Alfons Mucha. Az Art Nouveau mestere 3822825824

Citation preview

Renate Ulmer

ALFONS MUCHA 1860-1939 Az Art Nouveau mestere

TASCHEN /VINCE KIADÓ

CÍMLAP:

Merengés, 1897

Fotó: PlakatSammlung, Museum für Gestaltung (Zürich) ILLUSZTRÁCIÓ A 2. OLDALON:

Alfons Mucha, 1901 körül !LLUSZTRÁCIÓ AZ 5. OLDALON:

A szél az ijjúsággal múlik el (Legyezőterv),

1899

HÁTSÓ BOIUTÓ:

Job (részlet), 1896

•

© 2003 TASCHEN GmbH Hohenzollernring 53, D-50672 Köln www.taschen.com © az illusztrációkért: Mucba Stiftung / VG Bild-Kunst, Bonn, 2003

Magyar fordítás: Kézdy Beatrix Magyar kiadás és terjesztés: Vince Kiadó H-1027 Budapest, Margit körút 64/b Printed in Germany ISBN 3-8228-2582-4

Álfons Mucha a csábítás művésze. Kecses nőalakjai, finom színei és dekoratív stílusa még fokozzák a leplezetlen kacérkodást.

Alfons Mucha Az Art N ouveau mestere Elbűvölő nők, kígyózó hajfürtök, elomló kelmék - ezek Alfons Mucha művészi oeuvre-jének megkülönböztető Jegyei. Alfons Mucha a századforduló egyik legvarázslatosabb személyisége volt. Munkássága elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a stílussal, melynek neve egyben programadó: ez az Art Nouveau. Az új mozgalom átfogó igényeivel összhangban a sokoldalúság eszménye lebegett Mucha szeme előtt. Nemcsak festő és grafikusművész volt, szobrászattal is foglalkozott, az ékszerkészítés, egy belső tér díszítése és az iparművészet is érdekelte. Sajátos, különleges tehetsége azonban legteljesebben a díszítő grafikában nyilatkozott meg. Ennek köszönheti mindmáig élő hírnevét. Az akkori idők igen előrehaladott sokszorosító technikája eredményeként plakátjai, dekoratív pannói, naptárai, alkalmi nyomatai, magazincímlapjai, könyvillusztrációi igen széles közönséghez ~utottak el, és rendkívüli népszerűségre tettek szert. Mindenekelőtt magukkal ragadó dekoratív motívumaik, a képi díszítőelemek kimeríthetetlen bősége és a kalligrafikus vonalak intenzitása következtében e kompozícióknak stílusteremtő erejük lett. Az 1900-as évek művészi törekvéseinek jellegzetes megtestesítőjeként a „Mucha-stílus" grafikus mű­ vészek és alkalmazott rajzoló grafikusok egész nemzedéke számára vált követendő mintává. Művészetét az idealizált, stilizált, szép vagy lányosan kecses nőalak fémjelzi, lazán, de szervesen övezve virágok, levelek, leveles ágak, szimbólumok és arabeszkek díszes keretével. Mivel ez volt a századforduló legelterjedtebb képi motívumainak egyike, a „Mucha-stílust" egy ideig az egész Art Nouveau mozgalom szinonimájának tekintették. Noha születésére és származására nézve morva volt, Párizsban aratta legnagyobb sikereit. Munkái visszatükrözik a város eleven, lüktető légkörét-Párizs akkortájt nemcsak Franciaország fővárosa, de az egész világ tündöklő kulturális köz-

6

Alfons Mucha, 1885 körül

pontja volt; valamint megörökítik a fin de siecle és a belle époque eleven szellemét, a nagyvilági és dekadens életérzést, az elfogultságokat és a vágyakat. Muchát a szó szoros értelmében elárasztották megrendelésekkel: a nagyszabású megbízásokon kezdve, amilyen a párizsi világkiállítás BoszniaHercegovina-pavilonjának megtervezése, színházi és kiállítási plakátokon át pezsgő-, szappan- és édesség-reklámgrafikákig. 1900-ban világhírű művész; a világháborúhoz vezető években azonban egyre ellentmondásosabbá vált munkái megítélése. Ennek fényében már-már tragikusnak tűnik, hogy Mucha maga nem volt tudatában, milyen kiemelkedő tehetség, zseniális díszítőművész és formavirtuóz, s egy ideig legalábbis kétségbe ejtette, hogy dekoratív stílusával szerzett elismerést. Mindenekelőtt történelmi festő kívánt lenni, nemzetének történetét akarta megfesteni. Az 1910-et követő években művészi energiáját e társadalmi küldetés megvalósításának szentelte. Húsz monumentális vászon alkotja A szláv népek története című sorozatot, mellyel Mucha megörökítette a szlávok históriáját.

Párizs - Sarah Bernhardt

Sarah Bernhardt, 1885 körül

A hagyományos akadémikus művészi pálya lebegvén szeme előtt, Mucha 1888-ban elhagyta Münchent, s Párizsba költözött, hogy az Académie Julian növendéke legyen. Fáradhatatlanul tanulmányozta a botanikus kerteket, a boulevard-okat, piacokat, pályaudvarokat - távlatokat, mozdulatokat, mozgásokat figyelt meg és rögzített vázlatfüzetében. Így vált virtuóz grafikussá. Az 1890-es években ez biztosította megélheté~ét. Tehetséges, ámbár hagyományos modorban rajzoló illusztrátorként dolgozott magazinoknak, divatlapoknak. Az áttörést a Sarah Bernhardt és az ő Théatre de la Renaissance-a számára készített első kőnyomatos plakátja jelentette. A hozzá fűződő anekdota - a sürgős megbízás nagyjából egyetlen éjszaka alatt készült el - csattanós, de mára elcsépelt, mellesleg nem is biztos, hogy igaz; ahhoz azonban nem fér kétség, hogy ez volt a fordulópont Mucha pályáján. Ez a bizo7

