Fájdalom nélkül : mozgásgyakorlatok a krónikus fájdalom enyhítésére : [az egészség visszaállítása, az élet minőségének javítása] 9786155113123, 6155113122

Citation preview

PETE EGOSCUE

AZ EGÉSZSÉG VISSZAÁLLÍTÁSA, AZ ÉLET MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSA MOZGÁSGYAKORLATOK A KRÓNIKUS FÁJDALOM ENYHÍTÉSÉRE Fordította: Héjj Imréné A fordítás az alábbi kiadás alapján készült Pete Egoscue: Pain Free © 1998, 2000 by Pete Egoscue All rights reserved Hungarian translation © Héjj Imréné, 2000, 2007, 2011 Ezt a könyvet apámnak, Harold Joseph Egoscue-nak ajánlom, aki az életét becsületesen, céltudatosan és tettre készen élte.

Tartalom Ábrajegyzék Köszönetnyilvánítás Bevezetés 1. Krónikus fájdalom: az ősi üzenet mellőzése veszélyt rejteget 2. A test megtervezése: első osztályú mechanizmus küzd a másodosztályú kezeléssel 3. Az Egoscue-módszer: személyre szabjuk a fájdalom kezelését 4. A láb: a talp gondozása 5. A boka: a körforgás megszakítója 6. A térd: jó hír a rossz térdről 7. A csípő mint egyesítő kapocs 8. A hát: a túloldalon beszűkül 9. A váll: dobozba zárva 10. Könyök, csukló és kéz: mozgékony ujjak 11. A nyak és a fej: egyensúlyban 12. Sportsérülések és csúcsforma: játszani vagy fizetni 13. Fájdalom nélkül: jog a mozgáshoz Forrásjegyzék

Manapság kötelezővé vált az egészségről írt könyveket egy hivatalos bírálóval elfogadtatni. A legtöbb könyvben ezt olvashatjuk: A következő anyag nem szándékszik az orvos tanácsait pótolni..." És úgy folytatják, hogy „ajánlatos orvosával konzultálnia, mielőtt belekezd az ajánlott módszer alkalmazásába". Arra következtetnek, egyetértésben a szerzővel és a kiadóval, jobb, ha elhárítják a lehetséges következmények felelősségét. Ahogy az első könyvemben is tettem, ismét csak arra ösztönzöm az olvasót, ha úgy érzi, hogy egy bíráló tanácsára és védelmére van szüksége, csukja be a kötetet, és hagyja az oldalakat olvasatlanul. Szerzőként és gyakorló gyógyászként a munkám alapelve az, hogy az a legfontosabb konzultáció, amelyet az egyén saját magával folytat. Az egészség gondozása a személyes felelősséggel kezdődik. Minden bíráló, aki mást javasol, rossz szolgálatot tesz.

Ábrajegyzék 1. fejezet 1-1. 1-2.

ábra. A gerinc S görbülete kockás háttér előtt szemléltetve ábra. A hanyag tartás különféle korú és nemű embereknél

3. fejezet 3-1. 3-2.

ábra. Gacsos (valgus állású, befelé álló) térd ábra. A nem szimmetrikus test

4. fejezet 4-1. ábra. A láb csontszerkezete és a lábboltozatok felülről és oldalról 4-2. ábra. A lapos láb (lúdtalp) 4-3. ábra. Hintamozgást végző láb a kifelé és befelé fordító mozdulatok bemutatására 4-4. ábra. Lapos, kifordult láb, a nyilak mutatják a lefelé és befelé fordító nyomást a láb belső oldalán 4-5. ábra. Lábkörzés és ujjhajlítás 4-6. ábra. A lábikra egyenes állítása/A térdín nyújtása heveder segítségével 4-7. ábra. Statikus nyújtás 48. ábra. Pad a levegőben 5. fejezet 51. ábra. A boka alapszerkezete oldalnézetből 5-2. ábra. A test teherviselő ízületei helytelenül és helyesen terhelve 5-3. ábra. A boka szárkapocscsonti (külső) szalagjai 5-4. ábra. Az Achilles-ín és a sarok kapcsolódása 5-5. ábra. Rögzített hát 5-6. ábra. Faltámasz 57. ábra. A comb feszítése kifelé fordítva 6. fejezet 61. ábra. A térd belső szerkezete 6-2. ábra. A váll- és a csípőtengely elmozdulása 6-3. ábra. Megfelelően és helytelenül működő térd

6-4. ábra. A térd belső elfordulása 6-5. ábra. A farizom összehúzása állás közben 6-6. ábra. Sarokemelés ülve 6-7. ábra. A csípőhajlító izmok izolált emelése törölköző segítségével 6-8. ábra. A comb feszítése kifelé fordítva törülköző segítségével 6-9. ábra. A térd külső elfordulása 6-10. ábra. Ülés a térddel párnát szorítva 6-11. ábra. Földön ülés 6-12. ábra. A comb feszítése fokozatosan kifelé fordítva 7. fejezet 7-1. ábra. A medenceöv 7-2. ábra. A combcsont illeszkedése a csípőcsont ízületi vápájába 116 7-3. ábra. A csípőhajlítást és -feszítést modellező libikóka 7-4. ábra. Nyújtás pult segítségével 8. fejezet 8-1. ábra. A gerincoszlop görbületei 8-2. ábra. Rögzített hát a térddel párnát szorítva 8-3. ábra. A föld ellenében - módosítva 8-4. ábra. Egészséges gerincgörbületű ülő személy 8-5. ábra. Hajlított csípővel és háttal ülő személy 8-6. ábra. A csigolyák kapcsolata egymáshoz 8-7. ábra. Egy nyomás alatt lévő csigolyaporckorong 8-8. ábra. Ellennyomás 8-9. ábra. Felhúzás 8-10. ábra. A föld ellenében 8-11. ábra. Guggolás 9. fejezet 9-1. ábra. A vállízület 9-2. ábra. A modern mozgásterjedelem 9-3. ábra. A lapocka összehúzása ülve 9-4. ábra. A boka összeszorítása hason fekve 9-5. ábra. Gravitációs esés 96. ábra. A háromszög: alapvető mozgatórendszeri egység 10. fejezet 10-1. ábra. Könyökben behajlított kar a csuklóval és a kézzel 10-2. ábra. A singcsont és az orsócsont, keresztezve, majd párhuzamosan 10-3. ábra. Lefelé fordított tenyér (pronatio; a singcsont és az orsócsont keresztezi egymást) 10-4. ábra. Körözés 10-5. ábra. Falióra 10-6. ábra. Két modell, egyik a helyes kéztartást mutatja, a másik a kéztőalagút betegségének tüneteivel 11. fejezet 11-1. ábra. A nyak és a fej Béka 11-2. ábra. Falgyakorlat törülközővel 12. fejezet 12-1. ábra. Karkörzés

12-2. ábra. Könyökcsavarás 12-3. ábra. Állás fej fölötti karnyújtással 12-4. ábra. Gerinccsavarás a földön 12-5. ábra. Macska-kutya 12-6. ábra. Kutya lefelé 12-7. ábra. Nyújtás pult segítségével, térdelve 12-8. ábra. Lábujjhegyen állás három helyzetben 12-9. ábra. A négyfejű combizom feszítése állva 12-10. ábra. Feszítés starthelyzetben 12-11. ábra. Előrehajlás nyújtott lábbal 12-12. ábra. Szenvedő hasizmok 12-13. ábra. Földön ülés csavarodva 12-14. ábra. Combfeszítés térdelve 12-15. ábra. Váltakozó kar- és lábnyújtás hason fekve

Köszönetnyilvánítás Hatásos kezelést nyújtani a mozgatórendszer krónikus fájdalmára, valamint erről könyvet írni: ez a kettő legalább egy fontos dologban hasonlít egymáshoz - mindkettő csapatmunkát igényel. Röviden szeretnék néhány közreműködőnek köszönetet mondani, de több oldalt megtöltene, ha hálámat valamennyiüknek kifejezném. Roger Gittinest jó barátomnak kell tekintenem. Szorgalmasan és jól dolgozott azon, hogy biztosan azt fejezzem ki, amit akarok. Szerkesztőnk Brian Tart a Bantam Books Kiadónál ügyesen tartott minket a kijelölt úton. Brian Bradley, az Egoscue-módszer klinikai igazgatója és Erica Lusk, a video-terápia igazgatója kötelességükön túlmenően nyújtottak segítséget a gyakorlatok modellezésében. Rajtuk kívül a klinikai személyzet fennmaradó része is komoly támogatásban részesített. Linda és John Lynch, Nevins McBride, Charlie és Vera Richardson és Alex Quintero is nagy energiával működött közre. Wendy Wray, az illusztrátor újra bebizonyította, hogy néhány rajz ezer szónál többet ér, és az ő ábrái még ennél is nagyobb értéket képviselnek. Margret McBride, jó barátom és irodalmi ügynököm hitt a könyvben és a módszerben, és soha nem vesztette el türelmét. Végül - végére hagyva a legfontosabbat - hálás vagyok mindazoknak a férfiaknak és nőknek, lányoknak és fiúknak, akiknek volt bátorságuk ösztöneikre hallgatni és bízni saját testükben. Ők annak a csapatnak az igazi kezdeményezői, amely az Egoscue-módszer létrejöttét és ennek a könyvnek a megjelenését lehetővé tette.

Bevezetés Ez a könyv az emberi testről szól - az önökéről és az enyémről. Súlyunk, magasságunk, nemünk eltérő. De valamennyiünk közös tulajdona testünk önmaga meggyógyítására és a fájdalomtól való megszabadítására irányuló belső ereje. A könyvem címéül választott kifejezést használva - fájdalom nélkül - ünneplem kölcsönös jó szerencsénket. ígérem és tudom, hogy önök képesek ezt az állapotot fenntartani. Fájdalomtól mentesen képessé válnak a személyes erőfeszítésre és a kötelezettségvállalásra. Ez az állapot nem gyógyszeres üvegek tartalmából származik, nem sebészkéstől, nem gyógyfűzőtől, de még speciálisan tervezett ágybetétektől, székektől vagy egyéb gyógyeszközöktől sem. Azoknak a férfiaknak és nőknek ezrei, akik az én Egoscue-módszer klinikámon, San Diegóban, Kaliforniában részt vettek szokásos egyéves tanfolyamunkon, tudták ezt, vagy rövidesen rájöttek, és én figyeltem

életük átalakulását, amint újra felfedezték az örökre elveszettnek hitt örömöt és egészséget. Mivel minden egyes páciensünknek ajánlottunk ilyen vagy olyan lehetőséget krónikus - tartós, visszavisszatérő - fájdalma megszüntetésére, valamennyien kiválaszthattak egy-egy könnyűnek látszó utat. Valójában a legkönnyebbet. A következő oldalakon önnek is megmutatjuk az utat. Ez az út nem igényel komoly technikával rendelkező orvostudományt, sem gyakorlatot a bonyolult fizioterápiás eljárásokban. Nem kell speciális eszközöket vennie vagy tudós szakértőket felkeresnie. Az első három fejezetből megtudhatja, hogy az emberi test milyen sajátos képességei révén tudja megtartani saját egészségét hosszú életútja során. A fájdalom epizódjai torzulások, könnyen leküzdhetők, ha a testnek engedjük, tegye a dolgát. Sajnos sokan nem értik meg ennek a csodálatos gépezetnek még az alapvető tulajdonságait sem. Az ezután következő nyolc fejezet mindegyike egy-egy specifikus krónikus fájdalom körülményeivel foglalkozik. Valószínűleg már áttanulmányozta a tartalomjegyzéket. Látható belőle, hogy megfordítom a szokásos rendet, és a lábtól indulva jutok el a fejig: a fájó láb, boka, térd, csípő, hát, váll, könyök, csukló, kéz, nyak és fej a sorrend. A krónikus fájdalomról szóló fejezetek feladata gyors és teljes áttekintést adni arról, mi történik testünk szóban forgó részének a sérülésekor. Minden egyes rövid összefoglaló után több olyan gyakorlatsorozatot javasolok, amelyeket arra terveztünk, hogy abban a bizonyos testrészünkben megszüntessék a fájdalom okait. Barátaim a klinikán ugratásból ezeket röviden E-gyakorlatok néven emlegették az „Egoscue-gyakorlatok"-ból rövidítve, utalva ezzel megszállottságomra, hogy a lehető legfinomabban „hangolva' használjam fel e gyakorlatokat terápiás fegyverként. Ami egyszerű munkahelyi tréfaként indult, az lett módszerem gyökere, és ezt ismertetem meg önökkel ebben a könyvben. Az E-gyakorlatokat csoportokra osztottam, könnyen elvégezhetők, és különlegesen hatásosak. Részletes utasításokkal és sok fényképpel vezetem be önöket módszerembe. A következő fejezet a nem hivatásos sportolók és a szabadidőt aktívan eltöltők e tevékenységgel kapcsolatban kialakuló krónikus fájdalmával foglalkozik. Végül az utolsó, összefoglaló fejezet többek között általános kondicionáló gyakorlatsorozatot ajánl, melynek alkalmazásával már előre leküzdheti a jövőben esetleg jelentkező krónikus fájdalmat.

A fájdalmat megszüntető módszer gyors áttekintése A szerző általában nem szabhatja meg olvasójának, hogyan olvassa könyvét, én mégis megkockáztatom, annak reményében, hogy ezeket a tudnivalókat a lehető leghatásosabban tudja majd felhasználni. Azt gondolom, hogy önt fájdalom kínozza, vagy éppen most kezd állandó fájdalom közepette élni. Épp ezért vegye a fáradságot, és olvassa el az első három fejezetet, ami értékes alapismereteket nyújt. Elmagyarázom, hogy a mozgástervezésnek milyen komoly hiányosságai okozzák a krónikus fájdalom tüneteit, és milyen könnyű orvosolni az állapotot. Azután gyorsan átfuthatja az első három fejezetből még hátralévő részeket úgy, hogy áttekinti a fogalmakat és a kulcsszavakat a bekeretezett részekben. Végül eljut azokhoz a fejezetekhez, amelyek az egyes fájdalomállapotokat, közöttük az ön sajátos helyzetét is vizsgálják. Remélem, hogy talán végigolvassa a könyvet, de belátom, hogy önnek az a legfontosabb dolga, hogy megszüntesse pillanatnyi fájdalmát. Ha választanom kellene a további fejezetek közül egy elolvasásra mindenképpen ajánlottat, a csípővel foglalkozó 7. fejezet lenne az. Csípőnk állapota központi szerepet játszik egész testünk krónikus fájdalmának legyőzésében. Szerzőként veszem a bátorságot arra a megállapításra: a Fájdalom nélkül nem segít pusztán azzal, hogy elolvassa. Az információ szükséges, de messze jobb a cselekvés. Ha gyakorolja a klinikán is

és otthon is a könyvben szereplő E-gyakorlatokat, kilencvenöt százalékos hatást érhet el. Az Egoscue-módszer segítségével is csak úgy győzheti le a krónikus fájdalmat, ha a szenvedés által lelkiereje eléggé megnő önmaga meg- gyógyítására - és ha használja is az erejét. Az az ötszázaléknyi beteg, aki nem képes a módszer segítségével megszabadulni fájdalmától, gyakran időhiányban szenved, vagy hiányzik a késztetése az aktív tevékenységre - ezek az emberek csak szórványosan vagy egyáltalán nem alkalmazzák az E-gyakorlatokat. Nyomatékosan javasolom önöknek, hogy alkalmazzák e gyakorlatokat. Látszatra roppant egyszerűek, de hajszálpontosan kiszámítva illeszkednek az izomzat és a csontrendszer bizonyos sajátos működéseihez, amelyek egy sor tényezőtől függnek. A gyakorlatok célja az, hogy meghatározott sorrendben érintsék a krónikus fájdalom tüneteinek minden összetevőjét. Ezért abban a sorrendben kell a rendszert használni, ahogy itt közreadjuk. Ha vaktában szétbontjuk a gyakorlatok sorozatát, vagy egyeseket kiválogatunk közülük, azt kockáztatjuk, hogy megszakítjuk a kapcsolatrendszerüket. Hasonlóképpen, ha pillanatnyilag erős fájdalmai vannak, ne böngésszen a könyvben, valami megfelelőnek vélt gyakorlatot keresve. Azzal az egész résszel foglalkozzék, amelyik a fájdalmas testrészére vonatkozik. Ha a gyakorlat a test egy oldalára irányul, minden esetben végezze el a másik oldalra is, még akkor is, ha nem tűnik hatásosnak. Hiszek a célmeghatározásban és a tervezésben. Amikor az egészség megtartásáról van szó, részben igazzá válik a régi közmondás: „Aki nem tervez, rosszul tervez”. Még azok az emberek is, akik elképzelni sem tudnak nagy üzleti terveket és családjuk felemelkedését, amíg nincs képük a konkrét feladatokról és céljuk elérésének módjáról, úgy hoznak az egészségüket érintő komoly döntéseket, hogy nem is tudják, valójában mit akarnak elérni, és mibe kerül majd. Az Egoscue-módszer bevezetéseként megkérdezem új betegeimet, mit várnak a pénzükért. Fájdalmuk enyhítését, jó sporteredményeket vagy pihentető éjszakai alvást? Sokféle elfogadható válasz van erre. Utána én mondom el, hogy mit tudunk tenni, mennyibe fog kerülni, mennyi időt vesz igénybe és nekik mit kell majd tenniük. Ha a kezelés végén nem érünk el eredményt, a beteg visszakapja pénzét. A legelső vizittől kezdődően él a garancia. Ha a beteg sérülést szenved, vagy nem érzi jobban magát a kezelés végén, nem kell fizetnie. Nem úgy hangzik ez, mintha valamilyen készüléket venne egy jó hírű kereskedőtől, vagy egy nagy céggel állapodnék meg a szállítási feltételekről? Az ilyesfajta összehasonlítás már nem tetszik nekem. Az egészség fenntartásának bármely szakemberét, legyen az az elfogadott módszerek híve vagy az alternatív orvoslás szószólója, a legnagyobb óvatossággal kell kezelni, amennyiben nem hajlandó felelősséget vállalni eredményéért. Nem rejtőzhet el a tudomány, a szakértelem vagy a bonyolultság hangoztatása mögé. Ha a kellemetlen kérdéseket nem teszik fel, ön, a fogyasztó szégyenül meg; ha nem válaszolják meg azokat, a szégyen az alkalmazóra száll. A pácban hagyás és a praktikák mindenütt ugyanazt jelentik, jöjjön bár a következmény négy kopott keréken és gyanúsan kis teljesítménnyel vagy olyan feltupírozott kifejezésekkel, hogy nincs nem szakmabeli, aki megérthetné. Fogyasztóként minél kevesebbet tud az adott dologról, annál jobban kell figyelnie, hogy azt kapja-e, amit a hirdetés ígért. Sok egyszerű mozgatórendszeri kezelés nem úgy hat, ahogy ígérik; ezért látják úgy a betegek, hogy nehezen kapnak egyenes választ a kérdéseikre, amelyek általában így kezdődnek: „Miért okoz sérülést nekem a...?" A válasz gyakori kifejezései: valószínűség, lehetőség és esélyek... Még a közvetlen válasz is például egy ízületi fájdalom okáról - porckopás - belesimul a jellegtelen kifejezések tömkelegébe, amikor a páciens ilyenfajta oknyomozó kérdést tesz fel: „Miért van porckopásom a jobb oldalamon, és miért nincs a balon?" Amikor az egészség megőrzéséről van

szó, parancsolóan jelentkezik az igény ilyen összefüggést kutató kérdések felvetésére, ahogy egyenesen lehet kérdéseket feltenni bármilyen üzleti kapcsolat során. Ráadásul, hogy még határozottabban kövessük „a vevőnek mindig igaza van kereskedői filozófiát, az Egoscue-módszer gyakorlatai a fájdalmas tüneteket megszüntetve kiküszöbölik az olyan termékek beszerzése iránti ösztönzést, amelyeket a betegek valószínűleg amúgy sem elsőként tartottak volna szükségesnek. Ha műtétet terveztek a fájdalom megszüntetésére, vagy gyógyszeres kezelést, de gyakorlataink alkalmazása már elmulasztotta azt, miért kellene akár sebészi eljárás, akár gyógyszer? Valószínűleg azt mondaná erre: „Mert a fájdalom újra kezdődik". Ez igaz, újra kezdődik. De az alapvető kérdés ez: miért kezdődik újra? A válasz erre a teljes Egoscue-módszer. Ha a kezelés nem közvetlenül irányul a mozgatórendszer egyes zavaraira, a fájdalom megszűnése csak időleges. Senki nem akar sérülést szenvedni, és nem is kell. De a fájdalomtünet megszűnése csak az első lépés. A következő lépés megtétele nélkül az izmok továbbra is erőszakosan, a test törvényei ellenére mozgatják a csontokat. Ezért kezdődik újra a krónikus fájdalom. Az egyetlen dolog, amire áldozni érdemes, az a mozgatórendszer egészének működése. Erre áldozni nem felesleges fényűzés, sokkal inkább alapvető szükséglet.

Fájdalom nélkül - egy út a sok közül Sok évvel ezelőtt találkozóm volt egy reményteljes új pácienssel az egyik brit domínium területén, egy ottani fényűző sportközpontban, amely később a világ golfoktatásának egyik alapintézménye lett. Versenyt rendeztek, s ügyfelem az egyik résztvevő volt. Amikor megérkeztem, éppen az első ajtón lépett ki a lépcsősor tetején. Egy fiatalember, legidősebb fia karjára támaszkodott, és nyilvánvalóan nagy fájdalmai voltak. Amint megindultam a lépcsőn felfelé, észrevett, és így szólt: „Roppantul sajnálom, Mr. Egoscue, hogy olyan messziről idefáradt, de én már hazatartok a versenyről. A hátam megöl." Azt mondtam neki, nem hiszem, hogy erre szükség volna, és meggyőztem őt, várjon legalább addig, amíg kipróbálja módszeremet. Nem hitt benne, de fájdalmai ellenére a nyugalom és a bátorság példaképe volt. Fia segítségével visszafordult a lakosztályába. Ma, épp azon a hétvégén, amikor ezt írom, ez az ember, Jack Nicklaus barátom 42. US Open golfversenyén játszik. Ő a legidősebb játékos, akit valaha is igazoltak. Jack roppant tevékeny, mégpedig folyamatosan, és remélem, ez így is marad. Nem sokkal első találkozásunk után Jack megemlítette egy szurkolóit, aki rendszeresen követte őt a fontosabb versenyekre, ahol játszott. A golfrajongót jól fel lehetett ismerni erős sántítása révén; a lábát vonszolva egyik lyuktól a másikig figyelte a játékot. Jack odament hozzá, és megadta neki a telefonszámomat. A szurkolónak, Garynek, agyvérzése volt három évvel korábban. Gary eljött a klinikámra az agyvérzést követi) szokásos fizioterápiás kezeléssorozat befejezése után. A megszokott fizioterápiás eljárás számos kezelési alkalmat jelent-gyakran hatot hetente -, amelyek után a kezelést végző terapeuta a tartós sérülés mértekének meghatározására értékeli a beteg fizikai és lelki képességeit. Feltételezik, hogy eddig eljutva a beteg valószínűleg mindent elért, amire képes. A feltételezés kérdésében a kezelő személy nem könyörtelen; bátorítja a beteget, hogy önmaga folytassa a gyakorlatokat; végső fokon azonban elküldi, és a kezelése befejeződik. Gary is ezt tapasztalta. De járása és egyensúly-érzékelése még igen rossz volt, és még mindig nehezen mozgatta felső végtagját. Három év után még a meglévő funkciói is romlásnak indultak. Amikor először találkoztam vele, megkérdeztem tőle, mit gondol, a szélütése okozott-e agysérülést.

Habozott a válasszal, tudván, hogy az ő állapotában ez a szokásos diagnózis. De én addig ösztökéltem a válaszadásra, amíg szenvedélyesen ki nem mondta, hogy nem volt agysérülése. Miért nem tud akkor mozogni? - kérdeztem. Erre csak vállvonogatással felelt. Megmondtam neki, hogy felejtse el az agyvérzést, és ezután csak a jobb keze munkájára koncentráljon - szerezze vissza mozgató- rendszerének működőképességet, amelyet valamiképpen elvesztett. A klinikán összeállítottunk neki egy E-gyakorlatokból álló sorozatot a következőképpen: rögzített hát nyomással, ülés a térddel párnát szorítva, a csípőhajlító izmok izolált emelése (valamennyi le van írva a könyvben). Járása gyorsan javult. Másnap, amikor beszéltünk, észrevettem, hogy keze, az agyvérzés áldozataira jellemző módon, karomállásban van. -

Feszítse szét az ujjait! - mondtam. Nem tudom. Három éve nem tudom.

Erre gyengéden karon fogtam, majd karját a feje fölé emeltem. Most Gary ma már többféle dolgot el tud végezni, csinálja is őket, és megszűnt az agyvérzés „állandó" veszélye. Ennek a történetnek - és a könyvnek is - az a lényege, hogy számos ilyen „állandó ' problémát meg tudunk oldani, elutasítva azt a nézőpontot, hogy az életkor, a balesetek vagy a betegségek rutinszerűen legyőzik az emberi test természetes képességét a fájdalom leküzdésére.

Krónikus fájdalom: az ősi üzenet mellőzése veszélyt rejteget Az orvosok azt gondolták, hogy eszméletlen vagyok - ezt feltételezték egy amerikai katonai kórházhajó intenzív őrzőjében, amely zsúfolva volt a vietnami harcokban megsebesült katonákkal. Megálltak a mellettem lévő priccsnél, ahol egy csapatkapitány nyögve haldoklott. Néhány napja gyomorlövést kapott. A katona olyan súlyosan megsebesült, hogy sosem aludt, nem beszélt senkihez, nem tudott megnyugodni. Csak ez a reménytelen, szenvedő hang hallatszott egy fájdalomtól kínzott emberből, a monitor csipogásától kísérve. Az orvosok megnézték a kórlapját, és megvizsgálták a súlyos sebet, az egyik megkérdezte: „Gondolják, hogy túléli? Hallottam a gépet, amely életben tartotta azt az embert. Meg akartam fordítani a fejem, hogy lássam, nem rólam beszélnek-e, de nem sikerült. Túl sok csővezeték volt rám kapcsolva, és túl nagy fájdalmaim voltak. A másik orvos olyan tárgyilagosan válaszolt, hogy ma is hallom a hangját: „Vagy meggyógyítja önmagát, vagy meghal." A fiatal kapitány néhány nap múlva meghalt. Rá gondolok, és arra, amit az orvos közel harminc éve mondott. A megjegyzés megrázott akkor is és ma is a mély igazság erejével. Az orvos vagy tudatosan, vagy sem, megállapította, hogy van egy olyan pont, amikor a modern orvosi technika átadja a helyét a test belső logikájának, mechanizmusainak és szándékainak. Minden külső eszköz, sebészi tehetség, antibiotikum és fájdalomcsillapító ellenére vagy meggyógyul, vagy meghal. Ez nem fatalizmus, vakhit vagy passzivitás. Megerősítése és tisztelete az emberi test azon képességének, hogy megőrizze egészségét és az életét, függetlenül a külső beavatkozásoktól, amelyek technológiával és műszaki ismeretekkel helyettesítenék ezt a pótolhatatlan erőt. Szembesülve a katona haldoklásával, az orvos saját határaiba ütközött. Akaratán kívül lehetővé tette

számomra a felismerést: az, hogy túlélem-e sebesülésemet, és teljesen felépülök-e, egyben arra is rávezet, hogy általában miért gyógyulunk meg vagy nem gyógyulunk meg. A hivatás, amelyet választottam - a fizioterápiás orvos hivatása - közvetlen eredménye volt annak a hosszú rehabilitációs folyamatnak, amelyben sebesülésem után részt vettem, hogy tengerésztisztként ismét szolgálatba lépjek; e hivatásom tapasztalatai megtanítottak arra, hogy az emberi test nemcsak az életből a halálba vezető út végét ellenőrzi, hanem irányítja azt a folyamatot is, amit mi egészségnek és gyógyulásnak nevezünk. Sok minden, amit ma a krónikus fájdalom kezelésében alkalmaznak, azt mutatja, hogy nem tanultuk meg ezt a leckét. Egész iparág fejlődött ki a csípő- és térdízület pótlására, a hát merevítésére és gyógyfűzők előírására, és hogy a betegnek azt rendeljék, szedjen tablettákat, hogy könnyebben éljen. A fiatal orvos megjegyzése megváltoztatott azzal, hogy azt mondta: „Vagy meggyógyítod magad, vagy meghalsz.,, A technológia és a technika olyan fejlett, hogy csökkentette a test önálló szerepét az egészség megtartásában és a gyógyulásban. És ez tragédia. Végső soron nem létezik sem gyógyulás, sem egészség, ha a test nem veszi át az irányító szerepet abban, hogy az ember jól érezze magát.

Az újrafelfedezés folyamata Az irányító szerep a test felépítésének utolérhetetlen egyszerűségéből és erejéből származik. Alapja és kerete a mozgatórendszer, a váz- és izomrendszer: az izmok, az ízületek, a csontok és az idegek. Idetartozónak tekintem az idegeket is, mert az idegrendszer átfedi és működésében befolyásolja a csontokat és az izomzatot. Ezeknek az összetevőknek az együttműködése olyan szellemes, olyan végtelenül összetett, és a céljának és anyagának megfelelően annyira tökéletesen megalkotott, hogy minden más alakzat létrehozására való törekvés - mindegy, hogy mennyire jó szándékkal - a legmélyebb kétségeket ébreszti. Ennek ellenére általánosan elfogadott számos durva, erőteljes beavatkozás a test finom működésébe a krónikus fájdalom kezelésére. Ilyenkor olyannak tekintik a testet, mint a jobb működés érdekében áttervezhető gépezetet. így aztán meggyőzzük magunkat, hogy egészségünk és életünk nem szívverésünktől, a tüdőnk levegővel való megtöltésétől, két lábra állásunktól, fejünk felemelésétől függ, sem kezünk és hüvelykujjunk használatától, járásunktól és futásunktól, csavarodásunktól és fordulásunktól. Ezek mellékes szempontok. Mindig van egy másik út, jobb út. Ez az, amit magunknak bebeszélünk. Miért fordul mégis elő, hogy oly gyakran nem tudunk megmenekülni a tartós fájdalomtól? Én abban hiszek, hogy életünk valóban fájdalommentessé tétele az újrafelfedezéstől és nem az újratervezéstől függ. Ha újra felfedezzük testünk eredeti képességeit, és hagyjuk megvalósulni eredeti működését, sok, hatalmas személyes és anyagi áldozatot követelő, megnyomorító állapot vissza fordíthatóvá vagy meg- előzhetővé válik. A továbbiakhoz szükségünk lesz néhány anatómiai alapfogalom megismerésére; kiindulási pontunk a józan ész, a gyakorlati tapasztalatra alapozás. ígérem, nem használok túlságosan tudományos jellegű fogalmakat: így tehát először néhány oldalt arra kell szánnunk, hogy megértsük, a testünk miért használja fel saját érdekében esetenként - sokunknak jóval gyakrabban - a fájdalmat. A krónikus mozgatórendszeri fájdalom elsődleges közlési forma. Veszélyre figyelmeztet. Valami - a fájdalom ezt látszik közölni velünk - történik, aminek nem kellene történnie. Közli velünk, hogy valami olyan következett be, ami bajt okoz. Ahhoz, hogy a fájdalmat megszüntessük, meg kell keresnünk, mi a baj, hogy helyrehozhassuk. Nincs sok nyilvánvaló választási lehetőség. A fő dolog az, hogy az izmok mozgatják a csontokat az ízületek közvetítésével. Vizsgálatunk középpontjába ezek az elemek kerülnek. A gyógyulás érdekében általában annyira lecsökkentjük az izom és csont által megvalósuló mozgásokat, amennyire csak lehet. Ezek után megszűnik a fájdalom? Ami azt

illeti, nem szűnik meg. A krónikus, tartós fájdalom épp azzal érdemelte ki ezt a nevet, hogy oly konok - elmúlik, és újra visszatér. A testünktől kapott üzenet egészen más, mint amit várnánk. -----------------------------------------------------------------A fájdalom azt is közli velünk, hogy valami nem történt meg, aminek meg kellett volna történnie. -----------------------------------------------------------------Ami nem történt meg, az a megfelelő mozgás. Mi végre élünk - ez az emberiség örök kérdése marad. De a mozgatórendszer szempontjából a válasz önként adódik, ha az emberi testet szemléljük: azért élünk, hogy mozogjunk! A test mozgásra tervezett gép. A csontemelő és az izomcsigasor ezt tökéletesen megvilágítja. Ezek teszik ki a test súlyának hatvan százalékát, leletünket élhetjük valamilyen felsőbb akarat parancsára, de testünk fizikai mozgása - kezet a kézre, egyik lábat a másik elé - olyan, ahogyan megvalósítjuk. Logikus lehet akkor, hogy testünk azt üzenje, korlátozzuk vagy szüntessük be a mozgást? Ez roppant valószínűtlen; ha túlságosan sokat mozgunk, akkor a fáradtság figyelmeztet a pihenés szükségességére. Hárommillió év után hirtelen korlátozni kellene az izmaink és a csontjaink mozgását? Lényegében nem is tesszük ezt. De a fájdalomtól való nagy félelmünk és vonakodásunk a testünkkel való törődéstől kevésbé sürgető üzenetet jelent számunkra ahhoz, hogy az egészséget védő és a fájdalommentességet fenntartó minden fegyverünket bevessük. Ha sérült ízületeink, csontjaink és izmaink fájdalom forrásává válnak, akkor azt mondjuk, hogy megbetegedtek. Ezek a testrészek valóban a használat, a sérülés vagy a túlzott igénybevétel jeleit mutathatják, de azt az állapotot, amely a fájdalom oka, nem lehet megszüntetni ízületi műtétekkel, orvosi kezeléssel vagy egyéb helyi beavatkozásokkal. Nem létezik mesterséges eljárás a mozgás kiváltására. A mozgásnak döntő szerepe van a test működésében és általános jóllétében.

A mozgás mint válasz és választás Az emberi lények az élő teremtményeknek ahhoz a kisebbségéhez tartoznak, amelyet nem külső természeti erők mozgatnak, legalábbis bizonyos alkalmakkor. Bennünket nem sodor el az áradat, nem repítenek légáramlatok, nem kényszerít mozgásra más élőlény. Vagy magunk mozgunk, vagy elpusztulunk. Következésképpen a mozgásunkat biztosító elvek és módszerek annyira védettek a zavaró hatásokkal szemben, amennyire azt a természet csak biztosítani képes. A teknősbékának kemény páncélja van, hogy le tudjon kuporodni, és megmaradjon; mi erős izmokat, szilárd csontokat és hajlékony ízületeket kaptunk, hogy képesek legyünk növekedni, járni, futni, mozogni és ezáltal fennmaradni. A csontok azonban csak azt teszik, amit az izmok diktálnak; és az izmok az agyból az idegeken keresztül kapnak utasítást. Ez a parancsláncolat megengedi nekünk, hogy megtegyük az első lépést annak a magasabb célnak elérése felé, amelyről korábban már írtam. Ami emberré tesz bennünket, az nemcsak az a tény, hogy csak saját akaratunkból mozgunk. Még az a tény sem, hogy agyunk felelős azért, amihez kezdünk. Az emberi lét által többek vagyunk, mint ösztönös lények. Értékelünk, megfontolunk, választunk. A külső hatások okozta reakcióink mozgatóerőt jelentenek, és mozgásképessé teszik testünket. Az anyaméhen belüli emberi magzat első rúgásaitól és testhelyzetváltoztatásaitól kezdődően az ember mozgása a környezetére való reagálásként alakul, és ez életünk végéig így is marad, mindaddig, amíg a környezet biztosítja az ösztönzést - a kulcsingert. Az agynak külső befolyásra van szüksége, hogy mozgásra ösztönözze izmainkat. Manapság azonban a magzat is modern környezetben jön világra, amely egyre kevésbé igényli a mozgást. Ez az ingerhiány hatással van mindnyájunkra, öregre és fiatalra egyaránt. Manapság, őseinktől eltérően, elhanyagolhatjuk a mozgást. A modern életben a mozgás tetszés szerinti választási lehetőségnek tűnik. így tehát a munka, amit elvégzünk, a játékok, amelyeket játszunk, többé már nem merítik ki a

mozgásrendszerünk adta lehetőségeket. A biomechanikai alaptétel ellentétébe fordult: minél kevesebbet mozgunk, annál kevesebb mozgásra vagyunk képesek.

Tanuljuk meg felismerni a fájdalom hiányának jeleit A fájdalomnak egy és csak egy szerepe van: veszélyre figyelmeztet. A krónikus fájdalom nem azt közli velünk, hogy gyengék vagyunk, vagy azt, hogy testünk elvesztette képességét, hogy a földi élet kihívásainak megfeleljen. Egyszerűen figyelmeztet a veszélyre, és a fő veszély ma általában az akut mozgáshiány. Főbbé már nem kell megerőltetően járni, futni vagy más módon intenzív mozgással reagálni, mint kellett egykor, több mozgást kívánó környezeti hatások között élve. Szervrendszerünk rosszul működő állapotban van - nem töltődhet fel mozgás által. Ezt munkámra alapozva állapítottam meg, ahogy klinikámon a betegeimet figyelem. Tudom, hogy a testünk más formában is jelzi a fájdalmon kívül, hogy rendeltetésével ellentétes hatás érte. Sőt a fájdalmon túl azt is tudatja velünk, hogy a mozgásigénye nincs kielégítve. Lomhává és merevvé válunk, és könnyen megsérülünk. Térdünk és lábunk kifelé fordul, vállunk előregörbül, csípőnk vonala kibillen. Helen például kanadai otthonából jött a klinikára. Nem értette, miért veszti el mostanában olyan gyakran az egyensúlyát. Elesett otthon a lépcsőn vagy felkelve egy székről; járás közben kisebb megbotlás vagy hirtelen irányváltoztatás zavaró eleséseket idézett elő. Nem szenvedett súlyos sérüléseket, csak kisebb ütéseket és horzsolásokat szerzett, de szerette volna tudni, mi történik vele. Esetleg a fülével van probléma? Talán látászavar? Elgyengült? Beszélgetés közben elmondta, hogy nyugdíjazása óta kedvenc szórakozása az olvasás és a színházba járás - mindkettő mozgásszegény időtöltés. Időmilliomos lévén több ezer órát ült végig kedvenc szerzői és színészei társaságában, így életéből a mozgás annyira eltűnt, hogy az egyensúlya megtartásához szükséges izmai már nem elég erősek munkájuk elvégzéséhez. Nem tudott egyenes vonalban járni sem, és állandóan önkéntelenül oda kellett támaszkodnia a falhoz, vagy meg kellett kapaszkodnia a bútorokban, ha mozogni kezdett. Ráadásul a háta is megsérült. Már a klinikán gyakorlatokkal eltöltött első óra után, ahol „mozgásfeltöltést" végzett, hogy felszabaduljanak az alaptartásai és a járóizmok - ismét tudott egyenes vonalban járni, és megszabadult a hátfájásától. Éppen úgy, ahogy a lázas beteg bőre kivörösödik, a testen láthatók a betegség és a működési zavarjelei. Ha egyszer a tünetekből megállapítjuk a problémát, magunk is rendezhetjük. Az öngyógyítás a legkorábbi gyógyító kezelés - hárommillió évvel ezelőtt még nem voltak orvosok. Mi azonban túl sűrűn hagyjuk figyelmen kívül ezeket az üzeneteket, és leseperjük őket serkentőszerekkel, fájdalomcsillapítókkal, műtétekkel, testkultúraszalonok ergonómiai berendezéseivel - megpróbáljuk a testet ember csinálta gyártmányokhoz és szabványokhoz igazítani. --------------------------------------------------------------------

MŰKÖDÉSI ZAVAR (DISZFUNKCIÓ) MEGHATÁROZÁSA: A működési zavart úgy tudom legjobban meghatározni, ha egy példával szemléltetem. A nyak egyik feladata, hogy a fejet forgassa jobbra és balra 180 fokos szögben. Ha erre vagy más hasonló rutinmozgás végzésére nem képes, akkor működési zavara van. --------------------------------------------------------------------

A fájdalommal én magam először huszonkét évesen találkoztam. Miután nyáron mezőgazdasági munkásként dolgoztam, évfolyamtársaimmal futballoztam, majd bevonultam a tengerészethez katonai képzésre, sebesülésemmel fizikai csúcsformámból lesüllyedtem az állandó fájdalom és a rokkantság állapotába - abban a pillanatban egy idegen olyan feszültnek láthatott, mint egy fegyver lenyomott ravaszát. Nem lassú változáson mentem át. Miután megsebesültem, más személyiség lettem, ezt láttam is és éreztem is. Belenéztem a tükörbe, és emlékeztem, hogy rövid idővel azelőtt milyen voltam: egyenesen álltam, járkáltam, és képes voltam egyszerű dolgokat megcsinálni, például megkötni a cipőfűzőmet. Most nemcsak hogy nem tudtam megcsinálni ezeket a dolgokat többé úgy, de még azt sem tudtam nézni ugyanúgy, ahogy próbálkozom velük. A testem eltérő módon mozgott, a mozgás utasításai és következményei is megváltoztak. Az indított el a rehabilitáció útján, hogy a régi mozgási minták és hajtóerők még éltek a tudatomban. Megfelelő gyakorlatokkal egyre közelebb és közelebb kerültem a modellhez - korábbi énemhez, visszatértek testem funkciói, megtanultam, hogy a testnek rendszere van, és ha valami nem megfelelően működik, akkor fájdalom és tehetetlenség jelentkezik. Azóta is mindig megosztom ezt a tapasztalatomat másokkal, először a többi sebesült tengerésszel kezdtem, később azokkal az emberekkel, akik fájdalmukkal az Egoscue-módszer klinikára jöttek hozzám, amikor ráébredtek, hogy a gyógyszerek és a műtétek nem jelentenek megoldást problémájukra. Ezeknek is, önöknek is csak az emberi minták újrafelfedezése lehet az első lépés a fájdalom megszüntetésére.

A gerincoszlop formája tesz emberré bennünket A mozgatórendszer jól ismert alkotórészei az izmok, az ízületek, a csontok és az idegek. Ezek között vannak lágy és kemény szövetek is, és olyanok - a porcok, az inak és a szalagok -, amelyek egyaránt kemények és lágyak, szivacsosak, mégis rugalmasak, hajlékonyak, emellett merevek is. Ha most itt megállnék, leírásom ráillene a halakra vagy a madarakra vagy bármelyik más gerinces állatra. Ami bennünket elválaszt a többi lénytől, az az izmaink, ízületeink, csontjaink és idegeink elrendezése. Gerinces rokonaihoz hasonlóan az embernek központi elhelyezkedésű gerincoszlopa van. Amiben (a nagy emberszabású majmok kivételével) különbözünk a család többi részétől, az az, hogy gerincünk úgy ívelődik, mint egy hosszúkásra nyújtott S betű; ez megengedi, hogy felálljunk két lábunkra, és magunkkal vigyük gerincünket mozgás közben. Ez a finom S részt vesz az előre- és hátrahajlásban, az oldalirányú balra és jobbra forgásban, a tipegésben, a biccentésben, a nyújtózkodásban és a mozgás lehetőségeinek miriádjait magában foglaló táncolásban. --------------------------------------

AZ EGOSCUE-MÓDSZER HÁROM V BETŰJE Visszaállítania test felépítését Visszanyerni a működőképességet Visszatérni az egészséghez

A gerinc S alakja egy mértani szerkezet középpontja, amely párhuzamos függőleges és vízszintes vonalakból és derékszögekből épül fel. Ezek a vonalak nyolc ízületen haladnak át - én teherviselő ízületnek nevezem ezeket amelyekből négy-négy van a test mindkét oldalán: a váll, a csípő, a térd és a

boka. Képzeljük el egy csontváz vázát, alapszerkezetét: mi lehet a vízszintes és függőleges vonalak között. A kar, a bordák alkotta mellkas, a medenceöv és a láb - valamennyi tökéletesen felfüggesztve függ, kiegyensúlyozva egy szuperstruktúrán, úgy, hogy ha oldalra fordulnak vagy a központi S hajlattal szöget zárnak be, háromdimenziós rácsozatot alkotnak - négy vízszintessel kettő helyett (7-7. ábra). A derékszöget a közbenső pontok alkotják. 1-1. ábra A gerinc S görbülete kockás háttér előtt szemléltetve A mi stabil csontvázunk alapváza pont olyan, amilyet egy megbízható állványépítő készítene. Semmi más. És egészében képes felemelkedni és leborulni a földre. Az ács kapcsokat használ, hogy a szerkezeti elemeket a helyükön tartsa derékszögben is. A test ugyanezt teszi az inak segítségével, amelyek összekötik a csontot a csonttal az ízületeken keresztül. De ha megvan a szerkezet ahhoz, hogy felálljunk, még csak a csata felét nyertük meg. Sajnos az állványnak, a testnek előre és hátra is mozognia kell egyenesen és oldalirányban, mászva, járva, futva, kapaszkodva és szökdelve.

Az izomműködés alapelemei 1-1. ábra A gerinc S görbülete kockás háttér előtt szemléltetve Itt lép be az izmok játéka a csontok mozgatására. De ez nem megviselt izom vagy elhasználódott csont, sajátosan alakult izmok vannak arra hivatva, hogy bizonyos csontokat mozgassanak összehúzódásukkal és elernyedésükkel. Feladatukat az ideálisan tervezett csontváz párhuzamos vonalai és derékszögei között teljesítik. És ez a mozgatófunkció fordítva is érvényesül: a környezet hatásaira változik, módosul. A külső ingerek, alapvetően az idegrendszer révén, belső választásként jutnak a mozgatórendszerhez. Ha például bizonyos távolságban meglátom egy barátomat, üdvözlésre emelem a kezem. Ez inger és válasz: ha a barátomat nem látnám, nem integetnék. Ha egy sivatagban lennék egyedül, nem használnám ezt a mozdulatot. Valószínűleg a memóriám is és az izomműködésem is törölné ezt a mozdulatot mint szükségtelent. A mozgatórendszer használata tehát a külső ingerekhez kapcsolódik. Lehetetlen túlbecsülni a mozgatórendszer ingereinek jelentőségét, és ami azt illeti, bármelyik szervrendszerét. Az idegeknek okra van szükségük, hogy jelezzenek az izmoknak: mozgatni kell a csontokat. Egyike a legrégibb okoknak -

és még mindig ugyanúgy érvényes, mint a legutóbbi étkezése idején

az üres gyomor. Ha az ősember az ennivalószerzéssel volt elfoglalva, felfelé és lefelé kellett mennie a dombokon, futva kellett menekülnie a ragadozók elől, fára kellett másznia gyümölcsöt szedni és így tovább. Ennek az eredménye volt egy sor fizikai funkció kifejlődése, amelyeknek kulcsszerepük volt az élelemszerzésben - a folyamatos környezeti hatások révén. Ha egy ragadozó veszélyes közelségbe került, rohantak. Ha csábító gyümölcsfát találtak, felmásztak rá. Ha kardfogú tigris volt az étlapon, az ősembereknek be kellett vetniük minden képességüket, hogy éhüket csillapítsák; szükségük volt ravaszságra, erőre, fürgeségre, óvatosságra és ügyességre. A történelem előtti időktől kezdve nagyjából a 20. századig a világ fizikai ingerekben roppant gazdag hely volt az emberiség számára. A Föld akadályversenyek színhelye volt, tanfolyamokat szolgáltatott vadállatokkal, erdőtüzekkel, óriási hegyekkel, vérszomjas ellenségekkel, úttalan sivatagokkal és hullámzó vizekkel. Ezekkel az akadályokkal szembesülve korai őseink biomechanikai válaszok ezreit fedezték fel (valamint biokémiaiakat is), hogy kulcsingerként

válaszoljanak révükön a környezeti ingerekre, és tovább örökítették ezeket a későbbi generációknak. -------------------------------------A mozgásfunkciókat a rendszeres használat tartósítja. --------------------------------------------------------------------------„Azok vagyunk, amit megeszünk" - az ősi mondás ma is érvényes, azzal a kiegészítéssel, hogy „azok vagyunk, amit teszünk az evésért". -------------------------------------Mai izom- és csontrendszerünk ennek a sohasem szűnő környezeti ingeráradatnak a következményeként alakult így. Úgy vesszük a megtett utat - amíg még tökéletesen működik a testünk -, mint amit a szó szoros értelmében a környezeti hatások követelnek meg, hogy izmainkat és csontjainkat megformálhassák. A sorsunk manapság az, hogy modern világban éljünk ősi testünkkel. Ez nem azt jelenti, hogy mozgatórendszerünk gyenge vagy elavult. Éppen ellenkezőleg, sikeresen kiállta a hárommillió évig tartó fáradságos akadályverseny próbáját.

1-2. ábra A hanyag tartás különféle korú és nemű embereknél

Én magam úgy ítélem meg, látva a modern ember sokféle működési zavarral terhelt mozgatórendszerét, hogy az összefutó vagy széttartó - azaz nem párhuzamos - vonalak rendszere. A csontvázunk alapváza nem áll függőlegesen. Az állványzat megereszkedett. A fej, a váll, a csípő, a térd és a boka - valamennyi arra hivatott, hogy aktív legyen és jól működjön - görbe, csavarodott (és balról jobbra vagy jobbról balra megemelkedett), oldalra vagy kifelé fordult (1-2. ábra). Az izmok és csontok küzdenek a gravitációval, és a gravitáció győz. Közben a gerinc S formája nyomódik, húzódik, majd összepréselődik, mindaddig, amíg inkább hasonlít a J vagy C betűre, a szükséges hajlatok nélkül. Ez a torzulás az a probléma, amely után mindig kutatunk a klinikámon, és amelyet mindenkinél megtalálunk.

A civilizáció nevű kór A becslések szerint 35 millió amerikai szenved krónikus mozgatórendszeri fájdalmaktól. Három felnőttből kettő az USA-ban legalább egyszer szenvedett már súlyos hátfájástól. És ezek az arányok nem különböznek Európában, Ázsiában vagy az iparosodott világ más részein sem, ahol ez a probléma valószínűleg ugyanolyan súlyos. Úgy néz ki, hogy az emberi test a legmagasabb szintű alkalmazkodásra is képes.

Ahhoz, hogy a Homo sapiens mint faj fennmaradjon, sikeresen alkalmazkodott fiziológiailag a körülötte lévő világhoz. Milyenek voltak a feltételek, amikor az emberiség kifejlődött? Ezt a kérdést állandóan kutatják a tudósok. Az én kedvenc, nem tudományos bizonyítékaim egyike egy nagy darab, tiszta fehér márvány. Michelangelo híres Dávid-szobra Firenzében, amely sok évezred mozgásának művészi megtestesítője. Ha a faragott kő képes valami hasonlóságot mutatni modelljének a valódi életben birtokolt izmaihoz, amilyeneket Michelangelo maga körül látott, rájövünk, hogy milyen feltételek között éltek az emberek a tizenötödik századot megelőző roppant idő során. Dávid nyers környezete és ősei formálták testét olyan gépezetté, amely képessé tette az óriás Góliát megölésére. Az alak, bár istenszerűnek látszik, mégis mindenekfelett emberi. Vállának, hajlékony hátának, kemény csípőjének és erőteljes combjának megformálásával a reneszánsz zseninek sikerült megfognia, láthatóvá tennie sikerünk titkát: alkalmazkodtunk. A mozgás által erőssé, ügyessé váltunk, és dicsőségesen felemelkedtünk.

Pontosan úgy, ahogy Dávid bicepsze válasz a környezethez való alkalmazkodás mechanizmusára, arra, hogy ennek a pásztorfiúnak fizikailag képesnek kellett lennie arra, hogy a követ olyan halálos erővel és pontosan dobja el, amikor látta, hogy a ragadozók hogyan zavarják szét a nyáját, ugyanúgy a mozgatórendszer mai sokféle működési zavara is következménye az emberi alkalmazkodásnak mai körülményeinkhez. Ha nem hívjuk elő az öröklött biomechanikai válaszokat, környezetünk szó szerint tönkreteszi és kíméletlenül rossz irányba állítja át a mozgató- rendszer programjait a test alkalmazkodási folyamataiban. René Dubos mikrobiológus, aki 1968-ban Pulitzer-díjat nyert, So human an Animal (Az ember: állat) című könyvében írja, hogy az ilyen folyamat nem mindig áldásos: „Az egész élet feszültségét értékelve az alkalmazkodást megvalósító

mechanizmusok gyakran sikertelennek bizonyultak a hosszú út során, mivel az eredmény kóros hatások miatt gyakran elmaradt." Harminc évvel ezelőtt vette észre Dubos azt a fékezőerőt, amely az emberiség és a természeti erők között zajlott, és amely kiformált bennünket. Következtetése szerint a sok „civilizációs betegség * - bűncselekmények, erőszak, stressz, hogy csak néhányat említsünk - a környezeti tényezőkre adott válasz. Az emberiség látszatra igazodott modern környezetéhez, de ténylegesen súlyos hátrányos tapasztalatokat él át ennek eredményeként.

A mozgatórendszer esetében két lépcső van a normális működéstől a betegség állapotáig. Először is a test beszünteti a nem használt szervek működését. Miért? Rémült állapotban - ez olyan helyzet, amelyben az emberiség évmilliókon át gyakran találta magát - a felesleges dolgok a túlélés ellenében hatottak, ami energiát vont el. Ezért - még ma is - azok az izmok, amelyek nincsenek rendszeresen ingerelve, elsorvadnak, amíg újra szükség nincs rájuk. A második lépcső tisztán alkalmazkodás. Most is és akkor is, még a legkevésbé mozgó ember is, nő, férfi, gyerek legalább néha kell hogy fusson, lépcsőt másszon, hajoljon vagy nehezet emeljen. Ahhoz, hogy véghez tudja vinni a feladatát - a csontok mozgatását az izmokkal a test, észlelve, hogy az érintett izom nem használható, bevon más izmot is a munka elvégzésébe. A mozgás szükségességének tudatától vezérelve jelentéktelen perifériás izmokat mozgósít, hogy tegyék meg azt, amit a sorvadt izmoknak kellene tenniük. Ez az az eset, amikor a test improvizál vagy alkalmazkodik a túlélés érdekében. Látja már, hogy ez a három cselekvési igény milyen erős?

A test ízületei eltorzulnak, a test elveszti párhuzamos vízszintes és függőleges vonalait, amikor rögtönözve „kölcsönvesz' egyes izmokat a fő izmok munkájának elvégzésére.

A perifériás izmok nem annyira erősek, mint az adott feladatra tervezettek, ahhoz, hogy elvégezzék a saját dolgukat is és a helyettesített izmok működését is. Mi több, túllépik működési idejüket is, és ezáltal a saját működésük bizonyos mértékig tökéletlenné válik. A működési zavar így egyre újabb működési zavarokat eredményez. A test érzékeli, hogy a csontoknak valahogy mozogniuk kell, ezért egyre újabb és újabb izmokat von be, újfajta kombinációkat alakít ki a kieső izmok működésének helyettesítésére - ezeket nevezem én kompenzáló izmoknak.

-------------------------------------1.

Ingerlés

2.

Alkalmazkodás

3.

Improvizálás/rögtönzés

--------------------------------------

Sok ember, aki a klinikámra jön, megpróbál derékból hajolni úgy, hogy a hátizmait használja erre, és hasizmai segítségével jár. Darla is ezek egyike volt. Amikor a klinikán azt kértük tőle, hogy

vegyen mély lélegzetet, szegény fiatal nő gyomra alig mozgott. A hasizmai összehúzódott állapotban voltak, és amikor járt, nagyon kevéssé mozgott a bal karja. Ez a csípő és a hát hibás működésének két fontos tünete. Ahelyett, hogy az oldalsó törzsizmok, a forgató- (rotátor) izmok és a másodlagos testtartó izmok saját szerepüket teljesítve a gerincet tartották volna stabil helyzetben, a hasizmok tartották a testet, és segítettek a lábat mozgatni. Eközben a hátizmok összehúzódott állapotban voltak, hogy biztosítsák a gyenge hasizmok és csípőizmok merevítését. Ha egy építmény alapja megroggyan, szerepét a stabilitás megőrzésében a felső szintek veszik át. Darla teste ennek a helyzetnek klasszikus tüneteit mutatta: korlátozott volt a karmozgása, és kötöttek a hátizmai. Gyakran megfigyelhetik az utcán menőkön vagy kocogókon, hogy az egyik karjuk alig vagy egyáltalán nem mozog. Ha ilyen ember megpróbál hajolni, a háta veszi át a munkát. A működési zavarral küzdő csípő és a keresztcsont környéke csak korlátozottan képes előre- és lefelé fordulni. Darla ennek kiegyenlítésére úgy nézett ki, mintha megpróbálta volna átölelni önmagát a törzse harmadánál, amint a térde megrogyott, hogy megpróbálja testének súlyát elviselni.

--------------------------------------

KÜLÖNBÖZNEK-E A KOMPENZÁLÓ IZMOK A TÖBBITŐL? A különbség nem élettani. A kompenzáló (kisegítő, helyettesítő) izomnak megvan a maga funkciója, de a szervezet egyéb célra használja fel, még ha nem is igazán alkalmas az új feladatra. A legreményteljesebb jelöltek a másodlagos és a perifériás izmok, amikor a jelentős elsődleges izmok kiszállnak a versenyből. --------------------------------------

Igen, lehetséges a hasizmok segítségével járni és a mellkas izmainak segítségével előrehajolni. A test felépítése lehetővé teszi ezt - gondolom, vészhelyzetben vagy szokatlan szituációban. Fontos izomcsoportok elsorvadhatnak sérülés, betegség, mozgást korlátozó környezet vagy más tényezők hatására. De ezek a körülmények a szokásos, változatos, fizikailag ingerlő környezetben csak átmenetiek lehetnek. Ehelyett a kifejlődő működési zavarok fájdalommal és tehetetlenséggel terhelik az egyént egész életén keresztül.

A test szimmetriára való hajlama Mai életünk mozgásban szegény természetéből fakadó működési zavarok nem a test rossz tervezésének következményei. Sem a fájdalom, sem a működési zavar nem annak az ára, amit ilyenkor emlegetni szoktak - hogy öregszünk, nők vagyunk, futunk, golfozunk, vagy bizonyos munkát végzünk. Épp ellenkezőleg, a test saját mozgásrendszeri örökségének szigorú logikájával összhangban válaszol. Ami illogikus, az az, hogy mellőzzük a test felépítéséről tudott dolgokat napi életvitelünk során vagy ha orvosi kezeléshez folyamodunk.

Amikor a mozgatórendszer jön szóba, nem állíthatjuk fel mi magunk egyedül a szabályokat. A test minden szervének működését, a csontjait és izmait egy sor összetartozó és átfogó szabály vezéreli. Mi csak megérthetjük és követhetjük ezeket. Alapvetően igen egyszerű dologról van szó: elsődleges megközelítésként el kell fogadnunk azt a nézőpontot, hogy az orvostudománynak megvannak a saját fogalmai a mozgató szervrendszer működéséről. Nincs szükségünk új, rögtönzött mozgatórendszerre. A régi remekül működik, ha hagyjuk.

Az ember mozgató szervrendszere univerzális felépítésű. A ritka születési hibáknak és öröklődő betegségeknek nincs számottevő szerepük a krónikus fájdalom gyakori előfordulásában. A legtöbb ember számára az a kijelentés, hogy „így születtem", vagy „Én ilyen vagyok", egyenértékű azzal, mintha azt mondaná: „Úgy születtem, hogy nincs szükségem oxigénre ", vagy „A gravitáció rám nem hat". Csak saját veszélyünkre mellőzhetjük testünk inger- és mozgásszükségletének kielégítését csontvázunk vízszintes és függőleges párhuzamosokból felépülő mátrixának révén. Ugyanilyen veszedelmes figyelembe sem venni a test szimmetriáját és egyedülálló természetét. -------------------------------------Az ember: kétlábú kétoldalú -szimmetrikus. (Ilyen a kerékpár is.) Miért? Az egyensúly érdekében. -------------------------------------A nyolc teherviselő ízület, ahogy már említettem, párokban, a test jobb és bal oldalán foglal helyet. Mindkét oldalunkat egyformának teremtették, egyenlően elnevezve, a teherviselésre, a láb, a váll és a kar ízületeit és egyéb funkcióit tekintve is. Ha a nyolc teherviselő ízület nem dolgozik együtt, nem az a magyarázat, hogy „Így születtem". Sokkal inkább az, hogy a kompenzáló izmok mozgatják ezeknek a csontjait és ízületeit is, saját feladatukon túl, és amíg nem sérülnek meg, legjobb példával szolgálnak a működési zavarra, valamint arra, hogyan élünk vissza testünk kiváló felépítéséből következő képességeivel. Mi több, egy-egy ízület működési zavara megbontja a mozgatórendszer mint egész épségét. A mozgatórendszer fő feladata a test felemelése és egyenes állásban tartása, és ez a hatalmas munka igénybe veszi a kisujjunk hegyétől a fejünk búbjáig. A gyorsan elkopott jobb cipősarok (a bal még vadonatújnak látszik) ugyanúgy kapcsolatban lehet a merev nyakkal, mint a fájós lábbal. A cipő állapota ugyanolyan tünet, mint maga a fájdalom. Ez tulajdonképpen jó dolog. Egy elkopott cipősarkat könnyebben lehet pótolni, mint a gerincoszlop egy elkopott csigolyáját. Ahelyett, hogy megvárnánk, amíg a fájdalom miatt orvosi kezelésre lesz szükségünk, tehetünk valamit a sérülés megelőzésére. A hagyományos fájdalomcsillapítás nem oldja meg a nehézségeinket, és tartósan aláássa az egészségünket. Ez a könyv tele van ilyen, sok olvasó számára újdonságként ható jó hírekkel. A legjobb közülük az, hogy testünk megtervezése jogot ad - valódi jogot és születési jogot - a fájdalommentes életre.

--------------------------------------

HELYTELEN BEÁLLÍTÁS ÉS KRÓNIKUS FÁJDALOM Egy felemelkedett bal váll vagy egy kifordult bal csípő a legegyszerűbb okból működik rosszul - a jobb váll olyannak látszik és úgy működik, mintha a bal lenne. Azonos a feladatuk. Ugyanez érvényes a csípőre, a térdre és a bokára is. Minden összetevő együttesen dolgozik - fent és lent, jobb és bal oldalon egyaránt. --------------------------------------

2. fejezet A test megtervezése: első osztályú mechanizmus küzd a másodosztályú kezeléssel Most egy rémtörténet következik. Egyike azon keveseknek, amelyek ebben a könyvben helyet kaptak. A legtöbb történetünk azokról szól, akik képesek voltak visszaszerezni alanyi jogukat a fájdalommentes életre. Alex nem volt ilyen szerencsés. Az, ami vele történt, a közmondásban szereplő kép leírásához hasonlóan ezer szót is megér. Ahelyett, hogy oldalakon keresztül magyaráznám, mi módon veszélyeztethetik egészségünket ezek az előzmények, inkább elbeszélem egy ember történetét, akinek megsérült a csuklója.

A kúra rosszabb, mint a betegség Alex ötvenes éveinek elején jár. Sikeres labdarúgó-karrier után visszavonult, hogy családjával töltse az idejét, és üzletemberként dolgozzon. Mivel még mindig futballozott, időnként eljött a klinikára kisebb sérülésekkel vagy kondicionálásra. Néhány évig nem láttam, és amikor az előjegyzési naplómban ismét feltűnt a neve, feltételeztem, hogy inkább társasági vizitre jön, mint valami komoly bajjal. Amikor belépett az irodámba, egy nagy borítékot hozott a hóna alatt. - Ismerem magát, öregfiú, azért jött, hogy eladjon nekem valamit mondtam neki tréfásan, mert tudtam, hogy olyan komoly üzletember lett, amilyen komoly játékos volt. Alex megrázta a fejét. - Nem, nem árulok semmit. - Letette a borítékot az asztalomra. Észrevettem, hogy a jobb csuklója be van kötve. Volna szíves egy pillantást vetni erre? - Leült az asztalommal szemben. -

Szeretném látni, hogy reagál erre.

