogy sok közülük hetekre ott maradt a lassú és veSZélyes muveletek elvégzésére a mocsaras terepen. Ezután a Centaurt kivonták, hogy más feladatokra alakítsák át oket. A legegyszerubb átalakítás a tüzérségi megfigyelopont volt (Centaur OP), míg sok példányról egyszeruen levették a tornyot, és páncélozott szállító jármuvé alakították (Centaur Kangaroo).

Szokásos átalakítás volt még a pánCélozott vontató jármu,

ugyanazzal a 20 mm-es légvédelmi toronnyal, mint a korábbi Crusader AA-nál, csak

rony nélküli Centaur Dozer tolólappal felszerelve muszaki feladatok ellátására. Két olyan Centaurváltozat volt, ahol megmaradt a fegyver, mégpedig a Centaur lll/IV AA

a javított 20 mm-es Polsten ágyúval a korábbi Oerlikon ágyú helyett. Mindkét változat részt vett a normandiai had-

a Centaur ARV és a to-

I és a Centaur lll/IV

AA II

járatban, de kivonták oket azután, hogy a várt légitámadás nem következett be.

JELLEMZOK Centaur III Személyzet: 5 ló Tömeg: 28849 kg Motor: egy Nuffield Liberty Mk V V-12395 LE-s benzinmotor Méretek: teljes hossz: 6,35 m SZéleSSég2,9 m magasság:2.49 m Fegyverzet: (Mk IV) egy 94 mm-es tarack 511ószerrel.

egy vagy kettó 7.92 mm-es Besa géppuska Teljesftmény: maximális sebeSSég:43.4 km/h maximális sebeSSégterepen: 25.7 km/h hatótávolSágpóttartállyal: 265 km Gázlóképesség: 0.91m Lépcsómászó képesség: 0,91m Arokáthidaló képesség: 2.29 m

cirkáló nehéz harckocsi tották, még egy futógörgot szereltek fel, amely lehetové tette a torony kiszélesítését és a nagyobb toronygyuru alkalmazását. Ez alkotta az

A30

alapját, amelyet késobb Challengernek neveztek el.

Korai kísérletek Az elso próbatípus 1942 márciusában készült el, és rosszul teljesített a próbák során. A magas és esetlen torony extra súlyát nem semlegesítette a meghosszabbított páncéltest, ez több hibának is a forrása volt, a nagyobb súlyú löveg pedig olyan lassúvá tette a to-

JELLEMZOK Challenger Személyzet: 5 fó Tömeg: 33022 kg Motor: egy Rolls-RoyceMeteor V-12600 LE-s benzinmotor Méretek: teljes hossz 8,15m szélesség:2.9 m magasság:2.78 m Fegyverzet: egy 76,2 mm-es ágyú 421ószerrel.

motort, amely kedvelt jármuvé tette ezt a típust; gyors volt és megbízható. az ágyúval könynyu volt célozni és tüzeinI.

További fejlesztések

cirkáló közepes harckocsi

a Cavalierrol

taurra. ezzel együtt sajnos néhány korábbi konstrukciós problémát is, mint például azt, a Liberty motor kisebb teljesítménye nem felelt meg a Centaurnak, ugyanakkor nem volt üzembiztos.

A

Besa géppuska Teljesltmény: maximálissebesség 61km/h hatótávolság 278 km Gázlóképesség: 1.22m Lépcsómászó képesség: 0,91 m Arokáthidaló képesség: 2.29 m

BRIT HARCKOCSIK

egy párhuzamosított7,62 mm-es Browning géppuska Teljesltmény: maximálissebeSSég:51,5km/h hatótávolSág:193km Gázlóképesség: 1.37m Lépcsómászó képesség: 0,91m Arokáthidaló képesség: 2,59 m

rony forgását, hogy az eredeti forgatómechanizmust át kellett terveznI. A loszerek nagy mérete korlátozta a szállítható mennyiséget, és a belso géppuskát ki kellett szerelni a rakodótér megnövelése érdekében, így csak a párhuzamosított géppuska maradhatott meg. A legnagyobb probléma mégis az voit, hogy a súllyai kapcsolatos gondok miatt a páncél vastagságát 20-102 mm közé kellett csökkentenI. Az elso példányok 1944 márciusára lettek készen, ekkorra azonban már. túl késo volt, hogya Challenger szigetelését alkalmassá tegyék a normandiai partraSZálláS végrehajtására. A másik gond az volt, hogy az M4 Shermant alkalmassá tették a 76,2 mmes ágyú beszerelésére, ez a változat pedig sok olyan feladat végrehajtását tette lehetové, amelyet a Challengernek szántak a normandiai partraszállás utáni francia hadjáratok során. Néhány Challenger harckocsi 1944 végén állt aktív

A Challenger egy meghossz,abbított Cromwell volt 76,2 mm-es ágyúval és csökkentett páncélvastagsággal az eloírt tömeg betartása érdekében. A Sherman Firefly-t rendszeresítették helyette szolgálatba. Többet a brit páncéloshadosztályok felderítoegységeihez vezényeltek, hogy további tuztámogatást nyújtsanak a 75 mm-es ágyúval felszerelt Cromwell harckocsiknak, már ezen

amelyek egységek

akkorra fo fegy-

verzetévé

váltak.

A

háború

végére a Challengerek többségét kivonták a rendszerbol. Néhányat eladtak a tengerentúlra, de a tipus hamar eltunt. Az alacsonyabb tornyú Challenger II csak prototípus formájában készült el.

87

HARCKOCSIK

T-40, T-60 Az 1920-30-as

években

a kis

harckocsi állandó csábítást jelentett a katonai gondolkodás és harckocsitervezés számára, és ez alól a Szovjetunió volt kivétel. Az 1930-as

sem évek

végén a Vörös Hadsereg is végigjárta azt az utat, amelyen az egyszemélyes kis harckocsit tesztelték és el is vetették, majd áttértek a kétszemélyes könnyu harckocsi kifejlesztésére. Mire a németek 1941-ben megtámadták a Szovjetuniót, a Vörös Hadsereg sokat áldozott a könnyu harckocsi megalkotására, így a szolgálatba álló típusok mögött több év fejlesztési idószak állt. A fó típusok egyike 1940ben a T-40-es kétéltu könynyu harckocsi volt. Ez volt a legújabb a típusok hosszú sorában, amely a T-27-essel kezdódött az 1930-as évek elején és folytatódott a T-33assal, T-34-essel (nem öszszetévesztendó a T-34-es közepes harckocsival), T-36ossai, T-37-essel és Végül a T-38-assal. E harckocsik többsége híjján volt a kétéltuképességeknek, szemben a T-40-essel. A T-40-est 1940ben kezdték gyártani, ezért a német támadás idején 1941 júniusában csak néhány darab (230) készült el belóle. A ké-

A 20 mm-es ágyúval felszerelt T-60-as könnyu harckocsi fegyverzete nem volt hatékony, páncélzata vékony, kis teljesítményu motorja miatt korlátozott volt a mozgékonysága

és

T-70

könnyu harckocsik

sóbbi T-40-es típusok közül sokat átalakítottak rakétavetóvé, és soha nem alkalmazták óket harckocsiként, amelynek a fegyverzete egy 12,7 mm-es és egy 7,62 mm-es géppuska volt. A páncélzat vastagsága 6 és 13 mm között változott.

Gyors gyártás Még az úszóképes T-40-es fejlesztése közben tettek javaslatot a nem kétéltu T-40S kifejlesztésére. A német támadás Idején sokkal több harckocsi szállítására volt igény a lehetó iegrövidebb idón belül, ezért gyorsan megkezdték az egyszerubb T-40S harckocsi gyártását, és T-60-as könnyu harckocsi nak nevezték ezt a tlpust. Sajnos az üzemeltetés során problémák adódtak, mivel a T-60-nál is megtalálhatjuk aT-40 alapvetó hibáit. páncélvédelme túl gyenge volt, és a 20 mm-es ágyújával és a vele párhuzamosított 7,62 mm-es géppuskájávai nem tudott szembeszállni az ellenség harckocsijaival. Ezenkívül olyannyira kis teljesítményu volt. hogy nem tudott lépést tartani a nehezebb T-34-esekkel a terepen. A T-60-ast csak azért gyártották, mert viszonylag gyorsan eló lehetett állítani az egyszeru üzemekben is. Motorja teherautó-motor volt sok elem átvételével ugyanabból a forrásból (teherautógyárak); az 1942-ben megjelenó javított T-60A-nak valamivel vastagabb volt a homlokpáncélzata (25 mm helyett 35 mm) a küllós górgóket zárt görgókkel cserélték le. 1941 végén már dolgoztak a T-60 utódjának létrehozásán.

Ez a T-70 volt, amelynek elsó változatát ikermotor hajtotta, amely azonban nem váltotta be a hozzá fuzött reményeket, ezért hamarosan le is cserélték egy Javított változattal. A T-70-es ennek ellenére Jelentós elórehaladást jelentett aT-40 és T-60-hoz képest. Vastagabb volt apáncélzata (ellenállt a 37 mm-es páncéltöró lövedéknek), a toronyban egy 45 mm-es ágyú és egy 7,62 mm-es géppuska volt. Ez az ágyú még mindig csak korlátozott mértékben volt használható a nehezebb harc-

A T-70-es könnyu harckocsi hasznos felderíto jármu volt, de mindössze 45 mm-es ágyúval fegyverezték fel, amely csekély harci esélyt adott a nehezebb német harckocsikkal szemben. A harcban kielégítonek bizonyult, de semmivel nem tunt ki a többi hasonló jármu közül

kocsik ellen, de már jobb volt az egyszeru géppuskánál. A személyzet két fó maradt, a parancsnok, aki a lövész is volt egyben, és a töltókezeló, ez aligha volt hatékony megoldás apáncélosharcban . AT-70 és a T-70A gyártása 1943 októberében fejezódött be és ekkorra már 8226

megkezdodött

darabot típusból.

gyártottak ebból a A szolgálatban ez a

típus teljesen észrevétlen maradt és alapvetoen a gyalogság közvetlen támogatására és korlátozott felderítési feladatok végrehajtására használták. A könnyu harckocsi 1943-ra anakronizmussá vált, ennek ellenére a szovjetek még mindig a cserén gondolkodtak, és létrehozták a T-80-ast, Amint ennek

a típus-

JELLEMZOK T-40 Személyzet: 2 f6 Tömeg: 5.9 fonna Motor: egy 70 LE-s GAZ-202 benzinmotor Méretek: hossz 4,11 m szélesség 2,33 m magasság:1.95 m Fegyverzet: egy 12.7 mm-es és egy 7.62 mm-es géppuska Teljesltmény: maximális sebesség úton 44 km/h hat6távolság 360 km Gázlóképesség: kétéltú lejtömászó képesség: 34' lépcsömászó képesség: 0.7 Arokáthidaló képesség: 1,85

Fegyverzet: egy 20 mm-es ágyú, egy 7,62 mm-es géppuska Teljesftmény: maximális sebesség úton 45 km/h hatótávolság: 450 km lejtömászó képesség: 29' lépcsömászó képesség: 0,54 m Arokáthidaló képesség: 1.85 m T-70 Személyzet: 216 Tömeg: 9,2 tonna Motor: két 140 LE-s GAZ-202 benzinmotor m m

T-60 Személyzet: 216 Tömeg: 6.4 tonna Motor: egy 85 LE-s GAZ-203 benzinmotor Méretek: hossz: 4,11 m szélesség: 2,3 m magasság:1.74 m

T-26

Méretek: hossz: 4,29 m szélesség 2,32 m magasság: 2,04 m Fegyverzet: egy 45 mm-es ágyú, egy 7.62 mm-es géppuska TeljeslImény: maximális sebesség úton: 45 km/h hatótávolság:360 km lejtömászó képesség: 34' lépcsömászó képesség: 0.7 m Arokáthidaló képesség: 3,12 m

könnyu gyalogsági harckocsi

Az 1920-s évek végén a Vörös Hadsereg tervezoi elindították a szovjet páncéloscsapatok átlegyverzésének programját. Sok más nemzethez hasonlóan a Szovjetunió is a gyalogsági támogató harckocsik mellett döntött, és az új konstrukció kifejlesztésének kudarca után a brit Vickers 6 tonnás E típusú könnyu harckocsi tömeggyártása mellett tették le a voksot, Ennek a típusnak a T-26 nevet adták, a brit harckocsi elsó példá-

88

nak a gyártása, máris kiderült a használhatatlansága, és a gyártósort átállították a SzU76 önjáró löveg alkatrészei nek gyártására.

nyai 1930-ban érkeztek néven.

T-25A-1

meg

A T-26-os gyártása a Szovjetunióban 1931-ben kezdódött. Az elsó típusokat két toronnyal látták el, fegyverzetük géppuska volt (két 7,62 mmes a T-26A-2-esen, egy 12,7 mm-es és egy 7,62 mm-es a T-26A-3-ason), parancsnoki változatnál a géppuska az egyik toronyban az ágyú (27 mm-es a T-26A-4-esben és 37 mm-es a T-26A-5-ösben) pedig a másikban kapott helyet. Ez a megoldás nem

maradt fent hosszú ideig, a késóbbi T-26B típusokon már egy torony volt, amelyben csak ágyú volt (37 mm-es a T-26B-1-esben, bár késobb 45 mm-es ágyúval ezt a változatot).

szerelték

Szovjet fejlesztések A korai T-26-os harckocsik pontos másolatai voltak a bnt eredeti nek: egyszeru robusztus jármuvek, elsósorban szegecselt testtel. Az elsó típus a T-26 Model 1931 (T-26A) volt, amelyet kl-

szorított

a több

konstrukciós

a változatban egy javított hegesztett konstrukciójú toronyba építették be, ahogyan a T-26B-2-esnél is

is tartalmazó T-26 Model 1933 (T-266). Ez volt a legnagyobb számban gyártott szovjet harckocsi 1941 elótt, 1936-ig 5500 darabot gyártottak belóle. Az új változat, aT-265 Model 1937 került ezután a gyártósorra. Ezt a sorozatot már az elózóekhez képest több módosítás Jellemezte. A T-26S-nek 45 mm-es volt az

A szegecselt megoldás felváltása hegesztettel a Vörös Hadsereg hadmuveleti tapasztalatainak eredményeként történt, amelyeket a japánokkal vívott határcsatáik során szereztek a mongol és a mandzsúriai határok mentén 1934-35-ben.

ágyúja, amelyet már az 1933as típusok késóbbi példányaira IS szereltek, de ebben

A harci tapasztalatokból tudták, hogy a T-26-os szegecsel egy ellenséges találat

Javítást

II. VILÁGHÁBORÚS

esetén kirepültek, és súlyosan megsebesítették a harckocsiban ülo személyzetet. A hegesztett konstrukciót késobb, az 1933-as típusoknál vezették be, de csak a T-26S-nél vált szabván nyá. A T-26-os harckocsik élettartamuk során több gyártási és üzemeltetési változtatáson mentek keresztül, amelyek legtöbbje a fegyverzet és a páncélvédettség Javítására irányult (6 és 25 mm közötti páncélvastagság). Sok speciális változat is napvilágot lá. tott. Ezek közül a legnagyobb számban gyártották a lángszórós harckocsikat, amelyek

Jelölése az OT elotagot kapta. Több változat is készült beiolük, az elso az OT-26, a legutolsó pedig az OT-133. E Jármuvek többségén a lángszórót a toronyba az ágyú helyére szerelték, a késobbi változatok azonban megtartották az ágyút is a lángszóró mellett. Létezett még hídveto típus is (ST-26), és kísérletet tettek a 76,2 mm-es ágyú behelyezésére is, amely növelte volna a jármu gyalogsági tuztámogató szerepét. Parancsnoki kivitelben is készítettek ebbol a harckocsiböl. jelölésük T-

26A-4(U) és T-26B-2(U)

volt.

JELLEMZOK T-26B

Fegyverzet:

3 ló

Személyzet: Tömeg: Motor:

Teljesltmény:

9.4 tonna egy 91 LE-s GAZ T-26

8-hengeres

benzinmotor

max. hatótávolság:

Méretek:

hossz: 4,88 m

Lejtömászó

3.41 m

Lépcsömászó

T-28

max sebesség

úton 28 kmjh

szélesség:

Árokáthidaló

magasság: 2.41 m

egy 37 mm-es

vagy 47 mm-es ágyú

175 km

képesség: képesség: képesség:

40' 0,79 m 1.9

m

SZOVJET

HARCKOCSIK

Az út vége A T-26-os sorozat gyártása 1941-ben befejezodött, mivel a megszálló német csapatok agyártóüzemek többségét elfoglalták. Az új gyárak a szovjet hátországban megkezdték a késobbi típusok gyártását. A T-26-os különbözo változataiból 1941-ig jöval 12 000 feletti mennyiséget gyártottak. Ebbol következoen ez volt a Vörös Hadsereg által a nagy honvédo háború kezdeti idoszakában, valamint az 1939-40-es finn háború alatt a legnagyobb számban használt páncélozott harcjármuvek egyike. Néhányat már a spanyol polgárháború idején is használtak. 1941 után hatalmas menynyiségu T-26-os harckocsi semmisült meg vagy került német kézre. Sokat közülük tüzérségi vontatóvá vagy önjáró löveggé alakítottak át, foleg a németek, akiknek mindig szükségük volt ilyen jármuvekre. Mindent egybevéve a T-26-

A T-26-os könnyu gyalogsági harckocsi sok változata közül az 1931-es típusnak kettos tornya volt, általában két 7,62 mm-es géppuskával: a parancsnoki változaton a jobb toronyba 37 mm-es rövid csövu gyalogsági támogató ágyú került. Az 1933-ban készült T-26-osokon már csak egy torony volt os harckocsi nem volt kiemelkedo Jármu, nem tudott lépést tartani az 1941-es év követelményeivel, lehetové tette azonban a Szovjetunió számára, hogy megteremtse

saját harckocsi-tömeggyártási kapacitását, megszerezze páncélos muszaki felkészültségét, és e tényezok birtokában jó pozícióra tegyen szert 1941 után.

közepes harckocsi

A szovjet T-28-as közepes harckocsi hazai fejlesztés volt, gyártását 1933-ban kezdték meg Leningrádban. Kialakítására nagy hatással voltak anémet és brit (Vickers) kísérleti típusok, többek kózött a többtornyos megoldás, amely jellemzo volt az akkori konstrukciókra. A T-28-asnak három tornya volt, egy a fo fegyver részére, két kiegészíto torony elöl a géppuskák elhelyezésére. A vezeto a két külso kis torony között foglalt helyet.

Szögletes harckocsi A T-28-as sorozat prototípusa 45 mm-es ágyút kapott, de aT-28 és a T-28A gyártási változatainál (az utóbbinak vastagabb volt a homlokpáncélja) ezt lecserélték rövid csövu 76.2 mm-es ágyúra, míg a késobbi T-28B 1938-as példányait hosszabb csövu 76,2 mm-es ágyú javított változatával látták el. A másodiagos fegyverzetet három darab 7,62 mm-es géppuska képezte. Mindent egybevéve a T-28 nagy volt

és szögletes kialakítású, de a szovjet harckocsitervezo munkacsoportok még tanulták a mesterséget, és ennek során a T-28-assal kapcsolatban szerzett tapasztalat rendkívül fontos volt. AT-28 Model 1934 eredeti konstrukciójának megalkotása 1938-ig húzódott, ekkor jelent meg a T-28B Model 1938 új ágyúval, kezdetleges stabilizátormegoldással és többféle motorral. Ennek a változatnak a gyártása 1940ig tartott, amikor a késobbi típusok javára beszüntették a gyártást. A különbözo változatok páncélzatának vastagsága 20 és 80 mm között volt.

Hasznos kísérletek A T 28-as harckocsi alapján több kísérleti jármu is elkészült, közéjük tartoztak az önjáró lövegek és olyan "speciális" jármuvek is, mint a hídveto és muszaki rohamjármu. A kísérleti típusok közül egyik sem lépte túl a prototípus stádiumát, de a

fejlesztésük során szerzett tapasztalatok rendkívül hasznosnak bizonyultak a késobbi gyártási változatok kidolgozásakor. A T-28-as harckocsi gyakorlatilag több értéket képviseit "gyakorló" harckocsi minoségében, semmint harcjármuként. Szolgálati élettartama rövid volt, 1939-toI1941-ig tartott. A T-28-as harckocsit elso ízben 1939-ben vetették be a finnek elleni "téli háborúban". Ebben a rövid konfliktusban a T-28 rosszul vizsgázott, és személyzete megtapasztalta a legnagyobb hibáját, mégpedig azt, hogy páncélzata túl vékony volt. Azokat a példányokat, amelyek túlélték a háborút jelentosen átala-

A szovjet T-28-as nehéz harckocsi 28 tonnát nyomott, de közepes harckocsinak minosítették. Személyzete hat fobol állt, fo fegyverzete egy rövid csövu 76,2 mm urméretu ágyú volt, ezenkívül egy-egy 7,62 mm-es géppuskával is ellátták a fo fegyver tornya elott elhelyezett két kis toronyban. Eset/en jármu volt, amelynek páncélzata túl vékonynak bizonyult a harctéren

A T-28-as közepes harckocsi a II. világháború elotti idoszak egyík kevésbé sikerült szovjet harckocsikonstrukciója volt. 1940-41 során igen eset/ennek, elégtelenül felfegyverzettnek és alulpáncélozottnak bizonyult. A fo fegyvert a rövid csövu 76,2 mm-es ágyút, egyes példányokon hosszabb csövu, ugyanilyen urméretu ágyúval cserélték le kították. Elsosorban a páncél vastagságát növelték (80 mm-re), ebbol lett a T-28E (Ekranyirovka -védett, megnöveit pánCélzat). AT-28 és T-28E állandóan változó teljesítménye anémet invázió kezdetén, 1941 júniusában már világossá tette, hogy ez kétes hatékonyságú, elsietett modifikációs folyamat volt. A T-28E típus T-28M-ként vagy T-28 Model 1940ként IS ismert volt.

Nagy sebezheto ség 1941-ben tehát a túlélo T-28as harckocsiknak korlátozott volt a hatékonysága. Nagyméretu szögletes felülete és

méltóságteljes kialakítása könnyu prédává tette oket a német páncéltöro tüzérfegyverek számára. A tfpus sebezhetonek bizonyult az aknákkal szemben is, ezért az 1939-40-es "téli háború" során úgy próbálták elhárítani ezt a veszélyt, hogyaknarobbantó kerekeket és hengereket szereltek a harckocsi elé. Ezek a hengerek sem bizonyultak túl hatásosnak, de a velük kapcsolatban szerzett tapasztalatok nagyon jó szolgálatot· tettek késobb. Igy tuntek el a T-28-as harckocsik a színrol, mint a harckocsi-konstrukció egy korábbi korszakának a szereploi.

JELLEMZOK T-28

ágyú és három 7,62 mm-es

Személyzet: Tömeg:

6 ló

28 tonna

géppuska Teljesltmény:

max. sebesség

Motor: egy 500 LE-s M-17 V-12 benzinmotor

úton: 37 kmjh max. hatótávolság

220 km

Méretek:

Lejtömászó

képesség:

hossz 7.44 m

széleSSég 2,81 m

Lépcsömászó

magasság: 2,82 m

1,04

Fegyverzet:

Árokáthidaló

egy 76,2 mm-es

43'

képesség:

m

képesség:

2,9

m

89

HARCKOCSIK

BT-7

gyors harckocsi

Amikor a Vörös Hadsereg vezérkara eldöntötte, hogy korszerusíti a harckocsi állományát, kiadta a tervezoi rodáknak, hogy használjanak fel minden forrást a legjobb ötletek megszerzésére, Ennek megfeleloen sok ígéretes konstrukciót és koncepciót megvizsgáltak, közöttük volt az amerikai mérnök J, Walter Christie konstrukciója IS, Christie élenjáró futómü koncepciója nem sok sikert aratott annak idején a hazájában, a szovjetek viszont felkarolták az ötletet, és átvették a további fejlesztéseik számára, A Christie-féle futómüvet alkalmazták a BT (bisztrohodnii tank - gyorsjárású harckocsi) sorozatú harckocsikba, Az elso szovjet BT-k futómuvei pontos másai voltak az 1930-ban oda szállított Christie-féle

prototípusnak és el oket

BT-1-esnek nevezték

Az elso szovjet tipus a BT-2 volt, és 1931-tol kezdodoen a BT sorozatnál egy sor konstrukciós változtatást és javítást végeztek egészen a BT-7eSlg, amely 1935-ben jelent meg, A korábbi BT harcko-

csikhoz

hasonlóan

a BT-7

is

gyors harckocsi volt, a Vörös Hadsereg felderítoalakulatai használták, és egy átalakított repülogép motor hajtotta,

Felfüggesztés A felfüggesztés a Christieféle torziós tengelyre alapu It, amely egyenletes járást biztosított nagy sebességek mellett is, A harckocsitest teljes egészében hegesztett volt és jól megtervezett, a löveg viszont csak 45 mm-es, bár ez még mindig nagyobb volt, mint sok kortárs harckocsIra szerelt ágyú, A másodlagas fegyverzetet két 7,62 mm-es géppuska alkotta, a páncélzat vastagsága 10 és 22 mm között változott A BT-7 nagyon volt a harckocsizók

népszeru körében,

Szolgálatba állásának Idejére (az eredeti BT-7-1-esben hengeres torony volt, a BT-72-es ben ezt csonkakúp aiakúra cserélték le) sok muszaki problémát kijavítottak, amelyek a korábbi BT-változatokon még megvoltak, ezért a BT-7 elfogadhatóan megbízhatóra sikerült Sok BT változat ké-

SPECIFICATION BT-7

3 ló 14tonna Motor: egy 500 LE-s M-17TV-12 benzinmotor Méretek: hossz:5,66 m szélesség:2,29 m magaSSág:2,42 m Fegyverzet: egy 45 mm-es ágyú

Személyzet: Tömeg:

T-34

és két 7,62 mm-es géppuska Teljesflmény: max. sebeSSég úton 86 km/h max hatótávolság:250 km Gázlóképesség: Lejtómászó Lépcsömászó

1,22

m

képesség:

32'

képesség:

0,76 m Arokáthidaló

képesség:

1,83m

szült: lángszóró harckocsik és a speciálls BT-7A közvetlen támogató harckocsi, amelyen 76,2 mm-es löveg volt Más kísérleti típusok között megtalálhatók a kétéltu és hídveto harckocsik, valamint olyan harcjármuvek, amelyeket a terepjáró képesség növelése érdekében különbözo lánctalpakkalláttak el. A BT-7-esnek egy fontos harcászati hátránya volt: a könnyu páncélzata. Az egész BT sorozat páncélvédelmét feláldozták a sebesség és mozgékonyság oltárán, ezért nem volt meglepo, hogy az 1939-es hadjáratok során a BT-7 igen sebezhetonek bizonyult még a páncéltöro puskával szemben is. A BT-5-ösök

A BT-7-et 1935-ben állították szolgálatba, két fo változatban készült, mindketto 45 mm-es ágyúval. Ugyan gyors és mozgékony volt, a BT-7-esnek túl vékony volt a páncélzata, viszont ez vezetett a sikeres T-34-es kifejlesztéséhez mivel vastagabb volt a páncélzata, az még mindig nem volt elegendo az 1939-40-es finn háborúban. Mindezek eredményeként kezdték meg a BT sorozat utódjának kifejlesztését, ez Végeredményben a T-34-es megszületéséhez vezetett A BT-7 további változa-

is bizonyították ezt a tényt, amikor kis számban alkalmaz-

tai közé tartozott a BT-7-I(U) parancsnoki harckocsi és a BT-7M (vagy BT-8) javított típus teljes szélességu és elonyös dolésszögu páncéllemezekkel és V-2-es dízelmotorral felszerelve. A BT-7-es harckocsik te-

ták oket a spanyol polgárháború során, de annak ellenére, hogya BT-7-esnek már vala-

hát jóval azelott játszottak nagy szerepet a II. Világháborúban, mielott a németek

közepes harckocsi

Igen nehéz a T-34-es közepes harckocsiról szuperlatívuszak nélkül beszélni, hiszen ma már a legendák birodalmába tartozik Egyike volt a II. világháború meghatározó fegyverei nek, oiyan hatalmas mennyiségben és küiönféle változatokban gyártották, hogy utólag sok könyv született errol a témáról anélkül, hogy teljesen kimerítették volna ennek a harcjármunek a történetét és hostette It

__

megtámadták a Szovjetuniót 1941-ben. 1941-ben még mindig nagy mennyiségu BT-7 volt szolgálatban, de igazából nem tudtak szembeszállni az eloretöro Panzerekkel. Mozgékonyságuk ellenére a szovjet páncéloskötelékek gyengén teljesítettek és sok harckocsit, többek között BT-7-est is, azért veszítettek el, mert nem volt megfelelo a karbantartás vagy a személyzetek képzettségi színvonala. Szerencsétlen kezdet volt ez a Vörös Hadsereg számára, de a rosszabb még csak ezután következett - a BT-7-esek 1941 végére jóformán megsemmisültek.

teljesen

A T-34-es harckocsi élenjáró konstrukció volt a maga idejében. A képen egy T-34/76-os tipus látható 76,2 mm-es ágyúval és a hatékonyabb védelem érdekében döntött páncélzattal. o A harckocsiból több ezret gyártottak, elnyuhetetlen, mozgékony és rendkívül hatékony volt a harctéren

A BT-7 utóda Egyszeru szavakkal élve a T-34-es a BT-7 és elodei hibái kijavításából született A BT sorozat tökéletesítésének elso eredménye az A-20 és Alett, amelyeket az 1938ban kifejlesztett BT-JSz követett, levették azonban a

30

napirendrol a hatékonyabb fegyverrel és vastagabb páncélzattal ellátott T-32 javára. A T-32-esben már látható a késobbi T-34 legtöbb jell emzoje. Ennek a jármunek már Jól megtervezett harckocsiteste, ferde páncélzata, öntött tornya volt és egy 76,2 mm-es nagy kezdosebességu löveggel fegyverezték fel. A Christie féle futómuvet megfelelo megerosítés után a BT soro-

90

zatról vették át, a lánctalpak nélkül a kerekeken való mozgási lehetoséget vetették.

azonban

el-

Bármennyire jó volt a T32-es, az értékelo bizottság még jobb páncélvédelmet követelt, így született meg a T-34. Gyártását 1940-ben kezdték meg, és hamarosan megkezdodött a T-34/76A tömeggyártása is Anémet támadás idején, 1941-ben a típus már jól kialakult, és megjelenése sokkot váltott

ki a németekbol.

esnek

rengeteg

JELLEMZOK

A T-34-es

elonyös kialakítású páncélja (minimum 18, maximum 60 mm) megvédte a harckocsit a páncéltöro eszközök többségévei szemben, az L/30-as (késobb L/40-esre cserélt) 76,2 mm-es lövege pedig hatékonynak bizonyult a legtöbb német páncélos ellen. A másodlagas fegyverzet két 7,62 mm-es géppuskából állt 1941-1ol kezdodoen a T-34változata

ké-

T-34/76A 4 ló Tömeg: 26 tonna Motor: egy 500LE-s V-2-34 V-12 dízelmotor Méretek: hossz:5,92 m, szélesség:3 m, magasság:2,44 m Fegyverzet: egy L/40 76,2 Személyzet:

szült, sok csak jelentéktelen külso változtatásokkal. A gyártás több megalkuvással járt, a

mm-es ágyú és két 7,62mm-es géppuska Teljesltmény: max. sebesség úton 55 km/h max. hatótávolSág:186 km Lejtömászó Lépcsömászó Arokáthidaló

képesség: képesség: képesség:

40' 0,71

m

2,95 m

legtÖbb T-34-es durva kidolgozású, de még így is rendkívül hatékony harCjármu volt

Jól látható a T-34-esek késobbi változatainál alkalmazott 85 mm-es ágyú és a két 7,62 mm-es géppuska közül az egyik a vezetotol jobbra

A T-34 megjelenése arra késztette a németeket, ágyúval szereljék fel a páncélosaikat és hatékony páncélvadászokat fejlesszenek ki Annak ellenére, hogy a gyártási folyamat 1941-ben meg szakadt, állandóan növekedo mennyiség áradt az ideiglenesen felállított gyártósorokról olyan idotakarékossági módszerek felhasználásával, mint az automata hegesztés és a festés elhagyása bizonyos elemeknél. Az alaptípus hengerelt laa T-34/76B pokból álló toronnyal készült.

T-34-es

változatok

A T-34-es harckocsi minden lehetséges szerepben szolgáit a harcjármütol kezdve a felderíto jármuig, a muszaki harckocsitói a vontatóig. Nagyon hasznosnak bizonyultak úgy, hogy a gyalogságot "desszantként" szállították a páncéltesten, akár nagyobb távolságokra is. Ezek a "harckocsira szállt" katonák okozták a németek vesztét, miközben felszabadították Szovjetuniót, majd Kelet-Európát. A T-34/76 eredményesen módosított változatai közé tar-

T-35

tozott a T-34/76C nagyobb toronnyal, amelyen az eredeti egy helyett két búvónyílást alakítottak ki; a T-34/76D-t lekerekített hatszögletu toronnyal és szélesebb lövegpajzzsal, valamint ledobható külso üzemanyagtartállyal;a T34/76E-t kupolával a torony tetején és teljesen hegesztett konstrukcióval. A T-34/76F hasonló volt a T-34/76E-hez azzal a különbséggel, hogya hegesztett helyett öntött tornya volt. (Itt kell megemlíteni. hogy ezek a jelölések nyugatiak, úgy állították össze oket, hogy szovjet Információ hiányában is azonosítani lehessen a Jármuveket). A fejlesztés következo lépcsoJeként a 76,2 mm-es ágyút lecserélték 85 mm-esre, és átvették a KV-85 nehéz harckocsi tornyát. Ezt a változatot T-34/85 jelzéssel látták el, és a mai napig szolgálatban áll a világ bizonyos részein, például Afganisztánban, ahol a tálib milicisták használják

A T-34-eseket

hogy nagyobb teljesítményu

igen nagy számban állították elo, bár a gyártás meglehetosen egyszeru volt, és bizonyos elemeket le sem festettek.

oket. Van még belolük mintegy 500 darab Kínában, 20-20 Horvátországban, Kongóban és Malin, valamint 10-15 darab Angolában és Laoszban. Speciális rohamlöveg is készült ebbol a típusból 85 mm-es, majd 100 és 122 mm-es tüzérségi löveggel, ezenkívül lángszóró, vontató, muszaki Jármu és aknamentesíto változat is gördült le a gyártósorokról. A T-34 mégis harcjármuként vált igazán híressé. A gyártás szervezése lehetové tette, hogy a T-34 ezrével álljon rendelkezésre és uralkodjon a harctéren. Ez védekezésre késztette a németeket és elvette tolük mind a harcászati, mind a hadászati kezdeményezést, elosegítve a Szovjetunió számára a nagy honvédo háború megnyerését.

nehéz harckocsi

A T-35 volt a szovjet harckocsitervezok legnagyobb csalódása a ll. világháború eiott. Eredete az 1930-ban kezdodött tervezési munkálatokig nyúlik vissza, az elso prototípus 1932-ben készült el. Megjelenésében és egyéb más jellemzoiben a T-35-ös a T-28-as révén jelentos mértékben magán viselte a brit Vickers Independent vonásait. Ez volt az a harckocsi, amelyet csak egyalapváltozatban

gyártottak le, és amely az akkori idoszak leghírhedtebb ipari kémperének tárgyát képezte. A T-28 átvette a Vickers konstrukció legfontosabb elemét, a többtornyos felépítmény koncepcióját. Bár a különbözo minta példányok több változtatást is tartalmaztak, a fo széria (1935 és 1938 között) hosszabb volt, mint az eredeti. A jármu hoszszának növelése nehézkessé tette a kormányzást, hatalmas

súlya sem javított sokat a helyzeten. A többtornyos megoldás sem bizonyult igazán hatékonynak.

A többtornyos kivitel problémái Az öt toronyban levo fegyverekkel való célzás és a tuzvezetés koordinálása nagyon nehéz volt, hatékonyságát tovább rontotta az a tény, hogy a fo fegyver urmérete viszonylag kicsi volt. A fo fegyver és torony gyakorlatilag ugyanaz volt, mint a T-28-as közepes harckocsié. A páncél vastagsága 10 és 30 mm között változott.

A T-35 nagy hatást tett a nézokre a diszszemléken, de rosszul teljesített a harctéren. Az öt torony koordinálása rendkívül nehéznek bizonyult, nagy méretei és tömege pedig esetlenné tette a mozgását

A T-35 gyártása az idoszak többi szovjet harckocsijához képest lassú volt és korlátozott. 1933 és 1939 között mindössze 61 darabot gyártottak, valamennyi az 5. önálló harckocsidandárnál szolgált Moszkva mellett. Politikailag ez hasznos volt, hiszen a T-35-ösök rendszeresen részt vettek a díszszemléken a Vörös téren, hamis benyomást keltve ezzel a SZOVjetpáncélos, erokrol. A masszív jármuvek nagy hatást gyakoroltak, amint elvonultak a tribün elott,

az üzemeltetésI realitás azonban meroben más volt. 1941-ben gyakorlatilag csak néhányat vetettek be, a többSég Moszkvában maradt belso szolgálatra és helyi védelemre. Nincs semmi adat arról. hogy egyetlen T-35-ös is részt vett volna a Moszkva körüli harcokban, mások VIszont, amelyeket anémet elonyomulás megállítására vetettek be, nem teljesítettek jól. Fegyverzetük nem volt meg-felelo, hatalmas méretük pedig a német páncélosok könnyu prédájává tette oket.

JELLEMZOK T-35

37 vagy 45mm-es

Személyzet: 11lö Tömeg: 45 tonna Motor: egy 500LE-s M-17-M V-12

toronyban

benzinmotor

max. sebeSSég úton: 30 km/h

ágyú minden kis

és legfeljebb

hat

7,62 mm-es géppuska

Teljesltmény:

Méretek: hossz: 9,72 m

max. hatótávolság

szélesség:

Lejtomászo képesség: 20' Lépcsomászo képesség: 1,2 m Arakáthidaló képesség: 3,5 m

3,2 m,

magasság: 3.43 m

Fegyverzet: egy 76,2 mm-es ágy ú a fö toronyban,

150 km

egy-egy

91

HARCKOCSIK

KV-1

nehéz harckocsi

1938-ra a szovjetek belátták hogy szükség van a T-25ösnél jobb nehéz harckocsi ra, és a fejlesztési folyamatba több tervezoirodát is bevontak. Néhányan többtornyos konstrukciót javasoltak, de a prototípus mégis két toronynyal készült el. Egy változat született egy toronnyal, és a jármüvet Kliment Vorosilovról, az akkori védelmi miniszterrol KV-t-esnek nevezték el. A KV-1 sokkal mozgékonyabb volt, mint más javasolt változatok, a csapatpróbát is megjárta 1940-ben a finn hadjárat során. Rövid csövu 76,2 mm-es ágyúval és három vagy négy 7,62 mm-es gép puskával. fegyverezték fel,

páncélzata maximálisan mm-es volt.

100

A KV-1-est KV-tA jelzéssel kezdték gyártani, hosszú csövu 76,2 mm-es löveggel; a KV-2-esnek nagyméretu szögletes tornya volt, és eredetileg 122 mm-es, majd 152 mm-es tarackkal volt felfegyverezve. A magas építésu torony nagy terhet jelentett a jármu számára, így a KV-2 (és a javított KV-2B) nem fényeskedett a harcban. A KV-1 létrehozásával a szovJet harckocsi-tervezok félelmetes jármuvet alkottak, amely évekig szolgálatban maradt a Vörös Hadseregben Gyakran áttöro harckocsiként használták a rohamozó ékekben. A KV-tB

A KV-1 Moszkva utcáin menetben a frontra 1941 decemberében. A harckocsi 76,2 mm·es ágyúval fegyverezték fel, és a Vörös Hadsereg az ellenséges vonalak áttörésére alkalmazta, mivel a kisebb sebesség ebben az esetben nem volt hátrány

homlok- és oldal páncélja 2530 mm-rel vastagabb volt. A torony a lemezes változattói az öntött konstrukcióig fejlodött, amely a KV-tC számára extra védelmet nYúJtott. A nagyobb páncélvédelmet gyakran úgy érték el, hogyapáncéltestre egyszeruen csavarral rögzítették a kiegészíto páncéllemezeket.