nyos, Victorien Sardou Gismonda című színdarabját reklámozó plakát 1895 januárjának első hetében jelent meg Párizs utcáin és óriási szenzációt keltett. Az újszerű - keskeny, függőleges - formátumú keretben az ünnepelt tragika szinte életnagyságú alakja sajátosan drámai hatást keltett, s ezt még fokozta és elmélyítette a jól megválasztott színek gazdagsága. A motívumot a darab záró felvonásának ünnepi felvonulása szolgáltatta, s ez szabta meg a plakát stílusát is. A pompázatos papnőjelmez, a szimbolikus pálmaág és a mozaikszerű háttér, az utalás a dicsfényre vallásos atmoszférát sugall, s nem utolsósorban a színésznőt a belle époque múzsájaként s valóságos kultuszalakként megillető tiszteletet hirdeti. Erre a színházi plakátra mindmáig újra és újra úgy hivatkoznak, mint a modem plakát első példájára. S ami Muchát illeti, korábbi műveihez viszonyítva csakugyan meglepő elő­ relépést jelent a hasonlíthatatlanul egyéni stílus kialakítása felé. Sarah Bernhardtra olyan mély benyomást tett színésznői mivoltának ez a képi megjelenítése, hogy azon nyomban hat évre szóló, kizárólagos szerződést kötött Muchával. E hat év alatt készült színházi plakátok: A kaméliás hölgy (1896), Lorenzaccio (1896), A szamáriai asszony (1897), Médea (1898), Hamlet (1898) és a Tosca (1899) - önmagukban is ciklust alkotnak. Valamennyi egységes stiláris és kompozíciós elv szerint készült: keskeny, álló téglalap alakúak, többnyire két méter magasak, frontális nézetűek, stilizált keretben, a képen felül és alul a felirat, a háttér ornamentális. Mucha értett hozzá, hogy felidézze a Sarah Bernhardtból, a tragédiák főszereplőjéből áradó varázserőt. Hála a róla és neki készült posztereknek, Sarah népszerűsége és hírneve túlnőtt Franciaország határain. 190 l-től kezdve Mucha nemcsak Bernhardt plakátjait tervezte, hanem a Théatre de la Renaissance színpadi díszleteit és jelmezeit is. Ez a jelentős társadalmi tekintéllyel járó átütő siker évekre meghatározta Mucha munkásságának természetét és irányát. Mondhatni, első művészi próbálkozásai óta erre a tevékenységre volt predesztinálva. Fiatalemberként 1879-től 1881-ig egy színpadi díszleteket készítő bécsi 8

A kaméliás hölgy, 1896

stúdióban dolgozott. Nem kétséges, értett hozzá, hogyan kell színpadi jeleneteket hatásosan rendezni. Viszonzásképpen a színház ihletforrást kínált számára, ötleteket sugallt alakjai szimbolikus gesztusnyelvéhez és nagyszabású, fantasztikus jelmezeihez. Ily módon Muchának sikerült olyan stílust kialakítania, amely szerencsésen egyesítette különféle korszakok elemeit a korabeli Art Nouveau dekoratív művészetével. További forrásként szolgált az egyházi művészet évszázadokra visszanyúló hagyománya: Mucha római katolikus környezetben nőtt fel, gyermekkora óta elbűvölték a templomi díszek, a vallási rítusok, ceremóniák. Ezek a benyomások tükröződtek vissza a poszterein különböző mértékben jelentkező vallásos aurában. Ez nemcsak a középkori, barokk és neogótikus szentábrázolásokra emlékeztető alakok tartásában és jelmezében mutatkozik meg, bizonyos ornamentális részletek - például a fejek mögött egy dicsfényszerű kör ismételt megjelenése, a mozaikmintázat és a keresztek - kétséget kizáróan az egyházi művé­ szet területéről származnak. Mucha, miként a kor sok más művésze is, a 19. század végén újonnan felfedezett, távolkeleti művészet hatása alá került. Mindenekfölött a japán fametszet mutatott utat az Art Nouveau képviselőinek hangsúlyos vonalrajzával, a természeti formák felhasználásával és stilizált átalakításával. Mucha művészete azonban leginkább a szimbolizmus termékenyítő talajából nőtt ki.

A szimbolizmus hatása

Gismonda, 1894-1895

Közismert, hogy Párizsban Mucha kapcsolatot tartott a szimbolistákkal és hozzájuk közel álló körökkel, így a szabadkő­ művesekkel is. Minden bizonnyal ismerte a korszak, a fin de siecle irodalmának a szimbolizmus képi nyelvére döntő hatást gyakorló irodalmi kulcsműveit: Baudelaire A romlás virágai, Maeterlinck Pelléas és Mélisande és Flaubert Herodias című alkotását. Ezek ihlették a művészi kifejezés ama új formáit, amelyek meditációban átélt álomképeket és vágyakat jelenítettek meg virágszimbolizmussal ötvözötten. Mucha a 9

kortárs festészetben, például Odilon Redon, Carlos Schwabe és Gustave Moreau alkotásaiban is rálelt a kor mitológiájával összhangban levő nőképre, mely a femme fatale és az álmok hercegnője között ingadozott. Saját műveiben azonban mindig alárendelte a szimbolikus ihletésű allegóriákat és képi motívumokat a dekoratív hatásnak. S végül, Muchának mű­ vészileg javára vált a századfordulóhoz közeledő Párizs ihlető atmoszférája. Toulouse-Lautrec, Eugene Grasset és Jules Chéret úttörő grafikai munkásságának hatására a plakátmű­ vészet óriási fellendülése következett be. Azt, hogy olyan sok művész érdeklődését keltette fel a modem tömegtájékoztatá:s jellegzetes eszköze, a plakát, nem utolsósorban a művészet demokratizálódása jeleként üdvözölték; s a plakátok borította utcákat nyilvános művészeti galériaként ünnepelték. Az esztétikai fontosság ilyetén átértékelődésének megfelelően a reklámhirdetéseken sem érték be immár a mondanivaló egyszerű, szöveges közlésével, a közönség érdeklődését igyekeztek vásárlásra buzdító tervekkel felkelteni. Muchának éppen ezt sikerült tökélyre vinnie.