Röntgenfelvételek. Az első lemezt a fény felé fordítottam. Mi ez? Becsuktam a szemem, majd újra kinyitottam, hogy jobban lássak. Leesett az állam. - Hol az orsócsont? Jó kéthüvelyknyi eltűnt. Alex bólintott, és elmesélte, mi történt. Csuklója kicsit merev volt és fájt, semmi különösebb. Egy napon, múlt decemberben elment golfozni. A kör jól ment, amíg egy homokbucka nem került az útjába. Ahogy meglendítette a homokba szorult labdát, olyan kínzó fájdalom állt a csuklójába, hogy elesett. Azonnal felkereste orvosát. Egy csomó vizsgalat után kiderült, hogy alkarjának a könyöktől a csuklóig futó két csontja közül az egyik, az orsócsont károsodott. Meg kellett műteni, hogy rendbe hozzák. - Az orvosom azt mondta, sima ügy - folytatta Alex. - Emlékszem, azt is mondta, hogy a legrosszabb esetben, ami nem fordulhat elő, a csont egy kis részét le kell metszeni. Amikor a műtét után felébredtem mondta Alex rögtön láttam, hogy valami nagy baj van. - Amikor az orvosa megérkezett, elmagyarázta neki, hogy a csontja már éppen kezdett tönkremenni, ezért egy jó darabot ki kellett belőle vágni. Még egyszer megnéztem a röntgenfelvételt. A csontvégződés durván 5 cm-re volt attól a ponttól, ahol találkoznia kellett volna a singcsonttal. Nem voltak körülötte inak, azokat egyszerűen máshová illesztették. A csonkolt orsócsontot, amelynek a singcsonttal összefüggően kell mozognia, valahonnan átvezetett szalaggal lazán hozzáerősítették a singcsonthoz, hogy ne tudjon elmozdulni. A másik ideilleszkedő fele a nyolc különálló kéztőcsontból képződik, amelyeket a kéz-csukló ívben bonyolult összekötő szalagrendszer tart együtt. Miután eltávolították az orsócsont ízületi domborulatát, ezzel a csuklóízület tömegének harmada is elveszett, és a külső pereme teljesen és véglegesen instabillá vált. Senkinek nem lehetett fogalma sem arról, hogy a maradék kéztőcsontok milyen szerepet vállaltak. A kéz mégis meglévő némi ellenállása arra utalt, hogy az inak részben működnek, hogy a hüvelykujjat és az ujjakat az izomzat révén némileg mozgatni tudják. Megtartották helyüket? Megváltoztatták az összeillesztett inak az izom-összehúzódást és -elernyedést? - ezt nem lehet tudni. - Mi volt a baja? - kérdeztem Alexet. Semmi jelét nem láttam rajta daganatos betegségnek, és nem is kapott utókezelést. - Alex vállat von. - Csontbetegség - mondta nem kis szarkazmussal. Nem nevetett, de tudta, hogy ha sír, akkor sem tudja az elvesztett csontdarabot visszaszerezni. Ebben a pillanatban megláttam a „betegséget". Alex válla volt az. Előre- és lefelé görbülve a jobb válla megváltoztatta a könyök helyzetét, ez akadályozta a csukló működését. Az orsócsont valószínűleg meg-megütődött. Ha a két válla helyesen állt volna, megszűnt volna a fájdalom és a csontra háruló stressz is. Alexet E-gyakorlat-terápiára fogtam, ami hamarosan csökkentette a műtét okozta fájdalmakat és szenvedést. Hiszek benne, hogy ha hosszabb idő alatt is, de visszatér csuklója funkcióinak egy része, de ez még rengeteg munkát igényel; egyébként a csuklója mint összekötő a kéz és az alkar között elsődlegesen nagyrészt már csak díszül fog szolgálni. Ez az epizód jó példája a kiváló technikájú fájdalomellenes kezelés legrosszabb alkalmazási formájának. A sebész olyan technikát vetett be Alex műtétjéhez, amilyet súlyosan beteg ízületek és csontsérülések különleges eseteinek, a csontrendszer baleseti tönkremenésének a megoldására fejlesztettek ki. Alex csak egy golflabdát ütött meg, nem tette a csuklóját gőzhenger alá. Az, hogy az

orvosa megpróbált valamit tenni az egyszerű, pillanatnyi csuklófájdalom ellen az ízület átszabásával, oly módon, ahogy gyorsan megjavítanak egy elromlott szállítószalagot vagy darut, azt bizonyítja, hogy annyira megfertőzött bennünket a modern gépezetek és technikai eljárások bősége, hogy félvállról vesszük a test legtermészetesebb működéseinek feláldozását is baleset esetén. A még kísérleti és nagyon veszélyes radikális orvosi technológiák, a maximális hatású kezelés iránti igény viszonylag természetessé vált; sok olyan eljárás van, amelyet csak néhány évvel ezelőtt is még vonakodtak alkalmazni, vagy csak a legkilátástalanabb esetekben vetettek be. Mint amikor egy ámokfutó hadsereg egyre nagyobb és nagyobb fegyvereket alkalmaz egyre kisebb és kisebb ellenséggel szemben. Az élet kényelmessége, párosulva az egészség fogalmának újraértelmezésével, amelynek révén mindennél fontosabbnak nyilvánították a fájdalom uralását, valamint az orvosi technológia mértéktelen alkalmazása krízishez vezetett; ez azzal fenyeget, hogy a legerősebbnek bizonyult gerinces élőlény élete gyengévé válik, és veszélybe kerül. Az emberi test - Alexé is és valamennyiünké - ostrom alatt áll, és lassan elveszíti életképességét.

A fájdalom perspektívája A fájdalom gondolata olyan a testnek, mint az autóba beépített riasztó. Kontárkodás a térddel, a vállal, a csuklóval vagy bármi mással, és kezdődhet a jajgatás. Ez valójában arra szolgál, hogy megvédje az ízületeket és a hozzájuk tartozó izmokat és idegeket a további sérülésektől. A fájdalom nemcsak megmarkol, hanem meg is állít. Azt mondja nekünk, hogy hagyjuk abba, és állapítsuk meg, mi a baj - most! De ahogy az autó riasztója arra ösztönzi a tulajdonost, hogy rohanjon megvédeni a drága járművét, a modern orvostudomány is megtanulta, hogyan csendesítse el a figyelmeztető fájdalmat. A tolvaj tehát továbbra is munkában marad. Amit ellophat a mozgatórendszertől, az az erő, a mozgékonyság, az ügyesség, a bizalom és az öröm. De mivel a csendes tolvaj nem sérti a fület, ki figyel rá? És ugyebár még senki nem halt bele, ha fájt a térde? Ezt feltételezni: hiba. A halál közeledik, ha lassabban is. A beteg térd, ha lassan is, de gátolja mozgásában az egyént, és olyan következményeket indít el a mozgássorozatok károsításával, amelyeket a kornak, a nemnek, az öröklődésnek vagy betegségnek tulajdonítanak. A zavar csúcspontján nincs azonnali vagy nyilvánvaló kapcsolata a kiváltó okával, ezért a kezelés egyedüli céljának a térdfájdalom megszüntetését nyilvánítják. Az elkerülhetetlen következmény, hogy az ízület működése korlátozódik - és ez biztosan így lesz vagy az érintett személy tehetetlenné válik vagy meghal, mind távoli események, amelyek nem néhány hónap vagy év alatt történnek meg, így ezeket nem sorolják a nyilvánvalóan kezelendő tünetek közé. Ez az állapot az egyszerű vagy inkább kevésbé bonyolult esetekben nagyrészt az ízületek szerkezeti hibáiból következik, mint a főbb belső szervekből. A természetben gyakrabban töltenek be az ízületek bio- mechanikai szerepet, mint biokémiait. A mozgatórendszerek összetevői közül sok emlékeztet egyszerű és ismert dolgokra, mint a labda és a gödör vagy az emelő és a csiga. Ezért a velük való törődést nem veszik komoly dolognak. ----------------------------------

A STARTVONAL Szembesülve a futásra utasító paranccsal, a test külön oxigén után kutat. Az ezután következő események: a mellüreg alsó részében, a tüdő alatt lehorgonyzott rekeszizom összehúzódik és lelapul, csökkentve a mellkas belsejének nyomását, és ezáltal levegő jut a tüdőbe - a fújtatóba; ezután, amint a domború rekeszizom elernyed, és visszatér eredeti helyzetébe, szén-dioxid termelődik; átlagosan személyenként 20-40 liter közötti mennyiség óránként. Eközben a mellüregbeli csökkenő nyomás és a vérkémiai változások (szén-dioxid- molekulák felhalmozódása a vérben) következményeképpen beindul az izomműködés, a szív - a vérpumpa - dobogása szaporábbá válik, és a véráramlás növekedésével a gyorsabban keringő, friss, oxigéndús vér táplálja a nagy munkát végző izmokat. ---------------------------------A szomszédos Volvo autószerelője viszont mindig komolyan veszi a dolgát. Ez a tökéletesség érzését kelti - jobb lenne számunkra, ha a testünk egy szerelőszalagon készült volna Svédországban. Mivel számunkra nincsenek ilyen technikai lehetőségek, abba kellene hagynunk mozgatórendszeri működési zavaraink olyanfajta kezelését, mintha „másodrendű állampolgárai” lennének testünknek. ----------------------------------------------Az ízületek olyan bonyolultak és olyan egyszerűek, akár a vese. ----------------------------------------------Minden egyes ízület megtervezésében és a hozzárendelt izomzatban saját logika és cél érvényesül. A modern orvostudomány akármilyen ügyes is, egyszerűen nem elég ügyes ahhoz, hogy sikeresen rákényszerítsen egy 21. századi tervet a mintegy 3,2 millió éves mozgatórendszerre. Mindazonáltal a váll, a csípő, a térd és a boka megtévesztően egyszerű megjelenése arra csábít intelligens férfiakat és nőket, hogy megpróbálják rögzíteni, ami nincs is eltörve. Ha közben valamelyik funkció kárt szenved, azt csekély árnak tekintik a fájdalom nélküli életért. Ha ezt az elhibázott felfogást a szívre vagy a májra is alkalmaznák, azok nem tartanának soká - és a páciens sem. A mozgatórendszerről mégis feltételezik, hogy működéseinek - a járásnak, a nyújtózkodásnak, a forgásnak, a csavarodásnak vagy a hajlásnak - másodlagos a jelentősége az egészség teljességének palettáján, és aránylag könnyen kényszeríthető a megközelítően megfelelő munkára. A legegyszerűbb szinten a mozgatórendszer úgy működik, mint egy szivattyú és egy fújtató. Ez a hasonlat akkor a legnyilvánvalóbb, amikor futunk. A kezdeti futólépteknél a majdnem tudattalanul kinyújtott - lendített - láb több, mint elszigetelt izomművelet a csípő, a térd és a láb korlátozásával. Az izmok tucatjai, talán százai nyúlnak meg és húzódnak össze biomechanikai és biokémiai feladatukat teljesítve. -------------------------------------A test minden rendszere a mozgástól nyer erőt. --------------------------------------

Próbálja ki önmagán: tegyen néhány nagy lépést. Közben tüdeje megtelik levegővel. Mit kell a tüdővel tenni? Mindazt, amit a szivattyú és a fújtató munkába lépésekor. Ez a sorozat az ingerrel kezdődik - bármi legyen is az, ami az embert futásra ösztönözte és folytatódik belső kapcsolatok és válaszok hosszú sorával, kezdve a főbb izomcsoportok eltérő összehúzódásának kiegyenlítésével és az ízületekben a porcok sűrűségével, folytatva a testhőmérséklet változásaival és a mirigyek működésével. A mozgásnak még a test azon rendszereinek működésében is szerepe van, amelyek közvetlenül nem vesznek részt az A pontról B pontra jutás lebonyolításában. Egyetlen lépés megtételéhez is a test teljes egészére van szükség. Amikor a mozgatórendszert úgy értékeltük, mint ami önmagában biztosítja a test tartását és mozgását, hibát követtünk el, mert nem vettük tekintetbe a légzőrendszer, a keringés és az anyagcsere szerepét. Ha egy középkorú férfi azt mondja: „Én már nem járok sokat, mert a térdem sérült", úgy is érthetjük, hogy egyszer s mindenkorra csökkenteni akarja a kalória-bevitelét is, hogy elkerülje a súlynövekedést. Ami ilyenkor történik azonban, az az, hogy szervrendszereinek működése lassulni kezd, ami korlátozza és gyengíti a szervrendszereit és belső szerveit. így azután panaszai lassan gyarapodni kezdenek: „Nem tudok járni a térdem miatt" - utána az következik, hogy - „Elvesztettem az étvágyamat ", „Beteg lett a gyomrom ', „Éjszaka nem tudok aludni", „Szédülök „Magas a vérnyomásom' - és így tovább. Ez mind a mozgáshiány következménye.

Az egészség belső és külső összetevőinek szoros kapcsolata Kevin ingatlanokkal foglalkozó ügyvéd, aki élete nagy részét ülve töltötte: először az iskolai padban, azután egy irodai asztalnál, autója kényelmes ülésében és egy könnyű székben a televízió előtt. A járásra szolgáló fontos izmai ma már nem képesek feladatukat a szükséges eredményességgel és hatásfokkal teljesíteni. Mivel legnagyobb részüket órákon át nem használja, lassan leépülnek, és a test másra használja fel forrásait. ------------------------------------------------

KÖRFORGÁS A legtöbb ízület emelőként vagy sarokpántként dolgozik, nyílik és záródik, két csontot közelítve vagy távolítva. Eközben megvalósul a körforgás. Az ízületek összetevői belül dolgoznak - fel és le, egyik oldalról a másikra, előre és hátra megengedve a növekedést és a rugalmasságot. De ha a körforgás az ízületen belül elsődleges mozgássá válik, az ízület károsodik. ------------------------------------------------Alkalomadtán azonban mégis ki kell mennie a fürdőszobába vagy a kávéházba ebédelni. Más szavakkal, Kevin kismértékű járásra azért rákényszerül. A rövid séták azonban nem elegendők, hogy legalább ezeknek a szomszédos célállomásoknak a megközelítésére alkalmas állapotban tartsák mozgatórendszerét. Kénytelen ehhez is igénybe venni a perifériás izmokat, megkerülve a négyfejű izmot, a comb elülső fő izomcsoportját, Egészséges emberben ez stabilizálja a térdet, biztosítja derékszögű mozgását és a csípő helyzetét. Enélkül a térdízületben különleges csavarodás keletkezik, és az oldalirányú stressz kimozdítja a csípővel és a bokával alkotott egyenes vonalból. A helyzet nyilvánvaló: elkerülhetetlen, hogy Kevinnek egy napon megfájduljon majd a térde. A szokásos kocogását fogja okolni ezért, de a valódi ok a mozgás hiánya. Ahogy tovább halad ezen a

hosszú úton, szédülései egyre nyilvánvalóbbá teszik a mozgás-egészség kapcsolat tényét. Az ülő életmód nemcsak a járásképességét csökkenti, hanem a légzési teljesítményét is. Nem kizárólag a testtartást szabályozó fő izmok sorvadnak el a használat hiányában. Minden izom - gyakorlatilag minden élő szövet - jellegzetes vonása ez. Mozgásra késztető megfelelő környezeti inger nélkül Kevin rekeszizma - a tüdő alatti nagy, kupola alakú izom - fokozatosan elveszti mozgásterjedelmét és teljesítőképességét. Ahogy ő maga egyre kevesebbet mozog, csökkentve fizikai aktivitását, rekeszizma elveszti eredeti működésének tervezett memóriáját. Összehúzódásának és elernyedésének ereje egyre csökken, egyszerűen azért, mert Kevin nem sokat használja. Idővel alig fog már működni. Ami a négyfejű combizmot illeti, az petyhüdtté válik, egyenes arányban a rekeszizom petyhüdtségével. A felsőtest többi izma - közülük is elsősorban azok, amelyek elsődleges feladata a kar, a fej és a gerinc mozgatása - átveszi a rekeszizom feladatát: oxigént juttatni a tüdőbe, bár nem ez a természetes működésük. -------------------------------------------------------

MEGRÖVIDÜL-E AZ IZOM, ELVESZÍTVE TERVEZETT MEMÓRIÁJÁT? Az izmok mindig ugyanolyan hosszúságúak maradnak. Miközben rostjaik összehúzódnak vagy elernyednek, az izmok nem nyúlnak meg és nem húzódnak össze. A működészavar kialakulásával fokozatosan egyre kevesebb rost vesz részt az izom munkájában. A változás rendszerint az izom végén kezdődik, és fokozatosan halad a közepe felé, azt a benyomást keltve, hogy az izom rövidül. -------------------------------------------------------A csökkent oxigénfelvétel eredményeként Kevin agya, amely a testbe bevitt oxigén negyven százalékát igényli, nélkülözni kezdi az oxigént. Ez a dolog nem megy küzdelem nélkül: a legfontosabb, hogy az agy megszerezze a saját oxigénszükségletét, a többi szerv rovására is, meghatározott sorrendben a helyváltoztatástól és a testhelyzet fenntartásától az emésztésig, a fehérvérsejtképzésig és így tovább. Közben a krónikus fájdalom is jelentkezik. Az oxigénre éhező ízületek és izmok nem tudnak megfelelően működni, nem számít a gyógyszerezés, a különféle manipulációk és a sebészi beavatkozások. Az összes többi rendszere is szenved.

Egészség húsz perc alatt Mennyi mozgás elegendő? Minden ember más és más mennyiségű, előre megtervezett mozgással eltöltött időt igényel, anatómiai adottságaitól függően. Általában az határozza meg a mozgásigényt, hogy az egyén mivel foglalkozik, és milyen mértékű a fizikai tevékenysége. Csodálatosképpen a szükséges idő nem nagyon sok, hála a test nagy hatékonyságának. Egy dolgozó személynek, akinek az életstílusa mérsékelten aktív, már húsz perc megfelelően irányított mozgás elegendő arra naponta, hogy csontjai, izmai és ízületei egészségét megőrizze. Aki ülő foglalkozású, munkája közben alig mozog, annak egy óra vagy több is szükséges, de ez inkább csak feltételezés: az ilyen embernek nincs esélye szervezete megfelelő működésének biztosítására anélkül, hogy életstílusát megváltoztatná és legalább kismértékű fizikai aktivitást fejtene ki. A mozgásképesség visszanyerését célzó gyakorlóprogram beindításának kezdete az, hogy az egyén elhatározza, hogy fokozatosan növeli aktivitását. A klinikán gondosan kell figyelnünk betegeinket, hogy biztosak legyünk, nem próbálnak túl gyorsan előrehaladni a régóta szunnyadó működések

feléledése okozta örömükben, önbizalomtól és energiától vezérelve. Három hónapnyi, rövid ideig tartó, naponta végzett mozgás általában kellően stabilizálja a működési zavarral küzdő mozgatórendszert ahhoz, hogy fokozatosan engedélyezzük a nagyobb fizikai aktivitást igénylő életformát. -------------------------------------------------

ÚT A MEGFELELŐ MOZGÁSHOZ A következő fejezetekben bemutatott E-gyakorlatok lehetővé teszik a krónikus fájdalomtól érintett ízületek eleve megtervezett mozgásának visszanyerését. Az egész test kondicionáló programját a 13. fejezet tartalmazza. ------------------------------------------------Ami a megfelelő mozgást - megtervezett mozgást - illeti, az az, amire az ember képes. Vagy van, vagy nincs. Ha nincs, akkor az a tanulság vonható le, hogy a mozgás elégtelen és nem hatékony (vagy egyik sem). Én még hozzátenném, hogy az összevissza mozgás soha nem is lesz sem kielégítő, sem hatékony. Nincs olyan, hogy egy mozgás, ami a működéshez elégséges, nem megfelelő. Hogy teljesen világos legyen: megfelelő mozgáson azt a tervezett mozgást értem, ami fenntartja a nyolc teherviselő ízület között a vízszintes, függőleges és párhuzamos vonalak rendszerét. Ráadásul a fejnek a gerincoszlop S hajlatának tetején kell elhelyezkednie, a vállal, a csípővel, a térddel és a bokával azonos tengelyben. Megfelelő tervezett mozgás nélkül - saját tükrünkben vagy a klinikám terápiás helyiségében - a krónikus fájdalom okozta testtartást látjuk.

Törvény és rend Nevelési missziónk egyik tétele, hogy a klinikán meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy sem a testépítés (body-building), sem a megerőltetett munkavégzés nem tudja helyreállítani vagy aktivizálni az elvesztett működéseket. Ha Kevin a világ összes lépcsőjét megmászná is, haszontalan erőfeszítés lenne, tétlenségre ítélt és nem használt négyfejű combizmát nem volna képes működésre bírni, amíg ki nem kapcsolja a járás folyamatából az alsó lábszár erőteljes (adduktor) izmait. A kondicionálógépek (lépcsők, taposók és szobakerékpárok) tovább erősítik a közelítőizmait, és fokozzák a működési zavart, nem beszélve az elcsavarodó, félreálló térd okozta súlyos következményekről. ----------------------------------------------

A KÖZELÍTÖ- (ADDUKTOR) IZMOK A közelítőizmok a testrészeket a test középsíkja felé mozdítják el. A csípő például nagyon erős közelítőizmokkal rendelkezik, ami lehetővé teszi a comb, a térd és a boka összeszorítását. A távolítóizmok ezzel ellentétesen működnek. -----------------------------------------------

Van mozgás és van tervezett mozgás. Csak a tervezett mozgás állítja helyre az egészséget. Az a mozgás, ami hadilábon áll a megtervezettel, legjobb esetben is pazarlás; rosszabb esetben ártalmas. Van lehetőség a működés módszeres helyreállítására, biztosítva a megfelelő mozgást és az egész mozgatórendszer normális működését - azt is, hogy fájdalommentes legyen. Kevin és a hozzá hasonló sok ember nem érti, hogy a test nem titokzatos, és nem is rettenetesen bonyolult. Határozottak és közvetlenek az igényei, de egyik sem olyan, amit ne tudnánk könnyedén felfogni. Működési elveit nyolc pontban lehet összefoglalni. -----------------------------------------------------------

A MOZGATÓRENDSZER EGÉSZSÉGÉNEK NYOLC TÖRVÉNYE FÜGGŐLEGES TERHELÉS. A gravitációra szükség van az egészséghez. Ahhoz, hogy a gravitáció pozitív és dinamikus hatást gyakoroljon a testre, a csontváz függőleges tartását meg kell őrizni. DINAMIKUS FESZÜLTSÉG (TENZIÓ). Állandó feszültség van a test eleje és háta között. A hátsó rész felelős a test egyenesen tartásáért, az elülső felelős a test hajlításáért, előrehajlásáért. Semmilyen tevékenység nem valósulhat meg enélkül pontosan és egészségesen. ALAK ÉS MŰKÖDÉS. A csontok mozgását az izmok valósítják meg. Minden csontvázbeli mozgást az izomzat tevékenysége indít el. LÉGZÉS. A test nem működik oxigén nélkül. Alapvető törvény az, hogy a test rendszereiben bőségesen van tartalék kapacitás a megnövekedett igény biztosítására. MOZGÁS. A test valamennyi szervrendszere - az emésztőrendszer, a keringési, az immunrendszer stb. - kölcsönös kapcsolatban áll egymással. Az összeköttetést közöttük a mozgás teremti meg. Minél gyorsabban mozognak a test molekulái, annál gyorsabb az anyagcsere. Minél élénkebb az anyagcseréje, annál egészségesebb az ember. Futásra, ugrásra, mászásra, esésre, gurulásra, ugrándozásra vagyunk tervezve, nemcsak fejlődésünk kezdetén, kisgyermekkorban, hanem egész életünkön át, ha meg akarjuk tartani egészségünket. Ha ez a tevékenység sérülést vagy fájdalmat okoz, az azért van, mert áthágtuk egészségünk egyik-másik vagy valamennyi törvényét. EGYENSÚLY. Hogy a mozgás törvényei hatékonyak legyenek és érvényesülhessenek, hogy a test egyensúlyi helyzetbe kerülhessen, amit az izmok memóriájaként (emlékezeteként) határozhatunk meg, elegendő mindig visszatérni az első törvényhez, a test függőleges teherviselésének törvényéhez. Ahhoz, hogy az egyensúly létrejöjjön, az izmoknak párosával és a test jobb és bal oldalán egyformán kell dolgozniuk. A jobb- vagy a balkezesség csak akkor akadálya az egyensúlyi helyzetnek, ha megszegtük a mozgás törvényeit. INGER (STIMULUS). A test napi 24 órában reagál minden ingerre, tekintet nélkül az egészségi állapotra. Ezért a mozgás törvénye állandóan erősíti az inger törvényét. Ha a mozgás korlátozódik, az ingerek törvénye stresszt jelent a testnek. A test ilyenkor érzékenyebb a környezet szennyező és izgató anyagaira, nem tud megküzdeni velük.

MEGÚJULÁS. A test élő rendszer, állandó növekedésben és megújulásban van. Az izmok, a csontok, az idegek, a kötőszövetek, a porcok mind élők. Ha a test nem képes a megújulásra, az azért van, mert áthágtuk az egészség törvényeit. Minél több törvényt szegünk meg, annál gyorsabban öregszünk, és annál hamarabb halunk meg. ---------------------------------------------------------A mozgatórendszer egészségének nyolc törvényéből összeállítható egy jól használható lista arra az esetre, amikor abban a hatalmas bevásárlóközpontban vásárolunk, amellyé az egészséggondozás vált. Segítségével összehasonlíthatjuk a termékeket, amelyekre költünk, legyen az számunkra előírt gyógyszer vagy műtéti beavatkozás, egyezik-e azzal, amire valójában szükségünk van. Ha a nyolc pont közül egyik - vagy esetleg több is - nem illik rá a termékre, akkor ott valami hiba van. A csípő sebészi pótlása jó példa erre (és jó kereseti lehetőség is a kórházaknak, a sebészeknek és a gyógytornászoknak). Megsérti a függőleges terhelés törvényét? Tökéletesen! Soha nem láttam olyan embert, aki alávetette magát ennek az eljárásnak, és előtte is és utána is ne vesztette volna el testének függőleges tengelyét. Ez a legtöbb csípőfájdalom valódi oka, ezért elhibázott eljárás a legtöbb csípőpótlás (ezt részletesen tárgyalom a 7. fejezetben). Addig elég annyit mondani, hogy sok minden, amire költünk, kifejezetten ellentétes a mozgatórendszer egészségének törvényeivel. Ez az, amiért nem tud megszabadulni a fájdalomtól. Ez az, amiről beszéltünk eddig - én, a szerző, és önök, az olvasók. Lehetséges fájdalom nélkül élni, és már azzal is nagy lépést tett előre, hogy eddig elolvasta a könyvet. A továbbhaladás akkor lehetséges, ha komolyan veszi a „csináld magad elvét. Most, hogy már ismeri teste felépítésének és működésének alapelveit, megmutatom önnek, hogy az Egoscue-módszer hogyan egyesíti úgy az elemeket, hogy valóban lehetővé tegye az önálló munkát. Ez már az ön fordulója lesz.

3. fejezet Az Egoscue-módszer: személyre szabjuk a fájdalom kezelését Ha valaha is kocsimatricák gyártásába fognék, az elsőnek ez lenne a felirata: ---------------------------------------------A csontok azt teszik, amit az izmok mondanak. ---------------------------------------------Ezt az üzenetet a legszélesebb körben kell terjeszteni. Ha eddig filmesen olvasott, észrevehette, hogy már a harmadik alkalommal hozom ezt szóba a könyvben. Ne csodálkozzék, ha újra és újra hangsúlyozom a továbbiakban is. Remélem, annyira torkig lesz már vele, hogy ingerülten megkérdezi: „Igen, igen, és mit mondanak az izmok?" Jó kérdés, örülök, hogy feltette. A válasz mutatja a leggyorsabb, legegyenesebb utat a fájdalom megszüntetésére.

A testnek saját időjárás-előrejelző adója van A biofeedback néven ismert alternatív egészségügyi technikáról írt egyik újságcikkben egy kulcsfogalmat így összegeztek: „lépjen kapcsolatba a fájdalmával". Igazán? Én inkább úgy látom, hogy a legtöbb embernek, aki megsérül, fő igyekezete arra irányul, hogy olyan gyorsan, ahogy csak lehet, megszabaduljon a fájdalomtól. Valóban érvényes azonban az az elgondolás, hogy kapcsolatba kell lépnünk a saját testünkkel. Hajlamosak vagyunk nem tudomást venni testünk szervrendszereiről, eltekintve a legnyilvánvalóbb jelzésektől; olyan dolgokra gondolok, mint a kényelmetlenül nagy meleg vagy hideg, az a szenvedés, amit a túltömött gyomor miatt érzünk, ha teleettük magunkat pizzával, vagy a sürgető szükség érzése, hogy kiürítsük hólyagunkat vagy beleinket. -----------------------------------------------------------------

AZ IZMOK MEMÓRIÁJA Az Egoscue-módszer sikere nagyrészt azon alapszik, hogy képes az egyénben felébreszteni veleszületett mozgásérzékelését - izmainak memóriáját, emlékezetét, a dolgok felszín alatti finom felismerését. Ez alapvetőbb, mint arra emlékezni, hogy egy tömött bőröndöt nehéz vinni, vagy hogy egy hosszú sétától lötyögő cipőben felhólyagzik a láb. A belső mozgásérzékelés lehetővé teszi a fizikai reagálást a hosszú távú emlékezetünkbe elraktározott tapasztalatok alapján. Tételezzük fel, hogy agyam tudni szeretné, izmaim és egyéb szerveim képesek-e sietve felvinni nyolc lépcsőfordulón. Ilyenkor leolvassa a mozgatórendszer számos korábbi jelzését a műszerfaláról, mielőtt elhatározná, hogy hátrahúzza a kormányrudat, és elindít. A belső értékelés folyamatosan működik, és eredménye nem csupán abban az elhatározásban mutatkozik meg, hogy felrohanok-e a lépcsőn, vagy megvárom a liftet, hanem ez vezet az egészség fenntartásához szükséges belső környezet kialakításához. --------------------------------------------------------------Nem érzékeljük azonban mozgatórendszerünk vagy más fizikai funkcióink fokozatos romlásának finom jeleit. A sok apró veszteség idővel összeadódik, anélkül, hogy nyíltan jelentkeznének rajtunk a következményeik. Érzékenyek vagyunk a magasodó homlokra, a domborodó pocakra és az újabb szeplőkre - a feltűnő jelekre -, de érzéketlenek testünk belső működésére. De az érzéketlenség nem a jó egészség jele. Valamennyien saját egészségi állapotunk „belső környezetében élünk, tudatosan vagy öntudatlanul az ott uralkodó változásoknak megfelelően cselekedve vagy reagálva. Ha egy csomó ember vár a liftre, pedig gyorsabb és kevésbé zűrös volna azon a néhány lépcsőfokon felmenni, annak oka nem lustaság vagy rossz szokás. Inkább a belső mozgásérzékelés, amely bejelenti az embernek: „Felejtsd el a lépcsőt - ez az igény nem kényelmes és nem is biztonságos a te működési szinteden". Fontos információt nyújt a stresszről, az idegességről és a kimerültségről. A belső irányítás ellenőrzi ezek mértékét, és elhárítja a felrohanást. A mozgásérzékelés működik a háttérben, amikor nemritkán megszűnik a kapcsolat közte és a tudat között. Az előtérben zajló eseményekkel találjuk szemben magunkat - a nyafogó kölykökkel, a forgalommal, a basáskodó főnökkel -, és azt képzeljük, ezek rossz napunk okozói. De mozgásérzékelésünk tudja, hogy rossz évünk vagy rossz évtizedünk van, fokozatosan leépülő

működési kapacitással. Idővel belső környezetünk időjárása zordra, a vendégszeretetet nélkülözőre fordul. Anélkül, hogy észrevennénk, már nem érzékeljük: jóllétünk és elégedettségünk összefügg testünk oly módon való használatával, amilyen használatra az szánva van. A fizikai tevékenység megszűnését jónak érezzük. Ha elveszítjük ezt az alapvető igazodási pontot, elveszítjük tartásunkat. Nem tudjuk, mitől érezzük magunkat egészségesnek, de ami még rosszabb, azt sem, hogy mitől érezzük magunkat betegnek. Ha ez az érzéketlenség végül fájdalommá változik, az izmok memóriája magára vonja a figyelmet. Ha a fájdalom tovább tart, kijelentjük: „Krónikus fájdalmaim vannak , ami gyógyszereket, műtétet vagy egyéb radikális kezelést igényel. A fájdalom azonban csak egyik formája az izomzat sokféle emlékének. A módszerünk alapvető premisszája, hogy erezni is és látni is lehet a mozgatórendszer egészségi állapotát, a fájdalommentes izomzat emlékeit - a tüneteket. Néha ez történik, néha a mozgásérzékelés kerül vissza a képbe - pontos egyéni értékelésre van szükség ahhoz, hogy tudjuk, mit kell tenni és mit nem szabad tenni az adott esetben. Többé már nem a fájdalom irányítja a folyamatot. A személyes szót jó okkal szedtük dőlt betűvel: a módszer lényeges eleme az a felismerés, hogy a mozgatórendszer egészsége nem függ közbenjáróktól. Nem lehet másra bízni. Az embernek magának kell visszaszerezni az uralmat izmai és csontjai felett. Nem kell ortopéd specialistának lenni ahhoz, hogy megérezze, meglássa és megértse a biomechanikai folyamatok lényegét. Legtöbbünknek gyönyörűséget jelenthet, ha az autójavítás, a számítógépek vagy a gyep gondozásának titkairól van szó, de a mozgásrendszerrel kapcsolatos tudatlanság fájdalommal jár. Sajnos egyáltalán nem szokatlan, hogy olyan betegek jönnek a klinikámra, akik számára a testüktől kapott egyetlen érthető jelzés a fájdalom. Figyelmüket egyedül a sérült pont köti le; minden más érzést kitöröl. Ahogy a működés helyreáll, a fájdalom elmúlik. Ha a páciensben mégis tudatosodik csontvázának és izomzatának helyrejött egészsége, újfajta tájékozatlanság kerítheti hatalmába, sőt pánikba eshet. Aggodalmaskodva számol be egy új nehézségről: „Megfájdult a combom hátsó része. Ami történik, az az, hogy évek óta először érzi térdinának feszülését, de arra valamennyien rájönnek ilyenkor, hogy valami szokatlan történt. Nincs objektív elképzelésük arról, milyen érzést kelt a működő boka, térd vagy csípő. És az ellenkezője is igaz: arról az érzésről sincs tárgyilagos elképzelésük, milyen érzést keltenek a rosszul működő ízületek és izmok - amíg meg nem sérülnek. Módszerünk visszaadja ezt a hiányzó objektív alapot - nem kevesebbet, mint a test saját tervének ismeretét és lehetővé teszi az egyénnek, hogy észrevegye (gyakran először életében) és érezze is azt. Az izmok emlékezetének újrafelfedezése hosszan tartó feledés után jókedvre derít, és erővel tölt el. Magam egy tipikus napon a klinikán leginkább egy törött hanglemezhez hasonlítok, annyiszor ismételgetem a kérdést az E-gyakorlatokat végzőknek: „Mihez hasonlít ez az érzése?' A válasz kezdetben többnyire ez: „Nem tudom ; később változik: „Furcsa", „Most már jobb , „Egyre erősebb", „Most már a térdemben is érzem „A vállam lazábbnak tűnik" és így tovább. Végig a kezelés folyamán kérem a beteget, hogy nézze meg a testét, annak megerősítésére, hogy amit lát, azt érzi is. Az évek során azt tapasztaltam, hogy az emberek különböző módon fogják fel az információkat. Valamennyien ugyanazt a három eszközt használjuk fel ismeretszerzésre: a látást, a hallást és az érintést. Ennek ellenére egyénenként változik felhasználásuk mértéke. Van olyan ember, aki gyorsabban tanul, ha bemutatjuk a megtanulandó anyagot: más gyorsabban megérti a szóbeli

magyarázatot; megint mások saját tapasztalatokat akarnak szerezni a próba szerencse módszerét használva. Mi mindhárom megközelítést alkalmazzuk. A fejjel kezdjük, miközben gondoskodunk a mozgatórendszer működésének megalapozásáról; majd következik a 101 biomechanikai kérdés, vagyis a vizsga, azon a szinten, amit a könyv első három fejezetének elolvasása biztosít. A következő lépés a teljesítőképesség fejlesztése, hogy maguk és mások gyakorlataiban felismerjék testük megtervezett mechanizmusának működését - a látványnak hisznek. Végül elsajátítják azt a képességet, hogy felismerjék e mechanizmusok működését, amikor a mozgás pillanatnyilag végbemegy. Belátom, hogy ambícióim nagyok: meg akarom változtatni a gondolkodását, a látását és az érzéseit. Mindhárom cél létfontosságú. Senki más nem tudja mozgatni az izmait - és a nem mozgó izmok elvesztik erejüket, és nem képesek működni. Nincsenek kivételek. A mozgatórendszer arra van tervezve, hogy mozgásban gazdag környezetben működjön, és nem arra, hogy megkedvelje a gyógyszerek, a műtétek és egyéb orvosi beavatkozások általi vezérlést. Minden, amit kíván, a tervezett igényeinek megfelelő mozgásban tartás és a ragaszkodás e terv épségben megőrzéséhez. A szakértők nem tudják ezt biztosítani, nem számít, mennyire gyakorlottak és jó szándékúak. Alapegyenletet állítanak fel, összeadnak és kivonnak: mozgás + megtervezés = működés; és az eredmény finomabban vagy durvábban, de eltér a várakozásunktól. ---------------------------------------------------------Éppúgy, ahogy nem bízhat meg mást az evéssel, az ivással vagy az alvással, nem háríthatja másra a felelősséget saját mozgatórendszere működésének fenntartásáért. Ez szigorúan önkiszolgáló mechanizmus. -----------------------------------------------------------A specialisták által ajánlott legtöbb úgynevezett „kúra" végső soron a mozgás korlátozásán alapul; ez azonban csak bonyolítja a problémákat az izmok további gyengítésével, és garantálja, hogy a beteg végül még a csökkentett mennyiségű mozgást is alig tudja elviselni és a fájdalom visszatér. A leggyakrabban adott jó szándékú tanácsok - „Tartózkodjon a mozgás- tor', „Viseljen fűzőt", „Vegye be ezt a gyógyszert naponta háromszor", „Végeztessen gerincmerevítő műtétet - rendbe hozás, összekapcsolás helyett szétszakítást javasolnak, pedig minden, amit tennünk kell, az, hogy lépésről lépésre kövessük a test adta útmutatást.

A meghatározás alapvető megváltozása: Jane története A modern orvostudomány a betegségekre, az abnormalitás tanulmányozására épül, aminek az eredménye az, hogy az egészséghez az út mintegy a hátsó bejáraton - betegségeken és rendellenességeken át vezet. Ez a megközelítés hatott oly módon az orvosokra és a tudósokra, hogy hajlamosabbak a mozgatórendszer (és minden más szervrendszer és szerv) bajait kutatni ahelyett, hogy azt vizsgálnák, mi van rendben a szervezetben és egyes részeiben. Érthető, hogy a működési zavarral küszködő emberek gyakrabban folyamodnak orvosi kezeléshez, mint az egészségesek. Ez

nem is baj addig, amíg mindenki tudatában van annak, hogy mi az egészséges, hogy valójában a működési zavar az abnormális. Az utóbbi harminc-negyven évben azonban, ahogy társadalmunkban egyre nő az ülő foglalkozásúak aránya, és a krónikus ízületi fájdalmak előfordulási gyakorisága drámaian megszaporodott, a normális és a nem normális kritériumai annyira megváltoztak, hogy gyakorlatilag már csak a külső eltorzulás (ennek egyik élő példája a csontritkulás okozta elváltozás), a mozgásképtelenség és a fájdalom számít abnormálisnak. A mozgatórendszer működési zavarának egész csomó egyéb tünetét - a merevséget, a kimerültséget, az egyensúlyzavarokat, a görbe vállat, a gerinc ágyéki görbületének elvesztését, az elhízottságot és sok más állapotot normálisnak tartják.

Egy napon egyik washingtoni betegem, Jane rálépett egy földre esett képes magazinra, az kicsúszott alóla, ő elesett, és a jobb bokája hat helyen eltörött. Jane megkérdezte orvosát, hogy ez a dolog szokatlan-e, és az orvos azt válaszolta: „Nem, egyáltalán nem. Amikor az ember kilép az ajtón, rálép az újságra, megbotlik, és ennyi - ez nagyon gyakori." Egy szót sem ejtett a befordult térdről (orvosi nyelven a térd valgus állásának nevezik), a térd egyik gyakori működési zavaráról, amelyben a csípő elmozdulása a térdízület oldalirányú kicsavarodását eredményezi a lábszár belső oldala felé, úgy, hogy a test súlya a bokát lefelé és a lábfej belső széle felé csavarja el (3-1. ábra). Ezért, bár a balesetet közvetlenül az okozta, hogy Jane rálépett az újságra, a sérülés oka a befelé álló térd volt. Ha megfelelően működik a csípője, a térde és a bokája, visszanyerhette volna az egyensúlyát, vagy legrosszabb esetben egy kicsit esett volna. De a sok ezer órányi üléssel töltött időnek köszönhetően Jane közelítő- és forgatóizmai átvették a fő testtartás-szabályozó és járóizmok (amelyek behajlítják és kinyújtják a csípőt, a térdet és a lábat) szerepét. Amikor jár, akkor a jobb térde láthatóan befelé fordul, a lába kibicsaklik, a sarok felé fordulva, és befelé gördül - ha stabil felületen mozog. A hölgy „egészséges", addig, amíg nincsenek fájdalmai, és nem kerül kapcsolatba egy csúszós képes újsággal (és így jár még néhány millió ember, akinek a csontjai és izmai hasonló és könnyen rendbe hozható állapotban vannak). Természetellenes módon az abnormális normálissá válik. A boka, a ruganyos haszonjármű, amelyhez képest egy terepjáró kocsi játék, hat helyen eltörik, amikor egy egyébként egészséges nő feláll, hogy felvegye a telefont a saját kényelmes irodájában. Senki nem kérdezi: „Mi történik itt?", mert az orvosa azt mondta, ez „nagyon gyakori dolog".

3-1. ábra Gacsos (valgus állású, befelé álló) térd

Ahogy egyre több emberen mutatkoznak mozgatórendszeri rendellenesség okozta sérülések, egyre növekvő mértékben fogadják el, hogy a működési zavar állapota a természetes állapot: hogy a sok, más-más életformát élő különféle ember mindegyike különféle torzulásokat mutat. Az az ijesztő, hogy ez a következtetés pontos. A test maga olyan jól alkalmazkodik az egyre mozgásszegényebb környezethez, hogy önmaga felületes áttervezésével képes megküzdeni az ingerszegénységgel is. A baj csak az, hogy az újratervezett test - nem az eredeti - nincs összhangban a korábbi fejlődés hosszú folyamatával. Az újratervezés annyira átalakítja a rendszer működését, hogy elveszítjük csont-izomrendszeri működési mintáinkat. Még ha észrevesszük is őket, egyre nehezebbé válik a felismerésük. Az orvosi kutatás például mára odáig jutott, hogy ha valakinek nincs fájdalma, egészséges és ép mozgatórendszert tulajdonítanak neki. Ez súlyosan érinti a kutatási eredmények érvényességét: ha például egy kettős vak kísérletet terveznek, azt vizsgálva, hogy a részleges fizikai aktivitásnak milyen hatása van a hátfájásra, valószínűleg hamis következtetésre jutnak.

A Stanford Egészségügyi Központja által végzett felmérés szerint a negyven év feletti népesség 40 százalékának a csigolyaközi porckorongjain tapasztalható degeneráció vagy porckorongsérv, még akkor is, ha nem mutatják mozgási zavar tüneteit, és nincs semmilyen súlyos mozgatórendszeri betegségük. A megállapításuk az volt, hogy a porckorongok ilyen elváltozása az öregedés folyamatának természetes velejárója, ugyanúgy, mint az őszülés. Sajnos azonban a porckorongsérv semmilyen korban nem normális. A mozgatórendszer rendellenességének tünete ez, kóros állapot, amely csökkenti a gerinc hajlási, csavarodási és teherviselő képességét. Valami nincs itt rendben. Csak az orwelli „újbeszéd"-ben képes a betegség az egészség mintapéldájaként tetszelegni. Ez az, amiért olyan sürgető feladat a mozgatórendszert illető felfogásunk átalakítása. Újra kell tanulnunk saját testünk érzékelésének ősi módját; fájdalommal vagy fájdalom nélkül: ami betegségnek néz ki a megingás, a gyengeség, az elesés, a kicsavarodás, az egyensúlyhiány, a sántítás, a meggörnyedés, a megkeményedés, a merevség, - az betegség.

A technológia megváltoztatja a perspektívákat A mozgatórendszer legádázabb ellensége a röntgengép, bár ebben a versenyben egyre több csodakészülék és eljárás versenyez vele. Egy műszaki zseni a 20. század elején egy csapásra lehetővé tette, hogy az addig vizsla szemmel kívülről tanulmányozott testet speciális berendezéssel belülről is szemügyre vehessük. Én magam nem tartozom a géprombolók közé. A röntgensugárzás segítségével sok fontos kérdésre választ tudunk adni. De ez így nagyon sokba kerül. Részben nem hiszünk többé a szemünknek. A mozgatórendszer külső megjelenése már nem számít nekünk. Ráadásul amire végül is figyelünk, az a fájdalom és a látható torzulás, mert - hibásan - feltételezzük, hogy ott rejtőzik a baj. A röntgensugárzás adta lehetőség hiányában az emberiség történetének túlnyomó részében az egészséggel foglalkozó orvos, ápoló és a páciens is kénytelen volt a test külső megjelenésére összpontosítani figyelmét, hogy abból állapítsa meg a pontos diagnózist, amit a saját szemével lát. A kiálló váll, az elcsavarodott csípő, az eltorzult térd és a csontok és izmok egyéb látható eltorzulásai

értékes információval szolgálnak, de ezek felett mostanában többnyire könnyedén elsiklanak, mert a technika eltereli róluk a figyelmet. A látható felületes eltérések megfigyelése helyett, ahelyett, hogy kialakulásuk okait vizsgálnák és megkísérelnék rendbe hozni őket, hagyják megcsalni magukat a kóros állapotokat bemutató, nem igazán jellegzetes képek által. Amit látunk, elhisszük, még akkor is, ha a látvány csupán visszatükröződése annak, amit a technológia képes számunkra láthatóvá tenni, és amit igaznak hiszünk, bár ebben tévedhetünk is. Ettől kezdve fonákul mennek a dolgok. A mégoly kiváló technikai eljárás adta téves benyomásra alapozott kezelés során a folyamatba egyre újabb és újabb, remek technológiai csodamasinát és eljárást vonnak be, amelyek a feltételezett okok fennállása esetén ténylegesen hatékonyak. A térd porckopását vagy a mész beépülését a gerinccsatornába azonnal kiszúrják a gépek segítségével, és vannak eszközeink ezeknek a speciális állapotoknak a kezelésére. A végén a beteg kap egy új térdet vagy egy gondosan kitágított gerinccsatornát. De a valódi biomechanikai okkal nem foglalkoznak, így továbbra is hat az új térdre a rendellenes nyomás, és továbbra is rakódik le a mész a megújított gerinccsatornába. A folyamatot röntgennel csak hónapok vagy évek múltán lehet kimutatni; közben a beteget nyilvánvalóan kóros állapota miatt folyamatosan kezelik. Valójában ilyenkor a továbbra is fennálló kóros állapot tüneteinek, az izomzat emlékezetének - a fájdalomnak - az elnyomása történik. Ha a többi panasz is újra és újra jelentkezik, akkor a betegség megmarad. Bár magam elítélem a kóros állapotok iránti megszállottságot, de tudatában vagyok, hogy az Egoscue-klinikán is zömmel betegekkel foglalkozunk, és használjuk is a technikát, amennyiben szükség van rá. A röntgengéppel egyenértékű számunkra egy fényképezőgép kis, számítógépes kamerához csatlakoztatva. Mostanáig egy harmincdolláros Polaroid gépet használtunk, de amióta lehetőségünk adódott rá, áttértünk a képek számítógépes rendszerben való tárolására. Általában négy képet készítünk a betegről: egy egész alakosat szemből, egyet hátulról és kettőt oldalról. Ezeken az egyszerű képeken a beteg maga is könnyen megláthatja, ha teste függőleges vagy vízszintes irányban kibillent a tengelyéből. Hasonlóan egy épület megrogyott állványzatához, a mozgatórendszer is elvesztette a derékszögeit, és ez súlyosan beteg állapot. Ha a beteg egy sorozat röntgenfelvétellel állít be, én is azt mondom: „A röntgenfelvétel porckopást mutat a jobb térdében. Gondolja, hogy valamit kezdeni kellene a megemelkedett jobb vállával? Itt van, nézze meg a fényképfelvételt." Csend. "Látja, hol van a csípője?" "Szintén megemelkedett." "És mi van a lábával?" Ehhez nem kell sok idő. Az emberek látni kezdik, hogy testük egyik fele határozottan másként működik, mint a másik fele.

3.2 ábra. A nem szimmetrikus test.

E-gyakorlatok: a nem működő izom működni kezd És mi a működési zavar gyógyítása? Mozgás. Az Egoscue-módszer az izomzatra és működésére irányuló egyedülálló programmal kielégíti a modern, ülőmunkával terhelt környezet okozta ingerhiányt, a nem megfelelő és nem kielégítő mozgás pótlása révén. Egyik oka annak, hogy ezeket E-gyakorlatoknak nevezzük (túl a bevezetésben említett okon), hogy kifejezzük, semmi közük nincsen a hagyományos erősítő és testépítő (body-building) gyakorlatokhoz, amelyek az emberek képzeletében összekapcsolódnak a nehéz edzést igénylő gimnasztikával. Az E-gyakorlatok az izmok és az ízületek oktatására szolgálnak. Ha a mozgáshiány már beépült a szervezetbe, testünk szó szerint elfelejti eredeti tervezett mozgásait. Az E-gyakorlatok újra megtanítják az izmokat, hogy mit és hogyan csináljanak.

Az E-gyakorlatok oktatásán részt venni hasonlít arra, amikor a kutyánkat engedelmességi tanfolyamra küldjük. Rex feltehetően nagyon jó házőrző, de megvan az a rossz szokása, hogy ha egyedül marad, szétrágja a cipőket. Az engedelmességi tanfolyam átalakítja őt: úgy végzi őrzési feladatát, hogy közben nem teszi tönkre a legjobb cipőket. Az Egoscue-módszer tanulmányai arra irányulnak, hogy a kompenzáló és a kisegítő izmokat - amelyek nem eredetileg tervezett működésüket végzik - visszaállítsák korábbi feladatkörükbe. -----------------------------------------------------------

HAJLÍTÁS ÉS FESZÍTÉS (FLEXIÓ ÉS EXTENZIÓ) Hajlítás (flexió) megy végbe, amikor az izmok két csontot közelítenek egymáshoz. Jó példa a hajlításra a kéz ökölbe szorítása. A feszítés (extenzió) eltávolítja egymástól a csontokat. Ezek rendkívül fontos funkciók. Ha bármelyik elvész vagy korlátozódik, súlyos következményekkel számolhatunk. -----------------------------------------------------------Továbbra se feledkezzünk meg arról, hogy a kompenzáló izmok aktív, működő izmok, ami azt illeti, még erősebbé is válnak, mint a sajátos működésre specializált, nem aktivizált, kisegítő izmok. Sikertelen lesz az a kezelés, amelyik nem veszi tudomásul az aktív és nem aktív izmok közötti egyensúlyhiányt, mert az aktív izmok megtartják uralkodó helyzetüket. Hogy meg tudjam mutatni, mit jelent ez, térjünk vissza Jane-hez, akiről beszéltem már korábban, törött bokájához és befelé álló térdéhez. Miután levették a gipszet a lábáról, orvosa néhány gyakorlat elvégzését tanácsolta, hogy jobb lába visszanyerje hajlékonyságát. A javasolt gyakorlat: az alsó lábszárát emelje fel, és a bokaízületét előre-hátra mozgatva hintáztassa a lábfejét. Jó ötlet volt. Ennek ellenére, bár egy ideje már végezte a gyakorlatokat, Jane jobb csípője és térde még mindig eltért eredeti helyzetétől, mert erős izmok tartották. Amikor megpróbálta a jobb alsó lábszárát előre felemelni, az befelé, balra csavarodott. Akármilyen lelkiismeretesen próbálkozott, lehetetlen volt számára lába normális hajlító és feszítő mozgásának helyreállítása, amíg a térde és a csípője nem került semleges helyzetbe, és nem nyerte vissza eredeti pozícióját. Amíg ez nem történik meg, és Jane folytonosan fenntartja a helytelen állapotot, gyakorlataival csak a kompenzáló, helyettesítő izmokat erősíti, és ezáltal tartósítja mozgatórendszere működési zavarát. A helyzet megoldására kétszintű E-gyakorlatsorozatot állítottunk össze Jane számára, hogy először megszüntethesse csípője működési zavarát. Amikor a csípője helyzete rendeződött, a gyakorlatokat fokozatosan átirányítottuk a megfelelő térdműködés helyreállítására és a lábfej hajlításárafeszítésére az erre szolgáló izmok segítségével. Amint az arra rendelt izmok átvették a láb mozgatását, Jane látta és érezte is, hogy csípője, térde és bokája visszanyerte eredeti helyzetét.

Hogy nyerheti vissza az izom erejét és egyensúlyát

Az Egoscue-módszer egyedülálló olyan szempontból, hogy felismerte: egy terápiás program csak akkor lehet sikeres, ha a testtel zárt egységként bánik. Ha mellőzzük a keretben felsorolt három tényezőt, fejjel megyünk a falnak. Testünk valamennyi hosszú izma megszakítatlan láncot alkot az ízületeken és a hosszú csontokon keresztül, a fejtől egészen a lábig. ---------------------------------------------------------A gyenge, inaktív izom munkáját egy (vagy több) másik - kompenzáló, helyettesítő - izom veszi át. Nem elég a gyenge izmok erősítése, mert valószínűleg változatlanul a kompenzáló izmok fognak reagálni az összes ingerre, érintetlenül és még hátrányosabb helyzetben hagyva a gyenge elsődleges izmokat. Az egyes izmok külön kezelésére tett erőfeszítések, önálló működésük megakadályozása hiábavaló, mivel az egyes izmok mindig szoros összefüggésben és együttműködésben vannak más izmokkal és izomcsoportokkal. ----------------------------------------------------------A hosszú izmok mindenütt együttműködnek a rövid helyi izmokkal. Sok, általánosan alkalmazott erősítő és tornagyakorlat és a rutin gyógytornagyakorlatok célja megkísérelni bizonyos izmok vagy izomcsoportok elszigetelését, külön gyakorlatoztatását. E kísérletek leggyakoribb célpontja a hasizomzat és a négyfejű combizom. A szándék az edzés gyors eredményére irányul. De az izmok soha nem dolgoznak egyedül, és amikor megszűnik időszakos és mesterséges elszigeteltségük, a következmények fent és lent (és keresztül-kasul) jelentkeznek az egész testben. Szerencsére nekünk nem kell ezt alkalmazni. Az izmok ismerik helyüket, és megvan a saját feladatuk; készek visszatérni saját funkciójukhoz némi bátorítás hatására. Amint ez megtörténik, az elsődleges és az ezeket eddig helyettesítő izmok visszanyerik egyensúlyukat, és egyformán erősítik saját magukat mint egy átfogó egység összetevői. ------------------------------------------------------------

EMLÉKEZTETŐ AZ E-GYAKORLATOK ELŐTT A következő fejezetek E-gyakorlatai arra hivatottak, hogy megállítsák a krónikus fájdalmakat a test tervezett mozgásainak helyreállítása révén. Ez általában az E-gyakorlatsor megkezdése után húsz perccel megtörténik. Azt ajánlom, hogy reggel végezzék az E-gyakorlatokat, mert ennek áldásos hatása egész nap érezhető lesz. A legkevesebb az, hogy a fájdalom jelentős csökkenését észleli már az első alkalom után. De ne veszítse el a bátorságát; ha valami fájdalom hosszabban megmarad, adjon neki huszonnégy órát, és ismételje meg a gyakorlatokat. Nagy lépést fog tenni előre. Álljon ellen a kísértésnek a folyamat gyorsítására az egyéni gyakorlatok ismétlési számának növelésével. Teste először csak korlátozott számú inger hasznos alkalmazására lesz képes; én ezt vettem számításba, amikor az utasításokat adtam. Ne próbálkozzék a folyamat gyorsításával! Ha úgy szerepel az előírásokban, hogy a gyakorlatot a test mindkét oldalán el kell végezni, tegyen úgy, még ha a fájdalom csak az egyik oldalon jelentkezik is. Ha elmúlt a fájdalom, egyéb utasítás híján akkor is naponta folytassa a gyakorlatokat legalább még két hétig. Ön a legjobb bírája állapotának: ha úgy érzi, hogy megszűnt a fájdalom, térjen át a 13. fejezetben ismertetett programra. Végezze a gyakorlatokat naponta, hogy a fájdalom ne térjen vissza. Ha kihagy egy napot, nem baj - csak ne hagyja el egészen. Hosszabb kihagyás után térjen vissza az eredeti gyakorlatokhoz néhány napra a

közben szerzett mozgatórendszeri bizonytalanság kiküszöbölésére. Nemsokára olyan jól fogja magát érezni az E-gyakorlatok jóvoltából, hogy ritkán fog kihagyni akár egy napot is. -----------------------------------------------------------A következő fejezetek E-gyakorlatai közül sok ismerős lehet a jóga vagy egyéb testgyakorlatrendszerek elemeként. Az emberi test biomechanikai összetevőinek manipulálása különféle technikák révén évszázadok óta él, és többnyire az állóképesség, a sebesség és a testen belüli egyensúly elérésére és fenntartására irányul. Ugyanakkor sem az ősi jógamesterek, sem a reneszánsz vívótanárai, sem a Viktória-korban ajánlott teke és medicinlabda kedvelői nem képzelték, hogy valaha is a mozgás hiánya lesz az ember fő problémája. A négyfejű combizom és a távolítóizmok erősítésében nincs semmi titokzatos. A valódi kihívás az, hogyan erősíthetjük ezeket olyan környezetben, amely nem biztosít megfelelő ingereket azoknak a testrészeknek, amelyeket a négyfejű combizom és a távolítók működtetnének.

4. fejezet A láb: a talp gondozása Most, amikor az egyes fájdalmak kezeléséről kezdünk beszélni, valószínűleg sokkal elegánsabb lenne a fejjel kezdeni, mint a lábbal. De gyakorlatiasan tekintve a dolgokat, a láb az a mozgásszerv, ahol az emberre jellemző mozgás - a felemelkedés – elkezdődik.

4-1. ábra A láb csontszerkezete és a lábboltozatok felülről és oldalról

Kis láb - nagy feladat Szeretjük és gyűlöljük a lábunkat. Felváltva használjuk ki és kényeztetjük, mellőzzük, vagy nagy felhajtást csapunk vele a pedikűröshöz hurcolástól a lábápoló balzsamokig. Nincs még egy olyan testrészünk, amelyre annyi pénzt költenénk, mint a lábunkra, hogy kényelemben legyen, szexisnek és mutatósnak érezhessük. Ugyanakkor, amikor királyi módon kényeztetjük, elvárjuk tőle, hogy paraszti módon dolgozzék, és soha ne panaszkodjék. Ha kemény munkát végző lábunk mégis megszegi a parancsot, és fájdalommal jelez, azonnal valamilyen ipari eszközzel próbáljuk csillapítani jajongását - betétekkel, emelőkkel, masszázzsal, műtétekkel és sok egyéb megoldással. Még ha véznának tűnik is a láb, nem törékeny. Ami hiányzik tömegéből és felületéből, azt pótolja zseniális szerkezete két egyszerű boltozatával, a hosszanti és keresztboltozattal. A haránt és a hosszirányú ív a láb csontjaiból - beleértve a lábujjakat is - formálódik, így építi fel a belső és a külső tartókat (4-1. ábra). A boltozatok, ahogy azt minden építész megerősítheti, rendkívüli erővel és rugalmassággal rendelkeznek. A láb boltozatai viselik a test teljes súlyát, és egyidejűleg

egyenesen állva tartják, miközben különféle terepen jár, kiegyensúlyozva a terhét mozgás közben. Ahhoz, hogy ezt simán elvégezzék, a boltozatoknak meg kell tartaniuk alakjukat, a lábnak úgy kell a földfelszínnel találkoznia, hogy a boltozat képes legyen rugalmasan helyreállni és egyéb funkciónak is megfelelni. A legtöbb lábfájdalom annak a tünete, hogy a láb nem képes egyik vagy mindkét követelménynek megfelelni. A lúdtalppal (a boltozat lesüllyedése, lapos talp) a II. világháborúban kezdtek tréfálkozni, amikor a katonaorvosok emiatt alkalmatlannak nyilvánítottak fiatal férfiakat. De a lúdtalpon semmi nevetnivaló nincs. Mint tengerésztiszt a vietnami háborúban a legkevésbé azt kívántam, hogy lúdtalpú katonákkal kelljen gyakorlatoznom vagy csatába mennem. Miért? Azért, mert gyatra az állóképességük, bizonytalan egyensúlyuk miatt könnyen szenvednek balesetet, lassan lábalnak ki a sérülésekből, és nehezükre esik nehéz terhet cipelni, És két további tehertételük is van: lábuk könnyen elfárad, és sokszor megsérül. Ha a láb elveszti boltozatát, a talp, összenyomva a rövid izmokat, kis csontokat, inakat és szalagokat, közvetlen kontaktusba kerül a földdel (4 -2. ábra). A lábnak a boltozat nélkül nincs lökéskiegyenlítő képessége. Ez azt jelenti, hogy amikor a működési zavarral küzdő láb a talajhoz ütődik, az ütődés hullámai tovaterjednek az alsó lábszár csontjaira, a térdre és még feljebb. Ez még csak a kezdet. A talp csontjai, izmai és idegei bonyolult mechanizmust alkotva a központi idegrendszerhez továbbítják az adatokat. Éppen úgy, ahogy a kéz ujjai és az ujjbegyek képesek értékelni a felületet, hogy az durva vagy sima, hideg vagy meleg, az egészséges lábboltozat egy pillanat alatt képes alkalmazkodni a talaj egyenetlenségeihez. A talp ezeket az információkat az agyba küldi feldolgozásra. Az agy parancsolja az alsó lábszár izmainak, hogy húzódjanak össze és feszüljenek meg, előkészítve a bokaízületet a következő lépésre. Közben maga a láb, egyenletesen elosztva a test súlyát a saroktól a lábujjakig, folytatja a kis felemelő manőver befejezését, és felkészül a következő ütközésre.

4-2. ábra A lapos láb (lúdtalp)

A lesüllyedt boltozatú láb talpának izmai állandó összehúzódásban vannak. Amikor az öklünket összeszorítjuk, a tapintásérzékelés nagyrészt elvész. Amikor a talp izmait „szorítjuk össze", az is kevéssé vagy egyáltalán nem tud reagálni a földfelület egyenetlenségeire. Megfosztva a működő talp jelzéseitől, a lábikra, a térd, a csípő és az ágyék izmainak át kell venniük mindezeket a feladatokat: a teher elosztásának finom összehangolását, a földhöz ütődés kiegyenlítését, a földfelület értékelését és a reá adandó választ. A láb munkájához nem szokott izmok és ízületek azonban kénytelenek feláldozni a lábműködés finom árnyalatait a kegyetlen szükségszerűség szorításában, hogy egyáltalán talpon tudják tartani és előre tudják vinni a testet.

E folyamat során két, igen hasznos és lényeges működésforma - a kifordulás (supinatio) és a befordulás (pronáció) - károsodik. Mindkét kifejezés magyarázatra szorul. A láb nemcsak a sarok és az ujjak között húzódik össze és nyúlik meg, hanem a két oldala között is. A befordulás, amelyről

biztosan olvasott már a sportcipőkről szóló cikkekben, az a mechanizmus, amikor a láb belső éle ér a talajhoz lépés közben vagy csapódik oda ugráskor. A láb befele fordul, és a belső élével ér földet. A kifordulás hasonló, de ellentétes folyamat: a láb külső éle érinti a talajt, amikor az illető személy elrugaszkodik az ugráshoz, vagy felemeli a lábát a járáshoz. A pronáció és a supinatio egymást kiegészítő izomműködés.

E mozgásokat a befelé és kifelé fordító (pronator és supinator) izmok valósítják meg. Olyan, mintha a láb egy bölcsőben helyezkedne el, melyet egyik oldalról a másikra ringatnak (4-3. ábra).

4-3. ábra Hintamozgást végző láb a kifelé és befelé fordító mozdulatok bemutatására

A befordulás és kifordulás mozdulata nélkül a láb dobogva csörtet előre, mereven ütődik a talajhoz, az oldalirányú igazítás lehetősége nélkül; e mozgás hiányában nem képes alkalmazkodni a földfelület egyenetlenségeihez. A két izomcsoport működését a többi teherviselő ízület veszi át. Az erős alsó lábszárizmok és csípőizmok sürgősségi technikát rögtönöznek az egyensúly látszatának fenntartására. Kifordítják a lábat, a lábujjak kifelé, a sarok befelé fordul. E kiigazítással kismértékű oldalirányú rugalmasságot és egyensúlyi helyzetet ugyan biztosítanak, de feláldozzák a súlyelosztás és a finom alkalmazkodás sarok-lábujj járási mintáját. A többi ízület is rákényszerül annak a működésnek a beszüntetésére, amelyre rendeltetett. -----------------------------------------------Az izmok mindig összehúzódnak - nyomódni nem tudnak. Egyik egy csontot elmozdít a B pontra, miközben a másik visszafelé mozgatja azt a kiindulási helyére, A pontra.

-----------------------------------------------Szükségmegoldásként a láb hajlékonyságának és egyensúlyának pótlására a beforduló lábmozdulat is megváltozik, az érintett személy új módon fog lépegetni: korcsolyázóhoz hasonlóan a lábfej belső élével tolja magát. Az eddig a befordító mozdulathoz igénybe vett csípőizmoknak szaggatottan, lépésről lépésre kell mozogniuk, de ezek nem képesek megfelelően hajlítani és feszíteni a lábat. Amit biztosítani tudnak, az az ellaposodott láb belső élének elmozdítása.