Lövegváltozatok A KV-1 méreteihez képest alulfegyverzett volt, de a fo fegyver lecseréiése 107 mmesre nem jutott tovább a próbáknál. Ehelyett a 76,2 mm-es ágyút meghosszabbították, és az esetlen 152 mm-es ágyú tornyát lecserélték. 1943 után a 85 mm-es ágyú bevezetés ével jött létre a KV-85. A KV-1 kezdetben több technikai probiémával küszködött, amelybol sokat kijavítottak A páncél vastagságának többszöri növelését nem követte a motor telje-

A KV-1-est 76,2 mm-es ágyúval látták el olyan páncéltesten, amelyet a késobbi szovjet nehéz harckocsi tipusokhoz használtak fel. A jelentosen módositott gyártási folyamat során több változat született azzal a céllal, hogy felgyorsítsák a termelési folyamatot és javítsák az ötfos személyzet védelmét sítményének a fokozása, így a KV-1C mintegy 100 LE teljesítményhiánnyal küszködött. Ezek a harckocsik nem érték el a kívánt sebességet, ezért a KV-tsz (szkorosztnij - gyors) típusok egyes példányairól le kellett venni a többletpáncélt,

hogy csökkentsék a jármu lómegét és növeljék a sebességét. Volt még egy Jelentos probléma: a parancsnok egyben töltokezelo is volt, ezért sokszor nem tudott kelloképpen reagálni a külso harcászati helyzet változására.

JELLEMZÖK KV-85 Személyzet: 5 ló Tömeg: 43 tonna Motor: egy 600 LE-s V-2K V-12 dízelmotor Méretek: hossz: 6,68 m szélesség: 3,32 m magasság 2,71 m Fegyverzet: egy 85 mm-es ágyú

és három vagy négy 7.62 mm-es géppuska Teljesftmény: max. sebesség úton 35 km/h max. hatótávolság: 150 km Lejtömászó képesség: 36' lépcsömászó képesség: 1,2 m Arokáthidaló képesség: 2,59 m

KV-2 nehéz harckocsi A szovjetek úgy értékelték, hogya KV-1 hatékony nehéz harckocsi Jó páncélvédelemmel és (miután kijavították a technikai hiányosságokat) elégséges mozgékonysággal, de középszeru tuzerovel. Ez abból eredt, hogy a harckocsit ugyanazzal a 76,2 mm-es ágyúval fegyverezték fel. mint a T-34/76 közepes harckocsi\: ez egy L/30.5-es fegyver volt, amelyet hama.rosan L/41.2-re cseréltek le. A tuzero további javítására irányuló megfontolások és próbák ugyan történtek, de a Vörös Hadsereg szükségét érezte egy sokkal hatékonyabb fegyverzettei ellátott tüzérségi tuztámogató eszköz kifejlesztésének, amelyet az áttörésekkor alkalmaztak volna. A KV-1 páncélteste megfelelt erre a célra, és a KV-2A létrehozásához a tervezok egy nagyméretu és teljesen ormót-

lan tornyot alkottak amelybe egy 122 mm-es M1938 L/22.7 tarackot helyeztek el. A torony magas volt, szögletes, páncélzatának maximális vastagsága 76,2 mm volt elöl és az oldalain, és rendkívül vonzó Célpont volt.

Nagy urméretu fegyver A 122 mm-es löveget csak néhány példányra szerelték fel, mielott lecserélték volna egy 152 mm-es M1938 L/24.3 tarackra, amely a legnagyobb urméretu fegyver volt egy tömeg gyártott harckocsin. A 152 mm-es tarackhoz 32 lövedéket adtak, amelyek 508 mis sebességgel hagyták el a fegyver torkolatát (páncéltöro változat), és a kezdosebesség 432 mis volt a nagy robbanóereju lövedék esetében, ami viszont 12400 méteres hatásos

lotávolságot

bizto-

JELLEMZÖK KV-28 Személyzet: 6 fó Tömeg: 57 tonna Motor: egy 550 LE-s V-2K V-12 dízelmotor Méretek: hossz: 6,8 m szélesség: 3,33 m magasság 4,18 m Fegyverzet: egy 152 mm-es

92

tarack és két vagy három mm-es géppuska TeljesIlmény: max.sebesség úton 26 km/h max. hatótávolság 160 km Gázlóképesség: 1,45 m Lejtömászó képesség: 34' Lép csó mászó képesség: 0.9 m Arokáthidaló képesség: 2,8 m M1938

7,62

sított. A szabványos védelmi fegyverzet két vagy három 7,62 mm-es géppuskából állt (homlokgéppuska, párhuzamosított és hátsó toronygéppuska), összesen 3087 loszerrel. A torony mechanikusan forgatható volt 360 fokban, de a KV-2A legnagyobb harcászati baklövése az volt, hogy a tornyot gyakorlatilag csak akkor lehetett elfordítani, ha a harckocSi vízszintesen állt. Ehhez még igen gyenge terepjáró képesség társul\: a KV-2 több mint hat tonnával volt nehezebb, mint a KV-l, de

A KV-2 magas és szögletes tornya sebezheto volt és jó célpontot nyújtott a harc ok során. Ezenkívül gyakorlatilag megmozdíthatatlan volt mindaddig, amíg a harcjármu nem állt vízszintesen a motor teljesítménye olyan volt.

ugyan-

Módosítások A késobbi gyártási változatok a KV-2B magasabb követelményei szerint készültek a KV-1B páncéltestre épülve; a löveg egy aszimmetrikus lövegpajzs mögül nyúlt ki a torony elején, amelynek páncélvédelmét 35 mm-es kiegészí-

to páncéllal növelték meg. A KV-2B harckocsi ból késobb lángszóró harc kocsit is készítettek. A harctérI. tapasztalatok hamar megmutatták, hogy a KV-2 sorozatú harckocsik csak korlátozott hadmuveleti alkalmazásra voltak jók, és a túlélo harckocsik többségét rövid idon belül kivonták az elso vonalakból.

II. VILÁGHÁBORÚS

JSz-2

nehéz harckocsi

A szovJet nehéz harckocsik fejlesztésének utolsó állomása a Joszif SztálIn (JSz, néha JS) sorozatú nehéz harckocSi volt, amelyet 1943 elejétol kezdve fejlesztettek. A követelmények szerint az új harckocSi nem lehetett nehezebb a KV-nél, és az eredeti tervek szerint 85 mmes ágyúval kellett felszerelni, jelölése JSz-85 volt. A három prototípus 1943 oszén jelent meg, és bár a harckocsitestet és a futómuvet illetoen egyértelmuen a KV sorozat jegyeit hordozta magán, félelmetesebbnek tunt: lejtos hegesztett páncélzata volt, amelynek a vastagsága 19 és 120 mm között változott, tornya ugyanaz a hegesztett konstrukció volt, mint a KV85-ösé, 30 és 100 mm között

változó páncélzattal. A gondos tervezés eredményeként az JSz-85 páncélzatának vastagsága mintegy 50 mm-rel volt nagyobb, mint a KV-85ösé, tömege viszont még így is 2000 kg-mal volt könnyebb, ez valamivel nagyobb sebességet tett lehetové kisebb motorteljesítmény mellett. Már akkor valószínunek tunt, hogy az JSz-85 (JSz-1) korlátozott hadmuveleti alkalmazást tesz lehetové.

Fegyverzet Az akkori közepes harckocsik fegyverzeténél hatékonyabb fegyver alkalmazása érdekében kifejlesztették az JSz-100-ast 100 mm-es

ágyúval. Néhány példányt készítettek csak az JSz-100-as változatból elemzési célból, a tipust nem fejlesztették tovább. Ennek oka az volt, hogy F. Petrov tábornok, a KV-85, T-34/85 és az JSz-1 tornyának a tervezoje mindent figyelembe véve egy még hatalmasabb jármuvet javasolt egy fejlett ballisztikus kiképzésu új toronnyal, amely egy 122 mm-es O-25 L/43 ágyút tartalmazott volna, és 24,95 kg-os páncéltöro lövedéket Amikor a Vörös Hadsereg 1945-ben elérte Berlint, az JSz-2-es harckocsik vezették a támadást. A kép a Reichstag elott készült. Jól látszik a 122 mmes hosszú csöve és a páncéltöro lövedékeket hatékonyan elhárító enyhe lejtésu torony

JSz-3

SZOV.JET HARCKOCSIK

Az JSz-2-t 1944-ben állították rendszerbe a Vörös Hadseregben. Egy hosszú csövu 122 mm-es ágyút helyeztek a jól védett öntött toronyba, személyzete négy fobol állt. A loszerjavadalmazása 28 darabra korlátozódott tudott volna kiloni 780 mis kezdosebességgel. Az JSz-122 névvel tervezték, majd után a típust JSz-2 jelzéssel kezdték gyártani. A jelentosen nagyobb teljesítményu torony/fegyverzet kombináclót utólag feltették néhány JSz-100-as változatra

IS,amelyet Nyugaton JSz-1Bként Ismertek; az eredeti JSz1-est átnevezték JSz-1A-ra, hogy elkerüljék a keveredést. Az JSz-2-est 1943 októberében kezdték gyártani egy rendkívúl rövid fejlesztési program után, a jármu mégis kiválóra vizsgázott a harcmezon.

JELLEMZÖK JSz-2

Fegyverzet: egy 122 mm-es

Személyzet: 4 fó Tömeg: 46 tonna Motor: egy V-2-JSz (V-2K) V-12

ágyú,

600 LE-s dlzelmotor

úton 37 km/h

Méretek: hossz 9.9 m

max. hatótávolság

szélesség;

Lejtömászó képesség: 360 Lépcsömászó képesség: 1 m Arokáthidaló képesség: 2.49 m

3,09 m

magasság; 2.73 m

egy 12.7 mm-es géppuska.

egy 7,62 mm-es géppuska

Teljesltmény: max. sebesség 240 km

nehéz harckocsi

Az JSz-2-est elso ízben 1944 februárjában vetették harcba Korszun mellett, és Kotyin tábornok, a legjobb szovjet harckocsitervezok egyike jelen volt az ütközetnél, hogy közvetlen közelrol tájékozódjék az JSz-2-esek - úgy pozitív, mint negatív - harcászati-technikai képességeirol. Ez meghatározta több kísérleti harckocSi tervezésének és prototípusa elkészítésének a módját és azt a fejlesztési folyamatot, amely egy újfajta gondolkodást hívott életre a páncélzat formáját Illetoen. [gy 1944 végére a szovjetek olyan pozícióba kerültek, hogy megkezdhették a II. világháború meghatározó nehéz harckocsijának, az JSz-3-asnak a rendszeresítését. Ennek a típusnak a kifejlesztése N. Ouhov irányítása alatt történt. és a típus az elso olyan klasszikus harckocsi-konstrukciónak tekintheto, amely a háború utáni szovjet páncéloseroket jellemezte.

Megnövelt védelem Az JSz-3-on elVégzett legfobb módosítás az JSz-2-eshez képest a páncélvédelem terén történt, mivel a szovjetek az JSz-2 mozgékonyságával és tuzerejével elégedettek voltak. A jobb páncélvédelem koncepciója annak a közvetlen fejlesztési folyamatnak a része volt, amelynek eredményeként a T-34-es is megszületett: megnövelték a páncélzat

vastagságát, és hatékony dolés! szögben képezték ki. [gy tehát az JSz-3 teste alapvetoen az JSz-2-esbol fejlodött ki, vastagabb hengerelt acélból készült a jobb ballisztikai tulajdonságok érdekében, míg a teljesen új öntött toronynál alkalmazták a serpenyo vagy teknos páncél formát, amely mérvadó maradt a szovjetek számára mind a mai napig. A harckocsitest páncéljának vastagsága 20 mm-tol (fenék) 120 mm-ig (homlokpáncél) terjedt, míg a torony még ennél is jobb védelmet kapott a 25 és 230 mm közötti páncélvastagsággal. A megnövelt páncél vastagsága ellenére annak kituno kialakítása és elhelyeZése azt jelentette, hogy az JSz-3 súlya nem haladta meg a hasonló német típusokét, amelyeknek jóval kisebb hatékonyságú

fegyverrendszerük volt. A jármu tömege 46 500 kg volt, ez valamelyest kevesebb, mint a 88 mm-es ágyúval felfegyverzett német Tigrisé, a tuzero és a pánCélvédelem tekintetében viszont a szovjet harckocsi sokkal jobb volt a Tigrisnél úgy, hogy ez nem ment a mozgékonyság rovására.

Fegyverzet Az JSz-3 fofegyvere egy 122 mm-es huzagolt csövu löveg. Ez a fegyver a O-25 (M1943) L/43 volt 28 darab loszerrel. A löveget a torony elején helyezték el, amely elektromos meghajtással 360 fokban tudott elfordulni, a löveg csövének emelkedése/süllyedése 23 fokot tett ki (-3/+20). A másodiagos fegyverzet három 7,62 mm-es OT géppuska volt (egy a löveggel párhuzamosítva egy homlok-géppuska)

1000 darab loszerrel, valamint egy 12,7 mm-es OSK géppuska a torony tetején 945 darab loszerrel légvédelmi feladatok ellátására. Az JSz-3 csak korlátozottan vett részt a II. világháború utolsó hónapjainak eseményeiben, de az 1970-es évek végéig rendszerben maradt a Szovjet Hadseregben, alapvetoen mint tartalék harceszköz.

Az JSz-3-as a II. világháború meghatározó szovjet nehéz harckocsija volt kiváló páncélvédelemmel, félelmetes 122 mm-es huzagolt csövu ágyúval és három géppuskával. A harckocsit az 1970-es évek végéig rendszerben tartották

JELLEMZÖK JSz-3 Személyzet: 4 fö Tömeg: 46,5 tonna Motor: egy 519 LE-s V-12

Teljesltmény: max sebesség

dlzelmotormotor

úton 37 km/h

Méretek: hossz; 10 m

max. hatótávolság

a test hossza 6,66 m

Gázlóképesség: 1.3 m Lejtömászó képesség: 360 Lépcsömászó képesség: 1 m Arokáthidaló képesség: 2,5 m

szélesség

3,2 m

magasság; 2.71 m

Fegyverzet: egy 122 mm-

es 0-25-ös mm-es

löveg, egy 12.7

géppuska, két 7.62 mm-es

géppuska

210 km

93

HARCKOCSIK

FIAT L.6/40 Az 1930-as években a Fiat muveknél Fiat Ansaldo néven gyártott harckocsi megtervezése a brit Vickers Carden Loyd Mk VI tfpusjelu lánctalpas fegyverhordozó harcjármu licencén alapult. Ennek továbbfejlesztett változata volt az L.3. Az prototípus fegyverzete egy ikergéppuska volt a toronyban és egy 37 mm-es ágyú a lövegszekrényben. Ezt olyan típusok követték, amelyekben a 37 mm-es ágyú a toronyban volt, vele párhuzamosítva volt egy géppuska, majd egy 8 mm-es ikergéppuska a toronyban. A Carro Armato L.6/40 tfpusnevu harckocsit 1939-tol gyártották, és egy 20 mm-es Breda ModelIo 35 ágyúval és egy vele párhuzamosított 8 mm-es Breda ModelIo 38 géppuskával volt felszerelve. 296 darab loszert kapott a 20 mm-es és 1560 darabot a 8 mm-es fegyver. Rendszeresítésének idején a L.6j40 anémet PzKpfw II megfelelojének lehetett tekinteni, és a felderítoegységek, valamint a páncélos harcfelderíto hadosztályok alkalmazták oket. Összesen 238 darabot gyártottak ebbol a harcjármubol, és az olasz felhasználáson kívül bevetették oket t:szakAfrikában és az orosz fronton

könnyu harckocsi

is. Az L.6j40 a háború után még az olasz csendorség nél szolgált, majd az 1950-es évek elején vonták ki véglegesen a rendszerbol.

Konstrukció Az L.6j40 teste teljes egészében szegecselt volt, vastagsága 6 és 30 mm között változott. A vezeto a test elülso részének jobb oldalán ült, a

A brit Garden Loyd harcjármuve alapján készült harckocsi L.6/40 20 mm-es ágyúja, vele párhuzamosított 8 mm-es géppuskája, egy kisméretu, kézzel mozgatott toronyban kapott helyet

torony kÖZépen volt, a motor pedig hátul. A torony kézI mozgatású volt, és 360 fokban lehetett körbeforgatni, a fegyver csövét -12 és +20 fok között lehetett süllyeszteni, illetve emelni. A parancsnok volt az irányzó és a töltokezelo egy személyben, és a torony tetején lévo búvónyíláson vagy a test jobb oldalán lévo ajtón keresztül juthatott a harckocsiba. A felfüggesztés két forgózsámolyból állt, mindegyik két futókerékkel, a lánctalpmeghajtó kerék elöl, a szabadonfutó hátul volt; a jármu ezenkívül három láncvezeto görgovel is ellátták.

Egy kilott L.6/40-es könnyu harckocsit vizsgáInak ausztrálok a sivatagban. Annak ellenére, hogy alkalmatlan volt a frontvonalbelí harcokra"az L.6/40 szolgált Eszak-Afrikában, a Szovjetunióban és Olaszországban

FIAT M.II/39 és M.13/40 1937-ben készült el a Carro Armato M.11/39 harckocsi prototípusa, az L.3-asra épült azzal a különbséggel, hogy hat futógörgoje volt oldalanként. Formáját tekintve az amerikai M3 Lee harckocsira hasonlított, de a 75 mm-es helyett 37 mm-es ágyúval szerelték fel a jobb oldali lövegszekrényben, a vezeto a baloldalon helyezkedett el, a test közepén pedig egy egyszemélyes torony volt, amelyben egy 8 mm-es géppuska kapott helyet. A késobbi tfpusokon már nyolc darab futógörgo volt, és ez a konstrukció képezte a késöbbi olasz közepes harckocsik futómuvének alapját. Mindössze 100 darab M.11j39 gyártottak le, mivel a konstrukció elavult, és 1940-ben 70 jármuvet küldtek t:szak-Afrikába, ahol a többségüket elfogták vagy megsemmisítették a brit hadsereggel vívott harcok során.

94

A további fejlesztések eredményeként született meg az M.13/40. amelynek hasonló futómuve volt, a páncéltestet viszont átdolgozták, szegecselt lett, vastagsága 6 és 42 mm között változott. A vezetö a harckocsitest bal, a lövész pedig a jobb oldalán helyezkedett el; az

Az L.6j40-esnek Iángszórós változatánál. a 20 mmes ágyú helyére szerelték a berendezést, amelyhez 200 liter folyékony gyújtókeveréket szállított. A parancsnoki változatot kiegészíto híradó eszközökkel látták el, és tornya felülrol nyitott volt. Néhány L.6j40 példányt önjáró páncéltörö lövegnek alakítottak át Semovente L.40 da 47/32 néven. Levették a tornyot, és helyére építették a 47 mm-es páncéltöro ágyút a test elülso részére, a vezetötöl balra. Az ágyú csövét -12 és + 20 fok között lehetett állítani, a

teljes elfordulási szög 27 fok volt, 70 darab loszer volt a javadalmazása. Az L.6j40 alaptípusának átalakított változatain kivül mintegy 300 harcjármuvet gyártottak, amelyek Olaszországban, t:szak-Afrikában és 1941-töl a Szovjetunióban szolgáltak. Parancsnoki változat is készült ebbol a típusból ugyanarra az páncéltestre, ezen egy 8 mm-es Breda géppuska volt, amelyet - a jármu felismerésének megnehezítése céljából- úgy alakítottak ki, hogy nagyobb urméretu fegyvernek látszódjon.

JELLEMZOK Carro

Armato

Személyzet: Tömeg: Motor:

l.6j40 2 ló

max. sebesség

úton: 42 km/h

6800 kg egy 70 LE·s SPA 180

négyhengeres

Teljesltmény:

benzin motor

max. hatótávolság:

200 km

Gázlóképesség:

1.3 m

LejtOmászó

Méretek:

hossz: 3.78 m

LépcsOmászO

szélesség:

1,92 m

ArokáthidalO

magasság:

2,03 m

képesség: képesség: képesség:

30· 0.7 m 1,7 m

közepes harckocsik 47 mm-es, lövegszekrényben elhelyezett fo fegyverével, valamint 8 mm-es ikergéppuskájával a kétszemélyes toronyban az M.11/39 gyorsan elmaradt a jobb mínoségu szövetséges harckocsik mögött

II. VILÁGHÁBORÚS

utóbbi

kezelte

a Modeilo

38-

as 8 mm-es Ikergéppuskákat és a rádiót. A kétszemélyes toronya páncéltest közepén volt, a parancsnok/lövész a jobb, a töltokezelo pedig a baloldalán, tevékenykedett a torony tetején két búvónyílást képeztek ki. A fo fegyvere egy 47 mmes L632 ágyú -10 és +20 fok között fúggolegesen mozgott,

a torony elfordulási szöge 360 fok volt. Egy ModelIo 38-as 8 mm-es géppuska volt az ágyúval párhuzamosítva, egy hasonlót pedig a torony tetejére helyeztek légvédelmi célokra. A 47 mm-es ágyúhoz 104 darab, a 8 mm-es géppuskákhoz pedig 3048 darab loszer járt. A test hátsó részében levo motor meghajtása az elöl lévo

sebességváltóhoz kardántengelyen keresztül jutott el. A felfüggesztés négy darab dupla futógörgos megoldása kereszthimbás laprugózással kapcsolódott a páncéltesthez; a szabadonfutó kerék hátul volt, a láncot három vezetogörgo tartotta. Az M.13/40-es harckocsiból az Ansaldo-Fossatl havi 60-70 darabot gyártott, így mindösszesen 1103 készült el. A harc kocsit az olasz hadse, reg használta Észak-Afrikában, de igen megbízhatatlannak bizonyult, és könnyen kigyulladt, ha találat érte.

M.13/40-es harckocsi a sivatagban 1941-ben. Ez egy Semovente Comando parancsnoki harckocsi, torony nélkül és kiegészito rádióberendezéssel. Sokat közülük elhagytak az olaszok, és átvettek a britek

FIAT M.15/ 42 A Carro Armato M.14j41 az M.13/40-tol csak abban különbözött, hogy egy nagyobb teljesítményu dízelmotort kapott olyan légszuro rendszerrel, amely alkalmassá tette a sivatagi körülmények közötti üzemelésre. Osszesen 1100 darabot gyártottak a típusból. Jellemzoi ugyanazok voltak, mint az M.13/40-esnek, csak a sebessége növekedett meg 33 km/h-ra és a tömege 14,5 tonnára. A további fejlesztés eredménye lett a Carro Armato M.15j42, amely 1943 elején lépett szolgálatba. Osszesen 82 darab került ki a gyárból, valamennyit az Ariete hadosztály kapta meg, amely részt vett a Róma védelmében 1943 szeptemberében. E harckocsik közül néhányat megszereztek a németek, és a szövetségesek ellen használták fel oket. Az M.15/42 valamivel hoszszabb volt, mint az M.14/41, és úgy lehetett megkülönböztetni, hogy a test baloldalán nem volt ajtó. Az üzemelte-

OLASZ HARCKOCSIK

JELLEMZÖK TeljesItmény: max. sebesség

Carro Armato M.13/40 Személyzet: 4 fó Tömeg: 14 000 kg Motor: egy 125 LE-s SPA TM40

úton 32 km/h max. hatótávolság:

nyolc hengeres dízelmotor Méretek: hossz: 4,92 m, szélesség:

2,2 m,

magasság:

2,38 m

Zsákmányolt jármuvek A személyzetük által elhagyott jármuvekbol sokat zsákmányolt a brit hadsereg, és átadták oket a 6. királyi harckocsizóezrednek és az ausztrál 6. páncélos felderítoezred nek, amikor a szövetségesek 1941-ben nagy hiányt szenvedtek harckocsikban. Az ausztrál ezred ben három zsákmányolt csikból álló

olasz század

200 km

Gázlóképesség: 1,0 m Lejtömászó képesség: 350 Lépcsömászó képesség: 0.80 m Arokáthidaló képesség: 2,10

m

oldalukra, a homlokpáncéljukra és a torony hátuljára. A Semovente Comando

M.40 parancsnoki harckocsi tulajdonképpen az M.13/40es harckocsi volt, csak levették a tornyát és rádlófelszereléssel

kiegészíto látták el.

Az M.13/40 további változatai az M.14/41 és az M.15/42, amelyrol a késobbiekben még szó lesz.

harckovolt, a

Dingo, a Rabbit és a Wombat. Hogy a szövetségesek ne támadják ezeket a jármuveket, fehér kengurukat festettek az

közepes harckocsi

tok Javaslatára ez a jármu nagyobb teljesítményu motort kapott, amely révén megnott a sebessége, vastagabb volt apáncélzata, és más kisebb módosításokat is végrehajtottak rajta. Az M.15/42 páncélteste teljes egészében szegecselt konstrukció volt, vastagsága 14 és 42 mm között változott,

2640 darab loszer járt. A futómu négy darab két futógörgos megoldása kereszthimbás laprugózással kapcsolódott a páncéltesthez; a szabadonfutó kerék hátul volt, a láncot három vezetogörgo tartotta. A test hátsó részében levo motor

a torony elején 45 mm volt. A vezeto a harckocsitest bal

nyomatékot. Az M.15/42 már rendszeresítésekor elavult, miközben egy másik harckocsi terveinek ki-

oldalán ült, tole jobbra a homlokgéppuska-kezelo, aki a 8 mm-es Breda ModelIo 38-as ikergéppuskát és a rádiót is kezelte. A tornyot a test közepén helyezték el egy 47 mm-es L/40-es ágyúval, az ágyúcso emeikedési szöge -10 és +20 fok között mozgott, az elektromosan mozgatott torony elfordulása 360 fokos volt. A 8 mm-es ModelIo 38 géppuska egyikét az ágyúval párhuzamosítva, egy másik pedig a torony tetejére helyezték el légvédelmi feladatok ellátására. A 47 mm-es fegyverhez 111, a géppuskákhoz

nyolc elore- és két hátrameneti sebességfokozatú váltómuvön keresztül továbbította a

dolgozása 1942-ben

Carro

már évek óta folyt. készítették el a Armato P.40-es ne-

héz harckocsi prototípusát. Ez már jelentos elorelépést jelentett az olasz harckocsigyártásban. A jármu felfüggesztése ugyanaz volt, mint az M.15/42-é. A harckocsitest kialakítása is hasonló volt. A pánCélvédelem tonnán belül

a tömeg 26 tartása mellett

nagymértékben megnott, a testet és a tornyot megfelelo dolésszögben alakították ki a leheto leghatékonyabb véde-

lem biztosítása

érdekében.

A

PAO-est egy 420 LE-s V-12 benzinmotor hajtotta, amely 40 km/h maximális sebességet biztosított számára úton. Fegyverzete egy 75 mm-es L/34-es ágyú, valamint egy 8 mm-es ModelIo 38-as párhuzamosított géppuska volt; az ágyúhoz 75, a géppuskához 600 darab loszer járt. A PAO-

Személyzete által elhagyott M.14/41 az el-Alamein mellettí elso ütközet után. Az M.15/42-esek hasonlóan néztek ki, d..e nem volt oldalajtójuk. Osszesen 82 darabot gyártottak a típusból

M.14/41 harckocsikból álló század 1942-ben Cyrenaice-ben. Ebbol a típusból több mint 1100 darabot gyártottak, amelyek többsége sivatagi változat M.13/40-es volt

ese ket Észak-Olaszországban gyártották, de az olasz hadsereg soha nem hasznáihatta oket, hiszen nagy többségúket lefoglalta a német hadsereg, és a jármu folyamatos gyártását a maga részére végezte. Bizonyos jelentések szerint mintegy 50 harckocsit gyártottak a németek saját felhasználásra.

JELEMZÖK Carro Armato M.15/42 Személyzet: 4 ló Tömeg: 15 500 kg Motor: egy 192 LE-s SPA 15 TB M42 nyolchengeres dlzelmotor Méretek: hossz 5.04 m szélesség: magasság

2,23 m 2,39 m

Teljesltmény: max. sebesség úton: 40 km/h max. hatótávolság:

220 km

Gázlóképesség: 1.0 m Lejtömászó képesség: 300 Lépcsömászó képesség: 0.80 m Arokáthidalö képesség: 2,10 m

95

HARCKOCSIK

Japán

könnyu harckocsik

Japán elso könnyu harckocs/jának a Type 89 kisérleti harckocsi Nr. 2-nek a tömege 9800 kg volt, tornya a test elején egy 37 mm-es (egyes források szerint 57 mm-es) ágyút hordott, egy 6,5 mm-es géppuska volt elhelyezve a test hátsó részében és egy hasonló a homlokpáncél mögött. A prototípus 1929-ben készült el, és hamarosan világossá vált, hogy ez

a harckocsi inkább a közepes kategóriába sorolható

Elso gyártás Az elso sorozatban gyártott típus a Type 95 könnyu harckocsi volt. Ennek egy javított változata, a. Type 98 (KE-NI) könnyu harckocsi 1942-ben állt szolgálatba. Erre az idore a könnyu harckocsik felett eljárt az ido, és csak a japánok kínai hadjárata során alkalmazták

A Type 95 könnyu harckocsi a II. világháború elott gyártott egyik legjobb japán harckocsi volt. Bár a páncéltest nagyobb része hengerelt lemezbol szegecseléssei és csavarozással készült, már voltak benne hegesztett részek is

oket, amelyre a Type 98 kiválóan alkalmas volt, A Type 2 (KE-TO) könnyu harckocsi alapvetoen ugyanaz volt, 37 mm-es fo fegyverén kívül azonban csak egy 7,7 mm-es géppuska volt rá felszerelve, páncélzatának vastagsága 6 és 16 mm között változott. Ebbol a típusból csak néhányat gyártottak 1934-tol. A Type 95-öshöz közelebb álltak a Type 3 (KE-RI) és a Type 4 (KE-NU) könnyu harckocsik, mindketto a Type 95 páncéltestén alapult, de a Type 3 egy átdolgozott, az 57 mm-es ágyú befogadására alkalmassá tett toronnyal, a Type 4 pedig a Type 97

Az elso sorozatgyártású japán harckocsi, a Type 98 volt. Ez a típus a brit Vickers Mk C mintájára készült, amelybol a japánok egy példányt exportáltak 1927-ben közepes harckocsitói átvett torony-löveg együttessel épült meg. A Type 3 tömege 7400 kg volt, és kényelmetlen tornya miatt nem bizonyult praktikusnak; a Type 4 tömege 8400 kg.

Csak tesztelésre A Type 5 (KE-HO) könnyu harckocsit 1942-ben alkották meg és prototípusát tesztelték

is. Bár a tesztek rendkívül jó eredményeket hoztak, a gyártás megkezdése addig húzódott, amíg már túl késo lett. A négyszemélyes harckocsi tömege meghaladta a 10 000 kg-ot, páncélzata 8-20 mm vastag volt, A harckocsit egy 47 mm-es ágyúval és egy 7,7 mm-es géppuskával fegyverezték fel.

JELLEMZOK Type 98 KE-NI könnyu harckocsi Személyzet: 3 fó Tömeg: 7300 kg Méretek: hossz;4,10 m,

szélesség: 2,12 m magasság: 1,80 m Motor: egy150 LE·sléghutéses hathengeres dízelmotor Teljesflmény:

max.sebesség úton 50 km/h

Type 95

könnyu harckocsi

Egy 37 mm-es ágyú és egy-egy 7,7 mm-es géppuska (elöl a testben és hátul a toronyban) alkotta a Type 95-ös könnyu harckocsi fegyverzetét

Type 95 könnyu harckocsit a japán császári hadA

erok követelményei alapján fejlesztették ki az 1930-as évek elején, a prototípus 1934-ben készúlt el a Mitsubishinél. A típust Kínában és Japánban tesztelték, majd rendszerbe állították. A gyártó cég a HAGO. a hadsereg a KE-GO nevet használta. 1100 darabot gyártottak a jármubol, gyártását 1943-ban, némely források szer/nt csak 1945-ben fejezték be.

Konstrukciós részletek A Type 95 teste és tornya szegecselt konstrukció volt, vastagsága 6-14 mm. A vezeto a jármu elején, a jobb oldalán foglalt helyet, a mellette balra lévo homlokgéppuska-kezelo egy 6,5 mm-es Type 91-es géppuskát kezelt (elfordulási szöge 35 fok volt jobbra és balra), amelyet késobb lecseréltek egy 7,7 mm-es Type 97-es géppuskára. A tornyot a test közepén, kissé balra eltolva helyezték el és egy 37 rnm-es Type 94 ágyút hordozott, amely páncéltöro és nagy robolóereju kumulatív loszereket is ki tudott loni. Késobb ezt a

96

fegyvert lecserélték egy Type 98-asra, amelynek urmérete ugyanaz volt, de magasabb kezdosebességgel lotte ki a lövedéket. Párhuzamosított géppuska nem volt, de a torony hátsó részén, jobb oldalt volt egy géppuska. Összesen 2970 darab loszer járt a két géppuskához és 119 az ágyúhoz. Ennek a harckocsinak csakúgy, mint sok más

korabeli harcjármunek, a legfobb hátránya az volt, hogya parancsnoknak kellett végeznie a harckocsiágyú töltését, irányzását és a tüzelést is. A Mitsubishi léghutéses dízelmotor a test hátsó részében négy elore- és egy hátrameneti sebességfokozatú, tolófogaskerekes váltómuvön keresztül továbbítja a meghaltást.

A kormányzás tárcsafék, a vagy trópusi körülmények között, a vezetotér falait azfelfüggesztés pedig kereszthimbás rendszeru volt, négybeszttel szigetelték le, amely négy gumibetétes futógörgobizonyos mértéku védelmet ls vei oldalanként, alánehajtó nyújtott a személyzet számára kerék elöl, a szabadonfutó a nagyon egyenetlen terepen hátul található, két láncvezeto való mozgás során. görgoje is volt. Mivel a jármu1943-ban néhány Type ben semmilyen légkondicioná95-ös példányt átalakítottak, ló berendezés nem volt, ahhoz, 57 mm-es ágyúval szerelték fel és KE-RI névvel látták el hogya harckocsi belsejét elviselhetové tegye a féltrópusi . oket, ez a változat azonban

II. VILÁGHÁBORÚS

nem volt praktikus, mivel a torony túl kényelmetlen volt. A KE-NU szintén a Type 95-ösnek egy változata volt, a Type 97 CHI-HA közepes harckocsi tornyát kapta. A Type 95ös a Type 98 KE-NI könynyu harckocsi követte, ebból mintegy 200 darab készült el a gyártási folyamat 1943-as ieállításáig. A Type 2 KA-MI úszó harckocsi a Type 95 mechanikus elemeit örökölte, és széles körben alkalmazták a II. világháború csendes-óceáni hadjárataiban. Japán kis harckocsikat is gyakran bevetett a Type 92, 94 és 97-et - az utóbbi volt a legtöbbször használt típus. Kínában és a II.világháború eiején a Type 95 még meglehetósen hatékonynak bizonyult a szövetségesek elleni hadjáratok során, de az amerikai harckocsikkal és páncéltöró eszközökkel szemben már teljes mértékben alulmaradt.

Type 97

.JAPÁN HARCKOCSIK

Type 95-ös harckocsik egyenetlen terepen gyakorlat közben. Ezeknél a harckocsiknál a japánok megelégedtek a gyalogság elleni szerepükkel, és nem erosítették a páncélzatukat mindaddig, amíg nem találkoztak az amerikai szárazföldi és tengerészgyalogos erokkel 1943-ban Type 95 menetben, valószínuleg Mandzsúriában. A japánok hódítása it az is lehetové tette, hogy ellenfelei közül egynek sem volt jelentos páncélvédelme vagy hatékony páncéltöro képessége

JELLEMZOK magasság: 2,184m

Type 95 Személyzet:

4 ló

Teljesftmény:

max.sebesség úton:45 km/h 7400kg max,hatótávolság: 250km Motor: egy120LE-sMitsubishi NVD 6120iéghutéses hathengeres Gázlóképesség : 1,0 m dízelmotor LejtOmászó képesség: 300 Lépcsömászó képesség: 0,812 m Méretek: hossz:4,38m Arokáthidaló képesség: 2,0 m szélesség: 2,057m

Tömeg:

közepes harckocsi

Az 1930-as évek közepén meghatározták egy új közepes harckOCSI kifejlesztésének követelményeit, ez leváltotta volna a Type 89B közepes harckocsit. amely akkorra már elavult. Mivel a muszaki hivatal és a vezérkar nem tudott megegyezni, két prototípust építettek, A Mitsubishi készítette el a muszaki hivatal, az Osaka Arsenal pedig a vezérkar prototípusát. Nem sok különbség volt a két konstrukció között, habár a Mitsubishi harckocsi nehezebb volt, és nagyobb teljesítményu motor hajtotta, A Mitsubishi prototípusát rendszeresítették Type 97

(CHI-HA) közepes harckocsi néven, amelyból 3000 darabot gyártottak a gyártás beszüntetéséig, a II.világháború közepéig, A harckocsitest 8-25 mm vastag szegecselt konstrukció volt. A vezetó a test elején, annak jobb oldalán, a 7,7 mm-es Type 97-es géppuskakezeló

pedig tóle balra foglalt helyet. A kétszemélyes tornyot a test közepén kissé jobbra eltolva helyezték el, és kézi eróvel 360 fokban lehetett elforgatni, A fó fegyver egy 57 mm-es Type 97 ágyú -9 és +11fokos emeikedési szöggel, egy 7,7 mm-es géppuskát pedig a torony hátsó részében helyeztek el, Az 57 mm-es ágyúhoz 120 darab (80 nagy robbanóereju és 40 páncéltöró), a 7.7 mmes géppuskákhoz pedig 2350 darab lószer járt.