A szerencse istenasszonyai Mucha 1895 és 1898 között jutott kreativitása csúcsára. Kialakította saját, egyéni stílusát, mi több: megteremtette azt a forma- és motívumkészletet, mely változatossága folytán maximálisan igazítható volt a tartalomhoz és a célhoz, mégis minden munkára rányomta a művész félreismerhetetlen egyénisége bélyegét. A termelői és kereskedői megrendelőknek készült reklámok központi képi motívuma a női szépség stilizált ideálja volt. Ezek a nőalakok mint a magasabb rendű életöröm hirdetői időtlenségben lebegnek, álmodozó arckifejezéssel, gondolataikba merülve. A reklámozott áru - legyen az keksz, likőr, cigarettapapír, mosópor vagy bicikli - mindig szűkszavúan, visszafogottan kerül említésre vagy képi megjelenítésre. Szembeszökő és nélkülözhetetlen eleme Mucha ornamentális tervének a női szereplő pompás hajzata. Néha központi meghatározója a kompozíciónak. Az egész alakot 10

Plakátterv, 1900 körül

elborítják az eltúlzottan hosszú hajfürtök, természethűen lebegve a szélben, vagy arabeszkké és más különleges, szeszélyes formává stilizáltan. A kompozíció dekoratív jellegét még szembeszökőbbé teszik a korhoz nem kötődő fantáziaruhák és leplek elegáns, ornamentális ráncaikkal. Keresetlen egyszerűségük sokszorosára fokozza a pompa hatását, mellyel Mucha a nőalakjait felruházza. Gazdag formakincsét meghökkentően használja a művész olyan kompozícióiban, mint a La Plume magazin számára tervezett naptárak vagy a Bizánci fejek című medalion-sorozat. A nagyfokú stilizációt a végletekig eltúlozva, az egész képet levél- és virágmotívumokkal, állatövi jegyekkel és a legkülönfélébb díszítményekkel tölti ki, így teremt a profilban ábrázolt fej köré bonyolult keretet. Az ünnepélyes benyomást fokozza az arany és a sokféle drágakő színe. Muchának a keleti pompa iránti lelkesedése nyilvánul meg a pazar, sisakszerű fejdíszekben is, amelyek különösen magukra vonják a figyelmet. Ha nem teremt is olyan fényűzően dekadens légkört, amilyet például Flaubert Szalambója áraszt, műve rokon a bizánci és kora keresztény művészettel, s ezek a századforduló drágakőkultuszával társulva nyilvánvalóan ihlető forrásai és példái.

A sokarcú

Lance Parfum „Rodo ", 1896

művészet

Mucha Sarah Bernhardt-plakátjainak óriási sikerén felbuzdulva a párizsi Champenois nyomda rátért az úgynevezett „dekoratív pannók" gyártására; ezeket vastag papírra vagy selyemre nyomták és bekeretezték, mint a festményeket, vagy a korabeli divatnak megfelelően ellenzők díszítésére használták. Motívumviláguk és általános koncepciójuk azonos volt a plakátokéval. Mucha kompozícióit mindig a tér legnagyobb részét kitöltő alak kifejezőerejére alapozta. A pannók többsége négy "' tagból álló sorozatot alkotott. Nagy példányszámban készültek, s igen széles körben elterjedtek. A pannók az iparművészet és a képzőművészet határmezsgyéjén helyezkednek el, díszletként akár pódiumra is állíthatók. Egyes motívu11

maikat művészi képeslapok formájában is közzétették, ami növelte a kompozíciók népszerűségét. Formailag a pannók a színházi plakátok sémáját követték, noha rendszerint tájképrészletekkel is gazdagodtak, ami a kompozíciónak új atmoszférát és bizonyos lírai jegyeket kölcsönzött. Jól demonstrálják, mennyire kedvelte Mucha a dolgok és gondolatok megszemélyesítését. A téma mindig allegorikus női alakokhoz kapcsolódott, az első négyrészes sorozattól, a Négy évszaktól (1896), a Virágokon (1898), Művészete­ ken (1898), Drágaköveken (1900), Csillagokon (1902) át egészen a többrészes Hónapok (1899) sorozatig. Alapvető ihletforrásul szolgált az angol preraffaeliták munkássága, akiknek Mucha - a kor többi művészéhez hasonlóan - lelkes rajongója volt. Nem lebecsülendő hatást gyakoroltak Mucha terveire, például Az öt érzékszerv című pannókéra, Hans Makart dekoratív festményei. A nőtéma allegorikus felfogása, bizonyos mozgást szuggeráló motívumok, a virágés növénykompozíciók dekoratív lehetőségeinek a kiaknázása, a kézművesség és a képzőművészet tudatos társítása ez jellemezte a híres bécsi művész munkásságát, akit Mucha talán személyesen is ismert fiatalemberként az osztrák fő­ városban. Hogy mást ne mondjunk, ugyanazokhoz a segédeszközökhöz folyamodott, amelyekhez Hans Makart: elő­ szeretettel használta kompozíciói alapjául a modelljeiről saját maga készítette fotókat. Ilyen óriási mennyiségi teljesítmény mellett nem meglepő , hogy Mucha néha túllépte kreatív képességei határait, aminek eredményeképpen alakjai, az arcok, a mozdulatok, az emblémák, a színezés sztereotippé váltak, a kivitelezés rutinszerűvé, mint bármely kézműves esetében, ilyen feltételek mellett. Mucha gyakran elvállalt megbízásokat kizárólag anyagi megfontolásból, engedményeket téve a megrendelő kívánságainak. Művészi leleményessége végül kimerült a rengeteg menükártya, reklámcímke, naptár tervezésében, nem is beszélve motívumai elhibázott felhasználásáról például tömegesen elő­ állított pléhtányérokon.

12

Dekoratív vázlatok, 1900 körül

Ékszerek a párizsi dámáknak

Bizánci fej: A barna, 1897

A párizsi Georges Fouquet ékszerész Mucha tervei alapján készült ékszerkollekciói, illetve ezek egyes darabjai minden bizonnyal a legelbűvölőbb tárgyak közé tartoznak. Fouquet-t megragadták a Mucha plakátjainak és pannóinak nőalakjain látható szokatlan alapossággal kidolgozott díszek. 1898-ban vagy akörül kezdődött az ékszerész és a művész együttmű­ ködése. Az 1900-as párizsi világkiállításon Fouquet bemutatott egy Mucha tervezte ékszerkollekciót, nagy és izgatott érdeklődést váltva ki. Az együttes fantasztikus színházi kellékeket tartalmazott - például egy melldíszt - amelyek több elemből álltak össze, többféle technikát és anyagot kombi-