4-4. ábra Lapos, kifordult láb, a nyilak mutatják a lefelé és befelé fordító nyomást a láb belső oldalán ----------------------------------------------------------

Ebben a működési zavarral terhelt állapotban a láb és a boka teljesen elveszti stabilitását, aminek eredményeként a felső ízületek kitérnek eredeti helyzetükből Ahhoz, hogy a testet elesés nélkül

előremozgassák, az ízületeknek el kell fordulniuk, és ez újfajta szenvedést és kínt jelent és fájdalmakat. A megzavart pronáció a térdet és a csípőt befelé fordítja, így a lefelé irányuló nyomás áttevődik a lábfej keresztboltozatára. Ahogy én látom, ez is hozzájárul a boltozat lesüllyedéséhez vagy teljes megszűnéséhez. A testsúly a lábfej belső szélére nehezedik, ahelyett, hogy egyenletesen eloszlana. Olyan, mint egy háztető, amelynek egyik oldalán több tonna hó gyűlik össze. A boltozat túlterheltté válik, megereszkedik és leszakad (4-4. ábra). Mindeközben a láb kifordulása is károsodik, a lábfej felfelé emelkedik, és kicsavarodik a szemközti külső éle felé. De így sem képes szilárd alátámasztást találni a sarokcsont és a talp izommal borított részének találkozási pontja számára, szó szerint becsapódik a földbe. Azonos folyamat játszódik le akkor is, ha a lábboltozat ép, de a térd és a csípő működési zavara miatt gyenge, és csak korlátozottan működőképes. -----------------------------------------------------

A LÚDTALP A lúdtalp kialakulását hagyományosan arra vezetik vissza, hogy az érintett személynek valami okból rendszeresen hosszabb ideig kell ácsorognia. Azt gondolom, ez a megállapítás nem pontos, az ok a mozgatórendszer működési zavara, elsősorban a csípőé. Kialakító tényezőként szerepelhet a cipő is azáltal, hogy mereven tartja a lábat, és megfosztja annak a képességnek gyakorlásától, hogy folyamatos kapcsolatban a földfelülettel érezze egyenetlenségeit, és hozzájuk igazodjék. A cipő merev talpa által szorosan közrefogva a lábizmok elsorvadnak. ----------------------------------------------------Pontosan ez történt Charlesz-szal, akinek a lábboltozata még serdülőkorában kezdett tönkremenni. Én II. világháborús veteránok találkozóján jöttem össze vele, éppen akkor operálták a bal lábát. Az orvosok azt mondták, hogy a lábboltozata teljesen tönkrement, és az egész lábszerkezete veszélyben van. Ezzel az indokkal dobták ki a tengerészettől még 1941-ben, és a hadseregbe se vették be a lúdtalpa miatt. Az évek folyamán különféle betéteket és speciális cipőket próbált ki, végül hetvenes éveit elérve kényszerűségből sebészeti beavatkozásba is belement. A gyógyulása fájdalmas volt: hetekig kellett műtét utáni fizioterápiára járnia. Még amikor a klinikámra jött, akkor is sántított, és bottal járt. Ami még rosszabb, a jobb lába is megsérült, és a hátával is ugyanaz történt. Bárcsak ideírhatnám Charles megjegyzéseit az újabb sebészeti beavatkozásról! De nyelvezete túl erős. Finoman szólva nem kívánta még egyszer magának. A csípő és a térd működési zavarának megszüntetésére előírt E-gyakorlatok révén elmúlt a jobb lába és a háta okozta szenvedés, és így hazaengedhettük az első kezeléssorozat után. Rengeteg egyéb tennivaló is volt még vele, de azáltal, hogy csípője, térde és bokája megfelelőbb állásba került - nem lett tökéletes, de kicsit jobb a fájdalom azonnal megszűnt. Jobb lábának boltozata már tudott terhet hordani, és hatvanévi szünet után visszanyerte képességét az előre-hátra és oldalra gördülésre. És még mindig képes erre. Egy egészséges láb lépés közben - a saroktól a lábujjig, újra és újra a saroktól a lábujjig gördülve elosztja a súlyt a megfelelő területen (ez hosszában nagyjából 20-25, széltében 10-13 cm a lábmérettől függően). Az a láb, amelyik kifordul (ujjai olyanok, mint a kacsáé) és supinált helyzetben van, elvesztheti használt felületének kétharmadát, a legfontosabb segítőivel, a térddel, a

csípővel és a hozzájuk tartozó izomzattal együtt. A befordult lábfej szerkezete is alaposan átrendeződik a talajra nehezedés és a teherviselő kapacitás szempontjából; ezt az állapotot jól utánozhatja, ha harisnyában csámpásan jár egy kicsit, és egy pillanatra megáll. Próbálja meg. Súlya azonnal áttevődik lába belső élére, a térde megmerevedik, és gyakran érzi úgy, hogy teste előrebukik. Csípője is kitér a tengelyéből, és nem szimmetrikusan áll (valószínűleg így lesz), és azt tapasztalhatja, hogy a függőleges terhelés nem egyenletesen oszlik el a teste két oldala között. Úgy érzi majd, hogy a lába és a térde egyik oldaton jobban lenyomódik, mint a másikon.

Rövid időszak - hosszú időszak A mozgatórendszer egységes egészként működik, és ha bármelyik összetevője károsodik, a többi is megszenvedi. A működési zavarok e láncreakciója bonyolulttá teszi a kezelést. Hol kezdjük hát a kezelést? A válasz: mindenhol. Nem tréfálok. A fájdalom időszakos enyhítése aránylag könnyű, ezért először vegyük a lábfájást. De akkor a folyamatot a probléma végső okának megoldásával, az egyedi teherviselő ízületek egyensúlyba hozásával kell elkezdenünk. Úgy látunk hozzá, hogy elvégezzük a boka, a térd, a csípő és a váll részére rendelt gyakorlatokat (5., 6., 7. és 9. fejezet). Ne felejtse el, hogy a fájdalomtól való megszabadulás csak az első lépés. A lábfájdalmak mindenkori legközvetlenebb problémája a láb földet érése a lépések során. Más szóval, bármi legyen is a baj végső oka, a működési zavar legfeltűnőbb szimptómája akkor jelentkezik, amikor a láb érintkezésbe kerül a földdel, csökkenti az ütközést, és elosztja a súlyt. A lábfájás időnként magától is csökkenhet, mert a lábboltozat lesüllyedése nem állandó állapot. A láb csontjai és izmai nem különböznek más testrészeink csontjaitól és izmaitól, mindegyikre azonos törvények érvényesek. Ha egy inger - ebben az esetben a láb helytelen odaütődése - megváltozik, a test arra válaszol. Ha a mozgatórendszer működési zavara miatt a láb érintkezése a talajjal nem megfelelő, de a teherviselés kifogástalan, a boltozat képes visszanyerni megfelelő alakját és működését. Nem egy éjszaka alatt történik, de megtörténik. A láb sok évig gyötrődik, rugalmassága mégis viszonylag kis erőfeszítéssel visszanyerhető. Ne keressen külön E-gyakorlatot az egyik láb állapotának javítására. Az itt következő Egyakorlatok a különböző tünetek formájában mutatkozó működési zavart szüntetik meg. A sarok sarkantyúja például ugyanolyan módon kezelhető, mint a bütyök. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy a csontszerkezet azonos, és az eltérések ugyanabból a rendellenességből származnak. Az egyetlen különbség maga a tünet, amelynek formájában megjelenik - és nekünk az okot kell kezelnünk, nem a mozgatórendszeri fájdalom hatását.

A talpi izompólya gyulladása és a sarkantyú --------------------------------------------------------------

A LÁBFEJ FÖLDHÖZ ÜTŐDÉSE A lábfej földhöz érésének a normális sarok-lábujj mintázattól eltérő bármilyen egyéb formája a teherviselő ízületek működési zavarának jele.

A lábfej szerkezete nem felel meg más mozgásformáknak. A speciális cipők és betétek látszólag kényelmesebbé teszik a láb helyzetét, de nem szüntetik meg a boka, a térd és a csípő állandó stresszállapotát. -------------------------------------------------------------A talpi izompólya (fascia) a sarok hátsó részéhez kapcsolódó, kötőszövetből felépülő, szívós képződmény. Legyezőszerűen nyúlik végig a láb talpán és ujjai alatt, a bőr és izomzat között külön réteget alkotva. A talpi izompólya gyulladása olyan állapot, amelyben a szenvedő fél úgy érzi, mintha a föld érintésekor szögbe lépne. Akkor keletkezik fájdalom, amikor az izompólya begyullad. Általában a teherviselés és a lépéserősség zavara okozta dörzsölődéstől jön létre. Többnyire a kopott cipőnek tulajdonítják, vagy a rossz futási technikának, de erős a gyanúm, hogy mindkettő ártatlan benne. A láb dörzsölődése vadonatúj cipőben is létrejöhet, sőt még akkor is, ha a futó megtanul ruganyosan lépni. A cipőbe helyezhető speciális betétekkel megváltoztatható a test súlyeloszlása a lábfejen és az ütközés hatása, ami átmenetileg megszünteti az izompólya fájdalmát a dörzsölődés más területre helyezésével. De mozgás után a probléma hatványozottan jelentkezik, és az állapot csendben tovább romlik. A sarkantyú fájdalmas, apró mészlerakódás a sarkon; ott alakul ki, ahol a dörzsölés irritálja a csontot. A bőrkeményedésnek felel meg, arra hivatott, hogy megóvja a csontot a nyomástól és a súrlódástól. Ez is gyakran jelentkezik az izompólya gyulladásával együtt. A mészlerakódás eltávolítása a szokásos orvosi beavatkozás, de ezt tenni az irritáció okának megszüntetése nélkül (és ez az elfogadott orvosi beavatkozás) azt jelenti, hogy végeredményben a gyulladás és a fájdalom visszatér. A test továbbra is alkalmazza védekező mechanizmusát, amíg a dörzsölés forrása meg nem szűnik.

Bőrkeményedés és tyúkszem A sarkantyúhoz hasonlóan a bőrkeményedések és a tyúkszemek is a megkeményedő bőr kicsi, tömött párnái, amelyeket az irritáció és az időszakos dörzsölődés hoz létre. Kezdetben hasonlítanak egymásra, olyanok, mint az unokatestvérek, hacsak nem testvérek. A bőrkeményedés terjedelmesebbé válik, főként a sarkon, a talp elülső részén és a nagylábujjon keletkezik, ahol a láb szakaszosan nagyobb súrlódásnak van kitéve. Olyan, mintha a bőr felfegyverkezne a könyörtelen dörzsölés ellen. A tyúkszemek anyaga lehet kemény is és lágy is; a lábujjak között és rajtuk is megjelenhetnek, valamint hosszában, ahol a cipőviselés kidörzsöli a bőrt. Ennek az az eredménye, hogy a bőrkeményedéstől és tyúkszemtől szenvedők a cipőjüket okolják, vagy amiatt panaszkodnak, hogy munkáink túl sok járást igényel, s e tényezőknek tulajdonítják a kellemetlen tüneteket. Ez a feltételezés azonban nem állja meg a helyét. Feltehető, sőt újra és újra bebizonyosodik, hogy ha az ilyen ember a lába mozgását csökkenti, úgy tapasztalja, mintha az állapota javulna. Ami valójában történik, az az, hogy a mozgás természetellenes korlátozásával a láb, a térd és a csípő mozgásának működési zavara által okozott dörzsölődés is csökken. Feltételezhető például, hogy egy levél hordónak, akinek testsúlya nagyrészt jobb sarka belső élére nehezedik, ott bőrkeményedése fejlődik ki. Ekkor beosztása megváltozik, valami pult mögötti munkát kap postahivatalban. A bőrkeményedése tovább fog növekedni, csak annyival lassabban, amennyivel a fizikai aktivitása új beosztásában csökkent. Természetesen a mozgáshiány ugyanakkor

súlyosbítja a mozgatórendszer működési hibája okozta állapotot - az ő esetében a csípő helyzetének eltérő voltát - addig a pontig, amíg egyre kevesebb mozgás is egyre nagyobb súrlódást okoz a izmok és a csontok működésében.

Bütyök és kalapácsujj A bütyök a lábujj első ízületének elmeszesedése. A súlyosbodó folyamat gyakran legerősebben a nagylábujjat sújtja, de a többi ujj is érintett lehet. Ilyenkor ismét a test reagál a nem megfelelő lépéserősségre és teherviselésre: visszafogja az érintett ízület mozgását azzal, hogy a dörzsölés helyén dagadt, vörös párna képződik az ízületi folyadék mennyiségének megnövekedése révén. Idővel ez a párna megszilárdul, mintha szikla lenne, és az ujj elkezd kifelé hajlani. A bütyök eltávolítása szokásos megoldás. De ami valóban szokásos és előre megjósolható, az az, hogy a bütyök visszanő. Egy beteg jött a klinikámra reményvesztetten, miután hatszor távolították el a bütykét. Négy, negyvenperces foglalkozás és a rövid fenntartó program összeállítása után, amely ebben a fejezetben is megtalálható, örökre megszabadult tőle. Három hónapig naponta végezte az előírt gyakorlatokat, és ezzel megváltoztatta a bütyköt előidéző működési zavart. Ugyanez a stratégia hatékony a kalapácsujj megszüntetésében is. Ezek azok a lábujjak, amelyek lefelé csavarodnak a reménytelen erőfeszítés során, miközben megkísérlik az ütődések közömbösítését, a láb egyensúlyának megteremtését és a láb mozgásban tartását. Mintha a lábujjak ősi ösztönöket követve megkísérelnék az elesés megakadályozására újra felébreszteni egykori majom őseink lábának elvesztett ügyességét és a földfelszín érzékelésének képességét. A kalapácsujj megpróbálja azt a tevékenységet végezni, amire a jól működő láb képes boltozataival, bokájával, lábszárával, térdével és csípőjével. A klinikán sok páciens csodálkozik azon, hogy csípőgyakorlatokkal kezdjük kalapácsujjának gyógyítását. -------------------------------------------------------A fájdalom helye ritkán azonos a rendellenesség helyével. --------------------------------------------------------

Négy E-gyakorlat a láb teherviselésének működési zavara ellen ----------------------------------------------------------Teljes időszükséglet: tizenöt perc. Időpont: naponta egyszer reggelenként. Időtartam: Addig végezze naponta a gyakorlatokat, amíg a fájdalom huszonnégy órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még egy hétig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára. A nem fájdalmas tünetek, mint például a bütyök kezelésére ezt a programot három hétig alkalmazza, és utána váltson. ------------------------------------------------------------

• LÁBKÖRZÉS ÉS UJJHAJLÍTÁS

4-5. ábra. Lábkörzés és ujjhajlítás (4-5. ábra) Ez az E-gyakorlat visszaállítja a boka hajlékonyságát és a hajlító- és feszítőizmok erejét. A lábkörzéshez feküdjön hanyatt, egyik lábát nyújtsa ki laposan a földön, a másikat húzza fel a mellkasáig. Kezét kulcsolja össze egyik behajlított térde mögött, és lábát az óramutató futásával megegyező irányba forgassa harmincszor. Közben a másik lábát tartsa a padlón úgy, hogy lábujjai egyenesen felfelé irányuljanak. Ezután fordítsa meg a körözés irányát, és ismételje meg a mozgást. Ezután a másik lábával is végezze el ugyanezt a gyakorlatot. Figyeljen arra, hogy a gyakorlat közben térde teljes nyugalomban maradjon, a mozgást bokából és ne térdből végezze. Az ujjhajlításhoz maradjon az előző testhelyzetben, a hátán, egyik lába kinyújtva, a másik behajlítva. Lábujjait hajlítsa hátra a sípcsontja felé, azután fordított irányban hajlítsa vissza őket. Váltson lábat, és ismételje meg hússzor.

• A LÁBIKRA EGYENES ÁLLÍTÁSA/A TÉRDÍN NYÚJTÁSA HEVEDER SEGÍTSÉGÉVEL (4-6a. és b. ábra)

4-6a. és b ábra

Feküdjön a hátán hajlított térddel, a földön kinyújtott lábbal, a lábak egymástól körülbelül csípőtávolságban legyenek. A lábikra nyújtásához (4-ba. ábra) használjon egy övet, szíjat vagy hevedert, amelyre hurkot kötött a lábfej beleakasztására

Feszítse meg a combját, miközben a lábujjait húzza visszafelé a szíjjal. Tartsa a lábszárát kb. negyvenöt fokos szögben felemelve. A két comb a lábszár hajlításakor és feszítésekor is egy síkban legyen. Vállát közben lazítsa el. A gyakorlat egy-egy mozzanata tartson harminc percig. Ismételje meg a másik lábával. A térdín nyújtását (4-6b. ábra) ugyanebben a testhelyzetben végezze, de a szíj a láb boltozatán legyen. Nyomja a teljes lábszárát a teste felé feszesen tartva, és a comb feszüljön. Ügyeljen, hogy ne nyomja a lábszárát túl messzire (azaz a fara közben ne emelkedjék fel a földről). Tartsa így a lábát harminc másodpercig. Ez az E-gyakorlat újra egyesíti az izmokat a csípőtől a lábfejig.

4-7. ábra • STATIKUS NYÚJTÁS

(4-7. ábra) Ez az E-gyakorlat megoldja a csípő forgatását. Ha a csípő nemcsak forog, hanem csavarodik is, megszünteti a térd és a boka működése közti kapcsolatot. Térdeljen egy kockára vagy egy székre úgy, hogy kézzel a földre támaszkodik, miközben keze és válla függőlegesen egy vonalban van. Engedje a hátát és a fejét lazán a padló felé lógni, és közben a lapockáit próbálja egymáshoz közelíteni. Lazítson. Egy hangsúlyos ívnek kell képződnie a hátában. Könyökét tartsa egyenesen, és csípőjét 15-20 cm-rel tolja előre úgy, hogy ne legyen egy síkban a térdével. Tartsa így magát egy vagy két percig.

• PAD A LEVEGŐBEN

(4-8. ábra) Ez a gyakorlat a csípőt, a térdet és a bokát egy időben feszíti, miközben azok terhelten egy síkban vannak. A legjobb módszer, amellyel ebbe a helyzetbe kerülhet, az, hogy háttal a fal mellé áll. Nyomja a csípőjét és háta egy részét a falhoz, közben a lábával haladjon előre, és ezzel egy időben csússzon le ülő helyzetbe. Álljon meg, amikor a falhoz képest nagyjából derékszögbe került.

Térde a bokája fölött legyen, ne a lábujjai fölött. (Nem szabad látnia a lábujjait!) Ha fájdalmat érez a térdkalácsában, közelítse a testét a falhoz, hogy a nyomást enyhítse. Nyomja a háta középső és alsó részét a falhoz, hogy érzékelje a négyfejű combizom működését a comb felső részén. Egyhárom percig tartsa magát így. Ez a gyakorlat erőfeszítést igényel, de nem kell nagyon erősnek lennie ahhoz, hogy képes legyen megcsinálni. Ha mégis úgy érzi, hogy elvégzése az önénél nagyobb edzettséget igényel, akkor először próbálja meg néhány másodpercig tartani magát, és fokozatosan növelje az időt egy percre. Ez után a gyakorlat után körülbelül egy percig járkáljon. Mielőtt lezárom ezt a fejezetet, beszélni kell egy keveset a lábbelikről is. Fájdalommal vagy anélkül, a klasszikus szabály érvényesül: a kevesebb több lehet. A mozgatórendszer működésének szempontjából az emberi láb ellensége az embertelen cipő. A lábat bőrbe, vászonba, gumiba vagy a szintetikus anyagok poklába zárja, ez mind működésének akadályozója. A cipők mesterséges talpa megszünteti a láb képességet a tökéletes kinyúlásra és feszülésre és a föld tulajdonságainak érzékelésére. A legjobb, amit a lábával tehet, az az, hogy lehetőség szerint megszabadítja a cipőtől. Annyit járjon mezítláb, amennyit csak tud. Viseljen könnyű, bő (ne szorítsa és ne préselje össze a lábát) és rugalmas cipőt. A cipősarok szerepe ellentmondásos. Mozgatórendszeri zavarral küzdő nők számára a magas cipősarok jónak tűnő, de valójában rossz ötlet. Számos hátránya van. Kezdetben akadályozza a láb és a boka nyújtását, és a

testsúly előrehelyeződik, a lábfej elülső felére-harmadára. Néhány egyéb bűnét is említhetjük: a lábikra izmait összehúzódott állapotban tartja, a csípő és a térd megmerevedik az izmok feszülése révén, és az egyenes testtartás megőrzése érdekében a csípőt előre- és lefele kényszeríti. Még ez is elfogadható lenne olyan személy számára, akinek a csípője eredetileg lapos vagy szögletes, de ez manapság kivételes eset. Minden nő, még az eredetileg kiváló mozgatórendszerrel bíró is, elveszti stabil testtartását, ha magas sarkú cipőt visel. Minden irányváltoztatás bajos magas sarkú cipőben, mert a magas sarok annyira megváltoztatja a járást, hogy az izmok és az ízületek mozdulatainak sima összekapcsolódása és együttműködése lehetetlenné válik. Az egészséges nő magas cipősarka nem okoz betegségig fajuló elváltozásokat, de egyike azoknak az ártalmas hatásoknak, amelyek nélkül esetleg tartósan megőrizhetné egészséges mozgatórendszerét. Ha mégis úgy érzi, hogy feltétlenül magas sarkú cipőben kell járnia, a lábfájásért ne okolja a cipőjét. Az ok az izomzat működészavara. Vegye ezt figyelembe, és akkor viselhet magas sarkú cipőt. Ugyanígy érvényes a „kevesebb több" elv a sportcipőkre. Sok gyárban terveztetnek és állítanak elő remek kivitelű olyan cipőket, amelyek a vevők működési zavarral sújtott lábfejének, bokájának, térdének és csípőjének biztosítanak kényelmet. De minden ilyen célra tervezett cipőben tett lépés fokozza a működési zavart. Az áldozatok cipőjükre hagyatkoznak egyensúlyozáskor, járáskor, futáskor, ugráskor és forduláskor. Ennek folyamán egyre jobban eltávolodnak az egészséges mozgatórendszeri működéstől. Nem a cipők orvosolják a problémát - akármilyen drágák, akármilyen kiváló márkájúak. Legjobb (vagy legrosszabb) esetben álcázzák a működési zavart. A rejtett probléma pedig az idők folyamán csak romlik. A jó cipő még sokkal fontosabb a gyerekek számára. A felnőttek elveszthetik a szabad mozgást, és ez elég rossz, de ami elveszett, az esetleg még megtalálható. Azoknak gyerekeknek a mozgása azonban, akik nem megfelelő cipőt hordanak, soha nem fejlődik tökéletesen. Épületen belül a gyerekeknek egyáltalán nem volna szabad cipőt hordaniuk. Ahol ésszerű és biztonságos, ugyanez vonatkozik a külső terekre is. A parkban, a strandon vagy egy füves kertben mezítláb töltött nyár haszna egész életükben kamatozik. A csecsemő- és a kisgyermekkor hónapjai és évei rendkívül fontosak a mozgásrendszer működésének kialakításába, az izmok és csontok megerősödésében. A bébicipők legjobb helye az autó visszapillantó tükre - hasznosabb, ha itt lóg, és nincs a gyerek lábán. A baba lábának sietős bezárása, amikor járni kezd, nagy hiba. Egyrészt, ha a gyerek totyog, ugrik és mászik, a láb behajlik és megfeszül, és ily módon az alsótest izmaival együtt növekszik. Másrészt a cipő, ami támasztékot biztosít, arra ösztönzi a babát, hogy megpróbáljon minél hamarabb felállni. Bár a szülők szeretik állva látni még alig totyogó kisgyereküket, az ilyen fiatal gyereknek eleinte négykézláb kell másznia, a következő okból: amikor gurul, nyújtózkodik, és a térdén, kezén és könyökén bukdácsol, fokozatosan épül fel izomműködése az alapoktól kezdődően. -----------------------------------------------------------

LÁBHIBÁK Végezzen el egy egyszerű kísérletet: edzés után azonnal húzza le a sportcipőjét. Milyen érzés mezítláb járni? Gyorsan forduljon meg, álljon lábujjhegyre, járjon hátrafelé. Nincs egyensúlyban? Nem áll biztosan a lábán? Ha így van, akkor mozgatórendszere azt közli önnel, hogy cipőfüggésben szenved, és támasztékra van szüksége a működéshez.

----------------------------------------------------------Felejtsük el a gyerekeknek előírt fejlődési táblázatokat. A cipőviselés csak akkor indokolt, ha a gyerek járása már kialakult, és testtartása stabil. Születéskor a lábfeje még körbeforgatható; de csodálatra méltó gyorsasággal kezd befelé fordulni és kiegyenesedni. Ha a kis Bettyt és Brentet túl korán felállítjuk erre a kifordult lábra, és ezt még tetőzzük egy pár kemény talpú cipővel, lábuk teljesen elveszti veleszületett képességeit. Ne siettessük őket. Megfelelő időben, amikor minden kész lesz hozzá, az emberi test legyőzi a gravitációt, és felemeli önmagát, hogy az életét két lábon töltse el.

5. fejezet A boka: a körforgás megszakítója

5_1. ábra A boka alapszerkezete oldalnézetből. ---------------------------------------

A teherviselő ízületek közül a boka viszi el súlyemelésben a babért: közel száz százalékban viseli a test súlyát. Ezért a boka sokkal gyakrabban sérül sportolás közben, mint a többi csont és izom, a térd kivételével. A bokasérülések teszik ki a sportsérülések húsz százalékát. A bokasérülések legtöbbjét azok a játékok okozzák, amelyek gyakori ugrást, földetérést, sokszori irányváltoztatást igényelnek, és a felület, amelyen játsszák, durva és változatos.

Számítsunk előre ezekre? Azt kellene mondanom, hogy ezek „okozzák"? Nem; a kosárlabda, a tenisz, a röplabda, a terepfutás és a járás nem a bokasérülések okozója. A boka ugyanúgy elviseli a bajnoki meccseket, mint az erdei kóborlást. Igen, az egészséges boka elviseli. Ha nem jól működik, akkor megsérül a madárlesen vagy az ajtócsapódástól is.

A boka gyenge vagy erős? A sok év alatt, amit gyakorló orvosként töltöttem, számtalanszor hallottam a betegeimtől azt a kifejezést, hogy „gyenge boka". Ezzel szokták megmagyarázni, hogy a fehér fickók miért nem tudnak nagyot ugrani, és a síelők a középtávú lesiklópályán miért nem tudnak lágyan és jól fordulni. A boka, e nézőpontból, mint a test utolsó előtti kapcsolata az anyafölddel - régi négykézlábas múltunk maradványaként - megpróbálja megakadályozni, hogy felállva járjunk.

Értelmetlen dolog. A boka tökéletesen alkalmas mechanizmus a két lábon járásra, annak minden formájában és minden igényét kielégítve. A sarokvas-emelő hasonlatot alkalmazva, egyszerre három dolgot képes csinálni: terhet hord, terhet mozgat, és képes kiegyenlíteni az erős ütközéseket. Ha a bokát röntgennel átvilágítjuk, úgy néz ki, mint egy őrült kirakójáték, ahol a csontokat gumiszalagok (az ízületi szalagok) tartják össze, és a felület nagyobb részét, körülbelül hatvan százalékát ízületek teszik ki. Ahelyett, hogy nehézkes fő szerkezeti elemeiből következőleg merev lenne, az ízület képes egészen finom kis mozgásokra is, hajlékony, és rugalmasan reagál.

Akkor miért van annyi bokasérülés? Mostanában a gyenge bokára lógnak mindent. A rejtvényt kibogozva ez a boka megértésének kulcsa. Ha a bokát megfosztják a térddel, a csípővel és a vállal való kölcsönös együttműködés lehetőségétől - ez akkor fordul elő, ha a teherviselő ízületeket összekötő tengely elfordul akkor valóban gyengévé válik. A teljes felület - a kirakójáték minden darabja - tehertétellé válik, ahelyett hogy nyereséget hozna. A bokára túl nagy feladat és felelősség hárul; a szalagok elkezdenek szakadozni. Ez mégsem a boka hibája. Minden más teherviselő ízülethez hasonlóan terheletlen állapotban gyenge és nem elég szilárd. Minden ízületnek szüksége van a gravitációra és az együttműködésre egyéb szerkezeti elemekkel, hogy szerepe szerint aktivizálódjon és erőssé váljon. Szerencsére az élő emberben lehetetlen, hogy egy ízület terhelése teljesen megszűnjék, ha más nincs, a gravitáció akkor is jelen van mint ingerlő tényező. Ez azt jelenti, hogy a bokában mindig van bizonyos mértékű erő. Sajnos azonban nem elegendő.

Az ideális állapot az, hogy a teherviselő ízületek erejük teljében legyenek, amikor együttműködnek mint egységes egész, jól megcsinált ebédlőszékhez hasonlóan. Négy erőteljes lábával a szék évekig elviseli a vendégek súlyát. De ha elkezdenek hintázni a két hátsó lábán, inogni kezd, és végül eltörik. Magukra hagyva a test teherviselő ízületei hasonlóan elvesztik az együttes tevékenységükből származó erőt. Ha a csontváz elveszti vízszintes és párhuzamos szerkezetét (lásd. 1. fejezet), ennek az eleven, bonyolult ízületi együttműködésnek az aktivitása csökken; a teher nem egyenlően oszlik el a nyolc ízület között, a nyomás lefelé irányul néhány elszigetelt ízületre. Ha az történik, mint itt, hogy a bokára nagyobb súly és teher nehezedik, mint amennyit elviselhet, gyakran sémi. De a boka helyreállításának módja nem az átszabása, sín alkalmazása vagy speciális magas szárú cipő. A többi teherviselő ízülettől kapott kis segítség megadja a megoldást (5-2. ábra).

5-2. ábra A test teherviselő ízületei helytelenül és helyesen terhelve ----------------------------------------------------------Mark, aki első osztályú kosárlabdázó, tette ezt a felfedezést, amikor a klinikára jött, térde rögzítésére. Amióta a kosárlabdázók körében a csukló- és a térdvédők a komoly játékos férfiasságának jelképeivé váltak. Mark elkönyvelte magában: a térdsérülés foglalkozási ártalom. Megmagyaráztuk neki, hogy a térdsérülések oka az, hogy a csípő és boka közti kapcsolat megszakad. Az összekötő hálózat még helyén van, de az üzenetváltásuk és az együttműködésük már megszűnt.

Markot nem sikerült meggyőznünk addig, amíg nem kértük meg, hogy végezze el a lábkörzés és ujjhajlítás elnevezésű E-gyakorlatot (4. fejezet, 4-5. ábra, 71. oldal). Ebben hanyatt fekve egyik láb kinyújtva a földön fekszik, a másik a levegőben. A felemelt láb derékszögben behajlik, és a két összekulcsolt kéz támasztja meg. A gyakorlatot végző először lábkörzést végez az óra járásával megegyező, azután ellenkező irányban; azután a lábujjakat hajlítja előre, majd hátra. Ez az Egyakorlat nem nehéz, amíg az embernek jól működik a bokája. Mark egyik bokája egyáltalán nem mozgott - egy olyan boka, amelyre sok száz órán át ráugrott, földet ért vele, csavarta és forgatta, megállt és elindult, amikor a labdával játszott. Természetesen eközben a térde sérült és idővel a csípője is. Amikor felfogta a problémát, Mark azt is bevallotta, hogy jó néhányszor kezelték a bokaízületét, hogy csontsarkantyú keletkezését megakadályozzák. (Az utroszkópia - ízületi tükrözés - során a sebészek olyan eszközt hasznainak, amelyet kis nyíláson keresztül tudnak bejuttatni az ízületbe, és segítségével kezelhetik belülről.) Amikor ezt a tényt tudomásul vette, többet nem keletkezett sarkantyú. Ezek a súrlódás és a zúzódások ered- menyei, amikor az ízület elszigetelődik a többi teherviselő ízülettől, és túl nagy munkát vállal magára. És ami igazán meglepő volt számunkra (és még mindig meglep újra és újra), az az, hogy a comb feszítése kifele fordítva törülköző segítségével elnevezésű gyakorlat (6. fejezet, 6-8. ábra, 108. oldal) 45 perces végzése után Mark bokájának mozgásterjedelme a csaknem 0 fokról nyolcvanszázalékos javulást mutatott. Teljes mozgásképessége néhány további foglalkozás után tért vissza - és a térde nem sérült meg többé.

Bokaficam, kibicsaklás és dagadás A bokaízület minden darabját a szalagok tartják össze. Ezek a tömör, de aránylag rugalmas kötőszöveti szalagok sok fájdalmat okozhatnak. Becslés szerint amikor járunk, a bokánk a teljes testsúlyunk kb. három és félszeresét viseli el függőleges terhelésként. Ugyanakkor a test súlyának tíz százaléka tevődik át a bokára az előrehaladó mozgás vízszintes tehetetlenségi erejeként. Egy kilencvenkilós ember számára ez olyan, mintha egy kilenckilós kugligolyó gurulna a bokáján keresztül többnyire elölről hátrafelé (ha jól működik a boka; ha nem, akkor a mozgás oldalirányban hat minden irányban). Mivel a boka ilyen igénybevételnek van kitéve, eredeti felépítési terveiben szerepel egy körforgást megtörő mechanizmus; ha nyomási terhelése túl nagy (ha a többi teherviselő ízület nem támogatja), szó szerint kiég a biztosítéka. A szalagokra erős nyomás nehezedik, megfeszülnek, kisebb-nagyobb mértékben beszakadoznak, végül elszakadnak; mindez arra szolgál, hogy a csontokat megvédje a töréstől.

5-3. ábra A boka szárkapocscsonti (külső) szalagjai -----------------------------

A szárkapocscsont szalagjai, amelyek ezt a csontot összekötik a bokával (egyik hátrafelé fut, a sarokhoz, a másik előre), az emberi test leggyakrabban sérülő szerkezeti elemei (5-5. ábra). Amikor az atléták lábában megsérülnek ezek a szalagok, gyakran a nem megfelelő edzést hibáztatják, a rossz technikát, a fáradtságot vagy a balszerencsét. A nem atléta a „véletlen baleset ' kifejezést használja.

A másik szokásos ok a befelé fordulás és a kifelé fordulás, amelyet a 4. fejezetben ismertettem. Az ok a következő: amikor egy kosárlabdázó robbanásszerűen fellöki magát a lábfeje külső élén - kifelé fordul, supinál -, a nyomás meghaladja a boka tűrőképességét. Hasonló a helyzet a befelé fordulással (pronációval): ahogy az ugró kosaras földet ér, a lába belső éle felfelé mozdul, talán azért, mert a játékos rálépett egy társa lábára, és ezzel olyan helyzetbe hozta a bokáját, hogy megsérülhetett.

Ha felidézzük a 4. fejezetet, emlékezhetünk, hogy nem a kifelé és befelé fordulás okozza a sérülést. A boka és láb úgy van megszerkesztve, hogy durva felületen működjék, de ha a boka meg van fosztva a lábboltozat segítségétől alulról és a térd és a csípő segítségétől felülről, akkor egyik közvetlen ütést a másik után szenvedi el. A „gyenge boka", amit az ember érez, olyan ízület, amely tűrőképességének határán van, amint az akut labilitás állapotában forog, csavarodik és inog. Ezek mind a működési zavar változatos tünetei, ami a lábboltozat megszűnésével és a teherviselő ízületek, a térd és a csípő elmozdulásával jár együtt. Ilyen körülmények között a boka hajlékonysága - legnagyobb erényeinek egyike - fő hátrányává válik.

A legtöbb rándulás során az izmok és az ízületek mozgásterjedelme traumát okozva az eredetinél jóval nagyobbá válik (az érintett terület rendszerint megdagad és érzékeny lesz), de a trauma rövidesen megszűnik a ficam mértékétől függően vagy a szalag tönkremenésével. Az érintett szalag többnyire hosszanti rostjaival párhuzamosan szakad; ez nagyon fájdalmas, a megdagadást és a kellemetlen érzést a boka egészét érintő sérülés okozza.

Amikor a boka fáj, nagy a kísértés a kifordítására, de ez csak tovább növeli a sérült szalagokra nehezedő szokatlan nyomást, és dagadást eredményez. A sarok-lábfej-ujj vonal járási minta lehetővé teszi a boltozatok közreműködését, bevonja a térdet a közös működésbe, és tompítja a lábfejet kifelé és befelé fordító mozgást, amely az ízületet egyik oldalról a másikra fordítja. Egy kis ecetes borogatás a boka körül a további támogatás érdekében elfogadható, de kerülendők a merev kötések, mert akadályozzák a megfelelő járást, és a combizmokat a térd- és csípőizmok munkájának átvételére serkentik.

Figyeljen a testére. Kényelmetlenül fogja érezni magát. Ha a fájdalom járáskor erős vagy gyakori, ne nyomkodja a sérült ízületet. Vegyen sűrűn mély lélegzetet. Üljön le, polcolja fel a bokáját, és pihentesse. Továbbra is fontos, hogy amint lehetséges, újra terhelje a bokáját. Minden izom és ízület működése romlik, ha nem használják, a romlás arányos a használat csökkenésének mértékével.

Törött boka A törés minden esetben vagy sebészi beavatkozást, vagy ortopéd specialista közreműködését igényli a csontok megfelelő újraegyesítésére; kezelése nem tartozik gyakorlataink körébe. A gyógyulási folyamatot azonban lehet segíteni a comb feszítése kifelé gyakorlattal (89. oldal).

------------------------------------------------------------------

Az EGOSCUE-MÓDSZER KEZELÉSE FÁJÓS BOKÁRA (ha NINCS ELTÖRVE) • Ha meggyőződött arról, hogy ficamról van szó és nem törésről, borogassa a bokáját jeges vízzel, és tartsa hideg vízben, ameddig csak bírja. Amikor a hideg elviselhetetlenné válik, egykét percre vegye ki a lábát a vízből, majd tegye vissza. Tíz-tizenkét perces hideg vizes áztatással megelőzi a dagadást. • Végezze a comb feszítése kifelé fordítva gyakorlatot (89. oldal) 35-45 percen át. Ez helyükre állítja a teherviselő ízületeket a test mindkét oldalán, és segít a boka megfelelő visszahelyezésében. • Vegyen fel zoknit és cipőt, álljon fel, és fokozatosan terhelje rá testsúlyát a bokájára. Ha már teljesen ránehezedett a bokájára, kezdjen el járni óvatosan és lassan. Győződjék meg arról, hogy a lába egyenesen áll, és hogy járáskor a sarok-lábfej-ujj járási minta érvényesül. • Ismételje a comb feszítése kifelé fordítva gyakorlatot naponta addig, amíg bokája teljesen rendbe nem jön. ------------------------------------------------------------------A következő fejezetben található összes csípő- és térdgyakorlat segít ezeknek az ízületeknek előkészülni arra az időre, amikor az orvos azt mondja, terhelhető a sérült boka, és elkezdhető a járás.

Az ízületek kezelésében a műtét legyen az utolsó választás. A csavarok és lemezek erősek, de a test, ha saját természetes eszközeire támaszkodik, nemcsak erősebb, hanem finomabb is. Régebben természetes volt az orvosok számára, hogy műtét nélkül tegyék helyre a törött csontokat, de szerencsétlenségünkre ez már elfeledett művészet. Érdemes olyan orvost keresni, akinek gyakorlata és tapasztalata van e kíméletesebb eljárásokban, amikor csak lehetőség van rá. Ugyanez vonatkozik a ficamokra és az elszakadt szalagokra is. Ezekben az esetekben, bár nincs csonttörés, a bokaízület alkotórészei össze vannak forgatva, és hagyni kell, hogy megtalálják eredeti helyüket és szerepüket. Figyelemre méltóan rövid idő alatt meg is találják. Töréskor, ránduláskor és más mozgatórendszeri rendellenességekben a dagadás nem annyira a pillanatnyi sérülést jelzi, inkább a környező szöveteket ért stressz és trauma mértékét. A sérülés és a dagadás két különböző állapot. A dagadás kezelésének a legjobb módszere a csípő-térd-boka tengely helyreállítása. Ez fokozza a vérkeringés természetes folyamatát, segít a sérülés okozta káros anyagcseretermékek eltávolításában és a sérült terület jobb oxigénellátásában. A comb feszítése kifelé fordítva gyakorlat jó hatású ebből a szempontból, mert így a többi ízület segít a sérült részek helyreigazításában és működésben tartásában, anélkül hogy terhelnék ezeket. Az alsó végtagok megduzzadása súlyos belgyógyászati betegségek jele lehet, például szívbetegségé vagy cukorbetegségé, ezért hangsúlyozzuk, hogy az itt javasolt kezelés csakis a mozgatórendszert ért sérülés által kiváltott dagadás esetében helyénvaló.

Az Achilles-ín gyulladása Az Achilles-ín különös hírnévre tett szert Akhilleusz nagyra törő anyjának köszönhetően, aki a legenda szerint a Sztüx bűvös vizébe mártotta csecsemő fiát, hogy halhatatlanná tegye. De a leghíresebb hajdani görög harcos kis területen mégis sérülékeny maradt: a sarkán, amelynél fogva anyja tartotta a mitikus keresztelő alatt, restének ez a része száraz és így védtelen maradt. A trójai háború utolsó napjaiban Apollón segítségével egy dárda eltalálta ezt az egyetlen pontot, és Trója kapujában megölte Akhilleuszt. Homérosz, e történet elbeszélője, ismerte az emberi anatómiát. A kis átmérőjű, csontok és izmok által nem védett Achilles-ín nemcsak a trójai dárda elől, hanem a baseballjáték veszélyei ellen sincs védve. Háborúban az alsó lábszárat és a lábfejet nem lehet olyan eszközökkel védeni, mint a felsőtestet ha a katona mozgékonyságát meg akarják növelni. De mivel az Achilles ín egy lóháton harcoló lábán nincs nagyon védve, könnyen elérheti a földről az ellenfél. Akhilleusz története ősi emberi tapasztalatot rögzít.

5-4. ábra Az Achilles-ín és a sarok kapcsolódása

------------------------------------------------

Bár az Achilles-ín természeténél fogva nem különösen sérülékeny, sebesülés esetén mégis gyakrabban sérül, mint bármelyik másik ín. Miért? Ugyanazért az okért, amiért maga a bokaízület is sérül: a - működési zavar miatt. Az Achilles-ín erősíti hozzá a lábikraizmot (gastrocnemialis izmot) a lábfejhez a saroknál. Együttesen az a feladatuk, hogy úgy dolgozzanak, mint a test legerősebb emelője (5-4. ábra). Amikor járunk és futunk, teljes súlyunkat felemeljük a földről, és előremozdulunk a lábikraizom (és a talpizmok) segítségével, az Achilles-ín közvetítésével, amely közvetíti az izmok hatalmas erejét a lábra. Ahogy görög névadója, az Achilles-ín is különleges helyzetben van: nem meglepő, munkáját látva, hogy ez a legerősebb ín a testben. Az izmok párban, a többi izommal ellentétesen működnek, egymás antagonistái (a hajlítóizom a feszítőizom antagonista izma). Hasonló együttműködés jellemző az inakra is. Az Achilles-ínnal ellentétesen működő ínpár a lábikraizom két felső fejét erősíti hozzá a combcsont középső és oldalsó ízületi végéhez (a combcsont két kidudorodó ízületi vége a térdízület egy részét alkotja). De a két ín eredési pontja csaknem egy vonalba esik, bár egyikük kissé lejjebb ered; ez azzal jár, hogy bármilyen kis térdrendellenesség megszünteti az izom dinamikus feszültségét és a két ín együttműködését. Az Achilles-ín ahelyett, hogy feszes, sima izommozgást közvetítene, feszülni kezd vagy lazává válik. Hogy szemléletessé tegyük, képzeljük el, hogy egy felcsavart törülköző két végét tartjuk a két kezünkkel. Ha egyenesen és szorosan tartjuk, és felváltva mozgatjuk jobbrabalra, mozgása az egészséges Achilles-ín váltakozó feszülésére és elernyedésére emlékeztet. Most a

jobb kezünket ne mozgassuk, csak a balt hátra és előre: a törülköző összegyűrődik és leesik. Ez történik az Achilles-ínnal is, ha a térd elégtelenül dolgozik. Az Achilles-ín nem túlfeszülésre van tervezve, és arra sem, hogy megrogyott boltozatú, bizonytalan helyzetű lábat mozgasson, legkevésbé úgy, hogy segítséget kapna ehhez az alsó lábszár, a térd vagy a csípő többi ellentétes hatású (antagonista) izmától. Az ín összehúzódó ereje akkora, hogy ez az erő nemegyszer a testsúly többszörösének megfelelő terhet is képes lenne hirtelen elmozdítani; ennek ellenére az ín tönkremegy, ha ereje maga ellen fordul. Egyik lehetőség, hogy ez gyulladást okoz; rosszabb a helyzet, ha a közte és az antagonista ínpár közti egyensúlyhiány okozta dörzsölődés miatt fájdalmas bőrkeményedés képződik a boka hátulján. Sok orvos úgy kezeli ezt a bőrkeményedést, hogy lekaparja, eltávolítja. Ez megkönnyíti a fájdalom nélküli járást, de nem szünteti meg a probléma okát, így a bőrkeményedés újra kialakul. Továbbá az ín gyengül a kezelés folytán. Az E-gyakorlatok sokkal hatásosabbak. Ha azonban az ín elszakad, mindenképpen műtétre van szükség. Sokféle speciális technikát találtak már ki az Achilles-ín védelmére, a speciális felmelegítéstől kezdve a nyújtási gyakorlatokig, valamint a salakpályák és az egyéb, potenciálisan veszélyesnek látszó felületek kerüléséig. Mindenképpen a legjobb azonban az óvatosság helyett an megelőzés: a mozgatórendszer az Achilles-inat is veszélyeztető működési zavarainak csökkentése vagy megszüntetése. --------------------------------------------------

AZ ACHILLES-ÍN MŰKÖDÉSZAVARÁNAK 6 JELE 1.

Egyenetlenül kopik a cipője?

2.

Kifordul a lábfeje járáskor és álláskor?

3.

Ha gyöngéden végigsimítja hosszában az Achilles-ínt, érzékenynek bizonyul?

4.

Üljön le egy padra, nyújtsa ki a lábát, és támaszkodjon meg

a szélén. Ha maga felé hajlítja a lábát, érzi a bokaízülete működését? (A lábikrában kell éreznie.) 5. Azonos testhelyzetben, amikor a lábfeje behajlik, a belső éle irányába fordul, és a külső követi? 6.

Általában szokatlanul feszesnek érzi a lábikrája izmait?

-----------------------------------------------

Négy E-gyakorlat az Achilles-ín fájdalmának megszüntetésére (vagy megelőzésére) ------------------------------------------------Teljes időszükséglet: harminc perc. Időpont: naponta egyszer reggelenként.

Időtartam: A gyakorlatokat addig végezze naponta, amíg a fájdalom huszonnégy órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még egy hétig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára. -------------------------------------------------

• LÁBKÖRZÉS Kövesse a 4. fejezet lábkörzés gyakorlatának útmutatását (4-5. ábra, 71. oldal). Figyeljen arra, hogy mindkét lábával körözzön akkor is, ha az Achilles-ín csak az egyik lábában fáj. A lábkörzés visszaállítja a boka eredeti, tervezett mozgásterjedelmét. Az ujjhajlítást ne csinálja

5-5. ábra • RÖGZÍTETT HÁT

(5-5. ábra)

Feküdjön a hátára, és mindkét lábát behajlítva, derékszögben tegye egy székre vagy kockára. Kezét helyezze a gyomrára vagy oldalt a földre a váll síkja alatt, tenyérrel fölfelé. A hát simuljon a padlóhoz. Lélegezzen a rekeszizmából. A hasizmok felemelkednek, amikor belélegzik, és összeesnek, amikor kilélegzik. Öt-tíz percig maradjon ebben a helyzetben. Ez az E-gyakorlat a csípőt a padlóhoz igazítja, és ellazítja a kompenzáló izmokat, amelyek a lábat és a bokát megakadályozzák a helyes járási minta követésében.

• FALTÁMASZ

(5-6. ábra) Feküdjön a hátára. Kinyújtott lábát támassza a falhoz, lábfejei egymástól csípőtávolságban legyenek. Szorítsa össze a combját, lábfejét és lábujjait közben hajlítsa hátra, a padló felé. A farát és a térdinait (a combja hátsó felét) tolja olyan közel a falhoz, amennyire csak bírja. Minél kisebb hézag marad, annál jobb. Összpontosítson a felsőteste ellazítására. Maradjon így 3-5 percig. A faltámasz működésbe hozza a comb és alsó lábszár elülső izmait.

• A COMB FESZÍTÉSE KIFELÉ FORDÍTVA (5-7. ábra)

Ez az E-gyakorlat megregulázza a comb hosszában végigfutó erőteljes izmokat. Feküdjön a hátára, egyik lábát helyezze egy kockára vagy egy székre, a térd legyen derékszögben behajlítva, a másik lábát kinyújtva fektesse a földre. Győződjék meg arról, hogy mindkét lába egy síkban legyen a csípővel és a vállal. A kinyújtott láb lábfeje felfelé irányuljon, és legyen megtámasztva az oldalra fordulás megakadályozására. Lazítson ebben a testhelyzetben legalább tíz percig. Ismételje meg a gyakorlatot 5-7. ábra

Ennek a gyakorlatnak másik módja a combteszt alkalmazása. Kinyújtott lábbal feszítse meg a combját, és határozza meg, hogy hol érzi legerősebbnek az összehúzódást. Kezdetben ez a hely a térd közelében lesz. Miközben a lábát továbbra is kinyújtva tartja, minden 3-5. percben ismételje meg a tesztet: feszítse meg a combját, és állapítsa meg a legerősebb összehúzódás helyét. A legerősebb összehúzódást mutató terület felfelé fog mozogni a comb hosszában. Ne tartsa a combját folyamatosan megfeszítve; egyszerűen feszítse meg, azután hagyja elernyedni. Amikor a legerősebb összehúzódást mutató terület a comb legfelső részére kerül, ideje lábat váltani.

Beszéljünk a lábikráról A lábikra öt izomból áll, kettőt felszíni hajlítók néven ismerünk, három ezek alatt, a mélyben van: a mély hajlítók. Amilyen egyszerűek, olyan erősek.

Az erőteljes lábikraizmok nélkül aligha tudnánk elérni és megtartani álló helyzetünket. Nemcsak a helyváltoztatásban alapvető a szerepük, hanem akkor is állandóan harcolnak a gravitációval, amikor a lábunkon állunk, hogy megóvják a testet az előrebukástól. Már említettem, hogy szinte lehetetlen erős lábikra nélkül állni a működési zavarok miatt, és mert ezek azt eredményezik, hogy a mozgatórendszeri kompenzáció következtében a térd, a comb belső része és az ágyék izmai veszik át a lábikra feladatait. Ezek a mechanizmusok megkísérlik a harcot a gravitáció ellenében, de a küzdelem eleve reménytelen. A lábikra eközben elsorvad (de éppen elég ereje marad arra, hogy károsítsa az Achilles-ínt).

Ez az egyik oka annak, hogy a lábikrapótlás szilikonbeültetéssel az egyik leggyakoribb sebészeti eljárás. A súlyemelők például, miután órákat töltöttek a tornateremben felsőtestük erősítésével, mint az őrültek, hajtanak nyamvadt és vézna lábikraizmaik erősítése érdekében. A legkülönfélébb gyakorlatok tömegével és változatos gépekkel bombázzák a lábikrájukat, hasztalan. Ez azért történik így - vagy nem történik mert az izmok nem kapnak megfelelő ingereket azután, hogy az atléta elhagyja a tornatermet. A szokásos lábikraműködést a comb-, a csípő- és az ágyéki izmok bitorolják, és a sportolókra ugyanúgy a modern életmód ingerszegény környezete hat, az atléta is csak arra használja izomzatát a civil életben, hogy üldögéljen, és legfeljebb annyit mozog, amennyi szükséges az átüléshez egyik székből a másikba. Kifordult lábbal és elgörbült térddel terhelve a lábikra azonnal „kikapcsol", amint véget érnek a speciális gyakorlatok, és azonnal kezdi elveszteni az összegyűjtött erőt. A súlyemelők ezért folyamodnak a beültetéshez mint végső eszközhöz elfeledkezve természetesen arról, hogy az első eszköz minden időben működik: az egészséges izomműködés helyreállítása. Ezek a petyhüdt lábikrák a működési zavarnak köszönhetően kikerülnek a körből. Nem tudnak válaszolni, mert az inger nem éri el őket. A lábikra izmainak megfelelő fejlődése a négy pár teherviselő ízület helyzetétől függ.

Sípcsontsérülés Lehet, hogy azt gondolják, a sípcsontsérülésnek nincs hatása a lábikrára. De ha a lábikra megfelelően mozog, a sípcsont fájdalma is megszűnik. A sípcsont sérülése talán a legfájdalmasabb állapot, ami a lábikrát érinti. Futáskor minden lépésnél úgy érzi a sérült, mintha a láb elülső részén, a térd fölött az izomszövet elszakadna. És alapvetően valóban ez történik. Amint a lábfej és a boka megpróbálja a szokásos emelő- sarokpánt működést megvalósítani kifejezett befordulás, kifordulás vagy oldalirányú elcsavarodás jelenlétében (választhat közülük), az alsó lábszár elülső izmainak pólyái pillanatnyi szakadást szenvednek el. Képzelje el a lábszár futás közbeni csavarodását, tekeredését és vibrálását, ahelyett hogy simán

megfeszülne és hajolna; az izompólya képességeivel súlyosan visszaélünk. Egyszer majd, talán új cipőben, új betéttel vagy más talajon futva vagy akár könnyebb sportot választva a lábszár látszólag ok nélkül rosszul fog reagálni. -------------------------------------------------------------Az egyenetlenül kopott cipő soha nem okoz sípcsontsérülést. A panasz okozza a cipő egyenetlen kopását. -------------------------------------------------------------A kérdés természetesen az, hogy mit tegyünk a fájdalom megszüntetésére. A helyes válasz: alkalmazza a következő E-gyakorlatokat, hogy a lábfej megfelelően érintkezzék a földdel, ahogy azt a 4. fejezetben ismertettük. A következő E-gyakorlatokat úgy állítottam össze, hogy helyreállítsák a csípő, a térd és a boka koordinált mozgását, ezáltal lehetőséget adva az izompólyának a gyógyulásra. • LÁBKÖRZÉS ÉS UJJHAJLÍTÁS

Kövesse a 4. fejezetben e gyakorlathoz adott utasítást (4-5. ábra, 71. oldal)

• A LÁBIKRA EGYENES ÁLLÍTÁSA/TÉRDÍN NYÚJTÁSA HEVEDER SEGÍTSÉGÉVEL

Kövesse a 4. fejezetben e gyakorlathoz adott utasítást (4-6a és 4-6b. ábra, 72. oldal)

• STATIKUS NYÚJTÁS

Kövesse a 4. fejezetben e gyakorlathoz adott utasítást (4-7. ábra, 74. oldal)

• PAD A LEVEGŐBEN Kövesse a 4. fejezetben e gyakorlathoz adott Utasítást (4-8. ábra, 75. oldal)

Izomgörcsök Ha gyakran görcsöl a lábikrája, az valószínűleg annak a következménye, hogy az izomtól olyan munkát követel meg, amihez nincs hozzászokva. A kiszáradás és a hiányos táplálkozás is okozhat görcsöket. Segíthet, ha tartózkodik stimulánsokat tartalmazó italok fogyasztásától. Igyon vizet, mégpedig sokat. Görcs esetén nem szükséges E-gyakorlatokat végezni. Próbálja meg gyengéden masszírozni és nyomkodni a begörcsölt területet és a lábfejet a térd felé hajlítani. Mint minden krónikus fájdalom, az alsó lábszár görcse is valami fontosat jelez. Álljon meg, figyeljen és hallgasson rá.

6. fejezet A térd: jó hír a rossz térdről A térd összetett ízület, amely egyszerű munkát végez: összhangba hozza a csípő és a boka működését. Könnyen meg is fordítható ez az állítás; mondhatjuk, hogy a térd egyszerű ízület, amelynek bonyolult feladata van. Mindkettő igaz.

6-1. ábra A térd belső szerkezete

A térd egy ördögien nehéz probléma elegáns megoldására szolgál. A csípő és a boka mérhetetlenül eltérő sebességgel mozog; úgy is kifejezhető ez, hogy sebességfokozatuk nagyon eltérő. Az izomerejük a sugárhajtású repülőgépek hajtóerejétől a kinyúló gumiszalag feszültségéig terjed. Összekapcsolásuk egyszerre őrültség és valóban zseniális. Amikor ez megtörtént, nagyjából 3,2 millió évvel ezelőtt, őseink megtalálták az erőt, az állóképességet, az agilitást, és megkezdték versenyüket a sokkal nagyobb méretű és roppant veszélyes négylábú teremtményekkel, amíg a Föld uraivá nem váltak.

A térdsérülések a fiatalok körében egyre gyakoribbak Mindig elkeseredem, amikor azt hallom, hogy a térd milyen „törékeny". Ha ez igaz, miért tekintjük az embert különleges élőlénynek? Ha térdünk nem bírja el a mászást, a járást, a futást, az ugrást és az esést - a szokásos fizikai igénybevételt -, sok ezer évvel ezelőtt kiestünk volna a versenyből. Testünk ma is ugyanúgy van megtervezve, mint akkor volt. De — válaszolják erre - az ember ma hosszabb ideig él. A térd úgy van programozva, hogy csak a gyermekszüléshez és gyermekneveléshez szükséges ideig lehessen használni. Ha ez igaz lenne, akkor a logika szerint ez a mozgatórendszer minden más összetevőjére is érvényes lenne, és a mozgatórendszeri sérülések rendkívül ritkán fordulnának elő 40-45 évesnél fiatalabbakban. De klinikámon sokkal több tizenéves és fiatal felnőtt fordul meg térdpanasszal, mint felnőtt és középkorú. És a fiatal felnőttek száma és aránya is növekedőben van. Feltételezhető, hogy klinikám páciensei nem képviselik arányosan a társadalom egészét, de az bizonyosra vehető, hogy az idősebbek nagyobb arányban fordulnak meg itt. Az ötven és nyolcvan év közötti korosztály mégis kevesebb biomechanikai károsodástól szenved, és stabilabb ízületekkel dicsekedhet, mint a fiatalabbak. Őszintén kimondva, a fiatalok gyalázatos állapotban vannak.

A fejlődésnek ez az iránya nem sok jót ígér. A mozgatórendszer egyre fiatalabb korban megy tönkre, úgy néz ki, hogy súlyos élettani krízis felé közeledünk. Nem számíthatunk a technológiára a teljes vagy akár csak a megfelelő részleges mozgékonyság biztosításában teljes működésképtelenség esetén. Ráadásul az anyagcsere sem megfelelő kielégítő mozgás nélkül. Amikor beteg térdű fiatal férfiakat és nőket vagy éppenséggel fiúkat, lányokat látok, a 18. és 19. századi bányászok kanárimadarai jutnak eszembe, amelyeket levittek a bányába, hogy a gázszivárgást előre jelezzék. A kisebb szivárgás elpusztította a madarakat éneklés közben. A bekövetkezett csend riasztócsengőként figyelmeztette a bányászokat, hogy jó lesz menekülni. Ehhez hasonlóan figyelmeztet bennünket a veszélyre a mozgatórendszer működési zavara. A fiatalok elveszítik térdük és csípőjük összehangolásának képességét, és azon az úton vagyunk, hogy elveszítjük magát a mozgásképességet.

A baleset nem véletlen Az egészséges térd csak egy dolgot igényel: hogy a többi teherviselő ízülettel párhuzamosan álljon. A térdnek ritkán van baja, ha egy tengelyben van és együttműködhet a csípővel és a bokával. De meggyőztük magunkat arról, hogy a térd szinte vonzza a baleseteket, olyan, mint az időzített bomba, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat. Balesetek és robbanások történhetnek, ebben az összefüggésben mégis úgy tekintem ezeket az eseményeket mint tüneteket. Ha a térdkalács megsérül, amikor hirtelen megállunk irányváltoztatás végett a futballpályán, vagy elszakad az elülső keresztszalag ha síeléskor elesünk - ha ezeket az eseményeket szerencsétlenségnek, balesetnek, malőrnek nevezzük, az téves értelmezés. Ezek mind előfordulhatnak, és még mások is, de térdsérülést csak másodlagosan okozhatnak; olyan, mintha azt mondanánk, hogy a kalapács az oka a figyelmetlen ács hüvelykujjtörésének. Ha a térd megfelelően áll, a játékos megállhat, megfordulhat, visszafordulhat, és berúghatja a gólt, a síelő leporolhatja a havat magáról, és folytathatja útját lefelé a lejtőn. Alapvető dolog, hogy meg kell szabadulni a „baleset megtörténik gondolattól. Az ebben a fejezetben található E-gyakorlatok segítenek ebben, de először át kell ismételnünk a fájdalom okairól szóló ismereteinket. Ha meggyőződünk arról, hogy a fájdalom véletlen baleset és egy sérülékeny ízület eredménye, tévesen hisszük, hogy elegendő a sérülés kezelése. Mivel a térd sokkal gyakrabban károsodik, mint a többi ízület, egész iparág szakosodott rá eszközök gyártásával és fájdalomcsökkentő eljárásokkal. A térdsebészet az ortopédia eldorádója. Az ízületet meg kell javítani vagy helyre kell tenni - és mozgatni. -------------------------------------------------------------------

A TÉRDKALÁCS ÉS A KERESZTSZALAG A térdkalács egy legömbölyített csontdarab, úgy tűnik, mintha szabadon lebegne az ízület felett. Valójában be van ágyazva a lábszár feszítőizmainak inai közé. Ez az elrendezés nagy rugalmasságot ad a térdnek. Az elülső belső keresztszalag egy tömörített szalag, amely hátulról átszövi a térdízületet, és stabilitást biztosít. --------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------

MELYIK AZ ELSŐ, A BALESET VAGY A MŰKÖDÉSI ZAVAR? A tüneteket létrehozó események változatosak: megcsúszás a zuhanyozóban, rálépés valamire séta közben, elesés a teniszpályán stb. Ami állandó, az a térd működési zavara, és ez előbb keletkezett, mint ahogy a sérülést okozó esemény bekövetkezett, és előbb- utóbb szükségszerűen vezet sérüléshez. -------------------------------------------------------------------Az orvosok emberek lévén, nem mentesek a feltételezésektől. Orvoshoz megyünk, hogy meggyógyítsa fájdalmunkat, ők foglalkoznak velünk, majd a következő páciens után néznek. Fokozatosan eltévednek az okok és hatások útvesztőjében, mert a hatás - a krónikus mozgatórendszeri fájdalom - különböző módokon tér vissza, más-más tünetekhez kapcsolódva, más „okok' formájában. Például síelés helyett az illető fallabdára tér át, és megsérül a válla. A logikus kör megszakadt. Az orvos kötelességtudóan rögzíti a sérült vállat, és soha nem von párhuzamot a két eset között, mert baleset történt. Azonkívül a térd amúgy is törékeny. Csaknem minden beteg, aki a klinikámra jön, annak az őrült geometriai folyamatnak az áldozata, amely kismértékű működési zavarral kezdődik, majd az áldozat emiatt újabb és újabb „balesetet szenved, míg végül katasztrofális állapotba kerül. Terry Cantor ennek klasszikus esete volt. Negyvenes éveinek közepén képtelen volt teljesen kinyújtani jobb térdét, és ez az állapot már tizenkét éve fennállt, amikor 1997-ben eljött a klinikámra.

Terry története Amikor először találkoztam Terryvel, már egész sor műtét után volt, megoperálták mindkét rotátorköpenyét (a vállízület inakból álló védő- gyűrűjét), sérült porcot távolítottak el a jobb térdéből, és az orvosok éppen a bal térdét akarták helyretenni. Terry problémája úgy kezdődött, hogy a bal csípőjét szokatlanul feszesnek érezte. Visszatekintve megállapítható, hogy mint ügynök autóval utazott egyik ügyfelétől a másikig. Órákat töltött úton, közben jobb lába a műszerfal alatt a gázpedált nyomta. A bal lábát még jobban igénybevette a kuplung kezelése. Amikor megállt, hogy kiszálljon, bal lábát és bal oldalát használta a vezetőülésből való kiszállásra. Nem sok időbe teli, hogy a bal oldala megerősödjék a jobb rovására. Az erősebb bal csípő is hozzájárult a gyengébb jobb csípő lefelé és hátrafelé süllyedéséhez. A medence valóban a test alapja. Utolérhetetlen használhatósága részben éppen abból származik, hogy a hát és a csípő iszonyú erejű izmai ellenében is képes hajolni és visszanyerni helyzetét. Így a medence mindig megpróbál visszaállni mindkét oldalon egyforma, függőlegesen kiegyensúlyozott kiindulási helyzetébe. De Terry gyöngébb jobb oldalán az izmok nem voltak képesek azon az oldalon a csípőjét visszaállítani eredeti helyzetébe. Ahogy a parkolóból ügyfelei irodájába tartott üzleti megbeszéléseire, jobb térde kényszerűen más ütemben működött, mint a

csípője. A medence kibillent helyzetéből, a szükséges dinamikus kölcsönhatás sem volt meg. A vállat, a csípőt, a térdet és a bokát összekötő kinetikus lánc megszakadt. Minden ízület forgásra teremtődött. Ez azt jelenti, hogy az ajtó lengéséhez hasonló működésen túl oldalirányú mozgásuk is van. Ebből a szempontból olyan műszerhez hasonlítanak, amelyet a hajók iránytűjének felfüggesztésére alkalmaznak, hogy a hajótest a hullámokkal emelkedő és süllyedő mozgását kiegyenlítse, és szabadon engedje lengeni a műszert bármelyik irányba. Természetesen ehhez a rendszerhez viszonyítva az ízület mozgásterjedelme korlátozott; egyébként nem volna képes megfelelni feladatának, a függőleges teherviselésnek (vagy visszatartani az összecsuklástól a csípő csontjait és izmait, amikor lehajolunk megkötni a cipőfűzőnket). Minden ízületnek van azonban bizonyos beépített belső és külső játéka, hogy képes legyen alkalmazkodni a forgási igényhez. Az ízületek forgását hirtelen csavarodáskor és megforduláskor, meghajlás- kor és kígyózáskor, feszítéskor és terpesztéskor használjuk. A hajlítással és feszítéssel összehasonlítva azonban - amikor felemeljük a lábfejünket a földről, és utána letesszük - a térdízület forgatásának lehetősége korlátozott. Sajnos Terrynél mindez bekövetkezett minden lépésénél. A térde megpróbálta őt egyenes vonalban előremozgatni, de mivel nem volt a csípővel egy síkban, hiányzott a biomechanikai kapacitása ehhez a mozgáshoz forgási képességének csökkent volta miatt, miközben izmai kénytelenek voltak kisegítő lehetőségeket keresni és kompenzáló izmokat bevonni a teste mozgatásába. Amikor Terry érezte, hogy valami nincs rendben vele, úgy gondolta, futással és különféle kondigépekkel egy tornateremben „formába hozza" magát. Tény, hogy fizikailag aktív volt, amikor csak a munkája engedte. De a hétvégeken fizikai tevékenységgel eltöltött néhány óra nem tudta ellensúlyozni az általam gépies tevékenységnek nevezett életformával eltöltött napokat: beülés az autóba, vezetés, kiszállás az autóból, visszaülés, vezetés és így tovább. Ennek során teste egyoldalúvá vált; izomzatának szimmetriája megszűnt a térd, a csípő, a boka elcsavarodása és a közelítő- és távolítóizmok (amelyek a testrészeket a középvonalhoz közelítik vagy távolítják attól) járásba való bevonása miatt.