Egyszeru meghajtás A léghutéses 12 hengeres drzelmotor a test hátsó részében kapott helyet, és a meghajtást kardántengely továbbította a test elsó részében található sebeSSégVáltó-muhöz, amelynek négy elóre- és egy hátrameneti sebességfokozata volt. A kormányzás tárcsafékrendszeru volt, a futómu hat darab dupla gumibetétes futó-

görgóbói állt, a lánchajtó kerék elöl, a szabadonfutó hátul volt; a láncot három láncvezetó görgó tartotta. A négy középsó futógörgó kettesével egy-egy kereszthimbás emelón, páncélozott pneumatikus rugókan mozog hatott, a két szélsó görgót pedig hasonló módon, de önálló szögemelórendszerben szerelték a testre,

Rendszerbe

állítás

Amikor a Type 97-est szolgálatba állították, meglehetósen modern konstrukciónak számított az ágyú kivételével, amelynek alacsony volt a kezdósebessége, A korabeli japán harckocsiknál benzinmotor helyett dízelmotorokat alkalmaztak, amelyek sokkal nagyobb hatótávolság ot bizto-

A japán könnyu és közepes harckocsik addig bizonyultak ~ielégítoen hatékonynak Azsiában és a csendesóceáni térségben, amíg nem találták szembe magukat az 1942 után alkalmazott nagyobb teljesítményu szövetséges harckocsikkal

Type 97 (SHINHOTO CHINA) közepes harckocsi,

A korszerunek számító Type 97 volt talán a legjobb japán páncélozott harcjármu, egyedüli hátránya a kis urmérelu ágyú volt

amelyet már egy nagyobb kezdósebességu és így nagyobb páncéltörö képességu 47 mm-es Type 97-es ágyút tartalmazó új toronnyal láttak el. Ez a fegyver ugyanazt a lószert használta, amit a japán páncéltörö eszközök, így biztosítva a löszer csereszabatosságát. A Type 97 páncéltestet egy sor más jármuhöz is felhasználták, többek között aknamentesító harckocsi hoz, önjáró lövegekhez (beleértve a 150 mm-es Type 38 HORO-t is), önjáró légvédelml ágyúkhoz (20 és 75 mm-es),

muszaki harckocsikhoz, vontató jármuvekhez és páncélozott hídvetö harckocsikhoz, Ezek többsége olyan kis mennyiségben készült, hogy nem játszottak nagy szerepet a hadmuveletekben, A Type 97-est a Type 1 CHI-HE közepes harckocsi, majd a Type 3 CHI-NU követte, amelyból mindössze 60 darab készült el a háború végéig, Az utolsó japán közepes harckocsi a Type 4 és Type 5 volt, de ezek egyikét sem vetették be a harcmezón.

sítottak és lecsökkentették a minden harckocsiszemélyzet rémálmát jelentö motortuz kockázatát. 1942-ben jelent meg a

JELLEMZOK

Tömeg:

max,sebeSSég úton38 kmjh max,hatótávolság: 210km

Motor:

Gázlóképesség:

Teljesftmény:

Type 97 Személyzet:

4 fó

15000 kg egy170LE-sMitsubishi léghutéses 12hengeres dízelmotor Méretek: hossz:5,516m szélesség: 2,33m magasság: 2,23m

Lejtömászó LépcsOmászó

1,0 m

képesség:

290

képesség:

0,812m Arokáthidaló

képesség:

2,514m

97

HARCKOCSIK

Renanlt R-35

könnyu harckocsi

A Renault R-35 könnyu harckocsi története az eredetileg ZM-ként ismert és 1934 végén gyártott harckocsival kezdodik: a francia hadseregnek olyan új gyalogsági harckocsira volt szüksége, amely kiegészítheti, majd leválthatja az elavuló 1. világháborús Renault F 17-est.Az új harckocsi próbáit 1935 elején kezdték meg, és még a próbák befejezése elott ugyanabban az évben elkezdték a sorozatgyártását, Németország fenyegeto magatartása miatt. Még mielott azonban a gyártás megkezdodött volna, a francia hadsereg úgy határozott, hogy meg kell növeini az új Char Léger Renault R-35 páncéljának vastagságát 30 mm-rol 40-re. Az R-35 soha nem váltotta le teljesen az FT 17-est, de 1940-ig mintegy 1600-1900

Az R-35-ös kétszemélyes gyalogsági harckocsi készült; abban a szilárd hitben tervezték, hogy a páncélos- hadviselés nem sokat változott 1918 óta

az ,. világháború szellemében darabot gyártottak belole, így ez a típus volt a legnagyobb mennyiségben használt francia gyalogsági támogató harckocsi. Külso megjelenése hasonlított az FT 17-esre. A konstrukció alapvetoen öntött volt, a futómu pedig követte az aktuális Renault-gyakorlatot, miszerint vízszintes tekercsrugó rendszert alkalmaztak csakúgy, mint a vállalatnál készült felderíto harckocsiknál. A vezeto elöl, a parancsnok az öntött toronyban foglalt helyet, o volt a töltokezelo és Az R-35-ös konstrukciója elavult harcászati gondolkodást tükrözöt~ ezért nem volt hatékony harckocsi a harctéren. A parancsnok a torony hátsó részében kinyiló ajtón ül

lövész is egyben. A toronyban egy 37 mm-es L/21-es (késobb ugyanilyen urméretu L/33-asra cserélt) ágyút és egy vele párhuzamosított 7,5 mm-es gép puskát helyeztek el. A loszerjavadalmazás 100 darab volt a 37 mm-eshez és 2400 a 7,5 mm-eshez. A torony figyeloberendezésekkel gyengén volt felszerelve és belso kiképzése olyan volt, hogya parancsnoknak a bevetés idejének nagy részét a fenékpáncélon állva kellett eltöltenie. Bevetésen kívül a torony hátsó részét le lehetett hajtani, és a parancsnok rá tudott ülni.

Korlátozott felhasználás Az R-35 bil jármu korának tervezési

meglehetosen staés követte a megfelelö francia hagyományokat. Az AMX R-40 1940-ben jelent meg javított futómuvel; ebbol a típusból csak kevés készült el Franciaország német megszállásáig. Az R-35 hamarosan nem volt ellenfele anémet páncélosoknak. Eloször kis számban a gyalogSág közvetlen támogatására használták oket, ezért a nagy mennyiségben alkalmazott német harckocsik egyenként meg tudták oket semmisíteni. Agyúja gyakorlatilag hatástalan volt még a volt,

leggyengébb német páncélos ellen is, viszont 40 mm-es páncélja elég hatékonynak bizonyult a német páncéltöro fegyverek többség évei szemben. így tehát az R-35-ösök nem sokkal járultak hozzá a hadjáratokhoz, többségüket megsemmisítették vagy elhagyták abban a hatalmas csapásban, amely maga alá gyurte a francia hadsereget. Nagy mennyiségu teljesen új R-35-ös került német kézre. Ezeket a helyorségi alakulatok használták PzKpfw 35-R(f) néven, késobb átadták oket a vezetoképzo és más kiképzo iskoláknak. A Szovjetunió megtámadásakor sok R-35-ös tornyát leszerelték, és tüzérségi vontatót vagy loszerszállítót alakítottak ki belolük (Munitionpanzer 35-R[f». Késobb a még Franciaországban maradt R-35-ösök tornyát is leszerelték, testét pedig átalakították önjáró tüzérségi vagy páncéltöro lövegnek (4.7 cm

Pakt[t] auf GW 35-R[f» A tornyokat betonalapba építették az atlanti fal parti védelmi rendszernél. Az R-35-ös így fejezte be pályafutását. A háborús krónikák úgy emlékeznek meg róluk, hogy nagyobb hasznára volt a németeknek, mint a franciáknak.

Az öntött tornyot kézi erovel 360 fokos szögben lehetett elforditani, a 37 mm-es ágyút pedig -18 és +18 fok között lehetett mozgatni függolegesen. A páncélzat,.mindent egybevetve megfelelo volt

JELLEMZOK Renault R-35

2,37 m

Teljesítmény: max. sebesség

négyhengeres

Gázlóképesség : 0,8 m Lépcsómászó képesség: 0,5 m Arokáthidaló képesség: 1,6 m

benzin motor

Méretek: hossz: 4,20 m szélesség

98

magasság:

Személyzet: 2 f6 Tömeg: 10 000 kg Motor: egy 82 LE-s Renault

1,85 m,

úton 20 km/h max. hat6távolság:

140 km

II. VILÁGHÁBORÚS

50MUA 5-35 Amikor az 1930-as évek közepén megkezdodött a francia lovasság átfegyverzése, az ebbe bevont cégek egyike a Schneider fiókvállalata, a SOMUA (Société d'Outillage Mécanique et d'Usinage d'Artillerie) volt. Ez a vállalat 1935-ben egy olyan harckocsi prototípust mutatott be, amely azonnal magára vonta a figyelmet. és az igen fejlett konstrukciót hamarosan gyártási megrendeléssei jutalmazták. A 50MUA 5-35 vagy ahogy általánosabban hívták, Auto-Mitrailleuse de Combat (AMC) modéle 1935 50MUA, a kor egyik legjobb pánCélozott harcjármuve volt. Több, késobb általánossá vált jellemzoje volt. Míg a hasonló jármuvek többsége szegecselt lemez konstrukció volt, az S-35 teste és tornya már öntöttvasból készült. Az öntöttvas páncélzat nak nemcsak kedvezo alakja volt a hatékony védelem érdekében, hanem a vastagsága is nagyobb volt, mint az akkor alkalmazott: minimum 20, maximum 55 mm. A többletsúlyuk ellenére a jármunek megfelelo volt a teljesítménye harctéri manoverezéshez, a nagyobb hatótávolságot pedig a nagyméretu belso üzemanyagtartályok biztosították. A rádió alkalmazása ebben az idoben már általános volt, de a kézi jelzések is használatban voltak még a jármuvek között. Mindezen elonyök mellett az S-35 harckocsit egy hatékony 47 mm-es SA 35 ágyúval szerelték fel, amely kora leghatékonyabb fegyvereinek egyike volt, és még 1944-ben 1940-ben sok 5-35-ös harckocsi megsérült

vagy elhagyta a személyzete, mint a képen látható jármuvet is, ezek anémeteknek igen nagy szolgálatot tettek a szövetségesek eJ/en négy év múlva

FRANCIA

HARCKOCSIK

közepes harckocsi

is annak volt tekintheto. A másodlagos fegyver egy 7,5 mmes párhuzamosított géppuska volt.

Munkaero-

Az 5-35 kituno harcjármu volt annak ellenére, hogya parancsnok volt az irányzó és a töltokezelo is

problémák Az S-35 gyártását megrendelték, de mint a francia védelmi ipar többi ágazatában 1939 elott, itt is lassan folyt a termelés, amit munkaero- és egyéb problémák is nehezítettek. Mindössze 400 S-35-öst gyártottak le az 1940. májusi német megszállásig, közülük is csak 250 szolgált a fronton. A harctéren az S-35-ös jól vizsgázott annak ellenére, hogy egy jelentos hiányossága volt: a harckocsitest felso és alsó részei vízszintesen csavarokkal voltak összeerosítve, és ha egy páncéltöro lövedék ebben a vonalban találta el a harckocsit, a két rész szétnyíIt, és ez végzetes következményekkel járt. Ennél nagyobb gondot okozott a harckocsi kezelésének módja. Az S-35 személyzete három fobol állt (vezeto, parancsnok és rádiós), a kis toronyban csak a parancsnok kapott helyet, és nemcsak

JELLEMZOK 50MUA 5-35

Teljesltmény:

Személyzet: 3 fó Tömeg: 19 500 kg Motor: egy 190 LE-s SOMUA V-8

max. sebeSSég úton: 40 km/h

benzinmotor

Méretek: hossz: 5,38 m,

a harcászati helyzetet kellett figyelemmel kísérnie, hanem vennie kellett és fel kellett dolgoznia a rádióstói érkezo parancsokat, miközben töltenie, céloznia és tüzelnie kellett az ágyúval. Ez túl sok volt egy személynek, így az S-35-ös képességeit csak ritkán tudták kiaknázni. Csakúgy, mint más korabeli francia harckocsikat, az S-35ösöket is kisebb csoportokban szórták szét a hosszú frontvonal mentén, és csak egy-egy konkrét ellentámadásra összpontosították oket a német páncélosok ellen. Franciaország német megszállása után a németek anynyi S-35-öst szedtek öszsze, amennyit csak tudtak, és a megszálló és kiképzo csapatok kapták meg oket PzKpfw 35-5 739(f) néven. Néhányat átadtak belolük

szélesség:

2,12 m,

magasság

2,62 m

az olasz hadseregnek, de még mindig sok volt német szolgálatban Franciaországban, amikor a szövetségesek 1944-ben partra szálltak. A szövetségesek által zsákmányolt S-35-ösöket visszaadták a francia szabadcsapatok-

max. hatótávolság:

230 km

Gázlóképesség: 1 m lépcsOmászó képesség: 0.76m Árokáthidaló képesség: 2.13 m

nak, amelyek arra használták oket, hogy feiszámolják az Atlanti óceán partján körülkerített német helyorségeket.

A 50MUA 5-35 jó páncélvédelmével és mozgékonyságával kétségtelenül a legkiválóbb szövetséges harckocsi volt 1940-ben. Volt rádiója, 47 mm-es ágyúja páncéltöro és nagy rombolóereju kumulatív lövedéket is ki tudott loni, ez olyan követelmény volt, amelyre a brit tervezok nem gondoltak

99

HARCKOCSIK

Hotchkiss H-35, H-38 és H-39 könnyu harckocsik Az 1930-as évek elején a francia hadsereg, a többi európai ország hadseregéhez hasonlóan, az egyre romló politikai helyzet miatt indokoltnak látta, hogyelindítsa az elöregedo harckocsipark korszeru felszereléssel való átfegyverzésének programját. A kor gyakorlatát követve a francia hadsereg is két részre osztotta fel a harckocsi fo feladatát, mégpedig a gyorsan mozgó felderíto és a lassabban mozgó gyalogsági támogató funkcióra; a páncélos felderítocsapatok használatára tervezett harckocsik egyike a Char

Léger Hotchkiss H-35 néven ismert jármu volt. Ennek a harckocsi nak a története 1933-ra nyúlik viszsza, amikor egy könnyu gyalogsági harckocsira volt szükség a SOMUA S-35 mellé. A Hotchkiss 1934-es prototípusát a gyalogság akkor elutasította a Renault R-35 javára, viszont jónak találták Char a felderítocsapatok de Cavalerie 35H néven, ezután végül a gyalogság is elfogadta Char H-35 jelzéssel. A típus ezután a kor egyik legfontosabb francia harckocsija lett. Kis Jármuvolt, személyzete két fobol állt, fegyverzetét egy 37 mm-es rövid csövu ágyú és egy 7,5 mm-es géppuska alkotta. Páncélzata szintén vékony volt, 12 és 34 mm között változott. A harcjármu Hotchkiss benzinmotorjának teljesítménye sem volt igazán elegendo a 11400 kg tömeg mozgatásához, hiszen mindössze 75 LE-t tudott kifejteni és maximálisan 28 km/h sebességgel tudta mozgatni a harckocsit. 1936-tól kezdodoen mintegy 400 darabot gyártottak belole, majd

leváltották a H-38, aztán a H-39 típussal. A H-38-as vastagabb, a 40 mm-t eléro páncélzata volt, motorjának teljesítménye 120 LE-re emelkedett, amellyel már 36 km/h-s sebességet tudott elérni annak ellenére, hogy tömege 12 000 kg-ra nott. A H-39es aH-38 továbbfejlesztett változata, páncéljának vastagsága 45 mm lett, a korábbi 37 mm-es SA 18 L/21 ágyú helyett a hosszabb csövu SA 33 L/33 fegyvert alkalmazták, amely ugyanazt a lövedéket 388 mis kezdosebesség helyett 701 mis sebességgel tudta kilonI. ez megnövelte páncélátüto képességét. AH-38 és H-39 legyártott mennyisége elérte a 890 darabot. Meg kell említeni, hogy a francia harckocsigyártás általában elég lassú volt, mivel a tömeggyártásra alkalmas üzemek hiánya, valamll'it az ál-

landó munkaero-problémák a folyamatot jelentos mértékben korlátozták.

Részletes különbségek AH-38 és H-39 tehát a vastagabb páncéljával, nagyobb teljesítményu motorjával és a H-39 hatékonyabb fegyverzetében különbözött a H-35-östol, ezenkívül látható különbségek is voltak az elso típushoz viszonyítva, mégpedig a hátsó, motor feletti rész, amely teljesen lapos volt a H35 határozottan szembetuno lejtos hátsó részéhez képest. Az SA 38 ágyúnak az SA 18hoz képest jobb teljesítménye ellenére a franciáknak hamar rá kellett döbbenniük, hogy még ez a nagyobb fegyver is hatástalan gyakorlatilag a vastagabb német páncélzatú harckocsik ellen (PzKpfw Illés PzKpfw IV).

A H-39-nek a 37 mm-es SA 38 Ll33-as ágyúval tiszteletet ébreszto megjelenése volt. A legfobb hátránya az volt, hogya parancsnoknak kellett kezelnie az ágyút is

Rossz taktika

sok Hotchkiss harckocsit állítottak a saját szolgálatukba, és

A H-35-öst, a H-38-ast és a H-39-est is bevetették Franciaországban a németek 1940. májusi támadása után, és mindent egybevetve elég jól bizonyítottak a harctéren még a középszeru fegyverzetük ellenére is. A harckocsik azonban megszenvedték a helytelen harcászati alkalmazás hátrányait. Ahelyett, hogyanémetekhez hasonlóan tömegével vetették volna be oket, szétszórták a frontvonal mentén a gyalogság támogatására, pedig csoportosításukkal nagyobb páncélelhárító hatást tudtak volna elérni. Egy-egy esetben meg tudták lepnl a németeket, de ez csak kifejezetten helyi akciók során történhetett meg, ezért az elorenyomuló német csapatok sokat megsemmisítettek vagy elfogtak. Az állandó ellátási/utánpótlási hiányban szenvedo németek

PzKpfw 35-H 734(f), ilIetve PzKpfw 39-H 735(f)

H-35-ösök diszszemlén; ez a tipus alkotta a francia gépesített harcfelderíto egységek többségét. Gyenge, 37 mm-es SA 18 L/21-es ágyúja ellenére a tipus hatékony lehetett volna felderítési feladatok végrehajtásában, de ehelyett a gyalogság támogatására használták

jelóléssel látták el oket, majd néhány évig használták a hátsó vonalakban és a megszálló egységeknél. Késobb sok harckocsi tornyát levették, német páncéltöro lövegekkel szerelték fel, és mobil páncélvadász feladatokra alkalmazták oket. a tornyokat pedig beépítették az atlanti fal parti védelmi rendszerébe. Nem minden harckocsi került persze német kézre. Sokat küldtek a francia KözépKeletre, néhányat pedig átvettek a francia szabadcsapatok. vagy a Vichy-egységek használták oket Szíriában 1941ben. A legkülönösebb mendemondák szerint a Hotchkiss harckocsikat a németek az 1941-es szovJet hadjáratukra is magukkal vitték, hiszen olyan harckocsi hiányban szenvedtek, hogy még ezek a zsákmányolt francia jármuvek is hasznukra voltak. 1945-re csak néhány H-35 és H-39 harckocsi maradt: a Közel-Keleten egy kis mennyiség, valamint az izraeli hadseregben, ahol egészen 1956-lg voltak szolgálatban

JELLEMZOK Hotchkiss H-35

Teljesltmény:

Személyzet: 2 fo Tömeg: 12100 kg Motor: egy 120 LE-s Hotchkiss

max. sebesség

hathengeres

benzinmotor

Méretek: hossz

100

szélesség:

1,95 m

magasság

2.15 m

4,22m

úton: 36 km/h

max. hatotávolság:

120 km

Gázlóképesség : 0.85 m Lépcsomászó képesség: 0,5 m Arakáthidaló képesség: 1,8 m

II. VILÁGHÁBORúSIl=RANCIA

Char BI

HARCKOCSIK

nehéz harckocsi

A Char B szériájú harckocsik formája határozottan az 1. világháború stílusát idézi, ez nem meglepo, hiszen fejlesztésük 1921-ben kezdodött Az akkori követelmények szerinti harckocsi nak a testén lévo lorés mögött kellett lennie a 75 mm-es ágyúnak, de ezt 1930 elott nem sikerült megoldani. 1930-ban jelent meg a Char B nehéz harckocsi, amelynek tömege 25 tonna volt Fejlesztése elhúzódott; a Char B1 gyártható tipus csak 1935-re lett kész.

Fejlett konstrukció A Char B1 korának Igen hatékony harckocsija volt, hiszen tornyát egy 47 mm-es ágyúval szerelték fel, 50 darab loszerrel, ezenkívül a testben egy 75 mm-es ágyút helyeztek el, amelyhez 74 loszer járt; másodlagos fegyverzete két 7,5 mm-es géppuska volt 5100 loszerrel. A testbe szerelt merev úgyúval való célzást segítette a komplex kormánymu, amelynek segítségével a harckocsi gyorsan a kívánt célszektor felé fordulhatott A jármu régies megjelenése ellenére több igen fejlett konstrukciós megoldást tartalmazott, úgymint az önzáró (lövésbiztos) uzemanyagtartályt, több csapágy együttes kenési rendszerét, elektromos önindítót és belso tüzvédelmi rendszert A négy fobol álló személyzetet úgy helyezték el a jármu belsejében, hogya kommunikáció meglehetosen nehéz volt közöttük, és ez sok üzemeltetési problémához vezetett A Char B1 személyzetének magas képzettségu szakemberekbol kellett állnia, ám ilyen szakember 1940-ben még nagyon kevés volt Az utolsó gyártási verziónak, a Char B1-bisnek vastagabb páncélja volt (14-65 mm), mint a Char B1-esnek (14-40 mm), javított toronykonstrukcióval és nagyobb teljesítményu motorral látták

el. A késobbi gyártási tipusok még nagyobb teljesítményu repülomotorokat kaptak, hatótávolságuk megnott

Lassú termelés A Char B1-bis gyártását 1937ben kezdték meg, és 1940-re mintegy 400 darab Char B sorozatú, különbözo típusú harckocsi volt a csapatoknál. Erre az idore a Char B1 és Char B1-bis változatból voit a legtöbb, mivel ezek voltak a francia nehéz harckocsik közül a legjobbak; közülük is legnagyobb mennyiségu az alapharckocsi-változat volt, amellyel a francia hadsereg egy kisszámú páncélosegységét szerelték fel. A németek nagyon tartottak a Char B1-estol a 75 mm-es ágyúja miatt, amely képes volt kiloni még a PzKpfw IV-est is, mégis nagyon sok tényezo a németek malmára hajtotta a vizet az 1940. május-júniusi harcok során. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a Char B1 egy igen összetett szerkezet volt, és nagyon körültekinto karbantartást igényeit; ezért sok közülük már a harctérre való kivonulás közben meghibásodott, így ezeket, a németek sértetlenül vették a birtokukba. A fran-

ciák másik hibája - mint más páncélosegységek esetében is - az volt, hogy kis helyi védelmi csoportokra bontották szét a harckocsizóegységeket ahelyett, hogy nagy erot összpontosítottak volna egy helyen, ahol szembeszállhattak volna a németekkel, talán még meg is állíthatták volna gyorsan mozgó páncélos-hadosztályaik elorenyomulását

Német szolgálatban A németek a zsákmányolt Char B1-bist PzKpfw B1bis 740(f) néven használták különféle célokra. Néhányat közülük változtatás nélkül átadtak a Csatorna-szigeteket megszálló csapatoknak, míg másokat kiképzésre használtak vagy önjáró tüzérségi szállító jármuvet alakítottak ki belolük. Néhányat lángszóró-

A Char 81-est a helytelen harcászati alkalmazás jelentéktelenné tette, noha megállíthatta volna anémet elonyomulást

A francia hadseregben 1940-ben szolgált 400 Char 81-es harckocsi jelentos ütoképes eronek számitott val láttak el, ezeket PzKpfw Flamm(f) jelzéssel látták el. 1944-ben néhány példány visszakerült francia kézbe, de 1945-ben már csak mintegy Hz szolgált közülük.

A Char 8 sorozatú harckocsiknak jó volt a páncélvédelmük, és jól helyt álltak a harciéren, de a testbe szerelt ágyúval való célzáshoz a harcjármu teljes tömegével kellett manoverezni

JELLEMZOK Char B1-bis

Teljesftmény:

Személyzet: 416 Tömeg: 31 500 kg Motor: 307 LE-s Renault

max. sebesség úton: 28 km/h

hathengeres

benzinmotor

max. hatótávolság

180 km

Gázlóképesség: nem ismert Lépcsömászó képesség:

Méretek: hossz: 6,37 m

0,93

szélesség:

Arokáthidaló képesség: 2,74 m

2,5 m

m

magasság: 2.74 m

101

HARCKOCSIK

Panzerjager I Amikor 1934-ben elkészítették az elso PzKpfw I-es (Panzerkampfwagen 1) könnyu harckocsit, a tervek szerint csak kiképzésre akarták használni. A II. világháború elso éveiben mégis harcjármuként kellett szolgálniuk, mivel nehezebb harckocsik nem álltak rendelkezésre megfelelo mennyiségben. A PzKpfw 1esnek kétfos személyzete volt, mindössze egy gép puskával volt felfegyverezve és gyenge volt a páncélvédelme. Ez a típus semmilyen szempontból nem volt hatékony, ezért 1941ben kivonták a hadmuveleti szolgálatból, és megmaradtak kiképzo harckocsiként használták. A néhány páncéltestet átalakították, és elkészítették az elso német önjáró páncéltöro ágyút. Már korábbi igény volt, hogy a páncélelhárító egységeknek

páncélvadász

legyen valamilyen páncéltöro ágyúja, mivel ennek hiányában vontatott ágyúkat voltak kénytelenek használni.Az elso ilyen példány úgy született meg, hogy egy torony nélküli PzKpfw I-esre felszereltek egy 37 mm-es Pak 35/36os ágyút. Bár ez az átalakítás ígéretesnek látszott, mégsem fogadták el, mert már 1940 közepén látható volt, hogy a 37 mm-es fegyver nem tud megbirkózni a jövo páncéljaival. Ebbol kiindulva a cseh 47 mm-es páncéltöro ágyút választották, és ezt a kombinációt állították szolgálatba

Panzerjiiger I für 4,7 cm Pak(t) néven. A csehszlovák ágyú képes volt átütni az 1940-es évek elején létezo páncélok többségét. Az Alkett AG cég öszszesen 132 átalakítást hajtott végre a harckocsin. Levették

Ez az SdKfz 101 Panzerjager I volt éJz elso példány, amelyet a szövetségesek Eszak-Afrikában zsákmányoltak, és muszakilag igen tüzetesen átvizsgáltak. Csehszlovák 47 mm-es páncéltöro ágyúja volt egy páncélpajzs mögött, amely csak elölrol és oldalról védte a kezeloszemélyzetet

Marder II Szolgálatba állásának idopontjában a PzKpfw II ls csak kiképzo harckocsinak készült. A németek 1939 és 1942 között azonban ezt is kénytelenek voltak harci jármuként alkalmazni, mivel nem volt elég harckocsijuk a típus lecseréléséhez. A harCjármu elég jól teljeSített a harctéren annak ellenére, hogy fo fegyverzete egy mindössze 20 mm-es ágyú volt. 1941-re a PzKpfw II megérett a leváltásra, mivel ágyúja csak a vékonyabb páncélzatú célokat tudta átütni, toronygyuruje pedig alkalmatlan volt nehezebb fegyver befogadására. A páncéáltestet gyártó sorok azonban tovább muködtek, mivel túl értékes volt ahhoz, hogy teljesen leálljanak vele, ezért a PzKpfw II-est páncélvadásszá alakították át. 102

páncélvadász

AMarder 1/ kialakításán jól látszik a 75 mm-es Pak 40/2 ágyú magas elhelyezése. Ez a fegyver volt a 1/. világháború végén rendszeresített német páncéltöro eszköz

a tornyot, lemezzel fedték le a toronygyuru elülso részét, és egy kisebb kezeloi felületet alakítottak ki amotorházteton. Az ágyút egy vékony, felülrol és hátulról nyitott páncélpajzs mögé szerelték. A személyzet a PzKpfw vezetotérben ülo vezetobol és az ágyút kezelo két katonából állt. A szokásos loszerjavadalmazás 74 darab volt, de ennél többet is kaphatott. A páncéltest, amelyet ehhez a típushoz használtak, alapvetoen a PzKpfw I Ausf B teste volt. Hasonló átalakításokat végeztek a 37 mmes német vagy a 47 mm-es csehszlovák ágyú felhasználásával nagyon sok zsákmányolt lánctalpas, féllánctalpas, de még kerekes jármuvön is. Ezen átalakítások célja, amelyek többségét inkább egységszinten hajtották végre, a helyi mobilitás növelése volt, mert enélkül vontatott ágyúkat kellett volna alkalmazni.

Sebezheto

célpont

A Panzerjager I-esek t:szakAfrikában és a Szovjetunióban szolgáltak a hadjárat kezdeti szakaszában. A jármunek

A képen látható Panzerjager I jól mutatja a korai német átalakítások rögtönzött jellegét, amelyekkel a könnyu harckocsi élettartamát kívánták meghoszszabbítani. Az ágyú elég eros volt, de apáncéltest gyakorlatilag védtelen maradt elégSéges volt a tuzereje ahhoz, hogy legyozze az ellenséges harckocsikat, de páncélvédelmének gyengesége meglehetosen sebezheto célponttá tette. A hatékonyabb fegyverek megérkezése után a frontszolgálatból kivonták, és olyan területekre küldték oket, ahol leginkább rendfenntartási feladatokat láttak el. Ilyen helyszín volt a Balkán, ahol a partizánok ellen vetették be oket. A keleti fronton harcoló egységek 1942 végétol kezdodoen gyakran

levették róluk az ágyút, és szállítási feladatokra használták a jármuvet, más egységek pedig lecserélték a csehszlovák ágyút a zsákmányolt francia 47 mm-esre Néhány Panzerjager 1944 közepéig maradt szolgálatban.

JELLEMZOK Panzerjager I Személyzet: 3 íó Tömeg: 6000 kg Motor: 100 LE-s Maybach NL 38 vízhútéses benzinmotor

hathengeres

Méretek: hossz: 4,14 m szélesség:

2,01 m

magasság: 2,1 m

TeljesIlmény: max. sebesség

úton: 40 km/h

max. hatótávolság:

140 km

Gázlóképesség : Q6 m Lejtómászó képesség: 290 Lépcsómászó képesség: 0,37 Arokáthidaló képesség: 1.4 m

m

II. VILÁGHÁBORÚS

vábbi védelmet biztosítva ezzel a személyzet számára, Az ágyú súlyának kompenzálása érdekében a motort hátrébb tolták a harckocsitestben és a motorháztetot lövegkezeloi felületnek használták fel a kezeloszemélyzet számára, A jármuvet Marder II jelzéssel látták el (a marder jelentése nyest), bár más bonyolult jelöléseket is használtak a hivatalos dokumentumokban (7,5 cm Pak 40/2 auf 51f II és

5dKfz 131), Az SdKfz 131 Marder II 75 mm-es Pak 40/2 ágyúval a Panzerjager-változatok egyik legfontosabb típusa volt. A PzKpfw II Ausf A, C vagy F bázisán 1217 darabot gyártottak belole valamennyi front számára. Személyzete a vezetovel együtt négy fobol állt A Panzerjager prototipusát 50 mm-es páncéltöro ágyúval szerelték fel, a sorozatban gyártotta kat azonban már a 75 mm-es Pak 40-es páncéltöro ágyú egy speciális Pak40(2 jelzésu változatával látták el. Ez az eroteljes ágyú lett a né-

met hadsereg rendszeresített páncéltöro fegyvere, és nagyobb mozgékonysága révén jelentosen megnott a jármu páncélelhárító képessége, Az ágyút egy 10 mm vastag páncél pajzs mögött helyezték el, amely hátrafelé lejtett, to-

Marder III

páncélvadász

Két önjáró löveg is volt, amely Marder 111-askéntvolt ismertté, mindketto ugyanazon a páncéltesten készült a Skoda TNHP-S harckocsiból. Miután Németország 1939-ben megszállta a csonka csehszlovák államot, a Skoda a gyártást PzKpfw 38(t) név alatt anémet hadsereg számára folytatta, A németek annyi változtatást hajtottak végre a gyártás és az üzemeltetés során az eredeti konstrukciónál, hogy 1941-re a PzKpfw 38(t)-t német harckocsinak lehetett számítani. Az eredeti torony azonban túl kicsi volt ahhoz, hogy eiég eros fegyvert hordozzon a szövetSégesek páncélosainak a legyozéséhez 1941 után, Az páncéltest gyártását folytatták más rendeltetésu jármuvekhez való felhasználásra, 1941-re a korszerubb szövetséges harckocsik megjelenésével a német hadseregben nem volt megfeleloen felfegyverzett harckocsi, amely ki

Széles köru alkalmazás A Marder II 1944-ig maradt szolgálatban, és a sok német önjáró lövegváltozat közül a legelterjedtebb volt A legyártott mennyiség nagyobb volt, mint bármelyik hasonló típusú harcjármué - összesen 1217 darab készült belole, AMarder II határozottan a legjobb és leghatékonyabb fegyver volt a harctéren, és viszonylag kis méretei ellenére terepjáró képességei jók voltak, ágyúja pedig képes volt kiloni

gyakorlatilag valamennyi szövetséges harckocsit, kivéve a szupernehéz szovjet harckocsikat, például az JSz-2-est A 37 loszert tartalmazó rekeszek a motorházteton kaptak helyet, ahol még mindig volt hely a 600 darab géppuskaloszer tárolására az általában 7,92 mm-es MG 34-es vagy MG 42-es géppuska számára, A legtobb Marder II-est a keleti frontra küldték, 1944-re a harcjármu gyártását leállították, személyzetét gyakran egy fore csökkentették takarékossági okokból, de a fejlesztését nem hagyták abba, A háború utolsó idoszakában a keleti

PÁNCÉLVADÁSZOK

fronton szolgáló Marder 11eseket infravörös készülékekkel látták el, hogy éjszaka is bevethessék oket Ekkor azonban az ilyen új eszközök már nem sok hatást gyakorolhattak a háború kimenetelére,

JELLEMZOK Marder II

Teljesftmény: max,sebesség

Személyzet: 3 vagy4 ló Tömeg: 11000 kg Motor: 140 LE-sMaybach HL 62 vízhútéses hathengeres

úton:40 km(h 190 km max,hatótávolság:

benzinmotor Méretek: hossz:6,36 m

sZélesség: 2,28 m 2,2 m magasság:

Gázlóképesség : 0,9 m lejtómászó képesség: 29' lépcsómászó képesség: 0.42 m Arokáthidaló képesség: 1.8 m

tudta volna loni az olyan típusokat, mint a T-34, ezért gyors improvizációs megoldásokhoz kellett folyamodni, hogy kiküszöböljék ezt a hiányosságot Ezek egyike volt a zsákmányolt 76,2 mm-es Model 1936 szovjet tábori löveg felszerelése a PzKpfw 38(t) alvázára, Ezt a löveget kétféleképpen, harckocsiágyúként és vontatott páncéltöro ágyúként is lehetett használni.

Hatalmas képességek A PzKpfw 38(t)-n az ágyút egy rögzített pajzs mögött helyezték el; 1942-ben Marder 1\1 vagy másképpen

Panpzerjager 38(t) für 7,62 cm Pak 36(r) néven gyártották, Mintegy 344 átalakított példányt szállítottak le a keleti frontra, Észak-Afrikába és máshova, Ez a tipus azonban csak a réseket tömte be addig, amig 1942-ben megfelelo mennyiségben meg nem

A késobbi Marder I/I-asokon a fo fegyvert a harckocsitest hátsó részére szerelték, a motort pedig elorehozták. A jármubol a PzKpfw 38(t) harckocsi alapveto elemeit felhasználva csaknem 800 darabot gyártottak

érkezett anémet 75 mm-es Pak 40, Ekkortól a szovjet löveggel gyártott Marder lll-ast a német ágyúval szerelték fel. Az ágyú-páncéltest kombináció még mindig aMarder III volt, de a neve Panzerjager 38(t) Ausf H für 7.5 cm Pak 40(3 vagy másképp SdKfz 138 lett Ennek a tfpusnak a korábbiaktói valamivel eltéro ágyúpajzsa volt A Pak 40-essei felfegyverzett Marder III-asokat eloször a tunéziai hadjárat utolsó szakaszában vetették be, 1943ig különbözo, Skoda-páncéltestre épített német önjáró lövegek használták alapként a PzKpfw 38(t) harckocsit A korai változatok (a Marder 111ast is beleértve) orrnehezek voltak, ez korlátozta a mozgékonyságot, ezért anémet mérnökök a motort helyezték a páncéliest elejére, a fegy-

Ezt a Marder l/l-ast Észak-Afrikában zsákmányolták 1943 áprilisábanj a 75 mm-es Pak 40/3-as ágyú középso állásban van. Ez a csehszlovák páncéltestnek egy meglehetosen egyszeru, mégis hatékony változata volt verzetet pedig hátra, AMarder III megint más gyártási jelölést kapott - Panzerjager

38(t) Ausf M für 7,5 cm Pak 40/3, az ágyú és annak védopajzsa a jármu hátsó részén kapott helyet Ez a megoldáS jobb egyensúlyi

viszonyokat teremtett, és ezt a páncéltestet több más fegyver felszerelésére is felhasználták, Az utolsó Mardereket a prágai BMM gyártotta. A típus gyártása 1944 májusában fejezodött be, ekkorra 799 példány készült el.

JELLEMZOK Panzerjager 38(t) Aus! M Személyzet: 4 ló , Tömeg: 11000 kg Motor: 150 LE-sPragaAC

vízhútéses benzinmotor Méretek: hossz:4,65 m 2,35 m szélesség: 2.48 m magasság:

Teljesftmény: max,sebesség úton:42 km(h

max,hatótávolság: 140 km Gázlóképesség : 0,9 m Lejtómászó képesség: 29' lép csó mászó képesség: 0,84 m Arokáthidaló képesség: 1.3 m

103

HARCKOCSIK

Hetzer

könnyu páncélvadász

A meglévo harckocsik páncéltestének módosrtása abból a célból, hogy páncélvadászjármuvet hozzanak létre - mint a Marder IIIesetében is -, csak csekély mértékben járt sikerrel. Mindent egybevetve a végeredmény általában magas, esetlen, a kimunkálásukban elnagyolt és a fejlesztési folyamatban sietséget tükrözo jármuvek lettek. Ezzel szemben kiderült, hogya különbözo Sturmgeschütz közvetlen támogató tüzérségi jármuveket is lehet páncélvadász szerepben alkalmazni. Ezért 1943ban úgy határoztak, hogy a PzKpfw 38(t)-ra alapozva egy könnyu páncélvadászt hoznak létre rohamlöveg felhasználásával.

Kicsi, de eros Az eredmény minden idok legjobb német páncélvadásza lett. a Jagdpanzer 38(t)

A Jagdpanzer38(~ tetején egy géppuska volt önvédelmi célból. Már ekkor alkalmazták a páncéllemezes kötényezést a lánctalpak felso részénél, hogy nagyobb védelmet biztositsanak. 1500-nál jóval többet gyártottak ebbol a jármubol

für 7,5 cm Pak 39 vagy Hetzer (hajtó), más néven SdKfz 138/2. A Hetzer a

75 mm-es harckocsiágyú és egy a tetore szerelt géppuska tartozott. A gyártást Prágában kezdték meg 1943 végén. A Hetzer nagyon sikeres páncéltest-rohamlöveg feléprtmény kombináció nak bizonyult a harctéren. Kisméretu volt. alacsony, jó védelemmel és terepjáró képességgel.

PzKpfw 38(t) eredeti motorját. futómuvét és sebességváltóját használta fel, testének páncélja döntött felületu volt, hogy nagyobb védelmet nyújtson a négyfos személyzetnek. A fegyverzethez egy átalakrtott

Jól látszik a Hetzer alacsony felépítése.

