A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei 9639350516

Citation preview

Polányi Károly

A nagy átalakulás Korunk gazdasági és politikai gyökerei

Napvilág Kiadó

P olányi Károly

A NAGY ÁTALAKULÁS Korunk gazdasági és politikai gyökerei

a Napvilág Kiadó faonogrifia-soraata

P o l á n y i Ká r o l y

A nagy átalakulás Korunk gazdasági és politikai gyökerei Második, átdolgozott kiadás

Joseph E. Sticlitz

előszavával

BUDAPEST

Megjelent V

Jjifrff h L M /fc H K I in H Á U S Ó B Ó K S & M iíiisjru'm iM A

a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Politikatörténeti Alapítvány támogatásával A fordítás alapját képező kiadás: The Great Transformation. The Political and Economic Origins of Our Times Victor Gollancz Ltd., London, 1946 A 2. kiadás a Beacon Press (Boston) 2001. évi kiadása felhasználásával Fordította PAP MÁRIA Joseph E. Stiglitz előszavát fordította: ANDOR LÁSZLÓ Név- és tárgymutató: GELLÉRI GÁBOR ISBN 963 9350 51 6 Első magyar nyelvű kiadás: 1997 (Mészáros Gábor kiadása) Második, átdolgozott kiadás: 2004 Kiadja a Napvilág Kiadó 1054 Budapest, Alkotmány u. 2. e-mail: [email protected]

Copyright © by Kari Polányi Hungarian translation © Pap Mária Foreword © by Joseph E. Stiglitz Hungarian edition © Napvilág Kiadó All rights reserved

Printed in Hungary

Szeretett feleségemnek, Ilona Duczynskának ajánlom e könyvet, amely nem született volna meg az ő segítsége nélkül

TARTALOM

Előszó a 2001. évi kiadáshoz (Joseph E. Stiglitz) ...................

9

A szerző köszönetnyilvánítása .............................................

21

Első rész: A nemzetközi rendszer 1. A százéves béke............................................................... 2. A konzervatív húszas, a forradalmi harmincas évek..........

25 45

Második rész: A piacgazdaság felemelkedése és bukása I. Az ördögi malom 3. „Lakóhely és haladás"...................................................... 4. Társadalmak és gazdasági rendszerek............................... 5. A piaci séma evolúciója................................................... 6. Az önszabályozó piac és a fiktív árucikkek: a munkaerő, a föld és a pénz............................................................... 7. Speenhamland, 1795 ...................................................... 8. Előzmények és következmények ..................................... 9. Pauperizmus és utópia ................................................... 10. Politikai gazdaságtan és a társadalom felfedezése............. II. A társadalom önvédelme 11. Ember, természet és a termelés szervezete ...................... 12. A liberális krédó születése ............................................. 13. A liberális krédó születése (folytatás): Osztályérdek és társadalmi változás ......................................................... 14. Piac és ember ................................................................. 15. Piac és természet ............................................................ 16. A piac és a termelés szervezete ....................................... 17. Megrendült önszabályozás ............................................. 18. Bomlasztó feszültségek ...................................................

61 72 87 101 111 122 142 152 175 180 199 214 231 247 257 266 7

Harmadik rész: A folyamatban lévő átalakulás 19. Néphatalom és piacgazdaság ........................................... 20. Történelem a társadalmi változás sodrában...................... 21. Szabadság egy összetett társadalomban............................

281 297 311

Jegyzetek a forrásokhoz.........................................................

321

1. (az 1. fejezethez) Hatalmi egyensúly mint politika, történelmi törvény, elv és rendszer (321) 2. (az 1. fejezethez) A százéves béke (325) 3. (a 2. fejezethez) Az aranyfonal elszakadása (327) 4. (a 2. fejezethez) Az inga kilengései az első világháború után (328) 5. (a 2. fejezethez) Pénzvilág és béke (329) 6. (a 4. fejezethez) Válogatott hivatkozások a Társadalmak és a gazdasági rendszerek c. fejezethez (330) 7. (az 5. fejezethez) Válogatott hivatkozások A piaci séma evolúciója c. fejezethez (334) 8. (a 7. fejezethez) Speenhamland irodalma (339) 9. (a 7. fejezethez) Speenhamland és Bécs (345) 10. (a 8. fejezethez) Miért nem a Whitbread-törvényjavaslat? (347) 11. (a 13. fejezethez) Disraeli „két nemzete” és a harmadik világ problémája (348) 12. (pótlólagos jegyzet) A szegénytörvény és a munkaerő megszervezése (352)

Tárgy- és névmutató ............................................................

8

361

ELŐSZÓ A 2001. ÉVI KIADÁSHOZ J oseph E. S tiglitz

Örülök, hogy megírhatom ezt az előszót Polányi Károly klasszi­ kus művéhez, amely bemutatja az európai civilizáció nagy át­ alakulását a preindusztriális világtól az iparosodás koráig, vala­ mint az ezt kísérő eltolódást az eszmék, ideológiák, szociál- és gazdaságpolitikák terén. Mivel az európai civilizáció átalakulá­ sa erősen emlékeztet arra a transzformációra, amely ma a fejlő­ dő országok számára kihívást jelent a világ egészén, nemritkán úgy tűnik, mintha Polányi közvetlenül a mai ügyekről beszélne. Érvei - és aggodalmai - összhangban vannak azoknak a felvo­ nulóknak és lázadóknak a meglátásaival, akik 1999-ben és 2000-ben, Seattle-ben és Prágában elfoglalták az utcákat, hogy kifejezzék ellenvetéseiket a nemzetközi pénzügyi intézmények­ kel szemben. Az 1944-es kiadáshoz írott bevezetőjében - amely akkor keletkezett, amikor az IMF, a Világbank és az Egyesült Nemzetek Szervezete még csak papíron létezett - R. M. Maelver hasonló sejtéseket fogalmazott meg. Úgy vélte: „Tanulsága el­ sődleges jelentőségű a készülő nemzetközi szervezet alkotói­ nak.” Mennyivel jobb politikát hirdethettek volna meg, ha ol­ vasták volna és komolyan vették volna ennek a könyvnek a ta­ nulságait! Nehéz és valószínűleg helytelen is lenne, ha néhány sorban próbálnánk összegezni egy ilyen komplex és alapos művet. No­ ha nyelvi és közgazdaság-tudományi szempontból a könyv be­ fogadását helyenként nehezíti a fél évszázadnyi távolság, a Polányi által felvetett ügyek és megközelítések ma is ugyanúgy felkeltik az olvasó figyelmét. Központi téziseinek és gondolatai­ nak egyike, hogy az önszabályozó piacok sohasem működnek; hiányosságaik - nemcsak belső mechanizmusaikban, hanem

9

következményeikben is (például a szegényeket illetően) olyan nagyok, hogy szükségessé válik az állami beavatkozás. A válto­ zás ütem e pedig központi jelentőségű ezeknek a következmé­ nyeknek az előidézésében. Polányi elemzése világossá teszi, hogy a gazdagság „lecsorgását” hirdető közgazdasági doktrí­ náknak - melyek szerint a növekedés mindenkinek előnyös, a szegényeknek is - csekély a történeti megalapozottságuk. Meg­ világítja az ideológiák és az egyedi érdekek közötti összjátékot is, azt, hogy miként készült el a szabadpiaci ideológia az új ipa­ ri érdekeltségek szolgálatára, és ezek az érdekeltségek milyen szelektíven használták ezt az ideológiát, állami beavatkozásért folyamodva, amikor saját érdekeik ezt kívánták. Polányi A nagy átalakulást azelőtt írta, hogy a modern köz­ gazdászok az önszabályozó piacok korlátáit tisztán megmutat­ ták volna. Ma már nemigen támogatják azt a tézist, hogy a pia­ cok magukra hagyva hatékony eredményekhez vezetnek, a méltányosság kritériumáról nem is beszélve. Valahányszor az információ tökéletlen és a piacok hiányosak (vagyis lényegében mindig), szükség van a beavatkozásra, amely elvben javíthatja a forráseloszlás hatékonyságát. Elmozdultunk egy nagy vona­ lakban kiegyensúlyozottnak nevezhető pozíció felé, amely elis­ meri a piacok erejét és korlátáit egyaránt, csakúgy, mint annak szükségességét, hogy az állam nagy szerepet játsszon a gazda­ ságban, habár ennek a szerepnek a határait továbbra is vitatják. Általános egyetértés van például abban, hogy az államnak sza­ bályoznia kell a pénzpiacokat, de nincs konszenzus arról, hogy ezt miként lehet a legjobban megtenni. A modern korból számos példát ismerünk, amellyel alátá­ maszthatjuk azt a történeti tapasztalatot, hogy a növekedés a szegénység fokozódásához vezethet. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ez a növekedés óriási hasznot hozhat a társadalom leg­ több rétegének, ahogy az a felvilágosultabb fejlett ipari orszá­ gok némelyikében történt. Polányi hangsúlyozza a szabad munkaerőpiacok, a szabad­ kereskedelem és az aranystandard képében megjelenő önsza­ bályozó monetáris mechanizmus doktrínái közötti összefüg­ gést. Munkásságával emiatt a mai uralkodó rendszerelemzés előfutárának tekinthető (és a 20. század eleji egyensúlyi köz­ gazdászok tekinthetők a közvetlen elődeinek). Még mindig van néhány közgazdász, aki kitart az aranystandard doktrínája mel­ lű

lett, és úgy tekint a modern gazdaság problémáira, mint ame­ lyek az aranystandard-rendszertől való eltávolodás miatt kelet­ keztek. Ez azonban még nagyobb kihívást jelent az önszabályo­ zó piaci mechanizmus hirdetői számára. A rugalmas árfolya­ mok a mai realitásokból fakadnak, és lehet érvelni amellett, hogy ez az önszabályozásban hívők álláspontját erősíti. Végül is miért kellene a devizapiacot másfajta elveknek irányítaniuk, mint amelyek az egyéb piacokat meghatározzák? Ugyanitt azonban az is megmutatkozik, hogy mennyire ingatag alapo­ kon nyugszik az önszabályozó piacok doktrínája (legalábbis azoknál, akik nem fordítanak figyelmet a doktrínák szociális következményeire). Bőséges bizonyítékunk van ugyanis arra, hogy az ilyen piacok (mint más eszközpiacok is) túlságosan in­ gatagok, vagyis sokkal ingatagabbak annál, mint amit a mögöt­ tes fundamentumokban bekövetkező változások megmagya­ rázhatnak. Bőséges bizonyítékunk van arra is, hogy a túlzott ki­ lengések ezekben az árakban - és a befektetői várakozásokban általában - tönkre is tehetnek egy gazdaságot. A legutóbbi glo­ bális pénzügyi válság emlékeztette a mai generációt arra, amit a nagyszülei megtanultak a világgazdasági válság idején: az önszabályozó gazdaság nem mindig működik olyan jól, ahogy azt a szószólói szeretnék velünk elhitetni. Még az Egyesült Álla­ mok pénzügyminisztériuma sem (akár republikánus, akár de­ mokrata kormány van hatalmon), de az IMF sem hiszi, hogy az államoknak nem kell beavatkozniuk az árfolyamokba, pedig mindkettő a szabadpiaci rendszerbe vetett hit fellegvárának te­ kinthető. Egyikük sem állt elő azonban semmiféle koherens és meggyőző magyarázattal arról, hogy ezzel a piaccal miért kell másképp bánnunk, mint a többivel. Az IMF inkonzisztenciái - miszerint ez egy közintézmény, amely rendszeresen beavatkozik az árfolyamokba, miközben a szabadpiaci rendszerbe vetett hitet hirdeti, forrásokat nyújt kül­ földi hitelezők kisegítéséhez, miközben a hazai cégeket csődbe vivő uzsorakamatszintet szorgalmaz - a 19. század ideológiai vitáira nyúlnak vissza. Igazi szabadpiachívők sohasem léteztek a munkaerő és az áruk tekintetében. Paradoxonnak tekinthet­ jük, hogy ma már nagyon kevesen érvelnek a munkaerő szabad áramlása mellett, és miközben a fejlett ipari országok kioktatják a kevésbé fejlett országokat a protekcionizmus és az állami tá­ mogatások ártalmairól, ez idáig sokkal keményebbnek bizo-

11

nyúltak a fejlődő országok piacainak megnyitásában, mint saját áru- és szolgáltatáspiacaik megnyitásában ott, ahol a fejlődő vi­ lágnak lehetnek komparatív előnyei. Ma már a frontvonalak egészen máshol húzódnak, mint amikor Polányi írta művét. Mint már megjegyeztem, csak a kő­ kemény hívők érvelnének az önszabályozó gazdaság mellett (mint egyik szélsőség), vagy az állam által irányított gazdaság mellett (másik szélsőség). Mindenki tisztában van a piacok ere­ jével, és mindenki elismeri a korlátáikat is. Ezt kimondva azon­ ban észrevehetjük, hogy lényeges különbségek tapasztalhatók az egyes közgazdászok nézetei között. Van, amelyiket könnyen helyére tudjuk tenni: az ideológia és az egyedi érdek gyakran maszkírozza magát közgazdaság-tudománynak és jó gazdaságpolitikának. Jó példa erre az a kampány, amelyet az IMF és az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma vezetésével a közel­ múltban folytattak a pénz- és tőkepiacok liberalizációjáért. Megint csak arról volt szó, hogy nem voltak nézetkülönbségek a tekintetben, hogy sok ország szabályozása se nem erősítette a pénzügyi rendszert, se nem gyorsította a gazdasági növekedést, és világos volt, hogy ezzel fel kell hagyni. A „szabadpiaciak” azonban tovább mentek, s ez katasztrofális következményekkel járt azokra az országokra, amelyek követték a tanácsaikat (amint azt a közelmúlt globális pénzügyi válságánál láthattuk). Még mielőtt azonban ezek a legfrissebb epizódok megtörténtek volna, bebizonyosodott, hogy az ilyen liberalizáció óriási koc­ kázatnövelő hatással jár egy ország számára, és ezeknek a koc­ kázatoknak a terhét aránytalanul nagy mértékben a szegények viselik, miközben az ilyen liberalizáció növekedésgyorsító hatá­ sát a legjobb esetben is szerénynek mondható bizonyítékok tá­ masztják alá. Vannak azonban más ügyek is, ahol a következte­ tések távolról sem tiszták. A szabad nemzetközi kereskedelem lehetővé teszi egy országnak, hogy kihasználja komparatív elő­ nyeit, s ezáltal növelje átlagos jövedelmeit, bár ennek folytán sokan elveszíthetik munkahelyüket. A magas munkanélküli­ séggel küzdő fejlődő országokban azonban a kereskedelmi li­ beralizációból fakadó munkahelyrombolás sokkal nyilvánva­ lóbb lehet, mint a munkahelyteremtés. Különösen igaz ez az IMF „reformcsomagjai” esetében, amelyek a kereskedelmi libe­ ralizációt magas kamatlábakkal kombinálják, szinte lehetetlen­ né téve ezáltal a munkahelyek és vállalkozások teremtését. Sen­

12

ki nem állíthatta volna, hogy ha a munkásokat átterelik az ala­ csony termelékenységű munkahelyektől a munkanélküliségbe, ezáltal csökken a szegénység, vagy bővül a nemzeti jövede­ lem. Az önszabályozó piacok hívői azonban egyfajta Saydogmában hittek, amely szerint a munkaerő kínálata megte­ remti a maga keresletét. Azoknak a tőkéseknek, akik az ala­ csony bérekből húznak hasznot, a nagy munkanélküliség való­ ban előnyös lehet, amennyiben mérséklő nyomást gyakorol a munkások bérköveteléseire. A közgazdászok számára viszont az állástalan dolgozók a gazdaság rossz működését demonstrál­ ják, és sajnos túl sok országban látjuk ennek és más meghibá­ sodásoknak a bizonyítékait. Az önszabályozó piac egyes párt­ fogói a rossz működésért részben magára az államra hárítják a felelősséget. Akár igaz ez, akár nem, a lényeg az, hogy az önszabályozó piac mítosza ma gyakorlatilag halott. Polányi azonban az önszabályozó gazdaságnak egy különös hibáját hangsúlyozza, amelyről csak mostanában kezdenek új­ ra vitatkozni. A gazdaság és a társadalom viszonyáról van szó, arról, hogyan hatnak a gazdasági rendszerek vagy reformok ar­ ra, ahogyan az egyének egymáshoz viszonyulnak. Megint csak azt látjuk: amint a társadalmi viszonyok fontosságát fokozato­ san elismerték, a szóhasználat megváltozott. Ma például már sokat beszélünk szociális tőkéről. Elismerjük, hogy a munkanélküliként töltött hosszú időszakok, a kirívó egyenlőtlenség tartóssá válása, valamint a mindent átható szegénység és nyo­ mor Latin-Amerika nagy részén tragikus következményekkel jár a társadalmi kohézióra nézve, és hozzájárult az ottani ma­ gas és növekvő erőszakhoz. Elismerjük, hogy az Oroszország­ ban végrehajtott reformok módja és sebessége erodálta a társa­ dalmi viszonyokat, rombolta a szociális tőkét, s az orosz maffia létrejöttéhez és talán dominanciájához vezetett. Elismerjük: az IMF azáltal, hogy megszüntette az élelmiszer-támogatásokat Indonéziában - miközben a bérszínvonal összeomlóban volt és a munkanélküliség ugrásszerűen nőtt -, elősegítette az előre látható (és megjósolt) politikai és társadalmi felfordulást, azt a kifejletét, amely nyilvánvalóan várható volt az ország történel­ me alapján. Mindezekben az esetekben nemcsak arról volt szó, hogy a gazdaságpolitikák hozzájárultak a régen kialakult - bár egyes esetekben törékeny - társadalmi viszonyok összeomlásá­ hoz. A társadalmi viszonyok összeomlása maga is nagyon sú-

13

lyos gazdasági következményekkel járt. A befektetők óvakodtak olyan országokba vinni pénzüket, ahol a társadalmi feszültsé­ gek nőttek, sőt sokan a már ott levők közül kivonták a pénzü­ ket, s ezzel negatív dinamikát hoztak létre. A legtöbb társadalom kialakította a szegények, a hátrányos helyzetűek gondozásának módozatait. Az ipari kor egyre job­ ban megnehezítette az egyéneknek, hogy saját magukért teljes felelősséget viseljenek. Természetesen egy paraszt is elveszít­ heti a termését, és az önellátó paraszt nehezen tud pénzt félre­ tenni az „esős napokra” (ami ez esetben éppen a szárazság ide­ jét jelenti). Ő azonban sohasem veszíti el kenyérkereső munká­ ját. A modern ipari korban az egyének olyan erők játékai, ame­ lyek fölött nincs ellenőrzésük. Ha a munkanélküliség magas mint amilyen a nagy gazdasági válság idején volt, vagy amilyen most sok fejlődő országban az egyének nagyon keveset tehet­ nek. Akár elhiszik a szabadpiacosok előadásait a bérrugalmas­ ság fontosságáról (ez fedőszó a kompenzáció nélküli elbocsá­ tásra vagy a bérek csökkentésének hezitálás nélküli elfogadásá­ ra), akár nem, ők maguk keveset tehetnek ilyen reformok elő­ mozdításáért, még akkor is, ha elérik a teljes foglalkoztatás ál­ taluk vágyott és megígért állapotát. Az pedig egyszerűen lehe­ tetlen, hogy az egyének az alacsonyabb bérért végzett munka felajánlása után azonnal álláshoz is jussanak. A hatékony bér el­ méletei, az insider-outsider elméletek és egy sor más elmélet alapos magyarázatot adott arra, hogy a munkaerőpiacok miért nem működnek úgy, ahogyan azt az önszabályozó piac hirde­ tői állították. Bármi legyen is azonban a magyarázat, a lényeg az, hogy a munkanélküliség nem délibáb, a modern társada­ lomnak szüksége van a kezelésére alkalmas módszerekre. Az önszabályozó piacgazdaságok erre képtelennek bizonyultak, vagy olyan módon jártak el, ami viszont társadalmilag elfogad­ hatatlan. (Ennek még magyarázatai is születtek, de kifejtésük túl messzire vinne a főtémától.) A gyors átalakulás lerombolja a kezelési mechanizmusokat, a régi biztonsági hálókat, miköz­ ben az új igények halmazát hozza létre, mielőtt új kezelési me­ chanizmusok kialakulhatnának. Ezt a 19. századi leckét, saj­ nos, túl sokszor felejtik el a liberális ortodoxia modern kori vál­ tozatának, a washingtoni konszenzusnak a pártfogói. A szociális problémák kezelési mechanizmusainak kudarca ugyanakkor hozzájárult annak eróziójához, amit az előbbiek-

14

ben szociális tőkének neveztem. Az elmúlt évtized két drámai esetet produkált. Már utaltam az indonéziai katasztrófára, amely a kelet-ázsiai válság része volt. E válság során az IMF, az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma és a neoliberális doktrínák más hirdetői ellenezték azt, ami a megoldás fontos része kellett volna hogy legyen: a fizetési kötelezettségek telje­ sítésének beszüntetését. A hitelek legnagyobb részben magánszereplők által nyújtott hitelek voltak magánadósoknak. Olyan helyzetekre, amikor a hitelfelvevő nem tudja teljesíteni tartozá­ sát, van normális eljárás: a csőd. A csődeljárás a modern kapi­ talizmus központi eleme. Az IMF azonban nemet mondott, sze­ rinte a csőd a szerződések szentségének megsértése lett volna. Vezetői ugyanakkor lelkiismeret-furdalás nélkül megszegtek egy másik fontos szerződést: a társadalmi szerződést. Inkább nyújtottak új hiteleket az államoknak, hogy segítsenek azokon a külföldi befektetőkön, akik nem voltak képesek elég körülte­ kintően hitelezni a korábbiakban. Közben az IMF olyan intéz­ kedéseket szorgalmazott, amelyek óriási terheket róttak az ár­ tatlan mellékszereplőkre, a munkásokra és a kisvállalkozókra, akiknek a válság előidézésében semmiféle szerepük nem volt. Még drámaibbak voltak a kudarcok Oroszországban. A kon­ tinensnyi ország, amely korábban már áldozata lett egy kísér­ letnek (a kommunizmusnak), most újabb kísérlet alanyává vált, amely az önszabályozó piacgazdaság fogalmát akarta a gyakorlatban megvalósítani, még mielőtt az államnak esélye lett volna megteremteni a szükséges jogi és intézményi infra­ struktúrát. Mint ahogyan hetven évvel korábban a bolsevikok a társadalom gyors átalakulását kényszerítették ki, ezúttal a neo­ liberálisok egy újabb gyors átalakulást erőltettek - katasztrofá­ lis következményekkel. Az ország népének azt ígérték, hogy amint a piaci erőket szabadjára engedik, a gazdaság föllendül; a központi tervezés rendszerét - amely eltorzította a forrásel­ oszlást a társadalmi tulajdon, illetve az ebből fakadó érdekelt­ séghiány miatt - felváltja a decentralizáció, a liberalizáció és a privatizáció. Nem jött fellendülés. A gazdaság majdnem a felére zsugoro­ dott, a szegénységben élők aránya pedig - napi négydolláros normával számolva - 2 százalékról mintegy 50 százalékra emelkedett. Miközben a privatizáció néhány oligarchát milliár­ dossá tett, az államnak arra sem volt pénze, hogy a szegény

15

nyugdíjasoknak odaadja, ami jár nekik. Mindez olyan ország­ ban történt, amely gazdag természeti erőforrásokban. A tőke­ piaci liberalizációnak azt kellett volna jeleznie, hogy ez vonzó befektetési hely. Ehelyett a tőke rajokban szállt kifelé, ami egy­ általán nem volt meglepő. A privatizációs folyamat illegitim vol­ tából fakadóan nem létezett mögötte társadalmi konszen­ zus. Akik Oroszországban hagyták a pénzüket, okkal tarthattak attól, hogy elveszíthetik, am int egy új kormány lép hivatalba. Ezektől a politikai problémáktól eltekintve is nyilvánvaló, miért fektette be egy racionális tulajdonos a pénzét inkább a prospe­ ráló amerikai tőkepiacon, és nem egy olyan országban, amely igazi depresszióban vergődött. A tőkepiaci liberalizáció doktrí­ nái nyilvános felhívásként szóltak az oligarcháknak, hogy ebül szerzett vagyonukat vigyék ki az országból. Most, bár már túl későn, az elhibázott politika következményei világossá váltak. Gyakorlatilag lehetetlen visszacsábítani az országba azt a tőkét, amely eltávozott; hacsak nem biztosítják a tulajdonosokat ar­ ról, hogy megtarthatják, amijük van, függetlenül attól, hogyan szerezték. Ez azonban kimondatlanul, de szükségszerűen ma­ gának az oligarchiának a megőrzését jelentené. A közgazdaság-tudomány és a gazdaságtörténet eljutott oda, hogy elismerje Polányi alapvető állításainak érvényessé­ gét. Úgy tűnik azonban, hogy a közpolitika még mindig távol van ettől. Gondoljunk csak arra, ahogy a neoliberális washing­ toni konszenzus doktrínája utat mutat a fejlődő világnak és az átmeneti gazdaságoknak, hogy miként valósítsák meg a saját nagy átalakulásukat. Amint m ár megjegyeztem, Polányi leleple­ zi a szabadpiac mítoszát: soha nem létezett igazán szabad, önszabályozó piaci rendszer. A saját átalakulásaikban a mai ipari országok államai aktív szerepet játszottak, nemcsak saját ipa­ ruk vámvédelmével, hanem az új technológiák előmozdításával is. Az Egyesült Államokban az első távíróvonalat a szövetségi állam finanszírozta 1842-ben; a mezőgazdasági termelékeny­ ség forradalma pedig - amely az iparosítás alapjául szolgált - az állam kutatási, oktatási és továbbképző szolgáltatásaira épült. Nyugat-Európában egészen a közelmúltig fenntartották a tőke­ áramlás korlátozását. A protekcionizmus és az állami beavatko­ zás még ma is él és virul; az Egyesült Államok kormánya keres­ kedelmi szankciókkal fenyegeti Európát, ha nem nyitja meg pi­ acát az amerikai cégek által a karibi országokban termelt banán

16

előtt. Néha ezek a beavatkozások igazolhatók azzal, hogy más állami intervenciók ellensúlyozása érdekében van rájuk szük­ ség, számos más eset azonban semmi másnak nem tekinthető, mint arcátlan protekcionizmusnak és támogatásnak (például a mezőgazdaságban). A Közgazdasági Tanácsadó Testület elnö­ keként szolgálva számtalan ilyen esettel találkoztam a mexikói paradicsomtól és avokádótól a japán filmen keresztül az ukrán női kabátig és az orosz urániumig. Hongkongot a szabadpiac fellegvárának tekintették sokáig. Amikor azonban Hongkong észrevette, hogy New York-i spekulánsok tönkre akarják tenni a gazdaságát azzal, hogy egyidejűleg spekulálnak a részvénytőzsdén és a devizapiacon, mindkettőn robosztus beavatkozást hajtott végre. Az amerikai kormány hangosan tiltakozott, mondván, hogy ez a szabadpiaci elvek megsértését jelenti. Hongkong intervenciója azonban kifizetődött; sikeresen stabili­ zálták mindkét piacot, elhárították a nemzeti valutára a későb­ biekben leselkedő veszélyeket, és ráadásul még nagy rakás pénzt is kerestek vele. A neoliberális washingtoni konszenzus hirdetői azt hangsú­ lyozzák, hogy a problémák forrása az állami beavatkozás; az át­ alakulás kulcsa pedig „az árak helyretétele” és az állam kivonu­ lása a gazdaságból privatizáció és liberalizáció eredményekép­ pen. Ebből a nézőpontból a fejlődés fogalma gyakorlatilag ki­ merül a tőkefelhalmozásban és a forrásallokáció hatékonyságá­ nak javításában. Mindezek technikai kérdések. Ez az ideológia félreérti magát a transzformáció természetét: a társadalom (nemcsak a gazdaság) átalakulását, amely sokkal bonyolul­ tabb, mint amit az ő egyszerű receptjeik feltételeznek. Szemlé­ letük a történelem hibás olvasatán alapszik, ahogy Polányi ezt meggyőzően bemutatja. Ha ma írna, további bizonyítékok állnának rendelkezésére következtetései alátámasztásához. Kelet-Ázsiában például - a világ legsikeresebben fejlődő régiójában - az államok szégyen­ kezés nélkül játszottak központi szerepet, és nemcsak védték a szociális és emberi tőkét, hanem bővítették is azt. Az egész ré­ gióban nemcsak gyors gazdasági növekedés volt, hanem a sze­ génység is észrevehetően csökkent. Ha a kommunizmus kudar­ ca drámai bizonyítéka volt a piaci rendszer felsőbbrendűségé­ nek a szocializmussal szemben, Kelet-Ázsia sikere ugyanolyan drámai bizonyítékot szolgáltatott egy olyan gazdaság felsőbb-

17

rendűségéről, amelyben az állam aktív szerepet játszik, szem­ ben az önszabályozó piaccal. Éppen ez volt az oka annak, hogy a piaci ideológusok majdhogynem boldogok voltak a kelet­ ázsiai válság alatt, amelyről azt gondolták, megmutatta az aktív állam modelljének gyengeségeit. Miközben - ezt nem is tagad­ hatjuk - előadásaikban utaltak a pénzügyi rendszerek jobb sza­ bályozásának szükségességére, kihasználták ezt az alkalmat ar­ ra, hogy erőltessék a nagyobb piaci rugalmasságot. Ezek fedő­ szavak voltak azoknak a társadalmi szerződéseknek a felmon­ dására, amelyek a társadalmi és politikai stabilitást növelő gaz­ dasági biztonságot szolgálták. Arról a stabilitásról volt szó, amely a kelet-ázsiai csoda nélkülözhetetlen eleme volt. Valójá­ ban a kelet-ázsiai válság a legdrámaibb módon illusztrálta az önszabályozó piac kudarcát, ez nyilvánvaló. A válság gyökerei a rövid távú tőkeáramlások - a világ körül cirkálva a legmaga­ sabb megtérülést kereső, gyors racionális és irracionális hangu­ latváltozásoknak kitett dollármilliárdok - liberalizációjáig nyúl­ tak. Hadd zárjam ezt az előszót azzal, hogy visszatérek Polányi két központi témájához. Az első a politika és a gazdaság sokré­ tű összefonódását illeti. A fasizmus és a kommunizmus nem egyszerűen alternatív gazdasági rendszerekként értelmezhető; mindkettő a liberális politikai hagyománytól való elmozdulás fontos példája is volt. Polányi azonban megjegyzi: „A fasizmus - ahogy a szocializmus is - olyan piacgazdaságban gyökerezett, amely megtagadta a működést.” A neoliberális doktrínák virág­ kora valószínűleg 1990 és 1997 közé, tehát a berlini fal leomlá­ sa és a globális pénzügyi válság közé esett. Egyesek úgy érvel­ hetnek, hogy a kommunizmus vége a piacgazdaság és az önszabályozó piacba vetett hit győzelmét jelezte. Úgy gondolom azonban, hogy ez az értelmezés hibás. Magukon a fejlett orszá­ gokon belül ugyanis ebben az időszakban szinte mindenütt el­ utasították a szóban forgó doktrínákat, s a Reagan-Thatcherféle szabadpiaci programokat felváltották az „új demokrata” és „új munkáspárti” koncepciók. Meggyőzőbb értelmezés az, hogy a hidegháború alatt a fejlett ipari országok egyszerűen nem kockáztathattak meg olyan intézkedéseket, amelyek a sze­ gények nagymértékű sérelmének a kockázatát hordozták. A fej­ lődő országoknak volt választásuk; a keletiek és a nyugatiak egyaránt a kegyeiket keresték, és a Nyugat receptjeinek a ku-

18

darca a másik oldalhoz való fordulást eredményezhette vol­ na. A berlini fal leomlásával ezek az országok már sehová sem mehettek; büntetlenül lehetett rájuk erőszakolni kockázatos doktrínákat. Ez a megközelítés azonban nemcsak felelőtlen, hanem felvilágosulatlan is, hiszen a piacgazdaság elutasításá­ nak temérdek gusztustalan formája is van, amelyek legalábbis nem a többség, vagy a nagy többség javát szolgálják. Az úgyne­ vezett önszabályozó piacgazdaság maffiakapitalizmussá fejlőd­ het - és maffia típusú politikai rendszerré. Ez az aggodalom, sajnos, nagyon is realisztikusnak bizonyult a világ némely ré­ szein. Polányi úgy tekintett a piacra, mint egy szélesebb gazdaság részére, a szélesebb gazdaságra pedig egy még szélesebb társa­ dalom részeként. A piacgazdaságot nem tekintette öncélnak, hanem eszköznek, amely egy alapvetőbb cél felé vezet. A priva­ tizációt, a liberalizációt és még a makrogazdasági stabilizációt is túl gyakran értelmezik a reformok céljának. Pontozólapokat vezetnek arról, hogy különböző országok milyen gyorsan pri­ vatizálnak - nem törődve azzal, hogy a privatizáció valóban egyszerű: nem kell mást tenni, mint odaadni a vagyont a bará­ tainknak egy kis jutalékért cserébe. Sajnos azonban túl gyakran nem vezettek pontozólapot azokról az egyénekről, akiket sze­ génységbe taszítottak, vagy a megteremtett és a felszámolt munkahelyek egyenlegéről, vagy az erőszak elhatalmasodásá­ ról, vagy a létbizonytalanság és a hatalomnélküliség érzésének eluralkodásáról. Polányi alapvetőbb értékekről beszélt. Ezek­ nek az értékeknek és az önszabályozó piaci ideológiának a szétválása ma ugyanolyan világos, mint az ő korában volt. El­ magyarázzuk a fejlődő országoknak a demokrácia fontosságát, de aztán - amikor eljutunk a számukra legfontosabb ügyekhez, amelyek a megélhetésükre hatást gyakorolnak, a gazdasághoz - azt mondjuk nekik: a gazdaság vastörvényei alig, vagy egyál­ talán nem nyújtanak választási lehetőséget. Mivel pedig ti - a demokratikus politikai rendszereteken keresztül - valószínűleg csak elrontanátok a dolgokat, le kell mondanotok a kulcsfon­ tosságú gazdasági döntésekről (mint mondjuk a makrogazdasá­ gi politika) egy független központi bank javára, amely viszont szinte mindig a pénzügyi szféra képviselőinek uralma alatt áll. Annak biztosítására pedig, hogy mindig a pénzügyi szféra érdekeinek megfelelően cselekedjetek, azt mondjuk nektek,

19

hogy kizárólag az inflációra figyeljetek - ne törődjetek a mun­ kahelyekkel vagy a növekedéssel. Ennek bebiztosítására azt mondjuk: alkossatok a központi banknak olyan szabályokat, mint például a pénzmennyiségnek állandó ütemben való növe­ lése; és amikor egy szabály nem úgy működik, ahogyan remél­ ték, jön egy másik szabály, mint például az inflációs célkitűzés. Magyarul: az egyik kezünkkel, a demokrácia intézményei által látszólag felruházzuk hatalommal az egyéneket a volt gyarma­ tokon, a másik kezünkkel viszont elvesszük azt. Polányi nagyon is helyénvalóan azzal zárja könyvét, hogy a szabadság fogalmát elemzi egy komplex társadalomban. Frank­ lin Delano Roosevelt a nagy gazdasági válság mélypontján azt mondta: „Semmi mástól nem kell félnünk, csak magától a féle­ lemtől.” Nemcsak a klasszikus szabadságok (szólás-, sajtó-, gyülekezési és vallásszabadság) fontosságáról beszélt, hanem a félelemtől és az éhezéstől való megszabadulásról is. A szabá­ lyozás elveheti valakinek a szabadságát, de ezt téve bővítheti másokét. Annak szabadsága, hogy a tőkét tetszés szerint ki- és bevigyék az országokba, olyan szabadság, amelyet egyesek gyakorolhatnak mások rovására. (A közgazdasági zsargon ezt úgy fejezi ki, hogy az externáliák nagyok.) Az önszabályozó gazdaság mítosza - akár a laissez fairé régi álruhájában, akár az újabb szabású washingtoni konszenzusban - nem képvisel egyensúlyt ezen szabadságok között, mivel a szegények bárki másnál nagyobb létbizonytalanságnak vannak kitéve, és egyes helyeken - mint például Oroszországban - a szegénységben élők abszolút száma magasra szökött, az életszínvonal pedig csökkent. Az ilyenek számára kevesebb a szabadság. Ha ma él­ ne Polányi, biztos vagyok benne, hogy azt mondaná: a világkö­ zösség számára ma a legnagyobb kihívás az, hogy le tudja-e küzdeni ezeket az egyensúlytalanságokat, mielőtt túl késő lesz.

20

A SZERZŐ KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSA

Ezt a könyvet Amerikában írtam a második világháború alatt. De Angliában kezdtem és fejeztem be, ahol az Oxfordi Egyetem szabadegyetemi tagozatának és a Londoni Egyetem hasonló in­ tézményeinek előadója voltam. A könyv fő tézisei az 1939-1940-es tanévben alakultak ki a Munkásoktatási Egyesü­ let által a londoni Morley Egyetemen, Canterburyben és Bexhillben szervezett tutoriális osztályokban. E könyv története a nagylelkű barátságok története. Nagyon sokat köszönhetek angol barátaimnak, különösen Irene Grantnek, akinek a csoportjával kapcsolatban álltam. Közös ta­ nulmányok kötnek Felix Schaffer bécsi közgazdászhoz, aki je­ lenleg Wellingtonban, Új-Zélandon él. Amerikában John A. Kouwenhoven segített megbízható barátként az átolvasásban és a kiadásban; számos észrevételét építettem be a szövegbe. Segí­ tőkész barátok voltak benningtoni kollégáim, Horst Mendershausen és Peter F. Drucker. Az utóbbi feleségével együtt állan­ dóan bátorított, jóllehet szívből nem értett egyet következteté­ seimmel. Köszönettel tartozom a Rutgers Egyetemen dolgozó Hans Zeiselnek a könyv gondos átolvasásáért. Az Amerikában végzett nyomdai munkálatokat Kouwenhoven követte nyomon Drucker és Mendershausen segítségével, s ezért mély hálát ér­ zek irántuk. Köszönettel tartozom a Rockefeller Alapítványnak, amelytől 1941-1943-ban kétéves ösztöndíjat kaptam; ez tette lehetővé, hogy befejezzem a könyvet Vermontban, a Bennington Egyete­ men. Ezt az egyetem akkori rektorának, Robert D. Leighnek a meghívása követte, ugyanoda. A munkára vonatkozó terveket nyilvános előadás- és szemináriumsorozaton terjesztettem elő,

21

amelyeket az 1940-1941-es tanévben tartottam. A kutatáshoz szükséges anyagokat a washingtoni Kongresszusi Könyvtár és a New York-i Columbia Egyetem Seligman Könyvtára bocsátotta rendelkezésemre. Őszinte köszönetem mindannyiuknak. P. K. Shoreham, Sevenoaks, Kent

22

ELSŐ RÉSZ

A NEMZETKÖZI RENDSZER

1. fejezet A százéves béke A 19. századi civilizáció összeomlott. Könyvünk ennek az ese­ ménynek a politikai és gazdasági kiindulópontjával foglalkozik, és azzal a nagy átalakulással, amelyet bevezetett. A 19. századi civilizáció négy intézményre épült. Az első az a hatalmi egyensúlyi rendszer volt, amely egy évszázadon át megakadályozta, hogy hosszú és pusztító háborúk robbanja­ nak ki a nagyhatalmak között. A második a nemzetközi arany­ standard, amely a világgazdaság kivételes szervezettségét szim­ bolizálta. A harmadik az önszabályozó piac, amely hihetetlen anyagi gazdagságot hozott létre. A negyedik pedig a liberális ál­ lam. Egyfajta lehetséges osztályozás szerint a négy intézmény­ ből kettő gazdasági, kettő politikai volt. Egy másik szerint kettő nemzeti, kettő pedig nemzetközi. Egymás közötti viszonyuk határozta meg civilizációnk történetének sajátosságait. A felsorolt intézmények közül az aranystandard bizonyult döntőnek, ennek összeomlása volt a katasztrófa közvetlen oka. Mire csődbe jutott, a többi intézményt nagyrészt feláldozták a megmentésére irányuló hiábavaló erőfeszítések során. A rendszer forrása és medre azonban az önszabályozó piac volt. Ez volt az az újítás, amely létrehozott egy jellegzetes civi­ lizációt. Az aranystandarddal csak megkísérelték nemzetközivé tágítani a belföldi piaci rendszert. A hatalmi egyensúlyi rend­ szer az aranystandardra épített, és részben azon keresztül mű­ ködő felépítmény volt, magát a liberális államot pedig az önsza­ bályozó piac teremtette meg. A 19. századi intézményrendszert csakis úgy érthetjük meg, ha feltárjuk a piacgazdaságot szabá­ lyozó törvényeket. 25

Tézisünk az, hogy az önszabályozó piac eszméje jórészt merő utópia. Ilyen piac egy pillanatig sem létezhet a társadalom emberi és természeti szubsztanciájának megsemmisítése nél­ kül: az embert fizikailag teszi tönkre, környezetét pedig pusz­ tasággá változtatja. A társadalomnak óhatatlanul intézkednie kellett önmaga védelmében, de minden intézkedés rongálta a piac önszabályozását, bomlasztotta az ipari életet, és így egy másik módon is veszélyeztette a társadalmat. Ez a dilemma kényszerítette meghatározott kerékvágásba a piaci rendszer fej­ lődését, és végül ez züllesztette szét a piaci rendszerre alapo­ zott szervezetet. Ez a magyarázat túlságosan egyszerűnek látszik az emberi történelem egyik legmélyebb válságára. Tűnhet-e nagyobb osto­ baságnak valami annál a próbálkozásnál, hogy meghatározott számú intézményre redukáljunk egy civilizációt, annak lényegét és ethoszát, hogy ezek közül az intézmények közül egyet kiemel­ jünk, majd nekilássunk amellett érvelni, hogy a civilizáció elke­ rülhetetlen önpusztítása gazdasági szervezetének néhány techni­ kai tulajdonságával magyarázható? Ahogy az élet maga, a civili­ zációk is sok független tényező kölcsönhatásából alakulnak ki, amelyek általában nem redukálhatók elszigetelt intézményekre. Nagyon is reménytelen vállalkozásnak tűnhet nyomon követni egy civilizáció bukásának intézményi mechanizmusát. Mégis erre vállalkozunk. Ezzel tudatosan egy páratlanul egyedi témához kapcsolódva igyekszünk elérni célunkat. Ugyanis a 19. század civilizációja épp azért volt kivételes, mert meghatározott intézményi mechanizmus állt a középpontjában. Egyetlen magyarázat sem kielégítő, amely nem ad számot a világkatasztrófa váratlanságáról. Az események özöne úgy zú­ dul az emberiségre, mintha a változás erőit egy évszázadon át elfojtották volna. Az egész földre kiterjedő társadalmi átalaku­ lás egészen új típusú háborúkba torkollik, amelyekben államok sora omlik össze, és a vértengerből új birodalmak körvonalai rajzolódnak ki. Az ördögi erőszak e ténye azonban csak rávetül egy gyors és hangtalan változásfolyamra, amely gyakran a fel­ szín legkisebb fodrozódása nélkül nyeli el a múltat. A kataszt­ rófa logikus elemzésével magyarázatot kell adni a viharos cse­ lekményre is, a csendes pusztulásra is. Művünk nem történeti munka: nem kiemelkedő eseménye­ ket próbálunk meggyőzően sorba rendezni, hanem az esemé­

26

nyék emberi intézményekben kifejeződő trendjére igyekszünk magyarázatot találni. Szabadon elidőzünk majd a múlt képei­ nél, de kizárólag azért, hogy megvilágítsuk a jelent. Kritikus pe­ riódusokat elemzünk majd részletesen, és szinte teljesen elte­ kintünk az őket összekötő időszakaszoktól. Különböző tudo­ mányágak területére hatolunk be egyetlen cél elérése érdeké­ ben. Először a nemzetközi rendszer összeomlásával foglalko­ zunk. Megpróbáljuk kimutatni, hogy a hatalmi egyensúlyi rendszer nem biztosíthatta többé a békét, amint csődbe jutott az a világgazdaság, amelyen alapult. Ez magyarázza a változás váratlanságát, a pusztulás felfoghatatlan gyorsaságát. De ha a világgazdaság csődje időzítette is civilizációnk öszszeomlását, okozni biztosan nem ez okozta. A kiindulópontot több mint száz évvel korábban találjuk meg abban a társadalmi és technikai felfordulásban, amelyből Nyugat-Európában kiala­ kult az önszabályozó piac eszméje. Ez a kaland ért véget a mi korunkban, s zárult le vele egy elkülöníthető szakasz az ipari civilizáció történetében. A könyv utolsó részében azzal a mechanizmussal foglalko­ zunk, amely korunk társadalmi és nemzeti átalakulását kormá­ nyozta. És foglalkozunk az emberi állapottal is. Nagy általános­ ságban úgy véljük, hogy a jelenlegi emberi állapotot a válság in­ tézményi eredetével kell meghatározni. A 19. század a nyugati civilizáció krónikáiban páratlan je­ lenséget produkált: nevezetesen százéves, 1815-től 1914-ig tartó békét. Ha eltekintünk a krími háborútól - amely többé-kevésbé gyarmati esemény volt -, Anglia, Franciaország, Poroszor­ szág, Ausztria, Olaszország és Oroszország egymás között öszszesen csak tizennyolc hónapot háborúzott. A megelőző két év­ században átlagosan hatvan-hetven évet háborúztak. De még a 19. század leghevesebb tűzvésze, az 1870-1871-es francia-po­ rosz háború is alig egy év alatt véget ért, s a vesztes nemzet ké­ pes volt jóvátételként hallatlan összeget kifizetni az érintett va­ luták bármiféle zavara nélkül. A pragmatikus pacifizmus e diadala biztosan nem annak volt köszönhető, hogy nem voltak súlyos okok a konfliktusra. A békés tablót szinte folyamatos változások kísérték a hatalmas nemzetek és nagy birodalmak belső és külső viszonyaiban. A

27

század első felében polgárháborúk, forradalmi és ellenforradal­ mi intervenciók voltak napirenden. Spanyolországban Angouléme herceg vezetésével egy százezres sereg rohammal bevette Cadizt, Magyarországon a forradalom súlyos csatákban magát a császárt fenyegette vereséggel, s végül csak az orosz hadsereg verte le. Fegyveres beavatkozások jelzik a Német Szö­ vetségben, Belgiumban, Lengyelországban, Svájcban és Velen­ cében a Szent Szövetség egyetemes jelenlétét. A század máso­ dik felében elszabadult a haladás dinamikája, a Török Biroda­ lom az egyiptomi alkirálysággal összeomlott, vagy feldarabol­ ták őket. Kínát arra kényszerítették a betörő hadseregek, hogy megnyissa kapuját az idegenek előtt, az afrikai kontinenst pe­ dig egy kolosszális húzással felosztották. Egyidejűleg két hata­ lom vált világjelentőségűvé: az Egyesült Államok és Oroszor­ szág. Németországban és Olaszországban létrehozták a nemze­ ti egységet; Belgium, Görögország, Románia, Bulgária, Szerbia és Magyarország szuverén államként megszerezte vagy vissza­ szerezte helyét Európa térképén. Nyílt háborúk jóformán sza­ kadatlan sora kísérte az ipari civilizáció bemasírozását a kivénhedt kultúrák vagy a primitív népek területeire. Oroszország katonai hódításai Közép-Ázsiában, Anglia számtalan indiai és afrikai háborúja, Franciaország hőstettei Egyiptomban, Algériá­ ban, Tuniszban, Szíriában, Madagaszkáron, Indokínában és Sziámbán olyan kérdéseket vetettek fel a hatalmak között, ame­ lyeket általában csak erő dönthet el. A nagyhatalmak mégis lo­ kalizálták e konfliktusok mindegyikét, és az erőszakos változá­ sok helyett számtalan esetben megoldást találtak együttes cse­ lekvéssel vagy kompromisszummal. Bármi volt is a módszer, az eredmény mindig ugyanaz lett. Míg a 19. század első felében tiltották az alkotmányosságot és a Szent Szövetség a béke nevé­ ben elnyomta a szabadságot, a század második felében üzleties gondolkodású bankárok varrtak alkotmányokat - ugyancsak a béke nevében - a féktelen zsarnokok nyakába. Vagyis eltérő for­ mákban és mindig változó ideológiákkal - hol a haladás és a szabadság nevében, hol a trón és az oltár tekintélyének segítsé­ gével, hol az értéktőzsde és a csekk-könyv jóvoltából, hol kor­ rupcióval és vesztegetéssel, hol erkölcsi érvvel és felvilágosult felhívással, hol rágalomhadjárattal és bajonettel - ugyanazt az eredményt érték el: a béke fennmaradását.

28

Ezt a majdnem csodával határos teljesítményt a hatalmi egyensúly működése tette lehetővé, amely itt olyan eredményt hozott, amely rendes körülmények között idegen tőle. Az ilyen egyensúly természeténél fogva egészen más eredményhez ve­ zet, nevezetesen ahhoz, hogy a benne szereplő hatalmi egysé­ gek állandó harccal biztosítsák fennmaradásukat. Valójában ar­ ról van szó, hogy három vagy több, hatalomgyakorlásra képes egység mindig úgy viselkedik, hogy a gyengébb egységek öszszeadják erejüket a legerősebb hatalmának bármilyen növeke­ désével szemben. Az egyetemes történelemben olyan államok voltak érdekeltek a hatalmi egyensúlyban, amelyeknek segített fenntartani a függetlenségét, ám ez a cél csak változó partnerek közötti folytonos háborúkkal volt elérhető. Példa erre az ókori görög vagy az észak-itáliai városállamok gyakorlata. Ezeknek az államoknak a függetlenségét küzdő felek változó csoportjai tartották fenn hosszú időn keresztül. Ugyanennek az elvnek a működése védte több mint kétszáz éven át az Európát alkotó ál­ lamokat a münsteri és a vesztfáliai béke idején (1648). Hetven­ öt évvel később, az utrechti békében az aláírók hivatalosan dek­ larálták, hogy betartják ezt az elvet, és ezzel rendszerbe foglal­ ták. Ilyen módon a háború közegén keresztül létrehozták a fennmaradás kölcsönös garanciáit - erősnek és gyengének egy­ aránt. Az a tény, hogy a 19. században ugyanez a mechanizmus nem háborút, hanem békét eredményezett, megoldandó prob­ léma a történész számára. A teljesen új tényező, szerintünk egy erőteljes békeérdek felbukkanása volt. Egy ilyen érdeket hagyományosan a rend­ szeren kívülinek tekintettek. A béke - folyományaival, a mester­ ségekkel, a tudományokkal és a művészetekkel együtt - csak az élet díszének számított. Az egyház imádkozhatott békéért, ahogy imádkozott bő termésért is, de az állami cselekvés biro­ dalmában a fegyveres beavatkozást támogatta, a kormányok pedig a biztonság és a szuverenitás alá rendelték a békét, vagyis olyan érdekek alá, amelyeket csak a végső eszközhöz folya­ modva lehetett elérni. Kevés dolgot tekintettek hátrányosabb­ nak egy közösség számára, mint egy szervezett békeérdek léte­ zését a közösségen belül. J. J. Rousseau még a 18. század má­ sodik felében is megvádolta a kereskedőket, hogy hiányzik be­ lőlük a patriotizmus, mert azzal gyanúsíthatók, hogy jobban szeretik a békét a szabadságnál.

29

1815 után a változás váratlan és teljes. A francia forradalom sodrása felduzzasztottá az ipari forradalom árját, egyetemes ér­ dekként honosítva meg a békés üzletet. Metternich kinyilvání­ totta, hogy Európa népe nem szabadságot, hanem békét akar. Gentz1 új barbároknak nevezte a patriótákat. Az egyház és a trón hozzálátott Európa „nemzettelenítéséhez”. Érveiket alátá­ masztotta a hadviselés új keletű, népi formáinak vadsága és a béke rendkívüli felértékelődése a születő gazdaságokban. Az új „békeérdek” hordozói, mint rendesen, természetesen azok voltak, akik a legtöbb hasznot húzták belőle, nevezetesen az uralkodók és a feudális rendszer hívei, akiknek örökölt pozí­ cióit fenyegette a kontinensen végigsöprő patriotizmus forra­ dalmi hulláma. így aztán a Szent Szövetség megközelítőleg har­ minc évre biztosította egy aktív békepolitika kényszerítő erejét és ideológiai lendületét. Hadseregei föl-alá masíroztak Európá­ ban, leverve a kisebbségeket és elnyomva a többséget. 1846-tól körülbelül 1871-ig - „az európai történelem egyik legzavaro­ sabb és legeseménydúsabb negyedszázadában”12 - a béke bi­ zonytalanabb alapokon állt, minthogy a reakció fogyatkozó ere­ je csapott össze az indusztrializmus növekvő erejével. A fran­ cia-porosz háborút követő negyedszázadban a megújult béke­ érdeket egy új és erőteljes entitás, az európai nagyhatalmak együttműködése, az ún. európai koncert3 képviseli. Az érdekek azonban a szándékokhoz hasonlóan plátóiak maradnak, ha nem fordítják le őket politikára valamilyen társa­ dalmi mechanizmus segítségével. Látszólag hiányzott egy ilyen megvalósító közeg; végső soron mind a Szent Szövetség, mind az Európai Koncert független, szuverén államok egyszerű cso­ portosulása volt, s így a hatalmi egyensúlynak és a hatalmi 1 G e n t z , Friedrich von: Über der Ursprung und Charakter des Krieges gegen die französische Revolution. 1801. 2 S o n t a g , R. European Diplomatie History 1871-1932. 1933. 3 Concert of Europe; le Concert européen; Konzert der Mächte: a Szent Szö­ vetségnek a bécsi kongresszusokon kikovácsolt Napóleon-ellenes együtt­ működése 1815-től a békeszerződések betartása és a hatalmi konfliktusok tár­ gyalásos úton való rendezésére. Kezdeményezői Metternich és I. Sándor voltak, és kezdetben élvezte a britek támogatását is. Franciaország és Poroszország mint az öthatalmi rendszer tagjai vettek részt 1818-tól az együttműködésben. A kifejezést ugyan még 1856-ban is említi a III. párizsi béke szövege, de az 1820-as Metternich-féle beavatkozási elv elfogadásával a hatalmi összefogás li­ berális nyugati és a konzervatív keleti blokkra szakad. - (A szerk.)

30

egyensúly háborús mechanizmusának volt alárendelve. Ho­ gyan maradt akkor fenn a béke? Bármely hatalmi egyensúlyi rendszer hajlamos megakadá­ lyozni azokat a háborúkat, amelyek abból keletkeznek, hogy egy nemzet képtelen előre látni azt a hatalmi átrendeződést, amely a status quo megváltoztatására irányuló kísérletéből származik. Nevezetes példák erre a következők: Bismarck 1875-ben lefújta a Franciaország elleni sajtókampányt orosz és angol közbelépésre (azt, hogy Ausztria Franciaországot támo­ gatja, magától értetődőnek tekintették). Ekkor az európai kon­ cert Németország ellen dolgozott, és az elszigetelődött. 1877-1878-ban Németország képtelen volt megakadályozni egy orosz-török háborút, de a Dardanellák felé nyomuló oroszokra féltékeny Anglia segítségével sikerült lokalizálnia. Németország és Anglia a törököket támogatta az oroszok ellen, s így megvédték a békét. A berlini kongresszuson hosszú távú tervet kezde­ ményeztek a török birodalom európai birtokainak felszámolá­ sára. Ez a status quo - minden későbbi változása ellenére - a há­ borúk elkerüléséhez vezetett a nagyhatalmak között, minthogy az érintett felek gyakorlatilag előre biztosak lehettek abban, hogy milyen erőkkel kell összecsapniuk a csatában. A béke ezekben az esetekben a hatalmi egyensúlyi rendszer kellemes mellékterméke volt. Időnként úgy is elkerültek háborúkat, hogy megszüntették okaikat, ha ez csak kisebb hatalmak sorsát érintette. A kis nem­ zeteket ellenőrizték és megakadályozták, hogy bármilyen, eset­ leg háborúhoz vezető módon megzavarják a status quót. 1891ben például a hollandok lerohanták Belgiumot, s a nagyhatal­ mak közbelépése az ország semlegessé tételéhez vezetett. 1855ben Norvégiát nyilvánították semlegesnek. 1867-ben Hollandia eladta Luxemburgot Franciaországnak; Németország tiltako­ zott, mire Luxemburgot nyilvánították semlegessé. 1856-ban ki­ jelentették, hogy a Török Birodalom sértetlenségére szükség van Európa egyensúlyához, és az európai koncert igyekezett fenntartani ezt a birodalmat. 1878 után, amikor a Török Biroda­ lom felbomlását ítélték szükségesnek az egyensúly szempontjá­ ból, ugyanilyen rendezetten gondoskodtak feldarabolásáról, bár a döntés mindkét esetben számos kis nép létét érintette. 1852 és 1863 között Dánia, 1851 és 1856 között a Német Szövetség álla­ mai fenyegettek az egyensúly megzavarásával, ám a nagyhatal-

31

mák minden esetben alkalmazkodásra kényszerítették a kis álla­ mokat. Ezekben az esetekben a rendszer által felkínált cselekvé­ si szabadságot a hatalmak egy közös érdek érvényesítésére használták, amely történetesen a béke volt. Az azonban, hogy a háborúkat alkalmilag elkerülik a hatal­ mi helyzet jól időzített tisztázásával vagy a kis államok kény­ szerítésével, egészen más dolog, mint a százéves béke kemény ténye. A nemzetközi egyensúlyhiányt számtalan ok előidézheti - egy dinasztikus szerelmi ügytől valamelyik folyótorkolat el­ iszaposodásáig, a teológiai vitától egy technikai felfedezésig. A gazdaság és a népesség puszta növekedése vagy csökkenése óhatatlanul politikai erőket hoz mozgásba, és a külső egyen­ súly kivétel nélkül mindig a belsőt tükrözi. De még a szervezett hatalmi egyensúlyi rendszer is csak akkor tudja a háború állan­ dó fenyegetése nélkül biztosítani a békét, ha képes közvetlenül hatni ezekre a belső tényezőkre, és képes az egyensúlyhiányt in statu nascendi megakadályozni. Ha az egyensúly már kibillent, csak erő állíthatja helyre. Közhely, hogy a béke biztosításához ki kell küszöbölni a háború okait, de azt nem ismerték fel ilyen általánosan, hogy ehhez az élet folyamát a forrásánál kell ellen­ őrizni. A Szent Szövetségnek ezt sajátosan rá jellemző eszközökkel sikerült elérnie. Európa királyai és arisztokráciái nemzetközi rokonságot alkottak, a katolikus egyház pedig ellátta őket olyan civil szolgáltató intézménnyel, amely Dél- és Közép-Európában a társadalmi ranglétra legmagasabb fokától a legalacsonyabbig terjedt. A vér és az isteni kegyelem hierarchiái a helyileg haté­ kony uralkodás eszközévé olvadtak össze, amelyet esetenként csak az erőszakkal kellett kiegészítem a kontinentális béke biz­ tosításához. Az európai koncertnek azonban, amely követte, nem voltak sem feudális, sem klerikális csápjai, a legjobb esetben is csak laza föderáció volt, amelynek koherenciáját nem lehetett Met­ ternich mesterművéhez hasonlítani. A hatalmak találkozóját csak ritka alkalmakkor lehetett összehívni, féltékenykedéseik tág teret adtak az intrikának, a szemben álló áramlatoknak és a diplomáciai szabotázsnak, megritkultak a közös katonai akci­ ók. És mégis, amit a Szent Szövetség a gondolkodásmód és a cél teljes egysége mellett is csak gyakori fegyveres beavatkozások segítségével tudott elérni Európában, azt az európai koncert-

32

nek nevezett homályos entitás világméretekben érte el az erő­ szak sokkal ritkább és sokkal kevésbé nyomasztó alkalmazásá­ val. Ahhoz, hogy megmagyarázhassuk ezt az elképesztő mutat­ ványt, keresnünk kell valamilyen feltáratlan és hatalmas tár­ sadalmi mechanizmust, amely az új környezetben működve eljátszhatta azt a szerepet, amelyet a dinasztiák és a püspöki karok játszottak a régiben, azaz hatékonnyá tette a békeérde­ ket. Meggyőződésünk szerint ez a névtelen tényező az ún. haute finance, a pénzarisztokrácia volt. A 19. századi nemzetközi bankárvilág teljes körű vizsgálatá­ ra még nem került sor, ez a titokzatos intézmény alig sejlik ki a politikai-gazdasági mitológia sötét-világos ábrázolásából.4Egye­ sek azt állítják, hogy a kormányzatok eszköze volt csupán, má­ sok, hogy a kormányzatok voltak olthatatlan nyereségszomjának eszközei. Egyes nézetek szerint a pénzarisztokrácia a nem­ zetközi viszály okozója, mások szerint az elpuhult kozmopolitizmus hordozója volt, amely elszívta a férfias nemzetek erejét. Egyik nézet sem teljesen hibás. A pénzarisztokrácia, egy sui generis intézmény, a 19. század utolsó és a 20. század első har­ madának sajátos jellemzője, mint a világ politikai és gazdasági szerveződése közötti fő kapocs funkcionált. Ez szolgáltatta az eszközöket a nemzetközi békerendszerhez, amely a nagyhatal­ mak segítségével működött, de amelyet a nagyhatalmak maguk sem létrehozni, sem fenntartani nem tudtak volna. Míg az euró­ pai hatalmi koncert csak időnként cselekedett, a pénzarisztok­ rácia fölöttébb rugalmas, állandó intézményként működött. Független volt minden kormányzattól, még a leghatalmasabb­ tól is, de kapcsolatban állt mindegyikkel; független volt a köz­ ponti bankoktól, még az angol jegybanktól (Bank of England) is, de szorosan összekapcsolódott velük. Bensőséges együttmű­ ködés létesült a pénzvilág és a diplomácia között, egyik sem vett fontolóra semmiféle hosszú távú tervet - lett légyen az bé­ kés vagy háborús -, amíg meg nem bizonyosodott a másik jó­ akaratáról. Az általános béke sikeres fenntartásának titka két­ ségkívül a nemzetközi pénzvilág helyzetében, szervezetében és technikáiban rejlik. Ezt az egyedülálló intézményt úgy alakították ki, hogy az mélyen a szigorúan kereskedelmi érdek magánszférájában 4 Feis, H.: Europe, the World’s Banker, 1870-1914. 1930. - Ezt a munkát gyakran szó szerint követem.

33

gyökerezett. A Rothschildok nem egy kormány alattvalói voltak: családként az internacionalizmus elvont elvét testesítették meg. Lojalitásuk egy cégnek szólt, és ennek a hitele vált az egyetlen nemzetek fölötti kapoccsá a politikai kormányzat és az ipari erő között egy rohamosan növekvő világgazdaságban. Függetlensé­ gük végső soron a kor szükségleteiből fakadt, a koréból, amely egy olyan szuverén ágenst követelt meg, amely a nemzeti politi­ kusok és a nemzetközi befektetők bizalmát egyaránt élvezi. En­ nek az életbe vágó szükségletnek a kielégítésére volt szinte töké­ letes megoldás az Európa fővárosaiban letelepedett zsidó ban­ kárdinasztia metafizikai területenkívülisége. Bármik voltak, csak nem pacifisták. Vagyonukat háborúk finanszírozásával szerezték, érzéketlenek voltak az erkölcsi megfontolások iránt, felőlük lehetett akárhány kis, rövid, helyi háború. De veszteség érte volna az üzletüket, ha egy általános, nagyhatalmak közötti háború megbolygatta volna a rendszer pénzügyi alapjait. A dol­ gok logikájánál fogva rájuk hárult az általános béke kellékeinek biztosítása annak a forradalmi átalakulásnak a kellős közepén, amelynek a bolygó népei ki voltak téve. Szervezetileg az haute finance az emberi történelem által létrehozott egyik legbonyolultabb intézmény magja volt. Bár át­ meneti jelenség volt, egyetemességben, a formák és az eszkö­ zök pazar bőségében csak az emberiség ipari és kereskedelmi tevékenységeinek összességéhez mérhető, amelyeknek valami­ féle tükrévé és kiegészítőjévé vált. A nemzetközi centrumon, a tulajdonképpeni pénzarisztokrácián kívül mintegy fél tucat nemzeti központ helyezkedett el a jegybankok és értéktőzsdék körül. A nemzetközi banktevékenység szintén nem korlátozó­ dott a kormányzatok finanszírozására háborús és békés ka­ landjaik során; beletartozott a külföldi befektetés az iparba, a közművekbe és a bankokba éppúgy, mint a hosszú lejáratú hi­ telek nyújtása külföldi, köz- és magántulajdonban lévő vállala­ toknak. A belföldi pénzvilág maga is egy mikrokozmosz volt. Csak Angliában félszáz különbözőféle bank működött, Franciaország és Németország bankszervezete szintén sajátos volt, s a kincstár ügyletei és kapcsolatai a privát pénzvilággal a legmeg­ lepőbb és a részletek tekintetében a legkifinomultabb módokon különböztek ezekben az országokban. A pénzpiac értékpapír­ ok, külföldi váltók, tiszta fináncváltók sokaságával ugyanúgy foglalkozott, mint azonnal beváltható követelésekkel és más

34

tőzsdeügyletekkel. A rendszert nemzeti csoportok és személyi­ ségek végtelen sokasága ellenőrizte, s ezek mindegyikének sa­ játos tekintélye és rangja, hatalma és lojalitása, pénz- és kap­ csolati tőke, saját pártfogója és társadalmi aurája volt. A pénzarisztokráciát nem a béke eszközének teremtették. A véletlen osztotta rá ezt a szerepet, ahogy a történész monda­ ná, míg a szociológus szívesebben nevezné a jelenséget a hoz­ záférhetőség törvényének. A pénzarisztokrácia mozgatója a nyereség volt, s hogy ehhez hozzájusson, jó viszonyban kellett lennie a kormányzatokkal, amelyek hatalomra és hódításra vágytak. Ezen a ponton nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk a politikai és a gazdasági hatalom, valamint a kormányzatok gazdasági és politikai céljai között lévő különbséget. A nemzet­ államoknak ebben a korszakban az volt a jellemzőjük, hogy nemigen volt realitása egy ilyen megkülönböztetésnek, mert a kormányok, bármik voltak is a céljaik, a nemzeti hatalom felhasználásán és növelésén keresztül próbálták meg elérni. Az haute finance szervezete és személyi állománya viszont nem­ zetközi volt, de ez mégsem tette függetlenné az államberendez­ kedéstől. A pénzarisztokrácia ugyanis - mint a bankárok szin­ dikátusokban, konzorciumokban, befektetési csoportokban, külföldi kölcsönökben, pénzügyi felügyeletekben vagy más nagyra törő tranzakciókban való részvételének aktív központja - kénytelen volt keresni az együttműködést a nemzeti bankár világgal, a nemzeti tőkével és a nemzeti pénzvilággal. Bár a nemzeti pénzvilág általában kevésbé engedelmeskedett a kor­ mánynak, mint a nemzeti ipar, ahhoz még mindig eléggé, hogy a nemzetközi pénzvilág szívesen kerüljön kapcsolatba maguk­ kal a kormányokkal. Amennyiben azonban - helyzete és sze­ mélyi állománya, magánvagyona és kapcsolatai révén - tényle­ gesen független volt bármely nemzeti kormánytól, annyiban képes volt egy új, speciális szervezettel nem rendelkező érde­ ket, nevezetesen a békét szolgálni. Ennek az érdeknek a szolgá­ latára más intézmény nem állt rendelkezésre, ám mégis életbe vágóan fontos volt a közösség számára. Békét, de nem minden áron. Sőt olyan áron sem, amely az érintett hatalmak független­ ségének, szuverenitásának, szerzett dicsőségének vagy jövőbe­ li törekvéseinek bármely alkotóelemét sértené, de mégis a bé­ két, amennyiben elérhető ilyen áldozat nélkül.

35

De nem másképp. A hatalom fontosabb volt a nyereségnél. Bármilyen szorosan összefonódtak is a pénzbirodalmak, végső soron a háborús érdekek szabták meg az üzlet törvényét. Fran­ ciaország és Németország például 1870 óta egymás ellenségei voltak. Ez nem zárta ki a semleges tranzakciókat közöttük. Al­ kalmi bankszindikátusok alakultak ideiglenes célokkal, német beruházási bankok vettek részt magánalapon határon túli vál­ lalkozásokban, amelyek nem jelentek meg a mérlegekben; a rö­ vid lejáratú hitelpiacon francia bankok váltóleszámítolást vé­ geztek, és óvadékra, illetve kereskedelmi értékpapírokra rövid lejáratú hiteleket adtak. Közvetlen beruházás is volt, mint az acél és a szén egyesülése, vagy a Thyssen normandiai üzeme esetében, de az ilyen beruházások Franciaország meghatáro­ zott területeire korlátozódtak, és állandó bírálatoknak voltak ki­ téve mind a nacionalisták, mind a szocialisták részéről. A köz­ vetlen beruházás gyakoribb volt a gyarmatokon, ahogy azt Né­ metországnak a kiváló minőségű algériai érc megszerzésére irá­ nyuló makacs kísérletei vagy a marokkói részesedések bonyo­ lult története példázzák. Mégis vitathatatlan tény, hogy 1870 után egyszer sem oldották fel a párizsi börzén a német értékpa­ pírokra vonatkozó hivatalos, bár nyíltan ki nem mondott tilal­ mat. Franciaország egyszerűen „úgy döntött, nem kockáztatja, hogy a kölcsönzött tőke erejét” ellene fordítsák.5 Ausztria szin­ tén gyanús volt. Az 1905-1906-os marokkói válság idején a tilal­ mat Magyarországra is kiterjesztették. Párizsi pénzügyi körök szót emeltek a magyar értékpapírok beengedéséért, de az ipari körök a kormányt támogatták, amely rendíthetetlenül ellenez­ te, hogy bármilyen engedményt tegyenek egy lehetséges kato­ nai ellenfélnek. A politikai-diplomáciai versengés változatlan hevességgel folytatódott. A kormányok megvétóztak minden olyan lépést, amely növelhette volna a vélelmezett ellenfél hely­ zeti energiáját. A felszínen nemegyszer úgy tűnt, mintha a konfliktus elévült volna, de a belső körök tudták, hogy pusztán áttevődött a békés felszín alatt mélyebben rejtőző rétegekre. Vagy nézzük Németország keleti ambícióit. A politika és a pénzügyek itt is összekeveredtek, de mégis a politika volt a döntő. Negyedszázadnyi veszélyes civakodás után Németor­ szág és Anglia 1914 júniusában aláírt egy átfogó egyezményt a bagdadi vasútról - túl későn a világháború megakadályozásá5 Feis, H.: i. m. 201.

36

hoz, mondták gyakran. Mások azt állították, hogy épp ellenke­ zőleg, az egyezmény aláírása meggyőzően bizonyítja, hogy az Anglia és Németország közötti háborút nem a gazdasági expanzionizmusok ütközése okozta. A tények egyik nézetet sem támasztják alá. Az egyezmény valójában nyitva hagyta a fő kér­ dést. A német vasútvonalat még mindig nem lehetett Bászrán túl vezetni az angol kormány hozzájárulása nélkül, és a szerző­ dés gazdasági övezeteinek szükségképpen frontális ütközéshez kellett vezetniük egy későbbi időpontban. Eközben a hatalmak folytatták készülődésüket a nagy napra, amely közelebb volt, mint gondolták.6 A nemzetközi pénzvilágnak meg kellett birkóznia a nagy és kis hatalmak ellentétes törekvéseivel és intrikáival. Terveit dip­ lomáciai manőverekkel hiúsították meg, hosszú távú befekteté­ seit veszélyeztették, konstruktív erőfeszítéseit politikai szabo­ tázzsal és titkos obstrukcióval gátolták. A nemzeti bankárszer­ vezetek, amelyek nélkül tehetetlen volt, gyakran kormányuk cinkosaiként cselekedtek, és nem volt biztonságban egyetlen terv sem, amely nem osztotta ki jó előre minden egyes résztve­ vő zsákmányát. Mindamellett a bankárhatalom éppily gyakran nem áldozata, hanem haszonélvezője volt a pénzvilág bársony­ kesztyűjének acélbélést biztosító dollárdiplomáciának. Mert az üzleti sikerrel vele járt az erőszak kegyetlen alkalmazása a gyengébb országokkal szemben, az elmaradott közigazgatás nagybani megvesztegetése, és minden alattomos eszköz alkal­ mazása a gyarmati és félgyarmati dzsungelben megszokott cé­ lok eléréséért. És funkcionális meghatározottságánál fogva mégis a nemzetközi pénzvilágra hárult az általános háborúk ki­ küszöbölése. Az ilyen háborúkban óhatatlanul az államköt­ vény-tulajdonosok óriási többsége s más befektetők és kereske­ dők lettek volna az első vesztesek, különösen, ha a valuták is érintve voltak. A pénzarisztokrácia befolyása a hatalmakra kö­ vetkezetesen kedvező volt az európai béke szempontjából. És ez a befolyás azért volt hatékony, mert a kormányok többirányúan függtek a pénzarisztokrácia együttműködésétől. Követ­ kezésképpen soha nem volt olyan időszak, amikor a békeérdek ne lett volna képviselve az európai koncert bizottságaiban. Ha ehhez hozzávesszük a békeérdek növekedését azokon a nem ­ zeteken belül, amelyekben gyökeret vert a beruházói magatar6 Vö. Jegyzetek a forrásokhoz.

37

tás, kezdjük megérteni, hogy miért volt képes több tucat gya­ korlatilag mozgósított állam talpig fegyveres békéje, ez a ször­ nyű újítás Európa fölött lebegni 1871-től 1914-ig anélkül, hogy mindent elemésztő tűzvész tört volna ki. A pénzvilág - ez volt befolyásának egyik csatornája - haté­ kony mérséklőként működött számos kisebb szuverén állam testületéiben és céljaiban. A kölcsönök és a kölcsönök megújí­ tása a bizalomtól, a bizalom a jó magatartástól függött. Mivel al­ kotmányos kormányok esetén (a nem alkotmányosakat szigo­ rúan elítélték) a magatartás a költségvetésben tükröződik, és a valuta külső értékét nem lehet elválasztani a költségvetés mél­ tánylásától, az adós kormányok azt a jó tanácsot kapták, hogy gondosan vigyázzanak árfolyamaikra, és kerüljék azokat az el­ járásokat, amelyek rossz fényt vethetnének az államháztartás helyzetének megbízhatóságára. Ez a hasznos alapelv hathatós viselkedési szabállyá vált, amint egy ország elfogadta az arany­ standardot, amely a minimumra korlátozta a megengedhető ár­ folyam-ingadozásokat. Az aranystandard és az alkotmányosság révén juthatott el a londoni üzleti negyed hangja számos kisebb országba, amelyek elfogadták az új nemzetközi rendhez való ragaszkodás e szimbólumait. A Pax Britannica időnként a hadi­ hajók ágyúinak baljós nyugalmával tartotta fenn befolyását, de még gyakrabban azzal, hogy időben megrántott egy szálat a nemzetközi pénzügyi hálózatban. A pénzarisztokrácia a világ hatalmas félgyarmati régióinak köztük a Közel-Kelet és Észak-Afrika igencsak gyúlékony zónái­ ban hanyatló iszlám birodalmaknak - a nem hivatalos pénzügyi irányításán keresztül is biztosította befolyását. Itt a bankárok napi munkája a nemzetközi rend alapjául szolgáló finom ténye­ zőket érintette, de facto adminisztrációval látta el azokat a nyugtalan régiókat, ahol a béke a legsebezhetőbb volt. Gyakran így lehetett ezekben a térségekben a szinte áthághatatlan aka­ dályokkal szemben biztosítani a hosszú távú tőkebefektetések számos előfeltételét. A vasutak építésének hőskölteménye a Balkánon, Anatóliában, Szíriában, Perzsiában, Egyiptomban, Marokkóban és Kínában a kitartás és a lélegzetelállító fordula­ tok olyan története, amely hasonlóan látványos mutatványra emlékeztetett az észak-amerikai kontinensen. A fő veszély azonban, amely Európa kapitalistái körül ólálkodott, nem a technikai vagy a pénzügyi csőd, hanem a háború volt - nem a

38

kis országok közötti háború (amelyet könnyen el lehetett szige­ telni), nem is egy nagyhatalom háborúja egy kicsi ellen (amely gyakori és sokszor kényelmes megoldás volt), hanem egy álta­ lános háború a nagyhatalmak között. Európa nem üres föld­ rész, hanem ősi és új népek nyüzsgő millióinak otthona volt. Minden új vasútvonalnak különböző biztonságú határokat kel­ lett átszelnie, amelyek némelyikét végzetesen meggyöngíthet­ te, némelyikét lényegesen megerősíthette az érintkezés. A ka­ tasztrófát csak az háríthatta el, hogy a pénzvilág sakkban tart­ hatta az elmaradott régiók kimerült kormányait. Amikor Török­ országnak nem sikerült teljesítenie pénzügyi kötelezettségét 1875- ben, azonnal fellángoltak a katonai konfliktusok, amelyek 1876- tól 1878-ig, a berlini béke aláírásáig tartottak. Ezután har­ minchat évig megőrizték a békét. E bámulatba ejtő béke eszkö­ ze Muharrem 1881-es rendelete volt, amely felállította Konstan­ tinápolyban az Ottomán Államadósságok Igazgatóságát. A tö­ rök pénzügyek zömének irányításával a pénzarisztokrácia kép­ viselőit bízták meg. Ezek számos esetben kompromisszumokat készítettek elő a hatalmak között, máskor megakadályozták Törökországot abban, hogy nehézségeket támasszon, megint máskor egyszerűen a hatalmak politikai ügynökeiként tényked­ tek. Egészében a hitelezők pénzérdekeltségeit szolgálták, és ha lehetséges volt, azokét a kapitalistákét, akik profitra próbáltak szert tenni ebben az országban. Ezt a feladatot nagyban nehe­ zítette, hogy az Ottomán Államadósságok Igazgatósága nem a magánhitelezők képviselőinek testületé, hanem az európai köz­ jog szervezete volt, amelyben az haute finance csak nem hiva­ talosan volt képviselve. De épp ebben a kettős minőségében tudta áthidalni a kor politikai és gazdasági szervezete között tá­ tongó szakadékot. A kereskedelem összekapcsolódott a békével. A múltban a kereskedők szervezete katonai és harcias volt. A kalóz, a tenge­ ri rabló, a fegyveres karaván, a vadász és a prémvadász, a kar­ dot viselő kereskedő, a felfegyverzett városi polgárok, a kalan­ dorok és a felfedezők, az ültetvényesek és a konkvisztádorok, az embervadászok és a rabszolga-kereskedők a monopóliumot élvező társaságok gyarmati hadseregeinek ténykedését egészí­ tették ki. Most mindezt elfelejtették. A kereskedelem egy olyan nemzetközi pénzügyi rendszer függvénye lett, amely nem tu­ dott működni általános háborúban. Békére volt szüksége, és a

39

nagyhatalmak a béke megőrzéséért küzdöttek. De a hatalmi egyensúlyi rendszer, amint láttuk, magában nem biztosíthatta a békét. A békét a nemzetközi pénzvilág szavatolta, mely puszta létével egy új elvet testesített meg, nevezetesen azt, hogy a ke­ reskedelem a békétől függ. Túlságosan is megszoktuk, hogy a kapitalizmus terjeszke­ dését mindennek, csak ne békés folyamatnak képzeljük el, a fi­ nánctőkére pedig számtalan gyarmati rémtett és expanzionista agresszió fő felbujtójaként gondoljunk. A nehéziparhoz fűződő bensőséges kapcsolata láttán állapította meg Lenin, hogy a fi­ nánctőke felelős az imperializmusért, kiváltképp azokért a har­ cokért, amelyeket a nyugati hatalmak a befolyási övezetekért, a koncessziókért, területen kívüli jogokért vívtak, számtalan for­ mában markukban tartva az elmaradott régiókat, hogy vasutakba, közművekbe, kikötőkbe és más állandó létesítményekbe fektessenek be, amelyekből a nehéziparuk nyereséget hú­ zott. Az üzleti és a pénzvilág valóban felelős volt számos gyar­ mati háborúért, de az általános háború kikerülése is az ő műve volt. A háborút is, a békét is a nehéziparhoz fűződő kapcsola­ taik magyarázzák, bár ezek igazán szorosak csak Németország­ ban voltak. A finánctőke mint a nehézipar csúcsszervezete túl­ ságosan sokféle kapcsolatban volt az ipar különböző ágazatai­ val ahhoz, hogy egyetlen csoport meghatározhassa a politiká­ ját. Mert minden egyes érdekre, amelyet háború támogatott, egy tucat másik jutott, amelyekre a háború ellentétesen hatott volna. Háború esetén természetesen a nemzetközi tőkének vesztesnek kellett lennie, sőt a nemzeti tőke is csak kivételesen nyerhetett, bár ahhoz elég gyakran, hogy gyarmati háborúk tu­ catjai legyenek a számláján - már amíg ezek a háborúk elszige­ teltek maradtak. Szinte minden háborút tőkések szerveztek, de a békét szintén. E szigorúan pragmatikus rendszer pontos természetét, amely különleges kérlelhetetlenséggel védekezett egy általános háború ellen, miközben kisebb háborúk véget nem érő során át biztosította a békés üzletet, azokkal a változásokkal lehet a leg­ jobban szemléltetni, amelyeket a nemzetközi jogban idézett elő. Miközben a nacionalizmus és az ipari érdek határozottan vérengzőbbé és totálisabbá tette a háborúkat, hatékony garan­ ciák alakultak ki a békés üzlet folyamatosságának biztosítására háború idején. Feljegyzések szerint Nagy Frigyes 1752-ben

40

„megtorlás alkalmazásával” akadályozta meg, hogy kifizessék az angol alattvalóknak esedékes sziléziai kölcsönt.7 „Effajta kí­ sérletre azóta nem került sor - mondja Hershey. - ... A francia forradalom háborúi szolgáltatják az utolsó fontos példákat ar­ ra, hogy a viszály kitörésekor a hadviselő területén található el­ lenséges alattvalók magánvagyonát elkobozzák.” A krími hábo­ rú kitörése után az ellenséges kereskedelmi hajóknak megen­ gedték a kikötő elhagyását, s a következő ötven évben ezt a gya­ korlatot követte Poroszország, Franciaország, Oroszország, Tö­ rökország, Spanyolország, Japán és az Egyesült Államok. E há­ ború kezdetétől fogva igen nagy engedékenységet tanúsítottak a háborúban álló felek kereskedelmében. így a spanyol-ameri­ kai háborúban amerikai tulajdonban lévő rakománnyal - felté­ ve, hogy nem hadi dugáruról volt szó - megrakott semleges ha­ jók hagyták el a spanyol kikötőket. Előítélet az a nézet, hogy a 18. századi háborúk minden tekintetben kevésbé voltak dest­ ruktívak, mint a 19. századiak. Ami az ellenséges idegenek stá­ tusát, az ellenséges polgárok által nyújtott hitelek kamatainak fizetését, az ellenség tulajdonát vagy az ellenséges kereskedők jogát illeti a kikötők elhagyására, a 19. század döntő fordulatot hozott azoknak az intézkedéseknek a javára, amelyek a gazda­ sági rendszer védelmét szolgálják háború idején. Ezt a trendet csak a 20. század fordította meg. A százéves béke hátterét tehát a gazdasági élet új szerveze­ te adta. Az első szakaszban főleg a születőiéiben lévő középosztályok jelentették a békét veszélyeztető forradalmi erőt, amint azt a napóleoni felfordulás tanúsítja. A Szent Szövetség a nemzeti háborgásnak ez ellen az új tényezője ellen szervezte meg a maga reakciós békéjét. A második szakaszban győzött az új gazdaság. Most maguk a középosztályok lettek egy, a reak­ ciós elődeikénél erősebb békeérdek hordozói, amelyet az új gazdaság nemzeti-nemzetközi jellege táplált. De a békeérdek mindkét esetben csak azért vált hatékonnyá, mert képes volt céljai eszközévé tenni a hatalmi egyensúlyi rendszert azon ke­ resztül, hogy olyan társadalmi szervekkel látta el, amelyek köz­ vetlenül tudták kezelni a béke területén aktív nemzetközi erő­ ket. A Szent Szövetség idején a feudalizmus és a trónok voltak 7

H

ershey,

A. S.: Essentials of International Public Law and Organization.

1927. 565-569.

41

azok az intézmények, amelyeket az egyház spirituális és mate­ riális hatalma támogatott; az európai koncert idején a nemzet­ közi pénzvilág és a vele szövetséges nemzeti bankrendszerek. Nem szükséges eltúlozni a különbséget. Nagy-Britannia már az 1816-tól 1846-ig tartó harmincéves béke idején erőteljesen sür­ gette a békét és az üzletet, és a Szent Szövetség sem vetette meg a Rotschildok segítségét. Az európai koncert idején viszont gyakran a nemzetközi pénzvilág kényszerült arra, hogy dinasz­ tikus és arisztokratikus kapcsolataira támaszkodjon. De az ilyen tények csak erősítik azt az állításukat, hogy a békét egyik esetben sem egyszerűen a nagyhatalmak kancelláriáin keresz­ tül, hanem a „közérdek” szolgálatában tevékenykedő, konkrét, szervezett hatóerők révén tartották fenn. Más szóval: a hatalmi egyensúlyi rendszer csak az új gazdasági rend hátterében tehet­ te elkerülhetővé az általános háborút. Az európai koncert telje­ sítménye összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint a Szent Szövetségé, mert az utóbbi egy korlátozott térségben, egy nem változó kontinensen tartotta fenn a békét, míg az előbbinek si­ került ugyanezt a feladatot világméretekben megoldania, mi­ közben a társadalmi és gazdasági fejlődés átrajzolta a Föld tér­ képét. Ez a politikai hőstett egy sajátos entitás, a nemzetközi politikai és gazdasági szervezet közötti kapocs, az haute fi­ nance felbukkanásának volt köszönhető. Mostanra világossá kellett válnia, hogy a békeszervezet gaz­ dasági szervezeten nyugodott. A kettő mégis rendkívül eltérő állagú volt. A világ politikai békeszervezetéről csak a szó lehe­ tő legtágabb értelmében lehetett beszélni, mert az európai koncert lényegében nem békerendszer, hanem pusztán függet­ len szuverenitások rendszere volt, amelyet a háború mechaniz­ musa védett. A világ gazdasági szervezetét illetően ennek az el­ lenkezője igaz. El kell ismernünk - hacsak nem nyugszunk be­ le abba a kritikában gyakorlatba, amely a „szervezet” szót köz­ pontilag irányított, saját tisztségviselőin keresztül működő tes­ tületekre korlátozza -, hogy mi sem lehetett volna határozot­ tabb e szervezet egyetemesen elfogadott alapelveinél és kézzel­ foghatóbb valóságos elemeinél. Költségvetések és fegyverzetek, külkereskedelem és nyersanyagtartalékok, nemzeti független­ ség és szuverenitás függtek most a valutától és a hiteltől. A 19. század negyedik negyedére a közszükségleti cikkek világpiaci árai központi tényezővé váltak a kontinensen parasztok milliói­

42

nak életében, az üzletemberek naponta figyelték a londoni pénzpiac eseményeinek utóhatásait szerte a világon, a kormá­ nyok pedig a világ tőkepiacainak helyzetét figyelembe véve tár­ gyaltak jövőre vonatkozó terveket. Csak egy őrült vonta volna kétségbe, hogy a „faj” materiális létének a nemzetközi gazdasá­ gi rendszer a tengelye. Mivel ez a rendszer csak békében képes működni, szolgálatába állították a hatalmi egyensúlyi rend­ szert. Távolítsuk el ezt a gazdasági rendszert, és eltűnik a poli­ tikából a békeérdek! Az európai koncert sikere a gazdaság új nemzetközi szervezetének szükségleteiből származott, s ennek felbomlásával elkerülhetetlenül véget ért. Az európai koncertnek a bismarcki éra volt a fénykora. A nagyhatalmi rangra emelkedését követő két évtizedben Német­ ország volt a békeérdek fő haszonélvezője. Franciaország és Ausztria kárára tülekedett az első sorba, előnyére szolgált a sta­ tus quo fenntartása és egy olyan háború megakadályozása, amely csak ellene irányuló megtorló háború lehetett volna. Bis­ marck szándékosan erősítette azt a nézetet, hogy a béke a nagy­ hatalmak közös vállalkozása, és tért ki az olyan elkötelezettsé­ gek elől, amelyek kibillenthették volna Németországot a béke­ szervező hatalom helyzetéből. Ellenezte az expanzionista becs­ vágyakat a Balkánon és a tengeren túl, következetesen alkal­ mazta a szabadkereskedelem fegyverét Ausztria, sőt Franciaor­ szág ellen is, meghiúsította Oroszország és Ausztria balkáni ambícióit a hatalmi egyensúlyi játszma segítségével, így jó vi­ szonyban maradt a lehetséges szövetségesekkel, és elhárította azokat a helyzeteket, amelyek háborúba keverhették volna Németországot. Az 1863-1870 közötti időszak áskálódó agreszszora 1878 tisztes tőzsdeügynökévé s a gyarmati kalandok helytelenítőjévé változott. Tudatosan ragadta magához a vezető sze­ repet abban, amit a kor békeáramlatának érzett, hogy Német­ ország nemzeti érdekeit szolgálja. A hetvenes évek végére azonban véget ért a szabadkereske­ delmi epizód (1846-1879), s az aranystandard tényleges alkal­ mazása Németország részéről a protekcionizmus és a gyarmati terjeszkedés korszakának kezdetét jelezte.8 Németország most azzal erősítette meg a pozícióját, hogy szilárd szövetséget kö­ 8 E u l e n b u r c , F.: Aussenhandel und Aussenhandelspolitik. Grundriss der Sozialökonomik. VIII. rész. 1929. 209.

43

tött Ausztria-Magyarországgal és Olaszországgal. Nem sokkal később Bismarck elveszítette uralmát a birodalmi politika fö­ lött. Ettől kezdve Nagy-Britannia lett a békeérdek vezére egy olyan Európában, amely változatlanul független, szuverén álla­ mok csoportja volt, és így a hatalmi egyensúly hatókörébe tar­ tozott. A pénzarisztokrácia az 1890-es években volt a csúcson, s úgy tűnt, a béke nagyobb biztonságban van, mint bármi­ kor. Az angol és a francia érdekek eltértek Afrikában, az ango­ lok és az oroszok versengtek egymással Ázsiában, az európai koncert gyatrán ugyan, de működött, s a hármas szövetség elle­ nére még mindig több mint két nagyhatalom ügyelt féltékenyen egymásra. Nem sokáig. 1904-ben Nagy-Britannia átfogó egyez­ ményt kötött Franciaországgal Marokkóról és Egyiptomról, pár évvel később megegyezett Oroszországgal Perzsiáról, és létre­ jött az ellenszövetség. Az európai koncertet, a független hatal­ maknak ezt a laza szövetségét végül két ellenséges hatalmi cso­ portosulás váltotta fel, s ezzel megszűnt a hatalmi egyensúly mint rendszer. Minthogy csak két versengő hatalmi csoportosu­ lás maradt, a régi mechanizmus nem működött tovább. Nem volt már harmadik csoport, amely egyesülhetett volna a másik kettő közül az egyikkel, hogy megbénítsa azt, amelyik növelni próbálja a hatalmát. Nagyjából ugyanekkor váltak hevennyé azok a szimptómák - gyarmati rivalizálás, versengés az egzoti­ kus piacokért -, amelyek a világgazdasági rendszer létező for­ máinak a bomlását jelezték. A pénzarisztokrácia képessége a háborúk terjedésének megakadályozására gyorsan csökkent. Még hét évig kitartott nagy nehezen a béke, de csak idő kérdé­ se volt, hogy a 19. századi gazdasági szervezet felbomlása mi­ kor fog véget vetni a százéves békének. E felismerés fényében rendkívül fontos a történész számára, hogy milyen volt annak a roppant mesterkélt gazdasági szerve­ zetnek a valódi természete, amelyen a béke nyugodott.

44

2 . fejezet

A konzervatív húszas, a forradalmi harmincas évek A világgazdaság összeomlását, amely a 19-20. század forduló­ ján kezdődött, a nemzetközi aranystandard összeomlása kötöt­ te össze láthatatlan kapocsként azzal az átalakulással, amely az 1930-as években megváltoztatott egy egész civilizációt. Ha nem ismerjük fel e tényező életbevágó fontosságát, nem láthatjuk helyesen sem azt a mechanizmust, amely végzetébe sodorta Európát, sem azokat a tényezőket, amelyek magyarázatot ad­ nak arra a meghökkentő tényre, hogy miképpen nyugodhat egy civilizáció, lényegét és megnyilvánulásait tekintve egyaránt, ilyen ingatag alapzaton. Amíg össze nem omlott, senki sem ismerte fel annak a rend­ szernek az igazi természetét, amelyben éltünk. Nemigen értet­ te senki a nemzetközi monetáris rendszer politikai funkcióját, s így az átalakulás szörnyű hirtelensége tökéletes meglepetés­ ként érte a világot. Az aranystandard volt a hagyományos világgazdaság utolsó megmaradt pillére, s amikor ez összeomlott, a hatásnak azonnalinak kellett lennie. A liberális közgazdászok tisztán gazdasági intézménynek tekintették az aranystandar­ dot, még megfontolni sem voltak hajlandók, hogy a társadalmi mechanizmus része lenne. így történt, hogy a demokratikus or­ szágok voltak az utolsók, amelyek megértették a katasztrófa igazi természetét, s ezek hárították el a leglassabban hatásait. Sőt vezetőik a kataklizma kellős közepén sem fogták még fel, hogy a nemzetközi rendszer összeomlása mögött a legfejlet­ tebb országok hosszú fejlődése áll, amely anakronisztikussá

45

tette ezt a rendszert; más szóval még ekkor is elkerülte figyel­ müket magának a piacgazdaságnak a csődje. Az átalakulás még váratlanabbul érkezett, mint általában gondolják. Az első világháború és a háború utáni forradalmak még a 19. századhoz tartoztak. Az 1914-1918-as konfliktus pusztán felgyorsított és sokkal súlyosabbá tett egy nem általa teremtett válságot. De akkor nem lehetett észrevenni a dilemma gyökereit, és a túlélők a világháború iszonyataiban és pusztítá­ saiban látták a nemzetközi szervezet előtt oly meglepetésszerű­ en felmerült akadályok nyilvánvaló forrását. Mert hirtelen nem funkcionált sem a világ gazdasági, sem politikai rendszere, és úgy tűnt, hogy ezt azok a szörnyű sérülések magyarázzák, amelyek az emberi faj szubsztanciáját érték az első világhábo­ rúban. Valójában a béke és a stabilitás háború utáni akadályai ugyanazokból a forrásokból eredtek, amelyekből a háború ma­ ga. Az 1914-ben robbanó politikai feszültségért a világgazdasá­ gi rendszer 1900-tól folyamatosan zajló szétesése volt a fele­ lős. A háború kimenetele és a békeszerződések a német versen­ gés kiküszöbölésével enyhítették a nyomást a felszínen, miköz­ ben súlyosbították okait, és ezáltal erőteljesen megnövelték a béke politikai és gazdasági akadályait. A békeszerződések politikailag végzetes ellentmondást rej­ tettek magukban. A vesztes nemzetek tartós egyoldalú leszere­ lése meggátolta a hatalmi egyensúlyi rendszer bármiféle re­ konstrukcióját, mivel egy ilyen rendszernek elengedhetetlen előfeltétele a hatalom. Genfben hiába hoztak létre egy kibőví­ tett és tökéletesített európai nagyhatalmi közösséget, amelyet Népszövetségnek neveztek, hiába voltak a szövetség szerződé­ seiben biztosítva a konzultáció és a közös cselekvés lehetősé­ gei, mert most hiányzott egy lényeges előfeltétel: nem voltak független hatalmi egységek. A Népszövetséget sohasem lehetett valóban kiépíteni, soha nem hajtották végre sem a békeszerző­ dések kikényszerítésére szolgáló 16., sem az azok békés reví­ ziójára szolgáló 19. cikkelyt. A béke égető problémájának élet­ képes megoldása - a hatalmi egyensúlyi rendszer helyreállítása - tehát teljesen elérhetetlen volt, olyannyira, hogy a húszas évek legkonstruktívabb államférfiainak valódi célját a közön­ ség, amely változatlanul a megzavarodottság szinte leírhatatlan állapotában leledzett, még csak meg sem értette. Azzal a döb­ benetes ténnyel szembesülve, hogy a nemzetek egy csoportját

46

lefegyverezték, miközben a másik csoport talpig fegyverben maradt - ami kizárt bármilyen konstruktív lépést a békeszerve­ zet irányában eluralkodott az az érzelmi beállítottság, hogy a Népszövetség misztikus módon garantál egy békekorszakot, amelynek tartósságához gyakori verbális bátorításokon kívül nincs is másra szükség. Amerikában volt egy általánosan elter­ jedt nézet, amely szerint a dolgok teljesen másképp alakultak volna, ha Amerika csatlakozott volna a Népszövetséghez. Ennél jobb példát fel sem lehetne hozni arra, hogy mennyire nem ér­ tették meg az úgynevezett háború utáni rendszert - azért mon­ dom, hogy úgynevezett, mert ha a szavaknak van egyáltalán je­ lentésük, Európának most nem volt semmiféle politikai rend­ szere. Egy puszta status quo csak addig tarthat, ameddig a felek kimerültsége tart. Nem csoda, hogy a 19. századi rendszerhez való visszatérés tűnt az egyetlen kiútnak. Mindeközben a Népszövetségi Tanács legalább egyfajta európai igazgatóságként működhetett volna, ahogy a nagyhatalmak közössége tette fénykorában, ha nincs a végzetes egyhangúsági szabály, amely a fegyelmezetlen kis államot tette a világbéke döntőbírájává. A vesztes államok tartós lefegyverzésének képtelen eljárása ki­ zárt minden konstruktív megoldást. E katasztrofális helyzet egyetlen alternatívája egy olyan szervezett hatalommal felruhá­ zott nemzetközi rend létrehozása lett volna, amely túllép a nemzeti szuverenitáson. Egy ilyen kúra azonban teljesen kívül esett a korszak látókörén. Ilyen rendszerbe egyetlen európai or­ szág sem ment volna bele, az Egyesült Államokról nem is be­ szélve. Genf politikája gazdaságilag következetesebb volt, amikor a világgazdaság helyreállítását szorgalmazta a béke második vé­ delmi vonalaként. Hiszen még egy sikeresen újra létrehozott hatalmi egyensúlyi rendszer is csak akkor működött volna a bé­ ke érdekében, ha helyreállították volna a nemzetközi monetáris rendszert. Stabil árfolyamok és szabadkereskedelem nélkül a különböző nemzetek kormányai a békét alárendelt érdeknek tekintették volna, akárcsak a múltban, amelyért csak addig küz­ denek, amíg nem keresztezi valamelyik fontosabb érdeküket. A korszak államférfiai közül, úgy tűnik, Woodrow Wilson is­ merte fel először, hogy a béke és a kereskedelem kölcsönös öszszefüggése nemcsak a kereskedelem, hanem a béke biztosítéka is. Nem csoda, hogy a Népszövetség kitartóan harcolt a nem­

47

zetközi valuta- és hitelrendszer újjáépítéséért mint a szuverén államok közötti béke egyetlen biztosítékáért, és hogy a világ jobban számított a pénzarisztokráciára, mint bármikor koráb­ ban, amelyet most N. M. Rotschild helyett J. P. Morgan képvi­ selt. A 19. század normái szerint a háború utáni első évtized for­ radalmi korszaknak tűnt; saját újabb tapasztalatainak fényében azonban éppen ellenkező dologról volt szó. Nyugaton mélysé­ gesen konzervatív célokat követtek abban a szinte egyetemes meggyőződésben, hogy csak az 1914 előtti rendszer újbóli meg­ teremtése - „ezúttal szilárd alapokon” - állíthatja helyre a békét és a jómódot. Valójában a múlthoz való visszatérésre irányuló erőfeszítések kudarca idézte elő a harmincas években az átala­ kulást. Bármilyen látványosak voltak is a háborút követő évti­ zed forradalmai és ellenforradalmai, azok vagy a katonai vere­ séget követő reakcióként törtek ki, vagy, a legjobb esetben, a nyugati civilizáció ismerős liberális és alkotmányos drámáit is­ mételték meg közép- és kelet-európai színen. Teljesen új törté­ nelmi elemek csak a harmincas években jelentek meg. Oroszországtól eltekintve, az 1917 és 1920 közötti kelet- és közép-európai felfordulások, forgatókönyvük ellenére, pusztán kerülőurak voltak a harctereken összeomlott rezsimek felújítá­ sára. Az ellenforradalmi füst eloszlása után a budapesti, a bécsi és a berlini rendszerek nem sokban különböztek a háború előt­ tiektől. Ez nagyjából érvényes Finnországra, a balti államokra, Lengyelországra, Ausztriára, Magyarországra, Bulgáriára, sőt Olaszországra és Németországra is a húszas évek közepéig. Né­ hány országban nagyot léptek előre a nemzeti szabadság és a földreform terén - ezek az eredmények Nyugat-Európában 1789 óta általánosak voltak. Oroszország e tekintetben nem ki­ vétel. A kor tendenciája egyszerűen azoknak az eszményeknek a megvalósítása (vagy újramegvalósítása) volt, amelyek általá­ ban az angol, az amerikai és a francia forradalommal kapcso­ lódtak össze. Nemcsak Hindenburg és Wilson, de ebben a tág értelemben Lenin és Trockij is a nyugati hagyomány örököse volt. A harmincas évek elején hirtelen megkezdődött a változás. Mérföldkövei: az aranystandard elvetése Anglia részéről, az öt­ éves tervek Oroszországban, a New Deal beindítása, a nemzeti­ szocialista forradalom Németországban, a Népszövetség össze­

48

omlása a diktatórikus birodalmak tevékenysége folytán. Míg az első világháború végén a 19. századi ideálok voltak a legfonto­ sabbak és ezek hatása uralta a következő évtizedet, 1940-re el­ tűnt a nemzetközi rendszer minden nyoma, és néhány beékelt területtől eltekintve a nemzetek teljesen új nemzetközi környe­ zetben éltek. A válság legfőbb oka véleményünk szerint a nemzetközi gazdasági rendszer vészjósló összeomlása volt. A századfordu­ ló óta már csak nehézkesen működött, az első világháború és a békeszerződések azután véglegesen tönkretették. Ez a húszas években vált nyilvánvalóvá, amikor nemigen volt olyan belső válság Európában, amely ne valamilyen külgazdasági problé­ mában tetőzött volna. A politológusok a különböző országokat most nem kontinensek szerint csoportosították, hanem asze­ rint, hogy mennyire ragaszkodnak valamilyen szilárd valutá­ hoz. Oroszország a rubel tönkretételével lepte meg a világot: ér­ tékét az infláció egyszerű eszközével csökkentette nullára. Né­ metország megismételte ezt a kétségbeesett mutatványt, hogy meghazudtolja a békeszerződést. A járadékos osztály ezt köve­ tő kisajátítása alapozta meg a náci forradalmat. Genf presztízse azon alapult, hogy sikerült segítenie Ausztriának és Magyaror­ szágnak valutáik feljavításában, és az osztrák koronán végre­ hajtott sikeres műtéttel, amelyet a páciens sajnos nem élt túl, Bécs lett a liberális közgazdászok Mekkája. Bulgáriában, Gö­ rögországban, Finnországban, Litvániában, Lettországban, Lengyelországban és Romániában a valuta feljavítása biztosított jogcímet a hatalomra az ellenforradalomnak. Belgiumban, Franciaországban és Angliában a hatalmon levők a szilárd mo­ netáris normákra támaszkodva szavazták le a baloldalt. Valutaválságok szinte megszakítatlan sora fűzte a nélkülöző Balkánt a gazdag Egyesült Államokhoz a nemzetközi hitelrendszer ru ­ galmas szalagjával, amely a tökéletlenül feljavított valutákból adódó feszültséget először Kelet-Európáról Nyugat-Európára, majd onnan az Egyesült Államokra vitte át. Végül az európai va­ luták idő előtti stabilizálásának hatásai az Egyesült Államokat nyelték el. Megkezdődött a végső összeomlás. Az első sokk a nemzeti körökön belül jelentkezett. Bizonyos valuták - például az orosz, a német, az osztrák és a magyar egy év leforgása alatt eltűntek a föld színéről. Itt nem csupán ar­ ról volt szó, hogy a valuták értéke példátlanul változott, hanem

49

arról is, hogy a változás egy teljesen monetarizált gazdaságban zajlott le. Az emberi társadalomban elkezdődött egy rákos fo­ lyamat, amelynek a hatásairól nem volt senkinek tapasztalata. Belföldön és külföldön egyaránt semmivé váló valuták jelezték a széthullást. Nemzetek találták mintegy szakadékkal elválaszt­ va magukat szomszédaiktól, a népesség különböző rétegeire ugyanakkor mindez teljesen eltérően, gyakran pont fordítva ha­ tott. Az értelmiségi középosztály a szó szoros értelmében pauperizálódott, a pénzvilág cápái felháborító vagyonokat hal­ moztak fel. Egy kiszámíthatatlan integráló és dezintegráló erő lépett színre. Új dolog volt „a tőke menekülése”. 1848-ban, 1866-ban, sőt még 1871-ben sem jegyeztek fel ilyen eseményt. És mégis nyil­ vánvaló volt, hogy fontos szerepet játszott Franciaország liberá­ lis kormányának menesztésében 1925-ben, majd 1938-ban csakúgy, mint a fasiszta mozgalom kibontakozásában Német­ országban 1930-ban. A valuta lett a nemzeti politika kulcskérdése. Egy modern pénzgazdaságban mindenkinek naponta meg kellett tapasztal­ nia, hogy kurtább-e vagy épp hosszabb a pénzügyi mérőrúd. Az emberek odafigyeltek a pénzre, a tömegek előre kiszá­ mították, hogy miként hat az infláció a reáljövedelemre; úgy látszott, hogy férfiak és nők mindenütt a stabil pénzt tekintik az emberi társadalom legfőbb szükségletének. De ez az odafi­ gyelés összekapcsolódott azzal a felismeréssel, hogy a valuta alapjai a nemzeti határokon kívül eső politikai tényezőktől függhetnek. így az a társadalmi izgalom, amely megingatta a monetáris közeg belső stabilitásába vetett bizalmat, felmorzsol­ ta azt a naiv elképzelést is, hogy egy kölcsönös függőségben le­ ledző gazdaság pénzügyileg szuverén lehet. Ettől fogva a valu­ tával összefüggő belső válságok súlyos külső problémákká kezdtek válni. A korszak embere hitt az aranystandardban. Egyeseknél na­ iv, másoknál kritikus, ismét másoknál olyan ördögi krédó volt ez, amely materiális elfogadással, ám lelki elutasítással járt. De a hit maga ugyanaz volt, jelesül hogy a bankjegyeknek azért van értékük, mert aranyat képviselnek. Ez egyszer nem számí­ tott, hogy az aranynak azért van-e értéke, mert munkát testesít meg, ahogy a szocialisták gondolták, vagy azért, mert hasznos és ritka, ahogy az ortodoxok tanították. Ahol Ricardo és Marx

50

ugyanazt mondta, ott a 19. század nem ismert kételyt. Bismarck és Lassalle, John Stuart Mill és Henry George, Philip Snowden és Calvin Coolidge, Mises és Trockij egyformán ma­ gukévá tették ezt a hitet. Marx nem sajnálta a fáradságot, hogy Proudhon munkajegyeiről (amelyek a pénzt voltak hivatottak helyettesíteni) kimutassa, hogy önáltatáson alapulnak; A tőke a pénz áruelméletét tartalmazza, annak ricardói formájában. Az első államférfi a háború után, aki országának valutáját arany­ ban megadva javította fel, Szokolnyikov, az orosz bolsevik volt; a német szociáldemokrata Hilferding a megbízható valutával kapcsolatos elvek rendíthetetlen hirdetésével sodorta veszélybe pártját; az osztrák szociáldemokrata, Otto Bauer támogatta azo­ kat a monetáris elveket, amelyek alapján legkeményebb ellenfe­ le, Seipel megpróbálta feljavítani a koronát; az angol szocialis­ ta Snowden a Munkáspárt ellen fordult, amikor úgy vélte, hogy kormányzása alatt nincs biztonságban a font sterling; a Duce pedig „kőbe vésette” a líra aranyértékét, és megígérte, hogy az élete árán is megvédi. Nehéz lenne ebben a kérdésben eltérést találni Hoover és Lenin, Churchill és Mussolini kijelentései kö­ zött. Egy és csak egy dogma volt, amelyben mindenki egyet­ értett, bármely ország polgára, bármely osztály tagja, bármely vallásfelekezet híve és bármely társadalomfilozófia követője volt, nevezetesen: az aranystandard szükséges ahhoz, hogy a korszak nemzetközi gazdasági rendszere működjék. Ez volt az a láthatatlan valóság, amelybe az élni akarás belekapaszkod­ hatott, amikor az emberiség nekigyürkőzött, hogy kikúrálja magát. Az erőfeszítés, amely nem járt sikerrel, a legátfogóbb volt, amelyet valaha látott a világ. A majdnem megsemmisült valuták stabilizálása Ausztriában, Magyarországon, Bulgáriában, Finn­ országban, Romániában vagy Görögországban nem csupán hit­ béli aktus volt e kis és gyenge országok részéről: nem, ezek a szó szoros értelmében koplaltak, hogy elérjék az arany parto­ kat. Ám a feladat hatalmas és gazdag szponzoraikat, a nyugat­ európai győzteseket is keményen próbára tette. Amíg a győzte­ sek valutái ingadoztak, a feszültség nem vált nyilvánvalóvá: vál­ tozatlanul kölcsönöztek külföldre, ahogy a háború előtt, és ez­ zel segítettek fenntartani a vesztes nemzetek gazdaságait. De amikor Nagy-Britannia és Franciaország visszatért az arany­ standardhoz, hatni kezdett a stabilizált árfolyamaikra neheze­

51

dő teher. Végül a font biztonságáért való csendes aggodalom beleszólt a vezető aranystandard-ország, az Egyesült Államok helyzetébe. Ez a gond, amely átívelt az Atlanti-óceánon, várat­ lanul a veszélyzónába sodorta Amerikát. A probléma szakkér­ désnek tűnik, de világosan meg kell érteni. Abból, hogy Ameri­ ka támogatta 1927-ben a font sterlinget, alacsony kamatlábak következtek New Yorkban, hogy elhárítsák a Londonból New Yorkba irányuló nagy tőkemozgásokat, a Szövetségi Tartalékbank (Federal Reserve Board - FED) ennek megfelelően meg­ ígérte az angol jegybanknak, hogy alacsonyan tartja a kamatlá­ bat, de Amerikának ekkor magas kamatlábakra lett volna szük­ sége, mivel saját árrendszere veszélyesen inflálódni kezdett (ezt a tényt elfedte az árrendszer stabilitása, amelyet a viharos tempóban csökkenő költségek ellenére fenntartottak). Amikor az inga szokásos lengése 1929-ben, hét év konjunktúra után, meghozta a rég esedékes pangást, a dolgokat sokkal súlyosab­ bá tette a rejtett infláció. A deflációtól lesoványodott adósok megérték az inflálódott hitelező összeomlását. Ez baljós előjel volt. Amerika 1933-ban a szabadulás ösztönös gesztusával le­ tért az aranystandardról, és ezzel elenyészett a hagyományos világgazdaság utolsó maradványa. Bár akkor nemigen vette ész­ re senki az esemény mélyebb jelentését, a történelem iránya szinte azonnal az ellenkezőjére fordult. Egy évtizeden át az aranystandard helyreállítása volt a világ­ szolidaritás szimbóluma. Számtalan konferenciát tartottak Brüsszeltől Spaig és Genfig, Londontól Locarnóig és Laussaneig, hogy megteremtsék a stabil valuták politikai előfeltételeit. Magát a Népszövetséget kiegészítették a Nemzetközi Munka­ ügyi Hivatallal, részben azért, hogy egyenlővé tegyék a ver­ senyfeltételeket a nemzetek között, s így az életszínvonalak ve­ szélyeztetése nélkül fel lehessen szabadítani a kereskedel­ met. A valuta volt a Wall Street által kezdeményezett kampá­ nyok középpontjában, amelyek a transzferprobléma leküzdésé­ ért - először a kártérítések kereskedelmi alapokra helyezéséért, majd mobilizálásukért - folytak. Genf egy rehabilitációs folya­ mat szponzoraként ténykedett, amelyben a londoni üzleti világ és Bécs neoklasszikus monetáris puristáinak egyesített nyomá­ sát vetették be az aranystandard érdekében. Végső soron min­ den nemzetközi erőfeszítés erre irányult, miközben a nemzeti kormányok általában a valuta védelmének szükségletéhez

52

szabták intézkedéseiket, különösen a külkereskedelemmel, a hitelekkel, a bankügyletekkel és az árfolyamokkal kapcsolatos intézkedéseket. Bár mindenki egyetértett abban, hogy a stabil valuták a kereskedelem szabaddá tételének függvényei, a dog­ matikus szabadkereskedők kivételével mindenki tudta, hogy haladéktalanul olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek óha­ tatlanul korlátozzák a külkereskedelmet és a külföldi kifizeté­ seket. Importkvótákat, moratóriumokat, szüneteltetési egyez­ ményeket, klíringrendszereket és kétoldalú kereskedelmi egyezményeket, bartermegállapodásokat, tőkeexport-tilalma­ kat, külkereskedelmi ellenőrzést és árfolyam-kiegyenlítési ala­ pokat hoztak létre a legtöbb országban, hogy megbirkózzanak ugyanazokkal a körülményekkel. A valuta védelmére tett lépé­ sekben mégis az autarchia lidérce kísértett. Miközben szabad­ dá akarták tenni a kereskedelmet, megfojtották azt. A kormányintézkedések a világ piacaira való bejutás helyett minden kül­ földi kapcsolattól elzárták az adott országot, és egyre nagyobb áldozatokra volt szükség ahhoz, hogy legalább egy kicsiny ke­ reskedelmi erecske tovább csordogáljon. Azok a kétségbeesett erőfeszítések, amelyeket a valuta mint külkereskedelmi eszköz külső értékének megőrzésére tettek, akaratuk ellenére egy ön­ ellátásra berendezkedő gazdaságba hajszolták a népeket. A ha­ gyományos gazdaságoktól radikális eltávolodást jelentő meg­ szorító intézkedések teljes arzenálja valójában konzervatív sza­ badkereskedelmi célok következménye volt. Ez a trend fordult hirtelen a visszájára az aranystandard vég­ leges bukásával. A helyreállításáért hozott áldozatokat most újabbaknak kellett követniük - ellenkező irányban. A stabil va­ lutarendszer fenntartása érdekében kitalált intézményeket, amelyek korlátozták az életet és a kereskedelmet, most arra használták fel, hogy hozzáigazítsák az ipari életet egy ilyen rendszer állandó hiányához. Talán ezért élte túl a modern ipar műszaki és technikai struktúrája az aranystandard összeomlá­ sának hatását. Mert a megtartásáért vívott harcban a világ öntu­ datlanul felkészült az elvesztéséhez való alkalmazkodáshoz szükséges erőfeszítésekre és szervezettípusokra. A szándék most mégis az ellenkezője volt. Azokban az országokban, ame­ lyek a legtöbbet szenvedtek az elérhetetlenért vívott hosszas küzdelemben, elszabadultak a feléledés titáni erői. Sem a Népszövetség, sem a nemzetközi pénzarisztokrácia nem élte túl az

53

aranystandardot. Eltűnésével mind a Népszövetség szervezett békeérdeke, mind e békeérdek kikényszerítésének legfőbb esz­ közei - a Rotschildok és a Morganok - eltűntek a politikából. Az aranyfonal elszakadása egy világforradalom előrejelzése volt. Az aranystandard csődje azonban aligha jelentett többet, mint hogy kijelölte egy olyan esemény időpontját, amely túl nagy horderejű volt ahhoz, hogy ez a csőd előidézhette volna. A válságot a 19. századi társadalom nemzeti intézményeinek teljes lerombolása kísérte a világ nagy részén, s ezek az intéz­ mények szinte a felismerhetetlenségig megváltoztak és újjáala­ kultak mindenütt. Sok országban totalitárius diktatúrák váltot­ ták fel a liberális államot, és a gazdaság új formái szorították ki a század legfontosabb intézményét, a szabad piacokon alapuló termelést. Míg nagy nemzetek átalakították egész gondolkodásmódjukat és háborúkba vetették magukat, hogy a világegyetem természetéről vallott precedens nélküli eszmék nevében leigáz­ zák a világot, a még nagyobb nemzetek rohantak megvédeni a szabadságot, amely ugyanilyen példa nélküli jelentőségre tett szert számukra. Bár a nemzetközi rendszer csődje indította el a változást, biztos, hogy annak mélységére és tartalmára nem ké­ pes magyarázatot adni. Tudhatjuk ugyan, hogy miért történt vá­ ratlanul az, ami történt, de ettől még lehet, hogy fogalmunk sincs róla, miért történt meg egyáltalán. Nem volt véletlen, hogy az átalakulást példátlan méretű há­ borúk kísérték. A történelem a társadalmi változáshoz igazo­ dott, a nemzetek sorsa összekapcsolódott azzal a szereppel, amelyet egy intézményi átalakulásban játszottak. Az effajta szimbiózis a dolgok természetéből ered. Bár a nemzetek cso­ portjai és a társadalmi intézményeknek megvan a maguk erede­ te, hajlamosak egymásba gabalyodni fennmaradásukért vívott küzdelmükben. Egy ilyen szimbiózis nevezetes esete kapcsolta össze a kapitalizmust és az Atlanti-óceán menti népeket. A ka­ pitalizmus kibontakozásával szoros kapcsolatban lévő kereske­ delmi forradalom vált a hatalom hordozójává Spanyolország, Portugália, Hollandia, Franciaország, Anglia és az Egyesült Ál­ lamok számára, s mindegyikük hasznot húzott azokból a lehe­ tőségekből, amelyeket ez az átfogó és mélyen gyökerező válto­ zás kínált; másfelől a kapitalizmus maga e felemelkedő hatal­ makon keresztül terjedt el az egész Földön.

54

A törvény fordítva is igaz. Egy nemzet kerülhet hátrányos helyzetbe a fennmaradásáért vívott küzdelmében amiatt, hogy intézményei vagy azok némelyike történetesen hanyatlik ilyen elavult berendezés példája volt a második világháborúban az aranystandard. Országok viszont, amelyeknek megvan az okuk, hogy ellenezzék a status quól, gyorsan felfedezhetik a fennálló intézményi rend gyengeségeit, és idejekorán létrehoz­ hatják az érdekeiknek jobban megfelelő intézményeket. Az ilyen csoportok félrelökik azt, ami hanyatlik, és megkapaszkod­ nak abban, ami saját erejéből utat tör számukra. Ezért lehet az a látszat, mintha ők kezdeményezték volna a társadalmi válto­ zást, holott valójában csak a haszonélvezői, sőt el is ferdíthetik az irányt, hogy azt saját céljaik szolgálatába állítsák. Ilyenformán került az egykor legyőzött Németország abba a helyzetbe, hogy felismerje a 19. századi rend rejtett hiányossá­ gait, és hogy ezt a tudását arra használja, hogy felgyorsítsa e rend szétrombolását. Államférfiaiban, akik a harmincas évek­ ben erre a rombolási feladatra koncentráltak, felhalmozódott valami baljós intellektuális fölény, ami gyakran vezetett új pénzügyi, kereskedelmi, harcászati és társadalomszervezési módszerek kialakításához abbeli próbálkozásuk során, hogy céljaiknak megfelelő irányba erőszakolják a dolgokat. Ugyanak­ kor ezeket a problémákat hangsúlyozottan nem azok a kor­ mányzatok hozták létre, amelyek előnyükre fordították őket; ezek valóságos, objektíve adott problémák voltak, és velünk maradnak, bármi lesz is az egyes országok sorsa. Itt ismét nyil­ vánvaló az első és a második világháború különbsége: az első még igazi 19. századi háború, egyszerű nagyhatalmi konfliktus volt, amelyet a hatalmi egyensúlyi rendszer elévülése szabadí­ tott el; az utóbbi már a világfelfordulás részét képezte. Ezért a korszak megrendítő nemzetsorsait el kell választa­ nunk az egyre inkább kibontakozó társadalmi átalakulástól. Ez­ után könnyű lesz észrevenni, hogy miképpen segítette vagy gá­ tolta Németországot és Oroszországot, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat mint hatalmi egységeket a mélyebb társa­ dalmi folyamathoz való viszonyuk. De ugyanez vonatkozik ma­ gára a társadalmi folyamatra is: a fasizmus és a szocializmus az egyes hatalmak felemelkedésében eszközt talált krédójának ter­ jesztéséhez. Németország és Oroszország vált a fasizmus, illet­ ve a szocializmus képviselőjévé szerte a világon. E társadalmi

55

mozgalmak valódi nagyságát - akár jó, akár rossz ez nekünk csak akkor tudjuk felmérni, ha felismerjük és a szolgálatunkba állított nemzeti érdekektől elválasztva vizsgáljuk transzcen­ dens jellegüket. Könyvünkben nem foglalkozunk közvetlenül Németország, Oroszország, Olaszország, Japán, Nagy-Britannia vagy az Egye­ sült Államok szerepével a második világháborúban, bár ez az egyetemes történelem része; a fasizmus és a szocializmus vi­ szont eleven erő volt abban az intézményi átalakulásban, amely témája ennek a könyvnek. Az az élan vitai, amely a né­ met, az orosz vagy az amerikai népben létrehozta azt a rejtélyes késztetést, hogy nagyobb szerepre tartson igényt a faj történel­ mében, azoknak a körülményeknek a része, amelyek között történetünk kibontakozik, míg a fasizmus, a szocializmus vagy a New Deal célja magának a történetnek a része. Ez elvezet tételünkhöz, amelyet még bizonyítanunk kell majd, hogy tudniillik a katasztrófa a gazdasági liberalizmusnak abból az utópikus vállalkozásából ered, hogy megteremtsen egy önszabályozó piaci rendszert. Ez a tétel e rendszernek lát­ szólag szinte mitikus képességeket tulajdonít, ugyanis nem ke­ vesebb következik belőle, mint hogy a 19. századi civilizáció fundamentumai - a hatalmi egyensúly, az aranystandard és a li­ berális állam - végső soron egyazon anyaméhből, az önszabá­ lyozó piacból jöttek a világra. Állításunk szélsőségesnek, sőt egyenesen sokkolónak tűnik durva materializmusával. De a szemünk láttára összeomló civi­ lizáció sajátossága éppen az volt, hogy gazdasági alapokon nyu­ godott. Más - akár vallásos, akár nem vallásos, akár materialis­ ta, akár spiritualista - társadalmakat és más civilizációkat is korlátoztak materiális létezésük feltételei: ez minden emberi élet, sőt minden élet közös jellemzője. Mindenfajta társadalmat korlátoznak a gazdasági tényezők. Egyedül a 19. századi civili­ záció volt más és megkülönböztetett értelemben gazdasági, mert olyan mozgatóerő alapozta meg, amelyet az emberi társa­ dalmak történetében ritkán ismertek el érvényesnek, és biztos, hogy soha korábban nem emeltek a mindennapi cselekvés és magatartás igazolásának szintjére: nevezetesen a nyeresé­ get. Az önszabályozó piaci rendszer kizárólag ebből az elvből eredt.

56

Az a mechanizmus, amelyet a nyereség indítéka mozgásba hozott, hatékonyságát tekintve csak a vallási láz legerőszako­ sabb kitöréseihez hasonlítható a történelemben. Egyetlen nem­ zedéken belül az egész emberi világ ennek megrészegítő hatá­ sa alá került. Mint mindenki tudja, ez a rendszer Angliában vált éretté az ipari forradalom nyomán, a 19. század első felében. Körülbelül tizenöt évvel később elérte a kontinenst és Ameri­ kát. Végül Angliában, a kontinensen, sőt Amerikában is hason­ ló alternatívák öntötték olyan formába a napi ügyeket, amely­ nek legfontosabb jegyei azonosak voltak a nyugati civilizáció minden országában. Ha a katasztrófa eredetét keressük, a piacgazdaság felemelkedését és bukását kell tanulmányoznunk. A piacgazdaság Angliában született, gyengeségei mégis a kontinensen vezettek a legtragikusabb bonyodalmakhoz. Ah­ hoz, hogy megérthessük a német fasizmust, a ricardói Angliá­ hoz kell visszatérnünk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a 19. század Anglia százada volt. Az ipari forradalom angol ese­ mény volt. A piacgazdaság, a szabadkereskedelem, az arany­ standard angol találmány. Ezek az intézmények omlottak össze mindenütt a húszas években - Németországban, Olaszország­ ban vagy Ausztriában az esemény mindössze erősebben politikai és drámai volt. De bármilyen volt is a végső epizódok díszlete és hőfoka, a civilizációt tönkretévő hosszú távú ténye­ zőket az ipari forradalom szülőhelyén, Angliában kell tanulmá­ nyozni.