----------------------------------------------------------------------

A TESTET KÉTOLDALI SZIMMETRIA JELLEMZI A gerinc és a koponya kivételével az emberi mozgatórendszer minden összetevője páros. A test két fele a gerinc bal és jobb oldalán egyforma, működés szempontjából azonos. Mindkét oldal ugyanolyan működésre van tervezve. Ha mégsem azonosan működnek, az egész rendszer egyensúlyára és egészségére hatással van. ----------------------------------------------------------------------

Mivel azonban programját nem a térdét és a többi teherviselő ízületét eredeti helyzetébe visszaállító E-gyakorlatokkal kezdte, a testmozgás, a sokféle gyakorlat működési zavarának megerősödésével végződön. Az edzés, amelynek révén jobban szerette volna érezni magát, valójában hosszú időre

tönkretette a térdét és egyéb testrészeit. És a kulcsszó a hosszú időre. Ez okozza a krónikus fájdalmat. A test megtervezésének hatásos eleme az, hogy felépítése révén jól elviseli a tervezett működéseket. Meglepő pozitúrákba, testtartásokba, különféle kicsavart testhelyzetekbe kényszeríthetjük magunkat, ahogy azt a gyakorlott jógamesterek időről időre bebizonyítják. Azért mehetnek el eddig, mert a bokát, a térdet, a csípőt és a vállat vezérlő mozgási láncuk ép maradt. A lánc megszakítása az ízületek kimozdulása tengelyükből, az együttműködés megszűnése - és így hagyása hónapokig és évekig és a sérülések halmozódása viszont túl sok a mozgásrendszernek. Újabb lánc foglalja el a helyét: a működési zavarok és fájdalmak láncreakciója. ----------------------------------------------idő+trauma = fájdalom ----------------------------------------------Azért, hogy a jobb térdét stabilizálja, Terry öntudatlanul elkezdte áthelyezni testsúlyát a bal oldalra. Ez volt egyensúlya biztosításának egyik lehetősége. Végül bal csípője, térde, lábszára, lábfeje (mindegyik külön- külön) túlzottan igénybe volt véve, és egyre keményebben lépkedett. Mivel bal csípője hátrafelé fordult, derékban kissé meghajolva mozdította előre felsőtestét, azután a bal vállával vezetve egyenlítette ki a munkátlanná vált csípő helyzetét. Ennek az lett a hatása, hogy megszűnt a váll alátámasztása, vázrendszere kezdett előre- és lefelé ereszkedni. Ahogy váll- és hátizmai és nyakizmai küzdöttek az új fejtartással és a leeső váll igájával, arra kényszerültek, hogy felfelé feszüljenek. Képzeljünk el két vízszintes vonalat a vállon és a csípőn át húzva. Elölről nézve Terry csípője az óramutató járásával ellentétes irányba fordult el, felsőteste viszont az óramutató járásával megegyező irányba. Ráadásul mivel testsúlya balra tolódott, az a válla felemelkedett, hogy segítsen megszilárdítani a test teherviselő oldalát, közben a jobb válla hátraesett, mintegy ellensúlyozva a fejet. A teste súlypontja ezáltal a bokától a lábfej elejére tevődött át (6-2. ábra). Olyan rendellenesség ez, ami nem egyedül Terry sajátja. Emberek milliói vesztették el testük vízszintes tengelyét és függőleges teherviselő képességüket. Érzékelve, hogy elesik, Terry hajlítóés feszítőizmai (melyek a testtartást biztosító fő izmok is) különféle szögekben mozogtak. Közben a forgás, a közelítés és a távolítás megvalósításába bekapcsolódó többi izom eszeveszetten dolgozott, hogy mozgásban és talpon tartsák. Ezek nem a testtartásért elsődlegesen felelős izmok; más a feladatuk: elvégezni az oldalirányú mozgásokat és lehetővé tenni a kiegyenlítődést az ízületeken belül. Ilyenkor azonban ezek is rákényszerülnek, hogy részt vegyenek a test egyenesen tartásában. Az idő múlásával a nem számukra tervezett mozgás következtében felhalmozódott stressz és sok kis sérülés kényszeríti a pót- vagy helyettesítő testtartó hajlító- és feszítőizmokat állandó (vagy időszakos) összehúzódás állapotába. Csodálkozhatunk hát azon, hogy a térdporcok tönkremennek? Csodálkozhatunk, hogy a váll forgatóizmai feszülnek, vagy hogy ezek tönkremennek, az elkerülhetetlen sok kis sérülés megtörténik?

6-2. ábra A váll- és a csípőtengely elmozdulása -----------------------------------------------

Terrynek az orvosai elmagyarázták, hogy a jobb térdében a porc egyszer megsérült, amikor elesett, és ízületi gyulladás is súlyosbítja állapotát. Megműtötték, eltávolították a sérült porcot, de utána Terry nem volt képes a jobb térdét teljesen kinyújtani. Ez a kellemetlen meglepetés előre megjósolható volt, mert azáltal, hogy kivették a sérült porcot, az orvosok csökkentették azt a csúszós felületet, amelyet ez a különösen jól forgó ízület a teljes hajlításhoz és nyújtáshoz használ. De a fájdalom elmúlt és ez volt az első számú cél. Terry évekkel később jött csak rá, amikor a vállműtétjeit már elvégezték, és elmondták neki, hogy a bal térdét is helyre kell rakni, hogy nem a fájdalom megszüntetése lett volna az elsődleges cél. Az orvosok azt mondták, hogy a helyre rakás után a térde nem fog többé fájni, de minden kedvenc sportjának űzését és a fizikai tevékenységét is nagymértékben csökkentenie kell. Úgy döntött, hogy nem így akar élni, és igaza volt: minden eszközzel, amit választott, magát ölte, ahelyett, hogy a fájdalmat ölte volna meg. Elhatározta, hogy térdműtétje után nem veti alá magát több sebészi beavatkozásnak; a térde, amelyet tizenkét év óta nem tudott egyenesen kinyújtani, a klinikámon elvégzett háromórányi Egyakorlat után visszanyerte eredeti funkcióit. Egy sor E-gyakorlat legtöbbjüket ebben a fejezetben ismertetem - ellazította a feszes bal oldali medenceizmokat, és lehetővé tette csípője visszatérését semleges pozíciójába, ahelyett hogy elfordította volna a térdét. Amikor Terry befejezte a terápia utolsó pontjait, felugrott a földről, és majdnem elesett. Az egyenes térd olyan erős és váratlan érzés volt számára, hogy majdnem elfelejtette, hogyan kell egy jól működő térddel két lábon állni. Kezelése közben Terry megtanulta, hogyan tekintsen a térdére és a többi testrészére. Rájött, hogy a bal oldalán aránytalan terhet hordott, ami lehetővé tette számára az ok-okozati összefüggés felismerését. A térd fájdalma okozat volt. -------------------------------------------------------------------

A TÉRD ÉS A NEM Az újságok és a képeslapok sokat foglalkoznak a térddel - főként a női térddel. Gyakran írnak arról, hogy az atlétanők elülső keresztszalagja könnyebben sérül, mint a férfiaké. Ezt a férfi és a nő mozgatórendszere közti különbözőségnek tulajdonítják. De a térd és az elülső keresztszalag pontosan egyforma mindkét nemben. A nők medencéjének hajlító-feszítő kapacitása nagyobb, hogy lehetővé tegye a gyerekszülést, de ez a sajátosság nem felelős a szalagszakadásokért. A nemek közti egyenlőtlenséget szokták okolni. A nők anélkül kezdenek sportolni, hogy előzőleg igénybe vennék a férfiak számára is hozzáférhető fizikai kondicionáló-programokat. Ha egy nő a kosárlabdapályára kerül, és azt mondják neki, hogy játsszék keményen, az rendjén van, de meg adni neki a lehetőséget és az időt arra, hogy izomzata megfelelően kifejlődjék és jól működjék tetőtől talpig, nem csak erősítő tréninggel, aerobikkal vagy edzéssel. Ez a működési szint a nők és a férfiak számára egyaránt elérhető, ha megértik, hogy az atlétikai siker a test tervezett működésének megfelelő és nem azzal ellentétes munkából fakad. ------------------------------------------------------------------

A térdfájdalom keletkezése és elmúlása Már régen nem tartom számon az egyéni térdbetegségeket. A térdkalács és a térdhajlító ín megbetegedése, a térd porclemezének gyulladása (meniscitis), a térdkalács előtti ízületi tömlő gyulladása, a térdízület egészének gyulladása, a térdkalács lágyulása, a merev térd - bármelyik térdbetegség közvetlenül összefügg azzal, hogy mi történik a többi teherviselő ízületben. Igen, létezik porcsérülés. Igen, létezik tönkrement ízületi szalag. Igen, lehet Baker-ciszta a térd hátsó részén vagy más, fájdalmas probléma. És igen, mindegyik említett állapotot lehet kezelni sebészeti beavatkozással és gyógyszerrel. De a térd valódi baja kezeletlen marad. A teljesen fájdalommentes térd kiindulási pontja a tökéletes kétoldali szimmetriát mutató test. Ahhoz, hogy a fájdalom megszűnjön, vissza kell állítani az érintett testrészt semleges helyzetébe. A megfelelő kétoldali működés egyensúlyt teremt ott, ahol a működési zavar az izmok kötélhúzását eredményezte. A kétoldali működés nélkül az izmok maguk felé húzzák a csontokat és a többi izmot, az inakat, a kötőszöveteket él az idegeket. Legenyhébb következménye stresszállapot, de a mozgatórendszer teljes felborulása is bekövetkezhet, aminek a változások összegeződésével létrejövő végső eredménye rokkantság, fájdalom és mélyreható fiziológiai leépülés. ------------------------------------------------------------------Álljon sortban, mezítláb egy nagy tükör elé, amelyben egész alakját látja, és nézze meg a térdét. Ne próbálja meg egyenesen kinyújtani a lábát, álljon természetesen. Mozogjon kicsit, hogy laza legyen. A jól működő térd pontosan a csípőt és a bokát összekötő képzeletbeli egyenessel egy vonalban van. Képzeletében húzza meg ezt a vonalat. Még jobb, ha úgy csinálja, ahogy mi a klinikán: vegyen elő egy filctollat és rajzoljon egy nagy kék pontot mindkét térdkalács közepére és egyet-egyet a két boka elejére. Ha mozgatórendszeri működési zavara van, a térdei vagy kívül, vagy belül lesznek

azon a láthatatlan vonalon, amely függőlegesen áthalad a pontokon. Ha hátrál, és azután a tükör felé megy, valószínűleg azt fogja látni, hogy a pontok köröket írnak le - előbb befelé, azután kifelé a vonalhoz képest különbözőképpen jobbra és balra és mind a négy ízületen. Mi történik? Jobb kérdés az, hogy mi nem történik? Nem szinkronban mozognak az ízületek. -------------------------------------------------------------------

6-3. ábra

Megfelelően és helytelenül működő térd

-------------------------------------------------------A fájdalomtól eltekintve a térdbetegségek két legjellegzetesebb tünete a lábfejen és a térdkalácson jelentkezik. A kifordult láb annak a bizonyítéka, hogy a boka, a térd, a csípő és a váll alkotta mozgási lánc megszakadt. A térd magára marad. Sok esetben csak az egyik láb fordul , vagy mindkettő, de különböző szögben. Attól függ, hogy az egyén mit próbál csinálni működési zavarral küzdő testével. Miután kipróbálta ezeket a gyakorlatokat, álljon meg a tükör előtt, és vizsgálja meg közelről térdkalácsát. A jól működő térdkalács egyenesen előreáll. Az ön térdkalácsa állhat a kifordult lábfej irányába vagy teljesen más szögben. Lehet, hogy a két térdkalács iránya egyáltalán nem egyezik: egyik magasabban lehet, mint a másik, középre vagy oldalirányba csavarodhat, vagy alakjuk jelentősen különbözik (6-3. ábra). A kétoldali szimmetriájú testen a jobb oldal a balra emlékeztet. Az eltérések azt közlik velünk, hogy aszimmetria van kialakulóban, és térde magára marad. Ahelyett, hogy hajlításkor és feszítéskor derékszögbe hajlanának, könnyedén elfordulnának, és visszatérnének semleges helyzetükbe, a csontokat az

improvizáló izmok összevissza rángatják. Feszesség, merevség, néha gyengeség, végül fájdalom követi egymást. Ez az utolsó tünet roppant változatos, az enyhe és közepes fájdalomtól a hasogatóig, ami arra kényszeríti az áldozatot, hogy egyáltalán ne hajlítsa be a térdét. Akármi is a tünet, kérjük, tartsa be ezt a szabályt: -------------------------------------Kerülje el a megelőző térdszorítókat! -------------------------------------Egy szót a négyfejű combizomról, vagy két szót: felejtsük el. Egészében túl sok fáradságot fordítottunk arra, hogy erősítsük a négyfejű izmot azért, hogy védje a térdet. Vigyáznak azok magukra, ha a csípő szilárdan áll. Ha nem, a négyfejű izmokkal foglalkozni elvesztegetett idő. A gyenge medenceöv izmainak, hogy hajlítani tudják a medencét, küzdeniük kell a megerősödött négyfejű izommal, amelyik átveszi - gyanítja, mit? - egy feszítőizom szerepét. ----------------------------------------------------------------------Ha bármelyik testrészünket bekötjük, megakadályozzuk mozgását. Ezáltal további károsodását okozzuk, hosszabb távon nagyobb sérülését is, mivel a kötés alkalmatlanná teszi az izmokat és az ízületeket a megfelelő mozgásra. Egy térdszorító megváltoztatja az együttműködést az ízület és az általa összekapcsolt csontok - a sípcsont, a szárkapocscsont és a combcsont - között. A combcsont (femur), a test legnagyobb hosszú csontja, a szorítóra reagálva megváltoztatja mozgását a csípőízület vápájában. Higgye el nekem, nem kívánhatja, hogy ez történjen - súlyos csípő- és hátrendellenességeket eredményezhet. Szorítóval csak tetézi a működési zavart. Az csak látszat, hogy stabilabbnak érzi a térdét. Amit valóban érez, az a mozgáskorlátozottság, és egy nem mozgó ízület: haldokló ízület.

Térdfájdalom: belső elfordulás Amikor a klinikán a térdfájdalmat próbáljuk csökkenteni, kezdetben mindig két, elsődleges állapotot keresünk, amely az okozója lehet. Az egyik a térd belső elfordulása (a lábszár belseje felé). Ezt a legkönnyebb azonosítani (6-4. ábra). Legkifejezettebb formájában az érintett személy x-lábúnak látszik. Ilyenkor az történik, hogy a medenceöv izmai gyengék, ami behajlítva (flexióban) tartja a medencét; megszűnik a feszítés képessége. Ennek eredményeként a combcsont befelé fordul minden lépésnél, mivel a közelítőizmok visszahúzzák a lábat a törzs felé. A medence feszítési képességének elvesztése miatt a combcsont nem tud kielégítő ellenforgást biztosítani.

6-4. ábra. A térd belső elfordulása

----------------------------Teljes időszükséglet: Ez a gyakorlat a comb feszítése kifelé fordítva törülköző segítségével gyakorlat miatt némi időt vesz igénybe. Komoly fájdalom esetén ezt a nyújtást végezheti negyvenöt perc vagy egy óra hosszat is. Mérsékelt fájdalom esetén 15-20 perc is megfelel. Időpont: naponta egyszer reggelenként. Időtartam: Addig végezze naponta a gyakorlatokat, amíg a fájdalom huszonnégy órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még egy hétig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára. ----------------------------------------------------------------------

Itt következnek a belső elfordulás megszüntetésére ajánlott E-gyakorlatok.

• A FARIZOM ÖSSZEHÚZÁSA ÁLLÁS KÖZBEN (6-5a. és b. ábra)

Álljon egyenesen, a keze az oldalánál legyen. Fara két felét szorítsa össze; ügyeljen arra, hogy biztosan a farizmait használja, ne a combizmokat vagy a hasizmokat. Felváltva szorítson, lazítson néhányszor kisterpeszben, előre néző lábfejjel; azután kifelé fordított lábfejjel csináljon összesen három sorozatot, 20-20 alkalommal ismételve a mozdulatot. Annyit ülünk a fenekünkön, hogy izmai elsorvadnak. Ez az E-gyakorlat gyors és könnyű módja annak, hogy újra működjön.

• SAROKEMELÉS ÜLVE

6-6. ábra

Üljön egy szék vagy pad szélére, és homorítsa ágyékát, csípőjét előregördítve. Helyezzen egy párnát vagy egy habszivacs lapot a térde közé, és két sarkát egyidejűleg emelje fel a földről. A lábujjai mindvégig maradjanak a földön, és egyenesen előremutassanak. Emelje meg a sarkait. Ne nyomja le a lábujjait, ehelyett használja a csípő hajlítóizmait. Képzelje azt, hogy lábujjai tojáshéjon nyugszanak. Csináljon három sorozatot, mindig tizenötször ismételve. Csodálatos, ahogy az izmok improvizáló helyettesítő működése egyszerűen folytatja a láb hajlítását és feszítését, amikor a mozgatórendszer működési zavarral küzd. Ez az E-gyakorlat rövidre zárva megszünteti ezt.

6-7. ábra • A CSÍPŐHAJLÍTÓ IZMOK IZOLÁLT EMELÉSE TÖRÜLKÖZŐ SEGÍTSÉGÉVEL

Feküdjön a hátára hajlított térddel, a lábfejek laposan a földön. Két vékonyabb törülközőt csavarjon össze. Egyet tegyen a nyaka mögé, a másikat az ágyék íve alá épp a csípő fölött. Értelme az, hogy támaszt nyújtson, nem az, hogy felemelje a csípőt vagy a fejet. Emelje fel egyik lábát 8-10 cm-re a földről. Tartsa a térdét egy vonalban a vállával és a lábát egy vonalban a térdével. Csináljon három sorozatot, tízszer ismételve. Ismételje meg a másik lábával. Ebben a gyakorlatban az a lényeg, hogy a térd és a lábfej lefelé mozog, amikor a csípőhajlító izmok (a csípő elülső felén) működnek, nem a hasizmok vagy a combizmok végzik a munkát.

• A COMB FESZÍTÉSE KIFELÉ FORDÍTVA TÖRÜLKÖZŐ SEGÍTSÉGÉVEL 6-8. ábra

Feküdjön a hátára úgy, hogy egyik lába egy kockán legyen, térdét derékszögben hajlítsa be, másik lába egyenesen kinyújtva a földön feküdjön. Tegyen (8-10 cm átmérőjűre) összecsavart törülközőt a nyaka és az ágyéka alá. A kinyújtott láb lábfejét támassza meg, hogy megakadályozza egyik oldalra elfordulását. Tartsa így, amíg a kinyújtott láb teljesen ellazul, azután cserélje meg a két lábát, és másik lábfejével ismételje meg a gyakorlatot. Használja a comb feszítése kifelé gyakorlatnál (5-7. ábra, 89. oldal) leírt combtesztet a legjobb időtartam meghatározására. Kezdetben negyvenöt percig is tarthat, amíg egy-egy oldalon az ágyéki izmok feszülése megszűnik.

6-9. ábra A térd külső elfordulása

Térdfájdalom: kifelé fordulás A másik állapot, amelyet mindig elsődlegesen vizsgálunk térdpanaszok esetén, a kifelé fordulás (a térd fordul kifelé). Ezt az állapotot könnyebben észreveheti az ember saját magán (6-9. ábra). Ha kétsége támad afelől, hogy az elfordulás befelé vagy kifelé irányul, bizonyára a térd kifelé fordulásáról van szó. A fájdalom azért keletkezik, mert a medenceöv izmai túl feszesek. Általában ilyenkor a medenceizmok folyamatosan feszülnek, és az állandó feszítésnek kitett combcsont a lábszár külső oldala felé fordul

Az E-gyakorlatok:

• RÖGZÍTETT HÁT Ugyanaz a gyakorlat, amelyet az 5. fejezetben közöltünk (5-5. ábra, 87. oldal). Ez a fő gyakorlat a klinikán évek óta. A gravitáció a jobb és a bal csípőt laposan a földre vonja. A csípő és a törzs szerkezeti elemei akkor működnek a legjobban és összhangban tervezett funkcióikkal, ha azonos síkban vannak. Ez a gyakorlat ilyen helyzetbe hozza őket.

• ÜLÉS A TÉRDDEL PÁRNÁT SZORÍTVA

6-10. ábra Üljön egy szék vagy pad peremére, és homorítsa a hátát a csípő előregördítésével. Húzza hátra a vállát, és figyeljen arra, hogy térde és lábfeje csípőjével egy tengelyben legyen. Lazítsa el gyomorizmait, hagyja őket lógni. Helyezzen egy kispárnát a két térde közé, és combja belsejének izmait használva tartsa a párnát térdei között, majd finoman eressze el. Lehet, hogy össze kell hajtania a párnát, hogy tömörebb legyen. A két lábfeje egymással párhuzamos legyen, és ügyeljen,

nehogy a gyomor környéki vagy hátizmai részt vegyenek a párna tartásában. A közelítő- és távolítóizmok elsődleges feladatukat teljesítik, ahelyett, hogy a járóizmok munkáját vennék át.

6-11. ábra

• FÖLDÖN ÜLÉS A falnak támaszkodva vállát feszítse hátra, tartsa így, de ne emelje fel. Feszítse meg a combját és hajlítsa be a lábát úgy, hogy a lábujjai teste felé mutassanak. Karját hagyja az oldalánál, vagy nyugtassa a combján. Maradjon így négy-hat percig. Ez a gyakorlat helyrehozza a váll, a csípő, a térd és a boka által alkotott láncot.

• A COMB FESZÍTÉSE FOKOZATOSAN KIFELÉ FORDÍTVA (6-12. a. és b. ábra)

Feküdjön a hátára, egyik lábát helyezze egy kockára vagy székre, derékszögben behajlítva. A másik láb legyen kinyújtva és megemelve vagy egy kis lépcsőn, vagy egy könyvhalmon fekve, vagy bármi hasonlón, elég magasan ahhoz, hogy a hát és a csípő laposan feküdjön a földön. A lábfej a sarkon támaszkodik. A fényképen a gyakorlatot bemutató lába kb. 60 cm magasan van, de hogy az ön lábának milyen magasság felel meg, az teste méreteitől függ. Kinyújtott lábának a lábfejét támassza meg, hogy megakadályozza az oldalra fordulását.

A cél az, hogy a kinyújtott láb fokozatosan süllyedjen le 15-20 cm-t, amíg le nem ér a földre. Miközben lefelé süllyeszti a lábát, lazítsa el a földön a hátát.

Ne akarja, hogy a háta ellaposodjon - hagyja természetes módon mozogni. Tartsa meg ezt a pozíciót lépésenként legalább három percig. Ismételje meg a másik lábával. A comb feszítése kifelé gyakorlatnál (5-7. ábra, 89. oldal) leírt combteszt itt is jó szolgálatot tesz a legjobb időtartam meghatározásában.

(6-12. a. ábra) (6-12. b. ábra)

Ez az E-gyakorlat inkább a láb hajlításának és feszítésének gyakorlására van tervezve, mint a közelítő- és távolítóizmok segítségével megvalósuló forgás megvalósításához.

Vizsgálja meg a térdét - gyakran! Különösen, ha fáj. A jó és a rossz működés jelei láthatók. Az ember két lábon való járása az öndiagnózisra van tervezve. A térd vagy egészségesnek látszik és jól működik, vagy nem, s ez objektív, látható dolog. Miután megértettük, milyen a jól tervezett és erős térd, képesek leszünk észrevenni a balesetveszélyt, mielőtt még megtörténne a baj. A fájdalom nélküli élet előfeltétele a megelőzés.

7. fejezet 7.1 ábra A medenceöv

A csípő mint egyesítő kapocs Az anatómiai működés közép pontjában elhelyezkedve a csípő nagyszerű ízület, kulcsfontosságú része a medenceövnek (7-1. ábra). Két, más-más képességű részi egyesít. Deréktól lefelé az ember futó, ugró, magasra rúgó, táncoló vagy éppen egy helyben álló lény. Deréktól fölfelé dob, váltott kézzel mászik felfelé, nehéz súlyokat emel, és kézműveskedik, mesterien bánik a művészet és a tudomány szerszámaival, eszközeivel.

Ahogy Colin Tudge, tudományos művek írója írja The Time Before History (Történelem előtti idők) című könyvében, a kettősség kentauréhoz hasonló életformát hozott létre a négylábú lótest terhe nélkül. Ízületként működve a csípő lehetővé tette, hogy az ember legyen az első nagy ragadozó, amely képes két lábon kóborolva bejárni az egész világot, és ezzel egy időben egy bizonyos távolságból ölni, két erős karjával fegyvert hajítva zsákmányára. Minderre a nem túl bonyolult és nem túlméretezett medence tette alkalmassá, amelynek alig van mozgó része, igen erős és hajlékony. Az azonnal felismerhető koponyától és mellkastól eltérően a medence csontozata alig látszik emberinek. Mégis a test legjellegzetesebben emberi szerkezetének tartható.

Stabil csípő A medenceöv elsőként és mindenekelőtt függőleges testhelyzetünk tengelyszöge. A medence az emelvény és a támasz, nélküle a gerinc vízszintes lenne. Mint minden stabil és lapos felületű emelvény, a medence alulról támasztja meg a gerincet. Támaszként a gerincoszlop emelőerejét biztosítja, egy arkhimédészi pontot, amelyet felhasználhat a felálláshoz. A medence egyesíti az alsó és felső testfél mozgatórendszerének szerkezeti egységeit, de a hajlítás lehetőségét is magában hordja. Ha egyszer a test teljesen ki van nyújtva és egyenesen felfelé áll, akkor a medence nem tartósítja ezt a pozíciót. Inkább a bicska pengéjéhez hasonló: behajlik és kinyílik. A medencének hála, a felsőtest akár 180 fokban is elfordulhat: ebbe a helyzetbe beállni lehetetlen lenne csak a felsőtest izmait vagy csak a csípő és a lábszár izmait használva (bár a működési zavarral küzdő személy megpróbálhatja erőszakosan elérni ezt a pozitúrát). Ez a fordulási képesség teszi többé a medencetámaszt egy csodálatos sarokpántnál és a medencealapzatot gömbölyded horgonynál és az izomnyalábok eredési helyénél. Inkább egy központi kormányra és kiegyensúlyozó szervre emlékeztet. Nem járunk túl messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a csípő a test másik agya - ami a fontosságát illeti. A természet a csípőt is felvértezte a megpróbáltatások ellen; a koponya és a csípő ugyanabba a súlycsoportba tartozik. A koponyához hasonlóan csípő is hihetetlen igénybevétel elviselésére van tervezve, miközben alapvető életműködések elvégzését felügyeli. A csípőfájdalom mégis elég általános. Többnyire az öregedésnek tulajdonítják. Amikor a fájdalmat vagy merevséget megállapítják, az orvosok egy pillantást vetnek arra a területre, ahol a combcsont feje a csípőízület vápájába illeszkedik (7-2. ábra). Ha gyulladást és/vagy porckárosodást találnak, az állapotot általában ízületi gyulladásnak diagnosztizálják. Az ízületi gyulladást (arthritist) az emberek sűrűn emlegetik, de ez csak azt jelenti, amit a latin kifejezés takar, egy ízület gyulladt voltát. Ráadásul a combcsont fejét borító porcrétegen kívül a csípőízület bemélyedésének (vápájának) is van egy belső burkolata. Köztudomású, hogy ez a burok, az ízületi hártya ízületi folyadékot termel, amely kenőanyagként szolgál. Ez az a mechanizmus, amely rossz működés esetén ízületi gyulladást (duzzanatot) okoz, pedig csak azt teszi, ami a dolga. Az ízületi hártya feladata az ízület védelme, és ha szokatlan mértékű súrlódás vagy másfajta irritáció éri, nagyobb mennyiségű ízületi folyadékot termel. Az ízületben nincs sok hely, így a megnövekedett mennyiségű ízületi folyadék fokozatosan tejszerűvé és sűrűvé válik, és lassítja a forgó működést.

Nem árt megismételni: nem az ízületi hártya a bűnös. A duzzadás tökéletesen ésszerű mód arra, hogy az ízület megvédje önmagát a tönkremenéstől. Működése hasonlít egy légpárnáéhoz, ámbár annyiban különbözik tőle, hogy lassan alakul ki, éveken át, nem néhány másodperc alatt. Ha a mozgató rendszer működési zavarral küzd, az ízületi hártya irritációja nem betegség, és nincs összefüggésben az életkorral. Inkább a váll, a csípő, a térd és a boka működési zavara, ami a csípőízület kompenzáló mozgását igényli, okozza a gyulladást. A combcsont feje elveszti kapcsolatát a többi ízülettel, és ennek eredményeként a forgó fokozott igénybevétele és dörzsölődés jelentkezik a csípőízület vápájában, mintha a combcsont és a ízületi mélyedés mozsár lenne, amelyben éppen törnek valamit.

7-2. ábra A combcsont illeszkedése a csípőcsont ízületi vápájába -------------------------------------------

Az eredeti síkjából kimozdult csípőnek ezt az állapotát gacsos csípőnek (coxa valga), a combnyak meredek állásának nevezik, és a combcsont fejének deformálódásából származik, ami által megnő az a szög, amelyet a combcsont a csípő mélyedésével bezár, miközben a medence felső éle előre-, alsó éle hátrafelé kényszerül. Orvosi becslések szerint ilyen állapotban a csípőre háruló teher tízszer-hússzor nagyobb, mini a normál terhelése, ami körülbelül a test súlyának háromszorosa. Egy kilencvenkilós ember számára ez azt jelenti, hogy öt és fél tonnát - forgó tonnát - visel a csípőízületén. Azt hiszem, hogy a combcsont feje ritkán deformálódik, de az állapot a medence működési zavarát utánozza, amikor a medence kimozdul eredeti síkjából. Akármilyen nevet is adunk neki, ez igen súlyos állapot, amely könyörtelen büntetést von maga után

Annak ellenére, hogy rendkívül nagy erőhatásokat kell kezelnie, az ízületi tok (az ízületi hártya, a védő porcréteg és az ízületi nedv) többre képes, mint a csípő egyórás, egynapos vagy egyhetes védelmére. De évekig elviselni a súrlódást és a törődést végül túl sok lesz számára. Előbb vagy utóbb a porc kezd elkopni, és az ízület mozgásterjedelme csökken. Ha az ízületi hártya és a folyadék egy légzsák, a porc a biztonsági öv. Ahol két csont találkozik, ott ez a szívós és csúszós

szövet burkolatot képez, és megakadályozza a csomók közvetlen találkozását. A porc nélkül lehetetlenné válik az ízület mozgása, mert kínzó fájdalommal jár. Ahogy a porc fokozatosan tönkremegy, ennek első jelei arra ösztönözik az ízületet, hogy a még megmaradt kis porcpárnákat használja; a járás a megváltozott helyzethez igazodik, de ez a mindig más helyen jelentkező pontszerű nyomás a már amúgy is sérült porcot tovább morzsolja. Ehhez járul, hogy a levált porcdarabkák ott maradnak, és dörzsölik az ízület belső felületét, az ízület finoman méretezett belső terében erre a működésre ellenhatást fejt ki, mintha homokot szórnának egy motor hengerébe , amikor az üzemanyagot beszívja és kifújja.

A modern orvostudomány ezt az állapotot nevezi ízületi gyulladásnak. Ismeretlen eredetű betegség, mondjuk. Gyógyíthatatlan betegség. Egyik kezelési módja csípőprotézis beültetése. Ilyenkor a combcsont fejét levágják, és kerámiából, fémből vagy műanyagból készült műcombcsontfejet és ízületi vápát helyeznek be. A műtőasztalon eltöltött öt vagy hat óra és a hónapokig tartó utókezelés végeztével nincs többé ízületi folyadék vagy a csípő működését gátló porcdarabka. A csípőt erősebbnek érezzük, mert elvesztette mozgási érzékelését. A mesterséges ízületben nincsenek idegek. De amikor a beteg újra lábra áll, a mozgatórendszeri igénybevétel továbbra is járásra készteti, és változatlan járásra - és ez még mindig működési zavar hordozója. -------------------------------------------------------------

A MINDENRE JÓ DIAGNÓZIS Az ízületi gyulladás tönkreteszi az ízületet. Minden ízület tönkre- menését ízületi gyulladás okozza Ezzel az ügyetlen dedukcióval bármelyik elsőéves megbukna a főiskolai logikavizsgán. Ennek ellenére a legtöbb negyvenen túli ember szabályszerűen az ízületi gyulladást hibáztatja a krónikus ízületi fájdalomért. Az „ízületi gyulladások" nagy része valójában a mozgatórendszer zavarának tünete, és ugyanúgy kezelhető. --------------------------------------------------------------

Így medence működési zavara továbbra is fennáll: a combnyak meredek állása megmarad. A medence továbbra is a normálisnál nagyobb ütközéseket és túlzott forgást tapasztal. De a beteg nem érez többé fájdalmat - legalábbis az új ízületben nem. A kerámia, fém vagy műanyag érzéketlen a fajdalommal szemben. Az ízületi gyulladás kezelése sikeres volt. Vagy mégsem? Egy mesterséges csípő jelenleg egy harmincéves emberbe beültetve legalább tíz évig tart, mielőtt tönkremegy. Ekkor újra kell operálni, ami megint nagy sebészi beavatkozást és hosszú rehabilitációt jelent. Ha átlagosan nyolcvanévnyi élettartammal számolunk, az egyénnek előreláthatólag öt beültetést kell elszenvednie.

Igen, de megszűnik a fájdalom, mondhatja. Ne legyen ebben olyan biztos. A fájdalom más ízületekben jelentkezik, ahol az ízületi gyulladás tovaterjedésének, balesetnek, megerőltetésnek vagy az öregedésnek tulajdonítják. A „rossz" csípőhöz társuló eredeti izomfájdalom is megmarad. A megoldás? A másik csípőt is ki kell cserélni,

ahogy a térdízületet is ki lehet cserélni, a porckorongot eltávolítani, a gerincet merevíteni, és a váll szerkezetét is át lehet alakítani. Vagy pedig a beteg követheti a szokásos tanácsot, és feladja az „intenzív fizikai tevékenység legtöbb formáját, hogy elkerülje az új ízület túlterhelését és szakadását. Néha-néha sétálhat vagy úszhat. Még így is egyre nehezebbé válik számára a mozgás. A kifogások így kezdődnek: „Fáradt vagyok." „Nincs elég időm." „Fáj a hátam." „Nem tudtam aludni múlt éjszaka." A test - a mozgás által éltetett gép - a leállás határára érkezett. A mozgástól függő minden rendszer, beleértve az emésztést, a keringést és a légzést, sorvadni kezd és hanyatlik.

További gondolatok a csípőprotézisről Egy napon Sean, vezető médiaszakember, elküldte röntgenfelvételeit. Éppen csípőbeültetési műtét előtt állt. A legutolsó véradásról tért vissza, a vérre azért volt szükség, hogy a műtétkor adandó transzfúzióhoz készenlétben álljon. Nem nagy meggyőződéssel, de rábeszélték, hogy kérje ki még egy szakember véleményét, de lélekben már belenyugodott a sebészi beavatkozásba. Telefonon megkérdeztem, hogy érzi magát. -

A jobb csípőm pokolian fáj - mondta.

-

És ez az, amiért megoperáltatja magát, nem?

Sean valószínűleg azt gondolta, hogy ez beugrató kérdés. Pontosan a fájdalom volt az oka, hogy ízületpótlást szándékoztak végezni rajta. Ebben az esetben nézze meg a röntgenfelvételeit - mondtam. Rövid szünet következett, amíg elővette őket a borítékból. -

Igen, itt vagyok.

-

Valóban nézze meg. A jobb oldalt is és a bal oldalt is.

Megint szünet. A röntgenfelvételen a porc csak vékony árnyéknak látszott. Az egészséges porc ennél sokkal vastagabb, négy milliméter körüli. Végül azt mondta: -

A jobb oldalon nincs sok porc.

Észrevették már valaha, hogy a bal csípőjében is sokkal vékonyabb a porc, azon az oldalon, amelyik nem sérült? Még hosszabb szünet. A jobb csípőjében valami porcárnyékot láthatott, de bandzsítania kellett volna, hogy a bal csípőben is észrevegye. -Eh! - Sean nem talált szavakat - itt, mert tudta, hogy ez mit jelent.

A fájdalommentes bal csípőben meg sokkal vékonyabb volt a porcréteg, mint a jobb oldalon, mert a jobb oldali fájdalmat nemcsak a porchiány okozta. A fájdalom egy része erre volt visszavezethető, de a nagyobbik része a kapcsolódó izomzat és a mozgásrendszeri mechanizmusok hibás működésének eredménye volt. Ha kicserélik a jobb csípőízületet, abban az esetben nem gyógyítják meg az összes fájdalom okát, csak a csontok közvetlen találkozását iktatják ki. A csontok közvetlen érintkezése sokkal nagyobb mértékű volt a bal csípőben, bár ott nem fájt. Ez feltételezhetően azt

jelenti, hogy a bal csípő izomzata meglehetősen jó állapotban volt. Elérhető ez a jobb oldalon is nagyobb sebészi beavatkozás nélkül? Sean azonnal elhatározta, hogy elhalasztja a műtétet. A test kétoldali szimmetriára van teremtve, magyaráztam neki. Ha a jobb és bal csípőt rávesszük, hogy kétoldalasan dolgozzon, nincs ok arra, hogy ne szabadulhasson meg a fájdalomtól mindkettő, hiszen ő már félúton van ehhez. És el is érkezett ebbe az állapotba, miután alkalmazta az e fejezetben ismertetett E-gyakorlatokat. Sean bal csípője nagyobb forgási és billenő igénybevételnek volt kitéve mint a jobb, ami szintén helytelen síkban feküdt és kifordult. A porcrétegek vastagsága közötti különbség onnan származott, hogy bal lába sok éven át többet működött és játszott, mint a jobb. Nem az számít igazán, hogy mit tett, hanem az, hogy annak hatására a jobb és a bal oldala más síkban mozgott. Más szóval, jól vagy rosszul, de egyenlőtlenül működtek. ----------------------------------------------------------------------

CSÍPŐFÁJDALOM Az izmokat nem állítják helyre, amikor egy mesterséges ízületet ültetnek be. így az izomfájdalom marad, amit a „rossz csípőnek" tulajdonítanak. Ezek az izmok és az általuk működésbe hozott struktúrák éveken át szenvednek az izomzat működési zavara miatt. Amíg ezt a működési zavart nem szüntetik meg, tovább fájnak. A józan ész azt diktálja, hogy az izomfájdalom hatásos kezelésének kezdő lépése ne legyen erőszakos beavatkozás. ---------------------------------------------------------------------Amikor a bal oldala már elviselhetetlenül instabillá vált, Sean kénytelenségből egyre nagyobb mértékben használta a jobb oldalát a járásra. Ezáltal megszűnt a teherviselő ízületeket összekötő függőleges tengely. A jobb csípő egyre lejjebb billent, és az intenzív forgás lemorzsolta a porcot. A fájdalom azért fejlődött ki itt, mert Sean többnyire ezt az oldalát használta a megterhelő előrejutáshoz (és csak addig volt lehetősége, hogy a két oldalát felváltva használja, amíg a bal oldala teljesen tönkre nem ment). Mi láttuk ezt a felfelé álló jobb csípőjéből és vállából. Egy kedves szabó valószínűleg azt mondta volna neki egyszer, hogy a jobb lába hosszabb, mint a bal. Ez a szokványos hamis koncepció azt mutatja, hogy milyen messzire megyünk a működési zavar kimagyarázásában. Mind két láb egyforma hosszú. Csak a legsúlyosabb öröklődő rendellenességekben vagy igen súlyos gyerekkori baleset után marad vissza a két lábszár egyenlőtlensége. Valójában az történt, hogy a jobb oldalát az izmok felfelé húzták; és előre-hátra hullámzik, hogy létrehozza a lábszár és a csípő hajtásának és feszülésének látszatát. Természetesen ez nem valódi hajlítás és feszítés, inkább közelítés, távolítás és forgás A „rövidebb" bal láb egyszerűen azt mutatja, hogy a jobb oldal dominál, és a medence lefelé csúszik bal felé.

----------------------------------------------------------------

TÚL KÉSŐ, MÁR ÚJ CSÍPŐM VAN Nem, nem túl késő. Ha már csípőprotézist kapott, és az utókezelésen is túljutott, az e fejezetben leírt E-gyakorlatok még mindig hasznosak. Továbbra is fennáll a lehetőség, hogy a csípője „elromlik",

mert a mozgatórendszeri működési zavar is megmaradt. Szükség van a csípő és a többi teherviselő ízület helyzetének visszaállítására, hogy megelőzzük a tünetek megjelenését valahol másutt; mert egyébként az orvosai hamarosan a másik csípőjének vagy a térdének a pótlásáról kezdenek beszélni. Alkalmazza a 13. fejezet kondicionáló gyakorlatsorozatát. ---------------------------------------------------------------------

A Hold felszínén járva Ha csípőfájdalmat érez, a kellemetlen érzés nagy valószínűséggel nem a csontok közvetlen kapcsolatának köszönhető porcvesztés egyenes következménye. A tönkremenő porcban gödrök és kráterek képződnek Próbálkozások és fájdalmas tévedések révén a test gyorsan megtanulja, hogy szenvedésének minimálisra csökkentése érdekében ne vegyen tudomást erről a holdfelszíni állapotról. Az izmoknak szót fogadva az ízesülő csontvégek úgy dolgoznak, hogy a legfájdalmasabb pontok érintkezését kikapcsolják, és a lehető legkisebb területen érintkeznek. A csípő mozgása egyre nagyobb mértékben az izomzat bonyolult, kötött, igényes improvizáció-sorozata révén valósul meg. Például az ágyék izmai átveszik a csípő hajlítását és nyújtását, vagy legalábbis megpróbálják. A csípő forgatásával szimulálják a hajlítást és feszítést, hogy kikapcsolják a csípőízület beszűkülésének hatását. Ahelyett, hogy simán mozogna elölről hátra, a combcsont feje ide-oda gurul és csapódik a csípőcsont vápájában. Az izmok saját lehetőségeiken felül terhelődnek, és stresszt okoznak az ágyéki struktúrákon, ugyanakkor a porc kopása egyre nagyobb mértékű lesz, mivel a forgó combcsontfej a fájdalmas pontokat elkerülve egyre újabb üregeket váj a védő porcrétegbe.

Látható a körforgás? Minél több beszűkült, nem tervezett mozgásra kerül sor, annál kevesebb porc marad a pusztító pontszerű nyomásnak megfelelően; minél kevesebb porc marad, annál jobban beszűkülnek a kényszerűségből alkalmazott, nem tervezett mozgások, és egyre újabb helyen alakul ki a pusztító pontszerű nyomás. A fájdalom minden oldalról jelentkezik.

Mielőtt felismerhető lenne annak a mértéke, hogy mennyire jól tudja a csípőízület önmagát megóvni, az izmok működési zavara először krízishelyzethez vezet. Amikor Sean azt mondta nekem, hogy a jobb csípője pokolian fáj, csak részben mondott igazat. A csípőízületet alkotó csontvégek megsérültek, de ez történt alsótestének izmaival is.

---------------------------------------------------------

AZ ELSŐDLEGES MOZGATÓK Az elsődleges mozgatók olyan izmok, amelyeknek specifikus feladata egyes csontok mozgatása. A szinergista izmokkal vagy az ízületekkel és a csontokat stabilizáló izmokkal együtt működnek. A

csípő központi szerepe miatt mindkét fajta izom közül számos ered a medenceövön. A másik végük azon a csonton tapad, amelyet mozgatnak vagy stabilizálnak. A lábszár fontossága miatt - amelyet a csípő mozgat - a csípő elsődleges mozgató - és szinergista izmai nagyon erősek. ---------------------------------------------------------

Először az izmai vesztették el képességüket, hogy jól irányítsák a csontvégeket, a sérült területeket megkerülve, és ez a csontvégek érintkezését eredményezte. A második és még fontosabb tény, hogy a mozgatórendszer struktúrái, sokévi túlzott igénybevétel és szakadás eredményét mutatva, mindig rossz helyen voltak rossz időben. Ahogy erre sor került, a fájdalom fokozódott, és a csontvégek működése egyre romlott.

A fájdalom helye és a fájdalom forrása nem szükségszerűen esik egybe: a fő baj, a csípő helyzetének megváltozása okozta tünetek eltérő helyeken jelentkeznek. Az egyik ok, hogy az orvosok helytelenül diagnosztizálják a csípőfájdalmat. Meggyőzik önmagukat és pácienseiket, hogy a csípőfájdalom a lágyék, a comb, a térd vagy az ágyék fájdalma. Bizonytalanságukban régi barátjukhoz, a röntgenhez folyamodnak. Csinálj felvételt a csípőről, és íme! Porckopás. Mivel a porckopást (helytelenül) visszafordíthatatlan folyamatnak tartják, és mivel úgy tűnik, hogy ha egyszer elkezdődött, nincs lehetőség az ízület fájdalom nélküli működésére (szintén helytelen megállapítás), a csípőprotézis látszik a megelőző megoldásnak. De van alternatívája is: állítsuk vissza a csípőt saját tervezett helyére, hogy betölthesse szerepét, és működésbe hozhassa az izmait. Ez az, amit a fejezetben található E-gyakorlatokkal megoldunk. Ahogy azt a 3. fejezetben leírtuk, a csontok azt teszik, amit az izmok parancsolnak. A megfelelő izmokat működtetve megszüntetjük a pontszerű nyomást, amely a porcot kivájja, megszüntetjük a túlterhelt izmok és egyéb szerkezetek feszülését és fájdalmát, és a csípő működése helyreáll, csaknem normális hajlítással, feszítéssel és forgással. Azért mondom, hogy „csaknem normális", mert természetesen a csont végek porckopása miatt az ízület szerkezete bizonyos mértékben megváltozott. A test még így is képes a működés helyre állítására, amíg a tervezett szerkezetek épek, különösen ha a combcsont feje nem ütközik újra és újra a csípőcsont védtelen vápájának. Ami a porc „visszafordíthatatlan" elvesztését illeti, a test összes szövete közül miért csak a porcszövet ne regenerálódhatna? A válasz az, hogy igenis regenerálódik. Svédországi kísérletek kimutatták, hogy megfelelő feltételek között a porc, mint minden más szövet, növekedhet. Továbbá sportorvosi gyakorlattal rendelkezők régen megállapították, hogy az atléták képesek a porc sűrűségét és sokkelnyelő képességét megfelelő tréninggel növelni. ------------------------------------------------------------A porc regenerálódhat - de csak akkor, ha lehetővé tesszük. ------------------------------------------------------------Egy törött combcsont, teljes törés esetén, teljesen meggyógyul hat hét alatt. De ha e hat hét folyamán az ember megpróbál lábra állni és járni, mintha semmi sem történt volna, a sérülés soha nem fog teljesen meggyógyulni. Biztos, hogy törött combcsonttal a járás lehetetlen, de ugyanúgy

lehetetlen porc nélkül is. A test hősiesen megpróbálja a problémát megoldani a csípőízületben a nyomási pontok elmozdításával az egészséges porcterületre, még úgy is, hogy ezáltal a porcban kráter kráter után keletkezik. Végül már nem is lesz minek tönkremennie. De mivel a csípő helyzete nem rendeződik, a sérült porc soha nem kapja meg az esélyt a regenerálódásra. Ezért olyasmit próbálunk megvalósítani, ami lehetetlen: olyan csípőízületet hozunk létre, ami egyáltalán nem igényel porcot.

A csípő hajlítása és feszítése Ha van igazán alapvető tétele a mozgatórendszer kezelésének, akkor ez az a megállapítás, hogy a csípő helyzetének megváltozása rendkívül súlyos következményekkel jár (hozzá kell tennem, hogy ez minden teherviselő ízület helyzetének megváltozására érvényes). Az Egoscue-módszer klinikai programjában gyakran a csípő a kiindulási pont. Ebben a könyvben sok gyakorlat vezeti vissza valamelyik ízület rendellenes működését vagy fájdalmát a csípő eredeti helyzetének elvesztésére. A csípő rossz működésének megszüntetése egyike a legfontosabbaknak, egyszerűen azért, mert a csípőnek központi szerepe van. Ha a csípőt kihúzzuk vagy eltoljuk eredeti állapotából, ami pontosan a váll alatt és a térd és boka fölött van, akkor a test hajlítása és kiegyenesítése megvalósíthatatlan. Ez amiatt van, mert számos elsődleges mozgatóizom a medenceövről ered. A súlyemelő tréning, ami arra irányul, hogy fejlessze a váll erejét, hatástalan, ha a medence nem megfelelő tengelyben van, és a váll előreesik.

7-3. ábra A csípő hajlítást és -feszítést modellező libikóka

Ha biztosítani kívánjuk a test mindkét felének szilárdságát, hajlékonyságát és erejét, a medenceövnek nagyfokú hossz- és keresztirányú mozgékonyságra van szüksége. Képesnek kell lennie legalább négy dolog egyszerre való elvégzésére. Járáskor és futáskor, amikor a jobb csípő feszül, a bal hajlik és fordítva. Közben a medencének függőleges helyzetben kell tartania a felsőtestet, és ugyanakkor lehetővé kell tennie az ízület forgását, hogy kiegyenlítődjenek a talaj változatosságából eredő és az egyéb eltérések. Látja a képet? Ne izgassa magát, ha nem tudja a csípő hajlítását és feszítését maga elé képzelni. A mérleghinta példája segít (7-3. ábra). A hajlítás és a feszítés egy sor mozgást követel a csípőtől, de ugyanakkor sérülékennyé is válik a működési zavar szempontjából. (Nem mondom, hogy törékeny vagy gyenge.) Akármilyen erős is a csípő, mint a többi csontnak is, az izmoknak kell engedelmeskednie. Valakiben, aki naponta több órát tölt székben hátradőlve, előreesett vállal, az izmok hajlítást parancsolnak a csípőnek. Próbálja ki önmagán. Üljön egyenesen, mindkét lába legyen laposan a földön, és háta kivehetően ívelődjön. Képzelje el medencéjét, mint egy tálat, a csípőcsont taréjával körbevéve vagy a csípőcsontot, amint gombos fogantyúként működik. Tegye a hüvelykujját a csípőcsontjára. Most nehezedjen a szék hátsó peremére. Figyelje meg, hogy a csípő (és az egész medence) azonos irányban mozog, hátraés lefelé billen. Mialatt a hát íve kiegyenesedik, majd újra behajlik, a gerincoszlop teteje előremozdul, és a fejet és a vállat magával hozza. Ez a csípőhajlításra példa. Világos, hogy a medence engedelmeskedik az izmoknak. A gerinc oszlop is. A keresztcsonthoz kötődve egy háromszög alakú talapzat kapcsolódik a jobb csípőhöz egyik oldalon és a balhoz a másik oldalon, ezek felülről támaszkodnak a medenceövre. Ahogy a két „gombos fogantyú" hátraés lefelé mozog, a keresztcsonti talapzat velük billen ugyanabba az irányba. Közben az izmok, amelyek a hajló medencéhez kötődnek, és a gerinc hosszában helyezkednek el, lefelé rántják a hajlékony gerincoszlopot, és a székbe igazítják, a karosszék hátának lágyan ívelő szögét követve.

-------------------------------------------------------------

FEL ÉS LE A CSÍPŐ HAJLÍTÓ-NYÚJTÓ MOZGÁSÁVAL Gondoljunk a játszótér libikókájának két oldalára (7-3. ábra). Mindkettő észak-déli irányban helyezkedik el. Délről nézve őket, a bal oldali mérleghinta északi vége fent van, miközben a jobb oldalinak az északi vége a földön van. Ha a libikóka járna vagy futna, a bal csípő feszülne, és a jobb hajolna. A bal oldali előrebillen, a jobb oldali hátrafelé mozdul. Képzeljen el az extenzió során egy vízszintes egyenes vonalat a csípőből kiindulva, előre-hátra, mint a libikóka. A mérleghinta mozgása pontosan szemlélteti, hogy mi történik (vagy kellene történnie), amikor járunk vagy futunk. -------------------------------------------------------------

A CSÍPŐ ÉS A GYEREKSZÜLÉS Ahhoz, hogy a magzat a szülőcsatornába kerülhessen, egy terhes nő csípője előretolódik, és erősen megfeszül. A női csontváz felépítése lehetővé teszi ezt azáltal, hogy a combcsont nagyobb szöget bezárva tapad a csípőízületre (ez egyike a csontváz néhány, nemek szerinti eltérésének). Azok a

nők, akiknek csípője hajlított állapotban rögzítődik, ami mindkét nemben gyakori, jellegzetes zavar, valószínűleg nehezen szülnek, mert a csípő nem tud megfelelő szülési helyzetet felvenni. Az ellenkező zavarral jellemezhető nők, akiknek a csípője feszített állapotban van, szülési helyzetbe kerülhetnek, még mielőtt a magzat készen lenne a megszületésre. Ez koraszüléshez vezethet. Ennek a fejezetnek az E-gyakorlatai segítenek a csípő semleges helyzetbe hozásában, ahogy a 13. fejezet kondicionáló gyakorlatai is. -------------------------------------------------------------

Amikor a munkát kifejtő egyén jár vagy fut, ez a hatás a gerincoszlopon nem érvényesül, mert a medence semleges helyzetben marad, felváltva mozdulva jobbra-balra, amint hajlik és megfeszül. Az izom ereje és működése egyensúlyban van. Működik - ami ellentéte a nem működésnek. Ellenben üléskor a csípő, ahogy az előbb leírtam, visszahelyezkedett hajlításba; ebben a helyzetben elveszti erejét és képességét arra, hogy visszatérjen feszülésbe. A felsőtest eközben történő kis mozgása nagyrészt függetlenül zajlik a medence mozgásától (vagy mozdulatlanságától). A hátizmoknak kell a gerincet függőlegesen tartani a csípő támasza nélkül (vagy az előreesett váll segítsége nélkül).

Ízületi gyulladás és csípőfájdalom Bár némely állapot, például a kortizonkezelés vagy az alkoholizmus rontja a combcsont fejében a vérkeringést, ez a rendellenesség nem elsődleges okozója a csípőfájdalomnak. Még a csont ízületi gyulladása, amit sokszor hibáztatnak a csípőproblémák kialakulásáért, és a balesetek is másodlagos tényezők, amelyek csak akkor hatnak, ha a csípőt helyzetének megváltozása veszélyezteti.

Soha nem láttam olyan ízületben gyulladást kifejlődni, amelyiket aktívan használtak, és a helyzete megfelelő volt. Soha. A klinikai vizsgálatok bebizonyították, hogy idős korban a könnyű, rendszeresen végzett gyakorlatok enyhítik az ízületi gyulladás tüneteit, a fiatalabb embereknél a könnyű, rendszeresen végzett gyakorlatok és a mozgatórendszer megfelelő pozíciója jó hatással előzi meg a betegségek kialakulását.

A súlyos ízületi gyulladás - a betegség mechanizmusa, nemcsak a dagadás és a porckopás nyugodt, nem zavart helyeken kezdődik. Egy ízület erődítmény, zárt világ. Ha meggyengül a vér- és oxigénhiánytól, ami a test bármelyik felületi szövetében vagy rendszerében bekövetkezhet, megteremtődnek az ízületi gyulladás kifejlődésének kedvező feltételek Ha csípőfájdalmat érez, ne okolja a szokásos körülményeket. Kezdje a legkönnyebb megoldással - és figyelje, hogy mi történik.

E-gyakorlatok csípőfájdalomra Az ágyék, a comb, a far és a lágyék fájdalmainak oka lehet a csípő is, de más is. De amikor a meggyötört csípőízület éppen elkezd sajogni, fogad hat arra, hogy a csípőterület izmai és egyéb mechanizmusai legalábbis agyonkoptak. Nem számít, honnan jön a fájdalom, ezek az E-gyakorlatok segítenek abban, hogy csípője újra a helyén legyen. A többi izom hálásan fogadja a segítséget, bárhonnan jöjjön is.

Tekintetbe véve a csípő alapvető szerepét a mozgásban, az olvasó meglepődhet, hogy csak négy gyakorlatot kell elvégeznie. Ezek megszüntetik a fájdalmat, és egyensúlyba hozzák a csípőt. Ha ez megtörtént, térjen át a 13. fejezetben ajánlott kondicionáló gyakorlatok folyamatos végzésére.

Teljes időszükséglet: Ez a gyakorlat a comb feszítése kifelé fordítva gyakorlat miatt némi időt vesz igénybe. Komoly fájdalom esetén ezt a nyújtást végezheti negyvenöt percig vagy egy óra hosszat is. Mérsékelt fájdalom megszüntetésére 15-20 perces testmozgás is megfelel. Időpont: naponta egyszer, reggelenként. Időtartam: Addig végezze naponta a gyakorlatokat, amíg a fájdalom huszonnégy órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még egy hétig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára.

• NYÚJTÁS PULT SEGÍTSÉGÉVEL

(7-4. ábra) Helyezze a tenyerét laposan egy pultra vagy asztallapra, ami körülbelül derékmagasságban van (kicsit alacsonyabb vagy magasabb is lehet). Hajoljon előre a csípőjére kinyújtott karral, karja egy síkban legyen a fejével. A lábfeje, a bokája és a térd (7-4. ábra) egy síkban legyen, közvetlenül a csípő alatt. Lábfejét fokozatosan feszítse addig, amíg teljes feszítést nem ér el, anélkül, hogy a csípője kényelmetlenül megfeszülne. Ejtse le a fejét a két karja között, előrebillenő csípővel megfeszített combbal. Tartsa magát ebben a helyzetben harminc másodpercig. Ez az E-gyakorlat megszünteti a csípő hajlított pozícióját, helyreállítja a gerinc S alakját, és arra kényszeríti a vállat, hogy feladja kompenzáló helyzetét.

• FÖLDÖN ÜLÉS

Kövesse a 6. fejezetben adott utasításokat (6-11. ábra, 111. oldal). Koncentráljon arra, hogy mindkét lábfeje egyformán legyen hátrahúzva. A földön ülés gyakorlat segít az alsótest struktúráinak és a csípőnek az együttműködésben.

• RÖGZÍTETT HÁT

Kövesse az 5. fejezetben adott utasításokat (5-5. ábra, 87. oldal) Mélyeket lélegezzen. Föltétlenül ellenőrizze, hogy a kocka nem túl magas-e, és nem emeli föl háta egy részét és a csípőjét a földről. A rögzített hát a gravitációt használja, hogy a csípőt semleges helyzetbe hozza.

• A COMB FESZÍTÉSE KIFELÉ FORDÍTVA

Kövesse az 5. fejezetben adott utasításokat (5-7. ábra, 89. oldal). Ha a combtesztet használja a gyakorlat időtartamának meghatározására, próbálja meg úgy alkalmazni, hogy a jobb és bal comb izomösszehúzódása kiegyensúlyozott legyen. Ebben az E-gyakorlatban a lágyék izmai ráhúzódnak a csípőre, megelőzve a hajlást és a feszülést, a gyakorlat a csípő felszabadítását segíti elő.

Sajnos új nemzeti jelleg alakult ki az Amerikai Egyesült Államokban: hajlott csípőjű nemzetté válunk. Huszonöt évvel ezelőtt nem ez volt a helyzet. A legtöbb ember csípője vagy egészséges volt, vagy feszített (előremozdulva). Az extendált csípő a feszes és erős izomzat jele, és a feszes, összehúzódott izomzat az, ami képes a lazításra, és kész helyreállítani működését. De az az izom, amelyik a csípőt behajlítja, gyenge és hajlamos úgy maradni, hacsak nem szánnak időt és fáradságot a helyreállítására. Nem kellene hozzá sok, de nem látom, hogy klinikáimon kívül gondot fordítanának erre. Lényegében a hajlott csípő jelenség egyre romló tendenciát mutat, és vele együtt növekszik a krónikus fájdalomban szenvedők aránya és a drasztikus kezelési módszereké is. Szerkezetében remek csípőnk jóformán semmit nem kap tőlünk működése fenntartására.

8. fejezet A hát: a túloldalon beszűkül Mindenféle krónikus fájdalom traumás állapot mindegy, hogy mi az okozója, vagy melyek a tünetei, de a krónikus hátfájás különösen sürgető, sok embert hajszol bele a különféle drasztikus kezek

eljárások elfogadásába, anélkül hogy megfontolnál azok szükségességét, vagy többféle véleményt t meghallgatnának előtte. Mindenki, aki már szenvedett súlyos, hirtelen hátfájástól, tudja, hogy ez milyen kínzó. Bármilyen rossz a térd- vagy csípőfájdalom, a hátfájás annál még egy fokkal rosszabb. Az erős fájdalom még azt a belső párbeszédet is elfojtja, amelynek döntő szerepe van az egyén ésszerű döntéseinek meghozatalában. A krónikus hátfájás kezelésére legmegfelelőbb a megelőzés, vagy ha már kialakult, meg kell várni, amikor enyhül egy kicsit. Ha éppen egy erős hátfájási roham közepén veszi kezébe ezt könyvet az olvasó, akkor minden akaraterejére szükség lesz. Ez az az erő, amely segít megszabadulni fájdalomtól.

A gerinc görbületei 8-1. ábra A gerincoszlop görbületei

A feladatom a klinikán is és ezeken az oldalakon is az, hogy megszüntessem a hátfájás tünetet. Ha elértem, hogy a mozgásából elmúlt a fájdalom, akkor következhet a probléma valódi okainak, a mozgató rendszer működési zavarainak a kezelése.

Ha tudja, hogy miért sajog a háta, és csak akkor, megtalálja az utat ahhoz, hogy rendbejöjjön, és végleg megszabaduljon a fájdalomtól. Az és igazán röviden fogok beszélni róla - az izomzat. Ez a legrövidebb magyarázat. De egy kicsit több információra azért szüksége van. A gerincoszlopnak két előreívelő hajlata van, a nyaki és az ágyéki. Két hátrafelé ívelő görbülete is van ezek között, a háti (durván a bordák alkotta mellkas magasságában) és a keresztcsonti a medenceövben. Ezek által alakul ki a gerinc jellegzetes S alakja. Ez a helyzet (8-1. ábra) csak azért létezik, mert az izmok aktívan dolgoznak, hogy fenntartsák.

Harminchárom különálló, egymás fölött elhelyezkedő, összefűzött csigolyából, az üregükön áthúzott gerincvelőből - izomzat nélkül - épül fel az egész gerincoszlop, mint egy korallból fűzött nyaklánc: hajlékony, de nem túl szilárd. Az ember gerince mégis képes a levegőben tartani egy akkora rakományt, amely az összes fontos szervet tartalmazza, valamint a tekegolyóhoz hasonló fejet, és egészében nagyobb súlyú, mint az emberi test súlyának fele. Állandóan magunkkal hordjuk ezt a terhet, amikor járunk és futunk, csavarodunk és fordulunk, több mint 320 000 éber órán át életünk első hatvan évében.

A korábbi fejezetekben úgy beszéltem a testről, mint a gravitációt leküzdő gépezetről. Ennek a gépnek a hajtóereje a gerinc - különleges felépítése lehetővé teszi számunkra, hogy rendkívüli egyensúlygyakorlatokat végezzünk. De ebben az izmoknak is alapvető fontosságuk van, nemcsak arra valók, hogy a gerinc hajlatait megtartsák, hanem egyenesen is kell tartaniuk a testet. Az inaktív, elsorvadt kompenzáló izmok a nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti hajlatok ellen dolgoznak. Azok az izmok, amelyek arra hivatottak, hogy megteremtsék és fenntartsák ezeket a hajlatokat, beleértve a közvetlenül a gerinchez kapcsolódó mély izmokat is, amelyek megteremtik a kapcsolatot a gerinc és a medence, valamint az alsó testfél között, fokozatosan kikapcsolódnak, megszűnik a működésük.

----------------------------------------------------------------Az izmok működési zavara belül kezdődik. A zavar legelőször a mély izomrétegeket érinti. -----------------------------------------------------------------

A gerinc körüli izmok nem mennek tönkre azonnal. A sorvadás mértéke a személy életmódjától és munkafeltételeitől függ, de fokozatosan, hogy a test egyre kevesebb ingert kap a környezetétől, a varázslatos S elmúlik, és magával viszi a gerinc hajlékonyságát, teherviselő képességét, erejét és ütközéselnyelő kapacitásának nagy részét.

A hát mechanizmusa: az utolsó mentsvár Ha sátorozott már a szabadban szélviharban, tudja, hogy milyen fontos, hogy a sátrat rögzítő kötelek szükség szerint legyenek megfeszítve, úgy, hogy megengedjék a sátorfal játékát az erős széllökések alatt. Feszesebbnek kell lenniük szélirányban és lazábbnak a szélmentes oldalon. De előfordulhat, hogy ha éjszaka megváltozik a szélirány, ki kell mászni a meleg hálózsákból, és meg kell változtatni a kötelek feszességét, különben a sátorlapok rázkódni és csapkodni fognak. A test izomzata, amikor mozgunk, ugyanilyen finom kiigazításokkal működik, csak éppen ezek milliomod másodpercenként követik egymást. A gerinc helyzetét kiigazító izmok állandó dinamikus kölcsönhatásban vannak, hogy fenntartsák a gerinc függőleges helyzetét és a teljes működőképességet.

Az elrendezés hibátlan, kivéve egyetlen szempontot: az izmok csak utasítást követnek. Ha nem kapnak utasítást mozgásra, úgy maradnak ahogy vannak. Ha nem mozognak eleget, akkor az egész hát sem mozog eléggé, ugyanúgy, ahogy az a mozgatórendszer egyéb alrendszereivel is történik hasonló esetben.