Érdekes a jól megformált "Saukopf" (disznófej) alakú lövegpajzs, amely jó védelmet biztosított elölrol, valamint a csoszáifék hiánya, amelyet más hasonló típusú német jármuvekre szereltek

fel

AgYúja képes volt kiloni minden szövetséges harc kocsit a legnehezebbek kivételével, míg a Hetzert igen nehéz volt eltaláini. Olyan kicsi volt. hogyaharctéren csaknem láthatatlannak tunt az ellenség lövészei számára. Egyre nagyobb igény volt rájuk a hadszrntéren, ezért 1944 második felére a PzKpfw 38(t) gyártását teljesen átállították a Hetzerekre. A gyártás az üzemek 1945. májusi lerombolásáig folytatódott: összesen 1577 darab készült el a típusbóL

A Hetzer változatai A Hetzernek több változatát is gyártották. Az egyik a Flammpanzer 38(t) lángszóró volt, a másik a Bergepanzer 38(t) könynyu vontató jármu. A Hetzer története nem ért véget 1945ben, sot a típus gyártását újra kezdték, és a csehszlovák hadsereg kapott belole, amely azután 1947 és 1952 között

Hetzer

Teljesltmény:

Személyzet: 41ö Tömeg: 14 500 kg Motor: 150-160 LE-s Praga

max. sebeSSég úton: 39 km/h

L/70-es

Méretek: hossz: 6,2 m

0,65

2,5 m

m

Árokáthidaló képesség:

1,3 m

páncélvadász

A Jagdpanzer IV (SdKfz 162) a PzKpfw IV-es harckocsi Panzerjager változata volt, 75 mm-es ágyúval szerelték döntött páncélzatú felépítményben. A képen egy korábbi változat látható, amelyen még csoszáifék van, a késobbi példányokon ezt már elhagyták

fel

ágyú

Ez a löveg az L/70-es volt. míg a Pak 40 sorozat harckocsikra szerelt és a páncéltöro változata L/48-as maradt. Ennek a fegyvernek az alkalmazása viszont az olyan jármuvek jelentos átalakításával járt. mint a Sturmgeschütz Ill. Az átalakrtások idoigényesek voltak, ezért úgy döntöttek, hogy a nagyobb 104

250 km

szélesség:

benzin motor

magasság: 2,1 m

Az 1942 folyamán szerzett harci tapasztalatok azt mutatták, hogya Sturmgeschütz tüzérSégi közvetlen támogató harejármuvekre nagyobb fegyvert is lehet szerelni, amennyiben páncélvadász szerepet is szánnak neki. Erre a célra a hoszabb csövu 75 mm-es harckocsiágyút rendszeresítették, amely a Párduc fo fegyvere is volt.

max hatótávolság

Gázlóképesség: Q,9 m Lejtömászó képesség: 350 Lépcsömászó képesség:

AC/2800

Jagdpanzer IV

Svájcba is exportált a jármubol, ahol egészen az 1970-es évekig rendszerben volt. A Hetzereket egy sor teszt re is felhasználták, amelyek során fegyvereket próbáltak ki vele. Többek között rajta tesztelték a hátrasiklás nélküli löveget, amelyet közvetlenül a test homlokpáncéljához rögzítettek A másik prÓbatípus egy 150 mm-es gyalogsági tarackot kapott fegyverzetként. majd több hasonló próbálkozás is volt. Egyiket sem kezdték gyártani, mivel a gépsorok kapacitását a Hetzer alapváltozatának gyártása kötötte le. A Hetzer az egyik legjobb Panzerji\ger jármunek számított. Kicsi, de eros jármu volt, amelynek eloálIrtása és üzemeltetése is sokkal gazdaságosabb volt. mint sok nagyobb típusé. Csaknem minden harckocsit ki tudott loni, annak ellenére, hogy alig volt magasabb, mint egy álló ember.

és biztonságosabb PzKpfw IV páncéltestét használják fel. A tervezéSI munka hamarosan megkezdOdött. és 1943-ban

megszületett a Jagdpanzer

IV Ausf F für 7,5 cm Pak 39, vagy Panzerjiiger 39, más néven SdKfz 162.

Mire azonban az elso példányok elkészültek volna, a hosszú csövu 75 mm-es ágyúkat a Párduc harckocsik-

hoz kellett átirányítani, ezért az az L/48-asokat szerelték be. Az elso Jagdpanzer IVes 1943 októberében jelent

II. VILÁGHÁBORÚS

meg a PzKpfw IV kipróbált futómuvévei és meghajtásának felhasználásával és jó páncélvédelmet biztosító döntött páncélzatú testtel. Sokkal alacsonyabb felépítmény lett a test-torony kombinációs változatokhoz képest, az ágyú pedig a test elülso részében lévo, jól védett löveg paizs mögé került. A jármuvet igen szerette a Panzerjager-személyzet, nagyra értékelték az alacsony felépítményt és a jól védett testet, így a Jagdpanzer IV-es hamarosan igen keresett harcjármu lett. Az ágy ú elég nagy hatásfokú volt ahhoz, hogy gyakorlatilag bármely szövetséges harckocsit kilojön, és hamarosan a Jagdpanzer IV

növelhette "kiütéseinek" számát, különösen a keleti fronton, ahová többségüket irányították, A másodiagos fegyver, a 7,92 mm-es MG 34-es vagy MG 42-es géppuska is rendkívül hatékonynak bizonyult. Sok páncélos parancsnoknak az volt a véleménye, hogy a Jagdpanzer IV-es úgy volt jó eredeti formájában, ahogy volt, és nem volt szükség nagyobb fegyverre, Hitler azonban ragaszkodott ahhoz, hogy egy hosszabb csövu ágyút szereIjenek fel ra 1944-ben tehát megjelent a Jagdpanzer

IV mit 7,5 cm Stuk 42

a hosszabb csövu L/70-es ágyúval. A gyártósorok átállítása azonban több idot vett igénybe, mint amennyit Hitler

JELLEMZOK Jagdpanzer IV mit 7.5 cm Stuk 42

Teljesltmény:

Személyzet: 4 ló Tömeg: 25800 kg Motor: 265 LE-s Maybach HL 120

max, hatótávolság:

max, sebesség

benzinmotor

Méretek: hossz 8,58 m

úton: 35 km/h 214 km

Gázlóképesség : 1.2 m Lejtömászó képesség: 300 Lépcsömászó képesség: 0,6 m Arokáthidaló képesség: 2,3 m

sZélesség: 2,93 m magasság: 1,96 m

Nashorn

PÁNCÉLVAOÁSZOK

erre szánt volna, és követelte, hogy az módosítást hajtsák végre még azon az áron is, ha a telles PzKpfw IV gyártása ezzel megszunik,

Atmeneti változat Igy született meg a harmadik Jagdpanzer IV-es, amely az alap PzKpfw IV testének gyors átalakításából jött létre azzal, hogy felhasználható legyen a Jagdpanzer döntött páncélja és a 70-es lövege, A módosítás eredményét Panzer

IV/70

Zwischenlösung

(átmeneti) névvel látták el, és 1944 végéig gyártották. Nem sok készült ebbol a típusból, mivel akkorra már a PzKpfw IV-est gyártó sok üzem és ipari szállítási infrastruktúra romokban hevert a szövetségesek bombázásai következtében, Az L/70-es ágyúval felszerelt Jagdpanzer IV-esek hatékonyak voltak a harctéren, de a nehezebb, hosszabb csövu ágyú okozta többletsúly orrnehézzé tette a jármuvet, és emiatt az elso futógörgok gumibetétjét acélbetétre kellett kicserélni, hogy elbírják a nagyobb súlyt. A nehezebb ágyú

E korai példányon még csoszájfék látható. A késobbi változatoknak hosszabb csövu 75 mm-es lövege volt, amely túlterhelte a páncéltestet, valamint elotétpáncélt is szereltek rájuk. Ez a páncélvadász késobb a típusának egyik legjobbja minositést kapta instabillá is tette a jármuvet, ez, különösen rossz terepviszonyok között, csökkentette terepjáró képességét. 1944 végén, 1945 elején ezeket a hátrányokat már nem lehetett figyelembe venni, hiszen a szövetségesek a Birodalom kapujában álltak, és minden rendelkezésre álló eszközt fel kellett használni. A Jagdpanzer IV szilárd jármunek bizonyult, amely lehetövé tette a németek számára, hogy fenntartsák

a PzKpfw IV gyárt6sorait. A harctéren a Jagdpanzer IV népszeru jármu és hatékony páncélvadász volt. J6 példája volt annak, hogyan lehet egy alaposan megtervezett harcjármu-konstrukciót felhasználni egy olyan harci szerepben, amelyrol még csak nem is álmodtak akkor, amikor az elso példányok az 1930-as évek elején megjelentek.

páncélvadász

A II. világháború közepén a német hadsereg egy sor elsietett, rögtönzött konstrukciót vezetett be azzal a céllal, hogy megfelelo mennyiségu páncélvadászt küldhessen a harcmezokre, E változatok egyike volt egy speciális önjáró löveg, amelyet arra fejlesztettek ki, hogy a 150 mm-es sFH 18 tábori tarackot hordozza, A jármu Geschützwagen lll/IV néven volt ismeretes, mivel alapvetoen a PzKpfw IV páncéltestre épült, átvéve bizonyos meghajtási elemeket a PzKpfw III-astól.

Konstrukciós változtatások Annak ellenére, hogy a legnagyobb igény ennek a jármunek a tüzérségi változatára volt, a 88 mm-es Pak 43 páncéltöro ágyút is rászerelték, és a 8,8 cm

Pak 43/1 auf GW lll/IV

vagy a SdKfz 164 jelzéssel látták el. Ezeknek az új páncélvadászoknak az elso példányai 1943-ban kerültek a csapatokhoz két név alatt: a hivatalos a Nashorn (orrszarvú) volt, de a Hornisse (lódarázs) nevet is használták, A Nashorn átmeneti konstrukció volt, az ágyút a jármu homlokpáncélja mögött helyezték el, az oldalai meglehetosen vékony páncél ból készültek, a teteje és a hátulja nyitott volt. A löveg viszonylag magas építésu volt, így a Nashorn többek között álcázási nehézségekkel küszködött a harctéren, Mivel a páncéltest eredetileg tüzérségi jármuhöz készült, a magas felépítménynek nem volt nagy

Ezen a meglehetosen megviselt zsákmányolt Nashornon a katona a hatékony 88 mm-es Pak 4311 páncéltöro ágyú méreteit tanulmányozza. A hátsó páncéltetot és az oldalpáncélokat eltávolitották

Az SdKfz 164 Hornisse volt az elso páncélvadász, amely a híres 88 mm-es Pak 4311-est használta, ugyanolyan páncéltesten, mint a Hummel önjáró tüzérségi jármu jelentosége, de páncélvadász szerepben ez igenis számított, hiszen ez a tény igen nehézzé tette a célok "becserkészését", A Nashornt ezért gyakran tartalékként használták, amely képes volt kiaknázni nagy teljesítményu fegyverét és nagy távolságú tüzelési pontosságát: mintegy 2000 m vagy annál is nagyobb távolságból is képes volt megsemmisíteni a célt; más páncélvadász típusok többSége sokkal kisebb távolságon belül volt csak hatásos, A Nashorn személyzete öt fobol állt, akik közül csak a vezeto élvezett teljes páncélvédelmet. A személyzet többi tagja a nyitott küzdotérben tartózkodott, amelyet csak egy ponyva védett az idojárás viszontagságaitóI. A 40 darab loszer többségét a nyitott küzdotér két oldalán lévo ládákban helyezték el. Az irányzónak nemcsak a szokásos közvetlen lövegtávcso állt rendelkezésre, hanem tüzérségi loelemképzo is arra az esetre,

amikor a Pak 43-ast nagy hatótávolságú tüzérségi eszközként alkalmazták, A késobbi gyártási folyamat során a Pak 43-ast lecserélték a hasonló 88 mm-es Pak 43/41 fegyverre, amelyet a Pak 43 gyártásának felgyorsítására vezettek be; annak ellenére, hogy az más technológiával gyártották, ballisztika! tulajdonságai megegyeztek az eredetiéveI. A Nashornon géppuska is volt helyi védelmi feladatok ellátására, és a személyzet legalább két géppisztolyt is kapott önvédelemre,

Hatékony fegyver A Nashornok többségét a Deutsche Eisenwerke gyártotta Teplitz-Schönauban és Duisburgban, 473 készült el 1944-ig, amikor leálltak a gyártással. A harcmezon a hatékony fegyver tekintélyes jármu-fegyver kombinációvá tette a Nashornt, de nagy magassága és a tömege miatt nem volt igazán alkalmas a páncélvadász szerep betöltésére, és csak azért gyártották tovább, mert nem volt jobb, A típust végül a Jagdpanther típus követte a rendszerben,

JELLEMZOK Nashorn

Teljesltmény:

Személyzet: 5 ló Tömeg: 24400 kg Motor: 265 LE-s Maybach HL 120

max, hatótávolság

vlzhutéses

benzin motor

Méretek: hossz: 8.44 m szélesség:

2,86 m

max, sebesség

úton: 40 km/h, 210 km

Gázlóképesség: 0,8 m Lejtömászó képesség: 2r Lépcsómászó képesség: 0,6 m Arokáthidaló képesség: 2,3 m

magasság: 2,65 m

105

HARC~OCSIK

Német páncélvadászok Bevetésen A németek igen hatékonyan kihasználták a lánctalpas páncélvadászok lehetoségeit a II. világháborúban. E harcjármuvek elso példányai a Panzerjager típusok, amelyek lényegében páncéltöro eszközök elhelyezésére alkalmassá tett régebbi páncéltestek voltak. Ezek a jagdpanzerek (páncélvadászok) elodei, amelyeknek

már fejlettebb volt a harckocsi-felépítményük, és megemelt lövegálláson lévo, nagyobb urméretu páncéltöro ágyúval fegyverezték fel. A lövegek a 75 mm-es Pak 39-tol a 88 mm-es Pak 43on keresztül a 128 mm-es Pak 44-ig terjedtek, amelyet csak a Tigris nehéz harckocsikra szereltek fel. Szövetséges katonák vizsgáinak egy kilott Jagdpanzert. Ez egy korábbi példány, amelyen még nincs rajta a csavarral rögzitett lövegpajzs. Jóllátható egy kilott loszerhüvely mérete és a homlokpáncél döntött kialakítása, ez különleges megjelenést adott ennek a kituno páncélvadásznak Hitler javaslatára a 88 mm-es Pak 4313auf Panzerjager Panthert Jagdpanthernek nevezték át 1944 februárjában. Ez a jármu a Párduc harckocsi páncéltestére épült, és átvette a meghajtó rendszer bizonyos elemeit. A test alapveto formáját az határozta meg, hogy egy olyan nagy felépítmény keletkezzen, amely magában foglalja a kiváló 88 mm-es páncéltöro ágyúhoz szükséges küzdoteret

Egy Sturmges ágyúvalrel(Jté.

a ;sz(Jvet5igesel!.partri1:szallásaideJén .$aJemo mellett. A $tQG~á Panzer'flJ párlcé1testére épült A vezeto helye l1em változott, de ebbeli. a harcjármuben a vezeto inögött egy olyan kényelmetlérl'küzdoteret alakítottak ki, amely igen nehézzé tette a harcot, különösen csukott bÚVÓl1,yílásokmellett 106

II. VILÁGHÁBORÚS

SdKfz 173 Jagdpanther

PÁNCÉLVADÁSZOK

A Jagdpanther testének és felépítményének hátsó része 40 mm vastag páncél ból készült. 60 fokos szögben volt kialakltva. A jármü hátsó részén a Maybach HL 230 P30 benzinmotor két klpufogöcsövét megemelték, hogy át tudjon kelni kisebb folyókon vagy patakokon is.

A torony nélküli konstrukció korlátai ellenére a jagdpanther (vadászpárduc) a II. világháború . legkiválóbb páncélvadásza volt. jó páncélvédelemmellátták el, ezért nehéz volt, de Maybach motorja elegendo teljesítményt nyújtott a létfontosságú mozgékonyság biztosításához, és a jármu félelmetes 88 mm-es Pak 43/3 L/71-es ágyúja által kilott lövedékek képesek voltak bármely szövetséges harckocsit kiloni. A terep adottságait kihasználva a jagdpanther meg tudta védeni a német állásokat a nagyszámban támadó ellenséges harckocsikkal szemben.

A Jagdpanther elölnézeti képét a Pak 43/3120 mm-es lövegpajzsa uralja. Ezt a fegyvert a 80 mm vastag és 35 fok d61ésszögü homlokpáncél közepére helyezték, tole jobbra az MG 34 vagy MG 427,92 mmes védelmi célokat szolgáló géppuska látható

A Jagdpanther hátsó részén jól látszik a levego bevezet6 nyrlás, valamint a nagy ventilátoros hüt6egységek, amelyek a 23,88 literes Maybach motor vizét hutötték. A motor

Bár leghatékonyabb védelmét a homlokpáncél biztosította, nem zárták ki az oldalról jövo támadás valószínuségét sem, ezért az oldalvédelme is meglehetosen hatékony volt. A páncéllemezek felso részének vastagsága 50 mm volt. dolésszögük 60 fok, mig az alsó részek 40 mm vastagok voltak és 90 fokos dolésszogben álltak, Jóllátható néhány jellegzetes szerszám, amelyek a jármu külso részén kaptak helyet. A Schuerzen lemezek (köténylemezek) a lánctalp fels6 részét védték a legveszélyesebb kumulatív lövedékek hatása ellen.

névleges teljesltménye 700 LE volt 3000-es fordulaton, de a valóságban 650 LE-t adott le 2500 fordulat/perc fordulatszámon, egy ZF AK 7-400-as hét elore- és egy hátrameneti sebességfokozatü sebességváltót hajtott meg, ''Az üzemanyagtartály 720 literes volt.

A Jagdpanther futómuve nyolc átlapolt és torziós tengelyeken mozgó futógörgobol állt (elore és hátra néz6 lengokarok a bal és jobb oldalon), a lánchajtó kereket elöl, a szabadonfutót hátul helyezték el, láncvezeto görg6k nem voltak.

107

HARCKOCSIK

Jagdpanther A .Jagdpanther 1944 februári megjelenése, egy határozott elmozdulást jelentett attól az idoszaktói, amikor a Panzerjager hevenyészett átalakítás és Improvizáció volt, abba az Irányba, ahol a páncélvadász már egy célirányosan létrehozott harcjármu lett. A Jagdpanther ötlete eloször 1943 elején merült fel, amikor a páncélvadászokra állandóan növekvo szükség mutatkozott. A meglévo harckocsik páncéltestét alapul véve reménykedtek abban, hogya gyártási mennyiség végre kielégíti az igényeket. A Párduc páncéltestét ezért változatlanul használták fel az új jármuhöz, egy 88 mm-es Pak 43-as páncéltöro ágyút helyeztek egy lejtosen kialakított páncélozott felépítménybe és egy 7,92 mm-es MG 34 vagy MG 42 géppuskát is beépítettek a helyi védelmi feladatokra. A prototípust, az akkori nevén Panzerjager Panthert 1943 októberében mutatták be Hitlernek. Hitler ragaszkodott ahhoz, hogya nevet változtassák Jagdpantherre (Vadászpárduc), majd kitüntetett figyelemmel kísérte a további fejlesztéseket, személyesen elsobbséget blztosítva a program nak.

Félelmetes hírnév A Vadászpárduc szuperharcjármu volt, amelyet a II. világháborúleghíresebb harcjármuvei közé lehet sorolni Gyors volt, jól védett és hatékony fegyverzetu. Mindezeken kívül a jármunek volt egy olyan megjelenése, amely minden más kortárs jármutoi megkülönböztette. Olyan jól kiegyensúlyozott konstrukció volt, hogy még ma is - hatvan évvel a megjelenése után - bármely harckocsi-parkba beillene. A Jagdpanther gyakorlatilag bármelyik szövetséges

páncélvadász

Vadászpárduc egyenesen agyártósorról szerszámokkal és egyéb felszereléssel. A felépítményt Zimmeríttel kezelték, amely megakadályozza a mágneses tapadóaknák használatát. Az átlapolt futógörgok extra védelmet nyújtottak az oldalról jövo lövedékek el/en harckocsit képes volt kiloni, beleértve a szovjet JSz-2-est is, bár ehhez oldaltalálatra volt szükség. Képességei bizonyítására elegendo azt mondani, hogy a 7,3 kg-os páncéltöro lövedéke át tudott ütni 226 mm vastag lejtos páncéllemezt 457 méteres távolSágból, ki tudta loni vagy súlyosan meg tudta rangálni a legtöbb szövetséges harckocsit 1000 méter távolságból. Volt ido, amikor egy vagy egy kis csoport Vadászpárduc hosszú idore fel tudta tartóztatni a szövetséges páncélosok eloretörését. A szövetségesek szerencséjére gyártásuk üteme messze elmaradt a tervezett 150 darab/hónap menynyiségtol. Amikorra a gyártási üzemeket a szövetségesek elfoglalták, mindössze 382 darab került le a gyártósorokról, és azok közül sem mindet

szállították le a csapatoknak, amiért a szövetséges páncélosok személyzetei igen hálásak lehetnek. Az alacsony termelékenység oka az volt, hogy a szövetségesek bombázása! komoly kárakat okoztak a két központi gyártó üzemnek, a MIAG gyárnak Braunschweigben és a Brandenburg Elsenwerk Klrchmöser gyárnak Brandenburgban, valamint a német szállítási infrastruktúrának. Ezek a nehézségek a Jagdpanther több változatához vezettek Néhány korábbi típusnak nagyobb - csavarokkal rögzített - lövegpajzsa volt, míg a késobbi változatokat kisebb löveggallérral látták el. A késobbi változatokat két részbol álló csovel szerelték fel. hogy meg könnyítsék a csocserét. A külso felületen elhelyezett rekeszek, ládák

Panzerjager Tiger (P) Elefant

és szerszámok is nagyban különböztek az egyes típusokon.

Fegyverzet A Vadászpárduc személyzete öt fobol állt, és 60 darab loszernek volt hely a felépítményen belül. Amikor a háború véget ért, olyan tervek is voltak, hogy egy 128 mm-es páncéltöro ágyúval ellátott változatot is építenek, de Végül csak a fából készült makett je készült el. A Vadászpárduc azonban a 88 mm-es ágyúval is félelmetes páncélvadász volt, amelyet tiszteltek és amelytol féltek a szövetsé-

ges harckocsiszemélyzetek. A II. világháborünak voltak még más olyan harcjármuvei is, amelyek különösen jól ötvözték az erot, hatékonyságot, mozgékonyságot és páncélvédelmet. Ha a háború a németek tervel szerint folytatódott volna és a gyárak a tervezett ütemben gyártották volna a technikát, a Tigris II-vel és Párduc harckocsikkai, valamint az állandóan növekvo menynyiségu Vadászpárducokkal felfegyverzett páncéloshadosztályok megrettenthették volna bármelyik szövetséges harckocsiparancsnokot.

.JELLEMZOK JagdPárduc Személyzet: 5 ló Tömeg: 46000 kg Motor: 600-700LE-sMaybach HL

230 benzinmotor Méretek: hossz:9,9m szélesség: 3,27m magasság: 2.7m Fegyverzet: egy88 mm-esPak

43 ágyú,egy7,92mm-esMG34 vagyMG42géppuska Teljesltmény: maxsebesség úton:55 km/h max.hatótávolság: 160km Gázlóképesség: 1,7 m Lejtömászó képesség: 350 Lépcsömászó képesség: 0.9 m Arakáthidaló képesség: 1,9 m

páncélvadász

Amikor a késobbi Tigris harckocsi még a tervezoasztalon volt, a gyártási jogokért két vállalat, a Henschel és a Porsche versenyzett. A Porsche javaslata egy Idoben jobban tetszett, mivel benzinelektromos meghajtást és villanymotorokat alkalmazott. Késobb kiderült, hogy az a megoldás muszakilag túl bonyolult,ezért a Henschel változata lett a PzKpfw VI Tiger.

Korai fejlesztés Amikor a Henschel-konstrukciót már gyártották a Porsche meghajtáS és a test is eloállításra kész volt. Úgy döntöttek, hogy a Porschekonstrukciót nehéz páncélvadásznak alakítják ki, és egy 88 mm-es Pak 43/2 páncéltöro ágyúval látják el. Az ágyút egy nagy páncélozott felépítménybe építették be, amelynek korlátozott

108

volt az elfordulási lehetosége, és 90 darabot gyártottak belole Panzerjager Tiger (P) néven, amely késobb a Ferdinand vagy az Elefant nevet kapta. A (P) a Porschét jelentette. Az Elefantot a

Nibelungwerke gyárban 1943 elején nagy kapkodások közepette készítették, amelynek oka az volt, hogy Hitler azt követelte: a jármu legyen készen az 1943-as kurszki csatára a keleti fronton.

A Panzerjager Tiger (P) Elefant dupla motoros elektromos motor-eroátviteli rendszere, nem volt igazán hatékony. A jármu nehéz, lassú és esetlen volt, ez inkább egy nehéz rohamlöveggé tette, semmint páncélvadásszá. A legtöbbet Oroszországban vetették be, de néhány Olaszországba is került közülük 1944-ben

A gyártás, valamint a páncéloscsapatok kiképzésének elhúzódása miatt a támadást csak 1943. július 5-én indították meg.

Szerencsétlen kezdet Mire a harckocsik készen álltak a harcra, a Vörös Hadsereg ls készen állt az ellenük való küzdelemre. A támadás elhúzódása alkalmat adott a Vörös Hadseregnek

arra, hogy még jobban megerosltsék az amúgy is hataimas kurszki védelmet. Amikor a németek megkezdték a támadást, erofeszltéseik kudarcba fulladtak. Az Elefantok számára a kurszkl csata rettenetes tuzkeresztség volt. Az Elefantokat a 654-es harckocsizóezred két zászlóaljába szervezték, és már a csata elott jelentkeztek a gondok. Úgy vetették oket harcba, hogy nem javltották

JELLEMZOK Ele!ant

Fegyverzet:

Személyzet: 6 ló Tömeg: 65000 kg Motor: két egyenként 530

Teljesltmény:

LE-s Maybach HL 120 TRM

max. hatótávolság:

V-12 benzin motor egy Porschel Slemens-Schuckert benzin-

Gázlóképesség : 1 m lejtómászó képesség: 22' lépcsömászó képesség: 0,8 m Arokáthidaló képesség: 2,65 m

elektromos

egy 88 mm-es ágyú max sebesség

meghaJtás

Méretek: hossz 8,1 m, szélesség:

úton: 20,1 km/h, 153 km

3.4 m, magasság: 2,9 m

Jagdtiger

ki a muszaki problémákat, Igy sokuk már az elonyomulás megkezdésekor elromlott. Azok pedig, amelyek elérték a szovjet vonalakat, hamarosan bajba kerültek, mert annak ellenére, hogy az akkor leghatékonyabb páncéltöro eszközzel látták el, semmilyen másodIagos önvédelmi fegyverzetük nem volt. A szovjet gyalogsági páncélvadászszakaszok elözönlötték oket, és különbözo töttetekkel lerobbantották a lánctalpakat, vagy másképpen

Az Elefant anémet páncélvadász-tervezok egyik melléfogása: túl bonyolult, megbizhatatlan és nehézkes volt. Ami még ennél is fontosabb, az elso példányokat semmilyen önvédelmi fegyverrel nem látták el

250 mm volt a felépítmény elülso részén. A Jagdtiger a fegyverzet és a páncélzat szempontjából masszív és eros Jármu volt, ami azonban a mozgé-

A Jagdtigereknél két tipusú futómuvet alkalmaztak. A képen látható példánya Henschel, a másik változat nagyobb görgoket alkalmazó Porsche változat volt. A Tiger II harckocsi páncéltestére épülve mindössze 70 darabot gyártottak a tipusból, amely a legnehezebb páncélozott harcjármu volt a II. világháború folyamán

vonták ki oket a harcból. Az Elefantok személyzetel, már amelyik megtehette, elhagyták a harejármuvüket. Néhány Elefant megmaradt Kurszk után. Késobb feIszerelték oket önvédelmi fegyverekkel, ennek ellenére a típus soha nem heverte ki szeren-

csétlen bemutatkozását. A néhány megmaradt példányt kivonták, és más frontokra irányították át, például Olaszországba, de megbízhatatlanságuk és az alkatrészhiány miatt hamarosan ott sem vették sok hasznukat.

páncélvadász

1943-ra olyan német irányelv volt érvényben, amely szerint amikor egy új harckocsikonstrukció megszületett, egy korlátozott elfordulási szöget biztosító felépítménynek is készülnie kellett. így amikor a masszív Tiger II megjelent, az annak megfelelo páncélvadászt is kifejlesztették. Ennek a szupernehéz páncélvadásznak a kísérleti példánya 1943 októberében készült el, a gyártás pedig 1944 folyamán kezdodött meg Panzerjii.ger Tiger Aus! B vagy Jagdtiger jelölésseI.

Nehéz páncélzat A Jagdtiger, a Vadásztigris létrehozásával a németek megalkották a II. Világháború legerosebb páncélozott

harcjármuvét. Tömege hivatalosan 70 000 kg volt, harci felszereléssel, a loszerrel és a személyzettel a jármu tömege elérte a 76 000 kg-ot. A fo fegyver eredetileg egy 128 mm-es Pak 44-es páncéltöro ágyú volt, amelyet késobb lecseréltek a hasonló Pak 80asra. Volt ido, amikor ennek a fegyvernek a hiánya miatt a kisebb 88 mm-es Pak 4313ast szerelték a jármure. A 128 mm-es ágyúk voltak a legerosebb páncéltöro eszközök, amelyet a felek használtak a II. világháború során, noha a loszerek nagy súlya miatt a Jagdtigerek csak 38-40 darab loszert vihettek magukkal. A védelmi fegyverzetet két 7,92 mm-es géppuska képezte. A páncélzat vastagsága

A masszív Jagdtiger 128 mm-es ágyújával eros fegyver volt, de alulhajtott és túl nehéz volt ahhoz, hogy egyszeru védelmi eszköznél több legyen. Nem sokat gyártottak belole a háború befejezése elott; 250 mm vastag homlokpáncélját igen nehéz volt átloni

konyságot illeti, igen nehézkes volt. Ugyanaz a motor hajtotta, mint a Jagdpanthert, a Vadászpárducot, de sokkal nagyobb tömeget kellett mozgatnia. Ez nagymértékben megnövelte az üzemanyag-fogyasztást, ezzel együtt csökkentette a hatótávolságot. A Jagdtiger sebessége mindössze 14,5 kmlh volt, hatótávolsága pedig terepen 120 km.

A Jagdtigert a Nibelungwerke gyártotta St. Valentinben, ahol 70 darab került le a gyártósorokról. A háború végére két típusát használták, az egyik Henschel futómuvel. A késobbi változatok egy további futógörgot és Porsche-felfüggesztést kaptak. Mindkét változatban rendkívül nehézkesek voltak, alulhajtottak, ez mozgó fegyverálIvánnyá fokozta le oket.

JELLEMZOK Jagdtiger Személyzet: 6 ló Tömeg: 76000 kg Motor: 600-700 LE-s Maybach HL

44 vagy Pak 80 ágyú.

230 benzinmotor

max. hatótávolság:

Méretek:

két 7,92 mm-es géppuska

Teljesltmény: max. sebesség úton 34,6 km/h. 170 km

szélesség

3,63 m

Gázlóképesség: 1,65 m lejtömászó képesség: 35' lépcsömászó képesség:

magasság:

2,95 m

0,85

hossz: 10,65 m

Fegyverzet: egy 128 mm-es Pak

m

Arokáthidaló képesség: 3

m

109

HARCKOCSIK

Semovente L.40 da 47/32 A II. világháború alatt Olaszország nem jeleskedett a páncélos harcjármuvek kifejlesztésében. Egy terúleten azonban lépést tartott a harcászati gondolkodás fejlodésével, mivel már az 1930-as években érdeklodött a páncélvadászkoncepció iránt. Létrehozta az igen érdekes Semovente L.3 da 47/32 jelzésu konstrukciót. amelyet egy 47 mm-es 32 urméret hosszúsága páncéltöro ágyúval fegyvereztek fel. Az L.3 a hasonló jelzésu kisméretu harckocsi alacsony páncéltestére épült, ágyúját az elülso részben nyitott térben helyezték el; személyzete két fobol állt. Ez a korai fejlesztés nem Jutotttúl messzire, mivel a személyzet gyakorlatilag védtelen volt. Amikor Olaszország 1940ben belépett a háborúba, hamarosan rá kellett jönnie, hogy egekig magasztalt páncéloshaderoinek sem a tuzereje, sem a páncélvédelme nem megfelelo. Különösen igaz volt ez a könnyu harckocsikra,

könnyu páncélvadász Az olasz Semovente L.3 da 47/32 egy korai kísérlet volt arra, hogy páncéltöro ágyút szereIjenek egy könnyu harckocsi páncéltestére; alapvetoen kísérletekre és fegyverpróbákra használták. Páncélvédelme nem volt megfelelo, ezért késobb lecserélték fejlettebb típusokra

amelyekbe az olasz kincstár jelentos összegeket fektetett, különösen az általában gyengén védett és csak egy rövid csövu 37 mm-es ágyúval felfegyverzett L.6 szériába, amelynek korlátozott páncél-

töro képessége volt. Az alap típus, az L.6/40-es rövid idon belül hatástalannak bizonyult az észak-afrikai harctereken küzdo brit páncélosok ellen, és a korlátozott lövegelfordulást biztosító páncéltöro fegyvertípusok igencsak megértek a továbbfejlesztésre. Nem sokkal késobb a FIAT SpA és az Ansaldo együttesen látott neki, hogyapáncéltestet a páncélvadász céljára alkalmassá tegyék.

Kisméretu páncélvadász

A Semovente LAO da 47/32-est kisebb mennyiségben használta az olasz, majd a német hadsereg; ez az L.6/40-es könnyu harckocsi átalakitott változata volt a nagy teljesítményu olasz 47 mm-es páncéltöro ágyú felhasználásával. Doboz formájú felépítményét késobb széles körben használták mozgó parancsnoki vagy loszerszállitó jármuként

A fegyver, amelyet az új jármuhöz felhasználtak, az igen eros osztrák Böhler 47 mm-es kettos rendeltetésu páncéltöro-gyalogsági támogató ágyú licencváltozata volt, amely akkor a leghatékonyabb páncéltöro eszköznek bizonyult a piacon. Az új Semovente L.40 da 47/32 jármuvön az ágyüt egy egyszeru doboz formájÚ felépítménybe szerelték közvetlenül a könnyu harckocsi testre, és míg ez akkor elég jónak tunt, a szögletes kialakítás mégsem nyüjtha-

Semovente M.41M da 90/53 Az olaszok az M.13-as harckocsi páncéltestét több önjáró löveghez felhasználták, de a legtöbbjüket anémet Sturmdeschütz mintájára alkalmazták, és rendeltetésük a közvetlen támogató rohamtüzérségi feladatok végrehajtása. Volt, amikor sikerrel hasznáihatták ezt a technikát harckocsik ellen, de nem ez volt az elsodleges rendeltetésük. Az olaszok csak egyetlen igazán nehéz páncélvadásztípust készítettek, a Semovente

M.41M

da

gO/53-ast,

amely az M.14/41-es, késobb az M/15/42-es harckocsik páncéltestére épült. A Semovente MA1M da 90/53-ast nagy teljesítményu páncéltöro fegyverrel látták el, a 90/53-as páncéltöro ágyúval- ez az igen hatékony fegyver a híres német 88 mm-es Fiak szériákhoz hasonlított.

110

A Semovente MA1M da 90/53 legnagyobb teljesítményu olasz nehéz páncélvadászt az M.14/41 vagy az M.15/42 harckocsi páncéltestére szerelt 90 mm-es páncéltöro ágyúval fegyverezték fel

~

tott olyan mértéku védelmet, mint a döntött páncéllemez megoldás. Mégis jobb volt a semminél, és 1942-ben szolgálatba is állt. Mintegy 280 darabot gyártottak belole, és a típus képes volt szembeszállni a könnyebb brit páncélosokkai az észak-afrikai hadszíntéren. Loszerjavadalmazása 70 darab volt. Amikor az olaszok megadták magukat a szövetségeseknek, a németek annyi technikát elvettek tolük, amennyit csak tudtak. Sok Semovente LAO da 47/32 is közöttük volt, és az Olaszországban harcoló német csapatok hamarosan be is vetették oket. Az olasz harcterek többségén

azonban a pánCélosokat csak ritkán lehetett bevetni, ezért a Semovente LAO-esekrol gyakran levették a páncéltöro ágyút, és egy 8 mm-es géppuskával felszerelve parancsnoki jármuként használták fel a magasabb parancsnokok számára. A Semovente L.40 da 47/32 egy egyszeru megoldás volt, amely nem jelentett különösebb fenyegetést az ellenséges páncéloscsapatokra, de bizonyította, hogy az olaszok már a háború elején elsajátították és alkalmazták is a páncélvadász koncepcióját, amennyire korlátozott gyártási kapacitásuk ezt lehetové tette.

JELLEMZÖK Semovente L40 da 47/32 Személyzet: 2 ló Tömeg: 6500 kg Motor: 68 LE-s SPA 180 négyhengeres

benzin motor

Méretek: hossz: 4 m (test 3.78 ml, szélesség

1.92 m

Teljesltmény: max. sebesség úton 42,3 km/h, max. hatótávolság:

200 km

Gázlóképesség: 0,8 m lejtömászó képesség: 350 lépcsömászó képesség: 0,8 m Árokáthidaló képesség: 1.7 m

magasság: 1,63 m

nehéz páncélvadász

' '.,#

.••

..#

II. VILÁGHÁBORÚS

gött tevékenykedett. A jármuvön loszert nem szállítottak, de 26 darabot az L.6 könnyu harckocsi egy átalakított változata vitt a jármu után, amely egyébként a Semovente LAO da 47/32-eshez nagyon hasonló magas építésu, doboz formájú felépítménye volt, és még 40 darabot szállítottak a loszerszállító által vontatott pótkocsin. Tüzeléskor a hoszszú lövedéket a töltokezelo töltötte be, aki a földön állt a Semovente MA1 mögött.

Német ösztönzés Egy kilott Semovente M.41M da 90/53 harcjármuvet vizsgáinak amerikai katonák Sziciliában 1943-ban. Az ágyú kiszolgálásakor a kezeloszemélyzet a jármu háta mögött állt, és csak a vezeto élvezett teljfJs páncélvédelmet. Ezeket a jármuveket eloször EszakAfrikában vetették be, ahol nagy elismerést vívtak ki Az ágyú fo paramétereit a jelölés tartalmazta: a 90/53 azt jelentette, hogy az urméret 90 mm, a cso hossza pedig az urméret 53-szorosa volt.

Archer

Az ágyú a páncéltest hátsó részén kapott helyet, a motort elöl helyezték el. Muködés közben két katona az ágyút védo pajzs mö-

Miután az olaszok megtapasztalták anémet 88 mm-es Fiak széria erejét, gyorsan megszervezték a Semovente MA1M gyártását. Az elso példányok 1941-ben gördültek le a FIAT SPA és az Ansaldo gyártósorairól, az év végére azonban csak 48 darabot tudtak legyártani. Ennek fo oka az olasz ipari potenciál korlátaiban, illetve abban ke-

resendo, hogy egyre növekvo igényeket kellett kielégíteni a 90/53-as ágyú eredeti rendeltetésu változatának (légvédelmi ágyü) gyártására. Az M.41M jól teljesített a harctéren, különösen a sík észak-afrikai sivatagokban. Szicilia eleste és Olaszország elfoglalása után az olaszok hamarosan megadták magukat. A németek számítottak erre a lépésre és rátették a kezüket mindenre, amire csak lehetett, többek között néhány Semovente MA1M-et

PÁNCÉLVADÁSZOK

is zsákmányoltak. A németek rövid idon belül megszervezték a fegyverhez való loszerek gyártását, és ezután anémet haditechnika részévé vált, és a háború végéig szolgált Olaszország északi részén. Akkorra már nem nagyon volt igény a páncélvadász képességekre, mivel a háború hegyes terepen folyt, ahol harcjármuvek nem nagyon tudtak mozogni, ezért a Semovente MA1M-t inkább nagy hatótávolságú tüzérségi feladatok végrehajtására alkalmazták

.JELLEMZOK Semovente M.41M da 90/53 Személyzet: 2 lö (az ágyúnál) Tömeg: 17000 kg Motor: 145 LE-s SPA 15-TM-41 nyolchengeres

benzinmotor

Méretek: hossz 5,21 m, szélesség:

Teljesftmény: max. sebesség

úton: 35,5 km/h,

max. hatótávolság:

200 km

Gázlóképesség: 1 m lépcsömászó képesség: 0,9 m Arokáthidaló képesség: 2,1 m

2,2 m,

magasság: 2,15 m

páncélvadász

A brit hadsereg általában a németek mögött kullogott a harckocsi fegyverzetek fejlesztésében a II. világháború alatt, de a brit tervezoknek az a döntése, hogy az 57 mm-es páncéltöro ágyúról áttértek a 76,2 mm-es fegyverre, jelentos lépés volt, annál is inkább, mert az 57 mm-es ágyúnak nemrég kezdték meg a gyártását.