Melldísz, 1900

13

náltak: arany váll-láncokhoz domborítással díszített lapok, gömbölyűre csiszolt féldrágakövek, elefántcsont, zománcminiatúrák, különös gyöngyök, szkarabeuszok és hasonlók társultak. A grafikai munkáin ábrázolt pompás ékszereknek megfelelően - amelyek most konkrét tárgyak modelljévé váltak - a valóságos ékszerek túlnyomóan keleti, bizánci jellegűek voltak. Ezek a drágaságok felvették a versenyt kifinomult fényűzésükkel akár olyan korabeli szimbolizmus ihlette tervezők pittoreszk ékszereivel, mint René Lalique. Mucha később viszszafogta ornamentális túlzásait és egyszerűbb terveket készített, hogy szélesebb vevőközönséget nyerjen meg. 14

Belső

dekoráció Fouquet ékszerüzlete számára, 1901

Mucha és a

Fouquet üzletének homlokzata, 1901

„művészet

szintézise"

Georges Fouquet és Alfons Mucha együttműködése további szenzációt eredményezett: Fouquet ékszerüzlete homlokzatát és berendezését a párizsi rue Royale-on. Ez volt az egyetlen ilyen jellegű megbízatás, amely Mucha nevéhez fűződik. Az eredmény kiemelkedő példája volt a művészetek szintézisének, ahogy azt az Art Nouveau élharcosai meghirdették, s egyszersmind pazar kerete, mintegy szentélye az ünnepelt ékszerész drága áruinak. A faragásokban és bronzdíszítményekben tobzódó, szoborszerűen kialakított bútorok, a színes zománcdíszítések, a monumentális faliképsorok és a szobordíszek tündökletes, színpadias és szertelen együttest alkottak, tökéletesen összhangban Mucha stiláris ízlésével. Fájdalom, ez a pompa nem volt hosszú életű: Georges Fouquet már 1923-ban úgy döntött, modernizálja az üzletét. Az egész fényűző berendezést eltávolították, egy része később a párizsi Musee Camavaletba került.

15

Az Art Nouveau alkonya 1902-ben megjelent Mucha Documents décoratifs című kiadványa, egy szabad lapokból álló gyűjtemény, mely egyszerre tanúsítja a szerző leleményességét és sikeres pedagógiai tevékenységét a dekoratív művészetek tanára minőségében. Az Art Nouveau átfogó tankönyvének tekinthető mintagyűjte­ mény éppúgy tartalmaz újonnan kifejlesztett betűtípusokat, mint dísz- és használati tárgyak - bútorok, evőeszközök és cserépedények - tervezéséhez használható aprólékos növényi tanulmányokat; jellegzetesek a vonalvezetések, a florális formák és a mozgalmas körvonalak. 1912-re az Art Nouveau túljutott a csúcspontján. Változóban volt a művészi ízlés. Mucha azonban fittyet hányva a divat szeszélyeinek makacsul ragaszkodott a saját stílusához, s annak szellemében dolgozott tovább. Talán maga is érezte alkotó vénája gyengülését, hírneve csökkenését, ezért döntött úgy 1904-ben, hogy elhagyja Párizst, s Amerikába költözik, ahol ekkor új megbízások várták. Amerikai tartózkodása művészi szempontból ennek ellenére sem hozta meg a várt sikert. 1910-ben végleg visszatért szülőhazájába. Ezzel megkezdő­ dött munkásságának utolsó korszaka, a prágai Főpolgármes­ teri Hivatal csarnokának kifestésével a Fesztivál-palotában (obecní dűm). Most végre valóra válthatta ifjúkora művészi álmát. Minden energiáját nagy állhatatossággal és hazafias lelkesedéssel a szláv mitológia megfestésének szentelte. Amerikában rátalált Charles R. Crane nagyiparos személyében egy gazdag pártfogóra, aki kész volt a terv finanszírozására. Mucha húsz hatalmas méretű vásznon ábrázolta idealista pátosszal a cseh nép történetét. Amikor 1928-ban a teljes ciklust Prága városának adományozta A szláv népek története címen, mélységesen csalódnia kellett. A kritika elutasította a stílust és az ábrázolásmódot, mint reakciós akadémizmust, a témát pedig mint a történelmi tények által túlhaladott nacionalizmust. Mucha küldetése felett eljárt az idő. Hosszú évtizedekre szinte teljes feledésbe merült. Csak akkor fedezték fel újra, amikor felébredt az 1900-as évek művé­ szete iránti érdeklődés. Korai munkásságának joggal tulaj do16

Lámpaterv, 1900-1902 körül

Terv egy Michellet- emlékműhöz, 1898 körül

Alfons Mucha körül

műterm ében,

1900

nítottak jelentős szerepet a modem kor új művészeti áramlatai megjelenésében és kibontakozásában. Nagy példányszámban megjelenő grafikái előfutárai voltak a mozgalomnak, amely a művészetet a kor szellemében a mindennapok részévé kívánta tenni. Romantikus álomvilágok megalkotójaként azok közé tartozott, akik az alkalmazott művészetet kiemelték másodlagos szerepéből és a képzőművészet szintjére emelték, s ez annak volt köszönhető, hogy Mucha a plakátjait és dekoratív kompozícióit ugyanolyan igénnyel alkotta meg, mintha festmények lettek volna. 17

Mucha 1894-ben négy természeti jelenetet készített egy lakberendező

cég számára realista könyvillusztrációi stílusában: Virág, Gyümölcs, Halászat, Vadászat címmel. Eredeti alkotások olcsó másolataiként dobták őket piacra, a reprodukciók olajfestést utánzó technikát mutatnak. Ha a Virágot összehasonlítjuk a Gismondával (a következő oldalon), látnivaló, milyen gyökeres változás következett be Mucha stílusában az 1894-es év végén.

Virág, 1894

18

Áz

a fáma járja, hogy Mucha karácsony délutánján kapott megbízást nagyon rövid határidővel erre a plakátra a Théátre de la Renaissance számára, miután Sarah Bernhardt visszautasította a Lemercier nyomdában készült tervet. Az előadás - Sardou Gismondájáról volt szó - 1895. január 4-re volt kitűzve. Az addig ismeretlen mester által tervezett plakát váratlanul hatalmas sikert aratott, a téma pompázatosságát a végletekig eltúlzó, ünnepélyes légkört árasztó alkotás meghozta Mucha számára az áttörést.