57

MÁSODIK RÉSZ

A PIACGAZDASÁG FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA

I. AZ ÖRDÖGI MALOM

3. fejezet „Lakóhely és haladás" A 18. század ipari forradalmának lényege a termelési eszközök szinte hihetetlen fejlődése volt, amelyet az egyszerű emberek életének katasztrofális szétzilálódása kísért. Azokat a tényezőket, amelyek meghatározták e szétziláló­ dást, annak a formának a vizsgálatával próbáljuk meg kibogoz­ ni, amelyben ez körülbelül egy évszázaddal korábban Angliá­ ban megjelent. Milyen „ördögi malom” őrölte tömeggé az em­ bereket? Mi mindent okoztak az új fizikai körülmények? Mi mindent az új körülmények között működő gazdasági függősé­ gek? És mi volt az a mechanizmus, amely a társadalom régi szö­ vetét szétszaggatta, és oly sikertelenül próbálta meg újra egy­ ségbe rendezni az embert és a természetet? A liberális filozófia sehol sem mondott olyan nyilvánvalóan csődöt, mint a változás problémájának megértésében. A spon­ taneitásba vetett emocionális hittől fűtve félrelökte a változással kapcsolatos köznapi attitűdöt, hogy misztikus könnyedséggel elfogadja a gazdasági fejlődés társadalmi következményeit, bár­ mik legyenek is azok. A politikatudomány és az államvezetés művészetének elemi igazságai előbb elvesztették hitelüket, majd feledésbe merültek. Nem kell sokat magyarázni: ha túl gyorsnak ítélünk egy irányítatlan változási folyamatot, akkor amennyiben lehet - le kell lassítani azt a közösség jólétének megóvása érdekében. Az államférfiúi bölcsesség e jól ismert gyakran pusztán az ókoriaktól örökölt társadalomfilozófia ta­ nításait tükröző - igazságait a 19. század kitörölte a művelt emberek gondolkodásából. Tette ezt a haszonelvűség durva maróanyagával, amelyhez a tudatosságot nélkülöző növekedés

61

állítólagos öngyógyító képességébe vetett kritikában bizalom társult. A gazdasági liberalizmus félreértette az ipari forradalom tör­ ténetét, mert ragaszkodott ahhoz, hogy a társadalmi eseménye­ ket gazdasági szempontból ítélje meg. Ennek illusztrálására egy első pillantásra távolinak tetsző témához fordulunk: a nyílt me­ zők bekerítéséhez és a művelhető földek legelővé változtatásá­ hoz a Tudor-korszak kezdetén Angliában, amikor a lordok sö­ vényekkel vették körül a mezőket és a közös legelőket; ezáltal egész grófságokat fenyegetett az elnéptelenedés. A nép nehéz helyzetének felidézésével, amelyet a bekerítések és a művelhe­ tő földek legelővé változtatása okozott, egyfelől párhuzamot kí­ vánunk vonni a végső soron jótékony hatású bekerítések és az ipari forradalom által okozott pusztítások között, másfelől - és általánosabban - tisztázni akarjuk, hogy milyen alternatívák állnak egy olyan közösség előtt, amelynek át kell élnie egy sza­ bályozatlan gazdasági fejlődés szülési fájdalmait. A bekerítések nyilvánvaló javulást jelentettek volna, ha nem következik be a művelhető földek legelővé változtatása. A beke­ rített föld kétszeresét-háromszorosát érte a be nem kerítettnek. Ahol a földművelést fenntartották, nem csökkent a foglal­ koztatottság, és az élelmiszer-kínálat feltűnően növekedett. A föld hozama szemmel láthatóan nőtt, különösen ott, ahol bér­ be adták. A művelhető föld juhlegelővé változtatása sem volt teljesen káros a környékre nézve, még a lakóhelyek vele járó pusztulá­ sa és a foglalkoztatottság korlátozása ellenére sem. A IS. század második felére elterjedt a háziipar, száz évvel később pedig a vidék jellegzetességévé kezdett válni. A juhgazdaságban ter­ melt gyapjú munkát adott a kisbérlőknek és a föld nélküli mezőgazdasági bérmunkásoknak, akik kiszorultak a földműve­ lésből, és a gyapjút feldolgozó szövőipar új központjai számos mesterembernek biztosítottak jövedelmet. De - és ez a lényeg - az ilyen kiegyenlítő hatások csak piacgazdaságban tekinthetők maguktól értetődőnek. Egy ilyen rendszer híján a juhtenyésztés és a birkagyapjú eladásának fö­ löttébb hasznot hozó tevékenysége tönkreteheti az országot. A juh, amely „arannyá változtatja a homokot”, éppígy homokká is változtathatja az aranyat. Ez történt a 17. században Spanyolor62

szágban, amelynek lepusztult talaja sohasem heverte ki a juh­ tenyésztés túlzott elterjedését. Egy 1607-ből származó hivatalos dokumentum, amely a ki­ rályság főrendjei számára készült, egyetlen erőteljes mondat­ ban foglalja össze a változás problémáját: „Lakóhely: ez a sze­ gény ember vágya, amelyet ki kell elégíteni; haladás: ez a ne­ mesember óhaja, amelynek megvalósításában nem szabad gá­ tolni.” Ez a megfogalmazás láthatólag magától értetődőnek te­ kinti a tisztán gazdasági fejlődés lényegét: a haladást a társada­ lom szétzilálódása árán. De céloz arra a tragikus szükségszerű­ ségre is, hogy a szegény ember ragaszkodik kunyhójához, me­ lyet pusztulásra ítélt a gazdag vágya, hogy a köz úgy haladjon, hogy közben hasznot hajt neki. A bekerítéseket helyesen nevezték a gazdagok forradalmá­ nak a szegények ellen. A főrendek és a nemesek felborították a társadalmi rendet, lerombolták az ősi törvényt és szokást, néha erőszakos eszközökkel, gyakran kényszerrel és megfélemlítés­ sel. A szó szoros értelmében elrabolták a szegényektől a közös legelőből rájuk eső részt, lerombolták azokat a házakat, ame­ lyeket a szokás addig töretlen ereje folytán a szegények rég a maguk és utódaik otthonának tekintettek. Szétszaggatták a tár­ sadalom szövetét. Elnéptelenedett falvak és emberi lakhelyek romjai tanúskodtak arról a hevességről, amellyel a forradalom tombolt, veszélyeztetve az ország véderejét, elsorvasztva váro­ sait, megtizedelve népességét, porrá változtatva túlterhelt tala­ ját, zaklatva az embereket, akiket tisztes földművesekből kol­ dusok és tolvajok csőcselékévé változtatott. Bár mindez csak foltokban jelent meg, a sötét foltok azzal fenyegettek, hogy egy­ séges katasztrófává olvadnak össze.1A király és tanácsa, a kan­ cellárok és a püspökök a közösség jólétét, sőt a társadalom em­ beri és természeti lényegét védték e csapással szemben. Másfél évszázadon át - legkésőbb az 1490-es évektől az 1640-es évekig - jóformán megszakítás nélkül küzdöttek az elnéptelenedés el­ len. Somerset kormányzónak az életébe került, hogy a parasz­ tok kitépték a törvénykönyvből a bekerítési törvényeket. A juh­ tenyésztő lordok, miután több ezer parasztot lemészárolva le­ verték a Kett-lázadást, létrehozták diktatúrájukat. Somersetet pedig azzal vádolták - és nem alaptalanul -, hogy a bekerítések ostorozásával bátorította a lázadó parasztokat. 1 T a w n e y , R. H.: The Agrarian Problem int he 16th Century. 1912.

63

Majd száz évvel később másodszor is erőpróbára került sor ugyanazok között az ellenfelek között, de ekkorra a bekerítők többnyire már gazdag vidéki úriemberek és kereskedők, s nem lordok és nemesek voltak. Most világi és egyházi nagypolitika keveredett az ügybe. Arról volt szó, hogy a korona előjogait megfontoltan felhasználják a bekerítések megakadályozására, s a bekerítési ügyet nem kevésbé megfontoltan felhasználják a korona pozíciójának erősítésére a dzsentri ellenében. E lénye­ gében alkotmányos küzdelem során a parlament kivégeztette Straffordot és Laudot, akik nemcsak az ipar szempontjából, ha­ nem politikailag is reakciósak voltak: nem tudatosították, hogy a bekerítések célja most már a korábbinál jóval gyakrabban volt a föld megműveltetése, mint legelővé változtatása. A polgárhá­ ború árja aztán örökre elnyelte a Tudorok és az első Stuartok közösségi célkitűzéseit. A 19. századi történészek egyhangúlag demagógnak, vagy egyenesen reakciósnak minősítették a Tudorok és az első Stuar­ tok politikáját. Természetesen a parlamenttel rokonszenveztek, és ez a testület a bekerítők oldalán állt. H. de B. Gibbins, aki lel­ kes barátja ugyan az egyszerű embereknek, ezt írja: „Az ilyen oltalmazó törvények azonban, mint az oltalmazó törvények ál­ talában, teljesen hiábavalóak.”2 Innes még határozottabb: „A szokásos gyógymódok: a csavargás büntetése, az ipar alkal­ matlan területekre kényszerítése, a tőke beleerőltetése a keve­ sebb hasznot hajtó befektetésekbe a foglalkoztatottság biztosí­ tása érdekében kudarcot vallottak - mint szoktak általában.”3 Gairdner nem habozik „gazdasági törvényekként” hivatkozni a szabadkereskedelem fogalmaira: „A gazdasági törvényeket ter­ mészetesen nem értették - írja és megpróbálták törvényekkel megakadályozni, hogy a földművesek lakóhelyeit lerombolják a földesurak, akik a gyapjútermelés növelése érdekében hasznos­ nak találták, hogy legelővé változtassák a művelhető földeket. E törvények gyakori ismétlődése csak azt mutatja, hogy mennyi­ re hatástalanok voltak a gyakorlatban.”4 Nemrégiben egy Heckscher nevű közgazdász hangsúlyozta azt a meggyőződé­ sét, hogy a merkantilizmust lényegében a gazdasági jelenségek bonyolultságának meg nem értése szülte, s tökéletes megérté­ 2 G ibbins, H. de B.: The Industrial History of England. 1895. 3 I nnes, A. D.: England under the Tudors. 1932. 4 G airdner, J.: Henry VIII: Cambridge Modern History. II. k. 1918.

64

sükhöz az emberi értelemnek nyilván újabb pár száz évre van még szüksége.5 Valójában a bekerítésellenes törvényhozás so­ hasem állította le a bekerítési mozgalmat, sőt még csak nem is akadályozta komolyan. A brit köztársasági elvek iránti szenve­ délyében felülmúlhatatlan John Hales elismerte, hogy lehetet­ len volt bizonyítékokat gyűjteni a bekerítők ellen, akik gyakran a szolgáikat küldték tanúskodni az esküdtszék elé, s annyi „bérlőt és élősdit tartottak el, hogy ezek nélkül lehetetlen volt esküdtszéket felállítani”. Néha a törvénysértő lordot az az egy­ szerű megoldás is megmenthette a büntetéstől, hogy egyetlen barázdát húzatott a mezőn. Azt, hogy a magánérdek ilyen könnyen az igazság fölé kere­ kedik, gyakran tekintik a törvényhozás hatástalanságát jelző biztos tünetnek, s aztán azzal érvelnek, hogy a sikertelenül gá­ tolt trend győzelme a „reakciós intervencionizmus” haszontalanságát bizonyítja. Ez azonban gyenge érv. Miért kellene egy trend végső győzelmében annak bizonyítékát látni, hogy az elő­ retörésének lassítására tett erőfeszítések hatástalanok voltak? És miért nem lehet ezeknek az intézkedéseknek a célját ponto­ san abban látni, amit elértek, ti. a változás tempójának lelassí­ tásában? Valami attól, hogy hatástalan egy fejlődési irány meg­ állításában, még nem teljesen hatástalan. A változás sebessége gyakran nem kevésbé fontos, mint a változás iránya, de míg az utóbbi gyakran nem függ akaratunktól, az a sebesség, amellyel hagyjuk a változást lezajlani, nagyon is függhet tőlünk. A spontán haladásba vetett hit vakká tehet minket a kor­ mányzat szerepét illetően a gazdasági életben. Ez a szerep gyakran a változás sebességének módosításában - felgyorsítá­ sában vagy lelassításában - áll, ahogy a helyzet kívánja. De ha úgy véljük, hogy ezt a sebességet nem lehet módosítani, vagy ami még rosszabb - ha szentségtörésnek ítéljük a megbolygatását, akkor természetesen nincs helye az intervenciónak. A be­ kerítések erre kínálnak példát. Visszatekintve mi sem lehet vi­ lágosabb, mint a gazdasági fejlődés nyugat-európai trendje, melynek az volt a célja, hogy kiküszöbölje a mezőgazdasági technika mesterségesen fenntartott egységességét, a keresztbekasul fekvő keskeny mezők és a közlegelő primitív intézmé­ nyét. Nem kétséges, hogy Angliában hasznos volt a gyapjúipar fejlődése, mert elvezetett az ipari forradalom hordozójának, a 5H

eckscher,

E. F.: Mercantilism. 1935. II. k. 104.

65

textiliparnak a kialakulásához. Világos továbbá, hogy a háziipa­ ri szövés növekedése a hazai gyapjúkészlet növekedésétől füg­ gött. Ezek a tények elegendők ahhoz, hogy a művelhető földek legelővé változtatásában és az ezt kísérő bekerítési mozgalom­ ban felismerjük a gazdasági fejlődés trendjét. Mégis, ha nincs a Tudor- és korai Stuart-államférfiak következetes politikája, a változás sebessége romboló lehetett volna, és elfajulássá, nem pedig konstruktívvá változtatta volna magát a folyamatot. Mert nagyrészt ettől a sebességtől függött, hogy a kisemmizettek al­ kalmazkodni tudnak-e a megváltozott körülményekhez anél­ kül, hogy végzetesen károsodnának emberi és gazdasági, fizi­ kai és morális mivoltukban; hogy tudnak-e új foglalkozást talál­ ni a változással közvetetten összefüggő lehetőségtérben, és hogy az exportnövekedés által gerjesztett importnövekedés le­ hetővé teszi-e a változás miatt munkájukat vesztettek számára, hogy új megélhetési forrásokat találjanak. A válasz minden esetben a változás és az alkalmazkodás vi­ szonylagos sebességétől függött. A gazdasági elmélet szokásos „hosszú távú” megfontolásai elfogadhatatlanok: előre eldöntenék a kérdést, mivel feltételezik, hogy az esemény piaci rend­ szerben zajlott le. Ám bármilyen természetesnek tűnhet is szá­ munkra ez a feltételezés, indokolatlan: ez a rendszer olyan in­ tézményi struktúra, amely - és ezt hajlamosak vagyunk túl könnyen elfelejteni - nem létezett soha, csak a mi korunkban, sőt még ekkor is csak részlegesen. E feltételezés nélkül azon­ ban a „hosszú távú” megfontolások értelmetlenek. Ha egy vál­ tozás közvetlen hatása káros, akkor, amíg nincs bizonyítva az ellenkezője, a végső hatás is káros. Ha a művelhető földek lege­ lővé változtatása bizonyos számú ház lerombolásával, bizonyos mennyiségű munkahely megszűnésével jár, akkor ezeket a ha­ tásokat mindaddig végső hatásoknak kell tekinteni, amíg az el­ lenkezője nincs bizonyítva. Ez nem zárja ki, hogy számításba vegyük az exportnövekedés lehetséges hatásait a földtulajdono­ sok jövedelmére, azokat a lehetséges foglalkoztatási esélyeket, amelyeket a helyi gyapjúkészlet gyarapodása teremt, vagy azt, hogy mire használhatják a földtulajdonosok megnövekedett jö­ vedelmeiket: további befektetésekre vagy luxuskiadások fede­ zésére. A változás sebességének az alkalmazkodás sebességé­ vel való összehasonlítása fogja eldönteni, hogy mit kell a válto­ zás tiszta hatásának tekintenünk. De semmi esetre sem feltéte­

66

lezhetjük a piaci törvények működését, amíg nincs bizonyítva egy önszabályozó piac létezése. A piaci törvények csak a piacgazdaság intézményi keretében relevánsak, és nem a Tudor-ko­ ri Anglia államférfiai tértek el a tényéktől, hanem azok a mo­ dern közgazdászok, akiknek őket illető szigorú bírálatai bur­ koltan tartalmazták egy piaci rendszer előzetes létezésének fel­ tevését. Anglia csak azért élte túl súlyos károsodás nélkül a bekerí­ tések csapását, mert a Tudorok és az első Stuartok felhasznál­ ták a korona hatalmát, hogy addig lassítsák a gazdasági haladás folyamatát, míg az társadalmilag elviselhetővé válik. Az átala­ kulás áldozatainak tehermentesítése érdekében megpróbálták gátak közé terelni a változás folyamatát, hogy ne legyen annyi­ ra romboló. Kancelláriáik és kormányzó testületeik a legkevés­ bé sem voltak konzervatív szemléletűek. Az államvezetés mű­ vészetének új, tudományos szellemét képviselték: támogatták a külföldi mesteremberek bevándorlását, buzgón honosítottak meg új technikákat, alkalmaztak statisztikai módszereket és pontos ténybeszámolókat, ellenezték az elbirtoklási jogokat, megnyirbálták az egyházi kiváltságokat, mellőzték a szokásjo­ got. Ha újítás teszi a forradalmárt, ők voltak a kor forradalmá­ rai. Elkötelezték magukat az uralkodó nagyságára és hatalmára büszke köznép jólétének, de azért a jövő az alkotmányosságé és a parlamenté volt. A korona kormányzatát egy osztály kor­ mányzata váltotta fel, azé az osztályé, amely vezető szerepet játszott az ipari és a kereskedelmi haladásban. Az alkotmányos­ ság nagy elve elválaszthatatlanná vált attól a politikai forrada­ lomtól, amely kisemmizte a koronát. A korona addigra elveszí­ tette szinte minden alkotóképességét, míg oltalmazó szerepe már nem volt létfontosságú egy olyan országban, amely átvé­ szelte az átmenet viharát. Pénzügyi politikája most már indoko­ latlanul csökkentette az ország erejét, és kezdte korlátozni ke­ reskedelmét. Egyre inkább visszaélt előjogaival, hogy megtart­ sa azokat, és ezzel károsította az ország erőforrásait. Utolsó tel­ jesítménye a munkaerő és az ipar ragyogó irányítása, a bekerítési mozgalom körültekintő ellenőrzése volt. Ám ezt már csak azért is elfelejtették, mert oltalmazó tevékenységének fő áldo­ zatai a tőkések és a felemelkedő középosztály munkáltatói vol­ tak. Anglia csak kétszáz évvel később élvezett újra olyan haté­ kony és jól szervezett társadalomvezetést, amilyet a köztársa­

67

ság elpusztított. Most kétségkívül nem volt olyan nagy szükség a paternalista közigazgatásra. De a megszakítás egy szempont­ ból végtelenül nagy kárt okozott: segített kitörölni a nemzet emlékezetéből a bekerítési korszak borzalmait és a kormányzat eredményeit az elnéptelenedés veszélyének elhárításában. Ta­ lán ezzel magyarázható, hogy mintegy 150 évvel később, ami­ kor az ipari forradalom formájában hasonló katasztrófa fenye­ gette az ország életét és jólétét, nem értették meg a válság való­ di természetét. Az esemény ekkor is Angliára volt jellemző, ekkor is a ten­ geren bonyolított kereskedelem volt az ország egészét érintő mozgalom forrása, és ekkor is a grandiózus haladás okozta a közemberek lakóhelyeinek példátlan pusztulását. Mielőtt a fo­ lyamat nagyon messzire jutott volna, a dolgozó emberek a pusztulás új helyszínein, Anglia úgynevezett ipari városaiban zsúfolódtak össze, a vidékiek emberi mivoltukból kivetkőzött nyomornegyedlakókká váltak, pusztulófélben volt a család, s hatalmas országrészek tűntek el sebesen azok alatt a szénporés ócskavashalmok alatt, amelyeket az „ördögi malmok” ki­ okádtak. A szerzők, bármi volt is a világnézetük, bármelyik párthoz tartoztak is, konzervatívok és liberálisok, kapitalisták és szocialisták egyaránt mint az emberi lealacsonyodás igazi mélypontjára hivatkoztak az ipari forradalom idején tapasztal­ ható társadalmi állapotokra. Az eseményre még nem adtak teljesen kielégítő magyaráza­ tot. A kortársak a kárhozat nyitját a gazdaságot és a szegénysé­ get kormányzó kemény szabályszerűségekben látták, s ezt a bérek törvényének és a népesség törvényének nevezték, de el­ méletük megdőlt. Megpróbálták a kizsákmányolással magya­ rázni a gazdagságot és a szegénységet, de ily módon nem le­ hetett számot adni arról a tényről, hogy a bérek egészében vé­ ve még egy évszázadon át emelkedtek. Még gyakrabban hivat­ koztak összefonódó okok sokaságára, ami ismét aligha volt ki­ elégítő. A mi megoldásunk minden, csak nem egyszerű: gyakorlati­ lag ez tölti ki e könyv nagyobbik részét. Azt állítjuk, hogy egy olyan társadalmi megrázkódtatás lavinája zúdult Angliára, amely messze túltett a bekerítési időszak viszontagságain; hogy ez a katasztrófa egy erőteljes gazdasági fejlődési folyamatot kí­ sért; hogy teljesen új intézményi mechanizmus kezdett működ­

68

ni a nyugati társadalomban; hogy ennek veszélyein, amelyek megjelenésükkor elevenbe vágtak, sohasem sikerült igazából úrrá lenni; és hogy a 19. századi civilizáció története nagyrészt azokból a kísérletekből áll, amelyek védeni próbálták a társa­ dalmat ennek a mechanizmusnak a rombolásaitól. Az ipari for­ radalom csak a kezdete volt egy olyan szélsőséges és radikális forradalomnak, amely mindig is lázba hozta a szektariánuso­ kat, de az új hitvallás teljesen materialista volt, és azon a hiten alapult, hogy minden emberi probléma megoldható, ha korlát­ lan mennyiségben adottak az anyagi javak. A történetet számtalanszor elmesélték: hogyan hozta létre az ipari forradalmat a piacok kiszélesedése, a szén és a vas je­ lenléte, valamint a szövőiparnak kedvező nyirkos klíma, az új, 18. századi bekerítések révén nincstelenné tett emberek soka­ sága, a szabad intézmények léte, a gépek felfedezése és más okok kölcsönhatása. Meggyőzően kimutatták, hogy önmagá­ ban egyik okot sem érdemes kiemelni és elkülöníteni ennek a hirtelen és váratlan események az okaként. De hogyan kell ezt a forradalmat definiálni? Mi volt a lénye­ gi jellegzetessége? A gyárvárosok kialakulása, a nyomornegye­ dek megjelenése, a gyermekek munkaidejének hosszúsága, bi­ zonyos munkáskategóriák munkabérének alacsony volta, a né­ pességnövekedési ráta emelkedése vagy az iparágak koncentrá­ ciója? Azt állítjuk, hogy ezek mind esetlegesek voltak egy alap­ vető változáshoz, a piacgazdaság megszületéséhez képest, és hogy ennek az intézménynek a természetét nem lehet teljesen megérteni, ha nem ismerjük fel, hogy milyen hatással volt a gép egy kereskedő társadalomra. Nem kívánjuk azt állítani, hogy a gép okozta azt, ami történt, de állítjuk, hogy egy kereskedő tár­ sadalomban, amint bonyolult gépekkel és felszerelésekkel kezdtek termelni, szükségszerűen ki kellett alakulnia az önsza­ bályozó piaci rendszer eszméjének. A célgépek használata tipikus hatásokat gyakorol egy mezőgazdasági és kereskedő társadalomra. Egy ilyen társadalom me­ zőgazdasági termelőkből és kereskedőkből áll, akik megveszik és eladják a föld termését. A specializált, bonyolult, drága esz­ közök és üzemek segítségével történő termelés csak úgy illeszt­ hető be egy ilyen társadalomba, ha vásárlás és eladás kíséri. En­ nek véghezvitelére a kereskedő az egyetlen rendelkezésre álló személy, és addig alkalmas rá, amíg ez a tevékenység nem vesz­ 69

teséges. Ugyanúgy adja el a javakat, ahogy egyébként adna el javakat azoknak, akiknek szükségük van rájuk, de másképp szerzi be, nevezetesen nem készen veszi őket, hanem megvá­ sárolja a szükséges munkaerőt és nyersanyagot. E két - a ke­ reskedő utasításai szerint összerakott - dologból születik az új termék, s ehhez jön némi várakozás, amit esetleg vállalnia kell. Ez nemcsak a háziipar vagy a „termelés”, hanem mindenfajta ipari kapitalizmus jellemzője, a mi korunkét is beleértve. Ebből fontos következmények adódnak a társadalmi rendszerre néz­ ve. Mivel a bonyolult gépek drágák, csak akkor fizetődnek ki, ha nagy mennyiségű terméket állítanak elő velük.6 Csak akkor működtethetők veszteség nélkül, ha ésszerűen biztosítva van a javak értékesítése, és ha a termelést nem kell megszakítani a gépek táplálásához szükséges elsődleges javak hiánya miatt. A kereskedő számára ez azt jelenti, hogy minden összetevő té­ nyezőnek kaphatónak, azaz a szükséges mennyiségben hozzáférhetőnek kell lennie mindenki számára, aki kész fizetni ér­ tük. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a specializált gépek­ kel történő termelés túlságosan kockázatos a kereskedő számá­ ra is, aki a pénzét teszi fel rá, és az egész közösség számára is, amely függeni kezd a jövedelem, a foglalkoztatottság és a javak folyamatos termelésétől. Mármost egy mezőgazdasági társadalomban ezek a feltéte­ lek nem természetesen adottak, meg kell teremteni őket. Attól, hogy fokozatosan kell létrehozni őket, a szóban forgó változá­ sok semmivel sem kevésbé riasztóak. Az átalakulás megkíván­ ja, hogy megváltozzon a társadalom tagjainak cselekvési indíté­ ka: a létfenntartás indítékát fel kell váltania a nyereségérdekelt­ ségnek. Minden ügyletet pénzügyletté kell változtatni, ez vi­ szont megköveteli egy csereeszköz bevezetését az ipari élet minden kapcsolatába. Minden jövedelem valaminek az eladá­ sából kell hogy származzék, és bármi is egy személy jövedel­ mének tényleges forrása, azt eladásból származó jövedelemnek kell tekinteni. Ennyi és nem kevesebb foglaltatik benne az egy­ szerű „piaci rendszer” kifejezésben, amellyel a leírt intézményi rendszert megnevezzük. De a rendszer legriasztóbb sajátossá­ ga az, hogy amint létrehozták, hagyni kell, hogy külső beavat­ kozás nélkül működjön. A nyereség többé nem garantált, és a 6 C l a p h a m , J. H.: Economic History o f Modern Britain. III. k.

70

kereskedőnek a piacon kell szert tennie rá. Hagyni kell, hogy az árak szabályozzák magukat. Piacgazdaságon piacok ilyen önszabályozó rendszerét értjük. A korábbi gazdaság átváltozása ezzé a rendszerré olyan tel­ jes, hogy jobban hasonlít a hernyó állapotváltozásához, mint bármilyen más változáshoz, amelyet folyamatos növekedés és fejlődés segítségével lehet kifejezni. Állítsuk szembe például a kereskedő-termelő eladói tevékenységét vásárlói tevékenységé­ vel: eladásai csak termékeket érintenek, az, hogy talál-e vevőt vagy sem, nem kell hogy hasson a társadalom szövetére. De amit vásárol, az nyersanyag és munkaerő - természeti tárgy és ember. A gépi termelés egy kereskedő társadalomban gyakorla­ tilag nem kisebb átalakulást feltételez, mint a társadalom ter­ mészeti és emberi szubsztanciájának átalakítását áruvá. A kö­ vetkeztetés, bár hátborzongató, elkerülhetetlen: annak a zökke­ nőnek, amelyet az ilyen eszközök okoznak, darabokra kell tör­ nie az emberi kapcsolatokat, és megsemmisüléssel kell fenye­ getnie természetes élőhelyeit. Ez a veszély ténylegesen fennállt. Valódi természetét akkor fogjuk megérteni, ha megvizsgáljuk azokat a törvényeket, ame­ lyek egy önszabályozó piac mechanizmusát kormányozzák.

71

4. fejezet Társadalmak és gazdasági rendszerek Mielőtt rátérnénk azoknak a törvényeknek a tárgyalására, ame­ lyek az olyan piacgazdaságot irányítják, amilyet a 19. század próbált létrehozni, először jól meg kell értenünk a rendszer alapjául szolgáló rendkívüli fejleményeket. A piacgazdaság piacok önszabályozó rendszere, kissé szak­ szerűbben fogalmazva: olyan gazdaság, amelyet piaci árak irá­ nyítanak, és semmi más nem irányít a piaci árakon kívül. Egy ilyen rendszer, amely képes az egész gazdasági életet megszer­ vezni külső segítség vagy beavatkozás nélkül, minden bizony­ nyal megérdemli, hogy önszabályozónak nevezzük. Ezek az el­ nagyolt jelzések elégségesek annak kimutatására, hogy meny­ nyire előzmények nélküli ez a vállalkozás. Tegyük pontosabbá, hogy mire gondolunk. Természetesen egyetlen társadalom sem képes semeddig sem élni, ha nincs va­ lamiféle gazdasága, de a mi korunk előtt nem létezett még elv­ ben sem olyan társadalom, amelyet piacok irányítottak volna. A 19. században oly kitartóan zengő akadémiai ráolvasókóru­ sok ellenére a cseréből szerzett nyereség és haszon korábban sohasem játszott jelentős szerepet az emberi gazdaságban. Bár a piac intézményét meglehetősen jól ismerték a kései kőkor­ szaktól kezdve, szerepe mellékes volt a gazdasági életben. Jó okunk van minden erőnkkel hangsúlyozni ezt az állítást. Nem kisebb gondolkodó, mint Adam Smith mondta, hogy a tár­ sadalomban a munkamegosztás a piacok létezésétől, vagy aho­

72

gyan ö fogalmazott, az embernek „attól a hajlamától függ, hogy egy dolgot közvetlenül vagy közvetve elcseréljen egy másikra”. Ez a megfogalmazás később átadta helyét a „gazdasági ember” fogalmának. Visszatekintve azt mondhatjuk, hogy a múlt félre­ értése sohasem bizonyult profetikusabbnak a jövőre nézve. Hi­ szen amíg Adam Smith koráig ez a hajlam nemigen mutatkozott meg egyetlen megfigyelt közösség életében sem, és a legjobb esetben is alárendelt jellemzője maradt a gazdasági életnek, száz évvel később olyan ipari rendszer működött teljes lendület­ tel a Föld nagyobbik részén, amely gyakorlatilag és elméletileg minden gazdasági tevékenységében - sőt politikai, intellektuális és spirituális elfoglaltságaiban is - uralta az emberi fajt. A 19. század második felében Herbert Spencer a munkamegosztás el­ vét egyenlővé tette a közvetlen és a közvetett termékcserével, újabb ötven évvel később pedig Ludwig von Mises és Walter Lippmann képes volt megismételni ugyanezt a téveszmét. Ekkor már nem volt szükség érvelésre. Közgazdász, társadalomtörté­ nész, politikafilozófus és általános szociológus szerzők hada vette át Smith gondolatait, és teremtette meg a saját szakmájá­ ban axiómaként a közvetlen termékcserét folytató vadember smithi paradigmáját. Ami a tényeket illeti: Adam Smith állítása az első emberek gazdasági pszichológiájáról éppolyan téves volt, mint Rousseau-é a vadember politikai pszichológiájáról. A munkamegosztás, ez a társadalommal egyidős jelentség a nem, a földrajzi környezet és az egyéni képesség tényeiben rejlő kü­ lönbségekből ered, és az ember állítólagos hajlama a cserére és a kereskedésre majdnem teljesen koholmány. Míg a történelem és az etnológia különféle gazdaságokat ismer, amelyek legtöbb­ je magában foglalja a piacok intézményét, a miénket megelőző­ en nem ismernek olyan gazdaságot, amelyet akár csak megkö­ zelítőleg is piacok irányítanának és szabályoznának. Ez kellően világos lesz, ha futó pillantást vetünk a gazdasági rendszerek és a piacok történetére, amelyeket egymástól elválasztva mutatunk be. Mint majd kitűnik, az a szerep, amelyet a piacok a különbö­ ző országok belső gazdaságában játszottak, jelentéktelen volt egészen a legújabb időkig, és az áttérés a piaci rendszer által uralt gazdaságra annál élesebben rajzolódik majd ki. Kezdetként ki kell selejteznünk néhány 19. századi előítéle­ tet, amelyek Adam Smith hipotézisének - hogy ti. a primitív

73

ember hajlik a hasznot hozó elfoglaltságokra - a mélyén rejle­ nek. Mivel axiómája sokkal relevánsabb volt a közvetlen jövő, mint a ködös múlt szempontjából, követői különösen értelmez­ ték az emberiség korai történelmét. A bizonyítékok látszólag arra mutattak, hogy a primitív embernek távolról sem kapitalis­ ta, hanem valójában kommunisztikus pszichológiája volt (ké­ sőbb ez is tévedésnek bizonyult). Következésképpen a gazda­ ságtörténészek hajlamosak voltak érdeklődésüket a történe­ lemnek arra a viszonylag újabb szakaszára korlátozni, amely­ ben valamennyire számottevő volt a cserekereskedelem és az árucsere, a primitív gazdaságokat pedig az előtörténetbe szám­ űzték. Ez öntudatlanul odavezetett, hogy a piaci pszichológia javára billentették a mérleget, mert ebben a néhány újabb év­ századból álló, viszonylag rövid periódusban mindent olyan tendenciának lehetett tekinteni, amely - a többi, átmenetileg háttérbe szorult tendenciát figyelmen kívül hagyva - annak lét­ rehozására irányult, ami végül létrejött, ti. a piaci rendszeré­ re. Az ilyen „rövid távú” perspektíva korrekcióját nyilvánvalóan a gazdaságtörténet és a társadalmi antropológia összekapcsolá­ sa oldhatta volna meg, amit következetesen elkerültek. Ma már nem folytathatjuk ezt a gyakorlatot. Merő beveze­ tésnek tekinteni az elmúlt tízezer évet és a korai társadalmak sorát civilizációnk igaz történetéhez, amely megközelítőleg a Wealth o f Nations 1776-os megjelenésével kezdődött,1 enyhén szólva idejét múlt dolog. Ez az epizód napjainkban ér véget, és amikor megpróbáljuk felmérni a jövő alternatíváit, meg kell fé­ keznünk természetes késztetésünket, hogy apáink rossz hajla­ mait kövessük. De az az elfogultság, amely Adam Smith kortár­ saival úgy láttatta az ősi embert mint cserére és kereskedelem­ re hajlamos lényt, követőiket arra indította, hogy minden ér­ deklődést megtagadjanak a korai embertől, mivel már tudták róla, hogy nem hódolt ezeknek a dicséretes szenvedélyeknek. A klasszikus közgazdászok hagyományát, akik a piac törvényét a természeti állapotban élő ember állítólagos hajlamaira próbál­ ták alapozni, felváltotta a „civilizálatlan” emberi kultúrák irán­ ti érdeklődés teljes hiánya azon az alapon, hogy korunk problé­ máinak megértése szempontjából nem fontosak. 1 S m i t h , Adam: A nemzetek gazdagsága, e gazdagság természetének és okai­ nak vizsgálata. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959. - A kiadó.

74

A szubjektivista beállítottság a korábbi civilizációkkal szem­ ben nem vonzhatja a tudományos érzületet. A civilizált és a „ci­ vilizálatlan” népek közötti különbségeket mérhetetlenül eltú­ lozták, különösen a gazdasági szférában. A történészek szerint a mezőgazdasági Európában az ipari élet formái egészen a leg­ utóbbi időkig nem sokban különböztek a pár ezer évvel koráb­ bi formáktól. Az eke - lényegében egy állatok által húzott nagy kapa - bevezetésétől fogva a földművelés módszerei alapjában véve nem változtak Nyugat- és Közép-Európa legnagyobb ré­ szén a modern kor kezdetéig. A civilizáció fejlődése ezekben a térségekben többnyire politikai, intellektuális és spirituális fej­ lődés volt, a materiális feltételek terén az időszámítás utáni 1100 körüli Európa nemigen érte el az ezer évvel korábbi római világ szintjét. A változás még később is könnyebben jutott elő­ re az államvezetés, az irodalom és a művészetek, de különösen a vallás és a tudomány csatornáiban, mint az iparéiban. Gazda­ ságát tekintve a középkori Európa nagyjából az ókori Perzsiá­ val, Indiával vagy Kínával volt egy szinten, a kétezer évvel ko­ rábbi egyiptomi Új-birodalommal pedig biztos, hogy nem ver­ senghetett gazdagságban és kultúrában. A modern gazdaságtörténészek közül Max Weber tiltakozott először amiatt, hogy a civilizált társadalmak mechanizmusainak és mozgatórugóinak problémája szempontjából érdektelennek minősítik és ezért mellőzik a primitív gazdaságot. Az ezt követő társadalomantro­ pológiai munkák azt bizonyították, hogy Webernek a leghatá­ rozottabban igaza volt. Mert ha van olyan következtetés, amely a korai társadalmak legújabb vizsgálataiból élesebben kirajzo­ lódik, mint bármi más, akkor az éppen az, hogy az ember mint társadalmi lény nem változik. Természetes adottságai figyelem­ re méltó állandósággal jelennek meg a különböző korok és a különböző helyek társadalmaiban, s úgy tűnik, az emberi társa­ dalom fennmaradásának nélkülözhetetlen előfeltételei mindig ugyanazok. A legújabb történeti és antropológiai kutatások legfonto­ sabb eredménye az, hogy az ember gazdagsága általában társa­ dalmi kapcsolataiba van rejtve. Cselekedeteivel nem egyéni ér­ dekeit védi az anyagi javak birtoklásában, hanem társadalmi ál­ lását, társadalmi igényeit, társadalmi előnyeit. Az anyagi java­ kat annyiban értékeli, amennyiben ezt a célt szolgálják. Sem a termelés, sem az elosztás folyamata nem kapcsolódik sajátos, a

75

javak birtoklásához fűződő gazdasági érdekekhez, de ebben a folyamatban minden egyes lépést egy sor társadalmi érdek hoz működésbe, amelyek végül biztosítják, hogy a kívánt lépést megtegyék. Ezek az érdekek nagyon mások lesznek egy kis va­ dász- vagy halászközösségben, mint egy hatalmas despotikus társadalomban, de a gazdasági rendszer mindkét esetben nem gazdasági indítékok alapján működik. A fennmaradás szempontjából egyszerű a magyarázat. Ve­ gyünk egy törzsi társadalmat. Az egyén gazdasági érdeke ritkán mindenek fölött való, mert a közösség, hacsak nem éri valami­ lyen katasztrófa, megóvja minden tagját az éhezéstől, de ka­ tasztrófa esetén az érdekek megint csak kollektive és nem egyé­ nileg kerülnek veszélybe. A társadalmi kötelékek fenntartása viszont döntő jelentőségű. Először is azért, mert az egyén el­ vágja magát a közösségtől és kiközösített lesz, ha nem vesz tu­ domást a becsület vagy a bőkezűség elfogadott normáiról; má­ sodszor pedig azért, mert hosszú távon minden társadalmi kö­ telezettség kölcsönös, és az egyén kölcsönösségből fakadó ér­ dekeit is e normák teljesítése szolgálja a legjobban. Ez a hely­ zet folyamatosan nyomást gyakorol az egyénre, s az sok (bár semmi esetre sem minden) esetben képtelen lesz akár csak fel­ fogni is saját cselekedeteinek következményeit egy ilyen érdek szempontjából. Ezt a beállítottságot megerősíti az olyan közös­ ségi események gyakorisága, mint a közös zsákmányból való étkezés, vagy a részesedés valamilyen távoli és veszélyes törzsi expedíció hozadékából. A nagylelkűség jutalma, ha társadalmi presztízsben mérjük, olyan nagy, hogy a teljes önzetlenségen kívül egyszerűen nem tesz kifizetődővé semmilyen más visel­ kedést. A jellemnek nincs sok köze a dologhoz. Az ember bizo­ nyos értékek szempontjából épp olyan jó vagy rossz, szociális vagy aszociális, irigy vagy nagylelkű tud lenni, mint más érté­ kek szempontjából. Az ünnepélyes elosztás bevett elve az, hogy senkinek ne adjunk okot az irigységre, amiképpen a nyil­ vános dicséret is kijár a szorgalmas, hozzáértő vagy egyébként sikeres kertésznek (hacsak nem túl sikeres, mely esetben meg­ érdemelten elemészthető annak a tévhitnek az értelmében, hogy fekete mágia áldozata). Az emberi szenvedélyek akár jók, akár rosszak, merőben nem gazdasági célokra irányulnak. Az ünnepélyes bemutató célja, hogy a végsőkig feszítse a versen­ gést, a közösségi munka pedig általában a lehető legmagasabb­

76

ra emelje mind a minőségi, mind a mennyiségi normákat. Az, hogy a csereaktust ajándékozással bonyolítják le, amelynek el­ várják a viszonzását - bár nem szükségképpen ugyanazoktól az egyénektől, és az eljárást aprólékosan tagolják és tökéletesen védik a nyilvánosság kidolgozott módszereivel, a mágikus szer­ tartások és a „párok” kialakításával -, önmagában meg kell hogy magyarázza a nyereség, sőt az olyan gazdagság fogalmá­ nak hiányát, amely nem a társadalmi presztízst hagyományo­ san növelő tárgyakból áll. Ily módon csoportokat kapcsolnak össze kölcsönös kötelezettségek. Ebben a vázlatban egy nyugat-melanéziai közösség általá­ nos jellegzetességeit idézzük föl, s nem vesszük tekintetbe e közösség nemek szerinti és területi szervezettségét, jóllehet a szokás, a jog, a mágia és a vallás ezek vonatkozásában fejti ki hatását; de csak arra akarunk rámutatni, hogy miképpen kelet­ keznek az úgynevezett gazdasági indítékok a társadalmi élet összefüggéséből. A modern etnográfusok ugyanis abban az egy negatív dologban egyetértenek, hogy hiányzik a nyereség motí­ vuma, a fizetségért végzett munka elve, a legkisebb erőfeszítés elve, és különösen hiányzik minden olyan önálló és elkülönült intézmény, amely gazdasági indítékon alapulna. De hogyan biztosítják így a termelés és az elosztás rendjét? A választ lényegében két olyan viselkedési elv kínálja, ame­ lyek elsősorban nem a gazdasággal kapcsolódnak össze: a re­ ciprocitás és a redisztribúció.1 A nyugat-melanéziai Trobriand-szigetek lakóinál, akik az ilyen típusú gazdaság illusztrációjaként szolgálnak, a reciproci­ tás főleg a társadalom nemek szerinti szerveződése, azaz a csa­ lád és a rokonság vonatkozásában működik, a redisztribúció pedig mindenekelőtt azok vonatkozásában hatékony, akiknek közös főnökük van, és ezért területi jellegű. Nézzük meg külön-külön ezeket az elveket! A család - az asszonyok és a gyermekek - ellátása anyai ági rokonaik kötelezettsége. Az a férfi, aki termésének legjavát ad­ ja oda nővérének és nővére családjának, többnyire elnyeri a ki­ váló viselkedésének köszönhető jó hírt, de kevés közvetlen ma­ teriális előnyre tesz szert a cserében; ha viszont gondatlan, elő­ ször és leginkább a jó híre szenved csorbát. A reciprocitás elve 2 Vö. Jegyzetek a fonásokhoz. Ebben a fejezetben nagymértékben haszná­ lom Malinowski és Thurnwald munkáit.

77

az ő felesége és gyermekei javára működik, és így kárpótolja őt gazdaságilag azokért a cselekedeteiért, amelyekre a gazda erénye indította. Az élelem ünnepélyes bemutatása saját föld­ jén és a megajándékozott fél raktára előtt biztosítani fogja, hogy mindenki megismerje kertje művelésének magas színvonalát. Nyilvánvaló, hogy a kert és a háztartás gazdagsága itt jó gazdál­ kodással és a gazdai kiválósággal összefüggő társadalmi viszo­ nyok része. A reciprocitás átfogó elve segít biztosítani mind a termelést, mind a család ellátását. A redisztribúció elve nem kevésbé hatékony. A falu vezetői a sziget összes termékének jó részét elszállítják a főnöknek, aki azt raktározza. De mivel minden közösségi tevékenység az ün­ nepek, táncok és egyéb események körül összpontosul, ahol a szigetlakók egymást és más szigeteken lakó szomszédaikat szó­ rakoztatják (ilyen alkalmakkor osztják ki a távolsági kereskede­ lem hozadékait, adnak és viszonoznak ajándékokat az etikett szabályai szerint, és osztja ki a főnök mindenkinek a szokásos ajándékokat), nyilvánvalóvá válik a raktározási rendszer rend­ kívüli jelentősége. Gazdaságilag ez a munkamegosztás a külke­ reskedelem, a közcélú adózás, a védelmi szabályok fennálló rendszerének lényeges része. De a tulajdonképpeni gazdasági rendszer e funkcióit teljesen magukba szívják azok a rendkívül eleven élmények, amelyek bőséges nem gazdasági indítékot szolgáltatnak minden cselekedetnek, amelyet a társadalmi rendszer mint egész keretében végrehajtanak. Az ilyen viselkedési elvek azonban nem válhatnak hatéko­ nyakká, ha alkalmazásukra nem kínálkoznak létező intézményi sémák. A reciprocitás és a redisztribúció csak azért képesek biztosítani egy gazdasági rendszer működését írásbeli rögzítés és bonyolult közigazgatás nélkül, mert a szóban forgó társadal­ mak szervezetében a szimmetria és a centricitás sémái is mű­ ködnek. A reciprocitást rendkívül megkönnyíti a szimmetria intéz­ ményi sémája, amely gyakori jellegzetessége a társadalmi szer­ vezetnek az írásbeliséggel nem rendelkező népeknél. Az a meg­ lepő „dualitás”, amelyet a törzsi alosztályaikban találunk, az egyéni kapcsolatok párossá tételének szolgálatában áll, és ezzel segíti állandó feljegyzések hiányában a javak és szolgáltatások adását és elfogadását. A bennszülött társadalomban a „félrészek”, amelyek hajlamosak minden egyes alosztályhoz

78

egy „kiegészítőt” létrehozni, mint kiderült, abból a reciprocitás­ ból származnak s egyúttal azt segítenek megvalósulni, amelyen a rendszer alapul. A „dualitás” eredetéről keveset tudunk, de úgy látszik, a Trobriand-szigeteken minden part menti falunak megvan a sziget belsejében a megfelelője, úgyhogy könnyen megszervezhető a kenyérfagyümölcsök és a hal cseréje, bár ezt a cserét kölcsönös és egymástól időben elválasztott ajándékel­ osztásnak álcázzák. A kula-kereskedelemben - amelyről még szó lesz - szintén megvan minden egyénnek a partnere egy má­ sik szigeten, így jelentős mértékben személyessé válik a recip­ rocitás viszonya. Ha a törzsi alosztályokban, a települések elhe­ lyezkedésében s a törzsek közötti kapcsolatokban nem lenne gyakori a szimmetrikus séma, kivihetetlen lenne az átfogó re­ ciprocitás, amely az adás és az elfogadás hosszú távon műkö­ dő, egymástól elkülönült aktusain alapul. A centricitás intézményi sémája, amely bizonyos fokig min­ den emberi csoportban fellehető, megint csak a javak és szol­ gáltatások összegyűjtésének, raktározásának és újraelosztásá­ nak a lehetőségét biztosítja. Egy vadászó törzs tagjai általában a vezetőkhöz szállítják a vadat újraelosztásra. A vadászat ter­ mészetéből adódik, hogy a vállalkozás kimenetele egyetlen, emellett kollektív erőfeszítés eredménye. Ilyen körülmények között nem célszerű másfajta elosztási módszer alkalmazása, ha azt akarják, hogy a csoport ne bomoljon fel minden vadászat után. De minden effajta gazdaságban van ilyesféle szükséglet, bármennyire nagy létszámú is a csoport. És minél nagyobb a terület, illetve minél többféle a termék, az újraelosztás annál hatékonyabb munkamegosztást eredményez, hiszen földrajzi­ lag elkülönült termelőcsoportok összekapcsolását kell elősegí­ tenie. A szimmetria és a centricitás félig elébemegy a reciprocitás és a redisztribúció szükségleteinek. Az intézményi sémák és a viselkedési elvek kölcsönösen egymáshoz vannak igazít­ va. Amíg a társadalmi szervezet így működik, nincs szükség egyéni gazdasági indítékok érvényesítésére: a munkamegosz­ tás automatikusan biztosítva van, a gazdasági kötelezettségeket pontosan teljesítik, és ami a legfontosabb, a túláradó bőség be­ mutatásának minden nyilvános ünnepségen megvan a maga hatása. Egy ilyen közösségben helytelenítik a nyereség gondo­ latát, leszólják az alkudozást, erényként helyeslik az ingyen

79

adást, nem jelenik meg a csere és a kereskedés állítólagos haj­ lama. A gazdasági rendszer valójában a társadalmi szervezet puszta függvénye. Semmiképp sem szabad arra következtetni, hogy az ilyen tí­ pusú társadalmi-gazdasági elvek primitív eljárásokra vagy kis közösségekre korlátozódnak, hogy a nyereségmentes és piac­ mentes gazdaságnak szükségszerűen egyszerűnek kell len­ nie. A reciprocitás elvén alapuló kula-kör Nyugat-Melanéziában az egyik legbonyolultabb az ismert kereskedelmi ügyle­ tek között, a redisztribúció pedig gigantikus méretekben volt je­ len a piramis-civilizációban. A Trobriand-szigetek egy nagyjából kör alakban elhelyezke­ dő szigetvilághoz tartoznak, s e szigetvilág népességének zöme idejének jelentős részét a kula-kereskedelemben való tevékeny­ kedéssel tölti. Kereskedelemként jellemezzük ezt, noha nem játszik benne szerepet sem pénzbeli, sem természetbeni nyere­ ség, nem halmoznak fel, sőt tartósan nem is birtokolnak java­ kat, a kapott dolgokat elajándékozásuk révén élvezik, nincs al­ kudozás, termék- vagy árucsere, s az egész eljárást kizárólag az etikett és a mágia szabályozza. Mégis kereskedelem ez, s a meg­ közelítőleg kör alakú szigetvilág bennszülöttei szabályos időkö­ zökben nagy expedíciókra indulnak, hogy értékes tárgyakat szállítsanak az óramutató járásával megegyező irányban fekvő távoli szigeteken élő embereknek, míg más expedíciókat azért szerveznek, hogy másfajta értékes tárgyakat szállítsanak a szi­ getvilág olyan szigeteire, amelyek az óramutató járásával ellen­ kező irányban helyezkednek el. Hosszú távon a tárgyak mind­ két fajtája - a fehér kagylókból álló karperecek és a vörös kagy­ lókból álló, hagyományos módon készített nyakláncok - körbe­ járják a szigetvilágot, s e pálya bejárása akár tíz évet is igénybe vehet. A kulában emellett általában egyéni partnerek is vannak, akik egymás kula-ajándékait értékes karperecekkel és nyak­ láncokkal viszonozzák, lehetőleg olyanokkal, amelyek előzőleg kiváló személyekhez tartoztak. Mármost a nagy távolságokra szállított értékes tárgyak rendszeres és szervezett ajándékozá­ sát és elfogadását indokolt kereskedelemként jellemezni. Ez a bonyolult egész mégis kizárólag a reciprocitás elvei szerint zaj­ lik. Egy több száz mérföldet és több évtizedet átfogó, emberek százait szigorúan egyedi tárgyak ezreivel összekapcsoló bonyo­ lult idő-, tér- és személyrendszert működtetnek itt minden fel­

80

jegyzés és adminisztráció nélkül, de egyben a nyereség vagy a cserebere bármiféle indítéka nélkül is. A társas viselkedésben nem a barterre való hajlam, hanem a reciprocitás dominál. Az eredmény mégis fantasztikusan nagy szervezési teljesítmény. Tulajdonképpen érdemes megfontolni, hogy képes lenne-e akár a legfejlettebb, pontos könyvelésen alapuló modern piaci szer­ vezet is megbirkózni egy ilyen feladattal, amennyiben érdekel­ né. Félő, hogy az egyedi tárgyak adásvételének minden egyes ügyletét különleges korlátozásokkal sújtó monopolistákkal szemben a szerencsétlen kereskedők képtelenek lennének nor­ mális nyereségre szert tenni, és inkább kiszállnának az üzlet­ ből. A redisztribúciónak szintén hosszú és változatos története van, amely majdnem a modern időkig vezet. A vadászatból visszatérő bergdamáktól, a gyökér-, gyümölcs- vagy levélgyűj­ tésből hazatérő asszonyoktól elvárják, hogy zsákmányuk na­ gyobbik részét felajánlják a közösségnek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy tevékenységük eredményét megosztják a velük történetesen együtt élő többi személlyel. Eddig a reciprocitás eszméje érvényesül: a mai adást ki fogja egyenlíteni a holnapi kapás. Bizonyos törzsek körében azonban van egy közvetítő - a csoport főnökének vagy más prominens emberének személyé­ ben. Ő kapja és osztja el újra a készleteket, különösen ha raktá­ rozni kell azokat. Ez a tulajdonképpeni redisztribúció. Egy ilyen elosztási rendszernek nyilvánvalóan messzemenő követ­ kezményei lehetnek, mivel nem minden társadalom olyan de­ mokratikus, mint a primitív vadászoké. Amennyiben az elosz­ tást egy befolyásos család vagy egy kiváló egyén, egy uralkodó arisztokrácia vagy bürokraták egy csoportja végzi, gyakran megpróbálják politikai hatalmukat a javak elosztásának módjá­ val növelni. A kwakiutl potlatch esetében a főnök dicsőségét szolgálja, ha bemutatja és szétosztja irhákból álló vagyonát, de ezt azért is teszi, hogy lekötelezettjeivé, adósaivá, végül pedig csatlósaivá tegye a megajándékozottakat. Minden nagyszabású naturálgazdaság a redisztribúció elvé­ nek segítségével működött. Hammurápi birodalma Mezopotá­ miában, különösen pedig az egyiptomi Űj-birodalom, bürokra­ tikus típusú központosított despotizmusok voltak, amelyek ilyen gazdaságon alapultak. A patriarchális család háztartását reprodukálták itt óriásira növelt méretben, míg annak „közös­

81

ségi” elosztását élesen elkülönített élelmiszeradagokkal tették fokonként nehezebbé. Rengeteg raktár állt készen, hogy befo­ gadja a paraszt tevékenységének termékét, lett légyen az illető marhatenyésztő, vadász, sörfőző, fazekas, takács vagy bármi más. A terméket aprólékosan lajstromba vették, és amennyiben nem helyi fogyasztásra szánták, a kisebb raktárakból nagyob­ bakba szállították, míg végül eljutott a fáraó udvarában lévő központi adminisztrációig. Külön kincsesházakban tárolták a ruhákat, a műalkotásokat, a díszítésre alkalmas tárgyakat, a kozmetikumokat, az ezüstneműt, az uralkodói ruhatárat; hatal­ mas gabonaraktárak, fegyverraktárak és borpincék voltak. Az olyan méretű redisztribúció azonban, amilyet a piramis­ építő fáraók gyakoroltak, nem korlátozódott azokra a gazdasá­ gokra, amelyek nem ismerték a pénzt. Valójában minden ar­ chaikus uralmi rendszerben használtak fém fizetőeszközöket az adó- és illetményfizetésre, de minden mást magtárakból és a legkülönfélébb raktárakból fizettek természetben, s a különbö­ ző használati és fogyasztási cikkeket a népesség főleg nem pro­ duktív részének, azaz a hivatalnokoknak, a katonáknak és a va­ gyonos osztály tagjainak osztották szét. Ilyen rendszer műkö­ dött az ókori Kínában, az inka birodalomban, az indiai király­ ságokban és Babilóniában is. Ezekben és más nagy gazdasági teljesítményt felmutató civilizációkban a redisztribúció bonyo­ lult munkamegosztást működtetett. Feudális körülmények között szintén ez az elv érvénye­ sült. Afrika etnikailag rétegzett társadalmaiban néhol előfordul, hogy a magasabb társadalmi presztízsű rétegek földművelők közé települt pásztorokból állnak, s a földművesek még mindig az ásóbotot vagy a kapát használják. A pásztorok által össze­ gyűjtött ajándékok többnyire a fölművelésből származnak - mondjuk gabonafélék és sör -, míg az általuk szétosztott aján­ dékok lehetnek állatok, különösen juhok vagy kecskék. Ezek­ ben az esetekben a társadalom különböző rétegei között van munkamegosztás, bár általában egyenlőtlen; az elosztás gyak­ ran elfedhet valamekkora kizsákmányolást, de ugyanakkor a szimbiózis mindkét réteg mércéi szerint hasznos a tökéletesebb munkamegosztás előnyei miatt. Az ilyen társadalmak politikai­ lag feudális rendszerben élnek, akár a jószág, akár a föld a pri­ vilegizált érték. „Kelet-Afrikában szabályos jószág-hűbérbirtokok” vannak. Ezért mondhatta azt Thurnwald, akit szorosan

82

követünk a redisztribúció témájában, hogy a feudalizmus min­ denütt redisztribúciós rendszerrel jár együtt. Csak nagyon fej­ lett szinten és kivételes körülmények között válik ez a rendszer túlnyomóan politikaivá, ahogy Nyugat-Európában történt, ahol a változás a vazallus védelmi szükségletéből fakadt, és az aján­ dékokat feudális adókká alakították. Ezek a példák azt mutatják, hogy a redisztribúció általában szintén társadalmi kapcsolatok hálójába burkolja a tulajdon­ képpeni gazdasági rendszert. Rendszerint azt találjuk, hogy a redisztribúció folyamata hozzátartozik az uralkodó politikai rendszerhez, legyen az törzs, városállam, despotizmus, vagy jó­ szágon, illetve földön alapuló feudalizmus. A javak termelése és elosztása lényegében a begyűjtésen, a raktározáson és a redisztribúción keresztül van megszervezve, és a rendszer kö­ zéppontjában a főnök, a templom, a despota vagy a fejedelem áll. Mivel a vezető csoport viszonya a vezetetthez eltérő asze­ rint, hogy min alapul a politikai hatalom, a redisztribúció elve olyan eltérő egyéni indítékokat foglal magában, mint a vad el­ osztásának önkéntessége a vadászoknál, vagy a büntetéstől va­ ló félelem, amely arra készteti a fellahokat, hogy beszolgáltas­ sák természetbeni adójukat. Szándékosan eltekintettünk itt a homogén és a rétegzett tár­ sadalmak fontos különbségétől, azaz attól a különbségtől, amely a társadalmilag lényegében egységes, illetve az uralko­ dókra és alattvalókra szétválasztott társadalmak között áll fenn. Bár a rabszolgák és a rabszolgatartók egymáshoz viszonyított helyzetét egy világ választhatja el némely vadásztörzs szabad és egyenlő tagjainak egymáshoz viszonyított helyzetétől - és ebből következően a két társadalomban alaposan különbözhet­ nek az indítékok -, a gazdasági rendszer szervezete még min­ dig alapulhat ugyanazokon az elveken, bár nagyon eltérő kultu­ rális jellegzetességek kísérhetik azoknak a nagyon különböző emberi viszonyoknak megfelelően, amelyekkel a gazdasági rendszer összefonódik. A történelemben nagy szerepre rendeltetett egy harmadik elv, az önellátás elve, amely a saját felhasználásra való terme­ lést jelenti. A görögök oeconomiának nevezték, amely az „öko­ nómia”, a gazdaság szó etimológiai alapja. Az etnográfiai ada­ tok nem mutatnak arra, hogy a személy vagy a csoport kedvé­ ért zajló termelés ősibb, mint a reciprocitás vagy a redisztri83

búció. Sőt ellenkezőleg: a maga vagy a családja kedvéért élel­ met gyűjtögető vagy vadászó individualista vadember sohasem létezett. Valójában a saját háztartás szükségleteiről való gon­ doskodás gyakorlata csak a földművelés fejlettebb szintjén vá­ lik a gazdasági élet jellegzetességévé, ám még ekkor sincs sem­ mi köze sem a nyereség motívumához, sem a piacok intézmé­ nyéhez. Itt a zárt csoport a forma. Attól, hogy olyan rendkívül eltérő entitások, mint a család, a település vagy az uradalom al­ kották az önellátó egységet, az elv ugyanaz maradt, nevezete­ sen hogy a csoporttagok szükségleteinek kielégítéséért termel­ tek és raktároztak. Ennek az elvnek az alkalmazása éppolyan széles körű volt, mint a reciprocitás vagy a redisztribúció el­ véé. Az intézményi mag természete közömbös: lehet a nem, mint a patriarchális család esetében, a lokalitás, mint a falusi te­ lepülés esetében, vagy a politikai hatalom, mint a földesúri ura­ dalom esetében. Ugyanígy nem számít a csoport belső szerve­ zete sem. Ez lehet olyan zsarnoki, mint a római família, vagy olyan demokratikus, mint a délszláv zadruga; olyan nagy, mint a Karoling főurak hatalmas birtokai, vagy olyan kicsi, mint az átlagos nyugat-európai parasztbirtok. Kereskedésre vagy pia­ cokra semmivel sincs nagyobb szükség ez esetben, mint a re­ ciprocitás vagy a redisztribúció esetében. Arisztotelész több mint kétezer évvel ezelőtt ezt az állapotot próbálta normaként elfogadtatni. Egy világot átfogó piacgazda­ ság gyorsan zsugorodó magaslatairól visszatekintve el kell is­ mernünk, hogy az a nevezetes megkülönböztetés, amelyre a Politika bevezető fejezetében kerített sort a tulajdonképpeni önellátás és a pénzkeresés között, valószínűleg a legprofetikusabb figyelmeztetés, amely valaha elhangzott a társadalomtudományok területén. Annyi bizonyos, hogy a témának még mindig a legjobb elemzése. Arisztotelész a nyereségre termelés­ sel szemben a felhasználásra termelést tartja a tulajdonképpe­ ni önellátás lényegének. A piacra való pótlólagos termelésnek mondja - mindaddig nem kell tönkretennie a háztartás önellá­ tását, amíg a hasznot hozó terméket, mondjuk a jószágot vagy a gabonát, amúgy is megtermelnék a létfenntartásra szolgáló gazdaságban. A fölösleg eladásának nem kell tönkretennie az önellátás alapját. Csak a józan ész zsenije állíthatta, mint ő tet­ te, hogy a nyereség a piacra termelést jellemző indíték, és hogy a pénztényező új elemet hoz helyzetbe; ám mindaddig, amíg a

84

piacok és a pénz csak járulékosak egy amúgy önellátó háztar­ tásban, működni tud a saját felhasználásra való termelés elve. Nem vitás, hogy ebben igaza volt, bár nem vette észre, mennyi­ re nem célravezető figyelmen kívül hagyni a piacok létezését egy olyan korban, amikor a görög gazdaság a nagybani kereske­ delemtől és a kölcsönzött tőkétől függött. Ugyanis ez volt az az évszázad, amelyben Délosz és Rodosz a teherszállítási biztosí­ tás, a tengeri kölcsönök és zsíróügyletek kereskedelmi központ­ jává vált; hozzájuk képest az ezer évvel későbbi Nyugat-Európa maga volt a primitivitás. Jowett, a Balliol College igazgatója mégis súlyosan tévedett, amikor magától értetődőnek tekintet­ te, hogy viktoriánus Angliája jobban érti Arisztotelésznél a csa­ ládi önellátás és a pénzcsinálás különbségének természetét. Felmenti Arisztotelészt, elismerve, hogy „az emberre vonatko­ zó tudás témái egymásba olvadnak, és Arisztotelész korában nem volt könnyű szétválasztani őket”. Tény, hogy Arisztotelész nem ismerte fel világosan, milyen következményei vannak a munkamegosztásnak és a munkamegosztás összefüggéseinek a piacokkal és a pénzzel, s a pénz hitelként és tőkeként való felhasználásának módjait sem értette meg. Ennyiben jogosak vol­ tak Jowett kifogásai. Ám a Balliol College igazgatója, és nem Arisztotelész volt érzéketlen a pénzcsinálás emberi követ­ kezményeivel szemben. Nem vette észre, hogy a felhasználás és a nyereség elve közötti különbség a kulcsa annak a teljesen más civilizációnak, amelynek a körvonalait Arisztotelész pon­ tosan előre látta a piacgazdaság rendelkezésére álló kevéske csírájából kétezer évvel a megjelenése előtt, míg Jowett nem vette észre a létezését, miközben ott volt előtte a teljesen kifej­ lett példája. Arisztotelész, amikor határtalan és korlátlan, s „az ember számára nem természetes” elvként kárhoztatta a nyere­ ségért való termelés elvét, a legfontosabb problémát vette célba, nevezetesen a gazdasági indíték elválását minden konkrét tár­ sadalmi kapcsolattól, amely pusztán a természeténél fogva kor­ látozná ezt az indítékot. Nagyjából igaz az az állítás, hogy egészen a nyugat-európai feudalizmus végéig minden általunk ismert gazdasági rendszer a reciprocitás, a redisztribúció, a családi önellátás, vagy e há­ rom valamilyen kombinációja alapján szerveződött meg. Ezek az elvek egy olyan társadalmi szervezet segítségével intézmé­ nyesültek, amely egyebek közt felhasználta a szimmetria, a

85

centricitás és az autarkia sémáját. Ebben a keretben a javak sza­ bályos termelését és elosztását sokféle egyéni indíték biztosítot­ ta, amelyeket általános magatartási elvek tartottak kordában. A nyereség nem emelkedett ki ezek közül az indítékok közül. Szokás és törvény, mágia és vallás együttes hatása késztette az egyént olyan viselkedési szabályok betartására, amelyek végső soron a gazdasági rendszerben való funkcionálását biztosítot­ ták. A görög-római korszak nem jelentett törést e tekintetben, igen fejlett kereskedelme ellenére sem; az a nagy méret jelle­ mezte, amelyben a római adminisztráció a gabona redisztribúcióját végezte egy különben családi önellátáson alapuló gaz­ daságban, és nem jelentett kivételt ez alól a szabály alól, hogy a középkor végéig a piacok nem játszottak lényeges szerepet a gazdasági rendszerben: más intézményi sémák voltak általáno­ sak. A 16. századtól kezdve megnőtt a piacok száma és jelentő­ sége is. A merkantilista rendszer idején a kormányzat valójá­ ban ezekkel volt elfoglalva, de még mindig nem jelezte semmi a piacok jövendő uralmát az emberi társadalom fölött. Ellenke­ zőleg. A szabályozás és a hatalmi szó szigorúbb volt, mint va­ laha: ismeretlen volt az önszabályozó piac gondolata. Ahhoz, hogy megértsük a hirtelen áttérést egy teljesen új típusú gazda­ ságra a 19. században, a piac történetét kell szemügyre ven­ nünk, azét az intézményét, amelyet gyakorlatilag figyelmen kí­ vül hagyhattunk a múlt gazdasági rendszereinek áttekintése so­ rán.

86

5 . fejezet

A piaci séma evolúciója Ha meg akarunk szabadulni a 19. század gazdasági babonáitól, gondosan meg kell vizsgálnunk a piacok természetét és erede­ tét, minthogy a termék- vagy árucsere elve alapvető jelentőségű a kapitalista gazdaságban.1 A cserekereskedelem és az árucsere a gazdasági viselkedés olyan elve, amelynek hatékonysága a piaci séma függvénye. A piac olyan hely, ahol azért találkoznak az emberek, hogy el­ cseréljék termékeiket, eladjanak vagy vásároljanak. Ha nem lé­ tezik ilyen séma legalább nyomokban, akkor a barterre való hajlam nem talál kellő terepet magának: nem tud árakat létre­ hozni.2 Mert ahogy a reciprocitást segíti a szimmetrikus szerve­ zeti séma, s ahogy a redisztribúciót megkönnyíti bizonyos mér­ tékű centralizáció, és az önellátásnak autokrácián kell alapul­ nia, úgy a barterelv hatékonysága is a piaci sémától függ. De ahogy a reciprocitás, a redisztribúció és az önellátás előfordul­ hat anélkül egy társadalomban, hogy uralkodó volna benne, a barter elve szintén játszhat alárendelt szerepet egy olyan társa­ dalomban, amelyben más elvek vannak fölényben. Néhány más tekintetben azonban a barterelv nem szigorú­ an egyenértékű a másik három elvvel. A piaci séma, amellyel összekapcsolódik, specifikusabb, mint a szimmetria, a centricitás vagy az önellátás - amelyek, ellentétben a piaci sémával, 1Vö. Jegyzetek a forrásokhoz. 2 H a w t r e y , R. G.: The Economic Problem. 1925. 13. - „Az individualizmus

elvének gyakorlati alkalmazása teljességgel az árucsere gyakorlatának függvé­ nye.” Hawtrey azonban tévedett, amikor feltételezte, hogy a piacok létezése egyszerűen az árucsere gyakorlatából következett.

87

pusztán „jellegzetességek”, és nem eredményeznek egyetlen funkció betöltésére szolgáló intézményeket. A szimmetria nem több szociológiai elrendeződésnél, amelyből nem származnak sajátos intézmények, csak a már meglévőkből összeálló sémák (abból, hogy egy törzs vagy egy falu szimmetrikusan rendezett, nem következik elkülönült intézmény). A centricitás, bár gyak­ ran hoz létre elkülönült intézményeket, nem tartalmaz olyan indítékot, amely egy sajátos funkcióra választaná ki az ered­ ményként létrejött intézményt (egy falu vezetője vagy valami­ lyen más központi hivatalnoka például megkülönböztetés nél­ kül betölthet egy sor politikai, katonai, vallási vagy gazdasági funkciót). Végül a gazdasági autarkia csak járulékos jellemzője egy létező zárt csoportnak. A piaci séma viszont, amely rá jellemző sajátos indítékkal, a csere vagy a kereskedelem indítékával kapcsolódik össze, ké­ pes egy sajátos intézmény, nevezetesen a piac létrehozására. Végső soron ezért van a társadalom egész szervezetére kiható következménye annak, hogy a gazdasági rendszert a piac irá­ nyítja: ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a társadalom a pi­ ac függelékeként működik. Ahelyett, hogy a gazdaság lenne be­ ágyazva a társadalmi viszonyokba, a társadalmi viszonyok van­ nak beágyazva a gazdasági rendszerbe. A gazdasági tényező vi­ tális jelentősége a társadalom léte szempontjából minden más eredményt kizár. Mert amint a gazdasági rendszer sajátos indí­ tékokon alapuló és sajátos státusszal felruházott, elkülönült in­ tézményekben szerveződik meg, a társadalomnak olyan formá­ ba kell rendeződnie, amely lehetővé teszi, hogy ez a rendszer a maga törvényei szerint működjön. Ez a jelentése annak a gyak­ ran elhangzó állításnak, hogy piacgazdaság csak piaci társada­ lomban működhet. Az a lépés, amely az elkülönült piacokat piacgazdasággá, a szabályozott piacokat önszabályozó piaccá teszi, valóban dön­ tő jelentőségű. A 19. század erről a fejlődésről - akár a civilizá­ ció csimborasszójaként üdvözölte, akár rákos kinövéseként helytelenítette - naivan azt képzelte, hogy a piacok terjedésé­ nek természetes folyománya. Nem ismerték fel, hogy a piacok rendkívüli erejű önszabályozó rendszerré való összekapcsoló­ dása nem a piacok valamilyen belső burjánzási tendenciájának az eredménye, hanem igencsak mesterséges élénkítőszerek ha­ tása, amelyeket azért adtak be a társadalomnak, hogy megfelel­

88

jen egy olyan helyzetnek, amelyet a gépek megjelenésének nem kevésbé mesterséges jelensége teremtett. Nem ismerték fel, hogy a piaci séma mint olyan, korlátozott, és nem hajlamos a terjeszkedésre - a modern kutatásokból mégis ez derül ki meggyőző világossággal. „Piacok nincsenek mindenütt. Hiányuk, miközben bizonyos elszigeteltséget és elkülönülésre való hajlamot jelez, semmi­ lyen sajátos fejlődéssel sem kapcsolódik jobban össze, mint amire jelenlétükből következtetni lehet.”3Thurnwald Gazdaság a primitív közösségekben című művének ez a fakó mondata összegezi a témával kapcsolatos modern kutatás eredményeit. Egy másik szerző a pénzre vonatkozóan ismétli meg azt, amit Thurnwald a piacokról mond: „Pusztán az a tény, hogy egy törzs pénzt használt, gazdaságilag igen kevéssé különböztette meg más, ugyanazon a kulturális szinten lévő törzsektől, ahol nem használtak pénzt.” Nemigen van többre szükségünk, mint hogy rámutassunk e kijelentések egy-két meglepőbb következ­ ményére. A piacok vagy a pénz megléte, illetve hiánya nem hat szük­ ségszerűen egy primitív társadalom gazdasági rendszerére ami cáfolja azt a 19. századi mítoszt, hogy a pénz olyan talál­ mány, mely a megjelenésével óhatatlanul átalakította a társa­ dalmat azáltal, hogy piacokat hozott létre, serkentette a munkamegosztást, és elszabadította a cserekereskedelemre, a barterre és az árucserére irányuló természetes emberi hajlamot. Az or­ todox gazdaságtörténet valójában a piacok jelentőségének mér­ téktelen eltúlzásán alapult. Az egyetlen olyan gazdasági jelleg­ zetesség, amelyre a piacok hiányából helyénvaló következtetni, „bizonyos elszigeteltség”, vagy talán némi „elkülönülésre való hajlam”. Egy gazdaság belső szervezetét illetően a piacok meg­ léte vagy hiánya nem okvetlenül érdekes. Ennek egyszerű az oka. A piacok olyan intézmények, ame­ lyek nem egy gazdaságon belül, hanem főként azon kívül m ű­ ködnek. A távolsági kereskedelem találkozóhelyei. A tulajdon­ képpeni helyi piacok jelentéktelenek. Ráadásul sem a távolsági, sem a helyi piacok nem kompetitívek, következésképpen egyik esetben sem irányul túlságosan nagy nyomás a territoriális ke­ reskedelem, egy úgynevezett belső, vagy nemzeti piac létreho­ zására. E megállapítások mindegyike ütközik a klasszikus köz3 T h u r n w a l d , R. C.: Economics in Primitive Communities. 1932. 147.

89

gazdászok néhány axiómának tekintett feltételezésével, mégis egyértelműen következik a tényekből, am int erre az újabb ku­ tatások rávilágítanak. A dolog logikája majdnem az ellenkezője a klasszikus tan alapjául szolgáló logikának. Az ortodox tanítás abból indul ki, hogy az egyén hajlamos a barterre, ebből vezeti le mind a helyi piacok, mind a munkamegosztás szükségességét, majd ebből következtet a kereskedelem, végső soron a távolsági kereskedel­ met is magába foglaló külkereskedelem szükségességére. Jelen tudásunk fényében majdhogynem meg kell fordítanunk az ér­ velést: a valódi kiindulópont a távolsági kereskedelem, amely a javak földrajzi elhelyezkedésének és az elhelyezkedés révén adott „munkamegosztásnak” az eredménye. A távolsági keres­ kedelem gyakran hoz létre piacokat, mely intézmény barteraktusokat von maga után, és amennyiben pénzt is hasz­ nálnak, vásárlást és eladást. Azaz végső soron, de semmi eset­ re sem szükségszerűen, alkalmat kínál néhány egyénnek, hogy kiélje alkudozási hajlamát. Ennek a tanításnak a legfontosabb jellemzője az, hogy a ke­ reskedelem eredetét a gazdaság belső szervezetétől független külső szférában látja: „Az, hogy a vadászatban megfigyelt elve­ ket a körzet határain kívül található javak megszerzésére alkal­ mazták, vezetett a csere bizonyos formáihoz, amelyek később kereskedelemként jelennek meg előttünk.”4 Amikor a kereskedelem eredetét keressük, kiindulópontunk a javak egy bizonyos távolságból való megszerzése kell hogy le­ gyen, mint a vadászat esetében. „A közép-ausztráliai dierik minden év júliusában vagy augusztusában expedíciót szervez­ nek délre, hogy vörös okkerhez jussanak, amelyet testük kifes­ tésére használnak... Szomszédaik, a jantruwunták hasonló vál­ lalkozásokat szerveznek, hogy vörös okkert és fűmag összemorzsolására való homokkőlapokat hozzanak a 800 kilométer­ re fekvő Flinders-hegységből. Mindkét esetben akár harchoz is vezethetne a kívánt cikkek megszerzése, ha a helyi népek elle­ neznék azok elszállítását.” Az effajta rekvirálás vagy kincsvadá­ szat nyilvánvalóan épp annyira hasonlít a rablásra és a kalózko­ dásra, mint arra, amit kereskedelemnek szoktunk tekinteni: alapvetően egyoldalú ügy. Kétoldalúvá, azaz „egyfajta cserévé” gyakran csak a helyi hatalmak zsarolásán vagy a reciprocitási "Uo.

90

viszonyokon keresztül válik, mint a kula-kör vagy a nyugat-af­ rikai pengwék látogatócsoportjai esetében. Vagy mint a kpelléknél, ahol a főnök monopolizálja a külkereskedelmet, ragasz­ kodván az összes vendég szórakoztatásához. Kétségtelen, hogy az ilyen látogatások nem véletlenszerűek, hanem - a mi fogal­ maink, és nem az övéik szerint - valódi kereskedelmi utazások, a javak cseréje azonban mindig a kölcsönös ajándékozás leple alatt, általában viszontlátogatásokon keresztül bonyolódik. Arra a következtetésre jutunk, hogy bár az emberi közössé­ gek láthatólag sohasem mondanak le teljesen a külkereskede­ lemről, az ilyen kereskedelem nem jár szükségképpen piacok­ kal. A külkereskedelem eredetileg jobban hasonlít a kalandra, a felfedezőútra, a vadászatra, a kalózkodásra és a háborúra, mint a barterre. Lehet, hogy éppoly kevéssé következik belőle béke, mint kétoldalúság, és még amikor mindkettő következik belőle, általában akkor is a reciprocitás, és nem a barter elvén szerve­ ződik. A békés barterre való átmenet két irányban rajzolódik ki, nevezetesen a barter és a béke irányában. Egy törzsi expedíció­ nak, mint fentebb utaltunk rá, lehet, hogy alkalmazkodnia kell azokhoz a feltételekhez, amelyeket a helyszínen lévő hatalmak szabnak, akik esetleg valamilyen viszontszolgáltatást követel­ nek az idegenektől. Ez a fajta kapcsolat, bár nem teljesen bé­ kés, barterhez vezethet - az egyoldalú szállítást kétoldalú szál­ lítássá alakítják. A fejlődés másik útja a „csendes kereskedés”; ezzel találkozunk az afrikai bozótban, ahol a harc kockázatát szervezett fegyverszünettel küszöbölik ki, s kellő körültekintés­ sel bevezetik a kereskedelembe a béke, a bizalom és a megbíz­ hatóság elemét. Egy későbbi szakaszban, ahogy valamennyien tudjuk, a pi­ acok váltak uralkodóvá a külkereskedelem szervezetében. De gazdasági szempontból a külső piacok teljesen mások, mint akár a helyi piacok, akár a belső piacok. Nemcsak méretükben különböznek, hanem eltérő funkciójú és eltérő eredetű intéz­ mények is. A külkereskedelem lényege a szállítás: bizonyos tí­ pusú javak hiányoztak a térségben, például az angol gyapjúhol­ mikat portugál borra cserélték. A helyi kereskedelem a térség­ nek azokra a javaira korlátozódik, amelyek nem szállíthatók, mert túlságosan nehezek, terjedelmesek, vagy romlandók. Vagyis mind a külkereskedelem, mind a helyi kereskedelem a

91

földrajzi távolság függvénye; az egyik a távolság folytán más­ ként be nem szerezhető javakra, a másik pedig azokra korláto­ zódik, amelyek beszerezhetők. Az ilyen típusú kereskedelmet helyesen - kiegészítő kereskedelemként jellemzik. Ezen az el­ ven alapul a város és a vidék közötti helyi árucsere és a külön­ böző éghajlati övezetek közötti külkereskedelem. Az ilyen ke­ reskedelemnek nem kell versennyel járnia, és ha a verseny szét­ zilálná a kereskedelmet, következmények nélkül kiküszöbölhe­ tő. A belső kereskedelem viszont mind a helyi, mind a külső ke­ reskedelemmel szemben kompetitiv: a kiegészítő cseréktől el­ tekintve nagyon sok olyan csereaktust foglal magában, ame­ lyekben hasonló javakat kínálnak fel, amelyek különböző forrá­ sokból származnak, és versengenek egymással. Ennek megfele­ lően csak a belső vagy nemzeti kereskedelem felbukkanásával kezdik elfogadni a versenyt a kereskedés általános elveként. Ez a háromfajta kereskedelem, amelyek élesen különböz­ nek gazdasági funkciójuk tekintetében, eredetük szempontjá­ ból is eltérőek. A külkereskedelem kezdeteivel foglalkoztunk már. A piacok ebből fejlődtek ki természetes módon olyan he­ lyeken, ahol a szállítmányoknak meg kellett állniuk, például gázlóknál, tengeri kikötőknél, folyótorkolatoknál, vagy két szá­ razföldi expedíciós út kereszteződésénél. A hajók átrakodási helyein „kapuk” jöttek létre.5 Egy másik eset Európa híres vásárainak rövid virágzása, amikor a távolsági kereskedelem meghatározott piactípust ho­ zott létre, például az angol kereskedelmi központokat is. De míg a vásárok és a kereskedelmi központok a dogmatikus evo­ lucionistát zavarba ejtő hirtelenséggel újra eltűntek, a portus igen nagy szerepre tett szert Nyugat-Európa városokkal való benépesítésében. Ám a helyi piacok még ott is gyakran marad­ tak funkcióikat, sőt szervezetüket illetően is különállók, ahol a városokat a külső piacok helyén alapították. Sem a kapu, sem a vásár, sem a kereskedelmi központ nem szült belső vagy nem­ zeti piacokat. Hol keressük hát ezek eredetét? Természetesnek tűnhet az a feltételezés, hogy ha adottak az egyes barteraktusok, akkor ezek egy idő múlva elvezetnek a he­ lyi piacok kialakulásához, és ha már léteznek ilyen piacok, ezek éppilyen természetesen elvezetnek a belső vagy nemzeti piacok létrejöttéhez. Mindazonáltal sem az egyik, sem a másik 5 P i r e n n e , H.: Medieval Cities. 1925. 148. (12. lábjegyzet.)

92

nem történik így. A barter vagy az árucsere egyes aktusai - ez a pőre igazság - általában nem vezetnek el piacok létrejöttéhez olyan társadalmakban, amelyekben a gazdasági magatartás más elvei dominálnak. Az ilyen aktusok mindennaposak a pri­ mitív társadalmak szinte valamennyi típusában, de mellékesek­ nek tekintik őket, mert nem biztosítják az élethez szükséges ja­ vakat. A hatalmas ókori redisztribúciós rendszerekben a barteraktusok is, a helyi piacok is szokványos, de mindössze alárendelt jellegzetességek voltak. Ugyanez a helyzet ott is, ahol a reciprocitás uralkodik: a barteraktusok itt általában nagy hatósugarú, bizalmat és megbízhatóságot feltételező viszo­ nyokba ágyazódnak, s ez olyan helyzet, amely általában el­ pusztítja az interakció kétoldalúságát. A szociológiai tér min­ den pontján korlátozó tényezők keletkeznek: a szokás és a jog, a vallás és a mágia egyformán hozzájárul az eredményhez, az­ az a csereaktusok korlátozásához személyeket és tárgyakat, időt és alkalmat illetően. Aki barterügyletet bonyolít, általában pusztán belép egy kész tranzakciótípusba, amelyben mind a tárgyak, mind a velük egyenlő mennyiségek adottak. A tikopiák nyelvében az uíu egy ilyen hagyományos egyenérték megneve­ zése egy reciprok cserében.6 A tényleges tranzakcióban nem­ igen van tere annak, ami a 18. századi gondolkodás számára a csere lényeges jegyeként jelent meg, nevezetesen az alku voluntarisztikus elemének és a feltételezett cserekereskedelmi indítékra jellemző alkudozásnak. Ha netán ez az indíték a tranzakció alapja, ritkán engedik felszínre jutni. A viselkedés megszokott módja inkább az ellenkező indíték szabadjára eresztése. Aki ad, egyszerűen a földre dobja a tár­ gyat, aki pedig kap, úgy tesz, mintha véletlenül venné fel, vagy éppen valamelyik szolgájára hagyja, hogy fölvegye neki. Mi sem lehetne ellentétesebb az elfogadott viselkedéssel, mint ör­ vendező pillantást vetni a kapott viszonzásra. Mivel minden okunk megvan azt hinni, hogy ez a bonyolult viselkedés nem a tranzakció materiális oldala iránti őszinte érdektelenség ered­ ménye, a barter etikettjét olyan fejleményként jellemezhet­ nénk, amelynek célja a barter hatáskörének korlátozása. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján valóban elhamar­ kodott dolog volna azt állítani, hogy egyedi barteraktusokból valaha is kifejlődtek helyi piacok. Amilyen homályos a helyi pi6 F i r t h , R.: Primitive Polynesian Economics. 1939. 347.

93

acok eredete, legfeljebb annyit mondhatunk, hogy ezt az intéz­ ményt kezdettől több olyan biztosíték bástyázta körül, amelyek arra szolgáltak, hogy védelmezzék a társadalom gazdasági szervezetét a piaci ügyletek beavatkozásától. A piac békéjét rí­ tusokkal és ceremóniákkal védték, amelyek korlátozták hatás­ körét, miközben biztosították működőképességét az adott szűk korlátok között. A piacok legjelentősebb eredménye - a városok és a városi civilizáció megszületése - valójában egy paradox fej­ lődés folyománya volt. A városok, amennyiben piacokból ala­ kultak ki, nemcsak e piacok védelmezői voltak, hanem olyan eszközök is, amelyek megakadályozták, hogy e piacok kiter­ jeszkedjenek a vidékre és így behatoljanak a társadalom uralko­ dó gazdasági szervezetébe. A „contain”szó két értelme (tartal­ maz, fékez) fejezi ki talán a legjobban a városoknak ezt a ket­ tős funkcióját a piacok vonatkozásában, amelyeket magukba foglaltak, és amelyek fejlődését egyúttal meg is akadályozták. Ha a bartert tabuk vették körül, amelyeknek az volt a céljuk, hogy akadályozzák az emberek közötti viszony e típusát a tu­ lajdonképpeni gazdasági szervezet funkcióival való visszaélés­ ben, a piac fegyelme még szigorúbb volt. íme egy példa a chagák országából: „A vásárt rendszeresen kell látogatni a vá­ sárnapokon. Ha bármely esemény megakadályozná, hogy egy vagy több napon megtartsák a vásárt, az üzletet nem lehet újra­ kezdeni, amíg meg nem tisztították a vásárteret... Minden sére­ lem, amely a vásártéren fordult elő és vérontással járt, azonna­ li vezeklést tett szükségessé. Attól a pillanattól fogva asszony nem hagyhatta el a vásárteret, és nem lehetett megérinteni egyetlen árucikket sem; ezeket meg kellett tisztítani, mielőtt elszállíthatókká és élelemként felhasználhatókká váltak. Mini­ mum egy kecskét kellett azonnal feláldozni. Drágább és komo­ lyabb vezeklésre volt szükség, ha egy asszony gyereket szült, vagy elvetélt a vásártéren. Ebben az esetben egy tejelő állatra volt szükség. Ezen felül meg kellett tisztítani a főnök tanyáját egy fejőstehén áldozati vérével. Az országban körzetről körzet­ re ugyanígy vérrel hintettek meg minden asszonyt.”7 Az ilyen szabályok nem könnyíthették meg a piacok terjedését. A helyi piac egyik formája, ahol háziasszonyok szerzik be maguknak a szükséges dolgokat, és gabona- vagy zöldségter­ melők meg helyi iparosok kínálják áruikat eladásra, nem válto7 T h u r n w a l d , R. C .: i. m. 162-164.

94

zik az idővel és a hellyel. Az effajta összejövetelek nemcsak hogy meglehetősen általánosak a primitív társadalmakban, de szinte változatlanul fenn is maradtak egészen a 18. század kö­ zepéig Nyugat-Európa legfejlettebb országaiban. Ezek a helyi élet tartozékai, és alig különböznek egymástól, legyenek bár a közép-afrikai törzsi élet, vagy a Meroving-kori franciaországi cité, vagy egy Adam Smith korabeli skót falu részei. De ami igaz a falura, igaz a városra is. A helyi piacok lényegében szomszédsági piacok, és bár fontosak a közösség élete szempontjából, se­ hol semmi jel nem mutat arra, hogy a saját képükre alakítanák az uralkodó gazdasági rendszert. Ezek a piacok nem kiinduló­ pontjai a belső vagy nemzeti kereskedelemnek. A belkereskedelmet Nyugat-Európában valójában az állam beavatkozása teremtette meg. Az, amit esetleg nemzeti kereske­ delemnek nézünk, nem nemzeti, hanem municipális kereske­ delem volt egészen a kereskedelmi forradalom koráig. A Hanza nem német kereskedőkből állt, hanem északi-tengeri és balti városokból származó kereskedőoligarchák testületé volt. Távol­ ról sem „nacionalizálta” a német gazdaságot, hanem szándéko­ san elvágta a hátországot a kereskedelemtől. Antwerpen vagy Hamburg, Velence vagy Lyon kereskedelme egyáltalán nem holland vagy német, olasz vagy francia kereskedelem volt. Lon­ don sem volt kivétel: éppoly kevéssé volt „angol”, mint Lübeck „német”. Európa kereskedelmi térképe ebben a korszakban na­ gyon helyesen csak városokat mutat, a vidéket üresen hagyja ami a kereskedelmet illeti, akárha nem is létezett volna. Az úgy­ nevezett országok pusztán politikai egységek voltak, és még így is nagyon lazák, gazdaságilag számtalan kisebb-nagyobb önel­ látó egységből és jelentéktelen helyi piacból álltak a falvak­ ban. A kereskedelem a szervezett városi közigazgatási terüle­ tekre korlátozódott, és azt vagy helyileg, szomszédsági kereske­ delemként, vagy távolsági kereskedelemként űzték - a kettőt szigorúan elválasztották, és egyik sem terjedhetett korlátozá­ sok nélkül a vidéken. A helyi és a távolsági kereskedelem ilyen állandó kettévá­ lasztása a város szervezetén belül szintén meglepetésként kell hogy érje az evolucionistát, aki úgy látja, hogy a dolgok mindig könnyedén belenőnek egymásba. És mégis ez a különös tény a kulcsa a nyugat-európai városi élet társadalomtörténetének. Erősen alátámasztani látszik a piacok eredetére vonatkozó állí­

95

tásunkat, amelyet a primitív gazdaságokban fennálló körülmé­ nyekből következtettünk ki. A helyi és a távolsági kereskedelem közt vont éles megkülönböztetés túl szigorúnak tűnhet, külö­ nösen mivel ahhoz a némileg meglepő következtetéshez veze­ tett, hogy sem a távolsági, sem a helyi kereskedelemből nem születhetett a modern kor belkereskedelme - s így nyilvánvaló­ an nem maradt más alternatívánk, mint az állami beavatkozás deus ex machinája. Rövidesen látni fogjuk, hogy az újabb kuta­ tások e tekintetben is megerősítik következtetéseinket. Először azonban hadd adjunk egy lecsupaszított vázlatot a városi civili­ záció történetéről, amelyet a helyi és a távolsági kereskedelem különös elválasztása alakított ki a középkori város korlátái kö­ zött. A középkori városi központok intézményének valójában ez az elválasztás volt a lényege.8 A város a polgárok szervezete volt. Csak ők élveztek polgárjogot, s a rendszer a polgár és nem polgár közötti megkülönböztetésen alapult. Természetesen nem voltak polgárok sem a vidék parasztjai, sem más városok kereskedői. De míg a város katonai és politikai befolyása a kör­ nyék parasztjaival való kereskedést lehetővé tette, a külföldi ke­ reskedőkkel szemben ilyen hatalmat nem lehet érvényesíteni. Ennek következtében a polgárok helyzete teljesen más volt a helyi és a távolsági kereskedelem szempontjából. Az élelmiszer-ellátásban például a szabályozás olyan eszkö­ zöket tartalmazott, mint a tranzakciók kikényszerített nyilvá­ nossága, valamint a közvetítők kizárása a kereskedelem ellen­ őrzése és a magas árak elhárítása érdekében. Az ilyen szabályo­ zás azonban csak a város és a város közvetlen környéke között zajló kereskedelemben volt hatékony. A távolsági kereskede­ lemben egészen más volt a helyzet. A fűszereket, a sózott halat vagy a bort nagy távolságokból kellett szállítani, s így azok a külföldi kereskedő kapitalisztikus, nagybani kereskedelmi módszereinek hatáskörébe tartoztak. A kereskedelemnek ezt a fajtáját nem érintette a helyi szabályozás, csak arra volt mód, hogy - amennyire lehet - kirekesszék a helyi piacról. Az idegen kereskedők által űzött kiskereskedelem teljes betiltása ezt a célt szolgálta. Minél erőteljesebben nőtt a kapitalista nagykereske­ delem volumene, annál szigorúbban rekesztették ki a helyi pi­ acokról az importjavakat. 8 Itt H. Pirenne jól ismert munkáit követjük.

96

Az iparcikkek esetében a helyi és a távolsági kereskedelem elválasztása még mélyrehatóbb volt, minthogy ez az exportra való termelés egész szervezetét érintette. Ennek oka a kézmű­ ves céhek természetében található, ahol is az ipari termelés megszerveződött. A helyi piacon a termelést a termelők szük­ ségletei szabályozták, és így kifizetődő szintre korlátozták. Ez az elv természetesen nem vonatkozott a kiviteli cikkekre, ahol a termelők érdekei nem szabtak korlátokat a termelésnek. Kö­ vetkezésképpen a helyi kereskedelem szigorúan szabályozott volt, az exportra való termelést viszont a kézműves testületek csak formálisan ellenőrizték. A korszak uralkodó exportipara, a posztókereskedelem gyakorlatilag a kapitalizmusra jellemző bérmunka alapján szerveződött meg. A helyi és az exportkereskedelem egyre szigorúbb elkülöní­ tése egymástól a városi élet reakciója volt a város intézményei­ nek felbomlasztásával fenyegető mozgótőkével szemben. A tipikus középkori város nem úgy próbálta elhárítani a ve­ szélyt, hogy áthidalta volna a szakadékot, amely az ellenőriz­ hető helyi piac és egy ellenőrizhetetlen távolsági kereskedelem között húzódik, hanem éppen ellenkezőleg: nyíltan szembe­ szállt a veszedelemmel, végletes szigorral kényszerítve ki azt a kirekesztési és védelmi politikát, mely létezésének fő értelme volt. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a városok minden le­ hetséges módon akadályozták a kapitalista nagykereskedőnek sürgősen szükséges nemzeti vagy belső piac kialakulását. A polgárok, amikor fenntartották a nem kompetitiv helyi keres­ kedelem és egy éppennyire nem kompetitiv városok közötti tá­ volsági kereskedelem elvét, minden rendelkezésükre álló esz­ közzel gátolták a vidék bekerülését a kereskedelembe, valamint az ország városai közötti, megkülönböztetés nélküli kereskede­ lem megindulását. Ez a fejlemény tolta előtérbe a territoriális ál­ lamot a piac „nemzetivé tételének” és a belső kereskedelem megteremtésének eszközeként. A 15. és 16. században az állam elszántan ráerőltette a m er­ kantilista rendszert a hevesen protekcionista városokra és feje­ delemségekre. A merkantilizmus a kétfajta nem kompetitiv ke­ reskedelem közötti gátak ledöntésével szétrombolta a helyi és városi kereskedelem idejét múlt partikularizmusát, és ezzel megtisztította az utat a nemzeti piac előtt, amely egyre kevésbé

97

vett tudomást a város és a vidék, illetve a különböző városok és tartományok közötti különbségről. A merkantilista rendszer valójában válasz a kihívásokra. Po­ litikailag új alkotás volt a központosított állam. Ezt a kereske­ delmi forradalom hívta életre, amely a nyugati világ gravitációs központját a mediterrán világból az Atlanti-óceán partvidékére tolta át, és így arra kényszerítette a nagyobb agrárországok el­ maradott népeit, hogy megszervezzék kereskedelmüket és ipa­ rukat. A külpolitikában a kor igénye a szuverén hatalom meg­ teremtése volt. A merkantilista államvezetés ennek megfelelően irányítása alá vonta az egész nemzeti terület erőforrásait, hogy biztosítsa hatalmát a külügyekben. E vállalkozás szükséges melléktermékeként a belpolitikában a feudális és a városi partikularizmus által széttördelt országok egységesültek. Itt a gaz­ dasági eszköz a tőke lett, vagyis azok a magánerőforrások, ame­ lyek pénzkészletek formájában álltak rendelkezésre, és így kü­ lönösen alkalmasak voltak a kereskedelem fejlesztésére. Végül az adminisztratív technika, amely a központi kormányzat gaz­ daságpolitikájának alapjául szolgált, a hagyományos municipális rendszer kiterjesztését jelentette az ország nagyobb terü­ letére. Franciaországban, ahol a kézműves céhek igyekeztek ál­ lami szervekké válni, a céhrendszert egységesen kiterjesztették az ország egész területére. Angliában, ahol a fallal körülvett vá­ rosok hanyatlása végzetesen meggyengítette ezt az intézményt, a vidék iparosítása a céhek felügyelete nélkül zajlott le. Az ipar és a kereskedelem azonban mindkét országban elterjedt a nem­ zet egész területén, és a gazdasági tevékenység fő formájává vált. Innen ered a merkantilizmus gyakran rejtélyes belkereske­ delmi politikája. Az állami beavatkozásnak, amely kiszabadította a kereske­ delmet a privilegizált városok korlátái közül, most két, szoro­ san összefüggő veszéllyel kellett megbirkóznia, amelyeket a vá­ ros sikeresen leküzdött, nevezetesen a monopóliummal és a versennyel. A korszak jól ismerte azt az igazságot, hogy a ver­ senynek végül monopóliumhoz kell vezetnie. A monopólium­ tól viszont még jobban féltek, mint később, mert gyakran a létszükségleteket érintette, és így könnyen sodorhatta veszélybe a közösséget. A gyógyír a gazdasági élet teljes körű szabályozása volt, csak ekkor nemzeti, és már nem pusztán városi szin­ ten. Ami a modern szemlélő számára könnyen tűnhet a verseny

98

rövidlátó kirekesztésének, az valójában eszköz volt, hogy az adott körülmények között megvédjék a piacok működését. Mert a vevők vagy az eladók bármely időleges beözönlése a pi­ acra óhatatlanul felborítja az egyensúlyt, kiábrándítja a rend­ szeres vevőket vagy eladókat, és ennek következtében a piac megszűnik működni. A korábbi szállítók nem fogják felkínálni javaikat, mivel nem lehetnek biztosak abban, hogy jó árat kap­ nak értük, a piac pedig megfelelő kínálat hiányában a monopo­ lista prédájává válik. Kisebb mértékben, de ugyanezek a veszé­ lyek jelentek meg keresleti oldalon is, ahol a gyors csökkenést keresleti monopólium követhette. Az állam minden lépésével, amelyet azért tett, hogy meg­ szabadítsa a piacot a partikularista korlátozásoktól, vámoktól és tiltásoktól, veszélyeztette a termelés és az elosztás szervezett rendszerét, amelyet most a szabályozatlan verseny és a zugárus betolakodása fenyegetett, aki „jó fogást csinált” a piacon, de semmivel sem garantálta az állandóságot. Ebből adódott, hogy bár az új nemzeti piacok bizonyos fokig óhatatlanul kompetitívek voltak, a szabályozás hagyományos jegye, és nem a verseny új eleme volt az uralkodó.9 A belső piac megteremtése folytán nagy nemzeti egységek­ be integrált gazdasági rendszer átfogó alapja a megélhetéséért dolgozó paraszt önellátó gazdasága maradt. A nemzeti piac a helyi és a külföldi piacok mellett és azokat részben átfedve fog­ lalta el a maga helyét. A mezőgazdaság kiegészült a belső ke­ reskedelemmel - viszonylag elszigetelt piacok rendszerével, ami teljesen összeegyeztethető volt az önellátás vidéken még mindig uralkodó elvével. Ezzel lezárjuk a piac történetéről az ipari forradalom koráig adott összefoglalónkat. Mint tudjuk, történetének következő szakaszában az emberiség kísérletet tett egy nagy, önszabályo­ zó piac létrehozására. A merkantilizmusban, a nyugati nemzet­ állam e sajátos politikájában semmi sem volt, ami előre jelezte volna ezt az egyedülálló fejleményt. A merkantilizmus teljesít­ ménye, a kereskedelem „felszabadítása” pusztán a partikularizmustól szabadította meg a kereskedelmet, de ugyanakkor kiter­ 9 M o n t e s q u i e u , Charles-Louis: L’Esprít des bis. 1748. Magyarul: A törvények szeUeméről. 1-2. k. Akadémiai Kiadó, 1962. (A szerk.) - Az angol korlátozza a kereskedőt, de ez a kereskedelem kedvéért van.

99

jesztette a szabályozás hatáskörét. A gazdasági rendszer aláme­ rült az általános társadalmi viszonyokban, a piacok pusztán já­ rulékos jegyei voltak egy olyan intézményi rendnek, amelyet a társadalmi hatalom ellenőrzött és irányított - erőteljesebben, mint valaha.

100

6 . fejezet

A z önszabályozó piac és a fiktív árucikkek: a munkaerő, a föld és a p én z A gazdasági rendszer és a piacok fenti futólagos áttekintéséből is kitűnik, hogy korunkat megelőzően a piacok mindig csak a gazdasági élet kiegészítői voltak. A gazdasági rendszert általá­ ban magába szívta a társadalmi rendszer, és azt láttuk, hogy bármilyen magatartási elv uralkodott is a gazdaságban, a piaci séma jelenléte összeegyeztethető volt vele. A barter vagy az árucsere elve, amely e séma alapja, nemigen terjeszkedett a többi elv rovására. Ahol a piacok igen fejlettek voltak, mint a merkantilista rendszerben, ott központi adminisztráció ellenőr­ zése alatt virágoztak, amely erősítette mind a parasztgazdaság, mind a nemzeti élet autarkiáját. A szabályozás és a piacok iga­ zából együtt fejlődtek ki. Az önszabályozó piac ismeretlen volt, az önszabályozás eszméjének felbukkanása voltaképpen telje­ sen megfordította a fejlődés irányát. A piacgazdaság alapjául szolgáló rendkívüli előfeltevéseket csak ezen tények fényében lehet teljesen megérteni. A piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyet piaci árak ellenőriznek, szabályoznak és irányítanak, s a javak ter­ melésének és elosztásának rendjét erre az önszabályozó me­ chanizmusra bízzák. Egy ilyen gazdaság abból az elvárásból fa­ kad, hogy az emberek a pénzbeli nyereség maximumának el­ érésére alkalmas módon viselkednek. Olyan piacokat feltételez, ahol a meghatározott áron hozzáférhető javak kínálata (a szol­ gáltatásokat is ideértve) egyenlő az ezt az árat megfizetni haj­

101

landó kereslettel. Feltételezi a pénz meglétét, amely vásárlóerő­ ként funkcionál tulajdonosainak kezében. A termelést ekkor az árak fogják szabályozni, mert a termelést irányítók nyeresége az áraktól fog függni. A javak elosztása szintén az áraktól függ, mert az árak alakítják a jövedelmeket, és a megtermelt javakat a jövedelmek révén osztják el a társadalom tagjai között. Ha ezek a feltételek megvannak, a termelésnek és a javak elosztá­ sának rendjét egyedül az árak biztosítják. Az önszabályozásból az következik, hogy mindent piaci el­ adásra termelnek, és hogy minden jövedelem ilyen eladásokból származik. Ennek megfelelően az ipar minden elemének van piaca, nemcsak a javaknak (amelyekbe mindig beleértjük a szolgáltatásokat is), hanem a munkaerőnek, a földnek és a pénznek is, s ezek árát termékáraknak, béreknek, bérleti díjnak és kamatnak nevezik. Maguk a megnevezések is jelzik, hogy az árak jövedelmeket tartalmaznak: a kamat a pénz használatának az ára, és azoknak a jövedelme, akik olyan helyzetben vannak, hogy pénzt tudnak felkínálni; a bérleti díj a földhasználat ára, és azoknak a jövedelme, akik földet kínálnak fel; a bér a mun­ kaerő felhasználásának ára, és azoknak a jövedelme, akik elad­ ják a munkaerejüket; végül a termékek ára azoknak a jövedel­ mét gyarapítja, akik vállalkozói szolgáltatásaikat adják el. A profitnak nevezett jövedelem pedig valójában két árhalmaz kü­ lönbsége: a létrehozott javak árának és költségüknek, vagyis az előállításukhoz szükséges javak árának a különbsége. Ha ezek a feltételek teljesülnek, minden jövedelem piaci eladásból szár­ mazik, és a jövedelmek épp elégségesek lesznek a termelt javak összességének megvásárlására. Egy további feltevéscsoport az államra és az állam politikájá­ ra vonatkozik. Semmi sem megengedhető, ami gátolja a piacok kialakulását, és nem megengedhető, hogy jövedelmek másképp, mint piaci eladásokon keresztül keletkezzenek. Nem lehet to­ vábbá beavatkozni az áraknak a megváltozott piaci körülmé­ nyekhez való alkalmazkodásába - legyenek ezek az árak a javak, a munkaerő, a föld vagy a pénz árai. Vagyis az ipar minden ele­ mének meg kell hogy legyen a piaca, és emellett nem tűrhető el semmilyen intézkedés vagy politika, amely befolyásolná e pia­ cok működését. Sem az árat, sem a kínálatot, sem a keresletet nem lehet rögzíteni vagy szabályozni, csak olyan intézkedések­ nek és politikáknak van helyük, amelyek biztosítják a piac ön­

102

szabályozását olyan feltételek megteremtésével, amelyek a gaz­ dasági szféra egyetlen szervezőerejévé a piacot avatja.1 Hogy teljesen megértsük, mit jelent ez, térjünk vissza egy pillanatra a merkantilista rendszerhez és a nemzeti piacokhoz, amelyek kialakulásában e rendszernek oly nagy része volt. A feudalizmus idején a céhrendszer, a föld és a munka a társa­ dalmi szervezet része volt (a pénz addig még nemigen fejlődött az ipar fontos elemévé). A feudális rendszer sarkalatos eleme, a föld volt a katonai, a bírói, a közigazgatási és a politikai rend­ szer alapja; státusát és funkcióját törvényi és szokásjogi szabá­ lyok határozták meg. Azok a kérdések, hogy a földtulajdon átruházható-e vagy sem, s ha átruházható, kire és milyen feltéte­ lek között, hogy milyen jogok következnek a tulajdonból, és hogy mire lehet bizonyos földeket felhasználni, kívül estek az adásvétel szervezetén, és egészen más intézményi szabályozás vonatkozott rájuk. Ugyanez érvényes a munkaerő-szervezetre is. A termelőte­ vékenységek indítékai és körülményei a társadalom általános szervezetébe voltak beágyazva a céhrendszer idején éppúgy, mint a megelőző történelem minden más gazdasági rendszeré­ ben. A mester, a legény és az inas kapcsolatait, a mesterség szakkifejezéseit, az inasok számát, a munkások béreit egyaránt a céh és a város szokásai és törvényei szabályozták. A merkan­ tilista rendszer pusztán egységesítette ezeket a feltételeket ren­ deletekkel, mint Angliában, vagy a céhek „nacionalizálásával”, mint Franciaországban. Ami a földet illeti, feudális státusát csak annyiban törölték el, amennyiben provinciális privilégiu­ mokkal kapcsolódott össze, egyébként a föld extra commer­ cium12 maradt Angliában és Franciaországban egyaránt. Az 1789-es forradalomig a földbirtok volt a társadalmi kiváltság forrása Franciaországban, Angliában pedig a földre vonatkozó országos szokásjog lényegében még ezután is középkori volt. A merkantilizmus minden kommercializálási hajlama ellenére sem támadta meg soha azokat a biztosítékokat, amelyek a ter­ melés e két alapelemét - a földet és a munkaerőt - megvédték attól, hogy kereskedelmi tárgyakká váljanak. Angliában a mun­ 1 H e n d e r s o n , H. D.: Supply and Demand. 1922. - A piac funkciója kettős: a tényezők felosztása a különböző felhasználások között, illetve a tényezők aggregált kínálatát befolyásoló erők megszervezése. 2 Kereskedelmi forgalomba nem kerülő. - (A szerk.)

103

kára vonatkozó törvények „nemzetivé tétele” az iparos­ törvényen (Statute of Artificiers, 1563) és a szegénytörvényen [Poor Law, 1601) keresztül kivonta a munkaerőt a veszélyzóná­ ból, a Tudorok és az első Stuartok bekerítésellenes politikája pedig következetes tiltakozás volt a földbirtok nyereséget hozó felhasználásának elve ellen. A merkantilizmus, bármilyen hangsúlyozottan ragaszko­ dott is a kommercializáláshoz mint nemzeti politikához, a piacgazdasági szemlélettel épp ellentétesen fogta fel a piacokat, amit az mutat a legjobban, hogy milyen elterjedt volt az állami beavatkozás az iparban. E tekintetben nem volt különbség a merkantilisták és a feudális rend hívei, a koronás tervezők és az anyagi érdekeltséggel bírók, a központosító bürokraták és a konzervatív partikularisták között. Csak a szabályozás módsze­ reit illetően tértek el nézeteik: a céhek, a városok, a tartomá­ nyok a szokás és a hagyomány erejére hivatkoztak, míg az új ál­ lamhatalom a törvényt és a rendeletet részesítette előnyben. De mind egyformán irtóztak a munkaerő és a föld áruvá tételének gondolatától - a piacgazdaság előfeltételétől. Franciaországban csak 1790-ben törölték el a kézművescéheket és a feudális ki­ váltságokat, Angliában az iparos törényt csak 1813-1814-ben, az Erzsébet-kori szegénytörvényt pedig csak 1834-ben helyezték hatályon kívül. A 19. század utolsó évtizede előtt még csak nem is fontolgatták egy szabad munkaerőpiac létrehozását egyik or­ szágban sem, a gazdasági élet önszabályozásának eszméje pe­ dig végképp kívül esett a kor látókörén. A merkantilistát az or­ szág anyagi eszközeinek fejlődése érdekelte, az iparon és a ke­ reskedelmen keresztüli teljes foglalkoztatottságot is beleértve a földtulajdon és a munkaerő hagyományos szervezetét magá­ tól értetődőnek tekintette. Ebből a szempontból is éppolyan tá­ vol állt a modern fogalmaktól, mint politikai gondolkodásában, ahol a felvilágosult egyeduralkodó abszolút hatalmába vetett hitét nem befolyásolta semmiféle demokráciának még az ár­ nyéka sem. És ahogy a demokratikus rendszerre és a képvise­ leti politikára való átmenet a kor trendjének teljes megfordítá­ sát jelentette, a szabályozott piacokról az önszabályozó piacok­ ra való áttérés a 18. század végén szintén a társadalom szerke­ zetének teljes átalakulását hozta. Az önszabályozó piac nem kevesebbet követel, mint a társa­ dalom intézményes szétválasztását gazdasági és politikai szfé­

104

rára. Ez a dichotómia valójában csak újrafogalmazása az önsza­ bályozó piac létezésének a társadalom mint egész szempontjá­ ból. Mondhatnánk, hogy a két szféra elkülönültsége mindig és minden típusú társadalomban fennáll. Ez a következtetés azon­ ban tévedésen alapulna. Igaz, hogy egyetlen társadalom sem lé­ tezhet olyan rendszer nélkül, amely biztosítja a rendet a javak termelésében és elosztásában, ebből azonban nem következik elkülönült gazdasági intézmények léte. A gazdasági rend általá­ ban csupán a társadalmi rend függvénye. Mint láttuk, a törzsi, a feudális vagy a merkantilista körülmények között nem volt külön gazdasági rendszer a társadalomban. A 19. századi társa­ dalom, amelyben a gazdasági tevékenység el volt szigetelve, és jól látható gazdasági indítékkal rendelkezett, egyedülálló kivé­ tel volt. Egy ilyen intézményi séma nem működhetett volna, ha a társadalmat nem rendelik alá valamiképpen a piac követelmé­ nyeinek. Piacgazdaság csak piaci társadalomban létezhet. Erre a következtetésre általános alapokon jutottunk a piaci séma elemzése során. Most közelebbről indokolhatjuk ezt az állí­ tást. A piacgazdaságnak az ipar minden elemét magában kell foglalnia, beleértve a munkaerőt, a földet és a pénzt is. (Egy pi­ acgazdaságban a pénz szintén lényeges eleme az ipari életnek, s mint látni fogjuk, integrálása a piaci mechanizmusba messze­ menő intézményi következményekkel jár.) De a munkaerő és a föld nem más, mint maguk az emberek, akikből minden társa­ dalom áll, illetve a természeti környezet, amelyben élnek. Ezek beépítése a piaci mechanizmusba annyit jelent, hogy maga a társadalom szubsztanciája rendelődik a piac törvényei alá. Most vagyunk abban a helyzetben, hogy konkrétabban ki­ fejtsük a piacgazdaság intézményi természetét, továbbá veszé­ lyeit arra a társadalomra nézve, amelyben működik. Először azokat a módszereket jellemezzük, amelyek képessé teszik a piaci mechanizmust az ipari élet tényleges elemeinek ellenőr­ zésére és irányítására, másodszor pedig megpróbáljuk felmér­ ni, hogyan hat egy ilyen mechanizmus arra a társadalomra, amelyben kialakult. A piac mechanizmusa az árufogalom segítségével működte­ ti az ipari élet különböző elemeit. Az árukat itt empirikusan de­ finiáljuk piacon való eladásra termelt tárgyakként, és a piacokat

105

is empirikusan definiáljuk eladók és vevők tényleges találkozá­ saiként. Ennek megfelelően az ipar minden elemét úgy tekint­ jük, mint amit eladásra termelnek, mert ekkor és csak ekkor tartozik az árral kölcsönhatásban működő kínálati-keresleti mechanizmus hatáskörébe. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ipar minden elemének kell hogy legyen piaca, hogy ezeken a piacokon az elemek mindegyike kínálati és keresleti csopor­ tokba szerveződik, és hogy minden elemnek ára van, amely a kereslettel és a kínálattal van kölcsönhatásban. Ezek a piacok és megszámlálhatatlanul sok van belőlük - kölcsönösen össze­ kapcsolódnak, és egy nagy piacot alkotnak.3 A lényeg a következő: a munkaerő, a föld és a pénz nélkü­ lözhetetlen elemei az iparnak, ezeknek tehát ugyancsak pia­ cokban kell megszerveződniük. Valójában ezek a piacok a gaz­ dasági rendszer abszolút alapvető részét alkotják. De a munka­ erő, a föld és a pénz nyilvánvalóan nem áruk, így az a posztulátum, hogy mindent, amit vesznek és eladnak, eladásra ter­ melnek, ezekre vonatkozóan a leghatározottabban nem igaz. Más szóval az áru empirikus definíciója szerint ezek nem áruk. A munka egyszerűen másik megnevezése egy olyan em­ beri tevékenységnek, amely magával az élettel jár. Nem eladás­ ra termelik, hanem teljesen más okokból, ez a tevékenység nem választható el az élet többi részétől, nem tárolható és nem moz­ gatható. A föld a természet másik megnevezése csupán, ame­ lyet nem az ember hozott létre. Végül a tényleges pénz pusztán a vásárlóerő jelképe, amelyet általában egyáltalán nem termel­ nek, hanem banktevékenységen, vagy az állami pénzügy me­ chanizmusán keresztül jön létre. Ezek egyikét sem eladásra ter­ melik. A munkaerő, a föld és a pénz áruként való jellemzése teljességgel fiktív. Mindazonáltal épp e fikció segítségével szerveződik meg a munkaerő, a föld és a pénz piaca,4 hiszen ezeket ténylegesen el­ adják és veszik a piacon, keresletük és kínálatuk valóságos mennyiségek, és minden intézkedés vagy politika, amely meg kívánná gátolni az ilyen piacok létrejöttét, ipso facto veszélyez­ 3 H a w t r e y , R. G.: The Economic Problem. - Hawtrey abban látja funkcióját, hogy „kölcsönösen összemérhetővé teszi az összes áru viszonylagos piaci érté­ két". 4 Marx állítása az áruk értékének fetisisztikus jellegéről valódi javak csere­ értékére vonatkozik, és semmi köze a szövegben említett fiktív árukhoz.

106

tetné a rendszer önszabályozását. Az árufikció tehát alapvető­ en fontos szervezőelv a társadalom egésze számára, annak szinte minden intézményére a legkülönfélébb módokon hat, nevezetesen ez az az elv, amely szerint megengedhetetlen bár­ mely olyan berendezkedés vagy magatartás létezése, amely meggátolhatná, hogy a piaci rendszer ténylegesen az árufikció szerint működjék. A munkaerő, a föld és a pénz vonatkozásában nem tartható fenn egy ilyen posztulátum. Ha egyedül a piaci mechanizmus irányítaná az emberek és természeti környezetük sorsát, sőt még a vásárlóerő mennyiségét és felhasználását is, a társada­ lom elpusztulna. Mert az állítólagos „munkaerőárut” nem lehet ide-oda tologatni, összevissza felhasználni, netán felhasználat­ lanul hagyni anélkül, hogy ez ne hasson arra az egyénre is, aki történetesen e sajátos áru hordozója. Az ember munkaereje fö­ lött rendelkezve a rendszer mellékesen rendelkezik az ehhez a címkéhez tartozó fizikai, pszichés és morális „emberi” entitás­ sal is. A kulturális intézmények védőernyőjétől megfosztva az emberek belepusztulnának a társadalmi elhagyatottságba: meg­ halnának a heveny társadalmi felfordulás áldozataiként erkölcs­ telenség, perverzió, bűn, éhhalál következtében. A természet elemeire hullana szét, a környezet, a táj szeméttelepekké válna, a folyók elszennyeződnének, veszélybe kerülne a katonai biz­ tonság, összeomlana az élelem- és a nyersanyagtermeléshez szükséges hatalom. Végül a vásárlóerő piaci irányítása időről időre csődbe juttatná az üzleti vállalkozást, mert a pénzszűke és a pénzbőség éppoly végzetesnek bizonyulna az üzletre, mint az árvizek és az aszályok a primitív társadalom tagjaira. Vitat­ hatatlan, hogy a munkaerő, a föld és a pénzpiacok valóban lé­ nyegesek egy piacgazdasághoz. De egyetlen társadalom sem bírná ki a lehető legrövidebb ideig sem e durva fikciórendszer hatásait, ha emberi és természeti szubsztanciája, valamint üz­ leti szervezete nem lenne védve ennek az ördögi malomnak a pusztításától. A piacgazdaság attól oly szélsőségesen mesterséges, hogy itt magát a termelés folyamatát szervezik meg vásárlás és eladás formájában. Egy kereskedői társadalomban a piacra termelést lehetetlen másképp megszervezni.5A kései középkorban az ex­ portra termelést gazdag polgárok végeztették saját közvetlen s C u n n i n g h a m , W.: Economic Change. Cambridge Modern History. I. k.

107

irányításuk alatt a hazai városban. Később, a merkantilista tár­ sadalomban kereskedők tették ugyanezt, és ez már nem korlá­ tozódott a városra. Ez volt a „bedolgozás” kora, amikor a házi­ ipart a kereskedő-kapitalista látta el nyersanyaggal, aki tisztán kereskedelmi vállalkozásként irányította a termelési folyama­ tot. Ekkor került az ipari termelés határozottan és nagy lépték­ ben a kereskedő szervező vezetése alá. Ő ismerte a piacot, a ke­ reslet mértékét és minőségét, és ő tudott kezeskedni az után­ pótlásról is, amely mellesleg pusztán gyapjúból, festőanyagból, s néha a háziiparban használatos szövőszékekből és kötőgé­ pekből állt. Az utánpótlás szünetelése a háziiparosnak volt a legnagyobb csapás, mert az ő foglalkoztatottsága szűnt meg egy időre. De drága gyárról nem volt szó, és a kereskedő nem kockáztatott sokat, amikor magára vállalta a felelősséget a ter­ melésért. Századokon át erősödött és terjedt ez a rendszer, vé­ gül aztán Angliában hatalmas körzeteket fogott át a gyapjúipar, a nemzeti főtermék, a termelést pedig a posztókereskedő szer­ vezte meg. Vásárolt és eladott, s mellesleg gondoskodott a ter­ melésről is - külön indítékra nem volt szükség. Nem szerepelt a javak létrehozásában sem a kölcsönös segítség viszonzásra késztető attitűdje, sem a háztartásfő törődése azokkal, akiknek a szükségletei az ő gondjaira voltak bízva, sem az iparos büsz­ kesége mesterségére, sem a nyilvános elismerés elégtétele semmi más, csak a nyereség puszta motívuma, amely oly isme­ rős azoknak, akiknek a vásárlás és az eladás a mestersége. A 18. század végéig Nyugat-Európában az ipari termelés pusztán ki­ egészítette a kereskedelmet. Amíg a gép olcsó és nem specializált eszköz volt, ez a hely­ zet nem változott. A háziiparos használhatott gépeket, hogy nö­ velje jövedelmét, mivel így ugyanannyi idő alatt nagyobb menynyiséget tudott előállítani, mint korábban, de ez a tény önma­ gában nem hatott szükségszerűen a termelés szervezetére. Hogy a munkásé vagy a kereskedőé volt-e az olcsó gépi felsze­ relés, valamennyit számított a felek társadalmi helyzete szem­ pontjából, és szinte biztosan számított a munkás keresete szempontjából, akinek jobban ment, amíg ő volt szerszámai­ nak tulajdonosa. De a kereskedőt ez nem késztette arra, hogy ipari kapitalistává váljék, vagy arra korlátozza tevékenységét, hogy kölcsönadja a pénzét ilyesvalakinek. A javak készlete rit­ kán merült ki, a nagyobb nehézség változatlanul a nyersanyag­

108

ellátás oldalán mutatkozott, amely időnként óhatatlanul el­ akadt. De a gépeket birtokló kereskedő vesztesége még ilyen esetekben sem volt számottevő. A kereskedőnek a termeléshez való viszonyát nem a gép mint olyan megjelenése változtatta meg teljesen, hanem a bonyolult és ezért specifikus gépi beren­ dezések és felszerelések feltalálása. Bár az új termelési szerve­ zetet a kereskedő vezette be - és ez meghatározta az átalakulás teljes menetét -, a bonyolult gépi berendezések és felszerelések használatából következett a gyári rendszer kialakulása, és ez döntő eltolódást eredményezett a kereskedelem és a termelés viszonylagos jelentőségében az utóbbi javára. Az ipari termelés már nem a kereskedelem kiegészítője volt, amit a kereskedő mint vásárló és eladó vállalkozó szervezett, hanem hosszú távú befektetést igényelt, és ennek megfelelő kockázatokkal járt. Ha nem biztosították ésszerűen a termelés folyamatosságát, a koc­ kázat elviselhetetlenné vált. De minél bonyolultabb lett az ipari termelés, annál több olyan eleme volt az iparnak, amelynek utánpótlását biztosítani kellett. Ezek közül természetesen háromnak volt kiemelkedő jelentősége: a munkaerőnek, a földnek és a pénznek. Egy ke­ reskedő társadalomban ezek utánpótlását csak egyféleképpen lehetett megszervezni: vételre alkalmassá kellett őket tenni. Ezért kellett piaci eladásra - más szóval áruként - megszervez­ ni őket. A piaci mechanizmus kiterjesztése az ipar elemeire - a munkaerőre, a földre és a pénzre - a gyári rendszer bevezetésé­ nek elkerülhetetlen következménye volt egy kereskedői társa­ dalomban. Az ipar elemeinek áruba bocsáthatóknak kellett len­ niük. Ez annyit jelentett, hogy igény volt a piaci rendszerre. Tud­ juk, hogy egy ilyen rendszerben a nyereségeket csak az bizto­ sítja, ha az önszabályozást egymással összefüggő kompetitiv piacok garantálják. Minthogy a gyári rendszer a vásárlás és el­ adás folyamatának részeként alakult ki, a munkaerőt, a földet és a pénzt árukká kellett alakítani a termelés fenntartása érde­ kében. Valójában természetesen nem lehetett árukká alakítani, mivel nem piaci értékesítésre állították elő őket. A társadalom szervezőelvévé azonban az a fikció vált, hogy erre készültek. A háromból kiemelkedik egy, a munkaerő, az emberi lényekre al­ kalmazott szakkifejezés, amennyiben az illetők nem munkálta­ tók, hanem alkalmazottak. A továbbiakban tehát a munkaerő

109

szervezete egyidejűleg változik a piaci rendszer szervezetével. De mivel a munkaerő szervezete csupán az egyszerű emberek életformáinak egy másik megnevezése, ez azt jelenti, hogy a pi­ aci rendszer kialakulását magának a társadalom szervezetének a megváltozása kíséri. így vált az emberi társadalom a gazdasá­ gi rendszer tartozékává. Felidéztük azt a párhuzamot, amelyet az angol történelem­ ben lezajlott bekerítések pusztításai és az ipari forradalmat kö­ vető társadalmi katasztrófa között vontunk. A fejlődés ára, mondtuk, általában társadalmi felfordulás. Ha a felfordulás túl gyorsan zajlik, a közösségnek össze kell roppannia a folyamat­ ban. A Tudorok és az első Stuartok megmentették Angliát Spa­ nyolország sorsától, úgy szabályozva a változás folyamatát, hogy az elviselhetővé vált, hatásait pedig kevésbé életveszélyes utakra tudták terelni. De az ipari forradalom hatásától semmi sem mentette meg az egyszerű angolokat. A spontán haladásba vetett vakhit hatalmába kerítette az embereket, és a legfelvilá­ gosultabbak a szektások fanatizmusával sürgették a határtalan és irányítatlan változást. Az emberek életét érő hatások el­ mondhatatlanul borzalmasak voltak. Azok nélkül a védekező ellenmozgások nélkül, amelyek letompították ennek az önrom­ boló mechanizmusnak a működését, tulajdonképpen megsem­ misült volna az emberi társadalom. A 19. század társadalomtörténete tehát egy kettős mozgás eredménye volt: a piaci rendszer kiterjedését az eredeti áruk vo­ natkozásában végigkísérte a piaci rendszer korlátozása a fiktív áruk vonatkozásában. Míg egyfelől a piacok elterjedtek az egész Földön, s a piacra kerülő javak mennyisége hihetetlen méreteket öltött, másfelől intézkedések és eljárások hálózatát integrálták nagy hatalmú intézményekbe, hogy gátolják a piac­ nak a munkaerővel, a földdel és a pénzzel kapcsolatos működé­ sét. Míg az áru-, a tőke- és a valuta-világpiacok szervezete az aranystandard égisze alatt páratlan lendületet adott a piacok mechanizmusának, létrejött egy mélyen gyökerező mozgalom, hogy ellenálljon egy piacilag ellenőrzött gazdaság káros hatá­ sainak. A társadalom védekezett az önszabályozó piaci rend­ szerben rejlő veszélyekkel szemben - ez volt az egyetlen átfogó jellegzetesség a korszak történelmében.

110

7. fejezet Speenhamland, 1795 A 18. századi társadalom öntudatlanul ellenállt minden olyan kísérletnek, amely a piac puszta függelékévé tette volna. Mun­ kaerőpiac nélküli piacgazdaságot nem lehet elképzelni, de egy ilyen piac létrehozása - különösen Anglia vidékies civilizációjá­ ban - a társadalom hagyományos szövetének elpusztításával járt volna. Az ipari forradalom legaktívabb korszakában, 1795 és 1834 között Angliában, a munkaerőpiac megteremtését a speenhamlandi törvénnyel akadályozták meg. A munkaerőpiac valójában az új ipari rendszer utolsó meg­ szervezendő piaca volt, és ezt az utolsó lépést csak akkor tették meg, amikor a piacgazdaság elkezdett működni, és amikor a munkaerőpiac hiánya már az egyszerű emberek számára is na­ gyobb bajnak bizonyult, mint a bevezetését kísérő szörnyűsé­ gek. Végül a szabad munkaerőpiac - a megteremtésekor alkal­ mazott embertelen módszerek ellenére is - pénzügyileg m in­ den érintett számára jótékonynak bizonyult. A döntő probléma mégis csak most jelentkezett. A szabad munkaerőpiac gazdasági előnyei nem kárpótolhattak az általa okozott társadalmi rombolásért. Új típusú szabályozást kellett bevezetni, amely ismét védte a munkaerőt, csak ekkor magá­ nak a piaci mechanizmusnak a működésétől. Bár az új védőin­ tézmények, a szakszervezetek és a gyári törvények a lehetősé­ gekhez képest igazodtak a gazdasági mechanizmus követelmé­ nyeihez, mégis beavatkoztak önszabályozásába, és végső soron tönkretették a rendszert. E fejlődés félreérthetetlen logikájában a speenhamlandi törvény stratégiai helyet foglalt el.