Hosszú és nehéz Az új 76.2 mm-es ágyú (hamarosan 17 fontosként lett ismert) nagy és nehéz fegyver volt, amelyet vontatott kerekes tartószerkezetre szereltek. Megoldást kellett találni arra, hogyan lehet ezt az ágyút mozgékonyabbá tenni. Eredetileg harckocsik számára tervezték, de még nem léteztek, a tervezoasztalról le sem ke-

rültek az olyan harckocsik, amelyek elbírták volna az ilyen nagy ágyút, ezért egy rövid távú megoldást kellett találni. Miután a gyártásban lévo harckocsitesteket (például a

Crusaderét) számba vették, úgy határoztak, hogy a 76,2 mm-es ágyút aValentine gyalogsági harckocsi páncéltestére szerelik. A Valentine-t gyorsan át lehetett alakítani az önjáró löveg feladatai nak átvételére egy a test elejére szerelt, felül nyitott döntött páncélborítású felépítmény alkalmazásával. Azért, hogya iöveg-páncéltest kombináció ne legyen túl orrnehéz vagy lomha, az ágyút egy korlátozott elfordulási lehetoségu, a test hátsó része felé nézo felépítménybe szerelték. Ezt a jármuvet igazi páncélvadász szerepre szánták, és 1943 végén kezdték meg a gyártását.

Kiváló

rajta üto fegyver

Bár az Archerek hátrafelé tüzelo ágyúja harcászati hátrány is lehetett volna, személyzete mégis kiaknázta ennek a felépítésnek az elonyeit azzal, hogy lesállásban alkalmazták oket, és a feladat elvégzése után eloremenetben gyorsan tüzeloállást tudtak változtatni

1943 márciusában gördült le az elso Self-Propelled 17-pdr Valentine a gyártósorról. A katonák izgalommal fogadták az új önjáró harcjármuvet, hiszen a hátrafelé nézo ágyú szokatlan volt. A vezetok is elbuvölve tekintettek a fegyverre, ok a küzdotér elülsoközépso részén kaptak helyet, a fegyver hátsó része közvetlenül a fejük mögött volt, és lövés kor a az ágyú bölcsoje csak egy kis távolságra állt meg a vezeto fejétol. A személyzet többi tagját az irányzó,

A brit Archer aValentine gyalogsági harckocsi átalakításából született, egy 76,2 mm-es ágyúval szerelték fel, amely hátrafelé tüzelt. Az elso harcjármuvet 1944 végén vetették be, és rendkívül hatékony fegyvernek bizonyult, ehhez alacsony felépítése is hozzájárult. A királyi tüzérség használta oket a töltokezelo és a parancsnok alkotta, A helyi védelemre egy 7.7 mm-es Bren géppuskát szereltek a jármure. Az elso 76.2 mm-es Valentine-ok 1944 októberében jutottak el Európába. Ekkorra már a jármuvet Archernek hívták, a harctéren hamar megmutatta páncélvadász-képességeit. A hátrafelé nézo löveg hamarosan elony lett. Leginkább lesállásokban alkalmazták, mivel alacsony felépítése meg könynyítette álcázását. Az ellenség harckocsijainak közeledése esetén néhány lövés is elegendo volt, hogy megsem-

misítse oket, majd az Archer a megfelelo irányba fordulva elhagyta a helyszínt, mielott a megtorlás megérkezett volna. Az Archereket a királyi tüzérség páncélelhárító századai használták, és határozottan elonyben részesítették a nagy és nehéz vontatott 76,2 mmes ágyúkkal szemben. A háború befejezése az Archerek gyártásának végét is jelentette: addig a tervezett 800 darabból 655 készült el. Az Archerek ezután a brit páncélelhárító csapatok fegyverzete maradt az 1950-es évek kózepéig.

.JELLEMZOK Archer

Teljesltmény:

Személyzet: 4 tó Tömeg: 16 257 kg Motor: 192 LE-s General Motors

max sebesség

6-71 hathengeres dizelmotor Méretek: hossz: 6,68 m

úton: 32,2 km/h,

max. hatötávolság

225 km

Gázlóképesség: 0,91 m Lejtómászó képesség: 20' lépcsömászó képesség:

(test 5,54 ml

0,84

szélesség:

2.76 m

Arakáthidaló képesség: 2,36 m

magasság:

2,25 m

m

111

HARCKOCSIK

MIO 76,2 mm-es Az 1930-as évek végén, a 40-es évek elején az amerikai hadsereg egy új harcászati elvet fogalmazott meg, amely szerint a gyorsan mozgó páncéloskótelékek ellen vontatott és önjáró, nagy lövedék kezdosebességu páncéltöro eszközökkel felszerelt páncélvadászegységeket kell bevetni. Ezeket a páncélvadászegységeket tömegesen kell alkalmazni és nagy teljesítményu, hatékony fegyverzettel kell ellátni. Ennek az elképzelésnek az egyik eiso eredménye a Gun Motor Carriage M10 (motoros ágyúhordozó) önjáró konstrukció lett, amelyet a 76,2 mm-es M7-es - eredetileg légvédelmi feladatokra tervezett - ágyúval szerelték fel. A másodiagos fegyverzetet egy 12,7 mm-es Browning géppuska alkotta.

Sherman páncéltest Az M10-eshez az M4A2 közepes harckocsi testét használták fel, és egy gyengén páncélozott, felül nyitott tornyú jármu volt. A viszonylag vékony páncélzatot a páncéllemezek döntött felszerelésével kompenzálták, ezzel nagyobb védelmet értek el. és a tornyot borító páncélt is lejtosen képezték ki. Az M10esnek 360 fokban elforduló tornya volt, és bár a Jármuvet

páncélvadász

Az amerikai M10-est a nagy mozgékonyságú páncélvadász egységek fo fegyverének szánták, egy 76,2 mm-es ágyúval szerelték fel a felülrol nyitott toronyban. A páncélvédelme viszonylag gyenge volt, hogy ezzel is növeljék a sebességet páncélvadász szerepre szánták, az amerikai hadsereg önjáró lövegként és közvetlen támogató jármuként kezelte, ezzel magyarázható a viszonylag vékony páncélzat. A gyártást 1942 szeptemberében kezdték meg, és olyan nagy volt az amerikai ipari kapacitás, hogya gyártás 1942 decemberi befejezéséig 4993 darabot gyártottak le. Ennek nagyobb része

JELLEMZOK Ml0

magasság: 2.57 m

Személyzet: Tömeg:

5 ló

Teljesltmény:

max. sebesség

úton 51 kmjh

29 937 kg

max. hatótávolság:

322 km

General Motors hathengeres

Gázlóképesség:

0.91

dízelmotor

Lejtömászó

Motor:

két. egyenkénl

375 LE-s

m

képesség:

180

Méretek:

hossz: 6,83 m

Lépcsömászó

képesség:

0.46

szélesség

3,05 m

Arokáthidaló

képesség:

2,26 m

MIS Hellcat Míg az M10-est a páncélvadász zászlóaljak számára egy meglévo páncéltest felhasználásával (M4A2) készítették, a Gun Motor Carriage M18 a kezdettol fogva páncélvadász szerepre készült. A fejlesztés Gun Motor Carriage T70 néven 1942ben kezdodött, az elso példányok pedig 1943-ban készültek el. Az M18 volt a legjobb és legsikeresebb amerikai páncélvadász. Kisebb volt és Jobban megszerkesztett, mint az M10, ez nehezebbé tette a felderítését, tömege pedig a fele volt az M10-esnek, ennek ellenére nagyobb teljesítményu ágyút hordott és sokkal gyorsabb volt. Az M18 a II. világháború alatt használt leggyorsabb lánctalpas harcjármu volt. Az ágyú a 76,2 mm-es M1A1vagy M1A2 volt, az utóbbi csoszájfékkel. Az M1A1 az M10-esen használt ágyú továbbfejlesztett változatát szintén nyitott toronyba helyezték.

112

m

a 106. amerikai páncélvadász-zászlóaljba került. Mennyiségük a II. világháború során folyamatosan nott, amint bebizonyosodott, hogy a harckocsi ellen a legjobb fegyver egy másik harckocsi. A páncélvadászerok a háború végéig maradtak rendszerben, többségük Európában harcolt.

Szolgálatban rohamlövegként A háború végén az M10-esek többségét inkább rohamlövegként alkalmazták, mint páncélvadászként, és a hagyományos haderok kötelékében szolgáltak. Az M10 e zászlóaljak fo fegyvere volt, és nemcsak az amerikaiak használták a típust, hanem a Lend Lease keretein belül a britek (ok Wolverinnek hívták), a franciák és az olaszok is. Az

A II. világháború végén az M10-est (balra) az M36-os váltotta fel, amelyet 90 mm-es ágyúval fegyvereztek fel, még mindig nyitott toronyban. Az M36-ot 1942-ben tervezték, de hosszú ido telt el, amig gyártásba adták, ezért csak 1944 végén jutott el az Európában harcoló csapatokhoz. Ekkor már foleg rohamlövegként használták M10-es nagy és ormótlan jármu volt. ágyúja pedig az egyre jobb német harckocsik megJelenésével veszített páncéltöro hatásosságából. A háború végén a britek sok M10-est átfegyvereztek 76,2 mm-es ágyúval, és Achillesnek nevezték. Az M10-est az

M10A1 váltotta le, amely hasonló volt az elódjéhez, csak az M4A3 közepes harckocsi páncéltestére épült, más motort kapott, és egyéb változtatásokat is végeztek rajta. 1945-tol mindkét változat torony nélküli példányait tüzérségi vontatóként használták

tuljában helyezték el, és kituno teljesítmény/tömeg arányt és ezzel jó gyorsulást és mozgékonyságot biztosított az M18-asnak. A belso tér akkora volt, hogy az ötfos személyzet mellett még 45 darab 76,2 mm-es loszer és egy 12,7 mmes nehéz géppuska is elfért a helyi és a légvédelmi feladatok elvégzésére. A torony hátsó

részén lévo kiugró dobozt a harci felszerelés, Illetve a személyzet személyes felszerelésének tárolására használtak. A páncélvadász-zászlóaljak a Hellcat nevet adták neki. Sikerei ellenére az M18-ast fokozatosan kivonták a páncélvadász-alaku latok fegyverzetébol. mivel a különleges páncélvadász-koncep-

páncélvadász

Az M18 Hellcat a II. világháború leggyorsabb páncélozott harcjármuve volt. Hosszú csövu 76,2 mmes ágyújával ideális páncélvadász, de mint kategóriájának többi jármuve, nyitott tornyú és gyenge a páncélvédelme Az ágyú lövedéke 100 mm vastag páncélt tudott átütni 915 méter távolságból. Az M18-as harckocsira hasonlított, mivel 360 fokos szögben elforduló tornya volt, páncélzata viszont messze elmaradt egy harckocsi páncélzatától, vastagsága maximálisan 12.7 mm volt. Ezenkívül nyitott tornya védtelenül

hagyta a személyzetet a felülrol jövo tuzzel szemben. Az M18 ezért mozgékonyságára, kis magasságra és tuzerejére támaszkodhatott csak a harctéren.

Teljesítmény/tömeg viszony A légierotol származó léghutéses csillagmotort a test há-

II. VILÁGHÁBORÚS

PÁNCÉLVADÁSZOK

Howitzer Motor Carriage

sá vált, hogya háború már nem tart soká. Ebben az idoszakban 2507 darab jármuvet gyártottak, néhányat közülük torony nélkül az M39 szabvány szerint gyors csapatvagy utánpótlás-szállítóként, Nehéz tüzérségi vontató ként, mobil vezetési és híradó központként, valamint frontvonalbeli anyagszállítóként is alkalmazták a típust, Létezett még a Flame Tank T65 az M18 bázisán, jelentosen átalakított felépítménnyel és lángszóróval a test elején. A

Taa

egy kísérlet volt 105 mm-es tarack felszerelésére az M18 páncéltestére, ezenkívül megpróbálkoztak még egy 90 mm-es ágyú be helyezésével is. Ezek a példányok nem jutottak túl a kísérleti szakaszon, csakúgy, mint az M18 sok más próbaváltozata sem, beleértve a kétéltu típust is. 1945 elott szám os példányt juttattak a szövetséges hadseregeknek a Lend Lease keretein belül, így a szovjet hadseregnek is.

JELLEMZOK

Az M18 Hel/cat gyártása 1944 októberében fejezodött be. Az M18-as volt az egyetlen jármu, amelyet speciálisan az amerikai páncélvadászegységek számára fejlesztettek ki; a legsikeresebb harcjármu volt, amely képes volt a legnehezebb német harckocsik kivételével mindent kiloni ció iránti lelkesedés alábbhagyott, ezért 1945-re sok

M18-ast átirányítottak a hagyományos páncéloshad-

M36 90 mm-es

erok állományába. Ekkorra már inkább roham- vagy önjáró tüzérségi löveg ként alkalmazták oket.

Számos változat Az M18-as sorozatgyártása 1943 júliusától 1944 októberéig tartott, amikorra világos-

Az ágyún kívül (amelyet csoszájfékkel vagy anélkül szereltek fel) a motort is az M10A1-nek megfelelo volt, és egy Ford GAA V-8as benzinmotort helyeztek a jármube, egy nagyobb és

M36

benzinmotor Méretek: hossz6,15 m szélesség3,05 m 2.72 m magasság:

úton:88,5 km/h, 169 km max.hatótávolság: Gázlöképesség: 1,22 m Lejtömászó képesség: 300 Lépcsömászö képesség: 0,91 m Arakáthidaló képesség: 1.88 m

cSillagelrendezésú benzinmotor Méretek: hossz:6,65 m (test5,44 ml,szélesség: 2,87 m 2,58 m magasság: R-975

,

~f{

javított formájú, továbbra is nyitott tornyot tettek fel rá. Néhány átalakítást végeztek a nagyobb méretü 90 mm-es loszerek tárolásához, ennek ellenére az M10-esben szállított 54 darabhoz képest csak 47-et tudott a típus befogadni. üzemanyag-takarékosság

JELLEMZOK

Személyzet: 5 tó Tömeg: 28 554 kg Motor: 450 LE-sFordGAA V-8

TeljesItmény: max.sebesség

páncélvadász

A 90 mm-es Gun Carriage M3G-ost (eredetileg a T7l) a tervezés idoszaka alatt az M10 továbbfejlesztett változataként lehetett minosíteni, a legfobb változást a nagyobb kaliberu 90 mm-es M3-as ágyú alkalmazása jelentette. Ez a nagy lövedék kezdosebességu fegyver volt, az amerikai hadsereg mindenese - közvetlen légvédelmi, vontatott páncéltöro és harckocsiágyú változata is létezett. A tipus véglegesítése elott 1944 júniusában az M10A1 páncéltestét használták fel az új tipus kifejlesztésére. A gyártási folyamat során nem minden példány számított újnak, hiszen 2324 darabot az USA-ban és Kanadában alakítottak át nagyobb urméretu ágyút szerelve fel az M10A1 páncéltestére. Ezenkívül meghatározatlan számú kontrolljármu is kikerült a General Motors Chevrolet részlegébol is. További 187 példányt építettek az M36Bl változatból az M4A3 harckocsi alapján. A következo változat az M36B2 volt, amely az M10esre épült: ebbol a típusból 237 darab készült.

Nagyobb torony

M1B

Személyzet: 5 ló Tömeg: 17 036 kg Motor: 340 LE-sContlnental

Teljesítmény: max.sebeSSég úton 48 km/h max.hatótávolság 241 km Gázlóképesség: 0.91 m Lejtömászó képesség: 300 Lépcsómászó képesség: 0,61 m

Arokáthidaló képesség: 2,29

m

céljából egy küön generátort szereltek a motortérbe, amely energiát biztosított az elektromos berendezések üzemeltetéséhez, amikor a jármu hosszabb ideig készenlétben volt. Minden változtatás ellenére az M36 csak kicsivel lett könnyebb, mint az M10, míg általános teljeSítoképessége nagyjából ugyanaz maradt.

Hatékony, de sebezheto Az M36 több hiányosságot is örökölt az M10-estol, többek között a nem megfelelo páncélvédelmet. a magassága pedig esetlenné és feltunové tette a jármuvet. Mindezek ellenére a jármu és fegyver

J~, "\.

J

A 90 mm-es ágyuval felszerelt Gun Motor Carriage M36 igen sikeres és hatékony páncélvadász volt, amely képes volt kiloni bármilyen vele szemben ál/ó harckocsit. Az M10A1 páncéltestére épült, nagyobb tornyot kapott, hogy elférjen benne a 90 mm-es ágyú kombináció sikeres páncélvadásszá tette. Az ágyúja ki tudott loni minden német harckocsit (beleértve a Tiger IH is), amellyel szembekerült. Az ágyú képességére jellemzo, hogy 76 mm-es páncélt tudott átütni 4300 méteres távolságból, már ha a célt észlelni tudták ilyen távolsagból. A pánCélos-hadviselés gyengülésévei az M36-osokat 1945 folyamán foleg bunkerrobbantásra használták, és fokozatosan a páncéloshadosztályokba irányították oket

a különleges páncélvadászzászlóaljakban való szolgálat helyett. 1945 után az M36-osokat nagy számban átadták az amerikaiakkal baráti viszonyban lévo nemzeteknek. Hoszszú évekig szolgáltak még ezek a jármuvek, utoljára sokak meglepetésére - az 1990-es balkáni válság idején voltak láthatók mindkét (szerb és bosnyák) oldalon. A II. világháború utolsó szolgálatban lévo amerikai páncélvadásza tehát az M36 volt.

113

HARCKOCSIK

Robbantótöltetek

A brit "csodabogarak" által a II. világháborúban használt robbantótölteteket foleg a Churchill AVRE jármuvek hordozták, amelyeket többek között az ilyen nagy ereju töltetek elhelyezésére hoztak létre. A töltetek speciális, nagy robbanóereju akadályromboló csomagok voltak, amelyeket a felrobbantandó célobjektumra kellett helyezni Ezek az akadályok lehettek tengerparti vagy harckocsiakadályok, háztömbök vagy más védelmi építmények.

Különbözo töltetek A robbantótöltetek néha egyszeruen nagy robbanóanyagegységek voltak, míg máskor kisebb tölteteket alkalmaztak meghatározott minta szerint fémkeretre erosítve. A robbantótöltetekben különleges, néha bizarr nevük volt csak közös. A legelterledtebb ezek

közül a töltetek közül a Bangalore Torpedo (nyújtott töltet) volt. Ezeket a csövekbol készült iölteteket átjárók nyitására használták az aknamezokön, de szögesdrótakadályok eltávolítására vagy más egyéb célokra is alkalmas volt.

Jones On ion Az AVRE jármuvek elejére szerelt, robbantótölteteket hordozó keretet hívták Jones On ion nak (Jones hagyma). A Jones Onion kód név eloször 1942-ben jelent meg. A keret két karral csatlakozott az AVRE-hoz, a célhoz közeledve a keretet felemelték bizonyos magasságba. Amikor a jármu odaért a célhoz, a keretet kioldókötél segítségével leakasztották, és a keretet tartó lábakat mindig olyan helyzetbe állították, hogya keret mindig nekidollön acélobjektumnak. A töltete ket elektromosan

robbantották fel, miután az AVRE biztonságos távolságra elhagyta acélobjektumot. A Car rot (Sárgarépa) nevu másik eszköz 1942-ben jelent meg. Sokkal egyszerubb volt, mit az Onion, mivel csak egy töltetbol állt, amelyet az AVRE egy egyszeru acélkaron tartott maga elott. Az elv az volt, hogy az AVRE odament a felrobbantandó objektumhoz, majd felrobbantotta a töltetet. A töltetek súlya 5.44 kg-tói 11.34 kg-ig terjedt, a kisebb töltetek a Light Carrot (Könnyu Sárgarépa) nevet kapták. A Carrotot foleg kísérletezésre használták, és 1943 végén beszüntették anélkül, hogy élesben is használták volna A Goatot (Kecske) alkalmazták élesben is, ez az Onion továbbfejlesztett változata volt sokkal nagyobb méretekkel. A keret szélessége 3,2 méter, hossza 1.98 méter volt, és 816

A Jones Onion egy Churchill harckocsira szerelt fémkeretre erosített robbantóeszköz volt, amelyet nekitámasztottak az akadályoknak. Ezután a keretet leoldották a jármurol, amely biztonságos távolságba húzódott, majd felrobbantották a töltetet

kg robbanóanyagot lehetett ráerosíteni. A keretet oldalsó karokkal rögzítették az AVRE-re.

A Goat változatai A Goatot úgy alakították ki, hogy nekidoljön a felrobbantandó objektumnak és elotte automatikusan kioldódjon, amikor függoleges helyzetbe került. Az AVRE ezután visszavonult, a tölteteket pedig elektromosan vagy húzózsinórral robbantották fel. A Goat közeli rokona volt az Elevatable Goat (Felemelheto Kecske). Ezt olyan magasabb célok ellen használták, mint a harckocsifal. Az AVRE elejére szerelték fel, és úgy nézett ki, mint egy rohamhíd.

Összekötött töltetek A "híd" tulajdonképpen keretre szerelt, egymással öszszekötött tölteteket jelentett. A keretet felállították a felrobbantandó objektummal szemben, majd leoldották az AVRE-ról. Amikor a keret a kívánt helyzetbe került, egy zsinórral leoldották róla az összekötött tölteteket. A keret felso tartója a fal fölé nyúlt, ez lehetové tette, hogyatöltetek a fal mindkét felére essenek,

A Jones Onion egy másik nézetbo/, amint egy Churchill AVRE éppen nekitámaszt ja az akadálynak. Töltet még nincs a kereten 114

amelyet így könnyen le tudtak rombolni, miután az AVRE hátravonult. Néhányat e töltetek közül alkalmaztak élesben is, de használatukat megnehezítette az, hogy jármuvel kellett odavInni oket az objektumhoz egész közel, ez viszont a robbantókat az ellenSég tüzének tette ki. A töltetek rossz elhelyezése pedig az optimálistól messze elmaradó eredményre vezetett.

"Csoágyú" Az AVRE számára a megoldás az akadályrombolásban a "Flying Dustbin" (Repülo Szemétkosár) lett, ez egy "csoágyú" volt, amely 290 mm-es robbantótöltetet lott ki kielégíto pontOSSággal biztonságos távolságról. Az AVRE által a harctéren alkalmazott robbantótöltetek teljes mértékben kielégítették a tervezomérnökök várakozásait. 1944-45-ben a szövetséges hadseregek át tudtak törni a legerosebb védelmi rendszereken Normandiától a német határt záró Siegfried erodítményláncolatig. Ezeknek az aknákkal és szögesdrót akadályokkal körülvett beton- és acéllétesítményeknek a leküzdése a legkomolyabb vállalkozás volt akár a németek számára támadás esetén, akár a kelet felöl közelíto oroszok számára. A speciálisan robbantótöltetek kihelyezésére átalakított pánCélozott jármuvek voltak az elodei a mai pánCélozott muszaki jármuveknek, amelyek ma már minden jelentosebb hadseregben rendszeresítve vannak.

II. VILÁGHÁBORÚS

Churchill AVRE

"Flying Dustbin" Az ötletet elfogadták, és némi tanakodás után a Churchill harckocsit választották ki erre a célra. A feladat alapvetoen abból állt, hogy teljesen kiürítsék a harckocsi belso terét, eltávolítsák a fo fegyverzetet, majd a belso teret úgy alakítsák át, hogya muszakiak el tudják helyezni az általuk használt felszerelést, a robbantótölteteket, speciális szerszámokat és aknákat A tornyot meg-

PÁNCÉLOZOTT

.JÁRMÚVEK

A Churchill AVRE mélygázló leküzdéséhez kipufogócso meghosszabbítássaI az oldalán és, légzocsövekkel a motortér mögött, Bullshorn harckocsiakna-kifordító ekével az elején és Porpoise (bukdácsoló) csúszószánnal a hátsó részén. Ezeket a szánokat az ellátmány (pl. üzemanyag és loszer) szállítására használták

muszaki harcjármu

A Dieppe alatti 1942-es hadmuvelet legfontosabb tanulsága az volt, hogy a kanadai muszakiak nem tudták végrehajtani az akadályrobbantási feladataikat, mivel védtelenek voltak az ellenség tüze ellen. A muvelet után egy kanadai muszaki tiszt azt javasolta, alakítsanak át harckocsit muszaki feladatok elvégzésére úgy, hogy az oda tudja szállítani a muszaki katonákat a feladat helyszínére és legyen képes nagy robbantótölteteket ls szállítani. Ez lehetové tenné a muszaki állomány számára, hogy páncélosfedezet alatt dolgozzanak, és szorosan együttmuködjenek apáncéloskötelékekkel.

KÜLÖNLEGES

Churchill AVRE Mk II-es rögzített toronnyal lövegmakettel. A jármu elejére vagy hátuljára nagy teherbírású darut is lehetett szerelni. Az elején lévo nagy teljesítményu csör/ot a daruval együtt is lehetett használni, hátul eros kitámasztók (kapaszkodó ekék) voltak a jármu rögzítéséhez csör/ózési üzemmódban

és

hagyták, de a harckocsiágyú helyére egy speciális eszközt szereltek, a Petardot Ez egy "csoágyú" volt, amely egy 290 mm-es robbantótöltetet lott ki, amelyet a csapatok - alakja alapján - csak "Repülo Szemétkosárnak" hívtak. A Petard lövedéke 18,14kg súlyú volt, és 73 méter távolságra tudta kiloni, a kazamaták, bunkerek és épületek lerombolására A Petardot a jármu belsejébol lehetett újratölteni.

Churchill verzió A Churchill verziót Churchill AVRE (Armoured Vehicle Royal Engineers - királyi páncélos muszaki jármu) néven Ismerték, és rövid ido alatt szabványos felszerelésévé vált a 79. páncéloshadosztály és a királyi muszaki csapatok rohamdandárjaihoz vezényelt muszaki állománynak. A védelem biztosításán kívúl az AVRE-kat hamarosan

Egy kiképzogyakorlaton: a rozseköteg ledobása után a Churchill AVRE az akadály tetején, mielott elorebukna, és továbbhaladna a jelentos akadály sikeres leküzdését követoen

más speciális anyagok szállításával is megbízták.

Mk III és IV Az AVRE céljára használt Churchill változat az Mk III és IV volt Az átalakítások többségét készletekkel oldották meg, amelyek egy része az iparból, egy része pedig a REME (királyi villamos, és gépészmérnökök társasága) muhelyeibol került ki. A rögzítoidomokat a harckocsi testére szerelték fel, amelyekhez hozzá lehetett erosíteni a speciális felszerelést A hátsó vonóhorog rendeltetése egy speciális AVRE harcianyagszállító vontatása volt

Újágyú Az AVRE-ket elso ízben a szövetségesek normandiai partraszállása idején használták 1944 júniusában, és olyan kiváló szolgálatot tettek, hogy hasonló rendeltetésu jármuvek még most is szolgálatban vannak. A Churchill AVRE-k az 1950-es évek közepéig, bizonyos egységeknél még tovább is rendszerben maradtak. Rozse- és gyékényszo-

Egy Churchill AVRE különleges páncélozott jármu egy akadály leküzdése közben, amelyre egy hídelemen jut fel. Az AVRE elején egy árkok feltöltésére használt rozseköteg van, amely 2,44 méter átméroju kötegekbe kötött 3,66-4,26 méter hosszú fakarókból állt nyeg fektetésére, támpontok megsemmisítésére, muszaki harci anyagok és nagy robbantótöltetek szállítására és egyéb hasznos feladatok végzésére használták oket A Churchill AVRE legfontosabb hosszú távú funkciója azonban az volt, hogyaspeciális feladatok végzésére alkalmas muszaki harcjármuvek fontos támogatói lehettek a páncélosegységeknek a hadmuveleteik során. A Churchill AVRE háború utáni fejlesztéseinek egyik fontos mozzanata volt a "Flying Dustbin" cso ágyú lecserélése egy célirányosan tervezett 165 mm-es romboló

ágyúval, amely 27,2 kg-os HESH (nagy robbanóerelu rombolófej) töltetu lövedéket lott ki, amely a legerosebb betonakadályt is képes volt lerombolni. Ez az ágyú nemcsak pontosabb volt, mint a "Flying Dustbin", hanem hátulról is töltheto volt az AVRE tornyának fedezete mögött Az 1950-es évek elején 13 darab Churchill AVRE-t szereItek fel az új ágyúval. 1962-ig álltak szolgálatban, amikor lecserélték oket a korszerubb Centurion AVRE-re, amelyet szintén a 165 mm-es romboló ágyúval láttak el.

JELLEMZÖK Churchill AVRE

szélesség:

Személyzet: 6 t6 Tömeg: 38 tonna Motor: 350 LE-s Bedford

magasság: 2,79 m

kétszer hathengeres benzinmotor

vízhutéses

Méretek: hossz: 7,67 m

3,25 m

Teljesftmény: max. sebesség úton: 24,9 km/h max. hatótávolság

193 km

Gázlóképesség: 1.02 m Lépcsömászó képesség: 0,76 m Árokáthidaló képesség: 3,05 m

115

HARCKOCSIK

Aknataposó hengerek Az aknataposó henger a harckocsik által legrégebben használt aknamentesíto eszközök egyike, és elméletileg a legegyszerubb közülük. A harckocsi elé szerelt nehéz hengerek talajra gyakoroit nyomása elegendo ahhoz, hogy muködésbe hozzák az aknát a harckocsi elott. Ennek az elméletnek a gyakorlatba való átültetése is egyszerunek látszott, de a gyakorlatban nem az volt. A fo problémát a hengerek súlya és mérete jelentette: ahhoz, hogy elég nehezek legyenek, nagyméretueknek kellett lenniük, így viszont az akkori átlagos harckocsiknak nem volt egyszeru mozgatni oket. Némelyik közülük olyan nagyra és esetleme sikerült, hogy két harckocsinak kellett tolni (az egyik amire rá volt szerelve, a másik pedig mögötte biztosította a megfelelo plusztolóerot). Erre a két harckocsis megoldásra gyakran szükség volt, különösen akkor, amikor nehéz terepen vagy puha talajon kellett a hengereket mozgatni.

Korai kísérletek A britek voltak talán az elsok, akik kísérleteket végeztek az aknataposó hengerekkel még a II. világháború elott a Covenanter harckocsi felhasználásával. Az elso típusokat Fowler Rollernek vagy Anti-Mine

Roller

Attachmentnek

(AMRA - aknamentesíto hengerkészlet) nevezték. Ezekbol fejlesztették ki Anti-Mine

Reconnaissance Castrol Rollert (AMRCR) (akna-

mentesíto felderíto görgohenger) rendszert, amelyet a Churchillekre és a brit Shermanokra szereltek fel. Ezeknéllaprugókat alkalmaztak a hengerek talajon tartásához, de annyira hatalmasak voltak, hogyaharctéren nem is használták oket. Egy sikeresebb konstrukció jelent meg 1943-ban, mégpedig a

Canadian

A Lulu nem robbantotta fel az aknát, mivel a hengerei csak könnyu fahengerek voltak, ezek olyan érzékeloket tartalmaztak, amelyek jelezni tudták a fémtárgyakat, az aknákat. Bár gyakorlatilag üzemképes volt, a Lulut sérülékenysége miatt nem vetették be

Indestructible

Roller Device (CIRD - kanadai szétrombolhatatlan hengeres szerkezet). Ez nagyon nehéz páncélozott hengereket alkalmazott, amelyek oldalsó karokkal csatlakoztak a harckocsihoz; a rendszer úgy muködött, hogy amikor a henger felrobbantotta az aknát, a hengerek megemelkedtek, ugyanakkor egy emelokar leesett a földre. A harckocsi további mozgása úgy muködtette ezt az emelokart, hogy az visszahelyezze a hengereket a talajra a további felhasználás céljából. A ClRD-et a

Az aknataposó hengerek megoldást jelentettek az aknamezokön, de egyedül a súlyukkal meglehetosen nehéz volt felrobbantani az aknákat. A megoldást az aknakifordító ekék és hengerek egy harckocsin történo alkalmazása jelentette

116

Churchlllre és a Shermanra is felszerelték, de a rendszert élesben nem vetették be. Az amerikaiak is foglalkoztak az aknataposó hengerek kérdésével, és három fo típust fejlesztettek ki. Az elso változat a Mine Exploder Tl (aknarobbantó) volt, amelyet az M3 Lee harckocsi ra akartak felszerelni, de ebbol semmi nem lett, mivel a harckocsit kivonták a frontvonal ból, mire az aknataposó henger elkészült. Ennek tOVábbfejlesztése volt a

Mine Exploder T1El vagy hworm (földi giliszta), de ezt is csak egy jármuvel - az M32 harckocsi vontatóval - való használatra fejlesztették ki. Az M4 Shermanhoz a Mine Exploder T1E3-ast tervezték (késobb Mine Exploder Ml vagy Aunt Jemima

Az M4 Sherman közepes harckocsi a Mine Exploder T1E3 (késobb Mine Exploder Mt - "Jemíma nagynéni") egyik prototípusával. Ennek az akna taposógörgonek a méretei és tömege jól látszik a képen utóbbi egy M4 harckocsi volt különleges testtel és fenékpáncéllal kiegészftve, amely úgy muködött volna, hogyegyszeruen áthajtott az aknán, az különleges páncél pedig megvédte a robbanástóI. E változatok egyike sem készült el a háború végéig, amikor már abbahagyták a típus fejlesztésével kapcsolaAmerikai tos munkákat. fejlesztések Az aknataposó berendeAz amerikaiak egy sor akzéseket ma is használják, különösen a Varsói Szerzodés nataposó hengertípust fejvolt tagállamainak hadserelesztettek ki, amelyek közül néhány túljutott a kísérleti szageiben, de más aknamentekaszon. A legkülönlegesebb síto módszerek, mint például az aknakifordító eke vagy a közülük valószínu leg a Mine Exploder T10 volt, amelyen . CSéphadaró típusú aknataaz aknataposó hengereket posó harckocsi jobban elteregy M4 harckocsi futógörgoi jedtek. Esetlenségük mellett képezték úgy, hogy még a az aknataposó hengereket torony is helyén maradt, és két könnyen ki lehet játszani a hengerköteg elöl, ketto pedig korszerubb gyújtók alkalmazáhátul volt a harckocsi test sával, amelyek nem robbannak pedig közöttük helyezkedett az elso nyomásra, csak akkor, amikor a hordozó harckOCSiaz el. Ez az eszköz nem jutott túl a kísérleti szakaszon, csakakna fölé ér. Ezen kívül, minúgy, mint a Mine Resistant den szilárdSáguk ellenére, az Vehicle T15 (aknabiztos aknataposó hengerek élettarjármu) sorozat jármuvei. Ez tama igen rövid volt.

(Jemima nagynéni) néven vált ismertté). Ez két nagyméretu görgoköteget alkalmazott 01dalkarokkal a jármuhöz erosítve; a rendszert élesben is bevetették annak ellenére, hogy meglehetosen nagy és esetlen volt. Elég sikeresnek bizonyult, és még a nehezebb M1Al-esselis használták.

I II. VILÁGHÁBORÚS

KÜLÖNLEGES

PÁNCÉLOZOTT

.JÁRMUVEK

1

CSéphadaró jellegu (láncos)

aknamentesíto~

A gondolat, hogy a harckocsiról lelógó láncokkal robbantsák fel az aknákat, egy dél-afrikai mérnöktol, A. S. J. du Toit ornagy tói származik. Egy vízszintes hengerreidobra láncokat szerelnek, a hengert forgatják, és a láncok végei odacsapódnak a földhöz, ez elegendo erot fejt ki bármilyen akna felrobbanásához. A gyakorlat igazolta az elv helyességét, és az elso cSéphadaró aknamentesitoket Matilda harckocsikra szerelték fel 1942-ben ÉszakAfrikában.

Az elso változatok Az elso láncokat Scorpionnak (Skorpió) hívták és a Matilda Scorpionra voltak felszerelve, a dobot egy a harckocsi jobb oldalára szerelt külön motor forgatta. Ezeket a Scorpionokat az el-Alamein melletti ütközetben alkalmazták 1942 októberében, majd néhány más dél-afrikai ütközetben is. Ezek a szerkezetek olyan hatékonynak bizonyultak, hogy egy fejlettebb változatot készítettek Matilda

Baron (Matilda báró) néven. A Baron változaton a tornyot levették, és a dobot két motor hajtotta, egy-egy a harckocsi mindkét oldalán A Scorpionkoncepció azonban hosszú távon ígéretesebb volt, mivel több harckocsitípusra is fel lehetett szerelni, így jött létre a Grant Scorpion és a Valentine Scorpion. Oe mielott ez megtörténhetett volna, több jelentos változtatást kellett végrehajtani, mivel korábban a láncoknak több nem kívánatos jellemzoje is volt, például az egyenetlen csapásszórás, ami érintetlen részeket hagyott az úton, vagy a láncok összegabalyodtak és használhatatlanná váltak, vagy az, hogya láncok egyszeruen szétverték egymást. A másik probléma egyenetlen úton jelentkezett, ahol a láncok nem tudtak belecsapni a mélyebb gödrökbe. A fejlesztési munka NagyBritanniában a Crab (Rák) megjelenéséhez vezetett, amelyet általában Shermanokra szereltek fel, így jött létre a Sherman Crab. A Crab 43 darab lánccal dolgozott, amelyek egy a fo motor hajtotta forgódobra voltak felszerelve. Olyan kiegészíto berendezésekkellátták el, mint a két oldalra szerelt vágókorongok, amelyek a szögesdrót akadályok leküzdését könnyítette meg, vagy a védoháló, amely

AMatiIda

Scorpion itt látható prototipusa egy kezdeti kísérlet az aknataposó harckocsik eloállítására. A láncdobot két 30 LE-s, a harckocsitest két oldalán elhelyezett Bedford motor hajtotta. A berendezést késobb felszerelték aValentine és Grant harckocsikra is

Fent: A Sherman Crab volt a II. világháború legszélesebb körben alkalmazott aknataposó

harckocsi ja. Bár a Crabot más harckocsitípusokra is felszerelték, a legelterjedtebb hordozó a Sherman volt. A harckocsi hátsó részén lévo különleges szerkezet jelzorendszer volt, amely a többi aknataposó harckocsit vezette

a robbanáskor

keletkezo

tör-

meléktol védte meg a harckocsi!; a késobbi példányokon már domborzatköveto berendezés is volt, amely lehetové tette, hogyaláncdob magassága kövesse a talaj egyenetlenségeit. A Crabokat a 79. páncéloshadosztálynál használták, majd késobb átadtak néhány példányt az amerikai hadseregnek az ÉszaknyugatEurópában való használatra A Crab rendszer igen hatékony volt, és lehetové tette, hogy a hordozó harckocsi megtartsa tornyát és fo fegyverét és használhassa is, ha szükség volt rá. Természetesen több más kísérleti típusa is létezett a cséphadaró aknamentesíto rendszernek. Az egyik közülük a Lobster (Ho már) volt, amely idorendben a Crab elott jelent meg, de nem rendszeresítették. A Pram Scorpion (Uszályos Skorpió) a Scorpion

"oldalhajtása" volt, a dob a harckocsi elso lánckerekérol kapta a hajtást. Ezt is elvetették a Crab javára. Az amerikaiak nem fordítottak túl sok idot a CSéphadaró aknamentesíto rendszerek kifejlesztésére. Ehelyett az aknataposó hengerekre összpontosítottak és amikor az aknamentesíto láncokra volt szükségük, mint például 1944-45 telén, amikor jól kiépített aknamezoket kellett leküzdeniük anémet .határon, brit Crabokat használtak, amelyeket Mine Exploder T4-nek neveztek.