Gismonda, 1894-1 895

20

E

z a plakát egyedülálló a Mucha által a Théatre de la Renaissance számára tervezettek között: az egyetlen, amelyen nem Sarah Bernhardt alakja jelenik meg. A fekvő formátum és a sokalakos kompozíció szintén eltér a Gismondával kialakított sémától. A komédia könnyed hangvételének megfelelően vidám estére gyülekező társaságot ábrázol, a kor divatját követő ruhában. Sikerül érzékeltetnie valamicskét a be/le époque kifinomult légköréből.

Szeretők,

22

1895

A szamáriai asszony, 1897

LR 5RIDBRlTRlUE n E'VPinG!L'E E TROIS 1ML'E.l\Ux El717ERS

DETI7~

EDmDnD 'ROSTRT1P

mus1Qur: oE

m~ GAl1RlE.L i'lERnE

előadásait

E z a harmadik a Sarah Bernhardt színházi reklámozó hét plakát közül. Figyelemre méltó, miként tevődött át a színpadkép a grafikai médiumba, mint ahogy a plakát lágy, finom színvilága is. A csillagos eget megjelenítő háttérfüggöny előtt Alexandre Dumas Kaméliás hölgye „laza fehér ruhában jelenik meg, átengedve magát a szenvedélyes extázisnak", ahogy egy korabeli kritikus megjegyezte. Sarah Bernhardt különösen szerette ezt a plakátot, 1905-1906-os amerikai turnéja során is ezzel reklámoztatta az előadásokat.

A kaméliás hölgy, 1896

25

Mucha ezzel a rendkívül sikeres plakáttal került be a híres Salon des Cent-ha. A La Plume folyóirat támogatásával itt rendezte meg első kiállítását. Léon Deschamps, a lap kiadója mintegy véletlenül fedezte fel a plakát főmotívumát - a „félmeztelen nőalakot, a fejét dicsfényszerüen övező, arabeszkeket formáló arany hajzuhataggal". Muchának a következőket tanácsolta: ,,Dolgozza ki tervét, úgy ahogy van, s ezzel megalkotja az illusztrált, dekoratív plakát mintapéldáját."

Salon des Cent, 1896

26

27

első

Muchának önálló kiállítására készült plakátja egyúttal jó példája szimbolikus ihletésű képi nyelvének. Egy fiatal lány - láthatóan a képzőművészet megszemélyesítője - rajztáblát tart a kezében, amelyre különböző rejtélyes jelentésű szimbólumok kerültek: ,, .. .egy szív, amelyet a butaság bogáncsai, a tehetség tövisei és a szerelem virágai fenyegetnek", ahogy egy kortárs kritikus jellemezte. A lányka sapkáját a morva népművészetben kedvelt százszorszépek övezik, utalva Mucha származására.

Salon des Cent, 1897

28

29

Ezen

művészeti

a párizsi La Plume folyóirat megrendelésére készült nagyméretű naptáron Mucha szabadjára engedte gazdag díszítő fantáziáját. A képet szinte teljesen elborítják a bizánci, mór és szkíta eredetű minták. Pompás keretbe foglalnak egy profilban ábrázolt női mellképet. A nőalak fejfedőjének idegenszerű pompája, tartózkodó, méltóságteljes fejtartása miatt egy titkos vallás papnőjének vélhetjük a zodiákus allegorikus alakját.

Zodiákus naptár a „La Plume " számára, 1896-1897

30

31

Álfred Musset darabjában Sarah Bernhardt a férfi

főszereplőt,

Lorenzacciót alakította. A plakát teljesen a nagyméretű férfialak expresszív kisugárzására épül. Lorenzacciót ábrázolja sötét reneszánsz öltözetben, amint Alessandro herceg meggyilkolásán töpreng. A zsarnok a kép felső részén sárkány képében jelenik meg.

Lorenzaccio, 1896

32

THEA Rt DE.LA

RLNAI SAN CE,

E zt a plakátot a mester a „Journée Sarah Bernhardt'' céljára tervezte. A különleges ünnepség bankettből, zenei közjátékokból és színpadi jelenetekből állt a művésznő tiszteletére. Az arcot szembenézetből ábrázoló kompozíció mintha az egyik álló formátumú színházi plakát kinagyított részlete lenne. Azokat a jellegzetes elemeket használja, amelyek révén Mucha a belle époque ünnepelt múzsáját kultuszalakká stilizálta: a fej mögött dicsfényt formázó kör, s a ruhát középkori szentek ábrázolása ihlette.

Egy nő portréja

(feltehetően

Sarah Bernhardt), 1898

Sarah Bernhardt, 1896

34

•

EN · ·'

L'HONNEUR · de SARA ti BERN tll\RDT · ses p,.arni r~teu rs c/t ses ~cY>is 35

36

nő

Á

címet - Merengés - egy fiatal szimbolizálja, aki albumát lapozgatva egy pillanatra elábrándozik. A mellén különleges ékszer, leleményesen a ruha részeként megtervezve. A sorsáról ábrándozó, magába feledkezett nő motívuma, a virágkoszorúk arabeszkszerű összefonódása a dinamikusan megformált füzérvirágzat mentén dekoratív egységbe olvad. Egy korabeli kritikus megjegyezte: ,,minden budoárban ez az arc fog ránk mosolyogni".

Merengés, 1897

37

A „Job"-hoz készült rajz, 1896

38

Job, 1896

39

Ehhez

ülő nőalakhoz

az Michelangelo egyik szibillája - a római Sixtus-kápolna mennyezetén - szolgált modellül. Végtelenül hosszú haja arabeszkbe tekeredő fürtjeivel, a híres „makarónikkal" ezzel szemben Mucha utánozhatatlan védjegye. Ezen a Job cigarettagyár által megrendelt második plakáton a cég neve erőteljesen, mégis diszkréten jelenik meg ornamentális betűkkel a tapétaszerű háttér mintájaként, de ott látható a hölgy melltűjén és a jobb kezében levő cigarettapapír-dobozon is.

A „Job"-hoz készült rajz, 1897 Job, 1898

40

41

(

' ,.;

'

~ .l

,.