Ha az izmok magára hagyják, és hajlatait is elveszti, a gerinc ki van téve a gravitáció hatásának - és a gravitáció nem kegyes: ami fent van, annak le kell jönnie. Az egyensúlyozást lehetővé tevő rugalmasság nélkül merevség uralkodik el. A labilis gerinccel rendelkező testnek van egy utolsó lehetőséget biztosító mechanizmusa az elsorvadt izmokban még megmaradt kevés erő hasznosítására: összehúzódásra kényszeríti őket. Az összehúzódó izmoknak nincs akkora erejük, hogy legyőzzék a gravitációt, amivel megtarthatnák a gerinc helyzetét; ehhez a gerincnek túl sok mozgó része van. És mivel a felsőtest előrehajlásra van tervezve, az izmok, kelletlenül bár, de hagyják a testet előrehajolni, amíg a gerinc szerkezete a hajlás korlátjává nem válik, és ebben a helyzetben rögzítődik.

-------------------------------------------------------------A nem mozgó izmokból hamarosan mozgásképtelen izmok lesznek. --------------------------------------------------------------

Hogy erről a folyamatról tisztább képet kapjon, csomagolja össze a sátrat, másszon be az autójába, és induljon haza. Közben a szélvihar hóviharrá változott, az út jeges, és egy szarvas ugrik ki az erdőből a kocsi elé. Megnyomja a féket, és hirtelen megáll. Ez történik az izmokkal is. A billegő autóban jobbra-balra rángatja a kormányt, hogy megelőzze a felborulást. A kocsi vadul csúszkál. Fájó háttal a főbb kompenzáló izmok a kormánykerékhez hasonlóan rángatják a gerincet, kétségbeesetten megkísérlik, hogy legalább félig-meddig mozgásban és felfelé tartsák.

-----------------------------------------------------------------------

AZ ÁGYBAN FEKVÉS IDEJE Súlyos, rohamszerű hátfájással fontos, hogy első lépésként egy vagy két napot ágyban töltsünk, hogy a fájdalom annyira mérséklődjék, hogy megkezdhessük az E-gyakorlatokat. Az ágyban való pihenés csökkenti az izmok mozgásigényét és ezáltal a porckorongok és a csontok mozgás közben megvalósuló kapcsolatba kerülését az idegekkel. De amikor a fájdalom enyhül, ne folytassa úgy a dolgait, ahogy megszokta. Használja ki azt a nyugalmas időszakot, amit a fájdalom enyhülése ad, és kezdje meg a terápiát. És kérem, ne feküdjön néhány napnál hosszabb ideig; a fontos funkcióknak nem kell sok idő ahhoz, hogy tevékenység hiányában hanyatlani kezdjenek. -----------------------------------------------------------------------

De a gerinc ilyen körülmények között nem győzhet. Ha csak a teljes bénulás vagy a halál merevsége nem következik be, nem szabadulhat a mozgástól: a testnek mozognia kell. De ahogy a működési zavarral küzdő test mozog, még ha csak egy kicsit is, az elmozdítja helyükből a test csontjait, izmait, szalagjait, inait és porcait. A hátfájás megoldása egy tisztán ok-okozati kapcsolaton alapszik: az izmokkal foglalkozzunk, ne a gerinccel. Néhány esetben a hát fájdalmát a gerincnek vagy egy részének tönkremenése okozza - porckorongsérv, idegbecsípődés vagy egyéb állapot de a

legsúlyosabb rohamszerű hátfájások oka az izomműködésben (vagy nem működésben) keresendő, Szüntesse meg a működési zavart, a nem tervezett izomműködést, és a fájdalom elmúlik. Én ezt szó szerint véve így láttam a praxisomban több ezer alkalommal.

A porckorongsérv kezelése A klinikán több beteget látunk porckorongsérvvel, mint bármilyen más panasszal. Sok közülük hozza a röntgenfelvételt, ami mutatja, hogy valamelyik porckorongot - a tömött, ruganyos szövetdarabot, amely párnaként választja el egymástól a csigolyákat - annyira összenyomták a csontok, hogy végül közvetlen kapcsolatba került az idegekkel. A porckorong vagy kinyomódik oldalra, mint egy léggömb, amelyet összenyomnak, vagy hirtelen megreped, és belső részének kocsonyás anyaga kicsorog, mint fánkból a lekvár. Én ránézek a röntgenképre, és azt mondom:

-

Igen, ez határozottan porckorongsérv.

Miért bántja? Hogy került oda? - És mivel beszélgetésünk e pontján már az emberi biomechanikával foglalkozunk, általában ezt a választ kapom: -

Az izmok helyezték oda.

-

Helyes. Akkor az izmok el is vihetik onnan.

Öt hatásos E-gyakorlatot ajánlok az ágyéki csont- és izomfájdalmak, a lumbágó enyhítésére. -----------------------------------------------------Teljes idő: húsz perc. Napi idő: egyszer, reggelenként. Időtartam: Addig végezze naponta a gyakorlatokat, amíg a fájdalom huszonnégy órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még egy hétig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára. Ne legyen türelmetlen. Ha a háta naponta 24 órán keresztül fáj, a kezdeti egy- vagy kétórás fájdalomszünet is előrehaladást jelent. Ha a fájdalommentes időszak nem nő, növelje az ismétlések számát. -------------------------------------------------------

• ÜLÉS A TÉRDDEL PÁRNÁT SZORÍTVA Ezt a gyakorlatot a 6. fejezetben (6-10. ábra, 110. oldal) vezettük be. Kövesse az utasításokat, és figyeljen arra, hogy egyenesen üljön a pad szélén. Tartsa a két lábfejét laposan a földön, csípőtávolságban egymástól a lábujjak egyenesen előremutassanak. Csináljon három tizenötös sorozatot. A szorítást lassan és egyenletesen végezze mindkét oldalon.

Ez az E-gyakorlat erősíti a csípő közelítő- és távolítóizmait, hogy segítsen a hátat kihozni hajlított pozíciójából.

• RÖGZÍTETT HÁT A TÉRDDEL PÁRNÁT SZORÍTVA

(8-2. ábra) Feküdjön le az 5. fejezetből (5-5. ábra, 87. oldal) ismert rögzített hát helyzetbe, és tegyen egy párnát a térde közé. A combja belső izmait használva szorítsa össze a párnát, majd egyenletesen lazítva engedje el. A lábfejek maradjanak egymással párhuzamosan. Lazítsa el a hasizmait. Csináljon három tizenötös sorozatot. Ez az E-gyakorlat egyesíti a távolító- és közelítőizmok tevékenységét a gravitáció leküzdésében és az alsó végtagok felszabadításában.

• A FÖLD ELLENÉBEN – MÓDOSÍTVA

(8-3. ábra) Feküdjön a hasára, homlokával a földön. Lábfejét fektesse le, lábujjait fordítsa a középvonal felé, és a farát lazítsa el. Könyökét helyezze valamire, karja és keze legyen „kezeket fel" pozitúrában. Figyeljen arra, hogy a két válla egy síkban legyen. Lélegezzen mélyeket, és felsőtestét lazítsa el. Ne nyomja a karját a támaszra. Mellkasát és hasát hagyja a földre esni, ez a csípő előrebillenéséhez vezet. Hat percig maradjon ebben a pózban. A gyakorlat felszabadítja a vállat.

• STATIKUS NYÚJTÁS (TESTHELYZET)

A 4. fejezetben (4-7. ábra, 74. oldal) lévő utasítást kövesse, egy fontos változtatással: inkább a földön csinálja a gyakorlatot, ne egy kockán. Ne engedje, hogy a gyakorlat irányítsa. Az extrém mértékben hajlított testhelyzetet általában porckorongsérv okozza, és a gyakorlat azt célozza, ahogy a nevében is van, hogy feszítést hozzon létre, megszüntetve a nyomást a porckorongon. Támaszkodjon annyira előre a karjára, hogy a csípője a térde elé kerüljön. Ez lehetővé teszi a hát előrebillenését és a megszűnt ágyéki hajlat visszanyerését. Segít, ha valaki figyeli, hogy

hátát valóban homorítja, és nem egyenes - vagy ami még rosszabb, domború. A hasizmai legyenek teljesen ellazulva. Legyen nyugodt, hogy a teste nem fogja hagyni a sérv súlyosbítását; a fájdalom azonnal rövidre zárja a folyamatot. Tartsa ezt a testhelyzetet egy percig.

• PAD A LEVEGŐBEN A 4. fejezet (4-8. ábra, 75. oldal) utasításait kövesse. Fejét és vállát tartsa egészen a falhoz szorítva. Tartsa a testhelyzetet egy vagy két percig. Ez a gyakorlat újra összekapcsolja a bokát, a térdet és a csípőt. Amikor a fájdalom elmúlik, ami körülbelül egy héttel az ismertetett gyakorlatok megkezdése után következik be, mellettük csinálja még a következő gyakorlatokat is.

• RÖGZÍTETT HÁT Az erre vonatkozó utasítást az 5. fejezetben találja (5-5. ábra, 87 oldal). Ne vigye túlzásba: Egy órai gyakorlás után csökken a hatása. Tudom, hogy jólesik, de a céllal ellentétes hatást ér el, ha az egész délelőttöt vagy délutánt rögzített hát helyzetben tölti. Az inaktivitás megbosszulja magát. Csak öttíz percig maradjon így. A gyakorlat a gravitációt használja fel arra, hogy a hát struktúráit azonos síkba hozza, de ezeknek függőleges terhelésre is szükségük van

• A COMB FESZÍTÉSE KIFELÉ FORDÍTVA Ennek a gyakorlatnak az utasításai is az 5. fejezetben vannak (5-7. ábra, 89. oldal). A probléma még nincs megoldva. Elegendő ideig kell végezni a gyakorlatot, hogy hatásos legyen. Legalább tíz percig tartsa meg a testhelyzetet mindkét oldalon. A lágyék izmai erősek, és időbe telik, amíg felszabadulnak.

. PAD A LEVEGŐBEN (MÁSODIK SOROZAT Lásd az első E-gyakorlatsorozatot az előző oldalon.

-----------------------------------------------------------------

MŰTÉT ELŐTTI TUDNIVALÓK A gerinc porckorongjainak vagy részeiknek eltávolítása gyakori sebészi beavatkozássá vált. Ha ilyen műtét elvégeztetését fontolgatja, mindenekelőtt tegye fel orvosának a következő négy kérdést: 1. Mitől lett a sérv? 2. Ha egyszer eltávolítja, akkor nincs szükségem erre a porckorongdarabra? 3. Műtét után visszanyerem korábbi fizikai aktivitásomat? 4. Elképzelhető, hogy ugyanez lesz a bajom egy másik porckoronggal?

Legyen szkeptikus, ha az első kérdésre azt válaszolja: a sérvet az ön kora vagy balesete okozta. Ami a második kérdésre adott választ illeti: a hát úgy van felépítve, hogy minden egyes porckorongra szüksége van. A fizikai aktivitásra vonatkozó kérdés fontos, mert a gyógyításra irányuló kezelésnek vissza kell állítania az egészségét, nem szabad csökkent funkciókkal beérni. Végül az utolsó kérdést illetően azt lehet mondani, hogy a műtét utáni kiújulásnak nagy a valószínűsége, mivel az első sérvet okozó mozgatórendszeri rendellenességet a sebészi beavatkozás nem szünteti meg. -----------------------------------------------------------------

Ha a fájdalom nem enyhül, hagyja el az öt első E-gyakorlatot, és csak a három kiegészítő gyakorlatot végezze (statikus hát, a comb feszítése kifelé fordítva, pad a levegőben); a makacs fájdalom azt közli, hogy először a csípő túlforgását kell megszüntetni. Körülbelül egy hét múlva próbálja meg újra az első öt gyakorlatot is bekapcsolni, két-három naponként egyet vagy kettőt visszahozva. Hagyja, hogy a józan ész legyen az irányítója. A hátfájás csak tünete olyan állapotoknak, amelyek évek során át fejlődtek ki. Öt perc alatt lehetetlen eredményt elérni, és a gyakorlatok egyike-másika több időt vesz igénybe, mivel mindegyik más izomcsoportokra és működésekre hat, és egyesek rendbe tétele több időt kívánhat a többiénél.

A gerinc hangolása

Bár a legtöbb ágyéki fájdalom kifejezetten a gerinchajlatok és -görbületek megváltozásával van összefüggésben, a fájdalom nem szerkezeti probléma, nem is állandó. Az ember maga is érezheti hátizmainak változását, ha például egy támlátlan szék peremén ül. Tartsa a két lábfejét laposan a padlón, egymástól csípőtávolságban. Dőljön hátra addig, amíg a hátát függőlegesnek nem érzi. Lazítsa el hasizmait és vállát. Most nyúljon hátra a bal vagy jobb kezével, és helyezze azt a háta legkeskenyebb részére, a dereka fölé.

Mit érez? Ha olyan, mint az emberek többsége, az lesz a válasz: „Nem sokat, egy hátat. De azonnal észre kellene vennie egy hangsúlyos homorulatot vagy ívet - az ágyéki hajlatot. Ha nem szűnt meg, akkor ott is kell lennie. Ha kétsége van, akkor nincs ott (8-4. ábra). Tegye a kezét a keskeny hátrészre. Lassan nyomja hátra a fejét és vállát együtt, anélkül hogy megfeszítené a hasizmait, de legyen némi feszülés a lapockában és a hát felső részén. Észrevette a változást? Még nagyobb ívnek kell ott lennie, mint az ágyéki hajlatnál.

----------------------------------------8-4. ábra

Egészséges gerincgörbületű ülő személy ----------------------------------------És valószínűleg tapasztalt valami csípőmozgási (előrefordulást) is a folyamat során. Most üljön vissza természetes helyzetbe. Érezni fogja, hogy az ív kiegyenesedik és eltűnik, miközben a feje lesüllyed, és a válla előregörbül.

Amikor ez történik, az ágyéki gerinc hátrafelé mozog a csípővel. Az ágyék behajlik. Bicskára emlékeztet derékból előrehajolva. A feszítés - a készség a gerinc teljesen függőleges helyzetbe hozására, a fej eközben központi helyen van a medence fölött - veszélybe került. A gerinc emelő forgáspontja eközben az ellenkező irányba tolódik el (8-5. ábra).

Kezd bonyolódni, nem? Képzelje el a gerincet a következőképpen. Tételezze fel, hogy minden egyes csigolya közötti üregben kicsi, teljesen kerek golyó van. (Nincs, csak feltételezzük.) Egy működő hátban a golyó éppen a középpontban van.

-----------------------------------------

Mikor nem jelent bajt a krónikus fájdalom? A fájdalom tünet, és az érzéketlenség is. Ha egyik vagy mindkét lábszára érzéketlen, ez az állapot annak a bizonyítéka lehet, hogy az egyik fő ideg az ágyéki gerinc egy porckorongjával vagy egyéb struktúrájával összeütközésbe került, becsípődött, vagy nyomás alá került. Ilyenkor ne késlekedjen! A mágneses rezonanciavizsgálat megmutatja, mi történik. Azután forduljon egészségügyi tanácsadójához a kezelési terv kidolgozására, és hogy rájöjjenek, a mozgatórendszer működési zavara milyen problémát okozott. -----------------------------------------

A csigolya simán forog és csavarodik, a szélei lesüllyednek és felemelkednek (8-6. ábra).

De hajlításkor a golyó a test hátsó része felé kényszerül, és így a gerinc feszítésének vagy kiegyenesítésének kísérletekor a nyomás nem a teljes porckorongon oszlik meg, és ami még rosszabb, a forgáspont - a golyó - megváltozása azt jelenti, hogy a csigolya felülete által alakított emelő egyre növekvő erővel emelkedik és esik vissza a porckorong hátsó szélére (8-7. ábra). Az egy pontban ható intenzív nyomás roncsolja a porckorongot, és végül elkezd kitüremkedni és kisajtolódni a csigolyák közötti résen.

A hajlítás is súlyos megpróbáltatás a gerinc kis ízületeinek, amelyek a csigolyák közötti kapcsolatot megteremtik. Ha erős flexióban van, a gerinc elveszti valamennyi porckorongját, és a csigolyaközi ízületi felszínek ugyanúgy járnak, mint a porckorongok. Ez kétszeres baj. Először is a csigolyaközi ízületi felszínek elkezdenek tönkremenni, mivel eleve kicsi az ütközéscsillapító kapacitásuk és a mozgásterjedelmük. Másodszor a porckorong hátulsó éle erősen becsípődik, és ez mindannyiszor megismétlődik, ahányszor mozdul a hát.

Az általam ajánlott E-gyakorlatok arra szolgálnak, hogy a porckorongokat két-két csigolya között pontosan a középpontban tartsák. A kezelés alapelve az, hogy ha eléggé csökkentjük a nyomást a porckorongon, akkor vagy lehetővé válik a porckorong természetes rugalmasságánál fogva, hogy a kitüremkedő anyag visszahúzódjon az idegről, vagy pedig az érintett csigolya egészében hátrahúzódik, és visszaadja az idegeknek a helyüket.

Az összehúzódott izmok bonyolítják a helyzetet, mivel nem hajlamosak az ellazulásra. Ezért nem hibáztathatók. ------------------------------------------------8-5. ábra

Hajlított csípővel és háttal ülő személy ----------------------------------------------

---------------------------------------------8-6. ábra A csigolyák kapcsolata egymáshoz viszonyítva 8-7. ábra Egy nyomás alatt levő csigolya porckorong ----------------------------------------------

Végső soron a választás a folyamatos összehúzódás és a folyamatos elernyedés között ugyanaz, mint a választás az élet és a halál között. Az izmok hajlanak arra, hogy ameddig csak lehet, összehúzódott állapotban maradjanak. Derékfájás kezelésében az izomlazító gyógyszerek, az úgynevezett izomrelaxánsok némi segítséget jelenthetnek, mert elernyesztik az izmokat, és ez megszünteti a csont vagy a porckorong által az idegekre gyakorolt nyomást.

Korlátolt ideig tartó ágyban fekvésnek hasonló a hatása az ingerek megszüntetése révén. Vizsgáljuk meg George példáját. Az a szokása, hogy lehajol, és úgy köti meg reggelenként a cipőfűzőjét. Nem teszi ezt, amikor a hátán fekve agonizál a derékfájástól. De amikor a fájdalom néhány napra megszűnik, folytatja a cipőfűző megkötését a korábbi módon, és azok az izmok megint parancsot kapnak az

összehúzódásra. Hasonlóképpen az izmok az izomlazító gyógyszerekkel végzett kezelés után is visszatérnek régi állapotukba. De aki szükségtelenül tovább szedi az izomlazítókat, túl letargikussá válik ahhoz, hogy mozgása újra kiváltsa a fájdalmat. A viselkedésformának ez a módosulása magyarázza, és ezt észre kellene vennünk, hogy az újabb vizsgálatok szerint azok a súlyos hátfájástól szenvedő emberek, akiket orvosok, gyógytornászok vagy természetgyógyászok kezeltek, ugyanolyan arányban épülnek fel betegségükből, mint akik nem kaptak kezelést. Mindkét csoportban megváltozott az inger. A semmittevők csoportja „könnyen veszi" a dolgokat, és a próba szerencse tanulási módszer segítségével rájön, hogy lehet elkerülni a fájdalmat okozó mozgásokat. Röviden, önkezelésük a mozgás lehetőség korlátozása. Azok, akik alávetik magukat a műtéti beavatkozásoknak, a gyógytornakezelésnek vagy különféle természetgyógyászati praktikáknak, alapjában véve ugyanezt teszik. A test meggyógyítja önmagát azzal, hogy megtalálja a fájdalmat megkerülő utat. A probléma abban rejlik, hogy a test végső fokon elveszti a fájdalommentes alternatívát jelentő lehetőségeket.

Útjelzések: veszély elöl - éles mellkasi kanyar Folytassuk George-dzsal, most, hogy felkelt az ágyból, és tegyünk meg vele egy rövid utat. Arra tanítja önmagát, hogy a cipőjét úgy kösse meg, hogy közben használja a hátát, a gerinc legnagyobb görbületét (ami hátrafelé konvex, domború). A hátat előre- és lefelé húzza a gravitáció, mivel arra van tervezve, hogy előrehajlással alkalmazkodjék. Ennek az a következménye, hogy ebben az irányban sokkal nagyobb a mozgásterjedelme, és miközben az ágyéki és a nyaki hajlat eléri mozgásterjedelmének határát, a hát még tovább mozog - bizonyos pontig. George gyorsan megtanulja, hogy használja ezeket elvesztett működései pótlására. Például ahhoz, hogy bekösse a cipőfűzőjét, leül, és jobb lábfejét a bal térdére teszi. Előrehajol, amíg merev ágyéka bírja, azután, hogy elérje a cipőfűzőt, a hátralévő távolságot a háta előrehajlításával küzdi le. Próbálja ki saját magán is: -------------------------------------------------------------

GYOMOR - POCAK VAGY NEM POCAK Mindeni azt szeretné, ha gyomra tájéka izmos és lapos lenne. A legrosszabb módja ennek elérésére, ha a hasizmokat szabadon hagyja összehúzódni. Ez a helyzet a csípőt és a gerincet flexióban tartja, megakadályozza semleges helyzetük visszanyerését. Az egészséges hasizmok hajlamosak a hát stabilizátoraként működni, ahelyett hogy elsődleges mozgatói feladatukat teljesítenék. Hasizmait lazítsa, és inkább diétával és tornával próbálja őket lapossá tenni. --------------------------------------------------------------Üljön le kényelmesen egy támla nélküli székre. Engedje le a hátát. Most nyúljon a telefonért úgy, hogy a csípőjét és a hátát ne mozdítsa. Jegyezze meg, hogy a hát és a váll hajlítást igényel. Sok ember órákat tölt el ilyen testhelyzetben. Hátukat az ágyék működésének helyettesítésére használják.

Ez nem rendeltetésszerű használat, és nagy ára van. Amikor a hát előrehajlott állapotban van, és magával húzza a felsőtest vázának megfelelő részét is, az ellenkező hatású feszítő, forgató és oldalirányú mozgásra rendelt izmok erre válaszolva megfeszülnek. Ez a hát és a váll mozgásterjedelmének csökkenéséhez vezet. Ráadásul a test súlyeloszlása is kissé aránytalanná válik, és ez által a gravitáció vonzó hatása is jobban érvényesül A váll folytatja előregörbülését, és a fej mindjobban előreesik. Mi következik ebből? Még nagyobb mértékű hátflexió, izomfeszülés és mindenféle másból több, kivéve a jó működést. Ettől kezdve a hát fájdalma lepleződik. A feszülés égető érzést okoz a lapockák közötti területen, a nyak megmerevedik, és a fej forgatása vagy fel-le mozgatása nehézzé vagy fájdalmassá válik. Egy másik általános tünet a váll, a kar és a kéz zsibbadása alváskor vagy pihenés közben. Az történik, hogy a felsőtest ízületei kibillentek a tengelyükből, ami akadályozza a vérkeringést, és sok helyen súrlódást idéz elő. A fej helyzete a mellkasi-háti probléma kiváló jelzője. Taylor, egyik ötvenes éveinek végén járó betegünk egyszer csak rájött, hogy évek óta nem emelte fel a fejét úgy, hogy egyenesen előrenézzen. Tekintetének vonala lefelé irányult, kb. három méterrel a lába előtt lévő pontra. Ahhoz, hogy a horizontra nézzen, csípőből hátra kellett hajolnia. A hát hajlott pozíciója a vállát és a fejét annyira elöl tartotta, hogy nem tudott felnézni az égre, csak ha hanyatt feküdt. Amikor vezetek, sokszor látok Taylorhoz hasonló embereket, akik kötött hátizmaik és merev gerincük miatt nem tudnak maguk előtt egy-két kocsihossznál távolabb zajló eseményekre reagálni. Tovább menve, sok gépkocsivezető - és a sokon milliókat értek - nem tudja a fejét könnyen jobbra-balra forgatni, átnézni a válla felett, amikor sávot vált. Attól félek, hogy az oldalsó és a középső visszapillantó tükör kívül esik sok gépkocsivezető kényelmes mozgásának terén. Sajnos még ha egy autópálya-ellenőr nekiállna és mozgásterjedelmi tesztet csinálna a vezetőkkel, az se javítana sokat a helyzeten. A hát működési zavarát úgy szokták diagnosztizálni, mint a rotátorköpeny, a váll vagy a nyak betegségét. Azok az állapotok azonban csak tünetek, a kezelésük az utak biztonságát csak átmenetileg javítaná. Néhány hónapra Taylor és a hozzá hasonlók fenyegetettsége megszűnik, de a korrigáló sebészi beavatkozás vagy terápia hatása rövid idő múltán csökken. A csőlátás visszatér. A szerkezetek - beleértve a hát szerkezetét is - nem mennek tönkre súlyos baj nélkül, a súlyos baj pedig nem marad tünet nélkül. Amikor görbe vállakat látok, és kötöttségről hallok a hát közepén, természetesen nincs szükségem további okoknak a keresésére. Az a beteg, aki azt mondja nekem, hogy a hátában feszülést érez, általában a test következő üzenetét adja át: vonogatják és rázogatják a vállukat, ez klasszikus kísérlet a feszes izmok lazítására. Ez azonban nem segít. Azt szoktam ajánlani, hogy ehelyett álljanak fel egyenesen, vállukat hátrahúzva, lábujjaikat befelé fordítva (csámpásan). A feszesség azonnal oldódik. Miért? Nem látszik tudományos eljárásnak, mivel az anatómia földrajzában a lábujj és a váll nem ugyanazon a félgömbön van. Mégis hat, mivel a lábujj befelé fordításával a medence hátrahúzódik a vállal egy vonalba. A hát feszessége azt mutatja, hogy a váll a levegőben lóg, anélkül hogy a teherviselő ízületek alátámasztanák vagy a medenceöv izmai együttműködnének vele.

Ezek az E-gyakorlatok megszüntetik a hát tüneteit azzal, hogy egyesítik és egy tengelybe hozzák a test két felét. ---------------------------------------------------------Teljes időszükséglet: Ez a gyakorlat a comb feszítése kifelé fordítva gyakorlat miatt némi időt vesz igénybe. Komoly fájdalom esetén ezt a nyújtást végezheti negyvenöt perc-egy óra hosszat is. Mérsékelt fájdalom esetén 15-20 perc is megfelel. Időpont: naponta egyszer, reggelenként. Időtartam: Addig végezze naponta a gyakorlatokat, amíg a fájdalom negyvennyolc órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még tíz napig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára. Ne legyen türelmetlen. Ha a háta naponta 24 órán keresztül fáj, a kezdeti egy- vagy kétórás fájdalomszünet is előrehaladást jelent. Ha a fájdalommentes időszak nem nő, növelje az ismétlések számát. -------------------------------------------------------------

• RÖGZÍTETT HÁT Az utasításokat az 5. fejezet tartalmazza (5-5. ábra, 87. oldal)

• ELLENNYOMÁS

(8-8. ábra) Vegye fel a rögzített hát testtartást, a lábszárak zárva és a térd derékszögben behajlítva. Behajlított karját oldalra nyújtsa ki a vállával egy vonalba. Könyökét hajlítsa be, két kezét lazán szorítsa ökölbe, és irányítsa ujjperceit a mennyezet felé. Húzza össze a lapockáit azáltal, hogy könyökét

szorosan lenyomja a padlóra. Ne rántsa meg, csak nyomja. Ügyeljen, hogy a lapockák együtt maradjanak. Tartsa a testhelyzetet egy percig, majd lazítson. Ismételje tizenötször.

• FELHÚZÁS 8-9a. Ábra

(8-9a. és b. ábra)

Feküdjön rögzített hát helyzetbe, a két kezét kulcsolja szorosan össze és könyökét megfeszítve nyújtsa ki a karját a mennyezet felé (a).

8-9a ábra Folytassa úgy, hogy mindkét karját egyenesen kinyújtott helyzetben tartva vigye hátrafelé a földig vagy addig, ameddig hajlítás nélkül hátra tudja vinni (b). Ezután térjen vissza a kiinduló testhelyzetbe. Lazítsa el a hasizmait, és ne siessen. Ismételje tizenötször. Ez az E-gyakorlat emlékezteti a csípőízületet, hogy nem kizárólag sarokpánt funkciója van.

• A FÖLD ELLENÉBEN

(8-10a., b. és c. ábra) Ezt a gyakorlatot három testhelyzetben kell elvégezni, a kar és a vállízület teljes mozgásterjedelmében mozog, ezáltal az ízületi működés helyreáll. 1. Feküdjön hasra, arccal lefelé, a kar a fej felett legyen, kinyújtott könyökkel, lábujjait fordítsa befelé (a). Tegye a karját (a csuklójánál) egy kb. 15 cm magas támasztékra, kezét lazán szorítsa ökölbe (ne szorítsa erősen össze), hüvelykujja a mennyezet felé mutasson. Forgassa a karját ebben a helyzetben, vállból, ne könyökből. Helyezze a homlokát a földre, és tartsa a nyakát, a vállát, a

farát és a hasát ellazítva. Engedje, hogy csípője leessen a földre. Tartsa ezt a testhelyzetet egy percig. 2. Maradjon fekve a hasán azonos testhelyzetben (b). Csúsztassa el a karját - a támasztékkal együtt - negyvenöt fokos szögben. Figyeljen, hogy a nyakát, a vállát, a farát és a hasát ellazítva tartsa. Ahogy az egyes pozícióban is, a karját vállból forgassa, hogy a hüvelykujja körbeforogjon, úgy, hogy mindvégig a mennyezet felé mutasson. Tartsa ezt a testhelyzetet egy percig. 3. Maradjon fekve a hasán, azonos testhelyzetben (c). Csúsztassa el a karját (a támasztékkal együtt) derékszögben, oldalra. Tartsa a nyakát, a vállát, a farát és a hasát ellazítva. Forgassa a karját vállból. Tartsa ezt a testhelyzetet egy percig.

• STATIKUS NYÚJTÁS Ennek utasításai a 4. fejezetben találhatók (4-7. ábra, 74. oldal). • GUGGOLÁS

(8-11. ábra) Fogjon egy korlátot, egy rudat vagy egy kopogtatót támaszként. Hajlítsa be a térdét, és homorítson az ágyékával. Tartsa a felsőtestét egyenesen. Engedje le a testét úgy, hogy a térde és a csípője párhuzamos legyen. A karnak egyenesnek kell lennie, és a térd a csípővel és a lábbal egy tengelyben maradjon. A felsőtest mindvégig maradjon függőleges. Tartsa a testhelyzetet egy-két percig. Ez a gyakorlat az alsótest saját izmait és szerkezeteit dolgoztatja összefüggő mozgással, közben a felsőtest viseli a függőleges terhelést. 8-11 ábra Mi van a nyaki hajlattal? Futólag már említettem de ezek működési zavara (az ágyéki hajlat és a háti görbület működési zavarához hasonlóan) a nyakban jelentkezik. A nyaki görbület

maga a nyak, amelynek hét csigolyája a vállövből nyúlik ki a koponyaalap felé. Részletesen ismertetem a 11. fejezetben.

Öt, súrlódással jellemezhető betegség és egy bonyolult szerkezet Néhány oldallal előbb ezt a megállapítást tettem: „A fájdalom nem szerkezeti probléma " Amikor ezt írtam, tudtam, hogy alkalmat adok arra, hogy ezt mondják: „És akkor mi a helyzet a gerinccsatorna szűkületével, a csigolyacsuszamlással, a csigolyatest tönkremenésével, a csigolyaízületek megbetegedésével és a gerincferdüléssel?" A válaszom az, hogy ezek az állapotok is izomeredetűek. Orvosi elnevezésük csak feleslegesen ijesztgetne. A szűkület rendszerint mészlerakódások formájában jelentkezik, a súrlódás eredményeként, ami a mozgatórendszer részeinek eredeti helyzetükből való kimozdulásával jár együtt. A test mindig reagál a súrlódásra. Azért van erre szükség, mert másként életfontos részek elkopnának. A csontok védekező mechanizmusa az, hogy súrlódás hatására külön mészréteget vagy egy-egy nagyobb mészlerakódást hoznak létre. De ez a megoldás nem jó, mert a mész akadályozza a csigolyákat a mozgásban. Ha elég nagy súrlódás és elég kalcium áll rendelkezésre, akkor a folyamat idegbántalmat, becsípődést is okoz. A szokásos sebészi beavatkozás egy csigolyalemez eltávolítása a gerincoszlop háti részén végigfutó ívnek vagy élnek az oldalán, az így készített nyíláson át be lehet jutni a gerinccsatornába, és a sebész egyszerűen eltávolítja onnan a lerakódott meszet. Ritkán láttam olyan esetet, amikor ez a beavatkozás szükséges volt. Igen. Mész van a gerinccsatornában, és az ott zavarja az ideget. De ha a keresztcsonti, ágyéki, háti és nyaki hajlatok és görbületek visszanyerik funkcionális helyzetüket, akkor a gerincvelőnek és a belőle kilépő elágazó ideggyököknek rendszerint elég helyük marad, hogy zavar nélkül működjenek. Ugyanilyen módon kezelhető a csigolyacsuszamlás, a csigolyatest tönkremenése és a csigolyaízületek megbetegedése is. A csigolyacsuszamlás az az állapot, amikor egy csigolya elmozdulása szűkíti a gerinccsatornát; többnyire az ágyékcsigolyákkal fordul elő. A csigolyatest tönkremenése a csigolya degenerációja, tönkremennek a csigolyaközi ízületek, és két csigolyatest mozdíthatatlanul összeolvad. A csigolyaízületek megbetegedése a gerincoszlop egy nagyobb részét teszi merevvé. Mindezen elváltozások oka az izomzat működési zavara, mert a gyenge és kompenzáló izmok nem tudják megóvni a gerinc szerkezetének épségét. Kissé eltérő jelenség a gerincferdülés, a gerincoszlop oldalirányú elmozdulása. De ez is izom- és nem szerkezeti eredetű. Gyakran érint serdülőkorúakat, akik rohamosan növekednek. A pubertás idején az izmoknak és egyéb mozgatórendszeri struktúráknak nehéz feladatot jelent a működés fenntartása a fejlődésben lévő csontvázszerkezetekkel, különösen abban az időszakban, amikor a fiatal megváltoztatja korábbi viselkedési mintáit, és ez általában pontosan akkor következik be, amikor belép a tizenéves korba. A gerincferdülés jobban érinti a lányokat, mint a fiúkat, elsősorban azért, mert a lányok fizikailag hirtelen változnak. A két, különösen fenyegető lehetőség, amikor a kislányból fiatal hölgy lesz, és amikor az a lány, aki nagyon csekély érdeklődést mutatott a durva sportok iránt, hirtelen felfedezi atlétikai tehetségét. Mindkét helyzetben hirtelen megnövekszik a mozgatórendszerrel szemben támasztott igény.

A tizenévesek összevissza csaponganak, a könyvtől a kosárlabdához, a biciklitől az arcfestéshez fordulnak. Ezek a változások megzavarják a testet: elfelejti, hogy kétoldalú. A serdülő fiúk hozzátenném, hogy általában, természetesen nem minden esetben - pubertás előtti viselkedési mintáikat fokozatosabban változtatják meg, tehát kétoldalú, szimmetrikus működésük kevésbé kerül veszélybe. Annak a lánynak (vagy fiúnak) a gerince azonban, akin gerincferdülést diagnosztizáltak, különleges nyomás alatt van. Különböző működésformák küzdenek benne - némelyik újabban megerősödött, mások a használat hiányától gyengültek - vagy ellenállnak, egészen addig, amíg a gerinc el nem kezd oldalra görbülni.

----------------------------------------------------------------

JOBBKEZESEK ÉS BALKEZESEK Hogy jobb- vagy balkezessé válunk, elsődlegesen a nem domináns oldal fejletlenebb működésével hozható összefüggésbe. Mozgásban gazdag környezetben ez nem okoz gondot; mindkét oldal elegendő ingert kap. Amióta napjainkban annyira terjed a mozgásszegénység, nem gyakorlatoztathatjuk a jobb oldali testrészeket anélkül, hogy azonos kezelést adnának a bal oldalnak (és fordítva). ----------------------------------------------------------------

A gerincferdülés kezelhető az izmok kiegyensúlyozott ingerlésére törekvő testmozgási programmal. A klinikán a gyakorlatok a test kétoldalúságára épülnek. Ami a jobb oldalon végbemegy, annak kell a bal oldalon is történnie. Ebben és a testet érő minden hatásban messzemenően érvényes az építészek régi vezérelve: a funkció határozza meg a formát. Állapítsd meg a tervezett funkciókat, és a forma - a szerkezet - nem probléma. A hátfájás, mindegy, hogy nevezik, leggyakrabban az elveszett forma tünete, amit a működés elvesztése idézett elő. A kiváltó okok lehetnek a hormonok vagy különféle történések: egy új állás, fizikális változás vagy talán betegség. Bármilyen okok hozták is létre, a fájdalom kezelése, ami a funkcióval kezdődik, ritkán igényli, hogy a test alakjával is külön foglalkozzunk.

9. fejezet A váll: dobozba zárva 9-1 ábra: A vállízület

A táskája egy tonnát nyom. A régi asztala nem olyan, mint szokott lenni. Talán azért, mert a válla nem olyan, mint szokott lenni (9-1. ábra). A következő oldalak egy fájdalmas anatómiai veszteséggel foglalkoznak, ami változással fenyegeti az ember alapvető meghatározását.

Darwin megfordítva visszafejlődés Ha meg kellene neveznem a mozgatórendszernek azt a részét, amelyik a legkomolyabb visszafejlődést mutatja, akkor a vállat nevezném meg. Napjainkban nem nagyon használjuk. Mozgásvilágunk beszűkült egy láthatatlan, nagyjából 100x120 cm nagyságú dobozba, amely a levegőben lóg, közvetlenül előttünk, és hozzávetőlegesen a combtól a hónaljig behatárolható területre terjed ki. Ezen belül elérjük és felvesszük a telefont, beállítjuk a tv-t, és kinyitjuk az autó ajtaját. Kevés dolgot teszünk ezen a dobozon kívül; magunkkal visszük, bárhová megyünk. Ellátva ezzel a modern mozgásokat vezető láthatatlan mintával, egyszerűen elfelejtettük rendszeresen használni vállunk funkcióinak több mint felét. Eredménye, hogy ha olyan feladatot kell végezni, amire a váll tervezve van, de a dobozon kívül esik, szenvedni kezdünk. Befesteni a házat? Elhelyezni a repülőgépen egy táskát a fej feletti csomagtartóban? Megmetszeni az almafát? Falevelet gereblyézni? Megütni egy teniszlabdát? Ezek az elfoglaltságok nem nagy ügyek megvannak az izmaink, az ízületeink és a csontozatunk ahhoz, hogy mindezt könnyen és biztonságosan megtegyük. Ami hiányzik, az a teljes mozgásterjedelem, az a képesség, amivel születtünk, amit gyerekkorunkban fejlesztettünk, de azután elvesztettük, nem a korunk miatt, hanem mert elkezdtük a mozgásainkat a doboz méretére csökkenteni, és ezt évekig tettük. Kint hagytuk a váll funkcióit, mint a háromkerekű biciklit, a görkorcsolyát, a labdaütőket a kertben, a fűben rozsdásodni. A vállak fájdalmával fizetünk pontosan ezeknek a figyelmen kívül hagyásáért. Sorozatfényképek segítségével kimutatható lenne, hogy a doboz egyre csökken, ahogy a fej előrebukik, a váll előregörbül, és a gerinc C alakot vesz fel (9-2. ábra). A végső formában néhány izom teljesen tönkremegy, a többi megkísérli mozgásba hozni a folyamatos dörzsölődés és a biomechanikai visszafejlődés miatt csaknem mozgásképtelenné vált ízületeket. Ilyen feltételek között egy vállfájás figyelmeztetés: Ne tolja ki a határokat, maradjon a dobozban! És a krónikus vállfájdalom azt mondja, hogy az állandóan korlátozó doboz túl kicsi lett ahhoz is, hogy

kényelmesen végrehajthassuk akár a legkorlátozottabb rutinmozgást igénylő feladatot is. „Tudhattam, volna..." - hallják az általános panaszt az orvosok, a gyógytornászok és a természetgyógyászok nap nap után. A folytatás változatos lehet: „hogy a laptop és a táska cipelése túl sok lesz", „hogy nem kellett volna múlt szombaton harminchat lyukas golfot játszanom . A következő mondat mindig: „és most megőrülök, annyira fáj a vállam". A mozgatórendszer különféle fájdalmaitól eltérően a vállfájdalom is - úgy tűnik - mindig nagy meglepetésként jön. Ez azt jelenti, hogy számítunk arra, hogy a hátunk, a csípőnk és a térdünk időről időre fájni fog, de soha nem számítunk arra, hogy a vállunk is. Két magyarázat van a meglepetésre. Az egyik, hogy a váll hatékonyan képes fájdalommentesen működni, miközben folyamatosan csökken a mozgásterjedelme, különösen a modern technika szellemes eszközeinek támogatásával. A másik, hogy a váll fájdalma mély aggodalmat kelt az érintettben, mert úgy tűnik, hogy közvetlen életveszélyt jelent. Ez a hozzáállás nagyrészt mai helyzetünkből és az ahhoz vezető útból következik. A primitív vadászok és gyűjtögetők élete lábuktól és lábszáruktól függött, ezek voltak a járműveik, biztosították, hogy az ehető dolgok eljussanak az erős állkapcsokhoz és az éles fogakhoz. Az ebéd tálalva volt, de csak annak, aki meg tudta fogni. Amikor a földművelők, a harcosok és az iparosok megjelentek, ők már kezüket használták a bonyolult munkafolyamatok elvégzésére. 9-2. ábra

A modern mozgásterjedelem Miközben az emberek olyan teremtményből, aki lábbal eszik, olyanná fejlődtek, aki kézzel eszik, a váll szerepe még nagyobb lett. A váll és a felső végtagok a lábbal és a lábszárral azonos rangúvá emelkedtek.

Átalakulásunk kis lépés volt, és szó szerint nagy emelkedés a vállnak. A váll működésének finomulása tovább folytatódott: alkalmassá váltunk a karral vivésre (gyereket és

felszerelést), a hajításra (fegyvert) és a kézzel való munkára (szerszámok kezelésére). Működőképes váll nélkül ezek a mozgásformák nem alakulhattak volna ki.

Kevés ember gyanítja, hogy az izommerevség vagy a fájdalom kapcsolatban lehet azzal a ténnyel, hogy mielőtt a festőecsethez nyúlt, kezébe vette a golfütőt, vagy a táskájával bajlódott, hónapokig, sőt évekig nem jött ki a dobozból. Csapdába kerül azáltal, hogy nem emeli fel karját a feje fölé, nem tol el, nem húz magához valamit, anélkül hogy forgatná, behajlítaná vagy teljesen kinyújtaná a karját.

Amikor orvoshoz megy, azt kérdezi: „Mi baj van a vállammal?" A szokásos válasz: íngyulladás tendinitis. Minden "-itis" menő manapság. Olyan végződés, amit minden főnévhez oda lehet biggyeszteni; azt is mondhatnám például: macska/fú. Mit jelent ez? Nem sokkal többet, mint a macskaszerű vagy valami hasonló. Mostanában azonban általában a gyulladást jelölik vele az orvosi nyelvben, és ebben a jelentésben alkalmazzák; egy különös végződés, ami kevesebbet jelent, mint aminek látszik, amikor egy főnévhez kapcsoljuk. Az az orvos, aki azt mondja, hogy tendinitise van, nem állít fel diagnózist, hanem csupán bizonytalan megjegyzést tesz; nevezetesen azt állítja, valamije megdagadt és fáj.

Nem rejtem véka alá, ki nem állhatom az íngyulladás kifejezést. Nem szeretem azt, ha bebeszélik, hogy a váll vagy az ízület fájdalmát betegség okozza, olyan, amit meg lehet kapni, mint az influenzát vagy a tuberkulózist, vagy genetikailag rendeltetett, vagy baleset okozta.

---------------------------------------------------------

KÉZ A SZÁJHOZ Sok antropológusnak az a véleménye, hogy az emberi társadalomra jellemző viselkedés kezdete az volt, amikor az ember az ételt vitte kézzel a szájához, ahelyett, hogy a száját vitte volna az ételhez. ---------------------------------------------------------

A váll dagadása és fájdalma a mozgatórendszer alkotórészeinek helyzetváltoztatásából következő tünet. Annak a tünete, hogy az ember a képzeletbeli doboz belsejében él. Nézze meg, hogy mennyi időt tölt a dobozban.

----------------------------------------------------------

MIKOR CSINÁLTA LEGUTÓBB? Mikor guggolt le? Mikor függeszkedett? Mikor mászott négykézláb?

Mikor dobott labdát felfelé? Mikor dobott labdát lefelé? Mikor mászott fára? Mikor emelt súlyt a feje fölé? Mikor nyúlt hátra jobbra és balra? Mikor végzett karkörzést? Mikor lapátolt? Mikor mászott át egy kerítésen? Mikor bújt át egy kerítés alatt? Mikor gereblyézett össze lehullott leveleket vagy levágott füvet? Mikor tolt egy nehéz tárgyat? Mikor húzott egy nehéz tárgyat? Mikor lendített meg egy ütőt mindkét kezével? Mikor lendített meg egy botot vagy egy ütőt egy kézzel? Mikor vitt 4-5 kilónál nagyobb súlyú tárgyat egyik kezével? Mikor emelt fel a földről 5-6 kilónál súlyosabb tárgyat két kézzel? Mikor emelte két karját váltakozva a feje fölé, majd nyújtotta ki oldalra? Mikor emelte két karját oldaltartásba? Mikor tette mindkét kezét a fejére? Mikor egyensúlyozott egy lábon? Mikor egyensúlyozott egy lábon nem a földön, hanem széken vagy padon? Mikor ment fel gyalog egy lépcsőfordulónyit? Mikor vette kettesével vagy hármasával a lépcsőket fölfelé, akár fölfelé, akár lefelé menet? Mikor táncolt? ---------------------------------------------------------Készítsen listát szokásos tevékenységformáiról: gépelés, olvasás, autóvezetés stb. Jegyezze fel, hogy mi az, amit a dobozban, és mi az, amit a dobozon kívül végez. Valószínűleg az előbbi lesz túlsúlyban. Saját akaratából másszon ki a dobozból, és figyelje meg, hogy képes szabadon élni. Adjon időt magának. Legtöbb „produktív" tevékenységét a dobozban végezte. Bármennyi időre sikerül megszökni belőle, utána már szükségesnek fogja találni, hogy szabadabban éljen, olyan életet éljen, amely engedi táncolni, körbeugrálni, általában gyerekesen viselkedni. Ha végigmegy a listán, és mindenre közvetlenül válaszol, nem olyan általánossággal, hogy: „Annak már jó ideje", hanem a tényleges időtartamot adja meg, megrázó lesz az eredmény. Lesznek olyan tevékenységformák, amelyeket több éve nem csinált, és nem azért, mert nehezek, veszélyesek vagy mert súlyos fizikai következményeik vannak. Kevés ember emeli fel a karját a feje fölé évi néhány alkalomnál többször vagy emel fel bármekkora súlyt ilyen helyzetbe. Valamennyiünknek megvan a gondosan kalibrált berendezése ilyen feladatok elvégzésére. Mi történik ezzel a berendezéssel, ha nem használjuk? A funkció elvész. Ez nem látszik nagy dolognak. Végül is ha nincs szükségem arra, hogy a karomat a fejem fölé nyújtsam, nem baj, ha elvesztem ezt a képességet. Nem? Ha játék vagy munka közben a dobozban nyújtózkodunk, például megvonjuk a vállunkat, elütünk egy golflabdát - nem számít, mennyire erőteljesen és hányszor az még nem elég hatékony azoknak az izmoknak a működésben tartására, amelyekkel az ég felé nyúlunk. Ha ezek az izmok működési zavarba kerülnek, és a testtartásért felelős izmaink kénytelenek a váll hátrahúzását, a fej felemelését

és a gerinc S alakjának fenntartását vállalni, akkor akadályozzuk őket saját feladataik elvégzésében. Ugyanez érvényes a listán szereplő minden egyes tevékenységre: azok az izmok, amelyekre egy labda megfelelő eldobásához, karunk oldalra kinyújtásához, egy nehéz tárgy tolásához vagy bármi máshoz szükség van, valamennyien egyetlen csapat tagjai. Ha csak egy is közülük nem vesz részt az előadásban, a többinek kell helyette előadni az eleve bukott darabot. --------------------------------------------------------------

AZ ELFELEJTETT ÍZÜLET A modern mozgások olyan korlátozottak, és annyira sablonos, ismétlődő mozzanatokon alapulnak, hogy a váll igénybevételét erősen csökkentették. Azért gondoljuk, hogy vállunk jól dolgozik, mert egyáltalán nem dolgozik sokat. Ezért aztán megütközést kelt, ha elvárjuk a vállunktól, hogy tegyen meg valami egyszerű dolgot, és ehelyett fájdalmat kapunk. ---------------------------------------------------------------

A lista kiváló diagnosztikai eszköz, mert nem úgy kezdődik, hogy „van, aki tud" - „van, aki nem tud”. Valamennyien képesek vagyunk ezeket a dolgokat megcsinálni - az emberi test rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel de kevesen csináljuk. Bármiféle magyarázatot adjunk is rá, kezdve a „nem méltó hozzám" magyarázattal és végezve az „egyszerűen nem szeretem" kitétellel, ha nem ülünk le a földre, nem egyensúlyozunk fél lábon, vagy nem mászunk át a kerítésen, akkor meg kell vizsgálni, valójában mi ennek az oka: betegség tünete-e. Ha nem végezzük rendszeresen ezeket a mozgásokat, a vázizomzat képtelenné válik elvégzésükre. Az eredmény rendkívül egyszerű: azok, akik képesek, csinálják; akik nem képesek, nem csinálják. A képesség nem azonos a koordinációval, az erővel vagy az edzettséggel. Kizárólag a működés a fontos. Azért élünk a dobozban, mert nem tudunk fájdalom nélkül kint élni. --------------------------------------------------------------

A SOKOLDALÚ IZOM Mozgásérzékelésük nemcsak az izmoknak van, hanem a test összes fő- és alrendszerének. Például a nyirokrendszer is közvetlenül reagál a helyes és a zavart működésre. A nyirokcsomók a szervezetben elszórva találhatók, az izomrostok között is. Az izomzat pumpáló mozgással részt vesz a nyirokáramlás fenntartásában. Az inaktív izomzat azonban ezt a feladatot sem tudja teljesíteni. --------------------------------------------------------------

A fenn és a lenn a váll működésében A váll fájdalmának legyőzéséhez - és visszatérésének megelőzéséhez - a kulcs a működés újrafelfedezése. Azért nevezem újrafelfedezésnek, mert a működések soha nem vesznek el teljesen. Mellőzve vannak, sokszor fél életen át vagy még tovább, de ismét megtalálhatók, igaz, hogy csak

szorgos kutatással. Egyik betegem, K. C. mondta mostanában, hogy nem ült le a földre az utolsó harminc évben. Vállfájdalmának és általános koros állapotának eredményeként éppen csak hogy képes volt járni és egyenesen tartani magát. Első néhány kezelése alkalmával a klinikán az egyedüli tevékenység, amit kértünk tőle, az volt, hogy lenn a földön mozogjon, majd álljon fel. Nem volt könnyű számára, de az első óra után már erősebb lett, és azt mondta, hogy vidámnak érzi magát. Ezekben az alapvető - és elveszett - működésekben az az elképesztő, hogy nélkülük meg vagyunk fosztva attól az örömtől, amelyet gyermekként tapasztaltunk, amikor a fára mászás és a négykézláb járás felhőtlen gyönyörűség volt. Amit K. C. vidámságon értett, az a visszatérés volt a fiatalsághoz. Visszapörgette az órát. Az egészséges mozgás érzékelése okozta örömben közrejátszik az endorfinok felszabadulása az agyban, az izmoknak a nyirokkeringésre gyakorolt serkentő hatása és a légzés és a vérkeringés élénkülése. (Az endorfinok a szervezet által termelt, morfinhoz hasonló hatású anyagok.) K. C. évek óta nem érzett ilyet. Pedig nem is maratoni futóversenyen vett részt, csak egy-másfél méteres távolságot tett meg a földön.

Néhány izomnak és ízületnek a fájdalma jellegzetes, jól körülírható, de a vállé nem. Állandó vagy vissza-visszatérő, éles vagy tompa, bizsergő, égő vagy lüktető - a fájdalom változó. Gyakran követi merevség. Legalább kétszer egy héten jelentkezik új beteg a klinikán merev, befagyott vállal. ami nem fáj, egy bizonyos ponton túl mégsem mozdul. Csaknem minden vállprobléma oka (kivéve a nagyon súlyos baleset okozta beékelődést), mindegy, hogy merevség vagy fájdalom formájában jelentkezik, a váll kimozdulása helyzetéből. Hogy mitől? A hagyományos ok: az izmok mozdították ki.

Ezért mielőtt vállfájdalma kezelésére orvosi segítség után nézne, képet kell alkotni a váll- ízület és a többi teherviselő ízület viszonyáról A legtöbb ember nem veszi tudomásul, de a váll valóban teherviselő ízület. Együttműködik a csípővel, a térddel és a bokával a test teljes súlyának megtartásában. Egy váll például előre fog mozdulni, hogy ellensúlyozza a hátracsúszott, labilis csípőt; közben a másik váll, együttműködve vele, ugyanazt az utat teszi meg, vagy ellenkező irányba mozdul, vagy helyben marad. Ha nem vesszük tudomásul ezt a kapcsolatrendszert, és a vállat elszigetelten kezeljük, a problémák megmaradnak.

------------------------------------------------------

TELEFONOS ÉBRESZTÉS Ha fölébred az éjszaka közepén, mert bizsereg vagy zsibbad a karja, az gyakran a váll tengelyen kívüli voltának tünete. A helyzetváltozás akadályozza a vérkeringést. Lehetnek komolyabb okok is, de ha az érzéketlenség gyorsan megszűnik, amikor testhelyzetet változtat, vagy mozgatja a végtagjait, biztos lehet benne, hogy a zsibbadásnak mozgatórendszeri okai is vannak. ------------------------------------------------------

Első dolog ilyenkor, hogy vegye fel a rögzített hát testhelyzetet (5. fejezet, 5-5. ábra, 87. oldal) néhány percre. Ne maradjon ebben a pozícióban annyi ideig, hogy a gravitáció túlságosan ellaposítsa a hátát; most azt szeretnénk megfigyelni, hogy az izmok mit csinálnak a csontokkal. Állapítsa meg, hogy megvan-e az ágyéki hajlata. Alá tudja csúsztatni a kezét? Utána mérje fel a vállát. Felfelé mozdulnak a padlóról, ha a test súlya a fej hátsó felére és a lapockára nehezedik?

Ha így van, végezze a következő E-gyakorlatokat. Teljes időszükséglet: Ez a gyakorlat a comb feszítése kifelé fordítva gyakorlat miatt némi időt vesz igénybe. Komoly fájdalom esetén ezt a nyújtást végezheti negyvenöt perc-egy óra hosszat is. Mérsékelt fájdalom esetén 15-20 perc is megfelel. Időpont: naponta egyszer, reggelenként. Időtartam: Addig végezze naponta a gyakorlatokat, amíg a fájdalom huszonnégy órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még egy hétig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára. Nem fájdalmas tünetek - amilyen például a rossz testhelyzet - kezelésére alkalmazza ezt az E-gyakorlatsort három hétig, azután váltson át a kondicionáló programra.

• RÖGZÍTETT HÁT az 5. fejezet (5-5. ábra, 87. oldal) utasításait. Tartsa a testhelyzetet legalább húsz percig, közben a gravitáció kiegyenesíti a hátát és a csípőjét.

• A COMB FESZÍTÉSE FOKOZATOSAN KIFELÉ FORDÍTVA A gyakorlat utasításai a 6. fejezetben találhatók (6-12a. és b. ábra, 112-113. oldal). Ne csaljon: végezze el mindkét oldalon! Ez az E-gyakorlat arra ösztönzi az erős ágyékizmokat, hogy felszabadítsák a csípőt. Figyelje meg, hogy a két váll különböző módon reagál erre a gyakorlatra.

• PAD A LEVEGŐBEN Kövesse a 4. fejezet utasításait (4-8. ábra, 75. oldal). A vállát nyomja a falhoz. Nyomja a jobb és bal csípőjét is egyformán a falhoz. Lélegezzen. Tartsa a testhelyzetet két percig, majd fejlessze három percre. Ez az E-gyakorlat lehetővé teszi a vertikális terhelés helyreállását, miközben a testtartást biztosító fő ízületek tengelye helyrebillen.

Ezek az E-gyakorlatok azonnal gondoskodnak a fájdalom enyhítéséről, hacsak nincs szakadás a rotátorköpenyben. A rotátorköpeny teszi lehetővé vállízületben a forgást, a forgó részt a felkarcsont feje képezi. Ha erőszakosan kimozdítja karját a már említett mozgásterjedelmet határoló „doboz" területén kívülre, izmai sérülhetnek, ha a váll eléggé előrefordul, hogy korlátozza a forgó mozgást.

-----------------------------------------------------------

ELLENŐRIZZE A KETTŐS MŰKÖDÉSŰ VÁLLÍZÜLET MUNKÁJÁT! Próbálja ki maga: maradjon ülve, görbítse előre és lefelé a vállát, feszítse meg izmait, hogy ott maradjanak, és emelje fel karját a feje fölé. Ugye nem tudja nagyon magasra emelni őket? Nyújtsa ki őket oldalra, és próbálja meg újra. Még mindig nehéz. Jegyezze meg, hogy bár a könyöke nem látszik érintettnek, mégis az, de ez ilyenkor nem nyilvánvaló. Hogy a karja mozgékony és hajlékony legyen, átvisszük a funkciók egy részét a vállból a könyökbe.

Ebben a szakaszban a rotátorköpeny túl sokat és rosszul működik - és fáj! amikor megkísérli a felkarcsont és a lapocka forgásának szinkronizálását. -----------------------------------------------------------

Tűzifát hasogatva fejszével, teniszlabdát szerválva vagy horgászbotot lendítve néhány példát szolgáltatunk arra a forgató igénybevételre, amelynek könnyű megvalósítására a váll tervezve van de amit nem tud teljesíteni, ha belemerevedett az előreforgató sarokpánt testtartásba. A váll tud sarokpánt lenni és tud forogni is, de a doboz belsejében élve a sarokpánt funkció dominál, mivel ha forgatás igényével kerül szembe a test, akkor a könyökkel, az alkar hajlításával és feszítésével oldja meg.

Az előző három E-gyakorlat megszünteti a rotátorköpeny területén jelentkező fájdalmat az ellenállás feloldásával; a szakadt rotátorköpeny azt jelenti, hogy a szövet sérült. Ebben az esetben a gyógyulási folyamat hosszabb időt vesz igénybe, és amíg a sérült szövet gyógyul, egyik vagy mindkét lapocka környékén kellemetlen érzés jelentkezhet. A rotátorköpeny azonban addig nem jön rendbe, amíg a kötöttséget nem szüntetjük meg. A műtéti gyógyítás, ami nem veszi számításba ezt az alapelvet, sokszor csődöt mond. Az E-gyakorlatsorozat visszaállítja a vállat tengelyébe, és újra működésbe hozza az izomzatát. Végezze a gyakorlatokat addig, amíg a fájdalom meg nem szűnik, azután váltson a 13. fejezet általános kondicionáló gyakorlataira, hogy fenntartsa az elért állapotot.

A következő E-gyakorlatsor azoknak való, akik a rögzített hát gyakorlatot végezve úgy találják, hogy hátuk laposan van a földön, nem ívelt, és válluk felfelé emelkedik a földről. Ez az állapot azt jelenti, hogy tovább kell dolgoznia azon, hogy megszűnjön a hajlás a hátában és a csípőjében, hogy a váll visszanyerje funkcióit. Teljes időszükséglet: ez a gyakorlat a comb feszítése kifelé fordítva törülköző segítségével gyakorlat miatt némi időt vesz igénybe. Komoly fájdalom esetén ezt a nyújtást végezheti negyvenöt perc-egy óra hosszat is. Mérsékelt fájdalom esetén 15-20 perc is megfelel. Időpont: naponta egyszer, reggelenként.

Időtartam: Addig végezze naponta a gyakorlatokat, amíg a fájdalom huszonnégy órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még egy hétig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára. Nem fájdalmas tünetek - amilyen például a rossz testhelyzet kezelésére alkalmazza ezt az E-gyakorlatsort három hétig, azután váltson át a kondicionáló programra.

• ÜLÉS A TÉRDDEL PÁRNÁT SZORÍTVA Kövesse a 6. fejezetben található utasításokat (6-10. ábra, 110. oldal). Tartsa lábfejét egyenesen, és ne engedje, hogy feje és válla előreessen. Végezzen három húszas sorozatot. Ez az E-gyakorlat a közelítő- és távolítóizmokat a csípő forgatásán túl is igénybe veszi.

• A LAPOCKA ÖSSZEHÚZÁSA ÜLVE (9-3. ábra)

9-3. ábra Üljön egy pad vagy szék szélére, csípője feszítve legyen, azaz gördüljön előre, hátát homorítsa, fejét és vállát húzza hátra. Lassan, egyenletese szorítsa össze lapockáit, azután lazítson. Végezzen három húszas sorozatot. A merev lapockákat zavarja a csípő flexiója és extenziója, és ez az E-gyakorlat megoldja a problémát.

• FÖLDÖN ÜLÉS Kövesse a 6. fejezet utasításait (6-11. ábra, 111. oldal). Koncentráljon arra, hogy figyeljen teste kétoldali szimmetriájára; ne működjön az egyik oldal erőteljesebben, mint a másik. Tartsa ezt a testhelyzetet öt percig. Ez az E-gyakorlat egy egyszerű funkciót erősít, hogy a test függőleges helyzetet foglaljon el, félig terheletlen térddel és bokával.

• A COMB FESZÍTÉSE KIFELÉ FORDÍTVA TÖRÜLKÖZŐ SEGÍTSÉGÉVEL

Kövesse a 6. fejezet E-gyakorlatainak utasítását (6-8. ábra, 108. oldal). A törülköző a csípőt egy síkban tartja mindkét oldalon. Ha nem fékezzük az ágyék izmait, folytatják a csípő és azzal együtt a törzs forgatását is. Tíz-tizenöt percig tartsa ebben a helyzetben mind a két lábát.

-----------------------------------------------------------------

CSÍPŐ: ELEFÁNTFÜLEK ÉS ÁLLÍTHATÓ TÁMLÁJÚ KLUBFOTELOK A medencében két, félhold alakú csípőcsont van, egyik a jobb, másik a bal oldalon. Mindkettő a keresztcsonthoz kapcsolódik, amely nagyjából háromszögletű, és alapot nyújt a gerincnek, hogy arra támaszkodjon. Együttesen a medence csontjainak szerkezete az izomzat nélkül úgy néz ki, mint egy elefánt feje elölről nézve. A két csípő a füle, a keresztcsont adja az állat homlokát, arcát és törzsét. A két csípőfél - mint az elefánt két füle - egymástól függetlenül tud mozogni; a jobb előrelendül, miközben a bal a helyén marad, vagy hátrafelé mozdul. Ehhez adódik, hogy a csípő teteje felfelé vagy lefelé csúszhat az előbbiektől függetlenül, mert a keresztcsonton van egy ízület, ami bizonyos játékot enged. Sőt, mi több, a keresztcsont saját maga jobbra-balra, előre-hátra billen, ezzel változtatva a csípő helyzetét (mint amikor az elefánt ingatja a fejét). Végül a csípő szerepe hasonlít egy állítható támlájú klubfoteléhoz is. Az alsó vége ki- és felfelé lendül, a lábtartó mozog, ahogy a fejtámla hátrahajlik. Mindkettő a másik mozgására is képes, és egymástól függetlenül mozognak. Egyik elöl lehet, a másik hátul, vagy mindkettő egyszerre elöl vagy hátul. Ez zavarosnak tűnik, de tökéletesen ésszerű, és világosan megnyilvánul a test tervezésében. A csípőnek sok testhelyzethez alkalmazkodva kell mozogni működése során, különféle követelményeket kielégítve. Akkor következik be rendellenesség, ha a csípő szabad helyváltoztatása megszűnik, elakad a felfelé vagy lefelé, előre- vagy hátrairányuló mozgása. --------------------------------------------------------------------

Az utolsó E-gyakorlatsor azoknak szól, akiknek krónikus vállfájdalmát a felemelt váll okozza, ez az egyre gyakrabban előforduló állapot, amelyben az egyik csípő magasabban helyezkedik el, mint a másik. A csípő emelkedése megállapítható egy nadrággal mérve, aminek a hossza megváltozott. Ha az egyik szára hosszabb, mint a másik, a szabó a csípő állásának megfelelően megigazította. A nők gyakran tapasztalják, amikor a teljes alakot mutató tükörbe pillantanak, hogy szoknyájuk alja nem egyenletes. Ha ez gyakran előfordul, azt jelzi, hogy az egyik csípő magasabban van, mint a másik. Ha a ruha nem közli a csípő állását, a csupasz tények még megtehetik. Ruha nélkül a tükör előtt állva helyezze a hüvelykujját a csípőcsontjára, és hosszan, alaposan figyelje meg magát. Még mindig kétségei vannak? Kérjen meg valakit, hogy mérje meg mindkét csípőcsontjának magasságát a padlótól.

A felemelkedett csípő és a vállfájdalom alapvetően ok és okozat. Ha a csípő felfelé vagy lefelé mozog, a vállnak reagálnia kell erre. Fel és le (vagy előre és hátra) fog mozdulni. A teherviselő csípőízület stabilitása nélkül a váll is elveszti stabilitását.

Akár a jobb, akár a bal csípő van megemelkedve, ezek az E-gyakorlatok hatásosak. Teljes időszükséglet: ez a gyakorlat a comb feszítése kifelé fordítva törülköző segítségével gyakorlat miatt némi időt vesz igénybe. Komoly fájdalom esetén ezt a nyújtást végezheti negyvenöt perc-egy óra hosszat is. Mérsékelt fájdalom esetén 15-20 perc is megfelel. Időpont: naponta egyszer, reggelenként. Időtartam: addig végezze naponta a gyakorlatokat, amíg a fájdalom huszonnégy órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még egy hétig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára. Nem fájdalmas tünetek - amilyen például a rossz testhelyzet - kezelésére alkalmazza ezt az E-gyakorlatsort három hétig, azután váltson át a kondicionáló programra.