Fent: A homokos, illetve a saras, mocsaras terep e különleges jármu számára is nagyon nehéznek bizonyult. Ezt bizonyítja ez az elakadt Sherman Crab is. Fentebb: Ez a Sherman 'Crab alsó pozicióban tartja a láncdobot, készen áll a munka megkezdésére. A Crab a britek szabványos aknamentesito harckocsija volt; ágyúja 75 mm-es

117

HARCKOCSIK

ARK

rámpás és hídveto harckocsik

Az ARK a szövetségesek által a II. Világháborúban alkalmazott páncélozott hídveto jármuvek egyike volt. A brit hadsereg hosszú idok óta érdeklodött a hídveto harckocsik eloállítása iránt. és az elso ilyen jármuvet még az 1. világháború utolsó szakaszában megépítette. Közvetlenül a II. világháború elotti években a brit hadsereg jelentos kísérleteket végzett, amelyeknek a legfontosabb eredménye a Covenanter harckocsi általlerakható szétnyitható híd megalkotása volt. A háború elso éveiben más fontosabb fejlesztések miatt ezt a témát félre kellett tenni egészen az 1942-es, Dieppe melletti partraszállásig, amely nyilvánvalóvá tette a páncélozott hídveto jármuvek szükségességét nemcsak az árkok leküzdéséhez, hanem ahhoz is, hogy más jármuvek számára is lehetové váljon az olyan akadályok leküzdése, mint például a tengerparti falak. Az elso ARC-t (Armoured Ramp Carrier - páncélozott rámpahordozó) a 79. páncéloshadosztálynál készítették el 1943 végén. Ez az ARK Mk I volt, egy Churchill harckocsi átépítése, amelynél levették a tornyot, és sík lemezzel hegesztették be a helyét, egy búvónyílást hagyva középen. A lánctalpak felett két - gerendákkal kibélelt - útpálya volt egy új felépítményen, elöl az útpályákkal egy vonalban egy-egy 1,05 méter hosszú rámpa volt szerelve. Hátul két, egyenként 1.72 méter hosszú

A Churchill ARK Mk I felemelt ráálló rámpával. Ezek a jármuvek olyan közel amilyen mentek a harckocsifalhoz, közel csak lehetett, hogy lehetové tegyék a többi jármu számára, hogyalánctalpak feletti útpályákat használva áthajtsanak rajtuk

másik rámpa kapott helyet. Muködés közben az ARK Mk I olyan közel ment az akadályhoz, amilyen közel tudott, majd rámpáit leengedte, és a többi jármu az ARK-t használta ahhoz, hogy átkeljen az akadályon. Az ARK-t hídként is alkalmazhatók úgy, hogy belehajtott a vizes vagy száraz árokba, a többiek pedig áthajtottak rajta.

Módosított ARK Az ARK Mk I-est hamarosan az ARK Mk II váltotta fel. Ennél a jármunél is a Churchill harckocsit és a felépítmény/ rámpa megoldást alkalmazták. Az ARK Mk II sokkal hosszabb rámpákat használt (3,8 méter) mindkét oldalon, és a jobb oldali útpálya és rámpa szélessége fele volt a baloldalinak (0,61 méter a bal

Két Churchill ARK Mk 1/ egy mély árokban, amint egy Churchill harckocsi halad át rajtuk. Az elso ARK behajtott az árokba, majd a második ráállt és kiengedte a rámpáit, hidat formálva belolük. Az árkot az olaszországi Senio folyó vájta 1945 áprilisában

Az ARK-t hídveto harckocsik váltották fel, amelyek lerakták a hidat, és otthagyhatták a helyszínt más feladatok elvégzésére vagy egy másik rohamhíd felvételére oldali 1.213méterrel szemben). Ez lehetové tette, hogy sokkal több jármutípus használhassa az ARK-t. Alaphelyzetben a rámpákat drótkötelek és láncok rögzítették mindkét oldalon a rögzítobakokhoz. Amikor az ARK odaért az árokhoz, belehajtott, majd kioldotta a köteleket, hogya rámpákat kiengedhesse. A többi jármU így áthajthatott az ARK hídon. A 8. hadsereg Olaszországban elkészítette a saját ARK Mk 11esét, csak sokkal egyszerubben. Elhagyták az útpályákat a Churchill harckocsi ról, és a harckocsi lánctalpait és testének felso részét használták útfelületnek. Ez a verzió ARK

Mk

II

(Italian

Pattern

- olasz mintájú) néven vált ismertté.

Az alap ARK-nak több kivitelezése is volt. Az egyik a Churchill harckocsi ra épített megemelt rámpás változat, amelyet Churchill Great Eastern néven ismertek, de

ezt a típust elvetették. Olaszországban néhány Shermant is átalakítottak, amelyek majdnem egyenrangúak voltak az ARK Mk II-essel, de nem készült belolük nagy mennyiség.

Rakétahíd A Churchill Woodlark rendszer hasonló volt az ARK Mk II-eshez. Ezek a jármuvel lehajtott rámpákkal közelítették meg az akadályt, és rakétákat alkalmaztak a kinyitásukhoz, valamint rakétákkal tompították a rámpák talajhoz csapódásának energiáját is. Ez a típus nem jutott túl a kísérleti szakaszon sem. Nincsenek adatok ezekrol a Churchill-változatokról, az azonban tudható, hogy az ARK Mk II személyzete négy fobol állt, tömege pedig 38,5 tonna volt. A legtöbb átalakítást a Churchill Mk III és IV alapján végezték el. Az ARK "hajts át rajta" koncepcióját a ·jármu elejére szereit roham hidak váltották fel, amelyeket keresztülfektettek az akadályokon. Az eredeti elgondolás lényege az volt, hogy a híd leeresztése után a jármu ott maradt, hiszen a híd részét képezte. A roham híd változat szerint a hordozó jármu a híd leeresztése után elhagyhatta a helyszínt, és másra is felhasználható volt.

118

II. VILÁGHÁBORÚS

KÜLÖNLEGES

PÁNCÉLOZOTT

JÁRMUVEK

Rozse- és gyékényfekteto berendezések A rozsét már az ókorban használták a várárkok leküzdésére. A hadviselésbe a páncéloshadviselés számára az 1. világháború idején állítottak vissza, amikor is harckocsikról dobták le a Cambrai melletti ütközet során. Akkor hagyományos módon alkalmazták a rozsét, mégpedig úgy, hogy bedobták a lóvészárkokba, hogy a többi harckocsi át tudjon hajtani rajtuk. A II. világháborúban is hasonló célra használták ezt az anyagot. A rozse elonye a muszaki szakember számára abban rejlik, hogya használat helyszínén is megtalálható. Általában úgy készítették el, hogy faágakat vágtak, majd 3,35 méter vagy nagyobb hosszban nagy kötegekké kötötték oket össze. A kötegekboI1,83-2,44 méter átméroju tekercseket készítettek, és fából vagy vasból készült tartóbölcsokhöz rögzítették a harckocsi elején. Ebben a helyzetben kötelek segítségével tartották, amelyeket a harckocsi belsejébol lehetett kioldani. A legfobb hátránya ennek a módszernek az volt. hogyarozseköteg korlátozta a vezeto kilátását. ezért a személyzet egyik tagjának úgy kellett helyezkednie, hogy utasításokat tudjon adni a vezetonek. Kísérletek születtek arra, hogy periszkóppal hidalják át ezt a nehézséget, de Végül az a döntés született, hogy átalakítják a rozsetekercset tartó bölcso formáját.

Rohampálya A rozsét arra is lehetett használni, hogy rohampályát építsenek puha talajon vagy átszeldelt terepen. Ez acélsodronnyal összekötözött rozsekötegekbol állt. amelyet tekercsben szállítottak A Churchill AVRE a helyszínre szállította ezeket a tekercseket, majd a tekercs egyik végét a lánctalpak alá fektették, és a harCjármu elorehaladtával a rozseköteg szonyeg lecsúszott a hordozókeretrol. lehetové téve más jármuvek számára, hogy az így lefektetett úton mozogjanak. Maximálisan 30,5 méter hoszszú utat lehetett így lefek-

A Churchill AVRE-n mély gázlók leküzdését is lehetové tevo légbeömlo nyilások és kipufogócso toldalék volt a jármu oldalán és hátulján, és C tipusú szonyegfektetovel volt felszerelve, amely zsákvászon szonyeget fektetett le homokos vagy puha talaj leküzdésének a megkönnyitésére

tetni, de tartósabb utakat is lehetett hasonló módszerrel építeni, csak ebben az esetben gerendákat erosítettek össze szonyegszeruen. Ez a rozseköteg- vagy gerendaszonyeg-fektetési módszer nagy teherbírású utak építését tette lehetové, de gyorsabb roham utak létrehozásához zsákvászon orsókat használtak Ezeket az orsókat a Churchill AVRE elülso részére vagy egy másik típusnál a torony fölé (Churchill AVRE Car pet layer Churchill AVRE szonyegfekteto) szereit karok tartották. Két fo típus létezett: az egyiknél a zsákvászon anyagot olyan hosszú merevíto fákkal erosítették meg, hogy a szonyeg szélessége lefedte az egész harckocsi sZéleSSégét. a másik típusnál pedig csak a lánctalp szélességét (Bobbin Carpet). Mindketto rendeltetése a drótakadályok lefedése volt, hogy a gyalogság és a kerekes jármuvek át tudjanak rajtuk kelni. Ezt az 1942-es dieppe-i támadásnál használták eloször. Az orsót kiürülése esetén vagy vészhelyzetben le lehetett dobni a jármurol.

Ez a háború utáni Churchill AVRE egy korai Centurion tipusú toronnyal és füstgránátvetovel van felszerelve. A teher olyan, mint 1944-ben - vagy akár 1917-ben: jól látszik, hogy a rozseköteg korlátozza a kilátást

A Shermanváltozat Ezeknek a rozse- és gyékényszonyeg-fektetoknek a többségét a ChurchillAVRE harckocsikra szerelték, de Shermant is használtak erre a célra. Egy speciális rozseköteg-fektetot. a Cribet (Gyerekágy) például, a Shermanra fejlesztettek ki. Ez egy keret volt, amelyet elore lehetett dönteni a rozse vagy gyékény ledobásához. Néhány kiszolgált Shermanról még a tornyot is levették, hogy rozsefektetot alakítsanak ki belolük. Meg kell jegyezni, hogy a gyékényfekteto berendezéseket csak rövid távra tervezték. A nehezebb vagy lánctalpas jármuvek a huzamosabb használat során egyszeruen eltörték vagy széttépték oket. ezért csak rohamfeladatokra vagy kétéltu muveletek során a partraszállásra használták oket. A II. világháború után rugalmas acél útpályát fejlesztettek ki e korai megoldások helyett.

elkezdte A Churchill AVRE C tipusú szonyegfektetoje a zsákvászon szonyeg lerakását homokos vagy laza talajra. Ilyen berendezéseket használtak a normandiai homok leküzdésére néhány kirakodási ponton 1944. június 6-án Egy Churchill AVRE rozsekötegeket szállit az elejére szerelt tartókereten és egy másik adagot húz maga után csúszószánon. A rozseköteget a tartókeretrol gyorskioldó berendezéssel szabadították kí, és miután a helyére került, biztositotta a legtöbb harckocsi és más jármu számára a viszonylag könnyu mozgást az akadályon keresztül

119

HARCKOCSIK

ARV

páncélozott muszaki mento jármuvek A Cromwell ARV nehéz vontatófeladatra való felkészítés utolsó fázisában. A felemelt darut két vastag drótkötél tartja a terhelés ellenében

•••

A frontkatona számára minden egyes harckocsi értékes eszköz, tehát minden sérült vagy meghibásodott harckocsi, amelyet üzemképessé lehetett tenni, hasznos dolog volt. Ezért a sérült vagy muködésképtelen jármuvek hátraszállítása a harcmezöról a páncélos-hadviselés fontos eleme. Gyakran ezeket a hátraszállítási feladatokat ellenséges túz alatt kell végrehajtani, tehát indokolt a mentést végrehajtó állományt saját páncélozott jármuvel ellátni, sót fontos csörlókkel vagy más speciális mentóeszközökkel felszerelni öket. A muszaki mentó jármuveket széles körben a II. világháborúban vetették be elóször, és a szövetségesek oldalán több különbözó típusú és képességu jármu szolgált.

Az ARV-k bevezetése Gyakorlatilag az összes ARV (páncélozott muszaki mentö jármu) valamelyik harckocsi átalakított változata volt. amelyek már elavultak, így mint harejármuvek nélkülözhetóek voltak a harctéren. EI6bb vagy utóbb csaknem minden szövetséges típust felhasználtak erre a feladatra, de a brit oldalon bevetett fóbb tfpus mégis a Crusader, a Covenanter, a Centaur, a Cavalier, a Cromwell, a Rem és természetesen a Churchill volt. A korai ARV-kialakítások többségér61 levették a tornyot és az ágyút. és egy nyitott "rekesszel" helyettesítették a személyzet számára. Csörlóket szereltek fel, és 120

különbözó gémes darukat és emelöbakokat alkalmaztak a jármuveken. Több jármuvet kiegészító kitámasztóval láttak el, hogy meg növeljék a csörl6 hatékonyságát. A britek széles körben alkalmazták a torony nélküli Shermanokat az ARVszerepre. Az ARV Mk II-es átalakítások a Churchill Ill-ast, N-est és a Sherman V-öst érintették, paramétereik hasonlóak voltak, de egy sor muködési sajátosságuk volt. A legjelentósebb módosítás a rögzített torony és a mufegyver (fegyvermakett) alkalmazása volt az ARC Mk I-es nyitott rekesze helyén. A rögzített toronyban kapott helyet a 60 tonnás csörl6t üzemeltetó katona, akinek így jobb volt a kilátása és a páncélvédelme. Az ARV Mk II-n a 3,5 tonnás darut áthelyezték a test hátsó részére, ahol egy támasztóhorog is rendelkezésre állt. hogy felszabadítsák az elülsó részt egy 6 tonnás daru számára.

Amerikai

ARV-k

Az amerikai ARV-k általában bonyolultabb jármuvek voltak. Ezek szintén a meglév6 harckocsik páncéltestére épültek, de az átalakításokat üzemi

Egy Cromwell ARV egy elfogott PzKpfw IV-est vontat el az útból. A Cromwell ARV a korai Cromwell harckocsi torony nélküli változata volt, amelyet fel lehetett szerelni daruval és más berendezésekkel

körülmények között végezték és nem valamelyik szövetséges hadsereg (beleértve a brit hadsereget is) tábori javítómuhelyében, ezért a kész példányok részletesebb konstrukciós megoldásokkal büszkélkedhettek. A Tank

Recovery Vehicle M32 (harckocsi muszaki ment6 Jármu) tipikus amerikai termék volt. Ezen a jármuvön a torony rögzitett volt, és 81 mm-es füstgránátvet6vel látták el. A küzdótér helyére egy nagy teljesítményu 27 216 kg-os

csörlót szereltek be és egy A formájú gémes darut lehetett felhelyezni a test elüls6 részére. Különböz6 rögzítési pontokat alakítottak ki körben a testen a speciális szerszámok és eszközök elhelyezésére. Az M32-esnek több alváltozata készült. Az M3-as közepes harckocsit is felhasználták a

Tank Recovery Vehicle M31 gyártásához, a test hátsó részére egy gémes darut szereltek. A britek is készítettek saját változatot az M3 Grant harckocsi felhasználásával,

~

"!p

amelyról levették a tornyot és egy nagy teljesítményu csörlót szereltek a harckocsi belsó terébe. Az amerikaiak nagy menynyiségben állították el6 az ARV-ket, amelyekból sokat átalakítottak hasonló, mégis eltér6 feladatok végrehajtására, így például tüzérségi vontatóvá. Egy dolog azonban közös volt mind a brit, mind az amerikai ARV-k esetében: egyikük sem érte el a Párduc harckocsira épült német Berge-

II. VILÁGHÁBORÚS

KÜLÖNLEGES

PÁNCÉLOZOTT

panther (Mentopárduc) páncélozott muszaki mento jármu teljesítményét A Bergepanther megingathatatlan volt pOZíciójában, mint a II. világháború leghatékonyabb páncélozott muszaki mento jármuve, ami legalábbis a rendszerben lévo típusokat illeti. Annak ellenére, hogya szövetséges ARV-k a páncélozott harcjármuvek mentésével kapcsolatos általános feladatokat minden különösebb nehézségek nélkül el tudták végezni, mégsem tudták túlszárnyalni a németek által használt nagyobb és nehezebb Tlgris nehéz harckocsikat és Párduc alapharckocsikat

Partra szállá ARV-k t:szaknyugat-Európa o napi megszállásának tervezése magában foglalta olyan technika biztosítását is, amely képes lenne kimenteni az elsüllyedt vagy más módon használhatatlanná vált jármuveket úgy a sekély, mind a mély vízbol a partraszállás kirakópontjain. A REME kísérleti partraszállási mentorészlege 1943-ban megalkotta a BARV (kira-

k6ponti páncélozott muszaki mento jármu) prototípusát, amely a Churchill és Sherman harckocsikra alapuIt A korai BARV-ok átlagos Churchill és Sherman harckocsik voltak. amelyeken lecserélték a tornyot egy rögzített, hasáb alakú felépítményre, és a motor légbeömlo és kipufogócsonkjait hosszú fémkürtokkel egészítették ki. A jármu teste vízzáró volt, hogy mintegy 2,1 méter mély vízben is tudjon tevékenykedni. A BARV személyzeteit búvárfeladatokra is kiképezték, hogy képesek legyenek a víz alatt is dolgozni, például rögzíteni a vontatókötelet a kimentendo jármuhöz. A Churchill BARV-ot már a prototípus stádiumában elvetették, mivel az oldalán lévo búvónyílásokat nehezebb volt

JÁRMUVEK

elszigetelni, és a Churchillnek három toldatra volt sZúksége, míg a Shermannak csak egyre. Ezért a Sherman-váltazatot fejlesztették tovább: eloször a Ford benzinmotoros változatot gyártották, maid a dízelmotoros Sherman lll-ast alakították át Olyan felépítményt fejlesztettek ki, amely az idOjárási viszonyoktói függoen 3,05 méter mély vízben is tudott muködni. A további átalakítások magukban foglalták a vontatóberendezés alkalmazását és két vasúti talpfa felerosítését a jármu elejére, hogy megakadályozzák a sérüléseket, amikor másik jármuvet kellett tolni, vagy a kirakóeszközt kellett eltolnl a parttól. A test tetejét útpályákkallátták el, és a személyzet számára kapaszkodó köteleket erosítettek a jármu oldalaira, mint a mentocsónakokon. Csakúgy, mint más ARV-k esetében. a szabványos Sherman BARV átalakítási folyamatát is a REME felügyelte az ellátási minisztérium két üzemében. Ezek a jármuvek nagyon hatékonyan segítették a O napi partraszállás idején a kirakópontok szabadon tartását; az egyik BARV pedig még külön fejtörést is okozott a németeknek, ugyanis azt hitték, hogy a szövetségesek egy "titkos fegyverét" látják, amikor a Sherman BARV-ot a kirakóhajó személyzete sokkal hamarabb rakta ki, mint ahogyan azt tervezték. Meg kell említeni, hogy a REME felelos volt még egy - a Caterpillar DB-asra alapuló - páncélozott kétéltu traktor kifejlesztéséért és gyártásáért is. Ez is sikeres konstrukció volt, muködése sok szempontból hasonlított a BARVéra a normandiai helyszíneken, bár ez kevesebbet tudott, és nem érte el a Sherman BARV vízi képességeit

Legfelül: A Churchill ARV Mk I felszerelt daruval és dupla csövu 7,7 mm-es Bren géppuskával. A jármunek háromfos személyzete volt, speciális szerszámokkal és hegesztoberendezéssel szerelték fel a mentési, javítási feladatok ellátására. A jármu alapvetoen a Churchill Mk IV torony nélküli változata Fent: Sherman ARV Mk I egy Sherman harckocsit vontat a normandiai hadjárat során 1944 június-júliusában. A Sherman harckocsiró/ a britek a tornyot levették, és darut valamint más speciális berendezést szereltek fel az ARV-re. Az M32 harckocsimento (Tank Recoyery Vehic1e M32) vonul egy falun keresztül EszaknyugatEurópában 1945-ben. Az M4 harckocsi páncéltestét felhasználva ezeket a jármuveket 1943-tól alkalmazták, rögzített felépítmény volt az M4 torony helyén. Különféle mentoeszközön és felszerelésen kívül nagy teljesítményu csörlovel is ellátták

JELLEMZOK Churchill ARV Mk II

szélesség:

3,35 m

Személyzet: 5 vagy 6 16 Tömeg: 40 tonna Motor: 350 LE-s Bedford

magasság

3,02 m

kétszer hathengeres benzinmotor

max hatótávolság:

vízhútéses

Méretek: hossz: 8,28 m

TeljesIlmény: max. sebeSSég úton 24,9 km/h 193 km

Fegyverzet: egy vagy két 7.7 mm-es géppuska

121

HARCKOCSIK

Munitionpanzer IV Ausf F Karl

loszerszállító jármu

Amikor a masszív Karl ostrommozsarat tervezo csoport az új fegyvert kitalálta, az általuk tervezett mozsárágyút egy nagyméretu lánctalpas alvázra szerelték, hogy bizonyos mozgékonyságot biztosítsanak a löveg nek (bár ez a mobilitás a nagy tömegébol adódóan már eleve korlátozott volt). A loszerellátás kérdésérol azonban megfeledkeztek. Ezt a hibát hamarosan felismerték, és különleges loszerszállítók megalkotásába kezdtek, amelyek mindenhová követni tudnák a Karlt és szintén lánctalpasok lennének. Nagynak kellett lenniük, hiszen a Karl által kilott hataimas betonromboló loszer tömege elérte a 2170 kg-ot, átméroje pedig a 60 cm-t. A fegyver késobbi változata 54 cm urméretu és 1250 kg tömegu lövedéket használt.

A konstrukció A KarlloszerszállítÓjához választott jármu a PzKpfw IV Ausf F volt. A típust nem módosításként gyártották, hanem új változatként állították elo az alapharckocsi páncéltestét, futómuvét és más egységeit felhasználva úgy, hogy az eredeti tornyot egy a teljes testet befedo platóval váltották fel. A plató elejére kissé balra eltolva szerelték a 3000 kg teherbírású darut, amelynek gémjeit általában hátrafelé lehajtva szállították. A plató nagy részét a loszerek szállítására használták (két vagy három lövedék fért el rajta). Kisebb fém oldalfalak voltak a jármuvön, amelyeket általában a harctéren leszereltek. A Karl felszerelésének nagy részét vonaton kellett szállítani, amelyen ezzel együtt általában két felszerelt Munitionpanzer (vagy Munitionschlepper) loszerszállítót is továbbítottak A tervezett tuzeloállás közelében összeszerelték a Karlokat, és kiszállították a tüzeloállások pontos helyszínére, a loszereket pedig a vagonokból portáldaru vagy a loszerszállítók daruja segítségével rakodták ki. A loszerszállítók ezután kivonultak a tüzeloállásokhoz, és a mozsárágyúk közvetlen közelében leállva a loszereket az ágyúk hátsó részénél levo töltotálcákra rakták darujuk segítségével. A darun speciális loszerfogó markoló volt. Amint a loszereket felhasználták, a loszerszállítók újakért mentek. A Karlokat azonban nem mindig vasúton szállították. Volt egy módszer, amelynek során az ágyút úton szállítható elemekre szétszerelték, azonban ezeknek az elemeknek

A Munitionpanzer IV Ausf F loszert szállitott az önjáró Karl ostrommozsarak számára. A loszereket az elöl elhelyezett daruval emelték a Karl töltotálcájára, a daru gémje a képen a loszertároló plató fölé van hajtva az összeszerelése a felhasználás helyszínén igen nehéz és idoigényes munka volt. Amikor ezt a módszert alkalmazták, a loszerszállítókat féllánctalpasok által vontatott kerekes tréleken szállították. Minden Karl szerelvény tartalmazott még két teherautót, két könnyu gépjármuvet és legalább egy 12 tonnás féllánctalpast a Karl személyzetének a szállítására. A Karl mozsárágyúk voltak a legkülönlegesebb német tüzérségi eszközök. Erodítmények rombolására használták oket, és a II.világháború alatt nem vették gyakran igénybe. Ennek ellenére ezek a fegyverek és a loszerszállítóik ott voltak Szevasztopol ostrománál és az 1944-es varsói felkelésnél, ahol megsemmisíto csapást mértek a lengyel védokre.

JELLEMZOK Munitionpanzer IV Aus! F Személyzet: 4 fö Tömeg: 25 tonna Motor: 300 LE·s Maybach HL 120

Méretek: hossz: 5.41 m

TRM vfzhOtéses

max hatötávolság:

122

benzin motor

szélesség:

2,88 m

Teljesltmény: max. sebesség

úton 39,9 km/h 209 km

A Munitionpanzer IV Ausf F menethelyzetben; a daru a plató fölé hajtva, a plató elején pedig a loszerfogó markoló látható. Ezek a loszerszállítók három darab 60 cm-es loszert szállítottak a Karl ostrommozsarak számára A fegyvertelen Munitionpanzer IV Ausf F loszereket szállított a 60 cm-es Karl önjáró nehéz ostrommozsár számára. Itt felemelt daruval látható, készen a loszer rakodására. A daru 360 fokban elforgatható volt A Munitionpanzer IV Ausf F loszerszállitó részére tervezett teheremelési feladatok nagyságát bizonyítja az a tény, hogya loszerszállitó alapjául a PzKpfw IV harckocsit választották

II. VILÁGHÁBORÚS

KÜLÖNLEGES

PÁNCÉLOZOTT

.JÁRMUVEK

SdKfz 265 kleiner Panzerbefehlswagen kis páncélozott parancsnoki jármu

-

Iili

Miután a német hadsereg elfogadta a nagy páncéloskötelékbol álló páncéloshadosztályok koncepcióját, tudatában volt, hogya nagy harckocsi-tömegek jelentos vezetési és irányítási problémákkal fognak küszködni. A páncéloskötelékek parancsnokainak együtt kell mozogniuk a harckocsikkal. és állandóan kapcsolatban kell velük maradniuk, és elsore úgy tunt, hogy ezt a legegyszerubben úgy lehet megoldani, ha a parancsnokok is harckocsikban foglalnak helyet. Az is egyértelmuvé vált ugyanakkor, hogy a parancsnoknak minden speciális eszköznek és személyi állománynak rendelkezésre kell állnia ahhoz, hogy továbbítani tudják a parancsokat, és általában segítsék a parancsnokot feladata végrehajtásában. [gy tehát a parancsnoki harckocsi valamilyen formájára volt szükség. A tolük megszokott alapos módszerrel a német tervezok 1938-ban megoldást javasoltak erre a problémára. Úgy határoztak, hogy a PzKpfw I

A kleiner Panzerbefehlswagen a PzKpfw könnyu harckocsi parancsnoki változata volt. Személyzete három fobol állt, a torony helyén lévo rögzitett felépitménye egy térképasztalt, két rádiót és kiegészito elektromos berendezéseket tartalmazott. A jármuvet szélesköruen alkalmazták, mert lehetové tette a parancsnok számára, hogy együtt mozogjon az általa vezetett páncélos kötelékkel A képrol megitélheto, hogy milyen kis hely lehetett a PzKpfw I parancsnoki harckocsiban. Mintegy 200 példányt készítettek ebbol a típusból, de túl kicsinek bizonyultak a feladathoz, ezért késobb nagyobb harckocsik javított változataival cserélték le oket kiképzo harckocsit alakítják át a parancsnoki feladatok végrehajtására, az eredmény pedig a SdKfz 265 kleiner Panzerbefehlswagen (kis páncélozott parancsnoki jármu) iett. A parancsnoki jármu az alapharckocsi Viszonylag egyszeru átalakításából született úgy, hogy a forgó tornyot egy dobozszeru felépítményre cserélték, hogy több helyet biztosítsanak a jármu belsejében. Az alapharckocsi kétfos személyzetét háromfosre növelték meg, amely a veze-

tobol, a parancsnokból és a híradósbóljáltalános segítobol állt. A belso térben kapott helyet egy kis asztalka - ahol a parancsnok tudott dolgozni - térképtartó, tárolók és polcok a térképeknek és más okmányoknak, valamint két rádió, az egyik a harckocsikkal, a másik az elöljáró parancsnoksággal való kapcsolattartásra. Ezeknek a rádióknak a muködtetéséhez és akkumulátoraik állandó töltéséhez egy pótdinamóra volt szükség. Fegyverzete egy 7,92 mm-es MG 34-es géppuska volt az elülso páncéllemezen.

Három változat

A PzKpfw I eredetileg azzal a céllal készült, hogy kiképezzék a késobb rendszerbe álló nagyobb harckocsik személyzetét, de a hasznos - egyúttal kicsi, ezért csak átmeneti - könnyu parancsnoki harckocsi alapja lett, amely jelentosen hozzájárult a németek sikereihez 1939-40-ben

Három változata létezett ennek a kis parancsnoki jármunek, az egyiket egy kis forgótoronnyal szerelték fel a felépítmény tetején. Ezt a megoldást hamarosan elvetették, mivel túl sok helyet foglalt el, és nem volt rá semmi szükség. A másik két változat csak apróbb részletekben tért el egymástól, mindketto hátránya azonban a korlátozott hely volt, amelyben két ember próbált meg közvetlen közelségben tevékenykedni ez néha bizony nagyon nehéz volt. A koncepció azonban nagyon sikeresnek bizonyult, és mintegy 200 darabot gyártottak le a PzKpfw I harckocsi e változatából. Az elso pél-

dányokat Lengyelországban használták 1939-ben, a továbbiakat pedig Franciaországban 1940 májusában és júniusában. Késobb ezekkel a jármuvekkel szerelték fel az Afrikai Korpsot. Egyet ezekbol az észak-afrikai példányokból elfogtak és elküldték NagyBritanniába, ahol a szakemberek alaposan megvizsgálták,

és egy átfogó jelentést írtak a jármu képességeirol. Viszonylagos sikeressége ellenére a PzKpfw I-esnek ez a kisméretu módosítása valóban túl kicsi és szuk volt ahhoz, hogy igazán sikeres legyen; késobb a nagyobb parancsnoki harckocsik klszorították oket.

JELLEMZOK Kleiner Panzerbefehlswagen I Személyzet: 3 fó Tömeg: 5.8 tonna Motor: 100 LE-s Maybach NL 38

34 géppuska

TR vízhutéses

TeljesIImény:

benzinmotor

Méretek: hossz: 4.45 m

szélesSég

2.08 m

magasság

1,72 m

Fegyverzet: egy 7,92 mm-es MG

max. sebesség úton: 40 km/h, max hatótávolság:

290 km

123

HARCKOCSIK

Panhal"d 178 Panhard et Levassor Type 178 páncélgépkocsit 1935-

francia páncélgépkocsi

Az Automitrailleuse

met támadást követo harcok során.

ben kezdtékgyártani,ésa TOEM-32-esként ismert konstrukcióból fejlesztették ki, amelyet az észak-afrikai francia gyarmatokon akartak használni. Egy 37 mm-es rövid csövu toronyágyúja volt. A Panhard ezt a konstrukciót használta fel a francia hadsereg új követelményeinek megfelelo jármu létrehozásához, amely 4x4-es meghajtást kapott, és a motort a hátsó részbe helyezték át. Az eredmény a Panhard 178 lett, amelynek fegyverzete a 25 mm-es egyszeru ágyútól a két darab 7,5 mm-es géppuskán keresztül a fegyver nélküli, de több rádióval felszerelt parancsnoki változatig terjedt. A

Szolgálatban

Panhard 178-ast Panhard Model 1935-ösként is is-

merték A Panhard 178-ast a francia hadsereg gyalogsági és a páncélos felderíto egységei számára gyártották. A gyártási folyamat lassú volt. 1940-re mégis jelentos számban állt rendelkezésre a májusi né-

Sok Panhard 178-ast a meglehetosen szétszórtan települt egységekhez irányítottak, ahol már csak kevés harcteladatot hajtottak végre, és sok jármu épségben került a németek kezére. A németeknek tetszett a szilárd konstrukció, ezért a saját szolgálatukba állították Panzerspahwagen P 204(f) néven, néhányat át is fegyvereztek 37 mm-es páncéltöro ágyúval és/vagy német géppuskával. A jármuvek egy része Franciaországban maradt helyorségi feladatok ellátására, egy részét pedig a Szovjetunióba küldték, ahol a frontvonalak mögött használták oket a partizánok elleni járorfeladatok végrehajtására. Néhány darabot vasúti autónak alakítottak át úgy, hogy az eredeti kerekeket vasúti kerekekre cserélték, rádióvai és jellegzetes keretantennávai látták el. A Panhard 178 valószínuleg legfurcsább felhasználá-

JELLEMZÖK Panhard 178

TeljesItmény: max. sebeSSég

Személyzet: 4 ló Tömeg: 8,5 tonna Motor: 105 LE-s 6,3 literes

úton: 72 km/h,

vlzhütéses

benzinmotor

Méretek: hossz: 4,79 m szélesség:

2 m, magasság: 2,31 m

max hatótávolság:

300 km

Gázlóképesség: 0,6 m Lejtómászó képesség: 400 Lépcsömászó képesség: 0,3 m Arokáthidaló képesség: 0,6 m

sára 1941-42-ben került sor, amikor az 1940-es vereség után 45 darab, a németek elol a páncélos felderíto csapatok által elrejtett jármuvet az ellenállók a németek elleni harcra alakítottak át. Az átalakítást a németek orra elott végezték, levették a tornyot, és 25 mm-es vagy 47 mm-es ágyúval és/vagy géppuskákkal szerelték fel. A páncélgépkocsikat ezután az ellenállási hálózaton keresztül titokban szétosztották a foleg még nem megszállt területeken, de a többségüket a németek lefoglalták, amikor

Leichtel" Panzel"spahwagen Amikor Németországban a nácik kerültek hatalomra, a hadsereg gyakorlatilag szabad kezet kapott a terjeszkedo német hadero fegyverzetének összeállításában. Ebben szerepelt egy könnyu páncélgépkocsi új szériája is, amelyet egységes alvázra építettek volna.

Két Automitrailleuse Panhard et Levassor Type 178 német kézben Franciaország eleste után 1940-ben. A németek elég jónak találták ezeket a jármuveket ahhoz, hogy átvegyék oket, és sokat közülük a Szovjetunióba küldtek a partizánok el/eni harcra 1942 novemberében elfoglalták ezeket a területeket is.

További gyártás A felszabadulás után a Panhard 178-ast még egyszer gyártották 1944 augusztusában a Renault-gyárban Párizs mellett. Ezeknek az új jármuveknek nagyobb volt a tornyuk, és 47 mm-es ágyúval

SdKfz 222

fegyverezték fel. és Panhard 1786 elnevezést kaptak. Az új jármuveket a francia páncélos felderít6 csapatokhoz küldték, és még hosszú évekig használták 6ket 1945 után. Néhányat Indokínában alkalmaztak, és az utolsó példányt 1960-ban vonták ki a rendszerbol.

könnyu páncélgépkocsi

A Leichter Panzerspahwagen SdKfz 222 általános konstrukciója 20 mm-es gépágyúval és 7,92 mmes géppuskával. A gránátok bedobása el/en védo fémháló a helyén van. Az igen zsúfolt belso tér miatt a különféle szerszámokat, üzemanyagkannát a jármu külso felületén rögzítették

Új konstrukció A hadsereg által meghatározott szigorú követelményeknek a meglévö kereskedelmi típusok nem tudtak megfelelni, ezért egy teljesen új konstrukciót fejlesztettek ki, amelyet alapul használtak a leichter

Panzerspahwagen SdKfz 221 4x4-es kerékképletu, háromf6s személyzetu és egy toronyba szerelt 7,92 mm-es géppuskával felfegyverzett jármu megépítéséhez. Ebbol alakították ki az SdKfz 222 könnyu páncélgépkocsit, amelynek valamivel nagyobb, felül nyitott páncélozott tornya volt, és nagyobb urméretu fegyver felszerelését tette lehetové. Az els6 SdKfz 222-es példányok 1938-ban jelentek meg, és rendszeresítették is oket a német hadsereg hadosztályainak felderítoegységeihez. Az SdKfz 222-est eredetileg Waffenwagennek vagy 124

fegyveres autónak hívták, mivel egy a páncélozott jármuvekhez rendszeresített 20 mm-es KwK 30 gépágyú egyik változatával voltak fel-

fegyverezve. Késobb a 20 mm-es KwK 38-ast is felhasználták erre a célra. Az gépágyú mellett még egy 7,92 mm-es MG 34-es géppuskát

is felszereltek, ez már igen kis helyet hagyott a parancsnoknak, lövésznek és rádiósnak. Tevékenységüket még a nyitott toronyra szerelt fémháló is

korlátozta, amely arra szolgált, hogy megakadályozza a kézigránátok bedobását a jármu bels6 terébe. A vezeto elöl a jármu közepén ült, a felépít-

II. VILÁGHÁBORÚS

mény jól megtervezett döntött páncéllemezekbol készült a védelem növelése érdekében. A háború alatt a jármu homloklemezének vastagságát

14,5 mm-rol 30 -ra növelték, . Az SdKfz 222 a szolgáa 20 mm-es gépágyú emelkelatban igen megbizható és dési szögét pedig megnövelnépszeru jármunek bizonyult, ték, hogy légvédelmi célokra Igy például Franciaországban is alkalmas legyen. 1940 során, amikor gyakran messze megelozték az oket követo páncélososzlopokat, valamint t:szak-Afrikában, ahol nagy szolgálatot tettek mint felderlto jármuvek, bár hatótávolságukat jelentos mértékben korlátozták a kis térfogatú belso üzemanyagtartályok. Ez problémát jelentett a Szovjetunióban is 1941 után, olyannyira, hogya tlpust leváltották az SdKfz 250/9es féllánctalpasra, toranyuk ugyanaz volt, és ugyanarra a célra használták. Nyugaton az SdKfz 222 a háború véBalra az SdkFz 223 könnyu híradógépkocsí látható géig szolgálatban maradt, a jellegzetes nagyméretu keretantennájával; jobbra Szovjetunióban pedig járorözési feladatokra használták a az SdKfz 250/3 féllánctalpas, amely szolgálatra alkalmasabbnak bizonyult a Szovjetunióban hátországban.

Az SdKfz 221 és SdKfz 222 nem voltak egyedül a kategóriájukban. Létezett még az SdKfz 223, amelyet a hátulján lévo nagy keretantennáról lehetett felismerni; ezt a jármuvet parancsnoki jármUként és híradókozpontként használták, ezért csak egy géppuskával volt felszerelve.

SdKfz 260 és SdKfz 261 magasabb elöljárói szintu

Az

vezetési jármu volt nagy tá-

PÁNCÉLGÉPKOCSIK

volságú összeköttetések re alkalmas hiradó eszközökkel felszerelve. Az SdKfz 247 személy- és teherszállító változat volt. Néhány SdKfz 222-est Kínába exportáltak 1939 elott, ahol a fegyverzet széles skáláját alkalmazták a nehéz géppuskáktói kezdve a könynyu páncéltöro ágyúkig. Az SdKfz 221-esbol is szállltottak Klnába.

JELLEMZOK SdKfz 222

Teljesltmény: max.sebesség úton80 km/h,terepen40 km/h, Tömeg: 4,B tonna max.hatótávolság úton300 km, Motor: B1LE-sHorch/Auto-Union terepen180 km. VB-1GB vlzhutéses benzinmotor Lejtömászó képesség: 20' Méretek: hossz4,B m Gázlóképesség: 0,6 m Személyzet: 3 ló

szélesség: 1,95 m magasság: 2 mavédóhálóval

Schwerer Panzerspahwagen SdKfz 231

nehéz páncélgépkocsi

Az SdKfz 231 valóban túl nehéz volt a teherautó-alváz számára, amelyre ráépitették. Ennek ellenére jó terepvíszonyok mellett (közúton) hatékony harcjármunek bizonyult

schwerer Panzerspahwagen SdKfz 231 6x4-es A

nehéz páncél gépkocsi gyökerei az 1920-ban Kazanyban (Szovjetunió) feiépitett tesztközpontba nyúlnak vissza. A központban anémet gépjármuipar egy 8x8-as kerékképletu páncélozott alvázat fejlesztett ki, amely túl drágának bizonyult a további fejlesztéshez, ezért megelégedtek a 6x4-es változatta!. Ez a típus féllánctalpas alvázra épült, és eredetileg Oaimler-Benztermék volt, késobb azonban Büssing-NAG és Magirus alvázakat és motorokat is felhasználtak. Ezeket az alvázakat megfelelo páncélozott testtel és toronnyal látták el, és olyan változtatásokat hajtottak végre rajtuk, hogy elölrol és hátulról is kormányozni lehessen a jármuvet.