111

Angliában a föld és a pénz is mobilizálva volt, mielőtt a munkaerőt mobilizálták volna. Ez utóbbit a fizikai mozgékony­ ságára vonatkozó szigorú jogi korlátozások gátolták abban, hogy nemzeti piaccá szerveződjön, minthogy a munkás gya­ korlatilag az egyházközségéhez volt kötve. Az 1662-es letelepe­ dési törvényt (Act of Settlement), amely lefektette az úgyneve­ zett egyházközségi szolgaság szabályait, csak 1795-ben enyhí­ tették. Ez a lépés lehetővé tette volna a nemzeti munkaerőpiac megteremtését, ha nem vezették volna be ugyanebben az évben a speenhamlandi törvényt, vagyis a „segélyezési rendszert”. Ennek a törvénynek ellenkező volt a tendenciája, hathatósan megerősítette a Tudoroktól és a Stuartoktól örökölt munkaszer­ vezet paternalista rendszerét. A berkshire-i bírák, akik a Newbury melletti Speenhamland Pelikán vendéglőjében ültek össze 1795. május 6-án, amikor nagy volt a nyomor, úgy döntöt­ tek, hogy bérpótlék formájában segélyeket kell adni, amelyek­ nek mértéke a kenyér árától függ, úgyhogy keresetüktől függet­ lenül biztosítsanak egy minimális jövedelmet a szegények­ nek. Az elöljárók híres ajánlása így szól: amikor egy gallon lisztből készült, meghatározott minőségű kenyér „1 shillingbe kerül, akkor minden szegény és szorgalmas személynek heti 3 shillingre van szüksége önmaga eltartásához, amit vagy a sa­ ját, vagy a családja munkája, vagy a helyi ínségadóból kapott juttatás biztosít számára, felesége és minden más családtagja eltartásához pedig 1 shilling 6 penny kell neki; amikor a gallon lisztből készült kenyér 1/6 fontba kerül, akkor heti 4 shillingre plusz 1/10 fontra van szüksége; minden pennyre, amellyel a ke­ nyér ára 1 shilling fölé emelkedik, 3 pennyje kell hogy legyen a maga, és 1 a többiek számára”. A számok némileg változtak a különböző grófságokban, de a legtöbb esetben a speen­ hamlandi mértéket alkalmazták. Ezt szükségintézkedésnek tar­ tották, és informálisan vezették be. Bár rendszerint törvénynek nevezik, magát a mértéket sohasem iktatták törvénybe. Mégis az ország törvénye lett a vidék legnagyobb részén, sőt alaposan felhígított formában számos gyárvárosban is. Gyakorlatilag nem kisebb társadalmi és gazdasági újítást vezetett be, mint „a megélhetéshez való jogot”, s 1834-es eltörléséig hatékonyan megakadályozta egy kompetitiv munkaerőpiac létrejöttét. Két évvel korábban, 1832-ben a középosztály részben azért tört utat magának a hatalomhoz, hogy eltakarítsa az új kapitalista

112

gazdaságnak ezt az akadályát. Valóban, mi sem lehetett akkor világosabb, mint hogy a bérrendszer ellentmondást nem túró­ én megköveteli „a megélhetéshez való jog” eltörlését, azét a jo­ gét, amelyet Speenhamlandben kinyilvánítottak - a gazdasági ember új rendszerében senki sem dolgozott volna bérért, ha megélhetett volna úgy is, hogy nem csinál semmit. A speenhamlandi módszer érvénytelenítésének egy másik sajátsága kevésbé volt világos a legtöbb 19. századi szerző szá­ mára, nevezetesen az, hogy a bérrendszert maguknak a bérből élőknek az érdekében is univerzálissá kell tenni, még ha ez azt jelenti is, hogy megfosztják őket a megélhetéshez való törvé­ nyes igényüktől. A „megélhetéshez való jog” halálos csapdának bizonyult számukra. A paradoxon csak látszólagos volt. Speenhamland állítólag azt jelentette, hogy a szegénytörvényt nagyvonalúan kell kezel­ ni - valójában eredeti célját az ellenkezőjére fordították. Az Erzsébet-kori törvény idején a szegényeket arra kényszerítették, hogy dolgozzanak olyan bérért, amilyet el tudnak érni, és csak azok voltak jogosultak segélyre, akik nem tudtak munkához jut­ ni. Segélyként bérpótlékot soha nem szándékoztak adni, és soha nem is adtak. A speenhamlandi törvény értelmében akkor is se­ gélyeztek egy embert, ha dolgozott, amennyiben a bére keve­ sebb volt annál a családi jövedelemnél, amelyet a mérték elis­ mert számára. így a munkásnak semmiféle anyagi érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a munkaadója elégedett legyen vele, jöve­ delme mindig ugyanannyi volt, bármennyi bért kapott is. Ez csak a normális bérek esetében volt másképpen, vagyis akkor, ha a ténylegesen kifizetett bérek nagyobbak voltak a mérték sze­ rintinél. Ez vidéken nem volt általános, mert a munkáltató szin­ te bármilyen bérért szerezhetett munkást, akármilyen keveset fizetett, s a munkás jövedelme elérte a mértéket a helyi adókból származó támogatással. Néhány év leforgása alatt a munka ter­ melékenysége kezdett a paupermunka szintjére süllyedni, így szolgáltatva további okot a munkáltatóknak arra, hogy ne emel­ jék a mérték fölöttire a béreket. Mert amint a munka intenzitá­ sa, az a gondosság és hatékonyság, amellyel végezték, egy meg­ határozott szint alá esett, nem lehetett megkülönböztetni a „ló­ gástól”, vagy a munka imitálásától a látszat kedvéért. Bár elvben a munkát még mindig kierőszakolták, a gyakorlatban általános­ sá vált a közsegély. Sőt még ha a szegényházban adták is a se­

113

gélyt, a bentlakók kikényszerített foglalkoztatása most aligha volt munkának nevezhető. Ez a Tudor-törvényhozás megtagadá­ sával volt egyenértékű, s a paternalizmust nem csökkentette, ha­ nem növelte. A közsegély kiterjesztése, a bérpótlék bevezetése, amelyet a feleségnek és a gyerekeknek járó külön juttatások egé­ szítettek ki, továbbá hogy mindegyik tétel a kenyér árával nőtt vagy csökkent, drámai visszatérést jelentett a munka vonatkozá­ sában ahhoz a szabályozó elvhez, amelyet az ipari élet egészé­ ből gyorsan kiküszöböltek. Intézkedés soha nem örvendett ennél egyetemesebb népsze­ rűségnek.1A szülőknek nem kellett gondoskodniuk a gyerekeik­ ről, a gyerekek pedig nem függtek többé a szüleiktől, a munkál­ tatók kedvük szerint csökkenthették a béreket, a munkásokat meg akár szorgalmasak voltak, akár lusták, nem fenyegette éhe­ zés. Az emberbarátok a könyörületesség, bár nem az igazságos­ ság megnyilvánulásaként ünnepelték az intézkedést, az önzők pedig boldogan megvigasztalódtak azzal a gondolattal, hogy az intézkedés könyörületes ugyan, de legalább nem bőkezű. És még az adófizetők is csak lassan jöttek rá, hogy mi történik az adókkal egy olyan rendszerben, amely deklarálja a „megélhetés­ hez való jogot”, akár megkeresi valaki a kenyerét, akár nem. Az eredmény hosszú távon rettenetes volt. Bár némi időbe telt, míg az egyszerű ember önbecsülése odáig süllyedt, hogy előnyben részesítette a szegénysegélyt a bérrel szemben, köz­ alapokból szubvencionált bérének végül szükségképpen majd­ nem a semmivel kellett egyenlőnek lennie, és rá kellett kény­ szerítenie a közsegélyre. A vidék népe fokozatosan pauperizálódott. Igaz volt a mondás: „Ha egyszer közsegélyből élsz, mindig közsegélyből fogsz élni.” A segélyezési rendszer késlel­ tetett hatásai nélkül nem lehetne megmagyarázni a korai kapi­ talizmus emberi és társadalmi elfajzását. A Speenhamland-epizód feltárta a század vezető országá­ nak népe előtt, hogy milyen annak a társadalmi kalandnak a va­ lódi természete, amelybe belekezdtek. Sem a kormányon lé­ vők, sem a kormányzottak nem felejtették el soha e bolondok paradicsomának a tanulságait. Ha az 1832-es parlamentireform-törvény (Reform Bili)12 és a szegénytörvény 1834-es módo­ 1 M e r e d i t h , H. 0 . : Outlines o f the Economic History o f England. 1 9 0 8 . 2 Grey terjesztette be 1832-ben (Reform Bill törvényjavaslat), és még ugyan­ abban az évben elfogadták Parliamentary Reform Act néven. - (A szerk.)

114

sítását általában a modern kapitalizmus kiindulópontjának te­ kintették, ez azért volt, mert ezek vetettek véget a jótékony föl­ desúr és a segélyezési rendszer uralmának. Katasztrofálisan megbukott az a kísérlet, hogy munkaerőpiac nélkül teremtsék meg a kapitalista rendet. Érvényesültek azok a törvények, ame­ lyek egy ilyen rendet kormányoznak, és nyilvánvalóvá tették, hogy kibékíthetetlen ellentétben állnak a paternalizmus elvé­ vel. Világossá vált e törvények kérlelhetetlensége, és megsérté­ sükért kegyetlen megtorlás lett azok osztályrésze, akik nem en­ gedelmeskedtek nekik. A speenhamlandi korszakban a társadalmat két ellentétes hatás gyötörte: az egyik a paternalizmusból és abból fakadt, hogy megvédjék a munkaerőt a piaci rendszertől, a másik pe­ dig, piaci rendszerré szervezve a termelés elemeit - beleértve a földet is -, lefokozta az egyszerű embereket korábbi státusuk­ hoz képest, és arra kényszerítette őket, hogy munkaerejüket el­ adásra kínálva szerezzék meg a megélhetésre valót, miközben munkaerejüket megfosztotta piaci értékétől. Létrejött a mun­ káltatók új osztálya, de nem tudott létrejönni a munkavállalók megfelelő osztálya. Egy új, gigantikus bekerítési hullám mobi­ lizálta a földet és létrehozta a falusi proletariátust, miközben a „szegénytörvény helytelen alkalmazása” megakadályozta, hogy ez a proletariátus megéljen a munkájából. Nem csoda, hogy a kortársakat megdöbbentette az a látszólagos ellentmondás, hogy a termelés szinte csodával határos növekedését a tömegek éhhalálközeli állapota kísérte. 1834-re általános meggyőződés­ sé - és sok gondolkodó ember esetében szenvedélyes meggyő­ ződéssé - vált, hogy minden jobb, mint a speenhamlandi rend­ szer fenntartása. Vagy a gépeket kell lerombolni, ahogy a ludditák próbálták, vagy meg kell teremteni egy szabályos munkaerőpiacot. így kényszerült bele az emberiség az utópisz­ tikus kísérletbe. Nem itt fogjuk hosszasan taglalni a speenhamlandi rendszer ökonómiáját, erre lesz alkalmunk később. Első pillantásra a „megélhetéshez való jognak” teljesen meg kellett volna szüntet­ nie a bérmunkát. A normális béreknek fokozatosan nullára kel­ lett volna csökkenniük, teljes egészében az egyházközségre há­ rítva a bérköltséget, aminek nyilvánvalóvá kellett volna tennie az intézkedés abszurditását. Ez azonban egy lényegileg preka115

pitalista korszak volt, amikor az egyszerű emberek még hagyo­ mányosan gondolkodtak, s viselkedésüket távolról sem csak monetáris ösztönzők irányították. A vidéki emberek többsége, akár örökbérlő, akár egyszerű munkás volt, mindenfajta léte­ zést előnyben részesített a pauperhelyzettel szemben, még ha azt szándékosan nem is terhelték kellemetlen vagy megalázó jogi korlátozásokkal, mint később történt. Ha a munkások sza­ badon egyesülhettek volna érdekeik érvényesítésére, akkor a segélyezési rendszernek természetesen ellentétes lehetett volna a hatása a normális bérekre: mert a szakszervezeti cselekvést nagyban segítette volna a munkanélküli-segély, ami a szegény­ törvény ilyen nagyvonalú alkalmazásából következett. Azt gon­ dolhatnánk, hogy a speenhamlandi paternalista beavatkozás idézte elő az egyesülésellenes törvényeket (Anti-Combination Laws), ezt a további beavatkozást, amely nélkül Speenhamland emelhette volna a béreket ahelyett, hogy - mint ténylegesen tet­ te - lenyomta őket. Az egyesülésellenes törvényekkel, amelye­ ket további negyedszázadon át nem vontak vissza, Speen­ hamland ahhoz a paradox eredményhez vezetett, hogy a pénz­ ügyileg megvalósított „megélhetéshez való jog” végül tönkretet­ te azokat az embereket, akiknek a megsegítésére állítólag kita­ lálták. A későbbi nemzedékek számára mi sem lehetett volna nyil­ vánvalóbb, mint hogy a bérrendszer és a „megélhetéshez való jog” intézménye kölcsönösen összeegyeztethetetlen, vagy más­ képpen szólva nem lehetséges működő kapitalista rend, amíg a bérek közalapokból származnak. A kortársak azonban nem ér­ tették azt a rendet, amelynek egyengették az útját. A közösség­ ben csak akkor tudatosult, hogy el kell törölni a szegények fel­ tétel nélküli jogát a segélyezésre, amikor előállt az eredmény: a tömegek termelőképességének súlyos csökkenése. Ez valósá­ gos nemzeti szerencsétlenség volt, hisz akadályozta a gépi civi­ lizáció fejlődését. A speenhamlandi rendszer bonyolult ökonó­ miája még a kor legszakavatottabb megfigyelőinek értelmét is meghaladta, ám annál meggyőzőbb erővel jelent meg az a kö­ vetkeztetés, hogy a bérpótléknak természeténél fogva erkölcs­ telennek kell lennie, hisz csodálatos módon még azoknak is árt, akik kapják. A piaci rendszer csapdáit nem volt könnyű átlátni. Ahhoz, hogy ezt világosan megérthessük, meg kell különböztetnünk

116

azokat a hányattatásokat, amelyeken Anglia népe a gép megje­ lenésétől kezdve keresztülment: (1) a speenhamlandi korszak viszontagságai 1795-től 1834-ig; (2) a szegénytörvény reformja által előidézett nehézségek az 1834-et követő évtizedben; (3) a kompetitiv munkaerőpiac káros hatásai 1834 után, amíg az 1870-es években a szakszervezetek elismerése megfelelő védel­ met nem nyújtott. Időrendben Speenhamland megelőzte a piacgazdaságot, a szegénytörvény reformjának évtizede átmenet volt ebbe a gazdaságba. Az előzőt átfedő utolsó periódus volt a tulajdonképpeni piacgazdaság korszaka. A három periódus élesen különbözött egymástól. Speen­ hamland az egyszerű emberek proletarizálódását próbálta megakadályozni, vagy legalábbis lelassítani. Az eredmény mindössze az emberek tömeges pauperizálódása lett, akik szin­ te elveszítették emberi formájukat a folyamat során. A szegénytörvény 1834-es reformja eltakarította a munka­ erőpiacnak ezt a gátját: eltörölték a „megélhetéshez való jogot”. Ennek a törvénynek a tudományos kegyetlensége annyira meg­ rázta a közösség érzelmeit az 1830-1840-es években, hogy a he­ ves kortársi tiltakozások elhomályosították a képet az utókor szemében. Amikor a közsegélyt visszavonták, a legnagyobb ín­ ségben élő szegények jó részét kétségkívül sorsukra hagyták, és a legkeservesebben szenvedők közé tartoztak azok a „támoga­ tást érdemlő szegények” is, akik túlságosan büszkék voltak ah­ hoz, hogy betegyék a lábukat a szegényházba, amely szégyen­ letes lakhellyé változott. A modern történelemben talán soha nem hajtottak végre könyörtelenebb társadalmi reformot: éle­ tek tömegét tiporta el, miközben csak mímelte, hogy megadja a valódi nyomor ismérvét a szegényház lakmuszpapírjával. Sze­ líd emberbarátok javasoltak hűvösen és valósítottak meg nyu­ godtan pszichológiai kínzásokat, hogy megolajozzák a munka­ erőmalom tengelyeit. A panaszok zöme azonban valójában an­ nak a váratlanságnak szólt, amellyel egy régi intézményt gyöke­ restül kitéptek és egy radikális átalakítást bevezettek. Disraeli kárhoztatta ezt a „hihetetlen forradalmat” a nép életében. Ám ha egyedül a pénzjövedelmek számítottak, hamarosan úgy kel­ lett megítélni, hogy a nép helyzete javult. A harmadik korszak problémái összehasonlíthatatlanul mé­ lyebbre nyúltak. Az új, központosított szegényügyi hatóságok által az 1834 utáni évtizedben elkövetett bürokratikus kilengé117

sek elszórtak voltak csupán, és nem mérhetők, mint semmi más sem, a leghatékonyabb modern intézmény, a munkaerőpi­ ac átfogó hatásaihoz. Mértékét tekintve ez Speenhamland fe­ nyegetéséhez hasonlított azzal a lényeges különbséggel, hogy most a veszély forrása nem a kompetitiv munkaerőpiac hiánya, hanem a megléte volt. Ha Speenhamland megakadályozta a munkásosztály kialakulását, most egy lelketlen mechanizmus nyomása formálta ilyen osztállyá a dolgozó szegényeket. Ha Speenhamland idején úgy gondoskodtak az emberekről, ahogy egyetlen túl becses barom sem érdemli meg, most elvárták tő­ lük, hogy gondoskodjanak magukról, holott ehhez nem volt semmi eszközük. Ha Speenhamland a lealacsonyodás jól védett nyomorúságát jelentette, most a dolgozó ember otthontalan volt a társadalomban. Ha Speenhamland túlfeszítette a szom­ szédság, a család és a falusi környezet értékeit, most az embert elválasztották otthonától és rokonságától, eltépték gyökereitől és minden értelmes környezettől. Röviden: ha Speenhamland a mozdulatlanság rothadását jelentette, most az elhagyatottság miatt bekövetkező halál volt a veszély. Angliában 1834-ig nem jött létre kompetitiv munkaerőpiac. Ezért nem mondható, hogy ez előtt az időpont előtt létezett vol­ na ipari kapitalizmus mint társadalmi rendszer. Mégis szinte egyidejűleg megkezdődött a társadalom önvédelme: gyártörvé­ nyek és szociális törvények születtek, politikai és ipari munkásmozgalom jött létre. A piaci mechanizmus teljesen új problé­ m áinak elhárítására irányuló kísérlet során ütközött össze vég­ zetesen a védekező cselekvés a rendszer önszabályozásával. Nem túlzás az állítani, hogy a 19. század társadalomtörténetét a tulajdonképpeni piaci rendszer logikája határozta meg, mi­ után a szegénytörvény 1834-es reformja szabadjára eresztette ezt a logikát. E dinamika kiindulópontja a speenhamlandi tör­ vény volt. Amikor azt állítjuk, hogy Speenhamland tanulmányozása a 19. századi civilizáció születésének tanulmányozása, nemcsak gazdasági és társadalmi hatásaira gondolunk, sőt még csak nem is e hatások meghatározó befolyására a modern politika történetében, hanem arra a tényre is, amely a mai nemzedék­ ben többnyire nem tudatosodik, hogy ti. társadalmi tudatunk ennek öntőmintájában formálódott ki. A pauper azóta szinte el­ feledett alakja uralta azt a vitát, amelynek lenyomata olyan erő­

118

teljes volt, mint a történelem leglátványosabb eseményeié. Ha a francia forradalom Voltaire és Diderot, Quesnay és Rousseau gondolkodásának adózott, a szegénytörvény vitája Bentham és Burke, Godwin és Malthus, Ricardo és Marx, Robert Owen és John Stuart Mill, Darwin és Spencer gondolkodását alakította, akik a francia forradalommal együtt a 19. századi civilizáció szellemi atyjai. Az ember gondolkodása Speenhamlandet és a szegénytörvény reformját követő évtizedekben fordult saját kö­ zössége felé új, gyötrődő gonddal. A forradalom, amelyet Berkshire bírái hiába próbáltak meggátolni, s amelyet a sze­ génytörvény reformja végül elszabadított, úgy irányította az emberek tekintetét saját kollektív létezésükre, mintha koráb­ ban szemet hunytak volna fölötte. Lelepleződött egy világ, amelynek még a létezését sem gyanították: azoknak a törvé­ nyeknek a világa, amelyek egy bonyolult társadalmat kormá­ nyoznak. Bár a társadalom fogalma ebben az új és jellegzetes értelemben a gazdaság területén bukkant fel, referenciája egye­ temes volt. A születő valóság a politikai gazdaságtan formájában érke­ zett el tudatunkhoz. Meglepő szabályosságait és kábító ellent­ mondásait a filozófia és a teológia rendszerébe kellett beillesz­ teni, hogy emberi jelentéseket kapjanak. A szabadságot eltöröl­ ni látszó rideg valóságot és a kérlelhetetlenül kegyetlen törvé­ nyeket így vagy úgy, de össze kellett békíteni a szabadsággal. Ez volt azoknak a metafizikai erőknek a fő hajtóereje, amelyek titokban éltették a pozitivistákat és az utilitariánusokat. E még felderítetlen emberi lehetőségek tájékai felé tekintve a határta­ lan remény és a végtelen kétségbeesés volt az értelem ambiva­ lens válasza ezekre a szörnyűséges korlátozásokra. A reményt - a tökéletesíthetőség látomását - a népesedési és a bértörvé­ nyek lidércnyomásából szűrték le, és egy olyan inspiráló hala­ dásfogalomba ágyazták bele, amely igazolni látszott az eljöven­ dő óriási és fájdalmas felfordulást. A kétségbeesésnek egy még nagyobb kihatású átalakulást kellett igazolnia. Az ember kénytelen volt beletörődni a világi kárhozatba: vagy arra ítéltetett, hogy abbahagyja fajának fenntartását, vagy hogy szándékos önfelszámolásra ítélje magát háborún és dög­ vészen, éhségen és bűnön keresztül. A szegénység a társada­ lomban tovább élő természet volt. Az, hogy az élelem korláto­ zott mennyisége és az emberek korlátlan szaporodóképessége

119

épp akkor vált problémává, amikor szemük elé tárult a gazda­ ság határtalan növekedésének ígérete, csak keserűbbé tette a helyzet iróniáját. Ilyen volt az ember spirituális univerzumával egységbe ren­ dezett társadalom felfedezése. De hogyan fordították le ezt az új valóságot, új társadalmat a mindennapi élet nyelvére? A gya­ korlat kalauzaiként a harmónia és a konfliktus erkölcsi elveit feszítették a végsőkig, s kényszerítették a majdnem tökéletes el­ lentmondás sémájába. A harmónia a gazdaságban rejlik, mond­ ták, lévén hogy az egyén és a közösség érdekei végső soron azo­ nosak - de egy ilyen harmonikus önszabályozás megkövetelte az egyéntől, hogy a gazdasági törvényt akkor is méltányolja, ha az történetesen tönkreteszi. A konfliktus szintén benne rejlett a gazdaságban mint egyének versenye vagy mint osztályharc, de az ilyen konfliktusról ismét az derült ki, hogy csak egy mélyebb harmónia hordozója lehet, amely a jelen vagy talán a jövő tár­ sadalmában rejlik. A pauperizmus, a politikai gazdaságtan és a társadalom fel­ fedezése szorosan összefüggött egymással. A pauperizmus arra a felfoghatatlan tényre irányította a figyelmet, hogy a szegény­ ség együtt jár a bőséggel. De ez csak az első volt azoknak a za­ varba ejtő paradoxonoknak a sorában, amelyekkel az ipari tár­ sadalom szembesítette a modern embert. Új tartózkodási he­ lyére a közgazdaságtan kapuján lépett be, és ez a véletlen kö­ rülmény materialista aurával vette körül a kort. Ricardo és Malthus számára semmi sem tűnt valóságosabbnak a materiá­ lis javaknál. A piac törvényei az emberi lehetőségek határait je­ lentették számukra. Godwin hitt a korlátlan lehetőségekben, s ezért kénytelen volt tagadni a piac törvényeit. Owenre várt an­ nak felismerése, hogy az emberi lehetőségeket nem a piac tör­ vényei, hanem magának a társadalomnak a törvényei korlátoz­ zák, mert egyedül ő vette észre a piacgazdaság fátyla mögött a létrejövő valóságot, a társadalmat. Látomása azonban egy év­ századra újra elveszett. Ezenközben az emberek a szegénység problémájával kap­ csolatban kezdték kutatni, hogy mi az élet értelme egy bonyo­ lult társadalomban. A politikai gazdaságtan két, egymással el­ lentétes perspektíva jegyében került be az egyetemes birodal­ mába: az egyik a haladás és a tökéletesedésre való képesség, a másik a determinizmus és a kárhozat volt. A gyakorlatba való

120

átültetése szintén egymással ellentétes módokon történt: a har­ mónia és az önszabályozás elve alapján egyfelől, a verseny és a konfliktus elve alapján másfelől. A gazdasági liberalizmus és az osztályfogalom eleve benne voltak ezekben az ellentmondá­ sokban. Egy elemi erejű esemény véglegességével került a tuda­ tunkba egy új eszmehalmaz.

121

8. fejezet Előzmények és következmények A speenhamlandi rendszer eredetileg nem volt több ideiglenes megoldásnál. Mégis kevés intézmény szabta meg ennél döntőb­ ben egy egész civilizáció sorsát, jóllehet szemétdombra került, még mielőtt az új korszak megkezdődhetett volna. Egy átmene­ ti kor jellegzetes terméke volt, s méltó minden kutató figyelmé­ re, aki napjaink fejleményeit tanulmányozza. A merkantilista rendszer idején Anglia munkaszervezete a szegénytörvényen (Poor Law) és az iparostörvényen (Statute of Artificers) alapult. A szegénytörvény az 1536-tól 1601-ig elfo­ gadott törvényekre alkalmazva elismerten rossz elnevezés. Va­ lójában ezek a törvények és későbbi módosításaik alkották az angol munkarend-szabályozásnak a felét; a munka törvénykönyv másik fele az 1536-os iparostörvényből állt. Az utóbbi foglalkozott az alkalmazottakkal, a szegénytörvény azokkal, akiket mi munkanélkülieknek és alkalmazhatatlanoknak ne­ veznénk (az időseken és a gyermekeken kívül). Ezekhez az in­ tézkedésekhez tették hozzá később - mint láttuk - az emberek legális lakóhelyével foglalkozó 1662-es letelepedési törvényt (Act o f Settlement) , amely a végsőkig korlátozta mobilitásukat. (Az alkalmazottak, a munkanélküliek és az alkalmazhatatlanok közötti világos megkülönböztetés természetesen anakro­ nisztikus, mivel feltételezi egy modern bérrendszer létezését, amely még körülbelül 250 évig váratott magára. Ebben a na­ gyon vázlatos áttekintésben az egyszerűség kedvéért használ­ juk ezeket az elnevezéseket.) Az iparostörvény szerint a munkaszervezet három pilléren nyugodott: a munkakényszeren, a hétéves tanonckodáson és a

122

közhivatalnokok által végzett évi bérmegállapításon. A törvény - és ezt hangsúlyozni kell - a mezőgazdasági munkásokra épp­ úgy vonatkozott, mint a kézművesekre, és a falusi körzetekben éppúgy betartatták, mint a városokban. Körülbelül 80 évig szi­ gorúan végrehajtották a rendeletet. Később a tanonccikkelyek részben elévültek, lévén hogy a hagyományos kézműiparra korlátozódtak, és az új iparokra, mint például a szövőipar, egy­ szerűen alkalmazhatatlanok voltak. A restauráció (1660) után a létfenntartási költségeken alapuló évi bérmegállapítást az or­ szág nagy részén szintén felfüggesztették. Formálisan a rende­ let bércikkelyét csak 1813-ban, tanonccikkelyét csak 1814-ben törölték el. A tanoncsági szabály azonban sok tekintetben túlél­ te a rendeletet, a szakképzettséget kívánó mesterségekben Ang­ liában még mindig ez az általános gyakorlat. A munkakényszer vidéken fokozatosan maradt el. Ennek ellenére elmondható, hogy a kérdéses 250 évre a szabályozás és a paternalizmus el­ vén alapuló iparostörvény alakította ki az országos munkaszer­ vezet körvonalait. Az iparostörvényt egészítették tehát ki a szegénytörvénnyel. Ez a kifejezés a modern korban igen zavaró, mert a „szegény” és a „pauper” meglehetősen egyformán hangzik. Valójában az angol nemesek minden személyt szegénynek tartottak, ha nem volt elég jövedelme ahhoz, hogy munka nélkül megéljen. A „szegény” így gyakorlatilag egyjelentésű volt az „egyszerű emberrel”, és az egyszerű emberek közé tartozott mindenki a földbirtokos osztályon kívül (nemigen volt olyan sikeres keres­ kedő, akinek nem sikerült földtulajdonhoz jutnia). Ezért a „sze­ gény” szó mindenkire vonatkozott, aki szükséget látott, és mindazokra, akik éppen abban a pillanatban nélkülöztek. Ez természetesen magában foglalta a paupereket is, de nem csak őket. Egy olyan társadalomban, amely azt állította, hogy hatá­ rain belül minden kereszténynek helye van, gondoskodnia kel­ lett az idősekről, a betegekről és az árvákról is. De ezen felül ott voltak a jó erőben lévő szegények, akiket mi munkanélküliek­ nek neveznénk annak a feltevésnek alapján, hogy ha találtak volna munkát, meg tudták volna fizikai munkával keresni a ke­ nyerüket. A koldulást szigorúan büntették, a csavargás - ha is­ mételten előfordult - főbenjáró bűn volt. Az 1601-es szegénytör­ vény kimondta: a jó erőben lévő szegényeket munkába kell ál­ lítani, hogy megkeressék a létfenntartásukhoz szükséges élel-

123

met, amit az egyházközségnek kellett biztosítania: a segélyezés terhét nyíltan az egyházközségre hárították, és felhatalmazták arra, hogy a szükséges összegeket helyi adókból teremtse elő. Ezeket minden háztulajdonosra és bérlőre kivetették, gazda­ gokra és nem gazdagokra egyaránt, a föld vagy az általuk lakott ház bérleti díja szerint. Az iparostörvényt és a szegénytörvényt együttesen munka törvénykönyvnek nevezhetnénk. Ugyanakkor a szegénytör­ vényt helyileg hajtották végre. Minden egyházközségnek - azaz minden apró egységnek - megvoltak a maga rendelkezései a jó erőben lévő szegények munkába állítására, egy szegényház fenntartására, az árvák és a nyomorgó gyermekek tanoncnak adására, az idősek és a betegek gondozására, a pauperek elte­ metésére, és minden egyházközségnek megvoltak a maga adó­ mértékei. Ez nemesebben hangzik, mint ahogy a helyzet időn­ ként alakult. Sok egyházközségnek nem volt szegényháza, még többnek nem voltak ésszerű intézkedései a jó erőben lévők hasznos foglalkoztatására, és végtelenül sokféle módon hiúsí­ totta meg a törvény érvényesülését a helyi adófizetők tunyasá­ ga, a szegények felügyelőinek közönye, a pauperizmus iránti érdeklődés lanyhasága. Az ország majdnem 16 000 szegénytörvény-hatósága úgy-ahogy mégis megoldotta, hogy a falusi élet társadalmi szövete ép és sértetlen maradjon. Egy országos munkaerőrendszer létezése mellett a helyi munkanélküli-szervezet és a helyi segélyezés mégis nyilvánva­ ló anomália volt. Minél többféleképpen gondoskodtak helyileg a szegényekről, a jól karban tartott egyházközséget annál in­ kább fenyegette a veszély, hogy elárasztják a hivatásos pauperek. A restauráció után elfogadták a letelepedési és eltávolítási törvényt (Act o f Settlement and Removal), hogy meg­ védjék a „jobb” egyházközségeket a pauperek beáramlásától. Több mint száz évvel később Adam Smith kirohant ez ellen a törvény ellen, mert helyhez kötötte az embereket, és így meg­ akadályozta őket abban, hogy hasznos munkalehetőséget talál­ janak, mint ahogy a kapitalistákat is megakadályozta abban, hogy alkalmazottakra tegyenek szert. Egy ember csak a helyi magisztrátus és az egyházközségi hatóságok jóakaratával lehe­ tett másutt, mint saját egyházközségében; minden más helyen ki volt téve az elűzetés veszélyének, még ha jó híre és állása volt is. Az emberek jogállásuk szerint tehát szabadok és

124

egyenlők voltak, de mélyreható korlátozásokkal. Egyenlők vol­ tak a törvény előtt, és szabadok voltak személyükben. De nem választhatták meg szabadon sem a maguk, sem a gyermekeik foglalkozását, nem telepedhettek le ott, ahol akartak, és mun­ kára voltak kényszerítve. A két nagy Erzsébet-kori törvény és a letelepedési törvény együttesen az egyszerű emberek számára éppannyira volt a szabadság okirata, mint cselekvőképtelensé­ gük pecsétje. Javában folyt már az ipari forradalom, amikor 1795-ben az ipar szükségleteinek nyomására az 1662-es törvényt részben el­ törölték, az egyházközségi szolgaságot megszüntették, és viszszaállították a munkás fizikai mozgásképességét. Most létrejö­ hetett az országos munkaerőpiac. De mint tudjuk, épp ebben az évben vezettek be egy olyan gyakorlatot a szegénytörvény végrehajtásában, amely visszatérést jelentett a kikényszerített munka Erzsébet-kori elvéhez. Speenhamland biztosította a „megélhetéshez való jogot”, általánossá tette a bérpótlék formá­ jában történő segélyezést, ezt még megtoldotta a családi pótlé­ kokkal, s mindez külső segély volt, azaz nem kötötték ahhoz, hogy a segélyezett dologházban legyen. Bár a segély mértéke jelentéktelen volt, a puszta fennmaradást biztosította. Visszaté­ rés volt ez a regulacionizmushoz és a paternalizmushoz, még­ hozzá olyan erőteljesen, amilyen erőteljesen a gőzgép a szabad­ ságot, a munkagépek meg az emberi kezeket követelték. A speenhamlandi törvény időben mégis egybeesett a letelepedési törvény visszavonásával. Az ellentmondás nyilvánvaló volt: a letelepedési törvényt azért törölték el, mert az ipari forradalom­ nak munkások országos kínálatára volt szüksége, akik bérért akartak dolgozni, míg Speenhamland kinyilvánította azt az el­ vet, hogy egyetlen embernek sem kell félnie az éhezéstől, és hogy az egyházközség minden embert eltart családjával együtt, bármilyen keveset keressen is. Határozott ellentmondás volt a két iparpolitika között; társadalmi borzalmon kívül mi mást le­ hetett volna egyidejű és tartós alkalmazásuktól várni? Speenhamland nemzedéke azonban nem volt tudatában an­ nak, mi készülődik. A történelem legnagyobb ipari forradalmá­ nak előestéjét nem harangozták be sem kedvező, sem baljós előjelek. A kapitalizmus bejelentés nélkül érkezett. Senki sem látta előre a gépi ipar kialakulását. Tökéletes meglepetésként je­ lent meg. Anglia egy ideig valójában a külkereskedelem tartós

125

visszaesésére számított, amikor átszakadt a gát, és a régi világot egy ellenállhatatlan hullám az egész Földet átfogó gazdaság fe­ lé sodorta. Ám egészen az 1850-es évekig ezt senki nem állíthatta biz­ tosan. A speenhamlandi elöljárók javaslatát csak úgy érthetjük meg, ha tudjuk: fogalmuk sem volt annak a fejlődésnek az átfo­ góbb következményeiről, amellyel szembekerültek. Visszate­ kintve úgy tűnhet: nemcsak hogy a lehetetlent kísérelték meg, de ezt egyenesen azoknak a belső ellentmondásoknak a segít­ ségével tették, amelyeknek nyilvánvalóknak kellett volna lenni­ ük számukra. Valójában sikerült elérni céljukat, a falu megóvá­ sát a felfordulástól, míg politikájuk annál végzetesebb volt más, előre nem látott vonatkozásokban. A speenhamlandi politika egy meghatározott szakasz eredménye volt a munkaerőpiac ki­ alakulásában, és annak fényében kell megérteni, hogy milyen nézeteik voltak a helyzetről azoknak, akik a politika alakítását a kezükben tartották. Ebből a szempontból a segélyezési rend­ szer olyan eszköznek tűnik, amelyet a földbirtokos osztály ta­ lált ki, hogy megbirkózzék egy olyan helyzettel, amelyben már nem lehetett megtagadni a munkaerőtől a fizikai mobilitást, mi­ közben a földesúr szerette volna elkerülni a helyi körülmények felkavarását - ideértve a magasabb béreket is -, ami pedig ben­ ne rejlett a szabad, országos munkaerőpiac elfogadásában. Speenhamland dinamikája tehát keletkezési körülményei­ ben gyökerezett. A falusi pauperizmus növekedése volt a kü­ szöbönálló felfordulás első tünete. Ám az idő tájt ezt láthatólag senki sem gondolta így. A falusi szegénység és a világkereske­ delem hatása közötti összefüggés minden volt, csak éppen vilá­ gos nem. A kortársaknak nem volt rá semmi okuk, hogy össze­ kapcsolják a falusi szegények számát a kereskedelem fejlődésé­ vel a hét tengeren. Számuk megmagyarázhatatlan emelkedését szinte általánosan a szegénytörvény végrehajtási módszerének tulajdonították, és nem teljesen ok nélkül. A falusi pauperiz­ mus hírhedt növekedése a felszín alatt valójában közvetlenül összefüggött a gazdaság általános történetének trendjével, de ez még nemigen volt észlelhető. Szerzők sokasága vizsgálta azokat a csatornákat, amelyeken a szegények beszivárogtak a faluba, s ezek száma éppolyan ámulatra méltó volt, mint a meg­ jelenésükre adott magyarázatok. A felfordulásnak azokra a szimptómáira, amelyeket mi az ipari forradalommal szoktunk

126

összefüggésbe hozni, mégis kevés szerző mutatott rá. Az ango­ lok 1875-ig nem voltak tudatában semmiféle nagyobb szabású változásnak a gazdasági életben - a kereskedelem szeszélyes növekedésén és a pauperizmus terjedésén kívül. Honnan jönnek a szegények? - tette fel a kérdést a század előrehaladtával egyre gyarapodó röpiratok tömege. Szerzőiktől nehezen lehetett volna elvárni, hogy különválasszák a paupe­ rizmus okait és leküzdésének eszközeit, hiszen az a meggyőző­ dés ihlette őket, hogy ha kellőképpen csillapítani lehet a paupe­ rizmus legnyilvánvalóbb szerencsétlenségeit, akkor az teljesen meg is szűnik létezni. Egy ponton, úgy tűnik, általános volt az egyetértés, nevezetesen abban, hogy a növekedés tényét igen sokféle ok magyarázza. Az okok között voltak a gabonahiány; a túl magas élelmiszerárakat okozó túl magas mezőgazdasági bé­ rek; a túl alacsony mezőgazdasági bérek; a túl magas városi bé­ rek; a városi foglalkoztatottság egyenetlensége; a szabad kisbirtokosság eltűnése; a városi munkás alkalmatlansága a mezőgazdasági foglalkozásokra; a gazdák vonakodása attól, hogy magasabb béreket fizessenek; a földesurak félelme, hogy csök­ kennének a bérleti díjak, ha magasabb béreket fizetnének; a do­ logház kudarca a gépekkel való versenyben; a családi takaré­ kosság hiánya; a kényelmetlen lakóhelyek; az ésszerűtlen táp­ lálkozás; a kábítószer-fogyasztási szokások. Egyes szerzők egy újfajta, nagytestű birkát kifogásoltak, mások a lovakat, amelye­ ket ökrökkel kellene felváltani, ismét mások azt szorgalmazták, hogy tartsanak kevesebb kutyát. Egyesek abban hittek, hogy a szegényeknek kevesebb kenyeret kellene enniük, vagy egyálta­ lán nem kellene kenyeret enniük, mások úgy vélték, hogy „még akkor sem vádolhatók, ha a legjobb kenyérrel” táplálkoznak. A tea tönkreteszi sok szegény egészségét, gondolták, míg a „há­ zilag főzött sör” meggyógyítaná őket. Azok, akiknek a legerő­ teljesebb érzelmeik voltak ez ügyben, nem győzték hangsú­ lyozni, hogy a tea nem jobb, mint a legolcsóbb pálinka. Harriet Martineau 40 évvel később még mindig hitt abban, hogy a teá­ zásról való leszokás előnyeiről kell prédikálnia a pauperizmus enyhítése érdekében.1 Igaz, sok szerző panaszkodott a bekerí­ tések felkavaró hatásaira, mások felhívták a figyelmet azokra a károkra, amelyeket a manufaktúrák viszontagságai okoztak a falusi foglalkoztatottságban. Egészében mégis az a legerősebb 1M

a r t in e a u ,

H.: The Hamlet. 1833.

127

benyomása az embernek, hogy a pauperizmust sui generis je­ lenségnek tekintették, olyan társadalmi betegségnek, amelyet nagyon sokféle ok idéz elő, s legnagyobb részük pusztán azért kezd hatni, mert a szegénytörvénynek nem sikerül a megfelelő gyógymódot alkalmaznia. Az igazi válasz szinte biztosan az volt, hogy a pauperizmus súlyosbodása és a magasabb helyi adók oka annak növekedése volt, amit ma láthatatlan munkanélküliségnek neveznénk. Ez a tény nem lehetett nyilvánvaló egy olyan korban, amelyben álta­ lában még a foglalkoztatottság is láthatatlan volt, mivel bizo­ nyos fokig szükségképpen a háziipar keretein belül zajlott. A következő kérdések mégis kérdések maradnak: hogyan lehet megmagyarázni a munkanélküliek és az alulfoglalkoztatottak számának ezt a növekedését, és miért kerülték el még a jó sze­ mű kortársak figyelmét is az iparban küszöbönálló változások jelei? A magyarázat lényegében abban áll, hogy a kereskedelem szertelenül hullámzott a korai időszakban, és ez elfedte abszo­ lút mértékű növekedését. Míg az utóbbi magyarázza a foglal­ koztatottság terjedését, a hullámzások magyarázzák a munkanélküliek számának még nagyobb arányú növekedését. De míg a foglalkoztatottság általános szintjének emelkedése lassú, a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság növekedése in­ kább gyorsnak volt nevezhető. így az, amit Engels ipari tarta­ lékseregnek nevezett, jóval lendületesebben rekrutálódott, mint a tulajdonképpeni ipari hadsereg. Ez azzal a lényeges következménnyel járt, hogy könnyen el­ kerülhette a figyelmet a munkanélküliség és a kereskedelem egészének növekedése közötti kapcsolat. Míg arra gyakran fel­ figyeltek, hogy a munkanélküliség növekedése a kereskedelem­ ben lévő nagy ingadozások következménye, azt nem vették ész­ re, hogy ezek az ingadozások egy jóval nagyobb amplitúdójú alapfolyamatnak, nevezetesen az egyre inkább manufaktúrá­ kon alapuló kereskedelem általános növekedésének a részei. A kortársak ugyanis nem láttak összefüggést a főleg városi manu­ faktúrák és a vidéki szegénység nagy növekedése között. A kereskedelem globális bővülése természetesen növelte a foglalkoztatottság volumenét, míg a területi munkamegosztás és a kereskedelem heves ingadozásai együttesen a falusi és a vá­ rosi iparűzés súlyos szétzilálódásához vezettek. Ennek eredmé­

128

nyeképpen gyorsan növekedett a munkanélküliség. A hatalmas bérekről szóló, távolról érkező szóbeszéd miatt a szegények elégedetlenek lettek a mezőgazdasági bérekkel, és irtózni kezd­ tek a mezőgazdasági - rosszul fizetett - munkától. A korszak ipari régiói új országra hasonlítottak, olyanok voltak, mint egy - a bevándorlókat ezrével vonzó - másik Amerika. Az elvándor­ lást általában igen számottevő visszavándorlás kíséri. Azt, hogy le kellett zajlania egy ilyen visszaáramlásnak a faluba, az a tény is alátámasztani látszik, hogy nem jegyezték fel a falusi népes­ ség számának abszolút csökkenését. Vagyis a népesség egyre inkább elbizonytalanodott, ahogy a kereskedelmi és az ipari foglalkozások szférája különböző csoportokat szívott be külön­ böző periódusokban, majd hagyta visszasodródni őket eredeti falusi lakóhelyükre. Az angol vidéket sújtó társadalmi károk jó része eleinte ab­ ból eredt, hogy a kereskedelem közvetlenül magára a vidékre hatott felforgatóan. A mezőgazdasági forradalom határozottan megelőzte az ipari forradalmat. Mind a közlegelők bekerítésé­ nek, mind összefüggő birtokká egyesítésüknek, ami a mezőgazdaság termelési módszereinek új és hatalmas fejlődését kí­ sérte, erős elbizonytalanító hatása volt. A kunyhókért vívott há­ ború, a viskókhoz tartozó kertek és földek elnyelése, a közlege­ lők használati jogainak konfiskálása megfosztotta a háziipart két fő támaszától: a családi jövedelmektől és a mezőgazdasági háttértől. Amíg a háziipart kiegészítette egy kertdarabka, egy morzsányi föld vagy a legeltetési jog gyakorlása, a munkás nem függött teljesen a pénzjövedelmektől; a krumpliföld vagy a „gyomláló ludak”, egy tehén vagy akár egy szamár a közlegelőn mindent megoldott. A családi jövedelmek egyfajta munkanél­ küli-biztosításként funkcionáltak. A mezőgazdaság racionalizá­ lása elkerülhetetlenül kiszakította környezetéből a munkást, és aláásta szociális biztonságát. A városi színtéren természetesen szemmel látható volt az al­ kalmaztatás ingadozásainak istencsapása. Az ipart általában zsákutcás foglalkozásnak tekintették. „Lehet, hogy a ma teljes időben foglalkoztatott munkások holnap az utcán koldulnak kenyeret...” - írta David Davies, és hozzátette: „Ezeknek a mai újításoknak a munkafeltételek bizonytalansága a leggonoszabb hatása... Amikor egy várost, amelynek népességét manufaktú­ rában alkalmazzák, megfosztanak a manufaktúrától, a lakosok

129

olyanok, mintha szélütés érte volna őket, és azonnal tehertétel­ lé válnak az egyházközségben, de a baj nem hal ki ezzel a nem­ zedékkel...” Mert időközben a munkamegosztás megbosszulja magát: a munka nélküli kézműves hiába tér vissza a falujába, mert „a takácsnak semmire se áll rá a keze”. Ezen az egyszerű tényen múlott az urbanizáció végzetes visszafordíthatatlansá­ ga, amit Adam Smith előre látott, amikor az ipari munkást úgy jellemezte, hogy intellektuálisan alacsonyabb rendű a legszegé­ nyebb földművesnél, mert az utóbbi általában hozzá tud szok­ ni bármilyen munkához. Ennek ellenére Adam Smith A nemze­ tek gazdagsága című művének megjelenéséig a pauperizmus nem növekedett riasztóan. A következő két évtizedben hirtelen megváltozott a kép. Burke Gondolatok és adatok a hiányról című munkájában, ame­ lyet Pittnek nyújtott be 1795-ben, bevallja, hogy az általános ha­ ladás ellenére volt egy „utolsó húszéves rossz ciklus”. A hét­ éves háborút (1763) követő évtizedben valóban észrevehetően nőtt a munkanélküliség, ahogy a közsegélyezés növekedése mutatta. Ekkor vették észre először, hogy a kereskedelmi fel­ lendülést a szegények növekvő nyomorának jelei kísérik. Úgy rendelte a sors, hogy a nyugati emberiség következő nemzedé­ ke számára ez a látszólagos ellentmondás váljon a leginkább zavarba ejtővé. A túlnépesedés kísértete kezdte befészkelni ma­ gát az emberek leikébe. William Townsend Értekezés a szegény­ törvényekről című munkájában található a következő figyel­ meztetés: „Félretéve a spekulációt, tény, hogy Angliában több ember van, mint amennyit táplálni, és sokkal több, mint amennyit hasznot hajtóan alkalmazni tudunk a jelenlegi jog­ rendszerben.” Adam Smith 1776-ban a nyugodt haladás módjá­ ról elmélkedett. Townsend, aki csak tíz évvel később írt erről, már tudatában volt egy földrengés utóhatásának. Ám sok dolognak kellett történnie, mígnem (öt évvel ké­ sőbb csupán) egy férfi, akit a politikából eltávolítottak ugyan, mégis sikeres volt, s éppannyira tárgyilagos, mint a skót hídépí­ tő, Thomas Telford, abban a keserű panaszban törhetett ki, hogy a kormányzás normális menetétől kevés változás várható, és hogy a forradalom az egyetlen remény. Tom Paine Az emberi jogok című művének egyetlen példánya, amelyet Telford postá­ zott szülőfalujába, zendülést idézett ott elő. Párizs katalizálta az európai erjedést.

130

Canning meggyőződése szerint a szegénytörvény forrada­ lomtól mentette meg Angliát. Elsősorban az 1790-es évekre és a francia háborúkra gondolt. Az új bekerítési hullám tovább ron­ totta a szegények életét a vidéken. J. H. Clapham, a bekerítések védelmezője elismerte: „Az a terület, ahol a béreket a legrend­ szeresebben emelték a helyi adókból, megdöbbentő módon egybeesik azzal, amelyen legutóbb a legtöbb bekerítés zajlott.” Más szóval a bérpótlékok nélkül a szegények az éhezés szintje alá süllyedtek volna a falusi Anglia hatalmas területein. Gyako­ ri volt a kazalégetés, a lázadás, s még sokkal gyakoribb a láza­ dásokról szóló szóbeszéd. Hampshire-ben a bíróságok halálbüntetéssel fenyegettek mindenfajta kísérletet, amely „az árak erőszakos letörésére irányul akár a piacon, akár az országúton”, ám ezzel egyidejűleg ugyanennek a grófságnak az elöljárói erő­ teljesen sürgették a bérpótlékok általános megadását. Nyilván­ valóan elérkezett a megelőző cselekvés ideje. A lehetséges cselekvések közül vajon miért választották ép­ pen azt, amelyik később mind közül a legcélszerűtlenebbnek mutatkozott? Gondoljuk át a helyzetet, s a benne szerepet ját­ szó érdekeket. A falut a földesúr és a lelkész irányította. Townsend úgy foglalta össze a dolgot, hogy a földesúr „kényel­ mes távolságban” tartja a manufaktúrákat, mert „úgy véli, hogy a manufaktúrák ingadoznak, s hogy a haszon, amelyre belőlük szert akar tenni, nincs arányban azzal a teherrel, amelyet az a tulajdonára ró...” A teher lényegében a manufaktúrák két, lát­ szólag egymással ellentétes hatásában állt, nevezetesen a pauperizmus növekedésében és a bérek emelkedésében. De a ket­ tő csak akkor mond ellent egymásnak, ha feltételezzük egy kompetitiv munkaerőpiac létezését, amely természetesen eny­ híti a munkanélküliséget azzal, hogy csökkenti a foglalkoztatot­ tak bérét. Egy ilyen piac hiányában - és a letelepedési törvény még hatályban volt - a pauperizmus és a bérek növekedhettek egyidejűleg. Ilyen körülmények között a városi munkanélküli­ ség „társadalmi költségét” nagyrészt a szülőfalu viselte, ahová a munkájukat vesztettek gyakran visszamenekültek. A magas vá­ rosi bérek még nagyobb terhet jelentettek a falusi gazdaság­ nak. A mezőgazdasági bérek magasabbak voltak, mint amit a gazdálkodó el bírt viselni, de alacsonyabbak, mint amennyiből a munkás megélhetett. Hosszú távon a mezőgazdaság nem ver­ senyezhetett a városi bérekkel. Másfelől általános egyetértés

131

volt a tekintetben, hogy a letelepedési törvényt hatályon kívül kell helyezni, vagy legalábbis enyhíteni kell, hogy a munkások­ nak munkát, a munkaadóknak munkást találhassanak. Az érin­ tettek úgy érezték, hogy ez minden tekintetben növelné a mun­ ka hatékonyságát, és mellékesen csökkentené a bérek valódi terhét. De a város és a falu közötti bérkülönbség közvetlen kér­ dése nyilvánvalóan még sürgetőbbé vált volna a falunak, ha hagyják, hogy a bérek „megtalálják saját szintjüket”. Az ipari foglalkoztatottság dagálya és apálya, amely munkanélküliségi rohamokkal váltakozott, jobban szétzilálta a falusi közössége­ ket, mint valaha. Gátat kellett emelni, hogy megvédjék a falut az emelkedő bérek árjától. Módszereket kellett találni, amelyek megóvhatják a falusi települést a társadalmi szétzilálódástól, módszereket, amelyek megerősítik a hagyományos hatalmat, megakadályozzák a falusi munkaerő elvándorlását, és emelik a falusi béreket anélkül, hogy túlterhelnék a gazdálkodót. Ilyen találmány volt a speenhamlandi törvény. Miután az ipari forra­ dalom sebes vizére lökték, óhatatlanul gazdasági örvényt idé­ zett elő. Társadalmi következményei azonban az uralkodó falu­ si érdek, a földesurak érdeke szempontjából megfeleltek a hely­ zet követelményeinek. A szegénytörvény adminisztrációja szempontjából Speenhamland fájdalmas visszalépés volt. Kétszázötven év ta­ pasztalata mutatta, hogy az egyházközség túlságosan kicsi egy­ ség a szegénytörvény végrehajtására. Nem lehetett ugyanis megfelelően kezelni az ügyet anélkül, hogy különbséget tettek volna egyfelől az egészséges munkanélküli, másfelől az idős, a beteg és a gyermek között. Olyan volt ez, mintha ma egy város­ ka megpróbálná egyedül megoldani a munkanélküli-biztosí­ tást, vagy ha egy ilyen biztosítás össze volna keverve az idősek­ ről való gondoskodással. Ennek megfelelően a szegénytörvény adminisztrációja csak azokban a rövid időszakokban lehetett többé-kevésbé megfelelő, amikor országosan is és differenciál­ tan is sikerült elvégezni. Ilyen volt a Burleigh- és a Laudkorszak 1590 és 1640 között, amikor a korona a békebírákon keresztül kezelte a szegénytörvényt, és belekezdtek egy ambi­ ciózus szegényházépítési tervbe, valamint a munka kikénysze­ rítésébe. De a köztársasági korszak újra lerombolta és a korona személyes uralmaként kárhoztatta azt, amit elkezdtek, a res­

132

tauráció pedig - eléggé ironikus módon - bevégezte a köztársa­ ság művét. Az 1662-es letelepedési törvény egyházközségi alap­ ra szűkítette a szegénytörvényt, s a törvényhozás kevéssé fi­ gyelt oda a pauperizmusra a 18. század harmadik évtizedéig. 1722-ben végül megindultak a differenciálásra irányuló erőfe­ szítések: egyházközségi szövetségeseknek kellett dologházakat építeniük, amelyek eltértek a helyi szegényházaktól, és alkal­ milag engedélyeztek közsegélyeket, minthogy a dologház most mintegy tesztelte a szűkölködést. 1782-ben a Gilbert-törvénnyel - az egyházközségi szövetségek felállításának ösztönzésével nagy lépést tettek az adminisztrációs egységek bővítése felé. Ugyanakkor szorgalmazták, hogy az egyházközségek találja­ nak munkát a környéken a jó erőben lévőknek. Ezt a politikát kellett kiegészíteni a közsegéllyel, sőt a bérpótlékkal. Bár az egyházközségi szövetségek felállítása csak javallott volt, nem pedig kötelező, mégis elősegítette a nagyobb adminisztrációs egység létrejöttét és a segélyezendő szegények eltérő kategó­ riáinak elkülönítését. A Gilbert-törvény tehát a rendszer fogya­ tékosságai ellenére is megfelelő irányú kísérlet volt, s ameddig a közsegély és a bérpótlék pusztán a pozitív szociális törvény­ kezést egészítette ki, nem vált óhatatlanul végzetessé egy raci­ onális megoldás szempontjából. Speenhamland véget vetett a reformnak. A közsegély és a bérpótlék általánossá tételével nem követte (ahogy tévesen állították), hanem teljesen megfor­ dította a Gilbert-törvény irányvonalát, és valójában lerombolta az Erzsébet-kori szegénytörvény teljes rendszerét. Értelmetlen­ né vált a dologház és a szegényház között fáradságosan létreho­ zott különbség, s a pauperek és a jó erőben lévő munkanélkü­ liek különböző kategóriái kezdtek az eltartott nyomorgók meg­ különböztetés nélküli tömegévé egyesülni. A differenciálás fo­ lyamata az ellenkezőjébe fordult: a dologház egybeolvadt a sze­ gényházzal, maga a szegényház kezdett fokozatosan eltűnni, s az intézményi degenerálódás e valóságos műremekében újra az egyházközség lett az egyetlen és végső egység. Speenhamland következtében erősödött a földesúr és a lel­ kész szupremáciája, ha ilyesmi még egyáltalán lehetséges volt. „A hatalom megkülönböztetés nélküli jóakarata”, amelyre a szegényfelügyelők panaszkodtak, legjobb formájában az a „tory szocializmus” volt, amelyben a békebírák gyakorolták a jóakaratú hatalmat, miközben a helyi adók oroszlánrészét a vi­

133

déki középosztály viselte. A szabad kisbirtokosság nagy része rég eltűnt a mezőgazdasági forradalom hányattatásai közt, a megmaradt örökhaszonbérlők és földfoglaló tulajdonosok a vi­ dék potentátjainak szemében egy társadalmi réteggé olvadtak össze a gazdasági munkásokkal és a parcellabérlőkkel. A föl­ desúr nem tudta túl jól megkülönböztetni egymástól a szegé­ nyeket és azokat, akik épp szükséget szenvedtek. Azokról a fennkölt magaslatokról, amelyekről a falu küzdelmes életét szemlélte, nem látszott merev választóvonal a szegény és a nyo­ morgó között. Talán nem indokolatlanul lepődött meg egy rossz évben, amikor megtudta, hogy egy kisbirtokos „közsegé­ lyért folyamodott”, miután tönkretette a helyi adók katasztrofá­ lis mértéke. Az ilyen esetek biztosan nem voltak gyakoriak, de puszta lehetőségük kiemelte azt a tényt, hogy számos adófize­ tő maga is szegény. Az adófizető és a pauper viszonya nagyjá­ ból arra a kapcsolatra hasonlított, amely a mai alkalmazott és a mai munkanélküli között áll fenn, amikor is a különböző bizto­ sítási rendszerek az időlegesen munka nélkül maradók eltartá­ sának terhét az alkalmazásban állókra hárítják. A tipikus adófi­ zető mégsem volt általában jogosult szegénysegélyre, a tipikus mezőgazdasági munkás pedig általában nem fizetett helyi adót. Speenhamland politikailag a falusi földesúr kapcsolatát erősí­ tette, míg a vidéki középosztályét gyengítette a falusi szegény­ séggel. A rendszer legesztelenebb oldala tulajdonképpeni ökonó­ miája volt. A „ki fizetett Speenhamlandért” kérdést gyakorlati­ lag nem lehet megválaszolni. Közvetlenül természetesen a he­ lyi adófizetők viselték a legnagyobb terhet. De a gazdálkodókat részben kárpótolta az, hogy munkásaik bére a Speenhamlandrendszer közvetlen eredményeként alacsony volt. Ráadásul a gazdálkodó gyakran mérsékelte helyi adóját azzal, hogy hajlan­ dó volt olyan falusit alkalmazni, aki egyébként segélyből élt volna. A tartozik oldalra írandó, hogy ennek következtében a gazdálkodó konyhája és udvara agyon volt zsúfolva felesleges munkásokkal, akiknek egy része nem volt valami buzgó. A ténylegesen segélyből élők munkaerejét még olcsóbban meg lehetett szerezni. Gyakran kellett „körjáraton”, változó helye­ ken dolgozniuk („roundsman’-rendszerben), amikor csak élel­ met kaptak, vagy árverésre kellett felajánlaniuk munkaerejüket a falusi „karámban” napi néhány pennyért. Más kérdés, hogy

134

mennyit ért az ily módon szerződtetett munkaerő. Mindennek a tetejébe néha bérletidíj-pótlékot adtak a szegényeknek, míg a gátlástalan kunyhótulajdonosok az egészségtelen lakhelyek uzsorabérleti díjával kerestek pénzt, a falusi hatóságok pedig valószínűleg mindaddig szemet hunytak a dolog felett, amíg a kalyibákra kivetett adókat befizették. Nyilvánvaló, hogy az ér­ dekeknek ez az összekuszálódása aláásott mindenfajta pénz­ ügyi felelősségérzetet, és bátorított mindenfajta kicsinyes kor­ rupciót. Valamilyen tágabb értelemben Speenhamland mégis kifize­ tődött. Bérpótlékkal indult, amelynek látszólag a munkaválla­ lók látták hasznát, valójában azonban közpénzek felhasználá­ sával a munkaadókat támogatta. A pótlékrendszer fő hatása ugyanis az volt, hogy a létfenntartási szint alá nyomta a bére­ ket. A teljesen pauperizált térségekben a gazdálkodók nem al­ kalmaztak olyan mezőgazdasági munkásokat, akiknek még volt egy morzsányi földjük, „mert akinek tulajdona volt, nem kaphatott egyházközségi segélyt, és a bérszint olyan alacsony volt, hogy valamilyen segély nélkül egy házas ember számára nem volt elég”. így aztán bizonyos helyeken csak a segélyből élőknek volt esélyük arra, hogy munkát kapjanak. Azok, akik elhárították a segélyeket és saját erejükből teremtették elő a megélhetésüket, nem nagyon jutottak munkához. Vidéken álta­ lában az utóbbiak voltak nagy többségben, és a munkaadók osztálya mindegyikük esetében extraprofitra tett szert, mert anélkül húzott hasznot a bérek alacsony voltából, hogy ki kel­ lett volna kerekítenie azokat az adókból. Hosszú távon egy ilyen gazdaságtalan rendszernek menthetetlenül hatnia kellett a munka termelékenységére és le kellett nyomnia a normális béreket, sőt végül azt a „mértéket” is, amelyet az elöljáróságok állítottak fel a szegények segélyezésére. Az 1820-as évekre a ke­ nyérmértéket valóban lefaragták a különböző grófságokban, és még tovább csökkentették a szegények nyomorúságos jövedel­ meit. 1815 és 1830 között a speenhamlandi mérték, amely meg­ lehetősen egyforma volt az egész országban, majdnem egyharmadával csökkent - gyakorlatilag általánosan. Clapham kétli, hogy a helyi adók teljes terhe olyan komoly lett volna, mint ahogy a panaszok hirtelen kitöréséből gondolni lehetne. Igaza van. Mert bár a helyi adók látványosan emelkedtek, és ezt né­ hány régióban csapásnak lehetett érezni, valószínűnek látszik, 135

hogy nem annyira maga a teher, mint inkább a bérpótléknak a munka termelékenységére tett gazdasági hatása volt a baj gyö­ kere. A nagyon súlyosan érintett Dél-Anglia jövedelmének nem egészen 3,3 százalékát fizette ki ínségadóra, ami nagyon is tűr­ hető teher Clapham véleménye szerint, tekintve hogy ennek az összegnek egy jókora része „a bérből élő szegényeknek kellett hogy jusson”. Valójában a helyi adók teljes összege egyenlete­ sen csökkent az 1830-as években, viszonylagos terhűknek pe­ dig még gyorsabban kellett csökkennie, ha figyelembe vesszük a növekvő nemzeti jólétet. 1818-ban a szegények segélyezésére ténylegesen elköltött összegek közel nyolcmillió font sterlingre rúgtak, s szinte folyamatosan csökkentek, mígnem 1826-ban kevesebb mint hatmilliót tettek ki, miközben gyorsan nőtt a nemzeti jövedelem. Speenhamlandet mégis egyre vehemenseb­ ben bírálták, úgy tűnik, annak köszönhetően, hogy a tömegek kivetkőzése emberi mivoltukból kezdte megbénítani a nemzet életét, s különösen magának az iparnak az életképességét kezd­ te korlátozni. A speenhamlandi törvény társadalmi katasztrófához veze­ tett. Hozzászoktunk, hogy a korai kapitalizmus szörnyű ábrá­ zolásait a „könnyzacskók megcélzásaként” utasítsuk el. Ezt semmi sem indokolja. Harriet Martineau, a szegénytörvény re­ formjának lelkes apostola ugyanolyan képet vázolt fel erről a korról, mint a szegénytörvény reformja elleni felzúdulást veze­ tő chartista propagandisták. Dickens fel tudta használni a sze­ génytörvényt vizsgáló bizottság politikája elleni hadjáratában azokat a tényeket, amelyeket e bizottság sorolt fel híres jelenté­ sében (1834), a speenhamlandi törvény azonnali eltörlését java­ solva. Sem Charles Kingsley, sem Engels, sem Blake, sem Car­ lyle nem tévedett, amikor azt hitte, hogy magának az embernek a képét mocskolta be valamilyen szörnyű katasztrófa. S a költői és emberbaráti fájdalom- és dühkitöréseknél még hatásosabb az a jeges hallgatás, amellyel Malthus és Ricardo mellőzte azo­ kat a jeleneteket, amelyekből a világi kárhozatról szóló filozó­ fiájuk született. Kétségtelen, hogy az a társadalmi felfordulás, amelyet a gép és azok a körülmények okoztak, amelyek között az embernek ki kellett a gépet szolgálnia, számos elkerülhetetlen következ­ ménnyel járt. Anglia vidékies civilizációjából hiányoztak azok a

136

városias környékek, amelyekből a kontinens későbbi iparváro­ sai kinőttek.2 Az új városokban nem volt megállapodott középosztály, s nem volt a kézműveseknek és mesterembereknek, a tiszteletre méltó kispolgároknak és városiaknak olyan központ­ ja, amely magába olvaszthatta volna a durva munkást, aki kín­ lódva robotolt az első gyárakban - vagy azért, mert vonzották a magas bérek, vagy azért, mert elűzték a földről az agyafúrt bekerítők. A közép-angliai és északnyugati ipari város kulturális pusztaság volt, nyomornegyedei azt tükrözték, hogy nincs ha­ gyománya és polgári önérzete. A betelepülő paraszt, sőt a ko­ rábbi kisbirtokos vagy örökhaszonbérlő is hamarosan nehezen meghatározható mocsári lénnyé változott, a nyomorúság e si­ vár posványába taszítva. Nem az volt az igazi baj, hogy túl ke­ veset fizettek neki, vagy hogy túl hosszan dolgozott (habár mindkettő bőven előfordult), hanem hogy olyan fizikai körül­ mények közé került, amelyek nem voltak emberhez méltók. A rabszolgaszállító hajók fenekén ketrecbe zárt, levegő után zi­ háló afrikai feketék érezhették azt, amit ezek az emberek érez­ tek. Mindez mégsem volt jóvátehetetlen. Amíg egy embernek volt státusa, amelyhez ragaszkodott, volt egy minta, amelyet a rokonai vagy a társai állítottak elé, harcolhatott érte, és vissza­ nyerhette „öntudatát”. De a munkás esetében ez csak egyféle­ képpen történhetett: ha egy új osztály tagjává vált. Ha nem volt képes megélni a munkájából, nem munkás volt, hanem pauper. Speenhamland legfőbb irtózata az volt, hogy mesterségesen ilyen állapotba süllyesztette. A felemás emberbarátiság e tette akadályozta meg a munkásokat abban, hogy gazdasági osztálylyá váljanak, és így megfosztotta őket az egyetlen eszköztől, amellyel elháríthatták volna a gazdaság húsdarálójában rájuk hárult sorsot. Speenhamland a nép demoralizálásának holtbiztos eszköze volt. Ha az emberi társadalom az alapját képező normák fenn­ tartására szolgáló önműködő gép, akkor Speenhamland olyan automata volt, amely lerombolt minden normát, amelyre társa­ dalmat alapozni lehet. Nemcsak a munka elől való kitérést és az alkalmatlanság színlelését jutalmazta, de épp azon a kritikus ponton növelte a pauperizmus vonzerejét, ahol az ember még megpróbálhatta elkerülni a nyomorgó helyzetét. Ha már a sze2 Usher professzor az általános urbanizáció kezdetének időpontját 1795 körűire teszi.

137

gényházban volt (és általában ott kötött ki, ha ő és a családja egy ideje segélyből élt), akkor morálisan és pszichológiailag csapdába esett. A megállapodott élet önérzete és évszázados vi­ selkedési szabályai gyorsan szertefoszlottak a szegényház összevisszaságában, ahol óvatosnak kellett lennie, nehogy azt gondolják róla, hogy jobban megy neki, mint a szomszédjának, nehogy rákényszerítsék, hogy munkára kelljen vadásznia ahe­ lyett, hogy „lógna” a megszokott akolban. „Az ínségadó közpré­ dává vált... A kegyetlenkedő hajlamú, hogy hozzájusson a ma­ ga részéhez, terrorizálta érte a hivatalnokokat; a feslett nő fel­ vonultatta fattyait, akiket etetnie kell; a lusta összefonta a kar­ jait és várt, amíg meg nem kapta a részét; a tudatlan ifjak és le­ ányok erre házasodtak; vadorzók, tolvajok és prostituáltak csi­ karták ki megfélemlítéssel, vidéki bírák pazarolták népszerű­ ségért, gyámok kényelemszeretetből. így ment el az alap... A gazdálkodó ahelyett, hogy megfelelő számú munkást vett volna fel földje megművelésére - olyan munkásokat, akiket ő fizet meg -, arra kényszerült, hogy kétszer annyit vegyen fel, akik­ nek a bérét részben az adókból fizették, s ezek fölött a ráerőlte­ tett emberek fölött nem volt hatalma: vagy dolgoztak, vagy nem, ahogy nekik tetszett, lerontották a földje minőségét, és le­ hetetlenné tették, hogy a jobb embereket alkalmazza, akik ke­ ményen dolgoztak volna a függetlenségükért. Ezek a jobb em­ berek lecsúsztak a legrosszabbak közé; az adófizető gazdasági munkás a hiábavaló küzdelem után elment segélyt kérni a kifi­ zetőhelyre...” így írt Harriet Martineau.3 Későbbi szégyenlős li­ berálisok hálátlanul mellőzték hitvallásuk e szókimondó női apostolának emlékét. Pedig még a túlzásai is - amelyektől most félnek - a fontos részleteket emelték ki. Ő maga ahhoz a küsz­ ködő középosztályhoz tartozott, amelyet cifra nyomorúsága csak még érzékenyebbé tett a szegénytörvény erkölcsi bonyo­ dalmaira. Megértette és világosan ki is fejezte, hogy a társada­ lomnak szüksége van egy új osztályra, a „független munkások” osztályára. Ők voltak álmainak hősei, és egyikükkel - egy tartó­ san állástalan munkással, aki nem hajlandó segélyből élni büszkén azt mondatja egy kollégájának, aki a közsegély mellett dönt; „Itt állok, és nem hagyom senkinek, hogy megvessen. A templom oldalhajójának közepére állíthattam a gyermekei3 M

a r t in e a u ,

(1816-1845). 1849.

138

H: History o f England During the Thirty Year’s Peace

met, és merje bárki kigúnyolni őket a miatt a hely miatt, ame­ lyet a társadalomban elfoglalnak. Lehetnek néhányan bölcsebbek, lehetnek néhányan gazdagabbak, de senki sem lehet tisz­ teletreméltóbb.” Az uralkodó osztály nagyjai még messze vol­ tak attól, hogy megértsék ennek az új osztálynak a szükséges­ ségét. Martineau kisasszony rámutatott „az arisztokrácia ostro­ ma tévedésére, hogy tudniillik azt feltételezi, hogy csak egy tár­ sadalmi osztály létezik az alatt a jómódú osztály alatt, amellyel kénytelen az ügyei miatt érintkezni”. Lord Eldon - panaszolta másokhoz hasonlóan, akiknek jobban kellene tudniuk, „egy ro­ vatba sorol mindenkit (alsóbb osztályok), aki a leggazdagabb bankároké alatt helyezkedik el - gyárosokat, kereskedőket, ipa­ rosokat, munkásokat és paupereket. ...”4 De a társadalom jövő­ je - állította szenvedélyesen - az utolsó kettő megkülönbözteté­ sétől függ. „Az uralkodó és az alattvaló különbségén kívül nincs Angliában még egy olyan hatalmas társadalmi különbség, mint a független munkás és a pauper különbsége, s a kettőt öszszekeverni éppoly tudatlan, mint amilyen erkölcstelen és cél­ szerűtlen dolog” - írta. Természetesen ez a kijelentés nemigen felelt meg a tényeknek, a két réteg Speenhamland idején már alig különbözött egymástól. Inkább profetikus előrelátáson ala­ puló politikai kijelentés volt ez. A politika a szegénytörvény re­ formjával foglalkozó bizottság tagjainak politikája, a prófécia pedig egy szabad, kompetitiv munkaerőpiac és egy ipari prole­ tariátus ezt követő felbukkanása volt. A speenhamlandi törvény eltörlése lett a modern munkásosztály valódi születésnapja, azé az osztályé, amelyet közvetlen érdeke arra predesztinált, hogy védje a társadalmat a gépi civilizáció belső veszélyeitől. De a munkásosztály és a piacgazdaság - bármit tartogatott is nekik a jövő - együtt jelent meg a történelemben. Az angol munkás jel­ legzetessége nemzedékeken át az maradt, hogy utálta a közse­ gélyt, bizalmatlan volt az állami cselekvéssel szemben, s ra­ gaszkodott a tiszteletreméltósághoz és az önbizalomhoz. A speenhamlandi törvény hatályon kívül helyezése egy új osztály műve volt, amely akkor lépett a történelem színpadára: az angol középosztályé. A földbirtokos osztály nem végezhette el ezt a feladatot, nevezetesen a társadalom átalakítását piacgazdasággá. Tucatjával töröltek el törvényeket és hoztak máso­ kat, mielőtt ez az átalakulás megindult volna. Az 1832-es parla4 M a r t in e a u , H .: The Parish. 1 8 3 3 .

139

menti reformtörvény-javaslat (Parliamentary Reform Bill) meg­ fosztotta szavazati joguktól a „rothadt kerületeket”, és az alsó­ házban egyszer s mindenkorra az üzletembereknek adta a ha­ talmat. Az első nagy reformtörvény Speenhamland eltörlése volt. Most, hogy tudjuk, mennyire összeolvadtak Speen­ hamland paternalista módszerei az ország életével, meg fogjuk érteni, hogy miért haboztak még a reform legradikálisabb hívei is, hogy tíz vagy tizenöt évnél rövidebb átmeneti periódust ja­ vasoljanak. Valójában olyan hirtelen zajlott le az egész, hogy képtelenség fenntartani az angol fokozatosságról szóló legen­ dát, amelyet egy későbbi időpontban kezdtek sulykolni, amikor a radikális reform ellen kerestek érveket. E szörnyű megrázkód­ tatás emléke nemzedékeken át kísértette az angol munkásosz­ tályt. A gyötrelmes műtét sikere mégis a nép széles rétegeinek, maguknak a munkásoknak is azon a mély meggyőződésén ala­ pult, hogy az őket minden látszat szerint támogató rendszer va­ lójában kifosztotta őket, és hogy „a megélhetéshez való jog” ha­ lálos betegség. Az új törvény biztosította, hogy a jövőben ne lehessen köz­ segélyt adni. Adminisztrációja országos és differenciált volt. E tekintetben szintén százszázalékos volt a reform. A bérpótlékot természetesen megszüntették. Újra bevezették a dologházi feltételeket, de új értelemben. Most a kérelmezőre bízták, hogy eldöntse, vajon tényleg olyan végletesen nyomorog-e, hogy ön­ ként bemenekül egy olyan menedékhelyre, amelyet szándéko­ san irtózatossá tettek. Megbélyegezték a dologházat, az ott-tartózkodást pszichológiai és erkölcsi tortúrává változtatták, mi­ közben teljesítették a higiénia és az illem követelményeit, ame­ lyeket valójában találékonyan további jogfosztások ürügyeként használtak fel. Nem a békebírák, nem is a helyi szegénygondo­ zók, hanem távolibb hatalmak - a gyámok - hajtották végre a törvényt diktatórikus központi felügyelet mellett. A paupernek még a temetését is olyan aktussá változtatták, amelynek követ­ keztében embertársai még halálában is megtagadták a vele va­ ló szolidaritást. 1834-ben indulásra kész volt az ipari kapitalizmus, és beve­ zették a szegénytörvény reformját. A speenhamlandi törvény, amely a falusi Angliát - s ezen keresztül általában a dolgozó né­ pességet - védelmezte a piaci mechanizmus teljes erejétől, a társadalom velejét támadta meg. Hatályon kívül helyezésének

140

idejére a dolgozó népesség hatalmas tömegei inkább lidércnyo­ másban kísértő szellemekre, mint emberi lényekre emlékeztet­ tek. De ha a munkások fizikailag embertelenedtek el, a tulajdo­ nos osztályok erkölcsileg alacsonyodtak le. Megszűnt a keresz­ tény társadalom hagyományos egysége, a tehetősek nem voltak hajlandók felelősséget vállalni embertársaik állapotáért. Kiala­ kult a két nemzet. A gondolkodó elmék rémületére kiderült, hogy a hihetetlen gazdagság elválaszthatatlan a hihetetlen nyo­ mortól. A tudósok egyhangúlag kijelentették, hogy felfedeztek egy új tudományt, amely minden kétséget kizáróan megfogal­ mazza az emberi világot kormányzó törvényeket. Ezeknek a törvényeknek a parancsára tépték ki az együttérzést a szívek­ ből, és tett szert valamiféle világi vallás méltóságára egyfajta sztoikus elszántság, amellyel a legtöbb ember legnagyobb bol­ dogsága nevében feladták az emberi szolidaritást. Érvényesülni kívánt a piac mechanizmusa, és követelte kiteljesítését: áruvá kellett tenni a munkaerőt. A reakciós paternalizmus hiába próbált ellenállni ennek a szükségszerű­ ségnek. Az emberek Speenhamland szörnyűségéből vakon ro­ hantak egy utópikus piacgazdaság menedékébe.

141

9 . fejezet

Pauperiznws és utópia A szegénység problémája két, egymással szorosan összefüggő témát állított a középpontba: a pauperizmust és a politikai gaz­ daságtant. Bár a modern tudatra gyakorolt hatásukkal különkülön fogunk foglalkozni, annyi biztos, hogy egyetlen osztha­ tatlan egésznek, a társadalom felfedezésének voltak a részei. Speenhamlandig nem lehetett kielégítő választ találni arra a kérdésre, hogy honnan származnak a szegények. Abban azon­ ban általánosan egyetértettek a 18. századi gondolkodók, hogy a pauperizmus és a haladás egymástól elválaszthatatlan. A leg­ több szegényt nem terméketlen országokban vagy barbár né­ pek közt találjuk, hanem a legtermékenyebbek és a legcivilizál­ tabbak körében - írta 1782-ben John M’Farlane; Giammaria Ortes itáliai közgazdász axiómaként szögezte le, hogy egy nem­ zet gazdagsága kölcsönös kapcsolatban van a népességgel, nyo­ mora pedig a gazdagságával (1774). Sőt még Adam Smith is ki­ jelentette a maga óvatos módján, hogy nem a leggazdagabb or­ szágokban a legmagasabbak a munkabérek. M'Farlane tehát nem valami szokatlan nézettel állt elő, amikor kifejtette: mi­ vel Anglia most közelítette meg nagyságának csúcspontját, „változatlanul nőni fog a szegények száma”.1 Egy angol akkor is az általános vélekedést visszhangozta csupán, amikor kereskedelmi stagnálást jósolt. Ha az 1782-t megelőző félszázadban meghökkentő volt is az export növeke­ dése, még meghökkentőbbek voltak a kereskedelem fellendülé1 M 'F arlane , J.: Enquiries Concerning the Poor. 1782. - Lásd még Postlethway szerkesztői jegyzetét, amelyet az 1751-es Universal Dictionaryben az 1531. október 7-i holland szegénytörvényhez fűzött.

142

sei és visszaesései. A kereskedelem épp kezdett magához térni abból a válságból, amely az exportmutatókat majdnem a félszá­ zaddal korábbi szintre nyomta le. A kortársak számára a keres­ kedelem jelentős expanziója és a nemzeti jólét nyilvánvaló nö­ vekedése, amely a hétéves háborút követte, annyit jelzett csu­ pán, hogy Portugália, Spanyolország, Hollandia és Franciaor­ szág után Angliának is szerencséje volt. Káprázatos felemelke­ dése múltbeli eseménynek tűnt, és nemigen lehetett hinni ab­ ban, hogy haladása, amely csak egy szerencsés háború követ­ kezményének tűnt, folytatódik. Amint láttuk, szinte egybe­ hangzóan a kereskedelem visszaesésére számítottak. Valójában küszöbön állt már a jólét, méghozzá olyan hatal­ mas arányú, amelynek új életformává kellett válnia: nemcsak egy nemzet, hanem az egész emberiség életformájává. De sem a politikusoknak, sem a közgazdászoknak nem volt a leghalvá­ nyabb sejtelmük sem érkezéséről. Ami a politikusokat illeti, ez lehetett közöny, mivel az égbeszökő kereskedelmi mutatók még két nemzedéken át épp csak tompították a nép nyomo­ rát. A közgazdászok esetében viszont páratlanul szerencsétlen volt a dolog, mert egész elméleti rendszerüket ennek az „abnormalitásözönnek” az idején építették fel, amikor a keres­ kedelem és a termelés hatalmas bővülését történetesen az em­ beri nyomorúság óriási növekedése kísérte, és valójában azok a nyilvánvaló tények, amelyekre Malthus, Ricardo és James Mill alapozták az elveiket, olyan paradox tendenciákat tükröztek csak, amelyek egy élesen körülhatárolt átmeneti korszakra vol­ tak jellemzők. A helyzet valóban rejtélyes volt. Angliában a szegények a 16. század első felében tűntek fel először, s az uradalomtól „vagy bármilyen feudális feljebbvalótól” független személyek­ ként váltak szembetűnővé. Két dolog együttes eredményeként alakultak fokozatosan a szabad munkások osztályává: az egyik a csavargás ádáz üldözése, a másik a háziipar fejlődése volt, amelyet hathatósan segített a külkereskedelem folyamatos ex­ panziója. A 17. század folyamán nem emlegették annyit a pauperizmust; még a letelepedési törvényt (Act of Settlement), ezt a szigorú intézkedést is nyilvános vita nélkül fogadták el. Ami­ kor a század végére felelevenedett a vita, Thomas More Utópiá­ ja és a korai szegénytörvények több mint 150 évesek voltak, s rég elfelejtették a kolostorok feloszlatását és a Kett-féle láza­

143

dást. Némi bekerítés és „felvásárlás” mindvégig zajlott, például I. Károly uralkodása idején, de az új osztályok nagyjából meg­ állapodtak. A szegényekkel is hasonló volt a helyzet: míg a 16. század közepén veszélyeztették a társadalmat, amelyet ellensé­ ges hadakként rohantak le, a 17. század végére segélyezésük csak a helyi adókat növelte. Ez a társadalom viszont már nem félfeudális, hanem félkereskedő társadalom volt, amelynek jel­ legzetes képviselői a munka kedvéért pártfogolták a munkát, és sem azt a középkori nézetet nem tudták elfogadni, hogy a sze­ génység nem probléma, sem a sikeres bekerítő véleményét, mely szerint a munkanélküliek egyszerűen jó erőben lévő naplopók. A pauperizmussal kapcsolatos vélemények ettől fogva éppúgy filozófiai szemléletet kezdtek kifejezni, mint korábban a teológiai kérdések. A szegényekről vallott nézetek egyre in­ kább a létezés egészéről vallott nézeteket tükröztek. Ezért olyan sokfélék és látszólag zavarosak ezek a nézetek, de ezért olyan érdekesek is civilizációnk történésze számára. A modern létezés lehetőségeit kutatók táborának úttörői, a kvékerek ismerték fel először, hogy az akaratlan munkanélkü­ liség csak annak lehet a következménye, hogy valamilyen hiá­ nyosság van a munkaerő megszervezésében. Minthogy erősen hittek az üzletszerű módszerekben, a köztük lévő szegényekre a kollektív önsegélyezésnek azt az elvét alkalmazták, amelyhez időnként mint a katonai szolgálat megtagadói is folyamodtak: fizettek értük. Egy buzgó kvéker, Lawson „platformként” meg­ jelentetett egy Felhívás a parlamenthez a szegényekkel kapcso­ latban, hogy Angliában ne legyenek koldusok című kiadványt, amelyben azt javasolta, hogy hozzák létre a modern munkaközvetítőnek megfelelő munkaerőtőzsdét. Ez 1660-ban volt; tíz évvel korábban Henry Robinson javasolta egy Cím- és Közvetí­ tőhivatal (Office of Addresses and Encounters) felállítását. De a restaurációs kormányzat a prózaibb módszereket kedvelte. Az 1662-es letelepedési törvény tendenciája közvetlenül ellenke­ zett minden racionális munkaközvetítési módszerrel, amely át­ fogóbb munkaerőpiacot hozhatott volna létre; a letelepedés ezt a fogalmat a törvényben használták először - az egyházköz­ séghez kötötte a munkaerőt. A „dicsőséges forradalom” után a kvéker filozófia John Bellers személyében a távoli jövő társadalmi eszméinek valósá­ gos látnokát hozta létre. A szenvedők gyülekezeteinek - a sta­

144

tisztika gyakran használja most ezt a kifejezést arra, hogy tudo­ mányos pontossággal adjon számot a vallásos segélyezési poli­ tikákról légköréből született 1696-ban Bellers javaslata, hogy hozzanak létre „ipartestületeket”, amelyekben a szegények akaratukon kívül keletkezett szabadidejét hasznos célokra le­ het fordítani. Ennek a rendszernek nem a munkaközvetítés, ha­ nem a munkacsere nagyon is ellentétes elvei alkották az alap­ ját. Az előbbi azzal a hagyományos elképzeléssel társult, hogy a munkanélkülinek munkaadót kell találni; az utóbbiból vi­ szont nem kevesebb következett, mint hogy a munkásoknak mindaddig nincs szükségük munkaadóra, amíg közvetlenül ki tudják cserélni termékeiket. „Mivel a szegények munkája a gaz­ daság forrása” - mondja Ballers -, miért ne tudnák eltartani ön­ magukat úgy, hogy saját javukra fordítják e gazdagságot, még későbbre is hagyva valamit? Ehhez csak valamilyen „testületbe” vagy társaságba kell szervezni őket, ahol egyesíthetik erőfeszí­ téseiket. Ez volt a lényege minden későbbi szocialista gondolat­ nak a szegénység témakörében: Owen szövetkezet falvainak, Fourier falansztereinek, Proudhon Banks of Exchange-jének, Louis Blanc Ateliers Naíionaux-jának, Lassalle Nationale Werkstättenjemek, sőt, ami azt illeti, Sztálin ötéves tervének is. Bellers könyve dióhéjban tartalmazza azoknak a javaslatoknak a többségét, amelyek összekapcsolódtak e probléma megoldá­ sával egészen azóta, hogy megjelent a gépek okozta nagy felfor­ dulás a modern társadalomban. „Ez a testületi szövetség a mun­ kát, és nem a pénzt fogja az összes létszükségleti cikk értéké­ nek mércéjévé tenni...” A tervek szerint „mindenfajta hasznos mesterséget összefog, amelyek egymásért dolgoznak közsegély nélkül...”. Lényeges a munkajegy, az önsegélyezés és a koope­ ráció összekapcsolása. A munkásoknak önfenntartóknak kel­ lett lenniük, és közösen kellett dolgozniuk puszta létükért, „ha bármelyik többletet termelt, meg kellett fizetni érte”. Vagyis össze kellett kapcsolni a létfenntartást és az eredményesség szerinti fizetést. Kisebb önsegélyezési kísérletek esetében a pénzügyi többlet a Szenvedők Gyülekezetéhez került, és a val­ lási közösség más tagjainak javára fordították. Ennek a felesleg­ nek utóbb nagy jövője lett: a nyereség újszerű felfogása a kor csodaszere volt. Bellers országos tervét a munkanélküli-segé­ lyezésre valójában kapitalistáknak kellett nyereségért működ­ tetniük! Ugyanabban az évben, 1696-ban John Cary megalapí145

tóttá a Bristoli Szegényegyesületet, amely némi kezdeti siker után nem hozott nyereséget, mint ahogy nem hozott végső so­ ron egyetlen más hasonló vállalkozás sem. Bellers javaslata ugyanarra a feltevésre épült, mint John Locke munkatarifa­ rendszere (labour-rate system), amelyet Locke ugyancsak 1696ban terjeszt elő, s amely szerint a falusi szegényeket ki kellene munkára helyezni a helyi adófizetőkhöz, mégpedig olyan arányban, ahogyan ez utóbbiak hozzájárulnak a helyi adókhoz. Ez volt az eredete a Gilbert-törvény alatt alkalmazott szeren­ csétlen roundsman-rendszernek. Az az elgondolás, hogy a pauperizmust kifizetődővé lehet tenni, határozottan megragadta az emberek fantáziáját. Pontosan egy évszázaddal később történt, hogy Jeremy Bentham, minden idők legtermékenyebb társadalomtervezője tervet dolgozott ki arra, hogy hogyan lehet paupereket nagyban felhasználni olyan gépek működtetésére, amelyeket még találé­ konyabb fivére, Samuel talált fel fa- és fémfeldolgozásra. „Bentham - mondja Sir Leslie Stephen - csatlakozott fivéréhez, akivel gőzgépet kerestek. Ekkor jutott eszükbe, hogy gőz he­ lyett elítélteket alkalmazzanak.” Ez 1794-ben történt; néhány éve létezett már Jeremy Bentham ún. Panopticon-terve, amely­ nek segítségével olcsón és hatékonyan felügyelhető börtönöket lehetett építeni, és most elhatározta, hogy tervét elítéltek által üzemeltetett gyárára alkalmazza. Az elítéltek helyét a szegé­ nyeknek kellett elfoglalniuk. A Bentham fivérek privát üzleti spekulációja ezzel beleolvadt a társadalmi probléma megoldá­ sának általános tervezetébe. A speenhamlandi elöljárók dönté­ se, Whitbread minimálbér-javaslata, mindenekfölött pedig Pittnek a szegénytörvény reformjára vonatkozó, magánúton terjesztett átfogó törvényjavaslat-tervezete beszédtémává tette a pauperizmust a politikusok körében. Bentham, aki megbírál­ ta a Pitt-féle törvényjavaslatot, és a feltevések szerint ez a bírá­ lat vezetett a javaslat visszavonásához, most maga állt elő Arthur Young Annals című kiadványában saját jól kidolgo­ zott javaslataival (1797). A megsegített szegények kizsákmá­ nyolására szolgáló - tizenkét szektorban elhelyezett, ötemele­ tes - iparházait a Panopticon-tervnek megfelelően egy közpon­ ti tanácsnak kellett volna igazgatnia, amelyet a fővárosban kel­ lett volna felállítani az Angol Bank igazgatótanácsának mintájá­ ra, ahol is minden tagnak, akinek öt vagy tíz fontot ér a része­

146

sedése, egy szavazata van. Egy néhány évvel később megjelent szöveg szerint: „(1) A szegények ügyeinek igazgatását egész Dél-Angliában egyetlen hatóságra, a kiadásokat pedig egyetlen alapítványra kell bízni. (2) Ez a hatóság részvénytársaság, vala­ mi olyasfajta névvel, mint Országos Jótékonysági Társaság.”2 Nem kevesebb mint 250 iparházat kellett volna felépíteni, meg­ közelítőleg 500 000 bentlakónak. A tervet kiegészítette a külön­ böző munkanélküli-kategóriák részletes elemzése, amivel Bentham több mint egy évszázaddal megelőlegezte más vizsgá­ latok eredményeit ezen a területen. Osztályozó elméje a legjobb formájában mutatja meg valóságérzékét. Megkülönböztette a nemrég elbocsátott, „állástalan munkásokat” azoktól, akik az „alkalmi stagnálás” miatt nem kaphatnak munkát; a szezonmunkások „periodikus stagnálását” elválasztotta a „fölösleges munkásoktól”, akiket a „gépek bevezetése tett fölöslegessé”, vagyis akik műszaki okokból lettek munkanélküliek; az utolsó csoport a „szétszóródott munkásokból” állt; ez szintén modern kategória, Bentham idején a francia háború tette feltűnővé. A legjelentősebb a fentebb említett, „alkalmi stagnálással” jel­ lemzett kategória volt, amely nemcsak olyan iparosokat és mes­ terembereket foglalt magában, akik „divattól függő” foglalkozá­ sokat űztek, hanem azoknak a jóval fontosabb csoportját is, akik „a manufaktúrák általános stagnálásakor váltak munkanélkülivé”. Bentham terve nem kevesebbre kívánt vállalkozni, mint az üzleti ciklus kiegyenlítésére a munkanélküliség üzleti alapokra helyezésével, méghozzá gigantikus méretekben. Robert Owen 1810-ben újra közzétette Bellersnek az ipartes­ tületek felállítására vonatkozó több mint százhúsz éves ter­ vét. A szórványos nélkülözés ekkorra a nyomor árjává duzzadt. Owen szövetkezeti falvai főleg abban tértek el Bellerséitől, hogy jóval nagyobbak voltak: 1200 személy művelt meg ugyan­ akkora acre földet. Abban a bizottságban, amely a munkanél­ küliség problémájának megoldása érdekében e fölöttébb kísér­ leti jellegű terv támogatására szólított fel, nem kisebb tekintély szerepelt, mint David Ricardo. De nem akadtak támogatók. Va­ lamivel később a francia Charles Fourier-t nevették ki, mert nap mint nap annak a csendestársnak a felbukkanására várt, aki pénzt fektetne Phalanstere-tervébe. Ennek alapeszméi nagyon sokban hasonlítottak azokra, amelyekért az angol pénzügyi 2 B e n t h a m , J.: Pauper Management. Első kiadás, 1797.

147

szakemberek egyik legnagyobbika kezeskedett. És nem lett-e világhírű Robert Owen cége New Lanarkban - Jeremy Benthammel mint csendestárssal minthogy emberbaráti el­ gondolásai pénzügyi sikert arattak? Nem született még mérv­ adó nézet a szegénységről, és nem volt elfogadott módja sem annak, hogy hogyan lehet hasznot húzni a szegényekből. Owen átvette Bellerstől a munkajegyek eszméjét, és alkal­ mazta saját Országos Igazságos Munkaerőcseréjében (National Equitable Labour Exchange) 1832-ben, de kudarcot vallott. A dolgozó osztály gazdasági önellátásának ezzel szorosan össze­ függő elve - szintén Bellers elképzelése - a következő két évben viszont a híres szakszervezeti mozgalom háttere lett. A szakszervezet az összes foglalkozás, mesterség és szakma általános egyesülése volt, amely nem zárta ki a kisiparosokat sem, és az volt a homályos célja, hogy békés úton a társadalom részévé te­ szi ezeket. Ki gondolta volna, hogy ez a csírája a következő száz évben minden erőszakos kísérletnek, amely egyetlen nagy szakszervezet létrehozására irányul? A szindikalizmust, a kapi­ talizmust, a szocializmust és az anarchizmust szinte nem lehe­ tett megkülönböztetni, ha a szegényekkel kapcsolatos terveiket nézzük. Proudhon Bank of Exchange-e, a filozófiai anarchiz­ mus első gyakorlati kipróbálása 1848-ban lényegében Owen kí­ sérletéből következett. Marx, az államszocialista élesen támad­ ta Proudhon elgondolásait, s a továbbiakban az állam dolga lett volna, hogy tőkét biztosítson az efféle kollektivista tervekhez, amelyek közül Louis Blanc és Lassalle terve vonult be a történe­ lembe. Nem lett volna nehéz rájönni, miért nem lehet pénzt keres­ ni a paupereken. Daniel Defoe mintegy százötven évvel koráb­ ban már kifejtette ennek gazdasági okát. 1704-ben megjelent röpirata túlhaladottá tette azt a vitát, amelyet Bellers és Locke kezdeményezett. Defoe azt állította: a szegények, ha segélyez­ nék őket, nem dolgoznának bérért; ha pedig közintézmények­ ben helyeznék el őket, hogy javakat állítsanak elő, pusztán na­ gyobb munkanélküliséget idéznének elő a magánmanufaktú­ rákban. Röpirata a következő ördögi címet viselte: Az alamizsnálkodás nem jótékonyság, a szegények munkába állítása pedig sérelem a nemzetre nézve. Művét doktor Mandeville még híre­ sebb szatírája követte az okos méhekről, amelyek közössége csak azért virágzik, mert bátorítja a hiúságot és az irigységet, a

148

bűnt és a pazarlást. (A méhek meséje, avagy magánvétkek Közhaszon. 1714.) De míg a rigolyás doktor egy lapos morális paradoxont fejtegetett, Defoe az új politikai gazdaságtan alap­ elemeire talált rá. írását hamarosan elfelejtették az „alantasabb politika” körein kívül - ahogyan az ország rendjének biztosítá­ sával kapcsolatos problémákat nevezték a 18. században -, míg Mandeville olcsó szellemessége olyan elméket mozgatott meg, mint Berkeley, Hume és Smith. Nyilvánvaló, hogy a 18. század első felében még erkölcsi kérdés volt a változó gazdagság, a szegénység viszont nem volt még az. A puritánokat megrázták a feltűnő pazarlás feudális formái, amelyeket luxusként és bűn­ ként ítéltek el, miközben vonakodva bár, de egyet kellett érteni­ ük Mandeville méheivel abban, hogy ezek nélkül a bűnök nél­ kül gyorsan lehanyatlana a kereskedelem és az ipar. Később meg kellett nyugtatni ezeket a gazdag kereskedőket afelől, hogy az üzlet erkölcsös: az új pamutszövödék már nem a haszonta­ lan divatozás elősegítésére, hanem arra valók, hogy kielégítsék a mindennapi igényeket. Kialakultak a pazarlásnak azok a kifi­ nomult formái, amelyek nem voltak olyan feltűnők, miközben sikerült jóval pazarlóbbnak lenniük a régi formáknál. A szegénysegélyezés veszélyein gúnyolódó Defoe mondani­ valója nem volt elég aktuális ahhoz, hogy eljuthasson a gazdag­ ság erkölcsi veszélyein rágódó lelkiismeretes emberekhez. Eh­ hez még kellett az ipari forradalom. Defoe paradoxona mégis az eljövendő zavarok előrejelzése volt: „Az alamizsnálkodás nem jótékonyság”, mert ha elvesszük az éhség élét, meggátoljuk a termelést, és csak éhínséget idézünk elő; „a szegények munká­ ba állítása pedig sérelem a nemzetre nézve”, mert a közmunka megteremtésével pusztán növeljük a javak bőségét a piacon, és siettetjük a magánkereskedők tönkremenetelét. A kvéker John Bellers és az üzlet lelkes híve, Daniel Defoe, azaz a szent és a cinikus között, valahol a 17. század fordulóján felmerültek azok a problémák, amelyekre több mint kétszáz év munkájának és gondolkodásának, reményének és szenvedésének kellett meg­ lelnie a fáradságos megoldásokat. De Speenhamland idején a pauperizmus valódi természete még rejtve maradt az emberek elől. Teljes egyetértés volt ab­ ban, hogy kívánatos a nagy, a lehető legnagyobb népesség, minthogy az állam hatalma az emberekben testesül meg. Több­ nyire az olcsó munkaerő előnyös voltában is egyetértettek,

149

mert a manufaktúrák csak akkor virágozhatnak, ha olcsó a munkaerő. Ráadásul kikből állana a hajók legénysége, és kik mennének háborúba, ha nem volnának szegények? Mégis volt némi bizonytalanság a tekintetben, hogy nem rossz-e végső so­ ron a pauperizmus. Egyébként miért ne lehetne a paupereket éppoly hasznosan alkalmazni a köz nyereségére, ahogy nyil­ vánvalóan sikerült ez a magánhaszon szerzésére? Ezekre a kér­ désekre nem lehetett meggyőző válaszokat adni. Defoe véletle­ nül botlott bele abba az igazságba, amelyet 70 évvel ké­ sőbb Adam Smith meg is érthetett, meg nem is: a piaci rendszer kifejletlen állapota elrejtette e rendszer benső gyengeségeit. Nem lehetett még teljesen felfogni sem az új gazdagságot, sem az új szegénységet. Mi sem mutatja jobban a probléma kifejletlen állapotát, mint az a meghökkentő egyezés, amelyet a kvéker Bellers, az ateista Owen és a haszonelvű Bentham igencsak eltérő gondol­ kodásmódokat tükröző terveiben találunk. A szocialista Owen lelkesen hitt az emberi egyenlőségben és az ember veleszületett jogaiban; Bentham viszont megvetette az egalitarianizmust, kinevette az ember jogait, és erősen elfo­ gult volt a laissez faire-iel szemben. Owen „paralellogrammái” mégis annyira hasonlítanak Bentham iparházaira, hogy az em­ ber azt képzelhetné, kizárólag ezek ihlették őket, amíg eszébe nem jutott Owen elkötelezettsége Bellers iránt. Mind a hárman meg voltak győződve arról, hogy ha megfelelően megszervezik a munkanélküliek munkaerejét, akkor többletnek kell képződ­ nie. Ezt az emberbarát Bellers elsősorban más szenvedők meg­ segítésére használta volna fel; a haszonelvű liberális Bentham a részvényeseknek adta volna át; a szocialista Owen pedig ma­ guknak a munkanélkülieknek adta volna vissza. De míg ezek az eltérések a jövőben törésvonalak alig észlelhető jelei voltak csupán, közös illúzióik leleplezik, hogy mindhárman gyökere­ sen félreértették a pauperizmus természetét a születő piacgaz­ daságban. A köztük lévő valamennyi többi különbségnél fonto­ sabb, hogy időközben folyamatosan nőtt a szegények száma: 1696-ban, amikor Bellers megírta művét, az összes helyi adó megközelítette a 400 000 fontot; 1796-ban, amikor Bentham ne­ kirontott a Pitt-féle törvénytervezetnek, az adóknak már meg kellett haladniuk a kétmilliót; 1818-ra, Robert Owen korára pe­ dig majdnem elérték a nyolcmilliót. A Bellers és Owen között

150

eltelt 120 esztendő alatt a népesség talán megháromszorozó­ dott, de a helyi adók a hússzorosukra nőttek. A pauperizmus baljósán növekedett, jelentéséről azonban sejtelme sem volt még senkinek.

151

10. fejezet Politikai gazdaságtan és a társadalom felfedezése Amikor a szegénység jelentőségét felismerték, a színpad már elő volt készítve a 19. század beköszöntésére. A vízválasztó va­ lahol 1780 környékén húzódott. Adam Smith nagy művében a szegénysegélyezés még nem volt probléma, csak egy évtizeddel később vetődött fel átfogó kérdésként Townsend írásában, a Dissertation on the Poor Laws-ban (Értekezés a szegénytörvé­ nyekről), hogy további százötven éven át szüntelenül foglalkoz­ tassa az emberek lelkét. Adam Smithtől Townsendig valóban feltűnően megváltozott a légkör. Az előbbi egy olyan korszakot zárt le, amely az állam felfedezőivel, Thomas More-ral és Machiavellivel, Lutherrel és Kálvinnal kezdődött; az utóbbi ahhoz a 19. századhoz tarto­ zott, amelyben Ricardo és Hegel, noha más-más szempontból, felfedezte egy olyan társadalom létezését, amely nincs aláren­ delve az állam törvényeinek. Épp ellenkezőleg: a társadalom rendeli alá saját törvényeinek az államot. Igaz, Adam Smith az anyagi gazdagságot különálló tudományterületként kezelte, méghozzá nagy realitásérzékkel, s ez egy új tudomány, a közgazdaságtan megalapítójává tette őt. Mindamellett a gazdagság csak a közösség életének egyik vonatkozása volt számára és alárendelődött a közösség céljainak, kelléke volt a történelem­ ben fennmaradásukért küzdő nemzeteknek, és elválaszthatat­ lan volt tőlük. Szerinte a nemzetek gazdagságát meghatározó tényezők egyik csoportja abból származik, hogy javul, egyen­

152

súlyban van, vagy romlik-e az ország mint egész állapota. Egy másik tényezőcsoport a biztonság kitüntetett szerepéből és a hatalmi egyensúly követelményeiből ered, egy harmadik pedig abból, hogy milyen a kormányzat politikája: a városnak vagy a vidéknek, az iparnak vagy a mezőgazdaságnak kedvez-e. Vagyis Smith úgy ítélte meg, hogy csak egy adott politikai kere­ ten belül lehet feltenni a gazdagság kérdését, amin mindenek­ előtt „emberek nagy tömegének anyagi jólétét” értette. Munká­ jában arra sem utal, hogy a kapitalisták gazdasági érdekei szab­ nák meg a társadalom törvényét, és arra sem, hogy ők lennének a gazdasági világot mint különálló létezőt irányító isteni gond­ viselés földi szószólói. Nála a gazdasági szféra még nincs saját törvényeinek alárendelve, amelyek megadnák nekünk a jó és rossz mércéjét. Smith a nemzetek gazdagságát fizikai és erkölcsi értelem­ ben vett nemzeti életük függvényeként kívánta látni. Hajózási politikája ezért illett olyan jól Cromwell hajózási törvényeihez, és ezért volt összhangban az emberi társadalomról alkotott fel­ fogása John Locke természetjogi rendszerével. Az ő értelmezé­ sében semmi sem jelzi egy olyan gazdasági szféra jelenlétét a társadalomban, amely az erkölcsi törvény és a politikai kötele­ zettség forrásává válhatna. Az önérdek csak olyasmire késztet minket, ami lényegében másoknak is javára válik, ahogy a mé­ száros önérdeke végső soron a vacsoránkat biztosítja. Smith gondolkodását érthető optimizmus hatja át, mert a világegye­ tem gazdasági részét irányító törvények összhangban állnak az ember rendeltetésével, mint ahogy azok is, amelyek a világegyetem többi részét irányítják. Nincsenek láthatatlan kezek, amelyek ránk akarnák erőszakolni a kannibalizmus rítusait az önérdek nevében. Az ember méltósága egy olyan erkölcsi lény méltósága, aki a családnak, az állam polgári rendjének és „az emberiség nagy társadalmának” tagja. Az értelem és az ember­ ség határt szab a darabmunkának - a versengésnek és a nyere­ ségnek meg kell hátrálnia előttük. Természetes az, ami össz­ hangban van az ember értelmében megtestesülő elvekkel: ezek szabják meg a természetes rendet. A fizikai értelemben vett ter­ mészetet Smith tudatosan kizárta a gazdagság problémaköré­ ből. „Bármilyen egy adott nemzet esetében a talaj, az éghajlat vagy a terület nagysága, évi ellátásának bősége vagy szűkössé­ ge ebben az adott helyzetben két tényezőtől függ” - nevezetesen

153

a munkaerő képzettségétől és a társadalom hasznos, illetve he­ nye tagjainak arányától. A természeti tényezők nem számíta­ nak, csak az emberiek. Könyvének legelején Smith szándéko­ san zárta ki a biológiai és a földrajzi tényezőt. A fiziokraták té­ vedései ugyanis figyelmeztetésül szolgáltak számára: a mezőgazdaság iránti részrehajlásuk késztette őket arra, hogy össze­ keverjék a fizikai természetet az ember természetével, és emi­ att állították azt, hogy egyedül a termőföld hoz létre gazdagsá­ got. Smithtől mi sem állt távolabb, mint a fizikai természet szentté avatása. A politikai gazdaságtannak humán tudomány­ nak kell lennie; nem azzal kell foglalkoznia, ami a természet számára, hanem azzal, ami az ember számára természetes. Tíz évvel később Townsend Dissertationjének középpontjá­ ban a kecskék és a kutyák tétele állt. A helyszín Robinson Crusoe szigete a Csendes-óceánon, Chile partjai mellett. Juan Fernandez néhány kecskét telepített erre a szigetre, hogy a ké­ sőbbi látogatásokkor ne kelljen húsban szűkölködnie. A kecs­ kék bibliai sebességgel szaporodtak, és a spanyol kereskedel­ met zaklató, többnyire angol kalózok kényelmes élelmiszer-tar­ talékává váltak. A spanyol hatóságok, hogy elpusztítsák a kaló­ zokat, egy kan kutyát és egy szukát telepítettek a szigetre. Idő­ vel a kutyák is jól elszaporodtak, és csökkentették a kecskék számát, minthogy velük táplálkoztak. „Ekkor helyreállt egyfaj­ ta egyensúly - írja Townsend. - Mindkét fajból a leggyengébbek lettek a természet áldozatai, a leggyorsabbak és legelevenebbek életben maradtak.” Hozzáteszi: „Az emberi faj létszámát az élelmiszer mennyisége szabályozza.” Megjegyezzük, hogy az átvizsgált források nem támasztják alá a történetet.1Juan Fernández annak rendje és módja szerint betelepítette a kecskéket, de a legendás kutyákat William Funnel gyönyörű macskákként írja le. Nem tudni sem a kecs­ kék, sem a kutyák elszaporodásáról. A kecskék emellett meg­ közelíthetetlen sziklákon éltek, míg a partokon - ebben minden beszámoló megegyezik - hemzsegtek a kövér fókák, amelyek jóval kellemesebb zsákmányai lettek volna a vad kutyáknak. 1 Vö. Antonio de Ulloa, Wafer, William Funnell, valamint Isaac James (az ő műve tartalmazza Wood Rogers kapitány beszámolóját is Alexander Selkirkről) és Edward Cooke megfigyeléseivel. - Juan Fernández (1529 k.-1599 k.) spanyol tengerész. 1563-ban fedezte fel a később róla elnevezett dél-amerikai szigetcso­ portot. - (A szerk.)

154

A paradigma mindazonáltal nem függ az empirikus igazolás­ tól. A történeti hitelesség hiánya semmit sem von le abból a tényből, hogy Malthus és Darwin ebből a forrásból merítették ihletüket - Malthus Condorcet-től, Darwin pedig Malthustól vette át a történetet. De talán sem Darwin elmélete a természe­ tes kiválasztódásról, sem Malthus népesedéstörvényei nem gyakoroltak volna semmilyen észrevehető hatást a modern tár­ sadalomra a következő maximák nélkül, amelyeket Townsend a maga kecskéiből és kutyáiból levezetett, és amelyeket a sze­ génytörvény reformjára kívánt alkalmazni: „Az éhség megszelí­ díti a legvadabb állatokat, illemtudásra és udvariasságra, enge­ delmességre és behódolásra tanítja a legönfejűbbet is. Általá­ ban csak az éhség ösztönzi és noszogatja munkára őket (már­ mint a szegényeket), ám törvényeink kimondják, hogy sohase legyenek éhesek. A törvények azt is mondják - ezt el kell ismer­ nünk -, hogy munkára kell kényszeríteni őket. De a jogszerű kényszer sok bajjal, erőszakkal és zajjal jár, rosszindulatot te­ remt, és sohasem vezethet jó és elfogadható szolgálathoz; míg az éhség nem csupán békés, csöndes és szüntelen nyomás, de lévén a legtermészetesebb ösztönzője a szorgalomnak és a munkának, a leghatalmasabb erőfeszítéseket is hívja életre; és amikor egy másik ember önkéntes pénzadománya kielégíti, maradandó és biztos alapokat teremt a jóakarathoz és a hálá­ hoz. A rabszolgát kényszeríteni kell a munkára, de a szabad embert hagyni kell, hogy saját ítélőképessége és belátása sze­ rint cselekedjék; meg kell védeni tulajdona teljes élvezetében, és meg kell büntetni, ha bitorolja szomszédja tulajdonát.” Ez új kiindulópont volt a politikatudományban. Townsend azzal, hogy az állatok felől közelítette meg az emberi közössé­ get, megkerülte a kormányzat alapjait érintő, állítólag megke­ rülhetetlen kérdést, és ezzel új törvényfogalmat vezetett be az emberi ügyekbe: a természet törvényeinek fogalmát. Hobbes geometrizálási hajlama vagy Hume és Hartley, Quesnay és Helvétius sóvársága, hogy newtoni törvényeket találjon a társa­ dalomban, pusztán metaforikus volt. Égtek a vágytól, hogy fel­ fedezzenek egy olyan egyetemes törvényt a társadalomban, amilyen a gravitáció volt a természetben, de azt emberi tör­ vénynek képzelték - mondjuk mentális erőnek, amilyen a féle­ lem Hobbesnál, az asszociáció Hartley pszichológiájában, az önérdek Quesnay-nél vagy a hasznosság keresése Helvétiusnál.

155

Ez ügyben nem voltak finnyásak: Quesnay Platónhoz hasonló­ an időnként a tenyésztő szemével nézte az embert, Adam Smith pedig biztosan nem hagyta figyelmen kívül a reálbérek és a munkaerő hosszú távú utánpótlása közötti összefüg­ gést. Arisztotelész azonban azt tanította, hogy társadalmon kí­ vül csak az istenek és az állatok tudnak élni, az ember pedig sem nem isten, sem nem állat. A keresztény gondolkodásban ugyancsak lényeges volt az ember és az állat közötti szaka­ dék. A fiziológiai tények területére tett kirándulások nem zavar­ hatták meg a teológiát az emberi közösség spirituális gyökereit illetően. Ha Hobbesnál az ember embernek farkasa, ez azért van, mert a társadalmon kívül az emberek farkasokként visel­ kednek, s nem azért, mintha létezne bármiféle biológiai ténye­ ző, amely közös az emberekben és a farkasokban. Végső soron ennek az volt az oka, hogy még nem képzeltek el olyan embe­ ri közösséget, amelyet ne azonosítottak volna a törvénnyel és a kormányzással. De Juan Fernandez szigetén nem volt sem kor­ mányzat, sem törvény, és mégis egyensúly volt a kecskék és a kutyák között. Ez az egyensúly azért maradt fenn, mert a ku­ tyáknak nehézséget okozott a kecskék elpusztítása, mivel azok a sziget sziklás részére menekültek, de a kecskék is kellemetlen helyzetbe kerültek, amennyiben biztonságban akartak lenni a kutyáktól. Nem volt szükség kormányzatra ahhoz, hogy ez az egyensúly fennmaradjon, mindig helyreállították egyfelől az éhség kínjai, másfelől az élelem szűkössége. Hobbes úgy érvelt, hogy azért van szükség egy zsarnokra, mert az emberek olya­ nok, mint az állatok. Townsend azt állította, hogy valóban álla­ tok, és hogy éppen ezért csak minimális kormányzatra van szükség. Ebből az új szempontból a társadalom úgy tekinthető, mint ami két fajtából áll: tulajdonosokból és munkásokból. Az utóbbiak számát korlátozza az élelem mennyisége, és amíg a tulajdon biztonságban van, az éhség munkára ösztönzi őket. Nincs szükség elöljáróra, mert az éhség jobb fegyelmező, mint az elöljáró. Az elöljáróhoz fordulni, mint Townsend csípősen megjegyzi, annyi volna, mint „az erősebb hatalom helyett a gyengébbhez fordulni”. Az új alapok pontosan megfeleltek az épp keletkező társada­ lomnak. A 18. század közepétől kialakultak a nemzeti piacok. A gabonának már nem helyi, hanem regionális ára volt, ez fel­ tételezte a pénz szinte általános használatát és a javak széles

156

körű eladhatóságát. A piaci árak és jövedelmek, beleértve a bér­ leti díjakat és a béreket is, meglehetős állandóságot mutattak. A fiziokraták ismerték fel elsőként ezeket a szabályosságokat, amelyeket még elméletileg sem tudtak egy rendszerbe illeszte­ ni, mivel a feudális jövedelmek még mindig uralkodók voltak Franciaországban, a munkaerő pedig gyakran félig szolgahely­ zetű volt, úgyhogy általában sem a bérleti díjakat, sem a bére­ ket nem a piac határozta meg. De az angol vidék Adam Smith korában szerves részévé vált egy kereskedő társadalomnak: a földesúrnak járó bérleti díj éppúgy, mint a mezőgazdasági munkás munkabére láthatólag kezdett az áraktól függeni. A munkabéreket vagy az árakat csak kivételesen határozták meg a hatóságok. És ebben a különös új rendben a társadalom régi osztályai többé-kevésbé mégis változatlanul korábbi hierar­ chiájukat őrizték, jóllehet már eltűntek legális előjogaik, illetve jogfosztottságuk. Bár semmilyen törvény nem kényszerítette a munkást arra, hogy szolgálja a földbérlőt, sem a földbérlőt ar­ ra, hogy bőségesen eltartsa a földesurat, a munkások is, a földbérlők is úgy cselekedtek, mintha létezett volna ilyen kény­ szer. Milyen törvény rendelte el, hogy a munkás engedelmes­ kedjék egy fölöttesnek, akihez semmilyen jogi kötelék nem fűz­ te? Milyen erő tartotta távol egymástól a társadalmi osztályokat, mintha különböző emberfajták lennének? És mi tartotta fenn az egyensúlyt és a rendet ebben az emberi együttesben, amely nem hívta segítségül, sőt nem is tűrte el a politikai kormányzat beavatkozását? Úgy tűnt, hogy a kecskék és a kutyák paradigmája választ ad ezekre a kérdésekre. Úgy tűnt, hogy az ember biológiai termé­ szete az eleve adott alapja egy olyan társadalomnak, amely nem politikai rend. Ezért mondtak le a közgazdászok azonnal Adam Smith humanista alapelveiről, és fogadták el Townsend állás­ pontját. Malthus népesedéstörvénye és a csökkenő hozadék törvénye, ahogyan Ricardo kezelte, annak az új birodalomnak a lényeges elemeivé tették az ember és a föld termékenységét, amelynek láthatóvá vált a létezése. Felbukkant a politikai ál­ lamtól eltérő gazdasági társadalom. A 19. századi gondolkodás története szempontjából a lehe­ tő leglényegesebbek voltak azok a körülmények, amelyek kö­ zött ennek az emberi aggregátumnak - egy bonyolult társada­ lomnak - a létezése nyilvánvalóvá vált. Mivel a felbukkanó tár­

157

sadalom a piaci rendszer volt, fennállt az a veszély, hogy az em­ beri társadalom olyan alapokra tolódik át, amelyek végletesen idegenek attól az erkölcsi világtól, amelynek az állam eleddig a részét képezte. Malthust és Ricardót a pauperizmus láthatólag megoldhatatlan problémája kényszerítette arra, hogy jóváhagy­ ja Townsend naturalista eltévelyedését. Burke a pauperizmus kérdését egyenesen a közbiztonság szempontjából közelítette meg. A nyugat-indiai körülmények meggyőzték arról, hogy veszélyes egy nagy rabszolganépessé­ get anélkül fenntartani, hogy megfelelően gondoskodnának a fehér rabszolgatartók biztonságáról, különösen mivel a nége­ reknek gyakran megengedték, hogy fegyverrel járjanak. Úgy gondolta, hogy a munkanélküliek számának hazai növekedésé­ re hasonló megfontolások érvényesek, mert látta, hogy a kor­ mányzatnak nem áll rendelkezésére megfelelő rendőri erő. Bár a leghatározottabban védte a patriarchális hagyományokat, mégis szenvedélyes híve volt a gazdasági liberalizmusnak, amelyben a pauperizmus adminisztratív problémájának megol­ dását is látta. A helyi hatóságok boldogan fordították hasznuk­ ra a szövőgyárak váratlan igényét a nyomorgó gyermekekre: tanoncnak adásuk az egyházközségek gondjára volt bízva. Százá­ val adták tanoncnak őket a manufaktúratulajdonosoknak, gyakran az ország távoli részeibe. Mindent egybevetve az új vá­ rosoknak egészséges étvágyuk volt pauperekre, a gyárak még arra is hajlandók voltak, hogy fizessenek a szegények haszná­ latáért. A felnőtteket bármely munkaadónak átengedték, aki hajlandó volt eltartani őket, ahogy sorjában az egyházközség gondnokai is elszállásolták őket a roundsman-rendszer ilyen vagy olyan formája szerint. A munkaerő bérbe adása olcsóbb volt, mint a „bűntett nélküli börtönök” működtetése - ahogy a dologházakat nevezték néha. Adminisztratív szempontból ez azt jelentette, hogy „a munkáltató tartósabb és aprólékosabban részletezett hatalma”2váltotta fel a munka kormányzati és egy­ házközségi kikényszerítését. Világos, hogy itt államférfiú szólalt meg. Mert miért kellene a szegényeket közteherré tenni, és eltartásukat az egyházköz­ ségre hárítani, ha az egyházközség végül úgy szabadul meg kö2 W ebb, S. és B.: English Local Government. VII-IX. k. Poor Law History.

158

telezettségétől, hogy bérbe adja a munkaképeseket a kapitalis­ ta vállalkozóknak, akik oly készségesen töltik meg velük a gyá­ raikat, hogy még pénzt is hajlandók költeni szolgálataik meg­ szervezésére? Ez nem jelzi-e világosan, hogy az egyházközségi megoldásnál olcsóbban is rá lehet kényszeríteni a szegényeket, hogy megkeressék a betevő falatjukat? A megoldás az, hogy el kell törölni az Erzsébet-kori törvényt anélkül, hogy mással he­ lyettesítenék. Nincs szükség bérmegállapításra, a munkaképes munkanélküliek segélyezésére, de minimálbérekre és a megél­ hetéshez való jog biztosítására sem. A munkaerőt akként kell kezelni, ami, azaz áruként, amelynek a piacon kell megtalálni az árát. A kereskedelem törvényei a természet törvényei, követ­ kezésképpen Isten törvényei. Mi más volt ez, ha nem a gyen­ gébb hatalomtól az erősebbhez, a békebírótól az éhség min­ denható kínjaihoz való fordulás? A politikus és a közigazgatási szakember számára a laissez faire egyszerűen a törvény és a rend biztosításának elve volt minimális áron. Gondoskodjék a piac a szegényekről, és a dolgok maguktól menni fognak. Pon­ tosan ebben értett egyet a racionalista Bentham a tradicionalista Burke-kel. A fájdalom és az öröm kalkulusa megkövetelte, hogy elkerülhető fájdalmat ne okozzanak, ha az éhség megte­ szi, más büntetésre nincs szükség. Arra a kérdésre, hogy „mit kell tennie a törvénynek a megélhetéssel kapcsolatban?”, Bentham azt választolta, hogy „közvetlenül semmit”.3 A társa­ dalomban fennmaradó „természetet” a szegénység, fizikai szankcióját az éhség képviselte. „Minthogy a fizikai szankció ereje elégséges, a politikai szankció alkalmazása fölösleges len­ ne.”4A szegényeket „tudományosan és gazdaságilag” kellett ke­ zelni - másra nem is volt szükség.5 Bentham erőteljesen elle­ nezte Pitt szegénytörvénnyel kapcsolatos törvényjavaslatát, ami Speenhamland törvényerőre emelésével ért volna fel, mivel mind a közsegélyt, mind a bérpótlékot megengedte volna. Bentham, tanítványaival ellentétben, ez idő tájt mégsem volt merev gazdasági liberális, és nem volt demokrata sem. Iparhá­ zai a tudományos igazgatás rabulisztikájával kikényszerített ap­ rólékos utilitarista adminisztráció rémálmai voltak. Azt tartot­ ta, hogy ezekre mindig szükség lesz, mivel a közösség nem vál­ 3 B entham, J.: Principles of Civil Code. 4. fejezet. (Browning: i. m. I. k. 333.)

4 Uo. 5 B entham, J.: Observation on the Poor Bill. 1797.

159

hat közömbössé a nélkülözők sorsával szemben. Bentham hitt abban, hogy a szegénység a bőség része. „Igen valószínű, hogy a társadalmi jólét legmagasabb fokán - mondta - a polgárok nagy tömege a napi munkáján kívül nem sok erőforrással fog rendelkezni, és ennek következtében mindig közel áll majd a nélkülözéshez...” Ezért azt javasolta, hogy „rendszeres adót kell létrehozni a szűkölködők szükségleteinek kielégítésére”, bár ezáltal „elméletileg csökken a szükség, és ez csapás a szor­ galomra nézve” - ahogy sajnálkozva megjegyzi, minthogy utili­ tarista szempontból a kormányzat célja a szükség növelése volt, hogy hatékonnyá váljon az éhség fizikai szankciója.6 A polgárok tömegének nélkülözés közeli állapotát mint a jó­ lét legmagasabb fokáért fizetett árat nagyon eltérő emberi atti­ tűdökkel fogadták el - Townsend előítéletekbe és szentimentalizmusba merült érzelmi egyensúlyának helyreállítása érdeké­ ben. A szegények könnyelműsége természeti törvény volt, mert egyébként senki sem végezne szolgai, mocskos és alantas mun­ kát. Emellett mivé lenne szülőföldünk, ha nem támaszkodhat­ nánk a szegényekre? „Mert mi bírhatná rá a végveszélyen és a nyomoron kívül a nép alacsonyabb osztályait mindama ször­ nyűség elviselésére, amely a háborgó óceánon vagy a csatame­ zőn vár reájuk?” De a nyers patriotizmusnak ez a megnyilvánu­ lása még nem zárta ki a lágyabb érzelmeket. A szegénysegélyt természetesen azonnal el kell törölni. A szegénytörvények „a képtelenséggel határos elvekből erednek, mivel azt óhajtják megoldani, ami a világ természete és felépítése miatt megold­ hatatlan”. Ám amint a jómódúak könyörületére bízzák a nélkü­ lözőket, nem kétséges, hogy „az egyetlen nehézség” az lesz, hogy hogyan korlátozzák az utóbbiak jóakaratának hevességét. És nem sokkal nemesebbek-e a jótékonyság érzelmei, mint a merev jogi kötelezettségekből fakadóak? „Lehet-e gyönyörűbb valami a természetben, mint a jótékonyság szelíd elégedettsé­ ge?” - kiált fel, összehasonlítva ezt „egy egyházközségi pénz­ tár” rideg szenvtelenségével, mely nem ismeri „a váratlan jóin­ dulatért érzett őszinte hála mesterkéletlen kifejezésének jelene­ teit...” „Ha a szegényt arra kötelezik, hogy kultiválja a gazdag nyájasságát, a gazdag sohasem akar majd a szegény nyomorá­ nak enyhítésére hajlani...” Aki olvasta a „két nemzet” meghitt életének ezt a könnyfacsaró ábrázolását, kétsége sem lehet afe6 B entham, J.: Principles of Civil Code. 314.

160

lől, hogy a viktoriánus Angliában érzelmek iskolája, öntudatla­ nul bár, a kecskék és a kutyák szigetéről eredt. Edmund Burke más formátumú férfi volt. Ahol a Townsendfélék egy kicsit fölsültek, ő grandiózusán tévedett. Géniusza a durva tényt tragédiává fokozta fel, a szentimentalizmust pedig a miszticizmus dicsfényébe vonta. „Amikor szegényekként saj­ náljuk azokat, akiknek dolgozniuk kell, hogy a világ létezhes­ sék, akkor az emberiség sorsával játszunk.” Ez kétségtelenül jobb volt, mint a nyers közöny, az üres siránkozás vagy az együtt érző hevület nyafogása. De a realista magatartás férfias­ ságát lerontotta az a finom önelégültség, amellyel Burke reflek­ torfénybe állította az arisztokratikus pompa képeit. Az ered­ mény az volt, hogy Heródesen is túltett kegyetlenségben, de alábecsülte az idejében végrehajtott reform esélyeit. Valószínű­ leg helyes feltevés, hogy ha még élt volna, akkor az ancien régime-nek véget vető 1832-es, a parlament reformjára vonatko­ zó törvényjavaslatot egy elkerülendő és véres forradalom árán fogadták volna csak el. És Burke mégis azzal vághatott volna vissza, hogy ha egyszer a politikai gazdaságtan törvényei arra ítélték a tömegeket, hogy nyomorban gürcöljenek, akkor az egyenlőség eszméje nem más kegyetlen csaléteknél, amely ön­ nön megsemmisítésére noszogatja az emberiséget. Benthamből hiányzott Townsend simulékony önelégültsége és Burke túlságosan meggondolatlan historicizmusa is. Az érte­ lem és a reform e híve számára ez a társadalmi törvénybe újon­ nan vetett bizalom inkább az a vágyott senki földje volt, ahol tér nyílik a haszonelvű kísérletezésre. Mint Burke, ő sem volt haj­ landó belenyugodni a biológiai determinizmusba, és ő is eluta­ sította a gazdaságtan fölényét a tulajdonképpeni politikával szemben. Bár szerzője az Essay on Usury (Tanulmány az uzso­ ráról) és a Manual of Political Economy (A politikai gazdaság­ tan kézikönyve) című könyveknek, amatőr volt ebben a tudo­ mányban, és még azzal az egy jelentős dologgal sem sikerült hozzájárulnia a politikai gazdaságtanhoz, amelyet a haszonelvűségtől el lehetett volna várni, nevezetesen annak felfedezésé­ vel, hogy az érték a hasznosságból származik. Ehelyett az aszszociációs pszichológia hatására szabad folyást engedett határ­ talan társadalomtervezői fantáziájának. Bentham számára a laissez faire csak újabb eszköz volt a társadalmi mechaniká­ ban. Az ipari forradalmat nem a technikai, hanem a társadalmi

161

találékonyság hajtotta előre. A természettudományok döntő hozzájárulása a mérnöki munkához egy évszázaddal később következett csak be, amikor az ipari forradalom már rég lezaj­ lott. Mielőtt kialakultak az új alkalmazott tudományok a me­ chanikában és a kémiában, a gyakorlatban a híd- vagy a csator­ naépítő, a gépek vagy szerkezetek tervezője számára tökélete­ sen használhatatlan volt a természet általános törvényeinek is­ merete. Thomas Telford (1757-1834) az Építőmérnökök Intéze­ tének alapítója és élete végéig elnöke nem volt hajlandó olyan jelentkezőket felvenni ebbe a testületbe, akik fizikát tanultak; Sir David Brewster pedig saját elmondása szerint sohasem is­ merkedett meg a geometria alapjaival. A természettudomány diadalai a szó szoros értelmében elméleti győzelmek voltak, s gyakorlati hasznosságukat nem lehetett a kor társadalomtudo­ mányainak hasznosságához hasonlítani. Ez utóbbiaknak volt köszönhető a tudomány presztízse a rutinnal és a hagyomány­ nyal szemben, és bármilyen hihetetlennek tűnik is a mi nemze­ dékünk számára, a természettudomány rangja sokat emelke­ dett a humán tudományokkal való kapcsolata miatt. A közgaz­ daságtan felfedezése bámulatba ejtő releváció volt, amely erő­ teljesen felgyorsította a társadalom átalakulását és a piaci rend­ szer létrehozását, míg a legjelentősebb gépek tanulatlan mes­ teremberek találmányai voltak, akiknek egy része még írni vagy olvasni sem tudott. így tehát igazságos és helyes is volt, hogy nem a természet-, hanem a társadalomtudományok számítot­ tak a gépek forradalmának szellemi forrásának, amely az em­ bernek rendelte alá a természet erőit. Bentham meg volt győződve arról, hogy felfedezett egy új társadalomtudományt, az erkölcs és a törvényhozás tudomá­ nyát. Ez a hasznosság elvén alapult, és pontos számításokat tett lehetővé az asszociációs pszichológia segítségével. A 18. száza­ di Angliában a tudomány - éppen mivel az emberi dolgok körén belül hasznosult - mindig empirikus tudáson alapuló gyakorlati mesterséget vagy művészetet jelentett. Egy ilyen pragmatikus at­ titűdre valóban igen nagy szükség volt. Mivel nem léteztek sta­ tisztikák, gyakran lehetetlen volt megmondani, hogy a népesség növekszik-e vagy csökken, hogy merre billen el a külkereskedel­ mi egyensúly, vagy hogy a népesség melyik osztálya hódít tért egy másik rovására. Gyakran merő találgatás volt, hogy az or­ szág gazdagsága növekszik vagy netán csökken, hogy honnan

162

jönnek a szegények, vagy hogy mi a helyzet a hitelekkel, a bank­ ügyletekkel és a profitokkal. „Tudományon” mindenekelőtt az ilyen kérdések nem tisztán spekulatív vagy történeti, hanem em­ pirikus megközelítését értették, és mivel természetesen óriási volt a gyakorlati érdeklődés, a tudomány dolga volt, hogy javas­ latokat tegyen az új jelenségek e hatalmas birodalmának szabá­ lyozására és megszervezésére. Láttuk, hogy mennyit tépelődtek a szegénység természetéről, és milyen leleményesen kísérletez­ tek az önsegélyezés formáival, hogy a legkülönbözőbb bajok mi­ lyen általános gyógyírjaként fogadták a haszon fogalmát; hogy mennyire nem tudta senki sem megmondani, hogy a pauperizmus jó vagy rossz jel-e; hogy mennyire megzavarodtak a tudo­ mányosan megtervezett dologházak igazgatói, amikor rájöttek, hogy képtelenek a szegények révén pénzhez jutni; hogy hogyan szerzett vagyont Owen azzal, hogy gyárait egyfajta tudatos fi­ lantrópia alapján működtette; hogy milyen szánalmasan csődöt mondott egy sor más kísérlet, amelyek a felvilágosult önsegélye­ zésnek látszólag ugyanezeket a technikáit alkalmazták, szörnyű tanácstalanságot okozva filantróp szerzőiknek. Ha a pauperizmusról kiterjesztenénk érdeklődésünket a hitelre, a fémpénzre, a monopóliumokra, a megtakarításokra, a biztosításra, a befek­ tetésre, az állami pénzügyekre vagy netán a börtönökre, az ok­ tatásra és a sorsjátékokra, valamennyivel kapcsolatban könnye­ dén hivatkozhatnánk éppennyi újfajta próbálkozásra. Bentham halálával (1832) ez a korszak nagyjából véget ért, mivel az 1840-es évek üzleti életének tervezői egyszerűen meg­ határozott vállalkozások szervezői, s már nem állítólagos felfe­ dezők voltak, akik a kölcsönösség, a bizalom, a kockázat és az emberi vállalkozás más elemeinek egyetemes elveit akarták új­ szerűén alkalmazni. Ettől kezdve az üzletemberek úgy képzel­ ték, hogy tudják, milyen formában kell tevékenykedniük; ritkán vizsgálták a pénz természetét, mielőtt bankot alapítottak volna. Társadalomtervezőket ekkoriban általában a különcök és a szél­ hámosok között lehetett találni, akik gyakran rácsok mögött csücsültek. Az ipari és bankrendszereknek az a valóságos árada­ ta, amely Patersontól és John Law-tól a Pereire testvérekig78 val­ 7 William Paterson (1658-1719) skót bankár és politikus, a Bank of England alapítója; John Law (1671-1729) skót közgazdász és bankár; a Pereire testvérek: Jacob Emile (1800-1875) és Isaac (1806-1880) francia bankárok, a Credit Mobiüer alapítói. - (A szerk.)