• A FARIZOM ÖSSZEHÚZÁSA ÁLLÁS KÖZBEN Kövesse a 6. fejezet (6-5. ábra, 105. oldal) utasításait. Figyeljen arra, hogy a farizmait használja, ne a comb- vagy a hasizmokat. Csináljon három tizenötös sorozatot párhuzamos lábfejjel és ugyancsak hármat kifelé fordított lábfejjel. Ez az E -gyakorlat újra megdolgoztatja a farizmait.

• A BOKA ÖSSZESZORÍTÁSA HASON FEKVE

(9-4. ábra)

Feküdjön hasra, fektesse állát a kezére, és derékszögben hajlítsa be a térdét. Tartsa a térdét kissé kijjebb, mint a csípőjét, és szorítson egy párnát a bokái közé, egyenletes működésre késztetve a farizmait. Csináljon három tizenötös sorozatot. Ez az E-gyakorlat egyszerre mozgatja az elülső és a hátulsó izmokat.

• GRAVITÁCIÓS ESÉS

(9-5. ábra) A feszítéshez gumitalpú cipőt viseljen. Álljon egy lépcsőfokra úgy, mintha felfelé mászna. Két lábfeje legyen párhuzamos, és vállszélességben legyenek egymástól. Egyik kezével fogjon meg egy korlátot vagy valami más támaszt; hátráljon, amíg a sarka lelóg a lépcsőről a levegőbe. Hátráljon könnyedén, úgy, hogy lábának több mint a fele ne érje a lépcsőt. Közben figyeljen, hogy lábai párhuzamosak legyenek, és csípőtávolságában maradjanak. Engedje le testsúlyát a sarkára, hogy megdolgoztassa a lábszár hátulsó izmait. Tartsa a testhelyzetet három percig, az E-gyakorlat helyreállítja az ízületek láncolatát a saroktól egyenesen fel a vállig.

• A COMB FESZÍTÉSE KIFELÉ FORDÍTVA TÖRÜLKÖZŐ SEGÍTSÉGÉVEL Kövesse a 6. fejezet utasításait (6-8. ábra, 108. oldal). Tartsa mindkét lábát tíz-tizenöt percig ilyen helyzetben. Ahogy a percek múlnak, érezni fogja, hogy combjának elülső izmai legyőzik az ágyéki izmokat.

Általánosságban nem várható, hogy a váll fájdalma ugyanazon az oldalon jelentkezzek, mint ahol a csípő felemelt helyzetű. Sokszor így van, de nem mindig. A testnek sokféle módja van arra, hogy kiegyenlítse a csípő és a váll labilitását. Például a bal váll és a bal csípő felemelkedik, és ennek kompenzálására előrelendül a jobb váll, és megfeszül a rotátorköpeny-mechanizmus, amely károsodni kezd. Ebben az esetben nem a jobb csípő a megfelelő hely, ahol a megemelkedést kereshetjük. Akárhogy is van, az E-gyakorlatokkal végzett kezelés azonos.

Síkgeometria vagy a fájdalom geometriája Képzelje el az emberi törzset úgy, mintha két háromszögből állna, a háromszögek hegyén kiegyensúlyozva. Az egyik alap alakítja ki a csípőt, a másik a vállat (9-6. ábra). Ez az elképzelés fogalmat ad arról, hogy miért olyan fontos az ízületek együttműködése. Az erőteljes izomzat, ami áthidalja és összeköti a háromszögeket, állandóan befolyásolja a csontváz szerkezetét, és fordítva, az is befolyásolja őt. Semmi nem történik elszigetelten.

-----------------------------------------------------------

A VÁLL KÖTÖTTSÉGÉNEK GYORS ELLENŐRZÉSE Ha bármikor ellenőrizni akarja, hogy vállai egy tengelyben vannak-e és kétoldalúak-e, próbálja ki a következő gyakorlatot. Álljon fel, lábai kifelé álljanak, és hajlítsa előre a vállát. Ezután emelje fel a jobb karját a feje fölé, és tartsa így tíz másodpercig. Engedje le a jobb karját, és csinálja meg ugyanazt a ballal. Ha jelentős különbség van a kettő között - ha az egyik karját nehezebbnek érzi, vagy merevebbnek vagy valami hasonló, tudni fogja, hogy az egyik válla kötöttebb, mint a másik. De még ha mindkettőt azonosnak érzi is, az érzés elég kellemetlen, nem? Most csinálja meg újra, de a lábujjai most forduljanak befelé, és húzza hátra a vállát. így valószínűleg sokkal könnyebb mind a két oldalon. A második esetben a csípő feszített, ott van, ahova tartozik; az alsó háromszög alapja előrejön. -------------------------------------------------------------

9-6. ábra A háromszög: alapvető mozgatórendszeri egység

Amikor olyan sok időt töltünk az életünkből ülve, csípőnk alakja elkerülhetetlenül felveszi a szék alakját, hátramozdulva és eltolva az alsó háromszög alapját. A vállnak nincs más választása, mint hogy reagáljon erre, és ennek meglesznek a következményei.

A szkeptikus azt mondhatja: „Nem számít, hogy mennyire fáj a vállam, nem állhatok állandóan befelé fordított lábujjakkal." Nem kell ezt tennie. Az állás megkétszerezi azt a munkát, amit az izmok feltehetően elvégeznek a csípők számára természetesen és automatikusan. Ezeket az izmokat meg kell dolgoztatni, és működésük helyreáll. Amikor ez megtörténik, elmúlik a fájdalma, és kikerül a dobozból.

10. fejezet Könyök, csukló és kéz: mozgékony ujjak 10-1. ábra

Könyökben behajlított kar a csuklóval és a kézzel

Minden ízület egyenlő, de néhány valóban arisztokratikus. Ezek: a könyök, a csukló és a kéz ízületei - elegánsak, kifinomultak. A szonettek írásának, a leváló ideghártya rögzítésének, a szövésnek az eszközei. De semmi nem becses vagy törékeny körülöttük. A hüvelykujj és a mutatóujj egyesíti az elméleteket és a kísérleteket. Képes könnyed érintésre, gyilkos ökölcsapásra, imádkozásra és bábjátékra, ezek az ízületek az ember felemelkedésének lényegére mutatnak rá. Amikor megsérülnek, figyelünk rájuk.

A fájdalom eredete és helye Cassie nagy figyelmet fordított jobb csuklójára. Néhány évvel ezelőtt jött a klinikára, mert a csuklója igen rossz állapotba került, merev volt és fájt. Cassie szociális munkásként dolgozott, és orvosi tanácsra arra kényszerült, hogy hosszabb betegszabadságot vegyen ki.

Első kezelése során már egy óra eltelt, amikor mellékesen említést tett arról, hogy a dereka is nagyon fáj. Legfontosabb azonban a csuklója volt számára, amint mondta, minden más csak másodsorban jöhet szóba.

A vállfájdalomhoz hasonlóan a könyök, a csukló és a kéz fájdalma is különösen zavaró az érintetteknek. A kényelmetlen érzésen túl növeli az állásvesztés, az életmód nagyfokú megváltozásának és a tehetetlenségnek az esélyét. Cassie olyan gyorsan szeretett volna visszamenni dolgozni, ahogy csak lehetséges. Amíg a csuklója beteg volt, a derékfájása nem látszott a munkába állás akadályának. Úgy gondolta, hogy vagy belenyugszik, vagy majd később kezd vele valamit.

Amit Cassie nem vett észre előszörre, az, hogy a csuklójában és a derekában érzett fájdalom ugyanannak a problémának két különféle tünete: elvesztette függőleges teherviselő képességét. Jellemzően abban a meggyőződésben élt, hogy a fájdalom helye azonos a fájdalom okával. Gyors szemléltetéssel győztem meg ennek ellenkezőjéről. Álljon meg itt befelé fordított lábujjakkal - kértem. Egy kicsit megmozdította a lábfejét. Rajta, erősebben! Valóban fordítsa meg a térdét, és irányítsa befelé a lábujjait. - Válla lógott, és derékból előrehajolt. - A lába tökéletes, de húzza hátra a vállát és a fejét - ez az. - Úgy érzem, hogy eldőlök jobbra - mondta. - Ne törődjön vele, nem fog. Azért érzi úgy, mert testsúlyának nagy részét teste bal oldalán hordja, és ez megszünteti a test kétoldali szimmetriáját. A jobb oldala nem végzi él a saját feladatát. Tétován bólintott, mert még hozzá volt szokva suta pozitúrájához. - Hogy van a dereka? - kérdeztem. -

Kicsit bizonytalan még.

-

Fáj?

-

Most nem igazán.

- Fájni szokott, amikor áll? Cassie tétovázott egy pillanatig. - Állandóan. -

De most nem?

-

Nem.

Hagytam egy kis időt, hogy gondolkodhasson ezen. - Hogy van a csuklója? Felemelte a karját, és vetett rá egy pillantást. Kezét laposan tartotta, lefelé fordított tenyérrel, kinyújtott ujjakkal. - Ugyanúgy - mondta.

Próbálja meg behajlítani. - Cassie lassan ökölbe zárta a kezét, majd újra kinyitotta. Azután csuklóból hagyta leesni a kezét, és lassan - nagyon lassan - felfelé hajlította. A keze tenyérrel kifelé maradt körülbelül harminc másodpercig, azután szó nélkül gyorsan le-fel és jobbra-balra mozgatta. -

Nos? - kérdeztem végül.

-

Hűha!

Cassie problémája nem a csuklójában, a könyökében vagy a vállában rejlett, ezért a csuklószorító és az ergonomikusan tervezett billentyűzet nem segíthetett rajta. Cassie csípője okozta a csuklófájdalmat. Amikor suta testhelyzete megváltoztatására biztattam, fontos információval szolgált az az érzése, hogy jobbra fel fog borulni. Az egyensúly hiánya mindig üzenet. Ebben az esetben azt közölte velem, hogy Cassie jobb csípője nem stabil; kifordult jobb lába ezt még erősítette, és a csípője hátrafelé kényszerült hajlított állapotba. Ahhoz, hogy a súlypontja megfelelő helyen legyen, és egyenes vonalon tudjon járni, jobb vállát önkéntelenül is befelé és előrefordította. Az alsó teherviselő ízületei támogatásának hiányában válla meghajlott, és zavarta az ízületi forgó működését. A biomechanika tiszta dolog. Ahogy az előző fejezetben írtam, a váll arra termett hogy sarokpántként emeljen és forgasson. Ha forgatóképessége csökken, a könyök veszi át feladatát. Hogy fogalma legyen arról, hogy ez hogy megy végbe, nyújtsa ki a jobb karját előre, a váll magasan legyen, a tenyér lefelé fordítva. Karját egyenesen kinyújtva forgassa úgy, hogy tenyere felfelé nézzen. Ha még nem vesztette el teljesen vállának forgatóképességét, a teljes kar mozogni fog, és érezhető mozgást és izomaktivitást fog érezni a váll területén, amikor az részt vesz a forgatásban. Miközben a karja forog, másik kezével haladjon végig a jobb karján csuklótól vállig úgy, hogy finoman összenyomja, majd elengedi. így a mozgatórendszer nagy részét munka közben fogja érzékelni. Figyelje meg, hogy a könyök maga félkörben fordul el. Most hajlítsa be a könyökét derékszögben, közelítse az oldalához, és forgassa a tenyerét lefelé és felfelé ugyanolyan módon. A váll kimarad a mozgásból, ahogy a felkar legtöbb izma is. Az egy helyben lévő könyök nagy munkában van a singcsont és az orsócsont, az alkar két csontjának működése közben; a kézfej le-fel fordítása során ezek párhuzamos helyzetükből kimozdulva keresztezik egymást (10-2. ábra, 10-3. ábra). -----------------------------------------------------

SZERKEZETI ERŐ ÉS ÖSSZENYOMHATÓSÁG A legtöbb krónikus csuklófájdalom könnyen kezelhető azzal, hogy a vállat visszaállítjuk a csípővel, a térddel és a bokával egy tengelybe. Ha nincs csonttörés, és az ízület alkotórészei nem mozdultak el baleset következtében, ritkán van szerkezeti károsodás. -----------------------------------------------------

Próbálja ki ezt is: Nyújtsa ki a kézfejét lefelé néző tenyérrel, és a középső ujját tegye keresztbe a mutatóujján át. Ez a mozdulat emlékeztet arra a helyzetre, amit az orsócsont és a singcsont vesz fel az alkar és a csukló forgásakor.

---------------------------------------------------------10-2. ábra 10-3. ábra

A singcsont és az orsócsont keresztezve, Lefelé fordított tenyér (pronatio; a singcsont és az orsócsont keresztezi egymást) -------------------------------------------------------------

Az erőteljes biomechanikai pas de deux (francia „páros tánc ) mindig megismétlődik, amikor a csukló és a kéz alapvető forgó mozgását végzi. Ráadásul az alkar irányából a csukló felé haladva a hely is egyre szűkül, az alkart alkotó csontok, izmok, inak egymáshoz szorulnak. A könyökből induló külön forgás esetén a csontoknak, izmoknak, szalagoknak, inaknak és idegeknek nincs elég helyük feladatuk végzésére anélkül, hogy egymás útjába ne kerülnének. A forgás még sikerül, de növekvő súrlódással. És a súrlódás különös dolgokat művel. Dörzsöljünk össze alkalomadtán két fadarabot, és nem történik semmi; dörzsöljük őket folyamatosan, és tűz keletkezik. Amikor a könyökéről kérdeztem Cassie-t, azt mondta, hogy gyakran volt azon a helyen égő érzése.

Adogatás A könyök, a térdhez hasonlóan, szinkronizáló mechanizmus. Ahogy a térd a csípővel és a bokával működik együtt, a könyök a váll és a csukló mozgásait koordinálja, és közvetít közöttük. A térdhez hasonlóan a könyök is - műszaki nyelven megfogalmazva - fordulatcsökkentő áttételként funkcionál. Átalakítja a váll erős mozgásait olyan formába, amit a csukló és a kéz is használhat a finom precíziós munkákhoz. De ha a váll kikapcsolódik a rendszerből, mert elveszti természetes pozícióját, a könyöknek vagy helyettesítenie kell a váll elvesztett erejét, vagy tovább kell adnia a problémát a csuklónak. Mindkettőt megteszi.

A felső végtagok dinamikus erejüket a felsőtest mozgatórendszeréből nyerik. Az izmok harmonizálása olyan összjátékot követel, hogy ehhez hasonlítva egy szimfonikus zenekar játékának összehangolása egyszerűnek látszik. De az emberek többsége csak a kar felét használja - az alkarját. Ez azt jelenti, hogy egy nagyjából 30 cm-es biomechanikai hasadékot mélyítünk a könyök és test közé. A vér átfolyik, és az idegrendszeri jelzések áthaladnak ezen a zónán (bár ez a működés is romlik), de a teljes izomműködés és a biomechanikai tevékenység nagymértékben csökken. Ilyen körülmények között a csukló és a könyök fájdalma természetes.

----------------------------------------------------------

A CSUKLÓ ÉS A KÖNYÖK KAPCSOLATA Ahhoz, hogy működés közben lássa és érezze a könyök nem megfelelő állását, vegye fel azt a testhelyzetet, amelyben a könyök derékszögben behajlik, az oldalához van szorítva, és tenyere felfelé mutat. Fordítsa el az alkarját úgy, hogy a tenyere lefelé forduljon, de ügyeljen arra, hogy a könyöke a helyén maradjon. Figyelje meg a feszülést a csukló belső felén; a hüvelykujj nem akarja ezt az utat megtenni. Vigye hátra a hüvelykujját addig, amíg egyenesen felfelé nem mutat; ha megpróbálja megmerevíteni a csuklóját, az nem bizonyul nagyon erősnek vagy stabilnak. A könyök a valóságban azt közli a csuklóval, hogy foglalkoznia kell a forgásból adódó súrlódással - ez magyarázza a feszülést a csukló belső oldalán. A csukló stabilitásának elvesztése is a könyök tehetetlenségéből adódik, abból, hogy a váll - ahol a feladat elvégzéséhez stabilizálni és hasznavehetővé lehetne tenni az egész kart, a felsőtestet és a hátat - elvesztette a befelé és felfelé forgás képességét. ----------------------------------------------------------

Erőátvitel A mozgásterjedelemről szólva, ahogy a vállal foglalkozó fejezetben írtam, legtöbben be vagyunk zárva egy nagyjából 100x120 cm nagyságú dobozba. A régimódi kalodákhoz hasonlóan, amelyekbe a 17. században és a 18. század elején fenyítésként szorították be a bűnözők kezét és lábát, mi is beszorítottuk kezünket, csuklónkat, karunkat és vállunkat ebbe a dobozba, és arra ítéltük őket, hogy ott éljenek. Figyelje meg, hogy könyöke milyen közel marad a felsőtestéhez. Egyéni mozgásaink tucatjait beskatulyáztuk egy tizenöt-húsz perces időszakba, a könyök csak alkalmanként nyúlik ki bárhová is a váll magasságába. Sikerült munkánkat és játékainkat pontosan a doboz közepébe helyezni, a billentyűzettől és az autó kormánykerekétől a tv távkapcsolójáig és mountain bike-ig. Így cselekedve a könyökünket, a csuklónkat és a kezünket testünk felső feléhez rendeljük robotmunkára. Ha a mozgatórendszer tervezett működése szerint, megfelelően dolgozik, akkor ha derékból előrehajlunk, az első test hajlító-feszítő kapacitása révén a kar kinyúlási távolsága közel megkétszereződik. De ha nem helyesen működik - és a csukló és a könyök fájdalma elárulja, hogy ez így van -, akkor ez a feladat továbbítódik a könyökhöz, a csuklóhoz és a kézhez a törzs oldalirányú és forgató mozgása során, a képessége azoknak is megvan erre.

A csípő és a felsőtest helyben marad, miközben a könyök helyzete megváltozik, hogy végtelen számú rutinmozgást elvégezzen.

----------------------------------------------------------

A CSUKLÓ ÉS KÖNYÖK KAPCSOLATÁNAK MEGSZAKÍTÁSA KRÓNIKUS FÁJDALOMHOZ VEZET Álljunk meg egy percre, hogy megvizsgáljuk a következményeit a könyök, a csukló és a kéz alkotta lánc működési zavarának, amely áttevődik a csípőtől egészen a vállig. A törzs majdnem mindegyik fontos izma és biomechanikai szerkezete érintett. Munkájuk a könyökre, a csuklóra és a kézre hárul. Képzelje el, hogy előrenyúl, hogy felemeljen egy nehéz szótárat egy polcról, amelyik mellmagasságban van, és kb. egy méterre. Ha csípője már előrehajlott állapotban rögzült, karját használja, hogy áthidalja a távolságot a könyvespolcig, ahelyett hogy derékból hajolna előre. Mivel válla előregörbül, nem tudja a kötet súlyát elviselni, így a könyökére és a csuklójára hagyatkozik. Ez ismétlődik százszor naponta. A krónikus fájdalom elkerülhetetlen. ----------------------------------------------------------

Eközben a váll - amelynek tervezett feladata segíteni a húzást, a nyomást, a feszítést és a felemelést - előregörbül, és tétlen marad. Minden súly mozgatása a könyökre és a csuklóra hárul. Ez nem okozna gondot egy teljesen jól működő testben. Ez az egyik oka annak, hogy olyan erős kétfejű és háromfejű karizommal (biceps és triceps izommal) rendelkezünk (valamint egyéb karhajlító, feszítőizmokkal). De egy olyan testben, amelyik „dobozba van zárva" , a váll működési zavarral küzd és fáj, a karizmok képessége arra, hogy részt vegyenek a teljes terjedelmű mozgásban (ami az alsókar esetében 165 fokos ívben való felhúzásban és leeresztésben határozható meg), felére vagy

harmadára csökken. Egy pohár vagy egy kávéscsésze felemelése a szájig és letétele az asztalra is nagy kihívássá válik. Nemcsak az emelés, a tolás, a húzás képessége csökken. Az alsókar kifelé (supinatio) és befelé fordítása (pronáció) is a váll beavatkozásait igényli. A váll nélkül a legtöbb funkció a könyökre és a csuklóra hárul. Az a helyzet, amelyben a kezünk áll, meghatározza, milyen munkát végezhetünk, végső soron azt is, kik vagyunk. Vegyünk példának egy klasszikus jelenetet egy szalondrámából. Egy falusi fajankót meghívnak teára egy előkelő házba. A finom porceláncsészét a szájához emeli úgy, hogy könyökét a füléig felhúzza. Eközben a háziasszony helytelenítően felhúzza a szemöldökét, és a ház ura gúnyosan mosolyog. Az előkelő házigazdák úgy emelik fel a csészéjüket, hogy könyökük illedelmesen behajlítva lent marad, a törzs közelében. A régens kor kisnemese még használja a vállát, az uraság és előkelő hölgye már nem, Ő még használja a kézfej felfelé és lefelé fordításához a vállát, a könyökét és a csuklóját is; az uraság többnyire csak a csuklóját használja.

----------------------------------------------------------

BEFELÉ ÉS KIFELÉ FORDÍTÁS (PRONÁCIÓ ÉS SUPINATIO) Azonos kifejezést használunk mindkét funkció jelölésére a láb/boka és az alkar/kéz vonatkozásában. A pronáció és supinatio szó latin eredetű. Aki a hasán fekszik, pronációban van/befelé fordul, aki a hátán fekszik, supinatioban van/kifelé fordul. Amikor az alkar befelé fordul (pronációban van), a tenyér lefelé néz(ha a könyök derékszöget zár be), vagy hátra (ha a kar oldalt van kinyújtva, a törzs mellett). Ilyenkor az alkarcsontok keresztezik egymást. A supinatio ennek a fordítottja. ----------------------------------------------------------

Akaratlanul is kapcsolatba hozzuk a fizikálisan működési zavarral küzdő és a jól működő jelleget egyes társadalmi csoportokkal? Valóban ezt tesszük, és ironikus ugyan, de sok, működési zavartól származó mozdulatot előkelőnek és stílusosnak tartunk. Minden tavaszi és őszi szezon elején lenyűgöz a divattervezők által megalkotott látvány, amikor olyan divatmodelleket küldenek a dobogóra, akiknek egyre görnyedtebb a válla, lóg a feje, előrebillen a felsőteste. Végigcsoszogják Párizs, London, New York bemutatótermeinek kifutóit kifordult lábukkal és hátrafeszített csípőjükkel. Legközelebb, ha divatbemutatót néz, figyelje meg, hogy amikor a modellek közelednek, kézfejük háta egyenesen előremutat. Ez a vállízület működésének kikapcsolódását mutatja. A lapocka és a felkarcsont eredeti, tervezett mozgása nélkül alkarjuk és csuklójuk befelé fordul. Az alkar befelé fordító izmai hajlításba merevednek; ennek eredményeként levonódnak a singcsont és az orsócsont keresztező mozgásának végrehajtásába, ahogy már korábban leírtam. Ez azt jelenti, hogy a csukló, az alkar és a könyök maximálisan összehúzódott állapotban és túlerőltetve működik. A mozgatórendszer soha nem tér vissza semleges helyzetébe. A fokozott súrlódás állandósul. A gyulladás - fájdalom - bizonyosan bekövetkezik.

Az orvosválasztás veszélyei és fájdalmai A test megpróbálja a tüzet különféle úton-módon eloltani. Egyik módja, hogy folyadékot termel, ami korlátozza a súrlódást, párnát alkotva, így megtörve a mechanizmust. Ezt a folyadékot a könyök ízületi hártyája hozza létre. Az ízületi folyadékot tartalmazó zacskók és tömlők a könyök mögött helyezkednek el, és megnehezítik hajlítását és forgatását. Sok embernek a könyökéből olyan sűrűn csapolják le az ízületi nedvet, mint ahogy a családi autó olaját cserélik - csak egy kicsit fájdalmasabban. Ugyanígy feltöltődhetnek azok az ízületi tömlők is, amelyek a súrlódási pontokon helyezkednek el (ahol az inak csatlakoznak a csontokhoz), és akkor akadályozzák a mozgást. Az ínhüvely sérül és begyullad, és ha az ín „kicsúszik" belőle. Ezt az állapotot nevezik az ízületi véggel rendelkező csontrészen az izomtapadásra szolgáló csontnyúlvány károsodásának (orvosi nyelven epicondylitisnek), de az ín valójában nem csúszik ki, inkább a kompenzáló izmok mozdítják el a csontokat az inakhoz képes. A sebészi gyógyítás másik irányt keres az inak számára, olyat, ami kisebb súrlódást eredményez. De ez csak fokozza a könyök működési zavarát, mert az ízület tervében az inaknak az eredeti helyükön kell működniük.

A tűzoltás első intézkedése, hogy megakadályozza az ízület mozgását azáltal, hogy túl fájdalmassá teszi. Ahogy a könyök és csukló merev és kötött lesz, és fájni kezd, a mozgások lassan csökkennek. Valamennyien ösztönösen tudjuk, hogy ez a végső lehetőség, és a működés minimálisra csökkenésével a súrlódás megszűnik. A könyök és a csukló azonban annyira központi helyet foglal el modern életünkben, hogy működésük teljes kiesése krízist okoz. Eredményeként a szokásos teljes körű munkát egy viszonylag nyugodt időszak követi, amikor a könyök és a csukló nem dolgozik, azért, hogy legyőzzük a fájdalom tünetét, amit azután követ annak a mozgásigénynek az újraéledése, amely az első helyen a súrlódást okozta. A terhelés nélküli időszakban elért fájdalom mentesség fokozatosan megszűnik, és egy ponton a fájdalom állandósul.

Szokásos kényszerű jelmondat: „Játszani kell, ha fáj is. Erre jó példa egy kézilabdabajnok, aki néhány éve jelentkezett nálam, utolsó lehetőséget keresve, mert a könyöke állandóan fájt. Hogy folytathassa a játékot, éveken át rendszeresen kortizon injekciókat kapott. Bármelyik hozzáértő orvos azt mondaná, hogy ez a két szó, rendszeres és kortizon, együttesen nem fordulhat elő ugyanabban a mondatban. A kortizon jó fájdalomcsillapító, de ismételten használva súlyos mellékhatásai vannak. Ez az ember, Gil, láthatóan sok orvosnál járt, akik hajlandók voltak neki beadni ezeket az injekciókat, anélkül, hogy sok kérdést tettek volna fel. Amikor a másodikharmadik alkalommal megtagadták, elment máshova. Amikor először találkoztam Gillel, kétségbeesetten akart játszani egy fontos körmérkőzésen, iszonyú fájdalmai ellenére. Hozzátette, hogy sok kortizon injekciót kapott, és azért jött hozzám, mert nem volt olyan orvos, aki beadott volna neki még egy adagot. -

Miért nem? - kérdeztem.

-

Fogja meg a könyököm.

------------------------------------------------------------

FORRÓ PONTOK A dörzsölődés az ízületeken belül vagy a közelükben úgynevezett forró pontokat hoz létre. Az ember a tenyerével érezheti őket; néha láthatók is piros folt formájában. Lehet, hogy nem fájnak, de akkor is működési zavar tünetei, és nem helyes tudomást sem venni róluk. Az E-gyakorlatok segítenek a legközelebbi fő ízületen. ------------------------------------------------------------Fogtam a jobb könyökét, és lágyan megnyomtam. És ahogy ezt tettem, a hüvelykujjam átsiklott rajta, és belemélyedt az ízületbe, úgy tolva a bőrt maga előtt, mintha egy kesztyűbe bújtam volna. A könyök tekintélyes hármas ízület, megrakva porccal, szalagokkal, csontvégződésekkel és inakkal. Gil könyökéhe a hüvelykujjam majdnem tövig beleszaladt. Könyökízületének szerkezete, hála a kortizonnak, teljesen összeesett. A fájdalomcsillapító lehetővé tette neki, hogy éveken át játsszon, amíg az ízületében a csontok és más szövetek teljesen el nem lágyultak. Sajnos nem tudtam semmit tenni érte. Nagyon nehéz könyökfájdalmat kezelni, ha nem maradt többé könyökízület. Ő úgy döntött, hogy megszünteti a fájdalmat, nem figyel az üzenetre, és végül tönkretette a könyökét.

A könyökfájdalom kezelése Kevés ember olyan fanatikus, hogy súlyos fájdalommal is játsszék, vagy eléggé őrült ahhoz, hogy kortizont használjon mértéktelenül; így feltételezhetjük, hogy az ön könyöke még él. A következő öt E-gyakorlatot arra terveztük, hogy helyreállítsa a kapcsolatot a könyök, a váll, a törzs és a csípő között. Ahogy minden fejezet gyakorlatait, ezt is az itt közölt sorrendben végezze.

Teljes időszükséglet: ez a gyakorlat a comb feszítése kifelé fordítva gyakorlat miatt némi időt vesz igénybe. Komoly fájdalom esetén ezt a nyújtást végezheti negyvenöt perc-egy óra hosszat is. Mérsékelt fájdalom esetén 15-20 perc is megfelel. Időpont: naponta egyszer, reggelenként. Időtartam: addig végezze naponta a gyakorlatokat, amíg a fájdalom huszonnégy órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még egy hétig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára.

• GRAVITÁCIÓS ESÉS Kövesse a 9. fejezetben leírt utasításokat (9-5. ábra, 169. oldal). Figyeljen arra, hogy a két lábfeje párhuzamos legyen egymással, és egyenesen előremutasson; megpróbálhatnak kifordulni. Koncentráljon arra, hogy a súlya mindkét oldalára egyformán nehezedjen, és nyomja le a sarkát.

Tartsa ezt a testhelyzetet . Képzelje el, hogy a sarka és a feje egy láthatatlan falnak támaszkodik. Ez a gyakorlat hátrahúzza a törzsét, a vállát és a fejét a csípőjével egy síkba.

• STATIKUS NYÚJTÁS Kövesse a 4. fejezet (4-7. ábra, 74. oldal) utasításait. Folytassa úgy, hogy a lapockái összeérhessenek. Az is fontos, hogy a fejét hagyja lefelé lógni; figyeljen arra, hogy a nyak- és a hátizmai elernyedjenek. Tartsa a testhelyzetet kezdetben egy percig, majd fokozatosan fejlessze két percre. Ez a gyakorlat megszünteti a gerinc C alakját, és emlékezteti a vállízületet, hogy előre- és hátramozgásra rendeltetett.

• KÖRÖZÉS

(10-4. ábra) Szüksége lesz egy alacsony padra, ami lehetővé teszi, hogy mellé álljon úgy, hogy az egyik lába egyenes legyen, a másik derékszögben behajlítva pihenjen a pad tetején. Hajoljon előre derékból, és támassza a kinyújtott lábával ellenkező oldalon lévő kezét tenyérrel lefelé a padra. Helyezzen egy 2,5 kg-os súlyt a kinyújtott keze alá, úgy, hogy elérje és fel tudja venni. A súly függőleges helyzetben legyen, hogy megfoghassa a fogóját. Tartsa könnyedén a súlyt - ne szorítsa össze a

kezét, és a karizmai ne legyenek erősen összehúzva amint finoman forgatja a kinyújtott karjával kis körökben. Hagyja, hogy a lendület vigye körbe a karját. Karja ne szélmalomként forogjon körbe a feje körül, hanem a földön írjon le könnyedén egészen kicsi köröket. Körözzön hússzor az óramutató járásával megegyező irányban, majd ugyanannyiszor az óramutató járásával ellenkező irányban; utána ismételje meg a másik kezével. Mindkét karjával csináljon két-két harmincas sorozatot, körözés helyreállítja a vállízület forgójának működését, ami megmerevedett az előrehajló testtartásban.

• FALIÓRA

(10-5a., b és c. ábra) Ez három testhelyzetben végzendő E-gyakorlat. A vállában (az ízületi mechanizmusban, ahol a felkarcsont találkozik a kulcscsonttal és a lapockával) és a lapockában kell éreznie a működést. Ha a három testhelyzet súlyosbítja a könyökfájdalmat, azonnal hagyja abba, és folytassa a következő gyakorlattal. Egy vagy két nap múlva próbálja meg újra az első és második testhelyzetet. Ha már nem okoz további fájdalmat, csinálja a többivel.

Első testhelyzet (10-5a. ábra): Támaszkodjon a falhoz arccal a fal felé fordulva, és lábujjaival befelé fordulva helyezze a falhoz a lábát. Két karját kinyújtva helyezze a falra a feje fölé tizenkét órát mutatva, és tartsa így egy percig. Könyöke egyenes legyen, miközben a válla elfordul a faltól, hüvelykujja is mutasson el a faltól. Tartsa a testhelyzetet egy percig.

Második testhelyzet (10-5b. ábra): Maradjon azonos testhelyzetben, befelé mutató lábujjakkal. Két karját kinyújtva helyezze a falra a feje fölé tíz perc múlva két óra állásba. Könyöke egyenes legyen, miközben a válla elfordul a faltól, hüvelykujja is mutasson el a faltól. Tartsa a testhelyzetet egy percig.

10-5a. ábra Harmadik testhelyzet (10-5c. ábra): Maradjon azonos testhelyzetben. Két karját kinyújtva helyezze a falra a feje fölé háromnegyed három állásba. Könyöke egyenes legyen, miközben a válla elfordul a faltól, hüvelykujja is mutasson el a faltól. Tartsa a testhelyzetet egy percig. A falióra a lapocka után megy. A lapockák mozgásra kényszerülnek - fel és le, hátra és előre, az óramutató járásával megegyezően és ellenkezőleg forogva. Ha nem teszik ezt, akkor elveszett a törzzsel a dinamikus együttműködés, és a váll biomechanikai kapacitása felhasználhatatlan.

• A COMB FESZÍTÉSE KIFELÉ FORDÍTVA

Ez a gyakorlat is az 5. fejezetben van (5-7. ábra, 89. oldal). Az itteni problémát csak félig- meddig oldja meg. Adjon ennek az E-gyakorlatnak sok időt, hogy hatni tudjon. Tartsa tíz percig mindkét oldalon. A lágyék izmai erősek, és időbe telik, amíg feladják kompenzáló tevékenységüket, és a saját dolgukat teszik.

Csukló és kéz

Szándékosan szerkesztettem a fejezet belsejébe a kéztőalagút tünetegyütteséről szóló részt, hogy rákényszerítsem az ebben a rendellenességben szenvedő olvasót, hogy szembesüljön fájdalmának valódi okával. Az alagút szindróma nem attól keletkezik, amit csinálunk a könyökünkkel, a csuklónkkal vagy a kezünkkel - hanem attól, amit

nem csinálunk. Azzal, hogy mellőzzük a váll használatát, és tönkretesszük a test teherviselő képességét, alsó és felső végtagjaink hiábavaló harcot vívnak a fájdalom ellen. Nem fordíthatnak figyelmet az izomerő finom árnyalataira és a biomechanikai együttműködésre, ami az egészség fenntartásának alapkövetelménye. Ezeket a funkciókat semmi sem helyettesítheti. Semmi. Ezért van az, hogy a munkahelyek ergonómiai újratervezése és a kerti szerszámoké, játékoké és matracoké - a csalás határán jár. ------------------------------------------------------------

ENNI, INNI - MOZOGNI Éppen úgy, ahogy napi egy órát töltünk el evéssel-ivással, nyolcat alvással, szükséges, hogy feltöltsük testünket megfelelő mennyiségű mozgással, hogy mozgásképességünk jó maradjon. ----------------------------------------------------------

Ha csuklószorítót alkalmaznak a billentyűzethez és a munkapad felemeléséhez, ennek hatására csak eltolódik az erős súrlódás a munkás könyökének, csuklójának vagy kezének más helyére. Rövid idő múlva a súrlódás újra feléleszti a „tüzet". Hasonlóan Gil kortizoninjekcióihoz, a munkások megkaphatják fizetésüket, hála az ergonómiai intézkedéseknek, de mozgatórendszerük szerkezete tovább romlik a működési zavar okozta stressz miatt, ami a munkájukhoz tartozik. Az ergonómiai látszatintézkedések éppen olyan halálosak, mint a fájdalomcsillapító túladagolása.

Eltekintve a botrányosan veszélyes vagy embertelen gyakorlattól, hogy a súlyos balesetektől, a munkahelyeket igazságtalanul okolják azokért a sérülésekért, amelyek a valóságban a működési zavarral küzdő izgatórendszer tünetei. Ezeket az állapotokat bárki képes helyrehozni, aki hajlandó a saját testének egy kis mozgástáplálékot adni.

A környezet nem fogja ezt megtenni nekünk - nem azért, mert szívtelenek a munkaadók, hanem azért, mert mint 21. századi férfiak és nők, olyan szórakoztató és bőséges életet építettek maguknak, amely többé nem biztosít számunkra automatikusan elegendő mozgást ahhoz, hogy egészségesek maradjunk.

----------------------------------------------------------10-6. ábra

Két modell, egyik a helyes kéztartást mutatja, a másik a kéztőalagút betegségének tüneteivel -----------------------------------------------------------

Felelősséggel mozogni nem azt jelenti, hogy hatalmas izomzatot építsünk, vagy kimerítő edzést vállaljunk magunkra. Nézze meg a 10-6. ábrát, és látni fogja, hogy miből származik a kéztőalagút tünetegyüttes fájdalma. A bal oldali modell mozgatórendszere jól működik: kétoldali szimmetria jellemzi, testsúlya egyenletesen van elosztva a bal és jobb oldalon, teherviselő ízületei függőleges tengelyben vannak, és a vízszintes vonalak párhuzamosan futnak a megfelelő ízületeken át. Sajnos ez a jól működő állapot sokunknak már nem természetes többé. A jobb oldali modell teljesen más képet nyújt. Egy barátom, aki látta ezt a könyvet írás közben, azt gondolta, hogy ez az összehasonlítás sántít. Azt mondta: „Senki nem néz ki ilyen rosszul. Ezután tettünk egy rövid sétát a parkban a klinika környékén, és tizenöt percen belül több tucat embert látott, aki „olyan rosszul' nézett ki. Megállíthattam bármelyiket, és megkérhettem, hogy válaszoljon néhány kérdésre, és azt hallottam: „Igen, a csuklóm merev mostanában", vagy „Fájni kezdett az alsókarom". Ezeken a

rajzokon és az életben is a fej, a váll és a kar helyzete megmagyarázza, hogy mi történik a kéztőalagút tünetegyüttesének kifejlődésekor.

Kezdjük a görbe gerinccel. Húzza ki magát egy asztal mellett. Hagyja, hogy a válla és a háta lógjon, és helyezze két karját tenyérrel lefelé az asztal felszínére, könyökét hajlítsa be derékszögben, és tartsa a törzse mellett. A csuklója feküdjön laposan az asztalon. A hátát lassan homorítsa, és húzza hátra a fejét (hagyja a vállát ott, ahol van). Figyelje meg, hogy emelkedik az alkarja, hogy emeli fel a csuklóját az asztalról. Hátának ívelése magában is csökkenti a csuklóban a súrlódást, és olyan helyzetbe hozza, ami az ujjakat inkább simán kinyújtja, mintsem hogy behajlítaná (azaz a csukló laposan tartása).

Most figyelje meg a vállát. Ha előrehajlik, a kar-könyök vonalat állandóan befelé fordítva tartja csak a csukló nincs folyamatosan ilyen helyzetben. Kifelé akar fordulni, hogy lehetővé tegye a kéz fogását (inkább, mint a karmolást). ----------------------------------------------------------

GÉPÍRÁS VÁLLBÓL Minél nagyobb mértékben vesz részt a váll a gépelésben, annál jobb. Segít a kéz, a csukló és az alkar izmainak a hát- és a vállizmok bevonásával. Ha a betűket erőteljesen üti - a tanára nem lesz megelégedve. És ne húzza a kézfejét fel és a csukló felé, amikor gépel; ez akadályozza az inakat. ----------------------------------------------------------

A befeké fordulás súrlódást okoz, amit tetéz az ellentétes kifelé fordítás. Ahogy a kéz mozog, előreés hátrafelé tartó fűrészelő mozgás jön létre a befelé és kifelé fordító izmok között, és ez megterheli a csuklót. Tegye a két kezét a számítógép billentyűzetére, és azt láthatja, hogy kifelé akarnak gördülni, ahelyett hogy laposan a billentyűzet fölött maradnának. Ha válla dolgozik, segít a kéz befelé fordításában. Ha nem dolgozik, a könyöknek és a csuklónak kell átvenni ezt a szerepet, és az eredmény a súrlódás megnövekedése.

Kísérletezzen másként. Üljön az asztal mellé, karját könyökben hajlítsa be derékszögben, és helyezze a tenyerét és csuklóját laposan az ászul felületére. A vállát és a hátát hagyja előrelógni. Emelje fel a kezét az asztalról, és hajlítsa hátra, közben a csuklója maradjon a helyén. Ezt ismételje meg négyszer vagy ötször. Az az izom- és mechanikai munka, ami létrehozta ezt a mozgást, valószínűleg a csukló alatt keletkezett, ahol a manőverezésre olyan kevés hely van, hogy az inak durva dörzsölést szenvedtek. Ha homorítja a hátát, és kiegyenesíti a vállát, a folyamat az alkarja felső végén megy végbe, ahová tartozik. Még egy kísérlet. Mialatt karja laposan fekszik az asztalon, közelítse lejét szorosan az asztal lapjához, hogy jobb csuklója alatt lássa az ívet. Ha nincs ott, mozgassa egy kicsit fel és le a vállát; így egy rés nyílik a csuklója alatt, ahol a tenyere kezdődik. Ha a vállát lefelé és a kézfejének hátsó

oldala felé gördíti, ez az ív lelapul az asztal síkjára. Ugyanaz történik, amikor a hát előregörbül, és a kéz ír vagy zongorázik. A modern billentyűzetek, a zongoráé is, olyan könnyű érintést igényelnek, hogy a karunknak és a vállunknak nem kell részt vennie lenyomásukban. Ennek következményeként az ujjak leütése csaknem kizárólag az ujjak izmait veszi igénybe. Ezeknek az izmoknak a vastagabb középső része az alsókaron fekszik, hogy ezáltal is csökkenjen a kéz tömege, és a kéz hajlékony maradjon. Ha akadály van az úton, amelyet az inak tesznek meg a kéztövön és kézen keresztül az ujjakig - és ez történik, amikor a csukló íve lelapul ujjunk minden mozdulatával karcoljuk az inakat ott, ahol a csontot keresztezik.

A kéztőalagút tünetegyüttesének elsődlegesen ugyanaz az oka, mint az általános csukló- és könyökfájdalomnak. Helytelen, ha olyan nevet adunk a tüneteknek, amely a fájdalom helyével van kapcsolatban, ahelyett hogy a fájdalom eredetét keresnénk. Ha jól akarjuk érezni magunkat, és úgy is akarunk maradni, meg kell tanulnunk szkeptikusan fogadni a krónikus fájdalom elleni minden olyan kezelést, amely a fájó ízületre vagy egy szűk területre irányul.

Valóban ízületi gyulladás? Az ízületi gyulladásról már volt szó egy másik fejezetben, de erre a területre is vonatkozik, mert ez az állapot előfordul a könyökön, a csuklón és a kézen is. Az egyik tény, amit az ízületi gyulladásról meg kell említeni, az, hogy ha megtámad egy ízületet, és gyulladást és szövetkárosodást okoz, az eredmény általában aránylag állandó. Ezt úgy értem, hogy az ízületi gyulladás - bármi is okozza a fájdalmat, a merevséget és a duzzadást - nem egyszerűen jön és megy. Mindig jelen van. Akkor miért jön és múlik el az ízületi gyulladás fájdalma? Azért, mert sok esetben az ízületi gyulladás fájdalma valójában izomfájdalom. Ha olyan betegekkel dolgozom, akiknek ízületi gyulladása van, változatlanul úgy találom, hogy az a fájdalom, amit az ízületi gyulladásnak tulajdonítanak, elmúlhat, ha megváltoztatjuk a mozgatórendszeri struktúrák helyzetét. Ezt tizenöt, vagy húsz percen keresztül ismételt speciális E-gyakorlatokkal lehet elérni (ezek később szerepelnek ebben a fejezetben). Ami engem illet, úgy érzem, hogy bár ez nem az ízületi gyulladás hivatalos gyógymódja, sokkal jobb, mint őrjítő fájdalommal élni, sebészi beavatkozást igénybe venni vagy a komoly károsító mellékhatásokkal rendelkező gyógyszereket szedni.

Néhány éve New Yorkban egy üzleti megbeszélés szünetében észrevettem egy fiatal nőt, aki kiment a teremből az egyik oldalról. Nyilvánvalóan fájdalom kínozta, bár mindent megtett, hogy elrejtse. A keze fáj, nem? - kérdeztem. O bólintott, és mindkét kezén lassan behajlította az ujjait. Látta orvos? Mosolygott. - Többes számban: orvosok. Millió orvos látta, ízületi gyulladásom van kislánykorom óta. -

A fájdalom az ujjpercekben a legrosszabb, igaz?

-

Igaz. És most is ez gyötör.

------------------------------------------------------------

A CSUKLÓSZORÍTÓK VESZÉLYE Hasonlóan a térdszorítókhoz, a csuklószorítókat is kerüljük. Sohasem képesek teljesen megszüntetni a mozgást a védeni kívánt ízületben, csak korlátozzák, és megváltoztatják a mozgás természetét. Az új minta is izomműködési zavarhoz vezet. Ráadásul a csukló esetében a singcsont és az orsócsont különbözőképpen mozog a felkarcsonthoz képest a könyökízületben. A szorító nem oldja meg a problémát, csak átviszi a könyökre. ----------------------------------------------------------

Meg akarja szüntetni? - Addigra a tárgyalás résztvevői közül sokan körülálltak, és ő zavarba jött. Erre egy ideges vállrándítás volt a válasz. - Kérem, adja ide a kezét - mondtam. Ő kinyújtotta a két karját. Gyengéden megnyomtam a mutatóujját. - Fáj? - Bólintott. Megnyomtam a következőt. Fáj? - Ismét bólintott, és mindannyiszor így tett, ahányszor megismételtem a mozdulatot a többi ujján. Azután megkértem, hogy álljon befelé fordított lábujjakkal, és húzza hátra a vállát, mint amikor homorít. Folyamatosan tartottam a kezét, és meghúztam a mutatóujját. -

Fáj?

-

Nem.

A következőt. - Fáj? Gondolkodott. - Nem. Megint. - Fáj? -

Ez sem.

Amikor befejeztem, szeme könnyes volt, de nem a fájdalomtól. - Mit mond ez magának arról a fájdalomról, amit a kezében érez? Lenézett rájuk. - Nem ízületi gyulladás okozza.

És tökéletesen igaza volt. Bár ízületi gyulladása volt a kezében, a fájdalom nagy része az izomkompenzációból és a működési zavarból származott. Keze és csuklója nem kapott segítséget a passzív válltól. Ő is és az ízületi gyulladásos emberek milliói is önkéntelenül korlátozzák testük mozgásának útját, válaszul az állapotukra. Egy idő után az eredmény erős izomfájdalom lesz, amit sokkal intenzívebben kellene kezelni, mint azt a titokzatos betegséget, amit ízületi gyulladásnak nevezünk. Azt hiszem, hogy az ízületi gyulladás gyógyszeres kezelését vissza kellene fogni, és sok, ízületi gyulladásban szenvedő ember visszanyerhetné fizikai képességeit olyan programmal, amelynek a középpontjában a mozgatórendszer működési zavarának megszüntetése áll. 1996-ban az USA Országos Gerontológiai Intézete által lebonyolított, tizennyolc hónapig tartó klinikai kísérlet után azt találták, hogy egy mérsékelt tornaprogram - háromszor egy héten egy óra a térd ízületi gyulladásának fájdalmát csökkenti, enyhíti a rokkantsággal járó tüneteket, és javítja a fizikai teljesítményt. Az eredményeket egy tekintélyes amerikai orvosi folyóiratban közölték, olyan

kommentárral, hogy „szerény, de állandó eredmény. Úgy érvelnék, hogy ha a mozgatórendszer működési zavarait is helyrehozták volna a program keretében, a javulás drámai lehetett volna, éppen olyan, mint amilyet én állandóan észlelek a klinikámon. E nélkül a különleges korrekció nélkül az eredmények gyengébbek, éppen a legkevésbé működőképes résztvevők miatt, akiknek a térde olyan módon működött, hogy az fájdalmat és kötöttséget eredményezett, amiket tévesen ízületi gyulladásos tüneteknek nyilvánítottak. Az elv az, hogy meg kell szüntetni a súrlódást és a túlzott nyomást az ízületben, és lehetővé kell tenni, hogy az ízület saját biomechanikai szabályai alapján működjék. A jól működő mozgatórendszernek meglepően nagy a kapacitása, hogy irányítsa az ízület működését nagyobb akadályok ellenére is. Ne képzeljük, hogy az ízületi gyulladásra ez a szabály nem vonatkozik.

A csukló- és kézfájdalom kezelése Három, csukló- és kézfájdalom elleni E-gyakorlattal helyreállíthatjuk a kéz, a könyök és a váll képezte mozgási láncolatot, felszabadíthatjuk és helyére állíthatjuk a csípőt; és egy tengelybe hozhatjuk a csípőt, a vállat és a fejet. Ez a gyakorlatsorozat segít a kéztőalagút tünetegyüttese, az ízületi gyulladás és más krónikus csukló- és kézfájdalomban szenvedők kezelésében is. ---------------------------------------------------------Teljes időszükséglet: Ez a gyakorlat a comb feszítése kifelé fordítva gyakorlat miatt némi időt vesz igénybe. Komoly fájdalom esetén ezt a nyújtást végezheti negyvenöt perc-egy óra hosszat is. Mérsékelt fájdalom esetén 15-20 perc is megfelel. Időpont: naponta egyszer, reggelenként. Időtartam: Addig végezze naponta a gyakorlatokat, amíg a fájdalom negyvennyolc órára meg nem szűnik. Ha egyszer a fájdalom megszűnt, folytassa még tíz napig, mielőtt átáll a 13. fejezet kondicionáló programjára. ----------------------------------------------------------

• FALIÓRA Végezze el a gyakorlatot (10-5a., b. és c. ábra, 183. oldal). Töltsön minden testhelyzetben egy percet. Ennek a gyakorlatnak az elvégzése helyreállítja a láncolatot az összes teherviselő ízület között a válltól a bokáig, és ez nyilvánvalóvá válik.

• A COMB FESZÍTÉSE KIFELÉ FORDÍTVA TÖRÜLKÖZŐ SEGÍTSÉGÉVEL Kövesse a 6. fejezetben adott utasításokat (6-8. ábra, 108. oldal). Tartsa a testhelyzetet három percig mindkét oldalon. Ez az E-gyakorlat passzívnak tűnik, de különösen jótékony hatású. Megszelídítve a csípő erős közelítő- és távolítóizmait, lehetővé teszi a csípő helyreállását.

• PAD A LEVEGŐBEN

Kövesse a 4. fejezet utasításait (4-8. ábra, 75. oldal). Tartsa a testhelyzetet egy percig, majd fejlessze két percre. Amikor könnyebb lesz a gyakorlatot elvégezni, gratulálhat önmagának, mert jelentős lépést tett. Erősíti a csípő feszítőizmait, amelyeket a hajlító- és forgatóizmok kikapcsoltak. Ugyanakkor a boka, a térd és a váll is egy vonalba áll.

Válasz egy járványra Végül szóljunk néhány szót a mozgási sérülések egy új osztályáról, az ismétlődő mozgás okozta sérülésekről (a kéztőalagút tünetegyüttes is idetartozik), amit hivatalosan munkahelyi „járványaként emlegetnek Az emberi test ízületei ismétlődő mozgásra vannak tervezve. Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az ízületeink mozgási kapacitása végei lenne. Az a megfogalmazás, hogy az ismétlődő mozgás okozta sérülés azt sugallja, hogy magunk tesszük tönkre ízületeinket azzal, hogy túl sokszor mozgatjuk őket egymás után. De ez lehetetlen, mert az egyszerű izomfáradtság sokkal előbb jelentkezik, mint ahogy az egészséges ízület mechanizmusa tönkremenne. Ami akkor történik, amikor az úgy nevezett ismétlődő mozgási sérülés bekövetkezik, az az, hogy a labilis ízületek, olyan ízületek, amelyek elvesztették kinetikai kapcsolataikat, egymás után túl sokszor működnek. Ilyen körülmények között minden mozgás - hagyjuk az ismétlődő mozgást - sérülést okoz. Ez is azt mutatja, hogy milyen gyorsan tönkremehet a mozgatórendszer. „Baleset" történik - mindössze ismétlődő mozgás okozta sérülésnek nevezzük. A segítség az, ha stabilizáljuk az ízületet, nem pedig az, ha nyugalomba helyezzük, vagy műtéttel átszabjuk. Ma azt gondolja, hogy fokozódó fájdalma ismétlődő mozgás okozta fájdalom, akkor az e fejezetben a beteg ízületekre leírt E-gyakorlatok (ha másik ízülete fáj, akkor az annak meg felelő fejezetben leírtak) nagy lépést jelentenek a stabilizálás felé.

Jő lenne, ha a kéz, a csukló és a könyök lenne az az ízület, amely kiszabadít bennünket a dobozból. Ha üzenetet küldenek, ahogy azt tettek Cassie nevű betegemmel, bármelyikünknek figyelni kellene rájuk. Az emberi test sok ízülete közül, amelyekre nem fordítunk nagy figyelmet, a kéz, a csukló és a könyök valóban közeli és személyes tulajdonunk. Azok a teremtmények, akik a két lábon való túléléstől eljutottak a két kézzel való túlélésig, széles körű tapasztalattal és képzelőerővel rendelkeznek, és nem fogják megengedni a kéz működésének végzetes tönkremenései Ez a remény vezet vissza engem ahhoz az okhoz, amelyet arisztokratikus ízületnek neveztem.

11. fejezet

A nyak és a fej: egyensúlyban 11-1. ábra

A nyak és a fej

Évekkel ezelőtt a nagyvárosi áruházakban a liftkezelők minden emeleten sorolták az ott található osztályokat, amikor az ajtók kinyíltak, mintha a színházi vasfüggöny emelkedne fel, hogy felfedjen egy új, varázslatos birodalmat: háztartási textiláruk, rövidáru, parfümök, női ruhák... Ahogy felérünk testünk legfelső szintjére, úgy rémlik, mintha azt hallanánk: nyaki fájdalom és merevség, szédülés, egyensúlyzavar, fejfájás — és a többi. Nem túl csábító, ugye? Ahelyett, hogy árukínálatot látnánk, mi lefelé bámulunk, egyenesen abba a rémes dobozba, amelyet a 9. fejezetben leírtam. Csakhogy most a kéz, a csukló, könyök és a váll után a nyakunk és a fejünk került bele a közvetlenül előttünk lévő, nagyjából egy köbméternyi nagyságú terület börtönébe, amelyet a modern mozgásterjedelem szab meg számunkra. Az anatómiai hierarchiában elfoglalt kiemelkedő helyzetük ellenére, az általuk birtokolt hatalmas agy és szép arc ellenére a nyak és a fej inkább követő, mintsem vezető. Átváltottak a jő működésről a rosszra, a fájdalommentes életről a fájdalmasra, a feltartott fejről a lógóra.

Mi történik a nyakkal és fejjel - és miért Ahogy a csontvázunk felfelé emelkedik, túlhalad a háton, teherviselő képessége egyre nagyobb mértékben függ az izmok, az ízületek és a csontok által képezett alapzat stabilitásától. A váll felett bonyolult egyensúlyozó manőver megy végbe a főbb izomcsoportok és a többi csípő- és törzsizom közvetlen segítsége nélkül. Ennek az elrendezésnek megvan az értelme. Arra a feltételezésre alapozva, hogy a gerinc függőleges irányban ellensúlyozza a gravitáció hatását, a nyak szerényebb erejű izomzata aránylag csekélyebb feladat teljesítésére szolgál: a fejet mozgatni elölről hátra és jobbról balra. A nehéz emelés és az oldalirányú támasztás nem fér bele a dolgok ilyen rendszerébe. De a modern élet csekély mozgásai a gerincet előrehajlított helyzetbe hozhatják, és a gerinc eredeti S alakú görbületét C betűhöz hasonlóvá torzíthatják; ez folyamatosan nehéz munkára kényszeríti a nyak szerkezeti elemeit, hogy megvédjék a fejet a lelógástól. Előrehajtott fejjel, mondhatni, hogy a gravitáció az orrunknál fogva megfogott és lefelé húz. Következményként a nyaki gerinc - a gerinc váll és koponyaalap közötti része - végzi a mozgatórendszer legfontosabb munkáját a legkevesebb eszközzel.

Hogy mi az ára? Az anatómiai „liftkezelőt" idézve: nyaki fájdalom és merevség, szédülés, egyensúlyzavar, fejfájás - és így tovább. Ennek ellenére a nyak és a fej helyzetének fontosságát állandóan alábecsülik, sőt nem is vesznek tudomást róla, bár oka lehet súlyos vagy enyhébb irritációnak ugyanúgy, mint közvetlenül az életet veszélyeztető állapotoknak Itt az ideje, hogy egy darabig csak a fejjel foglalkozzunk, valóban szemügyre vegyük, megfigyeljük és megértsük, mit közöl velünk.

A klinikán munkatársaimmal gyakran ellenőrizzük önmagunkat úgy, hogy félretesszük a beteg magával hozott leleteit, anélkül, hogy elolvasnánk, és megpróbáljuk kitalálni, milyen okból jött hozzánk. -

Nem esett el az utóbbi időben? - ez egyike a szokásos kérdéseknek

-

Tény, hogy nemrég...

Vagy azt kérdezzük: -

Szokott fájni a feje?

-

Igen, migrénem van néhány hetenként.

Ilyenfajta kérdéseink abból a megfigyelésből fakadnak, hogy a beteg feje és nyaka nincs a helyén, lecsüng a gravitációval való reménytelen küzdelemben. Gyakorlatias emberek, akiknek soha eszébe nem jutna egy készüléket vagy elektromos berendezést fejjel lefelé tenni vagy az oldalára fordítani, nem is gondolnak arra, hogyan működhetne megfelelően a fejük öt-negyvenöt fokra elferdülve. Az emberi test csodálatra méltó tulajdonsága, hogy képes olyan feltételek között is működni, amelyek gyorsan tönkretennék az ember által tervezett berendezéseket. Aligha gondolunk feszülésre és a feltehetően kényelmetlen testhelyzetre, amikor a manzárdot takarítjuk, olajat cserélünk, vagy felrakjuk a karácsonyfa égőit. Ezek beidegzett viselkedésmódok, mivel be vannak programozva izomzatunk emlékezetébe - ne feledjék el, izomzatunknak van memóriája válaszként a környezeti kihívásokra. Évmilliókon át sikeresen tudtunk megfelelni az ilyen kihívásoknak az egyszerűtől a bonyolultig, a megszokottól a szokatlanig, mert mozgatórendszerünk alapvető terve érintetlen és működőképes volt. Mára a lényegi követelmények megváltoztak; a nyak és a fej helyzete a rossz újdonságokat erősíti meg.

Könnyű a nyakat előre- és lefelé nyújtani, miközben egy rádiócsövet szerelünk. Tökéletesen a test képességeinek határán belül van.

----------------------------------------------------------

SEMLEGESSÉG Minden működő ízület visszatér semleges kiindulási pontjára. A működési zavarral küzdő ízületek nem jutnak vissza kiindulási helyzetükbe, hanem vagy hajlított, vagy feszített, vagy elfordult helyzetben maradnak. A semleges pozíció elvesztése biomechanikai gondot és fájdalmat okoz. -----------------------------------------------------------

De ezt a testhelyzetet tartani folyamatosan hetekig, hónapokig vagy évekig, egészen más dolog. Szokatlan testhelyzeteket felvenni és abban működni, ehhez a test olyan mechanizmusait veszi igénybe, amelyek a szokásos napi mozgásokban nem vesznek részt. Minél szokatlanabb egy testhelyzet, annál nagyobb mértékben kell a testnek improvizálnia; az orvostudomány eddig még soha nem gyűjtötte össze valamennyi lehetséges kombinációt, és valószínűleg nem is fogja. Feltételezzük, hogy egy rádiócső kicsi, és finom beállítást igényel. Hogy a kéz biztos legyen, a kar kinyúlik, közben a váll előremozdul, hogy a lapocka rögzítse és stabilizálja a csuklót. Közben a fej előrehajlik, hogy a szem a munkát jobban lássa; a hát hajlása csökkenti a tüdő alatti rekeszizom kitágulásához szükséges helyet, a légzés felületessé válik, túlzott vibráció következik be. A sorrend nem közömbös a feladat végrehajtása tekintetében. Ha utána a test nem szabadítja fel az igénybe vett mechanizmusokat, és azok nem térnek vissza semleges helyzetükbe, a mozgatórendszer sajátos politúréban marad. Visszamenni és felvenni a nehéz bőröndöket, felnyúlni kamrában a felső polcra egy őszibarackbefőttért vagy gépelni „rossz szerszám" használatát jelenti. Ezután más munka végzésekor is meghajlik a fej és a nyak, mintha a pontos munkát ellenőrizné.

Nem a precíziós munka vagy bármilyen munka túlzásba vitele a probléma. Sokkal azelőtt, mielőtt elkezdett volna azzal a rádiócsővel dolgozni, a gerinc előrehajlítása és a törzs egyéb mechanizmusai belekényszerítették a fejét és a nyakát abba a tartásba, ahol aztán meg is maradtak, a fizikai szenvedések hosszú sorát okozva, ahogy elkezdte a pontatlan munkát és játékot. A működési zavar következtében megszűnt a test egyedi képessége az improvizálásra, mégpedig nemcsak a speciális igényű munkában, hanem a rutinmozgásokban is.

A rádiócső szerelésekor a mozgások sorrendjének kialakításában .» fejnek is szerepe van. Ez döntő pont. A fej súlya négy-öt kg körül lehel Ez nem látszik soknak, de próbálja ki: emeljen fel egy 4,5 kg-os kézisúlyt vagy valami hasonlót egyenesen a feje fölé, tartsa ott teljesen kinyújtott karral. Meglátja, hogy minél függőlegesebb a karja, annál könnyebb megtartani a súlyt. Most a súlyt kissé vigye előre, és érezni fogja, hogy mennyivel nagyobb feszültség keletkezik. Ha néhány fokkal előbbre viszi, az erőfeszítés intenzívebb lesz. Éppen ez történik a nyakkal, amikor a fejet előre- és lefele hajlítja.

Amikor Abbie a klinikára jött, nyaka és feje annyira előrelógott, hogy alig volt képes oldalirányba mozgatni. Ráadásul képtelen volt felfelé nézni a nyakát hátrahajlítva. Állapota fokozatosan alakult ki: gazdag kertvárosi környezetben élt, és szépen besétált abba a dobozba, amiről már beszéltünk. Anélkül, hogy észrevette volna - és anélkül, hogy észre kellett volna vennie lassan megfosztotta

magát ezektől a fontos funkcióktól. Ami egy kis enyhe merevséggel kezdődött, amikor hátra akart nézni a válla fölött, később egy kis roppanással folytatódott a nyakában, végül azután, ahogy múltak az évek, nyaka teljesen megmerevedett. Amikor a munkatársam elkezdett Abbie-vel dolgozni, először a rögzített hátgyakorlatot (5. fejezet, 5-5. ábra, 87. oldal) kellett csinálnia, törülközőt használva. Ökölnyi vastagságúra csavart törülközőt néha használunk az E-gyakorlatokhoz azokban az esetekben, amikor az ágyéki és a nyaki hajlatokat kell megtámasztani. Megdöbbenésünkre még a két legvastagabb habgumihurkánk sem volt elég, hogy alátámassza Abbie fejét, mert a nyaka és a feje jó 10 cm-re előre volt hajolva. Egy másik darab habgumit kellett alátenni, olyat, mint egy lépcső, így le tudta fektetni a fejét és a nyakát az első lépcsőre. Mintegy harmincperces E-gyakorlatozás után a nyaka felszabadult, de új helyzete olyan szokatlan volt, hogy súlyos görcsöt kapott. Csípőjének és hátának izmai teljesen elfelejtették, hogy mit kell tenniük ilyen testhelyzetben. A görcsöt orvosi ellenőrzés mellett hamarosan feloldottuk. Bármilyen kellemetlen is volt ez, mégis magyarázattal szolgált Abbie-nek, hogy előző évben miért kellett megoperálni a válla rotátorköpenyét, és hogy hátában és nyakában miért érez krónikus fájdalmat. Mára megszűntek a fájdalmai, és amikor időnként ellenőrzésre bejön a klinikára, akkor törülközőt használ a gyakorlathoz, nem éket vagy lépcső alakú habgumit. Még jobb, hogy a fejét tudja jobbra és balra, felfelé és lefelé is mozgatni.

A nyak alapszerkezete, a nyaki gerinc többé-kevésbé ugyanolyan, mint az ágyéki és a háti gerinc. A csigolyák egymásra rakva állnak egy-egy porckoronggal - szívós, ellenálló szövetpárnácskával elválasztva. A gerincvelő egy kis átmérőjű központi csatornában helyezkedik el. De a nyaki gerincszakaszon ez a csatorna a koponyaalaphoz közeledve láthatóan jóval keskenyebb lesz. Keskenyebb a lejjebb lévő, tágasabb úttal összehasonlítva, számos nyílással, amelyeken át a központi idegrendszerből idegek lépnek ki és ágaznak el a test és az alsó végtagok minden zugába. Mivel csak korlátozott tér áll rendelkezésükre, a nyaki gerinc csigolyái nem képesek olyan mértékben hajolni és feszülni, mint az ágyéki és a háti csigolyák; nincs meg a szükséges méretük, sem izomzatuk.