Kisérleti fázis A korai kisérletek bebizonyltották, hogy erosebb elso tengelyre és javltott hutore van szükség. A módosltott jármuveket 1932-ben kiküldték a német hadsereg egységei nek, A gyártás 1935-ig folytatódott,

amikorra már mintegy 1000 darabot gyártottak le. A 6x4-es páncélgépkocsik nem voltak túl sikeresek, de akkor gyártották oket, amikor a német hadseregnek még nem volt megfelelo tapasztalata a páncélgépkocsik alkalmazását illetoen, ezért felbecsülhetetlen szolgálatot tettek kiképzo és felkészlto jármu ként. A teherautó-alvázak számára a páncéltestek túl nehéznek bi-

A schwerer Panzerspahwagen SdKfz 232-esek egy háború elotti díszszemlén Berlinben. Ezeket a jármuveket jellegzetes keretantennákkal szerelték fel, amelyek a torony fölött voltak, de nem mozogtak a toronnyal együtt

zonyultak, ezért a hatkereku páncélgépkocsik teljesítménye nem volt megfelelo és terepjáró képességük is csak korlátozott volt. Az úton viszont ugyanolyan jók voltak, mint a hasonló más jármuvek, és nagyon jó szolgálatot tettek Ausztria és Csehszlovákia elfoglalásakor 1938-39-ben. Lengyelországban és Franciaországban még a harctéren is alkalmazták oket. Robusztus megjelenésüknek hatalmas volt a propagandaereje, ennek megfeleloen jelentos médiavisszhangot kapott. 1940 után fokozatosan kivonták oket a frontvonalból, és csak a má-

sodik vonalbeli kiképzési feladatokra használták oket. A hatkereku nehéz páncélgépkocsik elso példányain csak egy 7,92 mm-es MG34es géppuska volt a toronyban, de a német hadsereg gépesltett egységeinek nehézszakaszai által használt példányok már az SdKfz 231-esek voltak. Ezt a típust egy 20 mm-es KwK 30-as, késobb KwK 38as gépágyúval fegyverezték fel a toronyban, amelynek már nagyobb volt a tuzgyorsasága. Ezzel a gépágyúval párhuzamosítva volt egy 7,92 mm-es MG34-es géppuska, és fel Iehetett szerelni a torany tetejére egy további géppuskát is a légvédelmi feladatok ellátására.

Harcászati jármuvek Az SdKfz 231-t harcászati jármuként (harci feladatokat hajtott végre a tehergépko-

csin vagy féllánctalpasokon szállított gépesített gyalogság közvetlen tuztámogatásában), valamint a páncélos kötelékek könnyu felderíto egységei nek támogatására alkalmazták. Az SdKfz 231-hez nagyon hasonlító jármu volt az SdKfz 232. Ez a típus is alapvet6en az SdKfz 231 volt, csak nagytávolságú összeköttetések létesítésére alkalmas híradóeszközökkel, valamint az ezekhez szükSéges nagy jellegzetes keretantennával szerelték fel, amely a torony fölött volt és rányúlt a lármu hátsó részére is úgy, hogyatorany egyben az antenna támasza volt. Egy másik hasonló jármu az SdKfz' 263 volt, amely szintén nagy keretantennát hordott, a torony azonban rögzített volt és csak egy géppuska képezte a fegyverzetét. Az SdKfz 236-ast parancsnoki jármu ként használták.

JELLEMZOK SdKfz 231 Személyzet: 4 ló Tömeg: 5,7 tonna Motor: 60 vagy80 LE-sDaimler-

Benz,Büssing-NAG vagyMaglrus vizhutéses benzin motor Méretek: hossz:5,57 m

1,B2 m szélesség: 2,25 m magasság: Teljesftmény: max.sebesség úton:65 km/h, max.hatótávolság úton250 km terepen200 km. Lejtömászó képesség: 20'

Gázlóképesség: 0,6

m

125

HARCKOCSIK

Schwerer A kiterjedt észak-afrikai háború jó lehetoséget nyújtott anémet felderítoegységeknek ahhoz, hogy kipróbálják a páncélgépkocsik képességeit. Az Achtrad (8 kereku) az Afrika Korpsban elott mindig a páncélososzlopok haladt információkat gyujtve, amelyek segítették Rommelt, a Sivatagi Rókát harci döntéseinek meghozatalában

Panzerspahwagen

SdKfz 231 (8-Rad) felderíto nehéz páncélgépkocsi

Amikor

az

elso

hatkereku

páncéigépkocsit az 1930-as évek közepén átadták a német hadseregnek, a törzsben máris úgy gondolták, hogy nem ez az a jármu, amellyel hosszú távon számolni lehet, hiszen kis teljesítményu volt, és terepláró képességei sem voltak megfeleloek. Nyolckereku jármuvet igényeltek megfeleio motorral, ezért úgy határoztak, hogy kifejiesztik a Bussing-NAG 8x8as alvázat, amelyet páncélgépkocsik építéséhez fognak használni. A fejlesztés 1935ben teljes gozzel beindult, és az elso példányt 1937-ben adták át a hadseregnek. Ez volt a 8x8-as kerék-

sebesség és a mozgékonyság ára igen nagy volt - az alváz rendkívül bonyolultra sikerült, és drága is volt, ezért gyártása nagyon lassan haladt. Az alvázon összkerékmeghajtást és kormányzást, valamint teljesen független felfuggesztést alkalmaztak, ezáltal képes voit leküzdeni még a keleti front mély sártengereit is. A jármu bonyolultságán kívül másik hátránya a meglehetosen magas felépítése volt, emiatt nehéz volt elrejteni a harctéren.

Gyártás a háború kezdetén

schwerer Panzerspahwagen SdKfz 231

Az SdKfz 231-est 1942-ig gyártották, amikor kiszorította a javított SdKfz 234. összesen 1235 darab készült

nehéz páncélgépkocsi, és hogy ne keverjék össze a hatkereku, ugyanilyen jelzésu jármuvei, mindig hozzátették a 8-Rad - nyolckereku kiegészíto jelzést. A csapatok csak Achtradként emlegették apáncélgépkocsit. Amikor az elso nyolckerekuek megjelentek a csapatoknái, a legfejiettebb terepjáró jármu hírében álltak, de a megnövelt

el a típusból, és a háború végéig használták valamennyi fronton, az észak-afrikai hadjárat során játszott meghatározó szerepet. Az SdKfz 231 (8-Rad) terepjárót egy 20 mm-es KwK 30-as vagy KwK 38-as gépágyúval és a toronyban egy vele párhuzamosított 7,92 mm-es MG34-es géppuskával szerelték fel. AzSdKfz

képletu

Jobbra: egy SdKfz 231 Achtrad személyzete elfoglalja helyét a jármuvön. A bor védosisakot takaró jellegzetes harckocsizó sapkából ítélve a kép a háború elott vagy Lengyelországban készült, mert ezeket a sapkákat 1940-ben kivonták a rendszerbol

232 (8-Rad) híradóváltozat volt jellegzetes keretantennával, az SdKfz 263 (8-Rad) pedig az alapváltozat parancsnoki típusa volt rögzített toronnyal és a nagy távolságú rádióberendezések muködését biztosító keretantennával.

Tuztámogatás Az

SdKfz 233-asnak

nem

volt közvetlen hatkereku megfeleloje, egy rövid csövü 75 mm-es harckocsiágyúja (Stummelkanone) volt a PzKpfw IV harckocsihoz hasonlóan. Ezt az ágyút az eltávolított torony helyére szerelt nyitott rekeszbe helyezték . el, és elfordulása korlátozott volt. Személyzete mindössze

három

fobol

állt,

és

rendel-

tetése az volt, hogy további támadóerot és tuztámogatást biztosítson a páncélos felderíto egységeknek. Az elso SdKfz 233-ast 1942 végén üzemelték be, és igen hatékonynak bizonyult, de az ágyú korlátozott elfordulási lehetOSége és gyenge

páncélvédelme hátrányt jelentett. Ennek ellenére, amikor más átlagos minoségu felderíto jármuvekkel került szembe, aligha volt legyozheto, az SdKfz 233 igen hatékonynak bizonyult, és gyakran fedezte tuzzel más Achtradok tevékenységét.

JELLEMZÖK SdKfz

231 (8-Rad) 4 ló

TeJjesftmény:

max. sebeSSég

Személyzet:

úton 85 km/h

Tömeg:

terepen 30 km/h, max.

8,3 tonna (akcióban)

Motor: egy 150 LE-s Büssing-NAG L8V-G vlzhütéses benzmmotor

hatótávolság úton 270 km, terepen 150 km

Méretek:

hossz 5,85 m

Gázlóképesség:

szélesség

2,2 m

lejtömászó

magasság: 2,34 m

lépcsömászó Arakáthidaló

1m

képesség: képesség: képesség:

300 0,5

m

1.25 m

Ezt a korai SdKfz 231-est «8-Rad) egy 20 cm urméretu ágyúval szerelték fel. A jármu elején jellegzetes tárolókosár látható. A páncélgépkocsinak a fegyverhez viszonyított méreteit az oldalnézet jól érzékelteti 126

II. VILÁGHÁBORÚS

PÁNCÉLGÉPKOCSIK

SdKfz 234 (8-Rad) felderíto nehéz páncélgépkocsi 1940-ben

a német

tervezok

megfogalmazták követelményeket egy új, az SdKfz 231 (8-Rad)-ra alapuló 8x8-as páncélgépkocsira. A követelmények szerint a jármunek alváz nélkúli, ónhordó kivitelunek kell lennie (ez azt jelentette, hogy nem egy fémkeretre szerelték, hanem a páncéllemezekbol összeállított testre került a futómu, valamint az egyéb részegységek.) a motornak pedig jobban meg kellett felelnie a forró égövi üzemeltetés feltételeinek. Az eredmény a BüssingNAG és a felügyelete alatt álló más cégek által eloállított jármu lett, amelyet ARK-nak neveztek el. Ez a típus 1941 júliusában Jelent meg, de az eredeti motorral sok probléma volt, ezért azt hamarosan másikra cserélték Az eltéro motorkonstrukciót az északafrikai hadszíntérre tervezték, majd a hadjárat befejeztével, 1943 elején a gyártás lelassult, és az elso trópusi változat csak 1944-ben jelent meg.

Új változatok új sorozatot Schwerer Panzerspahwagen SdKfz 234-esre keresztelték, és Az

sokkal aiacsonyabb és jobb formájú volt, mint az elodje, az SdKfz 231 (8-Rad). A tI-

pusnak vastagabb volt a páncélzata, nagyobb urtartalmú belso üzemanyagtartályokkal és jobb motorral látták el. Ma már széles körben elismerik, hogy kategóriájában az SdkFz 234 sorozat a II. világháború legjobb képességu jármuve volt. Az SdKfz 231(8-Rad) technikai paramétereinek többsége az új jármuvet is jellemezte, amelybol négy alapveto változat készült. 1943-tól a háború végéig 2300 darabot tak le a típusból.

gyártot-

Jelzések A jelzési rendszerben az elso helyet foglalta el az SdKfz 234/1: egy parancsnoki jármu, amely egy nyitott toronyban egy 20 mm-es KwK 30-as vagy KwK 38-as gépágyúval és egy vele párhuzamosított 7,92 mm-es MG42-es géppuskával volt felszerelve. A tornyot általában lefedték egy fémhálóval, hogy megakadályozzák a kézigránátok bedobását a jármube. A sorban a legjobb jármu valószínuleg az SdKfz 234/2 Puma, ez az 50 mm-es KwK 39/1-es ágyúval felfegyverzett szuperpáncélgépkocsi volt. A tornyot eredetileg a Leopárd könnyu harckocsIra szánták, amelynek fejlesztését leállították, és vele a Puma olyan

JELLEMZOK Sd Kiz 234/2 Puma Személyzet: 4 ló Tömeg: 11,74 tonna Motor: egy 120 LE·sTatra Model 103 léghutéses dízelmotor Méretek: hossz: 6,8 m a iövegcsóvel együtt a test hossza: 6,0 m, sZélesség:2,33 m magasság 2,38 m

Teljesítmény: max.sebesség úton: 85 km/h, terepen 30 km/h, max. hatótávolságúton 1000 km, terepen 550 km. Gázlóképesség: 1,2 m Lejtömászó képesség: 300 Lépcsömászó képesség: 0,5 m Árokáthidaló képesség: 1,35 m

Egy elfogott SdKfz 234/1; a harmadik tengelyt csak a felvétel kedvéért hegesztették a helyére. Ezen a sérült példányon látszik a 20 mm-es gépágyú a hátrafordított toronyban, valamint a gránátoktói védo fémháló a nyitott torony fölött. A tárolórekesz egyikén hiányzik a fedél hatékony jármü lett, amely szembe tudott szállni a szovjet felderítoegységek egyre nagyobb számban alkalmazott könnyu és más harckocsijaival. A toronynak kiváló ballisztikai tulajdonságai voltak, és egy MG42-es géppuskával is lelszerelték.

Egy meghibásodott SdKfz 234/1 Puma. Bár más páncélgépkocsikkal és könnyu harckocsikkal szemben jól helytállt, a nehezebb harckocsikkal szemben sebezheto volt

A jármu olyan jó volt, hogy 1945-re, amikor a német ipart drasztikusan át kellett szervez-

233

ni, hogy fenn lehessen tartani a háborús termelékenységet, a Skoda könnyu harckocsi mellett a Puma volt az egyetlen felderíto jármu, amelynek gyártását nem állították le.

ágyúját kapta fegyverzetül, amelyet Hitler közvetlen utasítására kezdtek gyártani, mivel 1944-re már Hitler szemé-

Páncélvadász Eljött az az ido, amikor már a Puma 50 mm-es ágyúja nem tudott szembeszállni az ellenség harckocsijaival, ezért létre hozták az SdKfz 234/3ast, amelyet a korábbi SdKfz

felváltására

szántak.

a jármu is az SdKfz csövu 75 mm-es

Ez

233 rövid harckocsi

lyesen kezdett foglalkozni a harcjármuvek fegyverzetének kérdésével. Az SdKfz 234 sorozat utolsó változatát, az SdKfz 234/4-est is az o

közvetlen parancsára gyártották, és egy 75 mm-es Pak 40-es páncéltöro ágyúja volt a torony helyén lévo nyitott rekeszben. Csak néhány kísérleti példány készült ebbol a típusból, bár megjelenésük idejére a helyzet olyan súlyossá vált, hogy nagy sietséggel bevetették oket, így aztán sok közülük a szövetséges haderö birtokába került.

A sebességet, a tuzerot és a páncélvédelmet illetoen a II. világháború valószinuleg legkiegyensúlyozottabb páncélgépkocsija, a Puma bonyolult volt, eloállitása pedig drága. Ennek ellenére 1945-ig gyártották

127

HARCKOCSIK

SdKfz 234/2 A schwerer Panzerspiihwagen SdKfz 234 a második világháborúban gyártott egyik legjobb felderíto nehéz páncélgépkocsi volt. Az SdKfz 23412-es végso változatának zárt tornya volt, benne egy so mm-es ágyúval, amellyel a tervezett, de a végül nem gyártott Leopard felderíto harckocsit is fel akarták fegyverezni. A késobb Pumának nevezett páncélgépkocsi nagy teljesítményu fegyverzetével és a kedvezo kialakítású kituno tornyával SdKfz 234/2 néven vált ismertté, és egyenértéku volt a más hadseregek felderítoegységei által alkalmazott bármelyik könnyu harckocsival. A folyamat, amely a schwerer Panzerspiihwagen (8-Rad) kialakrtásához vezetett. 1937ben kezdodött az sPzSpw (8-Rad) jármuvel, amelynek megjelölése SdKfz 231 volt (a jelzés azt jelenti, hogy nyolckereku és nagy páncélvédelmu felderrto jármuról van szó). Más német páncélgépkocsiktói eltéroen, amelyeket kereskedelmi célra is használható alvázra éprtettek, ezt a tfpust a Bossing-NAG gyártotta speciálisan a német hadsereg számára tervezett páncélgépkocsiként. Ennek a tipusnak a személyzete 4 fóbol állt, kerékképlete 8x8-as volt, elso- és hátsómeghajtással, hátul elhelyezett Bossing vízhutéses V-8-as benzinmotorral. a torony pedig középen volt egy 20 mm-es gépágyúval, egy 7,92 mm-es párhuzamosított géppuskával: a konstrukcióban a könnyu alváz a páncélozott test révén megfelelo szilárdságot kapott. Az sPzSpw (8-Rad) SdKfz 232-es és 263-as csak a rádióberendezésokben kolönbözött egymástól, míg az sPzSpw (8-Rad) SdKfz 233-as a tfpustársai támogatására készolt, tornya felOlrol nyitott volt, és ugyanazt a 75 mm-es Stuk L{24-s rövid csövu ágyút kapta, mint a PzKpfw IV-es harckocsik korai változatai. 1943-tól kezdodoen 1200 darabot gyártottak belole, ezeket 200 b SdKfz 234{1-es követte, amelynek már megerosített páncélteste volt. cseh eredetu dízelmotorrallátták el, fegyverzete egy 20 mm-es gépágyúból és egy a nyitott toronyba felszerelt 7,92 mm-es géppuskából állt.

Az sPzSpw (8-Rad) SdKfz 234 két változatának alapvetoen kOlönbözo fegyverzete volt. Az SdKfz 234{1-est csak könnyu fegyverzettel szerelték fel, a tornya hasonlított az SdKfz 231 (6-Rad)-éhoz azzal a kOlönbséggel. hogy egy lemezt szereltek a torony elolsó, a páncéltest felso részéhez csatlakozó részére azzal a céllal, hogy megszOntessék az éles beugró élt. amelyrol nem pattantak le a lövedékek. Az SdKfz 234{1 tornyába egy 20 mm-es KwK gépágyút szereltek 180 db lószerrel. valamint egy 7,92 mm-es géppuskát 1000 loszerrel. az SdKfz 234{2-esen viszont a gép puskát egy 50 mm-es KwK 39-es ágyúval együtt szerelték, amely 55 loszert kapott.

128

Az SdKfz 234{2-es tornyát kézzel múködtették, 360 fokos elfordulással. és az 50 mm-es ágyúnak az emeikedési szögét -7 és +25 fok között változtathatták, Ezenkívol 3 fostgránátveto is volt a torony mindkét oldalán, A tornyot az akkori szabványokhoz képest viszonylag jól védte a páncélzat, amely elói 30 mm vastag volt. A páncélgépkocsi oldalát és hátsó részét IS 10 mm-es páncéllemezek védték A KwK 39-es L{60 hosszúságú fegyver volt. amely 2,05 kg-os lövedéket lott ki 825 mIs kezdosebességgel: ezzel 60 mm vastag páncélt 500 m-es távolságról tudott átOtni.

II. VILÁGHÁBORÚS

EJ

PÁNCÉLGÉPKOCSIK

Más páncélgépkocsikhoz hasonlóan az sPzSpw (8-Rad)-nak is az elülsó részén volt a legjobb a páncélvédelme, amely azt bizonyit ja, hogya tervezók onnan várták a legnagyobb veszélyt. Ez különösen Igaz a felderltó Jármuvekre, hiszen ezeket arra tervezték, hogy felderltsék az ellenség helyzetét. Az SdKfz 234-es sorozat homlokpáncéljának a vastagsága 25 mm volt, az oldalaké és a hátsó páncélé 8, illetve 15 mm. Az a tény, hogya hátsó páncél vastagabb volt, mint az oldal páncél, arról tanúskodik, hogya páncélgépkocsInak gyakran kellett visszavonulnia, különösen akkor, amikor nehezebb fegyverzetu harcjármuvekkel találta szemben magát.

E]

! I

Az sPzSpw (8-Rad) SdKfz 234-es sorozatot módosított motorral szerelték fel. Az SdKfz 231,232 és 233-hoz hasonlóan ezeket a motorokat a jármu hátsó részébe szerelték, de ez nem Büssing-NAG L8V-GS vlzhutéses V-8-as benzInmotor volt, mint a korábbi példányoknál, hanem egy cseh eredetu Tatra 103 vlzhutéses V-12-es dlzelmotor. Amíg a benzInmotorok teljesltménye 150 lóeró volt 3000-es fordulaton, a dízelmotorok 220 lóerót adtak le 2250-es fordulatszámon. Az SdKfz 234-es sorozat

f

j

f

Az 50 mm-es KwK 39-es ágyút és a vele párhuzamosított 7,92 mm-es géppuskát az SdKfz 234/2-es tornyába egy löveg pajzs mögé szerelték, amely jól kialakltott egység volt, jó védelmet biztosító öntött páncéllal az egyébként sebezhetó torony elülsó részén,

nagyobb teljesítménye magasabb teljesltmény/tömeg viszonyszámot biztositott, és bár a maximális sebesség 100 km/h-ról 85 km/h-ra csökkent, a hatótávolság 300 km-ról 600 km-re növekedett, és a biztonságosabb is lett annak révén, hogy alacsonyabb gyulladáspontú üzemanyagot alkalmaztak.

),

o

129

HARCKOCSIK

Autoblinda 40 és 41 páncélgépkocsi Az új afrikai gyarmatokon az olasz gyarmati rend6rségnek nagy teljesítményu páncélgépkocsira volt szüksége: ez az igény vezetett az Autoblinda 40-es és az Autoblinda 41es páncélgépkocsi kifejlesztéséhez. Az olasz felderít6 fegyvernem szintén igényelt egy új páncélgépkocsi-típust ugyanabban az id6ben, tehát a két fejlesztést egyszerre kezdték: az új páncélgépkocsi konstrukció 1939-re készült el. Az új típusnál a motort a jármu hátsó részébe, a tornyot (a géppuskával együtt) a jármu elején helyezték el. Volt egy másik géppuska is a páncéltest hátsó részében, és a jármuvet a hagyományos els6 vezet6i pozícióból, illetve a jármutest hátsó részéb61 is lehetett irányítani. Ebb61 fejl6dött ki az Autoblinda 40es, amelynek gyártását 1940 közepén kezdték meg.

Fegyverzet Amikor az eredeti gyártási megrendelést leadták, úgy gondolták, hogy egy kisebb mennyiségu Autoblinda 40-es jármuvet 20 mm-es ágyúval szerelnek fel a toronyban lév6 2 db 8 mm-es géppuska he-

Iyett. Erre az LG/40-es könnyu harckocsi tornyát használták fel az eredeti torony helyett. Ezt a típust Autoblinda 41esnek nevezték el és kiderült, hogy ez a Jármu/fegyver kombináció sokkal hatékonyabb, mint a géppuskás változat, ezért ezután a gyártást már az Autoblinda 41-esre szervezték. Viszonylag kis mennyiségu Autoblinda 40-est gyártottak, és ezeknek a jármu-

Autoblinda 41-es Észak-Afrikában 1941-ben, ahol mindkét változatát széles korben alkalmazták a felderítoegységek. Német kézben ezeket apáncélgépkocsikat Panzerspahwagen AB 40 és 41-es jelzéssel használták

Marmon Herrington Noha a Dél-afrikai Köztársaság jármuipara korábban egyetlenegy páncélgépkocsit sem gyártott, 1938-ban az akkori kormány két páncélgépkocsi-típus kifejlesztését rendelte meg. A tervezés lassan folyt 1939-ig, a háború kitöréséig, ekkor azonban a lehetséges alternatívák gyors áttekintése után elrendelték a kísérleti jármuvek gyártását. Hamarosan 1000 jármu készült el annak ellenére, hogy igazából nem voltak megfelelo létesítmények ilyen jármuvek nagy mennyiségu gyártásához. A dél-afrikaiak a páncélgépkocsiikhoz Ford teherautó-alvázat rendeltek Kanadából, négykerék-meghajtású eroátviteli rendszert aMarmon Herringtontól az USA-ból, fegyverzetet pedig Nagy-Britanniából. A jármu helyi összeszerelése jármu-

130

veknek a többségét kés6bb átalakították az Autoblinda 41-esre. Az Autoblinda 41-es korának megfelel6en fejlett konstrukció volt és jól teljesített, leszámítva az állandóan felmerül6 - és soha meg nem szüntetett - kormányzási, irányítási problémákat. F6 fegyverzete egy átalakított 20 mm-es Breda ModelIo 35-ös légvédelmi ágyú volt, amellyel párhuzamosan egy 8 mm-es Breda ModelIo 38as, speciálisan a páncélozott jármuvek számára kifejlesztett léghutéses géppuskát is szereltek. Egy másik géppuskát a páncéltest hátsó részébe helyeztek. Négy jármub61 egyre légvédelmi géppuskát is szereltek, amely a torony tetején kapott helyet. Erre a jármure speciális homokjáró vagy normál úti gumikat is alkalmazhattak, illetve biztosítottak hozzá egy készletet, amellyel vasúti közlekedésre is átalakíthatták. A készlet vasúti kerekekb61, kiegészít6 lámpákból és jelz6berendezésekb61 állt, valamint egy keresolámpából, amelyet a torony tetejére helyeztek el.

páncélgépkocsik

szerelo üzemekben, illetve vasúti muhelyekben történt, a páncéllemezeket pedig délafrikai acélmuvekben gyártották. Az elso típusok jelzése Mk I South African

Reconnaissance Vehicle (Dél-afrikai Felderíto Jármu) volt, ezeknek nagy volt a tengely távolságuk és 4x2-es kerékképletuek voltak. A Mk II-esnek kisebb tengely távolsága és 4x4-es összkerék-meghajtása volt. Az Mk I-est az olaszok ellen Kelet-Afrikában szerzett tapasztalatok alapján a dél-afrikaiak elsosorban kiképzési célokra használták, az Mk II-est viszont fontosabb feladatra szánták. Az Mk II-es, amelyet a britek Mk II Marmon

Herrington páncélgépkocsiként ismertek, egy meglehet6sen egyszeru, de hatékony változata volt az

A képen látható Autoblinda 41-es a legnagyobb számban gyártott olasz páncélgépkocsi volt, amelyet egy 20 mm-es ágyúval és egy vele párhuzamosított géppuskával fegyvereztek fel a toronyban, valamint még egy géppuskát helyeztek el a küzdotér hátsó részében Az ilyen készletekkel allátott Autoblinda 41 típusú jármuveket els6sorban a Balkánon a partizánok ellen vetették be. Az Autoblinda 40-es és az Autoblinda 41-es jármuveket az olasz felderít6egységek szélesköruen alkalmazták Nyugat-Szaharában és Tunéziában. 1942 szeptemberének végén 298 Autoblinda 41-es volt használatban, többségük a gyarmati rend6rségnél szolgáit. Az eredeti konstrukción bizonyos fejlesztéseket haj-

tottak végre, a toronyba egy 47 mm-es ágyút szereltek. Ezt a Jármuvet Autoblinda 43 jelzéssel látták el, egy nyitott testu változatnak pedig 50 mm-es német harckocsiágYúJa volt. Ezeket a jármüveket azonban nem kezdték gyártani. Volt még egy nyitott testu változat, amelyet nem nagy példányszámban ugyan, de gyártottak és parancsnoki jármuként vagy mozgó megfigyel6 pontként használták a tüzérségi egységek.

JELLEMZOK Autoblinda 41

sZélesség: 1,92 m

Személyzet: 4 fö Tömeg: 7,5 tonna Motor: egy 80 LE-s SAP

magasság:

Abml vlzhOféses 16 hengeres benzin motor

max. hatötávolság

Méretek: hossz: 5,2 m

2,48 m

Teljesftmény: max. sebesség Oton 78 km/h, terepen 38 km/h Oton 400 km

Gázlóképesség : 0,7 m Lejtömászó képesség: 28' Lépcsömász6 képesség: 0,3

m

A képen aMarmon Herrington Mk II-es látható sivatagi festéssel és tipikus fegyverzettel, amely egy Vickers vizhutéses géppuskából, Bren léghutéses géppuskából és egy a toronyba szerelt Boys 13,97 mm-es páncéltöro fegyverbol állt

II. VILÁGHÁBORÚS

Ez a hivatalos fénykép egy Marmon Herrington Mk II-es páncélgépkocsit ábrázol eredeti kivitelben, egy 7,7 mm-es Vickers géppuskával a toronyban és egy másikkal az oldalpajzs mögé szerelve. Az utóbbit hamarosan eltávolitották, és a torony körül alakitottak ki további fegyverfelfüggesztési pontokat eredeti teherautó-alváznak: sikeresen vette át a 4x4-es meg hajtást, és jól kialakított formájú páncélteste volt. A korai változatokat toronynyal szerelték fel, amelybe egy Vickers 7,7 mm-es géppuskát helyeztek el, és egy másik könnyu géppuskával is ellátták a páncéltest elején. Miután ezt a kombinációt

BA-IO

élesbevetésen kipróbálták, ezt a fegyvert lecserélték egy Boys 13,97 mm-es páncéltörore, amelyet a 7,7 mm-es géppuskával egyútt szereltek a toronyba. A jármu személyzete 4 fobol állt, akik tágas kúzdotérben helyezkedtek el a jármu belsejében. A jármu motorja egy Ford VoS-as volt.

Amikor ezeket a jármuveket gyártani kezdték az t:szak-Afrikában harcoló délafrikai és a brit egységeknek, aMarmon Herrington volt az egyedüli páncélgépkocsija, ezért ezek alkották azoknak a felderítoegységeknek a fo felszerelését, amelyek a Nyugati-sivatagban vezetett hadjárat kezdetén tevékenykedtek a térségben. Meglepoen hatékonyak voltak, de 12 mm-es páncélvastagságuk néha túl vékonynak, a fegyverzetük pedig túl gyengének bizonyult. A csapatok a harctéren saját maguk alakították át a toronyban, illetve a torony eltávolítása után a nyitott testen felszerelt összes fegyvert. Az egyik leggyakoribb ilyen változtatás a zsákmányolt olasz 20 mm-es Breda ágyú felszerelése volt, de az olasz és anémet 37 mm-es, illetve 45 mm-es - harckocsi- és páncéltöro - ágyúkat is gyakran felhasználták. Az egyik jármunek egy brit 40 mm-es harckocsi ágyúja volt, ez lett a rendszeresített fegyverzete valamennyi késobbi típusnak. AMarmon Herrington Mk lll-as csak

annyiban különbözött az Mk II-estol, hogy valamivel rövidebb volt az alváza, és nem volt dupla hátsó ajtója Az Mk II-esek nehéz idoket éltek át a sivatagi hadjáratokban, de tették, amit tenniük kellett, személyzetük pedig kedvelte ezeket az eroteljes jármuveket. Nagyon sok és sokféle helyi változatuk született a parancsnoki és a javító jármuvektol kezdve az olyan módosításokig, ameiyeken négy Bren géppuska is volt a toronyban. Fokozatosan helyettesítették és végülleváltották oket olyan páncél gépkocsi-konstrukciókkal, mint a Humber. AMarmon Herrington késobbi típusai más hadszíntereken is tevékenykedtek, néhány közülük még japán kezekbe is került a Távol-Keleten. A változatok száma késobb elérte a nyol-

PÁNCÉLGÉPKOCSIK

cat, beleértve az Mk IV-est is, amelyet anémet nyolckereku páncélgépkocsi inspirált, de az Mk IV-es utáni változatok csak prototípusok voltak és maradtak. AMarmon Herrington Mk IV-es páncélgépkocsi jól láthatóan különbözött a többi jármutoi, hiszen egyedi konstrukció volt, a motort a test hátsó részében helyezték el. A tömege 6,4 tonna volt, és egy 40 mm-es ágyúval, valamint egy vele párhuzamosított 7,62 mm-es Browning géppuskával szerelték fel. Ezt a változatot, amelynek aMarmon Herrington helyett kanadai Ford autóalkatrészei voltak, Mk IVF jelzéssel látták el A korlátozott termelési és fejlesztési infrastruktúrájú Dél-Afrikaszámára aMarmon Herrington páncélgépkocsik jelentos katonai és ipari eredményt jelentettek.

JELLEMZÖK Marmon Herrington Mk IV Személyzet: 4 ló Tömeg: 6,4 tonna Motor: egy 85 LE-s Ford V-8 benzinmotor

Méretek: hossz: 4,57 m szélesség:

1,83 m

magasság: 2,13 m

Teljesltmény: max. sebesség úton: 80,5 km/h, max. hatótávolság

322 km

páncélgépkocsi

Az elso BA-1O-es hatkereku páncélgépkocsi 1932-ben jelent meg. A Gorkij Autógyár gyártotta, és következetes fejlesztése az világháborúban használt hatkereku páncélgépkocsik sorozatának, habár e változat tervezoi munkáit néhány évig szüneteltették. A BA-10-est a GAZ-AAA hatkereku polgári teherautó alvázára építették, bár a felfüggesztést módosították, és az alvázon más egyéb megerosítéseket is végrehajtottak, hogy a jármu hordani tudja a megnövekedett tömeget. A B-10-esnek szokatlan alakla volt, hiszen a motort a páncélozott motorházteto alatt, a jármu elülso részén, a tornyot pedig hátul a hátsó dupla tengelyek felett helyezték el. Bár több változatot is alkalmaztak, a jármu fo fegyverzete vagy 37 mm-es páncéltöro ágyú vagy 12,7 mm-es DSK nehézgéppuska volt. A késobbi típusokat már 45 mm-es ágyúval fegyverezték fel. 1.

A minden terepen használható felszerelés A többi szovJet páncélozott harcjármuvekhez hasonlóan a BA-10-est is üzembiztos, de nehéz berendezésekkel látták el. Néhány tipikusan szovjet konstrukciós megoldást alkalmaztak, mint például a lánctalpak felszerelhetosége a hátsó kerekekre, hogy lehetové tegyék mozgást sáros, puha talajon, illetve a havon, valamint a pótkerekek olyan kialakítása és elhelyezése, amely lehetové. tette a tömeg egy részének átvételét, az akadályok leküzdését. A személyzet 4 fobol állt, az egyikük kezelte

A szovjet BA-tO-es páncélgépkocsi formája még az elozo kort idézi, de tömege és alakja ellenére jól használható volt a szovjet terepen és távolságokon. A nagyméretu toronyba 37 vagy 45 mm-es ágyút helyeztek a felépítmény elülso részén, a vezetötol jobbra eihelyezett 7,62 mm-es géppuskát. A BA-10-es bizonyos késobbi változatait BA-32-es néven ismerték, és hogy tovább bonyolítsák a helyzetet, a késobbi típusok némelyikét néha BA-l0 M jelzéssel látták el. Ezek a jármuvek, amelyeken a fejlesztés során aT-26 B könnyu harckocsi tornyát, valamint 45 mm-es ágyúját használták fel, 1937ben léptek szolgálatba. Ilyen célból egyébként a T-30-as könnyu harckocsi és a BT-3 harckocsi tornyát is alkalmaz-

ták. Egy szokatlan változata a BA-10-esnek 1932-ben Jelent meg: páncéltestét úszótestnek átalakítva BAZ jelzéssel kétéltu jármu ként használták a megoldást a korabeli német kísérleti jármuvektol vették át. Csak néhány példány készült belolük. Amikor a németek 1941-ben megtámadták a Szovjetuniót, a BA-10-esek és késobbi változataik néhány példányban még mindig szolgálatban álltak a Vörös Hadseregben, ekkor mintegy 1200 darab Iehetett belolük. Az 1941-42-es események azonban megtize-

delték a számukat, és nagyon nagy mennyiségben kerültek a németek birtokába, akik ezeket a szovjet típusokat használható jármunek minosítették, bár úgy gondolták, hogy nem igazán korszeruek, illetve mozgékonyak a páncélos egységekkel való együttes alkalmazásra, ezért a partizánok elleni harcra használták oket mind a Szovjetunióban, mind a Balkánon. A németek

Panzerspiihwagen

203(R)

BAF

oket; bizonyos német jelentések a jármuvet Ford-termékként emlegetik. 1942 után a szovjetek megkezdték ezeknek a nehéz páncélgépkocsiknak akivonását a rendszerbol. A rendszerben maradtakat páncélozott gyalogsági szállító jármuvé alakították át: tornyaikat eltávolftották, és belso terükbol a vezeto ülésén, illetve a kormányberendezésen kívül minden felesleges felszerelést kivettek.

jelzéssel látták el

JELLEMZÖK BA-10M

Méretek: hossz: 4,7 m, szélesség:

Személyzet: 4 ló Motor: egy 86 LE-s GAZ-

TeljesIlmény: max. sebesség

M-l vízhútéses benzin motor

négyhengeres

2,09 m, magasság

2,42 m

úton: 87 km/h, max. hatótávolság

320 km

131

HARCKOCSIK

AEC

páncélgépkocsik

Az elso AEC (Associated Engineering Company Ltd. - Egyesült Mérnöki Társaság, SouthalI, London) páncélgépkocsi gyakorlatilag egy kerekes harckocsi volt. A jármuvek nagyméretuek voltak, és csaknem olyan vastag volt a páncélzatuk, mint a korabeli Cruiser (cirkáló) harckocsiknak. Az alváz a Matador tüzérségi vontatóra épült. Késobb ezeknek a jármuveknek a rendeltetését felülvizsgálták, a motort a jármu hossztengelyére nézve kisebb szögben helyezték ei. és csökkentették a tömegét.

Az eredeti megrendelés A jármu elso példányait 1941 eiején mutatták be, és a megrendelést a gyártásra még júniusban leadták. Az AEC egy Mk I-es páncélgépkocsit 40 mm-es ágyúval és egy vele párhuzamosított 7,92 mm-es Besa géppuskával fegyverezték fel ugyanolyan toronyban, mint amilyet aValentine harckocsin is alkalmaztak. Ebbol a jármubol azonban mindössze 120 db készült el, amikor igény érkezett egy nagyobb teljesítményu típus kifejlesztésére, amelyet Észak-Afrikában akar-

A képen látható AEC Mk I-es páncélgépkocsit az egykori Valentine gyalogsági harckocsi tornyáról, valamint 40 mm-es ágyújáról lehetettJelismerni. Ez a jármu az elsok között érkezett Eszak-Afrikába

tak bevetni Az eredmény egy új, háromszemélyes toronnyal ellátott Jármu lett, amely egy 57 mm-es ágyút kapott, de még ez sem volt eléggé nagy teljesítményu, ezért az AEC Mk II-est a gyártás során az AEC Mk lll-as páncélgépkocsival váltották fel, amelynek ugyanaz maradt a tornya, de egy brit fejlesztésu amerikai M3-as 75 mm-es

testének elso részét ezért úgy aiakították át, hogy javítsák akadályieküzdo képességét és páncélvédettségét. Az AEC páncélgépkocsik gyártását 629 darab elkészülte után fejezték be. Ezeket a jármuveket Észak-Afrikában, Tunéziában és Olaszországban használták. Néhány Mk lll-as Északnyugat-Európában a háború végéig harcolt.