__ _,11

·1 •

1 1

A „Hamlet"-hez készült rajz, 1899

42

1

1

~

Hamlet, 1899

43

M ucha Catullus Mendes tragédiájának egyik legdrámaibb jelenetét választotta a plakát témájául: Médea iszonyattól dermedten áll gyermekei holtteste előtt, akiket ő maga ölt meg bosszúszomjasan. A háttérben egy baljós új napra virrad. Mucha a tragikus légkört hangsúlyozandó vörös és lila színeket használ. A görög ókorban játszódó darab klasszikus környezetét idézik a mozaikok, a pszeudo-archaikus betűk és palmetták.

Modellfotó a „Médeá"-hoz, 1898 Médea, 1898

44

,,... .. r ChnmPtnu,s '" 'lovi· S'r"'l•e"~• PIHlt',

MONACO·MONTE·CARLO

ll'Tlt1>.

r.

(tC.,BouH

46

Ch(Hf)PCDO!S.

s~

m1c,i,1, PORIS.

Áz

utazási hirdetés e korai példájának: témája „a tavasz ébredése a Földközi-tenger partján". Mucha egy kecses fiatal lánnyal szimbolizálja az évszak báját és a mediterrán vidék gazdagon bontakozó növényzetét; a lány hosszú fehér ruhája hótak:aróként borítja a földet. E hótakaró alól valóságos tűzijátékként törnek elő a virágfüzérek. A plakát eredetileg a Párizs-Lyon- Marseille vasúttársaságnak: készült, de grafikai alkotások gyűjtői is megvásárolhatták a hirdetési szöveg nélkül.

Monaco, Monte-Carlo, 1897

47

Ezek a medalion-forma kompozíciók - A szőke lány, A barna lány - Mucha leginkább magávalragadó művei közé tartoznak. A finoman kidolgozott arc és a választékos színárnyalatok mellett mindenekelőtt a bizánci kultúra veszendőbe ment ragyogását felidéző pompázatos, fantasztikus fejéknek tudható be varázslatos hatásuk. E képpár sikerét bizonyítja, hogy számtalan utánnyomás készült belőlük, és művészi levelezőlap formájában is nagy példányszámban kerültek forgalomba. Motívumuk bőrdomborításon, valamint zománcozott és vésett fémtárgyakon is megjelent.

Bizánci fejek: A

szőke

lány, A barna lány, 1897

A következő oldalakon: A négy évszak: Tavasz, Nyár, Ösz, Tél, 1897

48

49

.J \) 1 LLC'T'

ff1~:i. ~~t_:11r tn,l'__.P, io•lr!lii s,-11tbpr'III tla1l'm ,; !•"' ij((Í...... !.:;":-". J•r.,.. •.•'e !J ~llllllll

i~! l!,l.iGali!!

11>1~ Sll*,WI

f.'~Slblit

••'1t-

~!~,r. !&J~ildllll »• .... 31:i r.er-r.t. U-J!tllari

lh,IIM

OOU1" ID~'*ailL

"'···~

Ji:!ti:

1t~ ~ flaflll. b > ~ lh1~ i,dW ,e iTJ'1111(.U.

"'*;f~t .._ "'••Lt..11'

... :.·..... !~t!: 1..... ~l)J,..

tt••S...

lfJ*Oitt

1\.

ti••a.s-

~~~.J, !6hni,

...~:.::.:

SCP'T'C(l)BAC

-

lut.t1G6s li,11..,:,t i!~l*s,iil

!j.11.-

.........

l1•&... ~f·:='".._ !!'a, .. fl ·!=r" "),....... r.\Ar.ltf !~~°:.. 1h1hi6,r. )11Ctípft11i

i':. ~

t~lhsin,.

~~~C,.

tbt~tr tiJ1Cnra

ii~·

Biscuits Ler,; 1evre-Utile, 1896

52

r. CH A M pe NO I S

F Champenois, lmprimeur - Éditeur, 1897

53

EN VENTE

,e 1 66 Bout•

54

' cn,chel.Par,1

Ezen

ágynemű-kékítő

az szert reklámozó plakáton az allegorikus, minden „földi dologtól" távol álló, szimbolikus nőalak helyett egy kissé népiesen ábrázolt fiatal nőt látunk. Nyilvánvaló elégedettséggel szemléli a fadézsában tornyosuló fehér lepedőket. Kék betűkkel szerepel a plakáton a gyártó cég neve, és ez a szín dominál az egész képen. A plakát két felső sarkában címerpajzson díszelgő „DF" a gyártó, M. Freund-Deschamps monogramja.

Bleu Deschamps, 1897 körül

55

Au Quartier Latin, 1897

56

Bieres de la M,euse, 1897

57

E z a plakát, amelyet egy bicikligyártó cég rendelt meg, úgy hat, mint egy nagyobb kompozíció részlete, közvetlenül szólítja meg a nézőt. Ez mutatja, mennyire magas fokúan modem Mucha plakátfelfogása. Ellentétben az akkoriban dívó ábrázolásokkal a bicikliző hölgyet nem nyílt terepen festi: az új közlekedési eszköz dinamizmusát a bicikli kormánya fölé hajló hölgynek a szélben lobogó fürtjeivel érzékelteti.

Cycles Perfecta, 1897 körül

58

CYCLES

59

A költészet, 1898

60

A tánc, 1898

61

A zene, 1898

62

Afestészet, 1898

63

A kankalin, A toll, 1899

64

I

Modellfotó „A kankalin "-hoz, 1899

65

A nappall . tevékenykedés ' 1899

Reggeli ébredés, 1899

66

Esti álmodozás, 1899

Éjjeli pihenés, 1899

67

68

E

zt a mellszobrot ismételten, de minden bizonnyal tévesen említik Sarah Bernhardt vagy Cléo de Mérode büsztjeként. Ezüstözött és aranyozott üreges bronzöntvény, mérete 70, 7 x 28 x 27 cm. A századforduló dekoratív szobrászatának egyik mesterműve. Az 1900-as párizsi világkiállításra készítette Mucha. A roppant hosszú, szabadon leomló, a meztelen kebelre és a kúpba futó derékra rendkívül esztétikusan tekeredő haj titokzatos jelleget kölcsönöz a szobornak, összhangban a kor femme fatale elképzelésével.