-----------------------------------------------------------

ERGONOMIKUS SZÉK Az ilyen székek tervezésükkel helyettesítik az izmokat. Olyan helyzetben tartják a bennük ülőt, ami a gerinc S görbületének látszatát adja, mintha az izmai tartanák fenn, de nem úgy van. Ezek semmit sem tesznek az izmok erősítésére. Amikor az ülő személy feláll, izmai és csontjai azonnal visszaállnak működési zavart tükröző helyzetükbe. Ráadásul e székek olyan kényelmetlenek, hogy az emberek többnyire nem használják őket, vagy módot találnak az eredeti terv kijátszására. ------------------------------------------------------------

Mivel nem eléggé hajlékony az ellensúlyozáshoz, a nyaknak kevés lehetősége van a csípő követésére. A test előrehajlása, ami a sok ülés következtében elsődlegesen a csípőben kezdődik, a nyaki hajlatot konvexből konkávvá változtatja. Ez az elmozdulás a fejet is kimozdítja a függőleges tengelyből, ahol dinamikusan kapcsolódott a váll, a csípő, a térd és a boka alkotta láncolatba, ezen ízületek által megtámasztva. A gerinc biztos talapzatból hajlékony horgászbottá változik, amelynek a végét négy-öt kilós „fickándozó hal" - a fej - húzza. A nyaki csigolyák, az ütődés okozta sokkot elnyelő porckorongjukon lovagolva, előrekerülnek, hajlási képességüket a végső határig kihasználva, és ott maradnak. Emiatt a porckorongokra is nagy megterhelés hárul; a nyak és a hát izmai megfeszülnek és merevvé válnak, mivel a fej külön súlyát is tartaniuk kell; az oldalirányú és a forgó mozgást nem tudják simán végrehajtani, de lehet, hogy egyáltalán nem. Az eredmény a merev nyak, a fájó nyak és a nyaki porckorongok tönkremenése.

Működési zavarral küzdő gyerekek: veszélyben a jövő A nyak egyszerűsége, hatékonysága és sajátos működése azt jelenti, hogy gyorsan bajba kerül. Alig van benne működési tartalék az improvizáláshoz és a kompenzáláshoz. Amikor a test teljes igénybevétel alatt áll, a nyak hajlása és feszülése természetesen és könnyedén váltakozik, mert a teherviselő ízületek és az egyéb alkotórészek felváltva vannak működő állapotban és semleges helyzetben. Tipikus működési zavarban a nyak erőlködve törekszik felfelé, egész úton cipelve a fejet, hogy elérje azt a semleges helyzetet, amelyből a nyújtást elvégezheti. És Sziszüphoszhoz, a mitikus királyhoz hasonlóan, aki egy hatalmas szikladarab felfelé görgetésére ítéltetett, majd minden alkalommal látnia kellett, hogy az újra és újra visszagurul, a fej is előrebillen hajtásakor, és az egész borzalmas folyamat egyre ismétlődik. Az előrelógó vállal és hátrabillenő csípővel megvert nyak megtalálja a kivezető utat: ott marad a domb alján, meghajolva.

A folyamat az élet során egyre korábban kezdődik. Csecsemőkorunkban a gerinc nyaki hajlatát azzal alakítjuk ki, hogy hason fekve megtanuljuk felemelni és mozgatni a fejünket. Ez és csak ez a nyaki hajlat célja: a fejet függőlegesen tartani, miközben szabadon mozoghat. Gyerekként összevissza gurulva és botladozva, nyújtózkodva, mászva és felállva kialakítjuk a háti görbületet. A feladat a két lábon való előrejutás. Ez a két gerinchajlat arra való, hogy egy életen át - nyolcvan, kilencven, akár száz évig is - szolgáljon. Napjainkban mégis elkezdtek eltűnni (ha egyáltalán kialakultak) a korai serdülőkorra. És ez halálra rémít engem.

Néhány évtizeddel ezelőtt egy esetlen tizenévesről, akinek előrelógott a feje, és válla lomhán mozgott, legyintve azt mondták, hogy túl gyorsan nő. Gyorsabban, mint ahogy a testtartást biztosító izmai eléggé megerősödhettek volna. Manapság a tizenévesek hirtelen nagyot nőnek, de egyre mozgásszegényebb környezetben, ahol nem gondoskodnak a mozgásrendszer működését kialakító, megerősítő, támogató ingerekről. A testtartást szolgáló izmok képtelenek lépést tartani a növekedés ütemével.

--------------------------------------------------------------------

HOGYAN ÍTÉLHETI MEG AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTOT? Állítsa a gyerekét a falhoz, és/vagy álljon oda maga is. Ha hátával- vállával a falhoz simul, érinti-e a feje is a falat? Ha hátra kell húznia a fejét ahhoz, hogy a falhoz érjen, akkor a helyzete eltér attól a függőleges síktól, amelynek a bokán, a csípőn és a vállon kell áthaladnia. Ezzel értékes információ birtokába jutott. Sok mindent megmagyaráz: miért nem tud egy jót aludni éjszaka, vagy miért bajos beülni az autóba a kocsifelhajtón; miért ügyetlen a gyerek, miért játszik szívesebben a számítógépen ugrókötelezés helyett; és miért nem olyan könnyű már, mint régebben volt, lemenni a lépcsőn, elütni egy golflabdát, órákig üldögélve írni vagy olvasni. Sokféle szokásos fizikai tevékenység kielégítő lebonyolítása függ a megfelelő fejtartástól. Ha gondot okoz ezeket megcsinálni, a falpróba segít megérteni, mi történik. --------------------------------------------------------------------

Azért a fej, amelyik egyedül megy a maga útján - ne feledjük, hogy nem ő az oka előreesik, nem hatvanéves, hanem tizenhat éves korban.

Már annyira hozzászoktunk a tengelyéből elmozdult fej látványához, hogy ma már teljesen természetesnek tűnik. A helyzet tanulmányozása végett elmentünk egy helyi középiskolába, és megnéztünk ebből a szempontból száz fiatalt. Alacsonyakat és magasakat, kövéreket és soványakat, de valamennyiükön láthatók a súlyos mozgásrendszeri működési zavar biztos jelei. A divatos bő ruhák eltakarhatják ezeket (és én azt hiszem, hogy a gyerekek olyan kényelmetlenül érzik magukat a tulajdon testükben, hogy ruházkodásukkal ösztönösen is sérülékenységüket akarják leplezni), de bármilyen kámzsát visel is valaki, a fejét nem tudja álcázni. Ha az ember az iskola előcsarnokának közepén áll, és nézi ezeket az előtte elhaladó fejeket, fájdalmat, depressziót, haragot, betegséget, mogorvaságot, aggodalmat és félelmet lát az arcokon. A jövőt látja.

A merev és a fájós nyak kezelése A klinikán a nyak merevségét és fájdalmát feloldó alapkezelés az, hogy kiszabadítjuk a nyakat hajlított helyzetéből a teherviselő ízületek és a testtartást biztosító izomzat dolgoztatásával. Végezze el ezeket az E- gyakorlatokat abban a sorrendben, ahogy közöljük. Teljes idő: húsz perc. Napi idő: egyszer, reggelenként. Időtartam: naponta végezze a gyakorlatokat, amíg a fájdalom negyvennyolc órára meg nem szűnik, azután álljon át a 13. fejezet általános kondicionáló gyakorlataira.

• RÖGZÍTETT HÁT Kövesse az 5. fejezet utasításait (5-5. ábra, 87. oldal). Tartsa ezt a testhelyzetet öt percig. A rögzített hát a padlószintet használja fel arra, hogy az izmokat és a test szerkezeteit, beleértve a nyakat és fejet, semleges helyzetbe hozza.

• GRAVITÁCIÓS ESÉS Kövesse a 9. fejezet (9-5. ábra, 169. oldal) utasításait. Tartsa a testhelyzetet 3 percig. A gyakorlat a teherviselő ízületeket függőleges tengelybe hozza, míg statikailag terheltek.

♦ FALTÁMASZ kövesse az 5. fejezet (5-6. ábra, 88. oldal) utasításait. Tartsa a testhelyzetet három percig. Ez az E-gyakorlat lehetővé teszi a boka, a térd és a csípő működését, anélkül hogy kitenné őket a tengelyéből kimozdult váll elfordító hatásának.

• FÖLDÖN ÜLÉS Kövesse a 6. fejezet (6-11. ábra, 111. oldal) utasításait. Tartsa a testhelyzetet három percig. Ez a gyakorlat terheli a csípőt és a vállat, miközben a (terheletlen vagy félig terhelt) térdet és bokát megfelelő működésre készteti.

• BÉKA

11-2. ábra

Feküdjön a hátára, húzza fel a lábát a teste felé, és tegye össze a két talpát, a térdét közben hagyja kifordulni. Figyeljen arra, hogy a talpai pontosan a teste középsíkjában legyenek. Az ágyékának nem kell laposan a földhöz simulni, de a háta ne fájjon. Térdét ne nyomja lefelé; lazítson. Kellemes feszülést kell éreznie combja belső felén és a lágyékában. Tartsa ezt a testhelyzetet egy percig. A gyakorlat lazítja az erőteljes comb- és lágyékizmokat, és a medencét semleges helyzetbe hozza, kielégítő hajlító-feszítő működést biztosítva.

Gerincvelő-sérülés Ostorcsapás-sérülés (a nyakcsigolyák elmozdulása hirtelen gyorsulás/ lassulás hatására, és a gerinc és a gerincvelő sérülése emiatt) és nyaki törés elég gyakran fordul elő, mert ha a fej túlságosan előrekerül, a nyak elveszti hajlékonyságát és feszítéskiegyenlítő kapacitását. Egy ütés hátulról, és a fej előrebukik, pontosan abba az irányba, amerre eddig is állt. Ha a fej már hajlásképességének határán vagy azon túl van, nem mozdulhat tovább; az ellenkező irányba sem hajolhat el simán. Ehelyett erőteljes ingamozgást kell végeznie elölről hátra, anélkül hogy az izmok tevékenységét fékezni tudná. Következményeként a nyak mechanizmusa az ütődéstől sérül.

A kocsik biztonsági berendezéseinek tesztelésére használt kísérleti baleseti helyzetek (amelyekben az utasokat bábuk helyettesítik) elemzése azt a téves benyomást keltette, hogy az ostorcsapássérülések abban a pillanatban keletkeznek, amikor a fej előremozdulva megáll, majd visszacsapódik.

---------------------------------------------------------------------

GERINCVELŐ-SÉRÜLÉS Futballisták és egyéb csapatjátékokban részt vevő sportolók körében emelkedik a gerincvelősérülések aránya, mivel sokan közülük előrehajló, normális helyzetéből elmozdult fejjel kezdik a játszmát. A súlyemelő edzések népszerűsége csak rontja a helyzetet. A súlyemelők előre- és lefelé viszik fejüket és vállukat, hogy az emelés mozdulatát végrehajtsák. Állandóan ugyanazokat a mozdulatokat ismétlik, anélkül hogy kiegyensúlyozó ingereket nyújtanának a többi izomcsoport részére. Az egyre erősödő izmok a fejüket ebbe a helyzetbe merevítik. Egy ütés hátulról, és súlyosan megsérülnek. ---------------------------------------------------------------------

De ami a bábukkal történik, nem az történik az emberekkel. A működési zavarral küzdő test tetején imbolygó emberi fej már elérte hajlási képességének határát, és ebben a helyzetben semmilyen más irányba nem mehet, csak lefelé. A vállak járma, a nyaki csigolyák és az izomzat - mind ezen az úton járnak, és a fejnek nincs más választása, mint követni ezeket. Ha - képletesen - falba ütközik, az ellenőrizhetetlen visszacsapódás befejezi a munkát.

Az ostorcsapás-sérülés hatékony kezelése megkívánja a helyzet felismerését és annak tudatát, hogy a baleset után a fej továbbra is előrehajlott pozícióban van, és a nyaki mechanizmusok továbbra is fájdalmat okozó helyzetben maradnak. A kezelés célja a test visszaállítása függőleges tengelyébe tetőtől talpig, kihúzni abból a képzeletbeli dobozból, amellyel olyan keményen küzd, és ami akkora fájdalmat okoz.

Fejfájás: mit közöl velünk? Vegyük azt a helyzetet, hogy beül egy autó kormánya mögé, és elindítja a kocsit. Gyorsan balra fordul, és kíséreljen meg az autóval felmászni egy fára vagy átugorni egy tócsát vagy bukfencet vetni. Mi történik? Hacsak ön nem kiváló kaszkadőr, az eredmény roppant kellemetlen és költséges lesz. De a testünktől elvárjuk, hogy kívánság szerint mindent képes legyen teljesíteni. Úgy gondolom, hogy a test különleges hősiessége vezet ahhoz a feltételezéshez, hogy nincs alávetve a szabványos működési folyamatoknak, eltekintve az olyan nyilvánvaló dolgoktól, mint az evés, az ivás, a pihenés vagy az, hogy nem ugrik le egy szikláról. Bizonyos szempontból igazunk van: a test nagy tűrőképességgel rendelkezik. De nem végtelen tűrőképességgel. Sajnos sokunknak fájdalomra van szüksége ahhoz, hogy észrevegye: áthágta a tűréshatárt. A fájdalom üzenete azonban könnyen

megtéveszthet. Például mit jelent valójában a fejfájás? Túl sok munkát? Éhséget? Stresszt? Agydaganatot?

Én a felsorolást a legegyszerűbb lehetőséggel kezdem, és a legbonyolultabbal fejezem be. A modern orvostudománynak többnyire nem ez a megszokott eljárásmódja. A technológia lehetővé teszi, hogy a legkevésbé nyilvánvaló lehetőséggel induljunk - ha szükséges, akár molekuláris szintről is és visszafelé haladjunk; így azonban soha nem jutunk vissza az ismerős nyilvánvaló okokhoz, hiszen a bonyolult berendezések nem erre vannak tervezve. Sok betegünk jön a klinikára fejfájással és szédüléssel, miután már agyonvizsgálták őket, ismételt agyi számítógépes rétegvizsgálaton (( T), mágneses rezonanciavizsgálaton mennek keresztül, anélkül hogy bármilyen rendellenességet találnának. Egyik asszony, Mary Beth, jóformán nem is ismerte már az enyhe fejfájás vagy súlyos migrén nélküli állapotot. Mivel a vizsgálatok semmit nem mutattak ki, az orvosok azt mondták, hogy képzelődik. Enyhe fejfájása volt. amikor a klinikára jött.

Az első volt, amire felfigyeltem, amikor Mary Bethre néztem, a kissé kidülledt szeme. Ez nem az én képzelgésem volt, sem az övé. A fejtartása sem a fantázia szüleménye volt: jó tíz centiméterrel előrehajolt ahhoz a függőleges vonalhoz képest, amelynek a teherviselő ízületein át kellett volna futnia. A fejtartása adta a teljesen magától értetődő kiindulási pontot. Miután elvégezte az ebben a fejezetben található, a fej helyzetének visszanyerését szolgáló E-gyakorlatokat, fejfájása kilencven percen belül elmúlt, három év óta először. Megbetegedett a gyomra is, de betegsége nem tartott soká. Tipikusan az a személy, aki miután hosszú időszakon át együtt élt egy fájdalmas állapottal, amikor az megszűnt, elvesztette tájékozódóképességét. Émelygett, szédült, és aggodalom gyötörte; ezek a szokásos tünetek az ő állapotában. Időbe telik, amíg megszokja, hogy megszabadult a fájdalomtól.

Mary Beth fejfájásai tipikusak voltak más szempontból is. Oxigénhiányt jeleztek. A testen végigfutó függőleges tengely épsége nemcsak a biomechanikai működésekhez fontos, így a járáshoz, az előrehajláshoz, a nyújtózkodáshoz és a karmozgatáshoz, hanem a lélegzéshez és a vérkeringéshez is. Amikor a törzs előrehajlik, csökkenti a rekeszizom összehúzódásához szükséges teret a tüdő alatt. A rekeszizom segítsége nélkül a tüdő nem tud teljesen megtelni levegővel. Továbbá ha a váll mint Mary Bethé is - előre- és lefelé görbül, csökken a mellkas térfogata, ahol a tüdő foglal helyet. Mindkét állapot komolyan befolyásolja az oxigénfelvételt.

Az emberek többségéhez hasonlóan Mary Beth sem gondolt soha arra, hogy a testtartás közvetlen kapcsolatban van az agyműködéssel. A labilis, összevissza lötyögő mozgatórendszer nem tudja megfelelően betölteni oxigénellátó szerepét. Az akadályozó hatás még a rekeszizom és a tüdő tönkremenetelén túl is terjedhet. Előrehajtott fejtartásban a nyakon át a fejhez vezető ütőerek melletti izmok nem tudják tökéletesen segíteni az oxigénben gazdag vér eljuttatását az agyhoz. Általában az izmok flexiója és extenziója segíti a vér szállítását a keringési rendszerben. De a flexióba merevedett, hajlott vagy nem használt izmok nem tudnak részt venni ebben. Ez a

biomechanikai kapacitás fő vesztesége Soha nem ismertem olyan migrénben szenvedőt, akinek a feje, a nyaka és a válla nem vesztette el jellegzetes módon - előrehajlással - eredeti tartását.

-------------------------------------------------------------------

AZ OXIGÉNPUMPA Az agy rendkívül érzékeny az oxigénáramlás aránylag kis változásaira is. Azt gondolom, hogy hangulatunk alakulása és közérzetünk jó vagy rossz alakulása sokban függ attól, hogy mennyi oxigén éri el az agyat az adott pillanatban. Még ha egy oxigén-henger" fenekén élnénk is, akkor sem menne bele a tüdőbe és jönne ki onnan az oxigén automatikusan. Bejuttatásába és elosztásába biomechanikai folyamatra van szükség, egy másik, természetesnek tekintett mozgatórendszeri folyamatra. -------------------------------------------------------------------

Izmok teszik lehetővé azt is, hogy a szem élesre állítson egy-egy tárgyat, és megszabja az ideghártyára jutó fény mennyiségét. Ezek kis, speciális működésű izmok, de minden más izomhoz hasonlóan, megfelelő mennyiségű oxigénre van szükségük működésükhöz. Ahogy az oxigénáramlás csökken - ez akkor van, ha biomechanikai korlátok miatt egyre csökken a hemoglobinhoz kötött oxigén mennyisége a szem izmai elvesztik finom beállítási képességüket. A szemlencse, a pupilla és a szivárványhártya finom beállításának romlása például a már említett rádiócső szerelése közben a korábbi állapottal összehasonlítva durvább és ügyetlenebb munkához vezet. Oxigénre éhezve az izmok elvesztik képességüket a működés gyors és finom módosítására a fényerő és a fókusztávolság függvényében. Bármely más izomhoz hasonlóan, amelyik nem tud energiával feltöltődni és megújulni, a szemizmok is lassan, pontatlanul reagálnak, és általában próbálkoznak feladataik elvégzésével - de nem megy. Minél kevesebb oxigént kapnak, annál nehezebben működnek. A migrénben szenvedő kerüli a fényt, és nedves törülközővel takarja le a szemét. A fájdalom rettenetes!

Így a migrén és más fejfájás kezelését kezdjük a nyilvánvaló tünetekkel - meg kell próbálni az oxigénellátást biztosítani. Ennek elősegítésére négy E-gyakorlatot ajánlok.

Teljes idő tíz perc. Napi idő: egyszer, reggelenként. Időtartam: naponta végezze a gyakorlatokat, amíg a fájdalom negyven nyolc órára meg nem szűnik, azután álljon át a 13. fejezet általános kondicionáló gyakorlataira.

• STATIKUS NYÚJTÁS

Kövesse a 4. fejezet utasításait (4-7. ábra, 74. oldal). Előbb egy percig tartsa meg a testhelyzetet, majd fejlessze fel két percre. Ez az E-gyakorlat felszabadítja a lapockát és a sarokpántként működő vállízületet, amely előrehajló testtartásba merevedett, és lehetővé teszi a nyak hátramozdulását feszítésbe.

• RÖGZÍTETT HÁT Kövesse az 5. fejezet utasításait (5-5. ábra, 87. oldal). Öt percig tartsa ezt a testtartást. Ne felejtsen el a rekeszizmából lélegezni. A hát hajlítása elveszi a rekeszizom működési terét. A gyakorlat szó szerint visszaadja a légzés terét.

• PAD A LEVEGŐBEN Kövesse a 4. fejezet (4-8. ábra, 75. oldal) utasításait. Előbb egy percig tartsa meg a testhelyzetet, majd fejlessze fel két percre. A boka és a térd erejét használva ez az E-gyakorlat képessé teszi a csípőt, a vállat, a nyakat és a fejet, hogy egy függőleges tengelyben működjenek.

• GUGGOLÁS Kövesse a 8. fejezet utasításait (8-11. ábra, 150. oldal). Tartsa a testhelyzetet egy percig. A guggolás a fejet, a nyakat, a vállat cs a csípőt saját tengelyébe helyezi, miközben egyenlően terheli őket, és bevonja a működésbe a megfelelő izmokat; szilárdan tartva nem kell forgást legyőzniük.

Egyensúly: amikor a föld mozog Sok esetben az egyensúlyzavar, a bizonytalanság és a testhelyzet kiváltotta szédülés is hatásosan kezelhető, ha először a nyilvánvaló lehetőségeket vesszük tekintetbe, ahelyett hogy krónikus betegség legkevésbé valószínű tüneteit keresnénk. Még egyszer szögezzük le, a fej helyzete fontos információval szolgálhat. Ha a fej előre- és lefelé, esetleg jobbra vagy halra hajlik, mi a legnyilvánvalóbb? Megváltozik a szem, az orr és a fül helyzete. Térérzékelésünk - azok az érzékszerveink, amelyekkel meghatározhatjuk, hogy minden máshoz képest hol vagyunk legnagyobb mértékben a szemen és a belső fülön keresztül működnek. A szem keresi meg a horizontot (vagy valami hasonló érvényű biztos pontot) a tájékozódáshoz. A horizont elhelyezkedése sokkal hasznosabb erre a célra, mint a föld körvonalai, amelyek változhatnak. Még ha a földön megfigyelt pontok változnak is, a horizont állandó marad, és ez lehetővé teszi az agynak, hogy az érintett izmoknak jeleket küldve biztosítsa a test felemelését és mozgatását.

A horizont helyzetének tudatában megállapítható azután, mi van fent és lent, jobbra és balra, elöl és hátul. Ezt a viszonyítási pontot a belső fülben lévő három, együttesen dolgozó, félkör alakú ívjárat

rögzíti; ez a szerv a szintezőhöz hasonlóan működik; kocsonyás közegben, egy membrán felületén lévő apró csillós sejtek és mésztartalmú szemcsék töltik ki, amelyeket otolith („fülkő") néven ismernek. Ahogy mozgunk, és a fejünk megváltoztatja helyzetét a horizonthoz képest, az erő a csillókra hat az őket körülvevő membrán megváltoztatása útján; egyik oldalra nagyobb nyomás hat, mint a másikra. A csatornák három különböző irányban nyúlnak ki derékszögben, és ezért a mozgást három dimenzióban észlelik.

Ha azonban a test működési zavarral küzd, és a fej nincs már a horizonttal egy síkban, a belső fül csatornái ezt nem tudják. Ha a fej előre bukik, azt érzékelik, hogy a test lefelé megy, mert a fül csatornáiban a nyomás ezt közvetíti.

--------------------------------------------------------------

ELLENŐRIZZE FEJTARTÁSÁT Álljon fel egyenesen. Csukja be a szemét, és addig hagyja így, amíg nem kezd el inogni. Meddig tartott? Sok embernek tíz vagy húsz másodperc múlva ki kell nyitni a szemét, különben elesik. Ami történik, az az, hogy a szem felülbírálja a belső fül egyensúlyozó mechanizmusát. Enélkül a belső fül kerekedik felül, és azonnal megzavarodik a helytelen fejtartástól. --------------------------------------------------------------

Hasonlóan, ha a test két oldalán a súlyelosztás nem egyenletes, azt érzékelik, hogy állandóan jobbra vagy balra dől. A szem eközben jobban ismeri a helyzetet; látja a horizontot, és a belső fül jelzéseitől eltérő jeleket küld az agynak. A szem ebben az esetben felülmúlhatatlan, és átveszi az irányítást. Próbálja ki saját maga: hajtsa hátra a fejét, közben egyenes vonalban menjen sík talajon. Nehéz, mert a belső fül azt üzeni az agynak, hogy egy balra dőlő meredek lejtőn megy. Meg tudja tenni, mert a szeme kiigazítja a belső fül információit. De a belső fül segítsége nélkül nem tudja megfelelő síkban tartani a fejét és a testét. Ilyen körülmények között nehéz az egyensúlyt megtartani.

A szédülési rohamok akkor jelentkeznek, amikor a test elkezdett fáradni attól, hogy megkísérli összeegyeztetni a szemből és fülből érkező eltérő jelzéseket, és külön megterhelésként hasztalanul küzd a gravitációval, a tengelyen kívül elhelyezkedő ízületekre utalva. A terepről érkező jelzések értékelése egyre nehezebb és bizonytalanabb. Az elesés súlyosan veszélyezteti az idősek és a nagyon fiatalok egészségét. Csúszós padlózatnak vagy akadályon átbukásnak tulajdonítják az esést; a zavaró botlás gyakran bizonyul ártalmas zuhanásnak, mert a felálláshoz szükséges képesség elveszett. Csoda? A szem azt mondja, hogy a test megfelelő szinten van, és egyenesen áll, ugyanakkor a belső fülből jön a figyelmeztetés: „Nézz körül, mindjárt elesel!"

A szituáció legszélsőségesebb megnyilvánulása a testhelyzet kiváltotta szédülés. A szem hatékony, de nem mindenekfelett. A belső fül folyamatosan küldi jelzéseit a fej helyzetéről, még ha a szem akadályozza is ezek érvényesülését. A belső fül próbálja teljesíteni a test túléléséhez rendkívül fontos feladatát. Ha a szem folyamatosan felülbírálja a belső fül jelzéseit, az érzékeli jelei figyelmen kívül hagyását, a krízishelyzetet, és ez teljesítményének fokozására ösztönzi. Egyre erőteljesebb jelzéseket juttat az agyba, hogy figyelmeztesse: „A függőlegesből vízszintesbe megyünk át, tégy valamit! Egy ponton végül vagy a belső fül mondja fel a szolgálatot, vagy az agy végül úgy dönt, hogy nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni a sürgető üzeneteket, és leállítja a testet, mielőtt komolyan megsérülne. Az ember fel akar állni, ehelyett elesik. A belső fül üzenete: „Nem mégy sehova!" Ez a folyamat nem betegség. Az otolithok a membránban mészszemcsék - de gondoljunk rájuk úgy, mintha gyümölcsdarabok volnának egy zselében a fül félkörös ívjáratainak csillóin fekszenek. A jól működő szervezetben előre-hátra jobbra-balra, fel-le mozognak a csillókat ingerelve, jelezve a fej helyzetét, ösztönözve a testet a fej mozgásának megtelelő irányítására. Ha a fej kibillen a helyéből, és úgy marad, az egymásra zuhanó otolithok erősebben nyomják a csillókat, amíg azok nem küldenek nagyon erős vészjelzést az agynak. Éppen mielőtt elkezdtem volna ezt a fejezetet írni, a nemzet legegészségesebb és legkiválóbb üzletembereinek egyike jött a klinikára, teljesen meggyőződve arról, hogy agytumora van. Az ok: több súlyos szédülési rohama volt. Hetekig vizsgálták mindenféle szempontból, beleértve a pszichológusokat és a fogorvosokat is, de semmi eredményre nem jutottak. Amikor felhívott, hogy elmondja, mi történt, sürgettem, hogy a repülőgépével azonnal jöjjön a klinikára. -

Mit gondol, mennyi ideig fog tartani? - kérdezte. Agytumor vagy sem, elfoglalt ember volt.

-

Körülbelül egy óra hosszat - válaszoltam.

-

Egy óra! Órák százait töltöttem el eddig kezeléssel.

-

Egy óra.

Végül is tévedtem. Fél órát tartott. A tünetei azonnal megszűntek, ahogy a feje visszanyerte eredeti helyzetét.

Ez azt jelenti, hogy nincsenek olyasmik, mint agytumor, a belső fül fertőzése és hasonlók? Nem. Az én álláspontom az, hogy amikor a diagnózis irányát automatikusan a súlyos betegségek felé terelik, gyakran elnézik a legáltalánosabb és könnyen rendbe hozható állapotokat.

Úgy találtam, hogy a következő négy E-gyakorlat kifejezetten a testhelyzet kiváltotta szédülés tüneteire alkalmazható. Ugyanakkor, mint minden E-gyakorlatsor, csak elsősegélyt nyújt. Nem helyettesíti a 13. fejezet végén található teljes programot, amely az egész mozgatórendszer működését van hivatva helyreállítani.

Teljes idő: 20 perc.

Napi idő: egyszer, reggelenként. Időtartam: naponta végezze a gyakorlatokat, amíg a fájdalom negyven nyolc órára meg nem szűnik, azután álljon át a 13. fejezet általános kondicionáló gyakorlataira.

• GRAVITÁCIÓS ESÉS Kövesse a 9. fejezet (9-5. ábra, 169. oldal) utasításait. Tartsa a testhelyzetet három percig. Azt fogja érezni, hogy a feje visszahúzódik a függőleges teherviselő ízületek tengelyébe.

• STATIKUS FAL Kövesse az 5. fejezet utasításait (5-6. ábra, 88. oldal). Tartsa a testhelyzetet három- öt percig. Ez az E-gyakorlat semleges helyzetbe hozza a csípőt, és lehetővé teszi a testnek derékból fölfelé és lefelé mozgását, hogy visszaállítsa az elfelejtett funkciók használatát.

• FÖLDÖN ÜLÉS Kövesse a 6. fejezet utasításait (6-11. ábra, 111. oldal). Tartsa a testhelyzetet három- öt percig. Ez a gyakorlat fokozatosan visszaállítja a függőleges teherviselést úgy, hogy a csípő és váll nem kerül összeütközésbe.

• RÖGZÍTETT HÁT Kövesse az 5. fejezet utasításait (5-5. ábra, 87. oldal). Tartsa a testhelyzetet öt percig. Ez a gyakorlat kikapcsolja a csípőt, miközben a gravitáció a fejet, a nyakat és a vállat visszaviszi oda, ahova tartozik.

Gyakran jönnek betegek segítségért a klinikára egy-egy rendellenességgel, de a kialakulás folyamatában lévő számos egyéb zavart nem ismerik fel. Egy fejfájásban szenvedő például azt gondolta, hogy az elcsúszásai és botlásai csak ügyetlenségből fakadnak. De amikor a fejfájása megszűnt, eltűnt az „elefánt a porcelánboltban" tünete is.

A fülcsengés gyakori kísérője a fejfájásnak, az egyensúlyzavarnak és a forgó szédülésnek. Ezt a tünetet, a fülben keletkező kellemetlen, éles hangot szintén a rosszul elhelyezkedő fej okozza. A csengés szó szerint véve riasztás, azt közli, hogy a belső fül nem szereti ezt a fejtartást. Ha ez a tünete van, csinálja a helyzeti szédülésre érvényes E-gyakorlatok sorát.

Állkapocsfájdalom Az utolsó állapot, amelyről ebben a fejezetben beszélni akarok, az az állkapocsízület működési zavara. Az állkapocsízület, a fej csontjainak egyetlen mozgékony összeköttetése ott van, ahol az alsó állkapocs csatlakozik a koponyához. Azok az emberek, akiknek az állkapocsízülete komolyan megbetegszik, erős fájdalom nélkül nem tudják kinyitni a szájukat, hogy beszéljenek vagy rágjanak. Legrosszabb esetben egyáltalán nem tudják kinyitni. Gyakori, hogy a betegség korai időszakában ropog vagy recseg az ízület beszéd közben.

-----------------------------------------------------------

„ALLERGIA" Az arc-, a homlok- és az orrmelléküregek váladékának kiürülése a gravitáció révén történik meg. Ha a test elveszti függőleges helyzetét, a gravitáció hatása éppen ellentétes lesz. Amint a fej visszanyeri eredeti helyzetét, a pangás megszűnik. Alkalmazza a helyzeti szédülés E-gyakorlatait. -----------------------------------------------------------

Itt megint a fej helyzete a kulcstényező. Azért, mert a fej előrehajlik, a felsőtest és a nyak kénytelen egyéb izmokat bevonni a fej helyén tartásába - azokat az izmokat, amelyek normális esetben arra rendeltettek, hogy nyissák és csukják az alsó állkapcsot. Van olyan elmélet, amely szerint ezt a rendellenességet az okozza, hogy ezek az izmok, a húsevő ragadozók izmai, túl erősek az állkapocshoz. De az állkapcsi izmaink régóta alkalmazkodtak a működésükhöz ropogás és szakadás nélkül. Ehelyett az állkapocs és részben az áll sokkal alkalmasabb egy olyan élőlény számára, amelyik sokkal többet használja a száját beszédre, mint rágásra. De ha ezeket az izmokat arra a célra használják, hogy a fejet megakadályozzák az előrehajlásban, akkor elkezdenek hajlásba merevedni, és úgy maradnak. Ez megfosztja őket attól a képességüktől, hogy simán mozgassák az állkapcsot. Az embernek egyre nehezebb kinyitni a száját. A feszesnek és nagyon erősnek látszó állkapocsizmok valójában gyengék, és működési zavarban vannak, mert arra kényszerülnek, hogy válasszanak az alsó állkapocs kinyitása vagy a fej előrebukásának megakadályozása között. A fejnek van elsőbbsége.

Nyolc E-gyakorlatot közlünk a betegség rendbe hozására. Hosszabb sor, mint a többi, de több izomcsoportot vonunk be. Végezze ebben a sorrendben. Teljes idő: tizenöt perc. Napi idő: egyszer, reggelenként. Időtartam: naponta végezze a gyakorlatokat, amíg a fájdalom negyvennyolc órára meg nem szűnik, azután álljon át a 13. fejezet általános kondicionáló gyakorlataira.

• ÜLÉS A TÉRDDEL PÁRNÁT SZORÍTVA

Kövesse a 6. fejezet E-gyakorlatát (6-10. ábra, 110. oldal). Végezzen háromszor húsz gyakorlatot, tartson szünetet a három sorozat között. Ez az E-gyakorlat erősíti a csípő közelítő- és távolítóizmait.

• SAROKEMELÉS ÜLVE Kövesse a 6. fejezet (6-6. ábra, 106. oldal) utasításait. Csináljon három tizenötös sorozatot. Ez a gyakorlat megdolgoztatja a láb feszítőizmait.

• A FARIZOM ÖSSZEHÚZÁSA ÁLLÁS KÖZBEN Kövesse a 6. fejezet utasításait (6-5. ábra, 105. oldal). Végezzen három tizenötös sorozatot. Ez az Egyakorlat emlékezteti a farizmokat arra, hogy feladatuk van a láb hajlításában is.

• STATIKUS NYÚJTÁS Kövesse a 4. fejezet utasításait (4-7. ábra, 74. oldal). Tartsa a testhelyzetet egy percig, majd fejlessze két percre. Ez az E-gyakorlat felszabadítja a vállat és a nyakat.

• FALGYAKORLAT TÖRÜLKÖZŐVEL (11-3. ábra) Álljon hátával a falnak támaszkodva, a két lábfeje egymástól válltávolságban legyen, és párhuzamosan. Helyezzen egy kb. 8 cm átmérőjűre összetekert törülközőt a nyaka mögé és egy másikat a háta keskeny részéhez. Maradjon így három percig. A törülközők függőleges támaszt adnak, ami egyébként hiányzik a fej helytelen pozíciója miatt.

• ÜLÉS A TÉRDDEL PÁRNÁT SZORÍTVA Ismételve ezt az E-gyakorlatot (ebben a sorozatban először), visszakényszeríti a közelítőizmokat, amelyek elkezdtek visszatérni a működési zavar diktálta helyzetükbe a gyakorlatsorozatnak ezen a pontján. Ismételje tízszer.

• A LAPOCKA ÖSSZEHÚZÁSA ÜLVE Kövesse a 9. fejezet utasításait (9-3. ábra, 164. oldal). Ismételje tízszer. Ez az E-gyakorlat felszabadítja a lapockát, és helyreállítja izomműködését.

• PAD A LEVEGŐBEN Kövesse a 4. fejezet utasításait (4-8. ábra, 75. oldal). Tartsa a testhelyzetet két percig, azután fejlessze három percre. Ez az E-gyakorlat a kirakójáték minden darabját újra a helyére illeszti. Végül, miután a lifttel feljutottunk a legfelső szintre, remélem, azt fogja mondani, hogy a lábától a fejéig megmutattam, hol áll - és hogyan.

12. fejezet Sportsérülések és csúcsforma játszani vagy fizetni A működési zavarban szenvedő szervezet játékáért fájdalommal fizetünk - de az ár megéri. Ámbátor én nem vagyok a fájdalmas játék védőügyvédje, az önmaga által levont következtetés rendszerint sokkal rosszabb, mint párhuzamosan folytatni a kedvenc sportját vagy fizikai tevékenységét, és közben azon is dolgozni, hogy a fájdalom gyökerét is kigyomlálja. Ez a fejezet arról szól, mit kell tennünk, hogy fájdalom nélkül játszhassunk.

Túl gyakran fordul elő, hogy atlétáknak - legyenek bár profik, minősített amatőrök, hétvégi kocogók, akiknek álmaiban a pálya egy nagy kert vagy a főutca - kijelentik, hogy fájdalmaik azt mutatják, ideje könnyebben venniük a dolgokat. Ez a tanács ahhoz hasonlítható, mint amikor a sivatagban eltévedt, a szomjúságtól haldokló embernek azt mondják, kevesebb vizet kellene innia. Mi a mozgáshiánytól haldoklunk. Az az elképzelés, hogy a gyógymód a kevesebb mozgás, teljes őrültség. A súlyos mozgáshiány csúcspontján a mozgás mérséklése erősen csökkenti a fizikai tevékenységet. Ha egyszer egy szervezet krízishelyzetbe kerül, a feltételek csekély változása is, amely egyensúlyi állapotban nem számítana, komoly következményekhez vezet. Azok az egyének, akik olyan környezetben élnek, ahol az őket érő mozgási inger legfeljebb 30 százaléka vagy még kisebb része annak, ami a vázizomzatot egészségesen tartaná, a további csökkentés - mondjuk még öt-tíz százalékkal - a halálos ítéletet jelentheti. Úgy számolom, hogy 65-70 százalékkal kevesebbet mozgunk, mint dédanyáink és dédapáink. Nehéz pontosan meghatározni a különbséget, de ha csak arra alapozzuk megfigyelésünket, hogy egy modern férfi, nő vagy gyerek mennyi időt tölt a televízió előtt és autóban ülve, már ez a két modern „kényelmi eszköz egyedül is komoly mozgáshiányt eredményez.

Ha modern életformánk nem biztosít elegendő mozgást, akkor más eszközöket kell találnunk, hogy pótoljuk ezt az elveszett alapvető alkotórészt. Egyik módja - ahogy régebben gondoltuk - lenne a kikapcsolódás: sport és más szabadidős tevékenység, amely átveheti a régimódi keserves robotolás helyét. Mi a mozgás öröméért mozgunk. A dolgok azonban sajnos nem így működnek.

A golf karrierje A golf népszerű sport. Két okból: egyik az, hogy az emberek ösztönösen tudják, rosszul állnak a fizikai tevékenység terén; a másik, hogy fizikailag a golf nem igényel túl nagy erőfeszítést. De csak az első ok igaz. A golf igényes sport, de még küzd saját arculatának kialakításáért. Ami a fehér cipőt, a vidéki klubhangulatot illeti, „igazi sportnak" látszik azok számára, akik ülő foglalkozást űznek, vagy fiatalos alakjuk elvesztése miatt aggódnak, vagy mert más sport űzésekor megsérültek, és helyre szeretnének jönni. Ezzel ellentétben a golf megköveteli az atlétától mozgásrendszere egyensúlyát, hogy erős és jól koordinált legyen, amikor a játszmát elkezdi. Ezek nélkül az előfeltételek nélkül nem tud megfelelően teljesíteni, és meg is sérülhet.

Ha egy gyors pillantást vetünk a harminc-negyven évvel ezelőtt megjelent népszerű golfmagazinokra és kiadványokra, csak ritkán írnak sérülésről és arról, hogyan lehet elkerülni őket. Manapság rendszeres téma a golfsérülés. A tudatosabb egészségvédelem és az egykor elit sportnak tekintett játék szélesebb körű elterjedése csak részben ad magyarázatot erre, de nyilvánvalóan több játékos szenved fájdalmaktól, és tulajdonítja ezt a golfnak. Annyira elterjedt az az elmélet, hogy a golf árt a hátnak, hogy még azok a neves golfozók is elhiszik, akik soha nem küszködtek fájdalommal. Miután Tiger Woods profi lett, számos telefonhívást kaptam újságíróktól, szerették volna tudni, az ifjú szupersztár, akinek megsérült a háta, mikor lesz képes olyan erővel ütni, mint korábban. Az ironikus az, hogy Woods ezen a ponton valószínűleg befejezi karrierjét hát- és vállproblémái miatt. A golfot okolják majd, még akkor is, ha a golf csak a színtere a balesetnek, nem az oka.

Woods, mint minden golfozó, nem játék közben volt igazán formában, hanem az életében. Az biztos, hogy őt a papája edzésekre vitte, miközben a többi gyerek a tv előtt ült. De Tiger sem egy másik bolygón nőtt fel. Élete egy részében ő is tv-t nézett, autózott, és az iskolapadban ült. Többi társához hasonlóan mindennapi életében ő is a mozgatórendszer egyensúlyának és a teljes mozgásnak a hiányától szenvedett. Amikor abbahagyta az edzést, hiába gyakorolta korábban újra és újra az alapvető mozgásokat, fizikai aktivitása sem volt képes kiegyenlíteni mozgatórendszere működésének aránytalanságait.

Tiger jobb válla előbbre és lejjebb áll, mint a bal. Ez az aszimmetrikus tartás az izmok kompenzáló és improvizáló működését bizonyítja. Tiger erősítette az izmokat és az ízületeket a jobb oldalán - de a bal oldalán nem hogy segítsenek neki a golflabda elütésében. Ennek a közvetlen eredménye remek sportteljesítmény. Mégis, amikor elhagyja a sportpályát, ugyanazok a jól edzett és megerősödött kompenzáló izmok segítenek neki, hogy belebújjon a zöld kabátjába, bekösse a cipőfűzőjét és autogramokat adjon. Közben a megfelelő bal oldali izmok és ízületek nem vesznek részt az életében; semmi nincs a környezetében, a pályán vagy a pályán kívül, ami ezeket mozgásra

ingerelné. Ez az állandó egyensúlyhiány - nem pedig a golflabda megütése - az, ami fájdalmat okoz, ha Tiger Woods nem szabadítja fel megfelelő mozgás biztosításával, amit nem kap meg természetes módon a környezetétől.

A szupersztár perspektívája Ebből a szempontból Tiger Woods nem különbözik bármelyik hétvégi játékostól. Majdnem minden golfozó működési zavarral játszik, különösképpen azok, akik más, „veszélyes" sportágakból menekültek a golfhoz. Akkor is vannak fájdalmaik, és szenvednek, ha soha nem nyúltak golfütőhöz. Egyre növekszik azoknak a sportágaknak a száma, amelyeket a sérülésekért felelőssé tesznek, még ha azok segítenek is a sportolónak hetekkel, hónapokkal vagy évekkel kitolni a betegségek megjelenésének Ebben az ülő világban bármilyen mozgás jobb, mint egyáltalán nem mozogni. A mozgás áldásai a csontok és az izmok folyamatos ingerlésétől (aminek a hiánya sorvadást okoz) az anyagcsere és a szív jó állapotban tartásáig terjednek. Amikor kerüljük vagy csökkentjük a fizikai tevékenységünket, akkor az események olyan láncolatát indítjuk be, amely fokozatosan a rokkantságig vezet. A sport áldása - még az úgynevezett veszélyes sportoké is - az, hogy mozgásban tartja a kulcsfontosságú biomechanikai elemeket, erőt és állóképességet biztosít. ------------------------------------------------------------------A mozgásban a kevesebb nem több: a kevesebb az kevesebb. Minél kevesebbet mozog, annál kevésbé lesz képes a mozgásra. Ez önmagába visszatérő circulus vitiosus. -------------------------------------------------------------------Ezek a jótétemények gyorsan megsemmisülnek, ha a sportoló visszavonul, vagy kisebb követelményeket állító, a biomechanikai elemeket nem eléggé stimuláló sportot választ.

Az ütközés fontossága Minden ízületünk arra rendeltetett, hogy terhet hordjon, és ütközéseket szenvedjen el. Még akkor is, amikor alszunk, a gravitáció nyomása érvényesül mozgatórendszerünk struktúráin. A járás, a futás és az ugrás intenzívebbé teszi a terhelést, de ez így van rendjén. A jól működő ízület strapabíró mechanizmusokkal rendelkezik, ami segíti a test teljes súlyának hordásában, amikor a láb kapcsolatba kerül a talaj felszínével A nyolc fő teherviselő ízület mindegyike rendelkezik izmokkal, elsődleges izmokkal, amelyek mozgatják, és olyanokkal, amelyek stabilizáljak mozgás közben. De amikor az ízületeink a tengelyükből való kimozdulás miatt elvesztik stabilitásukat, ezek a mechanizmusok sérülnek. A stabilizáló izmok nem tudják feladatukat megfelelően ellátni. Amikor az ütközés megtörténik, az ízület labilis állapotba kerül. Ennek ellenére a stabilizálók nem hagyják abba tevékenységüket. Mindaddig, amíg terhelés és ütközés van, igyekeznek, és az adott viszonyok között lehetséges legjobb teljesítményüket nyújtják.

Ez a kitétel - „amíg terhelés vagy ütközés van" - döntő. A csekély terheléssel járó sportok és sporteszközök keresése csökkenti a mozgató rendszer működését, felhasználásuk aláássa az egészséget. Mostanában láttam egy hirdetést, amelyben egy kerékpár-taposómalom-sítalp keresztezésével előállított sporteszközt ajánlanak, használóját - aki egy gondosan kidolgozott keretben a levegőben lóg, gólyalábszerű lécekkel alátámasztva - azzal biztatják, hogy „lába soha nem érinti a földet. Az elv az, hogy teljesen megszüntessék az ütközést. Ez rendben is van, ha az ügyfél ízületei egészségesek. Ha azonban valamelyik érintett ízület már instabil, a gép az ízületet teljes mozgásterjedelmében mozgatva szándékosán kikapcsolja annak stabilizáló izmait. Minél kevesebb ütközés van. annál kevesebb stabilizáló hatás érvényesül - és annál nagyobb az ízületi instabilitás. Az ehhez hasonló gépek gyengítik a stabilizáló izmokat, ugyanakkor erősítik az elsődleges izmokat, a labilis ízületeket növekvő mozgásterjedelembe hajszolva. Ez a „kondicionáló" folyamat visszaküldi az egyént a valós világba, hogy járjon, fusson - mozogjon olyan labilis ízületekkel, amelyeket kevés vagy semmilyen ütközést nem biztosító környezetben kondicionált, olyanban, amilyen csak a koporsóban létezik.

Mindegy, hogy milyen sportágról vagy tevékenységről van szó, az ízület labilitása nagyon erősen korlátozó hatásban és fájdalomban fog megnyilvánulni játék közben. Ha például futócipőjét kerékpárra cseréli, csak a labilis mechanizmusra kimért követelmények formáját változtatja meg. Ez elrejtheti a tüneteket, vagy elhalaszthatja a fájdalom jelentkezését, de a működési zavar még mindig jelen van és hat. A golf és a tenisz a legjobb példa erre. Mindkét sportágat növekvő mértékben játsszák inkább az eszközök, mint a játékosok. A technológiai fejlődés mind a golfütők, mind a teniszütők javításával lehetővé tette a sportolónak, hogy keményebben és pontosabban üsse meg a labdát.

---------------------------------------------------------

A KRÓNIKUS FÁJDALOM IRÁNYÍT Valaha úgy volt, hogy az emberek érdeklődésüknek és tehetségüknek megfelelő sportágat vagy tevékenységformát választottak. Ma viszont egyre nagyobb mértékben határozzák meg választásunkat működési zavaraink. Ez azoknak a folyamatoknak az erősödésével végződik, amelyek a krónikus fájdalmat okozzák, és amelyeket a tevékenység révén el kívántunk kerülni. ---------------------------------------------------------

Könnyebb egy remek szervát küldeni a háló fölött vagy elütni a labdát a pálya sima részére. A sebesség, a távolság és a pontosság növekedésének javulása kevéssé függ össze a sportolók képességeivel, és semmilyen köze nincs a tenisz- vagy golfsérülésekhez. A mesés új sporteszközök egyre jobb teljesítményt biztosítanak a sportolóknak egyre rosszabb és rosszabb funkciókkal. Az újfajta golf- és teniszütők nélkül a fájdalom tünete sokkal korábban jelentkezne. A sérülések szaporodása e két sportágban kizárólag a népességen járványként végigsöprő mozgatórendszeri

működési zavarnak tulajdonítható. Ezek olyan balesetek, amelyeknek várhatóan meg kell történniük - és megtörténhetnek a golfpályán, a teniszpályán vagy bárhol másutt.

Az egyes játékok Áttekintés következik a népszerű sportágakról, problémakörükről és a játék közben vagy után jelentkező fájdalom tünetei ellen alkalmazható E-gyakorlatokról. Ha fájdalmat észlel, alkalmazza az erre vonatkozó E- gyakorlatokat a sportolás előtt és után egyaránt. Az elv az, hogy ízületeit semleges helyzetbe kell vinni, mielőtt elkezd dolgozni, és utána vissza kell állítani a munka közben kibillent tengelybe.

Golf A golfpályára menni fájdalmat okoz számomra. Fáj, amikor azt látom, hogy férfiak és nők erőltetik merev vállukat, nyakukat és fejüket arra a mozgásra, ami a labda elütésére és a levegőbe juttatására szükséges lenne. Nem kellemes látvány. A vázizomzati kompenzáció a fejtől egészen a lábig érvényesül. Sok golfozó szenved térd-, ágyék-, könyök- és váll- fájdalmaktól. Az itt következő öt Egyakorlat segít a tünetek megszüntetésében.

• KARKÖRZÉS

(12-1a. és b. ábra) Álljon felemelt fejjel, párhuzamos lábbal, és karja legyen oldalt. Vegyen fel golfozó kéztartást: behajlított ujjakkal, hajlított ujjpercekkel, kinyújtott hüvelykujjal. Emelje fel a karját oldalt, könyökét tartsa egyenesen, tenyérrel lefelé, és a hüvelykujja mutasson előre (a). Addig emelje a karját, amíg egy síkba kerül a vállával. Ha az egyik válla előre- vagy felfelé mozdulna, állítsa vissza mindkettőt, amíg egy síkba kerülnek. Most húzza össze a két lapockáját, és forgassa a karját előre (arra, amerre a hüvelykujja mutat) 15 cm-es átmérőjű körben (b). Csinálja huszonötször.

Fordítsa meg a körzés irányát, tenyerét felfelé és hüvelykujját hátrafelé fordítva. Összesen ötvenszer ismételje minden irányban.

12-1a. ábra, 12-1b ábra Ez az E-gyakorlat erősíti a hát izmait, és javítja a vállízület működését

• KÖNYÖKCSAVARÁS 12-2a és b ábra

Mindkét kezével csinálja, és a golfozó kéztartást használja (lásd a karkörzésnél, az előző gyakorlatnál). A két kezét emelje fel tenyérrel kifelé, úgy, hogy a mutatóujj és a középső ujj első és második ujjpercízülete közötti lapos terület a halántékán maradjon, a füle előtt A hüvelykujj legyen kinyújtva lefelé, az arccal párhuzamosan. A két könyökét húzza hátra, egy vonalba a vállával (a). Ebből a kiindulási helyzetből lassan lendítse a könyökét előre addig, amíg a két könyöke össze nem ér elöl (b). Közben végig tartsa az ujjperceit a halántékán, a hüvelykujja legyen teljesen kinyújtva és a feje felemelve. Ha a feje előre-hátra mozog, támaszkodjon a falhoz, lassítson, és lélegezzen mélyeket. Végezzen huszonöt könyökcsavarást. Ez az E-gyakorlat visszahozza és erősíti a váll sarokpánt szerepét.

• ÁLLÁS FEJ FÖLÖTTI KARNYÚJTÁSSAL (12-3. ábra)

Álljon egyenesen, lábfejei egyenesen kinyújtva, egymástól csípőtávolságban legyenek. Fűzze össze az ujjait, tenyeret fordítsa a mennyezet felé, és nyújtsa karját a feje fölé egyenesen kinyújtott könyökkel. Nézzen felfelé, a kézfeje hátoldalára. Felfelé tartott karja függőlegesen egy vonalban legyen a vállával és a törzsével. Maradjon ilyen tartásban egy percig. Ez az E-gyakorlat minden teherviselő ízületet helyes irányba hoz, és megdolgoztatja a nyakat. 12-3. ábra

• GERINCCSAVARÁS A FÖLDÖN 12-4. ábra

Feküdjön az oldalára hajlított térddel, combja derékszöget zárjon be a törzsével. Nyújtsa ki mindkét karját a padlón egy síkban a vállával, a könyöke egyenesen nyúljon ki, keze felfelé fordított tenyérrel a könyök folytatásában legyen, egy vonalban a combjával. Lassan emelje az egyik felsőkarját felfelé, az alkarja maradjon a padlón támaszkodva tenyérrel felfelé, miközben fejét megfordítja úgy, hogy arccal a mennyezetre néz. Igazítsa tenisz, ütővel játszott sportok, kézilabda a kar tartását, ha szükséges, úgy, hogy a válla kényelmes helyzetben legyen; közben lazítson, és mélyeket lélegezzen. Hagyja, hogy a gravitáció karját a földre húzza teljes hosszában, az ujjaktól a vállig. Közben figyeljen arra, hogy a két térde együtt maradjon; ha szükséges, ebben segíthet a másik keze (ahogy azt a modell is teszi). Amikor a két váll jobb-bal irányban egy síkba kerül (ez hosszú időt vehet igénybe, jó néhány percet, esetleg csak több ülés után sikerül), emelje fel a kinyújtott karját, és vigye vissza a kiinduló helyzetbe, miközben kilélegzik. Ismételje meg a másik karjával. Ez az E-gyakorlat mindkét vállat és kart azonos síkba helyezi.

• MACSKA-KUTYA (12-5a. és b. ábra)

Álljon négykézlábra a földön. Figyeljen arra, hogy a térde egy tengelyben legyen a csípőjével és a csuklója a vállával. Figyeljen, hogy térde és csípője, valamint válla és könyöke egy vonalban legyen. Két alsó lábszára egymással és a csípővel párhuzamos legyen. Testsúlyát egyenletesen ossza meg. Lágyan gömbölyítse a hátát felfelé, közben feje lefelé mozduljon el, összefüggő görbét alkotva a fartól a nyakig - ez a begörbített hátú macska (a). Finoman eressze le hátát, miközben a fejét emeli - ez a peckes kutya (b). Végezze ezt a két mozgást folyamatosan előre-hátra, egyre erőteljesebben, amíg egységes mozgássá nem válik. Csinálja meg tízszer. Ez az E-gyakorlat a csípő, a gerinc, a váll és a nyak koordinált hajlító- feszítő működését teszi lehetővé. 12-5b. Ábra

Tenisz, ütővel játszott sportok, kézilabda A teniszről, az ütővel játszott többi sportágról és a kézilabdáról azt tartják, hogy nagyon igénybe veszi a csuklót, a könyököt és a vállat, de ez nem így van. Az e játékok során jelentkező mozgási igény csak a már működési zavarral küzdő játékosokat hozza olyan szélsőséges helyzetbe, amilyenbe végső soron otthon vagy bárhol a munkahelyükön is kerülhettek volna. A továbbiakban öt E-gyakorlat következik a csukló-, a könyök- és a vállfájdalom forrásának megszüntetésére.

• BÉKA Kövesse a 11. fejezetben adott utasításokat (11-2. ábra, 203 oldal). Tartsa a testhelyzetet egy percig. Ez a gyakorlat a csípőt semleges, szimmetrikus helyzetbe hozza.

• LÁBKÖRZÉS ÉS UJJHAJLÍTÁS

Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-5. ábra, 71. oldal). Körözzön hússzor mindegyik irányban, és ezt fokozatosan fejlessze negyven körzésig. Azután csináljon tíz lábujjhajlítást, és fejlessze húsz hajlításig. Ez az E-gyakorlat figyelmeztetés a láb, a boka és a lábikra izmainak, hogy kövessék a sarok-lábfejlábujj járási mintát.

• GERINCCSAVARODÁS A FÖLDÖN Végezze el az ebben a fejezetben, a golfnál ismertetett gyakorlatot (12-4 ábra, 227 oldal)

• MACSKA-KUTYA Kövesse az e fejezetben a golfnál ismertetett utasításokat (12-5 ábra, 228 oldal)

• KUTYA LEFELÉ (12-6a. és b. ábra)

Vegye fel a macska-kutya testtartást (a). Görbítse lefelé a lábujjait, a lábszárát nyújtsa ki, hogy törzse felemelkedjen, amíg testsúlya a kezére és a lábfejére nem nehezedik. Addig emelkedjen felfelé, amíg a csípője magasabbra nem kerül, mint a válla, és teste a földdel feszes, stabil háromszöget nem alkot. Térde legyen kinyújtva, lábikrája és combja megfeszítve (b).

Ne engedje a lábfejét kifordulni, tartsa egyenesen, előrefordítva, a kézzel egy vonalban - a kéznek helyben kell maradnia, nem csúszhat el! A hát legyen lapos, nem ívelt, amikor a csípő felemelkedik, majd visszaereszkedik a sarokra. Lélegezzen. Ha nem tudja sarkát laposan a földre fektetni, vigye olyan közel, amennyire képes; közben lábszárát feszítse. Ne erőltesse. Tartsa meg a testhelyzetet egy percig. Jó néhány napig vagy hétig fog tartani, amíg a sarkát is laposan a földre tudja fektetni. A kutya lefelé gyakorlat helyreállítja a csuklótól a lábfejig tartó összefüggő láncot.

Evezés, kajakozás Az evezés nem veszélyes, de kockázatossá is válhat. Azok az egyenek, akiknek a válla előregörbül és ilyen az USA népességének nagyobbik része, valószínűleg nem szeretnek evezni vagy legalábbis sokáig nem. Egy kifejezetten evezéssel foglalkozó sportoló inkább képes megőrizni váll-, könyökés csuklófunkcióit, mint az, aki nem evez, de gyakran a profi evezősök mozgásai sem megfelelők. Ha az evezős a versenycsónakban egy oldalon húz, tevékenysége egyoldalúvá válik; testének működése nem kiegyensúlyozott. Egypárevezősben más a helyzet, de mindkét esetben minden egyes evezőcsapás az előrehajtott fej- és gerinchajlítás tartását erősíti. Hogy úgy mondjam, a kajakosok ugyanabban a hajóban eveznek. Négy E-gyakorlatot javasolok az e testhelyzetekben legáltalánosabb fájdalom ellen.

• STATIKUS NYÚJTÁS Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-7. ábra, 74. oldal).

• KARKÖRZÉS Kövesse az e fejezetben a golfnál ismertetett utasításokat (12-1a és b ábra, 224 oldal)

• KÖNYÖKCSAVARÁS Kövesse az e fejezetben a golfozásnál közölt utasításokat (12-2a. és b. ábra, 225. oldal).

• NYÚJTÁS PULT SEGÍTSÉGÉVEL, TÉRDELVE (12-7. ábra)

Térdeljen le úgy, hogy csípője a térde fölött legyen, miközben kinyújtott karja tenyérrel lefelé egy széken vagy alacsony asztalon támaszkodik. Lazítsa el a törzsét, hogy háta úgy nézzen ki, mintha a két kar között leesne. Mélyeket lélegezzen. Tartsa magát ebben a testhelyzetben egy percig. Ez az E-gyakorlat lehetővé teszi, hogy a gerinchajlítás összeköttetést teremtsen a csípő és a váll között.

Korcsolyázás A tv beleszeretett a műkorcsolyázásba, de maga a sportág nem vonz nagyszámú sportolót. Régebben az Egyesült Államok hidegebb vidékein népszerű volt a korcsolyázás, ahogy mostanában a sífutás. De azok a sportágak, amelyekhez fontos a jó egyensúlyozás - és a korcsolyázás is ezek

egyike -, elvesztik követőiket, ha az emberek többé nem képesek súlyukat simán átvinni egyik oldalukról a másikra. A korcsolyázók főként közelítő- és távolítóizmaikat használják, igyekeznek növelni ezek erejét, ezáltal azonban azt is lehetővé teszik, hogy átvegyék a járás közben egyébként használt izmaik szerepét. A korcsolyázók leggyakrabban boka-, térd-, hát- és vállsérüléseket szenvednek. Számukra az itt következő E-gyakorlatsort ajánlom.

• A FARIZOM ÖSSZEHÚZÁSA ÁLLÁS KÖZBEN Kövesse a 6. fejezetben adott utasításokat (6-5a. és b. ábra, 105. oldal).

• LÁBUJJHEGYEN ÁLLÁS HÁROM HELYZETBEN (12-8a, b. és c. ábra)

12-8a. ábra 1. Álljon közel egy csukott ajtóhoz vagy falhoz, a lábfeje egyenesen előreálljon, a két lábfej egymástól csípőtávolságban legyen, testsúlyát egyenletesen ossza el. Fordítsa kifelé a lábujjait negyvenöt fokos szögben. Lassan emelkedjen fel és süllyedjen vissza a lábujj hegyén úgy, hogy a súlya továbbra is egyenletesen legyen elosztva a két lábán (a). Ismételje meg tízszer. Az ajtót vagy falat használja fel a függőleges tengely megállapításához, hogy lábujjhegyre emelkedéskor ne hajoljon vagy dőljön előre. 12-8c. ábra 2. Vegye fel ugyanazt a testtartást, de tartsa párhuzamosan a két lábfejét, úgy, hogy továbbra is tartsa meg közöttük a csípőtávolságot. Emelkedjen fel és süllyedjen vissza a lábujjhegyén, úgy, hogy a súlya egyenlően legyen elosztva a lábain (b). Tízszer ismételje meg. 3. Vegye fel ugyanazt a testtartást, de lábujjait fordítsa kb. húsz fokkal befelé. Emelkedjen fel és süllyedjen vissza a lábujjain, a testsúlyát egyenlően osztva el a két lábfején (c). Ismételje meg tízszer. Ezeknek a testtartásoknak mindegyike különféle izomcsoportokat

• A NÉGYFEJŰ COMBIZOM FESZÍTÉSE ÁLLVA (12-9. ábra)

Álljon egy lábra, és hajlítsa a másik lábát hátra úgy, hogy a lábfeje tetejét támassza egy dobozra vagy egy székre. A magasság határozza meg a négyfejű combizomban létrejövő feszítés mértékét. Tartsa a csípőjét és vállát egyenesen, egy vonalban, a térdét is egyenesen, és eressze le a csípőjét, hogy érezze a nyújtást. Ha szükséges, támaszkodjon meg az egyensúly megtartása végett. Tartsa meg a testhelyzetet egy ideig. Ismételje meg a másik lábával is.

A csípő forgása kikapcsolja a négyfejű izom működését; ez a gyakorlat visszahozza.

• KUTYA LEFELÉ

Kövesse az ebben a fejezetben a tenisznél közölt utasításokat (12-6a és b ábra, 231 oldal)

Sísportok (lesiklás, sífutás) és hódeszka A modern sícipők a síelők csípőjét, lábszárát, térdét és bokáját nyújtott állapotban tartják, feltételezve, hogy így jobban tudják ellenőrizni a sítalp helyzetét. A probléma általában az, hogy a legtöbb síelő teste működési zavar miatt eleve hajlított helyzetben van. Ez a helyzet súlyos stresszt jelent az ízületek számára, amelyek ettől kezdve labilissá válnak.

A krónikus térdfájdalom elkerülésére alkalmazza az itt következő E-gyakorlatokat.

• ÜLÉS A TÉRDDEL PÁRNÁT SZORÍTVA Kövesse a 6. fejezetben adott utasításokat (6-10. ábra, 110. oldal).

• STATIKUS NYÚJTÁS Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-7. ábra, 74. oldal), de jobb, ha a földön végzi doboz helyett.

• MACSKA-KUTYA Kövesse az e fejezetben a golfozók számára előírt utasításokat (12-5a. és b. ábra, 228. oldal).

• NYÚJTÁS PULT SEGÍTSÉGÉVEL Kövesse a 7. fejezetben adott utasításokat (7-4. ábra, 127. oldal).

• A FÖLD ELLENÉBEN Kövesse a 8. fejezetben adott utasításokat (8-10a., b. és ábra, 147. oldal).

A sífutók felszerelésével nincsenek olyan problémák, mint a lesiklókéval, de sok esetben ők is kifordult térddel, elmozdult csípővel és hajlított háttal dolgozzák magukat előre. És a hódeszkások, bár a gravitációra bízzák magukat, hasonlóan működési zavarokkal küszködnek. Számukra a korcsolyázásnál ismertetett E-gyakorlatok javasolhatók.

Futás A futás kapja minden sportág közül a legnagyobb fricskákat, és a leghangosabb kritikusok a hajdani futók. Elsődleges kifogásuk a futás ellen a teherviselő ízületekre háruló ütközés. Ha ezek az ízületek labilissá válnak, kimozdulnak tengelyükből, valóban csökken képességük a minden lépésnél jelentkező ütődés kiegyenlítésére. A csodálatos futócipők és a térdszorítók nem segítenek, sem a futási technika további finomítása.

Az itt közölt E-gyakorlatok csökkentik a fájdalmas tüneteket, de ha ön futó, és folytatni akarja a sportolást, azon kell dolgoznia, hogy visszanyerje elvesztett funkcióit a következő fejezet Egyakorlatainak segítségével.