Az AEC jármuveket a páncélgépkocsiezredek tuztámogatására használták a háború végéig. Hagyományos felépitésük volt, a motort a jármu hátsó részében helyezték el

harckocsi ágyút kapott. Ez a változtatás az AEC Mk lll-ast rendkívúl gépkocsivá

hatékony tette

Korlátozott

változat

Az AEC páncélgépkocsik 4x4-es összkerék meghajtásúak voltak, de 4x2-es változat is kialakítható volt. A páncéltest kialakításából adódóan a vezeto (eloremutató megoldásként) periszkóppal tájékozódott. NYitott vezetonyílásfedél es etén azonban a vezeto felemelhette az ülését, hogy jobban kllásson. A jármunek a két sárvédo közötti tárolók

Daimler

formája során

AEC

páncél-

II-es jármu

AEC Mk I

Méretek: hossz 5.18 m

Személyzet: 3 fó Tömeg: 11tonna Motor: egy 155 LE-s AEC hathengeresdízelmotor

szélesség: 2.7 m magasság:2.55 m Teljesltmény: max.sebesség úton 58 km/h max. hatótávolság 402 km

JELLEMZÓK AEC Mk " és Mk III

Mk 1115,61 m.

Személyzet: 4 fó Tömeg: 12.7 tonna Motor: egy 155 LE-s AEC hathengeresdízelmotor Méretek: hossz:Mk II: 5.18 m

szélesség 2.7 m magasság 2,69 m Teljesltmény: max. sebesség úton 66 km/h, max. hatótávoság 420 km

páncélgépkocsik

A BSA felderíto jármuvek próbái során úgy határoztak, hogy a konstrukclót feIhasználják egy új kerekes könynyu harckocsi megépítéséhez. A Daimler vette át ennek a változatnak a kifeJlesztését. Az eredmény egy olyan jármu lett, ameiy hasonlított az egyszerusített kiviteiu felderíto jármure (Scout Car), de tömege mintegy kétszerese lett annak, és egy kétszemélyes toronnyal látták ei. A fejlesztést 1939 augusztusában kezdték meg, és az elso prototípusok az év végére el is készültek. A torony és a páncélzat többletsúlya azonban túlterhelte az eroátviteli szerkezetet. Ezeknek a problémáknak a megoldása idot vett igénybe, de 1941 áprilisára az elso példányok már megjelentek. A jármuvet ekkor már Oaimler Mk 1-es páncélgépkocsinak nevezték. A Daimier páncélgépkocsi alapvetoen egy megnövelt méretu Scout Car volt, ame-

Iyet egy 40 mm-es ágyúval fegyvereztek fel a toronyban. A toronyban volt még egy - az ágyúval párhuzamosított - 7,92 mm-es Besa géppuska is. A négykerék-meghajtásnak dupla tekercsrugós felfüggesztése volt minden egyes keréken, bár az eredeti tervek szerinti négykerék-kormányzás elvét elvetették, mivel túl bonyolultnak találták. Egy eloremutató tulajdonsága volt ennek a jármunek, mégpedig a Girling hidraulikus tárcsafék. A hagyományos tengelykapcsoló helyett folyadékos lendkerekes megoldást alkalmaztak. Elso-hátsó kormánykerekeket és egyszeru irányító kezeloszerkezetet építettek be, hogy vészhelyzet esetén a parancsnok is irányíthassa a jármuvet hátrafele menetben

Újágyúk A Daimleren használata idején szokatlanul kevés változtatást végre. A Oaimler II-es páncélgépkocsinak

hajtottak

Mk

JELLEMZÓK Daimler Mk I páncélgépkocsi Személyzet: 3 fó Motor: egy 95 LE-s Daimler hathengeresbenzinmotor Méretek: hossz:3,96 m

132

alakja miatt doboz volt. Az átalakítások Mk

JELLEMZÓK

páncél-

szélesség: 2.44 m magasság:2,24 m Teljesltmény: max. sebesség úton 80,5 km/h max. hatótávolság 330 km

új ágyúja volt, valamint az új típusú hutoje és egy vészkijárata a motortérben a vezeto számára. Létezett még egy kísérleti páncélgépkocsi, a Oaimler Mk I CS, amely egy 76.2 mm-es tarackkal volt felszerelve a 40 mm-es ágyú helyett, amely közvetlen tuztámogató feladatokat látott el Néhány Mk I-esre felszerelték az úgynevezett "Uttiejohn Adaptor"-t, egy csoszálféket, amely lehetové tette az ágyú számára, hogy nagyobb lövedék kezdosebességu loszereket lojön ki,

A Daimler páncélgépkocsi az egyik legjobb brit felderíto jármu volt, és nagyon sok felderítoezrednél rendszeresitették. 40 mm-es ágyúval felfegyverezve harci képességei korlátozottak voltak, de kiváló és megbízható felderíto jármu volt valamennyi

ha dszín téren

amelyek viszont vastagabb páncélt tudtak átütni.

Teljesítmény Amikor az elso Daimler páncélgépkocsik megérkeztek Észak-Afrikába 1941-42 során, rövid idon belül jó minoségu és mindent egybeve.tve lÓ teljesítményu, megbízható

jármunek bizonyultak. A háború végére néhány jármuvet - tornyukat levéve - felderíto-, illetve parancsnoki feladatok végrehajtására használtak, a többiek 1945 után még hoszszú évekig szolgáltak. Ebbol a jármubol összesen 2694 darabot gyártottak.

II. VILÁGHÁBORÚS

Daimler

felderíto gépkocsik

Az 1930-as évek végén megindult a brit hadsereg gépesítése és megkezdte elso páncéloshadosztályainak a szervezését. Ezek az új kötelékek egy kisméretu 4x4-es kerékképletu jármuvet igényeltek összekötoi és felderítoi feladatok ellátására A BSA Cycles, a Morris Commercial Cars és az Alvis cég készítette prototípust, amelyek közül a BSA prototípusa nyert. A hadügyminisztérium 172 db Mk I-es felderíto jármuvet rendelt, és ezt továbbiak követték. A megrendelés

PÁNCÉLGÉPKOCSIK

kiadásakor

a fejlesztést a Daimler vette át, és a jármu elnevezését Daimler Mk I-es felderíto jármure változtatta. A hadügyminisztérium hatékonyabb páncélvédelmet rendelt, mivel az eredeti jármu a kétfos személyzetet csak homlokpáncéllal védte.

További páncélvédelem A további páncéllemezek felszerelésén és a nyitható tornyon kívül kérték a felfüggesztés javítását is, valamint nagyobb teljesítményu motort Amikor

rendeltek ezeket

a jármuhöz. a változ-

tatásokat végrehajtották, a jármuvet Daimler Mk lA névre keresztelték. A Daimler felderítogépkocsi pályafutása végéig gyakorlatilag változatlan maradt. A Daimler

Mk II-tol kezdodoen egyszeru konstrukció volt 4x4-es

Daimler felderítogépkocsik sorakoznak fel a tuniszi gyozelmi díszszemlére 1943 májusában. Mögöttük egy Daimler páncélgépkocsi és egy Humber Mk II-es áll; a háttérben lévo repülogép a Luftwaffétól zsákmányolt France Caudron Goeland. Ezeket a jármuveket a díszszemlére érkezo VlP-vendégek kísérésére használták

Humber

összkerék-meghajtással és elsotengelyes kormányzással. Az egyedüli fegyvere egy 7,7 mm-es Bren géppuska volt, amely a felépítmény elülso részén lévo nyíláson keresztül tudott tüzelni, bár néha légvédelmi célokra alkalmas géppuskát is felszereltek rá. A Dalmler Scout Car rendkívül eros és megbízható jármunek bizonyult. A II. világháború jármuvei között olyan különös hírnévre tett szert, hogy

még

a háború

A Daímler Seoui Cart a II. világháború elejétol a végéig gyártották. Könnyu fegyverzetu, halk és rendkívül mozgékony, a háborúban szemben álló felek ílyen jármuvei között a legjobb felderítogépjármu volt zésekor is gyártották. Annak ellenére, hogy felderíto feladatokra tervezték, tüzérségi egységek is alkalmazták mozgó megfigyelopontként, illetve a brit muszaki csapatok is használták aknamezok felderítésére és átkelohelyek

ra. Magasabb parancsnokok surun vették igénybe terepjáróként összeköto feladatok végrehajtására, és gyakran adták át oket a gépesített gyalogságnak felderítoi és összekötoi szerepre.

felkutatásá-

JELLEMZÖK Daimler Mk I felderltöautó Személyzet: 2 fo Tömeg: 3 tonna Motor: egy 55 LE-s Daimler hathengeres benzinmotor Méretek: hossz:3.23 mu

szélesség: 1.72 m magasság:1.5 m TeljesItmény: max.sebesség úton: 88,5 km/h max. hatótávolság 322 km

befeje-

páncélgépkocsik

A Humber páncélgépkocsiból gyártották a legtöbbet NagyBritanniában: számuk elérte az 5400-at. A tipus ose a háború elotti Guy páncélgépkocsi, amelyet Mk I-es kerekes

könnyu harckocsinak neveztek el akkor, és amelybol a Guy 101 db-ot gyártott le. 1940 októberére kiderült, hogy a Guy gyárait elfoglalják, ezért a gyártást áthelyezték a Rootes Group And Karrier Motors székhelyére Lutonba. Az Új konstrukciót átalakították úgy, hogy felszerelheto legyen a Karrier KT 4-es tüzérségi vontató alvázára, míg a Guy folytatta apáncéltestek és tornyok gyártását. Bár az Új típus gyakorlatilag hasonló volt az eredetihez, mégis átnevezték Humber Mk I-esre. A Humber Mk I-esnek viszonylag kicsi volt a tengelytávolsága, soha nem volt jól manoverezheto, hegesztett testkonstrukciója volt. A toronyban 2 Besa géppuska, egy 15 mm-es nehéz és egy

7,92 mm-es könnyebb géppuskát helyeztek el. Mintegy 500 darabot gyártottak le a Humber Mk II-es páncélgépkocsik megjelenéséig, amelyek a páncéltest elülso részén egy jellegzetes dolésszögu páncéllemezt kaptak. A Humber Mk lll-as páncélgépkocsinak nagyobb tornya volt, amely már négyfos személyzetet tudott befogadni. A Humber MK IV-es páncélgépkocsi esetében visszatértek a háromfos személyzetre, mivel a toronyban egy amerikai 37 mm-es ágyú kapott helyet. Ezen a jármuvön volt egy szokatlan kezeloszerv, mégpedig egy kar, amellyel a vezeto fel tudta emelni a hátsó búvónyílást, hogy vészhelyzet esetén hatrafelé ls jobban kilásson.

Észak-Afrika Az elso kocsikat

Humber páncélgép~szak-Afrikában ve-

tették be 1941-tol kezdve, míg a Humber Mk IV-ese ket nem

JELLEMZÖK Humber Mk HV Személyzet: 3 fo (4 az Mk IV-esben) Tömeg: 6,85 tonna (Mk 1), 7,1 tonna (Mk II-IV) Motor: egy Rootes 90 LE-s hathengeresvízhutéses benzrnmotor

Méretek: hossz: 4,57 m, szélesség: 2,18 m, magasság 2,34 m TeljesItmény: max. sebesség úton: 72 km/h max. hatótávolság402 km

alkalmazták

sehol

az

olasz

hadjárat kezdetéig. Ezután viszont mind a négy típus részt vett mindenhol, ahol a brit és szövetséges csapatok harcoltak Európában. Az ottani követelményekhez igazított egyik változatát Kanadában is gyártották. Ezt a tipust

General

Motors Mk

1,

Fox-J páncélgépkocsi névvel látták el, és a legjelentosebb változtatás az volt, hogy egy 12.7 mm-es Browning nehéz géppuskát, valamint egy 7,62 mm-es Browning közepes géppuskát szereltek fel rá. A Humber Mk II-eseket is átalakították rádiós, híradós felada-

A Humber Mk II-es páncélgépkocsi azon kevés páncélozott jármu közé tartozott, amelyek 15 mm-es Besa nehéz géppuskát kaptak fo fegyverként. Az eredetileg kerekes harekoesiként ismert jármuvek kituno szolgálatot tettek a háború valamennyi hadszínterén tok végrehajtására, és a Rear Link (Hátországi Kapcsolat) nevet kapta. Ennek a Változatnak rögzített tornya volt, amelybe egy ágyúutánzatot szereltek fel. Egy másik rádiós tipust mozgó tüzérségi megf!gyelopontként is alkalmaztak, és sok kanadai Fox jármuvet alakítottak át erre a célra. Egy késobbi fejlesztés során sok Humber páncélgépkocsi

- kapott légvédelmi Wickers K típusú géppuskákat, amelyeket a torony belsejébol lehetett használni. A Humber AA Mk I-es páncélgépkocsi utolsó változatát négy 7,92 mm-es Besa géppuskávallátták el egy speciálls toronyban. Ezeket 1943-ban vetették be, de 1944-ben kivonták oket a rendszerbol, mivel nem volt rájuk igény.

133

HARCKOCSIK

M-8-as

könnyu páncélgépkocsi

A páncélgépkocsi hosszú idon keresztlll az amerikai páncélozott harcjármuvek sokaságát gyarapította. 1940-41 folyamán az amerikai hadsereg megfigyelhette a hadmuveleti eseményeket Európában, és kifejlesztett egy új, igen jó teljesítoképességu, 37 mmes ágyúval felszerelt, 6x6-os kerékképletu, alacsony felépitésu és kis tömegu páncélgépkocsit. Amerikai szokás szerint négy gyártótói kértek be konstrukciós javaslatot. Az egyik, a Ford, T22 néven nyújtotta be apáncélgépkocsi terveit, amelyet késobb valamennyi közlll a legjobbnak minosítettek. A gyártását MB könnyu páncélgépkocsi néven rendelték meg.

Kiváló teljesítmény Az MS-as végeredményben a legjelentosebb amerikai páncélgépkocsi lett: 1945 áprilisáig, amikor befejezték a gyártását, 11667 darab készllit el belole. Kiváló harcjármu volt kituno terepjáró képességekkel: ennek tényét az is bizonyítja, hogy több hadsereg az 1970-es évek közepéig használta ezt a jármuvet. Alacsony építésu jármu volt, 6x6-os összkerékmeghajtással, egy tengelyt elöl. kettot pedig hátul helyeztek el. A kerekeket jól takarták a sárvédok, amelyeket néha bevetés elott levettek a jármurol. A 4 fobol álló személyzetnek tágas belso tere volt, a 37 mm-es ágyút egy kör alakú nyitott toronyban szerelték fel. Az ágyúval párhuzamosítva egy 7,62 mm-es Browning géppuska volt a fegyverzete, ezenkívlll még egy forgó csapot helyeztek a torony hátsó részére, amely egy légvédelmi célokra használt 12,7 mm-es Browning nehéz géppuska felszerelésére szolgált. Az MS-asra nagyon hason-

Az amerikai MB-as könnyu páncélgépkocsi a britek túl gyengének találták, páncélozottságát de azért széles körben használták. Fo fegyvere egy 37 mm-es ágyú volt, egy vele párhuzamosított 7,62 mm-es géppuskával. Gyakori volt hogy a 12,7 mm-es Browning géppuskát a torony hátsó részére szerelték fel Egy MB-as páncélgépkocsi rutinfelderíto küldetésben a normandiai hadjárat idején 1944-ben. A személyzet azért állította meg a jármuvet, hogy megfigyeljék az ellenséges mozgásokat és tüzeloállásokat, két katona pedig távcsovel próbál a leheto legtöbb információhoz jutni lított az M20 Utility (Mindenes) páncélozott jármu, amelyrol a tornyot levették, és kllzdoterét kibovítették, hogy alkalmas legyen katonák vagy ellátmány szállítására. Egy géppuskát tudtak felszerelni a gyuruszeru felépítményre . a nyitott toronyhely felett. Az M20-as valÓjában ugyanolyan jelentoségu jármu volt, mint az MS-as: felbecslllhetetlen értéket képviselt, mivel nagyon

sok célra, köztllk megfigyelopontként vagy a harckocsizóegységek loszerszállító jármuve ként lehetett használni.

Népszeru jármu Az amerikai hadsereg 1943 márciusától kezdve széles körben alkalmazta az MBasokat és az M20-asokat. Még az év novemberéig 1000 darabot gyártottak le belole, és 1943 folyamán ezt a típust

a brit és az államszövetség más csapatai között osztották el. A britek az MB-ast Greyhound (Agár) néven ismerték, a brit gondolkodáSmód szerint azonban ennek a jármunek a fenéklemeze túl vékony volt, és így túlságosan sebezheto a páncélelhárító aknákkal szemben. Ezt a hátrányát úgy védték ki, hogy a fenéklemezre bellllrol, a kllzdotér felol homokzsákokat fektettek. Ezt a hiányosságot azonban jól ellensúlyozta az a tény, hogy nagy menyEgy jellegzetes M3-as halad át egy felszabadított falun 1945 elején. Abból ítélve, hogy a jármu valamennyi búvónyílása nyitva van, a személyzet nem vár támadást sehonnan

nyiségben állt rendelkezésre akkor, amikor sZllkség volt rá, és gyakorlatilag képes volt bármilyen terepen mozogni. A 37 mm-es ágyú gyakorlatilag valamennyi felderíto jármuvel szemben hatékony volt, a jármuvet nagyon nehéz volt kiloni, a személyzete pedig könnyen meg tudta védeni az MB-ast az ellenség gyalogsága ellen a rendelkezésre álló két géppuskával. Az MB-ast könnyu volt llzemeltetni bármilyen körlllmények között. Az MB-as még mindig szolgálatban áll Közép- és Dél-Amerikában, a jármuveket azonban dízelmotorokkal szerelték fel, és automata eroátviteli rendszerrel látták el. Néhány közlllllk páncéltörorakéta-hordozóként llzemel.

..JELLEMZOK MB könnyu páncélgépkocsi Személyzet: 4 f6 Tömeg: 7,94 tonna Motor: egy 110 LE-s Hercules JXD hathengeres

benzinmotor

Méretek: hossz: 5 m szélesség:

2,54 m

magasság: 2,25 m

134

Teljesitmény: max. sebesség úton 88,5 km/h max. hatótávolság

322 km

Gázlóképesség: 0,61 m lejtömászó képesség: 30' lépcsömászó képesség: 0.3

m

M3 White felderíto páncélgépkocsi Az amerikai hadsereg 1917 óta használt jármuveket felderítési és általános harctéri összekótói feladatok végrehajtására. Az 1930-as években egy új 4x4-es jármure volt szükség és a pályázaton részt vett a White Motor Company, amelynek a tervét el is fogadták. A rendszeresített típus neve M3Al felderftö jármu volt, ameiy 1939-ben jelent meg, és nagy mennyiségben gyártották az amerikai hadsereg számára Az M3A1-esnek a felépítménye páncélozott volt (a páncélzat vastagsága maximum 12,7 mm volt), egy ponyvatetót nem számítva a jármu teteje nyitott volt, így jó kilátást biztosított ugyan, de a hátsó

részben

utazó maximum

6 fót

nem védte meg a felülról jövó repeszektói és lövedékektól. Az oldalvédelem is korlátozott volt, nem védte megfelelóen a rajta utazó katonákat a szárazföldi aknák hatásától. Míg a 110 vagy 120 lóerós benzinmotor nagy sebességet biztosított az úton, a jármu sebessége terepen végül is elmaradt a várakozásoktói, még azután is, hogy egy akadályleküzdó görgót szereltek a Jármu elejére. Az eredeti hatótávolság, a 410 km, rövidnek bizonyult. A Scout Carból kifejlesztett M3-as féllánctalpas sorozat, amelynél a hátsó kerekek helyére lánctalpakat szereltek és megnövelték a

hátsó teret, képes volt a felderító jármuvek számára meghatározott valamennyi feladatot sikeresen végrehaJtani.

Változatos fegyverzet Mindösszesen

JELLEMZÖK M3Al

felderrtö

jármO

legfeljebb 8 fó Tömeg: 5,92 tonna Motor: egy 120 LE-s Hercules JXD benzinmotor Méretek: hossz: 5,63 m szélesség 2,03 m,magasság1.99 m

Személyzet:

max.sebeSSég úton: 90 km/h max. hatótávolSág 410 km Gázlóképesség Lépcsomászó

: 0.71 m képesség:

Tl7EI Staghound Bár a Staghound (Vadászkutya) páncél gépkocsi amerikai termék volt, az amerikai haderók nem használták ezt a jármuvet, valamennyi példányt a brit, illetve más szövetséges és nemzetközösségi hadseregnek szállították le. A konstrukciót egy nehéz páncélgépkocsira vonatkozó amerikai igény szülte, az új jármu elnevezése T17El lett. A brit páncélos misszió elóbb egy 300 darabos megrendelést adott le, amelyet továbbiak követtek. 1942 végére az elsó példányok le is kerültek a gyártósorokról és szét is osztották óket a brit, és nemzetközösségi hadseregeknek Staghound Mk I néven

30°

képesség:

0,31

918 darab

Scout Car jármuvet gyártottak, közülük sokat a Lend Lease keretében átadtak a

Teljesftmény:

Lejtömászó

20

m

szövetséges hadseregeknek, beleértve a szovjet hadsereget is, ahol a háború utáni másolata ennek a jármunek a BTR-40-es volt, amelyet nagy mennyiségben gyártottak a Szovjetunióban. A jármu

A képen 1939-ben számára közúton

egy M3A1 Scout Car látható, amely eloször jelent meg, és az amerikai hadsereg gyártották. Könnyu páncélvédelme volt, és nagy sebesség elérésére volt képes

szokásos fegyverzete, már ha egyáltalán szereltek fel rá fegyvert, egy vagy két géppuskára és a személyzet személyi fegyvereire korlátozódott, habár sok egyéb fegyver felszerelését is javasolták. Az a kísérlet nem sikerült, hogy a jármuvet 37 mm-es páncéltöró ágyúval ellátva könnyu páncélvadásszá alakítsák át. Néhány Scout Car jármuvet könnyu fegyvervontatóként,

néhányat könnyu frontvonal ellátó, elóretolt egészségügyi, illetve híradó vagy parancsnoki jármuként használtak. Az 1945 után megmaradó Scout Car jármuveket a világon széles körben szétosztották, rendórségi, illetve más belbiztonsági feladatok ellátására. Mai napig van belólük Középés Dél-Amerikában, bár azóta már dízelmotorokkal üzemeltetik óket.

37 mm-es ágyú helyén egy 76,2 mm-es közvetlen támogató tarackkal fegyverezték fel. A Staghound Mk III a Crusader harckOCSi tornyát kapta a 75 mm-es ágyúval együtt.

védelmi célokra szolgáló 12,7 mm-es Browning géppuskával. Több más változata is

könnyu páncélgépkocsi

A Staghound AA páncélgépkocsi egy 12,7 mm-es ikergéppuskával, feladata a páncélosegységek védelme volt az alacsonyan támadó repülogépekkel szemben

Szilárd jármu Az új jármu nagyméretu volt, jó páncélvédelemmel, a toronyba egy 37 mm-es ágyút és egy vele párhuzamosított 7,62 mm-es Browning géppuskát szereltek. A típust elóször Olaszországban vetették be 1943-ban, majd szétosztották

a kanadai, új-zélandi, indiai és belga csapatoknak. A Staghoundnak volt néhány különleges megoidása, mint például a teljesen automatikus, hidraulikus eróátviteli rend-

szer, a jármu hátuljába egymás mellé szerelt két motor és a személyzet részére kialakított periszkópok. A torony mozgatása hidraulikus szerkezet segítségével történt, és kiegészító fegyverzetként két 7,62 mm-es Browning géppuskát szereltek fel, amelyek közül az egyik forgó csapra szerelve légvédelmi célokat szolgált, míg a másikat apáncéltest elülsó részén helyezték el. A jármu szolgálata során több változat is napvilágot látott. Közülük az egyiket a

Amerikai változat Az USA-ban kifejlesztett gyártási típus a Staghound AA (T17E2) volt, mechanikusan hajtott toronnyal és két, lég-

a Staghound aknamentesító

jármunek kísérleti

típusoktói kezdve, amelyek nehéz görgóket toltak maguk elótt, egészen a Staghound parancsnoki jármuig. A Staghound egy jó felépítésu és kedvelt páncélgépkocsi volt, amely kiválóan szolgált a • világháborúban.

JELLEMZÖK Staghound

Mk I

5 fö Tömeg: 13,92 tonna Motor: egy 97 LE-s GMC 270 hathengeres benzinmotor Méretek: hossz: 5,49 m szélesség:2,69 m,magasság:2,36 m Személyzet:

A T17E1 Staghound egy 37 mm-es ágyúval felszerelt megbizható, jó felépítésu jármu volt, általában két benzinmotor hajtotta

volt az

max.sebeSSég úton 89 km/h max. hatótávolSág724 km Teljesrtmény:

Gázlóképesség: Lejtomászó Lépcsömászó

0,8

m

képesség: képesség:

2T 0,53

m

135

HARCKOCSIK

T-10

A T-10-es nehéz harckocsi a 12,7 mm-es DSKM légvédelmi géppuskával a töltokezelo búvónyílásánál. Az 1942-tol kezdve fejlesztett jármu esetében a prototípus (eredetileg JSz-10) 1955-ben jelent meg. Bár a jármu gyártását 1966-ban befejezték, a T-10-es utolsó példányai 1996-ig álltak szolgálatban

nehéz harckocsi

• A II. világháború második felében a Szovjetunió kifejlesztette az JSz sorozatú rendkívül jól védett nehéz harckocsijait, amelyeket a nagyon hatékony, osztott loszert használó 122 mm-es ágyúval szereltek fel. A háború után ezt a tipust a Közép-Keleten és Egyiptomban, valamint néhány,a hatnapos háború során 1967-ben zsákmányolt példányát a Szuezi-csatorna álló védelme során Izrael aikalmazta a volt tulajdonosai ellen.

Prototípusok

Közvetlenül a háború után a Szovjetunió folytatta a nehéz harckocsik kifejlesztését, és a jármuvek prototípusai magukban foglalták az JSz-5östol az JSz-9-esig terjedo változatokat. Az utóbbit T-10 néven rendszeresítették, majd különbözo módosítások után a T-10A nevet kapta; ezen a jármuvön kétsíkú lövegstabilizálást alkalmaztak. Az ezt követo T-10B-n, amelyet 1957ben vezettek be, javítottak a harckocsiból való kilátáson, és a lövegstabilizálást is tökéletesítették. A rendelkezésre álló információk szerint mintegy 2500 példányt gyártottak összesen e típusokból, mielott a gyártást az 1950-es évek végén befejezték. A T-10-est soha nem exportálták. Fo feladata a 100 mm-es ágyúval felszerelt T-54/55-ös harckocsik nagy hatótávolságú tuztámogatása volt, és valószínuleg a támadó ékek csúcsában tevékenykedtek olyan területeken, ahol nagyon hatékony páncélelhárító védelmet alkalmaztak, hiszen rendkívül eros páncélzata nagyon hasznosnak bizonyult ezekben az esetekben. A T-10-es teste hengerelt acélból készült és vastagsága 20-230 mm között változott. A torony öntött elem volt, anyagának vastagsága 25-250 mm között volt, az

T-54

utóbbi a löveg pajzs vastagságát jelenti. A vezeto a harckocsitest elején helyezkedett el, míg a személyzet másik három tagja a toronyban: a parancsnok és az irányzó a bal, a töltokezelo a jobb oldalon. A motor a harckocsitest hátsó részében kapott helyet.

Fo fegyverzet A D-25TA-t 122 mm-es ágyú kétkamrás csoszájfékkel és füst-gázelszívóval szerelték fel, osztott loszert használt, és a következo típusú loszereket tudta kiloni: páncéltöro hegyes nyomjelzo (APC-T), nagy robbanóereju páncéltöro (HEAT) és nagy robbanóereju repesz (HE): az APC-T típus elsosorban páncéltöro lövedék volt, és képes volt 185 mm vastag páncélt 1000 m távolságból átütni. Az osztott loszerek használatára azért volt szükség, mert az egyesített loszerek túl nehezek voltak és sok helyet foglaltak volna el az amúgy is zsúfolt torony belso terében, 30 db 122 mm-es loszert kapott a jármu loszerjavadalmazásként. A 12,7 mm-s DSKM géppuskát párhuzamosítva szerelték .fel az ágyúval, és még egy hasonló fegyvert szereltek a töltokezelo búvónyílására légvédelmi feladatok végrehajtására.

Változtatások A T-10M késoi típusain a következo változtatásokat hajtották végre: a 12,7 mm-es DSKM géppuskát lecserélték a nagyobb teljesítményu 14,5 mm-es KPV sorozatú fegyverre, amelyet más szovjet

páncélozott harcjármuveken is alkalmaztak, mint például a BRDM-2-es 4x4-es kerékképletu felderíto jármuvön és a BTR-60 PB 8x8-as kerekes páncélozott szállító jármuvön; az új M-62-T2 122 mm-es ágyút a kétkamrás csoszájfék helyett többkamrás csoszájfékkel szerelték fel; az ágyút stabilizálták vízszintes és függoleges síkokban is; a jármuvet infravörös éjjellátó készülékkel és túlnyomásos ABV-védelemmel is ellátták; és végül egy nagy, lemezbol készült tárolódobozt helyeztek el a páncéltest külso részén a torony mögött.

alapharckocsi

A T-54-es harckocsit az 1940-es évek végén fejlesztették ki, és valószínuleg a legnagyobb számban gyártott szovjet harckocsi volt a háború után. Számtalan hadjáratban vett részt a II. világháború után, különösen a Közel-Keleten, ahol az arab államok alkalmazták ezt a harckocsit Izrael ellen

136

A T-10M nehéz harckocsin az eredeti 12,7 mm-es géppuskát késobb lecserélték egy 14,5 mm-es KPV géppuskára, a 122 mm-s ágyúját pedig többkamrás csoszájfékkel szerelték fel, a parancsnok az irányzó és a vezeto a tevékenységét infravörös éjjellátó készülék segitette, valamint a jármuvet túlnyomásos rendszerrel látták el JELLEMZOK T-l0

Fegyverzet: egy 122 mm-es

Személyzet: 4 ló Tömeg: 50 tonna Motor: egy 700 LE-s V-12

ágyú, két 12,7 mm-es DSKM

dlzelmotor

max. sebesség

Méretek:

max. hatótávolság

hossz az ágyúval: 9,88 m test: 7,04 m sZélesség: 3,57 m magasság:

2,25 m

géppuska

Teljesftmény: úton: 42 km/h, 250 km

lejtömászó képesség: 35' lépcsömászó képesség: 0,9 m Arakáthidaló képesség: 3,0 m

ALAPHARCKOCSIK A HIDEGHÁBORÚ IDOSZAKÁBAN

Egy kínaí T-54-es hátrafelé fordított toronnyal és a töltokezelovel, aki a 12,7 mm-es DSKM légvédelmí géppuskát kezeli. A harckocsí saját füstfüggönyt tudott létrehozni a díze/üzemanyag kípufogórendszerbe történo befecskendezéséveI

JELLEMZOK T-54

ágyú, két 7.62 mm-es géppuska

Személyzet: 4 ló Tömeg: 36 tonna Motor: egy 520 LE-s V-12

egy 12.7 mm-es géppuska

dízelmotor

max. hatótávolság

Méretek: hossz az ágyúval: 9 m

Gázlóképesség: 1.4 m lejtömászó képesség: 300 lépcsömászó képesség: 0,8 m Arokáthidaló képesség: 2.7 m

test 6.45 m, szélesség: magasság

Teljesltmény: max. sebesség úton: 48 km/h,

3,27 m

2.4 m

Fegyverzet: egy 100 mm-es 0-10

Az új T-54-es konstrukció prototípusát 1946-ban készítették el, és néhány évvel késobb kezdték gyártani. A T-54-est és annak változatait nagyobb számban gyártották, mint más szovJet és/vagy orosz harckocsit a II. világháború után, és mire az újabb T55-ös gyártását 1980-81-ben befejezték, ebbol a típusból jóval 50 ezer felett volt a kész harckocsik száma, amelybol sok példány még ma is szolgálatban áll. Ezt a sorozatot gyártották Csehszlovákiában és Lengyelországban is saját célra, illetve exportra. A kínaiak is gyártották Type 59 néven, amely majdnem teljesen azonos volt a T-54-essel. A harckocsi teste hegesztett konstrukció volt és három részre oszlott, az elso a vezeto, a középso a küzdotér és a hátsó a motortér A vezeto a harckocsitest elso részében

T-55

ült A T-54-es szokatlan jellemzoje az volt, hogy a 7,62 mm-es géppuskát a vezetotérben rögzítve a döntött homlokpáncél elé szerelték és elöre tüzelt, amikor a vezeto megnyomott egy gombot a jobb oldali botkormányon. A parancsnok és az irányzó a torony baloldalán, a töltokezelo annak a jobb oldalán ült A torony öntött konstrukció volt a teteje pedig rá volt hegesztve. A T-54-es sorozat egyik legjelentosebb hiányossága és hátránya az üzemeltetés során igen megbízhatatlannak bizonyuló motor és eroátviteli szerkezet volt

Javadalmazásként, és a következo típusokat tudta kiloni: AP-T, APC-T, HE, HE-FRAG, HEAT-F5 és HVAP05-T Az utóbbi típust a T-54-es gyártásának megkezdése után valamivel vezették be, és 200 mm-nél vastagabb páncélt is át tudott ütni 1000 méteres távolságról. A T-54-es harckocsik egyik fo hátránya volt, hogy az ágyúcsövet -5 fokos szögnél lejjebb nem lehetett süllyeszteni, ez rendkívül nehézzé tette az alacsony célok elleni harcot A másodiagos fegyverzetet egy 7,62 mm-es 5ZGMT párhuzamosított géppuska, egy a harckocsi elején lévo hasonló fegyver és egy a töltokezelo búvónyílásán lévo A D-1O-es ágyú 12,7 mm-es 05KM légvédelmi A harckocsi fo fegyvere a géppuska alkotta. A harckocsit 0-10-es 100 mm-es huzagolt nem látták el füstgránátokkal, a csövu ágyú volt, és egy jól füstfüggönyt a jármu úgy állítotképzett személyzet körülbelül 4 ta elo, hogy dízelüzemanyagot lövést tudott leadni percenként: 34 lövedéket kapott a Jármu fecskendezett a harcjármu bal

oldalán a lánctalp felett lévo kipufogócsobe. A T-54A változatra késobb a 100 mm-es ágyú függoleges síkban történo stabilizálására alkalmas berendezést szereItek. A T-54B volt az elso változat, amelyet infravörös éjjellátó berendezéssel láttak el, és az ágyút két síkban stabilizálták. A T-54C típuson nem volt légvédelmi géppuska, bár ezt a fegyvert késobb visszaszerelték a jármure. A T-54esnek rendkívül nagy számú változatát gyártották, amelyek magukban foglalták - a teljesség igénye nélkül felsorolva - a lángszóró harckocsit, a páncélozott muszaki mento harckocsit (beleértve a szovjet, lengyel és csehszlovák változatokat is), hídveto harckocsit (csehszlovák, keletnémet és szovjet gyártmány),

A T-54-esen elkerülhetetlen volt bizonyos módosítások végrehajtása, amelyek magukban foglalták az A6V rendszer beszerelését és légzocso felszerelését méIyebb vízi akadályok leküzdéséhez. A késobbi példányok egy utóbb rendszeresített, javított formájú tornyot kaptak jobbra eltolt töltokezelo búvónyílással, amelyre egy 12,7 mm-es gép puskát szereltek. A legtöbb harckocsit a T-54 (M) típus követelményei szerint módosították, és infravörös éjjellátó készülékkel látták el. A T-54A változaton egy új 0-10TG ágyút szereltek fel füst-gázelszívóval és függoleges lövegstabilizátorral, valamint az ágyúcso emelésének és süllyesztésének mechanikus megoldásával: amikor az infravörös éjjellátó készüléket újra felszerelték, a jármu Jelölését T-54A(M)-re változtatták. 1957-ben a szovjetek bevezették a T-546-t: ez volt az elso típus, amelyet infravörös éjjellátó készülékkel láttak el, és egy 0-10T2S

ágyúval fegyverezték fel kétsíkú stabilizálással. A következo változat, amelynek a jelölése eltéro volt (T-54C vagy T-54X), annyiban különbözött a T-546-tol, hogy a parancsok kupoláját elorenyíló, sík búvónyílásfedéllel cserélték le.

Átalakított T-54 Az együttes változtatások egy lényegében hasonló harckocsit eredményeztek, amelynek jelölése T-55, és amelyet az 1950-es évek végén rendszeresítettek az olyan tipikus jellemzokkel, mint a parancsnok kupoláján lévo 12,7 mm-es légvédelmi géppuska, a toronyszellozteto rendszer elha-

buldózert, hidraulikus daruval és buldózerlappal felszerelt muszaki lármuvet, aknamentesíto jármuvet aknataposó hengerekkel, aknakifordító ekével, illetve nyújtott töltetekkel. A jelenleg még szolgálatban álló harckocsikat intenzíven korszerusítik, tökéletesített tuzvezeto rendszerrel és a harckocsin belülre szerelt lézeres távolságmérovellátják el. A T-54-es harckocsikat a Közel-Keleten, t:szak-Afrikában, Angolában és a TávolKeleten rendszeresítették. Az egy egy elleni közelharcban az olyan nyugati harckocsik, mint a brit Centurion és az amerikai M48-as jobban teljesítettek a T-54-esnél, különösen az Izrael és az arab szomszédai, Egyiptom és Szíria közötti harcok során.

A T-55-ös

alapharckocsi

400 km

harckocsikat

az omszkí gyárban 1960-81-íg gyártották, jóval hosszabb ideig, mint a sokkal jobb képességu T-62-eseket. Miután a keleteurópai hadseregek létszámát a háború utání szerzodések értelmében csökkentették, sok T-55-öst már csak késobb exportáltak

gyása, az 580 lóeros V-55-ös dízelmotor, a 812 helyett 960 literes belso üzemanyagtartáiy, ez a 400 km helyett 500 km-es hatótávolságot tett lehetové és a 37 db loszer a 0-10T2S ágyúhoz. Néhány példányra visszaszerelték a 12,7 mm-es géppuskát, és ezeket T-55(M) jelzéssel látták el. Az eloször 1963-ban látható T-55A volt a végso gyártási változat A T-55össel megegyezett azzal a különbséggel, hogy egy 7,62 mm-es PKT párhuzamosított géppuskával fegyverezték fel az eredeti 5ZGMT helyett, homlokgéppuskája nem volt, ez lehetové tette, hogy az ágyúloszerek számát meg-

emeljék 43 darabra. Ezenkívül egy sor részkorszerusítést is végrehajtottak rajta, mint például a sugárzás ellen védo betét alkalmazása. Azokat a példányokat, amelyeken lég-

védelmi géppuska volt, T-55A (M) jelzéssel látták el. A T-55ÖS a mai napig szolgálatban áll korszerusített formában, és egy sor különleges rendeltetésu változatnak az alapja.

JELLEMZOK T-55

Teljesftmény: max sebesség

Személyzet: 4lo Tömeg: 36 tonna Motor: egy 580 LE-s V-55

úton 50 km/h, max. hatótávolság

vízhútéses

V-12 dízelmotor

500 km belso Oza. tartály ból és 600 km a kOlsovel egyútt

Gázlóképesség: 1.4 m

Méretek: hossz az ágyúval 9 m

elokészítés

test 6.45 m, szélesség:

és 4,55 m elokészítéssei

3,27 m

magasság: 2.4 m

Fegyverzet: egy 100 mm-es 0-10T25

ágyú, egy 7,62 mm-es

párhuzamosított

nélkOl

lejtömászó képesség: 300 lépcsömászó képesség: 0,8 Arakáthidaló képesség: Vm

m

géppuska

137

HARCKOCSIK

T-62

alapharckocsi

A T-62-es harckocsi a T-54/ 55 sorozat továbbfejlesztett változata, amelynek valamivel nagyobb méretu volt a teste, hogy rá lehessen helyezni a 115 mm-es sima csövu ágyút tartalmazö tornyot. A gyártás 1962-ben kezdodött és 1975-ig tartott, eddig az idopontig mintegy 20 ezer ilyen típusú harc kocsit állítottak elo Gyártották még Csehszlovákiában is alapvetoen exportra, val