163

lási, társadalmi és tudományos szektások tervezeteivel árasztot­ ta el az értéktőzsdéket, vékony erecskévé apadt. Az üzleti élet rutinjával elfoglalt emberek számára leértékelődtek az analiti­ kus eszmék. A társadalom feltárása - legalábbis így gondolták befejeződött, nem maradtak fehér foltok az emberi térképen. A Bentham-formátumú emberek egy évszázadra eltűntek. Amint dominánssá vált az ipari élet piaci szervezete, ennek rendelő­ dött alá az összes többi intézményi terület, s a mesterségesen előidézett társadalmi változások géniusza hontalanná vált. A Bentham-féle börtön nemcsak olyan „malom volt, amely a gazembereket tisztességes, a lustákat meg szorgalmas embe­ rekké őrölte”,8 hanem osztalékot is fizetett, mint az Angol Bank. Bentham igen sokféle javaslatot támogatott, például a szabadalmi rendszer tökéletesítését, a korlátolt felelősségű tár­ saságokat, a tízévenkénti népszámlálást, egy egészségügyi mi­ nisztérium felállítását, kamatozó bankjegyeket a megtakarítás általánossá tételére, hűtőberendezést zöldségek és gyümölcsök tartósítására, új technikai elveken alapuló fegyvergyárakat, amelyekben vagy elítéltek, vagy segélyezett szegények dolgoz­ nak, politikai gazdaságtani tanfolyamot a felső középosztálybe­ liek számára a haszonelvűség elsajátítására, általános ingatlan­ jegyzéket, ellenőrizhető könyvvitelt, közoktatási reformot, egy­ séges nyilvántartást, az uzsora tilalmát, a gyarmatok feladását, fogamzásgátlók használatát a szegények arányának leszorításá­ ra, az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán összekapcsolását közös részvénytársaság révén és így tovább. E tervek némelyike apró javítások tömegének adott tápot. Az iparházak például az em­ ber jobb belátásra térítésére és kizsákmányolására szolgáló újí­ tások sokaságát alkalmazták, amelyek az asszociációs pszicho­ lógia eredményein alapultak. Míg Townsend és Burke a laissez faire-t törvényhozói kvietizmussal kapcsolta össze, Bentham nem látta meg benne a reformhadjáratok akadályát. Mielőtt rátérnénk Malthus Godwinnak adott válaszára (1798), amellyel a tulajdonképpeni klasszikus közgazdaságtan kezdődik, idézzük fel a korszakot. Godwin Burke Töprengések a francia forradalomról (1790) című könyve ellen írta meg Poli­ tikai igazságosság című munkáját. Ez közvetlenül azelőtt jelent meg, hogy a Habeas Corpus felfüggesztésével (1794) és a de­ mokratikus Levelező Társaságok üldözésével megkezdődött 8 Stephen , Sir L.: The English Utilitarians. 1900.

164

volna a represszió. Ekkorra Anglia háborúban állt Franciaor­ szággal, és a „demokrácia” szó a társadalmi forradalom szino­ nimájává vált. Angliában azonban a demokratikus mozgalom, amelyet doktor Price Old Jewry című prédikációja (1789)9 indí­ tott el, és Thomas Paine könyvében, Az emberi jogokban (1791) érte el irodalmi csúcspontját, a politika területére korlátozó­ dott, a dolgozó szegények elégedetlensége nem talált vissz­ hangra benne. A szegénytörvény kérdését éppen csak említet­ ték azok a röpiratok, amelyek az általános választójogért és az évenkénti parlamentért emeltek szót. Gyakorlatilag mégis a szegénytörvény szférájából érkezett a földbirtokosok döntő el­ lentámadása, Speenhamland formájában. Az egyházközség mesterséges ingovány mögé vonult vissza, s ennek fedezéké­ ben húsz évvel túlélte Waterloot. De míg az 1790-es évekbeli pánik szülte politikai elnyomás következményein hamar túl le­ hetett jutni, minthogy azok egyedülállók voltak, addig az az elfajulási folyamat, amelyet a speenhamlandi törvény indított el, kitörölhetetlen nyomot hagyott az országon. Negyven évvel meghosszabbította a földbirtokos osztály uralmát, s ennek ára a nép emberi tartásának feláldozása volt. „Amikor a birtokos osztályok azért panaszkodtak, hogy egyre tetemesebbé válik az ínségadó - mondja Mantoux megfeledkeztek arról, hogy ez valójában a forradalom elleni biztosíték; míg a mások, amikor elfogadták az elégtelen segélyt, amit kiosztottak nekik, nem jöt­ tek rá, hogy azt részben saját jogos keresményük csökkentése révén kapják. Mert a »segély« óhatatlan következménye az volt, hogy a lehető legalacsonyabb szinten tartotta, sőt az alá a kor­ lát alá szorította a béreket, amely a bérből élők tovább már nem csökkenthető szükségleteinek felelt meg. A kisbirtokos vagy a gyáros arra számított, hogy az egyházközség kifizeti azt a kü­ lönbséget, amely az általa fizetett összeg s aközött volt, amely­ ből az emberek meg tudtak élni. Hisz miért is vállaltak volna magukra olyan kiadást, amelyet könnyedén rá lehetett terhelni az adófizetők közösségére? Azok viszont, akik az egyházközsé­ gi segélyt kapták, hajlandók voltak alacsonyabb bérért dolgoz­ ni, s így teljesen lehetetlenné tették a versenyt azok számára, akik nem kaptak egyházközségi segélyt. így jutottak ahhoz a 9 Richard Price (1723-1791) a társadalmiszerződés-elmélet demokratikusan radikális változatának képviselője. - Az Old Jewry a régi London egyik utcája. (A szerk.)

165

paradox eredményhez, hogy az ún. ínségadó megtakarítást je­ lentett a munkáltatók és veszteséget a szorgalmas munkás szá­ mára, aki semmit sem remélhetett a közösség jótékonyságától, így változtatott az érdekek könyörtelen kölcsönhatása egy jóté­ kony törvényt vasbilinccsé.”10 Ezen a kapcsolaton alapult a bérek és a népesedés új törvé­ nye. Maga Malthus - ugyanúgy, mint Burke és Bentham - heve­ sen ellenezte Speenhamlandet, és a szegénytörvény teljes hatá­ lyon kívül helyezését javasolta. Egyikük sem látta előre, hogy Speenhamland a létminimum szintjére, sőt az alá nyomja le a munkások bérét. Ellenkezőleg, arra számítottak, hogy maga­ sabbra tornássza fel vagy legalábbis mesterségesen szinten tart­ ja a béreket, ami be is következhetett volna az egyesülésellenes törvény (Anti-Combination Law) nélkül. Ez a téves előrelátás segít megmagyarázni, hogy miért nem Speenhamlandre, a tényleges okra vezették vissza a falusi bérek alacsony szintjét, és miért látták ebben a bérszínvonalban az ún. vasbértörvény cáfolhatatlan bizonyítékát. Az új közgazdaság-tudománynak ezt az alapját kell most szemügyre vennünk. Kétségtelen, hogy nem Townsend naturalizmusa volt a poli­ tikai gazdaságtan új tudományának egyetlen lehetséges alapja. Egy gazdasági társadalom létezése világosan megmutatkozott az árak és az áraktól függő bérek stabilitásában, következéskép­ pen a gazdasági törvényt lehetett volna közvetlenül az árakra alapozni. Ami az ortodox közgazdaságtant arra indította, hogy a naturalizmusban keresse megalapozását, az a termelők nagy tömegének egyébként megmagyarázhatatlan nyomora volt: hogy ezt ma nagyon jól tudjuk, sohasem lehetett volna levezet­ ni a piac törvényeiből. De a tények, ahogy a kortársak előtt megjelentek, nagyjából a következők voltak: a múltban a dolgo­ zó emberek rendszerint a nélkülözés határán éltek (legalábbis ha valaki számításba vette az életszínvonal változását); a gépek megjelenése óta biztos, hogy sohasem sikerült a létminimum fölé kerülniük; most, hogy végül formát öltött a gazdasági tár­ sadalom, tagadhatatlan tény volt, hogy a dolgozó szegények lé­ tének anyagi szintje évtizedről évtizedre egy jottányit sem ja­ vult, hanem egyenesen rosszabbodott. Ha valaha is úgy rémlett, hogy a tények ellenállhatatlan bizo­ nyító ereje egyetlen irányba mutat, akkor a vasbértörvény eseté10 M antoux, P. J.: The Industrial Revolution in the Eighteenth Century. 1928.

166

ben ez volt a helyzet. A vasbértörvény azt mondta ki, hogy a puszta létminimum, amelyen a dolgozók ténylegesen élnek, egy olyan törvény eredménye, amely annyira alacsonyan tartja bérei­ ket, hogy nem lehetséges számukra más életszínvonal. Ez a lát­ szat természetesen nemcsak hogy félrevezető, hanem valójában képtelenség is volt a kapitalizmuson belüli árak és bérek bár­ mely ellentmondásmentes elmélete szempontjából. Végső soron mégis ez a hamis látszat teszi érthetővé, hogy a bérek törvényét nem lehetett semmilyen racionális emberi magatartási szabályra alapozni, hanem az ember és a föld termékenységének natura­ lista tényeiből kellett levezetni, ahogyan ezeket Malthus népese­ dési törvényének és a csökkenő hozadék törvényének az össze­ kapcsolása bemutatta a világnak. A naturalista elem az ortodox közgazdaságtan alapjaiban azoknak a körülményeknek az ered­ ménye, amelyeket elsősorban Speenhamland hozott létre. Ebből az következik, hogy sem Ricardo, sem Malthus nem értette meg a kapitalista rendszer működését. Csak A nemzetek gazdagságának megjelenése után száz évvel ismerték fel vilá­ gosan, hogy a piaci rendszerben a termelés tényezői hozzájá­ rulnak a termékhez, és ahogy a termelés nő, nőnie kell abszo­ lút hozzájárulásuknak is.11 Bár Adam Smith Locke téves kiindulópontját követte, amikor az értéket a munkából származtatta, valóságérzéke megóvta at­ tól, hogy következetes legyen. Ezért aztán zavaros nézetei voltak az ár alkotóelemeiről, miközben helyesen azt állította, hogy egyetlen társadalom sem prosperálhat, amelynek a tagjai nagy többségükben szegények és nyomorultak. Ám ami számunkra közhelynek tűnik, az ő korában paradoxon volt. Smith maga úgy vélte, hogy az egyetemes bőségnek óhatatlanul le kell szivá­ rognia a néphez, lehetetlen, hogy míg egy társadalom egyre gaz­ dagabb, a nép egyre szegényebb lesz. Sajnos a tények még hosszú ideig nem igazolták őt; és mivel a teoretikusoknak szá­ mot kell vetniük a törvényekkel, Ricardo azt kezdte hangoztat­ ni, hogy minél fejlettebb a társadalom, annál nehezebb besze­ rezni az élelmet, és annál gazdagabbá válnak a földbirtokok, akik kizsákmányolják a tőkéseket is és a munkásokat is; továb­ bá hogy a tőkések és a munkások érdekei végzetesen ellentéte­ sek, de ez az ellentét végül is hatástalan, minthogy a munkások bére sohasem emelkedhet a létminimum fölé, a profitok pedig 11 Cannan, E.: A Review of Economic Theory. 1930.

167

mindenképpen csökkennek. Ezek az állítások valamilyen általá­ nos értelemben mind tartalmaztak némi igazságot, de a kapita­ lizmus magyarázataként nehéz lett volna valószerűtlenebb és homályosabb dolgot kitalálni. De hát maguk a tények rendeződ­ tek ellentmondásos sémákba, és még ma sem könnyű megfejte­ ni őket. így aztán nem csoda, hogy az állati és a növényi szapo­ rodás dens ex machináját kellett segítségül hívni egy olyan tudo­ mányos rendszerben, amelynek szerzői azt állították, hogy a ter­ melés és az elosztás törvényeit nem a növények vagy az állatok, hanem az emberek viselkedéséből vezetik le. Tekintsük át röviden annak a ténynek a következményeit, hogy a közgazdasági elmélet alapjait a Speenhamland-korszakban rakták le, amely kompetitiv piacgazdaságnak mutatta azt, ami valójában munkaerőpiac nélküli kapitalizmus volt. Először is: a klasszikus közgazdászok elmélete alapjában véve zavaros volt. A gazdagság és az érték párhuzamossága a lehető legzavaróbb álproblémákat vezette be a ricardói közgaz­ daságtan szinte minden részébe. A félreértések gazdag forrása volt a béralapelmélet, Adam Smith öröksége. Néhány speciális elmélettől eltekintve, mint amelyek a bérletre, az adózásra és a külkereskedelemre vonatkoztak, s ahol sok mindent felismer­ tek, az elmélet reménytelen kísérletekből állt, hogy határozott következtetésekre jussanak olyan lazán definiált fogalmakat il­ letően, amelyekkel az árak viselkedését, a jövedelmek keletke­ zését, a termelési folyamatot, a költségek hatását az árakra, a profitok, a bérek és a kamatok szintjét szándékoztak magyaráz­ ni, s amelyeknek a legnagyobb része éppoly homályos maradt, mint volt annak előtte. Másodszor: azon körülmények között, ahol a probléma je­ lentkezett, más eredmény nem is születhetett. Egyetlen egysé­ ges rendszer sem tudta volna megmagyarázni a tényeket, mivel azok nem egy rendszer részei voltak, hanem valójában abból adódtak, hogy a társadalomra két, egymást kölcsönösen kizáró rendszer hatott egyidejűleg, nevezetesen a születőiéiben lévő piacgazdaság, a munkaerő - a legfontosabb termelési tényező szférájában pedig egy paternalista regulacionizmus. Harmadszor: a klasszikus közgazdászok által talált megol­ dásnak igen messzemenő következményei voltak a gazdasági társadalom természetének megértése szempontjából. Ahogy szép lassan felfogták a piacgazdaságot irányító törvényeket, a

168

„természet” fennhatósága alá helyezték őket. A csökkenő hozadék törvénye a növényfiziológia törvénye volt. A Malthus-féle népesedéstörvény az ember és a talaj termékenységének össze­ függését tükrözte. A működő erők mindkét esetben természeti erők voltak: a nemiség állati ösztöne és a növényzet növekedé­ se egy adott talajon. Az elv ugyanaz volt, mint Townsend kecs­ kéinek és kutyáinak esetében: volt egy természetes korlát, s ezen túl nem szaporodhattak az emberek, ezt a korlátot pedig a hozzáférhető élelmiszer-kínálat szabta meg. Mint Townsend, Malthus is arra következtetett, hogy a fölösleges egyedek el fog­ nak pusztulni; a kecskéket a kutyák fogják elpusztítani, a ku­ tyáknak viszont éhen kell veszniük. Malthausnál a represszív akadály abban áll, hogy a létszám feletti egyedeket megsemmi­ sítik a természet kegyetlen erői. Minthogy az embereket az éhínségen kívül más okok is pusztítják - háború, pestis, bűnö­ zés -, ezeket azonosították a természet romboló erőivel. Ebben szigorúan véve volt bizonyos következetlenség, mivel társadal­ mi erőket tett felelőssé a természet által megkövetelt egyensúly megteremtéséért. Malthus azonban erre a bírálatra azt válaszol­ hatta volna, hogy a háborúk és bűnözés nélkül, vagyis egy eré­ nyes társadalomban éppen annyi embernek kell éhen halnia, mint amennyit békés erényessége megment a haláltól. A gazda­ sági társadalom lényegében a természet zord realitásain alapul, s ha az ember nem engedelmeskedne azoknak a törvényeknek, amelyek ezt a társadalmat kormányozzák, a könyörtelen ítéletvégrehajtó megfojtaná könnyelmű ivadékát. A kompetitiv társa­ dalom törvényeit a dzsungel szankciója alá helyezték. Most világlott ki a nyomor gyötrelmes problémájának jelen­ tősége: a gazdasági társadalom olyan törvényeknek volt alávet­ ve, amelyek nem emberi törvények voltak. Az Adam Smith és Townsend közötti hajszálrepedés szakadékká terebélyesedett: megjelent egy dichotómia, amely a 19. századi tudat megszüle­ tését jelezte. Ettől kezdve a naturalizmus szelleme kísértette az ember tudományát, és a társadalom visszaillesztése az emberi világba a társadalmi gondolkodás fejlődésének folytonosan el­ érni vágyott céljává vált. A marxi közgazdaságtan - ebben az összefüggésben - egy lényegében sikertelen kísérlet volt ennek a célnak az elérésére. A kudarc oka pedig az volt, hogy Marx túl hűségesen követte Ricardót és a liberális közgazdaságtan ha­ gyományát. 169

Szó sincs róla, hogy maguk a klasszikus közgazdászok ne lettek volna tudatában egy ilyen szükségletnek. Malthus és Ricardo egyáltalán nem volt közömbös a szegények sorsa iránt, de ez az emberi érdeklődés csak arra volt jó, hogy még tekervényesebb ösvényekre kényszerítsen egy téves elméletet. A vasbértörvény tartalmazott egy jól ismert mentő kikötést, amely szerint minél magasabbak a munkásosztály szokásos szükség­ letei, annál magasabb az a létfenntartási szint, amely alá még a vasbértörvény sem képes lenyomni a béreket. Malthus ebbe a „nyomorszintbe” vetette reményeit,12 s ezt minden eszközzel emelni szerette volna, mert úgy gondolta, hogy kizárólag ennek révén menthetők meg a legnagyobb ínségtől azok, akik az ő tör­ vényének működése következtében nyomorra vannak ítélve. Ricardo ugyanezért kívánta azt, hogy a dolgozó osztályok min­ den országban szeressék a kényelmet és az élvezeteket, és hogy „minden legális eszközzel ösztönözzék ezek megszerzésére irányuló erőfeszítéseiket”. A sors iróniájaként a természet tör­ vényének kijátszása végett arra intik az embereket, hogy emel­ jék azt a szintet, ahol éhezni kezdenek. És ezek a klasszikus közgazdászok részéről mégis kétségkívül őszinte kísérletek vol­ tak arra, hogy megóvják a szegényeket attól a sorstól, amelyet elméleteik készítettek elő számukra. Ricardo esetében maga az elmélet tartalmazott egy olyan elemet, amely ellensúlyozta a merev naturalizmust. Ez a rész, amely áthatja egész rendszerét, és szilárdan meg van alapozva értékelméletében, a munka elve volt. Ricardo befejezte azt, amit Locke és Smith elkezdett: a gazdasági érték humanizálá­ sát. Visszahódította az embernek, amit a fiziokraták a termé­ szetnek tulajdonítottak. Egy téves tételben, amelynek óriási volt az alkalmazási területe, a munkát ruházta fel az értékkép­ zés kizárólagos képességével, és ezáltal a gazdasági társada­ lomban minden elképzelhető tranzakciót az egyenlő csere elvé­ re redukált, amely egy szabad emberekből álló társadalom tag­ jai között zajlik. Ricardo rendszerében együtt léteztek azok a naturalisztikus és humanisztikus tényezők, amelyek a gazdasági társadalom­ ban az elsőbbségért versengtek. E helyzet dinamikája hatalmas erő volt. Ennek eredményeképpen a kompetitiv piac megterem­ 12 H a zutt , W.: A Reply to the Essay on Population by the Rev. T. A. Malthus in a Series of Letters. 1803.

170

tésére irányuló erőfeszítések ellenállhatatlan lendületet adtak a természeti folyamatoknak. Most ugyanis azt hitték, hogy az önszabályozó piac a természet kérlelhetetlen törvényeiből követ­ kezik, a piac béklyóinak eltávolítása pedig kikerülhetetlen szükségszerűség. A munkaerőpiac létrehozása a társadalom él­ ve boncolása volt, amelyet megerősített egy olyan bizonyosság, amilyennel csak a tudomány szolgálhat. Része volt ennek a bi­ zonyosságnak, hogy a szegénytörvénynek el kell tűnnie. „A gravitáció elve nem biztosabb, mint az ilyen törvényeknek az a tendenciája, hogy a gazdagságot és az életerőt nyomorúsággá és gyengeséggé változtassák... míg aztán végül minden osztályt megfertőz az egyetemes nyomorúság járványa” - írta Ricardo.13 Valóban erkölcsileg gyáva lett volna az, aki ha ezt tudva elmu­ lasztotta volna megtalálni azt az erőt, amely megmenti az em­ beriséget önmagától - a szegénysegély eltörlésének kegyetlen művelete révén. Ez volt az a kérdés, amelyben Townsend, Malthus és Ricardo, Bentham és Burke egyetértett. Bármilyen heves ellentétek voltak is közöttük módszertanilag és szemléletileg, a politikai gazdaságtan alapelveiben egyetértettek, és elle­ nezték Speenhamlandet. Ez a szögesen eltérő szemléletek kö­ zötti véleményazonosság tette a gazdasági liberalizmust olyan ellenállhatatlan erővé, mert amit az ultra-reformer Bentham és az ultra-tradicionalista Burke egyaránt helyeselt, az automati­ kusan magától értetődőnek látszott. Egyetlen ember fogta fel a megpróbáltatás jelentőségét, ta­ lán azért, mert a korszak vezető szellemei közül csak ő ismer­ te alaposan az ipart, és nyitott volt a belső látomásra is. Soha egyetlen gondolkodó sem hatolt be jobban az ipari társadalom birodalmába, mint Robert Owen. Tökéletesen tisztában volt a társadalom és az állam különbségével, s miközben nem voltak előítéletei az utóbbival szemben (mint Godwinnak), kizárólag azt várta tőle, amit teljesített: segítőkész beavatkozást, hogy el­ hárítsa a közösség károsodását, ám a leghatározottabban nem kívánta tőle a társadalom megszervezését. Ugyanígy nem táp­ lált ellenséges érzelmeket a géppel szemben sem, amelynek fel­ ismerte semleges természetét. Sem az állam politikai mecha­ nizmusa, sem a gép technikai apparátusa nem rejtette előle el a jelenséget: a társadalmat. Elutasította a társadalom animalista 13 R icardo, D.: Principles of Political Economy and Taxation. Gönner, 1929.

86. 171

megközelítését, cáfolva annak malthusi és ricardói korlátáit. Gondolkodásának alappillére a kereszténység kritikája volt. A kereszténységet azzal vádolta, hogy „individualizál”, vagyis az egyénre hárítja a felelősséget a jelleméért, és így - szerinte tagadja a társadalom valóságosságát és mindennél erőteljesebb jellemformáló hatását. „Individualizálás” elleni támadásának valódi jelentése az az állítás, hogy az emberi indítékok társadal­ mi eredetűek: „Az individualizált ember, és mindaz, ami igazán értékes a kereszténységben, úgy el vannak választva egymástól, hogy az egész örökkévalóság is kevés ahhoz, hogy egyesülhes­ senek.” A társadalom felfedezése arra késztette Owent, hogy túllépjen a kereszténységen, és azt meghaladó álláspontot talál­ jon. Felfogta azt az igazságot, hogy mivel a társadalom reális, az embernek végül is alá kell rendelődnie annak. Azt lehetne mondani, hogy szocializmusa az emberi tudat olyan reformján alapult, amelyhez a társadalom realitásának felismerésén ke­ resztül kell eljutni. „Ha a rossz okait nem tudnák megszüntetni azok az új képességek, amelyeket az emberek most kezdenek elsajátítani - írta -, akkor tudni fogják, hogy ezek szükségsze­ rű és megszüntethetetlen rosszak, és abbahagyják majd a gyer­ mekes és hiábavaló panaszkodást.” Owennek talán túlzó véleménye volt ezekről a képességek­ ről, különben aligha mondhatta volna Lanark grófság elöljárósá­ gának, hogy a társadalmat haladéktalanul újra kell alapítani „a társadalom magjából”, amit ö falusi közösségeiben fedezett fel. A képzelet ilyen állandó mozgása a zseniális ember kiváltsá­ ga, aki nélkül nem léteznék az emberiség, mert nem értené ön­ magát. A szabadság elmozdíthatatlan határa, amelyre rámuta­ tott, már csak azért is jelentős volt, mert a társadalomban szük­ ségszerűen meglévő gonoszság jelölte ki. De Owen érezte, hogy amíg az ember nem alakítja át a társadalmat az igazságosság ideáljainak megfelelően, ez a határ nem válhat láthatóvá. Ezután az embernek el kell fogadnia e határ létezését a felnőtt lét szel­ lemében, amely nem ismeri a gyermeteg panaszködást. Robert Owen 1817-ben leírta azt az utat, amelyre a nyugati ember lépett, és szavai összegezték a következő évszázad prob­ lémáját. Rámutatott, hogy milyen mélyreható következményei lesznek annak, ha a manufaktúrákat „hagyják saját természe­ tük szerint fejlődni". „A manufaktúrák általános elterjedése egy országban új jellemet alakít ki az ország lakosaiban, és mint­

172

hogy ez a jellem egy olyan elv szerint alakul, amely kedvezőt­ len az egyéni vagy az általános boldogságra nézve, létre fogja hozni a legsajnálatosabb és legállandóbb rosszat, ha nem ellen­ súlyozzák tendenciáját törvényi beavatkozással és vezetés­ sel.” Az egész társadalom nyereség- és profitelv szerinti meg­ szervezésének messzemenő következményekkel kell járnia. Ő ezeket az emberi jellem szempontjából fogalmazta meg. Mert az új intézményrendszer legnyilvánvalóbb hatása az volt, hogy a letelepedett népesség hagyományos karaktere elpusz­ tult, tagjai új típusú emberekké váltak: vándorlókká, nomádok­ ká, olyanokká, akikben nincs önbecsülés és fegyelem, akik dur­ vák és érzéketlenek, mint a munkás és a tőkés. Eljutott ahhoz az általánosításhoz, hogy az itt szerepet játszó elv kedvezőtlen mind az egyéni, mind a társadalmi boldogság szempontjából, így súlyos bajok forrása lehet, hacsak a piaci intézményekben lévő tendenciákat nem tartja féken a törvényhozáson keresztül megvalósuló tudatos társadalmi vezetés. A munkások általa el­ ítélt állapota részben kétségkívül a „segélyezési rendszer” kö­ vetkezménye volt. Lényegében azonban a falusi és a városi munkásokra is érvényes volt az, amit észrevett, nevezetesen hogy „jelenleg összehasonlíthatatlanul megalázóbb és nyomo­ rúságosabb helyzetben vannak, mint voltak azoknak a manu­ faktúráknak a bevezetése előtt, amelyek sikerességétől most a puszta megélhetésük függ”. Itt megint a dolog lényegére tapin­ tott, mert nem a jövedelmeket, hanem a megaláztatást és a nyo­ morúságot hangsúlyozta. És e megalázottság fő okaként - ismét helyesen - arra mutatott rá, hogy a puszta megélhetésük függ a gyártól. Felismerte, hogy az, ami elsődlegesen gazdasági prob­ lémaként jelenik meg, lényegében társadalmi probléma. Gazda­ ságilag a munkás biztosan ki volt zsákmányolva: nem kapta meg azt az ellenszolgáltatást, ami járt neki. De bármilyen fon­ tos volt is ez, egyáltalán nem csak erről volt szó. A kizsákmá­ nyolás ellenére is lehetett volna financiálisán jobb helyzetben, mint korábban volt. De egy elv, amely mind az egyéni, mind a társadalmi boldogságra nézve kedvezőtlen volt, tönkretette tár­ sadalmi környezetét, szomszédságát, a közösségben elfoglalt helyét, mesterségét, vagyis tönkretette azokat a kapcsolatait a természettel és az emberekkel, amelyekbe gazdasági létezése korábban be volt ágyazva. Az ipari forradalom elképesztő mé­ retű társadalmi felfordulást okozott, és a nyomor problémája

173

ennek az eseménynek csak a gazdasági oldala volt. Owen he­ lyesen mondotta, hogy ha törvényhozói beavatkozás és irányí­ tás nem fékezi meg ezeket a romboló tényezőket, akkor nagy és tartós bajok elé néz az emberiség. Nem látta előre, hogy a társadalom önvédelme, amelyet sür­ getett, összeférhetetlennek fog bizonyulni a gazdasági rendszer működésével.

174

II. A TÁRSADALOM ÖNVÉDELME

11. fejezet Ember, természet és a termelés szervezete A modern társadalom dinamikáját egy évszázadon át kettős mozgás irányította: a piac folyamatosan terjeszkedett, ez azon­ ban ellenmozgásba ütközött, amely meghatározott irányokban fékezte növekedését. Bármilyen létfontosságú volt is a társada­ lom védelme szempontjából egy ilyen ellenmozgás, végső so­ ron összeegyeztethetetlennek bizonyult a piaci önszabályozás­ sal, és így magával a piaci rendszerrel is. Ez a rendszer rohamosan fejlődött, elnyelt teret és időt, és a banki pénz megteremtésével korábban ismeretlen dinamikát hozott létre. 1914 táján, amikorra elérte maximális nagyságát, magában foglalta a Föld minden részét, minden lakóját, sőt még meg sem született nemzedékeit is; fizikai személyeket éppúgy, mint gazdasági társaságoknak nevezett hatalmas fiktív testületeket. Új életforma terjedt el a Földön, s olyan egyete­ mességre tartott igényt, amilyenre nem volt példa azóta, hogy a kereszténység megkezdte pályafutását, csak most a mozgás pusztán materiális szinten zajlott. Ám ezzel egyidejűleg megindult egy ellenmozgás is. Ez több volt, mint a társadalom szokásos védekezőreakciója a vál­ tozásra. Egy olyan felfordulásra adott reakció volt ez, amely megtámadta a társadalom szövetét, és lerombolta volna a ter­ melésnek azt a szervezetét is, amelyet a piac életre hívott. Robert Owen valóban éleslátó volt: a piacgazdaság, ha saját törvényei szerint hagyják fejlődni, nagy és tartós bajokat okoz.

175

A termelés az ember és a természet kölcsönhatása. Ha ezt a folyamatot a barter és a csere önszabályozó mechanizmusán keresztül kell megszervezni, akkor hatókörébe kell vonni az embert és a természetet, ezeknek alá kell rendelődniük a kíná­ latnak és a keresletnek, azaz ugyanúgy áruként kezelendők, mint az eladásra termelt javak. A piaci rendszer uralma idején pontosan ilyen volt a rend. Az embert munkaerő, a természetet föld néven tették eladásra al­ kalmassá. A munkaerő általánosan eladható és megvehető volt egy bérnek nevezett áron, a földhasználatot pedig egy bérleti díj­ nak nevezett áron lehetett forgalomba hozni. A munkaerőnek ugyanúgy volt piaca, mint a földnek, a kínálatot és a keresletet pedig mindkettőnél a bérek és a bérleti díjak nagysága szabá­ lyozta. Következetesen fenntartották azt a fikciót, hogy a mun­ kaerő és a föld arra való, hogy eladják. A különböző munka-föld kombinációkba fektetett tőke így átáramolhatott az egyik terme­ lési ágazatból egy másikba, ahogy azt a különböző ágazatok jö­ vedelmeinek automatikus kiegyenlítődése megkövetelte. Míg azonban a termelést elméletileg meg lehetett szervezni így, az árufikció azt figyelmen kívül hagyta, hogy ha a termő­ föld és az emberek sorsát a piacra bízzák, az felér a megsemmi­ sítésükkel. Az ellenmozgás épp ezért a termelési tényezők, a munkaerő és a föld vonatkozásában a piac működésének féke­ zésében állt. Ez volt az intervencionizmus fő funkciója. A termelés szervezetét is ugyanebből az irányból fenyegette veszély. Az egyes - ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi - vál­ lalkozások annyiban voltak veszélyben, amennyiben hatottak rájuk az árszínvonal változásai. Mert a piaci rendszerben meg­ rendül az üzlet, ha esnek az árak. Ha nem csökken arányosan minden költségelem, fel kell számolni „jól menő vállalkozáso­ kat”, miközben az árak esése nem feltétlenül a költségek általá­ nos csökkenéséből, hanem pusztán a monetáris rendszer meg­ szervezéséből következik. Valójában - mint majd látni fogjuk gyakran ez volt a helyzet az önszabályozó piac esetében. A vásárlóerőt itt elvben a piac működése maga tartja fenn és szabályozza; erről van szó, amikor azt mondjuk, hogy a pénz olyan áru, amelynek a mennyiségét azon javak kínálata és ke­ reslete szabályozza, amelyek történetesen pénzként funkcio­ nálnak. Ez a jól ismert klasszikus pénzelmélet. Eszerint a pénz pusztán egy olyan áru másik neve, amelyet más áruknál gyak­

176

rabban használnak a cserében, és amelyre ennél fogva a csere megkönnyítése érdekében szoknak rá. Lényegtelen, hogy bőrt, ökröket, kagylókat vagy aranyat használnak e célra; a pénzként funkcionáló tárgyak értékét az határozza meg, mennyiben használhatók fel táplálkozási, ruházkodási, díszítési és más szükségletek kielégítésére. Ha történetesen az aranyat használ­ ják pénzként, akkor értékét, mennyiségét és mozgásait a többi árura érvényes törvények határozzák meg. Bármely más csere­ eszköz használata azzal járna, hogy piacon kívüli fizetőeszközt kell létrehozni, a létrehozás aktusa pedig - tegyék bár bankok vagy a kormány - beavatkozás a piac önszabályozásába. A lé­ nyeg az, hogy a pénzként használt javak nem különböznek más áruktól, hogy kínálatukat és keresletüket éppen úgy a piac sza­ bályozza, mint más árukét, és hogy ennek következtében ere­ dendően téves minden olyan elgondolás, amelyben a közvetett csere eszközeként más jellegű pénz szerepel, mint az árupénz. Ebből az is következik, hogy ha aranyat használnak pénzként, akkor a bankjegyeknek - amennyiben léteznek - aranyat kell képviselniük. A ricardói iskola ennek a tanításnak megfelelően kívánta megszervezni a valuta kínálatát az angol jegybank se­ gítségével. Más olyan módszer valóban elképzelhetetlen volt, amely megóvta volna a pénzrendszert az állam „beavatkozásá­ tól”, és így biztosította volna a piac önszabályozását. Nagyon hasonló volt tehát a helyzet az üzletet illetően is, mint a társadalom természeti és emberi erőforrásainak vonat­ kozásában. Az önszabályozó piac - lényegében hasonló okok miatt - mindegyiket veszélyeztette. Ha gyártörvényekre és szo­ ciális törvényekre volt szükség ahhoz, hogy védjék az iparban dolgozó embert a munkaerőre alkalmazott árufikció következ­ ményeitől, ha földtörvényeket és mezőgazdasági vámokat kel­ lett életbe léptetni, hogy védjék a természeti erőforrásokat és a vidék kultúráját a rájuk alkalmazott árufikció következményei­ től, ugyanígy központi bankrendszer és a pénzrendszer irányí­ tása kellett ahhoz, hogy megóvják a manufaktúrákat és a többi termelő vállalkozást a pénzre alkalmazott árufikcióból követke­ ző kártól. Paradox módon nemcsak az embereket és a termé­ szeti erőforrásokat, hanem magát a kapitalista termelés szerve­ zetét is óvni kell az önszabályozó piac romboló hatásaitól. Térjünk vissza arra, amit kettős mozgásnak neveztünk. Ez úgy jeleníthető meg, mint a társadalom két szervezőelvének

177

működése. Mindkettőnek sajátos intézményi céljai vannak, meghatározott társadalmi erők támogatásával működnek, és jellegzetes módszereket alkalmaznak. Az egyik a gazdasági li­ beralizmus elve, amelynek célja egy önszabályozó piac létreho­ zása volt; ezt a kereskedő osztályok támogatták, és lényegében a laissez faire-t és a szabadkereskedelmet használta sajátos módszereiként. A másik a társadalom védelmének elve, amely­ nek célja az embernek, a természetnek és a termelés szerveze­ tének a megőrzése volt; a piac ártalmas hatásainak legközvetle­ nebbül kitett - elsősorban, de nem kizárólag a dolgozó és a földbirtokos - osztályok változó támogatására támaszkodott, s eszközként a védelmező törvényeket, a korlátozó társulásokat és a beavatkozás egyéb módozatait használta. Lényeges az osztály hangsúlyozása. Azok a szolgálatok, amelyeket a földbirtokos, a közép- és a dolgozó osztályok tettek a társadalomnak, a 19. század egész társadalomtörténetét meg­ határozták. Hogy milyen rész esett rájuk, azt az szabta meg, hogy a társadalom átfogó helyzetéből adódó különböző felada­ tok közül melyiknek a betöltésére voltak igénybe vehetők. A születő piacgazdaság hordozói a középosztályok voltak. Üz­ leti érdekeik a termelés és a foglalkoztatottság szempontjából egészében véve párhuzamosak voltak az általános érdekkel: ha az üzlet virágzott, mindenkinek volt esélye munkára, a tulajdo­ nosoknak pedig bérleti díjakra: ha a piacok terjeszkedtek, sza­ badon és könnyedén lehetett vállalkozni; ha a kereskedők kö­ zössége sikeresen versengett a külföldivel, biztonságban volt a valuta. Másfelől a kereskedő osztályoknak nem volt mivel érzé­ kelniük azokat a veszélyeket, amelyek a munkás fizikai erejé­ nek kizsákmányolásában, a családi élet tönkremenetelében, a környezet pusztulásában, az erdők letárolásában, a folyók elszennyezésében, a szakmai normák romlásában, a mindennapi szokások bomlásában és a létezés általános megromlásában rejlettek, ide értve az épületek és a művészetek, a magán- és a közélet számtalan formájának elfajulását is, amelyeknek nem volt semmi közük a nyereséghez. A középosztályok azzal töl­ tötték be feladatukat, hogy kialakítottak egy majdhogynem szent hitet a nyereség egyetemesen jótékony erejéről. Ugyanak­ kor ez alkalmatlanná tette őket arra, hogy más érdekek hordo­ zói legyenek, olyanokéi, amelyek éppolyan fontosak a jó élet­ hez, mint a termelés támogatása. Ez adott esélyt azoknak az

178

osztályoknak, amelyek nem azzal voltak elfoglalva, hogy drága, bonyolult vagy specializált gépeket alkalmazzanak a termelés­ ben. Nagyjából a földbirtokos arisztokrácia és a parasztság fel­ adatává lett, hogy megőrizze a nemzet harcképességét, amely nagyrészt változatlanul az emberektől és a földtől függött, míg a dolgozók többé-kevésbé az otthontalanná lett közös emberi érdekek képviselőivé váltak. Időnként azonban - még ha öntu­ datlanul is - mindegyik társadalmi osztály kiállt a sajátjánál át­ fogóbb érdekekért is. A 19. század fordulójára - az általános választójog ekkor már meglehetősen elterjedt - a munkásosztály befolyásos té­ nyező lett az államban. Másrészről a kereskedő osztály, amely­ nek hatalmát a törvényhozás fölött már nem vitatták, tudatára ébredt ipari vezető szerepében rejlő politikai hatalmának. A be­ folyásnak és a hatalomnak ez a sajátságos lokalizációja mind­ addig nem okozott problémát, ameddig a piaci rendszer na­ gyobb feszültségek és tehertételek nélkül működött. Amikor azonban - belső okok folytán - már nem ez volt a helyzet, és ki­ alakultak a társadalmi osztályok közötti feszültségek, magát a társadalmat veszélyeztette az a tény, hogy a versengő felek sa­ ját erődítményükké tették a kormányzatot és az üzletet, az álla­ mot és az ipart. Fegyverként éltek és éltek vissza a társadalom két létfontosságú funkciójával - a politikaival és a gazdaságival - egy pusztán csoportérdekekért vívott harcban. A 20. század­ ban egy ilyen veszélyes holtpontról indult el a fasiszta válság. Ebből a két szemszögből szándékozunk tehát felvázolni azt a mozgást, amely a 19. század társadalomtörténetét alakította. Az egyik a gazdasági liberalizmus szervezőelveinek és a társa­ dalom védekezésének az összeütközéséből adódott, amely mé­ lyen gyökerező intézményi feszültséghez vezetett. A másik az osztályok konfliktusából fakadt, amely az elsővel kölcsönhatás­ ban katasztrófává változtatta a krízist.

179

12. fejezet A liberális krédó születése A gazdasági liberalizmus a piacgazdaság megteremtésébe bo­ nyolódott társadalom szervezőelve volt. A nem bürokratikus módszerek iránti puszta hajlamként született, aztán valódi hit­ té alakult, amely szerint az önszabályozó piacgazdaságon ke­ resztül bekövetkezik az ember e világi üdvözülése. Ez a fanatiz­ mus a vállalt feladat hirtelen súlyosbodásából adódott: az ártat­ lan személyeknek okozandó szenvedések nagyságából és az új rend létrehozásával járó, egymásba kapcsolódó változások so­ kaságából. A liberális hitvallás evangéliumi hevülete csak reak­ ció volt egy teljesen kifejlett piacgazdaság szükségleteire. Teljesen történelmietlen lenne arra az időre visszavezetni a laissez faire politikát - bár gyakran teszik -, amikor először használták divatos jelszóként Franciaországban a 18. század közepén. Biztonsággal állítható, hogy a gazdasági liberalizmus még két nemzedéken át csupán meg-megszakadó tendencia volt. Csak az 1820-as évekre képviselte a három klasszikus el­ vet: azt, hogy a munkaerőnek a piacon kell megtalálnia az árát, hogy a pénz létrehozását egy automatikus mechanizmusnak kell alárendelni, és hogy a javaknak szabadon kell áramolniuk országról országra akadályoztatás és kedvezményezés nélkül vagyis a munkaerőpiac, az aranystandard és a szabadkereske­ delem elvét. Túlságosan is fantáziadús dolog lenne azt hinni, hogy Francois Quesnay előre látta ezt a helyzetet. A fiziokraták mindössze szabad gabonakivitelt követeltek egy merkantilista világban, hogy jobb jövedelmet biztosítsanak a kisbirtokosok­

180

nak, a bérlőknek és a földbirtokosoknak. Természetes rendjük egyébként az ipar és a mezőgazdaság szabályozására szolgáló irányító elv volt csupán, amelyet egy állítólag mindenható és mindentudó kormányzat alkalmaz. Quesnay Maximáiban egy ilyen kormányzatot szándékozott ellátni olyan szempontokkal, amelyek segítségével a Tableau Économique elveit át lehetett ül­ tetni a gyakorlati politikába olyan statisztikai adatok alapján, amelyeket szabályos időközökben ő szolgáltatott volna. Egy önszabályozó piaci rendszer eszméje soha meg sem fordult a fejé­ ben. A laissez faire-t Angliában is szűkén értelmezték: szabályo­ zásmentességet jelentett a termelésben, amely a kereskedelmet nem foglalta magában. A textilmanufaktúrák, a kor csodái, a je­ lentéktelenségből az ország vezető exportiparává váltak, a nyo­ mott pamutszövet importját mégis változatlanul rendelettel til­ tották. A hazai piac hagyományos monopóliuma ellenére a kali­ kónak vagy a muszlinnak exporttámogatást adtak. A protekcio­ nizmus annyira bevett volt, hogy a manchesteri textilgyárosok azt követelték 1800-ban, tiltsák meg a fonal exportját, bár tisztá­ ban voltak vele, hogy ez üzleti veszteséget jelent nekik. Egy 1791-ben elfogadott törvény a textilipari termékek előállításában használt szerszámok exportját sújtó büntetéseket kiterjeszti a sablonok és a részletes leírások exportjára is. A szövőipar sza­ badkereskedelmi eredete mítosz. Az ipar semmi mást nem akart, mint szabályozásmentességet a termelés szférájában. A csere szférájában még veszélyesnek tartották a szabadságot. Hajlamosak lennénk feltételezni, hogy a termelés szabadsá­ ga természetes módon átterjed a tisztán technológiai területről a munkaerő alkalmazásának területére. Manchester azonban viszonylag később támasztott igényt szabad munkaerőre. A textiliparra sohasem vonatkozott az iparostörvény (Statute of Artificiers), és így nem korlátozták az évi bérmegállapítások vagy az inastörvény előírásai. A régi szegénytörvény viszont, amelyet a modern liberálisok oly hevesen elleneztek, segítség volt a gyárosoknak. Nemcsak egyházközségi inasokkal látta el, hanem megszabadította őket elbocsátott munkásaikért viselt felelősségüktől is, s a közalapokra hárította a munkanélküliség terhének egy részét. Először még a speenhamlandi rendszer sem volt népszerűtlen a textilgyárosok körében. Amíg a segé­ lyek erkölcsi hatása nem csökkentette a munkás termelőképes­

181

ségét, addig az ipar minden további nélkül segítségnek tekint­ hette a család segélyezését annak a munkástartalék-seregnek a fenntartásában, amelyre sürgősen szüksége volt, hogy megbir­ kózzék a kereskedelem hatalmas ingadozásaival. Egy olyan korszakban, amikor a mezőgazdasági foglalkoztatottság még szezonális alapon zajlott, nagyon fontos volt, hogy az ipar hoz­ záférhessen egy mozgósítható munkaerő-tartalékhoz a növeke­ dés periódusaiban. Ezért támadták a manufaktúra-tulajdono­ sok a munkaerő fizikai mozgékonyságát akadályozó letelepe­ dési törvényt (Act of Settlement). 1795 előtt mégsem valósult meg e törvény reformja; akkor is csak azért, hogy ne kevesebb, hanem több paternalizmussal váltsák fel. A pauperizmus egy­ előre a földbirtokos és a vidék gondja maradt, és még Speenhamland oly kemény bírálói, mint Burke, Bentham és Malthus, sem annyira az ipari haladás, mint inkább a vidéki közigazga­ tás józan elveinek képviselőiként léptek fel. Az 1830-as évekig nem tört elő keresztes hadjáratokra jellem­ ző szenvedéllyel a gazdasági liberalizmus, s nem vált militáns hitvallássá a laissez faire. A manufaktúra-tulajdonos osztály erő­ teljesen sürgette a szegénytörvény módosítását, mert ez akadá­ lyozta egy olyan ipari munkásosztály kialakulását, amelynek a teljesítménytől függ a jövedelme. Most vált nyilvánvalóvá a sza­ bad munkaerőpiac létrehozásával járó kockázat nagysága, meg a fejlődés áldozatainak okozandó nyomor mértéke is. Ennek megfelelően az 1830-as évek elejére gyökeresen megváltozott a hangulat. 1817-ben újranyomták Townsend Dissertationjét. Az ehhez írt előszó dicséri a szerzőt azért az előrelátásért, amellyel lecsapott a szegénytörvényekre, és teljes eltörlésüket követelte. Ugyanakkor a kiadók óva intettek „elhamarkodott és meggondo­ latlan” javaslatától, mely szerint a szegényeknek nyújtott közse­ gélyt tíz éven belül el kellene törölni. Ricardo Principles c. mun­ kája, amely ugyanebben az évben jelent meg, kiállt a segélyezé­ si rendszer megszüntetése mellett, de hangsúlyozta, hogy ezt csak nagyon fokozatosan szabad végrehajtani. Pitt, Adam Smith egyik tanítványa elvetette ezt az irányt, mivel az ártatlanok szen­ vednének tőle. Peel pedig még 1829-ben is „kételkedett abban, hogy a segélyezési rendszert biztonságosan másképp is meg le­ hetne szüntetni, mint fokozatosan.”1 A középosztály 1832-es 1 W ebb, S. és B.: The Break-up of the Poor Law. 1909.

182

győzelme után a szegénytörvényt módosító törvényjavaslatot mégis a legszélsőségesebb formájában fogadták el, és minden haladék nélkül életbe léptették. A laissez faire-bői kérlelhetetle­ nül kegyetlen mozgalom lett. A gazdasági liberalizmus az ipari gazdaság másik két terüle­ tén, a valuta és a kereskedelem terén is a tudományos érdeklő­ désen túllépve határtalan aktivizmussá alakult. A laissez faire hevesen vallott krédóvá lényegült, amikor világossá vált, hogy a szélsőséges megoldásokon kívül minden más használhatatlan. A valutakérdést az angol közösséggel először a megélhetési költségek általános emelkedése értette meg. 1790 és 1815 kö­ zött megduplázódtak az árak. A reálbérek csökkentek, és az üz­ leti életet érzékenyen érintette a külföldi valuták árfolyamának esése. Az 1825-ös pánikig mégsem vált a szilárd valuta a gazda­ sági liberalizmus dogmájává. Ez tulajdonképpen csak akkor kö­ vetkezett be, amikor a ricardói elvek már olyan mélyen hatottak a politikusokra és az üzletemberekre egyaránt, hogy szédületes pénzügyi veszteségek ellenére is fenntartották a „standardot”. Ez volt az aranystandard automatikus irányítómechanizmusá­ ba vetett rendíthetetlen hit kezdete, amely nélkül a piaci rend­ szer soha nem jöhetett volna lendületbe. A nemzetközi szabadkereskedelem épp ennyire hit kérdése volt. Következményei messzire vezettek. Azt jelentette, hogy Anglia élelmiszer-ellátása tengeren túli forrásoktól fog függeni; ha kell, feláldozza mezőgazdaságát és új életformát kezd, amellyel szerves részévé válik valamilyen homályosan elkép­ zelt jövőbeli világegységnek; hogy ennek az egész Földet behá­ lózó közösségnek békésnek kell lennie, vagy ha mégsem, akkor a flotta erejével kell biztonságossá tenni Nagy-Britannia számá­ ra, és hogy az angol nemzet felsőbbrendű feltalálói és termelői képességének biztos hitében néz szembe a várható folyamatos ipari felfordulásokkal. Ha a gabona az egész világról szabadon érkezhet Angliába, akkor gyárai képesek lesznek bárkinél ol­ csóbban eladni iparcikkeiket. A szükséges elhatározás nagysá­ gát megint csak a javaslat jelentősége és a teljes elfogadásban foglalt kockázat mérhetetlensége szabta meg. Ám a teljes elfo­ gadásnál kevesebb teljes összeomlást jelentett volna. A laissez faire dogmájának utópikus rugói nem érthetők meg teljesen, amíg külön-külön nézzük őket. A három tétel - a kompetitiv munkaerőpiac, az automatikus aranystandard és a

183

nemzetközi szabadkereskedelem - egyetlen egészet alkotott. Azok az áldozatok, amelyeket bármelyik megvalósításához meg kellett volna hozni, haszontalanok vagy még annál is roszszabbak lettek volna, ha a másik kettőt nem sikerül ugyanúgy elérni. Minden vagy semmi: ez volt a kérdés. Bárki láthatta, hogy az aranystandard például halálos deflá­ ciós veszélyt - és talán végzetes monetáris szigort - jelentene egy pánik esetén. A gyáros ezért csak akkor remélhette, hogy állni tudja a sarat, ha biztos lehetett abban, hogy előnyös árakon növelni tudja a termelést (azaz ha a bérek legalább az árak álta­ lános csökkenésével arányosan mérséklődnek, hogy lehetővé te­ gyék egy állandóan terjeszkedő világpiac kizsákmányolását), így aztán az 1846-os gabonatörvény-ellenes törvényjavaslat (Anti-Corn Law BiU.) Peel 1844-es banktörvényének (Bank Act) volt a szükségszerű következménye. Ugyanakkor mindkettő fel­ tételezett egy olyan munkásosztályt, amely a szegénytörvény 1834-es módosítása óta kénytelen volt a legtöbbet kihozni magá­ ból az éhségtől rettegve, úgyhogy a béreket a gabona ára szabá­ lyozta. A három nagy intézkedés koherens egészet alkotott. A gazdasági liberalizmus valódi következményeit most egy szempillantás alatt átláthatjuk. Egy, a világot átfogó önszabá­ lyozó piacnál kisebb rendszer nem tudta ennek az óriási me­ chanizmusnak a működését biztosítani. A munkaerő árának a hozzáférhető legolcsóbb gabonától kellett függenie, különben nem lett volna rá semmi garancia, hogy a védelemben nem ré­ szesülő iparágak nem halnak bele az önként elfogadott munka­ felügyelő, az arany szorításába. A piaci rendszer expanziója a 19. században egyet jelentett a nemzetközi szabadkereskede­ lem, a kompetitiv munkaerőpiac és az aranystandard terjeszté­ sével: ezek összetartoztak. Nem csoda, hogy a gazdasági libera­ lizmus, amint nyilvánvalóvá váltak e kockázatos vállalkozás óriási veszélyei, szinte vallássá változott. A laissez faire egyáltalán nem volt természetes. A szabad piacok sohasem jöttek volna létre pusztán attól, hogy hagyják a dolgokat menni a maguk útján. Ahogy a textilgyárakat - a veze­ tő szabadkereskedelmi ipart - védővámok, exportösztönzők és közvetett bérszubvenciók révén teremtették meg, magát a laissez faire-t is az állam erőszakolta ki. A harmincas és a negy­ venes évek nemcsak a korlátozó szabályokat hatályon kívül he­

184

lyező törvénykezésnek, hanem annak is tanúi voltak, hogy erő­ teljesen növekedtek az állam adminisztratív funkciói. így im­ már rendelkezésére állt egy olyan központi bürokrácia, amely alkalmas volt a liberalizmus hívei által kitűzött feladatok elvég­ zésére. A tipikus utilitariánus számára a gazdasági liberalizmus olyan társadalmi feladat volt, amelyet a lehető legtöbb ember le­ hető legnagyobb boldogsága érdekében meg kell valósítani. A laissez faire pedig nem valaminek az elérésére szolgáló mód­ szer, hanem maga az elérendő cél volt. Igaz, a törvényhozás közvetlenül nem tehetett semmit a káros korlátozások eltörlé­ sén kívül, de ez nem jelentette azt, hogy a kormányzat, különö­ sen közvetve, teljesen tehetetlen lett volna. Ellenkezőleg, az uti­ litariánus liberálisok a kormányzatban látták a boldogság eléré­ sének eszközét. Bentham úgy vélte, hogy az anyagi jólét vonat­ kozásában a törvényhozás hatása „a nullával egyenlő” „a rend­ őrminiszter” öntudatlan hozzájárulásához képest. A gazdasági sikerhez szükséges három dolog - a hajlandóság, a tudás és a hatalom - közül a magánszemélynek csak a hajlandósága van meg. A tudást és a hatalmat Bentham tanítása szerint az állam jóval olcsóbban szervezheti meg, mint a magánszemélyek. A végrehajtó hatalomnak az a feladata, hogy statisztikákat és információkat gyűjtsön, támogassa a tudományt és a kísérlete­ zést, emellett biztosítsa a végső megvalósítás számtalan eszkö­ zét a kormányzás területén. A benthami liberalizmus azt jelen­ tette, hogy a parlamenti cselekvést felváltja az igazgatási szer­ vezetek cselekvése. Ennek óriási tere volt. Angliában a reakció nem adminiszt­ ratív módszerekkel kormányzott - mint Franciaországban -, hanem kizárólag a parlamenti törvényhozást használta fel poli­ tikai elnyomásra. „1785 és 1815-1820 forradalmi mozgalmait nem minisztériumi cselekvéssel, hanem parlamenti törvények­ kel győzték le. A Habeas Corpus törvény felfüggesztése, a rágalmazási törvény (Libel Act) és az 1819-es »hat törvény« (Six Acts) elfogadása szigorú kényszerintézkedés volt, de e törvé­ nyekben semmi sem bizonyítja, hogy megkíséreltek volna a kontinenséhez hasonló jelleget adni a kormányzásnak. Amenynyiben az egyéni szabadságot megsemmisítették, azt a parla­ ment törvényeivel és azokat követve tették.”2 2 Redlich és H irst, F. W.: Local Government in England. II. k. 240., idézi Dicey, A. V.: Law and Opinion in England. 30S.

185

A gazdasági liberálisok nemigen tettek szert kormányzati befolyásra 1832-ben, amikor a helyzet teljesen megváltozott az adminisztratív módszerek javára. „Annak a törvényhozási akti­ vitásnak a tiszta eredménye, amely - bár különböző intenzitás­ sal - az 1832 óta eltelt korszakot jellemzi, egy nagyon bonyolult adminisztratív gépezet apránkénti kiépítése volt, amely olyan állandó javításra, megújításra, rekonstrukcióra és adaptációra szorul, mint egy modern gyár gépparkja.”3 A közigazgatásnak ez a növekedése az utilitarizmus szellemét tükrözte. Bentham legszemélyesebb utópiája, a legendás Panopticon, egy csillag alakú épület volt, amelynek a középpontjából börtönfelügyelők tarthatták a leghatékonyabb ellenőrzés alatt a legnagyobb szá­ mú rabot úgy, hogy ez a lehető legkevesebbe kerüljön a közös­ ségnek. A haszonelvű államban ugyancsak kedvenc elve, a „fel­ ügyelhetőség” biztosította, hogy a csúcson lévő miniszter haté­ konyan ellenőrizhesse a teljes helyi közigazgatást. A szabad piac előtt az nyitotta meg és tartotta nyitva az utat, hogy folyamatosan nőtt a központilag szervezett és ellenőrzött intervencionizmus. Adam Smith „egyszerű és természetes sza­ badságát” rendkívül nehéz volt összeegyeztetni az emberi tár­ sadalom szükségleteivel. Ezt tanúsítja a számtalan bekerítési törvény rendelkezéseinek bonyolultsága, az új szegénytörvény - amelyet Erzsébet királynő uralkodása óta először ellenőrzött hatékonyan a központi hatalom - végrehajtásában alkalmazott bürokratikus felügyelet mennyisége, vagy a helyhatósági re­ form dicséretes vállalkozásával együtt járó kormányzati admi­ nisztráció növekedése. Ám a központi beavatkozás ezen erődít­ ményeit mégis azért emelték, hogy biztosítsanak néhány egy­ szerű szabadságot: a föld, a munkaerő vagy a települési közigazgatás szabadságát. Ahogy az emberi munkát megtakarító gépek feltalálása - a várakozásokkal ellentétben - nem csök­ kentette, hanem valójában növelte az emberi munkaerő felhasználását, ugyanúgy a szabad piacok bevezetése sem szün­ tette meg, hanem nagymértékben növelte az ellenőrzés, a sza­ bályozás és a beavatkozás szükségességét. A hivatalnokoknak folyvást résen kellett lenniük, hogy a rendszer akadálytalanul működhessen. így még azok sem tehettek mást, mint hogy új jogosítványokkal, szervekkel és eszközökkel ruházzák fel ugyanezt az államot a laissez faire megteremtése érdekében, 3 Ilbert: Legislative Methods. 212-213., idézi: Dicey, A. V.: i. m.

186

akik a leghevesebben meg akarták szabadítani fölösleges köte­ lezettségeitől, és akiknek a filozófiája az állam cselekvési köré­ nek korlátozását követelte. Ezen a paradoxonon túltett egy másik. Míg a laissez faire gazdaság szándékos állami tevékenység eredménye volt, ezt kö­ vető megszorításai spontán módon kezdődtek. A laissez faire-t tervezték, a tervezést nem. Fentebb kimutattuk, hogy az állítás első fele igaz: ha a végrehajtó hatalmat valaha is tudatosan használták fel egy megfontolt, kormányzatilag ellenőrzött poli­ tika szolgálatára, akkor a Bentham-követők éppen ezt tették a laissez faire hőskorában. Az állítás második felét a kiváló libe­ rális, Dicey vetette fel először, aki rá akart jönni, hogy miből eredt az angol közvélemény „laissez faire-eWenes", vagy ahogy ő nevezte, „kollektivista” beállítottsága, amely az 1860-as évek végétől vált nyilvánvalóvá. Igencsak meglepődött, amikor felfe­ dezte, hogy a törvényhozás ténykedésén kívül semmi sem bizo­ nyítja egy ilyen beállítottság létét. Pontosabban: semmi sem bi­ zonyítja, hogy a közvéleményben létezett volna ilyen „kollekti­ vista trend” az ezt képviselő törvények megjelenése előtt. Ami a közvélemény későbbi „kollektivizmusát” illeti, azzal kapcso­ latban Dicey arra következtet, hogy elsődleges forrása maga a törvényhozás lehetett. Éles elméjű kutatásának végeredménye szerint azokból, akik közvetlenül felelősek voltak az 1870-es és 1880-as évek korlátozó törvényeiért, teljesen hiányzott minden­ féle megfontolt szándék az állam feladatainak kiterjesztésére vagy az egyén szabadságának korlátozására. Kiderült, hogy az 1860-at követő fél évszázadban kialakult önszabályozó piac korlátozására irányuló ellenmozgás törvényhozói támadóéke spontán volt, nem a közvélemény irányította, és egy tisztán pragmatikus szellemiség hozta működésbe. A gazdasági liberálisoknak határozottan kifogásolniuk kell egy ilyen nézetet. Egész társadalomfilozófiájuk azon az elgon­ doláson áll vagy bukik, hogy a laissez faire természetes fejle­ mény volt, míg az ezt követő laissez faire-ellenes törvénykezést a liberalizmus ellenfeleinek céltudatos cselekvése eredményez­ te. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a kettős mozgás e két, egymást kölcsönösen kizáró értelmezéséből a liberális hitvallás igaza vagy téves volta következik. Egyes liberális szerzők - például Spencer és Sumner, Mises és Lippmann - lényegében az itt előadotthoz hasonlóan írják le,

187

de teljesen másképpen értelmezik a kettős mozgást. Míg a mi nézetünk szerint az önszabályozó piac eszméje utópikus, és fejlődését a társadalom realisztikus önvédelme állította meg, szerintük minden protekcionizmus hiba volt, a protekcioniz­ must türelmetlenség, kapzsiság és rövidlátás szülte, s az ilyen beavatkozások nélkül a piac megoldotta volna a maga nehézsé­ geit. Az újabb kori társadalomtörténet talán legfontosabb prob­ lémája az a kérdés, hogy e két nézet közül melyik a helyes, hi­ szen ennek alapján dől el, hogy elfogadható-e a gazdasági libe­ ralizmus azon igénye, hogy a társadalom alapvető szervezőelve legyen. Mielőtt a tényékhez fordulnánk, pontosabban meg kell fogalmaznunk a problémát. Az utókor minden bizonnyal azt tartja majd, hogy korunk volt a tanúja az önszabályozó piac kimúlásának. A gazdasági li­ beralizmus presztízse az 1920-as években volt a csúcspontján. Százmilliókat sújtottak az infláció megpróbáltatásai; egész tár­ sadalmi osztályokat, egész nemzeteket fosztottak meg birto­ kuktól. A valuták stabilizálása került a népek és a kormányok gondolkodásának középpontjába; gazdasági téren minden szervezett erőfeszítés legfőbb célja az aranystandard helyreállí­ tása lett. A politikai racionalitás ismérvévé a külföldi kölcsönök visszafizetése és a stabil fizetőeszközökhöz való visszatérés vált, és sem az egyéni szenvedést, sem a szuverenitás csorbítá­ sát nem tartották túl nagy áldozatnak a pénzügyi integritás visszaszerzéséért. A defláció miatt állásukat vesztett munkanélküliek megpróbáltatásait, az elbocsátott közalkalmazottak nyomorát, sőt a nemzeti jogok feladását és az alkotmányos sza­ badságok elvesztését is méltányos árnak tekintették, amelyet meg kell fizetni, hogy kielégülhessen a szilárd költségvetés és a szilárd valuta, a gazdasági liberalizmus e két a priori követel­ ménye. A harmincas években megértük a húszas évek abszolút igazságainak kérdésessé válását. Több év után, amelyek során a valuták gyakorlatilag megszilárdultak és a költségvetések egyensúlyba kerültek, a két leghatalmasabb ország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok nehézségekkel került szembe: ezért elhagyták az aranystandardot, és nekiláttak valutáik me­ nedzselésének. Széles körben megtagadták a nemzetközi adós­ ságok fizetését, és a gazdasági liberalizmus dogmáit a leggazda­ gabbak és a legtiszteletreméltóbbak vették semmibe. A harmin­

188

cas évek közepére a liberális hitvallás korábban féltékeny őrei, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kincstárai gyakorlatilag arra kényszerítették Franciaországot és az aranystandardhoz még mindig ragaszkodó néhány más országot, hogy adják fel azt. A negyvenes években még nagyobb vereség érte a gazdasá­ gi liberalizmust. Bár Nagy-Britannia és az Egyesült Államok el­ távolodott a monetáris ortodoxiától, az iparban és a kereskede­ lemben megtartották a liberalizmus elveit és módszereit, gaz­ dasági életük általános szervezetét. Ez azután a háborúba sod­ ródás egyik tényezőjének, a küzdelemben pedig hátránynak bi­ zonyult, mivel a gazdasági liberalizmus teremtette meg és táp­ lálta azt az illúziót, hogy a diktatúráknak gazdasági katasztró­ fához kell vezetniük. E hitvallás jóvoltából a demokratikus kor­ mányok mérték föl utoljára a menedzselt valuták és az irányí­ tott kereskedelem következményeit, jóllehet a körülmények kényszere folytán maguk is alkalmazni kezdték e módszereket. A gazdasági liberalizmus öröksége az idejében történő újrafelfegyverkezés útját is elzárta a kiegyensúlyozott költségvetések és a stabil valuták nevében, mivel feltételezték, hogy csak ezek lehetnek a gazdasági erő biztos alapjai a háborúban. Nagy-Britanniában a monetáris és költségvetési ortodoxia miatt ragasz­ kodtak a korlátozott elkötelezettség hagyományos stratégiai el­ véhez, amikor az ország gyakorlatilag totális háborúval nézett szembe. Az Egyesült Államokban anyagi, például olaj- és alu­ míniumérdekeltségek sáncolták el magukat a liberális üzlet ta­ bui mögé, és álltak ellen sikeresen egy ipari szükséghelyzetre való felkészülésnek. Ha a gazdasági liberálisok nem ragaszkod­ nak olyan makacsul és szenvedélyesen a tévedéseikhez, akkor a vezetők és a szabad embertömegek jobban felkészülhettek volna a kor megpróbáltatásaira, sőt talán teljesen el is kerülhet­ ték volna azokat. De egy évtized eseményei nem oszlatják el az egész civili­ zált világra kiterjedő társadalmi szervezet világi dogmáit. Füg­ getlen üzleti egységek milliói vezették le létüket Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a laissez faire-bői. Az, hogy látványosan csődöt mondott egy területen, nem tette tönkre te­ kintélyét minden téren. Részleges elhomályosulása még meg is erősíthette befolyását, mivel védelmezői azzal érvelhettek, hogy elveinek hiányos alkalmazása volt minden baj oka.

189

A mai gazdasági liberálisoknak valóban ez az egy érvük ma­ radt. Számtalan változatban ismétlik, hogy a liberalizmus telje­ sítette volna kötelezettségeit, ha nem kritikusainak politikáját érvényesítették volna; hogy nem a kompetitiv rendszer és az önszabályozó piac, hanem a rendszerbe való beavatkozás és az önszabályozó piacot érintő intervenciók felelősek bajainkért. És ezt az érvet nemcsak a gazdasági szabadság számtalan újabb megsértése támasztja alá, hanem az a kétségtelen tény is, hogy az önszabályozó piac elterjesztésére irányuló mozgalom egy szívós, e gazdaság szabad működését akadályozó ellen­ mozgással került szembe a 19. század második felében. A gazdasági liberális tehát képes előadni egy olyan tényál­ lást, amely koherens egésszé kapcsolja össze a jelent a múlttal. Mert ugyan ki tagadhatná, hogy a kormányzat beavatkozása az üzleti életbe aláássa a bizalmat? Ki tagadhatná, hogy időnként kisebb lenne a munkanélküliség, ha nem lenne törvényileg biz­ tosított munkanélküli segély? Hogy a magánüzletet sérti a köz­ munkák versenye? Hogy a deficitfinanszírozás veszélyeztetheti a magánbefektetéseket? Hogy a paternalizmus hajlamos elfojta­ ni az üzleti kezdeményezést? Mivel ez így van a jelenben, bizto­ san nem volt másképp a múltban sem. Ki kételkedhet abban, hogy amikor 1870 körül elindult egy általános - nemzeti és szo­ ciális - protekcionista mozgalom Európában, ez gátolta és korlá­ tozta a kereskedelmet? Ki kételkedhet abban, hogy a gyártörvé­ nyeknek, a társadalombiztosításnak, a községi iparűzésnek, az egészségbiztosításnak, a közműveknek, a vámoknak, az állami támogatásoknak és szubvencióknak, a kartelleknek és trösztök­ nek, a bevándorlási, tőkemozgási és importtilalmaknak - az em­ berek, a javak és a kifizetések mozgására vonatkozó kevésbé nyílt korlátozásokról nem is szólva - a kompetitiv rendszert aka­ dályozó megannyi gátként kellett funkcionálniuk, amelyek el­ nyújtották az üzleti pangást, növelték a munkanélküliséget, el­ mélyítették a pénzügyi válságokat, szűkítették a kereskedelmet, és súlyosan károsították a piac önszabályozó mechanizmusát? A liberálisok szerint minden baj gyökere az, hogy a szociális, nemzeti és monopolisztikus protekcionizmus különböző iskolái a 19. század harmadik negyedétől kezdve beavatkoztak a foglal­ koztatottság, a kereskedelem és a valuták szabad mozgásába; és hogy a szakszervezeteknek és a munkáspártoknak a monopolis­ ta gyárosokkal és a mezőgazdasági érdekeltségekkel kötött

190

szentségtelen szövetségei nélkül - amelyek rövidlátó kapzsisá­ gukban egyesítették erejüket a gazdasági liberalizmus meghiúsí­ tására - a világ ma élvezhetné egy szinte automatikusan anyagi jólétet teremtő rendszer áldásait. A liberális vezetők unos-untalan azt ismételgetik: a 19. század tragédiája abból származott, hogy az ember nem volt képes hű maradni a korai liberálisok szelleméhez, hogy őseink nemes kezdeményezését a naciona­ lizmus és az osztályháború, az anyagi érdekszövetségek, a mo­ nopolisták, mindenekfölött pedig az hiúsította meg, hogy a dol­ gozók nem voltak képesek felismerni a korlátozatlan gazdasági szabadság jótékony hatását az összes emberi érdekre, köztük a sajátjukéra is. így aztán - mondják - a nép intellektuális és mo­ rális gyengesége hiúsította meg a hatalmas intellektuális és mo­ rális haladást, az önzés erői semmisítették meg azt, amit a felvi­ lágosodás szelleme elért. Dióhéjban ez a gazdasági liberálisok védekezése. Amennyiben nem cáfoljuk meg, változatlanul állni fogja a sarat az érvek küzdelmében. Nézzük meg alaposan a dolgot. Egyetértünk abban, hogy a liberális mozgalom, amely el akarta terjeszteni a piaci rend­ szert, beleütközött egy védekező ellenmozgásba, amely korlá­ tozni akarta. Voltaképpen ez a feltevés a mi kettős mozgással kapcsolatos tételünknek is az alapja. De míg mi azt állítjuk, hogy az önszabályozó piaci rendszer képtelen eszméje óhatat­ lanul elpusztította volna a társadalmat, a liberálisok a legkülön­ bözőbb elemeket vádolják egy nagyszabású kezdeményezés zátonyra futtatásával. Mivel képtelenek bizonyítékot felhozni bármilyen összehangolt erőfeszítésre, amely a liberális mozga­ lom meghiúsítására irányult volna, kénytelenek beérni a titkos tevékenység gyakorlatilag cáfolhatatlan hipotézisével. Ez az antiliberális konspiráció mítosza, amely ilyen vagy olyan formá­ ban megtalálható az 1870-es és 1880-as évek eseményeinek minden liberális értelmezésében. Rendszerint a nacionalizmus és a szocializmus erősödésének tulajdonítják a főszerepet a szín alakításában; a gyárosok szövetségei és a monopolisták, az agrárérdekek és a szakszervezetek a gonoszok a darabban. A li­ berális doktrína tehát legmagasztosabb formájában valamiféle dialektikus törvényt feltételez a modern társadalomban, amely hatástalanítja a felvilágosult értelem törekvéseit, míg legparla­ gibb változatában a politikai demokrácia, az intervencionizmus állítólagos mozgatórugója elleni támadássá silányul.

191

A tények tanúsága határozottan ellentmond a liberális tétel­ nek. Az antiliberális konspiráció színtiszta koholmány. Azok­ nak a formáknak a nagy változatosságát, amelyekben a „kollek­ tivista” ellenmozgás megjelent, nem összehangolt érdekek va­ lamiféle szocializmus vagy nacionalizmus iránti részrehajlása szülte, hanem azon életbevágó társadalmi érdekek sokasága, amelyeket a terjeszkedő piaci mechanizmus érintett. Ez magya­ rázza azt a túlnyomóan gyakorlati jellegű, de szinte egyetemes reakciót, amelyet e mechanizmus terjeszkedése kiváltott. Az in­ tellektuális divatnak nem volt semmi szerepe ebben a folyamat­ ban, következésképp annak az előítéletnek sem, amelyet a libe­ rálisok az antiliberális mozgalom mögött meghúzódó ideoló­ giai erőnek tekintenek. Igaz ugyan, hogy az 1870-1880-as évek­ ben véget ért az ortodox liberalizmus, és hogy a jelen összes döntő jelentőségű problémája visszavezethető erre az időszak­ ra; mégis helytelen azt állítani, hogy a társadalmi és a nemzeti protekcionizmusra való áttérésnek az önszabályozó piaci rend­ szerben rejlő gyengeségek és veszélyek nyilvánvalóvá válásán kívül bármi más oka lett volna. Ez többféleképpen is bizonyít­ ható. Először is: döbbenetesen sokféle módon cselekedtek. Már ez önmagában kizárná az összehangolt cselekvés lehetőségét. Hadd idézzünk egy intervenciólistából, amelyet Herbert Spencer állított össze 1884-ben, amikor azzal vádolta a liberáli­ sokat, hogy megtagadták elveiket a „restriktiv törvényhozás” kedvéért.4 A témák változatossága aligha lehetne nagyobb. 1860-ban engedélyezték „élelmiszer- és italfelügyelők” alkal­ mazását, akiket a „helyi adókból” kellett fizetni; ezt követte a „gázművek felügyeletét” előíró törvény; majd a bányatörvény (Mines Act) kiterjesztése „azok büntetése végett, akik tizenkét évesnél fiatalabb, iskolába nem járó és írni-olvasni nem tudó fiúkat alkalmaznak”; 1861-ben felhatalmazták „a szegénytörvé­ nyi gyámokat a védőoltások kényszerbeadatására”; engedélyez­ ték, hogy a helyi bizottságok a „szállítóeszközök bérleti díját rögzítsék”; és „helyileg létrehozott testületeket bíztak meg az­ zal, ahogy szedjenek adót a csatornázási és öntözőrendszerek, valamint a lábasjószág vízzel való ellátásának biztosítására”. 1862-ben elfogadtak egy törvényt, amely illegálisnak minősítet­ 4 S pencer , H.: The Man vs. The State. 1884.

192

te „azokat a bányákat, amelyekben egyetlen tárna van”; egy tör­ vény az Egészségügyi Oktatási Tanács kizárólagos jogává tette egy „gyógyszerkönyv kiadását, amelynek árát a kincstár hatá­ rozza meg”. Spencer borzadva sorolja oldalakon át a hasonló intézkedéseket. 1863-ban jött „a kötelező védőoltás kiterjeszté­ se Skóciára és Írországra”. Volt egy törvény olyan felügyelők ki­ nevezéséről is, akiknek meg kellett állapítaniuk, hogy egy élel­ miszerfajta „egészséges-e vagy sem”; a kéményseprőtörvény (Chimney Sweeper Act) a túlságosan szűk kürtők seprésére al­ kalmazott gyermekek kínzásának és halálának megakadályozá­ sát szolgálta; volt egy fertőző betegségekre vonatkozó törvény (Contagious Diseases Act) és egy közkönyvtári törvény (Public Libraries Act), amely helyi jogokat biztosított arra, hogy „a többség megadóztathassa a kisebbséget a könyveiért”. Spencer egyfajta antiliberális összeesküvés cáfolhatatlan bizonyítékai­ ként hozza fel ezeket a példákat. Ám e törvények mindegyike ipar okozta problémákat kezelt, és azt célozta, hogy megóvja a köz bizonyos érdekeit a problémák kezelésének piaci módsze­ rében rejlő veszélyektől. Egy elfogulatlan ember számára min­ denesetre a „kollektivista” ellenmozgás tisztán gyakorlatias és pragmatikus jellegét bizonyítják. Akik ezeket az intézkedéseket hozták, többnyire a laissez faire meggyőződéses hívei voltak, és biztosan nem gondoltak arra, hogy például egy londoni tűzol­ tóállomás létrehozásához való hozzájárulásukkal a gazdasági liberalizmus elvei elleni tiltakozásukat fejezik ki. Ellenkezőleg: e törvények támogatói általában hajthatatlan ellenzői voltak a szocializmusnak, vagy a kollektivizmus bármilyen más formá­ jának. Másodszor: a liberális megoldásokról a „kollektivista” meg­ oldásokra való áttérés gyakran egyik napról a másikra történt, anélkül hogy a törvényhozók ennek tudatában lettek volna. Dicey a munkáskártérítési törvényre (Workmen’s Compen­ sation Act) hivatkozik. Ez azzal foglalkozik, hogy milyen fele­ lősség terheli a munkaadót azokért a balesetekért, amelyek dol­ gozóit alkalmaztatásuk során érik. Azoknak a különböző törvé­ nyeknek a története, amelyekben ez az elgondolás 1880 óta tes­ tet öltött, hűségesen követi azt az individualista elvet, hogy a munkáltató felelősségét a munkavállalóval szemben ugyanúgy kell szabályozni, mint másokkal, például az idegenekkel szem­ beni felelősségét. Aligha változott bármi is e nézetben, amikor

193

1897-ben hirtelen a munkáltatót tették munkásai biztosítójává bármely, azok munkaviszonya alatt őket ért balesetért: ez „tel­ jességgel kollektivista törvény”, ahogy Dicey helyesen megjegy­ zi. Jobb bizonyítékot nem is lehetne felhozni arra, hogy nem a szóban forgó érdekek típusában és nem az üggyel kapcsolatos vélemények tendenciájában bekövetkezett változás idézte elő a liberális elv felváltását egy antiliberális elvvel, hanem kizárólag azoknak a körülményeknek az alakulása, amelyek között a probléma felmerült és a megoldást keresték. Harmadszor: közvetett, ám nagyon is meglepő bizonyítékot kínál a rendkívül eltérő politikai és ideológiai konfigurációjú országok összehasonlítása. A viktoriánus Anglia és Bismarck Poroszországa szöges ellentétei voltak egymásnak, és mindket­ tő nagyon eltért a harmadik köztársaság korabeli Franciaor­ szágtól vagy a Habsburg Birodalomtól. Mégis mindegyik át­ ment egy szabadkereskedelmi és laissez faire korszakon, ame­ lyet az antiliberális törvénykezés korszaka követett a közegész­ ségügy, a gyári körülmények, a községi iparűzés, a társadalombiztosítás, a hajózási szubvenciók, a gazdasági társaságok stb. terén. Könnyű lenne szabályos naptárat készíteni, s kiemelni azokat az éveket, amelyekben hasonló változások zajlottak a különböző országokban. Munkáskártérítési törvényt Angliában 1880-ban és 1897-ben fogadtak el, Németországban 1897-ben, Ausztriában 1887-ben, Franciaországban 1899-ben. A gyárfel­ ügyeletet Angliában 1833-ban, Poroszországban 1853-ban, Ausztriában 1883-ban, Franciaországban 1874-ben és 1883-ban vezették be. A községi iparűzést, beleértve a közművek működ­ tetését is, a disszenter és kapitalista Joseph Chamberlain vezet­ te be Birminghamben az 1870-es években, a katolikus „szocia­ lista” és zsidófaló Karl Lueger az 1890-es évek császári Bécsében, s egy sor helyi koalíció a német és francia helyhatóságok­ ban. A támogató erők bizonyos esetekben hevesen reakciósak és szocialistaellenesek voltak, mint Bécsben, másszor „radiká­ lis imperialisták”, mint Birminghamben, vagy tiszta liberálisok, mint a francia Edouard Herriot, Lyon polgármestere. A protes­ táns Angliában konzervatív és liberális kormányok dolgoztak egymást váltva a gyártörvények befejezésén; Németországban római katolikusok és szociáldemokraták vettek részt megvaló­ sításukban; Ausztriában az egyház és legmilitánsabb támoga­ tói, Franciaországban az egyházellenes és heves antiklerikális

194

erők voltak felelősek szinte ugyanazon törvények meghozatalá­ ért. Vagyis pártok és társadalmi rétegek sokasága hozta meg pontosan ugyanazokat az intézkedéseket egy sor országban - a legváltozatosabb jelszavakkal, rendkívül eltérő indítékokkal és nagyon sok bonyolult témakörben. Mindennek ismeretében mi sem képtelenebb dolog, mint arra következtetni, hogy ezeket ti­ tokban ugyanazok az ideológiai prekoncepciók vagy szűk cso­ portérdekek hozták mozgásba, ahogy a liberalizmusellenes összeesküvés hangoztatói teszik. Ellenkezőleg: láthatólag min­ den azt a feltevést támasztja alá, hogy szigorúan objektív ter­ mészetű okok indították cselekvésre a törvényhozókat. Negyedszer: tény és nem jelentéktelen tény, hogy különböző időpontokban maguk a gazdasági liberálisok javasolták a szer­ ződés szabadságának és a laissez faire-nek a korlátozását né­ hány jól meghatározott, nagy elméleti és gyakorlati horderejű esetben. Indítékuk természetesen nem lehetett antiliberális elő­ ítélet. Egyfelől a munkaerő egyesülésének elvére, másfelől a gazdasági társaságok törvényére gondolunk. Az első a munká­ sok azon jogára utal, hogy egyesüljenek munkabérük növelése céljából, a másik a trösztök, kartellek vagy a kapitalista érdek­ társulások egyéb formáinak jogára, hogy növeljék az árakat. Mindkét esetben jogos volt az a vád, hogy a szerződés szabad­ ságát vagy a laissez faire-t az ipar korlátozására használták. Akár a munkásegyesületek béremelési, akár az iparvállalatok áremelési követeléseiről volt szó, a laissez faire elvét nyilvánva­ lóan arra alkalmazták az érdekelt felek, hogy szűkítsék a mun­ kaerő vagy más áruk piacát. Nagyon jellemző, hogy a követke­ zetes liberálisok Lloyd George-tól és Theodore Roosevelttől Thurman Arnoldig és Walter Lippmannig mindkét esetben alá­ rendelték a laissez faire-t egy szabad, kompetitiv piac követel­ ményének; szabályozásokat és megszorításokat, büntetőtörvé­ nyeket és erőszakot sürgettek, és azzal érveltek, amivel bár­ mely „kollektivista” érvelt volna, hogy ti. a szakszervezetek és a vállalatok, már amelyikről szó volt, „visszaélnek” a szerződés szabadságával. Elméletileg a laissez faire-bői vagy a szerződés szabadságából következik a munkásoknak az a szabadsága, hogy ha úgy döntenek, akár egyénileg, akár együttesen vissza­ tarthassák munkaerejüket; és ebből következik az üzletembe­ rek szabadsága is, hogy a fogyasztók óhajaitól függetlenül meg­ állapodhassanak az eladási árakban. De a gyakorlatban ez a

195

szabadság összeütközésbe került az önszabályozó piac intéz­ ményével, és egy ilyen konßiktusban mindig az önszabályozó piacnak biztosítanak elsőbbséget. Vagyis ha az önszabályozó piac szükségletei összeegyeztethetetlennek bizonyultak a laissez faire követelményeivel, a gazdasági liberális a laissez faire ellen fordult, és - mint bármely antiliberális tette volna előnyben részesítette a szabályozás és a korlátozás úgynevezett kollektivista módszereit. A szakszervezeti törvény éppúgy eb­ ből a beállítottságból keletkezett, mint a trösztellenes törvény. Nem lehetne meggyőzőbb bizonyítékot felhozni arra, hogy az antiliberális vagy „kollektivista” módszerek használata elkerül­ hetetlen a modern ipari társadalom feltételei között, mint hogy maguk a gazdasági liberálisok is rendszeresen ilyen módszere­ ket alkalmaztak az ipari szervezet döntő jelentőségű területein. Mellesleg ez segít tisztázni az „intervencionizmus” kifejezés valódi jelentését, amellyel a gazdasági liberálisok szeretik saját politikájuk ellentétét megnevezni, bár ezzel csak a gondolkodá­ suk zavarosságát árulják el. Az intervencionizmus ellentéte a laissez faire, és éppen most láttuk, hogy a gazdasági liberaliz­ mus nem azonosítható a laissez faire-rel (bár a köznyelvben nem okoz gondot a két kifejezés felcserélése). A gazdasági libe­ ralizmus a szó szigorú értelmében egy olyan társadalom szer­ vezőelve, amelyben az ipar az önszabályozó piac intézményén alapul. Nem vitás, hogy ha egyszer nagyjából megteremtődik egy ilyen rendszer, akkor egyfajta intervencióra kevésbé van szükség. Ez azonban távolról sem azt jelenti, hogy a piaci rend­ szer és az intervenció egymást kizáró fogalmak. Mert amíg ez a rendszer nem alakul ki, addig a gazdasági liberálisok a létreho­ zásán dolgoznak, és ennek érdekében habozás nélkül igényel­ ni fogják az állam beavatkozását. Ha pedig létrejött ez a rend­ szer, akkor fenntartására törekszenek. A gazdasági liberális ezért következetlenség nélkül kívánhatja az államtól, hógy al­ kalmazza a törvény erejét, sőt fordulhat akár a polgárháború erőszakos módszeréhez is az önszabályozó piac előfeltételei­ nek megteremtéséért. Amerikában a Dél a laissez faire érveire hivatkozott, hogy igazolja a rabszolgaságot, az Észak viszont a fegyverek beavatkozásával kívánta megteremteni a szabad munkaerőpiacot. Az intervencionizmus vádja tehát a liberális szerzők részéről üres jelszó, amellyel aszerint bélyegeznek meg egy cselekménysort, hogy elnyeri-e a tetszésüket, vagy

196

sem. Az egyetlen elv, amelyet a gazdasági liberálisok követke­ zetlenség nélkül fenntarthatnak, az az önszabályozó piac elve, akár intervencionizmussal jár, akár nem. Összegezve: a gazdasági liberalizmus és a laissez faire ellen irányuló ellenmozgás a spontán reakció minden félreismerhe­ tetlen jegyét magán viselte. Számtalan, egymástól független ponton indult meg anélkül, hogy bármilyen követhető kapcso­ lat, vagy bármilyen ideológiai összhang lett volna a közvetlenül érintett érdekek között. Még egyetlen probléma rendezésében is, pl. a munkások kártérítésének esetében, a megoldások az in­ dividualista formákról a „kollektivista”, a liberálisról az antiliberális, a laissez faire-ről az intervencionista formákra váltottak át anélkül, hogy megváltoztak volna a gazdasági érdekek, a po­ litikai befolyások vagy az érintett politikai erők, pusztán csak azért, mert egyre jobban felismerték a kérdéses probléma ter­ mészetét. Azt is ki lehet mutatni, hogy különböző országok­ ban, ipari fejlődésük meghatározott szakaszában, nagyon ha­ sonlóan váltottak át a laissez faire-ről a „kollektivizmusra”, ami arra mutat, hogy nagyon mélyek és függetlenek voltak annak a folyamatnak az okai, amelyet a gazdasági liberálisok - felülete­ sen - változó hangulatoknak vagy különféle érdekeknek tulaj­ donítottak. Végül az elemzés felfedi, hogy még a gazdasági libe­ ralizmus radikális hívei sem kerülhették meg azt a szabályt, hogy fejlett ipari körülmények között nem alkalmazható a laissez faire. Két kritikus esetben ugyanis - a szakszervezeti tör­ vény és a trösztellenes szabályozások esetében - maguknak a szélsőséges liberálisoknak kellett az állam különféle beavatko­ zásait szorgalmazniuk, hogy biztosítsák a monopolista megál­ lapodásokkal szemben az önszabályozó piac működésének előfeltételeit. Még ahhoz is beavatkozásra volt szükség, hogy a szabadkereskedelem és a verseny működhessen. Az 1870-es és 1880-as évek „kollektivista” összeesküvésének liberális mítosza ellentmond minden ténynek. A kettős mozgás általunk adott értelmezését viszont alátá­ masztják a tények. Mert ha a piacgazdaság veszélyeztette a tár­ sadalom szövetének emberi és természeti összetevőit, amit mi állítunk, akkor mi mást várhatnánk, mint hogy nagyon sokféle ember érezzen késztetést valamiféle védekezés sürgetésére. És éppen ezt találtuk. Az is feltételezhető, hogy részükről ez min­ denféle elméleti vagy intellektuális prekoncepció nélkül, a piac­

197

gazdaság alapjául szolgáló elvekkel kapcsolatos beállítottsá­ gaiktól függetlenül történik. Ez a feltevés szintén helyesnek bi­ zonyult. Azt is állítottuk még, hogy a kormányzatok összeha­ sonlító története kvázi kísérletileg alátámasztja tételünket, ha a sajátos érdekekről kimutatható, hogy függetlenek a különböző országokban jelen lévő jellegzetes ideológiáktól. Erre vonatko­ zóan ugyancsak meglepő bizonyítékokat mutathatunk be. Vé­ gül maguknak a liberálisoknak a magatartása bizonyította, hogy az ipar - a mi terminológiánk szerint az önszabályozó pi­ ac - szabadságának a fenntartása távolról sem zárja ki, hanem valójában megköveteli az intervenciót, és hogy a liberálisok rendszeresen kényszerrendszabályokat követeltek az államtól, például a szakszervezeti törvény és a trösztellenes törvények esetében. Vagyis mi sem lehet döntőbb a történelem bizonyíté­ kánál a tekintetben, hogy a kettős mozgás két versengő értel­ mezése közül melyik volt helyes: a gazdasági liberálisé, aki azt állította, hogy politikájának sohasem volt esélye, mert megfoj­ tották a szakszervezeti rendszer rövidlátó hívei, a marxista intellektuelek, a kapzsi gyárosok és a reakciós földbirtokosok; vagy pedig bírálójáé, aki ki tudott mutatni a 19. század második felében egy egyetemes „kollektivista” reakciót a piacgazdaság terjeszkedésére, meggyőző bizonyítékaként annak a társadal­ mat fenyegető veszélynek, amely az önszabályozó piac utópi­ kus elvében rejlik.

198

13. fejezet. A liberális krédó születése (folytatás): Osztályérdek és társadalm i változás A kollektivista összeesküvés liberális mítoszát teljesen el kell oszlatnunk ahhoz, hogy felfedhessük a 19. századi politikák va­ lódi alapját. E szerint a legenda szerint a protekcionizmus pusz­ tán a piac automatikus gépezetét vakon tönkretevő földbirto­ kosok, gyárosok és szakszervezetek bűnös érdekeiből követke­ zett. Más formában és természetesen ellenkező politikai előjel­ lel, ugyanilyen részérdekekre hivatkozva érveltek a marxista pártok. (Nem ide tartozik, hogy Marx filozófiája alapvetően a társadalom teljességére és az ember nem gazdasági természeté­ re összpontosít.)1Marx maga Ricardót követte, amikor gazdasá­ gi fogalmakkal határozta meg az osztályokat; a burzsoá kor­ szakra kétségtelenül jellemző volt a gazdasági kizsákmányolás. A populáris marxizmusban ez a társadalmi fejlődés durva osztályelméletéhez vezetett. A piacok és a befolyási övezetek megszerzéséért folyó küzdelmet egyszerűen néhány bankár nyereségvágyának tulajdonították. Az imperializmust olyan ka­ pitalista összeesküvésként magyarázták, amely a nagy üzleti érdekekért bírja háborúzásra a kormányokat. Úgy vélték, hogy a háborúkat ezek az érdekek idézik elő, na meg a hadiüzemek, amelyeknek természetfölötti képességük van arra, hogy egész nemzeteket hajszoljanak létfontosságú érdekeikkel ellentétes politikába. A liberálisok és a marxisták valójában egyetértettek 1 M arx , K.: Nationalökonomie und Philosophie. In: Der Historische Materialismus. 1932.

199

abban, hogy a protekcionista mozgalmat a csoportérdekek ere­ jéből kell levezetni; a mezőgazdasági vámokat a reakciós földbirtokosok politikai fölényével, a vállalkozás monopolisztikus formáinak növekedését az iparmágnások profitéhségével ma­ gyarázták, a háborút az üzleti zabolátlanság műveként mutat­ ták be. A liberális gazdasági szemléletmódot tehát erőteljesen alátá­ masztotta egy korlátolt osztályelmélet. A liberálisok és a mar­ xisták ugyanazt az ügyet képviselték, amikor fenntartották az osztályszembenállás tételét. Kifogástalan érvrendszerrel bás­ tyázták körül azt az állítást, hogy a 19. századi protekcioniz­ mus osztályok ténykedésének volt az eredménye, és hogy az ef­ fajta ténykedésnek mindenekelőtt a szóban forgó osztályok tag­ jainak gazdasági érdekeit kellett szolgálniuk. Szinte teljesen lát­ hatatlanná tették a piaci társadalom átfogó képét és a protekcio­ nizmus funkcióját egy ilyen társadalomban. Az osztályérdekek valójában csak korlátozottan magyaráz­ zák a társadalomban zajló hosszú távú folyamatokat. Gyakrab­ ban határozzák meg az osztályok sorsát a társadalom szükség­ letei, m int a társadalom sorsát az osztályok szükségletei. Ha ad­ va van egy meghatározott társadalmi struktúra, akkor működik az osztályelmélet. De mi a helyzet, ha megváltozik maga a struktúra? Egy funkciótlanná vált osztály felbomolhat, és egyik napról a másikra új osztálynak vagy osztályoknak adhatja át a helyét. Emellett - ha harc van - az osztályok esélyei attól függe­ nek, hogy képesek-e tagjaik körén kívül is támogatókra találni. Ez viszont attól függ, hogy olyan feladatot töltenek-e be, ame­ lyet a saját érdekeiknél szélesebb érdekek határoznak meg. Az­ az sem az osztályok születése, sem elhalásuk, sem céljaik, sem az, hogy milyen mértékben érik el ezeket, sem együttműködé­ sük, sem pedig kibékíthetetlen ellentétük nem érthető meg a társadalom azon érdekeitől függetlenül, amelyeket a társada­ lomnak mint egésznek a helyzete határoz meg. Mármost ezt a helyzetet általában külső okok hozzák létre, például az éghajlat megváltozása, a terméshozam, egy új ellen­ ség, egy új fegyver, amelyet egy régi ellenség alkalmaz, új kö­ zösségi célok felbukkanása vagy új módszerek felfedezése a ha­ gyományos célok elérésére. A részérdekeknek végső soron egy ilyen átfogó helyzettel kell kapcsolatban állniuk, hogy világos­ sá válhasson funkciójuk a társadalmi fejlődésben.

200

Az a lényeges szerep, amelyet az osztályérdekek a társadal­ mi fejlődésben játszanak, a dolgok természetéből adódik. Mert a változás bármely általános formájának eltérően kell hatnia a közösség különböző részeire, ha másért nem, hát földrajzi el­ helyezkedésük, gazdasági és kulturális berendezkedésük kü­ lönbségei miatt. A társadalmi és a politikai változás természe­ tes hordozói tehát a részérdekek. Mindegy, hogy háború vagy kereskedelem, meglepő felfedezések vagy a természeti feltéte­ lek változásai okozzák-e a változást, a társadalom különböző részei különböző alkalmazkodási módszerekre törekszenek (beleértve az erőszakot is), és másként igazítják az új helyzet­ hez az érdekeiket, mint más csoportok, amelyeknek esetleg a vezetői akarnak lenni. így aztán csak akkor tudjuk megmagya­ rázni, hogy hogyan zajlott le egy változás, ha rá tudunk mutat­ ni a változást megvalósító csoportra vagy csoportokra. A végső okot mégis külső erők határozzák meg, és a társadalom csak a változás mechanizmusáért fordul belső erőkhöz. A „kihívás” a társadalomnak mint egésznek szól, a „válasz” csoportokon, ré­ szeken és osztályokon keresztül érkezik. A puszta osztályérdek tehát nem kínálhat kielégítő magya­ rázatot semmiféle hosszú távú társadalmi folyamatra. Először is azért nem, mert a kérdéses folyamat dönthet magának az osz­ tálynak a létéről. Másodszor pedig azért nem, mert az adott osztályok érdekei csak azt a célt határozzák meg, amelyért ezek az osztályok küzdenek, vállalkozásuk sikerét vagy kudar­ cát azonban már nem. Az osztályérdekben nincs olyan varázs­ erő, amely biztosítaná egy osztály tagjainak a más osztályok­ hoz tartozók támogatását. Az ilyen támogatás mégis mindenna­ pos esemény. Példa erre maga a protekcionizmus. A probléma itt nem annyira az, hogy a földbirtokosok, a manufaktúra-tulaj­ donosok vagy a szakszervezetek képviselői miért kívánták jöve­ delmeiket protekcionista módon növelni, hanem az, hogy ez miért sikerült nekik; nem az, hogy az üzletemberek és a mun­ kások miért akarták monopóliumokkal megtámogatni áruikat, hanem az, hogy miért érték el a céljukat; nem az, hogy miért akartak bizonyos csoportok hasonlóan cselekedni a kontinens számos országában, hanem az, hogy miért léteztek ilyen cso­ portok ezekben az amúgy meglehetősen különböző országok­ ban, és miért érték el mindenütt a céljaikat; nem az, hogy akik gabonát termeltek, drágán akarták eladni, hanem az, hogy mi­

201

ért sikerült rendszeresen meggyőzniük azokat, akik vásárolták a gabonát, hogy segítsenek nekik emelni az árat. Éppilyen téves az a tan, hogy az osztályérdek lényegileg gazdasági természetű. Bár az emberi társadalmat természete­ sen gazdasági tényezők határozzák meg, az egyének indítékait csak kivételesen determinálják az anyagi szükségletkielégítés igényei. Az, hogy a 19. századi társadalom ama feltevés jegyé­ ben szerveződött, hogy egy ilyen motivációt egyetemessé lehet tenni, a korszak egyik sajátossága volt. Ezért volt helyénvaló e társadalom elemzésekor viszonylag nagy játékteret hagyni a gazdasági indítékoknak. Nekünk azonban óvakodnunk kell at­ tól, hogy eleve döntsünk a kérdésben, milyen mértékben lehe­ tett egy ilyen szokatlan motivációt egyetemesen hatékonnyá tenni. Az osztályviselkedés szempontjából sokkal kevésbé érdeke­ sek a szükségletkielégítésre ható, tisztán gazdasági dolgok, mint a társadalmi elismertség. A szükségletkielégítés természe­ tesen lehet ilyen elismertség eredménye, különösen mint an­ nak külső jele vagy jutalma. De egy osztály érdekei a legközvet­ lenebbül a pozícióra és a rangra, a státusra és a biztonságra vo­ natkoznak, azaz elsődlegesen nem gazdasági természetűek, hanem társadalmiak. Azok az osztályok és csoportok, amelyek 1870 után felvált­ va részt vettek a protekcionizmus felé haladó általános mozga­ lomban, elsősorban nem gazdasági érdekeik miatt tették ezt. A kritikus években törvénybe iktatott „kollektivista” intézkedé­ sekből kitűnik, hogy csak kivételesen játszott bennük szerepet valamely külön csoport érdeke, ha pedig mégis, ezt az érdeket ritkán lehetett gazdaságinak nevezni. Kétségkívül nem „rövidlá­ tó gazdasági érdekeket” szolgált egy olyan törvény, amely felha­ talmazta a városi hatóságokat, hogy gondjukba vegyék az elha­ nyagolt dísztereket, vagy azok a rendelkezések, amelyek meg­ követelték, hogy a pékségeket hathavonta legalább egyszer mossák fel forró vízzel és szappannal, vagy egy olyan törvény, amely kötelezővé tette a hajókötelek és a horgonyok ellenőrzé­ sét. Az ilyen intézkedéseket egyszerűen egy ipari civilizáció azon szükségletei szülték, amelyekkel a piaci módszerek képte­ lenek voltak megbirkózni. E beavatkozások nagy többsége köz­ vetlenül nem, legfeljebb közvetetten érintette a jövedelmeket. Ez igaz volt gyakorlatilag az egészségüggyel, a juttatott földek­

202

kel, a közművelődéssel és a könyvtárakkal, a gyárakban ural­ kodó állapotokkal és a társadalombiztosítással kapcsolatos öszszes törvényre. Nem kevésbé volt igaz a közművek, az oktatás, a szállítás és számos más ügy intézésénél. De még ahol beleke­ veredtek is az ügybe pénzben kifejezhető értékek, ezek másod­ lagosak voltak más érdekekhez képest. Szinte mindig a szak­ mai státusról, a biztonságról, egy ember életformájáról, létének szabadságáról, környezetének biztonságáról volt szó. Semmi­ képpen sem szabad lebecsülni néhány tipikus intézkedésnek, például a vámtarifáknak vagy a munkások kártalanításának pénzügyi jelentőségét. De a nem pénzügyi érdekek még ezek­ ben az esetekben is elválaszthatatlanok voltak a pénzügyi érde­ kektől. A vámtarifák, amelyekből a tőkések számára nyereség, a munkások számára bér következett, végső soron a munkanél­ küliség elleni biztosítékot jelentették: a helyi körülmények sta­ bilizálására, egyes iparágak felszámolásának megakadályozásá­ ra irányultak, leginkább pedig talán annak a fájdalmas státus­ vesztésnek az elkerülését célozták, amely óhatatlanul együtt jár az áthelyezéssel, ha az új munkakörben kevésbé képzett és ke­ vésbé gyakorlott valaki, mint volt a sajátjában. Amint megszabadulunk attól a rögeszmétől, hogy csak a részérdekek válhatnak hatékonnyá, az általános érdekek soha, továbbá attól az ezzel szorosan összefüggő előítélettől, hogy az embercsoportok érdekeit pénzjövedelmükre korlátozzuk, akkor a protekcionista mozgalom kiterjedése és átfogó jellege már nem is olyan titokzatos. Míg a pénzzel kapcsolatos érdekeket szükségképpen kizárólag azok hangoztatják, akiket közvetlenül érintenek, addig más érdekeknek szélesebb a képviselete. Ezek számtalan módon hatnak az egyénekre - mint szomszédokra, szakemberekre, fogyasztókra, gyalogosokra, ingázókra, sporto­ lókra, turistákra, kertészekre, betegekre, anyákra vagy szerel­ mesekre és ennek megfelelően szinte mindenfajta területi vagy funkcionális egyesülés révén képviselhetők, például egyhá­ zak, városi közigazgatási területek, szabadkőműves-páholyok, klubok, szakszervezetek vagy - és ez a legmegszokottabb - a hűség átfogó elvein alapuló politikai pártok révén. Egy túlságo­ san szűk érdekfogalomnak gyakorlatilag a társadalom- és a poli­ tikatörténet betegesen egyoldalú szemléletéhez kell vezetnie, és az érdekek tisztán monetáris meghatározása nem hagyhat teret a szociális védelem azon életbevágó szükségletének, amelynek

203

a képviselete általában a társadalom általános érdekéért felelős személyekre - modern körülmények között a mindenkori kor­ mányra - hárul. Mivel a piac a népesség különböző keresztmet­ szeteinek nem a gazdasági, hanem a társadalmi érdekeit fenye­ gette, különböző gazdasági rétegekhez tartozó személyek egye­ sítették öntudatlanul erőiket a veszély elhárítására. Az osztályerők működése így aztán elő is mozdította és meg is akadályozta a piac terjedését. Ha adottnak vesszük, hogy a gépi termelés szükségessé teszi a piaci rendszer megteremté­ sét, egyedül a kereskedő osztályok voltak abban a helyzetben, hogy átvegyék a vezetést ebben a korai átalakulásban. Régebbi osztályok maradványaiból létrejött a vállalkozók új osztálya, hogy gondoskodjék egy olyan fejlődésről, amely összhangban állt a közösség mint egész érdekeivel. Az iparosok, a vállalko­ zók és a tőkések az expanzionista mozgalomban játszott veze­ tő szerepük eredményeként emelkedtek fel, a védekezés vi­ szont a hagyományos földtulajdonos osztályokra és a születő­ iéiben lévő munkásosztályra hárult. És ha a kereskedő közös­ ség körében a tőkéseknek jutott osztályrészül a piaci rendszer strukturális elveinek támogatása, a társadalom szövetének megátalkodottan reakciós védelmezőjét a feudális arisztokrá­ ciának és a felemelkedő ipari proletariátusnak kellett eljátsza­ nia. Míg azonban a földtulajdonos osztályok természetesen minden rosszra a múlt megőrzésével véltek megoldást találni, a munkások bizonyos fokig abban a helyzetben voltak, hogy túl­ lépjenek a piaci társadalom korlátain, és a jövőből kölcsönözze­ nek megoldásokat. Ebből nem következik, hogy a feudalizmus­ hoz való visszatérés vagy a szocializmus kinyilatkoztatása a cselekvési lehetőségek közé tartozott, de jelzi, hogy a földtulaj­ donosok és a városi munkásosztály erői szükséghelyzetben hajlamosak lettek volna egészen más irányban keresni az eny­ hülést. Ha a piacgazdaság összeomlott volna, amivel minden nagyobb válság fenyegette, akkor a földtulajdonos osztályok megpróbálhattak volna visszatérni egy paternalista katonai vagy feudális rendszerhez, míg a gyári munkások szükségét lát­ ták volna, hogy létrehozzák a munkásság szövetkezeti demok­ ráciáját. Válságban a „reakciók” egymást kölcsönösen kizáró megoldások felé vezethetnek. Az osztályérdekek puszta ellen­ téte, amelyet egyébként kompromisszummal fel lehetett volna oldani, végzetes jelentőségre tett szert.

204

Mindezek miatt nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdoní­ tanunk az osztályok gazdasági érdekeinek a történelem magya­ rázatában. Egy ilyen megközelítés hallgatólagosan feltételezi, hogy ezek az osztályok olyan értelemben adottak, amilyenben csak egy elpusztíthatatlan társadalomban volna lehetséges. Ma­ gyarázóerejét veszti a történelem azon kritikus szakaszaiban, amelyekben egy civilizáció összeomlik vagy valamilyen átala­ kuláson megy keresztül, amikor általában új osztályok kelet­ keznek - néha a lehető legrövidebb időn belül - régebbi osztá­ lyok romjaiból, sőt külső elemekből, például idegen kalando­ rokból vagy száműzöttekből. Gyakori, hogy egy történelmi for­ dulatnál egyszerűen a kor követelményei folytán jönnek létre új osztályok. Végső soron tehát egy osztálynak a társadalomhoz mint egészhez való viszonya szabja meg, hogy milyen szerepet játszik a drámában, sikerét pedig azoknak a sajátjáétól eltérő érdekköröknek a nagysága és változatossága határozza meg, amelyeket szolgálni képes. Valójában a szűk osztályérdek-politika még ezt a szűk érdeket sem tudja megvédeni - olyan sza­ bály ez, amely alól nemigen van kivétel. Egyetlen szélsőségesen önző osztály sem tudja megtartani vezető szerepét, ha az adott társadalmi berendezkedés alternatívája nem a fejesugrás a tel­ jes pusztulásba. A gazdasági liberálisoknak ahhoz, hogy nyugodtan hibáz­ tathassák az állítólagos kollektivista összeesküvést, végül is ta­ gadniuk kell, hogy bármiféle szükséglet támadt volna a társada­ lom védelmére. Nemrégiben hangosan üdvözölték néhány ku­ tató nézeteit, akik elutasították az ipari forradalom hagyomá­ nyos felfogását, amely szerint az 1790-es években Anglia sze­ rencsétlen dolgozó osztályait katasztrófa sújtotta. E szerzők szerint soha semmiféle, az életszínvonal hirtelen romlásához hasonló dolog nem gyűrte le az egyszerű embereket. Átlagosan lényegesen jobb anyagi körülmények között éltek a gyári rend­ szer bevezetése után, mint azelőtt, ami pedig a számokat illeti, senki sem tagadhatja gyors gyarapodásukat. A gazdasági jólét elfogadott mércéi - a reálbérek és a népességi mutatók - szerint a korai kapitalizmus pokla - mondják - sohasem létezett; a dol­ gozó osztályok pedig távolról sem kizsákmányoltak, hanem gazdasági nyertesek voltak. A társadalmi védekezés szükségle­ tével érvelni egy olyan rendszer ellen, amellyel mindenki jól járt, nyilvánvalóan lehetetlen.

205

A liberális kapitalizmus bírálóit mindez zavarba ejtette. Hisz mintegy hetven éven át tudósok és királyi bizottságok leplezték le az ipari forradalom szörnyűségeit, költők, gondolkodók és írók fényes gyülekezete bélyegezte meg kegyetlenségeit. Elfoga­ dott ténynek tekintették, hogy a tömegeket verejtékes munkára kényszerítették és éheztették gyámoltalanságuk érzéketlen kizsákmányolói; hogy a bekerítések megfosztották a falusiakat otthonuktól és telkecskéj üktől, és a szegénytörvény reformja ál­ tal megteremtett munkaerőpiacra vetették őket; hogy a bányák­ ban és a gyárakban időnként halálra dolgoztatott kisgyermekek tragédiái rettenetes bizonyítékai a tömegek nyomorának. Az ipari forradalom elfogadott magyarázata valóban a 18. századi bekerítések által lehetővé tett kizsákmányolás mértékén ala­ pult: a hajléktalan munkásoknak fizetett alacsony béreken, amelyek érthetővé tették a textilipar hatalmas nyereségeit épp­ úgy, mint a tőke gyors felhalmozódását az első manufaktúratu­ lajdonosok kezében. A vád ellenük a kizsákmányolás volt, pol­ gártársaik határtalan kizsákmányolása, mint a sok nyomor és elaljasodás végső oka. Most látszólag mindezt megcáfolták. Gazdaságtörténészek hirdették, hogy eloszlott a fekete árny, amely elsötétítette a gyári rendszer első évtizedeit. Mert hát hogy lehet társadalmi katasztrófáról beszélni, ha egyszer a gaz­ daság vitathatatlanul gyarapodott? A társadalmi katasztrófa persze elsősorban kulturális, nem pedig jövedelmekkel és népességstatisztikákkal mérhető gaz­ dasági jelenség. Az egyszerű emberek széles rétegeit érintő kul­ turális katasztrófák természetesen nem lehetnek gyakoriak, ám nem lehetnek gyakoriak az olyan kataklizmaszerű események sem, mint az ipari forradalom, ez a gazdasági földrengés, amely nem egész fél évszázad alatt az angol vidék lakóinak hatalmas tömegeit tette letelepült falusiból gyámoltalan vándorlóvá. Ám ha az ilyen romboló földcsuszamlások az osztályok történeté­ ben kivételesek is, közönséges eseménynek számítanak a különböző népcsoportok közötti kulturális érintkezés szférájá­ ban. A körülmények lényegében azonosak. A különbség főleg abban áll, hogy a társadalmi osztály egy azonos földrajzi térség­ ben élő társadalom része, míg a kulturális érintkezés általában különböző földrajzi régiókban letelepedett társadalmak között fordul elő. Az érintkezés mindkét esetben pusztító lehet a gyen­ gébbik fél számára. Nem a gazdasági kizsákmányolás, mint

206

gyakran feltételezik, hanem az áldozat kulturális környezeté­ nek szétesése az elfajulás oka. Lehet természetesen egy gazda­ sági folyamat a rombolás eszköze, s a gazdasági alsóbbrendű­ ség szinte mindig behódolásra készteti a gyengébbiket, de rom­ lásának közvetlen oka ettől még nem gazdasági; ez az ok azok­ nak az intézményeknek a halálos sérülése, amelyekben társa­ dalmi létezése megtestesül. Az eredmény az önbecsülés és a normák elvesztése, legyen a vesztes akár egy ember, akár egy osztály, s induljon ki a folyamat akár egy „kulturális konfliktus­ ból”, akár egy osztály helyzetének megváltozásából adott társa­ dalom keretein belül. A korai kapitalizmus kutatója számára a párhuzam nagyon fontos. A modern Afrika néhány bennszülött törzsének állapota félreérthetetlenül hasonlít az angol dolgozó osztályok 19. szá­ zad eleji állapotára. Dél-Afrika kafferjei, ezek a nemes bennszü­ löttek, akiknél társadalmilag senki sem érezhette magát na­ gyobb biztonságban hazai fcraaZjában, egy félig háziasított állat emberi torzképévé alakultak át. Olyan „össze nem illő, mocs­ kos, idétlen rongyokat viselnek, amilyeneket soha magára nem venne a legdegeneráltabb fehér ember sem”.2 Minden önbecsü­ lést és normát nélkülöző, nehezen besorolható lényekké, való­ ságos emberi hulladékokká váltak. Az idézet arra a portréra em­ lékeztet, amelyet Robert Owen rajzolt saját munkásairól, amikor beszédet intézett hozzájuk New Lanarkban, hidegen és objekti­ ven a szemükbe mondva, akár egy társadalomtudós az elemzé­ sét, hogy miért váltak azzá az elfajzott csőcselékké, amivé vál­ tak. Lealacsonyodásuk valódi okát nem lehetne megfelelőbben jellemezni, mint úgy, hogy „kulturális vákuumba” kerültek. Ez­ zel a terminussal írta le egy antropológus3 néhány derék afrikai törzs kulturális lealacsonyodásának okát a fehér civilizációval való érintkezés hatására. Mesterségeik kihaltak, létezésük társa­ dalmi és politikai feltételei megsemmisültek. Rivers híres meg­ fogalmazása szerint meghaltak az unalomtól, vagy kicsapongás­ ban pazarolták el életüket. Saját kultúrájuk már nem kínált ne­ kik erőfeszítésre vagy áldozatra érdemes célt, a faji sznobizmus és előítélet viszont elzárta előlük a fehér behatolók kultúrájában való megfelelő részvétel lehetőségét.4 Helyettesítsük a bőrszín 2 Milan, Mrs. S. G.: The South Africans. 1926. 3 G oldenweiser , A.: Anthropology. 1937. 4 Uo.

207

gátját a társadalmi gáttal, a kaffert egy lepusztult londoni nyo­ mornegyed lakójával, s előttünk áll az 1840-es évek embere. Vannak, akik készségesen egyetértenek azzal, hogy az élet egyáltalán nem élet egy kulturális űrben, mindazonáltal arra számítanak, ahogy a gazdasági szükségletek automatikusan be­ töltik ezt az űrt, és élhetővé teszik az életet bármilyen körülmé­ nyek között. Ennek a feltevésnek élesen ellentmond az antropo­ lógiai kutatások eredménye. „Azok a célok, amelyekért az egyének dolgoznak, kulturálisan meghatározottak, és nem az organizmus válaszát jelentik egy külső, kulturálisan meghatá­ rozatlan helyzetre, amilyen mondjuk az élelem egyszerű szű­ kössége - mondja Margaret Mead. - Az a folyamat, amelynek során a bennszülöttek egy csoportja aranybányásszá válik, vagy beáll egy hajó legénységébe, vagy egyszerűen csak meg­ fosztják az erőfeszítésre irányuló minden indítékától, és hagy­ ják békésen elpusztulni a halakban még mindig bővelkedő fo­ lyók mentén, olyan bizarrnak, a társadalom természetétől és normális működésétől olyan idegennek tűnhet, hogy patologi­ kusnak kell lennie.” Mégis, teszi hozzá, „általában pontosan ez történik egy néppel az erőszakos, kívülről bevezetett vagy leg­ alábbis kívülről gerjesztett változás közepette...” Következteté­ se így hangzik: „Ez a durva kontaktus, az egyszerű emberek­ nek ez a kiszakítása szokásaikból túlságosan gyakori ahhoz, hogysem elkerülhetné a társadalomtörténész figyelmét.” A társadalomtörténész azonban elmulasztja figyelembe venni az útbaigazítást. Még mindig nem hajlandó észrevenni, hogy a kulturális érintkezés elemi ereje, amely most a gyarma­ ti világot forgatja fel, ugyanaz, mint amely egy évszázaddal ko­ rábban létrehozta a korai kapitalizmus lehangoló jeleneteit. Egy antropológus5 az alábbi általános következtetésre jut: „A számos eltérés ellenére a mai egzotikus népek körében alap­ jában véve ugyanazok a bajok, mint voltak a mi esetünkben év­ tizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt. Az új technikai találmá­ nyok, az új tudás, a gazdagság és a hatalom új formái felfokoz­ ták a társadalmi mobilitást, azaz az egyének vándorlását, a csa­ ládok felemelkedését és bukását, a csoportok elkülönülését, az új vezetési formákat, az új életmintákat, az eltérő értékelése­ ket.” Thurnwald éleselméjűen felismerte, hogy a fekete társada­ 5 T hurnwald , R. C.: Black and White in East Africa; The Fabric of a New

Civilization. 1935.

208

lom mai kulturális katasztrófája nagyon hasonlít arra a kataszt­ rófára, amely a fehér társadalom nagy részében a korai kapita­ lizmus idején zajlott le. A társadalomtörténész az egyetlen, aki még mindig nem látja a párhuzam lényegét. Társadalmi látásunkat semmi sem képes oly hatékonyan el­ homályosítani, mint az ökonomista előítélet. Oly kitartóan állí­ tották a gyarmati probléma előterébe a kizsákmányolást, hogy a kérdésre különleges figyelmet kell fordítanunk. Emellett a fe­ hér ember oly gyakran, oly kitartóan és oly könyörtelenül zsák­ mányolta ki a Föld elmaradott népeit, hogy teljes érzéketlenség­ ről tanúskodna, ha ez nem kapna kiemelt helyet a gyarmati probléma bármely tárgyalásában. Mégis épp a kizsákmányolás hangsúlyozása rejti el szemünk elől a kulturális lealacsonyodás még nagyobb problémáját. Ha a kizsákmányolást szigorúan gazdasági fogalmakkal határozzuk meg, mint permanensen aránytalanul folytatott cserét, akkor kétséges, hogy valóban volt-e kizsákmányolás. A bennszülött közösség katasztrófája közvetlenül annak az eredménye, hogy gyorsan és erőszakosan felbomlanak az áldozatok alapintézményei (és egyáltalán nem látszik érdekesnek, hogy alkalmaznak-e erőszakot a folyamat­ ban vagy sem). Ezeket az intézményeket az a puszta tény bom­ lasztja fel, hogy piacgazdaságot erőszakolnak rá egy teljesen másként szervezett közösségre: áruvá teszik a földet és a mun­ kaerőt, ami egyenlő egy organikus társadalom összes kulturális intézményének megsemmisítésével. A jövedelmek és a népes­ ségmutatók változásai nyilvánvalóan összemérhetetlenek egy ilyen folyamatban. Ki tagadhatná például, hogy egy korábban szabad népet, amelyet rabszolgának hurcoltak el, kizsákmá­ nyoltak - noha életszínvonala esetleg javult abban az ország­ ban, ahová eladták, ahhoz képest, amilyen öserdei szülőföldjén volt? Akkor sem változna semmi, ha feltételeznénk, hogy a leigázott bennszülöttek szabadok maradnak, sőt még csak nem is fizettetnek velük a kelleténél sokkal többet a rájuk tukmált ol­ csó pamutáruért, és hogy éhezésüknek „pusztán” társadalmi intézményeik felbomlása az oka. Vegyük a nevezetes India példáját. Az indiai tömegek a 19. század második felében nem azért haltak éhen, mert Lan­ cashire kizsákmányolta őket. Azért pusztultak el nagy szám­ ban, mert tönkrement az indiai faluközösség. Vitathatatlan, hogy ezt a gazdasági verseny erői idézték elő, közelebbről pe-

209

dig az, hogy a kézzel szőtt chaddar árát állandóan lenyomta a gépen készült árucikkeké. Ám ez éppen a gazdasági kizsákmá­ nyolás ellenkezőjét bizonyítja, mivel a dömping a felár ellenke­ zőjével jár. Az éhínségek tényleges forrása az elmúlt ötven év­ ben a termés szabad értékesítése volt, ami összekapcsolódott a helyi jövedelmek elégtelenségével. A képnek természetesen ré­ sze volt a terméshiány, de a szemestermények vasúti szállítása lehetővé tette, hogy segélyt küldjenek a veszélyeztetett terüle­ teknek. A baj az volt, hogy az emberek képtelenek voltak meg­ venni a gabonát az égbe szökő ára miatt, ami óhatatlan reakció volt egy szabad, de tökéletlenül megszervezett piacon a hiány­ ra. Korábban terményhiány esetére kis helyi raktárakat tartot­ tak fenn, de ezek most megszűntek, vagy a nagy piac részévé váltak. Az éhínséget ezért most általában közmunkákkal pró­ bálták megelőzni, hogy az emberek a felszökött árakon is vásá­ rolhassanak. Az a három vagy négy nagy éhínség tehát, amely az angol uralom alatt álló India lakosságát megtizedelte a nagy felkelés óta (az 1857/58-as szipojlázadás], nem az elemek, nem is a kizsákmányolás, hanem egyszerűen a munkaerő és a föld új, piaci szervezetének volt a következménye, amely felbom­ lasztotta a régi falut anélkül, hogy valóban megoldotta volna annak problémáit. Miközben a feudalizmus és a faluközösség idején a noblesse oblige, a klánszolidaritás és a gabonapiac sza­ bályozása féken tartotta az éhínséget, a piac uralma idején a já­ tékszabályok betartásával nem volt kivédhető az éhínség. A „ki­ zsákmányolás” szó rosszul jellemez egy olyan helyzetet, amely igazán súlyossá csak azután vált, hogy megszüntették a Kelet­ indiai Társaság könyörtelen monopóliumát, és bevezették In­ diában a szabadkereskedelmet. A monopolisták idején a hely­ zetet megfelelően kézben lehetett tartani a vidék archaikus szervezetének segítségével, ideértve az ingyenes gabonaelosz­ tást is, míg a szabad és egyenlő csere idején indiaiak milliói pusztultak el. Gazdaságilag India talán hasznát látta - és hoszszú távon minden bizonnyal hasznát fogja látni -, de társadal­ milag szétesett, és így a nyomor és az elfajulás prédájává vált. Egyes esetekben éppen - ha szabad ezt mondanunk - a ki­ zsákmányolás ellenkezőjével indult meg a széteséshez vezető kulturális érintkezés. Az amerikai indiánoknak 1870-ben erő­ szakos módon földet juttattak, ami a mi megítélésünk szerint egyénileg hasznos volt a számukra. Az intézkedés mégis majd­

210

nem elpusztította fizikailag a fajt - kiemelkedő példája ez a kul­ turális elfajulás ismert eseteinek. Egy bizonyos John Collier er­ kölcsi nagysága hozta helyre az ügyet majdnem fél évszázaddal később azzal, hogy folyvást hangsúlyozta: vissza kell térni a törzsi földtulajdonhoz. Ma az észak-amerikai indiánok közös­ sége, legalábbis néhány helyen, újra élő közösség. És nem a gazdasági gyarapodás, hanem a társadalmi restauráció művelt csodát. Egy gyilkos kulturális érintkezés megrázkódtatását örö­ kítette meg a Pawnee Hand Game híres kísértettánc-változatának patetikus megszületése 1890 körül, pontosan akkor, am i­ kor a javuló gazdasági feltételek anakronisztikussá tették e vö­ rös indiánok ősi kultúráját. Az antropológiai kutatás emellett azt is igazolja, hogy a népesség növekedése - a másik gazdasá­ gi mutató - sem zárja ki szükségképpen a kulturális katasztró­ fát. A népesség természetes növekedési rátája valójában egy­ aránt lehet a kulturális életképesség és a kulturális hanyatlás mutatója. A „proletár” szó eredeti jelentése, amely összekap­ csolja a termékenységet és a koldusszegénységet, meglepő kife­ jezése ennek az ambivalenciának. Az ökonomista előítélet volt mind a korai kapitalizmus dur­ va kizsákmányoláselméletének, mind pedig annak a nem kevés­ bé durva, bár tudományosabb félreértésnek a forrása, amely ké­ sőbb a társadalmi katasztrófák létezését tagadta. Ez utóbbi és újabb keletű történelemértelmezés jelentékeny következménye a laissez faire gazdaság rehabilitálása volt. Mert ha a liberális gazdaság nem okozott szerencsétlenséget, akkor a protekcioniz­ mus, amely megfosztotta a világot a szabad piac jótéteményei­ től, felelőtlen bűncselekmény volt. Most magát az „ipari forrada­ lom” kifejezést is helytelenítették, minthogy eltúlozza azt, ami lényegében egy lassú változási folyamat volt. Nem történt több, mondják ezek a tudósok, mint hogy a technikai haladás fokoza­ tosan kibontakozó erői megváltoztatták az emberek életét. Vi­ tathatatlan ugyan, hogy sokan szenvedtek ebben a folyamatban, de ha a történet egészét nézzük, folyamatos tökéletesedést lá­ tunk. Ez a boldog végkifejlet azon gazdasági erők szinte öntu­ datlan munkálkodásának volt az eredménye, amelyek a kor el­ kerülhetetlen nehézségeit felnagyító türelmetlen felek beavatko­ zása ellenére is végezték a maguk jótékony munkáját. A követ­ keztetés nem kevesebb, mint annak tagadása, hogy az új gazda­ ság veszélyeztette volna a társadalmat. Ha az ipari forradalom

211

revideált története megfelelne a tényeknek, akkor a protekcio­ nista mozgalom objektíve igazolhatatlan lenne, a laissez faire-xe\ pedig nem lenne semmi baj. A társadalmi és kulturális kataszt­ rófa természetével kapcsolatos materialista téveszme így alátá­ masztaná azt a legendát, hogy a korszak minden baját a gazda­ sági liberalizmustól való eltérésünk okozta. Röviden: nem egyes csoportok vagy osztályok voltak az úgynevezett kollektivista mozgalom forrásai, bár az eredményt határozottan befolyásolta az ügyben szerepet játszó osztályér­ dekek jellege. Végül is a dolgok azért történtek meg, mert így kívánták a társadalom érdekei; bár ezeknek az érdekeknek a vé­ delme - és kiaknázása! - csak a népesség egy részének jutott osztályrészéül, mégpedig a többiek rovására. Ésszerűnek lát­ szik, hogy a védekezőmozgalomról adott magyarázatunkat ne az osztályérdekek, hanem a piac által veszélyeztetett társadal­ mi érdekek köré csoportosítsuk. A veszélyzónákat a támadás fő irányai jelölték ki. A kompe­ titiv munkaerőpiac a munkaerő hordozóját, nevezetesen az em­ bert találta telibe. A nemzetközi szabadkereskedelem elsősor­ ban a természettől függő legnagyobb iparágat, nevezetesen a mezőgazdaságot veszélyeztette; az aranystandard veszélybe so­ dorta a termelőszervezeteket, amelyeknek működése az árak viszonylagos mozgásától függött. E területek mindegyikén pia­ cok fejlődtek ki, és ez látens fenyegetést jelentett a társadalom­ ra bizonyos létfontosságú területeken. A munkaerő, a föld és a pénz piacait könnyű elkülöníteni. Nem olyan könnyű viszont elkülöníteni a kultúra azon részeit, melyek magvát emberek, természeti környezetük és termelőszervezeteik alkotják. A kulturális szférában az ember és a ter­ mészet gyakorlatilag egy, és a termelővállalkozás pénzügyi ol­ dala társadalmilag egyetlen létfontosságú érdekkel kapcsolódik csak össze, nevezetesen a nemzet egységével és kohéziójával. Míg tehát a munkaerő, a föld és a pénz mint fiktív áruk piacai eltérők és függetlenek voltak, addig azokat a veszélyeket, ame­ lyeket a társadalomra nézve jelentettek, nem mindig lehetett szigorúan elválasztani egymástól. Ennek ellenére a nyugati társadalom intézményi fejlődésé­ ről adott vázlatunk, amely a kritikus nyolcvan évet (1834-1914)

212

felöleli, hasonló módon utalhat e veszélyzónák mindegyikére. Mert akár az emberről, akár a természetről, akár a termelés szervezetéről van szó, a piaci szervezet veszélyt jelentett szá­ mukra, és meghatározott csoportok vagy osztályok sürgették a védekezést. Bár az angol, a kontinentális és az amerikai fejlő­ dés közötti jelentős időbeli eltérésnek fontos vonatkozásai van­ nak mindegyik esetben, a protekcionista ellenmozgás a századfordulóra mégis hasonló helyzetet teremtett az összes nyugati országban. Ennek megfelelően külön foglalkozunk az embernek, a ter­ mészetnek és a termelés szervezetének a védelmével - azzal az önvédelmi mozgással, amelynek eredményeként egy szoro­ sabbra szőtt társadalomtípus bukkant fel, s mégis a teljes szét­ esés fenyegette.