• KUTYA LEFELÉ Kövesse az e fejezetben a teniszezők részére előírt gyakorlat utasításait (12-6. ábra, 231. oldal). 12-10a. ábra 12—10b. ábra

• FESZÍTÉS STARTHELYZETBEN (12-10a. és b. ábra)

Térdeljen le egyik térdére. Másik lábának a sarkát helyezze a földön lévő térde elé. A sarok és térd lazán érintkezzen. Az egyensúly megtartására tegye a kezét a földre, egy székre vagy egy dobozra, amelyet közvetlenül az elülső lába elé helyez (a). Gördítse a hátsó lábának lábujjait lefelé, és emelkedjen fel mindkét lábára (b). Csípője legyen egyenes, feszes, a sarkok lent, és mindkét lába egyenesen kinyújtva. Elöl lévő lábának combján húzza össze az izmokat, miközben felsőteste előrehajol úgy, hogy elülső lába és lábszára fölé kerüljön. Feszülést kell éreznie végig elöl lévő lába hátsó felén. Felsőtestét lazítsa el, miközben lábát egy percig a feszüléssel járó testhelyzetben tartja. Ezután szüntesse meg a feszülést oly módon, hogy ismét a kiinduló tartásba térdel. Ismételje meg a gyakorlatot a másik lábával is. Ez az E-gyakorlat emlékezteti az izmokat és az ízületeket, hogy amikor a medence bal oldala hajlított állapotban van, a jobb oldala feszített állapotba kerül (és fordítva). Kezdetben valószínűleg azt fogja tapasztalni, hogy könnyebb az egyik oldalon elvégezni a gyakorlatot, mint a másikon.

• ELŐREHAJLÁS NYÚJTOTT LÁBBAL 12-11a., b. és c.

Álljon széles terpeszben. Tartsa lábfejét egyenesen előre. Hajoljon előre csípőből, és érintse meg a földet közvetlenül maga előtt. Ha ez túl nehéz, használhat egy kockát, könyvet vagy más tárgyat támaszként. Feszítse meg a combját, és lazítsa törzsét a padló felé (a). Tartsa ezt a testhelyzetet egy percig. Utána, anélkül hogy felegyenesedne, csúsztassa két kezét a jobb lábához (vigye a támasztékot is, ha használ), tartsa mindkét combját feszesen és a felsőtestét lazán (b). Tartsa ezt a testhelyzetet egy percig. Azután forduljon balra a középpont felé, lassan, mielőtt elcsúsztatná két kezét a bal lába felé (c). Ismét feszítse meg a combját, és lazítsa el a felsőtestét. Tartsa ezt a

testhelyzetet egy percig. Végül mozduljon el közép felé, hajlítsa be a térdét, és gördítse felfelé felsőtestét.

Ez az E-gyakorlat csípőjét semleges helyzetbe hozza, és lehetővé teszi elsődleges mozgatóizmainak feladataik elvégzését a másodlagos izmok beavatkozása nélkül.

Kerékpározás A kerékpározás kedvenc menedékük a hajdani futóknak. Tény, hogy néhány futóedző váltakozva futtatja és kerékpároztatja versenyzőit, hogy testük minden ízületét megmozgatva visszaadja hajlékonyságukat. De ha valakinek tengelyükből kimozdult ízületei vannak, a kerékpározással csak elodázza a fájdalom megjelenését. A labilis, de pihentetett ízület továbbra is labilis marad. A biciklisták elkerülik ugyan a folyamatos ütközést a földdel, de tengelyükből kimozdult ízületeiket kilométerről kilométerre ismételt nagy ívű mozgásra kényszerítik. Ez a mozgásforma tovább erősíti a hajlítást és a csípő helyzeti eltéréseit, amelyek amúgy is jellemzők azokra az emberekre, akik egész napjukat ülve töltik. A legtöbb sport és fizikai tevékenység vonzóereje gyakran azon alapszik, hogy mennyire közvetlenül kapcsolódik az általa igényelt képesség a sportoló mindennapi életének működési zavarral küzdő mozgásaihoz. A biciklisták kényelmesen érzik magukat a nyeregben, mert az ülő testhelyzet hasonlít a szokásos járás közbeni helyzetükhöz; még a fej előrehajtása és az előregörbített váll is ismerős.

Ha fáj a térde, a csípője, a háta vagy a válla, végezze el ezeket az E-gyakorlatokat.

• STATIKUS NYÚJTÁS Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-7. ábra, 74. oldal).

• KUTYA LEFELÉ Kövesse az e fejezetben a teniszezőknek ajánlott gyakorlat utasításait (12-6a. és b. ábra, 231. oldal).

• GUGGOLÁS Kövesse a 8. fejezetben adott utasításokat (8-11. ábra, 150. oldal).

Sétálás, gyaloglás A gyaloglás (vagy úszás) gyakran a futó utolsó menedéke. A gyaloglás jótékony hatását manapság nehezen ismerik el. Pedig hatékony. A gyaloglás nagyszerű, és nem csupán azok számára tartják megfelelő test mozgásnak, akik idősebbek, vagy műtét után, esetleg szívrohamot túlélve lábadoznak. Ha azonban működési zavarral küzdő testtel gyalogol, a gyaloglásért fájdalommal kell fizetnie. A láb talajhoz ütődése kisebb mértékű, mint futáskor, de azért az ízületeket mégis éri

sokkhatás. A labilis ízület valószínűleg fájdalommal fog reagálni, nagy meglepetésére annak, aki elhiszi, hogy a gyaloglás szóra sem érdemes megterhelést jelent a mozgatórendszernek.

Ha ön gyalogló, és ízületi fájdalmai vannak, végezze a futók részére előírt E-gyakorlatokat.

Gyorskorcsolyázás Napjainkban a futók, a kerékpározók és a gyaloglók azonos úton járnak a gyorskorcsolyázókkal. Természetes kapcsolat van e sportágak művelőinek mozgásrendszeri zavarai között, és meggyőződésem, hogy a gyorskorcsolyázók között sok hajdani futó és kerékpáros van. A gyorskorcsolyázó lába sokkal kisebb ütközést szenved el, mint a futóé, és sokkal nagyobb utat tehet meg bokája, térde és csípője kisebb erőfeszítésével. Mindkét megfontolást jó tekintetbe venni azoknak az embereknek, akik helyváltoztatását, előrehaladását elsődlegesen a csípő forgatóizmai, az ágyék- és a vállizmok hozzák létre. A gyorskorcsolyázó is kifordult lábbal fut; ez az a testtartás, amelyet a láb elfogad a féloldalas korcsolyaél kényszerítő hatására. Ez a testtartás az egyensúly érdekében a fejet és a vállat a test súlypontja elé kényszeríti. A növekvő gyakoriságú ütközési sérülések rendszerint a kiálló csuklót és a térdet érintik, amelyek szinte kihívják a bajt. A krónikus fájdalom gyorskorcsolyázóknál általában a vállban, az ágyékban és a térdben jelentkezik.

A gyorskorcsolyázó végezze a korcsolyázóknak ajánlott E-gyakorlatokat.

Úszás Az úszás gyakran utolsó menedéke a futóknak és a gyaloglóknak (és idővel valószínűleg a gyorskorcsolyázóknak is), mert nem jár a földhöz ütközéssel. De még ütközés nélkül is megtapasztalhatja a működési zavarral küzdő úszó a fájdalmat. Elég, ha a labilis és tengelyükből kimozdult ízületeket nagy terjedelmű mozgásra kényszerítik. A csípő és a felsőtest előrehajlítása - a modern testtartás - nem múlik el attól, hogy a sportoló a vízben van. Az úszók nyak-, váll- és hátfájást tapasztalhatnak.

Ha ilyen problémája van, a következő E-gyakorlatok segíthetnek.

• MACSKA-KUTYA Kövesse az e fejezetben a golfozóknak ajánlott gyakorlat utasításait (12-5a. és b. ábra, 228. oldal).

• KUTYA LEFELÉ Kövesse az e fejezetben a teniszezőknek ajánlott gyakorlat utasításait (12-6a. és b. ábra, 231. oldal).

• ELŐREHAJLÁS NYÚJTOTT LÁBBAL Kövesse az e fejezetben a futók részére ajánlott gyakorlat utasításait (12-1 la., b. és c. ábra, 243. oldal).

• GUGGOLÁS Kövesse a 8. fejezetben adott utasításokat (8-11. ábra, 150. oldal).

Torna A tornászok mély benyomást keltenek mindenkiben csodás hajlékonyságukkal, így könnyű olyan hibás következtetést levonni, hogy hajlékonyságuk egyenlő fittségükkel. A baj ott van, hogy ezek a sportolók többnyire igen fiatalon kezdenek sportolni; az edzések ízületeik mozgásterjedelmét nagymértékben megnövelik, anélkül, hogy azok a megfelelő erőt és stabilitást elérték volna. Az eredmény túl mozgékony ízület, amely sérülések forrásává válhat, mert megfelelően fejlett izomzat támogatása nélkül a szokásos mozgásterjedelem határán túl működik. A férfi tornászok felsőtestének perifériás izmai igen jól mutatnak, sokakban keltenek csodálatot, de a testtartást biztosító mély izmok általában nem fejlődnek eléggé és sérülékenyek.

A teherviselő ízületek fájdalma ellen az itt következő E-gyakorlatsor hatékony lehet.

• STATIKUS NYÚJTÁS Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-7. ábra, 74. oldal).

• PAD A LEVEGŐBEN Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-8. ábra, 75. oldal).

• FALIÓRA Kövesse a 10. fejezetben adott utasításokat (10—5a., b. és c. ábra, 184. oldal).

• KUTYA LEFELÉ Kövesse az e fejezetben a teniszezőknek ajánlott gyakorlat utasításait (12-6a. és b. ábra, 231. oldal).

• GUGGOLÁS Kövesse a 8. fejezetben adott utasításokat (8-11. ábra, 150. oldal).

Súlyzógyakorlatok Nagyon szeretem a súlyzózást, de megtanultam, hogy befogjam a számat a súlyzóteremben. Sok súlyemelő saját maga ellensége. Sok száz órát dolgoznak, hogy erősítsék izmaik működési zavarát. A legsikeresebb hivatásos sportolók többsége a legerőteljesebben egyrészt a legerősebb, másrészt a legkönnyebben hozzáférhető izmait és különböző struktúráit edzi legnagyobb mértékben. Ez azt jelenti, hogy a felületi és a perifériás izmoknak kell legnagyobb intenzitással dolgozniuk, és a mély izmokat mellőzik. Sajnos a belső működési zavar azután kifelé is hat. A mély izmokat, kicsiket és nagyokat érinti először. A működést mindig átveszi a legközelebbi izomréteg, amíg végül is a munka nagy része a felszínen megy végbe. A túlélők tehát a felületi izmok. Azért történik így, mert ezek az izmok képesek improvizálni, azaz működésbe tudják hozni a labilis ízületeket. A súlyemelés fokozza ezt a képességüket. Az eredmény labilis ízület, amelyet egyre erősebb kompenzáló izmok mozgatnak. Valamit tenni kell. A súlyemelők számára hasznos E-gyakorlatok a következők.

• STATIKUS NYÚJTÁS Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-7. ábra, 74. oldal). Tartsa a testhelyzetet 2 percig.

• MACSKA KUTYA Kövesse az e fejezetben a golfozóknak ajánlott gyakorlat utasításait (12-5a. és b. ábra, 228. oldal). Csinálja meg tizenötször.

• KUTYA LEFELÉ Kövesse az e fejezetben a teniszezőknek ajánlott gyakorlat utasításait (12-6a ésb. ábra, 231. oldal). Maradjon ebben a testhelyzetben egy percig.

• PAD A LEVEGŐBEN

Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-8. ábra, 75. oldal). Maradjon ebben a testhelyzetben két percig.

Labdarúgás Az amerikai közönség végre felfedezte az európai labdarúgást. Kitűnő sport. A részt venni kívánók növekvő száma annak tulajdonítható, hogy a hagyományos csapatjátékok, mint az amerikai futball (rögbi), a baseball cs a kosárlabda túl veszélyesek, túl nagy fizikai megerőltetést nyelnek, és túlságosan meghatározó a testfelépítés (azaz a játékos testtömege, ereje vagy magassága). Mint futást kívánó játékhoz, a labdarúgáshoz használni kell a modern test erőteljes szerkezeti egységeit a csípőt és a lábszárat miközben sokkal kisebb szerep hárul a gyengébb, működési zavarral küzdő felsőtestre. Sok elbűvölt ifjú focista mamájának és papájának nem tűnik olyan nagynak a sérülés lehetősége, de ez alapvetően téves felfogás. A világklasszis labdarúgás durva és bukásokkal járó közvetlen testi érintkezést jelent a játékosok között, ami bizonyos arányban súlyos sérüléseket is előidéz. A gyerekek azért szeretik ezt a sportot, mert lehetőséget ad futásra, rúgásra és bukásra, cselezésre, csavarodásra és fordulásra: mozgásra, amit ösztönszerűen kívánnak, de amit nem kapnak meg mindennapi életükben. De ez vezet a problémák forrásához is: a szombat reggeli focizás nem elég a heti mozgásszükséglet kielégítésére. A térd és a hát fájni kezd. Itt következik néhány E-gyakorlat az ilyen fájdalom tünetei ellen.

• RÖGZÍTETT HÁT Kövesse az 5. fejezetben adott utasításokat (5-5. ábra, 87. oldal).

• SZENVEDŐ HASIZMOK 12-12a és ábra

Feküdjön a földre, lábát behajlított térddel helyezze a falra, a két lábfej egymástól csípőtávolságra legyen. (a) Lábai egyenesek legyenek és egymással párhuzamosak. Kulcsolja össze kezét a feje alatt, könyöke a padló síkjában legyen. Ne húzza fel a nyakát, hogy felemelje a fejét, inkább engedje karját, vállát, nyakát és fejét egy egységként felemelkedni (b). Emelés közben arca mindvégig a mennyezet felé nézzen. Amikor már nem látja a mennyezetet, ideje leereszteni a hátát a földre. Végezzen el három tizenötös sorozatot. Mindhárom sorozat után lazítson néhány pillanatig. Ez az E-gyakorlat arra kényszeríti a hasizomzatot, hogy inkább maga végezze feladatait, mint hogy a csípőhajlítók vagy a hát izmai tegyék ezt

• STATIKUS NYÚJTÁS Kövesse a sílesiklóknak ebben a fejezetben adott utasításokat

• TÖRÜLKÖZŐRE TELEPEDVE

Használjon két, kb. 8-10 cm vastagra összecsavart törülközőt. Feküdjön hanyatt laposan a földre. Helyezze az egyik törülközőt a háta keskeny része alá, éppen a dereka fölé, a másikat a nyaka alá (ne a feje alá). Lélegezzen mélyeket; maradjon így három percig.

• PAD A LEVEGŐBEN Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-8. ábra, 75. oldal).

Röplabda A röplabda népszerűsége fordított arányban van a labdarúgáséval. Mint a labdarúgás, a röplabda is annak felel meg, aki nem szereti a testközeli csapatjátékokat, olyan sport, ahol nem a játékosok ereje dönt. A két nem nagyjából egyenlő arányban vesz részt benne. Abban eltér a labdarúgástól, hogy a felsőtestet nagymértékben igénybe veszi, amitől gyorsabban mutatkozik a fájdalom, elsősorban a vállban, a könyökben és a csuklóban. A játék közben szükséges gyors testsúlyáthelyezések erősen igénybe veszik a hátat, a térdet és a bokát. Ha ön röplabdázik, és ilyen tünetei vannak, végezze a következő E-gyakorlatokat.

• KARKÖRZÉS Kövesse az e fejezetben a golfozóknak ajánlott gyakorlat utasításait (12-1a. és b. ábra, 224. oldal).

• FÖLDÖN ÜLÉS CSAVARODVA 12-13 ábra

Üljön a földre előrenyújtott lábszárral. Hajlítsa be a bal lábát, és tegye át keresztben a jobb fölött. Tartsa a bal lábfejét talpával a padlón, párhuzamosan a jobb lábszárával. Helyezze a jobb könyökét kívülről a bal térde mellé, felsőtestét balra elfordítva. Arca most maga mögé néz. Feszítse meg a kinyújtott lába izmait, és hajlítsa a bokáját vissza a térde felé. Ez az E- gyakorlat rákényszeríti a csípő forgatóizmait hogy mindkét oldalon működjenek, és együtt dolgozzanak a vállal. Lélegezzen. Tartsa a testhelyzetet egy percig, majd ismételje meg a másik oldalon.

• MACSKA-KUTYA Kövesse az e fejezetben a golfnál ajánlott gyakorlat utasításait (12-5a. és b. ábra, 228. oldal).

• FESZÍTÉS STARTHELYZETBEN Kövesse az e fejezetben a futóknak ajánlott gyakorlat utasításait (12-10a. és b. ábra, 242. oldal).

• PAD A LEVEGŐBEN Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-8. ábra, 75. oldal).

Baseball Rendszeresen hallgattam a rádióban a közvetítéseket, amikor egy fontos mérkőzésen az egyik riporter azt mondta: „Ha ezt a játékot játsszák, nem várható sérülés. Tessék? A baseballról beszélünk, arról a játékról, ahol egyik játékos eldobja a labdát, a másik megüti egy ütővel, és a harmadik megpróbálja elkapni?

A baseballt sokáig nem tartották goromba játéknak, de az utóbbi években a sérülések aránya hihetetlenül megnövekedett. A sérülések gyakoriságának nem az az oka, hogy a játékosok manapság keményebben játszanak, mint az elődeik, inkább hogy testük sokkal többféle működési zavarral küzd. A jól működő mozgatórendszer elviseli a második alapponton bekövetkező csúszások okozta megrázkódtatást, de a működési zavarral küzdő nem. Ugyanez vonatkozik a tengelyükből kimozdult teherviselő ízületekkel játszó dobójátékosokra, amikor megkísérlik a 150 kilométeres óránkénti sebességgel közeledő labdát adogatni. A működési zavar a felelős a dobók vállának sérüléseiért, fájós karjukért és beteg hátukért, még akkor is, ha többségük nem játszik minden menetben, hanem specializálódnak egyes feladatokra, leváltanak, zárnak vagy kitartanak védekezés közben. Az előző generációk hírneves dobói hátukat egymásnak vetve mindezt megtették.

Az itt közölt E-gyakorlatok a tipikus baseballfájdalmak ellen hatásosak.

• RÖGZÍTETT HÁT Kövesse az 5. fejezetben adott utasításokat (5-5. ábra, 87. oldal).

• SZENVEDŐ HASIZMOK Kövesse az e fejezetben a labdarúgásnál ajánlott gyakorlat utasításait (12-12. ábra, 256. oldal)

• MACSKA-KUTYA Kövesse az e fejezetben a golfnál ajánlott gyakorlat utasításait 12-5a és b, 228. oldal

• KUTYA LEFELÉ Kövesse az e fejezetben a teniszezőknek ajánlott gyakorlat utasításait (12-6. ábra, 231. oldal).

• PAD A LEVEGŐBEN Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-8. ábra, 75. oldal).

Amerikai futball (rögbi) Bár a főiskolán sportösztöndíjas rögbijátékos voltam, mégis attól tartok, hogy a rögbi számomra évadról évadra egyre unalmasabbá válik. Az, edzők és a játékosok tömegükkel és erejükkel próbálják helyettesíteni azt, amit valaha atlétikai készséggel, állóképességgel és erőnléttel valósítottak meg. A mai tipikus játékos nehéznek érzi, hogy irányt változtasson. A nehézséget a csípő tengelyéből való elmozdulása okozza, ami természetesen akkor is megmarad, ha az atléta a pályán van. A teherviselő ízületek kinetikai kapcsolata nélkül súlyos sérülései keletkezhetnek, amikor irányt változtat, vagy ütést kap. A térd sérülései már olyannyira megszokottak, hogy a sportsajtó meggyőzte a közönséget, hogy a térd az ember leggyöngébb anatómiai mechanizmusa. A kommentátorok úgy vélik, hogy a térdnek természeténél fogva törékenynek kell lennie, ha egy ilyen csodálatos sporttevékenység olyan gyakran károsítja. Ellentétben ezzel valójában az a gond, hogy a rögbijátékos súlyzókkal és kondicionálással rosszabb formába hozza magát, mint amilyenben az ő korában lévő átlagos nem sportoló van.

A következő E-gyakorlatok a rögbi okozta fájdalom ellen hatnak.

• COMBFESZÍTÉS TÉRDELVE

(12-14. ábra) Térdelő testtartásból helyezze az egyik lábát a másik elé hajlított térddel. Felfelé tartott fejjel és egyenes háttal helyezze összekulcsolt kezét tenyérrel lefelé az elöl lévő térdére, és lendüljön előre. A csípője egyenes legyen, és ne fordítsa el a torzsét. Ne engedje, hogy az elöl lévő térde elmozduljon a bokáján túl. Tartsa egy percig, azután ismételje meg a másik lábával. Ezt a gyakorlatot a lágyékában fogja érezni. Emlékezteti a lágyék izmait, hogy feladatuk a csípő stabilizálásának segítése.

• A CSÍPŐHAJLÍTÓ IZMOK IZOLÁLT EMELÉSE TÖRÜLKÖZŐ SEGÍTSÉGÉVEL Kövesse a 6. fejezetben adott utasításokat (6-7. ábra, 107. oldal)

• VÁLTAKOZÓ KAR- ÉS LÁBNYÚJTÁS HASON FEKVE (12-15. ábra)

Feküdjön a hasára, nyújtsa karját egyenesen a feje fölé. Helyezzen egy 15 cm magas tárgyat egyik karja alá, alsó élével 5 cm-re a könyökétől (a csukló felé). Helyezzen egy másik 15 cm-es tárgyat az ellentétes lábszára alá, felső élével 5 cm-re a térde fölé (hogy a térdkalácsnak kényelmes legyen). Támassza homlokát a földre. Engedje, hogy gyomra a földet érje, ahogy a válla és a fara ellazul. Tartsa magát így három percig, majd váltson oldalt és ismételje meg. Ez az E-gyakorlat megszünteti a működési zavart, ami akadályozza az átlósan ellentétes végtagok között a sima együttműködést.

• MACSKA-KUTYA Kövesse az ebben a fejezetben a golfozóknak ajánlott gyakorlat 12-5 ábra, 228 oldal.

• A FÖLD ELLENÉBEN Kövesse a 8. fejezetben adott utasításokat (8-10a b és c ábra, 147. oldal).

• GUGGOLÁS Kövesse a 8. fejezetben adott utasítást (8-11 ábra, 150. oldal).

Kosárlabda Türelmetlen vagyok a kosárlabdával is. A játék minden szezonban kegyetlenebb és erőszakosabb lesz. A nemzeti bajnokság pontszámai egyre csökkennek, elsődlegesen azért, mert a dobási biztonság csökken, ahogy a játékosok vállműködése romlik. Az a váll, amelyik lefelé és előregörbül, nem tudja a kart teljesen függőleges helyzetbe hozni a fej felett. így a játékosok labilis kompenzáló testhelyzetből dobnak kosárra. Ezt tudják is, ezért ahelyett, hogy kívülről dobnának, be akarják vinni a labdát a kosárhoz, így próbálják belehajítani. Ez az, amiért olyan sok ütközés és sérülés történik. A játékosok képtelenek szabadon dobni, és hiányzik a támadó csapatjátékban szükséges térérzékelési képesség, ami lehetővé teszi a pályán végbemenő események követését és a csapattársak koordinált együttműködését. A térd-, a hát- és a vállsérülés általános. A következő E-gyakorlatsor segít a fájdalom enyhítésében - de nem javítja a gyenge csapatjátékot.

• RÖGZÍTETT HÁT Kövesse az 5. fejezetben adott utasításokat (5-5. ábra, 87. oldal).

• FALTÁMASZ Kövesse az 5. fejezetben adott utasításokat (5-6. ábra, 88. oldal).

• FÖLDÖN ÜLÉS Kövesse a 6. fejezetben adott utasításokat (6-11. ábra, 111. oldal).

• STATIKUS NYÚJTÁS Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-7. ábra, 74. oldal).

• PAD A LEVEGŐBEN Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-8. ábra, 75. oldal).

Tornatermek és fitneszközpontok Ezt a témát a fejezet végére hagytam, mert remek dolognak tartom. Akik igénybe veszik ezeket az intézményeket, megérdemlik, hogy jó egészségben éljenek. Itt most csak arra akarok röviden kitérni, miért nem váltják be mindig ígéreteiket.

A baj kezdete a korlátozott mozgás, és a folytatás is ugyanaz. A fitneszközpontok felszerelése és az általuk terjesztett rutingyakorlatok csak néhány elszigetelt izmot és struktúrát céloznak meg. Meg sem kísérlik az ingerek kiegyensúlyozását. A tipikus igénylő eleve kiegyensúlyozatlan mozgásrendszerrel kerül a tornaklubba, és ott folytatódik a már amúgy is legerősebb és ennélfogva túlzott mértékben igénybe vett izomcsoportok további izolált edzése. Ennek egyik oka az edzésben részt vevő személy természetes igénye, hogy érzékelje saját haladását. A kompenzáló izmok, sokkal inkább, mint a nyugalomban lévő elsődleges izmok, fejlődéssel, készenléttel reagálnak az edzésre, hiszen egyébként is állandó működésben vannak, aktívak.

Nagyon jó példa erre a StairMaster elnevezésű kondigép. Az emberek órákat töltenek ezen a masinán csípőforgató perifériás izmaikat erősítve. A csípőhajlítókról és csípőfeszítőkről - a térdínről, a farizmokról és a négyfejű combizomról - közben teljesen elfeledkeznek. Pontosan azokról az izmokról, amelyek petyhüdtek, és leginkább rászorulnának az erősítésre.

Hallott már valaha a StairMaster-far jelenségről? Magam a Washington Post egyik cikkében találkoztam ezzel a kifejezéssel. A fenék megnövekedését nevezték így, amit a kondigépeken végzett túlzott edzés okoz, különösen nőkön. Ami ilyenkor történik: az igénybevétel erősíti a perifériás izmokat, amelyek megduzzadnak, és oldalra nyomják az elsorvadt farizmokat. Ahelyett, hogy karcsúvá válna a test a sok edzéstől, a far inkább léggömbhöz hasonlóan kidudorodik.

Még ha sikerül is egyes izmok és izomcsoportok elszigetelt gyakorlatoztatása és erősítése a fitneszközpontok gépei segítségével, amint az edzés abbamarad, és az izmok nyugalomba kerülnek, azonnal megkezdődik a gyengülésük. A nap fennmaradó részében az izmok továbbra sem működnek. A másik problémát az okozza, hogy a tornáztatással izoláltan edzett izmok a mozgatórendszer szokásos feladatainak teljesítése során természetesen nem működhetnek különkülön. Kiválasztani és kiemelni néhány izmot a gyakorlatoztatáshoz és mellőzni a többit garantáltan megszünteti a rendszer egyensúlyát. Ez valamennyi ma megvehető kondicionáló gépezetre egyformán alapvetően jellemző. Legnagyobb bűnük, ami engem illet, hogy a már eleve hajlított állapotban lévő izmokat visszakényszerítik ebbe a helyzetbe, és ott tartják.

Végül további probléma a csekély vagy alig-alig létező igénybevétel mai divatja. Az aerobikgyakorlatokra korábban jellemző ízületi igénybevétel megszűnt, és ez nagy szégyen. Egyszerűen nem létezhet stabil ízület, ha nem terhelik, és nem vetik alá ütközéseknek. Az igényes aerobik ezt remekül megoldotta.

Ha ön részt vesz valamelyik fitneszközpont munkájában, és fájdalma van, mindenképpen alkalmazza a könyv megfelelő fejezetében leírt E-gyakorlatokat.

A fejezet végeztével szeretném újra megerősíteni, hogy az ebben említett egyik sportág, tevékenység vagy felszerelési tárgy sem okoz fájdalmat. A mozgás, amelyet megkívánnak, mindenképpen jobb, mint a semmi. Az egyetlen játszma, amelyet kerülnünk kell, a sport hibáztatása bajainkért. Mindenkinek saját felelőssége, hogy megtalálja a mozgáshoz visszavezető utat.

13. fejezet Fájdalom nélkül: jog a mozgáshoz Most, hogy az E-gyakorlatok végzésével megszüntette valamennyi fájdalmát, azon töri a fejét, hogy élhet továbbra is fájdalom nélkül. Ebben a fejezetben az elsősegélyen túl olyan életre szóló programot adunk, amellyel megelőzi a krónikus fájdalom kialakulását.

Egy kis mozgással hosszú utat tehet meg Semmi baj az elsősegéllyel, valóban legfontosabb a túlélés. A modern nyugati orvostudomány nagyon jó elsősegélyként, kiváló a traumás, életveszélyes esetek kezelésében. De alkalmazkodásunk az egészségmegőrzés területén krízishelyzethez vezetett, ahol alaposan kidolgozott és gyakran kíméletlen elsősegélynyújtás jelenti a kezelést. Ezek néha helyénvalók, de nemkívánatosak alapvető rutineljárásként. Először is a mozgatórendszernek saját beépített elsősegélyrendszere van a legtöbb nehézség leküzdésére. Nekünk csak a rendszer alapelveinek megértésére van szükségünk, és hajlandóságra, hogy kivegyük részünket a hibák rendezéséből a rendszer támogatásával. Ne féljenek, nem kívánok nagy erőbedobást egészségük és fittségük megőrzésére. Amit én ajánlok, annak kezdete több mozgás beépítése mindennapi életünkbe. Mindenképpen javasolom mozgási napló vagy órarend folyamatos vezetését. Valami ilyesmit:

DÉLELŐTT 1.

óra Felébredés, zuhanyozás, öltözés, reggeli készítés, gyerekek elvitele az iskolába.

2.

óra Munkába menés, válaszolás a telefonüzenetekre.

3.

óra Értekezlet, éves beszámoló elkészítése.

4.

óra Megbeszélés a munkára jelentkezőkkel, telefonok lebonyolítása,

DÉLUTÁN 5.

óra Értekezlet - unalmas!

6.

óra Átmenni az ügyfélfogadó irodába, a problémák és kilátások megtárgyalása.

7.

óra Vissza az irodámba, válaszolni a telefonüzenetekre, emlékeztetőt készíteni.

8.

óra Tanácskozni Ronnie-val és Alice-szel, átfutni a postát.

9.

óra Bevásárolni, hazamenni

ESTE 10.

óra Vacsorát készíteni, enni, mosakodni.

11.

óra Elmenni az énekkari próbára, próbálni.

12.

óra További énekkari próba.

13.

óra Hazamenni, segíteni a gyerekeknek a házi feladatban.

14.

óra Elvégezni az irodai papírmunkát, megnézni a számítógépet hogy érkezett-e e-mail.

15.

óra Tv-nézés, előkészület a lefekvéshez, lefekvés.

Ez az órarend közelébe sem érhet a megszokott időbeosztásának. Egyszerű minta, arra jó, hogy megmutassa, hogyan rögzítheti heteken át a mozgásait, amíg észre nem veszi benne az önre jellemző sablont, mintát. Ez a kulcsszó: sablon. A modern élet rákényszerít az emberre egy jól átlátható sablont: megszabja, miért és hogyan mozgunk. A sablonok annyira megszokottá válnak, hogy nem is vagyunk tudatában létezésüknek. Az órarend módszer láthatóvá teszi a sablont, és így látni fogja óránkénti, napi, heti mozgásait. Amit az ember lát, azt meg is tudja változtatni.

Miután néhány hétig vezette mozgási órarendjét, végezzen mozgáselemzést. Durván becsülje meg, mennyi időt tölt vezetéssel, íróasztalnál üléssel és tv-nézéssel. Ha mozog, mit csinál, és melyik testrésze vesz részt benne? Elsősorban kis távolságon jár gyalog? A kezét általában derékmagasságban használja? Kinyújtja az egyik karját újra meg újra? Ezek az információk mind értékesek, mert nemcsak azt rögzítik, hogy mit csinál, hanem azt is, hogy mit nem. Ez az az adat, ami lehetővé teszi a sablonok megváltoztatását.

A legtöbb ember azt fogja mondani, hogy állandóan mozog, és ez valószínűleg igaz is. De állandóan csak testének néhány részét mozgatja. Az emberi testben 187 ízület van, és több mint 600 izom, és mindegyiküknek kell a mozgás, vagy rövidesen elvesztik működőképességüket. Ez a törvény vonatkozik még a test emelésében szerepet nem játszó ízületekre is, például a mellkas csontjait vagy a gerinc csigolyáit egymással összekötő ízületekre. De ha leülnék, és megálmodnék egy olyan programot, amelyik kivétel nélkül minden ízületet és izmot megmozgatna legalább naponta egyszer, olyan gyakorlatsorozatot hoznék létre, amelynek elvégzése sok-sok óráig tartana. Még a legelkötelezettebb fitneszfanatikusok sem tudnák megcsinálni. Szerencsére erre nincs is szükség. Létezik olyan fitneszgyakorlat-sorozat, amely biztosítja ennek a célnak a megvalósítását: az élet. Sok izom működik akaratunktól függetlenül, például a szívizomzat. Nem szükséges tudatos jelzéseket küldeni neki, hogy a kívánt választ megkapjuk. A többi izom működése akaratunktól

függ. De nagyon gyorsan megismerik és megoldják feladataikat anélkül, hogy nagymértékű tudatos irányításra várnának. Ezek az elsődleges és másodlagos mozgatóizmok azok, amelyek hajlamosak a sablonos mozgásokra, egyszerűen azért, mert a modern idők előtt sokkal szélesebb mozgástér volt a sablonos. Most nem.

Ha a mozgási órarendje például azt mutatja, hogy a mozgási minták által irányított mozgásai elsősorban a kéz és a könyök mozgásai, tudni fogja, hogy többek között a vállával is kell valamit kezdenie. Az órarend azt is meg fogja mutatni, hogy melyik testrészének tevékenysége tart órákon át és melyiké csak percekig. Minél többet használja a mozgatórendszere egyes részeit, annál erősebbek lesznek. Ez magyarázza, miért veszti el a test egyensúlyát és kétoldali szimmetriáját. Ötperces séta a fürdőszobáig és vissza néhány óránként nem ellensúlyozza azoknak az izmoknak a túlzott megerősödését, amelyektől elvárjuk, hogy öt-hat órán keresztül ülő testtartásban tartsanak bennünket. De ha tisztában vagyunk az idő és a mozgás ilyen egyenlőtlenségével, akkor tehetünk valamit a probléma megoldására.

Mit tegyen? Végezzen néhány nem sablonos mozdulatot minden órában. Ha rendszerint ül, álljon fel; ha munkája - irat vagy munkadarab - ön előtt van, nyúljon hátra; ha a kezével dolgozik, adjon feladatot a lábának is, például tegyen egy-egy rövidke sétát.

Lehetőségek tucatjai állnak rendelkezésre. Ha minden órában egyet elvégzünk, az nem követel sok időt és nagy erőfeszítést, de érezhető lesz jótékony hatása. Azzal, hogy munkára fogunk eddig elhanyagolt működésformákat, erősítjük azokat és egyben a test valamennyi rendszerét.

Sok gyakorlóprogram hibája, hogy egyszerre túl nagy erőfeszítést és túl gyors haladást követel az embertől. Az új tapasztalatok fájdalma és fáradtsága elnyeli a hasznukat. Megszokott mozgási sablonját csak óránként egyszer megtörve megnövelheti teljesítőképességét, és a legfontosabb, hogy hajlandó lesz gyakrabban megtörni. Ez szórakoztató és ön magát gerjesztő folyamat.

Amikor ellátogatok nagyobb városokba, megdöbbent, hogy milyen sok dohányzó embert látok a belvárosi járdákon az irodaházak bejárata előtt. A dohányzást tiltó rendelet miatt az utcán füstölnek. Nevetségesen hangzik, de a nikotinfüggőségük készteti őket arra, hogy megszabadítsák sablonos mozgásukat, felálljanak az íróasztal mögül, lemenjenek az utcára, és álljanak kint öt-tíz percig. Könnyen lehet, hogy ez az egyetlen jótétemény, amit e rossz szokás révén kapni lehet. Ezek az emberek érdekes precedenst jelentenek, mert ha a nemdohányzók nem kapják meg ugyanezt a lehetőséget, végeredményben büntetjük őket. Amit látni szeretnék, az az, hogy legyen egy olyan program, amely a munkahelyi biztonság érdekében mindenkit sablonos mozgása megszakítására ösztönöz. Ha a dohányzók meg tudják tenni, a többieknek is ezt kellene csinálni!

Csodálatos élet Gyakran kérnek, hogy ajánljak olyan ideális foglalkozást vagy életformát, amelyik révén elkerülhető a mozgatórendszeri fájdalom és működési zavar. Ez egyszerű - mindegyik alkalmas erre.

------------------------------------------------------------

A RUTINMOZDULATOK MEGSZAKÍTÁSA •

Nyúljon mindkét kezével a feje fölé.

•

Csavarodjon oldalra derékból.

•

Fordítsa el a fejét teljesen jobbra és balra.

•

Nézzen a mennyezetre.

•

Üljön le a földre.

•

Térdeljen le.

•

Csapkodjon a karjával, mint utcán egy madár.

•

Álljon fel egy székre.

•

Egyensúlyozzon egy lábon.

------------------------------------------------------------

Testünk megtervezése azonos lehetőséget nyújt arra, hogy kubikosként vagy bankigazgatóként dolgozzunk. Ha a fizikai munkás kétkezi tevékenységének egyedüli formája a lapátolás, éppen úgy mozgásszervi működési zavara támad, mint az ülőmunkát végző hivatalnoknak. A harmadik világ szögesdróttal és felfegyverzett őrökkel körülvett embernyúzó gyáraitól eltekintve nem tudom elképzelni, hogy Földünkön van olyan foglalkozás, amely megköveteli a munkástól, hogy pontosan ugyanazon a helyen álljon, és pontosan ugyanazt a néhány mozdulatot ismételje minden másodpercben vagy minden órában. Nem vagyunk ??? a mozgási minták széles választékára, hogy megadjuk testünknek azt a változatos mozgási lehetőséget, amelynek révén mozgatórendszerünk egészséges maradhat.

Azok az emberek, akiknek ideális a munkája és az életmódja, megteremtik maguknak ezeket a körülményeket. Nemrég megálltam, és figyeltem munka közben egy tetőfedőcsapatot. Négy ember azzal töltötte a délelőttöt, hogy létrán fel- és lemásztak, átmásztak a tetőre, és szögeket kalapáltak a zsindelyekbe. Ebédre lejöttek, és elnyújtózkodva a füvön megették szendvicseiket.

Megváltoztatták a sablonjukat. Utána újra megváltoztatták: a következő félórát azzal töltötték, hogy egy labdát dobáltak egy rögtönzött játszmában. Futottak, cseleztek, passzoltak, és magasra nyújtóztak, hogy elérjék a labdát. Szorgalmasan dolgoztak a tetőn, rámenősen játszottak a grundon, és remek napjuk volt.

Másik példa a mozgási sablon megváltoztatására egy barátnőm, aki soha nem parkolja le az autóját kétszer ugyanarra a helyre, amikor dolgozni megy. Egy napon egy meredek domb tetején talál helyet, ahol le kell ereszkednie, majd fel kell kaptatnia; máskor egy mérföld távolságra áll meg, ahonnan jó kis séta a munkahelye; van, hogy egy park szélén hagyja a kocsiját, és futva teszi meg a hátralévő utat. Néha az autó a garázsban marad, és ő vonattal megy. Mindegyik helyzet egészen más mozgást igényel (beleértve a nehéz aktatáska felrakását a vonat csomagtartójába).

------------------------------------------------------------Nem az a fontos, mit dolgozik az ember, hanem az, hogy miként csinálja. -------------------------------------------------------------

Nemrég egy hetvenes éveiben járó nő jött a klinikára. Fiatalkorában táncosnő volt, és még mindig remek kondícióban volt. Mindenki azonnal észrevette, milyen formás a lába. Elaine elárulta „titkát": amióta nem táncol többé, a munkahelyén mindig csak az egy emelettel lejjebb lévő női mosdót használja. Naponta többször lemegy a lépcsőn, majd visszatér. Mindössze ennyi kellett a megszokás ellen. Valamennyien meg tudjuk tenni ugyanezt. Ahelyett, hogy engednénk a mozgás nélküli rutin uralmának, megtervezhetjük saját, mozgásban gazdag életünket.

A felnőttek példaképei a váltásra a gyerekek lehetnek, a kölykök ösztönösen sablonellenesek. Kérjen meg egy fiút vagy lányt, hogy vegyen fel a földről egy leesett könyvet az ebédlőben. A fiatal gyerek átmászik az asztal alatt, ahelyett hogy megkerülné. A gyerekek a legegyszerűbb dolgokat is a legbonyolultabb módon tudják megcsinálni, mert saját testük természete hajtja őket. Nem próbálnak megszabadulni ettől a természetes ösztönzéstől, ahogy a felnőttek teszik. Ez nem növekedés kérdése. Jobb lenne ilyen szempontból nem megnőni. Ha szabályosan és megfelelően használja a mozgásszerveit, teljesítőképességük folyamatosan nő. Felnőtt mozgási mintáink rögzítődnek és korlátozottak, valószínűleg azért, mert specializálódunk - mamává, papává, tanítóvá vagy bármi mássá válunk és bizonyos szerepekhez bizonyos mozgásminták tartoznak. Róbert Kennedyről egy tanácsadója egyszer tréfásan azt mondta, hogy ő annyira hozzászokott a hízelgő kiszolgálók hadához, hogy elfelejtette, hogyan működik egy ajtó kopogtatója. A történet nyilván túlzó, de még egy ajtó kinyitása is hasznos mozgás. Ha a fizikai munka korlátozott, mindig megáll a fejlődés. Következménye pedig fájdalom jelentkezése.

Az alváshiány és a fájdalom -------------------------------------------------------------

TOVÁBBI ÖTLETEK A MEGSZOKÁSOK ELLEN •

Vigye a bőröndjét ahelyett, hogy tolná.

• Szálljon ki az autóból, és nyissa ki a garázsajtót, ahelyett hogy az automata nyitót használná. (Azt is ajánlanám, hogy a tv távirányítójától is szabaduljon meg.) •

Tegye a telefont olyan helyre, hogy fel kelljen állnia és odamenni, ha szól.

•

Egyensúlyozzon egy lábon.

-------------------------------------------------------------

A mozgás feltölti energiával teljes szervezetünket, a mozgás korlátozása viszont kiveszi belőle azt. A mozgás helyett mesterséges ingereket alkalmazunk - nikotint, koffeint, cukrot, alkoholt hogy elérjük a kívánt eredményt: felkeljünk, éretté váljunk, motivációt találjunk, aludni menjünk. Az ideális munkát végző vagy ideális életformát élő személy a mozgást használja serkentő-, nyugtatóés altatópirulák helyett. Azok a betegek, akik súlyos fájdalom miatt fordulnak hozzánk, gyakran kínzó alvászavarral is küzdenek. Ingerlékenyek, szorongók, szétszórtak és koordinálatlanok. Meg vagyok győződve arról, hogy nem a fájdalom gátolja őket az alvásban. Az álmatlanság miatt vannak a fájdalmaik.

A sablonos mozgás eredménye ez, ami nem dolgoztatja meg eléggé az izmokat ahhoz, hogy elfáradjanak. Ahogy az izmok működése csökken, úgy emelkedik a fáradtságküszöbük. Kisebb az alvásigényük a szövetek energiával való feltöltéséhez, mivel ezek nem adnak le megfelelő mennyiségű energiát. így hamarosan kialakul az ördögi kör: a csökkenő mozgás csökkenő alváshoz vezet, az alváshiány miatt másnapra még kevesebb mozgás szükséges, és ez így folytatódik tovább. A test valamennyi rendszere szenved.

A sablonok megteremtik saját belső alsablonjaikat. A fáradtságküszöb elmozdulásával a csökkenő mozgás sablonja késő éjszakai felkeléshez vezet - azt mondja magának az érintett: én éjszakai bagoly vagyok, és felkel hogy felvegyen egy hálósapkát, hogy a mozgás segítsen lazítani, vagy egyen egy éjféli falatot, mert unatkozik, egyedül van vagy depressziós, vagy bevegyen egy tablettát, ami elálmosítja. A sablonokon belül egy másik gyakori sablon a rossz táplálkozás és a folyadékhiány. Eszünk és iszunk az elveszett mozgásinger pótlására. Ha John vacakul érzi magát este tízkor, és eszik egy óriási pizzát, akkor elhízása és bolondul emelkedő vércukra vajon csekély akaraterejének, nem megfelelő hivatásának, az örökölt géneknek vagy a mozgáshiánynak tulajdonítható-e? Én a mozgáshiányra szavazok. Emlékszünk a diagnosztizálás 1-10. formulájára? Kezdjük az egyessel, az egyszerű lehetőséggel, mielőtt elérünk a tízig, a bonyolultig. Ez igaz a

folyadékhiányra is. Kezdjük a vízzel. Az izomszövetnek több mint kilencven százaléka folyadék. Ha folyadékot az elveszett ingerek pótlására fogyasztunk, akkor kávét, teát, kólát, cukros üdítőket és alkoholt iszunk.

-------------------------------------------------------------

IGYON VIZET - A VÍZ ÜZEMANYAG •

Az étkezőhez mindig legyen víz.

•

Reggel első dolga legyen meginni egy pohár vizet.

• Legyenek kizárólag vízivó helyei, mint például a hálószoba vagy az autó. Ezekről száműzze az alkoholt. •

Tartson egy vizesüveget vagy egy vizeskancsót az asztalán.

•

Üdítők és energiaitalok helyett igyon gyümölcslével kevert szénsavas ásványvizet.

•

Heti egy nap kávé, tea és üdítők helyett igyék kizárólag vizet.

• szüksége.

Ha nagyon kimerült, próbálkozzék először vízivással; lehet, hogy másra nincs is

-------------------------------------------------------------

Ilyenkor az izmok kettős veszélybe kerülnek: a mozgáshiány már funkcióvesztéshez vezetett, és nem kapnak megfelelő folyadékpótlást, mert a stimulálásra előbb kerül sor, mint a folyadékfeltöltésre. A kóla megnedvesíti az ajkunkat, de nem tölti fel a vízraktárakat.

Ezeket a sablonokat is le kell győzni. Ahogy jegyzi a mozgásait, csináljon egy táblázatot arról is, hogy mit eszik és iszik. Ezt is írja be a naplóba. Észre fogja venni, hogy azokon a napokon, amikor fizikai tevékenysége nagyobb mértékű, étel- és italfogyasztása is megváltozik, minőségben és mennyiségben egyaránt, több és táplálóbb ételt kíván. Mesterséges ingerekre nem lesz szüksége. De egy hideg, borús napon, amikor zárt helyre szorul be aktív mozgás nélkül, mindjárt fut az édességhez, a sós rágnivalókhoz és a kávéhoz. Az ideális munkával és életvitellel jellemezhető személyek számára az étel energiaforrás, nem stimulálószer. Az ilyen emberek sok vizet isznak. Jégkockával, simán, szénsavval - lényeg az, hogy víz legyen. Mennyi víz? Teste megmondja, hogy a mozgástól függően mennyire van szüksége. Győzze le a mozgásnélküliség sablonját, és észre fogja venni, hogy azonnal megnövekszik a vízigénye. Olyan nincs, hogy a víz túl sok legyen.

Az ismétlés veszélye

Elhiszik vagy sem, maguk a gyakorlatok is lehetnek a mozgás korlátozó sablonjai. A szokás és a rutin (a sablon egyéb megnevezései) technikai eszköze a szűkösséggel való megbirkózásnak. Kezeljük a pénzügyeinket; kezeljük az időnket; kezeljük az energiánkat. Ahogy életünkből elfogy a mozgás, vele távozik az a képességünk, hogy fizikailag válaszoljunk környezetünk elvárásaira. Ezzel párhuzamosan fejlődik ki az a szokásunk, hogy már nem is kívánunk válaszolni; ülünk a tv előtt, nézzük a sportolókat, ahelyett hogy magunk sportolnánk; vezetjük az autót, ahelyett hogy néhány háztömbnyit gyalogolnánk. Nem lustaságról van szó, hanem a funkciók megszűnéséről. A gyakorlatok akkor korlátozzák legjobban mozgásunkat, amikor ismételjük őket: ha követjük a kocogás rutinját nap nap után, ugyanazokat a kondigépeket használjuk a tornateremben, biciklizünk, és semmi mást, semmi szokatlant nem csinálunk. Az ismételt mozgás azt jelentheti, hogy a működési zavarait gyakorolja, azokat, amelyek amúgy is lehengerelték a többi funkciót, és eléggé meg- izzasztják. A kényelmes rutint választva bezárja önmagát a működési zavar börtönébe.

-------------------------------------------------------------

ALAKÍTSA ÁT A TORNAGYAKORLATOKAT MOZGÁSI GYAKORLATTÁ •

Fusson és járjon különböző sebességgel változó útvonalakon.

•

A gyakorlatokat végezze más-más napszakban.

• alsó részét.

Dolgoztassa teste minden részét: a jobb oldalát és a bal oldalát, teste felső részét és

•

A fitneszklub minden gépét vegye igénybe valamennyi ideig.

• Jegyezze meg, hogy melyik berendezést vagy gyakorlatot utálja, és egy héten egyszer azt is alkalmazza. •

Változtassa a gépek ütközési erejét, működési formáját és ingeradagolását.

•

Élvezze a gyors gyakorlatokat, és szánjon időt a lassabbakra is.

•

Gyakoroljon változó partnerekkel.

•

Változtasson a környezeten, a gyakorlófelületen és a hőmérsékleten is.

•

Álljon fel a földről; feküdjön le a földre.

•

Vegye le a cipőjét.

•

Zárja el a mesterséges zajkeltőket, amilyen a tv, a magnó és a rádió.

•

A testnek megvan a saját ritmusa, és a külső zaj következtében ez kiszorul és elvész.

• Vegye tervbe az aerobikot: ha semmi mást nem csinál, csak szívét erősíti, testének többi része eltunyul. -------------------------------------------------------------

A verejték az intenzív testmozgás jele, de alkalmanként nem árt mérsékelni az izzadást. A klinika kondicionáló tábort tart profi és amatőr sportolóknak, ahol bevezetjük őket a funkcionális futás rejtelmeibe. Ez a futás kevesebb izzadást, de több tervezést igényel tőlük. A futók gyakran futnak gyorsan, és sok mérföldön át használják kompenzáló izmaikat és labilis ízületeiket. A bekeretezett részben felsorolt nyolc pont mutatja, hogy lehet a futás veszélyeit elkerülni.

A funkcionális futás, amely a sablon megtörésével megváltoztathatja a kocogás rutinját, majdnem mindenkinek megfelelő az élethez szükséges mozgások helyreállítására. Húsz perctől két óráig vagy tovább is végezhető. Értéke az, hogy szándékosan kiegyenlíti az erősebb kompenzáló izmok és a gyengébb elsődleges mozgatóizmok közötti eltérést. Ha működési zavarban szenvedő személy nehéz gyakorlatokat végez, automatikusan erősebb izmai veszik át a munkát. A funkcionális futás alkalmas e folyamat megállítására és az elsődleges mozgatóizmok munkába állítására, miáltal erejük növekszik.

-------------------------------------------------------------

A FUNKCIONÁLIS FUTÁS 1.

Lépései legyenek gyorsabbak, mint járáskor.

2.

Engedje el felsőtestét, vállát, karját és nyakát.

3.

Lélegezzen a rekeszizmából.

4.

Dőljön hátra derékból, amíg nem érzi magát teljesen egyenesnek.

5.

Lába és bokája, térde ütemesen, ruganyosan mozogjon.

6. Karját könnyedén lóbálja futás közben - váltakozva: bal, jobb, bal..., de ne engedje a derekánál magasabbra emelkedni, és lóbálja egyenesen előre. 7. lábfejjel.

Figyeljen, hogy a sarok-lábfej-lábujj járásmintát kövesse egyenesen előremutató

8.

Vállat hátra, fejet fel. Nézzen körül. Élvezze!

-------------------------------------------------------------

Hagyjunk megszakadni még egy sablont; ezután mozogjunk egy kicsit a végén erősebben. Legtöbb embernek szokása visszatartani a lélegzetét - takarékoskodva az oxigénnel. Ugyanazért tesszük, amiért a többi funkciónkkal is takarékoskodunk: oxigénből kevés van. A folyadékbevitelhez hasonlóan a levegő bevitelét is korlátozza a vázizomzat működési zavara. Itt is végzetes körforgás alakulhat ki: minél korlátozottabb a működés, annál kevesebb az oxigén; minél kevesebb az oxigén, annál korlátozottabb a működés. Ebből a körből ki lehet törni: ne tartsuk vissza lélegzetünket.

Molekulák, izmok és mozgás = anyagcsere Ahogy megtörjük a mozgási sablonokat, megváltoztatjuk az anyagcsere sablonját is, ami a működési zavar okozta sablonhoz igazodva alakul ki. Aligha remélheti az ember, hogy sikerül lefogynia, lelki és fizikai teljesítőképessége megnő, jó lesz a közérzete, ha anyagcseréje visszahúzza.

Az anyagcserét nem könnyű megérteni, ezért csak felületes magyarázatot kísérlek adni az anyagcsere és a mozgás összefüggéséről. Az anyagcsere olyan folyamat, amelynek során a test molekulái átváltoznak energiává. Az oxigénfogyasztás az alapanyagcsere általános mértéke, mert az oxigénnek - oxidációnak - jelen kell lennie a molekulák szétválásakor vagy égésekor. A test oxigénszállításának egyedüli útját az izmok jelentik. Ha az izmok nem dolgoztatják a tüdőt, meghalunk. De nem pusztán csak a levegőt vonják be a test működésébe.

-------------------------------------------------------------

LÉGZÉSGYAKORLAT •

Álljon meg, nyakát és vállát könnyedén leeresztve mozgassa előre- hátra.

•

Lazítsa el gyomrának izmait (megdöbbentő elképzelés!).

• Csukja be a száját, és vegyen mély lélegzetet az orrán keresztül. Töltse fel levegővel a tüdejét. Adjon munkát a rekeszizmának. •

Ne tartsa a levegőt a tüdejében. Lélegezzen ki a száján keresztül.

•

Lélegezzen ki és be lassan, az előbb ajánlott módon, tíz alkalommal

• Lélegezzen be még egyszer. Ezúttal tartsa a levegőt a tüdejében, számoljon lassan tízig, azután lélegezzen ki. • Reggel, felkelés után végezze el ezt a légzésgyakorlatot, a mozgásgyakorlatok előtt; végezze el este is, lefekvés előtt és bármikor, amikor kedvet érez rá. -------------------------------------------------------------

Egy sor kémiai reakció hoz működésbe minden folyamatot a testben. Az izmok, azonkívül, hogy szállítják az oxigént, az energia hasznosításának is központjai. Ez az anyagcseretermék - az energia - részben hó, részben munka formájában jelenik meg. A munka a további oxigénellátás biztosítéka. Testsúlyunk hatvan százaléka izom és csont. Ennek az az oka, hogy testünk mozgásra és munkára mégpedig sokra - van tervezve! Az anyagcsere ettől a mozgástól függ. A csontok és izmok - csigák és emelők - hozzák mozgásba és tartják üzemben az egész gépezetet. Ha ezt a szerkezetet egy csaknem mozgás nélküli környezetben helyezzük el, az anyagcsere továbbra is működik - ha van

elég oxigén. De a mozgatórendszer munkájának hiánya megszakítja a test kémiai folyamatait. Elgyengülünk, megbetegszünk és meghalunk.

Befejező E-gyakorlatsor Ezek a befejező gyakorlatok segítenek majd megszüntetni a működési zavart és a fájdalmat, és felépítenek egy sokoldalúan működő építményt. Ha közvetlenül a krónikus fájdalom állapotából jutott ki, amelyet célzott E-gyakorlatokkal küzdött le, végezze ezeket a gyakorlatokat egy hónapon át háromszor egy héten. Azután naponta csinálhatja. Ha visszatér a krónikus fájdalom, térjen vissza az eredeti gyakorlatsorra, amíg el nem múlik.

• KARKÖRZÉS Kövesse a 12. fejezetben adott utasításokat (12-la. és b. ábra, 224. oldal). Ezek a gyakorlatok megtévesztőén egyszerűek, de ördögien nehezek egyes embereknek. Csinálja tükör előtt, hogy lássa, mindkét karja azonos síkban van. Ha nincsenek úgy, igazítsa addig, amíg megfelelő helyzetbe nem kerülnek. Ismételje ötvenszer. A hátizmoknak jó edzés a vállal való együttműködésre.

• KÖNYÖKCSAVARÁS Kövesse a 12. fejezetben adott utasításokat (12-2a. és b. ábra, 225. oldal). Körözzön tizenötször. Minden jó sarokpántnak előre és hátra is kell mozogni.

• LÁBKÖRZÉS ÉS UJJ- HAJLÍTÁS Kövesse az utasításokat (4-5a. és b. ábra, 71. oldal). Csinálja hússzor mindkét oldalon. Ez az egyszerű gyakorlat is nehéz lesz azoknak, akik úgy járnak, mint a kacsa, kifelé fordított lábfejjel.

• FÖLDÖN ÜLÉS CSAVARODVA Kövesse a 12. fejezetben adott utasításokat (12-13. ábra, 259. oldal). Nehéz a csípő és a váll szimmetrikus működésének el- vesztése esetében, a nehézség foka a veszteség mértékének megfelelő. Tudni fogja, hogy akkor csinálja jól, ha mindkét oldalán azonos érzet keletkezik. Mindkét oldalon egy-egy percig tartsa a testhelyzetet.

• MACSKA-KUTYA Kövesse a 12. fejezetben adott utasításokat (12-5a. és b. ábra, 228. oldal). Végezzen egy mozdulatot tizenötször.

Ez az E-gyakorlat hajlító-nyújtó leckét ad a csípőnek, a gerincnek és a vállnak.

• COMBFESZÍTÉS TÉRDELVE Kövesse a 12. fejezetben adott utasításokat (12-14. ábra, 265. oldal). Tartsa a testhelyzetet egy percig; ismételje meg a másik oldalon. Ez az E-gyakorlat emlékezteti a lábikra izmait, hogy nem elsődleges csípőhajlító és -feszítő izmok.

• KUTYA LEFELÉ Kövesse a 12. fejezetben adott utasításokat (12-6a. és b. ábra, 231. oldal). Tartsa ezt a testhelyzetet egy percig. Ez az E-gyakorlat az összes hátsó izmot megdolgoztatja, ahelyett hogy csak néhánnyal tenné az erősebbek közül.

• PAD A LEVEGŐBEN Kövesse a 4. fejezetben adott utasításokat (4-8. ábra, 75. oldal). Tartsa ezt a testhelyzetet először két percig, majd fejlessze három percre. A comb izmai szeretnek így ülni, közben elfelejtik, hogy támasztani szokták a törzset. Ez egy kis emlékeztető E-gyakorlat.

Kérem, hogy ezeket a gyakorlatokat végezze naponta a közölt sorrendben. Még egyszer: fájdalom érzése gyakorlat közben annak az üzenete, hogy a működési zavar még fennáll. Ilyenkor térjen vissza a megfelelő fejezet gyakorlataihoz, és végezze azokat addig, amíg a fájdalom el nem múlik.

Az elsősegélytől a gyógyulásig Első könyvem címe az volt: The Egoscue Method of Health Through Motion (Az Egoscuemódszer: az egészség megtartása mozgás révén). Számomra kedves, igen fontos témát dolgozott fel. A Fájdalom nélkül (Pain free) sokkal szerényebb, kisebb területet fog át. Mindenki más utat használ, hogy azonos helyre érjen: tudomásul vesszük, hogy csodálatos örökségünk, mozgatórendszerünk ereje lehetővé teszi egészségünk fenntartását és a fájdalom nélküli életet. Az erő azonban még nem elegendő; gyakorlásra van szüksége. Alapvetően meg kell őriznünk és meg kell védenünk a minket emberré tevő képességet, harcolnunk kell a mozgáshoz való jogunkért.

Forrásjegyzék Első fejezet Az ebben a fejezetben és a könyv egészében használt általános mozgatórendszeri és emberi élettani adatok és meghatározások forrása: John Cody: Visualizing Muscles. Lawrence (Kans.), University of Kansas Press, 1990. William R. Hensyl (szerkesztő): Stedmans Medicall Dictionary. 25th ed. Baltimore, Williams and Wilkins, 1990. Fritz Kahn: „Man" in Structure and Function. Vol. 1. (angolra fordítója és kiadója George Rosen), New York, Alfréd A. Knopf, 1947. Eldera Pearl Solomon, Richárd R. Shmidt, Pete James Adragna: Humán Anatomy and Physiology. 2nd cd. New York, Saunders College Publishers, 1990; A legrégebbi ismert ősünk, akivel közös modern mozgatórendszerünk, nevezetesen az a felépítése, amely képessé tesz a felállásra és a két lábon járásra, az „Lucy", egy gerinces majomszerű átmeneti lény (Australopithecus), melynek maradványait 1974-ben találták meg Kelet-Afrikában. Én az ő feltételezett korát - kb. 3,2 millió évet - veszem tekintetbe ebben a fejezetben és máshol is, amikor az emberi mozgatórendszer ősi voltát akarom bizonyítani. „Lucy" fontosságát a következő műből vettem: Luigi Luca Cavalli-Sforza, Francesco Cavalli-Sforza: The Great Humán Diasporas. (angolra fordította Sarah Thorne), New York, Addison Weslcy Publishing Co., 1995. A krónikus fájdalom elterjedtségéről az Amerikai Egyesült Államokban a statisztikát Sannon Brownlee és Joannie M. Schrof állította össze: The Quality of Mercy. U.S. News and World Report, 1997. március 17. A „civilizációs betegség" forrása: René Dubos: So Human an Animal. New York, Charles Scribner's Sons, 1968. 11-14. oldal.

Harmadik fejezet A Stanford University vizsgálatának jelentése: Yahoo News (Internet): Bulging Disk Not Always Serious. Reuters Ltd., 1997. Hasznos és fontos értekezés található a fájdalom hiányának téves értékeléséről az egészségi állapot szempontjából a következő műben: Norman Cousins: Head First: The Biology of Hope and the Healing Power of the Human Spirit. New York, Penguin Books, 1989.

Ötödik fejezet A bokáról és a teherviselő ízületek strcsszéről: Jürgen Weincck: FunctionalAnatomy in Sports. 2nd ed. (angolra fordította Thomas J. DeKornfeld), St.Louis, Mosby-Year Book, 1990.

Hetedik fejezet Az ember mint „kentaur jellegű teremtmény" fogalmáról ír: Colin Tudge: The Time Before History. New York, Touchstone, 1996. A gacsos térdnek (coxa valga, valgus állású térd, kifelé álló térd) nevezett állapotról és a csípőt terhelő ütközési stresszről lásd Weineck az ötödik fejezetnél említett könyvét. A klinikai kutatásokról közöl információkat, beleértve a kismértékű tornáztatás jótékony hatásáról az ízületi gyulladás okozta fájdalom enyhítésében: Exercise - A Safe and Effective New Treatment for Knee Osteoarthrítis. National Institutes of Health news release, 1996. december 31.

Nyolcadik fejezet A porckorongsérv tárgyalásánál használt „zselés fánk" metaforát a mozgató szervrendszer szakorvosai tették közzé: Joseph Kandel, Dávid B. Sudderth: Back Pain: What Works. Rocklin (Calif.), Prima Publishing, 1996. Az akut hátfájdalmak kezeléséről írt tanulmány forrása az interneten publikált összefoglaló egy speciális cikk nyomán, mely a New England Journal of Medicine című szaklapban jelent meg (vol. 33 No 14. 1995. október 5.): The Outcomes and Costs of Care for Acute Low Back Pain Among Patients Seen by Primary Care Practitioners, Chiropractors and Orthopedic Surgeons.

Kilencedik fejezet Hasonlatom a háromszögekkel a felsőtest szerkezetének leírására egy természetgyógyásztól származik: Wallace E. King: The Spinal Tetrahedron. Grand Forks, N. D., Morgan Publishing Co., 1991.

Tizedik fejezet A singcsont és az orsócsont, valamint a kéz és a csukló izmainak működéséről: Stephen Goldberg: Clinical Anatomy Made Ridiculously Simple. Miami, Medmaster, 1990.

Tizenkettedik fejezet Az amerikaiak eredendő mozgáshiányáról és a futók sérüléseinek gyakoriságáról közölt számadatok:

Exercise for Women. Szerkesztőségi cikk, New England Journal of Medicine, vol 34, no 20, 1996 március 16

A nyegle, de találó meghatározás forrása: Jake Tapper: Bummed Out on the StairMaster, Washington Post,1997 március 19.

A könyv fedőlapja: Elsősorban azoknak ajánljuk ezt a könyvet, akik mozgásszervi betegségeik során próbálkoztak tablettákkal, türelmesen jártak kezelésekre, átestek műtéteken és mégsem vagy csak átmenetileg találtak gyógyulásra. A Fájdalom nélkül azokat bátorítja, akiknek nem sikerült megszabadulniuk kínzó panaszaiktól. Nem kell együtt élni a fájdalommal - ez az üzenete ennek a krónikus tüneteket gyógyszerek, sebészi eljárások vagy egyéb orvosi beavatkozások nélkül hatékonyan gyógyító, karbantartó módszernek. Hát, térd, csukló, nyak - ezek azok az ízületek és testrészek, amelyek fájdalma elveszi az ember álmát, elrontja a napját, gyengíti az erejét —, valamennyi lehetséges betegségforrás szerepel ebben a könyvben.

Pete Egoscue a sportsérülések szakértője, aki kaliforniai klinikáján kifejlesztette korunk legnevesebb sportolói részére az Egoscue-módszert, amely az esetek 95 százalékában eredményes. Fájdalom nélkül című könyvében közreadja a megoldást: a különösebb segédeszközt nem igénylő, könnyen elvégezhető gyakorlatsorokat, amelyek visszaállítják a test természetes felépítését és helyzetét, és ennek következtében teljesen megszüntetik vagy enyhítik a legsúlyosabb fájdalmakat is. Speciális karbantartó mozgásgyakorlatai között azok is találnak maguknak megfelelő programot, akiknek még semmi bajuk, de szeretnék megőrizni egészségüket.

978-615-5113-12-3