Természet, 1899-1900

69

Mode/lfotó a „Smaragd"-hoz, 1900 Smaragd, Topáz, 1900

70

71

Tanulmány egy

ellenzőhöz,

72

1900--1901 körül

Álló alak, 1900-1902 körül

73

karperecből gyűrűből

Ez az arany és álló, zománccal, rubinokkal és gyémántokkal díszített együttes a századfordulón készült ékszerek leghíresebb darabjai közé tartozik. Minden bizonnyal Sarah Bernhardt rendelte meg, ugyanis Mucha több színpadi ékszert is tervezett már a színésznőnek. A karperec a Médea-plakáton is látható. Mucha a tervezése során tanulmányozta a klasszikus ókor, különösen a hellenisztikus kor ékszereit. Sok ékszertervéhez hasonlóan - amelyek esetenként nincsenek tekintettel a viselhetőségre - ez a karperec éppoly különleges és egzotikus, mint a korabeli színpadképek.

Kígyó formájú karperec,

74

gyűrűvel,

1899

Női fejről

készült tanulmányok, 1900-1902 körül

76

Női fejről

készült tanulmányok, 1900-1902 körül

77

78

G

eorges Fouquet ékszerész megbízta Muchát, hogy a párizsi világkiállításra tervezzen egy egész kollekciót. Azoktól a fantáziakreációktól ihletve, amelyekkel a grafikai munkáin szereplő nőalakokat szokta felékesíteni, Mucha egészen sajátos, pittoreszk, szoborszerű darabokat készített. Ezen az arany-elefántcsont és féldrágakövekkel díszített melltűn a pompázatos hajgyűrűk keretezte sejtelmes arc szimbolista felfogás ihlette. Ez a hatás még nyilvánvalóbban érződött egy hasonló jellegű, azóta elveszett együttesen, amelyet mindkét oldalán sárkányszárnyak kereteztek.

Melldísz, 1900

79

Georges Fouquet Muchát bízta meg ékszerüzlete homlokzatának és belső berendezésének megtervezésével. Mucha a díszítőszobrá­ szat és festészet segítségével, továbbá festett üvegablakok és szoborszerűen kialakított, bronzveretű bútorok együttes alkalmazásával derűsen egzotikus környezetet teremtett. Átgondolt tervezése a legapróbb részletekre is kiterjedt ajtókilincstől párkányzatig, mintegy megtestesítette a „művészet szintézisének" eszméjét, egyszersmind érzékeltetve a kor dekadenciáját. Mucha alkotása a rue Royale 6. szám alatt csak 1923-ig maradt fenn, akkor áldozatul esett az üzlet modernizálásának. Az eredeti berendezés egyes darabjai a párizsi Musée Carnavalet-ban leltek otthonra.

Boutique Fouquet, 1900-1901

80

Tanulmány egy női fejről, 1901-1902 körül Női

büszt, 1901

82

83

színésznő

L eslie Carter, az excentrikus amerikai színpadi megjelenésével túl akart tenni Sarah Bernhardton - és éppen ez okozta bukását. Mucha a számára készített plakátok formátumát és stílusát a Sarah Bernhardtnak tervezett 1890-es poszterekhez szabta. Díszítmény gyanánt egy évekkel azelőtt Fouquet megrendelésére készített ékszert használt fel. Az USA-ban készült plakát gyönge vonalaival, édeskés színeivel meg sem közelítette a mintaképek színvonalát.

Leslie Carter, 1908

85

SLAVIA f

ZALOZE A ROKU 166•

VZÁJEMNÉ POJ IStOVA BANKA V PRAZE EJVÉT i CESKÁ POJIStOVN U/A VfRA \/ ECI INY ZPUSOBY PO-

i TEN f KAP ITALU. DU II ODÜ A i'EN i, PROTI POb\RU.ROZBITi KU\ KRUPOBITIA VLOUPANf

PO KYTUJE PÚJCKY.O OBNÍ A HYPOTECNi

Slavia, 1896

86

Jeanne d'Arc (Maude Adams), 1909

87

,.,,-

0

f

1

,;;

:..

1

'\

·(~!,,i/-'/(, '.'.o ' · " " < 7 ' · \ •1''·_/ '

, • '• 1

1

J

,

/

, , ,

'

1

-~

r -.-

:~ "-".d-~ '""-"~ rP'

T~ ..J \ '

'

88

j

I

1

•

M ucha egyetlen, a hazája számára tervezett plakátja a Ladislav Novák könyve alapján készült Princezna Hyacinta című pantomimot és balettet hirdette, melynek zenéjét Oskar Nedbal szerezte. A történethez illően Mucha tündérmesei pompát varázsolt a plakátra. A virágdíszes csillagkorona, a misztikus szimbólumokkal ékes koncentrikus körök, a háttérként felsejlő csillagos égbolt mintegy felvonultatják Mucha motívumkészlete mindazon szabványos elemeinek variációit, amelyeket Párizsban fejlesztett ki, alkotóereje teljében.

Modellfotó a „ Princezna Hyacinta "plakátjához, 1911 Princezna Hyacinta, 1911

89

lod 22~~191~ doZzó.rfj U.NEUBERISNICNDU

Krajinská Vystava v lvancicích, 1912

90

A szláv népek története, 1928

91

A szláv

nyelvű

A szláv népek története, No. 3, 1912 liturgia bevezetése a Nagy Morva Fejedelemségben A 92. oldalon: a festmény részlete

93

Mucha élete és munkássága 1860 A dél-morvaországi Ivancicén július 24-én megszületik Alfons Mucha, egy törvényszéki teremszolga fia. 1871 A morva főváros , Brno Szent Péter-templomának kóristája lesz, s egyúttal a helyi gimnázium növendéke. 1875 Hangja mutálását követően fel kell hagynia az énekléssel, és visszatér Sikerül törvényszéki írnoki állást kapnia és folytatja már régebben megkezdett rajzstúdiumait. szülővárosába.

1877 Felvételizik a prágai

Képzőművészeti

Akadémiára, de elutasítják.