213

14. fejezet Piac és ember A munka elválasztása az élet egyéb tevékenységeitől és a piac­ nak való alárendelése nem jelentett mást, mint az organikus lé­ tezésforma megsemmisítését és egy másfajta, atomisztikus és individualisztikus szervezettel való helyettesítését. A rombolás e tervét a szerződési szabadság elvének alkalma­ zása szolgálta a legjobban. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a rokonság, a szomszédság, a szakma és a vallás nem szerződés típusú szervezeteit fel kellett számolni, mivel ezek hűséget köve­ teltek az egyéntől, és ezzel korlátozták szabadságát. Mindezt a be nem avatkozás egyik elveként feltüntetni - ahogy a gazdasági liberálisok teszik - pusztán egy meggyökeresedett előítélet kife­ jeződése egy meghatározott típusú beavatkozás javára. Olyané­ ra, amely szétrombolja az egyének közti nem szerződésszerű kapcsolatokat, és megakadályozza spontán újjáalakulásukat. A munkaerőpiac létrehozásának ez a hatása manapság a gyarmati térségekben teljesen nyilvánvaló. A bennszülötteket arra kényszerítik, hogy megélhetésüket munkaerejük eladásá­ val biztosítsák. E cél érdekében tönkre kell tenni hagyományos intézményeiket, és meg kell gátolni azok újraformálódását, mi­ vel a primitív társadalomban az egyént általában nem fenyege­ ti éhínség, hacsak a közösség mint egész nincs hasonlóan nyo­ masztó helyzetben. A kafferek fcraal-földrendszerében például „a nyomor lehetetlen; aki segítségre szorul, feltétlenül megkap­ ja”.1 „Egyetlen kwakiutlnak sem kell soha éhezéstől tartania.”12 1 M air , L. P.: An African People in the Twentieth Century. 1934. 2 L oeb , E. M.: The Distribution and Function of Money in Early Society. In:

Essays in Anthropology. 1936.

214

„A létminimum határán élő társadalmakban nincs éhínség.”3 A nélkülözés nélküli élet elvét ugyanígy elfogadták az indiai fa­ luközösségben és - tehetnénk hozzá - mindenfajta társadalmi formában, nagyjából a 16. század elejéig, amikor is a Sorbonneon megvitatták a humanista Vives-nek a szegénységről vallott modern eszméit. Az egyéni éhínség veszélyének hiánya teszi a primitív társadalmat bizonyos értelemben humánusabbá a pi­ acgazdaságnál, és egyben kevésbé gazdaságelvűvé. A sors iró­ niája, hogy a fehér ember kezdeti hozzájárulása a fekete ember világához főleg abban állt, hogy megismertette őt az éhezés korbácsával. A gyarmatosító dönthet a kenyérfák kivágása mel­ lett, hogy mesterséges élelemhiányt teremtsen, vagy kunyhó­ adót vethet ki a bennszülöttre, hogy munkaereje elkótyavetyé­ lésére kényszerítse. A hatás mindkét esetben olyan, mint a Tu­ dor-kori bekerítéseké: kóborló bandák járnak a nyomában. A Népszövetség egyik beszámolója illő borzadállyal említette meg, hogy a 16. századi Európa jellemző figurája, a „kóbor em­ ber” újabban megjelent az afrikai őserdőkben.4 A késő közép­ korban csak a társadalom „réseiben” lehetett megtalálni,5 még­ is ő volt a 19. század vándorló munkásának az előfutára.6 Azt, amit ma távoli térségekben alkalmilag még mindig mű­ vel a fehér ember - nevezetesen a társadalmi struktúrák szétzú­ zását azért, hogy kivonja belőlük a munkaerő elemét -, a 18. században hasonló célból a fehér népességgel tették fehér embe­ rek. Hobbes groteszk látomása az államról - erről az emberi Leviathánról, melynek hatalmas teste végtelenül sok emberi test­ ből áll - eltörpül Ricardo alkotása, az emberi életek áradatából álló munkaerőpiac mellett, amelynek utánpótlását az emberek rendelkezésére bocsátott élelmiszer mennyisége szabályozza. Noha elismerték, hogy létezik egy szokásos szint, amely alá nem süllyedhet a munkások bére, úgy gondolták, hogy ez a kor­ látozás csak akkor lehet célravezető, ha a munkásnak nincs más választása, mint hogy élelem nélkül marad, vagy pedig olyan árért ajánlja fel munkaerejét a piacon, amelyért az eladható. Mellesleg ez magyarázza a klasszikus közgazdászok egy külön­ 3 H erskovits, M. J.: The Economic Life of Primitive Peoples. 1940. 4 T hurnwald , R. C.: i. m. 5 B rinkmann , C.: Das soziale System des Kapitalismus. Grundriss der

Sozialökonomik. 1924. 6 T oynbee, A.: Lectures on the Industrial Revolution. 1887. 98.

215

ben érthetetlen mulasztását, nevezetesen: miért gondolták úgy, hogy csak az éhínség fenyegetése képes működő piacot létre­ hozni, s miért nem képes ugyanerre a magas bérek vonzereje? A gyarmati tapasztalat itt is őket igazolja. Mert minél magasab­ bak a bérek, annál kisebb a bennszülött indítéka az erőfeszítés­ re, minthogy őt - ellentétben a fehér emberrel - kulturális nor­ mái nem kényszerítik arra, hogy annyi pénzt keressen, amenynyit csak tud. A hasonlóság annál döbbenetesebb, mert az első munkások ugyanúgy irtóztak a gyártól - ahol, úgy érezte, leala­ csonyítják és meggyötrik -, mint a bennszülött, aki gyakran csak akkor szánta rá magát, hogy a nálunk szokásos módon dolgoz­ zon, ha fizikai büntetéssel, sőt egyenesen fizikai csonkítással fe­ nyegették. A 18. századi lyoni manufaktúratulajdonosok első­ sorban társadalmi okokból szorgalmazták az alacsony béreket.7 Csak egy agyondolgoztatott és elnyomott munkás fog lemonda­ ni arról, hogy szövetkezzék a vele hasonlókkal annak érdeké­ ben, hogy megmeneküljön a személyi szolgaságnak abból az ál­ lapotából, amelyben bármit megtehetnek vele, amit a munka­ adója kíván. Ahhoz, hogy a munkás „készséges” legyen, vagy a jogi kényszer és az egyházközségi szolgaság kellett, mint Angli­ ában, vagy egy abszolutista munkaügyi rendőrség szigora, mint a kontinensen, vagy a munkaerő szerződéses lekötése, mint a korai amerikai államokban. A végső állapotot azonban „a termé­ szet büntetésének” alkalmazásával, az éhséggel érték el. Ennek elszabadításához meg kellett semmisíteni az organikus társadal­ mat, amely nem engedte éhezni az egyént. A társadalom védelme mindenekelőtt az uralkodók feladata, akik közvetlenül érvényre tudják juttatni akaratukat. A gazda­ sági liberálisok azonban nagyon is készségesen feltételezik, hogy a gazdasági uralkodók hajlamosak a jótékonyságra, míg a politikai uralkodók nem. Adam Smith, úgy látszik, nem így vél­ te, amikor azt szorgalmazta, hogy Indiában közvetlen angol uralommal helyettesítsék egy monopoltársaság közigazgatási ténykedését. A politikai uralkodóknak - mondta - lehetnek alattvalóik érdekeivel párhuzamos érdekeik, hiszen az alattva­ lók gazdagsága növeli az ő jövedelmeiket. A kereskedők érdekei azonban magától értetődően kibékíthetetlen ellentétben állnak a fogyasztók érdekeivel. 7H

216

eckscher,

E . F .: i. m . I I . k . 1 6 8 .

Érdekeik, hajlamaik folytán is Anglia földbirtokosaira há­ rult, hogy megvédjék az egyszerű embereket az ipari forrada­ lom nyomásától. Speenhamland a hagyományos falusi szerve­ zet védelmében emelt erőd volt, amikor a változás zűrzavara végigsöpört a vidéken, és mellesleg bizonytalan vállalkozássá tette a mezőgazdaságot. Minthogy természetesen vonakodtak meghajolni az ipari városok szükségletei előtt, a földbirtokosok foglaltak állást először egy olyan ügyben, amely azután az év­ század vesztes harcának bizonyult. Ellenállásuk mégsem volt hiábavaló: elhárította, hogy több nemzedék tönkremenjen, és időt adott a szinte teljes alkalmazkodásra. Negyvenéves kriti­ kus perióduson át késleltette a gazdasági haladást, és amikor 1834-ben a reformparlament eltörölte a speenhamlandi tör­ vényt, a földbirtokosok a gyári törvényekkel helyezkedtek szembe. Az egyház és a földbirtok most a gyártulajdonos ellen lázította a népet. Az ő érdekeiknek érvényesülése ugyanis elke­ rülhetetlenül az olcsó élelemért való esdekléshez vezetett, és így közvetve azzal fenyegetett, hogy a bérleti díjak és a termé­ szetbeni szolgáltatások alapjait kezdi ki. Oastler például „lel­ kész, tory és protekcionista volt”,8 ráadásul emberbarát is. A tory szocializmus ezen összetevőinek különböző keverékei jellemezték a gyári mozgalom más nagy alakjait, Sadlert, Southeyt és lord Shaftesburyt is. Ám az anyagi veszteségek ve­ szélyének előérzete, amely követőik tömegét sarkallta, nagyon is megalapozott volt: a manchesteri exportőrök hamarosan ala­ csonyabb béreket követeltek, ami a gabona árának csökkenésé­ vel járt. A speenhamlandi törvény eltörlése és a gyárak fejlődé­ se előkészítette a gabonatörvény-ellenes agitáció sikerének út­ ját 1846-ban. Véletlen okok miatt mégis egy nemzedéknyivel ki­ tolódott a mezőgazdaság összeomlása. Eközben Disraeli a szegénytörvény-javaslat elleni tiltakozásra alapozta a tory szocia­ lizmust, és Anglia konzervatív földbirtokosai gyökeresen új technikákat erőszakoltak rá az ipari társadalomra. A tízórás tör­ vényjavaslat (Ten Hours Bill), amelyet Marx a szocializmus el­ ső győzelmeként üdvözölt, felvilágosult reakciósok műve volt. A dolgozó emberek nemigen játszottak szerepet e nagy mozgalomban, amelynek hatásáról elmondható, hogy lehetővé tette számukra a túlélést. Majdnem olyan kevéssé szólhattak 8 D icey, A. V.: i. m. 226.

217

bele saját sorsuk meghatározásába, mint Hawkins hajóinak fe­ kete rakománya. Az angol társadalomtörténet alakulását mégis pontosan az határozta meg, s tette jóban-rosszban egyaránt oly eltérővé a kontinensétől, hogy az angol munkásosztály nem vett részt aktívan saját sorsának alakításában. Van valami sajátos vonás egy születő osztály irányítatlan iz­ galmaiban, tapogatózásaiban és melléfogásaiban. Politikailag az 1832-es parlamentireform-törvény (Parliamentary Reform Act) határozta meg az angol munkásosztályt, megtagadva tőle a vá­ lasztójogot, gazdaságilag pedig a szegénytörvény 1834-es re­ formja, amely kizárta a segélyből és elkülönítette a pauperektől. Az elkövetkezendő időben a majdani munkásosztály bizonyta­ lan volt a tekintetben, hogy majd végül nem a falusi léthez és a kézművesség feltételeihez való visszatérés üdvözíti-e. A Speenhamlandet követő két évtizedben erőfeszítései a gépek korlátlan használatának leállítására összpontosultak részben az iparostör­ vény (Statute of Artificiers) tanonckodással kapcsolatos cikke­ lyeinek kikényszerítésével, részben - mint a ludditák esetében közvetlen cselekvés formájában. Ez a múltba tekintő beállított­ ság rejtett áramlatként végigkísérte az owenizmust egészen a negyvenes évek végéig, amikor a tízórás törvényjavaslat, a chartizmus hanyatlása és a kapitalizmus aranykorának kezdete el­ mosta a múlt vízióját. A születőiéiben lévő angol munkásosztály egészen odáig titok volt önmaga számára. És csak akkor mérhet­ jük föl, mekkora veszteség érte Angliát azzal, hogy a munkásosztály nem vehetett részt egyenlően a nemzet életében, ha megértéssel követjük félig tudatos megmozdulásait. Amikor az owenizmus és a chartizmus kiégett, Anglia szegényebb lett az­ zal az anyaggal, amelyből a szabad társadalom angolszász ide­ álja erőt meríthetett volna az eljövendő évszázadokra. Az owenista mozgalom még akkor is a faj kreatív képzelőe­ rejének emlékműve lenne, ha csak jelentéktelen helyi megmoz­ dulásokat eredményezett volna. A chartizmus pedig akkor is azt bizonyítaná, hogy néhány ember még mindig képes volt a saját álmait álmodni, és átlátni egy olyan társadalmat, amely megfeledkezett az emberi létezés formájáról, ha sohasem jutott volna túl azon szűk körön, amely, hogy gyarapítsa a nép jogait, kigondolta a „nemzeti munkaszüneti napot”. De egyik eset sem állt fenn. Az owenizmust nem egy parányi szekta sugalmazta,

218

és a chartizmus sem korlátozódott egy politikai elitre. Mindkét mozgalom dolgozó emberek százezreit tömörítette: híveik ha­ talmas tömegével a modern történelem legnagyobb társadalmi mozgalmai közé tartoznak. Ám bármennyire eltérők voltak is, és hasonlítani csak kudarcuk mértékében tudtak, azt bizonyí­ tották, hogy a kezdetektől fogva milyen mértékben volt elkerül­ hetetlen szükségszerűség az ember védelmezése a piaccal szemben. Az owenista mozgalom eredetileg nem öltött politikai jelle­ get, és nem is a munkásosztály mozgalma volt. A gyár megjele­ nésétől sújtott egyszerű emberek, mesteremberek, iparosok vá­ gyait képviselte, hogy felfedezzenek egy olyan létformát, amely a gép urává teszi az embert. Lényegében olyasmire irányult, amit a kapitalizmus elkerülésének gondolhatnánk. Ez a megfo­ galmazás persze óhatatlanul kissé félrevezető, mert akkoriban még nem ismerték a tőke szervezőszerepét és az önszabályozó piac természetét. Talán mégis ez fejezi ki a legjobban Owen szellemét, aki hangsúlyozottan nem volt a gép ellensége. A gép megjelenése ellenére úgy vélte, hogy az ember a saját munka­ adója kell hogy maradjon; hogy az együttműködés vagy az „egyesülés” elve megoldja a gép problémáját az egyéni szabad­ ság, a társadalmi szolidaritás, az emberi méltóság és az ember ember iránt érzett rokonszenvének feláldozása nélkül. Az owenizmus erejét az adta, hogy a legnagyobb mértékben a gyakorlat ösztönözte, módszerei mégis az ember mint egész megértésén alapultak. A problémák lényegében a mindennapi élet problémái voltak: az élelem, a lakás és az oktatás minősége, a bérek szintje, a munkanélküliség elkerülése, a betegek támo­ gatása és hasonlók; s mégis olyan átfogó kérdések következtek belőlük, mint amilyenek azok az erkölcsi erők, amelyek áthatot­ ták őket. Az a meggyőződés, hogy ha legalább a megfelelő mód­ szert sikerülne megtalálni, helyre lehetne állítani az emberi léte­ zést, lehetővé tette, hogy a mozgalom gyökerei behatoljanak ab­ ba a mélyebb rétegbe, ahol maga a személyiség formálódik. Nemigen akadt hasonló mérvű mozgalom, amely ily kevéssé lett volna intellektualizálva, híveinek meggyőződése ugyanis még a látszólag legtriviálisabb tevékenységeknek is értelmet adott, úgyhogy nem volt szükség szigorú hitvallásra. Hitük tulajdon­ képpen profetikus volt, mivel a piacgazdaságot meghaladó re­ konstrukciós módszerekre helyezték a súlyt.

219

Az owenizmus az ipar vallása volt, melynek hordozója a munkásosztály.9 Formáinak és kezdeményezéseinek felülmúl­ hatatlan gazdagságával gyakorlatilag a modern szakszervezeti mozgalom kezdetét jelentette. Szövetkezeti társaságok alakul­ tak, amelyekben a tagok kiskereskedelmi jelleggel vásárolhat­ tak. Ezek természetesen nem szabályos fogyasztói szövetkeze­ tek voltak, hanem olyan rajongók által támogatott üzletek, akik el voltak rá szánva, hogy a vállalkozás hasznát az owenista ter­ vek előmozdítására, mindenekelőtt szövetkezeti falvak alapítá­ sára fordítsák. „Tevékenységük éppannyira volt nevelési és propagandisztikus célú, mint kereskedelmi. Céljuk az új társada­ lom megteremtése volt, egyesített erőfeszítéssel.” A „szakszer­ vezeti boltok”, amelyeket a szakszervezetek tagjai létesítettek, inkább termelői szövetkezetek voltak; segítségükkel munkanél­ küli iparosok találhattak munkát, vagy sztrájkok esetén keres­ hettek némi pénzt a sztrájksegélyek helyett. Az oweni „munka­ cserében” a szövetkezeti üzlet gondolata sui generis intézménynyé fejlődött. A csere vagy a bazár lényegében a mesterségek egymást kiegészítő természetére épített: az iparosok az elgon­ dolás szerint egymás szükségleteinek kielégítésével függetlení­ tették volna magukat a piac viszontagságaitól. Később ezt mun­ kajegyek használata kísérte, mégpedig számottevő forgalom­ mal. Egy ilyen eszköz ma fantasztikusnak tűnhet, de Owen ko­ rában nemcsak a bérmunka, hanem a bankjegyek sajátosságait sem derítették még fel. A szocializmus nem különbözött lénye­ gesen azoktól a tervektől és találmányoktól, amelyekben a benthamista mozgalom bővelkedett. Nemcsak a lázadó szem­ benállás, hanem a tisztes középosztály is kísérleti stádiumban volt még. Jeremy Bentham maga is befektetett Owen futurista oktatási tervébe New Lanarkban, és osztalékot is kapott. A tu­ lajdonképpeni owenista társaságok olyan egyesületek vagy klu­ bok voltak, amelyek a szövetkezeti falu terveit szándékoztak tá­ mogatni, melyeket a szegénysegélyezéssel kapcsolatban jelle­ meztünk; innen ered a hosszú és nevezetes pályát befutó me­ zőgazdasági termelőszövetkezet eszméje. Az első országos, szindikalista célokkal megalakult termelői szervezet az építő­ munkások szakszervezete volt, amely „a legváltozatosabb épü­ 9 C ole , G. D. H.: Robert Owen. 1925. - Erőteljesen támaszkodunk erre a

munkára.

220

letek” létrehozásával, saját pénz bevezetésével és „a termelő osztályok emancipációjára szolgáló nagy egyesületek” megva­ lósítására alkalmas eszközök bemutatásával próbálta közvetle­ nül szabályozni az építőipart. A 19. század ipari termelőszövet­ kezetei ebből a vállalkozásból erednek. Az építők szakszerve­ zetéből vagy ipartestületéből és annak „parlamentjéből” kelet­ kezett a még ambiciózusabb szakszervezeti egyesülés (Consolidated Trades Union), amely rövid időre majdnem egy­ millió munkást és iparost tömörített szakszervezetekből és szö­ vetkezeti társulásokból álló laza föderációjában. Tagjainak ter­ ve ipari lázadás volt békés eszközökkel, s ez nem tűnik ellent­ mondásnak, ha felidézzük, hogy messianisztikus mozgalmuk hajnalán feltételezték: küldetésük puszta tudatosítása ellenáll­ hatatlanná teszi a dolgozó emberek akaratát. Tolpuddle mártírjai10 ennek a szervezetnek a vidéki ágához tartoztak. A gyári törvényhozásért folytatott propagandát megújhodási társaságok végezték, míg később - a szekularista mozgalom előfutáraiként - etikai társaságok alakultak. Az erőszakmentes ellenállás eszméje az ő köreikben fejlődött ki teljes formájában. Franciaországban a saint-simonizmust, Angliában az owenizmust jellemezte a spirituális inspiráció összes sajátossága, csak míg Saint-Simon a kereszténység megújításán munkálkodott, Owen a kereszténység első ellenfele volt a modern munkásve­ zetők között. Az owenizmus legfőbb gyakorlati eredményei, amelyeket a világon mindenütt utánoztak, természetesen Nagy-Britannia fogyasztói szövetkezetei voltak. Hogy a mozga­ lom lendülete elveszett - vagy inkább csak a fogyasztói mozga­ lom peremén maradt fenn -, az a szellemi erők legnagyobb ku­ darca volt az ipari Anglia történetében. Annak a népnek azon­ ban, amely a Speenhamland-korszak erkölcsi lealacsonyodása után még mindig rendelkezett azzal a rugalmassággal, amelyet egy fantáziadús és hosszan tartó kreatív erőfeszítés megkíván, szinte határtalan intellektuális és érzelmi energiája kellett hogy legyen. Az owenizmushoz - azzal, hogy az emberre mint egészre tartott igényt - tapadt még valami a közösségi életnek abból a középkori örökségéből, amely az építők ipartestületében, vidé10 A nagy erejű mozgalom visszaszorítására a kormányzat ellencsapást mért a munkásokra a dél-angliai Tolpuddle-nál, tíz ember meghalt. - (A szerk.)

221

ken pedig a szövetkezeti falvakban jutott kifejezésre. Jóllehet a modern szocializmus forrása volt, javaslatait nem a tulajdon problémájára alapozta, amely csak jogi oldala a kapitalizmus­ nak. Az ipar új jelenségébe ütközve - Saint-Simonhoz hasonló­ an - felismerte a gép kihívását. Az owenizmus jellegzetessége azonban az volt, hogy ragaszkodott a társadalmi megközelítés­ hez: nem volt hajlandó elfogadni a társadalom felosztását gazda­ sági és politikai szférára, és valójában ezért utasította el a politi­ kai cselekvést. Egy elkülönült gazdasági szféra elfogadásából az következett volna, hogy elismeri: a nyereség és a profit elve a tár­ sadalom szervezőereje. Erre Owen nem volt hajlandó. Lángel­ méje felismerte, hogy a gépet csak egy új társadalom fogadhatja magába. Számára a dolgok ipari oldala semmiképpen sem kor­ látozódott a gazdaságosságra (ebből a társadalom piaci szemlé­ lete következett volna, amit elutasított). New Lanark megtanítot­ ta arra, hogy a munkás életében a bér csak egyetlen tényező a sok között, mint amilyenek a nemzeti és az otthoni környezet, az áruk minősége és ára, az alkalmazás stabilitása, a szolgálati idő biztonsága. (A New Lanark-i gyárak - éppúgy, mint néhány más cég előttük - akkor sem mondtak fel alkalmazottaiknak, ha nem volt számukra munka.) Ennél azonban sokkal több kellett az átálláshoz. Azt a légkört, amelyben az ipari népesség mint egész, új státusra tett szert, a gyermekek és a felnőttek oktatása, a szórakozás biztosítása, a tánc és a zene teremtette meg, és az, hogy öregek és fiatalok egyaránt vállaltak általánosan magasz­ tos erkölcsi és egyéni normákat. Ezrek látogattak el egész Euró­ pából (sőt Amerikából is) New Lanarkba, mintha az annak a jö­ vőnek lenne a rezervátuma, amelyben megvalósul a lehetetlen mutatvány: egy gyári vállalkozás sikeres működtetése egy embe­ ri populáció által. Sőt Owen cége jóval alacsonyabb béreket fize­ tett a környékbeli városok egy részében általánosan elfogadott­ nál. New Lanark nyeresége abból származott, hogy rövidebb munkaidőben nagyobb volt a munka termelékenysége a kitűnő szervezésnek és a kipihent embereknek, a tisztes élet nagyvona­ lú biztosításával járó előnyöknek köszönhetően, amelyek na­ gyobb súllyal estek latba a reálbérek növekedésénél. De egyedül a tisztes élet magyarázza azokat a szinte tömjénezésnek tűnő ér­ zelmeket, amelyekkel a munkásai Owenhez ragaszkodtak. Ilyen tapasztalatokból szűrte le az ipar problémájának társadalmi, az­ az a gazdaságinál átfogóbb megközelítését.

222

Éleslátásának az is csodálatra méltó vonása, hogy egészlátásával dacolva érzékelte, hogy, milyen alapvetőek a munkás létezését uraló konkrét fizikai tényezők. Vallási érzéke fellázadt a Hannah More-féle gyakorlatias transzcendentalizmus és a More nővérek traktátusainak olcsó tárháza ellen. Ezek egyike egy lancashire-i bányászlány példáját dicséri. Kilencéves korában vitték le a tárnába, hogy csillésként dolgozzon nála két évvel fiatalabb öccsével együtt.11 „Vidáman követte (apját) a szénbánya tárnájába, eltemetve magát a föld gyomrába, és e zsenge korban anélkül, hogy kifogásként használta volna ne­ mét, ugyanazt a munkát végezte, mint a bányászok, ezek a va­ lóban durva, ám a közösség számára rendkívül hasznos embe­ rek.” Apja egy baleset folytán gyermekei szeme láttára halt meg a tárnában. A kislány ekkor cselédként akart elhelyezkedni, de előítélettel fogadták, mert bányász volt, és az állást nem kapta meg. Szerencsére a gondviselés ama megnyugtató működése folytán, mely áldássá változtatja a csapásokat, magatartása és türelme figyelmet keltett iránta, tudakozódtak felőle a bányá­ ban, és olyan előnyös kép alakult ki róla, hogy elnyerte az ál­ lást. Az értekezés a következőképpen végződik: „Ez a történet megtaníthatja a szegényeket arra, hogy ritkán lehetnek olyan nyomorúságos élethelyzetben, amely meggátolná, hogy - ha erőfeszítéseket tesznek - valamennyire függetlenné váljanak, és nem lehet olyan helyzet, legyen az bármilyen alantas, amely megakadályozná a nemes erények gyakorlását.” A More nővé­ rek szívesen működtek éhező munkások körében, de annyi már nem telt tőlük, hogy érdekeljék őket fizikai szenvedéseik. Hajlamosak voltak úgy megoldani az indusztrializmus fizikai problémáját, hogy egyszerűen rangot és funkciót adományoz­ tak - túláradó nagylelkűséggel - a munkásoknak. Hannah More hangsúlyozta, hogy hősnőjének apja rendkívül hasznos tagja volt a közösségnek: lányának rangját elismerték munkaadójá­ nak méltányló szavai. Hannah More úgy vélte, hogy ennél több­ re nincs szükség egy társadalom működéséhez.112Robert Owen elfordult az olyan kereszténységtől, amely lemondott arról, 11 M ore , H.: The Lancashire Colliery GirL 1795.; Hammond, J. L. and B.: The Town Labourer. 1917. 230. 12 Vö. D rucker, P. F.: The End of Economic Man. 1939. 93. (Az angol protes­ tánsokról.) The Future of Industrial Man. 1942. 21., 194. (A státusról és a funk­ cióról.)

223

hogy úrrá legyen az ember világán; Hannah More inkább sze­ rencsétlen hősnőjének képzeletbeli státusát és funkcióját ma­ gasztalta ahelyett, hogy szembenézett volna az emberek való­ ban szörnyűséges helyzetével egy bonyolult társadalomban, amely meghaladta az Újtestamentumot. Őszintesége nem von­ ható kétségbe, amely azt a meggyőződését ihlette, hogy minél készségesebben nyugszanak bele a szegények alantas állapo­ tukba, annál inkább fordulnak azokhoz a mennyei vigaszok­ hoz, amelyekre mind a szegények üdvözülését, mind pedig a piaci társadalom sima működését építette, amelyben szilárdan hitt. De a kereszténységnek ezek az üres héjai, amelyek szint­ jén a felsőbb osztályok legnemesebb tagjainak belső élete vege­ tált, kevéssé álltak ellentétben az ipar vállalásának azzal a kre­ atív hitével, melynek szellemében Anglia egyszerű népe vállal­ kozott a társadalom megváltására. A kapitalizmusnak azonban még volt jövőtartaléka. A chartista mozgalom olyannyira eltérő indítékokra hivatko­ zott, hogy szinte meg lehetett volna jósolni megjelenését az owenizmus túl korai kezdeményezéseinek gyakorlati kudarca után. A chartizmus tisztán politikai erőfeszítés volt, amely a kormány befolyásolását ajánlotta, alkotmányos keretek között. Kísérlete, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra, annak a re­ formmozgalomnak a hagyományát követte, amely megszerezte a választójogot a középosztályok számára. A Charta hat pontja valóságos népi választójogot követelt. Az a kompromisszumot nem ismerő merevség, amellyel a reformparlament harminc éven át elutasította a választójog kiterjesztését, az erő alkalma­ zása volt annak a tömegtámogatásnak a láttán, amely a Chartá­ val kapcsolatban megnyilvánult; az az undor, amelyet az 1840es évek liberálisai a demokratikus kormányzat eszméje iránt tápláltak, azt bizonyítják, hogy a demokrácia eszméje idegen volt az angol középosztályoktól. Csak akkor adták meg a vá­ lasztójogot a jobb helyzetű munkásoknak, amikor a munkásosztály már elfogadta a kapitalista gazdaság elveit, és a szakszervezetek fő gondja az ipar gördülékeny működésének bizto­ sítása lett. Vagyis jóval azután, hogy a chartista mozgalom el­ ült, és bizonyossá vált, hogy a munkások nem próbálják meg a választójogot saját elképzeléseik szolgálatába állítani. Ez a létfenntartás piaci formáinak elterjedése szempontjából talán

224

indokolt volt, mert segített túljutni a dolgozó nép körében fenn­ maradt organikus és hagyományos életformák képezte akadá­ lyokon. Az az ettől teljesen eltérő feladat, hogy orvosolják az egyszerű emberek bajait, akiknek élete gyökértelenné vált az ipari forradalomban, és betereljék őket a közös nemzeti kultú­ ra karámjába, elvégzetlen maradt. Az, hogy akkor adtak nekik választójogot, amikor már visszafordíthatatlanul károsodott az a képességük, hogy részt vegyenek a döntésben, nem segíthe­ tett a helyzeten. Az uralkodó osztályok elkövették azt a hibát, hogy kiterjesztették a rendíthetetlen osztályuralom elvét egy olyan típusú civilizációra, amely ha biztonságban akart lenni a romboló hatásoktól, megkövetelte volna a társadalom kulturá­ lis és neveltetésbeli egységét. A chartista mozgalom politikai mozgalom volt, és ezért könnyebb megérteni, mint az owenizmust. Mégis kétséges, hogy felfogható-e érzelmi hőfoka vagy akár elterjedtsége anél­ kül, hogy néhány utalás erejéig felidézzük a korszakot. Az 1789 és 1830 közötti évek megszokott intézménnyé tették Európában a forradalmat. 1848-ban Berlinben és Londonban olyan ponto­ san jelezték előre a párizsi felkelés dátumát, ahogyan az meg­ szokottabb egy vásár megnyitásával, mint egy társadalmi felfor­ dulással kapcsolatban. Majd nyomban forradalmak törtek ki Berlinben, Bécsben, Pest-Budán és Itália néhány városában. Londonban szintén nagy volt a feszültség, mert a chartistákat is beleértve mindenki arra számított, erőszakos cselekményekkel fogják rákényszeríteni a parlamentet, hogy adjon választójogot a népnek. (A felnőtt férfiaknak ekkor alig 15 százaléka volt sza­ vazásra jogosult.) Anglia egész történetében nem akad rá pél­ da, hogy a törvény és a rend védelmére akkora erőket vontak volna össze, mint 1848. április 12-én. Állampolgárok százezrei álltak készen különleges rendőrökként ezen a napon, hogy a chartisták ellen fordítsák fegyvereiket. A párizsi forradalom túl késeinek bizonyult ahhoz, hogy győzelemre segítsen Angliá­ ban egy népi mozgalmat. Ekkorra elenyészett annak a lázadás­ nak a szelleme, amelyet a szegénytörvény reformja, valamint az ínséges negyvenes évek váltottak ki; a növekvő ipar hulláma fel­ lendítette a foglalkoztatottságot, és a kapitalizmus kezdte ter­ melni a javakat. A chartisták békésen szétoszlottak. Ügyüket a parlament egy későbbi időpontig nem is tárgyalta, akkor pedig folyamodványukat öt az egyhez arányban leszavazták az alsó­

225

házban. Hiába gyűjtöttek több millió aláírást. A győztesek azzal semmisítették meg mozgalmukat, hogy nevetségessé tették azt. így ért véget Anglia népének legnagyobb politikai erőfeszítése egy népi demokrácia létrehozására. Egy vagy két évvel később már csaknem elfelejtették a chartizmust. Az ipari forradalom fél évszázaddal később érte el a konti­ nenst. Ott a munkásosztályt nem űzte el a földről semmiféle bekerítési mozgalom, inkább a magasabb bérek és a városi élet csábítása késztette a félig szolgahelyzetű mezőgazdasági mun­ kást arra, hogy elhagyja az uradalmat és a városba vándoroljon. Ott a hagyományos alsó középosztállyal érintkezett, és volt esé­ lye arra, hogy maga is városivá legyen. Távolról sem azt érezte, hogy lealacsonyodott, hanem azt, hogy új környezetében fel­ emelkedhet. A lakáskörülmények vitathatatlanul förtelmesek voltak, a városi munkások alsóbb rétegeinek körében még a 20. század idején is burjánzott az alkoholizmus és a prostitú­ ció. Az északnyugat-angliai gyárvidék társadalmi és fizikai nyo­ mornegyedeibe reménytelenül lecsúszott, tisztes származású angol gazdasági munkás vagy örökhaszonbérlő erkölcsi és kul­ turális katasztrófája mégsem hasonlított a felvidéki szlovák, vagy akár a pomerániai mezőgazdasági munkáséhoz, aki szin­ te egyik napról a másikra állandó lakhellyel rendelkező föld­ munkásból ipari munkássá változott egy modern nagyváros­ ban. Egy ír vagy walesi napszámosnak vagy egy nyugat-skóciai­ nak hasonló élmény lehetett a régi Manchester vagy Liverpool sikátorain nehézkesen átvergődni; de az angol kisbirtokos fia vagy a kilakoltatott gazdasági munkás biztosan nem érezte, hogy jobb társadalmi helyzetbe került. A kontinens nemrégi­ ben emancipálódott mezőgazdasági munkásának nemcsak arra volt kedvező esélye, hogy felemelkedjék az ősi kulturális ha­ gyományokkal rendelkező kézművesek és kereskedők alsó kö­ zéposztályába, de politikailag még a társadalmilag fölötte hatal­ mat gyakorló burzsoázia is ugyanabban a csónakban evezett, minthogy csaknem annyira távol állt a valódi uralkodó osztály­ tól, mint ő maga. A feudális arisztokrácia és a római katolikus püspöki kar ellen a felemelkedő közép- és munkásosztályok szoros szövetséget alkottak. Az intelligencia - különösen az egyetemi diákság - szilárdította meg az egységet e két osztály között az abszolutizmus és a kiváltság elleni közös támadásuk-

226

ban. Angliában a középosztályok - akár földesurakból és keres­ kedőkből álltak, mint a 18. században, akár gazdálkodókból és kisiparosokból, mint a 19. században - elég erősek voltak ah­ hoz, hogy egyedül érvényesítsék jogaikat. Még 1832-es, majd­ nem forradalmi erőfeszítésük során sem próbálták megnyerni a munkások támogatását. Ráadásul az angol arisztokrácia hiány­ talanul magába olvasztotta a leggazdagabb jövevényeket, és szélesítette a társadalmi hierarchia legfelső sorait, míg a konti­ nensen a még mindig félfeudális arisztokrácia nem házasodott a burzsoázia fiaival és leányaival, és csaknem hermetikusan el­ szigetelődött a többi osztálytól. Ezért minden, az egyenlő jogok és szabadságok irányába tett sikeres lépés egyformán hasznot hozott a kontinentális középosztálynak és munkásosztálynak. 1830-tól, de már 1789-től is a kontinentális hagyomány része volt, hogy a munkásosztály segíti a burzsoázia harcait a feuda­ lizmus ellen; ha másért nem is, hát azért, mint mondták, ne­ hogy a középosztály leszüretelje előle a győzelem gyümölcseit. De akár győzött, akár veszített a munkásosztály, tapasztalatai gyarapodtak, és céljai mindinkább politikai színezetet öltöttek. Ezt értették azon, hogy osztályöntudatra tett szert. A marxi ideológia kikristályosította a városi munkás világképét, akit a körülmények megtanítottak arra, hogy ipari és politikai erejét a nagypolitika fegyvereként használja. Míg az angol munkás pá­ ratlan tapasztalatra tett szert a szakszervezeti mozgalom sze­ mélyi és társadalmi problémáiban, ám az országos politikát a „jobbakra” hagyta, a közép-európai munkás politikai szocialis­ ta lett, akitől elvárták, hogy foglalkozzon az államvezetés prob­ lémáival, bár elsősorban azokkal, amelyek saját érdekeit érin­ tették. Ha a kontinens mintegy fél évszázaddal maradt el Nagy-Britannia mögött az iparosodásban, a lemaradás még nagyobb volt a nemzeti egység megteremtésében. Itália és Németország csak a 19. század második felében jutott az egységességnek arra a fo­ kára, amelyet Anglia évszázadokkal korábban elért. A kisebb kelet-európai államok pedig még később egységesültek. Az ál­ lamépítésnek ebben a folyamatában a dolgozó osztályok döntő szerepet játszottak, ami tovább növelte politikai tapasztalatu­ kat. Az ipari korszakban egy ilyen folyamatnak mindenképpen tartalmaznia kellett a szociálpolitikát. Bismarck korszakos je­ lentőségű szociális törvénytervezet bevezetésével próbálta meg

227

egyesíteni a második birodalmat. Az olasz egység elérését fel­ gyorsította a vasutak államosítása. Az Osztrák-Magyar Monar­ chiában - a népek és népcsoportok e vegyülékében - maga a korona próbálta meg ismételten megszerezni a dolgozó osztá­ lyok támogatását a központosítás és a birodalmi egység kimun­ kálásához. A szocialista pártok és a szakszervezetek ebben az átfogóbb szférában is számos alkalmat találtak arra, hogy a tör­ vényhozásra nyomást gyakorolva előmozdítsák az ipari mun­ kásság érdekeinek érvényesülését. Az ökonomista prekoncepciók elhomályosították a munkás­ osztály-probléma körvonalait. Az angol szerzők nehezen értet­ ték meg, hogy a korai kapitalista körülmények Lancashire-ben miért tettek olyan szörnyű benyomást a kontinensről jött meg­ figyelőkre. Rámutattak, hogy számos közép-európai országban még alacsonyabb a kézművesek életszínvonala a textiliparban; munkakörülményeik pedig gyakran éppolyan rosszak, mint an­ gol sorstársaiké. Az effajta összehasonlítás azonban elfedte a lényeget, nevezetesen azt, hogy a kontinensen a munkás társa­ dalmi és politikai helyzete jobb lett, Angliában viszont roszszabb. A kontinensen a munkás nem élte át a speenhamlandi törvény hatására bekövetkezett lealacsonyító pauperizálódást, s az új szegénytörvény perzselő lángjához hasonlatos dolog sem fordult elő tapasztalatai között. Jobbágyi állapotából vált - vagy inkább emelkedett - gyári munkássá, majd nagyon hamar vá­ lasztójoggal rendelkező és szakszervezetbe szervezett munkás­ sá. Vagyis megmenekült attól a kulturális katasztrófától, amely Angliában az ipari forradalmat követte. Ráadásul a kontinensen akkor zajlott az iparosítás, amikor már lehetővé vált az új ter­ melési technikákhoz való alkalmazkodás, szinte kizárólag an­ nak köszönhetően, hogy követték a szociális védelem angol módszereit.13 A kontinens munkásait nem annyira az ipari forradalom ha­ tásaitól kellett megvédeni - szociális értelemben a kontinensen ilyesmi soha nem zajlott le -, hanem inkább a gyári és munka­ erő-piaci feltételek normális működésétől. A kontinensen a munkás ezt főként a törvényhozás segítségével érte el, míg an­ gol sorstársainak inkább az önkéntes egyesülésre - a szakszer­ vezetekre - kellett támaszkodniuk, valamint arra a képességük13 K nowles , L.: Industrial and Commercial Revolutions in Great Britain during the 19th Century. 1926.

228

re, hogy monopolizálják a munkaerőt. A társadalombiztosítás viszonylag sokkal későbbi fejlemény a kontinensen, mint Ang­ liában. A különbséget könnyen megmagyarázták a kontinens politikai hajlamával, s azzal, hogy a választójogot ott viszony­ lag hamar kiterjesztették a dolgozó tömegekre. Bár gazdasági szempontból könnyű túlértékelni a védelem kötelező és önkén­ tes módszerei - a törvényhozás, illetve a szakszervezet - közöt­ ti különbséget, politikailag ez komoly következményekkel járt. A kontinensen a szakszervezetek a munkásosztály politikai pártjának voltak a teremtményei; Angliában a politikai párt volt a szakszervezetek teremtménye. Míg a kontinensen a szakszer­ vezeti mozgalom többé-kevésbé szocialistává vált, addig Ang­ liában lényegében még a politikai szocializmus is szakszerve­ zeti jellegű maradt. Ezért az általános választójognak, amely Angliában a nemzeti egységet növelte, a kontinensen időnként ellenkező hatása volt. Nem Angliában, hanem inkább a konti­ nensen váltak be Pitt és Peel, Tocqueville és Macaulay jóslatai, hogy ti. a demokratikus kormány veszélyeztetni fogja a gazda­ sági rendszert. Gazdasági téren a szociális védelem angol és kontinentális módszerei majdnem azonos eredményekhez vezettek. Azt ér­ ték el, amit el akartak érni: a piac szétzüllesztését, hogy meg­ szervezhessék a munkaerőnek nevezett termelési tényezőt. Egy ilyen piac csak akkor érhette volna el a célját, ha a bérek az árakkal együtt estek volna. Emberi szempontból ebből a tétel­ ből a munkásra nézve a keresetek szélsőséges változékonysága, a szakmai normák teljes hiánya, a hányattatott élet alázatos el­ fogadása, a piac szeszélyeitől való teljes függés következett vol­ na. Mises jogosan állítja, hogy ha a munkások „nem szakszer­ vezeti tagokként cselekednének, hanem csökkentenék igényei­ ket, és a munkaerőpiac követelményei szerint változtatnák lak­ helyeiket és munkahelyeiket, akkor végül találnának munkát”. Ez összegzi a munka áru jellegének tételén alapuló rendszer­ ben a munkás pozícióját. Nem az áru dolga, hogy eldöntse, hol fogják eladásra felkínálni, milyen célra fogják felhasználni, mi­ lyen áron engedik meg, hogy gazdát cseréljen, milyen módon fogják fogyasztani vagy elpusztítani. „Senkinek sem jutott eszé­ be - mondja ez a következetes liberális közgazdász -, hogy a bérek hiánya jobb megfogalmazás lenne, mint a foglalkoztatott­ ság hiánya, mert a munkanélkülinek nem a munka, hanem a

229

munka díjazása hiányzik.” Misesnek igaza volt, bár eredetiség­ re nem tarthat igényt: 150 évvel előtte Whately püspök azt mondta: „Amikor egy ember munkáért koldul, nem munkát kér, hanem keresetet.” Szakszerűen szólva mégis igaz az, hogy „a munkanélküliség a kapitalista országokban annak a ténynek a következménye, hogy mind a kormány, mind a szakszerveze­ tek politikája olyan bérszint fenntartását célozza, amely nincs összhangban a munka fennálló termelékenységével”. Mert ho­ gyan is lehetne munkanélküliség, kérdi Mises, hacsak nem azért, mert a munkások „nem hajlandók azokért a bérekért dol­ gozni, amelyeket a munkaerőpiacon kaphatnának azért a mun­ káért, amelyet képesek és hajlandók elvégezni”? Ebből világos, hogy mit jelent valójában a munkáltatók igénye a munkaerő mozgósíthatóságát és a bérek rugalmasságát illetően: pontosan azt, amit fentebb olyan piacként írtunk körül, ahol az emberi munka áru. Minden szociális védekezés természetes célja az volt, hogy tönkretegyen egy ilyen intézményt, és lehetetlenné tegye léte­ zését. Valójában a munkaerőpiacnak csak azzal a feltétellel en­ gedték meg fő funkciója megtartását, hogy a bérek és a munkakörülmények, a normák és a szabályozások óvják az állítólagos áru, a munkaerő emberi jellegét. Azt állítani - mint néha te­ szik -, hogy a szociális törvényhozás, a gyártörvények, a mun­ kanélküli-segély és mindenekfölött a szakszervezetek nem za­ varják a munkaerő mozgósíthatóságát és a bérek rugalmassá­ gát, egyenértékű azzal az állítással, hogy ezek az intézmények egyáltalán nem érték el céljukat, ami épp az volt, hogy zavarják a kereslet és a kínálat törvényeit az emberi munka vonatkozá­ sában, és hogy kivonják az emberi munkát a piac hatásköréből.

230

15. fejezet Piac és természet Az, amit földnek nevezünk, az ember intézményeivel kibogoz­ hatatlanul összefonódott eleme a természetnek. Őseink talán leghátborzongatóbb vállalkozása az volt, hogy ezt elszigetelték és piacosították. A föld és a munka hagyományosan nem válik külön; a mun­ ka az élet része, a föld a természet része, élet és természet ta­ golt egységet alkot. A föld tehát szoros kapcsolatban van a ro­ konság, a szomszédság, a mesterség és a vallás intézményeivel - a törzzsel és az istentisztelet helyével, a faluval, a céhhel és a templommal. Az egyetlen „nagy piac” viszont a gazdasági éle­ tet úgy szervezi meg, hogy magában foglalja a termelési ténye­ zők piacait. Mivel ezek a tényezők történetesen elválaszthatat­ lanok az emberi intézményektől, az embertől és a természettől, könnyen belátható, hogy a piacgazdaság olyan társadalmat fel­ tételez, amelynek intézményei alá vannak rendelve a piaci me­ chanizmus követelményeinek. A dolog éppolyan utópisztikus a föld, mint a munkaerő vo­ natkozásában. A gazdasági funkció a föld számos lényeges funkciója közül csupán az egyik. Stabilitást biztosít az ember életének, lakásának helye, fizikai biztonságának egyik feltétele, tájak és évszakok szerint. Aki föld nélkül éli le az életét, éppen olyan, mint a kéz és láb nélkül születő ember. A föld elválasz­ tása az embertől és a társadalom olyan megszervezése, hogy ki­ elégítse egy ingatlanpiac követelményeit, mégis lényeges része volt a piacgazdaság utópikus fogalmának. Ismét a modern gyarmatosítás terén válik nyilvánvalóvá egy ilyen vállalkozás valódi jelentősége. Gyakran érdektelen, hogy

231

a gyarmatosítónak a föld mélyében rejlő gazdagság miatt van-e szüksége a földre, vagy csak élelem- és nyersanyagtöbblet ter­ melésére akarja kényszeríteni a bennszülöttet. Az sem számít sokat, hogy a bennszülött a gyarmatosító közvetlen felügyelete alatt dolgozik-e, vagy csak valamilyen közvetett kényszer hatá­ sára, mert először minden esetben össze kell törni a bennszü­ löttek életének társadalmi és kulturális rendszerét. A gyarmati és az egy-két évszázaddal ezelőtti nyugat-euró­ pai helyzet nagyon hasonlít egymásra. De a föld mobilizálása, amely az egzotikus térségekben néhány évbe vagy évtizedbe sűríthető, Nyugat-Európában több száz évet vett igénybe. A kihívás abból eredt, hogy kialakultak a kapitalizmus nem tisztán kereskedelmi formái. Volt mezőgazdasági kapitalizmus, amely Angliában kezdődött a Tudorokkal, és a föld egyéni mű­ velését igényelte, beleértve a szántóföldek legelővé változtatá­ sát és a bekerítéseket. A 18. század elejétől volt ipari kapitaliz­ mus, amely - Franciaországban csakúgy, mint Angliában - el­ sősorban a vidékhez kötődött, és az üzemek, valamint a mun­ kástelepülések kiépítéséhez telkekre volt szüksége. A legna­ gyobb kihívás mind közül az ipari városok kialakulása volt a 19. században, gyakorlatilag korlátlan élelem- és nyersanyag-szük­ ségletükkel, bár ez inkább a föld használatát, mint tulajdonát érintette. Felületesen nézve nem sok a hasonlóság az e kihívásokra adott válaszokban, ám mégis mindannyian annak a folyamat­ nak voltak az egyes szakaszai, melynek során a Föld felszínét alárendelték az ipari társadalom szükségleteinek. Az első sza­ kasz a termőföld kommercializálása, a föld feudális jövedelmé­ nek mobilizálása volt. A második az élelem és a szerves nyers­ anyagok termelésének kikényszerítése a gyorsan növekvő ipari népesség szükségleteinek kielégítésére. A harmadik a többletre termelés e rendszerének kiterjesztése volt a tengeren túli és gyarmati területekre. Ezzel az utolsó lépéssel a föld és termése végül beleilleszkedett egy önszabályozó világpiac rendszerébe. A termőföld áruba bocsátása mindössze egy másik megne­ vezés a feudalizmus felszámolására. Ez a nyugati városi köz­ pontokban éppúgy megkezdődött, mint Angliában a 14. szá­ zadban, és mintegy ötszáz évvel később ért véget az európai forradalmakkal, amikor is eltörölték a jobbágyság maradvá­ nyait. Az ember elválasztása a termőföldtől a gazdaság elemei­

232

re bontását jelentette, hogy minden egyes elem a rendszernek ahhoz a részéhez illeszkedjék, ahol a legjobban hasznosul. Az új rendszer először a régi mellett jött létre, amelyet megpróbált magához hasonlítani és elnyelni az olyan föld megszerzésével, amelyet még prekapitalista kötelékek terheltek. A föld hitbizo­ mányba vételét eltörölték. „A cél az volt, hogy kiküszöböljék a szomszédsági vagy rokonsági szervezetek, különösen a nem el­ sőszülött arisztokrata férfiak, valamint az egyház minden igé­ nyét, amelyek kivonták a földet a kereskedelem vagy a jelzálog­ kölcsön köréből.”1 A célt hol egyéni erővel és erőszakkal, hol alulról vagy felülről jövő forradalommal, hol háborúval és hódí­ tással, hol törvényhozással, hol közigazgatási nyomással, hol magánszemélyek spontán, kis léptékű, hosszú ideig tartó ak­ ciójával érték el. Elsősorban a folyamat szabályozására hozott intézkedésektől függött, hogy a felfordulást felszámolják-e, vagy az tartós lesz, és károsítja a társadalom testét. Maguk a kormányzatok indították útnak a változás és az alkalmazkodás hatalmas tényezőit. Az egyházi földek szekularizálása például a modern állam egyik alapja volt egészen az itáliai Risorgimentóig, és mellesleg az egyik fő eszköze annak is, hogy rendezett módon magánszemélyek kezébe adják a földet. A legnagyobb lépéseket ez irányban a francia forradalom és az 1830-as és 1840-es évek benthamista reformjai jelentették. „A mezőgazdaság virágzásának az a legkedvezőbb feltétele - ír­ ta Bentham -, ha nincsenek hitbizományok, nincsenek elidege­ níthetetlen javadalmak, nincsenek közlegelők, nincs visszavá­ sárlási jog, nincs t i z e d . A tulajdon, és különösen a földtulaj­ don kezelésének ez a szabadsága lényeges része az egyéni sza­ badság benthamista felfogásának. Az olyan törvények, mint az elbirtoklási törvény (Prescriptions Act), az örökösödési törvény (Inheritance Act), a kárpótlási és birtokkereseti törvény (Fimes and Recoveries Act), az ingatlantörvény (Real Property Act), az 1801-es általános bekerítési törvény (General Enclosure Act) és utódai,12 valamint az 1841-től 1926-ig hozott úrbértörvények (Copyhold Acts) a benthamista szabadságfogalom ilyen vagy olyan módon való kiterjesztését célozták és érték el. Franciaor­ szágban és a kontinens bizonyos részein a Code Napoléon in­ 1 B rinkmann , C.: Das soziale System des Kapitalismus. Grundriss der Sozialökonomik. 1924.

2 D icey, A.: i. m. 226.

233

tézményesítette a tulajdon középosztályi formáit, eladható áru­ vá téve a földet és magánjogi szerződéssé a jelzálogot. Egy újabb lépés, amely átfedte az elsőket, a föld alárendelé­ se volt a gyorsan bővülő városi népesség szükségleteinek. Bár a termőföldet nem lehet fizikailag elmozdítani, termését igen, ha a szállítóeszközök és a törvény megengedik. „így a javak mobi­ litása bizonyos fokig kiegyenlíti a tényezők régióközi mobilitásá­ nak hiányát; vagy (ami voltaképpen ugyanaz) a kereskedelem mérsékli a termelőeszközök nem megfelelő földrajzi eloszlásá­ nak hátrányait.”3A hagyományos szemléletmódtól teljesen ide­ gen volt egy ilyen elképzelés. „Sem az ókorban, sem a kora kö­ zépkorban - és ezt hangsúlyozni kell - nem adták-vették szabá­ lyosan a köznapi javakat.”4 A gabonafeleslegek a környék, ki­ váltképpen a helyi város ellátását biztosították, a gabonapiacok­ nak a 15. századig szigorúan helyi szervezetük volt. De a váro­ sok növekedése arra késztette a földbirtokosokat, hogy elsősor­ ban piaci értékesítésre termeljenek, és - Angliában - a metropo­ lisz kialakulása arra kényszerítette a hatóságokat, hogy enyhít­ sék a gabonakereskedelem korlátozásait, engedjék, hogy regio­ nálissá váljon; országossá azonban nem válhatott soha. Végül a népesség felgyülemlése az ipari városokban a 19. század második felében teljesen megváltoztatta a helyzetet - először nemzeti, azután világméretekben. A szabadkereskedelem valódi jelentősége e változás megva­ lósítása volt. A föld termésének mobilizálása a szomszédos vi­ dékeken kiterjedt a trópusi és szubtrópusi térségekre - az ipari­ mezőgazdasági munkamegosztás átfogta az egész földet. En­ nek eredményeképpen távoli égövek népei lettek részesei egy számukra homályos változásnak, míg az európai nemzetek mindennapi tevékenységükben az emberiség életének még nem biztosított integrációjától váltak függővé. A szabadkeres­ kedelemmel létrejöttek a világméretű kölcsönös függőség új és hatalmas kockázatai.

3 O hlin , B.: Interregional and International Trade. 1935. 42. 4 Bücher , K.: Entstehung der Volkwirtschaft. 1904. Lásd még: Penrose, E. E:

Population Theories and Their Application. 1934. - Penrose idézi Longfieldet (1934), aki először említi azt az elgondolást, hogy a javak mozgását fel lehet fogni termelési tényezők mozgásának helyettesítéseként.

234

A társadalmi védekezés területe a teljes körű felfordulás el­ len éppolyan széles volt, mint a támadási front. A szokásjog és a törvényhozás időnként felgyorsította ugyan a változást, más­ kor viszont lelassította. Ugyanakkor a szokásjog és a törvényhozás egyetlen időpontban sem hatott szükségképpen ugyan­ abban az irányban. A munkaerőpiac megjelenésekor a szokásjog főleg pozitív szerepet játszott. A munkaerőáru-elméletét - és ez hangsúlyo­ zandó - nem közgazdászok, hanem jogászok fogalmazták meg először. A szokásjog a munkaerő egyesülése és az összeesküvési törvény kérdésében is a szabad munkaerőpiacot részesítette előnyben, bár ez a szervezett munkások egyesülési szabadsá­ gának korlátozását jelentette. A föld vonatkozásában azonban megváltozott a szokásjog szerepe: először bátorította, később ellenezte a változást. A 16. és a 17. században általában ragaszkodtak a tulajdonosnak ah­ hoz a jogához, hogy a haszon érdekében még akkor is fejleszt­ hesse birtokát, ha ez a lakóhelyek és a foglalkoztatottság ko­ moly megváltoztatásával járt. A kontinensen ez a mobilizációs folyamat - mint tudjuk - a római jog átvételével járt, míg Ang­ liában a szokásjog megtartotta szerepét, és sikerült áthidalnia a korlátozott középkori tulajdonjogok és a modern egyéni tulaj­ don közötti szakadékot anélkül, hogy feláldozta volna az alkot­ mányos szabadság szempontjából létfontosságú, bíróilag értel­ mezett törvény fogalmát. A 18. századtól kezdve viszont a szo­ kásjog a föld esetében a múltat őrizte a modernizáló törvényho­ zással szemben. Végül azonban a benthamiánusok előretörtek, s 1830 és 1860 között kiterjesztették a földre a szerződéskötés szabadságát. Ez az erőteljes trend az 1870-es években fordult meg, amikor a törvényhozás radikálisan irányt váltott. Megkez­ dődött a „kollektivista” korszak. A szokásjog inerciáját most szándékosan növelték olyan tör­ vényekkel, amelyeket kifejezetten azért fogadtak el, hogy véd­ jék a vidéki rétegek lakó- és munkahelyeit a szerződéskötés szabadságának hatásaival szemben. Átfogó munkába kezdtek, hogy bizonyos fokig egészségesebb lakásokhoz juttassák a sze­ gényeket, veteményeskerteket adtak nekik; így esélyt kaptak ar­ ra, hogy elmeneküljenek a nyomornegyedekből, és hogy a ter­ mészetnek, az „úriemberek parkjának” friss levegőjét lélegez­ zék be. Nyomorult ír bérlőket és londoni nyomornegyedlakókat

235

szabadítottak ki a piac törvényeinek szorításából olyan jogi lé­ pésekkel, amelyek azt célozták, hogy megvédjék őket a könyör­ telenül pusztító erőtől, a haladástól. A kontinensen főként az írott jog és a közigazgatás ténykedése mentette meg a bérlőt, a parasztot, a mezőgazdasági munkást az urbanizáció legerősza­ kosabb hatásaitól. Az olyan porosz konzervatívok, mint Rodbertus, akinek junker szocializmusa hatott Marxra, édes­ testvérei voltak az angol tory demokratáknak. A védelem problémája ekkor egész országok és kontinensek mezőgazdasági népességének vonatkozásában merült fel. Az akadálytalanul működő nemzetközi szabadkereskedelemnek egyre nagyobb mezőgazdasági termelő tömegeket kellett eltün­ tetnie.5Ezt az elkerülhetetlen rombolási folyamatot súlyosbítot­ ta a modern szállítóeszközök fejlődésében mutatkozó szaka­ szosság. Ezek túl drágák voltak ahhoz, hogy elterjesszék őket a Föld új térségeiben, amíg nem volt elég nagy az elérhető nyere­ ség. Amint kezdtek megtérülni a gőzhajók és a vasutak építésé­ hez szükséges nagy beruházások, egész kontinensek nyíltak meg, és a szerencsétlen Európára gabonalavina zúdult. Ez el­ lentmondott a klasszikus prognózisnak. Ricardo axiómává emelte, hogy a legtermékenyebb földet művelik meg először. Nézete látványosan megcáfolódott, amikor a vasutak terméke­ nyebb földet találtak a Föld ellenkező körein és fokain. KözépEurópa, mely vidéki társadalmának teljes megsemmisülésével nézett szembe, kénytelen volt gabonatörvények bevezetésével védelmezni parasztságát. Ám ha Európa szervezett államai meg tudták is védeni ma­ gukat a nemzetközi szabadkereskedelem utóhatásától, a politi­ kailag szervezetlen gyarmatok erre nem voltak képesek. Az eg­ zotikus népek imperializmus elleni lázadása legfőképp annak a politikai státusnak a megszerzésére irányuló kísérlet volt, amelyre az európai kereskedelmi politikák által okozott társa­ dalmi felfordulások kivédéséhez lett volna szükségük. Az a vé­ delem, amelyet a fehér ember könnyedén megszerzett magá­ nak közösségeinek szuverén státusa segítségével, a színes bőrű ember számára mindaddig elérhetetlen maradt, amíg nélkülöz­ te előfeltételét, a politikai kormányzatot. 5 fejezet.

236

Borkenau, F.: The Totalitarian Enemy. 1939. „A kollektivizmus felé” című

A kereskedő osztályok támogatták a föld mobilizálására irá­ nyuló követelést. Cobden azzal a felfedezésével döbbentette meg Anglia földesurait, hogy a gazdálkodás „üzlet”, és hogy azoknak, akiknek nincs pénzük, tönkre kell menniük. A dolgo­ zó osztályokat megnyerték a szabadkereskedelemnek, amint nyilvánvalóvá vált, hogy így olcsóbb lesz az élelmiszer. A szakszervezetek az agrárérdekekkel szemben ellenséges bástyákká váltak, a forradalmi szocializmus pedig reakciósok szedett-vedett tömegeként bélyegezte meg a világ parasztságát. A nem­ zetközi munkamegosztás vitathatatlanul progresszív hitvallás volt, és ellenfelei gyakran azok közül toborzódtak, akiknek íté­ lőképességét csorbította az anyagi érdekeltség vagy a természe­ tes intelligencia hiánya. A korlátozatlan szabadkereskedelem téveszméit felfedező néhány független és tárgyilagos elme túl kevésnek bizonyult ahhoz, hogy mélyebb hatást fejtsen ki. A következmények azonban, noha nem ismerték fel tudato­ san őket, valóságosak voltak. A földbirtokos osztályok érdekei­ nek erőteljes hatását Nyugat-Európában, továbbá a feudális életformák fennmaradását a 19. században Közép- és Kelet-Európában valójában könnyen meg lehet magyarázni azzal, hogy ezek az erők létfontosságú védelmező feladatot láttak el a föld mobilizálásának késleltetésében. Gyakran föltették azt a kér­ dést: miért tudta a kontinens feudális arisztokráciája fenntarta­ ni befolyását a középosztály államában, ha egyszer elveszítette katonai, bírói és közigazgatási funkcióit, amelyeknek befolyá­ sát köszönhette? Magyarázatként néha a „túlélés” elméletére hivatkoztak, amely szerint a tehetetlenség következtében ma­ radhatnak fenn funkciójukat vesztett intézmények és jellegze­ tességek. A valóságnak azonban jobban megfelel, ha azt mond­ juk, hogy egyetlen intézmény sem éli túl funkcióját - amikor pedig úgy látszik, hogy túléli, akkor ennek az az oka, hogy va­ lamilyen más funkciót vagy funkciókat tölt be, amelyek nem feltétlenül foglalják magukban az eredetit. A feudalizmus és a földbirtokosok konzervativizmusa tehát addig tartotta meg ere­ jét, ameddig valamilyen célt szolgált, történetesen azt, hogy korlátozza a föld mobilizálásának végzetes hatásait. A szabad­ kereskedelem hívei mára elfelejtették, hogy a föld az ország te­ rületének részét képezte, és hogy a szuverenitás területi jellege nem pusztán érzelmes gondolattársítások, hanem kemény té­ nyek, köztük gazdasági tények eredménye volt. „A nomád né­

237

pekkel szemben a földművelő olyan beruházások mellett köte­ lezi el magát, amelyek egy meghatározott helyhez vannak köt­ ve. Ilyen beruházások nélkül az emberi élet szükségképpen kezdetleges és némileg az állatokéhoz hasonló marad. És mi­ csoda hatalmas szerepet játszottak ezek a helyhez kötött beren­ dezési tárgyak az emberi történelemben! Az állandó és elmozdíthatatlan beruházások: a művelésre alkalmassá tett és meg­ művelt földek, a házak és egyéb épületek, a közlekedési eszkö­ zök, a termeléshez - beleértve az ipart és a bányászatot - szük­ séges sokféle gépi felszerelés ahhoz a helyzet köti a közösséget, ahol van. Ezeket nem lehet hevenyészve összeütni, nemzedé­ kek türelmes erőfeszítéséből kell megszületniük, és a közösség nem engedheti meg magának, hogy feláldozza őket, és mindent elölről kezdjen. Innen adódik a szuverenitás területi jellege, amely áthatja politikai elgondolásainkat.”6 Egy évszázadon át kinevették ezeket a nyilvánvaló igazságokat. A gazdasági érvet könnyen ki lehet úgy terjeszteni, hogy magába foglalja a termőföld és erőforrásai integritásához kap­ csolódó biztonság feltételeit is. Ilyenek a népesség energiája és életereje, az élelmiszer-készletek bősége, a védelemre szolgáló anyagok jellege és mennyisége, sőt az ország éghajlata is, hi­ szen az országot sújthatja erdőpusztulás, talajerózió, aszály és porvihar, amelyek végső soron mind a földtényezőtől függenek, ám egyik sem reagál a piac kereslet-kínálati mechanizmusára. Ha adott egy teljes mértékben a piactól függő rendszer, akkor a bizalom természetesen azok felé a piaci rendszeren kívül eső erők felé fog fordulni, amelyek képesek megvédelmezni az e rendszer által veszélyeztetett közös érdekeket. Egy ilyen felfo­ gás összhangban van az osztálybefolyás valódi forrásairól alko­ tott nézetünkkel: ahelyett, hogy a kor általános trendjével ellen­ tétes fejleményeket a reakciós osztályok pontosan nem tisztá­ zott befolyásával próbálnánk magyarázni, szívesebben magya­ rázzuk az ilyen osztályok befolyását azzal, hogy ezek, bár aka­ ratlanul, olyan irányt szabtak az események alakulásának, amely csak látszólag ellentétes a közösség általános érdekeivel. Az, hogy egy ilyen politika gyakran nagyon is jól szolgálja a sa­ ját érdeküket, csak újabb illusztrációja annak az igazságnak, hogy az osztályok egyenlőtlenül húztak hasznot a közösségnek tehető szolgálataikból. 6 H awtrey, R. G.: The Economic Problem. 1933.

238

Erre volt példa Speenhamland. A falun uralkodó földesúr megtalálta a módját, hogy lassítsa a vidéki bérek emelkedését és a falusi élet hagyományos struktúráját fenyegető felfordulást. Hosszú távon a választott módszernek óhatatlanul gyalázatos eredményekkel kellett járnia. A földesurak mégsem lettek volna képesek praktikáikat folytatni, ha ezzel nem segítették volna az országot mint egészet abban, hogy megbirkózzon az ipari for­ radalom földcsuszamlásával. Az európai kontinensen a mezőgazdasági protekcionizmus ugyancsak szükségszerű volt. De a korszak legtevékenyebb in­ tellektuális erői egy olyan vállalkozással voltak elfoglalva, amely mellesleg megváltoztatta látószögüket, méghozzá úgy, hogy elrejtette előlük az agrárhelyzet valódi jelentőségét. Ilyen körülmények között tehetett szert súlyánál nagyobb befolyásra egy csoport, amely képviselni tudta a veszélybe került mezőgazdasági érdekeket. A protekcionista eílenmozgásnak sikerült stabilizálnia az európai vidéket, és gyöngítenie azt a sodrást a város felé, amely a korszak veszedelme volt. E társadalmilag hasznos funkciót a reakció töltötte be. Amerikában körülbelül fél évszázaddal később a TVA7 és más haladó társadalmi tech­ nikák sikeréért ugyanaz a funkció volt felelős, amely Európá­ ban lehetővé tette a reakciós osztályoknak, hogy manipulálja­ nak a hagyományos érzelmekkel a mezőgazdasági vámokért ví­ vott küzdelmükben. A társadalomnak azok a szükségletei, amelyeknek az új világban a demokrácia volt a haszonélvezője, a régiben az arisztokrácia befolyását erősítették. A 19. századi kontinentális Európa politikai történetének, amely a liberalizmus és a reakció küzdelméből állt, a föld mo­ bilizálásának elemzése volt a szociológiai háttere. Ebben a küz­ delemben a hadsereg és a papság felső rétege a földbirtokos osztályok szövetségese volt, amelyek szinte teljesen elveszítet­ ték közvetlenebb funkcióikat a társadalomban. Ezek az osztá­ lyok vállalkoztak arra - mivel sem hagyomány, sem ideológia nem kötötte őket az általános szabadságjogokhoz és a parla­ mentáris kormányzáshoz -, hogy valamilyen reakciós kiutat ta­ láljanak abból a zsákutcából, amelybe a piacgazdaság és követ­ kezménye, az alkotmányos kormányzat vezethetett. 7 Tenessee Valley Authority - amerikai állami erőműtársaság a Tennessee völgyében. - (A szerk.)

239

Röviden: a gazdasági liberalizmus egybekelt a liberális ál­ lammal, míg a földtulajdonosi érdekek nem - ez volt a forrása ez utóbbiak permanens politikai jelentőségének a kontinensen, ez hozta létre a porosz politika ellenáramlatát Bismarck alatt, ez táplálta a klerikális és a militarista revánsot Franciaország­ ban, ez biztosított udvari befolyást az arisztokráciának a Habs­ burg Birodalomban, s ez tette az egyházat és a hadsereget om­ ladozó trónok őreivé. Mivel a kapcsolat túlélte azt a kritikus két nemzedéket, amely John Maynard Keynes szerint „az örökké­ valóság praktikus alternatívája”, a földnek és a földtulajdonnak most lényegéből fakadó reakciós elfogultságot tulajdonítottak. A 18. századi Anglia éppúgy feledésbe merült tory szabadkeres­ kedőivel és mezőgazdasági úttörőivel együtt, mint a Tudor-kori felvásárlók és forradalmi módszereik, amelyekkel hasznot húz­ tak a földből. Franciaország és Németország szabadkereskede­ lemért lelkesedő fiziokrata földesurait kitörölte a köztudatból a vidék örökkön tartó elmaradottságának modern előítélete. Her­ bert Spencer, akinek egy nemzedék is megfelelt az örökkévaló­ ságból vett mintaként, egyszerűen azonosította a militarizmust a reakcióval. Az a társadalmi és technikai alkalmazkodóképes­ ség, amelyet újabban a japánok, az oroszok vagy a nácik tanú­ sítanak, felfoghatatlan lenne számára. Az ilyen gondolatok elfogultan korhoz kötöttek voltak. A pi­ acgazdaság elképesztő ipari teljesítményeinek ára a társadalom szubsztanciájának komoly károsítása volt. A feudális osztályok ebben találtak alkalmat elvesztett presztízsük egy részének visszaszerzésére - a föld és a földművelő erényeinek szószólói­ vá válva. Az irodalmi romantikában a természet a múlt szövet­ ségese lett; a mezőgazdasági mozgalomban a 19. századi feuda­ lizmus megpróbálta - és nem is sikertelenül - visszaszerezni múltját, a természetes emberi élőhely, a termőföld őrének tün­ tetve föl magát. Ha a veszély nem lett volna valódi, nem válha­ tott volna be a hadicsel. De a hadsereg és az egyház szintén presztízsnyereségre tett szert azzal, hogy rendelkezésre állt a nagyon sebezhetővé vált „rend és törvény” „védelmezőjeként”, miközben az uralkodó középosztály nem volt alkalmas az új gazdaság e követelmé­ nyének kielégítésére. A piaci rendszer érzékenyebb volt a láza­ dásra minden más általunk ismert gazdasági rendszernél. A Tu­ dor-kori kormányzatok lázadásokra támaszkodtak, hogy helyi

240

sérelmekre hívják fel a figyelmet; néhány főkolompost fel­ akaszthattak, egyébként semmi kár nem esett. A pénzpiac ki­ alakulása teljes szakítást jelentett egy ilyen attitűddel. 1797 után a lázongás megszűnt a londoni élet népszerű sajátossága lenni, helyét fokozatosan a gyűlések foglalták el, amelyeken legalábbis elvben - megszámlálták a kezeket, amelyek egyéb­ ként ütéseket osztogattak volna.8 A porosz király, aki bejelen­ tette, hogy a közrend tiszteletben tartása az alattvalók legfőbb és mindenek fölött való kötelessége, híressé vált erről a parado­ xonról, ami igen hamar mégis közhely lett. A 19. században a rendbontásokat, ha felfegyverzett tömegek követték el, kezdő­ dő lázadásnak és heveny veszélynek ítélték az államra nézve; az értékpapírok zuhanásszerűen vesztettek értékükből, és az áraknak nem volt alsó határuk. Egy lövöldözéssel járó zavargás a nagyváros utcáin tönkretehette a névleges nemzeti tőke tekin­ télyes részét. A középosztályok most mégsem katonáskodtak; a népi demokrácia azzal büszkélkedett, hogy hangot ad a töme­ gek akaratának; s a kontinensen a burzsoázia még ragaszkodott forradalmi ifjúságának emlékeihez, amikor merészen szembe­ szállt a zsarnoki arisztokráciával a barikádokon. Végül a liberá­ lis vírustól legkevésbé fertőzött parasztságot tekintették az egyetlen rétegnek, amely személyesen védi „a törvényt és a ren­ det”. A reakció egyik funkcióját abban látták, hogy helyükön tartja a dolgozó osztályokat, hogy a piacokon ne törjön ki pá­ nik. Bár erre a szolgálatra nagyon ritkán volt szükség, az agrá­ rius tábornak mégiscsak rendelkezésére állt a parasztság a tu­ lajdonjogok védelmezőjeként. Az 1920-as évek története különben megmagyarázhatatlan lenne. Amikor Közép-Európában a háború és a vereség követ­ keztében a társadalmi struktúra összeomlott, egyedül a mun­ kásosztály volt kéznél annak a feladatnak az ellátására, hogy biztosítsa a folyamatosságot. A hatalom mindenütt a szakszer­ vezetek és a szociáldemokrata pártok kezébe került: Ausztriá­ ban, Magyarországon, sőt még Németországban is kikiáltották a köztársaságot, holott korábban a felsorolt országok egyikében 8 T revelyan, G. M.: History of England. 1926. 533. - „Anglia Walpole idején még mindig az arisztokrácia uralma alatt állt, amit lázadások mérsékeltek.” Hannah More „tárházának" dalát, A lázadást „kilencvenötben, a szűkölködés és riadalom évében” írták - ez volt Speenhamland éve. (The Repository Tbacts. I. k. New York, 1835.; továbbá The Library, 1940. Negyedik sorozat. XX. k. 295.)

241

sem létezett soha aktív republikánus párt. De alig múlt el a fel­ bomlás közvetlen veszélye, és váltak a szakszervezetek szolgá­ latai fölöslegesekké, a középosztályok máris megpróbálták kirekeszteni a munkásosztályt a közéletben való mindenfajta részvételből. Ez a háború utáni korszak ellenforradalmi szaka­ szaként ismeretes. Valójában soha nem fenyegetett igazán egy kommunista rendszer veszélye, mivel a munkások a kommu­ nistákkal szemben tevőlegesen ellenséges pártokba és szakszervezetekbe szerveződtek. (Magyarországon volt egy kom­ munista epizód, amelyet szó szerint rákényszerítettek az or­ szágra, amikor a francia invázióval szemben a védekezésnek nem volt más alternatívája.) A veszély nem a bolsevizmus volt, hanem az, hogy a szakszervezetek és a munkáspártok szükséghelyzetben figyelmen kívül hagyják a piacgazdaság szabályait. A piacgazdaságban ugyanis a közrend és a kereskedelmi szoká­ sok különben ártalmatlan szünetelése halálos fenyegetést je­ lenthet,9 mivel annak a gazdasági rendszernek az összeomlásá­ val járhat, amelytől a társadalom mindennapi kenyere függ. Ez magyarázta azt a figyelemre méltó elmozdulást, amely egyes országokban az ipari munkások állítólag küszöbönálló diktatú­ rájától a parasztság tényleges diktatúrája felé lezajlott. A pa­ rasztság épp a húszas években határozta meg egy sor olyan ál­ lam gazdaságpolitikáját, amelyekben rendes körülmények kö­ zött csak szerény szerepet játszott. Történetesen most ők vol­ tak az egyetlen kéznél lévő osztály a szó modern, túlfeszített ér­ telmében vett törvény és rend fenntartására. A háború utáni Európában az agrárproblematika előtérbe kerülését a parasztosztály politikai okokból való kedvezményes kezelése kísérte. A finnországi lapp mozgalomtól az ausztriai Heimwehrig a parasztok bizonyultak a piacgazdaság bajnokai­ nak, s ez politikailag nélkülözhetetlenné tette őket. Ehhez nincs sok köze az élelem szűkösségének a háborút követő első években, aminek időnként a befolyásukat tulajdonítják. Pél­ dául Ausztriának gabonavámokkal kellett csökkentenie élelmi­ szernormáit, hogy pénzügyileg segítse a parasztokat, noha élel­ miszer-szükségletének kielégítésében erősen függött az import­ tól. De a paraszti érdeket minden áron meg kellett védeni, jólle9 H ayes, C. J. H.: A Generation o f Materialism, 1870-1890. („Az egyes orszá­ gok nagy részét, legalábbis Nyugat- és Közép-Európában, most látszólag párat­ lan stabilitás jellemezte.")

242

hét a mezőgazdasági protekcionizmus nyomort jelenthetett a városlakóknak, és ésszerűtlenül magas termelési költséget az exportra termelő iparoknak. így tett szert a parasztok korábban minden befolyást nélkülöző osztálya olyan befolyásra, amely jóval meghaladta gazdasági jelentőségét. A bolsevizmustól való félelem volt az az erő, amely kikezdhetetlenné tette politikai pozícióját. És ez a félelem, mint láttuk, mégsem a munkásosz­ tály diktatúrájától való félelem volt - nem tűnt fel semmi a lát­ határon, ami akár halványan ilyesmire emlékeztetett volna -, hanem az attól való rettegés, hogy megbénul a piacgazdaság, ha nem küszöbölnek ki minden olyan erőt a politikai színtérről, amely kényszer hatására félreteheti a piaci játszma szabályait. Amíg a parasztság volt az egyetlen olyan osztály, amely képes volt ezeknek az erőknek a kiküszöbölésére, nagy volt a tekin­ télye, és sakkban tarthatta a városi középosztályokat. Amint megszilárdult az állam hatalma, és - még korábban - a fasisz­ ták rohamosztagokba szervezték a városi alsó középosztályt, a burzsoázia már nem függött a parasztságtól, s annak presztízse gyorsan csökkent. Amint semlegesítették vagy leigázták a váro­ sokban és a gyárakban a „belső ellenséget”, a parasztságot száműzték korábbi, az ipari társadalomban őt megillető sze­ rény helyzetébe. A nagybirtokosok befolyása nem csökkent. Álladóbb ténye­ ző dolgozott nekik: a mezőgazdasági önellátás egyre növekvő katonai jelentősége. A nagy háború megértette a nyilvánosság­ gal az alapvető stratégiai tényeket, nem hagyatkoztak immár meggondolatlanul a világpiacra, hanem pánikszerűen növelték az élelmiszer-termelő kapacitást. Közép-Európa visszaalakítása mezőgazdasági térséggé, amit a bolsevikoktól való rémület in­ dított el, az autarkia jegyében fejeződött be. A „belső ellenség” érve mellett most volt egy újabb érv, a „külső ellenség”. A libe­ rális közgazdászok szokás szerint téves gazdasági tanok által gerjesztett romantikus elfajulást láttak ott, ahol a valóságban a tornyosuló politikai események még a legegyszerűbb embere­ ket is ráébresztették arra, hogy a gazdasági megfontolások tel­ jesen érdektelenek a nemzetközi rendszer közelgő felbomlásá­ val szemben. Genf folytatta hasztalan kísérleteit a népek meg­ győzésére, hogy képzelt veszélyektől rettegve halmoznak fel, és hogy ha mindenki egységesen cselekedne, helyreállhatna és mindenki javát szolgálhatná a szabadkereskedelem. A korszak

243

furcsán hiszékeny atmoszférájában sokan magától értetődőnek tekintették, hogy a gazdasági probléma megoldása (ami jelent­ het bármit) nemcsak hogy csillapítani fogja a háború veszélyét, hanem egyszer s mindenkorra el is fogja azt hárítani. A száz­ éves béke olyan mérhetetlen illúziókat táplált, amelyek elrejtet­ ték a tényeket. A korszak szerzői realizmushiányukkal tűnnek ki. A. J. Toynbee provinciális előítéletnek minősítette a nemzet­ államot, Ludwig von Mises nevetséges illúziónak a szuvereni­ tást, Norman Angell rossz üzleti számításnak a háborút. Soha nem voltak ilyen kevéssé tudatában a politikai problémák lé­ nyegi természetének. A szabadkereskedelem elve, amely 1846-ban összecsapott a gabonatörvényekkel és legyőzte azokat, nyolcvan évvel később ismét küzdött, és ezúttal veszített ugyanebben az ügyben. Az autarkia problémája a kezdetektől kísértette a piacgazdaságot. A gazdasági liberálisok éppen ezért elhessegették a háború rémképét, és álláspontjukat naiv módon a piacgazdaság megsemmisíthetetlenségének feltevésére alapozták. Nem vette ész­ re senki, hogy érveik pusztán azt bizonyítják, milyen veszély­ ben van egy nép, amely biztonságát olyan törékeny intézmény­ re alapozza, mint az önszabályozó piac. A húszas évek autarkiamozgalma lényegileg profetikus volt: az eltűnőben lévő rendhez való alkalmazkodás szükségességét jelezte. A világhá­ ború megmutatta a veszélyt, és az emberek ennek megfelelően cselekedtek; de mivel tíz évvel később cselekedtek, az ok és az okozat közötti kapcsolatot ésszerűtlennek érzékelték. „Miért védekeznénk elmúlt veszélyek ellen?” - kommentálta számos kortárs a dolgot. Ez a téves logika nemcsak az autarkia, de ami jóval fontosabb, a fasizmus természetét is elhomályosította. Mindkettőt azzal magyarázták, hogy ha az átlagos értelmet egy­ szer megérinti valamilyen akut veszély érzete, a félelem láten­ sen mindaddig megmarad, amíg a veszély végső okát ki nem küszöbölik. Azt állítottuk, hogy Európa nemzetei sohasem heverték ki a háború megrázkódtatását, amely váratlanul szembesítette őket a kölcsönös függőség veszélyeivel. Hiába kezdték újra a keres­ kedelmet, hiába mutatta be nemzetközi konferenciák tömege a béke idilljét, hiába nyilatkoztatták ki a kormányok a kereskede­ lem szabadságának elvét, egyetlen nép sem tudta elfelejteni, hogy ha nincsenek saját élelmiszer- és nyersanyagforrásai, vagy

244

ha nem biztos, hogy katonailag megszerezheti ezeket, sem szi­ lárd valuta, sem megtámadhatatlan hitel nem menti meg a tehe­ tetlenségtől. Ez a megfontolás a lehető leglogikusabban és leg­ következetesebben alakította a közösségek politikáját. A ve­ szély forrása nem szűnt meg. Miért várták akkor, hogy csillapo­ dik a félelem? Hasonló téveszme uralkodott a fasizmus azon bírálói között (ők alkották a nagy többséget), akik a fasizmust minden politi­ kai értelmet nélkülöző furcsaságként jellemezték. Mint mond­ ták, Mussolini azt állította, hogy elhárítja a bolsevizmus veszé­ lyét Olaszországban, a statisztikák viszont azt bizonyítják, hogy a sztrájkhullám több mint egy évvel a római bevonulás előtt alábbhagyott. Elismerték, hogy felfegyverzett munkások foglalták el 1921-ben a gyárakat. De ez ok volt-e arra, hogy 1923-ban lefegyverezzék őket, amikor már rég lemásztak azok­ ról a falakról, amelyekre őrt állni hágtak fel? Hitler azt állította, hogy megmentette Németországot a bolsevizmustól. De nem volt-e bizonyítható, hogy a kancellárságát megelőző munkanél­ küliség árja már az ő hatalomra kerülése előtt levonult? Azt ál­ lítani, hogy elhárított valamit, ami nem létezett már, amikor ő jött, ellentmond - állították - az ok-okozat törvényének, amely­ nek a politikában is érvényesnek kell lennie. Valójában a háború utáni periódus Németországban is, Itá­ liában is azt bizonyította, hogy a bolsevizmusnak a leghalvá­ nyabb esélye sem volt a sikerre. De azt is meggyőzően megmu­ tatta, hogy szükséghelyzetben a munkásosztály, annak szakszervezetei és pártjai semmibe vehetik a piac szabályait, ame­ lyek feltétlen értékként honosították meg a szerződéskötés sza­ badságát és a magántulajdon szentségét. Ez pedig olyan lehető­ ség, amelynek rendkívül károsan kell hatnia a társadalomra, mivel elbátortalanítja a befektetőket, megakadályozza a tőkefel­ halmozást, előnytelen szinten tartja a béreket, veszélyezteti a valutát, aláássa a külföldi hitelt, gyengíti a bizalmat és megbé­ nítja a vállalkozást. A munkásosztályok olyan helyzetben vol­ tak, hogy potenciálisan veszedelmes intervenciókat kényszeríthettek ki, és ez, nem pedig valamilyen kommunista forradalom illuzórikus veszélye volt a forrása annak a látens félelemnek, amely egy válságos helyzetben a fasiszta pánikban kitört. Az embert és a természetet érintő veszélyeket nem lehet vi­ lágosan elválasztani egymástól. A munkásosztály és a paraszt­

245

ság reakciója a piacgazdaságra egyaránt protekcionizmushoz vezetett: az előbbi esetben főleg szociálpolitikai törvényekhez és gyártörvényekhez, az utóbbi esetben mezőgazdasági vámok­ hoz és földtörvényekhez. Volt mégis egy lényeges különbség: vészhelyzetben Európa kistermelői és parasztjai védték a piaci rendszert, amelyet a munkásosztály célkitűzései veszélyeztet­ tek. Miközben az inherensen ingatag rendszerben a protekcio­ nista mozgalom mindkét szárnya válságot okozott, a földhöz kapcsolódó társadalmi réteg hajlott arra, hogy kompromisszu­ mot kössön a piaci rendszerrel, a munkások széles osztálya el­ lenben nem riadt vissza attól, hogy megszegje a szabályait és nyíltan dacoljon vele.

246

16. fejezet A piac és a termelés szervezete A piaci mechanizmus korlátozatlan működésétől még magukat a kapitalista üzleti vállalkozásokat is óvni kellett. Ez el kell hogy oszlassa a gyanút, amelyet az „ember” és a „természet” szavak keltenek időnként a túl okos emberekben, akik hajlamo­ sak a munkaerő és a föld védelmének minden taglalását elavult eszmék hatásának, rosszabb esetben egyenesen anyagi érdekek álcázásának minősíteni. A termelővállalkozások esetében éppúgy valódi és objektív volt a veszély, mint az ember és a természet esetében. A védel­ met az a mód tette szükségessé, ahogyan a pénzkínálatot meg­ szervezték egy piaci rendszerben. A modern központi bankte­ vékenység valójában a védelemnyújtás céljából kifejlesztett esz­ köz volt, amely nélkül a piac tönkretette volna saját gyermekeit, az üzleti vállalkozások minden fajtáját. Végül azonban a véde­ lemnek ez a formája járult hozzá a legközvetlenebb módon a nemzetközi rendszer bukásához. Míg az nyilvánvaló, milyen veszedelmek fenyegetik a földet és a munkaerőt a piac vad forgatagában, az már nem olyan könnyen érthető, hogy milyen veszély fenyegeti az üzleti vállal­ kozásokat a monetáris rendszer részéről. Ám ha a nyereségek az áraktól függenek, létfontosságúaknak kell lenniük bármely profitorientált rendszer működése szempontjából. Míg hosszú távon az értékesítési árak változásának nem okvetlenül kell be­ folyásolniuk a nyereségeket, mert a költségek párhuzamosan nőnek vagy csökkennek, rövid távon ez nem igaz, mert a szer­ ződésben rögzített árak változása előtt el kell telnie valamennyi

247

időnek. Ezek közé tartozik a munkaerő ára, amelyet természe­ tesen sok más árral együtt szerződésben rögzítenek. Ezért ha az árszínvonal pénzügyi okokból hosszabb időn keresztül esik, akkor az üzletet a csőd veszélye fenyegeti, amelyet a termelési szervezet felbomlása és súlyos tőkepusztulás kísér. A bajt nem az alacsony, hanem a csökkenő árak okozzák. Hume alapozta meg a pénz mennyiségi elméletét azzal a felfedezésével, hogy az üzletet nem befolyásolja, ha a pénz mennyisége a felére csökken, mert az árak egyszerűen az előző árszínvonal felére állnak be. Azt elfelejtette, hogy eközben tönkremehet az üzlet. így már érthető, miért összeegyeztethetetlen az ipari terme­ léssel egy olyan árupénzrendszer, amilyet a piaci mechanizmus külső beavatkozás nélkül hajlamos létrehozni. Az árupénz egy­ szerűen áru, amely történetesen pénzként funkcionál, és ezért mennyisége elvben egyáltalán nem növelhető, kivéve azt az esetet, ha csökkentik a nem pénzként funkcionáló áruk menynyiségét. A gyakorlatban az árupénz általában arany vagy ezüst, amelynek növelhető ugyan a mennyisége, rövid időn be­ lül azonban nem sokkal. Ám a termelés és a kereskedelem ex­ panziójának, ha nem kíséri a pénz mennyiségének növekedése, az árszínvonal csökkenéséhez kell vezetnie - épp ahhoz a fajta káros deflációhoz, amelyre gondolunk. A 17. századi kereske­ dőközösségeknek állandó és súlyos panasza volt a pénzszűke. Korán kifejlesztették a papírpénzt - mint a pénz általános szim­ bólumát -, hogy megóvják a kereskedelmet a kényszerű deflá­ ciótól, amely az üzlet volumenének növekedésekor a fémpénz használatát kísérte. A mesterséges pénz közvetítő eszköze nél­ kül semmiféle piacgazdaság nem volt lehetséges. A valódi nehézség a stabil valutaárfolyamok szükségességé­ vel és az aranystandard ezt követő bevezetésével keletkezett, nagyjából a napóleoni háborúk idején. A stabil devizák alapve­ tő jelentőségűek lettek az angol gazdaság puszta létezéséhez; London a bővülő világkereskedelem pénzügyi központja lett. Ám az árupénzen kívül semmi sem felelhetett meg erre a célra, azon nyilvánvaló oknál fogva, hogy a papírpénz - akár bankbe­ tétről, akár nem beváltható papírpénzről van szó - külföldön nem tud forogni. Ezért került előtérbe az aranystandard - ez az elfogadott neve a nemzetközi árupénzrendszernek. Hazai célokra azonban, mint tudjuk, a fémpénz nem alkal­ mas, hiszen áru, és mennyisége nem növelhető tetszőlegesen.

248

A rendelkezésre álló arany mennyisége valamilyen kis száza­ lékkal növelhető ugyan egy év alatt, de nem olyan mértékben és olyan rövid idő alatt, ahogy arra szükség lenne a tranzakciók hirtelen megugrásának lebonyolításához. Papírpénz hiányában az üzletet vagy meg kell kurtítani, vagy jóval alacsonyabb áron kell folytatni, s ez pangást és munkanélküliséget idéz elő. Legegyszerűbb formájában a probléma a következő volt: az árupénz alapvetően fontos volt a külkereskedelem, a papírpénz a belkereskedelem létezéséhez. De mennyiben felelt meg e két pénz egymásnak? A 19. századi körülmények között a külkereskedelemnek és az aranystandardnak elvitathatatlan elsőbbsége volt a belkeres­ kedelemmel szemben. Az aranystandard működése megköve­ telte a hazai árak csökkentését, valahányszor értékcsökkenés fenyegette a valutaárfolyamot. A defláció hitelmegszorításokon keresztül zajlik, amiből az következik, hogy az árupénz műkö­ dése zavarta a hitelrendszer működését. Ez állandó veszélyt je­ lentett az üzletre nézve. Ám a papírpénz teljes kiküszöbölése és a valuta árupénzre korlátozása egyáltalán nem jöhetett szó­ ba, hisz ez a kúra rosszabb lett volna magánál a betegségnél. A jegybanki tevékenység nagyban enyhítette a hitelpénz hi­ ányát. Azzal, hogy a hitelkínálatot minden országban közpon­ tosították, elkerülhető lett az üzlet és a foglalkoztatás teljes szétzilálódása defláció idején. A deflációt pedig meg lehetett úgy szervezni, hogy elnyelje a megrázódtatást, és az egész or­ szágra szétossza terhét. A bank normális funkcionálásakor épp­ úgy tompította az aranykivonások közvetlen hatásait a bank­ jegyforgalomra, mint a bankjegyek csökkenő forgalmának köz­ vetlen hatásait az üzletre. A bank különböző módszereket alkalmazhatott. Rövid lejá­ ratú kölcsönök hidalhatták át a rövid távú aranyveszteségek okozta hiányt, és tették teljesen szükségtelenné a hitelkorláto­ zásokat. De még amikor elkerülhetetlenek voltak is a hitelkor­ látozások, ahogy ez gyakran előfordult, a banki akciónak lök­ hárító hatása volt: a banki kamatláb emelése, valamint a nyílt­ piaci műveletek szétterítették a korlátozások hatásait az egész közösségre, míg a korlátozások terhét a legerősebb vállakra tol­ ták át. Képzeljük el azt a válságos helyzetet, amikor egyoldalúan kifizetéseket utalnak át egyik országból a másikba - amit okoz­

249

hat az, hogy a hazai élelmiszer-kereslet külföldi eredetű élelmi­ szerek felé tolódik el. Azt az aranyat, amelyet a behozott élel­ miszerért most külföldre kell fizetségként küldeni, egyébként belföldi kifizetésekre használnák, és hiánya miatt csökkenniük kell a hazai eladásoknak, ennek következtében pedig esniük kell az áraknak. Az ilyen típusú defláció terjedése végül el fog­ ja érni az exportáló cégeket, és így exporttöbbletet hoz létre, amely „reáltranszfert” képvisel. De a közösség egészének oko­ zott kár és veszteség jóval nagyobb lesz, mint amekkora igazá­ ból elegendő lett volna egy ilyen exporttöbblet eléréséhez. Mert mindig vannak cégek, amelyek épp hogy nem képesek expor­ tálni, amelyeknek csak a költségek kismértékű csökkentésére lenne szükségük ahhoz, hogy „rohamra induljanak”. Egy ilyen csökkentést pedig gazdaságosabban el lehetne érni, ha a deflá­ ciót egyenletesen osztanák el az üzleti élet összes szereplője között. Pontosan ez volt a központi bank egyik funkciója. A bank kamatláb-politikai és nyíltpiaci műveleteinek átfogó nyomása többé-kevésbé egyenlően szorította le a hazai árakat és tette ké­ pessé az „exportközeli” cégeket, hogy újrakezdjék vagy növel­ jék az exportjukat, miközben csak a legkevésbé eredményes cé­ geket kellett felszámolni. A „reáltranszfert” így sokkal kisebb felfordulás árán lehetett elérni, mint amire ugyanekkora exporttöbblet eléréséhez szükség lett volna, ha a „tranzakcionális” defláció szűk keresztmetszetű csatornáin továbbított véletlenszerű és gyakran katasztrofális megrázkódtatások irracionális módszere érvényesül. Az aranystandard ellen felhozható egyik legerősebb vád­ pont az, hogy a deflációs hatások mérséklésének ezen eljárásai ellenére az eredmény mégis újra és újra az üzleti vállalkozások tönkremenetele, és ennek következtében a tömeges munkanél­ küliség lett. A pénz esete igencsak hasonlított a munkaerő és a föld ese­ tére. Az árufikció alkalmazása ezeknél odavezetett, hogy ez a fikció a piaci rendszer hatékony része lett, miközben a társada­ lomra nézve súlyos veszélyeket teremtett. A pénz a termelővál­ lalkozást veszélyeztette, melynek létezését az árupénz haszná­ latából következő árszínvonalesések fenyegették. Itt szintén vé­ dekező intézkedésekre volt szükség, ezek azonban a piac ön­ szabályzó mechanizmusának kikapcsolásához vezettek.

250

A jegybanki tevékenység az aranystandard automatizmusát puszta látszattá fokozta le. Központilag kezelt valutát jelentett, manipulációval helyettesítették a hitelkínálat önszabályozó me­ chanizmusát, még ha az eljárás nem is mindig volt megfontolt és tudatos. Egyre inkább felismerték, hogy a nemzetközi arany­ standard csak úgy tehető önszabályozóvá, ha az egyes orszá­ gok lemondanak az önálló jegybankról. A tiszta aranystandard egyetlen következetes híve, aki ezt a reménytelen lépést tényle­ gesen javasolta Ludwig von Mises volt; tanácsa, ha megszívle­ lik, romhalmazzá változtatta volna a nemzeti gazdaságokat. A monetáris elmélet zűrzavarának jó része a politika és a gazdaság elválasztásának, a piacgazdaság e lényegi jellegzetes­ ségének volt betudható. Mert a pénzt több mint egy évszáza­ don át tisztán gazdasági kategóriának, a közvetett csere céljára használt árunak tekintették. Ha az arany volt az előnyben ré­ szesített áru, akkor az aranystandard volt érvényben. (A „nem­ zetközi” jelző az aranystandarddal kapcsolatban értelmetlen, mivel a közgazdász számára nem léteznek nemzetek. A tranz­ akciók nem nemzetek, hanem egyének között zajlanak, akik­ nek a politikai elkötelezettsége éppolyan érdektelen, mint a ha­ juk színe.) Ricardo belesulykolta a 19. századi Angliába azt a meggyőződést, hogy a „pénz” szó csereeszközt jelent, hogy a bankjegyek pusztán a kényelmet szolgálják, azért hasznosak, mert könnyebb kezelni őket az aranynál, de értékük abból a bi­ zonyosságból származik, hogy birtoklásukkal azt az eszközt tartjuk a kezünkben, amelynek révén bármikor megszerezhet­ jük magát az árut, az aranyat. Ebből következően a valuták nemzeti jellegének nincs jelentősége, minthogy csak eltérő jel­ képekről van szó, amelyek ugyanazt az árut képviselik. És ha egy kormány részéről meggondolatlanság, ha erőfeszítéseket tesz, hogy aranyat szerezzen (mivel ennek az árunak a megosz­ lása ugyanúgy önmagát szabályozza a világpiacon, mint bár­ melyik másiké), még nagyobb meggondolatlanság azt hinni, hogy a nemzetileg eltérő papírpénzeknek bármi jelentőségük lenne a szóban forgó országok jóléte és boldogulása szempont­ jából. Mármost a politikai és a gazdasági szféra intézményi elkü­ lönítése sohasem volt teljes, és épp a valuta esetében volt szük­ ségszerű, hogy ne legyen az. Az állam, amelynek pénzverdéje látszólag pusztán a pénzérmék súlyát igazolta, valójában a pa­

251

pírpénz értékét garantálta, amelyet az adók megfizetésekor és egyébként elfogadott. Ez a pénz nem csereeszköz volt, hanem fizetési eszköz, nem áru, hanem vásárlóerő; önmagában a leg­ kevésbé sem volt hasznos, pusztán zseton volt, amely mennyi­ ségileg meghatározott igényt testesített meg megvásárolható dolgokra. Világos, hogy egy olyan társadalom, amelyben az el­ osztás a vásárlóerő ezen jelképeinek birtoklásától függött, a pi­ acgazdaságtól teljesen eltérő konstrukció volt. Mi itt természetesen nem a valóság képeivel, hanem a tisz­ tázás céljából használt fogalmi sémákkal foglalkozunk. Nem le­ hetséges a politikai szférától elválasztott piacgazdaság, mégis egy ilyen konstrukció volt a klasszikus közgazdaságtan alapja David Ricardótól kezdve, és e nélkül a konstrukció nélkül a közgazdaságtan fogalmai és feltételezései érthetetlenek. A tár­ sadalom e szerint az „elrendezés” szerint közvetlen cserét foly­ tató egyénekből áll, akik áruk bizonyos készletével - javakkal, földdel, munkaerővel és ezek együtteseivel - rendelkeznek. A pénz egyszerűen az áruk egyike, amelyet más árunál gyak­ rabban cserélnek, és ezért a cserében való használat céljára szereznek meg. Egy ilyen „társadalom” lehet irreális, mégis tar­ talmazza annak a konstrukciónak a vázát, amelyből a klasszi­ kus közgazdászok kiindultak. Még kevésbé ad teljes képet a valóságról egy vásárlóerő-el­ mélet.' Bizonyos jellegzetességei mégis jobban hasonlítanak a valóságos társadalomhoz, mint a piacgazdaság paradigmája. Próbáljunk meg elképzelni egy olyan „társadalmat”, amelyben minden egyén meghatározott mértékű vásárlóerővel van felru­ házva, ami képessé teszi arra, hogy javakra tegyen szert, ame­ lyek mindegyik tételéhez tartozik egy árcédula. A pénz egy ilyen társadalomban nem áru, önmagában nincs semmi hasz­ na, egyetlen felhasználási módja az, hogy olyan javakat vásárol­ nak érte, amelyekre árcédulát ragasztottak, lényegében úgy, ahogy mai boltjainkban. Míg az árupénz tétel jóval magasabb rendű volt riválisánál a 19. században, amikor az intézmények számos lényeges pon­ ton megfeleltek a piaci rendszernek, a 20. század kezdetétől a vásárlóerő-felfogás határozottan felülkerekedett. Az aranystan­ dard szétesésével az árupénz gyakorlatilag megszűnt létezni, és1 1Az alapjául szolgáló elméletet F. Schafer dolgozta ki az új-zélandi Wellingtonban.

252

mi sem volt természetesebb, mint hogy felváltsa a pénz vásár­ lóerő-felfogása. Ha a mechanizmusoktól és a fogalmaktól az ügyben szere­ pet játszó társadalmi erők felé fordulunk, fontos felismerni: ma­ guk az uralkodó osztályok támogatták, hogy a valutát a köz­ ponti bankon keresztül kezeljék. Ezt természetesen nem tekin­ tették beavatkozásnak az aranystandard intézményébe, ellen­ kezőleg, az aranystandard feltételezett működését irányító já­ tékszabályok része volt. Mivel az aranystandard fenntartása axiómának számított, és a központi banki mechanizmust soha­ sem engedték úgy működni, hogy egy ország eltérjen az arany­ standardtól - ellenkezőleg, a bank legfőbb direktívája mindig és minden körülmények között az volt, hogy maradjon meg az aranystandardnál -, ezért úgy tűnt, nem elvi kérdésről van szó. Ez azonban csak addig volt így, ameddig az árszínvonal mozgá­ sa legfeljebb jelentéktelen két-három százalék volt, ennyi vá­ lasztotta el egymástól az ún. aranypontokat. Amint a valutaár­ folyam stabilitásához szükséges belföldi árszínvonal-mozgás jócskán megnőtt, amikor 10 vagy 30 százalékra szökött, a hely­ zet teljesen megváltozott. Az ilyen lefelé tartó árszínvonal-moz­ gások nyomort és romlást gerjesztettek volna. A valuták mene­ dzselése elsőrendű fontosságúvá vált, mert azt jelentette, hogy a jegybanki módszerek kérdése politikai kérdés, azaz olyasmi, amiről az államnak kell döntenie. A központi bank nagy intéz­ ményi jelentősége valóban abban áll, hogy a monetáris politikát ezen keresztül vonták be a politika szférájába. Ez természete­ sen messzemenő következményekkel járt. Először is, a belpolitikában a monetáris politika az intervencionizmus egyik formája volt csak, és a gazdasági osztályok kö­ zötti összeütközések e körül az aranystandarddal és a kiegyen­ súlyozott államháztartással oly szorosan összefüggő kérdés kö­ rül kezdtek kikristályosodni. Az 1930-as években a belső konf­ liktusok, mint majd látni fogjuk, gyakran forogtak e körül a kér­ dés körül, amely fontos szerepet játszott az antidemokratikus mozgalom erősödésében. Másodszor, a külpolitikában rendkívül nagy jelentőségük volt a nemzeti valutáknak, bár ezt a tényt akkor alig ismerték el. A 19. század uralkodó filozófiája pacifista és internacionalis­ ta volt, „elvben” minden művelt ember a szabadkereskedelem

253

híve volt, és bizonyos - ma ironikusan szerénynek tűnő - meg­ szorításokkal nem kevésbé volt az a gyakorlatban is. Ennek a szemléletmódnak természetesen közgazdasági gyökerei voltak. Sok őszinte idealizmus származott a csere és a kereskedelem szférájából - azzal a páratlan ellentmondással, hogy az ember önző szükségletei eredményezik legnemesebb indítékait. De az 1870-es évektől kezdve bizonyos érzelmi változást lehetett ész­ lelni, bár az uralkodó eszmékben nem volt ezzel párhuzamos törés. A világ változatlanul hitt az internacionalizmusban és a kölcsönös függőségben, miközben a nacionalizmus és az önel­ látás impulzusait követve cselekedett. A liberális nacionalizmus nacionalista liberalizmussá fejlődött, arra való jellegzetes haj­ lammal, hogy protekcionista és imperialista legyen a külfölddel szemben, monopolista konzervatív belföldön. Az ellentmondás sehol nem volt olyan éles és mégis oly kevéssé tudatos, mint a monetáris szférában. Mert a nemzetközi aranystandardba ve­ tett dogmatikus hit változatlanul élvezte az emberek korlátlan lojalitását, ugyanakkor olyan papírpénzvalutákat hoztak létre, amelyek a különböző központi banki rendszerek szuverenitá­ sán alapultak. Nemzetközi elvek égisze alatt öntudatlanul fel­ építették az új nacionalizmus bevehetetlen erődjeit a bankjegy­ kibocsátás központi bankjainak formájában. Valójában az új nacionalizmus az új internacionalizmus fo­ lyománya volt. A nemzetközi aranystandardot nem viselhették el a nemzetek, amelyeket állítólag szolgált, ha nem óvták magu­ kat azoktól a veszélyektől, amelyekkel az a mellette kitartó kö­ zösségeket fenyegette. A teljesen monetarizált közösségek nem bírták volna ki a stabil árfolyam fenntartásához szükséges hir­ telen árszínvonal-változások romboló hatásait, ha nem tompí­ tották volna a megrázkódtatást a független jegybanki politika eszközével. A nemzeti papírpénzvaluta volt e viszonylagos biz­ tonság legfőbb őre, mivel lehetővé tette, hogy a jegybank ütkö­ zőként működjön a belföldi gazdaság és a külgazdaság között. Ha a fizetési mérleget likviditáshiány fenyegette, tartalékok és külföldi kölcsönök segítségével vészelték át a nehézséget; ha egy teljesen új gazdasági egyensúlyt kellett megteremteni, ami­ be beletartozott a hazai árszínvonal esése, akkor a hitelkorláto­ zást kellett a legracionálisabb módon elosztani, kiselejtezve a nem hatékony üzleti vállalkozásokat, és a hatékonyakra rakva a terhet. Egy ilyen mechanizmus hiánya lehetetlenné tette volna

254

minden fejlett ország számára, hogy megmaradjon az aranynál anélkül, hogy pusztító hatásoknak tegye ki jólétét a termelés, a jövedelem vagy a foglalkoztatottság szempontjából. Ha a piacgazdaság főszereplője a kereskedő osztály, ennek született vezetője a bankár volt. A foglalkoztatottság és a kere­ setek az üzlet nyereségességétől, az üzlet nyereségessége vi­ szont a stabil valutáktól és a szigorú hitelfeltételektől függtek, és erről a kettőről gondoskodott a bankár. Hitvallásához tarto­ zott, hogy a kettő elválaszthatatlan. A megbízható költségvetés és a stabil belső hitelfeltételek stabil valutákat kívántak meg, azok viszont nem lehettek stabilak, ha a belföldi hitel nem volt biztonságos, és az államháztartás nem volt egyensúlyban. Rö­ viden: a bankár kettős felelőssége a megfelelő belső pénzügyet és a valuta külső stabilitását foglalta magában. így amikor mindkettő elveszítette az értelmét, a bankárok voltak az utol­ sók, akik ezt észrevették. Valójában nincs abban semmi megle­ pő, hogy amíg a nemzetközi bankároknak uralkodó befolyásuk volt a húszas években, ez elhalványult a harmincas években. A húszas években még az aranystandardot tekintették a stabili­ táshoz és a fellendüléshez való visszatérés előfeltételének; en­ nek megfelelően hivatásos őreinek, a bankároknak semmiféle követelését nem ítélték túlzottnak, amennyiben az a stabil árfo­ lyamok megóvására irányult. Majd amikor 1929 után ez lehetet­ lennek bizonyult, parancsoló szükséglet lett a stabil belső valu­ ta, ennek biztosítására viszont senki sem volt oly kevéssé alkal­ mas, mint egy bankár. A piacgazdaság egyetlen területen sem omlott össze olyan váratlanul, mint a pénz terén. Az országhatáron túli földek ter­ mékeinek behozatalába beavatkozó agrárvámok szétzúzták a szabadkereskedelmet, a munkaerőpiac beszűkítése és szabá­ lyozása arra a területre korlátozta az alkut, amelyet a törvény a felek döntésére bízott. De a piaci mechanizmus törése sem a munkaerő, sem a föld esetében nem volt olyan szabályszerű, váratlan és teljes, mint a pénz esetében. A többi piacon nem tör­ tént semmi azzal összemérhető, mint hogy Anglia 1931. szep­ tember 21-én letért az aranystandardról, vagy hogy járulékos eseményként Amerika hasonló lépést tett 1933 júniusában. Ek­ korra az 1929-ben kezdődött nagy válság elsöpörte ugyan a vi­ lágkereskedelem jelentős részét, ez azonban nem jelentett vál­ tozást a módszerekben, és az uralkodó eszmékre sem hatott.

255

Az aranystandard végső csődje azonban a piacgazdaság végső csődje volt. A gazdasági liberalizmus száz évvel korábban kezdte pálya­ futását, és szembekerült egy protekcionista ellenmozgással, amely most lerombolta a piacgazdaság utolsó erődjét is. Új uralkodó eszmék váltották fel az önszabályozó piac világát. A kortársak nagy többségének elképedésére a karizmatikus ve­ zetés és az önellátó elszigetelődés nem gyanított erői törtek elő, és egyesítették új formákba a társadalmakat.

256

17. fejezet Megrendült önszabályozás Az 1879 és 1929 közötti fél évszázadban a nyugati társadalmak szorosan összetartozó egységekké alakultak, amelyekben hatal­ mas, bomlasztó feszültségek lappangtak. E fejlemény közvetlen forrása a piacgazdaság önszabályozásának megrendülése volt. Mivel a társadalmat összehangolták a piaci mechanizmus szük­ ségleteivel, e mechanizmus működésének tökéletlenségei egyre nagyobb feszültségeket váltottak ki a társadalomban. Az önszabályozás a protekcionizmus következtében rendült meg. A piacok bizonyos értelemben természetesen mindig önszabályozók, mivel hajlamosak olyan árat kialakítani, amely megtisztítja a piacot. Ez azonban minden piacra igaz, akár sza­ bad, akár nem. De mint már kimutattuk, egy önszabályozó pia­ ci rendszerből valami egészen más következik: a termelési té­ nyezőknek - a munkaerőnek, a földnek és a pénznek - a piaca. Mivel az ilyen piacok működése a társadalom elpusztításával fenyeget, a közösség önvédelmi tevékenysége létrehozásuk megakadályozására, vagy ha már létrejöttek, szabad működé­ sük korlátozására irányult. A gazdasági liberálisok a piacgazdaság működőképességé­ nek meggyőző bizonyítékaként Amerikát szokták említeni. Mert az Egyesült Államokban egy évszázadon át teljesen szaba­ don adták-vették a munkaerőt, a földet és a pénzt, állítólag még­ sem volt szükség semmiféle intézkedésre a társadalom védel­ mében, és a vámtarifáktól eltekintve az ipari életet nem korlá­ tozta kormányzati beavatkozás. A magyarázat természetesen az volt, hogy a munkaerő, a föld és a pénz korlátlanul rendelkezésre állt. Az 1890-es évekig

257

nyitott volt a határ, és ingyenes maradt a föld.1Az első világhá­ borúig szabadon áramlott be a képzetlen munkaerő, és a szá­ zadfordulóig az Egyesült Államok nem kötelezte el magát a va­ lutaárfolyamok stabilitása mellett. Változatlanul korlátlan volt a föld-, a munkaerő- és a pénzkínálat, következésképpen nem lé­ tezett önszabályozó piaci rendszer. Amíg ezek a körülmények fennálltak, sem az embernek, sem a természetnek, sem a ter­ melési szervezeteknek nem volt szükségük olyan védelemre, amelyet csak a beavatkozás biztosíthat. Amint ezek a feltételek megszűntek, megkezdődött a társa­ dalom védekezése. A képzetlenebb munkaerőt nem lehetett már korlátlanul helyettesíteni a bevándorlók kimeríthetetlen tartalékából, a képzettebbek pedig nem tudtak ingyen letele­ pedni a termőföld és a természeti erőforrások szűkössé válása miatt, amelyekkel takarékoskodni kellett; mivel bevezették az aranystandardot, hogy eltávolítsák a valutát a politikából és összekapcsolják a belkereskedelmet a világkereskedelemmel, az Egyesült Államok behozta az európai fejlődés egy évszáza­ dát: megjelent a termőföld és művelőinek védelme, a munká­ sok társadalombiztosítása a szakszervezeti mozgalmon és a törvényhozáson keresztül, s létrejött a központi bank - mindez az addigi legnagyobb méretekben. Elsőként a pénzügyi protek­ cionizmus jelent meg: a szövetségi bankrendszer kialakítása az aranystandard és a regionális követelmények összehangolását szándékozta elérni; majd következett a munkaerő és a föld vé­ delme. Elég volt az 1920-as években egy évtizednyi konjunktú­ ra ahhoz, hogy súlyos visszaesés következzen be, melynek so­ rán a New Deal olyan széles sáncot kezdett kiépíteni a munka­ erő és a föld köré, amilyet Európa soha nem látott. Amerika te­ hát döbbenetes - pozitív és negatív - bizonyítékokat kínál azon tézisünk alátámasztására, hogy a társadalmi védekezés az állí­ tólagos önszabályozó piac kísérőjelensége volt. Ugyanakkor a protekcionizmus mindenütt megteremtette a társadalmi élet kialakuló egységének kemény páncélját. Az új entitást a nemzet keretei közé illesztették ugyan, de különben kevéssé hasonlított elődeihez, a múlt kényelmes nemzeteihez. Az új páncélzatban felvonuló nemzet a nemzeti papírpénzen keresztül fejezte ki egy minden korábbinál féltékenyebb és ab1 P enrose , E. F.: i. m. - A malthusi törvény csak a mellett a feltevés mellett igaz, hogy a földkínálat korlátozott.

258

szolútabb szuverenitás által védelmezett identitását. E valutá­ kat a külvilág is fokozott figyelemmel kísérte, mivel ezekből állt a nemzetközi aranystandard (a világgazdaság fő eszköze). Ha most bevallottan a pénz uralta a világot, ezt a pénzt nemzeti pénzverdékben nyomták. A liberálisok számára felfoghatatlan volt a nemzetek és a va­ luták effajta hangsúlyozása: szokás szerint nem ismerték fel annak a világnak a valódi jellegzetességeit, amelyben éltek. Ha anakronizmusnak ítélték a nemzetet, a nemzeti valutákat még annyi figyelemre sem méltatták. Egyetlen magára valamit is adó liberális közgazdász sem kételkedett abban, hogy teljesen ér­ dektelen, milyen nevekkel illetik a különböző papírdarabokat a politikai határok különböző oldalain. Mi sem volt egyszerűbb, mint az egyik címletet átváltani egy másikra a devizapiacon, mely intézmény nem vallhatott kudarcot, mivel szerencsére nem állt az állam vagy a politikusok ellenőrzése alatt. NyugatEurópa új felvilágosodáson ment keresztül, s mumusainak so­ rában előkelő helyet foglalt el a nemzet „törzsi” fogalma, mely­ nek állítólagos szuverenitása a liberálisok számára a szűklátó­ körűség netovábbja volt. Az 1930-as évekig a közgazdaságtani útmutatókban az a biztos információ szerepelt, hogy a pénz mindössze a csere eszköze, ennélfogva per definitionem lé­ nyegtelen. A piacvezető elme vakfoltja érzéketlen volt a nemzet és a pénz jelenségére egyaránt. A szabadkereskedő nominalista volt mindkettő vonatkozásában. Ez az összefüggés rendkívüli jelentőségű, akkoriban még­ sem vették észre. Felbukkantak időnként kritikusok, akik bírál­ ták a szabadkereskedelemmel kapcsolatos tanokat, s olyanok is, akiknek kifogásaik voltak a pénzre vonatkozó ortodox dog­ mákkal szemben; de azt nem nagyon vette észre senki, hogy e két doktrínahalmaz ugyanazt állítja más megfogalmazásban, és ha az egyik téves, a másik ugyanúgy az. William Cunningham vagy Adolph Wagner lelepleztek kozmopolita szabadkereske­ delmi téveszméket, de ezeket nem kapcsolták össze a pénzzel; Macleod vagy Gesell viszont támadták a klasszikus pénzelmé­ leteket, miközben kitartottak egy kozmopolita kereskedelmi rendszer mellett. A liberális felvilágosodás szerzőinek éppoly tökéletesen elkerülte a figyelmét a valuta konstitutív jelentősé­ ge a korszak döntő gazdasági és politikai egységének, a nem­ zetnek a megteremtésében, mint ahogy a történelemi jelentősé­

259

ge elkerülte a 18. századi elődeikét. Ricardótól Wieserig, John Stuart Milltől Marshallig és Wicksellig ezt az álláspontot támo­ gatták a legbriliánsabb közgazdasági gondolkodók, míg az átla­ gos művelt ember neveltetése folytán úgy vélte, hogy aki a nem­ zet vagy a valuta közgazdasági problémáival foglalkozik, az csak alsóbbrendű személy lehet. Ha valaki ezeket a téveszmé­ ket abban a szörnyű állításban egyesítette volna, hogy a nemze­ ti valuták szerepe létfontosságú civilizációnk intézményi me­ chanizmusában, úgy ítélték volna meg, hogy sikerült egy értel­ metlen és minden jelentést nélkülöző paradoxont előállítania. Valójában az új nemzeti egység és az új nemzeti valuta elvá­ laszthatatlan volt egymástól. A valuta volt a nemzeti és a nem­ zetközi rendszer mozgatórugója, és ez hozta létre azokat a sa­ játosságokat, amelyek miatt a törés olyan váratlanul követke­ zett be. A hitel alapját képező pénzügyi rendszer vált mind a nemzeti, mind a nemzetközi gazdaság mentőövévé. A protekcionizmus háromágú ösztöke volt. Megvolt a maga szerepe a földnek, a munkaerőnek és a pénznek is, de míg a föld és a munkaerő meghatározott, bár széles társadalmi réte­ gekhez - a munkásokhoz vagy a parasztsághoz - kapcsolódott, addig a pénzügyi protekcionizmus inkább nemzeti tényező volt, amely gyakran egyesített eltérő érdekeket egyetlen kollek­ tív egésszé. Igaz, a pénzügypolitika is éppúgy képes volt meg­ osztani, mint egyesíteni, objektíve mégis a pénzügyi rendszer volt a nemzetet integráló gazdasági tényezők közül a legerő­ sebb. A munkaerő és a föld védelme elsősorban a szociális törvé­ nyeket és a gabonavámokat tette indokolttá. A gazdálkodók til­ takoztak volna az olyan terhek ellen, amelyek a munkásoknak előnyösek és növelik a béreket, míg a munkások kifogásoltak volna minden élelmiszerár-emelést. De attól kezdve, hogy élet­ be léptek a gabonatörvények és a munkástörvények - Németor­ szágban az 1880-as évek elejétől -, nehéz lett volna megszün­ tetni az egyiket a másik nélkül. A mezőgazdasági és az ipari vá­ mok között még szorosabb volt a kapcsolat. Attól kezdve, hogy Bismarck népszerűsítette a teljes körű protekcionizmust (1879), a német politika jellegzetességévé vált a földbirtokosok és a gyárosok szövetsége a vámok kölcsönös védelmére. A vám­ politikában a „kéz kezet mos” elve olyan általános volt, mint

260

az, hogy kartelleket hoztak létre, hogy megóvják a magánprofi­ tot a vámoktól. A belső és a külső, a szociális és a nemzeti protekcionizmus az egyesülés felé hajlott.2 A megélhetési költségek növekedése, amelyet a gabonatörvények gerjesztettek, arra indította a gyá­ rost, hogy védővámokat követeljen, amelyeket ritkán mulasz­ tott el a kartellpolitika eszközeként kiaknázni. A szakszerveze­ tek természetesen ragaszkodtak a magasabb bérekhez, hogy ki­ egyenlítsék a megélhetési költségek növekedését, és nem na­ gyon kifogásolhatták azokat a védővámokat, amelyek lehetővé tették, hogy a munkáltató ki tudjon fizetni egy inflálódott mun­ kabérösszeget. De amint a szociális törvények költségvetését olyan bérszínvonalra alapozták, amelyet a vámok határoztak meg, nem lett volna méltányos elvárni a munkáltatóktól, hogy viseljék egy ilyen törvény terhét, ha nem biztosítják őket a vé­ delem folyamatosságáról. Mellesleg ez volt a protekcionista mozgalomért állítólag felelős kollektivista összeesküvés szegé­ nyes ténybeli alapja. De ez az ok és az okozat összekeverése. A mozgalom kezdete spontán és erősen szétszórt volt, de amint elindult, természetesen óhatatlanul párhuzamos érdekeket te­ remtett, amelyek elkötelezettek voltak folytatása mellett. Az érdekek hasonlóságánál fontosabb volt, hogy egységesen elterjedtek azok a valóságos körülmények, amelyeket az ilyen intézkedések összegezett hatásai teremtettek meg. Ha a külön­ böző országokban különböző volt is az élet - ahogy mindig is az volt -, most az egyenlőtlenséget vissza lehetett vezetni bizo­ nyos védő szándékból fakadó törvényhozói és közigazgatási aktusokra, mert a termelés és a munkaerő helyzete főként vá­ moktól, adóktól és szociális törvényektől függött. Még mielőtt az Egyesült Államok és a brit domíniumok korlátozták volna a bevándorlást, az Egyesült Királyságból érkező bevándorlók szá­ ma a súlyos munkanélküliség ellenére is csökkent, kétségkívül az anyaország sokkal kedvezőbb szociális légköre miatt. De ha a vámtarifák és a szociális törvények mesterséges klí­ mát hoztak létre, a monetáris politika valósággal mesterséges időjárási viszonyokat teremtett, amelyek naponta változtak, és érintették a közösség minden tagjának a közvetlen érdekeit. 2 C arr, E. H.: The Twenty Years' Crisis, 1919-1939. 1940.

261

A monetáris politika integráló ereje messze felülmúlta a protek­ cionizmus egyéb fajtáiét, amelyeknek lassú és ormótlan volt az apparátusuk, szemben a monetáris védelemmel, melynek befo­ lyása mindig működött és alkalmazkodott. Azt, amit az üzlet­ ember, a szervezett munkás, a háziasszony latolgatott, azt, ami körül a termelését tervező gazdálkodó, a gyermekeik esélyeit mérlegelő szülők, a házasságukra váró szerelmesek gondolatai forogtak, amikor a jövőt próbálták megfejteni, sokkal közvetle­ nebbül meghatározta a jegybank monetáris politikája, mint bármilyen más tényező. És ha ez igaz volt a valuta stabilitása idején, százszorta igazabb volt, amikor instabillá vált, és meg kellett hozni az inflációra vagy a deflációra vonatkozó végzetes döntést. Politikailag a kormány teremtette meg a nemzet iden­ titását, gazdaságilag ez a feladat a jegybankra hárult. A monetáris rendszer nemzetközileg - ha lehet - még na­ gyobb jelentőségre tett szert. A pénz szabadsága eléggé para­ dox módon a kereskedelmi korlátozások eredménye volt. Mert minél több akadály gátolta a javak és az emberek mozgását a határokon át, annál hatékonyabban kellett a kifizetések szabad­ ságát biztosítani. A rövid lejáratú pénz egyórás határidővel mozgott a Föld bármely pontjáról bármely másikra; a nemzet­ közi kifizetések módozatait a kormányok, valamint a magánvállalatok és az egyének között egységesen szabályozták; a kül­ földi adósságok fizetésének megtagadását vagy a költségvetési garanciákkal való manipulálási kísérleteket még az elmaradott kormányok részéről is merényletnek tartották, és a hitelkép­ telenek párialétébe való száműzetéssel büntették. A monetáris világrendszer szempontjából fontos feladatokra mindenütt ha­ sonló intézményeket hoztak lére, úgymint képviselő-testülete­ ket, írott alkotmányokat, amelyek meghatározták illetékességü­ ket, s szabályozták a költségvetések nyilvánosságra hozatalát, a törvények kihirdetését, a szerződések ratifikálását, a pénzügyi kötelezettségek vállalásának módszereit, az egységes számvitel szabályait, a külföldiek jogait, a bíróságok illetékességét, a vál­ tókra vonatkozó szabályokat, és így közvetve a kibocsátó bank, a külföldi kötvénytulajdonosok és mindennemű hitelező státu­ sát. Ez a bankjegyek és pénzérmék, a postai szabályzatok, va­ lamint a tőzsdei és banki eljárások használatának összhangját eredményezte. Egyetlen kormány sem engedhette meg magá­ nak, kivéve talán a leghatalmasabbat, hogy ne vegye figyelem­ 262

be a pénz tabuit. Mert nemzetközi szempontból a valuta volt a nemzet, és egyetlen nemzet sem létezhetett semeddig sem a nemzetközi rendszeren kívül. Az emberekkel és a javakkal ellentétben a pénzt nem gátol­ ták korlátozó intézkedések: tér- és időbeli korlátoktól mentes üzleti tranzakciós képességének fejlődése változatlanul folyta­ tódott. Minél nehezebbé vált a tényleges tárgyak mozgatása, annál könnyebb lett a rájuk vonatkozó igények továbbítása. Míg a javak és a szolgáltatások kereskedelme lelassult és egyensúlya bizonytalanul ingadozott, a kifizetések egyensúlyát szinte auto­ matikusan biztosították az egész világon végigsuhanó rövid le­ járatú kölcsönök és finanszírozási műveletek, amelyek csak halványan viselték magukon a látható kereskedelem jellegét. A kifizetésekre, az adósságokra és a követelésekre nem hatot­ tak a javak cseréjének akadályozására felállított gátak, a nem­ zetközi monetáris mechanizmus egyre nagyobb rugalmassága és univerzalitása valamiképpen ellensúlyozta a világkereskede­ lem csatornáinak állandó szűkülését. Az 1930-as évek elejére, amikorra a világkereskedelem vékony erecskévé vált, a nemzet­ közi rövid lejáratú hitelezés páratlanul mozgékonyán folyt. Amíg működött a nemzetközi tőkemozgások és a rövid lejáratú hitelek mechanizmusa, a tényleges kereskedelem egyensúlyhi­ ánya nem tudott olyan nagy lenni, hogy könyvelési módszerek­ kel ne lehetett volna legyőzni. A társadalmi felfordulást a hitel­ mozgások segítségével kerülték el, a gazdasági egyensúlyhiányt pénzügyi eszközökkel állították helyre. Végül is a piac önszabályozásának megrendülése vezetett a politikai beavatkozáshoz. Amikor a kereskedelmi ciklusnak nem sikerült körbeérnie és helyreállítania a foglalkoztatottsá­ got, amikor az importból nem keletkezett export, amikor a ban­ ki tartalékok szabályozása pánikkal fenyegette az üzletet, ami­ kor a külföldi adósok nem voltak hajlandók fizetni, a kormány­ zatoknak reagálniuk kellett a feszültségre. Vészhelyzetben a társadalom egysége az intervenció eszközén keresztül kívánt érvényesülni. Az állam intervenciós késztetésének erőssége a politikai szféra felépítésétől és a gazdasági baj mértékétől függött. Amíg a választójog korlátozott volt, és csak kevesek bírtak politikai befolyással, az intervencionizmus sokkal kevésbé volt sürgető

263

probléma, mint amilyenné azután vált, hogy az általános vá­ lasztójog az uralkodó milliók orgánumává tette az államot ugyanazon milliókévá, akik a gazdasági szférában gyakran vol­ tak kénytelenek elkeseredetten hordozni az alattvalói terheket. És amíg sok volt a munkahely, biztonságban voltak a jövedel­ mek, folyamatos volt a termelés, megbízható volt az életszínvo­ nal és stabilak voltak az árak, természetesen kisebb volt az intervencionista nyomás, mint amilyenné akkor vált, amikor az elhúzódó gazdasági válságok a használaton kívüli eszközök és a meghiúsult erőfeszítések roncshalmazává tették az ipart. Nemzetközileg szintén politikai eszközöket alkalmaztak a piac tökéletlen önszabályozásának pótlására. Hiába hagyta fi­ gyelmen kívül a ricardói kereskedelem- és pénzelmélet a külön­ böző országok helyzeti különbségét, amely jólétteremtő képes­ ségük, exportlehetőségeik, kereskedelmi, hajózási és banki ta­ pasztalataik különbségéből származott. A liberális elmélet sze­ rint Nagy-Britannia egyetlen atom volt csupán a kereskedelem univerzumában, és ugyanazon az alapon sorolták be, mint Dá­ niát vagy Guatemalát. Valójában a világ korlátozott számú or­ szággal számolt, amelyeket hitelező és adós, exportáló és gya­ korlatilag önellátó országokra osztott. Olyan országokra, ame­ lyek sok mindent exportáltak, és olyanokra, amelyeknek az im­ portja és a külföldikölcsön-felvétele egyetlen árucikktől, te­ szem azt a búzától vagy a kávétól függött. Az elmélet figyelmen kívül hagyhatta ezeket a különbségeket, következményeikkel azonban a gyakorlatban már nem lehetett ugyanezt tenni. Sok­ szor megesett, hogy a tengeren túli országok képtelenek voltak a külföldi adósságaikat kiegyenlíteni, valutájuk annyira elérték­ telenedett, hogy az a fizetőképességüket fenyegette. Ezek időn­ ként úgy döntöttek, hogy politikai eszközökkel javítják egyen­ súlyukat, és megbolygatták a külföldi befektetők tulajdonát. Egyetlen ilyen esetben sem lehetett a gazdasági öngyógyítás fo­ lyamatára építeni, holott a klasszikus tanítás szerint ezeknek a folyamatoknak biztosan a hitelező igényének kielégítéséhez, a valuta helyreállításához kellett volna vezetniük, és biztosítékul kellett volna szolgálniuk a külföldiek számára, hogy hasonló veszteségek nem fordulnak többé elő. Ehhez azonban az kellett volna, hogy az érintett országok többé-kevésbé egyenrangú résztvevői legyenek a nemzetközi munkamegosztás rendszeré­ nek, márpedig egyáltalán nem ez volt a helyzet. Hiábavaló volt

264

azt várni, hogy az az ország, amelyiknek a valutája hirtelen el­ értéktelenedett, automatikusan növelni fogja az exportját, és ezzel helyreállítja fizetési mérlegének egyensúlyát, vagy hogy a külföldi tőke iránti szükséglete arra fogja kényszeríteni, hogy kártalanítsa a külföldit és teljesítse adósságszolgálatát. A kávé vagy a fémnitrátok eladásainak növekedése például romba dönthette az adott piac jövedelmezőségét, és a külföldi uzsora­ hitel visszafizetésének megtagadása előnyösebbnek tűnhetett a nemzeti valuta leértékelésénél. A világ piaci mechanizmusa nem tudta kezelni az ilyen kockázatokat. Ehelyett hadihajókat küldtek a helyszínre, és a vétkes kormányt, akár tisztességtelen volt, akár nem, a bombázás vagy a megegyezés alternatívájával szembesítették. Nem volt más módszer a fizetés kikényszeríté­ sére, a nagy veszteségek elkerülésére és a rendszer további mű­ ködésének biztosítására. Hasonló eljárást alkalmaztak, hogy rá­ vegyék a gyarmati népeket a kereskedelem előnyeinek felisme­ résére, amikor a bennszülöttek nem elég gyorsan - vagy egyál­ talán nem - fogták fel a kölcsönös előny elméletileg kifogásta­ lan érvét. Még nyilvánvalóbb volt az intervencionista módsze­ rek szükségessége, hogy a kérdéses térség bővelkedett olyan nyersanyagokban, amelyekre az európai gyáraknak szükségük volt, miközben semmiféle eleve elrendelt harmónia nem bizto­ sította az európai gyárak termékei iránti sóvárgás felbukkaná­ sát a bennszülöttek körében, akiknek természetes szükségletei korábban teljesen más irányban fejlődtek. Természetesen e ne­ hézségek egyikének megjelenését sem feltételezték egy állító­ lag önszabályozó piac fennállása esetén. Ám minél gyakrabban fordult elő, hogy a visszafizetéseket csak a fegyveres interven­ ció fenyegetése tudta kikényszeríteni, minél gyakoribbá vált, hogy a kereskedelmi utakat csak fegyverek segítségével lehetett nyitva tartani, minél gyakrabban hajózott a kereskedelem a tá­ madó kormányok lobogója alatt e kormányok szükségleteit kö­ vetve, annál kétségtelenebbé vált, hogy a világgazdaság egyen­ súlyban tartásának érdekében politikai eszközöket kell alkal­ mazni.

265

18. fejezet Bom lasztó feszültségek Az alapvető intézményi elrendezéseknek ebből az egyöntetűsé­ géből következik, hogy az 1879 és 1929 közötti fél évszázadban a hatalmas területekre kiterjedő események mintázata érdekes hasonlóságot mutat. Személyiségek és hátterek, mentalitások és történelmi előz­ mények végtelen sokfélesége adott helyi színezetet és helyi hangsúlyt számos ország hányattatásainak, ezek a civilizált vi­ lág nagy részén mégis azonos szövetűek voltak. Ez a rokonság több volt a hasonló szerszámokat használó, hasonló szórakozá­ sokat élvező, az erőfeszítést hasonlóan jutalmazó népek kultu­ rális jellegzetességeinek rokonságánál. A hasonlóság inkább az élet történelmi kontextusában lévő konkrét események funk­ cióját, a kollektív létezés időhöz kötött összetevőjét érintette. E tipikus feszültségek és nyomások elemzése sokat feltárhat ab­ ból a mechanizmusból, amely létrehozta a történelem páratla­ nul egységes sémáját ebben az időszakban. A feszültségeket könnyen csoportosíthatjuk a főbb intézmé­ nyi szférák szerint. A hazai gazdaságban az egyensúlyhiány legkülönbözőbb szimptómáit - amilyen a termelés, a foglalkoz­ tatottság és a keresetek visszaesése - itt a munkanélküliség tipi­ kus megpróbáltatásával fogjuk szemléltetni. A feszültség a bel­ politikában a társadalmi erők küzdelme és e küzdelem holt­ pontra jutása volt, amelyet az osztályok közötti feszültség segít­ ségével fogunk jellemezni. A nemzetközi gazdaságban a nehéz­ ségeket, amelyek az úgynevezett folyó fizetési mérleg körül összpontosultak, és magukba foglalták az export csökkenését, a kedvezőtlen külkereskedelmi cserearányokat, a behozott

266

nyersanyagok szűkösségét és a külföldi befektetések vesztesé­ geit egy csoportként, egy jellegzetes feszültségformával a valu­ taárfolyamokra nehezedő nyomásként fogjuk megnevezni. Vé­ gül a nemzetközi politika feszültségeit imperialista versengés­ ként összegezzük. Vegyünk most szemügyre egy olyan országot, amelyet a gazdasági visszaesés munkanélküliséggel sújt! Könnyű belátni, hogy bármilyen, a bankok által a foglalkoztatottság növelése ér­ dekében választható gazdaságpolitikai intézkedésnek meg kell felelnie a stabil valutaárfolyamok követelményének. A bankok képtelenek bővíteni vagy meghosszabbítani az iparnak adott hiteleket anélkül, hogy a jegybankhoz fordulnának, amely meg fogja tagadni, hogy a kedvükre tegyen, mivel a valuta biztonsá­ ga az ellenkező cselekvési irányt követeli meg. Másfelől, ha a fe­ szültség az ipar felől terjed az állam felé - a szakszervezetek ar­ ra késztethetik a velük kapcsolatban álló politikai pártokat, hogy vessék fel a ügyet a parlamentben -, a segélyezés vagy a közmunkák mértékét korlátozni fogja az államháztartási egyensúly érdeke, ami a stabil árfolyamnak ugyancsak szüksé­ ges előfeltétele. Az aranystandard tehát épp olyan hatékonyan fogja ellenőrizni a kincstár tevékenységét, mint a jegybank, és a törvényhozás ugyanazokkal a korlátokkal fog szembekerülni, mint az ipar. A nemzeten belül a munkanélküliség okozta feszültség ter­ mészetesen vagy az ipari, vagy a kormányzati szférában kelet­ kezhet. Ha a válságon az adott esetben a bérekre nehezedő def­ lációs nyomással lettek úrrá, akkor elmondható, hogy a teher elsősorban a gazdasági szférára nehezedett. Ha viszont ezt a fájdalmas intézkedést az örökösödési illetékekből támogatott közmunkák segítségével kerülték el, akkor a feszültség orosz­ lánrésze a politikai szférára nehezedett (ugyanez lett volna a helyzet, ha a bérek csökkentését valamilyen kormányzati intéz­ kedés kényszerítette volna a szakszervezetekre, fittyet hányva a szerzett jogokra). Az első esetben - deflációs nyomás a bérekre - a feszültség a piaci szférában maradt, és a jövedelmeknek az árak változása által közvetített elmozdulásában fejeződött ki; a második esetben - közmunkák vagy a szakszervezetet érintő korlátozások - a jogi státusban vagy az adózásban volt elmoz­ dulás, ami elsősorban az érintett csoport politikai pozíciójára hatott.

267

Végül a munkanélküliség okozta feszültség túlterjedhetett a nemzet határain, és kihathatott más valutákra is. Ez megint csak megtörténhetett, akár politikai, akár gazdasági módszere­ ket alkalmaztak a munkanélküliség leküzdésére. Az aranystan­ dard fennállása mellett - amelyről végig feltételezzük, hogy ér­ vényben volt - bármely kormányzati intézkedés, amely államháztartási hiányt okozott, elindíthatta a valuta leértékelődését; ha viszont a munkanélküliség ellen a bankkölcsönök kiterjesz­ tésével harcoltak, akkor a hazai árak emelkedése sújtotta az ex­ portot, és ily módon hatott a folyó fizetési mérleg egyensúlyá­ ra. Az árfolyamok így is, úgy is estek, és az ország érezte a va­ lutájára nehezedő nyomást. A munkanélküliségből eredő feszültség külföldi nyomást is előidézhetett. Egy gyenge ország esetében ez néha a lehető leg­ súlyosabb következményekkel járt az ország nemzetközi pozí­ ciója szempontjából. Romlott a helyzete, jogait figyelmen kívül hagyták, külföldi ellenőrzést erőszakoltak rá, nemzeti törekvé­ sei meghiúsultak. Erős államok esetében a nyomást át lehetett tolni a külpiacokért, a gyarmatokért, a befolyási övezetekért és az imperialista versengés más célpontjaiért folyó tülekedés te­ rületére. A piacból eredő feszültségek tehát ide-oda tolódtak a piac és a többi fontos intézményi szféra között hol a kormányzat, hol az aranystandard, hol a hatalmi egyensúly működésére hatva, ahogy a helyzet hozta. Mindegyik terület viszonylag független volt a többitől, és saját egyensúlyát igyekezett megteremteni. Ha ez nem sikerült, az egyensúlyhiány átterjedt a többi szférára. E szférák viszonylagos autonómiája volt az oka annak, hogy a fe­ szültség felgyülemlett, és olyan gócokat hozott létre, amelyek végül többé-kevésbé formailag hasonló módon robbantak ki. Míg képzeletben a 19. század a liberális utópia létrehozásával volt elfoglalva, a valóságban meghatározott számú konkrét, a kor mechanizmusait uraló intézményre ruházta át a dolgokat. A valódi helyzet felismerését talán egy közgazdász szónoki kérdése közelítette meg leginkább, aki nem előbb, mint 1933ban megvádolta „a kormányok túlnyomó többségének” pro­ tekcionista politikáját. Lehet-e egy politika helyes - tette fel a kérdést -, amelyet a szakértők egybehangzóan teljesen hibás­ nak, durván félrevezetőnek és a közgazdasági elmélet minden elvével ellentétesnek minősítenek? Válasza határozott „nem”

268

volt.1Ám a liberális szakirodalomban hiába keres az ember bár­ mit, ami hasonlítana a nyilvánvaló tények magyarázatára. Az egyetlen válasz a kormányok, a politikusok és az államférfiak túlkapásainak vég nélküli sorolása, akiknek állítólag a tudatlan­ sága, becsvágya és kapzsisága, valamint rövidlátó előítélete fe­ lelős a következetesen folytatott protekcionista politikáért az országok „túlnyomó többségében”. Ritkán találni akár egy ér­ telmes érvet is a témával kapcsolatban. Színtiszta előítélet az­ óta nem mutatta ily félelmetes arcát, mióta a teológusok szem­ beszegültek a tudomány tényeivel. Az egyetlen intellektuális re­ akció az volt, hogy a protekcionista összeesküvés mítoszát ki­ egészítették az imperialista őrület mítoszával. A liberális érvelés (amennyiben egyáltalán nyilvánosan megfogalmazták) azt állította, hogy az 1880-as évek elején im­ perialista szenvedélyek kezdtek életre kelni a nyugati országok­ ban, és tönkretették a közgazdászok gyümölcsöző munkáját törzsi előítéleteket mozgósító emocionalizmusukkal. Ezek az érzelgős politikák fokozatosan erőre kaptak, és végül az első vi­ lágháborúhoz vezettek. A háború után a felvilágosodás erőinek volt még egy esélyük az értelem uralmának helyreállítására, de az imperializmus váratlan megjelenése - különösen a kisebb új országok, majd az olyan „kisemmizettek” részéről, mint Né­ metország, Olaszország és Japán - felborította a haladás szeke­ rét. A „ravasz állat”, a politikus legyőzte az ember agyának köz­ pontjait - Genfet, a Wall Streetet és a londoni Cityt. A népszerű politikai teológia e remekében az imperializmus helyettesíti a jó öreg Ádámot. Az államok és a birodalmak ere­ dendően imperialisták, erkölcsi bűntudat nélkül falják fel szomszédaikat. Az állítás második fele igaz, de az első fele nem. Az imperializmus - ahol és amikor feltűnik - valóban nem vár racionális vagy morális igazolást a terjeszkedésre, az vi­ szont nem felel meg a tényeknek, hogy az államok és a birodal­ mak mindig expanzionisták. A territoriális egységek nem szük­ ségképpen akarják kiterjeszteni határaikat: ilyen kényszer nem mozgatja sem a városokat, sem az államokat, sem a birodalma­ kat. Ha valaki ennek az ellenkezőjét állítja, az olyan, mintha né­ hány tipikus helyzetet általános törvénynek tekintene. Valójá­ ban - a népszerű előítéletekkel ellentétben - a modern kapita­ 1 H aberler, G.: Der Internationale Handel. 1933. VI.

269

lizmus egy hosszú összehúzódás-párti periódussal kezdődött, és pályafutásának csak egy kései szakaszában fordult az impe­ rializmus felé. Az antiimperializmust Adam Smith kezdeményezte, aki ez­ zel nemcsak az amerikai forradalmat, hanem a következő év­ század „Kis-Anglia” mozgalmát is előrevetítette. A törésnek gazdasági okai voltak: a hétéves háború által elindított gyors piaci expanzió elavulttá tette a birodalmakat. Míg a földrajzi fel­ fedezések a viszonylag lassú szállítóeszközök idejében kedvez­ tek a tengeren túli ültetvényeknek, a gyors összeköttetések drá­ ga luxussá tették a gyarmatokat. Egy másik, a gyarmatszerzés ellenében ható tényező az volt, hogy az export jelentősége most felülmúlta az importét. A vevők piacának ideálját felvál­ totta az eladók piacáé, s ezt a célt most el lehetett érni azzal az egyszerű eszközzel, hogy valaki olcsóbban adott el, mint ver­ senytársai, beleértve végül magukat a gyarmatosítókat is. Amint az Atlanti-óceán menti gyarmatok elvesztek, Kanadának alig sikerült benn maradnia a brit birodalomban (1837); még Disraeli is a nyugat-afrikai gyarmatok felszámolásának szószó­ lója volt; a „narancsállam” hiába kínálta fel a birodalomhoz va­ ló csatlakozását; a Csendes-óceán néhány szigetének felvételét pedig - amelyeket ma a világstratégia sarkalatos pontjainak te­ kintenek - következetesen elutasították. A szabadkereskedelem hívei és a protekcionisták, a liberálisok és a lelkes toryk egysé­ gesen osztották azt a népszerű meggyőződést, hogy a gyarma­ tok birtoklása pazarlás, politikai és pénzügyi teher. Aki az 1780 és 1880 közötti száz évben gyarmatokról beszélt, azt az ancien régime hívének tekintették. A középosztály dinasztikus machi­ nációknak tartotta a háborúkat és a hódításokat, és a pacifiz­ mus mellé állt (elsőként Francois Quesnay tulajdonította a bé­ ke babérjait a laissez faire-nek). Franciaország és Németország Anglia nyomdokain haladt. Az előbbi észrevehetően lelassítot­ ta terjeszkedésének sebességét, sőt ekkor imperializmusa is in­ kább kontinentális volt, mint gyarmati. Bismarck megvetően el­ utasította, hogy akár egyetlen életet is feláldozzon a Balkánért, és minden befolyásával támogatta az antikolonialista propagan­ dát. Ilyen volt a kormányzati magatartás akkor, amikor kapita­ lista társaságok özönlöttek el egész kontinenseket; amikor a Ke­ let-indiai Társaságot feloszlatták, mert buzgó lancashire-i ex­ portőrök ragaszkodtak ehhez, és névtelen kiskereskedők he­

270

lyettesítették Indiában Clive és Warren Hastings ragyogó alak­ ját. A kormányok elzárkóztak. Canning nevetett a szerencselo­ vag befektetők és a külföldi spekulánsok érdekében történő be­ avatkozás ötletén. A politika és a gazdaság elválasztása átterjedt immár a nemzetközi ügyekre is. Míg Erzsébet királynő vonako­ dott túl szigorúan megkülönböztetni saját magánjövedelmét a kalózhajókétól, Gladstone rágalomnak minősítette volna, hogy az angol külpolitika külföldi befektetők érdekeit szolgálja. Meg­ engedni, hogy az államhatalom kereskedelmi érdekekkel egye­ süljön, nem volt 19. századi gondolat, ellenkezőleg, a korai vik­ toriánus államférfiak a nemzetközi magatartás maximájának kiáltották ki a politika és a gazdaság függetlenségét. A diploma­ ták képviselők csak szigorúan meghatározott esetekben léphet­ tek fel állampolgáraik magánérdekeiért, s ennek titkos kiter­ jesztését nyilvánosan tagadták, ha pedig mégis bebizonyoso­ dott, elítélték. A magánüzlet ügyeibe való állami beavatkozás elutasításának elvét nemcsak belföldön, de külföldön is fenn­ tartották. A hazai kormányzattól nem várták el, hogy beavat­ kozzék a magánkereskedelembe, és a külképviseletektől sem várták el, hogy az általános nemzeti irányvonalon túl tekintet­ tel legyenek külföldön a magánérdekekre. A beruházások túl­ nyomórészt mezőgazdaságiak voltak, és belföldön valósultak meg; a külföldi beruházásokat még szerencsejátéknak tekintet­ ték, és úgy ítélték meg, hogy a gyakori csődökért, amelyeknek a befektetők ki voltak téve, bőségesen kárpótolták őket az uzsorakölcsönök botrányos feltételei. A változás hirtelen jött, és ezúttal minden vezető nyugati or­ szágban egyszerre. Míg Németország Anglia belső fejlődését fél évszázados késéssel ismételte csak meg, a világméretű külső eseményeknek óhatatlanul hatniuk kellett minden kereskedő országra. Ilyen esemény volt a nemzetközi kereskedelem volu­ menének növekedése és ritmusának gyorsulása, továbbá a világ egyetemes mobilizálása, ami a gabona és a mezőgazdasági nyersanyagok tömeges szállításával járt a Föld egyik részéről a másikra, töredék áron. Ez a gazdasági földrengés sok millió em­ ber életét zökkentette ki a kerékvágásból Európa falvaiban. Né­ hány év alatt a szabadkereskedelem a múlté lett, és a piacgazda­ ság további expanziója teljesen új feltételek mellett zajlott. Magukat ezeket a feltételeket a „kettős mozgás” szabta meg. A nemzetközi kereskedelem rendszerét, amelynek most fel­

271

gyorsult a terjedési sebessége, keresztezte a piac univerzális működésének féken tartására kitalált protekcionista intézmé­ nyek bevezetése. A mezőgazdasági válság és az 1873-1886-os nagy válság megrendítette a gazdaság öngyógyító képességébe vetett hitet. Ettől kezdve a piacgazdaság tipikus intézményeit általában csak protekcionista intézményekkel együtt lehetett bevezetni, annál is inkább, mert az 1870-es évek végétől, illetve az 1880-as évek elejétől a nemzetek szervezett egységekké for­ málódva fájdalmasan megszenvedték a külkereskedelem vagy a valuta szükségleteihez való hirtelen alkalmazkodás megráz­ kódtatásait. A piacgazdaság legfőbb hordozójának, az arany­ standardnak az expanzióját így általában a kor jellegzetes pro­ tekcionista intézkedéseinek, a népjóléti törvényeknek és a vám­ tarifáknak az egyidejű bevezetése kísérte. Ezen a ponton a kollektivista összeesküvés hagyományos li­ berális verziója szintén elferdítette a tényeket. A szabadkeres­ kedelmet és az aranystandard-rendszert nem akarattal futtatták zátonyra az önző vámtarifakufárok és a lágy szívű törvényho­ zók; ellenkezőleg, magának az aranystandardnak a megjelené­ se gyorsította fel ezeknek a protekcionista intézményeknek az elterjedését, amelyeket annál szívesebben láttak, minél terhe­ sebbnek bizonyultak a rögzített árfolyamok. Ettől kezdve a vámtarifák, a gyártörvények és az aktív gyarmati politika voltak a stabil külső fizetőeszköz előfeltételei (Nagy-Britannia volt a maga óriási ipari fölényével a szabályt erősítő kivétel). A piacgazdaság módszereit most csak akkor lehetett biztonságosan bevezetni, ha adva voltak ezek az előfeltételek. Ahol ezeket a módszereket védőintézkedések nélkül erőszakolták rá egy ki­ szolgáltatott népre - mint a távoli és félgyarmati térségekben -, kimondhatatlan szenvedés következett belőlük. Itt van a kulcsa az imperializmus látszólagos paradoxo­ nénak, hogy ti. az országok gazdaságilag megmagyarázhatatlan és ezért állítólag irracionális módon nem voltak hajlandók vá­ logatás nélkül kereskedni egymással, ehelyett inkább távoli és tengeren túli piacok megszerzését vették célba. Az országok egyszerűen azért cselekedtek így, mert olyasfajta következmé­ nyektől féltek, amilyeneket az erőtlen népek képtelenek voltak elhárítani. A különbség pusztán annyi volt, hogy míg a szeren­ csétlen gyarmat forró égövi népességét gyakran a fizikai kiirtá­ sig menő teljes nyomorba és lealacsonyodásba taszították, a

272

nyugati országot egy kisebb, de még mindig kellőképpen reális veszély indította arra, hogy szinte bármilyen áron megtagadja a kereskedést. Nem számított, hogy a veszély lényegében nem gazdasági volt, mint a gyarmatok esetében; az előítéleten kívül nem volt rá semmi ok, hogy a társadalmi megrázkódtatás mértékegységét gazdasági mennyiségekben keressék. Valójá­ ban az a feltételezés volt képtelenség, mely szerint elvárható, hogy egy közösség közömbös maradjon a munkanélküliség csapásával, az iparágak és a foglalkozások megváltozásával s az ezeket kísérő erkölcsi és pszichológiai gyötrelemmel szemben pusztán azért, mert a gazdasági hatások hosszú távon elhanya­ golhatók. A nemzet éppoly gyakran volt a feszültség passzív elszenve­ dője, mint aktív kiváltója. Ha valamilyen külső esemény nehe­ zedett súlyosan az országra, annak belső mechanizmusa a szo­ kásos módon működött: áttolta a nyomást a gazdasági zónából a politikaiba, vagy fordítva. A háborút követő periódusban fon­ tos példákat találunk erre. A vereség néhány közép-európai or­ szág számára erősen mesterséges feltételeket teremtett, ideért­ ve a jóvátételek formájában jelentkező heves külső nyomást is. A német belpolitikát több mint egy évtizeden át a külső teher­ nek az ipar és az állam közötti tologatása uralta - egyrészt a bé­ rek és a profitok, másrészt a szociális juttatások és az adók kö­ zött. A jóvátételek terhét a nemzet mint egész viselte, és a bel­ politika aszerint változott, hogy hogyan birkózott meg az or­ szág - az üzleti élet és a kormány együttesen - a feladattal. így horgonyozták a nemzeti szolidaritást az aranystandardba, amely a valuta külső értékének fenntartását tette a legfőbb kö­ telezettséggé. A Dawes-tervet kifejezetten a német valuta meg­ óvására találták ki. A Young-terv ugyanezt a kikötést tette ab­ szolúttá. A német belügyek alakulása ebben a korszakban ért­ hetetlen lenne a nélkül a kötelezettség nélkül, hogy sértetlenül fenntartsák a német márka külső értékét. A valutáért viselt kol­ lektív felelősség teremtette meg azt a széttörhetetlen keretet, amelyen belül az üzlet és a pártok, az ipar és az állam alkal­ mazkodtak a feszültséghez. Ám azt, amivel a legyőzött Német­ országnak egy vesztes háború következményeként kellett együtt élnie, az első világháborúig valamennyi nép önként vi­ selte el, nevezetesen: országaik mesterséges integrálását a sta­ bil valuták nyomása révén. Csak a piac elkerülhetetlen törvé­

273

nyeivel való megbékélés magyarázhatja azt a büszke belenyug­ vást, amellyel keresztjüket viselték. Felmerülhetne az a kifogás, hogy ez a vázlat szüntelen és túlzott egyszerűsítés eredménye. A piacgazdaság nem egyetlen napon alakult ki, a három piac nem egybehangolt trojkaként fu­ tott, a protekcionizmus hatásai sem voltak párhuzamosak mindegyik piacon és így tovább. Ez természetesen igaz, csak nem érinti a dolog lényegét. A gazdasági liberalizmus kétségtelenül pusztán egy új me­ chanizmust teremtett többé vagy kevésbé fejlett piacokból, egy­ ségesítette a már létező, különböző piactípusokat, és egyetlen egészben hangolta össze funkcióikat. Igaz az is, hogy a munka­ erő és a föld elválasztása ekkorra alaposan előrehaladt, és a pénz-, illetve hitelpiacok kialakulása ugyancsak. A jelen végestelen-végig összekapcsolódott a múlttal, törést sehol sem lehe­ tett találni. Az intézményi változás mégis hirtelen kezdett működni, mi­ vel ilyen a természete. A kritikus szakasz Angliában követke­ zett be a munkaerőpiac kialakulásával, amely éhínséggel fenye­ gette a munkásokat, amennyiben nem hajlandók alkalmazkod­ ni a bérmunka szabályaihoz. Amint ez a drasztikus lépés meg­ történt, működésbe lépett az önszabályozó piac mechanizmu­ sa. Ez olyan erőszakosan hatott a társadalomra, hogy szinte azonnal és a vélemények minden előzetes megváltozása nélkül beindultak az erőteljes védekezőreakciók. Az ipari termelés különböző tényezőinek piacai, jóllehet na­ gyon különböző volt a természetük és az eredetük, most szin­ tén párhuzamosan fejlődtek. Ez aligha lehetett volna máskép­ pen. Az ember, a természet és a termelőszervezetek védelme a munkaerő, a föld, valamint a csereeszköz, a pénz piacainak megzavarásával járt, és ezért ipso facto rongálta a rendszer önszabályozását. Mivel a beavatkozás célja az volt, hogy rehabili­ tálja az emberek életét és környezetét, hogy valamennyire véd­ je társadalmi státusukat, a beavatkozás szükségképpen a bérek rugalmasságának és a munkaerő mobilitásának csökkentésére irányult, stabilizálta a jövedelmeket, folyamatossá tette a terme­ lést, bevezette a nemzeti erőforrások nyilvános ellenőrzését és a valuták menedzselését az árszínvonal bizonytalan változásai­ nak elkerülése érdekében.

274

Az 1873-1886-os válság és a hetvenes évek mezőgazdasági végveszélye állandóan növelte a feszültséget. A válság kezdetén Európa a szabadkereskedelem csúcspontján volt. Az új német birodalom rákényszerítette Franciaországra a legnagyobb ked­ vezmény elvét, elkötelezte magát a nyersvas vámjának meg­ szüntetése mellett, és bevezette az aranystandardot. A válság végére Németország védővámokkal vette körül magát, megala­ pított egy általános kartellszervezetet, felállított egy teljes körű társadalombiztosítási rendszert, és rámenős gyarmatpolitikát folytatott. A poroszok, akik a szabadkereskedelem úttörői vol­ tak, nyilvánvalóan éppoly kevéssé voltak felelősek a protekcio­ nista váltásért, mint a „kollektivizmus” bevezetéséért. Az Egye­ sült Államokban még magasabbak voltak a vámok, mint a né­ met birodalomban, és az amerikai kormány ugyanolyan „kol­ lektivista” volt a maga módján: támogatta a hosszú távú vasút­ építést, és kifejlesztette a gigantikus trösztöket. Minden nyugati ország ugyanazt a trendet követte, nemzeti mentalitásától és történelmétől függetlenül.2 A nemzeti arany­ standarddal életbe lépett a legnagyratörőbb piaci rendszer az összes közül, maga után vonva a piacok abszolút függetlenségét a nemzeti hatalmaktól. A világkereskedelem most azt jelentette, hogy világszerte önszabályozó piac szervezi az életet, magába foglalva a munkaerőt, a földet és a pénzt, az aranystandard pe­ dig e gargantuai gépezet őre. A nemzetek és az emberek pusz­ tán bábok voltak egy olyan bábszínházban, amelyet egyáltalán nem ellenőrizhettek. A munkanélküliséggel és az instabilitással szemben központi bankokkal és vámtarifákkal védekeztek, amelyeket bevándorlási törvényekkel egészítettek ki. Ezeket az eszközöket a szabadkereskedelem és a rögzített valuták rombo­ ló hatásainak ellensúlyozására találták fel, és amennyiben elér­ ték ezt a célt, beavatkoztak az említett mechanizmusok műkö­ désébe. Bár minden egyes korlátozásnak megvoltak a haszonél­ vezői, akiknek szuperprofitjai vagy szuperbérei megadóztatták az összes többi polgárt, gyakran csak az adók mértéke volt indo­ kolatlan, nem a védelem maga. Hosszú távon egyetemesen csak az árak estek, ami mindenkinek kedvezett. Akár indokolt volt a védekezés, akár nem, az intervenciók hatásai felfedték a világpiaci rendszer egyik gyengeségét. Az 2 G. D. H. Cole a hetvenes évekről azt mondja, hogy „a szociális törvényho­ zás messze a legaktívabb periódusa az egész 19. században”.

275

egyik ország importvámjai gátolták a másik ország exportját, és arra kényszerítették azt, hogy politikailag védtelen térségekben keressen piacokat. A gazdasági imperializmus lényegében a ha­ talmak harca volt azért a kiváltságért, hogy kiterjeszthessék a kereskedelmüket politikailag védtelen piacokra. Az exportnyo­ mást felerősítette a nyersanyag-utánpótlásért folyó tülekedés, amit a termelési láz idézett elő. A kormányok támogatták az el­ maradott térségekben üzletelő polgáraikat. A kereskedelem és a lobogó versengve serkentette egymást. Az imperializmus és az önellátásra való félig tudatos felkészülés a világgazdaság egyre megbízhatatlanabb rendszerétől egyre jobban függő ha­ talmak törekvése volt. Mégis szigorúan ragaszkodtak a nemzet­ közi aranystandard sérthetetlenségéhez. Ez volt az összeomlás egyik intézményi előidézője. Hasonló ellentmondás érvényesült a nemzeti határokon be­ lül is. A protekcionizmus segített monopolisztikussá változtat­ ni a versengő piacokat. Egyre kevésbé lehetett egymástól füg­ getlen és versengő atomok automatikus mechanizmusaiként jellemezni a piacokat. Az egyéneket egyre inkább egyesülések váltották fel, az emberek és a tőke nem versengő csoportokká egyesültek. A gazdasági alkalmazkodás lassúvá és nehézzé vált. A piacok önszabályozása súlyos akadályokba ütközött. Vé­ gül a változó körülményekhez nem igazodó ár- és költségszer­ kezetek elhúzódóvá tették a pangást, a változásokhoz nem iga­ zított géppark késleltette a veszteséges beruházások felszámo­ lását, a körülményekhez nem igazodó ár- és jövedelem-színvo­ nal társadalmi feszültséget okozott. És bármelyik piacról volt is szó - a munkaerő, a föld vagy a pénz piacáról -, a feszültség túl­ nőtt a gazdasági zónán, és az egyensúlyt politikai eszközökkel kellett helyreállítani. Ugyanakkor a politikai és a gazdasági szféra elválasztása nélkülözhetetlen velejárója a piacgazdaság­ nak, és fenn kellett tartani, bármilyen feszültséggel járt is. Ez volt a bomlasztó feszültség másik forrása. Közeledünk elbeszélésünk végéhez. Érvelésünk jelentékeny részét mégsem fejtettük még ki. Mert még ha sikerülne is min­ den kétséget kizáróan bizonyítanunk, hogy a változás lényege a piaci utópia csődje volt, még azt is meg kellene magyaráz­ nunk, miként határozta meg ez az ok a tényleges eseményeket.

276

Ez bizonyos értelemben lehetetlen vállalkozás, mert a törté­ nelmet nem egyetlen tényező határozza meg. A történelem lefolyásának - minden gazdagsága és változatossága ellenére megvannak a visszatérő helyzetei és alternatívái, amelyek egy korszak eseményeinek textúrájában található alapvető hason­ lóságról tanúskodnak. Nem kell aggódnunk az előre jelezhe­ tetlen örvények szélsőségei miatt, ha bizonyos mértékig számot tudunk adni azokról a szabályszerűségekről, amelyek tipikus feltételek között az áramlatokat és az ellenáramlatokat irányít­ ják. A 19. században ezeket a feltételeket az önszabályozó piac mechanizmusai adták, amelyeknek a követelményeit a nem ze­ ti és a nemzetközi életnek is ki kellett elégítenie. Ebből a me­ chanizmusból következett a civilizáció két sajátossága: szigorú determinizmusa és gazdasági jellege. A kortárs szemléletmód hajlamos volt összekapcsolni a kettőt, és feltételezni, hogy a de­ terminizmus a gazdasági motiváció természetéből ered, mely szerint az egyénekről feltételezendő, hogy pénzügyi érdekeiket követik. Valójában a két dolog nem függött össze. A sok részlet­ ben oly feltűnő „determinizmus” egyszerűen a piaci társada­ lom mechanizmusának és e mechanizmus előre jelezhető alter­ natíváinak volt az eredménye, melyek szigorát tévesen tulajdo­ nították gazdasági motívumok erejének. Valójában a kínálat-kereslet-ár rendszer mindig egyensúlyba kerül az indivi­ duumok motivációitól függetlenül, és a gazdasági motívumok önmagukban közismerten jóval kevésbé hatékonyak a legtöbb ember esetében, mint az úgynevezett érzelmiek. Az emberiséget nem új motívumok, hanem új mechanizmu­ sok ragadták magukkal. Röviden: a feszültség a piaci zónában keletkezett, innen átterjedt a politikai szférába, s így magába foglalta a társadalom egészét. De amíg a világgazdaság funkcio­ nált, addig az egyes nemzeteken belül látens maradt a feszült­ ség, és csak akkor szabadult el, amikor semmivé vált a világgaz­ daság továbbélő intézményei közül az utolsó, az aranystan­ dard. Bármilyen eltérő válaszokat adtak is az új helyzetre, ezek lényegében a hagyományos világgazdaság eltűnéséhez való al­ kalmazkodást képviselték; amikor ez szétesett, maga a piaci ci­ vilizáció pusztult el. Ez magyarázza azt a szinte hihetetlen tényt, hogy a civilizációt olyan lélektelen intézmények vak mű­

277

ködése züllesztette szét, amelyeknek csak az volt a céljuk, hogy automatikusan növeljék az anyagi jólétet. De hogyan történt mindez? Milyen politikai események so­ rán következett be? Itt, a piacgazdaság bukásának utolsó szaka­ szában lépett elő döntő módon az osztályerők konfliktusa.

278

HARMADIK RÉSZ

A FOLYAMATBAN LÉVŐ ÁTALAKULÁS

19. fejezet Néphatalom és piacgazdaság Amikor az 1920-as években a nemzetközi rendszer csődbe ju­ tott, újra felbukkantak a korai kapitalizmus szinte elfelejtett problémái. Az első és legfontosabb közülük a néphatalom kér­ dése volt. A demokrácia elleni fasiszta támadás tulajdonképpen a piacgazdaság történetében végig kísértő politikai intervencionizmus problémáját élesztette fel: politikai beavatkozása a gaz­ daságba ugyanis nyomban felveti a gazdasági és a politikai szfé­ ra szétválasztásának kérdését. Az intervencionizmus problémája először a munkaerőt érintette, részben a speenhamlandi törvénnyel és az új szegény­ törvénnyel, részben a parlament reformjával és a chartista moz­ galommal összefüggésben. A probléma a föld és a pénz vonat­ kozásában sem volt kisebb, de az összeütközések itt kevésbé voltak látványosak. A kontinensen némi késéssel merültek fel hasonló nehézségek, amelyek itt egy iparilag fejlettebb, társa­ dalmilag azonban kevésbé egységes környezetre nehezedtek. A gazdasági és a politikai szféra szétválasztása mindenütt ha­ sonló vágányon haladt: a kiindulópont Angliában is és a konti­ nensen is a kompetitiv munkaerőpiac létrehozása és a politikai állam demokratizálása volt. A speenhamlandi törvényt jogosan jellemzik a munkaerőpiac létrehozását gátló intervenció megelőző aktusaként. Speenhamlandben először zajlott és szenvedett átmenetileg ve­ reséget az ipari Angliáért vívott harc. Az „intervencionizmus” jelszavaként ebben a küzdelemben alkották meg a klasszikus közgazdászok, és Speenhamlandet egy valójában nem létező

281

piaci rendbe való mesterséges beavatkozásként bélyegezték meg. Townsend, Malthus és Ricardo a szegénytörvény teremtet­ te feltételek gyenge alapzatán emelte fel a klasszikus közgazda­ ságtan épületét, a rombolás legfélelmetesebb fogalmi eszközét, amelyet egy idejétmúlt rendszerrel valaha is szembeszegeztek. A segélyezési rendszer egy nemzedéken át mégis megvédte a falu határait a magas városi bérekkel szemben. Az 1820-as évek közepére, Huskisson és Peel idején, kiszélesítették a külkeres­ kedelem útjait, engedélyezték a gépek exportját, megszüntet­ ték a gyapjúexport tilalmát, eltörölték a szállítási korlátozáso­ kat, megkönnyítették a bevándorlást, miközben a tanonckodásra és a bérmegállapításra vonatkozó iparostörvény formális visszavonását az egyesülésellenes törvények hatályon kívül he­ lyezése követte. A demoralizáló speenhamlandi törvény mégis grófságról grófságra terjedt, elrettentette a munkást a becsüle­ tes munkától, és fából vaskarikává változtatta magát a független dolgozó ember fogalmát. Elérkezett ugyan a munkaerőpiac ide­ je, de a földesurak „törvénye” megakadályozta világra jöttét. A reformparlament azonnal nekilátott a segélyezési rendszer megszüntetésének. Az új szegénytörvényt, amely elérte ezt a célt, a szociális törvénykezésben az alsóház mindenkori legje­ lentősebb tettének nevezték. A törvényjavaslat magva mégis pusztán Speenhamland hatályon kívül helyezése volt. Semmi sem bizonyíthatná meggyőzőbben, hogy ekkorra a munkaerőpiacba való beavatkozás puszta hiányát döntő jelentőségű tény­ nek ismerték el a társadalom egész jövendő struktúrája szem­ pontjából. Ennyit a feszültség gazdasági forrásáról. Ami a politikai feszültséget illeti: az 1832-es parlamenti re­ form békés forradalommal ért fel. A szegénytörvény 1834-es módosításával megváltoztatták az ország társadalmi rétegződé­ sét, és radikálisan átértelmezték az angliai élet néhány alapve­ tő tényét. Az új szegénytörvény eltörölte a szegény - a Burke ál­ tal hevesen kifogásolt „tisztes szegény” vagy „dolgozó szegény” - általános kategóriáját. A korábbi szegényeket most két cso­ portba sorolták: az egyikbe a fizikailag tehetetlen pauperek tar­ toztak, akiknek a dologházban van a helyük, a másikba a füg­ getlen munkások, akik bérmunkával keresik a kenyerüket. Ez megteremtett egy teljesen új szegénykategóriát, a társadalmi színen felbukkant munkanélkülit. Az emberiesség azt diktálta, hogy a pauper megélhessen, a munkanélkülit viszont az ipar

282

érdekében nem volt szabad segélyre utalni. Az, hogy a munka nélküli munkás nem befolyásolhatta sorsát, nem számított. Nem az volt a lényeg, hogy találhatott vagy nem találhatott vol­ na munkát, ha valóban keresett volna, hanem az, hogy ha nem fenyegette volna az éhezés veszélye, illetve annak egyetlen al­ ternatívájaként a gyűlölt dologház, akkor összeomlott volna a bérrendszer, nyomorba és káoszba taszítva a társadalmat. Elis­ merni elismerték, hogy ez az ártatlanok büntetését jelenti. A kegyetlenség perverziója pontosan abban állt, hogy bevallot­ tan azért emancipálták a munkást, hogy megnöveljék az éhha­ lál fenyegetésének rémképét. Ezek után érthető a klasszikus közgazdászok műveiből áradó komor vigasztalanság. De a kor­ mányzatnak, ha biztonságosan rá akarta zárni az ajtót a mun­ kaerőpiac ketrecébe terelt feleslegesekre, ahhoz a takarékos előíráshoz kellett tartania magát, hogy - Harriet Martineau sza­ vaival - „a nép jogainak megsértése” bármilyen segély, amelyet az állam az ártatlan áldozatoknak ad. Amikor a chartista mozgalom azt követelte, hogy a kirekesz­ tetteket engedjék be az állam falai közé, a gazdaság és a politi­ ka elkülönítése már nem volt akadémikus kérdés, hanem a fennálló társadalmi rendszer megkérdőjelezhetetlen feltételévé vált. Őrültség lett volna a lelki kínzás tudományos módszereit alkalmazó új szegénytörvény végrehajtását a kezelésben részesítendők képviselőire bízni. Lord Macaulay csak következetes volt, amikor az egyik legékesszólóbb beszédben, amelyet egy igazi liberális valaha is tartott a Lordok Házában, a chartista pe­ tíció feltétel nélküli elutasítását követelte a civilizációk alapját képező tulajdon intézményének nevében. Sir Robert Peel az al­ kotmány elleni vádemelésnek nevezte a Chartát. De minél job­ ban eltorzította a munkaerőpiac a munkások életét, annál rendíthetetlenebbül követelték a választójogot. A feszültség politi­ kai forrása a néphatalom iránti igény volt. Ilyen körülmények között az alkotmányosság teljesen új je­ lentést kapott. Addig a tulajdonjogokba való törvénytelen be­ avatkozások elleni alkotmányos garanciák csak a felülről jövő önkényes tettektől védtek. Locke látomása nem ment túl a földtulajdon és a kereskedelmi tulajdon határain, s célja kizárólag a korona olyan önkényes cselekedeteinek a kizárása volt, mint a VIII. Henrik korabeli szekularizáció, a pénzverde elrablása I. Károly uralkodása alatt vagy a kincstár „lezárása” II. Károly

283

korában. A kormányzás elválasztása az üzlettől (locke-i érte­ lemben) példásan megvalósult a független Bank of England 1694-es alapító okiratában. A kereskedelmi tőke nyert a korona elleni csatájában. Száz évvel később nem a kereskedő-, hanem az ipari tőkét kellett védeni, és nem a koronától, hanem a néptől. Csak félre­ értés folytán alkalmazhatók 19. századi helyzetekre 17. századi fogalmak. A hatalmi ágak elválasztását, amit Montesquieu idő­ közben feltalált (1748), most arra használták, hogy elválasszák a népet saját gazdasági élete fölötti hatalmától. Az amerikai al­ kotmány, amelyet farmer-kézműves környezetben fogalmazott meg egy olyan vezetés, amelyet eleve óvatosságra intettek az angliai ipari körülmények, teljesen elválasztotta a gazdasági szférát az alkotmány hatáskörétől. Ezzel biztosította a magántulajdonnak a lehető legerőteljesebb védelmet, és megteremtet­ te a világ egyetlen jogilag megalapozott piaci társadalmát. Az amerikai választók az általános választójog ellenére tehetetle­ nek voltak a tulajdonosokkal szemben.' Angliában íratlan törvénnyé vált, hogy a munkásosztálytól meg kell tagadni a választójogot. A chartista vezetőket bebörtö­ nözték, több millióra tehető követőjüket kigúnyolta a törvényhozás, amely a népesség egy kis töredékét képviselte, s a ható­ ságok gyakran bűncselekményként kezelték a titkos választó­ jog puszta követelését is. Nyoma sem volt az angol rendszer ál­ lítólagos sajátosságának, a kompromisszum szellemének - ez későbbi találmány. Azelőtt, hogy az angol munkásosztály átélte volna az ínséges 1840-es éveket, s felbukkant volna egy kezel­ hető nemzedék, hogy learassa a kapitalizmus aranykorának hasznát; azelőtt, hogy a szakképzett munkások felső rétege ki­ alakította volna szakszervezeteit, és szakított volna a nyomor sújtotta dolgozók sötét tömegével; azelőtt, hogy a munkások beletörődtek volna abba a rendszerbe, amelyet az új szegény­ törvény volt hivatva rájuk kényszeríteni - nem engedték meg jobban fizetett rétegeinek, hogy részt vegyenek az ország ta­ nácskozó testületéiben. A chartisták azért a jogért harcoltak, hogy leállíthassák az emberek életét őrlő piac malmát. De a népnek csak akkor adtak jogokat, amikor a szörnyű alkalmaz­ kodás megtörtént. Anglián belül és Anglián kívül, Macaulaytől 1 H adley, A.: Economics: An Account of the Relations between Private Property and Public Welfare. 1896.

284

Misesig, Spencertől Sumnerig nem volt egyetlen harcos liberá­ lis sem, aki ne fejezte volna ki azt a meggyőződését, hogy a néphatalom veszélyezteti a kapitalizmust. A munkaerőügy tapasztalata megismétlődött a valutakérdés­ ben. Az 1790-es évek itt is előrevetítették az 1920-as éveket. Bentham ismerte fel elsőként, hogy az infláció és a defláció be­ avatkozás a tulajdonjogba: az előbbi az üzlet megadóztatása, az utóbbi akadályozása.2Azóta tartozik politikailag azonos kategó­ riába a munkaerő és a pénz, a munkanélküliség és az infláció. Cobbett elítélte az aranystandardot az új szegénytörvénnyel együtt; Ricardo nagyon hasonló érvekkel harcolt mindkettő el­ len: a munkaerő is, a pénz is áru, és a kormányzatnak nincs jo­ ga egyiket sem megbolygatni. Bankárok, akik ellenezték az aranystandardot, mint a birminghami képviselő, Atwood, Owenhez hasonló szocialistákkal találták azonos oldalon magu­ kat. És egy évszázaddal később Mises még mindig azt ismételte, hogy a munkaerő és a pénz semmivel sem tartozik jobban a kor­ mányzatra, mint a piac bármely más árucikke. A 18. századi, fö­ deráció előtti Amerikában az olcsó pénz Speenhamland megfelelője volt, azaz gazdaságilag demoralizáló engedmény, amelyet a kormány a nép követelésének tett. A francia forrada­ lom és asszignátái azt mutatták, hogy a nép tönkreteheti a valu­ tát, és az amerikai államok története nem segített eloszlatni ezt a gyanút. Burke valutaproblémákkal azonosította az amerikai demokráciát, Hamilton pedig nemcsak a pártviszályoktól, ha­ nem az inflációtól is félt. De míg a 19. századi Amerikában a po­ pulisták és a dollárpártok pörlekedései a Wall Streettel helyi jár­ ványok voltak, Európában csak az 1920-as években vált az inflációpártiság vádja messzemenő politikai következmények­ kel járó hatásos érvvé a demokratikus törvényhozás ellen. A szociális védelem és a valuta árfolyamába való beavatko­ zás nem pusztán hasonló, hanem gyakran azonos ügy is volt. Az aranystandard bevezetésétől kezdve az emelkedő bérszínvo­ nal ugyanúgy veszélyeztette a valutát, mint a közvetlen infláció - mindkettő csökkenthétté az exportot, végül pedig lenyomhat­ ta a valutaárfolyamokat. Az intervenció e két formája közötti egyszerű összefüggés vált a politika alátámasztási pontjává. 2 Bentham , J.: Manuel of Political Economy. 44. Az inflációról mint „kierő­ szakolt takarékosságról”, mint „közvetett adóztatásról” beszél (45. lábjegyzet). Vö. még Principles of Civil Code. 15.

285

A valuta biztonságával foglalkozó pártok épp annyit tiltakoztak a költségvetési hiányok veszedelme, mint az olcsó pénzt célzó politikák miatt, azaz éppúgy ellenezték a „kincstári inflációt”, mint a „hitelinflációt”. Vagy gyakorlatiasabban fogalmazva: kárhoztatták a szociális terheket és a magas béreket, a szakszer­ vezeteket és a munkáspártokat. Nem a forma, hanem a lényeg számított, és ki kételkedhetett volna abban, hogy a korlátlan munkanélküli-segélyek éppúgy felboríthatják a költségvetési egyensúlyt, mint a túl alacsony kamatlábak inflációs árviszo­ nyok közepette - és ugyanazokkal a gyalázatos következmé­ nyekkel járhatnak a valutaárfolyamokra nézve? Gladstone a költségvetést tette a brit nemzet lelkiismeretévé. A kisebb né­ peknél a stabil valuta helyettesíthette a költségvetést. Az ered­ mény azonban nagyon hasonló volt. Akár a béreket, akár a szo­ ciális szolgáltatásokat kellett csökkenteni, a csökkentés elmara­ dásának következményeit elkerülhetetlenül megszabta a piac mechanizmusa. Elemzésünk szempontjából Nagy-Britanniában az 1931-es nemzeti kormánynak szerény méretekben ugyanaz volt a funkciója, mint az amerikai New Dealnek. Mind­ kettő alkalmazkodási lépés volt az egyes országok részéről a nagy átalakulásban. A brit példának azonban megvan az az elő­ nye, hogy nincsenek benne bonyolító tényezők, például polgá­ ri viszályok vagy ideológiai pálfordulások, így világosabban ki­ tűnnek a döntő jellegzetességek. Nagy-Britannia valutájának helyzete 1925 óta nem volt szi­ lárd. Az aranystandardhoz való visszatérést nem kísérte az ár­ színvonal ennek megfelelő kiigazítása, amely határozottan a vi­ lágpiaci paritás fölött volt. Nagyon kevés ember tudta, hogy mi­ lyen képtelen az az út, amelyre kormány és bank, pártok és szakszervezetek kart karba öltve léptek. Ha valakiről, hát Snowdenről, az első munkáspárti kormány (1924) pénzügymi­ niszteréről elmondható, hogy az aranystandard megszállottja volt, mégsem ismerte fel, hogy amikor a font helyreállítására vállalkozott, arra ítélte a pártját, hogy vagy magára vállalja a bé­ rek csökkentését, vagy elveszíti a hatalmat. Hét évvel később a Munkáspárt rákényszerült - maga Snowden kényszerítette rá mindkettőre. 1931 őszére a fontra rányomta bélyegét a folyama­ tos válság. Az 1926-os általános sztrájk sikertelensége hiába je­ lentett biztosítékot a bérszínvonal további növekedése ellen, a szociális szolgáltatások pénzügyi terheinek növekedését nem

286

lehetett megakadályozni. Különösen nem a feltétel nélküli munkanélküli-segélyen keresztüli növekedést. Nem volt szük­ ség semmiféle bankár-„panamára” (bár panama volt) ahhoz, hogy a nemzetet a szilárd valuta és a szilárd költségvetés, illet­ ve a tökéletesített szociális szolgáltatások és a devalvált valuta alternatívája elé állítsák - akár magas bérek és csökkenő export, akár egyszerű költségvetési túlköltekezés okozta a devalvációt. Más szóval: vagy csökkenteni kellett a szociális kiadásokat, vagy el kellett viselni a valutaárfolyam esését. Mivel a Munkás­ párt képtelen volt bármelyik alternatíva mellett dönteni - a szo­ ciális kiadások csökkentése ellentétes lett volna a szakszerveze­ ti politikával, az aranystandardról való letérés szentségtörésnek minősült volna -, megbukott, a hagyományos pártok pedig csökkentették a szociális kiadásokat, és végül letértek az arany­ standardról. Elvetették a feltétel nélküli munkanélküli-segélyt, és a segélyezés kritériumául az anyagi helyzet felmérését szab­ ták. Ugyanekkor jelentősen megváltoztak az ország politikai hagyományai. Felfüggesztették a kétpártrendszert, és nem kap­ kodták el a helyreállítását. Tizenkét évvel később ez még min­ dig hiányzott, és minden jel arra mutatott, hogy nem fog egyha­ mar visszatérni. Az ország - anyagi jólétének vagy szabadságá­ nak bárminemű tragikus vesztesége nélkül - döntő lépést tett az átalakulás irányába az aranystandard felfüggesztésével. Eh­ hez járultak a második világháború alatt a liberális kapitaliz­ mus módszereiben bekövetkezett változások. Ez utóbbiakat azonban nem szánták véglegeseknek, és ezért nem mozdítot­ ták ki az országot a veszélyzónából. Hasonló mechanizmusok működtek minden fontosabb európai országban, és nagyon hasonló volt az eredmény is. Ausztriában 1923-ban, Belgiumban és Franciaországban 1926ban, Németországban 1931-ben megbuktatták a munkáspárto­ kat, hogy „megmentsék a valutát”. Olyan államférfiak távolítot­ ták el a munkáspártokat a kormányzásból, mint Seipel, Francqui, Poincaré vagy Brüning. Csökkentették a jóléti kiadá­ sokat, és megpróbálták megtörni a szakszervezetek ellenállását a bérkiigazításokkal szemben. Mindig a valuta volt veszélyben, és az okot is mindig az inflációs bérekben és a költségvetések egyensúlyhiányában látták. Talán túl nagyvonalú ez a leegysze­ rűsítés, ha tekintetbe vesszük az ide tartozó problémák sokfé­ leségét, amelyek felölelik a gazdaság- és pénzügypolitika szin­

287

te minden kérdését, beleértve a külkereskedelem, a mezőgaz­ daság és az ipar problémáit is. Ám minél közelebbről vizsgáljuk ezeket a kérdéseket, annál nyilvánvalóbbá kell válnia annak, hogy a munkáltatók és a munkavállalók konfliktusai végül a va­ lutában és a költségvetésben koncentrálódtak, a népesség töb­ bi része pedig ingadozott: hol az egyik, hol a másik vezető cso­ portot támogatta. Másik példát kínált az úgynevezett Blum-kísérlet (1936). Munkáspárt volt kormányon, de azzal a feltétellel, hogy az arany­ exportot nem sújtja embargóval. A „francia New Dealnek” soha nem volt esélye, mivel a kormány keze a döntő kérdésben, a va­ luta kérdésében meg volt kötve. Az eset azért meggyőző, mert Franciaországban éppúgy, mint Angliában, amint ártalmatlanná tették a Munkáspártot, a középosztály pártjai minden további hűhó nélkül feladták az aranystandard védelmét. Ezek a példák azt mutatják, hogy a szilárd valuta posztulátuma igencsak béní­ tóan hatott a népi demokratikus kormányzatok politikájára. Az amerikai tapasztalat másképp, de ugyanezt tanítja. A New Dealt nem lehetett volna elindítani, ha nem tértek volna le az aranystandardról, bár a valuta e politikai programban va­ lójában nem sokat számított. Ha elfogadják az aranystandardot, akkor - a dolgok természetéből adódóan - a pénzpiac vezetői­ nek a dolga, hogy őrködjenek a stabil árfolyam és a szigorú bel­ ső hitelezés felett, amelytől a kormányzati gazdaságpolitika nagyrészt függ. A bankrendszer így abban a helyzetben van, hogy akadályozni tud minden, neki történetesen nem tetsző belföldi mozgást a gazdasági szférában, akár jó, akár rossz oka van erre. Politikai szempontból ez azt jelenti, hogy valuta- és hitelkérdésekben a kormánynak ki kell kérnie a bankárok taná­ csát, mert csak ők tudhatják, hogy egy pénzügyi intézkedés ve­ szélyezteti-e, vagy sem a tőkepiacot és a valutaárfolyamot. Az, hogy a szociális protekcionizmus ez esetben nem vezetett zsák­ utcához, annak volt köszönhető, hogy az Egyesült Államok ide­ jében letért az aranystandardról. Mert bár e lépés technikai elő­ nyei csekélyek voltak (a kabinet magyarázatai pedig, mint oly gyakran, nagyon gyengék), eredményeként politikailag eljelentéktelenedett a Wall Street. A pénzpiac pánikkal kormá­ nyoz. A Wall Street erővesztése a harmincas években megóvta az Egyesült Államokat egy kontinentális típusú társadalmi ka­ tasztrófától.

288

Ugyanakkor az aranystandard csak a világkereskedelemtől független, és rendkívül erős valutáris helyzetben lévő Egyesült Államokban volt nagyrészt belpolitikai kérdés. Más országok­ ban az aranystandardról való letérés a világgazdaságból való ki­ hullást jelentette. Talán csak Nagy-Britannia kivételével, amely olyan nagy arányban részesedett a világkereskedelemben, hogy képes volt megszabni a nemzetközi monetáris rendszer műkö­ désének feltételeit, és így nagyrészt más vállakra tolta át az aranystandard terhét. Olyan országokban, mint Németország, Franciaország, Belgium és Ausztria, e feltételek egyike sem lé­ tezett. Esetükben a valuta tönkremenetele a külvilágtól való el­ szakadást, s ezen keresztül a nyersanyag-behozataltól függő iparok feláldozását, a külkereskedelem szétzilálását jelentette, amin a foglalkoztatottság alapult. Mindezt annak esélye nélkül, hogy hasonló mértékű devalválást erőszakoljanak rá szállítóik­ ra, és így kerüljék el a valuta aranyértékének csökkenéséből származó belső következményeket, mint tette Nagy-Britannia. A valutaárfolyam hatékony ellensúlyként nyomra le a bérszínvonalat. Mielőtt azonban ez dűlőre vitte volna a dolgokat, általában a bérkérdés növelte a feszültséget a felszín alatt. De amit a piac törvényei gyakran nem tudtak ráerőszakolni a vona­ kodó bérből és fizetésből élőkre, azt az árfolyam-mechanizmus hatékonyabban megtette. A valutamutató mindenki számára láthatóvá tette, hogy az intervencionista szakszervezeti célkitű­ zések milyen kedvezőtlenül hatnak a piaci mechanizmusra (amelynek belső gyengeségeit, beleértve a ciklusosságát is, ma­ gától értetődőnek tekintették). Valójában mi sem szemléltetheti jobban a piaci társadalom utópikus természetét, mint az, milyen képtelenségekbe sodor­ ta a munkaerőre vonatkozó árufikció a közösséget. A sztrájkot, az ipar működésének e normális alkumechanizmusát, egyre gyakrabban tekintették a társadalmilag hasznos munka felelőt­ len megszakításának, amely egyben csökkenti azt a társadalmi osztalékot, amelyből végső soron a béreknek is származniuk kell. Rossz néven vették a rokonszenvsztrájkokat, az általános sztrájkokról úgy vélekedtek, hogy veszélyeztetik a közösség lé­ tét. Az alapvető szolgáltatások és a közművek esetében a sztráj­ kok tényleg túszként tartották fogva a polgárokat, miközben belekeverték őket a munkaerőpiac valódi funkcióinak szövevé­ nyes problémáiba. A munkaerő állítólag a piacon találja meg az

289

árát; minden más, nem így megállapított ár gazdaságtalan. Amíg a munkaerő alkalmazkodik ehhez a kötelezettséghez, ad­ dig a „munkaerőáru” kínálatának egyik elemeként fog viselked­ ni, és nem lesz hajlandó elkelni az alatt az ár alatt, amelyet a ve­ vő még meg tud fizetni. Következetesen végiggondolva a dolgot ez azt jelenti, hogy a munkaerő fő kötelezettsége a szinte folya­ matos sztrájkolás. Az állítás tökéletesen abszurd, ám mindöszsze a munkaerőáru-elmélet logikai következménye. Az elmélet és a gyakorlat összeegyeztethetetlenségének természetesen az a forrása, hogy a munkaerő valójában nem áru, és ha a munka­ erőt pusztán azért tartanák vissza, hogy megbizonyosodjanak pontos áráról (mint ahogy a kínálat növelését minden más áru esetében visszatartják hasonló körülmények között), akkor a társadalom nagyon hamar felbomlana a létfenntartás lehetet­ lensége miatt. Figyelemre méltó, hogy ezt a megfontolást na­ gyon ritkán említették a sztrájkprobléma tárgyalásakor a liberá­ lis közgazdászok. Visszatérve a valósághoz: a sztrájk mint bérrögzítési mód­ szer katasztrofális lenne minden olyan típusú társadalomban a mienket nem is említve -, amely haszonelvű racionalitásával kérkedik. A munkás munkahelye valójában nincs biztonságban a magánvállalkozás rendszerében, és ez a körülmény súlyosan rontja státusát. Tegyük ehhez hozzá a tömeges munkanélküli­ séget, és a szakszervezetek funkciója morálisan és kulturálisan is létfontosságúvá válik a minimális kívánalmak fenntartásában a nép nagy többsége számára. Ugyanakkor világos, hogy a munkásoknak védelmet kínáló intervenciós módszereknek akadályozniuk kell az önszabályozó piac mechanizmusát, vé­ gül pedig csökkenteniük kell magát a munkások számára bért biztosító fogyasztási javak készletét. A piaci társadalom alapproblémái - az intervencionizmus és a valuta - belső szükségszerűségként jelentek meg újra. Az 1920-as években a politika középpontjába kerültek. Az ezekre adott válaszoktól függött, hogy valaki gazdasági liberális, vagy a szocialista intervencionizmus híve. A gazdasági liberalizmus mindenekfölött a rendszer önsza­ bályozásának helyreállítását ígérte a föld, a munkaerő és a pénz piacának szabadságát gátló intervencionista politikák kiküszö­ bölésével. Nem kevesebbet vállalt, mint hogy szükséghelyzet­

290

ben megoldja a szabadkereskedelem, a szabad munkaerőpiac és a szabadon funkcionáló aranystandard három alapelvében foglalt évszázados problémáját. Gyakorlatilag egy heroikus kí­ sérlet előrevetett egysége volt a világkereskedelem helyreállítá­ sára, a munkaerő mozgékonyságát gátló, elkerülhető akadályok megszüntetésére és a stabil valutaárfolyamok helyreállítására. Ez utóbbi cél fontosabb volt a többinél. A valutákba vetett biza­ lom helyreállítása nélkül ugyanis a piac mechanizmusa nem tu­ dott volna működni, és ez esetben illuzórikus lett volna elvár­ ni, hogy a kormányok megtartóztassák magukat attól, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel megvédjék népeik éle­ tét. Ezek az eszközök a dolgok természetéből adódóan elsősor­ ban az élelmiszerek és a munkahelyek védelmét szolgáló vám­ tarifák és szociális törvények voltak, vagyis épp az a fajta inter­ venció, amely működésképtelenné tette az önszabályozó rend­ szert. Volt egy másik, közvetlenebb oka is annak, hogy első hely­ re került a nemzetközi monetáris rendszer helyreállítása: a nemzetközi hitel a szétzilált piacok és az instabil valuták elle­ nére egyre jelentősebb szerepet játszott. Az első világháború előtt a nemzetközi tőkemozgások (eltekintve a hosszú távú be­ fektetésekkel kapcsolatosaktól) pusztán a folyó fizetési mérleg likvidálását segítettek fenntartani. De még ebben a funkcióban is szigorúan korlátozták őket gazdasági megfontolások. Csak szilárd üzleti alapon nyugvó vállalkozásoknak adtak hitelt. Most megfordult a helyzet: adósságokat - például jóvátételeket - kreáltak politikai alapokon, és félig politikai szándékkal adtak kölcsönöket, hogy lehetővé tegyék a jóvátételek kifizetését. De adtak kölcsönöket gazdaságpolitikai okokból is a világpiaci árak stabilizálása vagy az aranystandard helyreállítása céljából. A világgazdaság viszonylag ép része arra használta a hitelme­ chanizmust, hogy áthidalja a szakadékokat e gazdaság viszony­ lag szétzilált területein, függetlenül a termelés és a kereskede­ lem állapotától. A genfi székhelyű Népszövetség égisze alatt egy sor országban mindenhatónak feltételezett hitelmechaniz­ mussal állították mesterségesen helyre a fizetési mérleg egyen­ súlyát, a költségvetést, a valutaárfolyamot. De magát ezt a me­ chanizmust a stabil valutában bízva alkalmazták, ami megint csak az aranystandardhoz való visszatérést jelentette. Egy meg­ lepően erős, rugalmas kötőfék segített fenntartani az egység lát­

291

szatát egy felbomló gazdasági rendszerben; de hogy az öv kibír­ ja-e a terhelést, az attól függött, hogy sikerül-e idejében vissza­ térni az aranystandardhoz. Genf teljesítménye figyelemre méltó volt a maga módján. Ha a cél nem lett volna eleve elérhetetlen, bizonyosan elérték vol­ na, olyan ügyes, kitartó és céltudatos volt a próbálkozás. Ahogy a dolgok álltak, valószínűleg semmiféle intervenció nem ered­ ményezett volna olyan katasztrófát, mint Genfé. Éppen az, hogy majdnem mindig sikeresnek látszott, végletesen felnagyí­ totta a végső kudarc hatásait. 1923 és 1930 eleje között, attól kezdve tehát, hogy a német márka hónapok alatt szétporladt, addig, hogy a világ összes fontos valutája visszatért az arany­ standardhoz, Genf arra használta a nemzetközi hitelmechaniz­ must, hogy Kelet-Európa tökéletlenül stabilizált gazdaságainak terhét először a nyugati győztesek, majd onnan az Egyesült Ál­ lamok még szélesebb vállaira rakta.3 Az összeomlás Ameriká­ ban a szokásos üzleti ciklus során következett be, de mire be­ következett, az a pénzügyi háló, amelyet Genf és az angolszász bankvilág szőtt, belekeverte a világ gazdaságát ebbe a szörnyű felfordulásba. De még többről volt szó. A húszas években Genfnek az volt az álláspontja, hogy a társadalmi szervezet kérdéseit teljesen alá kell rendelni a valutahelyreállítás szükségleteinek. Az elsőd­ leges szükséglet a defláció volt; a belföldi intézményeknek, amennyire tudtak, alkalmazkodniuk kellett. Átmenetileg még a szabad belső piacok és a liberális állam helyreállítását is ké­ sőbbre kellett halasztani. Mert az aranystandard-bizottság sza­ vaival élve a deflációnak nem sikerült „a javak és szolgáltatások bizonyos csoportjaira hatnia, és ennélfogva nem sikerült létre­ hoznia egy stabil, új egyensúlyt”. A kormányzatoknak be kel­ lett avatkozniuk, hogy csökkentsék a monopolcikkek árát, a megegyezéssel létrehozott béreket és a bérleti díjakat. A deflá­ ció híveinek eszménye „az erős kormány és a szabad gazdaság” volt, de míg a kormányra vonatkozóan ezt úgy értelmezték, hogy szükségállapothoz illő jogosítványokat kap és felfüggesz­ ti a köz szabadságjogait, a „szabad gazdaságon” a gyakorlatban az ellenkezőjét értették annak, amit jelentett: kormányzatilag 3 P olanyi, K.: Der Mechanismus der Weltwirtschaftskrise. Der Österreichi­ sche Volkswirt, 1933. (Suplementum.)

292

szabályozott árakat és béreket (bár a szabályozás kifejezetten a valuták és a szabad belső piacok helyreállításának céljából tör­ tént) . A valuta elsődlegessége nem kevesebbel járt, mint a libe­ rális kapitalizmus két pillérének - a szabad piacoknak és a sza­ bad kormányoknak - a feláldozásával. Genf tehát a célt tekint­ ve újat képviselt, a módszert tekintve azonban nem: a Genf ál­ tal elítélt inflációs kormányok alárendelték a valuta stabilitását a jövedelmek és a foglalkoztatottság stabilitásának; a Genf által hatalomra segített deflációs kormányok nem kisebb interven­ cióval a jövedelmek és a foglalkoztatottság stabilitását rendel­ ték alá a valuta stabilitásának. 1932-ben az aranystandard-bizottság jelentése, amelyet a Népszövetségnek készített, megál­ lapította, hogy a valutaárfolyam újbóli bizonytalansága meg­ semmisítette az elmúlt évtized legfőbb monetáris teljesítmé­ nyét. Arról nem szólt a jelentés, hogy e hiábavaló deflációs erő­ feszítések során a szabad piacokat nem állították helyre, a sza­ bad kormányokat viszont feláldozták. A gazdasági liberálisok elvben ugyan egyformán ellenezték az intervencionizmust és az inflációt, mégis választottak a kettő közül, és a stabil valuta ideálját a be nem avatkozás elé helyezték. Ezzel az önszabályo­ zó gazdaság belső logikáját követték. Ez a cselekvési irány még­ is a válság terjedéséhez vezetett, a pénzügyet megterhelte a nagy gazdasági válság okozta felfordulás elviselhetetlen feszült­ ségével, és addig halmozta a különböző nemzeti gazdaságok deficitjét, mígnem a nemzetközi munkamegosztás maradvá­ nyai is felbomlottak. A gazdasági liberálisok makacsságának, amellyel a deflációs politikák szolgálatában egy kritikus évtize­ den át támogatták a tekintélyelvű intervencionizmust, pusztán az volt az eredménye, hogy végzetesen meggyengültek azok a demokratikus erők, amelyek elháríthatták volna a fasiszta ka­ tasztrófát. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok - a valuta urai és nem szolgái - idejében letértek az aranystandardról, hogy megmeneküljenek ettől a veszedelemtől. A szocializmus lényegében az ipari civilizáció belső tenden­ ciája az önszabályozó piac meghaladására oly módon, hogy tu­ datosan alárendeli azt egy demokratikus társadalomnak. Az ipari munkások számára természetes ez a megoldás, mert nem látnak rá okot, hogy miért ne lehetne a termelést közvetlenül szabályozni, és miért kellene a piacoknak egy szabad társada­ lom hasznos, de alárendelt jellegzetességénél többnek lenniük.

293

Az egész közösség szempontjából a szocializmus pusztán an­ nak a változásnak a folytatása, hogy a társadalmat egyének jel­ legzetesen emberi kapcsolatrendszerévé tegye, ami Nyugat-Európában mindig a keresztény hagyományokkal kapcsolódott össze. A gazdasági rendszer szempontjából viszont a szocializ­ mus radikális eltérés a közvetlen múlttól, amennyiben szakít azzal a kísérlettel, hogy a magánnyereséget a termelőtevékeny­ ségek általános ösztönzőjévé tegye, és nem ismeri el a magánszemélyek jogát, hogy rendelkezzenek a termelés fő eszközei­ vel. Végső soron ezért nehéz a szocialista pártoknak a kapitalis­ ta gazdaságot megreformálniuk még akkor is, ha úgy határoz­ nak, hogy nem bolygatják a tulajdonrendszert. Mert annak a puszta lehetősége, hogy dönthetnének másképpen is, aláássa azt a fajta bizalmat, amely létfontosságú a liberális gazdaság­ ban. Nevezetesen a tulajdonra való jogcímek folytonosságába vetett abszolút bizalmat. Míg a tulajdonjogok tényleges tartal­ mát újradefiniálhatja a törvényhozás, a formális folyamatosság bizonyossága elengedhetetlen a piaci rendszer működéséhez. Az első világháború óta két olyan változás történt, amely be­ folyásolja a szocializmus helyzetét. Az egyik az, hogy a piaci rendszer szinte a teljes összeomlásig megbízhatatlannak bizo­ nyult; s ezt a fogyatékosságot még bírálói sem feltételezték ró­ la. A második pedig az, hogy Oroszországban létrehoztak egy szocialista gazdaságot, amely teljesen új utat képvisel. Bár a vállalkozást létrejöttének körülményei alkalmazhatatlanná te­ szik a nyugati országokra, Szovjet-Oroszország puszta léte mégis erőteljesen hatott. Igaz, hogy fejlett ipar, általános írni-olvasni tudás és demokratikus hagyományok nélkül vágott bele a szocializmusba, holott a nyugati elképzelések szerint ez a há­ rom dolog a szocializmus előfeltétele. Speciális módszerei és megoldásai ezért alkalmazhatatlanok másutt, de ettől még ins­ piráló volt a hatása. A kontinensen a munkáspártok szemlélete mindig is szocialista volt, és minden reform, amelyet el kíván­ tak érni, magától értetődően felkeltette azt a gyanút, hogy szo­ cialista célokat szolgál. Nyugalmas időkben az effajta gyanú igaztalan lett volna; a szocialista munkáspártok egészében vé­ ve a kapitalizmus megreformálása, nem pedig forradalmi meg­ döntése mellett kötelezték el magukat. De szükséghelyzetben ez nem így volt. Ha a normális módszerek elégtelenek, abnor­ málisakat kell kipróbálni, és egy munkáspárt esetében ezek kö­

294

zé tartozhatott a tulajdonjogok semmibevétele. A közvetlen ve­ szély nyomása alatt a munkáspártok teljes erővel követelhettek volna szociális intézkedéseket, vagy legalábbis olyanokat, ame­ lyek annak tűnhettek a magánvállalkozás harcias hívei számá­ ra. És a puszta sejtés elég lett volna ahhoz, hogy zavart keltsen a piacokon, és beindítson egy általános pánikot. Ilyen körülmények között a munkaadók és a munkavállalók szokványos konfliktusai baljósak voltak. Míg normálisan a gaz­ dasági érdekek divergenciája kompromisszumban végződött volna, a gazdasági és a politikai szféra különválasztása a társa­ dalomban azzal járt, hogy az ilyen összecsapások súlyos követ­ kezményekkel fenyegették a közösséget. A munkaadók voltak a gyárak és a bányák tulajdonosai, és így közvetlenül ők feleltek azért, hogy folytatódjék a termelés a társadalomban (teljesen függetlenül személyes nyereségérdekeltségüktől). Elvben min­ denki támogatta őket, amikor arra vállalkoztak, hogy működés­ ben tartják az ipart. A munkavállalók képviselték viszont a tár­ sadalom egyik nagy részét, s érdekeik jelentős mértékben egy­ beestek az egész közösség érdekeivel. Az ő osztályuk állt egye­ dül rendelkezésre, hogy védje a fogyasztók, a polgárok, az em­ berek mint olyanok érdekeit, és az általános választójog követ­ keztében tömegük túlsúlyt biztosított nekik a politikai szférá­ ban. A törvényhozásnak azonban éppúgy, mint az iparnak, megvoltak a maga formális funkciói a társadalomban. Tagjait a közakarat megfogalmazásával, a közösségi politika irányításá­ val, a hosszú távú hazai és külföldi programok törvényerőre emelésével bízták meg. Bonyolult társadalom nem lehet meg funkcionáló, politikai természetű törvényhozó és végrehajtó hatalom nélkül. A csoportérdekeknek azok az összeütközései, amelyek az ipar vagy az állam szerveinek megbénulását - bár­ melyikét vagy mindkettőét - eredményezték, közvetlen ve­ szélyt jelentettek a társadalomra. A húszas években mégis pontosan ez volt a helyzet. A mun­ kás elsáncolta magát a parlamentben, ahol számaránya súlyt adott neki, a tőkések erőddé változtatták az ipart, hogy onnan parancsolgassanak az országnak. A demokratikus testületek az üzleti életbe való könyörtelen beavatkozással válaszoltak, fi­ gyelmen kívül hagyva az ipar adott formájának szükségleteit. Az iparbárók eltérítették a népet a saját szabadon választott urai iránti hűségtől, míg a demokratikus testületek hadat visel­

295

tek az ellen az ipari rendszer ellen, amelytől mindenkinek a megélhetése függött. Végül elérkezett az a pillanat, amikor mind a gazdasági, mind a politikai rendszert a teljes megbénu­ lás fenyegette. Félelem kerítette hatalmába a népet, és olyanok kezébe került a vezetés, akik könnyű kiutat kínáltak, bármi lett légyen is a végső ára. Megérett az idő a fasiszta megoldásra.

296

20. fejezet Történelem a társadalm i változás sodrában Ha volt egyáltalán olyan politikai mozgalom, amely objektív helyzet szükségleteire válaszolt, és nem véletlen okok hozták létre, akkor a fasizmus az volt. Ugyanakkor a fasiszta megoldás nyilvánvalóan elfajult: menekülést kínált egy intézményi zsák­ utcából, ám ha kipróbálták a gyógymódot, az mindenütt halá­ los betegséget okozott. így semmisülnek meg civilizációk. A fasiszta kiutat abból a zsákutcából, ahová a liberális kapi­ talizmus jutott, a piacgazdaság olyan reformjaként jellemezhet­ jük, melyet a gazdaság és a politika valamennyi demokratikus intézményének kiirtásával értek el. Új életet leheltek a felbom­ lás szélén álló gazdasági rendszerbe, miközben a népet aláve­ tették egy olyan átnevelési folyamatnak, melynek célja az volt, hogy az egyént megfosszák állampolgári jogaitól és képtelenné tegyék arra, hogy az államban felelősségteljesen tevékenyked­ jen.1Ez az átnevelés egy olyan politikai vallás dogmáinak az el­ sajátíttatásából állt, amely minden formájában tagadta az em­ berek testvériségét. Mindez tömeges megtérést követelt, az el­ lenszegülőket a kínzás tudományos módszereivel kényszerítet­ ték megadásra. Egy ilyen mozgalom megjelenését a világ ipari országaiban, sőt számos alig iparosodott országában is, semmi esetre sem szabad helyi okoknak, nemzeti mentalitásoknak vagy történeti előzményeknek tulajdonítani, ahogy a kortársak következete1 P olányi, K.: The Essence of Fascism. Christianity and the Social Revolution. 1935.

297

sen tették. A fasizmusnak éppoly kevés köze volt az első világ­ háborúhoz, mint a versailles-i békeszerződéshez, a junker militarizmushoz vagy az olasz vérmérséklethez. Megjelent vesz­ tes országokban, mint Bulgária, és győztesekben, mint Jugo­ szlávia; északi temperáméntumú országokban, mint Finnor­ szág vagy Norvégia, és déli vérmérsékletűekben, mint Spanyolország vagy Olaszország; árja fajú országokban, mint Anglia, és nem árjákban, mint Japán, Magyarország vagy Palesztina; kato­ likus hagyományú országokban, mint Portugália, és protestán­ sokban, mint Hollandia; militáns közösségekben, mint Poroszország, és civil jellegűekben, mint Ausztria; régi kultúrákban, mint Franciaország, és újakban, mint az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok. Gyakorlatilag nem volt olyan háttér vallási, kulturális vagy nemzeti hagyomány amely védekező­ képessé tett volna egy országot a fasizmussal szemben, ha adottak voltak megjelenésének feltételei. Emellett meghökkentő, mennyire nem volt kapcsolat anyagi és számbeli ereje, valamint politikai hatékonysága között. Ma­ ga a „mozgalom” kifejezés félrevezető volt, mivel nagy tömegek csatlakozása vagy személyes részvétele következne belőle. A fa­ sizmus legfőbb jellegzetessége, hogy független volt az ilyen né­ pi megnyilatkozásoktól. Bár általában a tömeges támogatottság elnyerése volt a célja, potenciális ereje nem híveinek számától, hanem azoknak a magas pozícióban lévő személyeknek a befo­ lyásától függött, akiknek a fasiszta vezetők a jóakaratát bírták, és akiknek a befolyása a közösségben megvédhette őket egy si­ kertelen lázadás következményeitől, így téve kockázatmentessé a forradalmat. Egy fasiszta uralom felé sodródó országra nem volt okvetle­ nül jellemző valódi fasiszta mozgalom létezése. Legalább enynyire fontosak voltak az irracionalista filozófiák, a rasszista esztétikák, az antikapitalista demagógia, a valutával kapcsola­ tos eretnek nézetek terjedése, a fennálló pártrendszer bírálata, a „rezsimnek”, azaz a fennálló demokratikus berendezkedés­ nek a lenézése. Ausztriában Othmar Spann úgynevezett univerzalista filozófiája, Németországban Stephen George köl­ tészete és Ludwig Klages kozmogóniai romanticizmusa, Angli­ ában D. H. Lawrence erotikus vitaiizmusa, Franciaországban a politikai mítosz Sorel-féle kultusza tartoztak a fasizmus szélső­ ségesen eltérő előzményei közé. Hitlert végül is a Hindenburg

298

elnököt körülvevő feudális klikk segítette hatalomra, ahogy Mussolinit és Primo de Riverát is uralkodóik iktatták be hivata­ lukba. Hitlert mégis hatalmas mozgalom támogatta, Mussolinit inkább jelentéktelen, Primo de Riverát pedig semmilyen. Egyet­ len esetben sem indult tényleges forradalom az alkotmányos hatalom ellen: a fasiszta taktika mindig állázadás volt, amelyet a színleg erőszakosan legyőzendő tekintélyek hallgatólagos jó­ váhagyásával rendeztek meg. Ezek csak puszta körvonalai egy bonyolult képnek, amelyben olyan eltérő figuráknak kell helyet kapniuk, mint az ipari Detroit katolikus, szabadfoglalkozású demagógok, az elmaradott Louisiana vezére, a japán katonai összeesküvők és az ukrajnai szovjetellenes szabotőrök. A fasiz­ mus mindenkor politikai lehetőség volt, szinte azonnali érzel­ mi reakció minden ipari közösségben az 1930-as évektől kezd­ ve. Inkább „mozgásnak”, mint mozgalomnak lehetne nevezni, hogy jelezzük annak a válságnak a személytelen természetét, amelynek gyakran homályosak és kétértelműek voltak a tüne­ tei. Az emberek sokszor nem érezték meg biztosan, hogy egy politikai beszéd vagy egy színdarab, egy prédikáció vagy egy díszszemle, egy metafizika vagy egy művészeti divat, egy vers vagy egy pártprogram fasiszta-e, vagy sem. A fasizmusnak nem voltak elfogadott kritériumai és hagyományos dogmái sem. Egyetlen jellegzetes vonása mégis volt minden szervezett for­ májának, mégpedig az a hirtelenség, amellyel felbukkant és új­ ra eltűnt, csak hogy erőszakkal előtörjön egy határozatlan ide­ ig tartó lappangási szakasz után. Mindez beleillik egy olyan tár­ sadalmi erő képébe, amely az objektív helyzetnek megfelelően növekedett vagy csökkent. „Fasiszta helyzetnek”, a rövidség kedvéért a könnyű és tel­ jes fasiszta győzelemnek kedvező körülményeket nevezzük. Egy csapásra semmivé válnak a munkaerő óriási ipari és politi­ kai szervezetei és az alkotmányos szabadság más hű támaszai, és parányi fasiszta erők söprik félre a demokratikus kormá­ nyok, pártok és szakszervezetek addig látszólag ellenállhatat­ lan erejét. Ha egy „forradalmi helyzet” azzal jellemezhető, hogy pszichológiailag és erkölcsileg oly mértékben szétmállik az el­ lenállás minden ereje, hogy egy tucatnyi hiányosan felfegyver­ zett lázadó képes rohammal bevenni a reakció legyőzhetetlennek vélt erődjeit, akkor a „fasiszta helyzet” ennek tökéletes megfelelője azzal a különbséggel, hogy itt a demokrácia és az

299

alkotmányos szabadságjogok bástyáit veszik be, és ezek véd­ erői találtatnak éppoly látványosan hiányosnak. Poroszország­ ban 1932 júliusában a szociáldemokraták törvényes kormánya, legitim parlamenti többséggel a háta mögött, kapitulált Herr von Papén alkotmányellenes erőszakkal való puszta fenyegeté­ sére. Alig hat hónappal később Hitler békésen megszerezte a legfőbb hatalmi pozíciókat, ahonnan azonnal megindította az általános rombolás forradalmi támadását a weimari köztársaság intézményei és az alkotmányos pártok ellen. Ha valaki azt gon­ dolja, hogy a mozgalom ereje hozott létre ilyen és ehhez hason­ ló helyzeteket, és nem veszi észre, hogy ebben az esetben a helyzet szülte a mozgalmat, az félreérti az elmúlt évtizedek leg­ fontosabb tanulságát. A fasizmus csakúgy, mint a szocializmus, olyan piaci társa­ dalomban gyökerezett, amely felmondta a szolgálatot. Ezért vi­ lágméretű, egyetemes érvényű, felhasználását tekintve pedig egyetemes volt. A problémák meghaladták a gazdasági szférát, és egy megkülönböztetetten társadalmi jellegű átalakulást idéz­ tek elő. Ez kihatott az emberi tevékenység szinte minden terü­ letére, lett légyen az politikai vagy gazdasági, kulturális, filozó­ fiai, művészeti vagy vallási. És egy bizonyos mértékig pedig összenőtt helyi és alkalmi tendenciákkal. Nem lehet megérteni a korszak történetét, ha nem teszünk különbséget az alapul szolgáló fasiszta mozgás és azok között a tiszavirág-életű ten­ denciák között, amelyekkel ez a mozgás különböző országok­ ban eggyé olvadt. A húszas évek Európájában két ilyen tendencia - az ellenfor­ radalom és a nacionalista revizionizmus - játszott feltűnő sze­ repet, és fedte el a fasizmus átfogóbb, de halványabb motívu­ mát. Kiindulópontjaik természetesen a békeszerződések, illet­ ve a háborút követő forradalmak voltak. Bár mind az ellenfor­ radalom, mind a revizionizmus nyilvánvalóan a maga sajátos céljaira korlátozódott, könnyen összetévesztették őket a fasiz­ mussal. Az ellenforradalmak a történelmi inga szokásos visszalendülései voltak egy olyan állapot felé, amelyet korábban erősza­ kosan megzavartak. Az ilyen mozgások legalább az angol köz­ társaság óta tipikusak Európában, és csak korlátozottan kap­ csolódnak korunk társadalmi folyamataihoz. A húszas években számos ilyen helyzet alakult ki, mivel azokat a felfordulásokat,

300

amelyek több mint egy tucat trónfosztáshoz vezettek Közép- és Kelet-Európábán, részben a vereség utóhatása idézte elő, nem pedig a demokrácia előrevivő mozgása. Az ellenforradalom munkája főként politikai volt, és természetesen a forradalom ál­ tal kisemmizett osztályokra és csoportokra: dinasztiákra, arisz­ tokráciákra, egyházakra, fegyvergyárosokra s a kapcsolódó pár­ tokra hárult. A konzervatív és a fasiszta szövetség és összeütkö­ zései ebben a korszakban főként aszerint alakultak, hogy mek­ kora részt kellett vállalniuk a fasisztáknak az ellenforradalmi vállalkozásban. Ekkor a fasizmus forradalmi tendencia volt, amely éppannyira irányult a konzervativizmus, mint a kom­ petitiv forradalmi erő, a szocializmus ellen. Ez persze nem aka­ dályozta a fasisztákat abban, hogy úgy igyekezzenek hatalmat szerezni a politikai mezőben, hogy felajánlják szolgálataikat az ellenforradalomnak. Ellenkezőleg, főleg azon az alapon köve­ teltek befolyást, hogy a konzervativizmus állítólag nem képes elvégezni azt a munkát, amellyel útját állhatják a szocializmus­ nak. A konzervatívok természetesen megpróbálták kisajátítani az ellenforradalom dicsőségét, és valójában, mint Németor­ szágban, egyedül vitték azt véghez. Megfosztották a munkás­ pártokat befolyásuktól és hatalmuktól anélkül, hogy engedtek volna a náciknak. Hasonlóan zajlottak az események Ausztriá­ ban is, ahol nagyrészt egy konzervatív párt, a keresztényszocia­ listák fegyverezték le a munkásokat (1927) anélkül, hogy bár­ milyen engedményt tettek volna a „jobboldali forradalomnak”. Még ott is, ahol elkerülhetetlen volt a fasiszta részvétel az ellenforradalomban, „erős” kormányokat alakítottak, amelyek a pe­ rifériára szorították a fasizmust. Ez történt Észtországban 1929ben, Finnországban 1932-ben, Litvániában 1934-ben. Álliberá­ lis rezsimek törték meg átmenetileg a fasizmus erejét Magyarországon 1922-ben és Bulgáriában 1926-ban. Egyedül Olaszor­ szágban voltak képtelenek a konzervatívok helyreállítani a munkafegyelmet az iparban anélkül, hogy esélyt adtak volna a fasisztáknak a hatalom megragadására. A katonailag legyőzött országokban, de a „pszichológiailag” legyőzött Olaszországban is elkerülhetetlenül előtérbe került a nemzeti probléma. Tagadhatatlan, hogy minden másnál mé­ lyebb sebet ejtett a legyőzött országok tartós lefegyverzése. Egy olyan világban, ahol a nemzetközi jog, a nemzetközi rend és a nemzetközi béke egyedül a hatalmi egyensúlyon nyugodott,

301

számos országot anélkül fosztottak meg erejétől, hogy bármi jele lett volna egy olyan rendszernek, amely helyettesítené a ré­ git. A Népszövetség a legjobb esetben a hatalmi egyensúly to­ vábbfejlesztett rendszerét képviselte, valójában azonban most hiányzott a hatalmi viszonyok kiegyensúlyozottságának előfel­ tétele. A születő fasiszta mozgalom szinte mindenütt a nemze­ ti ügy szolgálatába állt, hisz aligha maradhatott volna fenn e nélkül a „talált” tennivaló nélkül. Ezt a problémát azonban csak ugródeszkának használta; más alkalmakkor pacifista és izolacionista hangot ütött meg. Angliában és az Egyesült Államokban a megbékélés politikájá­ val szövetkezett; Ausztriában a Heimwehr különféle katolikus pacifistákkal működött együtt, és a katolikus fasizmus elvben antinacionalista volt. Huey Longnak nem volt szüksége határkonfliktusra Mississippi vagy Texas állammal ahhoz, hogy elin­ dítsa fasiszta mozgalmát Báton Rouge-ból. Hollandiában és Norvégiában a hasonló mozgalmak nem voltak nacionalisták; egy jó fasisztát ott lehetett volna quislingnek2 nevezni, de egy jó patriótát biztosan nem. A fasizmus a politikai hatalomért folyó küzdelemben gátlás­ talanul hol eltekint a helyi problémáktól, hol felhasználja azo­ kat. Célja túlmegy a politikai és a gazdasági kereteken. Egy po­ litikai vallást egy elfajulási folyamat szolgálatába állít. Felemel­ kedése során nagyon kevés érzelmet zár ki repertoárjából, de amint győz, néhány - megint csak szerfelett jellemző - motivá­ ciótól eltekintve mindent kihajigál a kelléktárából. Ha nem kü­ lönböztetjük meg élesen ezt a hatalomhoz vezető úton tanúsí­ tott áltoleranciát a hatalomra kerülés utáni valódi intoleranciá­ tól, aligha remélhetjük, hogy megértjük azt a finom, de döntő különbséget, amely néhány fasiszta mozgalom forradalom alat­ ti álnacionalizmusa és a forradalom után kialakított sajátosan imperialista nacionalizmusellenessége között mutatkozik.3 Míg a konzervatívoknak általában sikerült a hazai ellenfor­ radalmat egyedül megvívniuk, hazájuk nemzeti-nemzetközi problémáját csak ritkán sikerült lezárniuk. Brüning 1940-ben azt állította, hogy ő már azelőtt megoldotta a német jóvátételek és a leszerelés problémáját, mielőtt a „Hindenburg körüli klikk” 2 A német megszállókkal együttműködő Vidkun Quisling (1887-1945) után. - (A szerk.) 3 R auschninc , H.: The Voice o f Destruction. 1940.

302

úgy döntött, hogy eltávolítja őt hivatalából, és átadja a hatalmat a náciknak; erre az késztette Hindenburgékat, mondta, hogy nem akarták, hogy az övé legyen a dicsőség.4 Lényegtelennek tűnik, hogy - valamilyen nagyon korlátozott értelemben - ez igaz volt-e vagy sem, mivel Németország státusegyenlőségének kérdése nem korlátozódott a technikai leszerelésre, ahogy Brüning utalt rá, hanem magában foglalta a demilitarizálás ugyanennyire létfontosságú kérdését is. Emellett azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt az erőt, amelyet a német diplomácia a radikális nacionalista célkitűzésekre esküvő náci tömegek létezéséből merített. Az események meggyőzően bizo­ nyították, hogy Németország státusegyenlőségét nem lehetett forradalmi elhajlás nélkül elérni, és ebben a megvilágításban válik nyilvánvalóvá a nácizmus szörnyű felelőssége, amely a bűn mellett kötelezett el egy szabad és egyenlő Németországot. A fasizmus Németországban is és Olaszországban is azért sze­ rezhette meg a hatalmat, mert megoldatlan nemzeti problémá­ kat tudott kihasználni céljaira, míg Franciaországban és NagyBritanniában a fasizmust határozottan meggyengítette patriotizmusellenessége. Az idegen hatalmaknak való szolgai enge­ delmesség szelleme csak kis és természeténél fogva függő or­ szágokban bizonyulhatott előnyösnek a fasizmus számára. Látjuk tehát, hogy az európai fasizmus a húszas években csak véletlenül kapcsolódott össze nemzeti és ellenforradalmi tendenciákkal. Független eredetű mozgalmak éltek együtt, megerősítették egymást, és azt a benyomást keltették, hogy lé­ nyegileg azonosak, holott igazából nem volt közük egymáshoz. Azt a szerepet, amelyet a fasizmus játszott, valójában egyet­ len tényező határozta meg: a piaci rendszer állapota. Az 1917 és 1923 közötti időszakban a kormányok alkalmilag fasiszta segítséghez folyamodtak, hogy helyreállítsák a törvé­ nyességet és a rendet: többre nem volt szükség a piaci rendszer működéséhez. A fasizmus fejletlen maradt. 1924 és 1929 között, amikor úgy látszott, hogy biztosítva van a piaci rendszer működőképessége, teljesen eltűnt a fasiz­ mus mint politikai erő. 1929 után a piacgazdaság általános válságba jutott. Néhány éven belül a fasizmus világhatalommá vált. 4

H eymann, H.: Plan for Permanent Peace. 1941. Brüning 1940. január 8-i

levele.

303

Az 1917 és 1923 közötti első periódus magán a fogalmon kí­ vül nemigen hozott létre mást. Számos európai országban Finnországban, Litvániában, Észtországban, Lengyelország­ ban, Romániában, Bulgáriában, Görögországban és Magyaror­ szágon - agrár- vagy szocialista forradalmak zajlottak le, míg másokban - köztük Olaszországban, Németországban és Ausztriában - az ipari munkásosztály tett szert politikai befo­ lyásra. Végül ellenforradalmak állították helyre a hazai erőegyensúlyt. Az országok többségében a parasztság a városi munkások ellen fordult; néhány országban hivatalnokok és dzsentrik indították el a fasiszta mozgalmat, akik átvették a pa­ rasztság vezetését. Másokban, mint például Olaszországban, a munkanélküliek és a kispolgárok tömörültek fasiszta csopor­ tokba. Sehol nem merült fel más probléma, mint a törvényesség és a rend kérdése, radikális reformokról szó sem volt. Más szó­ val: semmi sem mutatott fasiszta forradalomra. Ezek a mozgal­ mak csak formájukban voltak fasiszták, azaz csak annyiban, hogy felhasználtak civil bandákat, úgynevezett felelőtlen ele­ meket - hatalmon lévő személyek hallgatólagos beleegyezésé­ vel. A fasizmus antidemokratikus filozófiája már megszületett, de még nem volt politikai tényező. Trockij terjedelmes beszá­ molót készített az olaszországi helyzetről a Komintern 1919-es kongresszusának előestéjén, de még csak meg sem említette a fasizmust, holott a fasiszta rohamosztagok egy ideje már létez­ tek. Tíz vagy annál is több év telt el, amíg az ország kormány­ zatában már rég meghonosított fasizmus olyasmivé fejlődött Olaszországban, amit jellegzetes társadalmi rendszernek lehet tekinteni. 1924-ben és azt követően Európa és az Egyesült Államok ki­ robbanó konjunktúra színtere volt, s ez teljesen elfojtotta a pia­ ci rendszer szilárdságát illető aggodalmakat. Kinyilvánították, hogy helyreállt a kapitalizmus. A periferikus térségektől elte­ kintve felszámolták mind a bolsevizmust, mind a fasizmust. A Komintern tényként deklarálta, hogy megszilárdult a kapita­ lizmus; Mussolini a liberális kapitalizmust magasztalta; NagyBritanniát kivéve minden fontosabb ország felemelkedőben volt. Az Egyesült Államok legendás fellendülését élvezte, és a kontinensnek majdnem olyan jól ment. Hitler puccsát elfojtot­ ták, Franciaország kiürítette a Ruhr-vidéket, a német márkát mintegy csoda folytán stabilizálták, a Dawes-terv kiszűrte a po­

304

litikát a jóvátételek ügyéből, készülőben volt a locarnói egyez­ mény, és Németország hét kövér esztendőnek nézett elébe. 1926 vége előtt ismét az aranystandard uralkodott Moszkvától Lisszabonig. A fasizmus igazi jelentősége a harmadik periódusban, 1929 után mutatkozott meg. Nyilvánvaló volt, hogy a piaci rendszer zsákutcába jutott. Olaszország tekintélyuralmi kormányzatá­ ban, amely amúgy nemigen különbözött más, hagyományo­ sabb jellegű tekintélyuralmi kormányzatoktól, a fasizmus addig aligha volt több egy sajátos vonásnál. Most az ipari társadalom problémájának alternatív megoldásaként jelent meg. Németor­ szág európai méretű forradalom vezetőjévé vált, és a fasiszta csoportosulás olyan dinamikát adott hatalomért vívott küzdel­ mének, hogy az rövidesen öt kontinensre terjedt ki. Az emberi­ ség belekerült a történelmi-társadalmi változások sodrába. A nemzetközi rendszer pusztulását egy mellékes, ám ko­ rántsem véletlen esemény indította el. Egy hirtelen árfolyamesés a Wall Streeten óriási pánikot keltett, s Nagy-Britannia úgy döntött, hogy letér az aranystandardról; majd két évvel később ugyanezt tette az Egyesült Államok is. Ezzel egyidejűleg meg­ szűntek a leszerelési konferencia ülései, és Németország 1933ban kilépett a Népszövetségből. Ezek a szimbolikus események a világ organizmusában be­ következő látványos változások korszakát vezették be. Három hatalom - Japán, Németország és Olaszország - fellázadt a sta­ tus quo ellen, és szabotálta az összeomlóban lévő békeintézmé­ nyeket. Ugyanakkor felmondta a szolgálatot a világgazdaság tényleges szervezete. Az aranystandardot, legalábbis ideiglene­ sen, hatályon kívül helyezték angolszász megalkotói, az adósok megtagadták a külföldi hitelek visszafizetését, fogytak a tőke­ piacok, apadt a világkereskedelem. A bolygó politikai és gazda­ sági rendszere együtt hullott szét. Magukon a nemzeteken belül sem volt kevésbé mélyreható a változás. A kétpárti rendszereket egypárti, időnként nemzeti kormányok váltották fel. A diktatórikus és a demokratikus köz­ véleményt fenntartó országok közötti külsődleges hasonlóság azonban pusztán arra volt alkalmas, hogy hangsúlyozza a véle­ ménynyilvánítás és a döntés szabad intézményeinek rendkívü­ li jelentőségét. Oroszország diktatórikus formák között vált szocialistává. A liberális kapitalizmus eltűnt a háborúra készü­

305

lődő országokból: Németországból, Olaszországból és Japán­ ból, és kisebb mértékben, de eltűnt az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából is. Ám a kialakuló fasiszta, szocialista és New Deal-rendszerek csak abban hasonlítottak egymáshoz, hogy elvetették a laissez faire elveit. Míg tehát a történelmi változást egy olyan esemény indítot­ ta el, amely külsődleges volt minden ország szempontjából, az egyes nemzetek a kihívásra aszerint reagáltak, hogy merrefelé tartottak. Némelyik irtózott a változástól, némelyik messze elé­ be ment, amikor az közeledett, mások közömbösek maradtak. A megoldásokat is különböző irányokban keresték. A piacgaz­ daság szempontjából ezek a gyakran gyökeresen eltérő megol­ dások mégis adott alternatívákat képviseltek csupán. Azok közé, akik az általános felfordulást a saját érdekeik előmozdítására akarták kihasználni, tartozott az elégedetlen hatalmak csoportja. Ez úgy látta, hogy a hatalmi egyensúlyi rendszer kimúlása, még meggyöngült, népszövetségi formájá­ ban is, ritka lehetőséget kínál. Németország most buzgón siet­ tette a hagyományos világgazdaság bukását, amely még mindig a nemzetközi rend alapja volt, és előre látta ennek a gazdaság­ nak az összeomlását, úgyhogy megelőzte ellenfeleit. Szándéko­ san mellőzte a nemzetközi tőke-, áru- és valutarendszert, hogy csökkentse a külvilág visszatartó erejét, ha úgy ítéli majd ké­ nyelmesnek, hogy megtagadja politikai kötelezettségeit. Igye­ kezett gazdasági autarkiára berendezkedni, hogy biztosítsa ma­ gának azt a szabadságot, amelyet nagyra törő tervei megkíván­ tak. Elherdálta aranytartalékait, tönkretette külföldi jó hírét kö­ telezettségeinek indokolatlan megtagadásával, sőt egy időre fel­ borította kedvező külkereskedelmi egyensúlyát is. Sikerült könnyedén lepleznie valódi szándékait, mivel sem a Wall Street, sem a londoni City, sem Genf nem tudhatta, hogy a ná­ cik valójában a 19. századi gazdaság végső felbomlására számí­ tanak. Sir John Simon és Montagu Norman szilárdan hitte, hogy Hjalmar Schacht végül helyre fogja állítani az ortodox gaz­ daságot Németországban: a német állam kényszer hatására cse­ lekszik, és csak pénzügyi segítséget kell kapnia, hogy visszatér­ jen a nyájba. Az effajta illúziók a Downing Streeten túlélték a müncheni egyezményt (1939. szeptember 29-30.) és a későb­ bieket is. Vagyis míg Németországot nagyban segítette konspi­ rativ tervében a hagyományos rendszer felbomlásához való al­

306

kalmazkodási képessége, Nagy-Britannia súlyos hátrányba ke­ rült, mivel kitartott e mellett a rendszer mellett. Bár Nagy-Britannia átmenetileg letért az aranystandardról, gazdasága és pénzpolitikája továbbra is a stabil árfolyamon és a szilárd valután alapult. Innen adódtak azok a korlátozások, amelyekkel az újrafegyverkezés során szembekerült. Ahogy a német autarkia katonai és politikai megfontolások eredménye volt, amelyek Németországnak abból a szándékából eredtek, hogy elébe vágjon egy általános átalakulásnak, Nagy-Britannia stratégiáját és külpolitikáját beszűkítette konzervatív pénzügyi szemlélete. A korlátozott hadviselés stratégiája egy szigeten fekvő kereskedelmi központ álláspontját tükrözte, amely úgy érezte, hogy mindaddig biztonságban van, amíg flottája elég erős, hogy szállítsa azokat a készleteket, amelyeket erős pén­ zén megvásárolhat az óceánok bármely partján. Hitler már ha­ talmon volt, amikor egy megátalkodott reakciós, Duff Cooper, 1933-ban megvédte a hadsereg 1932-es költségvetésének meg­ nyirbálását a nemzeti fizetésképtelenség elkerülése érdekében, amit akkor nagyobb veszélynek véltek, mint a haderő tehetet­ lenségét. Több mint három évvel később Lord Halifax meg volt győződve arról, hogy a békét a gazdasági nézeteltérések elsimí­ tásával lehet megőrizni, és hogy nem szabad beavatkozni a ke­ reskedelembe, mivel ez megnehezítené a nézeteltérések rende­ zését. Halifax és Chamberlain még München évében is „az ezüstlövedékek” és a Németországnak nyújtott hagyományos amerikai kölcsönök eszmekörében fogalmazta meg Anglia po­ litikáját. Sőt miután Hitler átlépte a Rubicont és elfoglalta Prá­ gát, az alsóházban Sir John Simon helyeselte, hogy Montagu Norman részt vesz a cseh aranytartalékok Hitlernek való átadá­ sában. Simonnak az volt a meggyőződése, hogy az aranystan­ dard integritása, amelynek államférfiúi tevékenységét szentelte, előbbrevaló minden más megfontolásnál. A kortársak azt hit­ ték, hogy Simon akciója a megbékítés elszánt politikájának eredménye volt. Valójában tisztelgés volt az aranystandard szel­ leme előtt, amely változatlanul uralta a londoni City vezető sze­ mélyiségeinek szemléletét, stratégiai és politikai kérdésekben egyaránt. A háború kitörésének hetében Hitler Chamberlainhez intézett szóbeli üzenetére5 a külügyminisztérium azzal vála­ szolt, hogy Anglia politikáját a Németországnak juttatott has British Blue Book. 74. sz. 6106. 1939.

307

gyományos amerikai kölcsönök összefüggésében fogalmazta meg. Anglia katonai felkészületlensége mindenekelőtt annak a következménye volt, hogy ragaszkodott az aranystandard irá­ nyította gazdasághoz. Azok helyett, akik segítettek elpusztítani azt, ami különben is halálra volt ítélve, Németország kasszírozta be a nyereséget. Előnye addig tartott, amíg a 19. század idejétmúlt rendszerének likvidálása biztosította számára a vezető szerepet. A liberális kapitalizmus, az aranystandard és az abszolút szuverenitások szétzúzása csak mellékes eredménye volt rabló hadjáratainak. Kísérleti megoldásokat fejlesztett ki az átalakulás néhány prob­ lémájára, miközben alkalmazkodott egy általa keresett elszige­ teltséghez. Később ugyanezt tette rabszolga-kereskedői expedí­ ciói során. Legfőbb politikai erőssége azonban az, hogy képes volt fel­ sorakoztatni a világ országait a bolsevizmus ellen. Azért vált az átalakulás fő haszonélvezőjévé, mert vezető szerepre tett szert a piacgazdaság problémájának abban a megoldásában, amely­ nek a tulajdonos osztályok - sőt nem is mindig csak azok hosszú ideje elkötelezett hívei voltak. A gazdasági osztályérde­ kek elsődlegességének liberális és marxista tételét hangoztatókkal szemben Hitlernek elkerülhetetlenül győznie kellett. Társadalmi egységként a nemzet hosszú távon nagyobb kohé­ ziós erőnek bizonyult az osztály gazdasági egységénél. Oroszország felemelkedése szintén összekapcsolódott az át­ alakulásban játszott szerepével. 1917 és 1929 között a bolsevizmustól való félelem nem volt több, mint félelem a rendbontás­ tól, amely végzetesen akadályozhatta volna a piacgazdaság helyreállítását, hiszen az csak a feltétlen bizalom légkörében tud működni. A következő évtizedben a szocializmus valóság­ gá vált Oroszországban. A parasztgazdaságok kollektivizálása azt jelentette, hogy szövetkezeti módszerekkel elnyomják a piacgazdaságot a föld mint döntő tényezőt tekintve. Oroszor­ szág, amely addig pusztán a kapitalizmus elleni forradalmi agi­ táció központja volt, most egy olyan új rendszer képviselője­ ként jelent meg, amely felválthatja a piacgazdaságot. Általában nem vagyunk tisztában azzal, hogy a bolsevikok, bár lelkes szocialisták voltak, makacsul elutasították „a szocia­ lizmus létrehozását Oroszországban”. Már marxista meggyőző­ désük is kizárt volna egy ilyen kísérletet egy elmaradott agrár­

308

országban. Eltekintve az úgynevezett hadikommunizmus telje­ sen kivételes epizódjától 1920-ban, a vezetők ragaszkodtak ah­ hoz az állásponthoz, hogy a világforradalomnak a iparosodott Nyugat-Európában kell elkezdődnie. A szocializmus egyetlen­ egy országban önellentmondásnak tűnt számukra, és amikor valósággá vált, a régi bolsevikok szinte egy emberként utasítot­ ták el. Ám pontosan ez az elhajlás bizonyult elképesztő siker­ nek. Visszatekintve Oroszország negyedszázados történelmére, úgy tűnik, hogy az, amit orosz forradalomnak nevezünk, való­ jában két különböző forradalomból állt, amelyek közül az első hagyományos nyugat-európai ideálokat testesített meg, míg a második a harmincas évek teljesen új fejlődésének volt a része. Az 1917-1924-es forradalom valójában az utolsó olyan politikai felfordulás volt Európában, amely az angol köztársaság és a francia forradalom mintáját követte. Az a forradalom pedig, amely a parasztgazdaságok kollektivizálásával indult meg 1930 körül, az első volt azok közül a nagy társadalmi változások kö­ zül, amelyek a harmincas években átalakították világunkat. Mert az első orosz forradalom szétzúzta az abszolutizmust, a feudális hűbérbirtokot és a faji elnyomást - vagyis 1789 ideáljai­ nak valódi örököse volt; míg a második forradalom létrehozott egy szocialista gazdaságot. Mindent egybevetve, az első pusz­ tán orosz esemény volt - a nyugati fejlődés hosszú folyamatát teljesítette ki orosz földön -, míg a második egy vele egyidejű egyetemes átalakulás részét alkotta. A húszas években Oroszország látszólag elkülönült Európá­ tól, és a saját üdvözülésén munkálkodott. Egy alaposabb elem­ zés azonban megcáfolhatja ezt, mert azok között a tényezők között, amelyek döntésre kényszerítették a két forradalom kö­ zött, ott találjuk a nemzetközi rendszer csődjét. 1924-re a hadikommunizmus feledésbe merült, és Oroszország újra bevezet­ te a szabad belföldi gabonapiacot, míg fenntartotta a külkeres­ kedelem és a kulcsfontosságú iparok állami ellenőrzését. Kül­ kereskedelme növelésén fáradozott, ami főleg a gabona, fa, szőrme és néhány más szerves nyersanyag kivitelétől függött, amelyek ára zuhanásszerűen esett a kereskedelem általános összeomlását megelőző agrárválság idején. Mivel Oroszország képtelen volt kedvező exportarányokat elérni, ez megakadá­ lyozta gépimportját, és ezáltal nemzeti ipara kialakítását, ami

309

ismét csak kedvezőtlenül hatott a város és a vidék közötti csere feltételeire - az úgynevezett „agrárollóra” és így növelte a pa­ rasztság ellenséges érzelmeit a városi munkások uralmával szemben. A világgazdaság szétesése ily módon növelte az ag­ rárkérdés ideiglenes megoldásainak feszültségét Oroszország­ ban, és siettette a kolhoz létrejöttét. Ugyanebbe az irányba ha­ tott a biztonság szavatolására szolgáló hagyományos európai politikai rendszer kudarca, mivel fegyverkezési szükségletet gerjesztett, s így megnövelte az erőltetett iparosítás terheit. A 19. századi hatalmi egyensúlyi rendszer hiánya, valamint a világpiac képtelensége arra, hogy felszívja Oroszország mezőgazdasági termékeit, arra kényszerítette Oroszországot, hogy bár vonakodva, az önellátás útjára lépjen. A szocializmust eb­ ben az egyetlen országban az idézte elő, hogy a piacgazdaság képtelen volt biztosítani a kapcsolatot minden ország között, és az, ami orosz autarkiának tűnt, pusztán a kapitalista interna­ cionalizmus kimúlása volt. A nemzetközi rendszer csődje szabadjára eresztette a törté­ nelem energiáit; a sodrásirányt a piacgazdaságban rejlő tenden­ ciák mutatták.

310

21. fejezet Szabadság egy összetett társadalom ban A 19. századi civilizációt nem barbárok külső vagy belső táma­ dása döntötte romba. Nem az első világháború pusztításai, s nem is a szocialista proletariátus vagy a fasiszta alsó középosz­ tály szívta ki életerejét. Kudarcát nem állítólagos gazdasági tör­ vények - például a profitráta vagy a fogyasztás visszaesése, vagy a túltermelés - eredményezték. Egészen más okok miatt hullott szét: azok az intézkedések, amelyeket a társadalom elfogadott, hogy ne semmisüljön meg, az önszabályozó piac működése kö­ vetkeztében megsemmisítették. Olyan kivételes körülményektől eltekintve, mint amilyenek Észak-Amerikában álltak fenn a nyi­ tott határ korszakában, a század dinamikáját a piac és egy szer­ vezett társadalmi élet elemi követelményei okozta konfliktus biztosította. Ám ez hozta létre azokat a tipikus feszültségeket és megpróbáltatásokat is, amelyek végül elpusztították ezt a társa­ dalmat. A külső háborúk csak felgyorsították pusztulását. Az ember egy századnyi vak „fejlődés” után most helyreál­ lítja „élőhelyét”. Az indusztrializmust, hogy ne pusztítsa ki az emberi fajt, alá kell rendelni az emberi természet követelmé­ nyeinek. A piacgazdaságot valójában nem azért bírálták, mert a gazdaságon alapult - bizonyos értelemben minden társadalom­ nak azon kell alapulnia hanem azért, mert az önérdekre épí­ tett. A gazdasági életnek ez a megszervezése természetellenes abban a szigorúan empirikus értelemben, hogy kivételes.

311

A 19. századi gondolkodók feltételezték, hogy az ember gazda­ sági tevékenységében nyereségre törekszik, hogy anyagias haj­ lamai arra ösztönzik, hogy a kisebb s ne a nagyobb erőfeszítést válassza, és hogy fizetséget várjon el munkájáért. Röviden: hogy gazdasági tevékenységében hajlamos kitartani amellett, amit gazdasági racionalitásnak tekint, és hogy minden ezzel el­ lentétes magatartás külső beavatkozás eredménye. Ebből követ­ kezett, hogy a piacok természetes intézmények, és spontán mó­ don kialakulnának, ha az embereket békén hagynák. így aztán mi sem lehet normálisabb, mint egy piacokból álló és tisztán piaci árak által irányított gazdasági rendszer. Egy ilyen piaco­ kon alapuló emberi társadalom tűnt minden haladás céljának. Függetlenül attól, hogy erkölcsi alapokon mennyire kívánatos, e társadalom megvalósíthatósága - ezt axiómának tekintették az emberi faj megváltoztathatatlan jellegzetességein alapul. Mint már tudjuk, valójában az ember primitív állapotában és egész történelme folyamán majdnem ellenkezőképpen visel­ kedett, mint ami ebből a nézetből következik. Frank H. Knight véleménye, mely szerint „egyetlen specifikusan emberi indíték sem gazdasági”, nemcsak a társadalmi életre általában, de ma­ gára a gazdasági életre is vonatkozik. A barterre való hajlam, amelyre Adam Smith oly magabiztosan építette a primitív em­ berről alkotott képét, nem általános, hanem nagyon ritka hajla­ ma az emberi lénynek gazdasági tevékenységeiben. Nemcsak a modern antropológia hazudtolja meg ezeket a racionalista konstrukciókat, de a kereskedelem és a piacok története szin­ tén teljesen eltér attól, amit a 19. századi szociológusok feltéte­ leztek a harmóniát középpontba állító tanításaikban. A gazda­ ságtörténet felfedi, hogy a nemzeti piacok egyáltalán nem úgy alakultak ki, ahogy a gazdasági szféra fokozatosan és spontán módon felszabadult a kormányzati ellenőrzés alól. Ellenkező­ leg: a piac létrejötte tudatos és gyakran erőszakos kormányzati beavatkozás eredménye volt, és a kormányzat nem gazdasági célokból erőszakolta rá a társadalomra a piaci szervezetet. Ami pedig a 19. századi önszabályozó piacot illeti, a közelebbi vizs­ gálódás azt mutatja, hogy az radikálisan eltért még közvetlen előzményeitől is abban, hogy mechanizmusát a gazdasági ön­ érdekre építette. A 19. századi társadalom belső gyengesége nem az volt, hogy indusztriális, hanem az, hogy piaci társada­

312

lom volt. Az ipari civilizáció akkor is létezni fog, amikor az önszabályozó piac utópikus kísérlete már csak emlék lesz. Az ipari társadalom új, nem piaci alapra helyezése sokak számára mégis túlságosan reménytelen feladatnak tűnik ahhoz, hogy elmélkedjenek róla. Félnek az intézményi vákuumtól, de még inkább a szabadság elvesztésétől. Az aggodalom mély és őszinte. Ez az a probléma, amely meghúzza a választóvonalat. A szabadság problémája két különböző szinten merül fel: intézményi, illetve morális vagy vallási szinten. Intézményi szinten ez a megnövekedett, illetve a csökkentett szabadságok kiegyensúlyozásának kérdése, gyökeresen új problémákkal itt nem találkozunk. Alapszinten a szabadság puszta lehetősége kétséges. Úgy tűnik, hogy fenntartásának eszközei maguk ha­ misítják meg és pusztítják el a szabadságot. Korunkban a sza­ badság problémájának kulcsát inkább a másik szinten kell ke­ resnünk. Az intézmények az emberi szándék és cél megtestesü­ lései. Nem érhetjük el azt a szabadságot, amelyet keresünk, ha nem fogjuk fel a szabadság valódi értelmét egy bonyolult társa­ dalomban. Intézményi szinten a szabályozás ki is terjeszti és korlátoz­ za is a szabadságot: csak az elvesztett és a megszerzett szabad­ ságok egyensúlya fontos. Ez a törvényes és a tényleges szabad­ ságokra egyaránt érvényes. A kényelemben élő osztályok élve­ zik a szabadidő és a biztonság nyújtotta szabadságot - ők ter­ mészetesen kevésbé kívánják kiterjeszteni a szabadságot a tár­ sadalomban, mint azok, akiknek jövedelem híján be kell érni­ ük a szabadság minimumával. Ez azonnal nyilvánvalóvá válik, amint kényszert javasolnak a jövedelem, a szabadidő és a biz­ tonság igazságosabb elosztása érdekében. Bár a korlátozás mindenkire vonatkozik, a privilegizáltak hajlamosak zokon venni, mintha az kizárólag ellenük irányulna. Szolgaságról be­ szélnek, miközben valójában csak arról van szó, hogy másokra is kiterjedjen az általuk élvezett szerzett szabadság. Lehet, hogy kezdetben csökkenteni kell saját szabadidejüket és biz­ tonságukat, következésképpen szabadságukat is, hogy emel­ kedjen a szabadság szintje az egész országban, de a szabadsá­ gok ilyen elmozdítása, átalakítása és kibővítése semmiképpen sem alapozza meg azt az állítást, hogy az új állapot szükség­ képpen nem lehet olyan szabad, mint a régi volt.

313

Vannak olyan szabadságok, amelyeket igen fontos megtar­ tani. Ilyen például a béke, a 19. századi gazdaság melléktermé­ ke, amelyet önmagáért tartunk becsben. A politika és a gazda­ ság intézményi szétválasztása, amely halálos veszedelemnek bizonyult a társadalom szubsztanciájára nézve, szinte automa­ tikusan az igazságosság és a biztonság csorbításával teremtett szabadságot. A polgári szabadságjogok, a magánvállalkozás és a bérrendszer az élet olyan rendszerévé olvadtak össze, amely kedvezett az erkölcsi szabadságnak és a szellem függetlenségé­ nek. A törvényes és a tényleges szabadságok itt ismét olyan kö­ zös alappá egyesültek, amelynek elemeit nem lehet tisztán el­ különíteni. Némelyek olyan rossz dolgok folyományai voltak, mint a munkanélküliség és a spekulánsok nyeresége, némelyek a reneszánsz és a reformáció legbecsesebb hagyományaihoz tartoztak. Ezeket a magasztos értékeket, amelyeket az össze­ omlott piacgazdaságtól örököltünk, minden rendelkezésünkre álló eszközzel őriznünk kell. Ez kétségtelenül nagy feladat. A piacgazdaságban sem a szabadságot, sem a békét nem lehe­ tett intézményesíteni, mivel mechanizmusa nyereséget és jólé­ tet, nem pedig békét és szabadságot kívánt teremteni. A jövő­ ben tudatosan kell harcolnunk ezekért, ha egyáltalán birtokol­ ni akarjuk őket. Azoknak a társadalmaknak a választott céljává kell válniuk, amelyek felé tartunk. A jelenlegi világméretű erő­ feszítéseknek ez lehet a valódi értelme. Az, hogy a békeakarat mennyiben érvényesülhet, ha megszűnik a 19. századi gazda­ ságból fakadó békeérdek, attól függ majd, hogy mennyire sike­ rül létrehoznunk egy új nemzetközi rendet. Ami a személyes szabadságot illeti, az annyiban fog létezni, amennyiben meg­ fontoltan új garanciákat teremtünk fenntartására, sőt kiterjesz­ tésére. Egy megállapodott társadalomban intézményesen kell védeni a nonkonformizmus jogát. Az egyénnek szabadnak kell lennie, hogy követhesse lelkiismeretét, s ne legyen oka félni a társadalmi élet néhány területén épp akkor adminisztratív fel­ adatokkal megbízott hatalmi szervektől. A tudománynak és a művészeteknek mindig az írástudók köztársaságának felügye­ lete alatt kell állniuk. A kényszer sohasem lehet feltétlen; a „til­ takozónak” biztosítani kell egy olyan zugot, ahová visszavonul­ hat, egy „második legjobb” dolog választását, amely lehetővé teszi, hogy élje az életét. Ez fogja biztosítani a szabad társada­ lom jeleként a nonkonformizmus jogát.