1879 Bécsben alkalmazza egy színpadi díszleteket gyártó cég. Párhuzamosan esti rajztanfolyarnra jár. 1882 Miután a bécsi Burg Theatre leég, Muchát elbocsátják. Mikulovba megy, ahol portréfestőként keresi a kenyerét, itt találkozik Khuen-Belassi gróffal, első pártfogójával. A gróf megbízza emrnahofi kastélya falfestményeinek restaurálásával. 1884 Mucha elkíséri a grófot észak-itáliai és tiroli utazásain. Lehetőséget kap, hogy megkezdje tanulmányait a műncheni Képzőművészeti Akadémián. Bekapcsolódik kűlönböző művészi társulásokba, vezetője lesz a szláv festők egyesületének. 1888 Mucha a párizsi Acadérnie Julian és az Acadérnie Colarossi növendéke lesz. Ebben az időben az akadémikus történelmi festészet modorában dolgozik, ekkoriban készülnek első újságillusztrációi és alkalmi nyomatai. 1892 Georges Rochegrosse-szal együtt megbízást kap Seignobos Scénes et épisodes de l 'histoire de l'Allemagne című átfogó műve illusztrálására. Ebben az időben tervezi első hirdetési plakátjait is. 1894 Az év végén elkészíti a Gismondát, első plakátját Sarah Bernhardt számára és hatéves szerződést köt a művésznővel. 1896 A Champenois cég kinyomtatja számos plakátját, s Mucha megtervezi dekoratív pannósorozatát: Az évszakokat.

első

1897 A Joumal des Artistes támogatásával megnyílik első önálló tárlata a párizsi Galeri e La Bodiniére-ben. A 107 címet tartalmazó katalógust Sarah Bernhardt levele vezeti be. Ugyanebben az évben sor kerül Mucha második kiállítására a „Salon des Cent"-ben, amelyen több mint 400 alkotása szerepel. A képeket több európai fővárosban is bemutatják. 1898 Mucha rajzórákat ad azAcadémie Carmen nevű intézményben. Utazásokat tesz Spanyolországban és a Balkánon, hogy ihletet gyűjtsön megbízásaihoz. 1900 Sarah Bernhardttal kötött szerződése lej ár. A párizsi világkiállításra megtervezi Bosznia-Hercegovina pavilonjának díszítését, amiért magas kitűntetésben részesül. A világkiállítás nagy horderejű eseménye más munkalehetősége-

94

Alfons Mucha, 1900 körül

ket is nyújt Muchának: díszítő grafikákat, rajzokat, bronzfigurákat készít, s ékszerkollekciót tervez Georges Fouquet ékszerész számára. Fouquet később megbízza a rue Royale-on levő üzlete belső berendezésének megtervezésével. Ez lett az Art Nouveau belső terek egyik legtökéletesebb példája. 1902 Mucha tavasszal elkíséri barátját, Auguste Rodin szobrászt Prágába és Morvaországba. A Librairie centrale des Beaux-Arts megjelenteti Documents décoratifa című gyűjteményét. 1904 Muchát meghívják az Egyesült Államokba, ahol portrémegbízásokkal kívánja biztosítani az anyagi lehetőségeket lassan érlelődő tervének, egy hazafias művészeti alkotásnak a megvalósításához. Közben tanítást is vállal Philadelphiában és Chicagóban. 1906 Mucha Prágában feleségül veszi Marie Chytilovát, akivel Párizsban ismerkedett meg. 1908 A Bostoni Filharmonikusok egyik hangversenyét követően - ahol megismerte Smetana Moldva című szimfonikus zeneművét, végleg elhatározza, hogy minden erejét kizárólag a szláv történelem és kultúra szolgálatának szenteli. Elvállalja az újonnan alapított, de sajnálatosan rövid életű New York-i Német Színház dekorálását. 1910 Mucha visszatér hazájába, műtermet és lakást bérel a nyugat-csehországi Zbiroh-kastélyban. 1913-ig rendszeresen visszatér Párizsba, hogy ott töltse az év egy részét. Egyre nagyobb intenzitással foglalkozik A szláv népek története című festménysorozat elkészítésével. Közben dolgozik a Főpolgármesteri Hivatal csarnokának kifestésével is a prágai Fesztivál-palotában (obecní dűrn). Alfons Mucha, 1896

1921 A szláv népek története ciklus első tizenegy festményének 1911-es prágai kiállítását követően Mucha nagy sikert aratva Chicagóban és New Yorkban is bemutat néhányat a monumentális művek közül. 1928 Mucha beköltözik saját házába Prága Bubenec körzetében. Októberben bejelenti, hogy A szláv népek története húsz hatalmas festményből álló teljes ciklusát ünnepélyesen bemutatják a cseh népnek és Prága városának. 1931 Megrendelést kap a prágai új Szent Vitus-székesegyház egyik ólomüveg ablakának megtervezésére. Közben, miként régebben is, bankjegyeket tervez a Csehszlovák Köztársaság számára. 1936 Közreadja emlékiratait: ,,Három beszámoló életemről , munkásságomról" címmel. A párizsi Musée du Jeu de Paume kiállítást rendez Mucha és Frantisek Kupka műveiből. 1939 Július 14-én Mucha tüdőgyulladásban meghal Prágában. Utolsó festménye: A szlávokfelesküvése az egyesülésre.

95

A kiadó ezúton mond köszönetet az alábbi képarchívumoknak, fotósoknak, múzeumoknak és az alkotások tulajdonosainak e kötet megjelentetéséhez nyújtott segítségért: Archív für Kunst und Geschichte, Berlin: 52, 53 Artothek, Peissenberg: 21, 24, 33, 56, 57, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 71, 87 Musée des Arts décoratifs, Párizs: 13, 14, 75, 83 Badisches Landesmuseurn, Karlsruhe: 68 Bibliotheque Forney, Párizs: 41 © Christie's Colour Library, London: 19, 31 , 50 balra, 50 jobbra, 51 balra, 51 jobbra Kunstgewerbemuseurn, Prága: 49 Museum Fridericianum, Kassel: 10, 12, 16, 72, 73, 76, 77, 82, 92 Museum für Kunst und Gewerbe, Genf: 46 © Phototheque des Musées de la Ville de Paris, Párizs: 81 Plakatsammlung, Museum für Gestaltung, Zürich: 11 , 23, 29, 35, 36, 45, 46, 84, 91 Musée de la Publicité, Párizs: 42

A sorozat kötetei:

G1USEPPE

EDWARD HOPPER

(LAUDE MONET

ARCIMBOLDO

Rolf G. Renner

Christoph Heinrich

HUNDERTWASSER

ALFONS MUCHA

Pierre Restany

Renate Ulmer

FRIDA l