314

A társadalmi integráció felé vezető minden lépést tehát a sza­ badság növekedésének kell kísérnie, a tervezés irányába tett lé­ péseknek magukban kell foglalniuk az egyén jogainak növeke­ dését a társadalomban. A törvénynek ki kell kényszerítenie az egyén elidegeníthetetlen jogait akár a legfőbb hatalmakkal szem­ ben is, legyenek azok személyesek vagy anonímak. A bürokrá­ ciának mint a hatalommal való visszaélés forrásának a veszélyé­ re az igazi válasz a korlátlan szabadság szféráinak megteremté­ se, amelyeket megszeghetetlen szabályok védenek. Mert bármi­ lyen nagyvonalú is a hatalom decentralizálásának gyakorlata, a központban erősödni fog a hatalom, és így erősödni fog az egyé­ ni szabadság veszélyeztetettsége is. Ez még a demokratikus kö­ zösségek szerveinek esetében is igaz, ahogy igaz a szakmai kö­ zösségek és a szakszervezetek esetében is, amelyeknek az a fel­ adatuk, hogy megvédjék minden egyes tag jogait. Mert az egyén e szervezeteknek már a mérete miatt is tehetetlennek érezheti magát, még akkor is, ha nincs semmi oka rosszindulatra gyana­ kodni a részükről. Még inkább ez a helyzet, ha nézetei vagy cse­ lekedetei sértik a hatalmat gyakorlók érzékenységét. A jogok puszta deklarálása nem elég, intézményekre van szükség, ame­ lyek valóságossá teszik a jogokat. Nem szükséges, hogy a Ha­ beas corpus legyen az utolsó alkotmányos eszköz, amellyel a személyes szabadságot lehorgonyozták a jogba. A polgárok ed­ dig el nem ismert jogait bele kell foglalni a jogok törvényébe (Bili of Rights). El kell érni, hogy a polgárok győzedelmeskedjenek minden hatalommal szemben, legyen az állami, helyhatósági vagy szakmai. A jogok listájának élén annak kell állnia, hogy az egyénnek politikai vagy vallási nézeteitől és faji vagy etnikai ho­ vatartozásától függetlenül joga van a munkához az elfogadott feltételek mellett. Ebből biztosítékok következnek a bújtatott diszkrimináció ellen. A munkaügyi bíróságokról tudták, hogy megvédik a közösség egyes tagjait még az olyan önkényes hata­ lomhalmozódásoktól is, mint amilyeneket az első vasúttársasá­ gok képviseltek. A hatalommal való lehetséges visszaélés egy másik példája, amellyel a bíróságok egyértelműen felvették a harcot, az általános munkarend volt Angliában, vagy a „munka­ befagyasztás” az Egyesült Államokban a szükségállapot idején, amelyek szinte korlátlan teret engedtek a diszkriminációnak. Amikor a közvélemény szilárdan támogatta a polgári jogokat, a bíróságok vagy a törvényszékek mindig képesnek bizonyultak a

315

személyi szabadság megvédelmezésére. Ezt mindenáron fenn kell tartani, még ha a termelés hatékonysága, a takarékos fo­ gyasztás vagy az adminisztráció ésszerűsége is az ára. Az ipari társadalom megengedheti magának, hogy szabad legyen. A piacgazdaság eltűnése a szabadság példa nélkül álló kor­ szakának kezdete lehet. Minden korábbinál átfogóbbá és általá­ nosabbá lehet tenni a törvényes és tényleges szabadságot, ame­ lyet a szabályozás és az irányítás nemcsak a kevesek, hanem mindenki számára biztosít. Nemcsak a kiváltság kellékeként, a fogantatásánál bemocskolva, hanem olyan normatív jogként, amely messze túlnyúlik a politikai szféra szűk korlátain, részé­ vé válik a társadalom bensőséges szervezetének. így adódnak majd hozzá a régi szabadságok és polgári jogok az új szabadság készletéhez, melyet az a szabadidő és biztonság hoz létre, ame­ lyet az ipari társadalom nyújt mindenkinek. Egy ilyen társada­ lom megengedheti magának, hogy igazságos és szabad legyen. Mégis azt találjuk, hogy az utat elzárja egy erkölcsi akadály. A tervezést és az irányítást a szabadság tagadásaként támadják. Azt állítják, hogy a szabad vállalkozás és a magántulajdon nél­ külözhetetlen a szabadsághoz, s egyetlen társadalom sem ér­ demli meg, hogy szabadnak nevezzék, amely más alapokra épül. Azt a szabadságot, amelyet szabályozás hoz létre, szabad­ sághiányként kárhoztatják, azt az igazságosságot, azt a szabad­ ságot és azt a jólétet, amelyet kínál, a szolgaság álcázásaként becsmérelik. Hiába ígérték a szocialisták a szabadság birodal­ mát, mert az eszközök meghatározzák a célokat: a Szovjetunió, amely elérésének eszközeként tervezést, szabályozást és ellen­ őrzést alkalmazott, még mindig nem valósította meg a gyakor­ latban azokat a szabadságokat, amelyeket alkotmányában ígért, és - teszik hozzá - valószínűleg nem is fogja soha... De ha ellenezzük a szabályozást, az azt jelenti, hogy ellenezzük a re­ formot. így silányítja a liberális a szabadság eszméjét pusztán a szabad vállalkozás pártolásává, amit ma merő képzelgéssé ala­ csonyt a gigantikus trösztök és a fejedelmi monopóliumok kér­ lelhetetlen valósága. Ez teljes szabadságot jelent azoknak, akik­ nek nincs szükségük jövedelmük, szabadidejük és biztonságuk növelésére, míg puszta alamizsnát a szabadságból a népnek, amely hiába próbál demokratikus jogaival élni, hogy menedék­ re leljen a tulajdon birtoklóinak hatalmával szemben. És ez még nem minden. A liberálisoknak valójában sehol sem sike-

316

riilt helyreállítaniuk a szabad vállalkozást, amely belső okok miatt kudarcra ítéltetett. Erőfeszítéseik eredménye annyi volt, hogy sok európai országban óriásvállalatok nőttek, és mellesleg a fasizmus különböző fajtái is megjelentek. A szabadság veszé­ lyeztetőiként kiátkozott tervezést, szabályozást és ellenőrzést azután a szabadság nyílt ellenségei használták fel a szabadság teljes eltiprására. A fasizmus győzelmét mégis az tette gyakor­ latilag elkerülhetetlenné, hogy a liberálisok meggátoltak min­ den reformot, amely tervezéssel, szabályozással és ellenőrzés­ sel járt volna. A szabadság végső meghiúsulása a fasizmusban valójában a liberális filozófia elkerülhetetlen következménye, amely azt ál­ lítja, hogy a hatalom és a kényszer gonoszság, és a szabadság azt követeli, hogy ezek ne legyenek jelen az emberi közösség­ ben. Ilyesmi azonban nem lehetséges, s ez egy összetett társa­ dalomban nyilvánvalóvá is válik. így egyetlen alternatívánk: vagy hűek maradunk egy illuzórikus szabadságeszméhez és el­ utasítjuk a társadalom valóságát, vagy elfogadjuk ezt a valósá­ got, és elutasítjuk a szabadság eszméjét. Az első a liberális vég­ következtetése, a második a fasisztáé. Több lehetőség látszólag nincs. Menthetetlenül arra a következtetésre jutunk, hogy kérdé­ ses a szabadság lehetősége. Ha egy összetett társadalomban a szabadság elterjesztésének és megerősítésének egyetlen eszkö­ ze a szabályozás, és ennek az eszköznek a használata mégis önmagában ellentétes a szabadsággal, akkor egy ilyen társada­ lom nem lehet szabad. Világos, hogy a dilemma gyökere a szabadság jelentése. A li­ berális gazdaság rossz irányba terelte eszményeinket. Lényegi­ leg utópikus elvárások teljesülését látszott megközelíteni. Ám nem lehetséges olyan társadalom, amelyből hiányzik a hatalom és a kényszer, és nem lehetséges olyan világ, amelyben az erő­ szaknak nincs funkciója. Illúzió volt feltételezni egy olyan tár­ sadalmat, amelyet kizárólag az emberi akarat és vágy alakíta­ nak. És mégis ez volt az eredménye a társadalom piaci szemlé­ letének, amely azonosította a gazdaságot a szerződéses kapcso­ latokkal, a szerződéses kapcsolatokat pedig a szabadsággal. Azt a radikális illúziót táplálta, hogy az emberi társadalomban nincs semmi, ami ne az egyének akaratából származnék, és ezért ne lehetne akaratuk révén újra megszüntetni. Perspektí­

317

vánkat beszűkítette a piac, amely „széttördelte” az életet a ter­ melő szektorra, amely akkor ér véget, amikor a termék eljut a piacra, és a fogyasztó szektorra, aki minden árucikket a piacon vásárol. Az egyik a piacról szerezte „szabadon” a jövedelmét, a másik ott költötte el „szabadon”. A társadalom mint egész lát­ hatatlan maradt. Az állam hatalma jelentéktelen volt, mert mi­ nél kisebb volt ez a hatalom, annál simábban működhetett a pi­ aci mechanizmus. Sem a választókat, sem a tulajdonosokat, sem a termelőket, sem a fogyasztókat nem lehetett felelősnek tartani a munkanélküliséggel és a nyomorral járó brutális sza­ badságkorlátozásokért. Minden tisztességes egyén azt képzel­ hette, hogy őt nem terheli semmi felelősség azokért a kényszerintézkedésekért, amelyeket egy olyan állam foganatosít, ame­ lyet ő személy szerint elutasít, vagy a társadalomban lévő gaz­ dasági szenvedésért, amelyből ő személy szerint nem húz hasznot. Ő „megállt a maga lábán”, nem volt „senkinek az adó­ sa”, és nem keveredett bele a hatalom és a gazdasági érték go­ noszságaiba. Ezekkel kapcsolatos felelősségének hiánya oly nyilvánvalónak tűnt, hogy szabadsága nevében elutasította va­ lóságosságukat. De a hatalom és a gazdasági érték a társadalmi valóság pa­ radigmája. Nem emberi akaratból keletkeznek; itt lehetetlen az együttműködés. A hatalomnak az a feladata, hogy biztosítsa az alkalmazkodásnak azt a mértékét, amely a csoport fennmara­ dásához szükséges; végső forrása a vélemény - és ki tudná megállni, hogy ne legyen ilyen vagy olyan véleménye? A gazda­ sági érték a termelt javak hasznosságát biztosítja: léteznie kell a javak előállítására vonatkozó döntést megelőzően, s a munkamegosztást pecsételi meg. Hozzá kapcsolódnak az emberi szükségletek és sokaknál a szűkölködés - és hogyan lenne el­ várható tőlünk, hogy ne kívánjunk jobban valamit, mint valami mást? Minden vélemény vagy vágy a hatalom megteremtésének és a gazdasági érték kialakításának részesévé tesz bennünket. Nem képzelhető el olyan szabadság, hogy másként cseleked­ jünk. Elérkeztünk érvelésünk utolsó szakaszához. A piaci utópia elutasítása szembesít bennünket a társadalom valóságával. Ez a választóvonal a liberalizmus, illetve a fasizmus és a szocializmus között. Az utóbbi kettő különbsége elsődlege­ sen nem gazdasági, hanem erkölcsi és vallási. Még ahol azonos

318

gazdaságtant vallanak, ott sem egyszerűen eltérőek, hanem egy­ mással ellentétes elvek megtestesítői. És a végső dolog, amely el­ választja őket, ismét a szabadság. A fasiszták is, a szocialisták is azzal a véglegességgel fogadják el a társadalom valósgát, amivel a halál tudása formálja az emberi tudatot. Ennek a valóságnak részei a hatalom és a kényszer, és egy olyan ideálnak, amely ki­ tiltaná ezeket a társadalomból, érvénytelennek kell lennie. A fa­ sizmust és a szocializmust az a kérdés választja el egymástól, hogy fenntartható-e a szabadság eszméje e tudás fényében, vagy nem; hogy üres szó, csábítás-e a szabadság, amelyet arra talál­ tak ki, hogy megsemmisítsék az embert és műveit, vagy képes az ember újra érvényesíteni szabadságát ezzel a tudással szem­ besülve, és tud-e harcolni annak kiteljesítéséért a társadalom­ ban anélkül, hogy morális illuzionizmusba süllyedne. Ez az aggasztó kérdés összegzi az emberi állapotot. Vizsgá­ lódásunk szellemének és tartalmának jeleznie kell a választ. Felidéztük, hogy hitünk szerint mely három ténynek van lé­ nyeges jelentősége a nyugati ember tudatában: a halál, a sza­ badság és a társadalom ismeretének. Az első a zsidó legenda szerint az ótestamentumi történetben tárult fel. A második azon keresztül nyilatkozott meg, hogy felfedezték az egyén egyedülálló voltát Jézus tanításában, ahogyan azt az Újtesta­ mentum megörökítette. A harmadik felismerés azáltal adatott meg nekünk, hogy ipari társadalomban élünk. Ehhez a felisme­ réshez nem kapcsolódik nagy név, talán Robert Owen áll a leg­ közelebb ahhoz, hogy a hordozója legyen. A modern ember tu­ datában ez a lényeges elem. A fasiszta válasz a társadalom valóságának felismerésére a szabadság posztulátumának elutasítása. Az individuum egyedi­ ségének és az emberiség egységének keresztény felfedezését a fasizmus tagadja. Itt a gyökere elfajulásra való hajlamának. Robert Owen ismerte fel elsőként, hogy az evangélium fi­ gyelmen kívül hagyja a társadalom valóságát. Ezt nevezte ő az ember keresztény „individualizálásának”, és láthatólag abban hitt, hogy csak egy együttműködésre alapozott köztársaságban szűnhet meg az az állapot, hogy „mindaz, ami valóban értékes a kereszténységben”, elváljon az embertől. Owen felismerte, hogy az a szabadság, amelyet Jézus tanítását befogadva nyer­ tünk el, nem alkalmazható egy összetett társadalomra. A szoci­

319

alizmus az ember szabadságigényének fenntartása volt egy ilyen társadalomban. Elkezdődött a nyugati civilizáció keresz­ ténység utáni korszaka, amelyben már nem volt elegendő az evangélium, és mégis ez maradt civilizációnk alapja. A társadalom felfedezése tehát vagy a szabadság vége, vagy a szabadság újjászületése. Míg a fasiszta beletörődik a szabad­ ság feladásába és dicsőíti a hatalmat, ami a társadalom valósá­ ga, addig a szocialista belenyugszik ebbe a valóságba, és ennek ellenére fenntartja igényét a szabadságra. Az ember felnőtté vá­ lik, és képes emberként létezni egy összetett társadalomban. Hogy még egyszer Robert Owen ihletett szavait idézzük: „Ha a gonoszság okai megszüntethetetlenek lesznek azoknak az új képességeknek a segítségével, amelyekre az emberek kezdenek szert tenni, akkor tudni fogják, hogy ezek szükséges és elkerül­ hetetlen rosszak, és megszűnnek a gyermekded és hiábavaló panaszok.” A rezignáció volt mindig az ember erejének és új reményé­ nek forrása. Az ember elfogadta a halál valóságát, és erre építet­ te fizikai életének értelmét. Belenyugodott abba az igazságba, hogy lelke van, amelyet ha elveszít, az rosszabb a halálnál, és erre alapozta szabadságát. Beletörődött - korunkban - a társa­ dalom valóságába, ami ennek a szabadságnak a végét jelenti. Ám az élet a végső rezignációból fakad. A társadalom valóságá­ nak türelmes elfogadása rettenthetetlen bátorságot és erőt ad az embernek, hogy megszüntessen minden megszüntethető igaz­ ságtalanságot és szabadsághiányt. Amíg az ember híven teljesí­ ti azt a feladatát, hogy nagyobb szabadságot teremtsen minden­ kinek, nem kell attól félnie, hogy akár a hatalom, akár a terve­ zés ellene fordul és megsemmisíti azt a szabadságot, amelyet az ő segítségükkel épít. Ezt jelenti a szabadság egy összetett társa­ dalomban, és ennél több bizonyosságra nincsen szükségünk.

320

JEGYZETEK A FORRÁSOKHOZ

1 (az 1. fejezethez) HATALMI EGYENSÚLY MINT POLITIKA, TÖRTÉNELMI TÖRVÉNY, ELV ÉS RENDSZER 1. A hatalmi egyensúlyi politika angol nemzeti intézmény. Tisztán pragmatikus és konkrét, és nem szabad összekeverni sem a hatalmi egyensúlyi elvvel, sem a hatalmi egyensúlyi rendszerrel. Ez a politika egy olyan sziget helyzetéből adódott, amely távol esett a szervezett po­ litikai közösségek által elfoglalt kontinentális parttól. „Kiemelkedő diplomáciai iskolája Wolseytől Burleighig a hatalmi egyensúlyi politi­ kát követte, mivel ez volt Anglia egyetlen esélye a biztonságra a nagy, formálódóban lévő kontinentális államokkal szemben” - mondja Trevelyan. Ezt a politikát véglegesen a Tudorok korában honosították meg, s ehhez tartotta magát Sir William Temple éppúgy, mint Canning, Palmerston vagy Sir Edward Grey. Majdnem két évszázaddal előbb jelent meg, mint a hatalmi egyensúlyi rendszer a kontinensen, fejlődése pedig teljesen független volt a Fénelon vagy Vattel által java­ solt hatalmi egyensúlyi elv tanának kontinentális forrásaitól. Anglia nemzeti politikáját azonban nagyban segítette e rendszer kifejlődése, mivel megkönnyítette számára, hogy szövetkezzen bármely vezető kontinentális hatalom ellen. így aztán az angol államférfiak szívesen erősítették azt az eszmét, hogy Anglia politikája valójában a hatalmi egyensúlyi elv kifejeződése, és hogy Anglia, amikor ezt a politikát kö­ veti, csupán egy, ezen az elven alapuló rendszerben játssza el a maga szerepét. A saját önvédelmi politikája és az annak előmozdítására al­ kalmas elvek különbségét mégsem szándékosan homályosították el ál­ lamférfiak Sir Edward Grey Huszonöt év című munkájában így írt: „Nagy-Britannia elvben nem ellenséges egy erős csoport európai túlsú­ lyával szemben, ha az a stabilitást és a békét szolgálja. Először általá­ ban támogatja az ilyen egyesülést. Csak akkor indul el az önvédelem ösztönétől vagy egyenesen szándékos politikai megfontolástól indíttat­

321

va valami olyasmi felé, amit joggal nevezhetünk hatalmi egyensúly­ nak, ha az uralkodó hatalom agresszívvé válik, és Anglia veszélyeztet­ ve érzi saját érdekeit.” Angliát tehát saját jogos érdeke indította arra, hogy támogassa egy hatalmi egyensúlyi rendszer kialakulását a kontinensen, és jóváhagy­ ja annak elveit. Ez része volt politikájának. A következő idézetek azt a zűrzavart szemléltetik, amelyet a hatalmi egyensúly két, lényegileg el­ térő felfogásának összekapcsolása gerjesztett. Fox 1787-ben méltatlan­ kodva kérdezte meg a kormánytól: „Anglia vajon nincs már abban a helyzetben, hogy fenntartsa a hatalmi egyensúlyt Európában, és hogy Európa szabadságának védelmezőjeként nézzenek fel rá?” Igényt tar­ tott arra, hogy Angliát fogadják el az európai hatalmi egyensúlyi rend­ szer kezeseként. Burke pedig négy évvel később „európai közjogként” jellemezte ezt az állítólag két évszázada érvényben lévő rend­ szert. Anglia nemzeti politikájának az európai hatalmi egyensúlyi rendszerrel való szónokias azonosítása megnehezítette az amerikaiak dolgát, hogy különbséget tegyenek két, számukra egyaránt ellenszen­ ves felfogás között. 2. A hatalmi egyensúly mint történelmi törvény. A hatalmi egyen­ súly egy másik jelentése közvetlenül a hatalmi egységek természetén alapul. A modern gondolkodók közül Hume fogalmazta meg először. Teljesítménye feledésbe merült a politikai gondolkodás szinte teljes hanyatlása idején, amely az ipari forradalmat követte. Hume felismer­ te a jelenség politikai természetét, és hangsúlyozta a pszichológiai és erkölcsi tényéktől való függetlenségét. A hatalmi egyensúly mindaddig megvalósul a szereplők indítékaitól függetlenül, amíg azok a hatalom megtestesítőiként viselkednek. A tapasztalat azt mutatja, írta Hume, hogy akár „féltékeny versengés, akár óvatos körültekintés” az indíté­ kuk, „a következmények ugyanazok”. F. Schuman ezt mondja: „Ha egy három egységből, A-ból, B-ből és C-ből álló államrendszert feltéte­ lezünk, nyilvánvaló, hogy ha bármelyiknek növekszik a hatalma, az a másik kettő hatalmának csökkenésével jár.” Ebből arra következtet: a hatalmi egyensúly „elemi formájában arra való, hogy fenntartsa az ál­ lamrendszer mindegyik egységének függetlenségét”. Minden további nélkül általánosíthatta volna a posztulátumot úgy, hogy alkalmazható legyen a hatalmi egységek minden fajtájára, akár szervezett politikai rendszerek azok, akár nem. A történelemszociológiában valójában így jelent meg a hatalmi egyensúly. Toynbee Study of History című mun­ kájában megemlíti azt a tényt, hogy a hatalmi egységek inkább a ha­ talmi csoportok perifériáján hajlamosak terjedni, mint a központban, ahol a legnagyobb a nyomás. Az Egyesült Államok, Oroszország és Ja­ pán, valamint a brit domíniumok bámulatosan terjeszkedtek egy olyan időben, amikor Nyugat- és Közép-Európában gyakorlatilag még jelen­ téktelen területi változtatásokat is lehetetlen volt elérni. Pirenne ha­ sonló típusú történelmi törvényre hivatkozik. Megjegyzi, hogy a vi­ szonylag szervezetlen közösségekben a külső nyomásnak való ellen­ 322

szegülés magva általában az erős szomszédtól legtávolabb eső régiók­ ban alakul ki. Ilyen példák a Frank Királyság megalapítása a távoli északon a heristali Pipin által, vagy Kelet-Poroszország kiemelkedése a német fejedelemségek szervezőközpontjaként. Egy másik ilyen típu­ sú törvénynek tekinthető a belga De Greef ütközőállam-törvénye, amely láthatólag befolyásolta Frederick Turner iskoláját, és az angol Nyugat mint „vándorló Belgium” felfogásához vezetett. Ezek a hatalmi egyensúlyra és egyensúlyhiányra vonatkozó elgondolások függetlenek minden erkölcsi, jogi vagy pszichológiai elképzeléstől. Kizárólag a ha­ talommal foglalkoznak. Ez mutatja, hogy politikai természetűek. 3. A hatalmi egyensúly mint elv és rendszer. Amint jogosnak isme­ rünk el egy emberi érdeket, levezethetünk belőle egy magatartási el­ vet. 1648-tól az európai államok felismerték, hogy érdekeltek a münsteri és a vesztfáliai békével létrehozott status (Juciban, és e tekintetben létrejött az aláírók szolidaritása. Az 1648-as békeszerződést gyakorla­ tilag minden európai hatalom aláírta, és kezességet vállaltak érte. In­ nen datálódik Németalföld és Svájc szuverén államként való nemzet­ közi jogállása. Ettől fogva az egyes államok jogosan feltételezték, hogy a status quo bármely jelentősebb változása az összes többit is érdekli. Ez a nemzetek családjának elveként felfogott hatalmi egyensúly kez­ detleges formája. Emiatt egyetlen e szerint eljáró államról sem lehetett azt gondolni, hogy ellenségesen viselkedik egy olyan hatalommal szemben, amelyről helyesen vagy helytelenül azt gyanítja, hogy meg akarja változtatni a status quót. A dolgok ilyetén állása természetesen nagymértékben megkönnyítette a változást ellenző koalíciók létrejöt­ tét. Az elvet mindazonáltal csak 75 évvel később ismerték el kifejezet­ ten az utrechti békében, amikor „ad conservandum in Europa equilibrium” felosztották a spanyol domíniumokat a Bourbonok és a Habsburgok között. Az elv formális elismerése révén Európa fokozato­ san olyan rendszerré szerveződött, amely ezen az elven alapult. Mivel a hatalmi egyensúly felborult volna, ha a nagyhatalmak elnyelték (vagy uralmuk alá hajtották) volna a kis hatalmakat, a rendszer köz­ vetve biztosította a kis hatalmak függetlenségét. Bármilyen bizonyta­ lan volt is Európa szervezete 1648, sőt még 1713 után is, az összes kis és nagy - állam fennmaradása mintegy kétszáz éven át a hatalmi egyensúlyi rendszernek volt köszönhető. Számtalan háborút vívtak a nevében, s bár ezeket kivétel nélkül hatalmi megfontolások ihlették, az eredmény számos esetben ugyanaz volt, mintha az országok az in­ dokolatlan agresszió elleni kollektív kezesség elve alapján cselekedtek volna. Más magyarázat nem lehet arra, hogy miért maradtak fenn hosszú időn keresztül folyamatosan olyan erőtlen politikai entitások, mint Dánia, Hollandia, Belgium és Svájc, noha nyomasztó erők fenye­ gették határaikat. Logikailag világosnak látszik az a különbség, amely egy elv és egy azon alapuló szervezet, azaz egy rendszer között van. Mégsem szabad alábecsülnünk az elvek hatékonyságát szervezet előt­ ti állapotukban sem, azaz olyankor, amikor még nem érik el az intéz323

mányi szintet, csak irányt szabnak a konvencionális magatartásnak vagy a szokásnak. Európa megállapított központ, rendszeres konferen­ ciák, közös funkcionáriusok vagy kötelező viselkedési kódex nélkül is rendszerré formálódott pusztán azáltal, hogy a különböző kancellá­ riák és diplomáciai testületek szoros kapcsolatban álltak egymással. Szigorú hagyományok, amelyek az együttesen vagy külön kibocsátott, azonosan vagy eltérően megfogalmazott vizsgálatokat, a diplomaták eljárásait, az emlékeztetőket szabályozták, a hatalmi helyzetek kifeje­ zésének eszközei voltak anélkül, hogy dűlőre vitték volna azokat, mi­ közben a kompromisszum, vagy végül a közös fellépés új útjait nyitot­ ták meg abban az esetben, ha a tárgyalások csődöt mondtak. Valójá­ ban a kis államok ügyeibe való közös beavatkozás joga, ha veszélyben forogtak a hatalmak jogos érdekei, felért egy formáját tekintve alul­ szervezett európai direktórium létezésével. Ennek az informális rendszernek a legerősebb pillére talán a hatal­ mas jelentőségű nemzetközi magánüzlet volt, amelyet igen gyakran va­ lamilyen kereskedelmi szerződés vagy a szokás és a hagyomány révén működőképes más nemzetközi eszköz segítségével bonyolítottak. Az ilyen nemzetközi ügyletek pénzügyi, gazdasági és törvénykezési szálai sokféleképpen hálózták be a kormányokat és befolyásos polgáraikat. Egy helyi háború rövid időre megszakíthatta e szálak egy részét, míg a háború által tartósan vagy legalábbis ideiglenesen nem érintett egyéb ügyletekben való érdekeltség óriási túlsúlyban volt azokkal szemben, amelyeket az ellenség kárára dönthettek volna el a háború véletlenei. A civilizált közösségek egész életét átható és a nemzeti határokat átlé­ pő magánérdekeknek ez a csöndes nyomása volt a nemzetközi recipro­ citás láthatatlan támasza, és ez szankcionálta hatékonyan a hatalmi egyensúlyi elvet még akkor is, amikor az nem öltött olyan szervezett formát, mint az európai koncert vagy a Népszövetség. Irodalom: A HATALMI EGYENSÚLY MINT TÖRTÉNELMI TÖRVÉNY H ume , D.: On Balance of Power. Works. III. k. (1854), 364.; S chuman, F.: Internacional Politics. 1933. 55.; T oynbee, A. J.: Study of History. III. k. 302.; P irenne, H.: Outhne of the History of Europe from the Fall of the Roman Empire to 1600. (1939) Barnes-Becker-Becker, on De Greef. II. k. 871.; H ofmann, A.: Das deutsche Land und die deutsche Geschichte. 1920. Lásd még Haushofer geopolitikai iskoláját. A másik szélsőség Russel, B.: Power; Lasswell: Psychopathology and Politics; World Politics and Personal Insecurity és más művek. Vö. még Rostovtzeff: Social and economic History of the Hellenistic World. 4. k. I. A HATALMI EGYENSÚLY MINT ELV ÉS RENDSZER J. P.: Political Thought. 1939. 464.; Vattel: Le Droit des gens. 1758.; H ershey, A. S.: Essentials of International Public Law and Organization. 1927. 567-569.; O ppenheim , L.: International Law;

M ayer,

324

H eatley, D. P.:

Diplomacy and the Study of International Relations.

1919. A SZÁZÉVES BÉKE Modern Europe. Cambridge Modern History. XII. k. I.; A. J.: Study of History. IV. (C). 142-153.; Schuman, F.: International Politics. Bk. I. 2.; C lapham, J. H.: Economic Development of France and Germany, 1815-1914. 3.; Robbins , L.: The Great Depression. 1934. I.; Lippmann, W.: The Good Society. Cunningham, V.; Growth of English Industry and Commerce in Modern Times.-, Knowles, L. C. A.: Industrial and Commercial Revolutions in Great Britain during the Ninteenth Century. 1927.; Carr, E. H.: The Twenty Years' Crisis. 1919-1939. (1940.; C rossman, R. H. S.: Government and the Governed. 1939. 225.; H awtrey, R. G.: The Economic Problem. 1925. 265. Leathes: T oynbee,

A BAGDADI VASÚT Az 1914. június 15-i angol-német megállapodással lezártnak tekintett konfliktus; Buell, R. L.: International Relations. 1929; Hawtrey, G. R.: The Economic Problem. 1925; M owat, R. B.: The Concerto of Europe. 1930. 313.; Stolper, G.: This Age of Fable. 1942. Az ellenkező nézetet lásd: Fay, S. B.: Origins of the World War. 312.; F eis, H.: Europe, The World's Banker, 1870-1914. 1930. 335. AZ EURÓPAI KONCERT W. L.: European Alliances and Alignments (1871-1890). 1931.; R. J.: European Diplomatic History (1871-1932). 1933.; O nken, H.: The German Empire. Cambridge Modern History, XII. k.; Mayer, J. P.: Political Thought. 1939. 464.; M owat, R. B.: The Concert of Europe. 1930. 23.; P hillips, W. A.: The Confederation of Europe, 1914. (2. kiad., 1920).; Lasswell, H. D.: Politics. 53.; M uir, R.: Nationalism and Internationalism (1917). 176.; Buell, R. L.: International Relations. 1929. 512. Langer , Sontag,

2 (az 1. fejezethez) A SZÁZÉVES BÉKE 1. A tények. Az európai nagyhatalmak az 1815-1914 közötti száz évben csak három rövid időszakban háborúztak egymással: hat hónapig 1859-ben, hat hétig 1866-ban és kilenc hónapig 1870-1871-ben. A tör­ ténészek - köztük Clapham, Trevelyan, Toynbee és Binkley - egyetér­ tenek abban, hogy a krími háború, amely pontosan két évig tartott, pe­ riferikus és félgyarmati jellegű volt. Mellesleg ez alatt a háború alatt az angol tulajdonosok kezében lévő orosz kötvényeket Londonban bevál­ tották. A 19. század alapjában abban különbözött az előző századok325

tói, hogy korábban alkalmilag előfordultak általános háborúk, a 19. században viszont nem. Fuller vezérőrnagynak az az állítása, mely szerint a 19. században nem múlt el év háború nélkül, nem megyőző. Quincey Wright, aki összehasonlítja a különböző évszázadokat a há­ borús évek szempontjából, de nem tesz különbséget az általános és a helyi háborúk között, kikerüli a központi kérdést. 2. A probléma. Mindenekelőtt az igényel magyarázatot, hogy miért maradtak abba az Anglia és Franciaország közötti szinte folyamatos kereskedelmi háborúk, amelyek az általános háborúk kiapadhatatlan forrásai voltak korábban. Ez a gazdaságpolitikai szféra két tényével függ össze: (a) eltűnt a régi gyarmatbirodalom, és (b) a szabadkeres­ kedelem korszaka átalakult az aranystandard korszakává. Miközben a háborús érdek gyorsan megbukott a kereskedelem új formáinak kiépü­ lésével, a nemzetközi aranystandard új nemzetközi valuta- és hitelrendszere következtében felbukkant egy pozitív békeérdek. Most tel­ jes nemzetgazdaságok érdeke volt a stabil valuták fenntartása és a vi­ lágpiacok működése, amelyektől a jövedelmek és a foglalkoztatottság függtek. A hagyományos expanzionizmust felváltotta egy antiimperialista trend, amely a nagyhatalmak esetében szinte általános volt egé­ szen 1880-ig. (Ezzel a kérdéssel a 18. fejezetben foglalkozunk.) Úgy tűnik azonban, hogy volt egy több mint fél évszázados (1815-1880) hiátus a kereskedelmi háborúk korszaka (amikor a külpo­ litikáról természetes módon feltételezték, hogy támogatja a nyereséges üzleteket) és egy későbbi korszak között, amikor a külföldi kötvénytu­ lajdonosok és közvetlen befektetők érdekeiről azt gondolták, hogy a külügyminiszterek legitim érdeklődésének tárgyai. Ennek a hiátusnak az idején jött létre az a doktrína, amely kizárta, hogy a magán üzleti ér­ dekek befolyásolják a külügyek intézését; és csak ennek a periódusnak a végén tekintették a külképviseletek ismét megengedhetőnek az ilyen igényeket, de csak szigorú korlátozásokkal, alkalmazkodva a közvéle­ mény új trendjéhez. Úgy véljük, hogy ennek a változásnak a kereskede­ lem jellege volt az oka, amely a 19. századi körülmények között már nem függött közvetlenül a hatalmi politikától sem kiterjedését, sem si­ kerét tekintve. Annak pedig, hogy a külpolitika fokozatosan újra üzleti befolyás alá került, az volt az oka, hogy a nemzetközi valuta- és hitelrendszer új típusú, a nemzeti határokon túllépő üzleti érdekeket hozott létre. Ám mindaddig, amíg ez az érdek pusztán a külföldi kötvénytulaj­ donosok érdeke volt, a kormányok szerfelett vonakodtak attól, hogy bármilyen beleszólást engedjenek nekik; mert a külföldi kölcsönöket hosszú ideig a szó legszorosabb értelmében tisztán spekulatívnak ítél­ ték; a szerzett jövedelem rendesen hazai államkötvényekben volt; egyetlen kormány sem tartotta támogatandónak, hogy polgárai jóval kockázatosabb ügyletekbe bonyolódjanak, kétes hírű külföldi kor­ mányzatoknak nyújtva hiteleket. Canning ellentmondást nem tűrően elutasította azoknak a befektetőknek az alkalmatlankodásait, akik azt 326

várták a brit kormánytól, hogy mutasson érdeklődést külföldi vesztesé­ geik iránt, és kategorikusan elutasította azoknak a latin-amerikai köz­ társaságoknak az elismerését, amelyek kénytelenek voltak külföldi adósságokat bevallani. A megváltozott attitűd első jele Palmerston híres körlevele 1848-ból. A változás azonban sohasem ment túl messzire; mert a kereskedő közösség üzleti érdekei olyan kiterjedtek voltak, hogy a kormányzat nemigen hagyhatta, hogy valamilyen kisebb anyagi érde­ keltség befolyásolja egy világbirodalom ügyeinek intézését. Az, hogy a külpolitikai érdek újra megjelent a külföldi üzleti vállalkozásokban, fő­ leg annak a következménye, hogy eltűnt a szabadkereskedelem, és ezt követően visszatértek a 18. század módszereihez. De mivel a kereske­ delem most szorosan összekapcsolódott a nem spekulatív, hanem tel­ jesen normális jellegű külföldi beruházásokkal, a külpolitika visszatért hagyományos irányvonalához, a közösség kereskedelmi érdekeinek szolgálatához. Nem ez a tény, hanem az szorul magyarázatra, hogy a hiátus idején miért szűnt meg ez az érdek. 3 (a 2. fejezethez) AZ ARANYFONAL ELSZAKADÁSA Az aranystandard összeomlását meggyorsította a valuták erőltetett sta­ bilizálása. A stabilizációs mozgalom feje Genf volt, amely közvetítette a pénzügyileg gyengébb országokba a londoni City és a Wall Street el­ várásait. A stabilizáló országok első csoportjában a vesztes államok voltak, amelyeknek a valutái összeomlottak az első világháború után. A má­ sodik csoportot a győztes európai államok alkották, amelyek a maguk valutáját többnyire az első csoport után stabilizálták. Aharmadik cso­ portba az aranystandard fő haszonélvezője, az Egyesült Államok tarto­ zott. Stabilizálás

Letérés az aranystandardról

I. Legyőzött országok Oroszország Ausztria Magyarország Németország Bulgária Finnország Észtország Görögország Lengyelország

1923 1923 1924 1924 1925 1925 1926 1926 1926 327

Stabilizálás

Letérés az aranystandardról

II. Győztes európai országok 1925 1926 1926 1926

Anglia Franciaország Belgium Olaszország

1931 1936 1936 1933

III. Univerzális kölcsönző 1933

Egyesült Államok

Az első csoport egyensúlyhiányát egy ideig a második csoport visel­ te. Amint ez a második csoport is stabilizálta valutáját, szintén támoga­ tásra szorult, amit a harmadik csoporttól kapott meg. Végül az Egyesült Államokból álló harmadik csoport volt az, amelyet a legkeményebben sújtott az európai stabilizáció felhalmozódó egyensúlyhiánya. 4 (a 2. fejezethez) AZ INGA KILENGÉSEI AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN Az inga lengése az első világháború után általános és gyors volt, de ki­ csi volt az amplitúdója. A közép- és kelet-európai országok többségé­ ben az 1918-1923 közötti periódus pusztán konzervatív restaurációt hozott, amely a vereség eredményeképpen előállt demokratikus (vagy szocialista) köztársaságot követett; néhány évvel később szinte egyete­ mesen egypárti kormányokat alakítottak. S a mozgás újra meglehető­ sen általános volt. Ország

Forradalom

Ellenforradalom

egypárti kormány

Ausztria

1918. okt. szociál­ demokrata közt.

1920. polgári köz­ társaság

1934

Bulgária

1918. okt. radikális agrárreform

1923. fasiszta el­ lenforradalom

1934

Észtország

1917. szocialista köztársaság

1918. polgári köz­ társaság

1926

Finnország

1917. febr. szocia­ lista köztársaság

1918. polgári köz­ társaság

328

Forradalom

Ellenforradalom

egypárti kormány

Jugoszlávia

1918. demokrati­ kus államszövetség

1926. autoritárius katonai állam

1929

Lengyelország

1919. szociálde­ mokrata köztárs.

1926. autoritárius állam

-

Lettország

1917. szocialista köztársaság

1918. polgári köztársaság

1934

Litvánia

1917. szocialista köztársaság

1918. polgári köztársaság

1926

Magyarország

1918. okt. dem. köztársaság 1919. márc. tanácsköztársaság

1919. ellenforra­ dalom

Németország

1918. nov. szociál­ demokrata közt.

1920. polgári köztársaság

1933

Románia

1918. agrárreform

1926. autoritárius állam

-

Ország

5 (a 2. fejezethez) PÉNZVILÁG ÉS BÉKE A pénzvilágnak a legutóbbi fél évszázadban betöltött politikai szerepé­ ről nemigen van hozzáférhető anyag. Corti könyve a Rotschildokról csak az európai koncertet megelőző korszakot tárgyalja. Nem foglalko­ zik részvételükkel a szuezi részvényügyben, sem a Bleichroederek ajánlatával, hogy nemzetközi kölcsön kibocsátásával finanszírozzák a franciák 1871-es háborús kártérítését, de a „keleti vasút időszakának” óriási tranzakcióival sem. Az olyan történeti munkák, mint a már em­ lített Langeré és Sontagé, kevés figyelmet fordítanak a nemzetközi pénzvilágra (utóbbi, amikor felsorolja a béketényezőket, nem is említi a pénzvilágot); Leathes megjegyzései a Cambridge Modern Historyban majdhogynem kivételesek. A liberális független kritika vagy a pénzemberek patriotizmusának hiányára, vagy annak kimutatására irányult, hogy hajlamosak voltak protekcionista és imperialista ten­ denciákat támogatni a szabadkereskedelem kárára. Ezzel találkozunk 329

olyan szerzőknél, mint Lysis Franciaországban vagy J. A. Hobson Ang­ liában. A marxista munkák, például Hilferdingé, illetve Lenin tanulmá­ nyai azt hangsúlyozzák, hogy milyen imperialista erők erednek a nem­ zeti bankügyletekből, s hogy ezek szerves kapcsolatban állnak a ne­ héziparral. Ez az érvelés amellett, hogy főleg Németországra korláto­ zódott, szükségképpen figyelmen kívül hagyta a nemzetközi banki ér­ dekeket. A Wall Street befolyása a húszas évek fejleményeire túlságosan kö­ zeli ahhoz, hogy objektiven tanulmányozható legyen. Aligha lehet két­ séges, hogy egészében ez a befolyás a nemzetközi mérséklet és közve­ títés oldalán esett latba a békeszerződések idejétől a Dawes-tervig és a Young-tervig, és a jóvátételek felszámolásának oldalán Lausanne-ban és Lausanne után. A legújabb szakirodalom hajlamos leválasztani a magánbefektetések problémáját, mint Staley munkája, amely kifeje­ zetten kizárja a kormányoknak adott hiteleket, akár más kormányok, akár magánbefektetők kínálták fel azokat, s ez a korlátozás gyakorlati­ lag kizárja, hogy általánosan értékelje a nemzetközi pénzvilágot érde­ kes tanulmányában. Feis kiváló beszámolója, amelyből bőségesen me­ rítettünk, közel áll ahhoz, hogy felölelje az egész témát, de ez is meg­ szenvedi az autentikus anyag szükségszerű hiányát, mivel a pénz­ arisztokrácia archívumait még nem tették hozzáférhetőkké. Earle, Remer és Viner értékes munkájában szintén érezhető ez az elkerülhe­ tetlen korlátozás. 6 (a 4. fejezethez) VÁLOGATOTT HIVATKOZÁSOK A TÁRSADALMAK ÉS A GAZDASÁGI RENDSZEREK C. FEJEZETHEZ A 19. század megkísérelt az egyéni haszon indítékára alapozni egy önszabályozó gazdasági rendszert. Mi azt állítjuk, hogy ez a vállalko­ zás a dolgok természete folytán lehetetlen volt. Itt most csak az élet­ nek és a társadalomnak azzal a torz felfogásával foglalkozunk, amelyet e megközelítés implikál. A 19. századi gondolkodók feltételezték pél­ dául, hogy kereskedőként viselkedni a piacon „természetes”, minden másfajta viselkedés mesterkélt, az emberi ösztönökbe való beavatko­ zás eredménye lett volna; hogy az embereket csak békén kell hagyni, és a piacok spontán módon kialakulnak; hogy bárhogy ítéljük is meg erkölcsi alapon az ilyen társadalom kívánatosságát, megvalósíthatósá­ ga mindenesetre az emberi faj megváltoztathatatlan jellemvonásain alapul és így tovább. Ezeknek az állításoknak szinte az ellenkezője kö­ vetkezik a társadalomtudomány különböző területein - például a tár­ sadalmi antropológia, a primitív gazdaságok, a korai civilizáció törté­ nete és az általános gazdaságtörténet területén - végzett modern kuta­ tásokból. A gazdasági liberalizmus filozófiájában szinte nincs egyetlen 330

olyan nyílt vagy rejtett antropológiai vagy szociológiai feltevés sem, amelyet ne cáfoltak volna meg. Néhány idézet következik. (a) A nyereség indítéka nem „természetes” az ember számára. „A primitív gazdaság jellemző jegye annak a vágynak a hiánya, hogy hasznot húzzanak a termelésből vagy a cseréből.” (T hurnwald: Economics in Primitive Communities. 1932. XIII.) Egy másik fogalom, amelyet egyszer s mindenkorra túlhaladottnak kell tekinteni, az általá­ nosan használt gazdasági tankönyvek egy részében található: a Primi­ tív Gazdasági Ember fogalma. (M alinowski: Argonauts of the Western Pacific. 1930. 60.) „El kell vetnünk a manchesteri liberalizmus ideáltí­ pusait, amelyek nemcsak elméletileg, de történelmileg is félrevezetőek.” (B rinkmann: Das soziale System des Kapitalismus. In: Grundrisse der Sozialökonomik. IV. rész. 11.) (b) Az ember számára nem „természetes", hogy fizetséget várjon el a munkáért. „Az a haszon, amely a civilizáltabb közösségekben gyak­ ran ösztönöz munkára, sohasem működik munkára ösztönző indíték­ ként az eredeti bennszülött körülmények között.” (M alinowski: i. m. 156.). „A nem befolyásolt primitiv társadalomban a munka sehol sem kapcsolódik össze a fizetség eszméjével.” (L owie: Social Organization. In: Encyclopedia of the Social Sciences. XIV. k. 14.) „A munkaerőt sehol sem adják bérbe vagy adják el.” (T hurnwald: Die menschliche Gesellschaft. III. k. 1932.169.) „Amunkát általában olyan kötelezettség­ nek tekintik, amelyért nem jár fizetség.” (F irth: Primitive Economics of the New Zealand Maori. 1929.) „Az, hogy a munkáért fizessenek az idegeneknek, még a középkorban is ismeretlen dolog... Az idegennek nincsenek személyes kötelezettségei, s így a megbecsülésért és az elis­ merésért kell dolgoznia.” A vándorénekesek, noha idegenek voltak, „fi­ zetséget fogadtak el, és ezért megvetették őket”. (Lowie: i. m.) (c) Az ember számára nem „természetes”, hogy a munkát az elkerül­ hetetlen minimumra korlátozza. „Észre kell vennünk, hogy a munkát sohasem korlátozták az elkerülhetetlen minimumra, hanem többet dol­ goztak az abszolút szükséges mennyiségnél a tevékenységre való termé­ szetes vagy tanult gyakorlati késztetésnek köszönhetően.” (T hurnwald: Economics... 209.) „A munkás mindig hajlamos túlmenni a szigorúan szükségesen.” (T hurnwald: Die menschliche Gesellschaft. 163.) (d) A munka szokásos indítéka nem a nyereség, hanem a reciproci­ tás, a versengés, a munka öröme és a társadalmi elismerés. Reciproci­ tás: „A legtöbb, vagy egyenesen minden gazdasági aktus a kölcsönös ajándékok és viszontajándékok valamilyen láncolatába tartozik, ame­ lyek hosszú távon kiegyenlítődnek, egyforma hasznot hozva mindkét félnek... Az az ember, aki gazdasági ügyelteiben tartósan nem engedel­ meskedik a törvény rendelkezéseinek, hamarosan a társadalmi és gaz­ 331

dasági renden kívül találja magát - és ezzel tökéletesen tisztában is van.” (M alinowski: Crime and Custom in Savage Society. 1926. 40-42.) Versengés: „A versengés heves, a teljesítmény, bár célját tekintve ugyanaz, kiválóságát tekintve változó. ...Tülekedés a kiválóságért a minták reprodukálásában.” (Goldenweiser: Loose Ends of Theory on the Individual, Pattern, and Involution in Primitive Society. In: Essays in Anthropology. 1936. 99.) „Az emberek versengenek egymással, hogy ki gyorsabb, ki alaposabb, ki tud nagyobb súlyt felemelni, amikor nagy karókat visznek a kertbe vagy elszállítják a betakarított yamgumókat.” (M alinowski: Argonauts... 61.) A munka öröme: „A magáért a munká­ ért végzett munka állandó jellegzetessége a maori iparnak.” (F irth: Some Features of Primitive Industry. E. J. I. k. 17.) „Sok időt és munkát szentelnek esztétikai célokra, a kertek takarossá, tisztává, törmelék­ mentessé tételére, szép, erős kerítések építésére, különlegesen erős és nagy yamkarók készítésére. Bizonyos fokig e dolgok mindegyikére szükség van a növény termesztéséhez, de nem vitás, hogy a bennszü­ löttek jóval lelkiismeretesebbek, mint amennyire okvetlenül szüksé­ ges.” (M alinowski: i. m. 59.) Társadalmi helyeslés: „Egy személy társa­ dalmi értékének a kertészkedésben való tökéletesség az általános mu­ tatója.” (M alinowski: Coral Cardens and Their Magic. II. k. 1935. 124.) „A közösség minden tagjától elvárják, hogy normális mértékű szorgal­ mat mutasson.” (F irth: Primitive Polynesian Economy. 1939. 161.) „Az Andaman-szigetiek antiszociális viselkedésnek tekintik a lustasá­ got.” (Radcliffe-Brown : The Andaman Islanders.) „Az, ha valaki egy másik ember rendelkezésére bocsátja munkaerejét, társadalmi, s nem pusztán gazdasági szolgálat.” (Firth: i. m. 303.) (e) Az ember minden korban ugyanaz. Linton Study of Man című művében azt tanácsolja, legyünk óvatosak a személyiség meghatáro­ zottságának pszichológiai elméleteivel szemben. Azt állítja, hogy „a megfigyelések általában arra a következtetésre vezetnek, hogy e típu­ sok teljes köre ugyanaz minden társadalomban. ... Másként szólva: amint áthatol (mármint a megfigyelő) a kulturális különbözőség vá­ laszfalán úgy találja, hogy ezek az emberek lényegében ugyanolyanok, mint mi.” (484.) Thurnwald hangsúlyozza, hogy az emberek hasonlók fejlődésük minden szakaszában: „A primitív gazdaság - ahogyan az előző oldalakon vizsgáltuk - az emberi viszonyok tekintetében nem különül el a gazdaság semmilyen más formájától, és a társadalmi élet ugyanazon általános elvein alapul.” (Economics... 288.) „Néhány ele­ mi jellegű kollektív érzelem lényegében azonos minden emberben, és ez magyarázza, hogy társadalmi életükben hasonló konfigurációk je­ lennek meg újra és újra.” (Sozialpsychische Abläufe im Völkerleben. In: Essays in Anthropology. 383.) Ruth Benedict Patterns of Culture cí­ mű munkája végső soron hasonló feltevésen alapul: „Úgy beszélnek, mintha az emberi alkat meglehetősen állandó lenne a világban, mint­ ha a karakterek megoszlása potenciálisan minden társadalomban 332

nagyjából hasonló lenne, és mintha a kultúra hagyományos mintáza­ tai szerint ezekből válogatva alakítaná hasonlóvá az egyének túlnyo­ mó többségét. E szerint az értelmezés szerint például a transzélmény minden népességben megadatik bizonyos számú egyénnek. Amikor tisztelik és jutalmazzák, akkor egy meglehetősen nagy rész éri el vagy tesz úgy, mintha elérné...” (233.) Malinowski következetesen ezt az ál­ láspontot képviselte munkáiban. (f) A gazdasági rendszerek általában be vannak ágyazva a társa­ dalmi kapcsolatokba; az anyagi javak elosztását nem anyagi indítékok biztosítják. A primitív gazdaság olyan „társadalmi vállalkozás, amely bizonyos számú személyt mint összekapcslódó egész részeit érinti.” (T hurnwald: Economics... xii.) Ez egyformán igaz a jólétre, a munkára és a cserére. „A primitív jólét nem gazdasági, hanem társadalmi termé­ szetű dolog.” (Uo.) A munkaerő azért képes „hatékony munkára”, mert „társadalmi erők szervezett erőfeszítéssé integrálják”. (M ali­ nowski: Argonauts... 157.) „A javak és szolgáltatások cseréje többnyire egy tartós partnerkapcsolaton belül zajlik, vagy meghatározott társa­ dalmi kötelékekkel kapcsolódik össze, vagy nem gazdasági ügyekben való kölcsönösséggel párosul.” (M alinowski: Crime and Custom in Savage Society. 39.) Az a két fő elv, amely a gazdasági viselkedést irányítja, a reciproci­ tás és a raktározással összekapcsolódó redisztribúció, azaz újraelosz­ tás. „Az egész törzsi életet áthatja az állandó adás és elfogadás.” (M alinowski: Argonauts... 168.) „A mai adást viszonozza a holnapi el­ fogadás. Ez a reciprocitás elvének eredménye, amely áthatja a primitív élet minden viszonyát...” (T hurnwald: Economics... 106.) Ezt a recip­ rocitást az intézmények „dualitása” vagy „a struktúra szimmetrikussága teszi lehetővé, amit megtalálunk minden primitív társadalomban mint a reciprok kötelezettségek elkerülhetetlen alapját”. (M alinowski: Crime and Custom in Savage Society. 25.) „A szellemek házainak szim­ metrikus felosztása a banaróknál társadalmuk struktúráján alapul, amely ugyancsak szimmetrikus.” (T hurnwald: Die Gemeinde der Bánaro. 1921. 378.) Thurnwald felfedezte, hogy a raktározás és az új­ raelosztás gyakorlatát a legáltalánosabban alkalmazzák - eltekintve az ilyen kölcsönösségi viselkedéstől, néha meg azzal kombinálva - a pri­ mitív vadásztörzsektől a legnagyobb birodalmakig. A javakat közpon­ tilag gyűjtik be, majd osztják el újra a közösség tagjai között, méghoz­ zá nagyon sokféle módon. A mikronéziai és a polinéziai népeknél pél­ dául „a királyok mint az első klánok képviselői kapják meg az állami jövedelmet, majd ezt bőkezű adományként osztják el újra a népesség között.” (T hurnwald: Economics... xii.) A központi intézmények poli­ tikai hatalmának ez az elosztó szerep az elsődleges forrása. (Uo. 107.) (g) A korai ember életének nem része az egyéni élelemgyűjtés sze­ mélyes vagy családi felhasználásra. A klasszikusok feltételezték, hogy 333

a gazdasági ember elődjének magáról és családjáról kellett gondoskod­ nia. Karl Bücher úttörő munkájában a századforduló táján felelevení­ tette ezt a feltételezést, és széles körben elterjedt. A legújabb kutatás egybehangzóan helyesbítette Büchert ebben a kérdésben. (F irth: Primitive Economics of the New Zealand Maori. 12., 206., 351.; T hurnwald: Economics... 170., 268. és Die menschliche Gesellschaft. III. k. 146.; H erskovits: The Economic Life of Primitive Peoples. 1940. 34.; M alinowski: Argonauts... 167. lj.) (h) A reciprocitás és a redisztribúció a gazdasági viselkedés olyan elvei, amelyek nemcsak kis, primitív közösségekre, hanem nagy és gaz­ dag birodalmakra is érvényesek. „A redisztribúciónak megvan a maga sajátos története, amely a vadászó törzsek primitív életével kezdődik... Más a helyzet az újabb és rétegzettebb társadalmak esetében... A leg­ beszédesebb példát a pásztorok és a földművelő népek érintkezése szolgáltatja... A körülmények erőteljesen különböznek ezekben a tár­ sadalmakban. De az elosztó funkció növekszik néhány család növek­ vő politikai hatalmával és a zsarnokok felemelkedésével. A főnök elfo­ gadja a paraszt ajándékait, amelyek most »adókká« válnak, és elosztja ezeket hivatalnokai, különösen az udvarához tartozók között". „Ez a fejlődés bonyolult elosztási rendszereket hozott létre... Min­ den archaikus állam - az ókori Kína, az inkák birodalma, az indiai ki­ rályságok, Egyiptom, Babilónia - használt fémpénzt adókra és fizetsé­ gekre, de leginkább a hombárokban és raktárakban tárolt dolgokkal való természetbeni fizetségekre épített... ezeket osztotta el a hivatalno­ kok, a harcosok és a vagyonos osztályok, azaz a népesség nem terme­ lő része között. Ebben az esetben az elosztás lényegében gazdasági funkciót tölt be.” (T hurnwald: Economics... 106-108.) „Amikor feuda­ lizmusról beszélünk, általában az európai középkorra gondolunk... Ez azonban olyan intézmény, amely nagyon hamar megjelenik a rétegzett közösségekben. A feudalizmus gazdasági oka az, hogy a legtöbb tranzakció természetbeni, és hogy a felső réteg igényt tart az összes földre vagy jószágra...” (Uo. 195.)

7 (az 5. fejezethez) VÁLOGATOTT HIVATKOZÁSOK A PIACI SÉMA EVOLÚCIÓJA C. FEJEZETHEZ A gazdasági liberalizmus abban a tévhitben élt, hogy eljárásai és mód­ szerei a haladás általános törvényének természetes folyományai. Az önszabályozó piac alapjául szolgáló elveket visszavetítették az emberi civilizáció egész történetére azért, hogy ezeket is beilleszthessék a sé­ mába. Ennek eredményeképpen szinte a felismerhetetlenségig eltorzí­ 334

tották a kereskedelem, a piacok és a pénz, a városi élet és a nemzetál­ lamok természetét és eredetét. (a) A „kereskedelem, a termék- és árucsere”egyes aktusait csak ki­ vételesen gyakorolták a primitív társadalomban. „A termékcsere ere­ detileg teljesen ismeretlen. A primitív ember nem hogy nem vágyott rá, de egyenesen irtózott tőle.” (B ücher: Die Entstehung der Volkwirtschaft. 1904. 109.) „Lehetetlen például egy makrélahorog érté­ két élelemmennyiségben kifejezni, mivel ilyen cserére soha nem ke­ rült sor, és a tikopia törzs tagjai elképzelhetetlennek tartották volna... Mindenfajta tárgy egy sajátos társadalmi helyzetnek felel meg." (Firth: i. m. 340.) (b) A kereskedelem nem egy közösségen belül alakul ki, hanem kü­ lönböző közösségeket magába foglaló külső ügy. „Kezdetben a kereske­ delem etnikai csoportok közötti ügylet; a legrégibb társadalmi közös­ ségekben nem fordul elő egyazon törzs vagy egyazon közösség tagjai között, hanem külső jelenség, amely csak idegen törzsek felé irányul.” (M. W eber: General Economic History. 195.) „Bármilyen különösnek tűnhet is, a középkori kereskedelem kezdettől nem a helyi, hanem a külkereskedelem hatása alatt fejlődött.” (P irenne: Economic and Social History of Medieval Europe. 142.) „A középkor gazdasági felélénkülése a távolsági kereskedelemnek volt köszönhető.” (P irenne: Medieval Cities. 125.) (c) A kereskedelem nem piacokra épül; egyoldalú - békés vagy nem békés - szállításból keletkezik. Thurnwald állapította meg, hogy a ke­ reskedelem legkorábbi formái egyszerűen tárgyak távoli beszerzésé­ ből és elszállításából álltak. Lényegében vadászexpedíciók folytak. Az, hogy az expedíció háborúszerű, mint a rabszolgavadászat vagy a ka­ lózkodás esetében, főképp attól függ, hogy mekkora ellenállással kerül szembe.” (I. m. 145, 146.) „A kalózkodás volt a tengeri kereskedelem kezdeti formája a homéroszi korszak görögjei körében éppúgy, mint a skandináv vikingeknél; a két foglalkozás ugyanis hosszú ideig egymás­ sal összhangban fejlődött.” (P irenne: Economic and Social History. 109.) (d) A piacok megléte vagy hiánya nem lényeges jellegzetesség; a he­ lyi piacok nem hajlamosak a növekedésre. „Nem szükséges, hogy azoknak a gazdasági rendszereknek, amelyeknek nincs piacuk, emiatt bármilyen más közös tulajdonságuk legyen.” (T hurnwald : Die menschliche Gesellschaft. III. k. 137.) A korai piacokon „csak meghatá­ rozott tárgyak meghatározott mennyiségeit lehetett elcserélni egymás­ sal”. (Uo. 137.) „Thurnwaldot különleges elismerés illeti azért a megfi­ gyeléséért, mely szerint a primitív pénznek és kereskedelemnek lénye­ gében inkább társadalmi, mint gazdasági jelentősége van.” (L och: The 335

Distribution and Function of Money in Early Society. In: Essays in Anthropology. 153.) A helyi piacok nem a „fegyveres kereskedelem­ ből” vagy a „csendes barterből” vagy a külkereskedelem más formái­ ból, hanem abból a „békéből” fejlődtek ki, amelyet a szomszédokkal folytatott csere korlátozott céljára szolgáló találkozóhelyeken tartottak fenn. „A helyi piac célja az volt, hogy ellássa a környékbeli népességet a mindennapi élethez szükséges élelmiszerekkel. Ez magyarázza azt, hogy hetenként tartották őket, hogy nagyon korlátozott volt a vonzáskörzetük, és hogy működésük kiskereskedelmi ügyletekre korlátozó­ dott.” (P irenne: i. m. 97.) A helyi piacok jelentősége a vásárokkal szem­ ben még egy későbbi szakaszban sem nőtt: „A piac a helység szükség­ leteit elégítette ki, és csak a környék lakói látogatták; árucikkei falusi termékek és a mindennapi élethez szükséges áruk voltak.” (L ipson: The Economic History of England. 1935. I. k. 221.) A helyi kereskede­ lem „általában parasztok és háziiparral foglalkozók kiegészítő tevé­ kenységeként és általában szezonális elfoglaltságként kezdett kifejlőd­ ni...” (W eber: i. m. 195.) „Első pillantásra természetes lenne feltételez­ ni, hogy a mezőgazdasági népesség körében apránként fejlődött ki egy kereskedő osztály. Ezt az elméletet azonban semmi sem támasztja alá.” (P irenne: Medieval Cities. 111.) (e) A munkamegosztás nem a kereskedelemből vagy a cseréből, ha­ nem földrajzi, biológiai és egyéb nem gazdasági tényezőkből ered. „A munkamegosztás egyáltalán nem a bonyolult gazdaság következmé­ nye, ahogy egy racionalista elmélet feltételezi. Alapjában a nem és a kor fiziológiai különbségeinek köszönhető.” (T hurnwald : Eco­ nomics... 212.) „Szinte az az egyetlen munkamegosztás, amely a nők és a férfiak között van.” (H erskovits: i. m. 13.) Egy másik út, amelyen a munkamegosztás biológiai tényekből alakulhat ki, különböző etni­ kai csoportok szimbiózisának az esete. „Az etnikai csoportok szak­ mai-társadalmi csoportokká alakultak” azáltal, hogy létrejött egy „fel­ ső réteg” a társadalomban. „így teremtődött meg tehát egy olyan szer­ vezet, amely egyfelől a függő osztály adóin és szolgáltatásain, másfe­ lől az elosztás hatalmán alapult, amellyel a vezető réteghez tartozó családok családfői rendelkeztek.” (T hurnwald: Economics... 86.) Ez az egyik kiváltó oka az állam keletkezésének. (T hurnwald: Sozial­ psychische Abläufe. 387.) (f) A pénz nem döntő jelentőségű találmány; megléte vagy hiánya nem feltétlenül okoz lényeges különbséget a gazdaság típusában. „Pusztán az, hogy egy törzs pénzt használt, gazdaságilag nagyon ke­ véssé különítette el olyan törzsektől, amelyek nem használtak.” (Loeb: i. m. 154.) „Ha használnak is pénzt, funkciója nagyon eltér attól, ame­ lyet a mi civilizációnkban tölt be. Mindig konkrét anyag marad, és so­ hasem válik az érték elvont képviselőjévé.” (T hurnwald: Economics... 107.) A termékcsere nehézségei nem játszottak szerepet a pénz „felta­ 336

lálásában”. „A klasszikus közgazdászok e régi nézete ellentmond az etnológiai kutatásoknak.” (Loeb: i. m. 167., 6. lj.) Amikor fel akarjuk mérni azoknak az árucikkeknek a speciális hasznosságát és hatalmi attribútumként betöltött szimbolikus jelentőségét, amelyek pénzként funkcionálnak, „a gazdasági tulajdonlást” nem nézhetjük egyoldalú racionalista szempontból”. (T hurnwald: Economics...) Használhatják például kizárólag illetmények és adók kifizetésére a pénzt, vagy hasz­ nálhatják arra, hogy feleséget vásároljanak, használhatják vérdíjként vagy bírságként. „Láthatjuk tehát, hogy az állam kialakulása előtti ál­ lapotok e példáiban az értéktárgyak értékelése a szokásos adók menynyiségétől, a vezető személyiségek által betöltött pozíciótól és attól a konkrét viszonytól függ, amelyben különböző közösségeik közembe­ reivel állnak.” (Uo. 108., 263.) A pénz ugyanúgy, mint a piacok, lényegében külsődleges jelenség, amelynek fontosságát a közösség számára elsősorban a kereskedelmi kapcsolatok határozzák meg. „A pénz eszméjét általában kívülről veze­ tik be.” (Loeb: i. m. 156.) „A pénznek mint a csere általános közvetítő­ jének funkciója a külkereskedelemből származik.” (W eber: i. m. 238.) (g) A külkereskedelem eredetileg nem egyének, hanem kollektívák közötti kereskedelem. A kereskedelem „csoportvállalkozás”: „kollekti­ ven szerzett használati tárgyakat” érint, „kollektív kereskedelmi utazá­ sokból” ered. „Az ezekre az expedíciókra - amelyek gyakran viselnek külkereskedelmi jelleget - való felkészülésben megjelenik a kollektivi­ tás elve.” (T hurnwald: Economics... 145.) „A legrégibb kereskedelem minden esetben idegen törzsek közötti csereviszony.” (W eber: i. m. 195.) A középkori kereskedelem hangsúlyozottan nem egyének közöt­ ti kereskedelem volt. „Bizonyos városok közötti kereskedelem”, interkommunális vagy intermunicipális kereskedelem volt. (A shley: An Introduction to English Economic History and Theory. I. rész. The Middle Ages. 102.) (h) A középkorban a vidék ki volt szorítva a kereskedelemből. „A 15. században és előtte a városok voltak a kereskedelem és az ipar kizárólagos központjai, olyannyira, hogy vidéken nem is fejleszthették ki azokat.” (P irenne: Economic and Social History. 169.) „A vidéki ke­ reskedelem és a vidéki kézműiparok elleni küzdelem legalább hét­ vagy nyolcszáz évig tartott.” (H eckscher: Mercantilism. 1935. I. k. 129.) „Ezek az intézkedések a »demokratikus kormányzat« kifejlődé­ sével egyre szigorúbbak lettek...” „A 14. század folyamán végig rend­ szeres fegyveres expedíciókat küldtek ki az összes környékbeli faluba, és a szövőszékeket vagy a cserzőkádakat összetörték vagy elvitték.” (P irenne : i. m. 211.) (i) A középkorban nem folytattak kereskedelmet feltétel nélkül vá­ ros és város között. A városközi kereskedelem eredményeképpen ked­ 337

vezményes kapcsolatok fejlődtek ki egyes városok vagy városcsopor­ tok között, mint például a londoni Hanza és a német Hanza között. Az ilyen kapcsolatokat a reciprocitás és a megtorlás elve irányította. Az adósságok vissza nem fizetése esetén például a hitelező városának elöljárói az adós városának elöljáróihoz fordulhattak, és követelhették, hogy úgy tegyenek igazságot, ahogyan a nekik tartozóval szeretnének eljárni. „Azzal fenyegetőztek, hogy amennyiben az adósságot nem fi­ zetik meg, azt meg fogják torolni annak a városnak a népén.” (A shley: i. m. I. rész. 109.) (j) Ismeretlen volt a nemzeti protekcionizmus. „A 13. században gazdasági célokból szükségtelen megkülönböztetni egymástól az egyes országokat, mivel akkor kevesebb akadálya volt a társadalmi érintkezésnek a kereszténység határain belül, mint manapság.” (C unningham : Western Civilization in Its Economic Aspects. I. k. 3.) A 15. századig nem voltak vámok a politikai határoknál. „Nincs rá bizo­ nyíték, hogy korábban a legkisebb mértékben is kedvezni kívántak volna a nemzeti kereskedelemnek, megvédve azt az idegen verseny­ től.” (P irenne: Economic and Social History. 92.) Minden kereskedelmi ágazatban szabad volt a „nemzetközi” kereskedés. (P ower és P ostán: Studies in English Trade in the Fifteenth Century.) (k) A merkantilizmus szabadabb kereskedést erőszakolt a városok­ ra és a tartományokra a nemzeti határokon belül. Heckscher Mercantilism című munkájának (1935) első kötete a következő címet viseli: A merkantilizmus mint egyesítő rendszer. A merkantilizmus, mint ilyen, „szemben állt mindennel, ami egy meghatározott helyre korlátozta volna a gazdasági életet, és elállta volna a kereskedelem út­ ját az állam határain belül.” (H eckscher: i. m. II. k. 273.) „A városi po­ litika mindkét területe: a falusias vidék elnyomása és az idegen váro­ sok versenye elleni küzdelem ellentmondott az állam gazdasági céljai­ nak.” (Uo. I. k. 131.) „A merkantilizmus »államosította« az országokat a kereskedelmen belül, amely kiterjesztette a helyi eljárásokat az állam egész területére.” (P a n t l e n : Handel. In: Handwörterbuch der Staatswissenschaften. VI. k. 281.) „A merkantilizmus gyakran mester­ ségesen erősítette a versenyt, hogy megszervezze a kereslet és kínálat által automatikusan szabályozott piacokat.” (H eckscher) A z első mo­ dern szerző, aki felismerte a merkantilista rendszer liberalizáló ten­ denciáját, G. F. Schmoller volt (1884). (l) A középkori regulacionizmus nagyon sikeres volt. „Az ókori vi­ lág hanyatlása után Nyugat-Európában valószínűleg a középkori váro­ sok politikája volt az első kísérlet arra, hogy következetes elvek szerint szabályozzák a társadalom gazdasági oldalát. A kísérletet rendkívüli siker koronázta... A gazdasági liberalizmus vagy a laissez faire talán ilyen példa vitathatatlan szupremációja idején, de ami a tartamot ille­ 338

ti, a liberalizmus kis, múló epizód volt a városok politikájának kitartó szívósságával összehasonlítva.” (H eckscher: i. m. 139.) „A céljához oly csodálatosan hozzáigazított szabályozási rendszerrel érték ezt el, ami a maga nemében egyfajta remekműnek tekinthető... A városi gazdaság méltó volt a vele kortárs gótikus építészethez.” (P irenne: Medieval Cities. 217.) (m) A merkantilizmus kiterjesztette a városi eljárásokat a nemzeti területre. „Az eredmény egy szélesebb területre kiterjesztett városi po­ litika lett volna - egyfajta állami alapra helyezett városi politika.” (H eckscher: i. m. 1. k. 131.) (n) Egy rendkívül sikeres politika, a merkantilizmus. „A merkanti­ lizmus megteremtette a bonyolult és részleteiben gondosan kidolgo­ zott szükségletkielégítés ragyogó rendszerét.” (Bücher: i. m. 159.) Colbert Réglementsének, amely a jó minőségért mint öncélért műkö­ dött a termelésben, „óriási” eredménye volt. (H eckscher: i. m. I. k. 166.) „A nemzeti léptékű gazdasági élet főleg a politikai központosítás eredménye volt.” (Bücher: i. m. 157.) A merkantilizmus szabályozó rendszerének a javára kell írnunk, hogy „megteremtett egy olyan mun­ ka törvénykönyvet és olyan munkafegyelmet, amely jóval szigorúbb annál, amit a morálisan és technikailag korlátozott középkori városi kormányzatok szűkös partikularizmusa létre tudott hozni.” (B rinkmann: Das sociale System des Kapitalismus. In: Grundriss der Sozialökonomik. IV. rész.) 8 (a 7. fejezethez) SPEENHAMLAND IRODALMA A speenhamlandi törvény döntő jelentőségének csak a liberális kapita­ lista korszak elején és végén voltak tudatában. Természetesen állandó­ an hivatkoztak mind 1834 előtt, mind utána „a segélyezési rendszer­ re”, és „a szegénytörvény rossz végrehajtására”, amelyet azonban álta­ lában nem 1795-től, a speenhamlandi törvény bevezetésétől, hanem 1782-től, a Gilbert-törvénytől (Gilbert Act) datáltak, és a közönség tu­ datában nem alakult ki világosan, hogy melyek a speenhamlandi rend­ szer valódi jellegzetességei. A helyzet még ma is ez. Még mindig általános nézet, hogy egysze­ rűen megkülönböztetés nélküli szegénysegélyezést jelentett. Valójá­ ban valami egészen más volt, nevezetesen rendszeres bérpót­ lék. A kortársak csak részben ismerték fel, hogy ez a gyakorlat szem­ ben áll a Tudor-törvény elveivel, azt pedig egyáltalán nem ismerték fel, hogy teljesen összeegyeztethetetlen a kialakuló bérrendszerrel. Ami a gyakorlati hatásokat illeti, csak jóval később vették észre, hogy - az 339

1799-1800-as egyesülésellenes törvénnyel együtt - általában lenyomta a béreket, és a munkáltatók szubvenciójává vált. A klasszikus közgazdászok sohasem hagyták abba a „segélyezési rendszer” részleteinek vizsgálatát, ahogy nem hagyták abba a bérlet és a valuta részleteinek vizsgálatát sem. Egy kalap alá vették a segély és a közsegély minden formáját a „szegénytörvényekkel”, és erőteljesen sürgették, hogy mindenestül töröljék el ezeket. Sem Townsend, sem Malthus, sem Ricardo nem támogatta a szegénytörvény reformját, ha­ nem eltörlését követelték. Egyedül Bentham tanulmányozta a témát, és ebben a kérdésben nem volt olyan dogmatikus, mint egyebekben. Bürke és ő megértette azt, amit Pitinek nem sikerült megértenie, hogy az igazán helytelen elv a bérpótlék elve volt. Engels és Marx nem tanulmányozta a szegénytörvényt. Az ember azt gondolhatná, hogy mi sem lehetett volna inkább kedvükre való, mint egy olyan rendszer álhumanizmusának a kimutatása, amelynek az a híre, hogy segít kielégíteni a szegények szükségleteit, miközben valójában a létminimum alá nyomja béreiket (amit hatékonyan támo­ gat egy speciális szakszervezet-ellenes törvény), és a gazdaságoknak adja a közpénzeket, hogy segítsen nekik többet keresni a szegényeken. Ám az ö idejükre az új szegénytörvény volt az ellenség, és a chartisták természetesen hajlamos voltak idealizálni a régit. Ráadásul Engels és Marx meg volt győződve arról, hogy ha kapitalizmusnak kell jönnie, akkor elkerülhetetlen a szegénytörvény reformja. így aztán nemcsak néhány első osztályú vitatémát hagytak ki, de kihagyták azt az érvet is, amellyel Speenhamland megerősítette elméleti rendszerüket, neve­ zetesen hogy a kapitalizmus nem működhet szabad munkaerőpiac nélkül. Harriet Martineau Speenhamland szörnyű hatásainak sokkoló le­ írásához bőségesen merített a Szegénytörvény-jelentés (Poor Law Report - 1834) klasszikus részeiből. A Gouldok és Baringek, akik fi­ nanszírozták azokat a költséges kis köteteket, amelyekben Martineau nekilátott felvilágosítani a szegényeket nyomorúságuk elkerülhetetlen­ ségéről, mélyen meg voltak győződve arról, hogy az valóban elkerül­ hetetlen, és hogy a politikai gazdaságtan törvényeinek puszta megis­ merése elviselhetőbbé tenné számukra ezt a sorsot. Gouldék nem is ta­ lálhattak volna őszintébb és egészében véve tájékozottabb szószólót hitvallásuk kifejtésére. (Illustrations to Political Economy. 1831. III. k., továbbá The Parish és The Hamlet in Poor Laws and Paupers. 1834.) Martineau The History of the Thirty Years' Peace, 1816-1846 című köny­ vét fegyelmezett hangvételben írta, és nagyobb rokonszenvet mutatott a chartisták, mint mestere, Bentham emléke iránt. (III. k. 489.) Króni­ káját ezzel a jelentős kitétellel fejezte be: „Ma a legjobb emléket és a legjobb szíveket köti le nálunk a munkaerő jogainak e nagy kérdése, és a külföld hatásos figyelmeztetésekkel szolgál arra nézve, hogy en­ nek elhanyagolása nem járhat kisebb büntetéssel mindenki romlásá­ nál. Vajon nem lehet megoldást találni? Ez a megoldás lesz valószínű340

leg az angol történelem következő korszakának legfontosabb ténye, és akkor jobban kitűnhet majd, mint most, hogy az erre való felkészülés­ ben áll a megelőző harmincéves béke legfőbb jelentősége.” Késleltetett hatású prófécia volt ez. Az „angol történelem következő korszakában” a munkaerő-probléma megszűnt létezni; de visszatért a hetvenes években, és egy újabb fél évszázaddal később világproblémává vált. Nyilvánvaló, hogy az 1840-es években könnyebb volt észrevenni, mint az 1940-esekben, hogy a probléma eredete a szegénytörvény reformját irányító elvekben van. Aviktoriánus korszakban és azután sem mélyült el egyetlen filozó­ fus vagy történész sem Speenhamland kisszerű gazdaságtanában. A benthamizmus három történésze közül Sir Leslie Stephen nem fá­ rasztotta magát a részletek kutatásával; Elie Halevynek, az első szerző­ nek, aki felismerte a szegénytörvény kulcsszerepét a filozófiai radika­ lizmus történetében, mindössze halvány elképzelései voltak a témá­ ról. A harmadik beszámolóban, Dicey-ében még meghökkentőbb a ki­ hagyás. A törvény és a közvélemény összefüggéseiről adott páratlan elemzésében a „laissez faire"-i és a „kollektivizmust” úgy kezelte, mint a szövet vetülékét és láncfonalát; hitt abban, hogy a minta maga a kor­ szak ipari és üzleti trendjeiből keletkezett, azaz a gazdasági életet for­ máló intézményekből. Senki sem hangsúlyozhatta volna Dicey-nél erőteljesebben, milyen domináns szerepet játszott a pauperizmus a közvéleményben, vagy hogy mekkora jelentősége volt a szegénytör­ vény reformjának a benthamista törvényhozás egész rendszerében. Mégis zavarba jött attól, hogy a benthamisták milyen központi jelentő­ séget tulajdonítottak a szegénytörvény reformjának. Tulajdonképpen azt hitte, hogy az iparra kivetett helyi adók terhe volt a kérdés lénye­ ge. A közgazdasági gondolkodás olyan rangú történészei, mint Schumpeter vagy Mitchell, anélkül elemezték a klasszikus közgaz­ dászok fogalmait, hogy egyáltalán utaltak volna a speenhamlandi kö­ rülményekre. A. J. Toynbee előadásával (1881) az ipari forradalom a gazdaságtörténet témájává vált. Toynbee a tory szocializmust tette felelőssé Speenhamlandért és azért „az elvéért, hogy a gazdagok védjék a sze­ gényeket”. Nagyjából ugyanakkor kezdett William Cunningham is a témával foglalkozni, és az csodával határos módon életre kelt; de Cunningham hangja pusztába kiáltott szó volt. Bár Mantoux (1907) hasznot húzott Cunningham remekművéből (1881), Speenhamlandre csak „egy másik reformként” utalt, és elég különös módon Speenham­ land hatásának tulajdonította „a szegények bekergetését a munkaerőpiacra”. (The Industrial Revolution in the Eighteenth Century. 438.) Beer, akinek a munkája a korai angol szocializmusnak szentelt emlék­ mű volt, alig említette a szegénytörvényt. Addig, amíg a Hammondokban (1911) meg nem fogant egy új civi­ lizáció látomása, amelyet az ipari forradalom vezetett be, nem foglal­ koztak újra a speenhamlandi törvénnyel. Náluk nem a gazdaságtörté341

net, hanem a társadalomtörténet része volt. Webbék (1927) folytatták ezt a munkát, felvetve Speenhamland gazdasági és politikai előfeltéte­ leinek kérdését, és tudatában voltak annak a ténynek, hogy saját ko­ runk társadalmi problémáinak eredetét vizsgálják. J. H. Clapham nekilátott, hogy kialakítson egy álláspontot annak ellenében, amit a gazdaságtörténet institucionalista megközelítésének lehetne nevezni; ezt Engels, Marx, Toynbee, Cunningham, Mantoux, legújabban pedig Hammondék képviselték. Clapham elutasította, hogy a Speenhamland-rendszerrel intézményként foglalkozzon, s pusztán az ország „mezőgazdasági szervezetének” egyik jellegzetessé­ geként tárgyalta. (I. k. 4. fej.) Ez aligha volt adekvát, mivel pontosan a városokra való kiterjesztése gyengítette le a rendszert. Emellett Speen­ hamland helyi adókra tett hatását elválasztotta a bérkérdéstől, és az előbbit „az állam gazdasági tevékenységei” keretében tárgyalta. Ez megint csak mesterkélt eljárás volt, és mellőzte a munkaadó osztály szempontjából Speenhamland gazdaságát, holott ez az osztály épp annyit vagy még többet nyert az alacsony bérekkel, mint amennyit ve­ szített a helyi adókkal. De az intézmény mellőzéséért kárpótlást nyúj­ tott Clapham lelkiismeretes ténytisztelete. Ő mutatta ki először az „erőszakos bekerítések” döntő hatását arra a területre, amelyen beve­ zették a speenhamlandi rendszert, valamint azt, hogy mennyire nyom­ ta le ez ténylegesen a reálbéreket. Arra, hogy Speenhamland teljesen összeegyeztethetetlen a bér­ rendszerrel, csak a gazdasági liberálisok emlékeztettek folyton. Egye­ dül ők ismerték fel, hogy tág értelemben a munkaerő védelmének minden formájával együtt jár valami az intervencionizmus speenham­ landi elvéből. Spencer a „bérkiegészítés” vádját szórta (így nevezték a segélyezési rendszert az ő vidékén) minden „kollektivista” praktikára, s a legkevésbé sem esett nehezére ezt a terminust kiterjeszteni a köz­ oktatásra, a lakásügyre, a játszóterek építésére és így tovább. Dicey 1913-ban így összegezte bírálatát a nyugdíjtörvényről (Old Age Pensions Act, 1908): „Lényegében nem más ez, mint a szegényeknek nyújtott közsegély új formája.” És kétségbe vonta, hogy a gazdasági li­ berálisoknak valaha is lett volna tisztességes lehetőségük arra, hogy si­ kerre vigyék politikájukat. „Javaslataik egy részét sohasem valósítot­ ták meg, a közsegélyt például sohasem törölték el.” Ha ez volt Dicey véleménye, az már csak természetes, hogy Mises szerint „amíg mun­ kanélküli-segélyt fizetnek, fenn kell maradnia a munkanélküliségnek” (Liberalism. 1927. 74.); és hogy „a munkanélküli segítése a rombolás egyik leghatékonyabb fegyverének bizonyult (Socialism. 1927. 484.; Nationalökonomie. 1940. 720.). Walter Lippmann Good Society című művében megpróbálta távol tartani magát Spencertől, de csak azért, hogy felidézze Misest. Ők ketten tükrözték a liberális reagálást az 1920-as és 1930-as évek új protekcionizmusára. A helyzet számos jel­ legzetessége most kétségtelenül Speenhamlandet idézte fel. Ausztriá­ ban a munkanélküli-segélyt egy csődbe jutott kincstár szubvencionál­ 342

ta; Angliában a „meghosszabbított munkanélküli-segély” megkülön­ böztethetetlen volt az „alamizsnától”; Amerikában beindították a WPA-t (Works Project Administration) és a PWA-t (Public Works Administration). Sir Alfred Mond, az Imperial Chemical Industries igazgatója hiába javasolta 1926-ban: az angol munkáltatók kapjanak szubvenciót a munkanélküli-alapból, hogy „kiegészíthes­ sék” a béreket és így segítsenek növelni a foglalkoztatottságot. A libe­ rális kapitalizmus a munkanélküliség kérdésében csakúgy, mint a va­ lutáéban, agóniája során még mindig azokkal a megoldatlan problé­ mákkal került szembe, amelyeket saját kezdetei hagyományoztak rá. Néhány korabeli könyv a pauperizmusról és a régi szegénytörvényről: Acland: Compulsory Savings Plans (1786). [N év nélkül]: Considerations on Several Proposals Lately Made for

the Better Maintenance of the Poor. Függelékekkel. (Második kiadás, 1752). [ N év nélkül] : A New Plan for the Better Maintenance of the Poor of England (1784). An Address to the Public. Az 1788-ban a bűnmegelőzésre és a bű­ nöző szegények megjavítására alapított Emberbaráti Társaság kiadvá­ nya (1788). A pplegarth, Rob: A Plea for the Poor (1790). Belsham, Will: Remarks on the Bill for the Better Support and Maintenance of the Poor (1797). Bentham , J.: Pauper Management Improved (1802). B entham , J.: Observation on the Restrictive and Prohibitory Commercial System (1821). B entham , J.: Observations on the Poor Bill, introduced by the Right Honourable William Pitt; 1797 február. Burke, E.: Thoughts and Details on Scarcity (1795). C owe , James: Religious and Philanthropic TYusts (1797). D rumple, Sam uel, M. D.: An Essay on the Best Means of Providing Employment for the People (1793). D efoe, D aniel: Giving Alms No Charity, and Employing the Poor a Grievance to the Nation (1704). Dyer, G eorge: A Dissertation on the Theory and Practice of Benevolence (1795). Dyer, George: The Complaints of the Poor People of England (1792). Eden : On the Poor (1797), 3 vols. G ilbert, Thomas: Plan for the Better Rehefand Employment of the Poor (1781).

343

G odw in , William: Thoughts Occasioned by the Perusal of Dr. Parr’s Spiritual Sermon, Preached at Christ Church April IS, 1800 (London, 1801). H ampshire : State of the Poor (1795). H ampshire Magistrate (E. Poulter): Comments on the Poor Bill (1797). H owlett , Rev. J.: Examination of Mr. Pitt’s Speech (1796). J am es , Isaac: Providence Displayed (London, 1800). J ones , Edw.: The Prevention of Poverty (1796). Lu s o n , H ew ling: Inferior Politics: or, Considerations on the Wretchedness and Profligacy of the Poor (1786). M ’Farlane, John, D. D.: Enquiries Concerning the Poor (1782). M artineau, H.: The Parish (1833). M artineau, H.: The Hamlet (1833). M artineau, H.: The History of the Thirty Years’ Peace, 1816-1846. (1849). I-III. k. M artineau, H.: Illustrations of Political Economy (1832-34). I-IX. k. M assie, J.: A Plan, Considerations corceming. Foundling Hospital, Poor and Poor Laws (1758). N asmith , James, D. D.: A Charge, Isle of Ely (1799). O w en , Robert: Report of the Committee of the Association for the Re­ lief of the Manufacturing and Labouring Poor (1818). Paine , Th.: Agrarian Justice (1797). P ew , Rich.: Observations (1783). P itt , Wm. Morton: An Address to the Landed Interest of the Defic. of Habitation and Fuel for the Use of the Poor (1797). Plan of a Public Charity, A (1790). On Starving. (Vázlat.) First Report of the Society for Bettering the Condition and Increasing the Comforts of the Poor. Second Report of the Society for Bettering the Condition of the Poor (1797). Ruggles, Tho.: The History of the Poor (1793). 1-2. k. S abatier, Wm. Esq.: A Treatise on Poverty (1793). S aunders, Robert: Observations. S herer , Rev. J. G.: Present State of the Poor (1796). Spitalfields instituion: Good Meat Soup (1799). St. Giles in the Field, Vestry of the United Parishes of: Criticism of „Bill for the Better Support and Maintenance of the Poor" (1797). Suffolk Gentleman: A Letter on the Poor Rates and the High Price of Provisions (1795). (T ownsend , Wm.): Dissertation on the Poor Laws 1786 by A WellWisher of Mankind. Vancouver, John: Causes and Production of Poverty (1796). W ilson, Rev. Edw.: Observations on the Present State of the Poor (1795). W ood , I.: Letter to Sir William Pulteney (a Pitt-törvényről - 1797). Young , Sir W.: Poor Houses and Work-Houses (1796).

344

Néhány újabb írás Ashley, Sir W. J.: A n Introduction to English Economic History and Theory (1931). Belasco, Ph. S.: John Bellers, 1654-1725. Economica, 1925. június. Belasco, Ph. S.: The Labour Exchange Idea in the 17th Century. Ec. J. I. k. 275. Blackmore, J. S. and M ellonie, F. C.: Family Endowment and the Birthrate in the Early Nineteenth Century. 1. k. Clapham, J. H.: Economic History of Modern Britain. I. k. 1926. M arshall, Dorothy: The Old Poor Law, 1662-1795. The Ec. Hist. Rev., VIII. k. 1937-1938. 38. Palgrave Dictionary of Political Economyjának „Poor Law" címsza­ va. 1925. Webb, S. and B.: English Local Government. 7-9. k. Poor Law History, 1927-1929. W ebb, Sidney: Social Movements. C. M H. XII. k. 730-765.

9 (a 7. fejezethez) SPEENHAMLAND ÉS BÉCS Először az első világháború után Ausztriában kialakult társadalmi és gazdasági helyzet indított arra, hogy Speenhamlandet és annak a klasszikus közgazdászokra tett hatásait vizsgáljam. Ausztriában, tisztán kapitalista környezetben, egy szocialista hely­ hatóság olyan rendszert hozott létre, amelyet a gazdasági liberálisok elkeseredetten támadtak. Kétségtelen, hogy a helyhatóság néhány intervencionista intézkedése összeegyeztethetetlen volt a piacgazdaság mechanizmusával. De tisztán gazdasági érvekkel nem lehet elemezni egy olyan témát, amely elsősorban társadalmi és nem gazdasági volt. Béccsel kapcsolatban a legfontosabb tények a következők. Auszt­ riában az 1914-1918-as nagy háborút követő tizenöt év nagy részében a munkanélküli-biztosítást nagymértékben közalapokból szubvencio­ nálták, végtelenül kiterjesztve a közsegélyt; a házbéreket korábbi szintjük töredékén rögzítették, és Bécs helyhatósága nagy bérházakat épített nonprofit alapon, adózásból teremtve elő a szükséges tőkét. Mi­ közben bérpótlékot nem adtak, a szociális intézmények széles körű biztosítása - bármilyen szerények voltak is ezek - tulajdonképpen le­ hetővé tehette volna a bérek erőteljes csökkenését egy fejlett szakszer­ vezeti mozgalom nélkül, amely természetesen erős támaszra talált a kiterjedt munkanélküli-segélyben. Gazdaságilag ez a rendszer bizto­ san támadható volt. A házbérek, amelyeket egy legkevésbé sem kifize­ tődő szintre szorítottak le, összeegyeztethetetlenek voltak a magánvál­ lalkozás fennálló rendszerével, kiváltképpen az építőiparban. A korai 345

években az elszegényedett országban a szociális védelem összeütkö­ zésbe került a fizetőeszköz stabilitásával is - az inflációs és az intervencionista politikák kéz a kézben haladtak. Végül a bécsi rendszer Speenhamlandhez hasonlóan összeomlott azoknak a politikai erőknek a támadásától, amelyek a tisztán gazdasá­ gi érvekben leltek erős támaszra. Az 1832-es politikai felfordulások­ nak Angliában és az 1934-eseknek Ausztriában az volt a céljuk, hogy megszabadítsák a munkaerőpiacot a protekcionista beavatkozástól. Sem a földesúr faluja, sem a munkásosztálypárti Bécs nem tudta a vég­ telenségig elszigetelni magát környezetétől. Ugyanakkor nyilvánvalóan nagyon nagy különbség volt a két intervencionista korszak között. Az angol falut 1795-ben meg kellett óvni attól a megrázkódtatástól, amelyet a gazdasági haladás - a városi ma­ nufaktúrák félelmetes fejlődése - idézett elő; Bécs ipari munkásosztá­ lyát 1918-ban a háborúból, a vereségből és az ipari káoszból adódó gazdasági visszaesés hatásaitól kellett megvédeni. Speenhamland vé­ gül a munkaerő szervezetének olyan válságához vezetett, amely a fel­ virágzás új korszaka előtt nyitotta meg az utat, míg a Heimwehr győ­ zelme Ausztriában a nemzet és a társadalmi rendszer teljes katasztró­ fájának volt a része. Hangsúlyozzuk, hogy a kétféle intervenció között óriási különbség van a kulturális és morális hatások szempontjából: Speenhamland a piacgazdaság létrejöttét próbálta meggátolni, a bécsi kísérlet viszont ezt a gazdaságot meg akarta haladni. Speenhamland valóságos ka­ tasztrófa volt az egyszerű emberek számára, Bécs viszont a nyugati történelem egyik leglátványosabb kulturális diadalának tekinthető. Az 1795-ös év a dolgozó osztályok példátlan lealacsonyodásához vezetett, hiszen a dolgozókat megakadályozták abban, hogy elérjék az ipari munkásság új státusát; 1918 viszont példátlan erkölcsi és intellektuális felemelkedést indított el egy igen fejlett ipari munkásosztály helyzeté­ ben, amely - minthogy védte a bécsi rendszer - ellenállt egy súlyos gazdasági megrázkódtatás lealacsonyító hatásainak, és olyan szintet ért el, amilyenre egyetlen ipari társadalomban sem jutottak el koráb­ ban a nép tömegei. Ez nyilvánvalóan a dolog szociális, nem pedig gazdasági oldalának volt köszönhető. De vajon helyesen értették-e az ortodox közgaz­ dászok az intervencionizmus ökonómiáját? A gazdasági liberálisok va­ lójában úgy érveltek, hogy a bécsi rendszer „a szegénytörvény egy má­ sik rossz alkalmazása”, másik olyan „segélyezési rendszer”, amely szükségessé teszi a klasszikus közgazdászok vasvilláját. De nem ve­ zették-e félre magukat a klasszikusokat is a Speenhamland által terem­ tett, aránylag tartós viszonyok? A jövővel kapcsolatban, amelyet éles­ látásuk segített alakítani, gyakran volt igazuk, de saját korukat teljesen tévesen ítélték meg. A modern kutatás azt bizonyítja, hogy józan gya­ korlati ítélőképességükről kialakult jó hírük nem volt megérdemelt. Malthus teljesen félreértette kora szükségleteit; ha a túlnépesedésre 346

vonatkozó tendenciózus figyelmeztetései hatottak volna azokra a menyasszonyokra, akiknek személyesen előadta őket, ez „egyszer s mindenkorra véget vethetett volna a gazdasági haladásnak” - mondja T. H. Marshall. Ricardo éppúgy elferdítette a valutavita tényeit, mint az Angol Bank szerepét, és nem sikerült megragadnia a valuta elérték­ telenedésének valódi okait, amelyek, mai ismereteink szerint, minde­ nekelőtt a politikai célú kifizetések, valamint az átváltási nehézségek voltak. Ha követték volna a Bullion-jelentéssel kapcsolatos tanácsa­ it, Anglia elveszítette volna a napóleoni háborút, és „a birodalom ma nem léteznék”. Vagyis a bécsi tapasztalat és Speenhamlanddel való hasonlóságai, amelyek egyeseket visszafordítottak a klasszikusokhoz, másokban ké­ telyeket ébresztettek irántuk. 10 (a 8. fejezethez) MIÉRT NEM A WHITBREAD-TÖRVÉNYJAVASLAT? A speenhamlandi politika egyetlen alternatívájának az 1795 telén be­ nyújtott Whitbread-törvényjavaslat tűnt. Ez az 1563-as iparostörvény (Statute of Artificers) kiterjesztését követelte oly módon, hogy éven­ kénti számítás segítségével rögzítsék a minimálbéreket. Egy ilyen in­ tézkedés, érvelt szerzője, megtartaná a bérek számításának Erzsébetkori módját, miközben kiterjesztené azt a maximális bérekről a mini­ mális bérekre, s így megakadályozná vidéken az éhínséget. Ez kétség­ kívül megoldotta volna a vészhelyzetet. Érdemes megjegyezni, hogy Suffolk képviselői például támogatták a Whitbread-törvényjavaslatot, miközben elöljáróik szintén jóváhagyták a speenhamlandi elvet egy gyűlésen, amelyen maga Arthur Young is jelen volt; a laikus számára a két intézkedés közötti különbség nem lehetett feltűnően nagy. Ez nem meglepő. Százharminc évvel később, amikor a Mond-terv (1926) javasolta, hogy használják fel a munkanélküli-alapot a bérek kiegészí­ tésére az iparban, a közönség még mindig nehezen értette a döntő gaz­ dasági különbséget a munkanélkülieknek nyújtott segély és a munká­ ban állók bérpótléka között. 1795-ben azonban a minimálbérek és a bérpótlék között kellett vá­ lasztani. A két politika közötti különbséget a legjobban úgy foghatjuk fel, ha összefüggésbe hozzuk őket az 1662-es letelepedési törvény (Act of Settlement) egyidejű visszavonásával. E törvény visszavonása te­ remtette meg a nemzeti munkaerőpiac lehetőségét, amellyel azt sze­ rették volna elérni, hogy „a bérek megtalálják a saját szintjüket”. A Whitbread-féle minimálbér-törvényjavaslat tendenciája ellentétes volt a letelepedési törvény visszavonásával, míg a speenhamlandi törvényé nem. Az 1601-es szegénytörvény szélesebb körű alkalmazása folytán ahelyett, hogy az 1563-as iparostörvényt (Statute of Artificers) terjesz­ 347

tették volna ki (amit Whitbread javasolt), a földesurak elsősorban a fa­ lu tekintetében tértek vissza a paternalizmushoz, és csak olyan for­ mákban, amelyek minimálisan gátolták a piac játékát, miközben való­ jában működésképtelenné tették annak bérrögzítő mechanizmusát. Nyilvánosan sohasem ismerték el, hogy a szegénytörvénynek ez az úgynevezett alkalmazása valójában teljes elvetése volt a kikényszerített munka Erzsébet-kori elvének. A speenhamlandi törvény ajánlóinak a pragmatikus megoldások voltak a legfontosabbak. Edward Wilson tiszteletes, Windsor kanono­ ka és Berkshire békebírája, aki a tan előterjesztője lehetett, röpiratban adta elő nézeteit, amelyben kategorikusan állást foglalt a laissez faire mellett. „A munkaerő, mint minden egyéb, amit a piacra hoznak, min­ den korban megtalálta a maga szintjét a törvény beavatkozása nélkül” - mondta. Helyénvalóbb lett volna egy angol elöljárótól, ha inkább azt mondja, hogy nem volt olyan kor, amikor a munkaerő megtalálta vol­ na a maga szintjét a törvény beavatkozása nélkül. A számok azonban azt mutatják, ment tovább Wilson kanonok, hogy a bérek nem növe­ kedtek olyan gyorsan, mint a gabona ára, minek következtében tiszte­ lettel megfontolásra ajánl az elöljáróságnak „egy mértéket a szegé­ nyeknek biztosítandó segély mennyiségére". A segély öt shillinget tett ki egy hétre egy olyan család esetében, amely férjből, feleségből és egy gyermekből állt. Könyvecskéjének „hirdetése” így szól: „A következő értekezés lényege javaslatként hangzott el múlt május hatodikán a me­ gyegyűlésen, Newburyben.” Az elöljáróság - mint tudjuk - tovább­ ment a kanonoknál: hatshillinges mértéket fogadott el (ha beszámít­ juk az első gyermeket).

11 (a 13. fejezethez) DISRAELI „KÉT NEMZETE” ÉS A HARMADIK VILÁG PROBLÉMÁJA Számos szerző hangsúlyozta a gyarmati problémáknak és a korai ka­ pitalizmus problémáinak hasonlóságát. De elmulasztották az analó­ giát a másik oldalról nyomon követni, azaz úgy megvilágítani az egy évszázaddal korábbi szegényebb osztályok helyzetét Angliában, hogy kiderüljön: lényegében nem voltak mások, mint koruk törzsiségtől megfosztott, lealacsonyított bennszülöttei. Ezt a nyilvánvaló hasonlóságot azért nem ismerték fel, mert liberá­ lis előítéleteik folytán aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonítottak olyan folyamatok gazdasági változásainak, amelyek lényegileg nem gazdaságiak. Valójában nem gazdasági kérdés sem a mai faji lealacsonyodás néhány gyarmati területen, sem az egy évszázaddal korábbi dolgozók elembertelenedése. 348

(a) A pusztító kulturális érintkezés elsődlegesen nem gazdasági je­ lenség. Ma a legtöbb bennszülött társadalom olyan gyors és erőltetett átalakulási folyamaton megy keresztül, amely csak erőszakos forradal­ mi változtatásokkal hasonlítható össze, mondja L. P. Mair. Bár a beto­ lakodók indítékai határozottan gazdaságiak, és biztos, hogy a primitív társadalom összeomlását gyakran gazdasági intézményeinek lerombo­ lása idézi elő, szembeötlő, hogy a bennszülött kultúra nem tudja ma­ gához hasonlítani az új gazdasági intézményeket, és ennek következ­ tében szétesik anélkül, hogy bármilyen más koherens értékrend lépne a helyébe. A nyugati intézményekben rejlő pusztító tendenciák között első helyen áll a „hatalmas területre kiterjedő béke”, amely „összezúzza a klán-életet, a patriarchális tekintélyt, az ifjúság katonai kiképzését; szinte tiltóan hat a klánok és törzsek mozgására”. (T hurnwald: Black and White in East Africa; The Fabric of a New Civilization. 1935. 394.) „A háborúnak egyfajta intenzitást kell adnia a bennszülött életnek, amelyet siralmasan nélkülöz ezekben a békés időkben...” A harc meg­ szüntetése csökkenti a népességet, mivel a háború nagyon kevés halál­ esethez vezetett, míg hiánya az életre pezsdítő szokások és szertartá­ sok elvesztését és ezt követően a falusi élet egészségtelen unalmát és apátiáját jelenti. (F. E. W illiams: Depopulation of the Suan District. 1933. Anthropology Report, 13. sz. 43.) Hasonlítsuk össze ezzel a bennszülött „energikus, életteli, izgatott létezését” hagyományos kul­ turális környezetében. (G oldenweiser: Loose ends. 99.) A valódi veszély Goldenweiser szavaival a „köztes kulturális álla­ pot”. (Goldenweiser: Anthropology. 1937. 429.) Ebben a kérdésben gyakorlatilag mindenki egyetért. „A régi korlátok semmivé válnak, és nem kínálnak helyettük újfajta vezérfonalakat.” (T hurnwald: Black and White in East Africa. 111.) „Fenntartani egy közösséget, amelyben a javak felhalmozását antiszociálisnak tekintik, és integrálni ugyanezt a közösséget a kortárs fehér kultúrába annyi, mint megkísérelni össze­ hangolni két összeegyeztethetetlen intézményrendszert.” (Wissel be­ vezetője M. M ead The Changing Culture of an Indian Tribe c. könyvé­ hez. 1932.) „A bevándorló kultúrahordozóknak sikerülhet kiirtani egy ősi kultúrát, de még nem sikerült sem kiirtaniuk, sem asszimilálniuk annak hordozóit.” (P itt-R ivers: The Effect on Native Races of Contact with European Civilization. In: Man. XXVII. k. 1927.) Vagy vegyük Lesser gúnyos megfogalmazását az ipari civilizáció egy másik áldoza­ táról: „Pawnee-ként kulturálisan felnőttek voltak, fehér emberként kulturálisan gyermekekké fejlődtek vissza.” (The Pawnee Ghost Dance Hand Game. 44.) Ez az élőhalott-állapot nem a gazdasági kizsákmányolás következ­ ménye - a szónak abban az elfogadott értelmében, amelyben a kizsák­ mányolás gazdasági előnyt jelent az egyik félnek és kárt a másiknak -, bár biztos, hogy összefügg a földbirtokkal, a háborúval, a házassággal stb. kapcsolatos gazdasági feltételek változásaival, amelyek számos 349

társas magatartásra, szokásra és mindenféle hagyományra hatással vannak. Amikor Afrika gyéren lakott régióiba erőszakosan bevezetik a pénzgazdaságot, nem a bérek elégtelensége vezet oda, hogy a benn­ szülöttek „nem vehetnek élelmet, hogy helyettesítsék azt, amit nem termeltek meg, mert senki más sem termelt élelmiszer-fölösleget, hogy eladja nekik”. (M air: An African People in the Twentieth Century. 1934. 5.) Intézményeikből egy másik értékrend következik: takaréko­ sak, és ugyanakkor nem piaci beállítottságúak. „Ugyanazt az árat ké­ rik, amikor a piac telített, mint korábban, amikor nagyon szűkös volt, és mégis nagy távolságokat tesznek meg meglehetősen nagy idő és energia befektetésével, hogy vásárlásaikon megtakarítsanak egy kis összeget.” (Mary H. Kingsley: West African Studies. 339.) A bérek emelkedése gyakran munkalassításhoz vezet. A zapoték indiánokról mondták Tehuantepecben, hogy fele annyit dolgoznak egy nap 50 centavosért, mint 25 centavosért. Ez a paradoxon elég általános volt Angliában is az ipari forradalom kezdetén. A népességráták gazdasági mutatójával sem jutunk többre, mint a bérekkel. Goldenweiser megerősítette Riversnek azt a jól ismert melanéziai megfigyelését, hogy a kulturálisan nyomorgó bennszülöt­ tek „meghalhatnak az unalomtól”. F. E. Williams, egy ebben a térség­ ben dolgozó misszionárius azt írja, könnyen érthető „a pszichológiai tényező hatása a halálozási arányra. Számos megfigyelő rámutatott ar­ ra a figyelemre méltó könnyedségre vagy gyorsaságra, amellyel egy bennszülött meghalhat... Korábbi érdeklődéseinek és tevékenységei­ nek korlátozása végzetesen hat a kedélyére. Az eredmény az, hogy a bennszülött ellenálló képessége megrendül, és könnyen megkap min­ denféle betegséget.” (1. m. 43.) Ennek semmi köze a gazdasági szük­ séglet nyomásához. „Vagyis egy szélsőségesen nagy arányú természe­ tes növekedés szimptómája lehet a kulturális vitalitásnak is, és a kul­ turális lefokozódásnak is. (Frank L orim er : Observations on the Trend of Indian Population in the United States. 11.) A kulturális lefokozódást csak az élet gazdasági színvonalával öszszemérhetetlen szociális intézkedésekkel lehet megállítani, olyanok­ kal, mint a törzsi földtulajdon helyreállítása vagy a közösség elszigete­ lése a kapitalista piaci módszerektől. „Az EGYETLEN halálos csapás az indián elválasztása volt a földjétől” - írja John Collier 1942-ben. Az 1887-es általános földjuttatási törvény (General Allotment Act) „indivi­ dualizálta” az indiánok földjét; kultúrájuk ebből fakadó szétesése kö­ vetkeztében elvesztették földjük mintegy háromnegyedét, vagy kilencvenmillió acre-t. Az 1934-es indián újjászervezési törvény (Indian Reorganization Act) újraegyesítette a törzsi vagyonrészeket, és kultú­ rájának újjáélesztésével mentette meg az indián közösséget. Afrikában ugyanez a helyzet. Az érdeklődés középpontjában a földbirtokformák állnak, mert legközvetlenebbül ezektől függ a társa­ dalmi szervezet. Ami gazdasági konfliktusnak tűnik - magas adók és bérleti díjak, alacsony bérek -, az szinte mind annak a nyomásnak a 350

leplezett formája, amely a bennszülöttekre nehezedik, hogy adják fel hagyományos kultúrájukat és így rákényszerüljenek a piacgazdaság módszereihez való alkalmazkodásra, azaz bérért dolgozzanak, és ja­ vaikat a piacon szerezzék be. Ebben a folyamatban néhány bennszü­ lött törzs, például a kafferek és azok, akik a városba vándoroltak, el­ vesztették ősi erkölcseiket és gyámoltalan tömeggé, „félig háziasított állatokká” lettek: voltak köztük léhűtők, tolvajok és prostituáltak - ezt az intézményt nem ismerték korábban s leginkább Anglia 1795 és 1834 közötti pauperizálódott népességére hasonlítottak. (b) A dolgozó osztályok emberi lealacsonyodása a korai kapitaliz­ mus idején egy gazdasági fogalmakkal nem mérhető társadalmi ka­ tasztrófa következménye volt. Robert Owen már 1816-ban azt állította munkásairól, hogy „bármekkora bért kapnak, a többségüknek nyomo­ rultul kell élnie...” (To the British Master Manufacturers. 46.) Ne felejt­ sük el, Adam Smith arra számított, hogy a földtől megfosztott munkás elveszíti minden intellektuális érdeklődését! M’Farlane pedig úgy vél­ te, hogy „az írni és számolni tudás minden nappal ritkább lesz az egy­ szerű emberek körében”. (Enquiries Concerning the Poor. 1872. 249-250.) Egy nemzedékkel később Owen a munkások degradálódá­ sát annak tulajdonítja, hogy „gyermekkorukban elhanyagolták” és „agyondolgoztatták” őket, így a „tudatlanság alkalmatlanná tette őket arra, hogy jól használják fel magas bérüket, amikor már meg tudják azt keresni”. Ő maga alacsony béreket adott nekik, és azzal emelte stá­ tusukat, hogy mesterségesen teljesen új kulturális környezetet terem­ tett számukra. A tömegesen megjelenő bűntények nagyrészt ugyan­ azok voltak, mint amelyek a bomlasztó kulturális érintkezés által meg­ rontott színes bőrű népességeket jellemezték: kicsapongás, prostitú­ ció, tolvajlás, a takarékosság és az előrelátás hiánya, ápolatlanság, ala­ csony munkatermelékenység, az önbecsülés és a kitartás hiánya. A piacgazdaság terjedése elpusztította a falusi társadalom hagyomá­ nyos szövetét, a falusi közösséget, a családot, a földtulajdon régi for­ máját, azokat a szokásokat és normákat, amelyek egy kulturális rend­ szeren belül megalapozták az életet. Az a védelem, amelyet Speenhamland nyújtott, csak rontott a dolgokon. 1830-ra az egyszerű embe­ rek társadalmi katasztrófája olyan teljes volt, mint a kafferoké ma. Mindössze egy kiváló fekete szociológus, Charles S. Johnson fordítot­ ta meg a faji és a társadalmi visszafejlődés analógiáját, ezúttal az utób­ bira alkalmazva azt: „Angliában, ahol mellesleg az ipari forradalom előbbre jutott, mint Európa többi részén, a drasztikus gazdasági át­ szervezést követő társadalmi káosz az elszegényedett gyermekeket olyan »árucikké« tette, amilyenné az afrikai rabszolgák váltak ké­ sőbb... A gyermekrabszoIga-rendszerrel kapcsolatos magyarázkodá­ sok szinte azonosak voltak a rabszolga-kereskedelem apológiáival.” (Race Relations and Social Change. In: E. T hompson: Race Relations and the Race Problem. 1939. 274.) 351

12 (pótlólagos jegyzet)

A SZEGÉNYTÖRVÉNY ÉS A MUNKAERŐ MEGSZERVEZÉSE Eddig még nem vizsgálták a Speenhamland-rendszer átfogóbb követ­ kezményeit, eredetét, hatásait és váratlan megszűnésének okait. íme néhány idevágó kérdés. 1. Milyen mértékben volt a speenhamlandi törvény háborús intézke­ dés? Szigorúan gazdasági szempontból nem lehet azt mondani, hogy háborús intézkedés volt, mint gyakran állították. A kortársak nemigen kapcsolták össze a bérhelyzetet a háborús szükséghelyzettel. Amenynyiben a bérek észrevehetően emelkedtek, ez a mozgás a háború előtt kezdődött. Arthur Young 1795-ös Körlevele, amelynek az volt a célja, hogy megállapítsa a termelés elégtelenségének hatásait a búza árára, ezt a kérdést tartalmazza (a IV. pontban): „Mennyire emelkedett a me­ zőgazdasági munkások bére (ha emelkedett egyáltalán) a megelőző korszakhoz képest?” A megkérdezettek jellemző módon nem tudtak semmilyen meghatározott jelentést tulajdonítani a „megelőző kor­ szak” kifejezésnek. Az időtartamok, amelyekre utaltak, háromtól öt­ ven évig terjedtek. A következőket tartalmazták: 3 év J. Boys. 97. 3-4 év J. Boys. 90. Jelentések Shropshire-ből, Middlesexből, 10 év Cambridgeshire-ből. 10-15 év Sussex és Hampshire. 10-15 év E. Harris. J. Boys, 86. 20 év 30-40 év William Pitt 50 év J. Howlett tiszteletes Senki sem mondott két évet, pedig 1793 februárjában kezdődött meg a francia háború. Gyakorlatilag egyetlen levelező sem említette ezt. Mellesleg amikor a pauperizmus növekedésével foglalkoztak, amit az okozott, hogy a rossz termés és a rossz időjárási feltételek folytán nagy lett a munkanélküliség, általában két dolgot vettek figyelembe: (1) a helyi adakozásokat, amelyek munkanélküli-segélyeket, valamint ingyenesen vagy csökkentett áron kiosztott élelmiszert és fűtőanyagot tartalmaztak; (2) a munkalehetőség biztosítását. Abérek általában vál­ tozatlanok maradtak; egy hasonló szükségállapot idején, 1788-1789ben a helyileg biztosított plusz munkalehetőséget a normálisnál roszszabbul fizették. (Vö. J. H arvey: Worcestershire. In: Ann. Of Agr. V., XII. k. 1879. 132.; továbbá E. H olmes: Cruckton. l.c. k. 196.)

352

Mindazonáltal jó okkal feltételezik, hogy a háborúnak legalább közvetlen köze volt a speenhamlandi megoldás alkalmazásához. A há­ ború valóban súlyosbította a gyorsan terjedő piaci rendszer két gyen­ geségét, és így része volt annak a helyzetnek a kialakulásában, amely­ ből a speenhamlandi törvény keletkezett. E gyengeségek: (1) a gabona­ árak állandó ingadozása, (2) a zavargások fölöttébb káros hatása ezek­ re az ingadozásokra. Aligha lehetett arra számítani, hogy az épp fel­ szabadított gabonapiac ellenáll a háborús feszültségeknek és a blokád­ fenyegetéseknek. A gabonapiac azokkal a pánikokkal szemben sem volt ellenálló, amelyeket a rendszeres zavargások okoztak - ezek most baljós jelentőségre tettek szert. Az úgynevezett regulativ rendszer ide­ jén a központi hatóságok a „szabályos zavargást” többé-kevésbé a he­ lyi ínség jelének tekintették; most az ínség okaként kárhoztatták, amely gazdasági veszélyt jelent az egész közösségre, nem utolsósor­ ban magukra a szegényekre nézve. Arthur Young megjelentetett egy intelmet a következő címmel: A magas élelmiszerárak miatti zavargás következményei. Hannah More hasonló nézeteket segített terjeszteni egyik didaktikus költeményében, amely a Zavargás, avagy jobb egy fél cipó a semminél címet viselte (és a Volt egyszer egy varga dallamára kellett énekelni). More egy háziasszonynak adott válaszában egysze­ rűen rímbe szedte azt, amit Young képzelt párbeszédében így fejezett ki: „»Csöndben kell maradnunk, amíg éhen halunk?« Egyáltalán nem; panaszkodnotok kellene; de úgy panaszkodjatok és cselekedjetek, hogy az ne súlyosbítsa magát a rosszat, amit éreztek.” A legkisebb mértékben sem áll fenn az éhínség veszélye - állította -, „feltéve, hogy nincsenek zavargások". Megvolt az ok az aggodalomra, minthogy a búzaellátás zavarai hamar pánikot keltenek. Ráadásul a francia forra­ dalom még a szabályos zavargásoknak is fenyegető felhangot adott. Bár Speenhamland gazdasági oka kétségkívül egy béremelkedéstől va­ ló félelem volt, ami a háborút illeti, azt mondhatjuk, hogy a helyzet kö­ vetkezményei sokkal inkább társadalmiak és politikaiak, mint gazda­ ságiak voltak. 2. Sir William Young és a letelepedési törvény (Act of Settlement) eny­ hítése Két mélyreható szegénytörvény-intézkedés származik 1795-ből: Speenhamland és az „egyházközségi szolgaság” enyhítése. Nehéz el­ hinni, hogy a kettő egybeesése merő véletlen. A munkaerő mobilitását tekintve hatásuk egy bizonyos pontig ellentétes volt. Míg az utóbbi vonzóbbá tette a munkás számára, hogy vándorútra keljen munkát ke­ resni, az előbbi kevésbé kényszerítette erre. A migrációs vizsgálatok­ ban időnként használt kényelmes „taszít” és „vonz” szavakkal szólva azt mondhatjuk, hogy míg a rendeltetési hely „vonzása" növekedett, a szülőfalu „tisztítása” csökkent. A falusi munkaerő nagymértékű ván­ dorlásának veszélyét, amely az 1662-es törvény átdolgozásából követ­ kezett, a speenhamlandi törvény biztosan csökkentette. A szegénytör­ 353

vény adminisztrációja szempontjából a két intézkedés egyenesen ki­ egészítette egymást. Mert az 1662-es törvény lazítása azzal a kockázat­ tal járt, amelyet ez a törvény ki akart küszöbölni, nevezetesen hogy a „jobb” egyházközségeket elárasszák a szegények. Speenhamland nél­ kül ez valóban megtörténhetett volna. A kortársak alig említik ezt az összefüggést, s ez nem is meglepő, ha felidézzük, hogy gyakorlatilag még magát az 1662-es törvényt is nyilvános vita nélkül fogadták el. Sir William Youngnak, aki két alkalommal javasolta egyidejűleg a két in­ tézkedést, mégis mélyen hinnie kellett összefüggésükben. 1795-ben javasolta a letelepedési törvény módosítását, és ő volt az 1796-os tör­ vényjavaslat előterjesztője is, amely révén törvénybe foglalták a Speenhamland-elvet. Korábban egyszer, 1788-ban, hiába szorgalmaz­ ta ugyanezeket az intézkedéseket. A letelepedési törvény hatályon kí­ vül helyezését lényegében ugyanazokkal a szavakkal terjesztette elő, mint 1795-ben, és egyúttal javasolt egy olyan szegénysegélyezési in­ tézkedést, melynek értelmében meg kell állapítani egy megélhetéshez szükséges bért, amelynek kétharmadát a munkáltató fedezné, egyharmadát pedig a helyi adókból fizetnék ki. (N icmolls: History of the English Poor Laws. II. k.) De még egy rossz termésre és a francia hábo­ rúra volt szükség ahhoz, hogy érvényesülhessenek ezek az elvek. 3. A magas városi bérek hatásai a falusi közösségre A város „vonzása” a falusi bérek emelkedéséhez vezetett, és ezzel egyi­ dejűleg kezdte lecsapolni a mezőgazdasági munkaerő-tartalékot. E két, egymással szorosan összefüggő csapás közül az utóbbi volt a fonto­ sabb. A megfelelő munkaerő-tartalék életfontosságú volt a mezőgazdasági ipar számára, amelynek sokkal több munkáskézre volt szüksége tavasszal és októberben, mint a pangó téli hónapokban. Mármost egy szerves struktúrájú hagyományos társadalomban az ilyen munkaerő­ tartalék hozzáférhetősége nem egyszerűen a bérszínvonal, hanem az intézményi környezet kérdése, amely meghatározza a népesség szegé­ nyebb részének státusát. Szinte minden ismert társadalomban találunk olyan törvényes vagy szokáson alapuló megoldásokat, amelyek követ­ keztében a falusi munkás a földtulajdonos rendelkezésére áll, hogy az alkalmazhassa, amikor a legnagyobb szükség van rá. Itt a helyzet bök­ kenője, amelyet a városi bérek emelkedése hozott létre a falusi közös­ ségben, amint a státus átadta a helyét a szerződésnek. Az ipari forradalom előtt fontos munkaerő-tartalékok voltak vidé­ ken: virágzott a családi vagy háziipar, amely elfoglaltságot adott télen a férfiaknak, míg tavasszal és ősszel családjukkal együtt alkalmazha­ tók voltak a földeken. Ott volt a letelepedési törvény, amely gyakorla­ tilag egyházközségi szolgaságban tartotta és így a helyi gazdáktól füg­ gővé tette a szegényeket. Ott voltak a különböző egyéb formák, ame­ lyek a szegénytörvényt erősítve engedékeny munkássá változtatták a helyben lakó kétkezi dolgozókat: például a munkával lerótt helyi adó, a kvártélyozás vagy a rounds rnan-rendszer. A különböző dologházak 354

oklevelei szerint egy paupert kegyetlenül meg lehetett büntetni, nem­ csak tetszés szerint, de valójában titokban is; néha a segélyt kérő sze­ mélyt le lehetett fogni és a dologházba lehetett vinni, ha azok a ható­ sági emberek, akiknek joguk volt napközben erőszakkal belépni lakó­ helyére, azt találták, hogy „szűkölködik, és segélyezni kellene”. (31 Geo. ül. c. 78.) A halálozási arányok ezekben a dologházakban döbbenetesek voltak. Tegyük hozzá ehhez a béres vagy az északi ha­ tárvidéken lakó helyzetét, akit természetben fizettek és arra kényszerítettek, hogy bármikor segítsen a földeken; vagy vegyük azt a sokféle függőséget, amely a lekötött kunyhókkal és a föld haszonélve­ zetének kétes formáival járt a szegény számára. Ily módon felmérhet­ jük, hogy a kezelhető munkaerő micsoda tartalékserege állt a vidéki munkaadók rendelkezésére. Vagyis a bérügytől teljesen függetlenül ott volt a megfelelő mezőgazdasági munkaerő-tartalék megtartásának kérdése is. A két probléma viszonylagos jelentősége eltérő lehetett kü­ lönböző időszakokban. Míg a speenhamlandi rendszer bevezetése közvetlenül összefüggött a gazdáknak a béremeléstől való félelmével, és míg a segélyezési rendszer gyors terjedését a mezőgazdasági pangás utolsó éveiben (1815 után) valószínűleg ugyanez az ok határozta meg, azt, hogy a gazdálkodó közösség a harmincas évek elején szinte egy­ öntetűen kitartott a segélyezési rendszer fenntartásának szükségessé­ ge mellett, nem a bérek emelkedésétől való félelemnek, hanem annak lehet tulajdonítani, hogy biztosítani akarták a könnyen rendelkezésre álló munkaerő megfelelő utánpótlását. Ez utóbbi megfontolás egyéb­ ként sohasem hiányozhatott teljesen a gondolataik közül, különösen nem a konjunktúrának az alatt a hosszú, kivételes korszaka alatt (1792-1813), amikor a búza átlagos ára magasra emelkedett, és jóval meghaladta a munkaerő árának növekedését. A speenhamlandi tör­ vény hatásaival kapcsolatban nem a bérek, hanem a munkaerő-kínálat ügye okozott állandó gondot. Mesterkéltnek tűnhet az indítékokat vizsgálgatni és különbséget tenni közöttük, hiszen a béremelkedéstől elvárható, hogy nagyobb munkaerő-kínálatot vonz. Bizonyos esetekben azonban tényekre van szükség annak eldöntéséhez, hogy a két megfontolás közül melyik uralta a gazdák gondolkodását. Először is sok adat bizonyítja, hogy a gazdák még a helyben lakó szegények esetében is ellenségesen viszonyultak minden olyan külső foglalkoztatáshoz, amely miatt a munkások kevésbé voltak elérhetők alkalmi mezőgazdasági munkára. Az 1834-es Jelentés egyik tanúja az­ zal vádolja a helyben lakó szegényeket, hogy elmennek „hering- és makrélahalászatra, és egy fontot keresnek egy héten, miközben csa­ ládjukat az egyházközség gondjára hagyják. Amikor visszatérnek, bör­ tönbe csukják őket, de amint kikerülnek, újra elmennek a jól fizető munka kedvéért...” (33.) Ez az oka annak, sajnálkozik ugyanez a tanú, hogy „a gazdák gyakran képtelenek elég munkást találni a tavaszi és az októberi munkákra”. (Henry Stuart: Jelentés. App. A. Pt. I. 334A.) 355

Másodszor ott volt a juttatott veteményesek kritikus kérdése. A gazdák teljesen egyetértettek abban, hogy semmi sem őrizhet meg annyira egy embert és a családját a segélytől, mint a saját telek. De még a helyi adók terhe sem tudta arra késztetni őket, hogy egyetértsenek a veteményes juttatásának bármilyen formájával, amely lazíthatta volna a helyben lakó szegény függését az alkalmi mezőgazdasági munkától. A kérdés figyelemre méltó. 1833-ra a gazdálkodó közösség közö­ nyösen támogatta a speenhamlandi törvény fenntartását. íme néhány passzus a szegénytörvény-biztosok jelentéséből: A segélyezési rend­ szer „olcsó munkaerőt, eredményes aratást” jelent. (Power) „Lehet, hogy a segélyezési rendszer nélkül a gazdák nem tudnák folytatni a termőföld művelését.” (Cowell) „A gazdákat éppúgy, mint az emberei­ ket, a szegénylajstrom alapján kellene fizetni.” (J. Mann) „Nem hi­ szem, hogy különösen a nagygazdák csökkenteni akarnák a helyi adó­ kat. Amíg az adók olyanok, amilyenek, a gazdák mindig tudnak annyi többletmunkást szerezni, amennyit akarnak, amikor meg esni kezd, visszaküldhetik megint az egyházközséghez őket...” (egy gazda tanú­ ságtétele). Az egyházközségi tanács tagjai „elleneznek bármely olyan intézkedést, amely függetlenítené a munkást az egyházközségi segély­ től, minthogy az az egyházközséghez köti a munkást, és így mindig rendelkezésükre áll, amikor szükségük van rá valamilyen sürgős mun­ kához.” Kijelentik, hogy „a magas bérek és a szabad munkások tönk­ retennék őket” (Pringle). Érzéketlenül elleneznek minden javaslatot, amely telket juttatna a szegényeknek, s így függetlenné tehetné őket. Az olyan parcellák, amelyek megmentenék őket a nyomortól, és tisztes életet és önbecsülést biztosítanának számukra, egyben függet­ lenné is tennék és kiemelnék őket a mezőgazdasági iparhoz szükséges tartaléksereg soraiból. Majendie, a veteményes juttatásának egyik szó­ szólója 1/4 acre-nyi parcellákat javasolt, mert úgy gondolta, hogy en­ nél többet kérni reménytelen dolog, mivel „a bérlők félnek attól, hogy függetlenné tegyék a munkásokat”. Power, a veteményes juttatásának egy másik híve megerősíti ezt. „A gazdák túlnyomó többsége ellenzi a földek juttatásának bevezetését. Féltékenyek a birtokaikból való ilyen elvonásokra; messzebbre kell menniük a trágyájukért; és ellenzik munkásaik függetlenségének növelését.” Okeden 1/16 acre-nyi telke­ ket javasolt, mert „ez pont annyi szabadidőt emésztene föl, mint amennyit a fonókerék és a guzsaly, a vetélő és a kötőtű” emésztett föl, amikor kiadósán működtették őket minden háziiparos családban! Ez nemigen hagy kétséget a segélyezési rendszer valódi funkcióját illetően a gazdálkodóközösség szempontjából: biztosítania kellett egy bármikor rendelkezésre álló mezőgazdasági tartaléksereget a helyben lakó szegényekből. Tegyük hozzá: Speenhamland ily módon teremtet­ te meg egy vidéki népességfölösleg látszatát, ami a valóságban nem lé­ tezett.

356

4. A segélyezési rendszer az ipari városokban A speenhamlandi törvény elsődlegesen a vidéki nyomor enyhítésére szánt intézkedés volt. Ám nem korlátozódott a falvakra, mivel a vásár­ városok is a vidékhez tartoztak. A harmincas évek elejére a tipikusan speenhamlandi térségben a legtöbb város bevezette a tulajdonképpeni segélyezési rendszert. Hereford grófságról például, amely a népesség­ fölösleg szempontjából a „jók” közé tartozott, azt mutatták ki, hogy hat városból hat élt a speenhamlandi módszerekkel (négy „határozot­ tan”, négy „valószínűleg”), míg a „rossz” Sussexben a jelentésben sze­ replő tizenkét város közül kilencben alkalmazták a szigorúan vett speenhamlandi módszereket. Az északi és az északnyugati ipari városok helyzete természetesen egészen más volt. 1834-ig a függő helyzetben lévő szegények száma jó­ val kisebb volt az ipari városokban, mint vidéken, ahol a manufaktú­ rák közelsége már 1795 előtt is alaposan megnövelte a pauperek szá­ mát. John Howlett tiszteletes 1789-ben meggyőzően érvelt az ellen „a közkeletű tévedés ellen, hogy a szegények aránya a nagyvárosokban és a népes ipari városokban nagyobb, mint az egyszerű egyházközségek­ ben, holott a helyzet ennek éppen az ellenkezője”. (Annals of Agri­ culture. 1789. XI. k. 6.) Azt sajnos nem tudjuk pontosan, mi volt a helyzet az új ipari váro­ sokban. A szegénytörvénybiztosokat meghökkentette a speenhamlan­ di módszerek állítólag küszöbönálló elterjedésének veszélye az ipari városokban. Elismerték, hogy „az északi grófságokat kevésbé fertőz­ ték meg”, mégis azt állították, hogy „még a városokban is igen nagy arányban tapasztalhatók”. A tények ezt nemigen igazolják. Igaz, Man­ chesterben vagy Oldhamben időnként adtak segélyt egészséges és tel­ jes alkalmazásban álló személyeknek. Prestonban - írja Henderson az adófizetők gyűlésén egy pauper hangoskodott, „aki az egyházköz­ ségre bízta magát, mivel heti egy fontról 18 shillingre csökkentették a bérét”. Salford, Padiham és Ulverston közigazgatási területét szintén azok közé sorolták, amelyek „rendszeresen” alkalmazták a bérpótlék módszerét (és Wigant is a takácsok és szövők esetében). Nottinghamben a harisnyákat a gyáros „profitját tartalmazó” előállítási áruk alatt árulták, nyilvánvalóan a helyi adókból fizetett bérszubvencióknak kö­ szönhetően. A Prestonról beszámoló Henderson már látja lelki szeme­ ivel, hogy ez a gyalázatos rendszer „belopózik, és megnyeri védelme­ zőjéül a magánérdekeket”. A szegénytörvénybiztosok jelentése szerint a rendszer a városokban pusztán azért terjedt el kevésbé, „mert a gyá­ ros kapitalisták kis részét alkotják az adófizetőknek, és ennek követ­ keztében kisebb befolyásuk van az egyházközségi tanácsokban, mint a gazdáknak a vidéki helyeken". Bár lehet, hogy rövid távon így volt, valószínűnek látszik, hogy hosszú távon számos ok szólt az ellen, hogy az ipari munkáltatók ál­ talánosan elfogadják a segélyezési rendszert.

357

Az egyik az volt, hogy a paupermunka nem hatékony. A pamutiparban nagyrészt akkordmunkát vagy darabbért alkalmaztak - ahogy akkor nevezték. Mármost „az egyházközség elfajzott és nem hatékony járadékosai” még vidéken is olyan rosszul dolgoztak, hogy „négy vagy öt ért fel egy darabbérben dolgozó munkással". (Select Commitee on Labourer’s Wages. H. of C. 4. VI. k. 824. 4.) A szegénytörvénybiztosok jelentése megjegyzi, hogy a darabbér lehetővé teheti a Speenhamlandmódszer alkalmazását anélkül, hogy szükségképpen tönkretenné „az ipari munkás hatékonyságát”; a gyáros így „valóban olcsó munkaerő­ höz jut”. A burkolt célzás az volt, hogy a mezőgazdasági munkás ala­ csony bére nem szükségképpen jelent olcsó munkát, mert a munkál­ tató számára a munkás hatékonyságának hiánya többet nyom a latban, mint a munkaerő olcsósága. Egy másik tényező, amely miatt a vállalkozó hajlamos volt szembe­ fordulni a Speenhamland-rendszerrel, azoknak a versenytársaknak a veszélye volt, akik a bérpótlékot igénybe véve jóval alacsonyabb bér­ költséggel termelhettek. Ez a veszély nem érdekelte a gazdálkodót, aki korlátlan piacon adott el, de nagyon is zavarhatta a városi gyártulajdo­ nost. A szegénytörvény-biztosok jelentése szerint „egy macclesfieldi gyáros abba a helyzetbe kerülhet, hogy áron alul ad el, és tönkremegy, mert Essexben rosszul alkalmazzák a szegénytörvényt”. William Cunningham az 1834-es törvény jelentőségét leginkább abban látta, hogy hatására „nemzetivé” válik a szegénytörvény alkalmazása, s ezzel eltávolít egy komoly akadályt a nemzeti piacok kialakulásának útjából. A harmadik ellenvetés Speenhamlanddel szemben - s kapitalista körökben ennek lehetett a legnagyobb súlya -, hogy visszatartja a „fö­ lösleges munkaerő hatalmas, tehetetlen tömegét” (Redford) a városi munkaerőpiactól. A húszas évek végére a városi manufaktúra-tulajdo­ nosok részéről nagy volt a munkaerő iránti kereslet; Doherty szakszer­ vezetei nagy nyugtalanságot keltettek; ez volt az owenista mozgalom kezdete, amely az Angliában addig tapasztalt legnagyobb sztrájkok­ hoz és a sztrájkok miatti munkás-elbocsátásokhoz vezetett. A munkáltatók szempontjából tehát három erős érv szólt Speenhamland ellen: az, hogy kedvezőtlenül hatott a munka termelékenysé­ gére; az, hogy könnyen alakított ki árkülönbséget az ország különböző részei között; s az, hogy „munkaerő-állóvizek” (Webb) kialakulását se­ gítette elő vidéken, és ezáltal támogatta a városi munkás munkamono­ póliumát. E körülmények egyikének sem volt túl nagy a súlya az egyé­ ni munkáltató, sőt egy helyi munkáltatócsoport szemében sem. Ezeket könnyen ellensúlyozhatták a munkaerő alacsony árából származó elő­ nyök, nemcsak a nyereség biztosításában, de abban is, hogy könnyeb­ ben versenyeztek más városok gyárosaival. A vállalkozóknak mint osz­ tálynak azonban más volt a véleménye, amikor idővel kiderült, hogy ami kedvező az elszigetelt vállalkozónak vagy vállalkozócsoportnak, az veszélyes a vállalkozók összességére nézve. A harmincas évek elején elterjedt, bár gyengébb formában, a segélyezési rendszer az északi ipa­ 358

ri városokban, és tulajdonképpen ez teremtett véleményazonosságot Speenhamland ellen, és vezetett egy nemzeti méretű reformhoz. Az adatok olyan városi politikára vallanak, amely többé-kevésbé tudatosan egy ipari tartaléksereg létrehozására irányult, elsősorban azért, hogy meg lehessen birkózni a gazdasági tevékenység heves in­ gadozásaival. E tekintetben nem volt nagy különbség a város és a vi­ dék között. Ahogy a falusi elöljárók előnyben részesítették a magas adókat a magas bérekkel szemben, a városiak szintén nem szívesen küldték vissza a nem helyben lakó paupert állandó tartózkodási helyé­ re. Egyfajta verseny folyt a vidéki és a városi munkáltatók között, hogy ki tud többet megszerezni a tartalékseregből. Csak a negyvenes évek közepének súlyos és hosszan tartó válságában lett megoldhatatlan, hogy a munkaerő-tartalékot az adókból tartsák fenn. A vidéki és a vá­ rosi munkáltatók ekkor is hasonlóképpen viselkedtek: megindult a szegények nagyarányú elkergetése az ipari városokból, a földtulajdo­ nosok pedig ezzel párhuzamosan „megtisztították a falut”, mindkét esetben azzal a céllal, hogy csökkentsék az ott lakó szegények számát. (Lásd R edford: i. m. 111.) 5. A város elsőbbsége a vidékkel szemben A speenhamlandi törvény feltevésünk szerint a vidéki közösség véde­ kező lépése volt a növekvő városi bérszínvonal fenyegetése ellenében. Ez magában foglalja a város elsőbbségét a vidékkel szemben az üzleti ciklus szempontjából. Legalább egy esetben - a 1837-1845-ös válság idején - ez bizonyítható. Egy 1847-ben készített gondos statisztikai vizsgálatból kitűnik, hogy a válság az északnyugati ipari városokban kezdődött, azután terjedt át a mezőgazdasági grófságokra, ahol a fel­ lendülés határozottan később kezdődött el, mint az ipari városok­ ban. A számok azt mutatják: „az a nyomás, amely először az ipari ke­ rületeket sújtotta, utoljára a mezőgazdasági kerületekből tűnt el”. A vizsgálatban az ipari kerületeket Lancashire és Yorkshire nyugati közigazgatási területe reprezentálta 201 000 lakossal (akik 584 szegény­ házhoz tartoztak), míg a mezőgazdasági kerületek Northumberlandből, Norfolkból, Suffolkból, Cambridgeshire-ből, Buckinghamshire-ből, Hertfordshire-ből, Berkshire-ből, Wiltshire-ből és Devonból álltak 208 000 lakossal (akik ugyancsak 584 szegényházhoz tartoz­ tak). Az ipari kerületekben a fellendülés 1842-ben kezdődött a pauperizmus növekedésének 29,37 százalékról 16,72 százalékra való lelassu­ lásával, amit 1843-ban 29,80 százalékos, 1844-ben 15,26 százalékos, majd 1845-ben további 12,24 százalékos lassulás követett. A mezőgaz­ dasági kerületekben - éles ellentétben ezzel a fejlődéssel - csak 1845ben kezdődött el a javulás egy 9,08 százalékos csökkenéssel. Mind­ egyik esetben kiszámolták az egy főre jutó szegénytörvény-kiadásokat, minden grófságra és minden évre külön-külön. (J. T. Danson : Condition of the People of the U. K., 1839-1847. Journ. of Stat. Soc. 1848. XL k. 101.) 359

6. A vidék elnéptelenedése és túlnépesedése Anglia volt Európában az egyetlen olyan ország, ahol városban és vi­ déken egységesen intézték a munkaerő ügyeit. Az olyan rendeletek ér­ vényesítését, mint az 1563-as vagy az 1662-es, a vidéki és a városi egy­ házközségekben egyaránt kikényszerítették, és a békebírák egysége­ sen hajtották végre a törvényt az egész országban. Ezt éppúgy betud­ hatjuk a vidék korai, mint a városok ezt követő iparosodásának. Követ­ kezésképpen nem volt közigazgatási szakadék a munka városi és vidé­ ki szervezetében, mint a kontinensen. Ez ismét magyarázza azt a kü­ lönös könnyedséget, amellyel a munkaerő a faluból a városba áram­ lott, majd ismét visszaáramlott a faluba. így kerülték el a kontinentális demográfia két legszerencsétlenebb jellegzetességét, nevezetesen a vi­ dék hirtelen elnéptelenedését a faluból a városba való elvándorlás mi­ att, és e migrációs folyamat megfordíthatatlanságát, amely így azzal járt, hogy gyökértelenné tette azokat a személyeket, akik a városban szereztek munkát. Landfluchtnak nevezték a vidék katasztrófaszerű kiürülését, amely a mezőgazdasági közösség réme volt Közép-Európában a 19. század második felétől kezdve. Angliában ehelyett a nincste­ lenek hol a városban, hol vidéken vállaltak munkát. Olyan volt ez, mintha a népesség jókora része lebegő állapotban lett volna, s ez a kö­ rülmény rendkívül nehézzé vagy egyenesen lehetetlenné tette a belső migráció követését. Ne feledjük továbbá az ország földrajzi jellegét a mindenütt jelen lévő kikötőkkel, amelyek úgyszólván fölöslegessé tet­ ték a távolsági migrációt, és így érthetővé válik, hogy a szegénytörvény adminisztrációját könnyű volt a nemzeti munkaszervezet szükségle­ teihez igazítani. A vidéki egyházközség gyakran fizetett közsegélyt nem helyben lakó paupereknek: az illetők valamelyik nem túl távoli városban találtak munkát, s odaküldték nekik a segélypénzt; az ipar­ városok viszont gyakran fizettek ki szegénysegélyt helyben lakó sze­ gényeknek, akik nem voltak állandó lakosok a városban. Tömeges ki­ utasításokat csak kivételesen foganatosítottak a városi hatóságok, pél­ dául 1841-1843-ban. Redford szerint annak a 19 északi gyárvárosból ekkor kiutasított 12 628 szegény személynek csak egy százaléka ren­ delkezett állandó lakóhellyel a kilenc mezőgazdasági kerületben. (Ha a Danson által 1848-ba kiválasztott kilenc „jellegzetesen mezőgazdasá­ gi kerülettel” helyettesítjük be Redford grófságait, az eredmény alig változik: egy százalékról 1,3 százalékra emelkedik.) Távolsági migrá­ ció, mint Redford kimutatta, alig volt, és a munkaerő tartalékseregé­ nek nagy részét liberális segélyezési módszerekkel tartották a falun vagy az ipari városokban, hogy a munkáltatók rendelkezésére álljanak. Nem csoda, hogy egyszerre volt „túlnépesedés” mind a városban, mind vidéken, miközben valójában a lancashire-i gyárosoknak időn­ ként ír munkásokat kellett importálniuk nagy számban, a gazdák pe­ dig azt hangsúlyozták, hogy képtelenek lennének elboldogulni aratás­ kor, ha egyetlen falusi szegényt is rávennének arra, hogy elvándorol­ jon. 360

TÁRGY- ES NÉVMUTATÓ

A

aacheni kongresszus 30 abszolutizmus 226, 309 az acél és a szén egyesülése 36 Acland, John 343 adás-kapás 81 adminisztráció 315; kormányzati, növekedése 186; központi 101; római 86; utilitarista 159 adminisztrációs egységek 133 adminisztratív gépezet 186; ~ technika 98 adó, adózás passim-, helyi 113, 124, 131, 133, 134, 136, 150, 151, 192, 334, 342, 357; mértéke 275; iparra kivetett 341; rendszeres 160; természetbeni 83 adófizetők 124, 134, 138, 165 adomány l. ajándék adómérték, egyházközségi 124 adósság, adósok 263, 264, 291, 338; külföldi 262-264; nemzetközi 188; —szolgálat 265 Afrika 28, 44, 82, 91, 137, 206, 215, 350, 351 agitáció, forradalmi, kapitalizmus ellen 308 agrárérdekek 191, 237; —helyzet 239; —kérdés 242; —országok 98, 308; —válság, orosz 309; —vám 255 agrárius tábor 241 ajándék, ajándékozás, adomány 78, 80, 82,91,333,334 akarat, egyéni-emberi 317 akkordmunka 358 alapintézmények 209

Algéria 28, 36 álhumanizmus 340 alkalmatlanság színlelése 137 alkalmazás l. foglalkoztatás alkalmazhatatlanok 122 alkalmazkodás 101, 201, 217, 318; gazdasági 276 alkalmazott tudományok 162 alkalmazottak 109, 122, 134 alkoholizmus 226 alkotmány 224, 262, 283; amerikai 284 alkotmányos garanciák 283; — hatalom 299 alkotmányosság 38, 67, 283 alku 93 alkumechanizmus 289 állam 101,171, 179, 186, 187, 198, 215, 243, 251, 264, 267, 269, 283, 295, 297, 318; — adminisztratív funkciói 185; — demokratizálása 281; erős 268; - felfedezői 152; haszonelvű 186; —hatalom 271; középosztály —a 237; központosított 98, liberális 25, 54, 56, 240, 292; modern 233; — politikai mechanizmusa 172; territoriális 97 államadósság 38; —háztartás 38, 255; —kötvény 37; —vezetés 61, 67 államépítés 227 államháztartás, egyensúly hiánya 255; —i hiány 268 állami ellenőrzés, iparban 309; — támogatások, 190 állázadás 299 álnacionalizmus 302

361

alsóbb osztályok 139 alsóbbrendű személyek 260 alsóbbrendűség, gazdasági 207 általános bekerítési törvény (General Enclosure Act) 233 általános földjuttatási törvény (General Allotment Act) 350 általános munkarend (Essential Works Order) 315 áltolerancia 302 alulfoglalkoztatottság 128 alumínium-érdekeltségek 189 Amerika (föderáció előtti) 285 Amerikai Egyesült Államok 28, 41, 47, 49, 52, 54-57, 188, 189, 196, 216, 222, 239, 255, 257, 258, 261, 275, 284, 286, 288, 289, 292, 293, 298, 302, 304, 305, 307, 315, 322, 327, 328; 19. századi 285 amerikai forradalom 48, 270 anarchizmus 148; filozófiai 148 Anatólia 38 Andaman-szigetek 332 Angell, Norman 244 Anglia, angolok 27, 28, 31, 34, 36, 37, 48, 49, 54, 57, 61, 62, 65, 67, 68, 85, 91, 92, 94, 98, 103, 104, 108, 110-112, 117, 122, 123, 125, 127, 131, 139, 142, 143, 154, 160, 162, 165, 181, 183, 185, 194, 205, 210, 216-218, 221, 224-229, 232, 234, 235, 237, 241, 248, 255, 271, 274, 281, 284, 288, 298, 302, 309, 315, 321, 326, 328, 330, 340, 342, 343, 346-348, 350, 351, 360; 18. századi 162, 240; 19. századi 251; falusi 140; ipari 221, 281; — katonai felkészületlensége 308; vidéki 129, 157, 206 l. még Egyesült Királyság, NagyBritannia, Brit Birodalom Angol Bank l. Bank of England angol forradalom 48 Angol Köztársaság (Cromwell) 67, 300 Angouléme herceg (Louis Antoine de Bourbon) 28 animalizmus 172 antiimperializmus 270, 326 antikapitalizmus 298

362

antiklerikálisok 194 antikolonialista propaganda 270 antiliberalzmus, antiliberálisok, antiliberális mozgalom 192, 194, 196, 197 antinacionalizmus 302 Antwerpen 94 anyagi erő 298 anyagiasság 311 Applegarth, Robert 343 árak passim ; csökkenő 248; eladási 195; — ellentéte bérekkel 167; ~ elmozdulása 267; — emelkedése 268, 201; értékesítési 247; ~ esése 275; hazai 250; helyi 156; — letörése 131; magas 96; munkaerő ~ a 247; regionális 156; stabil 264; szabályozott 293; szerződésben rögzített 247 arany 177, 250, 251; -érték 51; —export 288 kivonásai 249; —pontok 253; —vesztesélgek 249 aranystandard (nemzetközi) 25, 38, 43, 45, 50-53, 55, 56, 57, 110, 180, 183, 184, 188, 189, 212, 251, 253-255, 258, 259, 267, 268, 273, 275, 285, 286, 289, 292, 305, 307, 308, 326-328; —automatizmusa 183, 251; —ba vetett hit 254; — bevezetése 248, 285; — csődje 54, 256; — elfogadása 288; — elleni vád 250; — elsőbbsége 249; — elvetése 48, 52, 255, 277, 289, 293, 293, 305, 307; — expanziója 272; — felfüggesztése 287; — feltételezett működése 253; — fennállása 268; — fenntartása 253; — három alapelve 291; — helyreállítása 188, 291; — integritása 307; — összeomlása 45, 252, 327; szabadon funkcionáló 291; — terjesztése 184; tiszta 251; —hoz visszatérés 286, 292 aranystandard-bizottság 292, 293 aranytartalék 306; cseh 307 árfolyamok 53; — esése 268; —ingadozás 38; —kiegyenlítés 53; stabil 27, 51, 254, 267, 288, 307; —változás 305

aratás 360 arisztokrácia 301; félfeudális 227; feudális 204, 226 kontinensen 237; földbirtokos 179; — udvari befolyása 240; zsarnoki 241 Arisztotelész 84, 85, 156 árja faj, árja fajú országok 298 árkülönbözet 358 Arnold, Thurman 195 árszerkezet 276 árszínvonal 248, 274, 276; ~ csökkenése 248; ~ esése 250, 254; ~ kiigazítása 286; — mozgása 253; — változásai 176, 254 áru passim; eredeti 110; fiktív 110, 212; -csere 74, 86, 89, 93, 101; —fikció 176, 177, 250; —fogalom 105; —minőség 222; —piac 110; — rendszer, nemzetközi 306 árupénz, árupénzrendszer 177, 248, 249, 250,252 árvák 123 Ashley, William James sir 337, 338, 345 aszály 238 asszignáták 285 asszimiláció 349 ateisták, ateizmus 150 Ateliers Nationaux (Louis Blanc) 145 Atlanti-óceán 52, 98, 164, 270 Atlanti-óceán menti népek 54 átnevelés 297 atomisztikus szervezet 214 Atwood, Thomas 285 Ausztria 27, 31, 36, 43, 48, 49, 51, 57, 241, 242, 287, 289, 298, 301, 302, 324, 327, 328, 342, 345, 346 Ausztria-Magyarország (Osztrák-Magyar Monarchia) 44 autarkia 53, 85, 243, 244; gazdasági 306; nemzeti élet —ja 101; — mozgalom 244; német 307; orosz 310 autokrácia 87 autonómia, szféráké, viszonylagos 268 Ázsia 44 B

Babilónia 82, 334 bagdadi vasút 36, 37, 325

Balkán 38, 43, 49, 270 balti államok 48 balti városok 94 banaro pápua (törzs) 333 Bank of England 33, 146, 163, 164, 177, 284, 347 bankjegy 50; kamatozó 164; —kibocsátás 254; l. még papírpénz bankok, bankárok, bankárság 139, 175, 255, 264, 267, 285, 286, 288; —i akciók 249; —i eljárások 262; —i érdekek, nemzetközi 330; —hatalom 37; központi 250, 253, 258, 275; —kölcsönök kiterjesztése 268; nemzetközi 33, 35; —panama 287; —i tartalékok 263; — tevékenység 106 modern központi 247; — ügylet 53, 162 nemzetközi 330; —világ, angolszász 292 bankrendszer 288; központi 177; nemzetközi 42; szövetségi (USA) 258 Banks of Exchange (Proudhon-féle) 145 banktörvény [Bank Act) 184 bányák 295 bányatörvény [Mines Act) 192 Baring család 340 barter, barterelv 53, 80, 87, 90-94, 101, 175, 312; békés 91; csendes 335; — etikettje 93 Bászra 37 Báton Rouge 302 Bauer, Otto 51 bazár 220 be nem avatkozás elve 214, 293, 307 beavatkozás 186, 202, 271, 274, 275; állami 95, 96, 98, 104, 271; kormányzati 190, 285, 292, 312; külső 312; politikai 281; törvényi 348; törvényhozói 174 l. még intervencionizmus beavatkozás 271 Bécs (Wien) 48, 49, 194, 225, 345-347 bécsi kongresszus 30; — rendszer 346 becsület 76

363

bedolgozás 108 Beer, Max 341 befektetés, befektetők 163, 245, 271, 326; hosszú távú 291; közvetlen 326; külföldi 271 tulajdona 264 veszteségei 267; magán— 330 befolyási övezetek 199 begyűjtés 83 béke 28-35, 39-41, 44, 46-48, 91, 270, 307, 313, 314, 329; -akarat 314; -érdek 29, 30, 37, 41,43, 44, 54 pozitív 326; európai 37; fegyveres 38; harmincéves 42; —intézmények 305; nemzetközi 301; piacé 94; —politika 30; százéves 41, 44, 244, 325; —szervezet 42 békebírák 132, 133, 140, 159, 360 bekerítések, bekerítők 62-66, 68, 110, 115, 127, 129, 131, 144, 206, 215, 226, 232 bekerítésellenes törvényhozás 65 bekerítési törvények 63 békeszerződések 46, 49, 330; I. világháború után (Versailles-i) 297, 300 Belasco, Philip Seth 345 belföldi mozgás 254, 288 Belgium 28, 31, 49, 287, 289; 323, 328; „vándorló” 323 belkereskedelem 94, 98, 249, 258 Bellers, John 144-151 belpolitika 253 Belsham, Will 343 belső ellenség érve 243 belső mechanizmus 273 Benedict, Ruth 332 bennszülöttek 209, 214-216, 265, 349, 350; afrikai 349; — társadalmi és kulturális rendszere 232 Bentham, Jeremy 119, 146-148,150, 159-164, 166, 171, 182, 185, 186, 220, 285, 340, 341, 343 Bentham, Samuel 146 benthamista reform 233; szabadságfogalom 233 benthamizmus, benthamiánusok 187, 220, 235 bér passim; alacsonyabb 217; ártól

364

függő 166; — csökkentése 267, 286; —emelés 355; — emelkedése 131; falusi 166; — hiánya 229; —kérdés 289; —kiigazítások 287; —különbségek 132; —megállapítás 123, 159,181, 282 évi 123; magas 286, 287; mezőgazdasági 127,129, 131, 216; munkás —e 103; —pótlék 112-114, 116, 124, 131, 133, 135, 136, 140, 159, 340, 347; —rendszer 113, 116, 122, 166, 219, 314, 339, 342 összeomlása 283; —rögzítés 348; rugalmassága 230, 274; szabályozott 293; —színvonal 166, 219, 230, 261, 289, 354 növekedése 285, 286 városi 359; —szubvenciók, közvetett 184; —törvények 119; — változékonysága 229; városi 127, 131, 282; vidéki 239 béralapelmélet 168 bérből és fizetésből élők 113, 289 bérházak 345 Berkeley 149 Berkshire 112, 119, 359; békebírája 348 bérlet, bérleti díj, bérlők 124, 156, 157, 168, 176, 178, 180, 217, 236, 292, 350; —pótlék 135; szállítóeszközök —e 192 Berlin 225 berlini béke 39 berlini kongresszus 31 bérmunka, bérmunkás 97, 115, 274, 282; mezőgazdasági 62 beruházások 236, 271; állandó 238; közvetlen 36; elmozdíthatatlan 238; külföldi 271, 327; mezőgazdasági 238; veszteséges 276 betegek 123; —gondozás 124; —támogatás 219 bevándorlók, bevándorlás, bevándorlási törvények 67, 190, 258, 275, 282; amerikai 258 bevándorló kultúrahordozók 349 Binkley, Robert Cedric 325 biológiai jellemző 336; — tényező 154 bírák, vidéki 138

Birmingham 194 birodalmak 269; gazdag 334 bírói rendszer 103 bíróságok 262 bírság 337 birtokosok 165, 167 Bismarck-Schönhausen, Otto Eduard Leopold von, hg. 31, 43, 44, 51, 194, 227, 240, 260, 270 bizalom 38, 163 biztonság 29, 152, 163, 313, 316; ~ csorbítása 314— feltételei 238; fizikai 231 biztosítási rendszerek 134 biztosítékok 103 Blackmore, J. S. 345 Blake, William 136 Blanc, Louis 145, 148 Blum-kísérlet 288 boldogság 141, 173, 185 bolsevizmus, bolsevikok 242, 243, 245, 304, 308; régi 309 bor 91, 96 Borkenau, Franz 236 Bourbonok 323 Boys, J. 352 bőkezűség 76 börtönök 146, 163 bőség 120, 167 Brewster, David sir 162 Brinkmann, C. 215, 233, 331, 339 Bristoli Szegénytámogató Egyesület CBristol Corporation for the Poor) 146 Brit Birodalom 270 l. még Anglia, Nagy-Britannia, Egyesült Királyság brit domíniumok 261 Brüning, Heinrich 287, 302, 303 brüsszeli konferencia 52 Buckinghamshire 359 Budapest 48, 225 Buell, R. L. 325 Bulgária 28, 48, 49, 51, 298, 301, 304,327 Bullion-jelentés 347 Burke, Edmund 119, 130, 158, 159, 161, 164, 166, 171, 182, 282, 285, 322, 340,343 Burleigh, William Cecil (Burghley) 132, 321

burzsoázia 227 búzaár 355; —export 264 l. még gabona Bücher, Karl 234, 334, 335, 339 bűn 107 bürokrácia, bürokraták 315; központi 185; központosító 104 bürokratikus felügyelet 186; nem — módszerek 180 C

Cadiz 28 Cambridgeshire 352, 359 Cannan, Edwin 167 Canning, Charles John 131, 271, 321, 326 Carlyle, Thomas 136 Carr, Edward Hallett 261, 325 Cary, John 146 céhek 104, 231; kézműves 97; —rendszer 98, 103 célgépek 69, 70, 109 centralizáció 87 centricitás 78, 79, 85, 87, 88 chagák (törzs) 94 Chamberlain, Joseph 194, 307 chartizmus 218, 224-226, 281, 283, 340 chaumont-i szerződés 30 Chile 154 Churchill, Winston 51 ciklusosság 289 Cím- és Közvetítőhivatal (Office of Adresses and Encounters, Henry Robinson, 1650) 144 City, London 269, 306, 307, 327 civil közösségek 298 civilizáció 26, 45, 88, 122, 205, 260, 277, 283, 341; 19. századi 25, 26, 56, 69, 118, 119, 311; Anglia vidékies — 111, 136; fehér 207; gazdasági 56; gépi 116; ipari 28, 202, 293, 312, 349; korai 330; megsemmisülése 297; nyugati 27, 48, 57, 319; — önpusztítása 26; — összeomlása 205; piaci 277; városi 94, 96 Clapham, John Harol 70, 131, 135, 136, 325, 342, 345 Clive, Robert lord 271

365

Cobbett, William 285 Cobden, Richard 237 Code Napoléon 234 Colbert, Jean-Baptiste 339 Cole, George Douglas Howard 220, 275 Collier, John 210, 350 Condorcet, Marie-Jean marquis de 155 Cooke, Edward 154 Coolidge, Calvin 51 Cooper, Alfred Duff 307 Corti, Egon Caesar 329 Cowe, James 343 Cowell szegénytörvény-biztos 356 Cromwell, Oliver 153 Crossman, Richard Howard Staffor 325 Cunningham, William 107, 259, 325, 338, 341, 342, 358 CS család 84, 118, 153; ~ i élet 178; patriarchális 81, 84; —i takarékosság hiánya 127 családi pótlék 125 csatornázási adó 192 csavargás 123, 143 Csendes-óceán 154, 164, 270 csere 72, 74, 76, 80, 90, 93, 175, 177, 181, 220, 254, 259; -arány, külkereskedelmi, kedvezőtlen 266; —eszköz 70, 274; javak —je 91; —kereskedelem 74, 89; közvetett 251, 252; közvetlen 252; reciprok 93; — szomszédokkal 336; város és vidék között 309 cserekereskedelmi indíték 93 csoportérdekek 179, 199; — összeütközése 295 csőd 248 D Dánia 31, 264, 323 Danson, John Towne 359, 360 darabbér 358; —munka 153 Dardanellák 31 Darwin, Charles 119,155 Davies, David 129 Dawes-terv 273, 304, 330

366

decentralizálás, hatalom —a 315 De Greef, Guillaume de 323 deficit-finanszírozás 190 defláció 52, 188, 248-250, 262, 285, 292; káros 248; — mérséklése 250; —s nyomás 267; —s politika 293; tranzakcionális 250; — veszélye 184 Defoe, Dániel 148-150, 343 Dél-Afrika 207, 270 Dél-Anglia 136, 147 Dél-Európa 32 Délosz 85 demagógia, demagógok 299; antikapitalista 298 demilitarizálás 303 demográfia, kontinentális 360 demokrácia, demokratikus rendszer 14, 165, 224, 2 39,296, 299, 301; amerikai 285; — elleni fasiszta támadás 281; — lenézése 298; népi 226; politikai 191; szövetkezeti 204 demokrata, tory 236 demokratikus erők 293; — intézmények, kiirtása 297; — országok 45; — testületek 295 despotizmus 83; bürokratikus 81 determinizmus 120, 277; biológiai 161 Detroit 299 devalváció 289 deviza, stabil 248 devizapiac 259 Devon 359 diákok, egyetemi 226 Dicey, Albert Venn 185,187, 193, 194, 217, 233, 341, 342 Dickens, Charles 136 dicsőséges forradalom (Anglia) 144 Diderot, Denis 119 dierik (törzs) 90 diktatúra 189, 305; munkásoké 242; munkásosztályé 243; parasztságé 242; totalitariánus 54 dinasztiák 301 diplomácia 324 Disraeli, Benjamin 117, 217, 270, 348 diszkrimináció 315; bújtatott 315 Doherty, John 358

dolgozó ember, független 282 dolgozó osztályok 148, 170, 178, 227, 284 dollárdiplomácia 37 dollárpártok 285 dologház 125, 127, 133, 140, 158, 163, 282, 283, 355 Drucker, Peter F. 223 Drumple, Samuel 343 dualitás 78 Duce l. Mussolini Dyer, George 343 dzsentri 64, 304 E

Earle, Edward Mead 330 Eden, Frederick Morton sir 343 egalitarianizmus 150 egészségbiztosítás 190; —ügy 202; —ügyi minisztérium, felállítása 164 Egészségügyi Oktatási Tanács {Council of Medical Education) 193 éghajlat 200, 238 egyének 107, 262 egyenlőség 124, 125, 161; emberi 150 egyenlőtlenség 261 egyensúly 99, 156, 157, 169; államháztartási 267; belső politikai 304; hatalmi, továbbfejlesztett rendszer 302; kifizetések —a 263; költségvetési 286; új 292 egyensúlyhiány 268, 328; gazdasági, helyreállítása 263; költségvetéseké 287; szimptómái 266 egyesülés elve 219 egyesülésellenes törvények {AntiCombination Laws) 116, 166,339; — hatályon kívül helyezése 282 Egyesült Királyság 261 l. még Anglia, Nagy-Britannia egyház 42, 64, 217, 233, 240, 301; —ellenesség 194 egyházi földek, szekularizálása 233; kiváltságok 67 egyházközség 115, 124, 130, 132, 133, 144, 158, 165; — gondnokai 158; —i inasok 181; —i megoldás 159; —i pénztár 160; —i segély

135, 166, 356; —i szolgaság 125, 216, 353, 354 Egyiptom, ókori 75, 81, 334; Újbirodalom 81 Egyiptom, újkori 28, 38, 44; —i Alkirályság 28 egypárti rendszerek 305 együttérzés 141,161 együttműködés 219 éhínség, éhezés, éhség, éhhalál 107, 115 149, 156, 159, 169, 184, 209, 210, 214-216, 283 eladás, hazai 250 eladók 105 elbirtoklás 67 elbirtoklási törvény {Prescriptions Act) 233 Eldon, Lord 139 élelem, élelmiszer 219; —árak 127 emelése 260; —behozatal 260; —beszerzés 167; —ellátás 96, 183; —elosztás, közösségi 81; — felesleg 350; —források 244; —hiány, mesterséges 215; —kereslet, hazai 249; —készlet 238; -kínálat 62, 169; —mennyiség 154 korlátozása 119; olcsó 217; szűkössége 156, 208, 242; —szükséglet 232, 242; —termelés 107 kapacitás 243; —többlet 232; —védelme 291 életforma 110, 203; hagyományos 225; új 143, 175, 183 életszínvonal 52, 166, 205, 351; megbízható 264 elfajulás 302, 319; kulturális 210 elismerés, nyilvános 108 elkötelezettség, korlátozott 189 ellenállás, erőszakmentes 221 ellenforradalom 48, 49, 242, 300-303; hazai 302 ellenmozgás 176, 190, 191; kollektivista 192, 193; protekcionista 213, 239, 256 ellenőrzés 186, 317; állami 259, 309; kormányzati 312; mint szabadság ellensége 316, 317; politikai 259 ellenség, új 200 elmaradott régiók 39 elnéptelenedés 63; vidéki 360

367

elnyomás, vidék ~a 338 elosztás 75, 100, 334; ~ i rendszer 99, 334; ~ törvényei 168 előítélet 160, 214; antiliberális 195; faji 207; ökonomista 209, 211; rövidlátó 269; törzsi 269 előjogok, legális 157 elöljáróságok 135 elszigetelődés, önellátó 256 l. még izolacionizmus elűzetés 124 elvándorlás 129, 132 embargó 288 ember 175, 176, 212, 263; egyszerű 113-115, 123, 219 lefokozásuk 115; ~ és természet 247 egysége 212; korai 333; modern 319; — mozgása 190; nyugati 319; — védelm ezése piaccal szemben 219 emberbarátok 150 emberi élőhely 240 emberi, — érdek 179, 191, 275; — indítékok 312; ~ jogok 150; — közösség 156; ~ létezés 219; — méltóság 219; —szükségletek 253; — természet 311; — tevékenység 300; — viszonyok 83 emocionalizmus 269 Engels, Friedrich 128, 136, 340, 342 építőipar 345 építőmunkás-szakszervezet 220, 221 érdek, érdekek 198,199, 201, 203; anyagi 247; földtulajdonosi 240; gazdasági 76, 202 divergenciája 295; ipari 40; —kölcsönhatása 166; — monetáris meghatározása 203; nem pénzügyi 203; pénzügyi 277; társadalmi, piac által veszélyeztetett 212 érdekeltség, anyagi 237 érdekszövetségek 191 érdektársulások, kapitalista 195 erdőpusztulás 238 eredményesség 145 erényesség 77,169 erkölcs 162; —i erők 219; —i tényezők 299; ~ i törvény 153 erkölcstelenség 107 erőforrások 98, 238; emberi 177; magán 98; természeti 177

368

érték 76, 161; elvont 336; — és gazdagság párhuzamossága 168; gazdasági 170 értékelmélet 170 értékképzés 170 értékpapírok 34, 36, 241 értékrend 350 értéktárgyak 337 értéktőzsdék 28, 34, 164 érzelem, kollektív 332 Erzsébet I. angol királynő 104, 113, 125, 159, 186, 271, 347, 348 Essex 358 Észak-Afrika 38 Észak-Amerika 38, 311 Észak-Dél konfliktus (Amerikai Egyesült Államok) 196 Észak-nyugat Anglia 359 Északi-tenger 94 Északnyugat-Anglia 226 ésszerűség 70 Észtország 301, 304, 327, 328 etikett 80 etnikai hovatartozás 315 Eulenburg, Franz 43 Európa 28-30, 32, 35, 38, 39, 44, 45, 47, 49, 75, 92, 130, 215, 218, 222, 225, 234, 236, 239, 249, 244, 246, 258, 265, 271, 275, 285, 287, 300, 304, 309, 310, 316, 321-323, 325, 327, 351, 360; 16. századi 215; háború utáni 242; kontinentális 218, 226, 227, 229, 236, 239, 241, 281, 294 19. századi 239; középkori 75; mezőgazdasági 75 európai koncert (Concert of Europe, Concert Európáén, Konzert der Mächte) 30-33, 37, 42-44, 324, 325,329 evolucionisták 95 expanzió 40, 43 expanzionizmus 269, 326; expanzionista mozgalom 204 expedíciók, fegyveres 337 export, exportőrök 263, 265, 285; —arány, szovjet 309; csökkenő 287; —közeli cégek 250; —lehetőségek 264; —mutatók 143; —növekedés 66; —áló országok 264; —nyomás 276; —ösztönzők

184; —ra termelés 97, 107; —többlet 250 F faj 43, 312, 315, 351; —i elnyomás 309; —i lealacsonyodás 348 fájdalom, elkerülhető 159 Falanszter (Fourier-féle) 145, 147 falu 95, 218, 231, 282; — megóvása 126; régi 210 falusi élet 124, 239; — elöljárók 359; — hatóságok 135; — környezet 118; — körzetek 123; — közösségek 132; — népesség, csökkenése 129; — szervezet, hagyományos 217 familia, római 84 farmer-kézművesek 284 fasiszta (náci) mozgalom, fasizmus, fasiszták 50, 55-57, 243-245, 281, 296-306, 316-320; amerikai 302; — bírálói 245; európai 303; — filozófia 304; — forradalom 49, 298, 300, 302, 304; - győzelme 317; — helyzet 299; katolikus 302; — kiút 297; — megoldás 296, 297; — pártprogram 299; — rohamosztagok 304; —szituáció 299; születő 302; — taktika 299 — uralom 298; — vezetők 298; — világhatalommá válása 303 Fay, Sidney Bradshaw 325 fegyelem 173 fegyver, új 200 fegyvergyárak 164; —gyárosok 301 fegyverkezési szükséglet 310 fehérek 209, 215, 216, 236, 349 Feis, Herbert 33, 36, 325, 330 feljett országok 255 fejlődés passim-, amerikai 213; angol 213; európai 258; gazdasági 65; kontinentális 213; modern szállítóeszközök —e 236; társadalmi 200; termelési eszközök —e 61 feketék 137, 158, 351 félelem 155, 244, 24S, 296; bolsevizmustól 243; látens 245; — munkásosztály diktatúrájától 243

felelősség, 297; idegenekkel szemben 193; munkáltatói 193 felfedezések, technikai 69 felfedezőút 91 félgyarmatok 37; —i helyzet 325; —i térség 272 felhasználásra termelés 84 fellendülés 255 felső réteg, feudális 336 felvásárlás 144 felvilágosodás, liberális 259; új 259 fémnitrát-eladás 265 fémpénz l. nemesfémpénz Fénelon, Francois de Solignac de la Mothe 321 Fernandez, Juan 154 fertőző betegségekre vonatkozó törvény (Contagious Disease Act) 193 feudális feljebbvaló 143; —gazdaság 82; — kiváltságok 104 feudalizmus 82, 83, 103, 104, 204, 227, 232, 237, 298, 309„ 334; 19. századi 240; nyugat-európai 85 filantrópia 163 finánctőke 40 fináncváltók 34 finanszírozási műveletek 263 Finnország 48, 49, 51, 242, 298, 301, 314, 327, 328 Firth, Raymond William 93, 331, 332, 334, 335 fizetési mérleg 291; — egyensúlya 291; folyó 266 likvidálása 291 fizetésképtelenség, nemzeti, 307 fizetőképesség 264 fizetség 331, 334 fiziokraták, fiziokratizmus 154, 157, 180, 240 flotta 183 fogalmak, 17. századi 284 fogamzásgátlók alkalmazása 164 foglalkoztatás, foglalkoztatottság 62, 64, 66, 70, 128, 178, 225, 235, 225, 263, 267, 289; falusi 127; hiánya 229; kikényszerített 114; külső 355; láthatatlan 128; mezőgazdasági 182; — stabilitása 293; teljes 104, 357; - váltása 125; városi 127

369

fogyasztás, fogyasztók passirrv, takarékos 355; visszaesése 311 fogyasztó szektor 317 fogyasztói érdek 216, 295; — mozgalom 221; — szövetkezetek 220, 221 font sterling 48, 51, 52 fontválság 286 forradalom, agrár- 304; alulról jövő 233; — és ellenforradalmak, első világháború után 46, 48, 300 L még ellenforradalom; európai (méretű) 232, 305; felülről jövő 233; gazdagoké 63; hihetetlen (Disraeli) 117; jobboldali 301; kereskedelmi 54, 94, 98; mezőgazdasági 129, 134; társadalmi 165 forradalmi elhajlás 303; —erő, kompetitiv 301 Fourier, Charles 145,147 Fox, Charles James 322 föld 103, 106-110, 176,186, 210, 231,240, 250,252,255,257, 260, 275, 281, 308; - áruvá tétele 209; — elnyelése 129; — elválasztása munkaerőtől 274; — feudális jövedelme 232; — kínálat 258; — legelővé változtatása l. bekerítések; megfosztás —tői 351; megművelt 238; művelésre alkalmas 238; — mobilizálása 237, 239; —szerzés 233; —tényező 238 földbérlet 62 földbirtok L földtulajdon földbirtokos L földtulajdonos földesúr l. földtulajdonos földbirtokos osztályok 123, 126, 139, 178, 204, 237 földfoglalás 134 földhasználat 176, 232; —ára 101 földművelési módszerek 75 földpiac 212 földrajzi elhelyezkedés 201; — jellegzetesség 360; —régiók 206; — tényező 154 földreform 48 földtörvények 177, 246 földtulajdon, földbirtok 103, 123,

370

233, 240, 283, 349; afrikai 350, törzsi 211 földtulajdonosok, földbirtokosok, földesurak 66, 126, 127, 131, 133, 157, 182, 199, 201, 217, 227, 234, 239, 240, 346; angol 217; felsőbbsége 133; — szövetsége gyárosokkal 260 fölösleg 84 fölösleges egyedek 169 főrendek 63 francia forradalom 30, 41, 48, 103, 119, 225, 233,285,309,353 francia háború 131, 147, 352, 354 Franciaország, franciák 27, 28, 30, 31, 34, 36, 41, 43, 44, 49-51, 54, 94, 98, 103, 104, 130, 143, 157, 165, 180, 185, 194, 221, 232, 233, 242, 270, 275, 287-289, 298, 303, 304, 326, 328-330 francia-porosz háború 27, 30 Francqui, Emile 287 Frigyes, II. (Nagy) porosz király 40, 241 Fuller, John Frederick Charles 326 Funnel, William 154 függetlenség, piactól 220 függőség, kölcsönös 234, 244, 254 fűszerek 96

gabona 183; - á r 184, 217, 348, 353; —elosztás, ingyenes 210; —felesleg 234; —hiány 127; —kereskedelem, korlátozásai 234; -piac 156, 210, 234 belföldi szabad 309; —vám 242, 260 gabonatörvények 236, 244, 261; — ellenes agitáció 217; —ellenes törvényjavaslat (Anti-Com Law Bill) 184 Gairdner, James 64 garancia, költségvetési 262 gazdagság 68; anyagi 152; — és érték párhuzamossága 168; nemzet —a 142; ország —a 162 gazdálkodók 134, 227, 260, 262, 358 gazdaság passim-, 16. századi 86; 18. századi 86; 19. századi 87, 313, 313, 314; angol 248; belföldi 254;

hazai 266; ipari 183; kapitalista 224, 294; liberális 211, 294, 317; nemzeti 251, 260, 293; nemzetközi 260, 266; ortodox 306; — öngyógyító képessége 272; önszabályozó 293; primitív l. primitív gazdaság; szabad 293; szocialista 294, 309; városi 339 gazdaságelvűség 215 gazdasági, — berendezkedés 201; — egyensúly, új 254; — élet 127, 231 megszervezése 311 nemzeti 339 szabályozása 99; ~ ember 73, 113 primitív 331; ~ érdek 75, 202, 204 osztályoké 204; ~ érték 318 kialakítása 318; ~ érv 238; érzék 318; ~ fejlődés, szabályozatlan 62; — feltételek 349; ~ függőség 61; ~ indíték 76, 85, 105, 291; ~ ingadozás 359; —jelleg 277; — mechanizmus, önszabályozó 111; ~ módszerek 268; — probléma 173; ~ osztály 173; ~ probléma 173; ~ szervezet, uralkodó 94; ~ szféra 222, 267; ~ szükségletek 208; — társaságok 194; — tényezők, nemzetet integráló 260; — törvény 120; ~ verseny 209; ~ világ 153; ~ viselkedés 87 gazdasági összeomlás 276; amerikai 292 gazdasági rendszer 88, 99, 101, 105, 110, 174, 229, 294, 296, 297 ; felbomló 292; — kapcsolata társadalmi viszonyokkal 88; nemzetközi 51, önszabályozó 330; ~ összeomlása 49 gazdasági társaságok törvénye 195 gazdasági válság 293 gazdaságosság 222 gazdaságpolitika 242, 288; kormányzati 288 gazdaságtörténet 341; ortodox 89, 90 Genf 46, 291,306 l. még Népszövetség genfi konferencia 52 Gentz, Friedrich von 30 George, Henry 51 George, Stephen 298

gépek 89, 108, 136, 145, 166, 172, 186, 218, 219, 222, 238 gépi ipar 125; — munka 209 gépimport 309 géprombolás 115 Gesell, Arnold 259 Gibbins, Henry de Beltgens 64 Gilbert, Thomas 343 Gilbert-törvény 133, 146, 339 Gladstone, William Ewart 271, 286 Godwin, William 119, 120, 164, 171, 343 Goldenweiser, Alexander 207, 332, 349, 350 gondolkodás, 18. századi 93 gonoszság 172 Görögország 28, 49, 51, 304, 327 görögök, ókori 86, 335 gőzgép 125, 146 gőzhajó 236 Grey, Edward sir 321 Guatemala 264 GY

gyámok 138, 140, 192 gyapjú 91; —ipar 65, 108 gyárak 108, 137, 173, 216, 295 gyári rendszer 109, 205, 206; — törvények 111 gyarmat, gyarmatosítás, gyarmatosítók 36, 37, 215, 216, 232, 236, 268, 270, 272, 273, 348; —birodalom 326; —birtoklása 270; — feladása 164; —i hadsereg 40; — megszerzése 270; modern 231; —i politika 275 aktív 272; —i probléma 209, 348; —i terjeszkedés 43; —i térség 214; —i világ 208 gyarmati népek 265 gyárosok, gyártulajdonosok 139, 165, 190, 198, 199, 261; szövetsége földbirtokosokkal 260; — szövetségei 191; városi 358 gyártörvények 118, 177, 190, 217, 230, 246, 272 gyárvárosok 69 gyárvidékek 226 gyermekek 122, 132; nyomorgó 158 gyermekmunka 69, 206, 351

371

gyermekrabszolgaság 351 gyógyszerkönyv 193 gyűjtögetés 81 gyűlések 241 H Habeas Corpus Act 315; felfüggesztése 164, 185 Haberler, G. 269 háború 25, 29, 32, 38, 40, 44, 46, 54, 91, 169, 189, 199,201,233, 242-244, 269, 305, 324, 325, 349, 353; általános 39, 40; helyi 324; —s intézkedések 352; kereskedelmi 326; megtorló 43; nagyhatalmak közötti 34; nyílt 28; totális 189; új típusú 26; ~ veszélye 244; vesztes 273 Habsburg Birodalom 240 Habsburgok 194, 323 hadikommunizmus 308, 309 Hadley, Arthur Twining 284 hadsereg 239, 240; — költségvetése 307 hadviselés, korlátozott 307 hagyományok 104, 298, 350; vallásikulturális-nemzeti 298 hajózás 92, 264; —i politika 153; ~ i törvény 153 haladás 120, 142, 236; -fogalom 119; gazdasági 217; ipari és kereskedelmi 67; morális 191; nyugodt 130 halál tudása 319, 320 halálozási arányok 355; ~ bennszülötteknél 350Halevy, Elie 341 Halifax, Edward Frederick Lindley Wood, lord 307 Hamburg 94 Hamilton, Alexander 285 Hammond, Barbara 341, 342 Hammond, John Lawrence 341, 342 Hammurápi 81 Hampshire 131, 352 Hanza-szövetség 94; londoni 337; német 337 harisnyakészítők 357 harmadik világ 348 hármas szövetség 44

372

harmónia 121 Hartley, David 155 Harvey, J. 352 Hastings, Warren 271 hasznosság 336; ~ keresése 155 haszon 72, 163; egyéni 330 haszonélvezet, föld ~ e 355 haszonelvű, haszonelvűség 61, 150, 161, 164 hat törvény (Six Acts) 185 hatalmi ágak elválasztása 284; — attribútumok 336; ~ egységek 322; — politika 321, 322; — szervek 314 hatalmi egyensúly, hatalmi egyensúlyi rendszer 26, 27, 29, 31, 40-44, 46, 47, 55, 56, 153, 301, 321-325; ~ helyreállítása 46; hiánya 310; ~ megszűnése 306; újra létrehozott — 46 í. még európai koncert hatalom 315, 318, 320; állam - a 243; —dicsőítése 320; hagyományos 132; —halmozódás 315; kereskedő osztály —a 179; — megteremtése 318; — mint elv és rendszer 323, 324; — mint történelmi törvény 322, 323; politikai 81; szuverén 98 hatékonyság 57, 113; termelési 315 hatóságok 157 Haushofer, Kari 324 haute finance 34-35, 39, 42 l. még pénzarisztokrácia, pénzvilág, nemzetközi Hawkins, John 217 Hawtrey, Ralph George 87, 106, 238, 325 Hayes, Carlton Joseph Huntley 242 házasság 337, 349 háziipar 62, 66, 70, 108, 128, 129, 143, 354 Hazlitt, William 170 házrombolás 66 háztulajdonosok 124 Heatley, David Playfair 325 Heckscher, Eli Filip 64, 65, 216, 337-339 Hegel, Georg Wilhelm Friedrich 152

Heimwehr (Ausztria) 242, 302, 346 Helvétius, Claude Adrien 155 helyhatóságok 345; ~ i reform 186 helyhezkötöttség 238 Henderson, Hubert Douglas sir 103, 357 Henrik, VIII. angol király 283 Hereford 357 Herriot, Edouard 194 Hershey, Amos Shartle 41, 324 Herskovits, Melville Jean 215, 334 Hertfordshire 359 hétéves háború 130, 143 Heymann, Hans 303 Hilferding, Rudolf 51, 330 Hindenburg, Paul von 48, 298, 302 Hirst, Francis Wrigley 185 historicizmus 161 hitelek, hitelezés 42, 52, 85, 162, 163, 245, 260, 267, 288, 291, 330; belföldi 255; belső, szigorú 288; —feltételek 255 belső, stabil 255; hosszú lejáratú 36; —infláció 286; —kínálat, központosított 249 önszabályozása 251; —korlátozás 249, 254; külföldi 245; —mechanizmus 291 nemzetközi 292; —megszorítások 249; —mozgások 253; nemzetközi 291; rövid lejáratú 263 nemzetközi 263 hitelező 262, 264 igénye 264 hitelkamat 41 hitelpénz 249 hitelrendszer 36, 47, 274, 249; nemzetközi 49 új 326 Hitler, Adolf 245, 298-300, 304, 307, 308 hivatalnokok 304, 334 Hobbes, Thomas 155, 156 Hobson, John Atkinson 330 Hofmann, Albert von 324 Hollandia, hollandok 31, 54, 143, 298, 302, 323 Holmes, E. 352 Hoover, Herbert 51 Howlett, John 344, 357 hozadék, csökkenő 157, 167, 169 hozzáférhetőség törvénye 36 hozzájárulás, abszolút 167 humanizmus 171

Hume, David 149, 155, 248, 322, 324 Huskisson, William 282 hűség 203, 296 I

ideál, nyugat-európai 309 idealizmus 254 ideológia 28, 198, 286; —i konfiguráció 194; marxi 227; —i prekoncepciók 195 idősek 122, 123, 132 igazgatás, tudományos 159 igazságosság 172; csorbítása 314 igazságtalanság 320 Ilbert, Courtenay Peregrine sir 186 illetmények 337; —fizetés 82 illúzió, radikális 317 illuzionizmus, morális 319 imperialista szenvedély 269; — versengés 267, 268 imperializmus, imperialisták 40, 199, 254, 269 , 274, 3 29, 330; gazdasági 276; kontinentális 270; — látszólagos paradoxona 272; radikális 194 import 242, 263, 270; —javak 96; —kvóta 53; —növekedés 66; —tilalom 190; —vám 275 inastörvény 181 India 28, 209, 210, 215, 216, 271; ~ i faluközösség 209 India, ókori 75, 82, 334 indián újjászervezési törvény (Indian Reorganization Act) 350 indiánok 210, 211, 350 indítékok, egyéni 85; emberi 172 individualisztikus szervezet 214 individualizálás 172; keresztény, emberé 319 individualizmus, individualizáció 87, 172, 193, 197 individuum 319; egyedisége 319; — motivációi 277 Indokína 28 indusztrializmus 311; — fizikai problémája 222 infláció 49, 188, 262, 285, 293; ~ s bér 287; — hatása reáljövedelemre 50; kincstári 286; —pártiság 285; rejtett 52

373

ingatlanjegyzék, általános 164; —piac 231 ingatlantörvény (Real Property Act) 233 Inka Birodalom 82, 334 Innes, Arthur Donald 64 ínség 225, 275, 353; -ad ó 136, 138, 165 instabilitás 275 integráció, társadalmi 314 intellektuális érdeklődés 351 intelligencia, természetes, hiánya 237 intenzitás, munkáé 113 internacionalizmus 34, 253, 254; kapitalista 310; új 254 intervenció, intervenciononizmus 176, 191, 192, 196, 253, 263-265, 281, 285, 289-292, 342, 345, 346; állami 198, 263; fegyveres 265; — hatásai 275; központilag szervezett és ellenőrzött 186; politikai 281; reakciós 65; szocialista 290 ; tekintélyelvű 293 intézmények, —i biztosítékok 94; demokratikus — kiirtása 297; emberi 231; hagyományos 214; —i zsákutca 297 intolerancia 302 invázió, francia 242 ipar passinv, fejlett 294; függő 289; korlátozása 195; modern 53; nemzeti 35, 309; —problémája, társadalmi megközelítés 222; — szabályozása 181; — vallása 220 iparcikkek 97; —házak 147, 150, 164; —mágnások 296; —politika 125; —testületek 145, 147, 221 ipari, — élet 114, 257; — foglalkozások 129; — fölény 272; — hadsereg 128; —haladás 182; — koncentráció 69; — népesség 222; — rendszer 73, 296; — szervezet 196; — szükséghelyzet 189; — tartaléksereg 128, 359; — termelés 108, 109, 274; termelőszövetkezet 221; — utánpótlás 109; — vám 260 ipari forradalom 30, 57, 61, 62, 65, 68, 69, 99, 110, 111, 125, 126, 129,

374

132, 149, 161, 162, 174, 205, 206, 211, 217, 225, 226, 228, 239, 322, 351, 354 ipari város, iparváros L város, ipari iparosítás 227; erőltetett 310 iparosok 139, 147, 219; helyi 94 iparostörvény (Statute of Artificiers) 104, 122-124, 181, 218, 349; visszavonása 282 iparűzés, falusi 128; községi 190, 194; városi 128 irányítás 316; törvényhozói 174 írástudók köztársasága (Respublica Litterarum) 304 írni-olvasni tudás, hiánya 294 Írország, írek 193, 226, 235, 360 irracionalista filozófia 298 isteni gondviselés 153 istentisztelet 231 Itália 225, 227 izoláció, angol 307, 308 izolacionizmus 302 J James, Isaac 154, 344 jantruwunták (törzs) 90 Japán 41, 56, 240, 269, 298, 299, 305, 322 járadékosok 358; — osztálya 48, 49 javak 263, 292, 318; —eladhatósága 156; — elosztása 85; elsődleges 70; — készlete 108; — kínálata 100, 101; — mozgása 190, 234; — és szolgáltatások cseréje 333; — termelése 85 és elosztása 83, 100; termelt 176 jegybank 34, 262, 267; —i módszerek 253; —i politika, független 254; — monetáris politikája 272; —i tevékenység 249, 251 jelzálog 234; —kölcsön 233 jobbágyság 232 jobbágyi állapot 228 jog 93; írott 236; római 235; tulajdonból fakadó 103 jogászok 235 jogcímek, folytonosságukba vetett bizalom 294; —fosztások 140; —sértés 283

jogi kényszer 216; — korlátozások 116; —i státus 267 jogok törvénye {Bill of Rights') 315 jogok 284; állampolgári 297; demokratikus 316; egyéni ~ elidegeníthetetlensége 315; nemzetközi 301; normatív 316; polgári 316; — és szabadságok, egyenlő 227; szerzett 267 jóhír 77 Johnson, Charles S. 351 jólét 205, 251, 333; anyagi 178, 185, 277, 287; ~ i kiadások 287; közösségi 61; nemzeti 143; —teremtő képesség 264 jómódú 160; — osztály 139 Jones, Edward 344 jótékonyság 160 jóvátételek 273, 291, 304, 330; német 302 Jowett, Benjamin 85 jövedelem 168, 173, 206, 255, 267, 316; családi 113; egyes ágazatoké 176; feudális 157; —forrás 70; helyi 210; minimális 112; piaci 156; — stabilitása 293; személyi 70; szerzett 326; —színvonal 276 Juan Fernandez-szigetek („kutyák és kecskék szigete”) 154, 156, 160 Jugoszlávia 298, 329 juhgazdaság, juhtenyésztés 62, 63; juhtenyésztő lordok 63 K

kábítószer-fogyasztás 127 kafferek 207, 214, 351 kalózok, kalózkodás 90, 335; angol 154 Kálvin János (Calvin, Jean) 152 kamatláb 52; alacsony 286; banki, emelése 249; —politika 250 kamatok 168 Kanada 270 kannibalizmus 153 káosz, társadalmi 351 kapcsolati tőke 35 kapcsolatok, nem szerződésszerű 214 kapcsolatrendszer, emberi 294 kapitalista rend, működő 116; — rendszer 167

kapitalizmus, kapitalisták 40, 108, 68, 124, 125, 145, 148, 153, 224, 285, 340; — aranykora 218, 284; — forradalmi megdöntése 294; ipari 70, 118, 140, 232; jogi oldala 222; korai 136, 205, 208, 211, 228, 281, 348; liberális 205, 287, 293, 304 agóniája 343; — megreformálása 294; mezőgazdasági 232; modern 115, 269; munkaerőpiac nélküli 168 karakter (emberi), hagyományos 173 Karolingok 84 Károly, I. angol király 144, 283 Károly, II, angol király 283 kárpótlási és birtokkereseti törvény {Firnes and Recoveries Act) 233 kartellek 195, 261; —politika 261; —szervezet, általános 275 kártérítés 52; munkások —e 197 katasztrófa, bennszülött közösségé 209; fasiszta 293; kulturális 211, 212, 228; társadalmi 211, 212 kontinentális típusú 289 katonai rendszer 103; — szolgálat 144; —vereség 300 kávéexport 264, 265 kedvezményezés, paraszti osztályé 242 Kelet-Afrika 82 Kelet-Európa 48, 49, 227, 237, 292; 300, 328 Kelet-Indiai Társaság 210, 270 Kelet-Poroszország 323 keleti vasút 329 kéményseprőtörvény (Chimney Sweeper Act) 193 kényelem 170 kenyérfogyasztás 127; —mérték 135 kényszer 314, 317; —intézkedések 318 képviselő-testületek 262 kereskedelem 39, 47, 74, 84, 94, 96, 98, 108, 127, 128, 139, 143, 149, 154, 159, 178, 181, 183, 189,190, 201, 216, 234, 254, 263-265, 276, 284, 291, 312, 334 ; belső (nemzeti) 92, 99; — bővülése 143; csendes 91; — egyensúlyhiánya 263; — eredete 90; etnikai

375

csoportok között 335; — expanziója 143, 248; helyi 91, 95-97; ~ ingadozása 182; intermunicipális 337; irányított 189; javak —e 263; kiegészítő 92; középkori 337; látható 263; municipális 95; nagybani 85, 96; nem kompetitv 97; nemzeti 95; nemzetközi 271 gyorsulása 271 növekedése 271; — növekedése 128; — összeomlása 309; primitív 335; — szabaddá tétele 53; szolgáltatásoké 263; szomszédsági 95; távolsági 78, 79, 89, 90, 95-97; ~ törvényei 159; — újrakezdése 244; város és környéke között 96; városok közötti 97, 337; vidéki 337; ~ visszaesése 143 kereskedelmi, ~ ciklus 263; — fellendülés 130; ~ központok 92; — mutatók 143; —politikák, európai 236; — rendszer, kozmopolita 259; ~ szokás 242; ~ tulajdon 283; — utak 265 kereskedő 39, 71, 96, 123, 226, 227; — kapitalista 108; ~ közösségek 327 17. századi 248; külföldi 96 kereskedő osztály 178, 179, 204, 255 kereslet 99, 101,108, 176, 177; — kínálat-ár rendszer 277; — kínálati mechanizmus 106, 338 piacon 238 törvényei 230 keresztény hagyomány 294; ~ társadalom, egysége 141 kereszténység 318; ~ kritikája 172; — megújítása 221 keresztényszocialisták 301 két nemzet eszméje 141, 160, 348 kétpártrendszer 287, 305 Kett-lázadás 63, 143 kettős mozgás tétele 191, 198, 271 Keynes, John Maynard 240 kézi munka 209 kézművesek, kézművesség 123, 130, 137, 218, 226, 228; vidéki 337 kifizetések 249, 263; belföldi 250; — mozgása 190; nemzetközi 262; politikai célú 347 kiirtás, fizikai 272 kilakoltatás 226

376

Kína 28, 38 Kína, ókori 75, 82, 334 kínálat 101, 176, 177; munkaerőáru ~ a 290; — növelése 290 kínálat-kereslet l. kereslet-kínálat kincstár 267, 283 kincsvadászat 90 Kingsley, Charles 136 Kingsley, Mary H. 350 kínzás, lelki 283 kirekesztés, kirekesztettek 283; —i politika 97 Kis-Anglia mozgalom 270 kisbérlők 62 kisbirtokosok, kisbirtokosság 134, 137, 165, 226; szabad 127 kishatalmak 323 kisipar, kisiparosok 148, 227 kiskereskedelem 96, 220 l. még kereskedelem kiskereskedők 270 kispolgárok 137 kistermelők 246 kiutasítások 360 kiviteli cikkek 97 kizsákmányolás 68, 82, 199, 206, 209, 210 ; elmélete 211; gazdasági 209, 349; szegények ~ a 146; világpiac ~ a 184 Klages, Ludwig 298 klánok 210 klíma 69 klíringrendszer 53 klubok 203 Knight, Frank H. 312 Knowles, Lilian 228, 325 kóbor ember 215 kockázat 163 koldulás 123 kolhoz 3100 kollektivizmus, kollektivista trend, mozgalom 187, 192, 197, 202, 212, 235, 275, 341 kollektivizálás, parasztgazdaságok - a 308, 309 kolostorok feloszlatása 143 Komintern 304 kommunista forradalom 245; ~ rendszer 242 kommunisták 242

kompetitiv rendszer 190 kompromisszumszellem, hiánya 284 konferenciák, nemzetközi 244, 324 konjunktúra 304, 355 konspiráció l. összeesküvés Konstantinápoly 39 kontinens l. Európa, kontinentális konzervatívok, konzervativizmus 30, 68, 237, 301, 302; monopolista 254; — szövetsége fasizmussal 301 korlátozás, partikularista 99 kormányok, kormányzat 155,186, 230, 262, 263, 268, 276, 283, 285; alkotmányos 239; brit munkáspárti 286; brit nemzeti 286; deflációs 293; demokratikus 224 elsöprése 299; egypárti 305, 328; elmaradott 262; erős 292, 301; — gazdasági szerepe 65; hazai 271; inflációs 293; központi 98; mindenható és mindentudó 181; népi demokratikus 288; parlamentáris 239; politikai 157, 236; szabad 293 feláldozása 293; tekintélyuralmi 305 kormányzati intézkedés 267; — politika 153 korona előjogai 64 korrupció 135 kozmopolitizmus, nőies 33 kölcsön 38, 291; amerikai 307; külföldi 51, 188, 254, 264, 326; nemzetközi 329; rövid lejáratú 249, 263; tengeri 85 kölcsönös előny 265; ~ segítség 108 kölcsönösség 76, 163, 333 költségek 247; — hatása az árakra 168; —elemek 176; — kismértékű csökkentése 250; megélhetési — emelkedése 183; —szerkezet 276 költségvetés 38, 42, 188, 189, 262, 286, 288, 291; hadsereg —e 307; megbízható 255; szilárd 287 költségvetési hiány veszélye 286 könyvelési módszerek 263 könyvtárak 202 könyvvitel 164 környezet 107, 203, 274; — pusztulása 178; otthoni 222 kötőképek 108

kötvények, állam 326 kötvénytulajdonosok 262; külföldi 326 követelések 263 közakarat 295 közalapok 181 közalkalmazottak 188 közbiztonság 158 közegészségügy 194 Közel-Kelet 38 Közép-Afrika 94 Közép-Anglia 137 Közép-Ázsia 28 Közép-Európa 32, 48, 75, 227, 228, 237, 241, 242, 273, 300, 322, 328, 360; vidéki társadalma 236 középosztály 41, 50, 112, 134, 139, 178, 220, 226, 240-242, 270, 288; alsó 226 fasiszta 311 városi 243; angol 224; felső 164; küszködő 138; megállapodott 137; városi 243 közérdek 42, 193 közgazdászok, közgazdaságtan 60, 143, 152, 235, 251, 269, 318; felfedezése 162; klasszikus 74, 89, 164, 168, 169, 170, 215, 252, 264, 281-283, 333, 336, 341, 345-347; liberális 45, 49, 170, 243, 259, 290; ortodox 50, 90, 166, 167; ortodox 259, 346; ricardói 168; új 166 közigazgatás 37, 186, 236, 261; paternalista 68; —i rendszer 103; —i szakadék 360; települési 186; városi 203; vidéki 182 közjog, európai 322 közkönyvtári törvény (Public Libraries Act) 193 közlegelők 129 közlekedési eszközök 238 közmunka 149, 267 közművek 190,203 közművelődés 202 közoktatási reform 164 közöny 161 közös legelő 63 közösségek 152, 295; demokratikus 315; — károsodása 171; monetarizált 254; szakmai 315; vidéki 359

377

közösségi, — célok 200; — élet 221; ~ érdekek 238; — politika 295; — pozíció 173 központi bank, központi banki mechanizmus 253, 254 központi hatalom 186 központosítás 228 közrend 242 közvélemény, demokratikus 305 közvetítők 96 közsegély, közsegélyezés 113, 114, 117, 130, 133, 138, 139, 159, 345; eltörlése 140, 182 közszükségleti cikkek 42 köztársaság, kooperatív 319 kpellék (törzs) 91 kraal 207 krími háború 27, 41, 325 kula 79, 80, 91 kultúra, bennszülött 349; civilizálatlan 74; fehér 207, 349; ~ hagyományos mintázata 333; régi 298; új 298 kulturális berendezkedés 201; — egység 225; ~ érintkezés 206-208, 210, 211 hatása 207 pusztító 349; ~ hagyományok 226; — hanyatlás 211; — intézmények 107; — jellegzetességek 83 rokonsága 266; katasztrófa 206, 208; ~ konfliktus 207; ~ környezet 206; — különbözőség 332; ~ lealacsonyodás 209; — lefokozódás 350; ~ meghatározottság 208; — norma 216; — rendszer 232; — űr 207, 208; — vitalitás, 350 kutyák és kecskék szigete l. Juan Fernandez-szigetek külföldi ellenőrzés 268 külföldiek kártalanítása 265; —jogai 262 külgazdaság 254 külképviseletek 326 külkereskedelem 42, 52, 79, 90, 91, 125, 143, 249, 254, 272, 282, 288, 309, 335, 337; éghajlati övezetek közötti 92; — elsőbbsége 249; —i egyensúly 162, 306; — szétzilálása 289; szovjet 309

378

külpiacok 268 külpolitika 253, 327; angol 271; —i érdek külső ellenség érve 243 külső esemény 273 kvártélyozás 354 kvékerek 144, 150 kvietizmus 164 kwakiutlok (törzs) 81, 214 L laissez faire 150, 159, 164, 178, 180-187, 193-197, 211, 270, 338, 341, 348; — csődje 189; —elvetése 306; —hiányos alkalmazása 189; — korlátozása 195 lakáskörülmények 219, 226 lakóhelyek 235; legális 122; ~ megváltoztatása 229 Lanark grófság 172 Lancashire 209, 223, 228, 270, 359, 360 Langer, William L. 325, 329 lapp mozgalom, Finnország 242 Lassalle, Ferdinand 51, 145, 148 Lasswell, Harold Dwight 324, 325 Latin-Amerika 298, 327 Laud, William 64, 132 Lausanne 330 lausanne-i konferencia 52 Law, John 163 Lawson, Thomas 144 lázadás, imperializmus ellen, egzotiksu népeké 236 lázítás 217 lealacsonyodás 207, 272 Leathes, Stanley Mordaunt sir 325, 329 lecsúszás 138 legeltetési jog 129 legkisebb erőfeszítés elve 77 legnagyobb kedvezmény elve 275 lelkész 131, 133, felsőbbsége 133 Lengyelország 28, 48, 49, 304, 327, 329 Lenin, Vlagyimir Iljics (Uljanov) 40, 48, 51, 330 Lesser, Alexander 349 leszerelés, I. világháború utáni 302 letelepedési törvény (Act of

Settlement) 112, 122, 124, 125, 131, 133, 143, 144, 182, 347, 354; — enyhítése 353; — módosítása 354; — reformja 182 létfenntartás 145; lehetetlensége 290; —i szint 170 létminimum 166, 168, 215 Lettország 49, 329 Levelező Társaságok 165 Leviathán (Hobbes) 215 liberális, ~ doktrína 191; — elv 194; ~ filozófia 317; ~ hitvallás 180, 187; ~ irodalom 269; — kritika, független 329; ~ megoldás 193; — üzlet 189; — vírus 241 liberálisok, liberalizmus 30, 68, 138, 181,185, 189, 191, 192, 197-200, 239,259, 270, 283,285, 308, 316-318; benthami 185; ellenfelei 187; gazdasági 56, 62, 121, 158, 171, 178-180, 182-191, 193, 195-198, 205, 214, 216, 240, 244, 256, 257, 259, 264, 274, 290, 293, 330, 334, 338, 342, 346 filozófiája 330; kritikusai 190 meghiúsítása 191 mint társadalom szervező elve 188; manchesteri, ideáltípusai 331; nacionalista 254; ortodox 192; szélsőséges 197; utilitáriánus 185 likviditáshiány 254 Linton, Ralph 332 Lippmann, Walter 73, 187, 195, 325, 342 Lipson, Ephraim 336 Litvánia 49, 301, 304, 329 Liverpool 226 Lloyd George, David 195 locarnói egyezmény 304; — konferencia 52 Loch 335 Locke, John 146, 148, 153, 167, 170, 283,285 Loeb, Edwin Meyer 214, 336, 337 lógás 138 l. még munkavisszatartás lojalitás 254 lokalitás 84 London 52, 94, 165, 193, 207, 225, 235, 241, 248, 325 londoni konferencia 52 Long, Huey 302

Longfield 234 Lorimer, Frank 350 Lowie, Robert Harry 331 ludditák 115 Lueger, Karl 194 Luson, Hewling 344 Luther, Martin 152 Luxemburg 31 luxuskiadások 66 Lübeck 94 Lyon 94, 194, 216 Lysis (Michel le Tellier) 330 M

Macaulay, Thomas Babington lord 283 Machiavelli, Niccolfi 152 Macleod, Henry Dunning 259 Madagaszkár 28 magánérdek 65, 357 magánjogi szerződés 234 magánkereskedelem 271 magánprofit 261 magántulajdon 316; szentsége 245 magánüzlet 271; nemzetközi 324 magánvállalatok 262 magánvállalkozás 314; rendszere 345 magatartási elvek 85,100 mágia 77, 80, 86, 93 magyar forradalom (1848-1849) 28 Magyarország, magyarok 28, 36, 48, 49, 51,241,242, 298,301,314, 327, 329 Mair, Lucy Philip 214, 349, 350 Majendie szegénytörvény-biztos 356 Malinowski, Bronislaw 77, 331-334 Malthus, Thomas Robert 119, 120, 136, 143, 155, 157, 158, 164, 166, 167, 169-172, 182, 282, 340, 346; —i törvény 258 Manchester 181, 217, 226, 357 Mandeville, Bernard de (doktor) 148, 149 manipuláció 251, 262 Mann, J. szegénytörvény-biztos 356 Mantoux, Paul 165, 166, 341, 342 manufaktúra 127-129,131, 147, 173, 177, 357; — tulajdonosok 158, 182, 201, 216 Marokkó 36, 38, 44

379

marokkói válság 36 Marshall, Dorothy 260, 345 Marshall, Thomas Humphrey 347 Martineau, Harriet 127,136,138, 139, 283, 340, 344 Marx, Karl 50, 51, 106, 119, 148, 169, 170, 199, 217, 236, 340, 342 marxisták, marxizmus 198-200, 308, 330, 357 Massie, Joseph 344 materiális javak 120 maximumbér 347 Mayer, Jacob Peter 324 Mead, Margaret 208, 349 mediterrán világ (Földközi-tenger vidéke) 98 megaláztatás 173 megbékélési politika 302, 307 megélhetés 296; —hez való jog 113-116, 125, 159; - i költségek 261 megoldás, fasiszta 296, 297; liberális 193 megtakarítások 164 megtorlás elve 338 Mellonie, F. C. 345 menekülés 297 mentális erő 155 mentalitás 266, 298; nemzeti 297 Meredith, Hugh Owen 114 merkantilizmus, merkantilisták 64, 86, 97-99, 104, 105, 122, 180, 338, 339; — liberalizáló tendenciája 338 mérnökegyesület 162 mérnöki munka 161 mesteremberek 137, 162, 219 mesterség 103, 231 Metternich, Klemens Lothar Wenzel von hg. 30, 32 Mezopotámia 81 mezőgazdaság 153, 154, 181, 212, 217, 274, 288; — szabályozása 181 mezőgazdasági, — érdek 239; — érdekeltségek 190; — foglalkozás 127; — kerületek 360; — módszerek 129; — mozgalom 240; — technika 127; — termelőszövetkezet 220; — vám 177, 239, 240, 260

380

M'Farlane, John 142, 344, 351 Middlesex 352 migráció 353; belső 360; távolsági 360 Mikronézia 333 Milan, Mrs. Sarah Gertrude 207 militantizmus 298 militarizmus 240; junker 298 Mill, John Stuart 51, 119, 143, 260 mindennapi élet 219; — szokások 178 minimálbér 159, 347; — törvényjavaslat 1. Whitbreadtörvényjavaslat Mises, Ludwig von 51, 73, 187, 229, 230, 244, 251, 285, 342 Mississippi állam 302 miszticizmus 161 Mitchell, Wesley Clair 341 mítosz, politikai 298 mobilitás, társadalmi 208 Mond, Alfred sir 343 Mond-terv 347 monetáris, — elmélet 251; — gazdaság 49, — mechanizmus, nemzetközi 263; — politika 253, 261, 262 jegybanki 262; — rendszer 247, 262 nemzetközi 45, 289, 291; szigor 184; —védelem 262; — világrendszer 262 monopolcikkek, áruk csökkentése 292 monopólium, monopolizmus 98, 99, 163, 191, 197, 200, 201, 210, 276; fejedelmi 316; Kelet-Indiai Társaság —a 210 monopolizálás, munkaerőé 228 monopoltársaságok 216 Montesquieu, Charles-Louis de Secondat, br. 99, 284 moratóriumok 53 More, Hannah 223, 224, 241, 353 More, Thomas 143, 152 Morgan, John Pierpont, Morganok 48, 54 motiváció, gazdasági 277; individuum —ja 277 Mowat, Robert Balmain 325 mozgásképesség 125 Muharrem-rendelet (1881) 39

Muir, Ramsay 325 municipális rendszer 98 munka passim; mezőgazdasági, alkalmi 355; társadalmilag hasznos 289 munkaadók 132, 145, 216; — konfliktusa munkavállalókkal 295; ~ osztálya 135; vidéki 355 munkaáru-elmélet 235 munkabefagyasztás 315 munkabérösszeg, inflálódása 261 munkacsere 145, 220 munkaelv 170 munkaerő 70, 101, 106, 107, 109, 110, 115, 157, 159, 168, 176, 180,186, 193, 209, 210, 215, 216, 229, 250, 252, 255, 260, 261, 281, 285, 290; ~ adás vétele 257; alkalmazása 181; —állóvíz 358; — ára 184, 247; — áruba bocsátása 214, 215; —árverés 134; ~ bérbe adása 158; — egyesülése 195; — eladása 115; ~ elválasztása földtől 274; — emberi jellege 230; falusi 353; — felesleg 134, 283, 358; — felhasználás 186; —import 360; — irányítás 67; képzetlen 258; — képzettsége 153; — kereslet 358; — kínálat 258, 355; ~ megszervezése 352-360; — mobilitása 274; — monopolizálása 228; — mozgékonységa 182; ~ mozgósíthatósága 230; ~ olcsó 149, 150, 358; — probléma 341; —rendszer 124; — szervezés 144; — szervezet 103, 110, 299; — szerződéses lekötése 216; — tartalék 182 mezőgazdasági 354; — utánpótlás 156; —ügy 285; — védelme 342; — vevője 290; — visszatartás 195 munkaerőáru 71, 107, 159, 285, 290; — fikció 289 munkaerőpiac 111, 112,115, 117, 118, 126, 144, 171, 176, 180, 195, 206, 212, 215, 228, 229, 230, 235, 257, 274, 276, 281-283, 290, 347; — beszűkítése 255; kompetitiv 118, 131, 139, 183, 212, 214, 290, — terjesztése 184 ; — létrehozása

214; országos 125; szabad 104, 139, 182, 196, 235, 291 országos 126; — szabályozása 255; — valódi funkciói 290 munkaérték 167 munkafegyelem 301, 339 munkafelügyelő 184 munka-föld kombináció 176 munkahatékonyság 358 munkahely 235, 264; —i balesetek 193; — megszüntetés 66; — változtatás 229; —védelme 291 munkaidő 222 munkaindíték 331 munkajegy (Proudhon) 51, 145, 148 munkakényszer 123, 132, 158 munkakerülés 137 munkaközvetítés 145 munkalehetőség 124, 352 munkáltatók 67, 109, 114,158, 166, 193, 359; —csoport 358; egyéni 358; — felelősség munkavállalóval szemben 193; — hatalma 158; — igényei 230; ipari 357; — konfliktusa munkavállalókkal 288; — mint munkások biztosítója 194 munkamegosztás 73, 82, 85, 89, 90, 130, 318, 336; férfi-nő - 336; nemzetközi 237, 264, 293; területi 128 munkamiminalizálás 331 munkanélküli alap 347 munkanélküli-biztosítás 129, 132, 345 munkanélküliek, munkanélküliség 122, 123, 128-130, 132, 134, 144, 150, 158, 181, 188,203,219, 229, 230, 249, 250, 261, 266, 267, 268, 273, 275, 282, 283, 285, 304, 314, 318, 343, 352; Hitler kancellársága előtti 245; kapitalista országokban 230; — kategóriák 147; láthatatlan 128; — növekedése 128; tömeges 290; — üzleti alapra helyezése 147; városi 131 munkanélküli-segélyezés 116, 145, 159, 190, 230, 287, 342, 345; feltétel nélküli, elvetése 287; korlátlan 286 munkanélküli-szervezet, helyi 124

381

munkarend-szabályozás 122 munkások 132, 137-141, 156, 157, 166, 167, 168, 173, 181, 194, 203, 215, 216, 222, 260, 282, 295; állástalan 147; angol 139; — elbocsátása 181; — emancipálása 283; — érdekei 168; falusi 173; felesleges 147; felfegyverzett 245; független 139, 282 mint osztály 138; gazdasági 226; gyári 228; ipari 228, 242, 293, 358; ~ kártérítése 197; mezőgazdasági 123, 157, 226, 236, 358; munka nélküli 283; szabad 143; szakképzett 284; szervezett 262; szétszóródott 147; — társadalmi és politikai helyzete 228; vándorló 215; városi 127, 173, 226, 227, 304 munkásegyesületek 195 munkáskártérítési törvény (Workmen’s Compensation Act} 193,194 munkáskínálat, országos 125 munkásmegmozdulások 218 munkásmozgalom 118 munkásosztályok 170, 179, 184, 204, 219, 220, 224, 226, 227, 245, 284; angol 140, 218, 284; ipari 304, 346 fejlett 346; kontinentális 226; modern 139 Munkáspárt, angol 51, 287 munkáspártok 190, 242, 286-288, 294, 295, 301; szocialista 294 munkás-tartaléksereg 182 munkástörvények 260 munkásuralom 310 munkaszervezet 122 munkaszüneti nap, nemzeti 218 munkatarifa-rendszer (Locke) 146 munkatörvénykönyv 124 munkaügyi bíróság 315 munkavállalók 135, 295; — új osztálya 115 Mussolini, Benito 51, 245, 298, 299, 304 müncheni egyezmény 306, 307 münsteri béke 29, 323 művelt ember, átlagos 260 műveltségi szívónál 351

382

N nacionalisták, nacionalizmus 36, 40, 191,192, 254; liberális 254; új 254 nacionalizmusellenesség, imperialista, forradalom utáni 302 nácizmus, nácik 240, 302, 303 l. még fasizmus nagybirtokosok 243 Nagy-Britannia 30, 42, 44, 51, 55, 56, 183, 188, 221, 227, 264, 272, 286, 289, 293, 303-307, 321 nagyhatalmak 28, 31, 323; európai 30 nagykereskedelem, kapitalista 96 l. még kereskedelem nagypolitika 227; egyházi 64 nagyvárosok 357 Napóleon, I. francia császár 30 napóleoni háborúk 248, 347 napszámos, ír 226; walesi 226 narancsállam l. Dél-Afrika Nasmith, James 344 Nationale Werkstätte (Lassalle) 145 naturálgazdaság 81 naturalizmus 158, 166, 169-171 négerek l. feketék nehézipar 40 nélkülözés, nélkülözők 159, 160, 166 nemek 84 nem árják 298 nem piaci beállítottság 350 nem polgárok 96 nem termelő rétegek 334 nemesfémpénz 82, 163, 248, 262, 334 Német Birodalom 275 l. még Német Szövetség, Németország német márka 292, 304 Német Szövetség 28, 3 11. még Német Birodalom, Németország Németalföld 233 Németország, németek 28, 31, 34, 36, 37, 40, 43, 46, 48-50, 55-57, 94, 227, 240, 241, 245, 260, 269-271, 273, 275, 287,289, 292, 301, 303-308, 327, 329, 330; politikai kötelezettsége 306 l. még Német Birodalom, Német Szövetség nemzet 259, 260, 263, 277, 287, 303;

~ egysége 212; ~ harcképessége 179; ~ határai 268; ~ identitása 262; — kohéziója 212; —„törzsi” fogalma 259 nemzetállamok 35, 244, 334; nyugati 99 nemzetgazdaságok 326 nemzeti, — egység 227, 229 új 260; — jogok 188; —jólét 136; — kultúra, közös 225; — mentalitás 297; — problematika 303; — tényező 260; — terület 98; — ügy 301, 302 nemzetközi egyensúly, hiánya 32 Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) 52 nemzetközi rendszer 27, 263, 305; bukása 247; csődje 281, 309, 310; közelgő felbomlása 243 nép, népek 284, 297; erőtlen 272; kisebb 286 népesedés 119, 157, 162, 166, 168 népesedési törvény (Malthus) 155, 167, 169 népesség 234, 238; —felesleg, vidéki 356; mezőgazdasági 236, 336; —mutató 205; —növekedés 149; —növekedési ráta 69; —ráták 350 néphatalom 283, 285 népi mozgalom 225 népjóléti törvények, bevezetése 272 népszámlálás 164 Népszövetség 46-49, 52, 53, 215, 243, 269, 291-293, 302, 305, 324, 327 l. még Genf Népszövetségi Tanács 47 Newbury 348 New Deal 48, 56, 258, 286, 288, 306; francia 288 New Lanark 148, 207, 220, 222 New York 52 Newbury 112 Newton, Isaac sir 155 Nicholls, George sir 354 nomád népek 237 nomádság 173 nominalizmus 259 nonkonformizmus 314; — joga 314 Norfolk 359 normák 230; — elvesztése 207

Norman, Montagu 306, 307 Normandia 36 Northumberland 359 Norvégia 31, 298, 302 Nottingham 357 növekedés, növény —e 169; —i ráta 211; természetes, nagyarányú 350 NY nyereség 56, 57, 70, 72, 77, 84, 101, 145, 153, 178, 247, 311, 358; köz —e 150; —re termelés 84 nyereségelv 85, 172, 222 nyereségérdekeltség 70, 295 nyereségesség 255 nyereségmotívum 108 nyersanyag 70, 265; —behozatal 289; — ellátás 108 —források 244; — kivitel 309; — szállítás 271; — szükséglet 232; —tartalékok 42; —termelés 107; —többlet 232; — utánpótlás 276 nyíltpiaci műveletek 249, 250 nyomás, közigazgatási 233 nyomor 117, 130, 141, 166, 169, 174, 182, 206, 243, 272, 284; növekedése 143; —szint 170 nyomornegyedek 225, 235 nyomornegyedek 226 Nyugat 48, 269, 273, 275, 294, 319, 349 Nyugat-Afrika 91, 270 Nyugat-Európa 27, 48, 49, 51, 65, 75, 83-85 92, 94, 108, 232, 237, 242, 259, 294, 322, 338; iparosodott 309 nyugati ember 172; — emberiség 130 Nyugat-lndia 158 Nyugat-Melanézia 77, 80 Nyugat-Skócia 226 nyugdíjtörvény 342

o Oastler, Richard 217 oeconomia 1. önellátás elve Ohlin, Bertil Gotthard 234 Okeden, D. O. P. 356 ok-okozat törvény 245 oktatás 163, 203, 222; — minősége 219

383

olajérdekeltségek 189 olasz líra 51 Olaszország, olaszok 27, 28, 44, 48, 56, 57, 227, 233, 245, 269, 298, 301, 303-305, 328 Oldham 357 Ónkén, Hermann 325 Oppenheim, Lassa 324 organikus létezésforma megsemmisítése 214 orosz forradalom 309 Oroszország, oroszok 27, 28, 31, 41, 43, 44, 48, 49, 55, 56, 240, 294, 305, 308-310, 322, 327 orosz-török háború 31 ország, gyenge 268 Országos Igazságos Munkaerőcsere 148 Országos Jótékonysági Tanács (Anglia) 147 Ortes, Giammaria 142 ortodoxia, költségvetési 189; monetáris 189 osztalék, társadalmi 289 osztály (társadalmi) 139,157,178, 179, 188, 199-201, 205-207,214, 226, 238, 243, 295; dolgozó 237; feudális 240; függő 336; funkciótlanná vált 200; gazdasági 253; kényelemben élő 313; kereskedő 237; — közötti feszültség 179, 266; munkaadó 342; reakciós 239; termelő 221; tulajdonos 308; új 200„ 205; uralkodó 225 osztálybefolyás 238 valódi forrásai 238; —egység 308; —elmélet 199, 200 korlátolt 200; —érdek 200-202, 204, 205, 212 elsőbbségük 308; —erők 204 konfliktusuk 278; —feszültségek 179; —fogalom 121; —háború 191; —öntudat 227; —uralom, rendíthetetlen 225; —viselkedés 202 osztrák gazdaság 345-347; — korona 48; — összeomlás 346 Osztrák-Magyar Monarchia 228 l. még Ausztria, Magyarország, Ausztria-Magyarország

384

Őtestamentum 319 Ottomán Államadósságok Igazgatósága 39 óvadék 36 Owen, Robert 119, 120, 145, 147, 148, 150, 151, 163, 171-174, 207, 219, 220, 222, 223, 285, 319, 320, 344, 351 owenizmus, owenista mozgalom 218-222, 224, 225 Ö

ökonomista prekoncepciók 228 önbecsülés 173; elvesztése 207 önbizalom 139 önellátás 83, 84, 87, 254, 276, 310; családi 85; dolgozó osztály —a 148; —elve 83; mezőgazdasági 243 önellátó, — egység 84; — országok 264 l. még autarkia önérdek 153, 155, 311 önérzet 138 önfenntartás, munkásoké 145 öngyógyítás, gazdasági 264; — képessége 62 önkéntes egyesülés 228 önromboló mechanizmus 110 önsegélyezés 145, 163; kollektív 144 önszabályozás 102, 109,118,121; — elve 121; harmonikus 120; — helyreállítása 290; piacgazdaság —a, megrendülése 257 önszabályozó piac 25-27, 67, 69, 71, 72, 86, 99, 101,102, 104, 105, 110, 171, 175-178, 181, 188, 190-192, 196-198, 219, 244, 250, 256-258, 263, 274-277, 293 , 311, 334; 19. századi 312; állítólagos 258, 265; előfeltételei 196; — érintő intervenciók 190; — korlátozása 187; — romboló hatásai 177; — utópikus volta 188, 198, 312; világot átfogó 184 l. még piac önszabályozó rendszer 291; —gazdasági élet 104 önvédelem 257, 321; társadalom realisztikus —e 188 önvédelmi mozgás 213 örökhaszonbérlők 134, 137, 226

örökösödési illeték 267 örökösödési törvény (Inheritance Act) 233 őrület, imperialista, mítosz 269 összeesküvés 190; antliberális 192, 193, 195 ~ mítosza 191; kapitalista 199; kollektivista 197, 199, 205, 261, 272; protekcionista — mítosza 269 összeesküvési törvény 235 összehúzódás 270 ösztönök, állati 169; emberi 330 ötéves tervek 48, 145 öthatalmi rendszer 30 P

pacifizmus 253, 270, 302; pragmatikus 27 Padiham 357 Paine, Thomas 130, 165 Palesztina 298 Palmerston, Henry John Temple vicomte 321, 327 pangás 249, 276 pánik 241, 263; általános 295; fasiszta 245; pénzpiaci 288 Panopticon (Bentham-féle csillagbörtön) 146, 164, 186 Pántien, Herman 338 Papén, Franz von 300 papírpénz 220, 248, 249, 251, 262; csökkenő forgalma 249; nemzeti 258 papírpénzvaluta 254; nemzeti 254 papság 239 parasztbirtok, nyugat-európai 84 parasztgazdaság 101 paraszti osztály 242 parasztok, parasztság 42, 96, 179, 236, 241-243, 246, 260, 304; betelepülő 137; paritás, világpiaci 286 Párizs (Paris) 225 párizsi béke 30 parlament, angol 64, 267, 295; reform— 282 parlamentireform-törvény [Parliamentary Reform Act) 114, 140, 161, 218 partikularizmus, partikularista 99;

feudális 98; konzervatív 104; kormányzati 339; — tiltás 99; városi 98 pártok 195, 203, 228, 229, 267, 286; alkotmányos 300; demokratikus, elsöprése 299; hagyományos 287; marxista 199; szocialista 294 l. még munkáspártok pártrendszer, bírálata 298 pártviszály 285 paternalizmus 112, 114-116, 123, 125, 182, 190, 204, 348 ; reakciós 141 Paterson, William 163 patriarchális hagyományok 158 patriotizmus 29, 160; pénzemberek ~ a 329 hiánya 329 patriotizmusellenesség 303 pauparizálódás, pauperek 50, 114, 116-118, 120, 123, 124, 127, 128, 130, 131, 133-135, 137, 139, 140, 142-144, 146, 149-151, 158, 163, 182, 218, 282, 341, 343, 344, 352, 355, 359, 360; falusi 126 paupermunka 113, 358 Pax Britannica 38 Peel, Robert sir 229, 282, 283 pengwék (törzs) 91 Penrose, Ernest Francis 234, 258 pénz passim; —ként funkcionáló tárgyak és javak 177; — mennyiségi elmélete 248; — mennyiségének növekedése 248; mesterséges 248; — mint a csere általános közvetítője 337; — mint csereeszköz 251, 259, 274; olcsó 286; primitív 335; rövid lejáratú 262; stabil 50; — tabui 263; tényleges 106 pénzarisztokrácia 33-35, 37-39, 42, 44, 48, 53,330 pénzáru 251, 285; — fikció 106 pénzelmélet 176; klasszikus 259 pénzgazdaság 30; modern 50 pénzjövedelem 129, 203 l. még jövedelem pénzkeresés 84 pénzkészletek 98 pénzkínálat 247, 258 pénzpiac 34, 107, 212, 241, 257, 276,

385

288, 290 ; londoni 43; ~ vezetői 288 pénzrendszer 177, 260; nemzetközi 39 pénztényező 84 pénzügy, állami 106, 163 pénzügyi érdek 277 pénzügyi háló 292 pénzügyi rendszer L. pénzrendszer pénzügypolitika 260, 288 pénzverde 283; állami 251 pénzvilág 39, 50; nemzetközi 35, 37, 40, 42, 330; nemzeti 35 pénzszűke 248 Pereire, Isaac 163 Pereire, Jacob Emile 163 periféria 304 perverzió 107 Perzsia 38, 44 Perzsia, ókori 75 Pest-Buda 1. Budapest pestis 169 Pew, Richard 344 Phillips, Walter Alison 325 piac 84-89, 92, 99, 101-103, 106, 107, 109, 111, 120, 131, 159, 175, 177, 180, 199, 204, 212, 215, 220, 229, 230, 231,247, 257, 265, 272-274, 284, 290, 294, 295, 312, 317, 330, 334; — ártalmas hatásai 178; belső 91, 99, 292; felszabadított 353; egzotikus 44; eladók —a 270; ember védelmezése ~cal szemben 219; föld - a 257, 276, 290; függés -t ó i 229; — függetlensége 275; hazai 181; helyi 89-99, 335, 336; hiánya 89; — kiszélesedése 69; kompetitiv 89, 171, 195; külföldi 99; külső 91; mint természetes intézmény 312; — működése 101; nemzeti 89, 92, 96,-99, 103, 156 ; — növekedése 175; szabályozott 104; — szétzüllesztése 229; távolsági 89; — terjedése 204; — törvényei 74, 236; új 99; — univerzális működése 272; vevőké 270 l. még önszabályozó piac, szabad piac piacgazdaság 25, 57, 67, 69, 71, 72,

386

85, 88, 101, 105, 107, 139, 168, 169, 198, 204, 231, 239-244, 246, 248, 251, 253, 255, 256, 272, 274, 281, 303, 306, 308, 310, 314, 345; — általános válsága 303; — bírálata 311; — csődje 46, 278; — eltűnése 316; — expanziója 271; — felemelkedése és bukása 57; — helyreállítása 308; — intézményi természete 105; kompetitiv 168; — létrejötte 346; — megbénulása 243; — meghaladó rekonstrukciós módszerek 219; — megteremtése 180; — működőképessége 257; önszabályozó 180; — összeomlása 255, 314; politikai szférától elválasztott 252; születő 150, 178; utópisztikus 141; végső csődje 256 piaci, —árak 312; — érték 115; — expanzió, gyors 270; — gépezet, automatikus 199; — intézmények 173; —irányítás 72, 73; —játszma 243; — módszer 193 kapitalista 350; — pszichológia 74; — séma 88, 105; — szabályok, semmibe vétele 245; — szervezet 213; — törvények 120, 166, 289 piaci mechanizmus 105, 107,109, 111, 118, 141, 231,248, 255, 257, 265, 286, 289, 291, 318; koiátozatlan működése 247; terjeszkedő 192 piaci rendszer 26, 66, 70,109, 110, 157, 167, 175, 176, 179, 183, 191, 196, 204, 238, 240, 246, 247, 250, 252, 294, 303, 334-339; aggodalmak — szilárdáságáról 304; beavatkozás —be 282; belföldi 25; — csapdái 116; — expanziója 184; — létrehozása 162; — megbízhatatlansága 294; — működőképessége 303; önszabályozó 56; — összeomlása 294; —zsákutcában 305 piacszervezés, tökéletlen 210 Pippin, II. (Heristáli vagy Középső) 323 piramis-civilizáció 80 Pirenne, Henri 92, 95, 322, 324, 335-337

Pitt, WilliamBO, 146, 150, 159, 182, 229, 340, 344, 352 Pitt, William Morton 344 Pitt-Rivers, George Henry Lane Fox 349 Platón 155 Poincaré, Raymond 287 polgárháború 196; angol 64 polgári rend 153 polgárjog 96 polgárok 96; — érdekei 295; gazdag 107 Polinézia 333 politika 161; 19. századi 199; ~ alakítása 126; — és gazdaság elválasztása 271 politikai, — beavatkozás 263; — befolyás 304; ~ cselekvés 222; — események 278; ~ eszközök 264; ~ hagyományok 287; ~ hatékonyság 298; ~ indítékok 291; — konfiguráció 194; — kötelezettség 153; ~ következmények 285; ~ módszerek 268; — mozgalom 297; ~ nézetek 315; ~ pozíció 267; — problémák 244; ~ túlsúly 295 politikai és gazdasági szféra elválasztása 251, 271, 276, 281, 283, 295, 313 politikai gazdaságtan 120, 142, 154, 161, 164, 166, 171, 340; ~ folyamatai 164; új 149 politikai rendszer 83, 103, 296; európai, hagyományos 310 politikai szféra 222, 263, 267 politikailag védtelen térség 276 Pomeránia 226 pompa, arisztokratikus 161 populisták 285 Poroszország, poroszok 27, 30, 41, 194, 240, 241, 275, 298, 299 Portugália, portugálok 54, 91, 143, 298, 305 Postán, Michael Moissey 338 Postlethwayt, Malachy 142 posztókereskedelem, posztókereskedők 97, 108 potlach 81 l. még redisztribúció pótlékrendszer 135

pótlólagos termelés 84 Poulter, E. 344 Power, Eileen Edna 338, 356 pozitivisták, pozitivizmus 119 Prága 307 pragmatizmus 187 prekapitalizmus 116, 233 Preston 357 presztízs, társadalmi 76, 77 Price, Richard 165 primitív, ~ ember 73, 74; ~ gazdaság 74, 75, 96, 330, 332, 333; ~ közösség 334; ~ társadalom 89, 93, 94, 107, 214, 215, 333, 335, 349 nem befolyásolt 331 Primo de Rivera, Miguel 298, 299 Pringle 356 privilégiumok 103 profit 101, 162, 168, 273 profit, —éhség 200; —elv 172, 222; —orientált rendszer 247; —ráta 311 proletariátus, falusi 115; ipari 139; szocialista 311 proletarizálódás 117 prostitúció 226 protekcionizmus, protekcionisták, protekcionista mozgalom 43, 97, 181, 188, 190, 199, 201- 203, 217, 246, 254, 258, 260-262, 268, 270, 272, 275, 276, 329, 346; 19. századi 200; — ellenmozgás 213, 239, 256; — ellentéte szabad piaccal 211; funkciója 200; — hatásai 274; — intézmények 272; mezőgazdasági 239, 243; monopolisztikus 190; nemzeti 190, 192, 338; pénzügyi 258, 260; — politika 269; szociális 190, 261, 288; társadalmi 192; teljes körű 260; új 342 Proudhon, Pierre Joseph 51, 145, 148 pszichológia, asszociációs 155, 161, 162; kapitalista 74; kommunisztikus 74 pszichológiai kínzás 117; — tényezők 299,350 Public Works Administration (PWA) 343 puritánok 149 püspöki kar, katolikus 226

387

Q Quesnay, Francois 119, 155, 180, 181, 270 Quisling, Vidkun Abraham Lauritz 302 R

rablás 90 rabszolgák, rabszolgaság 158, 196, 209 rabszolga-kereskedelem 137, 218, 308, 351 rabszolgatartók 83 rabszolgavadászat 335 racionalitás, gazdasági 312; haszonelvű 290; politikai 188 racionalizás, mezőgazdaságé 129 Radcliffe-Brown, Alfred Reginaid 332 radikalizmus, filozófiai 341 rágalmazási törvény (Libel Act) 185 raktározás 83, 333, 334 rasszista esztétika 298 Rauschning, Hermann 302 reakció, reakciósok 237, 240, 241; felvilágosult 217 reálbérek 156, 183, 205; növekedése 222 reáltranszfer 250 reciprocitás 77-80, 83-85, 87, 90, 91, 93, 333, 334, 338 Redford, Arthur 358-360 redisztribúció 77-79, 81-85, 87, 93, 333, 334; gabona —ja 86 redisztribúciós, rendszer, ókori 93 Redlich, Josef 185 regulacionizmus 125; középkori 338; paternalista 168 regulativ rendszer 353 rekvirálás 90 Remer, Charles Frederick 330 rend és törvény 240-242; — természetes 153 rendbontások 241 rendőrség, munkaügyi, abszolutikus 216 represszív akadály 169 részérdekek 200, 203 részvényesek 150 rétegzett közösség 334 reváns (1871 utáni Franciaország) 240

388

revizionizmus 300; nacionalista 300 rezignáció 320 rezsimek, álliberális 301 Ricardo, David 50, 51, 57, 120, 136, 143, 147, 152, 157, 158, 167-172, 182, 199, 215, 251, 252, 260, 282, 285, 340, 347; ~ i axióma 236; - i elmélet 264; —i elvek 183; —i iskola 178 Risorgimento 233 Rivers, William Halse Rivers 207, 350 Robbins, Lionel Charles 325 Robinson, Henry 144 Rodbertus, Johann Karl 236 Rodosz 85 Rogers, Wood 154 rohamosztagok, fasiszta 243 rokonság 77, 214, 231, 233 rómaiak, ókori 75, 335 Románia, románok 28, 49, 51, 304, 329 romanticizmus, kozmogóniai (Ludwig Klages) 298 romantika, irodalmi 240 rombolás 282, 300 Roosevelt, Theodore 195 Rostovtzeff, Michael 324 „rothadt kerületek” 140 Rotschildok 33, 34, 42, 54, 329 roundsman-rendszer 134, 146, 354 Rousseau, Jean-Jacques 29, 73, 119 rubel 48 Ruggles, Thomas 344 Ruhr-vidék 304 Russel, Bertrand 324 S

Sabatier, William 344 Sadler, Michael Thomas 217 Saint-Simon, Claude Henri de 221, 222 saint-simonizmus 221 Salford 357 Sándor, I. orosz cár 30 Saunders, Robert 344 Schacht, Hjalmar 306 Schafer, Felix 252 Schmollen Gustav Friedrich von 338

Schuman, Frederick Lewis 322, 324, 325 Schumpeter, Joseph Alois 341 segélyek, segélyezés 112, 124, 125, 135, 138, 181, 218, 267, 282, 283, 287, 339, 348, 355, 356; család ~ e 182; egyházközségi l. egyházközségi segély; helyi 124; — kritériuma 287; —i politika, vallásos 145; —i rendszer 112, 115, 116, 126, 173, 182, 340, 355, 358 iparban 357-359 segélypénz 360 Seipel, Ignaz 51, 287 Selkirk, Alexander 154 Shaftesbury, Anthony Ashley Cooper lord 217 Sherer, Joseph Godfrey 344 Shropshire 352 Simon, John sir 306, 307 Skócia, skótok 94, 193 Smith, Adam 72-74, 94, 124, 130, 142, 149, 150, 152-154, 156, 157, 167-170, 182, 186, 216, 270, 312, 351; —i paradigma 73 Snowden, Philip 51, 286 Somerset kormányzó, Edward Seymour 63 Sontag, Raymond James 30, 325, 329 Sorel, Georges 298 sorsjátékok 163 Southey, Robert 217 sózott hal 96 sörfogyasztás 127 spai konferencia 52 Spann, Othmar 298 spanyol-amerikai háború 41 Spanyolország, spanyolok 28, 41, 54, 62, 110, 143, 154, 298, 323; ~ kereskedelme 154 specializált gépek 1. célgépek Speenhamland, speenhamlandi törvény 111-119, 122, 125, 126, 132-137, 139-142, 149,159, 165-168, 181, 182, 217, 218, 221, 228,239, 241,281, 282, 285, 339-348, 351, 353-359; ~ eltörlése 217; — hatályon kívül helyezése 282; — ökonómiája 115, 116; — patemalita módszerei 140

speenhamlandi mérték 112, 135 spekuláns 314; külföldi 271 Spencer, Herbert 73,119, 187, 192, 240, 285, 342 stabilitás 231, 321 stagnálás, alkalmi 147 Staley, Eugene 330 statisztikai módszerek 67 statisztikák 185 status quo 31, 43, 47, 55, 323 státus, társadalmi 274; —egyenlőség 303 Stephen, Leslie sir 146,164, 341 Stolper, Gustav 325 Strafford 64 Stuart, Henry 355 Stuartok 64, 66, 67, 104, 110, 112 Suffolk 347, 359 Sumner, William Graham 187, 285 Sussex 352, 357 Svájc 28, 323 SZ szabad piac 54, 186, 195, 292, 293; helyre nem állított — 293; — jótéteményei 211 L még piac piac, szabad 184, ellentéte protekcionizmussal 211 szabadidő 145, 313, 316, 356 szabadkereskedelem 43, 47, 53, 57, 64, 178, 180, 181, 194, 197, 210, 234, 237, 243, 244, 253, 255, 259, 270-272, 275, 291, 326-329; ~ i célok 53; korlátozatlan — téveszméje 237; — kritikája 259; nemzetközi 183, 184, 212, 236; — romboló hatásai 275; tory 240 szabadkereskedelmi téveszme, kozmopolita 259 szabadkőművesek 203 szabadságigény 319, 320 szabadság, szabadságok 29, 30, 54, 119, 124, 125, 172, 181, 186, 196, 203, 287, 313, 320; alkotmányos 188, 235; egyéni 185, 187, 219, 233; egyesülési, munkásoké 235; — elmozdítása 313; — elvesztése 313; — érvényesítése 319; — eszméje 319; — feladása 320; gazdasági, korlátozatlan 191;

389

intézményi 313; ipar ~ a 198; kereskedelem ~ a 244; — kiterjesztése 313; ~ korlátozása 313; korlátlan 315; ~ lehetősége, kérdéses 317; — minimuma 313; morális 313; ~ növekedése 314; pénz ~ a 262; ~ posztulátumának elutasítása 319; régi 316; személyes 314, 315; ~ tagadása 316; tényleges 314, 318; törvényes 314, 316; ~ újjászületése 320; vallási 313; — vége 320; ~ végső meghiúsulása 317; — veszélyeztetése 315 szabadságeszme, illuzórikus 317; —hiány 316, 320; —igény 319; —jogok 239, 293 alkotmányos 299 polgári 314; —korlátozás 318 szabályozás 99, 186, 230, 250, 313, 316, 317; egységes 262; helyi 96; — mint a szabadság ellensége 316, 317; termelés —a 293, 294 szabályszerűségek, történelmi 277 szabotőrök, ukrán 299 szakmai normák 178, 229; — szervezetek 214 szakszervezetek 111, 190,195, 201, 203,224, 228-230, 237, 241, 242, 245, 258, 261, 267, 284, 286, 290, 315, 358; demokratikus — elsöprése 299; — ellenállása 287; — korlátozásai 267 szakszervezeti, — célkitűzések, intervencionista 289; — egyesülés 221; — mozgalom 148, 220, 227; — politika 287; — törvény 196-198 szakszervezeti boltok 220 szállítás 91, 203, 335; vasúti 210 szállítóeszközök 270 szántóföld legelővé változtatása l. bekerítések számvitel, szabályai 262 szaporodás 119, 168 szegények 118, 129-131, 145, 146, 150, 159, 162, 166, 167, 170, 235; dolgozó 165, 282 szegényfelügyelők 124, 133 szegénygondozás, szegénygondozók 123, 140

390

szegényház 113, 117, 124, 133, 138; —építési terv 132 l. még dologház szegénykategória, új 282 szegénykérdés 159 szegénység 68, 119, 120, 142, 148, 215; — természete 163 szegénysegély, szegénysegélyezés 114, 149, 152, 160, 220, 354 l. még segélyek szegénytörvény (Poor Law Act) 104, 113, 116, 122-127, 128, 131-133, 136, 138, 143, 155, 160, 165, 171, 182, 192, 282, 343, 344, 347, 352-360; — adminisztrációja 354; — helytelen alkalmazása 115 ; holland 142; — módosítása 114, 182, 184, 282; - reformja 117-119, 136, 139, 140, 146, 150, 159, 206, 217, 218, 225, 340, 341; régi 181; új 186, 228, 281, 283-285; - vitája 119 l. még pauperizmus, Speenhamland szegénytörvény-biztosok 357, 358 szegénytörvény-hatóság 124 szegényügyí hatóságok 117 szekularizációk, VIII. Henrik idején 283 személyiség, — formálódása 219; — meghatározottsága 332 Szent Szövetség 28, 30, 32, 41,42 szentimentalizmus 161 szenvedélyek 76 szenvedés 188, 318 Szenvedők Gyülekezete 145 Szerbia 28 szerencsejáték 271 szerszámexport 181 szerződés 248; — szabadsága 195, 214, 235, 245 szerződéses kapcsolat 317 szezonális munkavégzés 182, 354, 355 szezonmunkások 147 Sziám 28 sziléziai kölcsön 41 szimbiózis 82 szimmetria 78, 79, 85-88 szindikalizmus 220 szipoj-lázadás 210 Szíria 28, 38

szlovákok 226 sznobizmus, faji 207 szociáldemokrata pártok 241 szociáldemokraták 194, 300 szociális, ~ juttatások 273; ~ kiadások 287 csökkentése 287; — intézmények 345; — szolgáltatások 286, 287; — terhek 286; ~ törvények 260, 261, 291 szociális törvények 118, 177, 261; ~ tervezete 227 szocialista intézkedések, 295 szocializmus, szocialisták 36, 50, 55, 56, 68, 145, 148, 172, 191-193, 204, 217, 220, 228,229, 285, 293, 294, 300, 301, 306, 308-310, 313, 316, 318-320; forradalmi 237; junker 236; modern 222; politikai 227, 229; tory 133, 217, 341 szociálpolitika 227; —i törvények 246 szociológiai tér 93 szokásjog 67, 235; földre vonatkozó 103; — inerciája 235 szokások 77, 93, 104, 350 Szokolnyikov, Grigorij Jakovlevics 51 szolgálati idő 222 szolgáltatások 100, 292; feudális 336; szociális, tökéletesített 287; vállalkozói 101 szolgaság 313; álcázása 316; személyi 216 szolidaritás, emberi 141; nemzeti 273; társadalmi 219 szomszédság 118, 173, 214, 231, 233 szórakozás, biztosítása 222 szovjet alkotmány 316 Szovjet-Oroszország l. Szovjetunió Szovjetunió, Szovjet-Oroszország 294,316 szövetkezeti falvak (Owen) 145, 147, 172,220, 221 szövetkezeti társaságok 220; — üzlet 220 Szövetségi Takarékbank (Federal Reserve Board) 52 szövőmunkások 357 szövőszék 108 Sztálin, Joszif Visszarionovics (Dzsugasvili) 145

sztrájk 220, 289, 290, 358; alapvető szolgáltatásokban; közművekben 289; általános 289 sikertelensége 1926-ban 286; folyamatos 290; —hullám 245; — mint bérrögzítési módszer 290; rokonszenv— 289 szubtrópusi térségek 234 szubvenciók, állami 190; hajózási 194 szuverenitás 29, 188, 237, 244; abszolút 308; állítólagos 259; — területi jellege 238 szükségállapot 292, 315 szükséghelyzet 291, 294 szükségletek, emberi 318; — kielégítése 177, 202, 339; munkásosztály —e 170; osztályok —e 200; társadalmi 200 T tabu 94; pénz —ja 263 takácsok 357 talajerózió 238 tanoncok, tanoncság, tanonckodás 122, 124, 158, 218 tanoncsági szabály 123 táplálkozás, ésszerűtlen 127 társadalmi, — átalakulás 55, 300; — egység 263, 308; — élet, szervezett 311; — elhagyatottság 107; — elismertség 202; — érdek 75, 202-204; - erők 169, 299; eszmék, jövőbeli 144; — felfordulás 107, 136, 174, 263; gondolkodás 169; —helyzet 108; —jólét, legmagasabb foka 160; — katasztrófa 206, 211, 351; — kötelék fenntartása 76; — különbségek 139; — megrázkódatás 273; —probléma 173; — reform 341; — rend 105; — restauráció 211; —találékonyság 161; - tudat 118; - valóság 318 paradigmája 318; — változás 54, 164; — védekezés 205 társadalmi kapcsolatok 75, 333; — hálója 83; konkrét 85 társadalmi költség 131 társadalmi környezet 173, 281 társadalmi mozgalmak 219

391

társadalmi osztályok l. osztályok társadalmi rendszer 100-103, 205, 232 társadalmi szerkezet 83, 282; — átalakulása; — szétzúzása 215 társadalmi szervezet 110, 292 társadalmi viszonyok 88, 99; kapcsolata gazdasági rendszerrel 88

társadalmiszerződés-elmélet 165 társadalom passim-, 18. századi 111; 19. századi 202; — átalakulása 162; bennszülött 78, 349, 350; demokratikus 293; despotikus 76; — elpusztítása 257; elpusztíthatatlan 205; emberi 157, 186, 202, 317 piacokon alapuló 312; — emberi és természeti összetevői 197; fehér 208; fekete 208; ~ felbomlása ; ~ felfedezése 120; félfeudális 144; félkereskedői 144; ~ felosztása 222; gazdasági 157, 166, 169, 170 ; homogén 83; ipari 217, 232, 312, 315, 319 nem piaci alapra helyezése 312; kereskedő 69, 71, 107, 109, 157; kompetitiv 169; korai 74; megállapodott 314; — megszervezése 171; mezőgazdasági 69, 70; merkantilista 108; — mint egész 200, 318; modern 145, 191; nyugati 212, 257; organikus 209, 216; - önvédelme 118,174; összetett 224, 295, 317, 319, 320; 312; piaci 88, 105, 200, 204, 224, 277, 284, 300, 312 utópikus volta 289; — piaci szemlélete 317; szabad 294, 314 mint angolszász ideál 218; szabad emberekből álló 170; — szubsztanciája 314; — szükségletei 200; — törvénye 153; új — megteremtése 220; — valóságának elfogadása 320; — védekezése 110; — védelme 175, 178; vidéki, közép-európai 236 társadalombiztosítás 190, 194, 202, 228,275 társadalomismeret 319 társadalo mter vezés,

392

társadalomtervezők 161,163 társas magatartás 350 tartalékok 254 tartományok 104 Tawnes, Richard Henry 63 teázás 127 technika, mezőgazdasági 65 technikai haladás 211 teherszállítási biztosítás 85 Telford, Thomas 130, 162 Temple, William sir 321 tengeren túli országok 264 Tennessee f. 239 Tennessee Valley Authority 239 teológia 156; politikai 269 teológus 269 terjeszkedés 269 termék 167; — külföldi behozatala 255 termékcsere 72, 87; — és árucsere 335; közvetlen 73 l. még csere termékenység 157; emberi 167; föld —e 167 termelékenység 113, 135, 136, 220, 223 termelés 100, 149, 175, 178, 255, 261, 291, 295; - bővülése 143; eszközei feletti rendelkezés 294; gépi 204; — irányítói 101; kapitalista 177; — mint ember és természet kölcsönhatása 175; — növekedése 115; — szabályozása 293, 294; — támogatása 178; többletre — 232 termelési, — folyamat 168; — láz 276; — technikák, új 228 termelési költség, magas 243 termelési szervezet 108, 175, 212, 248; új 109 termelési tényezők 167,176, 229, 231, 257; mozgása 234 termelő szektor 317 termelő szervezetek 274 termelőeszközök, nem megfelelő földrajzi eloszlása 234 termelői szövetkezetek 220 termelők 166 termelőképesség 116,181 termés, szabad értékesítése 210; —hiány 210; —hozam 200

természet 153, 169, 174-176, 212, 247, 258 természetben fizetés 82, 83 természetes kiválasztódás 155 természeti, — erőforrások, szűkössége 258; — erők 169; ~ feltételek 201; — folyamatok 171 természeti környezet 105 természeti tényezők 153 természeti törvény 155, 159; 162, 170 természetjogi rendszer 153 természettudomány 162 termőföld 154, 233, 238, 258; ~ áruba bocsátása 232 tervezés 187, 316, 317, 320; mint szabadság ellensége 316, 317 Texas 302 textil, —export 181; —gyárosok 181; -ipar 66, 69, 181, 228, 358; —manufaktúrák 181 Thompson, Edgar Tristram 351 Thurnwald, Richard C. 77, 82, 89, 94, 208, 215, 331-337, 349 Thyssen-üzem (Normandia) 36 tikopiák (törzs) 93, 335 tízórás törvényjavaslat (Ten Hours Bill) 217, 218 Tocqueville, Alexis de 229 Tolpuddle 221 toryk 270 Townsend, William 130, 131, 152, 154-158, 160, 161, 164, 166, 169, 171, 182, 282, 340, 344 Toynbee, Arnold Joseph 215, 244, 322, 324, 325, 341, 342 tőke passim-, ipari 284; kereskedelmi 284; kölcsönzött 85; külföldi, szükséglete 265; —menekülése 50; mozgó 97; nemzeti 35, 40 névleges 241; nemzetközi 40, 263, 291; —pusztulás 248; — szervező szerepe 219 tőkebefektetések 38 tőkeexport-tilalom 53 tőkefelhalmozás 206, 245 tökéletesíthetőség 120 tőkemozgás 52; tilalma 190 tőkepiac 43, 110, 288 tőkerendszer, nemzetközi 306 tőkések 203, 295 l. még kapitalisták

tömegek 161, 298; — akarata 241; náci 303 Török Birodalom, Törökország, törökök 28, 31; 39, 41 történelmi-társadalmi változások 305 történeti, — egyezések 266; — előzmények 266, 297 törvény 86; — és rend l. rend és törvény; — és szokás, ősi 63; korlátozó 187; — kihirdetése 262 törvényesség 303, 304 törvényfogalom 235 törvényhozás, törvényhozók, törvénykezés 162, 173, 186, 187, 228, 229, 235, 258, 261, 267, 272, 294, 295; antiliberális 194; benthamista 341; demokratikus 285; gyári 221; modernizáló 235; restriktiv 192; szociális 230, 275 törvényhozó hatalom 295 törzs 231; —i élet 333; —i társadalom 76 tőzsde, párizsi 36 tőzsdei eljárások 262 tőzsdeügyietek 34 tragédia, 19. századé 191 transzcendentalizmus, gyakorlatias 223 transzfer 52 Trevelyan, G. M. 241, 325 History of England Trobriand-szigetek 77, 79, 80 Trockij, Lev Davidovics 48, 51, 304 trón és oltár 28 trónfosztás 300 trópusi térségek 234 trösztök 195; gigantikus 275, 316; —ellenes szabályozás 196-198 tudat, — emberi 319; — reformja 172 tudomány, támogatása 185 Tudorok 62, 64- 67, 104, 110, 112, 114, 215, 232, 240, 321, 339 tulajdon 103, 156, 222, 283; birtokosai 316; egyéni 235 tulajdonjog 241, 283, 285, 294; középkori 235 tulajdonosok 156, 178, 284, 318 tulajdonrendszer 294 túlélés 217; — elmélete 237 túlköltekezés, költségvetési 287

393

túlnépesedés 130; városi 360 túltermelés 311 Tunisz 28 Turner, Frederick 323 U udvari befolyás, arisztokráciáé 240 újraelosztás l. redisztribúció újrafegyverkezés 189, 307 Újtestamentum 319 Ukrajna 299 Ulloa, Antonio de 154 ultra-reformerek 171 ultra-tradícionalisták 171 Ulverston 357 univerzalista filozófia 298 uradalom 84 uralkodó osztály 139; valódi 226 uralkodók 216; gazdasági 216; politikai 216 uralmi rendszer, archaikus 82 urbanizáció 130, 236 úrbéri törvények (Copyhold Acts) 233 Usher professzor 137 utilitarianizmus, utilitaristák 119, 160, 185, 186 utópia 26, 115, 285; 317; liberális 268; piaci 318 csődje 276 utrechti béke 29, 323 uzsora, —hitel 265; —kölcsön 271; — tilalma 164 Ü

ügyletek, nemzetközi 324 ültetvények, tengeren túli 270 ütközőállam-törvény (De Greef) 323 üzemi termelés 69 üzlet, megadóztatása 285 üzletemberek 140, 163, 262 üzleti ciklus 292; kiegyenlítése 147 V vadászat, vadászok 81, 91, 335 vadember (Rousseau) 73 vagyonos osztály 334 választójog 218, 224, 225, 228, 229, 283; általános 165, 179, 229, 264, 284, 295; — kiterjesztése 224; korlátozott 263; — megtagadása munkásosztálytól 284; titkos 284

394

választók 318 vállalatok, óriás 316 vállalkozások 178; szabad 316 pártolása 316; termelő 177, 247, 250; üzleti 247 vállalkozás-hatékonyság 254 vállalkozók 101, 358; — új osztálya 204 vallás 77, 86, 93, 231; politikai 297, 302; világi 141 vallási, — láz 57; — nézetek 315; — szervezetek 214 válság 267, 286, 293; 1873-1876-os 272, 274; gazdasági 264; mezőgazdasági 272; nagy 255 váltók 34; —szabályai 262 váltóleszámítolás 36 változás, kívülről bevezetett 208; — mechanizmusa 201 valuta 42, 50, 178, 183, 188, 245, 251, 253, 258-260, 263, 268, 272, 273, 285, 288, 290-293, 298, 343; — aranyértéke 289 csökkenése 289; —árfolyamába beavatkozás 285; —ba vetett bizalom helyreállítása 291; — biztonsága 267, 286; devalvált 287; elértéktelenedése 264, 265; —ért viselt felelősség 273; európai 49; — helyreállítása 264, 292, 293; instabil 291; központilag kezelt 251; külföldi 183; leértékelődése 268; — megmentése 287; menedzselt 189, 253, 274; —mint mozgatórugó 260; német 273; nemzeti 253, 259, 260 leértékelése 265 új 260; rögzített — romboló hatásai 275; stabil, stabilitása, stabilizálása 48, 49, 51, 53, 188, 189, 245, 255, 262, 273, 286-288, 291, 293, 307, 328 ideálja 293; — szabad mozgása 190; —tönkremenetele 289; — védelmére tett lépések 53; veszélyben levő 287 valuta- és hitelrendszer, nemzetközi 326 valutaárfolyam 183, 267,285, 285, 286, 288, 289, 291; bizonytalansága 293; esése 287;

stabilitása 248, 253, 258 helyreállítása 291 valuta, —kérdés 183, 285; — kínálat 177; —mutató 289; —problémák 285; —stabilizáció L valuta, stabil; —válság 49; —védelem 52 valutarendszer 47; nemzetközi 306 új 326; stabil 53 valutáris helyzet 289 valuta-világpiac 110 vámok 260, 261, 275; mezőgazdasági 246; partikularista 99 vámpolitika 260 vámtarifa 203, 257, 261, 272, 275, 291; bevezetése 272; —kufárok 272 Vancouver, John 344 vándorlás, vándorlók 173, 208, 353; — városban 351 vándormunkások 206 városok 103, 104, 108, 153, 158, 243, 269; — és vidék különbsége 98, 359; idegen 338; ipari 68, 137, 232, 357 szükségletei 217; privilegizált 98; — vonzása 354 városállamok 83; észak-itáliai 29; ókori görög 29 városi, - élet 97, 226, 334; közigazgatási terület 95; — politika 338; —rendelkezések 202 városlakók 137, 243 vásárlóerő 106, 107; — elmélet 252 vásárok 92 vasbértörvény 166, 167, 170 vasút 38, 228, 236; —építés, hosszú távú 275; —i társaságok 315 Vattel, Emmerich von 321, 324 védekezés, szociális 230; társadalmi 235,258 védekező reakció 274 védelem 238; élelmiszerek —e 291; föld —e 247; —módszerei, kötelező és önkéntes 229; munkahely —e 291; munkaerő —e 247; szociális 203, 228, 285 angol és kontinentális módszerei 229; társadalom —e 257 védelmi politika 97 védőoltások 192,193 védővámok 184, 261, 275

végrehajtó hatalom 185, 295 vélemény-nyilvánítás 305; egyéni 318 Velence 28, 94 vérdíj 337 vérmérséklet 298 versailles-i békeszerződések 1. békeszerződések, I. világháború utáni versengés 153 verseny 166, 197; — kirekesztése 99; szabályozatlan 99 veszteségek 166, 181; külföldi 327; pénzügyi 183 vesztfáliai béke 29, 323 veteményeskertek, város széli 356 vevők 105 vezetés 296; — formái, új 208; karizmatikus 256; —i szerep 205 vidék 153, 182; európai 239; — kultúrája 177 vidéki emberek 114, 116 vikingek 335 világegység 183 világforradalom 309 világgazdaság 259, 276, 277, 281, 305; -b ó l kihullás 289; egyensúlyban tartása 265; hagyományos — eltűnése 277, 306; — helyreállítása 47; — összeomlása 45, 46; — szétesése 310 világgazdasági rendszer 44 világháború, 1. 46, 49, 55, 241, 244, 258, 269, 273, 291, 294, 297, 311, 327, 328 világháború, 11. 55, 56, 287, 307 világkereskedelem 126, 255, 258, 263, 275, 289; bővülő 248; helyreállítása 291 világpiac 243, 251; —i árak stabilizálása 291; önszabályozó 232; —i rendszer, gyengeségei 275 világstratégia 270 Viner, Charles 330 viselkedés, — antiszociális 332; —i elvek 78; emberi 168; — szabályok 86

viszonosság, viszonzás 76, 78 visszaesés, gazdasági 267 visszafejlődés, faji és társadalmi 351

395

visszafizetések 265 visszavándorlás 131 viszzaélés, hatalommal 315 Vives, Juan Luis 215 Voltaire (Frangois-Marie de Arouet) 119 vonzáskörzetek 336 W

Wafer, Lionel 154 Wagner, Adolph 259 Wales 226 Wall Street 52, 269, 285, 288, 305, 306, 327, 330 Walpole, Robert 241 Waterloo 165 Webb, Beatrice 158, 182, 341, 345, 358 Webb, Sidney 158, 182, 341, 345, 358 Weber, Max 75, 335-337 Weimari Köztársaság 300 l. még Németország Wellington (Űj-Zéland) 252 Whately püspök 230 Whitbread, Samuel 146, 348 Whitbread-törvényjvaslat 347, 348 Wickseil, Knut 260

396

Wieser, Friedrich von 260 Wigan 357 Williams, F. E. 349, 350 Wilson, Edward 344, 348 Wilson, Woodrow 47, 48 Wiltshire 359 Windsor kanonokja 348 Wolsey, Thomas 321 Wood, Isaac 344 Works Project Administration (WPA) 343 Wright, Quincey 326 Y Yorkshire 359 Young, Arthur 146, 347, 352, 353 Young, William sir 344, 352, 353 Young-terv 273, 330 Z zadruga 84 zapotékok 350 zavargások 353 zugárusok 99 ZS zsarnokok 156, 334 zsíróügyletek 85

hogy századok mértékével mérjem a jelent" (Polányi Károly levele Károlyi Mihályhoz, London, 1946. április 15.)

Polányi Károly szociológus, gazdaságtör­ ténész (1886-1964) a magyar polgári li­ berális m ozgalom aktív résztvevője. 1908-ban a Galilei Kör első elnöke, folyó­ iratának, a Szabadgondolatnak szerkesz­ tője. 1919 utáni bécsi emigrációjában az Österreichischer Volkswirt rovatvezetője, a Bécsi M agyar Újság mun­ katársa. Már 1933-ban elemzése jelent meg A világgazdasági válság mechanizmusai címen, majd 1935-ben a A fasizmus lényegéről. 1933 és 1946 között Angliában élt és működött, többek között Oxfordban tanított. Károlyi Mihály Új Demokratikus Magyarorszá­ gért mozgalmának egyik képviselője az Angliai Magyar Tanácsban. 1947-1953 között a New York-i Columbia Egyetem tanára, majd Ka­ nadában telepedett le, ahol elméleti művein dolgozott. Nevéhez több tudományos testület működése kapcsolódik szerte a világon mind a mai napig. Fő műve A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyö­ kerei, amely gazdaságtörténeti és elméleti nézeteinek eszenciája. Itt nem is annyira a természetesnek tekinthető óriási ismeretanyag a meglepő, hanem a feldolgozás, az előadás módja. Gondolatait hihe­ tetlen meggyőzőerővel fejti ki, s az olvasó úgy érzi, mintha a szerző egyenesen hozzá szólna. Jó példa erre az angliai szegénytörvények­ kel kapcsolatos ma is aktuális gondolatsora: mi legyen a sorsa a gaz­ dasági fejlődés kárvallottjainak, üdvözítő megoldás-e a megkülön­ böztetés nélküli segélyezés, vagy van más, a társadalom számára hasznosabb megoldás is? Hatalmas közgazdasági, szociológiai, kul­ turális antropológiai tény- és ismeretanyagot feldolgozva és értékel­ ve kitér olyan ma divatba jött problémákra, mint a természeti kör­ nyezet állapota és romlása, a globalizált kereskedelem veszélyei, az emberi kapcsolatok alakulása a fogyasztóivá váló társadalomban. A mű, amelyet szerzője 1944-ben kezdett el írni, bámulatosan korszerű mind a mai napig, és parancsoló logikája mellett is fordu­ latos és élvezetes olvasmánya lehet szakembernek és „laikusnak” egyaránt. Az új, átdolgozott magyar kiadást Joseph E. Stiglitz, a világhírű Nobel-díjas közgazdász, Polányi Károly nagy tisztelőjének előszava indítja.

A kiadásért felelős a Napvilág Kiadó Kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő: Moharos Éva Fedélterv: BGLM Szedés, tördelés: Volos Bt., Mogyoród Nyomás, kötés: Alfádat Press, Tatabánya Felelős vezető: W. Csorna Éva Megjelent: 35,57(A/5) ív terjedelemben HU-ISSN 1586-684 X